PG 31:1437ΟΜΙΛΙΑ ΡΗΘΕΙΣΑ ΕΝ ΛΑΚΙΖΟΙΣ. Ἀνταγωνίζεται ὁ ἐχθρὸς, φιλονεικῶν τῷ ἔξωθεν θορύβῳ τὸν ἡμέτερον λόγον ὑπερηχῆσαι· ἀλλ’ ἡμεῖς, αὐτοῦ τὰ νοήματα μὴ ἀγνοοῦντες, τρέψωμεν τὰς ἀκοὰς καὶ τὰς διανοίας τοῖς ἐνταῦθα λεγομένοις, οἰκτείροντες τοὺς ἀπολειπομένους τῆς ἀκροάσεως, μὴ συναπερχόμενοι τοῖς ἔξω τῇ διανοίᾳ· ἀλλ’ ὅπου τοῖς σώμασίν ἐσμεν, ὦμεν καὶ ταῖς καρδίαις. Ἀναλέξασθέ μοι τὰς μνήμας τῶν ἐξ ἑωθινοῦ παραναγνωσθέντων ὑμῖν λογίων πνευματικῶν, διδασκαλίας ψυχωφελεῖς, θεραπείας ψυχῶν. Μνήσθητε τῶν ψαλμικῶν διδαγμάτων· συναγάγετέ μοι τὰς παροιμιώδεις ὑποθήκας· ἐρευνήσατε τῶν ἱστοριῶν τὸ κάλλος· πρόσθετε τούτοις τὰς ἀποστολικὰς παραινέσεις. Ἐπὶ πᾶσιν οἱονεὶ κορωνίδα ἐπίθετε τῶν εὐαγγελικῶν ῥημάτων τὴν μνήμην, ἵνα διὰ πάντων λαβόντες τι κέρδος ἐπανέλθητε, ἕκαστος πρὸς ὃ τυγχάνει ἀσμένως διακείμενος, πρὸς τοῦτο λαβὼν τὴν ἐκ τοῦ Πνεύματος ὠφέλειαν. Πάντως οὕτως ἐν πολυπροσώπῳ ἐκκλησίᾳ, ὅσαι τῶν προσώπων διαφοραὶ, τοσαῦται καὶ τῶν γνωμῶν· ὅσαι τῶν ἡλικιῶν, τοσαῦται καὶ τῶν ἁμαρτιῶν. Πολυειδεῖς δέ εἰσι καὶ πολύτροποι αἱ τοῦ διαβόλου ἐπίνοιαι· ἄλλον ἄλλως ὑπάγεται·τοῖς μαθηταῖς, καὶ εἶπε· Λάβετε, φάγετε· τοῦτο ἐστι τὸ σῶμά μου τὸ ὑπὲρ ὑμῶν κλώμενον· τοῦτο ποιεῖτε εἰς τὴν ἐμὴν ἀνάμνησιν. Καὶ λαβὼν ποτή- ριον, εὐχαριστήσας, ἔδωκεν αὐτοῖς εἰπών· Πίετε ἐξ αὐτοῦ πάντες· τοῦτο γάρ ἐστι τὸ αἷμά μου τὸ τῆς Καινής Διαθήκης, τὸ περὶ πολλῶν ἐκχυνόμενον εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν. » Καὶ ὁ ᾿Απόστολος· « Οσάκις γὰρ ἂν ἐσθίητε τὸν ἄρτον τοῦτον, καὶ τὸ ποτήριον πίνητε, τὸν θάνατον τοῦ Κυρίου καταγγέλλετε. » Τί οὖν τὰ ῥήματα ταῦτα, καὶ τί τὸ παρ' αὐτῶν ὄφελος; Ινα, ἐσθίοντές τε καὶ πίνοντες, ἀεὶ μνημονεύωμεν τοῦ ὑπὲρ ἡμῶν ἀποθανόντος καὶ ἐγερθέντος, καὶ οὕτω παιδευθῶμεν ἀναγκαίως φυλάξαι τὸ ἀποστολικὸν ἐκεῖνο τὸ ἡμῖν δεδομένον παράγγελμα, τὸ φάσκον • Η γὰρ ἀγάπη τοῦ Χριστοῦ συνέχει ἡμᾶς, κρίναν- τας τοῦτο, ὅτι, εἰ εἰς ὑπὲρ πάντων ἀπέθανεν, ἄρα οἱ πάντες ἀπέθανον· καὶ ὑπὲρ πάντων ἀπέθανεν, ἵνα οἱ ζῶντες μηκέτι ἑαυτοῖς ζῶσιν, ἀλλὰ τῷ ὑπὲρ αὐτῶν ἀποθανόντι καὶ ἐγερθέντι. » Ο γὰρ ἐσθίων καὶ πί νων, δηλονότι εἰς ἀνεξάλειπτον τῆς μέχρι θανάτου ὑπακοῆς μνήμην τοῦ Δεσπότου καὶ πλάστου, καὶ δι' ἐμὲ ὅπερ ἦν τὸ πλασθὲν γεγονότος. 'Αλλ' οὐχ ἁπλῶς ἐσθίειν προστέτακται, ἀλλὰ καὶ διακρίνειν τὸ τοιοῦτον τοῦ Κυρίου παρακελευόμεθα σῶμα· δηλονότι σαρκὸς μολυσμὸν καὶ πνεύματος ἀποθεμένους, καὶ δοχεῖον τοῦ πνευματικοῦ μύρου παρασκευάσαντας, οὕτως τῇ καθαρᾷ προσεγγίσαι θυσίᾳ, ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος νῦν καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Β θορύβῳ τὸν ἡμέτερον λόγον υπερηχῆσαι· ἀλλ' ἡμεῖς, αὐτοῦ τὰ νοήματα μὴ ἀγνοοῦντες, τρέψωμεν τὰς ἀκοὰς καὶ τὰς διανοίας τοῖς ἐνταῦθα λεγομένοις, οἰκτείροντες. τοὺς ἀπολειπομένους τῆς ἀκροάσεως, μὴ συναπερχόμενοι τοῖς ἔξω τῇ διανοίᾳ· ἀλλ᾽ ὅπου τοῖς σώμασίν ἐσμεν, ὦμεν καὶ ταῖς καρδίαις. ᾿Ανα- λέξασθέ μοι τὰς μνήμας τῶν ἐξ ἑωθινοῦ παρανα- γνωσθέντων ὑμῖν λογίων πνευματικών, διδασκαλίας ψυχωφελεῖς, θεραπείας ψυχῶν. Μνήσθητε τῶν ψαλ μικῶν διδαγμάτων· συναγάγετέ μοι τὰς παροιμιώ- δεις ὑποθήκας· ἐρευνήσατε τῶν ἱστοριῶν τὸ κάλλος· πρόσθετε τούτοις τὰς ἀποστολικὰς παραινέσεις. Επι πᾶσιν οἱονεὶ κορωνίδα ἐπίθετε τῶν εὐαγγελικῶν ῥη- μάτων τὴν μνήμην, ἵνα διὰ πάντων λαβόντες τι κέρ- δος ἐπανέλθητε, ἕκαστος πρὸς ὅ τυγχάνει ἀσμένως διακείμενος, πρὸς τοῦτο λαβὼν τὴν ἐκ τοῦ Πνεύ ματος ὠφέλειαν. Πάντως (88) οὕτως ἐν πολυπροσώπῳ ἐκκλησίᾳ, ὅσαι τῶν προσώπων διαφοραί, τοσαῦται καὶ τῶν γνωμῶν· ὅσαι τῶν ἡλικιῶν, τοσαῦται καὶ τῶν ἁμαρτιῶν. Πολυειδεῖς δέ εἰσι καὶ πολύτροποι απ τοῦ διαβόλου ἐπίνοιαι· ἄλλον ἄλλως ὑπάγεται· πρὸς ὅπερ ἂν ἴδῃ ἐπιῤῥεπέστερον, πρὸς ἐκεῖνο κέχρηται τοῖς ἰδίοις δελεάσμασιν. περὶ κρί- σεως, καὶ περὶ θυμοῦ, καὶ ἀγάπης, καὶ πλεονεξίας, 15. καὶ φθόνου, ῥηθεῖσα ἐν Λακίξοις : αι HOMILIA DICTA IN LACIZIS. . A pro vobis frangitur. Hoc facite in meam comme- C morationem. Et accepto calice, gratiis actis, dedit ipsis dicens : Bibile ex hoc omnes: hic est enim sanguis meus Novi Testamenti, qui pro multis ef- fundetur in remissionem peccatorum "., Et Apo- stolus: ‹ Quotiescunque enim comederitis panem hunc, et calicem biberitis, mortem Domini annun- tiabitis s. . Quid igitur verba hæc sunt, et quis eo- rum fructus ? Ut et comedentes et bibentes, sem- per memores simus ejus qui pro nobis mortuus est, et resurrexit, sicque edoceamur necessario servare debere apostolicum illud mandatum, quod nobis traditum est, quo dicitur : c Charitas enim Christi constringit nos, judicantes illud, quod si unus pro omnibus mortuus fuit, ergo omnes mor- tui fuerunt : et pro omnibus mortuus est, ut qui vivunt, non amplius sibi vivant, sed ei qui pro ipsis mortuus est et resurrexit ". » Qui enim edit et bibit, utique id facit ad servandam indelebilem memoriam obedientiæ Domini et plastæ, quæ ad mortem usque facta est, qui mea causa factus est id quod eram figmentum. Neque vero simpliciter edere jussus est, verum etiam tale Domini corpus jubemur judicare, deposito scilicet carnis au spi- ritus inquinamento; et cum effecerimus nos ceu spiritualis unguenti receptaculum, ita demum ad purum sacrifcium accedere, in Christo Jesu Do- mino nostro, cui gloria et imperium nunc et in sa:- cula saeculorum. Amen. HOMILIA DICTA IN LACIZIS. tato, sonitum sermone nostro majore edere cona- tur; sed nos consiliorum ejus haud ignari, aures ac mentem ad ea quæ hic leguntur, convertamus, eorum qui ab hoc auditorio absunt miserti, non una cum iis qui foris sunt abeuntes mente: at ubi corpore sumus, simus illic et animis. Revocale, quæso, in memoriam spiritualia oracula quæ vobis mane lecta sunt, doctrinam animabus utilein, marum medelam. Memineritis documentorum in Psalmis contentorum : colligite mihi desumpta e Proverbiis præcepta perscrutamini historiarum pulchritudinem : admonitiones apostolicas his ad- jungite. In primis velut coronidem adhibete evan- : ani- D gelicorum verborum memoriam, ut capto ex oni- nibus fructu aliquo, domum revertamini, quisque ad id quod cupit, utilitatem ex Spiritu percipiendam consecutus. Sic omnino res se habet in frequen- tissima ecclesia : quot sunt vultuum differentiæ, tot et animorum ; quot ætatum, tot et peccatorum. Diversa autem et varia sunt artificia diaboli ; alium aliter seducit : ad. quod unumquemque conspexerit procliviorem, ad id illecebris suis utitur. Matth. xxvi, 26-28; Luc. xxii, 19, 20. "I Cor. x1, 26. II Cor. v, 14, Hunc autem titulum habet primo loco, De judicio, et ira, et charitate, et avaritia, et invidia, dicta in Lucilis, ' (87) ΟΜΙΛΙΑ ΡΗΘΕΙΣΑ ΕΝ ΛΑΚΙΖΟΙΣ. 1. Pugnat inimicus, et externo tumultu conci- 1. Ανταγωνίζεται ὁ ἐχθρὸς, φιλονεικῶν τῷ ἔξωθεν (87) Hæc oratio bis reperitur in Reg. secundo. (88) Colb. tertius διὰ παντός.
PG 31:1438πρὸς ὅπερ ἂν ἴδῃ ἐπιῤῥεπέστερον, πρὸς ἐκεῖνο κέχρηται τοῖς ἰδίοις δελεάσμασιν. Ἕστηκέ τις ἐνταῦθα φθόνῳ τὴν ψυχὴν κεκακωμένην ἔχων; Εἴη μὲν οὖν μηδένα εἶναι· καὶ τοῦτο ἐμοὶ εὐχή ἐστι πρέπουσα. Ἀλλ’ ἐπειδὴ δύσκολον ἐν ἀνθρωπίνῃ φύσει μὴ εἶναι ἕν τι τῶν παθῶν μικρὸν ἢ μεῖζον, ἕκαστος ἐκ τῶν εἰρημένων ἐκλεγέσθω τὴν ὠφέλειαν. Βάσκανος εἶ; λάβε τὴν θεραπείαν· Θυμώδης εἶ; πρόκειταί σοι ἡ ἴασις. Διαλέγεται γὰρ περὶ τούτων πάντων. Καὶ, εἰ δυνατὸν, ἐροῦμεν βραχέα ἀφ’ ἑκάστου τῶν εἰρημένων ἀπανθιζόμενοι. Πλεονέκτης εἶ; ἐνταῦθα ἡ ἴασις. Ὑπερήφανος εἶ; ὧδε δαμάσεις τὴν ὑπερηφανίαν· ὧδε κολάσεις τῆς ψυχῆς τὸ ὕψος, ἐὰν θελήσῃς. Πάντα, ὥσπερ πηγῆς βρυούσης, ἀρυόμενος τὰ ἀγαθὰ τῶν λόγων τῶν πνευματικῶν, οὕτω πλουσίως σεαυτῷ ἐπαντλήσας ἐπάνιθι. Εἴρηται πρῶτος λόγος ἐν Παροιμίαις, κατὰ τὸ εἶδος τὸ παροιμιακὸν, πρὸς γυμνασίαν τοῦ νοῦ τοῦ ἡμετέρου τῆς ἀσαφείας ἐπιτεθείσης, ὅτι Ὁ βλέπων λεῖα ἐλεηθήσεται. Ἆρα αὐτόθεν ἥρπασας τὴν διάνοιαν τοῦ ῥήματος, ἢ ἐπιζητεῖς, ὅγε φιλόπονος ἀκροατὴς, πῶς ὁ λεῖα βλέπων ἐπαινεθήσεται; Ἐπαινετὰ γάρ ἐστι τὰ κατὰ προαίρεσιν.τοῖς μαθηταῖς, καὶ εἶπε· Λάβετε, φάγετε· τοῦτο ἐστι τὸ σῶμά μου τὸ ὑπὲρ ὑμῶν κλώμενον· τοῦτο ποιεῖτε εἰς τὴν ἐμὴν ἀνάμνησιν. Καὶ λαβὼν ποτή- ριον, εὐχαριστήσας, ἔδωκεν αὐτοῖς εἰπών· Πίετε ἐξ αὐτοῦ πάντες· τοῦτο γάρ ἐστι τὸ αἷμά μου τὸ τῆς Καινής Διαθήκης, τὸ περὶ πολλῶν ἐκχυνόμενον εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν. » Καὶ ὁ ᾿Απόστολος· « Οσάκις γὰρ ἂν ἐσθίητε τὸν ἄρτον τοῦτον, καὶ τὸ ποτήριον πίνητε, τὸν θάνατον τοῦ Κυρίου καταγγέλλετε. » Τί οὖν τὰ ῥήματα ταῦτα, καὶ τί τὸ παρ' αὐτῶν ὄφελος; Ινα, ἐσθίοντές τε καὶ πίνοντες, ἀεὶ μνημονεύωμεν τοῦ ὑπὲρ ἡμῶν ἀποθανόντος καὶ ἐγερθέντος, καὶ οὕτω παιδευθῶμεν ἀναγκαίως φυλάξαι τὸ ἀποστολικὸν ἐκεῖνο τὸ ἡμῖν δεδομένον παράγγελμα, τὸ φάσκον • Η γὰρ ἀγάπη τοῦ Χριστοῦ συνέχει ἡμᾶς, κρίναν- τας τοῦτο, ὅτι, εἰ εἰς ὑπὲρ πάντων ἀπέθανεν, ἄρα οἱ πάντες ἀπέθανον· καὶ ὑπὲρ πάντων ἀπέθανεν, ἵνα οἱ ζῶντες μηκέτι ἑαυτοῖς ζῶσιν, ἀλλὰ τῷ ὑπὲρ αὐτῶν ἀποθανόντι καὶ ἐγερθέντι. » Ο γὰρ ἐσθίων καὶ πί νων, δηλονότι εἰς ἀνεξάλειπτον τῆς μέχρι θανάτου ὑπακοῆς μνήμην τοῦ Δεσπότου καὶ πλάστου, καὶ δι' ἐμὲ ὅπερ ἦν τὸ πλασθὲν γεγονότος. 'Αλλ' οὐχ ἁπλῶς ἐσθίειν προστέτακται, ἀλλὰ καὶ διακρίνειν τὸ τοιοῦτον τοῦ Κυρίου παρακελευόμεθα σῶμα· δηλονότι σαρκὸς μολυσμὸν καὶ πνεύματος ἀποθεμένους, καὶ δοχεῖον τοῦ πνευματικοῦ μύρου παρασκευάσαντας, οὕτως τῇ καθαρᾷ προσεγγίσαι θυσίᾳ, ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος νῦν καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Β θορύβῳ τὸν ἡμέτερον λόγον υπερηχῆσαι· ἀλλ' ἡμεῖς, αὐτοῦ τὰ νοήματα μὴ ἀγνοοῦντες, τρέψωμεν τὰς ἀκοὰς καὶ τὰς διανοίας τοῖς ἐνταῦθα λεγομένοις, οἰκτείροντες. τοὺς ἀπολειπομένους τῆς ἀκροάσεως, μὴ συναπερχόμενοι τοῖς ἔξω τῇ διανοίᾳ· ἀλλ᾽ ὅπου τοῖς σώμασίν ἐσμεν, ὦμεν καὶ ταῖς καρδίαις. ᾿Ανα- λέξασθέ μοι τὰς μνήμας τῶν ἐξ ἑωθινοῦ παρανα- γνωσθέντων ὑμῖν λογίων πνευματικών, διδασκαλίας ψυχωφελεῖς, θεραπείας ψυχῶν. Μνήσθητε τῶν ψαλ μικῶν διδαγμάτων· συναγάγετέ μοι τὰς παροιμιώ- δεις ὑποθήκας· ἐρευνήσατε τῶν ἱστοριῶν τὸ κάλλος· πρόσθετε τούτοις τὰς ἀποστολικὰς παραινέσεις. Επι πᾶσιν οἱονεὶ κορωνίδα ἐπίθετε τῶν εὐαγγελικῶν ῥη- μάτων τὴν μνήμην, ἵνα διὰ πάντων λαβόντες τι κέρ- δος ἐπανέλθητε, ἕκαστος πρὸς ὅ τυγχάνει ἀσμένως διακείμενος, πρὸς τοῦτο λαβὼν τὴν ἐκ τοῦ Πνεύ ματος ὠφέλειαν. Πάντως (88) οὕτως ἐν πολυπροσώπῳ ἐκκλησίᾳ, ὅσαι τῶν προσώπων διαφοραί, τοσαῦται καὶ τῶν γνωμῶν· ὅσαι τῶν ἡλικιῶν, τοσαῦται καὶ τῶν ἁμαρτιῶν. Πολυειδεῖς δέ εἰσι καὶ πολύτροποι απ τοῦ διαβόλου ἐπίνοιαι· ἄλλον ἄλλως ὑπάγεται· πρὸς ὅπερ ἂν ἴδῃ ἐπιῤῥεπέστερον, πρὸς ἐκεῖνο κέχρηται τοῖς ἰδίοις δελεάσμασιν. περὶ κρί- σεως, καὶ περὶ θυμοῦ, καὶ ἀγάπης, καὶ πλεονεξίας, 15. καὶ φθόνου, ῥηθεῖσα ἐν Λακίξοις : αι HOMILIA DICTA IN LACIZIS. . A pro vobis frangitur. Hoc facite in meam comme- C morationem. Et accepto calice, gratiis actis, dedit ipsis dicens : Bibile ex hoc omnes: hic est enim sanguis meus Novi Testamenti, qui pro multis ef- fundetur in remissionem peccatorum "., Et Apo- stolus: ‹ Quotiescunque enim comederitis panem hunc, et calicem biberitis, mortem Domini annun- tiabitis s. . Quid igitur verba hæc sunt, et quis eo- rum fructus ? Ut et comedentes et bibentes, sem- per memores simus ejus qui pro nobis mortuus est, et resurrexit, sicque edoceamur necessario servare debere apostolicum illud mandatum, quod nobis traditum est, quo dicitur : c Charitas enim Christi constringit nos, judicantes illud, quod si unus pro omnibus mortuus fuit, ergo omnes mor- tui fuerunt : et pro omnibus mortuus est, ut qui vivunt, non amplius sibi vivant, sed ei qui pro ipsis mortuus est et resurrexit ". » Qui enim edit et bibit, utique id facit ad servandam indelebilem memoriam obedientiæ Domini et plastæ, quæ ad mortem usque facta est, qui mea causa factus est id quod eram figmentum. Neque vero simpliciter edere jussus est, verum etiam tale Domini corpus jubemur judicare, deposito scilicet carnis au spi- ritus inquinamento; et cum effecerimus nos ceu spiritualis unguenti receptaculum, ita demum ad purum sacrifcium accedere, in Christo Jesu Do- mino nostro, cui gloria et imperium nunc et in sa:- cula saeculorum. Amen. HOMILIA DICTA IN LACIZIS. tato, sonitum sermone nostro majore edere cona- tur; sed nos consiliorum ejus haud ignari, aures ac mentem ad ea quæ hic leguntur, convertamus, eorum qui ab hoc auditorio absunt miserti, non una cum iis qui foris sunt abeuntes mente: at ubi corpore sumus, simus illic et animis. Revocale, quæso, in memoriam spiritualia oracula quæ vobis mane lecta sunt, doctrinam animabus utilein, marum medelam. Memineritis documentorum in Psalmis contentorum : colligite mihi desumpta e Proverbiis præcepta perscrutamini historiarum pulchritudinem : admonitiones apostolicas his ad- jungite. In primis velut coronidem adhibete evan- : ani- D gelicorum verborum memoriam, ut capto ex oni- nibus fructu aliquo, domum revertamini, quisque ad id quod cupit, utilitatem ex Spiritu percipiendam consecutus. Sic omnino res se habet in frequen- tissima ecclesia : quot sunt vultuum differentiæ, tot et animorum ; quot ætatum, tot et peccatorum. Diversa autem et varia sunt artificia diaboli ; alium aliter seducit : ad. quod unumquemque conspexerit procliviorem, ad id illecebris suis utitur. Matth. xxvi, 26-28; Luc. xxii, 19, 20. "I Cor. x1, 26. II Cor. v, 14, Hunc autem titulum habet primo loco, De judicio, et ira, et charitate, et avaritia, et invidia, dicta in Lucilis, ' (87) ΟΜΙΛΙΑ ΡΗΘΕΙΣΑ ΕΝ ΛΑΚΙΖΟΙΣ. 1. Pugnat inimicus, et externo tumultu conci- 1. Ανταγωνίζεται ὁ ἐχθρὸς, φιλονεικῶν τῷ ἔξωθεν (87) Hæc oratio bis reperitur in Reg. secundo. (88) Colb. tertius διὰ παντός.
PG 31:1439Ὁρῶμεν δὲ οἱ ἄνθρωποι οὐχ ὁποῖα βουλόμεθα, ἀλλ’ ὁποῖα ἡ φύσις τῶν ὁρωμένων ἐστίν. Ὥστε ἐὰν μέν τι τραχὺ ᾖ κατὰ τὴν ἐπιφάνειαν, οἷον ὑπάρχει τῇ φύσει, τοιοῦτόν ἐστιν ὁραθῆναι· ἐὰν δὲ τοῖς λείοις ἐπιβάλωμεν τὰς ὄψεις τῶν ὁρωμένων, πόθεν ὁ ἔπαινος τῷ ὁρῶντι τὰ λεῖα; Λεῖά ἐστιν, ἃ τὴν ἐπιφάνειαν ὡμαλισμένην ἔχει· τραχὺ δέ ἐστιν, ὃ ἀνωμάλως σύγκειται κατὰ τὴν πρώτην ὄψιν. Ἐπεὶ τοίνυν ἀνώμαλός ἐστι τῶν ὁρωμένων ἡ φύσις, πῶς ἐπαινεῖ ἡ Γραφὴ τὸν βλέποντα λεῖα ὑπὲρ τὸν τὰ τραχέα; Καὶ κατακρίνει τὸν ὄρη, καὶ σκοπέλους, καὶ φάραγγας, καὶ ὕλης πυκνότητα, καὶ γεννήματος συνέχειαν τραχύνουσαν τὴν ἐπιφάνειαν, ἢ καὶ θάλασσαν πολλάκις ὑπὸ ἀνέμων τραχυνομένην, ἢ καὶ γῆν ὑπὸ ἀρότρου σχιζομένην, καὶ ἀντὶ τῆς λειότητος εἰς τραχέα διακοπτομένην. Ἆρα ὁ ταῦτα βλέπων κατακριθήσεται; Καὶ ποῦ ἡ δικαιοκρισία τοῦ Θεοῦ, εἰ ἃ ἀκουσίως πάσχομεν, ἐπὶ τούτοις καταδικαζόμεθα; Ἐὰν ἴδω τὴν φύσιν τῆς γῆς ἀνωμάλως ἔχουσαν (ἐπειδὴ γὰρ οἵα ἐκτίσθη, τοιαύτη ὁρᾶται), ἐπὶ τούτοις ἐγὼ καταδικάζομαι; Ἀλλὰ νόει μοι ὑψηλῶς, Ὁ βλέπων λεῖα. Παρεστήκασί σοι ἀδελφῶν διαφοραί· ὁ μὲν πένης, ὁ δὲ πλούσιος·ἐλεηθήσεται · ιε ἐλεηθήσεται, ἐπαινεθήσεται. Οἱ ὀφθαλμοί σου ὀρθὰ βλεπέτωσαν, μένην ἔχων ; Είη μὲν οὖν μηδένα εἶναι· καὶ τοῦτο ἐμοὶ εὐχή ἐστι πρέπουσα. Αλλ' ἐπειδὴ δύσκολον ἐν ἀνθρωπίνῃ φύσει μὴ εἶναι ἕν τι τῶν παθῶν μικρὸν ἢ μείζον, ἕκαστος ἐκ τῶν εἰρημένων εκλεγέσθω την ὠφέλειαν. Βάσκανος εἶ; λάβε τὴν θεραπείαν· θυμώ δης εἴ; πρόκειταί σοι ἡ ἴασις. Διαλέγεται γὰρ περὶ τούτων πάντων. Καὶ, εἰ δυνατόν, ἐροῦμεν βραχέα ἀφ' ἑκάστου τῶν εἰρημένων ἀπανθιζόμενοι. Πλεο νέκτης εἶ; ἐνταῦθα ἡ ἴασις. Υπερήφανος εἶ ; ὧδε δα μάσεις τὴν ὑπερηφανίαν· ὧδε κολάσεις τῆς ψυχῆς τὸ ὕψος, ἐὰν θελήσῃς. Πάντα, ὥσπερ πηγῆς βρυούσης, ἀρυόμενος τὰ ἀγαθὰ τῶν λόγων τῶν πνευματικών, οὕτων πλουσίως σεαυτῷ ἐπαντλήσας ἐπάνιθι. Εἴρηται πρῶτος λόγος ἐν Παροιμίαις, κατὰ τὸ εἶδος τὸ παροι- Β μιακὸν, πρὸς γυμνασίαν τοῦ νοῦ τοῦ ἡμετέρου τῆς ἀσαφείας ἐπιτεθείσης, ὅτι « Ο βλέπων λεῖα ἐλεηθή σεται. ο 'Αρα αὐτόθεν ήρπασας τὴν διάνοιαν τοῦ ῥήματος, ἢ ἐπιζητείς, γε φιλόπονος ἀκροατής, πως ὁ λεῖα βλέπων ἐπαινεθήσεται (89) ; Ἐπαινετὰ γὰρ ἐστι τὰ κατὰ προαίρεσιν. Ορῶμεν δὲ οἱ ἄνθρωποι οὐχ ὁποῖα βουλόμεθα (90), ἀλλ᾽ ὁποῖα ἡ φύσις τῶν δρωμένων ἐστίν. Ὥστε ἐὰν μέν τι τραχύ ᾗ κατά τὴν ἐπιφάνειαν, οἷον ὑπάρχει τῇ φύσει, τοιοῦτόν ἐστιν ὁραθῆναι· ἐὰν δὲ τοῖς λείοις ἐπιβάλωμεν τὰς ὄψεις τῶν ὁρωμένων, πόθεν ὁ ἔπαινος τῷ ὁρῶντι τὰ λεία; Λεῖά ἐστιν, & τὴν ἐπιφάνειαν ὡμαλισμένη ἔχει· τραχὺ δέ ἐστιν, ὃ ἀνωμάλως σύγκειται κατὰ τὴν πρώτην ὄψιν. Ἐπεὶ τοίνυν ἀνώμαλός ἐστι τῶν ὁρωμένων ἡ φύσις, πῶς ἐπαινεῖ ἡ Γραφὴ τὸν βλέ ποντα λεῖα ὑπὲρ τὸν τὰ τραχέα ; Καὶ κατακρίνει τὸν δρή (91), καὶ σκοπέλους, καὶ φάραγγας, καὶ ὕλης πυκνότητα, καὶ γεννήματος συνέχειαν τραχύνουσαν τὴν ἐπιφάνειαν, ἢ καὶ θάλασσαν πολλάκις ὑπὸ ἀνέ- μων τραχυνομένην, ἢ καὶ γῆν ὑπὸ ἀρότρου σχιζο μένην, καὶ ἀντὶ τῆς λειότητος εἰς τραχέα διακοπτο μένην. 'Αρα ὁ ταῦτα βλέπων κατακριθήσεται; Καὶ ποῦ ἡ δικαιοκρισία τοῦ Θεοῦ, εἰ ἃ ἀκουσίως πάσχου μεν, ἐπὶ τούτοις καταδικαζόμεθα; Ἐὰν ἴδω τὴν φύσιν τῆς γῆς ἀνωμάλως ἔχουσαν (ἐπειδὴ γὰρ οἷα ἐκτίσθη, τοιαύτη ὁρᾶται), ἐπὶ τούτοις ἐγὼ καταδι κάζομαι; ᾿Αλλὰ νόει μοι ὑψηλῶς, « Ο βλέπων λεῖα. Παρεστήκασί σοι ἀδελφῶν διαφοραί· ὁ μὲν πένης, ὁ δὲ πλούσιος· ὁ μὲν ξένος, ὁ δὲ οἰκεῖος, ἢ δικάζοντί σοι κρινόμενοι, ἢ μεταδιδόντι σοι χρήζοντες (92). Ἐὰν κάθῃ κρίνων, μὴ βλέπε ἀνώμαλα, μὴ τὸν πλού- στον ὑψηλὸν, τὸν δὲ πένητα ταπεινόν. Ἐὰν παραστῇ τῇ θύρα σου ὁ τὴν χρείαν αὐτοῦ ἐπανορθωθῆναι ζη- τῶν, μηδὲ οὕτως ἀνώμαλα ἴδῃς. Μὴ εἴπῃς· Οὗτος Οἱ ὀφθαλμοί σου ευθυνε σθωσαν κατεναντίον • Οἱ ὀφθαλμοί σου εἰς τὸ εὐθὺ βλεπέτωσαν · κρίνει βλέποντα • μὴ τὸν μέν. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. laboret? Utinam autem nullus esset, idque jure, mibi in votis est! Sed quia in hominum natura dif- ficile est vitium nullum esse, neque parvum, neque magnum, quisque quod sibi profuturum est, id ex iis quæ recitata sunt seligat. Invidus es ? Accipe medelam. Iracundus es? Proposita tibi est sanitas. Disseritur enim de his omnibus. Atque, si fieri potest, pauca dicemus, ex singulis quæ memora- vimus nonnihil decerpentes. Avarus es? Habes hic remedium. Superbus es? Ilic domabis fastum : hic, si voles, animi reprimes elationem. Omnia senten. tiarum spiritualium bona quasi e fonte scaturiente haurias et ita demum ubi tibi ipse abunde hause- ris, domum revertere. Dictus est primus sermo in Paroemiis in modum proverbii, adjecta quadam ob- scuritate, ad mentem nostram exercendam : • Qui videt levia, misericordiam consequetur. » Appre hendistine per teipsum hujus dicti intelligentiam, an inquiris, cum sis diligens auditor, quomodo qui levia videt, is sit laudibus ornandus? Nam quæ a voluntate pendent, merentur laudem. Videmus au- ten nos homines non qualia volumus, sed quakis est natura eorum quæ videntur. Quare, si quid asperum fuerit in superficie; quale natura exsi- stit, tale videre datur. Si vero in res leves oculos conjecerimus, unde laus tribuetur levia conspicien- ti? Levia sunt quæ superficiem planam ha- bent : asperum vero, quod primo intuitu inæqua- liter compactum est. Cum igitur eorum quæ viden- tur, inæqualis sit natura ; qui fit ut eum qui levia videt, præter alterum qui aspera conspicit, laudet Scriptura? Ita condemnat videntem montes, et sco- pulos, et barathra, et nemora densa, et germina inter se coherentia quæ superficiem asperam præ se ferunt, aut etiam mare sæpe a ventis exaspera- tum, aut etiain terram aratro conscissam, et in partes asperas levitatis loco dissectam. Num qui hæc videt, condemnabitur ? Et ubi, quæso, justum Dei judicium, si ob ea quæ nobis invitis contin- gunt, condemnamur? Si videro terram aliquam quæ natura inæqualis sit (qualis enim condita est, talis conspicitur) : num ego propterea condemnor? Sed illud: Qui videt levia, › velim sensu altiore intelligas. Adsunt coram te fratres diversæ sortis : pauper, alius dives : alius hospes, alius domesti- cus, qui aut te judice judicandi sunt, aut qui tuis largitionibus indigent. Si sederis judex, ne videas inæqualia, ne videas divitem sublimem, aut pau- libri omnes sed hoc loco ita variant, ut in editione Paris. et Colb. secundo legatur quo- misericordiam consequetur, editio vero Basil. et Colb. tert. et Coisl. et tres Regii ha- beant Hic autem locus non occurrit in Proverbiis, nisi quis dicat versiculum esse cap. 1v : oculi tui recta videant. Neque vero quidquam in Hexaplis in- venitur, quod nos ullo modo juvet. Aquilas et Theo- C D dotio ita interpretati sunt, Oculi tui dirigantur ex ad- verso. Symmachus, Oculi tui in rectum aspiciant. supplenda est vox sic damnal eum, qui videt montes, etc. Statim Colb. primus 2. Astat hic unus aliquis cujus animus invidia ▲ (89) Paulo ante habent quidem et editi et veteres 2. Εστηκέ τις ἐνταῦθα φθονῳ τὴν ψυχὴν κεκακω (90) Antiqui duo libri οὐχ οἷα βουλόμεθα. (91) Hic ellipsis est. Etenim post verbum κατα- (92) Veteres duo libri μεταδιδόντι οἱ χρήζοντες.
PG 31:1440ὁ μὲν ξένος, ὁ δὲ οἰκεῖος, ἢ δικάζοντί σοι κρινόμενοι, ἢ μεταδιδόντι σοι χρῄζοντες. Ἐὰν κάθῃ κρίνων, μὴ βλέπε ἀνώμαλα, μὴ τὸν πλούσιον ὑψηλὸν, τὸν δὲ πένητα ταπεινόν. Ἐὰν παραστῇ τῇ θύρᾳ σου ὁ τὴν χρείαν αὐτοῦ ἐπανορθωθῆναι ζητῶν, μηδὲ οὕτως ἀνώμαλα ἴδῃς. Μὴ εἴπῃς· Οὗτος φίλος, οὗτος συγγενὴς, οὗτος εὐεργέτης· ἐκεῖνος ξένος, ἀλλότριος, ἄγνωστος. Ἀνώμαλα βλέπων, οὐκ ἐλεηθήσῃ· λεῖα βλέπε. Φύσις μία, ἄνθρωπος καὶ οὗτος κἀκεῖνος. Χρεία μία, ἔνδεια ἐν ἀμφοτέροις ἡ αὐτή. Δὸς τῷ ἀδελφῷ καὶ τῷ ξένῳ. Μήτε τὸν ἀδελφὸν ἀποστραφῇς, καὶ τὸν ξένον ἀδελφὸν οἰκεῖον ποίησαι. Λεῖα οὖν χρὴ βλέπειν. Μὴ πρόκρινε τὸν φίλον ἀπὸ τοῦ ἀλλοτρίου, τὴν χρείαν ἑαυτοῦ ἐπανορθούμενον. Βούλεταί σε παραμυθητικὸν εἶναι τῶν δεομένων, οὐ προσωπολήπτην, οὐ τῷ συγγενεῖ διδόντα, τὸν δὲ ξένον ἀπωθούμενον. Πάντες συγγενεῖς, πάντες ἀδελφοὶ, ἑνὸς πατρὸς ἔκγονοι πάντες. Ἐὰν τὸν πνευματικὸν ζητῇς πατέρα, ὁ οὐράνιος· ἐὰν τὰ γήινα ζητῇς, μήτηρ ἡ γῆ, καὶ ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ πηλοῦ διηρτίσμεθα πάντες. Ὥστε ἀδελφὴ ἡ φύσις κατὰ σάρκα, ἀδελφὴ ἡ γένεσις ἡ κατὰ πνεῦμα. Τὸ αὐτό σοι αἷμα φορεῖ ἀπὸ τοῦ πρώτου ἀνθρώπου·ἐλεηθήσεται · ιε ἐλεηθήσεται, ἐπαινεθήσεται. Οἱ ὀφθαλμοί σου ὀρθὰ βλεπέτωσαν, μένην ἔχων ; Είη μὲν οὖν μηδένα εἶναι· καὶ τοῦτο ἐμοὶ εὐχή ἐστι πρέπουσα. Αλλ' ἐπειδὴ δύσκολον ἐν ἀνθρωπίνῃ φύσει μὴ εἶναι ἕν τι τῶν παθῶν μικρὸν ἢ μείζον, ἕκαστος ἐκ τῶν εἰρημένων εκλεγέσθω την ὠφέλειαν. Βάσκανος εἶ; λάβε τὴν θεραπείαν· θυμώ δης εἴ; πρόκειταί σοι ἡ ἴασις. Διαλέγεται γὰρ περὶ τούτων πάντων. Καὶ, εἰ δυνατόν, ἐροῦμεν βραχέα ἀφ' ἑκάστου τῶν εἰρημένων ἀπανθιζόμενοι. Πλεο νέκτης εἶ; ἐνταῦθα ἡ ἴασις. Υπερήφανος εἶ ; ὧδε δα μάσεις τὴν ὑπερηφανίαν· ὧδε κολάσεις τῆς ψυχῆς τὸ ὕψος, ἐὰν θελήσῃς. Πάντα, ὥσπερ πηγῆς βρυούσης, ἀρυόμενος τὰ ἀγαθὰ τῶν λόγων τῶν πνευματικών, οὕτων πλουσίως σεαυτῷ ἐπαντλήσας ἐπάνιθι. Εἴρηται πρῶτος λόγος ἐν Παροιμίαις, κατὰ τὸ εἶδος τὸ παροι- Β μιακὸν, πρὸς γυμνασίαν τοῦ νοῦ τοῦ ἡμετέρου τῆς ἀσαφείας ἐπιτεθείσης, ὅτι « Ο βλέπων λεῖα ἐλεηθή σεται. ο 'Αρα αὐτόθεν ήρπασας τὴν διάνοιαν τοῦ ῥήματος, ἢ ἐπιζητείς, γε φιλόπονος ἀκροατής, πως ὁ λεῖα βλέπων ἐπαινεθήσεται (89) ; Ἐπαινετὰ γὰρ ἐστι τὰ κατὰ προαίρεσιν. Ορῶμεν δὲ οἱ ἄνθρωποι οὐχ ὁποῖα βουλόμεθα (90), ἀλλ᾽ ὁποῖα ἡ φύσις τῶν δρωμένων ἐστίν. Ὥστε ἐὰν μέν τι τραχύ ᾗ κατά τὴν ἐπιφάνειαν, οἷον ὑπάρχει τῇ φύσει, τοιοῦτόν ἐστιν ὁραθῆναι· ἐὰν δὲ τοῖς λείοις ἐπιβάλωμεν τὰς ὄψεις τῶν ὁρωμένων, πόθεν ὁ ἔπαινος τῷ ὁρῶντι τὰ λεία; Λεῖά ἐστιν, & τὴν ἐπιφάνειαν ὡμαλισμένη ἔχει· τραχὺ δέ ἐστιν, ὃ ἀνωμάλως σύγκειται κατὰ τὴν πρώτην ὄψιν. Ἐπεὶ τοίνυν ἀνώμαλός ἐστι τῶν ὁρωμένων ἡ φύσις, πῶς ἐπαινεῖ ἡ Γραφὴ τὸν βλέ ποντα λεῖα ὑπὲρ τὸν τὰ τραχέα ; Καὶ κατακρίνει τὸν δρή (91), καὶ σκοπέλους, καὶ φάραγγας, καὶ ὕλης πυκνότητα, καὶ γεννήματος συνέχειαν τραχύνουσαν τὴν ἐπιφάνειαν, ἢ καὶ θάλασσαν πολλάκις ὑπὸ ἀνέ- μων τραχυνομένην, ἢ καὶ γῆν ὑπὸ ἀρότρου σχιζο μένην, καὶ ἀντὶ τῆς λειότητος εἰς τραχέα διακοπτο μένην. 'Αρα ὁ ταῦτα βλέπων κατακριθήσεται; Καὶ ποῦ ἡ δικαιοκρισία τοῦ Θεοῦ, εἰ ἃ ἀκουσίως πάσχου μεν, ἐπὶ τούτοις καταδικαζόμεθα; Ἐὰν ἴδω τὴν φύσιν τῆς γῆς ἀνωμάλως ἔχουσαν (ἐπειδὴ γὰρ οἷα ἐκτίσθη, τοιαύτη ὁρᾶται), ἐπὶ τούτοις ἐγὼ καταδι κάζομαι; ᾿Αλλὰ νόει μοι ὑψηλῶς, « Ο βλέπων λεῖα. Παρεστήκασί σοι ἀδελφῶν διαφοραί· ὁ μὲν πένης, ὁ δὲ πλούσιος· ὁ μὲν ξένος, ὁ δὲ οἰκεῖος, ἢ δικάζοντί σοι κρινόμενοι, ἢ μεταδιδόντι σοι χρήζοντες (92). Ἐὰν κάθῃ κρίνων, μὴ βλέπε ἀνώμαλα, μὴ τὸν πλού- στον ὑψηλὸν, τὸν δὲ πένητα ταπεινόν. Ἐὰν παραστῇ τῇ θύρα σου ὁ τὴν χρείαν αὐτοῦ ἐπανορθωθῆναι ζη- τῶν, μηδὲ οὕτως ἀνώμαλα ἴδῃς. Μὴ εἴπῃς· Οὗτος Οἱ ὀφθαλμοί σου ευθυνε σθωσαν κατεναντίον • Οἱ ὀφθαλμοί σου εἰς τὸ εὐθὺ βλεπέτωσαν · κρίνει βλέποντα • μὴ τὸν μέν. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. laboret? Utinam autem nullus esset, idque jure, mibi in votis est! Sed quia in hominum natura dif- ficile est vitium nullum esse, neque parvum, neque magnum, quisque quod sibi profuturum est, id ex iis quæ recitata sunt seligat. Invidus es ? Accipe medelam. Iracundus es? Proposita tibi est sanitas. Disseritur enim de his omnibus. Atque, si fieri potest, pauca dicemus, ex singulis quæ memora- vimus nonnihil decerpentes. Avarus es? Habes hic remedium. Superbus es? Ilic domabis fastum : hic, si voles, animi reprimes elationem. Omnia senten. tiarum spiritualium bona quasi e fonte scaturiente haurias et ita demum ubi tibi ipse abunde hause- ris, domum revertere. Dictus est primus sermo in Paroemiis in modum proverbii, adjecta quadam ob- scuritate, ad mentem nostram exercendam : • Qui videt levia, misericordiam consequetur. » Appre hendistine per teipsum hujus dicti intelligentiam, an inquiris, cum sis diligens auditor, quomodo qui levia videt, is sit laudibus ornandus? Nam quæ a voluntate pendent, merentur laudem. Videmus au- ten nos homines non qualia volumus, sed quakis est natura eorum quæ videntur. Quare, si quid asperum fuerit in superficie; quale natura exsi- stit, tale videre datur. Si vero in res leves oculos conjecerimus, unde laus tribuetur levia conspicien- ti? Levia sunt quæ superficiem planam ha- bent : asperum vero, quod primo intuitu inæqua- liter compactum est. Cum igitur eorum quæ viden- tur, inæqualis sit natura ; qui fit ut eum qui levia videt, præter alterum qui aspera conspicit, laudet Scriptura? Ita condemnat videntem montes, et sco- pulos, et barathra, et nemora densa, et germina inter se coherentia quæ superficiem asperam præ se ferunt, aut etiam mare sæpe a ventis exaspera- tum, aut etiain terram aratro conscissam, et in partes asperas levitatis loco dissectam. Num qui hæc videt, condemnabitur ? Et ubi, quæso, justum Dei judicium, si ob ea quæ nobis invitis contin- gunt, condemnamur? Si videro terram aliquam quæ natura inæqualis sit (qualis enim condita est, talis conspicitur) : num ego propterea condemnor? Sed illud: Qui videt levia, › velim sensu altiore intelligas. Adsunt coram te fratres diversæ sortis : pauper, alius dives : alius hospes, alius domesti- cus, qui aut te judice judicandi sunt, aut qui tuis largitionibus indigent. Si sederis judex, ne videas inæqualia, ne videas divitem sublimem, aut pau- libri omnes sed hoc loco ita variant, ut in editione Paris. et Colb. secundo legatur quo- misericordiam consequetur, editio vero Basil. et Colb. tert. et Coisl. et tres Regii ha- beant Hic autem locus non occurrit in Proverbiis, nisi quis dicat versiculum esse cap. 1v : oculi tui recta videant. Neque vero quidquam in Hexaplis in- venitur, quod nos ullo modo juvet. Aquilas et Theo- C D dotio ita interpretati sunt, Oculi tui dirigantur ex ad- verso. Symmachus, Oculi tui in rectum aspiciant. supplenda est vox sic damnal eum, qui videt montes, etc. Statim Colb. primus 2. Astat hic unus aliquis cujus animus invidia ▲ (89) Paulo ante habent quidem et editi et veteres 2. Εστηκέ τις ἐνταῦθα φθονῳ τὴν ψυχὴν κεκακω (90) Antiqui duo libri οὐχ οἷα βουλόμεθα. (91) Hic ellipsis est. Etenim post verbum κατα- (92) Veteres duo libri μεταδιδόντι οἱ χρήζοντες.
PG 31:1441τὴν αὐτήν σοι χάριν ἔλαβε παρὰ τοῦ Δεσπότου. Βλέπε οὖν λεῖα, ἵνα ἐλεηθῇς. Μὴ εἴπῃς· Οὗτος πλούσιος, καὶ τιμῆς ἄξιος· ἐκεῖνος πένης, καὶ φαυλίζω τὸν πένητα· μηδὲ ταῖς ὑπεροχαῖς ταύταις ἀνωμάλως διάνεμε τὰς τιμάς. Ἔστι γὰρ ὁ πλούσιος ψεύστης, ὁ πλούσιος ἅρπαξ, ὁ πλούσιος πόρνος, ὁ πένης δίκαιος. Μὴ τοίνυν τῇ ἔξωθεν ἐπιφανείᾳ πρόσεχε, ἀλλ’ εἰς τὸ κρυπτὸν εἰσερχόμενος, ἐκεῖ τὰς διαφορὰς διάνεμε. Τίμα τὸν τὰ τίμια κεκτημένον. Τί τιμιώτερον, ἀρετὴ ἢ πλοῦτος; Τί ἐκ τῶν ἔξωθεν δοκιμάζεις, τὰ κρύφια μὴ διερευνώμενος; Ὁρᾷς, ὅτι ὁ Βὴλ ἔξωθεν μὲν εἶχε χαλκὸν, ἔνδοθεν δὲ πηλὸν τῷ περιαστράπτοντι χαλκῷ ὑποκρυπτόμενον. Ἐὰν ἴδῃς τοὺς ἐν τῷ βίῳ περιφανεῖς, γίνωσκε, ὅτι χαλκὸς αὐτοῖς περιλάμπει, ἔνδοθεν δὲ πηλός εἰσι, τοῦ χαλκοῦ τὸ σαθρὸν ὑπερείδοντος. Πολλοὶ μὲν χρυσὸν ἔχουσιν ἔνδον, ὄστρακον δὲ ἔξωθεν περικείμενον. Οὗτος ὁ θησαυρὸς ὁ ἐν ὀστρακίνῳ σκεύει κεκαλυμμένος. Οὗτος σωφρονεῖ, κἀκεῖνος πορνεύει. Τίς πλουσιώτερος, ὁ τὴν σωφροσύνην ἔχων, ἢ ὁ τὰ χρήματα ἐξ ἀδικίας συνειλεγμένα; Τούτου τὸ μνημόσυνον ἀναφαίρετον· ἐκείνου ὁ πλοῦτος πρόσκαιρος. Τοῦτο κλέπτης οὐ διορύσσει·φίλος, οὗτος συγγενής, οὗτος εὐεργέτης· ἐκεῖνος Α ξένος, ἀλλότριος, ἄγνωστος. Ανώμαλα βλέπων, οὐκ ἐλεηθήσῃ· λεῖα βλέπε. Φύσις μία, ἄνθρωπος καὶ οὗτος κἀκεῖνος. Χρεία μία, ἔνδεια ἐν ἀμφοτέροις ἡ αὐτή. Δὸς τῷ ἀδελφῷ καὶ τῷ ξένῳ. Μήτε τὸν ἀδελφὸν ἀποστραφῇς, καὶ τὸν ξένον ἀδελφὸν οἰκεῖον ποίησαι. Λεῖα οὖν χρὴ βλέπειν. Μὴ πρόκρινε τὸν φίλον ἀπὸ τοῦ ἀλλοτρίου, τὴν χρείαν ἑαυτοῦ ἐπανορθούμε- νον (93). Βούλεται σε παραμυθητικὸν εἶναι τῶν δεο- μένων, οὐ προσωπολήπτην, οὐ τῷ συγγενεῖ διδόντα, τὸν δὲ ξένον ἀπωθούμενον. Πάντες συγγενείς, πάνω τες ἀδελφοί, ἑνὸς πατρὸς ἔκγονοι πάντες. Ἐὰν τὸν πνευματικὸν ζητῇς πατέρα, ὁ οὐράνιος (94)· ἐὰν τὰ γήινα ζητής, μήτηρ ἡ γῆ, καὶ ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ πηλοῦ διηρτίσμεθα πάντες. Ὥστε ἀδελφὴ ἡ φύσις κατὰ σάρκα, ἀδελφὴ ἡ γένεσις ἡ κατὰ πνεῦμα. Τὸ αὐτό Β σοι αἷμα φορεῖ ἀπὸ τοῦ πρώτου ἀνθρώπου· τὴν αὐτήν σοι χάριν ἔλαβε παρὰ τοῦ Δεσπότου. Βλέπε οὖν λεῖα, ἵνα ἐλεηθῇς. Μὴ εἴπῃς· Οὗτος πλούσιος, καὶ τιμῆς ἄξιος· ἐκεῖνος πένης, καὶ φαυλίζω τὸν πένητα· μηδὲ ταῖς ὑπεροχαῖς (95) ταύταις ἀνωμάλως διάνεμε τὰς τιμάς. Εστι γὰρ ὁ πλούσιος ψεύστης, ὁ πλούσιος ἅρπαξ, ὁ πλούσιος πόρνος, ὁ πένης δίκαιος. Μὴ τοίνυν τῇ ἔξωθεν ἐπιφανείᾳ πρόσεχε, ἀλλ' εἰς τὸ κρυπτὸν εἰσερχόμενος, ἐκεῖ τὰς διαφοράς διάνεμε. Τίμα τὸν τὰ τίμια κεκτημένον. Τί τιμιώτερον, ἀρετὴ ἢ πλοῦτος ; Τί ἐκ τῶν ἔξωθεν δοκιμάζεις, τὰ κρύφια μὴ διερευνώμενος; Ορᾷς, ὅτι ὁ Βὴλ ἔξωθεν μὲν εἶχε χαλκόν, ἔνδοθεν δὲ πηλὸν τῷ περιαστράπτοντι χαλκῷ ὑποκρυπτόμενον. Ἐὰν ἴδῃς τοὺς ἐν τῷ βίῳ περιφα νεῖς, γίνωσκε, ὅτι χαλκὸς αὐτοῖς περιλάμπει, ἔνδοθεν δὲ πηλός εἰσι, τοῦ χαλκοῦ τὸ σαθρὸν ὑπερείδοντος. Πολλοὶ μὲν χρυσὸν ἔχουσιν ἔνδον, ὅστρακον δὲ ἔξωθεν περικείμενον. Οὗτος ὁ θησαυρὸς ὁ ἐν ὀστρακίνῳ σκεύει κεκαλυμμένος. Οὗτος σωφρονεῖ, κἀκεῖνος πορνεύει. Τις πλουσιώτερος, ὁ τὴν σωφροσύνην ἔχων, ἢ ὁ τὰ χρήματα ἐξ ἀδικίας συνειλεγμένα ; Τούτου τὸ μνημόσυνον ἀναφαίρετον· ἐκείνου ὁ πλοῦτος πρόσκαι- ρος. Τοῦτο κλέπτης οὐ διορύσσει· ἐκεῖνο σήμερον (96) ἀνθεῖ, αὔριον δὲ ἀπομαραίνεται. Ὥστε βλέπε λεῖα, ὁμοτίμως κατὰ τὸ αὐτό· τὴν μέντοι διάκρισιν τῶν τιμίων μὴ ἀφανίσῃς, ἵνα ἧς ἡλεημένος. ὑπεροχαίς ἑαυτοῦ ἐπανορθούμενος. ἑαυτοῦ ἐπανορθούμε- ράνιος. Αt πατέρα, ὁ οὐράνιος ζητῇς είπης. νος σήμερον. έκεῖνο. ἐκεῖ. νος, πλοῦτος · ἐκεῖνο, πράγμα. HOMILIA DICTA IN LACIZIS. riæ suæ quærat levamen, ne sic quidem videas inæ qualia. Ne dixeris : Hic amicus est, hic consangui neus, hic auctor est collati in me beneficii, ille peregrinus, alienus, ignotus. Inæqualia si videas, non consequere miscricordiam; levia vide. Natura est ana : tum hic tum ille liono est. Penuria una, egestas in utroque eadem : fratri da, et peregrino, et cave fratrem averseris: peregrinum autem pro fratre babe. Itaque levia videre operæ pretium est. Amicum egestati suæ consulentem alieno ne pra» ponas. Vult Deus te indigentibus solatium afferre, nullam personarum rationem habere, non propin- quo dare, peregrinum vero repellere. Ounes pro- pinqui, omnes fratres, unius patris filii omnes. Spiritualem patrem si quæris, ille cœlestis est : ter rena si quæris, mater est terra, atque ex eodem luto conflati sumus omnes. Quare natura, quæ est secundum carnem, germana est : germana quoque est ca, quæ secundum spiritum est generatio. Eun- dem sanguinem a primo homine habet, quem tu: eamden a Domino gratiam accepit, quam tu. Vide igitur levia, ut misericordiam consequare. Ne di- xeris : Hic dives est, et honore dignus : ille pau- per, sed pauperem parvi facio : neque his vitæ con ditionibus quibus aller alteri praestat inæqua liter honores distribuas. Est enim dives mendax, perem humilem. Si foribus tus astiterit qui penu- C dives rapax, dives scortator, pauper justus. Itaque he attende externæ speciei: sed occulta penitiora- que ingressus, illic differentias distribue, honora qui quæ honore digna sunt possidet. Utrum magis honorandum, virtus an divitia ? Quid ex iis qua externa sunt, probas hominem, ea vero quæ abdita sunt, non scrutaris *? Vides Bel extrinsecus quidem æs habuisse, intrinsecus vero lutum sub ful- gente are absconditum. Si videris eos qui in mundo illustres sunt, scias eos ære circumfulgere, intus vero lutum esse, ære quod putre est suffulciente. Multi quidem aurum intus habent, testam vero foo rinsecus circumpositam. Hic est thesaurus in testa- ceo vase reconditus. Hic pudicam vitam agit, ille scortatur. Uter ditior, qui pudicitiam colit, an qui habet pecunias inique collectas ? Illius indelebilis est memoria; hujus divitiæ temporariæ sunt. Hoc fur non perfodit, illud hodie foret, cras marcescit. Proinde vide levia ex æquo, una eadenique ratione, sed tamen eorum quæ honore digna sunt discretionem medio ne sustuleris, misericordiam ut panciscare. Dan. xiv, 6. "Prov. xx, 24. • expressæ non fuerant, maluit ita inter- pretari Combefisius neque his excessibus inæquali- ter honores distribuas; quorum verborum sententiam si non sumus consecuti, at consequi tamen conati tertius Editio Basil., duo Colb., Coisl. et Reg. secundus vov, quam scripturam sequimur, non quod multum nobis arrideat, sed quod ita comparatí simus, ut a multis codicibus inter se consentientibus ægre dis- cedamus. • Colbertini duo ubi notari potest pro in Colb. tertio legi près vetus Noli in distribuendis honoribus respe- sumus. Editi et alii mss. Si legas supple vocem sin autem legere ma- lueris supple vocem vetus interpres : Dic, age, estne inter vos quisquam 3. • Καὶ ἀνδρὶ θυμώδει μη συναυλίζου. » (97) Εἰπὲ 3. Et ne habites una cum viro iracundo > (93) Editio Paris. αὐτοῦ ἐπανορθούμενος. Reg. D cius habere inæquales. Sed quoniam voces ταῖς (94) Utraque editio et Reg. tertius πατὴρ, ὁ οὐ (95) illud, ταῖς ὑπεροχαῖς, etc., sic verterat inter- (96) Antiqui duo libri Coisl. et Colb. tertius έχει (97) Illud, Είπε δὲ, ὅτι, etc., ita Latine redandit
PG 31:1442ἐκεῖνο σήμερον ἀνθεῖ, αὔριον δὲ ἀπομαραίνεται. Ὥστε βλέπε λεῖα, ὁμοτίμως κατὰ τὸ αὐτό· τὴν μέντοι διάκρισιν τῶν τιμίων μὴ ἀφανίσῃς, ἵνα ᾖς ἠλεημένος. Καὶ ἀνδρὶ θυμώδει μὴ συναυλίζου. Εἰπὲ δὲ ὅτι Ἔστι τις ἐν ἡμῖν φιλόδοξος, καὶ οὐ θυμικός. Φιλόδοξος εἶ; οὐ βλέπεις λεῖα. Θυμώδης εἶ; Καὶ ἀνδρὶ θυμώδει μὴ συναυλίζου. Εἶδες πῶς ἐν βραχυλογίᾳ ἡ διόρθωσις τῶν ἁμαρτημάτων δίδοται, ἐὰν μὴ ἄρα τὰ μὲν ὦτα κρουώμεθα διὰ τῆς φωνῆς, ἐπὶ δὲ τὴν καρδίαν τὴν ἔννοιαν τῶν λαλουμένων οὐ παραπέμπωμεν. Ἀλλ’ ἐξέταζε μὲν, ποῦ τὸ ἐμὸν ἀνεγνώσθη; Τὰ περὶ τῶν θυμικῶν ἐπίγνωθι, ὁ θυμικός. Εἰπέ· Τοῦτο ἐμὸν τὸ πάθος· γνωρίζω τὸ ἀῤῥώστημά μου· λάβε τὴν θεραπείαν. Ἐὰν παραστῇς τῷ ἰατρῷ, καὶ ἴδῃς τὴν πολυτέλειαν τῶν φαρμάκων ἐν ταῖς πολυπτύχοις ἀποκειμένην δέλτοις, περισκόπει τί οἰκεῖον ἀπόκειται τῷ σῷ πάθει. Οὐχ ὁ τὸν πόδα προσπταίσας ἐπιζητεῖ τὸ τοῦ ὀφθαλμοῦ ἴαμα· ἀλλ’ ὁ τὸν ὀφθαλμὸν κεκακωμένον ἔχων ζητεῖ τὸ οἰκεῖον τῷ πάθει βοήθημα. Οὐκοῦν ἕκαστος ἐκ τῆς Γραφῆς λαμβανέτω τὰ συγγενῆ τῷ ἰδίῳ πάθει. Θυμώδης εἶ; κατάστειλον τὸν θυμόν. Θυμώδης γὰρ, φησὶν, ἀνὴρ οὐκ εὐσχήμων. Μάθε παρὰ τῆς Γραφῆς.φίλος, οὗτος συγγενής, οὗτος εὐεργέτης· ἐκεῖνος Α ξένος, ἀλλότριος, ἄγνωστος. Ανώμαλα βλέπων, οὐκ ἐλεηθήσῃ· λεῖα βλέπε. Φύσις μία, ἄνθρωπος καὶ οὗτος κἀκεῖνος. Χρεία μία, ἔνδεια ἐν ἀμφοτέροις ἡ αὐτή. Δὸς τῷ ἀδελφῷ καὶ τῷ ξένῳ. Μήτε τὸν ἀδελφὸν ἀποστραφῇς, καὶ τὸν ξένον ἀδελφὸν οἰκεῖον ποίησαι. Λεῖα οὖν χρὴ βλέπειν. Μὴ πρόκρινε τὸν φίλον ἀπὸ τοῦ ἀλλοτρίου, τὴν χρείαν ἑαυτοῦ ἐπανορθούμε- νον (93). Βούλεται σε παραμυθητικὸν εἶναι τῶν δεο- μένων, οὐ προσωπολήπτην, οὐ τῷ συγγενεῖ διδόντα, τὸν δὲ ξένον ἀπωθούμενον. Πάντες συγγενείς, πάνω τες ἀδελφοί, ἑνὸς πατρὸς ἔκγονοι πάντες. Ἐὰν τὸν πνευματικὸν ζητῇς πατέρα, ὁ οὐράνιος (94)· ἐὰν τὰ γήινα ζητής, μήτηρ ἡ γῆ, καὶ ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ πηλοῦ διηρτίσμεθα πάντες. Ὥστε ἀδελφὴ ἡ φύσις κατὰ σάρκα, ἀδελφὴ ἡ γένεσις ἡ κατὰ πνεῦμα. Τὸ αὐτό Β σοι αἷμα φορεῖ ἀπὸ τοῦ πρώτου ἀνθρώπου· τὴν αὐτήν σοι χάριν ἔλαβε παρὰ τοῦ Δεσπότου. Βλέπε οὖν λεῖα, ἵνα ἐλεηθῇς. Μὴ εἴπῃς· Οὗτος πλούσιος, καὶ τιμῆς ἄξιος· ἐκεῖνος πένης, καὶ φαυλίζω τὸν πένητα· μηδὲ ταῖς ὑπεροχαῖς (95) ταύταις ἀνωμάλως διάνεμε τὰς τιμάς. Εστι γὰρ ὁ πλούσιος ψεύστης, ὁ πλούσιος ἅρπαξ, ὁ πλούσιος πόρνος, ὁ πένης δίκαιος. Μὴ τοίνυν τῇ ἔξωθεν ἐπιφανείᾳ πρόσεχε, ἀλλ' εἰς τὸ κρυπτὸν εἰσερχόμενος, ἐκεῖ τὰς διαφοράς διάνεμε. Τίμα τὸν τὰ τίμια κεκτημένον. Τί τιμιώτερον, ἀρετὴ ἢ πλοῦτος ; Τί ἐκ τῶν ἔξωθεν δοκιμάζεις, τὰ κρύφια μὴ διερευνώμενος; Ορᾷς, ὅτι ὁ Βὴλ ἔξωθεν μὲν εἶχε χαλκόν, ἔνδοθεν δὲ πηλὸν τῷ περιαστράπτοντι χαλκῷ ὑποκρυπτόμενον. Ἐὰν ἴδῃς τοὺς ἐν τῷ βίῳ περιφα νεῖς, γίνωσκε, ὅτι χαλκὸς αὐτοῖς περιλάμπει, ἔνδοθεν δὲ πηλός εἰσι, τοῦ χαλκοῦ τὸ σαθρὸν ὑπερείδοντος. Πολλοὶ μὲν χρυσὸν ἔχουσιν ἔνδον, ὅστρακον δὲ ἔξωθεν περικείμενον. Οὗτος ὁ θησαυρὸς ὁ ἐν ὀστρακίνῳ σκεύει κεκαλυμμένος. Οὗτος σωφρονεῖ, κἀκεῖνος πορνεύει. Τις πλουσιώτερος, ὁ τὴν σωφροσύνην ἔχων, ἢ ὁ τὰ χρήματα ἐξ ἀδικίας συνειλεγμένα ; Τούτου τὸ μνημόσυνον ἀναφαίρετον· ἐκείνου ὁ πλοῦτος πρόσκαι- ρος. Τοῦτο κλέπτης οὐ διορύσσει· ἐκεῖνο σήμερον (96) ἀνθεῖ, αὔριον δὲ ἀπομαραίνεται. Ὥστε βλέπε λεῖα, ὁμοτίμως κατὰ τὸ αὐτό· τὴν μέντοι διάκρισιν τῶν τιμίων μὴ ἀφανίσῃς, ἵνα ἧς ἡλεημένος. ὑπεροχαίς ἑαυτοῦ ἐπανορθούμενος. ἑαυτοῦ ἐπανορθούμε- ράνιος. Αt πατέρα, ὁ οὐράνιος ζητῇς είπης. νος σήμερον. έκεῖνο. ἐκεῖ. νος, πλοῦτος · ἐκεῖνο, πράγμα. HOMILIA DICTA IN LACIZIS. riæ suæ quærat levamen, ne sic quidem videas inæ qualia. Ne dixeris : Hic amicus est, hic consangui neus, hic auctor est collati in me beneficii, ille peregrinus, alienus, ignotus. Inæqualia si videas, non consequere miscricordiam; levia vide. Natura est ana : tum hic tum ille liono est. Penuria una, egestas in utroque eadem : fratri da, et peregrino, et cave fratrem averseris: peregrinum autem pro fratre babe. Itaque levia videre operæ pretium est. Amicum egestati suæ consulentem alieno ne pra» ponas. Vult Deus te indigentibus solatium afferre, nullam personarum rationem habere, non propin- quo dare, peregrinum vero repellere. Ounes pro- pinqui, omnes fratres, unius patris filii omnes. Spiritualem patrem si quæris, ille cœlestis est : ter rena si quæris, mater est terra, atque ex eodem luto conflati sumus omnes. Quare natura, quæ est secundum carnem, germana est : germana quoque est ca, quæ secundum spiritum est generatio. Eun- dem sanguinem a primo homine habet, quem tu: eamden a Domino gratiam accepit, quam tu. Vide igitur levia, ut misericordiam consequare. Ne di- xeris : Hic dives est, et honore dignus : ille pau- per, sed pauperem parvi facio : neque his vitæ con ditionibus quibus aller alteri praestat inæqua liter honores distribuas. Est enim dives mendax, perem humilem. Si foribus tus astiterit qui penu- C dives rapax, dives scortator, pauper justus. Itaque he attende externæ speciei: sed occulta penitiora- que ingressus, illic differentias distribue, honora qui quæ honore digna sunt possidet. Utrum magis honorandum, virtus an divitia ? Quid ex iis qua externa sunt, probas hominem, ea vero quæ abdita sunt, non scrutaris *? Vides Bel extrinsecus quidem æs habuisse, intrinsecus vero lutum sub ful- gente are absconditum. Si videris eos qui in mundo illustres sunt, scias eos ære circumfulgere, intus vero lutum esse, ære quod putre est suffulciente. Multi quidem aurum intus habent, testam vero foo rinsecus circumpositam. Hic est thesaurus in testa- ceo vase reconditus. Hic pudicam vitam agit, ille scortatur. Uter ditior, qui pudicitiam colit, an qui habet pecunias inique collectas ? Illius indelebilis est memoria; hujus divitiæ temporariæ sunt. Hoc fur non perfodit, illud hodie foret, cras marcescit. Proinde vide levia ex æquo, una eadenique ratione, sed tamen eorum quæ honore digna sunt discretionem medio ne sustuleris, misericordiam ut panciscare. Dan. xiv, 6. "Prov. xx, 24. • expressæ non fuerant, maluit ita inter- pretari Combefisius neque his excessibus inæquali- ter honores distribuas; quorum verborum sententiam si non sumus consecuti, at consequi tamen conati tertius Editio Basil., duo Colb., Coisl. et Reg. secundus vov, quam scripturam sequimur, non quod multum nobis arrideat, sed quod ita comparatí simus, ut a multis codicibus inter se consentientibus ægre dis- cedamus. • Colbertini duo ubi notari potest pro in Colb. tertio legi près vetus Noli in distribuendis honoribus respe- sumus. Editi et alii mss. Si legas supple vocem sin autem legere ma- lueris supple vocem vetus interpres : Dic, age, estne inter vos quisquam 3. • Καὶ ἀνδρὶ θυμώδει μη συναυλίζου. » (97) Εἰπὲ 3. Et ne habites una cum viro iracundo > (93) Editio Paris. αὐτοῦ ἐπανορθούμενος. Reg. D cius habere inæquales. Sed quoniam voces ταῖς (94) Utraque editio et Reg. tertius πατὴρ, ὁ οὐ (95) illud, ταῖς ὑπεροχαῖς, etc., sic verterat inter- (96) Antiqui duo libri Coisl. et Colb. tertius έχει (97) Illud, Είπε δὲ, ὅτι, etc., ita Latine redandit
PG 31:1443Κάτοπτρον γενέσθω τοῦ προσώπου τοῦ σοῦ ἡ Γραφή. Ἐκεῖ μάθε. Ἐπειδὴ ὁ ἀσεβὴς λογισμὸς σκοτώσας οὐκ ἐᾷ λογίσασθαί σε ἡλίκον ἁμάρτημά ἐστιν ὁ θυμὸς, ἡ Γραφή σοι λέγει· Οὐκ εὐσχήμων ἀνὴρ θυμώδης. Πῶς ἀσχημονεῖ ὁ θυμώδης; Ἀποτίθεται τὸ σχῆμα τὸ ἀνθρώπινον, θηρίου σχῆμα μεταλαμβάνει. Ἐννόησον τὸν θυμούμενον. Ἐπέζεσεν αὐτῷ ὁ θυμὸς, καὶ οἱ ὀφθαλμοὶ ὑπηλλάγησαν· οὐκ εἰσὶν οἱ αὐτοὶ ὀφθαλμοὶ, πῦρ βλέπει, ἀνέδραμεν αὐτῷ τὸ αἷμα, περιέζεσε τὴν καρδίαν, περιέδραμε τοὺς χιτῶνας τῶν ὀφθαλμῶν, ἐγένετο ὕφαιμος ἐκχωρῶν τῷ πάθει, ἠλλοίωσεν αὐτοῦ τοὺς ὀφθαλμούς. Ἀνὴρ θυμώδης οὐκ εὐσχήμων. Ἐὰν ἴδῃς τὸν θυμούμενον τοὺς ὀδόντας παραθήγοντα, ἐνθυμήθητι, ὅτι συὶ̈ ἔοικεν ὁ τοιοῦτος, τὸν ἔνδοθεν θυμὸν διὰ τῆς τῶν ὀδόντων παρατρίψεως ὑπεκφαίνων. Ἐὰν ἴδῃς τὸν θυμούμενον ἀφρίζοντα· ἐὰν ἴδῃς ἄσημα φθεγγόμενον ἐν τῇ καρδίᾳ· ἐὰν ἴδῃς τὸν θυμούμενον πατρὸς μὲν ἐπιλανθανόμενον παιδὸς δὲ ἀγνοοῦντα σῶμα, διὰ πάντων ἀφειδῶς χωροῦντα, ἵνα πληροφορήσῃ αὐτοῦ τὴν ὁρμὴν, βλέπεις τὴν ἀσχημοσύνην τοῦ πράγματος. Ἐν ἀλλοτρίῳ κακῷ σεαυτὸν θεράπευσον, ἵνα μὴ τὴν ἐκείνου ἀσχημοσύνην καὶ αὐτὸς λάβῃς.δ Φιλόδοξος εἶ; οὐ βλέπεις λεία. Θυμώδης εν ; ι Καὶ ἀνδρὶ θυμώδει μὴ συναυλίζου. » Εἶδες πῶς ἐν βρα χυλογία ή διόρθωσις τῶν ἁμαρτημάτων δίδοται, ἐὰν μὴ ἄρα τὰ μὲν τα κρουώμεθα διὰ τῆς φωνῆς, ἐπὶ δὲ τὴν καρδίαν τὴν ἔννοιαν τῶν λαλουμένων οὐ παραπέμπωμεν. Αλλ' ἐξέταζε μὲν, ποῦ τὸ ἐμὸν ἀνεγνώσθη; Τὰ περὶ τῶν θυμικῶν ἐπίγνωθι, θυμικός. Εἰπέ· Τοῦτο ἐμὸν τὸ πάθος· γνωρίζω τὸ ἀρρώστημά μου· λάβε τὴν θεραπείαν. Ἐὰν παρα- στῆς τῷ ἰατρῷ, καὶ ἴδῃς τὴν πολυτέλειαν τῶν φαρ- μάχων ἐν ταῖς πολυπτύχοις ἀποκειμένην δέλτοις, περισκόπει τί οἰκεῖον ἀπόκειται τῷ σῷ πάθει. Οὐχ ὁ τὸν πόδα προσπταίσας ἐπιζητεῖ τὸ τοῦ ὀφθαλ μοῦ ἴαμα· ἀλλ' ὁ τὸν ὀφθαλμὸν κεκακωμένον ἔχων ζητεῖ τὸ οἰκεῖον τῷ πάθει βοήθημα. Οὐκοῦν ἕκαστος ἐκ τῆς Γραφῆς λαμβανέτω τὰ συγγενῆ τῷ ἰδίῳ πάθει. Θυμώδης εἶ; κατάστειλον τὸν θυμόν (98). • Θυμώδης γάρ, φησίν, ἀνὴρ οὐκ εὐσχήμων.» Μάθε παρὰ τῆς Γραφῆς. Κάτοπτρον γενέσθω τοῦ προσώπου τοῦ σοῦ ἡ Γραφή. Ἐκεῖ μάθε. Ἐπειδὴ ὁ ἀσεβής λογισμὸς σκοτώσας οὐκ ἐᾷ λογίσασθαί σε ἡλίκον (99) ἁμάρτημά ἐστιν ὁ θυμὸς, ἡ Γραφή σου. λέγει· . Οὐκ εὐσχήμων ἀνὴρ θυμώδης. » Πῶς ἀσχη « μονεῖ ὁ θυμώδης; Αποτίθεται τὸ σχῆμα τὸ ἀνθρώ πινον, θηρίου σχῆμα μεταλαμβάνει. Εννόησον τὸν θυμούμενον. Ἐπέζεσεν αὐτῷ ὁ θυμὸς, καὶ οἱ ὀφθαλ μοὶ ὑπηλλάγησαν· οὐκ εἰσὶν οἱ αὐτοὶ ὀφθαλμοί, πῦρ βλέπει, ἀνέδραμεν αὐτῷ τὸ αἷμα, περιέζεσε τὴν καρδίαν, περιέδραμε τους χιτῶνας τῶν ὀφθαλ μῶν, ἐγένετο ύφαιμος ἐκχωρῶν τῷ πάθει, ἀλλοίω σεν αὐτοῦ τοὺς ὀφθαλμούς. « Ανήρ θυμώδης οὐκ εὐο σχήμων. » Ἐὰν ἴδῃς τὸν θυμούμενον τοὺς ὀδόντας παραθήγοντα, ενθυμήθητι, ὅτι συτ ἔοικεν ὁ τοιοῦτος, τὸν ἔνδοθεν θυμὸν διὰ τῆς τῶν ὀδόντων παρατρίψεως ὑπεκφαίνων. Ἐὰν ἴδῃς τὸν θυμούμενον ἀφρίζοντα· ἐὰν ἴδῃς ἄσημα φθεγγόμενον ἐν τῇ καρδίᾳ· ἐὰν ἴδης τὸν θυμούμενον πατρὸς μὲν ἐπιλανθανόμενον, παλα δὸς δὲ ἀγνοοῦντα σῶμα, διὰ πάντων ἀφειδῶς χα- ροῦντα, ἵνα πληροφορήσῃ αὐτοῦ τὴν ὁρμὴν, βλέ πεις τὴν ἀσχημοσύνην τοῦ πράγματος. Ἐν ἀλλο τρίῳ κακῷ σεαυτὸν θεράπευσον, ἵνα μὴ τὴν ἐκείνου ἀσχημοσύνην καὶ αὐτὸς λάβῃς. « Ανήρ θυμώδης οὐκ εὐσχήμων. Καὶ, ε 'Ανδρὶ θυμώδει μὴ συναυλίζου. Κακὸν πρᾶγμα κυνὶ συνδεδέσθαι, καὶ διηνεκούς ὑλακῆς ἀπολαύειν. • Ανήρ θυμώδης οὐκ εὐσχήμων. Α δὲ ὅτι Εστι τις ἐν ἡμῖν φιλόδοξος, καὶ οὐ θυμικός. Ἐὰν παραστῆς τῷ ἰα τρῷ καὶ ἴδῃς..... περισκόπει. περισκόπει δίδοται. δέδοται. πηλίκον. σε APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. . B Es autem dicturus : Est inter nos qui sit gloriæ cupidus, qui tamen iracundus non sit. Gloriæ cu- pidus es? Non vides levia. Iracundus es? ‹ Et ne habites una cum viro iracundo., Vides quam paucis verbis peccata corrigantur, nisi forte aures vestras duntaxat per vocem pulsemus, in cor vero dicto- rum intelligentiam non transmittamus. Sed sic te- cum reputa: ubinanı lectum est quod ad me spe- ctat ? Quæ de iracundis lecta sunt, agnosce tu qui iracundus es. Dicito : Hic meus est morbus, meam agnosco infirmitatem, accipe medelam. Quod si adeas medicum, et videris pretiosa medicamenta in variis tabulis collocata, considerabis quid morbo tuo conveniat. Non qui pedem offendit, quærit oculi curationem: sed qui oculum male affectum habet remedium morbi hujus proprium conquirit. p Sumat igitur quisque ex Scriptura, ea quæ morbo suo sunt agnata. Iracundus es? Cohibe iracundiam. • Vir enim, inquit, iracundus est inhone- stus • Disce a Scriptura. Sit faciei tuæ specu- lum Scriptura. Ibi disce. Quoniam enim impia ra- tiocinatio, tenebris inductis, quantum peccatum ira sit, reputare te non sinit, Scriptura dicit tibi : • Inhonestus est vir iracundus. Quomodo inhone- stus est qui iracundus est? Exuit habitum huma- num, belluinum habitum induit. Finge tibi animo iratum, efferbuit in ipso ira, et oculi mutati sunt : non sunt iidem oculi, ignescunt : excurrit ipsius sanguis, circum cor ebullit, tunicas subit oculo- rum : suffunditur sanguine, dum morbo succum- bit; alterat oculos suos. • Vir iracundus est inho- C nestus. » Si videris iratum dentes acuentem, cogita hominem ejusmodi similem esse apro, ut qui ira- cundiam internam dentium affrictu indicet. Si vi- deris iratum spumantem: si videris indistincta in corde balbutientem: si videris iratum patris obli- viscentem, non agnoscentem corpus filii, gerentem se in omnibus inconsulte ut impetui suo satis faciat, intueris ipsam rei turpitudinem. In alieno malo teipsum cura, ne et tu illius contrahas defor- mitatem. « Vir iracundus est inhonestus. » Et, Ne habites una cum viro iracundo. › Mala res, cum cane colligari, ac perpetuum latratum ferre. Vir iracundus est inhonestus. > Fuge congressum ejus atque consuetudinem, alioqui necesse tibi est ali- quid viarum ipsius addiscere. Dixit rem contume- Prov. xr, 25, juxta LXX. minus indecorum: sed non ita facile fateberis iracundos esse, quod vitium iræ sit per se turpissi mum. Imperativum autem reddi aliquando debere per futurum, exemplis multis probare cum possim, unum proferam non longe quæsitum. Ubi enim haud multo post ita legitur, Ibi imperandi modus sic debet verti, considerabis, expendes. Intra codices tres Editi inanis gloriæ cupidus; qui non sit iracundus? Nec D pidi sint, quod gloriæ amor videatur vitium esse multo aliter Combefisius, cujus hæc sunt : Sicne aliquis inter nos gloriæ cupidus, et non iracundus ? Sed neuter, nisi valde fallor, sententiam hujus loci expressit. Puto igitur interrogationem penitus tol- lendam esse, cum ejusmodi notæ vestigium neque in editis neque in veteribus libris reperiatur ullum. In eo autem peccaverunt ii quos dixi interpretes, quod vocem ɛlné per imperativum reddiderint, quæ erat reddenda per futurum, hoc fere modo : Es autem dicturus, Est inter nos qui gloriæ cupidus est, qui tamen iracundus non sit. Hoc est, fortasse fa- teri te non pudebit, quosdam esse, qui gloriæ cu- ms. Vocula in uno ms. deest. (98) Unus Colb. κατάστειλον τὸ θυμικόν. (99) Antiqui tres libri σε ηλίκον. Editi et unus
PG 31:1444Ἀνὴρ θυμώδης οὐκ εὐσχήμων. Καὶ, Ἀνδρὶ θυμώδει μὴ συναυλίζου. Κακὸν πρᾶγμα κυνὶ συνδεδέσθαι, καὶ διηνεκοῦς ὑλακῆς ἀπολαύειν. Ἀνὴρ θυμώδης οὐκ εὐσχήμων. Φεῦγε τὰς μετ’ αὐτοῦ διατριβάς· ἀνάγκη γάρ σε μαθεῖν τι τῶν ἐκείνου ὁδῶν. Εἶπέ τι ὑβριστικὸν, ἐκίνησε καὶ τὸν ἐν σοὶ θυμόν. Ὥσπερ κυνὸς ὑλακὴ προκαλεῖται ἑτέρου κυνὸς θόρυβον, καὶ τὸν ἐν σοὶ θυμὸν τέως κοιμώμενον καὶ ἡσυχάζοντα ἡ ἐκείνου φωνὴ διήγειρε, καὶ γεγόνατε ἀλλήλοις ἀνθυλακτοῦντες, εἶτα ἀντικαταστάντες ἀλλήλοις, ὥσπερ σφενδόνας ἀφίετε τῶν ῥημάτων τῆς ἀσχημοσύνης. Εἶπέ τι ὑβριστικὸν ἐκεῖνος, ἀντέδωκας σὺ μείζονι ὑπερβολῇ, τὸν προλαβόντα μιμούμενος. Λαβὼν ἐκεῖνος τὴν ἐκ τοῦ λόγου τοῦ ὑβριστικοῦ ἀντίδοσιν, οὐκ ἔστι τῆς ὁρμῆς, ἀλλ’ ἐστράφη καὶ ἐκορύφωσε τὴν ἑαυτοῦ ἁμαρτίαν. Μείζων ἐβουλήθη γενέσθαι ἐκ τοῦ εἰπεῖν τι χαλεπώτερον. Σὺ δὲ, δεξάμενος πάλιν, ὑπερυψώθης· καὶ γέγονε κακῶν φιλονεικία. Ὁ δὲ ἐν κακῶν ἁμίλλαις νικῶν, οὗτος ἀθλιώτερός ἐστιν.δ Φιλόδοξος εἶ; οὐ βλέπεις λεία. Θυμώδης εν ; ι Καὶ ἀνδρὶ θυμώδει μὴ συναυλίζου. » Εἶδες πῶς ἐν βρα χυλογία ή διόρθωσις τῶν ἁμαρτημάτων δίδοται, ἐὰν μὴ ἄρα τὰ μὲν τα κρουώμεθα διὰ τῆς φωνῆς, ἐπὶ δὲ τὴν καρδίαν τὴν ἔννοιαν τῶν λαλουμένων οὐ παραπέμπωμεν. Αλλ' ἐξέταζε μὲν, ποῦ τὸ ἐμὸν ἀνεγνώσθη; Τὰ περὶ τῶν θυμικῶν ἐπίγνωθι, θυμικός. Εἰπέ· Τοῦτο ἐμὸν τὸ πάθος· γνωρίζω τὸ ἀρρώστημά μου· λάβε τὴν θεραπείαν. Ἐὰν παρα- στῆς τῷ ἰατρῷ, καὶ ἴδῃς τὴν πολυτέλειαν τῶν φαρ- μάχων ἐν ταῖς πολυπτύχοις ἀποκειμένην δέλτοις, περισκόπει τί οἰκεῖον ἀπόκειται τῷ σῷ πάθει. Οὐχ ὁ τὸν πόδα προσπταίσας ἐπιζητεῖ τὸ τοῦ ὀφθαλ μοῦ ἴαμα· ἀλλ' ὁ τὸν ὀφθαλμὸν κεκακωμένον ἔχων ζητεῖ τὸ οἰκεῖον τῷ πάθει βοήθημα. Οὐκοῦν ἕκαστος ἐκ τῆς Γραφῆς λαμβανέτω τὰ συγγενῆ τῷ ἰδίῳ πάθει. Θυμώδης εἶ; κατάστειλον τὸν θυμόν (98). • Θυμώδης γάρ, φησίν, ἀνὴρ οὐκ εὐσχήμων.» Μάθε παρὰ τῆς Γραφῆς. Κάτοπτρον γενέσθω τοῦ προσώπου τοῦ σοῦ ἡ Γραφή. Ἐκεῖ μάθε. Ἐπειδὴ ὁ ἀσεβής λογισμὸς σκοτώσας οὐκ ἐᾷ λογίσασθαί σε ἡλίκον (99) ἁμάρτημά ἐστιν ὁ θυμὸς, ἡ Γραφή σου. λέγει· . Οὐκ εὐσχήμων ἀνὴρ θυμώδης. » Πῶς ἀσχη « μονεῖ ὁ θυμώδης; Αποτίθεται τὸ σχῆμα τὸ ἀνθρώ πινον, θηρίου σχῆμα μεταλαμβάνει. Εννόησον τὸν θυμούμενον. Ἐπέζεσεν αὐτῷ ὁ θυμὸς, καὶ οἱ ὀφθαλ μοὶ ὑπηλλάγησαν· οὐκ εἰσὶν οἱ αὐτοὶ ὀφθαλμοί, πῦρ βλέπει, ἀνέδραμεν αὐτῷ τὸ αἷμα, περιέζεσε τὴν καρδίαν, περιέδραμε τους χιτῶνας τῶν ὀφθαλ μῶν, ἐγένετο ύφαιμος ἐκχωρῶν τῷ πάθει, ἀλλοίω σεν αὐτοῦ τοὺς ὀφθαλμούς. « Ανήρ θυμώδης οὐκ εὐο σχήμων. » Ἐὰν ἴδῃς τὸν θυμούμενον τοὺς ὀδόντας παραθήγοντα, ενθυμήθητι, ὅτι συτ ἔοικεν ὁ τοιοῦτος, τὸν ἔνδοθεν θυμὸν διὰ τῆς τῶν ὀδόντων παρατρίψεως ὑπεκφαίνων. Ἐὰν ἴδῃς τὸν θυμούμενον ἀφρίζοντα· ἐὰν ἴδῃς ἄσημα φθεγγόμενον ἐν τῇ καρδίᾳ· ἐὰν ἴδης τὸν θυμούμενον πατρὸς μὲν ἐπιλανθανόμενον, παλα δὸς δὲ ἀγνοοῦντα σῶμα, διὰ πάντων ἀφειδῶς χα- ροῦντα, ἵνα πληροφορήσῃ αὐτοῦ τὴν ὁρμὴν, βλέ πεις τὴν ἀσχημοσύνην τοῦ πράγματος. Ἐν ἀλλο τρίῳ κακῷ σεαυτὸν θεράπευσον, ἵνα μὴ τὴν ἐκείνου ἀσχημοσύνην καὶ αὐτὸς λάβῃς. « Ανήρ θυμώδης οὐκ εὐσχήμων. Καὶ, ε 'Ανδρὶ θυμώδει μὴ συναυλίζου. Κακὸν πρᾶγμα κυνὶ συνδεδέσθαι, καὶ διηνεκούς ὑλακῆς ἀπολαύειν. • Ανήρ θυμώδης οὐκ εὐσχήμων. Α δὲ ὅτι Εστι τις ἐν ἡμῖν φιλόδοξος, καὶ οὐ θυμικός. Ἐὰν παραστῆς τῷ ἰα τρῷ καὶ ἴδῃς..... περισκόπει. περισκόπει δίδοται. δέδοται. πηλίκον. σε APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. . B Es autem dicturus : Est inter nos qui sit gloriæ cupidus, qui tamen iracundus non sit. Gloriæ cu- pidus es? Non vides levia. Iracundus es? ‹ Et ne habites una cum viro iracundo., Vides quam paucis verbis peccata corrigantur, nisi forte aures vestras duntaxat per vocem pulsemus, in cor vero dicto- rum intelligentiam non transmittamus. Sed sic te- cum reputa: ubinanı lectum est quod ad me spe- ctat ? Quæ de iracundis lecta sunt, agnosce tu qui iracundus es. Dicito : Hic meus est morbus, meam agnosco infirmitatem, accipe medelam. Quod si adeas medicum, et videris pretiosa medicamenta in variis tabulis collocata, considerabis quid morbo tuo conveniat. Non qui pedem offendit, quærit oculi curationem: sed qui oculum male affectum habet remedium morbi hujus proprium conquirit. p Sumat igitur quisque ex Scriptura, ea quæ morbo suo sunt agnata. Iracundus es? Cohibe iracundiam. • Vir enim, inquit, iracundus est inhone- stus • Disce a Scriptura. Sit faciei tuæ specu- lum Scriptura. Ibi disce. Quoniam enim impia ra- tiocinatio, tenebris inductis, quantum peccatum ira sit, reputare te non sinit, Scriptura dicit tibi : • Inhonestus est vir iracundus. Quomodo inhone- stus est qui iracundus est? Exuit habitum huma- num, belluinum habitum induit. Finge tibi animo iratum, efferbuit in ipso ira, et oculi mutati sunt : non sunt iidem oculi, ignescunt : excurrit ipsius sanguis, circum cor ebullit, tunicas subit oculo- rum : suffunditur sanguine, dum morbo succum- bit; alterat oculos suos. • Vir iracundus est inho- C nestus. » Si videris iratum dentes acuentem, cogita hominem ejusmodi similem esse apro, ut qui ira- cundiam internam dentium affrictu indicet. Si vi- deris iratum spumantem: si videris indistincta in corde balbutientem: si videris iratum patris obli- viscentem, non agnoscentem corpus filii, gerentem se in omnibus inconsulte ut impetui suo satis faciat, intueris ipsam rei turpitudinem. In alieno malo teipsum cura, ne et tu illius contrahas defor- mitatem. « Vir iracundus est inhonestus. » Et, Ne habites una cum viro iracundo. › Mala res, cum cane colligari, ac perpetuum latratum ferre. Vir iracundus est inhonestus. > Fuge congressum ejus atque consuetudinem, alioqui necesse tibi est ali- quid viarum ipsius addiscere. Dixit rem contume- Prov. xr, 25, juxta LXX. minus indecorum: sed non ita facile fateberis iracundos esse, quod vitium iræ sit per se turpissi mum. Imperativum autem reddi aliquando debere per futurum, exemplis multis probare cum possim, unum proferam non longe quæsitum. Ubi enim haud multo post ita legitur, Ibi imperandi modus sic debet verti, considerabis, expendes. Intra codices tres Editi inanis gloriæ cupidus; qui non sit iracundus? Nec D pidi sint, quod gloriæ amor videatur vitium esse multo aliter Combefisius, cujus hæc sunt : Sicne aliquis inter nos gloriæ cupidus, et non iracundus ? Sed neuter, nisi valde fallor, sententiam hujus loci expressit. Puto igitur interrogationem penitus tol- lendam esse, cum ejusmodi notæ vestigium neque in editis neque in veteribus libris reperiatur ullum. In eo autem peccaverunt ii quos dixi interpretes, quod vocem ɛlné per imperativum reddiderint, quæ erat reddenda per futurum, hoc fere modo : Es autem dicturus, Est inter nos qui gloriæ cupidus est, qui tamen iracundus non sit. Hoc est, fortasse fa- teri te non pudebit, quosdam esse, qui gloriæ cu- ms. Vocula in uno ms. deest. (98) Unus Colb. κατάστειλον τὸ θυμικόν. (99) Antiqui tres libri σε ηλίκον. Editi et unus
PG 31:1445Ἀνὴρ θυμώδης οὐκ εὐσχήμων· καὶ, Ἀνδρὶ θυμώδει μὴ συναυλίζου. Μηδὲ συνδείπνει ἀνδρὶ βασκάνῳ. Ἕτερον πάθος ἐμπολιτευόμενον τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων, καὶ ἀεὶ προσπεφυκὸς ταῖς ψυχαῖς ἡμῶν, καὶ μᾶλλον δαπανῶν τὴν καρδίαν ἢ ὁ ἰὸς τὸν σίδηρον, ἡ βασκανία ἐστὶν, ἐν ᾗ πολλὰ μέν ἐστι κακὰ, ἓν δὲ χρήσιμον, ὅτι κακόν ἐστιν αὐτῷ τῷ κεκτημένῳ. Ὁ γὰρ βάσκανος αὐτὸν μὲν τὸν βασκαινόμενον ὀλίγα βλάπτει, ἑαυτὸν δὲ δαπανᾷ τῇ λύπῃ καὶ τῷ στεναγμῷ ἐπὶ τῇ εὐημερίᾳ τοῦ πλησίον· καὶ τὴν μὲν χώραν τοῦ γείτονος οὐκ ἠλάττωσεν, ἑαυτὸν δὲ κατεδαπάνησε τῇ βασκανίᾳ. Μὴ μέταιρε ὅρια αἰώνια. Εἰς δὲ κτῆμα ὀρφανῶν μὴ εἰσέλθῃς. Μὴ εἰσέλθῃς εἰς τὸ τῶν ὀρφανῶν κτῆμα, ἵνα εἰσέλθῃς εἰς τὸ σὸν κτῆμα. Σὸν δέ ἐστι κτῆμα ἡ ἡτοιμασμένη βασιλεία τῶν οὐρανῶν. Ὅρια πατέρων μὴ κινήσῃς. Μὴ ἐπιθυμήσῃς τῆς τοῦ πλησίον χώρας. Μὴ, αὔλακα αὔλακι προστιθεὶς, κατὰ μικρὸν αὔξανε τὴν σήν. Ὅσον γὰρ πλατύνεις ἐκ τῆς ἀλλοτρίας προσθήκης τὴν γῆν, τοσούτῳ μακροτέραν σοι τὴν ἁμαρτίαν κατασκευάζεις.Φεύγε τὰς μετ' αὐτοῦ διατριβάς· ἀνάγκη γάρ σε μαθεῖν τι τῶν (1) ἐκείνου ὁδῶν. Εἶπέ τι ὑβριστικόν, ἐκίνησε καὶ τὸν ἐν σοὶ θυμόν. Ωσπερ κυνὸς ὑλακὴ προκαλεῖται ἑτέρου κυνὸς θόρυβον, καὶ τὸν ἐν σοὶ θυμὸν τέως κοιμώμενον καὶ ἡσυχάζοντα ἡ ἐκείνου φωνή διήγειρε, καὶ γεγόνατε ἀλλήλοις ἀνθυλα κτοῦντες, εἶτα ἀντικαταστάντες ἀλλήλοις, ὥσπερ σφενδόνας ἀφίετε τῶν ῥημάτων τῆς ἀσχημοσύνης. Εἶπέ τι ὑβριστικὸν ἐκεῖνος, ἀντέδωκας σὺ μείζονι ὑπερβολῇ, τὸν προλαβόντα μιμούμενος. Λαβὼν ἐκεῖνος τὴν ἐκ τοῦ λόγου τοῦ ὑβριστικοῦ ἀντίδοσιν, οὐκ ἔστι τῆς ὁρμῆς, ἀλλ' ἐστράφη καὶ ἐκορύφωσε τὴν ἑαυτοῦ ἁμαρτίαν. Μείζων έβουλήθη γενέσθαι ἐκ τοῦ εἰπεῖν τι χαλεπώτερον. Σὺ δὲ, δεξάμενος πάλιν, ὑπερυψώθης· καὶ γέγονε κακῶν φιλονεικία. Ὁ δὲ ἐν κακῶν ἁμίλλαις νικῶν, οὗτος ἀθλιώτερος ἐστιν (2). « Ανήρ θυμώδης οὐκ εὐσχήμων, και, • Ανδρὶ θυμώδει μὴ συναυλίζου. πάθος ἐμπολιτευόμενον τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων, καὶ ἀεὶ προσπεφυκός ταῖς ψυχαῖς ἡμῶν, καὶ μᾶλλον δα- πανῶν τὴν καρδίαν ἢ ὁ ἱὸς τὸν σίδηρον, ἡ βασκα- νία ἐστὶν, ἐν ᾗ πολλὰ μέν έστι κακά, ἂν δὲ χρήσι μον, ὅτι κακόν ἐστιν αὐτῷ τῷ κεκτημένῳ. Ο γὰρ βάσκανος αὐτὸν μὲν τὸν βασκαινόμενον ὀλίγα βλά πτει, ἑαυτὸν δὲ δαπανᾷ τῇ λύπῃ καὶ τῷ στεναγμῷ ἐπὶ τῇ εὐημερίᾳ τοῦ πλησίον· καὶ τὴν μὲν χώραν τοῦ γείτονος οὐκ ἠλάττωσεν, ἑαυτὸν δὲ κατεδαπά- νησε τῇ βασκανίᾳ. φανῶν μὴ εἰσέλθῃς. » Μὴ εἰσέλθῃς εἰς τὸ τῶν ὀρφα νῶν κτῆμα, ἵνα εἰσέλθῃς εἰς τὸ σὸν κτῆμα. Σὸν δέ ἐστι κτῆμα ἡ ἡτοιμασμένη βασιλεία τῶν οὐρανῶν. Ορια πατέρων μὴ κινήσῃς. Μὴ ἐπιθυμήσῃς τῆς τοῦ πλησίον χώρας. Μή, αύλακα αύλακι προστιθεὶς, κατὰ μικρὸν αύξανε τὴν σήν. Ὅσον γὰρ πλατύνεις ἐκ τῆς ἀλλοτρίας προσθήκης τὴν γῆν, τοσούτῳ (3) μακροτέραν σοι τὴν ἁμαρτίαν κατασκευάζεις. Καὶ ἡ μὲν γῆ ἐνταῦθα παραμένει, κατά μικρόν σοι προσχωρηθεῖσα, καὶ διὰ τῆς πλεονεξίας γενομένη, οὐκέτι σή, ἀλλὰ τῶν μετὰ σὲ, καὶ ἀφίης ἄδικον τῷ διαδεχομένῳ τὸν βίον· Ἡ γῆ ἔστηκεν (4) εἰς τὸν αἰῶνα, ο ἡ δὲ ἁμαρτία ἀκολουθήσει σοι, ὡς σκιὰ παρεπομένη (5) τῇ ψυχῇ. "Ωσπερ γὰρ ἡ σκιὰ τῷ σώματι ἔπεται, οὕτω καὶ ἡ ἁμαρτία τῇ ψυχῇ συμπέφυκε. Μὴ ἴσθι σεαυτῷ πληθύνων τὴν ἁμαρ- τίαν. Οὐδαμοῦ γὰρ ἵσταται τῆς πλεονεξίας ἡ νόσος, ἀλλ' ὁμοία ἐστὶ τῇ τοῦ πυρὸς φύσει. Καὶ γὰρ τὸ πῦρ ἐπειδὰν καταπρήσεως ἅψηται, σπεύδει πᾶσαν ἐπινεμηθῆναι τὴν ὕλην, καὶ οὐδεὶς αὐτὸ στῆσαι δύο ναται, πρὶν ἂν ἐπιλείπῃ (6) ἡ ὕλη. Τὸν δὲ πλεονέ ΣΙΙΙΙ, 6. μαθεῖν τῶν. τοσούτῳ. καὶ διά. ἕστηκεν. πᾶσι (β) ἐπιλείπῃ. ἐπιλίπῃ. " HOMILIA DICTA IN LACIZIS. A liosam, commovit et animum tuum. Quemadmo- B C D Prov. que libri Prov. XXII, 28. Prov. Nec ita multo post mss. tres Vo- cula xal deest in vulgatis. dum canis latratus provocat canis alterius tumul- tum: ita quoque animum tuum prius sopitum ac quiescentem vox ejus ad iram concitavit, et alter alterum allatrastis, et ita demum alter alteri ad- versantes, ignominiosa verba velut fundas intor- quetis. Dixit ille aliquid injuriosum : tu longe in- juriosius respondisti, auspicantem atque aggre- dientem imitatus. Ille contumeliosi verbi receptis vicibus, commoveri non destitit: sed conversus peccatum suum adauxit. Superior evadere voluit verborum acerbitate. Tu rursus his auditis, supra modum attolleris, sicque malorum fit contentio. Qui autem in malorum certamine vincit, is magis miser est. Vir iracundus est inhonestus. Et, ‹ Ne habites una cum viro iracundo. » tium aliud quod in hominum vita diversatur, jugi- terque animis nostris adhæret, et exedit cor magis quam rubigo ferrum, invidia est : in qua quiden sunt mala multa, sed unum utile est, quod malum sit possidenti. Enimvero invidus invidioso nocet parum; sed se ipse mœrore gemituque ob proximi felicitatem absumit, nec imminuit agrum vicini, sed se ipse consumpsit per invidiam. sionem orphanorum ne ingrediaris ". Ne ingre- diaris in possessionem orphanorum, ut ingrediare in possessionem tuam. Est autem tua possessio paratum regnum calorum. Terminos patrum ne moveris. Ne concupiscas agros proximi ". Ne sul- cum sulco adjiciens, agrum tuum paulatim adau- geas. Quantum enim ex aliena accessione terrain dilataveris, tanto majus peccatum tibi accersis. Et terra quidem quæ tibi paulatim accesserat, et per avaritiam parta fuerat, hic remanet, nec amplius tua est, sed hæredum, ac iniquas opes relinquis successori : « Terra in æternum slat ", » pecca- tum vero te sequetur, cum animam instar umbræ comitetur. Quemadmodum enim umbra sequitur corpus, ita et peccatum animæ cohaeret. Tibi ne multiplices peccatum. Nusquam enim conquiescit avaritiæ morbus, sed ad ignis naturam similitudine accedit. Ignis enim postquam accensus est, festinat materiam omnem depascere: nec quisquam prius- quam materia deficiat, eum sistere potest. Simili- ter quid potest avarum cohibere? Igne ipso est XXIII, 10. Deut. v, 21. Eccle. 1, 4. non legitur neque in duobus Colb. neque in Reg. secundo, nec dubito quin melius absit. Antiqui tres libri Alius ms. et editi 4. • Μηδὲ συνδείπνει ἀνδρὶ βασκάνῳ. » Ἕτερον 5. « Μὴ μέταιρε ὅρια αἰώνια. Εἰς δὲ κτῆμα δρο (1) Editio utraque μαθεῖν τι τῶν. Veteres quin- (2) Editi ἔσται. At mss. tres ἐστιν. (3) Editi et Reg. tertius τοσοῦτον. Alii duo mss. (4) Edili γῆ δ᾽ ἕστηκεν. Αt mss. multi, γῆ 4. • Neque ccenes una cum viro invido » Vi- 5. Ne transfer terminos æternos ". In posses- (5) Editi ὡς σκιὰ πᾶσι παρεπομένη • sed vox
PG 31:1446Καὶ ἡ μὲν γῆ ἐνταῦθα παραμένει, κατὰ μικρόν σοι προσχωρηθεῖσα, καὶ διὰ τῆς πλεονεξίας γενομένη, οὐκέτι σή, ἀλλὰ τῶν μετὰ σὲ, καὶ ἀφίης ἄδικον τῷ διαδεχομένῳ τὸν βίον· Ἡ γῆ ἕστηκεν εἰς τὸν αἰῶνα, ἡ δὲ ἁμαρτία ἀκολουθήσει σοι, ὡς σκιὰ παρεπομένη τῇ ψυχῇ. Ὥσπερ γὰρ ἡ σκιὰ τῷ σώματι ἕπεται, οὕτω καὶ ἡ ἁμαρτία τῇ ψυχῇ συμπέφυκε. Μὴ ἴσθι σεαυτῷ πληθύνων τὴν ἁμαρτίαν. Οὐδαμοῦ γὰρ ἵσταται τῆς πλεονεξίας ἡ νόσος, ἀλλ’ ὁμοία ἐστὶ τῇ τοῦ πυρὸς φύσει. Καὶ γὰρ τὸ πῦρ ἐπειδὰν καταπρήσεως ἅψηται, σπεύδει πᾶσαν ἐπινεμηθῆναι τὴν ὕλην, καὶ οὐδεὶς αὐτὸ στῆσαι δύναται, πρὶν ἂν ἐπιλείπῃ ἡ ὕλη. Τὸν δὲ πλεονέκτην τί δύναται ἐπισχεῖν; Πυρός ἐστι χαλεπώτερος, πάντα διὰ συνεχείας νεμόμενος. Ἔλαβε τὰ τοῦ πλησίον· ἄλλος ἀνεφάνη γείτων· καὶ τὰ ἐκείνου ἐξιδιοποιήσατο. Οὐ τοῖς κατόπιν προσέξει, ὅτι πολλά· ἀλλὰ τοῖς λείπουσιν, ὅτι γείτονας κέκτηται. Οὐκ εὐφραίνει τὰ κτηθέντα, ἀλλὰ λυπεῖ τὰ λειπόμενα· οὐ τῇ ἀπολαύσει τῶν συναχθέντων προσέχει, ἀλλ’ ἑαυτὸν ἐκδαπανᾷ τῇ ἐπιθυμίᾳ τῆς τοῦ πλείονος κτήσεως. Εἶτα ἀγρυπνίαι ἐντεῦθεν, αἱ μέριμναι, αἱ φροντίδες.Φεύγε τὰς μετ' αὐτοῦ διατριβάς· ἀνάγκη γάρ σε μαθεῖν τι τῶν (1) ἐκείνου ὁδῶν. Εἶπέ τι ὑβριστικόν, ἐκίνησε καὶ τὸν ἐν σοὶ θυμόν. Ωσπερ κυνὸς ὑλακὴ προκαλεῖται ἑτέρου κυνὸς θόρυβον, καὶ τὸν ἐν σοὶ θυμὸν τέως κοιμώμενον καὶ ἡσυχάζοντα ἡ ἐκείνου φωνή διήγειρε, καὶ γεγόνατε ἀλλήλοις ἀνθυλα κτοῦντες, εἶτα ἀντικαταστάντες ἀλλήλοις, ὥσπερ σφενδόνας ἀφίετε τῶν ῥημάτων τῆς ἀσχημοσύνης. Εἶπέ τι ὑβριστικὸν ἐκεῖνος, ἀντέδωκας σὺ μείζονι ὑπερβολῇ, τὸν προλαβόντα μιμούμενος. Λαβὼν ἐκεῖνος τὴν ἐκ τοῦ λόγου τοῦ ὑβριστικοῦ ἀντίδοσιν, οὐκ ἔστι τῆς ὁρμῆς, ἀλλ' ἐστράφη καὶ ἐκορύφωσε τὴν ἑαυτοῦ ἁμαρτίαν. Μείζων έβουλήθη γενέσθαι ἐκ τοῦ εἰπεῖν τι χαλεπώτερον. Σὺ δὲ, δεξάμενος πάλιν, ὑπερυψώθης· καὶ γέγονε κακῶν φιλονεικία. Ὁ δὲ ἐν κακῶν ἁμίλλαις νικῶν, οὗτος ἀθλιώτερος ἐστιν (2). « Ανήρ θυμώδης οὐκ εὐσχήμων, και, • Ανδρὶ θυμώδει μὴ συναυλίζου. πάθος ἐμπολιτευόμενον τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων, καὶ ἀεὶ προσπεφυκός ταῖς ψυχαῖς ἡμῶν, καὶ μᾶλλον δα- πανῶν τὴν καρδίαν ἢ ὁ ἱὸς τὸν σίδηρον, ἡ βασκα- νία ἐστὶν, ἐν ᾗ πολλὰ μέν έστι κακά, ἂν δὲ χρήσι μον, ὅτι κακόν ἐστιν αὐτῷ τῷ κεκτημένῳ. Ο γὰρ βάσκανος αὐτὸν μὲν τὸν βασκαινόμενον ὀλίγα βλά πτει, ἑαυτὸν δὲ δαπανᾷ τῇ λύπῃ καὶ τῷ στεναγμῷ ἐπὶ τῇ εὐημερίᾳ τοῦ πλησίον· καὶ τὴν μὲν χώραν τοῦ γείτονος οὐκ ἠλάττωσεν, ἑαυτὸν δὲ κατεδαπά- νησε τῇ βασκανίᾳ. φανῶν μὴ εἰσέλθῃς. » Μὴ εἰσέλθῃς εἰς τὸ τῶν ὀρφα νῶν κτῆμα, ἵνα εἰσέλθῃς εἰς τὸ σὸν κτῆμα. Σὸν δέ ἐστι κτῆμα ἡ ἡτοιμασμένη βασιλεία τῶν οὐρανῶν. Ορια πατέρων μὴ κινήσῃς. Μὴ ἐπιθυμήσῃς τῆς τοῦ πλησίον χώρας. Μή, αύλακα αύλακι προστιθεὶς, κατὰ μικρὸν αύξανε τὴν σήν. Ὅσον γὰρ πλατύνεις ἐκ τῆς ἀλλοτρίας προσθήκης τὴν γῆν, τοσούτῳ (3) μακροτέραν σοι τὴν ἁμαρτίαν κατασκευάζεις. Καὶ ἡ μὲν γῆ ἐνταῦθα παραμένει, κατά μικρόν σοι προσχωρηθεῖσα, καὶ διὰ τῆς πλεονεξίας γενομένη, οὐκέτι σή, ἀλλὰ τῶν μετὰ σὲ, καὶ ἀφίης ἄδικον τῷ διαδεχομένῳ τὸν βίον· Ἡ γῆ ἔστηκεν (4) εἰς τὸν αἰῶνα, ο ἡ δὲ ἁμαρτία ἀκολουθήσει σοι, ὡς σκιὰ παρεπομένη (5) τῇ ψυχῇ. "Ωσπερ γὰρ ἡ σκιὰ τῷ σώματι ἔπεται, οὕτω καὶ ἡ ἁμαρτία τῇ ψυχῇ συμπέφυκε. Μὴ ἴσθι σεαυτῷ πληθύνων τὴν ἁμαρ- τίαν. Οὐδαμοῦ γὰρ ἵσταται τῆς πλεονεξίας ἡ νόσος, ἀλλ' ὁμοία ἐστὶ τῇ τοῦ πυρὸς φύσει. Καὶ γὰρ τὸ πῦρ ἐπειδὰν καταπρήσεως ἅψηται, σπεύδει πᾶσαν ἐπινεμηθῆναι τὴν ὕλην, καὶ οὐδεὶς αὐτὸ στῆσαι δύο ναται, πρὶν ἂν ἐπιλείπῃ (6) ἡ ὕλη. Τὸν δὲ πλεονέ ΣΙΙΙΙ, 6. μαθεῖν τῶν. τοσούτῳ. καὶ διά. ἕστηκεν. πᾶσι (β) ἐπιλείπῃ. ἐπιλίπῃ. " HOMILIA DICTA IN LACIZIS. A liosam, commovit et animum tuum. Quemadmo- B C D Prov. que libri Prov. XXII, 28. Prov. Nec ita multo post mss. tres Vo- cula xal deest in vulgatis. dum canis latratus provocat canis alterius tumul- tum: ita quoque animum tuum prius sopitum ac quiescentem vox ejus ad iram concitavit, et alter alterum allatrastis, et ita demum alter alteri ad- versantes, ignominiosa verba velut fundas intor- quetis. Dixit ille aliquid injuriosum : tu longe in- juriosius respondisti, auspicantem atque aggre- dientem imitatus. Ille contumeliosi verbi receptis vicibus, commoveri non destitit: sed conversus peccatum suum adauxit. Superior evadere voluit verborum acerbitate. Tu rursus his auditis, supra modum attolleris, sicque malorum fit contentio. Qui autem in malorum certamine vincit, is magis miser est. Vir iracundus est inhonestus. Et, ‹ Ne habites una cum viro iracundo. » tium aliud quod in hominum vita diversatur, jugi- terque animis nostris adhæret, et exedit cor magis quam rubigo ferrum, invidia est : in qua quiden sunt mala multa, sed unum utile est, quod malum sit possidenti. Enimvero invidus invidioso nocet parum; sed se ipse mœrore gemituque ob proximi felicitatem absumit, nec imminuit agrum vicini, sed se ipse consumpsit per invidiam. sionem orphanorum ne ingrediaris ". Ne ingre- diaris in possessionem orphanorum, ut ingrediare in possessionem tuam. Est autem tua possessio paratum regnum calorum. Terminos patrum ne moveris. Ne concupiscas agros proximi ". Ne sul- cum sulco adjiciens, agrum tuum paulatim adau- geas. Quantum enim ex aliena accessione terrain dilataveris, tanto majus peccatum tibi accersis. Et terra quidem quæ tibi paulatim accesserat, et per avaritiam parta fuerat, hic remanet, nec amplius tua est, sed hæredum, ac iniquas opes relinquis successori : « Terra in æternum slat ", » pecca- tum vero te sequetur, cum animam instar umbræ comitetur. Quemadmodum enim umbra sequitur corpus, ita et peccatum animæ cohaeret. Tibi ne multiplices peccatum. Nusquam enim conquiescit avaritiæ morbus, sed ad ignis naturam similitudine accedit. Ignis enim postquam accensus est, festinat materiam omnem depascere: nec quisquam prius- quam materia deficiat, eum sistere potest. Simili- ter quid potest avarum cohibere? Igne ipso est XXIII, 10. Deut. v, 21. Eccle. 1, 4. non legitur neque in duobus Colb. neque in Reg. secundo, nec dubito quin melius absit. Antiqui tres libri Alius ms. et editi 4. • Μηδὲ συνδείπνει ἀνδρὶ βασκάνῳ. » Ἕτερον 5. « Μὴ μέταιρε ὅρια αἰώνια. Εἰς δὲ κτῆμα δρο (1) Editio utraque μαθεῖν τι τῶν. Veteres quin- (2) Editi ἔσται. At mss. tres ἐστιν. (3) Editi et Reg. tertius τοσοῦτον. Alii duo mss. (4) Edili γῆ δ᾽ ἕστηκεν. Αt mss. multi, γῆ 4. • Neque ccenes una cum viro invido » Vi- 5. Ne transfer terminos æternos ". In posses- (5) Editi ὡς σκιὰ πᾶσι παρεπομένη • sed vox
PG 31:1447Ὅσον αὔξει ὁ πλοῦτος, τοσοῦτον φέρει τοῦ βίου τὸ μεριμνητικόν. Δικαστὴς προσδοκᾶται, καὶ ὁ πλεονέκτης περισκοπεῖ μὴ εἰς δικαστήρια παρασυρῇ· μὴ ὀρφανὸς τὸ δάκρυον ἑαυτοῦ ἐπὶ δικαστηρίου δημοσιεύσῃ. Βουλεύεται ἐν νυκτὶ, τίνας τῶν πικρῶν συνηγόρων παρασκευάσει, ἵνα ψευδεῖς μαρτυρίας ἐκμισθώσηται· πῶς ἐκπολιορκήσει τὸν ἐν τῇ ἐρημίᾳ, καταδυναστεύσει δὲ τούτου, καὶ ἐν δικαστηρίῳ τὴν ἀλήθειαν κλέψας· ἀμφοτέρους δὲ ἀναλώσει, καὶ τὸν δικαστὴν παρακρουσάμενος, καὶ τὸν νήπιον πλεονεκτήσας. Αὗται αἱ μέριμναι δαπανῶσι τοῦ πλεονέκτου τὴν ψυχήν. Κύων ὑλακτεῖ, καὶ ὁ πλούσιος νομίζει κλέπτην εἶναι. Μυὸς ψόφος, καὶ τοῦ πλουσίου ἡ καρδία πηδᾷ· τὸν παῖδα ὑποπτεύει, πάντα δι’ ὑποψίας ἔχει· υἱοὺς αὐξανομένους ὥσπερ ἐπιβούλους ὁρᾷ, ὅτι ἡ ἡλικία αὐτῶν τὴν διαδοχὴν κατεπείγει. Τοῖς πλεονέκταις καὶ ἑτέρα ἐστὶ νόσος. Τὸν βίον αὐτοῦ ἐπὶ δακτύλων τίθησι· τὸν μὲν δημοσιεύει, τὸν δὲ κατορωρυγμένον ἔχει πρὸς ἐλπίδας τὰς ἀδήλους ἀποτιθέμενος· ἐλπίδας τὰς οὐκ ἐλπίδας. Εἰ γὰρ πρὸς ἐλπίδας ἦν ἡ ἀπόθεσις, πρὸς τὴν αἰωνίαν ἐλπίδα ἐγένετο ἂν ἡ παρασκευή.κτην τί δύναται ἐπισχεῖν; Πυρός ἐστι χαλεπώτερος, Β πάντα διὰ συνεχείας νεμόμενος. Ἔλαβε τὰ τοῦ πλησίον· ἄλλος ἀνεφάνη γείτων· καὶ τὰ ἐκείνου ἐξιδιοποιήσατο. Οὐ τοῖς κατόπιν προσέξει, ὅτι πολ- λά· ἀλλὰ τοῖς λείπουσιν, ὅτι γείτονας κέκτηται. Οὐκ εὐφραίνει τὰ κτηθέντα, ἀλλὰ λυπεῖ τὰ λειπό μενα· οὐ τῇ ἀπολαύσει τῶν συναχθέντων προσέχει, ἀλλ᾽ ἑαυτὸν ἐκδαπανᾷ τῇ ἐπιθυμίᾳ τῆς τοῦ πλείο νος κτήσεως. Εἶτα ἀγρυπνίαι ἐντεῦθεν, αἱ μέρι- μναι, αἱ φροντίδες. Οσον αὔξει ὁ πλοῦτος, τοσοῦ τον φέρει τοῦ βίου τὸ μεριμνητικόν. Δικαστής προσδοκᾶται, καὶ ὁ πλεονέκτης περισκοπεῖ μὴ εἰς δικαστήρια παρασυρῇ· μὴ ὀρφανὸς τὸ δάκρυον ἑαυ τοῦ (7) ἐπὶ δικαστηρίου δημοσιεύσῃ. Βουλεύεται ἐν νυκτί, τίνας τῶν πικρῶν συνηγόρων παρασκευάσει, ἵνα ψευδεῖς μαρτυρίας ἐκμισθώσηται· πῶς ἐκπο λιορκήσει τὸν ἐν τῇ ἐρημίᾳ, καταδυναστεύσει τ τούτου, καὶ ἐν δικαστηρίῳ τὴν ἀλήθειαν κλέψας· ἀμφοτέρους δὲ ἀναλώσει, καὶ τὸν δικαστὴν παρα- κρουσάμενος, καὶ τὸν νήπιον πλεονεκτήσας. Αὗτας αἱ (8) μέριμναι δαπανῶσι τοῦ πλεονέκτου τὴν ψυχο χήν. Κύων ὑλακτεῖ, καὶ ὁ πλούσιος νομίζει κλέπτην εἶναι. Μυὸς ψόφος, καὶ τοῦ πλουσίου ή καρδία πηδᾷ· τὸν παῖδα ὑποπτεύει, πάντα δι' υποψίας ἔχει· υἱοὺς αὐξανομένους ὥσπερ ἐπιβούλους ὁρᾷ, ὅτι ἡ ἡλικία αὐτῶν τὴν διαδοχὴν κατεπείγει. Τοῖς πλεονέκταις καὶ ἑτέρα ἐστὶ νόσος. Τὸν βίον (9) από τοῦ ἐπὶ δακτύλων τίθησι· τὸν μὲν δημοσιεύει, τὸν δὲ κατορωρυγμένον ἔχει πρὸς ἐλπίδας τὰς ἀδήλους α ἀποτιθέμενος· ἐλπίδας τὰς οὐκ ἐλπίδας. Εἰ γὰρ εξῆς χρόνον, καὶ ἔναυλα ἔχοντες τῇ μνήμῃ τὰ καθ᾽ ἔργον τῆς δικαιοσύνης. ἀμφοτέρους τε. πῶς ἐκπολιορκήσῃ... καταδυναστεύσῃ..... ἀναλώση. πρὸς ἐλπίδας ἦν ἡ ἀπόθεσις, πρὸς τὴν αἰωνίαν ἐλα πίδα ἐγένετο ἂν ἡ παρασκευή. Νῦν δὲ ὑποκρύπτει τῇ κλίνῃ τὸν πλοῦτον τὸν ἄδηλον, τὴν ἐπερχομέν την ζημίαν ἀποστρέφειν οιόμενος. Ἀλλ᾽ εἰ μὲν ἥξει ποτὲ ἡ χρεία, ἄδηλον· ἥξει μέντοι καιρὸς, ἐν ᾧ μεταμεληθήσῃ, μὴ οἰκονομήσας τὸν πλοῦτον. Τοῦτο πρόδηλον, κἀγώ εἰμι ὁ ἐγγυώμενος. Ανάγκη μὲν γὰρ (10) περὶ πάντων τῶν παθῶν διαλέγεσθαι, ὑπομιμνήσκοντα ὑμᾶς· ὑμᾶς δὲ προσέχοντας λαμ- βάνειν τὴν ἐκ τῶν λόγων ὠφέλειαν, ἵνα, ἀποδυσά μενος ἕκαστος, ὥσπερ γῆρας όφεως, τὴν ἁμαρτίαν, οὕτως ἐπανέλθοι γεγυμνωμένος (11), καὶ ἔχων τὴν δικαιοσύνην αὐτῷ ἐπανθοῦσαν, ἕτερος ἐξ ἑτέρου γενόμενος. Τοῦτο γάρ ἐστι σύνοδος. Διὰ τοῦτο οἱ πατέρες ἡμῶν τοὺς συλλόγους τούτους επέγνωσαν, ἵνα & καθ᾿ ἑκάστην ἡμέραν μαθεῖν οὐ δυνάμεθα, τῇ τῶν διδασκόντων καὶ ὑπομιμνησκόντων ἐνδείᾳ, ταῦτα δι᾿ ἔτους συνιόντες, ἐν κοινῇ πανηγύρει υπο δεξώμεθα· εἶτα φυλάξωμεν ἐφόδια πρὸς τὸν ἐφ ἕκαστον, φύγωμεν τὴν ἁμαρτίαν, διώξωμεν δὲ τὸ ''Ανάγκη με γάρ. σμένος, Αι γεγυμνωμένος, τούτους ἐπενόησαν. ἐπέγνωσαν. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI asperior, omnia continenter depascens. Usurpavit A quæ proximi sunt; successit vicinus alius, ejus quoque bona sibi assumpsit. Non attendit iis quæ prius parta fuerunt, quod multa sunt sed iis quæ desunt, quod vicinos habet. Non lætatur possessis : sed de iis qua desunt, dolet : neque at- tendit congestorum possessioni, sed opum am- pliorum desiderio absumit semetipsum. Deinde hinc vigilia, curæ, sollicitudines. Quantum au- gescunt divitiæ, tantum affertur curarum munda- naruin. Judex exspectatur, et avarus circumspectat ne ad judicium pertrahatur ; ne orphanus lacrymias suas in foro notas eliciat. Deliberat noctu, quos amarulentos patronos subornet, quemadmodumi te- stimonia falsa mercede conducat; quomodo eum B qui desolatus est expugnet, huncque, vel in ipso judicio occultata veritate, opprimat potentia, quo- modo denique et judicem fallens, ct pupillum bo- nis spolians, utrumque voret. Hæ curæ avari animam consumunt. Latrat canis, et dives furem esse existimat. Auditur muris strepitus, et salit cor divitis; servum suspectum habet, sunt ei suspecta omnia; filios jam grandes velut insidiato- res conspicit, quod eorum ætas successionem ur- get. Avari alio etiam morbo laborant. Victum suum in digitis ponit avarus; alias pecunias profert in medium, alias defossas habet, ad spes incertas seponens, ad spes, inquam, quæ spes nequaquam sunt. Etenim si ad spes reconderentur, apparatus earum pro spe æterna fuisset factus. Nunc autem sub lecto divitias incertas abscondit, venturum dam- num avertere se ratus. Sed an ventura sit unquam ulendi necessitas, incertum : contra, veniet tem- pus, in quo pecunias non dispensasse pœnitebit. Hoc certum est, et indubitatum, et ego sponsor sum. Est enim necesse mihi vos commonere, de- que vitiis omnibus disserere: vobis vero, animum attendere, et ex verbis meis utilitatem capere, ut quilibet peccatum velut serpentis spolium exuens, ita demum nudatus, atque justitiam efflorescentem indulus revertatur, alius ex alio factus. Hoc enim conventus est. Eam ob causam patres nostri hos cœtus constituerunt, ut quæ diebus singulis edi- scere non valemus, ob docentium commonentium- que penuriamn, ea, singulis annis coacti, in com- muni conventu suscipiamus, posteaque viaticum custodiamus ad subsequens tempus, et singula quasi in memoria adhuc insonantia retinentes, ſu- giamus peccatum, justitiæ vero opus persequamur. duo mss. Hoc ipso in loco Reg. primus sententia: Pecunias suas satis habet digitis suis numerare, nec eis utitur ad vitæ necessitates. D Editi male. Reg. secundus et Coisl. et editi recte. Aliquanto post editio Paris. Editio Basil. et veteres quinque libri (7) Codices tres δάκρυον αὐτοῦ. Aliquanto post (8) Reg. primus Αὗται δὲ αι. (9) Loci hujus, Τὸν βίον, etc. hæc videtur esse (10) Veteres quatuor libri 'Ανάγκη μὲν γάρ. (11) Regii duo codices et Colb. tertius γεγυμνα
Νῦν δὲ ὑποκρύπτει τῇ κλίνῃ τὸν πλοῦτον τὸν ἄδηλον, τὴν ἐπερχομένην ζημίαν ἀποστρέφειν οἰόμενος. Ἀλλ’ εἰ μὲν ἥξει ποτὲ ἡ χρεία, ἄδηλον· ἥξει μέντοι καιρὸς, ἐν ᾧ μεταμεληθήσῃ, μὴ οἰκονομήσας τὸν πλοῦτον. Τοῦτο πρόδηλον, κἀγώ εἰμι ὁ ἐγγυώμενος. Ἀνάγκη μὲν γὰρ περὶ πάντων τῶν παθῶν διαλέγεσθαι, ὑπομιμνήσκοντα ὑμᾶς· ὑμᾶς δὲ προσέχοντας λαμβάνειν τὴν ἐκ τῶν λόγων ὠφέλειαν, ἵνα, ἀποδυσάμενος ἕκαστος, ὥσπερ γῆρας ὄφεως, τὴν ἁμαρτίαν, οὕτως ἐπανέλθοι γεγυμνωμένος, καὶ ἔχων τὴν δικαιοσύνην αὐτῷ ἐπανθοῦσαν, ἕτερος ἐξ ἑτέρου γενόμενος. Τοῦτο γάρ ἐστι σύνοδος. Διὰ τοῦτο οἱ πατέρες ἡμῶν τοὺς συλλόγους τούτους ἐπέγνωσαν, ἵνα ἃ καθ’ ἑκάστην ἡμέραν μαθεῖν οὐ δυνάμεθα, τῇ τῶν διδασκόντων καὶ ὑπομιμνησκόντων ἐνδείᾳ, ταῦτα δι’ ἔτους συνιόντες, ἐν κοινῇ πανηγύρει ὑποδεξώμεθα· εἶτα φυλάξωμεν ἐφόδια πρὸς τὸν ἐφεξῆς χρόνον, καὶ ἔναυλα ἔχοντες τῇ μνήμῃ τὰ καθ’ ἕκαστον, φύγωμεν τὴν ἁμαρτίαν, διώξωμεν δὲ τὸ ἔργον τῆς δικαιοσύνης. Μὴ μέταιρε ὅρια αἰώνια. Εἰς δὲ κτῆμα ὀρφανῶν μὴ εἰσέλθῃς. Μὴ προφασίζου τοὺς παῖδας, ὁ πλεονέκτης. Παῖδές εἰσι; θησαύριζε αὐτοῖς θησαυρὸν αἰώνιον.κτην τί δύναται ἐπισχεῖν; Πυρός ἐστι χαλεπώτερος, Β πάντα διὰ συνεχείας νεμόμενος. Ἔλαβε τὰ τοῦ πλησίον· ἄλλος ἀνεφάνη γείτων· καὶ τὰ ἐκείνου ἐξιδιοποιήσατο. Οὐ τοῖς κατόπιν προσέξει, ὅτι πολ- λά· ἀλλὰ τοῖς λείπουσιν, ὅτι γείτονας κέκτηται. Οὐκ εὐφραίνει τὰ κτηθέντα, ἀλλὰ λυπεῖ τὰ λειπό μενα· οὐ τῇ ἀπολαύσει τῶν συναχθέντων προσέχει, ἀλλ᾽ ἑαυτὸν ἐκδαπανᾷ τῇ ἐπιθυμίᾳ τῆς τοῦ πλείο νος κτήσεως. Εἶτα ἀγρυπνίαι ἐντεῦθεν, αἱ μέρι- μναι, αἱ φροντίδες. Οσον αὔξει ὁ πλοῦτος, τοσοῦ τον φέρει τοῦ βίου τὸ μεριμνητικόν. Δικαστής προσδοκᾶται, καὶ ὁ πλεονέκτης περισκοπεῖ μὴ εἰς δικαστήρια παρασυρῇ· μὴ ὀρφανὸς τὸ δάκρυον ἑαυ τοῦ (7) ἐπὶ δικαστηρίου δημοσιεύσῃ. Βουλεύεται ἐν νυκτί, τίνας τῶν πικρῶν συνηγόρων παρασκευάσει, ἵνα ψευδεῖς μαρτυρίας ἐκμισθώσηται· πῶς ἐκπο λιορκήσει τὸν ἐν τῇ ἐρημίᾳ, καταδυναστεύσει τ τούτου, καὶ ἐν δικαστηρίῳ τὴν ἀλήθειαν κλέψας· ἀμφοτέρους δὲ ἀναλώσει, καὶ τὸν δικαστὴν παρα- κρουσάμενος, καὶ τὸν νήπιον πλεονεκτήσας. Αὗτας αἱ (8) μέριμναι δαπανῶσι τοῦ πλεονέκτου τὴν ψυχο χήν. Κύων ὑλακτεῖ, καὶ ὁ πλούσιος νομίζει κλέπτην εἶναι. Μυὸς ψόφος, καὶ τοῦ πλουσίου ή καρδία πηδᾷ· τὸν παῖδα ὑποπτεύει, πάντα δι' υποψίας ἔχει· υἱοὺς αὐξανομένους ὥσπερ ἐπιβούλους ὁρᾷ, ὅτι ἡ ἡλικία αὐτῶν τὴν διαδοχὴν κατεπείγει. Τοῖς πλεονέκταις καὶ ἑτέρα ἐστὶ νόσος. Τὸν βίον (9) από τοῦ ἐπὶ δακτύλων τίθησι· τὸν μὲν δημοσιεύει, τὸν δὲ κατορωρυγμένον ἔχει πρὸς ἐλπίδας τὰς ἀδήλους α ἀποτιθέμενος· ἐλπίδας τὰς οὐκ ἐλπίδας. Εἰ γὰρ εξῆς χρόνον, καὶ ἔναυλα ἔχοντες τῇ μνήμῃ τὰ καθ᾽ ἔργον τῆς δικαιοσύνης. ἀμφοτέρους τε. πῶς ἐκπολιορκήσῃ... καταδυναστεύσῃ..... ἀναλώση. πρὸς ἐλπίδας ἦν ἡ ἀπόθεσις, πρὸς τὴν αἰωνίαν ἐλα πίδα ἐγένετο ἂν ἡ παρασκευή. Νῦν δὲ ὑποκρύπτει τῇ κλίνῃ τὸν πλοῦτον τὸν ἄδηλον, τὴν ἐπερχομέν την ζημίαν ἀποστρέφειν οιόμενος. Ἀλλ᾽ εἰ μὲν ἥξει ποτὲ ἡ χρεία, ἄδηλον· ἥξει μέντοι καιρὸς, ἐν ᾧ μεταμεληθήσῃ, μὴ οἰκονομήσας τὸν πλοῦτον. Τοῦτο πρόδηλον, κἀγώ εἰμι ὁ ἐγγυώμενος. Ανάγκη μὲν γὰρ (10) περὶ πάντων τῶν παθῶν διαλέγεσθαι, ὑπομιμνήσκοντα ὑμᾶς· ὑμᾶς δὲ προσέχοντας λαμ- βάνειν τὴν ἐκ τῶν λόγων ὠφέλειαν, ἵνα, ἀποδυσά μενος ἕκαστος, ὥσπερ γῆρας όφεως, τὴν ἁμαρτίαν, οὕτως ἐπανέλθοι γεγυμνωμένος (11), καὶ ἔχων τὴν δικαιοσύνην αὐτῷ ἐπανθοῦσαν, ἕτερος ἐξ ἑτέρου γενόμενος. Τοῦτο γάρ ἐστι σύνοδος. Διὰ τοῦτο οἱ πατέρες ἡμῶν τοὺς συλλόγους τούτους επέγνωσαν, ἵνα & καθ᾿ ἑκάστην ἡμέραν μαθεῖν οὐ δυνάμεθα, τῇ τῶν διδασκόντων καὶ ὑπομιμνησκόντων ἐνδείᾳ, ταῦτα δι᾿ ἔτους συνιόντες, ἐν κοινῇ πανηγύρει υπο δεξώμεθα· εἶτα φυλάξωμεν ἐφόδια πρὸς τὸν ἐφ ἕκαστον, φύγωμεν τὴν ἁμαρτίαν, διώξωμεν δὲ τὸ ''Ανάγκη με γάρ. σμένος, Αι γεγυμνωμένος, τούτους ἐπενόησαν. ἐπέγνωσαν. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI asperior, omnia continenter depascens. Usurpavit A quæ proximi sunt; successit vicinus alius, ejus quoque bona sibi assumpsit. Non attendit iis quæ prius parta fuerunt, quod multa sunt sed iis quæ desunt, quod vicinos habet. Non lætatur possessis : sed de iis qua desunt, dolet : neque at- tendit congestorum possessioni, sed opum am- pliorum desiderio absumit semetipsum. Deinde hinc vigilia, curæ, sollicitudines. Quantum au- gescunt divitiæ, tantum affertur curarum munda- naruin. Judex exspectatur, et avarus circumspectat ne ad judicium pertrahatur ; ne orphanus lacrymias suas in foro notas eliciat. Deliberat noctu, quos amarulentos patronos subornet, quemadmodumi te- stimonia falsa mercede conducat; quomodo eum B qui desolatus est expugnet, huncque, vel in ipso judicio occultata veritate, opprimat potentia, quo- modo denique et judicem fallens, ct pupillum bo- nis spolians, utrumque voret. Hæ curæ avari animam consumunt. Latrat canis, et dives furem esse existimat. Auditur muris strepitus, et salit cor divitis; servum suspectum habet, sunt ei suspecta omnia; filios jam grandes velut insidiato- res conspicit, quod eorum ætas successionem ur- get. Avari alio etiam morbo laborant. Victum suum in digitis ponit avarus; alias pecunias profert in medium, alias defossas habet, ad spes incertas seponens, ad spes, inquam, quæ spes nequaquam sunt. Etenim si ad spes reconderentur, apparatus earum pro spe æterna fuisset factus. Nunc autem sub lecto divitias incertas abscondit, venturum dam- num avertere se ratus. Sed an ventura sit unquam ulendi necessitas, incertum : contra, veniet tem- pus, in quo pecunias non dispensasse pœnitebit. Hoc certum est, et indubitatum, et ego sponsor sum. Est enim necesse mihi vos commonere, de- que vitiis omnibus disserere: vobis vero, animum attendere, et ex verbis meis utilitatem capere, ut quilibet peccatum velut serpentis spolium exuens, ita demum nudatus, atque justitiam efflorescentem indulus revertatur, alius ex alio factus. Hoc enim conventus est. Eam ob causam patres nostri hos cœtus constituerunt, ut quæ diebus singulis edi- scere non valemus, ob docentium commonentium- que penuriamn, ea, singulis annis coacti, in com- muni conventu suscipiamus, posteaque viaticum custodiamus ad subsequens tempus, et singula quasi in memoria adhuc insonantia retinentes, ſu- giamus peccatum, justitiæ vero opus persequamur. duo mss. Hoc ipso in loco Reg. primus sententia: Pecunias suas satis habet digitis suis numerare, nec eis utitur ad vitæ necessitates. D Editi male. Reg. secundus et Coisl. et editi recte. Aliquanto post editio Paris. Editio Basil. et veteres quinque libri (7) Codices tres δάκρυον αὐτοῦ. Aliquanto post (8) Reg. primus Αὗται δὲ αι. (9) Loci hujus, Τὸν βίον, etc. hæc videtur esse (10) Veteres quatuor libri 'Ανάγκη μὲν γάρ. (11) Regii duo codices et Colb. tertius γεγυμνα
PG 31:1448Θησαυρὸς δέ ἐστιν ἡ εὐσέβεια χρημάτων. Κατάλειπε παισὶν ἀγαθὴν μνήμην ἢ πλοῦτον πολύν. Πάντας ποίησαι τοῦ παιδὸς τοῦ σοῦ πατέρας διὰ τῆς εὐποιίας. Ἀνάγκη σέ ποτε ἀπελθεῖν τοῦ βίου· εἶτα τὸν σὸν παῖδα ἐν τῇ ἀφηλικίᾳ καταλείψεις, τῶν προεστώτων δεόμενον. Ἐὰν μὲν γὰρ καλὸς καὶ ἀγαθὸς ᾖς, ἕκαστος τὸν σὸν ἔκγονον ὥσπερ ἴδιον ἐκθρέψει· μεμνήσεται γὰρ, ὅτι καὶ σὺ ὀρφανῶν πατὴρ ἐγένου· ἐὰν δὲ ἐν πονηρίᾳ ζήσας, καὶ πολλοὺς λυπήσας, καὶ παντὸς θηρίου χαλεπώτερος γενόμενος τοῖς συντυγχάνουσιν, εἶτα ὑπεξέλθῃς τοῦ βίου, κατέλιπες τὸν σὸν ἔκγονον κοινὸν ἐχθρὸν τῶν ζώντων. Ὥσπερ γὰρ τέκνον σκορπίου ὁ θεασάμενος φοβεῖται, μή ποτε εἰς ἡλικίαν ἐλθὸν μιμήσηται τὸν πατέρα· οὕτω καὶ τὰ σὰ ἔκγονα πονηρίας πατρικῆς ὄντα κληρονόμα, πρὶν εἰς ἡλικίαν ἐλθεῖν, παρὰ πάντων ἐπιβουλευθήσεται. Τί οὖν πολλοὺς ἐπιβούλους καὶ ἐχθροὺς συνάγεις τοῖς ἑαυτοῦ τέκνοις; Καίτοι, εἰ καὶ πάντα τὸν χρόνον ἔζης, ἔδει σε μᾶλλον τῶν πολλῶν τὴν εὔνοιαν ἔχειν συνεργόν. Ἐπειδὴ δὲ ἄδηλον τὸ κατὰ σὲ, κατάλιπε διὰ τῆς εὐποιίας πολλοὺς τοὺς προϊσταμένους·κτην τί δύναται ἐπισχεῖν; Πυρός ἐστι χαλεπώτερος, Β πάντα διὰ συνεχείας νεμόμενος. Ἔλαβε τὰ τοῦ πλησίον· ἄλλος ἀνεφάνη γείτων· καὶ τὰ ἐκείνου ἐξιδιοποιήσατο. Οὐ τοῖς κατόπιν προσέξει, ὅτι πολ- λά· ἀλλὰ τοῖς λείπουσιν, ὅτι γείτονας κέκτηται. Οὐκ εὐφραίνει τὰ κτηθέντα, ἀλλὰ λυπεῖ τὰ λειπό μενα· οὐ τῇ ἀπολαύσει τῶν συναχθέντων προσέχει, ἀλλ᾽ ἑαυτὸν ἐκδαπανᾷ τῇ ἐπιθυμίᾳ τῆς τοῦ πλείο νος κτήσεως. Εἶτα ἀγρυπνίαι ἐντεῦθεν, αἱ μέρι- μναι, αἱ φροντίδες. Οσον αὔξει ὁ πλοῦτος, τοσοῦ τον φέρει τοῦ βίου τὸ μεριμνητικόν. Δικαστής προσδοκᾶται, καὶ ὁ πλεονέκτης περισκοπεῖ μὴ εἰς δικαστήρια παρασυρῇ· μὴ ὀρφανὸς τὸ δάκρυον ἑαυ τοῦ (7) ἐπὶ δικαστηρίου δημοσιεύσῃ. Βουλεύεται ἐν νυκτί, τίνας τῶν πικρῶν συνηγόρων παρασκευάσει, ἵνα ψευδεῖς μαρτυρίας ἐκμισθώσηται· πῶς ἐκπο λιορκήσει τὸν ἐν τῇ ἐρημίᾳ, καταδυναστεύσει τ τούτου, καὶ ἐν δικαστηρίῳ τὴν ἀλήθειαν κλέψας· ἀμφοτέρους δὲ ἀναλώσει, καὶ τὸν δικαστὴν παρα- κρουσάμενος, καὶ τὸν νήπιον πλεονεκτήσας. Αὗτας αἱ (8) μέριμναι δαπανῶσι τοῦ πλεονέκτου τὴν ψυχο χήν. Κύων ὑλακτεῖ, καὶ ὁ πλούσιος νομίζει κλέπτην εἶναι. Μυὸς ψόφος, καὶ τοῦ πλουσίου ή καρδία πηδᾷ· τὸν παῖδα ὑποπτεύει, πάντα δι' υποψίας ἔχει· υἱοὺς αὐξανομένους ὥσπερ ἐπιβούλους ὁρᾷ, ὅτι ἡ ἡλικία αὐτῶν τὴν διαδοχὴν κατεπείγει. Τοῖς πλεονέκταις καὶ ἑτέρα ἐστὶ νόσος. Τὸν βίον (9) από τοῦ ἐπὶ δακτύλων τίθησι· τὸν μὲν δημοσιεύει, τὸν δὲ κατορωρυγμένον ἔχει πρὸς ἐλπίδας τὰς ἀδήλους α ἀποτιθέμενος· ἐλπίδας τὰς οὐκ ἐλπίδας. Εἰ γὰρ εξῆς χρόνον, καὶ ἔναυλα ἔχοντες τῇ μνήμῃ τὰ καθ᾽ ἔργον τῆς δικαιοσύνης. ἀμφοτέρους τε. πῶς ἐκπολιορκήσῃ... καταδυναστεύσῃ..... ἀναλώση. πρὸς ἐλπίδας ἦν ἡ ἀπόθεσις, πρὸς τὴν αἰωνίαν ἐλα πίδα ἐγένετο ἂν ἡ παρασκευή. Νῦν δὲ ὑποκρύπτει τῇ κλίνῃ τὸν πλοῦτον τὸν ἄδηλον, τὴν ἐπερχομέν την ζημίαν ἀποστρέφειν οιόμενος. Ἀλλ᾽ εἰ μὲν ἥξει ποτὲ ἡ χρεία, ἄδηλον· ἥξει μέντοι καιρὸς, ἐν ᾧ μεταμεληθήσῃ, μὴ οἰκονομήσας τὸν πλοῦτον. Τοῦτο πρόδηλον, κἀγώ εἰμι ὁ ἐγγυώμενος. Ανάγκη μὲν γὰρ (10) περὶ πάντων τῶν παθῶν διαλέγεσθαι, ὑπομιμνήσκοντα ὑμᾶς· ὑμᾶς δὲ προσέχοντας λαμ- βάνειν τὴν ἐκ τῶν λόγων ὠφέλειαν, ἵνα, ἀποδυσά μενος ἕκαστος, ὥσπερ γῆρας όφεως, τὴν ἁμαρτίαν, οὕτως ἐπανέλθοι γεγυμνωμένος (11), καὶ ἔχων τὴν δικαιοσύνην αὐτῷ ἐπανθοῦσαν, ἕτερος ἐξ ἑτέρου γενόμενος. Τοῦτο γάρ ἐστι σύνοδος. Διὰ τοῦτο οἱ πατέρες ἡμῶν τοὺς συλλόγους τούτους επέγνωσαν, ἵνα & καθ᾿ ἑκάστην ἡμέραν μαθεῖν οὐ δυνάμεθα, τῇ τῶν διδασκόντων καὶ ὑπομιμνησκόντων ἐνδείᾳ, ταῦτα δι᾿ ἔτους συνιόντες, ἐν κοινῇ πανηγύρει υπο δεξώμεθα· εἶτα φυλάξωμεν ἐφόδια πρὸς τὸν ἐφ ἕκαστον, φύγωμεν τὴν ἁμαρτίαν, διώξωμεν δὲ τὸ ''Ανάγκη με γάρ. σμένος, Αι γεγυμνωμένος, τούτους ἐπενόησαν. ἐπέγνωσαν. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI asperior, omnia continenter depascens. Usurpavit A quæ proximi sunt; successit vicinus alius, ejus quoque bona sibi assumpsit. Non attendit iis quæ prius parta fuerunt, quod multa sunt sed iis quæ desunt, quod vicinos habet. Non lætatur possessis : sed de iis qua desunt, dolet : neque at- tendit congestorum possessioni, sed opum am- pliorum desiderio absumit semetipsum. Deinde hinc vigilia, curæ, sollicitudines. Quantum au- gescunt divitiæ, tantum affertur curarum munda- naruin. Judex exspectatur, et avarus circumspectat ne ad judicium pertrahatur ; ne orphanus lacrymias suas in foro notas eliciat. Deliberat noctu, quos amarulentos patronos subornet, quemadmodumi te- stimonia falsa mercede conducat; quomodo eum B qui desolatus est expugnet, huncque, vel in ipso judicio occultata veritate, opprimat potentia, quo- modo denique et judicem fallens, ct pupillum bo- nis spolians, utrumque voret. Hæ curæ avari animam consumunt. Latrat canis, et dives furem esse existimat. Auditur muris strepitus, et salit cor divitis; servum suspectum habet, sunt ei suspecta omnia; filios jam grandes velut insidiato- res conspicit, quod eorum ætas successionem ur- get. Avari alio etiam morbo laborant. Victum suum in digitis ponit avarus; alias pecunias profert in medium, alias defossas habet, ad spes incertas seponens, ad spes, inquam, quæ spes nequaquam sunt. Etenim si ad spes reconderentur, apparatus earum pro spe æterna fuisset factus. Nunc autem sub lecto divitias incertas abscondit, venturum dam- num avertere se ratus. Sed an ventura sit unquam ulendi necessitas, incertum : contra, veniet tem- pus, in quo pecunias non dispensasse pœnitebit. Hoc certum est, et indubitatum, et ego sponsor sum. Est enim necesse mihi vos commonere, de- que vitiis omnibus disserere: vobis vero, animum attendere, et ex verbis meis utilitatem capere, ut quilibet peccatum velut serpentis spolium exuens, ita demum nudatus, atque justitiam efflorescentem indulus revertatur, alius ex alio factus. Hoc enim conventus est. Eam ob causam patres nostri hos cœtus constituerunt, ut quæ diebus singulis edi- scere non valemus, ob docentium commonentium- que penuriamn, ea, singulis annis coacti, in com- muni conventu suscipiamus, posteaque viaticum custodiamus ad subsequens tempus, et singula quasi in memoria adhuc insonantia retinentes, ſu- giamus peccatum, justitiæ vero opus persequamur. duo mss. Hoc ipso in loco Reg. primus sententia: Pecunias suas satis habet digitis suis numerare, nec eis utitur ad vitæ necessitates. D Editi male. Reg. secundus et Coisl. et editi recte. Aliquanto post editio Paris. Editio Basil. et veteres quinque libri (7) Codices tres δάκρυον αὐτοῦ. Aliquanto post (8) Reg. primus Αὗται δὲ αι. (9) Loci hujus, Τὸν βίον, etc. hæc videtur esse (10) Veteres quatuor libri 'Ανάγκη μὲν γάρ. (11) Regii duo codices et Colb. tertius γεγυμνα
PG 31:1449μή ποτέ σου ὑπεξελθόντος, εἶτα τοῦ πλούτου, ὃν συνάγεις, εἰς ὄνησιν μὴ δυνηθέντος διαδεχθῆναι, ἕκαστος κινήσῃ τὴν κεφαλὴν, καὶ εἴπῃ· Πῶς τὰ κακῶς κτηθέντα εἰς ἐκγόνους καὶ παῖδας οὐ παρεπέμφθη; Ταῦτά σοι λέγω ἐκ τῶν ἀνθρωπίνων λόγων· τὰ μέντοι παρὰ τοῦ Κυρίου, οἷά σοι ἐρεῖ τὸ Εὐαγγέλιον, οἶδας. Μὴ προφασίζου τοὺς παῖδας. Τί ὑποτίθῃ ἀφορμὴν εὐπρόσωπον εἰς τὴν ἁμαρτίαν; Ὁ τὸν παῖδα ποιήσας, καὶ σὲ ἐποίησεν. Ὁ σοὶ τὰς ἀφορμὰς παρεχόμενος, καὶ τῷ παιδὶ παρέξει τὰς τοῦ βίου διεξαγωγάς. Ἕκαστος τῆς ἑαυτοῦ ζωῆς λόγον δώσει τῷ Κυρίῳ. Τί οἶδας τίνι θησαυρίζεις; Θησαυρίζει, καὶ οὐκ οἶδε τίνι συνάξει αὐτά. Πολλάκις ὁ παῖς ἐστιν ὑπόθεσις τῶν θησαυριζομένων. Ἐγένετο δὲ ἢ λῃστοῦ διάρπαγμα, ἢ συκοφάντου παρανάλωμα, ἢ πολεμίων αἰχμαλώτευμα τὰ ὑπὸ σοῦ συναχθέντα, ἢ λοιμοῦ ἐγκατασκήψαντος. Πολλοὶ γὰρ ἀφανισμοὶ τοῦ βίου. Εἰπέ μοι· ὅτε ᾔτεις παρὰ τοῦ Θεοῦ τοὺς παῖδας, ὅτε ἐβούλου γενέσθαι τέκνων πατὴρ, τί προσετίθεις τῇ εὐχῇ; Δός μοι παῖδας, ἵνα, πλεονέκτης γενόμενος, τῇ προφάσει τῶν παίδων τῇ γεέννῃ παραδοθῶ; Δός μοι παῖδας, ἵνα μὴ ποιήσω τὰς ἐντολάς;νων μὴ εἰσέλθῃς. » Μὴ προφασίζου τοὺς παῖδας, ὁ πλεονέκτης. Παϊδές εἰσι; θησαύριζε (12) αὐτοῖς θη- σαυρὸν αἰώνιον. Θησαυρὸς δέ ἐστιν ἡ εὐσέβεια (15) χρημάτων. Κατάλοιπε παισὶν ἀγαθὴν μνήμην ἢ πλοῦτον πολύν. Πάντας ποίησαι τοῦ παιδὸς τοῦ σοῦ πατέρας διὰ τῆς εὐποιίας (14). Ανάγκη σέ ποτε ἀπελθεῖν τοῦ βίου· εἶτα τὸν σὸν παῖδα ἐν τῇ ἀφηλικία καταλείψεις, τῶν προεστώτων δεόμενον. Ἐὰν μὲν γὰρ καλὸς καὶ ἀγαθὸς ᾖς, ἕκαστος τὸν σὸν ἔκγονον ὥσπερ ἴδιον ἐκθρέψει μεμνήσεται γάρ, ὅτι καὶ σὺ ὀρφανῶν πατὴρ ἐγένου· ἐὰν δὲ ἐν πονηρίᾳ ζήσας, καὶ πολλοὺς λυπήσας, καὶ παντὸς θηρίου χαλεπώτε- ρος γενόμενος τοῖς συντυγχάνουσιν, εἶτα ὑπεξέλθης τοῦ βίου, κατέλιπες τὸν σὸν ἔκγονον κοινὸν ἐχθρὸν τῶν ζώντων. Ωσπερ γὰρ τέκνον σκορπίου ὁ θεασά- Β μενος φοβεῖται, μή ποτε εἰς ἡλικίαν ἐλθὸν μιμήσηται τὸν πατέρα· οὕτω καὶ τὰ σὰ ἔκγονα πονηρίας πα- τρικῆς ὄντα κληρονόμα, πρὶν εἰς ἡλικίαν ἐλθεῖν, παρὰ πάντων ἐπιβουλευθήσεται. Τί οὖν πολλοὺς ἐπιβούλους καὶ ἐχθροὺς συνάγεις τοῖς ἑαυτοῦ τέκνοις ; Καίτοι, εἰ καὶ πάντα τὸν χρόνον ἕξης, ἔδει σε μᾶλλον τῶν πολλῶν τὴν εὔνοιαν ἔχειν συνεργόν. Ἐπειδὴ δὲ ἄδηλον τὸ κατὰ σὲ, κατάλιπε διὰ τῆς εὐποιίας πολ- λοὺς τοὺς προϊσταμένους· μή ποτέ σου υπεξελθόν τος, εἶτα τοῦ πλούτου, ὃν συνάγεις, εἰς ὄνησιν μὴ δυνηθέντος διαδεχθῆναι (15), ἕκαστος κινήσῃ τὴν κε φαλὴν, καὶ εἴπῃ· Πῶς τὰ κακῶς κτηθέντα εἰς ἐκγό νους καὶ παῖδας οὐ παρεπέμφθη; Ταῦτά σοι λέγω ἐκ τῶν ἀνθρωπίνων λέγων· τὰ μέντοι παρὰ τοῦ Κυ ρίου, οἷά σοι ἐρεῖ τὸ Εὐαγγέλιον, οἶδας. μὴν εὐπρόσωπον εἰς τὴν ἁμαρτίαν; Ο τὸν παῖδα ποιήσας, καὶ σὲ ἐποίησεν. Ὁ σοὶ τὰς ἀφορμὰς παρεχόμενος, καὶ τῷ παιδὶ παρέξει τὰς τοῦ βίου διεξαγωγάς. Εκαστος τῆς ἑαυτοῦ ζωῆς λόγον δώσει τῷ Κυρίῳ. Τί οἶδας τίνι θησαυρίζεις; ο Θησαυρί ζει (16), καὶ οὐκ οἶδε τίνι συνάξει αὐτά. • Πολλάκις ὁ παῖς ἐστιν ὑπόθεσις τῶν θησαυριζομένων. Εγέ- νετο δὲ ἢ λῃστοῦ διάρπαγμα, ἢ συκοφάντου παραν- άλωμα, ἢ πολεμίων αἰχμαλώτευμα τὰ ὑπὸ σοῦ συν- αχθέντα, ή λοιμοῦ (17) ἐγκατασκήψαντος. Πολλοὶ γὰρ ἀφανισμοὶ τοῦ βίου. Εἰπέ μοι· ὅτε ᾔτεις παρὰ τοῦ Θεοῦ τοὺς παῖδας, ὅτε ἐβούλου γενέσθαι τέκνων πα θησαυρὸν οὐράνιον, αἰώνιον. χρημάτων προτιμότερος, εὐσέβεια κατέλειπε. κατάλιπε. νοίας, διὰ τῆς εὐποιίας, αλείψῃ. καταλείψεις. θῆναι, διαδεχθῆναι. φησί συνάγει. συνάξει. HOMILIA DICTA IN LACIZIS. sionem orphanorum ne ingrediaris ". › Ne causeris liberos, o avare. Liberi sunt? collige ipsis thesaurum æternum. Est enim thesaurus usus pius pecunia- rum. Relinque liberis recordationem bonam magis quam divitias multas. Fac bene faciendo, ut omnes sint loco patrum filio tuo. Aliquando de vita decedas necesse est: deinde filium tuum in immatura ætate relinques adbuc tutoribus egen- tem. Quod si honestus fueris et bonus, unusquis- que filium tuum ut suum enutriet; nam eis in mentem veniet fuisse te quoque orphanorum pa- trem; sin autern posteaquam in malitia vixeris, multosque affeceris marore, et in eos qui tecun congrediuntur fera omni fueris acerbior, ita de- mum nigras de vita ; filium tuum reliquisti com- munen viventium bostem. Quemadmodum enim qui scorpii natum conspexerit, timet ne quando ætate provectior imitetur patrem: ita etiam tuis liberis paternæ nequitiæ hæredibus, priusquam ad ætateni pervenerint, struentur ab omnibus insidiæ. Quid igitur multos insidiatores liberis tuis et inimicos paras? Et vero etiamsi semper victurus esses, par magis fuerat te multorum benevolentiam adjutri- cem habere. Sed cum res tuæ incertæ sint, ita benefacias, ut relinquas patronos ac curatores multos : ne quando te vita functo, posteaque divi- tiis, quas congesseris, ad ha:redes successione utili transire non valentibus, unusquisque caput mo- veat, ac dicat: Quomodo male parta ad nepotes C ac liberos transmissa non sunt? Ilæc dico tibi ex humano loquendi modo: quæ vero dicantur a Domino (talia autem sunt qualia tibi Evangelium nuntia- bit), haul ignoras. causam profers? Qui enim condidit filium, te quo- que condidit. Qui tibi tribuit unde victitare possis, etiam filio vitæ subsidia præbebit. Redditurus est suæ quisque vitæ rationem Domino. Num nosti cui thesaurum pares? • Thesaurizat, et ignorat cui congregabit ea "., Filius plerumque causa est colligendarum opum. Sed quæ coacervasti, aut ra- pta sunt a prædone, aut a sycophanta consumpta, aut capta ab hostibus, aut peste grassante evanuere. Nam modis multis evolant e conspectu divitiæ. Dic, quæso, cum peteres a Deo liberos, cum cupe- res filiofum pater fieri; num hoc precibus addi- Pror. xxi, 28. Prov. xxIII, 10. Psal. xxxviii, 7. primus thesaurum cœlestem : sed in hujus libri ora legitur ribus quinque libris desideratur. Quod autem hoc loco ait Combefisius, videri post nomen deesse vocem id mihi non parum pla- ceret, si huic conjecturæ vel unus liber vetus fave- ret sed nullum ejus vocis vestigium in nostris codicibus exstat. Fortasse vox ita hic accipienda est, ut pium divitiarum usum significet. Ibidem mss. duo Editi PATROL, GR. XXXI. D per benevolentiam. At Reg tertius optimæ codex, cui favet Reg. secundus eadem manu emen- dalus, per beneficentiam, rectius. Et ita quoque paulo post legi oportet. Mox editi xx:- Veteres quinque libri diffundi. Alii mss. cum editis in veteribus libris deest. Ibidemn editi At mss. plerique omnes fame grassante. 6. Ne transfer terminos aternos ". In posses - 6. «Μὴ μέταιρς όρια αιώνια. Εἰς δὲ κτῆμα ὀρφα- Α 7. Μὴ προφασίζου τοὺς παῖδας. Τί ὑποτίθῃ ἀφορ 7. Liberos ne prætendas. Cur speciosam peccand: (12) Unus codex Colb. θησαύρισον. Ibidem Reg. (15) Editio utraque ἡ εὐσέβεια. Articulus in vete- 14) Veteres aliquot libri et editi διὰ τῆς εὐ (15) Hic in Reg. primo legitur δυνηθέντος διαχε (16) Editi Θησαυρίζει, φησί, και • sed verbum (17) Pro λοιμού legitur in Colb. tertio λιμού, ακ
PG 31:1450Δός μοι παῖδας, ἵνα τοῦ Εὐαγγελίου καταφρονήσω; Οὐ ταῦτα ἦν ἃ τότε ἔλεγες, ἀλλὰ παῖδας ἐζήτεις συνεργοὺς τοῦ βίου. Ἔλαβες συνεργοὺς, κοινωνοὺς τοῦ βίου· δίδασκε καὶ λόγοις ἀγαθοῖς, καὶ ὑποδείγμασι χρηστοῖς, ὁποίους προσῆκεν εἶναι τὰ πρὸς τὸν Θεὸν, ὁποίους πολλάκις εἶδες. Οὗτος γάρ ἐστιν ὁ πλοῦτος πολλῶν χρημάτων τιμιώτερος. Αὕτη ἡ κληρονομία ἀγαθὴ, παρὰ πατρὸς εἰς παῖδας παραπεμπομένη. Εἰς δὲ κτῆμα ὀρφανῶν μὴ εἰςέλθῃς. Καὶ, Μὴ συνδείπνει ἀνδρὶ βασκάνῳ. Εἴρηται καὶ περὶ τῆς βασκανίας. Προσκείσθω δὲ εἰς πλείονα φυλακὴν τοῦ κακοῦ, ὅτι ἴδιόν τι πάθος ἐστὶ τοῦ διαβόλου ἡ βασκανία. Οὐ γὰρ εὐθὺς διάβολος ἐκτίσθη ὁ διάβολος, ἀλλ’ ἀγγέλου ἐξουσίαν λαβὼν, κατεστράφη εἰς τὴν τοῦ δαίμονος φύσιν. Καὶ ἐγένετο πονηρὸς δαίμων ὁ ταύτῃ τῇ πονηρίᾳ χαρακτηρισθεὶς, καὶ ἀπαλλοτριωθεὶς τῆς πρὸς τὸν Θεὸν οἰκειότητος, ἀποστραφεὶς δὲ πρὸς τὸ μέρος τῆς ἀποστασίας, ἐπειδὴ εἶδε τὸν ἄνθρωπον μικρὸν μὲν ζῶον, παρὰ πᾶσαν δὲ τὴν κτίσιν τιμιώτερον. Πρεσβύτερος ὢν τοῦ ἀνθρώπου, εἶδεν, ὅτι τὰ νηκτὰ πάντα λόγῳ ἐδημιουργήθη.νων μὴ εἰσέλθῃς. » Μὴ προφασίζου τοὺς παῖδας, ὁ πλεονέκτης. Παϊδές εἰσι; θησαύριζε (12) αὐτοῖς θη- σαυρὸν αἰώνιον. Θησαυρὸς δέ ἐστιν ἡ εὐσέβεια (15) χρημάτων. Κατάλοιπε παισὶν ἀγαθὴν μνήμην ἢ πλοῦτον πολύν. Πάντας ποίησαι τοῦ παιδὸς τοῦ σοῦ πατέρας διὰ τῆς εὐποιίας (14). Ανάγκη σέ ποτε ἀπελθεῖν τοῦ βίου· εἶτα τὸν σὸν παῖδα ἐν τῇ ἀφηλικία καταλείψεις, τῶν προεστώτων δεόμενον. Ἐὰν μὲν γὰρ καλὸς καὶ ἀγαθὸς ᾖς, ἕκαστος τὸν σὸν ἔκγονον ὥσπερ ἴδιον ἐκθρέψει μεμνήσεται γάρ, ὅτι καὶ σὺ ὀρφανῶν πατὴρ ἐγένου· ἐὰν δὲ ἐν πονηρίᾳ ζήσας, καὶ πολλοὺς λυπήσας, καὶ παντὸς θηρίου χαλεπώτε- ρος γενόμενος τοῖς συντυγχάνουσιν, εἶτα ὑπεξέλθης τοῦ βίου, κατέλιπες τὸν σὸν ἔκγονον κοινὸν ἐχθρὸν τῶν ζώντων. Ωσπερ γὰρ τέκνον σκορπίου ὁ θεασά- Β μενος φοβεῖται, μή ποτε εἰς ἡλικίαν ἐλθὸν μιμήσηται τὸν πατέρα· οὕτω καὶ τὰ σὰ ἔκγονα πονηρίας πα- τρικῆς ὄντα κληρονόμα, πρὶν εἰς ἡλικίαν ἐλθεῖν, παρὰ πάντων ἐπιβουλευθήσεται. Τί οὖν πολλοὺς ἐπιβούλους καὶ ἐχθροὺς συνάγεις τοῖς ἑαυτοῦ τέκνοις ; Καίτοι, εἰ καὶ πάντα τὸν χρόνον ἕξης, ἔδει σε μᾶλλον τῶν πολλῶν τὴν εὔνοιαν ἔχειν συνεργόν. Ἐπειδὴ δὲ ἄδηλον τὸ κατὰ σὲ, κατάλιπε διὰ τῆς εὐποιίας πολ- λοὺς τοὺς προϊσταμένους· μή ποτέ σου υπεξελθόν τος, εἶτα τοῦ πλούτου, ὃν συνάγεις, εἰς ὄνησιν μὴ δυνηθέντος διαδεχθῆναι (15), ἕκαστος κινήσῃ τὴν κε φαλὴν, καὶ εἴπῃ· Πῶς τὰ κακῶς κτηθέντα εἰς ἐκγό νους καὶ παῖδας οὐ παρεπέμφθη; Ταῦτά σοι λέγω ἐκ τῶν ἀνθρωπίνων λέγων· τὰ μέντοι παρὰ τοῦ Κυ ρίου, οἷά σοι ἐρεῖ τὸ Εὐαγγέλιον, οἶδας. μὴν εὐπρόσωπον εἰς τὴν ἁμαρτίαν; Ο τὸν παῖδα ποιήσας, καὶ σὲ ἐποίησεν. Ὁ σοὶ τὰς ἀφορμὰς παρεχόμενος, καὶ τῷ παιδὶ παρέξει τὰς τοῦ βίου διεξαγωγάς. Εκαστος τῆς ἑαυτοῦ ζωῆς λόγον δώσει τῷ Κυρίῳ. Τί οἶδας τίνι θησαυρίζεις; ο Θησαυρί ζει (16), καὶ οὐκ οἶδε τίνι συνάξει αὐτά. • Πολλάκις ὁ παῖς ἐστιν ὑπόθεσις τῶν θησαυριζομένων. Εγέ- νετο δὲ ἢ λῃστοῦ διάρπαγμα, ἢ συκοφάντου παραν- άλωμα, ἢ πολεμίων αἰχμαλώτευμα τὰ ὑπὸ σοῦ συν- αχθέντα, ή λοιμοῦ (17) ἐγκατασκήψαντος. Πολλοὶ γὰρ ἀφανισμοὶ τοῦ βίου. Εἰπέ μοι· ὅτε ᾔτεις παρὰ τοῦ Θεοῦ τοὺς παῖδας, ὅτε ἐβούλου γενέσθαι τέκνων πα θησαυρὸν οὐράνιον, αἰώνιον. χρημάτων προτιμότερος, εὐσέβεια κατέλειπε. κατάλιπε. νοίας, διὰ τῆς εὐποιίας, αλείψῃ. καταλείψεις. θῆναι, διαδεχθῆναι. φησί συνάγει. συνάξει. HOMILIA DICTA IN LACIZIS. sionem orphanorum ne ingrediaris ". › Ne causeris liberos, o avare. Liberi sunt? collige ipsis thesaurum æternum. Est enim thesaurus usus pius pecunia- rum. Relinque liberis recordationem bonam magis quam divitias multas. Fac bene faciendo, ut omnes sint loco patrum filio tuo. Aliquando de vita decedas necesse est: deinde filium tuum in immatura ætate relinques adbuc tutoribus egen- tem. Quod si honestus fueris et bonus, unusquis- que filium tuum ut suum enutriet; nam eis in mentem veniet fuisse te quoque orphanorum pa- trem; sin autern posteaquam in malitia vixeris, multosque affeceris marore, et in eos qui tecun congrediuntur fera omni fueris acerbior, ita de- mum nigras de vita ; filium tuum reliquisti com- munen viventium bostem. Quemadmodum enim qui scorpii natum conspexerit, timet ne quando ætate provectior imitetur patrem: ita etiam tuis liberis paternæ nequitiæ hæredibus, priusquam ad ætateni pervenerint, struentur ab omnibus insidiæ. Quid igitur multos insidiatores liberis tuis et inimicos paras? Et vero etiamsi semper victurus esses, par magis fuerat te multorum benevolentiam adjutri- cem habere. Sed cum res tuæ incertæ sint, ita benefacias, ut relinquas patronos ac curatores multos : ne quando te vita functo, posteaque divi- tiis, quas congesseris, ad ha:redes successione utili transire non valentibus, unusquisque caput mo- veat, ac dicat: Quomodo male parta ad nepotes C ac liberos transmissa non sunt? Ilæc dico tibi ex humano loquendi modo: quæ vero dicantur a Domino (talia autem sunt qualia tibi Evangelium nuntia- bit), haul ignoras. causam profers? Qui enim condidit filium, te quo- que condidit. Qui tibi tribuit unde victitare possis, etiam filio vitæ subsidia præbebit. Redditurus est suæ quisque vitæ rationem Domino. Num nosti cui thesaurum pares? • Thesaurizat, et ignorat cui congregabit ea "., Filius plerumque causa est colligendarum opum. Sed quæ coacervasti, aut ra- pta sunt a prædone, aut a sycophanta consumpta, aut capta ab hostibus, aut peste grassante evanuere. Nam modis multis evolant e conspectu divitiæ. Dic, quæso, cum peteres a Deo liberos, cum cupe- res filiofum pater fieri; num hoc precibus addi- Pror. xxi, 28. Prov. xxIII, 10. Psal. xxxviii, 7. primus thesaurum cœlestem : sed in hujus libri ora legitur ribus quinque libris desideratur. Quod autem hoc loco ait Combefisius, videri post nomen deesse vocem id mihi non parum pla- ceret, si huic conjecturæ vel unus liber vetus fave- ret sed nullum ejus vocis vestigium in nostris codicibus exstat. Fortasse vox ita hic accipienda est, ut pium divitiarum usum significet. Ibidem mss. duo Editi PATROL, GR. XXXI. D per benevolentiam. At Reg tertius optimæ codex, cui favet Reg. secundus eadem manu emen- dalus, per beneficentiam, rectius. Et ita quoque paulo post legi oportet. Mox editi xx:- Veteres quinque libri diffundi. Alii mss. cum editis in veteribus libris deest. Ibidemn editi At mss. plerique omnes fame grassante. 6. Ne transfer terminos aternos ". In posses - 6. «Μὴ μέταιρς όρια αιώνια. Εἰς δὲ κτῆμα ὀρφα- Α 7. Μὴ προφασίζου τοὺς παῖδας. Τί ὑποτίθῃ ἀφορ 7. Liberos ne prætendas. Cur speciosam peccand: (12) Unus codex Colb. θησαύρισον. Ibidem Reg. (15) Editio utraque ἡ εὐσέβεια. Articulus in vete- 14) Veteres aliquot libri et editi διὰ τῆς εὐ (15) Hic in Reg. primo legitur δυνηθέντος διαχε (16) Editi Θησαυρίζει, φησί, και • sed verbum (17) Pro λοιμού legitur in Colb. tertio λιμού, ακ
PG 31:1451Ἐξαγαγέτω γὰρ, φησὶ, τὰ ὕδατα ἑρπετὰ ψυχῶν ζωσῶν. Λόγῳ ἐποίησε τὰ κήτη τὰ κατὰ τὸ πέλαγος τὸ Ἀτλαντικὸν ἐνδιαιτώμενα. Λόγῳ ἐποίησε τὰ χερσαῖα. Προστάγματι Θεοῦ εἰς τὸ εἶναι παρήχθη. Προστάγματι γέγονε τὰ τῶν ἐλεφάντων μεγέθη, τὰ τῶν καμήλων· ἵπποι, καὶ βόες, καὶ ὅσα μεγέθει διαφέροντα καὶ ἰσχύϊ ζῶα, κατὰ ἀγέλας ἐκτίσθη ἑνὶ προστάγματι· καὶ τὸ ἔτι θαυμασιώτερον, προστάγματι οὐρανὸς, προστάγματι ἥλιος, προστάγματι βοτάνη, προστάγματι ἡ τῶν ὑδάτων φύσις, ἥ τε ὑπὲρ τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ἐστορεσμένη, καὶ ταῖς κοιλότησιν ἐκκεχυμένη, πάντα προστάγματι· ὁ δὲ ἄνθρωπος χερσὶ διεπλάσθη. Εἶδε τὴν περὶ τὸν ἄνθρωπον τιμὴν, ἐβάσκηνεν ὁ διάβολος. Εἶδεν, ὅτι ἡλίου προτιμότερος. Ὁ μὲν γὰρ προστάγματι εἰς τὸ εἶναι παρῆλθεν· ὁ δὲ χερσὶ Θεοῦ διεπλάσθη. Καὶ ὁ μὲν ἐκτίσθη διὰ τὸν ἄνθρωπον, ἄνθρωπος δὲ διὰ Θεόν· ἄνθρωπος, ἵνα Θεὸς δοξασθῇ· ἥλιος, ἵνα ἀνθρώποις ὑπηρετῇ. Κατέμαθε τὴν περὶ τὸν ἄνθρωπον τιμήν. Εἶδεν, ὅτι πρώτη ἡ κτίσις, τελευταῖος δὲ ὁ ἄνθρωπος, ὅτι παρεσκεύασεν αὐτῷ ὥσπερ οἰκοδεσπότῃ οἶκον πεπληρωμένον.τὴρ, τί προσετίθεις τῇ εὐχῇ; Δός μοι παῖδας, ἵνα, πλεονέκτης γενόμενος, τῇ προφάσει τῶν παίδων τῇ γεέννη παραδοθῶ; Δός μοι παῖδας, ἵνα μὴ ποιήσω τὰς ἐντολάς ; Δός μοι παῖδας, ἵνα τοῦ Εὐαγγελίου και ταφρονήσω ; Οὐ ταῦτα ἦν ἃ τότε ἔλεγες, ἀλλὰ παῖδας ἐζήτεις συνεργούς τοῦ βίου. Ελαβες συνεργούς, κοινωνοὺς τοῦ βίου (18)· δίδασκε καὶ λόγοις ἀγαθοῖς, καὶ ὑποδείγμασι χρηστοῖς, ὁποίους προσῆκεν εἶναι τὰ πρὸς τὸν Θεὸν, ὁποίους πολλάκις εἶδες. Ούτος γάρ ἐστιν ὁ πλοῦτος πολλῶν χρημάτων τιμιώτερος. Αὕτη ἡ κληρονομία ἀγαθὴ, παρὰ πατρὸς εἰς παῖδας παραπεμπομένη. « Εἰς δὲ κτῆμα ὀρφανῶν μὴ εἰσα έλθης. ται καὶ περὶ τῆς βασκανίας (19). Προσκείσθω δὲ εἰς Β πλείονα φυλακὴν τοῦ κακοῦ, ὅτι ίδιόν τι πάθος ἐστὶ τοῦ διαβόλου ἡ βασκανία. Οὐ γὰρ εὐθὺς διάβολος ἐκτίσθη ὁ διάβολος, ἀλλ᾽ ἀγγέλου ἐξουσίαν λαβών, κατεστράφη εἰς τὴν τοῦ δαίμονος φύσιν. Καὶ ἐγένετο πονηρὸς δαίμων ὁ ταύτῃ τῇ πονηρία χαρακτηρι σθεὶς, καὶ ἀπαλλοτριωθεὶς τῆς πρὸς τὸν Θεὸν οἱ κειότητος, ἀποστραφεὶς δὲ πρὸς τὸ μέρος τῆς ἀπο στασίας, ἐπειδὴ εἶδε τὸν ἄνθρωπον μικρὸν μὲν ζῶον, παρὰ πᾶσαν δὲ τὴν κτίσιν τιμιώτερον. Πρεσβύτερος ῶν τοῦ ἀνθρώπου, εἶδεν, ὅτι τὰ νηκτὰ πάντα λόγῳ έδημιουργήθη. • Εξαγαγέτω, γὰρ, φησὶ, ε τὰ ὕδατα ἑρπετὰ ψυχῶν ζωσῶν. » Λόγῳ ἐποίησε τὰ κήτη τὰ κατὰ τὸ πέλαγος τὸ Ατλαντικὸν ἐνδιαιτώμενα, Λόγῳ ἐποίησε τὰ χερσαία. Προστάγματι Θεοῦ εἰ; τὸ εἶναι παρήχθη. Προστάγματι γέγονε τὰ τῶν ελεφάντων μεγέθη, τὰ τῶν καμήλων· ἵπποι, καὶ τοῦ βίου, όποίου προσῆκεν. ὁποῖον, οποίους προσῆκεν εἶναι τὰ πρὸς Θεόν : ὑπὲρ τὸν οὐρανόν. καὶ ὑπὸ τὴν γῆν prερο- υπό βόες, καὶ ὅσα μεγέθει διαφέροντα καὶ ἰσχύϊ ζῶα, κατὰ ἀγέλας ἐκτίσθη ἑνὶ προστάγματι· καὶ τὸ ἔτι θαυμασιώτερον, προστάγματι οὐρανός, προστάγματι ἥλιος, προστάγματι βοτάνη, προστάγματι ἡ τῶν ὑδάτων φύσις, ή τε ὑπὲρ τὸν οὐρανὸν (20) καὶ τὴν γῆν ἐστορεσμένη, καὶ ταῖς κοιλότησιν ἐκκεχυμένη, πάντα προστάγματι· ὁ δὲ ἄνθρωπος χερσὶ διεπλάσθη. Εἶὸς τὴν περὶ τὸν ἄνθρωπον τιμὴν, ἐβάσκηνεν ὁ διάβολος. Εἶδεν, ὅτι ἡλίου προτιμότερος. Ὁ μὲν γὰρ προστάγματι εἰς τὸ εἶναι παρῆλθεν (21)· ὁ δὲ χερσί Θεοῦ διεπλάσθη. Καὶ ὁ μὲν ἐκτίσθη διὰ τὸν ἄνθρω πον, ἄνθρωπος δὲ διὰ Θεόν· ἄνθρωπος, ἵνα Θεός δοξασθῇ · ἥλιος, ἵνα ἀνθρώποις ὑπηρετῇ. Κατέμαθε τὴν περὶ τὸν ἄνθρωπον τιμήν. Εἶδεν, ὅτι πρώτη ή κτίσις, τελευταῖος δὲ ὁ ἄνθρωπος, ὅτι παρεσκεύασεν αὐτῷ ὥσπερ οἰκοδεσπότῃ οἶκον πεπληρωμένον. Οὐ γὰρ πρῶτον ἐποίησεν ἄνθρωπον, ἵνα μὴ πτωχός (22) ἑστορεσμένη έγκεχυμένη. λόγῳ ἐποίησε τὰ χερσαία, προστάγματι Θεοῦ εἰς τὸ εἶναι παρήχθη : τῷ προστάγματι Θεοῦ, APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. disti, Da mihi liberos, ut avarus factus liberorum A obtentu gehennæ tradar? Da mihi liberos, ut ne conficiam mandata ? Da mihi liberos, ut Evange• lium contemnam? Non hæc erant quæ tunc dice- bas sed liberos efflagitabas qui tibi vitæ essent adjutores. Accepisti adjutores ac socios; fac eos doceas et sermonibus bonis et exemplis utilibus, quales esse oporteat in iis quæ ad Deum attinent, cujusmodi sæpe vidisti. Nam hæ divitiæ pecuniis multis sunt pretiosiores. Hæc est bona hæreditas, a patre ad filios transmissa. In possessionem ergo orphanorum ne ingrediaris. > ctum jam est de invidia. Sed quo magis id mali caveatur, addamus invidiam vitium quoddam esse diaboli proprium. Nec enim statim diabolus condi- tus est diabolus : sed angeli potestate accepta, con- versus est in damonis naturam. Ita qui hac pravitate erat infectus, atque a sua cum Deo con- junctione abalienatus, et ad defectionis partem conversus, tandem effectus est pravus dæmon, cum hominem animal exiguum conspexit ante om- nem creaturam honoratum. Nimirum, homine an- tiquior cum esset, vidit natalitia omnia verbo fuisse condita. Ait enim, e Producant aquæ reptilia ani- marum viventium **. , Verbo fecit cete, quæ in mari Atlantico versantur. Verbo fecit terrestria. Hæc Dei mandato producta sunt. Mandato conditæ sunt elephantorum proceritates et camelorum. Equi boresque et animalia omnia magnitudine ac ro- C Lore præstantia, præcepto uno gregatim procreata sunt : et quod magis mirere, præcepto coelum, præcepto sol, præcepto herba, præcepto aquarum natura, tum quæ super cœlum et super terrain strata erat, tum quæ effusa fuerat in cava, omnia præcepto ; homo vero manibus formatus est. Vidit honorem homini delatum, invidit diabolus. Vidit eum soli prælatum. Hic quidem prodiit per præce- ptum in rerum naturam ille vero Dei manibus conformatus est. Rursus hic fuit conditus propter hominem, homo vero propter Deum ; homo, ut Deus gloria afficiatur; sol, ut inserviat hominibus. Intellexit honorem homini datum. Vidit res alias fuisse prius creatas, hominem vero posterius, quod ei quasi patrifamilias præparasset domum plenam. Neque enim primum condidit hominem, ut ne pau- per crearetur : sed fecit coelum, ut tectum quoddam : Prov. XXIII, G. Gen. 1, 20. in libris antiquis non invenitur. Statim editio Paris. Editio Basil. et quin- que mss. qualiter. Denique Colb. secundus eadem manu emendatus quam emendationem secuti sumus. et Coib. tertius cun Coisl. Ibidemn editi et Reg. tertius Sed sitio abest a Regiis duobus libris et a Colb. tertio et a codice Coisliniano: quam præpositionem re ipsa exprimi non debere putamus. Etenim aquæ non erant subter terram, sed super eam expande- bantur. Ibidem pro legitur in aliquibus codicibus quanto ante ita legitur, sed ultima haec verba, etc., illuc e mar- gine inepte translata fuisse suspicamur. 8. El, « Ne canes una cum viro invido ". » Di- 8. Καὶ, « Μή συνδείπνει ἀνδρὶ βασκάνῳ. » Είρη (18) Editio Paris. κοινωνούς τοῦ βίου. Sed illud, (19) Unus Codex colb. Είρηται καὶ τά. (20) Editi ὑπὲρ τῶν οὐρανῶν. Αl Reg. secundus (21) Editi παρήχθη. Αt mss. sex. παρῆλθεν. Αli- (22) Editio Paris. ἵνα μὴ πτωχός. Editio Basil. et
PG 31:1452Οὐ γὰρ πρῶτον ἐποίησεν ἄνθρωπον, ἵνα μὴ πτωχὸς κτισθῇ ἀλλ’ ἐποίησεν οὐρανὸν, σκέπην αὐτοφυῆ κτίσας, ὑπεστόρεσε τὴν γῆν, ἰσχυρὸν ἔδαφος τοῖς ποσὶ προετοιμάζων τοῖς τοῦ ἀνθρώπου. Θάλλειν αὐτὴν ἐποίησε βοτανῶν καὶ καρπῶν παντοίαις φοραῖς. Πάντα εὐτρεπῆ τῷ ἀνθρώπῳ· τὰ ὑποζύγια εὐτρεπίσθη κατὰ ἀγέλας· ἐκτίσθη ἡ κτίσις. Τὰ μὲν σύννομα παρεσκευάσθη· τὰ δὲ ἄγρια πρὸς γυμνασίαν τοῦ σώματος. Τὰ μὲν πόνῳ κτητὰ, ἵνα φιλητὰ γένηται· τὰ δὲ ἑτοίμως παρόντα, ἵνα αὐτόθεν τῇ κτίσει ὑπηρετῆται. Εἶδεν, ὅτι αὐτομάτως ἡ γῆ τὸν καρπὸν αὐτοῖς παρεσκεύασε. Πᾶσα ἡ κτίσις ἐξεδέχετο τοὺς ἀπολαύοντας, καὶ εἰς ἑστίασιν παρήχθη ὁ ἄνθρωπος. Εἶδεν, ὅτι οὐκ ἠρκέσθη ὁ φιλάνθρωπος Θεὸς τῇ τῆς γῆς ἀπολαύσει· ἀλλ’ ἐξαίρετον ἐνδιαίτημα, τὸ ἴδιον ἐγκαλλώπισμα, τὸν ἄνθρωπον ἑαυτοῦ βουλόμενος, ἐκεῖ κατέστησεν ἐν τῷ παραδείσῳ. Ἐπονηρεύσατο ὁ διάβολος ὁρῶν πολλὴν ἀπόλαυσιν περιῤῥέουσαν τῷ ἀνθρώπῳ, ἀγγέλους παιδαγωγοὺς παρεδρεύοντας αὐτῷ· Θεὸν ὁμόγλωςσον γενόμενον τοῖς ἀνθρώποις, διαλεγόμενον ἀπὸ ἰδίας φωνῆς, πανταχόθεν τὸν παῖδα τὸν νήπιον παιδευόμενον, ἵνα εἰς Θεοῦ ὁμοιότητα ἀναδράμῃ·τὴρ, τί προσετίθεις τῇ εὐχῇ; Δός μοι παῖδας, ἵνα, πλεονέκτης γενόμενος, τῇ προφάσει τῶν παίδων τῇ γεέννη παραδοθῶ; Δός μοι παῖδας, ἵνα μὴ ποιήσω τὰς ἐντολάς ; Δός μοι παῖδας, ἵνα τοῦ Εὐαγγελίου και ταφρονήσω ; Οὐ ταῦτα ἦν ἃ τότε ἔλεγες, ἀλλὰ παῖδας ἐζήτεις συνεργούς τοῦ βίου. Ελαβες συνεργούς, κοινωνοὺς τοῦ βίου (18)· δίδασκε καὶ λόγοις ἀγαθοῖς, καὶ ὑποδείγμασι χρηστοῖς, ὁποίους προσῆκεν εἶναι τὰ πρὸς τὸν Θεὸν, ὁποίους πολλάκις εἶδες. Ούτος γάρ ἐστιν ὁ πλοῦτος πολλῶν χρημάτων τιμιώτερος. Αὕτη ἡ κληρονομία ἀγαθὴ, παρὰ πατρὸς εἰς παῖδας παραπεμπομένη. « Εἰς δὲ κτῆμα ὀρφανῶν μὴ εἰσα έλθης. ται καὶ περὶ τῆς βασκανίας (19). Προσκείσθω δὲ εἰς Β πλείονα φυλακὴν τοῦ κακοῦ, ὅτι ίδιόν τι πάθος ἐστὶ τοῦ διαβόλου ἡ βασκανία. Οὐ γὰρ εὐθὺς διάβολος ἐκτίσθη ὁ διάβολος, ἀλλ᾽ ἀγγέλου ἐξουσίαν λαβών, κατεστράφη εἰς τὴν τοῦ δαίμονος φύσιν. Καὶ ἐγένετο πονηρὸς δαίμων ὁ ταύτῃ τῇ πονηρία χαρακτηρι σθεὶς, καὶ ἀπαλλοτριωθεὶς τῆς πρὸς τὸν Θεὸν οἱ κειότητος, ἀποστραφεὶς δὲ πρὸς τὸ μέρος τῆς ἀπο στασίας, ἐπειδὴ εἶδε τὸν ἄνθρωπον μικρὸν μὲν ζῶον, παρὰ πᾶσαν δὲ τὴν κτίσιν τιμιώτερον. Πρεσβύτερος ῶν τοῦ ἀνθρώπου, εἶδεν, ὅτι τὰ νηκτὰ πάντα λόγῳ έδημιουργήθη. • Εξαγαγέτω, γὰρ, φησὶ, ε τὰ ὕδατα ἑρπετὰ ψυχῶν ζωσῶν. » Λόγῳ ἐποίησε τὰ κήτη τὰ κατὰ τὸ πέλαγος τὸ Ατλαντικὸν ἐνδιαιτώμενα, Λόγῳ ἐποίησε τὰ χερσαία. Προστάγματι Θεοῦ εἰ; τὸ εἶναι παρήχθη. Προστάγματι γέγονε τὰ τῶν ελεφάντων μεγέθη, τὰ τῶν καμήλων· ἵπποι, καὶ τοῦ βίου, όποίου προσῆκεν. ὁποῖον, οποίους προσῆκεν εἶναι τὰ πρὸς Θεόν : ὑπὲρ τὸν οὐρανόν. καὶ ὑπὸ τὴν γῆν prερο- υπό βόες, καὶ ὅσα μεγέθει διαφέροντα καὶ ἰσχύϊ ζῶα, κατὰ ἀγέλας ἐκτίσθη ἑνὶ προστάγματι· καὶ τὸ ἔτι θαυμασιώτερον, προστάγματι οὐρανός, προστάγματι ἥλιος, προστάγματι βοτάνη, προστάγματι ἡ τῶν ὑδάτων φύσις, ή τε ὑπὲρ τὸν οὐρανὸν (20) καὶ τὴν γῆν ἐστορεσμένη, καὶ ταῖς κοιλότησιν ἐκκεχυμένη, πάντα προστάγματι· ὁ δὲ ἄνθρωπος χερσὶ διεπλάσθη. Εἶὸς τὴν περὶ τὸν ἄνθρωπον τιμὴν, ἐβάσκηνεν ὁ διάβολος. Εἶδεν, ὅτι ἡλίου προτιμότερος. Ὁ μὲν γὰρ προστάγματι εἰς τὸ εἶναι παρῆλθεν (21)· ὁ δὲ χερσί Θεοῦ διεπλάσθη. Καὶ ὁ μὲν ἐκτίσθη διὰ τὸν ἄνθρω πον, ἄνθρωπος δὲ διὰ Θεόν· ἄνθρωπος, ἵνα Θεός δοξασθῇ · ἥλιος, ἵνα ἀνθρώποις ὑπηρετῇ. Κατέμαθε τὴν περὶ τὸν ἄνθρωπον τιμήν. Εἶδεν, ὅτι πρώτη ή κτίσις, τελευταῖος δὲ ὁ ἄνθρωπος, ὅτι παρεσκεύασεν αὐτῷ ὥσπερ οἰκοδεσπότῃ οἶκον πεπληρωμένον. Οὐ γὰρ πρῶτον ἐποίησεν ἄνθρωπον, ἵνα μὴ πτωχός (22) ἑστορεσμένη έγκεχυμένη. λόγῳ ἐποίησε τὰ χερσαία, προστάγματι Θεοῦ εἰς τὸ εἶναι παρήχθη : τῷ προστάγματι Θεοῦ, APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. disti, Da mihi liberos, ut avarus factus liberorum A obtentu gehennæ tradar? Da mihi liberos, ut ne conficiam mandata ? Da mihi liberos, ut Evange• lium contemnam? Non hæc erant quæ tunc dice- bas sed liberos efflagitabas qui tibi vitæ essent adjutores. Accepisti adjutores ac socios; fac eos doceas et sermonibus bonis et exemplis utilibus, quales esse oporteat in iis quæ ad Deum attinent, cujusmodi sæpe vidisti. Nam hæ divitiæ pecuniis multis sunt pretiosiores. Hæc est bona hæreditas, a patre ad filios transmissa. In possessionem ergo orphanorum ne ingrediaris. > ctum jam est de invidia. Sed quo magis id mali caveatur, addamus invidiam vitium quoddam esse diaboli proprium. Nec enim statim diabolus condi- tus est diabolus : sed angeli potestate accepta, con- versus est in damonis naturam. Ita qui hac pravitate erat infectus, atque a sua cum Deo con- junctione abalienatus, et ad defectionis partem conversus, tandem effectus est pravus dæmon, cum hominem animal exiguum conspexit ante om- nem creaturam honoratum. Nimirum, homine an- tiquior cum esset, vidit natalitia omnia verbo fuisse condita. Ait enim, e Producant aquæ reptilia ani- marum viventium **. , Verbo fecit cete, quæ in mari Atlantico versantur. Verbo fecit terrestria. Hæc Dei mandato producta sunt. Mandato conditæ sunt elephantorum proceritates et camelorum. Equi boresque et animalia omnia magnitudine ac ro- C Lore præstantia, præcepto uno gregatim procreata sunt : et quod magis mirere, præcepto coelum, præcepto sol, præcepto herba, præcepto aquarum natura, tum quæ super cœlum et super terrain strata erat, tum quæ effusa fuerat in cava, omnia præcepto ; homo vero manibus formatus est. Vidit honorem homini delatum, invidit diabolus. Vidit eum soli prælatum. Hic quidem prodiit per præce- ptum in rerum naturam ille vero Dei manibus conformatus est. Rursus hic fuit conditus propter hominem, homo vero propter Deum ; homo, ut Deus gloria afficiatur; sol, ut inserviat hominibus. Intellexit honorem homini datum. Vidit res alias fuisse prius creatas, hominem vero posterius, quod ei quasi patrifamilias præparasset domum plenam. Neque enim primum condidit hominem, ut ne pau- per crearetur : sed fecit coelum, ut tectum quoddam : Prov. XXIII, G. Gen. 1, 20. in libris antiquis non invenitur. Statim editio Paris. Editio Basil. et quin- que mss. qualiter. Denique Colb. secundus eadem manu emendatus quam emendationem secuti sumus. et Coib. tertius cun Coisl. Ibidemn editi et Reg. tertius Sed sitio abest a Regiis duobus libris et a Colb. tertio et a codice Coisliniano: quam præpositionem re ipsa exprimi non debere putamus. Etenim aquæ non erant subter terram, sed super eam expande- bantur. Ibidem pro legitur in aliquibus codicibus quanto ante ita legitur, sed ultima haec verba, etc., illuc e mar- gine inepte translata fuisse suspicamur. 8. El, « Ne canes una cum viro invido ". » Di- 8. Καὶ, « Μή συνδείπνει ἀνδρὶ βασκάνῳ. » Είρη (18) Editio Paris. κοινωνούς τοῦ βίου. Sed illud, (19) Unus Codex colb. Είρηται καὶ τά. (20) Editi ὑπὲρ τῶν οὐρανῶν. Αl Reg. secundus (21) Editi παρήχθη. Αt mss. sex. παρῆλθεν. Αli- (22) Editio Paris. ἵνα μὴ πτωχός. Editio Basil. et
PG 31:1453ἐπειδὴ κατέμαθε τὸν ἄνθρωπον, ἐπειδὴ εἶδεν, ὅτι τὸ μικρὸν τοῦτο ζῶον πρὸς τὴν τῶν ἀγγέλων ὁμοτιμίαν ὁ Κύριος προεκαλεῖτο· διὰ τῆς ἀρετῆς ἀνάγων αὐτὸν, καὶ διὰ σωφροσύνης τῶν κατὰ τὸν βίον ἐπὶ τὴν τελείωσιν τῆς ψυχῆς. Ἕως γὰρ μόνος ἦν ὁ ἄνθρωπος, οὐκ εἶχε λαβὴν ὁ διάβολος, ἐπεὶ δὲ ἐκτίσθη ἡ γυνὴ, ἁπαλὸν ζῶον, ἀναγκαίως τοῦ Δημιουργοῦ τὴν ἁπαλότητα φυσικὴν ἐμποιήσαντος, ἵνα ὑπὸ τοῦ φιλανθρώπου εὐμαρῶς τραφῇ τὰ νήπια. Εἰ γὰρ αὐστηρὰ ἦν ἡ γυνὴ, οὐκ ἂν ἀποκλαιόμενον τὸ νήπιον τοῖς στήθεσιν ἐνηγκαλίζετο· οὐκ ἂν τῆς ἰδίας τροφῆς ἠμέλει, τὸν δὲ μαζὸν ἐπεῖχε πρὸς ὠφέλειαν τοῦ ὑπομαζίου παιδίου. Νῦν μέντοι μητέρων εὐσπλαγχνίαι τὸν ὕπνον πολλάκις τῶν βλεφάρων ἀποδιώκουσιν, ἐπειδὰν μικρὸν παρενοχληθῇ τὸ νήπιον. Ἵνα τοίνυν ἐκτρέφηται νήπιον, ἁπαλὴ ἡ φύσις ἡ γυναικεία παρήχθη, ἁπαλὴ καὶ φιλάνθρωπος. Τῷ οὖν ἁπαλῷ καὶ τῷ εἰκτικῷ προσχὼν ὁ διάβολος, τὴν εὐκολίαν τὴν πρὸς ἀρετὴν, εὐκολίαν εἰς κακίαν ἐποιήσατο. Τοῦτο οὖν ἐστιν ἴδιον τὸ κακὸν τοῦ διαβόλου, ὁ φθόνος· φθόνος ὁ ἐκλαληθῆναι μὴ δυνάμενος, ὁ ἰατρείαν οὐκ ἐπιδεχόμενος. Ὁ κεφαλὴν ἀλγῶν λέγει τῷ ἰατρῷ τὴν κεφαλαλγίαν·κτισθῆ, ἀλλ' ἐποίησεν οὐρανὸν, σκέπην αυτοφυή κτί- σας, ὑπεστόρεσε τὴν γῆν, ἰσχυρὸν ἔδαφος τοῖς ποσὶ προετοιμάζων τοῖς τοῦ ἀνθρώπου. Θάλλειν αὐτὴν ἐποίησε βοτανῶν καὶ καρπῶν παντοίαις φοραῖς. Πάντα εὐτρεπῆ τῷ ἀνθρώπῳ· τὰ ὑποζύγια ευτρε- πίσθη κατὰ ἀγέλας· ἐκτίσθη ἡ κτίσις. Τὰ μὲν σύντ νομα παρεσκευάσθη· τὰ δὲ ἄγρια πρὸς γυμνασίαν τοῦ σώματος. Τὰ μὲν πόνῳ κτητά, ἵνα φιλητά γένηται· τὰ δὲ ἑτοίμως παρόντα, ἵνα αὐτόθεν τῇ κτίσει ὑπηρετῆται. Εἶδεν, ὅτι αὐτομάτως ἡ γῆ τὸν καρπὸν αὐτοῖς παρεσκεύασε. Πᾶσα ἡ κτίσις ἐξεδέ- χετο τοὺς ἀπολαύοντας, καὶ εἰς ἑστίασιν παρήχθη ὁ ἄνθρωπος. Εἶδεν, ὅτι οὐκ ἠρκέσθη ὁ φιλάνθρωπος Θεὸς τῇ τῆς γῆς ἀπολαύσει· ἀλλ' ἐξαίρετον ἐνδια!- τημα, τὸ ἴδιον ἐγκαλλώπισμα, τὸν ἄνθρωπον ἑαυ τοῦ βουλόμενος, ἐκεῖ κατέστησεν ἐν τῷ παραδεί σε (25). Επονηρεύσατο ὁ διάβολος ὁρῶν πολλήν ἀπόλαυσιν περιῤῥέουσαν τῷ ἀνθρώπῳ, ἀγγέλους παιδαγωγούς παρεδρεύοντας αὐτῷ· Θεὸν ὁμόγλωσ σον γενόμενον (24) τοῖς ἀνθρώποις. διαλεγόμενον ἀπὸ ἰδίας φωνῆς, πανταχόθεν τὸν παῖδα τὸν νήπιον παι δευόμενον, ἵνα εἰς Θεοῦ ὁμοιότητα ἀναδράμῃ· ἐπειδὴ κατέμαθε τὸν ἄνθρωπον, ἐπειδὴ εἶδεν, ὅτι τὸ μικρὸν τοῦτο ζῶον πρὸς τὴν τῶν ἀγγέλων ὁμοτιμίαν ὁ Κύ ριος προεκαλεῖτο· διὰ τῆς ἀρετῆς ἀνάγων αὐτὸν, καὶ διὰ σωφροσύνης τῶν κατὰ τὸν βίον ἐπὶ τὴν τελείω σιν τῆς ψυχῆς. Ἕως γὰρ μόνος (25) ἦν ὁ ἄνθρωπος, οὐκ εἶχε λαβὴν ὁ διάβολος, ἐπεὶ δὲ ἐκτίσθη ἡ γυνή, ἀπαλὸν ζῶον, ἀναγκαίως τοῦ Δημιουργοῦ τὴν ἀπα λότητα φυσικὴν ἐμποιήσαντος, ἵνα ὑπὸ τοῦ φιλαν- θρώπου εὐμαρῶς τραφῇ τὰ νήπια. Εἰ γὰρ αὐστηρά ἣν ἡ γυνή, οὐκ ἂν ἀποκλαιόμενον τὸ νήπιον τοῖς στήθεσιν ἐνηγκαλίζετο· οὐκ ἂν τῆς ἰδίας τροφῆς ἡμέλει, τὸν δὲ μαζὸν ἐπεῖχε πρὸς ὠφέλειαν τοῦ ὑπο- μαζίου παιδίου. Νῦν μέντοι μητέρων εὐσπλαγχνίαι τὸν ὕπνον πολλάκις τῶν βλεφάρων ἀποδιώκουσιν, ἐπειδὰν μικρὸν παρενοχληθῇ τὸ νήπιον. Ἵνα τοίνυν ἐκτρέφηται νήπιον, ἀπαλὴ ἡ φύσις ἡ γυναικεία παρ- έχθη, ἀπαλὴ καὶ φιλάνθρωπος. Τῷ οὖν ἀπαλῷ καὶ τῷ (26) εἰκτικῷ προσχὼν ὁ διάβολος, τὴν εὐκολίαν τὴν πρὸς ἀρετὴν, εὐκολίαν εἰς κακίαν ἐποιήσατο. Τοῦτο οὖν ἐστιν ἴδιον τὸ κακὸν τοῦ διαβόλου, ἡ φθό νος· φθόνος ὁ ἐκλαληθῆναι μὴ δυνάμενος, ὁ ἰατρείαν οὐκ ἐπιδεχόμενος. Ὁ κεφαλὴν ἀλγῶν λέγει τῷ ἰατρῷ ἵνα πτωχός. ἀλλ᾽ εἰς ἐξαίρετον ἐν διαίτημα, τὸ ἴδιον ἐγκαλλώπισμα, τὸν ἄνθρωπον ἑαυ τοῦ βουλόμενος είναι, κατέστησεν εἰς τὸν παράδεισον. ἀλλ᾽ εἰς ἐξαίρετον ἐνδιαίτημα... βουλό μενος, ἐκεῖ κατέστησεν ἐν τῷ παραδείσῳ. ἀλλ' ἐξαίρετον ἐνδιαίτημα... βουλόμενος ἐκεῖ καταστῆσαι ἐν τῷ παραδείσῳ : εἰς τὸ ἴδιον, κατέστησεν : προσεκαλεῖτο. προεκαλείτο. λείπει ἐπειδὴ κατέμαθε, έπονηρεύσατο ὁ διά - βολος, pιο μέν γάρ. HOMILIA DICTA IN LACIZIS. A naturale conderet; substravit terram, ut hominis nostri sex mss. Mihi quidem dubium non est quin typographi Parisienses voculam un de suo addiderint sine ulla veterum librorum auctóri- tate: quoniam tamen negans particula µý videtur case necesse, nihil in contextu mutandum cen- suimus. manu exarati. Editio Paris. : Editio Basil. : Antiqui tres libri: caetera vero ut edi- tio Paris., Reg. secundus et Coisl. etc., uti in tribus illis quos dixi codicibus legitur. Reg. primus qui codex in cateris quoque consentit cum antiquis tribus libris, quos primum B pedibus præpararet validum pavimentum. Illamc omni herbarum ac fructuum genere atque copia florere voluit. Omnia homini parata : jumenta gre- gatim sunt instructa : condita fuit quælibet crea tura. Animantes producta sunt, partim communi- bus pascuis utentes, partim agrestes ad corporis exercitationem. Aliæ erant labore comparandæ, quo gratiores fierent: alie aderant prompte et sine ne- gotio, ut confestim homini creando subservirent. Vidit terram eis sponte fructum parasse. Crea- tura omnis exspectabat qui fruerentur; tum de- mum productus est homo ad epulandum. Vidit benignissimum Deum terræ deliciis contentum non fuisse cum vellet bominem suum ipsius ornamen- tum esse, eum in eximio habitaculo collocasse, iu paradiso scilicet. Maligne se gessit diabolus, cum vidit multum homini alluere voluptatis, angelos padagagos ei assidere, Deum eadem atque homines lingua utentem, propria voce loqui, erudire omni bus modis puerum parvulum, ut ad Dei similitudi- nem pertingeret; rursus, postquam consideravit hominem, postquam vidit exiguum hoc animal a Domino ad angelorum æqualitatem advocari, ut qui ipsum per virtutem ac rerum mundanarum moderatum usum eveheret ad animæ perfectionem. Etenim, quandiu solus fuit homo, ansam non babe- bat diabolus. Sed istuc contigit, postquam condita est mulier, tenerum illud animal, cui conditor ne- cessario teneritudinem naturalem indidit, ut ob benignitatem pueros propense educaret. Etenim, si austera esset mulier, non sane plorantem infan- tem ulnis complexa in sinu foveret, neque alimento suo neglecto, mammam ad lactentis pueri commo- dum præberet. Nunc vero materna illa charitas somnum e palpebris non raro fugat, ubi incommo- dum leve infanti acciderit. Ut igitur infans educa- retur, muliebris sexus tener conditus est, tener, inquam, et humanus. Quamobrem teneræ ac molli indoli intentus diabolus, mores qui ad virtutem proni erant, pronos ad vitium effecit. Est itaque diaboli proprium hoc malum, invidia, invidia quæ nec potest verbis explicari, nec medelam admittit. Cui caput dolet, is medico declarat capitis dolorem; nominavi. Regium codicem primum sequimur. ita multo post antiqui duo libri Editi et mss. nonnulli sed in antiquis omnibus libris verbum desi- deratur. Puto autem id verbum hoc loco a typogra- phis fuisse positum, ut moneremur deesse hic ali- quid librariorum oscitantia. Sed, nisi valde fallor, nihil deest, cum illud, etc., pos - sit referri ad id quod praecedit. Diabolus inique se gessit, postquam conside- ravit hominem, postquam vidit parvum hoc ani- mal, etc. lloc ipso in loco ex quinque nass. edendam curavimus voculam in vulgatis. (25) Variant hoc loco libri tum typis excusi tum (24) Codices multi γενόμενον. Editi γινόμενον. Nec (25) Lalitio Paris. ψυχῆς· λείπει ἕως μὲν μόνος : (26) Colices non pauci καὶ τῷ. Deerat articulus
PG 31:1454ὁ φθόνον νοσῶν τί εἴπῃ; Λυπεῖ με τὰ τοῦ ἀδελφοῦ ἀγαθά; Ἡ μὲν ἀλήθεια αὕτη· τὰ δὲ ῥήματα ἕκαστος ἐπαισχύνεται. Τί στενάζεις; ἴδιον κακὸν, ἢ ἀλλότριον ἀγαθόν; Τοὺς μὲν γὰρ κύνας τρέφοντες ἡμεροῦμεν· τὸν δὲ βάσκανον εὐεργετοῦντες χαλεπώτερον ἀπεργαζόμεθα. Οὐ γὰρ χαίρει ἐφ’ οἷς ἂν πάθῃ χρηστοῖς· ἀλλὰ λυπεῖται τῇ σῇ εὐπορίᾳ, ὅτι ἔχεις ὕλην, ὅθεν τὴν χρείαν αὐτῷ πληρώσεις. Μὴ τοίνυν συνεμπέσῃς εἰς τὴν ἀπάτην τοῦ διαβόλου· ἐβάσκηνέ σοι, ἐβάσκηνεν· ἐξώρισέ σε τοῦ παραδείσου. Δι’ ἐκεῖνον ἄκανθαι, δι’ ἐκεῖνον ἱδρὼς, δι’ ἐκεῖνον ὁ τόπος τῆς ἐξορίας· εἰς ὃν ἐκπεσὼν, μὴ ἐπιλάθῃ τῆς πατρίδος τῆς ἀρχαίας. Μέμνησο τῆς εὐγενείας τῆς σεαυτοῦ· μέμνησο τῆς πατρίδος ὅθεν ἐξωρίσθης. Μέμνησο τοῦ τὰ τηλικαῦτά σε ζημιώσαντος· μὴ σπείσῃ πρὸς αὐτὸν, μηδέ ποτε τὴν πρὸς αὐτὸν ὁμιλίαν καταδέξῃ. Δύο γὰρ ἠδίκησε, καὶ ἐξ ἀρχῆς ἐξέβαλε, καὶ νῦν τὴν ἐπάνοδον διακόπτει Ἐβάσκηνέ σοι τῶν πρώτων ἀγαθῶν διὰ γυναικὸς, καὶ πάλιν ἐπινοίαις ταῖς κατὰ τὴν γυναῖκα εἰς τὴν ἀποκατάστασιν κωλύει. Πορνείαν ἐπενόησεν, ἵνα μὴ εἰσέλθῃς εἰς παράδεισον. Οὐκ ἤρκεσεν αὐτῷ ἡ πρώτη ζημία, ὅτι κατέστρεψεν·κτισθῆ, ἀλλ' ἐποίησεν οὐρανὸν, σκέπην αυτοφυή κτί- σας, ὑπεστόρεσε τὴν γῆν, ἰσχυρὸν ἔδαφος τοῖς ποσὶ προετοιμάζων τοῖς τοῦ ἀνθρώπου. Θάλλειν αὐτὴν ἐποίησε βοτανῶν καὶ καρπῶν παντοίαις φοραῖς. Πάντα εὐτρεπῆ τῷ ἀνθρώπῳ· τὰ ὑποζύγια ευτρε- πίσθη κατὰ ἀγέλας· ἐκτίσθη ἡ κτίσις. Τὰ μὲν σύντ νομα παρεσκευάσθη· τὰ δὲ ἄγρια πρὸς γυμνασίαν τοῦ σώματος. Τὰ μὲν πόνῳ κτητά, ἵνα φιλητά γένηται· τὰ δὲ ἑτοίμως παρόντα, ἵνα αὐτόθεν τῇ κτίσει ὑπηρετῆται. Εἶδεν, ὅτι αὐτομάτως ἡ γῆ τὸν καρπὸν αὐτοῖς παρεσκεύασε. Πᾶσα ἡ κτίσις ἐξεδέ- χετο τοὺς ἀπολαύοντας, καὶ εἰς ἑστίασιν παρήχθη ὁ ἄνθρωπος. Εἶδεν, ὅτι οὐκ ἠρκέσθη ὁ φιλάνθρωπος Θεὸς τῇ τῆς γῆς ἀπολαύσει· ἀλλ' ἐξαίρετον ἐνδια!- τημα, τὸ ἴδιον ἐγκαλλώπισμα, τὸν ἄνθρωπον ἑαυ τοῦ βουλόμενος, ἐκεῖ κατέστησεν ἐν τῷ παραδεί σε (25). Επονηρεύσατο ὁ διάβολος ὁρῶν πολλήν ἀπόλαυσιν περιῤῥέουσαν τῷ ἀνθρώπῳ, ἀγγέλους παιδαγωγούς παρεδρεύοντας αὐτῷ· Θεὸν ὁμόγλωσ σον γενόμενον (24) τοῖς ἀνθρώποις. διαλεγόμενον ἀπὸ ἰδίας φωνῆς, πανταχόθεν τὸν παῖδα τὸν νήπιον παι δευόμενον, ἵνα εἰς Θεοῦ ὁμοιότητα ἀναδράμῃ· ἐπειδὴ κατέμαθε τὸν ἄνθρωπον, ἐπειδὴ εἶδεν, ὅτι τὸ μικρὸν τοῦτο ζῶον πρὸς τὴν τῶν ἀγγέλων ὁμοτιμίαν ὁ Κύ ριος προεκαλεῖτο· διὰ τῆς ἀρετῆς ἀνάγων αὐτὸν, καὶ διὰ σωφροσύνης τῶν κατὰ τὸν βίον ἐπὶ τὴν τελείω σιν τῆς ψυχῆς. Ἕως γὰρ μόνος (25) ἦν ὁ ἄνθρωπος, οὐκ εἶχε λαβὴν ὁ διάβολος, ἐπεὶ δὲ ἐκτίσθη ἡ γυνή, ἀπαλὸν ζῶον, ἀναγκαίως τοῦ Δημιουργοῦ τὴν ἀπα λότητα φυσικὴν ἐμποιήσαντος, ἵνα ὑπὸ τοῦ φιλαν- θρώπου εὐμαρῶς τραφῇ τὰ νήπια. Εἰ γὰρ αὐστηρά ἣν ἡ γυνή, οὐκ ἂν ἀποκλαιόμενον τὸ νήπιον τοῖς στήθεσιν ἐνηγκαλίζετο· οὐκ ἂν τῆς ἰδίας τροφῆς ἡμέλει, τὸν δὲ μαζὸν ἐπεῖχε πρὸς ὠφέλειαν τοῦ ὑπο- μαζίου παιδίου. Νῦν μέντοι μητέρων εὐσπλαγχνίαι τὸν ὕπνον πολλάκις τῶν βλεφάρων ἀποδιώκουσιν, ἐπειδὰν μικρὸν παρενοχληθῇ τὸ νήπιον. Ἵνα τοίνυν ἐκτρέφηται νήπιον, ἀπαλὴ ἡ φύσις ἡ γυναικεία παρ- έχθη, ἀπαλὴ καὶ φιλάνθρωπος. Τῷ οὖν ἀπαλῷ καὶ τῷ (26) εἰκτικῷ προσχὼν ὁ διάβολος, τὴν εὐκολίαν τὴν πρὸς ἀρετὴν, εὐκολίαν εἰς κακίαν ἐποιήσατο. Τοῦτο οὖν ἐστιν ἴδιον τὸ κακὸν τοῦ διαβόλου, ἡ φθό νος· φθόνος ὁ ἐκλαληθῆναι μὴ δυνάμενος, ὁ ἰατρείαν οὐκ ἐπιδεχόμενος. Ὁ κεφαλὴν ἀλγῶν λέγει τῷ ἰατρῷ ἵνα πτωχός. ἀλλ᾽ εἰς ἐξαίρετον ἐν διαίτημα, τὸ ἴδιον ἐγκαλλώπισμα, τὸν ἄνθρωπον ἑαυ τοῦ βουλόμενος είναι, κατέστησεν εἰς τὸν παράδεισον. ἀλλ᾽ εἰς ἐξαίρετον ἐνδιαίτημα... βουλό μενος, ἐκεῖ κατέστησεν ἐν τῷ παραδείσῳ. ἀλλ' ἐξαίρετον ἐνδιαίτημα... βουλόμενος ἐκεῖ καταστῆσαι ἐν τῷ παραδείσῳ : εἰς τὸ ἴδιον, κατέστησεν : προσεκαλεῖτο. προεκαλείτο. λείπει ἐπειδὴ κατέμαθε, έπονηρεύσατο ὁ διά - βολος, pιο μέν γάρ. HOMILIA DICTA IN LACIZIS. A naturale conderet; substravit terram, ut hominis nostri sex mss. Mihi quidem dubium non est quin typographi Parisienses voculam un de suo addiderint sine ulla veterum librorum auctóri- tate: quoniam tamen negans particula µý videtur case necesse, nihil in contextu mutandum cen- suimus. manu exarati. Editio Paris. : Editio Basil. : Antiqui tres libri: caetera vero ut edi- tio Paris., Reg. secundus et Coisl. etc., uti in tribus illis quos dixi codicibus legitur. Reg. primus qui codex in cateris quoque consentit cum antiquis tribus libris, quos primum B pedibus præpararet validum pavimentum. Illamc omni herbarum ac fructuum genere atque copia florere voluit. Omnia homini parata : jumenta gre- gatim sunt instructa : condita fuit quælibet crea tura. Animantes producta sunt, partim communi- bus pascuis utentes, partim agrestes ad corporis exercitationem. Aliæ erant labore comparandæ, quo gratiores fierent: alie aderant prompte et sine ne- gotio, ut confestim homini creando subservirent. Vidit terram eis sponte fructum parasse. Crea- tura omnis exspectabat qui fruerentur; tum de- mum productus est homo ad epulandum. Vidit benignissimum Deum terræ deliciis contentum non fuisse cum vellet bominem suum ipsius ornamen- tum esse, eum in eximio habitaculo collocasse, iu paradiso scilicet. Maligne se gessit diabolus, cum vidit multum homini alluere voluptatis, angelos padagagos ei assidere, Deum eadem atque homines lingua utentem, propria voce loqui, erudire omni bus modis puerum parvulum, ut ad Dei similitudi- nem pertingeret; rursus, postquam consideravit hominem, postquam vidit exiguum hoc animal a Domino ad angelorum æqualitatem advocari, ut qui ipsum per virtutem ac rerum mundanarum moderatum usum eveheret ad animæ perfectionem. Etenim, quandiu solus fuit homo, ansam non babe- bat diabolus. Sed istuc contigit, postquam condita est mulier, tenerum illud animal, cui conditor ne- cessario teneritudinem naturalem indidit, ut ob benignitatem pueros propense educaret. Etenim, si austera esset mulier, non sane plorantem infan- tem ulnis complexa in sinu foveret, neque alimento suo neglecto, mammam ad lactentis pueri commo- dum præberet. Nunc vero materna illa charitas somnum e palpebris non raro fugat, ubi incommo- dum leve infanti acciderit. Ut igitur infans educa- retur, muliebris sexus tener conditus est, tener, inquam, et humanus. Quamobrem teneræ ac molli indoli intentus diabolus, mores qui ad virtutem proni erant, pronos ad vitium effecit. Est itaque diaboli proprium hoc malum, invidia, invidia quæ nec potest verbis explicari, nec medelam admittit. Cui caput dolet, is medico declarat capitis dolorem; nominavi. Regium codicem primum sequimur. ita multo post antiqui duo libri Editi et mss. nonnulli sed in antiquis omnibus libris verbum desi- deratur. Puto autem id verbum hoc loco a typogra- phis fuisse positum, ut moneremur deesse hic ali- quid librariorum oscitantia. Sed, nisi valde fallor, nihil deest, cum illud, etc., pos - sit referri ad id quod praecedit. Diabolus inique se gessit, postquam conside- ravit hominem, postquam vidit parvum hoc ani- mal, etc. lloc ipso in loco ex quinque nass. edendam curavimus voculam in vulgatis. (25) Variant hoc loco libri tum typis excusi tum (24) Codices multi γενόμενον. Editi γινόμενον. Nec (25) Lalitio Paris. ψυχῆς· λείπει ἕως μὲν μόνος : (26) Colices non pauci καὶ τῷ. Deerat articulus
PG 31:1455ἀλλὰ δευτέρας μεθοδείας ἐπινοεῖ, τὸν δρόμον ἡμῖν ἐπέχων. Κλέπτει διὰ τοῦ ψεύδους, ἐπειδὴ τεῖχός ἐστι τοῖς ὁδεύουσιν εἰς παράδεισον τὸ ψεῦδος. Τὰ ἐκείνου ἐπιτηδεύματα μυρία. Τὰ ἐκείνου βλαστήματα, ὠμότης, τραχύτης, πλεονεξία, λοιδορία· πάντα ὅσα μισεῖ ὁ λόγος τῆς ἀληθείας, ταῦτα τοῦ διαβόλου ἐστί. Μισάνθρωπος, ἐπειδὴ καὶ θεομάχος. Ἐμίσησε πρότερον, ἐτραχηλίασε κατὰ Θεοῦ παντοκράτορος, κατεφρόνησε τοῦ Δεσπότου, ἠλλοτριώθη τοῦ Θεοῦ. Ἐπειδὴ εἶδε τὸν ἄνθρωπον κατ’ εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν Θεοῦ, μὴ δυνάμενος εἰς Θεὸν τραπῆναι, εἰς τὴν εἰκόνα τοῦ Θεοῦ τὴν ἑαυτοῦ πονηρίαν ἐκένωσεν· ὥσπερ εἴ τις ἄνθρωπος ὀργισθεὶς τὴν εἰκόνα λιθάζοι, ἐπειδὴ τὸν βασιλέα οὐ δύναται, τὸ ξύλον τύπτων, τὸ τὴν μίμησιν ἔχον. Εἶδον ἐγὼ τὰ μισανθρωπότατα τῶν ζώων ἐν τοῖς σταδίοις πολλάκις, ἢ εἶδον, ἢ ἤκουσα· ἀσφαλὴς γὰρ ἔστω ὁ λόγος. Πλὴν ὅτι αὐταὶ αἱ παρδάλεις φυσικήν τινα ἔχουσι πρὸς τὸν ἄνθρωπον ὀργὴν, καὶ πεφύκασι μάλιστα τοῖς ὀφθαλμοῖς τῶν ἀνθρώπων ἐφάλλεσθαι. Οἱ τοίνυν καταπαίζοντες τῆς μανίας τοῦ θηρίου ἐν χάρτῃ εἰκόνα προδεικνύουσιν ὡς ἄνθρωπον.Α τὴν κεφαλαλγίαν· ὁ φθόνον νοσῶν τί εἴπῃ; λυπεί με τὰ τοῦ ἀδελφοῦ ἀγαθά; Ἡ μὲν ἀλήθεια αὕτη· τὰ δὲ ῥήματα ἕκαστος ἐπαισχύνεται. Τι στενάζεις; ἴδιον κακόν, ἢ ἀλλότριον ἀγαθόν; Τοὺς μὲν γὰρ κύνας τρέφοντες ἡμεροῦμεν· τὸν δὲ βάσκανον εὐερ γετοῦντες χαλεπώτερον ἀπεργαζόμεθα. Οὐ γὰρ χαί- ρει ἐφ᾽ οἷς ἂν πάθῃ χρηστοῖς· ἀλλὰ λυπεῖται τῇ σῇ εὐπορίᾳ, ὅτι ἔχεις ὕλην, ὅθεν τὴν χρείαν αὐτῷ πλη ρώσεις. Μὴ τοίνυν συνεμπέσης εἰς τὴν ἀπάτην του διαβόλου· ἐβάσκηνέ σοι, ἐδάσκη νεν· ἐξώρισέ σε τοῦ παραδείσου. Δι' ἐκεῖνον ἄκανθαι, δι' ἐκεῖνον ἱδρὼς, δι' ἐκεῖνον ὁ τόπος τῆς ἐξορίας· εἰς ὃν ἐκπεσών, μὴ ἐπιλάθῃ τῆς πατρίδος τῆς ἀρχαίας. Μέμνησο τῆς εὐγενείας τῆς σεαυτοῦ· μέμνησο τῆς πατρίδος ὅθεν ἐξωρίσθης. Μέμνησο τοῦ τὰ τηλικαυτά (27) σε ζη μιώσαντος· μὴ σπείσῃ πρὸς αὐτὸν, μηδέ ποτε την πρὸς αὐτὸν ὁμιλίαν καταδέξη. Δύο γὰρ ἐδίκησε, και ἐξ ἀρχῆς ἐξέβαλε, καὶ νῦν τὴν ἐπάνοδον διακόπτει Ἐβάσκηνέ σοι τῶν πρώτων ἀγαθῶν διὰ γυναικός, καὶ πάλιν ἐπινοίαις ταῖς κατὰ τὴν γυναῖκα εἰς τὴν ἀποκατάστασιν κωλύει. Πορνείαν (28) ἐπενόησεν, ἵνα μὴ εἰσέλθῃς εἰς παράδεισον. Οὐκ ἤρκεσεν αὐτῷ Η πρώτη ζημία, ὅτι κατέστρεψεν· ἀλλὰ δευτέρας μεθοδείας ἐπινοεῖ (29), τὸν δρόμον ἡμῖν ἐπέχων. Κλέπτει διὰ τοῦ ψεύδους, ἐπειδὴ τεῖχός ἐστι τοῖς ἐδεύουσιν εἰς παράδεισον τὸ ψεῦδος. βλαστήματα, ὠμότης, τραχύτης, πλεονεξία, λοιδορία πάντα ὅτα μισεῖ ὁ λόγος τῆς ἀληθείας, ταῦτα του διαβόλου ἐστί. Μισάνθρωπος, ἐπειδὴ καὶ θεομάχος. Εμίσησε πρότερον, ἐτραχηλίασε κατὰ Θεοῦ παντο- κράτορος, καταφρόνησε τοῦ Δεσπότου, ηλλοτριώθη τοῦ Θεοῦ. Ἐπειδὴ εἶδε τὸν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν Θεοῦ, μὴ δυνάμενος εἰς Θεὸν τραπῆναι, εἰς τὴν εἰκόνα τοῦ Θεοῦ τὴν ἑαυτοῦ πονηρίαν ἐκένω σεν· ὥσπερ εἴ τις ἄνθρωπος ὀργισθεὶς τὴν εἰκόνα λιθάζοι, ἐπειδὴ τὸν βασιλέα οὐ δύναται, τὸ ξύλον τύπτων, τὸ τὴν μίμησιν ἔχον. Εἶδον ἐγὼ τὰ μισαν θρωπότατα τῶν ζώων ἐν τοῖς σταδίοις πολλάκις (50), ἢ εἶδον, ἢ ήκουσα· ἀσφαλῆς γὰρ ἔστω ὁ λόγος. Πλὴν ὅτι αὐταὶ αἱ παρδάλεις φυσικήν τινα ἔχουσι πρὸς τὸν ἄνθρωπον ὀργὴν, καὶ πεφύκασι μάλιστα τοῖς ὀφθαλμοῖς τῶν ἀνθρώπων ἐφάλλεσθαι. Οι τοίνυν καταπαίζοντες τῆς μανίας τοῦ θηρίου ἐν χάρτῃ εἰκόνα προδεικνύουσιν ὡς ἄνθρωπον. Ἡ δὲ ὑπὸ τῆς ἄγαν του ἐπέχων κλέπτειν. Επειδή. ἐπέχων • ὁρμῆς μὴ λογιζομένη, ὡς ἄνθρωπον, σπαράσσει τὸν χάρτην, κἀκεῖ δείκνυσι τὸ μισάνθρωπον. Οὕτω καὶ ὁ διάβολος ἐν τῇ εἰκόνι τὸ μισόθεον ἔδειξεν, ἐπειδὴ Θεοῦ προσάψασθαι οὐκ ἐδύνατο. Οὕτως ὁ εἰς ἡμᾶς πόλεμος ἀπόδειξιν ἔχει τοῦ θεομάχον εἶναι τὸν πονη- ρὸν, καὶ πρῶτον πολεμεῖν τῷ Δεσπότῃ. Ἐκεῖνος και ήγαγεν ἀπὸ Ἱερουσαλήμ εἰς Ἱεριχὼ τὸν ἄνθρωπον, ἀπὸ τῶν ὑψηλῶν ἐπὶ τὰ κοῖλα. Ἐπὶ μὲν τῆς ὀρεινῆς ἡ τῷ ψεύδεσθαι. Επειδή. ἐπέχων κλέπτει. Επειδή. APPENDIX OPERUM S. ΒASILII MAGNI. qui invidiæ morbo laborat, ecquid dixerit? Exhi- bent mihi molestiam fratris bona? Verum id est : at dicere unumquemque pudet. Quid doles? tuumne ipsius malum, an alienum bonum? Canes quidem nutriendo reddimus mansuetos: sed invi- dum conferendis beneficiis efficimus morosiorem. Nec enim iis quibus donatur bonis gaudet: sed opulentia tua mæret, quod suppetat tibi facultas, unde illius suppleatur egestas. Ne igitur collabare in fraudem diaboli : invidit tibi, invidit, ejecit te e paradiso. Propter illum spinæ, propter illum sudor : propter illum exsilii locus, in quem delapsus patriæ antiquæ ne obliviscare. Memineris nobilitatis tuæ; memineris patriæ, unde pulsus es; memor sis ejus qui malis tantis te affecit. Ne paciscaris cum eo, ne- que unquam cum ipso venias in collocutionem. Nam intulit injurias duas, et ab initio depulit, et nunc redi- tum intercipit. Invidit tibi prima bona per mulierem : ac rursus artificiis per mulierem utens, impedit quo- rinus in pristinum statum restituare. Excogitavit scortationem, ut ne ingrediaris in paradisum. Non satis habuit damnum primum intulisse, te videlicet subvertisse sed alteras fraudes artesque commi- niscitur, cursum nostrum inhibiturus. Decipit men- dacio atque circumvenit: si quidem iter in para- disum facientibus quidam murus est mendacium. sunt crudelitas, asperitas, avaritia, convicium : omnia quæcunque sermo veritatis odit, ea opus sunt diaboli. Osor hominum est, cum et Dei sit hostis. Deum prius odio habuit, rebellavit adver- sus Deum omnipotentem, sprevit Dominum, aba- lienatus est a Deo. Postquam autem viðit hominem ad imaginem ac similitudinem Dei factum, cum non posset Deum impetere, in imaginem Dei mali- gnitatem suam effudit; velut si quis homo ira- tus imaginem lapidibus petat, cum regem non possit, lignum efligie ipsius insignitum percutiens. Vidi ego non raro in stadiis infestissima homini animalia, aut vidi, aut audivi : tutus enim sit no- bis sermo. Ut ut est, pantheris ipsis insita est naturalis quædam in hominem ira, et maxime so- lent hominibus in oculos involare. Itaque belluæ furorem ridere qui volunt, imaginem velut homi- B C nem ei in charta ponunt ob oculos. Illa autem prae D nimio impetu nihil cogitans, chartam velut homi- nem dilaniat, illicque suum in homines odium ostendit. Sic etiam diabolus suum in Deum odium patefacit in imagine, cum: attingere Deum non possit. Sic ex illato nobis bello liquet malignum illum Dei hostem esse, ac primum Domino ipsi bellum gerere. Ille hominem ab Jerusalem in Jeri- cho abduxit, ab altis ad cava. Nimirum Jerusalem des ut in contextu. sostris mss. deest. Editio Paris. Antiqui tres libri Codex Coisl. ut in contextu. neque in editione Basil. neque in nostris sex mss. invenitur. 9. Innunera sunt illius artes. Illius germina 9. Τὰ ἐκείνου ἐπιτηδεύματα μυρία. Τὰ ἐκείνου (27) Editi Μέμνησο τοῦ ταῦτα καὶ τηλ. At miss. (28) Editio Paris. Πορνείαν γάρ. Vocula γάρ in (29) Editio Basil. et Reg. primus cum Colb. ter- (30) Editio Paris. πολλάκις παρδάλεις. Vox ultima
PG 31:1456Ἡ δὲ ὑπὸ τῆς ἄγαν ὁρμῆς μὴ λογιζομένη, ὡς ἄνθρωπον, σπαράσσει τὸν χάρτην, κἀκεῖ δείκνυσι τὸ μισάνθρωπον. Οὕτω καὶ ὁ διάβολος ἐν τῇ εἰκόνι τὸ μισόθεον ἔδειξεν, ἐπειδὴ Θεοῦ προσάψασθαι οὐκ ἐδύνατο. Οὕτως ὁ εἰς ἡμᾶς πόλεμος ἀπόδειξιν ἔχει τοῦ θεομάχον εἶναι τὸν πονηρὸν, καὶ πρῶτον πολεμεῖν τῷ Δεσπότῃ. Ἐκεῖνος κατήγαγεν ἀπὸ Ἱερουσαλὴμ εἰς Ἱεριχὼ τὸν ἄνθρωπον, ἀπὸ τῶν ὑψηλῶν ἐπὶ τὰ κοῖλα. Ἐπὶ μὲν τῆς ὀρεινῆς ἡ Ἱερουσαλήμ· ἡ δὲ Ἱεριχὼ κάτω ἐν τῇ ἁλμυρᾷ θαλάσσῃ. Εἴ τις ὑμῶν οἶδε τὸν τόπον, οἶδε τῶν λεγομένων τὴν ἀλήθειαν, ὅτι Ἱεριχὼ μὲν ἔχει τὰ κοῖλα τῆς Παλαιστίνης, Ἱερουσαλὴμ δὲ ἐπὶ τῆς κορυφῆς ἐρήρεισται, τὴν ἄκραν κατέχουσα τοῦ ὄρους τοῦ διὰ πάσης ἐκείνης τῆς χώρας ἀνεστηκότος. Ἀπὸ τοίνυν τῶν ὑψηλῶν ἐπὶ τὰ κάτω ἦλθεν ὁ ἄνθρωπος, ἵνα τοῖς λῃσταῖς περιπέσῃ· τῆς ἀσφαλείας ἐξελθὼν τῆς κατὰ Ἱερουσαλὴμ, ἵνα εὐάλωτος γένηται τοῖς κατὰ τὴν ἐρημίαν λῃσταῖς, οἳ πληγὰς ἐπέθηκαν, καὶ ἐξέδυσαν. Πρότερον πληγαὶ, καὶ τότε γύμνωσις. Πληγὴ ψυχῆς ἁμαρτία· γύμνωσις ψυχῆς ἀπόθεσις τοῦ ἐνδύματος τῆς ἀφθαρσίας.Α τὴν κεφαλαλγίαν· ὁ φθόνον νοσῶν τί εἴπῃ; λυπεί με τὰ τοῦ ἀδελφοῦ ἀγαθά; Ἡ μὲν ἀλήθεια αὕτη· τὰ δὲ ῥήματα ἕκαστος ἐπαισχύνεται. Τι στενάζεις; ἴδιον κακόν, ἢ ἀλλότριον ἀγαθόν; Τοὺς μὲν γὰρ κύνας τρέφοντες ἡμεροῦμεν· τὸν δὲ βάσκανον εὐερ γετοῦντες χαλεπώτερον ἀπεργαζόμεθα. Οὐ γὰρ χαί- ρει ἐφ᾽ οἷς ἂν πάθῃ χρηστοῖς· ἀλλὰ λυπεῖται τῇ σῇ εὐπορίᾳ, ὅτι ἔχεις ὕλην, ὅθεν τὴν χρείαν αὐτῷ πλη ρώσεις. Μὴ τοίνυν συνεμπέσης εἰς τὴν ἀπάτην του διαβόλου· ἐβάσκηνέ σοι, ἐδάσκη νεν· ἐξώρισέ σε τοῦ παραδείσου. Δι' ἐκεῖνον ἄκανθαι, δι' ἐκεῖνον ἱδρὼς, δι' ἐκεῖνον ὁ τόπος τῆς ἐξορίας· εἰς ὃν ἐκπεσών, μὴ ἐπιλάθῃ τῆς πατρίδος τῆς ἀρχαίας. Μέμνησο τῆς εὐγενείας τῆς σεαυτοῦ· μέμνησο τῆς πατρίδος ὅθεν ἐξωρίσθης. Μέμνησο τοῦ τὰ τηλικαυτά (27) σε ζη μιώσαντος· μὴ σπείσῃ πρὸς αὐτὸν, μηδέ ποτε την πρὸς αὐτὸν ὁμιλίαν καταδέξη. Δύο γὰρ ἐδίκησε, και ἐξ ἀρχῆς ἐξέβαλε, καὶ νῦν τὴν ἐπάνοδον διακόπτει Ἐβάσκηνέ σοι τῶν πρώτων ἀγαθῶν διὰ γυναικός, καὶ πάλιν ἐπινοίαις ταῖς κατὰ τὴν γυναῖκα εἰς τὴν ἀποκατάστασιν κωλύει. Πορνείαν (28) ἐπενόησεν, ἵνα μὴ εἰσέλθῃς εἰς παράδεισον. Οὐκ ἤρκεσεν αὐτῷ Η πρώτη ζημία, ὅτι κατέστρεψεν· ἀλλὰ δευτέρας μεθοδείας ἐπινοεῖ (29), τὸν δρόμον ἡμῖν ἐπέχων. Κλέπτει διὰ τοῦ ψεύδους, ἐπειδὴ τεῖχός ἐστι τοῖς ἐδεύουσιν εἰς παράδεισον τὸ ψεῦδος. βλαστήματα, ὠμότης, τραχύτης, πλεονεξία, λοιδορία πάντα ὅτα μισεῖ ὁ λόγος τῆς ἀληθείας, ταῦτα του διαβόλου ἐστί. Μισάνθρωπος, ἐπειδὴ καὶ θεομάχος. Εμίσησε πρότερον, ἐτραχηλίασε κατὰ Θεοῦ παντο- κράτορος, καταφρόνησε τοῦ Δεσπότου, ηλλοτριώθη τοῦ Θεοῦ. Ἐπειδὴ εἶδε τὸν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν Θεοῦ, μὴ δυνάμενος εἰς Θεὸν τραπῆναι, εἰς τὴν εἰκόνα τοῦ Θεοῦ τὴν ἑαυτοῦ πονηρίαν ἐκένω σεν· ὥσπερ εἴ τις ἄνθρωπος ὀργισθεὶς τὴν εἰκόνα λιθάζοι, ἐπειδὴ τὸν βασιλέα οὐ δύναται, τὸ ξύλον τύπτων, τὸ τὴν μίμησιν ἔχον. Εἶδον ἐγὼ τὰ μισαν θρωπότατα τῶν ζώων ἐν τοῖς σταδίοις πολλάκις (50), ἢ εἶδον, ἢ ήκουσα· ἀσφαλῆς γὰρ ἔστω ὁ λόγος. Πλὴν ὅτι αὐταὶ αἱ παρδάλεις φυσικήν τινα ἔχουσι πρὸς τὸν ἄνθρωπον ὀργὴν, καὶ πεφύκασι μάλιστα τοῖς ὀφθαλμοῖς τῶν ἀνθρώπων ἐφάλλεσθαι. Οι τοίνυν καταπαίζοντες τῆς μανίας τοῦ θηρίου ἐν χάρτῃ εἰκόνα προδεικνύουσιν ὡς ἄνθρωπον. Ἡ δὲ ὑπὸ τῆς ἄγαν του ἐπέχων κλέπτειν. Επειδή. ἐπέχων • ὁρμῆς μὴ λογιζομένη, ὡς ἄνθρωπον, σπαράσσει τὸν χάρτην, κἀκεῖ δείκνυσι τὸ μισάνθρωπον. Οὕτω καὶ ὁ διάβολος ἐν τῇ εἰκόνι τὸ μισόθεον ἔδειξεν, ἐπειδὴ Θεοῦ προσάψασθαι οὐκ ἐδύνατο. Οὕτως ὁ εἰς ἡμᾶς πόλεμος ἀπόδειξιν ἔχει τοῦ θεομάχον εἶναι τὸν πονη- ρὸν, καὶ πρῶτον πολεμεῖν τῷ Δεσπότῃ. Ἐκεῖνος και ήγαγεν ἀπὸ Ἱερουσαλήμ εἰς Ἱεριχὼ τὸν ἄνθρωπον, ἀπὸ τῶν ὑψηλῶν ἐπὶ τὰ κοῖλα. Ἐπὶ μὲν τῆς ὀρεινῆς ἡ τῷ ψεύδεσθαι. Επειδή. ἐπέχων κλέπτει. Επειδή. APPENDIX OPERUM S. ΒASILII MAGNI. qui invidiæ morbo laborat, ecquid dixerit? Exhi- bent mihi molestiam fratris bona? Verum id est : at dicere unumquemque pudet. Quid doles? tuumne ipsius malum, an alienum bonum? Canes quidem nutriendo reddimus mansuetos: sed invi- dum conferendis beneficiis efficimus morosiorem. Nec enim iis quibus donatur bonis gaudet: sed opulentia tua mæret, quod suppetat tibi facultas, unde illius suppleatur egestas. Ne igitur collabare in fraudem diaboli : invidit tibi, invidit, ejecit te e paradiso. Propter illum spinæ, propter illum sudor : propter illum exsilii locus, in quem delapsus patriæ antiquæ ne obliviscare. Memineris nobilitatis tuæ; memineris patriæ, unde pulsus es; memor sis ejus qui malis tantis te affecit. Ne paciscaris cum eo, ne- que unquam cum ipso venias in collocutionem. Nam intulit injurias duas, et ab initio depulit, et nunc redi- tum intercipit. Invidit tibi prima bona per mulierem : ac rursus artificiis per mulierem utens, impedit quo- rinus in pristinum statum restituare. Excogitavit scortationem, ut ne ingrediaris in paradisum. Non satis habuit damnum primum intulisse, te videlicet subvertisse sed alteras fraudes artesque commi- niscitur, cursum nostrum inhibiturus. Decipit men- dacio atque circumvenit: si quidem iter in para- disum facientibus quidam murus est mendacium. sunt crudelitas, asperitas, avaritia, convicium : omnia quæcunque sermo veritatis odit, ea opus sunt diaboli. Osor hominum est, cum et Dei sit hostis. Deum prius odio habuit, rebellavit adver- sus Deum omnipotentem, sprevit Dominum, aba- lienatus est a Deo. Postquam autem viðit hominem ad imaginem ac similitudinem Dei factum, cum non posset Deum impetere, in imaginem Dei mali- gnitatem suam effudit; velut si quis homo ira- tus imaginem lapidibus petat, cum regem non possit, lignum efligie ipsius insignitum percutiens. Vidi ego non raro in stadiis infestissima homini animalia, aut vidi, aut audivi : tutus enim sit no- bis sermo. Ut ut est, pantheris ipsis insita est naturalis quædam in hominem ira, et maxime so- lent hominibus in oculos involare. Itaque belluæ furorem ridere qui volunt, imaginem velut homi- B C nem ei in charta ponunt ob oculos. Illa autem prae D nimio impetu nihil cogitans, chartam velut homi- nem dilaniat, illicque suum in homines odium ostendit. Sic etiam diabolus suum in Deum odium patefacit in imagine, cum: attingere Deum non possit. Sic ex illato nobis bello liquet malignum illum Dei hostem esse, ac primum Domino ipsi bellum gerere. Ille hominem ab Jerusalem in Jeri- cho abduxit, ab altis ad cava. Nimirum Jerusalem des ut in contextu. sostris mss. deest. Editio Paris. Antiqui tres libri Codex Coisl. ut in contextu. neque in editione Basil. neque in nostris sex mss. invenitur. 9. Innunera sunt illius artes. Illius germina 9. Τὰ ἐκείνου ἐπιτηδεύματα μυρία. Τὰ ἐκείνου (27) Editi Μέμνησο τοῦ ταῦτα καὶ τηλ. At miss. (28) Editio Paris. Πορνείαν γάρ. Vocula γάρ in (29) Editio Basil. et Reg. primus cum Colb. ter- (30) Editio Paris. πολλάκις παρδάλεις. Vox ultima
PG 31:1457Ἡ δὲ ἁμαρτία ἀφανιστικὴ τῆς χάριτος τῆς δεδομένης ἡμῖν διὰ τοῦ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας. Πορνεία, πληγὴ, μοιχεία, ἄλλη πληγὴ, πληγὴ ὁ φθόνος, πληγὴ ἕκαστον τούτων, πληγὴ αὐτὰ τὰ καίρια τύπτουσα, πληγὴ παρὰ λῃστῶν ἐμβαλλομένη, παρὰ δαιμόνων τῶν συνεργούντων ἡμῖν πρὸς τὰς ἁμαρτίας. Μετὰ τὰς πληγὰς ἐξεδύθη ὁ τετυμμένος. Εἰ σωματικὸν ἦν τὸ λεγόμενον, πρότερον ἐξέδυνον φειδοῖ τοῦ ἱματίου, καὶ τότε πληγὰς ἐπετίθεσαν. Ἢ ἐκδύσαντες ἂν, πληγὰς ἐπέθηκαν, ἵνα καὶ τὸ ἱμάτιον διεσώθη, καὶ ὁ τυπτηθεὶς ἐπλήγη. Νῦν μέντοι πληγαὶ τῆς ἐκδύσεως προηγοῦνται, ἵνα μάθῃς, ὅτι ἁμαρτία προηγεῖται τῆς ἀποθέσεως τοῦ χαρίσματος, τοῦ δεδομένου σοι διὰ τῆς τοῦ Κυρίου φιλανθρωπίας. Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.Ἱερουσαλήμ· ἡ δὲ Ἱεριχὼ κάτω ἐν τῇ ἀλμυρᾷ θαλάσσῃ. Εἴ τις ὑμῶν οἶδε τὸν τόπον, οἶδε τῶν λεγομένων τὴν ἀλήθειαν, ὅτι Ιεριχὼ μὲν ἔχει τὰ κοίλα τῆς Παλαιστί νης, Ἱερουσαλήμ δὲ ἐπὶ τῆς κορυφῆς ἐρήρεισται, την ἄκραν κατέχουσα τοῦ ὄρους τοῦ διὰ πάσης ἐκείνης τῆς χώρας ἀνεστηκότος. Ἀπὸ τοίνυν τῶν ὑψηλῶν ἐπὶ τὰ κάτω ἦλθεν ὁ ἄνθρωπος, ἵνα τοῖς λῃσταῖς περι πέσῃ τῆς ἀσφαλείας ἐξελθὼν (51) τῆς κατὰ Ἱερου σαλήμ, ἵνα ευάλωτος γένηται τοῖς κατὰ τὴν ἐρημίαν λῃσταῖς, οἱ πληγὰς ἐπέθηκαν, καὶ ἐξέδυσαν. Πρότε- ρον πληγαὶ, καὶ τότε γύμνωσις. Πληγή ψυχῆς ἁμαρ- τία· γύμνωσις ψυχῆς ἀπόθεσις τοῦ ἐνδύματος τῆς ἀφθαρσίας. Ἡ δὲ ἁμαρτία ἀφανιστικὴ τῆς χάριτος τῆς δεδομένης ἡμῖν διὰ τοῦ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας. Πορνεία, πληγή, μοιχεία, ἄλλη πληγή, πληγὴ ὁ φθό- νος, πληγὴ ἕκαστον τούτων, πληγὴ αὐτὰ τὰ καίρια Β τύπτουσα, πληγή παρὰ· λῃστῶν ἐμβαλλομένη, παρὰ δαιμόνων τῶν συνεργούντων ἡμῖν πρὸς τὰς ἁμαρτίας. Μετὰ τὰς πληγὰς ἐξεδύθη ὁ τετυμμένος (32). Εἰ σω ματικὸν ἦν τὸ λεγόμενον, πρότερον ἐξέδυνον φειδοῖ τοῦ ἱματίου, καὶ τότε πληγὰς ἐπετίθεσαν. Ἢ έχε δύσαντες ἂν, πληγὰς ἐπέθηκαν, ἵνα καὶ τὸ ἱμά- στον διεσώθη, καὶ ὁ τυπτηθεὶς ἐπλήγη. Νῦν μέν τοι πληγαὶ τῆς ἐκδύσεως προηγοῦνται, ἵνα μάθης, ὅτι ἁμαρτία προηγείται τῆς ἀποθέσεως τοῦ χαρίσμα τος, τοῦ δεδομένου σοι διὰ τῆς τοῦ Κυρίου φιλαν- θρωπίας. Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν. ΟΜΙΛΙΑ ΕΙΣ ΤΗΝ ΑΓΙΑΝ ΤΟΥ ΧΡΙΣΤΟΥ ΓΕΝΝΗΣΙΝ. ἰδία (35) αὐτοῦ τῆς θεότητος σιωπῇ τιμάσθω· μᾶλλον δὲ καὶ ταῖς ἐννοίαις ἡμῶν μὴ ζητεῖν ἐκεῖνα μηδὲ πολυπραγμονεῖν ἐπιτάξωμεν. Οπου γὰρ οὐ χρόνος, οὐκ αἰὼν ἐμεσίτευσεν, οὐ τρόπος ἐπινενόηται, οὐ θεατής παρῆν, οὐχ ὁ διηγούμενος ἐστι (34), πῶς φαντασθῇ ὁ νοῦς; πῶς δὲ ὑπηρετήσει ταῖς διανοίαις ἡ γλῶσσα ; ᾿Αλλὰ Πατὴρ ἦν, καὶ Υἱὸς ἐγεννήθη (53). Μὴ εἴπῃς, Πότε ; ἀλλὰ παραδραμε τὸ ἐπερώτημα. Μὴ ἐπιζητήσῃς, Πῶς; ἀδύνατος γὰρ ἡ ἀπόκρισις. Τὸ μὲν γὰρ, πότε, χρονικόν· τὸ δὲ, πῶς, Ελι σθον ἐμποιεῖ πρὸς τοὺς σωματικοὺς τῆς γεννήσεως τρόπους. Ἔχω εἰπεῖν ἀπὸ τῆς Γραφῆς, ὅτι ὡς ἀπαύγασμα ἀπὸ τῆς δόξης, καὶ ὡς εἰκὼν ἀπὸ τοῦ πρωτοτύπου. Αλλ' ὅμως ἐπειδὴ οὐχ ἵστησί σου τὴν πολυπραγμοσύνην τῶν λογισμῶν ὁ τοιοῦτος λόγος τῆς ἀποκρίσεως (36), ἐπὶ τὸ ἄῤῥητον καταφεύγω τῆς δόξης, καὶ ὁμολογῶ ἀνεπινόητον είναι λογισμοῖς * λησταῖς οἱ. πρότερον πληγή. πρότερον πληγαί. τετυπτημένος. ίδιος, πρώτη καὶ ἰδία. ὁ διηγούμενος ἦν. Επερώτημα, σωματικοὺς τῆς γεννήσεως τρόπους. γμοσύνην ὁ λογισμὸς τοῖς τοιούτοις λόγοις τῆς. HOMILIA IN SANCTAM CHRISTI GENERATIONEM. A in montana regione sita est; Jericho vero in de- presso ac humili loco ad salsum mare. Si quis ve- strnm vidit locum, quæ dicuntur, ea vera esse no- vit, Jericho videlicet in Palæstinæ cavis locari, Jerusalem vero summo in loco sitam esse, montis ejus, qui per totam illam regionem assurgit, cacu- men occupantem. Itaque ab altis ad inferna descen- dit homo, ut incideret in latrones. Egressus est e firmo Jerosolymorum præsidio, ut commorantibus in deserto prædonibus fieret facilis captu : qui in- dictis plagis eum denudarunt. Plagæ prius, tum demum denudatio. Plaga animæ peccatum est, de- nudatio animæ est indumenta incorruptibilitatis abjicere. Peccatum autem gratiam nobis per rege- nerationis lavacrum collatam abolet. Scortatio pla- ga, adulterium plaga alia, plaga invidia. Plaga Hebr.. 1, 3. tiο Vocula oi in nostris mss. non legi- tur. Subinde quatuor mss. At Reg. tertius et editi prima et sempiterna. Editi et nostri quatuor mss. Notandum praeterea, lianc ho- anilian et in Colb. primo et in Reg. secundo deesse. C p D unumquodque horum, plaga vitales ipsas partes consaucians, imposita a prædonibus plaga, a dæ- monibus videlicet, qui sunt nobis adjutores ad pec- cata. Post plagas exutus est qui fuerat percussus. Si corporeum quiddam esset quod dicitur, prius exuissent, ut parcerent vesti, et tunc plagas incus- sissent. Aut ubi exuissent, inflixissent plagas, ul et servaretur vestis, et percussus vulneraretur. Nunc vero plagæ præcedunt vestium detractionem, discas peccatum domi ejus amissioni anteire, quod fuerat tibi per Domini benignitatem traditum. Ipsi gloria in sæcula sæculorum. Amen. HOMILIA IN SANCTAM CHRISTI GENERATIONEM. ut divinitatis ejus propria, colatur silentio : imo veľo cogitationibus nostris imperemus, ne hæc inqui- rant, neque curiose scrutentur. Ubi enim nec ten- pus nec sæculum intercessit, nec modus excogita- tus est, nec spectator adiuit, nec est qui enarret, quomodo quidquam sibi mens finget? Quomodo etiam lingua ipsa rei intelligendæ inserviet? Atqui Pater erat, et Filius genitus est. Ne dicas : Quando? sed prætercas hanc quæstio- nem. Ne quæras : Quomodo? dari namque respon- sum nullum potest. Nam quando, temporale quiddam sonat : illud vero, quomodo, elicit ut in generationis corporcos modos labamur. Dicere habeo ex Scriptura * esse eum velut splendorem ex gloria, et velut imaginem ex exemplari. Quoniam tamen hæc respondendi ratio animi tui non sistit curiositatem, ad majestatis arcanum confugio, belisiani Nam_perplexa interrogatio est, et inso- lubilis. Editi et Colb. tertius ut in contextu. Nec ita multo post editi et Reg. tertius Elit et Reg. tertius ut in contextu. 1. Χριστοῦ γέννησις ἡ μὲν οἰκεία καὶ πρώτη καὶ (51) Unus codex Colb. ἐξῆλθεν. Mox utraque edi- (32) Editi ὁ τετυμμένος. Veteres quatuor libri & (33) Cembefisiami quidam codices πρώτη καὶ ἀν 1. Christi generatio, germana illa primaque et (34) Colb. tertius οὐχ ὁδηγούμενος. Codices Com. (35) Codices Combefisiani Πότε; Απορον γὰρ τὸ (36) Codices Combelisiani et alii duo πολυπρα