PG 26:1029ΤΩΝ ΚΑΤ’ ΑΙΓΥΠΤΟΝ ΚΑΙ ΛΙΒΥΗΝ ΕΠΙΣΚΟΠΩΝ ΕΝΕΝΗΚΟΝΤΑ ΚΑΙ ΤΟΥ ΜΑΚΑΡΙΟΥ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΚΑΤΑ ΑΡΙΑΝΩΝ ΠΡΟΣ ΤΟΥΣ ΕΝ ΤΗ ΑΦΡΙΚΗ ΤΙΜΙΩΤΑΤΟΥΣ ΕΠΙΣΚΟΠΟΥΣ Ἱκανὰ μὲν τὰ γραφέντα παρά τε τοῦ ἀγαπητοῦ καὶ συλλειτουργοῦ ἡμῶν Δαμάσου, τοῦ ἐπισκόπου τῆς μεγάλης Ῥώμης, καὶ τῶν σὺν αὐτῷ τοσούτων συνελθόντων ἐπισκόπων· οὐδὲν δὲ ἧττον καὶ τὰ τῶν ἄλλων γενομένων συνόδων ἔν τε τῇ Γαλλίᾳ καὶ τῇ Ἰταλίᾳ περὶ τῆς ὑγιαινούσης πίστεως, ἣν ὁ μὲν Χριστὸς ἐχαρίσατο, οἱ δὲ ἀπόστολοι ἐκήρυξαν, καὶ οἱ Πατέρες παραδεδώκασιν οἱ ἐν τῇ Νικαίᾳ συνελθόντες ἀπὸ πάσης τῆς καθ’ ἡμᾶς οἰκουμένης. Τοσαύτη γὰρ γέγονε τότε σπουδὴ διὰ τὴν Ἀρειανὴν αἵρεσιν, ἵνα οἱ μὲν πεπτωκότες εἰς αὐτὴν ἀνασπασθῶσιν, οἱ δὲ ἐφευρόντες ἔκδηλοι γένωνται. Ταύτῃ γοῦν καὶ πάλαι πᾶσα ἡ οἰκουμένη συμπεφώνηκε, καὶ νῦν δὲ πολλῶν συνόδων γενομένων, ὑπομνησθέντες πάντες οἵ τε κατὰ τὴν Δαλματίαν, καὶ Δαρδανίαν, καὶ Μακεδονίαν, Ἠπείρους τε καὶ τὴν Ἑλλάδα, καὶ Κρήτην, καὶ τὰς ἄλλας νήσους, Σικελίαν τε καὶ Κύπρον, καὶ Παμφυλίαν, Λυκίαν τε καὶ Ἰσαυρίαν, καὶ πᾶσάν τε τὴν Αἴγυπτον καὶ τὰς Λιβύας, καὶ πλεῖστοι τῶν ἐν τῇ Ἀραβίᾳ ταύτην ἐπέγνωσαν·ΤΩΝ ΚΑΤ΄ ΑΙΓΥΠΤΟΝ ΚΑΙ ΛΙΒΥΗΝ ΕΠΙΣΚΟΠΩΝ ΕΝΕΝΗΚΟΝΤΑ ΚΑΙ ΤΟΥ ΜΑΚΑΡΙΟΥ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΚΑΤΑ ΑΡΙΑΝΩΝ ΠΡΟΣ ΤΟΥΣ ΕΝ ΤΗ ΑΦΡΙΚΗ ΤΙΜΙΩΤΑΤΟΥΣ ΕΠΙΣΚΟΠΟΥΣ (6). καὶ συλλειτουργοῦ ἡμῶν Δαμάσου, τοῦ ἐπισκόπου τῆς μεγάλης Ρώμης, καὶ τῶν σὺν αὐτῷ τοσούτων (7) συνελθόντων ἐπισκόπων· οὐδὲν δὲ ἧττον καὶ τὰ τῶν ἄλλων γενομένων συνόδων ἔν τε τῇ Γαλλίᾳ καὶ τῇ Ἰταλίᾳ περὶ τῆς ὑγιαινούσης (8) πίστεως, ἣν ὁ μὲν Χριστὸς ἐχαρίσατο, οἱ δὲ ἀπόστολοι ἐκήρυξαν, καὶ οἱ Πατέρες παραδεδώκασιν οἱ ἐν τῇ Νικαίᾳ συν- ελθόντες ἀπὸ πάσης τῆς καθ' ἡμᾶς οἰκουμένης. Τοσαύ τη (9) γὰρ γέγονε τότε σπουδὴ διὰ τὴν Ἀρειανὴν αἵρεσιν, ἵνα οἱ μὲν πεπτωκότες εἰς αὐτὴν ἀνασπασθώ σιν, οἱ δὲ ἐφευρόντες ἔκδηλοι γένωνται (10). Ταύτῃ γοῦν καὶ πάλαι πᾶσα ἡ οἰκουμένη συμπεφώνηκε (11), καὶ νῦν δὲ πολλῶν συνόδων γενομένων, ὑπομνησθέν- τες πάντες οἵ τε κατὰ τὴν Δαλματίαν (19), καὶ Δαρδα- νίαν, καὶ Μακεδονίαν, Ἠπείρους τε καὶ τὴν Ἑλλάδα, Β καὶ Κρήτην, καὶ τὰς ἄλλας νήσους, Σικελίαν τε καὶ Κύπρον, καὶ Παμφυλίας (13), Λυκίαν τε καὶ Ίσαυ ρίαν, καὶ πᾶσάν τε τὴν Αἴγυπτον καὶ τὰς Λιβύας, καὶ πλεῖστοι τῶν ἐν τῇ ᾿Αραβία ταύτην (14) επέγνωσαν· καὶ ἐθαύμασάν τε τοὺς ὑπογράψαντας, ὅτι, εἰ καί τι περιελέλειπτο παρ' αὐτοῖς ἐκ τῆς ῥίζης τῶν Ἀρειανῶν ἄνω φύουσα πικρία, Αυξέντιον φαμεν καὶ Οὐρσάκιον, καὶ Οὐάλεντα καὶ τοὺς τὰ αὐτὰ φρονοῦντας αὐτοῖς (15), διὰ τῶν γραμμάτων τούτων ἐξεκόπησαν καὶ ἀπελεί φθησαν. Ἱκανὰ μὲν οὖν τὰ ἐν τῇ Νικαίᾳ ὁμολογηθέντα, καὶ αὐτάρκη, καθά προείπομεν, πρός τε ἀνατροπὴν πάσης ἀσεβοῦς αἱρέσεως, καὶ πρὸς ἀσφάλειαν καὶ ὠφέλειαν τῆς ἐκκλησιαστικῆς διδασκαλίας. Ἐπειδὴ δὲ ἠκούσαμεν, ὅτι τινὲς, βουλόμενοι (16) μάχεσθαι τοῦ αὐτοῦ πρὸς τοὺς ἐν Ἀφρικῇ τιμιωτάτους ἐπι- σκόπους. ἐπιστολὴν πρὸς Αφρους. τιμιωτάτους επισκό- πους. ρόντες άδηλοι γένωνται. νησε. γινομένων. . 1. δανίαν, καὶ ἄλλας νήσους. πᾶσαν, εθαύμασαν γε. ὅτι, καί, τῶν ᾿Αρειανῶν ἀναφύουσα πικρίαν. των. EPISTOLA AD AFROS EPISCOPOS. EPISTOLA EPISCOPORUM ÆGYPTI ET LIBYE NONAGINTA NEGNON B. ATHANASII CONTRA ARIANOS, AD HONORATISSIMOS IN AFRICA EPISCOPOS. Theodoretus vero, lib. i, cap. 8. et lib. 11, cap. 23, Histor. ecclesiast., vocat In Regio deest, (sic) Μox idem, Satis quidem sunt quæ a dilecto et com ministro nostro Damaso magnæ Romæ episcopo, et a tot episcopis una cum illo coactis, nec minus ea quæ ab aliis synodis in Gallia et in Italia celebratis, scripta sunt de sana et orthodoxa fide : quam Chri stus largitus est, apostoli prædicarunt, et quam tra- didere Patres, qui ex universo orbe nostro Nicæam convenerunt. Ideo enim tanta sollicitudine de Ariana hæresi actum fuit, ut qui in eam lapsi essent, ab ea retraherentur, et ut noti forent auctores ejus. Huic igitur totus olim assensit orbis, et hoc tempore compluribus celebratis synodis, moniti omnes per Dalmatiam, Dardaniam, Macedoniam, Epiros, Gra- ciam, Cretam, et alias insulas, Siciliam, Cyprum et Pamphyliam, Lyciam, Isauriam, universam Ægy- ptum, Libyas, et plerique ex Arabia, hauc compro- barunt admiratique sunt eos qui subscripserant, quia scilicet si qua apud illos ex Arianorum. radies residua erat sursum pullulans amaritudo, Auxentius nempe, Ursacius, Valens, et qui eamdem quam isti tuentur sententiam ; illi, inquam, ipsi per ea scripta abscissi rejectique fuerant. Sufficiunt itaque sa- tisque sunt, uti supra diximus, Nicana decreta, curri ad subversionem omnis impiæ hæreseos, tum ad từ- telam utilitatemque ecclesiasticæ doctrinæ. Quia tamen audivimus nonnullos hujus oppugnandæ cu- pidos, quamdam synodum quasi Ariinini celebratani in medium afferre, atque omnem movere lapidem, ut ea, potius quam Nicæna, obtineat; necesse duximus vos litteris monere nostris, ut ne hujusmodi homines Et ita legit Nannius. post deletum. recte. Ibidem Anglicano, Μox editi ante habent quæ particula deest in Regio et Anglicano. Paulo post Anglicanus, 1. Ἱκανὰ μὲν τὰ γραφέντα παρά τε τοῦ ἀγαπητοῦ Α (6) Scripta anno circiter 369. Titulus in Anglic., G (7) Anglicanus, καὶ τῶν ἐν αὐτῇ τοσούτων. (8) Anglicanus, τῆς συνενούσης. (9) Anglicanus, τοιαύτη. (10) Anglicanus, εἰς αὐτήν ἀναστῶσιν· οἱ δὲ ἐφευ (11) Anglicanus, πᾶσα μὲν ἡ οἰκουμένη συνεφώ (12) Anglicanus, οἱ κατὰ τὴν Δελματίαν, καὶ Δαμ (15) Ita Regius. Editi, Παμφιλίαν. In eodem, τε (44) Ita Regius. Editi vero et alii, ταύτα, minus (15) Anglicanus, αὐτοῖς. Οὗτοι διὰ τῶν γραμμα (16) Anglicanus, βουλευόμενοι.
καὶ ἐθαύμασάν τε τοὺς ὑπογράψαντας, ὅτι, εἰ καί τι περιελέλειπτο παρ’ αὐτοῖς ἐκτῆς ῥίζης τῶν Ἀρειανῶν ἄνω φύουσα πικρία, Αὐξέντιόν φαμεν καὶ Οὐρσάκιον, καὶ Οὐάλεντα καὶ τοὺς τὰ αὐτὰ φρονοῦντας αὐτοῖς, διὰ τῶν γραμμάτων τούτων ἐξεκόπησαν καὶ ἀπελείφθησαν. Ἱκανὰ μὲν οὖν τὰ ἐν τῇ Νικαίᾳ ὁμολογηθέντα, καὶ αὐτάρκη, καθὰ προείπομεν, πρός τε ἀνατροπὴν πάσης ἀσεβοῦς αἱρέσεως, καὶ πρὸς ἀσφάλειαν καὶ ὠφέλειαν τῆς ἐκκλησιαστικῆς διδασκαλίας. Ἐπειδὴ δὲ ἠκούσαμεν, ὅτι τινὲς, βουλόμενοι μάχεσθαι πρὸς αὐτὴν, ὀνομάζειν ἐπιχειροῦσι σύνοδόν τινα ὡς ἐν Ἀριμήνῳ γενομένην, καὶ φιλονεικοῦσι ταύτην μᾶλλον ἢ ἐκείνην κρατεῖν· ἀναγκαῖον ἡγησάμεθα γράψαι καὶ ὑπομνῆσαι ὑμᾶς, ἵνα μὴ ἀνέχησθε τῶν τοιούτων· τοῦτο γὰρ οὐδὲν ἕτερόν ἐστιν ἢ πάλιν τῆς Ἀρειανῆς αἱρέσεως παραφυάς. Οἱ γὰρ τὴν κατ’ αὐτῆς σύνοδον γενομένην παραιτούμενοι (ἔστι δὲ ἡ ἐν Νικαίᾳ γενομένη), τί ἕτερον βούλονται, ἢ τὰ Ἀρείου κρατεῖν; Τίνος οὖν ἄξιοι οἱ τοιοῦτοι ἢ Ἀρειανοὶ μὲν καλεῖσθαι, τῆς αὐτῆς δὲ ἐπιτιμίας ἐκείνοις μετασχεῖν; οἳ μήτε τὸν Θεὸν ἐφοβήθησαν λέγοντα· Μὴ μέταιρε ὅρια αἰώνια, ἃ ἔθεντο οἱ πατέρες σου ·ΤΩΝ ΚΑΤ΄ ΑΙΓΥΠΤΟΝ ΚΑΙ ΛΙΒΥΗΝ ΕΠΙΣΚΟΠΩΝ ΕΝΕΝΗΚΟΝΤΑ ΚΑΙ ΤΟΥ ΜΑΚΑΡΙΟΥ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΚΑΤΑ ΑΡΙΑΝΩΝ ΠΡΟΣ ΤΟΥΣ ΕΝ ΤΗ ΑΦΡΙΚΗ ΤΙΜΙΩΤΑΤΟΥΣ ΕΠΙΣΚΟΠΟΥΣ (6). καὶ συλλειτουργοῦ ἡμῶν Δαμάσου, τοῦ ἐπισκόπου τῆς μεγάλης Ρώμης, καὶ τῶν σὺν αὐτῷ τοσούτων (7) συνελθόντων ἐπισκόπων· οὐδὲν δὲ ἧττον καὶ τὰ τῶν ἄλλων γενομένων συνόδων ἔν τε τῇ Γαλλίᾳ καὶ τῇ Ἰταλίᾳ περὶ τῆς ὑγιαινούσης (8) πίστεως, ἣν ὁ μὲν Χριστὸς ἐχαρίσατο, οἱ δὲ ἀπόστολοι ἐκήρυξαν, καὶ οἱ Πατέρες παραδεδώκασιν οἱ ἐν τῇ Νικαίᾳ συν- ελθόντες ἀπὸ πάσης τῆς καθ' ἡμᾶς οἰκουμένης. Τοσαύ τη (9) γὰρ γέγονε τότε σπουδὴ διὰ τὴν Ἀρειανὴν αἵρεσιν, ἵνα οἱ μὲν πεπτωκότες εἰς αὐτὴν ἀνασπασθώ σιν, οἱ δὲ ἐφευρόντες ἔκδηλοι γένωνται (10). Ταύτῃ γοῦν καὶ πάλαι πᾶσα ἡ οἰκουμένη συμπεφώνηκε (11), καὶ νῦν δὲ πολλῶν συνόδων γενομένων, ὑπομνησθέν- τες πάντες οἵ τε κατὰ τὴν Δαλματίαν (19), καὶ Δαρδα- νίαν, καὶ Μακεδονίαν, Ἠπείρους τε καὶ τὴν Ἑλλάδα, Β καὶ Κρήτην, καὶ τὰς ἄλλας νήσους, Σικελίαν τε καὶ Κύπρον, καὶ Παμφυλίας (13), Λυκίαν τε καὶ Ίσαυ ρίαν, καὶ πᾶσάν τε τὴν Αἴγυπτον καὶ τὰς Λιβύας, καὶ πλεῖστοι τῶν ἐν τῇ ᾿Αραβία ταύτην (14) επέγνωσαν· καὶ ἐθαύμασάν τε τοὺς ὑπογράψαντας, ὅτι, εἰ καί τι περιελέλειπτο παρ' αὐτοῖς ἐκ τῆς ῥίζης τῶν Ἀρειανῶν ἄνω φύουσα πικρία, Αυξέντιον φαμεν καὶ Οὐρσάκιον, καὶ Οὐάλεντα καὶ τοὺς τὰ αὐτὰ φρονοῦντας αὐτοῖς (15), διὰ τῶν γραμμάτων τούτων ἐξεκόπησαν καὶ ἀπελεί φθησαν. Ἱκανὰ μὲν οὖν τὰ ἐν τῇ Νικαίᾳ ὁμολογηθέντα, καὶ αὐτάρκη, καθά προείπομεν, πρός τε ἀνατροπὴν πάσης ἀσεβοῦς αἱρέσεως, καὶ πρὸς ἀσφάλειαν καὶ ὠφέλειαν τῆς ἐκκλησιαστικῆς διδασκαλίας. Ἐπειδὴ δὲ ἠκούσαμεν, ὅτι τινὲς, βουλόμενοι (16) μάχεσθαι τοῦ αὐτοῦ πρὸς τοὺς ἐν Ἀφρικῇ τιμιωτάτους ἐπι- σκόπους. ἐπιστολὴν πρὸς Αφρους. τιμιωτάτους επισκό- πους. ρόντες άδηλοι γένωνται. νησε. γινομένων. . 1. δανίαν, καὶ ἄλλας νήσους. πᾶσαν, εθαύμασαν γε. ὅτι, καί, τῶν ᾿Αρειανῶν ἀναφύουσα πικρίαν. των. EPISTOLA AD AFROS EPISCOPOS. EPISTOLA EPISCOPORUM ÆGYPTI ET LIBYE NONAGINTA NEGNON B. ATHANASII CONTRA ARIANOS, AD HONORATISSIMOS IN AFRICA EPISCOPOS. Theodoretus vero, lib. i, cap. 8. et lib. 11, cap. 23, Histor. ecclesiast., vocat In Regio deest, (sic) Μox idem, Satis quidem sunt quæ a dilecto et com ministro nostro Damaso magnæ Romæ episcopo, et a tot episcopis una cum illo coactis, nec minus ea quæ ab aliis synodis in Gallia et in Italia celebratis, scripta sunt de sana et orthodoxa fide : quam Chri stus largitus est, apostoli prædicarunt, et quam tra- didere Patres, qui ex universo orbe nostro Nicæam convenerunt. Ideo enim tanta sollicitudine de Ariana hæresi actum fuit, ut qui in eam lapsi essent, ab ea retraherentur, et ut noti forent auctores ejus. Huic igitur totus olim assensit orbis, et hoc tempore compluribus celebratis synodis, moniti omnes per Dalmatiam, Dardaniam, Macedoniam, Epiros, Gra- ciam, Cretam, et alias insulas, Siciliam, Cyprum et Pamphyliam, Lyciam, Isauriam, universam Ægy- ptum, Libyas, et plerique ex Arabia, hauc compro- barunt admiratique sunt eos qui subscripserant, quia scilicet si qua apud illos ex Arianorum. radies residua erat sursum pullulans amaritudo, Auxentius nempe, Ursacius, Valens, et qui eamdem quam isti tuentur sententiam ; illi, inquam, ipsi per ea scripta abscissi rejectique fuerant. Sufficiunt itaque sa- tisque sunt, uti supra diximus, Nicana decreta, curri ad subversionem omnis impiæ hæreseos, tum ad từ- telam utilitatemque ecclesiasticæ doctrinæ. Quia tamen audivimus nonnullos hujus oppugnandæ cu- pidos, quamdam synodum quasi Ariinini celebratani in medium afferre, atque omnem movere lapidem, ut ea, potius quam Nicæna, obtineat; necesse duximus vos litteris monere nostris, ut ne hujusmodi homines Et ita legit Nannius. post deletum. recte. Ibidem Anglicano, Μox editi ante habent quæ particula deest in Regio et Anglicano. Paulo post Anglicanus, 1. Ἱκανὰ μὲν τὰ γραφέντα παρά τε τοῦ ἀγαπητοῦ Α (6) Scripta anno circiter 369. Titulus in Anglic., G (7) Anglicanus, καὶ τῶν ἐν αὐτῇ τοσούτων. (8) Anglicanus, τῆς συνενούσης. (9) Anglicanus, τοιαύτη. (10) Anglicanus, εἰς αὐτήν ἀναστῶσιν· οἱ δὲ ἐφευ (11) Anglicanus, πᾶσα μὲν ἡ οἰκουμένη συνεφώ (12) Anglicanus, οἱ κατὰ τὴν Δελματίαν, καὶ Δαμ (15) Ita Regius. Editi, Παμφιλίαν. In eodem, τε (44) Ita Regius. Editi vero et alii, ταύτα, minus (15) Anglicanus, αὐτοῖς. Οὗτοι διὰ τῶν γραμμα (16) Anglicanus, βουλευόμενοι.
PG 26:1031καὶ, Ὁ κακολογῶν πατέρα ἢ μητέρα θανάτῳ τελευτάτω · οἳ μήτε τοὺς Πατέρας ᾐδέσθησαν, παραγγείλαντας ἀνάθεμα εἶναι τοὺς τὰ ἐναντία φρονοῦντας τῆς ὁμολογίας αὐτῶν. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ οἰκουμενικὴ γέγονεν ἡ ἐν Νικαίᾳ σύνοδος, τριακοσίων δέκα καὶ ὀκτὼ συνελθόντων ἐπισκόπων περὶ τῆς πίστεως διὰ τὴν Ἀρειανὴν ἀσέβειαν· ἵνα μηκέτι κατὰ μέρος προφάσει πίστεως γίνωνται· ἀλλὰ, κἂν γένωνται, μὴ κρατῶσι. Τί γὰρ ἐκείνῃ λείπει, ἵνα καινότερα ζητήσῃ τις; Πλήρης ἐστὶν εὐσεβείας, ἀγαπητοί· αὕτη πᾶσαν τὴν οἰκουμένην πεπλήρωκε. Ταύτην ἔγνωσαν καὶ Ἰνδοὶ, καὶ ὅσοι παρὰ τοῖς ἄλλοις βαρβάροις εἰσὶ Χριστιανοί. Οὐκοῦν μάταιος ὁ κάματος τοῖς κατ’ αὐτῆς πολλάκις ἐπιχειρήσασιν. Ἤδη γὰρ οἱ τοιοῦτοι δέκα καὶ πλέον που συνόδους πεποιήκασι, καθ’ ἑκάστην μεταβαλλόμενοι, καὶ τὰ μὲν ἀπὸ τῶν πρώτων ἀφαιροῦντες, τὰ δὲ ταῖς μετὰ ταῦτα ἐναλλάσσοντες καὶ προστιθέντες. Καὶ ὤνησαν οὐδὲν μέχρι νῦν γράφοντες, ἐξαλείφοντες, βιαζόμενοι, οὐκ εἰδότες, ὅτι Πᾶσα μὲν φυτεία, ἣν οὐκ ἐφύτευσεν ὁ Πατὴρ ὁ οὐράνιος, ἐκριζωθήσεται τὸ δὲ ῥῆμα τοῦ Κυρίου τὸ διὰ τῆς οἰκουμενικῆς συνόδου ἐν τῇ Νικαίᾳ γενόμενον μένει εἰς τὸν αἰῶνα.πρὸς αὐτὴν, ὀνομάζειν ἐπιχειροῦσι σύνοδόν τινα ὡς ἐν Ἀριμήνῳ (17) γενομένην, καὶ φιλονεικοῦσι ταύτην μᾶλλον ἢ ἐκείνην κρατεῖν· ἀναγκαῖον ἡγησάμεθα γράψαι καὶ ὑπομνῆσαι ὑμᾶς, ἵνα μὴ ἀνέχησθε τῶν τοιούτων· τοῦτο γὰρ οὐδὲν ἕτερόν ἐστιν ἡ πάλιν τῆς 'Αρειανῆς αἱρέσεως παραφυάς. Οἱ γὰρ τὴν κατ' αυτ τῆς σύνοδον γενομένην παραιτούμενοι (ἔστι δὲ ἡ ἐν Νικαίς γενομένη), τί ἕτερον (18) βούλονται, ἢ τὰ ᾿Αρείου κρατεῖν ; Τίνος οὖν ἄξιοι οἱ τοιοῦτοι ἢ Αρεια νοὶ μὲν καλεῖσθαι, τῆς αὐτῆς δὲ ἐπιτιμίας ἐκείνοις μετασχεῖν; οἱ μήτε τὸν Θεὸν ἐφοβήθησαν λέγοντα Μὴ μέταιρε (19) ὅρια αἰώνια, ἃ ἔθεντο οἱ πατέρες σου (19)· καὶ, Ο κακολογῶν πατέρα ή μητέρα θανάτῳ τελευτάτω· οἱ μήτε τους Πατέρας ᾐδέσθη- σαν, παραγγείλαντας ἀνάθεμα εἶναι τοὺς τὰ ἐναντία φρονοῦντας τῆς ὁμολογίας αὐτῶν (20). • καία σύνοδος, τριακοσίων δέκα καὶ ὀκτὼ συνελθόντων ἐπισκόπων περὶ τῆς πίστεως διὰ τὴν ᾿Αρειανὴν ἀσέ- βείαν· ἵνα μηκέτι κατὰ μέρος προφάσει (21) πίστεως γίνωνται· ἀλλὰ, κἂν γένωνται, μὴ κρατῶσι. Τί γὰρ ἐκείνῃ λείπει, ἵνα καινότερα ζητήσῃ τις; Πλήρης ἐστὶν εὐσεβείας, ἀγαπητοί· αὕτη πᾶσαν τὴν οἰκου μένην πεπλήρωκε. Ταύτην ἔγνωσαν καὶ Ἰνδοὶ, καὶ ὅσοι παρὰ τοῖς ἄλλοις βαρβάροις εἰσὶ Χριστιανοί. Οὐκοῦν μάταιος ὁ κάματος τοῖς κατ' αὐτῆς πολλά κις ἐπιχειρήσασιν. Ηδη γὰρ οἱ τοιοῦτοι δέκα καὶ πλέον (22) που συνόδους πεποιήκας, καθ' ἑκάστην μεταβαλλόμενοι, καὶ τὰ μὲν ἀπὸ τῶν πρώτων ἀφαι ροῦντες, τὰ δὲ ταῖς μετὰ ταῦτα ἐναλλάσσοντες καὶ προστιθέντες. Καὶ ὤνησαν οὐδὲν μέχρι νῦν γράφοντες, ἐξαλείφοντες (23), βιαζόμενοι, οὐκ εἰδότες, ὅτι πᾶσα μὲν φυτεία, ἣν οὐκ ἐφύτευσεν ὁ Πατὴρ ὁ οὐρα γιος, ἐκριζωθήσεται· τὸ δὲ ῥῆμα τοῦ Κυρίου τὸ διὸ τῆς οἰκουμενικῆς συνόδου ἐν τῇ Νικαίας γενόμενον μέ νει εἰς τὸν αἰῶνα. "Αν τε γὰρ ἀριθμὸν ἀριθμῷ τις συμβάλῃ, πλείους οἱ ἐν Νικαίᾳ τῶν κατὰ μέρος εἰσὶν (24), ὅσον καὶ τὸ ὅλον πλεῖόν ἐστι τοῦ μέρους ἄν τε τὸ αἴτιον τῆς ἐν Νικαίᾳ καὶ τῶν μετ᾿ αὐτὴν τοσούτων γενομένων συνόδων παρὰ τούτων διαγνώναι τις ἐθέλοι, εὕροι ἂν τὴν μὲν ἐν Νικαίᾳ ἔχουσαν τὸ αἴτιον εὔλογον, τὰς δὲ ἄλλας διὰ μίσος καὶ φιλονει κίαν (25) ἐκ βίας συγκροτηθείσας. Ἡ μὲν γὰρ διὸ τὴν ᾿Αρειανὴν αἵρεσιν καὶ διὰ τὸ Πάσχα συνήχθη· ἐπειδὴ οἱ κατὰ Συρίαν, καὶ Κιλικίαν, καὶ Μεσοποτα μίαν διεφώνουν πρὸς ἡμᾶς, καὶ τῷ καιρῷ, ἐν ᾧ ποι· οῦσιν οἱ Ἰουδαῖοι, ἐποίουν καὶ αὐτοί. Ἀλλὰ χάρις τῷ Κυρίῳ, ὥσπερ περὶ τῆς πίστεως, οὕτω καὶ περὶ τῆς ἁγίας ἑορτῆς γέγονε συμφωνία. Καὶ τοῦτο ἦν τὸ αἴτιον τῆς ἐν Νικαία συνόδου· αἱ δὲ μετὰ ταύτην ὑπὲρ ἀριθμὸν μὲν (26), κατὰ δὲ τῆς οἰκουμενικῆς συνόδου ἐπενοήθησαν. 28. ὡς ὑπὸ Ἀρειανῶν γενομένην κρα τεῖν· ἀναγκαῖον. τελευτάτω. Ούτε τοὺς Πατέρας. νική. ή τῶν κατὰ μέρος ἐστίν. τῶν μετὰ ταῦ την. νήν μέν, S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. toleretis : nihil quippe aliud illud est, nisi nova A Arianæ hæresis fruticatio. Nam qui synodum ad- versus hanc hæresin celebratam, Nicænam scilicet, repudiant, quid optant aliud, quam ut Arii sententia vim obtineat? Quid ergo dignum illis, nisi ut Ariani et ipsi nuncupentur, et eadem qua illi plectantur poena ? homines qui nec Deum timuerunt dicentem: Ne transferas terminos aternos, quos posuerunt patres: tui s ; et, Qui maledixerit patri suo vel matri, morte moriatur 19. nec Patres quidquam reveriti sunt, qui anathemate percusserunt omnes qui suæ confes- sioni adversa sentirent, C dus, trecentis decem et octo coactis episcopis, ut de fide ageretur Arianæ impietatis causa; ne dein- ceps per partes seu provincias, fidei obtentu variæ celebrarentur synodi; imo si celebrari contingeret, ne prævalerent. Quid enim deest ipsi, ut nova quis re- quirat? Plena utique pietatis est ipsa, dilecti : totum illa replevit orbem. Hanc Indi, hanc quotquot apud barbaros alios Christiani sunt, agnoverunt. Vanus certe conatus eorum qui illam plerumque oppugna- vere. Tales enim viri, jam decem, imo plures synodos celebrarunt, mutataque in singulis senten- tia, quædam a prioribus detraxere : in sequentibus quædam immutarunt, alia addiderunt. Nihilque hac- tenus profuit ipsis quod scribant, scripta deleant, vin inferant : ignorantes illud, Omnis plantatio quam non plantavit Pater cœlestis eradicabitur 20. Do- mini autem verbum per oecumenicam Nicænam synodun prolatum in æternum manet. Si enim nu- merum numero quis compararit, tanto plures sunt Nicæni illis peculiaribus, quanto totum est sua parte majus. Quod si quis internoscere velit quid causæ sit quod Nicæna synodus, quid quod tot aliæ sint celebratæ, is comperiet Nicænam quidem legi- timam habere causam : alias autem odio, conten- tione, vi coactas esse. Illa enim ob Arianam hæresin, et ob Paschatis solemnitatem convocata fuit ; quia Syri, Cilices et qui in Mesopotamia degunt, a nobis dissentiebant, et eodem quo Judæi tempore Pascha celebrabant. Sed gratia Domino, quod cum de fide, tum de sancta illa solemnitate omnium una mens fuerit. Et hæc quidem Nicænæ synodi causa; aliæ vero post illam innumeræ sane sunt, sed contra œcu- menicam synodum institutæ. D Prov. XX11, Mox Anglicanus, Exod. XXI, 17. Matth. xv, 18. sis interpositis. idem, In Regio, deest, recte ut videtur. Intra idem, deest. quem secutus est Nannius. 2. Enimvero ideo œcumenica fuit Nicæna syno- B 2. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ οἰκουμενικὴ γέγονεν ἡ ἐν Νι (17) Regius, Αριμίνω. Alii cum editis, Αριμήνω.. (18) Anglicanus, παραιτούμενοι, τί ἕτερον, omis- (19) Anglicanus, εἰρηκότα· Μὴ μέταιρε. Infra (30) Anglicanus, Αὐτῶν καὶ γὰρ καὶ ἡ οἰκουμε (21) Anglicanus, προφάσεις. (22) Anglicanus, πλεῖον. (25) Anglicanus, καὶ ἐξαλείφοντες. (24) Anglicanus, τις συμβάλοι πλείων ὁ ἐν Νικαία (25) Regius, φιλονεικίας. Mox in eodem, 'Αρεια- (26) Anglicanus, αἱ δὲ μετ' αὐτὴν ὑπὲρ Αρείου
Ἄν τε γὰρ ἀριθμὸν ἀριθμῷ τις συμβάλῃ, πλείους οἱ ἐν Νικαίᾳ τῶν κατὰ μέρος εἰσὶν, ὅσον καὶ τὸ ὅλον πλεῖόν ἐστι τοῦ μέρους ἄν τε τὸ αἴτιον τῆς ἐν Νικαίᾳ καὶ τῶν μετ’ αὐτὴν τοσούτων γενομένων συνόδων παρὰ τούτων διαγνῶναι τις ἐθέλοι, εὕροι ἂν τὴν μὲν ἐν Νικαίᾳ ἔχουσαν τὸ αἴτιον εὔλογον, τὰς δὲ ἄλλας διὰ μῖσος καὶ φιλονεικίαν ἐκ βίας συγκροτηθείσας. Ἡ μὲν γὰρ διὸ τὴν Ἀρειανὴν αἵρεσιν καὶ διὰ τὸ Πάσχα συνήχθη· ἐπειδὴ οἱ κατὰ Συρίαν, καὶ Κιλικίαν, καὶ Μεσοποταμίαν διεφώνουν πρὸς ἡμᾶς, καὶ τῷ καιρῷ, ἐν ᾧ ποιοῦσιν οἱ Ἰουδαῖοι, ἐποίουν καὶ αὐτοί. Ἀλλὰ χάρις τῷ Κυρίῳ, ὥσπερ περὶ τῆς πίστεως, οὕτω καὶ περὶ τῆς ἁγίας ἑορτῆς γέγονε συμφωνία. Καὶ τοῦτο ἦν τὸ αἴτιον τῆς ἐν Νικαίᾳ συνόδου· αἱ δὲ μετὰ ταύτην ὑπὲρ ἀριθμὸν μὲν, κατὰ δὲ τῆς οἰκουμενικῆς συνόδου ἐπενοήθησαν. Τούτων δὲ οὕτω δεικνυμένων, τίς ἀποδέξεται τοὺς τὴν Ἀρίμηνον ἢ ἄλλην σύνοδον παρὰ τὴν ἐν Νικαίᾳ ὀνομάζοντας; ἢ τίς οὐκ ἂν μισήσειε τοὺς ἀθετοῦντας μὲν τὰ τῶν Πατέρων, τὰ δὲ νεώτερα ἐν τῇ Ἀριμήνῳ κατὰ φιλονεικίαν καὶ βίαν συντιθέντα προκρίνοντας; Τίς δὲ τούτοις συνελθεῖν ἐθελήσοι τοῖς ἀνθρώποις, μηδὲ τὰ ἑαυτῶν ἀποδεχομένοις;πρὸς αὐτὴν, ὀνομάζειν ἐπιχειροῦσι σύνοδόν τινα ὡς ἐν Ἀριμήνῳ (17) γενομένην, καὶ φιλονεικοῦσι ταύτην μᾶλλον ἢ ἐκείνην κρατεῖν· ἀναγκαῖον ἡγησάμεθα γράψαι καὶ ὑπομνῆσαι ὑμᾶς, ἵνα μὴ ἀνέχησθε τῶν τοιούτων· τοῦτο γὰρ οὐδὲν ἕτερόν ἐστιν ἡ πάλιν τῆς 'Αρειανῆς αἱρέσεως παραφυάς. Οἱ γὰρ τὴν κατ' αυτ τῆς σύνοδον γενομένην παραιτούμενοι (ἔστι δὲ ἡ ἐν Νικαίς γενομένη), τί ἕτερον (18) βούλονται, ἢ τὰ ᾿Αρείου κρατεῖν ; Τίνος οὖν ἄξιοι οἱ τοιοῦτοι ἢ Αρεια νοὶ μὲν καλεῖσθαι, τῆς αὐτῆς δὲ ἐπιτιμίας ἐκείνοις μετασχεῖν; οἱ μήτε τὸν Θεὸν ἐφοβήθησαν λέγοντα Μὴ μέταιρε (19) ὅρια αἰώνια, ἃ ἔθεντο οἱ πατέρες σου (19)· καὶ, Ο κακολογῶν πατέρα ή μητέρα θανάτῳ τελευτάτω· οἱ μήτε τους Πατέρας ᾐδέσθη- σαν, παραγγείλαντας ἀνάθεμα εἶναι τοὺς τὰ ἐναντία φρονοῦντας τῆς ὁμολογίας αὐτῶν (20). • καία σύνοδος, τριακοσίων δέκα καὶ ὀκτὼ συνελθόντων ἐπισκόπων περὶ τῆς πίστεως διὰ τὴν ᾿Αρειανὴν ἀσέ- βείαν· ἵνα μηκέτι κατὰ μέρος προφάσει (21) πίστεως γίνωνται· ἀλλὰ, κἂν γένωνται, μὴ κρατῶσι. Τί γὰρ ἐκείνῃ λείπει, ἵνα καινότερα ζητήσῃ τις; Πλήρης ἐστὶν εὐσεβείας, ἀγαπητοί· αὕτη πᾶσαν τὴν οἰκου μένην πεπλήρωκε. Ταύτην ἔγνωσαν καὶ Ἰνδοὶ, καὶ ὅσοι παρὰ τοῖς ἄλλοις βαρβάροις εἰσὶ Χριστιανοί. Οὐκοῦν μάταιος ὁ κάματος τοῖς κατ' αὐτῆς πολλά κις ἐπιχειρήσασιν. Ηδη γὰρ οἱ τοιοῦτοι δέκα καὶ πλέον (22) που συνόδους πεποιήκας, καθ' ἑκάστην μεταβαλλόμενοι, καὶ τὰ μὲν ἀπὸ τῶν πρώτων ἀφαι ροῦντες, τὰ δὲ ταῖς μετὰ ταῦτα ἐναλλάσσοντες καὶ προστιθέντες. Καὶ ὤνησαν οὐδὲν μέχρι νῦν γράφοντες, ἐξαλείφοντες (23), βιαζόμενοι, οὐκ εἰδότες, ὅτι πᾶσα μὲν φυτεία, ἣν οὐκ ἐφύτευσεν ὁ Πατὴρ ὁ οὐρα γιος, ἐκριζωθήσεται· τὸ δὲ ῥῆμα τοῦ Κυρίου τὸ διὸ τῆς οἰκουμενικῆς συνόδου ἐν τῇ Νικαίας γενόμενον μέ νει εἰς τὸν αἰῶνα. "Αν τε γὰρ ἀριθμὸν ἀριθμῷ τις συμβάλῃ, πλείους οἱ ἐν Νικαίᾳ τῶν κατὰ μέρος εἰσὶν (24), ὅσον καὶ τὸ ὅλον πλεῖόν ἐστι τοῦ μέρους ἄν τε τὸ αἴτιον τῆς ἐν Νικαίᾳ καὶ τῶν μετ᾿ αὐτὴν τοσούτων γενομένων συνόδων παρὰ τούτων διαγνώναι τις ἐθέλοι, εὕροι ἂν τὴν μὲν ἐν Νικαίᾳ ἔχουσαν τὸ αἴτιον εὔλογον, τὰς δὲ ἄλλας διὰ μίσος καὶ φιλονει κίαν (25) ἐκ βίας συγκροτηθείσας. Ἡ μὲν γὰρ διὸ τὴν ᾿Αρειανὴν αἵρεσιν καὶ διὰ τὸ Πάσχα συνήχθη· ἐπειδὴ οἱ κατὰ Συρίαν, καὶ Κιλικίαν, καὶ Μεσοποτα μίαν διεφώνουν πρὸς ἡμᾶς, καὶ τῷ καιρῷ, ἐν ᾧ ποι· οῦσιν οἱ Ἰουδαῖοι, ἐποίουν καὶ αὐτοί. Ἀλλὰ χάρις τῷ Κυρίῳ, ὥσπερ περὶ τῆς πίστεως, οὕτω καὶ περὶ τῆς ἁγίας ἑορτῆς γέγονε συμφωνία. Καὶ τοῦτο ἦν τὸ αἴτιον τῆς ἐν Νικαία συνόδου· αἱ δὲ μετὰ ταύτην ὑπὲρ ἀριθμὸν μὲν (26), κατὰ δὲ τῆς οἰκουμενικῆς συνόδου ἐπενοήθησαν. 28. ὡς ὑπὸ Ἀρειανῶν γενομένην κρα τεῖν· ἀναγκαῖον. τελευτάτω. Ούτε τοὺς Πατέρας. νική. ή τῶν κατὰ μέρος ἐστίν. τῶν μετὰ ταῦ την. νήν μέν, S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. toleretis : nihil quippe aliud illud est, nisi nova A Arianæ hæresis fruticatio. Nam qui synodum ad- versus hanc hæresin celebratam, Nicænam scilicet, repudiant, quid optant aliud, quam ut Arii sententia vim obtineat? Quid ergo dignum illis, nisi ut Ariani et ipsi nuncupentur, et eadem qua illi plectantur poena ? homines qui nec Deum timuerunt dicentem: Ne transferas terminos aternos, quos posuerunt patres: tui s ; et, Qui maledixerit patri suo vel matri, morte moriatur 19. nec Patres quidquam reveriti sunt, qui anathemate percusserunt omnes qui suæ confes- sioni adversa sentirent, C dus, trecentis decem et octo coactis episcopis, ut de fide ageretur Arianæ impietatis causa; ne dein- ceps per partes seu provincias, fidei obtentu variæ celebrarentur synodi; imo si celebrari contingeret, ne prævalerent. Quid enim deest ipsi, ut nova quis re- quirat? Plena utique pietatis est ipsa, dilecti : totum illa replevit orbem. Hanc Indi, hanc quotquot apud barbaros alios Christiani sunt, agnoverunt. Vanus certe conatus eorum qui illam plerumque oppugna- vere. Tales enim viri, jam decem, imo plures synodos celebrarunt, mutataque in singulis senten- tia, quædam a prioribus detraxere : in sequentibus quædam immutarunt, alia addiderunt. Nihilque hac- tenus profuit ipsis quod scribant, scripta deleant, vin inferant : ignorantes illud, Omnis plantatio quam non plantavit Pater cœlestis eradicabitur 20. Do- mini autem verbum per oecumenicam Nicænam synodun prolatum in æternum manet. Si enim nu- merum numero quis compararit, tanto plures sunt Nicæni illis peculiaribus, quanto totum est sua parte majus. Quod si quis internoscere velit quid causæ sit quod Nicæna synodus, quid quod tot aliæ sint celebratæ, is comperiet Nicænam quidem legi- timam habere causam : alias autem odio, conten- tione, vi coactas esse. Illa enim ob Arianam hæresin, et ob Paschatis solemnitatem convocata fuit ; quia Syri, Cilices et qui in Mesopotamia degunt, a nobis dissentiebant, et eodem quo Judæi tempore Pascha celebrabant. Sed gratia Domino, quod cum de fide, tum de sancta illa solemnitate omnium una mens fuerit. Et hæc quidem Nicænæ synodi causa; aliæ vero post illam innumeræ sane sunt, sed contra œcu- menicam synodum institutæ. D Prov. XX11, Mox Anglicanus, Exod. XXI, 17. Matth. xv, 18. sis interpositis. idem, In Regio, deest, recte ut videtur. Intra idem, deest. quem secutus est Nannius. 2. Enimvero ideo œcumenica fuit Nicæna syno- B 2. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ οἰκουμενικὴ γέγονεν ἡ ἐν Νι (17) Regius, Αριμίνω. Alii cum editis, Αριμήνω.. (18) Anglicanus, παραιτούμενοι, τί ἕτερον, omis- (19) Anglicanus, εἰρηκότα· Μὴ μέταιρε. Infra (30) Anglicanus, Αὐτῶν καὶ γὰρ καὶ ἡ οἰκουμε (21) Anglicanus, προφάσεις. (22) Anglicanus, πλεῖον. (25) Anglicanus, καὶ ἐξαλείφοντες. (24) Anglicanus, τις συμβάλοι πλείων ὁ ἐν Νικαία (25) Regius, φιλονεικίας. Mox in eodem, 'Αρεια- (26) Anglicanus, αἱ δὲ μετ' αὐτὴν ὑπὲρ Αρείου
PG 26:1033Οἱ γὰρ ἐν ταῖς ἑαυτῶν δέκα που καὶ πλέον, καθὰ προείπαμεν, συνόδοις, ἄλλοτε ἄλλα γράφοντες, δῆλοί εἰσιν ἑκάστης αὐτοὶ κατήγοροι γινόμενοι. Πάσχουσι δέ τι τοιοῦτον, οἷον καὶ οἱ τότε τῶν Ἰουδαίων προδόται πεπόνθασιν· ὡς γὰρ ἐκεῖνοι, καταλείψαντες τὴν μόνην πηγὴν τοῦ ζῶντος ὕδατος, ὤρυξαν ἑαυτοῖς λάκκους συντετριμμένους, οἳ οὐ δυνήσονται ὕδωρ συνέχειν, γέγραπται δὲ τοῦτο παρὰ τῷ προφήτῃ Ἱερεμίᾳ· οὕτως οὗτοι, μαχόμενοι πρὸς τὴν μίαν καὶ οἰκουμενικὴν σύνοδον, ὤρυξαν ἑαυτοῖς συνόδους πολλάς· καὶ πᾶσαι κεναὶ, αἳ παρ’ αὐτοῖς ὡς δράγμα μὴ ἔχων ἰσχὺν ἐφάνησαν. Μὴ τοίνυν ἀνεχώμεθα τῶν τὴν Ἀρίμηνον ἢ ἄλλην ὀνομαζόντων σύνοδον παρὰ τὴν ἐν Νικαίᾳ γενομένην. Καὶ γὰρ καὶ αὐτοὶ οἱ τὴν Ἀρίμηνον ὀνομάζοντες ἐοίκασι μὴ εἰδέναι τὰ ἐν αὐτῇ πραχθέντα· ἢ γὰρ ἂν ἐσιώπησαν. Οἴδατε γὰρ, ἀγαπητοὶ, μαθόντες καὶ ὑμεῖς παρὰ τῶν ἐλθόντων ἐξ ὑμῶν εἰς τὴν Ἀρίμηνον, ὡς Οὐρσάκιος καὶ Οὐάλης, Εὐδόξιος καὶ Αὐξέντιος, ἐκεῖ δὲ ἦν σὺν αὐτοῖς καὶ Δημόφιλος, καθῃρέθησαν, θελήσαντες ἕτερα παρὰ τὰ ἐν Νικαίᾳ γράφειν·Β τοὺς τὴν Ἀρίμηνον (27) ἢ ἄλλην σύνοδον παρὰ τὴν ἐν Νικαίᾳ ὀνομάζοντας; ἢ τίς οὐκ ἂν μισήσειε τοὺς ἀθετοῦντας μὲν τὰ τῶν Πατέρων, τὰ δὲ νεώτερα ἐν τῇ Αριμήνῳ κατὰ φιλονεικίαν καὶ βίαν συντιθέντα (28) προκρίνοντας; Τίς δὲ τούτοις συνελθεῖν ἐθελήσοι τοῖς ἀνθρώποις, μηδὲ τὰ ἑαυτῶν ἀποδεχομένοις; Οἱ γὰρ ἐν ταῖς ἑαυτῶν δέκα που καὶ πλέον (29), καθὰ προείπα- μεν, συνόδοις, ἄλλοτε ἄλλα γράφοντες, δῆλοί εἰσιν ἑκάστης αὐτοὶ κατήγοροι γινόμενοι. Πάσχουσι δέ τι τοιοῦτον, οἷον καὶ οἱ τότε τῶν Ἰουδαίων προδόται πε πόνθασιν· ὡς γὰρ ἐκεῖνοι, καταλείψαντες τὴν μόνην πηγὴν τοῦ ζῶντος ὕδατος, ώρυξαν ἑαυτοῖς λάκκους συντετριμμένους (30), οἳ οὐ δυνήσονται ὕδωρ συνέχειν, γέγραπται δὲ τοῦτο παρὰ τῷ προφήτῃ Ἱερεμίᾳ· οὔ τως οὗτοι, μαχόμενοι πρὸς τὴν μίαν καὶ οἰκουμενι- χήν (51) σύνοδον, ώρυξαν ἑαυτοῖς συνόδους πολλάς καὶ πᾶσαι κεναὶ, αἱ παρ' αὐτοῖς ὡς δράγμα μὴ ἔχων ἰσχὺν ἐφάνησαν. Μὴ τοίνυν ανεχώμεθα τῶν τὴν 'Αρ- μήνον ἢ ἄλλην ὀνομαζόντων σύνοδον παρὰ τὴν ἐν Νι καία γενομένην. Καὶ γὰρ καὶ αὐτοὶ οἱ τὴν ᾿Αρίμηνον ὀνομάζοντες ἐοίκασι μὴ εἰδέναι τὰ ἐν αὐτῇ πραχθέντα· ἡ γὰρ ἂν ἐσιώπησαν. Οίδατε γὰρ, ἀγαπητοί, μαθόν- τες καὶ ὑμεῖς παρὰ τῶν ἐλθόντων ἐξ ὑμῶν εἰς τὴν ᾿Αρίμηνον, ὡς Ούρσάκιος καὶ Οὐάλης, Εὐδόξιος καὶ Αυξέντιος, ἐκεῖ δὲ ἦν σὺν αὐτοῖς καὶ Δημόφιλος (52), καθηρέθησαν, θελήσαντες ἕτερα παρὰ τὰ ἐν Νικαία γράφειν· ὅτε καὶ ἀπαιτηθέντες ἀναθεματίσαι τὴν 'Αρειανὴν αἵρεσιν, παρῃτήσαντο, καὶ μᾶλλον αὐτῆς ἤθελον εἶναι προστάται. Οἱ δέ γε ἐπίσκοποι, οἱ ἀληθῶς γνήσιοι δοῦλοι τοῦ Κυρίου καὶ (55) ὀρθῶς πιστεύοντες, ἦσαν δὲ ἐγγὺς διακόσιοι, ἔγραψαν ἀρκεῖσθαι τῇ ἐν Νικαίᾳ μόνῃ, καὶ μηδὲν πλέον ἢ ἔλαττον παρ' ἐκεί νην ζητεῖν ἢ φρονεῖν. Ταῦτα καὶ Κωνσταντίῳ δεδη- λώκασι, τῷ καὶ τὴν σύνοδον (34) κελεύσαντι γενέσθαι. ᾿Αλλ' οἱ ἐν τῇ Ἀριμήνῳ καθαιρεθέντες, ἀπελθόντες πρὸς Κωνστάντιον, πεποιήκασιν ὑβρισθῆναι μὲν (35), ἀπειλὰς δὲ γενέσθαι, μὴ ἀνακάμψειν εἰς τὰς ἰδίας παροικίας τοὺς κατ' αὐτῶν ἀποφηναμένους, βίαν τε παθεῖν ἐν τῇ Θράκη ἐν αὐτῷ τῷ χειμώνι· ὥστε τῶν παρ' αὐτῶν καινοτομουμένων ἀνέχεσθαι. κνύτωσαν πρῶτον τὴν καθαίρεσιν τῶν προειρημένων, καὶ ἅπερ ἔγραψαν οἱ ἐπίσκοποι, λέγοντες μηδὲν πλέον ζητεῖν τῶν ἐν Νικαίᾳ παρὰ τῶν Πατέρων ὁμολογη- Αρίμινον, Αριμίνω. συντιθέντα. προκρίναν. τας. ἐθελήσει ἀνθρ., εθελήσειεν ἀνθρ. μενικήν. πρὸς τὴν μόνην καὶ οἰκουμενικήν. πρὸς τὴν μίαν καὶ οἰκουμενικήν. δράχμα, δράγμα. δράγμα. ὡς δράγματα μὴ ἔχοντα ἰσχύν. δράγμα οὐκ ἔχον ἰσχὺν τοῦ ποιῆσαι ἄλευρον. Μοχ Εξεφάνησαν. Αριαμήνων. Αρίμινον, Αριμίνῳ EPISTOLA AD AFROS EPISCOPOS. Arimninensem aut aliam synodum præter Nicknam in ore habent ? aut quis eos non oderit, qui abje- ctis Patrum decretis, recentiora Arimini per vim et contentionem constituta, illis anteponunt? Quis autem cum iis convenire velit hominibus, qui ne sua quidem ipsi approbant? Nam qui in suis decem aut pluribus etiam synodis, uti ante dixi- nius, modo illa, modo alia scripserunt, palam sane fecere se singulas earum incusare. Idem porro iis accidit, quod olim proditoribus illis Judæis : ut enim illi, derelicto unico aquæ viventis fonte, fo- derunt sibi cisternas dissipatas, quæ aquam conti- nere non valebunt, ut apud Jeremiam prophetam scriptum est " ; sic et isti adversus unam et acu- menicam synodum decertantes, multas sibi syno- des effoderunt: vacuæque omnes illæ fuere, quasi manipulus infructuosus ". Ne feramus igiur viros qui Ariminensem synodum, aut aliam memorant præter Nicænam. Nam illi ipsi, qui Ariminensem in ore habent, ignorare videntur ea quæ illic gesta sunt : alioqui de illa silerent. Scitis enim, dilecti, didicistisque ab iis qui e vestra provincia Arim num se contulere, quomodo Ursacius, Valens, Eu. doxius et Auxentius, quibuscum illic erat et Demo- philus, cum præter illa quæ Nicææ constituta fue- rant, alia quædam scribere vellent, depositi sunt (55'). Quando rogali, ut Arianam hæresin anathemale damnarent, re illi negala, maluerunt illius esse patoni. Episcopi contra qui sinceri erant servi Domini, et sana fide praediti, numero ferme ducenti, solam Nicænam synodum satis sibi esse scripserun', et præter illam nec plus nec minus quærendum aut sentiendum esse. Hæc item Constantio signifi- carunt, qui synodum celebrari jusserat. Verum qui Arimini depositi fuerant, Constantium adeuntes, effecerunt ut indignissime acciperentur illi, minis quoque additis, non licitum fore illis qui contra se sententiam tulissent, ad proprias eccle- sias remigrare, vimque ipsos in Thracia, illa ipsa hieme, perpessuros; ut eo pacto res a se innovalas illi tolerarent. Jerem. JI, 13. 7. lib. ii, cap. 23, qui mox habet, et infra, ss Ose. viii, vero et alii, Ibidem Regius, Infra Anglicanus, Theodoretus, Regius, Baliti vero et alii, Intra in Regio al deest. Ibidem Regius prima manu habet secunda, Anglic., PATROL. GR. XXVI. G D proferant primum eorum, quos memoravi, depo- sitionem, atque episcoporum rescripta dicentium, præter ea, quæ a Patribus Nicæx declarata fuerant, Theodoretus, Hic locus viros torsit eruditos, qui non adverterunt log cum in Osea propheta sic legi capite viu, versu Theodoretus, Anglicanus in sequenti lus sape. Theodoretus, et habet. ad annum 359. 5. Τούτων δὲ οὕτω δεικνυμένων, τίς ἀποδέξεται Α 3. His ita comprobatis, quis eos admittat, qui 4. Εἴπερ οὖν τινες τὴν ᾿Αρίμηνον ὀνομάζουσι, δει- (27) Haec habentur apud Theodoret. Hist. eccl., (28) Regius et Theodoretus, συντεθέντα. Editi (29) Theodoretus, πλείω. (30) Συντετριμμένους deest in Theodoreto. (31) Anglicanus et Theodoretus, πρὸς τὴν οἰκου 4. Si qui ergo Ariminensem synodum proponunt, (32) Vide quæ de his diximus in Vita Athanasti (33) Ita Regius. In editis vero xal deest. (34) Theodoretus, κελεύσαντι γεγενῆσθαι. (35) Theodoretus, μὲν αὐτούς. (554) De his in Vita Athanasii ad annum 553.
ὅτε καὶ ἀπαιτηθέντες ἀναθεματίσαι τὴν Ἀρειανὴν αἵρεσιν, παρῃτήσαντο, καὶ μᾶλλον αὐτῆς ἤθελον εἶναι προστάται. Οἱ δέ γε ἐπίσκοποι, οἱ ἀληθῶς γνήσιοι δοῦλοι τοῦ Κυρίου καὶ ὀρθῶς πιστεύοντες, ἦσαν δὲ ἐγγὺς διακόσιοι, ἔγραψαν ἀρκεῖσθαι τῇ ἐν Νικαίᾳ μόνῃ, καὶ μηδὲν πλέον ἢ ἔλαττον παρ’ ἐκείνην ζητεῖν ἢ φρονεῖν. Ταῦτα καὶ Κωνσταντίῳ δεδηλώκασι, τῷ καὶ τὴν σύνοδον κελεύσαντι γενέσθαι. Ἀλλ’ οἱ ἐν τῇ Ἀριμήνῳ καθαιρεθέντες, ἀπελθόντες πρὸς Κωνστάντιον, πεποιήκασιν ὑβρισθῆναι μὲν, ἀπειλὰς δὲ γενέσθαι, μὴ ἀνακάμψειν εἰς τὰς ἰδίας παροικίας τοὺς κατ’ αὐτῶν ἀποφηναμένους, βίαν τε παθεῖν ἐν τῇ Θρᾴκῃ ἐν αὐτῷ τῷ χειμῶνι· ὥστε τῶν παρ’ αὐτῶν καινοτομουμένων ἀνέχεσθαι. Εἴπερ οὖν τινες τὴν Ἀρίμηνον ὀνομάζουσι, δεικνύτωσαν πρῶτον τὴν καθαίρεσιν τῶν προειρημένων, καὶ ἅπερ ἔγραψαν οἱ ἐπίσκοποι, λέγοντες μηδὲν πλέον ζητεῖν τῶν ἐν Νικαίᾳ παρὰ τῶν Πατέρων ὁμολογηθέντων, μηδὲ ὀνομάζειν ἄλλην σύνοδον παρ’ ἐκείνην. Ἀλλὰ ταῦτα μὲν κρύπτουσι, τὰ δὲ ἐν τῇ Θρᾴκῃ κατὰ βίαν πραχθέντα προβάλλονται· ἐξ ὧν δείκνυνται, τῆς μὲν Ἀρειανῆς αἱρέσεως ὄντες ὑποκριταὶ, ἀλλότριοι δὲ τῆς ὑγιαινούσης πίστεως.Β τοὺς τὴν Ἀρίμηνον (27) ἢ ἄλλην σύνοδον παρὰ τὴν ἐν Νικαίᾳ ὀνομάζοντας; ἢ τίς οὐκ ἂν μισήσειε τοὺς ἀθετοῦντας μὲν τὰ τῶν Πατέρων, τὰ δὲ νεώτερα ἐν τῇ Αριμήνῳ κατὰ φιλονεικίαν καὶ βίαν συντιθέντα (28) προκρίνοντας; Τίς δὲ τούτοις συνελθεῖν ἐθελήσοι τοῖς ἀνθρώποις, μηδὲ τὰ ἑαυτῶν ἀποδεχομένοις; Οἱ γὰρ ἐν ταῖς ἑαυτῶν δέκα που καὶ πλέον (29), καθὰ προείπα- μεν, συνόδοις, ἄλλοτε ἄλλα γράφοντες, δῆλοί εἰσιν ἑκάστης αὐτοὶ κατήγοροι γινόμενοι. Πάσχουσι δέ τι τοιοῦτον, οἷον καὶ οἱ τότε τῶν Ἰουδαίων προδόται πε πόνθασιν· ὡς γὰρ ἐκεῖνοι, καταλείψαντες τὴν μόνην πηγὴν τοῦ ζῶντος ὕδατος, ώρυξαν ἑαυτοῖς λάκκους συντετριμμένους (30), οἳ οὐ δυνήσονται ὕδωρ συνέχειν, γέγραπται δὲ τοῦτο παρὰ τῷ προφήτῃ Ἱερεμίᾳ· οὔ τως οὗτοι, μαχόμενοι πρὸς τὴν μίαν καὶ οἰκουμενι- χήν (51) σύνοδον, ώρυξαν ἑαυτοῖς συνόδους πολλάς καὶ πᾶσαι κεναὶ, αἱ παρ' αὐτοῖς ὡς δράγμα μὴ ἔχων ἰσχὺν ἐφάνησαν. Μὴ τοίνυν ανεχώμεθα τῶν τὴν 'Αρ- μήνον ἢ ἄλλην ὀνομαζόντων σύνοδον παρὰ τὴν ἐν Νι καία γενομένην. Καὶ γὰρ καὶ αὐτοὶ οἱ τὴν ᾿Αρίμηνον ὀνομάζοντες ἐοίκασι μὴ εἰδέναι τὰ ἐν αὐτῇ πραχθέντα· ἡ γὰρ ἂν ἐσιώπησαν. Οίδατε γὰρ, ἀγαπητοί, μαθόν- τες καὶ ὑμεῖς παρὰ τῶν ἐλθόντων ἐξ ὑμῶν εἰς τὴν ᾿Αρίμηνον, ὡς Ούρσάκιος καὶ Οὐάλης, Εὐδόξιος καὶ Αυξέντιος, ἐκεῖ δὲ ἦν σὺν αὐτοῖς καὶ Δημόφιλος (52), καθηρέθησαν, θελήσαντες ἕτερα παρὰ τὰ ἐν Νικαία γράφειν· ὅτε καὶ ἀπαιτηθέντες ἀναθεματίσαι τὴν 'Αρειανὴν αἵρεσιν, παρῃτήσαντο, καὶ μᾶλλον αὐτῆς ἤθελον εἶναι προστάται. Οἱ δέ γε ἐπίσκοποι, οἱ ἀληθῶς γνήσιοι δοῦλοι τοῦ Κυρίου καὶ (55) ὀρθῶς πιστεύοντες, ἦσαν δὲ ἐγγὺς διακόσιοι, ἔγραψαν ἀρκεῖσθαι τῇ ἐν Νικαίᾳ μόνῃ, καὶ μηδὲν πλέον ἢ ἔλαττον παρ' ἐκεί νην ζητεῖν ἢ φρονεῖν. Ταῦτα καὶ Κωνσταντίῳ δεδη- λώκασι, τῷ καὶ τὴν σύνοδον (34) κελεύσαντι γενέσθαι. ᾿Αλλ' οἱ ἐν τῇ Ἀριμήνῳ καθαιρεθέντες, ἀπελθόντες πρὸς Κωνστάντιον, πεποιήκασιν ὑβρισθῆναι μὲν (35), ἀπειλὰς δὲ γενέσθαι, μὴ ἀνακάμψειν εἰς τὰς ἰδίας παροικίας τοὺς κατ' αὐτῶν ἀποφηναμένους, βίαν τε παθεῖν ἐν τῇ Θράκη ἐν αὐτῷ τῷ χειμώνι· ὥστε τῶν παρ' αὐτῶν καινοτομουμένων ἀνέχεσθαι. κνύτωσαν πρῶτον τὴν καθαίρεσιν τῶν προειρημένων, καὶ ἅπερ ἔγραψαν οἱ ἐπίσκοποι, λέγοντες μηδὲν πλέον ζητεῖν τῶν ἐν Νικαίᾳ παρὰ τῶν Πατέρων ὁμολογη- Αρίμινον, Αριμίνω. συντιθέντα. προκρίναν. τας. ἐθελήσει ἀνθρ., εθελήσειεν ἀνθρ. μενικήν. πρὸς τὴν μόνην καὶ οἰκουμενικήν. πρὸς τὴν μίαν καὶ οἰκουμενικήν. δράχμα, δράγμα. δράγμα. ὡς δράγματα μὴ ἔχοντα ἰσχύν. δράγμα οὐκ ἔχον ἰσχὺν τοῦ ποιῆσαι ἄλευρον. Μοχ Εξεφάνησαν. Αριαμήνων. Αρίμινον, Αριμίνῳ EPISTOLA AD AFROS EPISCOPOS. Arimninensem aut aliam synodum præter Nicknam in ore habent ? aut quis eos non oderit, qui abje- ctis Patrum decretis, recentiora Arimini per vim et contentionem constituta, illis anteponunt? Quis autem cum iis convenire velit hominibus, qui ne sua quidem ipsi approbant? Nam qui in suis decem aut pluribus etiam synodis, uti ante dixi- nius, modo illa, modo alia scripserunt, palam sane fecere se singulas earum incusare. Idem porro iis accidit, quod olim proditoribus illis Judæis : ut enim illi, derelicto unico aquæ viventis fonte, fo- derunt sibi cisternas dissipatas, quæ aquam conti- nere non valebunt, ut apud Jeremiam prophetam scriptum est " ; sic et isti adversus unam et acu- menicam synodum decertantes, multas sibi syno- des effoderunt: vacuæque omnes illæ fuere, quasi manipulus infructuosus ". Ne feramus igiur viros qui Ariminensem synodum, aut aliam memorant præter Nicænam. Nam illi ipsi, qui Ariminensem in ore habent, ignorare videntur ea quæ illic gesta sunt : alioqui de illa silerent. Scitis enim, dilecti, didicistisque ab iis qui e vestra provincia Arim num se contulere, quomodo Ursacius, Valens, Eu. doxius et Auxentius, quibuscum illic erat et Demo- philus, cum præter illa quæ Nicææ constituta fue- rant, alia quædam scribere vellent, depositi sunt (55'). Quando rogali, ut Arianam hæresin anathemale damnarent, re illi negala, maluerunt illius esse patoni. Episcopi contra qui sinceri erant servi Domini, et sana fide praediti, numero ferme ducenti, solam Nicænam synodum satis sibi esse scripserun', et præter illam nec plus nec minus quærendum aut sentiendum esse. Hæc item Constantio signifi- carunt, qui synodum celebrari jusserat. Verum qui Arimini depositi fuerant, Constantium adeuntes, effecerunt ut indignissime acciperentur illi, minis quoque additis, non licitum fore illis qui contra se sententiam tulissent, ad proprias eccle- sias remigrare, vimque ipsos in Thracia, illa ipsa hieme, perpessuros; ut eo pacto res a se innovalas illi tolerarent. Jerem. JI, 13. 7. lib. ii, cap. 23, qui mox habet, et infra, ss Ose. viii, vero et alii, Ibidem Regius, Infra Anglicanus, Theodoretus, Regius, Baliti vero et alii, Intra in Regio al deest. Ibidem Regius prima manu habet secunda, Anglic., PATROL. GR. XXVI. G D proferant primum eorum, quos memoravi, depo- sitionem, atque episcoporum rescripta dicentium, præter ea, quæ a Patribus Nicæx declarata fuerant, Theodoretus, Hic locus viros torsit eruditos, qui non adverterunt log cum in Osea propheta sic legi capite viu, versu Theodoretus, Anglicanus in sequenti lus sape. Theodoretus, et habet. ad annum 359. 5. Τούτων δὲ οὕτω δεικνυμένων, τίς ἀποδέξεται Α 3. His ita comprobatis, quis eos admittat, qui 4. Εἴπερ οὖν τινες τὴν ᾿Αρίμηνον ὀνομάζουσι, δει- (27) Haec habentur apud Theodoret. Hist. eccl., (28) Regius et Theodoretus, συντεθέντα. Editi (29) Theodoretus, πλείω. (30) Συντετριμμένους deest in Theodoreto. (31) Anglicanus et Theodoretus, πρὸς τὴν οἰκου 4. Si qui ergo Ariminensem synodum proponunt, (32) Vide quæ de his diximus in Vita Athanasti (33) Ita Regius. In editis vero xal deest. (34) Theodoretus, κελεύσαντι γεγενῆσθαι. (35) Theodoretus, μὲν αὐτούς. (554) De his in Vita Athanasii ad annum 553.
PG 26:1035Καὶ αὐτὴν δὲ τὴν μεγάλην σύνοδον, καὶ τὰς παρ’ ἐκείνων ἄν τις ἐξετάζειν ἐκ παραλλήλου θέλοι, εὕροι ἂν τῶν μὲν τὴν θεοσέβειαν, τῶν δὲ τὴν ἀλογίαν. Οἱ ἐν Νικαίᾳ συνελθόντες οὐ καθαιρεθέντες συνῆλθον, ἀλλὰ καὶ ὡμολόγησαν τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς εἶναι τὸν Υἱόν· οὗτοι δὲ καὶ ἅπαξ καὶ δεύτερον καθαιρεθέντες, καὶ τρίτον ἐν αὐτῇ τῇ Ἀριμήνῳ, γράφειν ἐτόλμησαν, μὴ χρῆναι λέγειν οὐσίαν ἢ ὑπόστασιν ἔχειν τὸν Θεόν. Ἐκ δὴ τούτων σκοπεῖν ἔξεστιν, ἀδελφοὶ, ὡς οἱ μὲν ἐν Νικαίᾳ τῶν Γραφῶν πνέουσι, λέγοντος αὐτοῦ τοῦ Θεοῦ ἐν μὲν τῇ Ἐξόδῳ· Ἐγώ εἰμι ὁ ὤν· διὰ δὲ τοῦ Ἱερεμίου· Τίς ἐστιν ἐν ὑποστήματι αὐτοῦ, καὶ εἶδε τὸν λόγον αὐτοῦ; καὶ μετ’ ὀλίγον· Καὶ εἰ ἔστησαν ἐν τῇ ὑποστάσει μου, καὶ ἤκουσαν τῶν λόγων μου. Ἡ δὲ ὑπόστασις οὐσία ἐστὶ, καὶ οὐδὲν ἄλλο σημαινόμενον ἔχει ἢ αὐτὸ τὸ ὄν· ὅπερ Ἱερεμίας ὕπαρξιν ὀνομάζει λέγων· Καὶ οὐκ ἤκουσαν φωνὴν ὑπάρξεως. Ἡ γὰρ ὑπόστασις καὶ ἡ οὐσία ὕπαρξίς ἐστιν. Ἔστι γὰρ καὶ ὑπάρχει. Τοῦτο νοῶν καὶ ὁ Παῦλος, ἔγραψεν Ἑβραίοις· Ὃς ὢν ἀπαύγασμα τῆς δόξης, καὶ χαρακτὴρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ.Α ὕπαρξιν, ύπαρξις θέντων, μηδὲ ὀνομάζειν ἄλλην σύνοδον παρ' ἐκείνην. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν κρύπτουσι, τὰ δὲ ἐν τῇ Θρᾴκῃ κατά βίαν πραχθέντα προβάλλονται· ἐξ ὧν δείκνυνται, τῆς μὲν Ἀρειανῆς αἱρέσεως ὄντες (56) ὑποκριταί, ἀλλότριοι δὲ τῆς ὑγιαινούσης πίστεως. Καὶ αὐτὴν δὲ τὴν μετ γάλην σύνοδον, καὶ τὰς παρ' ἐκείνων ἄν τις ἐξετάζειν σέβειαν, τῶν δὲ τὴν ἀλογίαν. Οἱ ἐν Νικαίᾳ συνελθόν τες οὐ καθαιρεθέντες συνῆλθον, ἀλλὰ καὶ ὡμολόγη σαν τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς εἶναι τὸν Υἱόν· οὗτοι δὲ καὶ ἅπαξ καὶ δεύτερον καθαιρεθέντες, καὶ τρίτον ἐν αὐτῇ τῇ ᾿Αριμήνω, γράφειν ἐτόλμησαν, μὴ χρῆναι λέγειν οὐσίαν ἢ ὑπόστασιν ἔχειν τὸν Θεόν. Ἐκ δὴ τούτων σκοπεῖν ἔξεστιν, ἀδελφοὶ, ὡς οἱ μὲν ἐν Νικαία τῶν Γραφῶν (38) πνέουσι, λέγοντος αὐτοῦ τοῦ Θεοῦ ἐν μὲν τῇ Ἐξόδῳ· Ἐγώ εἰμι ὁ ὤν· διὰ δὲ τοῦ Ἱερε- μίου· Τίς ἐστιν (39) ἐν ὑποστήματι αὐτοῦ, καὶ εἶδε τὸν λόγον αὐτοῦ; καὶ μετ' ὀλίγον· Καὶ εἰ ἔστησαν ἐν τῇ ὑποστάσει μου, καὶ ἤκουσαν τῶν λόγων μου. Ἡ δὲ ὑπόστασις οὐσία ἐστὶ, καὶ οὐδὲν ἄλλο στ μαινόμενον ἔχει ἢ αὐτὸ τὸ ὄν· ὅπερ Ἱερεμίας υπα ξιν ὀνομάζει λέγων· Καὶ (40) οὐκ ἤκουσαν φωνή ύπάρξεως. Ἡ γὰρ ὑπόστασις καὶ ἡ οὐσία ὕπαρξίς ἐστιν. Ἔστι γὰρ καὶ ὑπάρχει. Τοῦτο νοῶν καὶ ὁ Παῦ λος, ἔγραψεν Εβραίοις· "Ος ὢν ἀπαύγασμα τῆς δόξης, καὶ χαρακτὴρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ. Ο- τοι δὲ οἱ δοκοῦντες εἰδέναι τὰς Γραφάς, καὶ ὀνομά ζοντες ἑαυτοὺς εἶναι σοφούς, μὴ θέλοντες ὑπόστασιν λέγειν ἐπὶ Θεοῦ (τοῦτο γὰρ ἔγραψαν ἐν τῇ ᾿Αριμή νῳ (41) καὶ ἐν ἄλλαις ἑαυτῶν συνόδοις ), πῶς οὐ δ:- καίως καθηρέθησαν, λέγοντες καὶ αὐτοὶ, ὡς ἄφρων ἐν καρδίᾳ, Οὐκ ἔστι Θεός ; Πάλιν τε οἱ Πατέρες ἐδίδα- ξαν ἐν τῇ Νικαίᾳ μὴ εἶναι κτίσμα ἢ ποίημα τὸν Υἱὸν Λόγον (42), ἀναγνόντες· Πάντα δι' αὐτοῦ ἐγένετο· και, Ἐν αὐτῷ τὰ πάντα ἐκτίσθη καὶ συνέστηκεν. Οὗτοι δὲ οἱ μᾶλλον 'Αρειανοὶ ἡ Χριστιανοί (43) ὄντες, ἐν ταῖς ἄλλαις ἑαυτῶν συνόδοις κτίσμα τετολμήκασιν εἰπεῖν αὐτὸν, καὶ ἕνα τῶν ποιημάτων, ὧν αὐτός ἐστιν ὁ Λόγος δημιουργὸς καὶ ποιητής. Εἰ γὰρ δι' αὐτοῦ τὰ πάντα γέγονε, κτίσμα δέ ἐστι καὶ αὐτός· εἴη ἂν καὶ ἑαυτὸν κτίζων. Καὶ πῶς δύναται τὸ κτιζόμενον, κτί ζειν ; ἢ πῶς ὁ κτίζων κτίζεται; ἐφ᾽ οἷς μισητοὶ καὶ παρὰ πᾶτίν εἰσιν, ὀνομάζοντες μὲν ἁπλῶς Αρίμηνον, δεικνύμενοι δὲ καὶ (44) ἐν αὐτῇ καθαιρεθέντες. Καὶ αὐτὸ δὲ τὸ ἐν Νικαίᾳ γε γραμμένον, ὁμοούσιον εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρὶ, οὗ χάριν προσποιοῦνται μάχεσθαι πρὸς τὴν σύνοδον, καὶ 1, Εχοιί. 111, 14. * λα. οἱ γὰρ ἐν Νικαία. ὀλίγα, καί Χριστιανοὶ ὄντες ἐν ταῖς. τῶν ποιημάτων. τῶν πάντων. δὲ τό. δέ τε. - B S. ATHANASI OPP. PARS I. nihil quaerendum esse : nec aliam synodum, præter illam, memorandam. Sed hæc quidem dissimulant : ea vero, quæ in Thracia per vim gesta sunt, obten- dunt : ex quibus conspicuum est, cos Arianæ qui- dem hæreseos histriones, a sana autem fide alienos esse. Quod si quis magnam illam synodum, cum istorum synodis mutuo conferre voluerit, illorum pietatem, istorum dementiam deprehendet. Qui Nicæam convenerunt nequaquam antea depositi fuerant, sed ex Patris substantia Filium esse con- fessi sunt. Isti autem semel atque iterum, imo ter- tio Arimini depositi, scribere ausi sunt, non di- endum esse, Deum habere substantiam aut hypo- stasin. Ex quibus animadvertere licet, fratres, Ni- canos Patres Scripturas spirare, cum dicat ipse Deus in Exodo quidem : Ego sum qui sums; per Jeremiam vero : Quis est in substantia ejus, et vidit verbum ejus ? et paulo post : et si stetissent in hypo- stasi mea, et audissent verba mea ". Hypostasis au- tem substantia est, neque aliam habet significatio- nem, quam, hoc ipsum quod est : quod Jeremias vocat seu exsistentiam dicens: Et non audierunt vocem exsistentiæ meæ . Nam hypostasis et substantia, idipsum est quod seu exsi- Elentia. Est enim et exsistit. Hoc cum Paulus in- telligeret, Hebræis scripsit: Qui cum sit splendor gloriæ et figura hypostaseos ejus". Hi vero qui sese et Scripturarum periti putant et sapientes appellunt, cum nolint hypostasin in Deo dicere (hoc enim Arimini, et in aliis suis synodis conscripserunt) qui non jure depositi sunt, cum et ipsi dicant, ut insipiens in corde suo, non est Deus " ? Rursum Patres Nicæni docuerunt, Filium et Verbum non esse creaturam aut rem factam, quod legissent : Omnia per ipsum facta sunt 18; et: In illo omnia creata sunt et consistunt ". Isti vero potius Ariani quam Christiani, in aliis suis synodis, ipsum crea- turam dicere ausi sunt et unam ex rebus factis, quarum ipsum Verbum opifex est et conditor. Si enim per ipsum omnia facta sunt, et ipsum quoque creatura fuerit, ergo seipsum creaverit. Et quo- modo potest quod creatur creare? aut qui creat qua ratione creatur ? C HISTORICA ET DOGMATICA. cant; quæ sibi odium apud omnes concilient : te- D mereque Ariminensem synodum memorent, cum palam sit eos illic damnatos fuisse. Quod vero illam spectat Nicææ conscriptam sententiam, scilicet Filium esse Patri consubstantialem, cujus gratia Jerem. XXIII, 18, 22. Jerem. 1x, 10. 1, 3. Coloss. 1, 16. cano. Mox Anglicanus, est. et ita legit Nannius. Infra si deest in Regio. Hebr. Joan. deest. Editi vero sic, Infra Regius, Editi, deest. Mox Regius et Anglicanus, Editi, 5. Verum ne sic quidem erubescunt, ea licet di- (37) ἐκ παραλλήλου θέλοι, εὕροι ἂν τῶν μὲν τὴν θεο 5. Ἀλλ᾿ οὐδὲ οὕτως αἰσχύνονται, τοιαῦτα λέγοντες, 3. 37 Psal. x», 1. (36) Υποκριταί deest in Theodoreto et in Angli- (37) Anglicanus, αντεξετάζειν. Mox Regius, εθέ- (38) Anglicanus, τὰ τῶν Γραφών. In aliis τά de- (39) Anglicanus, ἐν ὑποστήματι αὐτοῦ· καὶ μετ' (40) Kat deest in Anglicano et apud Jerem. (41) Anglicanus hic et infra, Αριαμηνῶν. (42) Anglicanus, τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγον. (45) Regius, Χριστιανοὶ καὶ ἐν ταῖς. In Anglicano (44) Sic Reg. Basil. Anglican. In editis vero και
Οὗτοι δὲ οἱ δοκοῦντες εἰδέναι τὰς Γραφὰς, καὶ ὀνομάζοντες ἑαυτοὺς εἶναι σοφοὺς, μὴ θέλοντες ὑπόστασιν λέγειν ἐπὶ Θεοῦ (τοῦτο γὰρ ἔγραψαν ἐν τῇ Ἀριμήνῳ καὶ ἐν ἄλλαις ἑαυτῶν συνόδοις), πῶς οὐ δικαίως καθῃρέθησαν, λέγοντες καὶ αὐτοὶ, ὡς ἄφρων ἐν καρδίᾳ, Οὐκ ἔστι Θεός; Πάλιν τε οἱ Πατέρες ἐδίδαξαν ἐν τῇ Νικαίᾳ μὴ εἶναι κτίσμα ἢ ποίημα τὸν Υἱὸν Λόγον, ἀναγνόντες· Πάντα δι’ αὐτοῦ ἐγένετο· καὶ, Ἐν αὐτῷ τὰ πάντα ἐκτίσθη καὶ συνέστηκεν. Οὗτοι δὲ οἱ μᾶλλον Ἀρειανοὶ ἢ Χριστιανοὶ ὄντες, ἐν ταῖς ἄλλαις ἑαυτῶν συνόδοις κτίσμα τετολμήκασιν εἰπεῖν αὐτὸν, καὶ ἕνα τῶν ποιημάτων, ὧν αὐτός ἐστιν ὁ Λόγος δημιουργὸς καὶ ποιητής. Εἰ γὰρ δι’ αὐτοῦ τὰ πάντα γέγονε, κτίσμα δέ ἐστι καὶ αὐτός· εἴη ἂν καὶ ἑαυτὸν κτίζων. Καὶ πῶς δύναται τὸ κτιζόμενον, κτίζειν; ἢ πῶς ὁ κτίζων κτίζεται; Ἀλλ’ οὐδὲ οὕτως αἰσχύνονται, τοιαῦτα λέγοντες, ἐφ’ οἷς μισητοὶ καὶ παρὰ πᾶσίν εἰσιν, ὀνομάζοντες μὲν ἁπλῶς Ἀρίμηνον, δεικνύμενοι δὲ καὶ ἐν αὐτῇ καθαιρεθέντες.Α ὕπαρξιν, ύπαρξις θέντων, μηδὲ ὀνομάζειν ἄλλην σύνοδον παρ' ἐκείνην. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν κρύπτουσι, τὰ δὲ ἐν τῇ Θρᾴκῃ κατά βίαν πραχθέντα προβάλλονται· ἐξ ὧν δείκνυνται, τῆς μὲν Ἀρειανῆς αἱρέσεως ὄντες (56) ὑποκριταί, ἀλλότριοι δὲ τῆς ὑγιαινούσης πίστεως. Καὶ αὐτὴν δὲ τὴν μετ γάλην σύνοδον, καὶ τὰς παρ' ἐκείνων ἄν τις ἐξετάζειν σέβειαν, τῶν δὲ τὴν ἀλογίαν. Οἱ ἐν Νικαίᾳ συνελθόν τες οὐ καθαιρεθέντες συνῆλθον, ἀλλὰ καὶ ὡμολόγη σαν τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς εἶναι τὸν Υἱόν· οὗτοι δὲ καὶ ἅπαξ καὶ δεύτερον καθαιρεθέντες, καὶ τρίτον ἐν αὐτῇ τῇ ᾿Αριμήνω, γράφειν ἐτόλμησαν, μὴ χρῆναι λέγειν οὐσίαν ἢ ὑπόστασιν ἔχειν τὸν Θεόν. Ἐκ δὴ τούτων σκοπεῖν ἔξεστιν, ἀδελφοὶ, ὡς οἱ μὲν ἐν Νικαία τῶν Γραφῶν (38) πνέουσι, λέγοντος αὐτοῦ τοῦ Θεοῦ ἐν μὲν τῇ Ἐξόδῳ· Ἐγώ εἰμι ὁ ὤν· διὰ δὲ τοῦ Ἱερε- μίου· Τίς ἐστιν (39) ἐν ὑποστήματι αὐτοῦ, καὶ εἶδε τὸν λόγον αὐτοῦ; καὶ μετ' ὀλίγον· Καὶ εἰ ἔστησαν ἐν τῇ ὑποστάσει μου, καὶ ἤκουσαν τῶν λόγων μου. Ἡ δὲ ὑπόστασις οὐσία ἐστὶ, καὶ οὐδὲν ἄλλο στ μαινόμενον ἔχει ἢ αὐτὸ τὸ ὄν· ὅπερ Ἱερεμίας υπα ξιν ὀνομάζει λέγων· Καὶ (40) οὐκ ἤκουσαν φωνή ύπάρξεως. Ἡ γὰρ ὑπόστασις καὶ ἡ οὐσία ὕπαρξίς ἐστιν. Ἔστι γὰρ καὶ ὑπάρχει. Τοῦτο νοῶν καὶ ὁ Παῦ λος, ἔγραψεν Εβραίοις· "Ος ὢν ἀπαύγασμα τῆς δόξης, καὶ χαρακτὴρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ. Ο- τοι δὲ οἱ δοκοῦντες εἰδέναι τὰς Γραφάς, καὶ ὀνομά ζοντες ἑαυτοὺς εἶναι σοφούς, μὴ θέλοντες ὑπόστασιν λέγειν ἐπὶ Θεοῦ (τοῦτο γὰρ ἔγραψαν ἐν τῇ ᾿Αριμή νῳ (41) καὶ ἐν ἄλλαις ἑαυτῶν συνόδοις ), πῶς οὐ δ:- καίως καθηρέθησαν, λέγοντες καὶ αὐτοὶ, ὡς ἄφρων ἐν καρδίᾳ, Οὐκ ἔστι Θεός ; Πάλιν τε οἱ Πατέρες ἐδίδα- ξαν ἐν τῇ Νικαίᾳ μὴ εἶναι κτίσμα ἢ ποίημα τὸν Υἱὸν Λόγον (42), ἀναγνόντες· Πάντα δι' αὐτοῦ ἐγένετο· και, Ἐν αὐτῷ τὰ πάντα ἐκτίσθη καὶ συνέστηκεν. Οὗτοι δὲ οἱ μᾶλλον 'Αρειανοὶ ἡ Χριστιανοί (43) ὄντες, ἐν ταῖς ἄλλαις ἑαυτῶν συνόδοις κτίσμα τετολμήκασιν εἰπεῖν αὐτὸν, καὶ ἕνα τῶν ποιημάτων, ὧν αὐτός ἐστιν ὁ Λόγος δημιουργὸς καὶ ποιητής. Εἰ γὰρ δι' αὐτοῦ τὰ πάντα γέγονε, κτίσμα δέ ἐστι καὶ αὐτός· εἴη ἂν καὶ ἑαυτὸν κτίζων. Καὶ πῶς δύναται τὸ κτιζόμενον, κτί ζειν ; ἢ πῶς ὁ κτίζων κτίζεται; ἐφ᾽ οἷς μισητοὶ καὶ παρὰ πᾶτίν εἰσιν, ὀνομάζοντες μὲν ἁπλῶς Αρίμηνον, δεικνύμενοι δὲ καὶ (44) ἐν αὐτῇ καθαιρεθέντες. Καὶ αὐτὸ δὲ τὸ ἐν Νικαίᾳ γε γραμμένον, ὁμοούσιον εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρὶ, οὗ χάριν προσποιοῦνται μάχεσθαι πρὸς τὴν σύνοδον, καὶ 1, Εχοιί. 111, 14. * λα. οἱ γὰρ ἐν Νικαία. ὀλίγα, καί Χριστιανοὶ ὄντες ἐν ταῖς. τῶν ποιημάτων. τῶν πάντων. δὲ τό. δέ τε. - B S. ATHANASI OPP. PARS I. nihil quaerendum esse : nec aliam synodum, præter illam, memorandam. Sed hæc quidem dissimulant : ea vero, quæ in Thracia per vim gesta sunt, obten- dunt : ex quibus conspicuum est, cos Arianæ qui- dem hæreseos histriones, a sana autem fide alienos esse. Quod si quis magnam illam synodum, cum istorum synodis mutuo conferre voluerit, illorum pietatem, istorum dementiam deprehendet. Qui Nicæam convenerunt nequaquam antea depositi fuerant, sed ex Patris substantia Filium esse con- fessi sunt. Isti autem semel atque iterum, imo ter- tio Arimini depositi, scribere ausi sunt, non di- endum esse, Deum habere substantiam aut hypo- stasin. Ex quibus animadvertere licet, fratres, Ni- canos Patres Scripturas spirare, cum dicat ipse Deus in Exodo quidem : Ego sum qui sums; per Jeremiam vero : Quis est in substantia ejus, et vidit verbum ejus ? et paulo post : et si stetissent in hypo- stasi mea, et audissent verba mea ". Hypostasis au- tem substantia est, neque aliam habet significatio- nem, quam, hoc ipsum quod est : quod Jeremias vocat seu exsistentiam dicens: Et non audierunt vocem exsistentiæ meæ . Nam hypostasis et substantia, idipsum est quod seu exsi- Elentia. Est enim et exsistit. Hoc cum Paulus in- telligeret, Hebræis scripsit: Qui cum sit splendor gloriæ et figura hypostaseos ejus". Hi vero qui sese et Scripturarum periti putant et sapientes appellunt, cum nolint hypostasin in Deo dicere (hoc enim Arimini, et in aliis suis synodis conscripserunt) qui non jure depositi sunt, cum et ipsi dicant, ut insipiens in corde suo, non est Deus " ? Rursum Patres Nicæni docuerunt, Filium et Verbum non esse creaturam aut rem factam, quod legissent : Omnia per ipsum facta sunt 18; et: In illo omnia creata sunt et consistunt ". Isti vero potius Ariani quam Christiani, in aliis suis synodis, ipsum crea- turam dicere ausi sunt et unam ex rebus factis, quarum ipsum Verbum opifex est et conditor. Si enim per ipsum omnia facta sunt, et ipsum quoque creatura fuerit, ergo seipsum creaverit. Et quo- modo potest quod creatur creare? aut qui creat qua ratione creatur ? C HISTORICA ET DOGMATICA. cant; quæ sibi odium apud omnes concilient : te- D mereque Ariminensem synodum memorent, cum palam sit eos illic damnatos fuisse. Quod vero illam spectat Nicææ conscriptam sententiam, scilicet Filium esse Patri consubstantialem, cujus gratia Jerem. XXIII, 18, 22. Jerem. 1x, 10. 1, 3. Coloss. 1, 16. cano. Mox Anglicanus, est. et ita legit Nannius. Infra si deest in Regio. Hebr. Joan. deest. Editi vero sic, Infra Regius, Editi, deest. Mox Regius et Anglicanus, Editi, 5. Verum ne sic quidem erubescunt, ea licet di- (37) ἐκ παραλλήλου θέλοι, εὕροι ἂν τῶν μὲν τὴν θεο 5. Ἀλλ᾿ οὐδὲ οὕτως αἰσχύνονται, τοιαῦτα λέγοντες, 3. 37 Psal. x», 1. (36) Υποκριταί deest in Theodoreto et in Angli- (37) Anglicanus, αντεξετάζειν. Mox Regius, εθέ- (38) Anglicanus, τὰ τῶν Γραφών. In aliis τά de- (39) Anglicanus, ἐν ὑποστήματι αὐτοῦ· καὶ μετ' (40) Kat deest in Anglicano et apud Jerem. (41) Anglicanus hic et infra, Αριαμηνῶν. (42) Anglicanus, τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγον. (45) Regius, Χριστιανοὶ καὶ ἐν ταῖς. In Anglicano (44) Sic Reg. Basil. Anglican. In editis vero και
PG 26:1037Καὶ αὐτὸ δὲ τὸ ἐν Νικαίᾳ γεγραμμένον, ὁμοούσιον εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρὶ, οὗ χάριν προσποιοῦνται μάχεσθαι πρὸς τὴν σύνοδον, καὶ περιβομβοῦσιν, ὡς κώνωπες, πανταχοῦ περὶ τῆς λέξεως, ἢ ὡς ἀγνοοῦντες προσκόπτουσιν εἰς αὐτὸ, ὡς οἱ προσκόπτοντες εἰς τὸν τεθέντα λίθον ἐν Σιὼν προσκόμματος· ἢ γινώσκουσι μὲν, διὰ τοῦτο δὲ μάχονται καὶ συνεχῶς γογγύζουσιν, ὅτι κατὰ τῆς αἱρέσεώς ἐστιν αὐτῶν ἀληθῶς αὕτη καὶ ἀκριβὴς ἀπόφασις. Οὐ γὰρ αἱ λέξεις αὐτοὺς λυποῦσιν, ἀλλ’ ἡ ἐν αὐτῇ γενομένη κατάκρισις αὐτῶν. Καὶ τούτων δὲ πάλιν αἴτιοι γεγόνασιν αὐτοὶ, καὶ εἰ τοῦτο κρύπτειν αὐτοὶ θέλουσι, καίτοι γινώσκοντες, ἀλλ’ ἡμᾶς ἀκόλουθον εἰπεῖν· ἵνα καὶ ἐκ τούτων ἡ μετὰ ἀληθείας ἀκρίβεια τῆς μεγάλης συνόδου δειχθῇ. Τῶν γὰρ συνελθόντων ἐπισκόπων βουλομένων τὰς μὲν παρὰ τῶν Ἀρειανῶν ἐφευρεθείσας τῆς ἀσεβείας λέξεις ἀνελεῖν· τὸ Ἐξ οὐκ ὄντων· καὶ τὸ λέγειν κτίσμα καὶ ποίημα τὸν Υἱόν· καὶ, Ἦν ποτε, ὅτε οὐκ ἦν· καὶ ὅτι τρεπτῆς ἐστι φύσεως· τὰς δὲ τῶν Γραφῶν ὁμολογουμένας γράψαι· ὅτι τε ἐκ τοῦ Θεοῦ τῇ φύσει μονογενής ἐστιν ὁ Λόγος, δύναμις, σοφία μόνη τοῦ Πατρὸς, Θεὸς ἀληθινὸς, ὡς εἶπεν ὁ Ἰωάννης·περιβομβοῦσιν, ὡς κώνωπες, πανταχοῦ περὶ τῆς λέ- ξεως, ἢ ὡς ἀγνοοῦντες προσκόπτουσιν εἰς αὐτὸ, ὡς οἱ προσκόπτοντες (45) εἰς τὸν τεθέντα λίθον ἐν Σιών προσκόμματος· ἢ γινώσκουσι μὲν, διὰ τοῦτο δὲ μάτ χονται καὶ συνεχῶς γογγύζουσιν, ὅτι κατὰ τῆς αἱρέ σεώς ἐστιν αὐτῶν ἀληθῶς αὕτη καὶ ἀκριβὴς ἀπόφα σις. Οὐ γὰρ αἱ λέξεις αὐτοὺς λυποῦσιν, ἀλλ' ἡ ἐν αὐτῇ γενομένη κατάκρισις αὐτῶν. Καὶ τούτων δὲ πάλιν αἴτιοι γεγόνασιν αὐτοὶ, καὶ εἰ τοῦτο κρύπτειν αὐτοὶ θέλουσι, καίτοι γινώσκοντες, ἀλλ' ἡμᾶς ἀκό λουθον εἰπεῖν· ἵνα καὶ ἐκ τούτων ἡ μετὰ ἀληθείας ἀκρίβεια τῆς μεγάλης συνόδου δειχθῇ. Τῶν γὰρ συν- ελθόντων ἐπισκόπων βουλομένων τὰς μὲν παρὰ τῶν ᾿Αρειανῶν (46) ἐφευρεθείσας τῆς ἀσεβείας λέξεις ἀν ελεῖν· τὸ Ἐξ οὐκ ὄντων· καὶ τὸ λέγειν κτίσμα καὶ ποίημα τὸν Υἱόν· καὶ, Ην ποτε, ὅτε οὐκ ἦν· καὶ ὅτι Β τρεπτῆς ἐστι φύσεως· τὰς δὲ τῶν Γραφῶν ὁμολογου- μένας γράψαι· ὅτι τε ἐκ τοῦ Θεοῦ τῇ φύσει (47) μου νογενής ἐστιν ὁ Λόγος, δύναμις, σοφία μόνη τοῦ Πα- τρὸς, Θεὸς ἀληθινὸς, ὡς εἶπεν ὁ Ἰωάννης· καὶ ὡς ἔγραψεν ὁ Παῦλος, ἀπαύγασμα τῆς δόξης, καὶ χαρα- κτὴρ τῆς τοῦ Πατρὸς ὑποστάσεως· οἱ περὶ Εὐσέβιον, ὑπὸ τῆς ἰδίας κακοδοξίας ἑλκόμενοι, διελάλουν αλλή- λοις· Συνθώμεθα· καὶ γὰρ καὶ ἡμεῖς ἐκ τοῦ Θεοῦ ἐσμεν· εἷς γὰρ Θεὸς, ἐξ οὗ τὰ πάντα· καὶ, Τὰ ἀρ χαῖα παρῆλθεν, ἰδοὺ γέγονε τὰ πάντα (43) καινά. Τὰ δὲ πάντα ἐκ τοῦ Θεοῦ. Ἐλογίζοντο δὲ καὶ τὸ ἐν τῷ Ποιμένι (49) γραφέν· Πρῶτον πάντων πίστευ σον, ὅτι εἰς ἐστιν ὁ Θεὸς, ὁ τὰ πάντα κτίσας καὶ καταρτίσας, καὶ ποιήσας ἐκ τοῦ μὴ ὄντος εἰς τὸ εἶναι. Αλλ' οἱ ἐπίσκοποι, θεωρήσαντες τὴν πανουρ γίαν (50) ἐκείνων, καὶ τὴν τῆς ἀσεβείας κακοτεχνίαν, λευκότερον εἰρήκασι τὸ ἐκ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἔγραψαν, ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Θεοῦ εἶναι τὸν Υἱόν· ἵνα τὰ μὲν κτίσματα, διὰ τὸ μὴ ἀφ' ἑαυτῶν χωρὶς αἰτίου εἶναι, ἀλλὰ ἀρχὴν ἔχειν τοῦ γενέσθαι, λέγηται ἐκ τοῦ (54) Θεοῦ· ὁ δὲ Υἱὸς μόνος ἴδιος τῆς τοῦ Πατρὸς οὐσίας· τοῦτο γὰρ ἴδιον μονογενοῦς καὶ ἀληθινοῦ Λόγου πρὸς Πατέρα (52). Καὶ περὶ μὲν τοῦ γεγράφθαι ἐκ τῆς οὐσίας ἡ πρόφασις αΰτη. Πάλιν δὲ τῶν ἐπισκόπων ἐρωτώντων τοὺς δοκοῦντας ὀλίγους, είπερ λέγοιεν (53), τὸν Υἱὸν οὐ κτίσμα, ἀλλὰ δύναμιν, σοφίαν μόνην τοῦ Πατρὸς, καὶ εἰκόνα ἀΐδιον, ἀπαράλλακτον κατὰ πάντα τοῦ Πατρὸς, καὶ Θεὸν ἀληθινὸν, κατελήφθησαν (54) οἱ περὶ Εὐσέβιον διανεύοντες ἀλλήλοις, ὅτι καὶ ταῦτα φθάνει καὶ εἰς ἡμᾶς· καὶ γὰρ καὶ ἡμεῖς καὶ εἰκὼν καὶ δόξα Θεοῦ λεγόμεθα, καὶ περὶ ἡμῶν εἴρηται· πουα. Εt πτουσιν. τῶν μὲν παρὰ τῶν ᾿Αρεια νῶν, καὶ τὸ, Ην φύσει. Λόγος σοφία μὲν ή. σοφία μόνη. ἀλλήλοις. ἀλλήλους. εἰκών EPISTOLA AD AFROS EPISCOPOS. A simulant se cum Nicæna synodo pugnare, de qua C velut culices circumquaque susurrant; in illam certe vel ignorantes impingunt, quemadmodum illi alii qui impingunt in lapidem scandali positum in Sion ; aul, licet illam probe norint, propterea decertant nec cessant obmurmurare, quod ea sit vera et accurata contra suam hæresin sententia. Non enim illi verba moleste ferunt, sed suam illic prolatam damnationem. Horumque rursus auctores illi sunt, tametsi rem sibi probe notam dissimu- lant, quare par fuerit ut ipsi narremus ; quo hinc accurata maguæ synodi diligentia ostendatur. Cum vellent enim episcopi congregati impias ab Arianis adinventas voces e medio tollere, nempe illud, ex non exstantibus: illud quoque quod aiunt, creaturam et rem factam Filium esse: et illud, ali- quando non erat : et, est natura mutabilis ; atque Scripturarum voces omnium consensu receptas con- scribere; nempe, ex Deo natura unigenitum esse Verbum, virtutem et sapientiam solam Patris, Deuni verum, ut ail Joannes : et, ut scripsit Paulus, splen- dorem gloriæ, et figuram substantiæ Patris: Euse- biani propriis erroribus pertracti, mutuo colloque- bantur : lis assentiamus, aiebant, nam nos quoque ex Deo sumus : unus enim Deus ex quo omnia : el, vetera transierunt, ecce facta sunt omnia Omnia autem ex Deo". Cogitabant quoque illud in Pastore scriptum: Ante omnia crede, unum esse Deum qui creavit et adornavit omnia, et fecit en ex non exsistentibus exsistere. Sed Episcopi, illorum vafritiem, et pravum impietatis artificium conspi cati, illud, ex Deo, liquidius explicarunt: Filium - que ex substantia Dei esse scripserunt; ita ut creaturæ quidem eo dicerentur ex Deo esse, quod non a seipsis absque causa exstitissent, sed initium exsistendi habuissent; Filius vero solus proprius substantiæ Patris haberetur: quod proprium est anigenito ac vero Verbo apud Patrem. hac quidem causa fuit cur illud, ex substantia, scriptum sit. Rursum episcopis paucos istos interrogantibus, an dicerent Filium, non creaturam, sed virtutem, sapientiam solam Patris, æternam imaginem per omnia Patri similem, et Deum verum; deprehensi sunt Eusebiani sibi invicem annuere, quod hæc etiam in nos homines caderent: etenim nos ipsi, imago et gloria Dei vocamur, deque nobis dictum est : Semper enim nos qui vivimus “. Virtutes que- * Rom. 1x, 53. I Cor. VIII, 6. * Cor. v, 17, 18. lic affertur locus. Editi, multis omissis. Infra Theodoretus, TOTE. Mor in Theodoreto & ante deest. Ibid. Anglican. Theodoret. et Reg. secunda manu, Editi et Reg. prima manu, Psal. cxull, 18. Regius secunda manu, Elili et Regius prima manu, Intra, deest in editis : sed legitur in omnibus mss. et in Theodor. (45) Regius, προσκόπτοντες. Editi vero, προσκό (46) Sic Reg. Anglic. et Theodoret., apud quem (47) Anglicanus et Theodoretus, τοῦ Θεοῦ ὁ Υἱὸς (48) Τὰ πάντα. om. Reg. Mox in eodem δέ derst. (49) Lib. 11, Mandat. 1. (50) Theodor., τὴν κακουργίαν. (51) Τοῦ deest in Anglicano. (52) Theodor., Λόγου τοῦ Πατρός (55) Anglican., εἰ λέγοιεν. (54) Regius, κατελείφθησαν. Μox Theodoretus et
PG 26:1040καὶ ὡς ἔγραψεν ὁ Παῦλος, ἀπαύγασμα τῆς δόξης, καὶ χαρακτὴρ τῆς τοῦ Πατρὸς ὑποστάσεως· οἱ περὶ Εὐσέβιον, ὑπὸ τῆς ἰδίας κακοδοξίας ἑλκόμενοι, διελάλουν ἀλλήλοις· Συνθώμεθα· καὶ γὰρ καὶ ἡμεῖς ἐκ τοῦ Θεοῦ ἐσμεν· εἷς γὰρ Θεὸς, ἐξ οὗ τὰ πάντα· καὶ, Τὰ ἀρχαῖα παρῆλθεν, ἰδοὺ γέγονε τὰ πάντα καινά. Τὰ δὲ πάντα ἐκ τοῦ Θεοῦ. Ἐλογίζοντο δὲ καὶ τὸ ἐν τῷ Ποιμένι γραφέν· Πρῶτον πάντων πίστευσον, ὅτι εἷς ἐστιν ὁ Θεὸς, ὁ τὰ πάντα κτίσας καὶ καταρτίσας, καὶ ποιήσας ἐκ τοῦ μὴ ὄντος εἰς τὸ εἶναι. Ἀλλ’ οἱ ἐπίσκοποι, θεωρήσαντες τὴν πανουργίαν ἐκείνων, καὶ τὴν τῆς ἀσεβείας κακοτεχνίαν, λευκότερον εἰρήκασι τὸ ἐκ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἔγραψαν, ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Θεοῦ εἶναι τὸν Υἱόν· ἵνα τὰ μὲν κτίσματα, διὰ τὸ μὴ ἀφ’ ἑαυτῶν χωρὶς αἰτίου εἶναι, ἀλλὰ ἀρχὴν ἔχειν τοῦ γενέσθαι, λέγηται ἐκ τοῦ Θεοῦ· ὁ δὲ Υἱὸς μόνος ἴδιος τῆς τοῦ Πατρὸς οὐσίας· τοῦτο γὰρ ἴδιον μονογενοῦς καὶ ἀληθινοῦ Λόγου πρὸς Πατέρα. Καὶ περὶ μὲν τοῦ γεγράφθαι ἐκ τῆς οὐσίας ἡ πρόφασις αὕτη.Εt Α Αεὶ γὰρ ἡμεῖς οἱ ζῶντες. Καὶ δυνάμεις πολλαί εἰσι· Καὶ ἐξῆλθε μὲν (57) πᾶσα ἡ δύναμις Κυρίου ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Ἡ δὲ κάμπη καὶ ἡ ἀκρὶς λέγεται δύο ναμις μεγάλη. Και, Κύριος τῶν δυνάμεων μεθ' ἡμῶν, ἀντιλήπτωρ ἡμῶν ὁ Θεὸς Ἰακώβ. ᾿Αλλὰ γὰρ τὸ (58) ἰδίους ἡμᾶς εἶναι τοῦ Θεοῦ ἔχομεν, οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ' ὅτι καὶ ἀδελφοὺς ἡμᾶς ἐκάλεσεν. Εἰ δὲ καὶ Θεὸν ἀληθινὸν λέγουσι τὸν Υἱόν, οὐ λυπεῖ ἡμᾶς· γενόμενος γὰρ, ἀληθινός ἐστιν. Β ᾿Αλλὰ καὶ (59) ἐνταῦθα οἱ ἐπίσκοποι, θεωρήσαντες ἐκείνων τὸ δόλιον, συνήγαγον ἐκ τῶν Γραφῶν τὸ ἀπαύγασμα, τήν τε πηγὴν καὶ τὸν ποταμὸν, καὶ τὸν χαρακτῆρα πρὸς τὴν ὑπόστασιν, καὶ τὸ, Ἐν τῷ φωτί σου οψόμεθα (60) φῶς· καὶ τὸ, Ἐγὼ καὶ ὁ Πατήρ ἔν ἐσμεν. Καὶ λευκότερον λοιπὸν καὶ συντόμως ἔγρα ψαν ὁμοούσιον τῷ Πατρὶ τὸν Υἱόν· τὰ γὰρ προ- ειρημένα πάντα ταύτην ἔχει τὴν σημασίαν. Καὶ ὁ γογγυσμὸς αὐτῶν, ὅτι ἄγραφοί εἰσιν αἱ λέξεις, ἐλέγ χεται παρ' αὐτῶν μάταιος, ἐξ ἀγράφων (61) ἀσεβή σαντες· ἄγραφα δὲ τὸν Ἐξ οὐκ ὄντων, καὶ τὸ, ΤΗΝ ποτε, ὅτε οὐκ ἦν· αἰτιῶνται, ὅτι ἐξ ἀγράφων μετ' εὐσεβείας νοουμένων λέξεων κατεκρίθησαν. Αὐτοὶ μὲν ὡς ἐκ κοπρίας ὄντες, ἐλάλησαν ἀληθῶς ἀπὸ γῆς· οἱ δὲ ἐπίσκοποι, οὐχ ἑαυτοῖς (62) ευρόντες τὰς λέξεις, ἀλλ' ἐκ Πατέρων ἔχοντες τὴν μαρτυρίαν, οὕτως ἔγρα ψαν. Ἐπίσκοποι γὰρ ἀρχαῖοι πρὸ ἐτῶν ἐγγύς που ἑκατὸν τριάκοντα τῆς μεγάλης Ῥώμης καὶ τῆς ἡμε τέρας πόλεως γράφοντες ᾐτιάσαντο (65) τους ποίημα λέγοντας τὸν Υἱὸν καὶ μὴ ὁμοούσιον τῷ Πατρί· καὶ τοῦτο ἐγίνωσκεν Εὐσέβιος ὁ γενόμενος ἐπίσκοπος τῆς Καισαρείας, πρότερον μὲν συντρέχων τῇ 'Αρειαν αἱρέσει, ὕστερον δὲ ὑπογράψας ἐν αὐτῇ τῇ ἐν Νικαία συνόδῳ, ἔγραψε τοῖς ἰδίοις διαβεβαιούμενος, ὅτι καὶ τῶν παλαιῶν τινας λογίους καὶ ἐπιφανεῖς ἐπισκόπους καὶ συγγραφέας, ἔγνωμεν ἐπὶ τῆς τοῦ (64) Πατρός καὶ Υἱοῦ θεότητος τῷ τοῦ ὁμοουσίου χρη ταμένους ὀνόματι. ᾗ καθηρέθησαν; Τί παραιτοῦνται τὴν ἐν Νικαίᾳ σύν οδον, ἐν ᾗ καὶ οἱ Πατέρες αὐτῶν ὑπέγραψαν, καὶ ὡμολόγησαν ἐκ τῆς οὐσίας καὶ ὁμοούσιον εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί ; τί περιτρέχουσιν ; οὐ γὰρ πρὸς μόν νους τοὺς ἐν Νικαίᾳ ἐπισκόπους (66) συνελθόντας, ἀλλὰ γὰρ καὶ πρὸς τοὺς ἑαυτῶν μεγάλους ἐπισκόπους, καὶ πρὸς τοὺς ἰδίους λοιπὸν μάχονται. Τίνων οὖν εἰσι κληρονόμοι καὶ διάδοχοι ; πῶς δύνανται λέγειν Πα- & τοῦ Θεοῦ. καὶ τό. δψομαι. λοιπὸν ἐκεῖ ἔγραψαν. διότι ἐξ ἀγράφων. Ἐπίσκοποι γὰρ ἦσαν ἀρχαῖοι τῆς τε μεγάλης. τες, ἐν ᾗ καὶ ὁ πρες, S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. que mullae sunt : egressa est omnis virtus Do- mini de terra Egypti. Eruca vero et locusta dicun- tur virtutes magnæ ". Et, Dominus virtutum nobis- cum susceptor noster Deus Jacob *. Imo vero quod Deo simus proprii accepimus, haud levi modo, sed quia fratres nos vocavit. Quod si Filium etiam ve- rum Deum vocant, neque illud ægre ferimus: cum cuim factus fuerit, verus exsistit. episcopi, tum quoque intellecta eorum fraude, ex Scripturis has collegere voces, splendorem, fon- tem, fluvium et figuram substantiæ : illud item, In lumine tuo videbimus lumen **: et illud, Ego et Pater unum sumus". Demum lucidius et compendiose scripserunt, consubstantialem esse Patri Filium : nam supra dicta omnia hanc habent significatio- nem. Porro quod effutiunt illi, eas voces in Scriptura non esse, vanum ab ipsis commonstratur: cum ex non scriptis impietatem proferant : nusquam enim hæc scripta sunt: ex non exsistentibus, et illud : aliquando non erat: sese tamen, ex non scriptis licet pie excogitatis verbis, damnatos que- runtur. Sed illi, utpote ex sterquilinio orti, vere de terra loquuntur; episcopi vero nequaquam voces illas excogitarunt, sed Patrum testimonio freti, ita scripserunt. Siquidem prisci episcopi ante annos prope centum triginta, cum magnæ Romæ (55), tum etiam nostræ urbis, scriptis suis eos culpave- runt qui Filium rem factam et Patri non consub- stantialem dicerent. Cujus rei non ignarus Euse- bius, Cæsareæ olim episcopus, qui cum prius Arianæ hæresi suffragaretur, postea Nicænæ synodo sub- scripsit; in litteris ad suos missis hæc affirmavit (56):• Ex antiquis quosdam eruditos clarosque episcopos, atque scriptores, scimus circa Pa- tris et Filii divinitatem, consubstantialis nomine usos. qua depositi sunt ? Quid Nicaenam synodum recusant, cui etiam Patres sui subscripserunt, et confessi sunt, ex substantia, et consubstantialem esse Patri Filium ? quid circumcursant? non enim cum Ni- cœnis tantum episcopis, sed et cum aliis inter suos clarissimis et cum propriis tandem dimicant. Quo- rumham igitur hæredes et successores sunt? qui possunt eos vocare Patres, quorum confessionem C D Joel 11, 25. ss Psal. xLv, 8. Psal. xxxv, 10. tum inierit, haud multo plures amnis erant cum hæc Athanasius scriberet, a datis utriusque Dionysii litteris. Nam de Dionysiis hic loquitur. Vide supra p. 605.- Joan. x, 50. Paulo post Anglic., male. Paulo post idem, ut et Anglican. more. Infra Regius, sic. 6. Hac corrupta mens Arianorum fuit. Verum 7. Quid igitur adhuc Ariminensem memorant, in 6. Αὕτη τῶν Ἀρειανῶν ἡ ἐφθαρμένη διάνοια. 7. Τί οὖν ἔτι τὴν ᾿Αρίμηνον (65) ὀνομάζουσιν, ἐν (55) Cum Dionysius Rom., anno 261 pontifca- (56) Hæc Eusebii verba vide supra p. 189. (37) Μέν deest in Theodor. Mox idem, δύναμις (58) Anglicanus, ᾿Αλλὰ γὰρ καὶ τό. Theodor., 'Αλλὰ (39) In Anglic. και deest. (60) Sic pene omnes manuscripti. Editi vero, (61) Theodoret., ἐξ ἀγράφων γάρ. Intra idem, (62) Regius, ἑαυτούς male. Infra Theodoretus, (65) Theodoretus, οι ᾐτιάσαντο, omisso γράφον- (64) Theodor., εὕρομεν ἐπὶ τῆς τοῦ. (65) Anglicanus, Αριαμηνῶν hic et inferius, de (68) Ἐπισκόπους deest in Anglicano.
Πάλιν δὲ τῶν ἐπισκόπων ἐρωτώντων τοὺς δοκοῦντας ὀλίγους, εἴπερ λέγοιεν, τὸν Υἱὸν οὐ κτίσμα, ἀλλὰ δύναμιν, σοφίαν μόνην τοῦ Πατρὸς, καὶ εἰκόνα ἀί̈διον, ἀπαράλλακτον κατὰ πάντα τοῦ Πατρὸς, καὶ Θεὸν ἀληθινὸν, κατελήφθησαν οἱ περὶ Εὐσέβιον διανεύοντες ἀλλήλοις, ὅτι καὶ ταῦτα φθάνει καὶ εἰς ἡμᾶς· καὶ γὰρ καὶ ἡμεῖς καὶ εἰκὼν καὶ δόξα Θεοῦ λεγόμεθα, καὶ περὶ ἡμῶν εἴρηται· Ἀεὶ γὰρ ἡμεῖς οἱ ζῶντες. Καὶ δυνάμεις πολλαί εἰσι· Καὶ ἐξῆλθε μὲν πᾶσα ἡ δύναμις Κυρίου ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Ἡ δὲ κάμπη καὶ ἡ ἀκρὶς λέγεται δύναμις μεγάλη. Καὶ, Κύριος τῶν δυνάμεων μεθ’ ἡμῶν, ἀντιλήπτωρ ἡμῶν ὁ Θεὸς Ἰακώβ. Ἀλλὰ γὰρ τὸ ἰδίους ἡμᾶς εἶναι τοῦ Θεοῦ ἔχομεν, οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ’ ὅτι καὶ ἀδελφοὺς ἡμᾶς ἐκάλεσεν. Εἰ δὲ καὶ Θεὸν ἀληθινὸν λέγουσι τὸν Υἱὸν, οὐ λυπεῖ ἡμᾶς· γενόμενος γὰρ, ἀληθινός ἐστιν. Αὕτη τῶν Ἀρειανῶν ἡ ἐφθαρμένη διάνοια. Ἀλλὰ καὶ ἐνταῦθα οἱ ἐπίσκοποι, θεωρήσαντες ἐκείνων τὸ δόλιον, συνήγαγον ἐκ τῶν Γραφῶν τὸ ἀπαύγασμα, τήν τε πηγὴν καὶ τὸν ποταμὸν, καὶ τὸν χαρακτῆρα πρὸς τὴν ὑπόστασιν, καὶ τὸ, Ἐν τῷ φωτί σου ὀψόμεθα φῶς· καὶ τὸ, Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν.Εt Α Αεὶ γὰρ ἡμεῖς οἱ ζῶντες. Καὶ δυνάμεις πολλαί εἰσι· Καὶ ἐξῆλθε μὲν (57) πᾶσα ἡ δύναμις Κυρίου ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Ἡ δὲ κάμπη καὶ ἡ ἀκρὶς λέγεται δύο ναμις μεγάλη. Και, Κύριος τῶν δυνάμεων μεθ' ἡμῶν, ἀντιλήπτωρ ἡμῶν ὁ Θεὸς Ἰακώβ. ᾿Αλλὰ γὰρ τὸ (58) ἰδίους ἡμᾶς εἶναι τοῦ Θεοῦ ἔχομεν, οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ' ὅτι καὶ ἀδελφοὺς ἡμᾶς ἐκάλεσεν. Εἰ δὲ καὶ Θεὸν ἀληθινὸν λέγουσι τὸν Υἱόν, οὐ λυπεῖ ἡμᾶς· γενόμενος γὰρ, ἀληθινός ἐστιν. Β ᾿Αλλὰ καὶ (59) ἐνταῦθα οἱ ἐπίσκοποι, θεωρήσαντες ἐκείνων τὸ δόλιον, συνήγαγον ἐκ τῶν Γραφῶν τὸ ἀπαύγασμα, τήν τε πηγὴν καὶ τὸν ποταμὸν, καὶ τὸν χαρακτῆρα πρὸς τὴν ὑπόστασιν, καὶ τὸ, Ἐν τῷ φωτί σου οψόμεθα (60) φῶς· καὶ τὸ, Ἐγὼ καὶ ὁ Πατήρ ἔν ἐσμεν. Καὶ λευκότερον λοιπὸν καὶ συντόμως ἔγρα ψαν ὁμοούσιον τῷ Πατρὶ τὸν Υἱόν· τὰ γὰρ προ- ειρημένα πάντα ταύτην ἔχει τὴν σημασίαν. Καὶ ὁ γογγυσμὸς αὐτῶν, ὅτι ἄγραφοί εἰσιν αἱ λέξεις, ἐλέγ χεται παρ' αὐτῶν μάταιος, ἐξ ἀγράφων (61) ἀσεβή σαντες· ἄγραφα δὲ τὸν Ἐξ οὐκ ὄντων, καὶ τὸ, ΤΗΝ ποτε, ὅτε οὐκ ἦν· αἰτιῶνται, ὅτι ἐξ ἀγράφων μετ' εὐσεβείας νοουμένων λέξεων κατεκρίθησαν. Αὐτοὶ μὲν ὡς ἐκ κοπρίας ὄντες, ἐλάλησαν ἀληθῶς ἀπὸ γῆς· οἱ δὲ ἐπίσκοποι, οὐχ ἑαυτοῖς (62) ευρόντες τὰς λέξεις, ἀλλ' ἐκ Πατέρων ἔχοντες τὴν μαρτυρίαν, οὕτως ἔγρα ψαν. Ἐπίσκοποι γὰρ ἀρχαῖοι πρὸ ἐτῶν ἐγγύς που ἑκατὸν τριάκοντα τῆς μεγάλης Ῥώμης καὶ τῆς ἡμε τέρας πόλεως γράφοντες ᾐτιάσαντο (65) τους ποίημα λέγοντας τὸν Υἱὸν καὶ μὴ ὁμοούσιον τῷ Πατρί· καὶ τοῦτο ἐγίνωσκεν Εὐσέβιος ὁ γενόμενος ἐπίσκοπος τῆς Καισαρείας, πρότερον μὲν συντρέχων τῇ 'Αρειαν αἱρέσει, ὕστερον δὲ ὑπογράψας ἐν αὐτῇ τῇ ἐν Νικαία συνόδῳ, ἔγραψε τοῖς ἰδίοις διαβεβαιούμενος, ὅτι καὶ τῶν παλαιῶν τινας λογίους καὶ ἐπιφανεῖς ἐπισκόπους καὶ συγγραφέας, ἔγνωμεν ἐπὶ τῆς τοῦ (64) Πατρός καὶ Υἱοῦ θεότητος τῷ τοῦ ὁμοουσίου χρη ταμένους ὀνόματι. ᾗ καθηρέθησαν; Τί παραιτοῦνται τὴν ἐν Νικαίᾳ σύν οδον, ἐν ᾗ καὶ οἱ Πατέρες αὐτῶν ὑπέγραψαν, καὶ ὡμολόγησαν ἐκ τῆς οὐσίας καὶ ὁμοούσιον εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί ; τί περιτρέχουσιν ; οὐ γὰρ πρὸς μόν νους τοὺς ἐν Νικαίᾳ ἐπισκόπους (66) συνελθόντας, ἀλλὰ γὰρ καὶ πρὸς τοὺς ἑαυτῶν μεγάλους ἐπισκόπους, καὶ πρὸς τοὺς ἰδίους λοιπὸν μάχονται. Τίνων οὖν εἰσι κληρονόμοι καὶ διάδοχοι ; πῶς δύνανται λέγειν Πα- & τοῦ Θεοῦ. καὶ τό. δψομαι. λοιπὸν ἐκεῖ ἔγραψαν. διότι ἐξ ἀγράφων. Ἐπίσκοποι γὰρ ἦσαν ἀρχαῖοι τῆς τε μεγάλης. τες, ἐν ᾗ καὶ ὁ πρες, S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. que mullae sunt : egressa est omnis virtus Do- mini de terra Egypti. Eruca vero et locusta dicun- tur virtutes magnæ ". Et, Dominus virtutum nobis- cum susceptor noster Deus Jacob *. Imo vero quod Deo simus proprii accepimus, haud levi modo, sed quia fratres nos vocavit. Quod si Filium etiam ve- rum Deum vocant, neque illud ægre ferimus: cum cuim factus fuerit, verus exsistit. episcopi, tum quoque intellecta eorum fraude, ex Scripturis has collegere voces, splendorem, fon- tem, fluvium et figuram substantiæ : illud item, In lumine tuo videbimus lumen **: et illud, Ego et Pater unum sumus". Demum lucidius et compendiose scripserunt, consubstantialem esse Patri Filium : nam supra dicta omnia hanc habent significatio- nem. Porro quod effutiunt illi, eas voces in Scriptura non esse, vanum ab ipsis commonstratur: cum ex non scriptis impietatem proferant : nusquam enim hæc scripta sunt: ex non exsistentibus, et illud : aliquando non erat: sese tamen, ex non scriptis licet pie excogitatis verbis, damnatos que- runtur. Sed illi, utpote ex sterquilinio orti, vere de terra loquuntur; episcopi vero nequaquam voces illas excogitarunt, sed Patrum testimonio freti, ita scripserunt. Siquidem prisci episcopi ante annos prope centum triginta, cum magnæ Romæ (55), tum etiam nostræ urbis, scriptis suis eos culpave- runt qui Filium rem factam et Patri non consub- stantialem dicerent. Cujus rei non ignarus Euse- bius, Cæsareæ olim episcopus, qui cum prius Arianæ hæresi suffragaretur, postea Nicænæ synodo sub- scripsit; in litteris ad suos missis hæc affirmavit (56):• Ex antiquis quosdam eruditos clarosque episcopos, atque scriptores, scimus circa Pa- tris et Filii divinitatem, consubstantialis nomine usos. qua depositi sunt ? Quid Nicaenam synodum recusant, cui etiam Patres sui subscripserunt, et confessi sunt, ex substantia, et consubstantialem esse Patri Filium ? quid circumcursant? non enim cum Ni- cœnis tantum episcopis, sed et cum aliis inter suos clarissimis et cum propriis tandem dimicant. Quo- rumham igitur hæredes et successores sunt? qui possunt eos vocare Patres, quorum confessionem C D Joel 11, 25. ss Psal. xLv, 8. Psal. xxxv, 10. tum inierit, haud multo plures amnis erant cum hæc Athanasius scriberet, a datis utriusque Dionysii litteris. Nam de Dionysiis hic loquitur. Vide supra p. 605.- Joan. x, 50. Paulo post Anglic., male. Paulo post idem, ut et Anglican. more. Infra Regius, sic. 6. Hac corrupta mens Arianorum fuit. Verum 7. Quid igitur adhuc Ariminensem memorant, in 6. Αὕτη τῶν Ἀρειανῶν ἡ ἐφθαρμένη διάνοια. 7. Τί οὖν ἔτι τὴν ᾿Αρίμηνον (65) ὀνομάζουσιν, ἐν (55) Cum Dionysius Rom., anno 261 pontifca- (56) Hæc Eusebii verba vide supra p. 189. (37) Μέν deest in Theodor. Mox idem, δύναμις (58) Anglicanus, ᾿Αλλὰ γὰρ καὶ τό. Theodor., 'Αλλὰ (39) In Anglic. και deest. (60) Sic pene omnes manuscripti. Editi vero, (61) Theodoret., ἐξ ἀγράφων γάρ. Intra idem, (62) Regius, ἑαυτούς male. Infra Theodoretus, (65) Theodoretus, οι ᾐτιάσαντο, omisso γράφον- (64) Theodor., εὕρομεν ἐπὶ τῆς τοῦ. (65) Anglicanus, Αριαμηνῶν hic et inferius, de (68) Ἐπισκόπους deest in Anglicano.
Καὶ λευκότερον λοιπὸν καὶ συντόμως ἔγραψαν ὁμοούσιον τῷ Πατρὶ τὸν Υἱόν· τὰ γὰρ προειρημένα πάντα ταύτην ἔχει τὴν σημασίαν. Καὶ ὁ γογγυσμὸς αὐτῶν, ὅτι ἄγραφοί εἰσιν αἱ λέξεις, ἐλέγχεται παρ’ αὐτῶν μάταιος, ἐξ ἀγράφων ἀσεβήσαντες· ἄγραφα δὲ τὸ, Ἐξ οὐκ ὄντων, καὶ τὸ, Ἦν ποτε, ὅτε οὐκ ἦν· αἰτιῶνται, ὅτι ἐξ ἀγράφων μετ’ εὐσεβείας νοουμένων λέξεων κατεκρίθησαν. Αὐτοὶ μὲν ὡς ἐκ κοπρίας ὄντες, ἐλάλησαν ἀληθῶς ἀπὸ γῆς· οἱ δὲ ἐπίσκοποι, οὐχ ἑαυτοῖς εὑρόντες τὰς λέξεις, ἀλλ’ ἐκ Πατέρων ἔχοντες τὴν μαρτυρίαν, οὕτως ἔγραψαν. Ἐπίσκοποι γὰρ ἀρχαῖοι πρὸ ἐτῶν ἐγγύς που ἑκατὸν τριάκοντα τῆς μεγάλης Ῥώμης καὶ τῆς ἡμετέρας πόλεως γράφοντες ᾐτιάσαντο τοὺς ποίημα λέγοντας τὸν Υἱὸν καὶ μὴ ὁμοούσιον τῷ Πατρί· καὶ τοῦτο ἐγίνωσκεν Εὐσέβιος ὁ γενόμενος ἐπίσκοπος τῆς Καισαρείας, πρότερον μὲν συντρέχων τῇ Ἀρειανῇ αἱρέσει, ὕστερον δὲ ὑπογράψας ἐν αὐτῇ τῇ ἐν Νικαίᾳ συνόδῳ, ἔγραψε τοῖς ἰδίοις διαβεβαιούμενος, ὅτι καὶ τῶν παλαιῶν τινας λογίους καὶ ἐπιφανεῖς ἐπισκόπους καὶ συγγραφέας, ἔγνωμεν ἐπὶ τῆς τοῦ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ θεότητος τῷ τοῦ ὁμοουσίου χρησαμένους ὀνόματι.Εt Α Αεὶ γὰρ ἡμεῖς οἱ ζῶντες. Καὶ δυνάμεις πολλαί εἰσι· Καὶ ἐξῆλθε μὲν (57) πᾶσα ἡ δύναμις Κυρίου ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Ἡ δὲ κάμπη καὶ ἡ ἀκρὶς λέγεται δύο ναμις μεγάλη. Και, Κύριος τῶν δυνάμεων μεθ' ἡμῶν, ἀντιλήπτωρ ἡμῶν ὁ Θεὸς Ἰακώβ. ᾿Αλλὰ γὰρ τὸ (58) ἰδίους ἡμᾶς εἶναι τοῦ Θεοῦ ἔχομεν, οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ' ὅτι καὶ ἀδελφοὺς ἡμᾶς ἐκάλεσεν. Εἰ δὲ καὶ Θεὸν ἀληθινὸν λέγουσι τὸν Υἱόν, οὐ λυπεῖ ἡμᾶς· γενόμενος γὰρ, ἀληθινός ἐστιν. Β ᾿Αλλὰ καὶ (59) ἐνταῦθα οἱ ἐπίσκοποι, θεωρήσαντες ἐκείνων τὸ δόλιον, συνήγαγον ἐκ τῶν Γραφῶν τὸ ἀπαύγασμα, τήν τε πηγὴν καὶ τὸν ποταμὸν, καὶ τὸν χαρακτῆρα πρὸς τὴν ὑπόστασιν, καὶ τὸ, Ἐν τῷ φωτί σου οψόμεθα (60) φῶς· καὶ τὸ, Ἐγὼ καὶ ὁ Πατήρ ἔν ἐσμεν. Καὶ λευκότερον λοιπὸν καὶ συντόμως ἔγρα ψαν ὁμοούσιον τῷ Πατρὶ τὸν Υἱόν· τὰ γὰρ προ- ειρημένα πάντα ταύτην ἔχει τὴν σημασίαν. Καὶ ὁ γογγυσμὸς αὐτῶν, ὅτι ἄγραφοί εἰσιν αἱ λέξεις, ἐλέγ χεται παρ' αὐτῶν μάταιος, ἐξ ἀγράφων (61) ἀσεβή σαντες· ἄγραφα δὲ τὸν Ἐξ οὐκ ὄντων, καὶ τὸ, ΤΗΝ ποτε, ὅτε οὐκ ἦν· αἰτιῶνται, ὅτι ἐξ ἀγράφων μετ' εὐσεβείας νοουμένων λέξεων κατεκρίθησαν. Αὐτοὶ μὲν ὡς ἐκ κοπρίας ὄντες, ἐλάλησαν ἀληθῶς ἀπὸ γῆς· οἱ δὲ ἐπίσκοποι, οὐχ ἑαυτοῖς (62) ευρόντες τὰς λέξεις, ἀλλ' ἐκ Πατέρων ἔχοντες τὴν μαρτυρίαν, οὕτως ἔγρα ψαν. Ἐπίσκοποι γὰρ ἀρχαῖοι πρὸ ἐτῶν ἐγγύς που ἑκατὸν τριάκοντα τῆς μεγάλης Ῥώμης καὶ τῆς ἡμε τέρας πόλεως γράφοντες ᾐτιάσαντο (65) τους ποίημα λέγοντας τὸν Υἱὸν καὶ μὴ ὁμοούσιον τῷ Πατρί· καὶ τοῦτο ἐγίνωσκεν Εὐσέβιος ὁ γενόμενος ἐπίσκοπος τῆς Καισαρείας, πρότερον μὲν συντρέχων τῇ 'Αρειαν αἱρέσει, ὕστερον δὲ ὑπογράψας ἐν αὐτῇ τῇ ἐν Νικαία συνόδῳ, ἔγραψε τοῖς ἰδίοις διαβεβαιούμενος, ὅτι καὶ τῶν παλαιῶν τινας λογίους καὶ ἐπιφανεῖς ἐπισκόπους καὶ συγγραφέας, ἔγνωμεν ἐπὶ τῆς τοῦ (64) Πατρός καὶ Υἱοῦ θεότητος τῷ τοῦ ὁμοουσίου χρη ταμένους ὀνόματι. ᾗ καθηρέθησαν; Τί παραιτοῦνται τὴν ἐν Νικαίᾳ σύν οδον, ἐν ᾗ καὶ οἱ Πατέρες αὐτῶν ὑπέγραψαν, καὶ ὡμολόγησαν ἐκ τῆς οὐσίας καὶ ὁμοούσιον εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί ; τί περιτρέχουσιν ; οὐ γὰρ πρὸς μόν νους τοὺς ἐν Νικαίᾳ ἐπισκόπους (66) συνελθόντας, ἀλλὰ γὰρ καὶ πρὸς τοὺς ἑαυτῶν μεγάλους ἐπισκόπους, καὶ πρὸς τοὺς ἰδίους λοιπὸν μάχονται. Τίνων οὖν εἰσι κληρονόμοι καὶ διάδοχοι ; πῶς δύνανται λέγειν Πα- & τοῦ Θεοῦ. καὶ τό. δψομαι. λοιπὸν ἐκεῖ ἔγραψαν. διότι ἐξ ἀγράφων. Ἐπίσκοποι γὰρ ἦσαν ἀρχαῖοι τῆς τε μεγάλης. τες, ἐν ᾗ καὶ ὁ πρες, S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. que mullae sunt : egressa est omnis virtus Do- mini de terra Egypti. Eruca vero et locusta dicun- tur virtutes magnæ ". Et, Dominus virtutum nobis- cum susceptor noster Deus Jacob *. Imo vero quod Deo simus proprii accepimus, haud levi modo, sed quia fratres nos vocavit. Quod si Filium etiam ve- rum Deum vocant, neque illud ægre ferimus: cum cuim factus fuerit, verus exsistit. episcopi, tum quoque intellecta eorum fraude, ex Scripturis has collegere voces, splendorem, fon- tem, fluvium et figuram substantiæ : illud item, In lumine tuo videbimus lumen **: et illud, Ego et Pater unum sumus". Demum lucidius et compendiose scripserunt, consubstantialem esse Patri Filium : nam supra dicta omnia hanc habent significatio- nem. Porro quod effutiunt illi, eas voces in Scriptura non esse, vanum ab ipsis commonstratur: cum ex non scriptis impietatem proferant : nusquam enim hæc scripta sunt: ex non exsistentibus, et illud : aliquando non erat: sese tamen, ex non scriptis licet pie excogitatis verbis, damnatos que- runtur. Sed illi, utpote ex sterquilinio orti, vere de terra loquuntur; episcopi vero nequaquam voces illas excogitarunt, sed Patrum testimonio freti, ita scripserunt. Siquidem prisci episcopi ante annos prope centum triginta, cum magnæ Romæ (55), tum etiam nostræ urbis, scriptis suis eos culpave- runt qui Filium rem factam et Patri non consub- stantialem dicerent. Cujus rei non ignarus Euse- bius, Cæsareæ olim episcopus, qui cum prius Arianæ hæresi suffragaretur, postea Nicænæ synodo sub- scripsit; in litteris ad suos missis hæc affirmavit (56):• Ex antiquis quosdam eruditos clarosque episcopos, atque scriptores, scimus circa Pa- tris et Filii divinitatem, consubstantialis nomine usos. qua depositi sunt ? Quid Nicaenam synodum recusant, cui etiam Patres sui subscripserunt, et confessi sunt, ex substantia, et consubstantialem esse Patri Filium ? quid circumcursant? non enim cum Ni- cœnis tantum episcopis, sed et cum aliis inter suos clarissimis et cum propriis tandem dimicant. Quo- rumham igitur hæredes et successores sunt? qui possunt eos vocare Patres, quorum confessionem C D Joel 11, 25. ss Psal. xLv, 8. Psal. xxxv, 10. tum inierit, haud multo plures amnis erant cum hæc Athanasius scriberet, a datis utriusque Dionysii litteris. Nam de Dionysiis hic loquitur. Vide supra p. 605.- Joan. x, 50. Paulo post Anglic., male. Paulo post idem, ut et Anglican. more. Infra Regius, sic. 6. Hac corrupta mens Arianorum fuit. Verum 7. Quid igitur adhuc Ariminensem memorant, in 6. Αὕτη τῶν Ἀρειανῶν ἡ ἐφθαρμένη διάνοια. 7. Τί οὖν ἔτι τὴν ᾿Αρίμηνον (65) ὀνομάζουσιν, ἐν (55) Cum Dionysius Rom., anno 261 pontifca- (56) Hæc Eusebii verba vide supra p. 189. (37) Μέν deest in Theodor. Mox idem, δύναμις (58) Anglicanus, ᾿Αλλὰ γὰρ καὶ τό. Theodor., 'Αλλὰ (39) In Anglic. και deest. (60) Sic pene omnes manuscripti. Editi vero, (61) Theodoret., ἐξ ἀγράφων γάρ. Intra idem, (62) Regius, ἑαυτούς male. Infra Theodoretus, (65) Theodoretus, οι ᾐτιάσαντο, omisso γράφον- (64) Theodor., εὕρομεν ἐπὶ τῆς τοῦ. (65) Anglicanus, Αριαμηνῶν hic et inferius, de (68) Ἐπισκόπους deest in Anglicano.
PG 26:1042Τί οὖν ἔτι τὴν Ἀρίμηνον ὀνομάζουσιν, ἐν ᾗ καθῃρέθησαν; Τί παραιτοῦνται τὴν ἐν Νικαίᾳ σύνοδον, ἐν ᾗ καὶ οἱ Πατέρες αὐτῶν ὑπέγραψαν, καὶ ὡμολόγησαν ἐκ τῆς οὐσίας καὶ ὁμοούσιον εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί; τί περιτρέχουσιν; οὐ γὰρ πρὸς μόνους τοὺς ἐν Νικαίᾳ ἐπισκόπους συνελθόντας, ἀλλὰ γὰρ καὶ πρὸς τοὺς ἑαυτῶν μεγάλους ἐπισκόπους, καὶ πρὸς τοὺς ἰδίους λοιπὸν μάχονται. Τίνων οὖν εἰσι κληρονόμοι καὶ διάδοχοι; πῶς δύνανται λέγειν Πατέρας τούτους, ὧν οὐκ ἀποδέχονται τὴν ὁμολογίαν τὴν καλῶς καὶ ἀποστολικῶς γραφεῖσαν; Ἐπεὶ, εἰ νομίζουσιν ἀντιλέγειν δύνασθαι, εἰπάτωσαν, μᾶλλον δὲ ἀποκρινάσθωσαν, ἵνα καὶ ἑαυτοῖς περιπίπτοντες ἐλεγχθῶσιν, εἰ πιστεύουσι λέγοντι τῷ Υἱῷ· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν· καὶ, Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πατέρα; Ναὶ, εἴποιεν ἂν, ἐπειδὴ γέγραπται, πιστεύομεν. Ἀλλὰ καὶ Πῶς ἕν εἰσι, καὶ πῶς ὁ ἑωρακὼς τὸν Υἱὸν ἑώρακε καὶ τὸν Πατέρα, ἐὰν ἐρωτηθῶσιν εἰπεῖν, πάντως που φήσουσι, Δι’ ὁμοιότητα· εἰ μὴ τέλεον συμπεπτώκασι τοῖς ἀδελφὰ φρονοῦσιν αὐτοῖς, καὶ λεγομένοις Ἀνομοίοις. Ἀλλ’ ἐὰν πάλιν ἐρωτηθῶσι, Πῶς ὅμοιος; ἀποθρασυνόμενοι φήσουσιν·τέρας τούτους, ὧν οὐκ ἀποδέχονται τὴν ὁμολογίαν τὴν καλῶς καὶ ἀποστολικῶς γραφεῖσαν; Ἐπεὶ, εἰ νομίζουσιν ἀντιλέγειν δύνασθαι, εἰπάτωσαν, μᾶλλον δὲ ἀποκρινάσθωσαν, ἵνα καὶ ἑαυτοῖς περιπίπτοντες ελεγχθῶσιν, εἰ πιστεύουσι λέγοντι τῷ Υἱῷ· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἔν ἐσμεν· καὶ, Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πατέρα; Ναί, εἴποιον ἂν, ἐπειδὴ γέγραπται, πιστεύομεν. Ἀλλὰ καὶ Πῶς ἔν εἰσι, καὶ πῶς ὁ ἑω ραχὼς τὸν Υἱὸν ἑώρακε καὶ (67) τὸν Πατέρα, ἐὰν ἐρωτηθῶσιν εἰπεῖν, πάντως που φήσουσι, Δι' ὁμοιό- τητα· εἰ μὴ τέλεον συμπεπτώκασι τοῖς ἀδελφὰ φρο νοῦσιν αὐτοῖς, καὶ λεγομένοις 'Ανομοίοις. Αλλ' ἐὰν πάλιν ἐρωτηθῶσι, Πῶς ὅμοιος; ἀποθρασυνόμενοι φή σουσιν· 'Αρετῇ τελείᾳ καὶ συμφωνίᾳ τὸ αὐτὸ θέλειν τῷ Πατρὶ, καὶ μὴ θέλειν ὅπερ ὁ Πατὴρ οὐ θέλει. ᾿Αλλὰ μαθέτωσαν, ὅτι ἐξ ἀρετῆς καὶ τοῦ θέλειν ὁμοι- Β ούμενος τῷ Θεῷ, ἔχει μὲν καὶ τοῦ τρέπεσθαι (68) τὴν προαίρεσιν· οὐκ ἔστι δὲ οὕτως ὁ Λόγος, εἰ μὴ ἄρα θκ μέρους καὶ καθ' ἡμᾶς ὅμοιος, ὅτι μὴ καὶ κατ' οὐ σίαν ὅμοιός ἐστι. Ταῦτα δὲ ἴδια ἡμῶν τῶν γενητῶν καὶ κτιστὴν ἐχόντων τὴν φύσιν. Καὶ γὰρ καὶ ἡμεῖς, καίτοι μὴ δυνάμενοι ὅμοιοι κατ' οὐσίαν τοῦ Θεοῦ γενέ- σθαι, ὅμως, ἐξ ἀρετῆς βελτιούμενοι, μιμούμεθα τὸν Θεόν (69), χαρισαμένου καὶ τοῦτο τοῦ Κυρίου, καὶ λέ γοντος· Γίνεσθε οἰκτίρμονες, ὡς ὁ Πατὴρ ὑμῶν οἰκτίρμων ἐστί. Γίνεσθε τέλειοι,ὡς ὁ Πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος τέλειός ἐστι. Τρεπτὰ δὲ τὰ γενητά, οὐκ ἄν τις ἀρνήσαιτο, ἀγγέλων μὲν παραβάντων, τοῦ δὲ Αδάμ παρακούσαντος, καὶ πάντων δεομένων τῆς τοῦ Λόγου χάριτος. Τρεπτὸν δὲ ἀτρέπτου ὄντος τοῦ Θεοῦ οὐκ ἂν εἴη ὅμοιον· ὥσπερ οὐδὲ τὸ κτισθὲν τοῦ κτί- σαντος. Διὰ τοῦτο περὶ μὲν ἡμῶν σκοπῶν ὁ ἅγιος ἔλε γεν· ῾Ο Θεός, τίς ὁμοιωθήσεται σοι; καὶ, Τίς ὅμοιός σοι ἐν θεοῖς, Κύριε ; θεοὺς λέγων, τοὺς κτι σθέντας μὲν, μετόχους δε γενομένους τοῦ Λόγου, ὡς αὐτὸς εἶπεν· Εἰ ἐκείνους θεοὺς εἶπε, πρὸς οὓς δ Λόγος τοῦ Θεοῦ ἐγένετο. Τὰ δὲ μετέχοντα οὐκ ἂν εἴη τὰ (70) αὐτὰ οὐδὲ ὅμοια τοῦ μετεχομένου. Περὶ ἑαυτοῦ γοῦν ἔλεγεν· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἔν ἐσμεν, ὡς τῶν γενητῶν μὴ ὄντων οὕτως. Ἐπεὶ ἀποκρινάσθωσαν οἱ τὴν ᾿Αρίμηνον προτείνοντες, εἰ κτιστή (71) ουσία δύναται εἰπεῖν· Α βλέπω τὸν Πατέρα ποιοῦντα, ταῦτα κἀγὼ ποιῶ. Ποιούμενα γάρ ἐστι τὰ γενητά, καὶ οὐ ποιοῦντα · ε! (72) δὲ μή γε, καὶ ἑαυτὰ ἐποί- ηταν. Αμέλει εἰ, ὡς λέγουσι, κτίσμα ἐστὶν ὁ Υἱὸς, καὶ ποιεῖ αὐτὸν ὁ Πατήρ, πάντως ἂν ἐποίησε καὶ ἑαυ τὸν ὁ Υἱὸς, δυνάμενος ποιεῖν & ποιεῖ ὁ Πατήρ, ὡς εἶπεν αὐτός· ἀλλ᾽ ἄτοπον καὶ λίαν ἀσύστατόν έστι τὸ τοιοῦτον· ποιεῖν γὰρ ἑαυτὸν οὐδεὶς δύναται. εἰπεῖν· Πάντα, ὅσα ἔχει ὁ Πατήρ, ἐμά έστιν ; πιν, 9. καὶ λεγομένοις, ανομοίοις, καί κατ' οὐσίαν. τῶν γενητὴν καί. 8. καθὼς καὶ ὁ Πατήρ. ἂν ἐποίει. EPISTOLA AD AFROS EPISCOPOS. A recte et apostolice scriplam non recipiunt? Quod si sese repugnare posse arbitrantur, dicant, aut potius respondeant, ut in sese impingentes coar guantur ; num credant Filio dicenti : Ego et Pater unum sumus; et : qui vidit me, vidit et Patrem 38. Imo, dicent, hoc quia scriptum est, credimus. Sed quo- modonam unum sunt, et quomodo, qui vidit Filium vidit et Patrem; si sic interrogentur, respondebunt sane, Ob similitudinem: nisi cum iis collapsi sint qui affinem suæ sententiam tuentur, et vocantur Anomai. Sed si rursum sciscitere, qua ratione si- milis ? audacius dicent: Virtute perfecta et con- sensu, quod idipsum velit quod Pater, et quod nihil velit, nisi quod Pater. Sed discant eum qui ex vir- tute et voluntate Deo similis sit, mutandi sui ar- bitrium habere : atqui Verbum nequaquam est tale, nisi forte ex aliqua parte et nostro more, nedum secundum substantiam simile sit. Id enim proprium nobis est qui facti, et natura creata præditi sumus. Etenim nos, licet secundum substantiam Deo simi- les esse nequeamus, tamen in virtute proficientes, Deum imitamur, hoc donante Domino, qui ait: Estote misericordes, sicut Pater vester misericors est s. Estote perfecti, sicut Pater vester calestis per- fectus est *0. Opiicia autem mutabilia esse, nemo negarit : cum et angeli prævaricati sint, et Adam non obedierit, et omnes egeant gratia Verbi. Muta- bile autem immutabili Deo simile esse nunquam poterit: ut nec creatum creanti. Quapropter in nos respiciens sanctus ille dicebat: Deus, quis similis erit tibi"? et : Quis similis tibi in diis, Domine * ? deos dicens illos qui creati quidem, sed participes Verbi sunt, quemadmodum ipse ait : Si illos dizi: deos, ad quos Verbum Dei factum est ". Res autem quæ alicujus participes sunt, nunquam eædem aut similes ei fuerint cujus sunt participes. De seipso igitur dixit: Ego et Puter unum sumus, quod scili- cet res factæ nunquam hujusmodi sint. Alioqui respondeant qui Ariminensem obtendunt synodum, an creata substantia dicere possit: Quæ video Pa- trem facientem, hac et ego facio *. Nam opificia con- dita sunt, et uihil condunt ; sin autem minus, ergo seipsa condiderunt. Certe si, ut dicunt, creatura est Filius, et Pater fecerit eum, plane Filius se- D ipsum condiderit, cum, ut ipse testatur, ea possit facere quæ Pater facit: sed illud absurdum et nun- quam constare potest: nemo enim seipsum potest efficere. C * Joan. Luc. vi, 36. Matth. v, 48. Joan. v, 19. - Joan. XVI, 15. 35. vix augurari possumus quid hic legerit Nannius, qui vertit, qui, quod ipsis animis cogitant, verbis promunt. fra in eodem, deest ante Paulo post Anglicanus, Rursum dicant an possint res factæ di- cere : Omnia quæcunque habet Pater, mea sunt ? * Psal. Lxxx11, 2. Psal. Lxxxv, 8. ts Joan. x' gio. Infra Anglicanus, 8. Πάλιν δὲ εἰπάτωσαν, εἰ δύναται τὰ γενητὰ (67) Kal deest in Regio et in Anglicano. Infra, (68) Ita Regius. Editi vero, πρέπεσθαι male. In- (69) Anglicanus, τὸν Θεόν. Μox, και deest in Re- (70) Anglicanus, οὐκ ἦν ἀεὶ τὰ αὐτά. (71) Anglicanus, προκρίναντες, κτιστὴ οὐσία. (72) El deest in Anglicano. Infra idem, πάντως
Ἀρετῇ τελείᾳ καὶ συμφωνίᾳ τὸ αὐτὸ θέλειν τῷ Πατρὶ, καὶ μὴ θέλειν ὅπερ ὁ Πατὴρ οὐ θέλει. Ἀλλὰ μαθέτωσαν, ὅτι ἐξ ἀρετῆς καὶ τοῦ θέλειν ὁμοιούμενος τῷ Θεῷ, ἔχει μὲν καὶ τοῦ τρέπεσθαι τὴν προαίρεσιν· οὐκ ἔστι δὲ οὕτως ὁ Λόγος, εἰ μὴ ἄρα ἐκ μέρους καὶ καθ’ ἡμᾶς ὅμοιος, ὅτι μὴ καὶ κατ’ οὐσίαν ὅμοιός ἐστι. Ταῦτα δὲ ἴδια ἡμῶν τῶν γενητῶν καὶ κτιστὴν ἐχόντων τὴν φύσιν. Καὶ γὰρ καὶ ἡμεῖς, καίτοι μὴ δυνάμενοι ὅμοιοι κατ’ οὐσίαν τοῦ Θεοῦ γενέσθαι, ὅμως, ἐξ ἀρετῆς βελτιούμενοι, μιμούμεθα τὸν Θεὸν, χαρισαμένου καὶ τοῦτο τοῦ Κυρίου, καὶ λέγοντος· Γίνεσθε οἰκτίρμονες, ὡς ὁ Πατὴρ ὑμῶν οἰκτίρμων ἐστί. Γίνεσθε τέλειοι, ὡς ὁ Πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος τέλειός ἐστι. Τρεπτὰ δὲ τὰ γενητὰ, οὐκ ἄν τις ἀρνήσαιτο, ἀγγέλων μὲν παραβάντων, τοῦ δὲ Ἀδὰμ παρακούσαντος, καὶ πάντων δεομένων τῆς τοῦ Λόγου χάριτος. Τρεπτὸν δὲ ἀτρέπτου ὄντος τοῦ Θεοῦ οὐκ ἂν εἴη ὅμοιον· ὥσπερ οὐδὲ τὸ κτισθὲν τοῦ κτίσαντος. Διὰ τοῦτο περὶ μὲν ἡμῶν σκοπῶν ὁ ἅγιος ἔλεγεν· Ὁ Θεὸς, τίς ὁμοιωθήσεταί σοι; καὶ, Τίς ὅμοιός σοι ἐν θεοῖς, Κύριε; θεοὺς λέγων, τοὺς κτισθέντας μὲν, μετόχους δὲ γενομένους τοῦ Λόγου, ὡς αὐτὸς εἶπεν·τέρας τούτους, ὧν οὐκ ἀποδέχονται τὴν ὁμολογίαν τὴν καλῶς καὶ ἀποστολικῶς γραφεῖσαν; Ἐπεὶ, εἰ νομίζουσιν ἀντιλέγειν δύνασθαι, εἰπάτωσαν, μᾶλλον δὲ ἀποκρινάσθωσαν, ἵνα καὶ ἑαυτοῖς περιπίπτοντες ελεγχθῶσιν, εἰ πιστεύουσι λέγοντι τῷ Υἱῷ· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἔν ἐσμεν· καὶ, Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πατέρα; Ναί, εἴποιον ἂν, ἐπειδὴ γέγραπται, πιστεύομεν. Ἀλλὰ καὶ Πῶς ἔν εἰσι, καὶ πῶς ὁ ἑω ραχὼς τὸν Υἱὸν ἑώρακε καὶ (67) τὸν Πατέρα, ἐὰν ἐρωτηθῶσιν εἰπεῖν, πάντως που φήσουσι, Δι' ὁμοιό- τητα· εἰ μὴ τέλεον συμπεπτώκασι τοῖς ἀδελφὰ φρο νοῦσιν αὐτοῖς, καὶ λεγομένοις 'Ανομοίοις. Αλλ' ἐὰν πάλιν ἐρωτηθῶσι, Πῶς ὅμοιος; ἀποθρασυνόμενοι φή σουσιν· 'Αρετῇ τελείᾳ καὶ συμφωνίᾳ τὸ αὐτὸ θέλειν τῷ Πατρὶ, καὶ μὴ θέλειν ὅπερ ὁ Πατὴρ οὐ θέλει. ᾿Αλλὰ μαθέτωσαν, ὅτι ἐξ ἀρετῆς καὶ τοῦ θέλειν ὁμοι- Β ούμενος τῷ Θεῷ, ἔχει μὲν καὶ τοῦ τρέπεσθαι (68) τὴν προαίρεσιν· οὐκ ἔστι δὲ οὕτως ὁ Λόγος, εἰ μὴ ἄρα θκ μέρους καὶ καθ' ἡμᾶς ὅμοιος, ὅτι μὴ καὶ κατ' οὐ σίαν ὅμοιός ἐστι. Ταῦτα δὲ ἴδια ἡμῶν τῶν γενητῶν καὶ κτιστὴν ἐχόντων τὴν φύσιν. Καὶ γὰρ καὶ ἡμεῖς, καίτοι μὴ δυνάμενοι ὅμοιοι κατ' οὐσίαν τοῦ Θεοῦ γενέ- σθαι, ὅμως, ἐξ ἀρετῆς βελτιούμενοι, μιμούμεθα τὸν Θεόν (69), χαρισαμένου καὶ τοῦτο τοῦ Κυρίου, καὶ λέ γοντος· Γίνεσθε οἰκτίρμονες, ὡς ὁ Πατὴρ ὑμῶν οἰκτίρμων ἐστί. Γίνεσθε τέλειοι,ὡς ὁ Πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος τέλειός ἐστι. Τρεπτὰ δὲ τὰ γενητά, οὐκ ἄν τις ἀρνήσαιτο, ἀγγέλων μὲν παραβάντων, τοῦ δὲ Αδάμ παρακούσαντος, καὶ πάντων δεομένων τῆς τοῦ Λόγου χάριτος. Τρεπτὸν δὲ ἀτρέπτου ὄντος τοῦ Θεοῦ οὐκ ἂν εἴη ὅμοιον· ὥσπερ οὐδὲ τὸ κτισθὲν τοῦ κτί- σαντος. Διὰ τοῦτο περὶ μὲν ἡμῶν σκοπῶν ὁ ἅγιος ἔλε γεν· ῾Ο Θεός, τίς ὁμοιωθήσεται σοι; καὶ, Τίς ὅμοιός σοι ἐν θεοῖς, Κύριε ; θεοὺς λέγων, τοὺς κτι σθέντας μὲν, μετόχους δε γενομένους τοῦ Λόγου, ὡς αὐτὸς εἶπεν· Εἰ ἐκείνους θεοὺς εἶπε, πρὸς οὓς δ Λόγος τοῦ Θεοῦ ἐγένετο. Τὰ δὲ μετέχοντα οὐκ ἂν εἴη τὰ (70) αὐτὰ οὐδὲ ὅμοια τοῦ μετεχομένου. Περὶ ἑαυτοῦ γοῦν ἔλεγεν· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἔν ἐσμεν, ὡς τῶν γενητῶν μὴ ὄντων οὕτως. Ἐπεὶ ἀποκρινάσθωσαν οἱ τὴν ᾿Αρίμηνον προτείνοντες, εἰ κτιστή (71) ουσία δύναται εἰπεῖν· Α βλέπω τὸν Πατέρα ποιοῦντα, ταῦτα κἀγὼ ποιῶ. Ποιούμενα γάρ ἐστι τὰ γενητά, καὶ οὐ ποιοῦντα · ε! (72) δὲ μή γε, καὶ ἑαυτὰ ἐποί- ηταν. Αμέλει εἰ, ὡς λέγουσι, κτίσμα ἐστὶν ὁ Υἱὸς, καὶ ποιεῖ αὐτὸν ὁ Πατήρ, πάντως ἂν ἐποίησε καὶ ἑαυ τὸν ὁ Υἱὸς, δυνάμενος ποιεῖν & ποιεῖ ὁ Πατήρ, ὡς εἶπεν αὐτός· ἀλλ᾽ ἄτοπον καὶ λίαν ἀσύστατόν έστι τὸ τοιοῦτον· ποιεῖν γὰρ ἑαυτὸν οὐδεὶς δύναται. εἰπεῖν· Πάντα, ὅσα ἔχει ὁ Πατήρ, ἐμά έστιν ; πιν, 9. καὶ λεγομένοις, ανομοίοις, καί κατ' οὐσίαν. τῶν γενητὴν καί. 8. καθὼς καὶ ὁ Πατήρ. ἂν ἐποίει. EPISTOLA AD AFROS EPISCOPOS. A recte et apostolice scriplam non recipiunt? Quod si sese repugnare posse arbitrantur, dicant, aut potius respondeant, ut in sese impingentes coar guantur ; num credant Filio dicenti : Ego et Pater unum sumus; et : qui vidit me, vidit et Patrem 38. Imo, dicent, hoc quia scriptum est, credimus. Sed quo- modonam unum sunt, et quomodo, qui vidit Filium vidit et Patrem; si sic interrogentur, respondebunt sane, Ob similitudinem: nisi cum iis collapsi sint qui affinem suæ sententiam tuentur, et vocantur Anomai. Sed si rursum sciscitere, qua ratione si- milis ? audacius dicent: Virtute perfecta et con- sensu, quod idipsum velit quod Pater, et quod nihil velit, nisi quod Pater. Sed discant eum qui ex vir- tute et voluntate Deo similis sit, mutandi sui ar- bitrium habere : atqui Verbum nequaquam est tale, nisi forte ex aliqua parte et nostro more, nedum secundum substantiam simile sit. Id enim proprium nobis est qui facti, et natura creata præditi sumus. Etenim nos, licet secundum substantiam Deo simi- les esse nequeamus, tamen in virtute proficientes, Deum imitamur, hoc donante Domino, qui ait: Estote misericordes, sicut Pater vester misericors est s. Estote perfecti, sicut Pater vester calestis per- fectus est *0. Opiicia autem mutabilia esse, nemo negarit : cum et angeli prævaricati sint, et Adam non obedierit, et omnes egeant gratia Verbi. Muta- bile autem immutabili Deo simile esse nunquam poterit: ut nec creatum creanti. Quapropter in nos respiciens sanctus ille dicebat: Deus, quis similis erit tibi"? et : Quis similis tibi in diis, Domine * ? deos dicens illos qui creati quidem, sed participes Verbi sunt, quemadmodum ipse ait : Si illos dizi: deos, ad quos Verbum Dei factum est ". Res autem quæ alicujus participes sunt, nunquam eædem aut similes ei fuerint cujus sunt participes. De seipso igitur dixit: Ego et Puter unum sumus, quod scili- cet res factæ nunquam hujusmodi sint. Alioqui respondeant qui Ariminensem obtendunt synodum, an creata substantia dicere possit: Quæ video Pa- trem facientem, hac et ego facio *. Nam opificia con- dita sunt, et uihil condunt ; sin autem minus, ergo seipsa condiderunt. Certe si, ut dicunt, creatura est Filius, et Pater fecerit eum, plane Filius se- D ipsum condiderit, cum, ut ipse testatur, ea possit facere quæ Pater facit: sed illud absurdum et nun- quam constare potest: nemo enim seipsum potest efficere. C * Joan. Luc. vi, 36. Matth. v, 48. Joan. v, 19. - Joan. XVI, 15. 35. vix augurari possumus quid hic legerit Nannius, qui vertit, qui, quod ipsis animis cogitant, verbis promunt. fra in eodem, deest ante Paulo post Anglicanus, Rursum dicant an possint res factæ di- cere : Omnia quæcunque habet Pater, mea sunt ? * Psal. Lxxx11, 2. Psal. Lxxxv, 8. ts Joan. x' gio. Infra Anglicanus, 8. Πάλιν δὲ εἰπάτωσαν, εἰ δύναται τὰ γενητὰ (67) Kal deest in Regio et in Anglicano. Infra, (68) Ita Regius. Editi vero, πρέπεσθαι male. In- (69) Anglicanus, τὸν Θεόν. Μox, και deest in Re- (70) Anglicanus, οὐκ ἦν ἀεὶ τὰ αὐτά. (71) Anglicanus, προκρίναντες, κτιστὴ οὐσία. (72) El deest in Anglicano. Infra idem, πάντως
PG 26:1044Εἰ ἐκείνους θεοὺς εἶπε, πρὸς οὓς ὁ Λόγος τοῦ Θεοῦ ἐγένετο. Τὰ δὲ μετέχοντα οὐκ ἂν εἴη τὰ αὐτὰ οὐδὲ ὅμοια τοῦ μετεχομένου. Περὶ ἑαυτοῦ γοῦν ἔλεγεν· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν, ὡς τῶν γενητῶν μὴ ὄντων οὕτως. Ἐπεὶ ἀποκρινάσθωσαν οἱ τὴν Ἀρίμηνον προτείνοντες, εἰ κτιστὴ οὐσία δύναται εἰπεῖν· Ἃ βλέπω τὸν Πατέρα ποιοῦντα, ταῦτα κἀγὼ ποιῶ. Ποιούμενα γάρ ἐστι τὰ γενητὰ, καὶ οὐ ποιοῦντα· εἰ δὲ μή γε, καὶ ἑαυτὰ ἐποίησαν. Ἀμέλει εἰ, ὡς λέγουσι, κτίσμα ἐστὶν ὁ Υἱὸς, καὶ ποιεῖ αὐτὸν ὁ Πατὴρ, πάντως ἂν ἐποίησε καὶ ἑαυτὸν ὁ Υἱὸς, δυνάμενος ποιεῖν ἃ ποιεῖ ὁ Πατὴρ, ὡς εἶπεν αὐτός· ἀλλ’ ἄτοπον καὶ λίαν ἀσύστατόν ἐστι τὸ τοιοῦτον· ποιεῖν γὰρ ἑαυτὸν οὐδεὶς δύναται. Πάλιν δὲ εἰπάτωσαν, εἰ δύναται τὰ γενητὰ εἰπεῖν· Πάντα, ὅσα ἔχει ὁ Πατὴρ, ἐμά ἐστιν; Ἔχει δὲ τὸ κτίζειν, τὸ δημιουργεῖν, τὸ ἀί̈διον, τὸ εἶναι παντοκράτωρ, τὸ ἄτρεπτον. Τὰ δὲ γενητὰ οὐ δύναται ἔχειν τὸ δημιουργεῖν· κτιστὰ γάρ ἐστιν· οὐδὲ τὸ ἀί̈διον· ἀρχὴν γὰρ ἔχει τοῦ εἶναι· οὐδὲ τὸ παντοκράτωρ καὶ ἄτρεπτον· κρατούμενα γὰρ καὶ τρεπτῆς φύσεώς ἐστιν, ὥσπερ αἱ Γραφαὶ λέγουσιν.εἶναι: παντοκράτωρ, τὸ ἄτρεπτον. Τὰ δὲ γενητὰ οὐ δύναται ἔχειν τὸ δημιουργεῖν· κτιστὰ γάρ ἐστιν· οὐδὲ τὸ ἀΐδιον· ἀρχὴν γὰρ ἔχει τοῦ εἶναι· οὐδὲ τὸ παντο- κράτωρ καὶ ἄτρεπτον· κρατούμενα γὰρ καὶ τρεπτῆς φύσεώς ἐστιν, ὥσπερ αἱ Γραφαὶ λέγουσιν. Οὐκοῦν εἰ ταῦτα τοῦ Υἱοῦ ἐστιν, οὐκ ἐξ ἀρετῆς, ὡς εἶπομεν, ἀλλὰ τῆς οὐσίας αὐτοῦ ἐστι (73) δηλονότι, ὡς εἶπεν ἡ σύνοδος· οὐκ ἐξ ἄλλης οὐσίας ἐστὶν, ἀλλὰ τῆς τοῦ Πατρὸς, ἧς ἐστι καὶ ταῦτα ἴδια· τὸ δὲ τῆς τοῦ Πα- τρὸς οὐσίας ἴδιον, καὶ ἐξ αὐτῆς γέννημα, τί ἂν εἴη, ἢ πῶς ἄν τις ὀνομάσειεν αὐτό, ἢ ὁμοούσιον; & γὰρ βλέπει τις ἐν τῷ Πατρὶ, ταῦτα βλέπει καὶ (74) ἐν τῷ Υἱῷ· Υἱῷ δὲ οὐκ ἐκ μετουσίας, ἀλλὰ κατ' ουσίαν. Καὶ τοῦτό ἐστιν· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἔν ἐσμεν, καὶ, Ὁ ἐμὲ ἐωρακὼς ἑώρακε τον Πατέρα. "Αλλως τε καὶ ἐκ τούτου πάλιν καλὸν δεικνύναι τὴν ἀφροσύνην αὐτῶν· εἰ ἐξ ἀρετῆς (75) Επεται τὸ θέλειν καὶ τὸ μὴ θέλειν, καὶ τρόπων βελτίωσις, ὅμοιος καθ' ὑμᾶς ὁ Υἱός ἐστι τῷ Πατρί· ταῦτα δὲ ποιότητος ἴδια (76)· δηλονότι σύνθετον τὸν Θεὸν ἐκ ποιότητος καὶ οὐσίας λέγετε. Καὶ τίς ὑμῶν ἀνέξεται ταῦτα λεγόντων· οὐ γὰρ σύνθετος ὁ Θεὸς ὁ τὰ πάντα εἰς τὸ εἶναι συντε θεικώς, οὐδὲ τοιοῦτος, οἷά ἐστι τὰ παρ' αὐτοῦ διὰ τοῦ (77) Λόγου γενόμενα, μή γένοιτο! Απλή γάρ ἐστιν οὐσία, ἐν ᾗ οὐκ ἔνι ποιότης, οὐδὲ, ὡς εἶπεν ὁ Ἰάκωβος, Παραλλαγή τις ἢ τροπῆς ἀποσκίασμα. Οὐκοῦν εἰ δείκνυται οὐκ ἐξ ἀρετῆς (78)· οὐ γὰρ ποιότης ἐν τῷ Θεῷ, οὔτε ἐν τῷ Υἱῷ· δηλονότι τῆς ουσίας ἴδιος ἂν εἴη· καὶ τοῦτο πάντως ὁμολογήσετε, εἰ μὴ τέλεον τὸ νοεῖν ἀπώλετο ἐν ὑμῖν (79). Το ἴδιον καὶ ταὐτὸν τῇ τοῦ Θεοῦ οὐσίᾳ καὶ ἐξ αὐτῆς γέν. νημα φύσει τυγχάνον τί ἂν εἴη, ἢ πάλιν καὶ κατὰ τοῦτο ὁμοούσιον τῷ γεννήσαντι ; τοῦτο γὰρ Υἱοῦ πρὸς Πατέρα γνώρισμα. Καὶ ὁ μὴ τοῦτο λέγων, οὐ φρονεί, φύσει καὶ ἀληθῶς Υἱὸν εἶναι τὸν Λόγον. Α Εχει δὲ τὸ κτίζειν, τὸ δημιουργεῖν, τὸ ἀΐδιον, τὸ Ει Ει δι᾿ ὁμοιοτέλευτον. λέο γεται. Καὶ τίς ὑμᾶς. εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρὶ, καὶ ἀνεθεμάτισαν τους γοντας ἐξ ἑτέρας ὑποστάσεως εἶναι τὸν Υἱόν· οὐχ ἑαυτοῖς πλασάμενοι λέξεις, ἀλλὰ καὶ αὐτοὶ ἀπὸ τῶν πρὸ αὐτῶν Πατέρων μαθόντες, καθάπερ είπομεν. Τούτων δὲ οὕτω δεικνυμένων, περιττὴ αὐτῶν ἡ ᾿Αρί- μηνος, περιττὴ καὶ ἡ (80) ἄλλη παρ' αὐτῶν ὀνομαζο μένη περὶ πίστεως σύνοδος. Αρκεῖ γὰρ ἡ ἐν Νικαία σύμφωνος οὖσα καὶ τοῖς ἀρχαίοις ἐπισκόποις, ἐν ᾗ καὶ οἱ Πατέρες αὐτῶν ὑπέγραψαν, οὓς αἰδεῖσθαι τού τους ἔπρεπεν, ἵνα μὴ πάντα μᾶλλον ἢ Χριστιανοί να μισθῶσιν. Εἰ δὲ καὶ μετὰ τοσαῦτα, μετὰ καὶ τὴν οὐχ ίδιος. ίδιον. ἐν ἡμῖν Ἐκεῖ γάρ. S. ATHANASII OPP. PARS I. - Et B HISTORICA ET DOGMATICA. 30.2! Habet autem ille, quod sit creator, conditor, aternus, omnipotens, immutabilis. Opificia autem nec creare possunt, creata cum sint ; nec æterna esse, initium quippe exsistendi habent : nec omnia posse et immuta- bilia esse, sub imperio enim sunt, naturæque sunt mu- tabilis, ut Scripturæ dicunt. Ergo si hæc Filii sunt, non ex virtute, ut diximus, sed ex substantia sua illa habet, ut synodus ait: nec ex alia substantia ipse est, sed ex substantia Patris, cujus hæc sunt propria : quod autem substantiæ Patris proprium est, ejusque proles, quid aliud fuerit, aut quomodo appel- landum sit, nisi consubstantiale? Nam quæ quis in Patre videt, eadem in Filio conspicit ; in Filio, inquam, non ex participatione, sed secundum substantiam. hoc est Ego et Pater unum sumus *; et, Qui vidit me, vidit et Patrem 4. Verum hinc quoque e re fuerit eorum amentiam commonstrare: Si ex vir- Lute, quam sequitur velle et non velle, nec non mo- sum profectus, similis est Patri Filius, ut vos dici- tis, hæc autem sunt qualitatis propria : ergo Deum dicitis ex qualitate et ex substantia compositum. Ecquis vos ultra ferat talia dicentes? non enim compositus est Deus, qui omnia ut essent compo- suit : neque talis, qualia sunt quæ ab ipso per Ver- bum sunt facta, absil. Simplex enim est substan- tia, in qua nulla qualitas, neque, ut ait Jacobus, transmutatio aut vicissitudinis obumbratio 48. Cum igitur demonstratum sit eum non ex virtute pro- cedere, quippe nec in Deo nec in Filio est qualitas; ergo substantia proprius fuerit: hocque sane fa- c teamiùi necesse est, nisi plane in vobis intelligentia perierit. Jam quod proprium est, et idem ac sub- stantia divina, et ex ipsa naturale germen, quid aliud fuerit, nisi consequenter genitori consubstan- tial : illa quippe nola est Filii erga Patrem. hoc qui negat, is minime credit Verbum esse na- tura ac vere Filium. Filium esse Patri consubstantialem; et anathemate damnaverunt eos qui dicerent, Filium ex alia esse substantia : neque verba ejusmodi commenti sunt, sed ea ipsi a priscis Patribus edidicerant, uti dixi- mus. His igitur ita commonstratis, superflua est quæ ab illis affertur Ariminensis synodus, superflua et alia ab ipsis synodus. de fide appellata. Sufficit D enim Nicæna quæ cum priscis episcopis consentit, in qua Patres ipsorum subscripsere, quos revereri illos oportuit, ne omnia potius quam Christiani habeantur. Quod si post hæc tanta, post priscorum ss Joan. x, 50. Joan. XIV, Rempe videtur ob repetitionein ejusdein syllabæ, quod plerumque contingit. nis interpositis, Ibid. Anglic., ete. In editis et in aliis, deet. Infra Regius, Editi vero et alii, male. Paulo post Reg. et Anglicanus, 'Apxel yap. Editi vero et alii, 9. Cum rem ita intelligerent Patres, scripserunt, 9. ss Jac. 1, 17. (73) Έστι deest in Anglicano. (74) Καί deest in Regio. (75) Legendum putamus, ἐξ ἀρετῆς ἧς, omissum (76) Regius, ταῦτα δὲ ποιότητος καὶ οὐσίας, omis- (77) la Regius. In editis vero, διὰ τοῦ deest. 9. Οὕτω νοήσαντες οἱ Πατέρες, ἔγραψαν ὁμοούσιον (78) Ita Anglicanus, atque ita legit Nannius re- (79) Regius et Anglicanus, ἐν ὑμῖν. Editi vero, (80) Ita Anglicanus. In editis et aliis, ή deest.
Οὐκοῦν εἰ ταῦτα τοῦ Υἱοῦ ἐστιν, οὐκ ἐξ ἀρετῆς, ὡς εἴπομεν, ἀλλὰ τῆς οὐσίας αὐτοῦ ἐστι δηλονότι, ὡς εἶπεν ἡ σύνοδος· οὐκ ἐξ ἄλλης οὐσίας ἐστὶν, ἀλλὰ τῆς τοῦ Πατρὸς, ἧς ἐστι καὶ ταῦτα ἴδια· τὸ δὲ τῆς τοῦ Πατρὸς οὐσίας ἴδιον, καὶ ἐξ αὐτῆς γέννημα, τί ἂν εἴη, ἢ πῶς ἄν τις ὀνομάσειεν αὐτὸ, ἢ ὁμοούσιον; ἃ γὰρ βλέπει τις ἐν τῷ Πατρὶ, ταῦτα βλέπει καὶ ἐν τῷ Υἱῷ· Υἱῷ δὲ οὐκ ἐκ μετουσίας, ἀλλὰ κατ’ οὐσίαν. Καὶ τοῦτό ἐστιν· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν, καὶ, Ὁ ἐμὲ ἑωρακὼς ἑώρακε τὸν Πατέρα. Ἄλλως τε καὶ ἐκ τούτου πάλιν καλὸν δεικνύναι τὴν ἀφροσύνην αὐτῶν· εἰ ἐξ ἀρετῆς ἕπεται τὸ θέλειν καὶ τὸ μὴ θέλειν, καὶ τρόπων βελτίωσις, ὅμοιος καθ’ ὑμᾶς ὁ Υἱός ἐστι τῷ Πατρί· ταῦτα δὲ ποιότητος ἴδια· δηλονότι σύνθετον τὸν Θεὸν ἐκ ποιότητος καὶ οὐσίας λέγετε. Καὶ τίς ὑμῶν ἀνέξεται ταῦτα λεγόντων· οὐ γὰρ σύνθετος ὁ Θεὸς ὁ τὰ πάντα εἰς τὸ εἶναι συντεθεικὼς, οὐδὲ τοιοῦτος, οἷά ἐστι τὰ παρ’ αὐτοῦ διὰ τοῦ Λόγου γενόμενα, μὴ γένοιτο Ἁπλῆ γάρ ἐστιν οὐσία, ἐν ᾗ οὐκ ἔνι ποιότης, οὐδὲ, ὡς εἶπεν ὁ Ἰάκωβος, Παραλλαγή τις ἢ τροπῆς ἀποσκίασμα. Οὐκοῦν εἰ δείκνυται οὐκ ἐξ ἀρετῆς· οὐ γὰρ ποιότης ἐν τῷ Θεῷ, οὔτε ἐν τῷ Υἱῷ·εἶναι: παντοκράτωρ, τὸ ἄτρεπτον. Τὰ δὲ γενητὰ οὐ δύναται ἔχειν τὸ δημιουργεῖν· κτιστὰ γάρ ἐστιν· οὐδὲ τὸ ἀΐδιον· ἀρχὴν γὰρ ἔχει τοῦ εἶναι· οὐδὲ τὸ παντο- κράτωρ καὶ ἄτρεπτον· κρατούμενα γὰρ καὶ τρεπτῆς φύσεώς ἐστιν, ὥσπερ αἱ Γραφαὶ λέγουσιν. Οὐκοῦν εἰ ταῦτα τοῦ Υἱοῦ ἐστιν, οὐκ ἐξ ἀρετῆς, ὡς εἶπομεν, ἀλλὰ τῆς οὐσίας αὐτοῦ ἐστι (73) δηλονότι, ὡς εἶπεν ἡ σύνοδος· οὐκ ἐξ ἄλλης οὐσίας ἐστὶν, ἀλλὰ τῆς τοῦ Πατρὸς, ἧς ἐστι καὶ ταῦτα ἴδια· τὸ δὲ τῆς τοῦ Πα- τρὸς οὐσίας ἴδιον, καὶ ἐξ αὐτῆς γέννημα, τί ἂν εἴη, ἢ πῶς ἄν τις ὀνομάσειεν αὐτό, ἢ ὁμοούσιον; & γὰρ βλέπει τις ἐν τῷ Πατρὶ, ταῦτα βλέπει καὶ (74) ἐν τῷ Υἱῷ· Υἱῷ δὲ οὐκ ἐκ μετουσίας, ἀλλὰ κατ' ουσίαν. Καὶ τοῦτό ἐστιν· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἔν ἐσμεν, καὶ, Ὁ ἐμὲ ἐωρακὼς ἑώρακε τον Πατέρα. "Αλλως τε καὶ ἐκ τούτου πάλιν καλὸν δεικνύναι τὴν ἀφροσύνην αὐτῶν· εἰ ἐξ ἀρετῆς (75) Επεται τὸ θέλειν καὶ τὸ μὴ θέλειν, καὶ τρόπων βελτίωσις, ὅμοιος καθ' ὑμᾶς ὁ Υἱός ἐστι τῷ Πατρί· ταῦτα δὲ ποιότητος ἴδια (76)· δηλονότι σύνθετον τὸν Θεὸν ἐκ ποιότητος καὶ οὐσίας λέγετε. Καὶ τίς ὑμῶν ἀνέξεται ταῦτα λεγόντων· οὐ γὰρ σύνθετος ὁ Θεὸς ὁ τὰ πάντα εἰς τὸ εἶναι συντε θεικώς, οὐδὲ τοιοῦτος, οἷά ἐστι τὰ παρ' αὐτοῦ διὰ τοῦ (77) Λόγου γενόμενα, μή γένοιτο! Απλή γάρ ἐστιν οὐσία, ἐν ᾗ οὐκ ἔνι ποιότης, οὐδὲ, ὡς εἶπεν ὁ Ἰάκωβος, Παραλλαγή τις ἢ τροπῆς ἀποσκίασμα. Οὐκοῦν εἰ δείκνυται οὐκ ἐξ ἀρετῆς (78)· οὐ γὰρ ποιότης ἐν τῷ Θεῷ, οὔτε ἐν τῷ Υἱῷ· δηλονότι τῆς ουσίας ἴδιος ἂν εἴη· καὶ τοῦτο πάντως ὁμολογήσετε, εἰ μὴ τέλεον τὸ νοεῖν ἀπώλετο ἐν ὑμῖν (79). Το ἴδιον καὶ ταὐτὸν τῇ τοῦ Θεοῦ οὐσίᾳ καὶ ἐξ αὐτῆς γέν. νημα φύσει τυγχάνον τί ἂν εἴη, ἢ πάλιν καὶ κατὰ τοῦτο ὁμοούσιον τῷ γεννήσαντι ; τοῦτο γὰρ Υἱοῦ πρὸς Πατέρα γνώρισμα. Καὶ ὁ μὴ τοῦτο λέγων, οὐ φρονεί, φύσει καὶ ἀληθῶς Υἱὸν εἶναι τὸν Λόγον. Α Εχει δὲ τὸ κτίζειν, τὸ δημιουργεῖν, τὸ ἀΐδιον, τὸ Ει Ει δι᾿ ὁμοιοτέλευτον. λέο γεται. Καὶ τίς ὑμᾶς. εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρὶ, καὶ ἀνεθεμάτισαν τους γοντας ἐξ ἑτέρας ὑποστάσεως εἶναι τὸν Υἱόν· οὐχ ἑαυτοῖς πλασάμενοι λέξεις, ἀλλὰ καὶ αὐτοὶ ἀπὸ τῶν πρὸ αὐτῶν Πατέρων μαθόντες, καθάπερ είπομεν. Τούτων δὲ οὕτω δεικνυμένων, περιττὴ αὐτῶν ἡ ᾿Αρί- μηνος, περιττὴ καὶ ἡ (80) ἄλλη παρ' αὐτῶν ὀνομαζο μένη περὶ πίστεως σύνοδος. Αρκεῖ γὰρ ἡ ἐν Νικαία σύμφωνος οὖσα καὶ τοῖς ἀρχαίοις ἐπισκόποις, ἐν ᾗ καὶ οἱ Πατέρες αὐτῶν ὑπέγραψαν, οὓς αἰδεῖσθαι τού τους ἔπρεπεν, ἵνα μὴ πάντα μᾶλλον ἢ Χριστιανοί να μισθῶσιν. Εἰ δὲ καὶ μετὰ τοσαῦτα, μετὰ καὶ τὴν οὐχ ίδιος. ίδιον. ἐν ἡμῖν Ἐκεῖ γάρ. S. ATHANASII OPP. PARS I. - Et B HISTORICA ET DOGMATICA. 30.2! Habet autem ille, quod sit creator, conditor, aternus, omnipotens, immutabilis. Opificia autem nec creare possunt, creata cum sint ; nec æterna esse, initium quippe exsistendi habent : nec omnia posse et immuta- bilia esse, sub imperio enim sunt, naturæque sunt mu- tabilis, ut Scripturæ dicunt. Ergo si hæc Filii sunt, non ex virtute, ut diximus, sed ex substantia sua illa habet, ut synodus ait: nec ex alia substantia ipse est, sed ex substantia Patris, cujus hæc sunt propria : quod autem substantiæ Patris proprium est, ejusque proles, quid aliud fuerit, aut quomodo appel- landum sit, nisi consubstantiale? Nam quæ quis in Patre videt, eadem in Filio conspicit ; in Filio, inquam, non ex participatione, sed secundum substantiam. hoc est Ego et Pater unum sumus *; et, Qui vidit me, vidit et Patrem 4. Verum hinc quoque e re fuerit eorum amentiam commonstrare: Si ex vir- Lute, quam sequitur velle et non velle, nec non mo- sum profectus, similis est Patri Filius, ut vos dici- tis, hæc autem sunt qualitatis propria : ergo Deum dicitis ex qualitate et ex substantia compositum. Ecquis vos ultra ferat talia dicentes? non enim compositus est Deus, qui omnia ut essent compo- suit : neque talis, qualia sunt quæ ab ipso per Ver- bum sunt facta, absil. Simplex enim est substan- tia, in qua nulla qualitas, neque, ut ait Jacobus, transmutatio aut vicissitudinis obumbratio 48. Cum igitur demonstratum sit eum non ex virtute pro- cedere, quippe nec in Deo nec in Filio est qualitas; ergo substantia proprius fuerit: hocque sane fa- c teamiùi necesse est, nisi plane in vobis intelligentia perierit. Jam quod proprium est, et idem ac sub- stantia divina, et ex ipsa naturale germen, quid aliud fuerit, nisi consequenter genitori consubstan- tial : illa quippe nola est Filii erga Patrem. hoc qui negat, is minime credit Verbum esse na- tura ac vere Filium. Filium esse Patri consubstantialem; et anathemate damnaverunt eos qui dicerent, Filium ex alia esse substantia : neque verba ejusmodi commenti sunt, sed ea ipsi a priscis Patribus edidicerant, uti dixi- mus. His igitur ita commonstratis, superflua est quæ ab illis affertur Ariminensis synodus, superflua et alia ab ipsis synodus. de fide appellata. Sufficit D enim Nicæna quæ cum priscis episcopis consentit, in qua Patres ipsorum subscripsere, quos revereri illos oportuit, ne omnia potius quam Christiani habeantur. Quod si post hæc tanta, post priscorum ss Joan. x, 50. Joan. XIV, Rempe videtur ob repetitionein ejusdein syllabæ, quod plerumque contingit. nis interpositis, Ibid. Anglic., ete. In editis et in aliis, deet. Infra Regius, Editi vero et alii, male. Paulo post Reg. et Anglicanus, 'Apxel yap. Editi vero et alii, 9. Cum rem ita intelligerent Patres, scripserunt, 9. ss Jac. 1, 17. (73) Έστι deest in Anglicano. (74) Καί deest in Regio. (75) Legendum putamus, ἐξ ἀρετῆς ἧς, omissum (76) Regius, ταῦτα δὲ ποιότητος καὶ οὐσίας, omis- (77) la Regius. In editis vero, διὰ τοῦ deest. 9. Οὕτω νοήσαντες οἱ Πατέρες, ἔγραψαν ὁμοούσιον (78) Ita Anglicanus, atque ita legit Nannius re- (79) Regius et Anglicanus, ἐν ὑμῖν. Editi vero, (80) Ita Anglicanus. In editis et aliis, ή deest.
PG 26:1046δηλονότι τῆς οὐσίας ἴδιος ἂν εἴη· καὶ τοῦτο πάντως ὁμολογήσετε, εἰ μὴ τέλεον τὸ νοεῖν ἀπώλετο ἐν ὑμῖν. Τὸ δὲ ἴδιον καὶ ταὐτὸν τῇ τοῦ Θεοῦ οὐσίᾳ καὶ ἐξ αὐτῆς γέννημα φύσει τυγχάνον τί ἂν εἴη, ἢ πάλιν καὶ κατὰ τοῦτο ὁμοούσιον τῷ γεννήσαντι; τοῦτο γὰρ Υἱοῦ πρὸς Πατέρα γνώρισμα. Καὶ ὁ μὴ τοῦτο λέγων, οὐ φρονεῖ, φύσει καὶ ἀληθῶς Υἱὸν εἶναι τὸν Λόγον. Οὕτω νοήσαντες οἱ Πατέρες, ἔγραψαν ὁμοούσιον εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρὶ, καὶ ἀνεθεμάτισαν τοὺς λέγοντας ἐξ ἑτέρας ὑποστάσεως εἶναι τὸν Υἱόν· οὐχ ἑαυτοῖς πλασάμενοι λέξεις, ἀλλὰ καὶ αὐτοὶ ἀπὸ τῶν πρὸ αὐτῶν Πατέρων μαθόντες, καθάπερ εἴπομεν. Τούτων δὲ οὕτω δεικνυμένων, περιττὴ αὐτῶν ἡ Ἀρίμηνος, περιττὴ καὶ ἡ ἄλλη παρ’ αὐτῶν ὀνομαζομένη περὶ πίστεως σύνοδος. Ἀρκεῖ γὰρ ἡ ἐν Νικαίᾳ σύμφωνος οὖσα καὶ τοῖς ἀρχαίοις ἐπισκόποις, ἐν ᾗ καὶ οἱ Πατέρες αὐτῶν ὑπέγραψαν, οὓς αἰδεῖσθαι τούτους ἔπρεπεν, ἵνα μὴ πάντα μᾶλλον ἢ Χριστιανοὶ νομισθῶσιν.μαρτυρίαν τῶν ἀρχαίων ἐπισκόπων, καὶ μετὰ τὴν Α υπογραφὴν τῶν ἰδίων Πατέρων, προσποιοῦνται, ὡς ἀγνοοῦντες, τὴν λέξιν φοβεῖσθαι τοῦ ὁμοουσίου, εἰπά- τωσαν καὶ φρονείτωσαν ἁπλούστερον μὲν καὶ ἀληθῶς τὸν Υἱὸν φύσει Υἱόν, ἀναθεματισάτωσαν δὲ, ὡς παρ ήγγειλεν ἡ σύνοδος, τοὺς λέγοντας κτίσμα, ἢ ποίημα, ἢ ἐξ οὐκ ὄντων, ἢ, Ην ποτε ὅτε οὐκ ἦν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ· καὶ ὅτι τρεπτὸς καὶ ἀλλοίωτός ἐστι, καὶ ἐξ ἑτέρας (81) ὑποστάσεως· καὶ οὕτω φευγέτωσαν ἀπὸ τῆς ᾿Αρειανῆς αἱρέσεως· καὶ θαῤῥοῦμεν, ὅτι γνη- σίως ταῦτα ἀναθεματίζοντες ὁμολογοῦσιν εὐθὺς, ἐκ τῆς οὐσίας καὶ ὁμοούσιον εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ οἱ Πατέρες, εἰρηκότες ὁμοούσιον εἶναι τὸν Υἱὸν, ἐπήγαγον εὐθύς· Τοὺς δὲ λέγοντας κτίσμα, ἢ ποίημα, ἢ ἐξ οὐκ ὄντων, ἢ, Ην ποτε, ὅτε οὐκ ἦν, ἀναθεματίζει ἡ Καθολική Εκκλησία • ἵνα διὰ τούτων γνωρίσωσιν, ὅτι ταῦτα σημαίνει (82) τὸ ὁμος ούσιον. Καὶ ἡ τοῦ ὁμοουσίου δύναμις γινώσκεται ἐκ τοῦ μὴ εἶναι κτίσμα ἢ ποίημα τὸν Υἱόν· καὶ ὅτι ὁ λέγων ὁμοούσιον οὐ φρονεῖ κτίσμα εἶναι τὸν Λόγον · καὶ ὁ ἀναθεματίζων τὰ προειρημένα ὁμοούσιον ἅμα φρονεῖ εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί· καὶ ὁ ὁμοούσιον λέ- γων γνήσιον καὶ ἀληθινὸν λέγει τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ. Καὶ ὁ Γνήσιον λέγων νοεῖ τό· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν· καὶ, Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πατέρα. φειν· ἐπειδὴ δὲ πρὸς εἰδότας ὑμᾶς γράφομεν (85), διὰ τοῦτο συντόμως υπηγορεύσαμεν· εὐχόμενοι παρὰ πᾶσι σώζεσθαι τὸν σύνδεσμον τῆς εἰρήνης, καὶ πάν τας τοὺς τῆς Καθολικῆς Ἐκκλησίας τὸ αὐτὸ λέγειν, τὸ αὐτὸ φρονεῖν. Καὶ οὐχ ὡς διδάσκοντες, ἀλλὰ ὡς ὑπομι- μνήσκοντές ἐσμεν (84). Εσμὲν δὲ οὐχ ἡμεῖς οἱ γράφον- τες μόνοι, ἀλλὰ καὶ πάντες οἱ ἐν τῇ Αἰγύπτῳ καὶ ταῖς Λιβύαις ἐνενήκοντα που ἐπίσκοποι. Πάντων γὰρ ἓν ἐστι τοῦτο φρόνημα, καὶ ὑπὲρ ἀλλήλων ἀεὶ ὑπο- γράφομεν, ἐὰν συμβῇ τινα μὴ παρεῖναι. Οὕτως οὖν (85) διακείμενοι, ἐπειδὴ συνέβη συνελθεῖν ἡμᾶς, ἐγράψαμεν καὶ τῷ ἀγαπητῷ ἡμῶν Δαμάσῳ τῷ ἐπι σκόπῳ τῆς μεγάλης Ρώμης περὶ τοῦ Αὐξεντίου τοῦ ἐπελθόντος τῇ ἐν Μεδιολάνῳ ἐκκλησίᾳ, διηγούμενοι τὰ κατ᾿ αὐτόν· ὅτι τε οὐ μόνον τῆς Ἀρειανῆς αἱρέ σεώς ἐστι κοινωνὸς, ἀλλὰ καὶ ὑπεύθυνός ἐστι πολλοῖς κακοῖς, πράξας ταῦτα μετὰ Γρηγορίου του κοινωνοῦ τῆς ἀσεβείας αὐτοῦ· καὶ θαυμάζοντες πῶς μέχρι νῦν οὐ καθῃρέθη καὶ ἐκβέβληται τῆς Ἐκκλησίας, καὶ χάριν ώμολογήσαμεν τῇ θεοσεβείᾳ αὐτοῦ τε καὶ τῶν συνελθόντων ἐν τῇ μεγάλῃ Ρώμῃ, ὅτι καὶ τοὺς περὶ Ουρσάκιον καὶ Οὐάλεντα, καὶ τοὺς τὰ αὐτὰ (86) αὐτ τοῖς φρονοῦντας ἐκβάλλοντες, ἔσωσαν τὴν ὁμοψυχίαν τῆς Καθολικῆς Ἐκκλησίας· ἦν καὶ παρ' ὑμῖν εὐχό ἐστι, καὶ οὐκ ἐξ ἑτέρας, σημαίνει. μεν. υπηγορεύσαμεν. συνηγορεύ ταμεν. ὡς ὑπομιμνήσκοντες ὑμᾶς γράφομεν. Εσμέν. καὶ ταῖς Λιβύαις, τὰς Λιβύας, τη Λιβύη. τα παρ' ὑμῖν. παρ' ἡμῖν. 10:5 EPISTOLA AD AFROS EPISCOPOS. 10:6 episcoporum testimonium, post subscriptionem Pa- Et qui dicit germanum, probe intelligit illud: Ego et erem. male. alii, Mox Regius, Alii, B C D trum suorum, quasi eorum ignari, sese simulant consubstantialis vocem reformidare; dicant sen- tiantque simplicius, ac sincerius, Filium, natura esse Filium : anathemate autem damnent, uti sy- nodus præcepit, eos qui dicunt eum, creaturam, aut rem factam : aut, ex non exstantibus, vel, ali- quando non erat Filius Dei : et mutabilis, ac varia- bilis est, et ex alia substantia: et sic ab Ariana laresi refugiant : et condidimus eos, si hæc since- riter anathemate daminent, statim confessuros, Fi- lium ex substantia Patris et Patri consubstantialem esse. Ideo enim Patres cum dixissent Filium esse Patri consubstantialem, statim addiderunt: Eos autem qui dixerint, creaturam, aut rem factam, aut ex non exstantibus, aut, aliquando non erat, anathemate damnat catholica Ecclesia; ut iis verbis notum facerent, vocem consubstantialis hæc significare. Atque vis hujus vocis, consubstantiale, eo intelligitur quod Filius non sit res creata vei facta, et quod, qui dicit consubstantiale, nequa- quam credat Verbum esse creaturam : et qui supe- rius dicta anathemate damnat, una sentit Filium esse Patri consubstantialem: cumque dicit consub- stantialem, germanum ac verum dicit Dei Filium. Pater unum sumus; et ; Qui vidit me, vidit et Pa- verum, quia vobis jam horum gnaris scribimus, ideo paucis diclavimus. Oplantes ut apud omnes vinculum pacis servetur, et omnes qui catholica. sunt Ecclesiæ, idem dicant, idemque sentiant. Et le mon quasi docentes, sed quasi admonentes dici- mus. Non enim nos soli scribimus, sed omnes A- gypti et Libyarum nonaginta circiter episcopi. Omnium enim una hæc est sententia, et cum ali- quem abesse contigerit, alii pro aliis subscribimus. Sic nos igitur affecti, cum contigisset nos in unum convenire, litteras quoque dilecto nostro Damaso magnæ Romæ episcopo misimus, de Auxentio qui Mediolanensem invasit ecclesiam, cujus illi gesta enarravimus, eum nempe non modo esse Arianæ hæreseos sectatorem, sed etiam multis sceleribus obnoxium, quæ cum Gregorio impietatis suæ socio perpetravit : nosque mirari cur nondum depositus et ab Ecclesia ejectus sit. Gratiasque retulimus ejus pietati, nec non iis qui in magnam urbem Ro- mam convenerant, quod Ursacio et Valente aliisque qui cum illis sentirent ejectis, catholicæ Ecclesiæ concordiam servassent. Quam cum apud vos quo- que servari peroptemus, hortamur vos, ne feratis, ut supra diximus, eos qui fidei occasione, multitu- Infra Regius, et sic supra legitur n. 1, in plurali. Editi et alii, deest. Infra manuscripti et editio Commei., Edit. vero Paris,, 10. Επρεπε μὲν οὖν διὰ πλειόνων τὰ τοιαῦτα γρά- (81) Anglicanus, ὅτι ἄτρεπτος, καὶ ἀναλλοίωτος (82) Regius et editio Commel., σημαίνῃ male : (83) Basil. et Anglicanus, προειδόσιν ὑμῖν γράφο (84) Ita Regius quem sequimur. Anglicanus, ἀλλὰ 10. Caterum par erat bac pluribus scribere : (85) Anglicanus, Οὕτως γοῦν. (86) Sic Reg. optime. In aliis vero et in editis, αύ-
Εἰ δὲ καὶ μετὰ τοσαῦτα, μετὰ καὶ τὴν μαρτυρίαν τῶν ἀρχαίων ἐπισκόπων, καὶ μετὰ τὴν ὑπογραφὴν τῶν ἰδίων Πατέρων, προσποιοῦνται, ὡς ἀγνοοῦντες, τὴν λέξιν φοβεῖσθαι τοῦ ὁμοουσίου, εἰπάτωσαν καὶ φρονείτωσαν ἁπλούστερον μὲν καὶ ἀληθῶς τὸν Υἱὸν φύσει Υἱὸν, ἀναθεματισάτωσαν δὲ, ὡς παρήγγειλεν ἡ σύνοδος, τοὺς λέγοντας κτίσμα, ἢ ποίημα, ἢ ἐξ οὐκ ὄντων, ἢ, Ἦν ποτε ὅτε οὐκ ἦν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ· καὶ ὅτι τρεπτὸς καὶ ἀλλοίωτός ἐστι, καὶ ἐξ ἑτέρας ὑποστάσεως· καὶ οὕτω φευγέτωσαν ἀπὸ τῆς Ἀρειανῆς αἱρέσεως· καὶ θαῤῥοῦμεν, ὅτι γνησίως ταῦτα ἀναθεματίζοντες ὁμολογοῦσιν εὐθὺς, ἐκ τῆς οὐσίας καὶ ὁμοούσιον εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ οἱ Πατέρες, εἰρηκότες ὁμοούσιον εἶναι τὸν Υἱὸν, ἐπήγαγον εὐθύς· Τοὺς δὲ λέγοντας κτίσμα, ἢ ποίημα, ἢ ἐξ οὐκ ὄντων, ἢ, Ἦν ποτε, ὅτε οὐκ ἦν, ἀναθεματίζει ἡ Καθολικὴ Ἐκκλησία· ἵνα διὰ τούτων γνωρίσωσιν, ὅτι ταῦτα σημαίνει τὸ ὁμοούσιον. Καὶ ἡ τοῦ ὁμοουσίου δύναμις γινώσκεται ἐκ τοῦ μὴ εἶναι κτίσμα ἢ ποίημα τὸν Υἱόν· καὶ ὅτι ὁ λέγων ὁμοούσιον οὐ φρονεῖ κτίσμα εἶναι τὸν Λόγον· καὶ ὁ ἀναθεματίζων τὰ προειρημένα ὁμοούσιον ἅμα φρονεῖ εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί·μαρτυρίαν τῶν ἀρχαίων ἐπισκόπων, καὶ μετὰ τὴν Α υπογραφὴν τῶν ἰδίων Πατέρων, προσποιοῦνται, ὡς ἀγνοοῦντες, τὴν λέξιν φοβεῖσθαι τοῦ ὁμοουσίου, εἰπά- τωσαν καὶ φρονείτωσαν ἁπλούστερον μὲν καὶ ἀληθῶς τὸν Υἱὸν φύσει Υἱόν, ἀναθεματισάτωσαν δὲ, ὡς παρ ήγγειλεν ἡ σύνοδος, τοὺς λέγοντας κτίσμα, ἢ ποίημα, ἢ ἐξ οὐκ ὄντων, ἢ, Ην ποτε ὅτε οὐκ ἦν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ· καὶ ὅτι τρεπτὸς καὶ ἀλλοίωτός ἐστι, καὶ ἐξ ἑτέρας (81) ὑποστάσεως· καὶ οὕτω φευγέτωσαν ἀπὸ τῆς ᾿Αρειανῆς αἱρέσεως· καὶ θαῤῥοῦμεν, ὅτι γνη- σίως ταῦτα ἀναθεματίζοντες ὁμολογοῦσιν εὐθὺς, ἐκ τῆς οὐσίας καὶ ὁμοούσιον εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ οἱ Πατέρες, εἰρηκότες ὁμοούσιον εἶναι τὸν Υἱὸν, ἐπήγαγον εὐθύς· Τοὺς δὲ λέγοντας κτίσμα, ἢ ποίημα, ἢ ἐξ οὐκ ὄντων, ἢ, Ην ποτε, ὅτε οὐκ ἦν, ἀναθεματίζει ἡ Καθολική Εκκλησία • ἵνα διὰ τούτων γνωρίσωσιν, ὅτι ταῦτα σημαίνει (82) τὸ ὁμος ούσιον. Καὶ ἡ τοῦ ὁμοουσίου δύναμις γινώσκεται ἐκ τοῦ μὴ εἶναι κτίσμα ἢ ποίημα τὸν Υἱόν· καὶ ὅτι ὁ λέγων ὁμοούσιον οὐ φρονεῖ κτίσμα εἶναι τὸν Λόγον · καὶ ὁ ἀναθεματίζων τὰ προειρημένα ὁμοούσιον ἅμα φρονεῖ εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί· καὶ ὁ ὁμοούσιον λέ- γων γνήσιον καὶ ἀληθινὸν λέγει τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ. Καὶ ὁ Γνήσιον λέγων νοεῖ τό· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν· καὶ, Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πατέρα. φειν· ἐπειδὴ δὲ πρὸς εἰδότας ὑμᾶς γράφομεν (85), διὰ τοῦτο συντόμως υπηγορεύσαμεν· εὐχόμενοι παρὰ πᾶσι σώζεσθαι τὸν σύνδεσμον τῆς εἰρήνης, καὶ πάν τας τοὺς τῆς Καθολικῆς Ἐκκλησίας τὸ αὐτὸ λέγειν, τὸ αὐτὸ φρονεῖν. Καὶ οὐχ ὡς διδάσκοντες, ἀλλὰ ὡς ὑπομι- μνήσκοντές ἐσμεν (84). Εσμὲν δὲ οὐχ ἡμεῖς οἱ γράφον- τες μόνοι, ἀλλὰ καὶ πάντες οἱ ἐν τῇ Αἰγύπτῳ καὶ ταῖς Λιβύαις ἐνενήκοντα που ἐπίσκοποι. Πάντων γὰρ ἓν ἐστι τοῦτο φρόνημα, καὶ ὑπὲρ ἀλλήλων ἀεὶ ὑπο- γράφομεν, ἐὰν συμβῇ τινα μὴ παρεῖναι. Οὕτως οὖν (85) διακείμενοι, ἐπειδὴ συνέβη συνελθεῖν ἡμᾶς, ἐγράψαμεν καὶ τῷ ἀγαπητῷ ἡμῶν Δαμάσῳ τῷ ἐπι σκόπῳ τῆς μεγάλης Ρώμης περὶ τοῦ Αὐξεντίου τοῦ ἐπελθόντος τῇ ἐν Μεδιολάνῳ ἐκκλησίᾳ, διηγούμενοι τὰ κατ᾿ αὐτόν· ὅτι τε οὐ μόνον τῆς Ἀρειανῆς αἱρέ σεώς ἐστι κοινωνὸς, ἀλλὰ καὶ ὑπεύθυνός ἐστι πολλοῖς κακοῖς, πράξας ταῦτα μετὰ Γρηγορίου του κοινωνοῦ τῆς ἀσεβείας αὐτοῦ· καὶ θαυμάζοντες πῶς μέχρι νῦν οὐ καθῃρέθη καὶ ἐκβέβληται τῆς Ἐκκλησίας, καὶ χάριν ώμολογήσαμεν τῇ θεοσεβείᾳ αὐτοῦ τε καὶ τῶν συνελθόντων ἐν τῇ μεγάλῃ Ρώμῃ, ὅτι καὶ τοὺς περὶ Ουρσάκιον καὶ Οὐάλεντα, καὶ τοὺς τὰ αὐτὰ (86) αὐτ τοῖς φρονοῦντας ἐκβάλλοντες, ἔσωσαν τὴν ὁμοψυχίαν τῆς Καθολικῆς Ἐκκλησίας· ἦν καὶ παρ' ὑμῖν εὐχό ἐστι, καὶ οὐκ ἐξ ἑτέρας, σημαίνει. μεν. υπηγορεύσαμεν. συνηγορεύ ταμεν. ὡς ὑπομιμνήσκοντες ὑμᾶς γράφομεν. Εσμέν. καὶ ταῖς Λιβύαις, τὰς Λιβύας, τη Λιβύη. τα παρ' ὑμῖν. παρ' ἡμῖν. 10:5 EPISTOLA AD AFROS EPISCOPOS. 10:6 episcoporum testimonium, post subscriptionem Pa- Et qui dicit germanum, probe intelligit illud: Ego et erem. male. alii, Mox Regius, Alii, B C D trum suorum, quasi eorum ignari, sese simulant consubstantialis vocem reformidare; dicant sen- tiantque simplicius, ac sincerius, Filium, natura esse Filium : anathemate autem damnent, uti sy- nodus præcepit, eos qui dicunt eum, creaturam, aut rem factam : aut, ex non exstantibus, vel, ali- quando non erat Filius Dei : et mutabilis, ac varia- bilis est, et ex alia substantia: et sic ab Ariana laresi refugiant : et condidimus eos, si hæc since- riter anathemate daminent, statim confessuros, Fi- lium ex substantia Patris et Patri consubstantialem esse. Ideo enim Patres cum dixissent Filium esse Patri consubstantialem, statim addiderunt: Eos autem qui dixerint, creaturam, aut rem factam, aut ex non exstantibus, aut, aliquando non erat, anathemate damnat catholica Ecclesia; ut iis verbis notum facerent, vocem consubstantialis hæc significare. Atque vis hujus vocis, consubstantiale, eo intelligitur quod Filius non sit res creata vei facta, et quod, qui dicit consubstantiale, nequa- quam credat Verbum esse creaturam : et qui supe- rius dicta anathemate damnat, una sentit Filium esse Patri consubstantialem: cumque dicit consub- stantialem, germanum ac verum dicit Dei Filium. Pater unum sumus; et ; Qui vidit me, vidit et Pa- verum, quia vobis jam horum gnaris scribimus, ideo paucis diclavimus. Oplantes ut apud omnes vinculum pacis servetur, et omnes qui catholica. sunt Ecclesiæ, idem dicant, idemque sentiant. Et le mon quasi docentes, sed quasi admonentes dici- mus. Non enim nos soli scribimus, sed omnes A- gypti et Libyarum nonaginta circiter episcopi. Omnium enim una hæc est sententia, et cum ali- quem abesse contigerit, alii pro aliis subscribimus. Sic nos igitur affecti, cum contigisset nos in unum convenire, litteras quoque dilecto nostro Damaso magnæ Romæ episcopo misimus, de Auxentio qui Mediolanensem invasit ecclesiam, cujus illi gesta enarravimus, eum nempe non modo esse Arianæ hæreseos sectatorem, sed etiam multis sceleribus obnoxium, quæ cum Gregorio impietatis suæ socio perpetravit : nosque mirari cur nondum depositus et ab Ecclesia ejectus sit. Gratiasque retulimus ejus pietati, nec non iis qui in magnam urbem Ro- mam convenerant, quod Ursacio et Valente aliisque qui cum illis sentirent ejectis, catholicæ Ecclesiæ concordiam servassent. Quam cum apud vos quo- que servari peroptemus, hortamur vos, ne feratis, ut supra diximus, eos qui fidei occasione, multitu- Infra Regius, et sic supra legitur n. 1, in plurali. Editi et alii, deest. Infra manuscripti et editio Commei., Edit. vero Paris,, 10. Επρεπε μὲν οὖν διὰ πλειόνων τὰ τοιαῦτα γρά- (81) Anglicanus, ὅτι ἄτρεπτος, καὶ ἀναλλοίωτος (82) Regius et editio Commel., σημαίνῃ male : (83) Basil. et Anglicanus, προειδόσιν ὑμῖν γράφο (84) Ita Regius quem sequimur. Anglicanus, ἀλλὰ 10. Caterum par erat bac pluribus scribere : (85) Anglicanus, Οὕτως γοῦν. (86) Sic Reg. optime. In aliis vero et in editis, αύ-
PG 26:1048καὶ ὁ ὁμοούσιον λέγων γνήσιον καὶ ἀληθινὸν λέγει τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ. Καὶ ὁ Γνήσιον λέγων νοεῖ τό· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν· καὶ, Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πατέρα. Ἔπρεπε μὲν οὖν διὰ πλειόνων τὰ τοιαῦτα γράφειν· ἐπειδὴ δὲ πρὸς εἰδότας ὑμᾶς γράφομεν, διὰ τοῦτο συντόμως ὑπηγορεύσαμεν· εὐχόμενοι παρὰ πᾶσι σώζεσθαι τὸν σύνδεσμον τῆς εἰρήνης, καὶ πάντας τοὺς τῆς Καθολικῆς Ἐκκλησίας τὸ αὐτὸ λέγειν, τὸ αὐτὸ φρονεῖν. Καὶ οὐχ ὡς διδάσκοντες, ἀλλὰ ὡς ὑπομιμνήσκοντές ἐσμεν. Ἐσμὲν δὲ οὐχ ἡμεῖς οἱ γράφοντες μόνοι, ἀλλὰ καὶ πάντες οἱ ἐν τῇ Αἰγύπτῳ καὶ ταῖς Λιβύαις ἐνενήκοντά που ἐπίσκοποι. Πάντων γὰρ ἕν ἐστι τοῦτο φρόνημα, καὶ ὑπὲρ ἀλλήλων ἀεὶ ὑπογράφομεν, ἐὰν συμβῇ τινα μὴ παρεῖναι. Οὕτως οὖν διακείμενοι, ἐπειδὴ συνέβη συνελθεῖν ἡμᾶς, ἐγράψαμεν καὶ τῷ ἀγαπητῷ ἡμῶν Δαμάσῳ τῷ ἐπισκόπῳ τῆς μεγάλης Ῥώμης περὶ τοῦ Αὐξεντίου τοῦ ἐπελθόντος τῇ ἐν Μεδιολάνῳ ἐκκλησίᾳ, διηγούμενοι τὰ κατ’ αὐτόν· ὅτι τε οὐ μόνον τῆς Ἀρειανῆς αἱρέσεώς ἐστι κοινωνὸς, ἀλλὰ καὶ ὑπεύθυνός ἐστι πολλοῖς κακοῖς, πράξας ταῦτα μετὰ Γρηγορίου τοῦ κοινωνοῦ τῆς ἀσεβείας αὐτοῦ·μενοι σώζεσθαι, παρακαλοῦμεν μὴ ἀνέχεσθαι, καθὰ προείπομεν, τῶν προβαλλομένων ὄχλον συνόδων προ- φάσει πίστεως, τὴν ἐν Ἀριμήνῳ, τὴν ἐν Σιρμίῳ (87), τὴν ἐν τῇ Ἰσαυρίᾳ, τὴν ἐν τῇ Θράκη, τὰς ἐν Κων σταντινουπόλει, τὰς ἐν Ἀντιοχείᾳ πολλὰς καὶ ἀτά- κτους. ᾿Αλλὰ μόνον κρατείτω ἐν ὑμῖν ἡ ἐν Νικαία παρὰ τῶν Πατέρων ὁμολογηθεῖσα πίστις· ἐν ᾗ καὶ πάντες καὶ τῶν νῦν μαχομένων πρὸς αὐτὴν παρῆσαν Πατέρες, καθὰ προείπομεν (83), καὶ ὑπέγραψαν· ἵνα καὶ περὶ ἡμῶν ὁ ᾿Απόστολος εἴπῃ· Ἐπαινῶ δὲ ὑμᾶς, ὅτι πάντα μου μέμνησθε, καὶ καθὼς παρέδωκα ὑμῖν τὰς παραδόσεις, οὕτω κατέχετε. λογραφία κατὰ πάσης αἱρέσεως ἐστιν. Αὕτη καὶ τοὺς βλασφημοῦντας εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ λέγοντας αὐτὸ κτίσμα, ἀνατρέπει. Εἰρηκότες γὰρ οἱ Πατέρες περὶ τῆς εἰς τὸν Υἱὸν πίστεως, ἐπήγαγον εὐθύς - Πιν στεύομεν καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ἵνα, τελείαν καὶ πλήρη τὴν εἰς τὴν ἁγίαν Τριάδα πίστιν ὁμολο γήσαντες, τὸν χαρακτῆρα τῆς ἐν Χριστῷ πίστεως, καὶ τὴν διδασκαλίαν τῆς Καθολικῆς Ἐκκλησίας ἐν τούτῳ (89) γνωρίσωσι. Δῆλον γὰρ καὶ παρ' ὑμῖν καὶ παρὰ πᾶσι καθέστηκε· καὶ οὐδεὶς ἂν Χριστιανῶν ἀμ- φίβολον εἰς τοῦτο σχοίη τὴν διάνοιαν, ὡς οὐκ ἔστιν ἡμῶν ἡ πίστις εἰς τὴν κτίσιν, ἀλλ᾽ εἰς ἕνα Θεόν Πα τέρα παντοκράτορα, πάντων ὁρατῶν τε καὶ ἀοράτων ποιητήν· καὶ εἰς ἕνα Κύριον Ἰησοῦν Χριστὸν, τὸν Υἱὸν αὐτοῦ τὸν μονογενῆ· καὶ εἰς ἐν Πνεῦμα ἅγιον ἕνα Θεὸν τὸν ἐν τῇ ἁγίᾳ καὶ τελείᾳ Τριάδι γινωσκό η μενον· εἰς ἦν καὶ βαπτιζόμενοι, καὶ ἐν ταύτῃ συν απτόμενοι τῇ θεότητι, πιστεύομεν καὶ κληρονομήσει βασιλείαν οὐρανῶν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, δι' οὗ τῷ Πατρὶ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Αμήν (90). ἡμῶν ὁ ᾿Απόστολος. ὑμῶν ὁ Απόστολος. ἡμῶν ᾿Απόστολος. ταυτῷ. Πατρὶ καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι. "Αμήν, έῤῥῶσθαι ἡμᾶς καὶ μνημονεύειν ἡμῶν ἐν Κυρίῳ εύχομαι, ἀγαπητοὶ καὶ ποθεινότατοι, - S. ATHANASI OPP. PARS I. dinem synodorum objiciunt, Ariminensem, Sir. A niensem, eam quæ in Isauria, aliam quæ in Thra - cia, eas quæ Constantinopoli, item quæ Antiochi celebratæ sunt, quæ plurimæ sunt et tumultuos:r. Sed apud vos Nicæna solum fides obtineat, quam Patres promulgarunt: ubi omnes aderant Patres, imo quidam ex illis qui eam nunc oppugnant, uti supra diximus, ipsique subscripserunt ; ut de nobis etiam Apostolus dicat: Laudo autem vos, quod per omnia memores mei estis: et sicut tradidi vobis præcepta mea lenetis *. B HISTORICA ET DOGMATICA, inscriptus contra universas hæreses. Hæc ipsa eos qui in Spiritum sanctum blasphemant, ipsumnque dicunt esse creaturam, confutat. Cum enim Patres de fide in Filium pertractassent, statim addiderunt: credimus et in Spiritum sanctum; ut perfectam et plenam de sancta Trinitate fidem confessi, Chri- stianæ fidei tesseram et catholicæ Ecclesiæ doctri- nam in hoc ipso exhiberent. Propalam quippe vo- bis omnibusque est, et nemini Christianorum hoc dubium fuerit: nos in creaturam minime credere, sed in unum Deum, Patrem omnipotentem, omnium visibilium et invisibilium factorem. Et in unum Dominum Jesum Christum Filium ejus unigenitum. Et in unum Spiritum sanctum: unum Deum in sancta et perfecta Trinitate cognitum. In cujus no- mine baptizati, et in qua divinitati conjuncti, cre- dimus nos regnum coelorum hæreditate accepturos C in Christo Jesu Domino nostro, per quem Patri gloria et imperium in sæcula. Amen. I Cor. x1, 2. vertit, Arsenicam. et Basil., Αnglicanus, Editi, Post, subjun- git Anglican., quæ absunt a Reg. Basil. et Felckm. 7, et edit. IN EPISTOLAM AD EPICTETUM ADMONITIO. 1. Celeberrima apud antiquos scriptores exstitit læc cpistola : eam quippe integram affert Epipha- nius hæresi Lxxv11; hujus item meminit Cyrillus in epistola ad Joannem Antiochenum et aliis in locis : aitque jam olim ipsam ab hæreticis fuisse vitiatam, quod in illa cernerent errores convelli suos; a se tamen collatis exemplaribus pristinæ integritati restitutam. Verum depravata ejusmodi exempla ad nostram usque ætalem non pervenere: est enim ea, quæ jam in Athanasianis exstat editis, et plane orthodoxa, et ei quæ apud Epiphanium legitur consimillima. Cyrilli autem locum citat Rusticus diaconus, Contra Acephalos, cap. 2. Epistolam ad Epictetum memorant item, et loca inde excerpta afferunt synodi Ephesina et Chalce- donensis, Leo papa, Theodoretus, Gelasius libro De duabus in Christo naturis, infṛa suis omnes notandi locis. Item apud Leontium Byzantinum multa hinc afferuntur loca lib. 11, sub finem. Ipseque Apollinarius raferrimus sane homo, in fragmento epistolæ ad Serapionem apud Leontium Byzantinum, ait, se epistolam 11. Αὕτη γὰρ ἡ ἐν Νικαίᾳ σύνοδος, ἀληθῶς στη 11. Hæc enim Nicæna synodus, vere cippus est (87) Anglicanus, την Αρσενίῳ, unde Nannius (88) Regius, καθάπερ είπομεν. Paulo post Regius (89) Ita Regius et Anglicanus. Editi vero, èv B (90) Anglican. solus, quem sequitur Nannius, τῷ
καὶ θαυμάζοντες πῶς μέχρι νῦν οὐ καθῃρέθη καὶ ἐκβέβληται τῆς Ἐκκλησίας, καὶ χάριν ὡμολογήσαμεν τῇ θεοσεβείᾳ αὐτοῦ τε καὶ τῶν συνελθόντων ἐν τῇ μεγάλῃ Ῥώμῃ, ὅτι καὶ τοὺς περὶ Οὐρσάκιον καὶ Οὐάλεντα, καὶ τοὺς τὰ αὐτὰ αὐτοῖς φρονοῦντας ἐκβάλλοντες, ἔσωσαν τὴν ὁμοψυχίαν τῆς Καθολικῆς Ἐκκλησίας· ἣν καὶ παρ’ ὑμῖν εὐχόμενοι σώζεσθαι, παρακαλοῦμεν μὴ ἀνέχεσθαι, καθὰ προείπομεν, τῶν προβαλλομένων ὄχλον συνόδων προφάσει πίστεως, τὴν ἐν Ἀριμήνῳ, τὴν ἐν Σιρμίῳ, τὴν ἐν τῇ Ἰσαυρίᾳ, τὴν ἐν τῇ Θρᾴκῃ, τὰς ἐν Κωνσταντινουπόλει, τὰς ἐν Ἀντιοχείᾳ πολλὰς καὶ ἀτάκτους. Ἀλλὰ μόνον κρατείτω ἐν ὑμῖν ἡ ἐν Νικαίᾳ παρὰ τῶν Πατέρων ὁμολογηθεῖσα πίστις· ἐν ᾗ καὶ πάντες καὶ τῶν νῦν μαχομένων πρὸς αὐτὴν παρῆσαν Πατέρες, καθὰ προείπομεν, καὶ ὑπέγραψαν· ἵνα καὶ περὶ ἡμῶν ὁ Ἀπόστολος εἴπῃ· Ἐπαινῶ δὲ ὑμᾶς, ὅτι πάντα μου μέμνησθε, καὶ καθὼς παρέδωκα ὑμῖν τὰς παραδόσεις, οὕτω κατέχετε. Αὕτη γὰρ ἡ ἐν Νικαίᾳ σύνοδος, ἀληθῶς στηλογραφία κατὰ πάσης αἱρέσεώς ἐστιν. Αὕτη καὶ τοὺς βλασφημοῦντας εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ λέγοντας αὐτὸ κτίσμα, ἀνατρέπει.μενοι σώζεσθαι, παρακαλοῦμεν μὴ ἀνέχεσθαι, καθὰ προείπομεν, τῶν προβαλλομένων ὄχλον συνόδων προ- φάσει πίστεως, τὴν ἐν Ἀριμήνῳ, τὴν ἐν Σιρμίῳ (87), τὴν ἐν τῇ Ἰσαυρίᾳ, τὴν ἐν τῇ Θράκη, τὰς ἐν Κων σταντινουπόλει, τὰς ἐν Ἀντιοχείᾳ πολλὰς καὶ ἀτά- κτους. ᾿Αλλὰ μόνον κρατείτω ἐν ὑμῖν ἡ ἐν Νικαία παρὰ τῶν Πατέρων ὁμολογηθεῖσα πίστις· ἐν ᾗ καὶ πάντες καὶ τῶν νῦν μαχομένων πρὸς αὐτὴν παρῆσαν Πατέρες, καθὰ προείπομεν (83), καὶ ὑπέγραψαν· ἵνα καὶ περὶ ἡμῶν ὁ ᾿Απόστολος εἴπῃ· Ἐπαινῶ δὲ ὑμᾶς, ὅτι πάντα μου μέμνησθε, καὶ καθὼς παρέδωκα ὑμῖν τὰς παραδόσεις, οὕτω κατέχετε. λογραφία κατὰ πάσης αἱρέσεως ἐστιν. Αὕτη καὶ τοὺς βλασφημοῦντας εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ λέγοντας αὐτὸ κτίσμα, ἀνατρέπει. Εἰρηκότες γὰρ οἱ Πατέρες περὶ τῆς εἰς τὸν Υἱὸν πίστεως, ἐπήγαγον εὐθύς - Πιν στεύομεν καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ἵνα, τελείαν καὶ πλήρη τὴν εἰς τὴν ἁγίαν Τριάδα πίστιν ὁμολο γήσαντες, τὸν χαρακτῆρα τῆς ἐν Χριστῷ πίστεως, καὶ τὴν διδασκαλίαν τῆς Καθολικῆς Ἐκκλησίας ἐν τούτῳ (89) γνωρίσωσι. Δῆλον γὰρ καὶ παρ' ὑμῖν καὶ παρὰ πᾶσι καθέστηκε· καὶ οὐδεὶς ἂν Χριστιανῶν ἀμ- φίβολον εἰς τοῦτο σχοίη τὴν διάνοιαν, ὡς οὐκ ἔστιν ἡμῶν ἡ πίστις εἰς τὴν κτίσιν, ἀλλ᾽ εἰς ἕνα Θεόν Πα τέρα παντοκράτορα, πάντων ὁρατῶν τε καὶ ἀοράτων ποιητήν· καὶ εἰς ἕνα Κύριον Ἰησοῦν Χριστὸν, τὸν Υἱὸν αὐτοῦ τὸν μονογενῆ· καὶ εἰς ἐν Πνεῦμα ἅγιον ἕνα Θεὸν τὸν ἐν τῇ ἁγίᾳ καὶ τελείᾳ Τριάδι γινωσκό η μενον· εἰς ἦν καὶ βαπτιζόμενοι, καὶ ἐν ταύτῃ συν απτόμενοι τῇ θεότητι, πιστεύομεν καὶ κληρονομήσει βασιλείαν οὐρανῶν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, δι' οὗ τῷ Πατρὶ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Αμήν (90). ἡμῶν ὁ ᾿Απόστολος. ὑμῶν ὁ Απόστολος. ἡμῶν ᾿Απόστολος. ταυτῷ. Πατρὶ καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι. "Αμήν, έῤῥῶσθαι ἡμᾶς καὶ μνημονεύειν ἡμῶν ἐν Κυρίῳ εύχομαι, ἀγαπητοὶ καὶ ποθεινότατοι, - S. ATHANASI OPP. PARS I. dinem synodorum objiciunt, Ariminensem, Sir. A niensem, eam quæ in Isauria, aliam quæ in Thra - cia, eas quæ Constantinopoli, item quæ Antiochi celebratæ sunt, quæ plurimæ sunt et tumultuos:r. Sed apud vos Nicæna solum fides obtineat, quam Patres promulgarunt: ubi omnes aderant Patres, imo quidam ex illis qui eam nunc oppugnant, uti supra diximus, ipsique subscripserunt ; ut de nobis etiam Apostolus dicat: Laudo autem vos, quod per omnia memores mei estis: et sicut tradidi vobis præcepta mea lenetis *. B HISTORICA ET DOGMATICA, inscriptus contra universas hæreses. Hæc ipsa eos qui in Spiritum sanctum blasphemant, ipsumnque dicunt esse creaturam, confutat. Cum enim Patres de fide in Filium pertractassent, statim addiderunt: credimus et in Spiritum sanctum; ut perfectam et plenam de sancta Trinitate fidem confessi, Chri- stianæ fidei tesseram et catholicæ Ecclesiæ doctri- nam in hoc ipso exhiberent. Propalam quippe vo- bis omnibusque est, et nemini Christianorum hoc dubium fuerit: nos in creaturam minime credere, sed in unum Deum, Patrem omnipotentem, omnium visibilium et invisibilium factorem. Et in unum Dominum Jesum Christum Filium ejus unigenitum. Et in unum Spiritum sanctum: unum Deum in sancta et perfecta Trinitate cognitum. In cujus no- mine baptizati, et in qua divinitati conjuncti, cre- dimus nos regnum coelorum hæreditate accepturos C in Christo Jesu Domino nostro, per quem Patri gloria et imperium in sæcula. Amen. I Cor. x1, 2. vertit, Arsenicam. et Basil., Αnglicanus, Editi, Post, subjun- git Anglican., quæ absunt a Reg. Basil. et Felckm. 7, et edit. IN EPISTOLAM AD EPICTETUM ADMONITIO. 1. Celeberrima apud antiquos scriptores exstitit læc cpistola : eam quippe integram affert Epipha- nius hæresi Lxxv11; hujus item meminit Cyrillus in epistola ad Joannem Antiochenum et aliis in locis : aitque jam olim ipsam ab hæreticis fuisse vitiatam, quod in illa cernerent errores convelli suos; a se tamen collatis exemplaribus pristinæ integritati restitutam. Verum depravata ejusmodi exempla ad nostram usque ætalem non pervenere: est enim ea, quæ jam in Athanasianis exstat editis, et plane orthodoxa, et ei quæ apud Epiphanium legitur consimillima. Cyrilli autem locum citat Rusticus diaconus, Contra Acephalos, cap. 2. Epistolam ad Epictetum memorant item, et loca inde excerpta afferunt synodi Ephesina et Chalce- donensis, Leo papa, Theodoretus, Gelasius libro De duabus in Christo naturis, infṛa suis omnes notandi locis. Item apud Leontium Byzantinum multa hinc afferuntur loca lib. 11, sub finem. Ipseque Apollinarius raferrimus sane homo, in fragmento epistolæ ad Serapionem apud Leontium Byzantinum, ait, se epistolam 11. Αὕτη γὰρ ἡ ἐν Νικαίᾳ σύνοδος, ἀληθῶς στη 11. Hæc enim Nicæna synodus, vere cippus est (87) Anglicanus, την Αρσενίῳ, unde Nannius (88) Regius, καθάπερ είπομεν. Paulo post Regius (89) Ita Regius et Anglicanus. Editi vero, èv B (90) Anglican. solus, quem sequitur Nannius, τῷ
Εἰρηκότες γὰρ οἱ Πατέρες περὶ τῆς εἰς τὸν Υἱὸν πίστεως, ἐπήγαγον εὐθύς· Πιστεύομεν καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ἵνα, τελείαν καὶ πλήρη τὴν εἰς τὴν ἁγίαν Τριάδα πίστιν ὁμολογήσαντες, τὸν χαρακτῆρα τῆς ἐν Χριστῷ πίστεως, καὶ τὴν διδασκαλίαν τῆς Καθολικῆς Ἐκκλησίας ἐν τούτῳ γνωρίσωσι. Δῆλον γὰρ καὶ παρ’ ὑμῖν καὶ παρὰ πᾶσι καθέστηκε· καὶ οὐδεὶς ἂν Χριστιανῶν ἀμφίβολον εἰς τοῦτο σχοίη τὴν διάνοιαν, ὡς οὐκ ἔστιν ἡμῶν ἡ πίστις εἰς τὴν κτίσιν, ἀλλ’ εἰς ἕνα Θεὸν Πατέρα παντοκράτορα, πάντων ὁρατῶν τε καὶ ἀοράτων ποιητήν· καὶ εἰς ἕνα Κύριον Ἰησοῦν Χριστὸν, τὸν Υἱὸν αὐτοῦ τὸν μονογενῆ· καὶ εἰς ἓν Πνεῦμα ἅγιον· ἕνα Θεὸν τὸν ἐν τῇ ἁγίᾳ καὶ τελείᾳ Τριάδι γινωσκόμενον· εἰς ἣν καὶ βαπτιζόμενοι, καὶ ἐν ταύτῃ συναπτόμενοι τῇ θεότητι, πιστεύομεν καὶ κληρονομῆσαι βασιλείαν οὐρανῶν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, δι’ οὗ τῷ Πατρὶ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν.μενοι σώζεσθαι, παρακαλοῦμεν μὴ ἀνέχεσθαι, καθὰ προείπομεν, τῶν προβαλλομένων ὄχλον συνόδων προ- φάσει πίστεως, τὴν ἐν Ἀριμήνῳ, τὴν ἐν Σιρμίῳ (87), τὴν ἐν τῇ Ἰσαυρίᾳ, τὴν ἐν τῇ Θράκη, τὰς ἐν Κων σταντινουπόλει, τὰς ἐν Ἀντιοχείᾳ πολλὰς καὶ ἀτά- κτους. ᾿Αλλὰ μόνον κρατείτω ἐν ὑμῖν ἡ ἐν Νικαία παρὰ τῶν Πατέρων ὁμολογηθεῖσα πίστις· ἐν ᾗ καὶ πάντες καὶ τῶν νῦν μαχομένων πρὸς αὐτὴν παρῆσαν Πατέρες, καθὰ προείπομεν (83), καὶ ὑπέγραψαν· ἵνα καὶ περὶ ἡμῶν ὁ ᾿Απόστολος εἴπῃ· Ἐπαινῶ δὲ ὑμᾶς, ὅτι πάντα μου μέμνησθε, καὶ καθὼς παρέδωκα ὑμῖν τὰς παραδόσεις, οὕτω κατέχετε. λογραφία κατὰ πάσης αἱρέσεως ἐστιν. Αὕτη καὶ τοὺς βλασφημοῦντας εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ λέγοντας αὐτὸ κτίσμα, ἀνατρέπει. Εἰρηκότες γὰρ οἱ Πατέρες περὶ τῆς εἰς τὸν Υἱὸν πίστεως, ἐπήγαγον εὐθύς - Πιν στεύομεν καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ἵνα, τελείαν καὶ πλήρη τὴν εἰς τὴν ἁγίαν Τριάδα πίστιν ὁμολο γήσαντες, τὸν χαρακτῆρα τῆς ἐν Χριστῷ πίστεως, καὶ τὴν διδασκαλίαν τῆς Καθολικῆς Ἐκκλησίας ἐν τούτῳ (89) γνωρίσωσι. Δῆλον γὰρ καὶ παρ' ὑμῖν καὶ παρὰ πᾶσι καθέστηκε· καὶ οὐδεὶς ἂν Χριστιανῶν ἀμ- φίβολον εἰς τοῦτο σχοίη τὴν διάνοιαν, ὡς οὐκ ἔστιν ἡμῶν ἡ πίστις εἰς τὴν κτίσιν, ἀλλ᾽ εἰς ἕνα Θεόν Πα τέρα παντοκράτορα, πάντων ὁρατῶν τε καὶ ἀοράτων ποιητήν· καὶ εἰς ἕνα Κύριον Ἰησοῦν Χριστὸν, τὸν Υἱὸν αὐτοῦ τὸν μονογενῆ· καὶ εἰς ἐν Πνεῦμα ἅγιον ἕνα Θεὸν τὸν ἐν τῇ ἁγίᾳ καὶ τελείᾳ Τριάδι γινωσκό η μενον· εἰς ἦν καὶ βαπτιζόμενοι, καὶ ἐν ταύτῃ συν απτόμενοι τῇ θεότητι, πιστεύομεν καὶ κληρονομήσει βασιλείαν οὐρανῶν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, δι' οὗ τῷ Πατρὶ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Αμήν (90). ἡμῶν ὁ ᾿Απόστολος. ὑμῶν ὁ Απόστολος. ἡμῶν ᾿Απόστολος. ταυτῷ. Πατρὶ καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι. "Αμήν, έῤῥῶσθαι ἡμᾶς καὶ μνημονεύειν ἡμῶν ἐν Κυρίῳ εύχομαι, ἀγαπητοὶ καὶ ποθεινότατοι, - S. ATHANASI OPP. PARS I. dinem synodorum objiciunt, Ariminensem, Sir. A niensem, eam quæ in Isauria, aliam quæ in Thra - cia, eas quæ Constantinopoli, item quæ Antiochi celebratæ sunt, quæ plurimæ sunt et tumultuos:r. Sed apud vos Nicæna solum fides obtineat, quam Patres promulgarunt: ubi omnes aderant Patres, imo quidam ex illis qui eam nunc oppugnant, uti supra diximus, ipsique subscripserunt ; ut de nobis etiam Apostolus dicat: Laudo autem vos, quod per omnia memores mei estis: et sicut tradidi vobis præcepta mea lenetis *. B HISTORICA ET DOGMATICA, inscriptus contra universas hæreses. Hæc ipsa eos qui in Spiritum sanctum blasphemant, ipsumnque dicunt esse creaturam, confutat. Cum enim Patres de fide in Filium pertractassent, statim addiderunt: credimus et in Spiritum sanctum; ut perfectam et plenam de sancta Trinitate fidem confessi, Chri- stianæ fidei tesseram et catholicæ Ecclesiæ doctri- nam in hoc ipso exhiberent. Propalam quippe vo- bis omnibusque est, et nemini Christianorum hoc dubium fuerit: nos in creaturam minime credere, sed in unum Deum, Patrem omnipotentem, omnium visibilium et invisibilium factorem. Et in unum Dominum Jesum Christum Filium ejus unigenitum. Et in unum Spiritum sanctum: unum Deum in sancta et perfecta Trinitate cognitum. In cujus no- mine baptizati, et in qua divinitati conjuncti, cre- dimus nos regnum coelorum hæreditate accepturos C in Christo Jesu Domino nostro, per quem Patri gloria et imperium in sæcula. Amen. I Cor. x1, 2. vertit, Arsenicam. et Basil., Αnglicanus, Editi, Post, subjun- git Anglican., quæ absunt a Reg. Basil. et Felckm. 7, et edit. IN EPISTOLAM AD EPICTETUM ADMONITIO. 1. Celeberrima apud antiquos scriptores exstitit læc cpistola : eam quippe integram affert Epipha- nius hæresi Lxxv11; hujus item meminit Cyrillus in epistola ad Joannem Antiochenum et aliis in locis : aitque jam olim ipsam ab hæreticis fuisse vitiatam, quod in illa cernerent errores convelli suos; a se tamen collatis exemplaribus pristinæ integritati restitutam. Verum depravata ejusmodi exempla ad nostram usque ætalem non pervenere: est enim ea, quæ jam in Athanasianis exstat editis, et plane orthodoxa, et ei quæ apud Epiphanium legitur consimillima. Cyrilli autem locum citat Rusticus diaconus, Contra Acephalos, cap. 2. Epistolam ad Epictetum memorant item, et loca inde excerpta afferunt synodi Ephesina et Chalce- donensis, Leo papa, Theodoretus, Gelasius libro De duabus in Christo naturis, infṛa suis omnes notandi locis. Item apud Leontium Byzantinum multa hinc afferuntur loca lib. 11, sub finem. Ipseque Apollinarius raferrimus sane homo, in fragmento epistolæ ad Serapionem apud Leontium Byzantinum, ait, se epistolam 11. Αὕτη γὰρ ἡ ἐν Νικαίᾳ σύνοδος, ἀληθῶς στη 11. Hæc enim Nicæna synodus, vere cippus est (87) Anglicanus, την Αρσενίῳ, unde Nannius (88) Regius, καθάπερ είπομεν. Paulo post Regius (89) Ita Regius et Anglicanus. Editi vero, èv B (90) Anglican. solus, quem sequitur Nannius, τῷ