PG 28:144ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΟΜΙΛΙΑ ΕΙΣ ΤΟΝ ΣΠΟΡΟΝ. Ἐν ἡμέρᾳ Σαββάτου συνήχθημεν, οὐ νοσοῦντες Ἰουδαϊσμόν· οὐ γὰρ ἐφαπτόμεθα Σαββάτων ψευδῶν· παραγεγόναμεν δὲ ἐν Σαββάτῳ, τὸν Κύριον τοῦ Σαββάτου Ἰησοῦν προσκυνήσοντες. Πάλαι μὲν γὰρ ἦν ἐν τοῖς ἀρχαίοις τὸ τίμιον Σάββατον· μετέθηκε δὲ ὁ Κύριος τὴν τοῦ Σαββάτου ἡμέραν εἰς Κυριακήν· καὶ οὐχ ἡμεῖς ἐσμεν οἱ ἀφ’ ἑαυτῶν τοῦ Σαββάτου καταφρονήσαντες, ἀλλ’ ὁ προφήτης ἐστὶν ὁ ἀποβαλὼν καὶ εἰπών· «Τὰς νεομηνίας ὑμῶν καὶ τὰ Σάββατα μισεῖ ἡ ψυχή μου.» Μέχρι μὲν γὰρ ὅτε ἄξια ἐπράττετο τῶν πραγμάτων τῆς νομοθεσίας, ἢ μέχρις ὅτε μὴ ἦν παραγενόμενος ὁ Διδάσκαλος, ἐνήργει τὰ τοῦ παιδαγωγοῦ· ἐλθόντος δὲ τοῦ Διδασκάλου, κατηργήθη ὁ παιδαγωγὸς, καὶ ἡλίου ἀνατείλαντος, ὁ λύχνος ἐπαύσατο. Εὔκαιρος δὲ ἡμῖν γέγονε καὶ ἡ ἀνάγνωσις, κατὰ ἀκολουθίαν, περὶ Σαββάτου. Ἠκούομεν γὰρ ἀρτίως, ὅπως ὁ Ἰησοῦς ἐπορεύετο διὰ τῶν σπορίμων, καὶ ὅπως τὴν χεῖρα τὴν ξηρὰν ἐθεράπευσε· καί μοι δοκεῖ καλῶς ἔχειν ὀλίγα εἰς τὸ ἀνάγνωσμα τοῦ Εὐαγγελίου εἰπεῖν. Ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἐπορεύετο διὰ τῶν σπορίμων, καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτῷ ἠκολούθουν, καὶ στάχυας τίλλοντες, ἤσθιον·κρύβει κρύπτει, ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΟΜΙΛΙΑ ΕΙΣ ΤΟΝ ΣΠΟΡΟΝ. τες (25) Ἰουδαϊσμόν· οὐ γὰρ ἐφαπτόμεθα Σαββάτων ψευδῶν· παραγεγόναμεν δὲ ἐν Σαββάτῳ, τὸν Κύ ριον τοῦ Σαββάτου Ἰησοῦν προσκυνήσοντες. Πάλαι μὲν γὰρ ἦν ἐν τοῖς ἀρχαίοις τὸ τίμιον Σάββατον· μετέθηκε δὲ ὁ Κύριος τὴν τοῦ Σαββάτου ἡμέραν εἰς Κυριακήν· καὶ οὐχ ἡμεῖς ἐσμεν οἱ ἀφ' ἑαυτῶν τοῦ Σαββάτου καταφρονήσαντες, ἀλλ' ὁ προφήτης ἐστὶν ὁ ἀποβαλὼν καὶ εἰπών· « Τὰς νεομηνίας ὑμῶν καὶ τὰ Σάββατα μισεῖ ἡ ψυχή μου. » Μέχρι μὲν γὰρ ὅτε ἄξια ἐπράττετο τῶν πραγμάτων τῆς νομοθεσίας, ἢ μέχρις ὅτε (26) μὴ ἦν παραγενόμενος ὁ Διδάσκα λος, ενήργει τὰ τοῦ παιδαγωγοῦ· ἐλθόντος δὲ τοῦ Διδασκάλου, κατηργήθη ὁ παιδαγωγός, καὶ ἡλίου ἀνατείλαντος, ὁ λύχνος ἐπαύσατο. Εὔκαιρος δὲ ἡμῖν Β γέγονε καὶ ἡ ἀνάγνωσις, κατὰ ἀκολουθίαν, περὶ Σαββάτου. Ἠκούομεν γὰρ ἀρτίως, ὅπως ὁ Ἰησοῦς ἐπορεύετο διὰ τῶν σπορίμων, καὶ ὅπως τὴν χεῖρα τὴν ξηρὰν ἐθεράπευσε· καί μοι δοκεῖ καλῶς ἔχειν ὀλίγα εἰς τὸ ἀνάγνωσμα τοῦ Εὐαγγελίου εἰπεῖν. Ο Σωτὴρ ἡμῶν ἐπορεύετο διὰ τῶν σπορίμων, καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτῷ ἠκολούθουν, καὶ στάχυας τίλλοντες, ἤσθιον· καὶ Ἰουδαῖοι ἐπετίμων αὐτοῖς λέγοντες • Οὐκ ἔξεστι τοῦτο ποιεῖν ἐν Σαββάτῳ. » Κατὰ ποῖον νόμον, ὦ Ἰουδαῖοι ; Κατά ποίαν Μω σέως νομοθεσίαν ; Κατὰ ποίαν προφήτου φράσιν ; S. ATHANASIUS. DUBIA. - IN HOMILIAM DE SEMENTE ADMONITIO. Homiliam de Semente subjungimus Homiliæ de Sabbato et Circumcisione, quod de re eadem ambæ per- tractent, nempe de Sabbato, seu de ritu servandi Sabbati. Hæc posterior autem plures quam præcedens præ- fert dubitandi causas; non comparet enim in antiquis Athanasii operum collectionibus, nec nisi in codice Anglicano kactenus reperta fuit. Ad hæc nonnulla sunt hic loquendi genera, quæ minus peritam scriptorem ar- guant : haud semel enim legimus, pro in præsenti, et similia. Suntque alia multa quæ mi- nus Athanasii stylum referunt: implicatæ scilicet periodi frequentes, maxime sub finem, nam secus initio, cum contra Athanasii sermo cum lenitate quadam æquabili ubique profluat, et multum abhorreat ab obscu- ris loquendi generibus. Porro, licet allatis de causis admodum suspecta nobis sit hæc Homilia, non indiserta tamen, nec indigna quæ legatur. In ea quippe sat lepide arguitur vana Judæorum in servando Sabbato sèru- pulositas : multa quoque istic de oratione et eleemosyna, aliisque piis operibus feruntur, quæ lectori nec in- jucunda nec inutilia fore arbitramur, S. P. N. ATHANASII HOMILIA de semENTE. Judaismi morbo laboremus : nunquam enim falsa Sabbata vel attigerimus; sed ad Sabbatum accessi- mus, Dominum Sabbati Jesum adoraturi. Olim certe priscis hominibus in pretio Sabbatum fuit: at Do- minus diem Sabbati transtulit in Dominicam : ne- que nos auctoritate nostra Sabbatum vilipendimus; sed propheta est, qui illud rejicit ac dicit: • Neomenias vestras et Sabbata odit anima mea "., Quandiu enim ea agebantur, quæ lege data digna erant : aut quandiu non advenerat Magister, pæda- gogi leges vim obtinebant: at ubi Magister adve- nit, desiit pedagogus : et exorto sole, candela ces- savit. Opportuna igitur nobis lectio de Sabbato consequenter habita est. Jamjam enim audivimus quomodo Jesus ibat per sata, et quomodo aridam manum sanaverit atque operæ pretium videtur mihi, pauca in lectionem Evangelii disserere. Sal- vator noster per sata ibat, ipsumque discipuli se- quebantur, et vellentes spicas comedebant: tum Judæi increpabant illos, dicentes : « Non licet hoc facere in Sabbato "., Ex qua lege, o Judæi? Ex quo Moysis decreto? Ex cujus prophetæ sententia? Ubi vetitum est ali esurientem? Ubinam scriptum est, inanem ventrem non implendum esse? Sed qui esum in Sabbato vitio vertunt, cædem ipsi Isa. 1, .- 13. ss Matth. XII, 2. 1. Ἐν ἡμέρᾳ Σαββάτου συνήχθημεν, οὐ νοσοῦν 1. In die Sabbati congregati sumus : non quod A (25) Anglicanus, νοσοῦντος. (26) Edit. Paris. ὅτι Edit. Commel. ὅτε, rectius.
PG 28:145καὶ Ἰουδαῖοι ἐπετίμων αὐτοῖς λέγοντες· «Οὐκ ἔξεστι τοῦτο ποιεῖν ἐν Σαββάτῳ.» Κατὰ ποῖον νόμον, ὦ Ἰουδαῖοι; Κατὰ ποίαν Μωσέως νομοθεσίαν; Κατὰ ποίαν προφήτου φράσιν; Ποῦ κεκώλυται τρέφεσθαι τὸν πεινῶντα; Ποῦ γέγραπται μὴ ἐμπλησθῆναι γαστέρα κενήν; Οἱ δὲ τὸ τρέφεσθαι ὀνειδίζοντες ἐν Σαββάτῳ, αὐτοὶ φόνοις ἐν Σαββάτῳ κατὰ τοῦ οἰκοδεσπότου εἰργάζοντο· λέγει γὰρ ἡ Γραφὴ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ περὶ τῆς ἡμέρας ἐν ᾗ ὁ Θεὸς ἔπαθεν· «Ἦν δὲ ἡμέρα ἐκείνη μεγάλη τοῦ Σαββάτου.» Καὶ τὸν μὲν νομοθέτην ἀναιροῦσιν ἐν Σαββάτῳ, τρέφεσθαι δὲ μαθητὰς ἐν Σαββάτῳ οὐ βούλονται. Διὰ τοῦτο ὁ Σωτὴρ ἐν τοῖς ἀρτίως ἀναγνωσθεῖσιν, ἠρώτα αὐτούς· Τί ἔξεστιν ποιῆσαι ἐν τῷ Σαββάτῳ; ἀγαθοποιῆσαι ἢ κακοποιῆσαι; ψυχὴν σῶσαι, ἢ ἀπολέσαι; τὸ τρέφεσθαι ὀνειδίζετε, τὸ δὲ φονεῦσαι κατεργάζεσθε; Ἀεὶ γὰρ οἱ Ἰουδαῖοι τὸν κώνωπα διυλίζουσι, τὴν δὲ κάμηλον καταπίνουσιν· ἀεὶ ἀκριβεῖς εἰσι περὶ τὸ ἀποδεκατῶσαι τὸ πήγανον καὶ τὸ λάχανον· τὰ δὲ βαρύτερα τοῦ νόμου οὐ τηροῦσι. Καὶ διαπορευομένων τῶν μαθητῶν, ἠγανάκτουν, ὅτι στάχυας ἔψωχον ταῖς χερσὶ, καὶ ἤσθιον. Οὐ σιδήρῳ ἀπέτεμνον, ἐπεὶ κατηγόρουν ὡς ἔργου·Που κεκώλυται τρέφεσθαι τὸν πεινῶντα ; Ποῦ γέγραπται μὴ ἐμπλησθῆναι γαστέρα κενήν; Οἱ δὲ τὸ τρέφεσθαι ὀνειδίζοντες ἐν Σαββάτῳ, αὐτοὶ φόνοις ἐν Σ266. τῳ κατὰ τοῦ οἰκοδεσπότου εἰργάζοντο · λέγει γὰρ ἡ Γραφὴ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ περὶ τῆς ἡμέρας ἐν ᾗ ὁ Θεὸς ἔπαθεν· «Ην δὲ ἡμέρα ἐκείνη μεγάλη τοῦ Σαββάτου. » Καὶ τὸν μὲν νομοθέτην ἀναιροῦσιν ἐν Σαββάτῳ, τρέφεσθαι δὲ μαθητὰς ἐν Σαββάτῳ οὐ βούλονται. Διὰ τοῦτο ὁ Σωτὴρ ἐν τοῖς ἀρτίως ἀνα- γνωσθεῖσιν, ἠρώτα αὐτούς· Τί ἔξεστιν ποιῆσαι ἐν τῷ Σαββάτῳ; ἀγαθοποιῆσαι ἡ κακοποιῆσαι; ψυχὴν σῶσαι, ἢ ἀπολέσαι ; τὸ τρέφεσθαι ὀνειδίζετε, τὸ δὲ φονεῦσαι κατεργάζεσθε; Αεὶ γὰρ οἱ Ἰουδαῖοι τὸν χώ- νωπα διυλίζουσι, τὴν δὲ κάμηλον καταπίνουσιν· ἀεὶ ἀκριβεῖς εἰσι περὶ τὸ ἀποδεκατῶσαι τὸ πήγανον καὶ τὸ λάχανον· τὰ δὲ βαρύτερα τοῦ νόμου οὐ τηροῦσι. Καὶ διαπορευομένων τῶν μαθητῶν, ἡγανάκτουν, ὅτι στάχυας ἔψωχον ταῖς χερσὶ, καὶ ἤσθιον. Οὐ σιδήρω ἀπέτεμνον, ἐπεὶ κατηγόρουν ὡς ἔργου· οὐδὲ ἄλλοις εργαλείοις ἐχρήσαντο, ἵνα μὴ κατηγορήσωσιν, ὡς μὴ τρεφομένων, ἀλλ' ἐργαζομένων. Νυνὶ δὲ τί μέμφεσθε τῷ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ δοθέντι εἰς σωτηρίαν; Εἰ γὰρ σὺ τοῦτο ἐνειδίζεις, ὅπερ ὁ Θεὸς οὐκ ἀπηγόρευσεν; ὁ κόκκος τοῦ σίτου, διὰ τῶν σπορίμων, ὁ νοητός κόκκος του σίτου, ὁ πεσὼν εἰς ἕνα τόπον, καὶ ἀνα- στὰς πολύχους εἰς τὴν οἰκουμένην· αὐτὸς γὰρ περὶ ἑαυτοῦ ἔλεγεν, ὅτι ο Ἐὰν μὴ ὁ κόκκος τοῦ σίτου, πεσὼν εἰς τὴν γῆν, ἀποθάνῃ, αὐτὸς μόνος μένει ἐὰν δὲ ἀποθάνῃ, πολύν καρπόν φέρει. . Εἴπωμεν αὐτὸ καὶ ἄλλως· Διεπορεύετο τοίνυν ὁ Ἰησοῦς διὰ τῶν σπορίμων· αὐτὸς γὰρ ἐνίοτε μὲν κόκκος τοῦ στου καλεῖται διὰ τὸ θρεπτικόν ἄλλοτε δὲ σπορεύς ἐστι, κατὰ τὸ εἰρημένον ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις· « Ἰδοὺ ἐξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπεῖραι. » Σπείρει μὲν οὖν ὁ Ἰησοῦς δαψιλῶς· ἡ δὲ καρποφορία γίνεται πρὸς τὸ ὑποκείμενον· ὅπου μὲν γὰρ πετρώδης ἡ γῆ, εὐμα ρως (27) ξηραίνεται τὸ σπέρμα οὐκ ἀδυναμίᾳ τοῦ σπόρου, ἀλλὰ τῇ καχεξία τῆς γῆς· ὁ μὲν γὰρ σπό ρος ἐνεργής· ἄγονος δὲ ἡ γῆ βάθος μὴ κεκτημένη. Οὐκ ἀντεχούσης δὲ τῆς γῆς πρὸς ὑγρασίας (28), πλεῖον αἱ ἡλιακαὶ ἀκτῖνες προσβάλλουσαι, ἀναξη- ραίνουσι τὸν σπόρον. Καὶ γίνεται τὸ αἴτιον οὐ παρὰ τὸ ἄτονον τοῦ σπόρου, ἀλλὰ τὸ σαθρὸν τῆς γῆς. Πά- λιν ὁ σπόρος σπείρεται εἰς ἀκανθώδη γῆν· καὶ ὁ μὲν σπόρος ἐνεργής· πνίγεται δὲ ὑπὸ τῶν ἀκανθῶν, καὶ ἢ ἔνδον ἀποκειμένη ενέργεια οὐ συγχωρεῖται καρ- ποφορῆσαι διὰ τὴν ἔξωθεν ὄχλησιν. Ἐὰν δὲ ἀπο λαύσῃ τῆς ἀγαθῆς, ποιεῖ πάλιν οὐχ ὅμοιον τὸν καρ πὸν, ἀλλ' ἐν τριάκοντα, καὶ ἑξήκοντα, καὶ ἑκατόν. Μονοειδής μὲν ὁ σπόρος, διάφορος δὲ ὁ καρπός· διά φοροι δὲ αἱ γνώμαι τῶν διδασκομένων. μὲν δι' ἑαυτοῦ παρών, τὰ δὲ διὰ τῶν μαθητῶν ἐνήρ γησε. Καὶ ἔχεις ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων γε- Β ὁ Θεὸς οὐ τὸ τρέφεσθαι ἀπηγόρευσεν ἐν Σαββάτῳ, τί . HOMILIA DE SEMENTE. A ipso Sabbato in Dominum perpetrarunt (26') : ait C D Joan. XIX, 31. Joan. x11, 24, 25. Matth. est, fuisse Sabbatum, sed præcedentem diem. enim Scriptura in Evangelio de die qua passus Deus est : ‹ Erat autem dies illa magna Sabbati "., Le- gislatorem ipsum Sabbato de medio tollunt, disci- pulosque in Sabbato alimenta sumere nolunt. Quare in jamjam lectis, quærit ab illis Salvator: Quid- nam in Sabbato facere licet, benene an male? ani- mam servare an perdere ? alimenta sumere crimini datis, et cædes perpetratis? Semper enim Judæi culicem percolant, et camelum deglutiunt: semper accurate decimant rutam et olus, et quæ sunt in lege graviora non observant. Et pertranseuntibus discipulis indignabantur, quod spicas manibus vellerent et comederent. Non ferro secabant, quod illi sane ut opus criminati fuissent: neque aliis utebantur instrumentis, ne culparent Judzi, non quod alimenta sumerent, sed quod operarentur. Nunc autem quid culpatis quod a Deo in salutem datum est? Si enim Deus vesci non prohibuit in Sabbato, quid illud tu vituperas, quod non vetuit Deus? frumenti, per segetes : spirituale illud granum fru- menti, quod cecidit in unum locum, fecundusque resurrexit in orbem terrarum : de se quippe ipse dicit : ‹ Nisi granum frumenti cadens in terram mortuum fuerit, ipsum solum manet; sin autem mortuum fuerit, multum fructum affert 15. » Rem alio tractemus modo. Transibat igitur Jesus per sata: ipse quippe aliquando granum frumenti, ob vim nutritivam: interdum seminator est, prout in Evangeliis dicitur: Ecce egressus est qui semi- nat ad seminandum 16. > Spargit quidem Jesus lar- giter sementem, fructus autem copia fit pro ratione soli : nam ubi petrosa terra, facile exarescit se- men; non quiden impotentia seminis, sed vitio terra : cum semen vividum sit, terra autem steri- lis, quia profunditatem non habet. Cum autem terra non retinet humorem, solares radii gravius illapsi exsiccant sementem. Quod quidem contingit non imbecillitate seminis, sed vitio soli. Rursum spar- gitur semen in spinosam terram : et semen quidem vividum est; sed a spinis suffocatur, nec permit- titur vis illa interior fructificare, ob exteriorem il- lam molestiam. Quod si senien bonam nanciscatur terram, non parem reddit fructum, sed trigesimum, vel sexagesimum, vel centesimum. Ejusdem nam- que generis semen est, diversus autem fructus, diversæque eorum sententiæ qui erudiuntur. præsens per sese, partim per discipulos suos opera- tus est. Et habetur scriptum in Actibus apostolo- III, 3. manu in Angl. 2. Διεπορεύετο τοίνυν ὁ Σωτὴρ διὰ τῶν σπορίμων· 3. Εξῆλθε τοίνυν ὁ σπείρων τοῦ σπεῖραι· καὶ τὰ (26) Nullibi dicitur diem qua crucifixus Dominus (27) Anglic. prima manu, εὐμερῶς. 2. Transibat ilaque Salvator per sata : granum 3. Exiit igitur qui seminat seminare, et partim (28) Πρός, ante ὑγρασίαν, additum est secunda
PG 28:146οὐδὲ ἄλλοις ἐργαλείοις ἐχρήσαντο, ἵνα μὴ κατηγορήσωσιν, ὡς μὴ τρεφομένων, ἀλλ’ ἐργαζομένων. Νυνὶ δὲ τί μέμφεσθε τῷ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ δοθέντι εἰς σωτηρίαν; Εἰ γὰρ ὁ Θεὸς οὐ τὸ τρέφεσθαι ἀπηγόρευσεν ἐν Σαββάτῳ, τί σὺ τοῦτο ὀνειδίζεις, ὅπερ ὁ Θεὸς οὐκ ἀπηγόρευσεν; Διεπορεύετο τοίνυν ὁ Σωτὴρ διὰ τῶν σπορίμων· ὁ κόκκος τοῦ σίτου, διὰ τῶν σπορίμων, ὁ νοητὸς κόκκος τοῦ σίτου, ὁ πεσὼν εἰς ἕνα τόπον, καὶ ἀναστὰς πολύχους εἰς τὴν οἰκουμένην· αὐτὸς γὰρ περὶ ἑαυτοῦ ἔλεγεν, ὅτι «Ἐὰν μὴ ὁ κόκκος τοῦ σίτου, πεσὼν εἰς τὴν γῆν, ἀποθάνῃ, αὐτὸς μόνος μένει· ἐὰν δὲ ἀποθάνῃ, πολὺν καρπὸν φέρει.» Εἴπωμεν αὐτὸ καὶ ἄλλως· Διεπορεύετο τοίνυν ὁ Ἰησοῦς διὰ τῶν σπορίμων· αὐτὸς γὰρ ἐνίοτε μὲν κόκκος τοῦ σίτου καλεῖται διὰ τὸ θρεπτικόν· ἄλλοτε δὲ σπορεύς ἐστι, κατὰ τὸ εἰρημένον ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις· «Ἰδοὺ ἐξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπεῖραι.» Σπείρει μὲν οὖν ὁ Ἰησοῦς δαψιλῶς· ἡ δὲ καρποφορία γίνεται πρὸς τὸ ὑποκείμενον· ὅπου μὲν γὰρ πετρώδης ἡ γῆ, εὐμαρῶς ξηραίνεται τὸ σπέρμα οὐκ ἀδυναμίᾳ τοῦ σπόρου, ἀλλὰ τῇ καχεξίᾳ τῆς γῆς· ὁ μὲν γὰρ σπόρος ἐνεργής· ἄγονος δὲ ἡ γῆ βάθος μὴ κεκτημένη.Που κεκώλυται τρέφεσθαι τὸν πεινῶντα ; Ποῦ γέγραπται μὴ ἐμπλησθῆναι γαστέρα κενήν; Οἱ δὲ τὸ τρέφεσθαι ὀνειδίζοντες ἐν Σαββάτῳ, αὐτοὶ φόνοις ἐν Σ266. τῳ κατὰ τοῦ οἰκοδεσπότου εἰργάζοντο · λέγει γὰρ ἡ Γραφὴ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ περὶ τῆς ἡμέρας ἐν ᾗ ὁ Θεὸς ἔπαθεν· «Ην δὲ ἡμέρα ἐκείνη μεγάλη τοῦ Σαββάτου. » Καὶ τὸν μὲν νομοθέτην ἀναιροῦσιν ἐν Σαββάτῳ, τρέφεσθαι δὲ μαθητὰς ἐν Σαββάτῳ οὐ βούλονται. Διὰ τοῦτο ὁ Σωτὴρ ἐν τοῖς ἀρτίως ἀνα- γνωσθεῖσιν, ἠρώτα αὐτούς· Τί ἔξεστιν ποιῆσαι ἐν τῷ Σαββάτῳ; ἀγαθοποιῆσαι ἡ κακοποιῆσαι; ψυχὴν σῶσαι, ἢ ἀπολέσαι ; τὸ τρέφεσθαι ὀνειδίζετε, τὸ δὲ φονεῦσαι κατεργάζεσθε; Αεὶ γὰρ οἱ Ἰουδαῖοι τὸν χώ- νωπα διυλίζουσι, τὴν δὲ κάμηλον καταπίνουσιν· ἀεὶ ἀκριβεῖς εἰσι περὶ τὸ ἀποδεκατῶσαι τὸ πήγανον καὶ τὸ λάχανον· τὰ δὲ βαρύτερα τοῦ νόμου οὐ τηροῦσι. Καὶ διαπορευομένων τῶν μαθητῶν, ἡγανάκτουν, ὅτι στάχυας ἔψωχον ταῖς χερσὶ, καὶ ἤσθιον. Οὐ σιδήρω ἀπέτεμνον, ἐπεὶ κατηγόρουν ὡς ἔργου· οὐδὲ ἄλλοις εργαλείοις ἐχρήσαντο, ἵνα μὴ κατηγορήσωσιν, ὡς μὴ τρεφομένων, ἀλλ' ἐργαζομένων. Νυνὶ δὲ τί μέμφεσθε τῷ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ δοθέντι εἰς σωτηρίαν; Εἰ γὰρ σὺ τοῦτο ἐνειδίζεις, ὅπερ ὁ Θεὸς οὐκ ἀπηγόρευσεν; ὁ κόκκος τοῦ σίτου, διὰ τῶν σπορίμων, ὁ νοητός κόκκος του σίτου, ὁ πεσὼν εἰς ἕνα τόπον, καὶ ἀνα- στὰς πολύχους εἰς τὴν οἰκουμένην· αὐτὸς γὰρ περὶ ἑαυτοῦ ἔλεγεν, ὅτι ο Ἐὰν μὴ ὁ κόκκος τοῦ σίτου, πεσὼν εἰς τὴν γῆν, ἀποθάνῃ, αὐτὸς μόνος μένει ἐὰν δὲ ἀποθάνῃ, πολύν καρπόν φέρει. . Εἴπωμεν αὐτὸ καὶ ἄλλως· Διεπορεύετο τοίνυν ὁ Ἰησοῦς διὰ τῶν σπορίμων· αὐτὸς γὰρ ἐνίοτε μὲν κόκκος τοῦ στου καλεῖται διὰ τὸ θρεπτικόν ἄλλοτε δὲ σπορεύς ἐστι, κατὰ τὸ εἰρημένον ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις· « Ἰδοὺ ἐξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπεῖραι. » Σπείρει μὲν οὖν ὁ Ἰησοῦς δαψιλῶς· ἡ δὲ καρποφορία γίνεται πρὸς τὸ ὑποκείμενον· ὅπου μὲν γὰρ πετρώδης ἡ γῆ, εὐμα ρως (27) ξηραίνεται τὸ σπέρμα οὐκ ἀδυναμίᾳ τοῦ σπόρου, ἀλλὰ τῇ καχεξία τῆς γῆς· ὁ μὲν γὰρ σπό ρος ἐνεργής· ἄγονος δὲ ἡ γῆ βάθος μὴ κεκτημένη. Οὐκ ἀντεχούσης δὲ τῆς γῆς πρὸς ὑγρασίας (28), πλεῖον αἱ ἡλιακαὶ ἀκτῖνες προσβάλλουσαι, ἀναξη- ραίνουσι τὸν σπόρον. Καὶ γίνεται τὸ αἴτιον οὐ παρὰ τὸ ἄτονον τοῦ σπόρου, ἀλλὰ τὸ σαθρὸν τῆς γῆς. Πά- λιν ὁ σπόρος σπείρεται εἰς ἀκανθώδη γῆν· καὶ ὁ μὲν σπόρος ἐνεργής· πνίγεται δὲ ὑπὸ τῶν ἀκανθῶν, καὶ ἢ ἔνδον ἀποκειμένη ενέργεια οὐ συγχωρεῖται καρ- ποφορῆσαι διὰ τὴν ἔξωθεν ὄχλησιν. Ἐὰν δὲ ἀπο λαύσῃ τῆς ἀγαθῆς, ποιεῖ πάλιν οὐχ ὅμοιον τὸν καρ πὸν, ἀλλ' ἐν τριάκοντα, καὶ ἑξήκοντα, καὶ ἑκατόν. Μονοειδής μὲν ὁ σπόρος, διάφορος δὲ ὁ καρπός· διά φοροι δὲ αἱ γνώμαι τῶν διδασκομένων. μὲν δι' ἑαυτοῦ παρών, τὰ δὲ διὰ τῶν μαθητῶν ἐνήρ γησε. Καὶ ἔχεις ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων γε- Β ὁ Θεὸς οὐ τὸ τρέφεσθαι ἀπηγόρευσεν ἐν Σαββάτῳ, τί . HOMILIA DE SEMENTE. A ipso Sabbato in Dominum perpetrarunt (26') : ait C D Joan. XIX, 31. Joan. x11, 24, 25. Matth. est, fuisse Sabbatum, sed præcedentem diem. enim Scriptura in Evangelio de die qua passus Deus est : ‹ Erat autem dies illa magna Sabbati "., Le- gislatorem ipsum Sabbato de medio tollunt, disci- pulosque in Sabbato alimenta sumere nolunt. Quare in jamjam lectis, quærit ab illis Salvator: Quid- nam in Sabbato facere licet, benene an male? ani- mam servare an perdere ? alimenta sumere crimini datis, et cædes perpetratis? Semper enim Judæi culicem percolant, et camelum deglutiunt: semper accurate decimant rutam et olus, et quæ sunt in lege graviora non observant. Et pertranseuntibus discipulis indignabantur, quod spicas manibus vellerent et comederent. Non ferro secabant, quod illi sane ut opus criminati fuissent: neque aliis utebantur instrumentis, ne culparent Judzi, non quod alimenta sumerent, sed quod operarentur. Nunc autem quid culpatis quod a Deo in salutem datum est? Si enim Deus vesci non prohibuit in Sabbato, quid illud tu vituperas, quod non vetuit Deus? frumenti, per segetes : spirituale illud granum fru- menti, quod cecidit in unum locum, fecundusque resurrexit in orbem terrarum : de se quippe ipse dicit : ‹ Nisi granum frumenti cadens in terram mortuum fuerit, ipsum solum manet; sin autem mortuum fuerit, multum fructum affert 15. » Rem alio tractemus modo. Transibat igitur Jesus per sata: ipse quippe aliquando granum frumenti, ob vim nutritivam: interdum seminator est, prout in Evangeliis dicitur: Ecce egressus est qui semi- nat ad seminandum 16. > Spargit quidem Jesus lar- giter sementem, fructus autem copia fit pro ratione soli : nam ubi petrosa terra, facile exarescit se- men; non quiden impotentia seminis, sed vitio terra : cum semen vividum sit, terra autem steri- lis, quia profunditatem non habet. Cum autem terra non retinet humorem, solares radii gravius illapsi exsiccant sementem. Quod quidem contingit non imbecillitate seminis, sed vitio soli. Rursum spar- gitur semen in spinosam terram : et semen quidem vividum est; sed a spinis suffocatur, nec permit- titur vis illa interior fructificare, ob exteriorem il- lam molestiam. Quod si senien bonam nanciscatur terram, non parem reddit fructum, sed trigesimum, vel sexagesimum, vel centesimum. Ejusdem nam- que generis semen est, diversus autem fructus, diversæque eorum sententiæ qui erudiuntur. præsens per sese, partim per discipulos suos opera- tus est. Et habetur scriptum in Actibus apostolo- III, 3. manu in Angl. 2. Διεπορεύετο τοίνυν ὁ Σωτὴρ διὰ τῶν σπορίμων· 3. Εξῆλθε τοίνυν ὁ σπείρων τοῦ σπεῖραι· καὶ τὰ (26) Nullibi dicitur diem qua crucifixus Dominus (27) Anglic. prima manu, εὐμερῶς. 2. Transibat ilaque Salvator per sata : granum 3. Exiit igitur qui seminat seminare, et partim (28) Πρός, ante ὑγρασίαν, additum est secunda
Οὐκ ἀντεχούσης δὲ τῆς γῆς πρὸς ὑγρασίαν, πλεῖον αἱ ἡλιακαὶ ἀκτῖνες προσβάλλουσαι, ἀναξηραίνουσι τὸν σπόρον. Καὶ γίνεται τὸ αἴτιον οὐ παρὰ τὸ ἄτονον τοῦ σπόρου, ἀλλὰ τὸ σαθρὸν τῆς γῆς. Πάλιν ὁ σπόρος σπείρεται εἰς ἀκανθώδη γῆν· καὶ ὁ μὲν σπόρος ἐνεργής· πνίγεται δὲ ὑπὸ τῶν ἀκανθῶν, καὶ ἡ ἔνδον ἀποκειμένη ἐνέργεια οὐ συγχωρεῖται καρποφορῆσαι διὰ τὴν ἔξωθεν ὄχλησιν. Ἐὰν δὲ ἀπολαύσῃ τῆς ἀγαθῆς, ποιεῖ πάλιν οὐχ ὅμοιον τὸν καρπὸν, ἀλλ’ ἐν τριάκοντα, καὶ ἑξήκοντα, καὶ ἑκατόν. Μονοειδὴς μὲν ὁ σπόρος, διάφορος δὲ ὁ καρπός· διάφοροι δὲ αἱ γνῶμαι τῶν διδασκομένων. Ἐξῆλθε τοίνυν ὁ σπείρων τοῦ σπεῖραι· καὶ τὰ μὲν δι’ ἑαυτοῦ παρὼν, τὰ δὲ διὰ τῶν μαθητῶν ἐνήργησε. Καὶ ἔχεις ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων γεγραμμένον, ὅτι μετὰ τὸ λιθοβοληθῆναι τὸν Στέφανον οὕτως λέγει ἡ Γραφή· «Οἱ μὲν οὖν διασπαρέντες,» οὐ δι’ ἀσθενείας σκορπισθέντες· οὐ γὰρ διῃρέθησαν τῇ πίστει· ἀλλὰ διασπαρέντες. Τῇ γὰρ ἐνεργείᾳ τοῦ σπείραντος σιτοποιηθέντες εἰς ἄρτον ἐπουράνιον, κατὰ πᾶσαν διεληλυθότες ζωοφορίας διδασκαλίαν, κατασπείραντες ἐνεργήματα.Που κεκώλυται τρέφεσθαι τὸν πεινῶντα ; Ποῦ γέγραπται μὴ ἐμπλησθῆναι γαστέρα κενήν; Οἱ δὲ τὸ τρέφεσθαι ὀνειδίζοντες ἐν Σαββάτῳ, αὐτοὶ φόνοις ἐν Σ266. τῳ κατὰ τοῦ οἰκοδεσπότου εἰργάζοντο · λέγει γὰρ ἡ Γραφὴ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ περὶ τῆς ἡμέρας ἐν ᾗ ὁ Θεὸς ἔπαθεν· «Ην δὲ ἡμέρα ἐκείνη μεγάλη τοῦ Σαββάτου. » Καὶ τὸν μὲν νομοθέτην ἀναιροῦσιν ἐν Σαββάτῳ, τρέφεσθαι δὲ μαθητὰς ἐν Σαββάτῳ οὐ βούλονται. Διὰ τοῦτο ὁ Σωτὴρ ἐν τοῖς ἀρτίως ἀνα- γνωσθεῖσιν, ἠρώτα αὐτούς· Τί ἔξεστιν ποιῆσαι ἐν τῷ Σαββάτῳ; ἀγαθοποιῆσαι ἡ κακοποιῆσαι; ψυχὴν σῶσαι, ἢ ἀπολέσαι ; τὸ τρέφεσθαι ὀνειδίζετε, τὸ δὲ φονεῦσαι κατεργάζεσθε; Αεὶ γὰρ οἱ Ἰουδαῖοι τὸν χώ- νωπα διυλίζουσι, τὴν δὲ κάμηλον καταπίνουσιν· ἀεὶ ἀκριβεῖς εἰσι περὶ τὸ ἀποδεκατῶσαι τὸ πήγανον καὶ τὸ λάχανον· τὰ δὲ βαρύτερα τοῦ νόμου οὐ τηροῦσι. Καὶ διαπορευομένων τῶν μαθητῶν, ἡγανάκτουν, ὅτι στάχυας ἔψωχον ταῖς χερσὶ, καὶ ἤσθιον. Οὐ σιδήρω ἀπέτεμνον, ἐπεὶ κατηγόρουν ὡς ἔργου· οὐδὲ ἄλλοις εργαλείοις ἐχρήσαντο, ἵνα μὴ κατηγορήσωσιν, ὡς μὴ τρεφομένων, ἀλλ' ἐργαζομένων. Νυνὶ δὲ τί μέμφεσθε τῷ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ δοθέντι εἰς σωτηρίαν; Εἰ γὰρ σὺ τοῦτο ἐνειδίζεις, ὅπερ ὁ Θεὸς οὐκ ἀπηγόρευσεν; ὁ κόκκος τοῦ σίτου, διὰ τῶν σπορίμων, ὁ νοητός κόκκος του σίτου, ὁ πεσὼν εἰς ἕνα τόπον, καὶ ἀνα- στὰς πολύχους εἰς τὴν οἰκουμένην· αὐτὸς γὰρ περὶ ἑαυτοῦ ἔλεγεν, ὅτι ο Ἐὰν μὴ ὁ κόκκος τοῦ σίτου, πεσὼν εἰς τὴν γῆν, ἀποθάνῃ, αὐτὸς μόνος μένει ἐὰν δὲ ἀποθάνῃ, πολύν καρπόν φέρει. . Εἴπωμεν αὐτὸ καὶ ἄλλως· Διεπορεύετο τοίνυν ὁ Ἰησοῦς διὰ τῶν σπορίμων· αὐτὸς γὰρ ἐνίοτε μὲν κόκκος τοῦ στου καλεῖται διὰ τὸ θρεπτικόν ἄλλοτε δὲ σπορεύς ἐστι, κατὰ τὸ εἰρημένον ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις· « Ἰδοὺ ἐξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπεῖραι. » Σπείρει μὲν οὖν ὁ Ἰησοῦς δαψιλῶς· ἡ δὲ καρποφορία γίνεται πρὸς τὸ ὑποκείμενον· ὅπου μὲν γὰρ πετρώδης ἡ γῆ, εὐμα ρως (27) ξηραίνεται τὸ σπέρμα οὐκ ἀδυναμίᾳ τοῦ σπόρου, ἀλλὰ τῇ καχεξία τῆς γῆς· ὁ μὲν γὰρ σπό ρος ἐνεργής· ἄγονος δὲ ἡ γῆ βάθος μὴ κεκτημένη. Οὐκ ἀντεχούσης δὲ τῆς γῆς πρὸς ὑγρασίας (28), πλεῖον αἱ ἡλιακαὶ ἀκτῖνες προσβάλλουσαι, ἀναξη- ραίνουσι τὸν σπόρον. Καὶ γίνεται τὸ αἴτιον οὐ παρὰ τὸ ἄτονον τοῦ σπόρου, ἀλλὰ τὸ σαθρὸν τῆς γῆς. Πά- λιν ὁ σπόρος σπείρεται εἰς ἀκανθώδη γῆν· καὶ ὁ μὲν σπόρος ἐνεργής· πνίγεται δὲ ὑπὸ τῶν ἀκανθῶν, καὶ ἢ ἔνδον ἀποκειμένη ενέργεια οὐ συγχωρεῖται καρ- ποφορῆσαι διὰ τὴν ἔξωθεν ὄχλησιν. Ἐὰν δὲ ἀπο λαύσῃ τῆς ἀγαθῆς, ποιεῖ πάλιν οὐχ ὅμοιον τὸν καρ πὸν, ἀλλ' ἐν τριάκοντα, καὶ ἑξήκοντα, καὶ ἑκατόν. Μονοειδής μὲν ὁ σπόρος, διάφορος δὲ ὁ καρπός· διά φοροι δὲ αἱ γνώμαι τῶν διδασκομένων. μὲν δι' ἑαυτοῦ παρών, τὰ δὲ διὰ τῶν μαθητῶν ἐνήρ γησε. Καὶ ἔχεις ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων γε- Β ὁ Θεὸς οὐ τὸ τρέφεσθαι ἀπηγόρευσεν ἐν Σαββάτῳ, τί . HOMILIA DE SEMENTE. A ipso Sabbato in Dominum perpetrarunt (26') : ait C D Joan. XIX, 31. Joan. x11, 24, 25. Matth. est, fuisse Sabbatum, sed præcedentem diem. enim Scriptura in Evangelio de die qua passus Deus est : ‹ Erat autem dies illa magna Sabbati "., Le- gislatorem ipsum Sabbato de medio tollunt, disci- pulosque in Sabbato alimenta sumere nolunt. Quare in jamjam lectis, quærit ab illis Salvator: Quid- nam in Sabbato facere licet, benene an male? ani- mam servare an perdere ? alimenta sumere crimini datis, et cædes perpetratis? Semper enim Judæi culicem percolant, et camelum deglutiunt: semper accurate decimant rutam et olus, et quæ sunt in lege graviora non observant. Et pertranseuntibus discipulis indignabantur, quod spicas manibus vellerent et comederent. Non ferro secabant, quod illi sane ut opus criminati fuissent: neque aliis utebantur instrumentis, ne culparent Judzi, non quod alimenta sumerent, sed quod operarentur. Nunc autem quid culpatis quod a Deo in salutem datum est? Si enim Deus vesci non prohibuit in Sabbato, quid illud tu vituperas, quod non vetuit Deus? frumenti, per segetes : spirituale illud granum fru- menti, quod cecidit in unum locum, fecundusque resurrexit in orbem terrarum : de se quippe ipse dicit : ‹ Nisi granum frumenti cadens in terram mortuum fuerit, ipsum solum manet; sin autem mortuum fuerit, multum fructum affert 15. » Rem alio tractemus modo. Transibat igitur Jesus per sata: ipse quippe aliquando granum frumenti, ob vim nutritivam: interdum seminator est, prout in Evangeliis dicitur: Ecce egressus est qui semi- nat ad seminandum 16. > Spargit quidem Jesus lar- giter sementem, fructus autem copia fit pro ratione soli : nam ubi petrosa terra, facile exarescit se- men; non quiden impotentia seminis, sed vitio terra : cum semen vividum sit, terra autem steri- lis, quia profunditatem non habet. Cum autem terra non retinet humorem, solares radii gravius illapsi exsiccant sementem. Quod quidem contingit non imbecillitate seminis, sed vitio soli. Rursum spar- gitur semen in spinosam terram : et semen quidem vividum est; sed a spinis suffocatur, nec permit- titur vis illa interior fructificare, ob exteriorem il- lam molestiam. Quod si senien bonam nanciscatur terram, non parem reddit fructum, sed trigesimum, vel sexagesimum, vel centesimum. Ejusdem nam- que generis semen est, diversus autem fructus, diversæque eorum sententiæ qui erudiuntur. præsens per sese, partim per discipulos suos opera- tus est. Et habetur scriptum in Actibus apostolo- III, 3. manu in Angl. 2. Διεπορεύετο τοίνυν ὁ Σωτὴρ διὰ τῶν σπορίμων· 3. Εξῆλθε τοίνυν ὁ σπείρων τοῦ σπεῖραι· καὶ τὰ (26) Nullibi dicitur diem qua crucifixus Dominus (27) Anglic. prima manu, εὐμερῶς. 2. Transibat ilaque Salvator per sata : granum 3. Exiit igitur qui seminat seminare, et partim (28) Πρός, ante ὑγρασίαν, additum est secunda
PG 28:147Ὁ τοίνυν τὰ νοήματα σπείρων Ἰησοῦς ὁ μονογενὴς Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, διήρχετο διὰ τῶν σπορίμων, οὐ μόνον δὲ τῶν σπόρων κατασπορεὺς, ἀλλὰ καὶ τῶν αἰσθητῶν. Πρὸς γὰρ τοῦτον ἔλεγεν ἐξ ἀρχῆς ὁ Πατήρ· «Ἐξαγαγέτω ἡ γῆ βοτάνην χόρτου, σπεῖρον σπέρμα κατὰ γένος καὶ καθ’ ὁμοίωσιν.» Πατὴρ ἔλεγεν, Υἱὸς ἐπετέλει· ὁ μὲν ἐπέταττεν, ὁ δὲ εἰς πέρας ἤγαγε τὰ προσταττόμενα· καὶ οὕτως ἐκ Πατρὸς δι’ Υἱοῦ ἓν ἦν τελεσιούργημα, μιᾶς κοσμοποιίας διὰ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ τελεσιουργουμένης. Ὁ τοίνυν τὰ νοήματα κατασπείρων, καὶ τὰ αἰσθητὰ νεύματι Πατρὸς ἐργασάμενος, οὗτος διέβαινε διὰ τῶν σπορίμων. Πολλὴ δέ τίς ἐστιν ἡ τῶν σπόρων θαυματουργία. Καὶ ἴδωμεν ἐν καιροῖς σπόρων τὰ περὶ σπόρων· ἐν χειμερίοις ὥραις τὰ περὶ τῆς βλάστης τῆς γῆς διαλεγόμενοι, οὐχ ἵνα φυσιολογήσωμεν τὰ ὁρώμενα, ἀλλ’ ἵνα προσκυνήσωμεν τὸν θαυματοποιόν. Ἄνθρωποι μὲν γὰρ τὰ ἐφ’ ἑαυτοῖς ἐργαζόμενοι, ζεύξαντες βοῦς ἀροτῆρας, ἀνατέμνουσι τὴν γῆν καὶ ἁπαλύνουσι τὸ πρόσωπον αὐτῆς, ἵν’ ὑετοὶ μὲν μὴ παραδράμωσι, ἀλλ’ ἐμβαθυνόμενοι καρποφορίαν ἀποδόσωσιν· οἱ δὲ σπόροι ἐν ἁπλότητι τῆς γῆς ῥιφέντες, διττὴν ἔχωσι τὴν ἀπόλαυσιν·Β - Α γραμμένον, ὅτι μετὰ τὸ λιθοβοληθῆναι τὸν Στέφανεν οὕτως λέγει ἡ Γραφή · Οἱ μὲν οὖν διασπαρέντες, ο οὐ δι' ἀσθενείας σκορπισθέντες· οὐ γὰρ διηρέθησαν τῇ πίστει· ἀλλὰ διασπαρέντες. Τῇ γὰρ ἐνεργείᾳ τοῦ σπεί ραντος σιτοποιηθέντες εἰς ἄρτον ἐπουράνιον, κατὰ πᾶ σαν διεληλυθότες ζωοφορίας διδασκαλίαν,κατασπείραν τες ἐνεργήματα. Ὁ τοίνυν τὰ νοήματα σπείρων Ἰησοῦς ὁ μονογενής Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, διήρχετο διὰ τῶν σπορίμων, οὐ μόνον δὲ τῶν σπόρων κατασπορεὺς, ἀλλὰ καὶ τῶν αἰσθητῶν. Πρὸς γὰρ τοῦτον ἔλεγεν ἐξ ἀρχῆς ὁ Πατήρ • Ἐξαγαγέτω ἡ γῆ βοτάνην χόρτου, σπεῖρον σπέρμα κατὰ γένος καὶ καθ᾽ ὁμοίωσιν. » Πατὴρ ἔλεγεν, ἱος ἐπετέλει· ὁ μὲν ἐπέταττεν, ὁ δὲ εἰς πέρας ἤγαγε τὰ προσταττόμενα· καὶ οὕτως ἐκ Πατρὸς δι' Υἱοῦ ἐν ἦν τελεσιούργημα, μιᾶς κοσμοποιίας διὰ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ τελεσιουργουμένης. Ο τοίνυν τὰ νοήματα και τασπείρων, καὶ τὰ αἰσθητὰ νεύματι Πατρὸς ἐργασά μενος, οὗτος διέβαινε διὰ τῶν σπορίμων. Πολλὴ δέ τίς ἐστιν ἡ τῶν σπόρων θαυματουργία. Καὶ ἴδωμεν ἐν καιροῖς σπόρων τὰ περὶ σπόρων· ἐν χειμερίοις ὥραις τὰ περὶ τῆς βλάστης τῆς γῆς διαλεγόμενοι, οὐχ ἵνα φυσιολογήσωμεν τὰ ὁρώμενα, ἀλλ᾽ ἵνα προσκυνήσωμεν τὸν θαυματοποιόν. Ανθρωποι μὲν γὰρ τὰ ἐφ' ἑαυτοῖς εργαζόμενοι, ζεύξαντες βοῦς ἀροτῆρας, ἀνατέμνουσε τὴν γῆν καὶ ἀπαλύνουσι τὸ πρόσωπον αὐτῆς, ἵν᾽ ὑετοὶ μὲν μὴ παραδράμωσι, ἀλλ' ἐμβαθυνόμενοι καρποφορίαν ἀποδόσωσιν· οἱ δὲ σπόροι ἐν ἁπλότητι τῆς γῆς ῥιφέν τες, διττὴν ἔχωσι τὴν ἀπόλαυσιν· μίαν μὲν τοῦ βάθους καὶ τῆς ἀπαλώσεως, δευτέραν δὲ τοῦ κρύπτεσθαι, καὶ μὴ ὑπὸ ὀρνέων ἀναλίσκεσθαι. Ἀλλ᾿ ὁ μὲν ἄνθρωπος ποιεῖ τὸ ἑαυτοῦ· οὐ μὴ ἡ καρποφορία ὑπὸ ἀνθρώπου (29). Ανθρώπου μὲν γὰρ τὸ σπεῖραι· Θεοῦ δὲ τὸ αὐξῆσαι. Καὶ προστάγματι Θεοῦ νεφέλαι ἐκ θαλαττίων βυθών τὰ ὕδατα ἀναστάσασαι, καὶ ἐξ ἁλμυρότητος εἰς γλυ κύτητα μεταβαλοῦσαι, ἐπιχέουσι μὲν ἐπὶ τὸ πρόσ ωπον τῆς γῆς' μονοειδὴς δὲ ὑετός, καταβάς, πολυει δεῖς ἐργάζεται σπόρους. Καὶ σῖτον μὲν ἐργάζεται, κύαμον δὲ καὶ κέγχρον καὶ ὅλυραν. Εν μὲν τὸ κατα- σὰν, καὶ πολλὰ τὰ βλαστώμενα· καὶ τὸ μονοειδὲς τῶν ὑετῶν εἰς πολύχουν καρποφορίαν διασπείρεται· ἵνα δειχθῇ, μὴ τῇ τοῦ σπείραντος εὐμαρείᾳ, ἀλλὰ τῇ τοῦ Θεοῦ ἐνεργείᾳ γίνεσθαι τὸ καρποφορούμενον. Καὶ πρῶτον μὲν ὁ σπόρος χλόη τις ὥσπερ ἀναβαίνει, καὶ πολλάκις σίτῳ ζιζάνιον συνέσπαρται· ἡ δὲ ὁμοιότης τῶν φύλλων οὐ συγχωρεῖ φανῆναι, τί μὲν σῖτος, τί δὲ ζιζάνιον. Οταν δὲ ὁ σπόρος ευθυτενής γένηται, καὶ εἰς ὕψος γένηται, ὁ στάχυς διακρίνει, καὶ ἡ καρπο φορία δείκνυσι τὸ ὑποκείμενον, τί μὲν σίτος, τί δὲ ζι- ζάνιον. πνευματικώτερον. Εσπειρεν ὁ Ἰησοῦς διὰ τῶν ἀπο- στόλων τὸν λόγον τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν κατὰ πάσης τῆς οἰκουμένης. Ακοὴ δεξαμένη τὸ κήρυγμα κατέχει παρ' ἑαυτῇ· καὶ τέως μὲν βλά στην φυλλάδος ἐργάζεται σπουδὴν περὶ τὴν Ἐκκλη σίαν, καὶ συναγόμεθα κατὰ τὸ αὐτό, καὶ οἱ σιτοδόται, καὶ τὰ ζιζάνια, ὁ πιστὸς, καὶ ὁ ὑποκριτὴς, ἵνα ἀλη S. ATHANASIUS. DUBIA. rum, post lapidatum Stephanum, sic, inquam, ha- bet Scriptura : « Illi itaque dispersi • non imbe- cillitate dissipati : nequaquam enim fide sejun- cti sunt, sed dispersi. Seminantis quippe vi fru- mentum effecti, ad panem cœlestem, per vivificam omnem doctrinam transeuntes, operationes suas ubique disseminarunt. Cogitationum itaque sator Jesus unigenitus Filius Dei, transibat per sata, qui non seminum tantum est sator, sed etiam rerum sensu præditarum. Huic enim ab initio Pater dixit : • Producat terra herbam feni, seminans semen se- cundum genus et similitudinem 18. » Pater dixit, Filius perfecit : ille jussit, hic jussa complevit : al- que ita ex Patre per Filium, perfectum fuit opus, unaque mundi creatio per Patrem et Filium abso- Juta est. Qui ergo cogitationes seminat, et qui res sensu præditas nutu paterno effecit, hic ipse per sata transibat. Ingentia certe in seminibus mira- cula. Videamusque in temporibus sementis, quæ ad seminium pertinent : et de terræ germinibus hi- berno tempore disseramus: non quo physice de ejusmodi re disputemus, sed quo nirabilium fa- ctorem adoremus. Homines certe id agentes quod suæ facultatis est, junctis ad aratrum bobus terram sulcant, emolliuntque ejus superficiem, ut ne plu. viæ præterfluant, sed profundius penetrantes copio- sum fructum germinent: semina vero in mollem terram projecta, duplici commodo gaudeant, primo profunditatis et mollitiei ; secundo, latebrarum, ne ab avibus absumantur. Et homo quidem quod suæ facultatis est agit; sed nequaquam ab homine est fructificatio. Hominis quippe est seminare ; Dei au- tem incrementum dare. Atque Dei imperio nubes ex profundo marium aquas hauriunt, salsedineque in dulcedinem versa, effundunt quidem in super- ficiem terræ tum unius prorsus generis deci- dens pluvia, varia producit seminum genera : fru- mentum enim efficit, fabam, milium, zeam. Umum- que est quod decidit; multa quæ germinant: atque illa uniformitas pluviarum in multiplicem, fructiff- cationem abit ; ut ostendatur, non dexteritate se- minantis, sed Dei operatione fructum prodire Ac principio quidem sementis herba quæḍam velut as- surgit, et plerunque contingit frumentum una cum zizaniis seminari : neque licet per foliorum simili- D tudinem internoscere, quid frumentum, quid ziza- nia sit. Cum autem in culmum semen assurgit, exaltaturque, ex spica deprehenditur, fructusque indicat quid sit frumentum, quid zizania. C gis spiritualia progredere. Seminavit Jesus per apo- stolos verbum regni cœlorum per universam terram. Aaris vero quæ prædicationem excepit, apud sese illam retinet et eatenus certe germinationem foliorum edit, quod in Ecclesia se diligentem præ- bet. Convenimusque in eumdem locum tam fru- menti largitores, quam zizania; tam fidelis quam Act. VIII, 4. Gen. 1, 10. • 4. Ενόησας τὸ λεγόμενον, ἐλθέ μοι λοιπὸν ἐπὶ τὸ 4. Intellexisti quod dictum est, jam mihi ad ma- (29) Mac : 'Αλλ' ἐ μὲν ἄνθ.... ὑπὸ ἀνθρώπου, deerant in Anglicano, sed addita sunt manu recentiore.
PG 28:148μίαν μὲν τοῦ βάθους καὶ τῆς ἁπαλώσεως, δευτέραν δὲ τοῦ κρύπτεσθαι, καὶ μὴ ὑπὸ ὀρνέων ἀναλίσκεσθαι. Ἀλλ’ ὁ μὲν ἄνθρωπος ποιεῖ τὸ ἑαυτοῦ· οὐ μὴ ἡ καρποφορία ὑπὸ ἀνθρώπου. Ἀνθρώπου μὲν γὰρ τὸ σπεῖραι· Θεοῦ δὲ τὸ αὐξῆσαι. Καὶ προστάγματι Θεοῦ νεφέλαι ἐκ θαλαττίων βυθῶν τὰ ὕδατα ἀνασπάσασαι, καὶ ἐξ ἁλμυρότητος εἰς γλυκύτητα μεταβαλοῦσαι, ἐπιχέουσι μὲν ἐπὶ τὸ πρόςωπον τῆς γῆς· μονοειδὴς δὲ ὑετὸς, καταβὰς, πολυειδεῖς ἐργάζεται σπόρους. Καὶ σῖτον μὲν ἐργάζεται, κύαμον δὲ καὶ κέγχρον καὶ ὄλυραν. Ἓν μὲν τὸ καταβὰν, καὶ πολλὰ τὰ βλαστώμενα· καὶ τὸ μονοειδὲς τῶν ὑετῶν εἰς πολύχουν καρποφορίαν διασπείρεται· ἵνα δειχθῇ, μὴ τῇ τοῦ σπείραντος εὐμαρείᾳ, ἀλλὰ τῇ τοῦ Θεοῦ ἐνεργείᾳ γίνεσθαι τὸ καρποφορούμενον. Καὶ πρῶτον μὲν ὁ σπόρος χλόη τις ὥσπερ ἀναβαίνει, καὶ πολλάκις σίτῳ ζιζάνιον συνέσπαρται· ἡ δὲ ὁμοιότης τῶν φύλλων οὐ συγχωρεῖ φανῆναι, τί μὲν σῖτος, τί δὲ ζιζάνιον. Ὅταν δὲ ὁ σπόρος εὐθυτενὴς γένηται, καὶ εἰς ὕψος γένηται, ὁ στάχυς διακρίνει, καὶ ἡ καρποφορία δείκνυσι τὸ ὑποκείμενον, τί μὲν σῖτος, τί δὲ ζιζάνιον. Ἐνόησας τὸ λεγόμενον, ἐλθέ μοι λοιπὸν ἐπὶ τὸ πνευματικώτερον.Β - Α γραμμένον, ὅτι μετὰ τὸ λιθοβοληθῆναι τὸν Στέφανεν οὕτως λέγει ἡ Γραφή · Οἱ μὲν οὖν διασπαρέντες, ο οὐ δι' ἀσθενείας σκορπισθέντες· οὐ γὰρ διηρέθησαν τῇ πίστει· ἀλλὰ διασπαρέντες. Τῇ γὰρ ἐνεργείᾳ τοῦ σπεί ραντος σιτοποιηθέντες εἰς ἄρτον ἐπουράνιον, κατὰ πᾶ σαν διεληλυθότες ζωοφορίας διδασκαλίαν,κατασπείραν τες ἐνεργήματα. Ὁ τοίνυν τὰ νοήματα σπείρων Ἰησοῦς ὁ μονογενής Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, διήρχετο διὰ τῶν σπορίμων, οὐ μόνον δὲ τῶν σπόρων κατασπορεὺς, ἀλλὰ καὶ τῶν αἰσθητῶν. Πρὸς γὰρ τοῦτον ἔλεγεν ἐξ ἀρχῆς ὁ Πατήρ • Ἐξαγαγέτω ἡ γῆ βοτάνην χόρτου, σπεῖρον σπέρμα κατὰ γένος καὶ καθ᾽ ὁμοίωσιν. » Πατὴρ ἔλεγεν, ἱος ἐπετέλει· ὁ μὲν ἐπέταττεν, ὁ δὲ εἰς πέρας ἤγαγε τὰ προσταττόμενα· καὶ οὕτως ἐκ Πατρὸς δι' Υἱοῦ ἐν ἦν τελεσιούργημα, μιᾶς κοσμοποιίας διὰ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ τελεσιουργουμένης. Ο τοίνυν τὰ νοήματα και τασπείρων, καὶ τὰ αἰσθητὰ νεύματι Πατρὸς ἐργασά μενος, οὗτος διέβαινε διὰ τῶν σπορίμων. Πολλὴ δέ τίς ἐστιν ἡ τῶν σπόρων θαυματουργία. Καὶ ἴδωμεν ἐν καιροῖς σπόρων τὰ περὶ σπόρων· ἐν χειμερίοις ὥραις τὰ περὶ τῆς βλάστης τῆς γῆς διαλεγόμενοι, οὐχ ἵνα φυσιολογήσωμεν τὰ ὁρώμενα, ἀλλ᾽ ἵνα προσκυνήσωμεν τὸν θαυματοποιόν. Ανθρωποι μὲν γὰρ τὰ ἐφ' ἑαυτοῖς εργαζόμενοι, ζεύξαντες βοῦς ἀροτῆρας, ἀνατέμνουσε τὴν γῆν καὶ ἀπαλύνουσι τὸ πρόσωπον αὐτῆς, ἵν᾽ ὑετοὶ μὲν μὴ παραδράμωσι, ἀλλ' ἐμβαθυνόμενοι καρποφορίαν ἀποδόσωσιν· οἱ δὲ σπόροι ἐν ἁπλότητι τῆς γῆς ῥιφέν τες, διττὴν ἔχωσι τὴν ἀπόλαυσιν· μίαν μὲν τοῦ βάθους καὶ τῆς ἀπαλώσεως, δευτέραν δὲ τοῦ κρύπτεσθαι, καὶ μὴ ὑπὸ ὀρνέων ἀναλίσκεσθαι. Ἀλλ᾿ ὁ μὲν ἄνθρωπος ποιεῖ τὸ ἑαυτοῦ· οὐ μὴ ἡ καρποφορία ὑπὸ ἀνθρώπου (29). Ανθρώπου μὲν γὰρ τὸ σπεῖραι· Θεοῦ δὲ τὸ αὐξῆσαι. Καὶ προστάγματι Θεοῦ νεφέλαι ἐκ θαλαττίων βυθών τὰ ὕδατα ἀναστάσασαι, καὶ ἐξ ἁλμυρότητος εἰς γλυ κύτητα μεταβαλοῦσαι, ἐπιχέουσι μὲν ἐπὶ τὸ πρόσ ωπον τῆς γῆς' μονοειδὴς δὲ ὑετός, καταβάς, πολυει δεῖς ἐργάζεται σπόρους. Καὶ σῖτον μὲν ἐργάζεται, κύαμον δὲ καὶ κέγχρον καὶ ὅλυραν. Εν μὲν τὸ κατα- σὰν, καὶ πολλὰ τὰ βλαστώμενα· καὶ τὸ μονοειδὲς τῶν ὑετῶν εἰς πολύχουν καρποφορίαν διασπείρεται· ἵνα δειχθῇ, μὴ τῇ τοῦ σπείραντος εὐμαρείᾳ, ἀλλὰ τῇ τοῦ Θεοῦ ἐνεργείᾳ γίνεσθαι τὸ καρποφορούμενον. Καὶ πρῶτον μὲν ὁ σπόρος χλόη τις ὥσπερ ἀναβαίνει, καὶ πολλάκις σίτῳ ζιζάνιον συνέσπαρται· ἡ δὲ ὁμοιότης τῶν φύλλων οὐ συγχωρεῖ φανῆναι, τί μὲν σῖτος, τί δὲ ζιζάνιον. Οταν δὲ ὁ σπόρος ευθυτενής γένηται, καὶ εἰς ὕψος γένηται, ὁ στάχυς διακρίνει, καὶ ἡ καρπο φορία δείκνυσι τὸ ὑποκείμενον, τί μὲν σίτος, τί δὲ ζι- ζάνιον. πνευματικώτερον. Εσπειρεν ὁ Ἰησοῦς διὰ τῶν ἀπο- στόλων τὸν λόγον τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν κατὰ πάσης τῆς οἰκουμένης. Ακοὴ δεξαμένη τὸ κήρυγμα κατέχει παρ' ἑαυτῇ· καὶ τέως μὲν βλά στην φυλλάδος ἐργάζεται σπουδὴν περὶ τὴν Ἐκκλη σίαν, καὶ συναγόμεθα κατὰ τὸ αὐτό, καὶ οἱ σιτοδόται, καὶ τὰ ζιζάνια, ὁ πιστὸς, καὶ ὁ ὑποκριτὴς, ἵνα ἀλη S. ATHANASIUS. DUBIA. rum, post lapidatum Stephanum, sic, inquam, ha- bet Scriptura : « Illi itaque dispersi • non imbe- cillitate dissipati : nequaquam enim fide sejun- cti sunt, sed dispersi. Seminantis quippe vi fru- mentum effecti, ad panem cœlestem, per vivificam omnem doctrinam transeuntes, operationes suas ubique disseminarunt. Cogitationum itaque sator Jesus unigenitus Filius Dei, transibat per sata, qui non seminum tantum est sator, sed etiam rerum sensu præditarum. Huic enim ab initio Pater dixit : • Producat terra herbam feni, seminans semen se- cundum genus et similitudinem 18. » Pater dixit, Filius perfecit : ille jussit, hic jussa complevit : al- que ita ex Patre per Filium, perfectum fuit opus, unaque mundi creatio per Patrem et Filium abso- Juta est. Qui ergo cogitationes seminat, et qui res sensu præditas nutu paterno effecit, hic ipse per sata transibat. Ingentia certe in seminibus mira- cula. Videamusque in temporibus sementis, quæ ad seminium pertinent : et de terræ germinibus hi- berno tempore disseramus: non quo physice de ejusmodi re disputemus, sed quo nirabilium fa- ctorem adoremus. Homines certe id agentes quod suæ facultatis est, junctis ad aratrum bobus terram sulcant, emolliuntque ejus superficiem, ut ne plu. viæ præterfluant, sed profundius penetrantes copio- sum fructum germinent: semina vero in mollem terram projecta, duplici commodo gaudeant, primo profunditatis et mollitiei ; secundo, latebrarum, ne ab avibus absumantur. Et homo quidem quod suæ facultatis est agit; sed nequaquam ab homine est fructificatio. Hominis quippe est seminare ; Dei au- tem incrementum dare. Atque Dei imperio nubes ex profundo marium aquas hauriunt, salsedineque in dulcedinem versa, effundunt quidem in super- ficiem terræ tum unius prorsus generis deci- dens pluvia, varia producit seminum genera : fru- mentum enim efficit, fabam, milium, zeam. Umum- que est quod decidit; multa quæ germinant: atque illa uniformitas pluviarum in multiplicem, fructiff- cationem abit ; ut ostendatur, non dexteritate se- minantis, sed Dei operatione fructum prodire Ac principio quidem sementis herba quæḍam velut as- surgit, et plerunque contingit frumentum una cum zizaniis seminari : neque licet per foliorum simili- D tudinem internoscere, quid frumentum, quid ziza- nia sit. Cum autem in culmum semen assurgit, exaltaturque, ex spica deprehenditur, fructusque indicat quid sit frumentum, quid zizania. C gis spiritualia progredere. Seminavit Jesus per apo- stolos verbum regni cœlorum per universam terram. Aaris vero quæ prædicationem excepit, apud sese illam retinet et eatenus certe germinationem foliorum edit, quod in Ecclesia se diligentem præ- bet. Convenimusque in eumdem locum tam fru- menti largitores, quam zizania; tam fidelis quam Act. VIII, 4. Gen. 1, 10. • 4. Ενόησας τὸ λεγόμενον, ἐλθέ μοι λοιπὸν ἐπὶ τὸ 4. Intellexisti quod dictum est, jam mihi ad ma- (29) Mac : 'Αλλ' ἐ μὲν ἄνθ.... ὑπὸ ἀνθρώπου, deerant in Anglicano, sed addita sunt manu recentiore.
PG 28:149Ἔσπειρεν ὁ Ἰησοῦς διὰ τῶν ἀποστόλων τὸν λόγον τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν κατὰ πάσης τῆς οἰκουμένης. Ἀκοὴ δεξαμένη τὸ κήρυγμα κατέχει παρ’ ἑαυτῇ· καὶ τέως μὲν βλάστην φυλλάδος ἐργάζεται σπουδὴν περὶ τὴν Ἐκκλησίαν, καὶ συναγόμεθα κατὰ τὸ αὐτὸ, καὶ οἱ σιτοδόται, καὶ τὰ ζιζάνια, ὁ πιστὸς, καὶ ὁ ὑποκριτὴς, ἵνα ἀληθέστερον εἴπωμεν τὸ καταγγελλόμενον· οἱ δὲ γεωργοὶ τῆς Ἐκκλησίας, τὴν δίκελλαν τῶν λόγων τοῖς ἐσπαρμένοις ἐπιβαλόντες, γεωργοῦμεν εἰς καρποφορίαν· οὔπω δὲ οἴδαμεν τὸ ὑποκείμενον· ἡ γὰρ τῆς φυλλάδος ὁμοιότης ἀπατᾷ πολλάκις τοὺς προεστῶτας. Ὅταν δὲ ἡ διδασκαλία εἰς ἔργον προχωρήσῃ, καὶ ὁ καρπὸς τῶν ἔργων παχυνθῇ, τότε φαίνεται τίς μὲν ὁ πιστὸς, τίς δὲ ὁ ὑποκριτής. Καὶ πῶς καὶ τίνα τρόπον παραγίνεται πολλάκις εἰς πόλιν ἀνὴρ δυνάμενος διδάσκειν Ἑλληνιστὶ, ὃς, τὴν ἀκοὴν θελγόμενος, σπεύδει εἰς τὴν Ἐκκλησίαν, οὐ τὴν ἰατρείαν τῆς ψυχῆς, ἀλλὰ τῶν λόγων τὸ κάλλος μόνον ἁρπάσαι. Ἀνεχώρησεν ὁ εὐγλώττως λαλῶν· ἀνεχώρησε καὶ τῆς Ἐκκλησίας τὸ ζιζάνιον· οὐ γὰρ ἔχει τὸ σιτῶδες, τὸ πιστόν.θέστερον εἴπωμεν τὸ καταγγελλόμενον· οἱ δὲ γεωργοί Α τῆς Ἐκκλησίας, τὴν δίκελλαν τῶν λόγων τοῖς ἐσπαρ μένοις ἐπιβαλόντες, γεωργοῦμεν εἰς καρποφορίαν· οὔπω δὲ οἴδαμεν τὸ ὑποκείμενον· ἡ γὰρ τῆς φυλλάδος ὁμοιότης ἀπατᾷ πολλάκις τοὺς προεστῶτας. Οταν δὲ ἡ διδασκαλία εἰς ἔργον προχωρήσῃ, καὶ ὁ καρπὸς τῶν ἔργων παχυνθῇ, τότε φαίνεται τίς μὲν ὁ πιστὸς, τίς δὲ ὁ ὑποκριτής. Καὶ πῶς καὶ τίνα τρόπον παραγίνε- και πολλάκις εἰς πόλιν ἀνὴρ δυνάμενος διδάσκειν Ελληνιστί, ὅς, τὴν ἀκοὴν θελγόμενος, σπεύδει εἰς τὴν Ἐκκλησίαν, οὐ τὴν ἰατρείαν τῆς ψυχῆς, ἀλλὰ τῶν λόγων τὸ κάλλος μόνον ἁρπάσαι. Ανεχώρησεν ὁ εὐ- γλώττως λαλῶν· ἀνεχώρησε καὶ τῆς Ἐκκλησίας τὸ ζιζάνιον· οὐ γὰρ ἔχει τὸ σιτῶδες, τὸ πιστόν. Ὁ δὲ πιστὸς, κἂν εὐγλώττως λέγῃ τὰ λεγόμενα, σπουδάζει κατακούειν, κἂν Συριστί, κἂν Ῥωμαϊστί, κἂν δια- φόρῳ γλώττῃ. Οὐ γὰρ ζητεῖ λόγους, ἀλλ' ἔργα. « Ο γὰρ λόγος ἡμῶν καὶ τὸ κήρυγμα ἡμῶν οὐκ ἐν πειθοῖς ἀνθρωπίνης σοφίας λόγοις, ἀλλ' ἐν ἀποδείξει Πνεύματ τος καὶ δυνάμεως. » Τί τὸ ὄφελος, ἐὰν Ἑλληνιστί λα- λῶμεν, βαρβαρίζωμεν δὲ τῇ γνώμῃ; Τί τὸ ὄφελος, ἐὰν εὐσύνθετος μὲν ὁ λόγος, κακοσύνθετος δὲ ὁ τρό- τος ; Πολύ κάλλιόν ἐστι μήτε τὴν Ἑλλήνων εἰδέναι φωνὴν, καὶ τὸν νόμον τοῦ Θεοῦ ἐν καρδία κεκτῆσθαι. Εἰ μὲν γὰρ σοφιστοῦ διδασκαλεῖον ἦν ἡ Ἐκκλησία, εὐγλωττίας ἦν ὁ καιρός· ἐπειδὴ δὲ τρόπων ἀγών, καὶ καρποφορία τὸ προκείμενον, καὶ προσδοκία οὐρανῶν τὸ προσδοκώμενον, μὴ γλῶττα ζητείσθω, ἀλλ' ὁ τρό- πως κατορθούσθω. Πάλιν ἄλλοι νοσοῦσιν ἀνθρωπαρέ- σκειαν ἀνθρώπων, καὶ καιρὸν καθυποκρίνονται· κἂν μὲν ἐπίσημον πρόσωπον ἢ ἐκ πλατειῶν ἢ ἐξ ἀνθρώ των παραγίνηται, καὶ Χριστιανισμὸν ἐπαγγελλόμενον, τρέχουσιν εἰς τὴν Ἐκκλησίαν, ἵνα ἀνθρώπῳ δείξωσι τὸ πρόσωπον. Ἐξῆλθεν ἡ ἐπίσημος, συνεξῆλθεν ὁ ὑποκριτὴς, καὶ ἀπέχει τὸν μισθόν. Δι' ἀνθρώπων ἦλθεν, ἀνθρώπῳ ἥρεσε, παρὰ Θεοῦ οὐδὲν ἔλαβεν· οὐ γὰρ ἐκείνῳ ἔδειξε τὴν διάνοιαν. Τοιαῦτα τῆς Ἐκκλη- σίας τὰ ζιζάνια. σίας Λόγος· καὶ γὰρ ζιζάνια σιτοποιεῖ, ἐὰν θέλῃ. Ἐπειδὴ γὰρ αὐτοπροαίρετος ἡ τῶν ἀνθρώπων κίνη- σις, καὶ αὐτεξούσιος ἡ γνώμη, ἐπὶ σοὶ κεῖται τὸ πράγμα· εἰ θέλεις ζιζάνια, εἰ ἀλόγων ζώων τροφή. εἰ θέλεις, μεταβάλλῃ καὶ γίνῃ σίτος. Εἰκόνα ζητεῖς τῶν λόγων, λάμβανε ἀπὸ δένδρων τὸ ζητούμενον. Η ἀγριέλαιος, ἐπικεντρισθεῖσα, καλλιέλαιος γίνεται, καὶ ἄμπελος ἀγρία, ἡμερωτάτης ἀμπέλου κλῆμα δεξα μένη, ἐπιλανθάνεται μὲν τῶν τῆς ῥίζης παλαιοτήτων, ἀναλαμβάνει δὲ τὴν καινότητα τῶν παλαιῶν. Ἐπι λάθου καὶ σὺ τῶν πρώτων, καὶ ἀνάλαβε τὰ λεγόμενα καὶ τοῦ ζιζανίου πάρες, τὸ δὲ σιτῶδες ἀνάλαβε ἵνα δυνηθῇς καὶ αὐτὸς εἴσω ἄλωνος ἐκκλησιαστικῆς γε- νέσθαι νοητής. τὸν ἀνάγνωσμα, τὸ περὶ σπόρων διαλεγόμενον, διὰ τὸν κατασπείραντα ἐν ταῖς ψυχαῖς, τῶν ψυχῶν λυτρω- τὴν Ἰησοῦν, τὸν διαπορευόμενον διὰ τῶν σπορίμων. ] ο HOMILIA DE SEMENTE. hypocrita, ut verius eloquamur quod prædicatur. Cor. 11, 4. B Nos autem Ecclesiæ agricolæ verborum ligoneni : per sata immittimus, ut agrum colamus ad fru- ctum ferendum; necdum tamen cognoscimus soli conditionem foliorum quippe similitudo, præsides sæpe fallit. Verum ubi doctrina in opus procedit, laborumque fructus solidatur, tum apparet quis f. delis, quis hypocrita sit. Qua ratione in urbem ple- rumque venit vir Græce docendi peritus, auresque demulcens, qui in Ecclesiam properat, non ut me- dicinam animæ, sed ut verborum elegantiam per.ci- piat. Recedit ille facundus orator: recedit etiam ab Ecclesia zizanium; frumentum quippe seu fidem, non habet. Fidelis autem licet facunde loqui soleat, studiose auscultat, sive Syriace, sive Latine, aut alio quovis sermone quis utatur. Non quærit enima verba, sed gesta : • Sermo enim noster et prædi- catio nostra, non in persuasibilibus humanæ sapien- tiæ verbis, sed in ostensione Spiritus et virtutis Quæ utilitas, si Grece loquamur, et mente barbari simus? Quid prodest si compositus ser- mo, et mores sint incompositi? Multo præstantius est Græce quidem nescire, legemque Dei in corde possidere. Nam si Ecclesia sophistae schola esset, consectanda foret eloquentia: at cum de morum pugna, et de fructus copia agatur, exspecteturque coelum; ne lingua requiratur, sed mores insti- tuantur. Rursum aliqui laborant studio placendi hominibus, et ad tempus simulatione utuntur : quod si illustris persona vel ex plateis, vel ex hu- C minum (turba) accesserit, et Christianismum profi-. teatur, currunt in Ecclesiam, ut homini illi vultum ostendant suum. Egreditur insignis ille, una exit bypocrita, recepta mercede sua : hominis causa ve- nit, homini placuit, a Deo nihil accepit, nequaquam enim mentem suam illi exhibuit. Ejusmodi sunt Ecclesiæ zizania. D agricola : nam zizania, siquidem ille voluerit, fru- mentum ferunt. Cum enim electione propria fiat hominum motus, et libera sit ejus sententia; in te res sita est : si vis esse zizania, brulorum anima- lium pabulum es: sin volueris mutari, frumentum Des. Si quæras hujusce rei exemplum, ex arboribus quaesitum accipe. Oleaster insitus efficitur bora oliva, et vitis silvestris, sativa vitis accepto palo mite, obliviscitur vetustæ radicis suæ, accipitque novitatem recentis. Obliviscere et tu priorum, et accipe quod dicitur; omissisque zizaniis, frumen- tum accipe ut mereare intra aream ecclesiasticam spiritualemque recipi. lectionis evangelicæ, qua de satis agitur, ob eum qui in animabus seminavit, Redemptorem animarum Jesum, transeuntem per sata. Ille autem de industria 5. Αλλ' ἔχει τι θαυμάσιον ὁ γεωργὸς τῆς Ἐκκλη- 6. Ταῦτα δὲ πάντα ὑμῖν εἴρηται διὰ τὸ εὐαγγελι 5. Sed quidpiam mirum habet Verbum Ecclesiæ 6. Hæc porro omnia dicta vobis sunt, occasione
Ὁ δὲ πιστὸς, κἂν εὐγλώττως λέγῃ τὰ λεγόμενα, σπουδάζει κατακούειν, κἂν Συριστὶ, κἂν Ῥωμαϊστὶ, κἂν διαφόρῳ γλώττῃ. Οὐ γὰρ ζητεῖ λόγους, ἀλλ’ ἔργα. «Ὁ γὰρ λόγος ἡμῶν καὶ τὸ κήρυγμα ἡμῶν οὐκ ἐν πειθοῖς ἀνθρωπίνης σοφίας λόγοις, ἀλλ’ ἐν ἀποδείξει Πνεύματος καὶ δυνάμεως.» Τί τὸ ὄφελος, ἐὰν Ἑλληνιστὶ λαλῶμεν, βαρβαρίζωμεν δὲ τῇ γνώμῃ; Τί τὸ ὄφελος, ἐὰν εὐσύνθετος μὲν ὁ λόγος, κακοσύνθετος δὲ ὁ τρόπος; Πολὺ κάλλιόν ἐστι μήτε τὴν Ἑλλήνων εἰδέναι φωνὴν, καὶ τὸν νόμον τοῦ Θεοῦ ἐν καρδίᾳ κεκτῆσθαι. Εἰ μὲν γὰρ σοφιστοῦ διδασκαλεῖον ἦν ἡ Ἐκκλησία, εὐγλωττίας ἦν ὁ καιρός· ἐπειδὴ δὲ τρόπων ἀγὼν, καὶ καρποφορία τὸ προκείμενον, καὶ προσδοκία οὐρανῶν τὸ προσδοκώμενον, μὴ γλῶττα ζητείσθω, ἀλλ’ ὁ τρόπος κατορθούσθω. Πάλιν ἄλλοι νοσοῦσιν ἀνθρωπαρέσκειαν ἀνθρώπων, καὶ καιρὸν καθυποκρίνονται· κἂν μὲν ἐπίσημον πρόσωπον ἢ ἐκ πλατειῶν ἢ ἐξ ἀνθρώπων παραγίνηται, καὶ Χριστιανισμὸν ἐπαγγελλόμενον, τρέχουσιν εἰς τὴν Ἐκκλησίαν, ἵνα ἀνθρώπῳ δείξωσι τὸ πρόσωπον. Ἐξῆλθεν ὁ ἐπίσημος, συνεξῆλθεν ὁ ὑποκριτὴς, καὶ ἀπέχει τὸν μισθόν. Δι’ ἀνθρώπων ἦλθεν, ἀνθρώπῳ ἤρεσε, παρὰ Θεοῦ οὐδὲν ἔλαβεν·θέστερον εἴπωμεν τὸ καταγγελλόμενον· οἱ δὲ γεωργοί Α τῆς Ἐκκλησίας, τὴν δίκελλαν τῶν λόγων τοῖς ἐσπαρ μένοις ἐπιβαλόντες, γεωργοῦμεν εἰς καρποφορίαν· οὔπω δὲ οἴδαμεν τὸ ὑποκείμενον· ἡ γὰρ τῆς φυλλάδος ὁμοιότης ἀπατᾷ πολλάκις τοὺς προεστῶτας. Οταν δὲ ἡ διδασκαλία εἰς ἔργον προχωρήσῃ, καὶ ὁ καρπὸς τῶν ἔργων παχυνθῇ, τότε φαίνεται τίς μὲν ὁ πιστὸς, τίς δὲ ὁ ὑποκριτής. Καὶ πῶς καὶ τίνα τρόπον παραγίνε- και πολλάκις εἰς πόλιν ἀνὴρ δυνάμενος διδάσκειν Ελληνιστί, ὅς, τὴν ἀκοὴν θελγόμενος, σπεύδει εἰς τὴν Ἐκκλησίαν, οὐ τὴν ἰατρείαν τῆς ψυχῆς, ἀλλὰ τῶν λόγων τὸ κάλλος μόνον ἁρπάσαι. Ανεχώρησεν ὁ εὐ- γλώττως λαλῶν· ἀνεχώρησε καὶ τῆς Ἐκκλησίας τὸ ζιζάνιον· οὐ γὰρ ἔχει τὸ σιτῶδες, τὸ πιστόν. Ὁ δὲ πιστὸς, κἂν εὐγλώττως λέγῃ τὰ λεγόμενα, σπουδάζει κατακούειν, κἂν Συριστί, κἂν Ῥωμαϊστί, κἂν δια- φόρῳ γλώττῃ. Οὐ γὰρ ζητεῖ λόγους, ἀλλ' ἔργα. « Ο γὰρ λόγος ἡμῶν καὶ τὸ κήρυγμα ἡμῶν οὐκ ἐν πειθοῖς ἀνθρωπίνης σοφίας λόγοις, ἀλλ' ἐν ἀποδείξει Πνεύματ τος καὶ δυνάμεως. » Τί τὸ ὄφελος, ἐὰν Ἑλληνιστί λα- λῶμεν, βαρβαρίζωμεν δὲ τῇ γνώμῃ; Τί τὸ ὄφελος, ἐὰν εὐσύνθετος μὲν ὁ λόγος, κακοσύνθετος δὲ ὁ τρό- τος ; Πολύ κάλλιόν ἐστι μήτε τὴν Ἑλλήνων εἰδέναι φωνὴν, καὶ τὸν νόμον τοῦ Θεοῦ ἐν καρδία κεκτῆσθαι. Εἰ μὲν γὰρ σοφιστοῦ διδασκαλεῖον ἦν ἡ Ἐκκλησία, εὐγλωττίας ἦν ὁ καιρός· ἐπειδὴ δὲ τρόπων ἀγών, καὶ καρποφορία τὸ προκείμενον, καὶ προσδοκία οὐρανῶν τὸ προσδοκώμενον, μὴ γλῶττα ζητείσθω, ἀλλ' ὁ τρό- πως κατορθούσθω. Πάλιν ἄλλοι νοσοῦσιν ἀνθρωπαρέ- σκειαν ἀνθρώπων, καὶ καιρὸν καθυποκρίνονται· κἂν μὲν ἐπίσημον πρόσωπον ἢ ἐκ πλατειῶν ἢ ἐξ ἀνθρώ των παραγίνηται, καὶ Χριστιανισμὸν ἐπαγγελλόμενον, τρέχουσιν εἰς τὴν Ἐκκλησίαν, ἵνα ἀνθρώπῳ δείξωσι τὸ πρόσωπον. Ἐξῆλθεν ἡ ἐπίσημος, συνεξῆλθεν ὁ ὑποκριτὴς, καὶ ἀπέχει τὸν μισθόν. Δι' ἀνθρώπων ἦλθεν, ἀνθρώπῳ ἥρεσε, παρὰ Θεοῦ οὐδὲν ἔλαβεν· οὐ γὰρ ἐκείνῳ ἔδειξε τὴν διάνοιαν. Τοιαῦτα τῆς Ἐκκλη- σίας τὰ ζιζάνια. σίας Λόγος· καὶ γὰρ ζιζάνια σιτοποιεῖ, ἐὰν θέλῃ. Ἐπειδὴ γὰρ αὐτοπροαίρετος ἡ τῶν ἀνθρώπων κίνη- σις, καὶ αὐτεξούσιος ἡ γνώμη, ἐπὶ σοὶ κεῖται τὸ πράγμα· εἰ θέλεις ζιζάνια, εἰ ἀλόγων ζώων τροφή. εἰ θέλεις, μεταβάλλῃ καὶ γίνῃ σίτος. Εἰκόνα ζητεῖς τῶν λόγων, λάμβανε ἀπὸ δένδρων τὸ ζητούμενον. Η ἀγριέλαιος, ἐπικεντρισθεῖσα, καλλιέλαιος γίνεται, καὶ ἄμπελος ἀγρία, ἡμερωτάτης ἀμπέλου κλῆμα δεξα μένη, ἐπιλανθάνεται μὲν τῶν τῆς ῥίζης παλαιοτήτων, ἀναλαμβάνει δὲ τὴν καινότητα τῶν παλαιῶν. Ἐπι λάθου καὶ σὺ τῶν πρώτων, καὶ ἀνάλαβε τὰ λεγόμενα καὶ τοῦ ζιζανίου πάρες, τὸ δὲ σιτῶδες ἀνάλαβε ἵνα δυνηθῇς καὶ αὐτὸς εἴσω ἄλωνος ἐκκλησιαστικῆς γε- νέσθαι νοητής. τὸν ἀνάγνωσμα, τὸ περὶ σπόρων διαλεγόμενον, διὰ τὸν κατασπείραντα ἐν ταῖς ψυχαῖς, τῶν ψυχῶν λυτρω- τὴν Ἰησοῦν, τὸν διαπορευόμενον διὰ τῶν σπορίμων. ] ο HOMILIA DE SEMENTE. hypocrita, ut verius eloquamur quod prædicatur. Cor. 11, 4. B Nos autem Ecclesiæ agricolæ verborum ligoneni : per sata immittimus, ut agrum colamus ad fru- ctum ferendum; necdum tamen cognoscimus soli conditionem foliorum quippe similitudo, præsides sæpe fallit. Verum ubi doctrina in opus procedit, laborumque fructus solidatur, tum apparet quis f. delis, quis hypocrita sit. Qua ratione in urbem ple- rumque venit vir Græce docendi peritus, auresque demulcens, qui in Ecclesiam properat, non ut me- dicinam animæ, sed ut verborum elegantiam per.ci- piat. Recedit ille facundus orator: recedit etiam ab Ecclesia zizanium; frumentum quippe seu fidem, non habet. Fidelis autem licet facunde loqui soleat, studiose auscultat, sive Syriace, sive Latine, aut alio quovis sermone quis utatur. Non quærit enima verba, sed gesta : • Sermo enim noster et prædi- catio nostra, non in persuasibilibus humanæ sapien- tiæ verbis, sed in ostensione Spiritus et virtutis Quæ utilitas, si Grece loquamur, et mente barbari simus? Quid prodest si compositus ser- mo, et mores sint incompositi? Multo præstantius est Græce quidem nescire, legemque Dei in corde possidere. Nam si Ecclesia sophistae schola esset, consectanda foret eloquentia: at cum de morum pugna, et de fructus copia agatur, exspecteturque coelum; ne lingua requiratur, sed mores insti- tuantur. Rursum aliqui laborant studio placendi hominibus, et ad tempus simulatione utuntur : quod si illustris persona vel ex plateis, vel ex hu- C minum (turba) accesserit, et Christianismum profi-. teatur, currunt in Ecclesiam, ut homini illi vultum ostendant suum. Egreditur insignis ille, una exit bypocrita, recepta mercede sua : hominis causa ve- nit, homini placuit, a Deo nihil accepit, nequaquam enim mentem suam illi exhibuit. Ejusmodi sunt Ecclesiæ zizania. D agricola : nam zizania, siquidem ille voluerit, fru- mentum ferunt. Cum enim electione propria fiat hominum motus, et libera sit ejus sententia; in te res sita est : si vis esse zizania, brulorum anima- lium pabulum es: sin volueris mutari, frumentum Des. Si quæras hujusce rei exemplum, ex arboribus quaesitum accipe. Oleaster insitus efficitur bora oliva, et vitis silvestris, sativa vitis accepto palo mite, obliviscitur vetustæ radicis suæ, accipitque novitatem recentis. Obliviscere et tu priorum, et accipe quod dicitur; omissisque zizaniis, frumen- tum accipe ut mereare intra aream ecclesiasticam spiritualemque recipi. lectionis evangelicæ, qua de satis agitur, ob eum qui in animabus seminavit, Redemptorem animarum Jesum, transeuntem per sata. Ille autem de industria 5. Αλλ' ἔχει τι θαυμάσιον ὁ γεωργὸς τῆς Ἐκκλη- 6. Ταῦτα δὲ πάντα ὑμῖν εἴρηται διὰ τὸ εὐαγγελι 5. Sed quidpiam mirum habet Verbum Ecclesiæ 6. Hæc porro omnia dicta vobis sunt, occasione
PG 28:150οὐ γὰρ ἐκείνῳ ἔδειξε τὴν διάνοιαν. Τοιαῦτα τῆς Ἐκκλησίας τὰ ζιζάνια. Ἀλλ’ ἔχει τι θαυμάσιον ὁ γεωργὸς τῆς Ἐκκλησίας Λόγος· καὶ γὰρ ζιζάνια σιτοποιεῖ, ἐὰν θέλῃ. Ἐπειδὴ γὰρ αὐτοπροαίρετος ἡ τῶν ἀνθρώπων κίνησις, καὶ αὐτεξούσιος ἡ γνώμη, ἐπὶ σοὶ κεῖται τὸ πρᾶγμα· εἰ θέλεις ζιζάνια, εἶ ἀλόγων ζώων τροφή· εἰ θέλεις, μεταβάλλῃ καὶ γίνῃ σῖτος. Εἰκόνα ζητεῖς τῶν λόγων, λάμβανε ἀπὸ δένδρων τὸ ζητούμενον. Ἡ ἀγριέλαιος, ἐπικεντρισθεῖσα, καλλιέλαιος γίνεται, καὶ ἄμπελος ἀγρία, ἡμερωτάτης ἀμπέλου κλῆμα δεξαμένη, ἐπιλανθάνεται μὲν τῶν τῆς ῥίζης παλαιοτήτων, ἀναλαμβάνει δὲ τὴν καινότητα τῶν παλαιῶν. Ἐπιλάθου καὶ σὺ τῶν πρώτων, καὶ ἀνάλαβε τὰ λεγόμενα· καὶ τοῦ ζιζανίου πάρες, τὸ δὲ σιτῶδες ἀνάλαβε· ἵνα δυνηθῇς καὶ αὐτὸς εἴσω ἅλωνος ἐκκλησιαστικῆς γενέσθαι νοητῆς. Ταῦτα δὲ πάντα ὑμῖν εἴρηται διὰ τὸ εὐαγγελικὸν ἀνάγνωσμα, τὸ περὶ σπόρων διαλεγόμενον, διὰ τὸν κατασπείραντα ἐν ταῖς ψυχαῖς, τῶν ψυχῶν λυτρωτὴν Ἰησοῦν, τὸν διαπορευόμενον διὰ τῶν σπορίμων.θέστερον εἴπωμεν τὸ καταγγελλόμενον· οἱ δὲ γεωργοί Α τῆς Ἐκκλησίας, τὴν δίκελλαν τῶν λόγων τοῖς ἐσπαρ μένοις ἐπιβαλόντες, γεωργοῦμεν εἰς καρποφορίαν· οὔπω δὲ οἴδαμεν τὸ ὑποκείμενον· ἡ γὰρ τῆς φυλλάδος ὁμοιότης ἀπατᾷ πολλάκις τοὺς προεστῶτας. Οταν δὲ ἡ διδασκαλία εἰς ἔργον προχωρήσῃ, καὶ ὁ καρπὸς τῶν ἔργων παχυνθῇ, τότε φαίνεται τίς μὲν ὁ πιστὸς, τίς δὲ ὁ ὑποκριτής. Καὶ πῶς καὶ τίνα τρόπον παραγίνε- και πολλάκις εἰς πόλιν ἀνὴρ δυνάμενος διδάσκειν Ελληνιστί, ὅς, τὴν ἀκοὴν θελγόμενος, σπεύδει εἰς τὴν Ἐκκλησίαν, οὐ τὴν ἰατρείαν τῆς ψυχῆς, ἀλλὰ τῶν λόγων τὸ κάλλος μόνον ἁρπάσαι. Ανεχώρησεν ὁ εὐ- γλώττως λαλῶν· ἀνεχώρησε καὶ τῆς Ἐκκλησίας τὸ ζιζάνιον· οὐ γὰρ ἔχει τὸ σιτῶδες, τὸ πιστόν. Ὁ δὲ πιστὸς, κἂν εὐγλώττως λέγῃ τὰ λεγόμενα, σπουδάζει κατακούειν, κἂν Συριστί, κἂν Ῥωμαϊστί, κἂν δια- φόρῳ γλώττῃ. Οὐ γὰρ ζητεῖ λόγους, ἀλλ' ἔργα. « Ο γὰρ λόγος ἡμῶν καὶ τὸ κήρυγμα ἡμῶν οὐκ ἐν πειθοῖς ἀνθρωπίνης σοφίας λόγοις, ἀλλ' ἐν ἀποδείξει Πνεύματ τος καὶ δυνάμεως. » Τί τὸ ὄφελος, ἐὰν Ἑλληνιστί λα- λῶμεν, βαρβαρίζωμεν δὲ τῇ γνώμῃ; Τί τὸ ὄφελος, ἐὰν εὐσύνθετος μὲν ὁ λόγος, κακοσύνθετος δὲ ὁ τρό- τος ; Πολύ κάλλιόν ἐστι μήτε τὴν Ἑλλήνων εἰδέναι φωνὴν, καὶ τὸν νόμον τοῦ Θεοῦ ἐν καρδία κεκτῆσθαι. Εἰ μὲν γὰρ σοφιστοῦ διδασκαλεῖον ἦν ἡ Ἐκκλησία, εὐγλωττίας ἦν ὁ καιρός· ἐπειδὴ δὲ τρόπων ἀγών, καὶ καρποφορία τὸ προκείμενον, καὶ προσδοκία οὐρανῶν τὸ προσδοκώμενον, μὴ γλῶττα ζητείσθω, ἀλλ' ὁ τρό- πως κατορθούσθω. Πάλιν ἄλλοι νοσοῦσιν ἀνθρωπαρέ- σκειαν ἀνθρώπων, καὶ καιρὸν καθυποκρίνονται· κἂν μὲν ἐπίσημον πρόσωπον ἢ ἐκ πλατειῶν ἢ ἐξ ἀνθρώ των παραγίνηται, καὶ Χριστιανισμὸν ἐπαγγελλόμενον, τρέχουσιν εἰς τὴν Ἐκκλησίαν, ἵνα ἀνθρώπῳ δείξωσι τὸ πρόσωπον. Ἐξῆλθεν ἡ ἐπίσημος, συνεξῆλθεν ὁ ὑποκριτὴς, καὶ ἀπέχει τὸν μισθόν. Δι' ἀνθρώπων ἦλθεν, ἀνθρώπῳ ἥρεσε, παρὰ Θεοῦ οὐδὲν ἔλαβεν· οὐ γὰρ ἐκείνῳ ἔδειξε τὴν διάνοιαν. Τοιαῦτα τῆς Ἐκκλη- σίας τὰ ζιζάνια. σίας Λόγος· καὶ γὰρ ζιζάνια σιτοποιεῖ, ἐὰν θέλῃ. Ἐπειδὴ γὰρ αὐτοπροαίρετος ἡ τῶν ἀνθρώπων κίνη- σις, καὶ αὐτεξούσιος ἡ γνώμη, ἐπὶ σοὶ κεῖται τὸ πράγμα· εἰ θέλεις ζιζάνια, εἰ ἀλόγων ζώων τροφή. εἰ θέλεις, μεταβάλλῃ καὶ γίνῃ σίτος. Εἰκόνα ζητεῖς τῶν λόγων, λάμβανε ἀπὸ δένδρων τὸ ζητούμενον. Η ἀγριέλαιος, ἐπικεντρισθεῖσα, καλλιέλαιος γίνεται, καὶ ἄμπελος ἀγρία, ἡμερωτάτης ἀμπέλου κλῆμα δεξα μένη, ἐπιλανθάνεται μὲν τῶν τῆς ῥίζης παλαιοτήτων, ἀναλαμβάνει δὲ τὴν καινότητα τῶν παλαιῶν. Ἐπι λάθου καὶ σὺ τῶν πρώτων, καὶ ἀνάλαβε τὰ λεγόμενα καὶ τοῦ ζιζανίου πάρες, τὸ δὲ σιτῶδες ἀνάλαβε ἵνα δυνηθῇς καὶ αὐτὸς εἴσω ἄλωνος ἐκκλησιαστικῆς γε- νέσθαι νοητής. τὸν ἀνάγνωσμα, τὸ περὶ σπόρων διαλεγόμενον, διὰ τὸν κατασπείραντα ἐν ταῖς ψυχαῖς, τῶν ψυχῶν λυτρω- τὴν Ἰησοῦν, τὸν διαπορευόμενον διὰ τῶν σπορίμων. ] ο HOMILIA DE SEMENTE. hypocrita, ut verius eloquamur quod prædicatur. Cor. 11, 4. B Nos autem Ecclesiæ agricolæ verborum ligoneni : per sata immittimus, ut agrum colamus ad fru- ctum ferendum; necdum tamen cognoscimus soli conditionem foliorum quippe similitudo, præsides sæpe fallit. Verum ubi doctrina in opus procedit, laborumque fructus solidatur, tum apparet quis f. delis, quis hypocrita sit. Qua ratione in urbem ple- rumque venit vir Græce docendi peritus, auresque demulcens, qui in Ecclesiam properat, non ut me- dicinam animæ, sed ut verborum elegantiam per.ci- piat. Recedit ille facundus orator: recedit etiam ab Ecclesia zizanium; frumentum quippe seu fidem, non habet. Fidelis autem licet facunde loqui soleat, studiose auscultat, sive Syriace, sive Latine, aut alio quovis sermone quis utatur. Non quærit enima verba, sed gesta : • Sermo enim noster et prædi- catio nostra, non in persuasibilibus humanæ sapien- tiæ verbis, sed in ostensione Spiritus et virtutis Quæ utilitas, si Grece loquamur, et mente barbari simus? Quid prodest si compositus ser- mo, et mores sint incompositi? Multo præstantius est Græce quidem nescire, legemque Dei in corde possidere. Nam si Ecclesia sophistae schola esset, consectanda foret eloquentia: at cum de morum pugna, et de fructus copia agatur, exspecteturque coelum; ne lingua requiratur, sed mores insti- tuantur. Rursum aliqui laborant studio placendi hominibus, et ad tempus simulatione utuntur : quod si illustris persona vel ex plateis, vel ex hu- C minum (turba) accesserit, et Christianismum profi-. teatur, currunt in Ecclesiam, ut homini illi vultum ostendant suum. Egreditur insignis ille, una exit bypocrita, recepta mercede sua : hominis causa ve- nit, homini placuit, a Deo nihil accepit, nequaquam enim mentem suam illi exhibuit. Ejusmodi sunt Ecclesiæ zizania. D agricola : nam zizania, siquidem ille voluerit, fru- mentum ferunt. Cum enim electione propria fiat hominum motus, et libera sit ejus sententia; in te res sita est : si vis esse zizania, brulorum anima- lium pabulum es: sin volueris mutari, frumentum Des. Si quæras hujusce rei exemplum, ex arboribus quaesitum accipe. Oleaster insitus efficitur bora oliva, et vitis silvestris, sativa vitis accepto palo mite, obliviscitur vetustæ radicis suæ, accipitque novitatem recentis. Obliviscere et tu priorum, et accipe quod dicitur; omissisque zizaniis, frumen- tum accipe ut mereare intra aream ecclesiasticam spiritualemque recipi. lectionis evangelicæ, qua de satis agitur, ob eum qui in animabus seminavit, Redemptorem animarum Jesum, transeuntem per sata. Ille autem de industria 5. Αλλ' ἔχει τι θαυμάσιον ὁ γεωργὸς τῆς Ἐκκλη- 6. Ταῦτα δὲ πάντα ὑμῖν εἴρηται διὰ τὸ εὐαγγελι 5. Sed quidpiam mirum habet Verbum Ecclesiæ 6. Hæc porro omnia dicta vobis sunt, occasione
PG 28:151Ὁ μὲν οὖν διεπορεύετο ἐπίτηδες ἐν Σαββάτῳ, διάγων τοὺς μαθητὰς διὰ τῶν σπορίμων καὶ οἱ μαθηταὶ διερχόμενοι, ἔτιλλον στάχυας, καὶ ψώχοντες ταῖς χερσὶν αὐτῶν ἤσθιον, καινοτέραν ἅλωνα τοῖς στάχυσι τὰς χεῖρας ἐργαζόμενοι. Οἱ δὲ Ἰουδαῖοι ἐπετίμων τοῖς μαθηταῖς τρεφομένοις, καὶ πρὸς τὸν διδάσκαλον ἀγανακτοῦσιν· «Ἴδε, τί ποιοῦσι οἱ μαθηταί σου;» Ἑαυτοὺς ἀπαλλοτριώσαντες τῆς δικαιοσύνης, οὐκ εἶπαν, Οἱ κοινωνοὶ τῶν μαθητῶν ἡμῶν· ἑαυτοὺς γὰρ τῆς μαθήσεως ἐξώρισαν· ἀλλ’, «Ἴδε, τί ποιοῦσιν οἱ μαθηταί σου.» Δεικνύουσι τὰ φαινόμενα. Τῷ γνώστῃ τῶν καρδιῶν δεικνύετε τὰ ὁρώμενα; Οὐκ ἐλάβετε πολλάκις τὴν πεῖραν, ὅτι οἶδε καὶ τῶν καρδιῶν τὰς γνώσεις; Οὐ λέγων· «Τί διαλογίζεσθε ἐν ἑαυτοῖς πονηρά;» ὁ διαλογισμοὺς εἰδὼς, ἀσταχύων ψωχμοὺς οὐκ οἶδε; Καινότερος νεκρὸς ἐλεύθερος ἐν νεκροῖς. Οἱ μὲν ἄλλοι νεκροὶ, δεσμοῖς ὥσπερ περιβαλλόμενοι, ἐν εἱρκτῇ τῇ ὁδῷ ἀπήγοντο· Ἰησοῦς δὲ γέγονε δι’ ἡμᾶς νεκρὸς, καὶ κατῆλθεν εἰς τὰ καταχθόνια μεταξὺ τῶν νεκρῶν· καὶ ἐν νεκροῖς μὲν ἐλθὼν οὐ μόνον ἐλεύθερος ἦν, ἀλλὰ καὶ νεκρῶν ἐλευθερωτής.S. ATHANASIUS. Α Ὁ μὲν οὖν διεπορεύετο ἐπίτηδες ἐν Σαββάτῳ, διάγων τοὺς μαθητὰς διὰ τῶν σπορίμων καὶ οἱ μαθηταὶ διερ χόμενοι, ἔτιλλον στάχυας, καὶ ψώχοντες ταῖς χερσὶν αὐτῶν ἤσθιον, καινοτέραν ἅλωνα τοῖς στάχυσι τὰς χεῖρας ἐργαζόμενοι. Οἱ δὲ Ἰουδαῖοι ἐπετίμων τοῖς μαθηταῖς τρεφομένοις, καὶ πρὸς τὸν διδάσκαλον ἀγα νακτοῦσιν· ι Ιδε, τί ποιοῦσι οἱ μαθηταί σου ; » Έαν- τοὺς ἀπαλλοτριώσαντες τῆς δικαιοσύνης, οὐκ εἶπαν, Οἱ κοινωνοὶ τῶν μαθητῶν ἡμῶν· ἑαυτοὺς γὰρ τῆς μαθήσεως ἐξώρισαν· ἀλλ', ε Ιδε, τί ποιοῦσιν οἱ μαθη ταί σου. » Δεικνύουσι τὰ φαινόμενα. Τῷ γνώστῃ τῶν καρδιῶν δεικνύετε τὰ δρώμενα; Οὐκ ἐλάβετε πολλά- κις τὴν πεῖραν, ὅτι οἶδε καὶ τῶν καρδιῶν τὰς γνώ σεις; Οὐ λέγων· . Τί διαλογίζεσθε ἐν ἑαυτοῖς που νηρά;, ὁ διαλογισμούς εἰδὼς, ἀσταχύων ψωχμούς Β οὐκ οἶδε ; ... . ἄλλοι νεκροί, δεσμοῖς ὥσπερ περιβαλλόμενοι, ἐν εἰρ κτῇ τῇ ὁδῷ ἀπήγοντο· Ἰησοῦς δὲ γέγονε δι' ἡμᾶς νε κρὸς, καὶ κατῆλθεν εἰς τὰ καταχθόνια μεταξύ των νεκρῶν· καὶ ἐν νεκροῖς μὲν ἐλθὼν οὐ μόνον ἐλεύθερος ἦν, ἀλλὰ καὶ νεκρῶν ἐλευθερωτής. Καὶ ἵνα μάθης, ὅτι καὶ νεκρῶν ἐλευθερωτής γέγονεν, ἄκουε τῶν Εὐαγγελίων λεγόντων· ι Καὶ πολλὰ σώματα τῶν κε κοιμημένων ἁγίων ἀνέστησεν. » Ἐν μνήματι ἐτέθη, καὶ πολλὰ μνήματα ἀνεῴχθησαν. Ην τοίνυν ὁ ἐν νεο κροῖς ἐλεύθερος, ὃν κατέλιπον καὶ γνώριμοι. Λέγει δὲ τὸ Εὐαγγέλιον, ὅτι πάντες οἱ μαθηταὶ, ἀφέντες αὐτὸν, ἔφυγον. Ετι ζῶντα φεύγουσι, καὶ σταυρωθέντος, ὑπεραποθνήσκουσιν· ἐπειδὴ δὲ μηδὲν ἐναπέμεινεν ἐν τῷ σταυρῷ, ἀλλὰ μετὰ τὸν σταυρὸν τὴν ζωὴν ἀπέ λαβε. Καὶ μὴ ἐμοὶ μόνον πρόσεχε, ἀλλὰ τῷ ἐμοὶ ἀρ τίως ἀναγνωσθέντι ψαλμῷ. Πρόσχες τὸ λεγόμενον· ἐγὼ ἀναγινώσκω, σὺ βλέπε ἐκ τῆς ἀκολουθίας τὴν ἀνάστασιν. « Εγενήθην ὡσεὶ ἄνθρωπος ἀβοήθητος, ἐν νεκροῖς ἐλεύθερος. Ἔθεντό με ἐν λάκκῳ κατωτάτῳ, ο καθὼς εἰρήκαμεν. Καὶ μετὰ ταῦτα· Ἐγὼ δὲ τῇ προσευχῇ μου πρὸς σέ, Κύριε, καὶ τῷ πρωί ἡ προσε ευχή μου προφθάσειε. » Ο νεκρὸς προσεύχεται· εἰ μὴ ἀνέστη, προσεύχεται; Μετὰ γὰρ τὸ διηγήσασθαι τὴν ταφὴν καὶ τὴν νεκρότητα, τότε διηγήσατο τὴν προσευχὴν τὴν πρὸς τὸν Πατέρα γενομένην. ανάστασιν· Ἰουδαῖοι δὲ ἔτι καὶ νῦν ἐξέχονται τοῦ Σαββάτου, καὶ μετὰ τὸ εἰπεῖν τὸν Ἡσαΐαν· Καὶ τὰ Σάββατα ὑμῶν μισεῖ ἡ ψυχή μου. » Οὐδέν μοι κοι- νὸν πρὸς τὸ Σάββατον, ὁ ὁ Θεὸς ἐμίσησεν. Οὐ λέγω τοὺς κύκλους τῶν ἡμερῶν, ἀλλὰ τὸν νομιζόμενον Ἰουδαϊσμόν. Οὐ γὰρ τὰς ἡμέρας μισεῖ ὁ Θεὸς, ἀλλὰ τοὺς κακῶς ἐν ταῖς ἡμέραις ἐργαζομένους. Καὶ νῦν μὲν ἐξέχονται τοῦ Σαββάτου, καὶ τότε επετίμων τῷ Σωτῆρι λέγοντες· «Ιδε, τί ποιοῦσιν οἱ μαθηταί σου, οὐκ ἔξεστι ποιεῖν ἐν Σαββάτῳ.» Ο Σωτὴρ πρὸς αὐτ 52. DUBIA. « Sabbato pertransibat, discipulos per sala ducens : qui discipuli in prætereundo spicas vellebant, ma- nibusque confricantes, comedebant, novam spicis aream, manus scilicet suas, efficientes. Judæi vero discipulos increpabant quod alimenta sumerent : adversus Magistrum indignabantur: Vide quid faciant discipuli tui "? » Sese abalienantes a justi- tia, nequaquam dicebant: Socii nostrorum discipulo- rum ; sese quippe a magisterio expulerant; sed, Vide quid faciant discipuli tui: >res conspicuas osten- debant. Spectatori cordium res quæ sub aspectum cadunt commonstratis? Nonne experimento ple- rumque didicistis, eum ipsas cordium cogitationes perspectas habere? Annon ille est qui ait : « Quid cogitatis mala in cordibus vestris "?, Qui cogita- tiones novit, an spicarum confricationes non no- verit? quidem cæteri mortui quasi vinculis constricti, per augustam abducebantur viam; Jesus vero propter nos mortuus est, et descendit ad inferna inter mor- tuos atque inter mortuos cum venisset, non modo liber, sed mortuorum liberator erat. Et ut ediscas ipsum mortuorum fuisse liberatorem, audi hæc Evangeliorum verba : • Et multa corpora sancto- rum qui obdormierant resurrexere 41. . In monu- mento positus est, et multa monumenta aperta fuere. Erat itaque is inter mortuos liber, quem noti reliquerant ait namque Evangelium, discipulos omnes, relicto eo, aufugisse s. Fugiunt dum vive- c ret : et eo crucifixo, pro ipso mortem subibant ; eo quod nihil in cruce remanserit, et post crucem vitam resumpserit; sed ne mihi attendas soli, sed psalmo jamjam a me lecto. Ausculta dum legam, tu vide ex consequentibus resurrectionem: Fa- ctus sum sicut homo sine adjutorio, inter mortuos liber. Posuerunt me in lacu inferiori ", » uti supra diximus. Et post hæc: ‹ Ego vero oratione mea ad te, Domine ". Et mane oratio mea prære- niat ". » Mortuusne oral : si non resurrexerit, in- quam, orat? Siquidem postquam sepulturam et re- surrectionem enarrasset, tunc memoravit oratio- nem quam ad Patrem habuit. . surrectionem : Judæi etiam nunc Sabbato adliz- D rent, postquam Isaias dixit: . Et Sabbata vestra odit anima mea "7., Nihil mihi commune cum Sab- bato, quod Dominus odit. Non loquor de dierum circulis, sed de Judæorum usu. Dies enim nullos aversatur Deus: sed eos qui in ipsis diebus male agunt. Et jam quidem Sabbato inhærent: tuncque temporis etiam Salvatorem increpabant, dicentes: • Vide quid faciant discipuli tui, quod non licet in Sabbato facere 18., Tum Salvator ad illos : Nonne Matth. XII, 2. ss Matth. 1, 4. s Psal. Lxvu, 14. Psal. LXXXVII, ss Matth. XXVII, 14. Isa. 1, 13. ss Matth. xvΙ, 56. ** Psal. LxxxvII, 6, 7. as Matth. XII, 2. 7. (50) Novus mortuus, inter mortuos liber. Si- 7. Καινότερος νεκρὸς ἐλεύθερος ἐν νεκροῖς. Οἱ μὲν 8. Nos igitur Dominicam celebramus propter re- 8. Ἡμεῖς μὲν οὖν τιμῶμεν την Κυριακὴν διὰ τὴν (30) Hic textus deficit, et, ut videtur, hæc aliunde assuta sunt.
PG 28:152Καὶ ἵνα μάθῃς, ὅτι καὶ νεκρῶν ἐλευθερωτὴς γέγονεν, ἄκουε τῶν Εὐαγγελίων λεγόντων· «Καὶ πολλὰ σώματα τῶν κεκοιμημένων ἁγίων ἀνέστησεν.» Ἐν μνήματι ἐτέθη, καὶ πολλὰ μνήματα ἀνεῴχθησαν. Ἦν τοίνυν ὁ ἐν νεκροῖς ἐλεύθερος, ὃν κατέλιπον καὶ γνώριμοι. Λέγει δὲ τὸ Εὐαγγέλιον, ὅτι πάντες οἱ μαθηταὶ, ἀφέντες αὐτὸν, ἔφυγον. Ἔτι ζῶντα φεύγουσι, καὶ σταυρωθέντος, ὑπεραποθνήσκουσιν· ἐπειδὴ δὲ μηδὲν ἐναπέμεινεν ἐν τῷ σταυρῷ, ἀλλὰ μετὰ τὸν σταυρὸν τὴν ζωὴν ἀπέλαβε. Καὶ μὴ ἐμοὶ μόνον πρόσεχε, ἀλλὰ τῷ ἐμοὶ ἀρτίως ἀναγνωσθέντι ψαλμῷ. Πρόσχες τὸ λεγόμενον· ἐγὼ ἀναγινώσκω, σὺ βλέπε ἐκ τῆς ἀκολουθίας τὴν ἀνάστασιν. «Ἐγενήθην ὡσεὶ ἄνθρωπος ἀβοήθητος, ἐν νεκροῖς ἐλεύθερος. Ἔθεντό με ἐν λάκκῳ κατωτάτῳ,» καθὼς εἰρήκαμεν. Καὶ μετὰ ταῦτα· «Ἐγὼ δὲ τῇ προσευχῇ μου πρὸς σὲ, Κύριε, καὶ τῷ πρωὶ̈ ἡ προςευχή μου προφθάσειε.» Ὁ νεκρὸς προσεύχεται· εἰ μὴ ἀνέστη, προσεύχεται; Μετὰ γὰρ τὸ διηγήσασθαι τὴν ταφὴν καὶ τὴν νεκρότητα, τότε διηγήσατο τὴν προσευχὴν τὴν πρὸς τὸν Πατέρα γενομένην. Ἡμεῖς μὲν οὖν τιμῶμεν τὴν Κυριακὴν διὰ τὴν ἀνάστασιν·S. ATHANASIUS. Α Ὁ μὲν οὖν διεπορεύετο ἐπίτηδες ἐν Σαββάτῳ, διάγων τοὺς μαθητὰς διὰ τῶν σπορίμων καὶ οἱ μαθηταὶ διερ χόμενοι, ἔτιλλον στάχυας, καὶ ψώχοντες ταῖς χερσὶν αὐτῶν ἤσθιον, καινοτέραν ἅλωνα τοῖς στάχυσι τὰς χεῖρας ἐργαζόμενοι. Οἱ δὲ Ἰουδαῖοι ἐπετίμων τοῖς μαθηταῖς τρεφομένοις, καὶ πρὸς τὸν διδάσκαλον ἀγα νακτοῦσιν· ι Ιδε, τί ποιοῦσι οἱ μαθηταί σου ; » Έαν- τοὺς ἀπαλλοτριώσαντες τῆς δικαιοσύνης, οὐκ εἶπαν, Οἱ κοινωνοὶ τῶν μαθητῶν ἡμῶν· ἑαυτοὺς γὰρ τῆς μαθήσεως ἐξώρισαν· ἀλλ', ε Ιδε, τί ποιοῦσιν οἱ μαθη ταί σου. » Δεικνύουσι τὰ φαινόμενα. Τῷ γνώστῃ τῶν καρδιῶν δεικνύετε τὰ δρώμενα; Οὐκ ἐλάβετε πολλά- κις τὴν πεῖραν, ὅτι οἶδε καὶ τῶν καρδιῶν τὰς γνώ σεις; Οὐ λέγων· . Τί διαλογίζεσθε ἐν ἑαυτοῖς που νηρά;, ὁ διαλογισμούς εἰδὼς, ἀσταχύων ψωχμούς Β οὐκ οἶδε ; ... . ἄλλοι νεκροί, δεσμοῖς ὥσπερ περιβαλλόμενοι, ἐν εἰρ κτῇ τῇ ὁδῷ ἀπήγοντο· Ἰησοῦς δὲ γέγονε δι' ἡμᾶς νε κρὸς, καὶ κατῆλθεν εἰς τὰ καταχθόνια μεταξύ των νεκρῶν· καὶ ἐν νεκροῖς μὲν ἐλθὼν οὐ μόνον ἐλεύθερος ἦν, ἀλλὰ καὶ νεκρῶν ἐλευθερωτής. Καὶ ἵνα μάθης, ὅτι καὶ νεκρῶν ἐλευθερωτής γέγονεν, ἄκουε τῶν Εὐαγγελίων λεγόντων· ι Καὶ πολλὰ σώματα τῶν κε κοιμημένων ἁγίων ἀνέστησεν. » Ἐν μνήματι ἐτέθη, καὶ πολλὰ μνήματα ἀνεῴχθησαν. Ην τοίνυν ὁ ἐν νεο κροῖς ἐλεύθερος, ὃν κατέλιπον καὶ γνώριμοι. Λέγει δὲ τὸ Εὐαγγέλιον, ὅτι πάντες οἱ μαθηταὶ, ἀφέντες αὐτὸν, ἔφυγον. Ετι ζῶντα φεύγουσι, καὶ σταυρωθέντος, ὑπεραποθνήσκουσιν· ἐπειδὴ δὲ μηδὲν ἐναπέμεινεν ἐν τῷ σταυρῷ, ἀλλὰ μετὰ τὸν σταυρὸν τὴν ζωὴν ἀπέ λαβε. Καὶ μὴ ἐμοὶ μόνον πρόσεχε, ἀλλὰ τῷ ἐμοὶ ἀρ τίως ἀναγνωσθέντι ψαλμῷ. Πρόσχες τὸ λεγόμενον· ἐγὼ ἀναγινώσκω, σὺ βλέπε ἐκ τῆς ἀκολουθίας τὴν ἀνάστασιν. « Εγενήθην ὡσεὶ ἄνθρωπος ἀβοήθητος, ἐν νεκροῖς ἐλεύθερος. Ἔθεντό με ἐν λάκκῳ κατωτάτῳ, ο καθὼς εἰρήκαμεν. Καὶ μετὰ ταῦτα· Ἐγὼ δὲ τῇ προσευχῇ μου πρὸς σέ, Κύριε, καὶ τῷ πρωί ἡ προσε ευχή μου προφθάσειε. » Ο νεκρὸς προσεύχεται· εἰ μὴ ἀνέστη, προσεύχεται; Μετὰ γὰρ τὸ διηγήσασθαι τὴν ταφὴν καὶ τὴν νεκρότητα, τότε διηγήσατο τὴν προσευχὴν τὴν πρὸς τὸν Πατέρα γενομένην. ανάστασιν· Ἰουδαῖοι δὲ ἔτι καὶ νῦν ἐξέχονται τοῦ Σαββάτου, καὶ μετὰ τὸ εἰπεῖν τὸν Ἡσαΐαν· Καὶ τὰ Σάββατα ὑμῶν μισεῖ ἡ ψυχή μου. » Οὐδέν μοι κοι- νὸν πρὸς τὸ Σάββατον, ὁ ὁ Θεὸς ἐμίσησεν. Οὐ λέγω τοὺς κύκλους τῶν ἡμερῶν, ἀλλὰ τὸν νομιζόμενον Ἰουδαϊσμόν. Οὐ γὰρ τὰς ἡμέρας μισεῖ ὁ Θεὸς, ἀλλὰ τοὺς κακῶς ἐν ταῖς ἡμέραις ἐργαζομένους. Καὶ νῦν μὲν ἐξέχονται τοῦ Σαββάτου, καὶ τότε επετίμων τῷ Σωτῆρι λέγοντες· «Ιδε, τί ποιοῦσιν οἱ μαθηταί σου, οὐκ ἔξεστι ποιεῖν ἐν Σαββάτῳ.» Ο Σωτὴρ πρὸς αὐτ 52. DUBIA. « Sabbato pertransibat, discipulos per sala ducens : qui discipuli in prætereundo spicas vellebant, ma- nibusque confricantes, comedebant, novam spicis aream, manus scilicet suas, efficientes. Judæi vero discipulos increpabant quod alimenta sumerent : adversus Magistrum indignabantur: Vide quid faciant discipuli tui "? » Sese abalienantes a justi- tia, nequaquam dicebant: Socii nostrorum discipulo- rum ; sese quippe a magisterio expulerant; sed, Vide quid faciant discipuli tui: >res conspicuas osten- debant. Spectatori cordium res quæ sub aspectum cadunt commonstratis? Nonne experimento ple- rumque didicistis, eum ipsas cordium cogitationes perspectas habere? Annon ille est qui ait : « Quid cogitatis mala in cordibus vestris "?, Qui cogita- tiones novit, an spicarum confricationes non no- verit? quidem cæteri mortui quasi vinculis constricti, per augustam abducebantur viam; Jesus vero propter nos mortuus est, et descendit ad inferna inter mor- tuos atque inter mortuos cum venisset, non modo liber, sed mortuorum liberator erat. Et ut ediscas ipsum mortuorum fuisse liberatorem, audi hæc Evangeliorum verba : • Et multa corpora sancto- rum qui obdormierant resurrexere 41. . In monu- mento positus est, et multa monumenta aperta fuere. Erat itaque is inter mortuos liber, quem noti reliquerant ait namque Evangelium, discipulos omnes, relicto eo, aufugisse s. Fugiunt dum vive- c ret : et eo crucifixo, pro ipso mortem subibant ; eo quod nihil in cruce remanserit, et post crucem vitam resumpserit; sed ne mihi attendas soli, sed psalmo jamjam a me lecto. Ausculta dum legam, tu vide ex consequentibus resurrectionem: Fa- ctus sum sicut homo sine adjutorio, inter mortuos liber. Posuerunt me in lacu inferiori ", » uti supra diximus. Et post hæc: ‹ Ego vero oratione mea ad te, Domine ". Et mane oratio mea prære- niat ". » Mortuusne oral : si non resurrexerit, in- quam, orat? Siquidem postquam sepulturam et re- surrectionem enarrasset, tunc memoravit oratio- nem quam ad Patrem habuit. . surrectionem : Judæi etiam nunc Sabbato adliz- D rent, postquam Isaias dixit: . Et Sabbata vestra odit anima mea "7., Nihil mihi commune cum Sab- bato, quod Dominus odit. Non loquor de dierum circulis, sed de Judæorum usu. Dies enim nullos aversatur Deus: sed eos qui in ipsis diebus male agunt. Et jam quidem Sabbato inhærent: tuncque temporis etiam Salvatorem increpabant, dicentes: • Vide quid faciant discipuli tui, quod non licet in Sabbato facere 18., Tum Salvator ad illos : Nonne Matth. XII, 2. ss Matth. 1, 4. s Psal. Lxvu, 14. Psal. LXXXVII, ss Matth. XXVII, 14. Isa. 1, 13. ss Matth. xvΙ, 56. ** Psal. LxxxvII, 6, 7. as Matth. XII, 2. 7. (50) Novus mortuus, inter mortuos liber. Si- 7. Καινότερος νεκρὸς ἐλεύθερος ἐν νεκροῖς. Οἱ μὲν 8. Nos igitur Dominicam celebramus propter re- 8. Ἡμεῖς μὲν οὖν τιμῶμεν την Κυριακὴν διὰ τὴν (30) Hic textus deficit, et, ut videtur, hæc aliunde assuta sunt.
PG 28:153Ἰουδαῖοι δὲ ἔτι καὶ νῦν ἐξέχονται τοῦ Σαββάτου, καὶ μετὰ τὸ εἰπεῖν τὸν Ἡσαί̈αν· «Καὶ τὰ Σάββατα ὑμῶν μισεῖ ἡ ψυχή μου.» Οὐδέν μοι κοινὸν πρὸς τὸ Σάββατον, ὃ ὁ Θεὸς ἐμίσησεν. Οὐ λέγω τοὺς κύκλους τῶν ἡμερῶν, ἀλλὰ τὸν νομιζόμενον Ἰουδαϊσμόν. Οὐ γὰρ τὰς ἡμέρας μισεῖ ὁ Θεὸς, ἀλλὰ τοὺς κακῶς ἐν ταῖς ἡμέραις ἐργαζομένους. Καὶ νῦν μὲν ἐξέχονται τοῦ Σαββάτου, καὶ τότε ἐπετίμων τῷ Σωτῆρι λέγοντες· «Ἴδε, τί ποιοῦσιν οἱ μαθηταί σου, ὃ οὐκ ἔξεστι ποιεῖν ἐν Σαββάτῳ.» Ὁ Σωτὴρ πρὸς αὐτούς· Οὐδὲ τοῦτο ἀνέγνωτε, ὃ ἐποίησε Δαβίδ; Ὁ ἐκ Δαβὶδ μνημονεύει τοῦ Δαβίδ· ὁ ἐκ Δαβὶδ κατὰ σάρκα, πρὸ δὲ Δαβὶδ κατὰ πνεῦμα· ὁ κατὰ σάρκα μὲν τοῦ Δαβὶδ υἱὸς, κατὰ πνεῦμα δὲ τοῦ Δαβὶδ δεσπότης· ὁ ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ βλαστήσας, ἡ ῥάβδος ἡ θαυμασία, ἡ τὸ μὲν γένος Ἰουδαίων συντρίβουσα, τῶν δὲ ἐθνῶν τὸ γένος ὡς ποίμνιον συνάγουσα. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ὁ εἰρηκώς. Καὶ δὴ ἄξω ὑμᾶς ὑπὸ τὴν ῥάβδον μου· καὶ πολὺς ὁ περὶ τῆς ῥάβδου Ἰησοῦ λόγος. Ἔλεγε τοίνυν πρὸς τοὺς Ἰουδαίους· «Οὐδὲ τοῦτο ἀνέγνωτε, ὃ ἐποίησε Δαβὶδ, ὅτε ἐπείνασεν αὐτὸς, καὶ οἱ μετ’ αὐτοῦ;τούς· Οὐδὲ τοῦτο ἀνέγνωτε, ὁ ἐποίησε Δαβίδ; Ὁ ἐκ Δ Δαβίδ μνημονεύει τοῦ Δαβίδ· ὁ ἐκ Δαβὶδ κατὰ σάρκα, πρὸ δὲ Δαβὶδ κατὰ πνεῦμα· ὁ κατὰ σάρκα μὲν τοῦ Δαβὶδ υἱὸς, κατὰ πνεῦμα δὲ τοῦ Δαβὶδ δεσπότης· ὁ ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ βλαστήσας, ἡ ῥάβδος ή θαυμασία, ἡ τὸ μὲν γένος Ἰουδαίων συντρίβουσα, τῶν δὲ ἐθνῶν τὸ γένος ὡς ποίμνιον συνάγουσα. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ὁ εἰρηκώς καὶ δὴ ἄξω ὑμᾶς ὑπὸ τὴν ῥάβδον μου· καὶ πολὺς ὁ περὶ τῆς ῥάβδου Ἰησοῦ λόγος. Ελεγε τοί συν πρὸς τοὺς Ἰουδαίους· . Οὐδὲ τοῦτο ἀνέγνωτε, δ ἐποίησε Δαβίδ, ὅτε ἐπείνασεν αὐτὸς, καὶ οἱ μετ' αὐτ τοῦ; πῶς εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως έλαβε καὶ ἔφαγεν, ὃ οὐκ ἔξεστιν ποιεῖν εἰ μὴ μόνοις τοῖς ἱερεῦσιν; » Ὁ μὲν οὖν σοφὸς ἀκροατὲς καὶ συνήθης τῶν ἐκκλησιαστικῶν δογμάτων τε καὶ ἀναγνωσμάτων οἶδε τὴν ἱστορίαν, καὶ οὐ χρείαν ἔχει τῆς διηγήσεως· ἐπειδὴ δὲ πολὺς ὁ νεωστί συρρεύσας ἡμῖν λαὸς, ὁ τὴν ἐπιπόλαιον ἀκρόασιν τῶν θείων λογίων ἔχων, τὸ δὲ βάθος τῆς νοήσεως μὴ ἐνστερνισμένος, καλῶς ἔχειν μοι δοκεῖ ἐπιδραμεῖν καὶ δεῖξαι τὴν ἱστορίαν, ἵνα γνῶμεν τίνος ἔνεκεν ταύτης έμνημόνευσεν ὁ Σωτήρ. Βασιλεύς τις ἦν ἐν τοῖς ἀρχαίοις, Δαβίδ, ποιμὴν τὰ πρῶτα, καὶ βασιλεὺς τὰ δεύτερα. Τὴν δὲ βασιλείαν οὐκ ἔλαβεν ἁρπάσας, ἀλλὰ, τοῦ Σαούλ ἁμαρτήσαντος καὶ ἀπο βαλομένου, ἐχρίσθη Δαβὶδ ἀπὸ τοῦ Σαμουήλ (31). Χρι σθεὶς δὲ εἰς τὴν βασιλείαν, οὐχ ἅμα ήρπασε τὸ βα σίλειον, ἀλλὰ χρόνοις πολλοῖς δουλεύσας τῷ Σαούλ, ὕστερον, ὅτε θεὸς ἠθέλησεν, ἐφήψατο τῆς βασιλείας. Ἐπεβουλεύετο οὖν ὑπὸ τοῦ Σαούλ, εὐεργετήσας τοῦ τον· ἐπεβουλεύετο δὲ καὶ ὑπὸ τοῦ ᾿Αβεσσαλώμ, τοῦ εἰκείου τέκνου. είνας εἰκόνας εἶχε τῆς τοῦ Σωτῆρος παρουσίας. Εδει γὰρ τὸν προπάτορα καὶ εἰκόνας ἔχειν τοῦ ἀπογόνου. • Βίβλος γενέσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ υἱοῦ Δαβίδ. » Τι- νός αἱ τῶν πραγμάτων ὁμοιώσεις οὐκ ἰσότιμοι. Ομοιούσθω γὰρ ὁ δοῦλος τῷ δεσπότῃ· οὐ μὴν ἰσό τιμος γίνεται, πλὴν ἔχει τινὰς ὁμοιότητας. Ο Δα ποιμὴν, καὶ ποιμὴν ὁ Χριστός· « Εγώ εἰμι ὁ ποιμὴν ὁ καλὸς, » ἔλεγεν. Αλλ' ὁ μὲν ποιμὴν θρεμ μάτων, ὁ δὲ ποιμὴν ψυχῶν· ὁμοίωσις πραγμάτων, πολλὴ δὲ παραλλαγὴ τοῦ ἀξιώματος. Έχρισε τὸν Δα- διδ εἰς βασιλέα Σαμουὴλ ὁ ἱερεὺς, ἐβάπτισε καὶ τὸν Σωτῆρα ὁ Ἰωάννης, ὡς ἱερεὺς ὢν καὶ αὐτός· ὁμοιότης μὲν τῶν πραγμάτων, πολλὴ δὲ διαφορὰ τῶν υποκειμένων. Χρισθεὶς δὲ ὁ Δαβὶδ εἰς βασιλέα, οὐχ ἅμα ήρπασε τὴν βασιλείαν, ἀλλ᾽ ἡνείχετο πολλοῖς χρόνοις δουλεύων τῷ Σαούλ· καὶ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν γεν- νηθεὶς βασιλεὺς πρὸ τῶν αἰώνων, καὶ οὐ πρόσκαιρον ἔχων τὴν βασιλείαν, ἀλλὰ πρὸ πάντων τῶν αἰώνων βασιλεὺς, ἐκ βασιλέως Θεοῦ γεννηθείς, ἠνείχετο • Οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ· ἀλλ' ἑαυ τὴν ἐκένωσε, μορφὴν δούλου λαβών, ο ἵνα τελέσῃ τὴν οικονομίαν. Εδίωκε τὸν Δαβὶδ Σαούλ, ἐδίωκε τὸν 3. HOMILIA DE SEMENTE. hoc legistis quod fecit David? Ex Davide oriundus ille Davidem memorat : qui ex Davide est secun- dum carnem, ante Davidem autem secundum spi- ritum qui secundum carnem quidem Davidis fl- lius; secundum spiritum autem Davidis Dominus : qui ex radice Jesse germinavit. Virga mirabilis, quæ Judæorum genus conterit, gentium vero po- pulum quasi gregem colligit. Ipse quippe est qui dixit Ducam vos sub virga mea. Multaque mentio, est de virga Jesu. Dixit igitur ad Judæos: Nonne legistis quid fecerit David, quando esuriit ipse, et qui cum eo erant? quomodo intravit in domum Dei, et panes propositionis accepit et comedit, quod non licet facere nisi solis sacerdotibus "? } Sapiens itaque auditor, peritusque ecclesiastico- rum dogmatum et lectionum, historiam probe no- vit, nec eget explicatione. At quandoquidem mul- tus nobis nuper confluxit populus, qui nonnisi le- vem divinorum eloquiorum cognitionem auditu ac- cepit, neque sententiarum profunditatem in mente apprehendit; opera pretium mihi videtur, histo- riam cursin explanare: ut sciamus qua de causa illam memoravit Salvator. Inter priscos rex ſuit, nomine David, prius pastor, postmodum rex. Non quod regnum invaserit, sed Saule ob peccatum suum abjecto, unetus est David a Samuele. Ad re- gnum inunctus non statim regnum occupavit; mul- tis quippe anuis Sauli servivit: ac demum cum Deo placuit, regnum adiit. Insidiis igitur appeteba- tur a Saule, cui beneficia contulerat, insidiis item C ab Absalom, proprio filio. dam præ se fert Christi adventus imagines. Par fuit enim proavum, pronepotis sui aliquas proferre similitudines. Liber generationis Jesu Christi A- lii David 30., Sed in altero rerum similitudines non æquales sunt. Esto similis servus Domino; non tamen par erit, licet habeat quasdam simili- tudines. Pastor David, pastor item Christus. • Ego sum, c inquit, • pastor bonus ";» sed pastor ille pecudum, hic pastor animarum. Rerum quidem similitudo, sed magnum discrimen dignitatis. Unxit Davidem in regem sacerdos Samuel : 'baptizavit D Salvatorem Joannes, utpote sacerdos et ipse. Sumi- Matth. x, litudo quidem hic rerum est, sed magna differentia personarum. Unctus David in regem, non statim regnum occupavit: multis quippe annis sustinuit Sauli servire; Salvator quoque noster genitus rex ante sæcula, nec temporale possidens regnum, sed ante omnia sæcula rex ex rege Deo genitus, id su- stinuit : « Non rapinam arbitratus est esse se æqua- lem Deo; sed semetipsum exinanivit, formam servi accipiens » ; ut absolveret ceconomiam. Persecutus est Davidem Saul, persecutus est Christum Hero- Joan. x, 11. "Philipp. 11, 6, 7. 9. Hæc revera contigere Davidi : hic vero quas- 9. Ταῦτα ἀληθῶς μὲν συνέβη τῷ Δαβίδ· οὗτος δέ (31) Anglicanus, ὑπὸ τοῦ Σαούλ. 4. ss Matth. 1, 1.
πῶς εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔλαβε καὶ ἔφαγεν, ὃ οὐκ ἔξεστιν ποιεῖν εἰ μὴ μόνοις τοῖς ἱερεῦσιν;» Ὁ μὲν οὖν σοφὸς ἀκροατὴς καὶ συνήθης τῶν ἐκκλησιαστικῶν δογμάτων τε καὶ ἀναγνωσμάτων οἶδε τὴν ἱστορίαν, καὶ οὐ χρείαν ἔχει τῆς διηγήσεως· ἐπειδὴ δὲ πολὺς ὁ νεωστὶ συῤῥεύσας ἡμῖν λαὸς, ὁ τὴν ἐπιπόλαιον ἀκρόασιν τῶν θείων λογίων ἔχων, τὸ δὲ βάθος τῆς νοήσεως μὴ ἐνστερνισμένος, καλῶς ἔχειν μοι δοκεῖ ἐπιδραμεῖν καὶ δεῖξαι τὴν ἱστορίαν, ἵνα γνῶμεν τίνος ἕνεκεν ταύτης ἐμνημόνευσεν ὁ Σωτήρ. Βασιλεύς τις ἦν ἐν τοῖς ἀρχαίοις, Δαβὶδ, ποιμὴν τὰ πρῶτα, καὶ βασιλεὺς τὰ δεύτερα. Τὴν δὲ βασιλείαν οὐκ ἔλαβεν ἁρπάσας, ἀλλὰ, τοῦ Σαοὺλ ἁμαρτήσαντος καὶ ἀποβαλομένου, ἐχρίσθη Δαβὶδ ἀπὸ τοῦ Σαμουήλ. Χρισθεὶς δὲ εἰς τὴν βασιλείαν, οὐχ ἅμα ἥρπασε τὸ βασίλειον, ἀλλὰ χρόνοις πολλοῖς δουλεύσας τῷ Σαοὺλ, ὕστερον, ὅτε Θεὸς ἠθέλησεν, ἐφήψατο τῆς βασιλείας. Ἐπεβουλεύετο οὖν ὑπὸ τοῦ Σαοὺλ, εὐεργετήσας τοῦτον· ἐπεβουλεύετο δὲ καὶ ὑπὸ τοῦ Ἀβεσσαλὼμ, τοῦ οἰκείου τέκνου. Ταῦτα ἀληθῶς μὲν συνέβη τῷ Δαβίδ· οὗτος δέ τινας εἰκόνας εἶχε τῆς τοῦ Σωτῆρος παρουσίας.τούς· Οὐδὲ τοῦτο ἀνέγνωτε, ὁ ἐποίησε Δαβίδ; Ὁ ἐκ Δ Δαβίδ μνημονεύει τοῦ Δαβίδ· ὁ ἐκ Δαβὶδ κατὰ σάρκα, πρὸ δὲ Δαβὶδ κατὰ πνεῦμα· ὁ κατὰ σάρκα μὲν τοῦ Δαβὶδ υἱὸς, κατὰ πνεῦμα δὲ τοῦ Δαβὶδ δεσπότης· ὁ ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ βλαστήσας, ἡ ῥάβδος ή θαυμασία, ἡ τὸ μὲν γένος Ἰουδαίων συντρίβουσα, τῶν δὲ ἐθνῶν τὸ γένος ὡς ποίμνιον συνάγουσα. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ὁ εἰρηκώς καὶ δὴ ἄξω ὑμᾶς ὑπὸ τὴν ῥάβδον μου· καὶ πολὺς ὁ περὶ τῆς ῥάβδου Ἰησοῦ λόγος. Ελεγε τοί συν πρὸς τοὺς Ἰουδαίους· . Οὐδὲ τοῦτο ἀνέγνωτε, δ ἐποίησε Δαβίδ, ὅτε ἐπείνασεν αὐτὸς, καὶ οἱ μετ' αὐτ τοῦ; πῶς εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως έλαβε καὶ ἔφαγεν, ὃ οὐκ ἔξεστιν ποιεῖν εἰ μὴ μόνοις τοῖς ἱερεῦσιν; » Ὁ μὲν οὖν σοφὸς ἀκροατὲς καὶ συνήθης τῶν ἐκκλησιαστικῶν δογμάτων τε καὶ ἀναγνωσμάτων οἶδε τὴν ἱστορίαν, καὶ οὐ χρείαν ἔχει τῆς διηγήσεως· ἐπειδὴ δὲ πολὺς ὁ νεωστί συρρεύσας ἡμῖν λαὸς, ὁ τὴν ἐπιπόλαιον ἀκρόασιν τῶν θείων λογίων ἔχων, τὸ δὲ βάθος τῆς νοήσεως μὴ ἐνστερνισμένος, καλῶς ἔχειν μοι δοκεῖ ἐπιδραμεῖν καὶ δεῖξαι τὴν ἱστορίαν, ἵνα γνῶμεν τίνος ἔνεκεν ταύτης έμνημόνευσεν ὁ Σωτήρ. Βασιλεύς τις ἦν ἐν τοῖς ἀρχαίοις, Δαβίδ, ποιμὴν τὰ πρῶτα, καὶ βασιλεὺς τὰ δεύτερα. Τὴν δὲ βασιλείαν οὐκ ἔλαβεν ἁρπάσας, ἀλλὰ, τοῦ Σαούλ ἁμαρτήσαντος καὶ ἀπο βαλομένου, ἐχρίσθη Δαβὶδ ἀπὸ τοῦ Σαμουήλ (31). Χρι σθεὶς δὲ εἰς τὴν βασιλείαν, οὐχ ἅμα ήρπασε τὸ βα σίλειον, ἀλλὰ χρόνοις πολλοῖς δουλεύσας τῷ Σαούλ, ὕστερον, ὅτε θεὸς ἠθέλησεν, ἐφήψατο τῆς βασιλείας. Ἐπεβουλεύετο οὖν ὑπὸ τοῦ Σαούλ, εὐεργετήσας τοῦ τον· ἐπεβουλεύετο δὲ καὶ ὑπὸ τοῦ ᾿Αβεσσαλώμ, τοῦ εἰκείου τέκνου. είνας εἰκόνας εἶχε τῆς τοῦ Σωτῆρος παρουσίας. Εδει γὰρ τὸν προπάτορα καὶ εἰκόνας ἔχειν τοῦ ἀπογόνου. • Βίβλος γενέσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ υἱοῦ Δαβίδ. » Τι- νός αἱ τῶν πραγμάτων ὁμοιώσεις οὐκ ἰσότιμοι. Ομοιούσθω γὰρ ὁ δοῦλος τῷ δεσπότῃ· οὐ μὴν ἰσό τιμος γίνεται, πλὴν ἔχει τινὰς ὁμοιότητας. Ο Δα ποιμὴν, καὶ ποιμὴν ὁ Χριστός· « Εγώ εἰμι ὁ ποιμὴν ὁ καλὸς, » ἔλεγεν. Αλλ' ὁ μὲν ποιμὴν θρεμ μάτων, ὁ δὲ ποιμὴν ψυχῶν· ὁμοίωσις πραγμάτων, πολλὴ δὲ παραλλαγὴ τοῦ ἀξιώματος. Έχρισε τὸν Δα- διδ εἰς βασιλέα Σαμουὴλ ὁ ἱερεὺς, ἐβάπτισε καὶ τὸν Σωτῆρα ὁ Ἰωάννης, ὡς ἱερεὺς ὢν καὶ αὐτός· ὁμοιότης μὲν τῶν πραγμάτων, πολλὴ δὲ διαφορὰ τῶν υποκειμένων. Χρισθεὶς δὲ ὁ Δαβὶδ εἰς βασιλέα, οὐχ ἅμα ήρπασε τὴν βασιλείαν, ἀλλ᾽ ἡνείχετο πολλοῖς χρόνοις δουλεύων τῷ Σαούλ· καὶ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν γεν- νηθεὶς βασιλεὺς πρὸ τῶν αἰώνων, καὶ οὐ πρόσκαιρον ἔχων τὴν βασιλείαν, ἀλλὰ πρὸ πάντων τῶν αἰώνων βασιλεὺς, ἐκ βασιλέως Θεοῦ γεννηθείς, ἠνείχετο • Οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ· ἀλλ' ἑαυ τὴν ἐκένωσε, μορφὴν δούλου λαβών, ο ἵνα τελέσῃ τὴν οικονομίαν. Εδίωκε τὸν Δαβὶδ Σαούλ, ἐδίωκε τὸν 3. HOMILIA DE SEMENTE. hoc legistis quod fecit David? Ex Davide oriundus ille Davidem memorat : qui ex Davide est secun- dum carnem, ante Davidem autem secundum spi- ritum qui secundum carnem quidem Davidis fl- lius; secundum spiritum autem Davidis Dominus : qui ex radice Jesse germinavit. Virga mirabilis, quæ Judæorum genus conterit, gentium vero po- pulum quasi gregem colligit. Ipse quippe est qui dixit Ducam vos sub virga mea. Multaque mentio, est de virga Jesu. Dixit igitur ad Judæos: Nonne legistis quid fecerit David, quando esuriit ipse, et qui cum eo erant? quomodo intravit in domum Dei, et panes propositionis accepit et comedit, quod non licet facere nisi solis sacerdotibus "? } Sapiens itaque auditor, peritusque ecclesiastico- rum dogmatum et lectionum, historiam probe no- vit, nec eget explicatione. At quandoquidem mul- tus nobis nuper confluxit populus, qui nonnisi le- vem divinorum eloquiorum cognitionem auditu ac- cepit, neque sententiarum profunditatem in mente apprehendit; opera pretium mihi videtur, histo- riam cursin explanare: ut sciamus qua de causa illam memoravit Salvator. Inter priscos rex ſuit, nomine David, prius pastor, postmodum rex. Non quod regnum invaserit, sed Saule ob peccatum suum abjecto, unetus est David a Samuele. Ad re- gnum inunctus non statim regnum occupavit; mul- tis quippe anuis Sauli servivit: ac demum cum Deo placuit, regnum adiit. Insidiis igitur appeteba- tur a Saule, cui beneficia contulerat, insidiis item C ab Absalom, proprio filio. dam præ se fert Christi adventus imagines. Par fuit enim proavum, pronepotis sui aliquas proferre similitudines. Liber generationis Jesu Christi A- lii David 30., Sed in altero rerum similitudines non æquales sunt. Esto similis servus Domino; non tamen par erit, licet habeat quasdam simili- tudines. Pastor David, pastor item Christus. • Ego sum, c inquit, • pastor bonus ";» sed pastor ille pecudum, hic pastor animarum. Rerum quidem similitudo, sed magnum discrimen dignitatis. Unxit Davidem in regem sacerdos Samuel : 'baptizavit D Salvatorem Joannes, utpote sacerdos et ipse. Sumi- Matth. x, litudo quidem hic rerum est, sed magna differentia personarum. Unctus David in regem, non statim regnum occupavit: multis quippe annis sustinuit Sauli servire; Salvator quoque noster genitus rex ante sæcula, nec temporale possidens regnum, sed ante omnia sæcula rex ex rege Deo genitus, id su- stinuit : « Non rapinam arbitratus est esse se æqua- lem Deo; sed semetipsum exinanivit, formam servi accipiens » ; ut absolveret ceconomiam. Persecutus est Davidem Saul, persecutus est Christum Hero- Joan. x, 11. "Philipp. 11, 6, 7. 9. Hæc revera contigere Davidi : hic vero quas- 9. Ταῦτα ἀληθῶς μὲν συνέβη τῷ Δαβίδ· οὗτος δέ (31) Anglicanus, ὑπὸ τοῦ Σαούλ. 4. ss Matth. 1, 1.
PG 28:154Ἔδει γὰρ τὸν προπάτορα καὶ εἰκόνας ἔχειν τοῦ ἀπογόνου. «Βίβλος γενέσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ υἱοῦ Δαβίδ.» Τινὸς αἱ τῶν πραγμάτων ὁμοιώσεις οὐκ ἰσότιμοι. Ὁμοιούσθω γὰρ ὁ δοῦλος τῷ δεσπότῃ· οὐ μὴν ἰσότιμος γίνεται, πλὴν ἔχει τινὰς ὁμοιότητας. Ὁ Δαβὶδ ποιμὴν, καὶ ποιμὴν ὁ Χριστός· «Ἐγώ εἰμι ὁ ποιμὴν ὁ καλὸς,» ἔλεγεν. Ἀλλ’ ὁ μὲν ποιμὴν θρεμμάτων, ὁ δὲ ποιμὴν ψυχῶν· ὁμοίωσις πραγμάτων, πολλὴ δὲ παραλλαγὴ τοῦ ἀξιώματος. Ἔχρισε τὸν Δαβὶδ εἰς βασιλέα Σαμουὴλ ὁ ἱερεὺς, ἐβάπτισε καὶ τὸν Σωτῆρα ὁ Ἰωάννης, ὡς ἱερεὺς ὢν καὶ αὐτός· ὁμοιότης μὲν τῶν πραγμάτων, πολλὴ δὲ διαφορὰ τῶν ὑποκειμένων. Χρισθεὶς δὲ ὁ Δαβὶδ εἰς βασιλέα, οὐχ ἅμα ἥρπασε τὴν βασιλείαν, ἀλλ’ ἠνείχετο πολλοῖς χρόνοις δουλεύων τῷ Σαούλ· καὶ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν γεννηθεὶς βασιλεὺς πρὸ τῶν αἰώνων, καὶ οὐ πρόσκαιρον ἔχων τὴν βασιλείαν, ἀλλὰ πρὸ πάντων τῶν αἰώνων βασιλεὺς, ἐκ βασιλέως Θεοῦ γεννηθεὶς, ἠνείχετο· «Οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ· ἀλλ’ ἑαυτὸν ἐκένωσε, μορφὴν δούλου λαβὼν,» ἵνα τελέσῃ τὴν οἰκονομίαν. Ἐδίωκε τὸν Δαβὶδ Σαοὺλ, ἐδίωκε τὸν Χριστὸν Ἡρώδης.τούς· Οὐδὲ τοῦτο ἀνέγνωτε, ὁ ἐποίησε Δαβίδ; Ὁ ἐκ Δ Δαβίδ μνημονεύει τοῦ Δαβίδ· ὁ ἐκ Δαβὶδ κατὰ σάρκα, πρὸ δὲ Δαβὶδ κατὰ πνεῦμα· ὁ κατὰ σάρκα μὲν τοῦ Δαβὶδ υἱὸς, κατὰ πνεῦμα δὲ τοῦ Δαβὶδ δεσπότης· ὁ ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ βλαστήσας, ἡ ῥάβδος ή θαυμασία, ἡ τὸ μὲν γένος Ἰουδαίων συντρίβουσα, τῶν δὲ ἐθνῶν τὸ γένος ὡς ποίμνιον συνάγουσα. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ὁ εἰρηκώς καὶ δὴ ἄξω ὑμᾶς ὑπὸ τὴν ῥάβδον μου· καὶ πολὺς ὁ περὶ τῆς ῥάβδου Ἰησοῦ λόγος. Ελεγε τοί συν πρὸς τοὺς Ἰουδαίους· . Οὐδὲ τοῦτο ἀνέγνωτε, δ ἐποίησε Δαβίδ, ὅτε ἐπείνασεν αὐτὸς, καὶ οἱ μετ' αὐτ τοῦ; πῶς εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως έλαβε καὶ ἔφαγεν, ὃ οὐκ ἔξεστιν ποιεῖν εἰ μὴ μόνοις τοῖς ἱερεῦσιν; » Ὁ μὲν οὖν σοφὸς ἀκροατὲς καὶ συνήθης τῶν ἐκκλησιαστικῶν δογμάτων τε καὶ ἀναγνωσμάτων οἶδε τὴν ἱστορίαν, καὶ οὐ χρείαν ἔχει τῆς διηγήσεως· ἐπειδὴ δὲ πολὺς ὁ νεωστί συρρεύσας ἡμῖν λαὸς, ὁ τὴν ἐπιπόλαιον ἀκρόασιν τῶν θείων λογίων ἔχων, τὸ δὲ βάθος τῆς νοήσεως μὴ ἐνστερνισμένος, καλῶς ἔχειν μοι δοκεῖ ἐπιδραμεῖν καὶ δεῖξαι τὴν ἱστορίαν, ἵνα γνῶμεν τίνος ἔνεκεν ταύτης έμνημόνευσεν ὁ Σωτήρ. Βασιλεύς τις ἦν ἐν τοῖς ἀρχαίοις, Δαβίδ, ποιμὴν τὰ πρῶτα, καὶ βασιλεὺς τὰ δεύτερα. Τὴν δὲ βασιλείαν οὐκ ἔλαβεν ἁρπάσας, ἀλλὰ, τοῦ Σαούλ ἁμαρτήσαντος καὶ ἀπο βαλομένου, ἐχρίσθη Δαβὶδ ἀπὸ τοῦ Σαμουήλ (31). Χρι σθεὶς δὲ εἰς τὴν βασιλείαν, οὐχ ἅμα ήρπασε τὸ βα σίλειον, ἀλλὰ χρόνοις πολλοῖς δουλεύσας τῷ Σαούλ, ὕστερον, ὅτε θεὸς ἠθέλησεν, ἐφήψατο τῆς βασιλείας. Ἐπεβουλεύετο οὖν ὑπὸ τοῦ Σαούλ, εὐεργετήσας τοῦ τον· ἐπεβουλεύετο δὲ καὶ ὑπὸ τοῦ ᾿Αβεσσαλώμ, τοῦ εἰκείου τέκνου. είνας εἰκόνας εἶχε τῆς τοῦ Σωτῆρος παρουσίας. Εδει γὰρ τὸν προπάτορα καὶ εἰκόνας ἔχειν τοῦ ἀπογόνου. • Βίβλος γενέσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ υἱοῦ Δαβίδ. » Τι- νός αἱ τῶν πραγμάτων ὁμοιώσεις οὐκ ἰσότιμοι. Ομοιούσθω γὰρ ὁ δοῦλος τῷ δεσπότῃ· οὐ μὴν ἰσό τιμος γίνεται, πλὴν ἔχει τινὰς ὁμοιότητας. Ο Δα ποιμὴν, καὶ ποιμὴν ὁ Χριστός· « Εγώ εἰμι ὁ ποιμὴν ὁ καλὸς, » ἔλεγεν. Αλλ' ὁ μὲν ποιμὴν θρεμ μάτων, ὁ δὲ ποιμὴν ψυχῶν· ὁμοίωσις πραγμάτων, πολλὴ δὲ παραλλαγὴ τοῦ ἀξιώματος. Έχρισε τὸν Δα- διδ εἰς βασιλέα Σαμουὴλ ὁ ἱερεὺς, ἐβάπτισε καὶ τὸν Σωτῆρα ὁ Ἰωάννης, ὡς ἱερεὺς ὢν καὶ αὐτός· ὁμοιότης μὲν τῶν πραγμάτων, πολλὴ δὲ διαφορὰ τῶν υποκειμένων. Χρισθεὶς δὲ ὁ Δαβὶδ εἰς βασιλέα, οὐχ ἅμα ήρπασε τὴν βασιλείαν, ἀλλ᾽ ἡνείχετο πολλοῖς χρόνοις δουλεύων τῷ Σαούλ· καὶ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν γεν- νηθεὶς βασιλεὺς πρὸ τῶν αἰώνων, καὶ οὐ πρόσκαιρον ἔχων τὴν βασιλείαν, ἀλλὰ πρὸ πάντων τῶν αἰώνων βασιλεὺς, ἐκ βασιλέως Θεοῦ γεννηθείς, ἠνείχετο • Οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ· ἀλλ' ἑαυ τὴν ἐκένωσε, μορφὴν δούλου λαβών, ο ἵνα τελέσῃ τὴν οικονομίαν. Εδίωκε τὸν Δαβὶδ Σαούλ, ἐδίωκε τὸν 3. HOMILIA DE SEMENTE. hoc legistis quod fecit David? Ex Davide oriundus ille Davidem memorat : qui ex Davide est secun- dum carnem, ante Davidem autem secundum spi- ritum qui secundum carnem quidem Davidis fl- lius; secundum spiritum autem Davidis Dominus : qui ex radice Jesse germinavit. Virga mirabilis, quæ Judæorum genus conterit, gentium vero po- pulum quasi gregem colligit. Ipse quippe est qui dixit Ducam vos sub virga mea. Multaque mentio, est de virga Jesu. Dixit igitur ad Judæos: Nonne legistis quid fecerit David, quando esuriit ipse, et qui cum eo erant? quomodo intravit in domum Dei, et panes propositionis accepit et comedit, quod non licet facere nisi solis sacerdotibus "? } Sapiens itaque auditor, peritusque ecclesiastico- rum dogmatum et lectionum, historiam probe no- vit, nec eget explicatione. At quandoquidem mul- tus nobis nuper confluxit populus, qui nonnisi le- vem divinorum eloquiorum cognitionem auditu ac- cepit, neque sententiarum profunditatem in mente apprehendit; opera pretium mihi videtur, histo- riam cursin explanare: ut sciamus qua de causa illam memoravit Salvator. Inter priscos rex ſuit, nomine David, prius pastor, postmodum rex. Non quod regnum invaserit, sed Saule ob peccatum suum abjecto, unetus est David a Samuele. Ad re- gnum inunctus non statim regnum occupavit; mul- tis quippe anuis Sauli servivit: ac demum cum Deo placuit, regnum adiit. Insidiis igitur appeteba- tur a Saule, cui beneficia contulerat, insidiis item C ab Absalom, proprio filio. dam præ se fert Christi adventus imagines. Par fuit enim proavum, pronepotis sui aliquas proferre similitudines. Liber generationis Jesu Christi A- lii David 30., Sed in altero rerum similitudines non æquales sunt. Esto similis servus Domino; non tamen par erit, licet habeat quasdam simili- tudines. Pastor David, pastor item Christus. • Ego sum, c inquit, • pastor bonus ";» sed pastor ille pecudum, hic pastor animarum. Rerum quidem similitudo, sed magnum discrimen dignitatis. Unxit Davidem in regem sacerdos Samuel : 'baptizavit D Salvatorem Joannes, utpote sacerdos et ipse. Sumi- Matth. x, litudo quidem hic rerum est, sed magna differentia personarum. Unctus David in regem, non statim regnum occupavit: multis quippe annis sustinuit Sauli servire; Salvator quoque noster genitus rex ante sæcula, nec temporale possidens regnum, sed ante omnia sæcula rex ex rege Deo genitus, id su- stinuit : « Non rapinam arbitratus est esse se æqua- lem Deo; sed semetipsum exinanivit, formam servi accipiens » ; ut absolveret ceconomiam. Persecutus est Davidem Saul, persecutus est Christum Hero- Joan. x, 11. "Philipp. 11, 6, 7. 9. Hæc revera contigere Davidi : hic vero quas- 9. Ταῦτα ἀληθῶς μὲν συνέβη τῷ Δαβίδ· οὗτος δέ (31) Anglicanus, ὑπὸ τοῦ Σαούλ. 4. ss Matth. 1, 1.
PG 28:155Ἀλλ’ οὔτε ὁ Σαοὺλ διώκων τὸν Δαβὶδ ἔβλαψεν, οὔτε Ἡρώδης διώκων τὸν Χριστὸν ἔβλαψεν. Ἐπανέστη τῷ Δαβὶδ Ἀβεσσαλὼμ υἱὸς ὤν· ἐπανέστη τῷ Σωτῆρι Ἰούδας υἱὸς ὢν καὶ αὐτὸς ἄλλος· τοὺς γὰρ μαθητὰς οἶδεν ὁ Σωτὴρ ὀνομάζειν υἱοὺς, λέγων· «Ἰδοὺ ἐγὼ καὶ τὰ παιδία, ἅ μοι ἔδωκεν ὁ Θεός·» καὶ πάλιν πρὸς τοὺς μαθητὰς ἔλεγε, «Τεκνία.» Ὁ τόπος τῆς ἀπωλείας τοῦ Ἀβεσσαλὼμ Χεὶρ Ἀβεσσαλὼμ μέχρι τὴν σήμερον καλεῖται. Καὶ βλέπε μοι τὴν ἀκρίβειαν τῆς εἰκόνος τῶν πραγμάτων. Οὐ γέγραπται, Ποῦς Ἀβεσσαλὼμ, ἀλλὰ Χεὶρ Ἀβεσσαλώμ· οὐ γέγραπται Κεφαλὴ Ἀβεσσαλὼμ, καίτοιγε ἀπὸ τριχῶν κεφαλῆς ἀπώλετο, ἀλλὰ Χεὶρ Ἀβεσσαλώμ. Πρώτη γὰρ ἦν ἡ τῆς κεφαλῆς χεὶρ, ἡ προδοῦσα κατὰ τῆς εἰκόνος τῶν πραγμάτων· ἀλλ’ ὡς ἐξελθούσης διὰ τῆς ὀνομασίας τῶν πραγμάτων τῆς χειρὸς, πλαγίως ἐμήνυσε τὸ ἐσόμενον ἡ Γραφή· Χεὶρ Ἀβεςσαλὼμ, καὶ τῶν πραγμάτων εἰκόνες. Ὅσας ὁμοιότητας ἔχει ὁ Δαβὶδ πρὸς τὸν Σωτῆρα Οὗτος τοίνυν ὁ Δαβὶδ, χρισθεὶς εἰς βασιλέα ὑπὸ τοῦ Σαμουὴλ, ἐλαίῳ αἰσθητῷ· ἄλλως δὲ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἐχρίσθη. Πῶς καὶ τίνα τρόπον, ἄκουε τοῦ τεςσαρακοστοῦ τετάρτου Ψαλμοῦ λέγοντος· «Ὁ θρόνος σου, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος·Α Χριστὸν Ἡρώδης. Ἀλλ᾽ οὔτε ὁ Σαούλ διώκων τὸν Δα- διὰ ἔβλαψεν, οὔτε Ηρώδης διώκων τὸν Χριστὸν ἔβλα- ψεν. Ἐπανέστη τῷ Δαβὶδ ᾿Αβεσσαλώμ υἱὸς ὤν· ἐπ- ανέστη τῷ Σωτῆρι Ἰούδας υἱὸς ὢν καὶ αὐτὸς ἄλλος· τοὺς γὰρ μαθητὰς οἶδεν ὁ Σωτὴρ ὀνομάζειν υἱοὺς, λέγων· « Ἰδοὺ ἐγὼ καὶ τὰ παιδία, ἅ μοι ἔδωκεν ι Θεός· καὶ πάλιν πρὸς τοὺς μαθητὰς ἔλεγε, « Τε κνία. » Ο τόπος τῆς ἀπωλείας τοῦ ᾿Αβεσσαλώμ. Χειρ ᾿Αβεσσαλώμ μέχρι την σήμερον καλεῖται. Καὶ βλέπε μοι τὴν ἀκρίβειαν τῆς εἰκόνος τῶν πραγμάτων. Οὐ γέγραπται, Ποὺς ᾿Αβεσσαλώμ, ἀλλὰ χεὶρ Αβεσσα- λώμ· οὐ γέγραπται Κεφαλή Αβεσσαλώμ, καίτοιγε ἀπὸ τριχῶν κεφαλῆς ἀπώλετο, ἀλλὰ χεὶρ Αβεσσαλώμ. Πρώτη γὰρ ἦν ἡ τῆς κεφαλῆς χείρ, ἡ προδοῦσα κατὰ τῆς εἰκόνος τῶν πραγμάτων· ἀλλ' ὡς ἐξελθούσης Β διὰ τῆς ὀνομασίας τῶν πραγμάτων τῆς χειρὸς, πλα- γίως ἐμήνυσε τὸ ἐσόμενον ἡ Γραφή· Χειρ Αβεσ σαλώμ, καὶ τῶν πραγμάτων εἰκόνες. Οσας ὁμοιό τητας ἔχει ὁ Δαβὶδ πρὸς τὸν Σωτῆρα τοῦ Σαμουήλ, ἐλαίῳ αἰσθητῷ· ἄλλως δὲ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἐχρίσθη. Πῶς καὶ τίνα τρόπον, ἄκουε τοῦ τεσ σαρακοστοῦ τετάρτου Ψαλμοῦ λέγοντος· «Ο θρόνος σου, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· ῥάβδος εὐθύ τητος ή ράβδος τῆς βασιλείας σου. Ηγάπησας δικαιοσύνην, καὶ ἐμίσησας ἀνομίαν. Διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς, ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου· κ ἵνα μὴ τῇ ὁμοιολεξία τῆς χρισ σεως ισοτιμίαν νομίσης εἶναι τῶν λεγομένων. Ἐχρί- σθη Δαβίδ, ἐχρίσθη καὶ ὁ Χριστός· ἀλλ' ὁ μὲν ἐχρίσθη ὑπὸ ἀνθρώπου, ὁ δὲ ἐχρίσθη ἐκ Πατρός· καὶ ἡ χρίσις ἀνεκδιήγητος, καὶ ἀκατάληπτα τὰ πράγματα. Διὰ τοῦτο λέγει ὁ Ψαλμῳδός· «Ελαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου. » Τῆς ὁμοιότητός εἰσι μέτοχοι, οὐ μὴν ἰσότιμον ἔχουσι τὴν χρίσιν· πανταχοῦ γὰρ καὶ τὴν ὁμοιότητα τηρεῖ, καὶ τὸ ὑπερέχον τοῦ πράγμα- τος φυλάττει. Ο τοίνυν Δαβίδ. χρισθεὶς ὑπὸ τοῦ Σαο μουήλ, ἔμενεν ἐφ' ἑαυτοῦ. Ὁ δὲ Σαούλ, παραβὰς ἐν τολάς Θεοῦ, πνεύματι ἀκαθάρτῳ παρεδόθη. Έψαλλε δὲ ὁ Δαβίδ, καὶ κιθάραν εἶχε ποιμενικὴν, καὶ ἐν ἐρή μοις διάγων, καὶ οὐκ ἔχων τίσιν ἀνθρώποις διαλε χθῆναι· καὶ κιθάραν πηξάμενος, καὶ διὰ τοῦ ἀνακρού εσθαι τὰ μέλη δύο εἰργάζετο· παρεμυθεῖτο γὰρ καὶ διὰ τοῦ ἤχου τὸ τῶν τόπων ἔρημον, οὐ μὴν εἰς ἔκλυ- τα ἐξέπιπτε μέλη, ἀλλὰ ψαλμούς ᾔδεν, ἵνα τέρπῃ Η μὲν τὸ εὔηχον, ὠφελῇ δὲ τὸ εὐσεβές. Καὶ ἔψαλλεν ἐν ταῖς ἐρήμοις λέγων, ὅτι καὶ . Τὰ ὕψη τῶν ὀρέων αὐτοῦ ἐστι · › προσετίθη δὲ πάλιν · « Ανὰ μέσον τῶν ὀρέων διελεύσεται ὕδατα, καὶ ποτιοῦσι πάντα τὰ θη ρία τοῦ ἀγροῦ. Ἐπ' αὐτὰ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσει. » Έψαλλε τὰ περὶ τοῦ ἀνθρώπου, λέ- γων· « Πάντα ὑπέταξας ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτοῦ, πρόβατα καὶ βόας ἁπάσας. Ἔτι δὲ καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ θαυματουργήματα ἔψαλλε. Ὀδυνωμένου δὲ τοῦ Σαούλ S. ATHANASIUS. :) - DUBIA. des. Sed neque Saul persequens, Davidi nocuit; neque Herodes persequens, Christum læsit. Insur- rexit in Davidem Absalom filius suus, insurrexit in Salvatorem Judas, ipse quoque filius : discipulos quippe Salvator nonnunquam filios vocabat, sic: ‹ Ecce ego et filioli mei quos dedit mihi Deus et iterum ad discipulus ait: filioli "., Lo- cus autem exitii Absalom. Manus Absalom 35, in hunc diem nuncupatur. Jam mihi, qurso, per- pende harumce rerum exactam imaginem. Non scriptum est, Pes Absalom, sed, Manus Absalom : non itidem Caput Absalom, licet capillis capitis perierit; sed Manus Absalom. Prior quippe fuit capite manus quæ tradidit, juxta rerum imagi - nem ; sed quasi egressa, per rerum nuncupatio- new, manu, Scriptura quod futurum erat, obli. que significavit: Manus Absalom, et rerum ima- gines (32). Quot intercedunt similitudines Davidem inter et Salvatorem ! C est oleo sensibili: aliter autem unctus est Salva- tor quo modo et quanam ratione, audi ex qua- dragesimo quarto Psalmo : Thronus tuus, Deus, « in sæculum sæculi: virga directionis, virga regni tui. Dilexisti justitiam et odisti iniquitatem. Pro- pterea unxit te Deus, Deus tuus, oleo exsultationis præ consortibus tuis 36;, ne ex simili vocabulo, unctionis æqualitatem putares esse in iis verbis. Unctus est David, unctus est et Christus: sed ille ab homine, hic a Patre unctus est: estque unctio illa ineffabilis, resque illa incomprehensibiles. Quare ait Psalmista: Oleo exsultationis præ con- sortibus tuis. Consortes scilicet similitudinis, quin parem habeant unctionem. Ubique enim simi- litudinem retinet, et præstantiam rei conservat. David itaque unctus a Samuele, privatus mansit : Saul vero, transgressis Dei præceptis, impuro spi- ritui traditus est. Psallebat David, pastoralem te- nens citharam, in desertisque degens locis, nemine quicum fabularetur præsente. Citharam compegit, ex cujus pulsatione et concentu duo in primis consequebatur : hujusmodi sono locorun solitudi- nem mitigabat, nec in dissolutas cantiones dela- bebatur, sed psalmos canebat, quorum modula- tione delectaretur, et pietate juvaretur. Et psalie- D bat in deserts : Altitudines montium illius sunt s : addebat illud : • Inter medium montium pertransibunt aquæ, et potabunt omnes bestiæ agri. Super eos volucres coeli habitabunt "8. Psallebat de homine, his verbis : • Oinnia subjecisti sub pe- dibns ejus, oves el boves universas 3. › Psallebat insuper mirabilia Dei opera. Porro cum torquere- tur Saul ab impuro spiritu, indicavit illud quidam Sauli : quæ causa fuit ut arcesseretur David. Et is Isa. Vill, Joan. xii, 33. Psal. cit, 10. " Psal. vi, 8. Reg. XVIII, 18. , Psal. XLIV, 7, 8. s Psal, xci, 4. 10. Οὗτος. τοίνυν ὁ Δαβίδ, χρισθεὶς εἰς βασιλέα ὑπὸ 10. Hic igitur David a Samuele in regem unclus (52) Obscurus locus.
PG 28:156ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου. Ἠγάπησας δικαιοσύνην, καὶ ἐμίσησας ἀνομίαν. Διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς, ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου·» ἵνα μὴ τῇ ὁμοιολεξίᾳ τῆς χρίσεως ἰσοτιμίαν νομίσῃς εἶναι τῶν λεγομένων. Ἐχρίσθη Δαβὶδ, ἐχρίσθη καὶ ὁ Χριστός· ἀλλ’ ὁ μὲν ἐχρίσθη ὑπὸ ἀνθρώπου, ὁ δὲ ἐχρίσθη ἐκ Πατρός· καὶ ἡ χρίσις ἀνεκδιήγητος, καὶ ἀκατάληπτα τὰ πράγματα. Διὰ τοῦτο λέγει ὁ Ψαλμῳδός· «Ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου.» Τῆς ὁμοιότητός εἰσι μέτοχοι, οὐ μὴν ἰσότιμον ἔχουσι τὴν χρίσιν· πανταχοῦ γὰρ καὶ τὴν ὁμοιότητα τηρεῖ, καὶ τὸ ὑπερέχον τοῦ πράγματος φυλάττει. Ὁ τοίνυν Δαβὶδ χρισθεὶς ὑπὸ τοῦ Σαμουὴλ, ἔμενεν ἐφ’ ἑαυτοῦ. Ὁ δὲ Σαοὺλ, παραβὰς ἐντολὰς Θεοῦ, πνεύματι ἀκαθάρτῳ παρεδόθη. Ἔψαλλε δὲ ὁ Δαβὶδ, καὶ κιθάραν εἶχε ποιμενικὴν, καὶ ἐν ἐρήμοις διάγων, καὶ οὐκ ἔχων τίσιν ἀνθρώποις διαλεχθῆναι· καὶ κιθάραν πηξάμενος, καὶ διὰ τοῦ ἀνακρούεσθαι τὰ μέλη δύο εἰργάζετο· παρεμυθεῖτο γὰρ καὶ διὰ τοῦ ἤχου τὸ τῶν τόπων ἔρημον, οὐ μὴν εἰς ἔκλυτα ἐξέπιπτε μέλη, ἀλλὰ ψαλμοὺς ᾖδεν, ἵνα τέρπῃ μὲν τὸ εὔηχον, ὠφελῇ δὲ τὸ εὐσεβές.Α Χριστὸν Ἡρώδης. Ἀλλ᾽ οὔτε ὁ Σαούλ διώκων τὸν Δα- διὰ ἔβλαψεν, οὔτε Ηρώδης διώκων τὸν Χριστὸν ἔβλα- ψεν. Ἐπανέστη τῷ Δαβὶδ ᾿Αβεσσαλώμ υἱὸς ὤν· ἐπ- ανέστη τῷ Σωτῆρι Ἰούδας υἱὸς ὢν καὶ αὐτὸς ἄλλος· τοὺς γὰρ μαθητὰς οἶδεν ὁ Σωτὴρ ὀνομάζειν υἱοὺς, λέγων· « Ἰδοὺ ἐγὼ καὶ τὰ παιδία, ἅ μοι ἔδωκεν ι Θεός· καὶ πάλιν πρὸς τοὺς μαθητὰς ἔλεγε, « Τε κνία. » Ο τόπος τῆς ἀπωλείας τοῦ ᾿Αβεσσαλώμ. Χειρ ᾿Αβεσσαλώμ μέχρι την σήμερον καλεῖται. Καὶ βλέπε μοι τὴν ἀκρίβειαν τῆς εἰκόνος τῶν πραγμάτων. Οὐ γέγραπται, Ποὺς ᾿Αβεσσαλώμ, ἀλλὰ χεὶρ Αβεσσα- λώμ· οὐ γέγραπται Κεφαλή Αβεσσαλώμ, καίτοιγε ἀπὸ τριχῶν κεφαλῆς ἀπώλετο, ἀλλὰ χεὶρ Αβεσσαλώμ. Πρώτη γὰρ ἦν ἡ τῆς κεφαλῆς χείρ, ἡ προδοῦσα κατὰ τῆς εἰκόνος τῶν πραγμάτων· ἀλλ' ὡς ἐξελθούσης Β διὰ τῆς ὀνομασίας τῶν πραγμάτων τῆς χειρὸς, πλα- γίως ἐμήνυσε τὸ ἐσόμενον ἡ Γραφή· Χειρ Αβεσ σαλώμ, καὶ τῶν πραγμάτων εἰκόνες. Οσας ὁμοιό τητας ἔχει ὁ Δαβὶδ πρὸς τὸν Σωτῆρα τοῦ Σαμουήλ, ἐλαίῳ αἰσθητῷ· ἄλλως δὲ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἐχρίσθη. Πῶς καὶ τίνα τρόπον, ἄκουε τοῦ τεσ σαρακοστοῦ τετάρτου Ψαλμοῦ λέγοντος· «Ο θρόνος σου, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· ῥάβδος εὐθύ τητος ή ράβδος τῆς βασιλείας σου. Ηγάπησας δικαιοσύνην, καὶ ἐμίσησας ἀνομίαν. Διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς, ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου· κ ἵνα μὴ τῇ ὁμοιολεξία τῆς χρισ σεως ισοτιμίαν νομίσης εἶναι τῶν λεγομένων. Ἐχρί- σθη Δαβίδ, ἐχρίσθη καὶ ὁ Χριστός· ἀλλ' ὁ μὲν ἐχρίσθη ὑπὸ ἀνθρώπου, ὁ δὲ ἐχρίσθη ἐκ Πατρός· καὶ ἡ χρίσις ἀνεκδιήγητος, καὶ ἀκατάληπτα τὰ πράγματα. Διὰ τοῦτο λέγει ὁ Ψαλμῳδός· «Ελαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου. » Τῆς ὁμοιότητός εἰσι μέτοχοι, οὐ μὴν ἰσότιμον ἔχουσι τὴν χρίσιν· πανταχοῦ γὰρ καὶ τὴν ὁμοιότητα τηρεῖ, καὶ τὸ ὑπερέχον τοῦ πράγμα- τος φυλάττει. Ο τοίνυν Δαβίδ. χρισθεὶς ὑπὸ τοῦ Σαο μουήλ, ἔμενεν ἐφ' ἑαυτοῦ. Ὁ δὲ Σαούλ, παραβὰς ἐν τολάς Θεοῦ, πνεύματι ἀκαθάρτῳ παρεδόθη. Έψαλλε δὲ ὁ Δαβίδ, καὶ κιθάραν εἶχε ποιμενικὴν, καὶ ἐν ἐρή μοις διάγων, καὶ οὐκ ἔχων τίσιν ἀνθρώποις διαλε χθῆναι· καὶ κιθάραν πηξάμενος, καὶ διὰ τοῦ ἀνακρού εσθαι τὰ μέλη δύο εἰργάζετο· παρεμυθεῖτο γὰρ καὶ διὰ τοῦ ἤχου τὸ τῶν τόπων ἔρημον, οὐ μὴν εἰς ἔκλυ- τα ἐξέπιπτε μέλη, ἀλλὰ ψαλμούς ᾔδεν, ἵνα τέρπῃ Η μὲν τὸ εὔηχον, ὠφελῇ δὲ τὸ εὐσεβές. Καὶ ἔψαλλεν ἐν ταῖς ἐρήμοις λέγων, ὅτι καὶ . Τὰ ὕψη τῶν ὀρέων αὐτοῦ ἐστι · › προσετίθη δὲ πάλιν · « Ανὰ μέσον τῶν ὀρέων διελεύσεται ὕδατα, καὶ ποτιοῦσι πάντα τὰ θη ρία τοῦ ἀγροῦ. Ἐπ' αὐτὰ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσει. » Έψαλλε τὰ περὶ τοῦ ἀνθρώπου, λέ- γων· « Πάντα ὑπέταξας ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτοῦ, πρόβατα καὶ βόας ἁπάσας. Ἔτι δὲ καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ θαυματουργήματα ἔψαλλε. Ὀδυνωμένου δὲ τοῦ Σαούλ S. ATHANASIUS. :) - DUBIA. des. Sed neque Saul persequens, Davidi nocuit; neque Herodes persequens, Christum læsit. Insur- rexit in Davidem Absalom filius suus, insurrexit in Salvatorem Judas, ipse quoque filius : discipulos quippe Salvator nonnunquam filios vocabat, sic: ‹ Ecce ego et filioli mei quos dedit mihi Deus et iterum ad discipulus ait: filioli "., Lo- cus autem exitii Absalom. Manus Absalom 35, in hunc diem nuncupatur. Jam mihi, qurso, per- pende harumce rerum exactam imaginem. Non scriptum est, Pes Absalom, sed, Manus Absalom : non itidem Caput Absalom, licet capillis capitis perierit; sed Manus Absalom. Prior quippe fuit capite manus quæ tradidit, juxta rerum imagi - nem ; sed quasi egressa, per rerum nuncupatio- new, manu, Scriptura quod futurum erat, obli. que significavit: Manus Absalom, et rerum ima- gines (32). Quot intercedunt similitudines Davidem inter et Salvatorem ! C est oleo sensibili: aliter autem unctus est Salva- tor quo modo et quanam ratione, audi ex qua- dragesimo quarto Psalmo : Thronus tuus, Deus, « in sæculum sæculi: virga directionis, virga regni tui. Dilexisti justitiam et odisti iniquitatem. Pro- pterea unxit te Deus, Deus tuus, oleo exsultationis præ consortibus tuis 36;, ne ex simili vocabulo, unctionis æqualitatem putares esse in iis verbis. Unctus est David, unctus est et Christus: sed ille ab homine, hic a Patre unctus est: estque unctio illa ineffabilis, resque illa incomprehensibiles. Quare ait Psalmista: Oleo exsultationis præ con- sortibus tuis. Consortes scilicet similitudinis, quin parem habeant unctionem. Ubique enim simi- litudinem retinet, et præstantiam rei conservat. David itaque unctus a Samuele, privatus mansit : Saul vero, transgressis Dei præceptis, impuro spi- ritui traditus est. Psallebat David, pastoralem te- nens citharam, in desertisque degens locis, nemine quicum fabularetur præsente. Citharam compegit, ex cujus pulsatione et concentu duo in primis consequebatur : hujusmodi sono locorun solitudi- nem mitigabat, nec in dissolutas cantiones dela- bebatur, sed psalmos canebat, quorum modula- tione delectaretur, et pietate juvaretur. Et psalie- D bat in deserts : Altitudines montium illius sunt s : addebat illud : • Inter medium montium pertransibunt aquæ, et potabunt omnes bestiæ agri. Super eos volucres coeli habitabunt "8. Psallebat de homine, his verbis : • Oinnia subjecisti sub pe- dibns ejus, oves el boves universas 3. › Psallebat insuper mirabilia Dei opera. Porro cum torquere- tur Saul ab impuro spiritu, indicavit illud quidam Sauli : quæ causa fuit ut arcesseretur David. Et is Isa. Vill, Joan. xii, 33. Psal. cit, 10. " Psal. vi, 8. Reg. XVIII, 18. , Psal. XLIV, 7, 8. s Psal, xci, 4. 10. Οὗτος. τοίνυν ὁ Δαβίδ, χρισθεὶς εἰς βασιλέα ὑπὸ 10. Hic igitur David a Samuele in regem unclus (52) Obscurus locus.
Καὶ ἔψαλλεν ἐν ταῖς ἐρήμοις λέγων, ὅτι καὶ «Τὰ ὕψη τῶν ὀρέων αὐτοῦ ἐστι·» προσετίθη δὲ πάλιν· «Ἀνὰ μέσον τῶν ὀρέων διελεύσεται ὕδατα, καὶ ποτιοῦσι πάντα τὰ θηρία τοῦ ἀγροῦ. Ἐπ’ αὐτὰ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσει.» Ἔψαλλε τὰ περὶ τοῦ ἀνθρώπου, λέγων· «Πάντα ὑπέταξας ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτοῦ, πρόβατα καὶ βόας ἁπάσας.» Ἔτι δὲ καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ θαυματουργήματα ἔψαλλε. Ὀδυνωμένου δὲ τοῦ Σαοὺλ ὑπὸ τοῦ πνεύματος τοῦ ἀκαθάρτου, γίνεταί τις μηνοτὴς τῷ Σαούλ· καὶ τούτῳ τῷ τρόπῳ καλεῖται ὁ Δαβίδ. Καὶ ὁσάκις ἐπετίθετο αὐτῷ τὸ πνεῦμα τὸ πονηρὸν, λαμβάνων τὴν κιθάραν ὁ Δαβὶδ, ἀνεκρούετο, ψάλλων καὶ ὕμνους λέγων τῷ Θεῷ. Μὴ γάρ μοι τῆς κιθάρας μνημόνευε, ἀλλὰ τοῦ ψαλλομένου· μηδὲ, ἁρπάσας τὰ ῥήματα, εἰς θεατρομανεῖς ἐμπέσῃς ἡδονὰς, ἀλλὰ, μνημονεύσας τῶν ψαλμῶν, τῇ Ἐκκλησίᾳ παράμενε. Εἰς χεῖρας τοίνυν λαμβάνων τὴν κιθάραν ὁ Δαβὶδ, καὶ ψάλλων τῷ Θεῷ, τὸν πνίγοντα δαίμονα ἀπήλαυνεν. Ὢ μεγάλης ψαλμῶν δυνάμεως Τὸ πνεῦμα τὸ ἀκάθαρτον πνίγον ἀοράτως ἐπνίγετο, καὶ ἀνέψυχεν ὁ Σαούλ. Ἐφθόνει δὲ τῷ Δαβὶδ διὰ τοιάνδε ὑπόθεσιν. Ἀλλόφυλοί ποτε ἐπέθεντο τῷ γένει τῶν Ἑβραίων·Α Χριστὸν Ἡρώδης. Ἀλλ᾽ οὔτε ὁ Σαούλ διώκων τὸν Δα- διὰ ἔβλαψεν, οὔτε Ηρώδης διώκων τὸν Χριστὸν ἔβλα- ψεν. Ἐπανέστη τῷ Δαβὶδ ᾿Αβεσσαλώμ υἱὸς ὤν· ἐπ- ανέστη τῷ Σωτῆρι Ἰούδας υἱὸς ὢν καὶ αὐτὸς ἄλλος· τοὺς γὰρ μαθητὰς οἶδεν ὁ Σωτὴρ ὀνομάζειν υἱοὺς, λέγων· « Ἰδοὺ ἐγὼ καὶ τὰ παιδία, ἅ μοι ἔδωκεν ι Θεός· καὶ πάλιν πρὸς τοὺς μαθητὰς ἔλεγε, « Τε κνία. » Ο τόπος τῆς ἀπωλείας τοῦ ᾿Αβεσσαλώμ. Χειρ ᾿Αβεσσαλώμ μέχρι την σήμερον καλεῖται. Καὶ βλέπε μοι τὴν ἀκρίβειαν τῆς εἰκόνος τῶν πραγμάτων. Οὐ γέγραπται, Ποὺς ᾿Αβεσσαλώμ, ἀλλὰ χεὶρ Αβεσσα- λώμ· οὐ γέγραπται Κεφαλή Αβεσσαλώμ, καίτοιγε ἀπὸ τριχῶν κεφαλῆς ἀπώλετο, ἀλλὰ χεὶρ Αβεσσαλώμ. Πρώτη γὰρ ἦν ἡ τῆς κεφαλῆς χείρ, ἡ προδοῦσα κατὰ τῆς εἰκόνος τῶν πραγμάτων· ἀλλ' ὡς ἐξελθούσης Β διὰ τῆς ὀνομασίας τῶν πραγμάτων τῆς χειρὸς, πλα- γίως ἐμήνυσε τὸ ἐσόμενον ἡ Γραφή· Χειρ Αβεσ σαλώμ, καὶ τῶν πραγμάτων εἰκόνες. Οσας ὁμοιό τητας ἔχει ὁ Δαβὶδ πρὸς τὸν Σωτῆρα τοῦ Σαμουήλ, ἐλαίῳ αἰσθητῷ· ἄλλως δὲ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἐχρίσθη. Πῶς καὶ τίνα τρόπον, ἄκουε τοῦ τεσ σαρακοστοῦ τετάρτου Ψαλμοῦ λέγοντος· «Ο θρόνος σου, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· ῥάβδος εὐθύ τητος ή ράβδος τῆς βασιλείας σου. Ηγάπησας δικαιοσύνην, καὶ ἐμίσησας ἀνομίαν. Διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς, ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου· κ ἵνα μὴ τῇ ὁμοιολεξία τῆς χρισ σεως ισοτιμίαν νομίσης εἶναι τῶν λεγομένων. Ἐχρί- σθη Δαβίδ, ἐχρίσθη καὶ ὁ Χριστός· ἀλλ' ὁ μὲν ἐχρίσθη ὑπὸ ἀνθρώπου, ὁ δὲ ἐχρίσθη ἐκ Πατρός· καὶ ἡ χρίσις ἀνεκδιήγητος, καὶ ἀκατάληπτα τὰ πράγματα. Διὰ τοῦτο λέγει ὁ Ψαλμῳδός· «Ελαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου. » Τῆς ὁμοιότητός εἰσι μέτοχοι, οὐ μὴν ἰσότιμον ἔχουσι τὴν χρίσιν· πανταχοῦ γὰρ καὶ τὴν ὁμοιότητα τηρεῖ, καὶ τὸ ὑπερέχον τοῦ πράγμα- τος φυλάττει. Ο τοίνυν Δαβίδ. χρισθεὶς ὑπὸ τοῦ Σαο μουήλ, ἔμενεν ἐφ' ἑαυτοῦ. Ὁ δὲ Σαούλ, παραβὰς ἐν τολάς Θεοῦ, πνεύματι ἀκαθάρτῳ παρεδόθη. Έψαλλε δὲ ὁ Δαβίδ, καὶ κιθάραν εἶχε ποιμενικὴν, καὶ ἐν ἐρή μοις διάγων, καὶ οὐκ ἔχων τίσιν ἀνθρώποις διαλε χθῆναι· καὶ κιθάραν πηξάμενος, καὶ διὰ τοῦ ἀνακρού εσθαι τὰ μέλη δύο εἰργάζετο· παρεμυθεῖτο γὰρ καὶ διὰ τοῦ ἤχου τὸ τῶν τόπων ἔρημον, οὐ μὴν εἰς ἔκλυ- τα ἐξέπιπτε μέλη, ἀλλὰ ψαλμούς ᾔδεν, ἵνα τέρπῃ Η μὲν τὸ εὔηχον, ὠφελῇ δὲ τὸ εὐσεβές. Καὶ ἔψαλλεν ἐν ταῖς ἐρήμοις λέγων, ὅτι καὶ . Τὰ ὕψη τῶν ὀρέων αὐτοῦ ἐστι · › προσετίθη δὲ πάλιν · « Ανὰ μέσον τῶν ὀρέων διελεύσεται ὕδατα, καὶ ποτιοῦσι πάντα τὰ θη ρία τοῦ ἀγροῦ. Ἐπ' αὐτὰ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσει. » Έψαλλε τὰ περὶ τοῦ ἀνθρώπου, λέ- γων· « Πάντα ὑπέταξας ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτοῦ, πρόβατα καὶ βόας ἁπάσας. Ἔτι δὲ καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ θαυματουργήματα ἔψαλλε. Ὀδυνωμένου δὲ τοῦ Σαούλ S. ATHANASIUS. :) - DUBIA. des. Sed neque Saul persequens, Davidi nocuit; neque Herodes persequens, Christum læsit. Insur- rexit in Davidem Absalom filius suus, insurrexit in Salvatorem Judas, ipse quoque filius : discipulos quippe Salvator nonnunquam filios vocabat, sic: ‹ Ecce ego et filioli mei quos dedit mihi Deus et iterum ad discipulus ait: filioli "., Lo- cus autem exitii Absalom. Manus Absalom 35, in hunc diem nuncupatur. Jam mihi, qurso, per- pende harumce rerum exactam imaginem. Non scriptum est, Pes Absalom, sed, Manus Absalom : non itidem Caput Absalom, licet capillis capitis perierit; sed Manus Absalom. Prior quippe fuit capite manus quæ tradidit, juxta rerum imagi - nem ; sed quasi egressa, per rerum nuncupatio- new, manu, Scriptura quod futurum erat, obli. que significavit: Manus Absalom, et rerum ima- gines (32). Quot intercedunt similitudines Davidem inter et Salvatorem ! C est oleo sensibili: aliter autem unctus est Salva- tor quo modo et quanam ratione, audi ex qua- dragesimo quarto Psalmo : Thronus tuus, Deus, « in sæculum sæculi: virga directionis, virga regni tui. Dilexisti justitiam et odisti iniquitatem. Pro- pterea unxit te Deus, Deus tuus, oleo exsultationis præ consortibus tuis 36;, ne ex simili vocabulo, unctionis æqualitatem putares esse in iis verbis. Unctus est David, unctus est et Christus: sed ille ab homine, hic a Patre unctus est: estque unctio illa ineffabilis, resque illa incomprehensibiles. Quare ait Psalmista: Oleo exsultationis præ con- sortibus tuis. Consortes scilicet similitudinis, quin parem habeant unctionem. Ubique enim simi- litudinem retinet, et præstantiam rei conservat. David itaque unctus a Samuele, privatus mansit : Saul vero, transgressis Dei præceptis, impuro spi- ritui traditus est. Psallebat David, pastoralem te- nens citharam, in desertisque degens locis, nemine quicum fabularetur præsente. Citharam compegit, ex cujus pulsatione et concentu duo in primis consequebatur : hujusmodi sono locorun solitudi- nem mitigabat, nec in dissolutas cantiones dela- bebatur, sed psalmos canebat, quorum modula- tione delectaretur, et pietate juvaretur. Et psalie- D bat in deserts : Altitudines montium illius sunt s : addebat illud : • Inter medium montium pertransibunt aquæ, et potabunt omnes bestiæ agri. Super eos volucres coeli habitabunt "8. Psallebat de homine, his verbis : • Oinnia subjecisti sub pe- dibns ejus, oves el boves universas 3. › Psallebat insuper mirabilia Dei opera. Porro cum torquere- tur Saul ab impuro spiritu, indicavit illud quidam Sauli : quæ causa fuit ut arcesseretur David. Et is Isa. Vill, Joan. xii, 33. Psal. cit, 10. " Psal. vi, 8. Reg. XVIII, 18. , Psal. XLIV, 7, 8. s Psal, xci, 4. 10. Οὗτος. τοίνυν ὁ Δαβίδ, χρισθεὶς εἰς βασιλέα ὑπὸ 10. Hic igitur David a Samuele in regem unclus (52) Obscurus locus.
PG 28:157καί τις Γολιὰθ παμμεγέθης τὸ σῶμα, καὶ θρασὺς τὴν ψυχὴν, καὶ φοβερὸς ὀφθῆναι, ἐπὶ τεσσαράκοντα ἡμέρας ὠνείδιζε τὸν Ἰσραὴλ, καὶ ᾔτει εἰς μονομαχίαν ἕνα, ἀσπίδα μὲν παμμεγέθη περικείμενος, δόρυ δὲ ἐξελὼν, καὶ φοβερὰς κνημίδας· καὶ οἱ βλέποντες ἔφυγον, καὶ ὁ Σαοὺλ ἐδειλία. Ἧκεν ἐπισκεψόμενος τοὺς ἀδελφοὺς ὁ Δαβὶδ, καὶ συμβάλλει εἰς μάχην, ὁ γυμνὸς τῷ ἐνόπλῳ, ὁ ἀπειροπόλεμος τῷ πολυπολέμῳ, ὁ νέος τῷ ἀνδρί· καὶ πάντων πτηξάντων, καὶ μηδενὸς τολμῶντος ἐπεξελθεῖν, Δαβὶδ ἀναδέχεται τὸν πόλεμον. Εἰδὼς δὲ ἔψαλλεν, ὅτι τοῦ Θεοῦ ὁ πόλεμος, καὶ ὅτι «Ψευδὴς ἵππος εἰς σωτηρίαν, ἐν δὲ πλήθει δυνάμεως αὐτοῦ οὐ σωθήσεται.» Ἤδει ἃ ἔψαλλεν· εἶχεν ὅπλον μέγιστον τὴν πίστιν, καὶ περικεφαλαίαν περιέθετο σωτηρίου, καὶ ἀναλαβὼν ῥάβδον καὶ σφενδόνην, τὸν λίθον περιειλήσας, πλήξας τὸν ἀντίδικον, συντόμως κατήνεγκε. Παρατρέχομεν γὰρ τὰ ῥήματα· ἐπειδὴ οὐ τοῦτο νῦν ἐστι τὸ προκείμενον. Ἔπεσεν ὁ Γολιὰθ ὁ μέγας ὑπὸ τοῦ μικροῦ, καὶ ὁ ἔμπειρος ὑπὸ τοῦ ἀπείρου καὶ ἀφελεστέρου. Καὶ λαβὼν αὐτοῦ τὸ ξίφος, ἀπέτεμεν αὐτοῦ τὴν κεφαλήν. Καὶ ἡ μὲν κεφαλὴ ἀπηνέχθη ἐν Ἱεροσολύμοις·ὑπὸ τοῦ πνεύματος τοῦ ἀκαθάρτου, γίνεται τις μη- Α νοτὴς τῷ Σαούλ· καὶ τούτῳ τῷ τρόπῳ καλεῖται ὁ Δα- δίδ. Καὶ ὁσάκις ἐπετίθετο αὐτῷ τὸ πνεῦμα τὸ πονη- ρόν, λαμβάνων τὴν κιθάραν ὁ Δαβίδ, ἀνεκρούετο, ψάλλων καὶ ὕμνους λέγων τῷ Θεῷ. ψαλλομένου· μηδὲ, ἁρπάσας τὰ ῥήματα, εἰς θεατρο μανεῖς ἐμπέσῃς ἡδονὰς, ἀλλὰ, μνημονεύσας τῶν ψαλ μῶν, τῇ Ἐκκλησίᾳ παράμενε. Εἰς χεῖρας τοίνυν λαμ- βάνων τὴν κιθάραν ὁ Δαβίδ, καὶ ψάλλων τῷ Θεῷ, τὸν πνίγοντα δαίμονα ἀπήλαυνεν. Ὦ μεγάλης ψαλμών Ευνάμεως! Τὸ πνεῦμα τὸ ἀκάθαρτον πνίγον ἀοράτως ἐπνίγετο, καὶ ἀνέψυχεν ὁ Σαούλ. Ἐφθόνει δὲ τῷ Δα- διδ διὰ τοιάνδε ὑπόθεσιν. Αλλόφυλοί ποτε ἐπέθεντο τῷ γένει τῶν Ἑβραίων· καί τις Γολιάθ παμμεγέθης τὸ σῶμα, καὶ θρασὺς τὴν ψυχὴν, καὶ φοβερὸς ὀφθή- Β ναι, ἐπὶ τεσσαράκοντα ἡμέρας ὠνείδιζε τὸν Ἰσραὴλ, καὶ ἔτει εἰς μονομαχίαν ἕνα, ἀσπίδα μὲν παμμεγέθη περικείμενος, δόρυ δὲ ἐξελών, καὶ φοβεράς κνημί- δας· καὶ οἱ βλέποντες ἔφυγον, καὶ ὁ Σαούλ ἐδειλία. Ηκεν ἐπισκεψόμενος τοὺς ἀδελφοὺς ὁ Δαβίδ, καὶ συμβάλλει εἰς μάχην, ὁ γυμνὸς τῷ ἐνόπλῳ, ὁ ἀπειρο πόλεμος τῷ πολυπολέμῳ, ὁ νέος τῷ ἀνδρί· καὶ πάν των πτηξάντων, καὶ μηδενὸς τολμῶντος ἐπεξελθεῖν, Δεδιδ ἀναδέχεται τὸν πόλεμον. Εἰδὼς δὲ ἔψαλλεν, ὅτι τοῦ Θεοῦ ὁ πόλεμος, καὶ ὅτι « Ψευδής ἵππος εἰς σω τηρίαν, ἐν δὲ πλήθει δυνάμεως αὐτοῦ οὐ σωθήσεται. ο Ηδει ὁ ἔψαλλεν· εἶχεν ὅπλον μέγιστον τὴν πίστιν, καὶ περικεφαλαίαν περιέθετο σωτηρίου, καὶ ἀναλαβὼν ράβδον καὶ σφενδόνην, τὸν λίθον περιειλήσας, πλήξας τὸν ἀντίδικον, συντόμως κατήνεγκε. Παρατρέχομεν " γὰρ τὰ ῥήματα· ἐπειδὴ οὐ τοῦτο νῦν ἐστι τὸ προκεί- μενον. Επεσεν ὁ Γολιάθ ὁ μέγας ὑπὸ τοῦ μικροῦ, καὶ ὁ ἔμπειρος ὑπὸ τοῦ ἀπείρου καὶ ἀφελεστέρου. Καὶ λαβὼν αὐτοῦ τὸ ξίφος, ἀπέτεμεν αὐτοῦ τὴν κει φαλήν. Καὶ ἡ μὲν κεφαλὴ ἀπηνέχθη ἐν Ἱεροσολύμοις· τὸ δὲ ξίφος αὐτοῦ ἐτηρεῖτο παρὰ ᾿Αβιμελὲχ τῷ ἱερεῖ. Ελυτρώθη ὁ λαὸς ὑπὸ τοῦ ἀντιδίκου. Ἐξῆλθον εἰς ὑπάντησιν γυναῖκες χορεύουσαι· θυμηδία γὰρ ἦν τὸ προκείμενον φόβος δὲ ἐλύθη, ὁ ἐχθρὸς ἔπεσεν, ὁ λαὸς ἐπήνθει· χορεῖαι, καὶ τύμπανα, καὶ ἁρμονία, καὶ εὐ φροσύνη τὸ προκείμενον. Αἱ δὲ χορεύουσαι ᾗδον, οὐ πρὸς ἀξίαν ἀφορῶσαι, ἀλλὰ πρὸς τὸ ἐνεργῆσαι· ἔλε γον γάρ • Επάταξεν ὁ Δαβὶδ ἐν μυριάσιν αὐτοῦ, καὶ Σποὺλ ἐν χιλιάσιν αὐτοῦ. » Καὶ τῷ νικήσαντι ἔδω- και τὰς χιλιάδας, καὶ οὐκ εἶπον, πόσαι χιλιάδες, οὐδὲ τόσαι μυριάδες. Δύνανται δὲ καὶ μυριάδες ἀναλυθῆ και εἰς χιλιάδας, καὶ χιλιάδες πολυπλασιασθῆναι εἰς μυριάδας. Ο Σαούλ, ἀκούσας, επλήγη τὴν διάνοιαν. Ο μεγάλης ἀνοίας! Οὐκ ἔδει κἂν τὸ παρὸν αἰδεσθῆ- ναι; Τι βασκαίνεις ἀνθρώπῳ νικητῇ, ἐν μιᾷ ὥρᾳ εὐ- φημουμένῳ, ὁ ἐπὶ τεσσαράκοντα ἡμέρας κρυπτόμε νος ; Τῶν ἐχθρῶν ἐλυτρώθης, τί βασκαίνεις ἀνθρώπῳ ἐπαινουμένῳ, ἔργα ἄξια ἐπαίνων εργασαμένω; ᾿Αλλὰ πρὸς ἑαυτὸν ἔλεγεν· ἔδωκαν τῷ Δαβὶδ τὰς μυριάδας, καὶ ἐμοὶ τὰς χιλιάδας. Καὶ ἦν ὑποβλεπόμενος τὸν Δαβίδ. * HOMILIA DE SEMENTE. quotiescunque irrueret in eum spiritus malus, ac- cepta David cithara pulsabat, psalmos hymnosque Deo decantans. B sed ejus quod cithara canebatur: neve ex verbis captans occasionem ad theatralium voluptatum cu- pidinem delabare; sed memor psalmorum, in Ec- clesia remane. Cithara igitur manibus accepta Da- vid, psallens Deo, præfocantem denonem pro ul- sabat. O magnam psalmorum virtuten! Spiritus ille immundus qui præfocabat alium, invisibili et ipse modo præfocabatur, et respirabat Saul: invi- dia tamen ille flagrabat in Davidem, hac de causa. Allophyli aliquando invaserant gentem Hebræo- D tus animus. Porro choreas agentes ille, canebant, Reg. xvII, 451. ** Psal. xxx11, 47. C rum tum Goliath quidam immani statura, animo feroce, visu terribilis, per quadraginta dies Israeli exprobrabat, et ad singulare certamen provocabat, prægrandi quidem opertus clypeo, hastam attol lens, horrendasque gerens ocreas: quem qui vide- rent fugiebant, Saulque reformidabat. Venit fratres invisurus David, atque manus conserit nudus cum armato, pugnæ imperitus cum peritissimo, adole- scens cum viro. Omnibusque terrore perculsis, ac nenine audente prodire, David pugnam suscipit . Et cum non inscius esset, psallebat: Domini est bellum : et, « Fallax equus ad salutem, in abundan- tia autem virtutis suæ non salvabitur". Sciebat quæ psalleret: maximum tenebat telum, nempe fiden, et galeam sibi salutis imposuerat: arreptaque virga et funda, circumvolvit lapidem, percussit adversarium, subitoque prostravit. Verba percur rimus: id quippe non jam nobis propositum est. Prostratus est immanis ille Goliath a parvulo, pe- ritus ab imperito et simpliciore. Sumensque Da- vid illius gladium, caput ipsi præcidit. Caput vero deportatum est Hierosolymiam, gladiusque ejus ser- vabatur apud Abimelechum sacerdotem. Tum li- beratus populus est ab adversario. Egressæ sunt in occursum ejus feminæ choreas agentes: læta quippe admodum res illa erat, depositus metus, prostratus hostis, populus florente vultu erat; hinc choreæ, tympana, harmonia et omnium læ- non habita dignitatis ratione, sed gestarum rerum, dicebantque : « Percussit David in myriadibus suis, et Saul in millibus suis. » Victori etiam (Davidi) millia dedere: neque dixere quot millia, vel quot myriadas. Possunt certe myriades resolvi in chi- liadas, et chiliades multiplicari in myriadas. His Saul auditis animo perculsus est. O magnam stul- titiam! Nonne oportuit vel quodam rei præsentis pudore teneri? Quid invides victori, una liora faustis vocibus celebrato, qui ad quadraginta dies latuisti? Ab hostibus ereptus, quid laudato viro invides, qui laudibus digna edidit facinora? Sed + Reg. A !!!, 7: 11. Ne mihi enim jam citharæ mentionem facias, 11. Μὴ γάρ μοι τῆς κιθάρας μνημόνευε, ἀλλὰ τοῦ
PG 28:158τὸ δὲ ξίφος αὐτοῦ ἐτηρεῖτο παρὰ Ἀβιμελὲχ τῷ ἱερεῖ. Ἐλυτρώθη ὁ λαὸς ὑπὸ τοῦ ἀντιδίκου. Ἐξῆλθον εἰς ὑπάντησιν γυναῖκες χορεύουσαι· θυμηδία γὰρ ἦν τὸ προκείμενον· φόβος δὲ ἐλύθη, ὁ ἐχθρὸς ἔπεσεν, ὁ λαὸς ἐπήνθει· χορεῖαι, καὶ τύμπανα, καὶ ἁρμονία, καὶ εὐφροσύνη τὸ προκείμενον. Αἱ δὲ χορεύουσαι ᾖδον, οὐ πρὸς ἀξίαν ἀφορῶσαι, ἀλλὰ πρὸς τὸ ἐνεργῆσαι· ἔλεγον γάρ· «Ἐπάταξεν ὁ Δαβὶδ ἐν μυριάσιν αὐτοῦ, καὶ Σαοὺλ ἐν χιλιάσιν αὐτοῦ.» Καὶ τῷ νικήσαντι ἔδωκαν τὰς χιλιάδας, καὶ οὐκ εἶπον, πόσαι χιλιάδες, οὐδὲ πόσαι μυριάδες. Δύνανται δὲ καὶ μυριάδες ἀναλυθῆναι εἰς χιλιάδας, καὶ χιλιάδες πολυπλασιασθῆναι εἰς μυριάδας. Ὁ Σαοὺλ, ἀκούσας, ἐπλήγη τὴν διάνοιαν. Ὢ μεγάλης ἀνοίας Οὐκ ἔδει κἂν τὸ παρὸν αἰδεσθῆναι; Τί βασκαίνεις ἀνθρώπῳ νικητῇ, ἐν μιᾷ ὥρᾳ εὐφημουμένῳ, ὁ ἐπὶ τεσσαράκοντα ἡμέρας κρυπτόμενος; Τῶν ἐχθρῶν ἐλυτρώθης, τί βασκαίνεις ἀνθρώπῳ ἐπαινουμένῳ, ἔργα ἄξια ἐπαίνων ἐργασαμένῳ; Ἀλλὰ πρὸς ἑαυτὸν ἔλεγεν· Ἔδωκαν τῷ Δαβὶδ τὰς μυριάδας, καὶ ἐμοὶ τὰς χιλιάδας. Καὶ ἦν ὑποβλεπόμενος τὸν Δαβίδ. Βλέπε εἰ μὴ ἀπόγονοι αὐτοῦ ἦσαν, οἷς σήμερον ὁ Σωτὴρ ἐθεράπευσε τὴν δεξιὰν χεῖρα τὴν ξηράν.ὑπὸ τοῦ πνεύματος τοῦ ἀκαθάρτου, γίνεται τις μη- Α νοτὴς τῷ Σαούλ· καὶ τούτῳ τῷ τρόπῳ καλεῖται ὁ Δα- δίδ. Καὶ ὁσάκις ἐπετίθετο αὐτῷ τὸ πνεῦμα τὸ πονη- ρόν, λαμβάνων τὴν κιθάραν ὁ Δαβίδ, ἀνεκρούετο, ψάλλων καὶ ὕμνους λέγων τῷ Θεῷ. ψαλλομένου· μηδὲ, ἁρπάσας τὰ ῥήματα, εἰς θεατρο μανεῖς ἐμπέσῃς ἡδονὰς, ἀλλὰ, μνημονεύσας τῶν ψαλ μῶν, τῇ Ἐκκλησίᾳ παράμενε. Εἰς χεῖρας τοίνυν λαμ- βάνων τὴν κιθάραν ὁ Δαβίδ, καὶ ψάλλων τῷ Θεῷ, τὸν πνίγοντα δαίμονα ἀπήλαυνεν. Ὦ μεγάλης ψαλμών Ευνάμεως! Τὸ πνεῦμα τὸ ἀκάθαρτον πνίγον ἀοράτως ἐπνίγετο, καὶ ἀνέψυχεν ὁ Σαούλ. Ἐφθόνει δὲ τῷ Δα- διδ διὰ τοιάνδε ὑπόθεσιν. Αλλόφυλοί ποτε ἐπέθεντο τῷ γένει τῶν Ἑβραίων· καί τις Γολιάθ παμμεγέθης τὸ σῶμα, καὶ θρασὺς τὴν ψυχὴν, καὶ φοβερὸς ὀφθή- Β ναι, ἐπὶ τεσσαράκοντα ἡμέρας ὠνείδιζε τὸν Ἰσραὴλ, καὶ ἔτει εἰς μονομαχίαν ἕνα, ἀσπίδα μὲν παμμεγέθη περικείμενος, δόρυ δὲ ἐξελών, καὶ φοβεράς κνημί- δας· καὶ οἱ βλέποντες ἔφυγον, καὶ ὁ Σαούλ ἐδειλία. Ηκεν ἐπισκεψόμενος τοὺς ἀδελφοὺς ὁ Δαβίδ, καὶ συμβάλλει εἰς μάχην, ὁ γυμνὸς τῷ ἐνόπλῳ, ὁ ἀπειρο πόλεμος τῷ πολυπολέμῳ, ὁ νέος τῷ ἀνδρί· καὶ πάν των πτηξάντων, καὶ μηδενὸς τολμῶντος ἐπεξελθεῖν, Δεδιδ ἀναδέχεται τὸν πόλεμον. Εἰδὼς δὲ ἔψαλλεν, ὅτι τοῦ Θεοῦ ὁ πόλεμος, καὶ ὅτι « Ψευδής ἵππος εἰς σω τηρίαν, ἐν δὲ πλήθει δυνάμεως αὐτοῦ οὐ σωθήσεται. ο Ηδει ὁ ἔψαλλεν· εἶχεν ὅπλον μέγιστον τὴν πίστιν, καὶ περικεφαλαίαν περιέθετο σωτηρίου, καὶ ἀναλαβὼν ράβδον καὶ σφενδόνην, τὸν λίθον περιειλήσας, πλήξας τὸν ἀντίδικον, συντόμως κατήνεγκε. Παρατρέχομεν " γὰρ τὰ ῥήματα· ἐπειδὴ οὐ τοῦτο νῦν ἐστι τὸ προκεί- μενον. Επεσεν ὁ Γολιάθ ὁ μέγας ὑπὸ τοῦ μικροῦ, καὶ ὁ ἔμπειρος ὑπὸ τοῦ ἀπείρου καὶ ἀφελεστέρου. Καὶ λαβὼν αὐτοῦ τὸ ξίφος, ἀπέτεμεν αὐτοῦ τὴν κει φαλήν. Καὶ ἡ μὲν κεφαλὴ ἀπηνέχθη ἐν Ἱεροσολύμοις· τὸ δὲ ξίφος αὐτοῦ ἐτηρεῖτο παρὰ ᾿Αβιμελὲχ τῷ ἱερεῖ. Ελυτρώθη ὁ λαὸς ὑπὸ τοῦ ἀντιδίκου. Ἐξῆλθον εἰς ὑπάντησιν γυναῖκες χορεύουσαι· θυμηδία γὰρ ἦν τὸ προκείμενον φόβος δὲ ἐλύθη, ὁ ἐχθρὸς ἔπεσεν, ὁ λαὸς ἐπήνθει· χορεῖαι, καὶ τύμπανα, καὶ ἁρμονία, καὶ εὐ φροσύνη τὸ προκείμενον. Αἱ δὲ χορεύουσαι ᾗδον, οὐ πρὸς ἀξίαν ἀφορῶσαι, ἀλλὰ πρὸς τὸ ἐνεργῆσαι· ἔλε γον γάρ • Επάταξεν ὁ Δαβὶδ ἐν μυριάσιν αὐτοῦ, καὶ Σποὺλ ἐν χιλιάσιν αὐτοῦ. » Καὶ τῷ νικήσαντι ἔδω- και τὰς χιλιάδας, καὶ οὐκ εἶπον, πόσαι χιλιάδες, οὐδὲ τόσαι μυριάδες. Δύνανται δὲ καὶ μυριάδες ἀναλυθῆ και εἰς χιλιάδας, καὶ χιλιάδες πολυπλασιασθῆναι εἰς μυριάδας. Ο Σαούλ, ἀκούσας, επλήγη τὴν διάνοιαν. Ο μεγάλης ἀνοίας! Οὐκ ἔδει κἂν τὸ παρὸν αἰδεσθῆ- ναι; Τι βασκαίνεις ἀνθρώπῳ νικητῇ, ἐν μιᾷ ὥρᾳ εὐ- φημουμένῳ, ὁ ἐπὶ τεσσαράκοντα ἡμέρας κρυπτόμε νος ; Τῶν ἐχθρῶν ἐλυτρώθης, τί βασκαίνεις ἀνθρώπῳ ἐπαινουμένῳ, ἔργα ἄξια ἐπαίνων εργασαμένω; ᾿Αλλὰ πρὸς ἑαυτὸν ἔλεγεν· ἔδωκαν τῷ Δαβὶδ τὰς μυριάδας, καὶ ἐμοὶ τὰς χιλιάδας. Καὶ ἦν ὑποβλεπόμενος τὸν Δαβίδ. * HOMILIA DE SEMENTE. quotiescunque irrueret in eum spiritus malus, ac- cepta David cithara pulsabat, psalmos hymnosque Deo decantans. B sed ejus quod cithara canebatur: neve ex verbis captans occasionem ad theatralium voluptatum cu- pidinem delabare; sed memor psalmorum, in Ec- clesia remane. Cithara igitur manibus accepta Da- vid, psallens Deo, præfocantem denonem pro ul- sabat. O magnam psalmorum virtuten! Spiritus ille immundus qui præfocabat alium, invisibili et ipse modo præfocabatur, et respirabat Saul: invi- dia tamen ille flagrabat in Davidem, hac de causa. Allophyli aliquando invaserant gentem Hebræo- D tus animus. Porro choreas agentes ille, canebant, Reg. xvII, 451. ** Psal. xxx11, 47. C rum tum Goliath quidam immani statura, animo feroce, visu terribilis, per quadraginta dies Israeli exprobrabat, et ad singulare certamen provocabat, prægrandi quidem opertus clypeo, hastam attol lens, horrendasque gerens ocreas: quem qui vide- rent fugiebant, Saulque reformidabat. Venit fratres invisurus David, atque manus conserit nudus cum armato, pugnæ imperitus cum peritissimo, adole- scens cum viro. Omnibusque terrore perculsis, ac nenine audente prodire, David pugnam suscipit . Et cum non inscius esset, psallebat: Domini est bellum : et, « Fallax equus ad salutem, in abundan- tia autem virtutis suæ non salvabitur". Sciebat quæ psalleret: maximum tenebat telum, nempe fiden, et galeam sibi salutis imposuerat: arreptaque virga et funda, circumvolvit lapidem, percussit adversarium, subitoque prostravit. Verba percur rimus: id quippe non jam nobis propositum est. Prostratus est immanis ille Goliath a parvulo, pe- ritus ab imperito et simpliciore. Sumensque Da- vid illius gladium, caput ipsi præcidit. Caput vero deportatum est Hierosolymiam, gladiusque ejus ser- vabatur apud Abimelechum sacerdotem. Tum li- beratus populus est ab adversario. Egressæ sunt in occursum ejus feminæ choreas agentes: læta quippe admodum res illa erat, depositus metus, prostratus hostis, populus florente vultu erat; hinc choreæ, tympana, harmonia et omnium læ- non habita dignitatis ratione, sed gestarum rerum, dicebantque : « Percussit David in myriadibus suis, et Saul in millibus suis. » Victori etiam (Davidi) millia dedere: neque dixere quot millia, vel quot myriadas. Possunt certe myriades resolvi in chi- liadas, et chiliades multiplicari in myriadas. His Saul auditis animo perculsus est. O magnam stul- titiam! Nonne oportuit vel quodam rei præsentis pudore teneri? Quid invides victori, una liora faustis vocibus celebrato, qui ad quadraginta dies latuisti? Ab hostibus ereptus, quid laudato viro invides, qui laudibus digna edidit facinora? Sed + Reg. A !!!, 7: 11. Ne mihi enim jam citharæ mentionem facias, 11. Μὴ γάρ μοι τῆς κιθάρας μνημόνευε, ἀλλὰ τοῦ
PG 28:159Καὶ ἐξελθόντες ἐκεῖνοι, οὐχ ἵνα δοξάσωσι τὸν Θεὸν, ἐσκέπτοντο, ἀλλὰ πῶς ἐπιβουλεύσωσι τῷ εὐεργέτῃ. Λέγει γὰρ τὸ Εὐαγγέλιον, ὅτι αὐτοὶ μὲν ἐπλήσθησαν ἀνοίας, καὶ ἐξελθόντες, διελογίζοντο, τί ἂν ποιήσωμεν τῷ Ἰησοῦ; Ἀπόγονοι τοῦ διώκοντος, καὶ ἀπόγονοι τοῦ μανιώδους, καὶ ἀπόγονοι τοῦ ἐπιβουλεύοντος τοῖς εὐεργέταις. Ὑπεβλέπετο τοίνυν ὁ Σαοὺλ τὸν Δαβὶδ, καὶ οὐκ ἔτι ἔβλεπεν αὐτὸν ὀρθοῖς ὀφθαλμοῖς. Τοιοῦτοι γὰρ οἱ βάσκανοι, καὶ τοιοῦτοι οἱ ὑποκριταί. Διὰ τοῦτο ἡ Γραφή σοι λέγει· «Οἱ ὀφθαλμοί σου ὀρθὰ βλεπέτωσαν,» μηδὲν πλάγιον, μηδὲ βάσκανον, ἢ ἔρωτος ἢ μανίας, ἤ τι τοιοῦτον ἐχόμενοι. Βλέπε τὸν φίλον ὀρθῶς, μηδὲν κεκρυμμένον, μηδὲν ἰοβόλον. Ἀλλ’ ὁ Σαοὺλ ὑπεβλέπετο τὸν Δαβίδ. Καὶ βλέπε κατασκευήν· ἰδὼν αὐτὸν τιμώμενον, βούλεται αὐτῷ δοῦναι τὴν θυγατέρα ἐπιγαμβρίαν. Ὢ πείρασις βασκανίας Ἐπιβουλεύει, καὶ νυμφίον αὐτὸν λαμβάνει· καὶ οὐ φείδεται θυγατρὸς, ἵνα τῷ τετιμημένῳ ἐπιβουλεύσῃ. Καὶ ἔπαθλον βούλεται ἑκατὸν ἀκροβυστίας ἀλλοφύλων. Ὑπώπτευε γὰρ, ὅτι, ἐὰν εἰς πόλεμον αὐτὸν ἐμβάλῃ, οἱ ἑκατὸν, συμπλακέντες τῷ ἑνὶ, ἀποκτενοῦσι τὸν ἕνα· καὶ οὕτως ἀπαλλαγείη. Καὶ γέγονεν·ρον ὁ Σωτὴρ ἐθεράπευσε τὴν δεξιάν χεῖρα τὴν ξηράν. Καὶ ἐξελθόντες ἐκεῖνοι, οὐχ ἵνα δοξάσωσι τὸν Θεὸν, ἐσκέπτοντο, ἀλλὰ πῶς ἐπιβουλεύσωσι τῷ εὐεργέτη. Λέγει γὰρ τὸ Εὐαγγέλιον, ὅτι αὐτοὶ μὲν ἐπλήσθησαν ἀνοίας. καὶ ἐξελθόντες, διελογίζοντο, τί ἂν ποιήσωμεν τῷ Ἰησοῦ; ᾿Απόγονοι τοῦ διώκοντος, καὶ ἀπόγονοι τοῦ μανιώδους, καὶ ἀπόγονοι τοῦ ἐπιβουλεύοντος τοῖς εὐεργέταις. Υπεβλέπετο τοίνυν ὁ Σαούλ τὸν Δαβίδ, καὶ οὐκ ἔτι ἔβλεπεν αὐτὸν ὀρθοῖς ὀφθαλμοῖς. Τοιοῦτοι γὰρ οἱ βάσκανοι, καὶ τοιοῦτοι οἱ ὑποκριταί. Διὰ τοῦτο ἡ Γραφή σοι λέγει· « Οἱ ὀφθαλμοί σου ὀρθὰ βλεπέτω σαν, ο μηδὲν πλάγιον, μηδὲ βάσκανον, ἢ ἔρωτος ή μανίας, ή τι (53) τοιοῦτον ἐχόμενοι. Βλέπε τὸν φίλον ὀρθῶς, μηδὲν κεκρυμμένον, μηδὲν ἰοβόλον. Αλλ' ὁ Σαούλ ὑπεβλέπετο τὸν Δαβίδ. Καὶ βλέπε κατασκευήν Ο ἰδὼν αὐτὸν τιμώμενον, βούλεται αὐτῷ δοῦναι τὴν θυ γατέρα επιγαμβρίαν. Ο πείρασις βασκανίας ! Επι- βουλεύει, καὶ νυμφίον αὐτὸν λαμβάνει· καὶ οὐ φείδε ται θυγατρός, ἵνα τῷ τετιμημένῳ ἐπιβουλεύσῃ. Καὶ ἔπαθλον βούλεται ἑκατὸν ἀκροβυστίας ἀλλοφύλων. Ὑπώπτευε γὰρ, ὅτι, ἐὰν εἰς πόλεμον αὐτὸν ἐμβάλῃ, οἱ ἑκατὸν, συμπλακέντες τῷ ἑνὶ ἀποκτενοῦσι τὸν ἕνα· καὶ οὕτως ἀπαλλαγείη. Καὶ γέγονεν· ἀλλ' ὁ μὲν ἐχθρὸς ὡς ἐχθρὸς, ὁ δὲ Θεὸς ὡς Θεός. Απέρχεται ὁ Δαβίδ, καὶ νικῇ μόνος ἑκατόν. Ὁ δὲ Σαούλ ἰδὼν Θεὸν σύμμαχον τοῦ ἐχθροῦ, οὐδὲ οὕτως ἐδυσωπήθη· μᾶλο λον δὲ οὐ τοῦ ἐχθροῦ, ἀλλὰ τοῦ εὐεργέτου επέμεινεν ἐν τῇ βουλῇ. Καὶ τῷ υἱῷ Ἰωνάθαν ἠγανάκτει, διὰ τὸ ἔχειν φίλα πρὸς τὸν Δαβίδ, καὶ ἐπεχείρησε τὸν ἴδιον υἱὸν ἀνελεῖν τῇ βασκανίᾳ τῆς διανοίας ἀβλεπτῶν. Ἰδὼν δὲ ἑαυτὸν ἐπιβουλευόμενον ὁ Δαβίδ, κρύβεται ἕως τῆς τρίτης· καὶ ὁ Δαβὶδ οἶδε τὴν τρίτην, καὶ συν θήκας ποιεῖται πρὸς τὸν Ιωνάθαν, καὶ οὕτως φεύγει ὁ νικητής· οὐκ ἀτονῶν ἀμύνασθαι τὸν ἐχθρὸν, ἀλλὰ μὴ βουλόμενος κατὰ τοῦ εὐεργετηθέντος επαγαγεῖν ξίφος· καὶ παραδούς ἅπαξ τῷ Θεῷ τὸ κριτήριον, καὶ φεύγων, ἔρχεται μετὰ τῶν οἰκετῶν πρὸς τὸν ᾿Αβιμέ λεχ τὸν ἱερέα Ο Εὐαγγελίου, διὰ τὸ ῥῆμα τοῦ Σωτῆρος τὸ εἰρημένον • Οὐκ ἀνέγνωτε ὁ ἐποίησε Δαβίδ, ὅτε ἐπείνασεν, ὡς ἦλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, καὶ τοὺς ἄρτ τους τῆς προθέσεως ἔφαγεν; » Ερχεται τοίνυν ὁ Δαβὶδ πρὸς τὸν ᾿Αβιμέλεχ τὸν ἱερέα, μετ' ὀλίγων ὁδοιπορῶν. Ἐξεπλάγη ὁ ᾿Αβιμέλεχ· καὶ, Τί τοῦτο γέ- γονε, φησίν, ὅτι μόνος ὁ στρατηλάτης ὁδεύει, καὶ ὁ Επίσημος λιτοτέραν ποιεῖται τὴν ὁδοιπορίαν; Ὁ δὲ Δαβὶδ οὐ λέγει τὴν ἐπιβουλήν, ἀλλὰ σιωπᾷ τὸ πράγμα καί φησιν, ὅτι τοῖς παιδαρίοις εντέταλται (54) ἐν τῷ τόπῳ τῷ λεγομένῳ, Θεῷ πίστις. Σημείωσαι καὶ τοῦτα * S. ATHANASIUS. DUBIA. - apud sese dicebat: Dederunt Davidı myriadas, mihi chiliadas. Atque ideo infensis oculis Davidem intuebatur. ii, apud quos hodie Salvator dexteram manum ari- dam sanavit. Egressique illi consultarunt, non qua ratione Deo gloriam tribuerent, sed qua bene de se merito insidias pararent. Ait quippe Evangelium, ipsos quidem amentia plenos, exeuntesque deli- berasse quid Jesu facerent". Pronepotes perse- cutoris, pronepotes furiosi illius, pronepotes ejus qui bene de se meritis insidiabatur. Infenso igitur animo Davidem Saul intuebatur, neque rectis eum aspiciebat oculis. Tales enim sunt invidi, tales hypocrite. Quamobrem tibi dicit Scriptura : «Oculi tui recta videant: nihil obliquum, nihil invidum, nihil quod cupidinem aut furorem aut quid simile præ se ferat. Aspice amicum rectis oculis, nihil dissimulanter, nihil virulenter. Sed B Saul Davidem torvis oculis aspiciebat. Vide mihi, quaso, insidias". Eum in pretio haberi conspi- catus, filiam ipsi dare cupit uxorem. tentatio invidiæ! Insidiatur ei quem generum accipit: nec paṛcit filiæ, ut honorato viro struat insidias. In dotem vero postulat centum præputia allophylo- rum. Opinabatur enim si ipsum in pugnam im- mitteret, centum cum uno congressos, unum inter- fecturos, atque sic sese rivali expeditum fore. Commissum prælium est; sed inimicus ut inimi- cus, Deus vero ut Deus. Exit David, solusque cen- tum interficit. Verum Saul animadvertens esse Deum amico suo belli sociuni, ne ita quidem pu- dore affectus est: mansitque in parandis insidiis pertinax, atque id non contra inimicum, sed con- tra virum de se bene meritum. Jonathæque ɓlio irascebatur, quod esset ei cum Davide amicitia : eoque cæcitatis ex invidia deductus est, ut pro- prium filium interficere tentaret. David autem cum sese videret insidiis appeti, ad tertiam se diem oc- cultat nam David quoque tertiam norat diem: et inito cum Jonatha fædere, sese in fugam victor ille dedit: non quo non valeret inimicum ulcisci; sed nolens in virum cui beneficia contulisset, stringere gladium ac Deo semel committens judicium, fuga se confert cum suis domesticis ad Abimelechum sacerdotem. Evangelii, ob verbum illud Salvatoris: Annon le- gistis +6 quid fecerit David, cum esuriret: quo- mo o venerit in donum Dei, et panes propo- sitionis comederit ?, Venit itaque David ad Abimelechum sacerdotem cum paucis viæ comiti- bus. Obstupefactus Abimelech, Ecquid illud, ait, ut ux exercitus solus iter faciat, et vir insignis tam «s guo comitatu utatur? Tum David nequaquam insidias sibi paratas memorat, sed re celata, ait, jussum pueris esse ut in locum conveniant, cui nomen, Deo fides. Nota apud Davidem quoque fi- ss Matth. xu, 14. D Psal. xv1, 2. I Reg. XVIII, sed a Parisiensibus additum fuit. 12. Βλέπε εἰ μὴ ἀπόγονοι αὐτοῦ ἦσαν, οἷς σήμε 12. Vide, quæso, annon pronepotes ejus fuerint A 13. Hæc autem omnia recensemus ob historiam 13. Πάντα δὲ ταῦτα λέγομεν διὰ τὴν ἱστορίαν τοῦ 25. 66 1 Reg. xxi, 6. » Matth. xii, 4. (34) Commel. habet εντέταλμαι. (33) Τι non habetur in Commelin., nec in mss.
ἀλλ’ ὁ μὲν ἐχθρὸς ὡς ἐχθρὸς, ὁ δὲ Θεὸς ὡς Θεός. Ἀπέρχεται ὁ Δαβὶδ, καὶ νικᾷ μόνος ἑκατόν. Ὁ δὲ Σαοὺλ ἰδὼν Θεὸν σύμμαχον τοῦ ἐχθροῦ, οὐδὲ οὕτως ἐδυσωπήθη· μᾶλλον δὲ οὐ τοῦ ἐχθροῦ, ἀλλὰ τοῦ εὐεργέτου ἐπέμεινεν ἐν τῇ βουλῇ. Καὶ τῷ υἱῷ Ἰωνάθαν ἠγανάκτει, διὰ τὸ ἔχειν φίλα πρὸς τὸν Δαβὶδ, καὶ ἐπεχείρησε τὸν ἴδιον υἱὸν ἀνελεῖν τῇ βασκανίᾳ τῆς διανοίας ἀβλεπτῶν. Ἰδὼν δὲ ἑαυτὸν ἐπιβουλευόμενον ὁ Δαβὶδ, κρύβεται ἕως τῆς τρίτης· καὶ ὁ Δαβὶδ οἶδε τὴν τρίτην, καὶ συνθήκας ποιεῖται πρὸς τὸν Ἰωνάθαν, καὶ οὕτως φεύγει ὁ νικητής· οὐκ ἀτονῶν ἀμύνασθαι τὸν ἐχθρὸν, ἀλλὰ μὴ βουλόμενος κατὰ τοῦ εὐεργετηθέντος ἐπαγαγεῖν ξίφος· καὶ παραδοὺς ἅπαξ τῷ Θεῷ τὸ κριτήριον, καὶ φεύγων, ἔρχεται μετὰ τῶν οἰκετῶν πρὸς τὸν Ἀβιμέλεχ τὸν ἱερέα Πάντα δὲ ταῦτα λέγομεν διὰ τὴν ἱστορίαν τοῦ Εὐαγγελίου, διὰ τὸ ῥῆμα τοῦ Σωτῆρος τὸ εἰρημένον· «Οὐκ ἀνέγνωτε ὃ ἐποίησε Δαβὶδ, ὅτε ἐπείνασεν, ὡς ἦλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔφαγεν;» Ἔρχεται τοίνυν ὁ Δαβὶδ πρὸς τὸν Ἀβιμέλεχ τὸν ἱερέα, μετ’ ὀλίγων ὁδοιπορῶν. Ἐξεπλάγη ὁ Ἀβιμέλεχ·ρον ὁ Σωτὴρ ἐθεράπευσε τὴν δεξιάν χεῖρα τὴν ξηράν. Καὶ ἐξελθόντες ἐκεῖνοι, οὐχ ἵνα δοξάσωσι τὸν Θεὸν, ἐσκέπτοντο, ἀλλὰ πῶς ἐπιβουλεύσωσι τῷ εὐεργέτη. Λέγει γὰρ τὸ Εὐαγγέλιον, ὅτι αὐτοὶ μὲν ἐπλήσθησαν ἀνοίας. καὶ ἐξελθόντες, διελογίζοντο, τί ἂν ποιήσωμεν τῷ Ἰησοῦ; ᾿Απόγονοι τοῦ διώκοντος, καὶ ἀπόγονοι τοῦ μανιώδους, καὶ ἀπόγονοι τοῦ ἐπιβουλεύοντος τοῖς εὐεργέταις. Υπεβλέπετο τοίνυν ὁ Σαούλ τὸν Δαβίδ, καὶ οὐκ ἔτι ἔβλεπεν αὐτὸν ὀρθοῖς ὀφθαλμοῖς. Τοιοῦτοι γὰρ οἱ βάσκανοι, καὶ τοιοῦτοι οἱ ὑποκριταί. Διὰ τοῦτο ἡ Γραφή σοι λέγει· « Οἱ ὀφθαλμοί σου ὀρθὰ βλεπέτω σαν, ο μηδὲν πλάγιον, μηδὲ βάσκανον, ἢ ἔρωτος ή μανίας, ή τι (53) τοιοῦτον ἐχόμενοι. Βλέπε τὸν φίλον ὀρθῶς, μηδὲν κεκρυμμένον, μηδὲν ἰοβόλον. Αλλ' ὁ Σαούλ ὑπεβλέπετο τὸν Δαβίδ. Καὶ βλέπε κατασκευήν Ο ἰδὼν αὐτὸν τιμώμενον, βούλεται αὐτῷ δοῦναι τὴν θυ γατέρα επιγαμβρίαν. Ο πείρασις βασκανίας ! Επι- βουλεύει, καὶ νυμφίον αὐτὸν λαμβάνει· καὶ οὐ φείδε ται θυγατρός, ἵνα τῷ τετιμημένῳ ἐπιβουλεύσῃ. Καὶ ἔπαθλον βούλεται ἑκατὸν ἀκροβυστίας ἀλλοφύλων. Ὑπώπτευε γὰρ, ὅτι, ἐὰν εἰς πόλεμον αὐτὸν ἐμβάλῃ, οἱ ἑκατὸν, συμπλακέντες τῷ ἑνὶ ἀποκτενοῦσι τὸν ἕνα· καὶ οὕτως ἀπαλλαγείη. Καὶ γέγονεν· ἀλλ' ὁ μὲν ἐχθρὸς ὡς ἐχθρὸς, ὁ δὲ Θεὸς ὡς Θεός. Απέρχεται ὁ Δαβίδ, καὶ νικῇ μόνος ἑκατόν. Ὁ δὲ Σαούλ ἰδὼν Θεὸν σύμμαχον τοῦ ἐχθροῦ, οὐδὲ οὕτως ἐδυσωπήθη· μᾶλο λον δὲ οὐ τοῦ ἐχθροῦ, ἀλλὰ τοῦ εὐεργέτου επέμεινεν ἐν τῇ βουλῇ. Καὶ τῷ υἱῷ Ἰωνάθαν ἠγανάκτει, διὰ τὸ ἔχειν φίλα πρὸς τὸν Δαβίδ, καὶ ἐπεχείρησε τὸν ἴδιον υἱὸν ἀνελεῖν τῇ βασκανίᾳ τῆς διανοίας ἀβλεπτῶν. Ἰδὼν δὲ ἑαυτὸν ἐπιβουλευόμενον ὁ Δαβίδ, κρύβεται ἕως τῆς τρίτης· καὶ ὁ Δαβὶδ οἶδε τὴν τρίτην, καὶ συν θήκας ποιεῖται πρὸς τὸν Ιωνάθαν, καὶ οὕτως φεύγει ὁ νικητής· οὐκ ἀτονῶν ἀμύνασθαι τὸν ἐχθρὸν, ἀλλὰ μὴ βουλόμενος κατὰ τοῦ εὐεργετηθέντος επαγαγεῖν ξίφος· καὶ παραδούς ἅπαξ τῷ Θεῷ τὸ κριτήριον, καὶ φεύγων, ἔρχεται μετὰ τῶν οἰκετῶν πρὸς τὸν ᾿Αβιμέ λεχ τὸν ἱερέα Ο Εὐαγγελίου, διὰ τὸ ῥῆμα τοῦ Σωτῆρος τὸ εἰρημένον • Οὐκ ἀνέγνωτε ὁ ἐποίησε Δαβίδ, ὅτε ἐπείνασεν, ὡς ἦλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, καὶ τοὺς ἄρτ τους τῆς προθέσεως ἔφαγεν; » Ερχεται τοίνυν ὁ Δαβὶδ πρὸς τὸν ᾿Αβιμέλεχ τὸν ἱερέα, μετ' ὀλίγων ὁδοιπορῶν. Ἐξεπλάγη ὁ ᾿Αβιμέλεχ· καὶ, Τί τοῦτο γέ- γονε, φησίν, ὅτι μόνος ὁ στρατηλάτης ὁδεύει, καὶ ὁ Επίσημος λιτοτέραν ποιεῖται τὴν ὁδοιπορίαν; Ὁ δὲ Δαβὶδ οὐ λέγει τὴν ἐπιβουλήν, ἀλλὰ σιωπᾷ τὸ πράγμα καί φησιν, ὅτι τοῖς παιδαρίοις εντέταλται (54) ἐν τῷ τόπῳ τῷ λεγομένῳ, Θεῷ πίστις. Σημείωσαι καὶ τοῦτα * S. ATHANASIUS. DUBIA. - apud sese dicebat: Dederunt Davidı myriadas, mihi chiliadas. Atque ideo infensis oculis Davidem intuebatur. ii, apud quos hodie Salvator dexteram manum ari- dam sanavit. Egressique illi consultarunt, non qua ratione Deo gloriam tribuerent, sed qua bene de se merito insidias pararent. Ait quippe Evangelium, ipsos quidem amentia plenos, exeuntesque deli- berasse quid Jesu facerent". Pronepotes perse- cutoris, pronepotes furiosi illius, pronepotes ejus qui bene de se meritis insidiabatur. Infenso igitur animo Davidem Saul intuebatur, neque rectis eum aspiciebat oculis. Tales enim sunt invidi, tales hypocrite. Quamobrem tibi dicit Scriptura : «Oculi tui recta videant: nihil obliquum, nihil invidum, nihil quod cupidinem aut furorem aut quid simile præ se ferat. Aspice amicum rectis oculis, nihil dissimulanter, nihil virulenter. Sed B Saul Davidem torvis oculis aspiciebat. Vide mihi, quaso, insidias". Eum in pretio haberi conspi- catus, filiam ipsi dare cupit uxorem. tentatio invidiæ! Insidiatur ei quem generum accipit: nec paṛcit filiæ, ut honorato viro struat insidias. In dotem vero postulat centum præputia allophylo- rum. Opinabatur enim si ipsum in pugnam im- mitteret, centum cum uno congressos, unum inter- fecturos, atque sic sese rivali expeditum fore. Commissum prælium est; sed inimicus ut inimi- cus, Deus vero ut Deus. Exit David, solusque cen- tum interficit. Verum Saul animadvertens esse Deum amico suo belli sociuni, ne ita quidem pu- dore affectus est: mansitque in parandis insidiis pertinax, atque id non contra inimicum, sed con- tra virum de se bene meritum. Jonathæque ɓlio irascebatur, quod esset ei cum Davide amicitia : eoque cæcitatis ex invidia deductus est, ut pro- prium filium interficere tentaret. David autem cum sese videret insidiis appeti, ad tertiam se diem oc- cultat nam David quoque tertiam norat diem: et inito cum Jonatha fædere, sese in fugam victor ille dedit: non quo non valeret inimicum ulcisci; sed nolens in virum cui beneficia contulisset, stringere gladium ac Deo semel committens judicium, fuga se confert cum suis domesticis ad Abimelechum sacerdotem. Evangelii, ob verbum illud Salvatoris: Annon le- gistis +6 quid fecerit David, cum esuriret: quo- mo o venerit in donum Dei, et panes propo- sitionis comederit ?, Venit itaque David ad Abimelechum sacerdotem cum paucis viæ comiti- bus. Obstupefactus Abimelech, Ecquid illud, ait, ut ux exercitus solus iter faciat, et vir insignis tam «s guo comitatu utatur? Tum David nequaquam insidias sibi paratas memorat, sed re celata, ait, jussum pueris esse ut in locum conveniant, cui nomen, Deo fides. Nota apud Davidem quoque fi- ss Matth. xu, 14. D Psal. xv1, 2. I Reg. XVIII, sed a Parisiensibus additum fuit. 12. Βλέπε εἰ μὴ ἀπόγονοι αὐτοῦ ἦσαν, οἷς σήμε 12. Vide, quæso, annon pronepotes ejus fuerint A 13. Hæc autem omnia recensemus ob historiam 13. Πάντα δὲ ταῦτα λέγομεν διὰ τὴν ἱστορίαν τοῦ 25. 66 1 Reg. xxi, 6. » Matth. xii, 4. (34) Commel. habet εντέταλμαι. (33) Τι non habetur in Commelin., nec in mss.
PG 28:160καὶ, Τί τοῦτο γέγονε, φησὶν, ὅτι μόνος ὁ στρατηλάτης ὁδεύει, καὶ ὁ ἐπίσημος λιτοτέραν ποιεῖται τὴν ὁδοιπορίαν; Ὁ δὲ Δαβὶδ οὐ λέγει τὴν ἐπιβουλὴν, ἀλλὰ σιωπᾷ τὸ πρᾶγμα καί φησιν, ὅτι τοῖς παιδαρίοις ἐντέταλται ἐν τῷ τόπῳ τῷ λεγομένῳ, Θεῷ πίστις. Σημείωσαι καὶ τοῦτο καὶ παρὰ τῷ Δαβὶδ ἡ πίστις· διὰ τὸν μέλλοντα ἐξ αὐτοῦ γεννᾶσθαι, τὸν λέγοντα· «Κατὰ τὴν πίστιν σου γενηθήτω σοι.» Εἰκόνες καὶ ἐνταῦθα πραγμάτων καὶ ὁμοιότητες. Αἰτεῖ ἄρτους ὁ Δαβὶδ παρὰ τοῦ Ἀβιμέλεχ. Ὁ δέ φησι πρὸς αὐτόν· Οὐκ εἰσὶν ἄρτοι ἀλλ’ ἢ οἱ ἀφιερωμένοι ἐκ προσώπου Κυρίου. Πάλιν ἄλλου νόμου δεῖ ἡμᾶς μνημονεῦσαι. Ὁ τοῦ Μωϋσέως νόμος ἔγραψεν ἐν ταῖς τελεταῖς τῆς λατρείας ταῖς γινομέναις κατὰ τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου, δώδεκα ἄρτους θερμοὺς πεφθέντας τεθῆναι ἐπὶ τῆς τραπέζης. Ὅπου δὲ θέρμη, ἐκεῖ πῦρ. Λεγέτωσαν νῦν ἡμῖν οἱ Ἰουδαῖοι πῶς τηροῦσι τὸ Σάββατον, καὶ τὸ πῦρ ἅπτειν παραιτοῦνται, ὅπου οἱ ἱερεῖς ἅπτουσι πῦρ, καὶ ἄρτους πέψαντες θερμοὺς παρατιθέασι; Μὴ ἐγὼ μόνος παραβαίνω τὸ Σάββατον; Ἰδοὺ οἱ ἱερεῖς τοὺς θερμοὺς πέπτουσιν ἐν Σαββάτῳ, καὶ περιτομὴν διδόασιν ἐν Σαββάτῳ.ρον ὁ Σωτὴρ ἐθεράπευσε τὴν δεξιάν χεῖρα τὴν ξηράν. Καὶ ἐξελθόντες ἐκεῖνοι, οὐχ ἵνα δοξάσωσι τὸν Θεὸν, ἐσκέπτοντο, ἀλλὰ πῶς ἐπιβουλεύσωσι τῷ εὐεργέτη. Λέγει γὰρ τὸ Εὐαγγέλιον, ὅτι αὐτοὶ μὲν ἐπλήσθησαν ἀνοίας. καὶ ἐξελθόντες, διελογίζοντο, τί ἂν ποιήσωμεν τῷ Ἰησοῦ; ᾿Απόγονοι τοῦ διώκοντος, καὶ ἀπόγονοι τοῦ μανιώδους, καὶ ἀπόγονοι τοῦ ἐπιβουλεύοντος τοῖς εὐεργέταις. Υπεβλέπετο τοίνυν ὁ Σαούλ τὸν Δαβίδ, καὶ οὐκ ἔτι ἔβλεπεν αὐτὸν ὀρθοῖς ὀφθαλμοῖς. Τοιοῦτοι γὰρ οἱ βάσκανοι, καὶ τοιοῦτοι οἱ ὑποκριταί. Διὰ τοῦτο ἡ Γραφή σοι λέγει· « Οἱ ὀφθαλμοί σου ὀρθὰ βλεπέτω σαν, ο μηδὲν πλάγιον, μηδὲ βάσκανον, ἢ ἔρωτος ή μανίας, ή τι (53) τοιοῦτον ἐχόμενοι. Βλέπε τὸν φίλον ὀρθῶς, μηδὲν κεκρυμμένον, μηδὲν ἰοβόλον. Αλλ' ὁ Σαούλ ὑπεβλέπετο τὸν Δαβίδ. Καὶ βλέπε κατασκευήν Ο ἰδὼν αὐτὸν τιμώμενον, βούλεται αὐτῷ δοῦναι τὴν θυ γατέρα επιγαμβρίαν. Ο πείρασις βασκανίας ! Επι- βουλεύει, καὶ νυμφίον αὐτὸν λαμβάνει· καὶ οὐ φείδε ται θυγατρός, ἵνα τῷ τετιμημένῳ ἐπιβουλεύσῃ. Καὶ ἔπαθλον βούλεται ἑκατὸν ἀκροβυστίας ἀλλοφύλων. Ὑπώπτευε γὰρ, ὅτι, ἐὰν εἰς πόλεμον αὐτὸν ἐμβάλῃ, οἱ ἑκατὸν, συμπλακέντες τῷ ἑνὶ ἀποκτενοῦσι τὸν ἕνα· καὶ οὕτως ἀπαλλαγείη. Καὶ γέγονεν· ἀλλ' ὁ μὲν ἐχθρὸς ὡς ἐχθρὸς, ὁ δὲ Θεὸς ὡς Θεός. Απέρχεται ὁ Δαβίδ, καὶ νικῇ μόνος ἑκατόν. Ὁ δὲ Σαούλ ἰδὼν Θεὸν σύμμαχον τοῦ ἐχθροῦ, οὐδὲ οὕτως ἐδυσωπήθη· μᾶλο λον δὲ οὐ τοῦ ἐχθροῦ, ἀλλὰ τοῦ εὐεργέτου επέμεινεν ἐν τῇ βουλῇ. Καὶ τῷ υἱῷ Ἰωνάθαν ἠγανάκτει, διὰ τὸ ἔχειν φίλα πρὸς τὸν Δαβίδ, καὶ ἐπεχείρησε τὸν ἴδιον υἱὸν ἀνελεῖν τῇ βασκανίᾳ τῆς διανοίας ἀβλεπτῶν. Ἰδὼν δὲ ἑαυτὸν ἐπιβουλευόμενον ὁ Δαβίδ, κρύβεται ἕως τῆς τρίτης· καὶ ὁ Δαβὶδ οἶδε τὴν τρίτην, καὶ συν θήκας ποιεῖται πρὸς τὸν Ιωνάθαν, καὶ οὕτως φεύγει ὁ νικητής· οὐκ ἀτονῶν ἀμύνασθαι τὸν ἐχθρὸν, ἀλλὰ μὴ βουλόμενος κατὰ τοῦ εὐεργετηθέντος επαγαγεῖν ξίφος· καὶ παραδούς ἅπαξ τῷ Θεῷ τὸ κριτήριον, καὶ φεύγων, ἔρχεται μετὰ τῶν οἰκετῶν πρὸς τὸν ᾿Αβιμέ λεχ τὸν ἱερέα Ο Εὐαγγελίου, διὰ τὸ ῥῆμα τοῦ Σωτῆρος τὸ εἰρημένον • Οὐκ ἀνέγνωτε ὁ ἐποίησε Δαβίδ, ὅτε ἐπείνασεν, ὡς ἦλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, καὶ τοὺς ἄρτ τους τῆς προθέσεως ἔφαγεν; » Ερχεται τοίνυν ὁ Δαβὶδ πρὸς τὸν ᾿Αβιμέλεχ τὸν ἱερέα, μετ' ὀλίγων ὁδοιπορῶν. Ἐξεπλάγη ὁ ᾿Αβιμέλεχ· καὶ, Τί τοῦτο γέ- γονε, φησίν, ὅτι μόνος ὁ στρατηλάτης ὁδεύει, καὶ ὁ Επίσημος λιτοτέραν ποιεῖται τὴν ὁδοιπορίαν; Ὁ δὲ Δαβὶδ οὐ λέγει τὴν ἐπιβουλήν, ἀλλὰ σιωπᾷ τὸ πράγμα καί φησιν, ὅτι τοῖς παιδαρίοις εντέταλται (54) ἐν τῷ τόπῳ τῷ λεγομένῳ, Θεῷ πίστις. Σημείωσαι καὶ τοῦτα * S. ATHANASIUS. DUBIA. - apud sese dicebat: Dederunt Davidı myriadas, mihi chiliadas. Atque ideo infensis oculis Davidem intuebatur. ii, apud quos hodie Salvator dexteram manum ari- dam sanavit. Egressique illi consultarunt, non qua ratione Deo gloriam tribuerent, sed qua bene de se merito insidias pararent. Ait quippe Evangelium, ipsos quidem amentia plenos, exeuntesque deli- berasse quid Jesu facerent". Pronepotes perse- cutoris, pronepotes furiosi illius, pronepotes ejus qui bene de se meritis insidiabatur. Infenso igitur animo Davidem Saul intuebatur, neque rectis eum aspiciebat oculis. Tales enim sunt invidi, tales hypocrite. Quamobrem tibi dicit Scriptura : «Oculi tui recta videant: nihil obliquum, nihil invidum, nihil quod cupidinem aut furorem aut quid simile præ se ferat. Aspice amicum rectis oculis, nihil dissimulanter, nihil virulenter. Sed B Saul Davidem torvis oculis aspiciebat. Vide mihi, quaso, insidias". Eum in pretio haberi conspi- catus, filiam ipsi dare cupit uxorem. tentatio invidiæ! Insidiatur ei quem generum accipit: nec paṛcit filiæ, ut honorato viro struat insidias. In dotem vero postulat centum præputia allophylo- rum. Opinabatur enim si ipsum in pugnam im- mitteret, centum cum uno congressos, unum inter- fecturos, atque sic sese rivali expeditum fore. Commissum prælium est; sed inimicus ut inimi- cus, Deus vero ut Deus. Exit David, solusque cen- tum interficit. Verum Saul animadvertens esse Deum amico suo belli sociuni, ne ita quidem pu- dore affectus est: mansitque in parandis insidiis pertinax, atque id non contra inimicum, sed con- tra virum de se bene meritum. Jonathæque ɓlio irascebatur, quod esset ei cum Davide amicitia : eoque cæcitatis ex invidia deductus est, ut pro- prium filium interficere tentaret. David autem cum sese videret insidiis appeti, ad tertiam se diem oc- cultat nam David quoque tertiam norat diem: et inito cum Jonatha fædere, sese in fugam victor ille dedit: non quo non valeret inimicum ulcisci; sed nolens in virum cui beneficia contulisset, stringere gladium ac Deo semel committens judicium, fuga se confert cum suis domesticis ad Abimelechum sacerdotem. Evangelii, ob verbum illud Salvatoris: Annon le- gistis +6 quid fecerit David, cum esuriret: quo- mo o venerit in donum Dei, et panes propo- sitionis comederit ?, Venit itaque David ad Abimelechum sacerdotem cum paucis viæ comiti- bus. Obstupefactus Abimelech, Ecquid illud, ait, ut ux exercitus solus iter faciat, et vir insignis tam «s guo comitatu utatur? Tum David nequaquam insidias sibi paratas memorat, sed re celata, ait, jussum pueris esse ut in locum conveniant, cui nomen, Deo fides. Nota apud Davidem quoque fi- ss Matth. xu, 14. D Psal. xv1, 2. I Reg. XVIII, sed a Parisiensibus additum fuit. 12. Βλέπε εἰ μὴ ἀπόγονοι αὐτοῦ ἦσαν, οἷς σήμε 12. Vide, quæso, annon pronepotes ejus fuerint A 13. Hæc autem omnia recensemus ob historiam 13. Πάντα δὲ ταῦτα λέγομεν διὰ τὴν ἱστορίαν τοῦ 25. 66 1 Reg. xxi, 6. » Matth. xii, 4. (34) Commel. habet εντέταλμαι. (33) Τι non habetur in Commelin., nec in mss.
PG 28:161Ὅπου δὲ περιτομὴ, ἐκεῖ καὶ σίδηρος, καὶ σπόγγοι, καὶ τὰ ἀκόλουθα. Ὅπου ἀρτοποιίαι, ἐκεῖ καὶ κλίβανοι, ἐκεῖ καὶ φρυγάνων συγκομιδὴ, καὶ ὅλως ἔργον αὐτοῖς, τὸ τῆς ἀρτοποιίας. Τῷ μὲν οὖν λαῷ τῶν Ἰουδαίων ἀπηγορεύετο μὴ ἐργάζεσθαι ἐν Σαββάτῳ· τοῖς δὲ ἱερεῦσιν οὐκ ἦν ἀπηγορευμένον. Διὰ τοῦτο καὶ ἡμῖν καὶ πᾶσιν ἀφίεται τὸ ἐν Σαββάτῳ ἐργάζεσθαι· καὶ γὰρ καὶ ἡμεῖς πάντες βασίλειον ἱεράτευμα. Πάλαι μὲν οὖν τοῖς ἱερεῦσιν ἠφίετο· ἐπειδὴ καὶ ἡμεῖς γεγόναμεν βασίλειον ἱεράτευμα καὶ ἔθνος ἅγιον. Τοῦ νόμου γράψαντος· Ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Σαββάτου τοὺς δώδεκα ἄρτους τίθεσθαι ἐν τραπέζῃ· ἄρτων γὰρ ἀφιερωμένων ἐκείνων, ἐκ τῆς τραπέζης ᾔτει ὁ Δαβὶδ τὴν τροφήν. Ὁ δὲ Ἀβιμέλεχ ἔλεγε· «Εἰ διαπεφυλαγμένα τὰ παιδάρια, πλὴν ἀπὸ γυναικός.» Ὧδέ μοι λοιπὸν, ἐν παρεκβάσει τοῦ λόγου, ἀσφαλίζου τὸ εἰρημένον, ὁ πιστὸς, καὶ νόει μοι τὸ λεγόμενον· καὶ τὴν ἁγνείαν ἀναλάμβανε σαρκός. Εἰ γὰρ ὁ Ἀβιμέλεχ τότε ταῦτα παρήγγειλε, πῶς οὐχὶ καὶ παραφυλακτέον; Καὶ οὕτως ἔλαβεν ὁ Δαβὶδ, καὶ ἤσθιε τοὺς ἄρτους, καὶ ἐν Σαββάτῳ ἴσως ἔλαβεν.καὶ παρὰ τῷ Δαβὶδ ἡ πίστις· διὰ τὸν μέλλοντα ἐξ αὐτοῦ γεννᾶσθαι, τὸν λέγοντα· « Κατὰ τὴν πίστιν σου γενηθήτω σοι. » Εἰκόνες καὶ ἐνταῦθα πραγμάτων καὶ ὁμοιότητες. Αἰτεῖ ἄρτους ὁ Δαβὶδ παρὰ τοῦ ᾿Αβιμέ λεχ. ῾Ο δέ φησι πρὸς αὐτόν· Οὐκ εἰσὶν ἄρτοι ἀλλ' ἡ οἱ ἀφιερωμένοι ἐκ προσώπου Κυρίου. Πάλιν ἄλλου νόμου δεῖ ἡμᾶς μνημονεῦσαι. Ὁ τοῦ Μωϋσέως νόμος ἔγραψεν ἐν ταῖς τελεταῖς τῆς λατρείας ταῖς γινομέ- ναις κατὰ τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου, δώδεκα άρτους θερμούς πεφθέντας τεθῆναι ἐπὶ τῆς τραπέζης. Όπου δὲ θέρμη, ἐκεῖ πῦρ. Λεγέτωσαν νῦν ἡμῖν οἱ Ἰουδαῖοι πῶς τηροῦσι τὸ Σάββατον, καὶ τὸ πῦρ ἅπτειν παραι- τοῦνται, ὅπου οἱ ἱερεῖς ἅπτουσι πῦρ, καὶ ἄρτους πέ- ψαντες θερμούς παρατιθέασι ; Μὴ ἐγὼ μόνος παρα βαίνω τὸ Σάββατον; Ἰδοὺ οἱ ἱερεῖς τοὺς θερμούς πέ- πτουσιν ἐν Σαββάτῳ, καὶ περιτομὴν διδόασιν ἐν Σαβ- βάτῳ. Όπου δὲ περιτομή, ἐκεῖ καὶ σίδηρος, καὶ σπόγγοι, καὶ τὰ ἀκόλουθα. Ὅπου ἀρτοποιίαι, ἐκεῖ καὶ κλίβανοι, ἐκεῖ καὶ φρυγάνων συγκομιδή, καὶ ὅλως ἔργον αὐτοῖς, τὸ τῆς ἀρτοποιίας. Τῷ μὲν οὖν λαῷ τῶν Ἰουδαίων ἀπηγορεύετο μὴ ἐργάζεσθαι ἐν Σαββάτῳ· τοῖς δὲ ἱερεῦσιν οὐκ ἦν ἀπηγορευμένον. Διὰ τοῦτο καὶ ἡμῖν καὶ πᾶσιν ἀφίεται τὸ ἐν Σαββάτῳ ἐργάζεσθαι· καὶ γὰρ καὶ ἡμεῖς πάντες βασίλειον ιεράτευμα. Πά- λα: μὲν οὖν τοῖς ἱερεῦσιν ἐφίετο· (35) ἐπειδὴ καὶ ἡμεῖς γεγόναμεν βασίλειον ἱεράτευμα καὶ ἔθνος ἅγιον. Τοῦ νόμου γράψαντος· Ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Σαββάτου τοὺς δώδεκα άρτους τίθεσθαι ἐν τραπέζῃ· ἄρτων γὰρ ἀφιερωμένων ἐκείνων, ἐκ τῆς τραπέζης (56) ᾔτει ὁ Δαβίδ τὴν τροφήν. Ο δὲ ᾿Αβιμέλεχ ἔλεγε· « Εἰ δια- πεφυλαγμένα τὰ παιδάρια, πλὴν ἀπὸ γυναικός. δέ μοι λοιπὸν, ἐν παρεκβάσει τοῦ λόγου, ἀσφαλίζου τὸ εἰρημένον, ὁ πιστὸς, καὶ νόει μοι τὸ λεγόμενον· καὶ τὴν ἁγνείαν ἀναλάμβανε σαρκός. Εἰ γὰρ ὁ ᾿Αβιμέλεχ τότε ταῦτα παρήγγειλε, πῶς οὐχὶ καὶ παραφυλακτέον; Καὶ οὕτως ἔλαβεν ὁ Δαβίδ, καὶ ἤσθιε τοὺς ἄρτους, καὶ ἐν Σαββάτῳ ἴσως ἔλαβεν. τῆρι, διὰ τὸ ἐν Σαββάτῳ τοὺς μαθητάς τίλλειν στά χνας καὶ ἐσθίειν· διὰ τοῦτο εὐκαιρότατα ἐμνημόνευσε τῆς ἱστορίας τῆς ἐν Σαββάτῳ γενομένης· ἵνα δείξῃ αὐτοῖς, ὅτι, εἰ προς σωτήριον τροφὴν ἠφίετο τῷ Δαβιδ καὶ τοῖς μετ' αὐτοῦ ἐφάψασθαι ἄρτων ἐκ τῆς τραπέζης, οὐκ ἦν ἀπηγορευμένον καὶ τὸ στάχυας λαμβάνοντας, καὶ ψώχοντας ἐσθίειν τοὺς μαθητάς. • Οὐδὲ τοῦτο ἀνέγνωτε ὃ ἐποίησε Δαβίδ, ὅτε ἐπείνα. σεν αὐτὸς καὶ οἱ μετ' αὐτοῦ, ὡς εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔφαγεν ; ο Έχεις ἑξῆς συνεζευγμένην καὶ τὴν ἱστορίαν περὶ τῆς ξηράς χειρός· ὅπως ὁ Σωτὴρ ἡμῶν εἰς τὴν συναγωγὴν εἰσελθὼν (δεῖ γὰρ ἡμᾶς παραδραμεῖν τὴν ἱστορίαν διὰ τὸ μῆκος τῶν λόγων, ἵνα μὴ προσκορής γένηται ἡ ἀκρόασις·) καὶ ἰδών τινα ἔχοντα ξηρὰν χεῖρα, καὶ γινώσκων ὅτι ἔτοιμοί εἰσιν οἱ Ἰουδαῖοι εἰς τὸ κατη- " * HOMILIA DE SEMENTE. C Matth. 18, 29. Levit. XXIV, dem esse: ob cum qui ex illo ortum ducturus erat, qui ait : < Fiat tibi secundum fidem tuam 48. Adsunt hic quoque rerum imagines similitudines- que. Postulat panes David ab Abimelecho; re- spondet illi: Nulli sunt panes præter eos qui con- secrati sunt ex conspectu Domini. Alterius hic denuo legis mentio facienda est. Scripsit Moyses " in lege de initiationibus sacri cultus die Salbali faciendis, duodecim panes calidos coctos ponendos esse supra mensan. Ubi autem calefactio, ibi ignis. Dicant hic nobis Judæi, quare Sabbatum observant, quo ignem accendere recusant; cum sacerdotes ignem accenderent, coctosque panes calidos appo- nerent? Num ego solus transgredior Sabbatum? Ecce ipsi sacerdotes calidos panes apponunt, co- B quuntque Sabbato, et circumcidunt Sabbato? Ubi autem circumcisio, ibi ferrum, spongiæ, et cætera quæ ad rem pertinent. Ubi panis confectio, ibi for- naces, ibi sarmentorum commeatus; ac demum opus ab illis peragitur quo panes conficiant. Ju- dæorum itaque populo vetitum erat, ne Sabbato opus facerent sacerdotibus vero id prohibitum non erat. Quapropter nobis omnibusque permitti- tur in Sabbato operari, cum nos omnes simus re- gale sacerdotium. Olim igitur sacerdotibus permit- tebatur nobis quoque quoniam sumus regale sa- cerdotium, gens sancta, idipsum permissum est. Scribente lege, in die Sabbati duodecim panes su- pra mensam ponendos esse, ex illis in mensa con- secratis panibus postulabat David sibi alimentum. Respondit Abimelech : • Si pueri abstinuerunt maxime a mulieribus ". › Jam tu mihi, qui fidelis es, ut paululum digrediamur, his ad cautelam utere verbis, et quod dicitur animadverte, castimoniam- que carnis assume. Si namque id tunc præcepit Abimelech, cur non observandum? Sic David ac- cepit, panesque comedit, ac fortassis in Sabbato accepit. D quod discipuli ejus in Sabbato spicas vellerent at- que comederent, opportunissine ille historiam Sabbato gestam commemoravit, ut ostenderet ipsis, si Davidi et comitibus ejus concessum fuit ut pro salute panes ex sacra mensa in cibum attingerent; non fuisse discipulis vetitum ut spicas vellerent, et confricarent ad comedendum. Annon, inquit, legistis quid fecerit David, cum esuriret ipse et qui cum eo erant, quomodo intravit in domum Dei, et panes propositionis comedit?, Habes exinde ad- junctam historiam de arida manu : quo pacto vi- delicet Salvator noster, ingressus in synagogam (nolis namque percurrenda historia est, ob ejus prolixitatem, ne nausean pariat audientibus), et cum vidisset quemdam manum aridam habere : nossetque Judæos ad criminandum paratos esse, 14. Ἐπεὶ οὖν οἱ Ἰουδαῖοι κατεμέμφοντο τῷ Σω (5) Locus, ut videtur, mutilus. 14. Cum itaque Judæi Salvatorem coarguerent, 5. 3º | Reg. xx1, 4. (36) Anglicanus, ἑξῆς τραπέζης.
PG 28:162Ἐπεὶ οὖν οἱ Ἰουδαῖοι κατεμέμφοντο τῷ Σωτῆρι, διὰ τὸ ἐν Σαββάτῳ τοὺς μαθητὰς τίλλειν στάχυας καὶ ἐσθίειν· διὰ τοῦτο εὐκαιρότατα ἐμνημόνευσε τῆς ἱστορίας τῆς ἐν Σαββάτῳ γενομένης· ἵνα δείξῃ αὐτοῖς, ὅτι, εἰ πρὸς σωτήριον τροφὴν ἠφίετο τῷ Δαβὶδ καὶ τοῖς μετ’ αὐτοῦ ἐφάψασθαι ἄρτων ἐκ τῆς τραπέζης, οὐκ ἦν ἀπηγορευμένον καὶ τὸ στάχυας λαμβάνοντας, καὶ ψώχοντας ἐσθίειν τοὺς μαθητάς. «Οὐδὲ τοῦτο ἀνέγνωτε ὃ ἐποίησε Δαβὶδ, ὅτε ἐπείνασεν αὐτὸς καὶ οἱ μετ’ αὐτοῦ, ὡς εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔφαγεν;» Ἔχεις ἑξῆς συνεζευγμένην καὶ τὴν ἱστορίαν περὶ τῆς ξηρᾶς χειρός· ὅπως ὁ Σωτὴρ ἡμῶν εἰς τὴν συναγωγὴν εἰσελθὼν [δεῖ γὰρ ἡμᾶς παραδραμεῖν τὴν ἱστορίαν διὰ τὸ μῆκος τῶν λόγων, ἵνα μὴ προσκορὴς γένηται ἡ ἀκρόασις·] καὶ ἰδών τινα ἔχοντα ξηρὰν χεῖρα, καὶ γινώσκων ὅτι ἕτοιμοί εἰσιν οἱ Ἰουδαῖοι εἰς τὸ κατηγορεῖν, λέγει πρὸς τὸν ἔχοντα τὴν χεῖρα τὴν ξηράν· «Ἀνάστηθι εἰς τὸ μέσον.» Ἡ ἀνάστασις τὸ ἀναστῆναι ἐκέλευσεν· «Ἀνάστηθι, καὶ στῆθι εἰς τὸ μέσον.» Οὐ κομπώδη τὴν ἰατρείαν ἐργαζόμενος·καὶ παρὰ τῷ Δαβὶδ ἡ πίστις· διὰ τὸν μέλλοντα ἐξ αὐτοῦ γεννᾶσθαι, τὸν λέγοντα· « Κατὰ τὴν πίστιν σου γενηθήτω σοι. » Εἰκόνες καὶ ἐνταῦθα πραγμάτων καὶ ὁμοιότητες. Αἰτεῖ ἄρτους ὁ Δαβὶδ παρὰ τοῦ ᾿Αβιμέ λεχ. ῾Ο δέ φησι πρὸς αὐτόν· Οὐκ εἰσὶν ἄρτοι ἀλλ' ἡ οἱ ἀφιερωμένοι ἐκ προσώπου Κυρίου. Πάλιν ἄλλου νόμου δεῖ ἡμᾶς μνημονεῦσαι. Ὁ τοῦ Μωϋσέως νόμος ἔγραψεν ἐν ταῖς τελεταῖς τῆς λατρείας ταῖς γινομέ- ναις κατὰ τὴν ἡμέραν τοῦ Σαββάτου, δώδεκα άρτους θερμούς πεφθέντας τεθῆναι ἐπὶ τῆς τραπέζης. Όπου δὲ θέρμη, ἐκεῖ πῦρ. Λεγέτωσαν νῦν ἡμῖν οἱ Ἰουδαῖοι πῶς τηροῦσι τὸ Σάββατον, καὶ τὸ πῦρ ἅπτειν παραι- τοῦνται, ὅπου οἱ ἱερεῖς ἅπτουσι πῦρ, καὶ ἄρτους πέ- ψαντες θερμούς παρατιθέασι ; Μὴ ἐγὼ μόνος παρα βαίνω τὸ Σάββατον; Ἰδοὺ οἱ ἱερεῖς τοὺς θερμούς πέ- πτουσιν ἐν Σαββάτῳ, καὶ περιτομὴν διδόασιν ἐν Σαβ- βάτῳ. Όπου δὲ περιτομή, ἐκεῖ καὶ σίδηρος, καὶ σπόγγοι, καὶ τὰ ἀκόλουθα. Ὅπου ἀρτοποιίαι, ἐκεῖ καὶ κλίβανοι, ἐκεῖ καὶ φρυγάνων συγκομιδή, καὶ ὅλως ἔργον αὐτοῖς, τὸ τῆς ἀρτοποιίας. Τῷ μὲν οὖν λαῷ τῶν Ἰουδαίων ἀπηγορεύετο μὴ ἐργάζεσθαι ἐν Σαββάτῳ· τοῖς δὲ ἱερεῦσιν οὐκ ἦν ἀπηγορευμένον. Διὰ τοῦτο καὶ ἡμῖν καὶ πᾶσιν ἀφίεται τὸ ἐν Σαββάτῳ ἐργάζεσθαι· καὶ γὰρ καὶ ἡμεῖς πάντες βασίλειον ιεράτευμα. Πά- λα: μὲν οὖν τοῖς ἱερεῦσιν ἐφίετο· (35) ἐπειδὴ καὶ ἡμεῖς γεγόναμεν βασίλειον ἱεράτευμα καὶ ἔθνος ἅγιον. Τοῦ νόμου γράψαντος· Ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Σαββάτου τοὺς δώδεκα άρτους τίθεσθαι ἐν τραπέζῃ· ἄρτων γὰρ ἀφιερωμένων ἐκείνων, ἐκ τῆς τραπέζης (56) ᾔτει ὁ Δαβίδ τὴν τροφήν. Ο δὲ ᾿Αβιμέλεχ ἔλεγε· « Εἰ δια- πεφυλαγμένα τὰ παιδάρια, πλὴν ἀπὸ γυναικός. δέ μοι λοιπὸν, ἐν παρεκβάσει τοῦ λόγου, ἀσφαλίζου τὸ εἰρημένον, ὁ πιστὸς, καὶ νόει μοι τὸ λεγόμενον· καὶ τὴν ἁγνείαν ἀναλάμβανε σαρκός. Εἰ γὰρ ὁ ᾿Αβιμέλεχ τότε ταῦτα παρήγγειλε, πῶς οὐχὶ καὶ παραφυλακτέον; Καὶ οὕτως ἔλαβεν ὁ Δαβίδ, καὶ ἤσθιε τοὺς ἄρτους, καὶ ἐν Σαββάτῳ ἴσως ἔλαβεν. τῆρι, διὰ τὸ ἐν Σαββάτῳ τοὺς μαθητάς τίλλειν στά χνας καὶ ἐσθίειν· διὰ τοῦτο εὐκαιρότατα ἐμνημόνευσε τῆς ἱστορίας τῆς ἐν Σαββάτῳ γενομένης· ἵνα δείξῃ αὐτοῖς, ὅτι, εἰ προς σωτήριον τροφὴν ἠφίετο τῷ Δαβιδ καὶ τοῖς μετ' αὐτοῦ ἐφάψασθαι ἄρτων ἐκ τῆς τραπέζης, οὐκ ἦν ἀπηγορευμένον καὶ τὸ στάχυας λαμβάνοντας, καὶ ψώχοντας ἐσθίειν τοὺς μαθητάς. • Οὐδὲ τοῦτο ἀνέγνωτε ὃ ἐποίησε Δαβίδ, ὅτε ἐπείνα. σεν αὐτὸς καὶ οἱ μετ' αὐτοῦ, ὡς εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔφαγεν ; ο Έχεις ἑξῆς συνεζευγμένην καὶ τὴν ἱστορίαν περὶ τῆς ξηράς χειρός· ὅπως ὁ Σωτὴρ ἡμῶν εἰς τὴν συναγωγὴν εἰσελθὼν (δεῖ γὰρ ἡμᾶς παραδραμεῖν τὴν ἱστορίαν διὰ τὸ μῆκος τῶν λόγων, ἵνα μὴ προσκορής γένηται ἡ ἀκρόασις·) καὶ ἰδών τινα ἔχοντα ξηρὰν χεῖρα, καὶ γινώσκων ὅτι ἔτοιμοί εἰσιν οἱ Ἰουδαῖοι εἰς τὸ κατη- " * HOMILIA DE SEMENTE. C Matth. 18, 29. Levit. XXIV, dem esse: ob cum qui ex illo ortum ducturus erat, qui ait : < Fiat tibi secundum fidem tuam 48. Adsunt hic quoque rerum imagines similitudines- que. Postulat panes David ab Abimelecho; re- spondet illi: Nulli sunt panes præter eos qui con- secrati sunt ex conspectu Domini. Alterius hic denuo legis mentio facienda est. Scripsit Moyses " in lege de initiationibus sacri cultus die Salbali faciendis, duodecim panes calidos coctos ponendos esse supra mensan. Ubi autem calefactio, ibi ignis. Dicant hic nobis Judæi, quare Sabbatum observant, quo ignem accendere recusant; cum sacerdotes ignem accenderent, coctosque panes calidos appo- nerent? Num ego solus transgredior Sabbatum? Ecce ipsi sacerdotes calidos panes apponunt, co- B quuntque Sabbato, et circumcidunt Sabbato? Ubi autem circumcisio, ibi ferrum, spongiæ, et cætera quæ ad rem pertinent. Ubi panis confectio, ibi for- naces, ibi sarmentorum commeatus; ac demum opus ab illis peragitur quo panes conficiant. Ju- dæorum itaque populo vetitum erat, ne Sabbato opus facerent sacerdotibus vero id prohibitum non erat. Quapropter nobis omnibusque permitti- tur in Sabbato operari, cum nos omnes simus re- gale sacerdotium. Olim igitur sacerdotibus permit- tebatur nobis quoque quoniam sumus regale sa- cerdotium, gens sancta, idipsum permissum est. Scribente lege, in die Sabbati duodecim panes su- pra mensam ponendos esse, ex illis in mensa con- secratis panibus postulabat David sibi alimentum. Respondit Abimelech : • Si pueri abstinuerunt maxime a mulieribus ". › Jam tu mihi, qui fidelis es, ut paululum digrediamur, his ad cautelam utere verbis, et quod dicitur animadverte, castimoniam- que carnis assume. Si namque id tunc præcepit Abimelech, cur non observandum? Sic David ac- cepit, panesque comedit, ac fortassis in Sabbato accepit. D quod discipuli ejus in Sabbato spicas vellerent at- que comederent, opportunissine ille historiam Sabbato gestam commemoravit, ut ostenderet ipsis, si Davidi et comitibus ejus concessum fuit ut pro salute panes ex sacra mensa in cibum attingerent; non fuisse discipulis vetitum ut spicas vellerent, et confricarent ad comedendum. Annon, inquit, legistis quid fecerit David, cum esuriret ipse et qui cum eo erant, quomodo intravit in domum Dei, et panes propositionis comedit?, Habes exinde ad- junctam historiam de arida manu : quo pacto vi- delicet Salvator noster, ingressus in synagogam (nolis namque percurrenda historia est, ob ejus prolixitatem, ne nausean pariat audientibus), et cum vidisset quemdam manum aridam habere : nossetque Judæos ad criminandum paratos esse, 14. Ἐπεὶ οὖν οἱ Ἰουδαῖοι κατεμέμφοντο τῷ Σω (5) Locus, ut videtur, mutilus. 14. Cum itaque Judæi Salvatorem coarguerent, 5. 3º | Reg. xx1, 4. (36) Anglicanus, ἑξῆς τραπέζης.
PG 28:163οἶδε γὰρ εὐκαίρως λέγειν, «Ὅρα, μηδενὶ εἴπῃς·» ἀλλ’ ὅτε μὲν ἔστιν εὔκαιρον, κρύβει τὸ θαυματούργημα· ὅτε δὲ δεῖ ἐν Σαββάτῳ θαυματουργῆσαι, τότε φανερώτατα ἐργάζεται. Ζήτησον τὰ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις γεγραμμένα, καὶ εὑρήσεις τὸ ἀληθὲς τῶν λόγων. Ἐτήρουν ἐν Σαββάτῳ τὰ τῶν θαυματουργημάτων ἐπιδοξότερα· πῶς καὶ τίνα τρόπον; «Ἐκ τοῦ αἰῶνος οὐκ ἠκούσθη, ὅτι ἤνοιξέ τις ὀφθαλμοὺς τυφλοῦ γεγεννημένου.» Τοῦτο τὸ θαῦμα οὐκ ἐποίησεν ἐν ἑτέρᾳ ἡμέρᾳ, ἀλλ’ ἐν Σαββάτῳ. Πηλὸν γὰρ ποιήσας διὰ τοῦ πτῦσαι χαμαὶ, ἐπιχρίσας τοὺς ὀφθαλμοὺς, ἔπεμψεν εἰς τὸν Σιλωάμ· καὶ ἦλθεν ὁ τυφλὸς βλέπων. Οἱ δὲ τὸν τυφλὸν ἰδόντες βλέποντα οὐκ ἀνέβλεψαν. Κἀκείνου μὲν ἠνεῴχθησαν αἱ αἰσθηταὶ τῶν ὀμμάτων κόραι, Ἰουδαίων δὲ οὐκ ἠνοίχθησαν οἱ ὀφθαλμοί· ἀλλ’ ἔχοντες τοὺς ὀφθαλμοὺς ἠνεῳγμένους, οὐκ ἔβλεπον, καὶ κατέκριναν τὸν Κύριον λέγοντες, ὅτι «Οὐκ ἔστιν οὗτος ὁ ἄνθρωπος ἐκ τοῦ Θεοῦ, ὅτι τὸ Σάββατον οὐ τηρεῖ.» Ὢ πολλῆς ἀνοίας Ποῖον γὰρ ἔργον γέγονε; Πτύσμα ἀπὸ χειλέων, ἀπὸ δακτύλων μόνον ὁ πηλὸς, περίχρισμα λιτὸν, οὐκ ἐργαλείοις ἰατρικοῖς, ἀλλὰ χειρὶ θεοποιήτῳ εἰργασμένον. Τί μέμφῃ τὸ πραχθέν;ι οι γορεῖν, λέγει πρὸς τὸν ἔχοντα τὴν χεῖρα τὴν ξηράν • Ανάστηθι εἰς τὸ μέσον. » Ἡ ἀνάστασις τὸ ἀναστῆναι ἐκέλευσεν· « ᾿Ανάστηθι, καὶ στῆθι εἰς τὸ μέσον. » Οὐ κομπώδη τὴν ἰατρείαν εργαζόμενος· οἶδε γὰρ εὐκαίρως λέγειν, Ορα, μηδενὶ εἴπῃς· » ἀλλ' ὅτε μὲν ἔστιν εῦκαι ρον, κρύβει τὸ θαυματούργημα· ὅτε δὲ δεῖ ἐν Σαββάτῳ θαυματουργῆσαι, τότε φανερώτατα εργάζεται. Ζήτη σον τὰ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις γεγραμμένα, καὶ εὑρήσεις τὸ ἀληθὲς τῶν λόγων. Ετήρουν ἐν Σαββάτῳ τὰ τῶν θαυματουργημάτων ἐπιδοξότερα· πῶς καὶ τίνα τρό που; « Ἐκ τοῦ αἰῶνος οὐκ ἠκούσθη, ὅτι ἤνοιξε τις ὀφθαλμοὺς τυφλοῦ γεγεννημένου. » Τοῦτο τὸ θαῦμα οὐκ ἐποίησεν ἐν ἑτέρᾳ ἡμέρᾳ, ἀλλ' ἐν Σαββάτῳ. Πη- λὸν γὰρ ποιήσας διὰ τοῦ πτῦσαι χαμαί, ἐπιχρίσας τοὺς ὀφθαλμούς, ἔπεμψεν εἰς τὸν Σιλωάμ· καὶ ἦλθεν & τυφλὸς βλέπων. Οἱ δὲ τὸν τυφλὸν ἰδόντες βλέποντα οὐκ ἀνέβλεψαν. Κακείνου μὲν ἠνεώχθησαν αἱ αίσθη ταὶ τῶν ὀμμάτων κόραι, Ἰουδαίων δὲ οὐκ ἠνοίχθησαν οἱ ὀφθαλμοί· ἀλλ' ἔχοντες τοὺς ὀφθαλμοὺς ἡνεωγμέ νους, οὐκ ἔβλεπον, καὶ κατέκριναν τὸν Κύριον λέγον τες, ὅτι « Οὐκ ἔστιν οὗτος ὁ ἄνθρωπος ἐκ τοῦ Θεοῦ, ὅτι τὸ Σάββατον οὐ τηρεῖ. » Ὢ πολλῆς ἀνοίας ! Ποῖον γὰρ ἔργον γέγονε ; Πτύσμα ἀπὸ χειλέων, ἀπὸ δακτύ λων μόνον ὁ πηλός, περίχρισμα λιτόν, οὐκ ἐργαλείοις Ιατρικοῖς, ἀλλὰ χειρὶ θεοποιήτῳ εἰργασμένον. Τί μέμ φῃ τὸ πραχθέν; Ἔχεις ἐν Σαββάτῳ θαυματούργησ μα, Απῆλθεν ὁ τυφλὸς, καὶ ἀπῆλθεν ὁ τυφλὸς βλέ πων. Καὶ ἐν Σαββάτῳ ἐποίει, ἵνα ἀξιόπιστος γένηται, ἐν Σαββάτῳ διδάσκων. μοις προβατική τις ἦν κολυμβήθρα, καὶ νῦν ἐστιν· πέντε στοὰς εἶχε· νῦν γὰρ περιηρέθη τὰ πέριξ οίκο- δομήματα. Παραλυτικὸς δὲ ἔκειτο ἐπὶ τριάκοντα καὶ ὀκτὼ ἔτεσιν ἀσθενῶν. Πολὺς γὰρ ὁ χρόνος γίνεται τῆς νόσου, ἵνα, κἂν οὕτως βλέποντες, δυσωπηθῶσιν οἱ Ἰουδαῖο:. Εἰ γὰρ ὀλιγοχρόνιος ἦν ή νόσος, ἐλάνθανε τὸ θαῦμα· νυνὶ δὲ πολλὰ ἔτη ἐμαρτύρησε τῇ νόσῳ, ἵνα, κἂν οὕτω βλέποντες, ἀναβλέψωσιν. Ὁ δὲ Σωτὴρ παραγε νόμενος, καὶ παράγων, λέγει ἐκείνῳ· « Θέλεις ὑγιὴς γενέσθαι; » καὶ τὰ ἀκόλουθα. Καὶ ἐξεγερθεὶς κἀκεῖνος, αἴρει τὸν κράββατον, καὶ περιπατεῖ. Σάββατον δὲ ἦν. Οἱ δὲ Ἰουδαῖοι οὐκ ἔβλεπον τὸ θαυματούργημα τὸ ἐν Σαββάτῳ γενόμενον, ἀλλὰ τὸν κράββατον βαστα- ζόμενον, δέον αὐτοῖς λογίσασθαι· Ιατροὶ τοιοῦτοι παρ εγένοντο, οὐδεὶς ἐθεράπευσε· πένης ἔκειτο ὁ ἄθλιος, μηδὲ τὸν ῥίπτοντα εἰς τὴν κολυμβήθραν ἔχων. Τοιοῦ. τος ὁ θαυματοποιὸς καὶ καινότερα εργαζόμενος, ὁ τοσαύτην δύναμιν τῷ παραλυτικῷ δούς, ὡς μὴ μόν νον ἀναστῆναι, ἀλλὰ καὶ βαστάσαι τὸν κράββατον. Τυφλὸν ἡ πονηρία. Καὶ κρίνουσι τὸν σωθέντα, καὶ λέγουσιν αὐτῷ· «Οὐκ ἔξεστί σοι ἆραι τὸν κράββατον ἐν Σαββάτῳ. » ᾿Απεκρίνατο ἐκεῖνος· ι Ο ποιήσας με ὑγιῆ, ἐκεῖνός μοι εἶπεν. » Θεοῦ τὸ ἔργον τὸ προστα- χθέν. Ασυνηθές ἐστι καὶ τὸ παραλυτικὸν διὰ τριάκοντα καὶ ὀκτὼ ἐτῶν θεραπευθῆναι. Ἐκ τοῦ αὐτοῦ στόματος ἤκουσα τοῦ· Βαστάσαι τὸν κράββατον. Εἰ τὸ σῶμα ἐπήκουσε καὶ ὑγιὲς ἐγένετο, ἐγὼ ἀγνώμων ἔσομαι, > . - S. ATHANASIUS. DUBIA. dixerit ad eum cujus arida manus erat : Surge A (et sta) in medio ". Resurrectio resurgere jussit : • Surge et sta in medio. Non quod ad pompam curationem edere vellet: norat quippe pro tem- poris conditione dicere etiam · . Vide, nemini dixeris ³¹. › Verum ubi id tempus postulat, celat mi- raculum; contra ubi Sabbato miraculum edere par est, tunc apertissime operatur. Quære et volve Evangeliorum scripta, et me vere dicere deprehen- des. Observabant in Sabbato insigniora edita mira- cula : qui, quæso, aut quomodo? A sæculo non est auditum, quod quis aperuerit oculos cæci nati. Hoc miraculum non alio quam Sabbati die edidit. Cum enim ex sputo humi dejecto lutum fe- cisset, linivit ejus oculos, misitque illumn in Si- loam : et rediit cæcus visu recepto. Qui vero cæcum B cernerent videntem, ipsi non videbant. illius qui- dem sensibiles oculorum pupillæ apertæ sunt; Ju- dæorum vero non aperti sunt oculi; imo apertis licet oculis, non videbant, Dominumque damnabant his verbis : « Non est hic bono ex Deo, quoniam Sabbatum non observat "* ‘…› O ingentem vesaniam ! Namn quale opus factum est ? Sputum ex labiis, di- gitisque duntaxat lutum : simplex unctio, non in- strumentis medicis, sed manu a Deo facta. Quid quod actum est criminare? Habes in Sabbato gestum miraculum. Abiit cæcus, et abiit visu re- cepto. ld in Sabbato (Christus) operabatur, ut fide dignus haberetur, cum in Sabbato doceret. C erat probatica quædam piscina, quæ etiam nunc illic exstat : habebatque quinque porticus; sed jam destructa sunt circumjecta ædificia. Jacebat illic paralyticus triginta octo jam annis æger. Diutur- nus enim fuit morbus, ut ea saltem ratione, pudore Judæi afficerentur. Nam si brevi fuisset ægritudo, latuisset miraculum : jam vero multi anni sunt veri morbi testes, ut saltem hoc videntes, viderent. Sal- vator autem cum advenisset et præteriret, ait illi : • Vis sanus fieri "?, et reliqua. Ac surgens ille quoque, tollit grabatum et ambulat. Erat autem Sabbatum. Verum Judæi non videbant miraculum Sabbato editum, sed grabatum ab eo gestari. Par fuisset cogitare illos: Tales medici huc advenerunt, et nemo sanavit : pauper jacebat miser, nec aderal D ei qui ipsum in piscinam dejiceret. Talis est hic miraculorum patrator, novarumque rerum auctor, qui tantam vim paralytico dederit, ut non modo surrexerit, sed et grabatum portaverit suum. Cæca res est malitia: ipsum morbo ereptum damnant, aiuntque illi : ‹ Non licet tibi Sabbato gestare gra- batum. » Respondit ille : c Qui me sanum fecit, ille mihi dixit **. › Dei opus est quod jussum est. In- sueta res est paralyticum triginta et octo annorum sanitati restitui. Ex ejus ore id audivi : Tolle gra- batum tuum. Si corpus illi obedivit et sanum fa- ctum est, egonec illi ingratus ero, nec gestabo gra- Luc. vi, 8. ss Matth, vul, 15. Aliud occurrit mihi miraculum. Hierosolymis 15. Ἔχω καὶ ἄλλο θαυματούργημα. Ἐν Ἱεροσολύ 4. σε Joan. 1x, 32. st Ibid.,16. * Joan. v, 7. 56 Joan. v, 10, 11.
Ἔχεις ἐν Σαββάτῳ θαυματούργημα. Ἀπῆλθεν ὁ τυφλὸς, καὶ ἀπῆλθεν ὁ τυφλὸς βλέπων. Καὶ ἐν Σαββάτῳ ἐποίει, ἵνα ἀξιόπιστος γένηται, ἐν Σαββάτῳ διδάσκων. Ἔχω καὶ ἄλλο θαυματούργημα. Ἐν Ἱεροσολύμοις προβατική τις ἦν κολυμβήθρα, καὶ νῦν ἐστιν· πέντε στοὰς εἶχε· νῦν γὰρ περιῃρέθη τὰ πέριξ οἰκοδομήματα. Παραλυτικὸς δὲ ἔκειτο ἐπὶ τριάκοντα καὶ ὀκτὼ ἔτεσιν ἀσθενῶν. Πολὺς γὰρ ὁ χρόνος γίνεται τῆς νόσου, ἵνα, κἂν οὕτως βλέποντες, δυσωπηθῶσιν οἱ Ἰουδαῖοι. Εἰ γὰρ ὀλιγοχρόνιος ἦν ἡ νόσος, ἐλάνθανε τὸ θαῦμα· νυνὶ δὲ πολλὰ ἔτη ἐμαρτύρησε τῇ νόσῳ, ἵνα, κἂν οὕτω βλέποντες, ἀναβλέψωσιν. Ὁ δὲ Σωτὴρ παραγενόμενος, καὶ παράγων, λέγει ἐκείνῳ· «Θέλεις ὑγιὴς γενέσθαι;» καὶ τὰ ἀκόλουθα. Καὶ ἐξεγερθεὶς κἀκεῖνος, αἴρει τὸν κράββατον, καὶ περιπατεῖ. Σάββατον δὲ ἦν. Οἱ δὲ Ἰουδαῖοι οὐκ ἔβλεπον τὸ θαυματούργημα τὸ ἐν Σαββάτῳ γενόμενον, ἀλλὰ τὸν κράββατον βασταζόμενον, δέον αὐτοῖς λογίσασθαι· Ἰατροὶ τοιοῦτοι παρεγένοντο, οὐδεὶς ἐθεράπευσε· πένης ἔκειτο ὁ ἄθλιος, μηδὲ τὸν ῥίπτοντα εἰς τὴν κολυμβήθραν ἔχων.ι οι γορεῖν, λέγει πρὸς τὸν ἔχοντα τὴν χεῖρα τὴν ξηράν • Ανάστηθι εἰς τὸ μέσον. » Ἡ ἀνάστασις τὸ ἀναστῆναι ἐκέλευσεν· « ᾿Ανάστηθι, καὶ στῆθι εἰς τὸ μέσον. » Οὐ κομπώδη τὴν ἰατρείαν εργαζόμενος· οἶδε γὰρ εὐκαίρως λέγειν, Ορα, μηδενὶ εἴπῃς· » ἀλλ' ὅτε μὲν ἔστιν εῦκαι ρον, κρύβει τὸ θαυματούργημα· ὅτε δὲ δεῖ ἐν Σαββάτῳ θαυματουργῆσαι, τότε φανερώτατα εργάζεται. Ζήτη σον τὰ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις γεγραμμένα, καὶ εὑρήσεις τὸ ἀληθὲς τῶν λόγων. Ετήρουν ἐν Σαββάτῳ τὰ τῶν θαυματουργημάτων ἐπιδοξότερα· πῶς καὶ τίνα τρό που; « Ἐκ τοῦ αἰῶνος οὐκ ἠκούσθη, ὅτι ἤνοιξε τις ὀφθαλμοὺς τυφλοῦ γεγεννημένου. » Τοῦτο τὸ θαῦμα οὐκ ἐποίησεν ἐν ἑτέρᾳ ἡμέρᾳ, ἀλλ' ἐν Σαββάτῳ. Πη- λὸν γὰρ ποιήσας διὰ τοῦ πτῦσαι χαμαί, ἐπιχρίσας τοὺς ὀφθαλμούς, ἔπεμψεν εἰς τὸν Σιλωάμ· καὶ ἦλθεν & τυφλὸς βλέπων. Οἱ δὲ τὸν τυφλὸν ἰδόντες βλέποντα οὐκ ἀνέβλεψαν. Κακείνου μὲν ἠνεώχθησαν αἱ αίσθη ταὶ τῶν ὀμμάτων κόραι, Ἰουδαίων δὲ οὐκ ἠνοίχθησαν οἱ ὀφθαλμοί· ἀλλ' ἔχοντες τοὺς ὀφθαλμοὺς ἡνεωγμέ νους, οὐκ ἔβλεπον, καὶ κατέκριναν τὸν Κύριον λέγον τες, ὅτι « Οὐκ ἔστιν οὗτος ὁ ἄνθρωπος ἐκ τοῦ Θεοῦ, ὅτι τὸ Σάββατον οὐ τηρεῖ. » Ὢ πολλῆς ἀνοίας ! Ποῖον γὰρ ἔργον γέγονε ; Πτύσμα ἀπὸ χειλέων, ἀπὸ δακτύ λων μόνον ὁ πηλός, περίχρισμα λιτόν, οὐκ ἐργαλείοις Ιατρικοῖς, ἀλλὰ χειρὶ θεοποιήτῳ εἰργασμένον. Τί μέμ φῃ τὸ πραχθέν; Ἔχεις ἐν Σαββάτῳ θαυματούργησ μα, Απῆλθεν ὁ τυφλὸς, καὶ ἀπῆλθεν ὁ τυφλὸς βλέ πων. Καὶ ἐν Σαββάτῳ ἐποίει, ἵνα ἀξιόπιστος γένηται, ἐν Σαββάτῳ διδάσκων. μοις προβατική τις ἦν κολυμβήθρα, καὶ νῦν ἐστιν· πέντε στοὰς εἶχε· νῦν γὰρ περιηρέθη τὰ πέριξ οίκο- δομήματα. Παραλυτικὸς δὲ ἔκειτο ἐπὶ τριάκοντα καὶ ὀκτὼ ἔτεσιν ἀσθενῶν. Πολὺς γὰρ ὁ χρόνος γίνεται τῆς νόσου, ἵνα, κἂν οὕτως βλέποντες, δυσωπηθῶσιν οἱ Ἰουδαῖο:. Εἰ γὰρ ὀλιγοχρόνιος ἦν ή νόσος, ἐλάνθανε τὸ θαῦμα· νυνὶ δὲ πολλὰ ἔτη ἐμαρτύρησε τῇ νόσῳ, ἵνα, κἂν οὕτω βλέποντες, ἀναβλέψωσιν. Ὁ δὲ Σωτὴρ παραγε νόμενος, καὶ παράγων, λέγει ἐκείνῳ· « Θέλεις ὑγιὴς γενέσθαι; » καὶ τὰ ἀκόλουθα. Καὶ ἐξεγερθεὶς κἀκεῖνος, αἴρει τὸν κράββατον, καὶ περιπατεῖ. Σάββατον δὲ ἦν. Οἱ δὲ Ἰουδαῖοι οὐκ ἔβλεπον τὸ θαυματούργημα τὸ ἐν Σαββάτῳ γενόμενον, ἀλλὰ τὸν κράββατον βαστα- ζόμενον, δέον αὐτοῖς λογίσασθαι· Ιατροὶ τοιοῦτοι παρ εγένοντο, οὐδεὶς ἐθεράπευσε· πένης ἔκειτο ὁ ἄθλιος, μηδὲ τὸν ῥίπτοντα εἰς τὴν κολυμβήθραν ἔχων. Τοιοῦ. τος ὁ θαυματοποιὸς καὶ καινότερα εργαζόμενος, ὁ τοσαύτην δύναμιν τῷ παραλυτικῷ δούς, ὡς μὴ μόν νον ἀναστῆναι, ἀλλὰ καὶ βαστάσαι τὸν κράββατον. Τυφλὸν ἡ πονηρία. Καὶ κρίνουσι τὸν σωθέντα, καὶ λέγουσιν αὐτῷ· «Οὐκ ἔξεστί σοι ἆραι τὸν κράββατον ἐν Σαββάτῳ. » ᾿Απεκρίνατο ἐκεῖνος· ι Ο ποιήσας με ὑγιῆ, ἐκεῖνός μοι εἶπεν. » Θεοῦ τὸ ἔργον τὸ προστα- χθέν. Ασυνηθές ἐστι καὶ τὸ παραλυτικὸν διὰ τριάκοντα καὶ ὀκτὼ ἐτῶν θεραπευθῆναι. Ἐκ τοῦ αὐτοῦ στόματος ἤκουσα τοῦ· Βαστάσαι τὸν κράββατον. Εἰ τὸ σῶμα ἐπήκουσε καὶ ὑγιὲς ἐγένετο, ἐγὼ ἀγνώμων ἔσομαι, > . - S. ATHANASIUS. DUBIA. dixerit ad eum cujus arida manus erat : Surge A (et sta) in medio ". Resurrectio resurgere jussit : • Surge et sta in medio. Non quod ad pompam curationem edere vellet: norat quippe pro tem- poris conditione dicere etiam · . Vide, nemini dixeris ³¹. › Verum ubi id tempus postulat, celat mi- raculum; contra ubi Sabbato miraculum edere par est, tunc apertissime operatur. Quære et volve Evangeliorum scripta, et me vere dicere deprehen- des. Observabant in Sabbato insigniora edita mira- cula : qui, quæso, aut quomodo? A sæculo non est auditum, quod quis aperuerit oculos cæci nati. Hoc miraculum non alio quam Sabbati die edidit. Cum enim ex sputo humi dejecto lutum fe- cisset, linivit ejus oculos, misitque illumn in Si- loam : et rediit cæcus visu recepto. Qui vero cæcum B cernerent videntem, ipsi non videbant. illius qui- dem sensibiles oculorum pupillæ apertæ sunt; Ju- dæorum vero non aperti sunt oculi; imo apertis licet oculis, non videbant, Dominumque damnabant his verbis : « Non est hic bono ex Deo, quoniam Sabbatum non observat "* ‘…› O ingentem vesaniam ! Namn quale opus factum est ? Sputum ex labiis, di- gitisque duntaxat lutum : simplex unctio, non in- strumentis medicis, sed manu a Deo facta. Quid quod actum est criminare? Habes in Sabbato gestum miraculum. Abiit cæcus, et abiit visu re- cepto. ld in Sabbato (Christus) operabatur, ut fide dignus haberetur, cum in Sabbato doceret. C erat probatica quædam piscina, quæ etiam nunc illic exstat : habebatque quinque porticus; sed jam destructa sunt circumjecta ædificia. Jacebat illic paralyticus triginta octo jam annis æger. Diutur- nus enim fuit morbus, ut ea saltem ratione, pudore Judæi afficerentur. Nam si brevi fuisset ægritudo, latuisset miraculum : jam vero multi anni sunt veri morbi testes, ut saltem hoc videntes, viderent. Sal- vator autem cum advenisset et præteriret, ait illi : • Vis sanus fieri "?, et reliqua. Ac surgens ille quoque, tollit grabatum et ambulat. Erat autem Sabbatum. Verum Judæi non videbant miraculum Sabbato editum, sed grabatum ab eo gestari. Par fuisset cogitare illos: Tales medici huc advenerunt, et nemo sanavit : pauper jacebat miser, nec aderal D ei qui ipsum in piscinam dejiceret. Talis est hic miraculorum patrator, novarumque rerum auctor, qui tantam vim paralytico dederit, ut non modo surrexerit, sed et grabatum portaverit suum. Cæca res est malitia: ipsum morbo ereptum damnant, aiuntque illi : ‹ Non licet tibi Sabbato gestare gra- batum. » Respondit ille : c Qui me sanum fecit, ille mihi dixit **. › Dei opus est quod jussum est. In- sueta res est paralyticum triginta et octo annorum sanitati restitui. Ex ejus ore id audivi : Tolle gra- batum tuum. Si corpus illi obedivit et sanum fa- ctum est, egonec illi ingratus ero, nec gestabo gra- Luc. vi, 8. ss Matth, vul, 15. Aliud occurrit mihi miraculum. Hierosolymis 15. Ἔχω καὶ ἄλλο θαυματούργημα. Ἐν Ἱεροσολύ 4. σε Joan. 1x, 32. st Ibid.,16. * Joan. v, 7. 56 Joan. v, 10, 11.
PG 28:164Τοιοῦτος ὁ θαυματοποιὸς καὶ καινότερα ἐργαζόμενος, ὁ τοσαύτην δύναμιν τῷ παραλυτικῷ δοὺς, ὡς μὴ μόνον ἀναστῆναι, ἀλλὰ καὶ βαστάσαι τὸν κράββατον. Τυφλὸν ἡ πονηρία. Καὶ κρίνουσι τὸν σωθέντα, καὶ λέγουσιν αὐτῷ· «Οὐκ ἔξεστί σοι ἆραι τὸν κράββατον ἐν Σαββάτῳ.» Ἀπεκρίνατο ἐκεῖνος· «Ὁ ποιήσας με ὑγιῆ, ἐκεῖνός μοι εἶπεν.» Θεοῦ τὸ ἔργον τὸ προσταχθέν. Ἀσύνηθές ἐστι καὶ τὸ παραλυτικὸν διὰ τριάκοντα καὶ ὀκτὼ ἐτῶν θεραπευθῆναι. Ἐκ τοῦ αὐτοῦ στόματος ἤκουσα τοῦ· Βαστάσαι τὸν κράββατον. Εἰ τὸ σῶμα ἐπήκουσε καὶ ὑγιὲς ἐγένετο, ἐγὼ ἀγνώμων ἔσομαι, τῷ μὴ βαστάσαι τὸν κράββατον; Πάλιν οἱ Ἰουδαῖοι οὐκ ἐζήτουν αὐτὸν, ἵνα μάθωσι πῶς ἐθεράπευσε, καὶ προσκυνήσωσι τὸν δόντα τοιαῦτα, ἀλλ’ ἵνα αὐτῷ ἐπιβουλεύσωσι. Γέγονε κἀκεῖνο τρίτον τὸ νῦν ἀναγνωσθέν. Εἰσῆλθεν εἰς τὴν συναγωγὴν, πονηρευομένων συναγωγή. Τί γὰρ πονηρότερον εὐεργετουμένων καὶ ἐπιβουλευόντων; Ἐν τῇ συναγωγῇ τῶν Ἰουδαίων ἄνθρωπος ἦν χεῖρα ἔχων ξηράν. Ξηρὸς ἦν τις τὴν χεῖρα, καὶ οἱ παρόντες ξηροὶ τὴν διάνοιαν, καὶ οὐκ ἔβλεπον τὸν τότε παρόντα· οὐδὲ ὑπώπτευον τὸ θαυματούργημα τοῦ ἐργαζομένου.ι οι γορεῖν, λέγει πρὸς τὸν ἔχοντα τὴν χεῖρα τὴν ξηράν • Ανάστηθι εἰς τὸ μέσον. » Ἡ ἀνάστασις τὸ ἀναστῆναι ἐκέλευσεν· « ᾿Ανάστηθι, καὶ στῆθι εἰς τὸ μέσον. » Οὐ κομπώδη τὴν ἰατρείαν εργαζόμενος· οἶδε γὰρ εὐκαίρως λέγειν, Ορα, μηδενὶ εἴπῃς· » ἀλλ' ὅτε μὲν ἔστιν εῦκαι ρον, κρύβει τὸ θαυματούργημα· ὅτε δὲ δεῖ ἐν Σαββάτῳ θαυματουργῆσαι, τότε φανερώτατα εργάζεται. Ζήτη σον τὰ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις γεγραμμένα, καὶ εὑρήσεις τὸ ἀληθὲς τῶν λόγων. Ετήρουν ἐν Σαββάτῳ τὰ τῶν θαυματουργημάτων ἐπιδοξότερα· πῶς καὶ τίνα τρό που; « Ἐκ τοῦ αἰῶνος οὐκ ἠκούσθη, ὅτι ἤνοιξε τις ὀφθαλμοὺς τυφλοῦ γεγεννημένου. » Τοῦτο τὸ θαῦμα οὐκ ἐποίησεν ἐν ἑτέρᾳ ἡμέρᾳ, ἀλλ' ἐν Σαββάτῳ. Πη- λὸν γὰρ ποιήσας διὰ τοῦ πτῦσαι χαμαί, ἐπιχρίσας τοὺς ὀφθαλμούς, ἔπεμψεν εἰς τὸν Σιλωάμ· καὶ ἦλθεν & τυφλὸς βλέπων. Οἱ δὲ τὸν τυφλὸν ἰδόντες βλέποντα οὐκ ἀνέβλεψαν. Κακείνου μὲν ἠνεώχθησαν αἱ αίσθη ταὶ τῶν ὀμμάτων κόραι, Ἰουδαίων δὲ οὐκ ἠνοίχθησαν οἱ ὀφθαλμοί· ἀλλ' ἔχοντες τοὺς ὀφθαλμοὺς ἡνεωγμέ νους, οὐκ ἔβλεπον, καὶ κατέκριναν τὸν Κύριον λέγον τες, ὅτι « Οὐκ ἔστιν οὗτος ὁ ἄνθρωπος ἐκ τοῦ Θεοῦ, ὅτι τὸ Σάββατον οὐ τηρεῖ. » Ὢ πολλῆς ἀνοίας ! Ποῖον γὰρ ἔργον γέγονε ; Πτύσμα ἀπὸ χειλέων, ἀπὸ δακτύ λων μόνον ὁ πηλός, περίχρισμα λιτόν, οὐκ ἐργαλείοις Ιατρικοῖς, ἀλλὰ χειρὶ θεοποιήτῳ εἰργασμένον. Τί μέμ φῃ τὸ πραχθέν; Ἔχεις ἐν Σαββάτῳ θαυματούργησ μα, Απῆλθεν ὁ τυφλὸς, καὶ ἀπῆλθεν ὁ τυφλὸς βλέ πων. Καὶ ἐν Σαββάτῳ ἐποίει, ἵνα ἀξιόπιστος γένηται, ἐν Σαββάτῳ διδάσκων. μοις προβατική τις ἦν κολυμβήθρα, καὶ νῦν ἐστιν· πέντε στοὰς εἶχε· νῦν γὰρ περιηρέθη τὰ πέριξ οίκο- δομήματα. Παραλυτικὸς δὲ ἔκειτο ἐπὶ τριάκοντα καὶ ὀκτὼ ἔτεσιν ἀσθενῶν. Πολὺς γὰρ ὁ χρόνος γίνεται τῆς νόσου, ἵνα, κἂν οὕτως βλέποντες, δυσωπηθῶσιν οἱ Ἰουδαῖο:. Εἰ γὰρ ὀλιγοχρόνιος ἦν ή νόσος, ἐλάνθανε τὸ θαῦμα· νυνὶ δὲ πολλὰ ἔτη ἐμαρτύρησε τῇ νόσῳ, ἵνα, κἂν οὕτω βλέποντες, ἀναβλέψωσιν. Ὁ δὲ Σωτὴρ παραγε νόμενος, καὶ παράγων, λέγει ἐκείνῳ· « Θέλεις ὑγιὴς γενέσθαι; » καὶ τὰ ἀκόλουθα. Καὶ ἐξεγερθεὶς κἀκεῖνος, αἴρει τὸν κράββατον, καὶ περιπατεῖ. Σάββατον δὲ ἦν. Οἱ δὲ Ἰουδαῖοι οὐκ ἔβλεπον τὸ θαυματούργημα τὸ ἐν Σαββάτῳ γενόμενον, ἀλλὰ τὸν κράββατον βαστα- ζόμενον, δέον αὐτοῖς λογίσασθαι· Ιατροὶ τοιοῦτοι παρ εγένοντο, οὐδεὶς ἐθεράπευσε· πένης ἔκειτο ὁ ἄθλιος, μηδὲ τὸν ῥίπτοντα εἰς τὴν κολυμβήθραν ἔχων. Τοιοῦ. τος ὁ θαυματοποιὸς καὶ καινότερα εργαζόμενος, ὁ τοσαύτην δύναμιν τῷ παραλυτικῷ δούς, ὡς μὴ μόν νον ἀναστῆναι, ἀλλὰ καὶ βαστάσαι τὸν κράββατον. Τυφλὸν ἡ πονηρία. Καὶ κρίνουσι τὸν σωθέντα, καὶ λέγουσιν αὐτῷ· «Οὐκ ἔξεστί σοι ἆραι τὸν κράββατον ἐν Σαββάτῳ. » ᾿Απεκρίνατο ἐκεῖνος· ι Ο ποιήσας με ὑγιῆ, ἐκεῖνός μοι εἶπεν. » Θεοῦ τὸ ἔργον τὸ προστα- χθέν. Ασυνηθές ἐστι καὶ τὸ παραλυτικὸν διὰ τριάκοντα καὶ ὀκτὼ ἐτῶν θεραπευθῆναι. Ἐκ τοῦ αὐτοῦ στόματος ἤκουσα τοῦ· Βαστάσαι τὸν κράββατον. Εἰ τὸ σῶμα ἐπήκουσε καὶ ὑγιὲς ἐγένετο, ἐγὼ ἀγνώμων ἔσομαι, > . - S. ATHANASIUS. DUBIA. dixerit ad eum cujus arida manus erat : Surge A (et sta) in medio ". Resurrectio resurgere jussit : • Surge et sta in medio. Non quod ad pompam curationem edere vellet: norat quippe pro tem- poris conditione dicere etiam · . Vide, nemini dixeris ³¹. › Verum ubi id tempus postulat, celat mi- raculum; contra ubi Sabbato miraculum edere par est, tunc apertissime operatur. Quære et volve Evangeliorum scripta, et me vere dicere deprehen- des. Observabant in Sabbato insigniora edita mira- cula : qui, quæso, aut quomodo? A sæculo non est auditum, quod quis aperuerit oculos cæci nati. Hoc miraculum non alio quam Sabbati die edidit. Cum enim ex sputo humi dejecto lutum fe- cisset, linivit ejus oculos, misitque illumn in Si- loam : et rediit cæcus visu recepto. Qui vero cæcum B cernerent videntem, ipsi non videbant. illius qui- dem sensibiles oculorum pupillæ apertæ sunt; Ju- dæorum vero non aperti sunt oculi; imo apertis licet oculis, non videbant, Dominumque damnabant his verbis : « Non est hic bono ex Deo, quoniam Sabbatum non observat "* ‘…› O ingentem vesaniam ! Namn quale opus factum est ? Sputum ex labiis, di- gitisque duntaxat lutum : simplex unctio, non in- strumentis medicis, sed manu a Deo facta. Quid quod actum est criminare? Habes in Sabbato gestum miraculum. Abiit cæcus, et abiit visu re- cepto. ld in Sabbato (Christus) operabatur, ut fide dignus haberetur, cum in Sabbato doceret. C erat probatica quædam piscina, quæ etiam nunc illic exstat : habebatque quinque porticus; sed jam destructa sunt circumjecta ædificia. Jacebat illic paralyticus triginta octo jam annis æger. Diutur- nus enim fuit morbus, ut ea saltem ratione, pudore Judæi afficerentur. Nam si brevi fuisset ægritudo, latuisset miraculum : jam vero multi anni sunt veri morbi testes, ut saltem hoc videntes, viderent. Sal- vator autem cum advenisset et præteriret, ait illi : • Vis sanus fieri "?, et reliqua. Ac surgens ille quoque, tollit grabatum et ambulat. Erat autem Sabbatum. Verum Judæi non videbant miraculum Sabbato editum, sed grabatum ab eo gestari. Par fuisset cogitare illos: Tales medici huc advenerunt, et nemo sanavit : pauper jacebat miser, nec aderal D ei qui ipsum in piscinam dejiceret. Talis est hic miraculorum patrator, novarumque rerum auctor, qui tantam vim paralytico dederit, ut non modo surrexerit, sed et grabatum portaverit suum. Cæca res est malitia: ipsum morbo ereptum damnant, aiuntque illi : ‹ Non licet tibi Sabbato gestare gra- batum. » Respondit ille : c Qui me sanum fecit, ille mihi dixit **. › Dei opus est quod jussum est. In- sueta res est paralyticum triginta et octo annorum sanitati restitui. Ex ejus ore id audivi : Tolle gra- batum tuum. Si corpus illi obedivit et sanum fa- ctum est, egonec illi ingratus ero, nec gestabo gra- Luc. vi, 8. ss Matth, vul, 15. Aliud occurrit mihi miraculum. Hierosolymis 15. Ἔχω καὶ ἄλλο θαυματούργημα. Ἐν Ἱεροσολύ 4. σε Joan. 1x, 32. st Ibid.,16. * Joan. v, 7. 56 Joan. v, 10, 11.
PG 28:165Ὁ δὲ Σωτὴρ, πρὶν ποιῆσαι τὸ ἔργον, διὰ λόγων ἐγεώργει τὴν διάνοιαν. Εἰδὼς γὰρ τὸ πονηρὸν τῆς διανοίας, καὶ τὸ βάθος τὸ πικρὸν, πρῶτον αὐτοῖς προπαρηγόρει τοῖς λόγοις, καὶ τὸ ἄγριον τῆς διανοίας ἡμεροῦν ἐβούλετο, καί φησι πρὸς αὐτούς· «Ἔξεστιν ἀγαθοποιῆσαι ἐν Σαββάτῳ, ἢ κακοποιῆσαι; ψυχὴν σῶσαι, ἢ ἀπολέσαι; «Εἰ γὰρ εἶπεν αὐτοῖς, ἔξεστιν ἐργάσασθαι; εὐθέως ἂν ἔλεγον, Παρὰ τὸν νόμον λέγεις. Νυνὶ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, ὃ καὶ ὁ νόμος ἐβούλετο· ὁ γὰρ περὶ τοῦ Σαββάτου νομοθετήσας προςετίθει, ὅτι Πλὴν τούτου, ὃ ἐπὶ ψυχὴν ποιηθήσεται. Αὐτίκα ἐὰν Σαββάτῳ πέσῃ ἄνθρωπος εἰς βάθη, ἔξεστιν Ἰουδαίοις ἀνασπάσαι· οὐ μόνον ἄνθρωπον, ἀλλὰ καὶ βοῦν καὶ ὄνον. Οὕτω τὰ ἐπὶ σωτηρίᾳ συνεχώρει ὁ νόμος γίνεσθαι, καὶ ἐτρέφοντο Ἰουδαῖοι ἐν Σαββάτῳ. Ἠρώτησέ τις νῦν αὐτοὺς οὐ τὸ ἀντιλεγόμενον, ἀλλὰ τὸ ὁμολογούμενον· Ἔξεστιν ἀγαθοποιῆσαι; Ἀλλ’ οὐδὲ λέγουσι, Ναί· οὐ γὰρ ἦσαν ἀγαθῆς προαιρέσεως. «Ὁ γὰρ ἀγαθὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ ἀγαθοῦ θησαυροῦ προφέρει τὸ ἀγαθόν.» Πονηροὶ δὲ ὄντες Ἰουδαῖοι, περὶ ἀγαθῶν οὐ συντίθενται, καὶ οὔτε ἀγαθοποιῆσαι ὡμολόγουν, οὔτε κακοποιῆσαι εἰπεῖν ἠδύναντο·τῷ μὴ βαστάσαι τὸν κράββατον ; Πάλιν οἱ Ἰουδαῖοι οὐχ ἐζήτουν αὐτὸν, ἵνα μάθωσι πῶς ἐθεράπευσε, καὶ προσκυνήσωσι τὸν δόντα τοιαῦτα, ἀλλ᾽ ἵνα αὐτῷ ἐπι- βουλεύσωσι. Γέγονε κἀκεῖνο τρίτον τὸ νῦν ἀναγνω- σθέν. συναγωγή. Τί γὰρ πονηρότερον εὐεργετουμένων καὶ ἐπιβουλευόντων; Ἐν τῇ συναγωγῇ τῶν Ἰουδαίων ἄν θρωπος ἦν χεῖρα ἔχων ξηράν. Ξηρὸς ἦν τις τὴν χεῖ- ρα, καὶ οἱ παρόντες ξηροὶ τὴν διάνοιαν, καὶ οὐκ ἔβλε τον τὸν τότε παρόντα· οὐδὲ ὑπώπτευον τὸ θαυ ματούργημα τοῦ ἐργαζομένου. Ὁ δὲ Σωτήρ, πρὶν ποιῆ- σαι τὸ ἔργον, διὰ λόγων εγεώργει τὴν διάνοιαν. Εἰδὼς γὰρ τὸ πονηρὸν τῆς διανοίας, καὶ τὸ βάθος τὸ πικρόν, πρῶτον αὐτοῖς προπαρηγόρει τοῖς λόγοις, καὶ τὸ ἄγριον τῆς διανοίας ἡμεροῦν ἐβούλετο, και φησι πρὸς αὐτούς· «Εξεστιν ἀγαθοποιῆσαι ἐν Σαββάτῳ, ἢ κακοποιῆσαι ; ψυχὴν σῶσαι, ἢ ἀπολέσαι; Εἰ γὰρ εἶπεν αὐτοῖ; (37), Εξεστιν ἐργάσασθαι; εὐθέως ἂν ἔλεγον, Παρὰ τὸν νό μον λέγεις. Νυνὶ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, ὅ καὶ ὁ νόμος ἐβού- λετο· ὁ γὰρ περὶ τοῦ Σαββάτου νομοθετήσας προσ- ετίθει, ὅτι Πλὴν τούτου, ὃ ἐπὶ ψυχὴν ποιηθήσεται. Αυτ τίκα ἐὰν Σαββάτῳ πέσῃ ἄνθρωπος εἰς βάθη, ἔξεστιν Ἰουδαίοις ἀνασπάσαι· οὐ μόνον ἄνθρωπον, ἀλλὰ καὶ βοῦν καὶ ὄνον. Οὕτω τὰ ἐπὶ σωτηρία συνεχώρει ὁ νό μας γίνεσθαι, καὶ ἐτρέφοντο Ἰουδαῖοι ἐν Σαββάτῳ. Ηρώτησέ τις νῦν αὐτοὺς οὐ τὸ ἀντιλεγόμενον, ἀλλὰ τὸ ἐμολογούμενον· Εξεστιν ἀγαθοποιῆσαι; Αλλ' οὐδὲ λέγουσι, Ναί· οὐ γὰρ ἦσαν ἀγαθῆς προαιρέσεως. « Ο γὰρ ἀγαθὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ ἀγαθοῦ θησαυρού προ- φέρει τὸ ἀγαθόν. • Πονηροὶ δὲ ὄντες Ἰουδαῖοι, περὶ ἀγαθῶν οὐ συντίθενται, καὶ οὔτε ἀγαθοποιῆσα: ώμο- λόγουν, οὔτε κακοποιῆσαι εἰπεῖν ἡδύναντο· ἀναίσχυν τον γὰρ ἦν τὸ ῥῆμα· ἀλλὰ σιωπῶσιν. Ὅτε δὲ διὰ φλυαρίαν, πολλὰ φλυαρούσιν· ὅτε διὰ κατηγορίαν, μεγάλα κραυγάζουσιν· « Αίρε, αίρε, σταύρωσον. » Οὗτος ὁ ἄνθρωπος τάδε καὶ τάδε ἐποίησεν. Ὅτι δεῖ ἀγαθοποιῆσαι, ἢ κακοποιῆσαι, ψυχὴν σῶσαι, ἢ ἀπολέσαι, οἱ μὲν σιωπῶσιν· ὁ δὲ, συλλυπούμενος τῇ καρδίᾳ ἐπὶ τῇ πωρώσει τῆς καρδίας αὐτῶν, εἶπε τῷ ἀνθρώπῳ· Οἱ βλέποντες βλεπέτωσαν, οἱ ἀνήκοοι, ὡς βούλονται πράττειν, πραττέτωσαν· οἱ σκληροκάρ- διος ἀπολιθούσθωσαν· ἀπαλυνέσθω δέ σου ἡ δεξιά. Έγειραι, μηκέτι προσαίτει. Τὸ γὰρ, έγειραι, τὸ καθ ἐξεσθαι ἐδήλου. Ο δὲ ξηρὰν ἔχων τὴν χεῖρα τί ἐκαθ- έζετο, ἢ πάντως εἰς τὸ προσαιτεῖν; Οὐ δίδωμί σοι ἀργύριον, ἵνα μὴ ἀναλώσῃς· ὑγείαν σοι δίδωμι, μη- δέποτε δαπανωμένην. Μηδὲ διὰ τὸ ξηρὰν ἔχειν τὴν χεῖρα προσαίτει, ἀλλ' ἀπολαβὼν αὐτὴν ὑγιῆ, λοιπὸν καὶ σώαν ἐργασάμενος, ἔκτεινον τὴν χεῖρά σου πτω χῷ. Έγειραι, καὶ στῆθι εἰς τὸ μέσον· γενοῦ θέατρον τοῖς βλέπουσιν. Ἐν σοὶ ὁ ἀγὼν λοιπὸν ἀγωνίζεται ὁ περὶ Σαββάτου. Στῆθι εἰς τὸ μέσον, ἵνα καὶ οἱ χω- λεύοντες τὰς ἰγνύας στῶσιν, ἐὰν ἄρα ἀκούσωσιν, ἐὰν ἄρα ίδωσι. Στήθι εἰς τὸ μέσον, καὶ λαλήσας πρὸς τοὺς - HOMILIA DE SEMENTE. A batum ? Rursum Judæi nequaquam sciscitabantur, C ut ediscerent quo pacto curasset, et adorarent eum qui talia largitus esset; sed ut ipsi insidias pa- rarent. Jam illud tertium est quod lectum fuit. goga malignantium. Quid namque deterius quam beneficia accipere et insidiari ? In Synagoga Judæn- rum homo erat cujus arida manus. Aridus quidam manu erat, et qui aderant, aridi mente : neque eum cernebant qui tum præsens erat: neque in men- tem veniebat miraculum ejus qui talia operaretur. Porro Salvator antequam opus conficeret, verbis mentem excolebat. Compertam enim habens mali- guitatem animi, et profunditatem acerbam illam, demulcebat primo verbis: agrestem animum lenire studebat, aitque illis : « Licetne Sabbato benefa cere, an male : animam salvam facere, an per- dere " ? . Nam si dixisset illis, Licetne operari ? statim respondissent, Contra legem loqueris. Nunc autein id locutus est quod lex ipsa voluit : qui enim legem de Sabbato dederat, subjunxit : Præter id quod pro anima fiet. Mox enim ubi in Sabbato ce- ciderit homo in foveam, licitum Judæis est inde illum extrahere : nec tantum hominem, sed etiam bovem et asinum. Atque ita quæ ad salutem spc- clabant «lex permisit, et ipso Sabbato Judzi vescebantur. Quod si quis percontatus eos fuerit, non de quo disceptatur, sed de quo convenit inter om- nes : Licetne benefacere ? nequaquam respondent, Etiam non sunt quippe bonæ voluntatis. Nam, ‹ bonus homo de bono̟ thesauro profert bonum **. Mali porro cum sint Julæi, de bonis agendis non consentiunt, nec fatentur esse benefaciendum, ne- que possunt affirmare male factum oportere : im- pudenter enim dictum foret: sed silent. At cum nugandum est, magnas nugas effutiunt: cum autem criminandum, magno clamore aiunt : « Tolle, tolle, crucifige ",, hic homo hac et ejusmodi perpetra- vit cum autem quæritur, benene an male facere liceat, animam salvam facere, an perdere ; illi qui- dem silent ; Dominus vero corde mcereus ob cæci- tatem cordis eorum, ait homini illi : Qui vident vi- deant, qui inobsequentes sunt, quod libuerit agant : qui duri sunt corde, lapidescant; verum mollescat dextera tua. Surge, ne amplius mendicato : namn quod jusserit eum surgere, indicium est eum prius sedisse: qui autem aridam manum habebat, quare sedebat, nisi ut mendicaret? Non do tibi argentum ne absumas: sanitatem do tibi nunquam absumen dam. Ne occasione aridæ manus mendica : sed ca sana salvaque accepta, operare, extende tu paul- peri manum tuam. Surge, et sta in medio : sis spectaculum videntibus. In te deinceps certamen de Sabbato agitur. Sta in medio, ut qui claudicant B Luc. vi, so Joan. six, D 15. • manu recentiore addita sunt. 16. Ingressus est in Synagogam, quæ erat Syna- 16. Εἰσῆλθεν εἰς τὴν συναγωγὴν, πονηρευομένων 9. ss Matth. xir, 35. (57) Anglic. Μὴ γὰρ εἶπεν. Infra, post νυνί, haec. δὲ εἶπεν αὐτοῖς.... ὁ γὰρ περί, desunt in Angl., sod
PG 28:166ἀναίσχυντον γὰρ ἦν τὸ ῥῆμα· ἀλλὰ σιωπῶσιν. Ὅτε δὲ διὰ φλυαρίαν, πολλὰ φλυαροῦσιν· ὅτε διὰ κατηγορίαν, μεγάλα κραυγάζουσιν· «Αἶρε, αἶρε, σταύρωσον.» Οὗτος ὁ ἄνθρωπος τάδε καὶ τάδε ἐποίησεν. Ὅτι δεῖ ἀγαθοποιῆσαι, ἢ κακοποιῆσαι, ψυχὴν σῶσαι, ἢ ἀπολέσαι, οἱ μὲν σιωπῶσιν· ὁ δὲ, συλλυπούμενος τῇ καρδίᾳ ἐπὶ τῇ πωρώσει τῆς καρδίας αὐτῶν, εἶπε τῷ ἀνθρώπῳ· Οἱ βλέποντες βλεπέτωσαν, οἱ ἀνήκοοι, ὡς βούλονται πράττειν, πραττέτωσαν· οἱ σκληροκάρδιοι ἀπολιθούσθωσαν· ἁπαλυνέσθω δέ σου ἡ δεξιά. Ἔγειραι, μηκέτι προσαίτει. Τὸ γὰρ, ἔγειραι, τὸ καθέζεσθαι ἐδήλου. Ὁ δὲ ξηρὰν ἔχων τὴν χεῖρα τί ἐκαθέζετο, ἢ πάντως εἰς τὸ προσαιτεῖν; Οὐ δίδωμί σοι ἀργύριον, ἵνα μὴ ἀναλώσῃς· ὑγείαν σοι δίδωμι, μηδέποτε δαπανωμένην. Μηδὲ διὰ τὸ ξηρὰν ἔχειν τὴν χεῖρα προσαίτει, ἀλλ’ ἀπολαβὼν αὐτὴν ὑγιῆ, λοιπὸν καὶ σώαν ἐργασάμενος, ἔκτεινον τὴν χεῖρά σου πτωχῷ. Ἔγειραι, καὶ στῆθι εἰς τὸ μέσον· γενοῦ θέατρον τοῖς βλέπουσιν. Ἐν σοὶ ὁ ἀγὼν λοιπὸν ἀγωνίζεται ὁ περὶ Σαββάτου. Στῆθι εἰς τὸ μέσον, ἵνα καὶ οἱ χωλεύοντες τὰς ἰγνύας στῶσιν, ἐὰν ἄρα ἀκούσωσιν, ἐὰν ἄρα ἴδωσι.τῷ μὴ βαστάσαι τὸν κράββατον ; Πάλιν οἱ Ἰουδαῖοι οὐχ ἐζήτουν αὐτὸν, ἵνα μάθωσι πῶς ἐθεράπευσε, καὶ προσκυνήσωσι τὸν δόντα τοιαῦτα, ἀλλ᾽ ἵνα αὐτῷ ἐπι- βουλεύσωσι. Γέγονε κἀκεῖνο τρίτον τὸ νῦν ἀναγνω- σθέν. συναγωγή. Τί γὰρ πονηρότερον εὐεργετουμένων καὶ ἐπιβουλευόντων; Ἐν τῇ συναγωγῇ τῶν Ἰουδαίων ἄν θρωπος ἦν χεῖρα ἔχων ξηράν. Ξηρὸς ἦν τις τὴν χεῖ- ρα, καὶ οἱ παρόντες ξηροὶ τὴν διάνοιαν, καὶ οὐκ ἔβλε τον τὸν τότε παρόντα· οὐδὲ ὑπώπτευον τὸ θαυ ματούργημα τοῦ ἐργαζομένου. Ὁ δὲ Σωτήρ, πρὶν ποιῆ- σαι τὸ ἔργον, διὰ λόγων εγεώργει τὴν διάνοιαν. Εἰδὼς γὰρ τὸ πονηρὸν τῆς διανοίας, καὶ τὸ βάθος τὸ πικρόν, πρῶτον αὐτοῖς προπαρηγόρει τοῖς λόγοις, καὶ τὸ ἄγριον τῆς διανοίας ἡμεροῦν ἐβούλετο, και φησι πρὸς αὐτούς· «Εξεστιν ἀγαθοποιῆσαι ἐν Σαββάτῳ, ἢ κακοποιῆσαι ; ψυχὴν σῶσαι, ἢ ἀπολέσαι; Εἰ γὰρ εἶπεν αὐτοῖ; (37), Εξεστιν ἐργάσασθαι; εὐθέως ἂν ἔλεγον, Παρὰ τὸν νό μον λέγεις. Νυνὶ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, ὅ καὶ ὁ νόμος ἐβού- λετο· ὁ γὰρ περὶ τοῦ Σαββάτου νομοθετήσας προσ- ετίθει, ὅτι Πλὴν τούτου, ὃ ἐπὶ ψυχὴν ποιηθήσεται. Αυτ τίκα ἐὰν Σαββάτῳ πέσῃ ἄνθρωπος εἰς βάθη, ἔξεστιν Ἰουδαίοις ἀνασπάσαι· οὐ μόνον ἄνθρωπον, ἀλλὰ καὶ βοῦν καὶ ὄνον. Οὕτω τὰ ἐπὶ σωτηρία συνεχώρει ὁ νό μας γίνεσθαι, καὶ ἐτρέφοντο Ἰουδαῖοι ἐν Σαββάτῳ. Ηρώτησέ τις νῦν αὐτοὺς οὐ τὸ ἀντιλεγόμενον, ἀλλὰ τὸ ἐμολογούμενον· Εξεστιν ἀγαθοποιῆσαι; Αλλ' οὐδὲ λέγουσι, Ναί· οὐ γὰρ ἦσαν ἀγαθῆς προαιρέσεως. « Ο γὰρ ἀγαθὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ ἀγαθοῦ θησαυρού προ- φέρει τὸ ἀγαθόν. • Πονηροὶ δὲ ὄντες Ἰουδαῖοι, περὶ ἀγαθῶν οὐ συντίθενται, καὶ οὔτε ἀγαθοποιῆσα: ώμο- λόγουν, οὔτε κακοποιῆσαι εἰπεῖν ἡδύναντο· ἀναίσχυν τον γὰρ ἦν τὸ ῥῆμα· ἀλλὰ σιωπῶσιν. Ὅτε δὲ διὰ φλυαρίαν, πολλὰ φλυαρούσιν· ὅτε διὰ κατηγορίαν, μεγάλα κραυγάζουσιν· « Αίρε, αίρε, σταύρωσον. » Οὗτος ὁ ἄνθρωπος τάδε καὶ τάδε ἐποίησεν. Ὅτι δεῖ ἀγαθοποιῆσαι, ἢ κακοποιῆσαι, ψυχὴν σῶσαι, ἢ ἀπολέσαι, οἱ μὲν σιωπῶσιν· ὁ δὲ, συλλυπούμενος τῇ καρδίᾳ ἐπὶ τῇ πωρώσει τῆς καρδίας αὐτῶν, εἶπε τῷ ἀνθρώπῳ· Οἱ βλέποντες βλεπέτωσαν, οἱ ἀνήκοοι, ὡς βούλονται πράττειν, πραττέτωσαν· οἱ σκληροκάρ- διος ἀπολιθούσθωσαν· ἀπαλυνέσθω δέ σου ἡ δεξιά. Έγειραι, μηκέτι προσαίτει. Τὸ γὰρ, έγειραι, τὸ καθ ἐξεσθαι ἐδήλου. Ο δὲ ξηρὰν ἔχων τὴν χεῖρα τί ἐκαθ- έζετο, ἢ πάντως εἰς τὸ προσαιτεῖν; Οὐ δίδωμί σοι ἀργύριον, ἵνα μὴ ἀναλώσῃς· ὑγείαν σοι δίδωμι, μη- δέποτε δαπανωμένην. Μηδὲ διὰ τὸ ξηρὰν ἔχειν τὴν χεῖρα προσαίτει, ἀλλ' ἀπολαβὼν αὐτὴν ὑγιῆ, λοιπὸν καὶ σώαν ἐργασάμενος, ἔκτεινον τὴν χεῖρά σου πτω χῷ. Έγειραι, καὶ στῆθι εἰς τὸ μέσον· γενοῦ θέατρον τοῖς βλέπουσιν. Ἐν σοὶ ὁ ἀγὼν λοιπὸν ἀγωνίζεται ὁ περὶ Σαββάτου. Στῆθι εἰς τὸ μέσον, ἵνα καὶ οἱ χω- λεύοντες τὰς ἰγνύας στῶσιν, ἐὰν ἄρα ἀκούσωσιν, ἐὰν ἄρα ίδωσι. Στήθι εἰς τὸ μέσον, καὶ λαλήσας πρὸς τοὺς - HOMILIA DE SEMENTE. A batum ? Rursum Judæi nequaquam sciscitabantur, C ut ediscerent quo pacto curasset, et adorarent eum qui talia largitus esset; sed ut ipsi insidias pa- rarent. Jam illud tertium est quod lectum fuit. goga malignantium. Quid namque deterius quam beneficia accipere et insidiari ? In Synagoga Judæn- rum homo erat cujus arida manus. Aridus quidam manu erat, et qui aderant, aridi mente : neque eum cernebant qui tum præsens erat: neque in men- tem veniebat miraculum ejus qui talia operaretur. Porro Salvator antequam opus conficeret, verbis mentem excolebat. Compertam enim habens mali- guitatem animi, et profunditatem acerbam illam, demulcebat primo verbis: agrestem animum lenire studebat, aitque illis : « Licetne Sabbato benefa cere, an male : animam salvam facere, an per- dere " ? . Nam si dixisset illis, Licetne operari ? statim respondissent, Contra legem loqueris. Nunc autein id locutus est quod lex ipsa voluit : qui enim legem de Sabbato dederat, subjunxit : Præter id quod pro anima fiet. Mox enim ubi in Sabbato ce- ciderit homo in foveam, licitum Judæis est inde illum extrahere : nec tantum hominem, sed etiam bovem et asinum. Atque ita quæ ad salutem spc- clabant «lex permisit, et ipso Sabbato Judzi vescebantur. Quod si quis percontatus eos fuerit, non de quo disceptatur, sed de quo convenit inter om- nes : Licetne benefacere ? nequaquam respondent, Etiam non sunt quippe bonæ voluntatis. Nam, ‹ bonus homo de bono̟ thesauro profert bonum **. Mali porro cum sint Julæi, de bonis agendis non consentiunt, nec fatentur esse benefaciendum, ne- que possunt affirmare male factum oportere : im- pudenter enim dictum foret: sed silent. At cum nugandum est, magnas nugas effutiunt: cum autem criminandum, magno clamore aiunt : « Tolle, tolle, crucifige ",, hic homo hac et ejusmodi perpetra- vit cum autem quæritur, benene an male facere liceat, animam salvam facere, an perdere ; illi qui- dem silent ; Dominus vero corde mcereus ob cæci- tatem cordis eorum, ait homini illi : Qui vident vi- deant, qui inobsequentes sunt, quod libuerit agant : qui duri sunt corde, lapidescant; verum mollescat dextera tua. Surge, ne amplius mendicato : namn quod jusserit eum surgere, indicium est eum prius sedisse: qui autem aridam manum habebat, quare sedebat, nisi ut mendicaret? Non do tibi argentum ne absumas: sanitatem do tibi nunquam absumen dam. Ne occasione aridæ manus mendica : sed ca sana salvaque accepta, operare, extende tu paul- peri manum tuam. Surge, et sta in medio : sis spectaculum videntibus. In te deinceps certamen de Sabbato agitur. Sta in medio, ut qui claudicant B Luc. vi, so Joan. six, D 15. • manu recentiore addita sunt. 16. Ingressus est in Synagogam, quæ erat Syna- 16. Εἰσῆλθεν εἰς τὴν συναγωγὴν, πονηρευομένων 9. ss Matth. xir, 35. (57) Anglic. Μὴ γὰρ εἶπεν. Infra, post νυνί, haec. δὲ εἶπεν αὐτοῖς.... ὁ γὰρ περί, desunt in Angl., sod
Στῆθι εἰς τὸ μέσον, καὶ λαλήσας πρὸς τοὺς Ἰουδαίους τὰ εἰρημένα, ὅτι ἔξεστι τόδε ποιῆσαι ἢ οὔ; Τότε λέγει πρὸς αὐτόν· Ἔκτεινον τὴν χεῖρά σου· οὐκ ἐγὼ ἅπτομαι, ἵνα μὴ Ἰουδαῖοι κατηγορήσωσιν· ἵνα μὴ τὸ ἅψασθαι ἔργον εἶναι νομίσωσι, λόγῳ λαλῶ. Οὐκ εἶπεν ὁ Θεὸς, Μὴ λάλει ἐν Σαββάτῳ. Ἐὰν δὲ ὁ λόγος ἔργον γένηται, θαυμαζέσθω ὁ λαλήσας. Ἔκτεινον τὴν χεῖρά σου. Βλέπε μοι διαφορὰν πράγματος· ὁ Πέτρος ἐν Ὡραίᾳ πύλῃ παραλυτικὸν σώζων, πιάσας δεξιᾶς χειρὸς ἤγειρεν. Ὁ δοῦλος κρατῶν ἐκτείνει· ὁ δεσπότης κελεύων ἐκτείνει. Ἔκτεινον τὴν χεῖρά σου· σοὶ δίδωμι τὴν δύναμιν, καὶ τὴν ἐνέργειαν τῆς θεραπείας. Διὰ τῶν λόγων κελεύσας ἐντίθημι· Ἔκτεινον τὴν χεῖρά σου. Ὁ μὲν εἶπεν, ὁ δὲ ἐποίησε. Καὶ ἡ μὲν ξηρὰ χεὶρ ἀποκατεστάθη· τὸ δὲ ξηρὸν τῆς διανοίας τῶν Ἰουδαίων οὐκ ἐθεραπεύθη· ἀλλ’ ἐξελθόντες, κατὰ τὸ ἀρτίως ἀνάγνωσμα, διελογίζοντο, τί ἂν ποιήσειαν τῷ Ἰησοῦ. Διαλογίζῃ, τί ποιήσεις; προσκύνησον ὡς Θεὸν, προσκύνησον τὸν θαυματοποιὸν, προσκύνησον ἄνθρωπον τὰ ὑπὲρ ἄνθρωπον ἐργασάμενον. Οὐκ ἐμπλάστρους προσέθηκεν, οὐκ ἐμβροχαῖς τισιν ἡπάλυνεν, οὐ μυρία φάρμακα ἰατρικὰ προσήνεγκεν.τῷ μὴ βαστάσαι τὸν κράββατον ; Πάλιν οἱ Ἰουδαῖοι οὐχ ἐζήτουν αὐτὸν, ἵνα μάθωσι πῶς ἐθεράπευσε, καὶ προσκυνήσωσι τὸν δόντα τοιαῦτα, ἀλλ᾽ ἵνα αὐτῷ ἐπι- βουλεύσωσι. Γέγονε κἀκεῖνο τρίτον τὸ νῦν ἀναγνω- σθέν. συναγωγή. Τί γὰρ πονηρότερον εὐεργετουμένων καὶ ἐπιβουλευόντων; Ἐν τῇ συναγωγῇ τῶν Ἰουδαίων ἄν θρωπος ἦν χεῖρα ἔχων ξηράν. Ξηρὸς ἦν τις τὴν χεῖ- ρα, καὶ οἱ παρόντες ξηροὶ τὴν διάνοιαν, καὶ οὐκ ἔβλε τον τὸν τότε παρόντα· οὐδὲ ὑπώπτευον τὸ θαυ ματούργημα τοῦ ἐργαζομένου. Ὁ δὲ Σωτήρ, πρὶν ποιῆ- σαι τὸ ἔργον, διὰ λόγων εγεώργει τὴν διάνοιαν. Εἰδὼς γὰρ τὸ πονηρὸν τῆς διανοίας, καὶ τὸ βάθος τὸ πικρόν, πρῶτον αὐτοῖς προπαρηγόρει τοῖς λόγοις, καὶ τὸ ἄγριον τῆς διανοίας ἡμεροῦν ἐβούλετο, και φησι πρὸς αὐτούς· «Εξεστιν ἀγαθοποιῆσαι ἐν Σαββάτῳ, ἢ κακοποιῆσαι ; ψυχὴν σῶσαι, ἢ ἀπολέσαι; Εἰ γὰρ εἶπεν αὐτοῖ; (37), Εξεστιν ἐργάσασθαι; εὐθέως ἂν ἔλεγον, Παρὰ τὸν νό μον λέγεις. Νυνὶ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, ὅ καὶ ὁ νόμος ἐβού- λετο· ὁ γὰρ περὶ τοῦ Σαββάτου νομοθετήσας προσ- ετίθει, ὅτι Πλὴν τούτου, ὃ ἐπὶ ψυχὴν ποιηθήσεται. Αυτ τίκα ἐὰν Σαββάτῳ πέσῃ ἄνθρωπος εἰς βάθη, ἔξεστιν Ἰουδαίοις ἀνασπάσαι· οὐ μόνον ἄνθρωπον, ἀλλὰ καὶ βοῦν καὶ ὄνον. Οὕτω τὰ ἐπὶ σωτηρία συνεχώρει ὁ νό μας γίνεσθαι, καὶ ἐτρέφοντο Ἰουδαῖοι ἐν Σαββάτῳ. Ηρώτησέ τις νῦν αὐτοὺς οὐ τὸ ἀντιλεγόμενον, ἀλλὰ τὸ ἐμολογούμενον· Εξεστιν ἀγαθοποιῆσαι; Αλλ' οὐδὲ λέγουσι, Ναί· οὐ γὰρ ἦσαν ἀγαθῆς προαιρέσεως. « Ο γὰρ ἀγαθὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ ἀγαθοῦ θησαυρού προ- φέρει τὸ ἀγαθόν. • Πονηροὶ δὲ ὄντες Ἰουδαῖοι, περὶ ἀγαθῶν οὐ συντίθενται, καὶ οὔτε ἀγαθοποιῆσα: ώμο- λόγουν, οὔτε κακοποιῆσαι εἰπεῖν ἡδύναντο· ἀναίσχυν τον γὰρ ἦν τὸ ῥῆμα· ἀλλὰ σιωπῶσιν. Ὅτε δὲ διὰ φλυαρίαν, πολλὰ φλυαρούσιν· ὅτε διὰ κατηγορίαν, μεγάλα κραυγάζουσιν· « Αίρε, αίρε, σταύρωσον. » Οὗτος ὁ ἄνθρωπος τάδε καὶ τάδε ἐποίησεν. Ὅτι δεῖ ἀγαθοποιῆσαι, ἢ κακοποιῆσαι, ψυχὴν σῶσαι, ἢ ἀπολέσαι, οἱ μὲν σιωπῶσιν· ὁ δὲ, συλλυπούμενος τῇ καρδίᾳ ἐπὶ τῇ πωρώσει τῆς καρδίας αὐτῶν, εἶπε τῷ ἀνθρώπῳ· Οἱ βλέποντες βλεπέτωσαν, οἱ ἀνήκοοι, ὡς βούλονται πράττειν, πραττέτωσαν· οἱ σκληροκάρ- διος ἀπολιθούσθωσαν· ἀπαλυνέσθω δέ σου ἡ δεξιά. Έγειραι, μηκέτι προσαίτει. Τὸ γὰρ, έγειραι, τὸ καθ ἐξεσθαι ἐδήλου. Ο δὲ ξηρὰν ἔχων τὴν χεῖρα τί ἐκαθ- έζετο, ἢ πάντως εἰς τὸ προσαιτεῖν; Οὐ δίδωμί σοι ἀργύριον, ἵνα μὴ ἀναλώσῃς· ὑγείαν σοι δίδωμι, μη- δέποτε δαπανωμένην. Μηδὲ διὰ τὸ ξηρὰν ἔχειν τὴν χεῖρα προσαίτει, ἀλλ' ἀπολαβὼν αὐτὴν ὑγιῆ, λοιπὸν καὶ σώαν ἐργασάμενος, ἔκτεινον τὴν χεῖρά σου πτω χῷ. Έγειραι, καὶ στῆθι εἰς τὸ μέσον· γενοῦ θέατρον τοῖς βλέπουσιν. Ἐν σοὶ ὁ ἀγὼν λοιπὸν ἀγωνίζεται ὁ περὶ Σαββάτου. Στῆθι εἰς τὸ μέσον, ἵνα καὶ οἱ χω- λεύοντες τὰς ἰγνύας στῶσιν, ἐὰν ἄρα ἀκούσωσιν, ἐὰν ἄρα ίδωσι. Στήθι εἰς τὸ μέσον, καὶ λαλήσας πρὸς τοὺς - HOMILIA DE SEMENTE. A batum ? Rursum Judæi nequaquam sciscitabantur, C ut ediscerent quo pacto curasset, et adorarent eum qui talia largitus esset; sed ut ipsi insidias pa- rarent. Jam illud tertium est quod lectum fuit. goga malignantium. Quid namque deterius quam beneficia accipere et insidiari ? In Synagoga Judæn- rum homo erat cujus arida manus. Aridus quidam manu erat, et qui aderant, aridi mente : neque eum cernebant qui tum præsens erat: neque in men- tem veniebat miraculum ejus qui talia operaretur. Porro Salvator antequam opus conficeret, verbis mentem excolebat. Compertam enim habens mali- guitatem animi, et profunditatem acerbam illam, demulcebat primo verbis: agrestem animum lenire studebat, aitque illis : « Licetne Sabbato benefa cere, an male : animam salvam facere, an per- dere " ? . Nam si dixisset illis, Licetne operari ? statim respondissent, Contra legem loqueris. Nunc autein id locutus est quod lex ipsa voluit : qui enim legem de Sabbato dederat, subjunxit : Præter id quod pro anima fiet. Mox enim ubi in Sabbato ce- ciderit homo in foveam, licitum Judæis est inde illum extrahere : nec tantum hominem, sed etiam bovem et asinum. Atque ita quæ ad salutem spc- clabant «lex permisit, et ipso Sabbato Judzi vescebantur. Quod si quis percontatus eos fuerit, non de quo disceptatur, sed de quo convenit inter om- nes : Licetne benefacere ? nequaquam respondent, Etiam non sunt quippe bonæ voluntatis. Nam, ‹ bonus homo de bono̟ thesauro profert bonum **. Mali porro cum sint Julæi, de bonis agendis non consentiunt, nec fatentur esse benefaciendum, ne- que possunt affirmare male factum oportere : im- pudenter enim dictum foret: sed silent. At cum nugandum est, magnas nugas effutiunt: cum autem criminandum, magno clamore aiunt : « Tolle, tolle, crucifige ",, hic homo hac et ejusmodi perpetra- vit cum autem quæritur, benene an male facere liceat, animam salvam facere, an perdere ; illi qui- dem silent ; Dominus vero corde mcereus ob cæci- tatem cordis eorum, ait homini illi : Qui vident vi- deant, qui inobsequentes sunt, quod libuerit agant : qui duri sunt corde, lapidescant; verum mollescat dextera tua. Surge, ne amplius mendicato : namn quod jusserit eum surgere, indicium est eum prius sedisse: qui autem aridam manum habebat, quare sedebat, nisi ut mendicaret? Non do tibi argentum ne absumas: sanitatem do tibi nunquam absumen dam. Ne occasione aridæ manus mendica : sed ca sana salvaque accepta, operare, extende tu paul- peri manum tuam. Surge, et sta in medio : sis spectaculum videntibus. In te deinceps certamen de Sabbato agitur. Sta in medio, ut qui claudicant B Luc. vi, so Joan. six, D 15. • manu recentiore addita sunt. 16. Ingressus est in Synagogam, quæ erat Syna- 16. Εἰσῆλθεν εἰς τὴν συναγωγὴν, πονηρευομένων 9. ss Matth. xir, 35. (57) Anglic. Μὴ γὰρ εἶπεν. Infra, post νυνί, haec. δὲ εἶπεν αὐτοῖς.... ὁ γὰρ περί, desunt in Angl., sod
PG 28:167Εἰς τὸ μέσον ἦν ὁ ἑστὼς, πάντες ἔβλεπον τὸ γενόμενον· μὴ γὰρ κρύφιον ἦν τὸ ἐργαζόμενον· ἵνα μή τις εἴπῃ· Βοτάνην προσήνεγκεν, ἔμπλαστρον προσέθηκεν. Ἔγειραι, στῆθι εἰς τὸ μέσον, ἵνα πάντως μὴ κατηγορήσωσι τῆς ἀληθείας· ἵνα ἀσυκοφάντητον γένηται τὸ πρᾶγμα. Ἐξελθόντες δὲ ἐκεῖνοι διελογίζοντο, τί ποιήσωσι τῷ Ἰησοῦ· ὡς καὶ ἐνταῦθα κατὰ τήνδε τὴν ὥραν, ἕστηκέ τις ξηρὰν ἔχων τὴν χεῖρα, ὁ μὴ ἐκτείνων πτωχῷ ἐλεημοσύνην. Οὗτος κἀν ὑγιαίνῃ τὸ σῶμα, ξηρός ἐστι τὴν διάνοιαν. Ἄκουσον καὶ σὺ κατὰ τήνδε τὴν ὥραν τῶν σωτηρίων λόγων λεγόντων· Ἔκτεινον τὴν χεῖρά σου· καὶ ἀπὸ τοῦ σήμερον ἄρξαι ποιεῖν ἐλεημοσύνην πτωχῷ. Καὶ ἄλλως δὲ αὐτὸ λάβωμεν. Πολλοί τινές εἰσιν ἀμελεῖς εἰς προσευχὰς, καὶ πᾶσαν μὲν τὴν ἡμέραν ἀσχολοῦνται περὶ ἐργασίας ἀνθρωπίνας, καταφρονοῦσι δὲ τῆς θείας ἐργασίας τῶν προσευχῶν. Καὶ πρὸς τοῦτον λεγέτω ὁ Σωτήρ· Ἔκτεινον τὴν χεῖρά σου, καθὼς λέγει ὁ Ἀπόστολος· «Βούλομαι προςεύχεσθαι τοὺς ἄνδρας, ἐν παντὶ τόπῳ ἐπαίροντας ὁσίους χεῖρας.» Αὐτάρκως δὲ τῶν λόγων ἡμῶν προχωρησάντων, ἀναστάντες καὶ ἡμεῖς ἐκτείνωμεν τὰς χεῖρας, καὶ μὴ μόνον ἐν ἡμέρᾳ, ἀλλὰ καὶ ἐν νυκτί·Α Ἰουδαίους τὰ εἰρημένα, ὅτι ἔξεστι τόδε ποιῆσαι ἢ οὐ; Β Εt Τότε λέγει πρὸς αὐτόν· Ἐκτεινον τὴν χεῖρά σου οὐκ ἐγὼ ἅπτομαι, ἵνα μὴ Ἰουδαῖοι κατηγορήσωσιν · ἵνα μὴ τὸ ἅψασθαι ἔργον εἶναι νομίσωσι, λόγῳ λαλώ. Οὐκ εἶπεν ὁ Θεὸς, Μὴ λάλει ἐν Σαββάτῳ. Ἐὰν δὲ ὁ λό- γος ἔργον γένηται, θαυμαζέσθω ὁ λαλήσας. Εκτεινον τὴν χεῖρά σου. Βλέπε μοι διαφοράν πράγματος· ὁ Πέτρος ἐν Ωραία πύλη παραλυτικὸν σώζων, πιάσας δεξιᾶς χειρὸς ἤγειρεν. Ὁ δοῦλος κρατῶν ἐκτείνει· ὁ δεσπότης κελεύων ἐκτείνει. Εκτεινον τὴν χεῖρά σου σοὶ δίδωμι τὴν δύναμιν, καὶ τὴν ἐνέργειαν τῆς θερα πείας. Διὰ τῶν λόγων κελεύσας ἐντίθημι· Εκτεινον τὴν χεῖρά σου. Ὁ μὲν εἶπεν, ὁ δὲ ἐποίησε. Καὶ ἡ μὲν ξηρὰ χεὶρ ἀποκατεστάθη· τὸ δὲ ξηρὸν τῆς διανοίας τῶν Ἰουδαίων οὐκ ἐθεραπεύθη· ἀλλ' ἐξελθόντες, κατά τὸ ἀρτίως ἀνάγνωσμα, διελογίζοντο, τί ἂν ποιήσειαν τῷ Ἰησοῦ. Διαλογίζῃ, τί ποιήσεις ; προσκύνησον ὡς Θεόν, προσκύνησον τὸν θαυματοποιόν, προσκύνησον ἄνθρωπον τὰ ὑπὲρ ἄνθρωπον έργασάμενον. Οὐκ ἐμε πλάστρους προσέθηκεν, οὐκ ἐμβροχαῖς τισιν ἡ πάλυνεν, οὐ μυρία φάρμακα ιατρικά προσήνεγκεν. Εἰς τὸ μέσ σον ἦν ὁ ἑστὼς, πάντες ἔβλεπον τὸ γενόμενον· μὴ γὰρ κρύφιον ἦν τὸ ἐργαζόμενον· ἵνα μή τις εἴπῃ· Βοτά την προσήνεγκεν, ἔμπλαστρον προσέθηκεν. Εγειραι, στῆθι εἰς τὸ μέσον, ἵνα πάντως μὴ κατηγορήσωσι τῆς ἀληθείας· ἵνα ἀσυκοφάντητον γένηται τὸ πρᾶγμα. σωσι τῷ Ἰησοῦ· ὡς καὶ ἐνταῦθα κατὰ τήνδε τὴν ὥραν, έστηκέ τις ξηρὰν ἔχων τὴν χεῖρα, ο μὴ ἐκτείνων πτω χῷ ἐλεημοσύνην. Οὗτος κἂν ὑγιαίνῃ τὸ σῶμα, ξηρός ἐστι τὴν διάνοιαν. Ακουσον καὶ σὺ κατὰ τὴνὸς τὴν ὥραν τῶν σωτηρίων λόγων λεγόντων· Εκτεινον τὴν χεῖρά σου· καὶ ἀπὸ τοῦ σήμερον ἄρξαι ποιεῖν ἐλεημο σύνην πτωχῷ. Καὶ ἄλλως δὲ αὐτὸ λάβωμεν. Πολλοί τινές εἰσιν ἀμελεῖς εἰς προσευχάς, καὶ πᾶσαν μὲν τὴν ἡμέραν ἀσχολοῦνται περὶ ἐργασίας ἀνθρωπίνας, και ταφρονοῦσι δὲ τῆς θείας εργασίας τῶν προσευχῶν. Καὶ πρὸς τοῦτον λεγέτω ὁ Σωτήρ· Εκτεινον τὴν χεῖ ρά σου, καθώς λέγει ὁ ᾿Απόστολος · ι Βούλομαι προσ εύχεσθαι τοὺς ἄνδρας, ἐν παντὶ τόπῳ ἐπαίροντας ὁσίους χεῖρας. » Αὐτάρκως δὲ τῶν λόγων ἡμῶν προχω ρησάντων, ἀναστάντες καὶ ἡμεῖς ἐκτείνωμεν τὰς χεῖ ρας, καὶ μὴ μόνον ἐν ἡμέρᾳ, ἀλλὰ καὶ ἐν νυκτί· «Ταῖς νυξὶν ἐπάρατε τὰς χεῖρας ὑμῶν εἰς τὰ ἅγια, καὶ εὐλογεῖτε τὸν Κύριον. » Και διαπετάσωμεν χεῖρας ὁσίους, νιψάμενοι ἐν ἀθώσις· ἵνα, τὸν τῶν ὅλων Θεὸν ἐπικαλούμενοι, τῆς παρ' αὐτοῦ βοηθείας ἀπολαύσω μεν, τῆς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, δι' οὗ τῷ Θεῷ ἡ δόξα ἅμα τῷ ἁγίῳ Πνεύματι νῦν καὶ ἀεὶ καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. • • S. ATHANASIUS. DUBIA. - poplitibus, consistant, si tamen audiant, si videant. Sta in medio, et loquere Judæis quæ jam dicta sunt licituнne est id facere annon? Tunc ait ad illum : Extende manum tuam, non te tango, ne Ju- dei criminentur, neve contingere idem putent esse atque operari, verbum tantum profero. Nequaquam ait Deus: Ne loquare in Sabbato. Si autem verbo opus efficiatur, admirationi sit qui locutus est. Ex- tende manum tuamn. Vide discrimen facti : Petrus in Speciosa porta paralyticum sanans, compressa illius dextera manu excitavit. Servus attrectando, extendit ; Dominus jubendo extendit. Extende ma- num tuam. Do tibi virtutem, et efficaciam sanitatis, Verbo jussioneque mea in te constituo: Extende manum tuam. Dixit ille, iste fecit : arida manus sa- nitali restituta, mentisque Judzorum ariditas mi. nime sanata fuit; sed egressi, ut modo lectum fuit, deliberabant quid facerent Jesu. Deliberas quid fa- clurus sis : adora ut Deum, adora miraculorum au- ctorem, adora hominem, ea, quæ supra homines sunt, operantem. Non apposuit emplastra, non per- fusionibus quibusdam brachium emollivit, non sexcenta remediorum genera adhibuit. In medio stabat ille, rem omnes gestam videbant : non enim clam editum opus fuerat, ne quis diceret: Herbam adhibuit, emplastrum apposuit. Surge, sta in medio; ut ne ipsam rei veritatem caluninientur, ut nullus sit C de Jesu ut etiam hic in hac ipsa hora, stat quis- piam arida manu, cum eam pauperi non porrigit " ad eleemosynam is quantumvis corpore sanus, aridus est mente. Audi et tu hac ipsa hora saluta- ria hæc verba : Extende manum tuam, et ab hac Xe incipe eleemosynam pauperi erogare. Alio item modo id pertractemus. Multi incurii sunt in pre- cando, tota die negotiis incumbunt humanis, vili- penduntque divinum precationum negotium. Huic quoque dicat Salvator : Extende manuni tuam, ut ait Apostolus : • Volo orare homines in omni loco, extollentes sanctas manus ". » Carterum quia ser- mo noster satis processit, surgentes nos ipsi ex- tendamus manus, non solum in die, sed et in nocte : In noctibus extollite manus vestras in sancta, et benedicite Dominum ". . extendamnus manus san- ctas abluti inter innocentes; ut invocato universo- rum Deo, ejus auxilio perfruamur, in Christo Jesu Domino nostro, per quein Deo gloria cum Spiritu sancto, nunc et semper et in sæcula sæculorum. Amen. D sycophantiæ locus. I Tim, ut 8. «s Psal. cxxxΙΙΙ, - 17. Egressi autem illi deliberabant quid facerent 17. Εξελθόντες δὲ ἐκεῖνοι διελογίζοντο, τί ποιή
PG 28:168«Ταῖς νυξὶν ἐπάρατε τὰς χεῖρας ὑμῶν εἰς τὰ ἅγια, καὶ εὐλογεῖτε τὸν Κύριον.» Καὶ διαπετάσωμεν χεῖρας ὁσίους, νιψάμενοι ἐν ἀθώοις· ἵνα, τὸν τῶν ὅλων Θεὸν ἐπικαλούμενοι, τῆς παρ’ αὐτοῦ βοηθείας ἀπολαύσωμεν, τῆς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, δι’ οὗ τῷ Θεῷ ἡ δόξα ἅμα τῷ ἁγίῳ Πνεύματι νῦν καὶ ἀεὶ καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.Α Ἰουδαίους τὰ εἰρημένα, ὅτι ἔξεστι τόδε ποιῆσαι ἢ οὐ; Β Εt Τότε λέγει πρὸς αὐτόν· Ἐκτεινον τὴν χεῖρά σου οὐκ ἐγὼ ἅπτομαι, ἵνα μὴ Ἰουδαῖοι κατηγορήσωσιν · ἵνα μὴ τὸ ἅψασθαι ἔργον εἶναι νομίσωσι, λόγῳ λαλώ. Οὐκ εἶπεν ὁ Θεὸς, Μὴ λάλει ἐν Σαββάτῳ. Ἐὰν δὲ ὁ λό- γος ἔργον γένηται, θαυμαζέσθω ὁ λαλήσας. Εκτεινον τὴν χεῖρά σου. Βλέπε μοι διαφοράν πράγματος· ὁ Πέτρος ἐν Ωραία πύλη παραλυτικὸν σώζων, πιάσας δεξιᾶς χειρὸς ἤγειρεν. Ὁ δοῦλος κρατῶν ἐκτείνει· ὁ δεσπότης κελεύων ἐκτείνει. Εκτεινον τὴν χεῖρά σου σοὶ δίδωμι τὴν δύναμιν, καὶ τὴν ἐνέργειαν τῆς θερα πείας. Διὰ τῶν λόγων κελεύσας ἐντίθημι· Εκτεινον τὴν χεῖρά σου. Ὁ μὲν εἶπεν, ὁ δὲ ἐποίησε. Καὶ ἡ μὲν ξηρὰ χεὶρ ἀποκατεστάθη· τὸ δὲ ξηρὸν τῆς διανοίας τῶν Ἰουδαίων οὐκ ἐθεραπεύθη· ἀλλ' ἐξελθόντες, κατά τὸ ἀρτίως ἀνάγνωσμα, διελογίζοντο, τί ἂν ποιήσειαν τῷ Ἰησοῦ. Διαλογίζῃ, τί ποιήσεις ; προσκύνησον ὡς Θεόν, προσκύνησον τὸν θαυματοποιόν, προσκύνησον ἄνθρωπον τὰ ὑπὲρ ἄνθρωπον έργασάμενον. Οὐκ ἐμε πλάστρους προσέθηκεν, οὐκ ἐμβροχαῖς τισιν ἡ πάλυνεν, οὐ μυρία φάρμακα ιατρικά προσήνεγκεν. Εἰς τὸ μέσ σον ἦν ὁ ἑστὼς, πάντες ἔβλεπον τὸ γενόμενον· μὴ γὰρ κρύφιον ἦν τὸ ἐργαζόμενον· ἵνα μή τις εἴπῃ· Βοτά την προσήνεγκεν, ἔμπλαστρον προσέθηκεν. Εγειραι, στῆθι εἰς τὸ μέσον, ἵνα πάντως μὴ κατηγορήσωσι τῆς ἀληθείας· ἵνα ἀσυκοφάντητον γένηται τὸ πρᾶγμα. σωσι τῷ Ἰησοῦ· ὡς καὶ ἐνταῦθα κατὰ τήνδε τὴν ὥραν, έστηκέ τις ξηρὰν ἔχων τὴν χεῖρα, ο μὴ ἐκτείνων πτω χῷ ἐλεημοσύνην. Οὗτος κἂν ὑγιαίνῃ τὸ σῶμα, ξηρός ἐστι τὴν διάνοιαν. Ακουσον καὶ σὺ κατὰ τὴνὸς τὴν ὥραν τῶν σωτηρίων λόγων λεγόντων· Εκτεινον τὴν χεῖρά σου· καὶ ἀπὸ τοῦ σήμερον ἄρξαι ποιεῖν ἐλεημο σύνην πτωχῷ. Καὶ ἄλλως δὲ αὐτὸ λάβωμεν. Πολλοί τινές εἰσιν ἀμελεῖς εἰς προσευχάς, καὶ πᾶσαν μὲν τὴν ἡμέραν ἀσχολοῦνται περὶ ἐργασίας ἀνθρωπίνας, και ταφρονοῦσι δὲ τῆς θείας εργασίας τῶν προσευχῶν. Καὶ πρὸς τοῦτον λεγέτω ὁ Σωτήρ· Εκτεινον τὴν χεῖ ρά σου, καθώς λέγει ὁ ᾿Απόστολος · ι Βούλομαι προσ εύχεσθαι τοὺς ἄνδρας, ἐν παντὶ τόπῳ ἐπαίροντας ὁσίους χεῖρας. » Αὐτάρκως δὲ τῶν λόγων ἡμῶν προχω ρησάντων, ἀναστάντες καὶ ἡμεῖς ἐκτείνωμεν τὰς χεῖ ρας, καὶ μὴ μόνον ἐν ἡμέρᾳ, ἀλλὰ καὶ ἐν νυκτί· «Ταῖς νυξὶν ἐπάρατε τὰς χεῖρας ὑμῶν εἰς τὰ ἅγια, καὶ εὐλογεῖτε τὸν Κύριον. » Και διαπετάσωμεν χεῖρας ὁσίους, νιψάμενοι ἐν ἀθώσις· ἵνα, τὸν τῶν ὅλων Θεὸν ἐπικαλούμενοι, τῆς παρ' αὐτοῦ βοηθείας ἀπολαύσω μεν, τῆς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, δι' οὗ τῷ Θεῷ ἡ δόξα ἅμα τῷ ἁγίῳ Πνεύματι νῦν καὶ ἀεὶ καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. • • S. ATHANASIUS. DUBIA. - poplitibus, consistant, si tamen audiant, si videant. Sta in medio, et loquere Judæis quæ jam dicta sunt licituнne est id facere annon? Tunc ait ad illum : Extende manum tuam, non te tango, ne Ju- dei criminentur, neve contingere idem putent esse atque operari, verbum tantum profero. Nequaquam ait Deus: Ne loquare in Sabbato. Si autem verbo opus efficiatur, admirationi sit qui locutus est. Ex- tende manum tuamn. Vide discrimen facti : Petrus in Speciosa porta paralyticum sanans, compressa illius dextera manu excitavit. Servus attrectando, extendit ; Dominus jubendo extendit. Extende ma- num tuam. Do tibi virtutem, et efficaciam sanitatis, Verbo jussioneque mea in te constituo: Extende manum tuam. Dixit ille, iste fecit : arida manus sa- nitali restituta, mentisque Judzorum ariditas mi. nime sanata fuit; sed egressi, ut modo lectum fuit, deliberabant quid facerent Jesu. Deliberas quid fa- clurus sis : adora ut Deum, adora miraculorum au- ctorem, adora hominem, ea, quæ supra homines sunt, operantem. Non apposuit emplastra, non per- fusionibus quibusdam brachium emollivit, non sexcenta remediorum genera adhibuit. In medio stabat ille, rem omnes gestam videbant : non enim clam editum opus fuerat, ne quis diceret: Herbam adhibuit, emplastrum apposuit. Surge, sta in medio; ut ne ipsam rei veritatem caluninientur, ut nullus sit C de Jesu ut etiam hic in hac ipsa hora, stat quis- piam arida manu, cum eam pauperi non porrigit " ad eleemosynam is quantumvis corpore sanus, aridus est mente. Audi et tu hac ipsa hora saluta- ria hæc verba : Extende manum tuam, et ab hac Xe incipe eleemosynam pauperi erogare. Alio item modo id pertractemus. Multi incurii sunt in pre- cando, tota die negotiis incumbunt humanis, vili- penduntque divinum precationum negotium. Huic quoque dicat Salvator : Extende manuni tuam, ut ait Apostolus : • Volo orare homines in omni loco, extollentes sanctas manus ". » Carterum quia ser- mo noster satis processit, surgentes nos ipsi ex- tendamus manus, non solum in die, sed et in nocte : In noctibus extollite manus vestras in sancta, et benedicite Dominum ". . extendamnus manus san- ctas abluti inter innocentes; ut invocato universo- rum Deo, ejus auxilio perfruamur, in Christo Jesu Domino nostro, per quein Deo gloria cum Spiritu sancto, nunc et semper et in sæcula sæculorum. Amen. D sycophantiæ locus. I Tim, ut 8. «s Psal. cxxxΙΙΙ, - 17. Egressi autem illi deliberabant quid facerent 17. Εξελθόντες δὲ ἐκεῖνοι διελογίζοντο, τί ποιή