PG 28:185ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΕΙΣ ΤΟ ΠΑΘΟΣ ΤΟΥ ΚΥΡΙΟΥ ΚΑΙ ΕΙΣ ΤΟΝ ΣΤΑΥΡΟΝ. «Καὶ ἐλθόντες εἰς τόπον λεγόμενον Γολγοθᾶ, ὅ ἐστι Κρανίου τόπος λεγόμενος, ἔδωκαν αὐτῷ οἶνον πιεῖν μετὰ χολῆς μεμιγμένον. Καὶ γευσάμενος, οὐκ ἤθελε πιεῖν. Σταυρώσαντες δὲ αὐτὸν, διεμερίσαντο τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, βάλλοντες κλῆρον· ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν ὑπὸ τοῦ Προφήτου· Διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου ἔβαλον κλῆρον. Καὶ καθήμενοι ἐτήρουν αὐτὸν ἐκεῖ.» Καὶ εἰς τὰ ἑξῆς. Τὸ μὲν ἀναγνωσθὲν ῥητὸν εὐαγγελικόν ἐστι· σαφηνείας δὲ τούτου χάριν καλὸν πρὸς τοὺς ἁγίους καταφυγεῖν, καὶ παρ’ αὐτῶν τὴν τούτου διάνοιαν ἐκλαβεῖν. Ἐκείνους γὰρ μᾶλλον ἢ ἡμᾶς τοῖς Εὐαγγελίοις συνίστασθαι προσήκει. Καὶ ἵνα μὴ περιερχόμενοι τοὺς πάντας ἐπιβραδύνωμεν τῷ λόγῳ, ἀρκεῖ καὶ μόνος ὁ Ἀπόστολος πρὸς τὴν ἡμῶν πληροφορίαν γενέσθαι διδάσκαλος. Γράφει γὰρ τοῖς Ἑβραίοις αὐτὸς ὁ μακάριος Παῦλος, ὅτι ἀδύνατόν ἐστι ψεύσασθαι τὸν Θεόν· καὶ ἀληθεύει μάλιστα λέγων, καὶ οὐ ψεύδεται. Τῶν μὲν γὰρ γενητῶν ἡ φύσις ἴδιον ἔχει τὸ τρέπεσθαι καὶ κινεῖσθαι ποικίλαις μεταβολαῖς·τὸν ᾄδην, τὸν ἐχθρὸν καταπατήσας, τὸν θάνατον λύ- σας, τῆς κατεχούσης ἡμᾶς ἁμαρτίας τὰ δεσμὰ (4) διαρρήξας, τοὺς πεπεδημένους ἐλυτρώσατο, λέγων· Εγείρεσθε, ἄγωμεν ἐντεῦθεν. Ἐλευθερωθέντες οὖν · ἐκ τῆς δουλείας τοῦ διαβόλου, ἐπιγνῶμεν ἑαυτῶν τὸν εὐεργέτην, δοξάσωμεν τὸν Πατέρα, καὶ Υἱὸν, καὶ ἅγιον Πνεῦμα (5)· μίαν Θεότητα ὁμοληγήσωμεν. Ού- τως γὰρ πολιτευόμενοι βασιλείαν οὐρανῶν κληρονομήσομεν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. διαρρήξας. Καὶ οὕτω γοῦν καὶ τοὺς ἄλλους ήγειρε λέγων. οὖν ἀπὸ τῆς δουλ. Υἱῷ καὶ ἁγίῳ Πνεύματι. Εt φλυαρεί ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΕΙΣ ΤΟ ΠΑΘΟΣ ΤΟΥ ΚΥΡΙΟΥ ΚΑΙ ΕΙΣ ΤΟΝ ΣΤΑΥΡΟΝ. ἐστι Κρανίου τόπος λεγόμενος, ἔδωκαν αὐτῷ οἶνον πιεῖν μετὰ χολῆς μεμιγμένον. Καὶ γευσάμενος, οὐκ ἤθελε πιεῖν. Σταυρώσαντες δὲ αὐτὸν, διεμερίσαντο τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, βάλλοντες (6) κλῆρον· ἵνα πλη ρωθῇ τὸ ῥηθὲν ὑπὸ τοῦ Προφήτου. Διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου έβα- λον κλήρον. Καὶ καθήμενοι ετήρουν αὐτὸν ἐκεῖ. » Καὶ εἰς τὰ ἑξῆς (7). Τὸ μὲν ἀναγνωσθεν ῥητὸν εὐαγγελικόν ἐστι· σαφη νείας δὲ τούτου χάριν καλὸν πρὸς τοὺς ἁγίους κατα φυγεῖν, καὶ παρ' αὐτῶν τὴν τούτου διάνοιαν ἐκλα- δεῖν. Ἐκείνους γὰρ μᾶλλον ἢ ἡμᾶς τοῖς Εὐαγγελίοις συνίστασθαι προσήκει. Καὶ ἵνα μὴ περιερχόμενοι τοὺς πάντας ἐπιβραδύνωμεν τῷ λόγῳ, ἀρκεῖ καὶ μόνος ὁ Απόστολος πρὸς τὴν ἡμῶν πληροφορίαν γενέσθαι διδάσκαλος. Γράφει γὰρ τοῖς Ἑβραίοις αὐτὸς ὁ μα • $85 DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. A vinctosque liberavit dicens : Surgite, binc profici scamur. Liberati ergo a servitute diaboli, nostrum agnoscamus benefactorem : glorificemus Patrem, et Filium, et Spiritum sanctum : unam Deitatem con- fiteamur. Sic enim vitam instituentes, regnum co- lorum possidebimus in Christo Jesu Domino nostro, cui gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen.. Ibid. Regius, Μox, in Gobler. et Felc. 1, deest. Ibidem, Regius et Seguer. i IN HOMILIAM DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI ADMONITIO. Dubitarunt jamdiu viri eruditissimi sitne Athanasii hæc homilia, eo maxime permoti, quod hic omne juramenti genus prohibeatur: cum tamen Athanasius, nedum omnino vetandum putarit, juramento non semel utatur in Apologia ad Constantium. Auget suspicionem styli genus humile, demissumque, et ab Atha- nasii kvapyɛlq remotissimum. Ad hæc explanationes Scripturarum distortæ parumque ad rem pertinentes, el, ut nemo non fateatur, tanto doctore indigna. sane sapissime scriptor iste, argumentum sub- inde mutat. Ne multis, nihil hic advertimus Athanasianum. Quare animus fueral eam inter spuria able- gare : quia tamen in antiquioribus codicibus, et in Athanasianis collectionibus reperitur, eo nomine inter dxbia eam recensemus. - S. P. N. ATHANASII IN PASSIONEM ET CRUCem Domini. C Psal. xxi, 19. • Matth. xxvII, 33-36. est Calvariæ locus: dederuntque ei vinum bibere cum felle mistum. Et cum gustasset, noluit bibere. Postquam autem crucifixerunt eum, diviserunt ve- stimenta ejus, sortem mittentes : ut impleretur quod dictum est per Prophetam : Diviserunt sibi vestimenta mea, et super vestem meam miserunt sorten. Et sedentes servabant eum ibi '. . Et in-se- quentia. Quod jamjam lectum est, evangelicum est di- ctum; clarioris autem explicationis causa, operæ pretium erit, ad sanctos confugere, atque ab illis ejus intelligentiam mutuari. lllos enim plus quam nos Evangeliorum peritos existimare convenit. Ve- rum ne in singulis eorum percurrendis diutius im- moremur, unus salis sit Apostolus, qui nos plene hac in re erudiat. Ad Ilebræos enim scribit beatus (4) Ita omnes inss. Editi vero, τὰ δέσματα, male. (5) Regius, Gobler. et Felc. primus, Πατέρα συν 1. • Καὶ ἐλθόντες εἰς τόπον λεγόμενον Γολγοθᾶ, ὅ Β (6) Anglicanus et Felc. 5, βαλόντες. 1. Et venerunt in locum qui dicitur Golgotha, quod (7) Ita omnes manuscripti, excepto Felc. 3. Regius ibidem, καὶ εἰς τὰ ἑξῆς περὶ τοῦ πάθους.
PG 28:186ἐπειδήπερ καὶ μὴ ὄντα ποτὲ, μεταβολὴν ἔσχεν εἰς τὸ εἶναι τῇ τοῦ πεποιηκότος χάριτι καὶ φιλανθρωπίᾳ· καθὼς καὶ πάλιν ὁ Παῦλός φησιν· «Ὁ καλῶν τὰ μὴ ὄντα ὡς ὄντα.» Θεὸς δὲ, ὁ πάντων διὰ τοῦ Λόγου ποιητὴς τυγχάνων, ὄντως ὢν, ἀμετάβλητον ἔχει σὺν τῷ Λόγῳ τὴν φύσιν· καὶ τοῦτο διὰ τοῦ προφήτου διδάσκει, λέγων· «Ἴδετε, ἴδετε, ὅτι ἐγώ εἰμι, καὶ οὐκ ἠλλοίωμαι.» Διὸ περὶ μὲν τῶν ἀνθρώπων ἐν Ψαλμοῖς ᾄδεται· «Ἐγὼ εἶπα ἐν τῇ ἐκστάσει μου· Πᾶς ἄνθρωπος ψεύστης·» περὶ δὲ τοῦ Θεοῦ Μωσῆς ἐν τῷ νόμῳ μαρτυρεῖ, ὅτι «ὁ Θεὸς πιστός ἐστι καὶ ἀληθινός.» Ὁ γοῦν χριστοφόρος ἀνὴρ, ὡς ἐξ ἀμφοτέρων τούτων παιδευθεὶς, καὶ αὐτὸς τὴν τοῦ Θεοῦ πρὸς τὰ γενητὰ διαφορὰν ἐξηγούμενος, γράφει· «Γινέσθω δὲ ὁ Θεὸς ἀληθὴς, πᾶς δὲ ἄνθρωπος ψεύστης.» Ἀληθὴς δέ ἐστιν ὁ Θεὸς, οὐχ ὡς μὴ ψευδόμενος· οὐδὲν γάρ ἐστιν ἐναντίον αὐτῷ· οὐδὲ ὡς ἄνθρωπος ἑτέρῳ μαρτυρῶν τὸ ἀληθές· οὐδενὶ γὰρ ὑπεύθυνός ἐστιν· ἀλλ’ ὡς αὐτὴν τὴν ἀλήθειαν γεννῶν, καὶ Πατὴρ ὑπάρχων τοῦ Κυρίου λέγοντος· «Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια·» ἀληθείας δὲ φίλον τὸ ψεῦδος οὐκ ἄν ποτε γένοιτο.τὸν ᾄδην, τὸν ἐχθρὸν καταπατήσας, τὸν θάνατον λύ- σας, τῆς κατεχούσης ἡμᾶς ἁμαρτίας τὰ δεσμὰ (4) διαρρήξας, τοὺς πεπεδημένους ἐλυτρώσατο, λέγων· Εγείρεσθε, ἄγωμεν ἐντεῦθεν. Ἐλευθερωθέντες οὖν · ἐκ τῆς δουλείας τοῦ διαβόλου, ἐπιγνῶμεν ἑαυτῶν τὸν εὐεργέτην, δοξάσωμεν τὸν Πατέρα, καὶ Υἱὸν, καὶ ἅγιον Πνεῦμα (5)· μίαν Θεότητα ὁμοληγήσωμεν. Ού- τως γὰρ πολιτευόμενοι βασιλείαν οὐρανῶν κληρονομήσομεν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. διαρρήξας. Καὶ οὕτω γοῦν καὶ τοὺς ἄλλους ήγειρε λέγων. οὖν ἀπὸ τῆς δουλ. Υἱῷ καὶ ἁγίῳ Πνεύματι. Εt φλυαρεί ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΕΙΣ ΤΟ ΠΑΘΟΣ ΤΟΥ ΚΥΡΙΟΥ ΚΑΙ ΕΙΣ ΤΟΝ ΣΤΑΥΡΟΝ. ἐστι Κρανίου τόπος λεγόμενος, ἔδωκαν αὐτῷ οἶνον πιεῖν μετὰ χολῆς μεμιγμένον. Καὶ γευσάμενος, οὐκ ἤθελε πιεῖν. Σταυρώσαντες δὲ αὐτὸν, διεμερίσαντο τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, βάλλοντες (6) κλῆρον· ἵνα πλη ρωθῇ τὸ ῥηθὲν ὑπὸ τοῦ Προφήτου. Διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου έβα- λον κλήρον. Καὶ καθήμενοι ετήρουν αὐτὸν ἐκεῖ. » Καὶ εἰς τὰ ἑξῆς (7). Τὸ μὲν ἀναγνωσθεν ῥητὸν εὐαγγελικόν ἐστι· σαφη νείας δὲ τούτου χάριν καλὸν πρὸς τοὺς ἁγίους κατα φυγεῖν, καὶ παρ' αὐτῶν τὴν τούτου διάνοιαν ἐκλα- δεῖν. Ἐκείνους γὰρ μᾶλλον ἢ ἡμᾶς τοῖς Εὐαγγελίοις συνίστασθαι προσήκει. Καὶ ἵνα μὴ περιερχόμενοι τοὺς πάντας ἐπιβραδύνωμεν τῷ λόγῳ, ἀρκεῖ καὶ μόνος ὁ Απόστολος πρὸς τὴν ἡμῶν πληροφορίαν γενέσθαι διδάσκαλος. Γράφει γὰρ τοῖς Ἑβραίοις αὐτὸς ὁ μα • $85 DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. A vinctosque liberavit dicens : Surgite, binc profici scamur. Liberati ergo a servitute diaboli, nostrum agnoscamus benefactorem : glorificemus Patrem, et Filium, et Spiritum sanctum : unam Deitatem con- fiteamur. Sic enim vitam instituentes, regnum co- lorum possidebimus in Christo Jesu Domino nostro, cui gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen.. Ibid. Regius, Μox, in Gobler. et Felc. 1, deest. Ibidem, Regius et Seguer. i IN HOMILIAM DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI ADMONITIO. Dubitarunt jamdiu viri eruditissimi sitne Athanasii hæc homilia, eo maxime permoti, quod hic omne juramenti genus prohibeatur: cum tamen Athanasius, nedum omnino vetandum putarit, juramento non semel utatur in Apologia ad Constantium. Auget suspicionem styli genus humile, demissumque, et ab Atha- nasii kvapyɛlq remotissimum. Ad hæc explanationes Scripturarum distortæ parumque ad rem pertinentes, el, ut nemo non fateatur, tanto doctore indigna. sane sapissime scriptor iste, argumentum sub- inde mutat. Ne multis, nihil hic advertimus Athanasianum. Quare animus fueral eam inter spuria able- gare : quia tamen in antiquioribus codicibus, et in Athanasianis collectionibus reperitur, eo nomine inter dxbia eam recensemus. - S. P. N. ATHANASII IN PASSIONEM ET CRUCem Domini. C Psal. xxi, 19. • Matth. xxvII, 33-36. est Calvariæ locus: dederuntque ei vinum bibere cum felle mistum. Et cum gustasset, noluit bibere. Postquam autem crucifixerunt eum, diviserunt ve- stimenta ejus, sortem mittentes : ut impleretur quod dictum est per Prophetam : Diviserunt sibi vestimenta mea, et super vestem meam miserunt sorten. Et sedentes servabant eum ibi '. . Et in-se- quentia. Quod jamjam lectum est, evangelicum est di- ctum; clarioris autem explicationis causa, operæ pretium erit, ad sanctos confugere, atque ab illis ejus intelligentiam mutuari. lllos enim plus quam nos Evangeliorum peritos existimare convenit. Ve- rum ne in singulis eorum percurrendis diutius im- moremur, unus salis sit Apostolus, qui nos plene hac in re erudiat. Ad Ilebræos enim scribit beatus (4) Ita omnes inss. Editi vero, τὰ δέσματα, male. (5) Regius, Gobler. et Felc. primus, Πατέρα συν 1. • Καὶ ἐλθόντες εἰς τόπον λεγόμενον Γολγοθᾶ, ὅ Β (6) Anglicanus et Felc. 5, βαλόντες. 1. Et venerunt in locum qui dicitur Golgotha, quod (7) Ita omnes manuscripti, excepto Felc. 3. Regius ibidem, καὶ εἰς τὰ ἑξῆς περὶ τοῦ πάθους.
PG 28:187Ὅθεν ἀληθείας μὲν κατὰ τὸν ψαλμῳδὸν ἐκζητῶν ὁ Κύριος, τὸ δὲ ψεῦδος ἀφ’ ἑαυτοῦ ῥίπτει, καὶ ἀλλότριον ποιεῖ, λέγων· «Υἱοὶ ἀλλότριοι ἐψεύσαντό μοι.» Ἐψεύσαντο γὰρ οἱ Ἰουδαῖοι κατὰ τοῦ Σωτῆρος, καὶ τὸν νόμον ἐπαγγειλάμενοι φυλάττειν, οὐκ ἠλήθευσαν, ἀλλὰ παρηνόμουν κατὰ τοῦ δεδωκότος αὐτὸν, θάνατον ἀντὶ χάριτος μηχανώμενοι τῷ Κυρίῳ. Ἀπεβλήθησαν γοῦν εἰκότως, καὶ ὃν, ψευσάμενοι, κατὰ τοῦ Κυρίου θάνατον ἐπήγαγον, τοῦτον αὐτοὶ καθ’ ἑαυτῶν ἀληθῶς ἐπεσπάσαντο· ὡς καὶ Ἀνανίας καὶ Σάπφειρα ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων· οἵτινες, ἐπαγγελίαν τῷ Θεῷ δεδωκότες, ἀπὸ τῆς ἐπαγγελίας ἐνοσφίσαντο· καὶ τοὺς μὲν ἄλλους ἐλάνθανον· ὁ δὲ τῆς ἀληθείας διάκονος Πέτρος τούτους ἀπωθεῖται, λέγων· «Οὐκ ἐψεύσω ἀνθρώποις, ἀλλὰ τῷ Θεῷ.» Ἐν οἷς καὶ μέγιστον θαῦμα γέγονεν· ὅπερ γὰρ μόνος ἠπίστατο Πέτρος, τοῦτο τῷ θανάτῳ τῷ περὶ τὸν Ἀνανίαν πᾶσιν ἐφανέρωσεν· ὥστε τοὺς πάντας εἰς εὐλάβειαν ἐλθεῖν, καὶ τὸ παράδειγμα Σαπφείρας φοβηθῆναι. Δεῖ γὰρ εἰδέναι καὶ μὴ ἀγνοεῖν, ὅτι ἃ ἐπαγγελλόμεθα Θεῷ, οὐκ ἔτι λοιπόν ἐστιν ἡμῶν, ἀλλὰ Θεῷ διαφέρει.Α κάριος Παῦλος, ὅτι ἀδύνατόν έστι ψεύσασθαι τὸν Θεόν· καὶ ἀληθεύει μάλιστα λέγων, καὶ οὐ ψεύδεται. Τῶν μὲν γὰρ γενητῶν (8) ή φύσις ἴδιον ἔχει τὸ τρέ- πεσθαι καὶ κινεῖσθαι ποικίλαις μεταβολαῖς· ἐπειδή- περ καὶ μὴ ὄντα ποτέ, μεταβολὴν ἔσχεν εἰς τὸ εἶναι τῇ τοῦ πεποιηκότος χάριτι καὶ φιλανθρωπίᾳ· καθώς καὶ πάλιν ὁ Παῦλός φησιν· « Ο καλῶν τὰ μὴ ὄντα ὡς ὄντα. » Θεὸς δὲ, ὁ πάντων διὰ τοῦ Λόγου ποιητὴς τυγχάνων, ὄντως ων, ἀμετάβλητον ἔχει σὺν τῷ λόγῳ τὴν φύσιν· καὶ τοῦτο διὰ τοῦ προφήτου διδάσκει, λέγων· « Ιδετε, ἴδετε, ὅτι ἐγώ εἰμι, καὶ οὐκ ἠλλοί ωμαι. » Διὸ περὶ μὲν τῶν ἀνθρώπων ἐν Ψαλμοῖς ᾄδεται· « Ἐγὼ εἶπα ἐν τῇ ἐκστάσει μου · Πᾶς ἄν θρωπος ψεύστης· › περὶ δὲ τοῦ Θεοῦ Μωσῆς ἐν τῷ νόμῳ μαρτυρεῖ, ὅτι ὁ Θεὸς πιστός ἐστι καὶ ἀλη θινός. τούτων παιδευθείς, καὶ αὐτὸς τὴν τοῦ Θεοῦ πρὸς τὰ γενητὰ διαφορὰν ἐξηγούμενος, γράφει· « Γινέσθω δὲ ὁ Θεὸς ἀληθὴς, πᾶς δὲ ἄνθρωπος ψεύστης. Αληθής δέ ἐστιν ὁ Θεὸς, οὐχ ὡς μὴ ψευδόμενος· οὐδὲν γάρ ἐστιν ἐναντίον αὐτῷ· οὐδὲ ὡς ἄνθρωπος ἑτέρῳ μαρτ τυρῶν τὸ ἀληθές· οὐδενὶ γὰρ ὑπεύθυνος ἐστιν· ἀλλ᾽ ὡς αὐτὴν τὴν ἀλήθειαν γεννῶν, καὶ Πατὴρ ὑπάρχων τοῦ Κυρίου λέγοντος· « Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια ἀληθείας δὲ φίλον τὸ ψεῦδος οὐκ ἄν ποτε γένοιτο. Οθεν ἀληθείας μὲν (9) κατὰ τὸν ψαλμῳδὸν ἐκζητών ὁ Κύριος, τὸ δὲ ψεῦδος ἀφ' ἑαυτοῦ ῥίπτει, καὶ ἀλ- λότριον ποιεῖ, λέγων· « Υἱοὶ ἀλλότριοι ἐψεύσαντο μοι. » Εψεύσαντο γὰρ οἱ Ἰουδαῖοι κατὰ τοῦ Σωτή ρος, καὶ τὸν νόμον ἐπαγγειλάμενοι φυλάττειν, οὐκ ἠλήθευσαν, ἀλλὰ παρηνόμουν κατὰ τοῦ δεδωκότος αὐτὸν, θάνατον ἀντὶ χάριτος μηχανώμενοι τῷ Κυ ρίῳ. ᾿Απεβλήθησαν γοῦν εἰκότως, καὶ ὄν, ψευσάμε νοι, κατὰ τοῦ Κυρίου θάνατον ἐπήγαγον, τοῦτον αυτ τοὶ καθ᾿ ἑαυτῶν ἀληθῶς ἐπεσπάσαντο · ὡς καὶ 'Ανα νίας καὶ Σάπφειρα ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων οἵτινες, ἐπαγγελίαν τῷ Θεῷ δεδωκότες, ἀπὸ τῆς ἐπαγγελίας ενοσφίσαντο· καὶ τοὺς μὲν ἄλλους ἐλάν- θανον· ὁ δὲ τῆς ἀληθείας διάκονος Πέτρος τούτους ἀπωθεῖται, λέγων· «Οὐκ ἐψεύσω ἀνθρώποις, ἀλλὰ τῷ Θεῷ. · Ἐν οἷς καὶ μέγιστον θαῦμα γέγονεν ὅπερ γὰρ μόνος ήπίστατο Πέτρος, τοῦτο τῷ θανάτῳ τῷ περὶ τὸν ᾿Ανανίαν πᾶσιν ἐφανέρωσεν· ὥστε τοὺς πάντας εἰς εὐλάβειαν ἐλθεῖν, καὶ τὸ παράδειγμα Ο Σαπφείρας φοβηθήναι. ἐπαγγελλόμεθα Θεῷ, οὐκ ἔτι λοιπόν ἐστιν ἡμῶν, ἀλλὰ Θεῷ διαφέρει. Καὶ ἐὰν ἀποσύρωμεν ἀπὸ τούτων, οὐχ ὡς τὰ ἡμῶν ἐσμεν λαμβάνοντες, ἀλλ' ὡς τὰ τοῦ Θεοῦ ἱεροσυλοῦντες. Ἡ δὲ ἐπαγγελία οὐ μέχρι ΧΧΧΗ, 4. Σιν, γεννητῶν. τὸν ψαλμῳδὸν ἐκζητεῖ ὁ Κύριος. τον ψαλ μῳδόν ψαλμῳδὸν ἐκζητῶν ὁ Κύριος. Μος, τὸ δὲ ψεῦδος, δέ ἐὰν ὑποσύρωμεν. • S. ATHANASIUS. - DUBIA. ipse Paulus, impossibile esse mentiri Deum, eum- que maxime veracem esse, neque mentiri ' . Nam opi- ficiorum quidem naturæ id proprium est, ut con- vertantur et variis mutationibus moveantur; quippe cum non essent aliquando, conditoris sui gratia ét humanitate id accepere ut per mutationem exsiste- rent quemadmodum ait idem Paulus: Qui vocat ea quæ non sunt, tanquam ea quæ sunt³., Deus contra, qui per Verbum, omnium conditor est et vere exsistit, immutabilem babet cum Verbo suo naturam. Atque illud per prophetam docet his ver- bis : « Videte, videte, quoniam ego sum, et non mutor'. Quare de hominibus quidem in Psalmis canitur: Ego dixi in excessu meo, Omnis homo mendax : » de Deo autem testatur Moses in lege: • Deus fidelis et verax 12. • B que eruditus, Dei et ipse cum creaturis discrimen exponens, ita scribit: • Sit vero Deus verax, omnis autem homo mendax • Verus porro est Deus; non quia non mentitur: nihil quippe ipsi adversa- tur; neque quia, quemadmodum bono, alteri veri- talem testificatur: nulli enim obnoxius est; sed quod ipsam veritatem genuerit, Paterque sit Do- mini, qui ait : Ego sum veritas '' : » veritati porro nunquam mendacium amicum fuerit. Unde verita- tem quidem, juxta Psalmistam 4, requirit Domi- nus, mendacium vero abs se rejicit, alienumique sibi facit, his verbis: • Filii alieni mentiti sunt mihi'. » Mentiti quippe sunt Judæi contra Salva- lorem, et cum se legem servare profiterentur, c nequaquam vere dixere; sed injuste cum illo egere qui eam dederat, cum pro data gratia mortem Do- mino machinabantur. Merito igitur rejecti sunt, et quam Domino mortem mendaciis suis induxerunt, eamdem sibi ipsi attraxere: quemadmodum Ana- nias et Sapphira in Actibus apostolorum : qui cum vota Deo fecissent, ex votis suis detraxere: quæ res cum lateret aliis, ipsos veritatis minister Petrus his verbis repulit : « Non mentitus es hominibus, sed Deo ". Qua in re magnum fuit miraculum : ubi quod solus norat Petrus, id Ananiæ morte omnibus palam fecit; ita ut nemo non vereretur, nullus Sapphiræ exemplum non metueret, Deo pollicemur, non ad nos ultra, sed ad Deum pertinere. Quod si quid inde detrabamus, nequa- quam nostra sunimus; sed quæ Dei sunt quasi expilamus. Promissio porro non ad pecunias solum, 4. C Psal. cxv, 11. Deut. Rom. 14, Psal. XVII, 46. Act. v, 4. * Hebr. vi, 18. • Rom. 17, 17. •Malach. 111, 6. Joan. Basil. Editi, (Commel. Anglicanus solus, quem sequimur, in cateris, deest. fra Regius et Anglic. 2. Vir igitur ille Christum gerens, quasi ex utris- 3. Scire etenim neque ignorare debemus, ea quæ 2. Ο γοῦν χριστοφόρος ἀνήρ, ὡς ἐξ ἀμφοτέρων 3. Δεῖ γὰρ εἰδέναι καὶ μὴ ἀγνοειν (10), ὅτι & 6. 16 Psal. xxx, 24. (8) Ita Regius, Basiliensis et Anglic. recte. Editi, (9) In Felc. 5, μέν, deest. Ibidem, Anglicanus et (10) Haec, καὶ μὴ ἀγνοεῖν, desunt iu Felc. 5. In
PG 28:188Καὶ ἐὰν ἀποσύρωμεν ἀπὸ τούτων, οὐχ ὡς τὰ ἡμῶν ἐσμεν λαμβάνοντες, ἀλλ’ ὡς τὰ τοῦ Θεοῦ ἱεροσυλοῦντες. Ἡ δὲ ἐπαγγελία οὐ μέχρι χρημάτων μόνον, ἀλλὰ καὶ μέχρι λόγου καὶ προαιρέσεως αὐτῆς φθάνει. Οὐδὲ γὰρ εἴ τίς ἐστι πένης χρημάτων, οὗτος καὶ προαιρέσεως. Ἀμέλει τὸ μέγα ὄντως καὶ θεῖον μυστήριον ἡμῶν οὐκ ἐπὶ χρήμασιν ἔχει τὴν ὑπόσχεσιν, ἀλλ’ ἐπὶ προαιρέσει τελείᾳ, καὶ τῇ κατὰ Θεὸν πίστει. Πάντες γοῦν ἐπηγγειλάμεθα, καὶ πάντες ἐσμὲν ἐπαγγελίας χρεῶσται· ὥστε ἀνάγκη ἀποδιδόναι τὴν μὲν παρθένον, τὴν παρθενίαν ὁποίαν καὶ ἐπηγγείλατο· τὸν δὲ ἐγκρατῆ, τὴν ἐγκράτειαν· τοὺς δὲ ἐν γάμῳ, τὴν σωφροσύνην, καὶ τὴν πρὸς ἀλλήλους ἀγάπην καὶ τιμήν· καὶ τέλος πάντας τὴν εἰς Θεὸν πίστιν καὶ εὐλάβειαν καὶ δικαιοσύνην, καὶ ἀνδρίαν· ἵνα μὴ ὡς ἀγνώμονας ἡμᾶς τὸ παράδειγμα τῶν περὶ Ἀνανίαν καὶ Σάπφειραν καταλάβῃ. Τούτου γὰρ χάριν καὶ ὁ ἀποστολικὸς προασφαλίζεται λόγος· ὅτι «Ἀπόδοτε πᾶσι τὰς ὀφειλὰς, τῷ τὸν φόρον τὸν φόρον· τῷ τὴν τιμὴν τὴν τιμήν. Μηδενὶ μηδὲν ὀφείλετε, εἰ μὴ τὸ ἀλλήλους ἀγαπᾷν.» Τοῦτο πεποίηκεν αὐτὸς ὁ ταῦτα κηρύττων. Ὥσπερ οὖν παῤῥησιάζεται γράφων· «Τὸν καλὸν ἀγῶνα ἠγώνισμαι·Α κάριος Παῦλος, ὅτι ἀδύνατόν έστι ψεύσασθαι τὸν Θεόν· καὶ ἀληθεύει μάλιστα λέγων, καὶ οὐ ψεύδεται. Τῶν μὲν γὰρ γενητῶν (8) ή φύσις ἴδιον ἔχει τὸ τρέ- πεσθαι καὶ κινεῖσθαι ποικίλαις μεταβολαῖς· ἐπειδή- περ καὶ μὴ ὄντα ποτέ, μεταβολὴν ἔσχεν εἰς τὸ εἶναι τῇ τοῦ πεποιηκότος χάριτι καὶ φιλανθρωπίᾳ· καθώς καὶ πάλιν ὁ Παῦλός φησιν· « Ο καλῶν τὰ μὴ ὄντα ὡς ὄντα. » Θεὸς δὲ, ὁ πάντων διὰ τοῦ Λόγου ποιητὴς τυγχάνων, ὄντως ων, ἀμετάβλητον ἔχει σὺν τῷ λόγῳ τὴν φύσιν· καὶ τοῦτο διὰ τοῦ προφήτου διδάσκει, λέγων· « Ιδετε, ἴδετε, ὅτι ἐγώ εἰμι, καὶ οὐκ ἠλλοί ωμαι. » Διὸ περὶ μὲν τῶν ἀνθρώπων ἐν Ψαλμοῖς ᾄδεται· « Ἐγὼ εἶπα ἐν τῇ ἐκστάσει μου · Πᾶς ἄν θρωπος ψεύστης· › περὶ δὲ τοῦ Θεοῦ Μωσῆς ἐν τῷ νόμῳ μαρτυρεῖ, ὅτι ὁ Θεὸς πιστός ἐστι καὶ ἀλη θινός. τούτων παιδευθείς, καὶ αὐτὸς τὴν τοῦ Θεοῦ πρὸς τὰ γενητὰ διαφορὰν ἐξηγούμενος, γράφει· « Γινέσθω δὲ ὁ Θεὸς ἀληθὴς, πᾶς δὲ ἄνθρωπος ψεύστης. Αληθής δέ ἐστιν ὁ Θεὸς, οὐχ ὡς μὴ ψευδόμενος· οὐδὲν γάρ ἐστιν ἐναντίον αὐτῷ· οὐδὲ ὡς ἄνθρωπος ἑτέρῳ μαρτ τυρῶν τὸ ἀληθές· οὐδενὶ γὰρ ὑπεύθυνος ἐστιν· ἀλλ᾽ ὡς αὐτὴν τὴν ἀλήθειαν γεννῶν, καὶ Πατὴρ ὑπάρχων τοῦ Κυρίου λέγοντος· « Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια ἀληθείας δὲ φίλον τὸ ψεῦδος οὐκ ἄν ποτε γένοιτο. Οθεν ἀληθείας μὲν (9) κατὰ τὸν ψαλμῳδὸν ἐκζητών ὁ Κύριος, τὸ δὲ ψεῦδος ἀφ' ἑαυτοῦ ῥίπτει, καὶ ἀλ- λότριον ποιεῖ, λέγων· « Υἱοὶ ἀλλότριοι ἐψεύσαντο μοι. » Εψεύσαντο γὰρ οἱ Ἰουδαῖοι κατὰ τοῦ Σωτή ρος, καὶ τὸν νόμον ἐπαγγειλάμενοι φυλάττειν, οὐκ ἠλήθευσαν, ἀλλὰ παρηνόμουν κατὰ τοῦ δεδωκότος αὐτὸν, θάνατον ἀντὶ χάριτος μηχανώμενοι τῷ Κυ ρίῳ. ᾿Απεβλήθησαν γοῦν εἰκότως, καὶ ὄν, ψευσάμε νοι, κατὰ τοῦ Κυρίου θάνατον ἐπήγαγον, τοῦτον αυτ τοὶ καθ᾿ ἑαυτῶν ἀληθῶς ἐπεσπάσαντο · ὡς καὶ 'Ανα νίας καὶ Σάπφειρα ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων οἵτινες, ἐπαγγελίαν τῷ Θεῷ δεδωκότες, ἀπὸ τῆς ἐπαγγελίας ενοσφίσαντο· καὶ τοὺς μὲν ἄλλους ἐλάν- θανον· ὁ δὲ τῆς ἀληθείας διάκονος Πέτρος τούτους ἀπωθεῖται, λέγων· «Οὐκ ἐψεύσω ἀνθρώποις, ἀλλὰ τῷ Θεῷ. · Ἐν οἷς καὶ μέγιστον θαῦμα γέγονεν ὅπερ γὰρ μόνος ήπίστατο Πέτρος, τοῦτο τῷ θανάτῳ τῷ περὶ τὸν ᾿Ανανίαν πᾶσιν ἐφανέρωσεν· ὥστε τοὺς πάντας εἰς εὐλάβειαν ἐλθεῖν, καὶ τὸ παράδειγμα Ο Σαπφείρας φοβηθήναι. ἐπαγγελλόμεθα Θεῷ, οὐκ ἔτι λοιπόν ἐστιν ἡμῶν, ἀλλὰ Θεῷ διαφέρει. Καὶ ἐὰν ἀποσύρωμεν ἀπὸ τούτων, οὐχ ὡς τὰ ἡμῶν ἐσμεν λαμβάνοντες, ἀλλ' ὡς τὰ τοῦ Θεοῦ ἱεροσυλοῦντες. Ἡ δὲ ἐπαγγελία οὐ μέχρι ΧΧΧΗ, 4. Σιν, γεννητῶν. τὸν ψαλμῳδὸν ἐκζητεῖ ὁ Κύριος. τον ψαλ μῳδόν ψαλμῳδὸν ἐκζητῶν ὁ Κύριος. Μος, τὸ δὲ ψεῦδος, δέ ἐὰν ὑποσύρωμεν. • S. ATHANASIUS. - DUBIA. ipse Paulus, impossibile esse mentiri Deum, eum- que maxime veracem esse, neque mentiri ' . Nam opi- ficiorum quidem naturæ id proprium est, ut con- vertantur et variis mutationibus moveantur; quippe cum non essent aliquando, conditoris sui gratia ét humanitate id accepere ut per mutationem exsiste- rent quemadmodum ait idem Paulus: Qui vocat ea quæ non sunt, tanquam ea quæ sunt³., Deus contra, qui per Verbum, omnium conditor est et vere exsistit, immutabilem babet cum Verbo suo naturam. Atque illud per prophetam docet his ver- bis : « Videte, videte, quoniam ego sum, et non mutor'. Quare de hominibus quidem in Psalmis canitur: Ego dixi in excessu meo, Omnis homo mendax : » de Deo autem testatur Moses in lege: • Deus fidelis et verax 12. • B que eruditus, Dei et ipse cum creaturis discrimen exponens, ita scribit: • Sit vero Deus verax, omnis autem homo mendax • Verus porro est Deus; non quia non mentitur: nihil quippe ipsi adversa- tur; neque quia, quemadmodum bono, alteri veri- talem testificatur: nulli enim obnoxius est; sed quod ipsam veritatem genuerit, Paterque sit Do- mini, qui ait : Ego sum veritas '' : » veritati porro nunquam mendacium amicum fuerit. Unde verita- tem quidem, juxta Psalmistam 4, requirit Domi- nus, mendacium vero abs se rejicit, alienumique sibi facit, his verbis: • Filii alieni mentiti sunt mihi'. » Mentiti quippe sunt Judæi contra Salva- lorem, et cum se legem servare profiterentur, c nequaquam vere dixere; sed injuste cum illo egere qui eam dederat, cum pro data gratia mortem Do- mino machinabantur. Merito igitur rejecti sunt, et quam Domino mortem mendaciis suis induxerunt, eamdem sibi ipsi attraxere: quemadmodum Ana- nias et Sapphira in Actibus apostolorum : qui cum vota Deo fecissent, ex votis suis detraxere: quæ res cum lateret aliis, ipsos veritatis minister Petrus his verbis repulit : « Non mentitus es hominibus, sed Deo ". Qua in re magnum fuit miraculum : ubi quod solus norat Petrus, id Ananiæ morte omnibus palam fecit; ita ut nemo non vereretur, nullus Sapphiræ exemplum non metueret, Deo pollicemur, non ad nos ultra, sed ad Deum pertinere. Quod si quid inde detrabamus, nequa- quam nostra sunimus; sed quæ Dei sunt quasi expilamus. Promissio porro non ad pecunias solum, 4. C Psal. cxv, 11. Deut. Rom. 14, Psal. XVII, 46. Act. v, 4. * Hebr. vi, 18. • Rom. 17, 17. •Malach. 111, 6. Joan. Basil. Editi, (Commel. Anglicanus solus, quem sequimur, in cateris, deest. fra Regius et Anglic. 2. Vir igitur ille Christum gerens, quasi ex utris- 3. Scire etenim neque ignorare debemus, ea quæ 2. Ο γοῦν χριστοφόρος ἀνήρ, ὡς ἐξ ἀμφοτέρων 3. Δεῖ γὰρ εἰδέναι καὶ μὴ ἀγνοειν (10), ὅτι & 6. 16 Psal. xxx, 24. (8) Ita Regius, Basiliensis et Anglic. recte. Editi, (9) In Felc. 5, μέν, deest. Ibidem, Anglicanus et (10) Haec, καὶ μὴ ἀγνοεῖν, desunt iu Felc. 5. In
τὸν δρόμον τετέλεκα, τὴν πίστιν τετήρηκα· λοιπὸν ἀπόκειταί μοι ὁ τῆς δικαιοσύνης στέφανος, ὃν ἀποδώσει μοι ὁ δίκαιος κριτής.» Μὴ ψευσάμενος γὰρ ἐφ’ οἷς ἐπηγγείλατο, ἀλλὰ καὶ τηρήσας τὴν πρὸς τὸν Θεὸν ὑπόσχεσιν, ἔσχε καὶ αὐτὸς ἀδιάπτωτον τὴν ἐπαγγελίαν παρὰ τοῦ ἀληθινοῦ Θεοῦ. Οὐκοῦν διὰ τοῦτο ἡμῖν συμβουλεύει λέγων· «Μὴ ψεύδεσθε εἰς ἀλλήλους·» καὶ πάλιν· «Πᾶν ψεῦδος ἐκ τοῦ στόματος ὑμῶν μὴ ἐκπορευέσθω.» Θέλει γὰρ ἡμᾶς μιμητὰς ἑαυτοῦ γενέσθαι γράφων· «Ἀλήθειαν λέγω, οὐ ψεύδομαι.» Ἐπειδὴ καὶ εὐαγγελικόν ἐστι τοῦ Κυρίου ῥητὸν εἶναι ἡμῶν τὸ Ναὶ, ναὶ, καὶ τὸ Οὒ, οὔ. Μέχρι τούτου οἱ ἐν Χριστῷ βεβαιούτωσαν ἑαυτῶν τοὺς λόγους, καὶ μὴ, περαιτέρω βαίνοντες, εἰς ὅρκους καταφεύγωμεν· ὥστε καὶ φθαρτῶν χάριν χρημάτων ὀμνύναι τὸν Θεὸν, μάλιστα Μωσέως νομοθετοῦντος· «Οὐ λήψῃ τὸ ὄνομα Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου ἐπὶ ματαίῳ.» Εἰ γὰρ ὅλως ἄξιος τυγχάνει τις ὀνομάσαι τὸν Θεὸν, ἀξιόπιστός ἐστι καὶ χωρὶς ὅρκου πιστευθῆναι· ὁ γὰρ πρὸς τὸ μεῖζον ἱκανὸς γενόμενος πολλῷ πλέον πρὸς τὸ ἔλαττον γένοιτ’ ἂν ἱκανός.Α κάριος Παῦλος, ὅτι ἀδύνατόν έστι ψεύσασθαι τὸν Θεόν· καὶ ἀληθεύει μάλιστα λέγων, καὶ οὐ ψεύδεται. Τῶν μὲν γὰρ γενητῶν (8) ή φύσις ἴδιον ἔχει τὸ τρέ- πεσθαι καὶ κινεῖσθαι ποικίλαις μεταβολαῖς· ἐπειδή- περ καὶ μὴ ὄντα ποτέ, μεταβολὴν ἔσχεν εἰς τὸ εἶναι τῇ τοῦ πεποιηκότος χάριτι καὶ φιλανθρωπίᾳ· καθώς καὶ πάλιν ὁ Παῦλός φησιν· « Ο καλῶν τὰ μὴ ὄντα ὡς ὄντα. » Θεὸς δὲ, ὁ πάντων διὰ τοῦ Λόγου ποιητὴς τυγχάνων, ὄντως ων, ἀμετάβλητον ἔχει σὺν τῷ λόγῳ τὴν φύσιν· καὶ τοῦτο διὰ τοῦ προφήτου διδάσκει, λέγων· « Ιδετε, ἴδετε, ὅτι ἐγώ εἰμι, καὶ οὐκ ἠλλοί ωμαι. » Διὸ περὶ μὲν τῶν ἀνθρώπων ἐν Ψαλμοῖς ᾄδεται· « Ἐγὼ εἶπα ἐν τῇ ἐκστάσει μου · Πᾶς ἄν θρωπος ψεύστης· › περὶ δὲ τοῦ Θεοῦ Μωσῆς ἐν τῷ νόμῳ μαρτυρεῖ, ὅτι ὁ Θεὸς πιστός ἐστι καὶ ἀλη θινός. τούτων παιδευθείς, καὶ αὐτὸς τὴν τοῦ Θεοῦ πρὸς τὰ γενητὰ διαφορὰν ἐξηγούμενος, γράφει· « Γινέσθω δὲ ὁ Θεὸς ἀληθὴς, πᾶς δὲ ἄνθρωπος ψεύστης. Αληθής δέ ἐστιν ὁ Θεὸς, οὐχ ὡς μὴ ψευδόμενος· οὐδὲν γάρ ἐστιν ἐναντίον αὐτῷ· οὐδὲ ὡς ἄνθρωπος ἑτέρῳ μαρτ τυρῶν τὸ ἀληθές· οὐδενὶ γὰρ ὑπεύθυνος ἐστιν· ἀλλ᾽ ὡς αὐτὴν τὴν ἀλήθειαν γεννῶν, καὶ Πατὴρ ὑπάρχων τοῦ Κυρίου λέγοντος· « Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια ἀληθείας δὲ φίλον τὸ ψεῦδος οὐκ ἄν ποτε γένοιτο. Οθεν ἀληθείας μὲν (9) κατὰ τὸν ψαλμῳδὸν ἐκζητών ὁ Κύριος, τὸ δὲ ψεῦδος ἀφ' ἑαυτοῦ ῥίπτει, καὶ ἀλ- λότριον ποιεῖ, λέγων· « Υἱοὶ ἀλλότριοι ἐψεύσαντο μοι. » Εψεύσαντο γὰρ οἱ Ἰουδαῖοι κατὰ τοῦ Σωτή ρος, καὶ τὸν νόμον ἐπαγγειλάμενοι φυλάττειν, οὐκ ἠλήθευσαν, ἀλλὰ παρηνόμουν κατὰ τοῦ δεδωκότος αὐτὸν, θάνατον ἀντὶ χάριτος μηχανώμενοι τῷ Κυ ρίῳ. ᾿Απεβλήθησαν γοῦν εἰκότως, καὶ ὄν, ψευσάμε νοι, κατὰ τοῦ Κυρίου θάνατον ἐπήγαγον, τοῦτον αυτ τοὶ καθ᾿ ἑαυτῶν ἀληθῶς ἐπεσπάσαντο · ὡς καὶ 'Ανα νίας καὶ Σάπφειρα ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων οἵτινες, ἐπαγγελίαν τῷ Θεῷ δεδωκότες, ἀπὸ τῆς ἐπαγγελίας ενοσφίσαντο· καὶ τοὺς μὲν ἄλλους ἐλάν- θανον· ὁ δὲ τῆς ἀληθείας διάκονος Πέτρος τούτους ἀπωθεῖται, λέγων· «Οὐκ ἐψεύσω ἀνθρώποις, ἀλλὰ τῷ Θεῷ. · Ἐν οἷς καὶ μέγιστον θαῦμα γέγονεν ὅπερ γὰρ μόνος ήπίστατο Πέτρος, τοῦτο τῷ θανάτῳ τῷ περὶ τὸν ᾿Ανανίαν πᾶσιν ἐφανέρωσεν· ὥστε τοὺς πάντας εἰς εὐλάβειαν ἐλθεῖν, καὶ τὸ παράδειγμα Ο Σαπφείρας φοβηθήναι. ἐπαγγελλόμεθα Θεῷ, οὐκ ἔτι λοιπόν ἐστιν ἡμῶν, ἀλλὰ Θεῷ διαφέρει. Καὶ ἐὰν ἀποσύρωμεν ἀπὸ τούτων, οὐχ ὡς τὰ ἡμῶν ἐσμεν λαμβάνοντες, ἀλλ' ὡς τὰ τοῦ Θεοῦ ἱεροσυλοῦντες. Ἡ δὲ ἐπαγγελία οὐ μέχρι ΧΧΧΗ, 4. Σιν, γεννητῶν. τὸν ψαλμῳδὸν ἐκζητεῖ ὁ Κύριος. τον ψαλ μῳδόν ψαλμῳδὸν ἐκζητῶν ὁ Κύριος. Μος, τὸ δὲ ψεῦδος, δέ ἐὰν ὑποσύρωμεν. • S. ATHANASIUS. - DUBIA. ipse Paulus, impossibile esse mentiri Deum, eum- que maxime veracem esse, neque mentiri ' . Nam opi- ficiorum quidem naturæ id proprium est, ut con- vertantur et variis mutationibus moveantur; quippe cum non essent aliquando, conditoris sui gratia ét humanitate id accepere ut per mutationem exsiste- rent quemadmodum ait idem Paulus: Qui vocat ea quæ non sunt, tanquam ea quæ sunt³., Deus contra, qui per Verbum, omnium conditor est et vere exsistit, immutabilem babet cum Verbo suo naturam. Atque illud per prophetam docet his ver- bis : « Videte, videte, quoniam ego sum, et non mutor'. Quare de hominibus quidem in Psalmis canitur: Ego dixi in excessu meo, Omnis homo mendax : » de Deo autem testatur Moses in lege: • Deus fidelis et verax 12. • B que eruditus, Dei et ipse cum creaturis discrimen exponens, ita scribit: • Sit vero Deus verax, omnis autem homo mendax • Verus porro est Deus; non quia non mentitur: nihil quippe ipsi adversa- tur; neque quia, quemadmodum bono, alteri veri- talem testificatur: nulli enim obnoxius est; sed quod ipsam veritatem genuerit, Paterque sit Do- mini, qui ait : Ego sum veritas '' : » veritati porro nunquam mendacium amicum fuerit. Unde verita- tem quidem, juxta Psalmistam 4, requirit Domi- nus, mendacium vero abs se rejicit, alienumique sibi facit, his verbis: • Filii alieni mentiti sunt mihi'. » Mentiti quippe sunt Judæi contra Salva- lorem, et cum se legem servare profiterentur, c nequaquam vere dixere; sed injuste cum illo egere qui eam dederat, cum pro data gratia mortem Do- mino machinabantur. Merito igitur rejecti sunt, et quam Domino mortem mendaciis suis induxerunt, eamdem sibi ipsi attraxere: quemadmodum Ana- nias et Sapphira in Actibus apostolorum : qui cum vota Deo fecissent, ex votis suis detraxere: quæ res cum lateret aliis, ipsos veritatis minister Petrus his verbis repulit : « Non mentitus es hominibus, sed Deo ". Qua in re magnum fuit miraculum : ubi quod solus norat Petrus, id Ananiæ morte omnibus palam fecit; ita ut nemo non vereretur, nullus Sapphiræ exemplum non metueret, Deo pollicemur, non ad nos ultra, sed ad Deum pertinere. Quod si quid inde detrabamus, nequa- quam nostra sunimus; sed quæ Dei sunt quasi expilamus. Promissio porro non ad pecunias solum, 4. C Psal. cxv, 11. Deut. Rom. 14, Psal. XVII, 46. Act. v, 4. * Hebr. vi, 18. • Rom. 17, 17. •Malach. 111, 6. Joan. Basil. Editi, (Commel. Anglicanus solus, quem sequimur, in cateris, deest. fra Regius et Anglic. 2. Vir igitur ille Christum gerens, quasi ex utris- 3. Scire etenim neque ignorare debemus, ea quæ 2. Ο γοῦν χριστοφόρος ἀνήρ, ὡς ἐξ ἀμφοτέρων 3. Δεῖ γὰρ εἰδέναι καὶ μὴ ἀγνοειν (10), ὅτι & 6. 16 Psal. xxx, 24. (8) Ita Regius, Basiliensis et Anglic. recte. Editi, (9) In Felc. 5, μέν, deest. Ibidem, Anglicanus et (10) Haec, καὶ μὴ ἀγνοεῖν, desunt iu Felc. 5. In
PG 28:189Εἰ δὲ μή ἐστιν ἀξιόπιστος χωρὶς ὅρκου πιστευθῆναι, οὐκ ἔστιν ἄρα ἄξιος οὐδὲ ὀνομάσαι τὸ ὄνομα Κυρίου, οὐκ ἔστι πιστὸς ἐν λόγῳ. Πῶς γὰρ ὅλως τούτῳ μαρτυρήσει ὁ Θεὸς ὀμνύοντι, μὴ ἔχοντι πίστιν, εἰς ἣν ὁ Κύριος ἐπιβλέπει; Ἡ δὲ Σοφία τούτου μάρτυς ἐστὶν ἡ λέγουσα· «Ἅγιον γὰρ Πνεῦμα παιδείας φεύξεται δόλον, καὶ ἀπαναστήσεται ἀπὸ λογισμῶν ἀσυνέτων, καὶ οὐ κατοικήσει ἐν σώματι καταχρέῳ ἁμαρτίαις.» Διὰ τοῦτο καὶ ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς τοὺς ἐπικαλουμένους αὐτὸν πίστιν ἀπαιτεῖ πρῶτον, ὡς ἐπὶ τοῦ τυφλοῦ λέγων· «Πιστεύεις, ὅτι δύναμαί σοι τοῦτο ποιῆσαι;» καὶ ἐπὶ τοῦ σεληνιαζομένου δέ φησιν, ὅτι «Ἐὰν πιστεύῃς, γίνεται.» Ἀπαιτεῖ δὲ τοῦτο ὁ Σωτὴρ, οὐκ ἐπειδήπερ ἔχρῃζε τῆς παρ’ ἑτέρων συνεργίας· αὐτὸς γὰρ καὶ τῆς πίστεως Κύριος καὶ χορηγός ἐστιν· ἀλλ’ ἵνα μὴ ὡς προσώποις χαριζόμενος φανῇ, ἀλλ’ ὅτι τοῖς πιστεύουσιν ἐπινεύει· καὶ ἵνα μὴ χωρὶς πίστεως δέξωνται τὰς εὐεργεσίας, καὶ τῇ ἀπιστίᾳ ταύτας ἀπολέσωσι. Θέλει γὰρ χαριζόμενος παραμένειν τὴν χάριν, καὶ θεραπεύων ἀδιάπτωτον εἶναι τὴν θεραπείαν. Ἠσφαλίζετο γοῦν τὸν παραλυτικὸν λέγων·χρημάτων (11) μόνον, ἀλλὰ καὶ μέχρι λόγου καὶ προαιρέσεως αὐτῆς φθάνει. Οὐδὲ γὰρ εἴ τίς ἐστι πένης χρημάτων, οὗτος καὶ προαιρέσεως. Αμέλει τὸ μέγα ὄντως καὶ θεῖον μυστήριον ἡμῶν οὐκ ἐπὶ χρήμασιν ἔχει τὴν ὑπόσχεσιν, ἀλλ' ἐπὶ προαιρέσει τελείᾳ, καὶ τῇ κατὰ Θεὸν πίστει. Πάντες γοῦν ἐπηγ- γειλάμεθα, καὶ πάντες ἐσμὲν ἐπαγγελίας χρεῶ στα Β ὥστε ἀνάγκη ἀποδιδόναι τὴν μὲν παρθένον, τὴν παρθενίαν ὁποίαν καὶ ἐπηγγείλατο· τὸν δὲ ἐγκρατῆ, τὴν ἐγκράτειαν· τοὺς δὲ ἐν γάμῳ, τὴν σω φροσύνην, καὶ τὴν πρὸς ἀλλήλους ἀγάπην καὶ τι μήν· καὶ τέλος πάντας τὴν εἰς Θεὸν πίστιν καὶ εὐλά- Γειαν καὶ δικαιοσύνην, καὶ ἀνδρίαν· ἵνα μὴ ὡς ἀγνώμονας ἡμᾶς τὸ παράδειγμα τῶν περὶ ᾿Ανα νέαν (12) καὶ Σάπφειραν καταλάβῃ. Τούτου γὰρ χάριν καὶ ὁ ἀποστολικός προασφαλίζεται λόγος· ὅτι • Απόδοτε πᾶσι τὰς ὀφειλὰς, τῷ τὸν φόρον τὸν φόρων· τῷ τὴν τιμὴν τὴν τιμήν. Μηδενί μηδὲν ὀφείλετε, εἰ μὴ τὸ ἀλλήλους ἀγαπᾶν. » Τοῦτο πεποίηκεν αὐτ τὸς ὁ ταῦτα κηρύττων. Ωσπερ (13) οὖν παῤῥη- σιάζεται γράφων· . Τὸν καλὸν ἀγῶνα ἡγώνισμαι· τὸν δρόμον τετέλεκα, τὴν πίστιν τετήρηκα· λοιπὸν ἀπόκειταί μοι ὁ τῆς δικαιοσύνης στέφανος, ὃν ἀπο δώσει μοι ὁ δίκαιος κριτής. » Μή ψευσάμενος γὰρ ἐφ᾽ οἷς ἐπηγγείλατο, ἀλλὰ καὶ τηρήσας τὴν πρὸς τὸν Θεὸν ὑπόσχεσιν, ἔσχε καὶ αὐτὸς ἀδιάπτωτον τὴν ἐπαγγελίαν παρὰ τοῦ ἀληθινοῦ Θεοῦ. • Μή ψεύδεσθε εἰς ἀλλήλους· καὶ πάλιν· « Πᾶν ψεῦδος ἐκ τοῦ στόματος ὑμῶν (14) μὴ ἐκπορευέσθω.» Θέλει γὰρ ἡμᾶς μιμητὰς ἑαυτοῦ γενέσθαι γράφων • Αλήθειαν λέγω, οὐ ψεύδομαι, ο Ἐπειδὴ καὶ εὐαγ γελικόν ἐστι τοῦ Κυρίου ῥητὸν εἶναι ἡμῶν τὸ Ναί, ναὶ, καὶ τὸ Ού, οὔ. Μέχρι τούτου οἱ ἐν Χριστῷ βε- βαιούτωσαν ἑαυτῶν τοὺς λόγους, καὶ μή, περαιτέρω βαίνοντες, εἰς ὅρκους καταφεύγωμεν· ὥστε καὶ φθαρτών χάριν χρημάτων ομνύναι τὸν Θεὸν, μάλιστα Μωσέως νομοθετοῦντος· «Οὐ λήψῃ τὸ ὄνομα Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου ἐπὶ ματαίῳ. » Εἰ γὰρ ὅλως ἄξιος τυγ- χάνει τις ὀνομάσαι τὸν Θεὸν, ἀξιόπιστός ἐστι καὶ χωρὶς ὅρκου πιστευθῆναι· ὁ γὰρ πρὸς τὸ μεῖζον ἱκανὸς γενόμενος πολλῷ πλέον πρὸς τὸ ἔλαττον γέ- νοιτ' ἂν ἱκανός. Εἰ δὲ μή ἐστιν ἀξιόπιστος χωρίς ὅρκου πιστευθῆναι, οὐκ ἔστιν ἄρα ἄξιος οὐδὲ (15) ὀνομάσαι τὸ ὄνομα Κυρίου, οὐκ ἔστι πιστὸς ἐν λό- γῳ. Πῶς γὰρ ὅλως τούτῳ μαρτυρήσει ὁ Θεὸς ὀμνύ οντι, μὴ ἔχοντι πίστιν, εἰς ἣν ὁ Κύριος ἐπιβλέπει; Ἡ δὲ Σοφία τούτου μάρτυς ἐστὶν ἡ λέγουσα· « "Αγιον, γὰρ Πνεῦμα (16) παιδείας φεύξεται δόλον, καὶ ἀπὸ αναστήσεται ἀπὸ λογισμῶν ἀσυνέτων, καὶ οὐ κατοι Εt βημάτων. αὐτῆς φθάνει, οὗτος καὶ προαιρέσεως, ἡμᾶς γενέσθαι λέγων. ἐστι τὸ τοῦ Κυρίου, οὐκ ἔστι πιστὸς ἐν λόγῳ, κατάχρεῳ, ἁμαρτίας. J DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. A sed etiam ad verba, ad propositumque pertingit. Non enim quisquis divitiis, is proposito pauper est Certe vere magnum illud, divinumque mysterium nostrum, non in pecuniis habet promissionem, sed in perfecto proposito et fide erga Deum. Omnes sane promittimus, omnes voti debitores sumus; ita ut necessum sit servare virginem virginitatem, qua- lem promisit; continentem, continentiam ; conju- gatos, pudicitiam, mutuum amorem, honoremque : demum omnes fidem et reverentiam erga Deum, ju- stitiam et fortitudinem ; ne nos utpote ingratos per- fidosque, Ananiæ et Sapphiræ exemplum apprehen- dat. Hujus enim rei præcavendæ gratia apostolicus. firmatur sermo : • Reddite omnibus debita : cui vectigal, vectigal ; cui timorem, timoremn cui hom norem, honorem. Nemini quidquam debeatis, nisi ut vos mutuo diligatis "., Hoc præstitit ipse qui ista. prædicavit. Atque ideo hæc fidenter de sase. prædicat : « Bonum certamen certavi, cursum con- summavi, fidem servavi : in reliquo reposita est mihi corona justitiæ, quam reddet mihi justus ju- dex 18. . Non enim mendax in promissis, sed ser- vans ea quæ Deo pollicitus erat, a vero et ipse Deo obtinuit non caducam promissionem. c Rom. x, 7, 8. II Tim. 1v, 7, 8. xx, 7. "Sap. 1, 4, 5. D tiamini invicem '. . rursum : Omne menda- cium ex ore vestro non procedat ". » Vult enim nos sui imitatores esse cum ait : « Veritatem dico, non mentior”. › Maxime cum illud sit evangelicum Domini dictum, ut sit nostrum, lla, ita ; Non, non. Hucusque qui vere Christi sunt firment sermones suos, nec ultra progressi ad juramenta proceda- mus; ut pecuniarum corruptibilium causa, Deo in testem adhibito juremus, cum maxime jubeat Moy- ses : Non accipies nomen Donini Dei tui frustra. Nam si quis plane dignus est qui Deum nominet, is etiam citra juramentum fide dignus est. Qui enim ad majora idoneus fuerit, multo magis ad minora idoneus erit. Quod si fide dignus non ost absque juramento; non est ergo dignus qui nomen Domini pronuntiet, nec est in verbis suis fide di- gnus. Quomodo enim juranti testis aderit Deus, si fidem non habet, in quam Deus respicit? Testis est ejus Sapientia, quæ ait : « Spiritus enim sanctus disciplinæ effugiet dolum, et auferet se a cogitatio- nibus quæ sunt sine intellectu: nec habitabit in corpore subdito peccatis ". » Quare Dominus noster Coloss, 111, Paulo post, haec, desunt in Felc. 3. Felc. 3, desideratur. Μox, Basil. et Anglic. Paulo most editi, sed to deest in Regio. punctis annotata sunt i Reg. quasi delenda. Infra, Regius et Anglicanus, cum ac- centu in antepenultima. Ibidem, Regius et Felc. 8, 4. Οὐκοῦν διὰ τοῦτο ἡμῖν συμβουλεύει λέγων· 4. Atque hinc est quod nobis suadet : • Ne men- (11) Reg. οὐκ ἄχρι χρημάτων. Felc. 5, οὐ μέχρι (12) Ita Regius et Anglic. Editi vero, τὸ περὶ 'Αν. (13) Basiliensis, ὁ τοῦτο κηρύττων. υπερ. (14) Ita Reg. et Anglic. Editi vero, ἡμῶν. Μox in 9. s Ephes. 1, 29, 311 Tim. 11, 7. Εxed. (15) Οὐδέ deest in Basil. et Anglic. Mor, hac, (16) In Regio, secunda manu scribitur, σοφίας.
PG 28:190«Ἴδε, ὑγιὴς γέγονας, μηκέτι ἁμάρτανε, ἵνα μὴ χεῖρόν σοί τι γένηται.» Καὶ ὥσπερ ἄν τις ἰατρὸς εἰσιὼν πρὸς τοὺς κάμνοντας, πυνθάνοιτο πρῶτον εἰ βούλοιντο θεραπεύεσθαι, ἵνα μὴ αὐτοῦ φροντίζοντος, κἀκείνων μὴ βουλομένων, ἀνωφελὴς ἡ θεραπεία γένηται, ἐναντιουμένων τῶν καμνόντων πρὸς τὴν τοῦ ἰατροῦ τέχνην· οὕτω καὶ ὁ Κύριος τῶν θεραπευομένων ἐπυνθάνετο, καὶ τοῖς πιστεύουσιν ἐχαρίζετο, ἵνα τῇ πίστει καὶ τὴν χάριν κατασχεῖν δυνηθῶσι. Γνώρισμα γὰρ τῆς ψυχῆς τῆς προαιρέσεως ἡ πίστις ἐστίν. Τί τοίνυν τὸν Θεὸν καλοῦσι μάρτυρα οἱ μὴ πίστιν κατὰ ἀλήθειαν ἔχοντες; Τὸ Πνεῦμα μαρτυρεῖ ἐν Ψαλμοῖς· «Ἐγγὺς Κύριος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτὸν ἐν ἀληθείᾳ,» δι’ ἧς μόνης ἐπικαλεῖσθαι δύναται ὁ Θεός. Ὥστε τί ὀμνύουσι Θεὸν οἱ μηδὲ ἐν τοῖς μικροῖς πίστιν ἔχοντες; ἄλλως τε καὶ ὁ ὅρκος ἀληθείας ἐστὶ μάρτυς, καὶ οὐ τῶν χρημάτων σημαντικός. Ὀμνύουσι γὰρ οἱ ἄνθρωποι, οὐχ ἵνα τὰ πράγματα σημάνωσιν, ἀλλ’ ἵνα τὴν ἀλήθειαν πιστώσωνται, καὶ ὅτι λέγοντες οὐ ψεύδονται. Εἰ μὲν οὖν ἐστι τῷ ὀμνύοντι πίστις καὶ ἀλήθεια, τίς ἡ χρεία τοῦ ὅρκου;χρημάτων (11) μόνον, ἀλλὰ καὶ μέχρι λόγου καὶ προαιρέσεως αὐτῆς φθάνει. Οὐδὲ γὰρ εἴ τίς ἐστι πένης χρημάτων, οὗτος καὶ προαιρέσεως. Αμέλει τὸ μέγα ὄντως καὶ θεῖον μυστήριον ἡμῶν οὐκ ἐπὶ χρήμασιν ἔχει τὴν ὑπόσχεσιν, ἀλλ' ἐπὶ προαιρέσει τελείᾳ, καὶ τῇ κατὰ Θεὸν πίστει. Πάντες γοῦν ἐπηγ- γειλάμεθα, καὶ πάντες ἐσμὲν ἐπαγγελίας χρεῶ στα Β ὥστε ἀνάγκη ἀποδιδόναι τὴν μὲν παρθένον, τὴν παρθενίαν ὁποίαν καὶ ἐπηγγείλατο· τὸν δὲ ἐγκρατῆ, τὴν ἐγκράτειαν· τοὺς δὲ ἐν γάμῳ, τὴν σω φροσύνην, καὶ τὴν πρὸς ἀλλήλους ἀγάπην καὶ τι μήν· καὶ τέλος πάντας τὴν εἰς Θεὸν πίστιν καὶ εὐλά- Γειαν καὶ δικαιοσύνην, καὶ ἀνδρίαν· ἵνα μὴ ὡς ἀγνώμονας ἡμᾶς τὸ παράδειγμα τῶν περὶ ᾿Ανα νέαν (12) καὶ Σάπφειραν καταλάβῃ. Τούτου γὰρ χάριν καὶ ὁ ἀποστολικός προασφαλίζεται λόγος· ὅτι • Απόδοτε πᾶσι τὰς ὀφειλὰς, τῷ τὸν φόρον τὸν φόρων· τῷ τὴν τιμὴν τὴν τιμήν. Μηδενί μηδὲν ὀφείλετε, εἰ μὴ τὸ ἀλλήλους ἀγαπᾶν. » Τοῦτο πεποίηκεν αὐτ τὸς ὁ ταῦτα κηρύττων. Ωσπερ (13) οὖν παῤῥη- σιάζεται γράφων· . Τὸν καλὸν ἀγῶνα ἡγώνισμαι· τὸν δρόμον τετέλεκα, τὴν πίστιν τετήρηκα· λοιπὸν ἀπόκειταί μοι ὁ τῆς δικαιοσύνης στέφανος, ὃν ἀπο δώσει μοι ὁ δίκαιος κριτής. » Μή ψευσάμενος γὰρ ἐφ᾽ οἷς ἐπηγγείλατο, ἀλλὰ καὶ τηρήσας τὴν πρὸς τὸν Θεὸν ὑπόσχεσιν, ἔσχε καὶ αὐτὸς ἀδιάπτωτον τὴν ἐπαγγελίαν παρὰ τοῦ ἀληθινοῦ Θεοῦ. • Μή ψεύδεσθε εἰς ἀλλήλους· καὶ πάλιν· « Πᾶν ψεῦδος ἐκ τοῦ στόματος ὑμῶν (14) μὴ ἐκπορευέσθω.» Θέλει γὰρ ἡμᾶς μιμητὰς ἑαυτοῦ γενέσθαι γράφων • Αλήθειαν λέγω, οὐ ψεύδομαι, ο Ἐπειδὴ καὶ εὐαγ γελικόν ἐστι τοῦ Κυρίου ῥητὸν εἶναι ἡμῶν τὸ Ναί, ναὶ, καὶ τὸ Ού, οὔ. Μέχρι τούτου οἱ ἐν Χριστῷ βε- βαιούτωσαν ἑαυτῶν τοὺς λόγους, καὶ μή, περαιτέρω βαίνοντες, εἰς ὅρκους καταφεύγωμεν· ὥστε καὶ φθαρτών χάριν χρημάτων ομνύναι τὸν Θεὸν, μάλιστα Μωσέως νομοθετοῦντος· «Οὐ λήψῃ τὸ ὄνομα Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου ἐπὶ ματαίῳ. » Εἰ γὰρ ὅλως ἄξιος τυγ- χάνει τις ὀνομάσαι τὸν Θεὸν, ἀξιόπιστός ἐστι καὶ χωρὶς ὅρκου πιστευθῆναι· ὁ γὰρ πρὸς τὸ μεῖζον ἱκανὸς γενόμενος πολλῷ πλέον πρὸς τὸ ἔλαττον γέ- νοιτ' ἂν ἱκανός. Εἰ δὲ μή ἐστιν ἀξιόπιστος χωρίς ὅρκου πιστευθῆναι, οὐκ ἔστιν ἄρα ἄξιος οὐδὲ (15) ὀνομάσαι τὸ ὄνομα Κυρίου, οὐκ ἔστι πιστὸς ἐν λό- γῳ. Πῶς γὰρ ὅλως τούτῳ μαρτυρήσει ὁ Θεὸς ὀμνύ οντι, μὴ ἔχοντι πίστιν, εἰς ἣν ὁ Κύριος ἐπιβλέπει; Ἡ δὲ Σοφία τούτου μάρτυς ἐστὶν ἡ λέγουσα· « "Αγιον, γὰρ Πνεῦμα (16) παιδείας φεύξεται δόλον, καὶ ἀπὸ αναστήσεται ἀπὸ λογισμῶν ἀσυνέτων, καὶ οὐ κατοι Εt βημάτων. αὐτῆς φθάνει, οὗτος καὶ προαιρέσεως, ἡμᾶς γενέσθαι λέγων. ἐστι τὸ τοῦ Κυρίου, οὐκ ἔστι πιστὸς ἐν λόγῳ, κατάχρεῳ, ἁμαρτίας. J DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. A sed etiam ad verba, ad propositumque pertingit. Non enim quisquis divitiis, is proposito pauper est Certe vere magnum illud, divinumque mysterium nostrum, non in pecuniis habet promissionem, sed in perfecto proposito et fide erga Deum. Omnes sane promittimus, omnes voti debitores sumus; ita ut necessum sit servare virginem virginitatem, qua- lem promisit; continentem, continentiam ; conju- gatos, pudicitiam, mutuum amorem, honoremque : demum omnes fidem et reverentiam erga Deum, ju- stitiam et fortitudinem ; ne nos utpote ingratos per- fidosque, Ananiæ et Sapphiræ exemplum apprehen- dat. Hujus enim rei præcavendæ gratia apostolicus. firmatur sermo : • Reddite omnibus debita : cui vectigal, vectigal ; cui timorem, timoremn cui hom norem, honorem. Nemini quidquam debeatis, nisi ut vos mutuo diligatis "., Hoc præstitit ipse qui ista. prædicavit. Atque ideo hæc fidenter de sase. prædicat : « Bonum certamen certavi, cursum con- summavi, fidem servavi : in reliquo reposita est mihi corona justitiæ, quam reddet mihi justus ju- dex 18. . Non enim mendax in promissis, sed ser- vans ea quæ Deo pollicitus erat, a vero et ipse Deo obtinuit non caducam promissionem. c Rom. x, 7, 8. II Tim. 1v, 7, 8. xx, 7. "Sap. 1, 4, 5. D tiamini invicem '. . rursum : Omne menda- cium ex ore vestro non procedat ". » Vult enim nos sui imitatores esse cum ait : « Veritatem dico, non mentior”. › Maxime cum illud sit evangelicum Domini dictum, ut sit nostrum, lla, ita ; Non, non. Hucusque qui vere Christi sunt firment sermones suos, nec ultra progressi ad juramenta proceda- mus; ut pecuniarum corruptibilium causa, Deo in testem adhibito juremus, cum maxime jubeat Moy- ses : Non accipies nomen Donini Dei tui frustra. Nam si quis plane dignus est qui Deum nominet, is etiam citra juramentum fide dignus est. Qui enim ad majora idoneus fuerit, multo magis ad minora idoneus erit. Quod si fide dignus non ost absque juramento; non est ergo dignus qui nomen Domini pronuntiet, nec est in verbis suis fide di- gnus. Quomodo enim juranti testis aderit Deus, si fidem non habet, in quam Deus respicit? Testis est ejus Sapientia, quæ ait : « Spiritus enim sanctus disciplinæ effugiet dolum, et auferet se a cogitatio- nibus quæ sunt sine intellectu: nec habitabit in corpore subdito peccatis ". » Quare Dominus noster Coloss, 111, Paulo post, haec, desunt in Felc. 3. Felc. 3, desideratur. Μox, Basil. et Anglic. Paulo most editi, sed to deest in Regio. punctis annotata sunt i Reg. quasi delenda. Infra, Regius et Anglicanus, cum ac- centu in antepenultima. Ibidem, Regius et Felc. 8, 4. Οὐκοῦν διὰ τοῦτο ἡμῖν συμβουλεύει λέγων· 4. Atque hinc est quod nobis suadet : • Ne men- (11) Reg. οὐκ ἄχρι χρημάτων. Felc. 5, οὐ μέχρι (12) Ita Regius et Anglic. Editi vero, τὸ περὶ 'Αν. (13) Basiliensis, ὁ τοῦτο κηρύττων. υπερ. (14) Ita Reg. et Anglic. Editi vero, ἡμῶν. Μox in 9. s Ephes. 1, 29, 311 Tim. 11, 7. Εxed. (15) Οὐδέ deest in Basil. et Anglic. Mor, hac, (16) In Regio, secunda manu scribitur, σοφίας.
PG 28:191Εἰ δὲ μή ἐστιν ἐν αὐτῷ πίστις, διὰ τί τοσοῦτον ἀσεβοῦμεν, ὥστε δι’ ἀνθρώπινα καὶ θνητὰ τὸν ὑπὲρ ἄνθρωπον Θεὸν καλεῖν μάρτυρα; Εἰ γὰρ τὸν βασιλέα τὸν ἐπὶ γῆς εἰς τὰ ἔξω δικαστήρια καλεῖν μάρτυρα οὐ θέμις, ὡς κρείττονα καὶ τῶν ἐγκαλούντων καὶ τῶν δικαζόντων, τί τὸν ἀγένητον εἰς τὰ γενητὰ καλοῦμεν, καὶ τὸν Θεὸν ὑπὸ ἀνθρώπων ποιοῦμεν καταφρονεῖσθαι; Ἄπαγε Τοῦτο πᾶσαν ὑπερβάλλει παρανομίαν καὶ τόλμαν. Τί οὖν δεῖ ποιεῖν; Οὐδὲν πλέον ἢ εἶναι ἡμῶν τὸ Ναὶ, ναὶ, καὶ τὸ Οὒ, οὔ· καὶ καθόλου μὴ ψεύδεσθαι. Οὕτως γὰρ ἡμεῖς ἀληθεύοντες, δόξαιμεν καὶ ἐν τούτῳ μιμεῖσθαι τὸν ἀληθῆ Θεόν. Ἴσως δέ τις ἐπὶ τούτοις εὐλόγως ἀντιθήσει λέγων· Εἰ ὁ ὅρκος ἀπὸ ἀνθρώπων κεκώλυται, καὶ ἐν τῷ μὴ ὀμνύναι τις μιμεῖται τὸ Θεῖον, πῶς αὐτὸς ὁ Θεὸς ὀμνύναι λέγεται ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς; Καὶ γὰρ καὶ τῷ Ἀβραὰμ ὤμοσεν, ὥσπερ καὶ Μωσῆς μαρτυρεῖ, καὶ ἐν Ὕμνοις δὲ γέγραπται· «Ὤμοσε Κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται· Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ.» Δόξει γὰρ ἢ ταῦτα μάχεσθαι τοῖς προλεχθεῖσιν, ἢ ἐκ τούτων ἐπιτρίβεσθαι τοὺς ἀνθρώπους εἰς ὅρκους. Ἀλλ’ οὐκ ἔστιν οὕτω· μὴ ταῦτά τις νομιζέτω.Α κήσει ἐν σώματι καταχρέῳ ἁμαρτίαις. » Διὰ τοῦτο καὶ ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς τοὺς ἐπικαλουμέ νους αὐτὸν πίστιν ἀπαιτεῖ πρῶτον, ὡς ἐπὶ τοῦ τυφλοῦ λέγων· . Πιστεύεις, ὅτι δύναμαί σοι (17) τοῦτο ποιῆ - σαι ; » καὶ ἐπὶ τοῦ σεληνιαζομένου δέ φησιν, ὅτι ο Ἐὰν πιστεύῃς, γίνεται. » Απαιτεῖ δὲ τοῦτο ὁ Σωτὴρ, οὐχ ἐπειδήπερ ἔχρηζε τῆς παρ' ἑτέρων συνεργίας· αὐτὸς γὰρ καὶ τῆς πίστεως Κύριος καὶ χορηγός ἐστιν· ἀλλ᾽ ἵνα μὴ ὡς προσώποις χαριζόμενος φανῇ, ἀλλ' ὅτι τοῖς πιστεύουσιν ἐπινεύει· καὶ ἵνα μὴ χωρὶς πίστεως δέξωνται τὰς εὐεργεσίας, καὶ τῇ ἀπιστία ταύτας ἀπὸ ολέσωσι. Θέλει γὰρ χαριζόμενος παραμένειν τὴν χά ριν, καὶ θεραπεύων ἀδιάπτωτον εἶναι τὴν θεραπείαν. Ἠσφαλίζετο γοῦν τὸν παραλυτικὴν (18) λέγων· «Ιδε, ὑγιὴς γέγονας, μηκέτι ἁμάρτανε, ἵνα μὴ χειρόν τοί τι γένηται. » Καὶ ὥσπερ ἄν τις ἰατρὸς εἰσιὼν πρὸς τοὺς κάμνοντας, πυνθάνοιτο πρῶτον εἰ βούλοιντο θεραπεύ εσθαι, ἵνα μὴ αὐτοῦ φροντίζοντος, κακείνων μὴ βου λομένων, ἀνωφελὴς ἡ θεραπεία γένηται, ἐναντιου- μένων τῶν καμνόντων πρὸς τὴν τοῦ ἰατροῦ τέχνην· καὶ τοῖς πιστεύουσιν ἐχαρίζετο, ἵνα τῇ πίστει καὶ ψυχῆς τῆς προαιρέσεως ἡ πίστις ἐστίν. οὕτω καὶ ὁ Κύριος τῶν θεραπευομένων ἐπυνθάνετο, τὴν χάριν κατασχεῖν δυνηθῶσι. Γνώρισμα γὰρ τῆς , δόξαιμεν καὶ ἐν τούτῳ μιμεῖσθαι τὸν ἀληθῆ Θεόν. στιν κατὰ ἀλήθειαν ἔχοντες ; Τὸ Πνεῦμα μαρτυρεί ἐν Ψαλμοῖς· « Εγγὺς Κύριος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμέ νοις αὐτὸν ἐν ἀληθείᾳ, ο δι' ἧς μόνης ἐπικαλεῖσθαι δύναται ὁ Θεός. Ὥστε τί ὀμνύουσι Θεὸν οἱ μηὰς ἐν τοῖς μικροῖς πίστιν ἔχοντες; ἄλλως τε καὶ ὁ ὅρκος ἀληθείας ἐστὶ μάρτυς, καὶ οὐ τῶν χρημάτων σημαν- τικός. Ομνύουσι γὰρ οἱ ἄνθρωποι, οὐχ ἵνα τὰ πρά γματα σημάνωσιν, ἀλλ᾽ ἵνα τὴν ἀλήθειαν πιστώσων- ται, καὶ ὅτι λέγοντες οὐ ψεύδονται. Εἰ μὲν οὖν ἐστι τῷ ὀμνύοντι πίστις καὶ ἀλήθεια, τίς ἡ χρεία τοῦ ὅρκου; Εἰ δὲ μή ἐστιν ἐν αὐτῷ πίστις, διὰ τί τοσοῦτ τον ἀσεβοῦμεν, ὥστε δι' ἀνθρώπινα καὶ θνητὰ τὸν ὑπὲρ ἄνθρωπον Θεὸν καλεῖν μάρτυρα ; Εἰ γὰρ τὸν βασιλέα τὸν ἐπὶ γῆς εἰς τὰ ἔξω δικαστήρια καλεῖν μάρτυρα οὐ θέμις, ὡς κρείττονα καὶ τῶν ἐγκαλούντων (19) καὶ τῶν δικαζόντων, τί τὸν ἀγένητον εἰς τὰ γενητά καλοῦμεν, καὶ τὸν Θεὸν ὑπὸ ἀνθρώπων ποιοῦμεν κατα- φρονεῖσθαι ; "Απαγε! Τοῦτο πᾶσαν ὑπερβάλλει παρα- νομίαν καὶ τόλμαν. Τί οὖν δεῖ ποιεῖν ; Οὐδὲν πλέον ἢ εἶναι ἡμῶν τὸ Ναί, ναὶ, καὶ τὸ Οθ, οὗ · καὶ καθόλου μὴ ψεύδεσθαι. Οὕτως γὰρ ἡμεῖς (20) ἀληθεύοντες, γων· Εἰ ὁ ἄρχος ἀπὸ ἀνθρώπων κεκώλυται, καὶ ἐν τῷ μὴ ἐμνύναι τις μιμεῖται τὸ Θεῖον, πῶς αὐτὸς ὁ Θεὸς ὀμνύναι λέγεται ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς; Καὶ γὰρ καὶ τῷ ᾽Αβραὰμ ὤμοσεν, ὥσπερ καὶ Μωσῆς μαρτυ θεραπευθέντα. ἀγέννητον, καταφρονεῖσθαι, γράφεται, καὶ κρίνεσθαι. μεν. S. ATHANASIUS. DUBIA. Jesus Christus ab invocantibus se, primo fidem po- stulat, sicut cæco ait : c Credis quod hoc possim tibi facere?, lunatico autem ait: Si credas, fiet. s ld auten Salvator postulat, non quod aliorum egeat ministerio ipse quippe fidei Dominus et suppedi- tator est; sed ne videatur personis gratificari, et quod credentibus annuat: neve si citra fidem be- neficia recipiant, infidelitate ipsa amittant. Vult enim quam largitur gratiam, permanere, et cum sanat, nunquam amitti curationem. Cavere jussit igitur paralyticum his verbis: Ecce sanus factus es, noli amplius peccare, ne tibi quid deterius con- tingat. Ac veluti si quis medicus ad ægrotos ingressus, sciscitatus primum fuerit, an velint cu- rari; ne curante sese, illisque nolentibus, inutilis fat curatio, adversantibus ægrotis medici arti; " ita quoque Dominus ex sanandis percontatus est, at credentibus gratificatus est, ut per fidem gratiam obtinere possent. Indicium enim propositi animæ, fides est. B vera fidem non habent? Spiritus in Psalmis testa- tur: Prope est Dominus omnibus invocantibus eum in veritate › per quam solam Deus potest invocari. Quid itaque est quod in Deum jurent, qui ne in parvis quidem rebus fidem habent? cum alio- qui juramentum veritatis sit testis, non index nego- tiorum. Jurant enim homines non quo res signifi- C cent, sed quo veritatem aſſirinent, et ut sese nou mentiri testificentur. Si itaque juranti inest fides atque veritas, quid opus juramento ? Quod si fides et veritas juranti adsit, cur tantam admittimus impietatem, ut humanarum mortaliumque rerum causa, Deum, qui supra homines est, testem` ad- vocemus? Nam si nefas est terrenum regem ad exteriora tribunalia testem advocare, utpote qui et accusatoribus et judicibus sit præstantior, cur non factum ad res factas advocamus, Deumque ab ho- minibus despectui haberi curamus? Apage! Id om- nem superal iniquitatem audaciamque. Quid igitur agendum? Nihil aliud sane, quam ut sit nostrum, Ita, ita ; Non, nou : et nullo modo mentiamur. Nam si ita veraces simus, veracen buc in re Deum D imitari videbimur. sic contradicat: Si jusjurandum vetitum homini- bus est, et si abstinendo a juramento quis Deum imitatur ; quid est quod Deus in divinis Scripturis jurare dicatur ? Nam Abrahamo juravit, ut testifi- Joan. V, 14. Psal. CXLIV, 18. ss Matth. 1x, 28. additur, Commel. et omnes mss. præter Basil. qui cum edit. Parisiens. habet minus recte. Paulo post, e regione vocis ad marginem Re- gii legitur, 5. Quid itaque Deum testem advocant, qui re- 5. Τί τοίνυν τὸν Θεὸν καλοῦσι μάρτυρα οἱ μὴ πίσ 6. Aliquis fortassis erit, qui hisce verosimiliter 6. Ἴσως δέ τις ἐπὶ τούτοις εὐλόγως ἀντιθήσει λέ- (17) Σοι, et mox, δέ, desunt in Basiliensi et Felc. 3. Inferius, Anglicanus, παρ' ἑτέρῳ. (18) In Regio post παραλυτικόν, ad marginem (19) Regius, καλούντων. Μox, ἀγένητον, sic edit. (20) Ημείς deest in Anglic. Mos, Felc. 3, δόξα
PG 28:192Θεὸς γὰρ κατ’ οὐδενὸς ὀμνύει. Πῶς γὰρ, αὐτὸς Κύριος καὶ ποιητὴς τῶν ἁπάντων ὑπάρχων; Ἀλλ’ εἰ χρὴ τἀληθῆ λέγειν, ὁ λόγος ὅρκος αὐτοῦ ἐστι, πληροφορῶν τοὺς ἀκούοντας, καὶ πίστιν ἑκάστῳ παρέχων, ὅτι ὃ ἐπηγγείλατο καὶ λαλεῖ, πάντως καὶ γενήσεται. Οὐ γὰρ ὡς ἄνθρωπος ὀμνύει Θεὸς, ἀλλ’ ἡμῖν ὁ λόγος αὐτοῦ ἀντὶ ὅρκου πρὸς ἀλήθειαν γίνεται. Ἀνθρώποις δὲ λαλῶν ὀμνύναι λέγεται, καὶ τοῦτο ἀνθρωπικώτερον λαλούντων τῶν ἁγίων· ἵνα ἀφ’ ὧν αὐτοὶ λέγοντες ἀξιοῦσιν, ἀπὸ τούτων αὐτοὶ πιστεύσωσι τῷ λαλοῦντι Θεῷ. Ὡς γὰρ ἀνθρώπων τὸν λόγον ὅρκος βεβαιοῖ, οὕτως ἃ λαλεῖ ὁ Θεὸς ἀνθ’ ὅρκου λογιζέσθω διὰ τὸ βέβαιον καὶ ἀμετάθετον τῆς βουλῆς αὐτοῦ. Μαρτυρεῖ δὲ τῷ λεγομένῳ καὶ αὐτὸς ὁ γεγραμμένος ὅρκος· «Ὤμοσε» γὰρ «Κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται,» ὡς τοῦ ἀμεταμελήτου καὶ πάντως ἐσομένου κατὰ τὴν ἐπαγγελίαν ὅρκου τυγχάνοντος. Τοῦτο δὲ καὶ αὐτὸς ὁ Θεὸς ἐν τῇ Γενέσει σημαίνει λέγων· «Κατ’ ἐμαυτοῦ ὤμοσα.» Τοῦτο δὲ οὐχ ὅρκος ἐστίν. Οὐδὲ γὰρ κατά τινος ὤμοσεν, ὅπερ ἴδιόν ἐστιν ὅρκου·Α κήσει ἐν σώματι καταχρέῳ ἁμαρτίαις. » Διὰ τοῦτο καὶ ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς τοὺς ἐπικαλουμέ νους αὐτὸν πίστιν ἀπαιτεῖ πρῶτον, ὡς ἐπὶ τοῦ τυφλοῦ λέγων· . Πιστεύεις, ὅτι δύναμαί σοι (17) τοῦτο ποιῆ - σαι ; » καὶ ἐπὶ τοῦ σεληνιαζομένου δέ φησιν, ὅτι ο Ἐὰν πιστεύῃς, γίνεται. » Απαιτεῖ δὲ τοῦτο ὁ Σωτὴρ, οὐχ ἐπειδήπερ ἔχρηζε τῆς παρ' ἑτέρων συνεργίας· αὐτὸς γὰρ καὶ τῆς πίστεως Κύριος καὶ χορηγός ἐστιν· ἀλλ᾽ ἵνα μὴ ὡς προσώποις χαριζόμενος φανῇ, ἀλλ' ὅτι τοῖς πιστεύουσιν ἐπινεύει· καὶ ἵνα μὴ χωρὶς πίστεως δέξωνται τὰς εὐεργεσίας, καὶ τῇ ἀπιστία ταύτας ἀπὸ ολέσωσι. Θέλει γὰρ χαριζόμενος παραμένειν τὴν χά ριν, καὶ θεραπεύων ἀδιάπτωτον εἶναι τὴν θεραπείαν. Ἠσφαλίζετο γοῦν τὸν παραλυτικὴν (18) λέγων· «Ιδε, ὑγιὴς γέγονας, μηκέτι ἁμάρτανε, ἵνα μὴ χειρόν τοί τι γένηται. » Καὶ ὥσπερ ἄν τις ἰατρὸς εἰσιὼν πρὸς τοὺς κάμνοντας, πυνθάνοιτο πρῶτον εἰ βούλοιντο θεραπεύ εσθαι, ἵνα μὴ αὐτοῦ φροντίζοντος, κακείνων μὴ βου λομένων, ἀνωφελὴς ἡ θεραπεία γένηται, ἐναντιου- μένων τῶν καμνόντων πρὸς τὴν τοῦ ἰατροῦ τέχνην· καὶ τοῖς πιστεύουσιν ἐχαρίζετο, ἵνα τῇ πίστει καὶ ψυχῆς τῆς προαιρέσεως ἡ πίστις ἐστίν. οὕτω καὶ ὁ Κύριος τῶν θεραπευομένων ἐπυνθάνετο, τὴν χάριν κατασχεῖν δυνηθῶσι. Γνώρισμα γὰρ τῆς , δόξαιμεν καὶ ἐν τούτῳ μιμεῖσθαι τὸν ἀληθῆ Θεόν. στιν κατὰ ἀλήθειαν ἔχοντες ; Τὸ Πνεῦμα μαρτυρεί ἐν Ψαλμοῖς· « Εγγὺς Κύριος πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμέ νοις αὐτὸν ἐν ἀληθείᾳ, ο δι' ἧς μόνης ἐπικαλεῖσθαι δύναται ὁ Θεός. Ὥστε τί ὀμνύουσι Θεὸν οἱ μηὰς ἐν τοῖς μικροῖς πίστιν ἔχοντες; ἄλλως τε καὶ ὁ ὅρκος ἀληθείας ἐστὶ μάρτυς, καὶ οὐ τῶν χρημάτων σημαν- τικός. Ομνύουσι γὰρ οἱ ἄνθρωποι, οὐχ ἵνα τὰ πρά γματα σημάνωσιν, ἀλλ᾽ ἵνα τὴν ἀλήθειαν πιστώσων- ται, καὶ ὅτι λέγοντες οὐ ψεύδονται. Εἰ μὲν οὖν ἐστι τῷ ὀμνύοντι πίστις καὶ ἀλήθεια, τίς ἡ χρεία τοῦ ὅρκου; Εἰ δὲ μή ἐστιν ἐν αὐτῷ πίστις, διὰ τί τοσοῦτ τον ἀσεβοῦμεν, ὥστε δι' ἀνθρώπινα καὶ θνητὰ τὸν ὑπὲρ ἄνθρωπον Θεὸν καλεῖν μάρτυρα ; Εἰ γὰρ τὸν βασιλέα τὸν ἐπὶ γῆς εἰς τὰ ἔξω δικαστήρια καλεῖν μάρτυρα οὐ θέμις, ὡς κρείττονα καὶ τῶν ἐγκαλούντων (19) καὶ τῶν δικαζόντων, τί τὸν ἀγένητον εἰς τὰ γενητά καλοῦμεν, καὶ τὸν Θεὸν ὑπὸ ἀνθρώπων ποιοῦμεν κατα- φρονεῖσθαι ; "Απαγε! Τοῦτο πᾶσαν ὑπερβάλλει παρα- νομίαν καὶ τόλμαν. Τί οὖν δεῖ ποιεῖν ; Οὐδὲν πλέον ἢ εἶναι ἡμῶν τὸ Ναί, ναὶ, καὶ τὸ Οθ, οὗ · καὶ καθόλου μὴ ψεύδεσθαι. Οὕτως γὰρ ἡμεῖς (20) ἀληθεύοντες, γων· Εἰ ὁ ἄρχος ἀπὸ ἀνθρώπων κεκώλυται, καὶ ἐν τῷ μὴ ἐμνύναι τις μιμεῖται τὸ Θεῖον, πῶς αὐτὸς ὁ Θεὸς ὀμνύναι λέγεται ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς; Καὶ γὰρ καὶ τῷ ᾽Αβραὰμ ὤμοσεν, ὥσπερ καὶ Μωσῆς μαρτυ θεραπευθέντα. ἀγέννητον, καταφρονεῖσθαι, γράφεται, καὶ κρίνεσθαι. μεν. S. ATHANASIUS. DUBIA. Jesus Christus ab invocantibus se, primo fidem po- stulat, sicut cæco ait : c Credis quod hoc possim tibi facere?, lunatico autem ait: Si credas, fiet. s ld auten Salvator postulat, non quod aliorum egeat ministerio ipse quippe fidei Dominus et suppedi- tator est; sed ne videatur personis gratificari, et quod credentibus annuat: neve si citra fidem be- neficia recipiant, infidelitate ipsa amittant. Vult enim quam largitur gratiam, permanere, et cum sanat, nunquam amitti curationem. Cavere jussit igitur paralyticum his verbis: Ecce sanus factus es, noli amplius peccare, ne tibi quid deterius con- tingat. Ac veluti si quis medicus ad ægrotos ingressus, sciscitatus primum fuerit, an velint cu- rari; ne curante sese, illisque nolentibus, inutilis fat curatio, adversantibus ægrotis medici arti; " ita quoque Dominus ex sanandis percontatus est, at credentibus gratificatus est, ut per fidem gratiam obtinere possent. Indicium enim propositi animæ, fides est. B vera fidem non habent? Spiritus in Psalmis testa- tur: Prope est Dominus omnibus invocantibus eum in veritate › per quam solam Deus potest invocari. Quid itaque est quod in Deum jurent, qui ne in parvis quidem rebus fidem habent? cum alio- qui juramentum veritatis sit testis, non index nego- tiorum. Jurant enim homines non quo res signifi- C cent, sed quo veritatem aſſirinent, et ut sese nou mentiri testificentur. Si itaque juranti inest fides atque veritas, quid opus juramento ? Quod si fides et veritas juranti adsit, cur tantam admittimus impietatem, ut humanarum mortaliumque rerum causa, Deum, qui supra homines est, testem` ad- vocemus? Nam si nefas est terrenum regem ad exteriora tribunalia testem advocare, utpote qui et accusatoribus et judicibus sit præstantior, cur non factum ad res factas advocamus, Deumque ab ho- minibus despectui haberi curamus? Apage! Id om- nem superal iniquitatem audaciamque. Quid igitur agendum? Nihil aliud sane, quam ut sit nostrum, Ita, ita ; Non, nou : et nullo modo mentiamur. Nam si ita veraces simus, veracen buc in re Deum D imitari videbimur. sic contradicat: Si jusjurandum vetitum homini- bus est, et si abstinendo a juramento quis Deum imitatur ; quid est quod Deus in divinis Scripturis jurare dicatur ? Nam Abrahamo juravit, ut testifi- Joan. V, 14. Psal. CXLIV, 18. ss Matth. 1x, 28. additur, Commel. et omnes mss. præter Basil. qui cum edit. Parisiens. habet minus recte. Paulo post, e regione vocis ad marginem Re- gii legitur, 5. Quid itaque Deum testem advocant, qui re- 5. Τί τοίνυν τὸν Θεὸν καλοῦσι μάρτυρα οἱ μὴ πίσ 6. Aliquis fortassis erit, qui hisce verosimiliter 6. Ἴσως δέ τις ἐπὶ τούτοις εὐλόγως ἀντιθήσει λέ- (17) Σοι, et mox, δέ, desunt in Basiliensi et Felc. 3. Inferius, Anglicanus, παρ' ἑτέρῳ. (18) In Regio post παραλυτικόν, ad marginem (19) Regius, καλούντων. Μox, ἀγένητον, sic edit. (20) Ημείς deest in Anglic. Mos, Felc. 3, δόξα
PG 28:193ἀλλὰ καθ’ ἑαυτοῦ, ὅπερ τὴν τοῦ ὅρκου ὑπόνοιαν ἐκφεύγει, καὶ ἐν ᾧ σημαίνει τὸ βέβαιον τῆς ἐπαγγελίας, καὶ τὸ χρῆναι πάντως πιστεῦσαι τὸν ἀκούοντα. Ἔστω δὲ καὶ ὁ ὑμνῳδὸς μάρτυς τῶν λεγομένων, ἀναμιμνήσκων τὸν Θεὸν, ψάλλων καὶ λέγων· «Ποῦ εἰσι τὰ ἐλέη σου τὰ ἀρχαῖα, Κύριε, ἃ ὤμοσας τῷ Δαβὶδ ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου;» Οὐ γὰρ κατὰ τῆς ἀληθείας ὀμνύει Θεός· ἀλλ’ ἅπερ ἀληθεύων λαλεῖ ὡς ὅρκος ἐστὶ τοῖς ἀνθρώποις πρὸς πίστιν. Οὔτε οὖν Θεὸς κατὰ τοὺς ἀνθρώπους ὀμνύει, οὔτε ἡμᾶς ἐκ τούτων εἰς ὅρκους ἐπιτρίβεσθαι χρή· ἀλλὰ τοιαῦτα λέγωμεν καὶ πράττωμεν, ὡς μὴ ὅρκου δεῖσθαι τοὺς ἀκούοντας, ἀλλ’ ἀφ’ ἑαυτῶν ἔχειν τὰ λεγόμενα τῆς ἀληθείας τὴν μαρτυρίαν. Ἐν τούτῳ γὰρ ὄντως μιμησόμεθα τὸ Θεῖον. Ἀλλ’ ἴσως καὶ τὸ κατὰ τοὺς Νινευί̈τας ἄν τις ἐπερωτήσειεν οὕτως· Εἰ ὁ λόγος ὅρκος ἐστὶ τοῦ Θεοῦ, ὅτι λέγων ἀληθεύει καὶ οὐ ψεύδεται, πῶς εἰρηκώς· «Ἔτι τρεῖς ἡμέραι, καὶ Νινευὶ̈ καταστραφήσεται,» οὐ πεπλήρωκε τὸν λόγον; δόξει γὰρ καὶ τοῦτο μάχεσθαι πρὸς τὰ πρῶτα. Ἀλλ’ οὐ ψεύδεται ὁ Θεός· μὴ γένοιτο οὐδὲ ὁ λόγος ἀπλήρωτος ἔμεινεν αὐτοῦ.ρεῖ, καὶ ἐν Ὕμνοις δὲ γέγραπται· Ωμοσε Κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται· Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Δόξει (21) γὰρ ἢ ταῦτα μάχεσθαι τοῖς προλεχθεῖσιν, ἢ ἐκ τούτων ἐπιτρίβεσθαι τοὺς ἀνθρώπους εἰς ὅρκους. Αλλ' οὐκ ἔστιν οὕτω· μὴ ταῦτά τις (22) νομιζέτω. Θεὸς γὰρ κατ᾽ οὐδενὸς ὀμνύει. Πῶς γὰρ, αὐτὸς Κύριος καὶ ποιητὴς τῶν ἀπέντων ὑπάρχων; Αλλ' εἰ χρή τἀληθῆ λέγειν, ὁ λόγος ὅρκος αὐτοῦ ἐστι, πληροφορῶν τοὺς ἀκούοντας, καὶ πίστιν ἑκάστῳ παρέχων, ὅτι ὁ ἐπηγγείλατο καὶ λαλεῖ, πάντως καὶ γενήσεται. Οὐ γὰρ ὡς ἄνθρωπος ὀμνύει Θεός, ἀλλ' ἡμῖν ὁ λόγος αὐτοῦ ἀντὶ ὅρκου πρὸς ἀλήθειαν γίνεται. Ανθρώποις δὲ λαλῶν ὀμνύναι λέο γεται, καὶ τοῦτο ἀνθρωπικώτερον λαλούντων τῶν ἁγίων· ἵνα ἀφ᾽ ὧν αὐτοὶ λέγοντες ἀξιοῦσιν, ἀπὸ τού των αὐτοὶ πιστεύσωσι τῷ λαλοῦντι Θεῷ. Ὡς γὰρ ἀν- Β θρώπων τὸν λόγον ὅρκος βεβαιοί, οὕτως ἃ λαλεῖ ὁ Θεὸς ἀνθ' ὅρκου λογίζεσθω διὰ τὸ βέβαιον καὶ ἀμετάθετον τῆς βουλῆς αὐτοῦ. Μαρτυρεῖ δὲ τῷ λεγομένῳ καὶ αὐ τὸς ὁ γεγραμμένος ὅρκος· «Ωμοσε » γὰρ ο Κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται, ο ὡς τοῦ ἀμεταμελήτου καὶ πάντως ἐσομένου κατὰ τὴν ἐπαγγελίαν όρκου τυγ χάνοντος. Τοῦτο δὲ καὶ αὐτὸς ὁ Θεὸς ἐν τῇ Γενέσει σημαίνει λέγων· « Κατ' ἐμαυτοῦ ὤμοσα. » Τοῦτο δὲ οὐχ ὅρκος ἐστίν. Οὐδὲ γὰρ κατά τινος ὤμοσεν, ὅπερ Ιδιόν ἐστιν ὅρκου· ἀλλὰ καθ᾿ ἑαυτοῦ, ὅπερ τὴν τοῦ ὅρκου ὑπόνοιαν ἐκφεύγει, καὶ ἐν ᾧ σημαίνει τὸ βέβαιον τῆς ἐπαγγελίας, καὶ τὸ χρῆναι πάντως πιο στεῦσαι τὸν ἀκούοντα. Εστω δὲ καὶ ὁ ὑμνῳδὸς μάρ- τῆς τῶν λεγομένων, ἀναμιμνήσκων τὸν Θεὸν, ψάλλων καὶ λέγων· • Ποῦ εἰσι τὰ ἐλέη σου τὰ ἀρχαῖα, Κύ. ριε (25), & ώμοσας τῷ Δαβὶδ ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου; » Οὐ γὰρ κατὰ τῆς ἀληθείας ομνύει Θεός· ἀλλ᾽ ἅπερ ἀληθεύων λαλεῖ ὡς ὅρκο; ἐστὶ τοῖς ἀνθρώποις πρὸς πίστιν. Οὔτε οὖν Θεὸς κατὰ τοὺς ἀνθρώπους ομνύει, οὔτε ἡμᾶς ἐκ τούτων εἰς ὅρκους ἐπιτρίβεσθαι (24) χρή· ἀλλὰ τοιαῦτα λέγωμεν καὶ πράττωμεν, ὡς μὴ ὅρκου δεῖσθαι τοὺς ἀκούοντας, ἀλλ' ἀφ' ἑαυτῶν ἔχειν τα λεγόμενα τῆς ἀληθείας τὴν μαρτυρίαν. Ἐν τούτῳ γὰρ ὄντως μιμησόμεθα τὸ θεῖον. Επερωτήσειεν οὕτως· Εἰ ὁ λόγος ὅρκος ἐστὶ τοῦ Θεοῦ, ὅτι λέγων ἀληθεύει καὶ οὐ ψεύδεται, πῶς εἰρηκώς « Ετι τρεῖς ἡμέραι, καὶ Νινευί (25) καταστραφήσεται, » τα πεπλήρωκε τὸν λόγον; δόξει γὰρ καὶ τοῦτο μάτ χεσθαι πρὸς τὰ πρῶτα. Ἀλλ᾿ οὐ ψεύδεται ὁ Θεός· μὴ γένοιτο! οὐδὲ ὁ λόγος ἀπλήρωτος ἔμεινεν αὐτοῦ. Τῇ γὰρ φιλανθρωπία τὴν ὀργὴν ἤμβλυνε, καὶ τῇ ἢ ἐκ τούτων ἐπι- τρίβεσθαι, ἐπιτρέπεσθαι, μὴ ταῦτά γέ τις. κοι μιζέτω, νομιζέτω. 16. γὰρ κατὰ τῆς ἀληθείας, ἐπιτρέπεσθαι. δόξῃ. DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. A catur Moyses ", et in Hymnis scriptum est : Ju- G ravit Dominus, et non pœnitebit eum: Tu es sacerdos in æternum secundum ordinem Melchisedech 18., Videntur enim ista aut cum superioribus pugnare, aut isthinc homines ad juramenta assuefieri. Sed non ita se res babet: ne quisquam ita existimet. Deus enim per neminem jurat. Qui id fieri potest, cum sit Dominus et conditor omnium ? Sed si vere dicatur, verbum est juramentum illius, quod au- dientes certiores facit, omnibus fidem præbens, ca quæ promittit et loquitur, prorsus futura esse. Non enim velut homo jurat Deus, sed nobis ejus ver- bum pro juramento est ad veritatem. Cum autem loquitur hominibus, jurare dicitur : qua in re bu- mano more loquuntur sancti, ut ex quibus ipsi, dum loquuntur, fidem postulant, ex iisdem loquenti Deo credant. Ut namque hominum sermonem fir- mat juramentum ; ita quæ loquitur Deus pro jura - mento habenda sunt, ob firmitatem immutabilita- temque consilii ejus. Testatur id quod dictum est, ipsum in Scriptura traditum juramentum: Juravit > enim • Dominus, et non ponitebit eum, quod nimirum juramentum illud sine poenitentia sit, et prorsus futurum secundum promissionem. Hoc ipse Deus in Genesi indicat his verbis: Per memet- ipsum juravi ". » Illud autem nequaquam jura- mentum est. Neque enim per alium juravit, quod proprium est juramenti; sed per seipsum, quod juramenti suspicionem removet, et quo significat promissionis firmitatem, et indicat, eum qui au dierit plane credere debere. Testis sit eorum quæ diximus Psalmista, qui Deo inter psallendum me- moriam revocat promissorum his verbis: ‹ Ubi sunt misericordiæ tuæ antiquæ, Domine, quas ju- rasti Davidi in veritate tua 30?, Nequaquam per veritatem jurat Deus: sed quæ ille veraciter loqui- tur, pro juramento sunt hominibus ad fidem. Deus itaque non velut homines jurat, neque hinc no- bis juramento assuescendum : sed tales nos lo- quendo agendoque exhibeamus, ut auditores non egeant juramento nostro ; sed dicta nostra ex sese veritatis testimonium habeant. Hac enim in re plane Deum imitabimur. Gen. xxII, 16. gestis ita percontetur: Si sermo Dei juramentum D est, quod veraciter loquatur et non mentiatur, quare cum dixisset : « Adhuc tres dies, et Ninive subvertetur ", » sermonem non implevit ? Videntur enim isthæc pugnare cum præcedentibus. At non mentitur Deus, absit! neque verbum ejus unquam completum non est. Suo enim erga homines amore Psal. CIX, 4. Gen. XXI, Anglicanus, Felc. 3, Basiliensis, in postremo Lamnen, secunda manu, ut habetur in editis ; dubia lectio. manuscripti, Ibiden Felc. 5. pro Psal. LXXXVIII, 50. Jon. 111, 4. habentur in Anglicano et in Regio secunda manu, desideranturque in cæte- ris et in editis. vero, 7. Αλλ' ἴσως καὶ τὸ κατὰ τοὺς Νινευΐτας ἄν τις 7. At fortassis quispiam de rebus apud Ninivitas (21) Alii, δόξῃ, alii, δόξει habent. Mor, Regius, (22) Sic Regius et Felc. 3. Editi yero et cæteri (23) Κύριε, est in solo Anglicano. Mus, hac, οὐ (24) Ita Regius, Basil. Anglic. et Felc. 3. Editi (25) Regius, Νινευή, et sic inferius. Mox Ang.
PG 28:194Τῇ γὰρ φιλανθρωπίᾳ τὴν ὀργὴν ἤμβλυνε, καὶ τῇ μετανοίᾳ τῶν Νινευϊτῶν μᾶλλον ἐπέβλεψεν ἢ τῇ πρὸ ταύτης ἁμαρτίᾳ. Καὶ ὁ λόγος δὲ τοῦ Θεοῦ οὐχ οὕτως ἦν, ὥστε μετὰ τριήμερον κατασκαφῆναι τὴν Νινευί̈· ἀλλ’ ὅτι τρεῖς ἡμέρας ὑμῶν ἀνέξομαι· ἵνα ἐν τῇ ἀνοχῇ τῶν τριῶν ἡμερῶν, ἐξουσίαν ἔχωσι μετανοῆσαι, ἢ τὴν μετὰ ταῦτα ὀργὴν ἐκλέξασθαι. Τί γάρ φησιν ὁ προφήτης; «Ἔτι τρεῖς ἡμέραι, καὶ Νινευὶ̈ καταστραφήσεται.» Οὐκ εἶπε· Μετὰ τρεῖς ἡμέρας καταστραφήσεται· εἰ γὰρ ἂν, ἐγεγόνει πάντως· ἀλλ’ «Ἔτι τρεῖς ἡμέραι, καὶ καταστραφήσεται·» ἵν’ ἐν μὲν τῷ, «ἔτι,» λέγεσθαι, τὴν ἀνοχὴν ἐννοῶμεν τοῦ Θεοῦ, ἐν δὲ τῇ κατασκαφῇ τὴν μετὰ τὴν ἀνοχὴν, εἰ μὴ μετανοήσαιεν, γενησομένην ὀργήν. Ἐπεὶ εἰ μὴ τοῦτον εἶχε τὸν τρόπον, καὶ μετανοίας χάριν τῶν ἀνθρώπων ὑπερέθετο τὰς τρεῖς ἡμέρας, τί τὸν Θεὸν ἐκώλυε καὶ παραυτὰ τὴν Νινευὶ̈ ἀπολέσαι; Ἀσθένεια; Ἄπαγε μηδὲ εἰς νοῦν ποτε τοῦτο τὸν ἡμέτερον ἔλθοι. Κύριος γὰρ τῶν δυνάμεων καὶ ἰσχυρὸς καὶ δυνατός ἐστιν ὁ Θεός. Ἀλλ’ ἄγνοια τῶν πράξεων ἐκείνων; μηδὲ τοῦτο λεγέσθω· οἶδε γὰρ τὰ πάντα πρὶν γενέσεως αὐτῶν.ρεῖ, καὶ ἐν Ὕμνοις δὲ γέγραπται· Ωμοσε Κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται· Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Δόξει (21) γὰρ ἢ ταῦτα μάχεσθαι τοῖς προλεχθεῖσιν, ἢ ἐκ τούτων ἐπιτρίβεσθαι τοὺς ἀνθρώπους εἰς ὅρκους. Αλλ' οὐκ ἔστιν οὕτω· μὴ ταῦτά τις (22) νομιζέτω. Θεὸς γὰρ κατ᾽ οὐδενὸς ὀμνύει. Πῶς γὰρ, αὐτὸς Κύριος καὶ ποιητὴς τῶν ἀπέντων ὑπάρχων; Αλλ' εἰ χρή τἀληθῆ λέγειν, ὁ λόγος ὅρκος αὐτοῦ ἐστι, πληροφορῶν τοὺς ἀκούοντας, καὶ πίστιν ἑκάστῳ παρέχων, ὅτι ὁ ἐπηγγείλατο καὶ λαλεῖ, πάντως καὶ γενήσεται. Οὐ γὰρ ὡς ἄνθρωπος ὀμνύει Θεός, ἀλλ' ἡμῖν ὁ λόγος αὐτοῦ ἀντὶ ὅρκου πρὸς ἀλήθειαν γίνεται. Ανθρώποις δὲ λαλῶν ὀμνύναι λέο γεται, καὶ τοῦτο ἀνθρωπικώτερον λαλούντων τῶν ἁγίων· ἵνα ἀφ᾽ ὧν αὐτοὶ λέγοντες ἀξιοῦσιν, ἀπὸ τού των αὐτοὶ πιστεύσωσι τῷ λαλοῦντι Θεῷ. Ὡς γὰρ ἀν- Β θρώπων τὸν λόγον ὅρκος βεβαιοί, οὕτως ἃ λαλεῖ ὁ Θεὸς ἀνθ' ὅρκου λογίζεσθω διὰ τὸ βέβαιον καὶ ἀμετάθετον τῆς βουλῆς αὐτοῦ. Μαρτυρεῖ δὲ τῷ λεγομένῳ καὶ αὐ τὸς ὁ γεγραμμένος ὅρκος· «Ωμοσε » γὰρ ο Κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται, ο ὡς τοῦ ἀμεταμελήτου καὶ πάντως ἐσομένου κατὰ τὴν ἐπαγγελίαν όρκου τυγ χάνοντος. Τοῦτο δὲ καὶ αὐτὸς ὁ Θεὸς ἐν τῇ Γενέσει σημαίνει λέγων· « Κατ' ἐμαυτοῦ ὤμοσα. » Τοῦτο δὲ οὐχ ὅρκος ἐστίν. Οὐδὲ γὰρ κατά τινος ὤμοσεν, ὅπερ Ιδιόν ἐστιν ὅρκου· ἀλλὰ καθ᾿ ἑαυτοῦ, ὅπερ τὴν τοῦ ὅρκου ὑπόνοιαν ἐκφεύγει, καὶ ἐν ᾧ σημαίνει τὸ βέβαιον τῆς ἐπαγγελίας, καὶ τὸ χρῆναι πάντως πιο στεῦσαι τὸν ἀκούοντα. Εστω δὲ καὶ ὁ ὑμνῳδὸς μάρ- τῆς τῶν λεγομένων, ἀναμιμνήσκων τὸν Θεὸν, ψάλλων καὶ λέγων· • Ποῦ εἰσι τὰ ἐλέη σου τὰ ἀρχαῖα, Κύ. ριε (25), & ώμοσας τῷ Δαβὶδ ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου; » Οὐ γὰρ κατὰ τῆς ἀληθείας ομνύει Θεός· ἀλλ᾽ ἅπερ ἀληθεύων λαλεῖ ὡς ὅρκο; ἐστὶ τοῖς ἀνθρώποις πρὸς πίστιν. Οὔτε οὖν Θεὸς κατὰ τοὺς ἀνθρώπους ομνύει, οὔτε ἡμᾶς ἐκ τούτων εἰς ὅρκους ἐπιτρίβεσθαι (24) χρή· ἀλλὰ τοιαῦτα λέγωμεν καὶ πράττωμεν, ὡς μὴ ὅρκου δεῖσθαι τοὺς ἀκούοντας, ἀλλ' ἀφ' ἑαυτῶν ἔχειν τα λεγόμενα τῆς ἀληθείας τὴν μαρτυρίαν. Ἐν τούτῳ γὰρ ὄντως μιμησόμεθα τὸ θεῖον. Επερωτήσειεν οὕτως· Εἰ ὁ λόγος ὅρκος ἐστὶ τοῦ Θεοῦ, ὅτι λέγων ἀληθεύει καὶ οὐ ψεύδεται, πῶς εἰρηκώς « Ετι τρεῖς ἡμέραι, καὶ Νινευί (25) καταστραφήσεται, » τα πεπλήρωκε τὸν λόγον; δόξει γὰρ καὶ τοῦτο μάτ χεσθαι πρὸς τὰ πρῶτα. Ἀλλ᾿ οὐ ψεύδεται ὁ Θεός· μὴ γένοιτο! οὐδὲ ὁ λόγος ἀπλήρωτος ἔμεινεν αὐτοῦ. Τῇ γὰρ φιλανθρωπία τὴν ὀργὴν ἤμβλυνε, καὶ τῇ ἢ ἐκ τούτων ἐπι- τρίβεσθαι, ἐπιτρέπεσθαι, μὴ ταῦτά γέ τις. κοι μιζέτω, νομιζέτω. 16. γὰρ κατὰ τῆς ἀληθείας, ἐπιτρέπεσθαι. δόξῃ. DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. A catur Moyses ", et in Hymnis scriptum est : Ju- G ravit Dominus, et non pœnitebit eum: Tu es sacerdos in æternum secundum ordinem Melchisedech 18., Videntur enim ista aut cum superioribus pugnare, aut isthinc homines ad juramenta assuefieri. Sed non ita se res babet: ne quisquam ita existimet. Deus enim per neminem jurat. Qui id fieri potest, cum sit Dominus et conditor omnium ? Sed si vere dicatur, verbum est juramentum illius, quod au- dientes certiores facit, omnibus fidem præbens, ca quæ promittit et loquitur, prorsus futura esse. Non enim velut homo jurat Deus, sed nobis ejus ver- bum pro juramento est ad veritatem. Cum autem loquitur hominibus, jurare dicitur : qua in re bu- mano more loquuntur sancti, ut ex quibus ipsi, dum loquuntur, fidem postulant, ex iisdem loquenti Deo credant. Ut namque hominum sermonem fir- mat juramentum ; ita quæ loquitur Deus pro jura - mento habenda sunt, ob firmitatem immutabilita- temque consilii ejus. Testatur id quod dictum est, ipsum in Scriptura traditum juramentum: Juravit > enim • Dominus, et non ponitebit eum, quod nimirum juramentum illud sine poenitentia sit, et prorsus futurum secundum promissionem. Hoc ipse Deus in Genesi indicat his verbis: Per memet- ipsum juravi ". » Illud autem nequaquam jura- mentum est. Neque enim per alium juravit, quod proprium est juramenti; sed per seipsum, quod juramenti suspicionem removet, et quo significat promissionis firmitatem, et indicat, eum qui au dierit plane credere debere. Testis sit eorum quæ diximus Psalmista, qui Deo inter psallendum me- moriam revocat promissorum his verbis: ‹ Ubi sunt misericordiæ tuæ antiquæ, Domine, quas ju- rasti Davidi in veritate tua 30?, Nequaquam per veritatem jurat Deus: sed quæ ille veraciter loqui- tur, pro juramento sunt hominibus ad fidem. Deus itaque non velut homines jurat, neque hinc no- bis juramento assuescendum : sed tales nos lo- quendo agendoque exhibeamus, ut auditores non egeant juramento nostro ; sed dicta nostra ex sese veritatis testimonium habeant. Hac enim in re plane Deum imitabimur. Gen. xxII, 16. gestis ita percontetur: Si sermo Dei juramentum D est, quod veraciter loquatur et non mentiatur, quare cum dixisset : « Adhuc tres dies, et Ninive subvertetur ", » sermonem non implevit ? Videntur enim isthæc pugnare cum præcedentibus. At non mentitur Deus, absit! neque verbum ejus unquam completum non est. Suo enim erga homines amore Psal. CIX, 4. Gen. XXI, Anglicanus, Felc. 3, Basiliensis, in postremo Lamnen, secunda manu, ut habetur in editis ; dubia lectio. manuscripti, Ibiden Felc. 5. pro Psal. LXXXVIII, 50. Jon. 111, 4. habentur in Anglicano et in Regio secunda manu, desideranturque in cæte- ris et in editis. vero, 7. Αλλ' ἴσως καὶ τὸ κατὰ τοὺς Νινευΐτας ἄν τις 7. At fortassis quispiam de rebus apud Ninivitas (21) Alii, δόξῃ, alii, δόξει habent. Mor, Regius, (22) Sic Regius et Felc. 3. Editi yero et cæteri (23) Κύριε, est in solo Anglicano. Mus, hac, οὐ (24) Ita Regius, Basil. Anglic. et Felc. 3. Editi (25) Regius, Νινευή, et sic inferius. Mox Ang.
PG 28:195Τί οὖν ὑπολείπεται νοεῖν ἢ μακροθυμίαν καὶ φιλανθρωπίαν τοῦ Δεσπότου; ἣν καὶ ὁ προφήτης ἐπιστάμενος, ἔφευγε μὲν ἀποστελλόμενος τὸ πρῶτον, τὸ δεύτερον δὲ ἀπολογούμενός φησιν· «Ὦ Κύριε, οὐχ οὗτοι οἱ λόγοι μου, ἔτι ὄντος μου ἐν τῇ γῇ μου; διὰ τοῦτο προέφθασα τοῦ φυγεῖν εἰς Θαρσεῖς, διότι ἔγνων, ὅτι σὺ ἐλεήμων καὶ οἰκτίρμων, μακρόθυμος καὶ πολυέλεος, καὶ μετανοῶν ἐπὶ ταῖς κακίαις.» Ἔφυγε δὲ Ἰωνᾶς, οὐχ ὡς ἀντιλέγων τῷ Θεῷ· καὶ ἐλυπεῖτο, οὐχ ὡς ἐπὶ τῇ ἀπωλείᾳ τῶν Νινευϊτῶν χαίρων· ἀλλὰ τοῦτο ἐποίει διὰ τὴν Νινευϊτῶν κηδεμονίαν. Ἐφοβεῖτο γὰρ μὴ ἀβέβαιος παρ’ αὐτοῖς νομισθῇ, καὶ λοιπὸν ἄρξωνται μηκέτι προφήταις πιστεύειν, ἀλλὰ ἄπιστος παρ’ αὐτοῖς ὁ προφητικὸς λόγος γένηται. Διὰ τοῦτο γοῦν καὶ ἠθύμησεν, ἵνα ἐλεγχθῇ παρὰ τοῦ Δεσπότου, καὶ φανερὸν τοῖς Νινευί̈ταις ἐκεῖ πᾶσι γένηται, ὅτι οὐ διὰ τὸ ψεύσασθαι τὸν προφήτην, ἀλλὰ διὰ φιλανθρωπίαν τοῦ Θεοῦ συγκεχώρηται τοῖς Νινευί̈ταις. Ἤδει γὰρ ἐν τῇ «ἔτι» λέξει σημαινομένην μακροθυμίαν. Καὶ τοῦτο τῆς θείας Γραφῆς ἐστι τὸ ἔθος. Ὅταν γὰρ τὴν ἑαυτοῦ μακροθυμίαν σημαίνειν ἐθέλῃ ὁ Θεὸς, διὰ τῆς λέξεως τῆς, «ἔτι,» ταύτην ἀπαγγέλλει·μετανοίᾳ τῶν Νινευΐτῶν μᾶλλον ἐπέβλεψεν (26) ἢ τῇ . πρὸ ταύτης ἁμαρτία. Καὶ ὁ λόγος δὲ τοῦ Θεοῦ οὐχ οὔ- τως ἦν, ὥστε μετὰ τριήμερον κατασκαφῆναι τὴν Νι νευΐ· ἀλλ' ὅτι τρεῖς ἡμέρας ὑμῶν ἀνέξομαι· ἵνα ἐν τῇ ἀνοχῇ τῶν τριῶν ἡμερῶν, ἐξουσίαν ἔχωσι μετα- νοῆσαι, ἢ τὴν μετὰ ταῦτα ὀργὴν ἐκλέξασθαι. Τί γάρ φησιν ὁ προφήτης; «Ετι τρεῖς ἡμέραι, καὶ Νινευ καταστραφήσεται. » Οὐκ εἶπε· Μετὰ τρεῖς ἡμέρας καταστραφήσεται (27) · εἰ γὰρ ἂν ἐγεγόνει πάντως· ἀλλ' ι Ετι τρεῖς ἡμέραι, καὶ καταστραφήσεται· οἶν' ἐν μὲν τῷ, « ἔτι, ο λέγεσθαι, τὴν ἀνοχὴν ἐννοῶμεν τοῦ Θεοῦ, ἐν δὲ τῇ κατασκαφῇ τὴν μετὰ τὴν ἀνοχήν, εξ μὴ μετανοήσαιεν, γενησομένην ὀργήν (28). Ἐπεὶ εἰ μὴ τοῦτον εἶχε τὸν τρόπον, καὶ μετανοίας χάριν τῶν ἀνθρώπων ὑπερέθετο τὰς τρεῖς ἡμέρας, τί τὸν Θεὸν ἐκώλυε καὶ παραυτὰ τὴν Νινευί ἀπολέσαι ; Ασθένεια; *Απαγε! μηδὲ εἰς νοῦν ποτε τοῦτο τὸν ἡμέτερον Ελ- θοι. Κύριος γὰρ τῶν δυνάμεων καὶ ἰσχυρὸς καὶ δυνα τός ἐστιν ὁ Θεός. Αλλ' ἄγνοια τῶν πράξεων ἐκείνων; μηδὲ τοῦτο λεγέσθω· οἶδε γὰρ τὰ πάντα πρὶν γενέσεως αὐτῶν. Τί οὖν ὑπολείπεται νοεῖν ἢ μακροθυμίαν καὶ φιλανθρωπίαν τοῦ Δεσπότου ; ἣν καὶ ὁ προφήτης ἐπ- ιστάμενος, ἔφευγε μὲν ἀποστελλόμενος τὸ πρῶτον, τὸ δεύτερον δὲ ἀπολογούμενός φησιν· « Κύριε, οὐχ ού τοι οι λόγοι μου, ἔτι ὄντος μου ἐν τῇ γῇ μου; διὰ τοῦτο προέφθασα τοῦ φυγεῖν εἰς Θαρσείς, διότι ἔγνων, ὅτι σὺ ἐλεήμων καὶ οἰκτίρμων, μακρόθυμος καὶ πολυ- ἔλεος, καὶ μετανοῶν ἐπὶ ταῖς κακίαις. » Έφυγε δὲ Ἰωνᾶς, οὐχ ὡς ἀντιλέγων τῷ Θεῷ· καὶ ἐλυπεῖτο, οὐχ ὡς ἐπὶ τῇ ἀπωλείᾳ τῶν Νινευΐτῶν χαίρων· ἀλλὰ τοῦτο ἐποίει διὰ τὴν Νινευΐτῶν κηδεμονίαν. Ἐφοβεῖτο γὰρ μὴ ἀβέβαιος παρ' αὐτοῖς νομισθῇ, καὶ λοιπὸν ἄρξων ται (29) μηκέτι προφήταις πιστεύειν, ἀλλὰ ἄπιστος παρ' αὐτοῖς ὁ προφητικός λόγος γένηται. Διὰ τοῦτο γοῦν καὶ ἠθύμησεν, ἵνα ἐλεγχθῇ παρὰ τοῦ Δεσπότου, καὶ φανερὸν τοῖς Νινευίταις ἐκεῖ πᾶσι γένηται, ὅτι οὐ διὰ τὸ ψεύσασθαι τὸν προφήτην (30), ἀλλὰ διὰ φιλαν θρωπίαν τοῦ Θεοῦ συγκεχώρηται τοῖς Νινευίταις. Ηδει γὰρ ἐν τῇ ἔτι » λέξει σημαινομένην μακροθυμίαν (34). Καὶ τοῦτο τῆς θείας Γραφῆς ἐστι τὸ ἔθος. Όταν γὰρ τὴν ἑαυτοῦ μακροθυμίαν σημαίνειν ἐθέλῃ ὁ Θεὸς, διὰ τῆς λέξεως τῆς, « ἔτι, ο ταύτην ἀπαγγέλλει· ὡς ἐὰν λέγῃ διὰ μὲν τοῦ Ἡσαΐου · « Τί ἔτι ποιήσω τῷ ἀμ- τελῶνί μου, καὶ οὐκ ἐποίησα (32); ν διὰ δὲ τοῦ Ιε- Ο ρεμίου· « Διὰ τοῦτο ἔτι κριθήσομαι πρὸς ὑμᾶς, λέγει ώστε μετὰ τρεῖς ἡμέρας ὑμῶν ἀνέχομαι, ὥστε μετά τρεῖς ἡμέρας καταστραφῆναι τὴν Νινευί ἀλλ' ὅτι τρεῖς ἡμέρας ὑμῶν ἀνέχομαι, ἔτι τρεῖς ἡμέραι, τεσσαράκοντα, σαράκοντα τρεῖς, τρεῖς. ν. 4. σεται. οὐ γὰρ ἐγεγόνει. Κύριος. » Ἐν δὲ τῷ λέγειν, « ἔτι, ο δείκνυσι τὴν ἑαυ μένην. ἐθέλει ὁ Θεός. τῆς, ἔτι, Ἐν δὲ τῷ λέγειν. Ἐν δὲ τῷ οὖν λέγειν. Χεττιείμ. Εἰ μὴ μακροθυμεῖν, τοίνυν. S. ATHANASIUS. DUBIA. iram mitigavit, magisque ad penitentiam Nini- A B vitarum respexit, quam ad præcedens peccatum. Neque tale Dei verbum erat, quasi post triduum subvertenda esset Ninive : sed tribus, aiebat, vos diebus sustinebo, ut dilatione triduana, facultas esset pœnitendi, aut subsequentem postea iram eligendi. Quid namque ait propheta ? « Adhuc tres dies, et Ninive subvertetur. Non ait : Post triduum subvertetur ; si enim ita dixisset, ita omnino fa- ctum fuisset : sed, Adhuc tres dies, et subvertetur: ut cum diceret, ‹ adhuc, › tolerantiam Dei intellige- remus ; in subversione autem, iram quæ post to- ·lerantiam futura erat, nisi resipiscerent. Nisi enim ita se res habuisset, et si non, ut homines peni- tentiam agerent, ad tres distulit dies, quid Deum cohibebat, quin statim Niniven destrueret? An imbecillitas? Apage! id ne in mentem quidem no- stram veniat. Dominus enim virtutum, et fortis et potens est Deus. An ignorantia istarum rerum in causa fuit ? nec quidquam ejusmodi dicatur: novit enim omnia antequam fiant. Quid itaque cogitan- dum restat, nisi longanimitatem et benignitatem Domini ? quam cum nosset propheta, prime, missus aufugit, secundo, pro defensione dixit : « Domine, nonne hæc sunt verba mea, cum adhuc essem in terra mea? Propterea præoccupavi ut fu- gerem in Tharsis, quia sciebam, quod tu sis cle- mens et misericors, patiens et multæ miserationis, et ignoscens super malitias ". » Fugit vero Jonas, non quod repugnaret Deo; dolebatque, non quod lataretur de Ninivitarum exitio; sed id agebat, quod Ninivitarum sollicitudinem gereret. Metuebat enim ne încertum ejus sermonem existimarent, atque ita deinceps inciperent prophetis non cre- dere, sed fide carere videretur propheticus sermo. Ideo videlicet contristabatur, ut a Domino convince- retur, atque sic omnibus Ninivitis palam fieret, non quod mentiretur propheta ; sed ob Dei benignitalemn, veniam Nunivitis fuisse concessam. Norat enim in verbo, e adhuc, » Dei longanimitatem significari. Et hic mos est divinæ Scripturæ, ut cum suam lon- ganimitatem Deus indicare voluerit, per vocem, ‹ adhuc, › eam declaret; ut cum per Isaiam dicit : • Quid adhuc faciam vineæ meæ, et non feci *?, per Jeremiam vero : • Ideo adhuc contendam vo- D biscum in judicio, dicit Dominus ". » Verbo autem, ss Dan. xul, 42. Jon. 1V, Reg. prima manu, secunda vero, vulgata jam olim LXX lectio, pro ad hæc usque ten- pora in Græcis Bibliis permansit. Justinus ait suo tempore in aliis exemplaribus lectum fuisse, Tɛσ- in aliis vero, Dialog. contra Tryphonem pag. 334. Vide idem Theodoret. in Jo- næ cap. iii, Ibid. duo postremni, C Jerem. 9. , Paulo post idem, Μox, ante, deest in Basiliens. et Anglican. lo post, Regius, Anglic. et Feic. 5, Editi et cæteri, Paulo post, Reg. et Angl. Μox, Reg. Anglic. et Felc 5, omisso 2. * Isa. v, 4. (26) Basiliensis et Anglic. ἔβλεψε. Paulo post, (27) Regius, Anglicanus et Felc. 5, κατασκαφής (28) Regius, γιγνομένην. Angl. et Felc. 5, γινο- (29) Anglicanus, ἄρωνται. (30) Felckman. 3. τὴν προφητείαν. (34) Felc. 5. Δεῖ γὰρ... μακροθυμίαν εἰδέναι. (32) Hac, καὶ οὐκ ἐποίησα, desunt in Basil. Pau-
ὡς ἐὰν λέγῃ διὰ μὲν τοῦ Ἡσαί̈ου· «Τί ἔτι ποιήσω τῷ ἀμπελῶνί μου, καὶ οὐκ ἐποίησα;» διὰ δὲ τοῦ Ἱερεμίου· «Διὰ τοῦτο ἔτι κριθήσομαι πρὸς ὑμᾶς, λέγει Κύριος.» Ἐν δὲ τῷ λέγειν, «ἔτι,» δείκνυσι τὴν ἑαυτοῦ ἀγαθότητα καὶ ἀνοχήν. Λέγει γάρ· «Διέλθετε νήσους Χετιεὶμ, καὶ εἰς Κηδὰρ ἀποστείλατε, καὶ ἴδετε.» Εἰ τοίνυν μὴ μακροθυμεῖν ἤθελεν, οὐδὲ παραινέσεις αὐτοῖς ἐδίδου· ὥστε διελθεῖν, καὶ διελθόντας μαθεῖν ἐκ τῶν ἐναντίων τὴν πρὸς τὸ καλὸν σύγκρισιν. Ἀμέλει ὅταν μηκέτι μακροθυμίαν, ἀλλ’ ὀργὴν ἡ πρᾶξις ἑκάστου προσκαλεῖται, λοιπὸν ἀποφαίνεται λέγων· «Οὐκέτι ἀνοίσω τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν.» Διὰ δὲ τοῦ ὧδε, «οὐκέτι,» ῥήματος σημαινομένου, δείκνυσι φανερῶς τὴν περὶ τῶν Νινευϊτῶν δηλουμένην διὰ τοῦ, «ἔτι,» μακροθυμίαν, καὶ τοῦ λόγου τὴν ἀλήθειαν. Ἀδύνατον γὰρ ἦν μὴ ἀληθεῦσαι τὸν Θεὸν λέγοντα, καὶ μόνον βουλόμενον. Διὰ τοῦτο τῷ Ἀβραὰμ ἐπαγγειλάμενος, οὐκ ἐψεύσατο, ἀλλὰ καὶ τὸν υἱὸν ἐχαρίζετο· καὶ τὸν λαὸν ἐξήγαγεν ἐκ τῆς Αἰγύπτου διὰ τοῦ ἱεροφάντου Μωσέως. Καὶ τὸν μὲν Ἰσαὰκ ἐπληροφόρει τῇ ὑποσχέσει, καὶ πατέρα τοῦτον ἐποίει τῶν δύο λαῶν· τῷ δὲ Ἰακὼβ ἐπαγγειλάμενος ἐδείκνυε τὸν Ἰωσήφ.μετανοίᾳ τῶν Νινευΐτῶν μᾶλλον ἐπέβλεψεν (26) ἢ τῇ . πρὸ ταύτης ἁμαρτία. Καὶ ὁ λόγος δὲ τοῦ Θεοῦ οὐχ οὔ- τως ἦν, ὥστε μετὰ τριήμερον κατασκαφῆναι τὴν Νι νευΐ· ἀλλ' ὅτι τρεῖς ἡμέρας ὑμῶν ἀνέξομαι· ἵνα ἐν τῇ ἀνοχῇ τῶν τριῶν ἡμερῶν, ἐξουσίαν ἔχωσι μετα- νοῆσαι, ἢ τὴν μετὰ ταῦτα ὀργὴν ἐκλέξασθαι. Τί γάρ φησιν ὁ προφήτης; «Ετι τρεῖς ἡμέραι, καὶ Νινευ καταστραφήσεται. » Οὐκ εἶπε· Μετὰ τρεῖς ἡμέρας καταστραφήσεται (27) · εἰ γὰρ ἂν ἐγεγόνει πάντως· ἀλλ' ι Ετι τρεῖς ἡμέραι, καὶ καταστραφήσεται· οἶν' ἐν μὲν τῷ, « ἔτι, ο λέγεσθαι, τὴν ἀνοχὴν ἐννοῶμεν τοῦ Θεοῦ, ἐν δὲ τῇ κατασκαφῇ τὴν μετὰ τὴν ἀνοχήν, εξ μὴ μετανοήσαιεν, γενησομένην ὀργήν (28). Ἐπεὶ εἰ μὴ τοῦτον εἶχε τὸν τρόπον, καὶ μετανοίας χάριν τῶν ἀνθρώπων ὑπερέθετο τὰς τρεῖς ἡμέρας, τί τὸν Θεὸν ἐκώλυε καὶ παραυτὰ τὴν Νινευί ἀπολέσαι ; Ασθένεια; *Απαγε! μηδὲ εἰς νοῦν ποτε τοῦτο τὸν ἡμέτερον Ελ- θοι. Κύριος γὰρ τῶν δυνάμεων καὶ ἰσχυρὸς καὶ δυνα τός ἐστιν ὁ Θεός. Αλλ' ἄγνοια τῶν πράξεων ἐκείνων; μηδὲ τοῦτο λεγέσθω· οἶδε γὰρ τὰ πάντα πρὶν γενέσεως αὐτῶν. Τί οὖν ὑπολείπεται νοεῖν ἢ μακροθυμίαν καὶ φιλανθρωπίαν τοῦ Δεσπότου ; ἣν καὶ ὁ προφήτης ἐπ- ιστάμενος, ἔφευγε μὲν ἀποστελλόμενος τὸ πρῶτον, τὸ δεύτερον δὲ ἀπολογούμενός φησιν· « Κύριε, οὐχ ού τοι οι λόγοι μου, ἔτι ὄντος μου ἐν τῇ γῇ μου; διὰ τοῦτο προέφθασα τοῦ φυγεῖν εἰς Θαρσείς, διότι ἔγνων, ὅτι σὺ ἐλεήμων καὶ οἰκτίρμων, μακρόθυμος καὶ πολυ- ἔλεος, καὶ μετανοῶν ἐπὶ ταῖς κακίαις. » Έφυγε δὲ Ἰωνᾶς, οὐχ ὡς ἀντιλέγων τῷ Θεῷ· καὶ ἐλυπεῖτο, οὐχ ὡς ἐπὶ τῇ ἀπωλείᾳ τῶν Νινευΐτῶν χαίρων· ἀλλὰ τοῦτο ἐποίει διὰ τὴν Νινευΐτῶν κηδεμονίαν. Ἐφοβεῖτο γὰρ μὴ ἀβέβαιος παρ' αὐτοῖς νομισθῇ, καὶ λοιπὸν ἄρξων ται (29) μηκέτι προφήταις πιστεύειν, ἀλλὰ ἄπιστος παρ' αὐτοῖς ὁ προφητικός λόγος γένηται. Διὰ τοῦτο γοῦν καὶ ἠθύμησεν, ἵνα ἐλεγχθῇ παρὰ τοῦ Δεσπότου, καὶ φανερὸν τοῖς Νινευίταις ἐκεῖ πᾶσι γένηται, ὅτι οὐ διὰ τὸ ψεύσασθαι τὸν προφήτην (30), ἀλλὰ διὰ φιλαν θρωπίαν τοῦ Θεοῦ συγκεχώρηται τοῖς Νινευίταις. Ηδει γὰρ ἐν τῇ ἔτι » λέξει σημαινομένην μακροθυμίαν (34). Καὶ τοῦτο τῆς θείας Γραφῆς ἐστι τὸ ἔθος. Όταν γὰρ τὴν ἑαυτοῦ μακροθυμίαν σημαίνειν ἐθέλῃ ὁ Θεὸς, διὰ τῆς λέξεως τῆς, « ἔτι, ο ταύτην ἀπαγγέλλει· ὡς ἐὰν λέγῃ διὰ μὲν τοῦ Ἡσαΐου · « Τί ἔτι ποιήσω τῷ ἀμ- τελῶνί μου, καὶ οὐκ ἐποίησα (32); ν διὰ δὲ τοῦ Ιε- Ο ρεμίου· « Διὰ τοῦτο ἔτι κριθήσομαι πρὸς ὑμᾶς, λέγει ώστε μετὰ τρεῖς ἡμέρας ὑμῶν ἀνέχομαι, ὥστε μετά τρεῖς ἡμέρας καταστραφῆναι τὴν Νινευί ἀλλ' ὅτι τρεῖς ἡμέρας ὑμῶν ἀνέχομαι, ἔτι τρεῖς ἡμέραι, τεσσαράκοντα, σαράκοντα τρεῖς, τρεῖς. ν. 4. σεται. οὐ γὰρ ἐγεγόνει. Κύριος. » Ἐν δὲ τῷ λέγειν, « ἔτι, ο δείκνυσι τὴν ἑαυ μένην. ἐθέλει ὁ Θεός. τῆς, ἔτι, Ἐν δὲ τῷ λέγειν. Ἐν δὲ τῷ οὖν λέγειν. Χεττιείμ. Εἰ μὴ μακροθυμεῖν, τοίνυν. S. ATHANASIUS. DUBIA. iram mitigavit, magisque ad penitentiam Nini- A B vitarum respexit, quam ad præcedens peccatum. Neque tale Dei verbum erat, quasi post triduum subvertenda esset Ninive : sed tribus, aiebat, vos diebus sustinebo, ut dilatione triduana, facultas esset pœnitendi, aut subsequentem postea iram eligendi. Quid namque ait propheta ? « Adhuc tres dies, et Ninive subvertetur. Non ait : Post triduum subvertetur ; si enim ita dixisset, ita omnino fa- ctum fuisset : sed, Adhuc tres dies, et subvertetur: ut cum diceret, ‹ adhuc, › tolerantiam Dei intellige- remus ; in subversione autem, iram quæ post to- ·lerantiam futura erat, nisi resipiscerent. Nisi enim ita se res habuisset, et si non, ut homines peni- tentiam agerent, ad tres distulit dies, quid Deum cohibebat, quin statim Niniven destrueret? An imbecillitas? Apage! id ne in mentem quidem no- stram veniat. Dominus enim virtutum, et fortis et potens est Deus. An ignorantia istarum rerum in causa fuit ? nec quidquam ejusmodi dicatur: novit enim omnia antequam fiant. Quid itaque cogitan- dum restat, nisi longanimitatem et benignitatem Domini ? quam cum nosset propheta, prime, missus aufugit, secundo, pro defensione dixit : « Domine, nonne hæc sunt verba mea, cum adhuc essem in terra mea? Propterea præoccupavi ut fu- gerem in Tharsis, quia sciebam, quod tu sis cle- mens et misericors, patiens et multæ miserationis, et ignoscens super malitias ". » Fugit vero Jonas, non quod repugnaret Deo; dolebatque, non quod lataretur de Ninivitarum exitio; sed id agebat, quod Ninivitarum sollicitudinem gereret. Metuebat enim ne încertum ejus sermonem existimarent, atque ita deinceps inciperent prophetis non cre- dere, sed fide carere videretur propheticus sermo. Ideo videlicet contristabatur, ut a Domino convince- retur, atque sic omnibus Ninivitis palam fieret, non quod mentiretur propheta ; sed ob Dei benignitalemn, veniam Nunivitis fuisse concessam. Norat enim in verbo, e adhuc, » Dei longanimitatem significari. Et hic mos est divinæ Scripturæ, ut cum suam lon- ganimitatem Deus indicare voluerit, per vocem, ‹ adhuc, › eam declaret; ut cum per Isaiam dicit : • Quid adhuc faciam vineæ meæ, et non feci *?, per Jeremiam vero : • Ideo adhuc contendam vo- D biscum in judicio, dicit Dominus ". » Verbo autem, ss Dan. xul, 42. Jon. 1V, Reg. prima manu, secunda vero, vulgata jam olim LXX lectio, pro ad hæc usque ten- pora in Græcis Bibliis permansit. Justinus ait suo tempore in aliis exemplaribus lectum fuisse, Tɛσ- in aliis vero, Dialog. contra Tryphonem pag. 334. Vide idem Theodoret. in Jo- næ cap. iii, Ibid. duo postremni, C Jerem. 9. , Paulo post idem, Μox, ante, deest in Basiliens. et Anglican. lo post, Regius, Anglic. et Feic. 5, Editi et cæteri, Paulo post, Reg. et Angl. Μox, Reg. Anglic. et Felc 5, omisso 2. * Isa. v, 4. (26) Basiliensis et Anglic. ἔβλεψε. Paulo post, (27) Regius, Anglicanus et Felc. 5, κατασκαφής (28) Regius, γιγνομένην. Angl. et Felc. 5, γινο- (29) Anglicanus, ἄρωνται. (30) Felckman. 3. τὴν προφητείαν. (34) Felc. 5. Δεῖ γὰρ... μακροθυμίαν εἰδέναι. (32) Hac, καὶ οὐκ ἐποίησα, desunt in Basil. Pau-
PG 28:196Καὶ τῷ μὲν πιστοτάτῳ Μωσεῖ ἐδίδου τῶν λεγομένων τὴν πίστιν διὰ τῶν συμβαινόντων τῷ Φαραώ· τῷ δὲ Δαβὶδ ἐπαγγειλάμενος, ἀπεδίδου τὴν ὑπόσχεσιν διὰ Σολομῶντος· λέγω δὴ τὴν τοῦ ναοῦ οἰκοδομήν. Καὶ τί μοι χρεία πολλῶν; Οὐδέν ἐστιν, ὃ λέγει ὁ Θεὸς, καὶ ἀπλήρωτον τοῦτο μένει. Κἂν παραυτίκα τις ὀλιγωρῇ ζητῶν τὸν λόγον, ἀλλὰ τῷ χρόνῳ τὴν ἀπόδοσιν ἡ ὑπόσχεσις ἔχει, καὶ τῷ χρόνῳ πάντως ἡ ἐπαγγελία πληροῦται. Ἰδοὺ γὰρ καὶ τὰ πρὸ πολλοῦ λεχθέντα ὑπὸ τοῦ Κυρίου καὶ τὰ πρὸ πολλῶν εἰρημένα χρόνων νῦν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὁρῶμεν πληρούμενα. Ἡσαί̈ας μὲν γὰρ προεφήτευσεν ἐξ ἀπειρογάμου γυναικὸς τεχθήσεσθαι τὸν Ἐμμανουήλ· αὐτὸς δὲ ἐκ Μαρίας τῆς Παρθένου γεννηθεὶς καὶ Θεὸς φαινόμενος, ἐπλήρου προφήτου τὸν λόγον. Καὶ ὁ μὲν Μιχαίας προαπήγγειλε καὶ τὸν τόπον, ἐν ᾧ μέλλει ὁ Χριστὸς γεννᾶσθαι· αὐτὸς δὲ Κύριος, ἐν Βηθλεὲμ ἐπὶ φάτνης ἀνακείμενος, ἐδείκνυε τὸν προφήτην ἀληθῆ. Καὶ ὁ μὲν Ζαχαρίας εὐηγγελίζετο τῇ Ἱερουσαλὴμ τὴν εἴςοδον τοῦ Σωτῆρος· αὐτὸς δὲ ὁ Κύριος, ἀποστέλλων ἐπὶ τὸν ὄνον καὶ εἰσερχόμενος, ἐφ’ ἑαυτοῦ τὴν προφητείαν ἀνεπλήρου.μετανοίᾳ τῶν Νινευΐτῶν μᾶλλον ἐπέβλεψεν (26) ἢ τῇ . πρὸ ταύτης ἁμαρτία. Καὶ ὁ λόγος δὲ τοῦ Θεοῦ οὐχ οὔ- τως ἦν, ὥστε μετὰ τριήμερον κατασκαφῆναι τὴν Νι νευΐ· ἀλλ' ὅτι τρεῖς ἡμέρας ὑμῶν ἀνέξομαι· ἵνα ἐν τῇ ἀνοχῇ τῶν τριῶν ἡμερῶν, ἐξουσίαν ἔχωσι μετα- νοῆσαι, ἢ τὴν μετὰ ταῦτα ὀργὴν ἐκλέξασθαι. Τί γάρ φησιν ὁ προφήτης; «Ετι τρεῖς ἡμέραι, καὶ Νινευ καταστραφήσεται. » Οὐκ εἶπε· Μετὰ τρεῖς ἡμέρας καταστραφήσεται (27) · εἰ γὰρ ἂν ἐγεγόνει πάντως· ἀλλ' ι Ετι τρεῖς ἡμέραι, καὶ καταστραφήσεται· οἶν' ἐν μὲν τῷ, « ἔτι, ο λέγεσθαι, τὴν ἀνοχὴν ἐννοῶμεν τοῦ Θεοῦ, ἐν δὲ τῇ κατασκαφῇ τὴν μετὰ τὴν ἀνοχήν, εξ μὴ μετανοήσαιεν, γενησομένην ὀργήν (28). Ἐπεὶ εἰ μὴ τοῦτον εἶχε τὸν τρόπον, καὶ μετανοίας χάριν τῶν ἀνθρώπων ὑπερέθετο τὰς τρεῖς ἡμέρας, τί τὸν Θεὸν ἐκώλυε καὶ παραυτὰ τὴν Νινευί ἀπολέσαι ; Ασθένεια; *Απαγε! μηδὲ εἰς νοῦν ποτε τοῦτο τὸν ἡμέτερον Ελ- θοι. Κύριος γὰρ τῶν δυνάμεων καὶ ἰσχυρὸς καὶ δυνα τός ἐστιν ὁ Θεός. Αλλ' ἄγνοια τῶν πράξεων ἐκείνων; μηδὲ τοῦτο λεγέσθω· οἶδε γὰρ τὰ πάντα πρὶν γενέσεως αὐτῶν. Τί οὖν ὑπολείπεται νοεῖν ἢ μακροθυμίαν καὶ φιλανθρωπίαν τοῦ Δεσπότου ; ἣν καὶ ὁ προφήτης ἐπ- ιστάμενος, ἔφευγε μὲν ἀποστελλόμενος τὸ πρῶτον, τὸ δεύτερον δὲ ἀπολογούμενός φησιν· « Κύριε, οὐχ ού τοι οι λόγοι μου, ἔτι ὄντος μου ἐν τῇ γῇ μου; διὰ τοῦτο προέφθασα τοῦ φυγεῖν εἰς Θαρσείς, διότι ἔγνων, ὅτι σὺ ἐλεήμων καὶ οἰκτίρμων, μακρόθυμος καὶ πολυ- ἔλεος, καὶ μετανοῶν ἐπὶ ταῖς κακίαις. » Έφυγε δὲ Ἰωνᾶς, οὐχ ὡς ἀντιλέγων τῷ Θεῷ· καὶ ἐλυπεῖτο, οὐχ ὡς ἐπὶ τῇ ἀπωλείᾳ τῶν Νινευΐτῶν χαίρων· ἀλλὰ τοῦτο ἐποίει διὰ τὴν Νινευΐτῶν κηδεμονίαν. Ἐφοβεῖτο γὰρ μὴ ἀβέβαιος παρ' αὐτοῖς νομισθῇ, καὶ λοιπὸν ἄρξων ται (29) μηκέτι προφήταις πιστεύειν, ἀλλὰ ἄπιστος παρ' αὐτοῖς ὁ προφητικός λόγος γένηται. Διὰ τοῦτο γοῦν καὶ ἠθύμησεν, ἵνα ἐλεγχθῇ παρὰ τοῦ Δεσπότου, καὶ φανερὸν τοῖς Νινευίταις ἐκεῖ πᾶσι γένηται, ὅτι οὐ διὰ τὸ ψεύσασθαι τὸν προφήτην (30), ἀλλὰ διὰ φιλαν θρωπίαν τοῦ Θεοῦ συγκεχώρηται τοῖς Νινευίταις. Ηδει γὰρ ἐν τῇ ἔτι » λέξει σημαινομένην μακροθυμίαν (34). Καὶ τοῦτο τῆς θείας Γραφῆς ἐστι τὸ ἔθος. Όταν γὰρ τὴν ἑαυτοῦ μακροθυμίαν σημαίνειν ἐθέλῃ ὁ Θεὸς, διὰ τῆς λέξεως τῆς, « ἔτι, ο ταύτην ἀπαγγέλλει· ὡς ἐὰν λέγῃ διὰ μὲν τοῦ Ἡσαΐου · « Τί ἔτι ποιήσω τῷ ἀμ- τελῶνί μου, καὶ οὐκ ἐποίησα (32); ν διὰ δὲ τοῦ Ιε- Ο ρεμίου· « Διὰ τοῦτο ἔτι κριθήσομαι πρὸς ὑμᾶς, λέγει ώστε μετὰ τρεῖς ἡμέρας ὑμῶν ἀνέχομαι, ὥστε μετά τρεῖς ἡμέρας καταστραφῆναι τὴν Νινευί ἀλλ' ὅτι τρεῖς ἡμέρας ὑμῶν ἀνέχομαι, ἔτι τρεῖς ἡμέραι, τεσσαράκοντα, σαράκοντα τρεῖς, τρεῖς. ν. 4. σεται. οὐ γὰρ ἐγεγόνει. Κύριος. » Ἐν δὲ τῷ λέγειν, « ἔτι, ο δείκνυσι τὴν ἑαυ μένην. ἐθέλει ὁ Θεός. τῆς, ἔτι, Ἐν δὲ τῷ λέγειν. Ἐν δὲ τῷ οὖν λέγειν. Χεττιείμ. Εἰ μὴ μακροθυμεῖν, τοίνυν. S. ATHANASIUS. DUBIA. iram mitigavit, magisque ad penitentiam Nini- A B vitarum respexit, quam ad præcedens peccatum. Neque tale Dei verbum erat, quasi post triduum subvertenda esset Ninive : sed tribus, aiebat, vos diebus sustinebo, ut dilatione triduana, facultas esset pœnitendi, aut subsequentem postea iram eligendi. Quid namque ait propheta ? « Adhuc tres dies, et Ninive subvertetur. Non ait : Post triduum subvertetur ; si enim ita dixisset, ita omnino fa- ctum fuisset : sed, Adhuc tres dies, et subvertetur: ut cum diceret, ‹ adhuc, › tolerantiam Dei intellige- remus ; in subversione autem, iram quæ post to- ·lerantiam futura erat, nisi resipiscerent. Nisi enim ita se res habuisset, et si non, ut homines peni- tentiam agerent, ad tres distulit dies, quid Deum cohibebat, quin statim Niniven destrueret? An imbecillitas? Apage! id ne in mentem quidem no- stram veniat. Dominus enim virtutum, et fortis et potens est Deus. An ignorantia istarum rerum in causa fuit ? nec quidquam ejusmodi dicatur: novit enim omnia antequam fiant. Quid itaque cogitan- dum restat, nisi longanimitatem et benignitatem Domini ? quam cum nosset propheta, prime, missus aufugit, secundo, pro defensione dixit : « Domine, nonne hæc sunt verba mea, cum adhuc essem in terra mea? Propterea præoccupavi ut fu- gerem in Tharsis, quia sciebam, quod tu sis cle- mens et misericors, patiens et multæ miserationis, et ignoscens super malitias ". » Fugit vero Jonas, non quod repugnaret Deo; dolebatque, non quod lataretur de Ninivitarum exitio; sed id agebat, quod Ninivitarum sollicitudinem gereret. Metuebat enim ne încertum ejus sermonem existimarent, atque ita deinceps inciperent prophetis non cre- dere, sed fide carere videretur propheticus sermo. Ideo videlicet contristabatur, ut a Domino convince- retur, atque sic omnibus Ninivitis palam fieret, non quod mentiretur propheta ; sed ob Dei benignitalemn, veniam Nunivitis fuisse concessam. Norat enim in verbo, e adhuc, » Dei longanimitatem significari. Et hic mos est divinæ Scripturæ, ut cum suam lon- ganimitatem Deus indicare voluerit, per vocem, ‹ adhuc, › eam declaret; ut cum per Isaiam dicit : • Quid adhuc faciam vineæ meæ, et non feci *?, per Jeremiam vero : • Ideo adhuc contendam vo- D biscum in judicio, dicit Dominus ". » Verbo autem, ss Dan. xul, 42. Jon. 1V, Reg. prima manu, secunda vero, vulgata jam olim LXX lectio, pro ad hæc usque ten- pora in Græcis Bibliis permansit. Justinus ait suo tempore in aliis exemplaribus lectum fuisse, Tɛσ- in aliis vero, Dialog. contra Tryphonem pag. 334. Vide idem Theodoret. in Jo- næ cap. iii, Ibid. duo postremni, C Jerem. 9. , Paulo post idem, Μox, ante, deest in Basiliens. et Anglican. lo post, Regius, Anglic. et Feic. 5, Editi et cæteri, Paulo post, Reg. et Angl. Μox, Reg. Anglic. et Felc 5, omisso 2. * Isa. v, 4. (26) Basiliensis et Anglic. ἔβλεψε. Paulo post, (27) Regius, Anglicanus et Felc. 5, κατασκαφής (28) Regius, γιγνομένην. Angl. et Felc. 5, γινο- (29) Anglicanus, ἄρωνται. (30) Felckman. 3. τὴν προφητείαν. (34) Felc. 5. Δεῖ γὰρ... μακροθυμίαν εἰδέναι. (32) Hac, καὶ οὐκ ἐποίησα, desunt in Basil. Pau-
PG 28:197Καὶ ὅλως, ἵνα μὴ τὸ καθέκαστον ὀνομάζω τῶν γεγραμμένων, αὐτὸς πλήρωμα τοῦ νόμου καὶ τῶν προφητῶν γέγονεν. Ἃ γὰρ δι’ αὐτῶν προαπήγγελλε, ταῦτα παρὼν αὐτὸς ἐτελείου πληρῶν καὶ λέγων· «Αὐτὸς ὁ λαλῶν πάρειμι.» Ἰδοὺ οὖν καὶ νῦν τὰ πάλαι ἀναφωνούμενα περὶ τοῦ Σωτῆρος ἐν τοῖς Ψαλμοῖς, ἄρτι πάλιν πληροῦται διὰ τῆς τῶν στρατιωτῶν τόλμης. Ἃ γὰρ προεσήμανε παθεῖν αὐτὸν, ταῦτα νῦν οἱ δῆμοι Ἰουδαίων ἐνεργοῦσι, διαμεριζόμενοι τὰ ἱμάτια τοῦ Σωτῆρος, καὶ ποτίζοντες αὐτὸν ὄξος μετὰ χολῆς. «Ταῦτα γὰρ,» φησὶν, «ἐγίνετο, ἵνα πληρωθῶσιν αἱ Γραφαί·» ἡ μὲν λέγουσα· «Διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου ἔβαλον κλῆρον·» ἡ δὲ πάλιν· «Ἔδωκαν εἰς τὸ βρῶμά μου χολὴν, καὶ εἰς τὴν δίψαν μου ἐπότισάν με ὄξος.» Πολλοὶ, τοῖς Εὐαγγελίοις ἐντυγχάνοντες, καὶ ἀκούοντες τὸ, «Ἵνα πληρωθῇ τὸ γεγραμμένον,» ἐνόμισαν τὰ γινόμενα δι’ οὐδὲν ἕτερον γίνεσθαι, ἢ ἵνα πληρωθῇ τὰ γεγραμμένα· καὶ ἐκ τούτων ᾠήθησαν μὴ μόνον ἀναιτίους εἶναι τοὺς πράττοντας, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ἀξίους ἐπαίνου, ὅτι οὐχ ὡς ἁμαρτάνοντες, ἀλλ’ ὡς διακονοῦντες τοῖς γεγραμμένοις ἐνεργοῦσι·τοῦ ἀγαθότητα καὶ ἀνοχήν. Λέγει γάρ ο Διέλθετε Α « νήσους Χετιείμ, καὶ εἰς Κηδάρ ἀποστείλατε, καὶ ἴδετε. › Εἰ τοίνυν μὴ μακροθυμεῖν ἤθελεν, οὐδὲ παρ αινέσεις αὐτοῖς ἐδίδου· ὥστε διελθεῖν, καὶ διελθόντας μαθεῖν ἐκ τῶν ἐναντίων τὴν πρὸς τὸ καλὸν σύγκρι- σιν. Αμέλει ὅταν μηκέτι μακροθυμίαν, ἀλλ᾽ ὀργὴν ἡ πρᾶξις ἑκάστου προσκαλείται (55), λοιπὸν ἀπο- φαίνεται λέγων· · Οὐκέτι ἀνοίσω τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν. » Διὰ δὲ τοῦ ὧδε, « οὐκέτι, ο ῥήματος σημαί νομένου, δείκνυσι φανερῶς τὴν περὶ τῶν Νινευΐτῶν δηλουμένην διὰ τοῦ (34), « ἔτι, ο μακροθυμίαν, καὶ τοῦ λόγου τὴν ἀλήθειαν. Αδύνατον γὰρ ἦν μὴ ἀλη- θεῦσαι τὸν Θεὸν λέγοντα, καὶ μόνον βουλόμενον. Διὰ τοῦτο τῷ Ἀβραὰμ ἐπαγγειλάμενος, οὐκ ἐψεύσατο, ἀλλὰ καὶ τὸν υἱὸν ἐχαρίζετο· καὶ τὸν λαὸν ἐξήγαγεν ἐκ τῆς Αἰγύπτου διὰ τοῦ ἱεροφάντου Μωσέως. Καὶ τὸν μὲν Ἰσαὰκ ἐπληροφόρει τῇ ὑποσχέσει, καὶ πατέρα τοῦ τὸν ἐποίει τῶν δύο λαῶν· τῷ δὲ Ἰακὼβ ἐπαγγειλά- μενος ἐδείκνυε τὸν Ἰωσήφ. Καὶ τῷ μὲν πιστοτάτῳ Μωσεῖ ἐδίδου τῶν λεγομένων τὴν πίστιν διὰ τῶν συμ- βαινόντων τῷ Φαραώ (35)· τῷ δὲ Δαβὶδ ἐπαγγει λάμενος, ἀπεδίδου τὴν ὑπόσχεσιν διὰ Σολομῶντος· λέγω δὴ τὴν τοῦ ναοῦ οἰκοδομήν, Β ὁ Θεὸς, καὶ ἀπλήρωτον τοῦτο μένει. Κἂν παραυτίκα τις ὀλιγωρῇ ζητῶν τὸν λόγον, ἀλλὰ τῷ χρόνῳ τὴν ἀπόδοσιν ἡ ὑπόσχεσις ἔχει, καὶ τῷ χρόνῳ πάντως ή επαγγελία πληροῦται. Ἰδοὺ γὰρ καὶ τὰ πρὸ πολλοῦ λεχθέντα ὑπὸ τοῦ Κυρίου καὶ τὰ πρὸ πολλῶν εἰρη μένα χρόνων νῦν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὁρῶμεν πληρού μενα. Ησαΐας μὲν γὰρ προεφήτευσεν ἐξ ἀπειρογά μου γυναικός τεχθήσεσθαι τὸν Ἐμμανουήλ· αὐτὸς δὲ ἐκ Μαρίας τῆς Παρθένου γεννηθεὶς καὶ Θεὸς φαινόμε- νος, ἐπλήρου προφήτου τὸν λόγον. Καὶ ὁ μὲν Μιχαίας προαπήγγειλε καὶ τὸν τόπον, ἐν ᾧ μέλλει ὁ Χριστὸς γεννᾶσθαι· αὐτὸς δὲ Κύριος, ἐν Βηθλεὲμ ἐπὶ φάτνης ἀνακείμενος, ἐδείκνυε τὸν προφήτην ἀληθῆ (36). Καὶ ὁ μὲν Ζαχαρίας εὐηγγελίζετο τῇ Ἱερουσαλήμ τὴν εἰσ- οδον τοῦ Σωτῆρος· αὐτὸς δὲ ὁ Κύριος, ἀποστέλλων ἐπὶ τὸν ὄνον (57) καὶ εἰσερχόμενος, ἐφ' ἑαυτοῦ τὴν προφη τείαν ἀνεπλήρου. Καὶ ὅλως, ἵνα μὴ τὸ καθέκαστον ὀνομάζω τῶν γεγραμμένων, αὐτὸς πλήρωμα τοῦ νό μου καὶ τῶν προφητῶν γέγονεν. "Α γὰρ δι' αὐτῶν προαπήγγελλε, ταῦτα παρὼν αὐτὸς ἐτελείου πληρῶν καὶ λέγων· « Αὐτὸς ὁ λαλῶν πάρειμι. » Ἰδοὺ οὖν καὶ νῦν (38) τὰ πάλαι ἀναφωνούμενα περὶ τοῦ Σωτῆ- ρος ἐν τοῖς Ψαλμοῖς, ἄρτι πάλιν πληροῦται διὰ τῆς τῶν στρατιωτῶν τόλμης. "Α γὰρ προεσήμανε παθεῖν αὐτὸν, ταῦτα νῦν οἱ δῆμοι Ἰουδαίων ἐνεργοῦσι, δια- μεριζόμενοι τὰ ἱμάτια τοῦ Σωτῆρος, καὶ ποτίζοντες αὐτὸν ὄξος μετὰ χολῆς. • Ταῦτα γὰρ, ο φησίν, ο ἐγί * διὰ τοῦ ἔτι, ἐπ' αὐτοῦ. ἐφ' ἑαυτοῦ. ἑαυτοῦ. ἐπλήρου. Ιδού οὖν καὶ νῦν. τά, DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. adhuc, suam ostendit bonitatem et tolerantiam. • B Ait enim : c Peragrate insulas Chetim, et in Cedar mittite, et videte ". » Nisi itaque longanimiter agere vellet, monita non daret illis, ut peragrando edi- scerent ex contrariis boni comparationem discri- menque. Certe ubi jam non ulterius longanimitatem, sed iram singulorum opera provocant, demuin sententiam profert his verius : « Non ultra feram peccata vestra. > lllo autem verbo, e non ultra, palam significat, suam erga Ninivitas longaninita- tem, voce, « adhuc, declaratam : necnon verbi sui veritatem. Impossibile quippe erat, non vere dicere Deum duin quidpiam diceret, aut solum dum quidpiam vellet. Quare cum Abrahamo pollicitus esset, nequaquam mentitus est, sed filium donavit illi, populumque eduxit ex Egypto per oracu lorum annuntiatorem Moysen. Isaaco etiam certam promissionem denuntiavit, duorumque populorum patrem effecit illum : Jacobo, uti promiserat, Josephum exhibuit : Moysi fidelissimo verborum suorum fidem dedit, per ea quæ Pharaoni contigere: Davidi cun pollicitus esset, promissionem implesit per Salomonem loquor autem de templi ex- structione. pollicetur Deus infectum manet. Etiamsi quis sta- tim animo deficiat, dum ejus inquirit verba : al tempore suo promissionem res consequitur, atque tandem pollicitatio impletur. Ecce enim res jam olim a Domino denuntiatas et jamdiu declaratas, C nunc in Evangeliis completas videmus. Propheta- vit Isaías, ex nuptiarum experte muliere nasciturum Emmanuelem ipseque Deus apparens ex Maria Virgine genitus, propheta sermonem complevit. Michæas ipsum locum ante designarat, in quo na- sciturus Christus esset; ipseque Dominus Bethle- hem in præsepe repositus, prophetanı vere dixisse declaravit. Zacharias Jerosolymæ ingressum Sal- vatoris prænuntiavit: ipse Dominus asinum quæsi. tum mittens, atque illo vectus ingrediens, prophe- tiam implevit. In summa, ne singula quæ scripta sunt recenseam, ipse plenitudo legis et prophetarum effectus est. Nam quæ per eos prænuntiarat, ea præsens ipse complebat, aiebatque : Ego ipse qui loquor, adsum ". » En itaque quæ olim de Salvatore in Psalmis prædicata sunt, hæc jam militum ausu complentur. Quæ enim passurum ipsum praenun- tiavit, hæc jam Judæorum populi perficiunt, dividentes vestimenta Salvatoris, et potantes eum aceto atque felle. • Hæc enim, inquit, facta sunt, ut implerentur Scripturæ : • quarum altera dicit: Diviserunt sibi vestimenta inea, D Jerem. 11, 10. sr Isa. Lil, wv, legitur. in Reg. Anglic. et Felc. 5, non habetur. 35. et Felc. 5, Editi, Anglicamus, Ibidem Felc. 5, et ceteri, Ibid. abest a Basil. 8. Ecquid mibi multis opus ? Nihil eorum quæ 8. Καὶ τί μοι χρεία πολλῶν; Οὐδέν ἐστιν, ὅ λέγει 6. 28 Matth. XXVII, (33) Basiliensis et Anglic. προκαλεῖται. (34) In editis et quibusdaui niss. post δηλουμέ (35) Regius, Basil. Anglic. Φαραώ. (36) Felc. 5, την προφητείαν ἀληθῆ. (37) Basiliensis, ἐπὶ τὴν ὄνον. Ibidem, Regius et (58) Regius, Anglic. et Felc. 3, Ἰδοὺ καὶ νῦν. Editi
PG 28:198μὴ γὰρ ἂν ἀληθεῖς γεγενῆσθαι τῶν προφητῶν τοὺς λόγους, εἰ μὴ τούτων ἦσαν αἱ πράξεις. Μάλιστα δὲ ταῦτα ὑπέλαβον ἐκ τῶν εἰς τὸ κατὰ Ἰωάννην ῥητῶν κινηθέντες, ἔνθα, τῶν Ἰουδαίων τὴν ἀπιστίαν διηγούμενος, κατὰ τὴν Ἡσαί̈ου προφητείαν φησί· «Τοσαῦτα δὲ αὐτοῦ σημεῖα πεποιηκότος ἔμπροσθεν αὐτῶν, οὐκ ἐπίστευσαν· ἵνα ὁ λόγος Ἡσαί̈ου τοῦ προφήτου πληρωθῇ, ὃν εἶπε· Κύριε, τίς ἐπίστευσε τῇ ἀκοῇ ἡμῶν; καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη;» Εἰ γὰρ, ἵνα ὁ λόγος Ἡσαί̈ου πληρωθῇ, οὐκ ἐπίστευον οἱ Ἰουδαῖοι, οὐκ αὐτοὶ τῆς ἀπιστίας αἴτιοι, ἀλλ’ ὁ ταῦτα εἰρηκὼς, δι’ ὃν καὶ ταῦτα πεπλήρωται. Ἆρον γὰρ, φήσουσι, τὸν λόγον τοῦ προφήτου, καὶ πάντως ἐκεῖνοι πιστεύσουσιν. Ἀλλὰ ταῦτα καὶ ἡ τοιαύτη διάνοια πολὺ τῆς ἀληθείας ἀποδέει· οὔτε γὰρ ὁ προφήτης αἴτιος τούτοις, οὔτε οἱ Ἰουδαῖοι τῆς ἀπιστίας ἑαυτῶν ἀναίτιοι τυγχάνουσιν· ἀλλ’ ὁ μὲν προφήτης, προβλέπων ἃ μέλλουσι πράττειν, ἀπήγγειλεν· αὐτοὶ δὲ μετὰ ταῦτα πράττοντες, ἐδείκνυον τοῦ προφήτου τὸν λόγον ἀληθῆ· καὶ οὐχ ὡς διακονοῦντες τοῖς προφητικοῖς, ἐτόλμων κατὰ τοῦ Σωτῆρος, ἀλλὰ τῇ προαιρέσει θέλοντες ἔπραττον τὰ πράγματα·τοῦ ἀγαθότητα καὶ ἀνοχήν. Λέγει γάρ ο Διέλθετε Α « νήσους Χετιείμ, καὶ εἰς Κηδάρ ἀποστείλατε, καὶ ἴδετε. › Εἰ τοίνυν μὴ μακροθυμεῖν ἤθελεν, οὐδὲ παρ αινέσεις αὐτοῖς ἐδίδου· ὥστε διελθεῖν, καὶ διελθόντας μαθεῖν ἐκ τῶν ἐναντίων τὴν πρὸς τὸ καλὸν σύγκρι- σιν. Αμέλει ὅταν μηκέτι μακροθυμίαν, ἀλλ᾽ ὀργὴν ἡ πρᾶξις ἑκάστου προσκαλείται (55), λοιπὸν ἀπο- φαίνεται λέγων· · Οὐκέτι ἀνοίσω τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν. » Διὰ δὲ τοῦ ὧδε, « οὐκέτι, ο ῥήματος σημαί νομένου, δείκνυσι φανερῶς τὴν περὶ τῶν Νινευΐτῶν δηλουμένην διὰ τοῦ (34), « ἔτι, ο μακροθυμίαν, καὶ τοῦ λόγου τὴν ἀλήθειαν. Αδύνατον γὰρ ἦν μὴ ἀλη- θεῦσαι τὸν Θεὸν λέγοντα, καὶ μόνον βουλόμενον. Διὰ τοῦτο τῷ Ἀβραὰμ ἐπαγγειλάμενος, οὐκ ἐψεύσατο, ἀλλὰ καὶ τὸν υἱὸν ἐχαρίζετο· καὶ τὸν λαὸν ἐξήγαγεν ἐκ τῆς Αἰγύπτου διὰ τοῦ ἱεροφάντου Μωσέως. Καὶ τὸν μὲν Ἰσαὰκ ἐπληροφόρει τῇ ὑποσχέσει, καὶ πατέρα τοῦ τὸν ἐποίει τῶν δύο λαῶν· τῷ δὲ Ἰακὼβ ἐπαγγειλά- μενος ἐδείκνυε τὸν Ἰωσήφ. Καὶ τῷ μὲν πιστοτάτῳ Μωσεῖ ἐδίδου τῶν λεγομένων τὴν πίστιν διὰ τῶν συμ- βαινόντων τῷ Φαραώ (35)· τῷ δὲ Δαβὶδ ἐπαγγει λάμενος, ἀπεδίδου τὴν ὑπόσχεσιν διὰ Σολομῶντος· λέγω δὴ τὴν τοῦ ναοῦ οἰκοδομήν, Β ὁ Θεὸς, καὶ ἀπλήρωτον τοῦτο μένει. Κἂν παραυτίκα τις ὀλιγωρῇ ζητῶν τὸν λόγον, ἀλλὰ τῷ χρόνῳ τὴν ἀπόδοσιν ἡ ὑπόσχεσις ἔχει, καὶ τῷ χρόνῳ πάντως ή επαγγελία πληροῦται. Ἰδοὺ γὰρ καὶ τὰ πρὸ πολλοῦ λεχθέντα ὑπὸ τοῦ Κυρίου καὶ τὰ πρὸ πολλῶν εἰρη μένα χρόνων νῦν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὁρῶμεν πληρού μενα. Ησαΐας μὲν γὰρ προεφήτευσεν ἐξ ἀπειρογά μου γυναικός τεχθήσεσθαι τὸν Ἐμμανουήλ· αὐτὸς δὲ ἐκ Μαρίας τῆς Παρθένου γεννηθεὶς καὶ Θεὸς φαινόμε- νος, ἐπλήρου προφήτου τὸν λόγον. Καὶ ὁ μὲν Μιχαίας προαπήγγειλε καὶ τὸν τόπον, ἐν ᾧ μέλλει ὁ Χριστὸς γεννᾶσθαι· αὐτὸς δὲ Κύριος, ἐν Βηθλεὲμ ἐπὶ φάτνης ἀνακείμενος, ἐδείκνυε τὸν προφήτην ἀληθῆ (36). Καὶ ὁ μὲν Ζαχαρίας εὐηγγελίζετο τῇ Ἱερουσαλήμ τὴν εἰσ- οδον τοῦ Σωτῆρος· αὐτὸς δὲ ὁ Κύριος, ἀποστέλλων ἐπὶ τὸν ὄνον (57) καὶ εἰσερχόμενος, ἐφ' ἑαυτοῦ τὴν προφη τείαν ἀνεπλήρου. Καὶ ὅλως, ἵνα μὴ τὸ καθέκαστον ὀνομάζω τῶν γεγραμμένων, αὐτὸς πλήρωμα τοῦ νό μου καὶ τῶν προφητῶν γέγονεν. "Α γὰρ δι' αὐτῶν προαπήγγελλε, ταῦτα παρὼν αὐτὸς ἐτελείου πληρῶν καὶ λέγων· « Αὐτὸς ὁ λαλῶν πάρειμι. » Ἰδοὺ οὖν καὶ νῦν (38) τὰ πάλαι ἀναφωνούμενα περὶ τοῦ Σωτῆ- ρος ἐν τοῖς Ψαλμοῖς, ἄρτι πάλιν πληροῦται διὰ τῆς τῶν στρατιωτῶν τόλμης. "Α γὰρ προεσήμανε παθεῖν αὐτὸν, ταῦτα νῦν οἱ δῆμοι Ἰουδαίων ἐνεργοῦσι, δια- μεριζόμενοι τὰ ἱμάτια τοῦ Σωτῆρος, καὶ ποτίζοντες αὐτὸν ὄξος μετὰ χολῆς. • Ταῦτα γὰρ, ο φησίν, ο ἐγί * διὰ τοῦ ἔτι, ἐπ' αὐτοῦ. ἐφ' ἑαυτοῦ. ἑαυτοῦ. ἐπλήρου. Ιδού οὖν καὶ νῦν. τά, DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. adhuc, suam ostendit bonitatem et tolerantiam. • B Ait enim : c Peragrate insulas Chetim, et in Cedar mittite, et videte ". » Nisi itaque longanimiter agere vellet, monita non daret illis, ut peragrando edi- scerent ex contrariis boni comparationem discri- menque. Certe ubi jam non ulterius longanimitatem, sed iram singulorum opera provocant, demuin sententiam profert his verius : « Non ultra feram peccata vestra. > lllo autem verbo, e non ultra, palam significat, suam erga Ninivitas longaninita- tem, voce, « adhuc, declaratam : necnon verbi sui veritatem. Impossibile quippe erat, non vere dicere Deum duin quidpiam diceret, aut solum dum quidpiam vellet. Quare cum Abrahamo pollicitus esset, nequaquam mentitus est, sed filium donavit illi, populumque eduxit ex Egypto per oracu lorum annuntiatorem Moysen. Isaaco etiam certam promissionem denuntiavit, duorumque populorum patrem effecit illum : Jacobo, uti promiserat, Josephum exhibuit : Moysi fidelissimo verborum suorum fidem dedit, per ea quæ Pharaoni contigere: Davidi cun pollicitus esset, promissionem implesit per Salomonem loquor autem de templi ex- structione. pollicetur Deus infectum manet. Etiamsi quis sta- tim animo deficiat, dum ejus inquirit verba : al tempore suo promissionem res consequitur, atque tandem pollicitatio impletur. Ecce enim res jam olim a Domino denuntiatas et jamdiu declaratas, C nunc in Evangeliis completas videmus. Propheta- vit Isaías, ex nuptiarum experte muliere nasciturum Emmanuelem ipseque Deus apparens ex Maria Virgine genitus, propheta sermonem complevit. Michæas ipsum locum ante designarat, in quo na- sciturus Christus esset; ipseque Dominus Bethle- hem in præsepe repositus, prophetanı vere dixisse declaravit. Zacharias Jerosolymæ ingressum Sal- vatoris prænuntiavit: ipse Dominus asinum quæsi. tum mittens, atque illo vectus ingrediens, prophe- tiam implevit. In summa, ne singula quæ scripta sunt recenseam, ipse plenitudo legis et prophetarum effectus est. Nam quæ per eos prænuntiarat, ea præsens ipse complebat, aiebatque : Ego ipse qui loquor, adsum ". » En itaque quæ olim de Salvatore in Psalmis prædicata sunt, hæc jam militum ausu complentur. Quæ enim passurum ipsum praenun- tiavit, hæc jam Judæorum populi perficiunt, dividentes vestimenta Salvatoris, et potantes eum aceto atque felle. • Hæc enim, inquit, facta sunt, ut implerentur Scripturæ : • quarum altera dicit: Diviserunt sibi vestimenta inea, D Jerem. 11, 10. sr Isa. Lil, wv, legitur. in Reg. Anglic. et Felc. 5, non habetur. 35. et Felc. 5, Editi, Anglicamus, Ibidem Felc. 5, et ceteri, Ibid. abest a Basil. 8. Ecquid mibi multis opus ? Nihil eorum quæ 8. Καὶ τί μοι χρεία πολλῶν; Οὐδέν ἐστιν, ὅ λέγει 6. 28 Matth. XXVII, (33) Basiliensis et Anglic. προκαλεῖται. (34) In editis et quibusdaui niss. post δηλουμέ (35) Regius, Basil. Anglic. Φαραώ. (36) Felc. 5, την προφητείαν ἀληθῆ. (37) Basiliensis, ἐπὶ τὴν ὄνον. Ibidem, Regius et (58) Regius, Anglic. et Felc. 3, Ἰδοὺ καὶ νῦν. Editi
PG 28:199ὥστε τὸν μὲν προφήτην μὴ αἴτιον αὐτοῖς γεγενῆσθαι, ἀλλὰ τὴν προαίρεσιν αὐτῶν· αὐτοὺς δὲ μᾶλλον αἰτίους γεγενῆσθαι τῷ προφήτῃ τοῦ ταῦτα αὐτὸν περὶ αὐτῶν εἰπεῖν. Τοῦ μὲν γὰρ προφήτου ἴδιόν ἐστιν ὁρᾷν τὰ μέλλοντα, καὶ μὴ σφάλλεσθαι· τῶν δὲ πράξεων ἕκαστος τὴν ἰδίαν προαίρεσιν αἰτίαν ἔχει. Καὶ ὥσπερ ἡμεῖς τὰ ἐν ὀφθαλμοῖς ὁρῶντες, οὐ σφαλλόμεθα βλέποντες, οὐδὲ ἄλλως μὲν βλέπομεν, ἄλλως δὲ γίνεται· ἀλλ’ ὡς γίνεται, βλέπομεν, καὶ ὡς βλέπομεν, γίνεται· οὕτω καὶ οἱ προφῆται τὰ μέλλοντα ὡς παρόντα ἔβλεπον· καὶ ἃ ἔβλεπον, ἔδει γενέσθαι, καὶ τὰ γινόμενα πάντως ὁρᾷν ἔδει. Καὶ πάλιν, ὥσπερ ἡμεῖς ἃ βλέπομεν ἐν ὀφθαλμοῖς, ἀνάγκη πάντως εἶναι, τὰ γὰρ ὄντα βλέπομεν, καὶ οὐκ ἔστιν ἄλλως γενέσθαι ἢ ὡς ὁρῶμεν· οὕτω καὶ οἱ προφῆται, ἃ προέβλεπον, ἔδει πάντως εἶναι, καὶ μὴ ἄλλως γίνεσθαι ἢ ὡς προεωράκασιν. Ἐπεὶ εἰ τὰ γενησόμενα μὴ προέβλεπον, οὐκέτι ἂν ἦσαν προφῆται. Καὶ καθόλου δὲ τοῦτο εἰδέναι δεῖ, ὅτι οἱ προφῆται οὐ νόμων εἰσὶ διδάσκαλοι, ἵνα μόνον, ἃ προστάττουσι, γίγνηται, ἀλλὰ τῶν μελλόντων εἰσὶ προσημάντορες.νετο, ἵνα πληρωθώσιν αἱ Γραφα!· ἡ μὲν λέγουσα· • Διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου έβαλον κλῆρον· ἡ δὲ πάλιν· « Εδω καν εἰς τὸ βρῶμά μου (39) χολήν, καὶ εἰς τὴν δίψαν μου ἐπότισάν με όξος. » • πράττειν, ἀπήγγειλεν· αὐτοὶ δὲ μετὰ ταῦτα πράτο ἀκούοντες τό, Ἵνα πληρωθῇ τὸ γεγραμμένον, ο ἐνόμισαν τὰ γινόμενα δι' οὐδὲν ἕτερον γίνεσθαι, ἢ ἵνα πληρωθῇ τὰ γεγραμμένα· καὶ ἐκ τούτων ᾠήθη σαν μὴ μόνον ἀναιτίους εἶναι τοὺς πράττοντας, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ἀξίους ἐπαίνου, ὅτι οὐχ ὡς ἁμαρτάνοντες, ἀλλ' ὡς διακονοῦντες τοῖς γεγραμμένοις ἐνεργοῦσι· μὴ γὰρ ἂν ἀληθεῖς γεγενῆσθαι τῶν προφητῶν τοὺς λόγους, εἰ μὴ τούτων ἦσαν αἱ πράξεις. Μάλιστα δὲ (40-41) ταῦτα ὑπέλαβον ἐκ τῶν εἰς τὸ κατὰ Ἰωάν- Β νην ῥητών κινηθέντες, ἔνθα, τῶν Ἰουδαίων τὴν ἀπι στίαν διηγούμενος, κατὰ τὴν Ἡσαΐου προφητείαν φησί· « Τοσαῦτα δὲ αὐτοῦ σημεῖα πεποιηκότος ἔμ- προσθεν αὐτῶν, οὐκ ἐπίστευσαν· ἵνα ὁ λόγος Ησαΐου τοῦ προφήτου (42) πληρωθῇ, ἂν εἶπε· Κύριε, τίς ἐπίστευσε τῇ ἀκοῇ ἡμῶν; καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη; » Εἰ γὰρ, ἵνα ὁ λόγος Ησαΐου πλη- ρωθῇ, οὐκ ἐπίστευον οἱ Ἰουδαῖοι, οὐκ αὐτοὶ τῆς ἀπι- στίας αἴτιοι, ἀλλ' ὁ ταῦτα εἰρηκώς, δι᾿ ἂν καὶ ταῦτα πεπλήρωται. "Αρον γάρ, φήσουσι, τὸν λόγον του προφήτου, καὶ πάντως ἐκεῖνοι πιστεύσουσιν. Αλλά ταῦτα καὶ ἡ τοιαύτη διάνοια πολὺ τῆς ἀληθείας ἀπο δέει (43)· οὔτε γὰρ ὁ προφήτης αἴτιος τούτοις, οὔτε οἱ Ἰουδαῖοι τῆς ἀπιστίας ἑαυτῶν ἀναίτιοι τυγχάνου- σιν· ἀλλ' ὁ μὲν προφήτης, προβλέπων & μέλλουσ τοντες, ἐδείκνυον τοῦ προφήτου τὸν λόγον ἀληθῆ καὶ οὐχ ὡς διακονοῦντες τοῖς προφητικοῖς (46', ἐτόλμων κατὰ τοῦ Σωτῆρος, ἀλλὰ τῇ προαιρέσει θέλοντες ἔπραττον τὰ πράγματα· ὥστε τὸν μὲν (45) προφήτην μὴ αἴτιον αὐτοῖς γεγενῆσθαι, ἀλλὰ τὴν προαίρεσιν αὐτῶν· αὐτοὺς δὲ μᾶλλον αἰτίους γεγενή- σθαι τῷ προφήτῃ τοῦ ταῦτα αὐτὸν περὶ αὐτῶν εἰπεῖν. Τοῦ μὲν γὰρ προφήτου ἴδιον ἐστιν ὁρᾷν τὰ μέλλοντα, καὶ μὴ σφάλλεσθαι· τῶν δὲ πράξεων ἕκαστος τὴν ἰδίαν προαίρεσιν αἰτίαν ἔχει. Καὶ ὥσπερ ἡμεῖς τὰ ἐν ὀφθαλμοῖς ὁρῶντες, οὐ σφαλλόμεθα βλέποντες, οὐδὲ ἄλλως μὲν βλέπομεν, ἄλλως δὲ γίνεται · ἀλλ' ὡς γίνε ται, βλέπομεν, καὶ ὡς βλέπομεν, γίνεται· οὕτω καὶ οἱ προφῆται τὰ μέλλοντα ὡς παρόντα ἔβλεπον· καὶ ἃ ἔβλεπον, ἔδει γενέσθαι (46), καὶ τὰ γινόμενα πάντως ὁρᾶν ἔδει. Καὶ πάλιν, ὥσπερ ἡμεῖς ἃ βλέπομεν ἐν ὀφθαλμοῖς, ἀνάγκη πάντως εἶναι, τὰ γὰρ ὄντα βλέ πομεν, καὶ οὐκ ἔστιν ἄλλως γενέσθαι ἢ ὡς ὁρῶμεν· οὕτω καὶ οἱ προφῆται, & προέβλεπον, ἔδει πάντως εἶναι, καὶ μὴ ἄλλως γίνεσθαι ἢ ὡς προεωράκασιν. Πολλοὶ γὰρ τοῖς Εὐαγγελίοις. (40-41) μᾶλλον δέ. ἐν ὀφθαλμοῖς, ATHANASIUS. super vestem meam miserunt sortem » ; » altera A vero Dederunt in escam meam fel, et in siti mea potaverunt me aceto **., - DUBIA. Ut impleretur quod scriptum est, arbitrati sunt, ea quæ gesta sunt, nulla alia de causa fieri, quam ut Scripturæ implerentur : atque exinde æstimarunt, eos qui ista facerent, non modo incul- patos esse ; sed potius laude dignos, quod non peccando, sed Scripturis ministrando, talia perpe- trarent : neque enim vera fuisse prophetarum verba, nisi acta sua subsecuta fuissent. Quod illi maxime opinati sunt ex his Evangelii secundum Joannem dictis, ubi cum Judæorum enarrat incre- dulitatem, ex Isaiæ prophetia sic ait : « Cum tot signa coram eis fecisset, non crediderunt: ut sermo Isaiae prophetae impleretur, quem dixit : Domine, quis credidit auditui nostro? et brachium Domini cui revelatum est 61? , Si enim ideo non credide- runt Judæi, ut Isaiæ sermo impleretur; non illi incredulitatis suæ causa sunt, sed qui ista dixerat, unde factuin est ut bæc complerentur. Tolle, in- quient, prophetæ verbum, et plane futurum est ut illi credant. Sed hæc ejusmodique sententia a veri- tate multum aberrat : nam neque propheta in causa illis est, neque Judæi culpa incredulitatis sunt liberi. Sed propheta, prospiciens quæ facturi essent, ea prænuntiavit : ipsi vero deinde, ea per- petrantes, declaraverunt verum fuisse prophetæ G sermonem nec quasi propheticis sermonibus ministrarent, hæc contra Christum sunt ausi; sed sua sponte, suopte proposito ea facinora admisere: ita ut nequaquam illis in causa fuerit propheta, sed sua ipsorum voluntas; imo ipsi potius prophetæ in causa fuerunt, ut talia de ipsis prænuntiaret. Nam prophetæ quidem proprium est futura videre, neque hallucinari operum autem quisque suorum volun- tatem causam habet. Et quemadmodum nos, ea quæ in conspectu sunt videntes, nequaquam fallimur, neque nos alio modo videmus quam fiant, neque alio modo fiunt, quam nos videamus; sed ut fiunt, videmus, et ut videmus fiunt ; eo quoque modo prophetæ futura tanquam præsentia videbant: necessumque erat ut fierent ea quæ ipsi viderent, et vicissim, ut viderent ipsi quæ futura essent. Et rursum, quemadmodum quæ oculis videmus, ne- cesse prorsus est ut exsistant, nam quæ sunt vide- mus, neque alio possunt esse modo quam nos vi- deamus ; sic et quæ prophetæ prospiciebant, necesse C . D Psal. xxi, 19. • Psal. LXVI . 22. Isa. LIII, ; Joan. xit, 37,38. Anglican. Basiliensis, cano. abest ab eodem fra ante deest 9. Multi qui Evangelia legunt, audientes illud : 9. Πολλοὶ, τοῖς Εὐαγγελίοις εντυγχάνοντες, καὶ (39) Μου, abest a Basil. et Anglic. Paulo post, (42) Τοῦ προφήτου, deest in Basiliensi et Angli- (45) Felc. 5, solus, ἀποδεῖ. Paulo post, ἑαυτῶν, (44) Felc. 3. τοῖς προφήταις. (45) Μέν, abest a Fel. 3.. (46) Felc. 5. ἔβλεπον ἀεὶ γενέσθαι. In eodem ir-
PG 28:200Οὐ γὰρ ἐπειδὴ λέγουσι, διὰ τοῦτο καὶ γίνεται τὰ γινόμενα, ἀλλ’ ὅτι γίνεσθαι μέλλει, διὰ τοῦτο καὶ προλέγουσι, καὶ ἀνάγκη μὴ ψεύδεσθαι τοὺς προφήτας, ὁρῶσι γὰρ ἀληθῶς. Εἰ γὰρ καθ’ ὑπόθεσιν μὴ προαπήγγελλον οἱ προφῆται, ἀλλὰ τῶν Ἰουδαίων ἦν ἡ προαίρεσις, ὥστε πράττειν ταῦτα. Καὶ ὅλως οἱ ἅγιοι οὐκ ἀναγκαστικοὶ τῶν γιγνομένων εἰσίν· ἀλλὰ τὴν προαίρεσιν τῶν πραττόντων προβλέποντες σημαίνουσι. Καὶ ὥσπερ οἱ ἀνασκευάζοντες ἔλεγον· Ἆρον τὸν λόγον τοῦ προφήτου, καὶ πάντως οἱ Ἰουδαῖοι πιστεύσουσιν· οὕτως φαίην ἂν κἀγώ· Ἆρον τὰς πράξεις τῶν Ἰουδαίων, καὶ πάντως οὐ προεφήτευε ἂν περὶ αὐτῶν ὁ Ἡσαί̈ας τοιαῦτα. Ἐὰν τοίνυν ὁ Ἰωάννης λέγῃ· «Οὐκ ἐπίστευον εἰς αὐτὸν οἱ Ἰουδαῖοι, ἵνα πληρωθῇ ὁ λόγος Ἡσαί̈ου,» μὴ τῷ λόγῳ τοῦ προφήτου τὴν αἰτίαν δῷς τῆς ἀπιστίας αὐτῶν, ἀλλὰ τῇ πράξει αὐτῶν τῶν Ἰουδαίων. Ἃ γὰρ οὗτοι νῦν ἔπραττον, ταῦτα προέβλεπεν ὁ προφήτης ἐκ πολλοῦ· καὶ ἔδει τοῦτον μὴ ψεύσασθαι, ἀλλὰ γνωσθῆναι, ὅτι τὰ νῦν γινόμενα προεώρακεν ἀληθῶς. Ἵνα γὰρ ὁ λόγος αὐτοῦ ἀληθὴς τοῖς μετὰ ταῦτα φανῇ, ἠλέγχθησαν ἄπιστοι καὶ κρυπτόμενοι. Ἦσαν μὲν γὰρ τῇ προαιρέσει φαῦλοι·νετο, ἵνα πληρωθώσιν αἱ Γραφα!· ἡ μὲν λέγουσα· • Διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου έβαλον κλῆρον· ἡ δὲ πάλιν· « Εδω καν εἰς τὸ βρῶμά μου (39) χολήν, καὶ εἰς τὴν δίψαν μου ἐπότισάν με όξος. » • πράττειν, ἀπήγγειλεν· αὐτοὶ δὲ μετὰ ταῦτα πράτο ἀκούοντες τό, Ἵνα πληρωθῇ τὸ γεγραμμένον, ο ἐνόμισαν τὰ γινόμενα δι' οὐδὲν ἕτερον γίνεσθαι, ἢ ἵνα πληρωθῇ τὰ γεγραμμένα· καὶ ἐκ τούτων ᾠήθη σαν μὴ μόνον ἀναιτίους εἶναι τοὺς πράττοντας, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ἀξίους ἐπαίνου, ὅτι οὐχ ὡς ἁμαρτάνοντες, ἀλλ' ὡς διακονοῦντες τοῖς γεγραμμένοις ἐνεργοῦσι· μὴ γὰρ ἂν ἀληθεῖς γεγενῆσθαι τῶν προφητῶν τοὺς λόγους, εἰ μὴ τούτων ἦσαν αἱ πράξεις. Μάλιστα δὲ (40-41) ταῦτα ὑπέλαβον ἐκ τῶν εἰς τὸ κατὰ Ἰωάν- Β νην ῥητών κινηθέντες, ἔνθα, τῶν Ἰουδαίων τὴν ἀπι στίαν διηγούμενος, κατὰ τὴν Ἡσαΐου προφητείαν φησί· « Τοσαῦτα δὲ αὐτοῦ σημεῖα πεποιηκότος ἔμ- προσθεν αὐτῶν, οὐκ ἐπίστευσαν· ἵνα ὁ λόγος Ησαΐου τοῦ προφήτου (42) πληρωθῇ, ἂν εἶπε· Κύριε, τίς ἐπίστευσε τῇ ἀκοῇ ἡμῶν; καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη; » Εἰ γὰρ, ἵνα ὁ λόγος Ησαΐου πλη- ρωθῇ, οὐκ ἐπίστευον οἱ Ἰουδαῖοι, οὐκ αὐτοὶ τῆς ἀπι- στίας αἴτιοι, ἀλλ' ὁ ταῦτα εἰρηκώς, δι᾿ ἂν καὶ ταῦτα πεπλήρωται. "Αρον γάρ, φήσουσι, τὸν λόγον του προφήτου, καὶ πάντως ἐκεῖνοι πιστεύσουσιν. Αλλά ταῦτα καὶ ἡ τοιαύτη διάνοια πολὺ τῆς ἀληθείας ἀπο δέει (43)· οὔτε γὰρ ὁ προφήτης αἴτιος τούτοις, οὔτε οἱ Ἰουδαῖοι τῆς ἀπιστίας ἑαυτῶν ἀναίτιοι τυγχάνου- σιν· ἀλλ' ὁ μὲν προφήτης, προβλέπων & μέλλουσ τοντες, ἐδείκνυον τοῦ προφήτου τὸν λόγον ἀληθῆ καὶ οὐχ ὡς διακονοῦντες τοῖς προφητικοῖς (46', ἐτόλμων κατὰ τοῦ Σωτῆρος, ἀλλὰ τῇ προαιρέσει θέλοντες ἔπραττον τὰ πράγματα· ὥστε τὸν μὲν (45) προφήτην μὴ αἴτιον αὐτοῖς γεγενῆσθαι, ἀλλὰ τὴν προαίρεσιν αὐτῶν· αὐτοὺς δὲ μᾶλλον αἰτίους γεγενή- σθαι τῷ προφήτῃ τοῦ ταῦτα αὐτὸν περὶ αὐτῶν εἰπεῖν. Τοῦ μὲν γὰρ προφήτου ἴδιον ἐστιν ὁρᾷν τὰ μέλλοντα, καὶ μὴ σφάλλεσθαι· τῶν δὲ πράξεων ἕκαστος τὴν ἰδίαν προαίρεσιν αἰτίαν ἔχει. Καὶ ὥσπερ ἡμεῖς τὰ ἐν ὀφθαλμοῖς ὁρῶντες, οὐ σφαλλόμεθα βλέποντες, οὐδὲ ἄλλως μὲν βλέπομεν, ἄλλως δὲ γίνεται · ἀλλ' ὡς γίνε ται, βλέπομεν, καὶ ὡς βλέπομεν, γίνεται· οὕτω καὶ οἱ προφῆται τὰ μέλλοντα ὡς παρόντα ἔβλεπον· καὶ ἃ ἔβλεπον, ἔδει γενέσθαι (46), καὶ τὰ γινόμενα πάντως ὁρᾶν ἔδει. Καὶ πάλιν, ὥσπερ ἡμεῖς ἃ βλέπομεν ἐν ὀφθαλμοῖς, ἀνάγκη πάντως εἶναι, τὰ γὰρ ὄντα βλέ πομεν, καὶ οὐκ ἔστιν ἄλλως γενέσθαι ἢ ὡς ὁρῶμεν· οὕτω καὶ οἱ προφῆται, & προέβλεπον, ἔδει πάντως εἶναι, καὶ μὴ ἄλλως γίνεσθαι ἢ ὡς προεωράκασιν. Πολλοὶ γὰρ τοῖς Εὐαγγελίοις. (40-41) μᾶλλον δέ. ἐν ὀφθαλμοῖς, ATHANASIUS. super vestem meam miserunt sortem » ; » altera A vero Dederunt in escam meam fel, et in siti mea potaverunt me aceto **., - DUBIA. Ut impleretur quod scriptum est, arbitrati sunt, ea quæ gesta sunt, nulla alia de causa fieri, quam ut Scripturæ implerentur : atque exinde æstimarunt, eos qui ista facerent, non modo incul- patos esse ; sed potius laude dignos, quod non peccando, sed Scripturis ministrando, talia perpe- trarent : neque enim vera fuisse prophetarum verba, nisi acta sua subsecuta fuissent. Quod illi maxime opinati sunt ex his Evangelii secundum Joannem dictis, ubi cum Judæorum enarrat incre- dulitatem, ex Isaiæ prophetia sic ait : « Cum tot signa coram eis fecisset, non crediderunt: ut sermo Isaiae prophetae impleretur, quem dixit : Domine, quis credidit auditui nostro? et brachium Domini cui revelatum est 61? , Si enim ideo non credide- runt Judæi, ut Isaiæ sermo impleretur; non illi incredulitatis suæ causa sunt, sed qui ista dixerat, unde factuin est ut bæc complerentur. Tolle, in- quient, prophetæ verbum, et plane futurum est ut illi credant. Sed hæc ejusmodique sententia a veri- tate multum aberrat : nam neque propheta in causa illis est, neque Judæi culpa incredulitatis sunt liberi. Sed propheta, prospiciens quæ facturi essent, ea prænuntiavit : ipsi vero deinde, ea per- petrantes, declaraverunt verum fuisse prophetæ G sermonem nec quasi propheticis sermonibus ministrarent, hæc contra Christum sunt ausi; sed sua sponte, suopte proposito ea facinora admisere: ita ut nequaquam illis in causa fuerit propheta, sed sua ipsorum voluntas; imo ipsi potius prophetæ in causa fuerunt, ut talia de ipsis prænuntiaret. Nam prophetæ quidem proprium est futura videre, neque hallucinari operum autem quisque suorum volun- tatem causam habet. Et quemadmodum nos, ea quæ in conspectu sunt videntes, nequaquam fallimur, neque nos alio modo videmus quam fiant, neque alio modo fiunt, quam nos videamus; sed ut fiunt, videmus, et ut videmus fiunt ; eo quoque modo prophetæ futura tanquam præsentia videbant: necessumque erat ut fierent ea quæ ipsi viderent, et vicissim, ut viderent ipsi quæ futura essent. Et rursum, quemadmodum quæ oculis videmus, ne- cesse prorsus est ut exsistant, nam quæ sunt vide- mus, neque alio possunt esse modo quam nos vi- deamus ; sic et quæ prophetæ prospiciebant, necesse C . D Psal. xxi, 19. • Psal. LXVI . 22. Isa. LIII, ; Joan. xit, 37,38. Anglican. Basiliensis, cano. abest ab eodem fra ante deest 9. Multi qui Evangelia legunt, audientes illud : 9. Πολλοὶ, τοῖς Εὐαγγελίοις εντυγχάνοντες, καὶ (39) Μου, abest a Basil. et Anglic. Paulo post, (42) Τοῦ προφήτου, deest in Basiliensi et Angli- (45) Felc. 5, solus, ἀποδεῖ. Paulo post, ἑαυτῶν, (44) Felc. 3. τοῖς προφήταις. (45) Μέν, abest a Fel. 3.. (46) Felc. 5. ἔβλεπον ἀεὶ γενέσθαι. In eodem ir-
PG 28:201ἐπειδὴ δὲ ἔκρυπτον αὐτῶν τὴν ἀπιστίαν, ὁ λόγος ἔλεγχος γέγονεν αὐτῶν. Διὰ τοῦτο γοῦν οὐκ ἐπίστευον, ὅτι ἤλεγχεν αὐτοὺς ὁ λόγος κρυπτομένους; Καὶ ἐὰν λέγῃ πάλιν· Οὐκ ἠδύναντο πιστεύειν οἱ Ἰουδαῖοι, ὅτι γέγραπται τὰ κατ’ αὐτῶν· μὴ τὸ ἀδύνατον τῇ προαιρέσει τῶν πραττόντων δῷς. Ἐδύναντο γὰρ καὶ μεταβάλλεσθαι· ἀλλὰ τὸ ἀδύνατον τὸ μὴ ψεύσασθαι τὸν προφήτην. Ἐπειδὴ γὰρ ἀληθῶς ἑώρακε, διὰ τοῦτο ἀδύνατον ἦν σφαλῆναι αὐτόν. Οὐ γὰρ ἄλλως ἑώρακεν, ἢ ὡς γέγονε, καὶ ἐφάνησαν ἄπιστοι. Οὕτως καὶ τὸ κατὰ τὴν Παρθένον πεπλήρωται θαῦμα, καὶ τὸ κατὰ Ἰωάννην ἀπέβη σήμερον, καὶ πάντα τὰ προγεγραμμένα πεπλήρωται. Οὐδὲ γὰρ ἐπειδὴ γέγραπται, διὰ τοῦτο καὶ ἀπέβαινον, ἀλλ’ ὅτι ἐγίγνετο πάντως, διὰ τοῦτο καὶ προελέχθη. Οὕτως καὶ τὸ κατὰ τὸν μερισμὸν νῦν τῶν ἱματίων γέγονε· καὶ ὡς γέγονεν, οὕτως καὶ προεωρᾶτο· καὶ ὡς προεσημάνθη καὶ προαπηγγέλθη, οὕτως καὶ πεπλήρωται καὶ πέπρακται. Γέγραπται δὲ οὕτω· «Σταυρώσαντες δὲ αὐτὸν, διεμερίσαντο τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, βάλλοντες κλῆρον· ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου·Ἐπεὶ εἰ τὰ γενησόμενα (47-48) μὴ προέβλεπον, οὐκέτι ἂν ἦσαν προφῆται. Καὶ καθόλου δὲ τοῦτο εἰδέναι δεῖ, ὅτι οἱ προφῆται οὐ νόμων εἰσὶ διδάσκαλοι, ἵνα μέ- νον (49), ἃ προστάττουσι, γίγνηται, ἀλλὰ τῶν μελ- λόντων εἰσὶ προσημάντορες. Οὐ γὰρ ἐπειδὴ λέγουσι, διὰ τοῦτο καὶ γίνεται τὰ γινόμενα, ἀλλ' ὅτι γίνεσθαι μέλλει, διὰ τοῦτο καὶ προλέγουσι, καὶ ἀνάγκη μὴ ψεύδεσθαι τοὺς προφήτας, ὁρῶσι γὰρ ἀληθῶς. Εἰ γὰρ καθ᾽ ὑπόθεσιν (50) μή προαπήγγελλον οἱ προ φῆται, ἀλλὰ τῶν Ἰουδαίων ἦν ἡ προαίρεσις, ὥστε πράττειν ταῦτα. Καὶ ὅλως οἱ ἅγιοι οὐκ ἀναγκαστικοί τῶν γιγνομένων εἰσίν· ἀλλὰ τὴν προαίρεσιν τῶν πραττόντων προβλέποντες σημαίνουσι. Καὶ ὥσπερ οἱ ἀνασκευάζοντες ἔλεγον· Αρον τὸν λόγον τοῦ προ- φήτου, καὶ πάντως (51) οἱ Ἰουδαῖοι πιστεύσουσιν· οὕτως φαίην ἂν κἀγώ· Αρον τὰς πράξεις τῶν Ἰου- δαίων, καὶ πάντως οὐ προεφήτευε ἂν περὶ αὐτῶν ὁ Ησαΐας τοιαῦτα. Β εἰς αὐτὸν οἱ Ἰουδαῖοι, ἵνα πληρωθῇ ὁ λόγος Ησαΐου, ο μὴ τῷ λόγῳ τοῦ προφήτου τὴν αἰτίαν δῷς τῆς ἀπι- στίας αὐτῶν, ἀλλὰ τῇ πράξει αὐτῶν τῶν Ἰουδαίων. Α γὰρ οὗτοι νῦν ἔπραττον, ταῦτα προέβλεπεν ὁ προ- φήτης ἐκ πολλοῦ· καὶ ἔδει τοῦτον μὴ ψεύσασθαι, ἀλλὰ γνωσθῆναι, ὅτι τὰ νῦν γινόμενα προεώρακεν ἀληθῶς. Ἵνα γὰρ ὁ λόγος αὐτοῦ ἀληθὴς τοῖς μετὰ ταῦτα φανῇ, ἐλέγχθησαν ἄπιστοι καὶ κρυπτόμενοι. Ησαν μὲν γὰρ τῇ προαιρέσει φαῦλοι· ἐπειδὴ δὲ ἔκρυπτον αὐτῶν τὴν ἀπιστίαν, ὁ λόγος ἔλεγχος γέ- γονεν αὐτῶν. Διὰ τοῦτο γοῦν οὐκ ἐπίστευον, ὅτι ἤλεγχεν αὐτοὺς ὁ λόγος κρυπτομένους; Καὶ ἐὰν λέγῃ πάλιν· Οὐκ ἠδύναντο πιστεύειν οἱ Ἰουδαῖοι, ότι γέγραπται τὰ κατ' αὐτῶν· μὴ τὸ ἀδύνατον τῇ προαιρέσει τῶν (52) πραττόντων δῷς. Ἐδύναντο γὰρ καὶ μεταβάλλεσθαι· ἀλλὰ τὸ ἀδύνατον τὸ μὴ ψεύσα σθαι τὸν προφήτην. Ἐπειδὴ γὰρ ἀληθῶς ἑώρακε, διὰ τοῦτο ἀδύνατον ἦν σφαλῆναι αὐτόν. Οὐ γὰρ ἄλλως δώραχεν, ἢ ὡς γέγονε, καὶ ἐφάνησαν ἄπιστοι. Οὕτως καὶ τὸ κατὰ τὴν Παρθένον πεπλήρωται θαῦμα, καὶ τὸ κατὰ Ἰωάννην (53) ἀπέβη σήμερον, καὶ πάντα τὰ προγεγραμμένα πεπλήρωται. Οὐδὲ γὰρ ἐπειδὴ γέ γραπται, διὰ τοῦτο καὶ ἀπέβαινον, ἀλλ' ὅτι ἐγίγνετο πάντως, διὰ τοῦτο καὶ προελέχθη. Οὕτως καὶ τὸ κατὰ τὸν μερισμὸν νῦν τῶν ἱματίων γέγονε· καὶ ὡς γέγο νεν, οὕτως καὶ προεωρᾶτο· καὶ ὡς προεσημάνθη καὶ προαπηγγέλθη (54), οὕτως καὶ πεπλήρωται καὶ πέ- πρακται. Γέγραπται δὲ οὕτω·. Σταυρώσαντες δὲ αὐτὸν, διεμερίσαντο τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, βάλλοντες κλῆρον· ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου - Διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου έβαλον κλήρον. ο Ματθαῖος μὲν οὖν μετὰ τῶν ἄλλων εὐαγγελιστῶν ἁπλούστερον τὸν μετ ρισμόν γεγενῆσθαί φησι· ὁ δὲ Ἰωάννης καὶ τὴν (47-48) εἰ τὰ γινόμενα. εἰ τὰ γε νόμενα. ἵνα μὴ μόνον. σημάντορες. λείπει τι, Εt τευς, λέγει, οὐκ. τόν, Ιωάννην. Οὐ γὰρ ἐπειδή. DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. A prorsus erat ut ferent, neque alio modo quam ipsi C D Regius, Anglic. Editi, Μox, Anglicanus, licet lacuna nulla compareat. PATROL GR. XXVIII. pravidissent. Siquidem nisi futura prævidissent, nequaquam propheta fuissent. sciendum pror- sus est, prophetas non legum esse magistros ; ut ea solum quæ illi jubent, perficiantur; sed futuro- rum esse prænuntiatores. Non enim quia dicunt, res eveniunt, sed quia eventuræ erant, ideo i prænuntiant, necessumque est non mentiri prophetas, cum vere res ut sunt videant. Si namque pro- phetæ non prænuntiassent, nihilominus Judæorum fuisset propositum talia perpetrandi. Atque in summa sancti, nequaquam verbis suis necessitatem inducunt, ut res eveniant ; sed cum praevidean eorum propositum qui acturi sunt, id significant. At sicut objecere illi refragatores : Tolle pro- pletæ sermonen, et plane credent Judaei; ita dixerim ego Tolle Judæorum acta, et nequaquam talia de illis prophetaverit Isaias. in illum Judai, ut impleretur sermo Isaiæ ; » ne pro- phetæ sermoni imputes eorum incredulitatem, sed ipsorum Judæorum facinori. Nam quæ jam illi per- petrabant, hæc jamdiu præviderat propheta: ne- cesseque fuit illum non mentiri, ut palam foret, eum illa vere prævidisse quæ jam gesta sunt. Ut namque sermo illius verus apud posteros videretur, deprehensi sunt increduli, etiainsi latere curarent. Erant enim illi proposito suo improbi; cun autem suam occultarent incredulitatem, sermo iste adfuit qui eos coargueret. Ideone igitur non credi- derunt, quod sermo iste latere volentes illos coar- guerit? Quod si rursum dicat quispiam : Non pote- rant Judæi credere, quia hæc de illis scripta erant ; impossibilitatem, agentium voluntati ne tribueris. Poterant enim mutare sententiam, sed impossibile erat mentiri prophetam. Cum enim revera vidisset, fieri nequibat ut hallucinaretur. Non alio enim modo rem vidit, quam quo gesta est: atque ini increduli deprehensi sunt. Eadem ratione illud in Virgine miraculum impletum est, et quod a Joanne narratur, hodie contigit : omnia item quæcunqus scripta sunt impleta fuere. Non enim ideo evenere quia scripta sunt; sed quia evenere, ideo prænun- tiata fuerant. Sic jam de vestimentorum divisione actum est : et, prout actum est, ita prævisum fue- rat : et ut prius significatum prænuntiatumque fuit, ita completum gestumque est. Scriptum autem est ita : « Postquam autem crucifixerunt eum, divise- runt vestimenta ejus, sortem mittentes : ut imple- retur quod dictum est per prophetam : Divise- runt sibi vestimenta mea, et super vestein meam miserunt sortem. › Matthæus certe cum reliquis evangelistis simplicius factam divisionem ait: deest in Regio, Anglicano et Felc. 3. Paulo post, Regius et Anglicanus, ante Infra, Basil. et Felc. 5, 10. Ἐὰν τοίνυν ὁ Ἰωάννης λέγῃ· · Οὐκ ἐπίστευον (49) Sic Regius secunda manu, quem sequimur. (50) In haec verba ad Basil. notatur in margine, (54) Basiliensis, πάντες. Infra, ἄν, post, προεφή 10. Si itaque dixerit Joannes : « Non crediderunt (52) Basiliensis, secunda manu, τῇ ποῤῥήσει τῶν. (53) Ita Regius et Felc. 3. In editis vero legitur, (54) Regius, Anglic. et Felc. 5, προαπηγγέλη..
Διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου ἔβαλον κλῆρον.» Ματθαῖος μὲν οὖν μετὰ τῶν ἄλλων εὐαγγελιστῶν ἁπλούστερον τὸν μερισμὸν γεγενῆσθαί φησι· ὁ δὲ Ἰωάννης καὶ τὴν ποιότητα τοῦ μερισμοῦ, καὶ τὴν αἰτίαν τοῦ γεγενημένου κλήρου διηγεῖται λέγων οὕτως· «Οἱ οὖν στρατιῶται, ὅτε ἐσταύρωσαν τὸν Ἰησοῦν, ἔλαβον τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, καὶ ἐποίησαν τέσσαρα μέρη, ἑκάστῳ στρατιώτῃ μέρος. Τὸν δὲ χιτῶνα, ἐπεὶ ἦν ἄῤῥαφος ἐκ τῶν ἄνω ὑφαντὸς διόλου, εἶπον πρὸς ἀλλήλους· Μὴ σχίσωμεν αὐτὸν, ἀλλὰ λάχωμεν περὶ αὐτοῦ, τίνος ἔσται· ἵνα ἡ Γραφὴ πληρωθῇ· Διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου ἔβαλον κλῆρον.» Ἴσως τις τούτων ἀκούων ἐρυθριᾷ· ἴσως τις ὁρῶν τὸν Κύριον παιζόμενον, καὶ ἀπαγόμενον, καὶ τυπτόμενον, αἰσχύνεται· ἴσως νῦν τις ὁρῶν τὸν Κύριον, καὶ Σωτῆρα, καὶ βασιλέα τοῦ παντὸς κρινόμενον ὑπὸ Πιλάτου, καὶ σταυρούμενον ὑπὸ Ἰουδαίων, δυσωπεῖται, καὶ κάτω τὸν ὀφθαλμὸν ἔχει. Οὐδὲ γὰρ οὐδὲ ἥλιος ἤνεγκε τὴν θέαν ἰδεῖν, ἀλλ’ ἐσκοτίζετο ὅλος, ἵνα καὶ τοὺς ἄλλων ὀφθαλμοὺς ἀποστρέψῃ·Ἐπεὶ εἰ τὰ γενησόμενα (47-48) μὴ προέβλεπον, οὐκέτι ἂν ἦσαν προφῆται. Καὶ καθόλου δὲ τοῦτο εἰδέναι δεῖ, ὅτι οἱ προφῆται οὐ νόμων εἰσὶ διδάσκαλοι, ἵνα μέ- νον (49), ἃ προστάττουσι, γίγνηται, ἀλλὰ τῶν μελ- λόντων εἰσὶ προσημάντορες. Οὐ γὰρ ἐπειδὴ λέγουσι, διὰ τοῦτο καὶ γίνεται τὰ γινόμενα, ἀλλ' ὅτι γίνεσθαι μέλλει, διὰ τοῦτο καὶ προλέγουσι, καὶ ἀνάγκη μὴ ψεύδεσθαι τοὺς προφήτας, ὁρῶσι γὰρ ἀληθῶς. Εἰ γὰρ καθ᾽ ὑπόθεσιν (50) μή προαπήγγελλον οἱ προ φῆται, ἀλλὰ τῶν Ἰουδαίων ἦν ἡ προαίρεσις, ὥστε πράττειν ταῦτα. Καὶ ὅλως οἱ ἅγιοι οὐκ ἀναγκαστικοί τῶν γιγνομένων εἰσίν· ἀλλὰ τὴν προαίρεσιν τῶν πραττόντων προβλέποντες σημαίνουσι. Καὶ ὥσπερ οἱ ἀνασκευάζοντες ἔλεγον· Αρον τὸν λόγον τοῦ προ- φήτου, καὶ πάντως (51) οἱ Ἰουδαῖοι πιστεύσουσιν· οὕτως φαίην ἂν κἀγώ· Αρον τὰς πράξεις τῶν Ἰου- δαίων, καὶ πάντως οὐ προεφήτευε ἂν περὶ αὐτῶν ὁ Ησαΐας τοιαῦτα. Β εἰς αὐτὸν οἱ Ἰουδαῖοι, ἵνα πληρωθῇ ὁ λόγος Ησαΐου, ο μὴ τῷ λόγῳ τοῦ προφήτου τὴν αἰτίαν δῷς τῆς ἀπι- στίας αὐτῶν, ἀλλὰ τῇ πράξει αὐτῶν τῶν Ἰουδαίων. Α γὰρ οὗτοι νῦν ἔπραττον, ταῦτα προέβλεπεν ὁ προ- φήτης ἐκ πολλοῦ· καὶ ἔδει τοῦτον μὴ ψεύσασθαι, ἀλλὰ γνωσθῆναι, ὅτι τὰ νῦν γινόμενα προεώρακεν ἀληθῶς. Ἵνα γὰρ ὁ λόγος αὐτοῦ ἀληθὴς τοῖς μετὰ ταῦτα φανῇ, ἐλέγχθησαν ἄπιστοι καὶ κρυπτόμενοι. Ησαν μὲν γὰρ τῇ προαιρέσει φαῦλοι· ἐπειδὴ δὲ ἔκρυπτον αὐτῶν τὴν ἀπιστίαν, ὁ λόγος ἔλεγχος γέ- γονεν αὐτῶν. Διὰ τοῦτο γοῦν οὐκ ἐπίστευον, ὅτι ἤλεγχεν αὐτοὺς ὁ λόγος κρυπτομένους; Καὶ ἐὰν λέγῃ πάλιν· Οὐκ ἠδύναντο πιστεύειν οἱ Ἰουδαῖοι, ότι γέγραπται τὰ κατ' αὐτῶν· μὴ τὸ ἀδύνατον τῇ προαιρέσει τῶν (52) πραττόντων δῷς. Ἐδύναντο γὰρ καὶ μεταβάλλεσθαι· ἀλλὰ τὸ ἀδύνατον τὸ μὴ ψεύσα σθαι τὸν προφήτην. Ἐπειδὴ γὰρ ἀληθῶς ἑώρακε, διὰ τοῦτο ἀδύνατον ἦν σφαλῆναι αὐτόν. Οὐ γὰρ ἄλλως δώραχεν, ἢ ὡς γέγονε, καὶ ἐφάνησαν ἄπιστοι. Οὕτως καὶ τὸ κατὰ τὴν Παρθένον πεπλήρωται θαῦμα, καὶ τὸ κατὰ Ἰωάννην (53) ἀπέβη σήμερον, καὶ πάντα τὰ προγεγραμμένα πεπλήρωται. Οὐδὲ γὰρ ἐπειδὴ γέ γραπται, διὰ τοῦτο καὶ ἀπέβαινον, ἀλλ' ὅτι ἐγίγνετο πάντως, διὰ τοῦτο καὶ προελέχθη. Οὕτως καὶ τὸ κατὰ τὸν μερισμὸν νῦν τῶν ἱματίων γέγονε· καὶ ὡς γέγο νεν, οὕτως καὶ προεωρᾶτο· καὶ ὡς προεσημάνθη καὶ προαπηγγέλθη (54), οὕτως καὶ πεπλήρωται καὶ πέ- πρακται. Γέγραπται δὲ οὕτω·. Σταυρώσαντες δὲ αὐτὸν, διεμερίσαντο τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, βάλλοντες κλῆρον· ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου - Διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου έβαλον κλήρον. ο Ματθαῖος μὲν οὖν μετὰ τῶν ἄλλων εὐαγγελιστῶν ἁπλούστερον τὸν μετ ρισμόν γεγενῆσθαί φησι· ὁ δὲ Ἰωάννης καὶ τὴν (47-48) εἰ τὰ γινόμενα. εἰ τὰ γε νόμενα. ἵνα μὴ μόνον. σημάντορες. λείπει τι, Εt τευς, λέγει, οὐκ. τόν, Ιωάννην. Οὐ γὰρ ἐπειδή. DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. A prorsus erat ut ferent, neque alio modo quam ipsi C D Regius, Anglic. Editi, Μox, Anglicanus, licet lacuna nulla compareat. PATROL GR. XXVIII. pravidissent. Siquidem nisi futura prævidissent, nequaquam propheta fuissent. sciendum pror- sus est, prophetas non legum esse magistros ; ut ea solum quæ illi jubent, perficiantur; sed futuro- rum esse prænuntiatores. Non enim quia dicunt, res eveniunt, sed quia eventuræ erant, ideo i prænuntiant, necessumque est non mentiri prophetas, cum vere res ut sunt videant. Si namque pro- phetæ non prænuntiassent, nihilominus Judæorum fuisset propositum talia perpetrandi. Atque in summa sancti, nequaquam verbis suis necessitatem inducunt, ut res eveniant ; sed cum praevidean eorum propositum qui acturi sunt, id significant. At sicut objecere illi refragatores : Tolle pro- pletæ sermonen, et plane credent Judaei; ita dixerim ego Tolle Judæorum acta, et nequaquam talia de illis prophetaverit Isaias. in illum Judai, ut impleretur sermo Isaiæ ; » ne pro- phetæ sermoni imputes eorum incredulitatem, sed ipsorum Judæorum facinori. Nam quæ jam illi per- petrabant, hæc jamdiu præviderat propheta: ne- cesseque fuit illum non mentiri, ut palam foret, eum illa vere prævidisse quæ jam gesta sunt. Ut namque sermo illius verus apud posteros videretur, deprehensi sunt increduli, etiainsi latere curarent. Erant enim illi proposito suo improbi; cun autem suam occultarent incredulitatem, sermo iste adfuit qui eos coargueret. Ideone igitur non credi- derunt, quod sermo iste latere volentes illos coar- guerit? Quod si rursum dicat quispiam : Non pote- rant Judæi credere, quia hæc de illis scripta erant ; impossibilitatem, agentium voluntati ne tribueris. Poterant enim mutare sententiam, sed impossibile erat mentiri prophetam. Cum enim revera vidisset, fieri nequibat ut hallucinaretur. Non alio enim modo rem vidit, quam quo gesta est: atque ini increduli deprehensi sunt. Eadem ratione illud in Virgine miraculum impletum est, et quod a Joanne narratur, hodie contigit : omnia item quæcunqus scripta sunt impleta fuere. Non enim ideo evenere quia scripta sunt; sed quia evenere, ideo prænun- tiata fuerant. Sic jam de vestimentorum divisione actum est : et, prout actum est, ita prævisum fue- rat : et ut prius significatum prænuntiatumque fuit, ita completum gestumque est. Scriptum autem est ita : « Postquam autem crucifixerunt eum, divise- runt vestimenta ejus, sortem mittentes : ut imple- retur quod dictum est per prophetam : Divise- runt sibi vestimenta mea, et super vestein meam miserunt sortem. › Matthæus certe cum reliquis evangelistis simplicius factam divisionem ait: deest in Regio, Anglicano et Felc. 3. Paulo post, Regius et Anglicanus, ante Infra, Basil. et Felc. 5, 10. Ἐὰν τοίνυν ὁ Ἰωάννης λέγῃ· · Οὐκ ἐπίστευον (49) Sic Regius secunda manu, quem sequimur. (50) In haec verba ad Basil. notatur in margine, (54) Basiliensis, πάντες. Infra, ἄν, post, προεφή 10. Si itaque dixerit Joannes : « Non crediderunt (52) Basiliensis, secunda manu, τῇ ποῤῥήσει τῶν. (53) Ita Regius et Felc. 3. In editis vero legitur, (54) Regius, Anglic. et Felc. 5, προαπηγγέλη..
PG 28:202καὶ οὐκ ἐφρόντιζεν ἔτι τῆς ἐντολῆς τοῦ φαίνειν τοῖς ἀνθρώποις, ἀλλὰ καὶ παραβαίνειν ἐτόλμα λοιπὸν, ὁρῶν τὸν ἐντειλάμενον αὐτῷ Δεσπότην ὑπὸ ἀνθρώπων πάσχοντα. Ἀλλ’ ἐὰν τὴν αἰτίαν μάθωμεν, καὶ διὰ τί πέπονθεν ἴδωμεν, οὐκέτι ἐρυθριῶμεν, ἀλλὰ θαυμάζομεν τὴν ἀγαθότητα καὶ τὴν φιλανθρωπίαν αὐτοῦ· καὶ καυχησόμεθα δὲ καὶ ἡμεῖς, ὡς ὁ Παῦλος, ἐν τῷ σταυρῷ· ὅτι οὐκ αὐτὸς ὁ Κύριος δι’ ἑαυτὸν, ἀλλ’ ἡμεῖς ἐν ἐκείνῳ πάσχοντες ἦμεν. Τῶν μὲν γὰρ ἀνθρώπων ἡ ἁμαρτία πολλή τις ἦν, καὶ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην προκατειλήφει τοῦτο τὸ κακὸν, μέγα μὲν τυγχάνον καὶ πρὸ τούτου, κατ’ ὀλίγον δὲ καὶ αὐξανόμενον, καὶ ἀφόρητον γινόμενον τοῖς ἀνθρώποις. Καὶ γὰρ καὶ ὁ θάνατος ἐπὶ πάντας καὶ κατὰ πάντων ἴσχυε βασιλεύειν. Ὁ δὲ Κύριος ἡμῶν ἀθάνατος καὶ ἄφθαρτός ἐστι· καὶ ὥσπερ ἀθάνατος καὶ ἄφθαρτος, οὕτως ἀγαθὸς καὶ φιλάνθρωπος. Ἀγαθοῦ γὰρ Πατρὸς ἀγαθὸς ὁ Λόγος ὑπάρχει· διὸ οὐ παρεῖδεν ἀπολέσθαι τὸ γενόμενον, οὐδ’ ὑπέμεινε τῶν αὐτοῦ ποιημάτων ἄλλον γενέσθαι Κύριον· ἀλλ’ ὁρῶν τὸ μὲν τῆς κακίας ἀφόρητον, καὶ τὸ θνητὸν γένος οὐχ ἱκανὸν ἀντιστῆναι πρὸς τὸν θάνατον, οὐδὲ τὴν τιμωρίαν τῶν κακῶν δυνατὸν ἀποδοῦναι·Ἐπεὶ εἰ τὰ γενησόμενα (47-48) μὴ προέβλεπον, οὐκέτι ἂν ἦσαν προφῆται. Καὶ καθόλου δὲ τοῦτο εἰδέναι δεῖ, ὅτι οἱ προφῆται οὐ νόμων εἰσὶ διδάσκαλοι, ἵνα μέ- νον (49), ἃ προστάττουσι, γίγνηται, ἀλλὰ τῶν μελ- λόντων εἰσὶ προσημάντορες. Οὐ γὰρ ἐπειδὴ λέγουσι, διὰ τοῦτο καὶ γίνεται τὰ γινόμενα, ἀλλ' ὅτι γίνεσθαι μέλλει, διὰ τοῦτο καὶ προλέγουσι, καὶ ἀνάγκη μὴ ψεύδεσθαι τοὺς προφήτας, ὁρῶσι γὰρ ἀληθῶς. Εἰ γὰρ καθ᾽ ὑπόθεσιν (50) μή προαπήγγελλον οἱ προ φῆται, ἀλλὰ τῶν Ἰουδαίων ἦν ἡ προαίρεσις, ὥστε πράττειν ταῦτα. Καὶ ὅλως οἱ ἅγιοι οὐκ ἀναγκαστικοί τῶν γιγνομένων εἰσίν· ἀλλὰ τὴν προαίρεσιν τῶν πραττόντων προβλέποντες σημαίνουσι. Καὶ ὥσπερ οἱ ἀνασκευάζοντες ἔλεγον· Αρον τὸν λόγον τοῦ προ- φήτου, καὶ πάντως (51) οἱ Ἰουδαῖοι πιστεύσουσιν· οὕτως φαίην ἂν κἀγώ· Αρον τὰς πράξεις τῶν Ἰου- δαίων, καὶ πάντως οὐ προεφήτευε ἂν περὶ αὐτῶν ὁ Ησαΐας τοιαῦτα. Β εἰς αὐτὸν οἱ Ἰουδαῖοι, ἵνα πληρωθῇ ὁ λόγος Ησαΐου, ο μὴ τῷ λόγῳ τοῦ προφήτου τὴν αἰτίαν δῷς τῆς ἀπι- στίας αὐτῶν, ἀλλὰ τῇ πράξει αὐτῶν τῶν Ἰουδαίων. Α γὰρ οὗτοι νῦν ἔπραττον, ταῦτα προέβλεπεν ὁ προ- φήτης ἐκ πολλοῦ· καὶ ἔδει τοῦτον μὴ ψεύσασθαι, ἀλλὰ γνωσθῆναι, ὅτι τὰ νῦν γινόμενα προεώρακεν ἀληθῶς. Ἵνα γὰρ ὁ λόγος αὐτοῦ ἀληθὴς τοῖς μετὰ ταῦτα φανῇ, ἐλέγχθησαν ἄπιστοι καὶ κρυπτόμενοι. Ησαν μὲν γὰρ τῇ προαιρέσει φαῦλοι· ἐπειδὴ δὲ ἔκρυπτον αὐτῶν τὴν ἀπιστίαν, ὁ λόγος ἔλεγχος γέ- γονεν αὐτῶν. Διὰ τοῦτο γοῦν οὐκ ἐπίστευον, ὅτι ἤλεγχεν αὐτοὺς ὁ λόγος κρυπτομένους; Καὶ ἐὰν λέγῃ πάλιν· Οὐκ ἠδύναντο πιστεύειν οἱ Ἰουδαῖοι, ότι γέγραπται τὰ κατ' αὐτῶν· μὴ τὸ ἀδύνατον τῇ προαιρέσει τῶν (52) πραττόντων δῷς. Ἐδύναντο γὰρ καὶ μεταβάλλεσθαι· ἀλλὰ τὸ ἀδύνατον τὸ μὴ ψεύσα σθαι τὸν προφήτην. Ἐπειδὴ γὰρ ἀληθῶς ἑώρακε, διὰ τοῦτο ἀδύνατον ἦν σφαλῆναι αὐτόν. Οὐ γὰρ ἄλλως δώραχεν, ἢ ὡς γέγονε, καὶ ἐφάνησαν ἄπιστοι. Οὕτως καὶ τὸ κατὰ τὴν Παρθένον πεπλήρωται θαῦμα, καὶ τὸ κατὰ Ἰωάννην (53) ἀπέβη σήμερον, καὶ πάντα τὰ προγεγραμμένα πεπλήρωται. Οὐδὲ γὰρ ἐπειδὴ γέ γραπται, διὰ τοῦτο καὶ ἀπέβαινον, ἀλλ' ὅτι ἐγίγνετο πάντως, διὰ τοῦτο καὶ προελέχθη. Οὕτως καὶ τὸ κατὰ τὸν μερισμὸν νῦν τῶν ἱματίων γέγονε· καὶ ὡς γέγο νεν, οὕτως καὶ προεωρᾶτο· καὶ ὡς προεσημάνθη καὶ προαπηγγέλθη (54), οὕτως καὶ πεπλήρωται καὶ πέ- πρακται. Γέγραπται δὲ οὕτω·. Σταυρώσαντες δὲ αὐτὸν, διεμερίσαντο τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, βάλλοντες κλῆρον· ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου - Διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου έβαλον κλήρον. ο Ματθαῖος μὲν οὖν μετὰ τῶν ἄλλων εὐαγγελιστῶν ἁπλούστερον τὸν μετ ρισμόν γεγενῆσθαί φησι· ὁ δὲ Ἰωάννης καὶ τὴν (47-48) εἰ τὰ γινόμενα. εἰ τὰ γε νόμενα. ἵνα μὴ μόνον. σημάντορες. λείπει τι, Εt τευς, λέγει, οὐκ. τόν, Ιωάννην. Οὐ γὰρ ἐπειδή. DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. A prorsus erat ut ferent, neque alio modo quam ipsi C D Regius, Anglic. Editi, Μox, Anglicanus, licet lacuna nulla compareat. PATROL GR. XXVIII. pravidissent. Siquidem nisi futura prævidissent, nequaquam propheta fuissent. sciendum pror- sus est, prophetas non legum esse magistros ; ut ea solum quæ illi jubent, perficiantur; sed futuro- rum esse prænuntiatores. Non enim quia dicunt, res eveniunt, sed quia eventuræ erant, ideo i prænuntiant, necessumque est non mentiri prophetas, cum vere res ut sunt videant. Si namque pro- phetæ non prænuntiassent, nihilominus Judæorum fuisset propositum talia perpetrandi. Atque in summa sancti, nequaquam verbis suis necessitatem inducunt, ut res eveniant ; sed cum praevidean eorum propositum qui acturi sunt, id significant. At sicut objecere illi refragatores : Tolle pro- pletæ sermonen, et plane credent Judaei; ita dixerim ego Tolle Judæorum acta, et nequaquam talia de illis prophetaverit Isaias. in illum Judai, ut impleretur sermo Isaiæ ; » ne pro- phetæ sermoni imputes eorum incredulitatem, sed ipsorum Judæorum facinori. Nam quæ jam illi per- petrabant, hæc jamdiu præviderat propheta: ne- cesseque fuit illum non mentiri, ut palam foret, eum illa vere prævidisse quæ jam gesta sunt. Ut namque sermo illius verus apud posteros videretur, deprehensi sunt increduli, etiainsi latere curarent. Erant enim illi proposito suo improbi; cun autem suam occultarent incredulitatem, sermo iste adfuit qui eos coargueret. Ideone igitur non credi- derunt, quod sermo iste latere volentes illos coar- guerit? Quod si rursum dicat quispiam : Non pote- rant Judæi credere, quia hæc de illis scripta erant ; impossibilitatem, agentium voluntati ne tribueris. Poterant enim mutare sententiam, sed impossibile erat mentiri prophetam. Cum enim revera vidisset, fieri nequibat ut hallucinaretur. Non alio enim modo rem vidit, quam quo gesta est: atque ini increduli deprehensi sunt. Eadem ratione illud in Virgine miraculum impletum est, et quod a Joanne narratur, hodie contigit : omnia item quæcunqus scripta sunt impleta fuere. Non enim ideo evenere quia scripta sunt; sed quia evenere, ideo prænun- tiata fuerant. Sic jam de vestimentorum divisione actum est : et, prout actum est, ita prævisum fue- rat : et ut prius significatum prænuntiatumque fuit, ita completum gestumque est. Scriptum autem est ita : « Postquam autem crucifixerunt eum, divise- runt vestimenta ejus, sortem mittentes : ut imple- retur quod dictum est per prophetam : Divise- runt sibi vestimenta mea, et super vestein meam miserunt sortem. › Matthæus certe cum reliquis evangelistis simplicius factam divisionem ait: deest in Regio, Anglicano et Felc. 3. Paulo post, Regius et Anglicanus, ante Infra, Basil. et Felc. 5, 10. Ἐὰν τοίνυν ὁ Ἰωάννης λέγῃ· · Οὐκ ἐπίστευον (49) Sic Regius secunda manu, quem sequimur. (50) In haec verba ad Basil. notatur in margine, (54) Basiliensis, πάντες. Infra, ἄν, post, προεφή 10. Si itaque dixerit Joannes : « Non crediderunt (52) Basiliensis, secunda manu, τῇ ποῤῥήσει τῶν. (53) Ita Regius et Felc. 3. In editis vero legitur, (54) Regius, Anglic. et Felc. 5, προαπηγγέλη..
PG 28:203ὑπερῆρε γὰρ πᾶσαν τιμωρίαν ἡ τῆς κακίας ὑπερβολή· ὁρῶν δὲ καὶ τὴν τοῦ Πατρὸς ἀγαθότητα, ὁρῶν καὶ τὴν ἑαυτοῦ ἱκανότητα καὶ δύναμιν· «Χριστὸς γὰρ Θεοῦ δύναμις καὶ Θεοῦ σοφία·» κεκίνηται τῇ φιλανθρωπίᾳ, καὶ οἰκτείρας τὴν ἀσθένειαν ἡμῶν, ἐνεδύσατο ταύτην. Αὐτὸς γὰρ, ὡς ὁ προφήτης φησὶ, τὰς ἀσθενείας ἡμῶν ἦρε, καὶ τὰς νόσους ἐβάστασε. Καὶ ἐλεήσας τὸ θνητὸν ἡμῶν, περιεβάλετο τοῦτο. Λέγει γὰρ ὁ Παῦλος· «Ἐταπείνωσεν ἑαυτὸν μέχρι θανάτου, θανάτου δὲ σταυροῦ.» Ἰδὼν δὲ καὶ τὸ πρὸς τὴν ἀπόδοσιν ἡμῶν τῆς τιμωρίας ἀδύνατον, ἀνεδέξατο ταύτην αὐτός· «Χριστὸς γὰρ γέγονεν ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα.» Καὶ οὕτω δὴ τὰ ἀνθρώπινα περιβαλόμενος καὶ ἀμφιεσάμενος, δι’ ἑαυτοῦ τὰ ἡμῶν προσήγαγε τῷ Πατρὶ, ἵνα, ὡς αὐτὸς πάσχων, ἀβλαβῆ τὸν ἄνθρωπον πάσχοντα κατασκευάσῃ, καὶ μικρὰ μεγάλοις ἀντικαταλλάξηται. Καταβέβηκε γὰρ, ἵνα ἡμῶν τὴν ἄνοδον κατασκευάσῃ· καὶ πεπείραται γενέσεως, ἵνα ἡμεῖς δι’ αὐτοῦ τῷ ἀγεννήτῳ φιλιάσωμεν. Ἠσθένησε δι’ ἡμᾶς, ἵνα ἡμεῖς ἐγερθῶμεν ἐν δυνάμει, καὶ εἴπωμεν, ὡς ὁ Παῦλος· «Πάντα ἰσχύω ἐν τῷ ἐνδυναμοῦντί με Ἰησοῦ Χριστῷ.» Ἔλαβε σῶμα φθαρτὸν, ἵνα τὸ φθαρτὸν ἐνδύσηται τὴν ἀφθαρσίαν·Α ποιότητα τοῦ μερισμοῦ, καὶ τὴν αἰτίαν τοῦ γεγενη- μένου κλήρου διηγεῖται λέγων οὕτως· « Οἱ οὖν στρα- τιῶται, ὅτε ἐσταύρωσαν τὸν Ἰησοῦν, ἔλαβον τὰ ἱμά τια αὐτοῦ, καὶ ἐποίησαν τέσσαρα μέρη, ἑκάστῳ στρα- τιώτῃ μέρος. Τὸν δὲ χιτῶνα, ἐπεὶ ἦν ἄῤῥαφος (55) ἐκ τῶν ἄνω ὑφαντὸς διόλου, εἶπον πρὸς ἀλλήλους Μὴ σχίσωμεν αὐτὸν, ἀλλὰ λάχωμεν περὶ αὐτοῦ, τίνος ἔσται· ἵνα ἡ Γραφή πληρωθῇ · Διεμερίσαντο τὰ ἱμά τιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου ἔβαλον κλῆρον. » ὁρῶν τὸν Κύριον παιζόμενον, καὶ ἀπαγόμενον, καὶ τυπτόμενον, αἰσχύνεται· ἴσως νῦν τις ὁρῶν τὸν Κύ ριον, καὶ Σωτῆρα, καὶ βασιλέα τοῦ παντὸς κρινό μενον ὑπὸ Πιλάτου, καὶ σταυρούμενον ὑπὸ Ἰουδαίων, δυσωπεῖται, καὶ κάτω τὸν ὀφθαλμὸν ἔχει. Οὐδὲ γὰρ οὐδὲ ἥλιος (56) ἤνεγκε την θέαν ἰδεῖν, ἀλλ' ἐσκοτί- ζετο ὅλος, ἵνα καὶ τοὺς ἄλλων ὀφθαλμοὺς ἀπο- στρέψῃ (57)· καὶ οὐκ ἐφρόντιζεν ἔτι τῆς ἐντολῆς τοῦ φαίνειν τοῖς ἀνθρώποις, ἀλλὰ καὶ παραβαίνειν ἐτόλμα λοιπόν, ὁρῶν τὸν ἐντειλάμενον αὐτῷ Δεσπό την ὑπὸ ἀνθρώπων πάσχοντα. Ἀλλ᾽ ἐὰν τὴν αἰτίαν μάθωμεν, καὶ διὰ τί πέπονθεν ἴδωμεν, οὐκέτι έρυ- θριῶμεν, ἀλλὰ θαυμάζομεν τὴν ἀγαθότητα καὶ τὴν φιλανθρωπίαν αὐτοῦ· καὶ (58) καυχησόμεθα δὲ καὶ ἡμεῖς, ὡς ὁ Παῦλος, ἐν τῷ σταυρῷ· ὅτι οὐκ αὐτὸς ὁ Κύριος δι' ἑαυτὸν, ἀλλ᾽ ἡμεῖς ἐν ἐκείνῳ πάσχοντες ἦμεν. Τῶν μὲν γὰρ (59) ἀνθρώπων ἡ ἁμαρτία πολλή τις ἦν, καὶ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην προκατειλήφει τοῦτο τὸ κακὸν, μέγα μὲν (60) τυγχάνον καὶ πρὸ τούτου, κατ' ὀλίγον δὲ καὶ αὐξανόμενον, καὶ ἀφόρητον γινό μενον τοῖς ἀνθρώποις. Καὶ γὰρ καὶ ὁ θάνατος ἐπὶ πάντας καὶ κατὰ πάντων ἴσχυε βασιλεύειν (61). Ὁ δὲ Κύριος ἡμῶν ἀθάνατος καὶ ἄφθαρτός ἐστι· καὶ ὥσπερ ἀθάνατος καὶ ἄφθαρτος, οὕτως ἀγαθὸς καὶ φιλάν θρωπος. Αγαθοῦ γὰρ Πατρὸς ἀγαθὸς ὁ Λόγος ὑπάρχει· διὸ οὐ παρεῖδεν ἀπολέσθαι τὸ γενόμε- νου (62), οὐδ' ὑπέμεινε τῶν αὐτοῦ ποιημάτων ἄλλον γενέσθαι Κύριον· ἀλλ' ὁρῶν τὸ μὲν τῆς κακίας ἀφόρητον, καὶ τὸ θνητὸν γένος οὐχ ἱκανὸν ἀντιστῆναι πρὸς τὸν θάνατον, οὐδὲ τὴν τιμωρίαν τῶν κακῶν δυνα- τὸν ἀποδοῦναι· ὑπερῆρε γὰρ πᾶσαν τιμωρίαν ἡ τῆς κακίας ὑπερβολή· ὁρῶν δὲ καὶ τὴν τοῦ Πατρὸς ἀγα- θότητα, ὁρῶν καὶ τὴν ἑαυτοῦ ἱκανότητα καὶ (63) δύνα- μιν· « Χριστὸς γὰρ Θεοῦ δύναμις καὶ Θεοῦ σοφία·, κεκίνηται τῇ φιλανθρωπίᾳ, καὶ οίκτείρας τὴν ἀσθέ νειαν ἡμῶν, ἐνεδύσατο ταύτην. Αὐτὸς γὰρ, ὡς ὁ προ- φήτης φησί, τὰς ἀσθενείας ἡμῶν ἦρε, καὶ τὰς νόσους • εἶπαν. Μοπ, αὐτόν, τοὺς ἄλλους ὀφθ. σιλεύων. τῶν ἑαυτοῦ ποιημάτων. νότητα. •203 S. ATHANASIUS. - DUBIA. ་ Jeannes vero, modum divisionis, causamque missæ sortis declarat his verbis: Milites igitur cum crucifixissent Jesun, acceperunt vestimenta ejus, et fecerunt quatuor partes, unicuique militi par- tem. Tunicam vero, quia erat inconsutilis desuper contexta per totum, dixerunt ad invicem: Non scindamus eam, sed sortiamur de illa cujus erit : ut impleretur Scriptura: Diviserunt sibi vestimenta mea, et super vestem meam miserunt sortem , : . erubescat : fortassis quidam erit, qui Dominum cernens illusum, abductum, casum, pudore afi- ciatur fortassis jam aliquis videns Dominum, Salvatorem et regem universi, a Pilato judicatum, et crucifixum a Judais, pudore afficiatur, oculosque B demittat. Nam neque sol tulit hoc spectaculum, sed obscuratus totus est, ut aliorum oculos averteret : nec curavit ultra præceptum illuminandi homines ; sed tum prævaricari ausus est, cum videret Domi- num, qui sibi hoc mandatum dedisset, ab homini- bus cruciari. Sed si causam ediscamus cur ita ex- cruciatus sit, non ultra erubescemus, sed mirabi- mur bonitatem humanitatemnque illius ; glorificabi- mur et ipsi, quemadmodum Paulus, in cruce : quia non ipse Dominus propter sese, sed nos in ipso patiebamur. Permagnum quippe erat hominum pec- catum, hujusmodique malum, totum orbem præuc- cuparat : quod magnum quidem jamdiu erat, pau- latim vero auctum, ac hominibus intolerandum evaserat. Siquidem mortis regnum in omnes inva- C luerat. Dominus autem noster immortalis et incor- ruptibilis est atque ut immortalis et incorrupti - bilis, ita bonus humanusque. Boni namque Patris bonum Verbum exsistit: quare non tulit ut opifi- cium suum periret: neque sustinuit, ut operum suorum alter esset Dominus: sed intolerandam vi- dens málitiam, mortaleque genus non valere morti obsistere, neque posse pœnam suorum malorum persolvere : nam malitiæ excessus omne supplicium superabat; videns item Patris sui bonitatem, suam- que potentiam et virtutem : • Christus enim Dei virtus et Dei sapientia *;, commotus fuit suo erga homines amore, miseratusque nostram infir- mitatem, eamdem induit. Ipse enim, ut ait pro- pheta, infirmitates nostras tulit, et morbos gesta- vit “. Miseratus item nostram mortalitatem, eadem amictus est. Ait enim Paulus : < Humiliavit semet- * Joan. xix, 23, 24. Cor. 1, 24. D Isa. Lili, 4. abest ab Anglicano. alii, periuntur adhuc semel in Basiliensi, Anglicano et Latt. editt. ut et in codice u nostro sub titulo, De passione. Fragmentum igitur repetitum, per Basi- liensem secundum et Anglicanum secundum, signari mentum haberi in editione Basiliensi anni 1556, pag. 579, et sic inchoari: Hominum certe peccata. Felc. 2, 11. Ἴσως τις τούτων ἀκούων ἐρυθριᾷ· ἴσως τις 11. Fortassis jam quispiam erit qui his auditis (55) Regius et Anglicanus, ἄραφος. Mos, Regius, intellige. Hæc Felckm. quibus adjicimus, hoc frag (56) Basil. et Anglic. Οὐδὲ γὰρ ὁ ἥλιος. (57) Sic Regius, atque ita legit Naunius. Editi et (58) Καί, deest in Felc. 3. Ibid δέ, abest a Βasil. (59) Τῶν μὲν γάρ. Hæc et sequentia quædam re (60) Μέν, deest in Basiliensi et Anglicano. (61) Regius, ίσχυε βασιλεύων. Felc. 2, ίσχυσε βα- (62) Regius secunda manu, τὸ γένος ἡμῶν. Μος, (63) Anglic. 2, τὴν ἐφ' ἑκάστῳ δύναμιν καὶ ἱκα
PG 28:204ἐνεδύσατο τὸ θνητὸν, ἵνα τὸ θνητὸν ἐνδύσηται τὴν ἀθανασίαν. Καὶ τέλος γέγονεν ἄνθρωπος καὶ ἀπέθανεν, ἵνα ἡμεῖς, οἱ ὡς ἄνθρωποι ἀποθνήσκοντες, θεοποιηθῶμεν, καὶ μηκέτι τὸν θάνατον ἔχωμεν βασιλεύοντα. Θάνατος γὰρ ἡμῶν οὐ κατακυριεύει, καὶ ὁ ἀποστολικὸς δὲ κηρύττει λόγος· διὰ τοῦτο καὶ σταυροῦται, ἵνα τὴν κατάραν ἐξαγοράσῃ, καὶ ἡμεῖς τὴν εὐλογίαν κληρονομήσωμεν. Πάσχων γὰρ αὐτὸς, ἐβλάπτετο μὲν οὐδ’ ὅλως, ἐχαρίζετο δὲ μᾶλλον· καὶ ἀποθνήσκων, οὐκ ἔμενε νεκρὸς, ἀλλὰ μᾶλλον καὶ τοὺς νεκροὺς ἐζωοποίει· καὶ σφαγιαζόμενος δὲ οὐκ ἀπόλυτο, ἀλλὰ τῷ αἵματι τῆς σφαγῆς πάντας ἁπλῶς ἐλυτροῦτο, καὶ αὐτὸς ἔμενεν ἀπαθής. Πῶς δὲ τοῦτο γέγονεν, εἴ τις ἔροιτο, ἀκουέτω. Δύο πραγμάτων ἐν τούτῳ γέγονε σύνοδος· πραγμάτων δὲ λέγω οὐκ ἴσων, ἀλλὰ καὶ κατὰ πάντα σύγκρισιν οὐκ ἐχόντων. Θνητὸν γὰρ ἀθανάτῳ συνεπλέκετο, καὶ φθαρτὸν σῶμα ἀφθάρτῳ λόγῳ συνεληλύθει. Καὶ τὸ μὲν θνητὸν οὐκ ἔβλαπτε τὸ ἀθάνατον· ἀπαθὲς γὰρ ἦν· ἀλλ’ ἔμενε μᾶλλον ἀπαθὲς καὶ αὐτὸ τῇ τοῦ θανάτου ἐπικρατείᾳ· τὰ γὰρ κρατοῦντα τῶν κρατουμένων ἀεὶ κύρια τυγχάνει.Α ποιότητα τοῦ μερισμοῦ, καὶ τὴν αἰτίαν τοῦ γεγενη- μένου κλήρου διηγεῖται λέγων οὕτως· « Οἱ οὖν στρα- τιῶται, ὅτε ἐσταύρωσαν τὸν Ἰησοῦν, ἔλαβον τὰ ἱμά τια αὐτοῦ, καὶ ἐποίησαν τέσσαρα μέρη, ἑκάστῳ στρα- τιώτῃ μέρος. Τὸν δὲ χιτῶνα, ἐπεὶ ἦν ἄῤῥαφος (55) ἐκ τῶν ἄνω ὑφαντὸς διόλου, εἶπον πρὸς ἀλλήλους Μὴ σχίσωμεν αὐτὸν, ἀλλὰ λάχωμεν περὶ αὐτοῦ, τίνος ἔσται· ἵνα ἡ Γραφή πληρωθῇ · Διεμερίσαντο τὰ ἱμά τιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου ἔβαλον κλῆρον. » ὁρῶν τὸν Κύριον παιζόμενον, καὶ ἀπαγόμενον, καὶ τυπτόμενον, αἰσχύνεται· ἴσως νῦν τις ὁρῶν τὸν Κύ ριον, καὶ Σωτῆρα, καὶ βασιλέα τοῦ παντὸς κρινό μενον ὑπὸ Πιλάτου, καὶ σταυρούμενον ὑπὸ Ἰουδαίων, δυσωπεῖται, καὶ κάτω τὸν ὀφθαλμὸν ἔχει. Οὐδὲ γὰρ οὐδὲ ἥλιος (56) ἤνεγκε την θέαν ἰδεῖν, ἀλλ' ἐσκοτί- ζετο ὅλος, ἵνα καὶ τοὺς ἄλλων ὀφθαλμοὺς ἀπο- στρέψῃ (57)· καὶ οὐκ ἐφρόντιζεν ἔτι τῆς ἐντολῆς τοῦ φαίνειν τοῖς ἀνθρώποις, ἀλλὰ καὶ παραβαίνειν ἐτόλμα λοιπόν, ὁρῶν τὸν ἐντειλάμενον αὐτῷ Δεσπό την ὑπὸ ἀνθρώπων πάσχοντα. Ἀλλ᾽ ἐὰν τὴν αἰτίαν μάθωμεν, καὶ διὰ τί πέπονθεν ἴδωμεν, οὐκέτι έρυ- θριῶμεν, ἀλλὰ θαυμάζομεν τὴν ἀγαθότητα καὶ τὴν φιλανθρωπίαν αὐτοῦ· καὶ (58) καυχησόμεθα δὲ καὶ ἡμεῖς, ὡς ὁ Παῦλος, ἐν τῷ σταυρῷ· ὅτι οὐκ αὐτὸς ὁ Κύριος δι' ἑαυτὸν, ἀλλ᾽ ἡμεῖς ἐν ἐκείνῳ πάσχοντες ἦμεν. Τῶν μὲν γὰρ (59) ἀνθρώπων ἡ ἁμαρτία πολλή τις ἦν, καὶ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην προκατειλήφει τοῦτο τὸ κακὸν, μέγα μὲν (60) τυγχάνον καὶ πρὸ τούτου, κατ' ὀλίγον δὲ καὶ αὐξανόμενον, καὶ ἀφόρητον γινό μενον τοῖς ἀνθρώποις. Καὶ γὰρ καὶ ὁ θάνατος ἐπὶ πάντας καὶ κατὰ πάντων ἴσχυε βασιλεύειν (61). Ὁ δὲ Κύριος ἡμῶν ἀθάνατος καὶ ἄφθαρτός ἐστι· καὶ ὥσπερ ἀθάνατος καὶ ἄφθαρτος, οὕτως ἀγαθὸς καὶ φιλάν θρωπος. Αγαθοῦ γὰρ Πατρὸς ἀγαθὸς ὁ Λόγος ὑπάρχει· διὸ οὐ παρεῖδεν ἀπολέσθαι τὸ γενόμε- νου (62), οὐδ' ὑπέμεινε τῶν αὐτοῦ ποιημάτων ἄλλον γενέσθαι Κύριον· ἀλλ' ὁρῶν τὸ μὲν τῆς κακίας ἀφόρητον, καὶ τὸ θνητὸν γένος οὐχ ἱκανὸν ἀντιστῆναι πρὸς τὸν θάνατον, οὐδὲ τὴν τιμωρίαν τῶν κακῶν δυνα- τὸν ἀποδοῦναι· ὑπερῆρε γὰρ πᾶσαν τιμωρίαν ἡ τῆς κακίας ὑπερβολή· ὁρῶν δὲ καὶ τὴν τοῦ Πατρὸς ἀγα- θότητα, ὁρῶν καὶ τὴν ἑαυτοῦ ἱκανότητα καὶ (63) δύνα- μιν· « Χριστὸς γὰρ Θεοῦ δύναμις καὶ Θεοῦ σοφία·, κεκίνηται τῇ φιλανθρωπίᾳ, καὶ οίκτείρας τὴν ἀσθέ νειαν ἡμῶν, ἐνεδύσατο ταύτην. Αὐτὸς γὰρ, ὡς ὁ προ- φήτης φησί, τὰς ἀσθενείας ἡμῶν ἦρε, καὶ τὰς νόσους • εἶπαν. Μοπ, αὐτόν, τοὺς ἄλλους ὀφθ. σιλεύων. τῶν ἑαυτοῦ ποιημάτων. νότητα. •203 S. ATHANASIUS. - DUBIA. ་ Jeannes vero, modum divisionis, causamque missæ sortis declarat his verbis: Milites igitur cum crucifixissent Jesun, acceperunt vestimenta ejus, et fecerunt quatuor partes, unicuique militi par- tem. Tunicam vero, quia erat inconsutilis desuper contexta per totum, dixerunt ad invicem: Non scindamus eam, sed sortiamur de illa cujus erit : ut impleretur Scriptura: Diviserunt sibi vestimenta mea, et super vestem meam miserunt sortem , : . erubescat : fortassis quidam erit, qui Dominum cernens illusum, abductum, casum, pudore afi- ciatur fortassis jam aliquis videns Dominum, Salvatorem et regem universi, a Pilato judicatum, et crucifixum a Judais, pudore afficiatur, oculosque B demittat. Nam neque sol tulit hoc spectaculum, sed obscuratus totus est, ut aliorum oculos averteret : nec curavit ultra præceptum illuminandi homines ; sed tum prævaricari ausus est, cum videret Domi- num, qui sibi hoc mandatum dedisset, ab homini- bus cruciari. Sed si causam ediscamus cur ita ex- cruciatus sit, non ultra erubescemus, sed mirabi- mur bonitatem humanitatemnque illius ; glorificabi- mur et ipsi, quemadmodum Paulus, in cruce : quia non ipse Dominus propter sese, sed nos in ipso patiebamur. Permagnum quippe erat hominum pec- catum, hujusmodique malum, totum orbem præuc- cuparat : quod magnum quidem jamdiu erat, pau- latim vero auctum, ac hominibus intolerandum evaserat. Siquidem mortis regnum in omnes inva- C luerat. Dominus autem noster immortalis et incor- ruptibilis est atque ut immortalis et incorrupti - bilis, ita bonus humanusque. Boni namque Patris bonum Verbum exsistit: quare non tulit ut opifi- cium suum periret: neque sustinuit, ut operum suorum alter esset Dominus: sed intolerandam vi- dens málitiam, mortaleque genus non valere morti obsistere, neque posse pœnam suorum malorum persolvere : nam malitiæ excessus omne supplicium superabat; videns item Patris sui bonitatem, suam- que potentiam et virtutem : • Christus enim Dei virtus et Dei sapientia *;, commotus fuit suo erga homines amore, miseratusque nostram infir- mitatem, eamdem induit. Ipse enim, ut ait pro- pheta, infirmitates nostras tulit, et morbos gesta- vit “. Miseratus item nostram mortalitatem, eadem amictus est. Ait enim Paulus : < Humiliavit semet- * Joan. xix, 23, 24. Cor. 1, 24. D Isa. Lili, 4. abest ab Anglicano. alii, periuntur adhuc semel in Basiliensi, Anglicano et Latt. editt. ut et in codice u nostro sub titulo, De passione. Fragmentum igitur repetitum, per Basi- liensem secundum et Anglicanum secundum, signari mentum haberi in editione Basiliensi anni 1556, pag. 579, et sic inchoari: Hominum certe peccata. Felc. 2, 11. Ἴσως τις τούτων ἀκούων ἐρυθριᾷ· ἴσως τις 11. Fortassis jam quispiam erit qui his auditis (55) Regius et Anglicanus, ἄραφος. Mos, Regius, intellige. Hæc Felckm. quibus adjicimus, hoc frag (56) Basil. et Anglic. Οὐδὲ γὰρ ὁ ἥλιος. (57) Sic Regius, atque ita legit Naunius. Editi et (58) Καί, deest in Felc. 3. Ibid δέ, abest a Βasil. (59) Τῶν μὲν γάρ. Hæc et sequentia quædam re (60) Μέν, deest in Basiliensi et Anglicano. (61) Regius, ίσχυε βασιλεύων. Felc. 2, ίσχυσε βα- (62) Regius secunda manu, τὸ γένος ἡμῶν. Μος, (63) Anglic. 2, τὴν ἐφ' ἑκάστῳ δύναμιν καὶ ἱκα
PG 28:205Διὰ γοῦν αὐτὸν τὸν συνόντα ἀθάνατον Λόγον, καὶ ὁ θάνατος ἐξηφανίζετο παραδόξως ἐν αὐτῷ, ὡς ἀπὸ πυρὸς ἀφανίζεται καλάμη. Ὁ δὲ Λόγος, ἄφθαρτος ὢν, ὠφελεῖ μᾶλλον τὸ φθαρτὸν συνὼν αὐτῷ· τὸ γὰρ σκότος ὑπὸ τοῦ φωτὸς καταυγάζεται, καὶ τὸ ἔλαττον ὑπὸ τοῦ κρείττονος εὐλογεῖται. Διὰ τοῦτο καὶ νῦν ὑπὸ τῶν δημίων ἐκδιδύσκεται, οὓς ἡμεῖς ἐν τῷ Ἀδὰμ ἐνεδυσάμεθα, δερματίνους χιτῶνας, ἵνα ἀντὶ τούτων τὸν Χριστὸν ἐνδύσασθαι δυνηθῶμεν. Διὰ τοῦτο καὶ τὰ ἱμάτια μερίζεσθαι ὑπομένει, ἵνα ἡμεῖς τὸν ἐκ Πατρὸς ἀμέριστον ἔχωμεν Λόγον· «Ἐγὼ γὰρ καὶ ὁ Πατὴρ,» φησὶν, «ἕν ἐσμεν.» Διὰ τοῦτο καὶ λαγχάνουσιν ἐπὶ τὸν χιτῶνα, καὶ τοῦτο πάσχων παρορᾷ, ἵνα ἡμῶν κλῆρος ὁ Χριστὸς γένηται, καθὼς καὶ ὁ ψαλμῳδός φησι· «Κύριος μερὶς τῆς κληρονομίας μου καὶ τοῦ ποτηρίου μου.» Ὅθεν οὐδὲ ἀλλαχοῦ πάσχει, οὐδὲ εἰς ἄλλον τόπον σταυροῦται, ἢ εἰς τὸν Κρανίου τόπον, ὃν Ἑβραίων οἱ διδάσκαλοί φασι τοῦ Ἀδὰμ εἶναι τάφον. Ἐκεῖ γὰρ αὐτὸν μετὰ τὴν κατάραν τεθάφθαι διαβεβαιοῦνται. Ὅπερ εἰ οὕτως ἔχει, θαυμάζω τοῦ τόπου τὴν οἰκειότητα.ἐβάστασε (64). Καὶ ἐλεήσας τὸ θνητὸν ἡμῶν, περι- Α εβάλετο τοῦτο. Λέγει γὰρ ὁ Παῦλος· ι Εταπείνωσεν ἑαυτὸν μέχρι θανάτου, θανάτου δὲ σταυροῦ. ὁ Ἰδὼν δὲ καὶ τὸ πρὸς τὴν ἀπόδοσιν ἡμῶν τῆς τιμωρίας ἀδύνατον, ἀνεδέξατο ταύτην αυτός ο Χριστός γὰρ γέγονεν ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα. » Καὶ οὕτω δὴ τὰ ἀνθρώ πινα περιβαλόμενος καὶ ἀμφιεσάμενος, δι᾿ ἑαυτοῦ τὰ ἡμῶν προσήγαγε τῷ Πατρὶ, ἵνα, ὡς (65) αὐτὸς πάσχων, ἀβλαδὴ τὸν ἄνθρωπον πάσχοντα κατασκευ ἀσῃ, καὶ μικρὰ μεγάλοις ἀντικαταλλάξηται. Κατα- σέθηκε γὰρ, ἵνα ἡμῶν τὴν ἄνοδον κατασκευάσῃ· καὶ πεπείραται γενέσεως, ἵνα ἡμεῖς δι' αὐτοῦ τῷ ἀγεν- νήτῳ (66) φιλιάσωμεν. Ησθένησε δι' ἡμᾶς, ἵνα ἡμεῖς ἐγερθῶμεν ἐν δυνάμει, καὶ εἴπωμεν, ὡς ὁ Παῦλος · «Πάντα ἰσχύω ἐν τῷ ἐνδυναμοῦντί με Ἰησοῦ Χριστῷ. Ελαβε σῶμα φθαρτόν, ἵνα τὸ φθαρτὸν Β ἐνδύσηται τὴν ἀφθαρσίαν· ἐνεδύσατο τὸ θνητόν, ἵνα τὸ θνητὸν ἐνδύσηται τὴν ἀθανασίαν. Καὶ τέλος γέγο νεν ἄνθρωπος καὶ ἀπέθανεν, ἵνα ἡμεῖς, οἱ ὡς ἄνθρω ποὺ ἀποθνήσκοντες, θεοποιηθῶμεν, καὶ μηκέτι τὸν θάνατον ἔχωμεν βασιλεύοντα. Θάνατος γὰρ ἡμῶν οὐ (67) κατακυριεύει, καὶ ὁ ἀποστολικὸς δὲ κηρύττει λόγος· διὰ τοῦτο καὶ σταυροῦται, ἵνα τὴν κατάραν ἐξ- αγοράσῃ, καὶ ἡμεῖς τὴν εὐλογίαν κληρονομήσωμεν. Πάν σχων γὰρ αὐτὸς, ἐβλάπτετο μὲν οὐδ' ὅλως, έχαρίζετο (68) δὲ μᾶλλον· καὶ ἀποθνήσκων, οὐκ ἔμενε νεκρός, ἀλλὰ μᾶλλον καὶ τοὺς νεκροὺς ἐζωοποίει· καὶ σφαγιαζόμε- νος δὲ οὐκ ἀπόλυτο (69), ἀλλὰ τῷ αἵματι τῆς σφαγῆς πάντας ἁπλῶς ἐλυτροῦτο, καὶ αὐτὸς ἔμενεν απαθής. Δύο πραγμάτων ἐν τούτῳ (70) γέγονε σύνοδος· πραγμάτων δὲ λέγω οὐκ ἴσων, ἀλλὰ καὶ κατὰ πάντα σύγκρισιν οὐκ ἐχόντων. θνητὸν γὰρ ἀθανάτῳ συν επλέκετο, καὶ φθαρτόν σῶμα ἀφθάρτῳ λόγῳ (71) συνεληλύθει. Καὶ τὸ μὲν θνητὸν οὐκ ἔβλαπτε τὸ ἀθάνατον· ἀπαθὲς γὰρ ἦν· ἀλλ᾽ ἔμενε μᾶλλον ἀπαθὲς καὶ αὐτὸ τῇ τοῦ θανάτου ἐπικρατείᾳ· τὰ γὰρ κρα- τοῦντα τῶν κρατουμένων ἀεὶ κύρια τυγχάνει. Διὰ γοῦν αὐτὸν τὸν συνόντα ἀθάνατον Λόγον, καὶ ὁ θάνα τος εξηφανίζετο (72) παραδόξως ἐν αὐτῷ, ὡς ἀπὸ πυρὸς ἀφανίζεται καλάμη. Ὁ δὲ Λόγος, ἄφθαρτος ῶν, ὠφελεῖ μᾶλλον τὸ φθαρτόν συνὼν αὐτῷ· τὸ γὰρ σκότος ὑπὸ τοῦ φωτὸς καταυγάζεται, καὶ τὸ ἔλαττον ὑπὸ τοῦ κρείττονος εὐλογεῖται. Διὰ τοῦτο καὶ νῦν ὑπὸ τῶν δημίων ἐκδιδύσκεται, οὓς ἡμεῖς ἐν τῷ Ἀδὰμ Εν δυσάμεθα, δερματίνους χιτῶνας, ἵνα ἀντὶ τούτων τὸν Χριστὸν ἐνδύσασθαι δυνηθῶμεν. Διὰ τοῦτο καὶ τὰ Ιμάτια μερίζεσθαι ὑπομένει, ἵνα ἡμεῖς τὸν ἐκ Πατρός αμέριστον ἔχωμεν Λόγον · . Ἐγὼ γὰρ καὶ ὁ Πατήρ, η θρωπον, πάσχοντα, κατασκευάσῃ καὶ περ πείραται, δι' όμοιοτέλευτον. ἀναλλάξηται. δέ, ἀπώλυτο. Πῶς δὲ τοῦτο γένοιτο. ἐν τούτῳ. γεγονέναι σύνοδον. παραδόξως, DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. ipsum usque ad mortem, mortem autem crucis . Cum videret item nos non ad solutionem supplicii sufficere, suscepit illam ‹ Christus enim factus est pro nobis maledictum *. > Atque sic humanis circumamictus indutusque, per sese quæ nostra erant Patri obtulit; ut quasi ipse pateretur, homi- nem patientem illæsum redderet, et parva magnis commutaret. Descendit enim, ut nobis ascensum præpararet: nativitatem expertus est, ut nos per eum ingenito amici essemus: infirmatus propter nos est, ut nos excitaremur in virtute, et dicere- mus, quemadmodum Paulus : « Omnia possum in eo qui me confortat Jesu Christo "., Sumpsit corpus corruptibile, ut corruptibile indueret incor- ruptionem : induit mortale, ut mortale indueret immortalitatem. Demum factus est homo et mor- tuus est, ut nos, qui utpote homines moriebamur, deificaremur, neque mortis regnum ultra sustinere- mus. Mors enim nobis non dominatur, ut apostoli- cus sermo prædicat, propterea crucifixus est, ut maledictum redimeret, et nos benedictionem hære- ditate acciperemus. Ipse uamque cum pateretur, nullatenus lædebatur; imo potius dona largieba- tur : et moriens, mortuus non remansit, sed potius mortuos vivificabat : nec immolatus periit, sed im- molationis suæ sanguine omnes prorsus liberavit, ipseque mansit impatibilis. C D audiat. Duarum in eo rerum concursus fuit; rerum, inquam, non æqualium, sed quæ nullo modo com- parari possent. Mortale quippe immortali compli- cabatur, et corruptibile corpus incorruptibili Verbo cohæsit. Neque tamen id, quod mortale erat, lasit illud quod immortale: impassibile quippe erat: morteque victa, magis impassibile remansit: nam ea quæ vincunt, victis semper dominantur. Itaque ob conjunctum immortale Verbum, mors in ipso admirabili quodam modo, quasi stipula a facie ignis evanescebat. Verbum porro cum incorrupti- bile esset, sua conjunctione id quod corruptibile erat adjuvabat : tenebræ enim a lumine illustrantur, et quod minus est, a majore benedicitur. Quapro- pter jam a carnificibus exuitur pelliceas vestes, qui- bus in Adamo induti sumus, ut earum loco Chri- stum induere possimus. Eadem item de causa, vestimenta sua dividi patitur, ut nos Verbum indivi- sibile ex Patre procedens habeamus: nam, ‹ Ego, Philipp. 11, 8. abest a Basil. 1. Ibidem, abest sb Anglic. 2. Ibidem, Felc. 2, multis omissis, Moς, Anglic. 2, se Galat. 111, 13. of Philipp. 1, 15. et in Anglicano 2, deest. Editi, Infra Basil. Editi, Ibidem, Anglicanus et Felckman. 2, deest in Felc. 3. 12. Πῶς δὲ τοῦτο γέγονεν, εἴ τις ἔροιτο, ἀκουέτω. 12. Quomodo autem id factum sit si quis quærat, (64) Ita marina pars mss. Editi vero, εβάσταζε. (65) In Felc. 2, et Anglic. 2, ώς, deest. Μux, ἄνω (65) Regius et Anglic. 1, 2, γενήτῳ. (67) Felc. 2, ἡμῶν καὶ αὐτοῦ οὐ. Μox in codem (68) οὐδὲν ἐχαρίζετο. Regius et Basil. 1. (69) Anglic. 2, ἀπόλλυτο. Regius, ἀπώλλοιτο. (70) Regius, Anglic. secundus et Felcro, ἐν ταύτῳ· (71) Anglicanus 2, ἀθανάτω λόγω συν. (72) Anglicanus 2. et Felc. 2, ἠφανίζετο. Μos,
PG 28:206Ἔδει γὰρ τὸν Κύριον, ἀνανεῶσαι θέλοντα τὸν πρῶτον Ἀδὰμ, ἐν ἐκείνῳ τῷ τόπῳ παθεῖν, ἵνα, ἐκείνου λύων τὴν ἁμαρτίαν, ἀπὸ παντὸς αὐτὴν ἄρῃ τοῦ γένους· καὶ ἐπειδὴ ἤκουσεν ὁ Ἀδάμ· «Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ,» διὰ τοῦτο πάλιν ἐκεῖ τέθειται, ἵνα τὸν Ἀδὰμ εὑρὼν ἐκεῖ, λύσῃ μὲν τὴν κατάραν, ἀντὶ δὲ τοῦ· «Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ,» λοιπὸν εἴπῃ· «Ἔγειραι, ὁ καθεύδων, καὶ ἀνάστα ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ ἐπιφαύσει σοι ὁ Χριστός·» καὶ πάλιν· «Ἀνάστα, καὶ δεῦρο, ἀκολούθει μοι,» ἵνα μηκέτι τεθῇς ἐπὶ γῆς, ἀλλ’ ἐν οὐρανοῖς ἀνέλθῃς. Ἀνάγκη γὰρ, ἐγειρομένου τοῦ Σωτῆρος, συνεγείρεσθαι τούτῳ καὶ τὸν Ἀδὰμ, καὶ πάντας τοὺς ἐκ τοῦ Ἀδὰμ γενομένους. Καὶ ὥσπερ, ἀποθνήσκοντος τοῦ Ἀδὰμ, ἐμένομεν καὶ ἡμεῖς δι’ αὐτὸν νεκροὶ, οὕτως ἐγειρομένου τοῦ κυριακοῦ σώματος, ἀνάγκη λοιπὸν πάντας συνεγείρεσθαι αὐτῷ. Αὕτη τοῦ Παύλου ἡ διάνοια τυγχάνει· γράφει γὰρ Κορινθίοις λέγων· «Ὥσπερ γὰρ ἐν τῷ Ἀδὰμ πάντες ἀποθνήσκουσιν, οὕτως ἐν τῷ Χριστῷ πάντες ζωοποιηθήσονται.» Πῶς δὲ ἄγουσιν αὐτὸν ἐπὶ τὸν σταυρὸν, ἀναγκαῖον ἰδεῖν τὰ γεγραμμένα· πάντως γὰρ καὶ ταῦτα οὐκ ἀνωφελῆ, οὐδὲ ἁπλῶς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις γέγραπται.ἐβάστασε (64). Καὶ ἐλεήσας τὸ θνητὸν ἡμῶν, περι- Α εβάλετο τοῦτο. Λέγει γὰρ ὁ Παῦλος· ι Εταπείνωσεν ἑαυτὸν μέχρι θανάτου, θανάτου δὲ σταυροῦ. ὁ Ἰδὼν δὲ καὶ τὸ πρὸς τὴν ἀπόδοσιν ἡμῶν τῆς τιμωρίας ἀδύνατον, ἀνεδέξατο ταύτην αυτός ο Χριστός γὰρ γέγονεν ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα. » Καὶ οὕτω δὴ τὰ ἀνθρώ πινα περιβαλόμενος καὶ ἀμφιεσάμενος, δι᾿ ἑαυτοῦ τὰ ἡμῶν προσήγαγε τῷ Πατρὶ, ἵνα, ὡς (65) αὐτὸς πάσχων, ἀβλαδὴ τὸν ἄνθρωπον πάσχοντα κατασκευ ἀσῃ, καὶ μικρὰ μεγάλοις ἀντικαταλλάξηται. Κατα- σέθηκε γὰρ, ἵνα ἡμῶν τὴν ἄνοδον κατασκευάσῃ· καὶ πεπείραται γενέσεως, ἵνα ἡμεῖς δι' αὐτοῦ τῷ ἀγεν- νήτῳ (66) φιλιάσωμεν. Ησθένησε δι' ἡμᾶς, ἵνα ἡμεῖς ἐγερθῶμεν ἐν δυνάμει, καὶ εἴπωμεν, ὡς ὁ Παῦλος · «Πάντα ἰσχύω ἐν τῷ ἐνδυναμοῦντί με Ἰησοῦ Χριστῷ. Ελαβε σῶμα φθαρτόν, ἵνα τὸ φθαρτὸν Β ἐνδύσηται τὴν ἀφθαρσίαν· ἐνεδύσατο τὸ θνητόν, ἵνα τὸ θνητὸν ἐνδύσηται τὴν ἀθανασίαν. Καὶ τέλος γέγο νεν ἄνθρωπος καὶ ἀπέθανεν, ἵνα ἡμεῖς, οἱ ὡς ἄνθρω ποὺ ἀποθνήσκοντες, θεοποιηθῶμεν, καὶ μηκέτι τὸν θάνατον ἔχωμεν βασιλεύοντα. Θάνατος γὰρ ἡμῶν οὐ (67) κατακυριεύει, καὶ ὁ ἀποστολικὸς δὲ κηρύττει λόγος· διὰ τοῦτο καὶ σταυροῦται, ἵνα τὴν κατάραν ἐξ- αγοράσῃ, καὶ ἡμεῖς τὴν εὐλογίαν κληρονομήσωμεν. Πάν σχων γὰρ αὐτὸς, ἐβλάπτετο μὲν οὐδ' ὅλως, έχαρίζετο (68) δὲ μᾶλλον· καὶ ἀποθνήσκων, οὐκ ἔμενε νεκρός, ἀλλὰ μᾶλλον καὶ τοὺς νεκροὺς ἐζωοποίει· καὶ σφαγιαζόμε- νος δὲ οὐκ ἀπόλυτο (69), ἀλλὰ τῷ αἵματι τῆς σφαγῆς πάντας ἁπλῶς ἐλυτροῦτο, καὶ αὐτὸς ἔμενεν απαθής. Δύο πραγμάτων ἐν τούτῳ (70) γέγονε σύνοδος· πραγμάτων δὲ λέγω οὐκ ἴσων, ἀλλὰ καὶ κατὰ πάντα σύγκρισιν οὐκ ἐχόντων. θνητὸν γὰρ ἀθανάτῳ συν επλέκετο, καὶ φθαρτόν σῶμα ἀφθάρτῳ λόγῳ (71) συνεληλύθει. Καὶ τὸ μὲν θνητὸν οὐκ ἔβλαπτε τὸ ἀθάνατον· ἀπαθὲς γὰρ ἦν· ἀλλ᾽ ἔμενε μᾶλλον ἀπαθὲς καὶ αὐτὸ τῇ τοῦ θανάτου ἐπικρατείᾳ· τὰ γὰρ κρα- τοῦντα τῶν κρατουμένων ἀεὶ κύρια τυγχάνει. Διὰ γοῦν αὐτὸν τὸν συνόντα ἀθάνατον Λόγον, καὶ ὁ θάνα τος εξηφανίζετο (72) παραδόξως ἐν αὐτῷ, ὡς ἀπὸ πυρὸς ἀφανίζεται καλάμη. Ὁ δὲ Λόγος, ἄφθαρτος ῶν, ὠφελεῖ μᾶλλον τὸ φθαρτόν συνὼν αὐτῷ· τὸ γὰρ σκότος ὑπὸ τοῦ φωτὸς καταυγάζεται, καὶ τὸ ἔλαττον ὑπὸ τοῦ κρείττονος εὐλογεῖται. Διὰ τοῦτο καὶ νῦν ὑπὸ τῶν δημίων ἐκδιδύσκεται, οὓς ἡμεῖς ἐν τῷ Ἀδὰμ Εν δυσάμεθα, δερματίνους χιτῶνας, ἵνα ἀντὶ τούτων τὸν Χριστὸν ἐνδύσασθαι δυνηθῶμεν. Διὰ τοῦτο καὶ τὰ Ιμάτια μερίζεσθαι ὑπομένει, ἵνα ἡμεῖς τὸν ἐκ Πατρός αμέριστον ἔχωμεν Λόγον · . Ἐγὼ γὰρ καὶ ὁ Πατήρ, η θρωπον, πάσχοντα, κατασκευάσῃ καὶ περ πείραται, δι' όμοιοτέλευτον. ἀναλλάξηται. δέ, ἀπώλυτο. Πῶς δὲ τοῦτο γένοιτο. ἐν τούτῳ. γεγονέναι σύνοδον. παραδόξως, DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. ipsum usque ad mortem, mortem autem crucis . Cum videret item nos non ad solutionem supplicii sufficere, suscepit illam ‹ Christus enim factus est pro nobis maledictum *. > Atque sic humanis circumamictus indutusque, per sese quæ nostra erant Patri obtulit; ut quasi ipse pateretur, homi- nem patientem illæsum redderet, et parva magnis commutaret. Descendit enim, ut nobis ascensum præpararet: nativitatem expertus est, ut nos per eum ingenito amici essemus: infirmatus propter nos est, ut nos excitaremur in virtute, et dicere- mus, quemadmodum Paulus : « Omnia possum in eo qui me confortat Jesu Christo "., Sumpsit corpus corruptibile, ut corruptibile indueret incor- ruptionem : induit mortale, ut mortale indueret immortalitatem. Demum factus est homo et mor- tuus est, ut nos, qui utpote homines moriebamur, deificaremur, neque mortis regnum ultra sustinere- mus. Mors enim nobis non dominatur, ut apostoli- cus sermo prædicat, propterea crucifixus est, ut maledictum redimeret, et nos benedictionem hære- ditate acciperemus. Ipse uamque cum pateretur, nullatenus lædebatur; imo potius dona largieba- tur : et moriens, mortuus non remansit, sed potius mortuos vivificabat : nec immolatus periit, sed im- molationis suæ sanguine omnes prorsus liberavit, ipseque mansit impatibilis. C D audiat. Duarum in eo rerum concursus fuit; rerum, inquam, non æqualium, sed quæ nullo modo com- parari possent. Mortale quippe immortali compli- cabatur, et corruptibile corpus incorruptibili Verbo cohæsit. Neque tamen id, quod mortale erat, lasit illud quod immortale: impassibile quippe erat: morteque victa, magis impassibile remansit: nam ea quæ vincunt, victis semper dominantur. Itaque ob conjunctum immortale Verbum, mors in ipso admirabili quodam modo, quasi stipula a facie ignis evanescebat. Verbum porro cum incorrupti- bile esset, sua conjunctione id quod corruptibile erat adjuvabat : tenebræ enim a lumine illustrantur, et quod minus est, a majore benedicitur. Quapro- pter jam a carnificibus exuitur pelliceas vestes, qui- bus in Adamo induti sumus, ut earum loco Chri- stum induere possimus. Eadem item de causa, vestimenta sua dividi patitur, ut nos Verbum indivi- sibile ex Patre procedens habeamus: nam, ‹ Ego, Philipp. 11, 8. abest a Basil. 1. Ibidem, abest sb Anglic. 2. Ibidem, Felc. 2, multis omissis, Moς, Anglic. 2, se Galat. 111, 13. of Philipp. 1, 15. et in Anglicano 2, deest. Editi, Infra Basil. Editi, Ibidem, Anglicanus et Felckman. 2, deest in Felc. 3. 12. Πῶς δὲ τοῦτο γέγονεν, εἴ τις ἔροιτο, ἀκουέτω. 12. Quomodo autem id factum sit si quis quærat, (64) Ita marina pars mss. Editi vero, εβάσταζε. (65) In Felc. 2, et Anglic. 2, ώς, deest. Μux, ἄνω (65) Regius et Anglic. 1, 2, γενήτῳ. (67) Felc. 2, ἡμῶν καὶ αὐτοῦ οὐ. Μox in codem (68) οὐδὲν ἐχαρίζετο. Regius et Basil. 1. (69) Anglic. 2, ἀπόλλυτο. Regius, ἀπώλλοιτο. (70) Regius, Anglic. secundus et Felcro, ἐν ταύτῳ· (71) Anglicanus 2, ἀθανάτω λόγω συν. (72) Anglicanus 2. et Felc. 2, ἠφανίζετο. Μos,
PG 28:207Μετὰ τὸ κριθῆναι τὸν Κύριον· ἐκρίθη γὰρ, καὶ ἔμπροσθεν ἐστάθη τοῦ ἡγεμόνος. Καὶ μή τις αἰσχυνέσθω ταῦτα· ὑπέμεινε γὰρ καὶ τοῦτο δι’ ἡμᾶς, ἵνα μὴ, κατὰ τὸ σιωπώμενον ἐνεδρευθέντος αὐτοῦ, κρύπτηται τῶν Ἰουδαίων ἡ ἐπιβουλή· ἀλλ’ ἵνα καὶ ἐκ κρίσεως φανερὰ τῶν ἐπιβουλευσάντων ἡ συκοφαντία γένηται. Μὴ κριθέντος γὰρ τοῦ Σωτῆρος, ἄδηλος ὑπενοεῖτο τῶν Ἰουδαίων ὁ κατ’ αὐτοῦ φθόνος· κριθέντος δὲ αὐτοῦ, λοιπὸν οὐδένα λαθεῖν οὕτως ἠδυνήθη. Καὶ Πιλᾶτος μὲν αὐτὸς, τῷ μὲν Σωτῆρι ἐμαρτύρει τὸ ἀναίτιον καὶ καθαρόν· τῶν δὲ Ἰουδαίων τὴν ἐπιβουλὴν ἐξῆγεν. «Ἤδει γὰρ,» φησὶν, «ὅτι διὰ φθόνον παρέδωκαν αὐτόν.» Οὐκ ἂν δὲ Πιλᾶτος ἔγνω τὸν φθόνον τῷ Ἰουδαίων, εἰ μὴ ἐστάθη κρινόμενος ὁ Σωτήρ. Μέγα πρᾶγμα καὶ παράδοξον ἀληθῶς πεποίηκεν ὁ Σωτήρ· σιωπῶν ἐνήργει, καὶ μὴ ἀπολογούμενος ἐποίει τὸν δικαστὴν ὁμολογεῖν τὴν συσκευὴν, καὶ ὅτι μᾶλλον τοῖς ὄχλοις ἢ τῷ δικαίῳ πέπεισται. Ἀπολογουμένου μὲν γὰρ, ἦν ὑπονοῆσαι δειλίαν τοῦ θανάτου· σιωπῶντος δὲ, τὸ στεῤῥὸν καὶ τὴν ἀνδρείαν θαυμάσαι. Καὶ τὸ οὕτως δὲ τὸν Πιλᾶτον ἀπολογεῖσθαι, οὐδὲν ἦν ἕτερον, ἢ πιστεῦσαι τὸν κρινόμενον εἶναι Θεόν.Α φησίν, « ἐν ἐσμεν. » Διὰ τοῦτο καὶ λαγχάνουσιν ἐπὶ τὸν χιτῶνα, καὶ τοῦτο πάσχων παρορᾷ (75), ἵνα ἡμῶν κλῆρος ὁ Χριστὸς γένηται, καθὼς καὶ ὁ ψαλμῳδός φησι· ο Κύριος μερὶς τῆς κληρονομίας μου καὶ τοῦ ποτηρίου μου. • "Οθεν οὐδὲ ἀλλαχοῦ πάσχει, οὐδὲ εἰς ἄλλον τόπον σταυροῦται, ἢ εἰς τὸν Κρανίου τόπον, ὃν Ἑβραίων οἱ διδάσκαλοί φασι τοῦ ᾿Αδάμ εἶναι τάφον. Ἐκεῖ γὰρ αὐτὸν μετὰ τὴν κατάραν τεθάφθαι διαβε βαιοῦνται. Οπερ εἰ οὕτως ἔχει, θαυμάζω τοῦ τόπου τὴν οἰκειότητα (74). Εδει γὰρ τὸν Κύριον, ἀνανεῶσαι θέλοντα τὸν πρῶτον Αδάμ, ἐν ἐκείνῳ τῷ τόπῳ παθεῖν, ἵνα, ἐκείνου λύων τὴν ἁμαρτίαν, ἀπὸ παντὸς αὐτὴν ἄρῃ τοῦ γένους· καὶ ἐπειδὴ ἤκουσεν ὁ ᾿Αδάμ' « Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ, ο διὰ τοῦτο πάλιν ἐκεῖ τέ- θειται, ἵνα τὸν ᾿Αδάμ εὑρὼν ἐκεῖ, λύσῃ μὲν τὴν κατά ραν, ἀντὶ δὲ τοῦ· ι Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ, ο λοιπὸν εἴπῃ· « Έγειρας (75), ὁ καθεύδων, καὶ ἀνάστα ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ ἐπιφαύσει σοι ὁ Χριστός, καὶ πάλιν · ο ᾿Ανάστα, καὶ δεῦρο, ἀκολούθει μοι, ο ἵνα μηκέτι τεθῇς ἐπὶ γῆς, ἀλλ' ἐν οὐρανοῖς ἀνέλθῃς. 'Ανάγκη γάρ, ἐγειρομένου τοῦ Σωτῆρος, συνεγεί- ρεσθαι τούτῳ καὶ τὸν ᾿Αδὲμ, καὶ πάντας τοὺς ἐκ τοῦ Αδάμ γενομένους (76). Καὶ ὥσπερ, ἀποθνήσκοντες τοῦ ᾿Αδάμ, ἐμένομεν καὶ ἡμεῖς δι' αὐτὸν νεκροί, οὔ τως ἐγειρομένου τοῦ κυριακοῦ σώματος, ἀνάγκη λοι- πὸν πάντας συνεγείρεσθαι αὐτῷ (77). Αὕτη του Παύ λου ή διάνοια τυγχάνει γράφει γὰρ Κορινθίοις λέ- γων· « Ωσπερ γὰρ ἐν τῷ Ἀδὰμ πάντες ἀποθνήσκου σιν,οὕτως ἐν τῷ Χριστῷ πάντες ζωοποιηθήσονται (78). » Β η μοί, ἀκολούθει, καῖον ἰδεῖν τὰ γεγραμμένα· πάντως (79) γὰρ καὶ ταῦτα οὐκ ἀνωφελή, οὐδὲ ἁπλῶς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις γέγραπται. Μετὰ τὸ κριθῆναι τὸν Κύριον· ἐκρίθη γὰρ, καὶ ἔμπροσθεν ἐστάθη τοῦ ἡγεμόνος. Καὶ μή τις αἰσχυνέσθω ταῦτα (80)· ὑπέμεινε γὰρ καὶ τοῦτο δι' ἡμᾶς, ἵνα μὴ, κατὰ τὸ σιωπώμενον ἐνεδρευθέντος ἀλλ᾽ ἵνα καὶ ἐκ κρίσεως φανερὰ τῶν ἐπιβουλευσάν των ή συκοφαντία γένηται. Μή κριθέντος γὰρ τοῦ Σωτῆρος, ἄδηλος ὑπενοεῖτο (82) τῶν Ἰουδαίων ὁ κατ' αὐτοῦ φθόνος· κριθέντος δὲ αὐτοῦ, λοιπὸν οὐδένα λα θεῖν οὕτως ἠδυνήθη. Καὶ Πιλάτος μὲν αὐτὸς, τῷ μὲν Σωτῆρι εμαρτύρει τὸ ἀναίτιον καὶ καθαρόν· τῶν δὲ Ἰουδαίων τὴν ἐπιβουλὴν ἐξῆγεν. "Ηδει γάρ, ο φησίν, ι ὅτι διὰ φθόνον παρέδωκαν αὐτόν. » Οὐκ ἂν δὲ (85) Πι λᾶτος ἔγνω τὸν φθόνον τῶν Ἰουδαίων, εἰ μὴ ἐστάθη κρινόμενος ὁ Σωτήρ. Μέγα πράγμα καὶ παράδοξον ἀληθῶς πεποίηκεν ὁ Σωτήρ· σιωπῶν ἐνήργει, καὶ μὴ ἀπολογούμενος ἐποίει τὸν δικαστὴν ὁμολογεῖν τὴν σε άδηλος ἂν ἦν τῶν Ἰουδ. μέν inquit, et Pater unum sumus 4. : S. ATHANASIUS. DUBIA. ' - Quamobrem in patienter negli- vestem sortem mittunt, quod ille git, ut sors et hæreditas nostra sit Christus, ut ait Psalmista Dominus pars hæreditatis meæ et ca- licis mei . » Quare non alibi patitur, non alio loco cruci aligitur, quam in Calvariæ loco, quem le- bræorum magistri aiunt fuisse Adami sepulcrum : ibi namque illum post maledictionem sepultum fuisse asseverant. Quod si ita se res habet, miror ejus loci proprietatem. Oportuit enim Christum, cum primum Adamum renovare vellet, in eo pati loco, ut ejus abolito peccato, ab universo illud hominum genere auferret; et cum audivisset Adam : • Terra es, et in terram reverteris ideo illic reponeretur, ut ibidem Adamum inveniens, maledictum solveret, et loco illius : • Terra es, et in terram reverteris;, jam diceret : « Exsurge, qui dormis, et excitare ex mortuis, et illuminabit te Christus : et rursum : • Surge, et veni, se- quere me; ut non ulterius in terra reponaris, sed in cœlos ascendas. Necesse quippe est, excitato Salvatore, excitari cum illo Adamum, omnesque ex Adamo oriundos. Atque ut, mortuo Adamo, quoque per eum mortui manebamus; ita excitato corpore Dominico, necesse demum est omnes cum illo resurgere. Hæc Pauli sententia est: hæc enim scribit ad Corinthios: Nam sicut in Adam omnes moriuntur, ita et in Christo omnes vivificabun- tur s nos C operæ pretium erit ut ex iis quæ scripta sunt vi- deamus, neque enim ea nobis inutilia fuerint: ne- que simplici modo in Evangeliis scriptum est. Postquam judicatus esset Dominus; judicatus quip- pe est, et ante præsidem stetit. Ne quis eam rem esse pudori arbitretur : nostrum quippe causa id ille passus est, ut ne si quas ille insidias passus sit silentio prætermissum esset, lateret Judæorum conspiratio ; sed ut ex judicio manifesta foret insi- diantium calumnia. Si enim judicatus non fuisset Salvator, sub dubia incertaque suspicione latuisset Judæorum adversus eum invidia; cum autem ju- dicatus sit, id nemini latere potest. Et quidem Pilatus ipse Salvatoris innocentiam puritatemque testatus est, Judzorumque insidias aperuit. e Scie- bat enim, › inquit, ‹ quod per invidiam tradidissent illum ". » Nec cognovisset Pilatus Judæorum invi- diam, nisi Salvator ad judicium stetisset. Rem magnam mirabilemque Salvator præstitit, qui ta- D on Juan. x, fr, post deest in omnibus unss. preter Reg. gmentum. • Matth. xxvΙΙ, 18. st Cor. IV, 92. minus recte. nein Basil. Infra, in Felc. 3, utrumque deest. 13. Quo autem modo illum in crucem egerint, 30. 6 Psal. xv, 5. . Genes. 111, 19. (73) Anglic. 2, et Felc. 2, περιορᾷ. (74) Felc. 2, τοῦ πάθους τὴν οἰκ. (73) Sic omnes fere mss. Editi vero, Εγειρε. Ιη- (76) Felc. 2, γενομένους, μένομεν. (77) Αὐτῷ, deest in Felc. 2. (78) Ζωοποιηθήσονται. lu hoc verbum desinit fra- 13. Πῶς δὲ ἄγουσιν αὐτὸν ἐπὶ τὸν σταυρὸν, ἀναγ (81) αὐτοῦ, κρύπτηται τῶν Ἰουδαίων ἡ ἐπιβουλή - (79) Sic Regius. et Anglic. Editi vero, πάντα. (80) Regius solus, καὶ μή τις ἀναγινώσκων αἰσχ. (81) Sic Regius et Basil.; editi vero ἐνεδρεύοντος, (82) Basiliensis et Anglic. ἐπινοεῖτο. Ad margi (85) Δέ, deest in Regio, Anglic. et Felc. 2.
Ἀμέλει, κρινόμενος ὑπὸ Πιλάτου, ἐχρημάτιζε τῇ τούτου γυναικί· ἵνα τῇ μὲν σιωπῇ τὴν ἀνδρίαν καταπλαγῇ· τῷ δὲ χρηματισμῷ γινώσκῃ, ὅτι οὐκ ἄνθρωπον, ἀλλὰ Θεὸν κρίνει. Ἐφοβήθη οὖν ὁ κρίνων τὸν κρινόμενον, καὶ μᾶλλον αὐτὸς ἐκρίνετο τῷ φόβῳ τοῦ κρινομένου ἢ κρίνων αὐτὸς κατέπληττε τὸν Κύριον. Διὸ καὶ ἐνίψατο τὰς χεῖρας λέγων· «Ἀθῶός εἰμι ἀπὸ τοῦ αἵματος τούτου·» εἰ καὶ ὕστερον, κινηθεὶς τῇ τῶν Ἰουδαίων φιλίᾳ συνέδραμεν αὐτοῖς ἐπιβουλεύουσιν· ὥστε καὶ εἰς σταυρὸν αὐτὸν παραδοῦναι. Παραδίδοται τοίνυν ὁ Σωτὴρ, καὶ παραδοθεὶς, οὐ κατέπτηξε τὸν θάνατον, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ἀπεδύσατο πρὸς αὐτὸν, καὶ ἐδίωκε φεύγοντα τὸν ὄφιν. Οὐ γὰρ ὡς ἀποθνήσκων ἦν ὁ Κύριος, ἀλλ’ ὡς τὸν θάνατον εἰς τοῦτο διώκων. Ἔνθα δὴ ὁ δείλαιος διάβολος, θεωρήσας τὸ κατὰ Πιλᾶτον θαῦμα, ὅτι μᾶλλον ὁ κρίνων ἢ ὁ κρινόμενος κατέπτηξεν· ὁρῶν δὲ καὶ τὴν μετὰ πεποιθήσεως αὐτοῦ νῦν ἀπόδυσιν, πάντα πειράζειν ἐσπούδαζε, βουλόμενος γνῶναι, ὃ πρότερον οὐκ ἠδυνήθη, πειράζων αὐτὸν ἐν τῷ ὄρει, μαθεῖν, εἰ οὗτός ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ. Τότε καταισχυνθεὶς, ἐτήρει τὸν τοῦ θανάτου καιρόν·Α φησίν, « ἐν ἐσμεν. » Διὰ τοῦτο καὶ λαγχάνουσιν ἐπὶ τὸν χιτῶνα, καὶ τοῦτο πάσχων παρορᾷ (75), ἵνα ἡμῶν κλῆρος ὁ Χριστὸς γένηται, καθὼς καὶ ὁ ψαλμῳδός φησι· ο Κύριος μερὶς τῆς κληρονομίας μου καὶ τοῦ ποτηρίου μου. • "Οθεν οὐδὲ ἀλλαχοῦ πάσχει, οὐδὲ εἰς ἄλλον τόπον σταυροῦται, ἢ εἰς τὸν Κρανίου τόπον, ὃν Ἑβραίων οἱ διδάσκαλοί φασι τοῦ ᾿Αδάμ εἶναι τάφον. Ἐκεῖ γὰρ αὐτὸν μετὰ τὴν κατάραν τεθάφθαι διαβε βαιοῦνται. Οπερ εἰ οὕτως ἔχει, θαυμάζω τοῦ τόπου τὴν οἰκειότητα (74). Εδει γὰρ τὸν Κύριον, ἀνανεῶσαι θέλοντα τὸν πρῶτον Αδάμ, ἐν ἐκείνῳ τῷ τόπῳ παθεῖν, ἵνα, ἐκείνου λύων τὴν ἁμαρτίαν, ἀπὸ παντὸς αὐτὴν ἄρῃ τοῦ γένους· καὶ ἐπειδὴ ἤκουσεν ὁ ᾿Αδάμ' « Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ, ο διὰ τοῦτο πάλιν ἐκεῖ τέ- θειται, ἵνα τὸν ᾿Αδάμ εὑρὼν ἐκεῖ, λύσῃ μὲν τὴν κατά ραν, ἀντὶ δὲ τοῦ· ι Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ, ο λοιπὸν εἴπῃ· « Έγειρας (75), ὁ καθεύδων, καὶ ἀνάστα ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ ἐπιφαύσει σοι ὁ Χριστός, καὶ πάλιν · ο ᾿Ανάστα, καὶ δεῦρο, ἀκολούθει μοι, ο ἵνα μηκέτι τεθῇς ἐπὶ γῆς, ἀλλ' ἐν οὐρανοῖς ἀνέλθῃς. 'Ανάγκη γάρ, ἐγειρομένου τοῦ Σωτῆρος, συνεγεί- ρεσθαι τούτῳ καὶ τὸν ᾿Αδὲμ, καὶ πάντας τοὺς ἐκ τοῦ Αδάμ γενομένους (76). Καὶ ὥσπερ, ἀποθνήσκοντες τοῦ ᾿Αδάμ, ἐμένομεν καὶ ἡμεῖς δι' αὐτὸν νεκροί, οὔ τως ἐγειρομένου τοῦ κυριακοῦ σώματος, ἀνάγκη λοι- πὸν πάντας συνεγείρεσθαι αὐτῷ (77). Αὕτη του Παύ λου ή διάνοια τυγχάνει γράφει γὰρ Κορινθίοις λέ- γων· « Ωσπερ γὰρ ἐν τῷ Ἀδὰμ πάντες ἀποθνήσκου σιν,οὕτως ἐν τῷ Χριστῷ πάντες ζωοποιηθήσονται (78). » Β η μοί, ἀκολούθει, καῖον ἰδεῖν τὰ γεγραμμένα· πάντως (79) γὰρ καὶ ταῦτα οὐκ ἀνωφελή, οὐδὲ ἁπλῶς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις γέγραπται. Μετὰ τὸ κριθῆναι τὸν Κύριον· ἐκρίθη γὰρ, καὶ ἔμπροσθεν ἐστάθη τοῦ ἡγεμόνος. Καὶ μή τις αἰσχυνέσθω ταῦτα (80)· ὑπέμεινε γὰρ καὶ τοῦτο δι' ἡμᾶς, ἵνα μὴ, κατὰ τὸ σιωπώμενον ἐνεδρευθέντος ἀλλ᾽ ἵνα καὶ ἐκ κρίσεως φανερὰ τῶν ἐπιβουλευσάν των ή συκοφαντία γένηται. Μή κριθέντος γὰρ τοῦ Σωτῆρος, ἄδηλος ὑπενοεῖτο (82) τῶν Ἰουδαίων ὁ κατ' αὐτοῦ φθόνος· κριθέντος δὲ αὐτοῦ, λοιπὸν οὐδένα λα θεῖν οὕτως ἠδυνήθη. Καὶ Πιλάτος μὲν αὐτὸς, τῷ μὲν Σωτῆρι εμαρτύρει τὸ ἀναίτιον καὶ καθαρόν· τῶν δὲ Ἰουδαίων τὴν ἐπιβουλὴν ἐξῆγεν. "Ηδει γάρ, ο φησίν, ι ὅτι διὰ φθόνον παρέδωκαν αὐτόν. » Οὐκ ἂν δὲ (85) Πι λᾶτος ἔγνω τὸν φθόνον τῶν Ἰουδαίων, εἰ μὴ ἐστάθη κρινόμενος ὁ Σωτήρ. Μέγα πράγμα καὶ παράδοξον ἀληθῶς πεποίηκεν ὁ Σωτήρ· σιωπῶν ἐνήργει, καὶ μὴ ἀπολογούμενος ἐποίει τὸν δικαστὴν ὁμολογεῖν τὴν σε άδηλος ἂν ἦν τῶν Ἰουδ. μέν inquit, et Pater unum sumus 4. : S. ATHANASIUS. DUBIA. ' - Quamobrem in patienter negli- vestem sortem mittunt, quod ille git, ut sors et hæreditas nostra sit Christus, ut ait Psalmista Dominus pars hæreditatis meæ et ca- licis mei . » Quare non alibi patitur, non alio loco cruci aligitur, quam in Calvariæ loco, quem le- bræorum magistri aiunt fuisse Adami sepulcrum : ibi namque illum post maledictionem sepultum fuisse asseverant. Quod si ita se res habet, miror ejus loci proprietatem. Oportuit enim Christum, cum primum Adamum renovare vellet, in eo pati loco, ut ejus abolito peccato, ab universo illud hominum genere auferret; et cum audivisset Adam : • Terra es, et in terram reverteris ideo illic reponeretur, ut ibidem Adamum inveniens, maledictum solveret, et loco illius : • Terra es, et in terram reverteris;, jam diceret : « Exsurge, qui dormis, et excitare ex mortuis, et illuminabit te Christus : et rursum : • Surge, et veni, se- quere me; ut non ulterius in terra reponaris, sed in cœlos ascendas. Necesse quippe est, excitato Salvatore, excitari cum illo Adamum, omnesque ex Adamo oriundos. Atque ut, mortuo Adamo, quoque per eum mortui manebamus; ita excitato corpore Dominico, necesse demum est omnes cum illo resurgere. Hæc Pauli sententia est: hæc enim scribit ad Corinthios: Nam sicut in Adam omnes moriuntur, ita et in Christo omnes vivificabun- tur s nos C operæ pretium erit ut ex iis quæ scripta sunt vi- deamus, neque enim ea nobis inutilia fuerint: ne- que simplici modo in Evangeliis scriptum est. Postquam judicatus esset Dominus; judicatus quip- pe est, et ante præsidem stetit. Ne quis eam rem esse pudori arbitretur : nostrum quippe causa id ille passus est, ut ne si quas ille insidias passus sit silentio prætermissum esset, lateret Judæorum conspiratio ; sed ut ex judicio manifesta foret insi- diantium calumnia. Si enim judicatus non fuisset Salvator, sub dubia incertaque suspicione latuisset Judæorum adversus eum invidia; cum autem ju- dicatus sit, id nemini latere potest. Et quidem Pilatus ipse Salvatoris innocentiam puritatemque testatus est, Judzorumque insidias aperuit. e Scie- bat enim, › inquit, ‹ quod per invidiam tradidissent illum ". » Nec cognovisset Pilatus Judæorum invi- diam, nisi Salvator ad judicium stetisset. Rem magnam mirabilemque Salvator præstitit, qui ta- D on Juan. x, fr, post deest in omnibus unss. preter Reg. gmentum. • Matth. xxvΙΙ, 18. st Cor. IV, 92. minus recte. nein Basil. Infra, in Felc. 3, utrumque deest. 13. Quo autem modo illum in crucem egerint, 30. 6 Psal. xv, 5. . Genes. 111, 19. (73) Anglic. 2, et Felc. 2, περιορᾷ. (74) Felc. 2, τοῦ πάθους τὴν οἰκ. (73) Sic omnes fere mss. Editi vero, Εγειρε. Ιη- (76) Felc. 2, γενομένους, μένομεν. (77) Αὐτῷ, deest in Felc. 2. (78) Ζωοποιηθήσονται. lu hoc verbum desinit fra- 13. Πῶς δὲ ἄγουσιν αὐτὸν ἐπὶ τὸν σταυρὸν, ἀναγ (81) αὐτοῦ, κρύπτηται τῶν Ἰουδαίων ἡ ἐπιβουλή - (79) Sic Regius. et Anglic. Editi vero, πάντα. (80) Regius solus, καὶ μή τις ἀναγινώσκων αἰσχ. (81) Sic Regius et Basil.; editi vero ἐνεδρεύοντος, (82) Basiliensis et Anglic. ἐπινοεῖτο. Ad margi (85) Δέ, deest in Regio, Anglic. et Felc. 2.
PG 28:208νομίζων, ὅτι ἐν ᾧ πάντας καταδεδουλώκει, δύνασθαι καὶ ἐν τῷ θανάτῳ τοῦτον πειράσαι. Γέγραπται γὰρ παρὰ τῷ Λουκᾷ, ὅτι συντελέσας πάντα πειρασμὸν ὁ διάβολος, ἀπέστη ἀπ’ αὐτοῦ ἄχρι καιροῦ. Οὗτος δέ ἐστιν ἐκεῖνος ὁ καιρὸς, ἐν ᾧ καὶ αὐτὸς ὁ πολέμιος ἐγίνωσκεν ἑαυτὸν καταπατηθήσεσθαι ὑπὸ πάντων, εἰ καὶ τούτου διαπέσοι· μόνον γὰρ τοῦτο αὐτῷ περιελείπετο λοιπὸν τὸ ἆθλον, πάντων γυμνωθέντι. Διὸ καὶ πάντα ποιεῖ τοῦ μαθεῖν ἕνεκεν, εἰ οὗτός ἐστιν ὁ Σωτήρ· καὶ τοῦτο ἐποίει, ἵνα, ἐὰν ὄντως περὶ αὐτοῦ μάθῃ, μηδὲ τολμήσῃ προσελθεῖν, εἰδὼς τὴν ἀπρόσιτον καὶ θείαν αὐτοῦ δύναμιν. Ὁ δὲ Κύριος, θεωρῶν αὐτοῦ τὴν πανουργίαν, ὅτι οὐ τιμῇ τῇ πρὸς αὐτὸν, ἀλλὰ τῆς τῶν ἀνθρώπων χάριν δουλείας ἐθήρευε τοῦτο, ἵνα τυραννεύῃ κατὰ πάντων, ὑπέκρυπτε τὴν ἑαυτοῦ θεότητα, καὶ ὡς ἄνθρωπος ἐπολιτεύετο· ἵνα, ὡς Θεῷ μὴ προσελθὼν, ἀπαθὴς ἀπέλθῃ, ἀλλ’ ὡς ἀνθρώπου καταφρονήσας, προσέλθῃ, καὶ λοιπὸν ὑπὸ ἀνθρώπων ἄρξηται καταπαίζεσθαι. Καὶ ὥσπερ ἄν τις, τὸν ἀντίπαλον αὐτοῦ θεωρῶν καταπτήσσοντα, καὶ διὰ τοῦτο ἀποφεύγοντα λοιπὸν, ἀσθένειαν σχηματίζοιτο πρὸς τὴν ἐκείνου πρόσκλησιν·Α φησίν, « ἐν ἐσμεν. » Διὰ τοῦτο καὶ λαγχάνουσιν ἐπὶ τὸν χιτῶνα, καὶ τοῦτο πάσχων παρορᾷ (75), ἵνα ἡμῶν κλῆρος ὁ Χριστὸς γένηται, καθὼς καὶ ὁ ψαλμῳδός φησι· ο Κύριος μερὶς τῆς κληρονομίας μου καὶ τοῦ ποτηρίου μου. • "Οθεν οὐδὲ ἀλλαχοῦ πάσχει, οὐδὲ εἰς ἄλλον τόπον σταυροῦται, ἢ εἰς τὸν Κρανίου τόπον, ὃν Ἑβραίων οἱ διδάσκαλοί φασι τοῦ ᾿Αδάμ εἶναι τάφον. Ἐκεῖ γὰρ αὐτὸν μετὰ τὴν κατάραν τεθάφθαι διαβε βαιοῦνται. Οπερ εἰ οὕτως ἔχει, θαυμάζω τοῦ τόπου τὴν οἰκειότητα (74). Εδει γὰρ τὸν Κύριον, ἀνανεῶσαι θέλοντα τὸν πρῶτον Αδάμ, ἐν ἐκείνῳ τῷ τόπῳ παθεῖν, ἵνα, ἐκείνου λύων τὴν ἁμαρτίαν, ἀπὸ παντὸς αὐτὴν ἄρῃ τοῦ γένους· καὶ ἐπειδὴ ἤκουσεν ὁ ᾿Αδάμ' « Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ, ο διὰ τοῦτο πάλιν ἐκεῖ τέ- θειται, ἵνα τὸν ᾿Αδάμ εὑρὼν ἐκεῖ, λύσῃ μὲν τὴν κατά ραν, ἀντὶ δὲ τοῦ· ι Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ, ο λοιπὸν εἴπῃ· « Έγειρας (75), ὁ καθεύδων, καὶ ἀνάστα ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ ἐπιφαύσει σοι ὁ Χριστός, καὶ πάλιν · ο ᾿Ανάστα, καὶ δεῦρο, ἀκολούθει μοι, ο ἵνα μηκέτι τεθῇς ἐπὶ γῆς, ἀλλ' ἐν οὐρανοῖς ἀνέλθῃς. 'Ανάγκη γάρ, ἐγειρομένου τοῦ Σωτῆρος, συνεγεί- ρεσθαι τούτῳ καὶ τὸν ᾿Αδὲμ, καὶ πάντας τοὺς ἐκ τοῦ Αδάμ γενομένους (76). Καὶ ὥσπερ, ἀποθνήσκοντες τοῦ ᾿Αδάμ, ἐμένομεν καὶ ἡμεῖς δι' αὐτὸν νεκροί, οὔ τως ἐγειρομένου τοῦ κυριακοῦ σώματος, ἀνάγκη λοι- πὸν πάντας συνεγείρεσθαι αὐτῷ (77). Αὕτη του Παύ λου ή διάνοια τυγχάνει γράφει γὰρ Κορινθίοις λέ- γων· « Ωσπερ γὰρ ἐν τῷ Ἀδὰμ πάντες ἀποθνήσκου σιν,οὕτως ἐν τῷ Χριστῷ πάντες ζωοποιηθήσονται (78). » Β η μοί, ἀκολούθει, καῖον ἰδεῖν τὰ γεγραμμένα· πάντως (79) γὰρ καὶ ταῦτα οὐκ ἀνωφελή, οὐδὲ ἁπλῶς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις γέγραπται. Μετὰ τὸ κριθῆναι τὸν Κύριον· ἐκρίθη γὰρ, καὶ ἔμπροσθεν ἐστάθη τοῦ ἡγεμόνος. Καὶ μή τις αἰσχυνέσθω ταῦτα (80)· ὑπέμεινε γὰρ καὶ τοῦτο δι' ἡμᾶς, ἵνα μὴ, κατὰ τὸ σιωπώμενον ἐνεδρευθέντος ἀλλ᾽ ἵνα καὶ ἐκ κρίσεως φανερὰ τῶν ἐπιβουλευσάν των ή συκοφαντία γένηται. Μή κριθέντος γὰρ τοῦ Σωτῆρος, ἄδηλος ὑπενοεῖτο (82) τῶν Ἰουδαίων ὁ κατ' αὐτοῦ φθόνος· κριθέντος δὲ αὐτοῦ, λοιπὸν οὐδένα λα θεῖν οὕτως ἠδυνήθη. Καὶ Πιλάτος μὲν αὐτὸς, τῷ μὲν Σωτῆρι εμαρτύρει τὸ ἀναίτιον καὶ καθαρόν· τῶν δὲ Ἰουδαίων τὴν ἐπιβουλὴν ἐξῆγεν. "Ηδει γάρ, ο φησίν, ι ὅτι διὰ φθόνον παρέδωκαν αὐτόν. » Οὐκ ἂν δὲ (85) Πι λᾶτος ἔγνω τὸν φθόνον τῶν Ἰουδαίων, εἰ μὴ ἐστάθη κρινόμενος ὁ Σωτήρ. Μέγα πράγμα καὶ παράδοξον ἀληθῶς πεποίηκεν ὁ Σωτήρ· σιωπῶν ἐνήργει, καὶ μὴ ἀπολογούμενος ἐποίει τὸν δικαστὴν ὁμολογεῖν τὴν σε άδηλος ἂν ἦν τῶν Ἰουδ. μέν inquit, et Pater unum sumus 4. : S. ATHANASIUS. DUBIA. ' - Quamobrem in patienter negli- vestem sortem mittunt, quod ille git, ut sors et hæreditas nostra sit Christus, ut ait Psalmista Dominus pars hæreditatis meæ et ca- licis mei . » Quare non alibi patitur, non alio loco cruci aligitur, quam in Calvariæ loco, quem le- bræorum magistri aiunt fuisse Adami sepulcrum : ibi namque illum post maledictionem sepultum fuisse asseverant. Quod si ita se res habet, miror ejus loci proprietatem. Oportuit enim Christum, cum primum Adamum renovare vellet, in eo pati loco, ut ejus abolito peccato, ab universo illud hominum genere auferret; et cum audivisset Adam : • Terra es, et in terram reverteris ideo illic reponeretur, ut ibidem Adamum inveniens, maledictum solveret, et loco illius : • Terra es, et in terram reverteris;, jam diceret : « Exsurge, qui dormis, et excitare ex mortuis, et illuminabit te Christus : et rursum : • Surge, et veni, se- quere me; ut non ulterius in terra reponaris, sed in cœlos ascendas. Necesse quippe est, excitato Salvatore, excitari cum illo Adamum, omnesque ex Adamo oriundos. Atque ut, mortuo Adamo, quoque per eum mortui manebamus; ita excitato corpore Dominico, necesse demum est omnes cum illo resurgere. Hæc Pauli sententia est: hæc enim scribit ad Corinthios: Nam sicut in Adam omnes moriuntur, ita et in Christo omnes vivificabun- tur s nos C operæ pretium erit ut ex iis quæ scripta sunt vi- deamus, neque enim ea nobis inutilia fuerint: ne- que simplici modo in Evangeliis scriptum est. Postquam judicatus esset Dominus; judicatus quip- pe est, et ante præsidem stetit. Ne quis eam rem esse pudori arbitretur : nostrum quippe causa id ille passus est, ut ne si quas ille insidias passus sit silentio prætermissum esset, lateret Judæorum conspiratio ; sed ut ex judicio manifesta foret insi- diantium calumnia. Si enim judicatus non fuisset Salvator, sub dubia incertaque suspicione latuisset Judæorum adversus eum invidia; cum autem ju- dicatus sit, id nemini latere potest. Et quidem Pilatus ipse Salvatoris innocentiam puritatemque testatus est, Judzorumque insidias aperuit. e Scie- bat enim, › inquit, ‹ quod per invidiam tradidissent illum ". » Nec cognovisset Pilatus Judæorum invi- diam, nisi Salvator ad judicium stetisset. Rem magnam mirabilemque Salvator præstitit, qui ta- D on Juan. x, fr, post deest in omnibus unss. preter Reg. gmentum. • Matth. xxvΙΙ, 18. st Cor. IV, 92. minus recte. nein Basil. Infra, in Felc. 3, utrumque deest. 13. Quo autem modo illum in crucem egerint, 30. 6 Psal. xv, 5. . Genes. 111, 19. (73) Anglic. 2, et Felc. 2, περιορᾷ. (74) Felc. 2, τοῦ πάθους τὴν οἰκ. (73) Sic omnes fere mss. Editi vero, Εγειρε. Ιη- (76) Felc. 2, γενομένους, μένομεν. (77) Αὐτῷ, deest in Felc. 2. (78) Ζωοποιηθήσονται. lu hoc verbum desinit fra- 13. Πῶς δὲ ἄγουσιν αὐτὸν ἐπὶ τὸν σταυρὸν, ἀναγ (81) αὐτοῦ, κρύπτηται τῶν Ἰουδαίων ἡ ἐπιβουλή - (79) Sic Regius. et Anglic. Editi vero, πάντα. (80) Regius solus, καὶ μή τις ἀναγινώσκων αἰσχ. (81) Sic Regius et Basil.; editi vero ἐνεδρεύοντος, (82) Basiliensis et Anglic. ἐπινοεῖτο. Ad margi (85) Δέ, deest in Regio, Anglic. et Felc. 2.
PG 28:209εἶτα ἐκεῖνος ὁ φεύγων, πρὸς τὴν σχηματισθεῖσαν ἀσθένειαν ἀποβλέπων, θαῤῥήσας προσέλθοι, καὶ ὁ γενναῖος παλαιστὴς τῇ ἀσθενείᾳ προσκαλεσάμενος, τῇ ἑαυτοῦ δυνάμει νικήσει· οὕτω καὶ ὁ Κύριος ἀνθρωπίνῃ ἀσθενείᾳ προσκαλεσάμενος, τῇ ἑαυτοῦ δυνάμει ἐνίσχυσε τὸν ἄνθρωπον κατὰ τοῦ ἐχθροῦ. Διὰ τοῦτο παρὰ τὸν καιρὸν τοῦ θανάτου καὶ ἀδημονεῖ, καὶ περίλυπος ἤρξατο γίνεσθαι· καὶ ἐδέετο παρελθεῖν ἐκεῖνο τὸ ποτήριον, καὶ ἐβόα· «Τὸ μὲν πνεῦμα πρόθυμον, ἡ δὲ σὰρξ ἀσθενής·» ἵνα ὁ ἀντίδικος ἡμῶν, ὡς ἀνθρώπῳ προσελθὼν, πειραθῇ θείας δυνάμεως. Τούτοις γοῦν ὑπαχθεὶς ὁ ἄθλιος, ἐπαίχθη καὶ προσῆλθε τῷ Κυρίῳ, Εἶτα, θεωρῶν τὴν ἀνδρείαν αὐτοῦ, κατέπτησσε· θεωρῶν δὲ καὶ τὴν τοῦ σώματος ἀσθένειαν, πάλιν ἐτόλμα· καὶ λοιπὸν ἦν ἰδεῖν τὸν μὲν διάβολον σὺν ὅλῃ τῇ στρατιᾷ αὐτοῦ, καὶ ταῖς ἀρχαῖς, καὶ ταῖς ἐξουσίαις αὐτοῦ φεύγοντα· τὸν δὲ Κύριον ἀνθρωπίνοις ὅπλοις διώκοντα τὴν διαβολικὴν φάλαγγα. Οὐ γὰρ πολὺ γέγονε τὸ διάστημα, καὶ πάντων ἐσκύλευσε τὸν ἐχθρόν· ὅτε καταισχυνθεὶς λοιπὸν δι’ ἑαυτοῦ ἐκίνει πάντα κατὰ τοῦ Κυρίου· Ἰουδαίους μὲν, ἵνα συσκευάσωνται, Πιλᾶτον δὲ ἵνα κατακρίνῃ·συσκευὴν, καὶ ὅτι μᾶλλον τοῖς ὄχλοις ἢ τῷ δικαίῳ τέπεισται. Απολογουμένου μὲν (84) γὰρ, ἣν ὑπονοῆσαι δειλίαν τοῦ θανάτου· σιωπῶντος δὲ, τὸ στεῤῥὸν καὶ τὴν ἀνδρείαν θαυμάσαι. Καὶ τὸ οὕτως δὲ τὸν Πιλᾶ- τον ἀπολογεῖσθαι, οὐδὲν ἦν ἕτερον, ἢ πιστεῦσαι τὸν κρινόμενον εἶναι Θεόν. Αμέλει, κρινόμενος ὑπὸ Πι- λάτων, ἐχρημάτιζε τῇ τούτου γυναικί· ἵνα τῇ μὲν σιωπῇ τὴν ἀνδρίαν (85) καταπλαγῇ· τῷ δὲ χρημα- τισμῷ γινώσκῃ, ὅτι οὐκ ἄνθρωπον, ἀλλὰ Θεὸν κρίνει. Ἐφοβήθη οὖν ὁ κρίνων τὸν κρινόμενον, καὶ μᾶλλον αὐτὸς ἐκρίνετο τῷ φόβῳ τοῦ κρινομένου ἢ κρίνων αυτός κατέπληττε τὸν Κύριον. Διὸ καὶ ἐνίψατο τὰς χεῖρας λέγων· . ᾿Αθῶός εἰμι ἀπὸ τοῦ αἵματος τού- του· κ εἰ καὶ ὕστερον, κινηθείς (86) τῇ τῶν Ἰουδαίων φιλία συνέδραμεν αὐτοῖς ἐπιβουλεύουσιν· ὥστε καὶ εἰς σταυρὸν αὐτὸν παραδούναι. Παραδίδοται τοίνυν ὁ Σωτὴρ, καὶ παραδοθείς, οὐ κατέπτηξε (87) τὸν θάνατον, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ἀπεδύσατο πρὸς αὐτὸν, καὶ ἐδίωκε φεύγοντα τὸν ὄφιν. Οὐ γὰρ ὡς ἀποθνή- σκων ἦν ὁ Κύριος, ἀλλ' ὡς τὸν θάνατον εἰς τοῦτο διώκων. Β κατά Πιλάτον (88) θαῦμα, ὅτι μᾶλλον ὁ κρίνων ἢ ὁ κρινόμενος κατέπτηξεν· ὁρῶν δὲ καὶ τὴν μετὰ πε ποιθήσεως αὐτοῦ νῦν ἀπόδυσιν, πάντα πειράζειν ἐσπούδαζε, βουλόμενος γνῶναι, δ πρότερον οὐκ ἠδυ νήθη, πειράζων αὐτὸν ἐν τῷ ὄρει, μαθεῖν, εἰ οὗτός ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ. Τότε καταισχυνθεὶς, ἐτήρει τὸν τοῦ θανάτου καιρόν· νομίζων, ὅτι ἐν ᾧ πάντας καταδεδουλώσει, δύνασθαι καὶ ἐν τῷ θανάτῳ τοῦτον πειράσαι. Γέγραπται γὰρ παρὰ τῷ Λουκᾷ, ὅτι συν- τελέσας πάντα πειρασμὸν ὁ διάβολος, ἀπέστη ἀπ' αὐτ τοῦ ἄχρι καιροῦ. Οὗτος δέ ἐστιν ἐκεῖνος ὁ καιρὸς, ἐν ᾧ καὶ αὐτὸς ὁ πολέμιος ἐγίνωσκεν ἑαυτὸν καταπα- τηθήσεσθαι ὑπὸ πάντων, εἰ καὶ τούτου διαπέσοι· μόνον γὰρ τοῦτο αὐτῷ περιελείπετο λοιπὸν τὸ ἄθλον, πάντων γυμνωθέντι. Διὸ καὶ πάντα ποιεῖ τοῦ μαθεῖν ἕνεκεν, εἰ οὗτός ἐστιν ὁ Σωτήρ· καὶ τοῦτο ἐποίει, ἵνα, ἐὰν ὄντως περὶ αὐτοῦ μάθῃ, μηδὲ τολμήση προσελθεῖν, εἰδὼς τὴν ἀπρόσιτον καὶ θείαν αὐτοῦ δύναμιν. Ὁ δὲ Κύριος, θεωρῶν αὐτοῦ τὴν πανουρ γίαν, ὅτι οὐ τιμῇ τῇ πρὸς αὐτὸν, ἀλλὰ τῆς τῶν ἀνθρώπων χάριν δουλείας ἐθήρευε τοῦτο, ἵνα τυραν- νεύῃ κατὰ πάντων, ὑπέκρυπτε τὴν ἑαυτοῦ θεότητα, καὶ ὡς ἄνθρωπος ἐπολιτεύετο· ἵνα, ὡς Θεῷ μὴ προσελθὼν, ἀπαθὴς ἀπέλθῃ, ἀλλ' ὡς ἀνθρώπου και αφρονήσας, προσέλθῃ, καὶ λοιπὸν ὑπὸ ἀνθρώπων ἄρξηται καταπαίζεσθαι. Καὶ ὥσπερ ἄν τις, τὸν ἀν- τίπαλον αὐτοῦ θεωρῶν καταπτήσσοντα, καὶ διὰ τοῦτο ἀποφεύγοντα λοιπόν, ἀσθένειαν σχηματίζοιτο ἀνδρείαν, ἀνδρίαν, πτησσε. κατέπλησσε. Πιλάτος γενόμε νον θαῦμα. κατέπτηξε. κατέπληξεν. DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. A cendo, nec respondendo, eo judicem compulit, ut B C conspirationem declararet, et fateretur sese turbis magis quam justitiæ obtemperasse. Qui si Pilato respondisset, suspicio fuisset eum formidine mortis corripi; cum tacuerit autem, admirabilis prorsus ejus constantia et fortitudo. Quod autem ita eum Pilatus defenderet, nihil aliud id erat quam quod crederet eum qui in judicio stabat esse Deum. Et sane cum a Pilato judicaretur, ejus uxori oraculum edidit : ut silentio quidem, ejus fortitudinem stu- peret; oraculo autem agnosceret, se non hominem, sed Deum judicare. Timuit igitur judex reum, imo magis ipse judicati terrore judicabatur, quam ipse judicans Dominum perterreret. Quare manus ab- luit, aitque : ‹ Innocens ego sum ab hoc sangui- ne s', : etsi postea Judzorum gratia permotus, ipsis sese insidiantibus adjecit; ita ut ad crucem illum traderet. Traditur ergo Salvator, atque tra- ditus mortem non perhorruit; imo potius sese nudavit cum illa congressurus, ac fugientem per- secutus est serpentem. Non enim quasi morien3 sese habuit Dominus; imo potius quasi mortem ad idipsum persequens. Pilato miraculo, quod ipse Judex plus expavesceret quam judicatus, animadversaque Domini in sese exuendo fiducia, nihil non tentatum reliquit, ut nosset id quod prius nosse non potuit, ubi illum in monte tentavit, ut edisceret, an hic esset Filius Dei. Tunc pudefactus, mortis tempus observabat, ratus se in qua re sibi omnes subegerat, morte sci- licet, in eadem se posse hunc etiam tentare. Scri- plum quippe est apud Lucam, diabolum cum com- plesset omnem tentationem ab eo ad tempus abscessisse ". Hoc autem ipsum tempus est quo sese adversarius norat ab omnibus conculcan - dum esse, si jam excideret : nullum enim illi alius), omnibus destituto, supererat certamen. Quare nihil non agebat, ut edisceret an hic. Salvator esset : quod ideo ille agebat, ut si revera edisceret quis esset, accedere non auderet, gnarus inaccessæ illius ac divinæ potestatis. Dominus autem videns ejus vafritiem, sciensque illum non honoris causa, sed ut homines in servitute retineret illud obser- , D vare, quo in omnes tyrannidem exerceret suani se Matth. XXVII, 13. semper codices : aliique, alii, ha- bent. , ipsius deitatem occultavit, et ut homo sese gessit : ne ille se ut Deum attingere non ausus, abiret illæsus : sed contra cum homine quem despiceret, congressus, ab hominibus deinceps inciperet illudi. Et quemadmodum si quis cernens adversarium suum perterritum aufugere, exinde infirmitatem simulaverit, qua eum ad pugnam pertrahat : tum:- Editi habet hic codex cum circumflexo) Mos, Regius, Basil. Anglic. Editi vero, 14. Porro hic infelix diabolus, conspecto hoc in 14. Ενθα δὴ ὁ δείλαιος διάβολος, θεωρήσας τὸ 24. st Luc. 19, (84) Μέν, abest ab Anglicano. (85) Regius, ανδρίαν, ad hanc vocem variant fre (86) Basil. alia manu, νικηθείς. (87) la Regius et Basiliensis. Anglic. vero, κατέ (88) Regius. τὸ κατὰ Πιλάτον (et sic semper
PG 28:210τοὺς δὲ στρατιώτας, ἵνα παίζωσι κατ’ αὐτοῦ· ἀλλὰ καὶ τοῦτο ἠγνόει καθ’ ἑαυτοῦ ποιῶν· τυφλὸν γὰρ ἡ κακία, καὶ ἀπροόρατον ἡ πονηρία· καθ’ ἑαυτῆς τὰς χεῖρας ἀκονῶσα ἠγνόει. Οἷον γὰρ εἴ τις ὄφεως τῇ χειρὶ ἐπιλάβοιτο, καὶ θέλων καὶ ἑτέρῳ ῥῖψαι, πάντως αὐτὸς ἐδάχθη· ἢ καὶ πῦρ τῇ χειρὶ κρατῶν, καὶ θέλων τὸν ἐχθρὸν ἀδικῆσαι, οὐκ οἶδεν, ὅτι πάντως αὐτὸς κατακαίεται· οὕτως ἡ κακία κατὰ τῶν χρωμένων αὐτῇ στρατεύεται, καὶ μᾶλλον ἀδικεῖ τοὺς κατέχοντας ἢ πρὸς οὓς ἂν αὐτὴν ἀποστεῖλαι θέλωσιν. Οὕτως ὁ Φαραὼ, θέλων καταλαβεῖν, κατελήφθη· καὶ ἀρξάμενος διώκειν, κατεδιώχθη· καὶ ἀποκτεῖναι θελήσας, κατεποντίσθη. Οὕτως ὁ Γολιὰθ, ἐν οἷς ἐπῄρετο, ἐν τούτοις ἀπετμήθη, καὶ σκυλεῦσαι θέλων, ἐσκυλεύθη. Τοῦτον τὸν τρόπον πέπονθε καὶ ὁ ἄθλιος διάβολος· πειράσαι γὰρ θέλων, ἐπειράσθη, καὶ κινῶν τοὺς στρατιώτας, μᾶλλον δὲ αὐτὸς ἐν τοῖς δημίοις κινούμενος, καθ’ ἑαυτοῦ πάντα ἐνήργει. Ἄρτι γὰρ ἐσκυλεύετο, καὶ ἀφανὴς ἦν τοῖς ἀνθρώποις ἡ νίκη· ἀλλ’ εἰς φανερὸν αὐτὴν ἤνεγκε, καὶ ἄκων ὁ ἄθλιος·συσκευὴν, καὶ ὅτι μᾶλλον τοῖς ὄχλοις ἢ τῷ δικαίῳ τέπεισται. Απολογουμένου μὲν (84) γὰρ, ἣν ὑπονοῆσαι δειλίαν τοῦ θανάτου· σιωπῶντος δὲ, τὸ στεῤῥὸν καὶ τὴν ἀνδρείαν θαυμάσαι. Καὶ τὸ οὕτως δὲ τὸν Πιλᾶ- τον ἀπολογεῖσθαι, οὐδὲν ἦν ἕτερον, ἢ πιστεῦσαι τὸν κρινόμενον εἶναι Θεόν. Αμέλει, κρινόμενος ὑπὸ Πι- λάτων, ἐχρημάτιζε τῇ τούτου γυναικί· ἵνα τῇ μὲν σιωπῇ τὴν ἀνδρίαν (85) καταπλαγῇ· τῷ δὲ χρημα- τισμῷ γινώσκῃ, ὅτι οὐκ ἄνθρωπον, ἀλλὰ Θεὸν κρίνει. Ἐφοβήθη οὖν ὁ κρίνων τὸν κρινόμενον, καὶ μᾶλλον αὐτὸς ἐκρίνετο τῷ φόβῳ τοῦ κρινομένου ἢ κρίνων αυτός κατέπληττε τὸν Κύριον. Διὸ καὶ ἐνίψατο τὰς χεῖρας λέγων· . ᾿Αθῶός εἰμι ἀπὸ τοῦ αἵματος τού- του· κ εἰ καὶ ὕστερον, κινηθείς (86) τῇ τῶν Ἰουδαίων φιλία συνέδραμεν αὐτοῖς ἐπιβουλεύουσιν· ὥστε καὶ εἰς σταυρὸν αὐτὸν παραδούναι. Παραδίδοται τοίνυν ὁ Σωτὴρ, καὶ παραδοθείς, οὐ κατέπτηξε (87) τὸν θάνατον, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ἀπεδύσατο πρὸς αὐτὸν, καὶ ἐδίωκε φεύγοντα τὸν ὄφιν. Οὐ γὰρ ὡς ἀποθνή- σκων ἦν ὁ Κύριος, ἀλλ' ὡς τὸν θάνατον εἰς τοῦτο διώκων. Β κατά Πιλάτον (88) θαῦμα, ὅτι μᾶλλον ὁ κρίνων ἢ ὁ κρινόμενος κατέπτηξεν· ὁρῶν δὲ καὶ τὴν μετὰ πε ποιθήσεως αὐτοῦ νῦν ἀπόδυσιν, πάντα πειράζειν ἐσπούδαζε, βουλόμενος γνῶναι, δ πρότερον οὐκ ἠδυ νήθη, πειράζων αὐτὸν ἐν τῷ ὄρει, μαθεῖν, εἰ οὗτός ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ. Τότε καταισχυνθεὶς, ἐτήρει τὸν τοῦ θανάτου καιρόν· νομίζων, ὅτι ἐν ᾧ πάντας καταδεδουλώσει, δύνασθαι καὶ ἐν τῷ θανάτῳ τοῦτον πειράσαι. Γέγραπται γὰρ παρὰ τῷ Λουκᾷ, ὅτι συν- τελέσας πάντα πειρασμὸν ὁ διάβολος, ἀπέστη ἀπ' αὐτ τοῦ ἄχρι καιροῦ. Οὗτος δέ ἐστιν ἐκεῖνος ὁ καιρὸς, ἐν ᾧ καὶ αὐτὸς ὁ πολέμιος ἐγίνωσκεν ἑαυτὸν καταπα- τηθήσεσθαι ὑπὸ πάντων, εἰ καὶ τούτου διαπέσοι· μόνον γὰρ τοῦτο αὐτῷ περιελείπετο λοιπὸν τὸ ἄθλον, πάντων γυμνωθέντι. Διὸ καὶ πάντα ποιεῖ τοῦ μαθεῖν ἕνεκεν, εἰ οὗτός ἐστιν ὁ Σωτήρ· καὶ τοῦτο ἐποίει, ἵνα, ἐὰν ὄντως περὶ αὐτοῦ μάθῃ, μηδὲ τολμήση προσελθεῖν, εἰδὼς τὴν ἀπρόσιτον καὶ θείαν αὐτοῦ δύναμιν. Ὁ δὲ Κύριος, θεωρῶν αὐτοῦ τὴν πανουρ γίαν, ὅτι οὐ τιμῇ τῇ πρὸς αὐτὸν, ἀλλὰ τῆς τῶν ἀνθρώπων χάριν δουλείας ἐθήρευε τοῦτο, ἵνα τυραν- νεύῃ κατὰ πάντων, ὑπέκρυπτε τὴν ἑαυτοῦ θεότητα, καὶ ὡς ἄνθρωπος ἐπολιτεύετο· ἵνα, ὡς Θεῷ μὴ προσελθὼν, ἀπαθὴς ἀπέλθῃ, ἀλλ' ὡς ἀνθρώπου και αφρονήσας, προσέλθῃ, καὶ λοιπὸν ὑπὸ ἀνθρώπων ἄρξηται καταπαίζεσθαι. Καὶ ὥσπερ ἄν τις, τὸν ἀν- τίπαλον αὐτοῦ θεωρῶν καταπτήσσοντα, καὶ διὰ τοῦτο ἀποφεύγοντα λοιπόν, ἀσθένειαν σχηματίζοιτο ἀνδρείαν, ἀνδρίαν, πτησσε. κατέπλησσε. Πιλάτος γενόμε νον θαῦμα. κατέπτηξε. κατέπληξεν. DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. A cendo, nec respondendo, eo judicem compulit, ut B C conspirationem declararet, et fateretur sese turbis magis quam justitiæ obtemperasse. Qui si Pilato respondisset, suspicio fuisset eum formidine mortis corripi; cum tacuerit autem, admirabilis prorsus ejus constantia et fortitudo. Quod autem ita eum Pilatus defenderet, nihil aliud id erat quam quod crederet eum qui in judicio stabat esse Deum. Et sane cum a Pilato judicaretur, ejus uxori oraculum edidit : ut silentio quidem, ejus fortitudinem stu- peret; oraculo autem agnosceret, se non hominem, sed Deum judicare. Timuit igitur judex reum, imo magis ipse judicati terrore judicabatur, quam ipse judicans Dominum perterreret. Quare manus ab- luit, aitque : ‹ Innocens ego sum ab hoc sangui- ne s', : etsi postea Judzorum gratia permotus, ipsis sese insidiantibus adjecit; ita ut ad crucem illum traderet. Traditur ergo Salvator, atque tra- ditus mortem non perhorruit; imo potius sese nudavit cum illa congressurus, ac fugientem per- secutus est serpentem. Non enim quasi morien3 sese habuit Dominus; imo potius quasi mortem ad idipsum persequens. Pilato miraculo, quod ipse Judex plus expavesceret quam judicatus, animadversaque Domini in sese exuendo fiducia, nihil non tentatum reliquit, ut nosset id quod prius nosse non potuit, ubi illum in monte tentavit, ut edisceret, an hic esset Filius Dei. Tunc pudefactus, mortis tempus observabat, ratus se in qua re sibi omnes subegerat, morte sci- licet, in eadem se posse hunc etiam tentare. Scri- plum quippe est apud Lucam, diabolum cum com- plesset omnem tentationem ab eo ad tempus abscessisse ". Hoc autem ipsum tempus est quo sese adversarius norat ab omnibus conculcan - dum esse, si jam excideret : nullum enim illi alius), omnibus destituto, supererat certamen. Quare nihil non agebat, ut edisceret an hic. Salvator esset : quod ideo ille agebat, ut si revera edisceret quis esset, accedere non auderet, gnarus inaccessæ illius ac divinæ potestatis. Dominus autem videns ejus vafritiem, sciensque illum non honoris causa, sed ut homines in servitute retineret illud obser- , D vare, quo in omnes tyrannidem exerceret suani se Matth. XXVII, 13. semper codices : aliique, alii, ha- bent. , ipsius deitatem occultavit, et ut homo sese gessit : ne ille se ut Deum attingere non ausus, abiret illæsus : sed contra cum homine quem despiceret, congressus, ab hominibus deinceps inciperet illudi. Et quemadmodum si quis cernens adversarium suum perterritum aufugere, exinde infirmitatem simulaverit, qua eum ad pugnam pertrahat : tum:- Editi habet hic codex cum circumflexo) Mos, Regius, Basil. Anglic. Editi vero, 14. Porro hic infelix diabolus, conspecto hoc in 14. Ενθα δὴ ὁ δείλαιος διάβολος, θεωρήσας τὸ 24. st Luc. 19, (84) Μέν, abest ab Anglicano. (85) Regius, ανδρίαν, ad hanc vocem variant fre (86) Basil. alia manu, νικηθείς. (87) la Regius et Basiliensis. Anglic. vero, κατέ (88) Regius. τὸ κατὰ Πιλάτον (et sic semper
PG 28:211ὡς γὰρ ἀπεδύσατο ὁ Κύριος, καὶ γέγονε τὸ γενόμενον ἀοράτως κατὰ τοῦ διαβόλου τρόπαιον, ἵνα καὶ τοῦτο φανερὸν γένηται, εὐθέως μὲν ἐνέδυσαν αὐτὸν, ὡς μὲν Ἰωάννης λέγει, πορφύραν, ὡς δὲ Ματθαῖος καὶ Μάρκος, χλαμύδα κοκκίνην, καὶ στέφανον ἐξ ἀκανθῶν ἐπὶ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ, καὶ κάλαμον ἐπὶ χεῖρα ἐδίδουν· καὶ οὕτω προσάγοντες, ἐγονυπέτουν αὐτῷ. Θαῦμα καινὸν καὶ παράδοξον, καὶ νίκης ἀληθῶς μεγάλης γνώρισμα ὃν γὰρ ὡς ἄνθρωπον ἔκριναν, τοῦτον ἀποθνήσκοντα λοιπὸν ὡς Θεὸν προσεκύνουν· καὶ ὃν ἐξουθένουν ὡς εὐτελῆ, τοῦτον ὁμολόγουν βασιλέα· καὶ ἀφ’ οὗ τὰ τυχόντα ἱμάτια ἦραν, τούτῳ πορφύραν περιετίθουν· καὶ ὃν οὐκ εἰδότες ὕβριζον, τοῦτον προφήτην καὶ ἄκοντες προσηγόρευον· καὶ ὃν ἔπαιζον τύπτοντες, τούτῳ τὰ νικητήρια ἀπεδίδουν, τὴν κοκκίνην χλαμύδα, καὶ τὸν ἐξ ἀκανθῶν στέφανον, καὶ τὸν κάλαμον. Εἰ γὰρ καὶ ὡς ὑβρίζοντες ἐποίουν ταῦτα, ἀλλ’ ἠγνόουν, ὅτι καὶ ἄκοντες ἐσκυλεύοντο ὑπ’ αὐτοῦ.Α πρὸς τὴν ἐκείνου πρόσκλησιν· εἶτα ἐκεῖνος ὁ φεύ- Β γων, πρὸς τὴν σχηματισθεῖσαν ἀσθένειαν ἀποβλέ των, θαῤῥήσας προσέλθοι, καὶ ὁ γενναῖος παλαιστής τῇ ἀσθενείᾳ προσκαλεσάμενος, τῇ ἑαυτοῦ δυνάμει νικήσει (89) · οὕτω καὶ ὁ Κύριος ἀνθρωπίνῃ ἀσθενεία προσκαλεσάμενος, τῇ ἑαυτοῦ δυνάμει ἐνίσχυσε τὸν ἄνθρωπον κατὰ τοῦ ἐχθροῦ. Διὰ τοῦτο παρὰ τὸν καιρὸν τοῦ θανάτου (90) καὶ ἀδημονεῖ, καὶ περίλυπος ἤρξατο γίνεσθαι· καὶ ἐδέετο παρελθεῖν ἐκεῖνο τὸ που τήριον, καὶ ἐβόα· ι Τὸ μὲν πνεῦμα πρόθυμον, ἡ δὲ σὰρξ (91) ἀσθενής·, ἵνα ὁ ἀντίδικος ἡμῶν, ὡς ἀνθρώπῳ προσελθών, πειραθῇ θείας δυνάμεως. προσῆλθε τῷ Κυρίῳ, Εἶτα, θεωρῶν τὴν ἀνδρείαν αὐτ του, κατέπτησσε· θεωρῶν δὲ καὶ τὴν τοῦ σώματος ἀσθένειαν, πάλιν ἐτόλμα· καὶ λοιπὸν ἦν ἰδεῖν τὸν μὲν διάβολον σὺν ὅλῃ τῇ στρατιᾷ αὐτοῦ, καὶ ταῖς ἀρχαῖς, καὶ ταῖς ἐξουσίαις αὐτοῦ φεύγοντα· τὸν δὲ Κύριον ἀνθρωπίνοις ὅπλοις διώκοντα τὴν διαβολικὴν φά λαγγα. Οὐ γὰρ πολὺ γέγονε τὸ διάστημα, καὶ πάντων ἐσκύλευσε τὸν ἐχθρόν· ὅτε καταισχυνθείς λοιπὸν δι' ἑαυτοῦ ἐκίνει πάντα κατὰ τοῦ Κυρίου· Ἰουδαίους μὲν, ἵνα συσκευάσωνται, Πιλᾶτον δὲ ἵνα κατακρίνῃ· τοὺς δὲ στρατιώτας, ἵνα παίζωσι κατ' αὐτοῦ· ἀλλὰ καὶ τοῦτο ἡγνύει καθ᾿ ἑαυτοῦ ποιῶν· τυφλὸν γὰρ ἡ κακία, καὶ ἀπροόρατον ἡ πονηρία· καθ᾿ ἑαυτῆς τὰς χεῖρας ἀκονῶσα Αγνόει. Οἷον γὰρ εἴ τις όφεως τῇ χειρὶ ἐπιλάβοιτο, καὶ θέλων καὶ ἑτέρῳ ῥῖψαι, πάντως αὐτὸς ἐδάχθη· ἢ καὶ πῦρ τῇ χειρὶ κρατῶν, καὶ θέλων τὸν ἐχθρὸν ἀδικήσαι, οὐκ οἶδεν, ὅτι πάντως αὐτὸς και τακαίεται· οὕτως ἡ κακία κατὰ τῶν χρωμένων αὐτῇ ἀδημονεῖ, ἀδημονεῖν. στρατεύεται, καὶ μᾶλλον ἀδικεῖ τοὺς κατέχοντας ἢ πρὸς οὓς ἂν αὐτὴν ἀποστείλαι θέλωσιν (92). Οὕτως ὁ Φαραώ, θέλων καταλαβείν, κατελήφθη· καὶ ἀρξάμε- νος διώκειν, κατεδιώχθη· καὶ ἀποκτεῖναι θελήσας, κατεποντίσθη. Οὕτως ὁ Γολιάθ, ἐν οἷς ἐπῄρετο, ἐν τούτοις ἀπετμήθη, καὶ σκυλεῦσαι θέλων, ἐσκυλεύθη. Τοῦτον τὸν τρόπον πέπονθε καὶ ὁ ἄθλιος διάβολος· πειράσαι γὰρ θέλων, ἐπειράσθη, καὶ κινῶν τοὺς στρα- τιώτας, μᾶλλον δὲ αὐτὸς ἐν τοῖς δημίοις κινούμενος, καθ' ἑαυτοῦ πάντα ενήργει. "Αρτι γὰρ ἐσκυλεύετο, καὶ ἀφανὴς ἦν τοῖς (93) ἀνθρώποις ἡ νίκη · ἀλλ' εἰς φανερὸν αὐτὴν ἤνεγκε, καὶ ἄκων ὁ ἄθλιος· ὡς γὰρ ἀπεδύσατο ὁ Κύριος, καὶ γέγονε τὸ γενόμενον ἀοράτως κατὰ τοῦ διαβόλου τρόπαιον, ἵνα καὶ τοῦτο φανερόν γένηται, εὐθέως (94) μὲν ἐνέδυσαν αὐτὸν, ὡς μὲν Ιωάννης λέγει, πορφύραν, ὡς δὲ Ματθαῖος καὶ Μάρκος, χλα- μύδα κοκκίνην, καὶ στέφανον ἐξ ἀκανθῶν ἐπὶ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ, καὶ κάλαμον ἐπὶ χεῖρα ἐδίδουν· καὶ οὕτω προσάγοντες (95), ἐγονυπέτουν αὐτῷ. ἐγονυπέτουν αὐτόν. 9.11 S. ATHANASIUS. DUBIA. - que ille qui fugit ad simulatam respiciens infirmi- tatem, cum confidentia accesserit, et generosus ille athleta qui infirmitate illa provocarat, sua virtute superaverit; ita et Dominus, humana provocans infirmitate, sua virtute vires homini addidit contra inimicum. Quare imminente morte, cœpit pavere et anxius esse, rogabatque ut transiret calix ille, atque clamabat : • Spiritus quidem promptus est, caro autem infirma 55; ut adversarius noster ad ipsum ut hominem accedens, divinam experiretur virtutem. atque ad Dominum accessit. Hinc conspecta ejus fortitudine, exhorruit : visa deinde corporis ejus infirmitate, audaciam resumpsit : ac deinde videre erat diabolum quidem cum toto suo exercitu, cum 'principatibus, cum potestatibus suis fugere; Do- minum vero, humanis armis diabolicant turmam insequi. Non multo quippe hinc temporis spatio, inimicum omnibus spoliavit, quando demum pu- dore affectus per sese omnia movit contra Domi- num; Judæos scilicet ut conspirationem struerent, Pilatum ut damnaret, milites ut ipsi illuderent, ignarus se ea omnia adversum sese moliri. Nam caca res est malitia, et improvida res est impro- bitas, ut quæ non intelligeret se suas contra se manus acuere. Quemadmodum enim si quis serpen- tem manu sua apprehenderit, et voluerit alteri projicere, ipseque mordeatur : aut igne nanu cor- repto velit inimico nocere, ignoretque sese comburi; C ita malitia adversus eos dimicat, qui illa utuntur, magisque illos lædit quibus inest, quam eos adver- sum quos eam immittunt. Sic Pharao capere dum vellet, captus est, et exorsus persequi, persecutio- nem passus est, et dum necem aliis moliretur, submersus est. Ita et Goliath, quibus gloriabatur, iis detruncatus est, et spoliare parans, spoliatus est. Idipsum misero evenit diabolo, qui dum ten- tare vellet, in malum incidit : dum milites com- inovere cuperet, magis ipse in carnificibus commo. tus, omnia contra sese agebat. Nam etiam tum cum spoliaretur, latebat hominibus victoria; quam ipse infelix, invitus licet, in lucem protulit : cum enim exueretur Dominus, trophæumque adversus diabo- lum invisibiliter erigeretur; ut palam id fieret, sta. tin induerunt illum, ut Joannes ait, purpura ; ut Matthaus et Marcus, chlamyde coccinea, capiti ejus coronam ex spinis imposuerunt, arundinem in ma- num tradiderunt, et cum ita producerent, genua flectebant ante illum. ' 16. Miraculum novum et incredibile magnæ- ss Matth. xxνι, 41. multis. Mox codices alii, alii, D 15. His igitur adductus miser ille, illusus est, 15. Τούτοις γοῦν ὑπαχθεὶς ὁ ἄθλιος, επαίχθη και (89) Τῇ ἑαυτοῦ δυνάμει ενίσχυσε, Felc. 3 omissis (90) Regius et Felc. 5, παρ' αὐτὰ τοῦ θανάτου. (91) In voce σάρξ, deficit Felc. 3. 16. Θαῦμα καινὸν καὶ παράδοξον, καὶ νίκης ἀλη (92) Anglic. et Basil. secunda manu, θελήσωσιν. (93) Ita Regius. Editi vero, ἦν ἐν τοῖς. (94) Anglicanus. Εὐθέως γάρ. (95) Regius, προάγοντες. Μox idem cum Angl.
PG 28:212Ἐπειδὴ γὰρ τῇ ἁμαρτίᾳ πεφονοκτόνητο ἡ γῆ ὑπὸ τοῦ διαβόλου, καὶ πλεῖον ὑδάτων αἵμασιν ἦν βεβαμμένη, ἐξ ἀρχῆς μὲν χάνασα καὶ δεξαμένη τοῦ δικαίου Ἄβελ τὸ αἷμα, ὕστερον δὲ λοιπὸν αἵματα ἐφ’ αἵμασι μισγόντων τῶν ἀνθρώπων, κατὰ τὸ γεγραμμένον· «Ἀρὰ καὶ ψεῦδος, καὶ κλοπὴ, καὶ μοιχεία κέχυται ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ αἵματα ἐφ’ αἵμασι μίσγουσι.» Καὶ ἦν διὰ τοῦτο καὶ κατηραμένη ἡ γῆ, λέγοντος τοῦ Θεοῦ· «Καὶ νῦν ἐπικατάρατος ἡ γῆ, ἣ ἔχανε τὸ στόμα αὐτῆς δέξασθαι τὸ αἷμα Ἄβελ τοῦ ἀδελφοῦ σου.» Ἦν δὲ καὶ πρότερον διὰ τὴν παράβασιν τοῦ Ἀδὰμ καταρασάμενος αὐτὴν ὁ Δεσπότης λέγων· «Ἐπικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου. Ἐν λύπαις φαγῇ αὐτὴν ἐν πάσαις ταῖς ἡμέραις τῆς ζωῆς σου.» Καὶ ὅλως ἦν αἱμάτων πάντα μεστὰ, καὶ ἄκανθαι πανταχοῦ ἐφύοντο διὰ τὴν κατάραν. Καὶ τούτων ἔχων τὸ χειρόγραφον, ἐπῄρετο κατὰ πάντων ὁ ἐχθρὸς, καὶ ἐτυράννευεν ὡς ὑποχειρίους πάντας ἔχων. Τούτου ἕνεκεν σκυλεύσας αὐτὸν ἁπάντων ὁ Κύριος, λοιπὸν ἀπαγόμενος εἰς τὸν θάνατον, περιέκειτο ταῦτα· ἵνα δείξῃ τοῦ θανάτου τὸ κατόρθωμα, ὅτι οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ’ ὑπὲρ τῆς σωτηρίας ἡμῶν γέγονε.Α πρὸς τὴν ἐκείνου πρόσκλησιν· εἶτα ἐκεῖνος ὁ φεύ- Β γων, πρὸς τὴν σχηματισθεῖσαν ἀσθένειαν ἀποβλέ των, θαῤῥήσας προσέλθοι, καὶ ὁ γενναῖος παλαιστής τῇ ἀσθενείᾳ προσκαλεσάμενος, τῇ ἑαυτοῦ δυνάμει νικήσει (89) · οὕτω καὶ ὁ Κύριος ἀνθρωπίνῃ ἀσθενεία προσκαλεσάμενος, τῇ ἑαυτοῦ δυνάμει ἐνίσχυσε τὸν ἄνθρωπον κατὰ τοῦ ἐχθροῦ. Διὰ τοῦτο παρὰ τὸν καιρὸν τοῦ θανάτου (90) καὶ ἀδημονεῖ, καὶ περίλυπος ἤρξατο γίνεσθαι· καὶ ἐδέετο παρελθεῖν ἐκεῖνο τὸ που τήριον, καὶ ἐβόα· ι Τὸ μὲν πνεῦμα πρόθυμον, ἡ δὲ σὰρξ (91) ἀσθενής·, ἵνα ὁ ἀντίδικος ἡμῶν, ὡς ἀνθρώπῳ προσελθών, πειραθῇ θείας δυνάμεως. προσῆλθε τῷ Κυρίῳ, Εἶτα, θεωρῶν τὴν ἀνδρείαν αὐτ του, κατέπτησσε· θεωρῶν δὲ καὶ τὴν τοῦ σώματος ἀσθένειαν, πάλιν ἐτόλμα· καὶ λοιπὸν ἦν ἰδεῖν τὸν μὲν διάβολον σὺν ὅλῃ τῇ στρατιᾷ αὐτοῦ, καὶ ταῖς ἀρχαῖς, καὶ ταῖς ἐξουσίαις αὐτοῦ φεύγοντα· τὸν δὲ Κύριον ἀνθρωπίνοις ὅπλοις διώκοντα τὴν διαβολικὴν φά λαγγα. Οὐ γὰρ πολὺ γέγονε τὸ διάστημα, καὶ πάντων ἐσκύλευσε τὸν ἐχθρόν· ὅτε καταισχυνθείς λοιπὸν δι' ἑαυτοῦ ἐκίνει πάντα κατὰ τοῦ Κυρίου· Ἰουδαίους μὲν, ἵνα συσκευάσωνται, Πιλᾶτον δὲ ἵνα κατακρίνῃ· τοὺς δὲ στρατιώτας, ἵνα παίζωσι κατ' αὐτοῦ· ἀλλὰ καὶ τοῦτο ἡγνύει καθ᾿ ἑαυτοῦ ποιῶν· τυφλὸν γὰρ ἡ κακία, καὶ ἀπροόρατον ἡ πονηρία· καθ᾿ ἑαυτῆς τὰς χεῖρας ἀκονῶσα Αγνόει. Οἷον γὰρ εἴ τις όφεως τῇ χειρὶ ἐπιλάβοιτο, καὶ θέλων καὶ ἑτέρῳ ῥῖψαι, πάντως αὐτὸς ἐδάχθη· ἢ καὶ πῦρ τῇ χειρὶ κρατῶν, καὶ θέλων τὸν ἐχθρὸν ἀδικήσαι, οὐκ οἶδεν, ὅτι πάντως αὐτὸς και τακαίεται· οὕτως ἡ κακία κατὰ τῶν χρωμένων αὐτῇ ἀδημονεῖ, ἀδημονεῖν. στρατεύεται, καὶ μᾶλλον ἀδικεῖ τοὺς κατέχοντας ἢ πρὸς οὓς ἂν αὐτὴν ἀποστείλαι θέλωσιν (92). Οὕτως ὁ Φαραώ, θέλων καταλαβείν, κατελήφθη· καὶ ἀρξάμε- νος διώκειν, κατεδιώχθη· καὶ ἀποκτεῖναι θελήσας, κατεποντίσθη. Οὕτως ὁ Γολιάθ, ἐν οἷς ἐπῄρετο, ἐν τούτοις ἀπετμήθη, καὶ σκυλεῦσαι θέλων, ἐσκυλεύθη. Τοῦτον τὸν τρόπον πέπονθε καὶ ὁ ἄθλιος διάβολος· πειράσαι γὰρ θέλων, ἐπειράσθη, καὶ κινῶν τοὺς στρα- τιώτας, μᾶλλον δὲ αὐτὸς ἐν τοῖς δημίοις κινούμενος, καθ' ἑαυτοῦ πάντα ενήργει. "Αρτι γὰρ ἐσκυλεύετο, καὶ ἀφανὴς ἦν τοῖς (93) ἀνθρώποις ἡ νίκη · ἀλλ' εἰς φανερὸν αὐτὴν ἤνεγκε, καὶ ἄκων ὁ ἄθλιος· ὡς γὰρ ἀπεδύσατο ὁ Κύριος, καὶ γέγονε τὸ γενόμενον ἀοράτως κατὰ τοῦ διαβόλου τρόπαιον, ἵνα καὶ τοῦτο φανερόν γένηται, εὐθέως (94) μὲν ἐνέδυσαν αὐτὸν, ὡς μὲν Ιωάννης λέγει, πορφύραν, ὡς δὲ Ματθαῖος καὶ Μάρκος, χλα- μύδα κοκκίνην, καὶ στέφανον ἐξ ἀκανθῶν ἐπὶ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ, καὶ κάλαμον ἐπὶ χεῖρα ἐδίδουν· καὶ οὕτω προσάγοντες (95), ἐγονυπέτουν αὐτῷ. ἐγονυπέτουν αὐτόν. 9.11 S. ATHANASIUS. DUBIA. - que ille qui fugit ad simulatam respiciens infirmi- tatem, cum confidentia accesserit, et generosus ille athleta qui infirmitate illa provocarat, sua virtute superaverit; ita et Dominus, humana provocans infirmitate, sua virtute vires homini addidit contra inimicum. Quare imminente morte, cœpit pavere et anxius esse, rogabatque ut transiret calix ille, atque clamabat : • Spiritus quidem promptus est, caro autem infirma 55; ut adversarius noster ad ipsum ut hominem accedens, divinam experiretur virtutem. atque ad Dominum accessit. Hinc conspecta ejus fortitudine, exhorruit : visa deinde corporis ejus infirmitate, audaciam resumpsit : ac deinde videre erat diabolum quidem cum toto suo exercitu, cum 'principatibus, cum potestatibus suis fugere; Do- minum vero, humanis armis diabolicant turmam insequi. Non multo quippe hinc temporis spatio, inimicum omnibus spoliavit, quando demum pu- dore affectus per sese omnia movit contra Domi- num; Judæos scilicet ut conspirationem struerent, Pilatum ut damnaret, milites ut ipsi illuderent, ignarus se ea omnia adversum sese moliri. Nam caca res est malitia, et improvida res est impro- bitas, ut quæ non intelligeret se suas contra se manus acuere. Quemadmodum enim si quis serpen- tem manu sua apprehenderit, et voluerit alteri projicere, ipseque mordeatur : aut igne nanu cor- repto velit inimico nocere, ignoretque sese comburi; C ita malitia adversus eos dimicat, qui illa utuntur, magisque illos lædit quibus inest, quam eos adver- sum quos eam immittunt. Sic Pharao capere dum vellet, captus est, et exorsus persequi, persecutio- nem passus est, et dum necem aliis moliretur, submersus est. Ita et Goliath, quibus gloriabatur, iis detruncatus est, et spoliare parans, spoliatus est. Idipsum misero evenit diabolo, qui dum ten- tare vellet, in malum incidit : dum milites com- inovere cuperet, magis ipse in carnificibus commo. tus, omnia contra sese agebat. Nam etiam tum cum spoliaretur, latebat hominibus victoria; quam ipse infelix, invitus licet, in lucem protulit : cum enim exueretur Dominus, trophæumque adversus diabo- lum invisibiliter erigeretur; ut palam id fieret, sta. tin induerunt illum, ut Joannes ait, purpura ; ut Matthaus et Marcus, chlamyde coccinea, capiti ejus coronam ex spinis imposuerunt, arundinem in ma- num tradiderunt, et cum ita producerent, genua flectebant ante illum. ' 16. Miraculum novum et incredibile magnæ- ss Matth. xxνι, 41. multis. Mox codices alii, alii, D 15. His igitur adductus miser ille, illusus est, 15. Τούτοις γοῦν ὑπαχθεὶς ὁ ἄθλιος, επαίχθη και (89) Τῇ ἑαυτοῦ δυνάμει ενίσχυσε, Felc. 3 omissis (90) Regius et Felc. 5, παρ' αὐτὰ τοῦ θανάτου. (91) In voce σάρξ, deficit Felc. 3. 16. Θαῦμα καινὸν καὶ παράδοξον, καὶ νίκης ἀλη (92) Anglic. et Basil. secunda manu, θελήσωσιν. (93) Ita Regius. Editi vero, ἦν ἐν τοῖς. (94) Anglicanus. Εὐθέως γάρ. (95) Regius, προάγοντες. Μox idem cum Angl.
PG 28:213Καὶ τὰ μὲν αἵματα ἐν τῇ κοκκίνῃ χλαμύδι εἶχε, τὰς δὲ ἀκάνθας ἐν τῷ στεφάνῳ, τὸ δὲ χειρόγραφον ἐν τῷ καλάμῳ, ἐν ᾧ καὶ πάλαι κατέγραφεν ἡμῶν ὁ διάβολος· ἵνα σὺν τῷ θανάτῳ καὶ ταῦτα λοιπὸν ἐξαφανίσῃ, καὶ τὴν κτίσιν ἀπὸ τούτων καθάρῃ· καὶ ἀντὶ μὲν τῶν ἀκανθῶν τὸ ξύλον τῆς ζωῆς χαρίσηται· ἀντὶ δὲ τῶν τῆς ἁμαρτίας αἱμάτων τῷ ἰδίῳ αἵματι τὴν γῆν καὶ τοὺς πάντας καθαρίσῃ· καὶ ἀντὶ τῆς κατάρας μακαρίσῃ λοιπὸν τοὺς ἐν τῇ γῇ, λέγων· «Μακάριοι οἱ πραεῖς, ὅτι αὐτοὶ κληρονομήσουσι τὴν γῆν.» Διὰ τοῦτο γὰρ, τὰ ἡμῶν αἵματα βαστάσας, τὸ ἴδιον εἰς αὐτὴν ἐξεκένωσεν, ἀφ’ οὗ καὶ ἀντὶ ἀκανθῶν ἀγαθὰ καὶ ζωὴ πέφυκεν εἰς αὐτήν· εἰς ἣν ἀποβλέπων ὁ ἅγιος Δαβίδ φησι· «Πιστεύω τοῦ ἰδεῖν τὰ ἀγαθὰ Κυρίου ἐν γῇ ζώντων.» Καὶ ἄλλως δὲ τὸν στέφανον τῶν ἀκανθῶν ἐφόρει, ἵνα τὰς μερίμνας ἡμῶν ἐξαφανίσῃ τοῦ βίου. Ἐπέῤῥιψε γὰρ ὁ ἄθλιος καὶ ἄκων τὰς μερίμνας ἡμῶν ἐπ’ αὐτὸν οὐκ εἰδὼς, ὅτι, ταύτας βαστάζων ὁ Κύριος, τοὺς πάντας ἀμερίμνους κατ’ ἐκείνου κατασκευάσει· ὥστε τὸν μὲν σπόρον τοῦ λόγου ἐλεύθερον ἔχειν ἀπὸ τῶν ἀκανθῶν, ἐν δὲ ταῖς εὐχαῖς τὸ ἀπερίσπαστον.θώς μεγάλης γνώρισμα ! ὂν γὰρ ὡς ἄνθρωπον ἔκρι- Α ναν, τοῦτον ἀποθνήσκοντα λοιπὸν ὡς Θεὸν προσεκύ- νουν· καὶ ὃν ἐξουθένουν ὡς εὐτελῆ, τοῦτον ὁμολόγουν βασιλέα· καὶ ἀφ᾽ οὗ τὰ τυχόντα ἱμάτια ἦραν, τούτῳ πορφύραν περιετίθουν· καὶ δν οὐκ εἰδότες ύβριζον, τοῦτον προφήτην καὶ ἄκοντες προσηγόρευον· καὶ ἂν έπαιζον τύπτοντες, τούτῳ τὰ νικητήρια ἀπεδίδουν, τὴν κοκκίνην χλαμύδα, καὶ τὸν ἐξ ἀκανθῶν στέφανον, καὶ τὸν κάλαμον. Εἰ γὰρ καὶ ὡς ὑβρίζοντες ἐποίουν ταῦτα, ἀλλ' ἡγνόουν, ὅτι καὶ ἄκοντες ἐσκυλεύοντο ὑπ᾿ αὐτοῦ (96). Ἐπειδὴ γὰρ τῇ ἁμαρτία πεφονοκτόνητο ἡ γῆ ὑπὸ τοῦ διαβόλου, καὶ πλεῖον ὑδάτων αἷμασιν ἦν βεβαμμένη, ἐξ ἀρχῆς μὲν χάνατα καὶ δεξαμένη τοῦ δικαίου ᾿Αβελ τὸ αἷμα, ὕστερον δὲ λοιπὸν αἵματα ἐφ' αίμασι μισγόντων τῶν ἀνθρώπων, κατὰ τὸ γε- γραμμένον· . ᾿Αρὰ καὶ ψεῦδος, καὶ κλοπή, καὶ μοι- χεία κέχυται ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ αἵματα ἐφ' αίμασι μίσγουσι. » Καὶ ἦν διὰ τοῦτο καὶ κατηραμένη ἡ γῆ, λέγοντος τοῦ Θεοῦ· ι Καὶ νῦν ἐπικατάρατος ἡ γῆ. ἢ ἔχανε τὸ στόμα αὐτῆς δέξασθαι τὸ αἷμα "Αβελ τοῦ ἀδελφοῦ σου. » Ην δὲ καὶ πρότερον διὰ τὴν παρά- βασιν τοῦ Ἀδάμ καταρασάμενος αὐτὴν ὁ Δεσπότης λέγων· • Επικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου. Ἐν λύπαις φαγῇ αὐτὴν ἐν πάσαις ταῖς ἡμέραις (97) τῆς ζωής σου. » Καὶ ὅλως ἦν αἱμάτων πάντα μεστά, καὶ άκανθαι πανταχοῦ ἐφύοντο διὰ τὴν κατάραν. Καὶ τούτων ἔχων τὸ χειρόγραφον, επήρετο κατὰ πάντων ὁ ἐχθρὸς, καὶ ἐτυράννευεν ὡς ὑποχειρίους πάντας ἔχων. Τούτου ένεκεν σκυλεύσας αὐτὸν ἁπάντων (98) ὁ Κύριος, λοιπὸν ἀπαγόμενος εἰς τὸν θάνατον, περι- ἔκειτο ταῦτα· ἵνα δείξῃ τοῦ θανάτου τὸ κατόρθωμα, ὅτι οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ᾽ ὑπὲρ τῆς σωτηρίας ἡμῶν γέγονε. Καὶ τὰ μὲν αἵματα ἐν τῇ κοκκίνῃ χλαμύδι είχε, τὰς δὲ ἀκάνθας ἐν τῷ στεφάνῳ, τὸ δὲ χειρόγραφον ἐν τῷ καλάμῳ, ἐν ᾧ καὶ πάλαι κατέγραφεν ἡμῶν ὁ διάβο- λος· ἵνα σὺν τῷ θανάτῳ καὶ ταῦτα λοιπὸν ἐξαφανίσῃ, καὶ τὴν κτίσιν ἀπὸ τούτων καθάρῃ· καὶ ἀντὶ μὲν τῶν ἀκανθῶν τὸ ξύλον τῆς ζωῆς χαρίσηται· ἀντὶ δὲ τῶν τῆς ἁμαρτίας αἱμάτων τῷ ἰδίῳ αἵματι τὴν γῆν καὶ τοὺς πάντας καθαρίσῃ· καὶ ἀντὶ τῆς κατάρας μα καρίσῃ λοιπὸν τοὺς ἐν τῇ γῇ, λέγων· . Μακάριοι οι πραεῖς, ὅτι αὐτοὶ κληρονομήσουσι τὴν γῆν. » Διὰ τοῦτο γὰρ, τὰ ἡμῶν αἵματα βαστάσας, τὸ ἴδιον εἰς αὐτὴν ἐξεκένωσεν, ἀφ᾽ οὗ καὶ ἀντὶ ἀκανθῶν ἀγαθὰ καὶ ζωὴ πέφυκεν εἰς αὐτήν (99) · εἰς ἣν ἀποβλέπων ὁ ἅγιος Δαβίδ φησι· . Πιστεύω τοῦ ἰδεῖν τὰ ἀγαθὰ Κυρίου ἐν γῇ ζώντων. » ρει, ἵνα τὰς μερίμνας ἡμῶν ἐξαφανίσῃ τοῦ βίου. Ἐπέρριψε γὰρ ὁ ἄθλιος καὶ ἄκων τὰς μερίμνας ἡμῶν ἐπ' αὐτὸν οὐκ εἰδὼς, ὅτι, ταύτας βαστάζων ὁ Κύριος, Εt τούτω. 13. εἰς αὐτήν. Δαβίδ, Κυρίου, τῶν ἀκανθῶν, DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. 2:4 que victoriæ plane argumentum ! qucm enin C s (se. 1V, 2. .. ut hominem condemnaverant, hunc exinde morientem ut Deum adorabant : cl quem aspernabantur, quasi nullius pretii hominen, hunc Regem conftebantur; a quo vilia abs- tulerant vestimenta, eum purpura circumda- bant ; quem ignari contumeliis afficiebant, eum pro- phetam licet inviti appellabant : quem cum ludi brio cædebant, ei victoriæ indicia tradebant, cbla- mnydem coccineam, coronam de spinis, et arundi- nem. Nam licet ea per contumeliam agerent : at ignorabant se etiam invitos ab ipso spoliari. Cum enim peccato terra a diabolo cruentata, et san- guine plusquam aquis imbuta esset, quod ab ini- tio sanguinem Abelis hiatu suo recepisset, ac B deinceps homines sanguinem sanguini adderent admiscerentque, ut scriptum est : • Maledictum et mendacium et furtum, et adulterium effusa sunt super terram, et sanguinem sanguini admiscent 66. Eratque ea de causa maledicta terra, dicente Deo : • nunc, maledicta terra, quæ aperuit os suum, ut exciperet sanguinem Abelis fratris tui "7. Cui jam antea Dominus ob prævaricationem Adani maledixerat, his verbis: • Maledicta terra in ope- ribus tuis in ærumnis comedes illam omnibus diebus vitæ tua 68. » Prorsusque erant omnia san- guine plena, et propter maledictum undique spinæ exoriebantur. Et hoc chirographum nactus inimi- cus noster, in omnes insurgebat, in omnesque ut sibi subditos tyrannidem exercebat. Ideo Dominus cum eum omnibus spoliasset, demum ad mortem abductus, iis induebatur, ut palam faceret, mortis victoriam, non temere, sed pro salute nostra par- tam esse. Gestabatque in chlamyde coccinea san- guinem, spinas in corona, chirographum vero in arundine, in quo jam olim scripserat contra nos diabolus ; ut una cum morte, læc etiam demum aboleret; creaturasque iis perpurgaret et pro spinis quidem lignum vitæ largiretur: pro peccati sanguine, proprio sanguine terrain et universos emundaret : pro maledicto, omnes demum terræ incolas beatos diceret, his verbis : « Beati mites, quoniam ipsi possidebunt terram ". » ldcirco enim nostrum ferens sanguinem, proprium sanguinem super eam effudit ; ex quo factum est ut pro spi- nis, bona multa et vita in illa germinaret : in quam David respiciens ait : Credo videre bona Domini in terra viventium "*. ' D stabat, ut sollicitudines in hac vita nostras aufer- ret. Injecit enim infelix ille, licet invitus, nostras in illum sollicitudines, ignorans, Dominum illas Genes. iv, 11. * Genes. 111, 17-19. ** Math. v, 4. « Psal. XXVI, Edit. vero Paris. Μox, abest a Regio et Anglicano. Mox in postremo, deest ; et paulo post in eodem, deest. 47. Καὶ ἄλλως δὲ τὸν στέφανον τῶν ἀκανθῶν ἐφό- 17. Alia quoque ratione coronam spincam ge- (96) Regius, έσκυλεύοντα τού των, et secunda manu, (97) Regius et Anglic. αὐτὴν πάσας τὰς ἡμέρας. (88) Regius, αὐτὸν ἀπὸ τούτων. (99) Ita omnes manuscripti et edit. Commelin.
PG 28:214Αὐτὸς γὰρ περὶ ἡμῶν ὠδυνᾶτο καὶ ἐμερίμνα, ἵνα ἡμεῖς ἀνώδυνοι γενώμεθα. Διὰ τοῦτο δὲ πάλιν καὶ τὸν κάλαμον ἐλάμβανε παρ’ αὐτῶν ὁ Κύριος, καὶ αὐτὸς ὁ διάβολος ἐπεδίδου τοῦτον τῷ Κυρίῳ, οὐκ εἰδὼς, ὅτι καθ’ ἑαυτοῦ τὸ ξίφος ἀκονᾷ. Λέγεται γὰρ ὁ κάλαμος ἀναιρετικὸς εἶναι τῶν ὄφεων, καὶ τούτῳ μᾶλλον ἢ ἑτέρῳ καταράσσεσθαι αὐτούς. Ἐπεὶ τοίνυν αὐτὸς ὁ Κύριος Σαβαὼθ, ὡς Ἡσαί̈ας λέγει, ἐδίωκε τὸν φεύγοντα δράκοντα, τὸν ὄφιν, τὸν μέγαν διάβολον· τούτου ἕνεκεν αὐτοῦ τὸ ἀναιρετικὸν ἐλάμβανε παρ’ αὐτῶν ὁ Κύριος, ἵνα, τοῖς ἰδίοις ἐξασθενήσαντος τοῦ διαβόλου, τοῖς τοῦ Κυρίου ἐνδυναμωθῶσιν οἱ ἄνθρωποι. Οἷον δέ τι πεποίηκεν ὁ Δαβὶδ ἐπὶ τοῦ Γολιὰθ, λαβὼν τοῦ ἐχθροῦ τὸ ξίφος, καὶ ἐν αὐτῷ τὴν κεφαλὴν τοῦ ἐχθροῦ τεμών. Τοῦτο νῦν καὶ ὁ Σωτὴρ πεποίηκε, λαβὼν τὸν κάλαμον παρ’ αὐτῶν, ἵνα μὴ μόνον ἡμᾶς ἐλευθερώσῃ ἀπὸ τῆς ἀπάτης τοῦ ὄφεως, ἀλλὰ καὶ αὐτὸν τὸν ὄφιν ἀνέλῃ τῷ καλάμῳ, καὶ δείξῃ νεκρόν. Οὕτω δὲ οὖν παιχθεὶς ὁ ἄθλιος, καὶ ἰδὼν ἑαυτὸν ἐκπεσόντα τούτων, ἐν οἷς ἐπῄρετο καθ’ ἡμῶν·θώς μεγάλης γνώρισμα ! ὂν γὰρ ὡς ἄνθρωπον ἔκρι- Α ναν, τοῦτον ἀποθνήσκοντα λοιπὸν ὡς Θεὸν προσεκύ- νουν· καὶ ὃν ἐξουθένουν ὡς εὐτελῆ, τοῦτον ὁμολόγουν βασιλέα· καὶ ἀφ᾽ οὗ τὰ τυχόντα ἱμάτια ἦραν, τούτῳ πορφύραν περιετίθουν· καὶ δν οὐκ εἰδότες ύβριζον, τοῦτον προφήτην καὶ ἄκοντες προσηγόρευον· καὶ ἂν έπαιζον τύπτοντες, τούτῳ τὰ νικητήρια ἀπεδίδουν, τὴν κοκκίνην χλαμύδα, καὶ τὸν ἐξ ἀκανθῶν στέφανον, καὶ τὸν κάλαμον. Εἰ γὰρ καὶ ὡς ὑβρίζοντες ἐποίουν ταῦτα, ἀλλ' ἡγνόουν, ὅτι καὶ ἄκοντες ἐσκυλεύοντο ὑπ᾿ αὐτοῦ (96). Ἐπειδὴ γὰρ τῇ ἁμαρτία πεφονοκτόνητο ἡ γῆ ὑπὸ τοῦ διαβόλου, καὶ πλεῖον ὑδάτων αἷμασιν ἦν βεβαμμένη, ἐξ ἀρχῆς μὲν χάνατα καὶ δεξαμένη τοῦ δικαίου ᾿Αβελ τὸ αἷμα, ὕστερον δὲ λοιπὸν αἵματα ἐφ' αίμασι μισγόντων τῶν ἀνθρώπων, κατὰ τὸ γε- γραμμένον· . ᾿Αρὰ καὶ ψεῦδος, καὶ κλοπή, καὶ μοι- χεία κέχυται ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ αἵματα ἐφ' αίμασι μίσγουσι. » Καὶ ἦν διὰ τοῦτο καὶ κατηραμένη ἡ γῆ, λέγοντος τοῦ Θεοῦ· ι Καὶ νῦν ἐπικατάρατος ἡ γῆ. ἢ ἔχανε τὸ στόμα αὐτῆς δέξασθαι τὸ αἷμα "Αβελ τοῦ ἀδελφοῦ σου. » Ην δὲ καὶ πρότερον διὰ τὴν παρά- βασιν τοῦ Ἀδάμ καταρασάμενος αὐτὴν ὁ Δεσπότης λέγων· • Επικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου. Ἐν λύπαις φαγῇ αὐτὴν ἐν πάσαις ταῖς ἡμέραις (97) τῆς ζωής σου. » Καὶ ὅλως ἦν αἱμάτων πάντα μεστά, καὶ άκανθαι πανταχοῦ ἐφύοντο διὰ τὴν κατάραν. Καὶ τούτων ἔχων τὸ χειρόγραφον, επήρετο κατὰ πάντων ὁ ἐχθρὸς, καὶ ἐτυράννευεν ὡς ὑποχειρίους πάντας ἔχων. Τούτου ένεκεν σκυλεύσας αὐτὸν ἁπάντων (98) ὁ Κύριος, λοιπὸν ἀπαγόμενος εἰς τὸν θάνατον, περι- ἔκειτο ταῦτα· ἵνα δείξῃ τοῦ θανάτου τὸ κατόρθωμα, ὅτι οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ᾽ ὑπὲρ τῆς σωτηρίας ἡμῶν γέγονε. Καὶ τὰ μὲν αἵματα ἐν τῇ κοκκίνῃ χλαμύδι είχε, τὰς δὲ ἀκάνθας ἐν τῷ στεφάνῳ, τὸ δὲ χειρόγραφον ἐν τῷ καλάμῳ, ἐν ᾧ καὶ πάλαι κατέγραφεν ἡμῶν ὁ διάβο- λος· ἵνα σὺν τῷ θανάτῳ καὶ ταῦτα λοιπὸν ἐξαφανίσῃ, καὶ τὴν κτίσιν ἀπὸ τούτων καθάρῃ· καὶ ἀντὶ μὲν τῶν ἀκανθῶν τὸ ξύλον τῆς ζωῆς χαρίσηται· ἀντὶ δὲ τῶν τῆς ἁμαρτίας αἱμάτων τῷ ἰδίῳ αἵματι τὴν γῆν καὶ τοὺς πάντας καθαρίσῃ· καὶ ἀντὶ τῆς κατάρας μα καρίσῃ λοιπὸν τοὺς ἐν τῇ γῇ, λέγων· . Μακάριοι οι πραεῖς, ὅτι αὐτοὶ κληρονομήσουσι τὴν γῆν. » Διὰ τοῦτο γὰρ, τὰ ἡμῶν αἵματα βαστάσας, τὸ ἴδιον εἰς αὐτὴν ἐξεκένωσεν, ἀφ᾽ οὗ καὶ ἀντὶ ἀκανθῶν ἀγαθὰ καὶ ζωὴ πέφυκεν εἰς αὐτήν (99) · εἰς ἣν ἀποβλέπων ὁ ἅγιος Δαβίδ φησι· . Πιστεύω τοῦ ἰδεῖν τὰ ἀγαθὰ Κυρίου ἐν γῇ ζώντων. » ρει, ἵνα τὰς μερίμνας ἡμῶν ἐξαφανίσῃ τοῦ βίου. Ἐπέρριψε γὰρ ὁ ἄθλιος καὶ ἄκων τὰς μερίμνας ἡμῶν ἐπ' αὐτὸν οὐκ εἰδὼς, ὅτι, ταύτας βαστάζων ὁ Κύριος, Εt τούτω. 13. εἰς αὐτήν. Δαβίδ, Κυρίου, τῶν ἀκανθῶν, DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. 2:4 que victoriæ plane argumentum ! qucm enin C s (se. 1V, 2. .. ut hominem condemnaverant, hunc exinde morientem ut Deum adorabant : cl quem aspernabantur, quasi nullius pretii hominen, hunc Regem conftebantur; a quo vilia abs- tulerant vestimenta, eum purpura circumda- bant ; quem ignari contumeliis afficiebant, eum pro- phetam licet inviti appellabant : quem cum ludi brio cædebant, ei victoriæ indicia tradebant, cbla- mnydem coccineam, coronam de spinis, et arundi- nem. Nam licet ea per contumeliam agerent : at ignorabant se etiam invitos ab ipso spoliari. Cum enim peccato terra a diabolo cruentata, et san- guine plusquam aquis imbuta esset, quod ab ini- tio sanguinem Abelis hiatu suo recepisset, ac B deinceps homines sanguinem sanguini adderent admiscerentque, ut scriptum est : • Maledictum et mendacium et furtum, et adulterium effusa sunt super terram, et sanguinem sanguini admiscent 66. Eratque ea de causa maledicta terra, dicente Deo : • nunc, maledicta terra, quæ aperuit os suum, ut exciperet sanguinem Abelis fratris tui "7. Cui jam antea Dominus ob prævaricationem Adani maledixerat, his verbis: • Maledicta terra in ope- ribus tuis in ærumnis comedes illam omnibus diebus vitæ tua 68. » Prorsusque erant omnia san- guine plena, et propter maledictum undique spinæ exoriebantur. Et hoc chirographum nactus inimi- cus noster, in omnes insurgebat, in omnesque ut sibi subditos tyrannidem exercebat. Ideo Dominus cum eum omnibus spoliasset, demum ad mortem abductus, iis induebatur, ut palam faceret, mortis victoriam, non temere, sed pro salute nostra par- tam esse. Gestabatque in chlamyde coccinea san- guinem, spinas in corona, chirographum vero in arundine, in quo jam olim scripserat contra nos diabolus ; ut una cum morte, læc etiam demum aboleret; creaturasque iis perpurgaret et pro spinis quidem lignum vitæ largiretur: pro peccati sanguine, proprio sanguine terrain et universos emundaret : pro maledicto, omnes demum terræ incolas beatos diceret, his verbis : « Beati mites, quoniam ipsi possidebunt terram ". » ldcirco enim nostrum ferens sanguinem, proprium sanguinem super eam effudit ; ex quo factum est ut pro spi- nis, bona multa et vita in illa germinaret : in quam David respiciens ait : Credo videre bona Domini in terra viventium "*. ' D stabat, ut sollicitudines in hac vita nostras aufer- ret. Injecit enim infelix ille, licet invitus, nostras in illum sollicitudines, ignorans, Dominum illas Genes. iv, 11. * Genes. 111, 17-19. ** Math. v, 4. « Psal. XXVI, Edit. vero Paris. Μox, abest a Regio et Anglicano. Mox in postremo, deest ; et paulo post in eodem, deest. 47. Καὶ ἄλλως δὲ τὸν στέφανον τῶν ἀκανθῶν ἐφό- 17. Alia quoque ratione coronam spincam ge- (96) Regius, έσκυλεύοντα τού των, et secunda manu, (97) Regius et Anglic. αὐτὴν πάσας τὰς ἡμέρας. (88) Regius, αὐτὸν ἀπὸ τούτων. (99) Ita omnes manuscripti et edit. Commelin.
ἰδὼν δὲ αὐτὸν ἐκβληθέντα ἐκ τῆς γῆς, καὶ τὴν γῆν καθαριζομένην ἀπὸ τῶν αἱμάτων καὶ τῶν ἀκανθῶν, καὶ ἰδὼν ἑαυτὸν ἀπολέσαντα τὸ χειρόγραφον καὶ τὸν κάλαμον, ἐν ᾧ κατέγραφεν ἡμῶν, τολμᾷ πάλιν ἀτόλμητα, πλεῖον ἑαυτὸν καὶ ἐν τούτῳ πλήττων. Ἀκούσας γὰρ ὁ πονηρὸς λέγοντος τοῦ Κυρίου· «Τὸ πνεῦμα πρόθυμον, ἡ δὲ σὰρξ ἀσθενὴς,» νομίσας, ὅτι ὁ Λόγος συνησθένει τῷ σώματι, καὶ οὐ μᾶλλον τῇ δυνάμει τοῦ Λόγου συνισχύετο καὶ τὸ σῶμα, πάλιν ἐπιχειρεῖ παράνομα· καὶ τοὺς μὲν δημίους παροξύνει κατὰ τοῦ Σωτῆρος, αὐτὸς δὲ τῶν ἀκανθῶν εἴχετο, καὶ περὶ αὐτὰς ἐκυλίετο, πρᾶγμα πάσχων ἐναντίον. Ἔχων γὰρ αὐτὰς ἀπώλεσε, καὶ ᾠήθη μὴ ἔχων δύνασθαι λαβεῖν αὐτάς· ἀλλ’ οὐ πρότερον εἴληφεν, εἰ μὴ τὴν καθ’ ἡμῶν ἐν αὐταῖς κειμένην κατάραν ἐκούφισεν ὁ Σωτήρ. Βαστάσαντος γὰρ τοῦ Κυρίου ταύτην, πάλιν ἔλαβε τὰς ἀκάνθας καὶ τὴν χλαμύδα· οὐκ ἔτι μὲν ἰσχύοντα καθ’ ἡμῶν, ἐκείνων δὲ τὴν πονηρίαν ἐλέγχοντα. Νῦν μὲν γὰρ αὐτὸς ὁ διάβολος ἐν μὲν ταῖς ἀκάνθαις ὡς ἐν κέντροις ἐστὶ λακτίζων καθ’ ἡμῶν. Λέγεται δὲ αὐτῷ περὶ τῆς κοκκίνης χλαμύδος·θώς μεγάλης γνώρισμα ! ὂν γὰρ ὡς ἄνθρωπον ἔκρι- Α ναν, τοῦτον ἀποθνήσκοντα λοιπὸν ὡς Θεὸν προσεκύ- νουν· καὶ ὃν ἐξουθένουν ὡς εὐτελῆ, τοῦτον ὁμολόγουν βασιλέα· καὶ ἀφ᾽ οὗ τὰ τυχόντα ἱμάτια ἦραν, τούτῳ πορφύραν περιετίθουν· καὶ δν οὐκ εἰδότες ύβριζον, τοῦτον προφήτην καὶ ἄκοντες προσηγόρευον· καὶ ἂν έπαιζον τύπτοντες, τούτῳ τὰ νικητήρια ἀπεδίδουν, τὴν κοκκίνην χλαμύδα, καὶ τὸν ἐξ ἀκανθῶν στέφανον, καὶ τὸν κάλαμον. Εἰ γὰρ καὶ ὡς ὑβρίζοντες ἐποίουν ταῦτα, ἀλλ' ἡγνόουν, ὅτι καὶ ἄκοντες ἐσκυλεύοντο ὑπ᾿ αὐτοῦ (96). Ἐπειδὴ γὰρ τῇ ἁμαρτία πεφονοκτόνητο ἡ γῆ ὑπὸ τοῦ διαβόλου, καὶ πλεῖον ὑδάτων αἷμασιν ἦν βεβαμμένη, ἐξ ἀρχῆς μὲν χάνατα καὶ δεξαμένη τοῦ δικαίου ᾿Αβελ τὸ αἷμα, ὕστερον δὲ λοιπὸν αἵματα ἐφ' αίμασι μισγόντων τῶν ἀνθρώπων, κατὰ τὸ γε- γραμμένον· . ᾿Αρὰ καὶ ψεῦδος, καὶ κλοπή, καὶ μοι- χεία κέχυται ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ αἵματα ἐφ' αίμασι μίσγουσι. » Καὶ ἦν διὰ τοῦτο καὶ κατηραμένη ἡ γῆ, λέγοντος τοῦ Θεοῦ· ι Καὶ νῦν ἐπικατάρατος ἡ γῆ. ἢ ἔχανε τὸ στόμα αὐτῆς δέξασθαι τὸ αἷμα "Αβελ τοῦ ἀδελφοῦ σου. » Ην δὲ καὶ πρότερον διὰ τὴν παρά- βασιν τοῦ Ἀδάμ καταρασάμενος αὐτὴν ὁ Δεσπότης λέγων· • Επικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου. Ἐν λύπαις φαγῇ αὐτὴν ἐν πάσαις ταῖς ἡμέραις (97) τῆς ζωής σου. » Καὶ ὅλως ἦν αἱμάτων πάντα μεστά, καὶ άκανθαι πανταχοῦ ἐφύοντο διὰ τὴν κατάραν. Καὶ τούτων ἔχων τὸ χειρόγραφον, επήρετο κατὰ πάντων ὁ ἐχθρὸς, καὶ ἐτυράννευεν ὡς ὑποχειρίους πάντας ἔχων. Τούτου ένεκεν σκυλεύσας αὐτὸν ἁπάντων (98) ὁ Κύριος, λοιπὸν ἀπαγόμενος εἰς τὸν θάνατον, περι- ἔκειτο ταῦτα· ἵνα δείξῃ τοῦ θανάτου τὸ κατόρθωμα, ὅτι οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ᾽ ὑπὲρ τῆς σωτηρίας ἡμῶν γέγονε. Καὶ τὰ μὲν αἵματα ἐν τῇ κοκκίνῃ χλαμύδι είχε, τὰς δὲ ἀκάνθας ἐν τῷ στεφάνῳ, τὸ δὲ χειρόγραφον ἐν τῷ καλάμῳ, ἐν ᾧ καὶ πάλαι κατέγραφεν ἡμῶν ὁ διάβο- λος· ἵνα σὺν τῷ θανάτῳ καὶ ταῦτα λοιπὸν ἐξαφανίσῃ, καὶ τὴν κτίσιν ἀπὸ τούτων καθάρῃ· καὶ ἀντὶ μὲν τῶν ἀκανθῶν τὸ ξύλον τῆς ζωῆς χαρίσηται· ἀντὶ δὲ τῶν τῆς ἁμαρτίας αἱμάτων τῷ ἰδίῳ αἵματι τὴν γῆν καὶ τοὺς πάντας καθαρίσῃ· καὶ ἀντὶ τῆς κατάρας μα καρίσῃ λοιπὸν τοὺς ἐν τῇ γῇ, λέγων· . Μακάριοι οι πραεῖς, ὅτι αὐτοὶ κληρονομήσουσι τὴν γῆν. » Διὰ τοῦτο γὰρ, τὰ ἡμῶν αἵματα βαστάσας, τὸ ἴδιον εἰς αὐτὴν ἐξεκένωσεν, ἀφ᾽ οὗ καὶ ἀντὶ ἀκανθῶν ἀγαθὰ καὶ ζωὴ πέφυκεν εἰς αὐτήν (99) · εἰς ἣν ἀποβλέπων ὁ ἅγιος Δαβίδ φησι· . Πιστεύω τοῦ ἰδεῖν τὰ ἀγαθὰ Κυρίου ἐν γῇ ζώντων. » ρει, ἵνα τὰς μερίμνας ἡμῶν ἐξαφανίσῃ τοῦ βίου. Ἐπέρριψε γὰρ ὁ ἄθλιος καὶ ἄκων τὰς μερίμνας ἡμῶν ἐπ' αὐτὸν οὐκ εἰδὼς, ὅτι, ταύτας βαστάζων ὁ Κύριος, Εt τούτω. 13. εἰς αὐτήν. Δαβίδ, Κυρίου, τῶν ἀκανθῶν, DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. 2:4 que victoriæ plane argumentum ! qucm enin C s (se. 1V, 2. .. ut hominem condemnaverant, hunc exinde morientem ut Deum adorabant : cl quem aspernabantur, quasi nullius pretii hominen, hunc Regem conftebantur; a quo vilia abs- tulerant vestimenta, eum purpura circumda- bant ; quem ignari contumeliis afficiebant, eum pro- phetam licet inviti appellabant : quem cum ludi brio cædebant, ei victoriæ indicia tradebant, cbla- mnydem coccineam, coronam de spinis, et arundi- nem. Nam licet ea per contumeliam agerent : at ignorabant se etiam invitos ab ipso spoliari. Cum enim peccato terra a diabolo cruentata, et san- guine plusquam aquis imbuta esset, quod ab ini- tio sanguinem Abelis hiatu suo recepisset, ac B deinceps homines sanguinem sanguini adderent admiscerentque, ut scriptum est : • Maledictum et mendacium et furtum, et adulterium effusa sunt super terram, et sanguinem sanguini admiscent 66. Eratque ea de causa maledicta terra, dicente Deo : • nunc, maledicta terra, quæ aperuit os suum, ut exciperet sanguinem Abelis fratris tui "7. Cui jam antea Dominus ob prævaricationem Adani maledixerat, his verbis: • Maledicta terra in ope- ribus tuis in ærumnis comedes illam omnibus diebus vitæ tua 68. » Prorsusque erant omnia san- guine plena, et propter maledictum undique spinæ exoriebantur. Et hoc chirographum nactus inimi- cus noster, in omnes insurgebat, in omnesque ut sibi subditos tyrannidem exercebat. Ideo Dominus cum eum omnibus spoliasset, demum ad mortem abductus, iis induebatur, ut palam faceret, mortis victoriam, non temere, sed pro salute nostra par- tam esse. Gestabatque in chlamyde coccinea san- guinem, spinas in corona, chirographum vero in arundine, in quo jam olim scripserat contra nos diabolus ; ut una cum morte, læc etiam demum aboleret; creaturasque iis perpurgaret et pro spinis quidem lignum vitæ largiretur: pro peccati sanguine, proprio sanguine terrain et universos emundaret : pro maledicto, omnes demum terræ incolas beatos diceret, his verbis : « Beati mites, quoniam ipsi possidebunt terram ". » ldcirco enim nostrum ferens sanguinem, proprium sanguinem super eam effudit ; ex quo factum est ut pro spi- nis, bona multa et vita in illa germinaret : in quam David respiciens ait : Credo videre bona Domini in terra viventium "*. ' D stabat, ut sollicitudines in hac vita nostras aufer- ret. Injecit enim infelix ille, licet invitus, nostras in illum sollicitudines, ignorans, Dominum illas Genes. iv, 11. * Genes. 111, 17-19. ** Math. v, 4. « Psal. XXVI, Edit. vero Paris. Μox, abest a Regio et Anglicano. Mox in postremo, deest ; et paulo post in eodem, deest. 47. Καὶ ἄλλως δὲ τὸν στέφανον τῶν ἀκανθῶν ἐφό- 17. Alia quoque ratione coronam spincam ge- (96) Regius, έσκυλεύοντα τού των, et secunda manu, (97) Regius et Anglic. αὐτὴν πάσας τὰς ἡμέρας. (88) Regius, αὐτὸν ἀπὸ τούτων. (99) Ita omnes manuscripti et edit. Commelin.
PG 28:215ὃν τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔστι καθαρὸν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ καθαρὸς, διότι τὴν γῆν μου ἀπώλεσας, καὶ τὸν λαόν μου ἀπέκτεινας. Διὰ τοῦτο καὶ νῦν, κινῶν τοὺς δημίους κατὰ τοῦ Σωτῆρος, ἐλάκτιζεν ὡς ἐν κέντροις ταῖς ἀκάνθαις, καὶ μᾶλλον ἐπλήττετο ἢ ἔπληττεν. Οὓς γὰρ ἐκίνει κατὰ τοῦ Σωτῆρος, οὗτοι κατ’ αὐτοῦ ὡπλίζοντο. Λαμβάνοντες γὰρ τὸν κάλαμον παρὰ τοῦ Κυρίου, καὶ νομίζοντες αὐτὸν τύπτειν, ἐτύφλωττον, τὸν κινήσαντα αὐτοὺς διάβολον κόπτοντες ἐν ταῖς ἀκάνθαις. Καὶ ὥσπερ τὰ ἔθνη, ἀναβάντα κατὰ τῆς Ἱερουσαλὴμ, ἔκοπτον ἀλλήλους ἐν τῇ κοιλάδι Ἰωσαφὰτ, καὶ ὡς οἱ διώκοντες τὸν Ἰσραὴλ, ἐλθόντες παρὰ τὰς ὄχθας, ἀλλήλοις συνεπλέκοντο, καὶ ἀλλήλους κατελάμβανον· οὕτως καὶ νῦν οἱ διώκοντες τὸν Κύριον, ἀλλήλους ἔκοπτον ἀγνοοῦντες, βλάπτοντες μὲν αὐτὸν οὐδὲν, ἑαυτοὺς δὲ μᾶλλον ἀδικοῦντες. Ὥσπερ γὰρ ἐὰν πέτραν τῇ χειρὶ κόπτειν θέλοι τις, τὴν μὲν πέτραν οὐ τέμνει, τὴν δὲ χεῖρα τραυματίζει· τοῦτον τὸν τρόπον καὶ οἱ κατὰ τοῦ Κυρίου πράττοντες, ὡς κατὰ ἀφθάρτου τολμῶντες, διεφθείροντο, καὶ ὡς κατὰ ἀθανάτου ἐπιχειροῦντες, αὐτοὶ μᾶλλον ἀπέθνησκον.τοὺς πάντας ἀμερίμνους κατ' ἐκείνου (1) κατασκευά- Ιd- χχνί, 41. κατ' αὐτοῦ. τασκευάσει. κατα- σκευάσῃ. σει· ὥστε τὸν μὲν σπόρον τοῦ λόγου ἐλεύθερον ἔχειν ἀπὸ τῶν ἀκανθῶν, ἐν δὲ ταῖς εὐχαῖς τὸ ἀπερίσπα- στον. Αὐτὸς γὰρ περὶ ἡμῶν ὠδυνάτο καὶ ἐμερίμνα, ἵνα ἡμεῖς ἀνώδυνοι γενώμεθα. Διὰ τοῦτο δὲ πάλιν καὶ τὸν κάλαμον ἐλάμβανε παρ' αὐτῶν ὁ Κύριος, καὶ αὐτ τὸς ὁ διάβολος ἐπεδίδου τοῦτον τῷ Κυρίῳ, οὐκ εἰδὼς, ὅτι καθ᾿ ἑαυτοῦ τὸ ξίφος ἀκονᾷ. Λέγεται γὰρ ὁ κάτ λαμος αναιρετικὸς εἶναι τῶν ὄρέων, καὶ τούτῳ μᾶλ λον ἢ ἑτέρῳ καταράσσεσθαι αὐτούς. Ἐπεὶ τοίνυν αὐτ τὸς ὁ Κύριος Σαβαώθ, ὡς Ησαΐας λέγει, εδίωκε τὸν φεύγοντα δράκοντα, τὸν ὄφιν, τὸν μέγαν διάβολον· τούτου ἕνεκεν αὐτοῦ τὸ ἀναιρετικὸν ἐλάμβανε παρ' αὐτῶν ὁ Κύριος, ἵνα, τοῖς ἰδίοις ἐξασθενήσαντος τοῦ διαβόλου, τοῖς τοῦ Κυρίου ἐνδυναμωθῶσιν οἱ ἄνθρω ποι. Οἷον δέ τι πεποίηκεν ὁ Δαβὶδ ἐπὶ τοῦ Γολιάθ, λαβὼν τοῦ ἐχθροῦ τὸ ξίφος, καὶ ἐν αὐτῷ τὴν κεφα λὴν τοῦ ἐχθροῦ τεμών. Τοῦτο νῦν καὶ ὁ Σωτὴρ πε- ποίηκε, λαβὼν τὸν κάλαμον παρ' αὐτῶν, ἵνα μὴ με νον ἡμᾶς ἐλευθερώσῃ ἀπὸ τῆς ἀπάτης τοῦ ὄψεως, ἀλλὰ καὶ αὐτὸν τὸν ὄφιν ἀνέλῃ τῷ καλάμῳ, καὶ δείξῃ νεκρόν. Οὕτω δὲ οὖν παιχθεὶς ὁ ἄθλιος, καὶ ἰδὼν ἑαυτὸν ἐκπεσόντα τούτων, ἐν οἷς ἐπῄρετο καθ' ἡμῶν· ἰδὼν δὲ αὐτὸν ἐκβληθέντα ἐκ (2) τῆς γῆς, καὶ τὴν γῆν καθαριζομένην ἀπὸ τῶν αἱμάτων καὶ τῶν ἀκαν θῶν, καὶ ἰδὼν ἑαυτὸν ἀπολέσαντα τὸ χειρόγραφον καὶ τὸν κάλαμον, ἐν ᾧ κατέγραφεν ἡμῶν, τολμᾷ πάλιν ἀτόλμητα, πλεῖον ἑαυτὸν καὶ ἐν τούτῳ πλήττων. Ακούσας γὰρ ὁ πονηρὸς λέγοντος τοῦ Κυρίου· . Το πνεῦμα πρόθυμον, ἡ δὲ σὰρξ ἀσθενὴς, ο νομίσας, ὅτι ὁ Λόγος συνησθένει τῷ σώματι, καὶ οὐ μᾶλλον τῇ δυνάμει τοῦ Λόγου συνισχύετο (3) καὶ τὸ σῶμα, πά- λιν ἐπιχειρεῖ παράνομα· καὶ τοὺς μὲν δημίους παρ- οξύνει κατὰ τοῦ Σωτῆρος, αὐτὸς δὲ τῶν ἀκανθῶν εἴ- χετο, καὶ περὶ αὐτὰς ἐκυλίετο, πράγμα πάσχων έναν- τίον. Ἔχων γὰρ αὐτὰς ἀπώλεσε, καὶ ήθη μὴ ἔχων δύνασθαι λαβεῖν αὐτάς· ἀλλ᾽ οὐ πρότερον εἴληφεν, εἰ . μὴ τὴν καθ᾿ ἡμῶν ἐν αὐταῖς κειμένην κατάραν ἐκούφισεν ὁ Σωτήρ. Βαστάσαντος (4) γὰρ τοῦ Κυρίου ταύτην, πάλιν ἔλαβε τὰς ἀκάνθας καὶ τὴν χλαμύδα - οὐκ ἔτι μὲν ἰσχύοντα καθ᾿ ἡμῶν, ἐκείνων δὲ τὴν που νηρίαν ἐλέγχοντα. Νῦν μὲν γὰρ αὐτὸς ὁ διάβολος ἐν μὲν ταῖς ἀκάνθαις ὡς ἐν κέντροις ἐστὶ λακτίζων καθ' ἡμῶν. Λέγεται δὲ αὐτῷ περὶ τῆς κοκκίνης χλαμύδος ἂν τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔστι καθαρὸν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ καθαρὸς, διότι τὴν γῆν μου ἀπώλεσας, καὶ τὸν λαόν μου ἀπέκτεινας. - τοῦ Σωτῆρος, ἐλάκτιζεν ὡς ἐν κέντροις ταῖς ἀκάν θαις, καὶ μᾶλλον ἐπλήττετο ἢ ἔπληττεν. Οὓς γὰρ ἐκίνει κατὰ τοῦ Σωτῆρος, οὗτοι κατ' αὐτοῦ ὡπλί- ζοντο. Λαμβάνοντες γὰρ τὸν κάλαμον παρὰ τοῦ Κυ- ρίου, καὶ νομίζοντες αὐτὸν τύπτειν, ἐτύφλωττον, τὸν S. ATHANASIUS. - DUBIA. gestantem, nos in illius perniciem, sollicitudinibus f vacuos redditurum; ita ut verbi sementem a spinis perpurgatam habeamus; in oratione vero mentem curis minime abstractam. Ipse enim pro nobis do- luit sollicitusque fuit, ut nos doloribus vacaremus. Ideoque rursum arundinem ex eis accepit Domi- nus, ipseque diabolus eam Domino tradidit, igna- rus sese contra se gladium acuere. Dicitur enim arundo, serpentibus occidendis apta, frangique illos arundine potius quam instrumento alio. Cum igitur ipse Dominus Sabaoth, ut ait Isaias, perse- queretur fugientem draconem, serpentem, magnum diabolum : ideo quod illi exitiale erat ab eis acce- pit Dominus; ut propriis sibi rebus debilitato dia- bolo, rebus Domini homines fortiores redderentur. Quale David in Goliath designavit, qui accepto ini- B mici gladio, eo ipso caput inimici praecidit. ipsum jam Salvator præstitit, accepta ab ipsis arundine, ut non modo nos a serpentis fallacia li- beraret; sed etiam ipsum serpentem arundine oc- cideret, mortuumque exhiberet. Ita igitur illusus scelestus ille, videns se ab iis excidisse rebus, qui- bus adversum nos efferebatur: vidensque se a terra exturbatum, terramque a sanguine et spinis emundari seseque videns amisisse chirographum et calamum, in quo adversum nos scripserat, rur- sum non audenda audet, seque ipsum magis ea re percutit. Cum enim audivisset improbus ille Domi- num dicentem : « Spiritus promptus est, caro au- tem infirma ",, ratus Verbum una cum corpore in- firmari, nec corpus, Verbi virtute corroborari, rur- sum nefaria aggreditur, carnificesque contra Sal- vatorem concitavit, ipse vero spinis adhæsit, in iisque volutatus, rem passus est sibi contrariam. Dum illas enim teneret amisit ipsas, quas putabat amissas resumere se tandem posse: at non prius illas recipere valuit, quam Salvator maledictionem nostram in ipsis sitam elevasset. Maledictionem quippe illam cum gestasset Dominus; tum demum recepit ille spinas et chlamydem : quæ nullam tum adversus nos vim haberent, sed potius impro- bitatem eorum arguerent. Jam enim ipse diabolus in spinis, quasi in stimulis contra calcitrat. Ipsi quoque de coccinea chlamyde dicitur : Quemad- modum vestimentum sanguine conspersum mun- D dum non est; ita neque tu mundus eris, quia ter- ram meam perdidisti, populumque meum occidisti. vatorem, calcitravit in spinis quasi in stimulis, po- tius ipse percussus, quam percuteret. Quos enim ipse commovit in Salvatorem, iidem adversus ipsum arma sumebant. Accepta quippe a Salvatore arun- dine, rati se illum percutere, cæcutiebant, atque | Reg. xv, 51. es Matth. gius habet, Ibidem, Regius solus, ra- Editi vero et cateri anuscripti, C 18. Quamobrem jam carnifices concitans in Sal- (1) Κατ' ἐκείνου, deest in Anglic. cujus loco Re- 18. Διὰ τοῦτο καὶ νῦν, κινῶν τους δημίους κατὰ (2) 'Ex, deest in Regio. (3) Regius et Anglicanus, συνισχύει. (4) Quidam manuscripti, βαστάξαντος.
PG 28:216Καὶ τό γε χείριστον, ὅτι διὰ τῶν αὐτοῦ μελῶν ἔπασχεν· ὃ μάλιστα γέγονε τῷ πανούργῳ πρὸς τελείαν αἰσχύνην. Ὅλως μὲν γὰρ ὑπὸ τοῦ Κυρίου πληττόμενος, ἠδύνατο καυχᾶσθαι· ὅτε δὲ ὑφ’ ὧν ἐδουλεύετο, ὑπὸ τούτων κόπτεται, τοῦτο πᾶσαν αἰσχύνην ὑπερῆρεν. Ἀλλ’ οὐκ ἐκείνων ἡ πληγὴ τὸν ὄφιν ἀναιρεῖ· οὐ γὰρ τοσοῦτον ἠδύναντο ἄνθρωποι καὶ δήμιοι ὄντες· ἀλλ’ ἐλύπει μὲν αὐτὸν ἡ ὕβρις ἡ παρὰ τῶν Ἰουδαίων αὐτῷ γινομένη· ἐτραυμάτιζε δὲ οὐχ ἡ παρὰ τούτων γινομένη πληγὴ, ἀλλ’ ὁ Κύριος ὁ ἀντικρούων τῇ τούτων πληγῇ, καὶ ἡ ἐκ τῆς χειρὸς τοῦ Σωτῆρος γενομένη δύναμις τῷ καλάμῳ. Καὶ ἐν τούτῳ γὰρ ὁ Κύριος σχηματισάμενος, καὶ τὰ ἀνθρώπινα προβαλλόμενος, ἐδέχετο τὸν ὄφιν ἐν ταῖς ἀκάνθαις, καὶ ὡς ἄνθρωπος τυπτόμενος, συνεχώρει τύπτειν τὸν ὄφιν τοῖς δημίοις· ἵνα ὁ ποτὲ καυχησάμενος εἶναι Θεὸς, καὶ καυχησάμενος ὡς τὸν Κύριον πειράσας, ὑπὸ δημίων τυπτόμενος, τελείαν τὴν αἰσχύνην ἀπενέγκηται. Ἀπέβαινε δὲ αὐτῷ ταῦτα καὶ παρὰ γνώμην, ὧν ἐβούλετο. Ἐνεργῶν γὰρ ἐν τοῖς καταβοῶσι τοῦ Σωτῆρος, ἠγνόει τὴν σιωπὴν ἀντεισάγων καθ’ ἑαυτοῦ· παροξύνων Πιλᾶτον, οὐκ ᾔδει κατασκευάζων ἀντὶ δειλίας τὴν ἀφοβίαν·τοὺς πάντας ἀμερίμνους κατ' ἐκείνου (1) κατασκευά- Ιd- χχνί, 41. κατ' αὐτοῦ. τασκευάσει. κατα- σκευάσῃ. σει· ὥστε τὸν μὲν σπόρον τοῦ λόγου ἐλεύθερον ἔχειν ἀπὸ τῶν ἀκανθῶν, ἐν δὲ ταῖς εὐχαῖς τὸ ἀπερίσπα- στον. Αὐτὸς γὰρ περὶ ἡμῶν ὠδυνάτο καὶ ἐμερίμνα, ἵνα ἡμεῖς ἀνώδυνοι γενώμεθα. Διὰ τοῦτο δὲ πάλιν καὶ τὸν κάλαμον ἐλάμβανε παρ' αὐτῶν ὁ Κύριος, καὶ αὐτ τὸς ὁ διάβολος ἐπεδίδου τοῦτον τῷ Κυρίῳ, οὐκ εἰδὼς, ὅτι καθ᾿ ἑαυτοῦ τὸ ξίφος ἀκονᾷ. Λέγεται γὰρ ὁ κάτ λαμος αναιρετικὸς εἶναι τῶν ὄρέων, καὶ τούτῳ μᾶλ λον ἢ ἑτέρῳ καταράσσεσθαι αὐτούς. Ἐπεὶ τοίνυν αὐτ τὸς ὁ Κύριος Σαβαώθ, ὡς Ησαΐας λέγει, εδίωκε τὸν φεύγοντα δράκοντα, τὸν ὄφιν, τὸν μέγαν διάβολον· τούτου ἕνεκεν αὐτοῦ τὸ ἀναιρετικὸν ἐλάμβανε παρ' αὐτῶν ὁ Κύριος, ἵνα, τοῖς ἰδίοις ἐξασθενήσαντος τοῦ διαβόλου, τοῖς τοῦ Κυρίου ἐνδυναμωθῶσιν οἱ ἄνθρω ποι. Οἷον δέ τι πεποίηκεν ὁ Δαβὶδ ἐπὶ τοῦ Γολιάθ, λαβὼν τοῦ ἐχθροῦ τὸ ξίφος, καὶ ἐν αὐτῷ τὴν κεφα λὴν τοῦ ἐχθροῦ τεμών. Τοῦτο νῦν καὶ ὁ Σωτὴρ πε- ποίηκε, λαβὼν τὸν κάλαμον παρ' αὐτῶν, ἵνα μὴ με νον ἡμᾶς ἐλευθερώσῃ ἀπὸ τῆς ἀπάτης τοῦ ὄψεως, ἀλλὰ καὶ αὐτὸν τὸν ὄφιν ἀνέλῃ τῷ καλάμῳ, καὶ δείξῃ νεκρόν. Οὕτω δὲ οὖν παιχθεὶς ὁ ἄθλιος, καὶ ἰδὼν ἑαυτὸν ἐκπεσόντα τούτων, ἐν οἷς ἐπῄρετο καθ' ἡμῶν· ἰδὼν δὲ αὐτὸν ἐκβληθέντα ἐκ (2) τῆς γῆς, καὶ τὴν γῆν καθαριζομένην ἀπὸ τῶν αἱμάτων καὶ τῶν ἀκαν θῶν, καὶ ἰδὼν ἑαυτὸν ἀπολέσαντα τὸ χειρόγραφον καὶ τὸν κάλαμον, ἐν ᾧ κατέγραφεν ἡμῶν, τολμᾷ πάλιν ἀτόλμητα, πλεῖον ἑαυτὸν καὶ ἐν τούτῳ πλήττων. Ακούσας γὰρ ὁ πονηρὸς λέγοντος τοῦ Κυρίου· . Το πνεῦμα πρόθυμον, ἡ δὲ σὰρξ ἀσθενὴς, ο νομίσας, ὅτι ὁ Λόγος συνησθένει τῷ σώματι, καὶ οὐ μᾶλλον τῇ δυνάμει τοῦ Λόγου συνισχύετο (3) καὶ τὸ σῶμα, πά- λιν ἐπιχειρεῖ παράνομα· καὶ τοὺς μὲν δημίους παρ- οξύνει κατὰ τοῦ Σωτῆρος, αὐτὸς δὲ τῶν ἀκανθῶν εἴ- χετο, καὶ περὶ αὐτὰς ἐκυλίετο, πράγμα πάσχων έναν- τίον. Ἔχων γὰρ αὐτὰς ἀπώλεσε, καὶ ήθη μὴ ἔχων δύνασθαι λαβεῖν αὐτάς· ἀλλ᾽ οὐ πρότερον εἴληφεν, εἰ . μὴ τὴν καθ᾿ ἡμῶν ἐν αὐταῖς κειμένην κατάραν ἐκούφισεν ὁ Σωτήρ. Βαστάσαντος (4) γὰρ τοῦ Κυρίου ταύτην, πάλιν ἔλαβε τὰς ἀκάνθας καὶ τὴν χλαμύδα - οὐκ ἔτι μὲν ἰσχύοντα καθ᾿ ἡμῶν, ἐκείνων δὲ τὴν που νηρίαν ἐλέγχοντα. Νῦν μὲν γὰρ αὐτὸς ὁ διάβολος ἐν μὲν ταῖς ἀκάνθαις ὡς ἐν κέντροις ἐστὶ λακτίζων καθ' ἡμῶν. Λέγεται δὲ αὐτῷ περὶ τῆς κοκκίνης χλαμύδος ἂν τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔστι καθαρὸν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ καθαρὸς, διότι τὴν γῆν μου ἀπώλεσας, καὶ τὸν λαόν μου ἀπέκτεινας. - τοῦ Σωτῆρος, ἐλάκτιζεν ὡς ἐν κέντροις ταῖς ἀκάν θαις, καὶ μᾶλλον ἐπλήττετο ἢ ἔπληττεν. Οὓς γὰρ ἐκίνει κατὰ τοῦ Σωτῆρος, οὗτοι κατ' αὐτοῦ ὡπλί- ζοντο. Λαμβάνοντες γὰρ τὸν κάλαμον παρὰ τοῦ Κυ- ρίου, καὶ νομίζοντες αὐτὸν τύπτειν, ἐτύφλωττον, τὸν S. ATHANASIUS. - DUBIA. gestantem, nos in illius perniciem, sollicitudinibus f vacuos redditurum; ita ut verbi sementem a spinis perpurgatam habeamus; in oratione vero mentem curis minime abstractam. Ipse enim pro nobis do- luit sollicitusque fuit, ut nos doloribus vacaremus. Ideoque rursum arundinem ex eis accepit Domi- nus, ipseque diabolus eam Domino tradidit, igna- rus sese contra se gladium acuere. Dicitur enim arundo, serpentibus occidendis apta, frangique illos arundine potius quam instrumento alio. Cum igitur ipse Dominus Sabaoth, ut ait Isaias, perse- queretur fugientem draconem, serpentem, magnum diabolum : ideo quod illi exitiale erat ab eis acce- pit Dominus; ut propriis sibi rebus debilitato dia- bolo, rebus Domini homines fortiores redderentur. Quale David in Goliath designavit, qui accepto ini- B mici gladio, eo ipso caput inimici praecidit. ipsum jam Salvator præstitit, accepta ab ipsis arundine, ut non modo nos a serpentis fallacia li- beraret; sed etiam ipsum serpentem arundine oc- cideret, mortuumque exhiberet. Ita igitur illusus scelestus ille, videns se ab iis excidisse rebus, qui- bus adversum nos efferebatur: vidensque se a terra exturbatum, terramque a sanguine et spinis emundari seseque videns amisisse chirographum et calamum, in quo adversum nos scripserat, rur- sum non audenda audet, seque ipsum magis ea re percutit. Cum enim audivisset improbus ille Domi- num dicentem : « Spiritus promptus est, caro au- tem infirma ",, ratus Verbum una cum corpore in- firmari, nec corpus, Verbi virtute corroborari, rur- sum nefaria aggreditur, carnificesque contra Sal- vatorem concitavit, ipse vero spinis adhæsit, in iisque volutatus, rem passus est sibi contrariam. Dum illas enim teneret amisit ipsas, quas putabat amissas resumere se tandem posse: at non prius illas recipere valuit, quam Salvator maledictionem nostram in ipsis sitam elevasset. Maledictionem quippe illam cum gestasset Dominus; tum demum recepit ille spinas et chlamydem : quæ nullam tum adversus nos vim haberent, sed potius impro- bitatem eorum arguerent. Jam enim ipse diabolus in spinis, quasi in stimulis contra calcitrat. Ipsi quoque de coccinea chlamyde dicitur : Quemad- modum vestimentum sanguine conspersum mun- D dum non est; ita neque tu mundus eris, quia ter- ram meam perdidisti, populumque meum occidisti. vatorem, calcitravit in spinis quasi in stimulis, po- tius ipse percussus, quam percuteret. Quos enim ipse commovit in Salvatorem, iidem adversus ipsum arma sumebant. Accepta quippe a Salvatore arun- dine, rati se illum percutere, cæcutiebant, atque | Reg. xv, 51. es Matth. gius habet, Ibidem, Regius solus, ra- Editi vero et cateri anuscripti, C 18. Quamobrem jam carnifices concitans in Sal- (1) Κατ' ἐκείνου, deest in Anglic. cujus loco Re- 18. Διὰ τοῦτο καὶ νῦν, κινῶν τους δημίους κατὰ (2) 'Ex, deest in Regio. (3) Regius et Anglicanus, συνισχύει. (4) Quidam manuscripti, βαστάξαντος.
PG 28:217κινῶν τύπτεσθαι τὸν Κύριον, ἐπλανᾶτο δεικνυμένης ἀνεξικακίας. Καὶ τέλος ἐμπαροινῶν κατὰ τοῦ Σωτῆρος, οὐκ ἔβλεπεν ἀρετὴν κατὰ κακίας καθοπλίζων· πάσῃ γὰρ κακίᾳ καὶ πονηρίᾳ χαίρει ὁ ἐχθρός· καὶ εἴ τι κακόν ἐστι, τοῦτο διαβολικόν ἐστιν ὅπλον· ἢ γὰρ δειλίᾳ θανάτου, ἢ διὰ τὸ ἀμύνασθαι πάντως, ἁμαρτάνειν πείθει. Ὅθεν ὁ Κύριος ὑπέμεινε πάντα· ἵνα ἐν μὲν τῇ δειλίᾳ τὴν ἀνδρείαν, τῇ δὲ ὕβρει τὴν ἀνεξικακίαν, τῷ δὲ θυμῷ τὴν πραότητα, καὶ ἐπὶ πᾶσιν ἀρετὴν κατὰ τῆς κακίας ἀντικεῖσθαι διδάξῃ. Καὶ πρῶτον μὲν ἐδίδασκε τῷ τύπτοντι εἰς τὴν σιαγόνα στρέφειν καὶ τὴν ἄλλην· καί· «Μὴ φοβεῖσθε ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόντων τὸ σῶμα·» καί· «Ἀπὸ τοῦ αἴροντος τὰ σὰ μὴ ἀπαίτει·» καί· «Εὐλογεῖτε τοὺς διώκοντας.» Ἵνα δὲ μὴ ἀδύνατος ἡ ἐντολὴ νομισθῇ παρά τισι, διὰ τοῦτο δι’ ἑαυτοῦ τὰ πάντα ἐπέδειξε ὁ Κύριος, καὶ ἀφ’ ὧν ἔπασχεν, ἔπεισε πάντας ὑβριζομένους, μὴ ἀνθυβρίζειν, καὶ τυπτομένους, μὴ ἀντιτύπτειν, καὶ χλευαζομένους, μὴ ὀργίζεσθαι, καὶ ἀπὸ τοῦ αἴροντος τὰ ἡμῶν μὴ ἀπαιτεῖν· καὶ καθόλου μὴ φοβεῖσθαι τὸν θάνατον· ἀλλὰ καὶ καταφρονεῖν αὐτοῦ τῇ ἐλπίδι τῶν μελλόντων.κινήσαντα αὐτοὺς διάβολον κόπτοντες ἐν ταῖς ἀκάν- Α θαις. Καὶ ὥσπερ τὰ ἔθνη, ἀναβάντα κατὰ τῆς Ἱε ρουσαλήμ, έκοπτον ἀλλήλους ἐν τῇ κοιλάδι Ἰωσαφάτ, καὶ ὡς οἱ διώκοντες τὸν Ἰσραήλ, ἐλθόντες παρὰ τὰς ὄχθας, ἀλλήλοις συνεπλέκοντο, καὶ ἀλλήλους κατα ελάμβανον· οὕτως καὶ νῦν οἱ διώκοντες τὸν Κύριον, ἀλλήλους ἔκαπτον ἀγνοοῦντες, βλάπτοντες μὲν αὐτὸν ἐὰν πέτραν τῇ χειρὶ κόπτειν θόλοι τις, τὴν μὲν πέ- τραν οὐ τέμνει, τὴν δὲ χεῖρα τραυματίζει· τοῦτον τὸν τρόπον καὶ οἱ κατὰ τοῦ Κυρίου πράττοντες, ὡς κατὰ ἀφθάρτου τολμῶντες, διεφθείροντο, καὶ ὡς κατὰ ἀθα- νάτου ἐπιχειροῦντες, αὐτοὶ μᾶλλον ἀπέθνησκον. Καὶ τό γε χείριστον, ὅτι διὰ τῶν αὐτοῦ μελῶν ἔπασχεν (6)• μάλιστα γέγονε τῷ πανούργῳ πρὸς τελείαν αἰσχύ νην. Ολως μὲν γὰρ ὑπὸ τοῦ Κυρίου πληττόμενος, & ηδύνατο καυχάσθαι· ὅτε δὲ ὑφ᾽ ὧν ἐδουλεύετο, ὑπὸ τούτων κόπτεται, τοῦτο πᾶσαν αἰσχύνην ὑπερηρεν. Ἀλλ᾽ οὐκ ἐκείνων ἡ πληγὴ τὸν ὄφιν ἀναιρεῖ· οὐ γὰρ τοσοῦτον ἐδύναντο ἄνθρωποι καὶ δήμιοι ὄντες· ἀλλο ἐλύπει μὲν αὐτὸν ἡ ὕβρις ἡ παρὰ τῶν Ἰουδαίων αὐτῷ γινομένη (7)· ἐτραυμάτιζε δὲ οὐχ ἡ παρὰ τού των γινομένη πληγή, ἀλλ' ὁ Κύριος (8) ὁ ἀντι- κρούων τῇ τούτων πληγῇ, καὶ ἡ ἐκ τῆς χειρὸς τοῦ Σωτήρος γενομένη δύναμις τῷ καλάμῳ. Καὶ ἐν τούτῳ γὰρ ὁ Κύριος σχηματισάμενος, καὶ τὰ ἀνθρώ πινα προβαλλόμενος, ἐδέχετο τὸν ὄφιν ἐν ταῖς ἀκάν θαις, καὶ ὡς ἄνθρωπος τυπτόμενος, συνεχώρει τύπτειν τὸν ὄφιν τοῖς δημίοις· ἵνα ὁ ποτὲ καυχησάμενος εἶ- ναι Θεὸς, καὶ καυχησάμενος ὡς τὸν Κύριον πειράσας,... ὑπὸ δημίων τυπτόμενος, τελείαν τὴν αἰσχύνην ἀπὸ ενέγκηται. ὧν ἐβούλετο. Ενεργῶν γὰρ ἐν τοῖς καταβοῶσι τοῦ Σωτῆρος, ήγνόει τὴν σιωπὴν ἀντεισάγων καθ' ἑαυτοῦ παροξύνων Πιλᾶτον, οὐκ ᾔδει κατα- σκευάζων ἀντὶ δειλίας τὴν ἀφοβίαν· κινῶν τύπτεσθαι τὸν Κύριον, ἐπλανᾶτο δεικνυμένης ἀνεξικακίας. Καὶ τέλος ἐμπαροινῶν κατὰ τοῦ Σωτῆρος, οὐκ ἔβλεπεν ἀρετὴν κατὰ κακίας καθοπλίζων· πάσῃ γὰρ κακίᾳ καὶ πονηρίᾳ χαίρει ὁ ἐχθρός· καὶ εἴ τι κακόν ἐστι, τοῦτο διαβολικόν ἐστιν ὅπλον· ἡ γὰρ δειλίᾳ θα κάτου, ἢ διὰ τὸ ἀμύνασθαι πάντως, ἁμαρτάνειν πεί- θει. Ὅθεν ὁ Κύριος ὑπέμεινε πάντα· ἵνα ἐν μὲν τῇ δειλία τὴν ἀνδρείαν, τῇ δὲ ὕβρει τὴν ἀνεξικακίαν, τῷ δὲ θυμῷ τὴν πραότητα, καὶ ἐπὶ πᾶσιν (9) ἀρετὴν κατὰ τῆς κακίας ἀντικεῖσθαι διδάξῃ. Καὶ πρῶτον μὲν ἐδίδασκε τῷ τύπτοντι εἰς τὴν σιαγόνα στρέφειν καὶ τὴν ἄλλην καί· . Μὴ φοβεῖσθε ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόν- των τὸ σῶμα καί· . Ἀπὸ τοῦ αἵροντος τὰ τὰ μὴ ἀπαίτει· ο καί· « Εὐλογεῖτε τοὺς διώκοντας. » Ινα δὲ μὴ ἀδύνατος ή εντολή νομισθῇ παρά τισι, διὰ τοῦ διὰ τῶν ἑαυτοῦ μελῶν ἔπασχεν. αὐτῷ γιν. τούτων πληγή, ἀλλ' ἡ ἐκ τοῦ Σωτῆρος. Καὶ ἐν τούτῳ γάρ. Καὶ ἐν τούτῳ καί. πρότερον μὲν ἐδιδ. DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. ipsum se concitantem diabolum in spinis cæde- B bant. Ac veluti gentes quæ contra Jerusalem ascen- derant, se mutuo cædebant in valle Josaphat, et qui persequebantur Israelem, ad oras progressi, in se mutuo ignari congrediebantur, sese mutuo capiebant ; sic jam qui Dominum persequebantur, se ignari cædebant, nihil ipsum, sed sese potius lædentes. Quemadmodum enim si quis manu pe- tram percutere velit, petram quidem non scindit, sed manum vulnerat, eodem modo qui contra Do- minum agebant, utpote contra incorruptibilem ausi, in perniciem ibant : et qui contra immorta- lem certare audebant, morten: ipsi sibi conscivere. Quodque pessimnum erat, a suis ipse membris 12- debatur: quod versutissimo illi summo pudori fuit. Nam si a Domino vapulasset, poterat vel C quodammodo gloriari: cum autem ab iis quos in servitutem redegerat, percutiatur, hoc omne de- decus transcendit. Attamen non eorum ictu ser- pens occiditur: neque tantum potuere illi homines carnifcesque. Sed morori erat contumelia a Ju- dæis sibi illata : vulneravit tamen illum non eorum percussio; sed Dominus qui illorum percussioneni propulsabat, necnon ea virtus quæ ex manu Salva- toris in arundinem permeavit. Nam in hoc quoque humana præferens Dominus objiciensque, serpen - tem in spinis excepit, et quasi homo verberatus, serpentem concessit a carnificibus verberari qui se olim Deum esse gloriabatur, et sese jacti- tabat quod Dominum tentasset, a carnifcibus va- pulans suminum inde dedecus auferret. ut D periatur, illud diabolicum est telum : nam aut for- talen obligere. Nam dum turbam moveret ad cla- mandum contra Salvatorem, ignorabat se silen- tium sibi noxium inducere: dum Pilatum conci- taret, nesciebat se pro formidine constantiam animique frmitatem efficere : dum incitaret ad verberandum Salvatorem, multum a scopo aberra- bat, cum hinc ejus clementia tolerantiaque palam fieret. Demum dum in Salvatorem debacchare- tur, non advertebat, virtutem se contra improbita- . tem armis instruere: inimicus namque omni gau- det malitia et improbitate. Si quid enim malum re- vero, midine mortis, aut defensionis causa peccatum suadet. Quare Dominus omnia sustinuit; ut in for- midine fortitudinem; in contumelia tolerantiam ; in ira mansuetudinem ; demum in omnibus virtu- tem vitio opponendam doceret. Ac primum quidem docuerat percutienti maxillam offerendam esse aliam : et, • Ne timete ab iis qui occidunt cor- Paulo post, Regius et Anglicanus quos sequimur, Editi, Mox, Regius, (5) οὐδὲν, ἑαυτοὺς δὲ μᾶλλον ἀδικοῦντες. "Ωσπερ γὰρ 19. Απέβαινε δὲ αὐτῷ ταῦτα καὶ παρὰ γνώμην, 19. Hæc porro ipsi præter sententiam et volun- (5) Αὐτόν, deest in Anglic. (6) Regius, διὰ τῶν αὐτοῦ μελῶν ἔπασχον. Editi (7) Regius secunda manu, ή παρὰ τῶν ἰδίων (8) ita Regius quem sequimur. Editi vero, ή παρὰ (9) Regius, Καὶ ἐπὶ πᾶσιν. Editi, καὶ ἐπι πᾶσαν.
PG 28:218Οὕτω γὰρ μᾶλλον εὐχερὴς ἡ κατὰ τοῦ διαβόλου καὶ πάσης ἁμαρτίας νίκη γένηται, ἢ ὅταν ἀμυνώμεθα. Ἀμυνόμενοι μὲν γὰρ καὶ ἀνταδικοῦντες τοὺς ἀνταδικοῦντας, καὶ ὑβρίζοντες τοὺς ὑβρίζοντας, καὶ αὐξάνομεν καὶ τρέφομεν καθ’ ἑαυτῶν τὴν κακίαν, οὐ μᾶλλον τοὺς ἐχθροὺς, ἀλλ’ ἑαυτοὺς ἀδικοῦντες τῇ διὰ τὴν κακίαν καταδίκῃ καὶ κρίσει μενούσῃ τοὺς ταύτῃ χρησαμένους· ὅταν δὲ, ὡς ὁ Κύριος, ὑπομένωμεν ἀδικούμενοι, καὶ τοῖς λοιδοροῦσι τὴν ἀνεξικακίαν ἀντιτιθῶμεν, τοῖς δὲ ἀπειλοῦσι τὴν ἀνδρείαν, τῷ δὲ θανάτῳ τὴν ἐλπίδα τῆς ἀθανασίας· πάντως ἐν τούτοις λυποῦμεν τὸν ἐχθρόν· κἀκεῖνος ἐν τῇ τοιαύτῃ πανοπλίᾳ καταπίπτει, ἐν ᾗ καὶ ὁ Παῦλος ἡμᾶς καθοπλίζων φησίν· «Ἐνδύσασθε οὖν τὴν πανοπλίαν τοῦ Θεοῦ, ἵνα δυνηθῆτε πρὸς τὰς μεθοδείας τοῦ διαβόλου στῆναι.» Οὕτω γὰρ καὶ τοῦ Σωτῆρος ὑπομείναντος, γέγονε τό· «Ἐθεώρουν τὸν Σατανᾶν πίπτοντα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὡς ἀστραπήν.» Εὐθέως γοῦν μετὰ τὸ τούτοις ἀνδραγαθῆσαι τὸν Κύριον, καὶ πεσεῖν τὸν ἐχθρὸν, ἐπέθηκαν αὐτῷ τὸν σταυρὸν, γνώρισμα τῆς νίκης ἀληθῶς καὶ ἄκοντες καθ’ ἑαυτῶν παρέχοντες. Ἕως μὲν γὰρ εἱστήκει ὁ ἐχθρὸς, εἶχον οἱ δήμιοι τὸ ξύλον·κινήσαντα αὐτοὺς διάβολον κόπτοντες ἐν ταῖς ἀκάν- Α θαις. Καὶ ὥσπερ τὰ ἔθνη, ἀναβάντα κατὰ τῆς Ἱε ρουσαλήμ, έκοπτον ἀλλήλους ἐν τῇ κοιλάδι Ἰωσαφάτ, καὶ ὡς οἱ διώκοντες τὸν Ἰσραήλ, ἐλθόντες παρὰ τὰς ὄχθας, ἀλλήλοις συνεπλέκοντο, καὶ ἀλλήλους κατα ελάμβανον· οὕτως καὶ νῦν οἱ διώκοντες τὸν Κύριον, ἀλλήλους ἔκαπτον ἀγνοοῦντες, βλάπτοντες μὲν αὐτὸν ἐὰν πέτραν τῇ χειρὶ κόπτειν θόλοι τις, τὴν μὲν πέ- τραν οὐ τέμνει, τὴν δὲ χεῖρα τραυματίζει· τοῦτον τὸν τρόπον καὶ οἱ κατὰ τοῦ Κυρίου πράττοντες, ὡς κατὰ ἀφθάρτου τολμῶντες, διεφθείροντο, καὶ ὡς κατὰ ἀθα- νάτου ἐπιχειροῦντες, αὐτοὶ μᾶλλον ἀπέθνησκον. Καὶ τό γε χείριστον, ὅτι διὰ τῶν αὐτοῦ μελῶν ἔπασχεν (6)• μάλιστα γέγονε τῷ πανούργῳ πρὸς τελείαν αἰσχύ νην. Ολως μὲν γὰρ ὑπὸ τοῦ Κυρίου πληττόμενος, & ηδύνατο καυχάσθαι· ὅτε δὲ ὑφ᾽ ὧν ἐδουλεύετο, ὑπὸ τούτων κόπτεται, τοῦτο πᾶσαν αἰσχύνην ὑπερηρεν. Ἀλλ᾽ οὐκ ἐκείνων ἡ πληγὴ τὸν ὄφιν ἀναιρεῖ· οὐ γὰρ τοσοῦτον ἐδύναντο ἄνθρωποι καὶ δήμιοι ὄντες· ἀλλο ἐλύπει μὲν αὐτὸν ἡ ὕβρις ἡ παρὰ τῶν Ἰουδαίων αὐτῷ γινομένη (7)· ἐτραυμάτιζε δὲ οὐχ ἡ παρὰ τού των γινομένη πληγή, ἀλλ' ὁ Κύριος (8) ὁ ἀντι- κρούων τῇ τούτων πληγῇ, καὶ ἡ ἐκ τῆς χειρὸς τοῦ Σωτήρος γενομένη δύναμις τῷ καλάμῳ. Καὶ ἐν τούτῳ γὰρ ὁ Κύριος σχηματισάμενος, καὶ τὰ ἀνθρώ πινα προβαλλόμενος, ἐδέχετο τὸν ὄφιν ἐν ταῖς ἀκάν θαις, καὶ ὡς ἄνθρωπος τυπτόμενος, συνεχώρει τύπτειν τὸν ὄφιν τοῖς δημίοις· ἵνα ὁ ποτὲ καυχησάμενος εἶ- ναι Θεὸς, καὶ καυχησάμενος ὡς τὸν Κύριον πειράσας,... ὑπὸ δημίων τυπτόμενος, τελείαν τὴν αἰσχύνην ἀπὸ ενέγκηται. ὧν ἐβούλετο. Ενεργῶν γὰρ ἐν τοῖς καταβοῶσι τοῦ Σωτῆρος, ήγνόει τὴν σιωπὴν ἀντεισάγων καθ' ἑαυτοῦ παροξύνων Πιλᾶτον, οὐκ ᾔδει κατα- σκευάζων ἀντὶ δειλίας τὴν ἀφοβίαν· κινῶν τύπτεσθαι τὸν Κύριον, ἐπλανᾶτο δεικνυμένης ἀνεξικακίας. Καὶ τέλος ἐμπαροινῶν κατὰ τοῦ Σωτῆρος, οὐκ ἔβλεπεν ἀρετὴν κατὰ κακίας καθοπλίζων· πάσῃ γὰρ κακίᾳ καὶ πονηρίᾳ χαίρει ὁ ἐχθρός· καὶ εἴ τι κακόν ἐστι, τοῦτο διαβολικόν ἐστιν ὅπλον· ἡ γὰρ δειλίᾳ θα κάτου, ἢ διὰ τὸ ἀμύνασθαι πάντως, ἁμαρτάνειν πεί- θει. Ὅθεν ὁ Κύριος ὑπέμεινε πάντα· ἵνα ἐν μὲν τῇ δειλία τὴν ἀνδρείαν, τῇ δὲ ὕβρει τὴν ἀνεξικακίαν, τῷ δὲ θυμῷ τὴν πραότητα, καὶ ἐπὶ πᾶσιν (9) ἀρετὴν κατὰ τῆς κακίας ἀντικεῖσθαι διδάξῃ. Καὶ πρῶτον μὲν ἐδίδασκε τῷ τύπτοντι εἰς τὴν σιαγόνα στρέφειν καὶ τὴν ἄλλην καί· . Μὴ φοβεῖσθε ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόν- των τὸ σῶμα καί· . Ἀπὸ τοῦ αἵροντος τὰ τὰ μὴ ἀπαίτει· ο καί· « Εὐλογεῖτε τοὺς διώκοντας. » Ινα δὲ μὴ ἀδύνατος ή εντολή νομισθῇ παρά τισι, διὰ τοῦ διὰ τῶν ἑαυτοῦ μελῶν ἔπασχεν. αὐτῷ γιν. τούτων πληγή, ἀλλ' ἡ ἐκ τοῦ Σωτῆρος. Καὶ ἐν τούτῳ γάρ. Καὶ ἐν τούτῳ καί. πρότερον μὲν ἐδιδ. DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. ipsum se concitantem diabolum in spinis cæde- B bant. Ac veluti gentes quæ contra Jerusalem ascen- derant, se mutuo cædebant in valle Josaphat, et qui persequebantur Israelem, ad oras progressi, in se mutuo ignari congrediebantur, sese mutuo capiebant ; sic jam qui Dominum persequebantur, se ignari cædebant, nihil ipsum, sed sese potius lædentes. Quemadmodum enim si quis manu pe- tram percutere velit, petram quidem non scindit, sed manum vulnerat, eodem modo qui contra Do- minum agebant, utpote contra incorruptibilem ausi, in perniciem ibant : et qui contra immorta- lem certare audebant, morten: ipsi sibi conscivere. Quodque pessimnum erat, a suis ipse membris 12- debatur: quod versutissimo illi summo pudori fuit. Nam si a Domino vapulasset, poterat vel C quodammodo gloriari: cum autem ab iis quos in servitutem redegerat, percutiatur, hoc omne de- decus transcendit. Attamen non eorum ictu ser- pens occiditur: neque tantum potuere illi homines carnifcesque. Sed morori erat contumelia a Ju- dæis sibi illata : vulneravit tamen illum non eorum percussio; sed Dominus qui illorum percussioneni propulsabat, necnon ea virtus quæ ex manu Salva- toris in arundinem permeavit. Nam in hoc quoque humana præferens Dominus objiciensque, serpen - tem in spinis excepit, et quasi homo verberatus, serpentem concessit a carnificibus verberari qui se olim Deum esse gloriabatur, et sese jacti- tabat quod Dominum tentasset, a carnifcibus va- pulans suminum inde dedecus auferret. ut D periatur, illud diabolicum est telum : nam aut for- talen obligere. Nam dum turbam moveret ad cla- mandum contra Salvatorem, ignorabat se silen- tium sibi noxium inducere: dum Pilatum conci- taret, nesciebat se pro formidine constantiam animique frmitatem efficere : dum incitaret ad verberandum Salvatorem, multum a scopo aberra- bat, cum hinc ejus clementia tolerantiaque palam fieret. Demum dum in Salvatorem debacchare- tur, non advertebat, virtutem se contra improbita- . tem armis instruere: inimicus namque omni gau- det malitia et improbitate. Si quid enim malum re- vero, midine mortis, aut defensionis causa peccatum suadet. Quare Dominus omnia sustinuit; ut in for- midine fortitudinem; in contumelia tolerantiam ; in ira mansuetudinem ; demum in omnibus virtu- tem vitio opponendam doceret. Ac primum quidem docuerat percutienti maxillam offerendam esse aliam : et, • Ne timete ab iis qui occidunt cor- Paulo post, Regius et Anglicanus quos sequimur, Editi, Mox, Regius, (5) οὐδὲν, ἑαυτοὺς δὲ μᾶλλον ἀδικοῦντες. "Ωσπερ γὰρ 19. Απέβαινε δὲ αὐτῷ ταῦτα καὶ παρὰ γνώμην, 19. Hæc porro ipsi præter sententiam et volun- (5) Αὐτόν, deest in Anglic. (6) Regius, διὰ τῶν αὐτοῦ μελῶν ἔπασχον. Editi (7) Regius secunda manu, ή παρὰ τῶν ἰδίων (8) ita Regius quem sequimur. Editi vero, ή παρὰ (9) Regius, Καὶ ἐπὶ πᾶσιν. Editi, καὶ ἐπι πᾶσαν.
PG 28:219ὅτε δὲ πέπτωκε καὶ κατεῤῥάγη, τότε τρόπαιον ἔλαβεν ὁ Κύριος, καὶ ἑαυτῷ ἐβάστασεν. Ἔδει γὰρ τὸν νικητὴν θριαμβεύοντα κατὰ τοῦ διαβόλου, μὴ ἄλλῳ συγχωρεῖν, ἀλλ’ ἑαυτῷ βαστάζειν τὸ τρόπαιον. Ἐλάμβανε δὲ σὺν τῷ τροπαίῳ καὶ τὰ ἱμάτια παρ’ αὐτῶν, ἀπερχόμενος εἰς τὸν θάνατον· ἵνα καὶ ταῦτα σὺν τῷ θανάτῳ ἀπεκδύσηται. Διὰ τοῦτο, πάλιν ἐκδυσάμενος, κατέσπευδε τοὺς ἀπάγοντας ἄγειν αὐτόν. Ὡς δὲ ἀπήγετο, κατὰ μὲν τὸν Ἰωάννην, ἑαυτῷ τὸν σταυρὸν ἐβάσταζε, κατὰ δὲ τοὺς ἄλλους εὐαγγελιστὰς, Σίμων ὁ ἄνθρωπος ὁ ἀπὸ Κυρήνης ἔφερε τὸν σταυρόν. Ἔστι δὲ οὐκ ἐναντίον τῷ Ἰωάννῃ· οὐδὲ γὰρ ὁ Ἰωάννης ἐναντίον τοῖς ἄλλοις γράφει, ἀλλ’ ἀμφότερα γέγονεν ἐπὶ τούτου· καὶ γὰρ καὶ ἑαυτῷ ὁ Κύριος τὸν σταυρὸν ἐβάσταζε, καὶ πάλιν Σίμων ὁ ἄνθρωπος ἔφερεν αὐτόν. Ὡς μὲν οὖν κατὰ τοῦ διαβόλου τρόπαιον ἐβάσταζε πρῶτον, ἑκουσίως δὲ καὶ τὸν σταυρὸν ἔφερεν ἑαυτῷ· καὶ γὰρ οὐκ ἀναγκαζόμενος ἤρχετο ἐπὶ τὸν θάνατον. Καὶ πάλιν δὲ ἐβάσταζεν αὐτὸν Σίμων ὁ ἄνθρωπος, ἵνα γνωσθῇ πᾶσιν, ὅτι οὐ τὸν ἑαυτοῦ, ἀλλὰ τὸν τῶν ἀνθρώπων ἀποθνήσκει θάνατον ὁ Κύριος.Α το (10) δι' ἑαυτοῦ τὰ πάντα ἐπέδειξε ὁ Κύριος, καὶ ἀφ᾽ ὧν ἔπασχεν, ἔπεισε πάντας ὑβριζομένους, μή ἀνθυβρίζειν, καὶ τυπτομένους, μὴ ἀντιτύπτειν, καὶ χλευαζομένους, μὴ ὀργίζεσθαι, καὶ ἀπὸ τοῦ αἵροντος τὰ ἡμῶν μὴ ἀπαιτεῖν· καὶ καθόλου μὴ φοβεῖσθαι τὸν θάνατον· ἀλλὰ καὶ καταφρονεῖν αὐτοῦ τῇ ἐλπίδι τῶν μελλόντων. Οὕτω γὰρ μᾶλλον εὐχερὴς ἡ κατὰ τοῦ διαβόλου καὶ πάσης ἁμαρτίας νίκη γένηται, ἢ ὅταν ἀμυνώμεθα. Αμυνόμενοι μὲν γὰρ καὶ ἀνταδικοῦντες τοὺς ἀνταδικοῦντας (11), καὶ ὑβρίζοντες τοὺς ὑβρίζον τας, καὶ αὐξάνομεν καὶ τρέφομεν καθ' ἑαυτῶν τὴν και κίαν, οὐ μᾶλλον τοὺς ἐχθροὺς, ἀλλ᾽ ἑαυτοὺς ἀδικοῦν- τες τῇ διὰ τὴν κακίαν καταδίκῃ καὶ κρίσει μενούση τοὺς ταύτῃ χρησαμένους· ὅταν δὲ, ὡς ὁ Κύριος, ὑπο μένωμεν ἀδικούμενοι, καὶ τοῖς λοιδοροῦσι τὴν ἀνεξικα- κίαν ἀντιτιθῶμεν (12), τοῖς δὲ ἀπειλοῦσι τὴν ἀνδρείαν, τῷ δὲ θανάτῳ τὴν ἐλπίδα τῆς ἀθανασίας· πάντως ἐν τούτοις λυποῦμεν τὸν ἐχθρόν· κἀκεῖνος ἐν τῇ τοιαύτῃ πανοπλίᾳ καταπίπτει, ἐν ᾗ καὶ ὁ Παῦλος ἡμᾶς καθο πλίζων φησίν· ο Ἐνδύσασθε οὖν τὴν πανοπλίαν τοῦ Θεοῦ, ἵνα δυνηθῆτε πρὸς τὰς μεθοδείας τοῦ διαβόλου στῆναι. » Οὕτω γὰρ καὶ τοῦ Σωτῆρος ὑπομείναντος, γέγονε τό· « Εθεώρουν τὸν Σατανᾶν πίπτοντα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὡς ἀστραπήν. » τὸν Κύριον, καὶ πεσεῖν τὸν ἐχθρὸν, ἐπέθηκαν αὐτῷ τὸν σταυρὸν, γνώρισμα τῆς νίκης ἀληθῶς καὶ ἄκον- τες καθ' ἑαυτῶν παρέχοντες. Εως μὲν γὰρ εἰστήκει ὁ ἐχθρὸς, εἶχον οἱ δήμιοι τὸ ξύλον· ὅτε δὲ πέπτωκε καὶ κατερράγη, τότε τρόπαιον ἔλαβεν ὁ Κύριος, καὶ ἑαυτῷ ἐβάστασεν (14). "Εδει γὰρ τὸν νικητὴν θριαμ βεύοντα κατὰ τοῦ διαβόλου, μὴ ἄλλῳ συγχωρεῖν, ἀλλ᾽ ἑαυτῷ βαστάζειν τὸ τρόπαιον. Ἐλάμβανε δὲ σὺν τῷ τροπαίῳ καὶ τὰ ἱμάτια παρ' αὐτῶν, ἀπερχόμενος εἰς τὸν θάνατον· ἵνα καὶ ταῦτα σὺν τῷ θανάτῳ ἀπεκδύ- σῆται. Διὰ τοῦτο, πάλιν ἐκδυσάμενος, κατέσπευδε τοὺς ἀπάγοντας ἄγειν αὐτόν. ὡς δὲ ἀπήγετο, κατά μὲν τὸν Ἰωάννην, ἑαυτῷ τὸν σταυρὸν ἐβάσταζε, κατὰ δὲ τοὺς ἄλλους εὐαγγελιστάς, Σίμων ὁ ἄνθρωπος ὁ ἀπὸ Κυρήνης ἔφερε τὸν σταυρόν. Εστι δὲ οὐκ έναν- τίον τῷ Ἰωάννῃ· οὐδὲ γὰρ ὁ Ἰωάννης ἐναντίον (15) τοῖς ἄλλοις γράφει, ἀλλ' ἀμφότερα γέγονεν ἐπὶ τού του· καὶ γὰρ καὶ ἑαυτῷ ὁ Κύριος τὸν σταυρὸν ἐδά- ἐπεδείκνυτο, επεδείκνυεν. ἐπέδειξε. δι' ὁμοιοτέλευτον. τοὺς ἀντιδικοῦντας. • σταζε, καὶ πάλιν Σίμων ὁ ἄνθρωπος ἔφερεν αὐτόν. Ως μὲν οὖν κατὰ τοῦ διαβόλου τρόπαιον εβάσταζε πρώτ τον, ἑκουσίως δὲ καὶ τὸν σταυρὸν ἔφερεν ἑαυτῷ· καὶ γὰρ οὐκ ἀναγκαζόμενος ἤρχετο ἐπὶ τὸν θάνατον (16). Καὶ πάλιν δὲ ἑβάσταζεν αὐτὸν Σίμων ὁ ἄνθρωπος, ἵνα γνωσθῇ πᾶσιν, ὅτι οὐ τὸν ἑαυτοῦ, ἀλλὰ τὸν τῶν ἀν ἑαυτῷ γὰρ καὶ οὐκ ἀναγκ-. πρῶτον, οἷς δὲ καὶ τὸν σταυρὸν ἔφερεν ἑαυτῷ. Ἑαυτῷ γὰρ καὶ οὐκ. S. ATHANASIUS. DUBIA. pus es : v et, e Ab eo qui tua auferat, ne repetas ": » et, • Benedicite persequentibus vos ". » Ne vero quibusdam impossibile videretur præceptum, ideo per sese omnia exhibuit Dominus : atque ex iis quæ passus est, suasit omnibus qui contumelia affice- rentur, ne vicissim inferrent contumeliam : verbe- ratis, ne verberarent ; illusis, ne irascerentur; neve ab eo qui nostra auferat, repetamus illa, et in summa ne mortem expavescamus; imo ipsam spe futurorum contemnamus. Eo enim modo, facilior est victoria de diabolo deque omni peccato, quam si nos ipsi vindicemus. Vindicantes enim, et injuria injuriam, contumelia contumeliam propulsantes, augemus alimusque contra nos ipsos malitiam, nec magis inimicos quam nos ipsos lædimus, ob con- demuationem scilicet et judicium futurum de iis qui malitia utuntur. Cum autem læsi injuriam, ut Dominus, sustinemus, et conviciantibus patientiam opponimus, minitantibus fortitudinem, morti spem immortalitatis; in his prorsus cruciamus inimi- cum ipseque ejusmodi panoplia decidit, qua nos instruens Paulus ait: Induite igitur armaturam Dei, ut possitis stare adversus insidias diaboli “. › Hæc enim patiente Salvatore, cvenit illud : c Vi- debam Satanam quasi fulgur de cœlo caden- tem B C gessisset Dominus, cecidissetque inimicus, impo- suerunt illi crucem: signum victoriæ, vel inviti, adversum seipsos revera præbentes. Quandiu enim staret inimicus, habebant carnifices lignum; cam autem lapsus fractusque est, tunc tropæum susce- pit Dominus, et sibi bajulavit. Decebat quippe victo- rem de diabolo triumphantem, deferre per sese tropæum, nec alii concedere deferendum. Accepit auen ab ipsis cum tropo vestimenta sua, pro- ficiscens ad mortem; ut ea ipsa in morte exueret. Ideo rurgum exutus, concitavit illos ut se adducerent. Dun abduceretur autem, secundum Joannem, cru- cem ipse suam bajulavit, secundum alios vero evangelistas, Simon vir Cyrenæus crucem tulit : quod contrarium non est Joanni: neque enim Joannes aliis evangelistis contraria scribit, sed utrumque factum est: nam sibi Dominus crucem bajulavit, et rursum postea Simon homo tulit illam. D I rimum itaque quasi diaboli tropæum gestabat, libenterque sibi crucem bajulavit: non enim coa- clus mortem adiit. Ac rursum tulit illam Simon homo, ut omnibus notuni esset, non sua Dominum, sed hominum morte mori. His ita gestis, festinus ad locum venit, quo ipsum in crucem ascendere par "Matth. x, 28. * Luc. vi, 30. Matth. v, 44. Anglic. Editi, omissis multis, Ibidem, Regius el Angl. of Luc. I, 11. 18. sic infra. Regius, 20. Εὐθέως γοῦν μετὰ τὸ τούτοις ἀνδραγαθῆσαι (13) 20. Statim igitur postquam in his sese strenue (10) Διὰ τοῦτο, deest in Regio. Mor, Regius, (11) Basiliensis, ανταδικοῦντες τῇ διὰ τὴν κακίαν (12) Anglicanus, ἀντιθῶμεν. (13) Regius et Anglic. ἀνδραγαθεῖσθαι. 6. Ephes. vi, (14) Alii, εβάστασεν, alii, εβάσταξεν habent, et (15) Regius, έναντία. (46) Anglican. έκουσίως καὶ τὸν σταυρὸν ἔφερεν
PG 28:220Τούτων δὲ οὕτως γενομένων, ἔρχεται σπεύδων ἐπὶ τὸν τόπον, ἔνθα καὶ ἀναβαίνειν αὐτὸ ἐπὶ τὸν σταυρὸν ἔδει, ἵνα τὸ καθ’ ἡμῶν χειρόγραφον, ὅπερ ἀπὸ τῶν ἐχθρῶν ᾖρε, προσηλώσῃ τῷ σταυρῷ, καὶ ἀπεκδυσάμενος τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς ἐξουσίας, ἐν παῤῥησίᾳ δειγματίσῃ τούτους ἐν τῷ ξύλῳ θριαμβεύων κατ’ αὐτῶν, καὶ δεικνύων τὸν ἐκσπασθέντα ἐκ τοῦ λέοντος ἄνθρωπον, καὶ λοιπὸν τῷ ἰδίῳ αἵματι ῥαίνων καὶ καθαρίζων τὴν γῆν ἀρέσκηται. Μέλλων δὲ τοῦτο ποιεῖν, ἐξεδύσατο τὰ ἱμάτια. Ἔδει γὰρ αὐτὸν, εἰσάγοντα τὸν ἄνθρωπον εἰς τὸν παράδεισον, ἀπεκδύσασθαι τοὺς χιτῶνας, οὓς ἔλαβεν ὁ Ἀδὰμ ἐκβαλλόμενος ἐκ τοῦ παραδείσου. Ὅτε γὰρ ἥμαρτε, καὶ λοιπὸν ἤμελλεν ἀποθνήσκειν, ἔλαβε δερματίνους χιτῶνας, ἐκ νεκρῶν ζώων γενομένους, σύμβολον ὄντας τῆς διὰ τὴν ἁμαρτίαν νεκρώσεως αὐτῷ προσγενομένης. Ἀλλ’ ὁ Κύριος, ὁ πάντα τὰ ἡμῶν δι’ ἡμᾶς ἀναδεξάμενος, ἐνεδύσατο ταῦτα, ἵνα καὶ ἀπεκδύσηται, καὶ ἀντὶ τούτων ἡμᾶς ἐνδύσῃ τὴν ζωὴν καὶ τὴν ἀφθαρσίαν· ἐνεδύσατο δὲ μετὰ τούτων καὶ χιτῶνα ἄῤῥαφον ἐκ τῶν ἄνωθεν ὑφαντὸν δι’ ὅλου γενόμενον· ἵνα κἂν ἐκ τούτων πιστεῦσαι δυνηθῶσιν οἱ Ἰουδαῖοι, τίς ἐστι καὶ πόθεν ὁ ἐνδυσάμενος ταῦτα·Α το (10) δι' ἑαυτοῦ τὰ πάντα ἐπέδειξε ὁ Κύριος, καὶ ἀφ᾽ ὧν ἔπασχεν, ἔπεισε πάντας ὑβριζομένους, μή ἀνθυβρίζειν, καὶ τυπτομένους, μὴ ἀντιτύπτειν, καὶ χλευαζομένους, μὴ ὀργίζεσθαι, καὶ ἀπὸ τοῦ αἵροντος τὰ ἡμῶν μὴ ἀπαιτεῖν· καὶ καθόλου μὴ φοβεῖσθαι τὸν θάνατον· ἀλλὰ καὶ καταφρονεῖν αὐτοῦ τῇ ἐλπίδι τῶν μελλόντων. Οὕτω γὰρ μᾶλλον εὐχερὴς ἡ κατὰ τοῦ διαβόλου καὶ πάσης ἁμαρτίας νίκη γένηται, ἢ ὅταν ἀμυνώμεθα. Αμυνόμενοι μὲν γὰρ καὶ ἀνταδικοῦντες τοὺς ἀνταδικοῦντας (11), καὶ ὑβρίζοντες τοὺς ὑβρίζον τας, καὶ αὐξάνομεν καὶ τρέφομεν καθ' ἑαυτῶν τὴν και κίαν, οὐ μᾶλλον τοὺς ἐχθροὺς, ἀλλ᾽ ἑαυτοὺς ἀδικοῦν- τες τῇ διὰ τὴν κακίαν καταδίκῃ καὶ κρίσει μενούση τοὺς ταύτῃ χρησαμένους· ὅταν δὲ, ὡς ὁ Κύριος, ὑπο μένωμεν ἀδικούμενοι, καὶ τοῖς λοιδοροῦσι τὴν ἀνεξικα- κίαν ἀντιτιθῶμεν (12), τοῖς δὲ ἀπειλοῦσι τὴν ἀνδρείαν, τῷ δὲ θανάτῳ τὴν ἐλπίδα τῆς ἀθανασίας· πάντως ἐν τούτοις λυποῦμεν τὸν ἐχθρόν· κἀκεῖνος ἐν τῇ τοιαύτῃ πανοπλίᾳ καταπίπτει, ἐν ᾗ καὶ ὁ Παῦλος ἡμᾶς καθο πλίζων φησίν· ο Ἐνδύσασθε οὖν τὴν πανοπλίαν τοῦ Θεοῦ, ἵνα δυνηθῆτε πρὸς τὰς μεθοδείας τοῦ διαβόλου στῆναι. » Οὕτω γὰρ καὶ τοῦ Σωτῆρος ὑπομείναντος, γέγονε τό· « Εθεώρουν τὸν Σατανᾶν πίπτοντα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὡς ἀστραπήν. » τὸν Κύριον, καὶ πεσεῖν τὸν ἐχθρὸν, ἐπέθηκαν αὐτῷ τὸν σταυρὸν, γνώρισμα τῆς νίκης ἀληθῶς καὶ ἄκον- τες καθ' ἑαυτῶν παρέχοντες. Εως μὲν γὰρ εἰστήκει ὁ ἐχθρὸς, εἶχον οἱ δήμιοι τὸ ξύλον· ὅτε δὲ πέπτωκε καὶ κατερράγη, τότε τρόπαιον ἔλαβεν ὁ Κύριος, καὶ ἑαυτῷ ἐβάστασεν (14). "Εδει γὰρ τὸν νικητὴν θριαμ βεύοντα κατὰ τοῦ διαβόλου, μὴ ἄλλῳ συγχωρεῖν, ἀλλ᾽ ἑαυτῷ βαστάζειν τὸ τρόπαιον. Ἐλάμβανε δὲ σὺν τῷ τροπαίῳ καὶ τὰ ἱμάτια παρ' αὐτῶν, ἀπερχόμενος εἰς τὸν θάνατον· ἵνα καὶ ταῦτα σὺν τῷ θανάτῳ ἀπεκδύ- σῆται. Διὰ τοῦτο, πάλιν ἐκδυσάμενος, κατέσπευδε τοὺς ἀπάγοντας ἄγειν αὐτόν. ὡς δὲ ἀπήγετο, κατά μὲν τὸν Ἰωάννην, ἑαυτῷ τὸν σταυρὸν ἐβάσταζε, κατὰ δὲ τοὺς ἄλλους εὐαγγελιστάς, Σίμων ὁ ἄνθρωπος ὁ ἀπὸ Κυρήνης ἔφερε τὸν σταυρόν. Εστι δὲ οὐκ έναν- τίον τῷ Ἰωάννῃ· οὐδὲ γὰρ ὁ Ἰωάννης ἐναντίον (15) τοῖς ἄλλοις γράφει, ἀλλ' ἀμφότερα γέγονεν ἐπὶ τού του· καὶ γὰρ καὶ ἑαυτῷ ὁ Κύριος τὸν σταυρὸν ἐδά- ἐπεδείκνυτο, επεδείκνυεν. ἐπέδειξε. δι' ὁμοιοτέλευτον. τοὺς ἀντιδικοῦντας. • σταζε, καὶ πάλιν Σίμων ὁ ἄνθρωπος ἔφερεν αὐτόν. Ως μὲν οὖν κατὰ τοῦ διαβόλου τρόπαιον εβάσταζε πρώτ τον, ἑκουσίως δὲ καὶ τὸν σταυρὸν ἔφερεν ἑαυτῷ· καὶ γὰρ οὐκ ἀναγκαζόμενος ἤρχετο ἐπὶ τὸν θάνατον (16). Καὶ πάλιν δὲ ἑβάσταζεν αὐτὸν Σίμων ὁ ἄνθρωπος, ἵνα γνωσθῇ πᾶσιν, ὅτι οὐ τὸν ἑαυτοῦ, ἀλλὰ τὸν τῶν ἀν ἑαυτῷ γὰρ καὶ οὐκ ἀναγκ-. πρῶτον, οἷς δὲ καὶ τὸν σταυρὸν ἔφερεν ἑαυτῷ. Ἑαυτῷ γὰρ καὶ οὐκ. S. ATHANASIUS. DUBIA. pus es : v et, e Ab eo qui tua auferat, ne repetas ": » et, • Benedicite persequentibus vos ". » Ne vero quibusdam impossibile videretur præceptum, ideo per sese omnia exhibuit Dominus : atque ex iis quæ passus est, suasit omnibus qui contumelia affice- rentur, ne vicissim inferrent contumeliam : verbe- ratis, ne verberarent ; illusis, ne irascerentur; neve ab eo qui nostra auferat, repetamus illa, et in summa ne mortem expavescamus; imo ipsam spe futurorum contemnamus. Eo enim modo, facilior est victoria de diabolo deque omni peccato, quam si nos ipsi vindicemus. Vindicantes enim, et injuria injuriam, contumelia contumeliam propulsantes, augemus alimusque contra nos ipsos malitiam, nec magis inimicos quam nos ipsos lædimus, ob con- demuationem scilicet et judicium futurum de iis qui malitia utuntur. Cum autem læsi injuriam, ut Dominus, sustinemus, et conviciantibus patientiam opponimus, minitantibus fortitudinem, morti spem immortalitatis; in his prorsus cruciamus inimi- cum ipseque ejusmodi panoplia decidit, qua nos instruens Paulus ait: Induite igitur armaturam Dei, ut possitis stare adversus insidias diaboli “. › Hæc enim patiente Salvatore, cvenit illud : c Vi- debam Satanam quasi fulgur de cœlo caden- tem B C gessisset Dominus, cecidissetque inimicus, impo- suerunt illi crucem: signum victoriæ, vel inviti, adversum seipsos revera præbentes. Quandiu enim staret inimicus, habebant carnifices lignum; cam autem lapsus fractusque est, tunc tropæum susce- pit Dominus, et sibi bajulavit. Decebat quippe victo- rem de diabolo triumphantem, deferre per sese tropæum, nec alii concedere deferendum. Accepit auen ab ipsis cum tropo vestimenta sua, pro- ficiscens ad mortem; ut ea ipsa in morte exueret. Ideo rurgum exutus, concitavit illos ut se adducerent. Dun abduceretur autem, secundum Joannem, cru- cem ipse suam bajulavit, secundum alios vero evangelistas, Simon vir Cyrenæus crucem tulit : quod contrarium non est Joanni: neque enim Joannes aliis evangelistis contraria scribit, sed utrumque factum est: nam sibi Dominus crucem bajulavit, et rursum postea Simon homo tulit illam. D I rimum itaque quasi diaboli tropæum gestabat, libenterque sibi crucem bajulavit: non enim coa- clus mortem adiit. Ac rursum tulit illam Simon homo, ut omnibus notuni esset, non sua Dominum, sed hominum morte mori. His ita gestis, festinus ad locum venit, quo ipsum in crucem ascendere par "Matth. x, 28. * Luc. vi, 30. Matth. v, 44. Anglic. Editi, omissis multis, Ibidem, Regius el Angl. of Luc. I, 11. 18. sic infra. Regius, 20. Εὐθέως γοῦν μετὰ τὸ τούτοις ἀνδραγαθῆσαι (13) 20. Statim igitur postquam in his sese strenue (10) Διὰ τοῦτο, deest in Regio. Mor, Regius, (11) Basiliensis, ανταδικοῦντες τῇ διὰ τὴν κακίαν (12) Anglicanus, ἀντιθῶμεν. (13) Regius et Anglic. ἀνδραγαθεῖσθαι. 6. Ephes. vi, (14) Alii, εβάστασεν, alii, εβάσταξεν habent, et (15) Regius, έναντία. (46) Anglican. έκουσίως καὶ τὸν σταυρὸν ἔφερεν
ὅτι οὐκ ἀπὸ γῆς, ἀλλ’ ἄνωθεν ἐρχόμενος ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὅτι οὐ μεριστὸς, ἀλλ’ ἀμέριστός ἐστιν ὁ Λόγος ὁ τοῦ Πατρὸς, καὶ, ὅτι, γενόμενος ἄνθρωπος, οὐκ ἐῤῥαμμένον εἶχε τὸ σῶμα ἐξ ἀνδρὸς καὶ γυναικὸς, ἀλλ’ ἐκ Παρθένου μόνης, ὑφασμένον τῇ τοῦ Πνεύματος τέχνῃ. Ὅθεν οἱ δήμιοι τὰ μὲν ἄλλα διαμερίζονται ἱμάτια, μεριστὰ γὰρ ἦν, καὶ εἰς τέσσαρα διαμερίζονται· καὶ γὰρ ὑπὲρ τῆς ἁμαρτίας τῆς τετραμεροῦς οἰκουμένης κατὰ ἀνατολὴν, καὶ δύσιν, καὶ ἄρκτον, καὶ μεσημβρίαν, ἐφόρει ταῦτα· ἅπερ θεωρήσας ὁ Ἰωάννης ἐνδεδυμένον αὐτὸν ἔλεγεν· «Ἰδὲ ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου.» Τὸν χιτῶνα μόνον οὐκ ἠδυνήθησαν σχίσαι φόβῳ τοῦ δι’ αὐτοῦ γνωριζομένου σημείου. Καὶ τοῦτο γὰρ οὐκ αὐτῶν, ἀλλὰ τοῦ κρεμαμένου Σωτῆρος τὸ ἔργον. Καὶ γὰρ κρεμάμενος, ὡς ἄνθρωπος, τὰς μὲν ἀρχὰς ἐδίωκε, τὸν δὲ διάβολον κατελάμβανε, τοὺς δὲ δημίους ἐφόβει, μὴ σχίζειν τὸν χιτῶνα· ἵνα, τούτου μένοντος, μένῃ καὶ ὁ κατὰ Ἰουδαίων ἔλεγχος, ὁ μετ’ οὐ πολὺ γενόμενος, ὅτι τὸ μὲν καταπέτασμα ἐσχίσθη, ὁ δὲ χιτὼν τοῦ Σωτῆρος οὐδὲ ὑπὸ δημίων διῃρέθη, ἀλλ’ ἔμεινεν ὁλόκληρος.Α το (10) δι' ἑαυτοῦ τὰ πάντα ἐπέδειξε ὁ Κύριος, καὶ ἀφ᾽ ὧν ἔπασχεν, ἔπεισε πάντας ὑβριζομένους, μή ἀνθυβρίζειν, καὶ τυπτομένους, μὴ ἀντιτύπτειν, καὶ χλευαζομένους, μὴ ὀργίζεσθαι, καὶ ἀπὸ τοῦ αἵροντος τὰ ἡμῶν μὴ ἀπαιτεῖν· καὶ καθόλου μὴ φοβεῖσθαι τὸν θάνατον· ἀλλὰ καὶ καταφρονεῖν αὐτοῦ τῇ ἐλπίδι τῶν μελλόντων. Οὕτω γὰρ μᾶλλον εὐχερὴς ἡ κατὰ τοῦ διαβόλου καὶ πάσης ἁμαρτίας νίκη γένηται, ἢ ὅταν ἀμυνώμεθα. Αμυνόμενοι μὲν γὰρ καὶ ἀνταδικοῦντες τοὺς ἀνταδικοῦντας (11), καὶ ὑβρίζοντες τοὺς ὑβρίζον τας, καὶ αὐξάνομεν καὶ τρέφομεν καθ' ἑαυτῶν τὴν και κίαν, οὐ μᾶλλον τοὺς ἐχθροὺς, ἀλλ᾽ ἑαυτοὺς ἀδικοῦν- τες τῇ διὰ τὴν κακίαν καταδίκῃ καὶ κρίσει μενούση τοὺς ταύτῃ χρησαμένους· ὅταν δὲ, ὡς ὁ Κύριος, ὑπο μένωμεν ἀδικούμενοι, καὶ τοῖς λοιδοροῦσι τὴν ἀνεξικα- κίαν ἀντιτιθῶμεν (12), τοῖς δὲ ἀπειλοῦσι τὴν ἀνδρείαν, τῷ δὲ θανάτῳ τὴν ἐλπίδα τῆς ἀθανασίας· πάντως ἐν τούτοις λυποῦμεν τὸν ἐχθρόν· κἀκεῖνος ἐν τῇ τοιαύτῃ πανοπλίᾳ καταπίπτει, ἐν ᾗ καὶ ὁ Παῦλος ἡμᾶς καθο πλίζων φησίν· ο Ἐνδύσασθε οὖν τὴν πανοπλίαν τοῦ Θεοῦ, ἵνα δυνηθῆτε πρὸς τὰς μεθοδείας τοῦ διαβόλου στῆναι. » Οὕτω γὰρ καὶ τοῦ Σωτῆρος ὑπομείναντος, γέγονε τό· « Εθεώρουν τὸν Σατανᾶν πίπτοντα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὡς ἀστραπήν. » τὸν Κύριον, καὶ πεσεῖν τὸν ἐχθρὸν, ἐπέθηκαν αὐτῷ τὸν σταυρὸν, γνώρισμα τῆς νίκης ἀληθῶς καὶ ἄκον- τες καθ' ἑαυτῶν παρέχοντες. Εως μὲν γὰρ εἰστήκει ὁ ἐχθρὸς, εἶχον οἱ δήμιοι τὸ ξύλον· ὅτε δὲ πέπτωκε καὶ κατερράγη, τότε τρόπαιον ἔλαβεν ὁ Κύριος, καὶ ἑαυτῷ ἐβάστασεν (14). "Εδει γὰρ τὸν νικητὴν θριαμ βεύοντα κατὰ τοῦ διαβόλου, μὴ ἄλλῳ συγχωρεῖν, ἀλλ᾽ ἑαυτῷ βαστάζειν τὸ τρόπαιον. Ἐλάμβανε δὲ σὺν τῷ τροπαίῳ καὶ τὰ ἱμάτια παρ' αὐτῶν, ἀπερχόμενος εἰς τὸν θάνατον· ἵνα καὶ ταῦτα σὺν τῷ θανάτῳ ἀπεκδύ- σῆται. Διὰ τοῦτο, πάλιν ἐκδυσάμενος, κατέσπευδε τοὺς ἀπάγοντας ἄγειν αὐτόν. ὡς δὲ ἀπήγετο, κατά μὲν τὸν Ἰωάννην, ἑαυτῷ τὸν σταυρὸν ἐβάσταζε, κατὰ δὲ τοὺς ἄλλους εὐαγγελιστάς, Σίμων ὁ ἄνθρωπος ὁ ἀπὸ Κυρήνης ἔφερε τὸν σταυρόν. Εστι δὲ οὐκ έναν- τίον τῷ Ἰωάννῃ· οὐδὲ γὰρ ὁ Ἰωάννης ἐναντίον (15) τοῖς ἄλλοις γράφει, ἀλλ' ἀμφότερα γέγονεν ἐπὶ τού του· καὶ γὰρ καὶ ἑαυτῷ ὁ Κύριος τὸν σταυρὸν ἐδά- ἐπεδείκνυτο, επεδείκνυεν. ἐπέδειξε. δι' ὁμοιοτέλευτον. τοὺς ἀντιδικοῦντας. • σταζε, καὶ πάλιν Σίμων ὁ ἄνθρωπος ἔφερεν αὐτόν. Ως μὲν οὖν κατὰ τοῦ διαβόλου τρόπαιον εβάσταζε πρώτ τον, ἑκουσίως δὲ καὶ τὸν σταυρὸν ἔφερεν ἑαυτῷ· καὶ γὰρ οὐκ ἀναγκαζόμενος ἤρχετο ἐπὶ τὸν θάνατον (16). Καὶ πάλιν δὲ ἑβάσταζεν αὐτὸν Σίμων ὁ ἄνθρωπος, ἵνα γνωσθῇ πᾶσιν, ὅτι οὐ τὸν ἑαυτοῦ, ἀλλὰ τὸν τῶν ἀν ἑαυτῷ γὰρ καὶ οὐκ ἀναγκ-. πρῶτον, οἷς δὲ καὶ τὸν σταυρὸν ἔφερεν ἑαυτῷ. Ἑαυτῷ γὰρ καὶ οὐκ. S. ATHANASIUS. DUBIA. pus es : v et, e Ab eo qui tua auferat, ne repetas ": » et, • Benedicite persequentibus vos ". » Ne vero quibusdam impossibile videretur præceptum, ideo per sese omnia exhibuit Dominus : atque ex iis quæ passus est, suasit omnibus qui contumelia affice- rentur, ne vicissim inferrent contumeliam : verbe- ratis, ne verberarent ; illusis, ne irascerentur; neve ab eo qui nostra auferat, repetamus illa, et in summa ne mortem expavescamus; imo ipsam spe futurorum contemnamus. Eo enim modo, facilior est victoria de diabolo deque omni peccato, quam si nos ipsi vindicemus. Vindicantes enim, et injuria injuriam, contumelia contumeliam propulsantes, augemus alimusque contra nos ipsos malitiam, nec magis inimicos quam nos ipsos lædimus, ob con- demuationem scilicet et judicium futurum de iis qui malitia utuntur. Cum autem læsi injuriam, ut Dominus, sustinemus, et conviciantibus patientiam opponimus, minitantibus fortitudinem, morti spem immortalitatis; in his prorsus cruciamus inimi- cum ipseque ejusmodi panoplia decidit, qua nos instruens Paulus ait: Induite igitur armaturam Dei, ut possitis stare adversus insidias diaboli “. › Hæc enim patiente Salvatore, cvenit illud : c Vi- debam Satanam quasi fulgur de cœlo caden- tem B C gessisset Dominus, cecidissetque inimicus, impo- suerunt illi crucem: signum victoriæ, vel inviti, adversum seipsos revera præbentes. Quandiu enim staret inimicus, habebant carnifices lignum; cam autem lapsus fractusque est, tunc tropæum susce- pit Dominus, et sibi bajulavit. Decebat quippe victo- rem de diabolo triumphantem, deferre per sese tropæum, nec alii concedere deferendum. Accepit auen ab ipsis cum tropo vestimenta sua, pro- ficiscens ad mortem; ut ea ipsa in morte exueret. Ideo rurgum exutus, concitavit illos ut se adducerent. Dun abduceretur autem, secundum Joannem, cru- cem ipse suam bajulavit, secundum alios vero evangelistas, Simon vir Cyrenæus crucem tulit : quod contrarium non est Joanni: neque enim Joannes aliis evangelistis contraria scribit, sed utrumque factum est: nam sibi Dominus crucem bajulavit, et rursum postea Simon homo tulit illam. D I rimum itaque quasi diaboli tropæum gestabat, libenterque sibi crucem bajulavit: non enim coa- clus mortem adiit. Ac rursum tulit illam Simon homo, ut omnibus notuni esset, non sua Dominum, sed hominum morte mori. His ita gestis, festinus ad locum venit, quo ipsum in crucem ascendere par "Matth. x, 28. * Luc. vi, 30. Matth. v, 44. Anglic. Editi, omissis multis, Ibidem, Regius el Angl. of Luc. I, 11. 18. sic infra. Regius, 20. Εὐθέως γοῦν μετὰ τὸ τούτοις ἀνδραγαθῆσαι (13) 20. Statim igitur postquam in his sese strenue (10) Διὰ τοῦτο, deest in Regio. Mor, Regius, (11) Basiliensis, ανταδικοῦντες τῇ διὰ τὴν κακίαν (12) Anglicanus, ἀντιθῶμεν. (13) Regius et Anglic. ἀνδραγαθεῖσθαι. 6. Ephes. vi, (14) Alii, εβάστασεν, alii, εβάσταξεν habent, et (15) Regius, έναντία. (46) Anglican. έκουσίως καὶ τὸν σταυρὸν ἔφερεν
PG 28:221Μένει γὰρ τὸ Εὐαγγέλιον διὰ παντὸς ὁλόκληρον, τῶν σκιῶν διαιρουμένων. Πλὴν ὅτι ἀποδυσάμενος τὰ ἱμάτια ἔσπευδε πρὸς τὸν θάνατον, τότε πάλιν ὁ διάβολος, ἰδὼν τὴν προθυμίαν τοῦ Σωτῆρος, καὶ ἑαυτὸν ἐξ οὐρανοῦ πεσόντα, καὶ τῆς γῆς ἐκβληθέντα, οὐκ εἶχεν ὅ τι πράξει· πάντα γὰρ ἦν αὐτῷ θορύβου καὶ ἀπορίας μεστά. Καὶ μένειν μὲν οὐκ ἠδύνατο, φεύγειν δὲ πάλιν ἐφοβεῖτο. Πλὴν ὅτι ἐνθυμηθεὶς, ὅτι τοὺς ἀποθνήσκοντας, ἐπὶ τῆς γῆς ἀποθνήσκειν δεῖ κατὰ τὸ γεγραμμένον· «Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ·» φοβηθεὶς ἐπὶ γῆς μεῖναι, μὴ ἐκεῖ καταληφθῇ, λοιπὸν εἰς τὸν ἀέρα ἐπέτατο· τάχα κἂν οὕτως, τοῦ κυριακοῦ σώματος ἐπὶ γῆς τεθέντος, ἐλεύθερον ἔχῃ τὸν ἀέρα. Ἀλλ’ ὁ Κύριος, καὶ ἐν τούτῳ φιλανθρωπευόμενος, οὐκ εἰς γῆν ἀπέθανεν, ἀλλ’ εἰς τὸν ἀέρα ἀνέβη διὰ τοῦ σταυροῦ, διώκων κἀκεῖ τὸν ὄφιν· ἵνα κἀκεῖθεν τὸν ἄρχοντα τῆς ἐξουσίας τοῦ ἀέρος ἀποδιώξῃ, καὶ τὰ πνευματικὰ τῆς πονηρίας καταβάλῃ, οὐκ ἀφεὶς οὐδὲ οὕτω τὴν γῆν ἀθεράπευτον. Καὶ γὰρ κρεμάμενος ἐπὶ τοῦ σταυροῦ, τὸν μὲν ἀέρα ἐκαθάριζε τῇ ἐκτάσει τῶν χειρῶν, τὴν δὲ γῆν ἐλυτροῦτο, τῷ αἵματι καὶ τῷ ὕδατι τῆς πλευρᾶς ἀποπλύνων αὐτήν.θρώπων ἀποθνήσκει θάνατον ὁ Κύριος. Τούτων δὲ Α οὕτως γενομένων, ἔρχεται σπεύδων ἐπὶ τὸν τόπον, ἔνθα καὶ ἀναβαίνειν· αὐτὸ ἐπὶ τὸν σταυρὸν ἔδει, ἵνα τὸ καθ᾿ ἡμῶν χειρόγραφον, ὅπερ ἀπὸ τῶν ἐχθρῶν ᾖρε, προσηλώσῃ τῷ σταυρῷ, καὶ ἀπεκδυσάμενος τὰς ἀρ- χὰς καὶ τὰς ἐξουσίας, ἐν παρρησίᾳ δειγματίσῃ τού- τους ἐν τῷ ξύλῳ θριαμβεύων κατ' αὐτῶν, καὶ δεικνύων τὸν ἐκσπασθέντα ἐκ τοῦ λέοντος ἄνθρωπον, καὶ λοι· πὸν τῷ ἰδίῳ αἵματι φαίνων καὶ καθαρίζων τὴν γῆν ἀρέσκηται. Μέλλων δὲ τοῦτο ποιεῖν, ἐξεδύσατο τὰ ἱμά τια. Εδει γὰρ αὐτὸν, εἰσάγοντα τὸν ἄνθρωπον εἰς τὸν παράδεισον, ἀπεκδύσασθαι τοὺς χιτῶνας, οὓς ἔλαβεν ὁ Ἀδὰμ ἐκβαλλόμενος ἐκ τοῦ παραδείσου. Ὅτε γὰρ ἥμαρτε, καὶ λοιπὸν ἥμελλεν ἀποθνήσκειν, ἔλαβε δερματίνους χιτῶνας, ἐκ νεκρῶν ζώων γενομένους, σύμ βολον ὄντας τῆς διὰ τὴν ἁμαρτίαν νεκρώσεως αὐτῷ προσγενομένης. ξάμενος, ἐνεδύσατο ταῦτα, ἵνα καὶ ἀπεκδύσηται, καὶ ἀντὶ τούτων ἡμᾶς ἐνδύσῃ τὴν ζωὴν καὶ τὴν ἀφθαρσίαν ἐνεδύσατο δὲ μετὰ τούτων καὶ χιτῶνα ἄῤῥαφον ἐκ τῶν ἄνωθεν ὑφαντὸν δι᾿ ὅλου γενόμενον· ἵνα κἂν ἐκ τούτ των (17) πιστεῦσαι δυνηθῶσιν οἱ Ἰουδαῖοι, τίς ἐστι καὶ πόθεν ὁ ἐνδυσάμενος ταῦτα· ὅτι οὐκ ἀπὸ γῆς, ἀλλ' ἄνωθεν ἐρχόμενος ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὅτι οὐ μεριστὸς, ἀλλ' ἀμέριστός ἐστιν ὁ Λόγος ὁ τοῦ Πατρὸς, καὶ, ὅτι, γενόμενος ἄνθρωπος, οὐκ ἐῤῥαμμένον εἶχε τὸ σῶμα ἐξ ἀνδρὸς καὶ γυναικός, ἀλλ᾽ ἐκ Παρθένου μόνης, ὑφασμένον τῇ τοῦ Πνεύματος τέχνῃ. Οθεν οι δήμιοι τὰ μὲν ἄλλα διαμερίζονται ἱμάτια, μεριστὰ γὰρ ἦν, καὶ εἰς τέσσαρα διαμερίζονται· καὶ γὰρ ὑπὲρ τῆς ἁμαρ τίας (18) τῆς τετραμερούς οἰκουμένης κατὰ ἀνατο λὴν, καὶ δύσιν, καὶ ἄρκτον, καὶ μεσημβρίαν, εφόρει ταῦτα· ἅπερ θεωρήσας ὁ Ἰωάννης ἐνδεδυμένον αὐτὸν Ελεγεν· ὁ Ἰδὲ ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρ τίαν τοῦ κόσμου. » Τον χιτῶνα (19) μόνον οὐκ ἠδυ- νήθησαν σχίσαι φόβῳ τοῦ δι' αὐτοῦ γνωριζομένου ση μείου. Καὶ τοῦτο γὰρ οὐκ αὐτῶν, ἀλλὰ τοῦ κρεμαμέ- του Σωτῆρος τὸ ἔργον. Καὶ γὰρ κρεμάμενος, ὡς ἄνω θρωπος, τὰς μὲν ἀρχὰς ἐδίωκε, τὸν δὲ διάβολον κατ- ελάμβανε, τοὺς δὲ δημίους ἐφόβει, μὴ σχίζειν τὸν χιτῶνα· ἵνα, τούτου μένοντος, μένῃ καὶ ὁ κατὰ Ἰου δαίων ἔλεγχος, ὁ μετ᾿ οὐ πολὺ γενόμενος, ὅτι τὸ μὲν καταπέτασμα ἐσχίσθη, ὁ δὲ χιτῶν τοῦ Σωτῆρος οὐδὲ ὑπὸ δημίων διηρέθη, ἀλλ' ἔμεινεν ὁλόκληρος. Μένει γὰρ τὸ Εὐαγγέλιον διὰ παντὸς ὁλόκληρον, τῶν σκιῶν διαιρουμένων. Πλὴν ὅτι ἀποδυσάμενος τὰ ἱμάτια ἔσπευδε πρὸς τὸν θάνατον, τότε (20) πάλιν ὁ διάβο λος, ἰδὼν τὴν προθυμίαν τοῦ Σωτῆρος, καὶ ἑαυτὸν ἐξ οὐρανοῦ πεσόντα, καὶ τῆς γῆς ἐκβληθέντα, οὐκ εἶχεν ὅ τι πράξει· πάντα γὰρ ἦν αὐτῷ θορύβου καὶ ἀπορίας μεστά. Καὶ μένειν μὲν οὐκ ἠδύνατο, φεύγειν δὲ πάλιν ἐφοβεῖτο. Πλὴν ὅτι ἐνθυμηθείς, ὅτι τοὺς ἀπο Θνήσκοντας, ἐπὶ τῆς γῆς ἀποθνήσκειν δεῖ κατὰ τὸ γεγραμμένον· Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ· ο φοβη- θεὶς ἐπὶ γῆς μεῖναι, μὴ ἐκεῖ καταληφθῇ, λοιπὸν εἰς 19. • Επειδή γάρ, DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. erat, ut chirographum contra nos scriptum, quod ab inimicis abstulerat affigeret cruci, atque exutis principatibus et potestatibus, cum fiducia illos in cruce traduceret, de illis triumpharet, ostenderet- que ereptum ex leone hominem : ac demum pro- prio sanguine terram aspergeret, emundaret, atque expiaret. Id cum facturus esset exuit vestimen- ta. Decebat enim eum, cum hominem introduceret in paradisum, tunicas exuere, quas accepit Adam cum ex paradiso exturbaretur. Cum enim ille pec- casset, ac demum moriturus esset, accepit pelli- ceas vestes, ex mortuis animalibus factas, symbo- lum mortis ob peccatum sibi inductæ. Joan. 1, 29. • Genes. 111, multis omissis. Regius ibidem, item C suscepit, illa induit, ut post exueret, et horum 10- co nos indueret vita et incorruptione : induit etiam cum his vestem inconsutilem desuper contextam per totum; ut saltem ex istis possent Judæi credere, quis et unde esset qui hæc indueret : non ex terra scilicet, sed desuper advenisse Verbum, neque divi- sibile sed indivisibile Patris Verbum esse, ipsumque factum hominem, non consutum corpus ex viro et muliere habuisse, sed ex sola Virgine arte Spiritus contextum. Unde milites alia quidem vestimenta di- vidunt, quæ divisibilia erant, et in quatuor dividunt partes : quia pro peccato orbis in quatuor partes divisi in orientem scilicet, occidentem, aquilonem et meridiem, illa gestabat : quibus indutum illum G conspicatus Joannes, ait : Ecce Agnus Dei qui tollit peccatum mundi 68. › Solam tunicam scindere non potuerunt, terrore signi per eam exhibiti. Erat - que illud non ipsorum, sed suspensi Salvatoris opus. Nam suspensus, ut homo, principatus persequeba- tur, diabolum comprehendebat, carnifices perter- rebat, ne scinderent tunicam : ut manente illa, ma- neret Judæorum convictio, quæ non multo post accidit, cum scisso velo, tunica Salvatoris divisa non est a carnificibus; sed integra permansit. Ma- net enim Evangelium semper integrum, divisis umbris. Cæterum cum exutus vestimentis prope- raret ad mortem, rursum diabolus, videns Salvato ris alacritatem, seque ex coelo delapsum, ex terra- que exturbatum: quid ageret non habuit: omnia quippe ipsi erant tumultu et anxietate plena. Ma- nere non poterat, fugere exhorrescebat: memor ta- men eos qui morerentur, in terra mori oportere, quemadmodum scriptum est: Terra es, et in terram reverteris ", » non ausus in terra manere ne ibi comprehenderetur, demum per aerem volita- vit ; ut saltem ita, Dominico corpore in terra posi- to, liberum sibi aerem retineret. Sed Dominus bac in re humano generi amanter consulens nor in D babet. 21. Αλλ' ὁ Κύριος, ὁ πάντα τὰ ἡμῶν δι' ἡμᾶς ἀναδε- Β (17) Regius, ἐκ τούτου. (18) Anglic. ἱμάτια. Επειδή γαρ ὑπὲρ τῆς ἀμ-, 21. Sed Dominus, qui propter nos omnia nostra (19) Regius, Τον δὲ χιτῶνα. (20) Regius et Anglic, ὅτε. Edito vero, τότε πάλιν.
PG 28:222Τί λοιπὸν ἔδει ποιεῖν παθόντα ταῦτα τὸν ἐχθρόν; Ἐξ οὐρανοῦ ἐπεπτώκει, ἀπὸ γῆς ἐξεβλήθη, τοῦ ἀέρος ἐδιώχθη· καὶ πρὸς τούτοις ᾐσχύνετο μεγάλα ἐπαγγειλάμενος, καὶ μηδὲν ἐνεργῶν. Πανταχόθεν οὖν ἡττηθεὶς, καὶ πανταχόθεν ἀπορηθεὶς, ἔγνω κἂν τὸν ᾅδην φυλάξαι· τοῦτο γὰρ ἔτι τὸ χωρίον ὑπελείπετο τούτῳ. Διὸ καὶ φοβούμενος, μὴ ἐκεῖ κατελθὼν ὁ Κύριος, ἐκεῖθεν αὐτὸν ἐκδιώξῃ, καὶ πάντας τοὺς ὑποχειρίους ἐλευθερώσῃ, πάντα ἐκύκα καὶ συνεκίνει, πάντας εἰς βοήθειαν καλῶν, καὶ παρώξυνε πάλιν τοὺς Ἰουδαίους ὀνειδίζειν τὸν Κύριον, καὶ ὑβρίζειν καὶ γελᾷν ὅλως κατ’ αὐτοῦ· καὶ ὅλως εἴ τι περιελείπετο πανοπλίας αὐτῷ, τοῦτο ἠφίει κατὰ τοῦ Κυρίου· τάχα κἂν οὕτως αὐτὸν ὑπερεύθυνον ἁμαρτίᾳ ὄντα κρατήσῃ. Οἱ μὲν γὰρ Ἰουδαῖοι ἐχλεύαζον τὸν Κύριον λέγοντες· «Εἰ Υἱὸς εἶ τοῦ Θεοῦ, κατάβηθι ἀπὸ τοῦ σταυροῦ·» ὁ δὲ Σωτὴρ, ὁ τῷ ὄντι τοῦ Θεοῦ Υἱὸς, οὐκ ἀπὸ τοῦ φεύγειν τὸν θάνατον, ἀλλ’ ἀπὸ τοῦ μένειν αὐτὸν, καὶ μένοντα πατῆσαι τὸν θάνατον, ἤθελε γνωσθῆναι Υἱὸς Θεοῦ, καὶ ὅτι αὐτός ἐστιν ἡ ζωή. Ἠδύνατο μὲν γὰρ καὶ καταβῆναι ἀπὸ τοῦ σταυροῦ, ὁ καὶ τοὺς ἄλλους ἐγείρας νεκρούς· ἀλλ’ ἡ κατάβασις φυγὴν ἐδείκνυε τοῦ θανάτου·θρώπων ἀποθνήσκει θάνατον ὁ Κύριος. Τούτων δὲ Α οὕτως γενομένων, ἔρχεται σπεύδων ἐπὶ τὸν τόπον, ἔνθα καὶ ἀναβαίνειν· αὐτὸ ἐπὶ τὸν σταυρὸν ἔδει, ἵνα τὸ καθ᾿ ἡμῶν χειρόγραφον, ὅπερ ἀπὸ τῶν ἐχθρῶν ᾖρε, προσηλώσῃ τῷ σταυρῷ, καὶ ἀπεκδυσάμενος τὰς ἀρ- χὰς καὶ τὰς ἐξουσίας, ἐν παρρησίᾳ δειγματίσῃ τού- τους ἐν τῷ ξύλῳ θριαμβεύων κατ' αὐτῶν, καὶ δεικνύων τὸν ἐκσπασθέντα ἐκ τοῦ λέοντος ἄνθρωπον, καὶ λοι· πὸν τῷ ἰδίῳ αἵματι φαίνων καὶ καθαρίζων τὴν γῆν ἀρέσκηται. Μέλλων δὲ τοῦτο ποιεῖν, ἐξεδύσατο τὰ ἱμά τια. Εδει γὰρ αὐτὸν, εἰσάγοντα τὸν ἄνθρωπον εἰς τὸν παράδεισον, ἀπεκδύσασθαι τοὺς χιτῶνας, οὓς ἔλαβεν ὁ Ἀδὰμ ἐκβαλλόμενος ἐκ τοῦ παραδείσου. Ὅτε γὰρ ἥμαρτε, καὶ λοιπὸν ἥμελλεν ἀποθνήσκειν, ἔλαβε δερματίνους χιτῶνας, ἐκ νεκρῶν ζώων γενομένους, σύμ βολον ὄντας τῆς διὰ τὴν ἁμαρτίαν νεκρώσεως αὐτῷ προσγενομένης. ξάμενος, ἐνεδύσατο ταῦτα, ἵνα καὶ ἀπεκδύσηται, καὶ ἀντὶ τούτων ἡμᾶς ἐνδύσῃ τὴν ζωὴν καὶ τὴν ἀφθαρσίαν ἐνεδύσατο δὲ μετὰ τούτων καὶ χιτῶνα ἄῤῥαφον ἐκ τῶν ἄνωθεν ὑφαντὸν δι᾿ ὅλου γενόμενον· ἵνα κἂν ἐκ τούτ των (17) πιστεῦσαι δυνηθῶσιν οἱ Ἰουδαῖοι, τίς ἐστι καὶ πόθεν ὁ ἐνδυσάμενος ταῦτα· ὅτι οὐκ ἀπὸ γῆς, ἀλλ' ἄνωθεν ἐρχόμενος ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὅτι οὐ μεριστὸς, ἀλλ' ἀμέριστός ἐστιν ὁ Λόγος ὁ τοῦ Πατρὸς, καὶ, ὅτι, γενόμενος ἄνθρωπος, οὐκ ἐῤῥαμμένον εἶχε τὸ σῶμα ἐξ ἀνδρὸς καὶ γυναικός, ἀλλ᾽ ἐκ Παρθένου μόνης, ὑφασμένον τῇ τοῦ Πνεύματος τέχνῃ. Οθεν οι δήμιοι τὰ μὲν ἄλλα διαμερίζονται ἱμάτια, μεριστὰ γὰρ ἦν, καὶ εἰς τέσσαρα διαμερίζονται· καὶ γὰρ ὑπὲρ τῆς ἁμαρ τίας (18) τῆς τετραμερούς οἰκουμένης κατὰ ἀνατο λὴν, καὶ δύσιν, καὶ ἄρκτον, καὶ μεσημβρίαν, εφόρει ταῦτα· ἅπερ θεωρήσας ὁ Ἰωάννης ἐνδεδυμένον αὐτὸν Ελεγεν· ὁ Ἰδὲ ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρ τίαν τοῦ κόσμου. » Τον χιτῶνα (19) μόνον οὐκ ἠδυ- νήθησαν σχίσαι φόβῳ τοῦ δι' αὐτοῦ γνωριζομένου ση μείου. Καὶ τοῦτο γὰρ οὐκ αὐτῶν, ἀλλὰ τοῦ κρεμαμέ- του Σωτῆρος τὸ ἔργον. Καὶ γὰρ κρεμάμενος, ὡς ἄνω θρωπος, τὰς μὲν ἀρχὰς ἐδίωκε, τὸν δὲ διάβολον κατ- ελάμβανε, τοὺς δὲ δημίους ἐφόβει, μὴ σχίζειν τὸν χιτῶνα· ἵνα, τούτου μένοντος, μένῃ καὶ ὁ κατὰ Ἰου δαίων ἔλεγχος, ὁ μετ᾿ οὐ πολὺ γενόμενος, ὅτι τὸ μὲν καταπέτασμα ἐσχίσθη, ὁ δὲ χιτῶν τοῦ Σωτῆρος οὐδὲ ὑπὸ δημίων διηρέθη, ἀλλ' ἔμεινεν ὁλόκληρος. Μένει γὰρ τὸ Εὐαγγέλιον διὰ παντὸς ὁλόκληρον, τῶν σκιῶν διαιρουμένων. Πλὴν ὅτι ἀποδυσάμενος τὰ ἱμάτια ἔσπευδε πρὸς τὸν θάνατον, τότε (20) πάλιν ὁ διάβο λος, ἰδὼν τὴν προθυμίαν τοῦ Σωτῆρος, καὶ ἑαυτὸν ἐξ οὐρανοῦ πεσόντα, καὶ τῆς γῆς ἐκβληθέντα, οὐκ εἶχεν ὅ τι πράξει· πάντα γὰρ ἦν αὐτῷ θορύβου καὶ ἀπορίας μεστά. Καὶ μένειν μὲν οὐκ ἠδύνατο, φεύγειν δὲ πάλιν ἐφοβεῖτο. Πλὴν ὅτι ἐνθυμηθείς, ὅτι τοὺς ἀπο Θνήσκοντας, ἐπὶ τῆς γῆς ἀποθνήσκειν δεῖ κατὰ τὸ γεγραμμένον· Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ· ο φοβη- θεὶς ἐπὶ γῆς μεῖναι, μὴ ἐκεῖ καταληφθῇ, λοιπὸν εἰς 19. • Επειδή γάρ, DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. erat, ut chirographum contra nos scriptum, quod ab inimicis abstulerat affigeret cruci, atque exutis principatibus et potestatibus, cum fiducia illos in cruce traduceret, de illis triumpharet, ostenderet- que ereptum ex leone hominem : ac demum pro- prio sanguine terram aspergeret, emundaret, atque expiaret. Id cum facturus esset exuit vestimen- ta. Decebat enim eum, cum hominem introduceret in paradisum, tunicas exuere, quas accepit Adam cum ex paradiso exturbaretur. Cum enim ille pec- casset, ac demum moriturus esset, accepit pelli- ceas vestes, ex mortuis animalibus factas, symbo- lum mortis ob peccatum sibi inductæ. Joan. 1, 29. • Genes. 111, multis omissis. Regius ibidem, item C suscepit, illa induit, ut post exueret, et horum 10- co nos indueret vita et incorruptione : induit etiam cum his vestem inconsutilem desuper contextam per totum; ut saltem ex istis possent Judæi credere, quis et unde esset qui hæc indueret : non ex terra scilicet, sed desuper advenisse Verbum, neque divi- sibile sed indivisibile Patris Verbum esse, ipsumque factum hominem, non consutum corpus ex viro et muliere habuisse, sed ex sola Virgine arte Spiritus contextum. Unde milites alia quidem vestimenta di- vidunt, quæ divisibilia erant, et in quatuor dividunt partes : quia pro peccato orbis in quatuor partes divisi in orientem scilicet, occidentem, aquilonem et meridiem, illa gestabat : quibus indutum illum G conspicatus Joannes, ait : Ecce Agnus Dei qui tollit peccatum mundi 68. › Solam tunicam scindere non potuerunt, terrore signi per eam exhibiti. Erat - que illud non ipsorum, sed suspensi Salvatoris opus. Nam suspensus, ut homo, principatus persequeba- tur, diabolum comprehendebat, carnifices perter- rebat, ne scinderent tunicam : ut manente illa, ma- neret Judæorum convictio, quæ non multo post accidit, cum scisso velo, tunica Salvatoris divisa non est a carnificibus; sed integra permansit. Ma- net enim Evangelium semper integrum, divisis umbris. Cæterum cum exutus vestimentis prope- raret ad mortem, rursum diabolus, videns Salvato ris alacritatem, seque ex coelo delapsum, ex terra- que exturbatum: quid ageret non habuit: omnia quippe ipsi erant tumultu et anxietate plena. Ma- nere non poterat, fugere exhorrescebat: memor ta- men eos qui morerentur, in terra mori oportere, quemadmodum scriptum est: Terra es, et in terram reverteris ", » non ausus in terra manere ne ibi comprehenderetur, demum per aerem volita- vit ; ut saltem ita, Dominico corpore in terra posi- to, liberum sibi aerem retineret. Sed Dominus bac in re humano generi amanter consulens nor in D babet. 21. Αλλ' ὁ Κύριος, ὁ πάντα τὰ ἡμῶν δι' ἡμᾶς ἀναδε- Β (17) Regius, ἐκ τούτου. (18) Anglic. ἱμάτια. Επειδή γαρ ὑπὲρ τῆς ἀμ-, 21. Sed Dominus, qui propter nos omnia nostra (19) Regius, Τον δὲ χιτῶνα. (20) Regius et Anglic, ὅτε. Edito vero, τότε πάλιν.
PG 28:223τὸ δὲ περιμεῖναι οὐδὲν ἕτερον ἐγνώριζεν, ἢ τὸν περιμένοντα εἶναι ζωήν. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ λίαν ἔμελλε τῷ διαβόλῳ ὀνειδίζεσθαι τὸν Κύριον ἐν τούτοις, καὶ ἤθελεν αὐτὸν ἀπὸ τοῦ σταυροῦ καταβῆναι καὶ μὴ γενέσθαι ἐν νεκροῖς, ἵνα κἂν οὕτως ἀπαθὴς ἀπέλθῃ, καὶ τῶν νεκρῶν κυριεύσῃ. Ἐφοβεῖτο γὰρ μὴ κατὰ τὸ γεγραμμένον, ἀναβὰς εἰς ὕψος τοῦ σταυροῦ, αἰχμαλωτεύσῃ τὴν αἰχμαλωσίαν, καὶ λάβῃ δόματα ἐν ἀνθρώποις. Ὑπώπτευσε γὰρ μὴ οὗτός ἐστι περὶ οὗ γέγραπται ταῦτα. Ὅθεν πάλιν ἐκίνει τοὺς Φαρισαίους ὁ πανοῦργος, καὶ λοιπὸν κατὰ περισσὸν ἐποίει αὐτοὺς ἐπαγγέλλεσθαι καὶ πιστεύειν, εἰ καταβαίη μόνον ἀπὸ τοῦ σταυροῦ. Πάντα δὲ ἐκίνει, καὶ παρὰ γνώμην ἐπηγγέλλετο, μόνον ἵνα μὴ γένηται νεκρὸς, καὶ κατέλθῃ εἰς τὸν ᾅδην. Ἐποίει γοῦν πάλιν λέγειν τοὺς Φαρισαίους· «Ἄλλους ἔσωσεν, ἑαυτὸν οὐ δύναται σῶσαι. Εἰ βασιλεὺς Ἰσραήλ ἐστι, καταβάτω νῦν ἀπὸ τοῦ σταυροῦ, καὶ πιστεύσομεν αὐτῷ.» Οὐ πιστεύειν δὲ ἤθελε τοὺς Φαρισαίους ὁ τῆς ἀπιστίας διδάσκαλος δράκων· ἀλλὰ φεύγειν ἤθελε τὸν Κύριον τὸν θάνατον. Οὐδὲ μαθεῖν ἤθελεν, εἰ δύναται ἑαυτὸν σῶσαι· ἀλλ’ ἵνα μὴ τοῖς ἄλλοις σωτηρία γένηται.Α τὸν ἀέρα ἐπέτατο· τάχα κἂν οὕτως, τοῦ κυριακοῦ (21) σώματος ἐπὶ γῆς τεθέντος, ἐλεύθερον ἔχῃ τὸν ἀέρα. Αλλ' ὁ Κύριος, καὶ ἐν τούτῳ φιλανθρωπευόμενος. οὐκ εἰς γῆν ἀπέθανεν, ἀλλ᾽ εἰς τὸν ἀέρα ἀνέβη διὰ τοῦ σταυροῦ, διώκων κἀκεῖ τὸν ὄφιν· ἵνα κἀκεῖθεν τὸν ἄρχοντα τῆς ἐξουσίας τοῦ ἀέρος ἀποδιώξῃ, καὶ τὰ πνευματικὰ τῆς πονηρίας καταβάλῃ, οὐκ ἀφεὶς οὐδὲ οὕτω τὴν γῆν ἀθεράπευτον. Καὶ γὰρ κρεμάμενος ἐπὶ τοῦ σταυροῦ, τὸν μὲν ἀέρα ἐκαθάριζε τῇ ἐκτάσει τῶν χειρῶν, τὴν δὲ γῆν ἐλυτροῦτο, τῷ αἵματι καὶ τῷ ὕδατι τῆς πλευρᾶς ἀποπλύνων αὐτήν. θρόν; Ἐξ οὐρανοῦ ἐπεπτώκει, ἀπὸ γῆς ἐξεβλήθη (22), τοῦ ἀέρος ἐδιώχθη· καὶ πρὸς τούτοις ησχύνετο μεγάλα ἐπαγγειλάμενος, καὶ μηδὲν ἐνεργῶν. Πανταχόθεν οὖν ἡττηθεὶς, καὶ (23) πανταχόθεν ἀπορηθεὶς, ἔγνω κὰν τὸν ᾄδην φυλάξαι· τοῦτο γὰρ ἔτι τὸ χωρίον ὑπελείπετο τούτῳ. Διὰ καὶ φοβούμενος, μὴ ἐκεῖ κατελθὼν ὁ Κύριος, ἐκεῖθεν αὐτὸν ἐκδιώξῃ, καὶ πάντας τοὺς ὑποχειρίους ἐλευθερώσῃ, πάντα ἐκύκα καὶ συνεκίνει, πάντας εἰς βοήθειαν καλῶν, καὶ παρώξυνε πάλιν τοὺς Ἰουδαίους ὀνειδίζειν τὸν Κύριον, καὶ ὑβρίζειν καὶ γελᾶν ὅλως κατ' αὐτοῦ· καὶ ὅλως εἴ τι περιελείπετο πανοπλίας αὐτῷ, τοῦτο ἡφίει κατὰ τοῦ Κυρίου· τάχα καν (24) οὕτως αὐτὸν ὑπερεύθυνον ἁμαρτία ὄντα κρατήσῃ. Οἱ μὲν γὰρ Ἰουδαῖοι ἐχλεύαζον τὸν Κύριον λέγοντες· « Εἰ Υιός εἶ τοῦ Θεοῦ, κατάβηθι ἀπὸ τοῦ σταυροῦ· » ὁ δὲ Σω τὴρ, ὁ τῷ ὄντι τοῦ Θεοῦ Υἱὸς, οὐκ ἀπὸ τοῦ φεύγειν τὸν θάνατον, ἀλλ' ἀπὸ τοῦ μένειν αὐτὸν, καὶ μένοντα πατῆσαι τὸν θάνατον, ήθελε γνωσθῆναι Υἱὸς Θεοῦ (25), καὶ ὅτι αὐτός ἐστιν ἡ ζωή. Ἠδύνατο μὲν γὰρ καὶ καταβῆναι ἀπὸ τοῦ σταυροῦ, ὁ καὶ τοὺς ἄλλους ἐγεί- ρας νεκρούς· ἀλλ' ἡ κατάβασις φυγὴν ἐδείκνυε τοῦ θανάτου· τὸ δὲ περιμεῖναι οὐδὲν ἕτερον ἐγνώριζεν, ἢ τὸν περιμένοντα εἶναι ζωήν. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ λίαν ἔμελλε τῷ διαβόλῳ ὀνειδίζεσθαι τὸν Κύριον ἐν τούτοις, καὶ ἤθελεν αὐτὸν ἀπὸ τοῦ σταυροῦ καταδή να: καὶ μὴ γενέσθαι ἐν νεκροῖς, ἵνα κἂν οὕτως άπα- θὴς ἀπέλθῃ, καὶ τῶν νεκρῶν κυριεύσῃ. Ἐφοβεῖτο γὰρ μὴ κατὰ τὸ γεγραμμένον, ἀναβὰς εἰς ὕψος τοῦ σταυροῦ, αἰχμαλωτεύσῃ τὴν αἰχμαλωσίαν, καὶ λάθη δόματα ἐν ἀνθρώποις. Ὑπώπτευσε γὰρ μὴ οὗτός ἐστι περὶ οὗ γέγραπται ταῦτα. Ὅθεν πάλιν ἐκίνει τοὺς Φαρισαίους ὁ πανούργος, καὶ λοιπὸν κατὰ περισσόν ἐποίει (26) αὐτοὺς ἐπαγγέλλεσθαι καὶ πιστεύειν, εἰ καταβαίη μόνον ἀπὸ τοῦ σταυροῦ. Πάντα δὲ ἐκίνει, καὶ παρὰ γνώμην ἐπηγγέλλετο, μόνον ἵνα μὴ γένη- ται νεκρὸς, καὶ κατέλθῃ εἰς τὸν ᾅδην. Ἐποίει γοῦν πάλιν λέγειν τους Φαρισαίους· « "Αλλους ἔσωσεν, ἑαυτὸν οὐ δύναται σῶσαι. Εἰ βασιλεὺς Ἰσραήλ ἐστι, καταβάτω νῦν ἀπὸ τοῦ σταυροῦ, καὶ πιστεύσομεν αὐτῷ. » Οὐ πιστεύειν δὲ ἤθελε τοὺς Φαρισαίους ὁ τῆς ἀπιστίας διδάσκαλος δράκων· ἀλλὰ φεύγειν ἤθελε το ἵνα τάχα κἂν οὕτως, ὄντα, ἁμαρτίᾳ, ἁμαρτίας. ἁμαρτίαις. S. ATHANASIUS. - DUBIA. terra mortuus est, sed per crucem in aerem con- scendit, ibi quoque serpentem persequens ; ut etiam inde principem potestatis aeris deturbaret, et spiri- tualia nequitiæ dejiceret 70, ac ne sic quidem terram absque remedio reliquit. Nam in cruce suspensus, aerem purgavit manuum expansione: terram autem redemit, sanguine et aqua lateris sui abluendo ipsam. B D dum ? Escuelo deciderat, ex terra deturbatus, ex aere depulsus erat: ad hæc summus pudor aderat, quod multa pollicitus, nihil efficeret. Omni ergo ex parle superatus, ac undique consilii inops, statuit sal- tem infernum sibi servare : hic enim solus ipsi super- erat locus. Quare metuens ne Dominus eo descendens, inde etiam se expelleret, omnesque sibi subditos li- beraret, omnia miscuit, omnia commovit, omnes in auxilium vocavit, Judæos iterum concitavit ut Domi- num probris et contumeliis afficerent, irriderentque : ac demum quidquid sibi telorum supererat, id immi- Bit in Dominum, tentans si quo modo illum peccatis obnoxium, hac saltem ratione superaret. Judæi igitur Dominum irridebant dicentes : Si Fi- lius Dei es, descende de cruce › At Salvator, qui revera Filius Dei erat, non fugiendo mortem, sed exspectando, atque ita calcando ipsam, voluit di- gnosci, se Filium esse Dei, atque veram vitam. Po- serat enim ex cruce descendere, qui alios suscita- C rat mortuos; sed descensio illa mortis fuga visa esset : contra si in cruce permaneret, nihil id aliud indicabat, quam, eum qui permaneret esse vitam. Quamobrem multa diabolo cura fuit, ut Dominus hisce opprobriis aliceretur, volebatque ipsum de- scendere de cruce, neque inter mortuos versari; ut sic illæsus abiret, mortuorumque dominiun re- tineret. Metuebat enim, ne, quemadmodum scriptum est, ascendens in crucis sublime, captivam duce- ret captivitatem, et acciperet dona hominibus”. Suspicatus enim est, ne hic esset de quo hæc scri- a erant. Unde versipellis ille rursum Pharisæos commovit, ac demum eo usque deduxit illos, ut se credituros pollicerentur, si solum descenderet de cruce. Omnia porro movebat, omnia præter animi sententiam promittebat, modo id efliceret, ne mo- reretur, neve descenderet in infernum. Denuo igi. tur Pharisæis auctor fuit ut dicerent: Alios sal- vos fecit, seipsum non potest salvum facere. Si Rex Israel est, descendat nunc de cruce, et crede- mus ei 78., Minime autem credere volebat Plarisæos magister ille impietatis draco; sed optabat Domi- Ephes. vi, 12. Matth. xxv, 40. * Psal. lxvii, 19. ”ª Matth. xxv11, 42. ris multis, Μox, ante legitur in editis, deest in Regio, probe. post deest in iisdem. Ibid. Reg. Basil. deest. 22. Τί λοιπὸν ἔδει ποιεῖν παθόντα ταῦτα τὸν ἔχε 22. Quid igitur inimico talia patienti restabat agen- (21) Anglic. μεἶναι, μὴ οὕτως τοῦ κυριακού, omis- (22) Regius, έκβέβλητο. (23) Kal, deest in Anglicano. (24) Ita Reg. et Angl. Ed. vero, εἰ τάχα κἄν. Μος, (25) Ita Regius, secunda manu. In editis, Θεοῦ, (20) Regius, εποίει γάρ.
PG 28:224Εἰ γὰρ ὅλως ἐγίγνωσκεν σώσαντα αὐτὸν τοὺς ἄλλους, οὐκ ἦν ἀμφίβολον, τὸν τοῖς ἄλλοις δεδωκότα σωτηρίαν, αὐτὸν εἶναι Σωτῆρα καὶ ζωήν. Οὐκοῦν διὰ τοῦτο αὐτὸν ὠνείδιζον, ἵνα μὴ τοῖς ἄλλοις σωτηρία γένηται. Ἤδει γὰρ ὁ περίεργος, ὅτι οὐκ ἀποθνήσκει ὁ Κύριος, ἀλλ’ ὁ τούτου θάνατος σωτηρία καὶ ζωὴ τοῖς πᾶσι γενήσεται. Διὰ τοῦτο ἤθελεν αὐτὸν καταβῆναι ἀπὸ τοῦ σταυροῦ, καὶ ἐποίει τοὺς Φαρισαίους ἐπαγγέλλεσθαι πιστεύειν· τάχα κἂν τῇ ἐπαγγελίᾳ τῆς πίστεως περιγένηται, ὧν ἤθελεν. Ὁ δὲ Κύριος, ὁ τῷ ὄντι Σωτὴρ, ὁ μὴ τὸ ἑαυτοῦ, ἀλλὰ τὰ ἡμῶν ζητῶν, οὐκ ἀπὸ τοῦ ἑαυτὸν σῶσαι, ἀλλ’ ἀπὸ τοῦ λυτρώσασθαι τὴν κτίσιν ἤθελε γνωσθῆναι Σωτήρ. Οὐδὲ γὰρ ἰατρὸς ἐκ τοῦ αὐτὸν ὑγιαίνειν γνωσθήσεται ἰατρὸς, εἰ μὴ καὶ τοῖς νοσοῦσιν ἐνδείξηται τὴν τέχνην· καὶ ὁ ἥλιος οὐκ ἐὰν εἰς ἑαυτὸν συστέλλῃ τὰς ἀκτῖνας, γνωσθήσεται φῶς, εἰ μὴ καὶ τῇ οἰκουμένῃ ταύτας ἐπεκτείνῃ, καὶ τὸ σκότος ἐν αὐταῖς καταλάμψῃ. Οὕτως καὶ ὁ Κύριος οὐχ ἑαυτὸν ἔσωζε· σωτηρίας γὰρ χρείαν οὐκ εἶχεν, αὐτὸς ὢν Σωτήρ· ἀλλ’ ἀπὸ τῆς τῶν ἄλλων εὐεργεσίας ἤθελε γνωσθῆναι πᾶσι Σωτήρ.Α τὸν ἀέρα ἐπέτατο· τάχα κἂν οὕτως, τοῦ κυριακοῦ (21) σώματος ἐπὶ γῆς τεθέντος, ἐλεύθερον ἔχῃ τὸν ἀέρα. Αλλ' ὁ Κύριος, καὶ ἐν τούτῳ φιλανθρωπευόμενος. οὐκ εἰς γῆν ἀπέθανεν, ἀλλ᾽ εἰς τὸν ἀέρα ἀνέβη διὰ τοῦ σταυροῦ, διώκων κἀκεῖ τὸν ὄφιν· ἵνα κἀκεῖθεν τὸν ἄρχοντα τῆς ἐξουσίας τοῦ ἀέρος ἀποδιώξῃ, καὶ τὰ πνευματικὰ τῆς πονηρίας καταβάλῃ, οὐκ ἀφεὶς οὐδὲ οὕτω τὴν γῆν ἀθεράπευτον. Καὶ γὰρ κρεμάμενος ἐπὶ τοῦ σταυροῦ, τὸν μὲν ἀέρα ἐκαθάριζε τῇ ἐκτάσει τῶν χειρῶν, τὴν δὲ γῆν ἐλυτροῦτο, τῷ αἵματι καὶ τῷ ὕδατι τῆς πλευρᾶς ἀποπλύνων αὐτήν. θρόν; Ἐξ οὐρανοῦ ἐπεπτώκει, ἀπὸ γῆς ἐξεβλήθη (22), τοῦ ἀέρος ἐδιώχθη· καὶ πρὸς τούτοις ησχύνετο μεγάλα ἐπαγγειλάμενος, καὶ μηδὲν ἐνεργῶν. Πανταχόθεν οὖν ἡττηθεὶς, καὶ (23) πανταχόθεν ἀπορηθεὶς, ἔγνω κὰν τὸν ᾄδην φυλάξαι· τοῦτο γὰρ ἔτι τὸ χωρίον ὑπελείπετο τούτῳ. Διὰ καὶ φοβούμενος, μὴ ἐκεῖ κατελθὼν ὁ Κύριος, ἐκεῖθεν αὐτὸν ἐκδιώξῃ, καὶ πάντας τοὺς ὑποχειρίους ἐλευθερώσῃ, πάντα ἐκύκα καὶ συνεκίνει, πάντας εἰς βοήθειαν καλῶν, καὶ παρώξυνε πάλιν τοὺς Ἰουδαίους ὀνειδίζειν τὸν Κύριον, καὶ ὑβρίζειν καὶ γελᾶν ὅλως κατ' αὐτοῦ· καὶ ὅλως εἴ τι περιελείπετο πανοπλίας αὐτῷ, τοῦτο ἡφίει κατὰ τοῦ Κυρίου· τάχα καν (24) οὕτως αὐτὸν ὑπερεύθυνον ἁμαρτία ὄντα κρατήσῃ. Οἱ μὲν γὰρ Ἰουδαῖοι ἐχλεύαζον τὸν Κύριον λέγοντες· « Εἰ Υιός εἶ τοῦ Θεοῦ, κατάβηθι ἀπὸ τοῦ σταυροῦ· » ὁ δὲ Σω τὴρ, ὁ τῷ ὄντι τοῦ Θεοῦ Υἱὸς, οὐκ ἀπὸ τοῦ φεύγειν τὸν θάνατον, ἀλλ' ἀπὸ τοῦ μένειν αὐτὸν, καὶ μένοντα πατῆσαι τὸν θάνατον, ήθελε γνωσθῆναι Υἱὸς Θεοῦ (25), καὶ ὅτι αὐτός ἐστιν ἡ ζωή. Ἠδύνατο μὲν γὰρ καὶ καταβῆναι ἀπὸ τοῦ σταυροῦ, ὁ καὶ τοὺς ἄλλους ἐγεί- ρας νεκρούς· ἀλλ' ἡ κατάβασις φυγὴν ἐδείκνυε τοῦ θανάτου· τὸ δὲ περιμεῖναι οὐδὲν ἕτερον ἐγνώριζεν, ἢ τὸν περιμένοντα εἶναι ζωήν. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ λίαν ἔμελλε τῷ διαβόλῳ ὀνειδίζεσθαι τὸν Κύριον ἐν τούτοις, καὶ ἤθελεν αὐτὸν ἀπὸ τοῦ σταυροῦ καταδή να: καὶ μὴ γενέσθαι ἐν νεκροῖς, ἵνα κἂν οὕτως άπα- θὴς ἀπέλθῃ, καὶ τῶν νεκρῶν κυριεύσῃ. Ἐφοβεῖτο γὰρ μὴ κατὰ τὸ γεγραμμένον, ἀναβὰς εἰς ὕψος τοῦ σταυροῦ, αἰχμαλωτεύσῃ τὴν αἰχμαλωσίαν, καὶ λάθη δόματα ἐν ἀνθρώποις. Ὑπώπτευσε γὰρ μὴ οὗτός ἐστι περὶ οὗ γέγραπται ταῦτα. Ὅθεν πάλιν ἐκίνει τοὺς Φαρισαίους ὁ πανούργος, καὶ λοιπὸν κατὰ περισσόν ἐποίει (26) αὐτοὺς ἐπαγγέλλεσθαι καὶ πιστεύειν, εἰ καταβαίη μόνον ἀπὸ τοῦ σταυροῦ. Πάντα δὲ ἐκίνει, καὶ παρὰ γνώμην ἐπηγγέλλετο, μόνον ἵνα μὴ γένη- ται νεκρὸς, καὶ κατέλθῃ εἰς τὸν ᾅδην. Ἐποίει γοῦν πάλιν λέγειν τους Φαρισαίους· « "Αλλους ἔσωσεν, ἑαυτὸν οὐ δύναται σῶσαι. Εἰ βασιλεὺς Ἰσραήλ ἐστι, καταβάτω νῦν ἀπὸ τοῦ σταυροῦ, καὶ πιστεύσομεν αὐτῷ. » Οὐ πιστεύειν δὲ ἤθελε τοὺς Φαρισαίους ὁ τῆς ἀπιστίας διδάσκαλος δράκων· ἀλλὰ φεύγειν ἤθελε το ἵνα τάχα κἂν οὕτως, ὄντα, ἁμαρτίᾳ, ἁμαρτίας. ἁμαρτίαις. S. ATHANASIUS. - DUBIA. terra mortuus est, sed per crucem in aerem con- scendit, ibi quoque serpentem persequens ; ut etiam inde principem potestatis aeris deturbaret, et spiri- tualia nequitiæ dejiceret 70, ac ne sic quidem terram absque remedio reliquit. Nam in cruce suspensus, aerem purgavit manuum expansione: terram autem redemit, sanguine et aqua lateris sui abluendo ipsam. B D dum ? Escuelo deciderat, ex terra deturbatus, ex aere depulsus erat: ad hæc summus pudor aderat, quod multa pollicitus, nihil efficeret. Omni ergo ex parle superatus, ac undique consilii inops, statuit sal- tem infernum sibi servare : hic enim solus ipsi super- erat locus. Quare metuens ne Dominus eo descendens, inde etiam se expelleret, omnesque sibi subditos li- beraret, omnia miscuit, omnia commovit, omnes in auxilium vocavit, Judæos iterum concitavit ut Domi- num probris et contumeliis afficerent, irriderentque : ac demum quidquid sibi telorum supererat, id immi- Bit in Dominum, tentans si quo modo illum peccatis obnoxium, hac saltem ratione superaret. Judæi igitur Dominum irridebant dicentes : Si Fi- lius Dei es, descende de cruce › At Salvator, qui revera Filius Dei erat, non fugiendo mortem, sed exspectando, atque ita calcando ipsam, voluit di- gnosci, se Filium esse Dei, atque veram vitam. Po- serat enim ex cruce descendere, qui alios suscita- C rat mortuos; sed descensio illa mortis fuga visa esset : contra si in cruce permaneret, nihil id aliud indicabat, quam, eum qui permaneret esse vitam. Quamobrem multa diabolo cura fuit, ut Dominus hisce opprobriis aliceretur, volebatque ipsum de- scendere de cruce, neque inter mortuos versari; ut sic illæsus abiret, mortuorumque dominiun re- tineret. Metuebat enim, ne, quemadmodum scriptum est, ascendens in crucis sublime, captivam duce- ret captivitatem, et acciperet dona hominibus”. Suspicatus enim est, ne hic esset de quo hæc scri- a erant. Unde versipellis ille rursum Pharisæos commovit, ac demum eo usque deduxit illos, ut se credituros pollicerentur, si solum descenderet de cruce. Omnia porro movebat, omnia præter animi sententiam promittebat, modo id efliceret, ne mo- reretur, neve descenderet in infernum. Denuo igi. tur Pharisæis auctor fuit ut dicerent: Alios sal- vos fecit, seipsum non potest salvum facere. Si Rex Israel est, descendat nunc de cruce, et crede- mus ei 78., Minime autem credere volebat Plarisæos magister ille impietatis draco; sed optabat Domi- Ephes. vi, 12. Matth. xxv, 40. * Psal. lxvii, 19. ”ª Matth. xxv11, 42. ris multis, Μox, ante legitur in editis, deest in Regio, probe. post deest in iisdem. Ibid. Reg. Basil. deest. 22. Τί λοιπὸν ἔδει ποιεῖν παθόντα ταῦτα τὸν ἔχε 22. Quid igitur inimico talia patienti restabat agen- (21) Anglic. μεἶναι, μὴ οὕτως τοῦ κυριακού, omis- (22) Regius, έκβέβλητο. (23) Kal, deest in Anglicano. (24) Ita Reg. et Angl. Ed. vero, εἰ τάχα κἄν. Μος, (25) Ita Regius, secunda manu. In editis, Θεοῦ, (20) Regius, εποίει γάρ.
PG 28:225Ἀλλ’ οὐδὲ καταβαίνων ἀπὸ τοῦ σταυροῦ ἤθελε γνωσθῆναι Υἱὸς Θεοῦ, ἀλλ’ ἀπὸ τοῦ μένειν αὐτόν. Πλείονα γὰρ μᾶλλον ὁ θάνατος ὁ τοῦ Σωτῆρος πίστιν καὶ σωτηρίαν τοῖς ἀνθρώποις φέρει ἢ ἡ ἀπὸ τοῦ σταυροῦ κατάβασις. Ἀμέλει κρεμαμένου αὐτοῦ ἐπὶ τοῦ σταυροῦ ἔτι, τὰ μὲν μνήματα ἠνοίγοντο, καὶ οἱ ἐν αὐτοῖς κείμενοι ἐσώζοντο· ὁ δὲ κρεμάμενος λῃστὴς ἐπίστευεν εἰς αὐτόν· ἵνα δείξῃ, ὅτι τῷ ὄντι Σωτήρ ἐστι· καὶ ἀποθανὼν, τῇ πίστει καρποφορεῖ. Ἐπὶ τούτοις ἐξίστατο λοιπὸν ἀληθῶς ὁ διάβολος, καὶ πᾶσα τοῦτον εἰκότως ἀπορία κατεῖχεν· ἑώρα γὰρ αὐτὸν ἀπολέσαντα, καὶ τὸν λῃστὴν ἐν τῷ σταυρῷ, καὶ ὃν ἔπεισε πάλαι λῃστεύειν, ἑώρα τοῦτον πιστεύσαντα· καὶ ὃν παρώξυνε βλασφημεῖν, τοῦτον ἑώρα προσκυνοῦντα τὸν Κύριον, καὶ ἐπιπλήττοντα καὶ τῷ ἄλλῳ λῃστῇ, μᾶλλον δὲ τῷ ἐν τῷ λῃστῇ διαβόλῳ. Ἐτρύχετο δὲ πάλιν, ὅτι ὃν ὡς λῃστὴν ἀπέκτεινε, τοῦτον πάλιν μεταφερόμενον ἑώρα ἐν τῷ παραδείσῳ. Ὁρῶν δὲ καὶ πᾶσαν αὐτοῦ τὴν πανοπλίαν ῥιφεῖσαν, καὶ ὅτι οὐκ ἦν ἀμυντήριον πεμφθὲν παρ’ αὐτοῦ, ὃ μὴ ἠκύρωσεν ὁ Κύριος, κατὰ τὸ γεγραμμένον·τὸν Κύριον τὸν θάνατον. Οὐδὲ μαθεῖν ἤθελεν, εἰ δύ- ναται ἑαυτὸν σῶσαι· ἀλλ᾽ ἵνα μὴ τοῖς ἄλλοις σωτη- ρία γένηται. Εἰ γὰρ ὅλως ἐγίγνωσκεν (27) σώσαντα αὐτὸν τοὺς ἄλλους, οὐκ ἦν ἀμφίβολον, τὸν τοῖς ἄλ λοις δεδωκότα σωτηρίαν, αὐτὸν εἶναι Σωτῆρα καὶ ζωήν. ἄλλοις σωτηρία γένηται. "Ηδει γὰρ ὁ περίεργος, ὅτι οὐκ ἀποθνήσκει ὁ Κύριος, ἀλλ' ὁ τούτου θάνατος σω τηρία καὶ ζωὴ τοῖς πᾶσι γενήσεται. Διὰ τοῦτο ἤθελεν αὐτὸν καταβῆναι ἀπὸ τοῦ σταυροῦ, καὶ ἐποίει τοὺς Φαρισαίους ἐπαγγέλλεσθαι πιστεύειν· τάχα κἂν τῇ ἐπαγγελίᾳ τῆς πίστεως περιγένηται, ὧν ἤθελεν. Ο δὲ Κύριος, ὁ τῷ ὄντι Σωτήρ, ὁ μὴ τὸ ἑαυτοῦ, ἀλλὰ τὰ ἡμῶν ζητῶν, οὐκ ἀπὸ τοῦ ἑαυτὸν σῶσαι, ἀλλ' ἀπὸ τοῦ λυτρώσασθαι τὴν κτίσιν ἤθελε γνωσθήναι Σωτήρ. Β Οὐδὲ γὰρ ἰατρὸς ἐκ τοῦ αὐτὸν ὑγιαίνειν γνωσθήσεται ἰατρὸς, εἰ μὴ καὶ τοῖς νοσοῦσιν ἐνδείξηται τὴν τέ χνην· καὶ ὁ ἥλιος οὐκ ἐὰν εἰς ἑαυτὴν συστέλλῃ τὰς ἀκτῖνας, γνωσθήσεται φῶς, εἰ μὴ καὶ τῇ οἰκουμένῃ ταύτας ἐπεκτείνῃ, καὶ τὸ σκότος ἐν αὐταῖς κατα λάμψη. Οὕτως καὶ ὁ Κύριος οὐχ ἑαυτὸν ἔσωζε· σω τηρίας γὰρ χρείαν οὐκ εἶχεν, αὐτὸς ὢν Σωτήρ· ἀλλ᾽ ἀπὸ τῆς τῶν ἄλλων εὐεργεσίας ήθελε γνωσθήναι πάσι Σωτήρ. Αλλ' οὐδὲ καταβαίνων ἀπὸ τοῦ σταυροῦ ἤθελε γνωσθῆναι Υἱὸς Θεοῦ, ἀλλ' ἀπὸ τοῦ μένειν αὐ- τόν. Πλείονα γὰρ μᾶλλον ὁ θάνατος ὁ τοῦ Σωτῆρος πίστιν καὶ σωτηρίαν τοῖς ἀνθρώποις φέρει ἢ ἡ ἀπὸ τοῦ σταυροῦ κατάβασις. Αμέλει κρεμαμένου αὐτοῦ ἐπὶ τοῦ σταυροῦ ἔτι (28), τὰ μὲν μνήματα ἠνοίγοντο, καὶ οἱ ἐν αὐτοῖς κείμενοι ἐσώζοντο· ὁ δὲ κρεμάμενος & λῃστὴς ἐπίστευεν εἰς αὐτόν· ἵνα δείξῃ, ὅτι τῷ ὄντι Σωτήρ ἐστι· καὶ ἀποθανών, τῇ πίστει καρποφορεί. Ἐπὶ τούτοις ἐξίστατο λοιπὸν ἀληθῶς ὁ διάβολος, καὶ πᾶσα τοῦτον εἰκότως (29) ἀπορία κατεῖχεν· ἑώρα γὰρ αὐτὸν ἀπολέσαντα, καὶ τὸν λῃστὴν ἐν τῷ σταυρῷ, καὶ ἂν ἔπεισε πάλαι ληστεύειν, δώρα τοῦτον πιστεύ σαντα· καὶ ὃν παρώξυνε βλασφημεῖν, τοῦτον ἑώρα προσκυνοῦντα τὸν Κύριον, καὶ ἐπιπλήττοντα καὶ τῷ ἄλλῳ ληστή, μᾶλλον δὲ τῷ ἐν τῷ λῃστῇ διαβόλῳ. Ἐτρύχετο δὲ πάλιν, ὅτι ἂν ὡς λῃστὴν ἀπέκτεινε, τοῦτον πάλιν μεταφερόμενον ἑώρα ἐν τῷ παραδείσῳ. δ φεῖσαν, καὶ ὅτι οὐκ ἦν ἀμυντήριον πεμφθὲν παρ' αὐ- τοῦ, ὁ μὴ ἐκύρωσεν ὁ Κύριος, κατὰ τὸ γεγραμμένη νον· « Τοῦ ἐχθροῦ ἐξέλιπον αἱ ῥομφαῖαι εἰς τέλος, καὶ πόλεις καθεῖλες, ο διὰ τοῦτο ἐταράσσετο (30), καὶ ἀπορῶν, πεπείρακε λοιπὸν δοῦναι τῷ Σωτῆρι πιεῖν όξος μετὰ χολῆς· ἀλλὰ καὶ τοῦτο καθ' ἑαυτοῦ κατασκευάζων ἡγνόει. Τὸ γὰρ πικρὸν τῆς ὀργῆς, τὸ διὰ τὴν παράβασιν τοῦ νόμου γενόμενον, ἐν ᾧ πάν τας κατείχεν, ἀπεδίδου τῷ Σωτῆρι· καὶ λαμβάνων ἐκεῖνος ἀνήλισκε καὶ ἐξεκένου, ἵνα ἀντὶ μὲν τοῦ ὄξους Το ἐγίνωσκον. σωτηρίαν, καὶ ζωήν. γὰρ ἑαυτόν. ἑώρα γὰρ αὐτόν. DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. A num vitare mortem. Neque volebat ediscere, an C D Psal. 15, 7. alii, Infra in Regio post se- cunda manu ad marginem additur, posset ipse sese salvum facere; sed metuebat ne aliis salus efficeretur. Nam si semel cognovisset, alios ipsum posse salvos facere, nihil dubium erat, eum qui aliis salutem impertiret, esse Salvatorem atque vitam. salus feret. Noverat enim ille versutus, non mori quidem Dominum ; sed ejus mortem, vitam salu- lemque omnibus fore. Quamobrem volebat illum ex cruce descendere, eoque deduxit Pharisæos at se credituros pollicerentur; ut ea saltem promissio- ne quæ volebat consequeretur. Dominus autem re- vera Salvator, qui non sua, sed nostra quæreret ; non ex eo quod sese salvum faceret, sed ex eo quod creaturas redimeret, volebat Salvator agnosci. Non enim medicus, quod sanus ipse sit, medicus agno- scetur; nisi circa ægrolos suam exhibeat artem : et sol non si in se radios contrahat, pro lumine agnoscetur, nisi per orbem illos difundat, iisque tenebras illustret. Ita quoque Dominus non sese salvum fecit : nam salute non egebat qui Salvator esset: sed per beneficia aliis collata volebat ab om- nibus Salvator agnosci. Sed nec ex cruce descen- dendo, voluit nosci Filius Dei, sed in ea manendo. Majorem enim fidem salutemque mors Salvatoris afſert hominibus, quam attulisset descensus de cruce. Certe pendente adhuc in cruce Domino, mo- numenta aperiebantur, quique in iis jacebant salvi efficiebantur: latro autem suspensus in ipsum cre- didit; ut palam faceret se revera Salvatorem esse : atque moriens fidei fructum multiplicabat. Ad hæc sane obstupuit diabolus, summaque anxietate, nec immerito, correptus fuit, dum cerneret se in per- niciem ire, latronem vero in cruce, cui olim furtum suaserat, credere quemque ad blasphemandum concitarat, vidit adorare Dominum, `alterumque latronem increpare, imo potius in latrone diabo- lum. Excruciabatur iterum, quod quem, ut la- tronem occiderat, eumdem videret in paradisum transferri. lumque a se immissum fuisse teli genus, quod nun esset a Domino confractum, quemadmodum scriptum est : « Inimici defecerunt frameæ in finem, et civitates destruxisti ' ; . ideo conturbatus el an- zius, Salvatorem demum tentavit potare felle et aceto: sed ignorabat idipsum in sese moliri. Iræ quippe acerbitatem ex transgressione legis obor- tam, in qua detinebat universos, Salvatori tradi- dit quam ille acceptam assumpsit et evacuavit, ut pro aceto, quod miscuit sapientia vinum nobis Editi vero, 23. Οὐκοῦν διὰ τοῦτο αὐτὸν ὠνείδιζον, ἵνα μὴ τοῖς 24. Ὁρῶν δὲ καὶ πᾶσαν αὐτοῦ τὴν πανοπλίαν δια (27) Regius, εγίνωσκε, secunda manu. Editi et (28) Ετι, deest in Anglicano. 25. Ea igitur de causa conviciabantur illi, ne aliis 24. Videns autem omnia sua arına dejecta, rul- (29) Εικότως, deest in Anglic. Μox, Regius, τώρα (30) Anglicanus, διὰ τοῦτο δὲ ἑταρ.
PG 28:226«Τοῦ ἐχθροῦ ἐξέλιπον αἱ ῥομφαῖαι εἰς τέλος, καὶ πόλεις καθεῖλες,» διὰ τοῦτο ἐταράσσετο, καὶ ἀπορῶν, πεπείρακε λοιπὸν δοῦναι τῷ Σωτῆρι πιεῖν ὄξος μετὰ χολῆς· ἀλλὰ καὶ τοῦτο καθ’ ἑαυτοῦ κατασκευάζων ἠγνόει. Τὸ γὰρ πικρὸν τῆς ὀργῆς, τὸ διὰ τὴν παράβασιν τοῦ νόμου γενόμενον, ἐν ᾧ πάντας κατεῖχεν, ἀπεδίδου τῷ Σωτῆρι· καὶ λαμβάνων ἐκεῖνος ἀνήλισκε καὶ ἐξεκένου, ἵνα ἀντὶ μὲν τοῦ ὄξους ὃν ἐκέρασεν οἶνον ἡ σοφία ποτίσῃ ἡμᾶς· ἀντὶ δὲ τῆς χολῆς τὰ γλυκύτερα ὑπὲρ μέλι καὶ κηρίον λόγια χαρίσηται ἡμῖν· καὶ ἀνθ’ ὧν αὐτὸς ἐγεύσατο τὰ ἡμῶν, εἴπῃ καὶ ἡμῖν· «Γεύσασθε, καὶ ἴδετε, ὅτι χρηστὸς ὁ Κύριος.» Ὡς δὲ καὶ τούτου ἐξέπεσε καὶ ἐσκυλεύθη, καταισχυνθεὶς λοιπὸν, ὑποψία αὐτόν τις εἶχεν, ὁρῶν τὰ τηλικαῦτα, ὅτι οὐ πρὸς ἄνθρωπον, ἀλλὰ πρὸς Θεὸν ἀντιμάχεται. Ἑώρα γὰρ ἐν οἷς τοὺς πάντας ἐθήρευεν, ἐν τούτοις ἑαυτὸν καταισχυνόμενον, καὶ μᾶλλον πίπτοντα ἢ καταβάλλοντα· καὶ λοιπὸν ἐπειρᾶτο παραχωρεῖν, καὶ νῶτα διδόναι τῇ φυγῇ. Ὁρῶν γὰρ αὐτὸν κρεμάμενον, καὶ διώκοντα τὸν θάνατον, ἐφοβήθη μὴ οὗτός ἐστι, περὶ οὗ γέγραπται· Ὑψωθήσεται Κύριος τοῦ ἐλεῆσαι ἡμᾶς.τὸν Κύριον τὸν θάνατον. Οὐδὲ μαθεῖν ἤθελεν, εἰ δύ- ναται ἑαυτὸν σῶσαι· ἀλλ᾽ ἵνα μὴ τοῖς ἄλλοις σωτη- ρία γένηται. Εἰ γὰρ ὅλως ἐγίγνωσκεν (27) σώσαντα αὐτὸν τοὺς ἄλλους, οὐκ ἦν ἀμφίβολον, τὸν τοῖς ἄλ λοις δεδωκότα σωτηρίαν, αὐτὸν εἶναι Σωτῆρα καὶ ζωήν. ἄλλοις σωτηρία γένηται. "Ηδει γὰρ ὁ περίεργος, ὅτι οὐκ ἀποθνήσκει ὁ Κύριος, ἀλλ' ὁ τούτου θάνατος σω τηρία καὶ ζωὴ τοῖς πᾶσι γενήσεται. Διὰ τοῦτο ἤθελεν αὐτὸν καταβῆναι ἀπὸ τοῦ σταυροῦ, καὶ ἐποίει τοὺς Φαρισαίους ἐπαγγέλλεσθαι πιστεύειν· τάχα κἂν τῇ ἐπαγγελίᾳ τῆς πίστεως περιγένηται, ὧν ἤθελεν. Ο δὲ Κύριος, ὁ τῷ ὄντι Σωτήρ, ὁ μὴ τὸ ἑαυτοῦ, ἀλλὰ τὰ ἡμῶν ζητῶν, οὐκ ἀπὸ τοῦ ἑαυτὸν σῶσαι, ἀλλ' ἀπὸ τοῦ λυτρώσασθαι τὴν κτίσιν ἤθελε γνωσθήναι Σωτήρ. Β Οὐδὲ γὰρ ἰατρὸς ἐκ τοῦ αὐτὸν ὑγιαίνειν γνωσθήσεται ἰατρὸς, εἰ μὴ καὶ τοῖς νοσοῦσιν ἐνδείξηται τὴν τέ χνην· καὶ ὁ ἥλιος οὐκ ἐὰν εἰς ἑαυτὴν συστέλλῃ τὰς ἀκτῖνας, γνωσθήσεται φῶς, εἰ μὴ καὶ τῇ οἰκουμένῃ ταύτας ἐπεκτείνῃ, καὶ τὸ σκότος ἐν αὐταῖς κατα λάμψη. Οὕτως καὶ ὁ Κύριος οὐχ ἑαυτὸν ἔσωζε· σω τηρίας γὰρ χρείαν οὐκ εἶχεν, αὐτὸς ὢν Σωτήρ· ἀλλ᾽ ἀπὸ τῆς τῶν ἄλλων εὐεργεσίας ήθελε γνωσθήναι πάσι Σωτήρ. Αλλ' οὐδὲ καταβαίνων ἀπὸ τοῦ σταυροῦ ἤθελε γνωσθῆναι Υἱὸς Θεοῦ, ἀλλ' ἀπὸ τοῦ μένειν αὐ- τόν. Πλείονα γὰρ μᾶλλον ὁ θάνατος ὁ τοῦ Σωτῆρος πίστιν καὶ σωτηρίαν τοῖς ἀνθρώποις φέρει ἢ ἡ ἀπὸ τοῦ σταυροῦ κατάβασις. Αμέλει κρεμαμένου αὐτοῦ ἐπὶ τοῦ σταυροῦ ἔτι (28), τὰ μὲν μνήματα ἠνοίγοντο, καὶ οἱ ἐν αὐτοῖς κείμενοι ἐσώζοντο· ὁ δὲ κρεμάμενος & λῃστὴς ἐπίστευεν εἰς αὐτόν· ἵνα δείξῃ, ὅτι τῷ ὄντι Σωτήρ ἐστι· καὶ ἀποθανών, τῇ πίστει καρποφορεί. Ἐπὶ τούτοις ἐξίστατο λοιπὸν ἀληθῶς ὁ διάβολος, καὶ πᾶσα τοῦτον εἰκότως (29) ἀπορία κατεῖχεν· ἑώρα γὰρ αὐτὸν ἀπολέσαντα, καὶ τὸν λῃστὴν ἐν τῷ σταυρῷ, καὶ ἂν ἔπεισε πάλαι ληστεύειν, δώρα τοῦτον πιστεύ σαντα· καὶ ὃν παρώξυνε βλασφημεῖν, τοῦτον ἑώρα προσκυνοῦντα τὸν Κύριον, καὶ ἐπιπλήττοντα καὶ τῷ ἄλλῳ ληστή, μᾶλλον δὲ τῷ ἐν τῷ λῃστῇ διαβόλῳ. Ἐτρύχετο δὲ πάλιν, ὅτι ἂν ὡς λῃστὴν ἀπέκτεινε, τοῦτον πάλιν μεταφερόμενον ἑώρα ἐν τῷ παραδείσῳ. δ φεῖσαν, καὶ ὅτι οὐκ ἦν ἀμυντήριον πεμφθὲν παρ' αὐ- τοῦ, ὁ μὴ ἐκύρωσεν ὁ Κύριος, κατὰ τὸ γεγραμμένη νον· « Τοῦ ἐχθροῦ ἐξέλιπον αἱ ῥομφαῖαι εἰς τέλος, καὶ πόλεις καθεῖλες, ο διὰ τοῦτο ἐταράσσετο (30), καὶ ἀπορῶν, πεπείρακε λοιπὸν δοῦναι τῷ Σωτῆρι πιεῖν όξος μετὰ χολῆς· ἀλλὰ καὶ τοῦτο καθ' ἑαυτοῦ κατασκευάζων ἡγνόει. Τὸ γὰρ πικρὸν τῆς ὀργῆς, τὸ διὰ τὴν παράβασιν τοῦ νόμου γενόμενον, ἐν ᾧ πάν τας κατείχεν, ἀπεδίδου τῷ Σωτῆρι· καὶ λαμβάνων ἐκεῖνος ἀνήλισκε καὶ ἐξεκένου, ἵνα ἀντὶ μὲν τοῦ ὄξους Το ἐγίνωσκον. σωτηρίαν, καὶ ζωήν. γὰρ ἑαυτόν. ἑώρα γὰρ αὐτόν. DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. A num vitare mortem. Neque volebat ediscere, an C D Psal. 15, 7. alii, Infra in Regio post se- cunda manu ad marginem additur, posset ipse sese salvum facere; sed metuebat ne aliis salus efficeretur. Nam si semel cognovisset, alios ipsum posse salvos facere, nihil dubium erat, eum qui aliis salutem impertiret, esse Salvatorem atque vitam. salus feret. Noverat enim ille versutus, non mori quidem Dominum ; sed ejus mortem, vitam salu- lemque omnibus fore. Quamobrem volebat illum ex cruce descendere, eoque deduxit Pharisæos at se credituros pollicerentur; ut ea saltem promissio- ne quæ volebat consequeretur. Dominus autem re- vera Salvator, qui non sua, sed nostra quæreret ; non ex eo quod sese salvum faceret, sed ex eo quod creaturas redimeret, volebat Salvator agnosci. Non enim medicus, quod sanus ipse sit, medicus agno- scetur; nisi circa ægrolos suam exhibeat artem : et sol non si in se radios contrahat, pro lumine agnoscetur, nisi per orbem illos difundat, iisque tenebras illustret. Ita quoque Dominus non sese salvum fecit : nam salute non egebat qui Salvator esset: sed per beneficia aliis collata volebat ab om- nibus Salvator agnosci. Sed nec ex cruce descen- dendo, voluit nosci Filius Dei, sed in ea manendo. Majorem enim fidem salutemque mors Salvatoris afſert hominibus, quam attulisset descensus de cruce. Certe pendente adhuc in cruce Domino, mo- numenta aperiebantur, quique in iis jacebant salvi efficiebantur: latro autem suspensus in ipsum cre- didit; ut palam faceret se revera Salvatorem esse : atque moriens fidei fructum multiplicabat. Ad hæc sane obstupuit diabolus, summaque anxietate, nec immerito, correptus fuit, dum cerneret se in per- niciem ire, latronem vero in cruce, cui olim furtum suaserat, credere quemque ad blasphemandum concitarat, vidit adorare Dominum, `alterumque latronem increpare, imo potius in latrone diabo- lum. Excruciabatur iterum, quod quem, ut la- tronem occiderat, eumdem videret in paradisum transferri. lumque a se immissum fuisse teli genus, quod nun esset a Domino confractum, quemadmodum scriptum est : « Inimici defecerunt frameæ in finem, et civitates destruxisti ' ; . ideo conturbatus el an- zius, Salvatorem demum tentavit potare felle et aceto: sed ignorabat idipsum in sese moliri. Iræ quippe acerbitatem ex transgressione legis obor- tam, in qua detinebat universos, Salvatori tradi- dit quam ille acceptam assumpsit et evacuavit, ut pro aceto, quod miscuit sapientia vinum nobis Editi vero, 23. Οὐκοῦν διὰ τοῦτο αὐτὸν ὠνείδιζον, ἵνα μὴ τοῖς 24. Ὁρῶν δὲ καὶ πᾶσαν αὐτοῦ τὴν πανοπλίαν δια (27) Regius, εγίνωσκε, secunda manu. Editi et (28) Ετι, deest in Anglicano. 25. Ea igitur de causa conviciabantur illi, ne aliis 24. Videns autem omnia sua arına dejecta, rul- (29) Εικότως, deest in Anglic. Μox, Regius, τώρα (30) Anglicanus, διὰ τοῦτο δὲ ἑταρ.
PG 28:227Καὶ διὰ τοῦτο μᾶλλον ἐζήτει πάντα καταλιπεῖν, καὶ φυγεῖν, φθονῶν τοῖς ἐλεηθησομένοις παρ’ αὐτοῦ· Ἀλλ’ ὁ Κύριος, ὁ τῷ ὄντι Σωτὴρ, οὐ θέλων αὐτὸν ἀπελθεῖν ἀπαθῆ, οὐδὲ ἀτελὲς τὸ ἔργον καταλεῖψαι, οὐδὲ τοὺς ἐν τῷ ᾅδῃ ἐκδότους ἀφεῖναι τῷ ἐχθρῷ, ἐστρατήγησε μέγα καὶ θαυμαστὸν ἔργον. Ὁρῶν γὰρ αὐτὸν καταπτήςσοντα, καὶ τρέμοντα, καὶ δειλιῶντα τὸν θρασὺν, πάλιν ὡς ὑποπίπτων σχηματίζεται, ἵνα προσελθόντα τὸν ἐχθρὸν τέλεον χειρώσηται. Ὁ μὲν γὰρ δράκων οὐκ ἤθελεν ἀποθνήσκειν τὸν Κύριον, οὐδὲ κρεμάμενον ἐπὶ ξύλον· καὶ ἤθελε μὲν καταβῆναι τὸν Κύριον ἀπὸ τοῦ σταυροῦ καὶ μὴ ἀποθανεῖν· εἰ δὲ μὴ κατέβαινε, κἂν μένειν αὐτὸν ἁπλῶς ἐπὶ τοῦ ξύλου, καὶ μόνον μὴ ἀποθανεῖν. Ἐφοβεῖτο γὰρ μὴ τὸ γεγραμμένον γένηται· «Πνεῦμα Κυρίου ἐπ’ ἐμὲ, οὗ εἵνεκεν ἔχρισέ με, εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, καὶ κηρῦξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν, τυφλοῖς ἀνάβλεψιν.» Καὶ διὰ τοῦτο ἐφοβήθη, μὴ οὗτός ἐστιν ὁ χρισθεὶς καὶ ἀποσταλεὶς, καὶ λοιπὸν τῶν ἁπάντων ἐλευθερία γένηται. Γυμνωθεὶς οὖν ἀπὸ τοῦ παντὸς, ηὔχετο κἂν τοῦ ᾅδου κρατεῖν. Πάλιν γὰρ ἐφοβεῖτο, μὴ οὗτός ἐστιν ὁ καὶ τὸ σκότος καταλάμπων, περὶ οὗ γέγραπται·ὃν ἐκέρασεν οἶνον ἡ σοφία ποτίσῃ ἡμᾶς· ἀντὶ δὲ τῆς χολῆς τὰ γλυκύτερα ὑπὲρ μέλι καὶ κηρίον λόγια χα- ρίσηται ἡμῖν· καὶ ἀνθ' ὧν αὐτὸς ἐγεύσατο τὰ ἡμῶν, εἴπῃ καὶ ἡμῖν· . Γεύσασθε, καὶ ἴδετε, ὅτι χρηστὸς ὁ Κύριος. » Ως δὲ καὶ τούτου ἐξέπεσε καὶ ἐσκυλεύθη, καταισχυνθεὶς λοιπὸν, ὑποψία αὐτόν τις εἶχεν, ὁρῶν τὰ τηλικαῦτα, ὅτι οὐ πρὸς ἄνθρωπον, ἀλλὰ πρὸς Θεὸν ἀντιμάχεται. Εύρα γὰρ ἐν οἷς τοὺς πάντας ἐθή ρευεν, ἐν τούτοις ἑαυτὸν καταισχυνόμενον, καὶ μᾶλ λον πίπτοντα ἢ καταβάλλοντα· καὶ λοιπὸν ἐπειρᾶτο παραχωρεῖν, καὶ νῶτα διδόναι τῇ φυγῇ. Ορῶν γὰρ αὐτὸν κρεμάμενον, καὶ διώκοντα τὸν θάνατον, ἐφο- βήθη μὴ οὗτός ἐστι, περὶ οὗ γέγραπται· Υψωθήσε ται Κύριος τοῦ ἐλεῆσαι ἡμᾶς. Καὶ διὰ τοῦτο μᾶλλον ἐζήτει πάντα καταλιπεῖν, καὶ φυγεῖν, φθονῶν τοῖς Β ἐλεηθησομένοις παρ' αὐτοῦ· Ἀλλ᾿ ὁ Κύριος, ὁ τῷ ὄντι Σωτήρ, οὐ θέλων αὐτὸν ἀπελθεῖν ἀπαθῆ, οὐδὲ ἀτελὲς τὸ ἔργον καταλείψαι, οὐδὲ τοὺς ἐν τῷ ᾅδῃ ἐκδότους ἀφεῖναι τῷ ἐχθρῷ, ἐστρατήγησε μέγα καὶ θαυμαστὸν ἔργον. Ὁρῶν γὰρ αὐτὸν καταπτήσε σοντα (31), καὶ τρέμοντα, καὶ δειλιῶντα τὸν θρασὺν, πάλιν ὡς ὑποπίπτων σχηματίζεται, ἵνα προσελθόντα τὸν ἐχθρὸν τέλεον χειρώσηται. Ὁ μὲν γὰρ δράκων οὐκ ἤθελεν ἀποθνήσκειν τὸν Κύριον, οὐδὲ κρεμάμε ναν ἐπὶ ξύλον (32)· καὶ ἤθελε μὲν καταβῆναι τὸν Κύριον ἀπὸ τοῦ σταυροῦ καὶ μὴ ἀποθανεῖν· εἰ δὲ μὴ κατέβαινε, κἂν μένειν αὐτὸν ἁπλῶς ἐπὶ τοῦ ξύλου, καὶ μόνον μὴ ἀποθανεῖν. Ἐφοβεῖτο γὰρ μὴ τὸ γε- γραμμένον γένηται· « Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ, οὗ εἵνεκεν ἔχρισέ με, εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, καὶ κηρύξαι αἰχμαλώτοις άφεσιν, τυφλοῖς ἀνά βλεψιν. » Καὶ διὰ τοῦτο ἐφοβήθη, μὴ οὗτός ἐστιν ἐ χρισθεὶς καὶ ἀποσταλείς, καὶ λοιπὸν τῶν ἁπάντων ἐλευθερία γένηται. ξίδου κρατεῖν. Πάλιν γὰρ ἐφοβεῖτο, μὴ οὗτός ἐστιν ὁ καὶ τὸ σκότος καταλάμπων, περὶ οὗ γέγραπται· • Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, ὁ λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκό τει, φῶς εἶδε μέγα. » Καὶ γὰρ καὶ ἤκουεν αὐτοῦ λέγοντος· « Εγώ είμι τὸ φῶς. » Οθεν ἐδειλία μὴ ἀποθάνῃ, καὶ πάντων ἐκβληθῇ. Ὁ δὲ Κύριος, ὁρῶν αὐτὸν φεύγοντα, ἵνα μὴ τοῦτο γένηται και φυγάς ἀπέλθῃ ὁ ἐχθρὸς, φωνὰς ἀφίησιν ἀνθρωπίνας, καὶ φωνὰς ἀσθενείας λέγων· « Ελωί, Ελωί, λημά σαβα- χθανί·, τουτέστι, ο Θεέ μου, Θεέ μου, ἱνὰ τί με ἐγκατέλιπες ; » Καὶ τοῦτο ἐποίει, ἵνα ὁ διάβολος, ὃν κατεπλάγη Θεόν, τοῦτον ὡς ἄνθρωπον ἀσθενῆ νομί σας, μὴ φυγὰς ἀπέλθοι. Ταύταις γοῦν ταῖς φωναῖς ὑπαχθεὶς ὁ πάγκακος, πάλιν ὡς ἀνθρώπῳ προσῆλθε καὶ κατερράγη. Έπεισε γὰρ τοὺς Ἰουδαίους εἰς σφαγὴν αὐτὸν αἰτήσασθαι, καὶ γέγονεν ὅπερ οὐ προσ εδόκησεν· ἐσφάγη γὰρ οὐκ εἰς ἄλλο μέρος, ἀλλ᾽ εἰς τὴν πλευρὰν, ἀφ' ἧς ἔῤῥευσεν ὕδωρ καὶ αἷμα· ἵνα, ἐπειδὴ πρότερον διὰ τῆς ἐκ πλευρᾶς πλασθείσης γυ- ναικὸς ἦλθεν ἀπάτη, οὕτως διὰ τῆς πλευρᾶς τοῦ δεν τέρου Ἀδὰμ λύτρον καὶ καθάρσιον τῆς προτέρας S. ATHANASIUS. - DUBIA. potandum daret : pro felle, eloquia melle et favo A dulciora nobis impertiret et pro eo quod nostra gustasset, nobis diceret : « Gustate et videte, quo- niam suavis est Dominus 78., Ut autem eo excidit, atque spoliatus est, pudefactus demum, incidit in aliquam suspicionem, dum talia cerneret, se scili- cet non contra hominem, sed contra Deum pugnare. Videbat enim quibus in rebus omnes capere ten- taret, in iisdem se pudore affici, magisque labi, quam dejicere alios: demumque secedere tentavit, ac fugiendo terga dare. Dum enim eum suspensum cerneret mortem nihilominus persequi, timuit ne hic esset de quo scriptum est: Exaltabitur Domi- nus, ut misereatur nostri. Quæ causa erat, ut om- nia relinquere et fugere pararet, invidens iis quos miseratus ille esset. Sed Dominus vere Salvator, nolens eum illæsum abire, nec imperfectum opus deserere, neque eos, qui in inferno erant, inimico dedititios relinquere, magno mirabilique stratage- mate usus est. Cum enim audacem illum percul- sum, trementem et formidantem cerneret, rursum se decidere simulat, ut accedentem inimicum, om- nino subigeret. Draco enim nolebat mori Dominum, aut pendere in ligno, sed optabat ut Dominus de- scenderet de cruce, et non moreretur; aut si non descendisset, ut maneret in cruce quidem, sed non moreretur. Metuebat enim, ne id fieret quod scri- ptum est: Spiritus Domini super me, eo quod unxerit me, evangelizare pauperibus misit me, et prædicare captivis remissionem, et cæcis visus re- C stitutionem”. › Quamobrem metuebat, ne hic ille esset unctus et missus, ac ne demum omnibus li- bertas foret. tem imperium tenere. Alia siquidem ei formido erat, num is esset qui tenebras illustraret, de quo scriptumn est : e Galilæa gentium, populus qui am- bulabat in tenebris, vidit lucem magnam". › Illum enim audierat ita loquentem : « Ego sum lux 78. Unde metuebat ne moreretur, et ipse ex omnibus exturbaretur. Dominus porro cum illum fugam pa- rare cerueret, ne elaberetur inimicus, voces emittit humanas, vocesque infirmitatis, aiens : « Elohi, Elohi, lema sabachthani, id est Deus meus, Deus D meus, ut quid me dereliquisti * ? . Quod ideo fecit, ut diabolus, quem ut Deum reformidarat, hunc ratus jam bominem esse infirmum, fugam cohibe- ret. His adductus vocibus sceleratissimus ille, ad eum denuo ut hominem accedens confractus est. Judæis enim auctor fuerat, ut ad necem eum postu- Jarent resque illi præter spem accidit ; non in alia quippe parte quam in latere confussus est, unde sanguis et aqua manavit; ut quoniam prius per mulierem ex latere formatam, venerat deceptio; ita per latus secundi Adami redemptio et emundatio Psal. xxxIII, 9. Isa. LXI, Joan. VIII, 12. Marc. xv, 34. Isa. ix, 1, 2. 23. Omnibus itaque nudatus, optabat inferni sal- (31) Regius et Anglicanus, καταπτήξαντα. 25. Γυμνωθεὶς οὖν ἀπὸ τοῦ παντός, ηύχετο κἂν τοῦ (32) Regius et Anglicanus, ἐπὶ ξύλου.
«Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, ὁ λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκότει, φῶς εἶδε μέγα.» Καὶ γὰρ καὶ ἤκουεν αὐτοῦ λέγοντος· «Ἐγώ εἰμι τὸ φῶς.» Ὅθεν ἐδειλία μὴ ἀποθάνῃ, καὶ πάντων ἐκβληθῇ. Ὁ δὲ Κύριος, ὁρῶν αὐτὸν φεύγοντα, ἵνα μὴ τοῦτο γένηται καὶ φυγὰς ἀπέλθῃ ὁ ἐχθρὸς, φωνὰς ἀφίησιν ἀνθρωπίνας, καὶ φωνὰς ἀσθενείας λέγων· «Ἐλωὶ̈, Ἐλωὶ̈, λημὰ σαβαχθανί·» τουτέστι, «Θεέ μου, Θεέ μου, ἵνα τί με ἐγκατέλιπες;» Καὶ τοῦτο ἐποίει, ἵνα ὁ διάβολος, ὃν κατεπλάγη Θεὸν, τοῦτον ὡς ἄνθρωπον ἀσθενῆ νομίσας, μὴ φυγὰς ἀπέλθοι. Ταύταις γοῦν ταῖς φωναῖς ὑπαχθεὶς ὁ πάγκακος, πάλιν ὡς ἀνθρώπῳ προσῆλθε καὶ κατεῤῥάγη. Ἔπεισε γὰρ τοὺς Ἰουδαίους εἰς σφαγὴν αὐτὸν αἰτήσασθαι, καὶ γέγονεν ὅπερ οὐ προςεδόκησεν· ἐσφάγη γὰρ οὐκ εἰς ἄλλο μέρος, ἀλλ’ εἰς τὴν πλευρὰν, ἀφ’ ἧς ἔῤῥευσεν ὕδωρ καὶ αἷμα· ἵνα, ἐπειδὴ πρότερον διὰ τῆς ἐκ πλευρᾶς πλασθείσης γυναικὸς ἦλθεν ἀπάτη, οὕτως διὰ τῆς πλευρᾶς τοῦ δευτέρου Ἀδὰμ λύτρον καὶ καθάρσιον τῆς προτέρας γένηται· λύτρον μὲν διὰ τοῦ αἵματος, καθάρσιον δὲ διὰ τοῦ ὕδατος. Τοῦτο δὲ οὐ κατὰ γνώμην ἀπέβαινε τῷ διαβόλῳ·ὃν ἐκέρασεν οἶνον ἡ σοφία ποτίσῃ ἡμᾶς· ἀντὶ δὲ τῆς χολῆς τὰ γλυκύτερα ὑπὲρ μέλι καὶ κηρίον λόγια χα- ρίσηται ἡμῖν· καὶ ἀνθ' ὧν αὐτὸς ἐγεύσατο τὰ ἡμῶν, εἴπῃ καὶ ἡμῖν· . Γεύσασθε, καὶ ἴδετε, ὅτι χρηστὸς ὁ Κύριος. » Ως δὲ καὶ τούτου ἐξέπεσε καὶ ἐσκυλεύθη, καταισχυνθεὶς λοιπὸν, ὑποψία αὐτόν τις εἶχεν, ὁρῶν τὰ τηλικαῦτα, ὅτι οὐ πρὸς ἄνθρωπον, ἀλλὰ πρὸς Θεὸν ἀντιμάχεται. Εύρα γὰρ ἐν οἷς τοὺς πάντας ἐθή ρευεν, ἐν τούτοις ἑαυτὸν καταισχυνόμενον, καὶ μᾶλ λον πίπτοντα ἢ καταβάλλοντα· καὶ λοιπὸν ἐπειρᾶτο παραχωρεῖν, καὶ νῶτα διδόναι τῇ φυγῇ. Ορῶν γὰρ αὐτὸν κρεμάμενον, καὶ διώκοντα τὸν θάνατον, ἐφο- βήθη μὴ οὗτός ἐστι, περὶ οὗ γέγραπται· Υψωθήσε ται Κύριος τοῦ ἐλεῆσαι ἡμᾶς. Καὶ διὰ τοῦτο μᾶλλον ἐζήτει πάντα καταλιπεῖν, καὶ φυγεῖν, φθονῶν τοῖς Β ἐλεηθησομένοις παρ' αὐτοῦ· Ἀλλ᾿ ὁ Κύριος, ὁ τῷ ὄντι Σωτήρ, οὐ θέλων αὐτὸν ἀπελθεῖν ἀπαθῆ, οὐδὲ ἀτελὲς τὸ ἔργον καταλείψαι, οὐδὲ τοὺς ἐν τῷ ᾅδῃ ἐκδότους ἀφεῖναι τῷ ἐχθρῷ, ἐστρατήγησε μέγα καὶ θαυμαστὸν ἔργον. Ὁρῶν γὰρ αὐτὸν καταπτήσε σοντα (31), καὶ τρέμοντα, καὶ δειλιῶντα τὸν θρασὺν, πάλιν ὡς ὑποπίπτων σχηματίζεται, ἵνα προσελθόντα τὸν ἐχθρὸν τέλεον χειρώσηται. Ὁ μὲν γὰρ δράκων οὐκ ἤθελεν ἀποθνήσκειν τὸν Κύριον, οὐδὲ κρεμάμε ναν ἐπὶ ξύλον (32)· καὶ ἤθελε μὲν καταβῆναι τὸν Κύριον ἀπὸ τοῦ σταυροῦ καὶ μὴ ἀποθανεῖν· εἰ δὲ μὴ κατέβαινε, κἂν μένειν αὐτὸν ἁπλῶς ἐπὶ τοῦ ξύλου, καὶ μόνον μὴ ἀποθανεῖν. Ἐφοβεῖτο γὰρ μὴ τὸ γε- γραμμένον γένηται· « Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ, οὗ εἵνεκεν ἔχρισέ με, εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, καὶ κηρύξαι αἰχμαλώτοις άφεσιν, τυφλοῖς ἀνά βλεψιν. » Καὶ διὰ τοῦτο ἐφοβήθη, μὴ οὗτός ἐστιν ἐ χρισθεὶς καὶ ἀποσταλείς, καὶ λοιπὸν τῶν ἁπάντων ἐλευθερία γένηται. ξίδου κρατεῖν. Πάλιν γὰρ ἐφοβεῖτο, μὴ οὗτός ἐστιν ὁ καὶ τὸ σκότος καταλάμπων, περὶ οὗ γέγραπται· • Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, ὁ λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκό τει, φῶς εἶδε μέγα. » Καὶ γὰρ καὶ ἤκουεν αὐτοῦ λέγοντος· « Εγώ είμι τὸ φῶς. » Οθεν ἐδειλία μὴ ἀποθάνῃ, καὶ πάντων ἐκβληθῇ. Ὁ δὲ Κύριος, ὁρῶν αὐτὸν φεύγοντα, ἵνα μὴ τοῦτο γένηται και φυγάς ἀπέλθῃ ὁ ἐχθρὸς, φωνὰς ἀφίησιν ἀνθρωπίνας, καὶ φωνὰς ἀσθενείας λέγων· « Ελωί, Ελωί, λημά σαβα- χθανί·, τουτέστι, ο Θεέ μου, Θεέ μου, ἱνὰ τί με ἐγκατέλιπες ; » Καὶ τοῦτο ἐποίει, ἵνα ὁ διάβολος, ὃν κατεπλάγη Θεόν, τοῦτον ὡς ἄνθρωπον ἀσθενῆ νομί σας, μὴ φυγὰς ἀπέλθοι. Ταύταις γοῦν ταῖς φωναῖς ὑπαχθεὶς ὁ πάγκακος, πάλιν ὡς ἀνθρώπῳ προσῆλθε καὶ κατερράγη. Έπεισε γὰρ τοὺς Ἰουδαίους εἰς σφαγὴν αὐτὸν αἰτήσασθαι, καὶ γέγονεν ὅπερ οὐ προσ εδόκησεν· ἐσφάγη γὰρ οὐκ εἰς ἄλλο μέρος, ἀλλ᾽ εἰς τὴν πλευρὰν, ἀφ' ἧς ἔῤῥευσεν ὕδωρ καὶ αἷμα· ἵνα, ἐπειδὴ πρότερον διὰ τῆς ἐκ πλευρᾶς πλασθείσης γυ- ναικὸς ἦλθεν ἀπάτη, οὕτως διὰ τῆς πλευρᾶς τοῦ δεν τέρου Ἀδὰμ λύτρον καὶ καθάρσιον τῆς προτέρας S. ATHANASIUS. - DUBIA. potandum daret : pro felle, eloquia melle et favo A dulciora nobis impertiret et pro eo quod nostra gustasset, nobis diceret : « Gustate et videte, quo- niam suavis est Dominus 78., Ut autem eo excidit, atque spoliatus est, pudefactus demum, incidit in aliquam suspicionem, dum talia cerneret, se scili- cet non contra hominem, sed contra Deum pugnare. Videbat enim quibus in rebus omnes capere ten- taret, in iisdem se pudore affici, magisque labi, quam dejicere alios: demumque secedere tentavit, ac fugiendo terga dare. Dum enim eum suspensum cerneret mortem nihilominus persequi, timuit ne hic esset de quo scriptum est: Exaltabitur Domi- nus, ut misereatur nostri. Quæ causa erat, ut om- nia relinquere et fugere pararet, invidens iis quos miseratus ille esset. Sed Dominus vere Salvator, nolens eum illæsum abire, nec imperfectum opus deserere, neque eos, qui in inferno erant, inimico dedititios relinquere, magno mirabilique stratage- mate usus est. Cum enim audacem illum percul- sum, trementem et formidantem cerneret, rursum se decidere simulat, ut accedentem inimicum, om- nino subigeret. Draco enim nolebat mori Dominum, aut pendere in ligno, sed optabat ut Dominus de- scenderet de cruce, et non moreretur; aut si non descendisset, ut maneret in cruce quidem, sed non moreretur. Metuebat enim, ne id fieret quod scri- ptum est: Spiritus Domini super me, eo quod unxerit me, evangelizare pauperibus misit me, et prædicare captivis remissionem, et cæcis visus re- C stitutionem”. › Quamobrem metuebat, ne hic ille esset unctus et missus, ac ne demum omnibus li- bertas foret. tem imperium tenere. Alia siquidem ei formido erat, num is esset qui tenebras illustraret, de quo scriptumn est : e Galilæa gentium, populus qui am- bulabat in tenebris, vidit lucem magnam". › Illum enim audierat ita loquentem : « Ego sum lux 78. Unde metuebat ne moreretur, et ipse ex omnibus exturbaretur. Dominus porro cum illum fugam pa- rare cerueret, ne elaberetur inimicus, voces emittit humanas, vocesque infirmitatis, aiens : « Elohi, Elohi, lema sabachthani, id est Deus meus, Deus D meus, ut quid me dereliquisti * ? . Quod ideo fecit, ut diabolus, quem ut Deum reformidarat, hunc ratus jam bominem esse infirmum, fugam cohibe- ret. His adductus vocibus sceleratissimus ille, ad eum denuo ut hominem accedens confractus est. Judæis enim auctor fuerat, ut ad necem eum postu- Jarent resque illi præter spem accidit ; non in alia quippe parte quam in latere confussus est, unde sanguis et aqua manavit; ut quoniam prius per mulierem ex latere formatam, venerat deceptio; ita per latus secundi Adami redemptio et emundatio Psal. xxxIII, 9. Isa. LXI, Joan. VIII, 12. Marc. xv, 34. Isa. ix, 1, 2. 23. Omnibus itaque nudatus, optabat inferni sal- (31) Regius et Anglicanus, καταπτήξαντα. 25. Γυμνωθεὶς οὖν ἀπὸ τοῦ παντός, ηύχετο κἂν τοῦ (32) Regius et Anglicanus, ἐπὶ ξύλου.
PG 28:228καὶ γὰρ ὃν ἐφοβεῖτο γενέσθαι θάνατον, τοῦτον ἀπέθανεν ὁ Κύριος, κἀκεῖνος ἐσκύλευται· καὶ νομίσας κρατεῖν τὸν Χριστὸν ἐν τῷ θανάτῳ, αὐτὸς μᾶλλον ἐδείχθη νεκρός· καὶ καυχησάμενος ἄνθρωπον ἐνεδρεύειν, πεποίηκε γνωσθῆναι Θεόν. Ἅμα γὰρ ἀπέθανεν, ἡ μὲν κτίσις ἀνήλιος γέγονε, τὸ δὲ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐῤῥάγη, ἡ γῆ ἐσείσθη, καὶ αἱ πέτραι ἐσχίσθησαν, οἱ στρατιῶται, σὺν τοῖς πυλωροῖς τοῦ ᾅδου κατέπτηξαν. Ἀφ’ ὧν ἦν ἰδεῖν μηκέτι ἄνθρωπον, ἀλλὰ Θεὸν ἀληθῶς ἐν σώματι, ὡς καὶ οἱ θεωροῦντες ἔλεγον· «Ἀληθῶς οὗτός ἐστι Θεοῦ Υἱός.» Καὶ γὰρ πολλὰ μνημεῖα ἠνεῴχθησαν, καὶ ἠγέρθησαν τούτων οἱ νεκροί. Τυφλὸν ἀληθῶς ἡ κακία· νομίσας γὰρ ἀποκτείνειν ἕνα, τῶν πάντων ἐστέρηται· καὶ νομίσας εἰς ᾅδην καταφέρειν, ἐκβέβληται τοῦ ᾅδου. Καὶ ἀπεδείχθη πᾶσιν, ὅτι οὐκ ἀσθενείᾳ φύσεως τέθνηκεν ὁ Σωτὴρ, ἀλλὰ τὸν θάνατον εἰς ἀναίρεσιν ἐδίωξεν, ἵνα καταργήσῃ τοῦτον, καὶ ἀπαλλάξῃ τούτους, ὅσοι φόβῳ θανάτου διὰ παντὸς τοῦ ζῇν ἔνοχοι ἦσαν δουλείας. Οὐ πολὺ γοῦν διέστη, καὶ τὰς ὠδῖνας ἔλυσε τοῦ ᾅδου, καὶ τοὺς μὲν ἄλλους ἤγειρε λέγων·ὃν ἐκέρασεν οἶνον ἡ σοφία ποτίσῃ ἡμᾶς· ἀντὶ δὲ τῆς χολῆς τὰ γλυκύτερα ὑπὲρ μέλι καὶ κηρίον λόγια χα- ρίσηται ἡμῖν· καὶ ἀνθ' ὧν αὐτὸς ἐγεύσατο τὰ ἡμῶν, εἴπῃ καὶ ἡμῖν· . Γεύσασθε, καὶ ἴδετε, ὅτι χρηστὸς ὁ Κύριος. » Ως δὲ καὶ τούτου ἐξέπεσε καὶ ἐσκυλεύθη, καταισχυνθεὶς λοιπὸν, ὑποψία αὐτόν τις εἶχεν, ὁρῶν τὰ τηλικαῦτα, ὅτι οὐ πρὸς ἄνθρωπον, ἀλλὰ πρὸς Θεὸν ἀντιμάχεται. Εύρα γὰρ ἐν οἷς τοὺς πάντας ἐθή ρευεν, ἐν τούτοις ἑαυτὸν καταισχυνόμενον, καὶ μᾶλ λον πίπτοντα ἢ καταβάλλοντα· καὶ λοιπὸν ἐπειρᾶτο παραχωρεῖν, καὶ νῶτα διδόναι τῇ φυγῇ. Ορῶν γὰρ αὐτὸν κρεμάμενον, καὶ διώκοντα τὸν θάνατον, ἐφο- βήθη μὴ οὗτός ἐστι, περὶ οὗ γέγραπται· Υψωθήσε ται Κύριος τοῦ ἐλεῆσαι ἡμᾶς. Καὶ διὰ τοῦτο μᾶλλον ἐζήτει πάντα καταλιπεῖν, καὶ φυγεῖν, φθονῶν τοῖς Β ἐλεηθησομένοις παρ' αὐτοῦ· Ἀλλ᾿ ὁ Κύριος, ὁ τῷ ὄντι Σωτήρ, οὐ θέλων αὐτὸν ἀπελθεῖν ἀπαθῆ, οὐδὲ ἀτελὲς τὸ ἔργον καταλείψαι, οὐδὲ τοὺς ἐν τῷ ᾅδῃ ἐκδότους ἀφεῖναι τῷ ἐχθρῷ, ἐστρατήγησε μέγα καὶ θαυμαστὸν ἔργον. Ὁρῶν γὰρ αὐτὸν καταπτήσε σοντα (31), καὶ τρέμοντα, καὶ δειλιῶντα τὸν θρασὺν, πάλιν ὡς ὑποπίπτων σχηματίζεται, ἵνα προσελθόντα τὸν ἐχθρὸν τέλεον χειρώσηται. Ὁ μὲν γὰρ δράκων οὐκ ἤθελεν ἀποθνήσκειν τὸν Κύριον, οὐδὲ κρεμάμε ναν ἐπὶ ξύλον (32)· καὶ ἤθελε μὲν καταβῆναι τὸν Κύριον ἀπὸ τοῦ σταυροῦ καὶ μὴ ἀποθανεῖν· εἰ δὲ μὴ κατέβαινε, κἂν μένειν αὐτὸν ἁπλῶς ἐπὶ τοῦ ξύλου, καὶ μόνον μὴ ἀποθανεῖν. Ἐφοβεῖτο γὰρ μὴ τὸ γε- γραμμένον γένηται· « Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ, οὗ εἵνεκεν ἔχρισέ με, εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, καὶ κηρύξαι αἰχμαλώτοις άφεσιν, τυφλοῖς ἀνά βλεψιν. » Καὶ διὰ τοῦτο ἐφοβήθη, μὴ οὗτός ἐστιν ἐ χρισθεὶς καὶ ἀποσταλείς, καὶ λοιπὸν τῶν ἁπάντων ἐλευθερία γένηται. ξίδου κρατεῖν. Πάλιν γὰρ ἐφοβεῖτο, μὴ οὗτός ἐστιν ὁ καὶ τὸ σκότος καταλάμπων, περὶ οὗ γέγραπται· • Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, ὁ λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκό τει, φῶς εἶδε μέγα. » Καὶ γὰρ καὶ ἤκουεν αὐτοῦ λέγοντος· « Εγώ είμι τὸ φῶς. » Οθεν ἐδειλία μὴ ἀποθάνῃ, καὶ πάντων ἐκβληθῇ. Ὁ δὲ Κύριος, ὁρῶν αὐτὸν φεύγοντα, ἵνα μὴ τοῦτο γένηται και φυγάς ἀπέλθῃ ὁ ἐχθρὸς, φωνὰς ἀφίησιν ἀνθρωπίνας, καὶ φωνὰς ἀσθενείας λέγων· « Ελωί, Ελωί, λημά σαβα- χθανί·, τουτέστι, ο Θεέ μου, Θεέ μου, ἱνὰ τί με ἐγκατέλιπες ; » Καὶ τοῦτο ἐποίει, ἵνα ὁ διάβολος, ὃν κατεπλάγη Θεόν, τοῦτον ὡς ἄνθρωπον ἀσθενῆ νομί σας, μὴ φυγὰς ἀπέλθοι. Ταύταις γοῦν ταῖς φωναῖς ὑπαχθεὶς ὁ πάγκακος, πάλιν ὡς ἀνθρώπῳ προσῆλθε καὶ κατερράγη. Έπεισε γὰρ τοὺς Ἰουδαίους εἰς σφαγὴν αὐτὸν αἰτήσασθαι, καὶ γέγονεν ὅπερ οὐ προσ εδόκησεν· ἐσφάγη γὰρ οὐκ εἰς ἄλλο μέρος, ἀλλ᾽ εἰς τὴν πλευρὰν, ἀφ' ἧς ἔῤῥευσεν ὕδωρ καὶ αἷμα· ἵνα, ἐπειδὴ πρότερον διὰ τῆς ἐκ πλευρᾶς πλασθείσης γυ- ναικὸς ἦλθεν ἀπάτη, οὕτως διὰ τῆς πλευρᾶς τοῦ δεν τέρου Ἀδὰμ λύτρον καὶ καθάρσιον τῆς προτέρας S. ATHANASIUS. - DUBIA. potandum daret : pro felle, eloquia melle et favo A dulciora nobis impertiret et pro eo quod nostra gustasset, nobis diceret : « Gustate et videte, quo- niam suavis est Dominus 78., Ut autem eo excidit, atque spoliatus est, pudefactus demum, incidit in aliquam suspicionem, dum talia cerneret, se scili- cet non contra hominem, sed contra Deum pugnare. Videbat enim quibus in rebus omnes capere ten- taret, in iisdem se pudore affici, magisque labi, quam dejicere alios: demumque secedere tentavit, ac fugiendo terga dare. Dum enim eum suspensum cerneret mortem nihilominus persequi, timuit ne hic esset de quo scriptum est: Exaltabitur Domi- nus, ut misereatur nostri. Quæ causa erat, ut om- nia relinquere et fugere pararet, invidens iis quos miseratus ille esset. Sed Dominus vere Salvator, nolens eum illæsum abire, nec imperfectum opus deserere, neque eos, qui in inferno erant, inimico dedititios relinquere, magno mirabilique stratage- mate usus est. Cum enim audacem illum percul- sum, trementem et formidantem cerneret, rursum se decidere simulat, ut accedentem inimicum, om- nino subigeret. Draco enim nolebat mori Dominum, aut pendere in ligno, sed optabat ut Dominus de- scenderet de cruce, et non moreretur; aut si non descendisset, ut maneret in cruce quidem, sed non moreretur. Metuebat enim, ne id fieret quod scri- ptum est: Spiritus Domini super me, eo quod unxerit me, evangelizare pauperibus misit me, et prædicare captivis remissionem, et cæcis visus re- C stitutionem”. › Quamobrem metuebat, ne hic ille esset unctus et missus, ac ne demum omnibus li- bertas foret. tem imperium tenere. Alia siquidem ei formido erat, num is esset qui tenebras illustraret, de quo scriptumn est : e Galilæa gentium, populus qui am- bulabat in tenebris, vidit lucem magnam". › Illum enim audierat ita loquentem : « Ego sum lux 78. Unde metuebat ne moreretur, et ipse ex omnibus exturbaretur. Dominus porro cum illum fugam pa- rare cerueret, ne elaberetur inimicus, voces emittit humanas, vocesque infirmitatis, aiens : « Elohi, Elohi, lema sabachthani, id est Deus meus, Deus D meus, ut quid me dereliquisti * ? . Quod ideo fecit, ut diabolus, quem ut Deum reformidarat, hunc ratus jam bominem esse infirmum, fugam cohibe- ret. His adductus vocibus sceleratissimus ille, ad eum denuo ut hominem accedens confractus est. Judæis enim auctor fuerat, ut ad necem eum postu- Jarent resque illi præter spem accidit ; non in alia quippe parte quam in latere confussus est, unde sanguis et aqua manavit; ut quoniam prius per mulierem ex latere formatam, venerat deceptio; ita per latus secundi Adami redemptio et emundatio Psal. xxxIII, 9. Isa. LXI, Joan. VIII, 12. Marc. xv, 34. Isa. ix, 1, 2. 23. Omnibus itaque nudatus, optabat inferni sal- (31) Regius et Anglicanus, καταπτήξαντα. 25. Γυμνωθεὶς οὖν ἀπὸ τοῦ παντός, ηύχετο κἂν τοῦ (32) Regius et Anglicanus, ἐπὶ ξύλου.
PG 28:229«Ἐγείρεσθε, ἄγωμεν ἐντεῦθεν·» αὐτὸς δὲ ἐξανέστη καὶ κατέζησε τοῦ θανάτου, χλεύην αὐτοῦ τὴν τόλμαν ἡγησάμενος· ὡς καὶ ἐν ὕμνοις προανεφωνεῖτο. λέγοντος τοῦ Πνεύματος· «Ὁ κατοικῶν ἐν οὐρανοῖς ἐκγελάσεται αὐτοὺς, καὶ ὁ Κύριος ἐκμυκτηριεῖ αὐτούς.» Χλευάζεται γὰρ ἀληθῶς οὕτω παιχθεὶς, καὶ παρὰ γνώμην αὐτῷ τῶν πραγμάτων ἀποβάντων. Δίκην γὰρ τοῦ ζωϋφίου τοῦ καλουμένου σφηκὸς, προσβάλλοντος πέτρᾳ, καὶ τῇ προσβολῇ μὴ βλάπτοντος, ἀλλὰ καὶ τὸ κέντρον μᾶλλον ἀπολλύοντος· οὕτω καὶ ὁ θάνατος ἐσφάλη πολὺ, προσβαλὼν τῇ ζωῇ, ἥτις ἐστὶν ὁ Χριστός· οὐ γὰρ ἠδυνήθη κρατῆσαι αὐτὸν τῷ θανάτῳ, ἀλλὰ μᾶλλον καὶ τὸ κέντρον ἀπώλεσεν· ὥστε καὶ οὓς πρότερον ἐφόβει τὸ κέντρον, νῦν αὐτοῦ κατακερτομεῖν, καὶ λέγειν· «Ποῦ σου, θάνατε, τὸ κέντρον; ποῦ σου, ᾅδη, τὸ νῖκος;» καὶ πάλιν· «Κατέπιεν ὁ θάνατος ἰσχύσας·» καὶ πάλιν· «Ἀφεῖλεν ὁ Θεὸς πᾶν δάκρυον ἀπὸ παντὸς προσώπου.» Εἶτα ἐκβληθεὶς ὁ ἄθλιος ἀπὸ τοῦ ᾅδου, καθήμενος παρὰ τὰς πύλας, θεωρεῖ ἐξαγομένους πάντας, τοὺς πεπεδημένους, τῇ τοῦ Σωτῆρος ἀνδρείᾳ, καὶ τοὺς μὲν νεκροὺς ἀναζῶντας·DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. γένηται· λύτρον μὲν διὰ τοῦ αἵματος, καθάρσιον δὲ διὰ τοῦ ὕδατος. Τοῦτο δὲ οὐ κατὰ γνώμην ἀπέβαινε τῷ διαβόλῳ· καὶ γὰρ ἂν ἐφοβεῖτο γενέσθαι θάνατον, τοῦτον (35) ἀπέθανεν ὁ Κύριος, κἀκεῖνος ἐσκύλευται· καὶ νομίσας κρατεῖν τὸν Χριστὸν ἐν τῷ θανάτῳ, αύτ τὸς μάλλον ἐδείχθη νεκρός· καὶ καυχησάμενος ἄνω θρωπον ἐνεδρεύειν, πεποίηκε γνωσθήναι Θεόν. "Αμα γὰρ ἀπέθανεν, ἡ μὲν κτίσις ἀνήλιος γέγονε, τὸ δὲ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐῤῥάγη, ἡ γῆ ἐσείσθη, καὶ αἱ πέτραι εσχίσθησαν, οἱ στρατιῶται, σὺν τοῖς πυλω μοῖς τοῦ ᾅδου κατέπτηξαν. Αφ' ὧν ἦν ἰδεῖν μηκέτι ἄνθρωπον, ἀλλὰ Θεὸν ἀληθῶς ἐν σώματι, ὡς καὶ οἱ θεωροῦντες ἔλεγον· « Αληθῶς οὗτός ἐστι Θεοῦ Υἱός.» Καὶ γὰρ πολλὰ μνημεία ήνεώχθησαν, καὶ ἠγέρθησαν τούτων οἱ νεκροί. κτείνειν ἕνα, τῶν πάντων εστέρηται· καὶ νομίσας εἰς ᾅδην καταφέρειν, ἐκβέβληται τοῦ ᾅδου. Καὶ ἀπὸ εδείχθη πᾶσιν, ὅτι οὐκ ἀσθενείᾳ φύσεως τέθνηκεν ὁ Σωτήρ, ἀλλὰ τὸν θάνατον εἰς ἀναίρεσιν ἐδίωξεν, ἵνα καταργήσῃ τοῦτον, καὶ ἀπαλλάξῃ τούτους, ὅσοι φόβῳ θανάτου διὰ παντὸς τοῦ ζῆν ἔνοχοι ἦσαν δουλείας. Οὐ πολὺ γοῦν διέστη, καὶ τὰς ὠδῖνας ἔλυσε τοῦ ᾅδου, καὶ τοὺς μὲν ἄλλους ήγειρε λέγων· . Εγείρεσθε, ἄγωμεν ἐντεῦθεν·, αὐτὸς δὲ ἐξανέστη καὶ κατ- έζησε (34) τοῦ θανάτου, χλεύην αὐτοῦ τὴν τόλμαν ἡγησάμενος· ὡς καὶ ἐν ὕμνοις προανεφωνεῖτο. λέ- γοντος τοῦ Πνεύματος · ι Ο κατοικῶν ἐν οὐρανοῖς ἐκγελάσεται αὐτοὺς, καὶ ὁ Κύριος ἐκμυκτηριεῖ αὐτ τούς. » Χλευάζεται γὰρ ἀληθῶς οὕτω παιχθεὶς, καὶ παρὰ γνώμην αὐτῷ τῶν πραγμάτων ἀποβάντων. Δίκην γὰρ τοῦ ζωϋφίου τοῦ καλουμένου (55) σφηκός, προσβάλλοντος πέτρᾳ, καὶ τῇ προσβολῇ μὴ βλάπτον τος, ἀλλὰ καὶ τὸ κέντρον μᾶλλον ἀπολλύοντος· οὕτω καὶ ὁ θάνατος ἐσφάλη πολύ (56), προσβαλών τῇ ζωῇ, ἥτις ἐστὶν ὁ Χριστός· οὐ γὰρ ἡδυνήθη κρατῆσαι αὐτ τὸν τῷ θανάτῳ, ἀλλὰ μᾶλλον καὶ τὸ κέντρον ἀπώ λεσεν· ὥστε καὶ οὓς πρότερον εφόβει τὸ κέντρον (37), νῦν αὐτοῦ κατακερτομεῖν, καὶ λέγειν· Ποῦ σου, θάνατε, τὸ κέντρον; ποῦ σου, ᾄδη, το νίκος; » καὶ πάλιν· « Κατέπιεν ὁ θάνατος ἰσχύσας· » καὶ πά λιν· Αφεῖλεν ὁ Θεὸς πᾶν δάκρυον ἀπὸ παντὸς προσώπου. » ήμενος παρὰ τὰς πύλας, θεωρεῖ ἐξαγομένους πάντας, τοὺς πεπεδημένους, τῇ τοῦ Σωτῆρος ἀνδρείᾳ, καὶ τοὺς μὲν νεκροὺς ἀναζῶντας· τοὺς δὲ αἰχμαλώτους ἀφιεμένους, καὶ τοὺς μὲν ἁγίους προαπαντώντας τοὺς περὶ τὸν ᾿Αβραὰμ, καὶ ἀνακρουομένους πάντας, κατὰ τὸ γεγραμμένον · . Προέφθασαν ἄρχοντες ἐχό- μενα ψαλλόντων ἐν μέσῳ νεανίδων τυμπανιστριών· ο τοὺς ἐλευθερουμένους χαίροντας καὶ λέγοντας· « Ἐν ΧΧVΙΙ, Εt έζησε, κατέβησε. τοῦ θανάτου, A prioris efficeretur: redemptio per sanguinem, emun- datio per aquam. Hoc autem nequaquam ex senten- tia diabolo obtigit, cum ea morte, qua metuebat, obierit Dominus, atque ille omnibus exspoliatus est: ratusque se Christum in morte tenere, ipse potius mortuus esse deprehensus est : atque glo- riatus quod homini insidiatus esset, id effecit, ut Deus agnosceretur. Nam statim atque mortuus est, rerum natura sole destituta fuit, velum templi scissum est; terra tremuit et petræ scissæ sunt, milites, cum inferni janitoribus terrore per- culsi sunt. Ex quibus videre erat non ultra homi- nem, sed vere Deum in corpore, ut aiebant ipsi spectatores : « Vere hic est Filius Dei 80. Naun multa monumenta aperta sunt, et qui in illis mor- B tui jacebant resurrexere. VII, * Matth. Psal. LXVII, enim se unum occisurum, omnibus privatus est: ratusque se illum ad inferna dejecturum, ipse ab inferno pulsus est. Atque nulli non palam fuit, non infirmitate carnis obiisse Salvatorem, sed mortem ad necem persecutum esse, ut, abolita illa, libera- ret omnes quotquot metu mortis per totam vitam obnoxii erant servituti. Non diu itaque postea, dolores solvit inferni et alios excitavit dicens : • Surgite, hinc abeamus *. » Ipse autem resur rexit, et ad vitam rediit ex morte, illiusque auda- ciam ludibrio babuit: ut in hymnis prænuntiatum fuit, Spiritu dicente : • Qui habitat in coelis irri debit eos, et Dominus subsannabit eos ". , Vere C quippe irridetur, ita ludibrio habitus, rebusque illi præter animi sententiam accidentibus. Instar enim cujusdam animalculi, cui nomen vespa, quod cum petra congressum, nihilque illa impetu suo læsa, amittit ipsum potius aculeum; ita et mors con- grediens cum vila, quæ est Christus, mulum fru- strata est: non enim potuit eum morte detinere, sed potius aculeum perdidit; ita ut qui olim acu- leum reformidabant, jam irrideant illum dicendo : • Ubi est, mors, aculeus tuus ? ubi, inferne, victo- ria tua ss? . rursum : « Deglutivit nors et pra- valuit s : » iterumque : • Abstulit Deus omnem lacrymam ab omni vultus. » D ad ostia, vinctos omnes conspexit Salvatoris for- titudine educi, mortuos resurgere, captivos dimitti liberos sanctos qui cum Abrahamo erant obviam venire, omnesque tympana pulsare, quemadmo- dum scriptum est : • Prævenerunt principes con- juncti psallentibus in medio juvencularum tympa- nistriarum :, Gaudere omnes qui libertate do- nati fuerant, ac dicere: In convertendo Dominus 26. prater Anglican. qui cum edit. Paris. habet, Ibidem in Anglic. deest. | Cor. XV, 26. Τυφλὸν ἀληθῶς ἡ κακία· νομίσας γὰρ ἀπο- 27. Εἶτα ἐκβληθεὶς ὁ ἄθλιος ἀπὸ τοῦ ᾅδου, καθ 26. Vere cæca res est malitia, dum speraret 27. Dehinc exturbatus ex inferno miser, sedens 55. 84 Isa. xxV, 8. 88 Apoc. 54. 81 Matth. XXVI, 46. ss Psal. 11, 4. (33) Τοῦτον, deest in Regio. (34) Edit. Commel. et manuscripti omnes, κατ- (35) Τοῦ καλουμένου, deest in Anglicano. (36) Πολύ, abest ab Anglicano. (37) Regius, τῷ κέντρῳ.
PG 28:230τοὺς δὲ αἰχμαλώτους ἀφιεμένους, καὶ τοὺς μὲν ἁγίους προαπαντῶντας τοὺς περὶ τὸν Ἀβραὰμ, καὶ ἀνακρουομένους πάντας, κατὰ τὸ γεγραμμένον· «Προέφθασαν ἄρχοντες ἐχόμενα ψαλλόντων ἐν μέσῳ νεανίδων τυμπανιστριῶν·» τοὺς ἐλευθερουμένους χαίροντας καὶ λέγοντας· «Ἐν τῷ ἐπιστρέψαι Κύριον τὴν αἰχμαλωσίαν Σιὼν, ἐγενήθημεν ὡσεὶ παρακεκλημένοι. Τότε ἐπλήσθη χαρᾶς τὸ στόμα ἡμῶν καὶ ἡ γλῶσσα ἡμῶν ἀγαλλιάσεως.» Καὶ ἄγγελοι γὰρ, καὶ πᾶσα ἡ στρατιὰ τῶν ἀγγέλων ὑμνοῦντες ἦσαν καὶ λέγοντες, «Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία·» καὶ ἀπήντων ταῖς λυτρουμέναις νεάνισι ψυχαῖς. Καὶ αἱ ψυχαὶ συντρέχουσαι τοῖς ἀγγέλοις, καὶ οἱ πατριάρχαι ἀνήρχοντο, καὶ πάντα πανταχόθεν συνήχει μετ’ εὐφροσύνης καὶ ψαλμῶν, ἐπὶ τῇ γενομένῃ κατὰ τοῦ θανάτου νίκῃ. Καὶ ὥσπερ ἐπὶ τοῦ Δαβὶδ, πεπτωκότος τοῦ Γολιὰθ, αἱ χορεύουσαι μετὰ τυμπάνων ἀπήντων καὶ ἔλεγον· «Ἐπάταξε Δαβὶδ ἐν μυριάσιν αὐτοῦ,» τοιοῦτόν τι γέγονε καὶ ἐπὶ τοῦ θανάτου τοῦ Σωτῆρος. Ἀναστάντος γὰρ αὐτοῦ, πάντες προαπήντων μετὰ χορῶν, καὶ ᾠδῶν, καὶ τυμπάνων, λέγοντες ἀλλήλοις·DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. γένηται· λύτρον μὲν διὰ τοῦ αἵματος, καθάρσιον δὲ διὰ τοῦ ὕδατος. Τοῦτο δὲ οὐ κατὰ γνώμην ἀπέβαινε τῷ διαβόλῳ· καὶ γὰρ ἂν ἐφοβεῖτο γενέσθαι θάνατον, τοῦτον (35) ἀπέθανεν ὁ Κύριος, κἀκεῖνος ἐσκύλευται· καὶ νομίσας κρατεῖν τὸν Χριστὸν ἐν τῷ θανάτῳ, αύτ τὸς μάλλον ἐδείχθη νεκρός· καὶ καυχησάμενος ἄνω θρωπον ἐνεδρεύειν, πεποίηκε γνωσθήναι Θεόν. "Αμα γὰρ ἀπέθανεν, ἡ μὲν κτίσις ἀνήλιος γέγονε, τὸ δὲ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐῤῥάγη, ἡ γῆ ἐσείσθη, καὶ αἱ πέτραι εσχίσθησαν, οἱ στρατιῶται, σὺν τοῖς πυλω μοῖς τοῦ ᾅδου κατέπτηξαν. Αφ' ὧν ἦν ἰδεῖν μηκέτι ἄνθρωπον, ἀλλὰ Θεὸν ἀληθῶς ἐν σώματι, ὡς καὶ οἱ θεωροῦντες ἔλεγον· « Αληθῶς οὗτός ἐστι Θεοῦ Υἱός.» Καὶ γὰρ πολλὰ μνημεία ήνεώχθησαν, καὶ ἠγέρθησαν τούτων οἱ νεκροί. κτείνειν ἕνα, τῶν πάντων εστέρηται· καὶ νομίσας εἰς ᾅδην καταφέρειν, ἐκβέβληται τοῦ ᾅδου. Καὶ ἀπὸ εδείχθη πᾶσιν, ὅτι οὐκ ἀσθενείᾳ φύσεως τέθνηκεν ὁ Σωτήρ, ἀλλὰ τὸν θάνατον εἰς ἀναίρεσιν ἐδίωξεν, ἵνα καταργήσῃ τοῦτον, καὶ ἀπαλλάξῃ τούτους, ὅσοι φόβῳ θανάτου διὰ παντὸς τοῦ ζῆν ἔνοχοι ἦσαν δουλείας. Οὐ πολὺ γοῦν διέστη, καὶ τὰς ὠδῖνας ἔλυσε τοῦ ᾅδου, καὶ τοὺς μὲν ἄλλους ήγειρε λέγων· . Εγείρεσθε, ἄγωμεν ἐντεῦθεν·, αὐτὸς δὲ ἐξανέστη καὶ κατ- έζησε (34) τοῦ θανάτου, χλεύην αὐτοῦ τὴν τόλμαν ἡγησάμενος· ὡς καὶ ἐν ὕμνοις προανεφωνεῖτο. λέ- γοντος τοῦ Πνεύματος · ι Ο κατοικῶν ἐν οὐρανοῖς ἐκγελάσεται αὐτοὺς, καὶ ὁ Κύριος ἐκμυκτηριεῖ αὐτ τούς. » Χλευάζεται γὰρ ἀληθῶς οὕτω παιχθεὶς, καὶ παρὰ γνώμην αὐτῷ τῶν πραγμάτων ἀποβάντων. Δίκην γὰρ τοῦ ζωϋφίου τοῦ καλουμένου (55) σφηκός, προσβάλλοντος πέτρᾳ, καὶ τῇ προσβολῇ μὴ βλάπτον τος, ἀλλὰ καὶ τὸ κέντρον μᾶλλον ἀπολλύοντος· οὕτω καὶ ὁ θάνατος ἐσφάλη πολύ (56), προσβαλών τῇ ζωῇ, ἥτις ἐστὶν ὁ Χριστός· οὐ γὰρ ἡδυνήθη κρατῆσαι αὐτ τὸν τῷ θανάτῳ, ἀλλὰ μᾶλλον καὶ τὸ κέντρον ἀπώ λεσεν· ὥστε καὶ οὓς πρότερον εφόβει τὸ κέντρον (37), νῦν αὐτοῦ κατακερτομεῖν, καὶ λέγειν· Ποῦ σου, θάνατε, τὸ κέντρον; ποῦ σου, ᾄδη, το νίκος; » καὶ πάλιν· « Κατέπιεν ὁ θάνατος ἰσχύσας· » καὶ πά λιν· Αφεῖλεν ὁ Θεὸς πᾶν δάκρυον ἀπὸ παντὸς προσώπου. » ήμενος παρὰ τὰς πύλας, θεωρεῖ ἐξαγομένους πάντας, τοὺς πεπεδημένους, τῇ τοῦ Σωτῆρος ἀνδρείᾳ, καὶ τοὺς μὲν νεκροὺς ἀναζῶντας· τοὺς δὲ αἰχμαλώτους ἀφιεμένους, καὶ τοὺς μὲν ἁγίους προαπαντώντας τοὺς περὶ τὸν ᾿Αβραὰμ, καὶ ἀνακρουομένους πάντας, κατὰ τὸ γεγραμμένον · . Προέφθασαν ἄρχοντες ἐχό- μενα ψαλλόντων ἐν μέσῳ νεανίδων τυμπανιστριών· ο τοὺς ἐλευθερουμένους χαίροντας καὶ λέγοντας· « Ἐν ΧΧVΙΙ, Εt έζησε, κατέβησε. τοῦ θανάτου, A prioris efficeretur: redemptio per sanguinem, emun- datio per aquam. Hoc autem nequaquam ex senten- tia diabolo obtigit, cum ea morte, qua metuebat, obierit Dominus, atque ille omnibus exspoliatus est: ratusque se Christum in morte tenere, ipse potius mortuus esse deprehensus est : atque glo- riatus quod homini insidiatus esset, id effecit, ut Deus agnosceretur. Nam statim atque mortuus est, rerum natura sole destituta fuit, velum templi scissum est; terra tremuit et petræ scissæ sunt, milites, cum inferni janitoribus terrore per- culsi sunt. Ex quibus videre erat non ultra homi- nem, sed vere Deum in corpore, ut aiebant ipsi spectatores : « Vere hic est Filius Dei 80. Naun multa monumenta aperta sunt, et qui in illis mor- B tui jacebant resurrexere. VII, * Matth. Psal. LXVII, enim se unum occisurum, omnibus privatus est: ratusque se illum ad inferna dejecturum, ipse ab inferno pulsus est. Atque nulli non palam fuit, non infirmitate carnis obiisse Salvatorem, sed mortem ad necem persecutum esse, ut, abolita illa, libera- ret omnes quotquot metu mortis per totam vitam obnoxii erant servituti. Non diu itaque postea, dolores solvit inferni et alios excitavit dicens : • Surgite, hinc abeamus *. » Ipse autem resur rexit, et ad vitam rediit ex morte, illiusque auda- ciam ludibrio babuit: ut in hymnis prænuntiatum fuit, Spiritu dicente : • Qui habitat in coelis irri debit eos, et Dominus subsannabit eos ". , Vere C quippe irridetur, ita ludibrio habitus, rebusque illi præter animi sententiam accidentibus. Instar enim cujusdam animalculi, cui nomen vespa, quod cum petra congressum, nihilque illa impetu suo læsa, amittit ipsum potius aculeum; ita et mors con- grediens cum vila, quæ est Christus, mulum fru- strata est: non enim potuit eum morte detinere, sed potius aculeum perdidit; ita ut qui olim acu- leum reformidabant, jam irrideant illum dicendo : • Ubi est, mors, aculeus tuus ? ubi, inferne, victo- ria tua ss? . rursum : « Deglutivit nors et pra- valuit s : » iterumque : • Abstulit Deus omnem lacrymam ab omni vultus. » D ad ostia, vinctos omnes conspexit Salvatoris for- titudine educi, mortuos resurgere, captivos dimitti liberos sanctos qui cum Abrahamo erant obviam venire, omnesque tympana pulsare, quemadmo- dum scriptum est : • Prævenerunt principes con- juncti psallentibus in medio juvencularum tympa- nistriarum :, Gaudere omnes qui libertate do- nati fuerant, ac dicere: In convertendo Dominus 26. prater Anglican. qui cum edit. Paris. habet, Ibidem in Anglic. deest. | Cor. XV, 26. Τυφλὸν ἀληθῶς ἡ κακία· νομίσας γὰρ ἀπο- 27. Εἶτα ἐκβληθεὶς ὁ ἄθλιος ἀπὸ τοῦ ᾅδου, καθ 26. Vere cæca res est malitia, dum speraret 27. Dehinc exturbatus ex inferno miser, sedens 55. 84 Isa. xxV, 8. 88 Apoc. 54. 81 Matth. XXVI, 46. ss Psal. 11, 4. (33) Τοῦτον, deest in Regio. (34) Edit. Commel. et manuscripti omnes, κατ- (35) Τοῦ καλουμένου, deest in Anglicano. (36) Πολύ, abest ab Anglicano. (37) Regius, τῷ κέντρῳ.
PG 28:231«Δεῦτε, ἀγαλλιασώμεθα τῷ Κυρίῳ, ἀλαλάξωμεν τῷ Θεῷ Ἰακώβ.» Ἄλλοι δὲ ἐχόρευον, λέγοντες· «Ἀνέβη εἰς ὕψος, ᾐχμαλώτευσεν αἰχμαλωσίαν, ἔδωκε δόματα ἐν ἀνθρώποις.» Ἤδη δέ τινες καὶ πάντας εἰς θέαν προσεκαλοῦντο λέγοντες· «Ἀλαλάξατε τῷ Θεῷ πᾶσα ἡ γῆ, ψάλατε δὴ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ·» καὶ πάλιν, «Δεῦτε, καὶ ἴδετε τὰ ἔργα τοῦ Κυρίου· φοβερὸς ἐν βουλαῖς ὑπὲρ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, ἀνταναιρῶν πολέμους ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς.» Οὐκ ἔτι γὰρ ἔχθρα καὶ πόλεμος, ἀλλὰ πάντα εἰρηνεύει, κειμένου τοῦ πολεμίου νεκροῦ, καὶ τοῦ ποτε τυραννεύοντος δεδεμένου τὰς χεῖρας καὶ τοὺς πόδας. Ἄλλοι δὲ πάλιν, γιγνώσκοντες τοῦ διαβόλου τὴν θρασύτητα, καὶ τοὺς μεγάλους λόχους, καὶ νῦν αὐτὸν ὁρῶντες νεκρὸν, θαυμάζοντες ἔλεγον· «Πῶς ἐξέπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ ἑωσφόρος ὁ πρωὶ̈ ἀνατέλλων;» Καὶ, «Πῶς συνετρίβη καὶ συνεθλάσθη πᾶσα ἡ σφῦρα πάσης τῆς γῆς;» μετὰ γὰρ τοῦ θαύματος καὶ ἀπορία πάντας κατεῖχεν. Ἐθαύμαζον μὲν γὰρ τὸν μέγαν τύραννον ὁρῶντες οὑτωσὶ ἐξαίφνης κείμενον νεκρόν·θημεν ὡσεὶ (38) παρακεκλημένοι. Τότε επλήσθη χα- ρᾶς τὸ στόμα ἡμῶν καὶ ἡ γλῶσσα ἡμῶν ἀγαλλιά- σεως. » Καὶ ἄγγελοι γὰρ, καὶ πᾶσα ἡ στρατιὰ τῶν ἀγγέλων ὑμνοῦντες ἦσαν (39) καὶ λέγοντες, « Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία· ο καὶ ἀπήντων ταῖς λυτρουμέναις νεάνισι ψυχαῖς. Καὶ αἱ ψυχαὶ συντρέχουσαι (40) τοῖς ἀγγέ λοις, καὶ οἱ πατριάρχαι ἀνήρχοντο, καὶ πάντα παν ταχόθεν συνήχει μετ' εὐφροσύνης καὶ ψαλμῶν, ἐπὶ τῇ γενομένῃ κατὰ τοῦ θανάτου νίκῃ. Καὶ ὥσπερ ἐπὶ τοῦ Δαβίδ, πεπτωκότος τοῦ Γολιάθ, αἱ χορεύουσαι μετὰ τυμπάνων ἀπήντων καὶ ἔλεγον· . Επάταξε Δαβὶδ ἐν μυριάσιν αὐτοῦ, τοιοῦτόν τι γέγονε καὶ ἐπὶ τοῦ θανάτου τοῦ Σωτῆρος. Αναστάντος γὰρ αὐτ Α τῷ ἐπιστρέψαι Κύριον τὴν αἰχμαλωσίαν Σιών, ἐγενή Β τοῦ, πάντες προαπήντων μετὰ χορῶν, καὶ ᾠδῶν, καὶ τυμπάνων, λέγοντες ἀλλήλοις· « Δεῦτε, ἀγαλ λιασώμεθα τῷ Κυρίῳ, ἀλαλάξωμεν (41) τῷ Θεῷ Ἰα κώβ. » Αλλοι δὲ ἐχόρευον, λέγοντες· «Ανέβη εἰς ὕψος, ᾐχμαλώτευσεν αἰχμαλωσίαν, ἔδωκε δόματα ἐν ἀνθρώποις. • Ηδη δέ τινες καὶ πάντας εἰς θέαν προσεκαλοῦντο λέγοντες· ο 'Αλαλάξατε τῷ Θεῷ πᾶσα ἡ γῆ, ψάλατε δὴ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ· καὶ πάλιν, • Δεῦτε, καὶ ἴδετε τὰ ἔργα τοῦ Κυρίου· φοβερός (42) ἐν βουλαῖς ὑπὲρ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, ἀντα- ναιρῶν πολέμους ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς. » Οὐκ ἔτι γὰρ ἔχθρα καὶ πόλεμος, ἀλλὰ πάντα εἰρηνεύει, κει μένου τοῦ πολεμίου νεκροῦ, καὶ τοῦ ποτε τυραν νεύοντος δεδεμένου τὰς χεῖρας καὶ τοὺς πόδας. "Αλ- λοι δὲ πάλιν, γιγνώσκοντες τοῦ διαβόλου τὴν θρασύ τητα, καὶ τοὺς μεγάλους λόγους, καὶ νῦν αὐτὸν ὁρῶντες νεκρὸν, θαυμάζοντες ἔλεγον· . Πῶς ἐξ- έπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ ἑωσφόρος ὁ πρωὶ ἀνατέλ λων; » Καὶ, «Πῶς συνετρίβη καὶ συνεθλάσθη πᾶσα ἡ σφύρα πάσης τῆς γῆς; » μετὰ γὰρ τοῦ θαύματος καὶ ἀπορία πάντας κατεῖχεν. Ἐθαύμαζον μὲν γὰρ τὸν μέγαν τύραννον ὁρῶντες ούτωσὶ ἐξαίφνης κείν μενον νεκρόν· ἡ πόρουν δὲ τὴν αἰτίαν τῆς πτώσεως, καὶ μάλιστα ὅτι οὐκ ἐπίστευον ἐν θανάτῳ τὸν θάνα τον καταργεῖσθαι οὐδὲ ἐν σταυρῷ τὸν τηλικοῦτον ὄφιν καταράσσεσθαι. Οθεν πάλιν ἐθαύμαζον καὶ ἔλεγον· « Πῶς ἑάλωκε Βαβυλών; » Εβλεπον γὰρ λοιπὸν καὶ τὸν ᾅδην σκυλευθέντα. εμαίνετο λοιπὸν καὶ ἑτρύχετο, ὀδυρόμενος. Καὶ γὰρ ὁρῶν ἑαυτὸν σκυλευόμενον κατέκοπτεν ἑαυτόν. Ορῶν δὲ καὶ τούς ποτε κλαίοντας ὑπ' αὐτὸν, νῦν ψάλλον τας ἐν Κυρίῳ, διέῤῥησσεν ἑαυτόν· ὁρῶν δὲ καὶ τὴν χλεύην τὴν κατ' αὐτοῦ, ἐσπάραττε δεινῶς ἑαυτὸν, καὶ ἀπορῶν (43) ὅ τι πράξει, μόνον έτριζε τοὺς ὀδόν τας, ὡς ὁ τοῦτον ἑωρακώς Ψαλμωδός μαρτυρεί λέ- γων· • Παρατηρήσεται ὁ ἁμαρτωλὸς τὸν δίκαιον, οι οι χιν, 12. 19. Κυρίου, τοῦ Θεοῦ. S. ATHANASIUS. DUBIA. - captivitatem Sion, facti sumus sicut consolati, Tunc repletum est gaudio os nostrum et lingua mostra exsultatione 87., Ipsi quoque angeli, et omnis exercitus angelorum, hymnos canebant, ac dicebant : « Gloria in excelsis Deo, et in terra pas, in hominibus bona voluntas : : occurrebantque redemptis juvenculis animabus. Tum animæ con- currebant cum angelis, ascendebantque patriar- chæ, omnia undique una personabant cum lætitia et psalmis, ob reportatam de morte victoriam. Ac quemadmodum Davidi, cum prostratus jaceret Go- liath, occurrebant puellarum chori cum tympanis, aiebantque : ‹ Percussit David in decem millibus suis ®; ; ita simile quid factum est in morte Sal- valoris. Resurgente namque illo, omnes occurre- bant cum choris, hymnis et tympanis, mutuo di- centes : « Venite, exsullemus Domino, jubilemus Deo Jacob ". » Alii choreas agebant, hæc dicentes : • Ascendit in altum, captivam duxit captivitatem, dedit dona hominibus". » Alii quidam ad specta culum omnes vocabant, his verbis . • Jubilate Deo, omnis terra, psallite nomini ejus" : » ac rursum : • Venile et videte opera Domini, terribilis in con- siliis super filios hominum: auferens bella usque ad extremum terræ". Non enim ultra inimicitiæ et bellum; sed omnia in pace erant, hoste pro- strato atque mortuo, ac eu qui olim tyrannidem exercebat manibus pedibusque ligato. Alii rur- sum quibus nota erat diaboli audacia, necnon in- gentes insidiæ, jamque ipsum cernentes mortuum, cum admiratione dicebant : . Quomodo ceci- dit ex caelo, Lucifer, qui mane oriebatur " ? » et, ‹ Quomodo contritus confractusque est omnis mal- leus universæ terræ ”? › cum admiratione nam- que, magno erant omnes stupore correpti. Mira- bantur enim magnum cernentes tyrannum, dere- pente prostratum mortuumque: stupebant vero lapsus causam ignorantes, maxime quia non crede- bant in morte mortem aboleri, nec tantum in cruce serpentem confringi. Unde rursum mirabantur di- centes : « Quomodo capta est Babylon ? . Ad haec enim jam videbant exspoliatum infernum. 93° C ille, furere, excruciari, lacrymari. Dum quippe se D expoliatum videret, sese dolore macerabat; contra cernens alios a se olim in luctu lacrymisque de- tentos, jam in Domino psallere, se ipse disrum- pebat : videns se irrideri, ac ludibrio haberi acri- ter sese discerpebat, ac consilii inops, solum den- tibus stridebat, ut testatur qui illum respiciebat Psalmista, his verbis • Observabit peccator ju- . • Psal. cxxv, 1, 2. Luc. 1, 14. os Psal. Lxv, 1. vs Psal. Lv, 9, 10. XVII, 7. Psal. xcv, 1. Psal. LXVI, Jerem. L, 23. s' Jerem. xL, 23. I Reg. Isa. habent, 28. Hæc dum cerneret, hæc dum audiret miser (38) Regius, ὡς. (39) Ησαν, deest in Regio. 28. Ταῦτα δὲ ὁρῶν ὁ ἄθλιος καὶ τούτων ἀκούων, (40) Regius, secunda manu, συνέτρεχον. (41) Anglicanus, ἀλαλαξώμεθα. (42) Ita Regius et Anglicanus. Editi vero post (43) Basil. ὅτι πράξαι· ἔτρυζε τοὺς ὁδο
PG 28:232ἠπόρουν δὲ τὴν αἰτίαν τῆς πτώσεως, καὶ μάλιστα ὅτι οὐκ ἐπίστευον ἐν θανάτῳ τὸν θάνατον καταργεῖσθαι οὐδὲ ἐν σταυρῷ τὸν τηλικοῦτον ὄφιν καταράσσεσθαι. Ὅθεν πάλιν ἐθαύμαζον καὶ ἔλεγον· «Πῶς ἑάλωκε Βαβυλών;» Ἔβλεπον γὰρ λοιπὸν καὶ τὸν ᾅδην σκυλευθέντα. Ταῦτα δὲ ὁρῶν ὁ ἄθλιος καὶ τούτων ἀκούων, ἐμαίνετο λοιπὸν καὶ ἐτρύχετο, ὀδυρόμενος. Καὶ γὰρ ὁρῶν ἑαυτὸν σκυλευόμενον κατέκοπτεν ἑαυτόν. Ὁρῶν δὲ καὶ τούς ποτε κλαίοντας ὑπ’ αὐτὸν, νῦν ψάλλοντας ἐν Κυρίῳ, διέῤῥησσεν ἑαυτόν· ὁρῶν δὲ καὶ τὴν χλεύην τὴν κατ’ αὐτοῦ, ἐσπάραττε δεινῶς ἑαυτὸν, καὶ ἀπορῶν ὅ τι πράξει, μόνον ἔτριζε τοὺς ὀδόντας, ὡς ὁ τοῦτον ἑωρακὼς Ψαλμῳδὸς μαρτυρεῖ λέγων· «Παρατηρήσεται ὁ ἁμαρτωλὸς τὸν δίκαιον, καὶ βρύξει ἐπ’ αὐτὸν τοὺς ὀδόντας αὐτοῦ. Ὁ δὲ Κύριος ἐκγελάσεται αὐτόν·» καὶ πάλιν· «Ἁμαρτωλὸς ὄψεται, καὶ ὀργισθήσεται· τοὺς ὀδόντας αὐτοῦ βρύξει καὶ τακήσεται.» Ἔτριζε δὲ μεταμελόμενος, ὅτι κἂν ὅλως τετόλμηκε κατὰ τοῦ Σωτῆρος· εἰδὼς ἑαυτὸν πρὸ τούτου τολμῶντα κατὰ τῶν δικαίων, καὶ μηδὲν τοιοῦτον πεπονθότα.θημεν ὡσεὶ (38) παρακεκλημένοι. Τότε επλήσθη χα- ρᾶς τὸ στόμα ἡμῶν καὶ ἡ γλῶσσα ἡμῶν ἀγαλλιά- σεως. » Καὶ ἄγγελοι γὰρ, καὶ πᾶσα ἡ στρατιὰ τῶν ἀγγέλων ὑμνοῦντες ἦσαν (39) καὶ λέγοντες, « Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία· ο καὶ ἀπήντων ταῖς λυτρουμέναις νεάνισι ψυχαῖς. Καὶ αἱ ψυχαὶ συντρέχουσαι (40) τοῖς ἀγγέ λοις, καὶ οἱ πατριάρχαι ἀνήρχοντο, καὶ πάντα παν ταχόθεν συνήχει μετ' εὐφροσύνης καὶ ψαλμῶν, ἐπὶ τῇ γενομένῃ κατὰ τοῦ θανάτου νίκῃ. Καὶ ὥσπερ ἐπὶ τοῦ Δαβίδ, πεπτωκότος τοῦ Γολιάθ, αἱ χορεύουσαι μετὰ τυμπάνων ἀπήντων καὶ ἔλεγον· . Επάταξε Δαβὶδ ἐν μυριάσιν αὐτοῦ, τοιοῦτόν τι γέγονε καὶ ἐπὶ τοῦ θανάτου τοῦ Σωτῆρος. Αναστάντος γὰρ αὐτ Α τῷ ἐπιστρέψαι Κύριον τὴν αἰχμαλωσίαν Σιών, ἐγενή Β τοῦ, πάντες προαπήντων μετὰ χορῶν, καὶ ᾠδῶν, καὶ τυμπάνων, λέγοντες ἀλλήλοις· « Δεῦτε, ἀγαλ λιασώμεθα τῷ Κυρίῳ, ἀλαλάξωμεν (41) τῷ Θεῷ Ἰα κώβ. » Αλλοι δὲ ἐχόρευον, λέγοντες· «Ανέβη εἰς ὕψος, ᾐχμαλώτευσεν αἰχμαλωσίαν, ἔδωκε δόματα ἐν ἀνθρώποις. • Ηδη δέ τινες καὶ πάντας εἰς θέαν προσεκαλοῦντο λέγοντες· ο 'Αλαλάξατε τῷ Θεῷ πᾶσα ἡ γῆ, ψάλατε δὴ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ· καὶ πάλιν, • Δεῦτε, καὶ ἴδετε τὰ ἔργα τοῦ Κυρίου· φοβερός (42) ἐν βουλαῖς ὑπὲρ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, ἀντα- ναιρῶν πολέμους ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς. » Οὐκ ἔτι γὰρ ἔχθρα καὶ πόλεμος, ἀλλὰ πάντα εἰρηνεύει, κει μένου τοῦ πολεμίου νεκροῦ, καὶ τοῦ ποτε τυραν νεύοντος δεδεμένου τὰς χεῖρας καὶ τοὺς πόδας. "Αλ- λοι δὲ πάλιν, γιγνώσκοντες τοῦ διαβόλου τὴν θρασύ τητα, καὶ τοὺς μεγάλους λόγους, καὶ νῦν αὐτὸν ὁρῶντες νεκρὸν, θαυμάζοντες ἔλεγον· . Πῶς ἐξ- έπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ ἑωσφόρος ὁ πρωὶ ἀνατέλ λων; » Καὶ, «Πῶς συνετρίβη καὶ συνεθλάσθη πᾶσα ἡ σφύρα πάσης τῆς γῆς; » μετὰ γὰρ τοῦ θαύματος καὶ ἀπορία πάντας κατεῖχεν. Ἐθαύμαζον μὲν γὰρ τὸν μέγαν τύραννον ὁρῶντες ούτωσὶ ἐξαίφνης κείν μενον νεκρόν· ἡ πόρουν δὲ τὴν αἰτίαν τῆς πτώσεως, καὶ μάλιστα ὅτι οὐκ ἐπίστευον ἐν θανάτῳ τὸν θάνα τον καταργεῖσθαι οὐδὲ ἐν σταυρῷ τὸν τηλικοῦτον ὄφιν καταράσσεσθαι. Οθεν πάλιν ἐθαύμαζον καὶ ἔλεγον· « Πῶς ἑάλωκε Βαβυλών; » Εβλεπον γὰρ λοιπὸν καὶ τὸν ᾅδην σκυλευθέντα. εμαίνετο λοιπὸν καὶ ἑτρύχετο, ὀδυρόμενος. Καὶ γὰρ ὁρῶν ἑαυτὸν σκυλευόμενον κατέκοπτεν ἑαυτόν. Ορῶν δὲ καὶ τούς ποτε κλαίοντας ὑπ' αὐτὸν, νῦν ψάλλον τας ἐν Κυρίῳ, διέῤῥησσεν ἑαυτόν· ὁρῶν δὲ καὶ τὴν χλεύην τὴν κατ' αὐτοῦ, ἐσπάραττε δεινῶς ἑαυτὸν, καὶ ἀπορῶν (43) ὅ τι πράξει, μόνον έτριζε τοὺς ὀδόν τας, ὡς ὁ τοῦτον ἑωρακώς Ψαλμωδός μαρτυρεί λέ- γων· • Παρατηρήσεται ὁ ἁμαρτωλὸς τὸν δίκαιον, οι οι χιν, 12. 19. Κυρίου, τοῦ Θεοῦ. S. ATHANASIUS. DUBIA. - captivitatem Sion, facti sumus sicut consolati, Tunc repletum est gaudio os nostrum et lingua mostra exsultatione 87., Ipsi quoque angeli, et omnis exercitus angelorum, hymnos canebant, ac dicebant : « Gloria in excelsis Deo, et in terra pas, in hominibus bona voluntas : : occurrebantque redemptis juvenculis animabus. Tum animæ con- currebant cum angelis, ascendebantque patriar- chæ, omnia undique una personabant cum lætitia et psalmis, ob reportatam de morte victoriam. Ac quemadmodum Davidi, cum prostratus jaceret Go- liath, occurrebant puellarum chori cum tympanis, aiebantque : ‹ Percussit David in decem millibus suis ®; ; ita simile quid factum est in morte Sal- valoris. Resurgente namque illo, omnes occurre- bant cum choris, hymnis et tympanis, mutuo di- centes : « Venite, exsullemus Domino, jubilemus Deo Jacob ". » Alii choreas agebant, hæc dicentes : • Ascendit in altum, captivam duxit captivitatem, dedit dona hominibus". » Alii quidam ad specta culum omnes vocabant, his verbis . • Jubilate Deo, omnis terra, psallite nomini ejus" : » ac rursum : • Venile et videte opera Domini, terribilis in con- siliis super filios hominum: auferens bella usque ad extremum terræ". Non enim ultra inimicitiæ et bellum; sed omnia in pace erant, hoste pro- strato atque mortuo, ac eu qui olim tyrannidem exercebat manibus pedibusque ligato. Alii rur- sum quibus nota erat diaboli audacia, necnon in- gentes insidiæ, jamque ipsum cernentes mortuum, cum admiratione dicebant : . Quomodo ceci- dit ex caelo, Lucifer, qui mane oriebatur " ? » et, ‹ Quomodo contritus confractusque est omnis mal- leus universæ terræ ”? › cum admiratione nam- que, magno erant omnes stupore correpti. Mira- bantur enim magnum cernentes tyrannum, dere- pente prostratum mortuumque: stupebant vero lapsus causam ignorantes, maxime quia non crede- bant in morte mortem aboleri, nec tantum in cruce serpentem confringi. Unde rursum mirabantur di- centes : « Quomodo capta est Babylon ? . Ad haec enim jam videbant exspoliatum infernum. 93° C ille, furere, excruciari, lacrymari. Dum quippe se D expoliatum videret, sese dolore macerabat; contra cernens alios a se olim in luctu lacrymisque de- tentos, jam in Domino psallere, se ipse disrum- pebat : videns se irrideri, ac ludibrio haberi acri- ter sese discerpebat, ac consilii inops, solum den- tibus stridebat, ut testatur qui illum respiciebat Psalmista, his verbis • Observabit peccator ju- . • Psal. cxxv, 1, 2. Luc. 1, 14. os Psal. Lxv, 1. vs Psal. Lv, 9, 10. XVII, 7. Psal. xcv, 1. Psal. LXVI, Jerem. L, 23. s' Jerem. xL, 23. I Reg. Isa. habent, 28. Hæc dum cerneret, hæc dum audiret miser (38) Regius, ὡς. (39) Ησαν, deest in Regio. 28. Ταῦτα δὲ ὁρῶν ὁ ἄθλιος καὶ τούτων ἀκούων, (40) Regius, secunda manu, συνέτρεχον. (41) Anglicanus, ἀλαλαξώμεθα. (42) Ita Regius et Anglicanus. Editi vero post (43) Basil. ὅτι πράξαι· ἔτρυζε τοὺς ὁδο
PG 28:233Καὶ γὰρ ἐπιβουλεύσας τῷ Ἄβελ, καὶ τοὺς πατριάρχας θλίψας, ἐπιβουλεύσας δὲ καὶ τῷ Ἡσαί̈ᾳ, καὶ τὸν Ἱερεμίαν ὑβρίσας, καὶ τὸν Ἰὼβ πειράσας· πάλιν ἴσχυε, καὶ ἐβασίλευεν ὁ θάνατος ἀπὸ Ἀδὰμ μέχρι Μωσέως. Ἄρτι δὲ τολμήσας κατὰ τοῦ Κυρίου, θεωρεῖ ἑαυτὸν γενόμενον Ἶρον, καὶ ἐκβληθέντα τοῦ παντὸς, καὶ ὑπὸ πάντων καταπατούμενον. Ἔργον γὰρ τοῦ Σωτῆρος γέγονε μὴ μόνον αὐτοῦ τοῦ θανάτου καταπαῖξαι, ἀλλὰ καὶ ἡμᾶς ἐπ’ αὐτοῦ ἐπιθεῖναι· ἵνα μὴ μόνον ἡμᾶς τῆς δουλείας ἐλευθερώσῃ, ἀλλὰ καὶ τὸν δουλώσαντα ἡμᾶς καταργήσῃ· μήποτε πάλιν ἰσχύσας ἀπατήσῃ ἡμᾶς, καὶ εἰς ἀργὸν αὐτοῦ τὸ κατόρθωμα γένηται. Ὅθεν αὐτὸς, καταπαίξας τοῦ θανάτου, λοιπὸν ἔκδοτον καὶ ἡμῖν αὐτὸν εἰς τὸ πατεῖσθαι δίδωσι λέγων· «Ἰδοὺ δέδωκα ὑμῖν ἐξουσίαν πατεῖν ἐπάνω ὄφεων καὶ σκορπίων, καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ·» καὶ πάλιν· «Καταπατήσει λέοντα καὶ δράκοντα.» Πάλαι μὲν γὰρ ὁ ὄφις ἠπάτησε τὴν Εὔαν, καὶ τῷ φθόνῳ τούτου ὁ θάνατος εἰσῆλθεν εἰς τὸν κόσμον· ἄρτι δὲ πατεῖται, καὶ θέλων ἀπατᾷν, ἀκούει· «Ὕπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ.» Καὶ πάλαι μὲν ὁ ἀντίδικος ἡμῶν διάβολος ὡς λέων περιεπάτει, διψῶν τὴν ἡμετέραν ψυχήν·καὶ βρύξει ἐπ' αὐτὸν τοὺς ἐδόντας αὐτοῦ. Ὁ δὲ Κύ- ριος ἐκγελάσεται αὐτόν· καὶ πάλιν· ο 'Αμαρτω τὸς δίνεται, καὶ ὀργισθήσεται· τοὺς ὁδόντας αὐτοῦ βρύξει καὶ τακήσεται. » Έτριζε δὲ μεταμελόμενος, ὅτι κὰν ὅλως τετόλμηκε κατὰ τοῦ Σωτῆρος (44) είν δώς ἑαυτὸν πρὸ τούτου τολμῶντα κατὰ τῶν δικαίων, καὶ μηδὲν τοιοῦτον πεπονθότα. Καὶ γὰρ ἐπιβουλεύ- σας τῷ ᾿Αβελ, καὶ τοὺς πατριάρχας θλίψας, ἐπιβου- λεύσας δὲ καὶ τῷ Ἡσαΐᾳ, καὶ τὸν Ἱερεμίαν ὑβρίσας, καὶ τὸν Ἰὼβ πειράσας· πάλιν ἴσχυε (45), καὶ ἐβασί λευεν ὁ θάνατος ἀπὸ Ἀδὰμ μέχρι Μωσέως. "Αρτι δὲ τολμήσας κατὰ τοῦ Κυρίου, θεωρεῖ ἑαυτὸν γενόμε- τον Ιρον, καὶ ἐκβληθέντα τοῦ παντὸς, καὶ ὑπὸ πάνε των καταπατούμενον. Ἔργον γὰρ τοῦ Σωτῆρος γέ- γινε μὴ μόνον (46) αὐτοῦ τοῦ θανάτου καταπαῖξαι, ἀλλὰ καὶ ἡμᾶς ἐπ' αὐτοῦ ἐπιθεῖναι· ἵνα μὴ μόνον ἡμᾶς τῆς δουλείας ἐλευθερώσῃ, ἀλλὰ καὶ τὸν δουλώ- σεντα ἡμᾶς καταργήσῃ· μήποτε πάλιν ἰσχύσας ἀπα- τήσῃ ἡμᾶς, καὶ εἰς ἀργὸν αὐτοῦ τὸ κατόρθωμα γένη- ται. Οθεν αὐτὸς, καταπαίξας τοῦ θανάτου, λοιπὸν Εκδοτον καὶ ἡμῖν αὐτὸν εἰς τὸ πατεῖσθαι δίδωσι λέ- γων· « Ιδού δέδωκα ὑμῖν ἐξουσίαν πατεῖν ἐπάνω όφεων καὶ σκορπίων, καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ· » καὶ πάλιν· « Καταπατήσει λέοντα καὶ δράκοντα, ο • Πάλαι μὲν γὰρ ὁ ὄφις ἠπάτησε την Βίαν, καὶ τῷ φθόνῳ τούτου ὁ θάνατος εἰσῆλθεν εἰς τὸν κόσμον· ἄρτι δὲ πατεῖται, καὶ θέλων ἀπατᾷν, ἀκούει· ο Υπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ. Καὶ πάλαι μὲν ὁ ἀντίδικος ἡμῶν διάβολος ὡς λέων περιεπάτει, διψῶν τὴν ἡμετέραν ψυχήν· ἄρτι δὲ καταπατεῖται σὺν τῷ δράκοντι, καὶ λοιπὸν ὁ Θεὸς ἐν τάχει συντρί ψει τὸν Σατανᾶν ὑπὸ τοὺς πόδας ἡμῶν. Καὶ τοσοῦτον καταφρονεῖται καὶ παίζεται, ὡς καὶ ἐπὶ τρώγλην ἀσπίδων, ἐκβάλλοντά τινα τὴν χεῖρα, μὴ φοβεῖσθαι. Ταῦτα γὰρ Ησαΐας προεφήτευσε · καὶ ἔστιν ὁ λόγος ἀληθής. σαν ἡδονὴν ἄρτι χλευάζουσι· καὶ μήπω νομίμης ήλι- κίας ἐπιβάντες, τὴν ὑπὲρ τὸν νόμον περιζώνουν ται (47) σωφροσύνην· καὶ παρθένοι μένοντες, τῷ λόγῳ πατοῦσι τῆς ὀριώδους ἡδονῆς τὰς ἀπάτας, μή φοβούμενοι ταύτης τὰ θανατηφόρα δήγματα. Ηδη δέ τινες καὶ αὐτὸ τὸ κέντρον τοῦ διαβόλου πατοῦντες, οὐκ ἐδειλίασαν τὸν θάνατον· ἀλλὰ καὶ τὴν ζωὴν αὐ τῶν ἤλλαξαν τῷ θανάτῳ, μάρτυρες γενόμενοι του Λόγου· διὰ τοῦτο γὰρ ἀπέθανεν ὁ Κύριος. Πολλοὶ δὲ τὰ ἐπὶ γῆς καταλιπόντες, ἐλευθέρῳ τῷ βαδίσματι τὸν ἀέρα διαβαίνουσι, καὶ ἐν οὐρανῷ πολιτεύονται· οὐκέτι φοβούμενοι τὸν ἄρχοντα τοῦ ἀέρος, ἀλλὰ καὶ ἐπι- πλήττοντες καὶ λέγοντες, εἰ θέλοι κωλύειν · . "Υπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ·, ὅτι Κύριον τὸν Θεόν μου σπεύ δω προσκυνῆσαι· διὰ τοῦτο γὰρ ἐσταυρώθη εἰς τὸν αέρα ὁ Σωτήρ. Ἡ δὲ ὁδὸς τοῦ παραδείσου, ἡ πάλαι * Ἶρος, Σ. τῷ λόγῳ πατοῦντες. 233. DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. B nus autem irridebit eum . . Ac rursum : Pec- cator videbit, et irascetur; dentibus suis fremet et tabescet "., Stridebat vero, quod doleret se unquam cum Salvatore congredi ausum esse; scie- bat autem se antea justos aggredi ausum, nihil ejusmodi passum fuisse. Nam etsi Abeli insidiatus fuisset, patriarchas afflixisset, Isaiæ parasset insi- dias, Hieremiæ contumeliam fecisset, Jobum ten- tasset; mors tamen invalescebat, regnabatque ab Adamo usque ad Moysen. Jam vero simili audacia adversus Dominum usus, se plane Irum factum, undequaque pulsum, ab omnibus conculcatum ani- madvertebat. Salvatoris quippe opus fuit, non ipsi tantum morti illudere, sed etiam nos eidem su- periores constituere, ut non solum nos a servitute liberaret, sed etiam eum qui nos in servitutem re- degerat opprimeret, ne rursum invalescens nos deciperet, neve sua victoria incassum abiret. Quapropter ipse cum illusisset morti, nobis item eam calcandam tradit dicens : « Ecce dedi vobis potestatem calcandi supra serpentes et scorpiones et supra omnem virtutem inimici. » Ac rursum : • Conculcabis leonen et draconen . . Olim nam- que serpens Evam decepit, ejusque invidia mors intravit in mundum : jam vero conculcatur et vo- lens decipere audit : « Vade retro me, Satana '. Olim adversarius noster diabolus, quasi leo cir- cumibat, siliens animam nostram : jam vero con- culcatur cum dracone, ac demum brevi Deus conteret Satanam sub pedibus nostris. Tantumque despicitur, tantum illuditur, ut ne quispiam re- formidet ad foramen aspidum admovere manum³. Hæc enim Isaias prophetavit, cujus verus est A stun, et stridebit super eum dentibus suis. Domi- C D Psal. xxxvi, 12, 15. • Psal. cxi, 10. Isa. xi, 8. sermo. decipiebat, jam irrident : necdum ad legitimam progressi ætatem continentia, quæ legem superat, lumbos præcingunt : manendoque virgines, ser pentinæ voluptatis fallacias verbo calcant, nihil ejus lethiferos morsus veriti. Jam vero quidanı, ipsum diaboli stimulum calcantes, mortem non exhorruere; sed morte vitam suam commutarunt, Verbi martyres electi : ideo enim mortuus Domi- nus est. Multi vero terrenis derelictis rebus, libero gressu aerem peragrant et in cœlo vitam degunt : nibil ultra veriti principem aeris, imo potius, si prohibere voluerit, increpantes ac dicentes : • Vade retro me, Satana, quoniam Dominum Deum meum festino adorare; ideo namque Salvator in aere crucifixus est. Via autem paradisi, olim per peccatum clausa, jam volentibus patet, ut ait Pau. » Psal. xC, Luc. x, 19. dici vocabantur, ex illo llomeri mendico cui no- men, Odyss. PATR. GR. XXVIII. 33. 29. Παιδία γοῦν τὴν πάλαι καὶ γέροντας ἀπατῶ (44) Regius, ᾔδει ἑαυτόν. 29. Pueri ergo voluptatem, quæ ipsos olim senes 13. 1 Marc. viii, (45) Basiliensis, ίσχυσεν. Infra, Ιρος, sic men- (46) Regius, αὐτόν. (47) Regius, εύφροσύνην· καὶ παρθένοι μένουσι,
ἄρτι δὲ καταπατεῖται σὺν τῷ δράκοντι, καὶ λοιπὸν ὁ Θεὸς ἐν τάχει συντρίψει τὸν Σατανᾶν ὑπὸ τοὺς πόδας ἡμῶν. Καὶ τοσοῦτον καταφρονεῖται καὶ παίζεται, ὡς καὶ ἐπὶ τρώγλην ἀσπίδων, ἐκβάλλοντά τινα τὴν χεῖρα, μὴ φοβεῖσθαι. Ταῦτα γὰρ Ἡσαί̈ας προεφήτευσε· καὶ ἔστιν ὁ λόγος ἀληθής. Παιδία γοῦν τὴν πάλαι καὶ γέροντας ἀπατῶσαν ἡδονὴν ἄρτι χλευάζουσι· καὶ μήπω νομίμης ἡλικίας ἐπιβάντες, τὴν ὑπὲρ τὸν νόμον περιζώννυνται σωφροσύνην· καὶ παρθένοι μένοντες, τῷ λόγῳ πατοῦσι τῆς ὀφιώδους ἡδονῆς τὰς ἀπάτας, μὴ φοβούμενοι ταύτης τὰ θανατηφόρα δήγματα. Ἤδη δέ τινες καὶ αὐτὸ τὸ κέντρον τοῦ διαβόλου πατοῦντες, οὐκ ἐδειλίασαν τὸν θάνατον· ἀλλὰ καὶ τὴν ζωὴν αὐτῶν ἤλλαξαν τῷ θανάτῳ, μάρτυρες γενόμενοι τοῦ Λόγου· διὰ τοῦτο γὰρ ἀπέθανεν ὁ Κύριος. Πολλοὶ δὲ τὰ ἐπὶ γῆς καταλιπόντες, ἐλευθέρῳ τῷ βαδίσματι τὸν ἀέρα διαβαίνουσι, καὶ ἐν οὐρανῷ πολιτεύονται· οὐκέτι φοβούμενοι τὸν ἄρχοντα τοῦ ἀέρος, ἀλλὰ καὶ ἐπιπλήττοντες καὶ λέγοντες, εἰ θέλοι κωλύειν· «Ὕπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ·» ὅτι Κύριον τὸν Θεόν μου σπεύδω προσκυνῆσαι· διὰ τοῦτο γὰρ ἐσταυρώθη εἰς τὸν ἀέρα ὁ Σωτήρ.καὶ βρύξει ἐπ' αὐτὸν τοὺς ἐδόντας αὐτοῦ. Ὁ δὲ Κύ- ριος ἐκγελάσεται αὐτόν· καὶ πάλιν· ο 'Αμαρτω τὸς δίνεται, καὶ ὀργισθήσεται· τοὺς ὁδόντας αὐτοῦ βρύξει καὶ τακήσεται. » Έτριζε δὲ μεταμελόμενος, ὅτι κὰν ὅλως τετόλμηκε κατὰ τοῦ Σωτῆρος (44) είν δώς ἑαυτὸν πρὸ τούτου τολμῶντα κατὰ τῶν δικαίων, καὶ μηδὲν τοιοῦτον πεπονθότα. Καὶ γὰρ ἐπιβουλεύ- σας τῷ ᾿Αβελ, καὶ τοὺς πατριάρχας θλίψας, ἐπιβου- λεύσας δὲ καὶ τῷ Ἡσαΐᾳ, καὶ τὸν Ἱερεμίαν ὑβρίσας, καὶ τὸν Ἰὼβ πειράσας· πάλιν ἴσχυε (45), καὶ ἐβασί λευεν ὁ θάνατος ἀπὸ Ἀδὰμ μέχρι Μωσέως. "Αρτι δὲ τολμήσας κατὰ τοῦ Κυρίου, θεωρεῖ ἑαυτὸν γενόμε- τον Ιρον, καὶ ἐκβληθέντα τοῦ παντὸς, καὶ ὑπὸ πάνε των καταπατούμενον. Ἔργον γὰρ τοῦ Σωτῆρος γέ- γινε μὴ μόνον (46) αὐτοῦ τοῦ θανάτου καταπαῖξαι, ἀλλὰ καὶ ἡμᾶς ἐπ' αὐτοῦ ἐπιθεῖναι· ἵνα μὴ μόνον ἡμᾶς τῆς δουλείας ἐλευθερώσῃ, ἀλλὰ καὶ τὸν δουλώ- σεντα ἡμᾶς καταργήσῃ· μήποτε πάλιν ἰσχύσας ἀπα- τήσῃ ἡμᾶς, καὶ εἰς ἀργὸν αὐτοῦ τὸ κατόρθωμα γένη- ται. Οθεν αὐτὸς, καταπαίξας τοῦ θανάτου, λοιπὸν Εκδοτον καὶ ἡμῖν αὐτὸν εἰς τὸ πατεῖσθαι δίδωσι λέ- γων· « Ιδού δέδωκα ὑμῖν ἐξουσίαν πατεῖν ἐπάνω όφεων καὶ σκορπίων, καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ· » καὶ πάλιν· « Καταπατήσει λέοντα καὶ δράκοντα, ο • Πάλαι μὲν γὰρ ὁ ὄφις ἠπάτησε την Βίαν, καὶ τῷ φθόνῳ τούτου ὁ θάνατος εἰσῆλθεν εἰς τὸν κόσμον· ἄρτι δὲ πατεῖται, καὶ θέλων ἀπατᾷν, ἀκούει· ο Υπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ. Καὶ πάλαι μὲν ὁ ἀντίδικος ἡμῶν διάβολος ὡς λέων περιεπάτει, διψῶν τὴν ἡμετέραν ψυχήν· ἄρτι δὲ καταπατεῖται σὺν τῷ δράκοντι, καὶ λοιπὸν ὁ Θεὸς ἐν τάχει συντρί ψει τὸν Σατανᾶν ὑπὸ τοὺς πόδας ἡμῶν. Καὶ τοσοῦτον καταφρονεῖται καὶ παίζεται, ὡς καὶ ἐπὶ τρώγλην ἀσπίδων, ἐκβάλλοντά τινα τὴν χεῖρα, μὴ φοβεῖσθαι. Ταῦτα γὰρ Ησαΐας προεφήτευσε · καὶ ἔστιν ὁ λόγος ἀληθής. σαν ἡδονὴν ἄρτι χλευάζουσι· καὶ μήπω νομίμης ήλι- κίας ἐπιβάντες, τὴν ὑπὲρ τὸν νόμον περιζώνουν ται (47) σωφροσύνην· καὶ παρθένοι μένοντες, τῷ λόγῳ πατοῦσι τῆς ὀριώδους ἡδονῆς τὰς ἀπάτας, μή φοβούμενοι ταύτης τὰ θανατηφόρα δήγματα. Ηδη δέ τινες καὶ αὐτὸ τὸ κέντρον τοῦ διαβόλου πατοῦντες, οὐκ ἐδειλίασαν τὸν θάνατον· ἀλλὰ καὶ τὴν ζωὴν αὐ τῶν ἤλλαξαν τῷ θανάτῳ, μάρτυρες γενόμενοι του Λόγου· διὰ τοῦτο γὰρ ἀπέθανεν ὁ Κύριος. Πολλοὶ δὲ τὰ ἐπὶ γῆς καταλιπόντες, ἐλευθέρῳ τῷ βαδίσματι τὸν ἀέρα διαβαίνουσι, καὶ ἐν οὐρανῷ πολιτεύονται· οὐκέτι φοβούμενοι τὸν ἄρχοντα τοῦ ἀέρος, ἀλλὰ καὶ ἐπι- πλήττοντες καὶ λέγοντες, εἰ θέλοι κωλύειν · . "Υπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ·, ὅτι Κύριον τὸν Θεόν μου σπεύ δω προσκυνῆσαι· διὰ τοῦτο γὰρ ἐσταυρώθη εἰς τὸν αέρα ὁ Σωτήρ. Ἡ δὲ ὁδὸς τοῦ παραδείσου, ἡ πάλαι * Ἶρος, Σ. τῷ λόγῳ πατοῦντες. 233. DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. B nus autem irridebit eum . . Ac rursum : Pec- cator videbit, et irascetur; dentibus suis fremet et tabescet "., Stridebat vero, quod doleret se unquam cum Salvatore congredi ausum esse; scie- bat autem se antea justos aggredi ausum, nihil ejusmodi passum fuisse. Nam etsi Abeli insidiatus fuisset, patriarchas afflixisset, Isaiæ parasset insi- dias, Hieremiæ contumeliam fecisset, Jobum ten- tasset; mors tamen invalescebat, regnabatque ab Adamo usque ad Moysen. Jam vero simili audacia adversus Dominum usus, se plane Irum factum, undequaque pulsum, ab omnibus conculcatum ani- madvertebat. Salvatoris quippe opus fuit, non ipsi tantum morti illudere, sed etiam nos eidem su- periores constituere, ut non solum nos a servitute liberaret, sed etiam eum qui nos in servitutem re- degerat opprimeret, ne rursum invalescens nos deciperet, neve sua victoria incassum abiret. Quapropter ipse cum illusisset morti, nobis item eam calcandam tradit dicens : « Ecce dedi vobis potestatem calcandi supra serpentes et scorpiones et supra omnem virtutem inimici. » Ac rursum : • Conculcabis leonen et draconen . . Olim nam- que serpens Evam decepit, ejusque invidia mors intravit in mundum : jam vero conculcatur et vo- lens decipere audit : « Vade retro me, Satana '. Olim adversarius noster diabolus, quasi leo cir- cumibat, siliens animam nostram : jam vero con- culcatur cum dracone, ac demum brevi Deus conteret Satanam sub pedibus nostris. Tantumque despicitur, tantum illuditur, ut ne quispiam re- formidet ad foramen aspidum admovere manum³. Hæc enim Isaias prophetavit, cujus verus est A stun, et stridebit super eum dentibus suis. Domi- C D Psal. xxxvi, 12, 15. • Psal. cxi, 10. Isa. xi, 8. sermo. decipiebat, jam irrident : necdum ad legitimam progressi ætatem continentia, quæ legem superat, lumbos præcingunt : manendoque virgines, ser pentinæ voluptatis fallacias verbo calcant, nihil ejus lethiferos morsus veriti. Jam vero quidanı, ipsum diaboli stimulum calcantes, mortem non exhorruere; sed morte vitam suam commutarunt, Verbi martyres electi : ideo enim mortuus Domi- nus est. Multi vero terrenis derelictis rebus, libero gressu aerem peragrant et in cœlo vitam degunt : nibil ultra veriti principem aeris, imo potius, si prohibere voluerit, increpantes ac dicentes : • Vade retro me, Satana, quoniam Dominum Deum meum festino adorare; ideo namque Salvator in aere crucifixus est. Via autem paradisi, olim per peccatum clausa, jam volentibus patet, ut ait Pau. » Psal. xC, Luc. x, 19. dici vocabantur, ex illo llomeri mendico cui no- men, Odyss. PATR. GR. XXVIII. 33. 29. Παιδία γοῦν τὴν πάλαι καὶ γέροντας ἀπατῶ (44) Regius, ᾔδει ἑαυτόν. 29. Pueri ergo voluptatem, quæ ipsos olim senes 13. 1 Marc. viii, (45) Basiliensis, ίσχυσεν. Infra, Ιρος, sic men- (46) Regius, αὐτόν. (47) Regius, εύφροσύνην· καὶ παρθένοι μένουσι,
PG 28:234Ἡ δὲ ὁδὸς τοῦ παραδείσου, ἡ πάλαι δι’ ἁμαρτίας κλεισθεῖσα, ἄρτι τοῖς βουλομένοις ἀνέῳγεν, ὡς Παῦλος μαρτυρεῖ, ἁρπαζόμενος ἐκεῖ, καὶ ἀπερχόμενος εἰς τοὺς οὐρανούς. Διὰ τοῦτο γὰρ ἔπαιξεν ὁ Κύριος τὸν ὄφιν. Καὶ ὁ μὲν ᾅδης κατήργηται, οὐκέτι τοῦ θανάτου κρατοῦντος, ἀλλὰ πάντων ἐγειρομένων· ὁ δὲ διάβολος οὐκ ἔτι ἐξανίσταται καθ’ ἡμῶν· πέπτωκε γὰρ, καὶ πεσὼν ἀληθῶς ἐπὶ τῷ στήθει καὶ τῇ κοιλίᾳ πορεύεται· διὰ τοῦτο γὰρ ἀνέστη ὁ Κύριος. Καὶ οἱ μὲν ἄνθρωποι μεμαθήκασι καταφρονεῖν σωματικοῦ πλούτου, καὶ πλουτοῦσι τῷ λόγῳ καὶ τῇ γνώσει· ὁ δὲ καυχώμενος εἶναι πλούσιος δράκων γεγύμνωται, καὶ νῦν γυμνὸς Ἶρος καὶ πένης ἐστὶ, κατεσκυλευμένος ὑπὸ πάντων. Καὶ γὰρ πάλαι τῶν χερουβὶμ ἀνὰ μέσον ὢν, καὶ πάντα λίθον χρηστὸν ἐνδεδυμένος, τὸν σάρδιον, τὸν ἴασπιν, τὸν ἀχάτην, ἄρτι λοιπὸν ἐπὶ πάπυρον, καὶ κάλαμον, καὶ χάλικα κοιμᾶται, ὡς ἐν τῷ Ἰὼβ περὶ αὐτοῦ λέγεται. Διὰ τοῦτο γὰρ ὁ Κύριος ἐπτώχευσεν, ἵνα ἡμεῖς τῇ πτωχείᾳ αὐτοῦ πλουτήσωμεν, καὶ ὁ διάβολος ἐγυμνώθη. Καὶ τὸ παράδοξον καὶ μέγα γενόμενον ἐν τῇ κτίσει· ἄνθρωποι μὲν γὰρ σπεύδουσιν ἀποθνήσκειν εὐχόμενοι τὴν ἐπιδημίαν τοῦ Σωτῆρος·καὶ βρύξει ἐπ' αὐτὸν τοὺς ἐδόντας αὐτοῦ. Ὁ δὲ Κύ- ριος ἐκγελάσεται αὐτόν· καὶ πάλιν· ο 'Αμαρτω τὸς δίνεται, καὶ ὀργισθήσεται· τοὺς ὁδόντας αὐτοῦ βρύξει καὶ τακήσεται. » Έτριζε δὲ μεταμελόμενος, ὅτι κὰν ὅλως τετόλμηκε κατὰ τοῦ Σωτῆρος (44) είν δώς ἑαυτὸν πρὸ τούτου τολμῶντα κατὰ τῶν δικαίων, καὶ μηδὲν τοιοῦτον πεπονθότα. Καὶ γὰρ ἐπιβουλεύ- σας τῷ ᾿Αβελ, καὶ τοὺς πατριάρχας θλίψας, ἐπιβου- λεύσας δὲ καὶ τῷ Ἡσαΐᾳ, καὶ τὸν Ἱερεμίαν ὑβρίσας, καὶ τὸν Ἰὼβ πειράσας· πάλιν ἴσχυε (45), καὶ ἐβασί λευεν ὁ θάνατος ἀπὸ Ἀδὰμ μέχρι Μωσέως. "Αρτι δὲ τολμήσας κατὰ τοῦ Κυρίου, θεωρεῖ ἑαυτὸν γενόμε- τον Ιρον, καὶ ἐκβληθέντα τοῦ παντὸς, καὶ ὑπὸ πάνε των καταπατούμενον. Ἔργον γὰρ τοῦ Σωτῆρος γέ- γινε μὴ μόνον (46) αὐτοῦ τοῦ θανάτου καταπαῖξαι, ἀλλὰ καὶ ἡμᾶς ἐπ' αὐτοῦ ἐπιθεῖναι· ἵνα μὴ μόνον ἡμᾶς τῆς δουλείας ἐλευθερώσῃ, ἀλλὰ καὶ τὸν δουλώ- σεντα ἡμᾶς καταργήσῃ· μήποτε πάλιν ἰσχύσας ἀπα- τήσῃ ἡμᾶς, καὶ εἰς ἀργὸν αὐτοῦ τὸ κατόρθωμα γένη- ται. Οθεν αὐτὸς, καταπαίξας τοῦ θανάτου, λοιπὸν Εκδοτον καὶ ἡμῖν αὐτὸν εἰς τὸ πατεῖσθαι δίδωσι λέ- γων· « Ιδού δέδωκα ὑμῖν ἐξουσίαν πατεῖν ἐπάνω όφεων καὶ σκορπίων, καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ· » καὶ πάλιν· « Καταπατήσει λέοντα καὶ δράκοντα, ο • Πάλαι μὲν γὰρ ὁ ὄφις ἠπάτησε την Βίαν, καὶ τῷ φθόνῳ τούτου ὁ θάνατος εἰσῆλθεν εἰς τὸν κόσμον· ἄρτι δὲ πατεῖται, καὶ θέλων ἀπατᾷν, ἀκούει· ο Υπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ. Καὶ πάλαι μὲν ὁ ἀντίδικος ἡμῶν διάβολος ὡς λέων περιεπάτει, διψῶν τὴν ἡμετέραν ψυχήν· ἄρτι δὲ καταπατεῖται σὺν τῷ δράκοντι, καὶ λοιπὸν ὁ Θεὸς ἐν τάχει συντρί ψει τὸν Σατανᾶν ὑπὸ τοὺς πόδας ἡμῶν. Καὶ τοσοῦτον καταφρονεῖται καὶ παίζεται, ὡς καὶ ἐπὶ τρώγλην ἀσπίδων, ἐκβάλλοντά τινα τὴν χεῖρα, μὴ φοβεῖσθαι. Ταῦτα γὰρ Ησαΐας προεφήτευσε · καὶ ἔστιν ὁ λόγος ἀληθής. σαν ἡδονὴν ἄρτι χλευάζουσι· καὶ μήπω νομίμης ήλι- κίας ἐπιβάντες, τὴν ὑπὲρ τὸν νόμον περιζώνουν ται (47) σωφροσύνην· καὶ παρθένοι μένοντες, τῷ λόγῳ πατοῦσι τῆς ὀριώδους ἡδονῆς τὰς ἀπάτας, μή φοβούμενοι ταύτης τὰ θανατηφόρα δήγματα. Ηδη δέ τινες καὶ αὐτὸ τὸ κέντρον τοῦ διαβόλου πατοῦντες, οὐκ ἐδειλίασαν τὸν θάνατον· ἀλλὰ καὶ τὴν ζωὴν αὐ τῶν ἤλλαξαν τῷ θανάτῳ, μάρτυρες γενόμενοι του Λόγου· διὰ τοῦτο γὰρ ἀπέθανεν ὁ Κύριος. Πολλοὶ δὲ τὰ ἐπὶ γῆς καταλιπόντες, ἐλευθέρῳ τῷ βαδίσματι τὸν ἀέρα διαβαίνουσι, καὶ ἐν οὐρανῷ πολιτεύονται· οὐκέτι φοβούμενοι τὸν ἄρχοντα τοῦ ἀέρος, ἀλλὰ καὶ ἐπι- πλήττοντες καὶ λέγοντες, εἰ θέλοι κωλύειν · . "Υπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ·, ὅτι Κύριον τὸν Θεόν μου σπεύ δω προσκυνῆσαι· διὰ τοῦτο γὰρ ἐσταυρώθη εἰς τὸν αέρα ὁ Σωτήρ. Ἡ δὲ ὁδὸς τοῦ παραδείσου, ἡ πάλαι * Ἶρος, Σ. τῷ λόγῳ πατοῦντες. 233. DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. B nus autem irridebit eum . . Ac rursum : Pec- cator videbit, et irascetur; dentibus suis fremet et tabescet "., Stridebat vero, quod doleret se unquam cum Salvatore congredi ausum esse; scie- bat autem se antea justos aggredi ausum, nihil ejusmodi passum fuisse. Nam etsi Abeli insidiatus fuisset, patriarchas afflixisset, Isaiæ parasset insi- dias, Hieremiæ contumeliam fecisset, Jobum ten- tasset; mors tamen invalescebat, regnabatque ab Adamo usque ad Moysen. Jam vero simili audacia adversus Dominum usus, se plane Irum factum, undequaque pulsum, ab omnibus conculcatum ani- madvertebat. Salvatoris quippe opus fuit, non ipsi tantum morti illudere, sed etiam nos eidem su- periores constituere, ut non solum nos a servitute liberaret, sed etiam eum qui nos in servitutem re- degerat opprimeret, ne rursum invalescens nos deciperet, neve sua victoria incassum abiret. Quapropter ipse cum illusisset morti, nobis item eam calcandam tradit dicens : « Ecce dedi vobis potestatem calcandi supra serpentes et scorpiones et supra omnem virtutem inimici. » Ac rursum : • Conculcabis leonen et draconen . . Olim nam- que serpens Evam decepit, ejusque invidia mors intravit in mundum : jam vero conculcatur et vo- lens decipere audit : « Vade retro me, Satana '. Olim adversarius noster diabolus, quasi leo cir- cumibat, siliens animam nostram : jam vero con- culcatur cum dracone, ac demum brevi Deus conteret Satanam sub pedibus nostris. Tantumque despicitur, tantum illuditur, ut ne quispiam re- formidet ad foramen aspidum admovere manum³. Hæc enim Isaias prophetavit, cujus verus est A stun, et stridebit super eum dentibus suis. Domi- C D Psal. xxxvi, 12, 15. • Psal. cxi, 10. Isa. xi, 8. sermo. decipiebat, jam irrident : necdum ad legitimam progressi ætatem continentia, quæ legem superat, lumbos præcingunt : manendoque virgines, ser pentinæ voluptatis fallacias verbo calcant, nihil ejus lethiferos morsus veriti. Jam vero quidanı, ipsum diaboli stimulum calcantes, mortem non exhorruere; sed morte vitam suam commutarunt, Verbi martyres electi : ideo enim mortuus Domi- nus est. Multi vero terrenis derelictis rebus, libero gressu aerem peragrant et in cœlo vitam degunt : nibil ultra veriti principem aeris, imo potius, si prohibere voluerit, increpantes ac dicentes : • Vade retro me, Satana, quoniam Dominum Deum meum festino adorare; ideo namque Salvator in aere crucifixus est. Via autem paradisi, olim per peccatum clausa, jam volentibus patet, ut ait Pau. » Psal. xC, Luc. x, 19. dici vocabantur, ex illo llomeri mendico cui no- men, Odyss. PATR. GR. XXVIII. 33. 29. Παιδία γοῦν τὴν πάλαι καὶ γέροντας ἀπατῶ (44) Regius, ᾔδει ἑαυτόν. 29. Pueri ergo voluptatem, quæ ipsos olim senes 13. 1 Marc. viii, (45) Basiliensis, ίσχυσεν. Infra, Ιρος, sic men- (46) Regius, αὐτόν. (47) Regius, εύφροσύνην· καὶ παρθένοι μένουσι,
PG 28:235ὁ δὲ δείλαιος διάβολος, ὁ πάλαι τοῦ θανάτου τὸ κράτος ἔχων, νῦν φοβεῖται τὸν ἐρχόμενον, καὶ τὴν κρίσιν καταπτήςσει. Οἶδε γὰρ τὸ ἡτοιμασμένον αὐτῷ πῦρ, καὶ τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ἐκρίθη μου ὁ Κύριος, ἵνα ἡμᾶς ἀπὸ τῆς κρίσεως ἐλευθερώσῃ, κἀκεῖνον κατακρίνῃ. Περὶ γὰρ τῆς γενομένης εἰς πάντας πανταχοῦ θεογνωσίας τί δεῖ καὶ λέγειν, τῶν γιγνομένων ἀφ’ ἑαυτῶν ἐχόντων τὴν πίστιν; Οὐκ ἔστι γὰρ ἡμέραν παρελθεῖν, ἐν ᾗ ὅτε τὰ μὲν εἴδωλα οὐ καταλιμπάνουσιν ἄνθρωποι, καὶ τοὺς ἰδίους καὶ πατρικοὺς ἀρνοῦνται νόμους, πρὸς δὲ Θεὸν καταφεύγουσι, καὶ τοὺς Χριστοῦ λαμβάνειν νόμους ἀξιοῦσι, παραδόξῳ θαύματι πιστεύοντες εἰς αὐτόν. Ἔτι γὰρ εἰδωλολατροῦντες καὶ ὡς ἄνθρωπον διαβάλλοντες τὸν Χριστὸν, τοῦτον ὕστερον Θεὸν γινώσκοντες, καταλιμπάνουσι τὰ εἴδωλα· καὶ οὓς ἐφοβοῦντο δαίμονας ἐν τοῖς εἰδώλοις, τούτους τὸν Κύριον ἐπιγνόντες λοιπὸν καταλείπουσι, καὶ ἀπὸ ἄλλων διώκουσι· καὶ ἣν εἰδωλολατροῦντες ἡδονὴν ἐφοβοῦντο, ταύτης ἐν Χριστῷ καταφρονοῦσι, καὶ τὴν τότε νικῶσαν αὐτοὺς ἁμαρτίαν ἄρτι τῷ σημείῳ τοῦ σταυροῦ νικῶντες παίζουσι.γεν, ὡς Παῦλος μαρτυρεῖ, ἁρπαζόμενος ἐκεῖ, καὶ απερχόμενος εἰς τοὺς οὐρανούς. Διὰ τοῦτο γὰρ ἔπαι- ξεν ὁ Κύριος τὸν ἔφιν. Καὶ ὁ μὲν ἄδης κατήργηται, οὐκέτι τοῦ θανάτου κρατοῦντος, ἀλλὰ πάντων έγειρο μένων· ὁ δὲ διάβολος οὐκ ἔτι ἐξανίσταται καθ' ἡμῶν· πέπτωκε γὰρ, καὶ πεσὼν ἀληθῶς ἐπὶ τῷ στήθει καὶ τῇ κοιλίᾳ πορεύεται· διὰ τοῦτο γὰρ ἀνέστη ὁ Κύριος. Καὶ οἱ μὲν ἄνθρωποι μεμαθήκασι καταφρονεῖν σω ματικού πλούτου, καὶ πλουτοῦσι τῷ λόγῳ καὶ τῇ γνώσει· ὁ δὲ καυχώμενος εἶναι πλούσιος δράκων γε- γύμνωται, καὶ νῦν γυμνὸς Ἶρος καὶ πένης ἐστὶ, κατεσκυλευμένος ὑπὸ πάντων. Καὶ γὰρ πάλαι τῶν χερουβὶμ ἀνὰ μέσον ὤν, καὶ πάντα λίθον χρηστὸν ἐνδεδυμένος, τὸν σάρδιον, τὸν ἴασπιν, τὸν ἀχάτην, ἄρτι λοιπὸν ἐπὶ πάπυρον, καὶ κάλαμον, καὶ χάλικα κοιμᾶται, ὡς ἐν τῷ Ἰὼβ περὶ αὐτοῦ λέγεται. Διὰ τοῦτο γὰρ ὁ Κύριος ἐπτώχευσεν, ἵνα ἡμεῖς τῇ πτω- χείᾳ (48) αὐτοῦ πλουτήσωμεν, καὶ ὁ διάβολος ἐγυ μνώθη. Καὶ τὸ παράδοξον καὶ μέγα γενόμενον ἐν τῇ κτίσει· ἄνθρωποι μὲν γὰρ σπεύδουσιν ἀποθνήσκειν εὐχόμενοι τὴν ἐπιδημίαν τοῦ Σωτῆρος· ὁ δὲ δείλαιος διάβολος, ὁ πάλαι τοῦ θανάτου τὸ κράτος ἔχων, νῦν φοβεῖται τὸν ἐρχόμενον, καὶ τὴν κρίσιν καταπτήσε Α δι᾿ ἁμαρτίας κλεισθεῖσα, ἄρτι τοῖς βουλομένοις ἀνέῳ- Β σει. Οἶὸς γὰρ τὸ ἡτοιμασμένον αὐτῷ πῦρ, καὶ τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ἐκρίθη μου δ Κύριος, ἵνα ἡμᾶς ἀπὸ (49) τῆς κρίσεως ἐλευθερώσῃ, κἀκεῖνον κατακρίνῃ. θεογνωσίας τί δεῖ καὶ λέγειν, τῶν γιγνομένων ἀφ' ἑαυτῶν ἐχόντων τὴν πίστιν ; Οὐκ ἔστι γὰρ ἡμέραν παρ- ελθεῖν, ἐν ᾗ ὅτε τὰ μὲν εἴδωλα οὐ καταλιμπάνουσιν ἄνθρωποι, καὶ τοὺς ἰδίους καὶ πατρικοὺς ἀρνοῦνται νόμους, πρὸς δὲ Θεὸν καταφεύγουσι, καὶ τοὺς Χρι- στοῦ λαμβάνειν νόμους ἀξιοῦσι, παραδόξω θαύματι πιστεύοντες εἰς αὐτόν. Ετι γὰρ εἰδωλολατροῦντες καὶ ὡς ἄνθρωπον διαβάλλοντες τὸν Χριστὸν, τοῦτον ὕστε ρον Θεόν γινώσκοντες, καταλιμπάνουσι τὰ εἴδωλα· καὶ οὓς ἐφοβοῦντο δαίμονας ἐν τοῖς εἰδώλοις, τούτους (50) τὸν Κύριον ἐπιγνόντες λοιπὸν καταλείπουσι, καὶ ἀπὸ ἄλλων διώκουσι· καὶ ἦν εἰδωλολατροῦντες ἡδονὴν ἐφο βοῦντο, ταύτης ἐν Χριστῷ καταφρονοῦσι, καὶ τὴν τότε νικῶσαν αὐτοὺς ἁμαρτίαν ἄρτι τῷ σημείῳ τοῦ σταυροῦ νικῶντες παίζουσι. Καὶ γὰρ ἀπιστοῦντες ὅλως τῇ παρθενίᾳ, καὶ ἀδύνατον εἶναι λέγοντες ἐν ἀνθρώποις ταύτην εὑρίσκεσθαι τὴν ἀρετὴν, πιστεύσαντες τῷ ἐκ Παρθένου Σωτῆρι, οὐ μόνον ἐπιγινώσκουσιν, ἀλλὰ καὶ αὐτοὶ ταύτην πολιτευόμενοι, ἀπιστοῦνται παρὰ τοῖς ἔτι ἔθνεσιν εἰδωλολάτραις. Ἐπὶ τούτοις δὲ ἤργησε πᾶσα μὲν φαρμακεία, πᾶσα δὲ μαγεία κατήργηται, καὶ πᾶσα τῶν Ἑλλήνων με μώραται σοφία. Ἐν γὰρ τοῖς θείοις (51), οὐ λόγων, ἀλλ᾽ ἔργων ἐστὶ χρεία· καὶ οὐχ ἡ προφορὰ τῆς γλώττης, ἀλλ' ἡ τῆς ψυχῆς διάθεσις ὠφελεῖ. Οἱ γοῦν Ἕλληνες οὐ καταλαμβάνουσι λόγοις ταῦτα, ἃ τῇ πίστει Χριστιανοὶ ἐπιδείκνυνται· καὶ ἃ ἐνεργοῦσι λόγοις οἱ μάγοι, ταῦτα (52), σιωπών καταργεῖται. S. ATHANASIUS. - DUBIA. ius, qui eo loci raptus est, et ad calos ascendit. Ideo Dominus illusit serpenti : cessavitque inferuus, non ultra imperante morte, sed resusci- tatis omnibus. Diabolus autem non jam inde in nos insurgit : cecidit enim, atque prostratus, in pectus plane et in ventrem suum provolvitur : ea enim de causa surrexit Dominus. Et homines qui- dem didicerunt aspernari divitias corporales, et di- tescunt verbo et scientia: draco autem qui se divitem esse gloriabatur, denudatus est, jamque nudus, Irus et pauper est, ab hominibus exspolia- tus. Nam qui olim medius inter cherubinos versa- batur, omnique lapide pretioso indutus erat, sardio, jaspide et achate, jam demum in papyro, arundine et silice dormit, ut in Job de illo narratur. Ideo enim Dominus pauper fuit, ut nos ejus inopia ditescere- must, diabolusque nudatus est. Quodque mirabile, magnumque contigit in rerum natura, homines ad mortem properant optantes adventum Domini; mi- ser autem diabolus, qui olim mortis imperium ha- buit, jam metuit eum qui venturus est, judicium- que reformidat novit enim sibi paratum ignem et angelis suis. Ideo enim Dominus meus judicatus est, ut nos a judicio liberaret, illumque condemnaret. ubique disseminata quid est quod loquamur, cum res gestæ ex se fidem habeant ? Nulla enim præter- it dies, qua quidam homines idola non deserant propriasque ac paternas leges non abnegent, ut ad C Deum confugiant, ac Christi leges accipere postu- lent, incredibili miraculo in eum credentes. Nam qui hactenus idololatræ fuere, atque Christum ut hominem calumniati sunt, eum deinceps, idolis abnegatis, Deum agnoscunt: et quos in idolis de- mones reformidabant, ipsos, agnito Domino, de- mum deserunt, atque ex aliis pellunt: quam item, idololatræ dum essent, voluptatem metuebant, cam in Christo despiciunt : peccatumque a quo priden superabantur, jam signo crucis vincunt ludibrio- que habent. Et sane virginitatem quam olim esse non credebant, quod non posse putarent virtutem hujusmodi in hominibus reperiri; in Salvatorem postea credentes ex Virgine natum, non modo ex- sistere credunt, imo vero ipsi eamdem colunt, quod tamen ethnici qui adhuc in idololatria per- manent, credere nolunt. Ad hæc, omnia jam vene- ficia cessavere, omnis magia abolita, universa Græ- corum infatuata sapientia est. In divinis quippe, non verbis, sed factis est opus: neque pronuntiatio Inguæ, sed animæ affectus prodest. Græci igitur verbis non percipiunt ea quæ fide Christiani exhi- bent et quæ verbis magi efficiunt, hæc, silentibus * Job vill, 17. * fl Cor. vil, 9. D desunt. Ibidem, Regius. 30. Caeterum de divina cognitione in omnes (48) Regius, τῇ ἐκείνου πτωχεία. (49) Από deest in Basiliensi et Anglicano. (0) Anglicanus, τούτους. 50. Περὶ γὰρ τῆς γενομένης εἰς πάντας πανταχοῦ (51) Anglicanus, τοῖς θεοῖς. (52) In Anglicano haec, ταῦτα... περὶ ἀθανασίας,
PG 28:236Καὶ γὰρ ἀπιστοῦντες ὅλως τῇ παρθενίᾳ, καὶ ἀδύνατον εἶναι λέγοντες ἐν ἀνθρώποις ταύτην εὑρίσκεσθαι τὴν ἀρετὴν, πιστεύσαντες τῷ ἐκ Παρθένου Σωτῆρι, οὐ μόνον ἐπιγινώσκουσιν, ἀλλὰ καὶ αὐτοὶ ταύτην πολιτευόμενοι, ἀπιστοῦνται παρὰ τοῖς ἔτι ἔθνεσιν εἰδωλολάτραις. Ἐπὶ τούτοις δὲ ἤργησε πᾶσα μὲν φαρμακεία, πᾶσα δὲ μαγεία κατήργηται, καὶ πᾶσα τῶν Ἑλλήνων μεμώραται σοφία. Ἐν γὰρ τοῖς θείοις, οὐ λόγων, ἀλλ’ ἔργων ἐστὶ χρεία· καὶ οὐχ ἡ προφορὰ τῆς γλώττης, ἀλλ’ ἡ τῆς ψυχῆς διάθεσις ὠφελεῖ. Οἱ γοῦν Ἕλληνες οὐ καταλαμβάνουσι λόγοις ταῦτα, ἃ τῇ πίστει Χριστιανοὶ ἐπιδείκνυνται· καὶ ἃ ἐνεργοῦσι λόγοις οἱ μάγοι, ταῦτα, σιωπώντων ἡμῶν, τῷ σημείῳ τοῦ σταυροῦ καταργεῖται· καὶ ἂ ἀμφιβάλλουσι περὶ ἀθανασίας, ταῦτα οἱ μάρτυρες τοῦ Χριστοῦ οὐ λόγοις, ἀλλ’ ἔργοις ἐπιδείκνυνται· καὶ περὶ ἧς διστάζουσι παρθενίας οἱ μάγοι, καὶ τῶν Ἑλλήνων φιλόσοφοι, ταύτην ἐν Χριστῷ καὶ γυναῖκες ἐπιδείκνυνται· καὶ οἷς εὔχονται δαίμοσιν, ὡς θεοῖς, τούτους καὶ παιδία ἐν Χριστῷ διώκουσι.γεν, ὡς Παῦλος μαρτυρεῖ, ἁρπαζόμενος ἐκεῖ, καὶ απερχόμενος εἰς τοὺς οὐρανούς. Διὰ τοῦτο γὰρ ἔπαι- ξεν ὁ Κύριος τὸν ἔφιν. Καὶ ὁ μὲν ἄδης κατήργηται, οὐκέτι τοῦ θανάτου κρατοῦντος, ἀλλὰ πάντων έγειρο μένων· ὁ δὲ διάβολος οὐκ ἔτι ἐξανίσταται καθ' ἡμῶν· πέπτωκε γὰρ, καὶ πεσὼν ἀληθῶς ἐπὶ τῷ στήθει καὶ τῇ κοιλίᾳ πορεύεται· διὰ τοῦτο γὰρ ἀνέστη ὁ Κύριος. Καὶ οἱ μὲν ἄνθρωποι μεμαθήκασι καταφρονεῖν σω ματικού πλούτου, καὶ πλουτοῦσι τῷ λόγῳ καὶ τῇ γνώσει· ὁ δὲ καυχώμενος εἶναι πλούσιος δράκων γε- γύμνωται, καὶ νῦν γυμνὸς Ἶρος καὶ πένης ἐστὶ, κατεσκυλευμένος ὑπὸ πάντων. Καὶ γὰρ πάλαι τῶν χερουβὶμ ἀνὰ μέσον ὤν, καὶ πάντα λίθον χρηστὸν ἐνδεδυμένος, τὸν σάρδιον, τὸν ἴασπιν, τὸν ἀχάτην, ἄρτι λοιπὸν ἐπὶ πάπυρον, καὶ κάλαμον, καὶ χάλικα κοιμᾶται, ὡς ἐν τῷ Ἰὼβ περὶ αὐτοῦ λέγεται. Διὰ τοῦτο γὰρ ὁ Κύριος ἐπτώχευσεν, ἵνα ἡμεῖς τῇ πτω- χείᾳ (48) αὐτοῦ πλουτήσωμεν, καὶ ὁ διάβολος ἐγυ μνώθη. Καὶ τὸ παράδοξον καὶ μέγα γενόμενον ἐν τῇ κτίσει· ἄνθρωποι μὲν γὰρ σπεύδουσιν ἀποθνήσκειν εὐχόμενοι τὴν ἐπιδημίαν τοῦ Σωτῆρος· ὁ δὲ δείλαιος διάβολος, ὁ πάλαι τοῦ θανάτου τὸ κράτος ἔχων, νῦν φοβεῖται τὸν ἐρχόμενον, καὶ τὴν κρίσιν καταπτήσε Α δι᾿ ἁμαρτίας κλεισθεῖσα, ἄρτι τοῖς βουλομένοις ἀνέῳ- Β σει. Οἶὸς γὰρ τὸ ἡτοιμασμένον αὐτῷ πῦρ, καὶ τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ἐκρίθη μου δ Κύριος, ἵνα ἡμᾶς ἀπὸ (49) τῆς κρίσεως ἐλευθερώσῃ, κἀκεῖνον κατακρίνῃ. θεογνωσίας τί δεῖ καὶ λέγειν, τῶν γιγνομένων ἀφ' ἑαυτῶν ἐχόντων τὴν πίστιν ; Οὐκ ἔστι γὰρ ἡμέραν παρ- ελθεῖν, ἐν ᾗ ὅτε τὰ μὲν εἴδωλα οὐ καταλιμπάνουσιν ἄνθρωποι, καὶ τοὺς ἰδίους καὶ πατρικοὺς ἀρνοῦνται νόμους, πρὸς δὲ Θεὸν καταφεύγουσι, καὶ τοὺς Χρι- στοῦ λαμβάνειν νόμους ἀξιοῦσι, παραδόξω θαύματι πιστεύοντες εἰς αὐτόν. Ετι γὰρ εἰδωλολατροῦντες καὶ ὡς ἄνθρωπον διαβάλλοντες τὸν Χριστὸν, τοῦτον ὕστε ρον Θεόν γινώσκοντες, καταλιμπάνουσι τὰ εἴδωλα· καὶ οὓς ἐφοβοῦντο δαίμονας ἐν τοῖς εἰδώλοις, τούτους (50) τὸν Κύριον ἐπιγνόντες λοιπὸν καταλείπουσι, καὶ ἀπὸ ἄλλων διώκουσι· καὶ ἦν εἰδωλολατροῦντες ἡδονὴν ἐφο βοῦντο, ταύτης ἐν Χριστῷ καταφρονοῦσι, καὶ τὴν τότε νικῶσαν αὐτοὺς ἁμαρτίαν ἄρτι τῷ σημείῳ τοῦ σταυροῦ νικῶντες παίζουσι. Καὶ γὰρ ἀπιστοῦντες ὅλως τῇ παρθενίᾳ, καὶ ἀδύνατον εἶναι λέγοντες ἐν ἀνθρώποις ταύτην εὑρίσκεσθαι τὴν ἀρετὴν, πιστεύσαντες τῷ ἐκ Παρθένου Σωτῆρι, οὐ μόνον ἐπιγινώσκουσιν, ἀλλὰ καὶ αὐτοὶ ταύτην πολιτευόμενοι, ἀπιστοῦνται παρὰ τοῖς ἔτι ἔθνεσιν εἰδωλολάτραις. Ἐπὶ τούτοις δὲ ἤργησε πᾶσα μὲν φαρμακεία, πᾶσα δὲ μαγεία κατήργηται, καὶ πᾶσα τῶν Ἑλλήνων με μώραται σοφία. Ἐν γὰρ τοῖς θείοις (51), οὐ λόγων, ἀλλ᾽ ἔργων ἐστὶ χρεία· καὶ οὐχ ἡ προφορὰ τῆς γλώττης, ἀλλ' ἡ τῆς ψυχῆς διάθεσις ὠφελεῖ. Οἱ γοῦν Ἕλληνες οὐ καταλαμβάνουσι λόγοις ταῦτα, ἃ τῇ πίστει Χριστιανοὶ ἐπιδείκνυνται· καὶ ἃ ἐνεργοῦσι λόγοις οἱ μάγοι, ταῦτα (52), σιωπών καταργεῖται. S. ATHANASIUS. - DUBIA. ius, qui eo loci raptus est, et ad calos ascendit. Ideo Dominus illusit serpenti : cessavitque inferuus, non ultra imperante morte, sed resusci- tatis omnibus. Diabolus autem non jam inde in nos insurgit : cecidit enim, atque prostratus, in pectus plane et in ventrem suum provolvitur : ea enim de causa surrexit Dominus. Et homines qui- dem didicerunt aspernari divitias corporales, et di- tescunt verbo et scientia: draco autem qui se divitem esse gloriabatur, denudatus est, jamque nudus, Irus et pauper est, ab hominibus exspolia- tus. Nam qui olim medius inter cherubinos versa- batur, omnique lapide pretioso indutus erat, sardio, jaspide et achate, jam demum in papyro, arundine et silice dormit, ut in Job de illo narratur. Ideo enim Dominus pauper fuit, ut nos ejus inopia ditescere- must, diabolusque nudatus est. Quodque mirabile, magnumque contigit in rerum natura, homines ad mortem properant optantes adventum Domini; mi- ser autem diabolus, qui olim mortis imperium ha- buit, jam metuit eum qui venturus est, judicium- que reformidat novit enim sibi paratum ignem et angelis suis. Ideo enim Dominus meus judicatus est, ut nos a judicio liberaret, illumque condemnaret. ubique disseminata quid est quod loquamur, cum res gestæ ex se fidem habeant ? Nulla enim præter- it dies, qua quidam homines idola non deserant propriasque ac paternas leges non abnegent, ut ad C Deum confugiant, ac Christi leges accipere postu- lent, incredibili miraculo in eum credentes. Nam qui hactenus idololatræ fuere, atque Christum ut hominem calumniati sunt, eum deinceps, idolis abnegatis, Deum agnoscunt: et quos in idolis de- mones reformidabant, ipsos, agnito Domino, de- mum deserunt, atque ex aliis pellunt: quam item, idololatræ dum essent, voluptatem metuebant, cam in Christo despiciunt : peccatumque a quo priden superabantur, jam signo crucis vincunt ludibrio- que habent. Et sane virginitatem quam olim esse non credebant, quod non posse putarent virtutem hujusmodi in hominibus reperiri; in Salvatorem postea credentes ex Virgine natum, non modo ex- sistere credunt, imo vero ipsi eamdem colunt, quod tamen ethnici qui adhuc in idololatria per- manent, credere nolunt. Ad hæc, omnia jam vene- ficia cessavere, omnis magia abolita, universa Græ- corum infatuata sapientia est. In divinis quippe, non verbis, sed factis est opus: neque pronuntiatio Inguæ, sed animæ affectus prodest. Græci igitur verbis non percipiunt ea quæ fide Christiani exhi- bent et quæ verbis magi efficiunt, hæc, silentibus * Job vill, 17. * fl Cor. vil, 9. D desunt. Ibidem, Regius. 30. Caeterum de divina cognitione in omnes (48) Regius, τῇ ἐκείνου πτωχεία. (49) Από deest in Basiliensi et Anglicano. (0) Anglicanus, τούτους. 50. Περὶ γὰρ τῆς γενομένης εἰς πάντας πανταχοῦ (51) Anglicanus, τοῖς θεοῖς. (52) In Anglicano haec, ταῦτα... περὶ ἀθανασίας,
PG 28:237Καὶ ὅλως ὁ χριστοφόρος ἀνὴρ ὡς Θεός ἐστιν ἐπὶ γῆς, τοῖς μὲν ἀνθρώποις ἀνεξίκακος γενόμενος, πᾶσι δὲ, ὡς σὺν ἡλίῳ περιπολῶν, τὸν οὐράνιον ἐπιδεικνύμενος βίον. Ἰδοὺ ἓν τοῦτο τοῦ σταυροῦ κατόρθωμα· ἰδοὺ ταῦτα πεποίηκεν ὁ θάνατος τοῦ Σωτῆρος. Οὐ γὰρ ἀνθρώπου ἐστὶ τὸ ἔργον, ἀλλὰ Θεοῦ. Καὶ διὰ τοῦτο πέπονθεν ὡς ἄνθρωπος, ἵνα τοῖς ἀνθρώποις τὰ ὑπὲρ ἄνθρωπον καὶ θεῖα χαρίσηται. Αὐτοῦ γοῦν ἐστι τὰ νῦν ἐν ἀνθρώποις κατορθώματα. Κἂν γὰρ Παῦλος λαλῇ, ἀλλὰ Χριστός ἐστιν ἐν αὐτῷ λαλῶν· κἂν μεγάλα καὶ θαυμαστὰ ποιῇ, ἀλλ’ ἡ τοῦ Χριστοῦ χάρις ἐστὶν ἡ ταῦτα ἐνεργοῦσα· καὶ ἐὰν εἰς πάντας ἔφθασεν ἡ περὶ Θεοῦ γνῶσις, ἀλλ’ οὐκ ἀνθρώπων ἐστὶν ἡ διδασκαλία, ἀλλ’ αὐτοῦ τοῦ Λόγου καταβάντος μεσίτου Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων. Τοῦτο γὰρ γέγραπται, ὃ οἱ Ἰουδαῖοι μὲν ἐσιώπησαν πάλαι, ἄρτι δὲ πληρούμενον ὁρῶσι· γέγραπται γὰρ, ὅτι «Ἔσονται πάντες διδακτοὶ Θεοῦ,» καθάπερ καὶ ὁ Ἱερεμίας λέγει· «Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, λέγει Κύριος·» καὶ ἐπιφέρει λέγων· «Καὶ οὐ μὴ διδάξει ἕκαστος τὸν πλησίον αὐτοῦ καὶ ἕκαστος τὸν ἀδελφὸν αὐτῷ λέγων· Γνῶθι τὸν Κύριον·των ἡμῶν, τῷ σημείῳ τοῦ σταυροῦ καταργείται· καὶ Ἡ ἀμφιβάλλουσι περὶ ἀθανασίας, ταῦτα οἱ μάρτυρες τοῦ Χριστοῦ οὐ λόγοις, ἀλλ' ἔργοις ἐπιδείκνυνται· καὶ περὶ ἧς διστάζουσι παρθενίας οι μάγοι (55), καὶ τῶν Ἑλλήνων φιλόσοφοι, ταύτην ἐν Χριστῷ καὶ γυναῖκες ἐπιδείκνυνται· καὶ οἷς εὔχονται δαίμοσιν. ὡς θεοῖς, τούτους καὶ παιδία ἐν Χριστῷ διώκουσι. Καὶ ὅλως ὁ χριστοφόρος ἀνὴρ ὡς Θεός ἐστιν ἐπὶ γῆς, τοῖς μὲν ἀνθρώποις ἀνεξίκακος γενόμενος, πᾶσι δὲ, ὡς σὺν Ελέω περιπολῶν, τὸν οὐράνιον ἐπιδεικνύμενος βίον. ταῦτα πεποίηκεν ὁ θάνατος τοῦ Σωτῆρος. Οὐ γὰρ ἀν- θρώπου ἐστὶ τὸ ἔργον, ἀλλὰ Θεοῦ. Καὶ διὰ τοῦτο πέ- πονθεν ὡς ἄνθρωπος, ἵνα τοῖς ἀνθρώποις τὰ ὑπὲρ ἄν θρωπον καὶ θεῖα χαρίσηται. Αὐτοῦ γοῦν ἐστι τὰ νῦν ἐν ἀνθρώποις κατορθώματα. Κἂν γὰρ Παῦλος λαλῇ, ἀλλὰ Χριστός ἐστιν ἐν (54) αὐτῷ λαλῶν· κἂν μεγάλα καὶ θαυμαστὰ ποιῇ, ἀλλ' ἡ τοῦ Χριστοῦ χάρις ἐστὶν ἡ ταῦτα ἐνεργοῦσα· καὶ ἐὰν εἰς πάντας ἔφθασεν ἡ περὶ Θεοῦ γνῶσις, ἀλλ' οὐκ ἀνθρώπων ἐστὶν ἡ διδασκαλία, ἀλλ᾽ αὐτοῦ τοῦ Λόγου καταβάντος μεσίτου Θεοῦ καὶ ἀν θρώπων. Τοῦτο γὰρ γέγραπται, δ οἱ Ἰουδαῖοι μὲν ἐσιώ τησαν πάλαι, ἄρτι δὲ πληρούμενον ὁρῶσι· γέγραπται γάρ, ότι ο Έσονται πάντες διδακτοὶ Θεοῦ, καθάπερ καὶ ὁ Ἱερεμίας λέγει· « Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, λέγει Κύριος· καὶ ἐπιφέρει λέγων· « Καὶ οὐ μὴ διδάξει ἕκαστος τὸν πλησίον αὐτοῦ καὶ ἕκαστος (55) τὸν ἀδελ- φὸν αὐτῷ λέγων· Γνῶθι τὸν Κύριον· ὅτι πάντες εἰδή- σουτί με ἀπὸ μικροῦ ἕως μεγάλου αὐτῶν, ὅτι ἵλεως ἔσομαι ταῖς ἀδικίαις αὐτῶν. » Τίς γάρ ἐστιν ὁ ἐν τοῖς εἰδώλοις κατανύττων, εἰ μὴ ὁ Κύριος; καὶ τίς ὁ ἀν- άγων (56) αὐτοὺς ἐκεῖθεν ἔτι δουλεύοντας εἰδώλοις, εἰ μὴ αὐτὸς ὁ Χριστὸς, ὁ λέγων· « Οταν ὑψωθῶ, πάν- τας ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν;» Τὸ γὰρ παράδοξόν ἐστι τοῦτο, ὅτι, ἔτι (57) δουλευόντων αὐτῶν εἰδώλοις, δι ανοίγεται τούτων ὁ νοῦς τῆς ψυχῆς ὡς τὸ νοεῖν, ὅτι οὓς μὲν ἐνόμιζον πάλαι θεούς, ξύλα καὶ λίθους εἶναι· ὃν δὲ ἐχλεύαζαν ἐσταυρωμένον, τοῦτον οὐκ ἄνθρωπον, ἀλλὰ Θεὸν ἐπιγινώσκειν (58). Νοῦ δὲ διδάσκαλος οὐκ ἄνθρωπος ἐστιν, ἀλλ' ὁ τὸν νοῦν μόνος ὁρῶν Θεός. Μακάριε ἀληθῶς καὶ ζωοποιὲ σταυρὲ τοῦ Σωτῆρος · τὸν μὲν θάνατον ἐθριάμβευσας, τὸν δὲ τοῦτον κατέ- χοντα διάβολον ἀνεῖλες. Θεῖε Λόγε, καὶ ἀληθῶς σοφία τοῦ Πατρός· σὺ καὶ τοῦ πανούργου τὸ πρόσωπον ἔδει- ξας, καὶ τὴν πτύξιν τοῦ θώρακος αὐτοῦ ἐγύμνωσας· ὥστε καὶ ἡμᾶς λέγειν· Οὐ γὰρ αὐτοῦ τὰ νοήματα ἀγνοοῦμεν. » Φιλάνθρωπε καὶ ἀγαθὲ Δέσποτα· σὺ καὶ αἰχμαλώτους ἡμᾶς ὄντας ἐλυτρώσω, καὶ δουλεύοντας τῇ ἁμαρτία, διὰ τοῦ θανάτου ἰδίου, Κύριε, ἠλευθέ ρωτας. Οἴδαμεν γὰρ, ὅτι ἠλευθερώθημεν ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας. Εἰρηνοποιὲ ἀληθῶς (59) Υἱὲ τοῦ Θεοῦ· σὺ καὶ τὴν υἱοθεσίαν ἡμῖν ἀποδέδωκας, καὶ ἀποκαταλλά αὐτοῦ, καὶ ἕκαστος, τὸ νοεῖν, οὓς μέν. ὡς τὸ νοεῖν. ὥστε νοεῖν. εἰς τὸ νοεῖν. DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. A nobis, signo crucis evanescunt : item quæ de in- mortalitate in dubium vocant, haec martyres Chri sti, non verbis, ser operibus exhibent: et de qua virginitate magi et Græci philosophi dubitant, hane in Christo mulieres colunt : et quibus dæmonibus, ut diis illi supplicant, eos pueruli in Christo perse- quuntur. Demum vir qui Christum gestat, quasi Deus est in terra, erga homines quidem patiens et mansuetus : et, ac si cum sole circum omnia gyra- ret, omnibus cœlestem exhibet vitam. bus hæc mors effecit Salvatoris. Nequaquam enim hominis est opus, sed Dei. Atque ideo ut homo pas- sus est, ut hominibus quæ supra hominem et di- vina sunt, largiretur. Illius ergo sunt præclara I gesta, quæ apud homines jam einicant. Nam si D Paulus loquatur, Christus in ipso loquitur: si magna et mirabilia perpetraverit, Christi gratia est quæ talia operatur : et si in omnes permeavit Dei cognitio, non hominum est ejusmodi doctrina, sed ipsius descendentis Verbi, mediatoris Dei et hominum. Hoc enim scriptum est, quod Judæi quidem olim reticuere, sed jam completum vident; hoc, inquam, scriptum est : « Erunt omnes doci- biles Dei; ut ait Hieremias propheta: • Ecce dies veniunt, dicit Dominus ; » ac deinde subinfert: ⚫ Non docebit quisque proximum suum, et quisque fratrem suum, dicentes : Cognosce Dominum, quia omnes me cognoscent, a parvo usque ad niagnum eorum, quia propitius ero iniquitatibus eorum *. › C Quis enim est qui ipsos idola colentes ad pœni- tentiam movet, nisi Dominus? Et quis eos ex ido- lorum servitute educit, nisi ipse Christus, qui ait : ‹ Cum exaltatus fuero, omnes traham ad me- ipsum '?, Nam id certe summopere mirandum, quod dum idola colunt, eorum mens aperiatur, ut intel- ligant, quos olim deos arbitrabantur, ligna et lapi- des esse : quem vero crucifixum irridebant, eum non hominem, sed Deum agnoscant. Mentis autem magister non homo est, sed qui mentem solus vi- det Deus. Beata vere et vivifica crux Salvatoris, quæ de morte triumphasti, et cum qui in sua po- testate mortem tenebat, diabolum nempe, sustu- listi. O divinum Verbum et vere sapientia Patris, tu versuti illius faciem ostendisti, et plicas pecto- ris illius nudasti, ita ut et nos dicamus : Non enim ejus cogitationes ignoramus 8., Hominum amator ac bone Domine, tu nos captivos redemisti, peccato servientes, per propriam mortem, Domine, libe- rasti. Scimus enim nos a peccato fuisse liberatos. O vere pacis conciliator Fili Dei, tu adoptionem filiorum dedisti nobis, reconciliatisque nobis Patri ▼ Joan. XII, • Cor. 11, 11. • Isa. Liv, ; Joan. vi, 45. • Jerem. xx1, 31, 54. desunt. 32. Ibidem. Edit. Paris., Regius, Edit. Commel. vero cum aliis iss., 31. Ἰδοὺ ἐν τοῦτο τοῦ σταυροῦ κατόρθωμα· ἰδοὺ 51. En tibi unum ex præclaris crucis facinori- (53) Regius, οἱ μεγάλοι, male. (54) In Anglicano, ἐν deest. (55) Ita Regius. In editis vero, hac, τὸν πλησίον (56) Regius, καὶ τίς ὁ ἄγων. (57) Έτι deest in Anglic. Mox idem, ὁ νοῦς, ὡς (58) Regius prima manu et Anglic., ἐπιγινώσκουσ:, (59) Αληθώς abest ab Anglicano.
PG 28:238ὅτι πάντες εἰδήσουσί με ἀπὸ μικροῦ ἕως μεγάλου αὐτῶν, ὅτι ἵλεως ἔσομαι ταῖς ἀδικίαις αὐτῶν.» Τίς γάρ ἐστιν ὁ ἐν τοῖς εἰδώλοις κατανύττων, εἰ μὴ ὁ Κύριος; καὶ τίς ὁ ἀνάγων αὐτοὺς ἐκεῖθεν ἔτι δουλεύοντας εἰδώλοις, εἰ μὴ αὐτὸς ὁ Χριστὸς, ὁ λέγων· «Ὅταν ὑψωθῶ, πάντας ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν;» Τὸ γὰρ παράδοξόν ἐστι τοῦτο, ὅτι, ἔτι δουλευόντων αὐτῶν εἰδώλοις, διανοίγεται τούτων ὁ νοῦς τῆς ψυχῆς ὡς τὸ νοεῖν, ὅτι οὓς μὲν ἐνόμιζον πάλαι θεοὺς, ξύλα καὶ λίθους εἶναι· ὃν δὲ ἐχλεύαζον ἐσταυρωμένον, τοῦτον οὐκ ἄνθρωπον, ἀλλὰ Θεὸν ἐπιγινώσκειν. Νοῦ δὲ διδάσκαλος οὐκ ἄνθρωπός ἐστιν, ἀλλ’ ὁ τὸν νοῦν μόνος ὁρῶν Θεός. Μακάριε ἀληθῶς καὶ ζωοποιὲ σταυρὲ τοῦ Σωτῆρος· τὸν μὲν θάνατον ἐθριάμβευσας, τὸν δὲ τοῦτον κατέχοντα διάβολον ἀνεῖλες. Θεῖε Λόγε, καὶ ἀληθῶς σοφία τοῦ Πατρός· σὺ καὶ τοῦ πανούργου τὸ πρόσωπον ἔδειξας, καὶ τὴν πτύξιν τοῦ θώρακος αὐτοῦ ἐγύμνωσας· ὥστε καὶ ἡμᾶς λέγειν· «Οὐ γὰρ αὐτοῦ τὰ νοήματα ἀγνοοῦμεν.» Φιλάνθρωπε καὶ ἀγαθὲ Δέσποτα· σὺ καὶ αἰχμαλώτους ἡμᾶς ὄντας ἐλυτρώσω, καὶ δουλεύοντας τῇ ἁμαρτίᾳ, διὰ τοῦ θανάτου ἰδίου, Κύριε, ἠλευθέρωσας.των ἡμῶν, τῷ σημείῳ τοῦ σταυροῦ καταργείται· καὶ Ἡ ἀμφιβάλλουσι περὶ ἀθανασίας, ταῦτα οἱ μάρτυρες τοῦ Χριστοῦ οὐ λόγοις, ἀλλ' ἔργοις ἐπιδείκνυνται· καὶ περὶ ἧς διστάζουσι παρθενίας οι μάγοι (55), καὶ τῶν Ἑλλήνων φιλόσοφοι, ταύτην ἐν Χριστῷ καὶ γυναῖκες ἐπιδείκνυνται· καὶ οἷς εὔχονται δαίμοσιν. ὡς θεοῖς, τούτους καὶ παιδία ἐν Χριστῷ διώκουσι. Καὶ ὅλως ὁ χριστοφόρος ἀνὴρ ὡς Θεός ἐστιν ἐπὶ γῆς, τοῖς μὲν ἀνθρώποις ἀνεξίκακος γενόμενος, πᾶσι δὲ, ὡς σὺν Ελέω περιπολῶν, τὸν οὐράνιον ἐπιδεικνύμενος βίον. ταῦτα πεποίηκεν ὁ θάνατος τοῦ Σωτῆρος. Οὐ γὰρ ἀν- θρώπου ἐστὶ τὸ ἔργον, ἀλλὰ Θεοῦ. Καὶ διὰ τοῦτο πέ- πονθεν ὡς ἄνθρωπος, ἵνα τοῖς ἀνθρώποις τὰ ὑπὲρ ἄν θρωπον καὶ θεῖα χαρίσηται. Αὐτοῦ γοῦν ἐστι τὰ νῦν ἐν ἀνθρώποις κατορθώματα. Κἂν γὰρ Παῦλος λαλῇ, ἀλλὰ Χριστός ἐστιν ἐν (54) αὐτῷ λαλῶν· κἂν μεγάλα καὶ θαυμαστὰ ποιῇ, ἀλλ' ἡ τοῦ Χριστοῦ χάρις ἐστὶν ἡ ταῦτα ἐνεργοῦσα· καὶ ἐὰν εἰς πάντας ἔφθασεν ἡ περὶ Θεοῦ γνῶσις, ἀλλ' οὐκ ἀνθρώπων ἐστὶν ἡ διδασκαλία, ἀλλ᾽ αὐτοῦ τοῦ Λόγου καταβάντος μεσίτου Θεοῦ καὶ ἀν θρώπων. Τοῦτο γὰρ γέγραπται, δ οἱ Ἰουδαῖοι μὲν ἐσιώ τησαν πάλαι, ἄρτι δὲ πληρούμενον ὁρῶσι· γέγραπται γάρ, ότι ο Έσονται πάντες διδακτοὶ Θεοῦ, καθάπερ καὶ ὁ Ἱερεμίας λέγει· « Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, λέγει Κύριος· καὶ ἐπιφέρει λέγων· « Καὶ οὐ μὴ διδάξει ἕκαστος τὸν πλησίον αὐτοῦ καὶ ἕκαστος (55) τὸν ἀδελ- φὸν αὐτῷ λέγων· Γνῶθι τὸν Κύριον· ὅτι πάντες εἰδή- σουτί με ἀπὸ μικροῦ ἕως μεγάλου αὐτῶν, ὅτι ἵλεως ἔσομαι ταῖς ἀδικίαις αὐτῶν. » Τίς γάρ ἐστιν ὁ ἐν τοῖς εἰδώλοις κατανύττων, εἰ μὴ ὁ Κύριος; καὶ τίς ὁ ἀν- άγων (56) αὐτοὺς ἐκεῖθεν ἔτι δουλεύοντας εἰδώλοις, εἰ μὴ αὐτὸς ὁ Χριστὸς, ὁ λέγων· « Οταν ὑψωθῶ, πάν- τας ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν;» Τὸ γὰρ παράδοξόν ἐστι τοῦτο, ὅτι, ἔτι (57) δουλευόντων αὐτῶν εἰδώλοις, δι ανοίγεται τούτων ὁ νοῦς τῆς ψυχῆς ὡς τὸ νοεῖν, ὅτι οὓς μὲν ἐνόμιζον πάλαι θεούς, ξύλα καὶ λίθους εἶναι· ὃν δὲ ἐχλεύαζαν ἐσταυρωμένον, τοῦτον οὐκ ἄνθρωπον, ἀλλὰ Θεὸν ἐπιγινώσκειν (58). Νοῦ δὲ διδάσκαλος οὐκ ἄνθρωπος ἐστιν, ἀλλ' ὁ τὸν νοῦν μόνος ὁρῶν Θεός. Μακάριε ἀληθῶς καὶ ζωοποιὲ σταυρὲ τοῦ Σωτῆρος · τὸν μὲν θάνατον ἐθριάμβευσας, τὸν δὲ τοῦτον κατέ- χοντα διάβολον ἀνεῖλες. Θεῖε Λόγε, καὶ ἀληθῶς σοφία τοῦ Πατρός· σὺ καὶ τοῦ πανούργου τὸ πρόσωπον ἔδει- ξας, καὶ τὴν πτύξιν τοῦ θώρακος αὐτοῦ ἐγύμνωσας· ὥστε καὶ ἡμᾶς λέγειν· Οὐ γὰρ αὐτοῦ τὰ νοήματα ἀγνοοῦμεν. » Φιλάνθρωπε καὶ ἀγαθὲ Δέσποτα· σὺ καὶ αἰχμαλώτους ἡμᾶς ὄντας ἐλυτρώσω, καὶ δουλεύοντας τῇ ἁμαρτία, διὰ τοῦ θανάτου ἰδίου, Κύριε, ἠλευθέ ρωτας. Οἴδαμεν γὰρ, ὅτι ἠλευθερώθημεν ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας. Εἰρηνοποιὲ ἀληθῶς (59) Υἱὲ τοῦ Θεοῦ· σὺ καὶ τὴν υἱοθεσίαν ἡμῖν ἀποδέδωκας, καὶ ἀποκαταλλά αὐτοῦ, καὶ ἕκαστος, τὸ νοεῖν, οὓς μέν. ὡς τὸ νοεῖν. ὥστε νοεῖν. εἰς τὸ νοεῖν. DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. A nobis, signo crucis evanescunt : item quæ de in- mortalitate in dubium vocant, haec martyres Chri sti, non verbis, ser operibus exhibent: et de qua virginitate magi et Græci philosophi dubitant, hane in Christo mulieres colunt : et quibus dæmonibus, ut diis illi supplicant, eos pueruli in Christo perse- quuntur. Demum vir qui Christum gestat, quasi Deus est in terra, erga homines quidem patiens et mansuetus : et, ac si cum sole circum omnia gyra- ret, omnibus cœlestem exhibet vitam. bus hæc mors effecit Salvatoris. Nequaquam enim hominis est opus, sed Dei. Atque ideo ut homo pas- sus est, ut hominibus quæ supra hominem et di- vina sunt, largiretur. Illius ergo sunt præclara I gesta, quæ apud homines jam einicant. Nam si D Paulus loquatur, Christus in ipso loquitur: si magna et mirabilia perpetraverit, Christi gratia est quæ talia operatur : et si in omnes permeavit Dei cognitio, non hominum est ejusmodi doctrina, sed ipsius descendentis Verbi, mediatoris Dei et hominum. Hoc enim scriptum est, quod Judæi quidem olim reticuere, sed jam completum vident; hoc, inquam, scriptum est : « Erunt omnes doci- biles Dei; ut ait Hieremias propheta: • Ecce dies veniunt, dicit Dominus ; » ac deinde subinfert: ⚫ Non docebit quisque proximum suum, et quisque fratrem suum, dicentes : Cognosce Dominum, quia omnes me cognoscent, a parvo usque ad niagnum eorum, quia propitius ero iniquitatibus eorum *. › C Quis enim est qui ipsos idola colentes ad pœni- tentiam movet, nisi Dominus? Et quis eos ex ido- lorum servitute educit, nisi ipse Christus, qui ait : ‹ Cum exaltatus fuero, omnes traham ad me- ipsum '?, Nam id certe summopere mirandum, quod dum idola colunt, eorum mens aperiatur, ut intel- ligant, quos olim deos arbitrabantur, ligna et lapi- des esse : quem vero crucifixum irridebant, eum non hominem, sed Deum agnoscant. Mentis autem magister non homo est, sed qui mentem solus vi- det Deus. Beata vere et vivifica crux Salvatoris, quæ de morte triumphasti, et cum qui in sua po- testate mortem tenebat, diabolum nempe, sustu- listi. O divinum Verbum et vere sapientia Patris, tu versuti illius faciem ostendisti, et plicas pecto- ris illius nudasti, ita ut et nos dicamus : Non enim ejus cogitationes ignoramus 8., Hominum amator ac bone Domine, tu nos captivos redemisti, peccato servientes, per propriam mortem, Domine, libe- rasti. Scimus enim nos a peccato fuisse liberatos. O vere pacis conciliator Fili Dei, tu adoptionem filiorum dedisti nobis, reconciliatisque nobis Patri ▼ Joan. XII, • Cor. 11, 11. • Isa. Liv, ; Joan. vi, 45. • Jerem. xx1, 31, 54. desunt. 32. Ibidem. Edit. Paris., Regius, Edit. Commel. vero cum aliis iss., 31. Ἰδοὺ ἐν τοῦτο τοῦ σταυροῦ κατόρθωμα· ἰδοὺ 51. En tibi unum ex præclaris crucis facinori- (53) Regius, οἱ μεγάλοι, male. (54) In Anglicano, ἐν deest. (55) Ita Regius. In editis vero, hac, τὸν πλησίον (56) Regius, καὶ τίς ὁ ἄγων. (57) Έτι deest in Anglic. Mox idem, ὁ νοῦς, ὡς (58) Regius prima manu et Anglic., ἐπιγινώσκουσ:, (59) Αληθώς abest ab Anglicano.
PG 28:239Οἴδαμεν γὰρ, ὅτι ἠλευθερώθημεν ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας. Εἰρηνοποιὲ ἀληθῶς Υἱὲ τοῦ Θεοῦ· σὺ καὶ τὴν υἱοθεσίαν ἡμῖν ἀποδέδωκας, καὶ ἀποκαταλλάξας ἡμᾶς τῷ σαυτοῦ Πατρὶ, τὴν ἔχθραν ἐν τῇ σαρκὶ κατήργησας. Πλούσιε Σωτὴρ καὶ ἀληθῶς βασιλεῦ· σὺ γὰρ ἐπτώχευσας, ἵνα τῇ σῇ πτωχείᾳ πλουτήσωμεν· σὺ καὶ τὴν βασιλείαν ἡμῖν τῶν οὐρανῶν ἐχαρίσω, κτίστα καὶ δημιουργὲ τῶν πάντων, Λόγε τοῦ Πατρός· σὺ γὰρ πάλιν ἡμᾶς ἀνέκτισας, καί σου ποιήματά ἐσμεν, κτισθέντες ἐπὶ ἔργοις ἀγαθοῖς. Φῶς ἀληθῶς καὶ ἀπαύγασμα τοῦ Πατρός· σὺ γὰρ ἡμᾶς ἐν σκότει κατέλαμψας, καὶ μὴ βλέποντας ἡμᾶς εἰς φῶς ἤγαγες. Μορφὴ καὶ εἰκὼν ὄντως τοῦ Πατρός· σὺ γὰρ ἡμᾶς ἀπολλυμένους ἐμόρφωσας, καὶ πάλιν ἐχαρίσω τὸ κατ’ εἰκόνα. Θεὲ Λόγε καὶ ἀληθῶς ζωή· σὺ γὰρ ἀποθανόντας ἐζωοποίησας, καὶ φθαρέντας ἀνεκαίνισας, ἐνδύσας τὴν ἀφθαρσίαν. Δύναμις ἀληθῶς, καὶ βραχίων, καὶ δεξιὰ τοῦ Πατρός· σὺ γὰρ καὶ τὰς ὠδῖνας ἔλυσας τοῦ θανάτου, θύρας χαλκᾶς καὶ μοχλοὺς σιδηροῦς κατέαξας, ὡς ἡ Γραφὴ λέγει. Σὺ καὶ τὸν δράκοντα, τὸν ὄφιν, τὸν διάβολον, ἐν ἀνθρωπίνῳ ἀγκίστρῳ περιήγαγες ἐν τῷ τροπαίῳ τοῦ σταυροῦ.Α ξας ἡμᾶς τῷ σαυτοῦ Πατρί, τὴν ἔχθραν ἐν τῇ σαρκὶ έτριψεν ὁ Θεὸς τὸν ζυγὸν τῶν ἁμαρτωλῶν. Λοιπὸν γὰρ μα (64) αὐτοῦ γίνεται σκώληξ, » καὶ πάντ·· οὐκέτι τὸν προσκυνοῦσιν. κατήργησας. Πλούσιε Σωτὴρ καὶ ἀληθῶς βασιλεῦ· σὺ γὰρ ἐπτώχευσας, ἵνα τῇ σῇ πτωχείᾳ πλουτήσω- μεν· σὺ καὶ τὴν βασιλείαν ἡμῖν τῶν οὐρανῶν ἐχα- ρίσω, κτίστα καὶ δημιουργὲ τῶν πάντων. Λόγε τοῦ Πατρός· σὺ γὰρ πάλιν ἡμᾶς ἀνέκτισας, καί σου ποιή- ματά ἐσμεν, κτισθέντες ἐπὶ ἔργοις ἀγαθοῖς. Φῶς ἀλη θῶς καὶ ἀπαύγασμα τοῦ Πατρός· σὺ γὰρ ἡμᾶς ἐν σκότει κατέλαμψας, καὶ μὴ βλέποντας ἡμᾶς εἰς φῶς ἤγαγες. Μορφή καὶ εἰκὼν ὄντως τοῦ Πατρός· σὺ γὰρ ἡμᾶς ἀπολλυμένους (60) ἐμόρφωσας, καὶ πάλιν ἐχα- ρίσω τὸ κατ' εἰκόνα. Θεὲ Λόγε καὶ ἀληθῶς ζωή· σὺ γὰρ ἀποθανόντας ἐζωοποίησας, καὶ φθαρέντας ἀνα- καίνισας, ἐνδύσας τὴν ἀφθαρσίαν. Δύναμις ἀληθῶς, καὶ βραχίων, καὶ δεξιὰ τοῦ Πατρός· σὺ γὰρ καὶ τὰς ὠδῖνας ἔλυσας τοῦ θανάτου, θύρας χαλκᾶς καὶ μοχλούς σιδηροῦς κατέαξας, ὡς ἡ Γραφὴ λέγει. Σὺ καὶ τὸν δράκοντα (61), τὸν ὄφιν, τὸν διάβολον, ἐν ἀνθρωπίνῳ αγκίστρῳ περιήγαγες ἐν τῷ τροπαίῳ τοῦ σταυροῦ. Διὰ σὲ καὶ τὴν σὴν θείαν ἀνδραγαθίαν πάντες μὲν αὐτὸν πατοῦσι, πάντες δὲ αὐτοῦ καταπαίζουσι. Σου γὰρ πρώτου παίξαντος εἰς αὐτὸν, γέγονε λοιπὸν ἀρχὴ πλάσματος Κυρίου, πεποιημένου εἰς τὸ καταπαίζει σθαι. Καὶ σοῦ τοῦτον καταβαλόντος (62), γέγονε πᾶσι θαῦμα, ὥστε καὶ λέγειν > . Πῶς ἐξέπεσεν ἐκ τοῦ οὐρα νοῦ ὁ 'Εωσφόρος, ὁ πρωί ανατέλλων ; » Καὶ σοῦ λαβόν- της παρ' αὐτοῦ τὸ καθ' ἡμῶν χειρόγραφον, καὶ προσ- ηλώσαντος αὐτὸ τῷ σταυρῷ, πάντες κατ' αὐτοῦ και τακερτομοῦσι (65) λέγοντες· « Πῶς ἀναπέπαυται δ ἀπαιτῶν; καὶ ἀναπέπαυται ὁ ἐπισπουδαστής, συν- ὑποκάτω αὐτοῦ στρώννυται σῆψις, καὶ τὸ κατακάλυμ δράκοντα φοβοῦνται, ἀλλὰ σὲ, καὶ διὰ σοῦ τὸν Πατέρα παιξε τοῦ θανάτου, καὶ ἡμᾶς ἠλευθέρωσεν ἀπ' αὐτ τοῦ. Ἰουδαῖοι δὲ, οὐδὲ ταῦτα βλέποντες, ᾐσχύνοντο, ἀλλὰ καὶ ἡγνόουν τολμῶντες κατὰ τοῦ Σωτῆρος, ὅτι καθ᾿ ἑαυτῶν ἐπεχείρουν ταῦτα. Οὐκ ἔβλεπον γὰρ παραδιδόντες τὸν Κύριον, ὅτι τὴν τῆς Ἱερουσαλήμ παράδοσιν προκαλοῦνται, λέγοντος τοῦ προφήτου Ίε- ρεμίου· ο Παραδιδομένη παραδοθήσεται Ἱερουσαλὴμ εἰς χεῖρας Ναβουχοδονόσωρ βασιλέως Βαβυλῶνος. Καὶ οὐκ ἔβλεπον, ὅτι, μή θέλοντες δουλεύειν τῷ Κυ ρίῳ, ὑπέβαλλον ἑαυτοὺς τῷ διαβόλω δούλους, καὶ ὑπηρέτουν αὐτῷ εἰς τὴν κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἐπιβου- λήν. Ηγνόουν γὰρ τὸν Βαραββἂν αὐτούμενοι, καὶ τὸν Κύριον ἀποκτείνοντες, ὅτι τὸν μὲν βίον βιώσονται τοῦ Βαραββα, καὶ πᾶσα στάσις καὶ φόνος παρ' αὐτοῖς αὐξήσει· ἀποβαλοῦσι δὲ ἀφ' ἑαυτῶν τὸ φῶς καὶ τὴν τιν, 12. ἀλήθειαν, καὶ πάντα ὅσα ἐστὶν ὁ Κύριος, ὡς ὁ Ἡσαΐας λέγει· . Ἰδοὺ δὴ ὁ δεσπότης Κύριος Σαβαώθ, ἀφελεῖ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας καὶ ἀπὸ Ἱερουσαλὴμ ἰσχύοντα καὶ ισχύουσαν, ἰσχὺν ἄρτου καὶ ἰσχὺν ὕδατος, γίγαντα ΣΙΩΙ, 4. κατάλυμα, κατακά- λυμμα. S. ATHANASIUS. - DUBIA. tuo, inimicitiam in carne destruxisti. Ditissime Sal- vator et vere rex, tu namque pauper fuisti, ut nos tua paupertate ditesceremus; tu nobis regnum cœ- forum largitus es. Creator et opifex omnium, Verbum Patris, tu nos iterum creasti, tuaque sumus opifi- cia, conditi ad homa opera. Vere lux et splendor Patris, tu quippe nos in tenebris illustrasti, non videntes nos ad lucem adduxisti. Forma atque imago vera Patris, tu nos perditos formasti, et imaginem Dei iterum reddidisti. Deus Verbum et vere vita, tu mortuos vivificasti nos, corruptos re- novasti, induens incorruptione. Vere virtus, bra- chium et dextera Patris, tu dolores mortis solvisti, portas æreas et vectes ferreos confregisti, quem- admodum ait Scriptura. Tu draconem serpentem diabolum, hamo circumegisti humano, in tropæo crucis. Per te tuamque divinam virtutem, omnes eum calcant, omnes ei illudunt. Te enim ei pri- mum illudente, initium creature Domini incepit esse, condita art ei illudendum. Te illum proster- nente, res mirabilis visa omnibus est, ut dicerent: • Quomodo cecidit de cœlo Lucifer, qui mane oriebatur ? » Te accipiente ab illo chirographum adversum nos exaratum, affigenteque illud cruci, ludibrio illum habent universi, dicentes : Quo- modo cessavit exactur, quievit accelerator? contri- vit Deus jugum peccatorum. Jam enim ei subster- nitur putredo, et operimentum ejus efficitur ver- mis 10. › Nec est ultra qui draconem reformidet; sed te, et per te Patrem adorant. B nosque ab ea liberavit. Judei autem ne ista qui- den videntes pudore sunt affecti, ignorantes se ista contra Salvatorem ausos, adversum sese ea ipsa moliri. Non videbant quippe se Dominum tradendo, traditionem Jerusalem provocare, di- cente fieremia propheta : « Traditione tradetur Jeru- salem in manus Nabuchodonosor regis Babylonis ¹. › Neque advertebant nolentes Domino servire, sese diabolo in servos subjicere, ipsique ministrare ad insidias adversus Christum. Ignorabant enim se Barabbam postulando, atque Dominum occidendo, Barabbæ vitam acturos esse, omneque seditionis cædisque genus apud se augendum fore, atque re- pudiare se lucem et veritatem, et quidquid est Do- minus, ut ait Isaias : . Ecce dominator Dominus D Sabaoth, auferet a Judæa, et a Jerusalem, validum el validam, robur panis et robur aquæ, gigantem rt fortem, principem et bellatorem, et judicem et prophetam et ariolumn et senem, quinquagenarium Isa. ibid., 4, 5, 11. Jerem. Editi, sed legendum cum O', 52. Sic resurgens Dominus, statim morti illusit, C 52. Οὕτω μὲν οὖν ὁ Κύριος ἐξαναστάς, ταχέως κατέ (60) Regius, ἀπολλομένους. (61) Τον δράκοντα deest in Anglicano. (62) Regius, καταβάλλοντος. 163) Regius, κερτομοῦσε. (64) Basiliensis, κάλυμμα. Regius, κατάλυμμα.
Διὰ σὲ καὶ τὴν σὴν θείαν ἀνδραγαθίαν πάντες μὲν αὐτὸν πατοῦσι, πάντες δὲ αὐτοῦ καταπαίζουσι. Σοῦ γὰρ πρώτου παίξαντος εἰς αὐτὸν, γέγονε λοιπὸν ἀρχὴ πλάσματος Κυρίου, πεποιημένου εἰς τὸ καταπαίζεσθαι. Καὶ σοῦ τοῦτον καταβαλόντος, γέγονε πᾶσι θαῦμα, ὥστε καὶ λέγειν· «Πῶς ἐξέπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ Ἑωσφόρος, ὁ πρωὶ̈ ἀνατέλλων;» Καὶ σοῦ λαβόντος παρ’ αὐτοῦ τὸ καθ’ ἡμῶν χειρόγραφον, καὶ προςηλώσαντος αὐτὸ τῷ σταυρῷ, πάντες κατ’ αὐτοῦ κατακερτομοῦσι λέγοντες· «Πῶς ἀναπέπαυται ὁ ἀπαιτῶν; καὶ ἀναπέπαυται ὁ ἐπισπουδαστής; συνέτριψεν ὁ Θεὸς τὸν ζυγὸν τῶν ἁμαρτωλῶν. Λοιπὸν γὰρ ὑποκάτω αὐτοῦ στρώννυται σῆψις, καὶ τὸ κατακάλυμμα αὐτοῦ γίνεται σκώληξ,» καὶ πάντες οὐκέτι τὸν δράκοντα φοβοῦνται, ἀλλὰ σὲ, καὶ διὰ σοῦ τὸν Πατέρα προσκυνοῦσιν. Οὕτω μὲν οὖν ὁ Κύριος ἐξαναστὰς, ταχέως κατέπαιξε τοῦ θανάτου, καὶ ἡμᾶς ἠλευθέρωσεν ἀπ’ αὐτοῦ. Ἰουδαῖοι δὲ, οὐδὲ ταῦτα βλέποντες, ᾐσχύνοντο, ἀλλὰ καὶ ἠγνόουν τολμῶντες κατὰ τοῦ Σωτῆρος, ὅτι καθ’ ἑαυτῶν ἐπεχείρουν ταῦτα. Οὐκ ἔβλεπον γὰρ παραδιδόντες τὸν Κύριον, ὅτι τὴν τῆς Ἱερουσαλὴμ παράδοσιν προκαλοῦνται, λέγοντος τοῦ προφήτου Ἱερεμίου·Α ξας ἡμᾶς τῷ σαυτοῦ Πατρί, τὴν ἔχθραν ἐν τῇ σαρκὶ έτριψεν ὁ Θεὸς τὸν ζυγὸν τῶν ἁμαρτωλῶν. Λοιπὸν γὰρ μα (64) αὐτοῦ γίνεται σκώληξ, » καὶ πάντ·· οὐκέτι τὸν προσκυνοῦσιν. κατήργησας. Πλούσιε Σωτὴρ καὶ ἀληθῶς βασιλεῦ· σὺ γὰρ ἐπτώχευσας, ἵνα τῇ σῇ πτωχείᾳ πλουτήσω- μεν· σὺ καὶ τὴν βασιλείαν ἡμῖν τῶν οὐρανῶν ἐχα- ρίσω, κτίστα καὶ δημιουργὲ τῶν πάντων. Λόγε τοῦ Πατρός· σὺ γὰρ πάλιν ἡμᾶς ἀνέκτισας, καί σου ποιή- ματά ἐσμεν, κτισθέντες ἐπὶ ἔργοις ἀγαθοῖς. Φῶς ἀλη θῶς καὶ ἀπαύγασμα τοῦ Πατρός· σὺ γὰρ ἡμᾶς ἐν σκότει κατέλαμψας, καὶ μὴ βλέποντας ἡμᾶς εἰς φῶς ἤγαγες. Μορφή καὶ εἰκὼν ὄντως τοῦ Πατρός· σὺ γὰρ ἡμᾶς ἀπολλυμένους (60) ἐμόρφωσας, καὶ πάλιν ἐχα- ρίσω τὸ κατ' εἰκόνα. Θεὲ Λόγε καὶ ἀληθῶς ζωή· σὺ γὰρ ἀποθανόντας ἐζωοποίησας, καὶ φθαρέντας ἀνα- καίνισας, ἐνδύσας τὴν ἀφθαρσίαν. Δύναμις ἀληθῶς, καὶ βραχίων, καὶ δεξιὰ τοῦ Πατρός· σὺ γὰρ καὶ τὰς ὠδῖνας ἔλυσας τοῦ θανάτου, θύρας χαλκᾶς καὶ μοχλούς σιδηροῦς κατέαξας, ὡς ἡ Γραφὴ λέγει. Σὺ καὶ τὸν δράκοντα (61), τὸν ὄφιν, τὸν διάβολον, ἐν ἀνθρωπίνῳ αγκίστρῳ περιήγαγες ἐν τῷ τροπαίῳ τοῦ σταυροῦ. Διὰ σὲ καὶ τὴν σὴν θείαν ἀνδραγαθίαν πάντες μὲν αὐτὸν πατοῦσι, πάντες δὲ αὐτοῦ καταπαίζουσι. Σου γὰρ πρώτου παίξαντος εἰς αὐτὸν, γέγονε λοιπὸν ἀρχὴ πλάσματος Κυρίου, πεποιημένου εἰς τὸ καταπαίζει σθαι. Καὶ σοῦ τοῦτον καταβαλόντος (62), γέγονε πᾶσι θαῦμα, ὥστε καὶ λέγειν > . Πῶς ἐξέπεσεν ἐκ τοῦ οὐρα νοῦ ὁ 'Εωσφόρος, ὁ πρωί ανατέλλων ; » Καὶ σοῦ λαβόν- της παρ' αὐτοῦ τὸ καθ' ἡμῶν χειρόγραφον, καὶ προσ- ηλώσαντος αὐτὸ τῷ σταυρῷ, πάντες κατ' αὐτοῦ και τακερτομοῦσι (65) λέγοντες· « Πῶς ἀναπέπαυται δ ἀπαιτῶν; καὶ ἀναπέπαυται ὁ ἐπισπουδαστής, συν- ὑποκάτω αὐτοῦ στρώννυται σῆψις, καὶ τὸ κατακάλυμ δράκοντα φοβοῦνται, ἀλλὰ σὲ, καὶ διὰ σοῦ τὸν Πατέρα παιξε τοῦ θανάτου, καὶ ἡμᾶς ἠλευθέρωσεν ἀπ' αὐτ τοῦ. Ἰουδαῖοι δὲ, οὐδὲ ταῦτα βλέποντες, ᾐσχύνοντο, ἀλλὰ καὶ ἡγνόουν τολμῶντες κατὰ τοῦ Σωτῆρος, ὅτι καθ᾿ ἑαυτῶν ἐπεχείρουν ταῦτα. Οὐκ ἔβλεπον γὰρ παραδιδόντες τὸν Κύριον, ὅτι τὴν τῆς Ἱερουσαλήμ παράδοσιν προκαλοῦνται, λέγοντος τοῦ προφήτου Ίε- ρεμίου· ο Παραδιδομένη παραδοθήσεται Ἱερουσαλὴμ εἰς χεῖρας Ναβουχοδονόσωρ βασιλέως Βαβυλῶνος. Καὶ οὐκ ἔβλεπον, ὅτι, μή θέλοντες δουλεύειν τῷ Κυ ρίῳ, ὑπέβαλλον ἑαυτοὺς τῷ διαβόλω δούλους, καὶ ὑπηρέτουν αὐτῷ εἰς τὴν κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἐπιβου- λήν. Ηγνόουν γὰρ τὸν Βαραββἂν αὐτούμενοι, καὶ τὸν Κύριον ἀποκτείνοντες, ὅτι τὸν μὲν βίον βιώσονται τοῦ Βαραββα, καὶ πᾶσα στάσις καὶ φόνος παρ' αὐτοῖς αὐξήσει· ἀποβαλοῦσι δὲ ἀφ' ἑαυτῶν τὸ φῶς καὶ τὴν τιν, 12. ἀλήθειαν, καὶ πάντα ὅσα ἐστὶν ὁ Κύριος, ὡς ὁ Ἡσαΐας λέγει· . Ἰδοὺ δὴ ὁ δεσπότης Κύριος Σαβαώθ, ἀφελεῖ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας καὶ ἀπὸ Ἱερουσαλὴμ ἰσχύοντα καὶ ισχύουσαν, ἰσχὺν ἄρτου καὶ ἰσχὺν ὕδατος, γίγαντα ΣΙΩΙ, 4. κατάλυμα, κατακά- λυμμα. S. ATHANASIUS. - DUBIA. tuo, inimicitiam in carne destruxisti. Ditissime Sal- vator et vere rex, tu namque pauper fuisti, ut nos tua paupertate ditesceremus; tu nobis regnum cœ- forum largitus es. Creator et opifex omnium, Verbum Patris, tu nos iterum creasti, tuaque sumus opifi- cia, conditi ad homa opera. Vere lux et splendor Patris, tu quippe nos in tenebris illustrasti, non videntes nos ad lucem adduxisti. Forma atque imago vera Patris, tu nos perditos formasti, et imaginem Dei iterum reddidisti. Deus Verbum et vere vita, tu mortuos vivificasti nos, corruptos re- novasti, induens incorruptione. Vere virtus, bra- chium et dextera Patris, tu dolores mortis solvisti, portas æreas et vectes ferreos confregisti, quem- admodum ait Scriptura. Tu draconem serpentem diabolum, hamo circumegisti humano, in tropæo crucis. Per te tuamque divinam virtutem, omnes eum calcant, omnes ei illudunt. Te enim ei pri- mum illudente, initium creature Domini incepit esse, condita art ei illudendum. Te illum proster- nente, res mirabilis visa omnibus est, ut dicerent: • Quomodo cecidit de cœlo Lucifer, qui mane oriebatur ? » Te accipiente ab illo chirographum adversum nos exaratum, affigenteque illud cruci, ludibrio illum habent universi, dicentes : Quo- modo cessavit exactur, quievit accelerator? contri- vit Deus jugum peccatorum. Jam enim ei subster- nitur putredo, et operimentum ejus efficitur ver- mis 10. › Nec est ultra qui draconem reformidet; sed te, et per te Patrem adorant. B nosque ab ea liberavit. Judei autem ne ista qui- den videntes pudore sunt affecti, ignorantes se ista contra Salvatorem ausos, adversum sese ea ipsa moliri. Non videbant quippe se Dominum tradendo, traditionem Jerusalem provocare, di- cente fieremia propheta : « Traditione tradetur Jeru- salem in manus Nabuchodonosor regis Babylonis ¹. › Neque advertebant nolentes Domino servire, sese diabolo in servos subjicere, ipsique ministrare ad insidias adversus Christum. Ignorabant enim se Barabbam postulando, atque Dominum occidendo, Barabbæ vitam acturos esse, omneque seditionis cædisque genus apud se augendum fore, atque re- pudiare se lucem et veritatem, et quidquid est Do- minus, ut ait Isaias : . Ecce dominator Dominus D Sabaoth, auferet a Judæa, et a Jerusalem, validum el validam, robur panis et robur aquæ, gigantem rt fortem, principem et bellatorem, et judicem et prophetam et ariolumn et senem, quinquagenarium Isa. ibid., 4, 5, 11. Jerem. Editi, sed legendum cum O', 52. Sic resurgens Dominus, statim morti illusit, C 52. Οὕτω μὲν οὖν ὁ Κύριος ἐξαναστάς, ταχέως κατέ (60) Regius, ἀπολλομένους. (61) Τον δράκοντα deest in Anglicano. (62) Regius, καταβάλλοντος. 163) Regius, κερτομοῦσε. (64) Basiliensis, κάλυμμα. Regius, κατάλυμμα.
PG 28:240«Παραδιδομένη παραδοθήσεται Ἱερουσαλὴμ εἰς χεῖρας Ναβουχοδονόσωρ βασιλέως Βαβυλῶνος.» Καὶ οὐκ ἔβλεπον, ὅτι, μὴ θέλοντες δουλεύειν τῷ Κυρίῳ, ὑπέβαλλον ἑαυτοὺς τῷ διαβόλῳ δούλους, καὶ ὑπηρέτουν αὐτῷ εἰς τὴν κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἐπιβουλήν. Ἠγνόουν γὰρ τὸν Βαραββᾶν αἰτούμενοι, καὶ τὸν Κύριον ἀποκτείνοντες, ὅτι τὸν μὲν βίον βιώσονται τοῦ Βαραββᾶ, καὶ πᾶσα στάσις καὶ φόνος παρ’ αὐτοῖς αὐξήσει· ἀποβαλοῦσι δὲ ἀφ’ ἑαυτῶν τὸ φῶς καὶ τὴν ἀλήθειαν, καὶ πάντα ὅσα ἐστὶν ὁ Κύριος, ὡς ὁ Ἡσαί̈ας λέγει· «Ἰδοὺ δὴ ὁ δεσπότης Κύριος Σαβαὼθ, ἀφελεῖ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας καὶ ἀπὸ Ἱερουσαλὴμ ἰσχύοντα καὶ ἰσχύουσαν, ἰσχὺν ἄρτου καὶ ἰσχὺν ὕδατος, γίγαντα καὶ ἰσχύοντα, καὶ ἄρχοντα πολεμιστὴν, καὶ δικαστὴν, καὶ προφήτην, καὶ στοχαστὴν, καὶ πρεσβύτερον, καὶ πεντηκόνταρχον, καὶ θαυμαστὸν σύμβουλον, καὶ σοφὸν ἀρχιτέκτονα, καὶ συνετὸν ἀκροατήν. Καὶ ἐπιστήσω νεανίσκους ἄρχοντας αὐτῶν, καὶ ἐμπαῖκται κυριεύσουσιν αὐτῶν.» Ἐνέπαιζον γὰρ οἱ ἄθλιοι τῷ Κυρίῳ, καὶ οὐκ ἔβλεπον, ὅτι τὸ προφητικὸν κατ’ αὐτῶν ἐπληροῦτο ῥητὸν τὸ λέγον·Α ξας ἡμᾶς τῷ σαυτοῦ Πατρί, τὴν ἔχθραν ἐν τῇ σαρκὶ έτριψεν ὁ Θεὸς τὸν ζυγὸν τῶν ἁμαρτωλῶν. Λοιπὸν γὰρ μα (64) αὐτοῦ γίνεται σκώληξ, » καὶ πάντ·· οὐκέτι τὸν προσκυνοῦσιν. κατήργησας. Πλούσιε Σωτὴρ καὶ ἀληθῶς βασιλεῦ· σὺ γὰρ ἐπτώχευσας, ἵνα τῇ σῇ πτωχείᾳ πλουτήσω- μεν· σὺ καὶ τὴν βασιλείαν ἡμῖν τῶν οὐρανῶν ἐχα- ρίσω, κτίστα καὶ δημιουργὲ τῶν πάντων. Λόγε τοῦ Πατρός· σὺ γὰρ πάλιν ἡμᾶς ἀνέκτισας, καί σου ποιή- ματά ἐσμεν, κτισθέντες ἐπὶ ἔργοις ἀγαθοῖς. Φῶς ἀλη θῶς καὶ ἀπαύγασμα τοῦ Πατρός· σὺ γὰρ ἡμᾶς ἐν σκότει κατέλαμψας, καὶ μὴ βλέποντας ἡμᾶς εἰς φῶς ἤγαγες. Μορφή καὶ εἰκὼν ὄντως τοῦ Πατρός· σὺ γὰρ ἡμᾶς ἀπολλυμένους (60) ἐμόρφωσας, καὶ πάλιν ἐχα- ρίσω τὸ κατ' εἰκόνα. Θεὲ Λόγε καὶ ἀληθῶς ζωή· σὺ γὰρ ἀποθανόντας ἐζωοποίησας, καὶ φθαρέντας ἀνα- καίνισας, ἐνδύσας τὴν ἀφθαρσίαν. Δύναμις ἀληθῶς, καὶ βραχίων, καὶ δεξιὰ τοῦ Πατρός· σὺ γὰρ καὶ τὰς ὠδῖνας ἔλυσας τοῦ θανάτου, θύρας χαλκᾶς καὶ μοχλούς σιδηροῦς κατέαξας, ὡς ἡ Γραφὴ λέγει. Σὺ καὶ τὸν δράκοντα (61), τὸν ὄφιν, τὸν διάβολον, ἐν ἀνθρωπίνῳ αγκίστρῳ περιήγαγες ἐν τῷ τροπαίῳ τοῦ σταυροῦ. Διὰ σὲ καὶ τὴν σὴν θείαν ἀνδραγαθίαν πάντες μὲν αὐτὸν πατοῦσι, πάντες δὲ αὐτοῦ καταπαίζουσι. Σου γὰρ πρώτου παίξαντος εἰς αὐτὸν, γέγονε λοιπὸν ἀρχὴ πλάσματος Κυρίου, πεποιημένου εἰς τὸ καταπαίζει σθαι. Καὶ σοῦ τοῦτον καταβαλόντος (62), γέγονε πᾶσι θαῦμα, ὥστε καὶ λέγειν > . Πῶς ἐξέπεσεν ἐκ τοῦ οὐρα νοῦ ὁ 'Εωσφόρος, ὁ πρωί ανατέλλων ; » Καὶ σοῦ λαβόν- της παρ' αὐτοῦ τὸ καθ' ἡμῶν χειρόγραφον, καὶ προσ- ηλώσαντος αὐτὸ τῷ σταυρῷ, πάντες κατ' αὐτοῦ και τακερτομοῦσι (65) λέγοντες· « Πῶς ἀναπέπαυται δ ἀπαιτῶν; καὶ ἀναπέπαυται ὁ ἐπισπουδαστής, συν- ὑποκάτω αὐτοῦ στρώννυται σῆψις, καὶ τὸ κατακάλυμ δράκοντα φοβοῦνται, ἀλλὰ σὲ, καὶ διὰ σοῦ τὸν Πατέρα παιξε τοῦ θανάτου, καὶ ἡμᾶς ἠλευθέρωσεν ἀπ' αὐτ τοῦ. Ἰουδαῖοι δὲ, οὐδὲ ταῦτα βλέποντες, ᾐσχύνοντο, ἀλλὰ καὶ ἡγνόουν τολμῶντες κατὰ τοῦ Σωτῆρος, ὅτι καθ᾿ ἑαυτῶν ἐπεχείρουν ταῦτα. Οὐκ ἔβλεπον γὰρ παραδιδόντες τὸν Κύριον, ὅτι τὴν τῆς Ἱερουσαλήμ παράδοσιν προκαλοῦνται, λέγοντος τοῦ προφήτου Ίε- ρεμίου· ο Παραδιδομένη παραδοθήσεται Ἱερουσαλὴμ εἰς χεῖρας Ναβουχοδονόσωρ βασιλέως Βαβυλῶνος. Καὶ οὐκ ἔβλεπον, ὅτι, μή θέλοντες δουλεύειν τῷ Κυ ρίῳ, ὑπέβαλλον ἑαυτοὺς τῷ διαβόλω δούλους, καὶ ὑπηρέτουν αὐτῷ εἰς τὴν κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἐπιβου- λήν. Ηγνόουν γὰρ τὸν Βαραββἂν αὐτούμενοι, καὶ τὸν Κύριον ἀποκτείνοντες, ὅτι τὸν μὲν βίον βιώσονται τοῦ Βαραββα, καὶ πᾶσα στάσις καὶ φόνος παρ' αὐτοῖς αὐξήσει· ἀποβαλοῦσι δὲ ἀφ' ἑαυτῶν τὸ φῶς καὶ τὴν τιν, 12. ἀλήθειαν, καὶ πάντα ὅσα ἐστὶν ὁ Κύριος, ὡς ὁ Ἡσαΐας λέγει· . Ἰδοὺ δὴ ὁ δεσπότης Κύριος Σαβαώθ, ἀφελεῖ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας καὶ ἀπὸ Ἱερουσαλὴμ ἰσχύοντα καὶ ισχύουσαν, ἰσχὺν ἄρτου καὶ ἰσχὺν ὕδατος, γίγαντα ΣΙΩΙ, 4. κατάλυμα, κατακά- λυμμα. S. ATHANASIUS. - DUBIA. tuo, inimicitiam in carne destruxisti. Ditissime Sal- vator et vere rex, tu namque pauper fuisti, ut nos tua paupertate ditesceremus; tu nobis regnum cœ- forum largitus es. Creator et opifex omnium, Verbum Patris, tu nos iterum creasti, tuaque sumus opifi- cia, conditi ad homa opera. Vere lux et splendor Patris, tu quippe nos in tenebris illustrasti, non videntes nos ad lucem adduxisti. Forma atque imago vera Patris, tu nos perditos formasti, et imaginem Dei iterum reddidisti. Deus Verbum et vere vita, tu mortuos vivificasti nos, corruptos re- novasti, induens incorruptione. Vere virtus, bra- chium et dextera Patris, tu dolores mortis solvisti, portas æreas et vectes ferreos confregisti, quem- admodum ait Scriptura. Tu draconem serpentem diabolum, hamo circumegisti humano, in tropæo crucis. Per te tuamque divinam virtutem, omnes eum calcant, omnes ei illudunt. Te enim ei pri- mum illudente, initium creature Domini incepit esse, condita art ei illudendum. Te illum proster- nente, res mirabilis visa omnibus est, ut dicerent: • Quomodo cecidit de cœlo Lucifer, qui mane oriebatur ? » Te accipiente ab illo chirographum adversum nos exaratum, affigenteque illud cruci, ludibrio illum habent universi, dicentes : Quo- modo cessavit exactur, quievit accelerator? contri- vit Deus jugum peccatorum. Jam enim ei subster- nitur putredo, et operimentum ejus efficitur ver- mis 10. › Nec est ultra qui draconem reformidet; sed te, et per te Patrem adorant. B nosque ab ea liberavit. Judei autem ne ista qui- den videntes pudore sunt affecti, ignorantes se ista contra Salvatorem ausos, adversum sese ea ipsa moliri. Non videbant quippe se Dominum tradendo, traditionem Jerusalem provocare, di- cente fieremia propheta : « Traditione tradetur Jeru- salem in manus Nabuchodonosor regis Babylonis ¹. › Neque advertebant nolentes Domino servire, sese diabolo in servos subjicere, ipsique ministrare ad insidias adversus Christum. Ignorabant enim se Barabbam postulando, atque Dominum occidendo, Barabbæ vitam acturos esse, omneque seditionis cædisque genus apud se augendum fore, atque re- pudiare se lucem et veritatem, et quidquid est Do- minus, ut ait Isaias : . Ecce dominator Dominus D Sabaoth, auferet a Judæa, et a Jerusalem, validum el validam, robur panis et robur aquæ, gigantem rt fortem, principem et bellatorem, et judicem et prophetam et ariolumn et senem, quinquagenarium Isa. ibid., 4, 5, 11. Jerem. Editi, sed legendum cum O', 52. Sic resurgens Dominus, statim morti illusit, C 52. Οὕτω μὲν οὖν ὁ Κύριος ἐξαναστάς, ταχέως κατέ (60) Regius, ἀπολλομένους. (61) Τον δράκοντα deest in Anglicano. (62) Regius, καταβάλλοντος. 163) Regius, κερτομοῦσε. (64) Basiliensis, κάλυμμα. Regius, κατάλυμμα.
PG 28:241«Ἐμπαῖκται κυριεύσουσιν αὐτῶν.» Τοῦτο γάρ ἐστι τὸ παράδοξον τοῦ Σωτῆρος, ὅτι σταυρούμενος ἔπασχε μὲν ὑπὲρ τῆς ἀνθρωπότητος, κατέπαιξε δὲ τοῦ θανάτου, καὶ κατὰ Ἰουδαίων ἐπληροῦτο τὰ γεγραμμένα. Ὅτι δὲ καὶ τὸ φῶς ἀφῄρηται ἀπ’ αὐτῶν, γέγραπται ἐν τῷ Ἱερεμίᾳ οὕτως· «Ὁ Λόγος ὁ γενόμενος ἐπὶ Ἱερεμίαν ἐπὶ πάντα τὸν λαὸν Ἰούδα.» Εἶτα ἐπιφέρει λέγων· «Ἀφελῶ ἀπ’ αὐτῶν φωνὴν εὐφροσύνης, καὶ φωνὴν χαρᾶς, φωνὴν νυμφίου καὶ φωνὴν νύμφης, ὀσμὴν μύρου καὶ φῶς λύχνου.» Ἀμέλει παρεδίδουν τοῖς ἔθνεσι τὸν Κύριον, καὶ οὐκ ᾔδεισαν, ἀλλ’ ἐτύφλωττον, ὅτι αὐτοὶ οὐ μετὰ πολὺ μιανθήσονται ἐν τοῖς ἔθνεσι καὶ εἰς τὴν κληρονομίαν αὐτῶν εἰσελεύσονται κατ’ αὐτῶν τὰ ἔθνη, καθάπερ γέγραπται· «Ὁ Θεὸς, εἰσήλθοσαν ἔθνη εἰς τὴν κληρονομίαν σου, ἐμίανον τὸν ναὸν τὸν ἅγιόν σου, ἔθεντο Ἱερουσαλὴμ εἰς ὀπωροφυλάκιον.» Ἀρνούμενοι τὸν Κύριον ἔχειν βασιλέα, ἠγνόουν στερισκόμενοι τῆς Δαβιτικῆς τιμῆς. Αὐτῷ γὰρ ἀπέκειτο τοῦ Δαβὶδ ἡ βασιλεία, καὶ μέχρι τῆς ἐπιφανείας τοῦ Σωτῆρος ἔφθανεν αὐτὴ, ἐπὶ μάρτυρι τῷ Ἰακὼβ λέγοντι·Ει καὶ ἰσχύοντα, καὶ ἄρχοντα πολεμιστὴν, καὶ δικαστήν. Α καὶ προφήτην, καὶ στοχαστὴν, καὶ πρεσβύτερον, καὶ πεντηκόνταρχον, καὶ θαυμαστὸν σύμβουλον, καὶ σου μὲν ἀρχιτέκτονα, καὶ συνετὸν ἀκροατήν. Καὶ ἐπι- στήσω νεανίσκους ἄρχοντας αὐτῶν, καὶ ἐμπαῖκται κυριεύσουσιν αὐτῶν. • Ενέπαιζον γὰρ οἱ ἄθλιοι τῷ Κυρίῳ, καὶ οὐκ ἔβλεπον, ὅτι τὸ προφητικὸν κατ' αὐτ τῶν ἐπληροῦτο ῥητὸν τὸ λέγον· « Ἐμπαίκται κυριεύ- σουσιν αὐτῶν. » Τοῦτο γὰρ ἐστι τὸ παράδοξον τοῦ Σωτῆρος, ότι σταυρούμενος έπασχε μὲν ὑπὲρ τῆς ἀνθρωπότητος, κατέπαιξε δὲ τοῦ θανάτου, καὶ κατὰ Ἰουδαίων ἐπληροῦτο τὰ γεγραμμένα. Οτι δὲ καὶ τὸ φῶς ἀτήρηται ἀπ' αὐτῶν, γέγραπται ἐν τῷ Ἱερεμίᾳ οὕτως· ο Ο Λόγος ὁ γενόμενος ἐπὶ Ἱερεμίαν ἐπὶ πάντα τὸν λαὸν Ἰούδα. » Εἶτα ἐπιφέρει λέγων· • Αφελῶ ἀπ' αὐτῶν φωνὴν εὐφροσύνης, καὶ φωνὴν Β χαράς, φωνὴν νυμφίου καὶ φωνὴν νύμφης, ὀσμὴν μύρου καὶ φῶς λύχνου. » Αμέλει παρεδίδουν τοῖς ἔθνεσι τὸν Κύριον, καὶ οὐκ ᾔδεισαν, ἀλλ' ἐτύφλωτ τον, ὅτι αὐτοὶ οὐ μετὰ πολὺ μιανθήσονται ἐν τοῖς ἔθνεσι καὶ εἰς τὴν κληρονομίαν αὐτῶν εἰσελεύσονται κατ' αὐτῶν τὰ ἔθνη, καθάπερ γέγραπτα:· ι Ο Θεός, εἰσήλθοσαν ἔθνη εἰς τὴν κληρονομίαν σου, ἐμίανον τὸν ναὸν τὸν ἅγιόν σου, ἔθεντο Ἱερουσαλὴμ εἰς όπωρο φυλάκιον. ο Αρνούμενοι τὸν Κύριον ἔχειν βασιλέα, Αγνόουν στερισκόμενοι τῆς Δαβιτικῆς (65) τιμῆς. Αὐτῷ γὰρ ἀπέκειτο τοῦ Δαβὶδ ἡ βασιλεία, καὶ μέχρι τῆς ἐπιφανείας τοῦ Σωτῆρος ἔφθανεν αὐτὴ, ἐπὶ μάρ τυρι τῷ Ἰακὼβ λέγοντι· « Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ, ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν. ο Καὶ γυμνοῦντες δὲ τὸν Κύριον, καὶ τύπτοντες αὐτὸν, οὐκ ᾔδεισαν ἐκδιδυσκόμενοι παρ' αὐτοῦ, καὶ κοπετόν καθ᾿ ἑαυτῶν παροξύνοντες· λέγει γὰρ αὐτὸς ὁ Κύ ριος· • Αφελοῦμαι τὰ ἱμάτιά μου καὶ τὰ ὀθόνια, τοῦ μὴ καλύπτειν τὴν ἀσχημοσύνην αὐτῆς· κ καὶ πάλιν· · Ενεκεν τούτου κόψεται καὶ θρηνήσει, πορεύσεται ἀνυπόδητος, καὶ γυμνή· ποιήσεται κοπετὸν ὡς δρα- κόντων, καὶ πένθος ὡς θυγατέρων σειρήνων. » Καὶ ποιοῦντες ἐπιβληθῆναι χλαμύδα κοκκίνην, οὐκ ἔβλε που καθ' ἑαυτῶν τὴν κατηγορίαν τοῦ Πνεύματος πληροῦντες, ὅτι « Α' χεῖρες ὑμῶν αἵματος πλήρεις. Χαίροντες (66) δὲ καὶ ἐπὶ τῷ περικεῖσθαι ἀκάνθας τὸν Σωτῆρα, ἐτύφλωττον, καθ᾿ ἑαυτῶν αὐτὰς περι- τεθέντες. Γέγραπται γάρ· ι Εκστητε, λυπήθητε, αἱ πεποιθυῖαι, ἐκδύσασθε, γυμναὶ γένεσθε, περιζώσα- σθε τὰς ὀσφύας, καὶ ἐπὶ τῶν μασθῶν κόπτεσθε ἀπὸ ἀγροῦ ἐπιθυμήματος, καὶ ἀπὸ ἀμπέλου γενήματος. Η γῆ τοῦ λαοῦ μου ἄκανθα, καὶ χόρτος ἀναβήσεται, καὶ ἐκ πάσης οἰκίας εὐφροσύνη ἀρθήσεται. » Εχλεύα- Δαβιτικῆς. ἔρανον ἐκ τοῦ χρυσο- κεφαλαίου Αθανασίου εἰς τὸν σταυ ρόν. Ὦ ἀπόκειται ἡ Δαβιτική βασιλεία, καὶ μέχρι τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ ἔφθανεν αὕτη, ἐπὶ μάρτυρι τη Ἰακώβ, λέγοντι· Οὐκ ἐκλήψει ἄρχων ἐξ Ιούδα, καὶ τὰ ἑξῆς. ห DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. > ctum et prudentem auscultatorem. Et constituam adolescentes principes eorum, et illusores eis domi- nabuntur. Illudebant enim miseri Domino, neque advertebant propheticum adversum se sermnonem im- pleri qui ait : c lllusores eorum dominabuntur. Hoc enim est in Salvatore mirandum, quod cruci allixus pro humano quidem genere pateretur, morti vero illuderet, et in Judæorum malum implerentur quæ scripta essent. Quod autem lux ab illis ablata sit, scriptum est in Jeremia his verbis : « Verbum quod factum est super Jeremiam in omnem po- pulum Juda 1. Postea haec adjicit : c Auferam ab illis vocem lætitiæ et vocem gaudii, vocemi sponsi et vocem sponsæ, odorem unguenti et lumen lucerna ". » Revera tradidere Dominum gentibus atque cæcutientes ignorabant se haud diu postea in gentibus polluendos esse, et in suam hæreditaten gentes contra se ingressuras esse, quemadmodum scriptum est : • Deus, venerunt gentes in karedila- tem tuam, polluerunt templum sanctum tuum, po- suerunt Jerusalem in pomorum custodiam 15., Dum negarent se Dominum regem habere, ignora- bant privari se Davidico honore : siquidem illi repositum erat Davidis regnum, quod usque ad Salvatoris adventum perduravit, teste Jacobo : • Non deficiet princeps ex Juda, neque dux de femoribus ejus, donec veniat ille cui repositum est, et ipse est exspectatio gentium '. . Et nudan- tes Dominum, atque verberantes, nesciebant se al illo nudari, et planctum sibimetipsis concitare; ait quippe ipse Dominus: Auferam vestimenta mea, et linteamina, ut ne turpitudinem ejus operiant 1, ; "; et rursum • Propterea plangel et lugebit, incedet discalceata et nuda: faciet planctum veluti dra- conum, et luctum veluti filiarum sirenum 18. • curantes ut imponeretur ei chlamys coccinea, nou viderunt se adversum se implere illam Spiritus sancti accusationem : ‹ Manus vestræ sanguino sunt plenæ "., Gaudentes autem quod Salvator spinis circumdaretur, cæcutiebant, non videntes se illas contra sese circumponere: scriptum est enim : « Obstupescile, lugete, quæ in fiducia fuistis, exuite vos, nudæ estote, circumcingite lumbos, ct et admirabilem consiliarium, et sapientem archite- D super ubera planctum facite ab agro desiderii, et a ts Isa. lit, 3, 1-4 11, 9. glich. 1, 8. C vinea germinationis. Terra populi mei spina, et fenum ascendet, et ex omni domo lætitia auſe. retur 30. » Dominum irridebant, ut Filium De: (sese dicentem ), neque videbant se adoptionem abjicere, ut ipse testatur his verbis : • Filios gene Psal. LXXVIII, ł. Genes. XLIX, 10. ()see Jerein. xxv, 1. ibid. 10. Isa. 1, vero Paris. et alii, Porro, ait Felc., est in codice quodam Biblioth. Archipalat. codex ms., qut inter alia continet quoque, (sic inscribitur absque collectoris noni- ne) in particulam quamdam primi cap. Luca. Qui cento in illa verba: Et erat in diebus Herodis regis Juda, hunc locum sic citat : (sic) Πlac ibi. 15. 40 Isa. XXXI, 11, 12. (65) Regius et edit. Commel., Δαυϊτικούς. Edit. (66) Regius, χαίροντες.
PG 28:242«Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ, ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν.» Καὶ γυμνοῦντες δὲ τὸν Κύριον, καὶ τύπτοντες αὐτὸν, οὐκ ᾔδεισαν ἐκδιδυσκόμενοι παρ’ αὐτοῦ, καὶ κοπετὸν καθ’ ἑαυτῶν παροξύνοντες· λέγει γὰρ αὐτὸς ὁ Κύριος· «Ἀφελοῦμαι τὰ ἱμάτιά μου καὶ τὰ ὀθόνια, τοῦ μὴ καλύπτειν τὴν ἀσχημοσύνην αὐτῆς·» καὶ πάλιν· «Ἕνεκεν τούτου κόψεται καὶ θρηνήσει, πορεύσεται ἀνυπόδητος, καὶ γυμνή· ποιήσεται κοπετὸν ὡς δρακόντων, καὶ πένθος ὡς θυγατέρων σειρήνων.» Καὶ ποιοῦντες ἐπιβληθῆναι χλαμύδα κοκκίνην, οὐκ ἔβλεπον καθ’ ἑαυτῶν τὴν κατηγορίαν τοῦ Πνεύματος πληροῦντες, ὅτι «Αἱ χεῖρες ὑμῶν αἵματος πλήρεις.» Χαίροντες δὲ καὶ ἐπὶ τῷ περικεῖσθαι ἀκάνθας τὸν Σωτῆρα, ἐτύφλωττον, καθ’ ἑαυτῶν αὐτὰς περιτιθέντες. Γέγραπται γάρ· «Ἔκστητε, λυπήθητε, αἱ πεποιθυῖαι, ἐκδύσασθε, γυμναὶ γένεσθε, περιζώσασθε τὰς ὀσφύας, καὶ ἐπὶ τῶν μασθῶν κόπτεσθε ἀπὸ ἀγροῦ ἐπιθυμήματος, καὶ ἀπὸ ἀμπέλου γενήματος.Ει καὶ ἰσχύοντα, καὶ ἄρχοντα πολεμιστὴν, καὶ δικαστήν. Α καὶ προφήτην, καὶ στοχαστὴν, καὶ πρεσβύτερον, καὶ πεντηκόνταρχον, καὶ θαυμαστὸν σύμβουλον, καὶ σου μὲν ἀρχιτέκτονα, καὶ συνετὸν ἀκροατήν. Καὶ ἐπι- στήσω νεανίσκους ἄρχοντας αὐτῶν, καὶ ἐμπαῖκται κυριεύσουσιν αὐτῶν. • Ενέπαιζον γὰρ οἱ ἄθλιοι τῷ Κυρίῳ, καὶ οὐκ ἔβλεπον, ὅτι τὸ προφητικὸν κατ' αὐτ τῶν ἐπληροῦτο ῥητὸν τὸ λέγον· « Ἐμπαίκται κυριεύ- σουσιν αὐτῶν. » Τοῦτο γὰρ ἐστι τὸ παράδοξον τοῦ Σωτῆρος, ότι σταυρούμενος έπασχε μὲν ὑπὲρ τῆς ἀνθρωπότητος, κατέπαιξε δὲ τοῦ θανάτου, καὶ κατὰ Ἰουδαίων ἐπληροῦτο τὰ γεγραμμένα. Οτι δὲ καὶ τὸ φῶς ἀτήρηται ἀπ' αὐτῶν, γέγραπται ἐν τῷ Ἱερεμίᾳ οὕτως· ο Ο Λόγος ὁ γενόμενος ἐπὶ Ἱερεμίαν ἐπὶ πάντα τὸν λαὸν Ἰούδα. » Εἶτα ἐπιφέρει λέγων· • Αφελῶ ἀπ' αὐτῶν φωνὴν εὐφροσύνης, καὶ φωνὴν Β χαράς, φωνὴν νυμφίου καὶ φωνὴν νύμφης, ὀσμὴν μύρου καὶ φῶς λύχνου. » Αμέλει παρεδίδουν τοῖς ἔθνεσι τὸν Κύριον, καὶ οὐκ ᾔδεισαν, ἀλλ' ἐτύφλωτ τον, ὅτι αὐτοὶ οὐ μετὰ πολὺ μιανθήσονται ἐν τοῖς ἔθνεσι καὶ εἰς τὴν κληρονομίαν αὐτῶν εἰσελεύσονται κατ' αὐτῶν τὰ ἔθνη, καθάπερ γέγραπτα:· ι Ο Θεός, εἰσήλθοσαν ἔθνη εἰς τὴν κληρονομίαν σου, ἐμίανον τὸν ναὸν τὸν ἅγιόν σου, ἔθεντο Ἱερουσαλὴμ εἰς όπωρο φυλάκιον. ο Αρνούμενοι τὸν Κύριον ἔχειν βασιλέα, Αγνόουν στερισκόμενοι τῆς Δαβιτικῆς (65) τιμῆς. Αὐτῷ γὰρ ἀπέκειτο τοῦ Δαβὶδ ἡ βασιλεία, καὶ μέχρι τῆς ἐπιφανείας τοῦ Σωτῆρος ἔφθανεν αὐτὴ, ἐπὶ μάρ τυρι τῷ Ἰακὼβ λέγοντι· « Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ, ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν. ο Καὶ γυμνοῦντες δὲ τὸν Κύριον, καὶ τύπτοντες αὐτὸν, οὐκ ᾔδεισαν ἐκδιδυσκόμενοι παρ' αὐτοῦ, καὶ κοπετόν καθ᾿ ἑαυτῶν παροξύνοντες· λέγει γὰρ αὐτὸς ὁ Κύ ριος· • Αφελοῦμαι τὰ ἱμάτιά μου καὶ τὰ ὀθόνια, τοῦ μὴ καλύπτειν τὴν ἀσχημοσύνην αὐτῆς· κ καὶ πάλιν· · Ενεκεν τούτου κόψεται καὶ θρηνήσει, πορεύσεται ἀνυπόδητος, καὶ γυμνή· ποιήσεται κοπετὸν ὡς δρα- κόντων, καὶ πένθος ὡς θυγατέρων σειρήνων. » Καὶ ποιοῦντες ἐπιβληθῆναι χλαμύδα κοκκίνην, οὐκ ἔβλε που καθ' ἑαυτῶν τὴν κατηγορίαν τοῦ Πνεύματος πληροῦντες, ὅτι « Α' χεῖρες ὑμῶν αἵματος πλήρεις. Χαίροντες (66) δὲ καὶ ἐπὶ τῷ περικεῖσθαι ἀκάνθας τὸν Σωτῆρα, ἐτύφλωττον, καθ᾿ ἑαυτῶν αὐτὰς περι- τεθέντες. Γέγραπται γάρ· ι Εκστητε, λυπήθητε, αἱ πεποιθυῖαι, ἐκδύσασθε, γυμναὶ γένεσθε, περιζώσα- σθε τὰς ὀσφύας, καὶ ἐπὶ τῶν μασθῶν κόπτεσθε ἀπὸ ἀγροῦ ἐπιθυμήματος, καὶ ἀπὸ ἀμπέλου γενήματος. Η γῆ τοῦ λαοῦ μου ἄκανθα, καὶ χόρτος ἀναβήσεται, καὶ ἐκ πάσης οἰκίας εὐφροσύνη ἀρθήσεται. » Εχλεύα- Δαβιτικῆς. ἔρανον ἐκ τοῦ χρυσο- κεφαλαίου Αθανασίου εἰς τὸν σταυ ρόν. Ὦ ἀπόκειται ἡ Δαβιτική βασιλεία, καὶ μέχρι τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ ἔφθανεν αὕτη, ἐπὶ μάρτυρι τη Ἰακώβ, λέγοντι· Οὐκ ἐκλήψει ἄρχων ἐξ Ιούδα, καὶ τὰ ἑξῆς. ห DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. > ctum et prudentem auscultatorem. Et constituam adolescentes principes eorum, et illusores eis domi- nabuntur. Illudebant enim miseri Domino, neque advertebant propheticum adversum se sermnonem im- pleri qui ait : c lllusores eorum dominabuntur. Hoc enim est in Salvatore mirandum, quod cruci allixus pro humano quidem genere pateretur, morti vero illuderet, et in Judæorum malum implerentur quæ scripta essent. Quod autem lux ab illis ablata sit, scriptum est in Jeremia his verbis : « Verbum quod factum est super Jeremiam in omnem po- pulum Juda 1. Postea haec adjicit : c Auferam ab illis vocem lætitiæ et vocem gaudii, vocemi sponsi et vocem sponsæ, odorem unguenti et lumen lucerna ". » Revera tradidere Dominum gentibus atque cæcutientes ignorabant se haud diu postea in gentibus polluendos esse, et in suam hæreditaten gentes contra se ingressuras esse, quemadmodum scriptum est : • Deus, venerunt gentes in karedila- tem tuam, polluerunt templum sanctum tuum, po- suerunt Jerusalem in pomorum custodiam 15., Dum negarent se Dominum regem habere, ignora- bant privari se Davidico honore : siquidem illi repositum erat Davidis regnum, quod usque ad Salvatoris adventum perduravit, teste Jacobo : • Non deficiet princeps ex Juda, neque dux de femoribus ejus, donec veniat ille cui repositum est, et ipse est exspectatio gentium '. . Et nudan- tes Dominum, atque verberantes, nesciebant se al illo nudari, et planctum sibimetipsis concitare; ait quippe ipse Dominus: Auferam vestimenta mea, et linteamina, ut ne turpitudinem ejus operiant 1, ; "; et rursum • Propterea plangel et lugebit, incedet discalceata et nuda: faciet planctum veluti dra- conum, et luctum veluti filiarum sirenum 18. • curantes ut imponeretur ei chlamys coccinea, nou viderunt se adversum se implere illam Spiritus sancti accusationem : ‹ Manus vestræ sanguino sunt plenæ "., Gaudentes autem quod Salvator spinis circumdaretur, cæcutiebant, non videntes se illas contra sese circumponere: scriptum est enim : « Obstupescile, lugete, quæ in fiducia fuistis, exuite vos, nudæ estote, circumcingite lumbos, ct et admirabilem consiliarium, et sapientem archite- D super ubera planctum facite ab agro desiderii, et a ts Isa. lit, 3, 1-4 11, 9. glich. 1, 8. C vinea germinationis. Terra populi mei spina, et fenum ascendet, et ex omni domo lætitia auſe. retur 30. » Dominum irridebant, ut Filium De: (sese dicentem ), neque videbant se adoptionem abjicere, ut ipse testatur his verbis : • Filios gene Psal. LXXVIII, ł. Genes. XLIX, 10. ()see Jerein. xxv, 1. ibid. 10. Isa. 1, vero Paris. et alii, Porro, ait Felc., est in codice quodam Biblioth. Archipalat. codex ms., qut inter alia continet quoque, (sic inscribitur absque collectoris noni- ne) in particulam quamdam primi cap. Luca. Qui cento in illa verba: Et erat in diebus Herodis regis Juda, hunc locum sic citat : (sic) Πlac ibi. 15. 40 Isa. XXXI, 11, 12. (65) Regius et edit. Commel., Δαυϊτικούς. Edit. (66) Regius, χαίροντες.
PG 28:243Ἡ γῆ τοῦ λαοῦ μου ἄκανθα, καὶ χόρτος ἀναβήσεται, καὶ ἐκ πάσης οἰκίας εὐφροσύνη ἀρθήσεται.» Ἐχλεύαζον τὸν Κύριον, ὡς Υἱὸν Θεοῦ, καὶ οὐκ ἔβλεπον ἀποβαλλόμενοι τὴν υἱοθεσίαν, ὡς αὐτὸς διαμαρτύρεται λέγων· «Υἱοὺς ἐγέννησα καὶ ὕψωσα, αὐτοὶ δέ με ἠθέτησαν·» καὶ, «Ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν.» Ἐπότιζον αὐτὸν ὄξος καὶ χολὴν, ἀλλὰ καὶ τοῦτο σφόδρα τυφλὸν κατ’ αὐτῶν. Ὁ μὲν γὰρ Θεὸς ἄμπελον ἐξ Αἰγύπτου μετῆρε, καὶ κατεφύτευσεν αὐτὴν, καὶ περιέμενε τοῦ λαβεῖν παρ’ αὐτῶν τὸν καρπὸν, σταφυλὴν καὶ οἶνον· οἱ δὲ ἄφρονες, ἀντὶ οἴνου ὄξος, ἀντὶ δὲ σταφυλῆς χολὴν ἐπεδίδουν, γνώρισμα τῆς κατὰ Σοδομίτας αὐτῶν κακίας ἐμφαίνοντες· καὶ γὰρ αὐτῶν ἡ σταφυλὴ χολή ἐστι, κατὰ τὰ ἐν τῷ Δευτερονομίῳ γεγραμμένα. Διὰ τοῦτο γὰρ ὁ Κύριος καὶ Σωτὴρ ἡμῶν, εἰδὼς τὸν παρ’ αὐτῶν ἐσόμενον τοιοῦτον καρπὸν, προέλεγεν αὐτοῖς τὴν παραβολὴν τοῦ ἀμπελῶνος, καὶ ὅτι ἀρθήσεται ἀφ’ ὑμῶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν, καὶ δοθήσεται ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς. Πρὸς τούτοις διήρουν τὰ ἱμάτια τοῖς δημίοις, οὐχ ὁρῶντες τὸν κατ’ αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσι γιγνόμενον μερισμόν· φησὶ γὰρ ὁ προφήτης·Α ζον τὸν Κύριον, ὡς Υἱὸν Θεοῦ, καὶ οὐκ ἔβλεπον ἀπο- βαλλόμενοι τὴν υἱοθεσίαν (67), ὡς αὐτὸς διαμαρτύρε ται λέγων· ὁ Υἱοὺς ἐγέννησα καὶ ὕψωσα, αὐτοὶ δέ με ἠθέτησαν· ο καὶ, ο Ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν. » Ἐπότιζον αὐτὸν ὄξος καὶ χολὴν, ἀλλὰ καὶ τοῦτο σφό- δρα τυφλὸν κατ' αὐτῶν. Ὁ μὲν γὰρ Θεὸς ἄμπελον ἐξ Αἰγύπτου μετῆρε, καὶ κατεφύτευσεν αὐτὴν, καὶ περιέμενε τοῦ λαβεῖν παρ' αὐτῶν τὸν καρπὸν, στα φυλὴν καὶ οἶνον· οἱ δὲ ἄφρονες, ἀντὶ οἴνου ὄξος, ἀντὶ δὲ σταφυλῆς χολὴν ἐπεδίδουν, γνώρισμα τῆς κατὰ Σοδομίτας αὐτῶν κακίας ἐμφαίνοντες· καὶ γὰρ αὐτ τῶν ἡ σταφυλὴ χολή ἐστι, κατὰ τὰ ἐν τῷ Δευτερονο μία γεγραμμένα. Διὰ τοῦτο γὰρ ὁ Κύριος καὶ Σωτήρ ἡμῶν, εἰδὼς τὸν παρ' αὐτῶν ἐσόμενον τοιοῦτον καρ- πόν, προέλεγεν αὐτοῖς τὴν παραβολὴν τοῦ ἀμπελῶ νος, καὶ ὅτι ἀρθήσεται ἀφ' ὑμῶν (68) ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν, καὶ δοθήσεται ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς. Πρὸς τούτοις διήρουν τὰ ἱμάτια τοῖς δημίοις, οὐχ ὁρῶντες τὸν κατ' αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσι γιγνόμε- νον μερισμόν (69)· φησὶ γὰρ ὁ προφήτης· « Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχοντα. τοῦ Κυρίου, καὶ διαμερισθήσεται τὰ σκύλα σου ἐν σοί. Καὶ ἐπισυνάξω πάντα τὰ ἔθνη εἰς πόλεμον εἰς Ἱερουσαλὴμ (70), καὶ ἁλώσεται ἡ πόλις, καὶ διαρπαγήσονται αἱ οἰκίαι, καὶ αἱ γυναῖκες μολυνθήσονται· ο καὶ πάλιν· ο Νῦν καταφάγεται ἡ ἐρυσίδη (71) τους κλήρους αὐτῶν, καὶ καθὼς ὁ Μια χαίας φησί· « Τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ληφθήσεται ἐφ' ὑμᾶς παραβολὴ, καὶ θρηνήσεται θρῆνος έμμελ (72) λέ- γων· Ταλαιπωρίᾳ ἐταλαιπώρησε μερὶς λαοῦ μου, κατε- μετρήθη ἐν σχοινίῳ, οὐκ ἦν ὁ κωλύων αὐτὸν τοῦ ἀποστρέψαι· οἱ ἀγροὶ ὑμῶν διεμετρήθησαν. » Καὶ συνελόντι φράσαι, τολμήσαντες κατὰ τοῦ Κυρίου, καθ' ἑαυτῶν τὴν ἡμέραν προσεκαλέσαντο, ἣν προ ἔλεγε καὶ ὁ προφήτης Ημέρα γὰρ κρίσεως Κυ- ρίου, ἀνταποδόσεως κρίσεως Σιών. Καὶ στραφήσον- ται αἱ φάραγγες εἰς πίσσαν, καὶ ἡ γῆ αὐτῆς εἰς θεῖον. Καὶ ἔσται ἡ γῆ αὐτῆς ὡς πίσσα καιομένη νυ κτὸς καὶ ἡμέρας, καὶ οὐ σβεσθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα χρόνον, καὶ ἀναβήσεται ὁ καπνὸς αὐτῆς ἄνω. Αὕτη (73) εἰς γενεὰν ἐρημωθήσεται, καὶ κατοικήσουσιν ἐν αὐτῇ ὄρνεα καὶ ἐχῖνοι, καὶ ἴσεις, καὶ κόρακες. Καὶ ἐπι βληθήσεται ἐπ' αὐτὴν σπαρτίον γεωμετρίας ἐρήμου, καὶ ὀνοκένταυροι οἰκήσουσιν ἐν αὐτῇ. Οἱ ἄρχοντες αὐτῆς οὐκ ἔσονται· καὶ οἱ βασιλεῖς καὶ οἱ μεγιστάνες αὐτῆς ἔσονται εἰς ἀπώλειαν. Καὶ ἀναφύσει εἰς τὰς πόλεις αὐτῆς ἀκάνθινα ξύλα, καὶ εἰς τὰ ὀχυρώματα Β αὐτῆς. Καὶ ἔσται ἔπαυλις σειρήνων καὶ αὐλὴ στρουθῶν, καὶ συναντήσουσι δαιμόνια ὀνοκενταύροις, καὶ βοήσουσιν ἕτερος πρὸς τὸν ἕτερον. Ἐκεῖ ἀναπαύσονται ὀνοκένταυροι· εὗρον γὰρ αὐτοῖς ἀνάπαυσιν. Ἐκεῖ ἐνόσσευσεν ἐχῖνος, καὶ ἔσωσεν ἡ γῆ τὰ πεδία αὐτῆς μετὰ ἀσφαλείας. » Κύριον ἀποκτείνειν· ταῦτα καθ' ἑαυτῶν προεκαλέ σαντο, βοῶντες κατὰ τοῦ Σωτῆρος· ἐν τούτοις κατε- ΧΧΧΙΙ, 12. * ρισμόν. γιγνόμενον μερισμόν. S. ATHANASIUS. > - DUBIA. • ravi et exaltavi, ipsi autem spreverunt me Et: • Ecce relinquitur vobis domus vestra 3. Potabant eum aceto et felle, sed hac in re quoque valde cæci. Nam Deus vineam ex Ægypto transtule- rat, et plantaverat illam, et exspectavit ex illa se percepturum fructum, uvam et vinum : illi au- tem insipientes pro vino acetum, pro uva fel red- didere argumentum sane Sodomiticæ suæ impro- bitatis exhibentes ; illorum enim uva fel est, ut in Deuteronomio scriptum est *. Ideo namque Dominus et Salvator noster, cum sciret ejusmodi fructum ab illis proventurum, prædixit illis para- bolam vitis, et quod ab illis auferendum esset regnum coelorum, tradendumque genti facienti fructus ejus. Ad hæc, divisere carnificibus vesti- menta, ignari divisionis dispersionisque futurae sibi inter gentes : ait enim propheta : • Ecce venient dies Domini, et dividentur spolia tua in te. El congregabo omnes gentes ad Jerusalem in præ- liun, et capietur civitas, et diripientur domus, et mulieres violabuntur ". » Et rursum : Nunc come- det rubigo sortes eorum ss. » Et ut Michæas ait : • In illa die sumetur super vos parabola, et plora- tus cum cantico, his verbis: Ærumna ærumnosa facta est portio populi mei, funiculo dimensi sunt illam, nec erat qui impediret eum ne averteretur : agros vestros dimensi sunt *. » Et ut compendio dicam, adversus Dominum ausi, suam ipsi contra sese provocabant diem, quam prædixit propheta : ⚫ Dies enim judicii Domini, retributionis judicii Sion. Et convertentur valles in picem, et terra C ejus in sulphur. Eritque terra eorum quasi pix ardens nocte et die, et non exstinguetur in sempi- ternum, ascendetque fumus ejus sursum. Hæc in generationem desolabitur, et habitabunt in ea vo- lucres et erinacei, et ibides et corvi. Et inducetur in eam funiculus geometriæ eremi, et onocentauri habitabunt in ea. Principes ejus non erunt ; reges et magnates ejus erunt in perniciem. Et pullulabunt in civitatibus ejus ligna spinea, et in præsidiis ejus. Et erit stabulum sirenum, et tugu- rium struthionum, et occurrent dæmonia onocen - tauris, et clamabunt alter ad alterum. Ibi requi- oscent onocentauri invenerunt enim sibi requiem. Ibi nidum fecit erinaceus, et servavit terra campos suos cum securitate 37. > D putarent se Dominum occidere : hæc adversum se provocarunt, dum clamarent in Salvatorem : 2. Isa. 1, ss Matth. xxi, 38. Mich. 11, 4, 5. * Isa. XXXIV, 8-15. Deut. Zachar. XIV, 1, 2. ss Osee v, 7. Editi vero, 53. In has calamitates inciderunt Judei, cum (67) Reg us, τῆς υἱοθεσίας. (68) Ita Regius. Editi vero, ἀφ' ἡμῶν. 55. Ταῦτα πεπόνθασιν οἱ Ἰουδαῖοι, δοκοῦντες τὸν (69) Regius codex et Anglic. γιγνόμενον διαμε (70) Regius, ἐπὶ Ἱερουσαλήμ. (71) Ita Regius et Anglic. Editi vero ερυσίμη. (72) Εμμεεί, mendose pro ἐν μέλει. (73) Αύτη deest in Anglicano,
PG 28:244«Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται τοῦ Κυρίου, καὶ διαμερισθήσεται τὰ σκύλα σου ἐν σοί. Καὶ ἐπισυνάξω πάντα τὰ ἔθνη εἰς πόλεμον εἰς Ἱερουσαλὴμ, καὶ ἁλώσεται ἡ πόλις, καὶ διαρπαγήσονται αἱ οἰκίαι, καὶ αἱ γυναῖκες μολυνθήσονται·» καὶ πάλιν· «Νῦν καταφάγεται ἡ ἐρυσίβη τοὺς κλήρους αὐτῶν·» καὶ καθὼς ὁ Μιχαίας φησί· «Τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ληφθήσεται ἐφ’ ὑμᾶς παραβολὴ, καὶ θρηνήσεται θρῆνος ἐμμεεὶ λέγων· Ταλαιπωρίᾳ ἐταλαιπώρησε μερὶς λαοῦ μου, κατεμετρήθη ἐν σχοινίῳ, οὐκ ἦν ὁ κωλύων αὐτὸν τοῦ ἀποστρέψαι· οἱ ἀγροὶ ὑμῶν διεμετρήθησαν.» Καὶ συνελόντι φράσαι, τολμήσαντες κατὰ τοῦ Κυρίου, καθ’ ἑαυτῶν τὴν ἡμέραν προσεκαλέσαντο, ἣν προέλεγε καὶ ὁ προφήτης· «Ἡμέρα γὰρ κρίσεως Κυρίου, ἀνταποδόσεως κρίσεως Σιών. Καὶ στραφήσονται αἱ φάραγγες εἰς πίσσαν, καὶ ἡ γῆ αὐτῆς εἰς θεῖον. Καὶ ἔσται ἡ γῆ αὐτῆς ὡς πίσσα καιομένη νυκτὸς καὶ ἡμέρας, καὶ οὐ σβεσθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα χρόνον, καὶ ἀναβήσεται ὁ καπνὸς αὐτῆς ἄνω. Αὕτη εἰς γενεὰν ἐρημωθήσεται, καὶ κατοικήσουσιν ἐν αὐτῇ ὄρνεα καὶ ἐχῖνοι, καὶ ἴβεις, καὶ κόρακες. Καὶ ἐπιβληθήσεται ἐπ’ αὐτὴν σπαρτίον γεωμετρίας ἐρήμου, καὶ ὀνοκένταυροι οἰκήσουσιν ἐν αὐτῇ.Α ζον τὸν Κύριον, ὡς Υἱὸν Θεοῦ, καὶ οὐκ ἔβλεπον ἀπο- βαλλόμενοι τὴν υἱοθεσίαν (67), ὡς αὐτὸς διαμαρτύρε ται λέγων· ὁ Υἱοὺς ἐγέννησα καὶ ὕψωσα, αὐτοὶ δέ με ἠθέτησαν· ο καὶ, ο Ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν. » Ἐπότιζον αὐτὸν ὄξος καὶ χολὴν, ἀλλὰ καὶ τοῦτο σφό- δρα τυφλὸν κατ' αὐτῶν. Ὁ μὲν γὰρ Θεὸς ἄμπελον ἐξ Αἰγύπτου μετῆρε, καὶ κατεφύτευσεν αὐτὴν, καὶ περιέμενε τοῦ λαβεῖν παρ' αὐτῶν τὸν καρπὸν, στα φυλὴν καὶ οἶνον· οἱ δὲ ἄφρονες, ἀντὶ οἴνου ὄξος, ἀντὶ δὲ σταφυλῆς χολὴν ἐπεδίδουν, γνώρισμα τῆς κατὰ Σοδομίτας αὐτῶν κακίας ἐμφαίνοντες· καὶ γὰρ αὐτ τῶν ἡ σταφυλὴ χολή ἐστι, κατὰ τὰ ἐν τῷ Δευτερονο μία γεγραμμένα. Διὰ τοῦτο γὰρ ὁ Κύριος καὶ Σωτήρ ἡμῶν, εἰδὼς τὸν παρ' αὐτῶν ἐσόμενον τοιοῦτον καρ- πόν, προέλεγεν αὐτοῖς τὴν παραβολὴν τοῦ ἀμπελῶ νος, καὶ ὅτι ἀρθήσεται ἀφ' ὑμῶν (68) ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν, καὶ δοθήσεται ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς. Πρὸς τούτοις διήρουν τὰ ἱμάτια τοῖς δημίοις, οὐχ ὁρῶντες τὸν κατ' αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσι γιγνόμε- νον μερισμόν (69)· φησὶ γὰρ ὁ προφήτης· « Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχοντα. τοῦ Κυρίου, καὶ διαμερισθήσεται τὰ σκύλα σου ἐν σοί. Καὶ ἐπισυνάξω πάντα τὰ ἔθνη εἰς πόλεμον εἰς Ἱερουσαλὴμ (70), καὶ ἁλώσεται ἡ πόλις, καὶ διαρπαγήσονται αἱ οἰκίαι, καὶ αἱ γυναῖκες μολυνθήσονται· ο καὶ πάλιν· ο Νῦν καταφάγεται ἡ ἐρυσίδη (71) τους κλήρους αὐτῶν, καὶ καθὼς ὁ Μια χαίας φησί· « Τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ληφθήσεται ἐφ' ὑμᾶς παραβολὴ, καὶ θρηνήσεται θρῆνος έμμελ (72) λέ- γων· Ταλαιπωρίᾳ ἐταλαιπώρησε μερὶς λαοῦ μου, κατε- μετρήθη ἐν σχοινίῳ, οὐκ ἦν ὁ κωλύων αὐτὸν τοῦ ἀποστρέψαι· οἱ ἀγροὶ ὑμῶν διεμετρήθησαν. » Καὶ συνελόντι φράσαι, τολμήσαντες κατὰ τοῦ Κυρίου, καθ' ἑαυτῶν τὴν ἡμέραν προσεκαλέσαντο, ἣν προ ἔλεγε καὶ ὁ προφήτης Ημέρα γὰρ κρίσεως Κυ- ρίου, ἀνταποδόσεως κρίσεως Σιών. Καὶ στραφήσον- ται αἱ φάραγγες εἰς πίσσαν, καὶ ἡ γῆ αὐτῆς εἰς θεῖον. Καὶ ἔσται ἡ γῆ αὐτῆς ὡς πίσσα καιομένη νυ κτὸς καὶ ἡμέρας, καὶ οὐ σβεσθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα χρόνον, καὶ ἀναβήσεται ὁ καπνὸς αὐτῆς ἄνω. Αὕτη (73) εἰς γενεὰν ἐρημωθήσεται, καὶ κατοικήσουσιν ἐν αὐτῇ ὄρνεα καὶ ἐχῖνοι, καὶ ἴσεις, καὶ κόρακες. Καὶ ἐπι βληθήσεται ἐπ' αὐτὴν σπαρτίον γεωμετρίας ἐρήμου, καὶ ὀνοκένταυροι οἰκήσουσιν ἐν αὐτῇ. Οἱ ἄρχοντες αὐτῆς οὐκ ἔσονται· καὶ οἱ βασιλεῖς καὶ οἱ μεγιστάνες αὐτῆς ἔσονται εἰς ἀπώλειαν. Καὶ ἀναφύσει εἰς τὰς πόλεις αὐτῆς ἀκάνθινα ξύλα, καὶ εἰς τὰ ὀχυρώματα Β αὐτῆς. Καὶ ἔσται ἔπαυλις σειρήνων καὶ αὐλὴ στρουθῶν, καὶ συναντήσουσι δαιμόνια ὀνοκενταύροις, καὶ βοήσουσιν ἕτερος πρὸς τὸν ἕτερον. Ἐκεῖ ἀναπαύσονται ὀνοκένταυροι· εὗρον γὰρ αὐτοῖς ἀνάπαυσιν. Ἐκεῖ ἐνόσσευσεν ἐχῖνος, καὶ ἔσωσεν ἡ γῆ τὰ πεδία αὐτῆς μετὰ ἀσφαλείας. » Κύριον ἀποκτείνειν· ταῦτα καθ' ἑαυτῶν προεκαλέ σαντο, βοῶντες κατὰ τοῦ Σωτῆρος· ἐν τούτοις κατε- ΧΧΧΙΙ, 12. * ρισμόν. γιγνόμενον μερισμόν. S. ATHANASIUS. > - DUBIA. • ravi et exaltavi, ipsi autem spreverunt me Et: • Ecce relinquitur vobis domus vestra 3. Potabant eum aceto et felle, sed hac in re quoque valde cæci. Nam Deus vineam ex Ægypto transtule- rat, et plantaverat illam, et exspectavit ex illa se percepturum fructum, uvam et vinum : illi au- tem insipientes pro vino acetum, pro uva fel red- didere argumentum sane Sodomiticæ suæ impro- bitatis exhibentes ; illorum enim uva fel est, ut in Deuteronomio scriptum est *. Ideo namque Dominus et Salvator noster, cum sciret ejusmodi fructum ab illis proventurum, prædixit illis para- bolam vitis, et quod ab illis auferendum esset regnum coelorum, tradendumque genti facienti fructus ejus. Ad hæc, divisere carnificibus vesti- menta, ignari divisionis dispersionisque futurae sibi inter gentes : ait enim propheta : • Ecce venient dies Domini, et dividentur spolia tua in te. El congregabo omnes gentes ad Jerusalem in præ- liun, et capietur civitas, et diripientur domus, et mulieres violabuntur ". » Et rursum : Nunc come- det rubigo sortes eorum ss. » Et ut Michæas ait : • In illa die sumetur super vos parabola, et plora- tus cum cantico, his verbis: Ærumna ærumnosa facta est portio populi mei, funiculo dimensi sunt illam, nec erat qui impediret eum ne averteretur : agros vestros dimensi sunt *. » Et ut compendio dicam, adversus Dominum ausi, suam ipsi contra sese provocabant diem, quam prædixit propheta : ⚫ Dies enim judicii Domini, retributionis judicii Sion. Et convertentur valles in picem, et terra C ejus in sulphur. Eritque terra eorum quasi pix ardens nocte et die, et non exstinguetur in sempi- ternum, ascendetque fumus ejus sursum. Hæc in generationem desolabitur, et habitabunt in ea vo- lucres et erinacei, et ibides et corvi. Et inducetur in eam funiculus geometriæ eremi, et onocentauri habitabunt in ea. Principes ejus non erunt ; reges et magnates ejus erunt in perniciem. Et pullulabunt in civitatibus ejus ligna spinea, et in præsidiis ejus. Et erit stabulum sirenum, et tugu- rium struthionum, et occurrent dæmonia onocen - tauris, et clamabunt alter ad alterum. Ibi requi- oscent onocentauri invenerunt enim sibi requiem. Ibi nidum fecit erinaceus, et servavit terra campos suos cum securitate 37. > D putarent se Dominum occidere : hæc adversum se provocarunt, dum clamarent in Salvatorem : 2. Isa. 1, ss Matth. xxi, 38. Mich. 11, 4, 5. * Isa. XXXIV, 8-15. Deut. Zachar. XIV, 1, 2. ss Osee v, 7. Editi vero, 53. In has calamitates inciderunt Judei, cum (67) Reg us, τῆς υἱοθεσίας. (68) Ita Regius. Editi vero, ἀφ' ἡμῶν. 55. Ταῦτα πεπόνθασιν οἱ Ἰουδαῖοι, δοκοῦντες τὸν (69) Regius codex et Anglic. γιγνόμενον διαμε (70) Regius, ἐπὶ Ἱερουσαλήμ. (71) Ita Regius et Anglic. Editi vero ερυσίμη. (72) Εμμεεί, mendose pro ἐν μέλει. (73) Αύτη deest in Anglicano,
PG 28:245Οἱ ἄρχοντες αὐτῆς οὐκ ἔσονται· καὶ οἱ βασιλεῖς καὶ οἱ μεγιστᾶνες αὐτῆς ἔσονται εἰς ἀπώλειαν. Καὶ ἀναφύσει εἰς τὰς πόλεις αὐτῆς ἀκάνθινα ξύλα, καὶ εἰς τὰ ὀχυρώματα αὐτῆς. Καὶ ἔσται ἔπαυλις σειρήνων καὶ αὐλὴ στρουθῶν, καὶ συναντήσουσι δαιμόνια ὀνοκενταύροις, καὶ βοήσουσιν ἕτερος πρὸς τὸν ἕτερον. Ἐκεῖ ἀναπαύσονται ὀνοκένταυροι· εὗρον γὰρ αὐτοῖς ἀνάπαυσιν. Ἐκεῖ ἐνόσσευσεν ἐχῖνος, καὶ ἔσωσεν ἡ γῆ τὰ πεδία αὐτῆς μετὰ ἀσφαλείας.» Ταῦτα πεπόνθασιν οἱ Ἰουδαῖοι, δοκοῦντες τὸν Κύριον ἀποκτείνειν· ταῦτα καθ’ ἑαυτῶν προεκαλέσαντο, βοῶντες κατὰ τοῦ Σωτῆρος· ἐν τούτοις κατεκρίθησαν θελήσαντες κρῖναι τὸν Κύριον. Καί μοι παρελθὼν ὁ βουλόμενος γενέσθω δικαστὴς, οὐκ ἐξ ἀφανῶν πραγμάτων, ἀλλ’ ἐκ τῶν γιγνομένων τὴν ἀλήθειαν ἀναλογιζόμενος. Καὶ σκοπείτω, τίς μὲν ὁ τοῦ Κυριακοῦ θανάτου καρπὸς, τί δὲ τῆς ἐπιβουλῆς τῶν Ἰουδαίων τὸ κέρδος. Ὁ μὲν γὰρ θάνατος τοῦ Σωτῆρος τὴν οἰκουμένην ἠλευθέρωσε, καὶ τὰ ἔθνη τὸν Θεὸν ἐδόξασεν· ὁ δὲ τῶν Ἰουδαίων θυμὸς σὺν αὐτοῖς τοῖς Ἰουδαίοις ἀπώλεσε καὶ τὴν πόλιν, καὶ τῆς θεογνωσίας αὐτοὺς ἐτύφλωσε.κρίθησαν θελήσαντες κρῖναι τὸν Κύριον. Καί μοι παρελθὼν ὁ βουλόμενος γενέσθω δικαστής, οὐκ ἐξ (74) ἀφανῶν πραγμάτων, ἀλλ' ἐκ τῶν γιγνομένων τὴν ἀλήθειαν ἀναλογιζόμενος. Καὶ σκοπείτω, τίς μὲν ὁ τοῦ Κυριακοῦ θανάτου καρπὸς, τί δὲ τῆς ἐπιβουλῆς τῶν Ἰουδαίων τὸ κέρδος. Ὁ μὲν γὰρ θάνατος τοῦ Σωτῆρος τὴν οἰκουμένην ἠλευθέρωσε, καὶ τὰ ἔθνη τὸν Θεὸν ἐδόξασεν· ὁ δὲ τῶν Ἰουδαίων θυμὸς σὺν αὐτοῖς τοῖς Ἰουδαίοις ἀπώλεσε καὶ τὴν πόλιν, καὶ τῆς θεογνωσίας αὐτοὺς ἐτύφλωσε. Καὶ ὁ μὲν θάνατος τοῦ Κυρίου τοὺς νεκροὺς ἐζωοποίησεν, ἡ δὲ τῶν Ἰου δαίων ἐπιβουλὴ τῆς ζωῆς αὐτοὺς τοὺς Ἰουδαίους ἐστέρησε, καὶ νῦν εἰσι χωρὶς τοῦ Κυρίου (75). Καὶ ὁ μὲν σταυρὸς τοῦ Σωτῆρος τὴν Ἐκκλησίαν τῶν ἐθνῶν ἔρημον οὖσαν κατώκησεν· Ἰουδαῖοι δὲ τῇ κακίᾳ ἑαυ τῶν καὶ τῆς οἰκουμένης ἑαυτοὺς ἐρήμωσαν, καὶ νῦν Β εἰσιν οὐκ ἔχοντες πόλιν. Καὶ πάλιν ὁ μὲν θάνατος τοῦ Σωτῆρος τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν ἀνέδειξεν· Ἰου δαῖοι δὲ τῷ θυμῷ καὶ τοὺς βασιλεῖς αὐτῶν ἀπώλεσαν, καὶ τοὺς μεγιστάνας κατέβαλον. Πρὸς τούτοις ὁ σταυ ρὸς τοῦ Κυρίου ἀγγέλους συνῆψε τοῖς ἀνθρώποις, καὶ μεσίτης τῆς φιλίας αὐτῶν γέγονεν· Ἰουδαῖοι δὲ ἐπι- βουλεύοντες εκέρδαναν τὴν μετὰ δαιμόνων κατοίκη- σιν. Καὶ ὁ μὲν θάνατος τοῦ Χριστοῦ ἐκούφισε τὴν τῶν ἀνθρώπων διὰ τὴν ἁμαρτίαν ἀλογίαν· Ἰουδαῖοι δὲ ἠλογίσθησαν τῷ θυμῷ, καὶ νῦν μετὰ σειρήνων, καὶ ἐχίνων, καὶ στρουθῶν (76) τοῖς τρόποις συνανα στρέφονται, ἀλλόκοτον ἔχοντες καὶ οὕτως τὸν τρόπον, ὡς ἀνακένταυροι. Καὶ γὰρ ἀντὶ τοῦ νόμου, ἀνομία παρ' αὐτοῖς ἐστιν· ἀντὶ δὲ πραότητος, ο Θυμὸς αὐτοῖς κατὰ τὴν ὁμοίωσιν τοῦ όφεως. Καὶ ὅλως οὐδέν ἐστι παρ' αὐτοῖς, ὁ μὴ θάνατον αὐτοῖς κατεργάζεται (77). Αρ᾽ οὖν οὐκ ἄξιον τῷ θανάτῳ προσκεῖσθαι, καὶ ἀφιέ και τῶν Φαρισαίων τὸ συνέδριον; "Αρ' οὖν οὐκ ἄξιον τῷ σταυρῷ μᾶλλον προσκυνεῖν ἢ τὴν Ἰουδαίων καὶ τοῦ κόσμου κερδάναι φιλίαν; Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ὁ μακάριος Παύλος γέγραφε· . Τὰ πάντα ἤγημαι ζημίαν, ἵνα κερδάνω Χριστόν·, διὰ τοῦτο καύχημα ἡγεῖται τὸν σταυρὸν, λέγων· « Ἐμοὶ δὲ μὴ γένοιτο καυχᾶσθαι εἰ μὴ ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, δι' οὗ ἐμοὶ κόσμος ἐσταύρωται, κἀγὼ κόσμῳ. » Διὰ τοῦτο καὶ αὐτὸς ὁ Κύριος ἔλεγεν· οὓς ἂν μὴ (78) ἄρῃ τὸν σταυρὸν αὐτοῦ, καὶ ἀκολουθήσῃ μοι, οὐκ ἔστι μου ἄξιος, οὐδὲ δύναταί μου μαθητής εἶναι. ο μήποτε κατὰ τοὺς Ἰουδαίους αἴρωμεν τὸν σταυρὸν, καὶ μὴ κατὰ τὸν Παῦλον. Ὁ μὲν γὰρ Παῦλος ὡς τρόπαιον τῆς ἁμαρτίας εφόρει τὸν σταυρόν· οἱ δὲ Ἰουδαῖοι ἐπὶ τῷ τὸν Κύριον ἀνελεῖν. Διὰ τοῦτο άσμα λίζεσθαι χρὴ καὶ νήφειν, μήποτε, κατηγοροῦντες Ἰουδαίων, τὰ αὐτὰ αὐτοῖς κατὰ τοῦ Κυρίου πράτ- τωμεν. Πολλοὶ γὰρ προσκυνοῦντες τὸν Κύριον, καὶ χωρὶς τοῦ νεκροῦ. χωρὶς τοῦ Κυρίου νεκροί. χωρὶς τοῦ Κυρίου. : DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. Dominum. Quisquis transierit, sit, si velit, judex, nec ex rebus occultis obscurisque, sed ex gestis veritatem colligat. Consideretque, qui sit Domi- nicæ mortis fructus: quod Judaicarum insidia- rum emolumentum. Siquidem mors Salvatoris orbem terrarum liberavit, ita ut gentes Deum glorificent Judæorum vero furor civitatem cum ipsis Judæis perdidit, et in Dei cognitione ipsos excæcavit. Mors Domini mortuos vivificavit : Judæorum insidiæ Judæos ipsos vita privarunt, et jam absque Domino sunt. Crux Salvatoris Ecclesiam gentium, dum deserta esset, habitato- ribus frequentavit; Judæi vero improbitate sua orbe terrarum sese excluserunt, nec jam civita- A in his damnati sunt, dum vellent condemnare tem ullam habent. Ac rursum, mors Salvatoris, C morti Domini adhærere convenit, ac dimittere ss Psal. Lvil, 5. Philipp. 111, 8. so Galat. vi, Regius, secunda manu, Editi, regnum cœlorum exhibuit Judæi contra furore suo, reges suos perdiderunt, et magnates amise- runt. Ad hac, crus Domini angelos cum homi nibus sociavit, et conciliatrix ipsa fuit muluæ illorum amicitiæ : et Judæi insidiis suis, dæmo- num contubernium lucrati sunt. Mors Christi alle- vavit hominum peccandi insipientiam: Judæi vero præ furore insipientes facti sunt, jamque cum si- renis, erinaceis et struthionibus moribus conver- santur, moribus absurdi perinde atque onocen - tauri. Pro lege enim apud illos injustitia obtinet.: pro mansuetudine, Furor illis secundum simi- litudinem serpentis 98. , In summa, nihil apud illos quod non ipsis mortem inferat. Annon consessum Pharisæorum ? Annon præstat crucem potius adorare, quam Judæorum et mundi amici- tiam nobis conciliare? Ideo namque scripsit beatus Paulus Omnia arbitratus sum detrimenta, : ut Christum lucrifaciam " : › quare gloriam sibi crucem arbitratur, aiens : Mihi autem absit gloriari nisi in cruce Domini nostri Jesu Christi, per quem mihi mundus crucifixus est, et ego mundo . so • Quamobrem ipse Dominus ait : • Quicunque non tulerit crucem suam et secutus me fuerit, non est me dignus, nec potest meus esse discipulus 31, Judæi tollamus crucem, non sicut Paulus. Paulus namque ut tropæum peccati gestabat crucem ; Judæi vero ut Dominum occiderent. Quapropter caute ac sobrie agendum, ne, dum incusamus Ju- dæos, paria cum illis contra Dominum faciamus. Multi siquidem adorantes Dominum, nec sicut dignum illo est vitam agentes, non advertunt se 14. Matth. x, ; Luc. xiv, 27. 31. 'Αλλ' ἐνταῦθα πολλῆς ἀσφαλείας ἐστὶ χρεία, D (74) Έξ deest in Anglicano. (75) Anglican. Basilens. et Reg., prima manu, 34. Sed hic multa cautione est opus, ne sicut (76) Basiliensis, στρουθίων. (77) Regius, κατ' αὐτῶν ἐργάζεται. (78) Regius et Basiliensis, Ὃς ἐὰν μή,
PG 28:246Καὶ ὁ μὲν θάνατος τοῦ Κυρίου τοὺς νεκροὺς ἐζωοποίησεν, ἡ δὲ τῶν Ἰουδαίων ἐπιβουλὴ τῆς ζωῆς αὐτοὺς τοὺς Ἰουδαίους ἐστέρησε, καὶ νῦν εἰσι χωρὶς τοῦ Κυρίου. Καὶ ὁ μὲν σταυρὸς τοῦ Σωτῆρος τὴν Ἐκκλησίαν τῶν ἐθνῶν ἔρημον οὖσαν κατῴκησεν· Ἰουδαῖοι δὲ τῇ κακίᾳ ἑαυτῶν καὶ τῆς οἰκουμένης ἑαυτοὺς ἐρήμωσαν, καὶ νῦν εἰσιν οὐκ ἔχοντες πόλιν. Καὶ πάλιν ὁ μὲν θάνατος τοῦ Σωτῆρος τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν ἀνέδειξεν· Ἰουδαῖοι δὲ τῷ θυμῷ καὶ τοὺς βασιλεῖς αὐτῶν ἀπώλεσαν, καὶ τοὺς μεγιστᾶνας κατέβαλον. Πρὸς τούτοις ὁ σταυρὸς τοῦ Κυρίου ἀγγέλους συνῆψε τοῖς ἀνθρώποις, καὶ μεσίτης τῆς φιλίας αὐτῶν γέγονεν· Ἰουδαῖοι δὲ ἐπιβουλεύοντες ἐκέρδαναν τὴν μετὰ δαιμόνων κατοίκησιν. Καὶ ὁ μὲν θάνατος τοῦ Χριστοῦ ἐκούφισε τὴν τῶν ἀνθρώπων διὰ τὴν ἁμαρτίαν ἀλογίαν· Ἰουδαῖοι δὲ ἠλογίσθησαν τῷ θυμῷ, καὶ νῦν μετὰ σειρήνων, καὶ ἐχίνων, καὶ στρουθῶν τοῖς τρόποις συναναστρέφονται, ἀλλόκοτον ἔχοντες καὶ οὕτως τὸν τρόπον, ὡς ὀνοκένταυροι. Καὶ γὰρ ἀντὶ τοῦ νόμου, ἀνομία παρ’ αὐτοῖς ἐστιν·κρίθησαν θελήσαντες κρῖναι τὸν Κύριον. Καί μοι παρελθὼν ὁ βουλόμενος γενέσθω δικαστής, οὐκ ἐξ (74) ἀφανῶν πραγμάτων, ἀλλ' ἐκ τῶν γιγνομένων τὴν ἀλήθειαν ἀναλογιζόμενος. Καὶ σκοπείτω, τίς μὲν ὁ τοῦ Κυριακοῦ θανάτου καρπὸς, τί δὲ τῆς ἐπιβουλῆς τῶν Ἰουδαίων τὸ κέρδος. Ὁ μὲν γὰρ θάνατος τοῦ Σωτῆρος τὴν οἰκουμένην ἠλευθέρωσε, καὶ τὰ ἔθνη τὸν Θεὸν ἐδόξασεν· ὁ δὲ τῶν Ἰουδαίων θυμὸς σὺν αὐτοῖς τοῖς Ἰουδαίοις ἀπώλεσε καὶ τὴν πόλιν, καὶ τῆς θεογνωσίας αὐτοὺς ἐτύφλωσε. Καὶ ὁ μὲν θάνατος τοῦ Κυρίου τοὺς νεκροὺς ἐζωοποίησεν, ἡ δὲ τῶν Ἰου δαίων ἐπιβουλὴ τῆς ζωῆς αὐτοὺς τοὺς Ἰουδαίους ἐστέρησε, καὶ νῦν εἰσι χωρὶς τοῦ Κυρίου (75). Καὶ ὁ μὲν σταυρὸς τοῦ Σωτῆρος τὴν Ἐκκλησίαν τῶν ἐθνῶν ἔρημον οὖσαν κατώκησεν· Ἰουδαῖοι δὲ τῇ κακίᾳ ἑαυ τῶν καὶ τῆς οἰκουμένης ἑαυτοὺς ἐρήμωσαν, καὶ νῦν Β εἰσιν οὐκ ἔχοντες πόλιν. Καὶ πάλιν ὁ μὲν θάνατος τοῦ Σωτῆρος τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν ἀνέδειξεν· Ἰου δαῖοι δὲ τῷ θυμῷ καὶ τοὺς βασιλεῖς αὐτῶν ἀπώλεσαν, καὶ τοὺς μεγιστάνας κατέβαλον. Πρὸς τούτοις ὁ σταυ ρὸς τοῦ Κυρίου ἀγγέλους συνῆψε τοῖς ἀνθρώποις, καὶ μεσίτης τῆς φιλίας αὐτῶν γέγονεν· Ἰουδαῖοι δὲ ἐπι- βουλεύοντες εκέρδαναν τὴν μετὰ δαιμόνων κατοίκη- σιν. Καὶ ὁ μὲν θάνατος τοῦ Χριστοῦ ἐκούφισε τὴν τῶν ἀνθρώπων διὰ τὴν ἁμαρτίαν ἀλογίαν· Ἰουδαῖοι δὲ ἠλογίσθησαν τῷ θυμῷ, καὶ νῦν μετὰ σειρήνων, καὶ ἐχίνων, καὶ στρουθῶν (76) τοῖς τρόποις συνανα στρέφονται, ἀλλόκοτον ἔχοντες καὶ οὕτως τὸν τρόπον, ὡς ἀνακένταυροι. Καὶ γὰρ ἀντὶ τοῦ νόμου, ἀνομία παρ' αὐτοῖς ἐστιν· ἀντὶ δὲ πραότητος, ο Θυμὸς αὐτοῖς κατὰ τὴν ὁμοίωσιν τοῦ όφεως. Καὶ ὅλως οὐδέν ἐστι παρ' αὐτοῖς, ὁ μὴ θάνατον αὐτοῖς κατεργάζεται (77). Αρ᾽ οὖν οὐκ ἄξιον τῷ θανάτῳ προσκεῖσθαι, καὶ ἀφιέ και τῶν Φαρισαίων τὸ συνέδριον; "Αρ' οὖν οὐκ ἄξιον τῷ σταυρῷ μᾶλλον προσκυνεῖν ἢ τὴν Ἰουδαίων καὶ τοῦ κόσμου κερδάναι φιλίαν; Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ὁ μακάριος Παύλος γέγραφε· . Τὰ πάντα ἤγημαι ζημίαν, ἵνα κερδάνω Χριστόν·, διὰ τοῦτο καύχημα ἡγεῖται τὸν σταυρὸν, λέγων· « Ἐμοὶ δὲ μὴ γένοιτο καυχᾶσθαι εἰ μὴ ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, δι' οὗ ἐμοὶ κόσμος ἐσταύρωται, κἀγὼ κόσμῳ. » Διὰ τοῦτο καὶ αὐτὸς ὁ Κύριος ἔλεγεν· οὓς ἂν μὴ (78) ἄρῃ τὸν σταυρὸν αὐτοῦ, καὶ ἀκολουθήσῃ μοι, οὐκ ἔστι μου ἄξιος, οὐδὲ δύναταί μου μαθητής εἶναι. ο μήποτε κατὰ τοὺς Ἰουδαίους αἴρωμεν τὸν σταυρὸν, καὶ μὴ κατὰ τὸν Παῦλον. Ὁ μὲν γὰρ Παῦλος ὡς τρόπαιον τῆς ἁμαρτίας εφόρει τὸν σταυρόν· οἱ δὲ Ἰουδαῖοι ἐπὶ τῷ τὸν Κύριον ἀνελεῖν. Διὰ τοῦτο άσμα λίζεσθαι χρὴ καὶ νήφειν, μήποτε, κατηγοροῦντες Ἰουδαίων, τὰ αὐτὰ αὐτοῖς κατὰ τοῦ Κυρίου πράτ- τωμεν. Πολλοὶ γὰρ προσκυνοῦντες τὸν Κύριον, καὶ χωρὶς τοῦ νεκροῦ. χωρὶς τοῦ Κυρίου νεκροί. χωρὶς τοῦ Κυρίου. : DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. Dominum. Quisquis transierit, sit, si velit, judex, nec ex rebus occultis obscurisque, sed ex gestis veritatem colligat. Consideretque, qui sit Domi- nicæ mortis fructus: quod Judaicarum insidia- rum emolumentum. Siquidem mors Salvatoris orbem terrarum liberavit, ita ut gentes Deum glorificent Judæorum vero furor civitatem cum ipsis Judæis perdidit, et in Dei cognitione ipsos excæcavit. Mors Domini mortuos vivificavit : Judæorum insidiæ Judæos ipsos vita privarunt, et jam absque Domino sunt. Crux Salvatoris Ecclesiam gentium, dum deserta esset, habitato- ribus frequentavit; Judæi vero improbitate sua orbe terrarum sese excluserunt, nec jam civita- A in his damnati sunt, dum vellent condemnare tem ullam habent. Ac rursum, mors Salvatoris, C morti Domini adhærere convenit, ac dimittere ss Psal. Lvil, 5. Philipp. 111, 8. so Galat. vi, Regius, secunda manu, Editi, regnum cœlorum exhibuit Judæi contra furore suo, reges suos perdiderunt, et magnates amise- runt. Ad hac, crus Domini angelos cum homi nibus sociavit, et conciliatrix ipsa fuit muluæ illorum amicitiæ : et Judæi insidiis suis, dæmo- num contubernium lucrati sunt. Mors Christi alle- vavit hominum peccandi insipientiam: Judæi vero præ furore insipientes facti sunt, jamque cum si- renis, erinaceis et struthionibus moribus conver- santur, moribus absurdi perinde atque onocen - tauri. Pro lege enim apud illos injustitia obtinet.: pro mansuetudine, Furor illis secundum simi- litudinem serpentis 98. , In summa, nihil apud illos quod non ipsis mortem inferat. Annon consessum Pharisæorum ? Annon præstat crucem potius adorare, quam Judæorum et mundi amici- tiam nobis conciliare? Ideo namque scripsit beatus Paulus Omnia arbitratus sum detrimenta, : ut Christum lucrifaciam " : › quare gloriam sibi crucem arbitratur, aiens : Mihi autem absit gloriari nisi in cruce Domini nostri Jesu Christi, per quem mihi mundus crucifixus est, et ego mundo . so • Quamobrem ipse Dominus ait : • Quicunque non tulerit crucem suam et secutus me fuerit, non est me dignus, nec potest meus esse discipulus 31, Judæi tollamus crucem, non sicut Paulus. Paulus namque ut tropæum peccati gestabat crucem ; Judæi vero ut Dominum occiderent. Quapropter caute ac sobrie agendum, ne, dum incusamus Ju- dæos, paria cum illis contra Dominum faciamus. Multi siquidem adorantes Dominum, nec sicut dignum illo est vitam agentes, non advertunt se 14. Matth. x, ; Luc. xiv, 27. 31. 'Αλλ' ἐνταῦθα πολλῆς ἀσφαλείας ἐστὶ χρεία, D (74) Έξ deest in Anglicano. (75) Anglican. Basilens. et Reg., prima manu, 34. Sed hic multa cautione est opus, ne sicut (76) Basiliensis, στρουθίων. (77) Regius, κατ' αὐτῶν ἐργάζεται. (78) Regius et Basiliensis, Ὃς ἐὰν μή,
ἀντὶ δὲ πραότητος, «Θυμὸς αὐτοῖς κατὰ τὴν ὁμοίωσιν τοῦ ὄφεως.» Καὶ ὅλως οὐδέν ἐστι παρ’ αὐτοῖς, ὃ μὴ θάνατον αὐτοῖς κατεργάζεται. Ἆρ’ οὖν οὐκ ἄξιον τῷ θανάτῳ προσκεῖσθαι, καὶ ἀφιέναι τῶν Φαρισαίων τὸ συνέδριον; Ἆρ’ οὖν οὐκ ἄξιον τῷ σταυρῷ μᾶλλον προσκυνεῖν ἢ τὴν Ἰουδαίων καὶ τοῦ κόσμου κερδάναι φιλίαν; Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ὁ μακάριος Παῦλος γέγραφε· «Τὰ πάντα ἥγημαι ζημίαν, ἵνα κερδάνω Χριστόν·» διὰ τοῦτο καύχημα ἡγεῖται τὸν σταυρὸν, λέγων· «Ἐμοὶ δὲ μὴ γένοιτο καυχᾶσθαι εἰ μὴ ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, δι’ οὗ ἐμοὶ κόσμος ἐσταύρωται, κἀγὼ κόσμῳ.» Διὰ τοῦτο καὶ αὐτὸς ὁ Κύριος ἔλεγεν· «Ὃς ἂν μὴ ἄρῃ τὸν σταυρὸν αὐτοῦ, καὶ ἀκολουθήσῃ μοι, οὐκ ἔστι μου ἄξιος, οὐδὲ δύναταί μου μαθητὴς εἶναι.» Ἀλλ’ ἐνταῦθα πολλῆς ἀσφαλείας ἐστὶ χρεία, μήποτε κατὰ τοὺς Ἰουδαίους αἵρωμεν τὸν σταυρὸν, καὶ μὴ κατὰ τὸν Παῦλον. Ὁ μὲν γὰρ Παῦλος ὡς τρόπαιον τῆς ἁμαρτίας ἐφόρει τὸν σταυρόν· οἱ δὲ Ἰουδαῖοι ἐπὶ τῷ τὸν Κύριον ἀνελεῖν. Διὰ τοῦτο ἀσφαλίζεσθαι χρὴ καὶ νήφειν, μήποτε, κατηγοροῦντες Ἰουδαίων, τὰ αὐτὰ αὐτοῖς κατὰ τοῦ Κυρίου πράττωμεν.κρίθησαν θελήσαντες κρῖναι τὸν Κύριον. Καί μοι παρελθὼν ὁ βουλόμενος γενέσθω δικαστής, οὐκ ἐξ (74) ἀφανῶν πραγμάτων, ἀλλ' ἐκ τῶν γιγνομένων τὴν ἀλήθειαν ἀναλογιζόμενος. Καὶ σκοπείτω, τίς μὲν ὁ τοῦ Κυριακοῦ θανάτου καρπὸς, τί δὲ τῆς ἐπιβουλῆς τῶν Ἰουδαίων τὸ κέρδος. Ὁ μὲν γὰρ θάνατος τοῦ Σωτῆρος τὴν οἰκουμένην ἠλευθέρωσε, καὶ τὰ ἔθνη τὸν Θεὸν ἐδόξασεν· ὁ δὲ τῶν Ἰουδαίων θυμὸς σὺν αὐτοῖς τοῖς Ἰουδαίοις ἀπώλεσε καὶ τὴν πόλιν, καὶ τῆς θεογνωσίας αὐτοὺς ἐτύφλωσε. Καὶ ὁ μὲν θάνατος τοῦ Κυρίου τοὺς νεκροὺς ἐζωοποίησεν, ἡ δὲ τῶν Ἰου δαίων ἐπιβουλὴ τῆς ζωῆς αὐτοὺς τοὺς Ἰουδαίους ἐστέρησε, καὶ νῦν εἰσι χωρὶς τοῦ Κυρίου (75). Καὶ ὁ μὲν σταυρὸς τοῦ Σωτῆρος τὴν Ἐκκλησίαν τῶν ἐθνῶν ἔρημον οὖσαν κατώκησεν· Ἰουδαῖοι δὲ τῇ κακίᾳ ἑαυ τῶν καὶ τῆς οἰκουμένης ἑαυτοὺς ἐρήμωσαν, καὶ νῦν Β εἰσιν οὐκ ἔχοντες πόλιν. Καὶ πάλιν ὁ μὲν θάνατος τοῦ Σωτῆρος τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν ἀνέδειξεν· Ἰου δαῖοι δὲ τῷ θυμῷ καὶ τοὺς βασιλεῖς αὐτῶν ἀπώλεσαν, καὶ τοὺς μεγιστάνας κατέβαλον. Πρὸς τούτοις ὁ σταυ ρὸς τοῦ Κυρίου ἀγγέλους συνῆψε τοῖς ἀνθρώποις, καὶ μεσίτης τῆς φιλίας αὐτῶν γέγονεν· Ἰουδαῖοι δὲ ἐπι- βουλεύοντες εκέρδαναν τὴν μετὰ δαιμόνων κατοίκη- σιν. Καὶ ὁ μὲν θάνατος τοῦ Χριστοῦ ἐκούφισε τὴν τῶν ἀνθρώπων διὰ τὴν ἁμαρτίαν ἀλογίαν· Ἰουδαῖοι δὲ ἠλογίσθησαν τῷ θυμῷ, καὶ νῦν μετὰ σειρήνων, καὶ ἐχίνων, καὶ στρουθῶν (76) τοῖς τρόποις συνανα στρέφονται, ἀλλόκοτον ἔχοντες καὶ οὕτως τὸν τρόπον, ὡς ἀνακένταυροι. Καὶ γὰρ ἀντὶ τοῦ νόμου, ἀνομία παρ' αὐτοῖς ἐστιν· ἀντὶ δὲ πραότητος, ο Θυμὸς αὐτοῖς κατὰ τὴν ὁμοίωσιν τοῦ όφεως. Καὶ ὅλως οὐδέν ἐστι παρ' αὐτοῖς, ὁ μὴ θάνατον αὐτοῖς κατεργάζεται (77). Αρ᾽ οὖν οὐκ ἄξιον τῷ θανάτῳ προσκεῖσθαι, καὶ ἀφιέ και τῶν Φαρισαίων τὸ συνέδριον; "Αρ' οὖν οὐκ ἄξιον τῷ σταυρῷ μᾶλλον προσκυνεῖν ἢ τὴν Ἰουδαίων καὶ τοῦ κόσμου κερδάναι φιλίαν; Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ὁ μακάριος Παύλος γέγραφε· . Τὰ πάντα ἤγημαι ζημίαν, ἵνα κερδάνω Χριστόν·, διὰ τοῦτο καύχημα ἡγεῖται τὸν σταυρὸν, λέγων· « Ἐμοὶ δὲ μὴ γένοιτο καυχᾶσθαι εἰ μὴ ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, δι' οὗ ἐμοὶ κόσμος ἐσταύρωται, κἀγὼ κόσμῳ. » Διὰ τοῦτο καὶ αὐτὸς ὁ Κύριος ἔλεγεν· οὓς ἂν μὴ (78) ἄρῃ τὸν σταυρὸν αὐτοῦ, καὶ ἀκολουθήσῃ μοι, οὐκ ἔστι μου ἄξιος, οὐδὲ δύναταί μου μαθητής εἶναι. ο μήποτε κατὰ τοὺς Ἰουδαίους αἴρωμεν τὸν σταυρὸν, καὶ μὴ κατὰ τὸν Παῦλον. Ὁ μὲν γὰρ Παῦλος ὡς τρόπαιον τῆς ἁμαρτίας εφόρει τὸν σταυρόν· οἱ δὲ Ἰουδαῖοι ἐπὶ τῷ τὸν Κύριον ἀνελεῖν. Διὰ τοῦτο άσμα λίζεσθαι χρὴ καὶ νήφειν, μήποτε, κατηγοροῦντες Ἰουδαίων, τὰ αὐτὰ αὐτοῖς κατὰ τοῦ Κυρίου πράτ- τωμεν. Πολλοὶ γὰρ προσκυνοῦντες τὸν Κύριον, καὶ χωρὶς τοῦ νεκροῦ. χωρὶς τοῦ Κυρίου νεκροί. χωρὶς τοῦ Κυρίου. : DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. Dominum. Quisquis transierit, sit, si velit, judex, nec ex rebus occultis obscurisque, sed ex gestis veritatem colligat. Consideretque, qui sit Domi- nicæ mortis fructus: quod Judaicarum insidia- rum emolumentum. Siquidem mors Salvatoris orbem terrarum liberavit, ita ut gentes Deum glorificent Judæorum vero furor civitatem cum ipsis Judæis perdidit, et in Dei cognitione ipsos excæcavit. Mors Domini mortuos vivificavit : Judæorum insidiæ Judæos ipsos vita privarunt, et jam absque Domino sunt. Crux Salvatoris Ecclesiam gentium, dum deserta esset, habitato- ribus frequentavit; Judæi vero improbitate sua orbe terrarum sese excluserunt, nec jam civita- A in his damnati sunt, dum vellent condemnare tem ullam habent. Ac rursum, mors Salvatoris, C morti Domini adhærere convenit, ac dimittere ss Psal. Lvil, 5. Philipp. 111, 8. so Galat. vi, Regius, secunda manu, Editi, regnum cœlorum exhibuit Judæi contra furore suo, reges suos perdiderunt, et magnates amise- runt. Ad hac, crus Domini angelos cum homi nibus sociavit, et conciliatrix ipsa fuit muluæ illorum amicitiæ : et Judæi insidiis suis, dæmo- num contubernium lucrati sunt. Mors Christi alle- vavit hominum peccandi insipientiam: Judæi vero præ furore insipientes facti sunt, jamque cum si- renis, erinaceis et struthionibus moribus conver- santur, moribus absurdi perinde atque onocen - tauri. Pro lege enim apud illos injustitia obtinet.: pro mansuetudine, Furor illis secundum simi- litudinem serpentis 98. , In summa, nihil apud illos quod non ipsis mortem inferat. Annon consessum Pharisæorum ? Annon præstat crucem potius adorare, quam Judæorum et mundi amici- tiam nobis conciliare? Ideo namque scripsit beatus Paulus Omnia arbitratus sum detrimenta, : ut Christum lucrifaciam " : › quare gloriam sibi crucem arbitratur, aiens : Mihi autem absit gloriari nisi in cruce Domini nostri Jesu Christi, per quem mihi mundus crucifixus est, et ego mundo . so • Quamobrem ipse Dominus ait : • Quicunque non tulerit crucem suam et secutus me fuerit, non est me dignus, nec potest meus esse discipulus 31, Judæi tollamus crucem, non sicut Paulus. Paulus namque ut tropæum peccati gestabat crucem ; Judæi vero ut Dominum occiderent. Quapropter caute ac sobrie agendum, ne, dum incusamus Ju- dæos, paria cum illis contra Dominum faciamus. Multi siquidem adorantes Dominum, nec sicut dignum illo est vitam agentes, non advertunt se 14. Matth. x, ; Luc. xiv, 27. 31. 'Αλλ' ἐνταῦθα πολλῆς ἀσφαλείας ἐστὶ χρεία, D (74) Έξ deest in Anglicano. (75) Anglican. Basilens. et Reg., prima manu, 34. Sed hic multa cautione est opus, ne sicut (76) Basiliensis, στρουθίων. (77) Regius, κατ' αὐτῶν ἐργάζεται. (78) Regius et Basiliensis, Ὃς ἐὰν μή,
PG 28:247Πολλοὶ γὰρ προσκυνοῦντες τὸν Κύριον, καὶ ἀναξίως αὐτοῦ πολιτευόμενοι, ἀγνοοῦσιν ὑπεύθυνοι γινόμενοι τοῦ θανάτου τοῦ Σωτῆρος· «Ὃς» γὰρ «ἂν ἐσθίῃ τὸν ἄρτον, καὶ πίνῃ τὸ ποτήριον τοῦ Κυρίου ἀναξίως, ἔνοχός ἐστι τοῦ σώματος καὶ τοῦ αἵματος τοῦ Κυρίου,» ὁ Ἀπόστολος μαρτύρεται. Οὕτως· «Καὶ ὁ μισῶν τὸν ἀδελφὸν αὑτοῦ οὐκ ἀγαπᾷ τὸν Κύριον,» ἀλλ’ ὥσπερ οἱ Ἰουδαῖοι, καὶ αὐτὸς οὕτως ἐμίσει τοῦτον. Ὁ δὲ τὸν πένητα ἐξουθενῶν ἀτιμάζει καὶ αὐτὸς, ὡς οἱ Ἰουδαῖοι, τὸν Κύριον· τοῦτο λέγει Σαλομών· «Ὁ ἐξουθενῶν τὸν πένητα, ἀτιμάζει τὸν ποιήσαντα αὐτόν.» Ὁ παρορῶν πένητα πεινῶντα καὶ διψῶντα καὶ γυμνὸν, ὅμοιός ἐστι τοῖς Ἰουδαίοις, τοῖς καὶ τὸν Κύριον ἐκδύσασι, καὶ ποτίσασιν αὐτὸν ὄξος καὶ χολήν. Καὶ ὁ λαμβάνων δῶρα ἐπ’ ἀθώοις οὐκ ἔστιν ἄλλος τοῦ πωλήσαντος τὸν Κύριον, ὡς ὁ Ἰούδας· καὶ αὐτὸς γὰρ τὴν δικαιοσύνην, ἥτις ἐστὶν ὁ Κύριος, πωλεῖ, ὡς ἐκεῖνος τὸν Χριστόν. Καὶ ὁ μὴ κρίνων ὀρφανῷ, καὶ τὸ δίκαιον ἀποδιδοὺς τῇ χήρᾳ, ὁ αὐτός ἐστι τοῖς ἐπιβουλεύσασι τῷ Κυρίῳ καὶ συκοφαντήσασιν αὐτόν.ἀναξίως αὐτοῦ πολιτευόμενοι, ἀγνοοῦσιν ὑπεύθυνοι γινόμενοι τοῦ θανάτου τοῦ Σωτῆρος· « "Ος » γὰρ ἂν ἐσθίῃ τὸν ἄρτον, καὶ πίνῃ τὸ ποτήριον τοῦ Κυρίου ἀναξίως, ἔνοχός ἐστι τοῦ σώματος καὶ τοῦ αἵματος τοῦ Κυρίου, ο ὁ ᾿Απόστολος μαρτύρεται. Οὕτως· • Καὶ ὁ μισῶν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ οὐκ ἀγαπᾷ τὸν Κύ ριον, ἀλλ' ὥσπερ οἱ Ἰουδαῖοι, καὶ αὐτὸς οὕτως (79) ἐμίσει τοῦτον. Ὁ δὲ τὸν πένητα ἐξουθενῶν ἀτιμάζει καὶ αὐτὸς, ὡς οἱ Ἰουδαῖοι, τὸν Κύριον· τοῦτο λέγει Σαλομών· ο Ο ἐξουθενῶν τὸν πένητα, ατιμάζει τὸν ποιήσαντα αὐτόν. • Ο παρορῶν πένητα πεινῶντα καὶ διψῶντα καὶ γυμνόν, ὅμοιός ἐστι τοῖς Ἰουδαίοις, τοῖς καὶ τὸν Κύριον ἐκδύσασι, καὶ ποτίσασιν αὐτὸν ὄξος καὶ χολήν. Καὶ ὁ λαμβάνων δῶρα ἐπ' ἀθώοις οὐκ ἔστιν ἄλλος τοῦ πωλήσαντος τὸν Κύριον, ὡς ὁ Ἰούδας· καὶ αὐτὸς γὰρ τὴν δικαιοσύνην, ἥτις ἐστὶν ὁ Κύριος, πωλεῖ, ὡς ἐκεῖνος τὸν Χριστόν. Καὶ ὁ μὴ κρίνων ὀρφανῷ, καὶ τὸ δίκαιον ἀποδιδοὺς τῇ χήρα, ὁ αὐτός ἐστι τοῖς ἐπιβουλεύσασι τῷ Κυρίῳ καὶ συ κοφαντήσασιν αὐτόν. Καὶ τέλος, ὁποῖα ἄν τις εἰς τὸν πλησίον ἐργάσηται, ταῦτα εἰς τὸν Κύριον λογίζεται, τὸν δι' ἡμᾶς κατελθόντα καὶ ὑπὲρ ἡμῶν ἀποθανόντα. Οὕτω γὰρ καὶ ὁ Κύριος ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις λέγει· • Ἐφ᾽ ὅσον ἐποιήσατε ἑνὶ τῶν μικρῶν τούτων, ἐμοὶ ἐποιήσατε. Καὶ πάλιν, ὅπερ ἐστὶν ἀναγκαῖον εἰδέναι καὶ τηρεῖν· « Ο πορνεύων τὴν μὲν ἰδίαν ψυχὴν · ἀπολλύει, ὑβρίζει δὲ καὶ αὐτὸς, ὡς Ἰουδαῖοι, τὸν ναὸν καὶ τὸ σῶμα τοῦ Κυρίου (80). Ὁ γὰρ τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ φθείρων, φθείρεται ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, ὡς Παῦ λος γράφει. Καὶ ὁ μὲν ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας βασιλευ όμενος οὐδὲν ἀποδέει τῶν ἀρνουμένων Ἰουδαίων, καὶ λεγόντων μὴ ἔχειν βασιλέα τὸν Κύριον, ἀλλὰ Καί σαρα. Μὴ ἀγνοείτω δὲ ὁ κρατούμενος ὑπὸ τῶν ἡδο νῶν, καὶ μᾶλλον αὐταῖς τερπόμενος, ὅτι καὶ αὐτὸς, ὡς οἱ Ἰουδαῖοι, τὸν Βαραββάν αἰτεῖται, καὶ τὸν Κύ ριον ἀποκτείνει. Οὕτω γὰρ οἱ Ἰουδαῖοι, τὸν φαῦλον τρόπον ἀγαπήσαντες τὸν τοῦ Βαραββα, λοιπὸν τὴν ἀρετὴν ἀπεδίωξαν. Γινωσκέτω δὲ καὶ ὁ μὴ τῇ πίστει ἰσχυρὸς, ὅτι τοιοῦτός ἐστιν, ὡς οἱ ἀπιστοῦντες καὶ λέγοντες· « Εἰ Υἱός ἐστι τοῦ Θεοῦ, καταβάτω νῦν ἀπὸ τοῦ σταυροῦ, καὶ πιστεύσομεν αὐτῷ. » Καὶ γὰρ κἀκεῖνοι ἀπιστοῦντες ἐφθέγγοντο ταῦτα (81). Τί οὖν ἐπὶ τούτοις χρὴ ποιεῖν ; Οὐδὲν ἕτερον ἢ πιστεύειν τῷ Χριστῷ, καὶ κατ' αὐτὸν πολιτεύεσθαι, καθὼς καὶ ὁ Παῦλος λέγει ο Μιμηταί μου γίνεσθε, καθώς κἀγὼ Χριστοῦ, καὶ τὴν μὲν Ἰουδαίων ἐκτρέπεσθαι φιλίαν, καὶ ἀπιστίαν, καὶ χλεύην, καὶ μύθους, καὶ γενεαλο γίας ἀπεράντους, αἵτινες ζητήσεις παρέχουσι μᾶλλον ἢ οἰκονομίαν Θεοῦ τὴν ἐν πίστει· ἔχεσθαι δὲ τοῦ σταυροῦ καὶ ἀξίως αὐτοῦ πολιτεύεσθαι, καὶ λέγειν τὰς αὐτὰς τῷ Παύλῳ φωνάς· « Ἐμοὶ δὲ μὴ γένοιτο καυχᾶσθαι, εἰ μὴ ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. » Οὕτω γὰρ πολιτευσάμενοι καὶ Σιν, 31. ** ώς Παύλος γράφει 42. S. ATHANASIUS. - DUBIA. reos effici mortis Salvatoris : nam, Quicunque A manducaverit panem, et biberit calicem Domini indigne, reus erit corporis et sanguinis Do- mini ", » testatur Apostolus. Eadem ratione, « Qui odit fratrem suum, non diligit Dominum ; sed perinde atque Judæi illum odio habet. Qui autem pauperem nihili facit, is Dominum, ut Judæi, contumelia aficit. Hoc Salomon ait : • Qui despi- cit pauperem, exprobrat factori ejus ¹³., Qui negligit pauperem esurientem, sitientem et nu- dum, similis est Judeis qui Dominum exuerunt, et potaverunt aceto et felle. Et qui munera super innocentes acceperit, nihil differt ab eo qui Domi- num vendidit, Juda: ipse enim quoque justitiam, quæ est Dominus, vendit, ut ille Christum vendi- dit. Et qui non judicat pupillo, nec viduæ jus B suum reddit, is est similis insidiatoribus et ca- lumniatoribus Domini. Demum, quæ quis in proxi- mum operatur, ea reputantur facta in Dominum, qui propter nos descendit, et pro nobis mortuus est. Ita namque ait ipse Dominus in Evangeliis : In quantum uni ex pusillis istis fecistis, mihi fe- cistis ". » Rursum hoc necessarie sciendum obser- vandunque est. Qui fornicatur, suam ipse ani- mam perdit, contumeliaque afficit, ut Judai templum et corpus Domini. Qui vero, templum Domini violaverit, disperdet illum Deus 3, , uἱ Paulus scribit. Et qui sub regno peccati degit, nilit differt a Judais abnegantibus dicentibusque se, non Dominum, sed Cæsarem regem habere. Nec Ignorandum est, eum qui voluptatibus subjicitur, iisque multum delectatur, ipsum, inquam, ut Ju- dros, Barabbam postulare, et Dominum occidere. Ita namque Judæi, improbos Barabbæ mores diligentes, demum virtutem sunt persecuti. Scien- dum item, eum qui in fide firmus non est, similem iis esse qui increduli aiebant : c Si Filius Dei est, descendat nunc de cruce, et credemus ei ". Nam hæc illi per incredulitatem dicebant. Quid igitur in hisce agendum? Nihil aliud quam cre- dere Christo, et secundum illum vitam instituere, quemadmodum et Paulus ait : • Imitatores mei estote, sicut et ego Christi ", » et Judæorum aver- sari amicitiam, incredulitatem, subsannationes, fabulas, genealogias interminatas, quæ potius quæ- D stiones adferunt, quam ædificationem Dei in fide; adbærere autem cruci, et ut illa dignum est vitam instituere : atque easdem quas Paulus voces pro- ferre : ‹ Mihi autem absit gloriari, nisi in cruce Domini nostri Jesu Christi 38., Nam si ita vitam agamus, credamusque in Dominum, cognoscemus ejus in cœlos assumptionem, ejusque ad dexteram majestatis sessionem; videbimusque angelorum Cor. xt, 27. s | Cor. 1, 16. > C " Prov. Matth. xxv, 40. ss Galat. vi, 14. Cor. 111, gio, omissum ante (79) Anglicanus, καὶ αὐτὸς οὗτος. (80) Anglicanus, τοῦ Ἰησοῦ. Infra in codice Re- 17. 38 Matth. xxvII, (81) Regius, τοιαῦτα.
PG 28:248Καὶ τέλος, ὁποῖα ἄν τις εἰς τὸν πλησίον ἐργάσηται, ταῦτα εἰς τὸν Κύριον λογίζεται, τὸν δι’ ἡμᾶς κατελθόντα καὶ ὑπὲρ ἡμῶν ἀποθανόντα. Οὕτω γὰρ καὶ ὁ Κύριος ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις λέγει· «Ἐφ’ ὅσον ἐποιήσατε ἑνὶ τῶν μικρῶν τούτων, ἐμοὶ ἐποιήσατε.» Καὶ πάλιν, ὅπερ ἐστὶν ἀναγκαῖον εἰδέναι καὶ τηρεῖν· «Ὁ πορνεύων τὴν μὲν ἰδίαν ψυχὴν ἀπολλύει, ὑβρίζει δὲ καὶ αὐτὸς, ὡς Ἰουδαῖοι, τὸν ναὸν καὶ τὸ σῶμα τοῦ Κυρίου.» Ὁ γὰρ «τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ φθείρων, φθείρεται ὑπὸ τοῦ Θεοῦ,» ὡς Παῦλος γράφει. Καὶ ὁ μὲν ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας βασιλευόμενος οὐδὲν ἀποδέει τῶν ἀρνουμένων Ἰουδαίων, καὶ λεγόντων μὴ ἔχειν βασιλέα τὸν Κύριον, ἀλλὰ Καίσαρα. Μὴ ἀγνοείτω δὲ ὁ κρατούμενος ὑπὸ τῶν ἡδονῶν, καὶ μᾶλλον αὐταῖς τερπόμενος, ὅτι καὶ αὐτὸς, ὡς οἱ Ἰουδαῖοι, τὸν Βαραββᾶν αἰτεῖται, καὶ τὸν Κύριον ἀποκτείνει. Οὕτω γὰρ οἱ Ἰουδαῖοι, τὸν φαῦλον τρόπον ἀγαπήσαντες τὸν τοῦ Βαραββᾶ, λοιπὸν τὴν ἀρετὴν ἀπεδίωξαν. Γινωσκέτω δὲ καὶ ὁ μὴ τῇ πίστει ἰσχυρὸς, ὅτι τοιοῦτός ἐστιν, ὡς οἱ ἀπιστοῦντες καὶ λέγοντες· «Εἰ Υἱός ἐστι τοῦ Θεοῦ, καταβάτω νῦν ἀπὸ τοῦ σταυροῦ, καὶ πιστεύσομεν αὐτῷ.» Καὶ γὰρ κἀκεῖνοι ἀπιστοῦντες ἐφθέγγοντο ταῦτα.ἀναξίως αὐτοῦ πολιτευόμενοι, ἀγνοοῦσιν ὑπεύθυνοι γινόμενοι τοῦ θανάτου τοῦ Σωτῆρος· « "Ος » γὰρ ἂν ἐσθίῃ τὸν ἄρτον, καὶ πίνῃ τὸ ποτήριον τοῦ Κυρίου ἀναξίως, ἔνοχός ἐστι τοῦ σώματος καὶ τοῦ αἵματος τοῦ Κυρίου, ο ὁ ᾿Απόστολος μαρτύρεται. Οὕτως· • Καὶ ὁ μισῶν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ οὐκ ἀγαπᾷ τὸν Κύ ριον, ἀλλ' ὥσπερ οἱ Ἰουδαῖοι, καὶ αὐτὸς οὕτως (79) ἐμίσει τοῦτον. Ὁ δὲ τὸν πένητα ἐξουθενῶν ἀτιμάζει καὶ αὐτὸς, ὡς οἱ Ἰουδαῖοι, τὸν Κύριον· τοῦτο λέγει Σαλομών· ο Ο ἐξουθενῶν τὸν πένητα, ατιμάζει τὸν ποιήσαντα αὐτόν. • Ο παρορῶν πένητα πεινῶντα καὶ διψῶντα καὶ γυμνόν, ὅμοιός ἐστι τοῖς Ἰουδαίοις, τοῖς καὶ τὸν Κύριον ἐκδύσασι, καὶ ποτίσασιν αὐτὸν ὄξος καὶ χολήν. Καὶ ὁ λαμβάνων δῶρα ἐπ' ἀθώοις οὐκ ἔστιν ἄλλος τοῦ πωλήσαντος τὸν Κύριον, ὡς ὁ Ἰούδας· καὶ αὐτὸς γὰρ τὴν δικαιοσύνην, ἥτις ἐστὶν ὁ Κύριος, πωλεῖ, ὡς ἐκεῖνος τὸν Χριστόν. Καὶ ὁ μὴ κρίνων ὀρφανῷ, καὶ τὸ δίκαιον ἀποδιδοὺς τῇ χήρα, ὁ αὐτός ἐστι τοῖς ἐπιβουλεύσασι τῷ Κυρίῳ καὶ συ κοφαντήσασιν αὐτόν. Καὶ τέλος, ὁποῖα ἄν τις εἰς τὸν πλησίον ἐργάσηται, ταῦτα εἰς τὸν Κύριον λογίζεται, τὸν δι' ἡμᾶς κατελθόντα καὶ ὑπὲρ ἡμῶν ἀποθανόντα. Οὕτω γὰρ καὶ ὁ Κύριος ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις λέγει· • Ἐφ᾽ ὅσον ἐποιήσατε ἑνὶ τῶν μικρῶν τούτων, ἐμοὶ ἐποιήσατε. Καὶ πάλιν, ὅπερ ἐστὶν ἀναγκαῖον εἰδέναι καὶ τηρεῖν· « Ο πορνεύων τὴν μὲν ἰδίαν ψυχὴν · ἀπολλύει, ὑβρίζει δὲ καὶ αὐτὸς, ὡς Ἰουδαῖοι, τὸν ναὸν καὶ τὸ σῶμα τοῦ Κυρίου (80). Ὁ γὰρ τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ φθείρων, φθείρεται ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, ὡς Παῦ λος γράφει. Καὶ ὁ μὲν ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας βασιλευ όμενος οὐδὲν ἀποδέει τῶν ἀρνουμένων Ἰουδαίων, καὶ λεγόντων μὴ ἔχειν βασιλέα τὸν Κύριον, ἀλλὰ Καί σαρα. Μὴ ἀγνοείτω δὲ ὁ κρατούμενος ὑπὸ τῶν ἡδο νῶν, καὶ μᾶλλον αὐταῖς τερπόμενος, ὅτι καὶ αὐτὸς, ὡς οἱ Ἰουδαῖοι, τὸν Βαραββάν αἰτεῖται, καὶ τὸν Κύ ριον ἀποκτείνει. Οὕτω γὰρ οἱ Ἰουδαῖοι, τὸν φαῦλον τρόπον ἀγαπήσαντες τὸν τοῦ Βαραββα, λοιπὸν τὴν ἀρετὴν ἀπεδίωξαν. Γινωσκέτω δὲ καὶ ὁ μὴ τῇ πίστει ἰσχυρὸς, ὅτι τοιοῦτός ἐστιν, ὡς οἱ ἀπιστοῦντες καὶ λέγοντες· « Εἰ Υἱός ἐστι τοῦ Θεοῦ, καταβάτω νῦν ἀπὸ τοῦ σταυροῦ, καὶ πιστεύσομεν αὐτῷ. » Καὶ γὰρ κἀκεῖνοι ἀπιστοῦντες ἐφθέγγοντο ταῦτα (81). Τί οὖν ἐπὶ τούτοις χρὴ ποιεῖν ; Οὐδὲν ἕτερον ἢ πιστεύειν τῷ Χριστῷ, καὶ κατ' αὐτὸν πολιτεύεσθαι, καθὼς καὶ ὁ Παῦλος λέγει ο Μιμηταί μου γίνεσθε, καθώς κἀγὼ Χριστοῦ, καὶ τὴν μὲν Ἰουδαίων ἐκτρέπεσθαι φιλίαν, καὶ ἀπιστίαν, καὶ χλεύην, καὶ μύθους, καὶ γενεαλο γίας ἀπεράντους, αἵτινες ζητήσεις παρέχουσι μᾶλλον ἢ οἰκονομίαν Θεοῦ τὴν ἐν πίστει· ἔχεσθαι δὲ τοῦ σταυροῦ καὶ ἀξίως αὐτοῦ πολιτεύεσθαι, καὶ λέγειν τὰς αὐτὰς τῷ Παύλῳ φωνάς· « Ἐμοὶ δὲ μὴ γένοιτο καυχᾶσθαι, εἰ μὴ ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. » Οὕτω γὰρ πολιτευσάμενοι καὶ Σιν, 31. ** ώς Παύλος γράφει 42. S. ATHANASIUS. - DUBIA. reos effici mortis Salvatoris : nam, Quicunque A manducaverit panem, et biberit calicem Domini indigne, reus erit corporis et sanguinis Do- mini ", » testatur Apostolus. Eadem ratione, « Qui odit fratrem suum, non diligit Dominum ; sed perinde atque Judæi illum odio habet. Qui autem pauperem nihili facit, is Dominum, ut Judæi, contumelia aficit. Hoc Salomon ait : • Qui despi- cit pauperem, exprobrat factori ejus ¹³., Qui negligit pauperem esurientem, sitientem et nu- dum, similis est Judeis qui Dominum exuerunt, et potaverunt aceto et felle. Et qui munera super innocentes acceperit, nihil differt ab eo qui Domi- num vendidit, Juda: ipse enim quoque justitiam, quæ est Dominus, vendit, ut ille Christum vendi- dit. Et qui non judicat pupillo, nec viduæ jus B suum reddit, is est similis insidiatoribus et ca- lumniatoribus Domini. Demum, quæ quis in proxi- mum operatur, ea reputantur facta in Dominum, qui propter nos descendit, et pro nobis mortuus est. Ita namque ait ipse Dominus in Evangeliis : In quantum uni ex pusillis istis fecistis, mihi fe- cistis ". » Rursum hoc necessarie sciendum obser- vandunque est. Qui fornicatur, suam ipse ani- mam perdit, contumeliaque afficit, ut Judai templum et corpus Domini. Qui vero, templum Domini violaverit, disperdet illum Deus 3, , uἱ Paulus scribit. Et qui sub regno peccati degit, nilit differt a Judais abnegantibus dicentibusque se, non Dominum, sed Cæsarem regem habere. Nec Ignorandum est, eum qui voluptatibus subjicitur, iisque multum delectatur, ipsum, inquam, ut Ju- dros, Barabbam postulare, et Dominum occidere. Ita namque Judæi, improbos Barabbæ mores diligentes, demum virtutem sunt persecuti. Scien- dum item, eum qui in fide firmus non est, similem iis esse qui increduli aiebant : c Si Filius Dei est, descendat nunc de cruce, et credemus ei ". Nam hæc illi per incredulitatem dicebant. Quid igitur in hisce agendum? Nihil aliud quam cre- dere Christo, et secundum illum vitam instituere, quemadmodum et Paulus ait : • Imitatores mei estote, sicut et ego Christi ", » et Judæorum aver- sari amicitiam, incredulitatem, subsannationes, fabulas, genealogias interminatas, quæ potius quæ- D stiones adferunt, quam ædificationem Dei in fide; adbærere autem cruci, et ut illa dignum est vitam instituere : atque easdem quas Paulus voces pro- ferre : ‹ Mihi autem absit gloriari, nisi in cruce Domini nostri Jesu Christi 38., Nam si ita vitam agamus, credamusque in Dominum, cognoscemus ejus in cœlos assumptionem, ejusque ad dexteram majestatis sessionem; videbimusque angelorum Cor. xt, 27. s | Cor. 1, 16. > C " Prov. Matth. xxv, 40. ss Galat. vi, 14. Cor. 111, gio, omissum ante (79) Anglicanus, καὶ αὐτὸς οὗτος. (80) Anglicanus, τοῦ Ἰησοῦ. Infra in codice Re- 17. 38 Matth. xxvII, (81) Regius, τοιαῦτα.
PG 28:249Τί οὖν ἐπὶ τούτοις χρὴ ποιεῖν; Οὐδὲν ἕτερον ἢ πιστεύειν τῷ Χριστῷ, καὶ κατ’ αὐτὸν πολιτεύεσθαι, καθὼς καὶ ὁ Παῦλος λέγει· «Μιμηταί μου γίνεσθε, καθὼς κἀγὼ Χριστοῦ·» καὶ τὴν μὲν Ἰουδαίων ἐκτρέπεσθαι φιλίαν, καὶ ἀπιστίαν, καὶ χλεύην, καὶ μύθους, καὶ γενεαλογίας ἀπεράντους, αἵτινες ζητήσεις παρέχουσι μᾶλλον ἢ οἰκονομίαν Θεοῦ τὴν ἐν πίστει· ἔχεσθαι δὲ τοῦ σταυροῦ καὶ ἀξίως αὐτοῦ πολιτεύεσθαι, καὶ λέγειν τὰς αὐτὰς τῷ Παύλῳ φωνάς· «Ἐμοὶ δὲ μὴ γένοιτο καυχᾶσθαι, εἰ μὴ ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ.» Οὕτω γὰρ πολιτευσάμενοι καὶ πιστεύσαντες εἰς τὸν Κύριον, γνωσόμεθα τὴν εἰς οὐρανοὺς ἀνάληψιν αὐτοῦ, καὶ τὴν ἐν δεξιᾷ τῆς μεγαλοσύνης κάθισιν, καὶ τὴν τῶν ἀγγέλων ὑποταγὴν ὀψόμεθα, καὶ τὴν μετὰ δόξης αὐτοῦ πάλιν παρουσίαν· ἢν ἄγγελοι μὲν προσημαίνουσιν, ἅγιοι δὲ ὑμνοῦσι· πάντες δὲ ὁρῶντες ἀγαλλιῶνται, καὶ χαίρουσιν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, δι’ οὗ τῷ Πατρὶ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.πιστεύσαντες εἰς τὸν Κύριον, γνωσόμεθα τὴν εἰς οὐ- ρανοὺς ἀνάληψιν αὐτοῦ, καὶ τὴν ἐν δεξιᾷ τῆς μεγα- λοσύνης κάθισιν, καὶ τὴν τῶν ἀγγέλων ὑποταγὴν ἀψόμεθα, καὶ τὴν μετὰ δόξης αὐτοῦ πάλιν παρουσίαν ἐν ἄγγελοι μὲν προσημαίνουσιν, ἅγιοι δὲ ὑμνοῦσι· πάντες δὲ ὁρῶντες ἀγαλλιῶνται, καὶ χαίρουσιν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, δι' οὗ τῷ Πατρὶ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΕΙΣ ΤΟ ΠΑΘΟΣ (815). Ἐβασίλευσεν ὁ θάνατος ἀπὸ Ἀδὰμ μέχρι Μω- σέως. » Αρτι δὲ τολμήσας κατὰ τοῦ Κυρίου, θεωρεί ἑαυτὸν ἐκβληθέντα τοῦ παντὸς, καὶ ὑπὸ πάντων και ταπατούμενον (32), καὶ συντριβόμενον ὑπὸ τοὺς πό- δας ἡμῶν· τό γε μὴν μέγα καὶ παράδοξον, ὅτι καὶ ἐπ᾿ αὐτοῦ τοῦ σταυροῦ κρεμαμένου τοῦ Κυρίου, (αὐτοῦ γὰρ ἦν τὸ σῶμα, καὶ ἐν αὐτῷ ἦν ὁ Λόγος· ὁ μὲν ἥλιος ἐσκοτίσθη, ἡ δὲ γῆ ἐτρόμαξεν, αἱ πέτραι ἐσχίσθησαν, καὶ τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐσχίσθη, καὶ πολλὰ σώματα τῶν προκεκοιμωμένων ἀνέστη" καὶ οὐδεὶς, ὥσπερ νῦν Ἀρειανοὶ τολμῶσι, διελογί σπτο εἰ δεῖ σαρκωθέντι τῷ λόγῳ πείθεσθαι· ἀλλὰ καὶ ἄνθρωπον βλέποντες, ἐπεγίνωσκον αὐτὸν ὄντα δημιουργὸν αὐτῶν· καὶ ἀνθρωπίνης φωνῆς ἀκούοντες, οὐ διὰ τὸ ἀνθρώπινον ἔλεγον ὅτι ὁ Λόγος κτίσμα ἐστίν· ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ἔτρεμον, καὶ οὐδὲν ἧττον ἐγίνωσκον, ὅτι ἐκ ναοῦ ἁγίου ἐφθέγγετο· οὐ γὰρ κτίσμα ή κτίσις προσκυνεῖ· οὐδὲ πάλιν διὰ τὴν σάρκα, παρητεῖτο τὸν Κύριον ἑαυτῆς προσκυνεῖν, ἀλλὰ τὸν ἑαυτῆς δημιουργὸν ἔβλεπεν ἐν τῷ σώματι · καὶ ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ πᾶν γόνυ ἔκαμπτε καὶ κάμψει, καὶ πᾶσα γλῶσσα ἐξομολογήσεται ὅτι Κύριος Ἰησοῦς Χριστός· οὐ γὰρ ἀδοξίαν ἤνεγκεν ή σὰρξ τῷ λόγῳ· μὴ γένοιτο· ἀλλὰ μᾶλλον αὕτη δεδό ξεσται παρ' αὐτοῦ· οὐδὲ ἐπειδὴ δούλου μορφὴν ἀνέ- λαβεν ὁ ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων Υἱὸς, ἠλαττώθη τῆς θεότητος, ἀλλὰ μᾶλλον καὶ αὐτὸς ἐλευθερωτής πά στις σαρκὸς καὶ πάσης κτίσεως γέγονεν· ὃς καὶ σταυ ρούμενος, ἐμαρτυρεῖτο Δεσπότης τῆς κτίσεως· συν στείλαντος μὲν ἡλίου τὰς ἀκτῖνας, καὶ τῆς γῆς τρε μούσης, τῶν δὲ πετρῶν σχιζομένων, καὶ τῶν δημίων ἐπιγνόντων, ὅτι ἀληθῶς Θεοῦ Υἱός ἐστιν ὁ σταυρω- θείς· οὐ γὰρ ἀνθρώπου τινὸς ἦν τὸ βλεπόμενον τῶμα, ἀλλὰ Θεοῦ· ἐν ᾧ τυγχάνων καὶ ὅτε ἐσταυ τοῦτο, ήγειρε νεκρούς· ὅτε καὶ ὁ ἥλιος ἀγανακτών, καὶ μὴ φέρων τὰς κατὰ τοῦ κοινοῦ πάντων Δεσπότου γενομένας σωματικάς βρεις, ἃς ἑκὼν αὐτὸς ὑπὲρ ἡμῶν ὑπέμεινεν, ἀπεστράφη· καὶ τὰς ἀκτῖνας συν στείλας, τὴν ἡμέραν ἐκείνην ἀνήλιον ἔδειξεν. - DE PASSIONE ET CRUCE DOMINI. A subjectionem, ejusque secundum adventum cum gloria futurum : quem angeli prænuntiant, sancti decantant: omnes autem qui vident, ex- sultant, et gaudent in Christo Jesu, per quem Patri gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. ATHANASII DE PASSIONE DOMINI. (MAI, Bibliotheca nova Patrum, II, 578.) • B Veneta S. Athanasii editione t. 11, p. seq., ser- mo habetur De passione Domini, quem cum ego cum hac et aliis de passione partibus in codice no- stina Nicela erlogario positis conferrem, depre- hendi sermonem illum mutilum esse, partesque aliquot codicis cum editione congruere, partes ta• en alias modo novas esse, modo satis diversas. C D • Regnavit mors ab Adamo usque ad Moysem. › Nunc vero facinus ausa adversus Dominum, videt se omni ope dejectam, conculcatam ab omnibus, pedibusque nostris protritam. Sed quod magnum est et inexspectatum, ipso in cruce pendente Do- mino (hujus enim corpus erat, in eoque Verbum exsistebat) sole obtenebrato, terra tremente, petris scissis, velo templi diviso, multisque præmortuo- rum corporibus ad vitam revocatis, nemo tamen ambigebat, ut nunc audacter faciunt Ariani, an in- carnato Verbo esset credendum : sed hominem cernentes, agnoverunt eum Creatorem suum : et humanam vocen, audientes, non tamen ob humani- tatem aiebant Verbum esse creaturam: sed vele- mentius imo metuebant: neque eum secius agnosce- bant, quam si de templo sancto oracula emitteret. Non enim rem creatam creatura adorat ; neque item carnis causa renuebat Dominum suum venerari, sed Creatorem suum in corpore spectabat: atque in nomine Jesu Christi omne genu tum flecteba- tur ac porro fectetur, et omnis lingua confitebitur, quod Dominus est Jesus Christus. Etenim caro in- glorium Verbum non effecit; absit, sed ipsa magis a Verbo glorificata fuit. Nec quia servi formam ac- cepit, qui in forma Dei erat Filius, ideo divinitate deminutus fuit; imo vero ipse liberator universæ carnis omnisque creaturæ evasit: quem etiam cru- cifixum testabantur Dominum esse creatarum re- rum, sol radios suos contrahens, terra concussa, petræ scissæ, carnifices agnoscentes vere Dei Fi- lium esse quem crucifixerant. Quippe haud alicu- jus hominis corpus erat quod spectabatur, sed Dei ; in quo deitas exsistens, tum etiam cum crucifigeba- tur, mortuos suscitabat. Quo tempore sol indigna- tus faciem avertit, minime videre sustinens illatas communi omnium Domino corporales injurias, quas bic sponte pro nobis toleravit. Itaque radiis con- tractis, diem illum sine sole præstitit. Omissis itaque partibus omnino editis, hæc tamen præclara additamenta in lucem proferenda putavi. Nihil moror alterum de die Parasceves sermonen qui in eodern Athanasii tomo, p. 585, legitur, qui neque Athanasii nomine dignus est, neque ad ex- cerpta nostra pertinet. nova hæc pars. ID. (81) Ita diserte cod. Vat. 1611. Jam vero in (82) Hactenus ed. cit. p. 78 C. Sequitur deinde