PG 31:1457ΟΜΙΛΙΑ ΕΙΣ ΤΗΝ ΑΓΙΑΝ ΤΟΥ ΧΡΙΣΤΟΥ ΓΕΝΝΗΣΙΝ. Χριστοῦ γέννησις ἡ μὲν οἰκεία καὶ πρώτη καὶ ἰδία αὐτοῦ τῆς θεότητος σιωπῇ τιμάσθω· μᾶλλον δὲ καὶ ταῖς ἐννοίαις ἡμῶν μὴ ζητεῖν ἐκεῖνα μηδὲ πολυπραγμονεῖν ἐπιτάξωμεν. Ὅπου γὰρ οὐ χρόνος, οὐκ αἰὼν ἐμεσίτευσεν, οὐ τρόπος ἐπινενόηται, οὐ θεατὴς παρῆν, οὐχ ὁ διηγούμενός ἐστι, πῶς φαντασθῇ ὁ νοῦς; πῶς δὲ ὑπηρετήσει ταῖς διανοίαις ἡ γλῶσσα; Ἀλλὰ Πατὴρ ἦν, καὶ Υἱὸς ἐγεννήθη. Μὴ εἴπῃς, Πότε; ἀλλὰ παράδραμε τὸ ἐπερώτημα. Μὴ ἐπιζητήσῃς, Πῶς; ἀδύνατος γὰρ ἡ ἀπόκρισις. Τὸ μὲν γὰρ, πότε, χρονικόν· τὸ δὲ, πῶς, ὄλισθον ἐμποιεῖ πρὸς τοὺς σωματικοὺς τῆς γεννήσεως τρόπους. Ἔχω εἰπεῖν ἀπὸ τῆς Γραφῆς, ὅτι ὡς ἀπαύγασμα ἀπὸ τῆς δόξης, καὶ ὡς εἰκὼν ἀπὸ τοῦ πρωτοτύπου. Ἀλλ’ ὅμως ἐπειδὴ οὐχ ἵστησί σου τὴν πολυπραγμοσύνην τῶν λογισμῶν ὁ τοιοῦτος λόγος τῆς ἀποκρίσεως, ἐπὶ τὸ ἄῤῥητον καταφεύγω τῆς δόξης, καὶ ὁμολογῶ ἀνεπινόητον εἶναι λογισμοῖς καὶ ἄφατον ῥήμασιν ἀνθρωπίνοις τὸν τρόπον τῆς θείας γεννήσεως. Μὴ λέγε· Εἰ ἐγεννήθη, οὐκ ἦν·Ἱερουσαλήμ· ἡ δὲ Ἱεριχὼ κάτω ἐν τῇ ἀλμυρᾷ θαλάσσῃ. Εἴ τις ὑμῶν οἶδε τὸν τόπον, οἶδε τῶν λεγομένων τὴν ἀλήθειαν, ὅτι Ιεριχὼ μὲν ἔχει τὰ κοίλα τῆς Παλαιστί νης, Ἱερουσαλήμ δὲ ἐπὶ τῆς κορυφῆς ἐρήρεισται, την ἄκραν κατέχουσα τοῦ ὄρους τοῦ διὰ πάσης ἐκείνης τῆς χώρας ἀνεστηκότος. Ἀπὸ τοίνυν τῶν ὑψηλῶν ἐπὶ τὰ κάτω ἦλθεν ὁ ἄνθρωπος, ἵνα τοῖς λῃσταῖς περι πέσῃ τῆς ἀσφαλείας ἐξελθὼν (51) τῆς κατὰ Ἱερου σαλήμ, ἵνα ευάλωτος γένηται τοῖς κατὰ τὴν ἐρημίαν λῃσταῖς, οἱ πληγὰς ἐπέθηκαν, καὶ ἐξέδυσαν. Πρότε- ρον πληγαὶ, καὶ τότε γύμνωσις. Πληγή ψυχῆς ἁμαρ- τία· γύμνωσις ψυχῆς ἀπόθεσις τοῦ ἐνδύματος τῆς ἀφθαρσίας. Ἡ δὲ ἁμαρτία ἀφανιστικὴ τῆς χάριτος τῆς δεδομένης ἡμῖν διὰ τοῦ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας. Πορνεία, πληγή, μοιχεία, ἄλλη πληγή, πληγὴ ὁ φθό- νος, πληγὴ ἕκαστον τούτων, πληγὴ αὐτὰ τὰ καίρια Β τύπτουσα, πληγή παρὰ· λῃστῶν ἐμβαλλομένη, παρὰ δαιμόνων τῶν συνεργούντων ἡμῖν πρὸς τὰς ἁμαρτίας. Μετὰ τὰς πληγὰς ἐξεδύθη ὁ τετυμμένος (32). Εἰ σω ματικὸν ἦν τὸ λεγόμενον, πρότερον ἐξέδυνον φειδοῖ τοῦ ἱματίου, καὶ τότε πληγὰς ἐπετίθεσαν. Ἢ έχε δύσαντες ἂν, πληγὰς ἐπέθηκαν, ἵνα καὶ τὸ ἱμά- στον διεσώθη, καὶ ὁ τυπτηθεὶς ἐπλήγη. Νῦν μέν τοι πληγαὶ τῆς ἐκδύσεως προηγοῦνται, ἵνα μάθης, ὅτι ἁμαρτία προηγείται τῆς ἀποθέσεως τοῦ χαρίσμα τος, τοῦ δεδομένου σοι διὰ τῆς τοῦ Κυρίου φιλαν- θρωπίας. Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν. ΟΜΙΛΙΑ ΕΙΣ ΤΗΝ ΑΓΙΑΝ ΤΟΥ ΧΡΙΣΤΟΥ ΓΕΝΝΗΣΙΝ. ἰδία (35) αὐτοῦ τῆς θεότητος σιωπῇ τιμάσθω· μᾶλλον δὲ καὶ ταῖς ἐννοίαις ἡμῶν μὴ ζητεῖν ἐκεῖνα μηδὲ πολυπραγμονεῖν ἐπιτάξωμεν. Οπου γὰρ οὐ χρόνος, οὐκ αἰὼν ἐμεσίτευσεν, οὐ τρόπος ἐπινενόηται, οὐ θεατής παρῆν, οὐχ ὁ διηγούμενος ἐστι (34), πῶς φαντασθῇ ὁ νοῦς; πῶς δὲ ὑπηρετήσει ταῖς διανοίαις ἡ γλῶσσα ; ᾿Αλλὰ Πατὴρ ἦν, καὶ Υἱὸς ἐγεννήθη (53). Μὴ εἴπῃς, Πότε ; ἀλλὰ παραδραμε τὸ ἐπερώτημα. Μὴ ἐπιζητήσῃς, Πῶς; ἀδύνατος γὰρ ἡ ἀπόκρισις. Τὸ μὲν γὰρ, πότε, χρονικόν· τὸ δὲ, πῶς, Ελι σθον ἐμποιεῖ πρὸς τοὺς σωματικοὺς τῆς γεννήσεως τρόπους. Ἔχω εἰπεῖν ἀπὸ τῆς Γραφῆς, ὅτι ὡς ἀπαύγασμα ἀπὸ τῆς δόξης, καὶ ὡς εἰκὼν ἀπὸ τοῦ πρωτοτύπου. Αλλ' ὅμως ἐπειδὴ οὐχ ἵστησί σου τὴν πολυπραγμοσύνην τῶν λογισμῶν ὁ τοιοῦτος λόγος τῆς ἀποκρίσεως (36), ἐπὶ τὸ ἄῤῥητον καταφεύγω τῆς δόξης, καὶ ὁμολογῶ ἀνεπινόητον είναι λογισμοῖς * λησταῖς οἱ. πρότερον πληγή. πρότερον πληγαί. τετυπτημένος. ίδιος, πρώτη καὶ ἰδία. ὁ διηγούμενος ἦν. Επερώτημα, σωματικοὺς τῆς γεννήσεως τρόπους. γμοσύνην ὁ λογισμὸς τοῖς τοιούτοις λόγοις τῆς. HOMILIA IN SANCTAM CHRISTI GENERATIONEM. A in montana regione sita est; Jericho vero in de- presso ac humili loco ad salsum mare. Si quis ve- strnm vidit locum, quæ dicuntur, ea vera esse no- vit, Jericho videlicet in Palæstinæ cavis locari, Jerusalem vero summo in loco sitam esse, montis ejus, qui per totam illam regionem assurgit, cacu- men occupantem. Itaque ab altis ad inferna descen- dit homo, ut incideret in latrones. Egressus est e firmo Jerosolymorum præsidio, ut commorantibus in deserto prædonibus fieret facilis captu : qui in- dictis plagis eum denudarunt. Plagæ prius, tum demum denudatio. Plaga animæ peccatum est, de- nudatio animæ est indumenta incorruptibilitatis abjicere. Peccatum autem gratiam nobis per rege- nerationis lavacrum collatam abolet. Scortatio pla- ga, adulterium plaga alia, plaga invidia. Plaga Hebr.. 1, 3. tiο Vocula oi in nostris mss. non legi- tur. Subinde quatuor mss. At Reg. tertius et editi prima et sempiterna. Editi et nostri quatuor mss. Notandum praeterea, lianc ho- anilian et in Colb. primo et in Reg. secundo deesse. C p D unumquodque horum, plaga vitales ipsas partes consaucians, imposita a prædonibus plaga, a dæ- monibus videlicet, qui sunt nobis adjutores ad pec- cata. Post plagas exutus est qui fuerat percussus. Si corporeum quiddam esset quod dicitur, prius exuissent, ut parcerent vesti, et tunc plagas incus- sissent. Aut ubi exuissent, inflixissent plagas, ul et servaretur vestis, et percussus vulneraretur. Nunc vero plagæ præcedunt vestium detractionem, discas peccatum domi ejus amissioni anteire, quod fuerat tibi per Domini benignitatem traditum. Ipsi gloria in sæcula sæculorum. Amen. HOMILIA IN SANCTAM CHRISTI GENERATIONEM. ut divinitatis ejus propria, colatur silentio : imo veľo cogitationibus nostris imperemus, ne hæc inqui- rant, neque curiose scrutentur. Ubi enim nec ten- pus nec sæculum intercessit, nec modus excogita- tus est, nec spectator adiuit, nec est qui enarret, quomodo quidquam sibi mens finget? Quomodo etiam lingua ipsa rei intelligendæ inserviet? Atqui Pater erat, et Filius genitus est. Ne dicas : Quando? sed prætercas hanc quæstio- nem. Ne quæras : Quomodo? dari namque respon- sum nullum potest. Nam quando, temporale quiddam sonat : illud vero, quomodo, elicit ut in generationis corporcos modos labamur. Dicere habeo ex Scriptura * esse eum velut splendorem ex gloria, et velut imaginem ex exemplari. Quoniam tamen hæc respondendi ratio animi tui non sistit curiositatem, ad majestatis arcanum confugio, belisiani Nam_perplexa interrogatio est, et inso- lubilis. Editi et Colb. tertius ut in contextu. Nec ita multo post editi et Reg. tertius Elit et Reg. tertius ut in contextu. 1. Χριστοῦ γέννησις ἡ μὲν οἰκεία καὶ πρώτη καὶ (51) Unus codex Colb. ἐξῆλθεν. Mox utraque edi- (32) Editi ὁ τετυμμένος. Veteres quatuor libri & (33) Cembefisiami quidam codices πρώτη καὶ ἀν 1. Christi generatio, germana illa primaque et (34) Colb. tertius οὐχ ὁδηγούμενος. Codices Com. (35) Codices Combefisiani Πότε; Απορον γὰρ τὸ (36) Codices Combelisiani et alii duo πολυπρα
PG 31:1458μηδὲ συνάρπαζε κακουργίᾳ ῥημάτων διανοίας ἀπειροκάλους, ἐκ τῶν ὧδε παραδειγμάτων διαλυμαινόμενος τὴν ἀλήθειαν, καὶ τὴν θεολογίαν καταῤῥυπαίνων. Ἐγεννήθη, εἶπον, ἵνα τὴν ἀρχὴν αὐτοῦ καὶ τὸν αἴτιον ἀποδείξω, οὐχ ἵνα χρόνου ὕστερον τὸν Μονογενῆ ἀπελέγξω. Σοῦ δὲ μὴ κενεμβατείτω ὁ νοῦς, εἰς αἰῶνας ὑπερβαίνων πρεσβυτέρους τοῦ Υἱοῦ, τοὺς οὔτε ὄντας, οὔτε γενομένους. Πῶς γὰρ πρεσβύτερα δύναται εἶναι τὰ ποιήματα τοῦ πεποιηκότος αὐτά; Ἀλλὰ γὰρ ἔλαθον, ὃ ἀπέφυγον, εἰς τοῦτο αὐτομάτως ἐκ τῆς τοῦ λόγου ἀκολουθίας συνενεχθείς. Καταλείπωμεν οὖν τοὺς λόγους τοὺς περὶ τῆς ἀϊδίου ἐκείνης καὶ ἀῤῥήτου γεννήσεως, ἐκεῖνο ἐνθυμηθέντες, ὅτι ὁ μὲν νοῦς τῶν πραγμάτων ἐλάττων, ὁ δὲ λόγος τῶν νοουμένων πάλιν καταδεέστερος. Σκοπεῖν οὖν χρὴ ὁπόσον τί ἐστι τὸ ἀπὸ τῆς ἀληθείας ἐπὶ τὸν λόγον ἀπόπτωμα· εἴπερ ὁ μὲν νοῦς προσβῆναι τῇ φύσει τῶν ἀκαταλήπτων ἀδυνατεῖ, λόγου δὲ φύσιν τοῖς ὁπωσοῦν νοηθεῖσιν εὑρεῖν παρισουμένην ἀμήχανον.Ἱερουσαλήμ· ἡ δὲ Ἱεριχὼ κάτω ἐν τῇ ἀλμυρᾷ θαλάσσῃ. Εἴ τις ὑμῶν οἶδε τὸν τόπον, οἶδε τῶν λεγομένων τὴν ἀλήθειαν, ὅτι Ιεριχὼ μὲν ἔχει τὰ κοίλα τῆς Παλαιστί νης, Ἱερουσαλήμ δὲ ἐπὶ τῆς κορυφῆς ἐρήρεισται, την ἄκραν κατέχουσα τοῦ ὄρους τοῦ διὰ πάσης ἐκείνης τῆς χώρας ἀνεστηκότος. Ἀπὸ τοίνυν τῶν ὑψηλῶν ἐπὶ τὰ κάτω ἦλθεν ὁ ἄνθρωπος, ἵνα τοῖς λῃσταῖς περι πέσῃ τῆς ἀσφαλείας ἐξελθὼν (51) τῆς κατὰ Ἱερου σαλήμ, ἵνα ευάλωτος γένηται τοῖς κατὰ τὴν ἐρημίαν λῃσταῖς, οἱ πληγὰς ἐπέθηκαν, καὶ ἐξέδυσαν. Πρότε- ρον πληγαὶ, καὶ τότε γύμνωσις. Πληγή ψυχῆς ἁμαρ- τία· γύμνωσις ψυχῆς ἀπόθεσις τοῦ ἐνδύματος τῆς ἀφθαρσίας. Ἡ δὲ ἁμαρτία ἀφανιστικὴ τῆς χάριτος τῆς δεδομένης ἡμῖν διὰ τοῦ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας. Πορνεία, πληγή, μοιχεία, ἄλλη πληγή, πληγὴ ὁ φθό- νος, πληγὴ ἕκαστον τούτων, πληγὴ αὐτὰ τὰ καίρια Β τύπτουσα, πληγή παρὰ· λῃστῶν ἐμβαλλομένη, παρὰ δαιμόνων τῶν συνεργούντων ἡμῖν πρὸς τὰς ἁμαρτίας. Μετὰ τὰς πληγὰς ἐξεδύθη ὁ τετυμμένος (32). Εἰ σω ματικὸν ἦν τὸ λεγόμενον, πρότερον ἐξέδυνον φειδοῖ τοῦ ἱματίου, καὶ τότε πληγὰς ἐπετίθεσαν. Ἢ έχε δύσαντες ἂν, πληγὰς ἐπέθηκαν, ἵνα καὶ τὸ ἱμά- στον διεσώθη, καὶ ὁ τυπτηθεὶς ἐπλήγη. Νῦν μέν τοι πληγαὶ τῆς ἐκδύσεως προηγοῦνται, ἵνα μάθης, ὅτι ἁμαρτία προηγείται τῆς ἀποθέσεως τοῦ χαρίσμα τος, τοῦ δεδομένου σοι διὰ τῆς τοῦ Κυρίου φιλαν- θρωπίας. Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν. ΟΜΙΛΙΑ ΕΙΣ ΤΗΝ ΑΓΙΑΝ ΤΟΥ ΧΡΙΣΤΟΥ ΓΕΝΝΗΣΙΝ. ἰδία (35) αὐτοῦ τῆς θεότητος σιωπῇ τιμάσθω· μᾶλλον δὲ καὶ ταῖς ἐννοίαις ἡμῶν μὴ ζητεῖν ἐκεῖνα μηδὲ πολυπραγμονεῖν ἐπιτάξωμεν. Οπου γὰρ οὐ χρόνος, οὐκ αἰὼν ἐμεσίτευσεν, οὐ τρόπος ἐπινενόηται, οὐ θεατής παρῆν, οὐχ ὁ διηγούμενος ἐστι (34), πῶς φαντασθῇ ὁ νοῦς; πῶς δὲ ὑπηρετήσει ταῖς διανοίαις ἡ γλῶσσα ; ᾿Αλλὰ Πατὴρ ἦν, καὶ Υἱὸς ἐγεννήθη (53). Μὴ εἴπῃς, Πότε ; ἀλλὰ παραδραμε τὸ ἐπερώτημα. Μὴ ἐπιζητήσῃς, Πῶς; ἀδύνατος γὰρ ἡ ἀπόκρισις. Τὸ μὲν γὰρ, πότε, χρονικόν· τὸ δὲ, πῶς, Ελι σθον ἐμποιεῖ πρὸς τοὺς σωματικοὺς τῆς γεννήσεως τρόπους. Ἔχω εἰπεῖν ἀπὸ τῆς Γραφῆς, ὅτι ὡς ἀπαύγασμα ἀπὸ τῆς δόξης, καὶ ὡς εἰκὼν ἀπὸ τοῦ πρωτοτύπου. Αλλ' ὅμως ἐπειδὴ οὐχ ἵστησί σου τὴν πολυπραγμοσύνην τῶν λογισμῶν ὁ τοιοῦτος λόγος τῆς ἀποκρίσεως (36), ἐπὶ τὸ ἄῤῥητον καταφεύγω τῆς δόξης, καὶ ὁμολογῶ ἀνεπινόητον είναι λογισμοῖς * λησταῖς οἱ. πρότερον πληγή. πρότερον πληγαί. τετυπτημένος. ίδιος, πρώτη καὶ ἰδία. ὁ διηγούμενος ἦν. Επερώτημα, σωματικοὺς τῆς γεννήσεως τρόπους. γμοσύνην ὁ λογισμὸς τοῖς τοιούτοις λόγοις τῆς. HOMILIA IN SANCTAM CHRISTI GENERATIONEM. A in montana regione sita est; Jericho vero in de- presso ac humili loco ad salsum mare. Si quis ve- strnm vidit locum, quæ dicuntur, ea vera esse no- vit, Jericho videlicet in Palæstinæ cavis locari, Jerusalem vero summo in loco sitam esse, montis ejus, qui per totam illam regionem assurgit, cacu- men occupantem. Itaque ab altis ad inferna descen- dit homo, ut incideret in latrones. Egressus est e firmo Jerosolymorum præsidio, ut commorantibus in deserto prædonibus fieret facilis captu : qui in- dictis plagis eum denudarunt. Plagæ prius, tum demum denudatio. Plaga animæ peccatum est, de- nudatio animæ est indumenta incorruptibilitatis abjicere. Peccatum autem gratiam nobis per rege- nerationis lavacrum collatam abolet. Scortatio pla- ga, adulterium plaga alia, plaga invidia. Plaga Hebr.. 1, 3. tiο Vocula oi in nostris mss. non legi- tur. Subinde quatuor mss. At Reg. tertius et editi prima et sempiterna. Editi et nostri quatuor mss. Notandum praeterea, lianc ho- anilian et in Colb. primo et in Reg. secundo deesse. C p D unumquodque horum, plaga vitales ipsas partes consaucians, imposita a prædonibus plaga, a dæ- monibus videlicet, qui sunt nobis adjutores ad pec- cata. Post plagas exutus est qui fuerat percussus. Si corporeum quiddam esset quod dicitur, prius exuissent, ut parcerent vesti, et tunc plagas incus- sissent. Aut ubi exuissent, inflixissent plagas, ul et servaretur vestis, et percussus vulneraretur. Nunc vero plagæ præcedunt vestium detractionem, discas peccatum domi ejus amissioni anteire, quod fuerat tibi per Domini benignitatem traditum. Ipsi gloria in sæcula sæculorum. Amen. HOMILIA IN SANCTAM CHRISTI GENERATIONEM. ut divinitatis ejus propria, colatur silentio : imo veľo cogitationibus nostris imperemus, ne hæc inqui- rant, neque curiose scrutentur. Ubi enim nec ten- pus nec sæculum intercessit, nec modus excogita- tus est, nec spectator adiuit, nec est qui enarret, quomodo quidquam sibi mens finget? Quomodo etiam lingua ipsa rei intelligendæ inserviet? Atqui Pater erat, et Filius genitus est. Ne dicas : Quando? sed prætercas hanc quæstio- nem. Ne quæras : Quomodo? dari namque respon- sum nullum potest. Nam quando, temporale quiddam sonat : illud vero, quomodo, elicit ut in generationis corporcos modos labamur. Dicere habeo ex Scriptura * esse eum velut splendorem ex gloria, et velut imaginem ex exemplari. Quoniam tamen hæc respondendi ratio animi tui non sistit curiositatem, ad majestatis arcanum confugio, belisiani Nam_perplexa interrogatio est, et inso- lubilis. Editi et Colb. tertius ut in contextu. Nec ita multo post editi et Reg. tertius Elit et Reg. tertius ut in contextu. 1. Χριστοῦ γέννησις ἡ μὲν οἰκεία καὶ πρώτη καὶ (51) Unus codex Colb. ἐξῆλθεν. Mox utraque edi- (32) Editi ὁ τετυμμένος. Veteres quatuor libri & (33) Cembefisiami quidam codices πρώτη καὶ ἀν 1. Christi generatio, germana illa primaque et (34) Colb. tertius οὐχ ὁδηγούμενος. Codices Com. (35) Codices Combefisiani Πότε; Απορον γὰρ τὸ (36) Codices Combelisiani et alii duo πολυπρα
PG 31:1459Θεὸς ἐπὶ γῆς, Θεὸς ἐν ἀνθρώποις, οὐ διὰ πυρὸς καὶ σάλπιγγος καὶ ὄρους καπνιζομένου, ἢ γνόφου, καὶ θυέλλης ἐκδειματούσης τὰς ψυχὰς τῶν ἀκροωμένων νομοθετῶν, ἀλλὰ διὰ σώματος ἡμέρως καὶ προσηνῶς τοῖς ὁμογενέσι διαλεγόμενος. Θεὸς ἐν σαρκί· οὐκ ἐκ διαλειμμάτων ἐνεργῶν ὡς ἐν τοῖς προφήταις, ἀλλὰ συμφυῆ ἑαυτῷ τὴν ἀνθρωπότητα καὶ ἡνωμένην κατακτησάμενος, καὶ διὰ τῆς συγγενοῦς ἡμῶν σαρκὸς αὐτοῦ πρὸς ἑαυτὸν ἐπανάγων πᾶσαν τὴν ἀνθρωπότητα. Πῶς οὖν δι’ ἑνὸς, φησὶν, εἰς πάντας ἦλθε τὸ λαμπτήριον; Τίνα τρόπον ἐν σαρκὶ ἡ θεότης; Ὡς τὸ πῦρ ἐν σιδήρῳ· οὐ μεταβατικῶς, ἀλλὰ μεταδοτικῶς. Οὐ γὰρ ἐκτρέχει τὸ πῦρ πρὸς τὸν σίδηρον, μένον δὲ κατὰ χώραν, μεταδίδωσιν αὐτῷ τῆς οἰκείας δυνάμεως, ὅπερ οὔτε ἐλαττοῦται τῇ μεταδόσει, καὶ ὅλον πληροῖ ἑαυτοῦ τὸ μετέχον. Κατὰ τοῦτο δὴ καὶ ὁ Θεὸς Λόγος οὔτε ἐκινήθη ἐξ ἑαυτοῦ, Καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν· οὔτε τροπὴν ὑπέμεινε, Καὶ ὁ Λόγος σὰρξ ἐγένετο· οὔτε ὁ οὐρανὸς ἔρημος ἦν τοῦ συνέχοντος, καὶ ἡ γῆ ἐν τοῖς ἰδίοις κόλποις τὸν οὐράνιον ὑπεδέχετο. Μὴ κατάπτωσιν τῆς θεότητος ἐννοήσῃς· οὐ γὰρ μεταβαίνει ἐκ τόπου εἰς τόπον ὡς τὰ σώματα·θείας γεννήσεως. Μὴ λέγε· Εἰ ἐγεννήθη, οὐκ ἦν· μηδὲ συνάρπαζε κακουργία ρημάτων διανοίας ἀπει ροκάλους, ἐκ τῶν ὧδε παραδειγμάτων διαλυμαινό μενος τὴν ἀλήθειαν, καὶ τὴν θεολογίαν καταρρυπαί νων. Εγεννήθη, εἶπον, ἵνα τὴν ἀρχὴν αὐτοῦ καὶ τὸν αἴτιον ἀποδείξω, οὐχ ἵνα χρόνων ὕστερον τὸν Μονογενῆ ἀπελέγξω. Σοῦ δὲ μὴ κενεμβατείτω ὁ νοῦς, εἰς αἰῶνας ὑπερβαίνων πρεσβυτέρους τοῦ Υἱοῦ, τοὺς οὔτε ὄντας, οὔτε γενομένους (58). Πῶς γὰρ πρεσβύ τερα δύναται εἶναι τὰ ποιήματα τοῦ πεποιηκότος αὐτά; ᾿Αλλὰ γὰρ ἔλαθον, ὃ ἀπέφυγον, εἰς τοῦτο αὐτ τομάτως ἐκ τῆς τοῦ λόγου ἀκολουθίας συνενεχθείς. Καταλείπωμεν (39) οὖν τοὺς λόγους τοὺς περὶ τῆς ἀϊδίου ἐκείνης καὶ ἀῤῥήτου γεννήσεως, ἐκεῖνο ένα θυμηθέντες, ὅτι ὁ μὲν νοῦς τῶν πραγμάτων ἐλάτ των, ὁ δὲ λόγος τῶν νοουμένων πάλιν καταδεέστερος. καὶ ἄφατον ῥήμασιν (57) ἀνθρωπίνοις τὸν τρόπον τῆς Β θείας ἐπὶ τὸν λόγον ἀπόπτωμα· εἴπερ ὁ μὲν νοῦς προσθῆναι τῇ φύσει τῶν ἀκαταλήπτων ἀδυνατεῖ, λόγου δὲ φύσιν τοῖς ὁπωσοῦν νοηθεῖσιν εὑρεῖν παρ ισουμένην ἀμήχανον (40). Θεὸς ἐπὶ γῆς, Θεὸς ἐν ἀν θρώποις, οὐ διὰ πυρὸς καὶ σάλπιγγος καὶ ὅρους καπνιζομένου, ἢ γνόφον, καὶ θυέλλης ἐκδειματούσης τὰς ψυχὰς τῶν ἀκροωμένων νομοθετῶν, ἀλλὰ διὰ σώματος ἡμέρως καὶ προσηνῶς τοῖς ὁμογενέσι δια- λεγόμενος. Θεὸς ἐν σαρκί· οὐκ ἐκ διαλειμμάτων ἐνεργῶν ὡς ἐν τοῖς προφήταις, ἀλλὰ συμφνῇ ἑαυτῷ (41) τὴν ἀνθρωπότητα καὶ ἡνωμένην κατακτη σάμενος, καὶ διὰ τῆς συγγενοῦς ἡμῶν σαρκὸς αὐτοῦ πρὸς ἑαυτὸν ἐπανάγων πᾶσαν τὴν ἀνθρωπότητα. Πῶς οὖν δι' ἑνὸς, φησὶν, εἰς πάντας ἦλθε τὸ λαμ πτήριον (42); Τίνα τρόπον ἐν σαρκὶ ἡ θεότης; α; τὸ πῦρ ἐν σιδήρῳ· οὐ μεταβατικῶς, ἀλλὰ μεταδοτι κῶς. Οὐ γὰρ ἐκτρέχει τὸ πῦρ πρὸς τὸν σίδηρον, μένον δὲ κατὰ χώραν, μεταδίδωσιν αὐτῷ τῆς οἰκείας δυνάμεως, ὅπερ οὔτε ἐλαττοῦται τῇ μεταδόσει, καὶ ὅλον πληροῖ ἑαυτοῦ τὸ μετέχον. Κατὰ τοῦτο δὴ καὶ ὁ Θεὸς Λόγος οὔτε ἐκινήθη ἐξ ἑαυτοῦ, « Καὶ ἐσκήνω σεν ἐν ἡμῖν· ν οὔτε τροπὴν ὑπέμεινε, « Καὶ ὁ Λόγος σὰρξ ἐγένετο· ν οὔτε ὁ οὐρανὸς ἔρημος ἦν του συν έχοντος, καὶ ἡ γῆ ἐν τοῖς ἰδίοις κόλποις τὸν οὐράνιον ὑπεδέχετο. Μὴ κατάπτωσιν τῆς θεότητος ἐννοήσῃς οὐ γὰρ μεταβαίνει ἐκ τόπου εἰς τόπον ὡς τὰ σώματα α μηδὲ φαντασθῇς ἀλλοιῶσθαι τὴν θεότητα μεταβλη καὶ ἄφραστον. καὶ ἄφατον. συνάρπαζε κακουργίαν ῥημάτων διανοίας απειροκάλου. διαλυόμε νος τὴν ἀλήθειαν. οὔτε γενομένους, λείπωμεν. ἐκεῖνα ενθ. παρισουμένην. Θεὸς ἐπὶ γῆς, Θεὸς ἐν οὐ ρανοῖς, γνόμου καὶ ζόφου. καὶ γνόφου, ἡνωμένην καταστησάμενος. έπανάγων πᾶσαν τήν. Τὸς πᾶσαν ἐξ ἀρχῆς ἑνὸς παραπεσόντος εἰς πάντας ἦλθε τὸ βλα- βερόν, σαρκί, φησίν, ἡ. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. falcorque non posse divinæ generationis modum A ratiocinationibus ullis excogitari, neque ullis hu- manis verbis exponi. Cave dicas : Si genitus est, non erat : neque vafris verbis sententiam ineptam arripias, ita ut exemplis humanis veritatem cor- rumpas, coinquinesque theologiam. Dixi : Genitus est, ejus ut principium causamque exhibeam, non ut Unigenitum tempore posteriorem ostendam. Neque vero mens tua inania meditetur, transgre- diens sæcula Filio antiquiora, quæ neque exsistunt neque exstitere. Qui enim fieri potest ut quæ con- dita sunt, conditore ipso sint antiquiora? Sed quod refugiebam, in id imprudens ex sermonis serie casu incidi. Omittamus igitur de sempiterna illa et arcana generatione loqui, illud cogitantes, men- tem nostram intelligendis rebus esse imparem : sermonem rarsus imbecilliorem, quam ut possit intellecta exprimere. tate ad sermonem lapsus. Enimvero mens non po- test ad rerum incomprehensibilium naturam per- tingere : neque tanta sermonis vis potest inveniri, ut ea quæ qualicunque tandem nrodo cogitata sunt, exæquet. Deus in terra, Deus inter homines, non ferens legem per ignem et tubain et montem fu- mantem, aut caliginem, et procellam animas all- dientium perterrefacientem; sed per corpus man- suete ac blande cum iis qui eamdem atque ipse naturam habent, colloquens. Deus in carne, non intervallo operans velut in prophetis, sed insitam sibi et conjunctam humanitatem consecutus, atque per suam carnem nobis cognatam omne hominum genus reducens ad semetipsum. Quomodo igitur per unum, inquit, in omnes splendor devenit ? Quonam modo divinitas est in carne? Velut ignis in ferro; non transitu, sed communicatione. Non enim ignis excurrit in ferrum, sed manens in loco, suam ei virtutem impartit: neque hac communica- tione minuitur, sed quidquid suiipsius particeps est, omne id replet. Sic igitur et Deus Verbum, neque emotus est ex seipso, Et tamen habitavit in nobis : : neque fuit mutationi obnoxius, c Et tamen Verbum caro factum est *³ ; › neque cœlum destitutum fuit eo qui illud continebat, sed tamen suscepit terra in suo sinu coelestem. Noli D Joan. 1, 14. ss ibid. Combefisiani libri et alii duo Reg. tertius Haud multo post Reg. primus et Colb. tertius Editi et Reg. tertius ita ut edidimus. Subinde Colb. tertius et alter evertens veritatem. vous, neque sunt, neque erunt. Codices Combelisiani neque exstiterunt. Statim duo mss. Codices Combefisiani et Reg. tertius Haud large unus codes Deus in colis. Subinde editi et Reg. tertius Illud, in aliis mss. non legitur. mss. Haud procul mss. plerique omnes in editis desideratur. quia scilicet etiam a principio lapsu unius in omnes noxa transiit. Nec ita multo post antiqui tres libri 2. Σκοπεῖν οὖν χρὴ ὁπόσον τί ἐστι τὸ ἀπὸ τῆς ἀλη 2. Considerare igitur oportet quantus sit a veri- (57) Edili καὶ ἄβατον ῥήμασιν, verbis inaccessum. (58) Editi et Reg. tertius οὔτε ὄντας, οὔτε ἐσομέ- (59) Editi καταλίπωμεν. Antiqui duo libri κατα (40) Editi et Colb. tertius εὑρεῖν παρισαζομένην. (41) Antiqui duo mss. συμφνῆ αὐτῷ. Mox iidem (42) Unus codex Combef. τὸ λαμπτήριον, ὅτι καὶ
PG 31:1460μηδὲ φαντασθῇς ἠλλοιῶσθαι τὴν θεότητα μεταβληθεῖσαν εἰς σάρκα· ἄτρεπτον γὰρ τὸ ἀθάνατον. Πῶς οὖν, φησὶ, τῆς σωματικῆς ἀσθενείας ὁ Θεὸς Λόγος οὐκ ἀνεπλήσθη; Φαμὲν, ὡς οὐδὲ τὸ πῦρ τῶν τοῦ σιδήρου ἰδιωμάτων μεταλαμβάνει. Μέλας ὁ σίδηρος καὶ ψυχρός· ἀλλ’ ὅμως πυρακτωθεὶς τὴν τοῦ πυρὸς μορφὴν ὑποδύεται, αὐτὸς λαμπρυνόμενος, οὐχὶ μελαίνων τὸ πῦρ, καὶ αὐτὸς ἐκφλογούμενος, οὐ καταψύχων τὴν φλόγα. Οὕτω καὶ ἡ ἀνθρωπίνη τοῦ Κυρίου σὰρξ, αὐτὴ μετέσχε τῆς θεότητος, οὐ τῇ θεότητι μετέδωκε τῆς οἰκείας ἀσθενείας. Ἢ οὐδὲ τῷ αἰσθητῷ τούτῳ πυρὶ ἴσον δίδως ἐνεργεῖν τὴν θεότητα, ἀλλὰ πάθος περὶ τὸν ἀπαθῆ ἐκ τῆς ἀνθρωπίνης ἀσθενείας φαντάζῃ, καὶ ἀπορεῖς πῶς ἡ φθαρτὴ φύσις τῇ πρὸς Θεὸν κοινωνίᾳ ἔσχε τὸ ἀκήρατον; Μάθε δὴ τὸ μυστήριον. Διὰ τοῦτο Θεὸς ἐν σαρκὶ, ἵν’ ἐναποκτείνῃ τὸν ἐμφωλεύοντα θάνατον. Ὡς γὰρ τῶν φαρμάκων τὰ ἀλεξητήρια κατακρατεῖ τῶν φθαρτικῶν, οἰκειωθέντα τῷ σώματι, καὶ ὡς τὸ ἐνυπάρχον τῷ οἴκῳ σκότος τῇ ἐπεισαγωγῇ τοῦ φωτὸς λύεται οὕτως ὁ ἐνδυναστεύων τῇ ἀνθρωπίνῃ φύσει θάνατος τῇ παρουσίᾳ τῆς θεότητος ἠφανίσθη.θείας γεννήσεως. Μὴ λέγε· Εἰ ἐγεννήθη, οὐκ ἦν· μηδὲ συνάρπαζε κακουργία ρημάτων διανοίας ἀπει ροκάλους, ἐκ τῶν ὧδε παραδειγμάτων διαλυμαινό μενος τὴν ἀλήθειαν, καὶ τὴν θεολογίαν καταρρυπαί νων. Εγεννήθη, εἶπον, ἵνα τὴν ἀρχὴν αὐτοῦ καὶ τὸν αἴτιον ἀποδείξω, οὐχ ἵνα χρόνων ὕστερον τὸν Μονογενῆ ἀπελέγξω. Σοῦ δὲ μὴ κενεμβατείτω ὁ νοῦς, εἰς αἰῶνας ὑπερβαίνων πρεσβυτέρους τοῦ Υἱοῦ, τοὺς οὔτε ὄντας, οὔτε γενομένους (58). Πῶς γὰρ πρεσβύ τερα δύναται εἶναι τὰ ποιήματα τοῦ πεποιηκότος αὐτά; ᾿Αλλὰ γὰρ ἔλαθον, ὃ ἀπέφυγον, εἰς τοῦτο αὐτ τομάτως ἐκ τῆς τοῦ λόγου ἀκολουθίας συνενεχθείς. Καταλείπωμεν (39) οὖν τοὺς λόγους τοὺς περὶ τῆς ἀϊδίου ἐκείνης καὶ ἀῤῥήτου γεννήσεως, ἐκεῖνο ένα θυμηθέντες, ὅτι ὁ μὲν νοῦς τῶν πραγμάτων ἐλάτ των, ὁ δὲ λόγος τῶν νοουμένων πάλιν καταδεέστερος. καὶ ἄφατον ῥήμασιν (57) ἀνθρωπίνοις τὸν τρόπον τῆς Β θείας ἐπὶ τὸν λόγον ἀπόπτωμα· εἴπερ ὁ μὲν νοῦς προσθῆναι τῇ φύσει τῶν ἀκαταλήπτων ἀδυνατεῖ, λόγου δὲ φύσιν τοῖς ὁπωσοῦν νοηθεῖσιν εὑρεῖν παρ ισουμένην ἀμήχανον (40). Θεὸς ἐπὶ γῆς, Θεὸς ἐν ἀν θρώποις, οὐ διὰ πυρὸς καὶ σάλπιγγος καὶ ὅρους καπνιζομένου, ἢ γνόφον, καὶ θυέλλης ἐκδειματούσης τὰς ψυχὰς τῶν ἀκροωμένων νομοθετῶν, ἀλλὰ διὰ σώματος ἡμέρως καὶ προσηνῶς τοῖς ὁμογενέσι δια- λεγόμενος. Θεὸς ἐν σαρκί· οὐκ ἐκ διαλειμμάτων ἐνεργῶν ὡς ἐν τοῖς προφήταις, ἀλλὰ συμφνῇ ἑαυτῷ (41) τὴν ἀνθρωπότητα καὶ ἡνωμένην κατακτη σάμενος, καὶ διὰ τῆς συγγενοῦς ἡμῶν σαρκὸς αὐτοῦ πρὸς ἑαυτὸν ἐπανάγων πᾶσαν τὴν ἀνθρωπότητα. Πῶς οὖν δι' ἑνὸς, φησὶν, εἰς πάντας ἦλθε τὸ λαμ πτήριον (42); Τίνα τρόπον ἐν σαρκὶ ἡ θεότης; α; τὸ πῦρ ἐν σιδήρῳ· οὐ μεταβατικῶς, ἀλλὰ μεταδοτι κῶς. Οὐ γὰρ ἐκτρέχει τὸ πῦρ πρὸς τὸν σίδηρον, μένον δὲ κατὰ χώραν, μεταδίδωσιν αὐτῷ τῆς οἰκείας δυνάμεως, ὅπερ οὔτε ἐλαττοῦται τῇ μεταδόσει, καὶ ὅλον πληροῖ ἑαυτοῦ τὸ μετέχον. Κατὰ τοῦτο δὴ καὶ ὁ Θεὸς Λόγος οὔτε ἐκινήθη ἐξ ἑαυτοῦ, « Καὶ ἐσκήνω σεν ἐν ἡμῖν· ν οὔτε τροπὴν ὑπέμεινε, « Καὶ ὁ Λόγος σὰρξ ἐγένετο· ν οὔτε ὁ οὐρανὸς ἔρημος ἦν του συν έχοντος, καὶ ἡ γῆ ἐν τοῖς ἰδίοις κόλποις τὸν οὐράνιον ὑπεδέχετο. Μὴ κατάπτωσιν τῆς θεότητος ἐννοήσῃς οὐ γὰρ μεταβαίνει ἐκ τόπου εἰς τόπον ὡς τὰ σώματα α μηδὲ φαντασθῇς ἀλλοιῶσθαι τὴν θεότητα μεταβλη καὶ ἄφραστον. καὶ ἄφατον. συνάρπαζε κακουργίαν ῥημάτων διανοίας απειροκάλου. διαλυόμε νος τὴν ἀλήθειαν. οὔτε γενομένους, λείπωμεν. ἐκεῖνα ενθ. παρισουμένην. Θεὸς ἐπὶ γῆς, Θεὸς ἐν οὐ ρανοῖς, γνόμου καὶ ζόφου. καὶ γνόφου, ἡνωμένην καταστησάμενος. έπανάγων πᾶσαν τήν. Τὸς πᾶσαν ἐξ ἀρχῆς ἑνὸς παραπεσόντος εἰς πάντας ἦλθε τὸ βλα- βερόν, σαρκί, φησίν, ἡ. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. falcorque non posse divinæ generationis modum A ratiocinationibus ullis excogitari, neque ullis hu- manis verbis exponi. Cave dicas : Si genitus est, non erat : neque vafris verbis sententiam ineptam arripias, ita ut exemplis humanis veritatem cor- rumpas, coinquinesque theologiam. Dixi : Genitus est, ejus ut principium causamque exhibeam, non ut Unigenitum tempore posteriorem ostendam. Neque vero mens tua inania meditetur, transgre- diens sæcula Filio antiquiora, quæ neque exsistunt neque exstitere. Qui enim fieri potest ut quæ con- dita sunt, conditore ipso sint antiquiora? Sed quod refugiebam, in id imprudens ex sermonis serie casu incidi. Omittamus igitur de sempiterna illa et arcana generatione loqui, illud cogitantes, men- tem nostram intelligendis rebus esse imparem : sermonem rarsus imbecilliorem, quam ut possit intellecta exprimere. tate ad sermonem lapsus. Enimvero mens non po- test ad rerum incomprehensibilium naturam per- tingere : neque tanta sermonis vis potest inveniri, ut ea quæ qualicunque tandem nrodo cogitata sunt, exæquet. Deus in terra, Deus inter homines, non ferens legem per ignem et tubain et montem fu- mantem, aut caliginem, et procellam animas all- dientium perterrefacientem; sed per corpus man- suete ac blande cum iis qui eamdem atque ipse naturam habent, colloquens. Deus in carne, non intervallo operans velut in prophetis, sed insitam sibi et conjunctam humanitatem consecutus, atque per suam carnem nobis cognatam omne hominum genus reducens ad semetipsum. Quomodo igitur per unum, inquit, in omnes splendor devenit ? Quonam modo divinitas est in carne? Velut ignis in ferro; non transitu, sed communicatione. Non enim ignis excurrit in ferrum, sed manens in loco, suam ei virtutem impartit: neque hac communica- tione minuitur, sed quidquid suiipsius particeps est, omne id replet. Sic igitur et Deus Verbum, neque emotus est ex seipso, Et tamen habitavit in nobis : : neque fuit mutationi obnoxius, c Et tamen Verbum caro factum est *³ ; › neque cœlum destitutum fuit eo qui illud continebat, sed tamen suscepit terra in suo sinu coelestem. Noli D Joan. 1, 14. ss ibid. Combefisiani libri et alii duo Reg. tertius Haud multo post Reg. primus et Colb. tertius Editi et Reg. tertius ita ut edidimus. Subinde Colb. tertius et alter evertens veritatem. vous, neque sunt, neque erunt. Codices Combelisiani neque exstiterunt. Statim duo mss. Codices Combefisiani et Reg. tertius Haud large unus codes Deus in colis. Subinde editi et Reg. tertius Illud, in aliis mss. non legitur. mss. Haud procul mss. plerique omnes in editis desideratur. quia scilicet etiam a principio lapsu unius in omnes noxa transiit. Nec ita multo post antiqui tres libri 2. Σκοπεῖν οὖν χρὴ ὁπόσον τί ἐστι τὸ ἀπὸ τῆς ἀλη 2. Considerare igitur oportet quantus sit a veri- (57) Edili καὶ ἄβατον ῥήμασιν, verbis inaccessum. (58) Editi et Reg. tertius οὔτε ὄντας, οὔτε ἐσομέ- (59) Editi καταλίπωμεν. Antiqui duo libri κατα (40) Editi et Colb. tertius εὑρεῖν παρισαζομένην. (41) Antiqui duo mss. συμφνῆ αὐτῷ. Mox iidem (42) Unus codex Combef. τὸ λαμπτήριον, ὅτι καὶ
PG 31:1461Καὶ ὡς ἐν ὕδατι πάγος, ὅσον μὲν χρόνον νύξ ἐστι καὶ σκιὰ, κατακρατεῖ τῶν ὑγρῶν, ἡλίου δὲ θάλποντος ὑποτήκεται τῇ ἀκτῖνι· οὕτως ἐβασίλευσε μὲν ὁ θάνατος μέχρι παρουσίας Χριστοῦ· ἐπειδὴ δὲ ἐφάνη ἡ χάρις τοῦ Θεοῦ ἡ σωτήριος, καὶ ἀνέτειλεν ὁ ἥλιος τῆς δικαιοσύνης, κατεπόθη ὁ θάνατος εἰς νῖκος, τῆς ἀληθινῆς ζωῆς τὴν ἐπιδημίαν οὐκ ἐνεγκών. Ὢ βάθος ἀγαθότητος καὶ φιλανθρωπίας Θεοῦ Δι’ ὑπερβολὴν φιλανθρωπίας πρὸς τὴν δουλείαν ἀφηνιάζομεν. Διὰ τί Θεὸς ἐν ἀνθρώποις, τὸν λόγον ἐπιζητοῦσιν ἄνθρωποι, δέον προσκυνεῖν τὴν χρηστότητα. Τί σοι ποιήσομεν, ἄνθρωπε; Μένοντα ἐν τῷ ὕψει τὸν Θεὸν οὐκ ἐπεζήτησας, συγκαταβαίνοντά σοι καὶ διὰ σαρκὸς ὁμιλοῦντα οὐχ ὑποδέχῃ· ἀλλὰ πῶς οἰκειωθῇς τῷ Θεῷ, ἐπιζητεῖς τὴν αἰτίαν. Μάνθανε, ὅτι διὰ τοῦτο Θεὸς ἐν σαρκὶ, ἐπειδὴ ἔδει τὴν καταραθεῖσαν σάρκα ταύτην ἁγιασθῆναι, τὴν ἀσθενήσασαν ἐνδυναμωθῆναι, τὴν ἀλλοτριωθεῖσαν Θεοῦ, ταύτην οἰκειωθῆναι αὐτῷ, τὴν ἐκπεσοῦσαν τοῦ παραδείσου, ταύτην εἰς οὐρανοὺς ἀναχθῆναι. Καὶ τί τὸ ἐργαστήριον τῆς οἰκονομίας ταύτης; Παρθένου ἁγίας σῶμα. Τίνες δὲ ἀρχαὶ τῆς γεννήσεως; Πνεῦμα ἅγιον, καὶ δύναμις Ὑψίστου ἐπισκιάζουσα.θεῖσαν εἰς σάρκα· άτρεπτον γὰρ τὸ ἀθάνατον (45). Πῶς οὖν, φησί, τῆς σωματικῆς ἀσθενείας ὁ Θεὸς Λό γος οὐκ ἀνεπλήσθη; Φαμὲν, ὡς οὐδὲ τὸ πῦρ τῶν τοῦ σιδήρου ἰδιωμάτων μεταλαμβάνει. Μέλας ὁ σίδηρος καὶ ψυχρός· ἀλλ᾽ ὅμως πυρακτωθεὶς τὴν τοῦ πυρὸς μορφὴν ὑποδύεται, αὐτὸς λαμπρυνόμενος, οὐχὶ μελαίνων τὸ πῦρ, καὶ αὐτὸς ἐκφλογούμενος, οὐ κατα ψύχων (44) την φλόγα. Οὕτω καὶ ἡ ἀνθρωπίνη τοῦ Κυρίου σάρξ, αὐτὴ μετέσχε τῆς θεότητος, οὐ τῇ θεότητι μετέδωκε τῆς οἰκείας ἀσθενείας. Η οὐδὲ τῷ αἰσθητῷ τούτῳ (45) πυρὶ ἴσον δίδως ἐνεργεῖν τὴν θεότητα, ἀλλὰ πάθος περὶ τὸν ἀπαθῆ ἐκ τῆς ἀνθρω πίνης ἀσθενείας φαντάζῃ, καὶ ἀπορεῖς πῶς ἡ φθαρτή φύσις τῇ πρὸς Θεόν κοινωνία ἔσχε τὸ ἀκήρατον (46) ; Μάθε δὴ τὸ μυστήριον. Διὰ τοῦτο Θεὸς ἐν σαρκί, ἐναποκτείνῃ τὸν ἐμφωλεύοντα (47) θάνατον. ὡς γὰρ τῶν φαρμάκων τὰ ἀλεξητήρια κατακρατεῖ τῶν φθαρ- τικῶν, οἰκειωθέντα τῷ σώματι, καὶ ὡς τὸ ἐνυπάρχον τῷ οἴκῳ σκότος τῇ ἐπεισαγωγῇ τοῦ φωτὸς λύεται· οὕτως ὁ ἐνδυναστεύων τῇ ἀνθρωπίνη φύσει (48) νατος τῇ παρουσίᾳ τῆς θεότητος ἠφανίσθη. Καὶ ὡς ἐν ὕδατι πάγος, ὅσον μὲν χρόνον νύξ ἐστι καὶ σκιά, κατακρατεῖ τῶν ὑγρῶν, ἡλίου δὲ θάλποντος ὑποτή- κεται τῇ ἀκτῖνι· οὕτως ἐβασίλευσε μὲν ὁ θάνατος μέχρι παρουσίας Χριστοῦ · ἐπειδὴ δὲ ἐφάνη ἡ χάρις τοῦ Θεοῦ ἡ σωτήριος, καὶ ἀνέτειλεν ὁ ἥλιος τῆς δι καιοσύνης, κατεπόθη ὁ θάνατος εἰς νίκος, τῆς ἀληθι- νῆς ζωῆς τὴν ἐπιδημίαν οὐκ ἐνεγκών. Ὦ βάθος ἀγα θότητος καὶ φιλανθρωπίας Θεοῦ ! Δι' ὑπερβολὴν φιλ- ανθρωπίας πρὸς τὴν δουλείαν (49) ἀφηνιάζομεν. Διὰ τί Θεὸς ἐν ἀνθρώποις, τὸν λόγον ἐπιζητοῦσιν ἄνθρω ποι, δέον προσκυνεῖν τὴν χρηστότητα. ὄψει τὸν Θεὸν οὐκ ἐπεζήτησας, συγκαταβαίνοντα σοι καὶ διὰ σαρκὸς ὁμιλοῦντα οὐχ ὑποδέχῃ· ἀλλὰ νατος. ἀσθενείας ἐκτὸς ὁ Θεὸς Λόγος : ένε. πλήσθη. Φαμέν, ὅτι οὔτε. καταψύχων. Οὕτω δή. δή τῷ θνητῷ τούτῳ. ίσως. ἴσον. πῶς ἡ εὔφθαρτος φύσις τῇ πρὸς Θεὸν κοινωνίᾳ ἐδύνατο τὸ ἀκήρατον διασώσα- σθαι; καὶ ταῦτα ὁρῶν τὸ πῦρ (ἔτι γὰρ ἔχομαι τῆς εἰκόνος) τῷ τῷ τοῦ σιδήρου μὴ δαπανώμενον ; Μάθε. πῶς ἡ ἄφθαρτος φύσις τῇ πρὸς ἄνθρωπον κοινωνία ήδύνατο τὸ ἀκήρατον διασώσασθαι; Ο σκηνί. κατέπιεν ὁ θάνατος ἀγνοῶν, κατέπιε ζωήν· κατεπόθη ὑπὸ τῆς ζωῆς· κατέπιεν ἕνα μετὰ πάντων, ἀπώλεσε διὰ τὸν ἕνα πάντας. Ὡς γάρ. πρὸς τὴν δουλείαν. καὶ διά, και μὴ πολυπραγμονεῖν τὴν θεότητα, HOMILIA IN SANCTAM CHRISTI GENERATIONEM. A lapsum cogitare divinitatis. Non enim transit e loco ad locum velut corpora. Neque divinitatem in carnem transmutatam putaveris alteratam fuisse. Nam quod immortale est, id immutabile est. Quo- modo igitur, inquis, Deus Verbum infirmitate corpo- rali repletus non est? Hoc dicimus, ne ignem qui- dem proprietatum ferri participem fieri. Ferrum nigrum est et frigidum, sed tamen ignitum ac can- dens, ignis formam induit; splendidum efficitur, non ignem denigrat; inflammatur, non refrigerat flammam. Hunc ad modum et humana Domini caro cum divinitatis effecta est particeps, suam ipsius infirmitatem nequaquam contulit divinitati. An divinitatem non concedis similiter sensibili huic v igni operari, sed affectionem in eo qui cujuscunque B affectionis expers est, ex humana imbecillitate tibi animo fingis, dubitasque quomodo fieri potuerit, ut obnoxia corruptioni natura ex ea quam cum Deo habuit communione incorruptibilitatem obtinuerit ? Disce igitur mysterium. Propterea Deus in carne est, ut latitantem in ea mortem enecet. Ut enim si medicamentà venenis expellendis idonea corpori misceantur, causas corruptionis expugnant, utque tenebræ in domo residentes adveniente luce dissol- vuntur: sic mors, quæ in natura humana domina- batur, divinitatis præsentia abolita est. Et sicut glacies in aqua, dum quidem nox est et umbra, humori dominatur, sed solis calefacientis radio colliquescit : sic mors ad Christi usque adventum C regnavit ; sed, posteaquam apparuit gratia Dei salu- taris “, et ortus est sol justitiæ **, absorpta est mors in victoriam ", vitæ veræ non sustinens præsentiam. O altitudinem bonitatis amorisque Dei in homines! Servitutem excutimus magnitudine be- nignitatis. Rationem cur Deus inter homines sit, homines requirunt, cum adoratam oportuisset bonitatem. of Tit. 11, 1. Mal. IV, 22. I Cor xv, 54. Editi et Reg. tertius ut in contextu. Ibidem codices Combefisiami quod ita interpretatur Combelisius, expers est cor. poralis infirmitatis? Editi et Reg. tertius ita ut in contextu legitur. Ibidem unus Codex Combef. Hoc ipso in loco Colb. tertius, multi Ibidem editi, Vocula in nostris miss. non invenitur. Editi mss. nonnulli Hoc ipso in loco editi Libri veteres et Reg. tertius fusius: liunc locum corruptum esse cum videret Combeli- sius, sic eum de suo emendare conatus est, Quibus emendatis, sic interpretatur vir doctus: Quomodo natura incorru- vtibilis, commercio cum homine, incorruptionem ser · supernis Deum non inquisivisti, demittentem se ad te, atque per carnem conversantem non suscipis : vare potuit? idque adeo cum videas ignem (adhuc enim in similitudine hæreo) a ferri rubigine non ab- dem codices Combefisiani : Absorpsit mors insciens, absorpsit vitam: absorpla est a vita. Absorpsit unum cum omnibus: omnes unius gratia amisit. Monere libet, libros veteres ita inter se discrepare, ut si has omnes variantes lectiones exscribere vel- lem, tempus male locare mihi viderer. Quare, ne tempus inaniter teram, majorem earum partem dein- ceps silentio præteribo. Attamen, si quem diversa- rum lectionum copia delectat, ei auctor sum, ut le- gat Combefisii Basilium recensitum, in quo, opinor, plus satis inveniet. et Reg. tertius Ibidem Vocula in nostris mss. non legitur. Verba, quæ in prius editis sequuntur, delevimus, fidem librorum antiquorum se- cuti. 5. Τί σοι ποιήσομεν, ἄνθρωπε ; Μένοντα ἐν τῷ (45) Codices Combefisiani ἄτρεπτος γὰρ καὶ ἀθά (44) Editi et Colb. tertius αποψύχων. Αι mss. (45) Codices Combefisiani οὐδὲ τῷ αἰσθητῷ τούτῳ. (46) Sic Reg. prinus et Colb. tertius. Editio Paris. 3. Quid faciemus tibi, ο homo? Manentem in (47) Codex unus Combef. τὸν ἐμφωλεύσαντα. ibi- (48) Sic mss. nostri. Vox φύσει abest a vulgatis. (49) Codices non pauci ἀπὸ τῆς δουλείας. Editi
PG 31:1462Μᾶλλον δὲ αὐτῶν ἄκουε τῶν τοῦ Εὐαγγελίου ῥημάτων. Μνηστευθείσης γὰρ, φησὶ, τῆς μητρὸς αὐτοῦ Μαρίας τῷ Ἰωσὴφ, πρὶν ἢ συνελθεῖν αὐτοὺς, εὑρέθη ἐν γαστρὶ ἔχουσα ἐκ Πνεύματος ἁγίου. Καὶ παρθένος, καὶ μεμνηστευμένη ἀνδρὶ, ἐπιτηδεία πρὸς τὴν τῆς οἰκονομίας διακονίαν ἐκρίθη, ἵνα καὶ ἡ παρθενία τιμηθῇ, καὶ ὁ γάμος μὴ φαυλισθῇ. Ἡ παρθενία μὲν γὰρ ὡς ἐπιτηδεία πρὸς ἁγιασμὸν ἐξελέγη· διὰ δὲ τῆς μνηστείας αἱ ἀρχαὶ τοῦ γάμου συμπαρελήφθησαν. Ὁμοῦ δὲ, ἵνα καὶ μάρτυς οἰκεῖος ᾖ τῆς καθαρότητος Μαρίας ὁ Ἰωσὴφ, καὶ μὴ ἔκδοτος εἴη τοῖς συκοφάνταις ὡς τὴν παρθενίαν βεβηλώσασα, μνηστῆρα εἶχε τοῦ βίου φύλακα. Ἔχω τινὰ καὶ ἄλλον λόγον εἰπεῖν οὐδὲν ἀτιμότερον τῶν εἰρημένων, ὅτι ὁ ἐπιτήδειος πρὸς τὴν ἐνανθρώπησιν τοῦ Κυρίου καιρὸς, πάλαι προωρισμένος καὶ προδιατεταγμένος πρὸ καταβολῆς κόσμου, τότε ἐνειστήκει, καθ’ ὃν ἔδει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον καὶ τὴν δύναμιν τοῦ Ὑψίστου τὴν θεοφόρον ἐκείνην συστήσασθαι σάρκα.θεῖσαν εἰς σάρκα· άτρεπτον γὰρ τὸ ἀθάνατον (45). Πῶς οὖν, φησί, τῆς σωματικῆς ἀσθενείας ὁ Θεὸς Λό γος οὐκ ἀνεπλήσθη; Φαμὲν, ὡς οὐδὲ τὸ πῦρ τῶν τοῦ σιδήρου ἰδιωμάτων μεταλαμβάνει. Μέλας ὁ σίδηρος καὶ ψυχρός· ἀλλ᾽ ὅμως πυρακτωθεὶς τὴν τοῦ πυρὸς μορφὴν ὑποδύεται, αὐτὸς λαμπρυνόμενος, οὐχὶ μελαίνων τὸ πῦρ, καὶ αὐτὸς ἐκφλογούμενος, οὐ κατα ψύχων (44) την φλόγα. Οὕτω καὶ ἡ ἀνθρωπίνη τοῦ Κυρίου σάρξ, αὐτὴ μετέσχε τῆς θεότητος, οὐ τῇ θεότητι μετέδωκε τῆς οἰκείας ἀσθενείας. Η οὐδὲ τῷ αἰσθητῷ τούτῳ (45) πυρὶ ἴσον δίδως ἐνεργεῖν τὴν θεότητα, ἀλλὰ πάθος περὶ τὸν ἀπαθῆ ἐκ τῆς ἀνθρω πίνης ἀσθενείας φαντάζῃ, καὶ ἀπορεῖς πῶς ἡ φθαρτή φύσις τῇ πρὸς Θεόν κοινωνία ἔσχε τὸ ἀκήρατον (46) ; Μάθε δὴ τὸ μυστήριον. Διὰ τοῦτο Θεὸς ἐν σαρκί, ἐναποκτείνῃ τὸν ἐμφωλεύοντα (47) θάνατον. ὡς γὰρ τῶν φαρμάκων τὰ ἀλεξητήρια κατακρατεῖ τῶν φθαρ- τικῶν, οἰκειωθέντα τῷ σώματι, καὶ ὡς τὸ ἐνυπάρχον τῷ οἴκῳ σκότος τῇ ἐπεισαγωγῇ τοῦ φωτὸς λύεται· οὕτως ὁ ἐνδυναστεύων τῇ ἀνθρωπίνη φύσει (48) νατος τῇ παρουσίᾳ τῆς θεότητος ἠφανίσθη. Καὶ ὡς ἐν ὕδατι πάγος, ὅσον μὲν χρόνον νύξ ἐστι καὶ σκιά, κατακρατεῖ τῶν ὑγρῶν, ἡλίου δὲ θάλποντος ὑποτή- κεται τῇ ἀκτῖνι· οὕτως ἐβασίλευσε μὲν ὁ θάνατος μέχρι παρουσίας Χριστοῦ · ἐπειδὴ δὲ ἐφάνη ἡ χάρις τοῦ Θεοῦ ἡ σωτήριος, καὶ ἀνέτειλεν ὁ ἥλιος τῆς δι καιοσύνης, κατεπόθη ὁ θάνατος εἰς νίκος, τῆς ἀληθι- νῆς ζωῆς τὴν ἐπιδημίαν οὐκ ἐνεγκών. Ὦ βάθος ἀγα θότητος καὶ φιλανθρωπίας Θεοῦ ! Δι' ὑπερβολὴν φιλ- ανθρωπίας πρὸς τὴν δουλείαν (49) ἀφηνιάζομεν. Διὰ τί Θεὸς ἐν ἀνθρώποις, τὸν λόγον ἐπιζητοῦσιν ἄνθρω ποι, δέον προσκυνεῖν τὴν χρηστότητα. ὄψει τὸν Θεὸν οὐκ ἐπεζήτησας, συγκαταβαίνοντα σοι καὶ διὰ σαρκὸς ὁμιλοῦντα οὐχ ὑποδέχῃ· ἀλλὰ νατος. ἀσθενείας ἐκτὸς ὁ Θεὸς Λόγος : ένε. πλήσθη. Φαμέν, ὅτι οὔτε. καταψύχων. Οὕτω δή. δή τῷ θνητῷ τούτῳ. ίσως. ἴσον. πῶς ἡ εὔφθαρτος φύσις τῇ πρὸς Θεὸν κοινωνίᾳ ἐδύνατο τὸ ἀκήρατον διασώσα- σθαι; καὶ ταῦτα ὁρῶν τὸ πῦρ (ἔτι γὰρ ἔχομαι τῆς εἰκόνος) τῷ τῷ τοῦ σιδήρου μὴ δαπανώμενον ; Μάθε. πῶς ἡ ἄφθαρτος φύσις τῇ πρὸς ἄνθρωπον κοινωνία ήδύνατο τὸ ἀκήρατον διασώσασθαι; Ο σκηνί. κατέπιεν ὁ θάνατος ἀγνοῶν, κατέπιε ζωήν· κατεπόθη ὑπὸ τῆς ζωῆς· κατέπιεν ἕνα μετὰ πάντων, ἀπώλεσε διὰ τὸν ἕνα πάντας. Ὡς γάρ. πρὸς τὴν δουλείαν. καὶ διά, και μὴ πολυπραγμονεῖν τὴν θεότητα, HOMILIA IN SANCTAM CHRISTI GENERATIONEM. A lapsum cogitare divinitatis. Non enim transit e loco ad locum velut corpora. Neque divinitatem in carnem transmutatam putaveris alteratam fuisse. Nam quod immortale est, id immutabile est. Quo- modo igitur, inquis, Deus Verbum infirmitate corpo- rali repletus non est? Hoc dicimus, ne ignem qui- dem proprietatum ferri participem fieri. Ferrum nigrum est et frigidum, sed tamen ignitum ac can- dens, ignis formam induit; splendidum efficitur, non ignem denigrat; inflammatur, non refrigerat flammam. Hunc ad modum et humana Domini caro cum divinitatis effecta est particeps, suam ipsius infirmitatem nequaquam contulit divinitati. An divinitatem non concedis similiter sensibili huic v igni operari, sed affectionem in eo qui cujuscunque B affectionis expers est, ex humana imbecillitate tibi animo fingis, dubitasque quomodo fieri potuerit, ut obnoxia corruptioni natura ex ea quam cum Deo habuit communione incorruptibilitatem obtinuerit ? Disce igitur mysterium. Propterea Deus in carne est, ut latitantem in ea mortem enecet. Ut enim si medicamentà venenis expellendis idonea corpori misceantur, causas corruptionis expugnant, utque tenebræ in domo residentes adveniente luce dissol- vuntur: sic mors, quæ in natura humana domina- batur, divinitatis præsentia abolita est. Et sicut glacies in aqua, dum quidem nox est et umbra, humori dominatur, sed solis calefacientis radio colliquescit : sic mors ad Christi usque adventum C regnavit ; sed, posteaquam apparuit gratia Dei salu- taris “, et ortus est sol justitiæ **, absorpta est mors in victoriam ", vitæ veræ non sustinens præsentiam. O altitudinem bonitatis amorisque Dei in homines! Servitutem excutimus magnitudine be- nignitatis. Rationem cur Deus inter homines sit, homines requirunt, cum adoratam oportuisset bonitatem. of Tit. 11, 1. Mal. IV, 22. I Cor xv, 54. Editi et Reg. tertius ut in contextu. Ibidem codices Combefisiami quod ita interpretatur Combelisius, expers est cor. poralis infirmitatis? Editi et Reg. tertius ita ut in contextu legitur. Ibidem unus Codex Combef. Hoc ipso in loco Colb. tertius, multi Ibidem editi, Vocula in nostris miss. non invenitur. Editi mss. nonnulli Hoc ipso in loco editi Libri veteres et Reg. tertius fusius: liunc locum corruptum esse cum videret Combeli- sius, sic eum de suo emendare conatus est, Quibus emendatis, sic interpretatur vir doctus: Quomodo natura incorru- vtibilis, commercio cum homine, incorruptionem ser · supernis Deum non inquisivisti, demittentem se ad te, atque per carnem conversantem non suscipis : vare potuit? idque adeo cum videas ignem (adhuc enim in similitudine hæreo) a ferri rubigine non ab- dem codices Combefisiani : Absorpsit mors insciens, absorpsit vitam: absorpla est a vita. Absorpsit unum cum omnibus: omnes unius gratia amisit. Monere libet, libros veteres ita inter se discrepare, ut si has omnes variantes lectiones exscribere vel- lem, tempus male locare mihi viderer. Quare, ne tempus inaniter teram, majorem earum partem dein- ceps silentio præteribo. Attamen, si quem diversa- rum lectionum copia delectat, ei auctor sum, ut le- gat Combefisii Basilium recensitum, in quo, opinor, plus satis inveniet. et Reg. tertius Ibidem Vocula in nostris mss. non legitur. Verba, quæ in prius editis sequuntur, delevimus, fidem librorum antiquorum se- cuti. 5. Τί σοι ποιήσομεν, ἄνθρωπε ; Μένοντα ἐν τῷ (45) Codices Combefisiani ἄτρεπτος γὰρ καὶ ἀθά (44) Editi et Colb. tertius αποψύχων. Αι mss. (45) Codices Combefisiani οὐδὲ τῷ αἰσθητῷ τούτῳ. (46) Sic Reg. prinus et Colb. tertius. Editio Paris. 3. Quid faciemus tibi, ο homo? Manentem in (47) Codex unus Combef. τὸν ἐμφωλεύσαντα. ibi- (48) Sic mss. nostri. Vox φύσει abest a vulgatis. (49) Codices non pauci ἀπὸ τῆς δουλείας. Editi
PG 31:1463Ἐπειδὴ δὲ ὁμότιμον τῆς καθαρότητος Μαρίας οὐκ εἶχεν ἡ κατ’ ἐκείνην γενεὰ τῶν ἀνθρώπων, ὥστε ἐνέργειαν τοῦ Πνεύματος ὑποδέξασθαι, προκατείληπτο δὲ διὰ τῆς μνηστείας, ἐξελέγη ἡ μακαρία Παρθένος, οὐδὲν τῆς παρθενίας ἐκ τῆς μνηστείας παραβλαβείσης. Εἴρηται δὲ τῶν παλαιῶν τινι καὶ ἕτερος λόγος, ὅτι ὑπὲρ τοῦ λαθεῖν τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου τὴν παρθενίαν τῆς Μαρίας ἡ τοῦ Ἰωσὴφ ἐπενοήθη μνηστεία. Οἱονεὶ γὰρ μετεωρισμὸς τῷ πονηρῷ τὸ σχῆμα τῆς μνηστείας περὶ τὴν Παρθένον ἐπενοήθη πάλαι ἐπιτηροῦντι τὰς παρθένους, ἀφ’ οὗ ἤκουσε τοῦ προφήτου λέγοντος· Ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱόν. Ἀπεβουκολήθη οὖν διὰ τῆς μνηστείας ὁ ἐπίβουλος τῆς παρθενίας. Ἤδει γὰρ κατάλυσιν τῆς ἰδίας ἀρχῆς τὴν διὰ σαρκὸς ἐπιφάνειαν τοῦ Κυρίου γενησομένην. Πρὶν ἢ συνελθεῖν αὐτοὺς, εὑρέθη ἐν γαστρὶ ἔχουσα ἐκ Πνεύματος ἁγίου. Ἀμφότερα εὗρεν ὁ Ἰωσὴφ, καὶ τὴν κύησιν, καὶ τὴν αἰτίαν, ὅτι ἐκ Πνεύματος ἁγίου. Διὸ, φοβηθεὶς τοιαύτης γυναικὸς ἀνὴρ ὀνομάζεσθαι, Ἠβουλήθη λάθρα ἀπολῦσαι αὑτὴν, μὴ τολμήσας δημοσιεῦσαι τὰ κατ’ αὐτήν. Δίκαιος δὲ ὢν, ἔτυχε τῆς ἀποκαλύψεως τῶν μυστηρίων.Α πῶς οἰκειωθῇς τῷ Θεῷ, ἐπιζητεῖς τὴν αἰτίαν. Μάνο α ἐπιτηδεία. ὁ Ἰωσήφ, θανε, ὅτι διὰ τοῦτο Θεὸς ἐν σαρκὶ, ἐπειδὴ ἔδει τὴν καταραθεῖσαν σάρκα ταύτην ἁγιασθῆναι, τὴν ἀσθε νήσασαν ἐνδυναμωθῆναι, τὴν ἀλλοτριωθεῖσαν Θεοῦ, ταύτην οἰκειωθῆναι αὐτῷ, τὴν ἐκπεσοῦσαν τοῦ πα- ραδείσου, ταύτην εἰς οὐρανοὺς ἀναχθῆναι. Καὶ τί τὸ ἐργαστήριον τῆς οἰκονομίας ταύτης ; Παρθένου ἁγίας σώμα. Τίνες δὲ ἀρχαὶ τῆς γεννήσεως ; Πνεῦμα ἅγιον, καὶ δύναμις Υψίστου ἐπισκιάζουσα. Μᾶλλον δὲ αὐτῶν ἄκουε τῶν τοῦ Εὐαγγελίου ῥημάτων. • Μνηστευθείσης γάρ, φησί, τῆς μητρὸς αὐτοῦ Μαρίας τῷ Ἰωσήφ, πρὶν ἢ συνελθεῖν αὐτοὺς, εύ- ρέθη ἐν γαστρὶ ἔχουσα ἐκ Πνεύματος ἁγίου. » Καὶ παρθένος (50), καὶ μεμνηστευμένη ἀνδρὶ, ἐπιτηδεία πρὸς τὴν τῆς οἰκονομίας διακονίαν ἐκρίθη, ἵνα καὶ ἡ παρθενία τιμηθῇ, καὶ ὁ γάμος μὴ φαυλισθῇ. Ἡ παρθενία μὲν γὰρ ὡς ἐπιτηδεία πρὸς ἁγιασμὸν ἐξ- ελέγη (51)· διὰ δὲ τῆς μνηστείας αἱ ἀρχαὶ τοῦ γάμου συμπαρελήφθησαν. Ὁμοῦ δὲ, ἵνα καὶ μάρτυς οἰκεῖος ῇ τῆς καθαρότητος Μαρίας ὁ Ἰωσήφ, καὶ μὴ ἔκδοτος εἴη τοῖς συκοφάνταις ὡς τὴν παρθενίαν βεβηλώσασα, μνηστῆρα εἶχε τοῦ βίου φύλακα. Εχω τινὰ καὶ ἄλ λον λόγον εἰπεῖν οὐδὲν ἀτιμότερον τῶν εἰρημένων, ὅτι ὁ ἐπιτήδειος πρὸς τὴν ἐνανθρώπησιν τοῦ Κυρίου καιρός, πάλαι προωρισμένος καὶ προδιατεταγμένος πρὸ καταβολῆς (52) κόσμου, τότε ενειστήκει, καθο ὃν ἔδει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον καὶ τὴν δύναμιν τοῦ Υψίστου τὴν θεοφόρον ἐκείνην συστήσασθαι σάρκα. Ἐπειδὴ δὲ ὁμότιμον τῆς καθαρότητος Μαρίας οὐκ είχεν ἡ κατ' ἐκείνην γενεὰ τῶν ἀνθρώπων, ὥστε ενέργειαν τοῦ Πνεύματος ὑπεδέξασθαι, προκατεί ληπτο δὲ διὰ τῆς μνηστείας, ἐξελέγη ἡ μακαρία Παρθένος, οὐδὲν τῆς παρθενίας ἐκ τῆς μνηστείας παραβλαβείσης. Εἴρηται δὲ τῶν παλαιῶν τινι καὶ έτερος λόγος, ὅτι ὑπὲρ τοῦ λαθεῖν τὸν ἄρχοντα του αἰῶνος τούτου τὴν παρθενίαν τῆς Μαρίας ἡ τοῦ Ἰω σὴν ἐπενοήθη μνηστεία. Οἱονεὶ γὰρ μετεωρισμός τῷ πονηρῷ τὸ σχῆμα τῆς μνηστείας περὶ τὴν Παρ θένον ἐπενοήθη πάλαι ἐπιτηροῦντι τὰς παρθένους. ἀφ' οὗ ἤκουσε τοῦ προφήτου λέγοντος· « Ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱόν. Απεβουκολήθη οὖν διὰ τῆς μνηστείας ὁ ἐπίβουλος τῆς παρθενίας. [δει γὰρ κατάλυσιν τῆς ἰδίας ἀρο χῆς τὴν διὰ σαρκὸς ἐπιφάνειαν τοῦ Κυρίου γενητου μένην. ἔχουσα ἐκ Πνεύματος ἁγίου. » Αμφότερα εὗρεν ὁ Ἰωσὴφ, καὶ τὴν κύησιν, καὶ τὴν αἰτίαν, ὅτι ἐκ Πνεύματος ἁγίου. Διό, φοβηθείς τοιαύτης γυναικός ἀνὴρ ὀνομάζεσθαι, « Ηβουλήθη λάθρα ἀπολῦτα: αὐ- τὴν, » μὴ τολμήσας δημοσιεῦσαι τὰ κατ' αὐτήν. Δίκαιος δὲ ῶν, ἔτυχε τῆς ἀποκαλύψεως τῶν μυστη πρὸ καταβολῆς. τὴν θεοφόρον. τὴν χριστοφό ρον. ὡς ἐνέργειαν. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. B sed cur necessitudinem cum Deo inieris, causam exposcis. Condiscito. Idcirco Deus in carne est, quia hane carnen exsecratam oportebat sanctificari, debilem corroborari, e Deo abalienatam cum eo conjungi, delapsam a paradiso in cœlos reduci. Quænam vero est hujusce dispensationis officina ? Virginis sanctæ corpus. Quænam autem generationis principia ? Spiritus sanctus, et virtus Altissimi obum- brans. Imo potius ipsa Evangelii verba audi. «Cum enim esset, inquit, desponsata mater '598 ejus Maria Joseph, antequam convenirent, inventa est in utero habens de Spiritu sancto “. › Et virgo, et viro desponsata, habita est idonea ad hujus dispen- sationis ministerium, ut et virginitas honori es- set, et matrimonium non contemneretur. Virginitas enim ut ad sanctimoniam apta, selecta est : per de- sponsationem vero comprehensa sunt initia nuptiam Arum. Simul autem, ut et Joseph puritatis Mariæ esset testis domesticus, et ne foret calumniis ob- noxia, quasi virginitatem contaminasset, sponsum habebat vilæ custodem. Possum et aliam quamdam rationem proferre, nihilo his quas protulimus vi- liorem, quod videlicet idoneum ad Incarnationem Domini tempus olim præfinitum, et ante conditum orbean prædestinatum, tunc instaret, in quo Spi- ritum sanctum et Altissimi virtutem oportebat car- nem illam Dei gestatricem conformare. Quoniam vero illa hominum ætas nihil puritati Mariæ æquan- dum habebat, sic ut Spiritus sancti susciperet ope- rationem, occupata autem jam erat per desponsa- tionem, electa est beata Virgo, nihil ex desponsa- " Lione virginitate lasa. Allata est alia ratio a quodam ex antiquis, videlicet excogitatam fuisse Josephi desponsationem, ut Mariæ virginitas mundi hujus principem lateret. Nam in Virgine adhibitus est de- sponsationis apparatus, quasi quædam hæsitandi occasio daretur maligno illi, qui jam pridem vir gines observabat, ex quo audierat prophetam di- centem : « Ecce virgo concipiet, et pariet filium 48, Deceptus igitur est per desponsationem virginitatis insidiator ille. Noverat enim imperium suum per Domini apparitionem, quæ in carne futura erat destructum iri. habens de Spiritu sancto. Utrumque invenit Jo- seph, tum graviditatem, tum causam, quod scilicet esset ex Spiritu sancto. Quapropter veritus talis mu- lieris vir appellari, Voluit occulte dimittere eam 43. non ausus quæ in ea contigerant, patefacere. Cum autem justus esset, mysteriorum assecutus est re- ' * Matth. 1, 18. * Isa. vii, 14. Matth. 1, 19. Illud, quod mox sequitur, in nostris miss. non invenitur. D codex Combef. Statim editi et mss. aliquot Alii duo mss. Lege Ducæum. Subinde codices Conibetisiani 4. • Antequam convenirent, inventa est in utero (50) Sic mss. nonnulli. Editi παρθένος ἦν... καὶ (51) Ita veteres libri. Editi άγιασμὸν ἐξελέχθη. 4. • Πρὶν ἢ συνελθεῖν αὐτοὺς, εὑρέθη ἐν γαστρὶ (52) Editi et aliquot miss. ἀπὸ καταβολῆς. Αt unus
PG 31:1464Ταῦτα γὰρ αὐτοῦ ἐνθυμηθέντος, ἄγγελος Κυρίου ἐφάνη αὐτῷ κατ’ ὄναρ, λέγων· Μὴ φοβηθῇς παραλαβεῖν Μαριὰμ τὴν γυναῖκά σου. Μηδ’ ἐκεῖνο ἐνθυμηθῇς, ὅτι ὑπονοίαις ἀτόποις συσκιάσεις τὸ ἁμάρτημα. Δίκαιος γὰρ προσηγορεύθης· οὐ πρὸς δικαίου δὲ ἀνδρὸς σιωπῇ τὰς παρανομίας ἐπικαλύπτειν. Μὴ φοβηθῇς παραλαβεῖν Μαριὰμ τὴν γυναῖκά σου. Ἔδειξεν, ὅτι οὐκ ἠγανάκτει, οὐδὲ ἐβδελύσσετο, ἀλλ’ ἐφοβεῖτο αὐτὴν ὡς Πνεύματος ἁγίου πεπληρωμένην. Τὸ γὰρ ἐν αὐτῇ γεννηθὲν ἐκ Πνεύματός ἐστιν ἁγίου. Καὶ ἐντεῦθεν δῆλον, ὅτι οὐ κατὰ τὴν κοινὴν φύσιν τῆς σαρκὸς ἡ σύστασις ἐγένετο τῷ Κυρίῳ. Εὐθὺς γὰρ τέλειον ἦν τῇ σαρκὶ τὸ κυοφορούμενον, οὐ ταῖς κατὰ μικρὸν διαπλάσεσι μορφωθὲν, ὡς δηλοῖ τὰ ῥήματα. Οὐ γὰρ εἴρηται, Τὸ κυηθὲν, ἀλλὰ, Τὸ γεννηθέν. Ἐξ ἁγιωσύνης οὖν ἡ σὰρξ συμπαγεῖσα, ἀξία ἦν τῇ θεότητι τοῦ Μονογενοῦς ἑνωθῆναι. Τέξεται δὲ υἱὸν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦν. Τετηρήκαμεν, ὅτι οἷς ἐξεπίτηδες τίθενται τὰ ὀνόματα, ἔνδειξιν ἔχει τῆς ὑποκειμένης φύσεως, ὡς τῷ Ἀβραὰμ, καὶ τῷ Ἰσαὰκ, καὶ τῷ Ἰσραήλ.Α πῶς οἰκειωθῇς τῷ Θεῷ, ἐπιζητεῖς τὴν αἰτίαν. Μάνο α ἐπιτηδεία. ὁ Ἰωσήφ, θανε, ὅτι διὰ τοῦτο Θεὸς ἐν σαρκὶ, ἐπειδὴ ἔδει τὴν καταραθεῖσαν σάρκα ταύτην ἁγιασθῆναι, τὴν ἀσθε νήσασαν ἐνδυναμωθῆναι, τὴν ἀλλοτριωθεῖσαν Θεοῦ, ταύτην οἰκειωθῆναι αὐτῷ, τὴν ἐκπεσοῦσαν τοῦ πα- ραδείσου, ταύτην εἰς οὐρανοὺς ἀναχθῆναι. Καὶ τί τὸ ἐργαστήριον τῆς οἰκονομίας ταύτης ; Παρθένου ἁγίας σώμα. Τίνες δὲ ἀρχαὶ τῆς γεννήσεως ; Πνεῦμα ἅγιον, καὶ δύναμις Υψίστου ἐπισκιάζουσα. Μᾶλλον δὲ αὐτῶν ἄκουε τῶν τοῦ Εὐαγγελίου ῥημάτων. • Μνηστευθείσης γάρ, φησί, τῆς μητρὸς αὐτοῦ Μαρίας τῷ Ἰωσήφ, πρὶν ἢ συνελθεῖν αὐτοὺς, εύ- ρέθη ἐν γαστρὶ ἔχουσα ἐκ Πνεύματος ἁγίου. » Καὶ παρθένος (50), καὶ μεμνηστευμένη ἀνδρὶ, ἐπιτηδεία πρὸς τὴν τῆς οἰκονομίας διακονίαν ἐκρίθη, ἵνα καὶ ἡ παρθενία τιμηθῇ, καὶ ὁ γάμος μὴ φαυλισθῇ. Ἡ παρθενία μὲν γὰρ ὡς ἐπιτηδεία πρὸς ἁγιασμὸν ἐξ- ελέγη (51)· διὰ δὲ τῆς μνηστείας αἱ ἀρχαὶ τοῦ γάμου συμπαρελήφθησαν. Ὁμοῦ δὲ, ἵνα καὶ μάρτυς οἰκεῖος ῇ τῆς καθαρότητος Μαρίας ὁ Ἰωσήφ, καὶ μὴ ἔκδοτος εἴη τοῖς συκοφάνταις ὡς τὴν παρθενίαν βεβηλώσασα, μνηστῆρα εἶχε τοῦ βίου φύλακα. Εχω τινὰ καὶ ἄλ λον λόγον εἰπεῖν οὐδὲν ἀτιμότερον τῶν εἰρημένων, ὅτι ὁ ἐπιτήδειος πρὸς τὴν ἐνανθρώπησιν τοῦ Κυρίου καιρός, πάλαι προωρισμένος καὶ προδιατεταγμένος πρὸ καταβολῆς (52) κόσμου, τότε ενειστήκει, καθο ὃν ἔδει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον καὶ τὴν δύναμιν τοῦ Υψίστου τὴν θεοφόρον ἐκείνην συστήσασθαι σάρκα. Ἐπειδὴ δὲ ὁμότιμον τῆς καθαρότητος Μαρίας οὐκ είχεν ἡ κατ' ἐκείνην γενεὰ τῶν ἀνθρώπων, ὥστε ενέργειαν τοῦ Πνεύματος ὑπεδέξασθαι, προκατεί ληπτο δὲ διὰ τῆς μνηστείας, ἐξελέγη ἡ μακαρία Παρθένος, οὐδὲν τῆς παρθενίας ἐκ τῆς μνηστείας παραβλαβείσης. Εἴρηται δὲ τῶν παλαιῶν τινι καὶ έτερος λόγος, ὅτι ὑπὲρ τοῦ λαθεῖν τὸν ἄρχοντα του αἰῶνος τούτου τὴν παρθενίαν τῆς Μαρίας ἡ τοῦ Ἰω σὴν ἐπενοήθη μνηστεία. Οἱονεὶ γὰρ μετεωρισμός τῷ πονηρῷ τὸ σχῆμα τῆς μνηστείας περὶ τὴν Παρ θένον ἐπενοήθη πάλαι ἐπιτηροῦντι τὰς παρθένους. ἀφ' οὗ ἤκουσε τοῦ προφήτου λέγοντος· « Ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱόν. Απεβουκολήθη οὖν διὰ τῆς μνηστείας ὁ ἐπίβουλος τῆς παρθενίας. [δει γὰρ κατάλυσιν τῆς ἰδίας ἀρο χῆς τὴν διὰ σαρκὸς ἐπιφάνειαν τοῦ Κυρίου γενητου μένην. ἔχουσα ἐκ Πνεύματος ἁγίου. » Αμφότερα εὗρεν ὁ Ἰωσὴφ, καὶ τὴν κύησιν, καὶ τὴν αἰτίαν, ὅτι ἐκ Πνεύματος ἁγίου. Διό, φοβηθείς τοιαύτης γυναικός ἀνὴρ ὀνομάζεσθαι, « Ηβουλήθη λάθρα ἀπολῦτα: αὐ- τὴν, » μὴ τολμήσας δημοσιεῦσαι τὰ κατ' αὐτήν. Δίκαιος δὲ ῶν, ἔτυχε τῆς ἀποκαλύψεως τῶν μυστη πρὸ καταβολῆς. τὴν θεοφόρον. τὴν χριστοφό ρον. ὡς ἐνέργειαν. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. B sed cur necessitudinem cum Deo inieris, causam exposcis. Condiscito. Idcirco Deus in carne est, quia hane carnen exsecratam oportebat sanctificari, debilem corroborari, e Deo abalienatam cum eo conjungi, delapsam a paradiso in cœlos reduci. Quænam vero est hujusce dispensationis officina ? Virginis sanctæ corpus. Quænam autem generationis principia ? Spiritus sanctus, et virtus Altissimi obum- brans. Imo potius ipsa Evangelii verba audi. «Cum enim esset, inquit, desponsata mater '598 ejus Maria Joseph, antequam convenirent, inventa est in utero habens de Spiritu sancto “. › Et virgo, et viro desponsata, habita est idonea ad hujus dispen- sationis ministerium, ut et virginitas honori es- set, et matrimonium non contemneretur. Virginitas enim ut ad sanctimoniam apta, selecta est : per de- sponsationem vero comprehensa sunt initia nuptiam Arum. Simul autem, ut et Joseph puritatis Mariæ esset testis domesticus, et ne foret calumniis ob- noxia, quasi virginitatem contaminasset, sponsum habebat vilæ custodem. Possum et aliam quamdam rationem proferre, nihilo his quas protulimus vi- liorem, quod videlicet idoneum ad Incarnationem Domini tempus olim præfinitum, et ante conditum orbean prædestinatum, tunc instaret, in quo Spi- ritum sanctum et Altissimi virtutem oportebat car- nem illam Dei gestatricem conformare. Quoniam vero illa hominum ætas nihil puritati Mariæ æquan- dum habebat, sic ut Spiritus sancti susciperet ope- rationem, occupata autem jam erat per desponsa- tionem, electa est beata Virgo, nihil ex desponsa- " Lione virginitate lasa. Allata est alia ratio a quodam ex antiquis, videlicet excogitatam fuisse Josephi desponsationem, ut Mariæ virginitas mundi hujus principem lateret. Nam in Virgine adhibitus est de- sponsationis apparatus, quasi quædam hæsitandi occasio daretur maligno illi, qui jam pridem vir gines observabat, ex quo audierat prophetam di- centem : « Ecce virgo concipiet, et pariet filium 48, Deceptus igitur est per desponsationem virginitatis insidiator ille. Noverat enim imperium suum per Domini apparitionem, quæ in carne futura erat destructum iri. habens de Spiritu sancto. Utrumque invenit Jo- seph, tum graviditatem, tum causam, quod scilicet esset ex Spiritu sancto. Quapropter veritus talis mu- lieris vir appellari, Voluit occulte dimittere eam 43. non ausus quæ in ea contigerant, patefacere. Cum autem justus esset, mysteriorum assecutus est re- ' * Matth. 1, 18. * Isa. vii, 14. Matth. 1, 19. Illud, quod mox sequitur, in nostris miss. non invenitur. D codex Combef. Statim editi et mss. aliquot Alii duo mss. Lege Ducæum. Subinde codices Conibetisiani 4. • Antequam convenirent, inventa est in utero (50) Sic mss. nonnulli. Editi παρθένος ἦν... καὶ (51) Ita veteres libri. Editi άγιασμὸν ἐξελέχθη. 4. • Πρὶν ἢ συνελθεῖν αὐτοὺς, εὑρέθη ἐν γαστρὶ (52) Editi et aliquot miss. ἀπὸ καταβολῆς. Αt unus
PG 31:1465Τούτων γὰρ ἑκάστου ἡ προσηγορία οὐ μᾶλλον τὸν τοῦ σώματος χαρακτῆρα ἢ τὸ ἰδίωμα τῆς κατορθουμένης ὑπ’ αὐτῶν ἀρετῆς παρεδήλου. Διὰ τοῦτο καὶ νῦν Ἰησοῦς προσαγορεύεται, τουτέστι Σωτηρία λαοῦ. Ἤδη δὲ καὶ τὸ πρὸ αἰώνων διατεταγμένον μυστήριον, καὶ πάλαι διὰ τῶν προφητῶν κηρυχθὲν, τὴν ἔκβασιν εἶχεν. Ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσουσι τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ· ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον, Μεθ’ ἡμῶν ὁ Θεός. Πάλαι κἀκείνη ἡ προσηγορία τοῦ παντὸς μυστηρίου τὴν δήλωσιν ἔχει, ὅτι Θεὸς ἐν ἀνθρώποις, ἐπειδὴ ἑρμηνεύεται, φησὶ, τὸ Ἐμμανουὴλ Μεθ’ ἡμῶν ὁ Θεός. Καὶ μηδεὶς περιτρεπέσθω ταῖς Ἰουδαϊκαῖς ἐπηρείαις, οἵ φασιν οὐχὶ παρθένον, ἀλλὰ νεᾶνιν εἰρῆσθαι παρὰ τοῦ προφήτου. Ἰδοὺ γὰρ, φησὶν, ἡ νεᾶνις ἐν γαστρὶ λήψεται. Πρῶτον μὲν γὰρ πάντων ἐστὶν ἀλογώτατον τὸ παρὰ τοῦ Κυρίου ἀντὶ σημείου δοθὲν, τοῦτο κοινὸν ὂν καὶ ὑπὸ πάσης τῆς φύσεως ὁμολογούμενον εἶναι δοκεῖν. Τί γάρ φησιν ὁ προφήτης; Καὶ προσέθετο Κύριος λαλῆσαι τῷ Ἄχαζ, λέγων· Αἴτησαι σεαυτῷ σημεῖον παρὰ Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου εἰς βάθος ἢ εἰς ὕψος. Καὶ εἶπεν Ἄχαζ·ρίων. « Ταῦτα γὰρ αὐτοῦ ἐνθυμηθέντος, ἄγγελος Α Κυρίου ἐφάνη αὐτῷ κατ' όναρ, λέγων· Μὴ φοβηθῇς παραλαβεῖν Μαριάμ τὴν γυναῖκά σου. » Μηδ' ἐκεῖνο ἐνθυμηθῇς, ὅτι ὑπονοίαις ἀτόποις συσκιάσεις τὸ ἁμάρτημα. Δίκαιος γὰρ προσηγορεύθης· οὐ πρὸς δικαίον δὲ ἀνδρὸς σιωπῇ τὰς παρανομίας επικα- λύπτειν. « Μὴ φοβηθῇς παραλαβεῖν Μαριάμ τὴν γυν ναϊκά σου. » Εδειξεν, ὅτι οὐκ ἠγανάκτει, οὐδὲ ἐβδε λύσσετο, ἀλλ' ἐφοβεῖτο αὐτὴν ὡς Πνεύματος ἁγίου πεπληρωμένην. « Τὸ γὰρ ἐν αὐτῇ γεννηθὲν ἐκ Πνεύμα τός ἐστιν ἁγίου. » Καὶ ἐντεῦθεν δῆλον, ὅτι οὐ κατά τὴν κοινὴν φύσιν τῆς σαρκὸς ἡ σύστασις ἐγένετο τῷ Κυρίῳ. Εὐθὺς γὰρ τέλειον ἦν τῇ σαρκὶ τὸ κυοφο ρούμενων, οὗ ταῖς κατὰ μικρὸν διαπλάσεσι μορφω θὲν, ὡς δηλοῖ τὰ ῥήματα. Οὐ γὰρ εἴρηται, Τὸ κυηθὲν, ἀλλὰ, « Τὸ γεννηθέν. Ἐξ ἁγιωσύνης οὖν ἡ σὰρξ συμπαγεῖσα, ἀξία ἦν τῇ θεότητι τοῦ Μονογενούς ἑνωθῆναι. • Τέξεται δὲ υἱὸν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦν. » Τετηρήκαμεν, ὅτι οἷς ἐξεπίτηδες τίθενται τὰ ὀνόματα, ἔνδειξιν ἔχει τῆς ὑποκειμένης φύσεως (53), ὡς τῷ ᾽Αβραὰμ, καὶ τῷ Ἰσαάκ, καὶ τῷ Ἰσραήλ. Τούτων γὰρ ἑκάστου ἡ προσηγορία οὐ μᾶλλον τὸν τοῦ σώματος χαρακτῆρα ἢ τὸ ἰδίωμα τῆς κατορθουμένης ὑπ' αὐτῶν ἀρετῆς παρεδήλου. Δια τοῦτο καὶ νῦν Ἰησοῦς προσαγορεύεται, τουτέστι • Σωτηρία λαοῦ. » Ηδη δὲ καὶ τὸ πρὸ αἰώνων διατε ταγμένον μυστήριον, καὶ πάλαι διὰ τῶν προφητῶν κηρυχθὲν, τὴν ἐκβασιν εἶχεν. « Ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσουσι τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ · ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον, Μεθ᾿ ἡμῶν ὁ Θεός. » Πάλαι κἀκείνη (54) ή προσηγο ρία τοῦ παντὸς μυστηρίου τὴν δήλωσιν ἔχει, ὅτι Θεὸς ἐν ἀνθρώποις, ἐπειδὴ ἑρμηνεύεται, φησί, τὸ Ἐμμανουὴλ « Μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. » Καὶ μηδεὶς περι- τρεπέσθω ταῖς Ἰουδαῖκαῖς ἐπηρείαις, οι φασιν οὐχὶ παρθένον, ἀλλὰ νεᾶνιν εἰρῆσθαι παρὰ τοῦ προφήτου. • Ἰδοὺ γὰρ, φησίν, ἡ νεάνις ἐν γαστρὶ λήψεται. Πρῶτον μὲν γὰρ πάντων ἐστὶν ἀλογώτατον τὸ παρὰ τοῦ Κυρίου ἀντὶ σημείου δοθέν, τοῦτο κοινὸν ἂν καὶ ὑπὸ πάσης τῆς φύσεως ομολογούμενον εἶναι δοκεῖν. Τί γάρ φησιν ὁ προφήτης; « Και προσέθετο Κύριος λαλῆσαι τῷ ᾿Αγας, λέγων· Αἴτησαι σεαυτῷ σημεῖον παρὰ Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου εἰς βάθος ἢ εἰς ὕψος. Καὶ εἶπεν "Αχαζ · Οὐ μὴ αἰτήσω, οὐδ᾽ οὐ (55) μή πειράσω Κύριον. » Εἶτα μετ' ὀλίγα φησίν· « Διά τοῦτο δώσει Κύριος αὐτὸς ὑμῖν σημεῖον. Ἰδοὺ ἡ Παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται. Ἐπειδὴ γὰρ οὐκ ᾔτησε τὸ εἰς βάθος ἢ εἰς ὕψος σημεῖον ὁ ᾿Αχαζ, ἵνα μάθῃς, ὅτι ὁ καταβὰς εἰς τὰ κατώτερα μέρη της γῆς, αὐτός ἐστι καὶ ὁ ἀναδὰς ὑπεράνω πάντων τῶν οὐρανῶν, αὐτὸς ὁ Κύριος ἔδωκε σημεῖον· σημεῖον δὲ παράδοξόν τι καὶ τεραστικὸν, καὶ παρὰ πολὺ τῆς κοινῆς παρηλλαγμένον φύσεως. Ἡ αὐτὴ γυνὴ καὶ » Εt φύσεως, ὡς. Πάλιν κἀκείνη. ' HOMILIA IN SANCTAM CHRISTI GENERATIONEM. B mini apparuit ei in somnis, dicens : Noli timere accipere Mariam conjugem tuam *. » Neque illud cogitaveris, obumbraturum te peccatum absonis quibusdam commentis. Nam vocatus es justus ; non est autem viri justi, silentio scelera contegere. • Noli timere accipere Mariam conjugem tuam. › Ostendit se indignatum ei non fuisse, neque ipsam aversatum, sed veritum esse se eam tanquam Spi- ritu sancto repletam. ‹ Quod enim in ea generatum est, de Spiritu sancto est "¹. » Et inde compertum est, non secundum communem carnis naturam fuisse Domini compagem. Statim enim carne per- fectum erat quod utero gestabatur, non, ut indi- cant verba, per conformationes paulatim formam accepit. Non enim dictum est: Quod conceptum est, sed, ‹ Quod generatum est. › Caro igitur ex sanctitate compacta, digna erat, quæ Unigeniti con- jungeretur divinitati. • Pariet autem filium, et vocabis nomen ejus Jesumn 58, Observavimus, qui- bus de industria nomina imponuntur, in his per ca naturam subjectam ostendi, ut Abrahamo, Isaaco, Israeli. Horum enim appellatio non corporis cha- racterem magis quam virtutis ab eis excultæ pro- prietatem significabat. Idcirco etiam nunc Jesus vo- catur, hoc est, Salus populi. › Jam vero myste- rium et ante sæcula ordinatum, et olim per pro- phetas nuntiatum, exitum habuit. Ecce virgo in utero suscipiet, et pariet filium, et vocabunt nomen velationem. . Hæc enim eo cogitante, angelus Dom c ejus Emmanuel ; quod est interpretatum, Nobiscum C D Deus vs. » Atque hæc appellatio jam a longo tem- pore mysterium totum declarat, fore videlicet, ut Deus inter homines versaretur, quandoquidem, inquit, vocem Emmanuel si interpreteris, sonat «Nobiscum Deus. Nec quisquam Judaicis fraudibus per vertatur, qui aiunt, non virginem, sed puellam dictam esse a propheta. ‹Ecce enim, inquit, puella in utero suscipiet s. » Primum enim res est omn. nium absurdissima, quod a Domino pro signo tra- ditum est, id existimare commune esse, et omnis nature confessione notum. Ecquid enim, ait pro- pheta ? « Et adjecit Dominus loqui ad Achaz, di cens: Pete tibi signum a Domino Deo tuo in pro- funduin, sive in excelsum. dixit Achaz : Nen pelam, et non tentabo Doninum s. » Mox paucis interjectis subjungit : « Propter hoc dabit Dominus ipse vobis signumn. Ecce Virgo in utero suscipiet .. Quoniam enim non petivit Achaz signum, neque in profundum, neque in excelsum, ut disceres eum qui. in inferiores terræ partes descendit, eumdem esse qui et ascendit super cœlos onines idcirco Domi- nus ipse signum dedit ; signum autem inauditum, et. prodigiosum, et valde a communi natura alienum., Isa. vi, 14. ss ibid. 10-12. se ibid. 14. so Matth. 1, 20. st ibid. se ibid. 21. ibid. 23. » Ephes. 1, 9. (35) Editi φύσεως τὰ σύμβολα, ὡς. Libri veteres (54) Sic niss. Combefisiami et Reg. primus. Editi (55) Ita veteres libri. At editi οὐδὲ μή.
PG 31:1466Οὐ μὴ αἰτήσω, οὐδ’ οὐ μὴ πειράσω Κύριον. Εἶτα μετ’ ὀλίγα φησίν· Διὰ τοῦτο δώσει Κύριος αὐτὸς ὑμῖν σημεῖον. Ἰδοὺ ἡ Παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται. Ἐπειδὴ γὰρ οὐκ ᾔτησε τὸ εἰς βάθος ἢ εἰς ὕψος σημεῖον ὁ Ἄχαζ, ἵνα μάθῃς, ὅτι ὁ καταβὰς εἰς τὰ κατώτερα μέρη τῆς γῆς, αὐτός ἐστι καὶ ὁ ἀναβὰς ὑπεράνω πάντων τῶν οὐρανῶν, αὐτὸς ὁ Κύριος ἔδωκε σημεῖον· σημεῖον δὲ παράδοξόν τι καὶ τεραστικὸν, καὶ παρὰ πολὺ τῆς κοινῆς παρηλλαγμένον φύσεως. Ἡ αὐτὴ γυνὴ καὶ παρθένος καὶ μήτηρ, καὶ ἐν τῷ ἁγιασμῷ τῆς παρθενίας μένουσα, καὶ τὴν τῆς τεκνογονίας εὐλογίαν κληρονομοῦσα. Εἰ δέ τινες τῶν ἑρμηνευσάντων τὴν Ἑβραί̈δα φωνὴν ἀντὶ τῆς παρθένου τὴν νεᾶνιν ἐκδεδώκασιν, οὐδὲν τῷ λόγῳ διαλυμαίνεται. Εὑρήκαμεν γὰρ ἐν τῇ συνηθείᾳ τῆς Γραφῆς ἀντὶ τῆς παρθένου τὴν νεᾶνιν παραλαμβανομένην πολλάκις, ὡς ἐν τῷ Δευτερονομίῳ φησίν·ρίων. « Ταῦτα γὰρ αὐτοῦ ἐνθυμηθέντος, ἄγγελος Α Κυρίου ἐφάνη αὐτῷ κατ' όναρ, λέγων· Μὴ φοβηθῇς παραλαβεῖν Μαριάμ τὴν γυναῖκά σου. » Μηδ' ἐκεῖνο ἐνθυμηθῇς, ὅτι ὑπονοίαις ἀτόποις συσκιάσεις τὸ ἁμάρτημα. Δίκαιος γὰρ προσηγορεύθης· οὐ πρὸς δικαίον δὲ ἀνδρὸς σιωπῇ τὰς παρανομίας επικα- λύπτειν. « Μὴ φοβηθῇς παραλαβεῖν Μαριάμ τὴν γυν ναϊκά σου. » Εδειξεν, ὅτι οὐκ ἠγανάκτει, οὐδὲ ἐβδε λύσσετο, ἀλλ' ἐφοβεῖτο αὐτὴν ὡς Πνεύματος ἁγίου πεπληρωμένην. « Τὸ γὰρ ἐν αὐτῇ γεννηθὲν ἐκ Πνεύμα τός ἐστιν ἁγίου. » Καὶ ἐντεῦθεν δῆλον, ὅτι οὐ κατά τὴν κοινὴν φύσιν τῆς σαρκὸς ἡ σύστασις ἐγένετο τῷ Κυρίῳ. Εὐθὺς γὰρ τέλειον ἦν τῇ σαρκὶ τὸ κυοφο ρούμενων, οὗ ταῖς κατὰ μικρὸν διαπλάσεσι μορφω θὲν, ὡς δηλοῖ τὰ ῥήματα. Οὐ γὰρ εἴρηται, Τὸ κυηθὲν, ἀλλὰ, « Τὸ γεννηθέν. Ἐξ ἁγιωσύνης οὖν ἡ σὰρξ συμπαγεῖσα, ἀξία ἦν τῇ θεότητι τοῦ Μονογενούς ἑνωθῆναι. • Τέξεται δὲ υἱὸν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦν. » Τετηρήκαμεν, ὅτι οἷς ἐξεπίτηδες τίθενται τὰ ὀνόματα, ἔνδειξιν ἔχει τῆς ὑποκειμένης φύσεως (53), ὡς τῷ ᾽Αβραὰμ, καὶ τῷ Ἰσαάκ, καὶ τῷ Ἰσραήλ. Τούτων γὰρ ἑκάστου ἡ προσηγορία οὐ μᾶλλον τὸν τοῦ σώματος χαρακτῆρα ἢ τὸ ἰδίωμα τῆς κατορθουμένης ὑπ' αὐτῶν ἀρετῆς παρεδήλου. Δια τοῦτο καὶ νῦν Ἰησοῦς προσαγορεύεται, τουτέστι • Σωτηρία λαοῦ. » Ηδη δὲ καὶ τὸ πρὸ αἰώνων διατε ταγμένον μυστήριον, καὶ πάλαι διὰ τῶν προφητῶν κηρυχθὲν, τὴν ἐκβασιν εἶχεν. « Ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσουσι τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ · ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον, Μεθ᾿ ἡμῶν ὁ Θεός. » Πάλαι κἀκείνη (54) ή προσηγο ρία τοῦ παντὸς μυστηρίου τὴν δήλωσιν ἔχει, ὅτι Θεὸς ἐν ἀνθρώποις, ἐπειδὴ ἑρμηνεύεται, φησί, τὸ Ἐμμανουὴλ « Μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. » Καὶ μηδεὶς περι- τρεπέσθω ταῖς Ἰουδαῖκαῖς ἐπηρείαις, οι φασιν οὐχὶ παρθένον, ἀλλὰ νεᾶνιν εἰρῆσθαι παρὰ τοῦ προφήτου. • Ἰδοὺ γὰρ, φησίν, ἡ νεάνις ἐν γαστρὶ λήψεται. Πρῶτον μὲν γὰρ πάντων ἐστὶν ἀλογώτατον τὸ παρὰ τοῦ Κυρίου ἀντὶ σημείου δοθέν, τοῦτο κοινὸν ἂν καὶ ὑπὸ πάσης τῆς φύσεως ομολογούμενον εἶναι δοκεῖν. Τί γάρ φησιν ὁ προφήτης; « Και προσέθετο Κύριος λαλῆσαι τῷ ᾿Αγας, λέγων· Αἴτησαι σεαυτῷ σημεῖον παρὰ Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου εἰς βάθος ἢ εἰς ὕψος. Καὶ εἶπεν "Αχαζ · Οὐ μὴ αἰτήσω, οὐδ᾽ οὐ (55) μή πειράσω Κύριον. » Εἶτα μετ' ὀλίγα φησίν· « Διά τοῦτο δώσει Κύριος αὐτὸς ὑμῖν σημεῖον. Ἰδοὺ ἡ Παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται. Ἐπειδὴ γὰρ οὐκ ᾔτησε τὸ εἰς βάθος ἢ εἰς ὕψος σημεῖον ὁ ᾿Αχαζ, ἵνα μάθῃς, ὅτι ὁ καταβὰς εἰς τὰ κατώτερα μέρη της γῆς, αὐτός ἐστι καὶ ὁ ἀναδὰς ὑπεράνω πάντων τῶν οὐρανῶν, αὐτὸς ὁ Κύριος ἔδωκε σημεῖον· σημεῖον δὲ παράδοξόν τι καὶ τεραστικὸν, καὶ παρὰ πολὺ τῆς κοινῆς παρηλλαγμένον φύσεως. Ἡ αὐτὴ γυνὴ καὶ » Εt φύσεως, ὡς. Πάλιν κἀκείνη. ' HOMILIA IN SANCTAM CHRISTI GENERATIONEM. B mini apparuit ei in somnis, dicens : Noli timere accipere Mariam conjugem tuam *. » Neque illud cogitaveris, obumbraturum te peccatum absonis quibusdam commentis. Nam vocatus es justus ; non est autem viri justi, silentio scelera contegere. • Noli timere accipere Mariam conjugem tuam. › Ostendit se indignatum ei non fuisse, neque ipsam aversatum, sed veritum esse se eam tanquam Spi- ritu sancto repletam. ‹ Quod enim in ea generatum est, de Spiritu sancto est "¹. » Et inde compertum est, non secundum communem carnis naturam fuisse Domini compagem. Statim enim carne per- fectum erat quod utero gestabatur, non, ut indi- cant verba, per conformationes paulatim formam accepit. Non enim dictum est: Quod conceptum est, sed, ‹ Quod generatum est. › Caro igitur ex sanctitate compacta, digna erat, quæ Unigeniti con- jungeretur divinitati. • Pariet autem filium, et vocabis nomen ejus Jesumn 58, Observavimus, qui- bus de industria nomina imponuntur, in his per ca naturam subjectam ostendi, ut Abrahamo, Isaaco, Israeli. Horum enim appellatio non corporis cha- racterem magis quam virtutis ab eis excultæ pro- prietatem significabat. Idcirco etiam nunc Jesus vo- catur, hoc est, Salus populi. › Jam vero myste- rium et ante sæcula ordinatum, et olim per pro- phetas nuntiatum, exitum habuit. Ecce virgo in utero suscipiet, et pariet filium, et vocabunt nomen velationem. . Hæc enim eo cogitante, angelus Dom c ejus Emmanuel ; quod est interpretatum, Nobiscum C D Deus vs. » Atque hæc appellatio jam a longo tem- pore mysterium totum declarat, fore videlicet, ut Deus inter homines versaretur, quandoquidem, inquit, vocem Emmanuel si interpreteris, sonat «Nobiscum Deus. Nec quisquam Judaicis fraudibus per vertatur, qui aiunt, non virginem, sed puellam dictam esse a propheta. ‹Ecce enim, inquit, puella in utero suscipiet s. » Primum enim res est omn. nium absurdissima, quod a Domino pro signo tra- ditum est, id existimare commune esse, et omnis nature confessione notum. Ecquid enim, ait pro- pheta ? « Et adjecit Dominus loqui ad Achaz, di cens: Pete tibi signum a Domino Deo tuo in pro- funduin, sive in excelsum. dixit Achaz : Nen pelam, et non tentabo Doninum s. » Mox paucis interjectis subjungit : « Propter hoc dabit Dominus ipse vobis signumn. Ecce Virgo in utero suscipiet .. Quoniam enim non petivit Achaz signum, neque in profundum, neque in excelsum, ut disceres eum qui. in inferiores terræ partes descendit, eumdem esse qui et ascendit super cœlos onines idcirco Domi- nus ipse signum dedit ; signum autem inauditum, et. prodigiosum, et valde a communi natura alienum., Isa. vi, 14. ss ibid. 10-12. se ibid. 14. so Matth. 1, 20. st ibid. se ibid. 21. ibid. 23. » Ephes. 1, 9. (35) Editi φύσεως τὰ σύμβολα, ὡς. Libri veteres (54) Sic niss. Combefisiami et Reg. primus. Editi (55) Ita veteres libri. At editi οὐδὲ μή.
PG 31:1467Ἐάν τις εὕρῃ τὴν παῖδα τὴν παρθένον, ἥτις οὐ μεμνήστευται, καὶ βιασάμενος κοιμηθῇ μετ’ αὐτῆς, καὶ εὑρεθῇ, δώσει ὁ ἄνθρωπος ὁ κοιμηθεὶς μετ’ αὐτῆς τῷ πατρὶ τῆς νεάνιδος πεντήκοντα δίδραχμα. Καὶ ἐγερθεὶς παρέλαβε τὴν γυναῖκα αὑτοῦ. Καὶ διαθέσει, καὶ στοργῇ, καὶ πάσῃ τῇ ἐπιβαλλούσῃ τοῖς συνοικοῦσιν ἐπιμελείᾳ γυναῖκα ἡγούμενος, τῶν γαμικῶν ἔργων ἀπείχετο. Οὐκ ἐγίνωσκε γὰρ αὐτὴν, φησὶν, ἕως οὗ ἔτεκε τὸν υἱὸν αὑτῆς τὸν πρωτότοκον. Τοῦτο δὲ ἤδη ὑπόνοιαν παρέχει, ὅτι μετὰ τὸ καθαρῶς ὑπηρετήσασθαι τῇ γεννήσει τοῦ Κυρίου τῇ ἐπιτελεσθείσῃ διὰ τοῦ Πνεύματος τοῦ ἁγίου, τὰ νενομισμένα τοῦ γάμου ἔργα μὴ ἀπαρνησαμένης τῆς Μαρίας. Ἡμεῖς δὲ, εἰ καὶ μηδὲν τῷ τῆς εὐσεβείας παραλυμαίνεται λόγῳ (μέχρι γὰρ τῆς κατὰ τὴν οἰκονομίαν ὑπηρεσίας ἀναγκαία ἡ παρθενία, τὸ δ’ ἐφεξῆς ἀπολυπραγμόνητον τῷ λόγῳ τοῦ μυστηρίου), ὅμως διὰ τὸ μὴ καταδέχεσθαι τῶν φιλοχρίστων τὴν ἀκοὴν, ὅτι ποτὲ ἐπαύσατο εἶναι παρθένος ἡ Θεοτόκος, ἐκείνας ἡγούμεθα τὰς μαρτυρίας αὐτάρκεις.παρθένος καὶ μήτηρ, καὶ ἐν τῷ ἁγιασμῷ τῆς παρ- θενίας μένουσα, καὶ τὴν τῆς τεκνογονίας εὐλογίαν κληρονομοῦσα. Εἰ δέ τινες τῶν ἑρμηνευσάντων τὴν Εβραΐδα φωνὴν ἀντὶ τῆς παρθένου τὴν νεανιν ἐκδεδώ κασιν, οὐδὲν τῷ λόγῳ διαλυμαίνεται (56). Ευρήκαμεν γὰρ ἐν τῇ συνηθεία τῆς Γραφῆς ἀντὶ τῆς παρθένου τὴν νεᾶνιν παραλαμβανομένην πολλάκις, ὡς ἐν τῷ Δευτερονομίῳ φησίν· « Εάν τις εὕρῃ τὴν παῖδα τὴν παρθένον, ἥτις οὐ μεμνήστευται, καὶ βιασάμενος κοιμηθῇ μετ' αὐτῆς, καὶ εὑρεθῇ, δώσει ὁ ἄνθρωπος ὁ κοιμηθείς μετ' αὐτῆς τῷ πατρὶ τῆς νεάνιδος πεν τήκοντα δίδραχμα.. Καὶ διαθέσει, καὶ στοργῇ, καὶ πάσῃ τῇ ἐπιβαλλούσῃ τοῖς συνοικοῦσιν ἐπιμελείᾳ γυναῖκα ἡγούμενος, τῶν Β γαμικῶν ἔργων ἀπείχετο. «Οὐκ ἐγίνωσκε γὰρ αυτ τὴν, φησίν, ἕως οὗ ἔτεκε τὸν υἱὸν αὐτῆς τὸν πρω τύτοκον. » Τοῦτο δὲ ἤδη ὑπόνοιαν παρέχει, ὅτι (57) μετὰ τὸ καθαρῶς ὑπηρετήσασθαι τῇ γεννήσει τοῦ Κυρίου τῇ ἐπιτελεσθείσῃ διὰ τοῦ Πνεύματος τοῦ ἁγίου, τὰ νενομισμένα τοῦ γάμου ἔργα μὴ ἀπαρνησαμένης τῆς Μαρίας. Ἡμεῖς δὲ, εἰ καὶ μηδὲν τῷ τῆς εὐσε Γείας παραλυμαίνεται λόγῳ (μέχρι γὰρ τῆς κατὰ τὴν οἰκονομίαν ὑπηρεσίας αναγκαία ἡ παρθενία, τὸ δ' ἐφεξῆς ἀπολυπραγμόνητον τῷ λόγῳ τοῦ μυστηρίου), ὅμως διὰ τὸ μὴ καταδέχεσθαι (58) τῶν φιλοχρίστων τὴν ἀκοὴν, ὅτι ποτὲ ἐπαύσατο εἶναι παρθένος ἡ Θεοτόκος, ἐκείνας ἡγούμεθα τας μαρτυρίας αὐτάρ κεις. Πρὸς μὲν τὸ, ὅτι ο Οὐκ ἐγίνωσκεν αὐτὴν ἕως οὗ ἔτεκε τὸν υἱὸν αὐτῆς, ὅτι τὸ, ο ἕως, ο πολλαχοῦ χρόνου μέν τινα δοκεῖ περιορισμὸν ὑποφαίνειν, κατὰ δὲ τὴν ἀλήθειαν τὸ ἀόριστον δείκνυσιν. Οποιόν ἐστι τὸ ὑπὸ τοῦ Κυρίου λεχθὲν τὸ, ο Καὶ ἰδοὺ ἐγὼ μεθ' ὑμῶν εἰμι πάσας τὰς ἡμέρας ἕως τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος. » Οὐ γὰρ δή που μετὰ τὸν αἰῶνα τοῦτον οὐκ ἔμελλε συνέσεσθαι τοῖς ἁγίοις ὁ Κύριος· ἀλλ' ἡ ἐπαγγελία τοῦ παρόντος τὸ διηνε κὲς σημαίνει, οὐκ ἔστιν ἀποκοπή τοῦ μέλλον τος. Τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον φαμὲν κανταῦθα παρ- ειλῆφθαι τὸ, ο ἕως. · Ἐπειδὴ δὲ εἴρηται, « Πρωτό τόχον, ὃ οὐ πάντως ὁ πρωτότοκος πρὸς τοὺς ἐπιγινο μένους ἔχει τὴν σύγκρισιν, ἀλλ' ὁ πρῶτον διανοίγων μήτραν πρωτότοκος ὀνομάζεται. Δηλοῖ δὲ καὶ ἡ κατὰ τὸν Ζαχαρίαν ἱστορία, ὅτι μέχρι παντὸς παρο θένος ή Μαρία. Λόγος γάρ τίς ἐστι, καὶ οὗτος ἐκ παραδόσεως εἰς ἡμᾶς ἀφιγμένος, ὅτι ὁ Ζαχαρίας, ἐν τῇ τῶν παρθένων χώρᾳ τὴν Μαριάμ κατατάξας μετὰ τὴν τοῦ Κυρίου κύησιν, ὑπὸ τῶν Ἰουδαίων κατεφονεύθη μεταξὺ τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ θυσιαστη ρίου, ἐγκληθεὶς ὑπὸ τοῦ λαοῦ ὡς διὰ τούτου κατα σκευάζων τὸ παράδοξον ἐκεῖνο καὶ πολυύμνητου 6ο ΧΧΥΙΙ, 20. νονται. διαλυμαίνεται. ὅτι. παρέχει τισὶν ὡς, APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. Eadem mulier et virgo et mater, et in virginitatis A sanctimonia manens, et gignendæ prolis benedictio- nem sortita. Quod si nonnulli ex his qui Hebraicam vocem interpretati sunt pro virgine puellam reddi- dere, tamen nihil vitiatur sententia. Invenimus enim id in more Scripturæ positum, ut puella pro virgine sæpe usurpetur, velut ait in Deuteronomio : • Si quis invenerit puellam virginem, quæ despon- sata non sit, et vim faciens dormierit cum ea, et deprehensus fuerit, dabit homo, qui dormivit cum ca, patri puellae quinquaginta didrachmata ' C Quanquam et affectu, et amore, et omni studio conjugibus convenienti uxorem suam esse rebatur, tamen a nuptialibus operibus abstinuit. Non enim, inquit, cognoscebat eam, donec peperit filium suum primogenitum 60., Jam autem hinc oritur suspicio, Mariam posteaquam generationi Domini per Spiritum sanctum factæ pure inservivit, tum demum consueta nuptiarum opera non denegasse. Nos autem, etiamsi hoc pietatis doctrinam nihil læ- dat, (siquidem ad dispensationis usque mini- sterium necessaria erat virginitas: quod vero po- stea evenit, id ratio mysterii curiosius inquirere non cogit), cum tamen Christi amantes audire non sustineant quod Deipara aliquando desierit esse virgo, testimonia illa sudicere arbitramur. Quod quidem attinet ad illud: Non cognoscebat eam, donec peperit filium suum 61,» respondemus videri illud, « donec, o multis locis aliquod quidem Len- pus definitum indicare, sed tamen indefinitum vere significat. Quale est quod dictum est a Domino : • Et ecce ego vobiscum sum omnibus diebus, usque ad consummationem sæculi 6. › Non enim futurum erat, ut Dominus post hoc sæculum non amplius eum sanctis versaretur: sed promissio præsentis denotat perpetuitatem, non rescindit futurum. Eodem igitur modo hic etiam illud, • donec, acceptum fuisse dicimus. Cum autem dictum est, Primogenitum, non continuo pri- mogenitus habet comparationem ad succeden- tes : sed qui primum aperit uterum, primogeni- tus appellatur. Declarat autem et Zachariæ bisto- ria Mariam perpetuo virginem permansisse. Fe- runt enim, et id ex traditione ad nos usque perve- nit, Zachariam, cum Mariam in virginum loco post Domini partum posuisset, templum inter et aram occisum a Judæis fuisse, videlicet accusatum a populo, quod hac ratione confirmaret admirabile illud et perquam decantatum signum, virginem D b Deut. xxi, 28, 29. Matth. 1, 24. ibid. 25. ibid. 26. Matth. Editi et unus codex Alius id in causa cur suspi- cati sint nonnulli. Multa docte et sapienter scripsit Ducasus in hunc locum : sed, ut verun fatear, hæc oratio mihi videtur aut Basilii non esse, aut si ejus esse dicatur, ita tamen corrupta est variantium lectionum copia atque multitudine, ut alicujus esse momenti vix possit. il mass. nostris deest. 5. ι Καὶ ἐγερθεὶς παρέλαβε τὴν γυναῖκα αὐτοῦ. 5. • Et expergefactus accepit uxorem suam 59. (56) Unus rns. cum Coubertino tertio διαλυμαί (37) Combefisiani quidam codices παρεῖχέ τισιν, (58) Editi μυστηρίου καταλείψωμεν. Vox ultima
PG 31:1468Πρὸς μὲν τὸ, ὅτι Οὐκ ἐγίνωσκεν αὐτὴν ἕως οὗ ἔτεκε τὸν υἱὸν αὑτῆς, ὅτι τὸ, ἕως, πολλαχοῦ χρόνου μέν τινα δοκεῖ περιορισμὸν ὑποφαίνειν, κατὰ δὲ τὴν ἀλήθειαν τὸ ἀόριστον δείκνυσιν. Ὁποῖόν ἐστι τὸ ὑπὸ τοῦ Κυρίου λεχθὲν τὸ, Καὶ ἰδοὺ ἐγὼ μεθ’ ὑμῶν εἰμι πάσας τὰς ἡμέρας ἕως τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος. Οὐ γὰρ δήπου μετὰ τὸν αἰῶνα τοῦτον οὐκ ἔμελλε συνέσεσθαι τοῖς ἁγίοις ὁ Κύριος· ἀλλ’ ἡ ἐπαγγελία τοῦ παρόντος τὸ διηνεκὲς σημαίνει, οὐκ ἔστιν ἀποκοπὴ τοῦ μέλλοντος. Τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον φαμὲν κἀνταῦθα παρειλῆφθαι τὸ, ἕως. Ἐπειδὴ δὲ εἴρηται, Πρωτότοκον, οὐ πάντως ὁ πρωτότοκος πρὸς τοὺς ἐπιγινομένους ἔχει τὴν σύγκρισιν, ἀλλ’ ὁ πρῶτον διανοίγων μήτραν πρωτότοκος ὀνομάζεται. Δηλοῖ δὲ καὶ ἡ κατὰ τὸν Ζαχαρίαν ἱστορία, ὅτι μέχρι παντὸς παρθένος ἡ Μαρία.παρθένος καὶ μήτηρ, καὶ ἐν τῷ ἁγιασμῷ τῆς παρ- θενίας μένουσα, καὶ τὴν τῆς τεκνογονίας εὐλογίαν κληρονομοῦσα. Εἰ δέ τινες τῶν ἑρμηνευσάντων τὴν Εβραΐδα φωνὴν ἀντὶ τῆς παρθένου τὴν νεανιν ἐκδεδώ κασιν, οὐδὲν τῷ λόγῳ διαλυμαίνεται (56). Ευρήκαμεν γὰρ ἐν τῇ συνηθεία τῆς Γραφῆς ἀντὶ τῆς παρθένου τὴν νεᾶνιν παραλαμβανομένην πολλάκις, ὡς ἐν τῷ Δευτερονομίῳ φησίν· « Εάν τις εὕρῃ τὴν παῖδα τὴν παρθένον, ἥτις οὐ μεμνήστευται, καὶ βιασάμενος κοιμηθῇ μετ' αὐτῆς, καὶ εὑρεθῇ, δώσει ὁ ἄνθρωπος ὁ κοιμηθείς μετ' αὐτῆς τῷ πατρὶ τῆς νεάνιδος πεν τήκοντα δίδραχμα.. Καὶ διαθέσει, καὶ στοργῇ, καὶ πάσῃ τῇ ἐπιβαλλούσῃ τοῖς συνοικοῦσιν ἐπιμελείᾳ γυναῖκα ἡγούμενος, τῶν Β γαμικῶν ἔργων ἀπείχετο. «Οὐκ ἐγίνωσκε γὰρ αυτ τὴν, φησίν, ἕως οὗ ἔτεκε τὸν υἱὸν αὐτῆς τὸν πρω τύτοκον. » Τοῦτο δὲ ἤδη ὑπόνοιαν παρέχει, ὅτι (57) μετὰ τὸ καθαρῶς ὑπηρετήσασθαι τῇ γεννήσει τοῦ Κυρίου τῇ ἐπιτελεσθείσῃ διὰ τοῦ Πνεύματος τοῦ ἁγίου, τὰ νενομισμένα τοῦ γάμου ἔργα μὴ ἀπαρνησαμένης τῆς Μαρίας. Ἡμεῖς δὲ, εἰ καὶ μηδὲν τῷ τῆς εὐσε Γείας παραλυμαίνεται λόγῳ (μέχρι γὰρ τῆς κατὰ τὴν οἰκονομίαν ὑπηρεσίας αναγκαία ἡ παρθενία, τὸ δ' ἐφεξῆς ἀπολυπραγμόνητον τῷ λόγῳ τοῦ μυστηρίου), ὅμως διὰ τὸ μὴ καταδέχεσθαι (58) τῶν φιλοχρίστων τὴν ἀκοὴν, ὅτι ποτὲ ἐπαύσατο εἶναι παρθένος ἡ Θεοτόκος, ἐκείνας ἡγούμεθα τας μαρτυρίας αὐτάρ κεις. Πρὸς μὲν τὸ, ὅτι ο Οὐκ ἐγίνωσκεν αὐτὴν ἕως οὗ ἔτεκε τὸν υἱὸν αὐτῆς, ὅτι τὸ, ο ἕως, ο πολλαχοῦ χρόνου μέν τινα δοκεῖ περιορισμὸν ὑποφαίνειν, κατὰ δὲ τὴν ἀλήθειαν τὸ ἀόριστον δείκνυσιν. Οποιόν ἐστι τὸ ὑπὸ τοῦ Κυρίου λεχθὲν τὸ, ο Καὶ ἰδοὺ ἐγὼ μεθ' ὑμῶν εἰμι πάσας τὰς ἡμέρας ἕως τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος. » Οὐ γὰρ δή που μετὰ τὸν αἰῶνα τοῦτον οὐκ ἔμελλε συνέσεσθαι τοῖς ἁγίοις ὁ Κύριος· ἀλλ' ἡ ἐπαγγελία τοῦ παρόντος τὸ διηνε κὲς σημαίνει, οὐκ ἔστιν ἀποκοπή τοῦ μέλλον τος. Τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον φαμὲν κανταῦθα παρ- ειλῆφθαι τὸ, ο ἕως. · Ἐπειδὴ δὲ εἴρηται, « Πρωτό τόχον, ὃ οὐ πάντως ὁ πρωτότοκος πρὸς τοὺς ἐπιγινο μένους ἔχει τὴν σύγκρισιν, ἀλλ' ὁ πρῶτον διανοίγων μήτραν πρωτότοκος ὀνομάζεται. Δηλοῖ δὲ καὶ ἡ κατὰ τὸν Ζαχαρίαν ἱστορία, ὅτι μέχρι παντὸς παρο θένος ή Μαρία. Λόγος γάρ τίς ἐστι, καὶ οὗτος ἐκ παραδόσεως εἰς ἡμᾶς ἀφιγμένος, ὅτι ὁ Ζαχαρίας, ἐν τῇ τῶν παρθένων χώρᾳ τὴν Μαριάμ κατατάξας μετὰ τὴν τοῦ Κυρίου κύησιν, ὑπὸ τῶν Ἰουδαίων κατεφονεύθη μεταξὺ τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ θυσιαστη ρίου, ἐγκληθεὶς ὑπὸ τοῦ λαοῦ ὡς διὰ τούτου κατα σκευάζων τὸ παράδοξον ἐκεῖνο καὶ πολυύμνητου 6ο ΧΧΥΙΙ, 20. νονται. διαλυμαίνεται. ὅτι. παρέχει τισὶν ὡς, APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. Eadem mulier et virgo et mater, et in virginitatis A sanctimonia manens, et gignendæ prolis benedictio- nem sortita. Quod si nonnulli ex his qui Hebraicam vocem interpretati sunt pro virgine puellam reddi- dere, tamen nihil vitiatur sententia. Invenimus enim id in more Scripturæ positum, ut puella pro virgine sæpe usurpetur, velut ait in Deuteronomio : • Si quis invenerit puellam virginem, quæ despon- sata non sit, et vim faciens dormierit cum ea, et deprehensus fuerit, dabit homo, qui dormivit cum ca, patri puellae quinquaginta didrachmata ' C Quanquam et affectu, et amore, et omni studio conjugibus convenienti uxorem suam esse rebatur, tamen a nuptialibus operibus abstinuit. Non enim, inquit, cognoscebat eam, donec peperit filium suum primogenitum 60., Jam autem hinc oritur suspicio, Mariam posteaquam generationi Domini per Spiritum sanctum factæ pure inservivit, tum demum consueta nuptiarum opera non denegasse. Nos autem, etiamsi hoc pietatis doctrinam nihil læ- dat, (siquidem ad dispensationis usque mini- sterium necessaria erat virginitas: quod vero po- stea evenit, id ratio mysterii curiosius inquirere non cogit), cum tamen Christi amantes audire non sustineant quod Deipara aliquando desierit esse virgo, testimonia illa sudicere arbitramur. Quod quidem attinet ad illud: Non cognoscebat eam, donec peperit filium suum 61,» respondemus videri illud, « donec, o multis locis aliquod quidem Len- pus definitum indicare, sed tamen indefinitum vere significat. Quale est quod dictum est a Domino : • Et ecce ego vobiscum sum omnibus diebus, usque ad consummationem sæculi 6. › Non enim futurum erat, ut Dominus post hoc sæculum non amplius eum sanctis versaretur: sed promissio præsentis denotat perpetuitatem, non rescindit futurum. Eodem igitur modo hic etiam illud, • donec, acceptum fuisse dicimus. Cum autem dictum est, Primogenitum, non continuo pri- mogenitus habet comparationem ad succeden- tes : sed qui primum aperit uterum, primogeni- tus appellatur. Declarat autem et Zachariæ bisto- ria Mariam perpetuo virginem permansisse. Fe- runt enim, et id ex traditione ad nos usque perve- nit, Zachariam, cum Mariam in virginum loco post Domini partum posuisset, templum inter et aram occisum a Judæis fuisse, videlicet accusatum a populo, quod hac ratione confirmaret admirabile illud et perquam decantatum signum, virginem D b Deut. xxi, 28, 29. Matth. 1, 24. ibid. 25. ibid. 26. Matth. Editi et unus codex Alius id in causa cur suspi- cati sint nonnulli. Multa docte et sapienter scripsit Ducasus in hunc locum : sed, ut verun fatear, hæc oratio mihi videtur aut Basilii non esse, aut si ejus esse dicatur, ita tamen corrupta est variantium lectionum copia atque multitudine, ut alicujus esse momenti vix possit. il mass. nostris deest. 5. ι Καὶ ἐγερθεὶς παρέλαβε τὴν γυναῖκα αὐτοῦ. 5. • Et expergefactus accepit uxorem suam 59. (56) Unus rns. cum Coubertino tertio διαλυμαί (37) Combefisiani quidam codices παρεῖχέ τισιν, (58) Editi μυστηρίου καταλείψωμεν. Vox ultima
PG 31:1469Λόγος γάρ τίς ἐστι, καὶ οὗτος ἐκ παραδόσεως εἰς ἡμᾶς ἀφιγμένος, ὅτι ὁ Ζαχαρίας, ἐν τῇ τῶν παρθένων χώρᾳ τὴν Μαριὰμ κατατάξας μετὰ τὴν τοῦ Κυρίου κύησιν, ὑπὸ τῶν Ἰουδαίων κατεφονεύθη μεταξὺ τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ θυσιαστηρίου, ἐγκληθεὶς ὑπὸ τοῦ λαοῦ ὡς διὰ τούτου κατασκευάζων τὸ παράδοξον ἐκεῖνο καὶ πολυύμνητον σημεῖον, παρθένον γεννήσασαν καὶ τὴν παρθενίαν μὴ διαφθείρασαν. Τοῦ δὲ Ἰησοῦ γεννηθέντος, φησὶν, ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας, ἐν ἡμέραις Ἡρώδου τοῦ βασιλέως, ἰδοὺ μάγοι ἀπὸ ἀνατολῶν παρεγένοντο εἰς Ἱεροσόλυμα, λέγοντες· Ποῦ ἔστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων; Ἔθνος Περσικὸν οἱ μάγοι, μαντείαις καὶ ἐπαοιδίαις καὶ φυσικαῖς τισιν ἀντιπαθείαις προσέχοντες, καὶ περὶ τὴν τήρησιν τῶν μεταρσίων ἐσχολακότες. Ταύτης δὲ τῆς μαντείας ἔοικε εἶναι καὶ Βαλαὰμ, ὁ μεταπεμφθεὶς παρὰ τοῦ Βαλὰκ, ὥστε διά τινων τελετῶν καταράσασθαι τὸν Ἰσραήλ· ὃς καὶ ἐν τῇ τετάρτῃ αὐτοῦ παραβολῇ τοιαῦτα λέγει περὶ τοῦ Κυρίου· Ἄνθρωπος ὁρῶν, φησὶν, ἀκούων λόγια Θεοῦ, ἐπιστάμενος γνῶσιν Ὑψίστου, καὶ ὅρασιν Θεοῦ ἰδὼν ἐν ὕπνῳ· ἀποκεκαλυμμένοι οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ.σημεῖον, παρθένσον γεννήσασαν καὶ τὴν παρθενίαν Α μὴ διαφθείρασαν. • Τοῦ δὲ Ἰησοῦ (59) γεννηθέντος, φησίν, ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας, ἐν ἡμέραις Ηρώ- δου τοῦ βασιλέως, ἰδοὺ μάγοι ἀπὸ ἀνατολῶν παρε γένοντο εἰς Ἱεροσόλυμα, λέγοντες· Ποῦ ἔστιν ἡ τε- χθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων; ο Εθνος Περσικὸν οἱ μάγοι, μαντείαις καὶ ἐπαοιδίαις καὶ φυσικαῖς τισιν ἀντιπαθείαις προσέχοντες, καὶ περὶ τὴν τήρησιν τῶν μεταρσίων ἐσχολακότες. Ταύτης δὲ τῆς (60) μαντείας ἔοικε εἶναι καὶ Βαλαάμ, ὁ μεταπεμφθεὶς παρὰ τοῦ Βαλακ, ὥστε διά τινων τελετῶν καταράσα σθαι τὸν Ἰσραήλ· ὃς καὶ ἐν τῇ τετάρτῃ αὐτοῦ πα· ραβολῇ τοιαῦτα λέγει περὶ τοῦ Κυρίου· ο "Ανθρω- πος ὁρῶν, φησὶν, ἀκούων λόγια Θεοῦ, ἐπιστά μενος γνῶσιν Ὑψίστου, καὶ ὅρασιν Θεοῦ ἰδὼν ἐν ὕπνῳ· ἀποκεκαλυμμένοι οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ. Δείξω Β αὐτῷ, καὶ οὐχὶ νῦν, μακαρίζω, καὶ οὐκ ἐγγίζει. Ανατελεῖ ἄστρον ἐξ Ιακώβ, καὶ ἀναστήσεται ἄνθρω πος ἐξ Ισραήλ. » Διὰ τοῦτο ἐπιζητήσαντες τὸν τό τον τῆς Ἰουδαίας, κατὰ μνήμην τῆς παλαιᾶς προ- φητείας, ἦλθον μαθεῖν ποῦ ἔστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων. Τάχα δὲ καὶ ἀντικειμένης δυνάμεως τῇ ἐπιφανείᾳ τοῦ Κυρίου ἀτονωτέρας λοιπὸν γενομέ νης, αἰσθανόμενοι καταργουμένης τῆς ἐνεργείας αύτ τῶν, μεγάλην δύναμιν τῷ τεχθέντι προσεμαρτύρουν. Διὰ τοῦτο εὑρόντες τὸ παιδίον προσεκύνησαν αὐτῷ ἐν δώροις. Μάγοι, τὸ ἀπηλλοτριωμένον τοῦ Θεοῦ καὶ ξένον τῶν διαθηκῶν ἔθνος, πρῶτοι τῆς προσκα νήσεως ἠξιώθησαν, διότι αἱ παρὰ τῶν ἐχθρῶν μαρ τυρίαι ἀξιοπιστότερα! εἰσιν. Εἰ γὰρ Ἰουδαῖοι προσ- εκύνησαν πρώτοι, ἐνομίσθησαν ἂν τὴν ἑαυτῶν σε μνύνειν συγγένειαν· νῦν δὲ οἱ μηδὲν προσήκοντες ὡς τῷ Θεῷ προσκυνοῦσιν, ἵν᾽ οἱ οἰκεῖοι κατακριθῶσι, τοῦτον σταυρώσαντες, ὃν οἱ ἀλλόφυλοι προσεκύνη σαν. Ἐπεὶ μέντοι προσέκειντο ταῖς τῶν οὐρανίων κινήσεσιν, οὐκ ἀργῶς ἐθεώρουν τὸ παράδοξον τῶν κατ' οὐρανὸν θεαμάτων, ἀστέρα καινὸν καὶ ἀσυνήθη τῇ γεννήσει τοῦ Κυρίου ἐπανατείλαντα. σκευὴν εἰς τὴν τοῦ ἀστέρος ἀνατολήν. Οἱ μὲν γὰρ την γένεσιν παρεισάγοντες ἐκ τῶν ἤδη ὄντων ἀστέ- ρων, τῶν τούτων τοιόνδε (61) σχηματισμὸν αἴτιον εἶναι τῶν κατὰ τὸν βίον συμπτωμάτων ἑκάστῳ τί θενται· ἐνταῦθα δὲ οὐδεὶς τῶν ὄντων ἀστέρων τὴν βασιλικὴν γέννησιν ἐσήμαινεν, οὐδ᾽ αὐτὸς τῶν συν ήθων ἦν. Οἱ γὰρ τῇ κτίσει συγκαταβληθέντες ἐξ ἀρχῆς ἤτοι ἀκίνητοί εἰτι διὰ παντὸς, ἢ τὴν κίνησιν ἅπαυστον ἔχοντες· ὁ δὲ φανεὶς οὗτος ἀμφότερα φαί- νεται ἔχων, καὶ κινούμενος καὶ ἱστάμενος. Καὶ ἐν μὲν τοῖς ἤδη οὖσιν οἱ μὲν κατεστηριγμένοι οὐδέποτε κι νοῦνται, οἱ δὲ πλανῆται οὐδέποτε ἵστανται· ὁ δὲ ἀμ- φότερα ἔχων ἐν αὐτῷ, καὶ κίνησιν καὶ στάσιν, δῆλό; ἐστιν οὐδετέροις προσήκων. Ἐκινήθη μὲν γὰρ ἀπὸ ἀνατολῶν μέχρι Βηθλεέμ· ἔστη δὲ ἐπάνω οὗ ἦν τὸ Ταύτης της. τούτων. HOMILIA IN SANCTAM CHRISTI GENERATIONEM. peperisse, nec virginitatem violasse. Cum autem - natus esset Jesus, inquit, in Bethleen Judææ, in diebus Herodis regis : ecce magi ab Oriente vene- runt Jerosolymam dicentes: Ubi est qui natus est rex Judzorum 63?, Genus Persicum magi, vaticina- tionibus incantationibusque et naturalibus rerum affectionibus inter se oppositis intenti, ac rerum sublimium contemplationi vacantes. Videtur autem hujus vaticinationis particeps fuisse et Balaam, qui accersitus est a Balac, ut quibusdam ritibus dira Israeli precaretur: qui et in sua parabola quarta talia de Domino dicit : « Homo videns, inquit, au- diens eloquia Dei, sciens scientiam Altissimi, ac Dei visionem in somnis videns: revelati oculi ejus. Ostendam ei, et non nunc, beatum prædico, et non appropinquat. Orietur stella ex Jacob, et consur- Matth. 11, 1. Num. xxiv, 13-17. teribus libris non invenimus. C D get homo ex Israel **. Quamobrem locum Judææ cum inquirerent, recordati vaticinii veteris, ac- cesserunt ut discerent ubi esset qui natus erat rex Judæorum. Fortasse autem et adversa potestate per Domini adventum jam debiliore effecta, vim agendi suam destrui sentientes, potentiam magnam nato tribuebant. Quare inventum puerum muneri- bus oblatis adoravere. Magi, gens aliena a Deo, et peregrina a testamento ac fœdere, primi habiti sunt digni qui adorarent, quod inimicorum testi- monia sint fide digniora. Etenim, si Judaei adoras- sent primi, suum ipsorum genus exornare visi fuissent nunc vero qui eam cognatione nulla attingunt, iidem velut Deum adorant, ut hi, qui ei affines sunt condemnentur, quod crucifigant quem alienigena adoraverunt. Sed, cum animum appellerent ad calestium motus, non oscitanter mirum illud coeli spectaculum contemplabantur, stellam scilicet novam atque insolitam, quæ in Domini natali exorta fuerat. ad exortum stellæ explicandum. Qui enim sidus natalitium in numero stellarum quæ jam exstant, reponunt, harum hanc vel illam figuram putant causam esse rerum, quæ cuique in vita accidunt ; hic vero nulla ex stellis quæ jam erant, nativita · tem regiam designavit, neque ipsa ex consuela- rum numero fuit. Quæ enim ab initio condit:e sunt, aut omnino immobiles sunt, aut motum irrequietum habent; stella vero que tunc appa ruit, utrumque habuisse videtur, cum et movere - tur, et staret. Et inter eas quidem, quæ jam sunt, fixæ nunquam moventur, errantes vero nunquam conquiescunt : hanc autem, cum in se ipsa utrume que complectatur, et motum et quietem, ad neu- tras pertinere liquet. Nam mota est quidem ex 6. Καὶ μηδεὶς ἑλκέτω τὴν τῆς ἀστρολογίας κατα- (59) Editi Ἰησοῦ Χριστοῦ. Vocem ultimam in ve- (60) Codices Combefisiani Ταύτης δὲ τῆς. Editi 6. Nec quisquam apparatum astrologiæ trahat (61) Editi τὸν τοιόνδε. Codices Combefsiani τῶν
PG 31:1470Δείξω αὐτῷ, καὶ οὐχὶ νῦν, μακαρίζω, καὶ οὐκ ἐγγίζει. Ἀνατελεῖ ἄστρον ἐξ Ἰακὼβ, καὶ ἀναστήσεται ἄνθρωπος ἐξ Ἰσραήλ. Διὰ τοῦτο ἐπιζητήσαντες τὸν τόπον τῆς Ἰουδαίας, κατὰ μνήμην τῆς παλαιᾶς προφητείας, ἦλθον μαθεῖν ποῦ ἔστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων. Τάχα δὲ καὶ ἀντικειμένης δυνάμεως τῇ ἐπιφανείᾳ τοῦ Κυρίου ἀτονωτέρας λοιπὸν γενομένης, αἰσθανόμενοι καταργουμένης τῆς ἐνεργείας αὐτῶν, μεγάλην δύναμιν τῷ τεχθέντι προσεμαρτύρουν. Διὰ τοῦτο εὑρόντες τὸ παιδίον προσεκύνησαν αὐτῷ ἐν δώροις. Μάγοι, τὸ ἀπηλλοτριωμένον τοῦ Θεοῦ καὶ ξένον τῶν διαθηκῶν ἔθνος, πρῶτοι τῆς προσκυνήσεως ἠξιώθησαν, διότι αἱ παρὰ τῶν ἐχθρῶν μαρτυρίαι ἀξιοπιστότεραί εἰσιν. Εἰ γὰρ Ἰουδαῖοι προςεκύνησαν πρῶτοι, ἐνομίσθησαν ἂν τὴν ἑαυτῶν σεμνύνειν συγγένειαν· νῦν δὲ οἱ μηδὲν προσήκοντες ὡς τῷ Θεῷ προσκυνοῦσιν, ἵν’ οἱ οἰκεῖοι κατακριθῶσι, τοῦτον σταυρώσαντες, ὃν οἱ ἀλλόφυλοι προσεκύνησαν. Ἐπεὶ μέντοι προσέκειντο ταῖς τῶν οὐρανίων κινήσεσιν, οὐκ ἀργῶς ἐθεώρουν τὸ παράδοξον τῶν κατ’ οὐρανὸν θεαμάτων, ἀστέρα καινὸν καὶ ἀσυνήθη τῇ γεννήσει τοῦ Κυρίου ἐπανατείλαντα.σημεῖον, παρθένσον γεννήσασαν καὶ τὴν παρθενίαν Α μὴ διαφθείρασαν. • Τοῦ δὲ Ἰησοῦ (59) γεννηθέντος, φησίν, ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας, ἐν ἡμέραις Ηρώ- δου τοῦ βασιλέως, ἰδοὺ μάγοι ἀπὸ ἀνατολῶν παρε γένοντο εἰς Ἱεροσόλυμα, λέγοντες· Ποῦ ἔστιν ἡ τε- χθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων; ο Εθνος Περσικὸν οἱ μάγοι, μαντείαις καὶ ἐπαοιδίαις καὶ φυσικαῖς τισιν ἀντιπαθείαις προσέχοντες, καὶ περὶ τὴν τήρησιν τῶν μεταρσίων ἐσχολακότες. Ταύτης δὲ τῆς (60) μαντείας ἔοικε εἶναι καὶ Βαλαάμ, ὁ μεταπεμφθεὶς παρὰ τοῦ Βαλακ, ὥστε διά τινων τελετῶν καταράσα σθαι τὸν Ἰσραήλ· ὃς καὶ ἐν τῇ τετάρτῃ αὐτοῦ πα· ραβολῇ τοιαῦτα λέγει περὶ τοῦ Κυρίου· ο "Ανθρω- πος ὁρῶν, φησὶν, ἀκούων λόγια Θεοῦ, ἐπιστά μενος γνῶσιν Ὑψίστου, καὶ ὅρασιν Θεοῦ ἰδὼν ἐν ὕπνῳ· ἀποκεκαλυμμένοι οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ. Δείξω Β αὐτῷ, καὶ οὐχὶ νῦν, μακαρίζω, καὶ οὐκ ἐγγίζει. Ανατελεῖ ἄστρον ἐξ Ιακώβ, καὶ ἀναστήσεται ἄνθρω πος ἐξ Ισραήλ. » Διὰ τοῦτο ἐπιζητήσαντες τὸν τό τον τῆς Ἰουδαίας, κατὰ μνήμην τῆς παλαιᾶς προ- φητείας, ἦλθον μαθεῖν ποῦ ἔστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων. Τάχα δὲ καὶ ἀντικειμένης δυνάμεως τῇ ἐπιφανείᾳ τοῦ Κυρίου ἀτονωτέρας λοιπὸν γενομέ νης, αἰσθανόμενοι καταργουμένης τῆς ἐνεργείας αύτ τῶν, μεγάλην δύναμιν τῷ τεχθέντι προσεμαρτύρουν. Διὰ τοῦτο εὑρόντες τὸ παιδίον προσεκύνησαν αὐτῷ ἐν δώροις. Μάγοι, τὸ ἀπηλλοτριωμένον τοῦ Θεοῦ καὶ ξένον τῶν διαθηκῶν ἔθνος, πρῶτοι τῆς προσκα νήσεως ἠξιώθησαν, διότι αἱ παρὰ τῶν ἐχθρῶν μαρ τυρίαι ἀξιοπιστότερα! εἰσιν. Εἰ γὰρ Ἰουδαῖοι προσ- εκύνησαν πρώτοι, ἐνομίσθησαν ἂν τὴν ἑαυτῶν σε μνύνειν συγγένειαν· νῦν δὲ οἱ μηδὲν προσήκοντες ὡς τῷ Θεῷ προσκυνοῦσιν, ἵν᾽ οἱ οἰκεῖοι κατακριθῶσι, τοῦτον σταυρώσαντες, ὃν οἱ ἀλλόφυλοι προσεκύνη σαν. Ἐπεὶ μέντοι προσέκειντο ταῖς τῶν οὐρανίων κινήσεσιν, οὐκ ἀργῶς ἐθεώρουν τὸ παράδοξον τῶν κατ' οὐρανὸν θεαμάτων, ἀστέρα καινὸν καὶ ἀσυνήθη τῇ γεννήσει τοῦ Κυρίου ἐπανατείλαντα. σκευὴν εἰς τὴν τοῦ ἀστέρος ἀνατολήν. Οἱ μὲν γὰρ την γένεσιν παρεισάγοντες ἐκ τῶν ἤδη ὄντων ἀστέ- ρων, τῶν τούτων τοιόνδε (61) σχηματισμὸν αἴτιον εἶναι τῶν κατὰ τὸν βίον συμπτωμάτων ἑκάστῳ τί θενται· ἐνταῦθα δὲ οὐδεὶς τῶν ὄντων ἀστέρων τὴν βασιλικὴν γέννησιν ἐσήμαινεν, οὐδ᾽ αὐτὸς τῶν συν ήθων ἦν. Οἱ γὰρ τῇ κτίσει συγκαταβληθέντες ἐξ ἀρχῆς ἤτοι ἀκίνητοί εἰτι διὰ παντὸς, ἢ τὴν κίνησιν ἅπαυστον ἔχοντες· ὁ δὲ φανεὶς οὗτος ἀμφότερα φαί- νεται ἔχων, καὶ κινούμενος καὶ ἱστάμενος. Καὶ ἐν μὲν τοῖς ἤδη οὖσιν οἱ μὲν κατεστηριγμένοι οὐδέποτε κι νοῦνται, οἱ δὲ πλανῆται οὐδέποτε ἵστανται· ὁ δὲ ἀμ- φότερα ἔχων ἐν αὐτῷ, καὶ κίνησιν καὶ στάσιν, δῆλό; ἐστιν οὐδετέροις προσήκων. Ἐκινήθη μὲν γὰρ ἀπὸ ἀνατολῶν μέχρι Βηθλεέμ· ἔστη δὲ ἐπάνω οὗ ἦν τὸ Ταύτης της. τούτων. HOMILIA IN SANCTAM CHRISTI GENERATIONEM. peperisse, nec virginitatem violasse. Cum autem - natus esset Jesus, inquit, in Bethleen Judææ, in diebus Herodis regis : ecce magi ab Oriente vene- runt Jerosolymam dicentes: Ubi est qui natus est rex Judzorum 63?, Genus Persicum magi, vaticina- tionibus incantationibusque et naturalibus rerum affectionibus inter se oppositis intenti, ac rerum sublimium contemplationi vacantes. Videtur autem hujus vaticinationis particeps fuisse et Balaam, qui accersitus est a Balac, ut quibusdam ritibus dira Israeli precaretur: qui et in sua parabola quarta talia de Domino dicit : « Homo videns, inquit, au- diens eloquia Dei, sciens scientiam Altissimi, ac Dei visionem in somnis videns: revelati oculi ejus. Ostendam ei, et non nunc, beatum prædico, et non appropinquat. Orietur stella ex Jacob, et consur- Matth. 11, 1. Num. xxiv, 13-17. teribus libris non invenimus. C D get homo ex Israel **. Quamobrem locum Judææ cum inquirerent, recordati vaticinii veteris, ac- cesserunt ut discerent ubi esset qui natus erat rex Judæorum. Fortasse autem et adversa potestate per Domini adventum jam debiliore effecta, vim agendi suam destrui sentientes, potentiam magnam nato tribuebant. Quare inventum puerum muneri- bus oblatis adoravere. Magi, gens aliena a Deo, et peregrina a testamento ac fœdere, primi habiti sunt digni qui adorarent, quod inimicorum testi- monia sint fide digniora. Etenim, si Judaei adoras- sent primi, suum ipsorum genus exornare visi fuissent nunc vero qui eam cognatione nulla attingunt, iidem velut Deum adorant, ut hi, qui ei affines sunt condemnentur, quod crucifigant quem alienigena adoraverunt. Sed, cum animum appellerent ad calestium motus, non oscitanter mirum illud coeli spectaculum contemplabantur, stellam scilicet novam atque insolitam, quæ in Domini natali exorta fuerat. ad exortum stellæ explicandum. Qui enim sidus natalitium in numero stellarum quæ jam exstant, reponunt, harum hanc vel illam figuram putant causam esse rerum, quæ cuique in vita accidunt ; hic vero nulla ex stellis quæ jam erant, nativita · tem regiam designavit, neque ipsa ex consuela- rum numero fuit. Quæ enim ab initio condit:e sunt, aut omnino immobiles sunt, aut motum irrequietum habent; stella vero que tunc appa ruit, utrumque habuisse videtur, cum et movere - tur, et staret. Et inter eas quidem, quæ jam sunt, fixæ nunquam moventur, errantes vero nunquam conquiescunt : hanc autem, cum in se ipsa utrume que complectatur, et motum et quietem, ad neu- tras pertinere liquet. Nam mota est quidem ex 6. Καὶ μηδεὶς ἑλκέτω τὴν τῆς ἀστρολογίας κατα- (59) Editi Ἰησοῦ Χριστοῦ. Vocem ultimam in ve- (60) Codices Combefisiani Ταύτης δὲ τῆς. Editi 6. Nec quisquam apparatum astrologiæ trahat (61) Editi τὸν τοιόνδε. Codices Combefsiani τῶν
PG 31:1471Καὶ μηδεὶς ἑλκέτω τὴν τῆς ἀστρολογίας κατασκευὴν εἰς τὴν τοῦ ἀστέρος ἀνατολήν. Οἱ μὲν γὰρ τὴν γένεσιν παρεισάγοντες ἐκ τῶν ἤδη ὄντων ἀστέρων, τῶν τούτων τοιόνδε σχηματισμὸν αἴτιον εἶναι τῶν κατὰ τὸν βίον συμπτωμάτων ἑκάστῳ τίθενται· ἐνταῦθα δὲ οὐδεὶς τῶν ὄντων ἀστέρων τὴν βασιλικὴν γέννησιν ἐσήμαινεν, οὐδ’ αὐτὸς τῶν συνήθων ἦν. Οἱ γὰρ τῇ κτίσει συγκαταβληθέντες ἐξ ἀρχῆς ἤτοι ἀκίνητοί εἰσι διὰ παντὸς, ἢ τὴν κίνησιν ἄπαυστον ἔχοντες· ὁ δὲ φανεὶς οὗτος ἀμφότερα φαίνεται ἔχων, καὶ κινούμενος καὶ ἱστάμενος. Καὶ ἐν μὲν τοῖς ἤδη οὖσιν οἱ μὲν κατεστηριγμένοι οὐδέποτε κινοῦνται, οἱ δὲ πλανῆται οὐδέποτε ἵστανται· ὁ δὲ ἀμφότερα ἔχων ἐν αὑτῷ, καὶ κίνησιν καὶ στάσιν, δῆλός ἐστιν οὐδετέροις προσήκων. Ἐκινήθη μὲν γὰρ ἀπὸ ἀνατολῶν μέχρι Βηθλεέμ· ἔστη δὲ ἐπάνω οὗ ἦν τὸ παιδίον. Διὰ τοῦτο κινηθέντες οἱ μάγοι ἀπὸ ἀνατολῶν τῇ ὁδηγίᾳ ἀστέρος ἑπόμενοι, ἐπιστάντες τοῖς Ἱεροσολύμοις, πᾶσαν μὲν ἐτάραξαν τῇ ἑαυτῶν ἐπιδημίᾳ τὴν πόλιν, φόβον δὲ τῷ βασιλεῖ τῶν Ἰουδαίων ἐνῆκαν. Εὑρόντες οὖν ὃν ἐζήτουν, δώροις ἐτίμησαν, χρυσῷ, καὶ λιβάνῳ, καὶ σμύρνῃ·παιδίον. Διὰ τοῦτο κινηθέντες οι μάγοι ἀπὸ ἀνατο σε τὸν τόπον. λῶν τῇ ὁδηγίᾳ ἀστέρος ἑπόμενοι, ἐπιστάντες τοῖς Ἱεροσολύμοις, πᾶσαν μὲν ἐτάραξαν τῇ ἑαυτῶν ἐπισ δημία τὴν πόλιν, φόβον δὲ τῷ βασιλεῖ τῶν Ἰουδαίων ἐνῆκαν. Εὐρόντες οὖν ὃν ἐζήτουν, δώροις ετίμησαν, χρυσῷ, καὶ λιβάνῳ, καὶ σμύρνῃ· τάχα που τῇ προς φητεία τοῦ Βαλαὰμ ἀκολουθοῦντες καὶ ἐνταῦθα, ὃς περὶ τοῦ Χριστοῦ τοιαῦτα εἶπε· ο Κατακλιθείς ἀνεπαύσατο ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος (62). Τίς ἀνα- στήσει αὐτόν; Οἱ εὐλογοῦντές σε εὐλόγηνται, καὶ οἱ καταρώμενοι σε κεκατήρανται. Ἐπεὶ οὖν διὰ μὲν τοῦ λέοντος τὸ βασιλικὴν ὁ λόγος ἐνδείκνυται, διὰ δὲ τῆς κατακλίσεως τὸ πάθος, διὰ δὲ τῆς τοῦ εὐλογεῖν δυνάμεως τὴν θεότητα, ἀκολουθοῦντες τῇ προφητεία οἱ μάγοι, ὡς μὲν βασιλεῖ τὸν χρυσὸν, ὡς δὲ τεθνη Β ξομένῳ τὴν σμύρναν προσήνεγκαν, ὡς δὲ Θεῷ τὸν λίβανον. Οὐ μὴν οὐδ᾽ ἐκεῖνο τοῖς περιέργως τὰ κατὰ τὸν τόκον (65) ἐκλαμβάνουσιν εἰπεῖν ὑπάρχει, ὅτι ὁ ἀστὴρ τοῖς κομήταις παραπλήσιος ἦν, οἵπερ μάλιστα δοκοῦσι βασιλέων διαδοχὰς δηλοῦντες κατ' οὐρανὸν ἵστασθαι. Ακίνητοι γὰρ καὶ οὗτοι ὡς (64) ἐπίταν εἰσὶν, ἐν περιγραπτῷ τόπῳ τῆς ἐκκαύσεως γινομέ νης. Κομῆται γὰρ καὶ δοκίδες καὶ βόθυνοι διάφορα σχήματα, καὶ προσηγορίαι οἰκεῖαι τοῖς σχήμασι. Πάντων δὲ γένεσις ἡ αὐτή. Οταν γὰρ πλημμύρῃ (65) ὁ περὶ τὴν γῆν ἀὴρ, καὶ εἰς τὸν αἰθέριον τόπον ύπερα χυθῇ, καὶ οἱονεὶ ὕλην τῷ πυρὶ παρασχόμενος τὸ παχύ καὶ τεθολωμένον τῆς ἐντεῦθεν ἀναφορᾶς, ἀστέρος ἐναργή φαντασίαν παρέχεται. Ο μέντοι φανεὶς ἐπὶ τῆς ἀνατολῆς, κινήσας τους μάγους πρὸς τὴν ζήτησ σιν τοῦ γεννηθέντος, πάλιν ἀφανὴς ἦν ἕως οὗ ἀπο ρουμένοις αὐτοῖς ἐπὶ τῆς Ἰουδαίας δεύτερον ἐξεφάν νη, ὥστε ἀκοῦσαι τίνος ἦν, καὶ τίνι ὑπουργεῖ, καὶ διὰ τίνα γεγέννηται. Ἐλθὼν γὰρ ἔστη ἐπάνω οὗ ἦν τὸ παιδίον. Διὸ καὶ ἰδόντες οἱ μάγοι ἐχάρησαν χαρὰν μεγάλην. Δεξώμεθα τοίνυν καὶ ἡμεῖς ταύτην τὴν μεγάλην χαρὰν ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν. Ταύτην γάρ εὐαγγελίζονται τὴν χαρὰν τοῖς ποιμέσιν οἱ ἄγγελοι. Μετὰ μάγων προσκυνήσωμεν, μετὰ ποιμένων δοξά σωμεν, μετὰ ἀγγέλων χορεύσωμεν, « Οτι ἐτέχθη ἡμῖν σήμερον Σωτήρ, ὅς ἐστι Χριστὸς Κύριος. Θεὸς Κύριος (66), καὶ ἐπέφανεν ἡμῖν, ο οὐκ ἐν μορφή Θεοῦ, ἵνα μὴ διαπτοήσῃ τὸ ἀσθενοῦν, ἀλλ' ἐν μορφῇ δούλου, ἵνα ἐλευθερώσῃ τὸ δουλωθέν. Τίς οὕτως να θρὸς τὴν ψυχήν, τίς οὕτως ἀχάριστος, ὡς μὴ χαίρειν καὶ ἀγαλλιᾶσθαι καὶ φαιδρύνεσθαι ἐπὶ τοῖς παροῦσι; Κοινὴ ἑορτὴ πάσης τῆς κτίσεως· αὕτη τῷ κόσμῳ δωρεῖται τὰ ὑπερκόσμια· τοὺς ἀρχαγγέλους πέμπει πρὸς τὸν Ζαχαρίαν, καὶ πρὸς τὴν Μαρίαν· καὶ χοροὺς ἀγγέλων ἴστησι τοὺς λέγοντας· « Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐ δοκία. » Αστέρες διατρέχουσιν ἐξ οὐρανοῦ· μάγοι το τόχον ὡς. πλημμύρας... ἀὴρ εἰς. σοῦς Χριστὸς Θεὸς Κύριος, καὶ ἐπέφανεν. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. Oriente usque adl Belblem : sed stetit supra locum A ubi erat puer. Quapropter profecti magi ab Oriente, et ductuin stellæ secuti, cum pervenissent in Hie- rosolyma, ut civitatem omnem adventu suo con- turbarunt, ita regi Judæorum timorem incusse- runt. Itaque, cum invenissent quem quærebant, muneribus cohonestarunt, auro, ture et myrrha. Fortasse hic quoque prophetiam Balaam secuti sunt, qui de Christo talia protulit : « Recumbens requievit ut leo, et ut catulus. Quis suscitabit eum? Qui benedicunt te, benedicti sunt : et qui maledi- cunt te, maledicti sunt . . Quoniam igitur digni- tatem regiam Scriptura indicat per leonem, per recubitum passionem, per facultatem vero benedi- cendi, divinitatem, magi vaticinio adhaerentes, velut regi aurum, velut morituro myrrham, velut Deo thus obtulerunt. Neque vero iis qui curiose exponunt quæ ad partum attinent, illud dicere licet, stellam fuisse cometis consimilem, qui maxime ad significandas regum successiones videntur in cœlo consistere. Et hi enim fere immobiles sunt, in circunscripto loco facta inflammatione. Cometæ enim sive trabes sive scrobes fuerint, diversæ figuræ sunt, et nomina peculiaria figuris impo- nuntur. Omnium auten eadem est origo. Cum enim aer redundat circum terram, diffunditurque in æthereum locum, et cum quidquid crassum est ac turbidum in hac exhalatione, id veluti mate- riam igni præbet, ita tum stellæ conspectum ma- nifestum reddit. Quæ autem stella in Oriente ap- paruit, et magos ad eum qui natus erat quæren- dum excitavit, rursus non videbatur; donec ipsis consilii inopibus dedit se iterum in Judæa conspi- ciendam, ut discerent cujus stella esset, cuique inserviret, et propter quem esset oborta. Veniens enim stetit supra locum ubi erat puer Quam- obrem etiam cum vidissent stellam magi, gavisi sunt gaudio magno 67. Suscipiamus igitur et nos in nostris cordibus magnum illud gaudium. Hoc enim gaudium annuntiant angeli pastoribus 5. Adoremus cum magis, una cum pastoribus demus gloriam, tripudiemus cnm angelis, Quia natus est hodie Salvator, qui est Christus Dominus Deus Dominus, et illuxit nobis 70, non in forma Dei, ne quod debile erat, id perterrefaceret, sed D in forma servi, ut quod servituti addictum erat, id libertate donaret. Quis est animo ita tarpenti, quis ita ingratus, qui non gaudeat, non exsultet, non oblectetur præsentibus? Festum illud creaturæ omni commune est: largitur cœlestia mundo, ar- changelos ad Zachariam mittit et ad Mariam, at- que choros angelorum instituit, qui dicunt : « Glo- Num. xxiv, 9. Matth. 9. ibid. 10. • deest. C Luc.ll, 10. ibid. 11. Psal. cxvil, 27. (62) Editi σκύμνος λέοντος. Vox ultima in mss. (63) Sic Colbertini secundus et tertius. Editi κατά (64) Ita codices Combefisiuni et alii. Editi οὗτοι (65) Libri veteres πλημμύρῃ... ἀὴρ καὶ εἰς. Editi (60) Sic unus codex Combef. Editi ὅς ἐστιν Ἰη
PG 31:1472τάχα που τῇ προφητείᾳ τοῦ Βαλαὰμ ἀκολουθοῦντες καὶ ἐνταῦθα, ὃς περὶ τοῦ Χριστοῦ τοιαῦτα εἶπε· Κατακλιθεὶς ἀνεπαύσατο ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος. Τίς ἀναστήσει αὐτόν; Οἱ εὐλογοῦντές σε εὐλόγηνται, καὶ οἱ καταρώμενοί σε κεκατήρανται. Ἐπεὶ οὖν διὰ μὲν τοῦ λέοντος τὸ βασιλικὸν ὁ λόγος ἐνδείκνυται, διὰ δὲ τῆς κατακλίσεως τὸ πάθος, διὰ δὲ τῆς τοῦ εὐλογεῖν δυνάμεως τὴν θεότητα, ἀκολουθοῦντες τῇ προφητείᾳ οἱ μάγοι, ὡς μὲν βασιλεῖ τὸν χρυσὸν, ὡς δὲ τεθνηξομένῳ τὴν σμύρναν προσήνεγκαν, ὡς δὲ Θεῷ τὸν λίβανον. Οὐ μὴν οὐδ’ ἐκεῖνο τοῖς περιέργως τὰ κατὰ τὸν τόκον ἐκλαμβάνουσιν εἰπεῖν ὑπάρχει, ὅτι ὁ ἀστὴρ τοῖς κομήταις παραπλήσιος ἦν, οἵπερ μάλιστα δοκοῦσι βασιλέων διαδοχὰς δηλοῦντες κατ’ οὐρανὸν ἵστασθαι. Ἀκίνητοι γὰρ καὶ οὗτοι ὡς ἐπίπαν εἰσὶν, ἐν περιγραπτῷ τόπῳ τῆς ἐκκαύσεως γινομένης. Κομῆται γὰρ καὶ δοκίδες καὶ βόθυνοι διάφορα σχήματα, καὶ προσηγορίαι οἰκεῖαι τοῖς σχήμασι. Πάντων δὲ γένεσις ἡ αὐτή.παιδίον. Διὰ τοῦτο κινηθέντες οι μάγοι ἀπὸ ἀνατο σε τὸν τόπον. λῶν τῇ ὁδηγίᾳ ἀστέρος ἑπόμενοι, ἐπιστάντες τοῖς Ἱεροσολύμοις, πᾶσαν μὲν ἐτάραξαν τῇ ἑαυτῶν ἐπισ δημία τὴν πόλιν, φόβον δὲ τῷ βασιλεῖ τῶν Ἰουδαίων ἐνῆκαν. Εὐρόντες οὖν ὃν ἐζήτουν, δώροις ετίμησαν, χρυσῷ, καὶ λιβάνῳ, καὶ σμύρνῃ· τάχα που τῇ προς φητεία τοῦ Βαλαὰμ ἀκολουθοῦντες καὶ ἐνταῦθα, ὃς περὶ τοῦ Χριστοῦ τοιαῦτα εἶπε· ο Κατακλιθείς ἀνεπαύσατο ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος (62). Τίς ἀνα- στήσει αὐτόν; Οἱ εὐλογοῦντές σε εὐλόγηνται, καὶ οἱ καταρώμενοι σε κεκατήρανται. Ἐπεὶ οὖν διὰ μὲν τοῦ λέοντος τὸ βασιλικὴν ὁ λόγος ἐνδείκνυται, διὰ δὲ τῆς κατακλίσεως τὸ πάθος, διὰ δὲ τῆς τοῦ εὐλογεῖν δυνάμεως τὴν θεότητα, ἀκολουθοῦντες τῇ προφητεία οἱ μάγοι, ὡς μὲν βασιλεῖ τὸν χρυσὸν, ὡς δὲ τεθνη Β ξομένῳ τὴν σμύρναν προσήνεγκαν, ὡς δὲ Θεῷ τὸν λίβανον. Οὐ μὴν οὐδ᾽ ἐκεῖνο τοῖς περιέργως τὰ κατὰ τὸν τόκον (65) ἐκλαμβάνουσιν εἰπεῖν ὑπάρχει, ὅτι ὁ ἀστὴρ τοῖς κομήταις παραπλήσιος ἦν, οἵπερ μάλιστα δοκοῦσι βασιλέων διαδοχὰς δηλοῦντες κατ' οὐρανὸν ἵστασθαι. Ακίνητοι γὰρ καὶ οὗτοι ὡς (64) ἐπίταν εἰσὶν, ἐν περιγραπτῷ τόπῳ τῆς ἐκκαύσεως γινομέ νης. Κομῆται γὰρ καὶ δοκίδες καὶ βόθυνοι διάφορα σχήματα, καὶ προσηγορίαι οἰκεῖαι τοῖς σχήμασι. Πάντων δὲ γένεσις ἡ αὐτή. Οταν γὰρ πλημμύρῃ (65) ὁ περὶ τὴν γῆν ἀὴρ, καὶ εἰς τὸν αἰθέριον τόπον ύπερα χυθῇ, καὶ οἱονεὶ ὕλην τῷ πυρὶ παρασχόμενος τὸ παχύ καὶ τεθολωμένον τῆς ἐντεῦθεν ἀναφορᾶς, ἀστέρος ἐναργή φαντασίαν παρέχεται. Ο μέντοι φανεὶς ἐπὶ τῆς ἀνατολῆς, κινήσας τους μάγους πρὸς τὴν ζήτησ σιν τοῦ γεννηθέντος, πάλιν ἀφανὴς ἦν ἕως οὗ ἀπο ρουμένοις αὐτοῖς ἐπὶ τῆς Ἰουδαίας δεύτερον ἐξεφάν νη, ὥστε ἀκοῦσαι τίνος ἦν, καὶ τίνι ὑπουργεῖ, καὶ διὰ τίνα γεγέννηται. Ἐλθὼν γὰρ ἔστη ἐπάνω οὗ ἦν τὸ παιδίον. Διὸ καὶ ἰδόντες οἱ μάγοι ἐχάρησαν χαρὰν μεγάλην. Δεξώμεθα τοίνυν καὶ ἡμεῖς ταύτην τὴν μεγάλην χαρὰν ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν. Ταύτην γάρ εὐαγγελίζονται τὴν χαρὰν τοῖς ποιμέσιν οἱ ἄγγελοι. Μετὰ μάγων προσκυνήσωμεν, μετὰ ποιμένων δοξά σωμεν, μετὰ ἀγγέλων χορεύσωμεν, « Οτι ἐτέχθη ἡμῖν σήμερον Σωτήρ, ὅς ἐστι Χριστὸς Κύριος. Θεὸς Κύριος (66), καὶ ἐπέφανεν ἡμῖν, ο οὐκ ἐν μορφή Θεοῦ, ἵνα μὴ διαπτοήσῃ τὸ ἀσθενοῦν, ἀλλ' ἐν μορφῇ δούλου, ἵνα ἐλευθερώσῃ τὸ δουλωθέν. Τίς οὕτως να θρὸς τὴν ψυχήν, τίς οὕτως ἀχάριστος, ὡς μὴ χαίρειν καὶ ἀγαλλιᾶσθαι καὶ φαιδρύνεσθαι ἐπὶ τοῖς παροῦσι; Κοινὴ ἑορτὴ πάσης τῆς κτίσεως· αὕτη τῷ κόσμῳ δωρεῖται τὰ ὑπερκόσμια· τοὺς ἀρχαγγέλους πέμπει πρὸς τὸν Ζαχαρίαν, καὶ πρὸς τὴν Μαρίαν· καὶ χοροὺς ἀγγέλων ἴστησι τοὺς λέγοντας· « Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐ δοκία. » Αστέρες διατρέχουσιν ἐξ οὐρανοῦ· μάγοι το τόχον ὡς. πλημμύρας... ἀὴρ εἰς. σοῦς Χριστὸς Θεὸς Κύριος, καὶ ἐπέφανεν. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. Oriente usque adl Belblem : sed stetit supra locum A ubi erat puer. Quapropter profecti magi ab Oriente, et ductuin stellæ secuti, cum pervenissent in Hie- rosolyma, ut civitatem omnem adventu suo con- turbarunt, ita regi Judæorum timorem incusse- runt. Itaque, cum invenissent quem quærebant, muneribus cohonestarunt, auro, ture et myrrha. Fortasse hic quoque prophetiam Balaam secuti sunt, qui de Christo talia protulit : « Recumbens requievit ut leo, et ut catulus. Quis suscitabit eum? Qui benedicunt te, benedicti sunt : et qui maledi- cunt te, maledicti sunt . . Quoniam igitur digni- tatem regiam Scriptura indicat per leonem, per recubitum passionem, per facultatem vero benedi- cendi, divinitatem, magi vaticinio adhaerentes, velut regi aurum, velut morituro myrrham, velut Deo thus obtulerunt. Neque vero iis qui curiose exponunt quæ ad partum attinent, illud dicere licet, stellam fuisse cometis consimilem, qui maxime ad significandas regum successiones videntur in cœlo consistere. Et hi enim fere immobiles sunt, in circunscripto loco facta inflammatione. Cometæ enim sive trabes sive scrobes fuerint, diversæ figuræ sunt, et nomina peculiaria figuris impo- nuntur. Omnium auten eadem est origo. Cum enim aer redundat circum terram, diffunditurque in æthereum locum, et cum quidquid crassum est ac turbidum in hac exhalatione, id veluti mate- riam igni præbet, ita tum stellæ conspectum ma- nifestum reddit. Quæ autem stella in Oriente ap- paruit, et magos ad eum qui natus erat quæren- dum excitavit, rursus non videbatur; donec ipsis consilii inopibus dedit se iterum in Judæa conspi- ciendam, ut discerent cujus stella esset, cuique inserviret, et propter quem esset oborta. Veniens enim stetit supra locum ubi erat puer Quam- obrem etiam cum vidissent stellam magi, gavisi sunt gaudio magno 67. Suscipiamus igitur et nos in nostris cordibus magnum illud gaudium. Hoc enim gaudium annuntiant angeli pastoribus 5. Adoremus cum magis, una cum pastoribus demus gloriam, tripudiemus cnm angelis, Quia natus est hodie Salvator, qui est Christus Dominus Deus Dominus, et illuxit nobis 70, non in forma Dei, ne quod debile erat, id perterrefaceret, sed D in forma servi, ut quod servituti addictum erat, id libertate donaret. Quis est animo ita tarpenti, quis ita ingratus, qui non gaudeat, non exsultet, non oblectetur præsentibus? Festum illud creaturæ omni commune est: largitur cœlestia mundo, ar- changelos ad Zachariam mittit et ad Mariam, at- que choros angelorum instituit, qui dicunt : « Glo- Num. xxiv, 9. Matth. 9. ibid. 10. • deest. C Luc.ll, 10. ibid. 11. Psal. cxvil, 27. (62) Editi σκύμνος λέοντος. Vox ultima in mss. (63) Sic Colbertini secundus et tertius. Editi κατά (64) Ita codices Combefisiuni et alii. Editi οὗτοι (65) Libri veteres πλημμύρῃ... ἀὴρ καὶ εἰς. Editi (60) Sic unus codex Combef. Editi ὅς ἐστιν Ἰη
PG 31:1473Ὅταν γὰρ πλημμύρῃ ὁ περὶ τὴν γῆν ἀὴρ, καὶ εἰς τὸν αἰθέριον τόπον ὑπερχυθῇ, καὶ οἱονεὶ ὕλην τῷ πυρὶ παρασχόμενος τὸ παχὺ καὶ τεθολωμένον τῆς ἐντεῦθεν ἀναφορᾶς, ἀστέρος ἐναργῆ φαντασίαν παρέχεται. Ὁ μέντοι φανεὶς ἐπὶ τῆς ἀνατολῆς, κινήσας τοὺς μάγους πρὸς τὴν ζήτησιν τοῦ γεννηθέντος, πάλιν ἀφανὴς ἦν ἕως οὗ ἀπορουμένοις αὐτοῖς ἐπὶ τῆς Ἰουδαίας δεύτερον ἐξεφάνη, ὥστε ἀκοῦσαι τίνος ἦν, καὶ τίνι ὑπουργεῖ, καὶ διὰ τίνα γεγέννηται. Ἐλθὼν γὰρ ἔστη ἐπάνω οὗ ἦν τὸ παιδίον. Διὸ καὶ ἰδόντες οἱ μάγοι ἐχάρησαν χαρὰν μεγάλην. Δεξώμεθα τοίνυν καὶ ἡμεῖς ταύτην τὴν μεγάλην χαρὰν ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν. Ταύτην γὰρ εὐαγγελίζονται τὴν χαρὰν τοῖς ποιμέσιν οἱ ἄγγελοι. Μετὰ μάγων προσκυνήσωμεν, μετὰ ποιμένων δοξάσωμεν, μετὰ ἀγγέλων χορεύσωμεν, Ὅτι ἐτέχθη ἡμῖν σήμερον Σωτὴρ, ὅς ἐστι Χριστὸς Κύριος. Θεὸς Κύριος, καὶ ἐπέφανεν ἡμῖν, οὐκ ἐν μορφῇ Θεοῦ, ἵνα μὴ διαπτοήσῃ τὸ ἀσθενοῦν, ἀλλ’ ἐν μορφῇ δούλου, ἵνα ἐλευθερώσῃ τὸ δουλωθέν. Τίς οὕτως νωθρὸς τὴν ψυχὴν, τίς οὕτως ἀχάριστος, ὡς μὴ χαίρειν καὶ ἀγαλλιᾶσθαι καὶ φαιδρύνεσθαι ἐπὶ τοῖς παροῦσι; Κοινὴ ἑορτὴ πάσης τῆς κτίσεως·κινοῦνται ἐκ τῶν ἐθνῶν· γῆ ὑποδέχεται ἐν σπηλαίῳ· οὐδεὶς ἀσυντελής, οὐδεὶς ἀχάριστος. Φθεγξώμεθά τινα καὶ ἡμεῖς (67) φωνὴν ἀγαλλιάσεως· ὄνομα θώ μεθα τῇ ἑορτῇ ἡμῶν Θεοφάνια· ἑορτάσωμεν τὰ σωτήρια τοῦ κόσμου, τὴν γενέθλιον ἡμέραν τῆς ἀνθρωπότητος. Σήμερον ἐλύθη ή καταδίκη τοῦ ᾿Αδάμ. Οὐκέτι, «Γη εἴ καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ , ἀλλὰ τῷ οὐρανίῳ συν- αφθεὶς πρὸς οὐρανὸν ἀναληφθήσῃ. Οὐκέτι, « Ἐν λύο παις τέξῃ τέκνα· ο μακαρία γὰρ ἡ ὠδίνασα τὸν Ἐμμανουήλ, καὶ μαστοὶ οἱ ἐκθρέψαντες. Διὰ τοῦτο • Παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ. » Θάλλει μου ἡ καρδία, καὶ πηγάζει μου ὁ νοῦς· ἀλλὰ βραχεῖα ἡ γλῶσσα καὶ ἀμυδρὸς ὁ λόγος, ὥστε τοσοῦτον χαρᾶς μέγεθος ἐξαγγείλαι. Νόει μοι θεοπρεπῶς τὴν ἐνανθρώπησιν τοῦ Κυρίου. "Αχραντόν μοι νόει καὶ ἀῤῥύπωτον την Β θεότητα (68)· κἂν ἐν ὑλικῇ φύσει γένηται. Τὸ ἐμπα- θὲς διορθοῦται, οὐκ αὐτὴ τοῦ πάθους ἐμπίπλα- ται. Οὐχ ὁρᾷς τουτονὶ τὸν ἥλιον καὶ ἐν βορβόρῳ γινόμενον, καὶ μηδὲν μολυνόμενον, καὶ ῥυπα- ροῖς ἐπιλάμποντα, καὶ δυσωδίας μὴ ἀπολαύοντα; Τοὐναντίον μὲν οὖν οἷς ἂν διαρκῶς ὁμιλήσῃ τὰς σηπεδόνας ἀναξηραίνει. Τί οὖν φοβῇ περὶ τῆς ἀπαθοῦς καὶ ἀκηράτου φύσεως, μή τινα κηλίδα παρ' ἡμῶν ἀναμάξηται; Διὰ τοῦτο ἐτέχθη, ἵνα σε καθαρθῇς διὰ τοῦ συγγενούς. Διὰ τοῦτο αὐξάνεται, ἵνα σὺ διὰ τῆς συνηθείας οἰκειωθῇς. Ο βάθος αγα- βότητος καὶ φιλανθρωπίας Θεοῦ! Δι' ὑπερβολὴν δω ρεῶν ἀπιστοῦμεν τῷ εὐεργέτη· διὰ τὴν μεγάλην του Δεσπότου φιλανθρωπίαν πρὸς τὴν δουλείαν ἀφηνιά- ζομεν. Ω τῆς ἀτόπου ταύτης καὶ πονηρᾶς ἀγνωμοσύ- νης ! Μάγοι προσκυνοῦσι, καὶ Χριστιανοὶ συζητοῦσι, πῶς ἐν σαρκὶ Θεὸς, καὶ ποταπῇ σαρκί· καὶ εἰ τέλειος ἄνθρωπος ἢ ἀτελῆς ὁ προσληφθείς. Σιγάσθω τὰ περιττὰ ἐν Ἐκκλησίᾳ Θεοῦ· δοξαζέσθω τὰ πεπι στευμένα· μὴ περιεργαζέσθω τὰ σιωπώμενα. Εκεί νοις σεαυτὸν ἀνάμιξον τοῖς μετὰ χαρᾶς ἐξ οὐρανῶν ὑποδεξαμένοις τὸν Κύριον. Ἐννόησον ποιμένας σου ριζομένους, ἱερεῖς προφητεύοντας, γυναῖκας εὐφραι‐ νομένας, ὅτι (69) Μαρία χαίρειν ἐδιδάσκετο παρὰ τοῦ Γαβριήλ, ὅτε Ελισάβετ ἐπ' αὐτῶν εἶχε τῶν σπλάγχνων σκιρτῶντα τὸν Ἰωάννην. "Αννα εὐηγγε λίζετο, Συμεὼν ἐνηγκαλίζετο, ἐν μικρῷ βρέφει τὸν μέγαν Θεὸν προσκυνοῦντες· οὐ τοῦ ὁρωμένου κατα- φρονοῦτες, ἀλλὰ τῆς θεότητος αὐτοῦ τὴν μεγαλωσύ- την δοξολογοῦντες. Εφαίνετο γάρ, ὥσπερ φῶς δι' δελίνων ὑμένων, διὰ τοῦ ἀνθρωπίνου σώματος ἡ θεία δύναμις, διαυγάζουσα τοῖς ἔχουσι τοὺς ὀφθαλμοὺς τῆς καρδίας κεκαθαρμένους· μεθ' ὧν καὶ ἡμεῖς εὐ- ρεθείημεν ἀνακεκαλυμμένω προσώπῳ τὴν δόξαν Κυ ρίου κατοπτριζόμενοι, ἵνα καὶ αὐτοὶ μεταμορφωθών μεν ἀπὸ δόξης εἰς δόξαν χάριτι καὶ φιλανθρωπίᾳ τοῦ καί τινα καὶ ἡμεῖς. 1Χ, 6. τον, καὶ νόει μοι τὴν θεότητα ἀῤῥύπωτον. • HOMILIA IN SANCTAM CHRISTI GENERATIONEM. B Lus bona voluntas ". » Excurrunt stella e coelo, magi proficiscuntur ex gentibus, terra excipit in spelunca. Nemo sit qui non conferat aliquid, nemc sit homo ingratus. Eloquamur et nos vocem ali- quam exsultationis. Festum nostrum appellemus Theophaniam, celebremus salutaria mundi, natalem humanæ naturæ: diem. Hodie soluta est Adami multa. Jam dici non potest, e Terra es, et in ter- ram reverteris 7;, sed calesti conjunctus, ad- mitteris in cælum. Jam non audietur amplius : In doloribus paries filios 7., Beata est enim quæ peperit Emmanuelem, et ubera, quæ nutrivere. Eam ob causam Puer natus est nobis, et filius datus est nobis, cujus imperium super humerum A ria in altissimis Deo, et in terra pas, in hominis ejus "., Eflorescit cor meum, et mens fontis in Gen. III, 11, 38. Luc. 11, 14. ibid. 28. c C D morem scaturit; sed exigua lingua et sermo hebes ad tantam gaudii magnitudinem annuutiandam. Cogita mili, ut Deum decet, incarnationem Lo- mine. Cogita mihi divinitatem intemeratam om- nisque labis puram, etsi in terrena natura inhabi- tat. Emendat quod vitiosum est, non ipsa vitio im- pletur. Non vides hunc solem etiam in cano ver sari, et tamen nihil accipere inquinamenti, itemque sordidis adulgere, et tamen graveolentiae participem non esse? Imo vero eorum quibus diu immoratus fuerit putredinem exsiccat. Quid igitur naturæ ci quæ omni affectione ac corruptione vacat, times, ne quam ex nobis maculam contrahat? Propterea natus est, ut tu per id quod tibi alline est, expur geris. Propterea adolescit, ut tu consuetudine at- que necessitudine efficiare ei familiaris. O altitu- dinem bonitatis et amoris Dei in homines! Ob do. norum magnitudinem fidem non habemus benefa- cienti; ob ingentem beri benignitatem, servi ejus esse nolumus. O ingrati animi vitium insulsum et pravum. Adorant magi, et Christiani inquirunt quomodo Deus in carne sit, et quali carne, et utrum assumptus sit homo perfectus an imperfectus. Prætermittantur silentio superflua in Ecclesia Dei, sentiamus quæ jam fidem obtinuere, ne curiosius investigentur quæ silentio præterita sunt. Adjunge temet iis qui Dominum cum gaudio ex cœlis suscepere. Cogita pastores sapientia im- Dulos, pontifices prophetiæ dono ornatos, mulieres lætitia perfusas, tum, cum Maria a Gabriele edo- ceretur gaudere ", Elisabethque exsilientein in ipsis visceribus Joannem haberet 7. Anna declara- bat nuntium bonum 77, Simeon in ulnas susci- piebat, in parvo infante magnum Deum adoran- tes, non quod videbant contemnentes, sed divini- tatis ipsius majestatem collaudantes. Nam virtus Luc. 1, 28. ibid. 44. TT Luc. 7: Isa. In vulgatis ötɩ bis legiter pro õte. 19. 13 Ibil. 15. (67) Sic mss. Compensiani. Editi Φθεγξώμεθα οὖν (68) Ita libri Combefsiani. Editi Κυρίου ἄχραν (69) Sic antiqui duo libri preter Combefisiamos.
PG 31:1474αὕτη τῷ κόσμῳ δωρεῖται τὰ ὑπερκόσμια· τοὺς ἀρχαγγέλους πέμπει πρὸς τὸν Ζαχαρίαν, καὶ πρὸς τὴν Μαρίαν· καὶ χοροὺς ἀγγέλων ἵστησι τοὺς λέγοντας· Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία. Ἀστέρες διατρέχουσιν ἐξ οὐρανοῦ· μάγοι κινοῦνται ἐκ τῶν ἐθνῶν· γῆ ὑποδέχεται ἐν σπηλαίῳ· οὐδεὶς ἀσυντελὴς, οὐδεὶς ἀχάριστος. Φθεγξώμεθά τινα καὶ ἡμεῖς φωνὴν ἀγαλλιάσεως· ὄνομα θώμεθα τῇ ἑορτῇ ἡμῶν Θεοφάνια· ἑορτάσωμεν τὰ σωτήρια τοῦ κόσμου, τὴν γενέθλιον ἡμέραν τῆς ἀνθρωπότητος. Σήμερον ἐλύθη ἡ καταδίκη τοῦ Ἀδάμ. Οὐκέτι, Γῆ εἶ καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ· ἀλλὰ τῷ οὐρανίῳ συναφθεὶς πρὸς οὐρανὸν ἀναληφθήσῃ. Οὐκέτι, Ἐν λύπαις τέξῃ τέκνα· μακαρία γὰρ ἡ ὠδίνασα τὸν Ἐμμανουὴλ, καὶ μαστοὶ οἱ ἐκθρέψαντες. Διὰ τοῦτο Παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ. Θάλλει μου ἡ καρδία, καὶ πηγάζει μου ὁ νοῦς· ἀλλὰ βραχεῖα ἡ γλῶσσα καὶ ἀμυδρὸς ὁ λόγος, ὥστε τοσοῦτον χαρᾶς μέγεθος ἐξαγγεῖλαι. Νόει μοι θεοπρεπῶς τὴν ἐνανθρώπησιν τοῦ Κυρίου. Ἄχραντόν μοι νόει καὶ ἀῤῥύπωτον τὴν θεότητα· κἂν ἐν ὑλικῇ φύσει γένηται.κινοῦνται ἐκ τῶν ἐθνῶν· γῆ ὑποδέχεται ἐν σπηλαίῳ· οὐδεὶς ἀσυντελής, οὐδεὶς ἀχάριστος. Φθεγξώμεθά τινα καὶ ἡμεῖς (67) φωνὴν ἀγαλλιάσεως· ὄνομα θώ μεθα τῇ ἑορτῇ ἡμῶν Θεοφάνια· ἑορτάσωμεν τὰ σωτήρια τοῦ κόσμου, τὴν γενέθλιον ἡμέραν τῆς ἀνθρωπότητος. Σήμερον ἐλύθη ή καταδίκη τοῦ ᾿Αδάμ. Οὐκέτι, «Γη εἴ καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ , ἀλλὰ τῷ οὐρανίῳ συν- αφθεὶς πρὸς οὐρανὸν ἀναληφθήσῃ. Οὐκέτι, « Ἐν λύο παις τέξῃ τέκνα· ο μακαρία γὰρ ἡ ὠδίνασα τὸν Ἐμμανουήλ, καὶ μαστοὶ οἱ ἐκθρέψαντες. Διὰ τοῦτο • Παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ. » Θάλλει μου ἡ καρδία, καὶ πηγάζει μου ὁ νοῦς· ἀλλὰ βραχεῖα ἡ γλῶσσα καὶ ἀμυδρὸς ὁ λόγος, ὥστε τοσοῦτον χαρᾶς μέγεθος ἐξαγγείλαι. Νόει μοι θεοπρεπῶς τὴν ἐνανθρώπησιν τοῦ Κυρίου. "Αχραντόν μοι νόει καὶ ἀῤῥύπωτον την Β θεότητα (68)· κἂν ἐν ὑλικῇ φύσει γένηται. Τὸ ἐμπα- θὲς διορθοῦται, οὐκ αὐτὴ τοῦ πάθους ἐμπίπλα- ται. Οὐχ ὁρᾷς τουτονὶ τὸν ἥλιον καὶ ἐν βορβόρῳ γινόμενον, καὶ μηδὲν μολυνόμενον, καὶ ῥυπα- ροῖς ἐπιλάμποντα, καὶ δυσωδίας μὴ ἀπολαύοντα; Τοὐναντίον μὲν οὖν οἷς ἂν διαρκῶς ὁμιλήσῃ τὰς σηπεδόνας ἀναξηραίνει. Τί οὖν φοβῇ περὶ τῆς ἀπαθοῦς καὶ ἀκηράτου φύσεως, μή τινα κηλίδα παρ' ἡμῶν ἀναμάξηται; Διὰ τοῦτο ἐτέχθη, ἵνα σε καθαρθῇς διὰ τοῦ συγγενούς. Διὰ τοῦτο αὐξάνεται, ἵνα σὺ διὰ τῆς συνηθείας οἰκειωθῇς. Ο βάθος αγα- βότητος καὶ φιλανθρωπίας Θεοῦ! Δι' ὑπερβολὴν δω ρεῶν ἀπιστοῦμεν τῷ εὐεργέτη· διὰ τὴν μεγάλην του Δεσπότου φιλανθρωπίαν πρὸς τὴν δουλείαν ἀφηνιά- ζομεν. Ω τῆς ἀτόπου ταύτης καὶ πονηρᾶς ἀγνωμοσύ- νης ! Μάγοι προσκυνοῦσι, καὶ Χριστιανοὶ συζητοῦσι, πῶς ἐν σαρκὶ Θεὸς, καὶ ποταπῇ σαρκί· καὶ εἰ τέλειος ἄνθρωπος ἢ ἀτελῆς ὁ προσληφθείς. Σιγάσθω τὰ περιττὰ ἐν Ἐκκλησίᾳ Θεοῦ· δοξαζέσθω τὰ πεπι στευμένα· μὴ περιεργαζέσθω τὰ σιωπώμενα. Εκεί νοις σεαυτὸν ἀνάμιξον τοῖς μετὰ χαρᾶς ἐξ οὐρανῶν ὑποδεξαμένοις τὸν Κύριον. Ἐννόησον ποιμένας σου ριζομένους, ἱερεῖς προφητεύοντας, γυναῖκας εὐφραι‐ νομένας, ὅτι (69) Μαρία χαίρειν ἐδιδάσκετο παρὰ τοῦ Γαβριήλ, ὅτε Ελισάβετ ἐπ' αὐτῶν εἶχε τῶν σπλάγχνων σκιρτῶντα τὸν Ἰωάννην. "Αννα εὐηγγε λίζετο, Συμεὼν ἐνηγκαλίζετο, ἐν μικρῷ βρέφει τὸν μέγαν Θεὸν προσκυνοῦντες· οὐ τοῦ ὁρωμένου κατα- φρονοῦτες, ἀλλὰ τῆς θεότητος αὐτοῦ τὴν μεγαλωσύ- την δοξολογοῦντες. Εφαίνετο γάρ, ὥσπερ φῶς δι' δελίνων ὑμένων, διὰ τοῦ ἀνθρωπίνου σώματος ἡ θεία δύναμις, διαυγάζουσα τοῖς ἔχουσι τοὺς ὀφθαλμοὺς τῆς καρδίας κεκαθαρμένους· μεθ' ὧν καὶ ἡμεῖς εὐ- ρεθείημεν ἀνακεκαλυμμένω προσώπῳ τὴν δόξαν Κυ ρίου κατοπτριζόμενοι, ἵνα καὶ αὐτοὶ μεταμορφωθών μεν ἀπὸ δόξης εἰς δόξαν χάριτι καὶ φιλανθρωπίᾳ τοῦ καί τινα καὶ ἡμεῖς. 1Χ, 6. τον, καὶ νόει μοι τὴν θεότητα ἀῤῥύπωτον. • HOMILIA IN SANCTAM CHRISTI GENERATIONEM. B Lus bona voluntas ". » Excurrunt stella e coelo, magi proficiscuntur ex gentibus, terra excipit in spelunca. Nemo sit qui non conferat aliquid, nemc sit homo ingratus. Eloquamur et nos vocem ali- quam exsultationis. Festum nostrum appellemus Theophaniam, celebremus salutaria mundi, natalem humanæ naturæ: diem. Hodie soluta est Adami multa. Jam dici non potest, e Terra es, et in ter- ram reverteris 7;, sed calesti conjunctus, ad- mitteris in cælum. Jam non audietur amplius : In doloribus paries filios 7., Beata est enim quæ peperit Emmanuelem, et ubera, quæ nutrivere. Eam ob causam Puer natus est nobis, et filius datus est nobis, cujus imperium super humerum A ria in altissimis Deo, et in terra pas, in hominis ejus "., Eflorescit cor meum, et mens fontis in Gen. III, 11, 38. Luc. 11, 14. ibid. 28. c C D morem scaturit; sed exigua lingua et sermo hebes ad tantam gaudii magnitudinem annuutiandam. Cogita mili, ut Deum decet, incarnationem Lo- mine. Cogita mihi divinitatem intemeratam om- nisque labis puram, etsi in terrena natura inhabi- tat. Emendat quod vitiosum est, non ipsa vitio im- pletur. Non vides hunc solem etiam in cano ver sari, et tamen nihil accipere inquinamenti, itemque sordidis adulgere, et tamen graveolentiae participem non esse? Imo vero eorum quibus diu immoratus fuerit putredinem exsiccat. Quid igitur naturæ ci quæ omni affectione ac corruptione vacat, times, ne quam ex nobis maculam contrahat? Propterea natus est, ut tu per id quod tibi alline est, expur geris. Propterea adolescit, ut tu consuetudine at- que necessitudine efficiare ei familiaris. O altitu- dinem bonitatis et amoris Dei in homines! Ob do. norum magnitudinem fidem non habemus benefa- cienti; ob ingentem beri benignitatem, servi ejus esse nolumus. O ingrati animi vitium insulsum et pravum. Adorant magi, et Christiani inquirunt quomodo Deus in carne sit, et quali carne, et utrum assumptus sit homo perfectus an imperfectus. Prætermittantur silentio superflua in Ecclesia Dei, sentiamus quæ jam fidem obtinuere, ne curiosius investigentur quæ silentio præterita sunt. Adjunge temet iis qui Dominum cum gaudio ex cœlis suscepere. Cogita pastores sapientia im- Dulos, pontifices prophetiæ dono ornatos, mulieres lætitia perfusas, tum, cum Maria a Gabriele edo- ceretur gaudere ", Elisabethque exsilientein in ipsis visceribus Joannem haberet 7. Anna declara- bat nuntium bonum 77, Simeon in ulnas susci- piebat, in parvo infante magnum Deum adoran- tes, non quod videbant contemnentes, sed divini- tatis ipsius majestatem collaudantes. Nam virtus Luc. 1, 28. ibid. 44. TT Luc. 7: Isa. In vulgatis ötɩ bis legiter pro õte. 19. 13 Ibil. 15. (67) Sic mss. Compensiani. Editi Φθεγξώμεθα οὖν (68) Ita libri Combefsiani. Editi Κυρίου ἄχραν (69) Sic antiqui duo libri preter Combefisiamos.
PG 31:1475Τὸ ἐμπαθὲς διορθοῦται, οὐκ αὐτὴ τοῦ πάθους ἐμπίπλαται. Οὐχ ὁρᾷς τουτονὶ τὸν ἥλιον καὶ ἐν βορβόρῳ γινόμενον, καὶ μηδὲν μολυνόμενον, καὶ ῥυπαροῖς ἐπιλάμποντα, καὶ δυσωδίας μὴ ἀπολαύοντα; Τοὐναντίον μὲν οὖν οἷς ἂν διαρκῶς ὁμιλήσῃ τὰς σηπεδόνας ἀναξηραίνει. Τί οὖν φοβῇ περὶ τῆς ἀπαθοῦς καὶ ἀκηράτου φύσεως, μή τινα κηλίδα παρ’ ἡμῶν ἀναμάξηται; Διὰ τοῦτο ἐτέχθη, ἵνα σὺ καθαρθῇς διὰ τοῦ συγγενοῦς. Διὰ τοῦτο αὐξάνεται, ἵνα σὺ διὰ τῆς συνηθείας οἰκειωθῇς. Ὢ βάθος ἀγαθότητος καὶ φιλανθρωπίας Θεοῦ Δι’ ὑπερβολὴν δωρεῶν ἀπιστοῦμεν τῷ εὐεργέτῃ· διὰ τὴν μεγάλην τοῦ Δεσπότου φιλανθρωπίαν πρὸς τὴν δουλείαν ἀφηνιάζομεν Ὢ τῆς ἀτόπου ταύτης καὶ πονηρᾶς ἀγνωμοσύνης Μάγοι προσκυνοῦσι, καὶ Χριστιανοὶ συζητοῦσι, πῶς ἐν σαρκὶ Θεὸς, καὶ ποταπῇ σαρκί· καὶ εἰ τέλειος ἄνθρωπος ἢ ἀτελὴς ὁ προσληφθείς. Σιγάσθω τὰ περιττὰ ἐν Ἐκκλησίᾳ Θεοῦ· δοξαζέσθω τὰ πεπιστευμένα· μὴ περιεργαζέσθω τὰ σιωπώμενα. Ἐκείνοις σεαυτὸν ἀνάμιξον τοῖς μετὰ χαρᾶς ἐξ οὐρανῶν ὑποδεξαμένοις τὸν Κύριον.Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτ τος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Β ΟΜΙΛΙΑ ΠΕΡΙ ΜΕΤΑΝΟΙΑΣ. ἀλαζονείαν μὴ ἐνεγκὼν ὁ τιμιώτατος ἀδελφὸς, δεύ τερον ἡμῖν ἐπίταγμα προσέταξε, τοῦτο τὸ ὑπερήφαν νον βλέπων, σώφρονα δὲ τοῖς ἀδελφοῖς δεξιὰν ὀρέξων εἰς μετάνοιαν. Χρησιμώτατος δὲ ὁ λόγος ἀνθρώποις ἐστίν. Ανθρώπων γὰρ οὐδεὶς ἀναμάρτητος. Ενὶ γὰρ μαρτυρεῖται, ὅτι ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησε. Λέξομεν οὖν περὶ μετανοίας ἐκ Παλαιᾶς τε καὶ Καινῆς. Οὗτοι γὰρ τῆς Ἐκκλησίας θησαυροί. Συνιστῶμεν δὲ μετά νοιαν, οὐχ ἁμαρτίαν ἀδελφοῦ προτρεπόμενοι (οὐ γὰρ ἐπ' ἐλπίδι μετανοίας βουλόμεθα ἐφ᾽ ἁμαρτίας ἰέναι τὸν ἁμαρτήσανται, ἀλλ' ἀναστῆσαι τὸν πεσόντα σπεύ δοντες. Ἡ γὰρ παρὰ τῶν ἐναντίων εἰσαγομένη ἀνελ- πιστία τὸν ἅπαξ πεσόντα συνειλεῖσθαι τοῖς ἁμαρτή μασι προτρέπεται· ἡ δὲ προσδοκία της μετανοίας τὸν πεσόντα ἀναστῆναι καὶ μηκέτι ἁμαρτάνειν προτρέ πεται. Τίνες δὲ ἐσμεν τῷ Θεῷ νομοθετοῦντες ; Βού- λεται ὁ Θεὸς ἀφιέναι· καὶ τίς ὁ κωλύων; Ὅτι ἡμεῖς λέγομεν (70) οὐ τί ἐκεῖνοι τολμῶσιν, ἀλλὰ τί ὁ Θεὸς προστάσσει. « Μὴ ὁ πίπτων οὐκ ἀνίσταται ; » Αντι- φθέγγονται τῷ Θεῷ. Ὁ πίπτων οὐκ ἀνίσταται. Οὐκ Επεισέ σε ψιλῷ ῥήματι, πείσει σε δι᾽ ὑποδείγματος ἐναργοῦς. Τί γὰρ οὕτως ἄπλυτον ὡς κόκκινον; τί δὲ λευκὸν παρ' ἡμῖν ὡς χιών, ἢ ὡς ἔριον καθαρόν; Φη- σὶν ὁ ταῦτα πλάσας, ὅτι Ἐὰν γένωνται αἱ ἁμαρτίαι ὑμῶν ὡς τὰ ἄπλυτα χρώματα, εἰ λούσοισθε, μεταπί πτει εἰς καθαρότητα χιόνος. Αλλ' οὐ μετὰ τὸ βάπο σμά ἐστιν αὕτη ἡ ἄφεσις. Εἶπε γάρ, φησί, ο Λούσιο σθε, καθαροί γίνεσθε. » Τοῦτο δὲ μάλιστα, παρ' ἡμῶν εἰ ᾐτήσασθε, ἠδυνάμεθα ἀπὸ Γραφῆς δεῖξαι, ότι μετ τὰ τὸ βάπτισμά ἐστι συγχώρησις. Οὐ γὰρ τὰ εύκολα δεῖ ἐκλεγομένους ἀντιλέγειν, ἀλλὰ πρὸς αὐτὰ τὰ δο κοῦντα ἰσχυρὰ ἐν τῷ ἐναντίῳ λόγῳ διανίστασθαι. Εφ' ὅσον γὰρ τὰ ἀντιπίπτοντα οὐκ αἴρεται ἀπὸ τῆς ψυ χῆς, ἀνίατός ἐστιν ὁ κάμνων. ἀλμυρά, λέγομεν δὲ καὶ ἡμεῖς νῦν ἀπὸ Παλαιᾶς· εἶν πωμεν τί ἀντιλέγουσι πρὸς τὰ ἐκ τῆς Παλαιᾶς λεγό μενα. Λέγουσι γὰρ, ὅτι πρὸ τοῦ πάθους Σωτῆρος, πρὸ τοῦ τὸ αἷμα τὸ ἅγιον ὑπὲρ ἡμῶν ἐκχυθῆναι, ἐὰν ἀπὸ τῆς Παλαιᾶς ἀναγνῶτε ἡμῖν περὶ μετανοίας, λέγο μεν, ὅτι ἐν τῇ Παλαιᾷ συγκεχώρηται· ἐν δὲ τῇ Και νῇ διὰ τὸ πάθος οὐκ ἔσται συγχώρησις. Ἐὰν δὲ ἀπὸ τῆς Καινῆς δείξωμεν, ὅτι καὶ μετὰ τὸ βάπτισμα και μετάληψιν τοῦ Πνεύματος ἁμαρτήσας τις ἀνακαλεῖ- ται διὰ μετανοίας τὸ χάρισμα, δῆλον, ὅτι ἔστι μετά APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. divina per humanum corpus quasi lux per vitreas A membranas apparebat, iis qui oculos cordis ex- purgatos habebant affulgens: cum quibus utinam nos quoque inveniamur, retecta facie gloriam Do. mini quasi in speculo contuentes, ut et ipsi transformemur a gloria in gloriam, " gratia et benigni- tate Domini nostri Jesu Christi, cui gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. HOMILIA DE POENITENTIA. tollere audent, non ferens frater observantia omni dignissimus, alterum nobis mandatum dedit, ubi hac superbia conspecta prudentem dextram fratri- bus ad poenitentiam porrexit. Hic autem sermo ho- minibus utilissimus est. Nemo enim homo sine peccato est. Nam de uno testimonium affertur, quod peccatum non fecerit 80. Dicemus igitur de pani- tentia cum ex Veteri tum ex Novo Testamento. Hi enim thesauri sunt Ecclesiæ. Commendamus au- tem poenitentiam, non quod peccatum fratris pro- moveamus (siquidem nolumus peccatorem in pec- catum spe pœnitentiæ ruere), sed quod lapsum stu- deamus erigere. Desperatio enim quæ ab adversa- riis introducitur, eum qui semel lapsus est eo in- pellit, ut se in peccatis volutet; poenitentiæ vero exspectatio hominem lapsum ad surgendum et ad amplius non peccandum instigat. Qui vero nos sumus, ut Deo legem imponamus? Vult Deus di- mittere ; ecquis est qui prohibeat? Nos dicimus, non quid illi ausint, sed quod Deus præcipiat. • Nunquid qui cadit, non resurgit ® ?, Contradi- cunt Deo. Qui cadit, non resurgit. Non adduxit te tenui verbo ad fidem adhibendam, adducet te ad C credendum, exemplo claro. Quid enim ita lautu difficile est ut coccinun? quid vero album apud nos ut nix, aut ut lana munda? Dicit tamen qui hæc condidit: Si fuerint peccata vestra velut co- lores, qui elui non possunt, si modo lavemini, in mivis puritatem transibunt 8. At post baptismum non est haec remissio. Dixit enim, inquit, c Lava- mini, mundi estote ª³. » Atqui hoc maxime, si a no- bis petissetis, poteramus ex Scriptura ostendere, veniam scilicet ac remissionem esse post baptisma. Non enim oportet ita contradicere, ut facilia seli- gamus: sed adversus ea quæ valida videntur, contrario sermone est insurgendum. Dum enim obsi- stentia ab animo non amoventur, curari æger non potest. Isa. 1, 18. ibid. 16. datur dulcescendi locus, nosque nunc verba pro- ferimus ex Veteri Testamento; referamus quid op- ponant adversus ea quæ ex Veteri dicuntur. Aiunt enim quod si ante Servatoris passionem, priusquam sacer ille sanguis pro nobis effunderetur, quidpiam ex Veteri Testamento 604. de penitentia nobis legeritis, dicimus in Veteri Testamento fuisse peccata remis- sa, sed in Novo propter passionem veniam non fu- turam. Si vero ex Novo ostenderimus et post ba- ptismum et Spiritus participationem, qui peccave- Cor. m, 18. Isa. Li!!, 9. Jerem. vIII, 4. 1. Τῶν τὴν μετάνοιαν ἀναιρεῖν τολμώντων τὴν 1. Arrogantiam eorum qui pœnitentiam e medio 2. Sed, quoniam rebus salsugine imbutis non D 2. ᾿Αλλ' ἐπειδὴ οὐκ ἔχει χώραν γλυκαίνεσθαι τὰ (70) Combeâsius putat potius legendum esse. Διότι ἡμεῖς, quapropter diximus nos, etc.
PG 31:1476Ἐννόησον ποιμένας σοφιζομένους, ἱερεῖς προφητεύοντας, γυναῖκας εὐφραινομένας, ὅτε Μαρία χαίρειν ἐδιδάσκετο παρὰ τοῦ Γαβριὴλ, ὅτε Ἐλισάβετ ἐπ’ αὐτῶν εἶχε τῶν σπλάγχνων σκιρτῶντα τὸν Ἰωάννην. Ἄννα εὐηγγελίζετο, Συμεὼν ἐνηγκαλίζετο, ἐν μικρῷ βρέφει τὸν μέγαν Θεὸν προσκυνοῦντες· οὐ τοῦ ὁρωμένου καταφρονοῦτες, ἀλλὰ τῆς θεότητος αὐτοῦ τὴν μεγαλωσύνην δοξολογοῦντες. Ἐφαίνετο γὰρ, ὥσπερ φῶς δι’ ὑελίνων ὑμένων, διὰ τοῦ ἀνθρωπίνου σώματος ἡ θεία δύναμις, διαυγάζουσα τοῖς ἔχουσι τοὺς ὀφθαλμοὺς τῆς καρδίας κεκαθαρμένους· μεθ’ ὧν καὶ ἡμεῖς εὑρεθείημεν ἀνακεκαλυμμένῳ προσώπῳ τὴν δόξαν Κυρίου κατοπτριζόμενοι, ἵνα καὶ αὐτοὶ μεταμορφωθῶμεν ἀπὸ δόξης εἰς δόξαν χάριτι καὶ φιλανθρωπίᾳ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτ τος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Β ΟΜΙΛΙΑ ΠΕΡΙ ΜΕΤΑΝΟΙΑΣ. ἀλαζονείαν μὴ ἐνεγκὼν ὁ τιμιώτατος ἀδελφὸς, δεύ τερον ἡμῖν ἐπίταγμα προσέταξε, τοῦτο τὸ ὑπερήφαν νον βλέπων, σώφρονα δὲ τοῖς ἀδελφοῖς δεξιὰν ὀρέξων εἰς μετάνοιαν. Χρησιμώτατος δὲ ὁ λόγος ἀνθρώποις ἐστίν. Ανθρώπων γὰρ οὐδεὶς ἀναμάρτητος. Ενὶ γὰρ μαρτυρεῖται, ὅτι ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησε. Λέξομεν οὖν περὶ μετανοίας ἐκ Παλαιᾶς τε καὶ Καινῆς. Οὗτοι γὰρ τῆς Ἐκκλησίας θησαυροί. Συνιστῶμεν δὲ μετά νοιαν, οὐχ ἁμαρτίαν ἀδελφοῦ προτρεπόμενοι (οὐ γὰρ ἐπ' ἐλπίδι μετανοίας βουλόμεθα ἐφ᾽ ἁμαρτίας ἰέναι τὸν ἁμαρτήσανται, ἀλλ' ἀναστῆσαι τὸν πεσόντα σπεύ δοντες. Ἡ γὰρ παρὰ τῶν ἐναντίων εἰσαγομένη ἀνελ- πιστία τὸν ἅπαξ πεσόντα συνειλεῖσθαι τοῖς ἁμαρτή μασι προτρέπεται· ἡ δὲ προσδοκία της μετανοίας τὸν πεσόντα ἀναστῆναι καὶ μηκέτι ἁμαρτάνειν προτρέ πεται. Τίνες δὲ ἐσμεν τῷ Θεῷ νομοθετοῦντες ; Βού- λεται ὁ Θεὸς ἀφιέναι· καὶ τίς ὁ κωλύων; Ὅτι ἡμεῖς λέγομεν (70) οὐ τί ἐκεῖνοι τολμῶσιν, ἀλλὰ τί ὁ Θεὸς προστάσσει. « Μὴ ὁ πίπτων οὐκ ἀνίσταται ; » Αντι- φθέγγονται τῷ Θεῷ. Ὁ πίπτων οὐκ ἀνίσταται. Οὐκ Επεισέ σε ψιλῷ ῥήματι, πείσει σε δι᾽ ὑποδείγματος ἐναργοῦς. Τί γὰρ οὕτως ἄπλυτον ὡς κόκκινον; τί δὲ λευκὸν παρ' ἡμῖν ὡς χιών, ἢ ὡς ἔριον καθαρόν; Φη- σὶν ὁ ταῦτα πλάσας, ὅτι Ἐὰν γένωνται αἱ ἁμαρτίαι ὑμῶν ὡς τὰ ἄπλυτα χρώματα, εἰ λούσοισθε, μεταπί πτει εἰς καθαρότητα χιόνος. Αλλ' οὐ μετὰ τὸ βάπο σμά ἐστιν αὕτη ἡ ἄφεσις. Εἶπε γάρ, φησί, ο Λούσιο σθε, καθαροί γίνεσθε. » Τοῦτο δὲ μάλιστα, παρ' ἡμῶν εἰ ᾐτήσασθε, ἠδυνάμεθα ἀπὸ Γραφῆς δεῖξαι, ότι μετ τὰ τὸ βάπτισμά ἐστι συγχώρησις. Οὐ γὰρ τὰ εύκολα δεῖ ἐκλεγομένους ἀντιλέγειν, ἀλλὰ πρὸς αὐτὰ τὰ δο κοῦντα ἰσχυρὰ ἐν τῷ ἐναντίῳ λόγῳ διανίστασθαι. Εφ' ὅσον γὰρ τὰ ἀντιπίπτοντα οὐκ αἴρεται ἀπὸ τῆς ψυ χῆς, ἀνίατός ἐστιν ὁ κάμνων. ἀλμυρά, λέγομεν δὲ καὶ ἡμεῖς νῦν ἀπὸ Παλαιᾶς· εἶν πωμεν τί ἀντιλέγουσι πρὸς τὰ ἐκ τῆς Παλαιᾶς λεγό μενα. Λέγουσι γὰρ, ὅτι πρὸ τοῦ πάθους Σωτῆρος, πρὸ τοῦ τὸ αἷμα τὸ ἅγιον ὑπὲρ ἡμῶν ἐκχυθῆναι, ἐὰν ἀπὸ τῆς Παλαιᾶς ἀναγνῶτε ἡμῖν περὶ μετανοίας, λέγο μεν, ὅτι ἐν τῇ Παλαιᾷ συγκεχώρηται· ἐν δὲ τῇ Και νῇ διὰ τὸ πάθος οὐκ ἔσται συγχώρησις. Ἐὰν δὲ ἀπὸ τῆς Καινῆς δείξωμεν, ὅτι καὶ μετὰ τὸ βάπτισμα και μετάληψιν τοῦ Πνεύματος ἁμαρτήσας τις ἀνακαλεῖ- ται διὰ μετανοίας τὸ χάρισμα, δῆλον, ὅτι ἔστι μετά APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. divina per humanum corpus quasi lux per vitreas A membranas apparebat, iis qui oculos cordis ex- purgatos habebant affulgens: cum quibus utinam nos quoque inveniamur, retecta facie gloriam Do. mini quasi in speculo contuentes, ut et ipsi transformemur a gloria in gloriam, " gratia et benigni- tate Domini nostri Jesu Christi, cui gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. HOMILIA DE POENITENTIA. tollere audent, non ferens frater observantia omni dignissimus, alterum nobis mandatum dedit, ubi hac superbia conspecta prudentem dextram fratri- bus ad poenitentiam porrexit. Hic autem sermo ho- minibus utilissimus est. Nemo enim homo sine peccato est. Nam de uno testimonium affertur, quod peccatum non fecerit 80. Dicemus igitur de pani- tentia cum ex Veteri tum ex Novo Testamento. Hi enim thesauri sunt Ecclesiæ. Commendamus au- tem poenitentiam, non quod peccatum fratris pro- moveamus (siquidem nolumus peccatorem in pec- catum spe pœnitentiæ ruere), sed quod lapsum stu- deamus erigere. Desperatio enim quæ ab adversa- riis introducitur, eum qui semel lapsus est eo in- pellit, ut se in peccatis volutet; poenitentiæ vero exspectatio hominem lapsum ad surgendum et ad amplius non peccandum instigat. Qui vero nos sumus, ut Deo legem imponamus? Vult Deus di- mittere ; ecquis est qui prohibeat? Nos dicimus, non quid illi ausint, sed quod Deus præcipiat. • Nunquid qui cadit, non resurgit ® ?, Contradi- cunt Deo. Qui cadit, non resurgit. Non adduxit te tenui verbo ad fidem adhibendam, adducet te ad C credendum, exemplo claro. Quid enim ita lautu difficile est ut coccinun? quid vero album apud nos ut nix, aut ut lana munda? Dicit tamen qui hæc condidit: Si fuerint peccata vestra velut co- lores, qui elui non possunt, si modo lavemini, in mivis puritatem transibunt 8. At post baptismum non est haec remissio. Dixit enim, inquit, c Lava- mini, mundi estote ª³. » Atqui hoc maxime, si a no- bis petissetis, poteramus ex Scriptura ostendere, veniam scilicet ac remissionem esse post baptisma. Non enim oportet ita contradicere, ut facilia seli- gamus: sed adversus ea quæ valida videntur, contrario sermone est insurgendum. Dum enim obsi- stentia ab animo non amoventur, curari æger non potest. Isa. 1, 18. ibid. 16. datur dulcescendi locus, nosque nunc verba pro- ferimus ex Veteri Testamento; referamus quid op- ponant adversus ea quæ ex Veteri dicuntur. Aiunt enim quod si ante Servatoris passionem, priusquam sacer ille sanguis pro nobis effunderetur, quidpiam ex Veteri Testamento 604. de penitentia nobis legeritis, dicimus in Veteri Testamento fuisse peccata remis- sa, sed in Novo propter passionem veniam non fu- turam. Si vero ex Novo ostenderimus et post ba- ptismum et Spiritus participationem, qui peccave- Cor. m, 18. Isa. Li!!, 9. Jerem. vIII, 4. 1. Τῶν τὴν μετάνοιαν ἀναιρεῖν τολμώντων τὴν 1. Arrogantiam eorum qui pœnitentiam e medio 2. Sed, quoniam rebus salsugine imbutis non D 2. ᾿Αλλ' ἐπειδὴ οὐκ ἔχει χώραν γλυκαίνεσθαι τὰ (70) Combeâsius putat potius legendum esse. Διότι ἡμεῖς, quapropter diximus nos, etc.