Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) + khazarzar (second witness) — PG column chips mark the printed columns.
PG 22:397Διὰ τὸ «θεὸν οὐδεὶς ἑώρακεν πώποτε» τάχα ἄν τις ἐναντίαν εἶναι τῷ σωτηριώδει λόγῳ τὴν παροῦσαν ὑπολάβοι λέξιν, ὡς ὁρατὸν ὑποτιθεμένην τὸν τὴν φύσιν ἀόρατον. ἀλλ’ εἰ καὶ ταῦτα ἐπὶ τὸν λόγον τοῦ θεοῦ τὸν «πολυμερῶς καὶ πολυτρόπως» ὀφθέντα «τοῖς πατράσιν» ἐκλάβοις ὁμοίως τοῖς προαποδειχθεῖσιν ἡμῖν, οὐκέτ’ ἂν δόξοις τοῖς ἐναντίοις περιπίπτειν. θεὸν Ἰσραὴλ ἐνταῦθα ὁρώμενον αὐτὸν ἐκεῖνον εἶναι διδάσκει, ὃν καὶ τῷ Ἰσραὴλ ὀφθέντα, ὅτε ἐπάλαιεν ἄνθρωπος μετ’ αὐτοῦ, ὃς καὶ πρῶτος αὐτοῦ τὴν προσωνυμίαν ἐκ τοῦ Ἰακὼβ ἐπὶ τὸν Ἰσραὴλ μεταβέβληκεν εἰπὼν «ὅτι ἐνίσχυσας μετὰ θεοῦ», ὅτε καὶ τῆς θείας αὐτοῦ δυνάμεως αἴσθησιν λαβὼν «ὁ Ἰακὼβ ἐκάλεσεν τὸν τόπον ἐκεῖνον εἶδος θεοῦ», εἰπὼν «εἶδον γὰρ θεὸν πρόσωπον πρὸς πρόσωπον, καὶ ἐσώθη μου ἡ ψυχή», οὐχ ἕτερον ὑπάρχειν τοῦ θεοῦ λόγου κατὰ τὸν οἰκεῖον καιρὸν παρεστήσαμεν. Ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ τοῦ Ναυῆ. «Καὶ ἐγενήθη ὡς ἦν Ἰησοῦς ἐν Ἰεριχώ, καὶ ἀναβλέψας ὁρᾷ ἄνθρωπον ἑστηκότα κατέναντι αὐτοῦ, καὶ ἡ ῥομφαία ἐσπασμένη ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ. καὶ προσελθὼν ὁ Ἰησοῦς εἶπεν, ἡμέτερος εἶ ἢ τῶν ὑπεναντίων; καὶ εἶπεν αὐτῷ, ἐγὼ ἀρχιστράτηγος δυνάμεως κυρίου νυνὶ παραγέγονα.
σεί δ' ἐλάλει. Τίς δ' ἐλάλει, ἢ δηλονότι ὁ στύλος τῆς νεφέλης, ὁ πρότερον τοῖς πατράσιν ἐν ἀνθρώπου φα νεὶς σχήματι ; Προαποδέδεικται δὲ, ὅτι μὴ ὁ ἐπὶ πάν των Θεὸς οὗτος ἦν, ἕτερος δὲ, ὃν Θεοῦ Λόγον ὑπάρ- χοντα Χριστὸν ἡμεῖς προσαγορεύομεν· ὃς καὶ τότε τοῦ πλήθους ἔνεκεν Μωσεί τε αὐτῷ καὶ τῷ λαῷ ἐν στύλω νεφέλης ἐθεωρεῖτο, διὰ τὸ μὴ χωρεῖν αὐτοὺς ὁμοίως τοῖς πατράσιν ἐν ἀνθρώπου σχήματι ὁρᾷν αὐτόν. Τελείων γάρ τι ἦν τὸ προορᾷν δύνασθαι τὴν μέλλουσαν ἔσεσθαί ποτε εἰς ἀνθρώπους ἔνσαρκον ἐπιφάνειαν αὐτοῦ, ἦν, ἐπεὶ μηδὲ τότε οἷός τε ἦν ὁ πᾶς λαὸς χωρεῖν, εἰκότως τοτὲ μὲν αὐτοῖς διὰ πυρὸς, φόδου χάριν καὶ καταπλήξεως, τοτὲ δὲ διὰ νεφέλης, ὡσὰν ἐπεσκιασμένως καὶ κεκαλυμμένως νομοθετῶν αὐτούς, ὁρῶτο, ὁμοίως δὲ καὶ τῷ Μωσεί δι' αὐτούς. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΕ'. Οτι μηδὲ ἀγγελική φύσις ἦν ἡ τῷ Μωσεί χρη ματίζουσα, κρείττων δέ τις ἦν ἢ κατ' άγγε Εἶπε Κύριος· Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου προ προσώπου μου, ἵνα φυλάξῃ σε ἐν τῇ ὁδῷ, όπως εἰσαγάγῃ σε εἰς τὴν γῆν, ἣν ἡτοίμασά σοι. Πρόσ- εχε αὐτῷ καὶ εἰσάκους αὐτοῦ, καὶ μὴ ἀπείθει αυτ τῷ· οὐ γὰρ μὴ ὑποστείληταί σε· τὸ γὰρ ὄνομά μου ἐστὶν ἐπ' αὐτῷ. » Καὶ ἐν ἑτέρῳ τόπῳ· < Εἶπε δὲ Κύριος πρὸς Μωσῆν· Βάδισον, καὶ ὁδήγησον τὸν λαὸν εἰς τὸν τόπον ἂν εἴρηκά σοι· ἰδοὺ ὁ ἄγγελός μου προπορεύεται πρὸ προσώπου σου. » Καὶ πάλιν· « Καὶ επε Κύριος πρὸς Μωσήν· Πορεύου, καὶ ἀνάβηθι ἐντεῦθεν σὺ καὶ ὁ λαός· » καὶ τὰ ἑξῆς· «Καὶ συν αποστελώ προ προσώπου σου τὸν ἄγγελόν μου. Αὗται ὅτι μὴ ἀγγέλου, μόνου δὲ Θεοῦ γένοιντο ἂν φωναί, παντί τω πρόδηλον. Θεοῦ δὲ τίνος, ἢ τοῦ τοῖς προπάτορσιν ἑωραμένου; ἦν ἄγγελον Θεοῦ σαφῶς προσεἶπεν ὁ Ἰακώβ. Οὗτος δὲ ἦν ἡμῖν ὁ Θεοῦ Λόγος, ὡσὰν καὶ Θεοῦ παῖς καὶ αὐτὸς, Θεὸς, καὶ Κύριος ὠνο- μασμένος. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ 14'. Γι..t, Ὣς ὁ αὐτὸς Κύριος περὶ ἑτέρου διδάσκει Κυρίου. Ἀπὸ τοῦ Δεκαλόγου. • Εγώ είμι Κύριος ὁ Θεός σου, ὁ ἐξαγαγών σε ἐκ τῆς Αἰγύπτου, ἐξ οἴκου δουλείας. Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ, καὶ τὰ ἑξῆς· « Εγώ γάρ εἰμι Κύριος ὁ Θεός σου, Θεὸς ζηλωτής. » Καὶ ἐπιλέγει· «Ο λήψῃ τὸ ὄνομα Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου ἐπὶ ματαίῳ. Οὐ γὰρ μὴ καθαρίσῃ Κύριος τὸν λαμβάνοντα τὸ ὄνο- μα αὐτοῦ ἐπὶ ματαίῳ. » Κανταῦθα αὐτὸς ὁ Κύριος περὶ ἑτέρου Κυρίου τὰ προκείμενα διδάσκει. Εἰπὼν γοῦν, « Εγώ εἰμι Κύριος ὁ Θεός σου, ν ἐπιλέγει· • Οὐ λήψῃ τὸ ὄνομα Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου, περὶ τοῦ Πατρὸς δηλαδὴ καὶ Θεοῦ τῶν ὅλων ὁ δεύτερος Κύριος τὸν θεράποντα μυσταγωγῶν. Εὔροις δ' ἂν καὶ ἄλλα μυρία δι' ὅλης τῆς ἱερᾶς Γραφῆς, παραπλησίως του- τοῖς ἐξενηνεγμένα, δι᾿ ὧν ὁ Θεὸς, ὡς περὶ ἑτέρου Θεοῦ, καὶ αὐτὸς ὁ Κύριος, ὡς περὶ ἑτέρου Κυρίου, τοὺς χρησμοὺς ἐποιεῖτο. " ΣΑΣΙ, 34. Α ‹ το DEMONSTRATIONIS EVAngelicÆ Lib. V. A Quis porro loquebatur? columna nubis videlicet, Jacy. • cum idem Deus antea patribus in hominis forma apparuisset. Supra vero jam demonstratum est, quod non Pater Deus hic esset, sic alter, quem nos, cum Dei sit Verbum, Christum nuncupamus, qui tunc propter multitudinem vulgarem, et ipsi Mosi, et populo in columna nubis cernebatur, propterea quod non itidem ut patres, videre illum in forma hominis, idonei essent. Perfectorum enim hoc erat, posse illius adventum providere, qui olim in homi- nibus corpore humano assumpto, futurus erat, quem sane, cum ne tunc quidem universus popu- lus posset capere, merito alias quidem eis per ignem, terrendi cohibendique causa, alias per nubem, quasi adumbrate atque involute dans illis leges, B cernebatur, eademque ratione Mosi quoque propter illos. C CAPUT XV. Quod angelica non fuerit natura, quæ Mosi dabat responsa, sed præstantior quam ut ad an- gelum referri possit. Dixit Dominus: Ecce ego mitto angelum meum ante faciem tuam, ut custodiat te in via, ut intro- ducat te in terram, quam paravi tibi ; observa eum, et audi eum, nec sis adversus illum contumax ; non enim dimittet te; nomen enim meum est in illo' Et in alio loco: «Dixit autem Dominus ad Mosem: Vade, et dux esto hujus populi ad locum quem dixi tibi; ecce angelus meus antccedit te”. » Et rursus : Et dixit Dominus ad Mosem: Abi, et ascende hinc tu et populus, et cætera : Et una mittam ante faciem tuam angelum meum ". Hæ sane voces, quod non angeli sed solius Dei sint, unicuique fa- cile constare potest. Cujus porro Dei, nisi ejus qui priscis patribus sit visus ? quem angelum Dei plane appellavit Jacob. Hoc autem nobis Dei Verbum utpote cum et Dei Filius, et Deus, et Dominus ipse sit nominatus. ' CAPUT XVI. Quod idem Dominus de alio docet, scilicet Filio. D Exod. xx111, 20, 21. Exod PATROL. GR. XXI. decem preceptis legis. - Ego sum Dominus Deus tuus, qui eduxi te de terra Ægypti, de domo servitutis. Non erunt tibi dii alii præter me, » et cætera. « Ego enim sum Doni- nus Deus tuus æmulator's, et adjungit: Non su- mes nomen Domini Dei tuiin vanum ". Nec euim habebit insontem Dominus eum qui assumpserit no- men Domini sui frustra. Hoc etiam loco ipse Dominus ea quæ exposita sunt de alio docet. Siquidem cum dixerit, « Ego sum Dominus Deus tuus, » adjungit : • Non sumes romen Domini Dei tui : » quippe cum de Patre et Deo universi, is qui ab illo est Domi- nus, suum servum sacris iniliet. Alia præterea innu- merabilia invenies per totam Scripturam sacram, quæ eadem ratione qua hæc enuntiata sunt, ubi Pater tanquam de alia persona, et ipse Dominus tanquanı de alio quodam, oracula reddebat. Exod. xx, 2-5. ** Exod. xxxm, 1, 2. ibid. ..
PG 22:399καὶ Ἰησοῦς ἔπεσεν ἐπὶ πρόσωπον ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ εἶπεν αὐτῷ, δέσποτα, τί προστάσσεις τῷ σῷ οἰκέτῃ; καὶ λέγει ὁ ἀρχιστράτηγος κυρίου, Ἰησοῦ, λῦσαι τὸ ὑπόδημα τῶν ποδῶν σου· ὁ γὰρ τόπος ἐν ᾧ σὺ ἕστηκας γῆ ἁγία ἐστίν.» Αὐτὰ δὴ ταῦτα καὶ Μωσεῖ ἀρχομένῳ τῆς θεωρίας ἐπὶ τῆς βάτου πρὸς τοῦ κυρίου εἴρητο, ὡς δηλοῖ ἡ γραφή· «ὡς δὲ εἶδεν κύριος ὅτι προσάγει ἰδεῖν, ἐκάλεσεν αὐτὸν κύριος ἐκ μέσου τοῦ βάτου λέγων, Μωυσῆ Μωυσῆ, μὴ ἐγγίσῃς ὧδε· λῦσαι τὸ ὑπόδημα τῶν ποδῶν σου, ὁ γὰρ τόπος ἐν ᾧ σὺ ἕστηκας ἐπ’ αὐτοῦ γῆ ἁγία ἐστίν». εἷς ἄρα καὶ ὁ αὐτὸς ἦν ὁ τοῖς ἀμφοτέροις χρηματίσας θεός, ὡς ἐκ τοῦ παραγγέλματος δείκνυται. ἀλλὰ νῦν μὲν διὰ τοῦ ἀρχιστρατήγου τῆς δυνάμεως αὐτοῦ, Μωσεῖ δὲ διὰ τοῦ ὀφθέντος ἀγγέλου θεσπίζει. στρατιῶν δὲ ὑπερουρανίων καὶ δυνάμεων ὑπερκοσμίων καὶ πνευμάτων ἀοράτων, ἀγγέλων τε θείων καὶ ἀρχαγγέλων τῷ παμβασιλεῖ καὶ πανηγεμόνι [τῷ] θεῷ λειτουργούντων, κατὰ τὸ εἰρημένον παρὰ τῷ Δανιὴλ «χίλιαι χιλιάδες ἐλειτούργουν αὐτῷ, καὶ μύριαι μυριάδες παρειστήκεισαν ἔμπροσθεν αὐτοῦ», πάντων ἀνωτάτω τίς ἂν γένοιτο ἕτερος τοῦ θεοῦ λόγου καὶ τῆς πρωτοτόκου σοφίας τοῦ τε ἐνθέου γεννήματος;
Εt Ει ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΖ'. Ως αὐτὸς αὖθις ὁ τῷ Μωσεῖ χρηματίζων Κύριος, ἕτερον Κύριον κρείττονα ἑαυτοῦ τὸν Πατέρα γιγνώσκων, τοῦτον ἀληθινὸν Θεὸν ἀνεκαλεῖτο. • Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς Μωσήν· Καὶ τοῦτόν σοι τὸν λόγον, ὃν εἴρηκας, ποιήσω. Εύρηκας γὰρ χάριν ἐνώπιόν μου, καὶ οἶδά σε παρὰ πάντας. » Καὶ εἶπε Μωσῆς· « Δεῖξόν μοι τὴν σεαυτοῦ δόξαν. » Καὶ εἶπεν· « Ἐγὼ προπορεύσομαι πρότερός σου τῇ δόξῃ μου, καὶ καλέσω ἐν ὀνόματί μου Κύριον ἐναντίον σου, καὶ ἐλεήσω ὃν ἂν ἐλεῶ, καὶ οἰκτειρήσω ὃν ἂν οἱο κτείρω. » Καὶ μεθ' ἕτερα ἐπιφέρει λέγων· « Καὶ κατέβη Κύριος ἐν νεφέλῃ, καὶ παρέστη αὐτῷ ἐκεῖ, καὶ ἐλάλησεν ἐν ὀνόματι Κυρίου· καὶ παρῆλθε Κύριος ἐν ὀνόματι αὐτοῦ, καὶ ἐκάλεσε· Κύριε, Κύριε, ὁ Θεὸς οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, μακρόθυμος καὶ το λυέλεος, καὶ ἀληθινὸς, καὶ δικαιοσύνην διατηρῶν, ποιῶν ἔλεος εἰς χιλιάδας, ἀφαιρῶν ἀνομίας, καὶ ἀδι κίας, καὶ ἁμαρτίας· καὶ καθαρισμῷ οὐ καθαριεῖ τὸν ἔνοχον, ἀπάγων ἁμαρτίας πατέρων ἐπὶ τέκνα, καὶ τέκνα τέκνων, ἐπὶ τρίτην καὶ τετάρτην γενεάν· καὶ σπεύσας Μωσής, κύψας ἐπὶ τὴν γῆν προσεκύνησ σεν. » "Ορα δὴ τίνα τρόπον καὶ νῦν αὐτὸς ὁ Κύριος ὁ καταβὰς ἐκάλεσεν ἐν νεφέλῃ, καὶ τῷ Μωσεί παρα- στὰς ἐν ὀνόματι Κυρίου, ἕτερον παρ' ἑαυτὸν, συν ήθως κατὰ ἀναδίπλωσιν δις Κύριον ἐπικαλούμενον, ὡσὰν καὶ ἑαυτοῦ καὶ τῶν λοιπῶν ἁπάντων δεσπότην θεολογούμενον, τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα· καὶ ὅτι γε ἐν τούτοις οὐ Μωσῆς, ὡς ἂν ὑπολάβοι τις, ἀλλὰ γὰρ αὐτὸς ὁ Κύριος ἕτερον Κύριον τὸν Πατέρα καλεῖ, παραλαβὼν αὐτὸς ὁ χρηματίζων τῷ Μωσεί φησιν· • Ἐγὼ παρελεύσομαι πρότερός σου τῇ δόξῃ μου, και λέσω ἐν ὀνόματι Κυρίου. » Τοῦτο γοῦν εἰρηκότος, ἑξῆς ἐπιλέγει ἡ Γραφὴ διηγηματικῶς· « Καὶ κατέβη Κύριος ἐν νεφέλῃ, καὶ παρέστη αὐτῷ ἐκεῖ, καὶ ἐκάλεσεν ἐν ὀνόματι Κυρίου. » Οὐκοῦν αὐτὸς ὁ Κύ ριος τὴν ὑπόσχεσιν τὴν αὑτοῦ πληρώσων κάτεισι, καὶ ὥσπερ ὁ λόγος φησί, πρόεισι πρὸ προσώπου Μωσή. Καὶ αὐτὸς δὴ ὁ Κύριος καλεῖ λέγων· « Κύριε ὁ Θεός, οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, καὶ τὰ ἑξῆς· σαφῶς ὁ Κύριος τὸν θεράποντα, ἑαυτόν τε ὅστις εἴη, καὶ τὴν τοῦ κρείττονος Κυρίου γνῶσιν μυσταγωγῶν. Τοῦτο δέ σοι παραστήσει, ἔνθα, προσευχόμενος ὑπὲρ τοῦ λαοῦ, τῶν προκειμένων τοῦ Κυρίου μνημονεύει φωνῶν, τὸν Κύριον ταῦτα εἰρηκέναι, ἀλλ᾽ οὐκ αὐτὸν, ἐν οἷς φησι· ι Καὶ νῦν ὑψωθήτω ἡ χείρ σου, Κύριε, ὃν τρόπον εἶπας λέγων· Κύριος μακρόθυμος καὶ πολυέλεος, καὶ ἀληθινὸς, ἀφαιρῶν ἀνομίας καὶ ἀδι κίας, καὶ ἁμαρτίας· καὶ καθαρισμῷ οὐ καθαριεῖ τὸν ἔνοχον, ἀποδιδοὺς ἁμαρτίας πατέρων ἐπὶ τέκνα ἕως ἐπὶ τρίτην καὶ τετάρτην γενεάν. » Επιτήρει δὲ τίνα τρόπον ἐν τούτοις αὐτὸς ὁ Κύριος, τὸν Πατέρα μα πρόθυμον καὶ πολυέλεον ἐπειπών, προστίθησι λέγων αὐτὸν καὶ ἀληθινὸν, συμφώνως τῷ, ο Ἵνα για γνώσκωσί σε τὸν μόνον ἀληθινὸν Θεὸν, » Εὐαγγελίοις ὑφ' ἑνὸς καὶ τοῦ αὐτοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εἰρημένῳ. Μόνον γοῦν ἀληθινὸν Θεὸν σφόδρα εὐσε ἐν EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. II. CAPUT XVII. A Quod as rursus Dominus, qui Mosi responsa dabat, alium a quo erat agnoscens, Putrem utique, hunc ipsum suum Deum vocabat. B • Et dixit Dominus ad Moysem : Et hoc tibi ver- bum, quod dixisti, faciam. Invenisti enim gratiam coram me, et novi te præter omnes. Et dixit Moyses : • Ostende mihi tuam gloriam. dixit : Ego anteibo prior te gloria mea, et vocabo in nomine meo Do- minun coram te, et miserabor cujuscunque mise- reor, et clemens ero erga quemcunque sum cle- mens 7. . Et post alia adjungit, atque ait : « de- scendit Dominus in nube, et adstitit ei illic. et voca- vit in nomine Domini: et transivit Dominus in nomine ipsius, et vocavit : Domine, Domine, Deus clemens et misericors, longanimis, et multæ mise- rationis, et verax, et justitiam servans, faciens misericordiam in millia, auferens iniquitates et injustitias, et peccata : et purgatione non purgabit reum inducens peccata patrum in filios, et filios filiorum, in tertiam et quartam generationem : et cum festinasset Moses, curvatus in terram adora- vit 76. » Contemplamiui, quæso, quonam modo etiam nunc ipse Dominus, qui in nube descendit, et Mosi adstitit in nomine Domini, vocaverit alium præter seipsum, qui solitus sit ex conduplicatione bis Dominus appellari, tanquam eum, a quo ipse sit, reliquorum omnium jus potestatemque habens, Dei nomine celebretur, suum utique Patrem ; atque utin his non Moses, sicut forsitan quispiam suspi- c cetur, sed ipse Dominus alium suum Patrem vo- cal: ante enim is qui Mosi respondit, ait : « Ego transibo prior te gloria mea, et vocabo in nomine Domini. » Ubi igitur hoc dixit, Scriptura deinceps instar narrationis adjungit: Et descendit Domi- nus in nube, et adstitit ei illic, et vocavit in nomine Domini. Igitur ipse Dominus dum est, quod pro- miserat, praestaturus, descendit, et quemadmodum verba ipsa significant, progreditur ante faciem Mo- sis. Ipse autem Dominus vocat dicens: Deus, clemens et misericors, » et quæ sequuntur: quibus verbis plane ipse Dominus suum servum, et seipsum quisnam esset, et ingeniti Domini noti- tiam, quasi sacris initians docet. Hoc vero ipsum tibi planissime demonstrabit ipse Moyses, ubi orans pro populo, supra expositas Domini voces comme- anorat: illic enim intelliges, Dominum hæc dixisse, non ipsum Moysem, cum dicit: «Et nunc extollatur manus tua, Domine, quemadmodum dixisti, dicens : Dominus longanimis, et multæ misericordiæ, et verax, auferens iniquitates et injustitias et peccata, et purgatione non purgabit reum, qui reddis pec- cata patrum in filios, usque in tertiam et quartam generationem. Observa autem quonam modo in his ipse Dominus ubi Patrem longanimem, et multæ misericordiæ appellavit, tum adjungit, ipsum esse veracem, quod sane cum eo concordat, quod in Domine Exod. xxx, 17-19. Exod. xxxiv, 1, 5-8. D - APOLOGETICA.
εἰκότως ἄρα καὶ «ἀρχιστράτηγος δυνάμεως κυρίου» ἐπὶ τοῦ παρόντος ἀνείρηται, ὡς καὶ «μεγάλης βουλῆς ἄγγελος» ἐν ἑτέροις, καὶ σύνθρονος τοῦ πατρός, αἰώνιός τε καὶ μέγας ἀρχιερεύς. ἀποδέδεικται δὲ ὅτι καὶ κύριος καὶ θεὸς ὁ αὐτὸς καὶ Χριστός, ὑπὸ τοῦ πατρὸς ἐλαίῳ ἀγαλλιάσεως κεχρισμένος. τῷ μὲν οὖν Ἀβραὰμ παρὰ τῇ δρυὶ̈ φανεὶς ἐν ἀνθρώπου εἴδει, γαληνῷ καὶ εἰρηναίῳ σχήματι ἑαυτὸν ὑποδείκνυσιν, τὴν σωτήριον εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ παρουσίαν ἐξ ἐκείνου προοιμιαζόμενος, τῷ δὲ Ἰακώβ, ὡς ἀσκητῇ καὶ ἀγωνιστῇ παλαίειν πρὸς ἐχθροὺς καὶ ἀγωνίζεσθαι μέλλοντι, οἷα ἄνθρωπος, Μωσεῖ δὲ καὶ τῷ λαῷ ἐν εἴδει νεφέλης καὶ πυρὸς καθηγεῖτο, φοβερὸν ὁμοῦ καὶ ἐπεσκιασμένον παρέχων ἑαυτόν. ἐπεὶ δὲ ὁ τοῦ Μωσέως διάδοχος Ἰησοῦς πολεμίοις ἔμελλεν παρατάττεσθαι, τοῖς τὸ πρὶν Παλαιστίνων γῆς οἰκήτορσιν, ἀλλοφύλοις ἔθνεσιν καὶ ἀσεβεστάτοις, εἰκότως μετὰ ῥομφαίας ἐσπασμένης καὶ κατὰ τῶν πολεμίων ἠκονημένης ὑποφαίνεται, μονονουχὶ διὰ τῆς ὄψεως ἐπιδεικνύς, ὅτι δὴ αὐτὸς ἀοράτῳ ῥομφαίᾳ, ἐνθέῳ δυνάμει, τοὺς ἀσεβεῖς μετιέναι ἔμελλεν, τοῖς οἰκείοις συστρατευόμενος καὶ συναγωνιζόμενος.
Εt Ει ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΖ'. Ως αὐτὸς αὖθις ὁ τῷ Μωσεῖ χρηματίζων Κύριος, ἕτερον Κύριον κρείττονα ἑαυτοῦ τὸν Πατέρα γιγνώσκων, τοῦτον ἀληθινὸν Θεὸν ἀνεκαλεῖτο. • Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς Μωσήν· Καὶ τοῦτόν σοι τὸν λόγον, ὃν εἴρηκας, ποιήσω. Εύρηκας γὰρ χάριν ἐνώπιόν μου, καὶ οἶδά σε παρὰ πάντας. » Καὶ εἶπε Μωσῆς· « Δεῖξόν μοι τὴν σεαυτοῦ δόξαν. » Καὶ εἶπεν· « Ἐγὼ προπορεύσομαι πρότερός σου τῇ δόξῃ μου, καὶ καλέσω ἐν ὀνόματί μου Κύριον ἐναντίον σου, καὶ ἐλεήσω ὃν ἂν ἐλεῶ, καὶ οἰκτειρήσω ὃν ἂν οἱο κτείρω. » Καὶ μεθ' ἕτερα ἐπιφέρει λέγων· « Καὶ κατέβη Κύριος ἐν νεφέλῃ, καὶ παρέστη αὐτῷ ἐκεῖ, καὶ ἐλάλησεν ἐν ὀνόματι Κυρίου· καὶ παρῆλθε Κύριος ἐν ὀνόματι αὐτοῦ, καὶ ἐκάλεσε· Κύριε, Κύριε, ὁ Θεὸς οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, μακρόθυμος καὶ το λυέλεος, καὶ ἀληθινὸς, καὶ δικαιοσύνην διατηρῶν, ποιῶν ἔλεος εἰς χιλιάδας, ἀφαιρῶν ἀνομίας, καὶ ἀδι κίας, καὶ ἁμαρτίας· καὶ καθαρισμῷ οὐ καθαριεῖ τὸν ἔνοχον, ἀπάγων ἁμαρτίας πατέρων ἐπὶ τέκνα, καὶ τέκνα τέκνων, ἐπὶ τρίτην καὶ τετάρτην γενεάν· καὶ σπεύσας Μωσής, κύψας ἐπὶ τὴν γῆν προσεκύνησ σεν. » "Ορα δὴ τίνα τρόπον καὶ νῦν αὐτὸς ὁ Κύριος ὁ καταβὰς ἐκάλεσεν ἐν νεφέλῃ, καὶ τῷ Μωσεί παρα- στὰς ἐν ὀνόματι Κυρίου, ἕτερον παρ' ἑαυτὸν, συν ήθως κατὰ ἀναδίπλωσιν δις Κύριον ἐπικαλούμενον, ὡσὰν καὶ ἑαυτοῦ καὶ τῶν λοιπῶν ἁπάντων δεσπότην θεολογούμενον, τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα· καὶ ὅτι γε ἐν τούτοις οὐ Μωσῆς, ὡς ἂν ὑπολάβοι τις, ἀλλὰ γὰρ αὐτὸς ὁ Κύριος ἕτερον Κύριον τὸν Πατέρα καλεῖ, παραλαβὼν αὐτὸς ὁ χρηματίζων τῷ Μωσεί φησιν· • Ἐγὼ παρελεύσομαι πρότερός σου τῇ δόξῃ μου, και λέσω ἐν ὀνόματι Κυρίου. » Τοῦτο γοῦν εἰρηκότος, ἑξῆς ἐπιλέγει ἡ Γραφὴ διηγηματικῶς· « Καὶ κατέβη Κύριος ἐν νεφέλῃ, καὶ παρέστη αὐτῷ ἐκεῖ, καὶ ἐκάλεσεν ἐν ὀνόματι Κυρίου. » Οὐκοῦν αὐτὸς ὁ Κύ ριος τὴν ὑπόσχεσιν τὴν αὑτοῦ πληρώσων κάτεισι, καὶ ὥσπερ ὁ λόγος φησί, πρόεισι πρὸ προσώπου Μωσή. Καὶ αὐτὸς δὴ ὁ Κύριος καλεῖ λέγων· « Κύριε ὁ Θεός, οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, καὶ τὰ ἑξῆς· σαφῶς ὁ Κύριος τὸν θεράποντα, ἑαυτόν τε ὅστις εἴη, καὶ τὴν τοῦ κρείττονος Κυρίου γνῶσιν μυσταγωγῶν. Τοῦτο δέ σοι παραστήσει, ἔνθα, προσευχόμενος ὑπὲρ τοῦ λαοῦ, τῶν προκειμένων τοῦ Κυρίου μνημονεύει φωνῶν, τὸν Κύριον ταῦτα εἰρηκέναι, ἀλλ᾽ οὐκ αὐτὸν, ἐν οἷς φησι· ι Καὶ νῦν ὑψωθήτω ἡ χείρ σου, Κύριε, ὃν τρόπον εἶπας λέγων· Κύριος μακρόθυμος καὶ πολυέλεος, καὶ ἀληθινὸς, ἀφαιρῶν ἀνομίας καὶ ἀδι κίας, καὶ ἁμαρτίας· καὶ καθαρισμῷ οὐ καθαριεῖ τὸν ἔνοχον, ἀποδιδοὺς ἁμαρτίας πατέρων ἐπὶ τέκνα ἕως ἐπὶ τρίτην καὶ τετάρτην γενεάν. » Επιτήρει δὲ τίνα τρόπον ἐν τούτοις αὐτὸς ὁ Κύριος, τὸν Πατέρα μα πρόθυμον καὶ πολυέλεον ἐπειπών, προστίθησι λέγων αὐτὸν καὶ ἀληθινὸν, συμφώνως τῷ, ο Ἵνα για γνώσκωσί σε τὸν μόνον ἀληθινὸν Θεὸν, » Εὐαγγελίοις ὑφ' ἑνὸς καὶ τοῦ αὐτοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εἰρημένῳ. Μόνον γοῦν ἀληθινὸν Θεὸν σφόδρα εὐσε ἐν EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. II. CAPUT XVII. A Quod as rursus Dominus, qui Mosi responsa dabat, alium a quo erat agnoscens, Putrem utique, hunc ipsum suum Deum vocabat. B • Et dixit Dominus ad Moysem : Et hoc tibi ver- bum, quod dixisti, faciam. Invenisti enim gratiam coram me, et novi te præter omnes. Et dixit Moyses : • Ostende mihi tuam gloriam. dixit : Ego anteibo prior te gloria mea, et vocabo in nomine meo Do- minun coram te, et miserabor cujuscunque mise- reor, et clemens ero erga quemcunque sum cle- mens 7. . Et post alia adjungit, atque ait : « de- scendit Dominus in nube, et adstitit ei illic. et voca- vit in nomine Domini: et transivit Dominus in nomine ipsius, et vocavit : Domine, Domine, Deus clemens et misericors, longanimis, et multæ mise- rationis, et verax, et justitiam servans, faciens misericordiam in millia, auferens iniquitates et injustitias, et peccata : et purgatione non purgabit reum inducens peccata patrum in filios, et filios filiorum, in tertiam et quartam generationem : et cum festinasset Moses, curvatus in terram adora- vit 76. » Contemplamiui, quæso, quonam modo etiam nunc ipse Dominus, qui in nube descendit, et Mosi adstitit in nomine Domini, vocaverit alium præter seipsum, qui solitus sit ex conduplicatione bis Dominus appellari, tanquam eum, a quo ipse sit, reliquorum omnium jus potestatemque habens, Dei nomine celebretur, suum utique Patrem ; atque utin his non Moses, sicut forsitan quispiam suspi- c cetur, sed ipse Dominus alium suum Patrem vo- cal: ante enim is qui Mosi respondit, ait : « Ego transibo prior te gloria mea, et vocabo in nomine Domini. » Ubi igitur hoc dixit, Scriptura deinceps instar narrationis adjungit: Et descendit Domi- nus in nube, et adstitit ei illic, et vocavit in nomine Domini. Igitur ipse Dominus dum est, quod pro- miserat, praestaturus, descendit, et quemadmodum verba ipsa significant, progreditur ante faciem Mo- sis. Ipse autem Dominus vocat dicens: Deus, clemens et misericors, » et quæ sequuntur: quibus verbis plane ipse Dominus suum servum, et seipsum quisnam esset, et ingeniti Domini noti- tiam, quasi sacris initians docet. Hoc vero ipsum tibi planissime demonstrabit ipse Moyses, ubi orans pro populo, supra expositas Domini voces comme- anorat: illic enim intelliges, Dominum hæc dixisse, non ipsum Moysem, cum dicit: «Et nunc extollatur manus tua, Domine, quemadmodum dixisti, dicens : Dominus longanimis, et multæ misericordiæ, et verax, auferens iniquitates et injustitias et peccata, et purgatione non purgabit reum, qui reddis pec- cata patrum in filios, usque in tertiam et quartam generationem. Observa autem quonam modo in his ipse Dominus ubi Patrem longanimem, et multæ misericordiæ appellavit, tum adjungit, ipsum esse veracem, quod sane cum eo concordat, quod in Domine Exod. xxx, 17-19. Exod. xxxiv, 1, 5-8. D - APOLOGETICA.
διὸ κατὰ καιρὸν καὶ «ἀρχιστράτηγον κυρίου» ἑαυτὸν ἀνηγόρευσεν. Ἀπὸ τοῦ Ἰώβ. «Εἶπεν δὲ κύριος τῷ Ἰὼβ διὰ λαίλαπος καὶ νεφῶν· ποῦ ἦς ἐν τῷ θεμελιοῦν με τὴν γῆν; ἀπάγγειλον δή μοι, εἰ ἐπίστασαι σύνεσιν. τίς ἔθετο τὰ μέτρα αὐτῆς, εἰ οἶδας;» καὶ ἑξῆς· «ὅτε ἐγενήθησαν», φησίν, «ἄστρα, ᾔνεσάν με φωνῇ μεγάλῃ πάντες ἄγγελοί μου· ἔφραξα δὲ θάλασσαν πύλαις», καὶ ἑξῆς· «ἢ ἐπὶ σοῦ συντέταχα φέγγος πρωϊνόν, ἑωσφόρος δὲ ἐπεῖδεν τὴν ἑαυτοῦ τάξιν;» καὶ πάλιν· «ἢ σὺ λαβὼν γῆς πηλὸν ἔπλασας ζῷον, καὶ λαλητὸν αὐτὸ ἔθου ἐπὶ τῆς γῆς; ἀφεῖλες δὲ ἀπὸ ἀσεβῶν τὸ φῶς, βραχίονα δ’ ὑπερηφάνων συνέτριψας; ἦλθες δὲ ἐπὶ πηγὴν θαλάσσης, ἐν δὲ ἴχνεσιν ἀβύσσου περιεπάτησας; ἀνοίγονται δέ σοι φόβῳ πύλαι θανάτου, πυλωροὶ δὲ ᾅδου ἰδόντες σε ἔπτηξαν;» καὶ ἐπὶ τέλει τοῦ παντὸς χρησμοῦ ἀποκρίνεται Ἰὼβ τῷ κυρίῳ λέγων· «ἄκουσον δή μου, κύριε, ἵνα κἀγὼ λαλήσω· ἐρωτήσω δέ σε, σὺ δέ με δίδαξον. ἀκοὴν μὲν ὠτὸς ἤκουόν σου τὸ πρότερον, νῦν δὲ ὁ ὀφθαλμός μου ἑώρακέν σε· διὸ ἐφαύλισα ἐμαυτὸν καὶ ἐτάκην· ἥγημαι δὲ ἐμαυτὸν γῆν καὶ σποδόν».
Εt Ει ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΖ'. Ως αὐτὸς αὖθις ὁ τῷ Μωσεῖ χρηματίζων Κύριος, ἕτερον Κύριον κρείττονα ἑαυτοῦ τὸν Πατέρα γιγνώσκων, τοῦτον ἀληθινὸν Θεὸν ἀνεκαλεῖτο. • Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς Μωσήν· Καὶ τοῦτόν σοι τὸν λόγον, ὃν εἴρηκας, ποιήσω. Εύρηκας γὰρ χάριν ἐνώπιόν μου, καὶ οἶδά σε παρὰ πάντας. » Καὶ εἶπε Μωσῆς· « Δεῖξόν μοι τὴν σεαυτοῦ δόξαν. » Καὶ εἶπεν· « Ἐγὼ προπορεύσομαι πρότερός σου τῇ δόξῃ μου, καὶ καλέσω ἐν ὀνόματί μου Κύριον ἐναντίον σου, καὶ ἐλεήσω ὃν ἂν ἐλεῶ, καὶ οἰκτειρήσω ὃν ἂν οἱο κτείρω. » Καὶ μεθ' ἕτερα ἐπιφέρει λέγων· « Καὶ κατέβη Κύριος ἐν νεφέλῃ, καὶ παρέστη αὐτῷ ἐκεῖ, καὶ ἐλάλησεν ἐν ὀνόματι Κυρίου· καὶ παρῆλθε Κύριος ἐν ὀνόματι αὐτοῦ, καὶ ἐκάλεσε· Κύριε, Κύριε, ὁ Θεὸς οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, μακρόθυμος καὶ το λυέλεος, καὶ ἀληθινὸς, καὶ δικαιοσύνην διατηρῶν, ποιῶν ἔλεος εἰς χιλιάδας, ἀφαιρῶν ἀνομίας, καὶ ἀδι κίας, καὶ ἁμαρτίας· καὶ καθαρισμῷ οὐ καθαριεῖ τὸν ἔνοχον, ἀπάγων ἁμαρτίας πατέρων ἐπὶ τέκνα, καὶ τέκνα τέκνων, ἐπὶ τρίτην καὶ τετάρτην γενεάν· καὶ σπεύσας Μωσής, κύψας ἐπὶ τὴν γῆν προσεκύνησ σεν. » "Ορα δὴ τίνα τρόπον καὶ νῦν αὐτὸς ὁ Κύριος ὁ καταβὰς ἐκάλεσεν ἐν νεφέλῃ, καὶ τῷ Μωσεί παρα- στὰς ἐν ὀνόματι Κυρίου, ἕτερον παρ' ἑαυτὸν, συν ήθως κατὰ ἀναδίπλωσιν δις Κύριον ἐπικαλούμενον, ὡσὰν καὶ ἑαυτοῦ καὶ τῶν λοιπῶν ἁπάντων δεσπότην θεολογούμενον, τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα· καὶ ὅτι γε ἐν τούτοις οὐ Μωσῆς, ὡς ἂν ὑπολάβοι τις, ἀλλὰ γὰρ αὐτὸς ὁ Κύριος ἕτερον Κύριον τὸν Πατέρα καλεῖ, παραλαβὼν αὐτὸς ὁ χρηματίζων τῷ Μωσεί φησιν· • Ἐγὼ παρελεύσομαι πρότερός σου τῇ δόξῃ μου, και λέσω ἐν ὀνόματι Κυρίου. » Τοῦτο γοῦν εἰρηκότος, ἑξῆς ἐπιλέγει ἡ Γραφὴ διηγηματικῶς· « Καὶ κατέβη Κύριος ἐν νεφέλῃ, καὶ παρέστη αὐτῷ ἐκεῖ, καὶ ἐκάλεσεν ἐν ὀνόματι Κυρίου. » Οὐκοῦν αὐτὸς ὁ Κύ ριος τὴν ὑπόσχεσιν τὴν αὑτοῦ πληρώσων κάτεισι, καὶ ὥσπερ ὁ λόγος φησί, πρόεισι πρὸ προσώπου Μωσή. Καὶ αὐτὸς δὴ ὁ Κύριος καλεῖ λέγων· « Κύριε ὁ Θεός, οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, καὶ τὰ ἑξῆς· σαφῶς ὁ Κύριος τὸν θεράποντα, ἑαυτόν τε ὅστις εἴη, καὶ τὴν τοῦ κρείττονος Κυρίου γνῶσιν μυσταγωγῶν. Τοῦτο δέ σοι παραστήσει, ἔνθα, προσευχόμενος ὑπὲρ τοῦ λαοῦ, τῶν προκειμένων τοῦ Κυρίου μνημονεύει φωνῶν, τὸν Κύριον ταῦτα εἰρηκέναι, ἀλλ᾽ οὐκ αὐτὸν, ἐν οἷς φησι· ι Καὶ νῦν ὑψωθήτω ἡ χείρ σου, Κύριε, ὃν τρόπον εἶπας λέγων· Κύριος μακρόθυμος καὶ πολυέλεος, καὶ ἀληθινὸς, ἀφαιρῶν ἀνομίας καὶ ἀδι κίας, καὶ ἁμαρτίας· καὶ καθαρισμῷ οὐ καθαριεῖ τὸν ἔνοχον, ἀποδιδοὺς ἁμαρτίας πατέρων ἐπὶ τέκνα ἕως ἐπὶ τρίτην καὶ τετάρτην γενεάν. » Επιτήρει δὲ τίνα τρόπον ἐν τούτοις αὐτὸς ὁ Κύριος, τὸν Πατέρα μα πρόθυμον καὶ πολυέλεον ἐπειπών, προστίθησι λέγων αὐτὸν καὶ ἀληθινὸν, συμφώνως τῷ, ο Ἵνα για γνώσκωσί σε τὸν μόνον ἀληθινὸν Θεὸν, » Εὐαγγελίοις ὑφ' ἑνὸς καὶ τοῦ αὐτοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εἰρημένῳ. Μόνον γοῦν ἀληθινὸν Θεὸν σφόδρα εὐσε ἐν EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. II. CAPUT XVII. A Quod as rursus Dominus, qui Mosi responsa dabat, alium a quo erat agnoscens, Putrem utique, hunc ipsum suum Deum vocabat. B • Et dixit Dominus ad Moysem : Et hoc tibi ver- bum, quod dixisti, faciam. Invenisti enim gratiam coram me, et novi te præter omnes. Et dixit Moyses : • Ostende mihi tuam gloriam. dixit : Ego anteibo prior te gloria mea, et vocabo in nomine meo Do- minun coram te, et miserabor cujuscunque mise- reor, et clemens ero erga quemcunque sum cle- mens 7. . Et post alia adjungit, atque ait : « de- scendit Dominus in nube, et adstitit ei illic. et voca- vit in nomine Domini: et transivit Dominus in nomine ipsius, et vocavit : Domine, Domine, Deus clemens et misericors, longanimis, et multæ mise- rationis, et verax, et justitiam servans, faciens misericordiam in millia, auferens iniquitates et injustitias, et peccata : et purgatione non purgabit reum inducens peccata patrum in filios, et filios filiorum, in tertiam et quartam generationem : et cum festinasset Moses, curvatus in terram adora- vit 76. » Contemplamiui, quæso, quonam modo etiam nunc ipse Dominus, qui in nube descendit, et Mosi adstitit in nomine Domini, vocaverit alium præter seipsum, qui solitus sit ex conduplicatione bis Dominus appellari, tanquam eum, a quo ipse sit, reliquorum omnium jus potestatemque habens, Dei nomine celebretur, suum utique Patrem ; atque utin his non Moses, sicut forsitan quispiam suspi- c cetur, sed ipse Dominus alium suum Patrem vo- cal: ante enim is qui Mosi respondit, ait : « Ego transibo prior te gloria mea, et vocabo in nomine Domini. » Ubi igitur hoc dixit, Scriptura deinceps instar narrationis adjungit: Et descendit Domi- nus in nube, et adstitit ei illic, et vocavit in nomine Domini. Igitur ipse Dominus dum est, quod pro- miserat, praestaturus, descendit, et quemadmodum verba ipsa significant, progreditur ante faciem Mo- sis. Ipse autem Dominus vocat dicens: Deus, clemens et misericors, » et quæ sequuntur: quibus verbis plane ipse Dominus suum servum, et seipsum quisnam esset, et ingeniti Domini noti- tiam, quasi sacris initians docet. Hoc vero ipsum tibi planissime demonstrabit ipse Moyses, ubi orans pro populo, supra expositas Domini voces comme- anorat: illic enim intelliges, Dominum hæc dixisse, non ipsum Moysem, cum dicit: «Et nunc extollatur manus tua, Domine, quemadmodum dixisti, dicens : Dominus longanimis, et multæ misericordiæ, et verax, auferens iniquitates et injustitias et peccata, et purgatione non purgabit reum, qui reddis pec- cata patrum in filios, usque in tertiam et quartam generationem. Observa autem quonam modo in his ipse Dominus ubi Patrem longanimem, et multæ misericordiæ appellavit, tum adjungit, ipsum esse veracem, quod sane cum eo concordat, quod in Domine Exod. xxx, 17-19. Exod. xxxiv, 1, 5-8. D - APOLOGETICA.
PG 22:401Ὅτι μὲν οὖν κυρίου τοῦ δημιουργοῦ τυγχάνουσιν αἱ προκείμεναι φωναί, οὐκ ἐκ τῶν προτεθέντων μόνον ἀλλὰ καὶ ἐκ τῶν σοι φαινομένων διαγνῶναι ῥᾴδιον. ὅτι δὲ τὸ «ἦλθες ἐπὶ πηγὴν θαλάσσης, ἐν δὲ ἴχνεσιν ἀβύσσου περιεπάτησας»; καὶ τὸ «ἀνοίγονται δέ σοι φόβῳ πύλαι θανάτου, πυλωροὶ δὲ ᾅδου ἰδόντες σε ἔπτηξαν»; τὴν εἰς ᾅδου κάθοδον τοῦ σωτῆρος ἡμῶν θεσπίζει κατὰ τὸν προςήκοντα καιρὸν ἀποδείξομεν, τοσοῦτον νῦν ἐπισημηνάμενοι, ὡς μᾶλλον τῷ θεῷ λόγῳ ἤπερ τῷ θεῷ τῶν ὅλων τὰ κατὰ τὸν τόπον ἀνατιθέναι προσήκει. ὁ γοῦν Ἰὼβ ἑξῆς ὁμοίως τοῖς πατράσιν αὐτὸν δὴ τοῦτον τὸν ἐν ἀρχαῖς «διὰ λαίλαπος καὶ νεφῶν» χρηματίζοντα αὐτῷ κύριον αὐτοψίᾳ τεθεωρηκέναι μαρτυρεῖ, λέγων· «ἄκουσον δέ μου, κύριε, ἵνα κἀγὼ λαλήσω· ἐρωτήσω δέ σε, σὺ δέ με δίδαξον. ἀκοὴν μὲν ὠτὸς ἤκουόν σου τὸ πρότερον, νῦν δὲ ὁ ὀφθαλμός μου ἑώρακέν σε. διὸ ἐφαύλισα ἐμαυτὸν καὶ ἐτάκην· ἥγημαι δὲ ἐμαυτὸν γῆν καὶ σποδόν».
δῶς ἀποκαλεῖ τὸν Πατέρα, τὸ προσῆκον ἀπονέμων σέβας τῇ ἀγεννήτῳ φύσει, ἧς αὐτὸν εἰκόνα εἶναι καὶ γέννημα οἱ θεῖοι λόγοι παιδεύουσιν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΗ'. - ᾿Απὸ τῶν ᾿Αριθμών. — Ὡς τὸν Θεὸν τῷ Ἰσραὴλ ἐρατὸν εἶναι ἡ θεία διδάσκει Γραφὴ, τὸν Θεὸν Λόγον αινιττομένη. Ἐν τοῖς Ἀριθμοῖς ὁ Μωσῆς εὐχόμενός φησιν· • Ὅτι σὺ εἶ Κύριος ἐν τῷ λαῷ τούτῳ, ὅστις ὀφθαλμοῖς κατ' ὀφθαλμοὺς ὀπτάνῃ σύ, Κύριε·, ἀνθ' οὗ ὁ μὲν Ακύλας ἐξέδωκεν· « Οτι σὺ εἶ, Κύριε, ἐν ἐγκάτῳ τοῦ λαοῦ τούτου, ὃς ὀφθαλμὸν ἐν ὀφθαλμοῖς ὁρᾷ σὺ, Κύριε·, ὁ δὲ Σύμμαχος· « Ὅτι σὺ εἶ, Κύριε. › Καὶ ἐν Ἐξόδῳ εἴρηται· ι Καὶ ἀνέβη Μωσῆς, καὶ Ααρών, καὶ Ναδάβ, καὶ ᾿Αβιούδ, καὶ ἑβδομήκοντα τῶν πρεσβυτέρων τοῦ Ἰσραήλ, καὶ εἶδον τὸν τόπον ὅπου έστηκεν ὁ Θεὸς Ἰσραήλ·, ἀνθ' οὗ ὁ μὲν Ἀκύλας· « Καὶ εἶδον, φησί, τὸν Θεὸν Ἰσραήλ·, ὁ δὲ Σύμ μαχος · ι Καὶ εἶδον δράματι τὸν Θεὸν Ἰσραήλ. » Διὰ τὸ, «Θεὸν οὐδεὶς ἑώρακε πώποτε, ο τάχ' ἄν τις ἐναν τίαν εἶναι τῷ σωτηριώδει Λόγῳ τὴν παροῦσαν ὑπου λάδοι λέξιν, ὡς ὁρατὸν ὑποτιθεμένην τὸν τὴν φύσιν Φόρατον. Αλλ' εἰ καὶ ταῦτα ἐπὶ τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ, τὸν πολυμερῶς καὶ πολυτρόπως ὀφθέντα τοῖς πατρά σιν ἐκλάβοις, ὁμοίως τοῖς προαποδειχθεῖσιν ἡμῖν, οὐκέτ᾽ ἂν δόξειε τοῖς ἐναντίοις περιπίπτειν. Θεὸν Ἰστ ραὴλ ἐνταῦθ᾽ ὁρώμενον αὐτὸν ἐκεῖνον εἶναι διδάσκει, ἦν καὶ τῷ Ἰσραὴλ ὀφθέντα, ὅτε ἐπάλαιεν ἄνθρωπος μετ' αὐτοῦ, ὃς καὶ πρῶτος αὐτοῦ τὴν προσωνυμίαν ἐκ τοῦ Ἰακὼβ ἐπὶ τὸν Ἰσραὴλ μεταβέβληκεν, εἰπὼν, • Ότι ἐνίσχυσας μετὰ Θεοῦ, ν ὅτε καὶ τῆς θείας αὐτοῦ δυνάμεως αἴσθησιν λαβὼν ὁ Ἰακώβ, ἐκάλεσε τὸν τόπον ἐκεῖνον Εἶδος Θεοῦ, εἰπὼν, « Εἶδον γὰρ θεὸν πρόσωπον πρὸς πρόσωπον, καὶ ἐσώθη μου ή ψυχή, ο οὐχ ἕτερον ὑπάρχειν τοῦ Θεοῦ Λόγου, κατὰ τὸν οἰκεῖον καιρὸν παρεστήσαμεν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ 10. - Απὸ τοῦ Ἰησοῦ τοῦ Ναυῆ. — Ὡς ὁ Θεὸς λόγος, ο τῷ Μωσεί χρηματίζων, ὁμοίως τοῖς πάλαι προ- πάτορσιν, ὤφθη καὶ Ἰησοῦ τῷ Μωσέως δια δόχῳ ἐν ἀνθρώπου σχηματι • Καὶ ἐγενήθη, ὡς ἦν Ἰησοῦς ἐν Ἱεριχώ, καὶ ἀνα- βλέψας ὁρᾷ ἄνθρωπον ἑστηκότα κατέναντι αὐτοῦ, καὶ ἡ ῥομφαία ἑσπασμένη ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ. Καὶ προσ ελθὼν ὁ Ἰησοῦς εἶπεν· Ημέτερος εἴ, ἢ τῶν ὑπεναν τίων; Καὶ εἶπεν αὐτῷ· Ἐγὼ ἀρχιστράτηγος δυνά μεως Κυρίου παραγέγονα· καὶ Ἰησοῦς ἔπεσεν ἐπὶ πρόσωπον ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Δέσποτα, τί προστάσσεις τῷ σῷ οἰκέτῃ; Καὶ λέγει ὁ ἀρχι- στράτηγος Κυρίου· « Ἰησοῦ, λῦσαι τὸ ὑπόδημα τῶν ποδῶν σου· ὁ γὰρ τόπος ἐφ᾽ ᾧ σὺ ἕστηκας, γῇ ἁγία ἐστίν. Αὐτὰ δὴ ταῦτα καὶ Μωϋσεῖ ἀρχομένῳ τῆς θεω ρίας ἐπὶ τῆς βάτου πρὸς τοῦ Κυρίου εἴρητο, ὡς δηλοῖ ἡ Γραφή· ὡς δὲ εἶδε Κύριος, ὅτι προσάγει ἰδεῖν, Β Εt DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. A Evangeliis dictum est ab uno et eodem Salvatore nostro : « Ut cognoscant te solum verum Deum 79. Solum igitur verum Deum admodum pie ac reli- giose Patrem vocat, ut sic naturæ ingenitæ convenientem honorem et cultum attribuat, cujus naturæ et ipsum imaginem esse et sobolem divina docent oracula. C Joan. XVII, 3. GU. "Jos. v, 13-16. - CAPUT XVIII. A Numeris. Quod Deum ipsi Israel visibilem essé divina docet Scriptura, quæ ipsum Dei Verbum significat. In Numeris Moses orans ait: Quoniam tu es Dominus in populo hoc qui oculis ad oculos vide- ris tu, Domine 8: » pro quo sane Aquila reddidit: • Quoniam tu es, Domine, in visceribus populi hu- jus, qui oculum in oculis videris tu, Domine. » Symmachus autem : • Quoniam tu es, Do- mine. » Et in Exodo dictum est : Et ascendit Mo- ses et Aaron, et Nadab, et Abiud, et septuaginta ex senioribus Israel, et viderunt locum ubi stete- rat Deus Israel "; » pro quo Aquila : « viderunt, inquit, Deum Israel; › Symmachus autem : « Et vi- derunt visione Deum Israel. » Cæterum, propter il lud : « Deum nemo vidit unquam &, fortasse verba quæ hoc loco posita sunt, salutari Verbo contraria esse quispiam suspicetur: utpote, cum visibilem illum faciant, qui natura invisibilis est. Sed si hæc de Verbo Dei acceperis, qui multifariam multisque modis a patribus est visus, sicut nos in iis quæ supra ostensa sunt accepimus, neutiquam in con- traria videberis tibi recidere. Qui enim hic Deus Israel cernitur, ipsum illum esse docent, qui et ab Israel visus est, quando homo luctatus est cuni ipso : quínetiam primus illius nomen mutavit, ex Jacob in Israel, dicens: Quoniam invaluisti cuni Deo ", » quo tempore divinam illius virtutem sen- tiens Jacob, vocavit locum illum, Speciem Dei, cum dixit : « Vidi enim Deum facie ad faciem, et servata est anima mea ® : » quem sane Deum non alium esse quam Dei Verbum, suo tempore de- monstravimus. D - CAPUT XIX. A Jesu Nave. Quod Dei Verbum, quod Mosi non secus atque antiquis patribus dabat responsu, etiam Jesu Mosis successori in kominis forma, visus est. • Et factum est, ubi fuit Jesus in Jericho, et re- spiciens videt hominem stantem coram se, et gla- dius vagina exutus in manu ejus, et accedens Je- sus dixit : Noster es, an adversariorum ? Et dixit ei : Ego princeps imperatorum exercitus Domini, nunc veni. Et Jesus cecidit facie in terram, et dlxit ei : Domine, quid imperas servo tuo? Et ait princeps imperatorum Domini : Jesu, solve calcea- imentum pedum tuorum, locus enim in quo stas, terra sancta est 8., Eadem sane hæc Mosi quoque initio visionis in rubo, ab ipso Domino dicta sunt, sicut Scriptura indicat : « Ut vero vidit Dominus, quod accederet ad videndum, vocavit eum Domi- 28. ss ibid. Num. XIV, 14. Exod. xxiv, 9, 10. sa Juan. 1, 18. Gen. XXXII, .
πῶς δ’ ἂν τὸν ἀνωτάτω θεόν, τὸν τῶν ὅλων ἐπέκεινα, τὴν ἄτρεπτον καὶ ἀγέννητον οὐσίαν, σάρκα περιβεβλημένη ψυχὴ καὶ ὀφθαλμοὶ θνητῶν θεάσαιντο, εἰ μὴ ἄρα σαφῶς κἀνταῦθα ὑποβαίνοντα τοῦ οἰκείου μεγέθους τὸν θεὸν λόγον, τὸν διαφόρως ἀποδεικνύμενον κύριον, εἴποιμεν ἂν παρίστασθαι, ὡς ἔστιν καὶ ἐξ αὐτῶν τῶν χρησμῶν μαθεῖν, δι’ ὧν αὖθις ὁ κύριος, πρὸς τὸν Ἰὼβ τὰ περὶ τοῦ διαβόλου ὡς περὶ δράκοντος διιών, ἐπεχείρει· «οὐ δέδοικας ὅτι ἡτοίμασταί μοι;» δράκοντα γὰρ ἡτοιμάσθαι ποίῳ κυρίῳ προσήκει νομίζειν ἢ τῷ θεῷ λόγῳ καὶ σωτῆρι ἡμῶν; ὃς τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου πάλαι πρότερον πολιορκοῦντα τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος καθεῖλεν, «λύσας τὰς ὠδῖνας τοῦ θανάτου», ὃ καὶ αὐτὸς παρίστησιν φήσας· «ἦλθες δὲ ἐπὶ πηγὴν θαλάσσης, ἐν δὲ ἴχνεσιν ἀβύσσου περιεπάτησας; ἀνοίγονται δέ σοι φόβῳ πύλαι θανάτου, πυλωροὶ δὲ ᾅδου ἰδόντες σε ἔπτηξαν;» ταῦτα δὲ εἰκότως πρὸς τὸν Ἰὼβ χρηματίζει μετὰ τὸν μέγαν πειρασμὸν ὃν ὑπέμεινε καὶ ἀγῶνα, διδάσκων αὐτὸν ὅτι ὑπὲρ μέρους ἠγώνισται, τοῦ μείζονος καὶ κραταιοτέρου πολέμου καὶ ἀγῶνος αὐτῷ τῷ κυρίῳ πεφυλαγμένου κατὰ τὸν καιρὸν τῆς εἰς τὸν θάνατον αὐτοῦ παρουσίας.
δῶς ἀποκαλεῖ τὸν Πατέρα, τὸ προσῆκον ἀπονέμων σέβας τῇ ἀγεννήτῳ φύσει, ἧς αὐτὸν εἰκόνα εἶναι καὶ γέννημα οἱ θεῖοι λόγοι παιδεύουσιν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΗ'. - ᾿Απὸ τῶν ᾿Αριθμών. — Ὡς τὸν Θεὸν τῷ Ἰσραὴλ ἐρατὸν εἶναι ἡ θεία διδάσκει Γραφὴ, τὸν Θεὸν Λόγον αινιττομένη. Ἐν τοῖς Ἀριθμοῖς ὁ Μωσῆς εὐχόμενός φησιν· • Ὅτι σὺ εἶ Κύριος ἐν τῷ λαῷ τούτῳ, ὅστις ὀφθαλμοῖς κατ' ὀφθαλμοὺς ὀπτάνῃ σύ, Κύριε·, ἀνθ' οὗ ὁ μὲν Ακύλας ἐξέδωκεν· « Οτι σὺ εἶ, Κύριε, ἐν ἐγκάτῳ τοῦ λαοῦ τούτου, ὃς ὀφθαλμὸν ἐν ὀφθαλμοῖς ὁρᾷ σὺ, Κύριε·, ὁ δὲ Σύμμαχος· « Ὅτι σὺ εἶ, Κύριε. › Καὶ ἐν Ἐξόδῳ εἴρηται· ι Καὶ ἀνέβη Μωσῆς, καὶ Ααρών, καὶ Ναδάβ, καὶ ᾿Αβιούδ, καὶ ἑβδομήκοντα τῶν πρεσβυτέρων τοῦ Ἰσραήλ, καὶ εἶδον τὸν τόπον ὅπου έστηκεν ὁ Θεὸς Ἰσραήλ·, ἀνθ' οὗ ὁ μὲν Ἀκύλας· « Καὶ εἶδον, φησί, τὸν Θεὸν Ἰσραήλ·, ὁ δὲ Σύμ μαχος · ι Καὶ εἶδον δράματι τὸν Θεὸν Ἰσραήλ. » Διὰ τὸ, «Θεὸν οὐδεὶς ἑώρακε πώποτε, ο τάχ' ἄν τις ἐναν τίαν εἶναι τῷ σωτηριώδει Λόγῳ τὴν παροῦσαν ὑπου λάδοι λέξιν, ὡς ὁρατὸν ὑποτιθεμένην τὸν τὴν φύσιν Φόρατον. Αλλ' εἰ καὶ ταῦτα ἐπὶ τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ, τὸν πολυμερῶς καὶ πολυτρόπως ὀφθέντα τοῖς πατρά σιν ἐκλάβοις, ὁμοίως τοῖς προαποδειχθεῖσιν ἡμῖν, οὐκέτ᾽ ἂν δόξειε τοῖς ἐναντίοις περιπίπτειν. Θεὸν Ἰστ ραὴλ ἐνταῦθ᾽ ὁρώμενον αὐτὸν ἐκεῖνον εἶναι διδάσκει, ἦν καὶ τῷ Ἰσραὴλ ὀφθέντα, ὅτε ἐπάλαιεν ἄνθρωπος μετ' αὐτοῦ, ὃς καὶ πρῶτος αὐτοῦ τὴν προσωνυμίαν ἐκ τοῦ Ἰακὼβ ἐπὶ τὸν Ἰσραὴλ μεταβέβληκεν, εἰπὼν, • Ότι ἐνίσχυσας μετὰ Θεοῦ, ν ὅτε καὶ τῆς θείας αὐτοῦ δυνάμεως αἴσθησιν λαβὼν ὁ Ἰακώβ, ἐκάλεσε τὸν τόπον ἐκεῖνον Εἶδος Θεοῦ, εἰπὼν, « Εἶδον γὰρ θεὸν πρόσωπον πρὸς πρόσωπον, καὶ ἐσώθη μου ή ψυχή, ο οὐχ ἕτερον ὑπάρχειν τοῦ Θεοῦ Λόγου, κατὰ τὸν οἰκεῖον καιρὸν παρεστήσαμεν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ 10. - Απὸ τοῦ Ἰησοῦ τοῦ Ναυῆ. — Ὡς ὁ Θεὸς λόγος, ο τῷ Μωσεί χρηματίζων, ὁμοίως τοῖς πάλαι προ- πάτορσιν, ὤφθη καὶ Ἰησοῦ τῷ Μωσέως δια δόχῳ ἐν ἀνθρώπου σχηματι • Καὶ ἐγενήθη, ὡς ἦν Ἰησοῦς ἐν Ἱεριχώ, καὶ ἀνα- βλέψας ὁρᾷ ἄνθρωπον ἑστηκότα κατέναντι αὐτοῦ, καὶ ἡ ῥομφαία ἑσπασμένη ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ. Καὶ προσ ελθὼν ὁ Ἰησοῦς εἶπεν· Ημέτερος εἴ, ἢ τῶν ὑπεναν τίων; Καὶ εἶπεν αὐτῷ· Ἐγὼ ἀρχιστράτηγος δυνά μεως Κυρίου παραγέγονα· καὶ Ἰησοῦς ἔπεσεν ἐπὶ πρόσωπον ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Δέσποτα, τί προστάσσεις τῷ σῷ οἰκέτῃ; Καὶ λέγει ὁ ἀρχι- στράτηγος Κυρίου· « Ἰησοῦ, λῦσαι τὸ ὑπόδημα τῶν ποδῶν σου· ὁ γὰρ τόπος ἐφ᾽ ᾧ σὺ ἕστηκας, γῇ ἁγία ἐστίν. Αὐτὰ δὴ ταῦτα καὶ Μωϋσεῖ ἀρχομένῳ τῆς θεω ρίας ἐπὶ τῆς βάτου πρὸς τοῦ Κυρίου εἴρητο, ὡς δηλοῖ ἡ Γραφή· ὡς δὲ εἶδε Κύριος, ὅτι προσάγει ἰδεῖν, Β Εt DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. A Evangeliis dictum est ab uno et eodem Salvatore nostro : « Ut cognoscant te solum verum Deum 79. Solum igitur verum Deum admodum pie ac reli- giose Patrem vocat, ut sic naturæ ingenitæ convenientem honorem et cultum attribuat, cujus naturæ et ipsum imaginem esse et sobolem divina docent oracula. C Joan. XVII, 3. GU. "Jos. v, 13-16. - CAPUT XVIII. A Numeris. Quod Deum ipsi Israel visibilem essé divina docet Scriptura, quæ ipsum Dei Verbum significat. In Numeris Moses orans ait: Quoniam tu es Dominus in populo hoc qui oculis ad oculos vide- ris tu, Domine 8: » pro quo sane Aquila reddidit: • Quoniam tu es, Domine, in visceribus populi hu- jus, qui oculum in oculis videris tu, Domine. » Symmachus autem : • Quoniam tu es, Do- mine. » Et in Exodo dictum est : Et ascendit Mo- ses et Aaron, et Nadab, et Abiud, et septuaginta ex senioribus Israel, et viderunt locum ubi stete- rat Deus Israel "; » pro quo Aquila : « viderunt, inquit, Deum Israel; › Symmachus autem : « Et vi- derunt visione Deum Israel. » Cæterum, propter il lud : « Deum nemo vidit unquam &, fortasse verba quæ hoc loco posita sunt, salutari Verbo contraria esse quispiam suspicetur: utpote, cum visibilem illum faciant, qui natura invisibilis est. Sed si hæc de Verbo Dei acceperis, qui multifariam multisque modis a patribus est visus, sicut nos in iis quæ supra ostensa sunt accepimus, neutiquam in con- traria videberis tibi recidere. Qui enim hic Deus Israel cernitur, ipsum illum esse docent, qui et ab Israel visus est, quando homo luctatus est cuni ipso : quínetiam primus illius nomen mutavit, ex Jacob in Israel, dicens: Quoniam invaluisti cuni Deo ", » quo tempore divinam illius virtutem sen- tiens Jacob, vocavit locum illum, Speciem Dei, cum dixit : « Vidi enim Deum facie ad faciem, et servata est anima mea ® : » quem sane Deum non alium esse quam Dei Verbum, suo tempore de- monstravimus. D - CAPUT XIX. A Jesu Nave. Quod Dei Verbum, quod Mosi non secus atque antiquis patribus dabat responsu, etiam Jesu Mosis successori in kominis forma, visus est. • Et factum est, ubi fuit Jesus in Jericho, et re- spiciens videt hominem stantem coram se, et gla- dius vagina exutus in manu ejus, et accedens Je- sus dixit : Noster es, an adversariorum ? Et dixit ei : Ego princeps imperatorum exercitus Domini, nunc veni. Et Jesus cecidit facie in terram, et dlxit ei : Domine, quid imperas servo tuo? Et ait princeps imperatorum Domini : Jesu, solve calcea- imentum pedum tuorum, locus enim in quo stas, terra sancta est 8., Eadem sane hæc Mosi quoque initio visionis in rubo, ab ipso Domino dicta sunt, sicut Scriptura indicat : « Ut vero vidit Dominus, quod accederet ad videndum, vocavit eum Domi- 28. ss ibid. Num. XIV, 14. Exod. xxiv, 9, 10. sa Juan. 1, 18. Gen. XXXII, .
PG 22:403Ἀπὸ τοῦ 1 Ψαλμοῦ. «Ὅτι σύ, κύριε, ἐλπίς μου· τὸν ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου. οὐ προσελεύσεται πρός σε κακά, καὶ μάστιξ οὐκ ἐγγιεῖ τῷ σκηνώματί σου· ὅτι τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ· ἐπὶ χειρῶν ἀροῦσί σε, μή ποτε προσκόψῃς πρὸς λίθον τὸν πόδα σου. ἐπὶ ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον ἐπιβήσῃ, καὶ καταπατήσεις λέοντα καὶ δράκοντα.» Ταύταις ὁ διάβολος ἐν τῷ κατὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν πειρασμῷ κέχρηται ταῖς λέξεσιν. ὅρα δὴ οὖν τίνα τρόπον ὁ ψαλμὸς πρὸς αὐτὸν τὸν κύριόν φησι· «ὅτι σύ, κύριε, ἐλπίς μου, τὸν ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου». σὺ γὰρ αὐτός, φησίν, ἡ ἐμὴ ἐλπίς, ὦ κύριε, μείζονα σαυτοῦ τὸν θεὸν αὐτὸν τὸν ὕψιστον καὶ ἐπὶ πάντων καὶ σαυτοῦ πατέρα καταφυγὴν ἔθου, δι’ ὃν «οὐ προσελεύσεται πρὸς σὲ κακά», πρὸς σὲ τὸν ἐμὸν κύριον, «καὶ μάστιξ οὐκ ἐγγιεῖ τῷ σκηνώματί σου»· κἂν γὰρ ἀσεβεῖς ἄνδρες ἐπιχειρήσωσιν ἐνανθρωπήσαντά σε μαστίζειν κἂν τῷ θανάτῳ παραδιδόναι, ἀλλ’ οὔτι γε ἡ ἐκ θεοῦ μάστιξ τῷ σῷ προσεγγιεῖ σκηνώματι, τοῦτ’ ἔστιν σώματι, ὃ δηλονότι δι’ ἡμᾶς ἐνανθρωπήσας περιβέβληται.
Α εκάλεσεν αὐτὸν ὁ Κύριος ἐκ μέσου τῆς βάτου λέγων· Μωσή, Μωσῆ, μὴ ἐγγίσης ὧδε. Λῦσαι τὸ ὑπόδημα τῶν ποδῶν σου· ὁ γὰρ τόπος ἐν ᾧ σὺ ἕστηκας ἐπ' αὐτοῦ γῆ ἁγία ἐστίν. » Εἷς ἄρα καὶ ὁ αὐτὸς ἦν ὁ τοῖς ἀμφοτέροις χρηματίσας Θεὸς, ὡς ἐκ τοῦ παραγγέλ- ματος δείκνυται. ᾿Αλλὰ νῦν μὲν διὰ τοῦ άρχιστρα τήγου τῆς δυνάμεως αὐτοῦ, Μωσεῖ δὲ διὰ τοῦ ὀφθέν τος ἀγγέλου θεσπίζει. Στρατιῶν δὲ ὑπερουρανίων, καὶ δυνάμεων ὑπερκοσμίων καὶ πνευμάτων ἀοράτων, ἀγγέλων τε θείων καὶ ἀρχαγγέλων τῷ παμβασιλεῖ καὶ πανηγεμόνι Θεῷ λειτουργούντων (κατὰ τὸ εἰρη- μένον παρὰ τῷ Δανιήλ ο Χίλιαι χιλιάδες ἐλειτούρ γουν αὐτῷ, καὶ μύριαι μυριάδες παρειστήκεισαν μ προσθεν αὐτοῦ )· » ὁ πάντων ἀνωτάτω τίς ἂν γένοιτο ἕτερος τοῦ Θεοῦ Λόγου, καὶ τῆς πρωτοτόκου Σοφίας, Β τοῦ τε ἐνθέου γεννήματος; Εἰκότως ἄρα καὶ ἀρχι στράτηγος δυνάμεως Κυρίου ἐπὶ τοῦ παρόντος ἀνεί- ρηται, ὡς καὶ μεγάλης βουλῆς ἄγγελος ἐν ἑτέροις, καὶ σύνθρονος τοῦ Πατρὸς, αἰώνιός τε καὶ μέγας ἀρ χιερεύς. Αποδέδεικται δὲ, ὅτι καὶ Κύριος καὶ Θεὸς ὁ αὐτὸς, καὶ Χριστὸς ὑπὸ τοῦ Πατρὸς ἐλαίῳ ἀγαλλιά- σεως κεχρισμένος. Τῷ μὲν οὖν Ἀβραὰμ παρὰ τῇ δρυῒ φανεὶς ἐν ἀνθρώπου εἴδει γαληνῷ, καὶ εἰρηναίῳ σχήματι, ἑαυτὸν ὑποδείκνυσι, τὴν σωτήριον εἰς ἀνθρώ πους αὑτοῦ παρουσίαν ἐξ ἐκείνου προοιμιαζόμενος τῷ δὲ Ἰακώβ, ὡς ἀσκητῇ καὶ ἀγωνιστῇ παλαίειν προς ἐχθροὺς καὶ ἀγωνίζεσθαι μέλλοντι, οἷα ἄνθρωπος· Μωσεῖ δὲ καὶ τῷ λαῷ ἐν εἴδει νεφέλης καὶ πυρός καθηγεῖτο, φοβερὸν ὁμοῦ καὶ ἐπεσκιασμένον παρ- ἔχων ἑαυτόν. Ἐπεὶ δὲ ὁ τοῦ Μωσέως διάδοχος Ἰησοῦς πολεμίοις ἔμελλε παρατάττεσθαι τοῖς, τὸ πρὶν Πα- λαιστίνων γῆς οἰκήτορσιν, ἀλλοφύλοις ἔθνεσι καὶ ἀσε βεστάτοις, εἰκότως μετὰ ῥομφαίας σπασμένης καὶ κατὰ τῶν πολεμίων ἠκονημένης ὑποφαίνεται, μονον- οὐχὶ διὰ τῆς ὄψεως ἀποδεικνύς, ὅτι δὴ αὐτὸς ἀοράτω ῥομφαίᾳ, ἐνθέῳ δυνάμει, τοὺς ἀσεβεῖς μετιέναι ἔμελλε, τοῖς οἰκείοις συστρατευόμενος καὶ συναγωνιζόμε νος. Διὸ κατὰ καιρὸν καὶ ἀρχιστράτηγον Κυρίου ἑαυτὸν ἀνηγόρευσεν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Κ'. - ᾿Απὸ τοῦ Ἰώβ. Ως ὁμοίως τοῖς πατράσι καὶ τῷ Ἰώβ, αὐτὸς ὁ Δημιουργὸς τῶν ὅλων Θεὸς Λόγος, ἔχρησέ τε καὶ ὀφθαλμοῖς ἑωρᾶσθαι λέ- γεται. • Εἶπε δὲ Κύριος τῷ Ἰὼβ διὰ λαίλαπος καὶ νεφῶν· Ποῦ ἧς ἐν τῷ θεμελιοῦν μὲ τὴν γῆν; Απάγγειλον δή μοι εἰ ἐπίστασαι σύνεσιν, τίς ἔθετο τὰ μέτρα αὐτ τῆς, εἰ οἶδας, » καὶ τὰ ἑξῆς· . Ὅτε ἐγενήθησαν, ο φη- σίν, ο ἄστρα, ήνεσαν με φωνῇ μεγάλη πάντες άγγε λοί μου. Έφραξα δὲ θάλασσαν πύλαις. • Καὶ ἐξῆς· « Η ἐπὶ σοῦ συντέταχα φέγγος πρωϊνόν. Εωσφόρος δὲ ἐπεῖδε τὴν ἑαυτοῦ τάξιν; » Καὶ πάλιν· « Η σὺ λαβὼν γῆς πηλὸν ἔπλασας ζῶον, καὶ λαλητὸν αὐτὸν ἔθου ἐπὶ τῆς γῆς; ἀφεῖλες δὲ ἀπὸ ἀσεβῶν τὸ φῶς; βραχίονα δ' ὑπερηφάνων συνέτριψας; ἦλθες δὲ ἐπὶ πηγὴν θαλάσσης, ἐν δὲ ἴχνεσιν ἀβύσσου περιεπάτη * EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. nus de medio rubi, dicens : Moses, Moses, ne pro- pius accesseris huc : solve calceamentum pedum tuorum, locus enim in quo tu stas, terra sancta est ., Unus ergo atque idem fuit Deus, qui ambobus respondit, quemadmodum ex ipso præcepto constat. Sed nunc quidem per principem imperatorum exercitus ejus: Mosi vero per eum angelum qui visus fuerat, oraculum exhibet. Mili- tiæ vero coelum sub se habentis, et exercitus ipso mundo superioris, et spirituum invisibilium, divi- norumque angelorum atque archangelorum regi, perfectoque universi Deo inservientium (sicuti apud ');" - Danielem dictum est: Mille millia ministrabant ei, et centies mille millia assistebant coram eo omnium, inquam, talium supremus, quis tandem sit alius, quam Dei Verbum, et primogenita Sa- pientia, et soboles divina! Merito ergo princeps imperatorum exercitus Domini hoc in loco dictus est, utpote qui alibi, et magni consilii angelus, et consessor Patris, et æternus ac magnus sacerdos esse, sit demonstratus. Sed illud quoque ostensum est, quod idem et Dominus, et Deus, et Christus sit, qui a Patre cleo exsultationis est unctus. Abra- hæ igitur apud quercum visus in hominis forma quieta, habituque pacifico, seipsum ostendit, cum ex illo usque tempore salutarem suun ad homines adventum exordiretur. Ipsi vero Jacob tanquam exercitabundo ac certatori, qui adversus hostes, et luctaturus, et præliaturus esset, veluti homo. Sed Mosein et populum in specie nubis atque ignis du- cebat, terribilem interim atque adumbratum se- ipsum ostendens. At quoniam Mosis successor Je- sus, contra hostes erat instruendus, qui antehac terram Palæstinam incoluerant, externas utique maximeque impias nationes, merito cum gladio vagina exuto, et contra bostes acumen præ se fe- rente demonstratur, tali propemodum visione signi- ficans, quemadmodum ipse divina virtute, tan- quam invisibili gladio, cum suis interim simul mi- litans, eisque opem assidue ferens, erat impios ulturus. Quare etiam opportune seipsum principem im- peratorum Domini appellavit. - CAPUT XX. C Ab Job. Quod similiter ipsi Job, quemadmodum patribus, ipse Opifex universi Deus Verbum, et respondisse, et oculis visus esse dicitur. • Dixit autem Dominus ad Job de turbine et nubi- D bus Ubi eras dum ego fundarem terram? Responde jam mihi, utrum noveris intellectum, quis posuerit mensuras ejus si nosti 88, et cætera : Cuin facta sunt, inquit, astra, laudaverunt me voce magna omnes angeli mei. Obstruxi autem mare portis ; › ac deinceps quod sequitur: « Num eras tu quando constitui lumen matutinum? Lucifer autem despexit suum ordinem ?, El rursus: • Num tu, accepto terra luto, fecisti animal? et ad loquendum ido- neum ipsum posuisti in terra? abstulisti vero ab impiis lumen ? brachium autem superborum con- ibid. 12. * Exod. 111, 4, 5. sr Dan. vit, 10. Job. xxxvIII, 1, 45. " ibid. 7.
τούτοις ἀκολούθως ἐφαρμόσεις αὐτῷ τὰ δι’ ὅλου τοῦ ψαλμοῦ δηλούμενα, ἃ καὶ αὐτοὶ κατὰ τὸν οἰκεῖον καιρὸν ἐπιθεωρήσομεν. Ἀπὸ τοῦ Ὠσηέ.20 «Οὐ μὴ ἐγκαταλείψω τοῦ ἐξαλειφθῆναι τὸν Ἰακώβ, ὅτι θεὸς ἐγώ εἰμι καὶ οὐκ ἄνθρωπος ἐν σοὶ ἅγιος, καὶ οὐκ εἰσελεύσομαι εἰς πόλιν. ὀπίσω κυρίου πορεύσομαι.» Ταῦτα καὶ διὰ τούτων ὅσα ὁ θεὸς λόγος ἐνανθρωπήσας πρὸς τοὺς ἄνθρωπον αὐτὸν ἅγιον ἀλλ’ οὐ θεὸν εἶναι ὁμολογοῦντας. «θεὸς ἐγώ εἰμι», φησί, «καὶ οὐκ ἄνθρωπος ἐν σοὶ ἅγιος». εἶτα θεὸν αὐτὸν εἰπών, τὸν ἐπὶ πάντων κύριον καὶ θεὸν καὶ πατέρα ἑαυτοῦ δηλοῖ, ἐπιλέγων «ὀπίσω κυρίου πορεύσομαι». τὸ δὲ «οὐκ εἰσελεύσομαι εἰς πόλιν» ἀρνουμένου ἂν εἴη τὴν κοινὴν καὶ δημώδη ἀνθρώπων πολιτείαν, ἧς καὶ τοὺς ἰδίους μαθητὰς ἀποτρέπων φησίν· «εἰς ὁδὸν ἐθνῶν μὴ ἀπέλθητε, καὶ εἰς πόλιν Σαμαρειτῶν μὴ εἰσέλθητε». Ἀπὸ τοῦ Ἀμώς.20 «Κατέστρεψα ὑμᾶς καθὼς κατέστρεψεν ὁ θεὸς Σόδομα καὶ Γόμορρα, καὶ ἐγένεσθε ὡς δαλὸς ἐξεσπασμένος ἐκ πυρός, καὶ οὐδ’ οὕτως ἐπεστρέψατε πρός με, λέγει κύριος.» Κἀνταῦθα αὐτὸς ὁ κύριος θεόν τινά φησιν τὴν ἐπὶ Σοδόμων καταστροφὴν πεποιηκέναι, ἕτερος ὢν δηλαδὴ τοῦ πρὸς αὐτοῦ δηλουμένου.
Α εκάλεσεν αὐτὸν ὁ Κύριος ἐκ μέσου τῆς βάτου λέγων· Μωσή, Μωσῆ, μὴ ἐγγίσης ὧδε. Λῦσαι τὸ ὑπόδημα τῶν ποδῶν σου· ὁ γὰρ τόπος ἐν ᾧ σὺ ἕστηκας ἐπ' αὐτοῦ γῆ ἁγία ἐστίν. » Εἷς ἄρα καὶ ὁ αὐτὸς ἦν ὁ τοῖς ἀμφοτέροις χρηματίσας Θεὸς, ὡς ἐκ τοῦ παραγγέλ- ματος δείκνυται. ᾿Αλλὰ νῦν μὲν διὰ τοῦ άρχιστρα τήγου τῆς δυνάμεως αὐτοῦ, Μωσεῖ δὲ διὰ τοῦ ὀφθέν τος ἀγγέλου θεσπίζει. Στρατιῶν δὲ ὑπερουρανίων, καὶ δυνάμεων ὑπερκοσμίων καὶ πνευμάτων ἀοράτων, ἀγγέλων τε θείων καὶ ἀρχαγγέλων τῷ παμβασιλεῖ καὶ πανηγεμόνι Θεῷ λειτουργούντων (κατὰ τὸ εἰρη- μένον παρὰ τῷ Δανιήλ ο Χίλιαι χιλιάδες ἐλειτούρ γουν αὐτῷ, καὶ μύριαι μυριάδες παρειστήκεισαν μ προσθεν αὐτοῦ )· » ὁ πάντων ἀνωτάτω τίς ἂν γένοιτο ἕτερος τοῦ Θεοῦ Λόγου, καὶ τῆς πρωτοτόκου Σοφίας, Β τοῦ τε ἐνθέου γεννήματος; Εἰκότως ἄρα καὶ ἀρχι στράτηγος δυνάμεως Κυρίου ἐπὶ τοῦ παρόντος ἀνεί- ρηται, ὡς καὶ μεγάλης βουλῆς ἄγγελος ἐν ἑτέροις, καὶ σύνθρονος τοῦ Πατρὸς, αἰώνιός τε καὶ μέγας ἀρ χιερεύς. Αποδέδεικται δὲ, ὅτι καὶ Κύριος καὶ Θεὸς ὁ αὐτὸς, καὶ Χριστὸς ὑπὸ τοῦ Πατρὸς ἐλαίῳ ἀγαλλιά- σεως κεχρισμένος. Τῷ μὲν οὖν Ἀβραὰμ παρὰ τῇ δρυῒ φανεὶς ἐν ἀνθρώπου εἴδει γαληνῷ, καὶ εἰρηναίῳ σχήματι, ἑαυτὸν ὑποδείκνυσι, τὴν σωτήριον εἰς ἀνθρώ πους αὑτοῦ παρουσίαν ἐξ ἐκείνου προοιμιαζόμενος τῷ δὲ Ἰακώβ, ὡς ἀσκητῇ καὶ ἀγωνιστῇ παλαίειν προς ἐχθροὺς καὶ ἀγωνίζεσθαι μέλλοντι, οἷα ἄνθρωπος· Μωσεῖ δὲ καὶ τῷ λαῷ ἐν εἴδει νεφέλης καὶ πυρός καθηγεῖτο, φοβερὸν ὁμοῦ καὶ ἐπεσκιασμένον παρ- ἔχων ἑαυτόν. Ἐπεὶ δὲ ὁ τοῦ Μωσέως διάδοχος Ἰησοῦς πολεμίοις ἔμελλε παρατάττεσθαι τοῖς, τὸ πρὶν Πα- λαιστίνων γῆς οἰκήτορσιν, ἀλλοφύλοις ἔθνεσι καὶ ἀσε βεστάτοις, εἰκότως μετὰ ῥομφαίας σπασμένης καὶ κατὰ τῶν πολεμίων ἠκονημένης ὑποφαίνεται, μονον- οὐχὶ διὰ τῆς ὄψεως ἀποδεικνύς, ὅτι δὴ αὐτὸς ἀοράτω ῥομφαίᾳ, ἐνθέῳ δυνάμει, τοὺς ἀσεβεῖς μετιέναι ἔμελλε, τοῖς οἰκείοις συστρατευόμενος καὶ συναγωνιζόμε νος. Διὸ κατὰ καιρὸν καὶ ἀρχιστράτηγον Κυρίου ἑαυτὸν ἀνηγόρευσεν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Κ'. - ᾿Απὸ τοῦ Ἰώβ. Ως ὁμοίως τοῖς πατράσι καὶ τῷ Ἰώβ, αὐτὸς ὁ Δημιουργὸς τῶν ὅλων Θεὸς Λόγος, ἔχρησέ τε καὶ ὀφθαλμοῖς ἑωρᾶσθαι λέ- γεται. • Εἶπε δὲ Κύριος τῷ Ἰὼβ διὰ λαίλαπος καὶ νεφῶν· Ποῦ ἧς ἐν τῷ θεμελιοῦν μὲ τὴν γῆν; Απάγγειλον δή μοι εἰ ἐπίστασαι σύνεσιν, τίς ἔθετο τὰ μέτρα αὐτ τῆς, εἰ οἶδας, » καὶ τὰ ἑξῆς· . Ὅτε ἐγενήθησαν, ο φη- σίν, ο ἄστρα, ήνεσαν με φωνῇ μεγάλη πάντες άγγε λοί μου. Έφραξα δὲ θάλασσαν πύλαις. • Καὶ ἐξῆς· « Η ἐπὶ σοῦ συντέταχα φέγγος πρωϊνόν. Εωσφόρος δὲ ἐπεῖδε τὴν ἑαυτοῦ τάξιν; » Καὶ πάλιν· « Η σὺ λαβὼν γῆς πηλὸν ἔπλασας ζῶον, καὶ λαλητὸν αὐτὸν ἔθου ἐπὶ τῆς γῆς; ἀφεῖλες δὲ ἀπὸ ἀσεβῶν τὸ φῶς; βραχίονα δ' ὑπερηφάνων συνέτριψας; ἦλθες δὲ ἐπὶ πηγὴν θαλάσσης, ἐν δὲ ἴχνεσιν ἀβύσσου περιεπάτη * EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. nus de medio rubi, dicens : Moses, Moses, ne pro- pius accesseris huc : solve calceamentum pedum tuorum, locus enim in quo tu stas, terra sancta est ., Unus ergo atque idem fuit Deus, qui ambobus respondit, quemadmodum ex ipso præcepto constat. Sed nunc quidem per principem imperatorum exercitus ejus: Mosi vero per eum angelum qui visus fuerat, oraculum exhibet. Mili- tiæ vero coelum sub se habentis, et exercitus ipso mundo superioris, et spirituum invisibilium, divi- norumque angelorum atque archangelorum regi, perfectoque universi Deo inservientium (sicuti apud ');" - Danielem dictum est: Mille millia ministrabant ei, et centies mille millia assistebant coram eo omnium, inquam, talium supremus, quis tandem sit alius, quam Dei Verbum, et primogenita Sa- pientia, et soboles divina! Merito ergo princeps imperatorum exercitus Domini hoc in loco dictus est, utpote qui alibi, et magni consilii angelus, et consessor Patris, et æternus ac magnus sacerdos esse, sit demonstratus. Sed illud quoque ostensum est, quod idem et Dominus, et Deus, et Christus sit, qui a Patre cleo exsultationis est unctus. Abra- hæ igitur apud quercum visus in hominis forma quieta, habituque pacifico, seipsum ostendit, cum ex illo usque tempore salutarem suun ad homines adventum exordiretur. Ipsi vero Jacob tanquam exercitabundo ac certatori, qui adversus hostes, et luctaturus, et præliaturus esset, veluti homo. Sed Mosein et populum in specie nubis atque ignis du- cebat, terribilem interim atque adumbratum se- ipsum ostendens. At quoniam Mosis successor Je- sus, contra hostes erat instruendus, qui antehac terram Palæstinam incoluerant, externas utique maximeque impias nationes, merito cum gladio vagina exuto, et contra bostes acumen præ se fe- rente demonstratur, tali propemodum visione signi- ficans, quemadmodum ipse divina virtute, tan- quam invisibili gladio, cum suis interim simul mi- litans, eisque opem assidue ferens, erat impios ulturus. Quare etiam opportune seipsum principem im- peratorum Domini appellavit. - CAPUT XX. C Ab Job. Quod similiter ipsi Job, quemadmodum patribus, ipse Opifex universi Deus Verbum, et respondisse, et oculis visus esse dicitur. • Dixit autem Dominus ad Job de turbine et nubi- D bus Ubi eras dum ego fundarem terram? Responde jam mihi, utrum noveris intellectum, quis posuerit mensuras ejus si nosti 88, et cætera : Cuin facta sunt, inquit, astra, laudaverunt me voce magna omnes angeli mei. Obstruxi autem mare portis ; › ac deinceps quod sequitur: « Num eras tu quando constitui lumen matutinum? Lucifer autem despexit suum ordinem ?, El rursus: • Num tu, accepto terra luto, fecisti animal? et ad loquendum ido- neum ipsum posuisti in terra? abstulisti vero ab impiis lumen ? brachium autem superborum con- ibid. 12. * Exod. 111, 4, 5. sr Dan. vit, 10. Job. xxxvIII, 1, 45. " ibid. 7.
PG 22:405καὶ ἐν τῇ ἐπὶ Σοδόμων δὲ καταστροφῇ δύο κύριοι παρίστανται, ὅτε ἔβρεξεν ὁ κύριος «πῦρ παρὰ κυρίου» ἐπὶ Σόδομα καὶ Γόμορρα. ὁποίαν τοιγαροῦν, φησίν, διὰ τὰς ἐκτόπους δυ[ς]σεβείας ὑπέμεινεν καταστροφὴν τὰ Σόδομα, τοιαῦτα καὶ ὑμεῖς, ὦ οὗτοι, πείσεσθε, «καὶ οὐδ’ οὕτως ἐπεστρέψατε πρός με». σύνηθες δὲ τῇ γραφῇ τὸ μέλλον ὡς παρεληλυθὸς δηλοῦν, ὥστε καὶ τὰ παρόντα ὁμοίως χρὴ νοεῖν, ἀντὶ μὲν τοῦ «καταστρέψω», μέλλοντος, τοῦ παρῳχημένου εἰρημένου, τοῦ «κατέστρεψα», ἀντὶ δὲ τοῦ «ἐπιστραφήσεσθε» τοῦ «ἐπεστρέψατε» κειμένου. ταῦτα δὲ πρὸς τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἀποτείνεται, ἃ καὶ οὐδ’ ἄλλοτε ἢ μετὰ τὴν κατὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπιβουλὴν εἰς αὐτοὺς ἐπληροῦτο. ὁ γοῦν ἱερὸς αὐτῶν καὶ τὸ πρὶν ἅγιος τόπος εἰς τοῦτο νῦν περιῆλθεν, ὡς κατὰ μηδὲν τῆς Σοδόμων καταστροφῆς ἀποδεῖν. πλὴν ὅμως καίπερ ἀκόλουθα τῇ προρρήσει πεπονθότες, οὔπω καὶ εἰς δεῦρο τὴν πρὸς τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ, δι’ ὃν ταῦτα πεπόνθασιν, ἐπιστροφὴν ἐποιήσαντο· ὡς εἰκότως καὶ τοῦτο διὰ τῆς ἐν χερσὶν θεσπίζεσθαι προφητείας λεγούσης· «καὶ οὐδ’ ὣς ἐπεστρέψατε πρός με, λέγει κύριος». Ἀπὸ τοῦ Ἀβδιοῦ. «Ὅρασις Ἀβδιοῦ.
σας ; ἀνοίγονται δέ σοι φόβῳ πύλα: θανάτου; πυλωροί δὲ ξίδου ἰδόντες σε ἔπτηξαν; » Καὶ ἐπὶ τέλει τοῦ παντὸς χρησμοῦ ἀποκρίνεται Ἰὼβ τῷ Κυρίῳ, λέγων· • Ακουσον δή μου, Κύριε, ἵνα κἀγὼ λαλήσω. Έρω τήσω δέ σε, σύ δέ με δίδαξον. Ακοὴν μὲν ὠτος Γκουόν σου τὸ πρότερον, νῦν δὲ ὁ ὀφθαλμός μου εώ- ραχέ σε. Διὸ ἐφαύλισα ἐμαυτὸν, καὶ ἐτάκην· ἡγημαι δὲ ἐμαυτὸν γῆν καὶ σποδόν. » Ὅτι μὲν οὖν Κυρίου τοῦ Δημιουργού τυγχάνουσιν αἱ προκείμεναι φωναί, οὐκ ἐκ τῶν προτεθέντων μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐκ τῶν σοι φαινομένων διαγνῶναι ῥᾴδιον· ὅτι δὲ τὸ, « Ηλθες ἐπὶ πηγὴν θαλάσσης, ἐν δὲ ἴχνεσιν ἀβύσσου περι- επάτησας ; » καὶ τὸ, ο 'Ανοίγονται δέ σοι φόβῳ πύλαι θανάτου; πυλωροὶ δὲ ᾅδου ἰδόντες σε έπτηξαν: ο τήν εἰς ᾅδου κάθοδον τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν θεσπίζει, κατὰ τὸν προσήκοντα καιρὸν ἀποδείξομεν· τοσοῦτον νῦν Β επισημηνάμενοι, ὡς μᾶλλον τῷ Θεῷ λόγῳ ἥπερ τῷ Θεῷ τῶν ὅλων τὰ κατὰ τὸν τόπον ἀνατιθέναι προσήκει. Ο γοῦν Ἰώβ, ἑξῆς, ὁμοίως τοῖς πατράσιν αὐτὸν δὴ τοῦ τον τὸν ἐν ἀρχαῖς διὰ λαίλαπος καὶ νεφῶν χρηματί- ζοντα αὐτῷ Κύριον, αυτοψία τεθεωρηκέναι μαρτυρεί, λέγων· « "Ακουσον δέ μου, Κύριε, ἵνα κἀγὼ λαλήσω. Ἐρωτήσω δέ σε, σὺ δέ με δίδαξον. Ακοὴν μὲν ὠτὸς Σκουόν σου τὸ πρότερον, νῦν δὲ ὁ ὀφθαλμός μου εώ ραχέ σε. Διὸ ἐφαύλισα ἐμαυτὸν, καὶ ἐτάκην· ἡγημαι δὲ ἐμαυτὸν γῆν καὶ σποδόν. » Πῶς δ᾽ ἂν τὸν ἀνωτάτω θεὸν, τὸν τῶν ὅλων ἐπέκεινα, τὴν ἄτρεπτον καὶ ἀγέν νητον οὐσίαν, σάρκα περιβεβλημένη ψυχὴ καὶ ὀφθαλ- μοὶ θνητῶν ἐθεάσαντο, εἰ μὴ ἄρα σαφῶς κανταῦθα ὑποβαίνοντα τοῦ οἰκείου μεγέθους τὸν Θεὸν Λόγον, ἐν διαφόρως ἀποδείκνυμεν Κύριον, εἴποιμεν ἂν παρ ίστασθαι, ὡς ἔστι καὶ ἐξ αὐτῶν τῶν χρησμῶν μα θεῖν, δι' ὧν αὖθις ὁ Κύριος πρὸς τὸν Ἰὼβ τὰ περὶ τοῦ διαβόλου ὡς περὶ δράκοντος διιὼν ἐπεχείρει ; • Οὐ δέδοικας ὅτι ἡτοίμασταί μοι ; ο Δράκοντα γὰρ ήτοιμάσθαι ποίῳ Κυρίῳ προσήκει νομίζειν, ἢ τῷ Θεῷ Λόγῳ καὶ Σωτῆρι ἡμῶν, ὃς τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, πάλαι πρότερον πολιορκοῦντα τὸ τῶν ἀνθρώ- των γένος, καθεῖλε, λύσας τὰς ὠδῖνας τοῦ θανάτου· καὶ αὐτὸς παρίστησι φήσας, ο "Ηλθες δ' ἐπὶ πηγὴν θαλάσσης; ἐν δὲ ἴχνεσιν ἀβύσσου περιεπάτησας; ἀνοί- γονται δέ σοι φόβῳ πύλαι θανάτου ; πυλωροὶ δὲ ᾅδου ἰδόντες σε ἔπτηξαν ; » Ταῦτα δὲ εἰκότως πρὸς τὸν Ἰὼβ χρηματίζει μετὰ τὸν μέγαν πειρασμὸν, ὃν ὑπὸ έμεινε, καὶ ἀγῶνα, διδάσκων αὐτὸν, ὅτι ὑπὲρ μέρους ἡγώνισται, τοῦ μείζονος καὶ κραταιοτέρου πολέμου καὶ ἀγῶνος αὐτῷ τῷ Κυρίῳ πεφυλαγμένου κατὰ τὸν καιρὸν τῆς εἰς τὸν θάνατον αὐτοῦ παρουσίας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΑ'. - ᾿Απὸ τοῦ κ' ψαλμοῦ. Ὡς δύο Κυρίους καὶ ὁ προκείμενος οἶδε ψαλμός. • Ὅτι σὺ, Κύριε, ἐλπίς μου, τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου. Οὐ προσελεύσεται πρὸς σὲ κακὰ, καὶ μάστιξ οὐκ ἐγγιεῖ τῷ σκηνώματί σου· ὅτι τοῖς ἀγγέ Οι ΣΩΣΤΗ, 12-17. η DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. A trivisti ? venisti autem ad fontem maris, et in ve- stigiis abyssi deambulasti ? aperiunturque tibi ti- more portæ mortis ? et janitores inferorum videntes te territi sunt " ?, Deinde in fine totius oraculi, respondet Job Domino, dicens : « Audi jam me, Dom mine, ut etiam ego loquar, et interrogabo te, et tu me doceto. Auditu quidem auris audivi te prius, nunc autem oculus meus vidit te. Quocirca vilem habui meipsum, et liquefactus sum, et putavi meipsum terram et cinerem”. » Domini igitur ra- rum Opificis expositas modo esse voces, non so- lum ex iis, quæ proposita sunt, verum etiam ex iis, quæ tibi ipsi videantur, dignoscere facile est. il- lud vero, « Venisti ad fontem maris, et in vestigiis abyssi deambulasti?, et illud, « Aperiuntur vero tibi timore portæ mortis, et janitores inferorum videntes te territi sunt ? » Salvatoris nostri descen- sum ad inferos significare, suo tempore demon- strabimus, si modo hoc loco id unum notaverimus : Deo Verbo magis quam Deo Patri, quæ ad hunc lo- cum pertinent, esse tribuenda. Job igitur, sic- ut etiam reliqui patres, ipsum hunc ab initio de turbine et nubibus respondentem sibi Dominum, coram se intuitum esse testificatur, dicens : « Audi vero me, Domine, ut etiam ego loquar, et interro- gabo te, et tu me doceto auditu quidem auris audivi te prius, nunc autem oculus meus vidit te. Quocirca vilem habui meipsum, et liquefactus sum, et putavi meipsum terram et cinerem. » Qui autem fieri potest, ut supremum Deum, et eum qui est ultra omnia, immutabilem utique et ingenitam es- sentiam, anima induta corpore, et oculi mortalium. intuiti sint, nisi plane hoc etiam loco, egredi de propria magnitudine Dei Verbum, ipsum qui Do- minus esse, variis demonstratur modis, eoque modo exhibere se videndum dixerimus, quemad- modum licet vel ex ipsis oraculis discere, in qui- bus rursus ipse Doninus ad Job ea quæ ad diabo- lum pertinent, tanquam de dracone enarrans in- stabat, Non times quoniam paratus est mihi? Cui enim Domino, draconem paratum esse arbitrari convenit, nisi Deo Verbo et Salvatori nostro, quem principem hujus sæculi jampridem genus hominum depopulantem sustulit, dissolutis mortis doloribus, quod quidem ipsum, ipse quoque dicat dicens, • Venisti vero ad fontem naris, et in vestigiis abyssi deambulasti? aperiuntur autem tibi timore portæ mortis ? et janitores inferorum videntes te territi sunt ? » Hæc sane merito ad Job loquitur, post magnam tentationem, postque magnum certa- men quod sustinuit, docens eum, quod pro parte certaverit, cum interim majus fortiusque bellum et certamen ipsi Domino reservetur, sub tempus sui ad mortem adventus. δub "Job XLII, 4-6. C D - CAPUT XXI. A xc psalmo. — Quod duas personas etiam proposi- tus agnoscit psalmus. ‹ Quoniam tu, Domine, spes mea, Altissimum posuisti refugium tuum : non accedent ad te mal, et flagellum non appropinquabit tabernaculo tuo :
τάδε λέγει κύριος τῇ Ἰδουμαίᾳ, ἀκοὴν ἤκουσα παρὰ κυρίου, καὶ περιοχὴν εἰς τὰ ἔθνη ἐξαπέστειλεν.» Κύριος ὁ θεὸς ἀκοὴν ἤκουσεν παρὰ κυρίου, καὶ αὕτη δὲ ἦν περὶ τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. «Τάδε λέγει κύριος παντοκράτωρ, ὀπίσω δόξης ἀπέσταλκέν με ἐπὶ τὰ ἔθνη τὰ σκυλεύσαντα ὑμᾶς», εἶτ’ ἐπιφέρει μετὰ βραχέα λέγων· «καὶ γνώσεσθε ὅτι κύριος παντοκράτωρ ἀπέσταλκέν με». Εἰ καὶ ὁ ἀποστέλλων κύριος κύριός ἐστιν παντοκράτωρ, καὶ ὁ ἀπεστάλθαι λέγων ὡσαύτως, δύο ἄρα. σαφῶς δὲ ὁ ἀπεσταλμένος «κύριος παντοκράτωρ ἐπὶ τὰ ἔθνη», φησίν, «ἀπέσταλκέν με». [Τοῦ αὐτοῦ.] «Τέρπου καὶ εὐφραίνου, θύγατερ Σιών, διότι ἰδοὺ ἐγὼ ἔρχομαι καὶ κατασκηνώσω ἐν μέσῳ σου, λέγει κύριος. καὶ καταφεύξονται ἔθνη πολλὰ ἐπὶ τὸν κύριον ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, καὶ ἔσονται αὐτῷ εἰς λαόν, καὶ κατασκηνώσω ἐν μέσῳ σου, καὶ γνώσῃ ὅτι κύριος παντοκράτωρ ἐξαπέσταλκέν με πρός σε», καὶ τὰ ἑξῆς. οἷς μεθ’ ἕτερα ἐπιλέγει· «καὶ κατισχύσω αὐτοὺς ἐν κυρίῳ θεῷ αὐτῶν, καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ καυχήσονται, λέγει κύριος».
σας ; ἀνοίγονται δέ σοι φόβῳ πύλα: θανάτου; πυλωροί δὲ ξίδου ἰδόντες σε ἔπτηξαν; » Καὶ ἐπὶ τέλει τοῦ παντὸς χρησμοῦ ἀποκρίνεται Ἰὼβ τῷ Κυρίῳ, λέγων· • Ακουσον δή μου, Κύριε, ἵνα κἀγὼ λαλήσω. Έρω τήσω δέ σε, σύ δέ με δίδαξον. Ακοὴν μὲν ὠτος Γκουόν σου τὸ πρότερον, νῦν δὲ ὁ ὀφθαλμός μου εώ- ραχέ σε. Διὸ ἐφαύλισα ἐμαυτὸν, καὶ ἐτάκην· ἡγημαι δὲ ἐμαυτὸν γῆν καὶ σποδόν. » Ὅτι μὲν οὖν Κυρίου τοῦ Δημιουργού τυγχάνουσιν αἱ προκείμεναι φωναί, οὐκ ἐκ τῶν προτεθέντων μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐκ τῶν σοι φαινομένων διαγνῶναι ῥᾴδιον· ὅτι δὲ τὸ, « Ηλθες ἐπὶ πηγὴν θαλάσσης, ἐν δὲ ἴχνεσιν ἀβύσσου περι- επάτησας ; » καὶ τὸ, ο 'Ανοίγονται δέ σοι φόβῳ πύλαι θανάτου; πυλωροὶ δὲ ᾅδου ἰδόντες σε έπτηξαν: ο τήν εἰς ᾅδου κάθοδον τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν θεσπίζει, κατὰ τὸν προσήκοντα καιρὸν ἀποδείξομεν· τοσοῦτον νῦν Β επισημηνάμενοι, ὡς μᾶλλον τῷ Θεῷ λόγῳ ἥπερ τῷ Θεῷ τῶν ὅλων τὰ κατὰ τὸν τόπον ἀνατιθέναι προσήκει. Ο γοῦν Ἰώβ, ἑξῆς, ὁμοίως τοῖς πατράσιν αὐτὸν δὴ τοῦ τον τὸν ἐν ἀρχαῖς διὰ λαίλαπος καὶ νεφῶν χρηματί- ζοντα αὐτῷ Κύριον, αυτοψία τεθεωρηκέναι μαρτυρεί, λέγων· « "Ακουσον δέ μου, Κύριε, ἵνα κἀγὼ λαλήσω. Ἐρωτήσω δέ σε, σὺ δέ με δίδαξον. Ακοὴν μὲν ὠτὸς Σκουόν σου τὸ πρότερον, νῦν δὲ ὁ ὀφθαλμός μου εώ ραχέ σε. Διὸ ἐφαύλισα ἐμαυτὸν, καὶ ἐτάκην· ἡγημαι δὲ ἐμαυτὸν γῆν καὶ σποδόν. » Πῶς δ᾽ ἂν τὸν ἀνωτάτω θεὸν, τὸν τῶν ὅλων ἐπέκεινα, τὴν ἄτρεπτον καὶ ἀγέν νητον οὐσίαν, σάρκα περιβεβλημένη ψυχὴ καὶ ὀφθαλ- μοὶ θνητῶν ἐθεάσαντο, εἰ μὴ ἄρα σαφῶς κανταῦθα ὑποβαίνοντα τοῦ οἰκείου μεγέθους τὸν Θεὸν Λόγον, ἐν διαφόρως ἀποδείκνυμεν Κύριον, εἴποιμεν ἂν παρ ίστασθαι, ὡς ἔστι καὶ ἐξ αὐτῶν τῶν χρησμῶν μα θεῖν, δι' ὧν αὖθις ὁ Κύριος πρὸς τὸν Ἰὼβ τὰ περὶ τοῦ διαβόλου ὡς περὶ δράκοντος διιὼν ἐπεχείρει ; • Οὐ δέδοικας ὅτι ἡτοίμασταί μοι ; ο Δράκοντα γὰρ ήτοιμάσθαι ποίῳ Κυρίῳ προσήκει νομίζειν, ἢ τῷ Θεῷ Λόγῳ καὶ Σωτῆρι ἡμῶν, ὃς τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, πάλαι πρότερον πολιορκοῦντα τὸ τῶν ἀνθρώ- των γένος, καθεῖλε, λύσας τὰς ὠδῖνας τοῦ θανάτου· καὶ αὐτὸς παρίστησι φήσας, ο "Ηλθες δ' ἐπὶ πηγὴν θαλάσσης; ἐν δὲ ἴχνεσιν ἀβύσσου περιεπάτησας; ἀνοί- γονται δέ σοι φόβῳ πύλαι θανάτου ; πυλωροὶ δὲ ᾅδου ἰδόντες σε ἔπτηξαν ; » Ταῦτα δὲ εἰκότως πρὸς τὸν Ἰὼβ χρηματίζει μετὰ τὸν μέγαν πειρασμὸν, ὃν ὑπὸ έμεινε, καὶ ἀγῶνα, διδάσκων αὐτὸν, ὅτι ὑπὲρ μέρους ἡγώνισται, τοῦ μείζονος καὶ κραταιοτέρου πολέμου καὶ ἀγῶνος αὐτῷ τῷ Κυρίῳ πεφυλαγμένου κατὰ τὸν καιρὸν τῆς εἰς τὸν θάνατον αὐτοῦ παρουσίας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΑ'. - ᾿Απὸ τοῦ κ' ψαλμοῦ. Ὡς δύο Κυρίους καὶ ὁ προκείμενος οἶδε ψαλμός. • Ὅτι σὺ, Κύριε, ἐλπίς μου, τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου. Οὐ προσελεύσεται πρὸς σὲ κακὰ, καὶ μάστιξ οὐκ ἐγγιεῖ τῷ σκηνώματί σου· ὅτι τοῖς ἀγγέ Οι ΣΩΣΤΗ, 12-17. η DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. A trivisti ? venisti autem ad fontem maris, et in ve- stigiis abyssi deambulasti ? aperiunturque tibi ti- more portæ mortis ? et janitores inferorum videntes te territi sunt " ?, Deinde in fine totius oraculi, respondet Job Domino, dicens : « Audi jam me, Dom mine, ut etiam ego loquar, et interrogabo te, et tu me doceto. Auditu quidem auris audivi te prius, nunc autem oculus meus vidit te. Quocirca vilem habui meipsum, et liquefactus sum, et putavi meipsum terram et cinerem”. » Domini igitur ra- rum Opificis expositas modo esse voces, non so- lum ex iis, quæ proposita sunt, verum etiam ex iis, quæ tibi ipsi videantur, dignoscere facile est. il- lud vero, « Venisti ad fontem maris, et in vestigiis abyssi deambulasti?, et illud, « Aperiuntur vero tibi timore portæ mortis, et janitores inferorum videntes te territi sunt ? » Salvatoris nostri descen- sum ad inferos significare, suo tempore demon- strabimus, si modo hoc loco id unum notaverimus : Deo Verbo magis quam Deo Patri, quæ ad hunc lo- cum pertinent, esse tribuenda. Job igitur, sic- ut etiam reliqui patres, ipsum hunc ab initio de turbine et nubibus respondentem sibi Dominum, coram se intuitum esse testificatur, dicens : « Audi vero me, Domine, ut etiam ego loquar, et interro- gabo te, et tu me doceto auditu quidem auris audivi te prius, nunc autem oculus meus vidit te. Quocirca vilem habui meipsum, et liquefactus sum, et putavi meipsum terram et cinerem. » Qui autem fieri potest, ut supremum Deum, et eum qui est ultra omnia, immutabilem utique et ingenitam es- sentiam, anima induta corpore, et oculi mortalium. intuiti sint, nisi plane hoc etiam loco, egredi de propria magnitudine Dei Verbum, ipsum qui Do- minus esse, variis demonstratur modis, eoque modo exhibere se videndum dixerimus, quemad- modum licet vel ex ipsis oraculis discere, in qui- bus rursus ipse Doninus ad Job ea quæ ad diabo- lum pertinent, tanquam de dracone enarrans in- stabat, Non times quoniam paratus est mihi? Cui enim Domino, draconem paratum esse arbitrari convenit, nisi Deo Verbo et Salvatori nostro, quem principem hujus sæculi jampridem genus hominum depopulantem sustulit, dissolutis mortis doloribus, quod quidem ipsum, ipse quoque dicat dicens, • Venisti vero ad fontem naris, et in vestigiis abyssi deambulasti? aperiuntur autem tibi timore portæ mortis ? et janitores inferorum videntes te territi sunt ? » Hæc sane merito ad Job loquitur, post magnam tentationem, postque magnum certa- men quod sustinuit, docens eum, quod pro parte certaverit, cum interim majus fortiusque bellum et certamen ipsi Domino reservetur, sub tempus sui ad mortem adventus. δub "Job XLII, 4-6. C D - CAPUT XXI. A xc psalmo. — Quod duas personas etiam proposi- tus agnoscit psalmus. ‹ Quoniam tu, Domine, spes mea, Altissimum posuisti refugium tuum : non accedent ad te mal, et flagellum non appropinquabit tabernaculo tuo :
PG 22:407Καὶ ταῦτα τοῖς προτέροις ὅμοια, τὴν τοῦ Χριστοῦ εἰς ἀνθρώπους παρουσίαν καὶ τὴν γενομένην τῶν ἐθνῶν σωτήριον δι’ αὐτοῦ κλῆσιν ἀναφωνοῦντα. ἐγὼ μὲν οὖν αὐτὸς ὁ κύριος ἥξω, φησίν, ἐπὶ δὲ τῇ ἐμῇ παρουσίᾳ οὐκέθ’ ὁ πάλαι Ἰσραὴλ ἀλλ’ οὐδὲ ἓν μόνον ἐπὶ γῆς ἔθνος, ἔθνη δὲ πολλὰ καταφεύξονται ἐπὶ τὸν κρείττονα καὶ μέγαν κύριον, τὸν ἐμοῦ τε αὐτοῦ καὶ τῶν ὅλων θεόν, ἐφ’ ὃν τὰ καταφεύγοντα ἔθνη τοσαύτης τεύξεται εὐεργεσίας, ὡς καὶ χρηματίσαι καὶ γενέσθαι λαὸν θεοῦ, κατοικῆσαί τε ἐν μέσῳ τῆς καλουμένης θυγατρὸς Σιών. οὕτω δὲ τὴν ἐπὶ γῆς ἐκκλησίαν τοῦ θεοῦ, ὥσπερ τινὰ θυγατέρα τυγχάνουσαν τῆς ἐπουρανίου, τοῖς ἱεροῖς γράμμασιν ἀποκαλεῖν φίλον. ταύτην δὲ καὶ εὐαγγελίζεται τὸ φάσκον λόγιον· «χαῖρε καὶ εὐφραίνου, θύγατερ Σιών, ἰδοὺ ἔρχομαι καὶ κατασκηνώσω ἐν μέσῳ σου». ἐν μέσῳ γὰρ τῆς ἐκκλησίας τὸν θεὸν λόγον κατασκηνοῦν πεπιστεύκαμεν, ὡς γοῦν καὶ ἐπήγγελται φήσας· «ἰδοὺ ἐγὼ μεθ’ ὑμῶν εἰμι πάσας τὰς ἡμέρας ἕως τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος», καὶ «ὅπου δύο ἢ τρεῖς συνηγμένοι εἰσὶν εἰς τὸ ἐμὸν ὄνομα, ἐκεῖ εἰμι ἐν μέσῳ αὐτῶν».
σας ; ἀνοίγονται δέ σοι φόβῳ πύλα: θανάτου; πυλωροί δὲ ξίδου ἰδόντες σε ἔπτηξαν; » Καὶ ἐπὶ τέλει τοῦ παντὸς χρησμοῦ ἀποκρίνεται Ἰὼβ τῷ Κυρίῳ, λέγων· • Ακουσον δή μου, Κύριε, ἵνα κἀγὼ λαλήσω. Έρω τήσω δέ σε, σύ δέ με δίδαξον. Ακοὴν μὲν ὠτος Γκουόν σου τὸ πρότερον, νῦν δὲ ὁ ὀφθαλμός μου εώ- ραχέ σε. Διὸ ἐφαύλισα ἐμαυτὸν, καὶ ἐτάκην· ἡγημαι δὲ ἐμαυτὸν γῆν καὶ σποδόν. » Ὅτι μὲν οὖν Κυρίου τοῦ Δημιουργού τυγχάνουσιν αἱ προκείμεναι φωναί, οὐκ ἐκ τῶν προτεθέντων μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐκ τῶν σοι φαινομένων διαγνῶναι ῥᾴδιον· ὅτι δὲ τὸ, « Ηλθες ἐπὶ πηγὴν θαλάσσης, ἐν δὲ ἴχνεσιν ἀβύσσου περι- επάτησας ; » καὶ τὸ, ο 'Ανοίγονται δέ σοι φόβῳ πύλαι θανάτου; πυλωροὶ δὲ ᾅδου ἰδόντες σε έπτηξαν: ο τήν εἰς ᾅδου κάθοδον τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν θεσπίζει, κατὰ τὸν προσήκοντα καιρὸν ἀποδείξομεν· τοσοῦτον νῦν Β επισημηνάμενοι, ὡς μᾶλλον τῷ Θεῷ λόγῳ ἥπερ τῷ Θεῷ τῶν ὅλων τὰ κατὰ τὸν τόπον ἀνατιθέναι προσήκει. Ο γοῦν Ἰώβ, ἑξῆς, ὁμοίως τοῖς πατράσιν αὐτὸν δὴ τοῦ τον τὸν ἐν ἀρχαῖς διὰ λαίλαπος καὶ νεφῶν χρηματί- ζοντα αὐτῷ Κύριον, αυτοψία τεθεωρηκέναι μαρτυρεί, λέγων· « "Ακουσον δέ μου, Κύριε, ἵνα κἀγὼ λαλήσω. Ἐρωτήσω δέ σε, σὺ δέ με δίδαξον. Ακοὴν μὲν ὠτὸς Σκουόν σου τὸ πρότερον, νῦν δὲ ὁ ὀφθαλμός μου εώ ραχέ σε. Διὸ ἐφαύλισα ἐμαυτὸν, καὶ ἐτάκην· ἡγημαι δὲ ἐμαυτὸν γῆν καὶ σποδόν. » Πῶς δ᾽ ἂν τὸν ἀνωτάτω θεὸν, τὸν τῶν ὅλων ἐπέκεινα, τὴν ἄτρεπτον καὶ ἀγέν νητον οὐσίαν, σάρκα περιβεβλημένη ψυχὴ καὶ ὀφθαλ- μοὶ θνητῶν ἐθεάσαντο, εἰ μὴ ἄρα σαφῶς κανταῦθα ὑποβαίνοντα τοῦ οἰκείου μεγέθους τὸν Θεὸν Λόγον, ἐν διαφόρως ἀποδείκνυμεν Κύριον, εἴποιμεν ἂν παρ ίστασθαι, ὡς ἔστι καὶ ἐξ αὐτῶν τῶν χρησμῶν μα θεῖν, δι' ὧν αὖθις ὁ Κύριος πρὸς τὸν Ἰὼβ τὰ περὶ τοῦ διαβόλου ὡς περὶ δράκοντος διιὼν ἐπεχείρει ; • Οὐ δέδοικας ὅτι ἡτοίμασταί μοι ; ο Δράκοντα γὰρ ήτοιμάσθαι ποίῳ Κυρίῳ προσήκει νομίζειν, ἢ τῷ Θεῷ Λόγῳ καὶ Σωτῆρι ἡμῶν, ὃς τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, πάλαι πρότερον πολιορκοῦντα τὸ τῶν ἀνθρώ- των γένος, καθεῖλε, λύσας τὰς ὠδῖνας τοῦ θανάτου· καὶ αὐτὸς παρίστησι φήσας, ο "Ηλθες δ' ἐπὶ πηγὴν θαλάσσης; ἐν δὲ ἴχνεσιν ἀβύσσου περιεπάτησας; ἀνοί- γονται δέ σοι φόβῳ πύλαι θανάτου ; πυλωροὶ δὲ ᾅδου ἰδόντες σε ἔπτηξαν ; » Ταῦτα δὲ εἰκότως πρὸς τὸν Ἰὼβ χρηματίζει μετὰ τὸν μέγαν πειρασμὸν, ὃν ὑπὸ έμεινε, καὶ ἀγῶνα, διδάσκων αὐτὸν, ὅτι ὑπὲρ μέρους ἡγώνισται, τοῦ μείζονος καὶ κραταιοτέρου πολέμου καὶ ἀγῶνος αὐτῷ τῷ Κυρίῳ πεφυλαγμένου κατὰ τὸν καιρὸν τῆς εἰς τὸν θάνατον αὐτοῦ παρουσίας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΑ'. - ᾿Απὸ τοῦ κ' ψαλμοῦ. Ὡς δύο Κυρίους καὶ ὁ προκείμενος οἶδε ψαλμός. • Ὅτι σὺ, Κύριε, ἐλπίς μου, τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου. Οὐ προσελεύσεται πρὸς σὲ κακὰ, καὶ μάστιξ οὐκ ἐγγιεῖ τῷ σκηνώματί σου· ὅτι τοῖς ἀγγέ Οι ΣΩΣΤΗ, 12-17. η DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. A trivisti ? venisti autem ad fontem maris, et in ve- stigiis abyssi deambulasti ? aperiunturque tibi ti- more portæ mortis ? et janitores inferorum videntes te territi sunt " ?, Deinde in fine totius oraculi, respondet Job Domino, dicens : « Audi jam me, Dom mine, ut etiam ego loquar, et interrogabo te, et tu me doceto. Auditu quidem auris audivi te prius, nunc autem oculus meus vidit te. Quocirca vilem habui meipsum, et liquefactus sum, et putavi meipsum terram et cinerem”. » Domini igitur ra- rum Opificis expositas modo esse voces, non so- lum ex iis, quæ proposita sunt, verum etiam ex iis, quæ tibi ipsi videantur, dignoscere facile est. il- lud vero, « Venisti ad fontem maris, et in vestigiis abyssi deambulasti?, et illud, « Aperiuntur vero tibi timore portæ mortis, et janitores inferorum videntes te territi sunt ? » Salvatoris nostri descen- sum ad inferos significare, suo tempore demon- strabimus, si modo hoc loco id unum notaverimus : Deo Verbo magis quam Deo Patri, quæ ad hunc lo- cum pertinent, esse tribuenda. Job igitur, sic- ut etiam reliqui patres, ipsum hunc ab initio de turbine et nubibus respondentem sibi Dominum, coram se intuitum esse testificatur, dicens : « Audi vero me, Domine, ut etiam ego loquar, et interro- gabo te, et tu me doceto auditu quidem auris audivi te prius, nunc autem oculus meus vidit te. Quocirca vilem habui meipsum, et liquefactus sum, et putavi meipsum terram et cinerem. » Qui autem fieri potest, ut supremum Deum, et eum qui est ultra omnia, immutabilem utique et ingenitam es- sentiam, anima induta corpore, et oculi mortalium. intuiti sint, nisi plane hoc etiam loco, egredi de propria magnitudine Dei Verbum, ipsum qui Do- minus esse, variis demonstratur modis, eoque modo exhibere se videndum dixerimus, quemad- modum licet vel ex ipsis oraculis discere, in qui- bus rursus ipse Doninus ad Job ea quæ ad diabo- lum pertinent, tanquam de dracone enarrans in- stabat, Non times quoniam paratus est mihi? Cui enim Domino, draconem paratum esse arbitrari convenit, nisi Deo Verbo et Salvatori nostro, quem principem hujus sæculi jampridem genus hominum depopulantem sustulit, dissolutis mortis doloribus, quod quidem ipsum, ipse quoque dicat dicens, • Venisti vero ad fontem naris, et in vestigiis abyssi deambulasti? aperiuntur autem tibi timore portæ mortis ? et janitores inferorum videntes te territi sunt ? » Hæc sane merito ad Job loquitur, post magnam tentationem, postque magnum certa- men quod sustinuit, docens eum, quod pro parte certaverit, cum interim majus fortiusque bellum et certamen ipsi Domino reservetur, sub tempus sui ad mortem adventus. δub "Job XLII, 4-6. C D - CAPUT XXI. A xc psalmo. — Quod duas personas etiam proposi- tus agnoscit psalmus. ‹ Quoniam tu, Domine, spes mea, Altissimum posuisti refugium tuum : non accedent ad te mal, et flagellum non appropinquabit tabernaculo tuo :
ἐπειδὰν δὲ ἐγώ, φησίν, αὐτὸς ὁ κύριος ἐλθὼν κατασκηνώσω ἐν μέσῳ σου, μείζονα τότε γνῶσιν περὶ τοῦ θεοῦ τοῦ παντοκράτορος ἀναλήψῃ, ἐμοῦ τοῦ κυρίου τὴν αἰτίαν τῆς εἰς ἀνθρώπους ἀποστολῆς ἀνατιθέντος τῷ ἐξαποστείλαντί με πατρί· γνώσῃ δ’ «ὅτι κύριος παντοκράτωρ ἀπέσταλκέν με» πρός σε. καὶ ἑξῆς περὶ ἑτέρου κυρίου καὶ θεοῦ ὧδέ πως αὐτὸς ὁ κύριος ἐπιλέγει· «καὶ κατισχύσω αὐτοὺς ἐν κυρίῳ θεῷ αὐτῶν, καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ καυχήσονται, λέγει κύριος». τίνες δὲ ἂν εἶεν οἱ ἐν τῷ κυρίῳ καυχώμενοι ...; [Τοῦ αὐτοῦ.] «Καὶ ἔδειξεν μοι κύριος Ἰησοῦν τὸν ἱερέα τὸν μέγαν, ἑστῶτα πρὸ προσώπου ἀγγέλου κυρίου, καὶ ὁ διάβολος εἱστήκει ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ [τοῦ] ἀντικεῖσθαι αὐτῷ. καὶ εἶπεν κύριος πρὸς τὸν διάβολον, ἐπιτιμήσαι κύριος ἐν σοί, διάβολε, καὶ ἐπιτιμήσαι κύριος ἐν σοὶ ὁ ἐκλεξάμενος τὴν Ἱερουσαλήμ.» Πάλιν καὶ ἐνταῦθα ὁ κύριος ἕτερον κύριον ἐπιτιμήσειν τῷ διαβόλῳ φησίν, οὐκ αὐτὸς ὁ προσδιαλεγόμενος κύριος ἐπιτιμῶν, ἀλλ’ ἑτέρου μνημονεύων κυρίου.
σας ; ἀνοίγονται δέ σοι φόβῳ πύλα: θανάτου; πυλωροί δὲ ξίδου ἰδόντες σε ἔπτηξαν; » Καὶ ἐπὶ τέλει τοῦ παντὸς χρησμοῦ ἀποκρίνεται Ἰὼβ τῷ Κυρίῳ, λέγων· • Ακουσον δή μου, Κύριε, ἵνα κἀγὼ λαλήσω. Έρω τήσω δέ σε, σύ δέ με δίδαξον. Ακοὴν μὲν ὠτος Γκουόν σου τὸ πρότερον, νῦν δὲ ὁ ὀφθαλμός μου εώ- ραχέ σε. Διὸ ἐφαύλισα ἐμαυτὸν, καὶ ἐτάκην· ἡγημαι δὲ ἐμαυτὸν γῆν καὶ σποδόν. » Ὅτι μὲν οὖν Κυρίου τοῦ Δημιουργού τυγχάνουσιν αἱ προκείμεναι φωναί, οὐκ ἐκ τῶν προτεθέντων μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐκ τῶν σοι φαινομένων διαγνῶναι ῥᾴδιον· ὅτι δὲ τὸ, « Ηλθες ἐπὶ πηγὴν θαλάσσης, ἐν δὲ ἴχνεσιν ἀβύσσου περι- επάτησας ; » καὶ τὸ, ο 'Ανοίγονται δέ σοι φόβῳ πύλαι θανάτου; πυλωροὶ δὲ ᾅδου ἰδόντες σε έπτηξαν: ο τήν εἰς ᾅδου κάθοδον τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν θεσπίζει, κατὰ τὸν προσήκοντα καιρὸν ἀποδείξομεν· τοσοῦτον νῦν Β επισημηνάμενοι, ὡς μᾶλλον τῷ Θεῷ λόγῳ ἥπερ τῷ Θεῷ τῶν ὅλων τὰ κατὰ τὸν τόπον ἀνατιθέναι προσήκει. Ο γοῦν Ἰώβ, ἑξῆς, ὁμοίως τοῖς πατράσιν αὐτὸν δὴ τοῦ τον τὸν ἐν ἀρχαῖς διὰ λαίλαπος καὶ νεφῶν χρηματί- ζοντα αὐτῷ Κύριον, αυτοψία τεθεωρηκέναι μαρτυρεί, λέγων· « "Ακουσον δέ μου, Κύριε, ἵνα κἀγὼ λαλήσω. Ἐρωτήσω δέ σε, σὺ δέ με δίδαξον. Ακοὴν μὲν ὠτὸς Σκουόν σου τὸ πρότερον, νῦν δὲ ὁ ὀφθαλμός μου εώ ραχέ σε. Διὸ ἐφαύλισα ἐμαυτὸν, καὶ ἐτάκην· ἡγημαι δὲ ἐμαυτὸν γῆν καὶ σποδόν. » Πῶς δ᾽ ἂν τὸν ἀνωτάτω θεὸν, τὸν τῶν ὅλων ἐπέκεινα, τὴν ἄτρεπτον καὶ ἀγέν νητον οὐσίαν, σάρκα περιβεβλημένη ψυχὴ καὶ ὀφθαλ- μοὶ θνητῶν ἐθεάσαντο, εἰ μὴ ἄρα σαφῶς κανταῦθα ὑποβαίνοντα τοῦ οἰκείου μεγέθους τὸν Θεὸν Λόγον, ἐν διαφόρως ἀποδείκνυμεν Κύριον, εἴποιμεν ἂν παρ ίστασθαι, ὡς ἔστι καὶ ἐξ αὐτῶν τῶν χρησμῶν μα θεῖν, δι' ὧν αὖθις ὁ Κύριος πρὸς τὸν Ἰὼβ τὰ περὶ τοῦ διαβόλου ὡς περὶ δράκοντος διιὼν ἐπεχείρει ; • Οὐ δέδοικας ὅτι ἡτοίμασταί μοι ; ο Δράκοντα γὰρ ήτοιμάσθαι ποίῳ Κυρίῳ προσήκει νομίζειν, ἢ τῷ Θεῷ Λόγῳ καὶ Σωτῆρι ἡμῶν, ὃς τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, πάλαι πρότερον πολιορκοῦντα τὸ τῶν ἀνθρώ- των γένος, καθεῖλε, λύσας τὰς ὠδῖνας τοῦ θανάτου· καὶ αὐτὸς παρίστησι φήσας, ο "Ηλθες δ' ἐπὶ πηγὴν θαλάσσης; ἐν δὲ ἴχνεσιν ἀβύσσου περιεπάτησας; ἀνοί- γονται δέ σοι φόβῳ πύλαι θανάτου ; πυλωροὶ δὲ ᾅδου ἰδόντες σε ἔπτηξαν ; » Ταῦτα δὲ εἰκότως πρὸς τὸν Ἰὼβ χρηματίζει μετὰ τὸν μέγαν πειρασμὸν, ὃν ὑπὸ έμεινε, καὶ ἀγῶνα, διδάσκων αὐτὸν, ὅτι ὑπὲρ μέρους ἡγώνισται, τοῦ μείζονος καὶ κραταιοτέρου πολέμου καὶ ἀγῶνος αὐτῷ τῷ Κυρίῳ πεφυλαγμένου κατὰ τὸν καιρὸν τῆς εἰς τὸν θάνατον αὐτοῦ παρουσίας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΑ'. - ᾿Απὸ τοῦ κ' ψαλμοῦ. Ὡς δύο Κυρίους καὶ ὁ προκείμενος οἶδε ψαλμός. • Ὅτι σὺ, Κύριε, ἐλπίς μου, τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου. Οὐ προσελεύσεται πρὸς σὲ κακὰ, καὶ μάστιξ οὐκ ἐγγιεῖ τῷ σκηνώματί σου· ὅτι τοῖς ἀγγέ Οι ΣΩΣΤΗ, 12-17. η DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. A trivisti ? venisti autem ad fontem maris, et in ve- stigiis abyssi deambulasti ? aperiunturque tibi ti- more portæ mortis ? et janitores inferorum videntes te territi sunt " ?, Deinde in fine totius oraculi, respondet Job Domino, dicens : « Audi jam me, Dom mine, ut etiam ego loquar, et interrogabo te, et tu me doceto. Auditu quidem auris audivi te prius, nunc autem oculus meus vidit te. Quocirca vilem habui meipsum, et liquefactus sum, et putavi meipsum terram et cinerem”. » Domini igitur ra- rum Opificis expositas modo esse voces, non so- lum ex iis, quæ proposita sunt, verum etiam ex iis, quæ tibi ipsi videantur, dignoscere facile est. il- lud vero, « Venisti ad fontem maris, et in vestigiis abyssi deambulasti?, et illud, « Aperiuntur vero tibi timore portæ mortis, et janitores inferorum videntes te territi sunt ? » Salvatoris nostri descen- sum ad inferos significare, suo tempore demon- strabimus, si modo hoc loco id unum notaverimus : Deo Verbo magis quam Deo Patri, quæ ad hunc lo- cum pertinent, esse tribuenda. Job igitur, sic- ut etiam reliqui patres, ipsum hunc ab initio de turbine et nubibus respondentem sibi Dominum, coram se intuitum esse testificatur, dicens : « Audi vero me, Domine, ut etiam ego loquar, et interro- gabo te, et tu me doceto auditu quidem auris audivi te prius, nunc autem oculus meus vidit te. Quocirca vilem habui meipsum, et liquefactus sum, et putavi meipsum terram et cinerem. » Qui autem fieri potest, ut supremum Deum, et eum qui est ultra omnia, immutabilem utique et ingenitam es- sentiam, anima induta corpore, et oculi mortalium. intuiti sint, nisi plane hoc etiam loco, egredi de propria magnitudine Dei Verbum, ipsum qui Do- minus esse, variis demonstratur modis, eoque modo exhibere se videndum dixerimus, quemad- modum licet vel ex ipsis oraculis discere, in qui- bus rursus ipse Doninus ad Job ea quæ ad diabo- lum pertinent, tanquam de dracone enarrans in- stabat, Non times quoniam paratus est mihi? Cui enim Domino, draconem paratum esse arbitrari convenit, nisi Deo Verbo et Salvatori nostro, quem principem hujus sæculi jampridem genus hominum depopulantem sustulit, dissolutis mortis doloribus, quod quidem ipsum, ipse quoque dicat dicens, • Venisti vero ad fontem naris, et in vestigiis abyssi deambulasti? aperiuntur autem tibi timore portæ mortis ? et janitores inferorum videntes te territi sunt ? » Hæc sane merito ad Job loquitur, post magnam tentationem, postque magnum certa- men quod sustinuit, docens eum, quod pro parte certaverit, cum interim majus fortiusque bellum et certamen ipsi Domino reservetur, sub tempus sui ad mortem adventus. δub "Job XLII, 4-6. C D - CAPUT XXI. A xc psalmo. — Quod duas personas etiam proposi- tus agnoscit psalmus. ‹ Quoniam tu, Domine, spes mea, Altissimum posuisti refugium tuum : non accedent ad te mal, et flagellum non appropinquabit tabernaculo tuo :
δι’ ὧν ἡγοῦμαι σαφῶς παρίστασθαι τὴν περὶ τῶν δύο κυρίων, τοῦ πατρὸς καὶ θεοῦ τῶν ὅλων, καὶ τοῦ μετὰ τὸν πατέρα τὴν κατὰ πάντων τῶν γενητῶν κυρείαν καὶ δεσποτείαν διειληφότος, ἀπόδειξιν. Τοῦ Μαλαχίου. «Ἰδοὺ ἐξαποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου, καὶ ἐπιβλέψεται ὁδὸν [πρὸ] προσώπου μου, καὶ ἐξαίφνης ἥξει εἰς τὸν ναὸν κύριος ὃν ὑμεῖς ζητεῖτε, καὶ ὁ ἄγγελος τῆς διαθήκης ὃν ὑμεῖς θέλετε· ἰδοὺ ἔρχεται, λέγει κύριος παντοκράτωρ. καὶ τίς ὑπομενεῖ ἡμέραν εἰσόδου αὐτοῦ;» Ὅμοια καὶ ταῦτα τοῖς προτέροις. κύριος γὰρ αὐτὸς ὁ θεὸς ὁ παντοκράτωρ ἥξειν φησὶν εἰς τὸν ναὸν αὐτοῦ κύριον, περὶ ἑτέρου λέγων· δηλοῖ δ’ ἄρα τὸν θεὸν λόγον. μετὰ τοῦτο δὲ καὶ «ἄγγελον τῆς διαθήκης» ὀνομάζει, ὃν καὶ αὐτὸς ὁ παντοκράτωρ κύριος ἐξαποστέλλειν ἑαυτοῦ πρὸ προσώπου διδάσκει λέγων· ἰδοὺ ἐγὼ ἐξαποστελῶ τὸν ἄγγελόν μου πρὸ προσώπου μου. τὸν αὐτὸν δὲ τοῦτον, ὃν ἄγγελον ἀπεκάλεσεν, πάλιν ἑξῆς κύριον ὀνομάζει, «καὶ ἐξαίφνης ἥξει κύριος», ἐπιλέγων, «καὶ ὁ ἄγγελος τῆς διαθήκης». ἕνα δὲ καὶ τὸν αὐτὸν προειπών, ἐπιφέρει·
σας ; ἀνοίγονται δέ σοι φόβῳ πύλα: θανάτου; πυλωροί δὲ ξίδου ἰδόντες σε ἔπτηξαν; » Καὶ ἐπὶ τέλει τοῦ παντὸς χρησμοῦ ἀποκρίνεται Ἰὼβ τῷ Κυρίῳ, λέγων· • Ακουσον δή μου, Κύριε, ἵνα κἀγὼ λαλήσω. Έρω τήσω δέ σε, σύ δέ με δίδαξον. Ακοὴν μὲν ὠτος Γκουόν σου τὸ πρότερον, νῦν δὲ ὁ ὀφθαλμός μου εώ- ραχέ σε. Διὸ ἐφαύλισα ἐμαυτὸν, καὶ ἐτάκην· ἡγημαι δὲ ἐμαυτὸν γῆν καὶ σποδόν. » Ὅτι μὲν οὖν Κυρίου τοῦ Δημιουργού τυγχάνουσιν αἱ προκείμεναι φωναί, οὐκ ἐκ τῶν προτεθέντων μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐκ τῶν σοι φαινομένων διαγνῶναι ῥᾴδιον· ὅτι δὲ τὸ, « Ηλθες ἐπὶ πηγὴν θαλάσσης, ἐν δὲ ἴχνεσιν ἀβύσσου περι- επάτησας ; » καὶ τὸ, ο 'Ανοίγονται δέ σοι φόβῳ πύλαι θανάτου; πυλωροὶ δὲ ᾅδου ἰδόντες σε έπτηξαν: ο τήν εἰς ᾅδου κάθοδον τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν θεσπίζει, κατὰ τὸν προσήκοντα καιρὸν ἀποδείξομεν· τοσοῦτον νῦν Β επισημηνάμενοι, ὡς μᾶλλον τῷ Θεῷ λόγῳ ἥπερ τῷ Θεῷ τῶν ὅλων τὰ κατὰ τὸν τόπον ἀνατιθέναι προσήκει. Ο γοῦν Ἰώβ, ἑξῆς, ὁμοίως τοῖς πατράσιν αὐτὸν δὴ τοῦ τον τὸν ἐν ἀρχαῖς διὰ λαίλαπος καὶ νεφῶν χρηματί- ζοντα αὐτῷ Κύριον, αυτοψία τεθεωρηκέναι μαρτυρεί, λέγων· « "Ακουσον δέ μου, Κύριε, ἵνα κἀγὼ λαλήσω. Ἐρωτήσω δέ σε, σὺ δέ με δίδαξον. Ακοὴν μὲν ὠτὸς Σκουόν σου τὸ πρότερον, νῦν δὲ ὁ ὀφθαλμός μου εώ ραχέ σε. Διὸ ἐφαύλισα ἐμαυτὸν, καὶ ἐτάκην· ἡγημαι δὲ ἐμαυτὸν γῆν καὶ σποδόν. » Πῶς δ᾽ ἂν τὸν ἀνωτάτω θεὸν, τὸν τῶν ὅλων ἐπέκεινα, τὴν ἄτρεπτον καὶ ἀγέν νητον οὐσίαν, σάρκα περιβεβλημένη ψυχὴ καὶ ὀφθαλ- μοὶ θνητῶν ἐθεάσαντο, εἰ μὴ ἄρα σαφῶς κανταῦθα ὑποβαίνοντα τοῦ οἰκείου μεγέθους τὸν Θεὸν Λόγον, ἐν διαφόρως ἀποδείκνυμεν Κύριον, εἴποιμεν ἂν παρ ίστασθαι, ὡς ἔστι καὶ ἐξ αὐτῶν τῶν χρησμῶν μα θεῖν, δι' ὧν αὖθις ὁ Κύριος πρὸς τὸν Ἰὼβ τὰ περὶ τοῦ διαβόλου ὡς περὶ δράκοντος διιὼν ἐπεχείρει ; • Οὐ δέδοικας ὅτι ἡτοίμασταί μοι ; ο Δράκοντα γὰρ ήτοιμάσθαι ποίῳ Κυρίῳ προσήκει νομίζειν, ἢ τῷ Θεῷ Λόγῳ καὶ Σωτῆρι ἡμῶν, ὃς τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, πάλαι πρότερον πολιορκοῦντα τὸ τῶν ἀνθρώ- των γένος, καθεῖλε, λύσας τὰς ὠδῖνας τοῦ θανάτου· καὶ αὐτὸς παρίστησι φήσας, ο "Ηλθες δ' ἐπὶ πηγὴν θαλάσσης; ἐν δὲ ἴχνεσιν ἀβύσσου περιεπάτησας; ἀνοί- γονται δέ σοι φόβῳ πύλαι θανάτου ; πυλωροὶ δὲ ᾅδου ἰδόντες σε ἔπτηξαν ; » Ταῦτα δὲ εἰκότως πρὸς τὸν Ἰὼβ χρηματίζει μετὰ τὸν μέγαν πειρασμὸν, ὃν ὑπὸ έμεινε, καὶ ἀγῶνα, διδάσκων αὐτὸν, ὅτι ὑπὲρ μέρους ἡγώνισται, τοῦ μείζονος καὶ κραταιοτέρου πολέμου καὶ ἀγῶνος αὐτῷ τῷ Κυρίῳ πεφυλαγμένου κατὰ τὸν καιρὸν τῆς εἰς τὸν θάνατον αὐτοῦ παρουσίας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΑ'. - ᾿Απὸ τοῦ κ' ψαλμοῦ. Ὡς δύο Κυρίους καὶ ὁ προκείμενος οἶδε ψαλμός. • Ὅτι σὺ, Κύριε, ἐλπίς μου, τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου. Οὐ προσελεύσεται πρὸς σὲ κακὰ, καὶ μάστιξ οὐκ ἐγγιεῖ τῷ σκηνώματί σου· ὅτι τοῖς ἀγγέ Οι ΣΩΣΤΗ, 12-17. η DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. A trivisti ? venisti autem ad fontem maris, et in ve- stigiis abyssi deambulasti ? aperiunturque tibi ti- more portæ mortis ? et janitores inferorum videntes te territi sunt " ?, Deinde in fine totius oraculi, respondet Job Domino, dicens : « Audi jam me, Dom mine, ut etiam ego loquar, et interrogabo te, et tu me doceto. Auditu quidem auris audivi te prius, nunc autem oculus meus vidit te. Quocirca vilem habui meipsum, et liquefactus sum, et putavi meipsum terram et cinerem”. » Domini igitur ra- rum Opificis expositas modo esse voces, non so- lum ex iis, quæ proposita sunt, verum etiam ex iis, quæ tibi ipsi videantur, dignoscere facile est. il- lud vero, « Venisti ad fontem maris, et in vestigiis abyssi deambulasti?, et illud, « Aperiuntur vero tibi timore portæ mortis, et janitores inferorum videntes te territi sunt ? » Salvatoris nostri descen- sum ad inferos significare, suo tempore demon- strabimus, si modo hoc loco id unum notaverimus : Deo Verbo magis quam Deo Patri, quæ ad hunc lo- cum pertinent, esse tribuenda. Job igitur, sic- ut etiam reliqui patres, ipsum hunc ab initio de turbine et nubibus respondentem sibi Dominum, coram se intuitum esse testificatur, dicens : « Audi vero me, Domine, ut etiam ego loquar, et interro- gabo te, et tu me doceto auditu quidem auris audivi te prius, nunc autem oculus meus vidit te. Quocirca vilem habui meipsum, et liquefactus sum, et putavi meipsum terram et cinerem. » Qui autem fieri potest, ut supremum Deum, et eum qui est ultra omnia, immutabilem utique et ingenitam es- sentiam, anima induta corpore, et oculi mortalium. intuiti sint, nisi plane hoc etiam loco, egredi de propria magnitudine Dei Verbum, ipsum qui Do- minus esse, variis demonstratur modis, eoque modo exhibere se videndum dixerimus, quemad- modum licet vel ex ipsis oraculis discere, in qui- bus rursus ipse Doninus ad Job ea quæ ad diabo- lum pertinent, tanquam de dracone enarrans in- stabat, Non times quoniam paratus est mihi? Cui enim Domino, draconem paratum esse arbitrari convenit, nisi Deo Verbo et Salvatori nostro, quem principem hujus sæculi jampridem genus hominum depopulantem sustulit, dissolutis mortis doloribus, quod quidem ipsum, ipse quoque dicat dicens, • Venisti vero ad fontem naris, et in vestigiis abyssi deambulasti? aperiuntur autem tibi timore portæ mortis ? et janitores inferorum videntes te territi sunt ? » Hæc sane merito ad Job loquitur, post magnam tentationem, postque magnum certa- men quod sustinuit, docens eum, quod pro parte certaverit, cum interim majus fortiusque bellum et certamen ipsi Domino reservetur, sub tempus sui ad mortem adventus. δub "Job XLII, 4-6. C D - CAPUT XXI. A xc psalmo. — Quod duas personas etiam proposi- tus agnoscit psalmus. ‹ Quoniam tu, Domine, spes mea, Altissimum posuisti refugium tuum : non accedent ad te mal, et flagellum non appropinquabit tabernaculo tuo :
PG 22:409«ἰδοὺ ἔρχεται, καὶ τίς ὑπομενεῖ ἡμέραν εἰσόδου αὐτοῦ,» τὴν δευτέραν καὶ ἔνδοξον παρουσίαν αὐτοῦ σημαίνων. ὁ ταῦτα δὲ πάντα θεσπίζων κύριός ἐστι παντοκράτωρ ὁ τῶν ὅλων θεός. [Τοῦ αὐτοῦ.] «Καὶ ἀνατελεῖ τοῖς φοβουμένοις τὸ ὄνομά μου ἥλιος δικαιοσύνης, καὶ ἴασις ἔσται ἐν ταῖς πτέρυξιν αὐτοῦ.» Ὁ πολλάκις ὀνομασθεὶς κύριος καὶ θεὸς καὶ ἄγγελος καὶ ἀρχιστράτηγος, Χριστός τε καὶ ἱερεύς, καὶ λόγος καὶ σοφία θεοῦ καὶ εἰκὼν νῦν αὐτὸς οὗτος «ἥλιος» κέκληται «δικαιοσύνης». τοῦτον δὴ οὖν αὐτὸν ὁ γεννήσας πατὴρ οὐ τοῖς πᾶσιν ἀλλὰ μόνοις τοῖς τὸ ὄνομα αὐτοῦ φοβουμένοις ἀνατελεῖν ἐπαγγέλλεται, γέρας αὐτοῖς τοῦ εἰς αὐτὸν φόβου διδοὺς τὸ φῶς τοῦ τῆς δικαιοσύνης ἡλίου. εἴη δ’ ἂν οὗτος ὁ θεὸς λόγος, ὁ εἰπών· «ἐγώ εἰμι τὸ φῶς τοῦ κόσμου». ὅπερ ἦν φῶς τὸ φωτίζον «πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον». τοῦτον δὴ οὖν ἀλλ’ οὐ τὸν αἰσθητὸν οὐδὲ τὸν προφανῆ τοῖς πᾶσι λογικοῖς τε καὶ ἀλόγοις ἥλιον, ἀλλὰ τὸν ἔνθεον καὶ νοερὸν καὶ πάσης ἀρετῆς καὶ δικαιοσύνης αἴτιον, μόνοις τοῖς φοβουμένοις αὐτὸν ἀνατελεῖν ἐπὶ τοῦ παρόντος ὁ θεός φησιν, ἀποκρύπτων αὐτὸν τῶν ἀναξίων. περὶ ὧν ἀλλαχόθι που λέγει·
σε, μή ποτε προσκόπτης πρὸς λίθον πόδα σου. Ἐπὶ ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον ἐπιβήσῃ, καὶ καταπατήσεις λέοντα καὶ δράκοντα. » Ταύταις ὁ διάβολος ἐν τῷ κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πειρασμῷ κέχρηται ταῖς λέξεσιν. Ορα δὴ οὖν τίνα τρόπον ὁ ψαλμὸς πρὸς αὐτὸν τὸν τὸν Κύριόν φησιν· « Οτι σύ, Κύριε, ἐλπίς μου, Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου. » Σὺ γὰρ αὐτὸς, φησ σὶν, ἡ ἐμὴ ἐλπὶς, ὦ Κύριε, μείζονα σαυτοῦ, τὸν Θεὸν αὐτὸν τὸν ὕψιστον καὶ ἐπὶ πάντων καὶ σαυτοῦ Πα- τέρα, καταφυγὴν ἔθου· δι᾿ ὅν οὐ προσελεύσεται κακὰ πρὸς σὲ, πρὸς σὲ τὸν ἐμὸν Κύριον, καὶ μάστιξ οὐκ ἐγγιεῖ τῷ σκηνώματί σου. » Κἂν γὰρ ἀσεβεῖς ἄνδρες ἐπιχειρήσωσι ένανθρωπήσαντά σε μαστίζειν, καν τῷ θανάτῳ παραδιδόναι, ἀλλ᾽ οὔτι γε ἡ ἐκ Θεοῦ μάτ στις τῷ σῷ προσεγγιεῖ σκηνώματι, τοῦτ' ἔστι σώματι, δηλονότι δι' ἡμᾶς ἐνανθρωπήσας περιβέβλησαι, Τούτοις ἀκολούθως εφαρμόσεις αὐτῷ τὰ δι᾿ ὅλου τοῦ ψαλμοῦ δηλούμενα, ἃ καὶ αὐτοὶ κατὰ τὸν οἰκεῖον και ρὸν ἐπιθεωρήσομεν, Α λοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ. Ἐπὶ χειρῶν ἀφοῦσί Β ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΒ'. ᾿Απὸ τοῦ Ὀσηέ. - Περὶ τοῦ Θεοῦ Λόγου καὶ τοῦ Πατρὸς, ὡς περὶ Κυρίου. • Οὐ μὴ ἐγκαταλείψω τοῦ ἐξαλειφθῆναι τὸν Ἰακώβ, ὅτι Θεὸς ἐγώ εἰμι, καὶ οὐκ ἄνθρωπος ἐν σοὶ ἅγιος καὶ οὐκ εἰσελεύσομαι εἰς πόλιν· ὀπίσω Κυρίου που ρεύσομαι. » Ἐνταῦθα καὶ διὰ τούτων ὁ Θεός Λόγος ενανθρωπήσας πρὸς τοὺς ἄνθρωπον αὐτὴν ἅγιον, • ἀλλ' οὐ Θεὸν εἶναι ὁμολογοῦντας · « Θεὸς ἐγώ εἰμι, φησὶ, καὶ οὐκ ἄνθρωπος ἐν σοὶ ἅγιος· εἶτα θεὸν αὐτὸν εἰπὼν, τὸν ἐπὶ πάντων Κύριον καὶ Θεὸν καὶ Πατέρα αὑτοῦ δηλοῖ, ἐπιλέγων· Οπίσω Κυρίου πορεύσομαι. » Τὸ δὲ, « Οὐκ εἰσελεύσομαι εἰς πόλιν, ο ἀρνουμένου ἂν εἴη τὴν κοινὴν καὶ δημώδη ἀνθρώπων πολιτείαν· ἧς καὶ τοὺς ἰδίους μαθητὰς ἀποτρέπων, φησίν· . Εἰς ὁδὸν ἐθνῶν μὴ ἀπέλθητε, καὶ εἰς πόλιν Σαμαρειτῶν μὴ εἰσέλθητε. » ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΓ'. ᾿Απὸ τοῦ ᾿Αμώς. - Περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ὡς περὶ Κυρίου, καὶ τοῦ Πατρὸς, ὡς περὶ Θεοῦ, καὶ τῆς τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους καταστροφής. • Κατέστρεψα ὑμᾶς, καθώς κατέστρεψεν ὁ Θεὸς Σό- δομα και Γόμορρα, καὶ ἐγένεσθε ὡς δαλὸς ἐξεσπα σμένος ἐκ πυρός. Καὶ οὐδ᾽ οὕτως ἐπεστρέψατε πρός με, λέγει Κύριος. » Κἀνταῦθα αὐτὸς ὁ Κύριος Θεόν τινά φησι τὴν ἐπὶ Σοδόμων καταστροφὴν πεποιηκέναι, ἕτερος ὢν δηλαδὴ τοῦ πρὸς αὐτοῦ δηλουμένου. Και ἐν τῇ ἐπὶ Σοδόμων δὲ καταστροφῇ δύο κύριοι παρ ίστανται, ὅτε έβρεξεν ὁ Κύριος πῦρ παρὰ Κυρίου ἐπὶ Σόδομα καὶ Γόμορρα. Οποίαν τοιγαροῦν, φησί, διὰ τὰς ἐκτόπους δυσσεβείας ὑπέμεινε καταστροφὴν τὰ Σόδομα, τοιαῦτα καὶ ὑμεῖς, ὦ οὗτοι, πείσεσθε, οὐδ᾽ οὕτως ἐπεστρέψατε πρός με. Σύνηθες δὲ τῇ Γραφῇ τὸ μέλλον ὡς παρεληλυθὸς δηλοῦν. Ὥστε καὶ ** καὶ EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. quoniam angelis suis mandavit de te, in ma- nibus tollent te, ne quando offendas ad lapidem pedem tuum: super aspidem et regulum ascendes, et conculcabis leonem et draconem ". His sane utitur vocibus diabolus, in tentatione adversus Salvatorem nostrum. Contemplare hic igitur, quo- nam modo psalmus ad ipsum Dominum ait: Quo- niam tu, Domine, spes mea, Altissimum posuisti refugium tuum. Tu enim ipse, inquit, mea spes, o Domine, illum a quo ipse es, Deum ipsum altis- simum et supremum et tuum Patrem, refugium posuisti, propter quod non accedent ad te mala, ad te, inquam, meum Dominum, et flagellum non appropinquabit tabernaculo tuo. » Nam etsi nefarii homines conabuntur te hominem factum flagellis credere, etsi morti tradere, neutiquam tamen fa- gellum, quod a Deo est, tuo appropinquabit taber- naculo, hoc est, tuo corpori, quo videlicet propter nos homo factus, indutus es. Ad eumdem modum accommodabis ei, quæ in toto psalmo dicuntur, quæ sane nos quoque suo tempore disquiremus, et contemplabimur, CAPUT XXII. Ab Osee. - De Deo Verbo et Patre, sicut de Domino. Non derelinquam ut deleam Jacob, quoniam Deus ego sum, et non homo in te sanctus, et non ingrediar in civitatem : post Dominum ambu- labo ". » Hic et per alia his similia, Deus Verbum homo factus, ad eos dicit, qui virum quidem ipsum sanctum, non autem Deum esse confitentur : Deus C ego sum, inquit, et non homo in te sanctus : deinde ubi Deum seipsum dixit, Dominum ac Deum et Patrem suum indicat, adjungens : « Post Domi- num ambulabo: » illud autem : . Non ingrediar in civitatem, abnegantis sane fuerit communem, ac popularem hominum rempublicam, a qua etiam suos discipulos avertens, ait: « In viam gentium ne abieritis, et in civitatem Samaritanorum ne in- traveritis 9, - CAPUT XXIII. Ab Amos. De Salvatore nostro, sicut de Domino, et de Patre, sicut de Deo : et de Judrorum gen- tis cversione. • Everti vos, sicut evertit Deus Sodoma et Go- morrha : et facti estis quasi torris ereptus ex igne. Et ne sic quidem conversi estis ad me, dicit Domi- nus”. › Etiam hoc loco ipse Dominus, Deum quem- dam ait Sodomorum eversionis auctorem fuisse, cum alius sit ipse Filius quam is de quo ipse lo - quitur. Porro in ipsa Sodomorum eversione duo ap- parent, quando pluit Dominus ignem a Domino su- per Sodoma et Gomorrha. Qualem igitur, inquit, Sodoma ob turpes atque absurdas impietates, ever- sionem perpessa sunt; talia vos quoque patiemini, ac ne sic quidem conversi estis ad me. Consuevit autem Scriptura, tempus futurum quasi præteritum D " Psal. xc, 9-13. "Osc. 1x, 9, 10. Matth. x, 5. Amos iv, 11.
«καὶ δύσεται ὁ ἥλιος ἐπὶ τοὺς προφήτας τοὺς πλανῶντας τὸν λαόν μου». Ἀπὸ τοῦ Ἱερεμίου. «Κύριε, ἡ ἰσχύς μου καὶ βοήθεια μου καὶ καταφυγή μου ἐν ἡμέρᾳ θλίψεως, πρὸς σὲ ἔθνη ἥξουσιν ἀπ’ ἐσχάτου τῆς γῆς, καὶ ἐροῦσιν, ὡς ψευδῆ ἐκτήσαντο οἱ πατέρες ἡμῶν εἴδωλα, καὶ οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς ὠφέλεια. εἰ ποιήσει αὐτῷ ἄνθρωπος θεούς, καὶ οὗτοι οὐκ εἰσὶν θεοί; διὰ τοῦτο ἰδοὺ ἐγὼ δηλώσω αὐτοῖς ἐν τῷ καιρῷ τούτῳ τὴν χεῖρά μου, καὶ γνωριῶ αὐτοῖς καὶ τὴν δύναμίν μου, καὶ γνώσονται ὅτι ἐγὼ κύριος.» Κύριος ἑτέρῳ εὔχεται κυρίῳ, τῷ πατρὶ δηλαδὴ καὶ θεῷ τῶν ὅλων, ἐν οἷς ἀρχόμενός φησιν· «κύριε, ἰσχύς μου», καὶ τὰ ἑξῆς. σαφῶς δὲ τὴν τῶν ἐθνῶν ἐκ τῆς πολυπλανοῦς εἰδωλολατρίας ἐπὶ τὴν εἰς τὸν θεὸν εὐσέβειαν μεταβολὴν θεσπίζει. καὶ αὕτη δὲ ἡ προφητεία μετὰ τὴν εἰς ἀνθρώπους τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ παρουσίαν ἐναργέστατα δείκνυται πεπληρωμένη.
σε, μή ποτε προσκόπτης πρὸς λίθον πόδα σου. Ἐπὶ ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον ἐπιβήσῃ, καὶ καταπατήσεις λέοντα καὶ δράκοντα. » Ταύταις ὁ διάβολος ἐν τῷ κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πειρασμῷ κέχρηται ταῖς λέξεσιν. Ορα δὴ οὖν τίνα τρόπον ὁ ψαλμὸς πρὸς αὐτὸν τὸν τὸν Κύριόν φησιν· « Οτι σύ, Κύριε, ἐλπίς μου, Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου. » Σὺ γὰρ αὐτὸς, φησ σὶν, ἡ ἐμὴ ἐλπὶς, ὦ Κύριε, μείζονα σαυτοῦ, τὸν Θεὸν αὐτὸν τὸν ὕψιστον καὶ ἐπὶ πάντων καὶ σαυτοῦ Πα- τέρα, καταφυγὴν ἔθου· δι᾿ ὅν οὐ προσελεύσεται κακὰ πρὸς σὲ, πρὸς σὲ τὸν ἐμὸν Κύριον, καὶ μάστιξ οὐκ ἐγγιεῖ τῷ σκηνώματί σου. » Κἂν γὰρ ἀσεβεῖς ἄνδρες ἐπιχειρήσωσι ένανθρωπήσαντά σε μαστίζειν, καν τῷ θανάτῳ παραδιδόναι, ἀλλ᾽ οὔτι γε ἡ ἐκ Θεοῦ μάτ στις τῷ σῷ προσεγγιεῖ σκηνώματι, τοῦτ' ἔστι σώματι, δηλονότι δι' ἡμᾶς ἐνανθρωπήσας περιβέβλησαι, Τούτοις ἀκολούθως εφαρμόσεις αὐτῷ τὰ δι᾿ ὅλου τοῦ ψαλμοῦ δηλούμενα, ἃ καὶ αὐτοὶ κατὰ τὸν οἰκεῖον και ρὸν ἐπιθεωρήσομεν, Α λοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ. Ἐπὶ χειρῶν ἀφοῦσί Β ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΒ'. ᾿Απὸ τοῦ Ὀσηέ. - Περὶ τοῦ Θεοῦ Λόγου καὶ τοῦ Πατρὸς, ὡς περὶ Κυρίου. • Οὐ μὴ ἐγκαταλείψω τοῦ ἐξαλειφθῆναι τὸν Ἰακώβ, ὅτι Θεὸς ἐγώ εἰμι, καὶ οὐκ ἄνθρωπος ἐν σοὶ ἅγιος καὶ οὐκ εἰσελεύσομαι εἰς πόλιν· ὀπίσω Κυρίου που ρεύσομαι. » Ἐνταῦθα καὶ διὰ τούτων ὁ Θεός Λόγος ενανθρωπήσας πρὸς τοὺς ἄνθρωπον αὐτὴν ἅγιον, • ἀλλ' οὐ Θεὸν εἶναι ὁμολογοῦντας · « Θεὸς ἐγώ εἰμι, φησὶ, καὶ οὐκ ἄνθρωπος ἐν σοὶ ἅγιος· εἶτα θεὸν αὐτὸν εἰπὼν, τὸν ἐπὶ πάντων Κύριον καὶ Θεὸν καὶ Πατέρα αὑτοῦ δηλοῖ, ἐπιλέγων· Οπίσω Κυρίου πορεύσομαι. » Τὸ δὲ, « Οὐκ εἰσελεύσομαι εἰς πόλιν, ο ἀρνουμένου ἂν εἴη τὴν κοινὴν καὶ δημώδη ἀνθρώπων πολιτείαν· ἧς καὶ τοὺς ἰδίους μαθητὰς ἀποτρέπων, φησίν· . Εἰς ὁδὸν ἐθνῶν μὴ ἀπέλθητε, καὶ εἰς πόλιν Σαμαρειτῶν μὴ εἰσέλθητε. » ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΓ'. ᾿Απὸ τοῦ ᾿Αμώς. - Περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ὡς περὶ Κυρίου, καὶ τοῦ Πατρὸς, ὡς περὶ Θεοῦ, καὶ τῆς τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους καταστροφής. • Κατέστρεψα ὑμᾶς, καθώς κατέστρεψεν ὁ Θεὸς Σό- δομα και Γόμορρα, καὶ ἐγένεσθε ὡς δαλὸς ἐξεσπα σμένος ἐκ πυρός. Καὶ οὐδ᾽ οὕτως ἐπεστρέψατε πρός με, λέγει Κύριος. » Κἀνταῦθα αὐτὸς ὁ Κύριος Θεόν τινά φησι τὴν ἐπὶ Σοδόμων καταστροφὴν πεποιηκέναι, ἕτερος ὢν δηλαδὴ τοῦ πρὸς αὐτοῦ δηλουμένου. Και ἐν τῇ ἐπὶ Σοδόμων δὲ καταστροφῇ δύο κύριοι παρ ίστανται, ὅτε έβρεξεν ὁ Κύριος πῦρ παρὰ Κυρίου ἐπὶ Σόδομα καὶ Γόμορρα. Οποίαν τοιγαροῦν, φησί, διὰ τὰς ἐκτόπους δυσσεβείας ὑπέμεινε καταστροφὴν τὰ Σόδομα, τοιαῦτα καὶ ὑμεῖς, ὦ οὗτοι, πείσεσθε, οὐδ᾽ οὕτως ἐπεστρέψατε πρός με. Σύνηθες δὲ τῇ Γραφῇ τὸ μέλλον ὡς παρεληλυθὸς δηλοῦν. Ὥστε καὶ ** καὶ EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. quoniam angelis suis mandavit de te, in ma- nibus tollent te, ne quando offendas ad lapidem pedem tuum: super aspidem et regulum ascendes, et conculcabis leonem et draconem ". His sane utitur vocibus diabolus, in tentatione adversus Salvatorem nostrum. Contemplare hic igitur, quo- nam modo psalmus ad ipsum Dominum ait: Quo- niam tu, Domine, spes mea, Altissimum posuisti refugium tuum. Tu enim ipse, inquit, mea spes, o Domine, illum a quo ipse es, Deum ipsum altis- simum et supremum et tuum Patrem, refugium posuisti, propter quod non accedent ad te mala, ad te, inquam, meum Dominum, et flagellum non appropinquabit tabernaculo tuo. » Nam etsi nefarii homines conabuntur te hominem factum flagellis credere, etsi morti tradere, neutiquam tamen fa- gellum, quod a Deo est, tuo appropinquabit taber- naculo, hoc est, tuo corpori, quo videlicet propter nos homo factus, indutus es. Ad eumdem modum accommodabis ei, quæ in toto psalmo dicuntur, quæ sane nos quoque suo tempore disquiremus, et contemplabimur, CAPUT XXII. Ab Osee. - De Deo Verbo et Patre, sicut de Domino. Non derelinquam ut deleam Jacob, quoniam Deus ego sum, et non homo in te sanctus, et non ingrediar in civitatem : post Dominum ambu- labo ". » Hic et per alia his similia, Deus Verbum homo factus, ad eos dicit, qui virum quidem ipsum sanctum, non autem Deum esse confitentur : Deus C ego sum, inquit, et non homo in te sanctus : deinde ubi Deum seipsum dixit, Dominum ac Deum et Patrem suum indicat, adjungens : « Post Domi- num ambulabo: » illud autem : . Non ingrediar in civitatem, abnegantis sane fuerit communem, ac popularem hominum rempublicam, a qua etiam suos discipulos avertens, ait: « In viam gentium ne abieritis, et in civitatem Samaritanorum ne in- traveritis 9, - CAPUT XXIII. Ab Amos. De Salvatore nostro, sicut de Domino, et de Patre, sicut de Deo : et de Judrorum gen- tis cversione. • Everti vos, sicut evertit Deus Sodoma et Go- morrha : et facti estis quasi torris ereptus ex igne. Et ne sic quidem conversi estis ad me, dicit Domi- nus”. › Etiam hoc loco ipse Dominus, Deum quem- dam ait Sodomorum eversionis auctorem fuisse, cum alius sit ipse Filius quam is de quo ipse lo - quitur. Porro in ipsa Sodomorum eversione duo ap- parent, quando pluit Dominus ignem a Domino su- per Sodoma et Gomorrha. Qualem igitur, inquit, Sodoma ob turpes atque absurdas impietates, ever- sionem perpessa sunt; talia vos quoque patiemini, ac ne sic quidem conversi estis ad me. Consuevit autem Scriptura, tempus futurum quasi præteritum D " Psal. xc, 9-13. "Osc. 1x, 9, 10. Matth. x, 5. Amos iv, 11.
Ἀλλὰ γὰρ δι’ ὅλων τριάκοντα προφητικῶν κεφαλαίων δεύτερον θεὸν μετὰ τὸν ἀνωτάτω καὶ ἐπὶ πᾶσι, τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν τὸν τοῦ θεοῦ λόγον, εἶναι μεμαθηκότες, ἐφ’ ἑτέραν τῆς κατ’ αὐτὸν οἰκονομίας ὑπόθεσιν μεταβησόμεθα, αὐτὸν δὴ τοῦτον θεὸν εἰς ἀνθρώπους ἐλεύσεσθαι δεῖν ἐκ τῶν αὐτῶν παρὰ Ἑβραίοις ἱερῶν βίβλων συστήσοντες. Τάδε ἔνεστιν ἐν τῷ ἕκτῳ συγγράμματι τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως.20 Περὶ τῆς εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας αὐτοῦ ἐκ τῶν ὑποσεσημειωμένων γραφῶν. α. Ἀπὸ Ψαλμοῦ ιζ. β. Ἀπὸ Ψαλμοῦ μ. γ. Ἀπὸ Ψαλμοῦ μθ. δ. Ἀπὸ Ψαλμοῦ πγ. ε. Ἀπὸ Ψαλμοῦ ε. 2. Ἀπὸ Ψαλμοῦ ζ. ζ. Ἀπὸ Ψαλμοῦ ρ. η. Ἀπὸ Ψαλμοῦ ριζ. θ. Ἀπὸ Ψαλμοῦ ρμγ. ι. Ἀπὸ Ψαλμοῦ ρμζ. ια. Ἀπὸ τῶν Βασιλειῶν β. ιβ. Ἀπὸ τῶν Βασιλειῶν γ. ιγ. Ἀπὸ τοῦ Μιχαίου. ιδ. Ἀπὸ τοῦ Ἀμβακούμ. ιε. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. ι. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. ιζ. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. ιη. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. ιθ. Ἀπὸ τοῦ Βαρούχ. κ. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. κα. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. κβ. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. κγ. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. κδ. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. κε. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. τόμος 2.
σε, μή ποτε προσκόπτης πρὸς λίθον πόδα σου. Ἐπὶ ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον ἐπιβήσῃ, καὶ καταπατήσεις λέοντα καὶ δράκοντα. » Ταύταις ὁ διάβολος ἐν τῷ κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πειρασμῷ κέχρηται ταῖς λέξεσιν. Ορα δὴ οὖν τίνα τρόπον ὁ ψαλμὸς πρὸς αὐτὸν τὸν τὸν Κύριόν φησιν· « Οτι σύ, Κύριε, ἐλπίς μου, Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου. » Σὺ γὰρ αὐτὸς, φησ σὶν, ἡ ἐμὴ ἐλπὶς, ὦ Κύριε, μείζονα σαυτοῦ, τὸν Θεὸν αὐτὸν τὸν ὕψιστον καὶ ἐπὶ πάντων καὶ σαυτοῦ Πα- τέρα, καταφυγὴν ἔθου· δι᾿ ὅν οὐ προσελεύσεται κακὰ πρὸς σὲ, πρὸς σὲ τὸν ἐμὸν Κύριον, καὶ μάστιξ οὐκ ἐγγιεῖ τῷ σκηνώματί σου. » Κἂν γὰρ ἀσεβεῖς ἄνδρες ἐπιχειρήσωσι ένανθρωπήσαντά σε μαστίζειν, καν τῷ θανάτῳ παραδιδόναι, ἀλλ᾽ οὔτι γε ἡ ἐκ Θεοῦ μάτ στις τῷ σῷ προσεγγιεῖ σκηνώματι, τοῦτ' ἔστι σώματι, δηλονότι δι' ἡμᾶς ἐνανθρωπήσας περιβέβλησαι, Τούτοις ἀκολούθως εφαρμόσεις αὐτῷ τὰ δι᾿ ὅλου τοῦ ψαλμοῦ δηλούμενα, ἃ καὶ αὐτοὶ κατὰ τὸν οἰκεῖον και ρὸν ἐπιθεωρήσομεν, Α λοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ. Ἐπὶ χειρῶν ἀφοῦσί Β ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΒ'. ᾿Απὸ τοῦ Ὀσηέ. - Περὶ τοῦ Θεοῦ Λόγου καὶ τοῦ Πατρὸς, ὡς περὶ Κυρίου. • Οὐ μὴ ἐγκαταλείψω τοῦ ἐξαλειφθῆναι τὸν Ἰακώβ, ὅτι Θεὸς ἐγώ εἰμι, καὶ οὐκ ἄνθρωπος ἐν σοὶ ἅγιος καὶ οὐκ εἰσελεύσομαι εἰς πόλιν· ὀπίσω Κυρίου που ρεύσομαι. » Ἐνταῦθα καὶ διὰ τούτων ὁ Θεός Λόγος ενανθρωπήσας πρὸς τοὺς ἄνθρωπον αὐτὴν ἅγιον, • ἀλλ' οὐ Θεὸν εἶναι ὁμολογοῦντας · « Θεὸς ἐγώ εἰμι, φησὶ, καὶ οὐκ ἄνθρωπος ἐν σοὶ ἅγιος· εἶτα θεὸν αὐτὸν εἰπὼν, τὸν ἐπὶ πάντων Κύριον καὶ Θεὸν καὶ Πατέρα αὑτοῦ δηλοῖ, ἐπιλέγων· Οπίσω Κυρίου πορεύσομαι. » Τὸ δὲ, « Οὐκ εἰσελεύσομαι εἰς πόλιν, ο ἀρνουμένου ἂν εἴη τὴν κοινὴν καὶ δημώδη ἀνθρώπων πολιτείαν· ἧς καὶ τοὺς ἰδίους μαθητὰς ἀποτρέπων, φησίν· . Εἰς ὁδὸν ἐθνῶν μὴ ἀπέλθητε, καὶ εἰς πόλιν Σαμαρειτῶν μὴ εἰσέλθητε. » ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΓ'. ᾿Απὸ τοῦ ᾿Αμώς. - Περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ὡς περὶ Κυρίου, καὶ τοῦ Πατρὸς, ὡς περὶ Θεοῦ, καὶ τῆς τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους καταστροφής. • Κατέστρεψα ὑμᾶς, καθώς κατέστρεψεν ὁ Θεὸς Σό- δομα και Γόμορρα, καὶ ἐγένεσθε ὡς δαλὸς ἐξεσπα σμένος ἐκ πυρός. Καὶ οὐδ᾽ οὕτως ἐπεστρέψατε πρός με, λέγει Κύριος. » Κἀνταῦθα αὐτὸς ὁ Κύριος Θεόν τινά φησι τὴν ἐπὶ Σοδόμων καταστροφὴν πεποιηκέναι, ἕτερος ὢν δηλαδὴ τοῦ πρὸς αὐτοῦ δηλουμένου. Και ἐν τῇ ἐπὶ Σοδόμων δὲ καταστροφῇ δύο κύριοι παρ ίστανται, ὅτε έβρεξεν ὁ Κύριος πῦρ παρὰ Κυρίου ἐπὶ Σόδομα καὶ Γόμορρα. Οποίαν τοιγαροῦν, φησί, διὰ τὰς ἐκτόπους δυσσεβείας ὑπέμεινε καταστροφὴν τὰ Σόδομα, τοιαῦτα καὶ ὑμεῖς, ὦ οὗτοι, πείσεσθε, οὐδ᾽ οὕτως ἐπεστρέψατε πρός με. Σύνηθες δὲ τῇ Γραφῇ τὸ μέλλον ὡς παρεληλυθὸς δηλοῦν. Ὥστε καὶ ** καὶ EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. quoniam angelis suis mandavit de te, in ma- nibus tollent te, ne quando offendas ad lapidem pedem tuum: super aspidem et regulum ascendes, et conculcabis leonem et draconem ". His sane utitur vocibus diabolus, in tentatione adversus Salvatorem nostrum. Contemplare hic igitur, quo- nam modo psalmus ad ipsum Dominum ait: Quo- niam tu, Domine, spes mea, Altissimum posuisti refugium tuum. Tu enim ipse, inquit, mea spes, o Domine, illum a quo ipse es, Deum ipsum altis- simum et supremum et tuum Patrem, refugium posuisti, propter quod non accedent ad te mala, ad te, inquam, meum Dominum, et flagellum non appropinquabit tabernaculo tuo. » Nam etsi nefarii homines conabuntur te hominem factum flagellis credere, etsi morti tradere, neutiquam tamen fa- gellum, quod a Deo est, tuo appropinquabit taber- naculo, hoc est, tuo corpori, quo videlicet propter nos homo factus, indutus es. Ad eumdem modum accommodabis ei, quæ in toto psalmo dicuntur, quæ sane nos quoque suo tempore disquiremus, et contemplabimur, CAPUT XXII. Ab Osee. - De Deo Verbo et Patre, sicut de Domino. Non derelinquam ut deleam Jacob, quoniam Deus ego sum, et non homo in te sanctus, et non ingrediar in civitatem : post Dominum ambu- labo ". » Hic et per alia his similia, Deus Verbum homo factus, ad eos dicit, qui virum quidem ipsum sanctum, non autem Deum esse confitentur : Deus C ego sum, inquit, et non homo in te sanctus : deinde ubi Deum seipsum dixit, Dominum ac Deum et Patrem suum indicat, adjungens : « Post Domi- num ambulabo: » illud autem : . Non ingrediar in civitatem, abnegantis sane fuerit communem, ac popularem hominum rempublicam, a qua etiam suos discipulos avertens, ait: « In viam gentium ne abieritis, et in civitatem Samaritanorum ne in- traveritis 9, - CAPUT XXIII. Ab Amos. De Salvatore nostro, sicut de Domino, et de Patre, sicut de Deo : et de Judrorum gen- tis cversione. • Everti vos, sicut evertit Deus Sodoma et Go- morrha : et facti estis quasi torris ereptus ex igne. Et ne sic quidem conversi estis ad me, dicit Domi- nus”. › Etiam hoc loco ipse Dominus, Deum quem- dam ait Sodomorum eversionis auctorem fuisse, cum alius sit ipse Filius quam is de quo ipse lo - quitur. Porro in ipsa Sodomorum eversione duo ap- parent, quando pluit Dominus ignem a Domino su- per Sodoma et Gomorrha. Qualem igitur, inquit, Sodoma ob turpes atque absurdas impietates, ever- sionem perpessa sunt; talia vos quoque patiemini, ac ne sic quidem conversi estis ad me. Consuevit autem Scriptura, tempus futurum quasi præteritum D " Psal. xc, 9-13. "Osc. 1x, 9, 10. Matth. x, 5. Amos iv, 11.
Liber Sextus
PG 22:413Σαφῶς ἐν τῷ πέμπτῳ συγγράμματι τῆς Εὐαγγελικῆς Ἀποδείξεως ὡρισμένου τοῦ περὶ πατρὸς καὶ υἱοῦ λόγου, καὶ θεοῦ μὲν ἑνὸς τοῦ ἐπὶ πάντων ὡμολογημένου, δευτέρας δὲ μετ’ αὐτὸν ἀποδειχθείσης οὐσίας ἡγουμένης τῶν γενητῶν ἁπάντων (ἣν σοφίαν θεοῦ πρωτότοκον, μονογενῆ τε υἱόν, καὶ θεὸν ἐκ θεοῦ, μεγάλης τε βουλῆς ἄγγελον, καὶ τῶν κατ’ οὐρανὸν στρατιῶν ἄρχοντα, καὶ τοῦ πατρὸς ὑπουργόν, ναὶ μὴν καὶ κύριον τῶν ὅλων, καὶ θεοῦ λόγον καὶ θεοῦ δύναμιν, οἱ θεῖοι προηγόρευον λόγοι), εἰ φανεῖεν ἐπὶ τοῦ παρόντος αἱ προφητικαὶ μαρτυρίαι θεὸν εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεσθαι μέλλοντα προαναφωνοῦσαι, παντί τῳ δῆλον, ἐπὶ τίνα χρὴ τὴν ἀναφορὰν τοῦ σημαινομένου ποιεῖσθαι, ὅτε μάλιστα διὰ τῶν πρόσθεν ἐν ἀνθρώπου μορφῇ καὶ σχήματι τοῖς ἀμφὶ τὸν Ἀβραὰμ θεοφιλέσιν ὁ θεὸς λόγος ἐπ’ ὀνόματος κυρίου καὶ θεοῦ πέφηνεν τὰς εἰς ἀνθρώπους ὀπτασίας πεποιημένος. φέρε οὖν ἴδωμεν ὅπως ποτὲ μὲν κύριον, ποτὲ δὲ θεὸν καταβήσεσθαι εἰς ἀνθρώπους καὶ πάλιν ἀναβήσεσθαι ἐναργῶς οὕτως προαναφανεῖ τὰ παρ’ Ἑβραίοις λόγια, καὶ τάς γε αἰτίας τῆς καθόδου. σημείωσαι δ’ ὡς τινὰ μὲν εἴρηται δι’ αἰνιγμάτων, τινὰ δὲ φανερώτερον.
τὴν ἐπὶ γῆς Ἐκκλησίαν τοῦ Θεοῦ, ὥσπερ τινὰ θυ γατέρα τυγχάνουσαν τῆς ἐπουρανίου, τοῖς ἱεροῖς Γράμμασι ἀποκαλεῖν φίλον.) Ταύτην δὲ καὶ εὐα γελίζεται τὸ φάσκον λόγιον « Χαῖρε καὶ εὐφραίνου, θύγατερ Σιών, διότι ἰδοὺ ἔρχομαι, καὶ κατασκηνώσω ἐν μέσῳ σου. » Ἐν μέσῳ γὰρ τῆς Ἐκκλησίας τὸν Θεόν Λόγον κατασκηνοῦν πεπιστεύκαμεν· ὡς γοῦν καὶ ἐπήγγελται φήσας· . Ἰδοὺ ἐγὼ μεθ' ὑμῶν εἰμι πάσας τὰς ἡμέρας ἕως τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος καί· ο (που δύο ή τρεῖς συνηγμένοι εἰσὶν εἰς τὸ ἐμὸν ὄνομα, ἐκεῖ εἰμι ἐν μέσῳ αὐτῶν. — Ἐπειδὰν δὲ ἐγώ, ν φησὶν αὐτὸς ὁ Κύριος, « ἐλθὼν κατασχη εσω ἐν μέσῳ σου, ο μείζονα τότε γνῶσιν περὶ τοῦ Θεοῦ παντοκρά τορος ἀναλήψῃ, ἐμοῦ τοῦ Κυρίου τὴν αἰτίαν τῆς εἰς μέσῳ τῆς καλουμένης θυγατρός Σκόν ο Οὕτω δὲ Β ἀνθρώπους ἀποστολῆς ἀνατιθέντος τῷ ἐξαποστείλαντί με Πατρί. • Γνώσῃ δὲ, ὅτι Κύριος παντοκράτωρ ἀπὸ έσταλκέ με πρὸς σέ » Καὶ ἑξῆς περὶ ἑτέρου Κυρίου καὶ Θεοῦ ὧδέ πως αὐτὸς ὁ Κύριος ἐπιλέγει· « Καὶ κατισχύσω αὐτοὺς ἐν Κυρίῳ Θεῷ αὐτῶν, καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ καυχήσονται, λέγει Κύριος. » Τίνες δὲ ἂν εἶεν οἱ ἐν τῷ Κυρίῳ καυχώμενοι; ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΖ'. Ὣς αὖθις Κύριος περὶ ἑτέρου Κυρίου, δῆλον δὲ, ὅτι περὶ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, διέξεισιν. «Καὶ ἔδειξέ μοι Κύριος Ἰησοῦν τὸν ἱερέα τὸν μέ γαν, ἑστῶτα πρὸ προσώπου ἀγγέλου Κυρίου· καὶ ὁ διάβολος εἱστήκει ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τοῦ ἀντικεῖσθαι αὐτῷ. Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς τὸν διάβολον· Ἐπιτι- μήσαι Κύριος ἐν σοί, διάβολε, καὶ ἐπιτιμήσαι Κύριος ἐν σοὶ, ὁ ἐκλεξάμενος τὴν Ἱερουσαλήμ. » Πάλιν καὶ ἐνταῦθα ὁ Κύριος ἕτερον Κύριον ἐπιτιμήσειν τῷ διαβόλῳ φησίν, οὐχ ὁ προσδιαλεγόμενος Κύριος ἐπι- τιμῶν, ἀλλ᾽ ἑτέρου μνημονεύων Κυρίου· δι' ὧν ἡγοῦ μαι σαφῶς παρίστασθαι περὶ τῶν δύο Κυρίων, τοῦ Πατρὸς καὶ Θεοῦ τῶν ὅλων, καὶ τοῦ μετὰ τὸν Πα- τέρα τὴν κατὰ πάντων τῶν γεννητῶν κυρείαν καὶ δεσποτείαν διειληφότος ἀπόδειξιν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΗ'. - Ἀπὸ τοῦ Μαλαχίου. — Ὡς ἄγγελον Διαθήκης τὸν Χριστὸν, τὸν αὐτὸν δὲ καὶ Κύριον ὁ παν· τοκράτωρ Θεὸς ἀποκαλεῖ. • Ἰδοὺ ἐξαποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου, καὶ ἐπιβλέ ψεται ὁδὸν πρὸ προσώπου μου, καὶ ἐξαίφνης ἥξει εἰς τὸν ναὸν Κύριος, ὃν ὑμεῖς ζητεῖτε, καὶ ὁ ἄγγελος της Διαθήκης, ὃν ὑμεῖς θέλετε. Ἰδοὺ ἔρχεται, λέγει Κύ ριος παντοκράτωρ, καὶ τίς ὑπομενεῖ ἡμέραν εἰσόδου αὐτοῦ; » Ὅμοια καὶ ταῦτα τοῖς προτέροις. Κύριος γὰρ αὐτὸς ὁ Θεὸς παντοκράτωρ ἥξειν φησὶν εἰς τὸν ναὸν αὑτοῦ Κύριον, περὶ ἑτέρου λέγων. Δηλοῖ δὲ ἄρα τὸν Θεὸν Λόγον. Μετὰ τοῦτο δὲ καὶ ἄγγελον τῆς Διαθήκης ὀνομάζει, ἂν καὶ αὐτὸς ὁ παντοκράτωρ Κύριος ἐξ- αποστέλλειν προ προσώπου ἑαυτοῦ διδάσκει, λέγων· • Ἰδοὺ ἐγὼ ἐξαποστέλλω αγγελόν μου προ προσώπου μου. » Τὸν αὐτὸν δὲ τοῦτον, ὃν « ἄγγελόν μου, ἀπὸ εκάλεσε, πάλιν ἐξῆς Κύριον ὀνομάζει· « Καὶ ἐξαίφνης ἥξει Κύριος, ο ἐπιλέγων, « καὶ ὁ ἄγγελος τῆς Διαθή * EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. dio ejus quæ vocatur flia Sion. » (Sic enim Dei in A terra Ecclesiam, quasi filiam quamdam ejus, quæ in cœlo est, sacræ Litteræ vocare consueverunt.) Hanc etiam veluti bono nuntio gaudere jubet ora- culum, dicens : Gaude et lætare, filia Sion, ecce ego venio, et habitabo in medio tui. In medio enim Ecclesiæ Deum Verbum habitare credimus : quemadmodum ipse pollicitus est, cum dixit: • Ecce ego vobiscum sum omnes dies, usque ad consummationem sæculi ³, et: Ubi duo aut tres congregati sunt in nomine meo, illic sum in medio eorum, Cum autem ego, inquit ipse Dominus, venero, et habitabo in medio tui, › majorem tum cognitionem de Deo omnipotente accipies: dum ego Dominus causam, cur ad homines missus sim, Patri qui nisit me, attribuam : « Cognosces autem quod Dominus omnipotens misit me ad te. Ac deinceps in hunc sane modum ipse Dominus loqui- tur: Et corroborabo eos in Domino Deo ipsorum, et in nomine ipsius gloriabuntur, dicit Dominus. Sed qui tandem sunt qui in Domino gloriantur? CAPUT XXVII. Quod rursus Dominus de alio quodam, constat ay- tem quod de Patre suo loquitur. Et ostendit mihi Dominus Jesum sacerdotem ma- gnum, stantem ante faciem angeli Domini, et dia- bolus stabat a dextris ejus, ut adversaretur ei. Et dixit Dominus ad diabolum : Increpet Dominus in te, diabole, et increpet Dominus in te, qui elegit Jerusalem ". . Rursus hoc loco Dominus alium quemdam objurgaturum ait ipsum diabolum, ubi sane non ipse, qui loquitur Dominus, increpat, sed alterum memorat: quibus verbis plane constare arbitror demonstrationem de duabus personis, uno Patre, altero eo qui a Patre omnium quæ facta sunt, potestatem ac dominationem acceperit, - CAPUT XXVIII, A Malachia. Quod angelum Testamenti Christum, et eumdem Dominum omnipotens Deus vocat. • Ecce ego mitto angelum meum, et prospiciet viam ante faciem meam, et repente veniet ad tem- plum Dominus, quem vos quæritis, et angelus Te stamenti, quem vos vultis, ecce venit, dicit Dominus omnipotens, et quis sustinebit diem ingressus ejus *? › Etiam hæc prioribus similia sunt, Ipse enim Dominus Deus omnipotens, Dominum venturum ait in templum suum, interim de alio loquens : signi- ficat porro Deum Verbum, quem postea angelum Testamenti nominat, quemque etiam ipse Dominus omnipotens docet se mittere ante faciem suam, cens: ‹ Ecce ego mitto angelum meum ante faciem meam. Atqui eumdem hunc, quem angelum meum, vocavit, rursus deinceps Dominum appellat, ubi adjungit illud : ‹ Et repente veniet Dominus et an- di- C D Matth. xxvist, 20. • Matth. xvu, 20. • Zach. 111, 1, 2. • Malach, 111, 1, 2. L
τὰ μὲν οὖν δι’ ἐπικρύψεως ἡγοῦμαι τῶν ἐκ περιτομῆς ἕνεκα κεκαλυμμένως ἀποδεδόσθαι, διὰ τὰ θεσπιζόμενα κατ’ αὐτῶν σκυθρωπά· δι’ ἅπερ εἰκὸς ἦν καὶ ἀφανίσαι [ἂν] αὐτοὺς τὴν γραφήν, εἰ ἐκ τοῦ προφανοῦς τὴν ἐσχάτην αὐτῶν ἀποβολὴν ἐσήμαινεν. οὕτως γοῦν καὶ τοῖς προφήταις αὐτοῖς ἐπιβουλεῦσαι αὐτοὺς κατέχει λόγος, δι’ οὓς ἐποιοῦντο κατ’ αὐτῶν ἐλέγχους. αἱ δὲ σαφεῖς προφητεῖαι τὴν τῶν ἐθνῶν κλῆσιν λευκότατα περιέχουσι, τῶν κατ’ εὐσέβειαν ἀγαθῶν τὰς ἐπαγγελίας οὐ τῷ Ἰουδαίων ἔθνει πᾶσι δὲ ἀνθρώποις τοῖς καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης καταγγέλλουσαι. ὧν οὕτως ἐχόντων καιρὸς ἤδη καὶ τῶν θείων ἐπακοῦσαι λογίων. Ἀπὸ Ψαλμοῦ ιζ. «Καὶ ἔκλινεν οὐρανοὺς καὶ κατέβη, καὶ γνόφος ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. καὶ ἐπέβη ἐπὶ Χερουβὶμ καὶ ἐπετάσθη, ἐπετάσθη ἐπὶ πτερύγων ἀνέμων. καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ, κύκλῳ αὐτοῦ ἡ σκηνὴ αὐτοῦ.» Ἡγοῦμαι διὰ τούτων ἄντικρυς θεοῦ κάθοδον οὐρανόθεν παρίστασθαι· προειπὼν γὰρ πολλὰς θεολογίας, ἐπιλέγει τὰ ἐκκείμενα. τῷ δὲ λέγειν κλίνειν αὐτὸν οὐρανὸν καὶ κατεληλυθέναι σημαίνει τὴν ὑποστολὴν τῆς ἐνθέου δόξης, ἣν ὁ θεῖος ἀπόστολος παριστὰς ἔλεγεν·
τὴν ἐπὶ γῆς Ἐκκλησίαν τοῦ Θεοῦ, ὥσπερ τινὰ θυ γατέρα τυγχάνουσαν τῆς ἐπουρανίου, τοῖς ἱεροῖς Γράμμασι ἀποκαλεῖν φίλον.) Ταύτην δὲ καὶ εὐα γελίζεται τὸ φάσκον λόγιον « Χαῖρε καὶ εὐφραίνου, θύγατερ Σιών, διότι ἰδοὺ ἔρχομαι, καὶ κατασκηνώσω ἐν μέσῳ σου. » Ἐν μέσῳ γὰρ τῆς Ἐκκλησίας τὸν Θεόν Λόγον κατασκηνοῦν πεπιστεύκαμεν· ὡς γοῦν καὶ ἐπήγγελται φήσας· . Ἰδοὺ ἐγὼ μεθ' ὑμῶν εἰμι πάσας τὰς ἡμέρας ἕως τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος καί· ο (που δύο ή τρεῖς συνηγμένοι εἰσὶν εἰς τὸ ἐμὸν ὄνομα, ἐκεῖ εἰμι ἐν μέσῳ αὐτῶν. — Ἐπειδὰν δὲ ἐγώ, ν φησὶν αὐτὸς ὁ Κύριος, « ἐλθὼν κατασχη εσω ἐν μέσῳ σου, ο μείζονα τότε γνῶσιν περὶ τοῦ Θεοῦ παντοκρά τορος ἀναλήψῃ, ἐμοῦ τοῦ Κυρίου τὴν αἰτίαν τῆς εἰς μέσῳ τῆς καλουμένης θυγατρός Σκόν ο Οὕτω δὲ Β ἀνθρώπους ἀποστολῆς ἀνατιθέντος τῷ ἐξαποστείλαντί με Πατρί. • Γνώσῃ δὲ, ὅτι Κύριος παντοκράτωρ ἀπὸ έσταλκέ με πρὸς σέ » Καὶ ἑξῆς περὶ ἑτέρου Κυρίου καὶ Θεοῦ ὧδέ πως αὐτὸς ὁ Κύριος ἐπιλέγει· « Καὶ κατισχύσω αὐτοὺς ἐν Κυρίῳ Θεῷ αὐτῶν, καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ καυχήσονται, λέγει Κύριος. » Τίνες δὲ ἂν εἶεν οἱ ἐν τῷ Κυρίῳ καυχώμενοι; ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΖ'. Ὣς αὖθις Κύριος περὶ ἑτέρου Κυρίου, δῆλον δὲ, ὅτι περὶ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, διέξεισιν. «Καὶ ἔδειξέ μοι Κύριος Ἰησοῦν τὸν ἱερέα τὸν μέ γαν, ἑστῶτα πρὸ προσώπου ἀγγέλου Κυρίου· καὶ ὁ διάβολος εἱστήκει ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τοῦ ἀντικεῖσθαι αὐτῷ. Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς τὸν διάβολον· Ἐπιτι- μήσαι Κύριος ἐν σοί, διάβολε, καὶ ἐπιτιμήσαι Κύριος ἐν σοὶ, ὁ ἐκλεξάμενος τὴν Ἱερουσαλήμ. » Πάλιν καὶ ἐνταῦθα ὁ Κύριος ἕτερον Κύριον ἐπιτιμήσειν τῷ διαβόλῳ φησίν, οὐχ ὁ προσδιαλεγόμενος Κύριος ἐπι- τιμῶν, ἀλλ᾽ ἑτέρου μνημονεύων Κυρίου· δι' ὧν ἡγοῦ μαι σαφῶς παρίστασθαι περὶ τῶν δύο Κυρίων, τοῦ Πατρὸς καὶ Θεοῦ τῶν ὅλων, καὶ τοῦ μετὰ τὸν Πα- τέρα τὴν κατὰ πάντων τῶν γεννητῶν κυρείαν καὶ δεσποτείαν διειληφότος ἀπόδειξιν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΗ'. - Ἀπὸ τοῦ Μαλαχίου. — Ὡς ἄγγελον Διαθήκης τὸν Χριστὸν, τὸν αὐτὸν δὲ καὶ Κύριον ὁ παν· τοκράτωρ Θεὸς ἀποκαλεῖ. • Ἰδοὺ ἐξαποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου, καὶ ἐπιβλέ ψεται ὁδὸν πρὸ προσώπου μου, καὶ ἐξαίφνης ἥξει εἰς τὸν ναὸν Κύριος, ὃν ὑμεῖς ζητεῖτε, καὶ ὁ ἄγγελος της Διαθήκης, ὃν ὑμεῖς θέλετε. Ἰδοὺ ἔρχεται, λέγει Κύ ριος παντοκράτωρ, καὶ τίς ὑπομενεῖ ἡμέραν εἰσόδου αὐτοῦ; » Ὅμοια καὶ ταῦτα τοῖς προτέροις. Κύριος γὰρ αὐτὸς ὁ Θεὸς παντοκράτωρ ἥξειν φησὶν εἰς τὸν ναὸν αὑτοῦ Κύριον, περὶ ἑτέρου λέγων. Δηλοῖ δὲ ἄρα τὸν Θεὸν Λόγον. Μετὰ τοῦτο δὲ καὶ ἄγγελον τῆς Διαθήκης ὀνομάζει, ἂν καὶ αὐτὸς ὁ παντοκράτωρ Κύριος ἐξ- αποστέλλειν προ προσώπου ἑαυτοῦ διδάσκει, λέγων· • Ἰδοὺ ἐγὼ ἐξαποστέλλω αγγελόν μου προ προσώπου μου. » Τὸν αὐτὸν δὲ τοῦτον, ὃν « ἄγγελόν μου, ἀπὸ εκάλεσε, πάλιν ἐξῆς Κύριον ὀνομάζει· « Καὶ ἐξαίφνης ἥξει Κύριος, ο ἐπιλέγων, « καὶ ὁ ἄγγελος τῆς Διαθή * EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. dio ejus quæ vocatur flia Sion. » (Sic enim Dei in A terra Ecclesiam, quasi filiam quamdam ejus, quæ in cœlo est, sacræ Litteræ vocare consueverunt.) Hanc etiam veluti bono nuntio gaudere jubet ora- culum, dicens : Gaude et lætare, filia Sion, ecce ego venio, et habitabo in medio tui. In medio enim Ecclesiæ Deum Verbum habitare credimus : quemadmodum ipse pollicitus est, cum dixit: • Ecce ego vobiscum sum omnes dies, usque ad consummationem sæculi ³, et: Ubi duo aut tres congregati sunt in nomine meo, illic sum in medio eorum, Cum autem ego, inquit ipse Dominus, venero, et habitabo in medio tui, › majorem tum cognitionem de Deo omnipotente accipies: dum ego Dominus causam, cur ad homines missus sim, Patri qui nisit me, attribuam : « Cognosces autem quod Dominus omnipotens misit me ad te. Ac deinceps in hunc sane modum ipse Dominus loqui- tur: Et corroborabo eos in Domino Deo ipsorum, et in nomine ipsius gloriabuntur, dicit Dominus. Sed qui tandem sunt qui in Domino gloriantur? CAPUT XXVII. Quod rursus Dominus de alio quodam, constat ay- tem quod de Patre suo loquitur. Et ostendit mihi Dominus Jesum sacerdotem ma- gnum, stantem ante faciem angeli Domini, et dia- bolus stabat a dextris ejus, ut adversaretur ei. Et dixit Dominus ad diabolum : Increpet Dominus in te, diabole, et increpet Dominus in te, qui elegit Jerusalem ". . Rursus hoc loco Dominus alium quemdam objurgaturum ait ipsum diabolum, ubi sane non ipse, qui loquitur Dominus, increpat, sed alterum memorat: quibus verbis plane constare arbitror demonstrationem de duabus personis, uno Patre, altero eo qui a Patre omnium quæ facta sunt, potestatem ac dominationem acceperit, - CAPUT XXVIII, A Malachia. Quod angelum Testamenti Christum, et eumdem Dominum omnipotens Deus vocat. • Ecce ego mitto angelum meum, et prospiciet viam ante faciem meam, et repente veniet ad tem- plum Dominus, quem vos quæritis, et angelus Te stamenti, quem vos vultis, ecce venit, dicit Dominus omnipotens, et quis sustinebit diem ingressus ejus *? › Etiam hæc prioribus similia sunt, Ipse enim Dominus Deus omnipotens, Dominum venturum ait in templum suum, interim de alio loquens : signi- ficat porro Deum Verbum, quem postea angelum Testamenti nominat, quemque etiam ipse Dominus omnipotens docet se mittere ante faciem suam, cens: ‹ Ecce ego mitto angelum meum ante faciem meam. Atqui eumdem hunc, quem angelum meum, vocavit, rursus deinceps Dominum appellat, ubi adjungit illud : ‹ Et repente veniet Dominus et an- di- C D Matth. xxvist, 20. • Matth. xvu, 20. • Zach. 111, 1, 2. • Malach, 111, 1, 2. L
«ὃς ἐν μορφῇ θεοῦ ὑπάρχων οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα θεῷ, ἀλλ’ ἑαυτὸν ἐκένωσεν μορφὴν δούλου λαβών». καὶ τὸ «ἐπέβη» δὲ «ἐπὶ Χερουβὶμ καὶ ἐπετάσθη» αἰνίττεσθαί μοι δοκεῖ τὴν ἐπὶ τὴν τοῦ θεοῦ δόξαν ἀποκατάστασιν, ἣν πεποίηται ἀγγελικαῖς καὶ θείαις δυνάμεσι δορυφορούμενος, ὃ καὶ αὐτὸ δηλοῦσθαί μοι δοκεῖ διὰ τοῦ «ἐπετάσθη ἐπὶ πτερύγων ἀνέμων». τὸ δὲ «σκότος» τεθεῖσθαι τὴν «ἀποκρυφὴν αὐτοῦ» καὶ «γνόφον ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ» λέγεσθαι παραστατικὸν ἂν εἴη τῆς κρυφίου καὶ ἀπορρήτου οἰκονομίας, καθ’ ἣν ταῦτα πάντα αὐτῷ ἐτελεῖτο. «κύκλῳ» δὲ «αὐτοῦ ἡ σκηνὴ αὐτοῦ» τίνα λέγεσθαι προσήκει νοεῖν ἢ τὴν ἁγίαν αὐτοῦ καὶ καθολικὴν ἐκκλησίαν, εἴτε τὴν ἐπὶ τῆς γῆς εἴτε τὴν ἐν οὐρανοῖς; ἑξῆς δὲ κατὰ τὸν αὐτὸν ψαλμὸν τελευτῶν ὁ λόγος ὁμοῦ τὴν παραίτησιν τοῦ προτέρου λαοῦ καὶ τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν προθεσπίζει δι’ ὧν φησιν «ῥῦσαί με ἐξ ἀντιλογιῶν λαοῦ, καταστήσεις με εἰς κεφαλὰς ἐθνῶν· λαὸς ὃν οὐκ ἔγνων ἐδούλευσέ μοι, εἰς ἀκοὴν ὠτίου ὑπήκουσέ μου· υἱοὶ ἀλλότριοι ἐψεύσαντό μοι, υἱοὶ ἀλλότριοι ἐπαλαιώθησαν καὶ ἐχώλαναν ἀπὸ τῶν τρίβων αὐτῶν».
τὴν ἐπὶ γῆς Ἐκκλησίαν τοῦ Θεοῦ, ὥσπερ τινὰ θυ γατέρα τυγχάνουσαν τῆς ἐπουρανίου, τοῖς ἱεροῖς Γράμμασι ἀποκαλεῖν φίλον.) Ταύτην δὲ καὶ εὐα γελίζεται τὸ φάσκον λόγιον « Χαῖρε καὶ εὐφραίνου, θύγατερ Σιών, διότι ἰδοὺ ἔρχομαι, καὶ κατασκηνώσω ἐν μέσῳ σου. » Ἐν μέσῳ γὰρ τῆς Ἐκκλησίας τὸν Θεόν Λόγον κατασκηνοῦν πεπιστεύκαμεν· ὡς γοῦν καὶ ἐπήγγελται φήσας· . Ἰδοὺ ἐγὼ μεθ' ὑμῶν εἰμι πάσας τὰς ἡμέρας ἕως τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος καί· ο (που δύο ή τρεῖς συνηγμένοι εἰσὶν εἰς τὸ ἐμὸν ὄνομα, ἐκεῖ εἰμι ἐν μέσῳ αὐτῶν. — Ἐπειδὰν δὲ ἐγώ, ν φησὶν αὐτὸς ὁ Κύριος, « ἐλθὼν κατασχη εσω ἐν μέσῳ σου, ο μείζονα τότε γνῶσιν περὶ τοῦ Θεοῦ παντοκρά τορος ἀναλήψῃ, ἐμοῦ τοῦ Κυρίου τὴν αἰτίαν τῆς εἰς μέσῳ τῆς καλουμένης θυγατρός Σκόν ο Οὕτω δὲ Β ἀνθρώπους ἀποστολῆς ἀνατιθέντος τῷ ἐξαποστείλαντί με Πατρί. • Γνώσῃ δὲ, ὅτι Κύριος παντοκράτωρ ἀπὸ έσταλκέ με πρὸς σέ » Καὶ ἑξῆς περὶ ἑτέρου Κυρίου καὶ Θεοῦ ὧδέ πως αὐτὸς ὁ Κύριος ἐπιλέγει· « Καὶ κατισχύσω αὐτοὺς ἐν Κυρίῳ Θεῷ αὐτῶν, καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ καυχήσονται, λέγει Κύριος. » Τίνες δὲ ἂν εἶεν οἱ ἐν τῷ Κυρίῳ καυχώμενοι; ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΖ'. Ὣς αὖθις Κύριος περὶ ἑτέρου Κυρίου, δῆλον δὲ, ὅτι περὶ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, διέξεισιν. «Καὶ ἔδειξέ μοι Κύριος Ἰησοῦν τὸν ἱερέα τὸν μέ γαν, ἑστῶτα πρὸ προσώπου ἀγγέλου Κυρίου· καὶ ὁ διάβολος εἱστήκει ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, τοῦ ἀντικεῖσθαι αὐτῷ. Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς τὸν διάβολον· Ἐπιτι- μήσαι Κύριος ἐν σοί, διάβολε, καὶ ἐπιτιμήσαι Κύριος ἐν σοὶ, ὁ ἐκλεξάμενος τὴν Ἱερουσαλήμ. » Πάλιν καὶ ἐνταῦθα ὁ Κύριος ἕτερον Κύριον ἐπιτιμήσειν τῷ διαβόλῳ φησίν, οὐχ ὁ προσδιαλεγόμενος Κύριος ἐπι- τιμῶν, ἀλλ᾽ ἑτέρου μνημονεύων Κυρίου· δι' ὧν ἡγοῦ μαι σαφῶς παρίστασθαι περὶ τῶν δύο Κυρίων, τοῦ Πατρὸς καὶ Θεοῦ τῶν ὅλων, καὶ τοῦ μετὰ τὸν Πα- τέρα τὴν κατὰ πάντων τῶν γεννητῶν κυρείαν καὶ δεσποτείαν διειληφότος ἀπόδειξιν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΗ'. - Ἀπὸ τοῦ Μαλαχίου. — Ὡς ἄγγελον Διαθήκης τὸν Χριστὸν, τὸν αὐτὸν δὲ καὶ Κύριον ὁ παν· τοκράτωρ Θεὸς ἀποκαλεῖ. • Ἰδοὺ ἐξαποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου, καὶ ἐπιβλέ ψεται ὁδὸν πρὸ προσώπου μου, καὶ ἐξαίφνης ἥξει εἰς τὸν ναὸν Κύριος, ὃν ὑμεῖς ζητεῖτε, καὶ ὁ ἄγγελος της Διαθήκης, ὃν ὑμεῖς θέλετε. Ἰδοὺ ἔρχεται, λέγει Κύ ριος παντοκράτωρ, καὶ τίς ὑπομενεῖ ἡμέραν εἰσόδου αὐτοῦ; » Ὅμοια καὶ ταῦτα τοῖς προτέροις. Κύριος γὰρ αὐτὸς ὁ Θεὸς παντοκράτωρ ἥξειν φησὶν εἰς τὸν ναὸν αὑτοῦ Κύριον, περὶ ἑτέρου λέγων. Δηλοῖ δὲ ἄρα τὸν Θεὸν Λόγον. Μετὰ τοῦτο δὲ καὶ ἄγγελον τῆς Διαθήκης ὀνομάζει, ἂν καὶ αὐτὸς ὁ παντοκράτωρ Κύριος ἐξ- αποστέλλειν προ προσώπου ἑαυτοῦ διδάσκει, λέγων· • Ἰδοὺ ἐγὼ ἐξαποστέλλω αγγελόν μου προ προσώπου μου. » Τὸν αὐτὸν δὲ τοῦτον, ὃν « ἄγγελόν μου, ἀπὸ εκάλεσε, πάλιν ἐξῆς Κύριον ὀνομάζει· « Καὶ ἐξαίφνης ἥξει Κύριος, ο ἐπιλέγων, « καὶ ὁ ἄγγελος τῆς Διαθή * EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. dio ejus quæ vocatur flia Sion. » (Sic enim Dei in A terra Ecclesiam, quasi filiam quamdam ejus, quæ in cœlo est, sacræ Litteræ vocare consueverunt.) Hanc etiam veluti bono nuntio gaudere jubet ora- culum, dicens : Gaude et lætare, filia Sion, ecce ego venio, et habitabo in medio tui. In medio enim Ecclesiæ Deum Verbum habitare credimus : quemadmodum ipse pollicitus est, cum dixit: • Ecce ego vobiscum sum omnes dies, usque ad consummationem sæculi ³, et: Ubi duo aut tres congregati sunt in nomine meo, illic sum in medio eorum, Cum autem ego, inquit ipse Dominus, venero, et habitabo in medio tui, › majorem tum cognitionem de Deo omnipotente accipies: dum ego Dominus causam, cur ad homines missus sim, Patri qui nisit me, attribuam : « Cognosces autem quod Dominus omnipotens misit me ad te. Ac deinceps in hunc sane modum ipse Dominus loqui- tur: Et corroborabo eos in Domino Deo ipsorum, et in nomine ipsius gloriabuntur, dicit Dominus. Sed qui tandem sunt qui in Domino gloriantur? CAPUT XXVII. Quod rursus Dominus de alio quodam, constat ay- tem quod de Patre suo loquitur. Et ostendit mihi Dominus Jesum sacerdotem ma- gnum, stantem ante faciem angeli Domini, et dia- bolus stabat a dextris ejus, ut adversaretur ei. Et dixit Dominus ad diabolum : Increpet Dominus in te, diabole, et increpet Dominus in te, qui elegit Jerusalem ". . Rursus hoc loco Dominus alium quemdam objurgaturum ait ipsum diabolum, ubi sane non ipse, qui loquitur Dominus, increpat, sed alterum memorat: quibus verbis plane constare arbitror demonstrationem de duabus personis, uno Patre, altero eo qui a Patre omnium quæ facta sunt, potestatem ac dominationem acceperit, - CAPUT XXVIII, A Malachia. Quod angelum Testamenti Christum, et eumdem Dominum omnipotens Deus vocat. • Ecce ego mitto angelum meum, et prospiciet viam ante faciem meam, et repente veniet ad tem- plum Dominus, quem vos quæritis, et angelus Te stamenti, quem vos vultis, ecce venit, dicit Dominus omnipotens, et quis sustinebit diem ingressus ejus *? › Etiam hæc prioribus similia sunt, Ipse enim Dominus Deus omnipotens, Dominum venturum ait in templum suum, interim de alio loquens : signi- ficat porro Deum Verbum, quem postea angelum Testamenti nominat, quemque etiam ipse Dominus omnipotens docet se mittere ante faciem suam, cens: ‹ Ecce ego mitto angelum meum ante faciem meam. Atqui eumdem hunc, quem angelum meum, vocavit, rursus deinceps Dominum appellat, ubi adjungit illud : ‹ Et repente veniet Dominus et an- di- C D Matth. xxvist, 20. • Matth. xvu, 20. • Zach. 111, 1, 2. • Malach, 111, 1, 2. L
PG 22:415ταῦτα δὲ ὁποίας διανοίας ἔχεται, κατὰ τὸν προσήκοντα καιρὸν ἐξετασθήσεται. Ψαλμοῦ μ. «Πάντα τὰ ἔθνη κροτήσατε χεῖρας, ἀλαλάξατε τῷ θεῷ ἐν φωνῇ ἀγαλλιάσεως. ὅτι κύριος ὕψιστος φοβερός, βασιλεὺς μέγας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. ὑπέταξεν λαοὺς ἡμῖν, καὶ ἔθνη ὑπὸ τοὺς πόδας ἡμῶν· ἐξελέξατο ἡμῖν τὴν κληρονομίαν ἑαυτῷ, τὴν καλλονὴν Ἰακὼβ ἣν ἠγάπησεν. ἀνέβη ὁ θεὸς ἐν ἀλαλαγμῷ, κύριος ἐν φωνῇ σάλπιγγος. ψάλατε τῷ θεῷ ἡμῶν, ψάλατε· ψάλατε τῷ βασιλεῖ ἡμῶν, ψάλατε· ὅτι βασιλεὺς πάσης τῆς γῆς ὁ θεός, ψάλατε συνετῶς· ἐβασίλευσεν ὁ θεὸς ἐπὶ τὰ ἔθνη, ὁ θεὸς κάθηται ἐπὶ θρόνου ἁγίου αὐτοῦ. ἄρχοντες λαῶν συνήχθησαν μετὰ τοῦ θεοῦ Ἀβραάμ, ὅτι τοῦ θεοῦ οἱ κραταιοὶ τῆς γῆς σφόδρα ἐπήρθησαν.» Καὶ τί ἕτερον βούλεται σημαίνειν ἡ διὰ τούτων δηλουμένη κυρίου τοῦ θεοῦ ἄνοδος ἢ τὴν πρὸ τῆς ἀνόδου κάθοδον αὐτοῦ; ἐφ’ ᾗ πάλιν ἡ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων κλῆσις θεσπίζεται, χαρᾶς τε καὶ εὐφροσύνης σημεῖα ἐπὶ τῇ μελλούσῃ θεογνωσίᾳ τοῖς ἔθνεσιν ἅπασιν εὐαγγελίζεται, ὅτε κύριος αὐτός, ὁ ὕψιστος, μόνος θεὸς καὶ βασιλεὺς ἁπάσης τῆς γῆς ὁμολογηθείς, ὑποτάξειν λαοὺς ἡμῖν λέλεκται. ἡμῖν δὲ τίσιν ἢ δηλαδὴ τοῖς ταῦτα προφητεύουσιν;
πης. » Ένα δὲ καὶ τὸν αὐτὸν προειπών επιφέρει Ἰδοὺ ἔρχεται, καὶ τίς ὑπομενεῖ ἡμέραν εἰσόδου αὐτοῦ; ἢ τὴν δευτέραν καὶ ἔνδοξον παρουσίαν αὐτοῦ σημαίνων. Ὁ ταῦτα δὲ πάντα θεσπίζων, Κύριός έστι παντοκράτωρ ὁ τῶν ὅλων Θεός. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΘ'. Ὡς ἥλιον δικαιοσύνης τὸν Χριστὸν ὁ τῶν ὅλων Θεός ονομάζει. Καὶ ἀνατελεῖ τοῖς φοβουμένοις τὸ ὄνομά μου ἥλιος δικαιοσύνης, καὶ ἴασις ἔσται ἐν ταῖς πτέρυξιν αὐτοῦ. Ο πολλάκις όνομασθεὶς Κύριος, καὶ Θεὸς, καὶ ἄγγελος, καὶ ἀρχιστράτηγος, Χριστός τε καὶ ἱερεὺς, καὶ Λόγος, καὶ σοφία Θεοῦ, καὶ εἰκὼν, νῦν αὐτὸς οὗτος ἥλιος κέκληται δικαιοσύνης. Τοῦτον δὴ οὖν αὐτὸν ὁ γεννήσας Πατήρ οὐ τοῖς πᾶσιν, ἀλλὰ μόνοις τοῖς τὸ ὄνομα αὐτοῦ φο- Β βουμένοις ἀνατελεῖν ἐπαγγέλλεται, γέρας αὐτοῖς τοῦ εἰς αὐτὸν φόβου διδοὺς τὸ φῶς τοῦ τῆς δικαιοσύνης ἡλίου. Εἴη δ' ἂν οὗτος ὁ Θεὸς Λόγος, ὁ εἰπὼν ὁ Ἐγώ εἶμε τὸ φῶς τοῦ κόσμου· ὅπερ ἦν φῶς τὸ φωτίζον πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον. » Τοῦτον δὲ οὖν, ἀλλ' οὐ τὸν αἰσθητόν, οὐδὲ τὸν προφανῆ τοῖς κάτι λογικοῖς τε καὶ ἀλόγοις ἥλιον, ἀλλὰ τὸν ἔνθεον, καὶ νοερὸν, καὶ πάσης ἀρετῆς καὶ δικαιοσύνης αίτιον, μόνοις τοῖς φοβουμένοις αὐτὸν ἀνατελεῖν ἐπὶ τοῦ παρόντος ὁ Θεός φησιν, ἀποκρύπτων αὐτὸν τῶν ἀν- αξίων· περὶ ὧν ἀλλαχόθι που λέγει· . Καὶ δύσεται ὁ ἥλιος ἐπὶ τοὺς προφήτας τους πλανώντας τὸν λαόν μου. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Α'. - ᾿Απὸ τοῦ ῾Ιερεμίου. — Ὡς θεός Λόγος Κύριος ὢν Κυρίῳ τῷ Πατρὶ εὐχὴν ἀναπέμπει, τὴν τῶν ἐθνῶν ἐπιστροφὴν θεσπίζων. « Κύριε ἡ ἰσχύς μου, καὶ βοήθειά μου, καὶ κατα- φυγή μου ἐν ἡμέρᾳ θλίψεως, πρὸς σὲ ἔθνη ήξουσιν ἀπ' ἐσχάτου τῆς γῆς, καὶ ἐροῦσιν· Ως ψευδῆ ἐκτή- σαντο οἱ πατέρες ἡμῶν εἴδωλα, καὶ οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς ὠφέλεια. Εἰ ποιήσει αὐτῷ ἄνθρωπος θεούς, καὶ οὗτοι οὐκ εἰσὶ θεοί. Διὰ τοῦτο ἰδοὺ ἐγὼ δη λώσω αὐτοῖς ἐν τῷ καιρῷ τούτῳ τὴν χεῖρά μου, καὶ γνωριῶ αὐτοῖς τὴν δύναμίν μου, καὶ γνώσονται ὅτι ἐγὼ Κύριος. » Κύριος ἑτέρῳ εύχεται Κυρίῳ, τῷ Πατρὶ δηλαδὴ καὶ Θεῷ τῶν ὅλων, ἐν οἷς ἀρχομενός φησι· « Κύριε, ἰσχύς μου, καὶ τὰ ἑξῆς. Σαφῶς δὲ τὴν τῶν ἐθνῶν ἐκ τῆς πολυπλανοῦς εἰδωλολατρείας ἐπὶ τὴν εἰς τὸν Θεὸν εὐσέβειαν μεταβολὴν θεσπίζει· καὶ αὕτη δὲ ἡ προφητεία μετὰ τὴν εἰς ἀνθρώπους του Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ παρουσίαν εναργέ- στατα δείκνυται πεπληρωμένη. Αλλὰ γὰρ δι᾿ ὅλων τριάκοντα προφητικῶν κεφαλαίων δεύτερον Θεὸν μετὰ τὸν ἀνωτάτω καὶ ἐπὶ πᾶσι, τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγον είναι μεμαθηκότες, ἐφ' ἑτέ ραν τῆς κατὰ αὐτὸν οἰκονομίας ὑπόθεσιν μεταβησό μεθα, αὐτὸν δὴ τοῦτον Θεὸν εἰς ἀνθρώπους ἐλεύσεσθαι δεῖν, ἐκ τῶν αὐτῶν παρὰ Ἑβραίοις ἱερῶν βίβλων συστήσοντες. * το DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. A gelus Testamenti. » Unum vero et eumdem cum • produxerit, tum addit : « Ecce venit, et quis susti- nebit diem ingressus ejus ? » quibus verbis secun- dum et gloriosum illius adventum significat. Sed qui omnia hæc canit, Dominus est omnipotens uni- versi Deus. CAPUT XXIX. Deus nominat. ⚫ Et orietur timentibus nomen meum sol justitiæ, et sanatio erit in alis ejus'. › Qui sæpe nominatus est et Dominus, et Deus, et angelus, et princeps imperatorum, et Christus, et sacerdos, et Verbum, et sapientia Dei, et imago : nunc idem « sol justi- tiæ dicitur. Hunc ipsum igitur, is qui genuit Pa- • ter, non omnibus oriturum promittit, sed solis Malach. 1, 2. • Joan. viii, 12. • Joan. 1, 9. C D nomen suum timentibus, ut sic illis timoris erga se premium, solis justitiæ det lumen. Erit autem hic Deus Verbum, a quo illud dictum est: Ego sum lux mundi, quæ erat lux illuminans omnem homi- nem venientem in hunc mundum., Hanc itaque lucem, non autem illum sensibilem et manifestum, et rationalibus et brutis solem, sed divinum atque intelligentem, et omnis virtutis ac justitia auctorem solis ipsum timentibus oriturum, in præsenti ait Deus, illum iis interin occultans, qui illo indigni sint, de quibus etiam alibi dicit : « Et occidet sol super prophetas, qui decipiunt populum meum 1., - CAPUT XXX. Ab Jeremia. Quemadmodum Deus Verbum, ad Patrem deprecationem emittit, gentium conversio- nem futuram significans. ⚫ Domine fortitudo mea, et auxilium meum, et re- fugium meum, in die tribulationis, ad te gentes ve nient ab extremo terræ, et dicent: Vere falsa pos- sederunt patres nostri simulacra, et non est in eis utilitas. Si faciet sibi homo deos, et hi non sunt dii. Idcirco ecce ego ostendam eis in tempore hoc, et notam faciam eis manum meam, et virtu- tem meam, et cognoscent quod ego Dominus ", In his verbis Dominus alium precatur, Patrem vi- delicet ac Deum universi, illic sane ubi incipiens ait : . Domine, fortitudo mea, et cætera. Perspi- cue vero gentium ab errabundo simulacrorum cultu, ad pietatem, religionemque erga Deum commutatio- nem futuram, significat; et hæc interim prophetia, post Salvatoris nostri Jesu Christi ad homines ad- ventum evidentissime completa monstratur. At enim postquam hactenus ex totis triginta propheticis ca- pilibus, Deum, Salvatorem, ac Dominum nostrum, Dei Verbum esse didicimus; ad alterum ejus, quæ ad eumdem pertinet, dispensationis argumentum, deinceps transeamus, et hunc ipsum Deum ad ho- mines venturum fuisse, ex iisdem sacris Hebræo- rum libris comprobemus. Mich. 111, 6. Jer. xvi, 19-21. 254. Quod solem justitia Christum ipse universi
ὃ καὶ ἔστιν ἐναργῶς ἰδεῖν πεπληρωμένον, ὅτε πάντα τὰ εἰς Χριστὸν πεπιστευκότα ἔθνη τοῖς λόγοις τῶν προφητῶν ὑποτέτακται. λέγοιτο δ’ ἂν ταῦτα καὶ ἐκ προσώπου τῶν ἀποστόλων τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, οἳ καὶ εἴποιεν ἂν τὸ «ἐξελέξατο ἡμῖν τὴν κληρονομίαν ἑαυτοῦ». κληρονομίαν δὲ αὐτοῦ τίνα χρὴ νοεῖν ἢ τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν ἁπάντων, ἣν αὐτὸς ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ παριστὰς ἔφησεν· «κύριος εἶπεν πρός με, υἱός μου εἶ σύ, ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε· αἴτησαι παρ’ ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς». ταύτην οὖν τὴν ὑπὸ τοῦ πατρὸς δεδομένην αὐτῷ κληρονομίαν ὑπέταξε τοῖς ἀποστόλοις αὐτοῦ καὶ προφήταις, τῷ τοὺς εἰς αὐτὸν πεπιστευκότας τοῖς τούτων ὑποτετάχθαι λόγοις, ἀκολούθως τοῖς προκειμένοις θεσπίσμασιν. καὶ ταῦτα δὲ πάντα κατορθώσας ἐπὶ τῆς εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ παρουσίας ὁ θεὸς λόγος, περὶ οὗ πλεῖστα ἡμῖν διείληπται, «ἀνέβη ἐν ἀλαλαγμῷ». τοῦτο δὲ ἑρμηνεύων ὁ ἀπόστολός φησι· «τὸ δὲ ἀνέβη τί ἐστιν, εἰ μὴ ὅτι καὶ κατέβη πρῶτον εἰς τὰ κατώτατα τῆς γῆς; ὁ καταβὰς αὐτός ἐστι καὶ ὁ ἀναβὰς ὑπεράνω τῶν οὐρανῶν».
πης. » Ένα δὲ καὶ τὸν αὐτὸν προειπών επιφέρει Ἰδοὺ ἔρχεται, καὶ τίς ὑπομενεῖ ἡμέραν εἰσόδου αὐτοῦ; ἢ τὴν δευτέραν καὶ ἔνδοξον παρουσίαν αὐτοῦ σημαίνων. Ὁ ταῦτα δὲ πάντα θεσπίζων, Κύριός έστι παντοκράτωρ ὁ τῶν ὅλων Θεός. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΘ'. Ὡς ἥλιον δικαιοσύνης τὸν Χριστὸν ὁ τῶν ὅλων Θεός ονομάζει. Καὶ ἀνατελεῖ τοῖς φοβουμένοις τὸ ὄνομά μου ἥλιος δικαιοσύνης, καὶ ἴασις ἔσται ἐν ταῖς πτέρυξιν αὐτοῦ. Ο πολλάκις όνομασθεὶς Κύριος, καὶ Θεὸς, καὶ ἄγγελος, καὶ ἀρχιστράτηγος, Χριστός τε καὶ ἱερεὺς, καὶ Λόγος, καὶ σοφία Θεοῦ, καὶ εἰκὼν, νῦν αὐτὸς οὗτος ἥλιος κέκληται δικαιοσύνης. Τοῦτον δὴ οὖν αὐτὸν ὁ γεννήσας Πατήρ οὐ τοῖς πᾶσιν, ἀλλὰ μόνοις τοῖς τὸ ὄνομα αὐτοῦ φο- Β βουμένοις ἀνατελεῖν ἐπαγγέλλεται, γέρας αὐτοῖς τοῦ εἰς αὐτὸν φόβου διδοὺς τὸ φῶς τοῦ τῆς δικαιοσύνης ἡλίου. Εἴη δ' ἂν οὗτος ὁ Θεὸς Λόγος, ὁ εἰπὼν ὁ Ἐγώ εἶμε τὸ φῶς τοῦ κόσμου· ὅπερ ἦν φῶς τὸ φωτίζον πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον. » Τοῦτον δὲ οὖν, ἀλλ' οὐ τὸν αἰσθητόν, οὐδὲ τὸν προφανῆ τοῖς κάτι λογικοῖς τε καὶ ἀλόγοις ἥλιον, ἀλλὰ τὸν ἔνθεον, καὶ νοερὸν, καὶ πάσης ἀρετῆς καὶ δικαιοσύνης αίτιον, μόνοις τοῖς φοβουμένοις αὐτὸν ἀνατελεῖν ἐπὶ τοῦ παρόντος ὁ Θεός φησιν, ἀποκρύπτων αὐτὸν τῶν ἀν- αξίων· περὶ ὧν ἀλλαχόθι που λέγει· . Καὶ δύσεται ὁ ἥλιος ἐπὶ τοὺς προφήτας τους πλανώντας τὸν λαόν μου. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Α'. - ᾿Απὸ τοῦ ῾Ιερεμίου. — Ὡς θεός Λόγος Κύριος ὢν Κυρίῳ τῷ Πατρὶ εὐχὴν ἀναπέμπει, τὴν τῶν ἐθνῶν ἐπιστροφὴν θεσπίζων. « Κύριε ἡ ἰσχύς μου, καὶ βοήθειά μου, καὶ κατα- φυγή μου ἐν ἡμέρᾳ θλίψεως, πρὸς σὲ ἔθνη ήξουσιν ἀπ' ἐσχάτου τῆς γῆς, καὶ ἐροῦσιν· Ως ψευδῆ ἐκτή- σαντο οἱ πατέρες ἡμῶν εἴδωλα, καὶ οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς ὠφέλεια. Εἰ ποιήσει αὐτῷ ἄνθρωπος θεούς, καὶ οὗτοι οὐκ εἰσὶ θεοί. Διὰ τοῦτο ἰδοὺ ἐγὼ δη λώσω αὐτοῖς ἐν τῷ καιρῷ τούτῳ τὴν χεῖρά μου, καὶ γνωριῶ αὐτοῖς τὴν δύναμίν μου, καὶ γνώσονται ὅτι ἐγὼ Κύριος. » Κύριος ἑτέρῳ εύχεται Κυρίῳ, τῷ Πατρὶ δηλαδὴ καὶ Θεῷ τῶν ὅλων, ἐν οἷς ἀρχομενός φησι· « Κύριε, ἰσχύς μου, καὶ τὰ ἑξῆς. Σαφῶς δὲ τὴν τῶν ἐθνῶν ἐκ τῆς πολυπλανοῦς εἰδωλολατρείας ἐπὶ τὴν εἰς τὸν Θεὸν εὐσέβειαν μεταβολὴν θεσπίζει· καὶ αὕτη δὲ ἡ προφητεία μετὰ τὴν εἰς ἀνθρώπους του Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ παρουσίαν εναργέ- στατα δείκνυται πεπληρωμένη. Αλλὰ γὰρ δι᾿ ὅλων τριάκοντα προφητικῶν κεφαλαίων δεύτερον Θεὸν μετὰ τὸν ἀνωτάτω καὶ ἐπὶ πᾶσι, τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγον είναι μεμαθηκότες, ἐφ' ἑτέ ραν τῆς κατὰ αὐτὸν οἰκονομίας ὑπόθεσιν μεταβησό μεθα, αὐτὸν δὴ τοῦτον Θεὸν εἰς ἀνθρώπους ἐλεύσεσθαι δεῖν, ἐκ τῶν αὐτῶν παρὰ Ἑβραίοις ἱερῶν βίβλων συστήσοντες. * το DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. A gelus Testamenti. » Unum vero et eumdem cum • produxerit, tum addit : « Ecce venit, et quis susti- nebit diem ingressus ejus ? » quibus verbis secun- dum et gloriosum illius adventum significat. Sed qui omnia hæc canit, Dominus est omnipotens uni- versi Deus. CAPUT XXIX. Deus nominat. ⚫ Et orietur timentibus nomen meum sol justitiæ, et sanatio erit in alis ejus'. › Qui sæpe nominatus est et Dominus, et Deus, et angelus, et princeps imperatorum, et Christus, et sacerdos, et Verbum, et sapientia Dei, et imago : nunc idem « sol justi- tiæ dicitur. Hunc ipsum igitur, is qui genuit Pa- • ter, non omnibus oriturum promittit, sed solis Malach. 1, 2. • Joan. viii, 12. • Joan. 1, 9. C D nomen suum timentibus, ut sic illis timoris erga se premium, solis justitiæ det lumen. Erit autem hic Deus Verbum, a quo illud dictum est: Ego sum lux mundi, quæ erat lux illuminans omnem homi- nem venientem in hunc mundum., Hanc itaque lucem, non autem illum sensibilem et manifestum, et rationalibus et brutis solem, sed divinum atque intelligentem, et omnis virtutis ac justitia auctorem solis ipsum timentibus oriturum, in præsenti ait Deus, illum iis interin occultans, qui illo indigni sint, de quibus etiam alibi dicit : « Et occidet sol super prophetas, qui decipiunt populum meum 1., - CAPUT XXX. Ab Jeremia. Quemadmodum Deus Verbum, ad Patrem deprecationem emittit, gentium conversio- nem futuram significans. ⚫ Domine fortitudo mea, et auxilium meum, et re- fugium meum, in die tribulationis, ad te gentes ve nient ab extremo terræ, et dicent: Vere falsa pos- sederunt patres nostri simulacra, et non est in eis utilitas. Si faciet sibi homo deos, et hi non sunt dii. Idcirco ecce ego ostendam eis in tempore hoc, et notam faciam eis manum meam, et virtu- tem meam, et cognoscent quod ego Dominus ", In his verbis Dominus alium precatur, Patrem vi- delicet ac Deum universi, illic sane ubi incipiens ait : . Domine, fortitudo mea, et cætera. Perspi- cue vero gentium ab errabundo simulacrorum cultu, ad pietatem, religionemque erga Deum commutatio- nem futuram, significat; et hæc interim prophetia, post Salvatoris nostri Jesu Christi ad homines ad- ventum evidentissime completa monstratur. At enim postquam hactenus ex totis triginta propheticis ca- pilibus, Deum, Salvatorem, ac Dominum nostrum, Dei Verbum esse didicimus; ad alterum ejus, quæ ad eumdem pertinet, dispensationis argumentum, deinceps transeamus, et hunc ipsum Deum ad ho- mines venturum fuisse, ex iisdem sacris Hebræo- rum libris comprobemus. Mich. 111, 6. Jer. xvi, 19-21. 254. Quod solem justitia Christum ipse universi
PG 22:417«ἐν ἀλαλαγμῷ» δὲ αὐτόν φησιν ἀνεληλυθέναι διὰ τὴν εἰς αὐτὸν θεολογίαν τῶν δορυφορούντων αὐτὸν ἀνιόντα ἀγγέλων, οἳ καὶ ἔλεγον· «ἄρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες ὑμῶν, καὶ ἐπάρθητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης». «φωνὴν» δὲ «σάλπιγγος» οὐκ ἂν σφαλείης τὸ κήρυγμα εἰπὼν τὸ εὐαγγελικὸν εἰς πᾶσαν ἐξηχῆσαν τὴν οἰκουμένην. παντὸς γὰρ ὀργάνου μουσικοῦ μεγαλοφωνοτέρας οὔσης τῆς σάλπιγγος, οἰκείως παρείληπται τὸ παράδειγμα εἰς παράστασιν τοῦ πάντων τῶν ἐξ αἰῶνος κραταιοτέραν καὶ μεγαλοφωνοτέραν τὴν περὶ τοῦ Χριστοῦ πᾶσιν ἀνθρώποις κατηγγέλθαι διδασκαλίαν, δι’ ἧς ὥσπερ διὰ σάλπιγγος εἰς ἐξάκουστον πάντων τῶν ἀνθρώπων βοᾷ καὶ κέκραγεν τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον τὰ ἑξῆς τοῦ ψαλμοῦ, δι’ ὧν εἴρηται· «ψάλατε τῷ θεῷ ἡμῶν, ψάλατε· ψάλατε τῷ βασιλεῖ ἡμῶν, ψάλατε· ὅτι βασιλεὺς» οὐκέτι μόνου τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἀλλὰ «πάσης», φησί, «τῆς γῆς ὁ θεός», «ψάλατε συνετῶς». οὐκέτι γὰρ οἱ πρὶν δαίμονες, φησίν, οὐδὲ τὰ περίγεια καὶ ἀπατηλὰ πνεύματα, ἀλλ’ αὐτὸς «ὁ θεὸς» «ἐβασίλευσεν ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη», «ὁ θεὸς» αὐτός, ὃς «κάθηται ἐπὶ θρόνου ἁγίου αὐτοῦ».
Book VILiber Sextus
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ἤδη δὲ πρότερον τοῦ θεοῦ λόγου τὸν θρόνον, ἐφ’ ὃν καθέζεσθαι ὁ πατὴρ αὐτῷ παρεκελεύσατο εἰπών «κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου», διὰ τοῦ πρὸ τούτου συγγράμματος παρεστήσαμεν. τὸ δὲ «ἄρχοντες λαῶν συνήχθησαν μετὰ τοῦ θεοῦ Ἀβραάμ» ἔτι σαφέστερον δηλοῖ μετατεθεῖσθαι εἰς τὸν κλῆρον τῶν πάλαι θεοφιλῶν τοῦ θεοῦ προφητῶν τοὺς ἐξ ἐθνῶν «ἄρχοντας» τῆς Χριστοῦ ἐκκλησίας, οἳ καὶ τῇ δυνάμει τοῦ σωτῆρος ἡμῶν κραταιωθέντες «σφόδρα ἐπήρθησαν», οὐδενὸς ἀνθρώπων καταβαλεῖν αὐτοὺς καὶ ταπεινῶσαι δεδυνημένου διὰ τὴν ἀνυψοῦσαν αὐτοὺς καὶ δυναμοῦσαν τοῦ θεοῦ δεξιάν. καὶ ταῦτα δὲ ἐπὶ σχολῆς ἐντελοῦς τεύξεται διηγήσεως. Ἀπὸ Ψαλμοῦ μθ. «Θεὸς θεῶν κύριος ἐλάλησεν καὶ ἐκάλεσεν τὴν γῆν ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου καὶ μέχρι δυσμῶν· ἐκ Σιὼν ἡ εὐπρέπεια τῆς ὡραιότητος αὐτοῦ. ὁ θεὸς ἐμφανῶς ἥξει, ὁ θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐ παρασιωπήσεται». καὶ μεθ’ ἕτερα· «ἄκουσον», φησί, «λαός μου, καὶ λαλήσω σοι, Ἰσραήλ, καὶ διαμαρτύρομαί σοι· ὁ θεὸς ὁ θεός σού εἰμι ἐγώ. οὐκ ἐπὶ ταῖς θυσίαις σου ἐλέγξω σε, τὰ δὲ ὁλοκαυτώματά σου ἐνώπιόν μού εἰσι διὰ παντός·
PG 22:419οὐ δέξομαι ἐκ τοῦ οἴκου σου μόσχους, οὐδὲ ἐκ τῶν ποιμνίων σου χιμάρους. ὅτι ἐμά ἐστι πάντα τὰ θηρία τοῦ δρυμοῦ, κτήνη ἐν τοῖς ὄρεσι καὶ βόες· ἔγνωκα πάντα τὰ πετηνὰ τοῦ οὐρανοῦ, καὶ ὡραιότης ἀγροῦ μετ’ ἐμοῦ ἐστιν. ἐὰν πεινάσω, οὐ μή σοι εἴπω· ἐμὴ γάρ ἐστιν ἡ οἰκουμένη καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς. μὴ φάγομαι κρέα ταύρων; ἢ αἷμα τράγων πίομαι; θῦσον τῷ θεῷ θυσίαν αἰνέσεως, καὶ ἀπόδος τῷ ὑψίστῳ τὰς εὐχάς σου· καὶ ἐπικάλεσαί με ἐν ἡμέρᾳ θλίψεως.» Κἀνταῦθα ἡ θεία πρόρρησις σαφῶς θεὸν «ἐμφανῶς ἥξειν» θεσπίζει, οὐκ ἄλλον ἢ τὸν τοῦ θεοῦ λόγον δηλοῦσα. καὶ τὸ αἴτιον δὲ τῆς παρουσίας αὐτοῦ σαφέστατα παρίστησιν, αὖθις τὴν κλῆσιν σημαίνουσα τῶν καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης ἐθνῶν. «ἐκάλεσεν», γοῦν φησί, «τὴν γῆν ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου καὶ μέχρι δυσμῶν». σφόδρα δὲ ἀκολούθως μετὰ τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ καὶ μετὰ τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν τὴν παραίτησιν τῆς κατὰ τὸν Μωσέως νόμον σωματικωτέρας λατρείας διδάσκει, ἣ καὶ αὐτὴ τέλους ἔτυχεν μετὰ τὴν τοῦ θεοῦ λόγου εἰς πάντας ἀνθρώπους ἐπιφάνειαν.
ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΤΟΥ ΠΑΜΦΙΛΟΥ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ ΒΙΒΛΙΟΝ ΕΚΤΟΝ. - Α ΤΑΔΕ ΕΝΕΣΤΙΝ ΕΝ ΤΩ ΕΚΤΩ ΣΥΓΓΡΑΜΜΑΤΙ ΤΗΣ ΠΕΡΙ ΤΟΥ ΣΩΤΗΡΟΣ ΗΜΩΝ ΕΥΑΓΓΕ ΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ. Περὶ τῆς εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας αὐτοῦ, ἐκ τῶν ὑποσεσημειωμένων Γραφών. α'. Ἀπὸ ψαλμοῦ ιζ'. β'. Από ψαλμου μς'. γ. Ἀπὸ ψαλμοῦ μθ'. δ. Ἀπὸ ψαλμοῦ πγ', ε'. Από ψαλμοῦ με . Από ψαλμοί ιζ'. ζ. ᾿Απὸ ψαλμοῦ ς'. η'. ᾿Απὸ ψαλμοῦ ριζ. ι. Από ψαλμοῦ ρμζ'. ια. Ἀπὸ τῶν Βασιλειῶν β'. ι6'. ᾿Απὸ τῶν Βασιλειῶν γ'. ιγ. ᾿Απὸ τοῦ Μιχαίου. ιδ. ᾿Απὸ τοῦ Ἀμβακούμ. ιε'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. ις'. ᾿Απὸ τοῦ Ζαχαρίου. ιζ'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. ιη'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. ιθ. ᾿Απὸ τοῦ Βαρούχ. ᾿Απὸ τοῦ Ἡσαΐου. κα'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. κβ'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. κγ'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. κα. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. κε'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ. Σαφῶς ἐν τῷ πέμπτω συγγράμματι τῆς Εὐαγγε λικῆς ᾿Αποδείξεως ὡρισμένου τοῦ περὶ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ λόγου, καὶ Θεοῦ μὲν ἑνὸς τοῦ ἐπὶ πάντων ώμο λογημένου, δευτέρας δὲ μετ᾿ αὐτὸν ἀποδειχθείσης οὐσίας ἡγουμένης τῶν γεννητῶν ἁπάντων, ἣν Σοφίαν Θεοῦ πρωτότοκον, μονογενῆ τε Υιόν, καὶ Θεὸν ἐκ Θεοῦ, μεγάλης τε βουλῆς ἄγγελον, καὶ τῶν κατ' οὐ ρανὸν στρατιῶν ἄρχοντα, καὶ τοῦ Πατρὸς ὑπουργόν, ναὶ μὴν καὶ Κύριον τῶν ὅλων, καὶ Θεοῦ Λόγον, καὶ EUSEBI CASARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. EUSEBII PAMPHILI DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIBER SEXTUS. HAC INSUNT IN SEXTO LIBRO EVANGE- LICE DE SALVATORE NOSTRO DEMON- STRATIONIS. De ejus commoratione inter homines, et cum iis con- suetudine, ab iis Scripturæ divinæ locis, quæ in- ferius notata sunt. B PROOEMIUM. Quod de Patre ac Filio dicendum fuit, id plane jam in quiuto Evangelica Demonstrationis volumine, definitum est et Patrem quidem Deum unum esse constitit, alteram autem præter illum et cum illo personam esse, quæ omnia quæ facta sunt antece- dat, demonstratum est: quam et Sapientiam Dei primogenitam et unicum Filium, Deumque de Deo, et magni consilii angelum, et cœlestis militiæ prin- cipem, et Patris administrum, ad hæc et Dominum C x'. 1. A psalmo XVII. 2. A psalmo XLVI. 3. A psalmo XLIX. 4. A psalmo LXXXIH. 5. A psalmo xcv. 6. A psalmo xcvit. 7. A psalmo CVI.. 8. A psalmo cXVII. 9. A psalmo cxLi11. 10. A psalmo CXLVII. 11. A Regum 11. 12. A Regum ΙΙ. 15. A Micha. 14. Ab Ambacum. 6. Από ψαλμοῦ ρμγ'. 15. Ab eodem. 16. A Zacharia. 17. Ab eodem. 18. Ab eodem. 19. A Baruch. 20. Ab Isaia. 21. Ab eodem. 22. Ab eodem. 23. Ab eodem. 24. Ab eodem. 25. Ab eodem.
ἐξ ἐκείνου γάρ τοι καὶ εἰς δεῦρο κέκληνται μὲν πάντες οἱ ἐπὶ πάσης τῆς οἰκουμένης ἄνθρωποι, καὶ πάντα τὰ «ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ μέχρι δυσμῶν» ἔθνη, πέπαυται δὲ καὶ καθῄρηται ἡ κατὰ Ἰουδαίους θρησκεία, κατὰ τὴν καινὴν διαθήκην τοῦ εὐαγγελικοῦ κηρύγματος ἀλλ’ οὐ κατὰ τὸν Μωσέως νόμον πάντων ἀνθρώπων εὐσεβεῖν παρηγγελμένων. ταῦτα δὲ καὶ ἐπὶ τὴν δευτέραν καὶ ἔνδοξον ἐπιφάνειαν τοῦ σωτῆρος ἀναφέροιτο ἄν. Ἀπὸ Ψαλμοῦ πγ. «Ὀφθήσεται ὁ θεὸς ... τῶν δυνάμεων, εἰσάκουσον τῆς προσευχῆς μου, ἐνώτισαι, ὁ θεὸς Ἰακώβ· ὑπερασπιστὰ ἡμῶν ἴδε ὁ θεός, καὶ ἐπίβλεψον ἐπὶ τὸ πρόσωπον τοῦ χριστοῦ σου.» Τὸν «θεὸν τῶν θεῶν» ὀφθήσεσθαι προειπών, εὔχεται τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ ᾗ τάχος ἐπιστῆναι, καθ’ ὃν ὀφθήσεται τρόπον διδάσκων διὰ τοῦ «ἐπίβλεψον ἐπὶ τὸ πρόσωπον τοῦ χριστοῦ σου», ὡσεὶ σαφέστερον εἰρήκει· διὰ τοῦ προσώπου τοῦ χριστοῦ σου ἐπιφάνηθι. ἐπεὶ γὰρ ὁ ἑωρακὼς τὸν υἱὸν ἑώρακε τὸν πατέρα τὸν πέμψαντα αὐτόν, εἰκότως διὰ τοῦ προσώπου τοῦ Χριστοῦ ἐπιφανήσεσθαι τὸν ἐν τῷ Χριστῷ κατοικοῦντα «θεὸν τῶν θεῶν» ἀπαγγέλλει. Ἀπὸ Ψαλμοῦ ε. «Ἄισατε τῷ κυρίῳ ᾆσμα καινόν, ᾄσατε τῷ κυρίῳ, πᾶσα ἡ γῆ.
ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΤΟΥ ΠΑΜΦΙΛΟΥ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ ΒΙΒΛΙΟΝ ΕΚΤΟΝ. - Α ΤΑΔΕ ΕΝΕΣΤΙΝ ΕΝ ΤΩ ΕΚΤΩ ΣΥΓΓΡΑΜΜΑΤΙ ΤΗΣ ΠΕΡΙ ΤΟΥ ΣΩΤΗΡΟΣ ΗΜΩΝ ΕΥΑΓΓΕ ΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ. Περὶ τῆς εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας αὐτοῦ, ἐκ τῶν ὑποσεσημειωμένων Γραφών. α'. Ἀπὸ ψαλμοῦ ιζ'. β'. Από ψαλμου μς'. γ. Ἀπὸ ψαλμοῦ μθ'. δ. Ἀπὸ ψαλμοῦ πγ', ε'. Από ψαλμοῦ με . Από ψαλμοί ιζ'. ζ. ᾿Απὸ ψαλμοῦ ς'. η'. ᾿Απὸ ψαλμοῦ ριζ. ι. Από ψαλμοῦ ρμζ'. ια. Ἀπὸ τῶν Βασιλειῶν β'. ι6'. ᾿Απὸ τῶν Βασιλειῶν γ'. ιγ. ᾿Απὸ τοῦ Μιχαίου. ιδ. ᾿Απὸ τοῦ Ἀμβακούμ. ιε'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. ις'. ᾿Απὸ τοῦ Ζαχαρίου. ιζ'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. ιη'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. ιθ. ᾿Απὸ τοῦ Βαρούχ. ᾿Απὸ τοῦ Ἡσαΐου. κα'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. κβ'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. κγ'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. κα. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. κε'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ. Σαφῶς ἐν τῷ πέμπτω συγγράμματι τῆς Εὐαγγε λικῆς ᾿Αποδείξεως ὡρισμένου τοῦ περὶ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ λόγου, καὶ Θεοῦ μὲν ἑνὸς τοῦ ἐπὶ πάντων ώμο λογημένου, δευτέρας δὲ μετ᾿ αὐτὸν ἀποδειχθείσης οὐσίας ἡγουμένης τῶν γεννητῶν ἁπάντων, ἣν Σοφίαν Θεοῦ πρωτότοκον, μονογενῆ τε Υιόν, καὶ Θεὸν ἐκ Θεοῦ, μεγάλης τε βουλῆς ἄγγελον, καὶ τῶν κατ' οὐ ρανὸν στρατιῶν ἄρχοντα, καὶ τοῦ Πατρὸς ὑπουργόν, ναὶ μὴν καὶ Κύριον τῶν ὅλων, καὶ Θεοῦ Λόγον, καὶ EUSEBI CASARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. EUSEBII PAMPHILI DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIBER SEXTUS. HAC INSUNT IN SEXTO LIBRO EVANGE- LICE DE SALVATORE NOSTRO DEMON- STRATIONIS. De ejus commoratione inter homines, et cum iis con- suetudine, ab iis Scripturæ divinæ locis, quæ in- ferius notata sunt. B PROOEMIUM. Quod de Patre ac Filio dicendum fuit, id plane jam in quiuto Evangelica Demonstrationis volumine, definitum est et Patrem quidem Deum unum esse constitit, alteram autem præter illum et cum illo personam esse, quæ omnia quæ facta sunt antece- dat, demonstratum est: quam et Sapientiam Dei primogenitam et unicum Filium, Deumque de Deo, et magni consilii angelum, et cœlestis militiæ prin- cipem, et Patris administrum, ad hæc et Dominum C x'. 1. A psalmo XVII. 2. A psalmo XLVI. 3. A psalmo XLIX. 4. A psalmo LXXXIH. 5. A psalmo xcv. 6. A psalmo xcvit. 7. A psalmo CVI.. 8. A psalmo cXVII. 9. A psalmo cxLi11. 10. A psalmo CXLVII. 11. A Regum 11. 12. A Regum ΙΙ. 15. A Micha. 14. Ab Ambacum. 6. Από ψαλμοῦ ρμγ'. 15. Ab eodem. 16. A Zacharia. 17. Ab eodem. 18. Ab eodem. 19. A Baruch. 20. Ab Isaia. 21. Ab eodem. 22. Ab eodem. 23. Ab eodem. 24. Ab eodem. 25. Ab eodem.
PG 22:421ᾄσατε τῷ κυρίῳ, εὐλογήσατε τὸ ὄνομα αὐτοῦ, εὐαγγελίσασθε ἡμέραν ἐξ ἡμέρας τὸ σωτήριον αὐτοῦ. ἀναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν τὴν δόξαν αὐτοῦ, ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. ὅτι μέγας κύριος καὶ αἰνετὸς σφόδρα, φοβερός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς θεούς», καὶ πάλιν· «ἐνέγκατε τῷ κυρίῳ, αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν», καὶ πάλιν· «εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὁ κύριος ἐβασίλευσεν», καὶ ἐπὶ πᾶσιν ἐπιλέγει· «τότε ἀγαλλιάσονται πάντα τὰ ξύλα τοῦ δρυμοῦ ἀπὸ προσώπου κυρίου, ὅτι ἔρχεται, ὅτι ἔρχεται κρῖναι τὴν γῆν· κρινεῖ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ». Κἀνταῦθα πάλιν ἐρχόμενος εἰς ἀνθρώπους κύριος προφητεύεται, καινόν τε ᾆσμα ἐπὶ τῇ παρουσίᾳ αὐτοῦ ᾄσεσθαι, τὴν καινὴν δηλονότι διαθήκην, οὐ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἀλλὰ πᾶσαν τὴν γῆν, εὐαγγελισθήσεσθαί τε οὐκέτι τὸν Ἰσραὴλ ἀλλὰ πάντα τὰ ἔθνη, ἐπειδήπερ αὐτῶν ἔσεσθαί φησιν βασιλέα τὸν ἐρχόμενον κύριον. τίς δ’ ἂν εἴη οὗτος ἢ ὁ θεὸς λόγος, ὃς μέλλων δικαιοσύνῃ τὴν οἰκουμένην καὶ ἀληθείᾳ τὴν ἀνθρωπότητα κρίνειν, ἐξ ἴσης ἅπαντας τοὺς ἐπὶ τῆς οἰκουμένης ἀνθρώπους τῆς αὐτοῦ κλήσεως καὶ τῆς ἐπὶ ταύτῃ παρὰ τῷ θεῷ σωτηρίας κατηξίωσεν;
Θεοῦ δύναμιν, οἱ θεῖοι προηγόρευον λόγοι. Εἰ φανεῖεν ἐπὶ τοῦ παρόντος αἱ προφητικαὶ μαρτυρίαι, Θεὸν εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεσθαι μέλλοντα προαναφωνοῦσαι, παντί τῳ δῆλον ἐπὶ τίνα χρὴ τὴν ἀναφορὰν τοῦ ση- μαινομένου ποιεῖσθαι· ὅτε μάλιστα διὰ τῶν πρόσθεν, ἐν ἀνθρώπου μορφῇ καὶ σχήματι, τοῖς ἀμφὶ τὸν Αβραὰμ θεοφιλέσιν ὁ Θεὸς Λόγος ἐπ' ὀνόματος Κυ- ρίου καὶ Θεοῦ πέφηνε τὰς εἰς ἀνθρώπους ὀπτασίας πεποιημένος. Φέρε οὖν ἴδωμεν, ὅπως ποτὲ μὲν Κύριον, ποτὲ δὲ Θεὸν καταβήσεσθαι εἰς ἀνθρώπους, καὶ πάλιν ἀναβήσεσθαι ἐναργῶς οὕτω προαναφωνεῖ τὰ παρ' Εβραίοις λόγια, καὶ τάς γε αἰτίας τῆς καθόδου. Σημειώσῃ δ' ὡς τινὰ μὲν εἴρηται δι' αἰνιγμάτων, τινὰ δὲ φανερώτερον. Τὰ μὲν οὖν δι' ἐπικρύψεως ἡγοῦμαι τῶν ἐκ περιτομῆς ἕνεκα κεκαλυμμένως ἀποδεδόσθαι διὰ τὰ θεσπιζόμενα κατ' αὐτῶν σκυθρωπά· δι' ἅπερ εἰκὸς ἦν καὶ ἀφανίσαι αὐτοὺς τὴν Γραφήν, εἰ ἐκ τοῦ προφανοῦς τὴν ἐσχάτην αὐτῶν ἀποβολὴν ἐσήμαινεν. Οὕτω γοῦν καὶ τοῖς προφήταις αὐτοῖς ἐπιβουλεῦσαι αὐτοὺς κατέχει λόγος, δι' οὓς ἐποιοῦντο κατ' αὐτῶν ἐλέγχους. Αἱ δὲ σαφεῖς προφητεῖαι τὴν τῶν ἐθνῶν κλῆσιν λευκότατα περιέχουσι, τῶν κατ' εὐσέβειαν ἀγαθῶν τὰς ἐπαγγελίας οὐ τῷ Ἰουδαίων ἔθνει, πᾶσι δὲ ἀνθρώποις τοῖς καθ᾽ ὅλης τῆς οἰκου μένης καταγγέλλουσαι. ἂν οὕτως ἐχόντων, καιρὸς ἤδη καὶ τῶν θείων ἐπακοῦσαι λογίων. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Α'. Ταλμου ιζ. — Θεοῦ εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεως δήλω σις, καὶ ἐπὶ ταύτῃ κλῆσις ἐθνῶν. Καὶ ἔκλινεν οὐρανοὺς, καὶ κατέβη, καὶ γνόφος ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ· καὶ ἐπέβη ἐπὶ χερουβίμ, και ἐπετάσθη· ἐπετάσθη ἐπὶ πτερύγων ἀνέμων· καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ, κύκλῳ αὐτοῦ ἡ σκηνὴ αὐτοῦ. » Ἡγοῦμαι διὰ τούτων ἄντικρυς Θεοῦ κάθοδον οὐρανόθεν παρίστασθαι. Προειπών γὰρ πολ- λάς θεολογίας, ἐπιλέγει τὰ ἐκκείμενα. Τῷ δὲ λέγειν κλίνειν αὐτὸν οὐρανοὺς, καὶ κατεληλυθέναι, σημαίνει τὴν ὑποστολὴν τῆς ἐνθέου δόξης, ἣν ὁ θεῖος Απόστο της παριστὰς ἔλεγεν· « "υς ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων, οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἀλλ' αὐ τὸν ἐκένωσε, μορφὴν δούλου λαβών. » Καὶ τὸ, « Ἐπέβη δὲ ἐπὶ χερουβίμ, καὶ ἐπετάσθη, » αἰνίττεσθαί μοι δοκεῖ τὴν ἐπὶ τοῦ Θεοῦ δόξαν ἀποκατάστασιν, ἣν πεποίηται ἀγγελικαῖς καὶ θείαις δυνάμεσι δορυφορούμενος· ὁ καὶ αὐτὸ δηλοῦσθαί μοι δοκεῖ διὰ τοῦ Ἐπετάσθη ἐπὶ πτερύγων ἀνέμων. » Τὸ δὲ σκότος τεθεῖσθαι τὴν ἀποκρυφὴν αὐτοῦ, καὶ γνόφον ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ λέγεσθαι, παραστατικὸν ἂν εἴη τῆς κρυφίου καὶ ἀποῤῥήτου οικονομίας, καθ᾿ ἣν ταῦτα πάντα αὐτῷ ἐτελεῖτο. « Κύκλῳ δὲ αὐτοῦ ἡ σκηνὴ αὐτοῦ, ὁ τίνα λέγεσθαι προσήκει νοεῖν, ἢ τὴν ἁγίαν αὐτοῦ καὶ καθολικὴν Ἐκκλησίαν, εἴτε τὴν ἐπὶ τῆς γῆς, εἴτε τὴν ἐν οὐρανοῖς; Ἑξῆς δὲ κατὰ τὸν αὐτὸν ψαλμὸν τελευ τῶν ὁ λόγος, ὁμοῦ παραίτησιν τοῦ προτέρου λαοῦ, καὶ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. A universi, et Dei Verbum, et Dei virtutem, divina prius appellabant oracula. Si ergo hoc tempore, prophetica etiam testimonia Deum ad homines fuisse venturum, prædixisse ostenderimus: tum unicuique planum fuerit, ad quem referre oporteat, id quod significavimus, cum per ea maxime quæ antea dicta sunt, demonstravimus, Deum Verbum, habitu quidem formaque hominis, nomine vero Domini ac Dei, et ipsi Abrahæ, et cateris Dei amicis viris, qui Abrahæ tempestate foruerint, seipsum videndum præbuisse. Jam nunc igitur tempus est ut videa- mus qua ratione, nunc Dominum, nunc Deum ad homines descensurum, et rursus ascensurum, tam evidenter Hebræorum oracula prius denuntiave- rint, et quænam hujusce descensus causæ fuerint : tametsi illud tibi notandum est, alia quidem obscu- B rius, alia autem apertius dicta inveniri. Atque ego quidem arbitror, occultiora illa propter Judæos, ita involute atque implicite reddita esse, quod videli- cet tristia quædam in illis contra ipsos canerentur, ob quæ verisimile fuit, ipsos abolituros perdituros- que fuisse Scripturam, si aperte extremum ipsorum interitum significasset. Sic sane etiam prophetis infestos fuisse, memoriæ proditum est, propterea quod ab illis reprehenderentur. Quæ vero apertius loquuntur prophetiæ, ab iis utique gentium vocatio, nullis involuta obscuritatibus, continetur: eædemque bonorum quæ a pietate proficiscuntur promis- siones, non uni Judaicæ genti, sed omnibus per totum terrarum orbem hominibus, denuntiant : quæ cum sic se res habeant, jam nunc oracula quoque divina audire, tempus fuerit. - C • D "Psal. xvi, 10-12. 1ª Philipp. 11, 6. - CAPUT I. Dei ad homines adventus ostendi- A psalmo XVII. tur, item vocatio gentium. ‹ Et inclinavit cœlos et descendit, et caligo sub pedibus ejus : et ascendit super cherubim, et vola- vit : volavit super pennas ventorum: et posuit te- nebras latibulum suum, in circuitu ejus tabernacu- lum ejus". Arbitror ex his planissime Dei de colo descensum ostendi: postquam enim multas theologias enuntiavit, tum ea quæ exposita sunt adjungit. Porro dum dicit inclinasse illum coelos, et sic descendisse, contractionem divinæ gloriæ si- gnificat, quam divinus Apostolus declarans ait : c Qui cuin in forma Dei esset, non rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo : sed seipsum exinanivit, for- mam servi accipiens'', Illud autem, e Ascendit super cherubim, et volavit, significare mihi vide- tur, quod gloriæ Dei esset restituendus, atque in- terim angelicis divinisque copiis constipandus : quod item mihi declarare illud videtur : « Volavit super pennas ventorum. › Quod autem tenebras la- tibulum suum posuerit, et caliginem sub pedibus ejus dixerit, nimirum hoc sit, occultam et ineffabi- lem dispensationem indicantis, secundum quam, universa hæc ab ipso perfecta sunt: quod autem • In circuitu ejus tabernaculum ejus dictum sit, nibil ego aliud intelligi oportere arbitror, quam sanctam ipsius et catholicam Ecclesiam, sive earn
Ἀπὸ Ψαλμοῦ ζ. «Ἄισατε τῷ κυρίῳ ᾆσμα καινόν, ὅτι θαυμαστὰ ἐποίησεν», καὶ τὰ ἑξῆς· «ἐγνώρισεν κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ ἐναντίον πάντων τῶν ἐθνῶν· ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ», καὶ πάλιν· «εἴδοσαν πάντα τὰ πέρατα τῆς γῆς τὸ σωτήριον τοῦ θεοῦ ἡμῶν. ἀλαλάξατε τῷ κυρίῳ πᾶσα ἡ γῆ», καὶ ἐπὶ πᾶσι· «τὰ ὄρη ἀγαλλιάσονται ἀπὸ προσώπου κυρίου, ὅτι ἔρχεται, ὅτι ἥκει κρῖναι τὴν γῆν· κρινεῖ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι». Πολλῶν ἀγαθῶν αἰτία καὶ διὰ τούτων ἡ τοῦ κυρίου παρουσία τοῖς ἔθνεσιν γεγενῆσθαι προφητεύεται, ἃ καὶ διὰ τῆς ἐπιφανείας τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπὶ πέρας ἀχθέντα δείκνυται. ἐξ ἐκείνου γάρ τοι καὶ οὐ πρότερον τὸ καινὸν ᾆσμα τῆς καινῆς διαθήκης εἰς πάντας ἀνθρώπους ᾄδεται καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ διὰ τῆς τῶν εὐαγγελίων γραφῆς γνώριμα καὶ ἐξάκουστα τοῖς πᾶσι γίνεται. οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τὸ σωτήριον, τὸ κατὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ, πᾶσιν ἀπεκαλύφθη τοῖς ἔθνεσιν, καὶ ἡ ἀληθὴς δικαιοσύνη, δι’ ἧς ἐναργῶς ἀπεδείχθη ὅτι μὴ Ἰουδαίων ὁ θεὸς μόνον ἀλλὰ καὶ ἐθνῶν.
Θεοῦ δύναμιν, οἱ θεῖοι προηγόρευον λόγοι. Εἰ φανεῖεν ἐπὶ τοῦ παρόντος αἱ προφητικαὶ μαρτυρίαι, Θεὸν εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεσθαι μέλλοντα προαναφωνοῦσαι, παντί τῳ δῆλον ἐπὶ τίνα χρὴ τὴν ἀναφορὰν τοῦ ση- μαινομένου ποιεῖσθαι· ὅτε μάλιστα διὰ τῶν πρόσθεν, ἐν ἀνθρώπου μορφῇ καὶ σχήματι, τοῖς ἀμφὶ τὸν Αβραὰμ θεοφιλέσιν ὁ Θεὸς Λόγος ἐπ' ὀνόματος Κυ- ρίου καὶ Θεοῦ πέφηνε τὰς εἰς ἀνθρώπους ὀπτασίας πεποιημένος. Φέρε οὖν ἴδωμεν, ὅπως ποτὲ μὲν Κύριον, ποτὲ δὲ Θεὸν καταβήσεσθαι εἰς ἀνθρώπους, καὶ πάλιν ἀναβήσεσθαι ἐναργῶς οὕτω προαναφωνεῖ τὰ παρ' Εβραίοις λόγια, καὶ τάς γε αἰτίας τῆς καθόδου. Σημειώσῃ δ' ὡς τινὰ μὲν εἴρηται δι' αἰνιγμάτων, τινὰ δὲ φανερώτερον. Τὰ μὲν οὖν δι' ἐπικρύψεως ἡγοῦμαι τῶν ἐκ περιτομῆς ἕνεκα κεκαλυμμένως ἀποδεδόσθαι διὰ τὰ θεσπιζόμενα κατ' αὐτῶν σκυθρωπά· δι' ἅπερ εἰκὸς ἦν καὶ ἀφανίσαι αὐτοὺς τὴν Γραφήν, εἰ ἐκ τοῦ προφανοῦς τὴν ἐσχάτην αὐτῶν ἀποβολὴν ἐσήμαινεν. Οὕτω γοῦν καὶ τοῖς προφήταις αὐτοῖς ἐπιβουλεῦσαι αὐτοὺς κατέχει λόγος, δι' οὓς ἐποιοῦντο κατ' αὐτῶν ἐλέγχους. Αἱ δὲ σαφεῖς προφητεῖαι τὴν τῶν ἐθνῶν κλῆσιν λευκότατα περιέχουσι, τῶν κατ' εὐσέβειαν ἀγαθῶν τὰς ἐπαγγελίας οὐ τῷ Ἰουδαίων ἔθνει, πᾶσι δὲ ἀνθρώποις τοῖς καθ᾽ ὅλης τῆς οἰκου μένης καταγγέλλουσαι. ἂν οὕτως ἐχόντων, καιρὸς ἤδη καὶ τῶν θείων ἐπακοῦσαι λογίων. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Α'. Ταλμου ιζ. — Θεοῦ εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεως δήλω σις, καὶ ἐπὶ ταύτῃ κλῆσις ἐθνῶν. Καὶ ἔκλινεν οὐρανοὺς, καὶ κατέβη, καὶ γνόφος ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ· καὶ ἐπέβη ἐπὶ χερουβίμ, και ἐπετάσθη· ἐπετάσθη ἐπὶ πτερύγων ἀνέμων· καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ, κύκλῳ αὐτοῦ ἡ σκηνὴ αὐτοῦ. » Ἡγοῦμαι διὰ τούτων ἄντικρυς Θεοῦ κάθοδον οὐρανόθεν παρίστασθαι. Προειπών γὰρ πολ- λάς θεολογίας, ἐπιλέγει τὰ ἐκκείμενα. Τῷ δὲ λέγειν κλίνειν αὐτὸν οὐρανοὺς, καὶ κατεληλυθέναι, σημαίνει τὴν ὑποστολὴν τῆς ἐνθέου δόξης, ἣν ὁ θεῖος Απόστο της παριστὰς ἔλεγεν· « "υς ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων, οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἀλλ' αὐ τὸν ἐκένωσε, μορφὴν δούλου λαβών. » Καὶ τὸ, « Ἐπέβη δὲ ἐπὶ χερουβίμ, καὶ ἐπετάσθη, » αἰνίττεσθαί μοι δοκεῖ τὴν ἐπὶ τοῦ Θεοῦ δόξαν ἀποκατάστασιν, ἣν πεποίηται ἀγγελικαῖς καὶ θείαις δυνάμεσι δορυφορούμενος· ὁ καὶ αὐτὸ δηλοῦσθαί μοι δοκεῖ διὰ τοῦ Ἐπετάσθη ἐπὶ πτερύγων ἀνέμων. » Τὸ δὲ σκότος τεθεῖσθαι τὴν ἀποκρυφὴν αὐτοῦ, καὶ γνόφον ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ λέγεσθαι, παραστατικὸν ἂν εἴη τῆς κρυφίου καὶ ἀποῤῥήτου οικονομίας, καθ᾿ ἣν ταῦτα πάντα αὐτῷ ἐτελεῖτο. « Κύκλῳ δὲ αὐτοῦ ἡ σκηνὴ αὐτοῦ, ὁ τίνα λέγεσθαι προσήκει νοεῖν, ἢ τὴν ἁγίαν αὐτοῦ καὶ καθολικὴν Ἐκκλησίαν, εἴτε τὴν ἐπὶ τῆς γῆς, εἴτε τὴν ἐν οὐρανοῖς; Ἑξῆς δὲ κατὰ τὸν αὐτὸν ψαλμὸν τελευ τῶν ὁ λόγος, ὁμοῦ παραίτησιν τοῦ προτέρου λαοῦ, καὶ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. A universi, et Dei Verbum, et Dei virtutem, divina prius appellabant oracula. Si ergo hoc tempore, prophetica etiam testimonia Deum ad homines fuisse venturum, prædixisse ostenderimus: tum unicuique planum fuerit, ad quem referre oporteat, id quod significavimus, cum per ea maxime quæ antea dicta sunt, demonstravimus, Deum Verbum, habitu quidem formaque hominis, nomine vero Domini ac Dei, et ipsi Abrahæ, et cateris Dei amicis viris, qui Abrahæ tempestate foruerint, seipsum videndum præbuisse. Jam nunc igitur tempus est ut videa- mus qua ratione, nunc Dominum, nunc Deum ad homines descensurum, et rursus ascensurum, tam evidenter Hebræorum oracula prius denuntiave- rint, et quænam hujusce descensus causæ fuerint : tametsi illud tibi notandum est, alia quidem obscu- B rius, alia autem apertius dicta inveniri. Atque ego quidem arbitror, occultiora illa propter Judæos, ita involute atque implicite reddita esse, quod videli- cet tristia quædam in illis contra ipsos canerentur, ob quæ verisimile fuit, ipsos abolituros perdituros- que fuisse Scripturam, si aperte extremum ipsorum interitum significasset. Sic sane etiam prophetis infestos fuisse, memoriæ proditum est, propterea quod ab illis reprehenderentur. Quæ vero apertius loquuntur prophetiæ, ab iis utique gentium vocatio, nullis involuta obscuritatibus, continetur: eædemque bonorum quæ a pietate proficiscuntur promis- siones, non uni Judaicæ genti, sed omnibus per totum terrarum orbem hominibus, denuntiant : quæ cum sic se res habeant, jam nunc oracula quoque divina audire, tempus fuerit. - C • D "Psal. xvi, 10-12. 1ª Philipp. 11, 6. - CAPUT I. Dei ad homines adventus ostendi- A psalmo XVII. tur, item vocatio gentium. ‹ Et inclinavit cœlos et descendit, et caligo sub pedibus ejus : et ascendit super cherubim, et vola- vit : volavit super pennas ventorum: et posuit te- nebras latibulum suum, in circuitu ejus tabernacu- lum ejus". Arbitror ex his planissime Dei de colo descensum ostendi: postquam enim multas theologias enuntiavit, tum ea quæ exposita sunt adjungit. Porro dum dicit inclinasse illum coelos, et sic descendisse, contractionem divinæ gloriæ si- gnificat, quam divinus Apostolus declarans ait : c Qui cuin in forma Dei esset, non rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo : sed seipsum exinanivit, for- mam servi accipiens'', Illud autem, e Ascendit super cherubim, et volavit, significare mihi vide- tur, quod gloriæ Dei esset restituendus, atque in- terim angelicis divinisque copiis constipandus : quod item mihi declarare illud videtur : « Volavit super pennas ventorum. › Quod autem tenebras la- tibulum suum posuerit, et caliginem sub pedibus ejus dixerit, nimirum hoc sit, occultam et ineffabi- lem dispensationem indicantis, secundum quam, universa hæc ab ipso perfecta sunt: quod autem • In circuitu ejus tabernaculum ejus dictum sit, nibil ego aliud intelligi oportere arbitror, quam sanctam ipsius et catholicam Ecclesiam, sive earn
«ἐπείπερ εἷς ὁ θεός», κατὰ τὸν ἱερὸν ἀπόστολον, «ὃς δικαιώσει περιτομὴν ἐκ πίστεως καὶ ἀκροβυστίαν διὰ τῆς πίστεως». τὸ δὲ «ὅτι ἔρχεται κρῖναι τὴν γῆν» γένοιτ’ ἂν δηλωτικὸν καὶ τῆς δευτέρας αὐτοῦ παρουσίας. Ἀπὸ Ψαλμοῦ ρ. «Ἐξομολογησάσθωσαν τῷ κυρίῳ τὰ ἐλέη αὐτοῦ καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων. ὅτι συνέτριψεν πύλας χαλκᾶς, καὶ μοχλοὺς σιδηροῦς συνέθλασεν. ἀντελάβετο αὐτῶν ἐξ ὁδοῦ ἀνομίας αὐτῶν, διὰ γὰρ τὰς ἀνομίας αὐτῶν ἐταπεινώθησαν. πᾶν βρῶμα ἐβδελύξατο ἡ ψυχὴ αὐτῶν, καὶ ἤγγισαν ἕως τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου. καὶ ἐκέκραξαν πρὸς κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτούς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἔσωσεν αὐτούς, ἀπέστειλεν τὸν λόγον αὐτοῦ καὶ ἰάσατο αὐτούς, καὶ ἐρρύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν», καὶ μεθ’ ἕτερα· «ὑψωσάτωσαν αὐτὸν ἐν ἐκκλησίᾳ λαοῦ καὶ ἐν καθέδραις πρεσβυτέρων αἰνεσάτωσαν αὐτόν. ἔθετο ποταμοὺς εἰς ἔρημον, καὶ διεξόδους ὑδάτων εἰς δίψος, γῆν καρποφόρον εἰς ἅλμην, ἀπὸ κακίας τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ. ἔθετο τὴν ἔρημον εἰς λίμνας ὑδάτων, καὶ γῆν ἄνυδρον εἰς διεξόδους ὑδάτων. καὶ κατῴκισεν ἐκεῖ πεινῶντας, καὶ συνεστήσαντο πόλιν κατοικεσίας».
Θεοῦ δύναμιν, οἱ θεῖοι προηγόρευον λόγοι. Εἰ φανεῖεν ἐπὶ τοῦ παρόντος αἱ προφητικαὶ μαρτυρίαι, Θεὸν εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεσθαι μέλλοντα προαναφωνοῦσαι, παντί τῳ δῆλον ἐπὶ τίνα χρὴ τὴν ἀναφορὰν τοῦ ση- μαινομένου ποιεῖσθαι· ὅτε μάλιστα διὰ τῶν πρόσθεν, ἐν ἀνθρώπου μορφῇ καὶ σχήματι, τοῖς ἀμφὶ τὸν Αβραὰμ θεοφιλέσιν ὁ Θεὸς Λόγος ἐπ' ὀνόματος Κυ- ρίου καὶ Θεοῦ πέφηνε τὰς εἰς ἀνθρώπους ὀπτασίας πεποιημένος. Φέρε οὖν ἴδωμεν, ὅπως ποτὲ μὲν Κύριον, ποτὲ δὲ Θεὸν καταβήσεσθαι εἰς ἀνθρώπους, καὶ πάλιν ἀναβήσεσθαι ἐναργῶς οὕτω προαναφωνεῖ τὰ παρ' Εβραίοις λόγια, καὶ τάς γε αἰτίας τῆς καθόδου. Σημειώσῃ δ' ὡς τινὰ μὲν εἴρηται δι' αἰνιγμάτων, τινὰ δὲ φανερώτερον. Τὰ μὲν οὖν δι' ἐπικρύψεως ἡγοῦμαι τῶν ἐκ περιτομῆς ἕνεκα κεκαλυμμένως ἀποδεδόσθαι διὰ τὰ θεσπιζόμενα κατ' αὐτῶν σκυθρωπά· δι' ἅπερ εἰκὸς ἦν καὶ ἀφανίσαι αὐτοὺς τὴν Γραφήν, εἰ ἐκ τοῦ προφανοῦς τὴν ἐσχάτην αὐτῶν ἀποβολὴν ἐσήμαινεν. Οὕτω γοῦν καὶ τοῖς προφήταις αὐτοῖς ἐπιβουλεῦσαι αὐτοὺς κατέχει λόγος, δι' οὓς ἐποιοῦντο κατ' αὐτῶν ἐλέγχους. Αἱ δὲ σαφεῖς προφητεῖαι τὴν τῶν ἐθνῶν κλῆσιν λευκότατα περιέχουσι, τῶν κατ' εὐσέβειαν ἀγαθῶν τὰς ἐπαγγελίας οὐ τῷ Ἰουδαίων ἔθνει, πᾶσι δὲ ἀνθρώποις τοῖς καθ᾽ ὅλης τῆς οἰκου μένης καταγγέλλουσαι. ἂν οὕτως ἐχόντων, καιρὸς ἤδη καὶ τῶν θείων ἐπακοῦσαι λογίων. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Α'. Ταλμου ιζ. — Θεοῦ εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεως δήλω σις, καὶ ἐπὶ ταύτῃ κλῆσις ἐθνῶν. Καὶ ἔκλινεν οὐρανοὺς, καὶ κατέβη, καὶ γνόφος ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ· καὶ ἐπέβη ἐπὶ χερουβίμ, και ἐπετάσθη· ἐπετάσθη ἐπὶ πτερύγων ἀνέμων· καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ, κύκλῳ αὐτοῦ ἡ σκηνὴ αὐτοῦ. » Ἡγοῦμαι διὰ τούτων ἄντικρυς Θεοῦ κάθοδον οὐρανόθεν παρίστασθαι. Προειπών γὰρ πολ- λάς θεολογίας, ἐπιλέγει τὰ ἐκκείμενα. Τῷ δὲ λέγειν κλίνειν αὐτὸν οὐρανοὺς, καὶ κατεληλυθέναι, σημαίνει τὴν ὑποστολὴν τῆς ἐνθέου δόξης, ἣν ὁ θεῖος Απόστο της παριστὰς ἔλεγεν· « "υς ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων, οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἀλλ' αὐ τὸν ἐκένωσε, μορφὴν δούλου λαβών. » Καὶ τὸ, « Ἐπέβη δὲ ἐπὶ χερουβίμ, καὶ ἐπετάσθη, » αἰνίττεσθαί μοι δοκεῖ τὴν ἐπὶ τοῦ Θεοῦ δόξαν ἀποκατάστασιν, ἣν πεποίηται ἀγγελικαῖς καὶ θείαις δυνάμεσι δορυφορούμενος· ὁ καὶ αὐτὸ δηλοῦσθαί μοι δοκεῖ διὰ τοῦ Ἐπετάσθη ἐπὶ πτερύγων ἀνέμων. » Τὸ δὲ σκότος τεθεῖσθαι τὴν ἀποκρυφὴν αὐτοῦ, καὶ γνόφον ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ λέγεσθαι, παραστατικὸν ἂν εἴη τῆς κρυφίου καὶ ἀποῤῥήτου οικονομίας, καθ᾿ ἣν ταῦτα πάντα αὐτῷ ἐτελεῖτο. « Κύκλῳ δὲ αὐτοῦ ἡ σκηνὴ αὐτοῦ, ὁ τίνα λέγεσθαι προσήκει νοεῖν, ἢ τὴν ἁγίαν αὐτοῦ καὶ καθολικὴν Ἐκκλησίαν, εἴτε τὴν ἐπὶ τῆς γῆς, εἴτε τὴν ἐν οὐρανοῖς; Ἑξῆς δὲ κατὰ τὸν αὐτὸν ψαλμὸν τελευ τῶν ὁ λόγος, ὁμοῦ παραίτησιν τοῦ προτέρου λαοῦ, καὶ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. A universi, et Dei Verbum, et Dei virtutem, divina prius appellabant oracula. Si ergo hoc tempore, prophetica etiam testimonia Deum ad homines fuisse venturum, prædixisse ostenderimus: tum unicuique planum fuerit, ad quem referre oporteat, id quod significavimus, cum per ea maxime quæ antea dicta sunt, demonstravimus, Deum Verbum, habitu quidem formaque hominis, nomine vero Domini ac Dei, et ipsi Abrahæ, et cateris Dei amicis viris, qui Abrahæ tempestate foruerint, seipsum videndum præbuisse. Jam nunc igitur tempus est ut videa- mus qua ratione, nunc Dominum, nunc Deum ad homines descensurum, et rursus ascensurum, tam evidenter Hebræorum oracula prius denuntiave- rint, et quænam hujusce descensus causæ fuerint : tametsi illud tibi notandum est, alia quidem obscu- B rius, alia autem apertius dicta inveniri. Atque ego quidem arbitror, occultiora illa propter Judæos, ita involute atque implicite reddita esse, quod videli- cet tristia quædam in illis contra ipsos canerentur, ob quæ verisimile fuit, ipsos abolituros perdituros- que fuisse Scripturam, si aperte extremum ipsorum interitum significasset. Sic sane etiam prophetis infestos fuisse, memoriæ proditum est, propterea quod ab illis reprehenderentur. Quæ vero apertius loquuntur prophetiæ, ab iis utique gentium vocatio, nullis involuta obscuritatibus, continetur: eædemque bonorum quæ a pietate proficiscuntur promis- siones, non uni Judaicæ genti, sed omnibus per totum terrarum orbem hominibus, denuntiant : quæ cum sic se res habeant, jam nunc oracula quoque divina audire, tempus fuerit. - C • D "Psal. xvi, 10-12. 1ª Philipp. 11, 6. - CAPUT I. Dei ad homines adventus ostendi- A psalmo XVII. tur, item vocatio gentium. ‹ Et inclinavit cœlos et descendit, et caligo sub pedibus ejus : et ascendit super cherubim, et vola- vit : volavit super pennas ventorum: et posuit te- nebras latibulum suum, in circuitu ejus tabernacu- lum ejus". Arbitror ex his planissime Dei de colo descensum ostendi: postquam enim multas theologias enuntiavit, tum ea quæ exposita sunt adjungit. Porro dum dicit inclinasse illum coelos, et sic descendisse, contractionem divinæ gloriæ si- gnificat, quam divinus Apostolus declarans ait : c Qui cuin in forma Dei esset, non rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo : sed seipsum exinanivit, for- mam servi accipiens'', Illud autem, e Ascendit super cherubim, et volavit, significare mihi vide- tur, quod gloriæ Dei esset restituendus, atque in- terim angelicis divinisque copiis constipandus : quod item mihi declarare illud videtur : « Volavit super pennas ventorum. › Quod autem tenebras la- tibulum suum posuerit, et caliginem sub pedibus ejus dixerit, nimirum hoc sit, occultam et ineffabi- lem dispensationem indicantis, secundum quam, universa hæc ab ipso perfecta sunt: quod autem • In circuitu ejus tabernaculum ejus dictum sit, nibil ego aliud intelligi oportere arbitror, quam sanctam ipsius et catholicam Ecclesiam, sive earn
PG 22:423Καὶ ταῦτα σαφῶς ὀνομαστὶ τὴν τοῦ θεοῦ λόγου ἐξ οὐρανῶν κάθοδον εὐαγγελίζεται, τά τε τῆς παρουσίας αὐτοῦ κατορθώματα. «ἀπέστειλεν», γοῦν φησιν, «τὸν λόγον αὐτοῦ καὶ ἰάσατο αὐτούς.» λόγον δὲ θεοῦ ἡμεῖς σαφῶς τοῦτόν φαμεν τὸν πρὸς τοῦ πατρὸς ἀποσταλέντα πᾶσιν ἀνθρώποις σωτῆρα, ὃν καὶ διὰ τῶν ἱερῶν εὐαγγελίων θεολογεῖν πεπαιδεύμεθα. αἰνίττεται δὲ καὶ τὴν μέχρι θανάτου κάθοδον αὐτοῦ διὰ τοὺς ἐφθακότας εἰς τοῦτον γεγενημένην, καὶ τήν γε αἰτίαν τῆς ἀφίξεως αὐτοῦ παρίστησιν, τὴν ἀπολύτρωσιν ἐμφαίνων τῶν δι’ αὐτοῦ σωθησομένων. τοὺς γὰρ ἐφθακότας «ἕως τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου» ἔσωσεν μόνος αὐτός· τούτους δὲ καὶ «ἐρρύσατο» ἰασάμενος «ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν»· καὶ διεπράξατό γε ταῦτα οὐκ ἄλλως ἢ τοῦ θανάτου τὰς λεγομένας «πύλας χαλκᾶς» συντρίψας καὶ τοὺς «σιδηροῦς μοχλοὺς» συγκλάσας. καὶ δὴ μετὰ ταῦτα ἀκολούθως προφητεύει τὴν εἰς ἔρημον κατάστασιν τῶν μὴ ἐλθόντα παραδεξαμένων αὐτόν·
Α τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν προθεσπίζει, δι' ὧν φησι· Ρύσῃ με ἐξ ἀντιλογιῶν λαοῦ, καταστήσεις με εἰς κε φαλὰς ἐθνῶν. Λαὸς ὅν οὐκ ἔγνων ἐδούλευσέ μοι, υἱοὶ ἀλλότριοι εψεύσαντό μοι, υἱοὶ ἀλλότριοι επαλαιώθη- σαν, καὶ ἐχώλαναν ἀπὸ τῶν τρίβων αὐτῶν. » Ταῦτα δὲ ὁποίας διανοίας ἔχεται, κατὰ τὸν προσήκοντα και ρὸν ἐξετασθήσεται. Ψαλμοῦ μς'. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Β'. Ανάβασις Θεοῦ προκατεληλυθό τος, καὶ ἐπίκλησις ἐθνῶν ἁπάντων, τὸν ἕνα καὶ μόνον θεὸν ἐπιγνωσομένων. • Πάντα τὰ ἔθνη κροτήσατε χεῖρας, ἀλαλάξατε τῷ Θεῷ ἐν φωνῇ ἀγαλλιάσεως, ὅτι Κύριος ύψιστος, φο βερός, βασιλεὺς μέγας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Υπέταξε λαοὺς ἡμῖν, καὶ ἔθνη ὑπὸ τοὺς πόδας ἡμῶν· ἐξελέ- ξατο ἡμῖν τὴν κληρονομίαν ἑαυτῷ, τὴν καλλονὴν Ἰα- κώβ, ἣν ἠγάπησεν. Ἀνέβη ὁ Θεὸς ἐν ἀλαλαγμῷ, Κύριος ἐν φωνῇ σάλπιγγος. Ψάλατε τῷ Θεῷ ἡμῶν, ψάλατε, ψάλατε τῷ βασιλεῖ ἡμῶν, ψάλατε, ὅτι βασι- λεὺς πάσης τῆς γῆς ὁ Θεὸς, ψάλατε συνετῶς· ἐβασί λευσεν ὁ Θεὸς ἐπὶ τὰ ἔθνη· ὁ Θεὸς κάθηται ἐπὶ θρά νου ἁγίου αὐτοῦ. ῎Αρχοντες λαῶν συνήχθησαν μετὰ τοῦ Θεοῦ ᾿Αβραάμ, ὅτι τοῦ Θεοῦ οἱ κραταιοὶ τῆς γῆς σφόδρα ἐπήρθησαν. » Καὶ τί ἕτερον βούλεται σημα!- νειν ἡ διὰ τούτων δηλουμένη Κυρίου τοῦ Θεοῦ ἄν οδος, ἢ τὴν πρὸ τῆς ἀνόδου κάθοδον αὐτοῦ; ἐφ' ἡ πάν λιν ἡ τῶν ἐθνῶν πάντων κλῆσις θεσπίζεται, χαρᾶς τε καὶ εὐφροσύνης σημεῖα ἐπὶ τῇ μελλούση, θεογνωσία τοῖς ἔθνεσιν ἅπασιν εὐαγγελίζεται, ὅτε Κύριος αὐτὸς ὁ ὕψιστος, μόνος Θεὸς καὶ βασιλεὺς ἀπάσης τῆς γῆς ὁμολογηθεὶς, ὑποτάξειν λαοὺς ἡμῖν λέλεκται. Ἡμῖν δὲ τίσιν ἢ δηλαδὴ τοῖς ταῦτα προφητεύουσιν ; δ καὶ ἔστιν ἐναργῶς ἰδεῖν πεπληρωμένον, ὅτε πάντα τὰ εἰς Χριστὸν πεπιστευκότα ἔθνη τοῖς λόγοις τῶν προφη τῶν ὑποτέτακται. Λέγοιτο δ' ἂν ταῦτα καὶ ἐκ προς ώπου τῶν ἀποστόλων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, οἱ καὶ εἴποιεν ἂν τό· ι Ἐξελέξατο ἡμῖν τὴν κληρονομίαν ἑαυτοῦ. » Κληρονομίαν δὲ αὐτοῦ τίνα χρὴ νοεῖν ἢ τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν ἁπάντων; ἢν αὐτὸς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ παριστὰς ἔφησε· « Κύριος εἶπε πρός με Υιός μου εἶ σὺ, ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε. Αἴτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, • Β καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. Ταύ την οὖν τὴν ὑπὸ τοῦ Πατρὸς δεδομένην αὐτῷ κληρο νομίαν, ὑπέταξε τοῖς ἀποστόλοις αὐτοῦ καὶ προφή - ταις, τῷ τοὺς εἰς αὐτὸν πεπιστευκότας τοῖς τούτων ὑποτετάχθαι λόγοις, ἀκολούθως τοῖς προκειμένοις θεσπίσμασι. Καὶ ταῦτα δὲ πάντα κατορθώσας ἐπὶ τῆς εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ παρουσίας ὁ Θεὸς Λόγος, περὶ οὗ πλεῖστα ἡμῖν διείληπται, ἀνέβη ἐν ἀλα- λαγμῷ. Τοῦτο δὲ ἑρμηνεύων (1) Απόστολός φησι • Τὸ δὲ ἀνέβη τί ἐστιν, εἰ μὴ ὅτι καὶ κατέβη πρῶτον ; εἰς τὰ κατώτατα μέρη τῆς γῆς ὁ καταβὰς, αὐτός ἐστι καὶ ὁ ἀναβὰς ὑπεράνω τῶν οὐρανῶν. » Εν ἀλα λαγμῷ δὲ αὐτόν φησιν ἀνεληλυθέναι διὰ τὴν εἰς αὐ • EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. quæ in terris, sive eam quæ in cœlo versatur acci- pias. Deinceps vero in eodem psalmo ubi oratio ter- • minatur, simul et rejectionem prioris populi, et vou cationem gentium prædivinat, his verbis : « Eripies me de contradictionibus populi, constitues me in caput gentium. Populus quem non cognovi servivit mihi, in auditu auris obedivit mihi : filii alieni mentiti sunt mihi, filii alieni inveterati sunt, et claudicaverunt a semitis suis "., Hæc autem quo- nam sensu accipienda sint, suo tempore inquirendum a nobis erit. A psalmo XLVI. - CAPUT II. - Ascensus Dei qui prius descende- rat : ac deinceps vocatio cunctarum gentium, quæ unum et solum Deum erant cognitura. C Omnes gentes, plaudite manibus, jubilate Deo ir voce exsultationis, quoniam Dominus altissimus, terribilis, rex magnus super omnem terram. Sub- jecit populos nobis, et gentes sub pedibus nostris : elegit nobis hæreditatem sibi, speciem Jacob quam dilexit. Ascendit Deus in jubilo, Dominus in voce tubæ. Psallite Deo nostro, psallite, psallite regi nostro, psallite, quoniam rex omnis terræ Deus, psallite sapienter: regnavit Deus super gentes, Deus sedet super sedem sanctam suam. Principes populorum congregati sunt cum Deo Abraham, quoniam ipsius Dei fortes a terra vehementer ele- vali sunt ". » Quid tandem aliud præ se ferre vult is Domini ac Dei ascensus, qui hisce verbis expo- situs est, quam antea descendisse eum, qui nunc ascendat ? post quem sane ascensum, protinus gen- tium cunctarum vocatio canitur, hilaritatisque ac lætitiæ signa, post eam quæ exspectatur Dei cogni- tionem, nationibus universis nuntiatur: quando- quidem ipsum Dominum altissimum, quem solum Deum ac regem universæ terræ confessus est, sub- jecturum nobis populos dicit : nobis autem, qui- bus ? his sane, qui hæc ipsa vaticinati sunt : quod ipsum quidem jam nunc completum plane intueri licet, quando gentes, quæ in Christi fidem venerunt, omnes oraculis prophetarum abdictæ sunt. Hæc tamen eadem, etiam ex apostolorum Salvatoris no- stri persona dici possunt, qui quidem id ita enun- tient: Elegit nobis hæreditatem suam : › cæterum quam tandem bæreditatem accipere oportet, nisi vocationem gentium universarum? quam ipse Chri- stus Dei cum significare vellet, ita ait : « Dominus p dixit ad me, Filius meus es tu, ego hodie genui te; postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam et possessionem tuam terminos terræ "., Quæ igi- tur ipsa a Patre data est hæreditas, hanc apostolis suis atque prophetis subjecit, dum quicum- que ipsi credunt horum præceptis ac legibus parent, quemadmodum exposita vaticinia præscribunt hæc vero cuncta, cum Deus Verbum sub adventum suum ad homines, compleverit ac perfecerit, de quo Deo Verbo jam plura tractavimus, tum ascendit in ju- bilo, quod quidem cum Apostolus interpretaretur, ita ait : • Quod autem ascenderit, quid est, nisi Psal. xvii, 44-46. Psal. XLVI, 2-10. Psal. 11, 7, 8. (1) Desideratur 6. EDIT.
«ἔθετο», γάρ φησιν, «ποταμοὺς εἰς ἔρημον, καὶ διεξόδους ὑδάτων εἰς δίψος, γῆν καρποφόρον εἰς ἅλμην, ἀπὸ κακίας τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ.» ἃ καὶ νοήσεις ἀναδραμὼν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐπὶ τὴν πάλαι βοωμένην Ἱερουσαλήμ, καὶ τὴν δόξαν αὐτῆς, καὶ τὴν ἐν θεῷ καρποφορίαν, τῶν ἐν αὐτῇ πολιτευομένων ἁγίων καὶ θεοφιλῶν ἀνδρῶν ἐπὶ τοῦ παρόντος ἐστερημένην. μετὰ γὰρ τὴν τοῦ Χριστοῦ παρουσίαν γέγονεν ἀληθῶς ἄκαρπος καὶ ἄνυδρος καὶ παντελῶς ἔρημος καί, ὥς φησιν ἡ προφητεία, «εἰς ἅλμην ἀπὸ κακίας τῶν κατοικούντων αὐτήν». τούτοις ἐπισυνάπτει σφόδρα ἀκολούθως, προφητικῷ τρόπῳ αἰνιττόμενος, τῆς πάλαι ἐρήμου καὶ διψάδος, ἤτοι πάσης ἀνθρώπου ψυχῆς ἢ τῆς ἐξ ἐθνῶν ἐκκλησίας, τὴν εἰς εὐσέβειαν μεταβολὴν τήν τε ἐν θείοις λόγοις καρποφορίαν. ἃ καὶ προδήλως αἰνίττεται λέγων· «ἔθετο ἔρημον εἰς λίμνας ὑδάτων», καὶ τὰ ἑξῆς· ἅπερ νοῆσαι μόνου τοῦ παρὰ θεῷ γένοιτ’ ἂν σοφοῦ, κατὰ τὴν ἐπὶ τέλει τοῦ ψαλμοῦ φήσασαν ἐπαγωγήν· «τίς σοφὸς καὶ φυλάξει ταῦτα;» καὶ τὰ ἑξῆς. Ἀπὸ Ψαλμοῦ ριζ. «Αἰνεῖτε τὸν κύριον, πάντα τὰ ἔθνη, καὶ ἐπαινεσάτωσαν αὐτὸν πάντες οἱ λαοί·
Α τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν προθεσπίζει, δι' ὧν φησι· Ρύσῃ με ἐξ ἀντιλογιῶν λαοῦ, καταστήσεις με εἰς κε φαλὰς ἐθνῶν. Λαὸς ὅν οὐκ ἔγνων ἐδούλευσέ μοι, υἱοὶ ἀλλότριοι εψεύσαντό μοι, υἱοὶ ἀλλότριοι επαλαιώθη- σαν, καὶ ἐχώλαναν ἀπὸ τῶν τρίβων αὐτῶν. » Ταῦτα δὲ ὁποίας διανοίας ἔχεται, κατὰ τὸν προσήκοντα και ρὸν ἐξετασθήσεται. Ψαλμοῦ μς'. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Β'. Ανάβασις Θεοῦ προκατεληλυθό τος, καὶ ἐπίκλησις ἐθνῶν ἁπάντων, τὸν ἕνα καὶ μόνον θεὸν ἐπιγνωσομένων. • Πάντα τὰ ἔθνη κροτήσατε χεῖρας, ἀλαλάξατε τῷ Θεῷ ἐν φωνῇ ἀγαλλιάσεως, ὅτι Κύριος ύψιστος, φο βερός, βασιλεὺς μέγας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Υπέταξε λαοὺς ἡμῖν, καὶ ἔθνη ὑπὸ τοὺς πόδας ἡμῶν· ἐξελέ- ξατο ἡμῖν τὴν κληρονομίαν ἑαυτῷ, τὴν καλλονὴν Ἰα- κώβ, ἣν ἠγάπησεν. Ἀνέβη ὁ Θεὸς ἐν ἀλαλαγμῷ, Κύριος ἐν φωνῇ σάλπιγγος. Ψάλατε τῷ Θεῷ ἡμῶν, ψάλατε, ψάλατε τῷ βασιλεῖ ἡμῶν, ψάλατε, ὅτι βασι- λεὺς πάσης τῆς γῆς ὁ Θεὸς, ψάλατε συνετῶς· ἐβασί λευσεν ὁ Θεὸς ἐπὶ τὰ ἔθνη· ὁ Θεὸς κάθηται ἐπὶ θρά νου ἁγίου αὐτοῦ. ῎Αρχοντες λαῶν συνήχθησαν μετὰ τοῦ Θεοῦ ᾿Αβραάμ, ὅτι τοῦ Θεοῦ οἱ κραταιοὶ τῆς γῆς σφόδρα ἐπήρθησαν. » Καὶ τί ἕτερον βούλεται σημα!- νειν ἡ διὰ τούτων δηλουμένη Κυρίου τοῦ Θεοῦ ἄν οδος, ἢ τὴν πρὸ τῆς ἀνόδου κάθοδον αὐτοῦ; ἐφ' ἡ πάν λιν ἡ τῶν ἐθνῶν πάντων κλῆσις θεσπίζεται, χαρᾶς τε καὶ εὐφροσύνης σημεῖα ἐπὶ τῇ μελλούση, θεογνωσία τοῖς ἔθνεσιν ἅπασιν εὐαγγελίζεται, ὅτε Κύριος αὐτὸς ὁ ὕψιστος, μόνος Θεὸς καὶ βασιλεὺς ἀπάσης τῆς γῆς ὁμολογηθεὶς, ὑποτάξειν λαοὺς ἡμῖν λέλεκται. Ἡμῖν δὲ τίσιν ἢ δηλαδὴ τοῖς ταῦτα προφητεύουσιν ; δ καὶ ἔστιν ἐναργῶς ἰδεῖν πεπληρωμένον, ὅτε πάντα τὰ εἰς Χριστὸν πεπιστευκότα ἔθνη τοῖς λόγοις τῶν προφη τῶν ὑποτέτακται. Λέγοιτο δ' ἂν ταῦτα καὶ ἐκ προς ώπου τῶν ἀποστόλων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, οἱ καὶ εἴποιεν ἂν τό· ι Ἐξελέξατο ἡμῖν τὴν κληρονομίαν ἑαυτοῦ. » Κληρονομίαν δὲ αὐτοῦ τίνα χρὴ νοεῖν ἢ τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν ἁπάντων; ἢν αὐτὸς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ παριστὰς ἔφησε· « Κύριος εἶπε πρός με Υιός μου εἶ σὺ, ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε. Αἴτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, • Β καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. Ταύ την οὖν τὴν ὑπὸ τοῦ Πατρὸς δεδομένην αὐτῷ κληρο νομίαν, ὑπέταξε τοῖς ἀποστόλοις αὐτοῦ καὶ προφή - ταις, τῷ τοὺς εἰς αὐτὸν πεπιστευκότας τοῖς τούτων ὑποτετάχθαι λόγοις, ἀκολούθως τοῖς προκειμένοις θεσπίσμασι. Καὶ ταῦτα δὲ πάντα κατορθώσας ἐπὶ τῆς εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ παρουσίας ὁ Θεὸς Λόγος, περὶ οὗ πλεῖστα ἡμῖν διείληπται, ἀνέβη ἐν ἀλα- λαγμῷ. Τοῦτο δὲ ἑρμηνεύων (1) Απόστολός φησι • Τὸ δὲ ἀνέβη τί ἐστιν, εἰ μὴ ὅτι καὶ κατέβη πρῶτον ; εἰς τὰ κατώτατα μέρη τῆς γῆς ὁ καταβὰς, αὐτός ἐστι καὶ ὁ ἀναβὰς ὑπεράνω τῶν οὐρανῶν. » Εν ἀλα λαγμῷ δὲ αὐτόν φησιν ἀνεληλυθέναι διὰ τὴν εἰς αὐ • EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. quæ in terris, sive eam quæ in cœlo versatur acci- pias. Deinceps vero in eodem psalmo ubi oratio ter- • minatur, simul et rejectionem prioris populi, et vou cationem gentium prædivinat, his verbis : « Eripies me de contradictionibus populi, constitues me in caput gentium. Populus quem non cognovi servivit mihi, in auditu auris obedivit mihi : filii alieni mentiti sunt mihi, filii alieni inveterati sunt, et claudicaverunt a semitis suis "., Hæc autem quo- nam sensu accipienda sint, suo tempore inquirendum a nobis erit. A psalmo XLVI. - CAPUT II. - Ascensus Dei qui prius descende- rat : ac deinceps vocatio cunctarum gentium, quæ unum et solum Deum erant cognitura. C Omnes gentes, plaudite manibus, jubilate Deo ir voce exsultationis, quoniam Dominus altissimus, terribilis, rex magnus super omnem terram. Sub- jecit populos nobis, et gentes sub pedibus nostris : elegit nobis hæreditatem sibi, speciem Jacob quam dilexit. Ascendit Deus in jubilo, Dominus in voce tubæ. Psallite Deo nostro, psallite, psallite regi nostro, psallite, quoniam rex omnis terræ Deus, psallite sapienter: regnavit Deus super gentes, Deus sedet super sedem sanctam suam. Principes populorum congregati sunt cum Deo Abraham, quoniam ipsius Dei fortes a terra vehementer ele- vali sunt ". » Quid tandem aliud præ se ferre vult is Domini ac Dei ascensus, qui hisce verbis expo- situs est, quam antea descendisse eum, qui nunc ascendat ? post quem sane ascensum, protinus gen- tium cunctarum vocatio canitur, hilaritatisque ac lætitiæ signa, post eam quæ exspectatur Dei cogni- tionem, nationibus universis nuntiatur: quando- quidem ipsum Dominum altissimum, quem solum Deum ac regem universæ terræ confessus est, sub- jecturum nobis populos dicit : nobis autem, qui- bus ? his sane, qui hæc ipsa vaticinati sunt : quod ipsum quidem jam nunc completum plane intueri licet, quando gentes, quæ in Christi fidem venerunt, omnes oraculis prophetarum abdictæ sunt. Hæc tamen eadem, etiam ex apostolorum Salvatoris no- stri persona dici possunt, qui quidem id ita enun- tient: Elegit nobis hæreditatem suam : › cæterum quam tandem bæreditatem accipere oportet, nisi vocationem gentium universarum? quam ipse Chri- stus Dei cum significare vellet, ita ait : « Dominus p dixit ad me, Filius meus es tu, ego hodie genui te; postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam et possessionem tuam terminos terræ "., Quæ igi- tur ipsa a Patre data est hæreditas, hanc apostolis suis atque prophetis subjecit, dum quicum- que ipsi credunt horum præceptis ac legibus parent, quemadmodum exposita vaticinia præscribunt hæc vero cuncta, cum Deus Verbum sub adventum suum ad homines, compleverit ac perfecerit, de quo Deo Verbo jam plura tractavimus, tum ascendit in ju- bilo, quod quidem cum Apostolus interpretaretur, ita ait : • Quod autem ascenderit, quid est, nisi Psal. xvii, 44-46. Psal. XLVI, 2-10. Psal. 11, 7, 8. (1) Desideratur 6. EDIT.
PG 22:425ὅτι ἐκραταιώθη ἐφ’ ἡμᾶς τὸ ἔλεος αὐτοῦ», καὶ τὰ ἑξῆς· «ὦ κύριε, σῶσον δή, ὦ κύριε, εὐόδωσον δή. εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι κυρίου. θεὸς κύριος καὶ ἐπέφανεν ἡμῖν». Καὶ τούτου μέμνηται ἡ ἱερὰ τοῦ εὐαγγελίου γραφή, τέλους τετυχηκότος ὁπηνίκα ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν αὐτὸς ὁ Χριστὸς εἰσῄει εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα, πολύ τε πλῆθος ἀνδρῶν καὶ παίδων προῆγεν αὐτὸν μετ’ εὐφροσύνης ἐπιβοώντων· «ὡς ἀννὰ τῷ υἱῷ Δαβίδ, εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι κυρίου, ὡς ἀννὰ ἐν τοῖς ὑψίστοις». ἀντὶ γὰρ τοῦ «ὦ κύριε, σῶσον δή» κειμένου ἐν τῷ ψαλμῷ τὸ «ὡς ἀννά» ἑβραϊκώτερον φάσκοντες ἐπεβόων, ἑρμηνεύεται δὲ τοῦτο «σῶσον δή». καὶ τὸ «εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι κυρίου» διασαφεῖ τὸ λόγιον ἑξῆς φάσκον· «θεὸς κύριος καὶ ἐπέφανεν ἡμῖν». οὐκοῦν εἷς καὶ ὁ αὐτὸς ἦν ὁ ἐπιφανεὶς ἡμῖν «θεὸς κύριος», ὁ τοῦ θεοῦ δηλαδὴ λόγος, ὁ καὶ διὰ τοῦτο «εὐλογημένος», ὅτι δὴ «ἐν ὀνόματι κυρίου» τοῦ πέμψαντος αὐτὸν πατρὸς τὴν εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ παρουσίαν ἐποιήσατο. ἐλέγχων γοῦν τοὺς ἀπιστοῦντας αὐτῷ τῶν ἐκ περιτομῆς ἔλεγεν πρὸς αὐτούς· «ἐγὼ ἦλθον ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ πατρός μου, καὶ οὐ λαμβάνετέ με.
τὸν θεολογίαν τῶν δορυφορούντων αὐτὸν ἀνιόντα ἀγγέλων· οἱ καὶ ἔλεγον· «Αρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν, καὶ ἐπάρθητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης. • Φωνὴν δὲ σάλπιγγος οὐκ ἂν σφαλείης τὸ κήρυγμα εἰπὼν τὸ εὐαγγελικὸν, εἰς πᾶ σαν ἐξηχῆσαν τὴν οἰκουμένην. Παντὸς γὰρ ὀργάνου μουσικοῦ μεγαλοφωνοτέρας ούσης τῆς σάλπιγγος, οι κείως παρείληπται τὸ παράδειγμα εἰς παράστασιν τοῦ πάντων τῶν ἐξ αἰῶνος κραταιοτέραν καὶ μεγαλο- φωνοτέραν τὴν περὶ τοῦ Χριστοῦ πᾶσιν ἀνθρώποις κατηγγέλθαι διδασκαλίαν, δι' ἧς ὥσπερ διὰ σάλπιγο γις εἰς ἐξάκουστον πάντων τῶν ἀνθρώπων βοᾷ καὶ κέκραγε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον τὰ ἑξῆς τοῦ ψαλμοῦ, κι' ὧν εἴρηται· . Ψάλατε τῷ Θεῷ ἡμῶν, ψάλατε, ψάλατε τῷ βασιλεῖ ἡμῶν, ψάλατε · ὅτι βασιλεὺς κ ὐκέτι μόνου τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἀλλὰ ο πάσης, Β φησί, τῆς γῆς ὁ Θεός· ψάλατε συνετώς. » Οὐκέτι γὰρ οἱ πρὶν δαίμονες, φησί, οὐδὲ τὰ περίγεια καὶ ἀπατηλὰ πνεύματα, ἀλλ' αὐτὸς ὁ Θεὸς ἐβασίλευσεν ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη·, ὁ Θεὸς αὐτός, ο ὃς κάθηται ἐπὶ θρόνου ἁγίου αὐτοῦ. "Ηδη δὲ πρότερον τοῦ Θεοῦ Λόγου τὸν θρόνον, ἐφ᾽ ἂν καθέζεσθαι ὁ Πατὴρ αὐτῷ παρεκελεύσατο, εἰπὼν, ο Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς του ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου, » διὰ τοῦ πρὸ τούτου συγγράμματος παρεστήσαμεν. Τὸ δὲ, ο Αρ- χοντες λαῶν συνήχθησαν μετὰ τοῦ Θεοῦ ᾿Αβραάμ, ο ἔτι σαφέστερον δηλοῖ μετατεθεῖσθαι εἰς τὸν κλῆρον τῶν πάλαι θεοφιλῶν τοῦ Θεοῦ προφητῶν τοὺς ἐξ ἐθνῶν ἄρχοντας τῆς Χριστοῦ Ἐκκλησίας, οἶ, καὶ τῇ δυνάμει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν κραταιωθέντες, σφόδρα ἐπήρθησαν οὐδενὸς ἀνθρώπων καταβαλεῖν αὐτοὺς " καὶ ταπεινῶσαι δεδυνημένου, διὰ τὴν ἀνυψοῦσαν αὐτ τοὺς καὶ δυναμοῦσαν τοῦ Θεοῦ δεξιάν. Καὶ ταῦτα δὲ ἐπὶ σχολῆς ἐντελοῦς τεύξεται διηγήσεως. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. - Ἀπὸ ψαλμοῦ μθ'. — Ὡς ἐμφανῶς ἤξειν ὁ Θεὸς εἰς ἀνθρώπους λέγεται, καὶ πᾶν γένος ἀνθρώ πων πρὸς ἑαυτὸν ἀνακαλέσασθαι. • Θεὸς θεῶν Κύριος ἐλάλησε, καὶ ἐκάλεσε τὴν γῆν ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου καὶ μέχρι δυσμῶν. Ἐκ Σιὼν ἡ εὐπρέπεια τῆς ὡραιότητος αὐτοῦ. Ὁ Θεὸς ἐμφανῶς ἥξει, ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐ παρασιωπήσεται. » Καὶ μεθ᾿ ἕτερα· ι "Ακουσον, φησί, λαός μου, καὶ λα- λήσω σοι, Ἰσραὴλ, καὶ διαμαρτύρομαί σοι. Ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου εἰμὶ ἐγώ. Οὐκ ἐπὶ ταῖς θυσίαις σου ἐλέγξω σε. Τὰ δὲ ὁλοκαυτώματά σου ἐνώπιόν μου εἰσὶ διὰ παντός. Οὐ δέξομαι ἐκ τοῦ οἴκου σου μόσχους, οὐδὲ ἐκ τῶν ποιμνίων του χιμάρους, ὅτι ἐμά ἐστι πάντα τὰ θηρία τοῦ δρυμοῦ, κτήνη ἐν τοῖς ὄρεσι, καὶ βόες· ἔγνωκα πάντα τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ, καὶ ὡραιότης ἀγροῦ μετ᾿ ἐμοῦ ἐστιν. Ἐὰν πεινάσω, οὐ μή σοι εἴπω· ἐμὴ γάρ ἐστιν ἡ οἰκουμένη, καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς. Μὴ φάγομαι κρέα ταύρων, ἢ αἷμα - Εt xxΙΙΙ, 7-9. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. A quod et descenderit primum in indimas partes ter- ræ ? qui descendit, ipse est et qui ascendit supra omnes cœlos : » in jubilo autem illum dicit as- cendisse, ob divinas et sacras erga ipsum voces, ipsum dum ascenderet constipantium angelorum, qui etiam illud dicebant : • Tollite portas, princi- pes, vestras, et elevamini, portæ æternæ, et intro- ibit rex gloriæ 18., Vocem autem tubæ non admo- dum aberraveris, si prædicationem dixeris evan- gelicam, quæ in totum exaudita est terrarum or- bem cum enim tuba omni alio instrumento mu- sico vocalior sit, satis accommodata convenientique figura dictum fuerit illud, ad demonstrandum quod omnibus aliis quæ a condito ævo exstiterint, ro- bustior et vocalior cunctis hominibus denuntiata sit Christi doctrina, per quam veluti per tubam, us- que adeo sanctus clamat, et vociferatur Spiritus, ut ab omnibus exaudiri possit hominibus, clamat vero ea quæ in eodem psalmo sequuntur, in quibus dicitur : c Psallite Deo nostro, psyllite, psallite regi nostro, psallite, quoniam rex » non amplius unius Judaicæ gentis, sed omnis, inquit, terra Deus, psallite sapienter. Non enim amplius, inquit, illi qui prius dæmoues, neque circum terram versantes fallacesque spiritus, sed ipse e Deus regnavit super omnes gentes, ipse, inquam, Deus, & qui sedet super sede sancta sua. › Cæterum jam antea Dei Verbi sedem super qua Pater ipsum sedere jusse- rat, illis verbis : • Sede a dextris meis, donec po- nam inimicos tuos scabellum pedum tuorum “,, eo C qui hunc antecedit libro, pro viribus declaravimus. Illud autem : Principes populorum congregati sunt cumn Deo Abraham, o adhuc apertius demon- strat, commutatos esse in fortem uterum religio- sorum Dei prophetarum, assumptos de gentibus Ecclesiæ Christi principes, qui etiam virtute Sal- vatoris nostri corroborati, in sublime admodum evecti sunt, quippe quos nemo ex omnibus homini- bus dejicere aut prosternere potuerit, ob eam, qui ipsos extollit, fortesque facit, summi Dei dextrain. Celerum hæc majus otium nacti, absolutius aliquando enarrabimus. D CAPUT III. A psalmo XLIX. Quod manifeste ad homines ven- inrus dicitur Deus, et omne genus hominum ad seipsum revocaturus. • Deus deorum Dominus locutus est, et vocavi terram a solis ortu usque ad occasum. Ex Sion species decoris ejus : Deus manifeste veniet, Deus noster, et non silebit so. . post nonnulla alia : ‹ Audi, inquit, populus meus, et loquar tibi, Israel, et testificabor tibi, Deus Deus tuus sum ego. Non in sacrificiis tuis arguam te : holocausta autem tua in conspectu meo sunt semper. Non accipiam de domo tua vitulos, neque in gregibus tuis hircos, quoniam meæ sunt omnes feræ sylvarum, jumenta in montibus, et boves: cognovi omnia volatilia cali, et pulchritudo agri mecum est. Si esuriero, non dicam tibi ; meus est enim orbis terræ, et ple- nitudo ejus. Numquid manducabo carnes taurorum? aut sanguinem hircorum potabo ? immola Deo sa- " Ephes. 17, 10. Psal. "Psal, cix, 2, 3. Psal. XLIX, 1-3.
ἄλλος ἐὰν ἔλθῃ ἐν τῷ ὀνόματι τῷ ἰδίῳ, ἐκεῖνον λήψεσθε». εἰκότως οὖν τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον οὐκέτι τῷ Ἰουδαίων λαῷ ἀλλὰ πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν τὰ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ ψαλμοῦ προσφωνεῖ. Ἀπὸ Ψαλμοῦ ρμγ. «Κύριε, τί ἐστὶν ἄνθρωπος ὅτι ἐγνώσθης αὐτῷ, ἢ υἱὸς ἀνθρώπου ὅτι λογίζῃ αὐτόν; κύριε, κλῖνον οὐρανοὺς καὶ κατάβηθι, ἅψαι τῶν ὀρέων καὶ καπνισθήσονται», καὶ ὑποβὰς ἐπιλέγει· «ὁ θεός, ᾠδὴν καινὴν ᾄσομαί σοι». Ἔχεσθαι καὶ ταῦτα τῆς προκειμένης ὑποθέσεως ἡγοῦμαι. τὴν γὰρ εἰς ἀνθρώπους γνῶσιν τοῦ θεοῦ λόγου θαυμάζων, ὑπερεκπλήττεται τῆς φιλανθρωπίας, δι’ ἧς τῆς θεότητος ὑποβὰς καὶ τοῦ συμφυοῦς μεγέθους ἑαυτὸν σμικρύνας ἠξίωσεν τῆς ἰδίας γνώσεως τὸ ἀνθρώπειον γένος. ἐνταῦθα μὲν οὖν εὔχεται λέγων· «κύριε, κλῖνον οὐρανοὺς καὶ κατάβηθι», ἐν δὲ τῷ ἑπτακαιδεκάτῳ ψαλμῷ εἴρηται· «καὶ ἔκλινεν οὐρανοὺς καὶ κατέβη, καὶ γνόφος ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. καὶ ἐπέβη ἐπὶ Χερουβὶμ καὶ ἐπετάσθη, ἐπετάσθη ἐπὶ πτερύγων ἀνέμων». δι’ ὧν τὰ τῆς ἀνόδου, ἣν ἀπὸ γῆς εἰς οὐρανοὺς ἐποιήσατο, θεσπίζει.
τὸν θεολογίαν τῶν δορυφορούντων αὐτὸν ἀνιόντα ἀγγέλων· οἱ καὶ ἔλεγον· «Αρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν, καὶ ἐπάρθητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης. • Φωνὴν δὲ σάλπιγγος οὐκ ἂν σφαλείης τὸ κήρυγμα εἰπὼν τὸ εὐαγγελικὸν, εἰς πᾶ σαν ἐξηχῆσαν τὴν οἰκουμένην. Παντὸς γὰρ ὀργάνου μουσικοῦ μεγαλοφωνοτέρας ούσης τῆς σάλπιγγος, οι κείως παρείληπται τὸ παράδειγμα εἰς παράστασιν τοῦ πάντων τῶν ἐξ αἰῶνος κραταιοτέραν καὶ μεγαλο- φωνοτέραν τὴν περὶ τοῦ Χριστοῦ πᾶσιν ἀνθρώποις κατηγγέλθαι διδασκαλίαν, δι' ἧς ὥσπερ διὰ σάλπιγο γις εἰς ἐξάκουστον πάντων τῶν ἀνθρώπων βοᾷ καὶ κέκραγε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον τὰ ἑξῆς τοῦ ψαλμοῦ, κι' ὧν εἴρηται· . Ψάλατε τῷ Θεῷ ἡμῶν, ψάλατε, ψάλατε τῷ βασιλεῖ ἡμῶν, ψάλατε · ὅτι βασιλεὺς κ ὐκέτι μόνου τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἀλλὰ ο πάσης, Β φησί, τῆς γῆς ὁ Θεός· ψάλατε συνετώς. » Οὐκέτι γὰρ οἱ πρὶν δαίμονες, φησί, οὐδὲ τὰ περίγεια καὶ ἀπατηλὰ πνεύματα, ἀλλ' αὐτὸς ὁ Θεὸς ἐβασίλευσεν ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη·, ὁ Θεὸς αὐτός, ο ὃς κάθηται ἐπὶ θρόνου ἁγίου αὐτοῦ. "Ηδη δὲ πρότερον τοῦ Θεοῦ Λόγου τὸν θρόνον, ἐφ᾽ ἂν καθέζεσθαι ὁ Πατὴρ αὐτῷ παρεκελεύσατο, εἰπὼν, ο Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς του ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου, » διὰ τοῦ πρὸ τούτου συγγράμματος παρεστήσαμεν. Τὸ δὲ, ο Αρ- χοντες λαῶν συνήχθησαν μετὰ τοῦ Θεοῦ ᾿Αβραάμ, ο ἔτι σαφέστερον δηλοῖ μετατεθεῖσθαι εἰς τὸν κλῆρον τῶν πάλαι θεοφιλῶν τοῦ Θεοῦ προφητῶν τοὺς ἐξ ἐθνῶν ἄρχοντας τῆς Χριστοῦ Ἐκκλησίας, οἶ, καὶ τῇ δυνάμει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν κραταιωθέντες, σφόδρα ἐπήρθησαν οὐδενὸς ἀνθρώπων καταβαλεῖν αὐτοὺς " καὶ ταπεινῶσαι δεδυνημένου, διὰ τὴν ἀνυψοῦσαν αὐτ τοὺς καὶ δυναμοῦσαν τοῦ Θεοῦ δεξιάν. Καὶ ταῦτα δὲ ἐπὶ σχολῆς ἐντελοῦς τεύξεται διηγήσεως. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. - Ἀπὸ ψαλμοῦ μθ'. — Ὡς ἐμφανῶς ἤξειν ὁ Θεὸς εἰς ἀνθρώπους λέγεται, καὶ πᾶν γένος ἀνθρώ πων πρὸς ἑαυτὸν ἀνακαλέσασθαι. • Θεὸς θεῶν Κύριος ἐλάλησε, καὶ ἐκάλεσε τὴν γῆν ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου καὶ μέχρι δυσμῶν. Ἐκ Σιὼν ἡ εὐπρέπεια τῆς ὡραιότητος αὐτοῦ. Ὁ Θεὸς ἐμφανῶς ἥξει, ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐ παρασιωπήσεται. » Καὶ μεθ᾿ ἕτερα· ι "Ακουσον, φησί, λαός μου, καὶ λα- λήσω σοι, Ἰσραὴλ, καὶ διαμαρτύρομαί σοι. Ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου εἰμὶ ἐγώ. Οὐκ ἐπὶ ταῖς θυσίαις σου ἐλέγξω σε. Τὰ δὲ ὁλοκαυτώματά σου ἐνώπιόν μου εἰσὶ διὰ παντός. Οὐ δέξομαι ἐκ τοῦ οἴκου σου μόσχους, οὐδὲ ἐκ τῶν ποιμνίων του χιμάρους, ὅτι ἐμά ἐστι πάντα τὰ θηρία τοῦ δρυμοῦ, κτήνη ἐν τοῖς ὄρεσι, καὶ βόες· ἔγνωκα πάντα τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ, καὶ ὡραιότης ἀγροῦ μετ᾿ ἐμοῦ ἐστιν. Ἐὰν πεινάσω, οὐ μή σοι εἴπω· ἐμὴ γάρ ἐστιν ἡ οἰκουμένη, καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς. Μὴ φάγομαι κρέα ταύρων, ἢ αἷμα - Εt xxΙΙΙ, 7-9. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. A quod et descenderit primum in indimas partes ter- ræ ? qui descendit, ipse est et qui ascendit supra omnes cœlos : » in jubilo autem illum dicit as- cendisse, ob divinas et sacras erga ipsum voces, ipsum dum ascenderet constipantium angelorum, qui etiam illud dicebant : • Tollite portas, princi- pes, vestras, et elevamini, portæ æternæ, et intro- ibit rex gloriæ 18., Vocem autem tubæ non admo- dum aberraveris, si prædicationem dixeris evan- gelicam, quæ in totum exaudita est terrarum or- bem cum enim tuba omni alio instrumento mu- sico vocalior sit, satis accommodata convenientique figura dictum fuerit illud, ad demonstrandum quod omnibus aliis quæ a condito ævo exstiterint, ro- bustior et vocalior cunctis hominibus denuntiata sit Christi doctrina, per quam veluti per tubam, us- que adeo sanctus clamat, et vociferatur Spiritus, ut ab omnibus exaudiri possit hominibus, clamat vero ea quæ in eodem psalmo sequuntur, in quibus dicitur : c Psallite Deo nostro, psyllite, psallite regi nostro, psallite, quoniam rex » non amplius unius Judaicæ gentis, sed omnis, inquit, terra Deus, psallite sapienter. Non enim amplius, inquit, illi qui prius dæmoues, neque circum terram versantes fallacesque spiritus, sed ipse e Deus regnavit super omnes gentes, ipse, inquam, Deus, & qui sedet super sede sancta sua. › Cæterum jam antea Dei Verbi sedem super qua Pater ipsum sedere jusse- rat, illis verbis : • Sede a dextris meis, donec po- nam inimicos tuos scabellum pedum tuorum “,, eo C qui hunc antecedit libro, pro viribus declaravimus. Illud autem : Principes populorum congregati sunt cumn Deo Abraham, o adhuc apertius demon- strat, commutatos esse in fortem uterum religio- sorum Dei prophetarum, assumptos de gentibus Ecclesiæ Christi principes, qui etiam virtute Sal- vatoris nostri corroborati, in sublime admodum evecti sunt, quippe quos nemo ex omnibus homini- bus dejicere aut prosternere potuerit, ob eam, qui ipsos extollit, fortesque facit, summi Dei dextrain. Celerum hæc majus otium nacti, absolutius aliquando enarrabimus. D CAPUT III. A psalmo XLIX. Quod manifeste ad homines ven- inrus dicitur Deus, et omne genus hominum ad seipsum revocaturus. • Deus deorum Dominus locutus est, et vocavi terram a solis ortu usque ad occasum. Ex Sion species decoris ejus : Deus manifeste veniet, Deus noster, et non silebit so. . post nonnulla alia : ‹ Audi, inquit, populus meus, et loquar tibi, Israel, et testificabor tibi, Deus Deus tuus sum ego. Non in sacrificiis tuis arguam te : holocausta autem tua in conspectu meo sunt semper. Non accipiam de domo tua vitulos, neque in gregibus tuis hircos, quoniam meæ sunt omnes feræ sylvarum, jumenta in montibus, et boves: cognovi omnia volatilia cali, et pulchritudo agri mecum est. Si esuriero, non dicam tibi ; meus est enim orbis terræ, et ple- nitudo ejus. Numquid manducabo carnes taurorum? aut sanguinem hircorum potabo ? immola Deo sa- " Ephes. 17, 10. Psal. "Psal, cix, 2, 3. Psal. XLIX, 1-3.
ὅπως δὲ κάθοδον χρὴ νοεῖν καὶ ἄνοδον, τοῦ θεοῦ λόγου οὐ τοπικῶς μεταβάσεις ποιουμένου, τροπικῶς δὲ τὰς τοιάσδε οἰκονομίας αὐτοῦ τοῦτον τῆς γραφῆς ἀποκαλούσης τὸν τρόπον, ἐπ’ οἰκείας ἀποδώσομεν σχολῆς. ἔδει δὲ μνημονεῦσαι ἐν τούτοις καὶ τῆς καινῆς διαθήκης, ἣν ἔμελλεν ἡ τοῦ Χριστοῦ παρουσία προξενήσειν ἀνθρώποις· αὕτη δέ ἐστιν ἡ καινὴ ᾠδὴ μετὰ τὴν παλαιὰν ὑπὸ Χριστοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι δεδομένη. διό φησιν τὸ μετὰ χεῖρας λόγιον· «ὁ θεὸς ᾠδὴν καινὴν ᾄσομαί σοι». τὸ δὲ «ἅψαι τῶν ὀρέων καὶ καπνισθήσονται» αἰνίττεσθαι ἡγοῦμαι ἐμπρησμὸν καὶ ἀφανισμὸν πάσης εἰδωλολατρίας, ἥτις παρὰ τοῖς παλαιοῖς ἐν τοῖς ὄρεσι μάλιστα ἐσπουδάζετο, ὥστε ἤδη καὶ αὐτοὺς Ἰουδαίους ἀπελέγχεσθαι, ὡς «ἐπὶ πᾶν ὄρος ὑψηλὸν» κατὰ μίμησιν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν εἰδωλολατροῦντας. Ἀπὸ Ψαλμοῦ ρμζ. «Ἐπαίνει, Ἰερουσαλήμ, τὸν κύριον, αἴνει τὸν θεόν σου, Σιών», εἶθ’ ὑποβάς φησιν· «ὁ ἀποστέλλων τὸν λόγον αὐτοῦ τῇ γῇ, ἕως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ». Σαφὲς δὲ ὅτι τοῦ ἀποστελλομένου ὁ ἀποστέλλων ἕτερος ὢν τυγχάνει.
τὸν θεολογίαν τῶν δορυφορούντων αὐτὸν ἀνιόντα ἀγγέλων· οἱ καὶ ἔλεγον· «Αρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν, καὶ ἐπάρθητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης. • Φωνὴν δὲ σάλπιγγος οὐκ ἂν σφαλείης τὸ κήρυγμα εἰπὼν τὸ εὐαγγελικὸν, εἰς πᾶ σαν ἐξηχῆσαν τὴν οἰκουμένην. Παντὸς γὰρ ὀργάνου μουσικοῦ μεγαλοφωνοτέρας ούσης τῆς σάλπιγγος, οι κείως παρείληπται τὸ παράδειγμα εἰς παράστασιν τοῦ πάντων τῶν ἐξ αἰῶνος κραταιοτέραν καὶ μεγαλο- φωνοτέραν τὴν περὶ τοῦ Χριστοῦ πᾶσιν ἀνθρώποις κατηγγέλθαι διδασκαλίαν, δι' ἧς ὥσπερ διὰ σάλπιγο γις εἰς ἐξάκουστον πάντων τῶν ἀνθρώπων βοᾷ καὶ κέκραγε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον τὰ ἑξῆς τοῦ ψαλμοῦ, κι' ὧν εἴρηται· . Ψάλατε τῷ Θεῷ ἡμῶν, ψάλατε, ψάλατε τῷ βασιλεῖ ἡμῶν, ψάλατε · ὅτι βασιλεὺς κ ὐκέτι μόνου τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἀλλὰ ο πάσης, Β φησί, τῆς γῆς ὁ Θεός· ψάλατε συνετώς. » Οὐκέτι γὰρ οἱ πρὶν δαίμονες, φησί, οὐδὲ τὰ περίγεια καὶ ἀπατηλὰ πνεύματα, ἀλλ' αὐτὸς ὁ Θεὸς ἐβασίλευσεν ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη·, ὁ Θεὸς αὐτός, ο ὃς κάθηται ἐπὶ θρόνου ἁγίου αὐτοῦ. "Ηδη δὲ πρότερον τοῦ Θεοῦ Λόγου τὸν θρόνον, ἐφ᾽ ἂν καθέζεσθαι ὁ Πατὴρ αὐτῷ παρεκελεύσατο, εἰπὼν, ο Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς του ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου, » διὰ τοῦ πρὸ τούτου συγγράμματος παρεστήσαμεν. Τὸ δὲ, ο Αρ- χοντες λαῶν συνήχθησαν μετὰ τοῦ Θεοῦ ᾿Αβραάμ, ο ἔτι σαφέστερον δηλοῖ μετατεθεῖσθαι εἰς τὸν κλῆρον τῶν πάλαι θεοφιλῶν τοῦ Θεοῦ προφητῶν τοὺς ἐξ ἐθνῶν ἄρχοντας τῆς Χριστοῦ Ἐκκλησίας, οἶ, καὶ τῇ δυνάμει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν κραταιωθέντες, σφόδρα ἐπήρθησαν οὐδενὸς ἀνθρώπων καταβαλεῖν αὐτοὺς " καὶ ταπεινῶσαι δεδυνημένου, διὰ τὴν ἀνυψοῦσαν αὐτ τοὺς καὶ δυναμοῦσαν τοῦ Θεοῦ δεξιάν. Καὶ ταῦτα δὲ ἐπὶ σχολῆς ἐντελοῦς τεύξεται διηγήσεως. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. - Ἀπὸ ψαλμοῦ μθ'. — Ὡς ἐμφανῶς ἤξειν ὁ Θεὸς εἰς ἀνθρώπους λέγεται, καὶ πᾶν γένος ἀνθρώ πων πρὸς ἑαυτὸν ἀνακαλέσασθαι. • Θεὸς θεῶν Κύριος ἐλάλησε, καὶ ἐκάλεσε τὴν γῆν ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου καὶ μέχρι δυσμῶν. Ἐκ Σιὼν ἡ εὐπρέπεια τῆς ὡραιότητος αὐτοῦ. Ὁ Θεὸς ἐμφανῶς ἥξει, ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐ παρασιωπήσεται. » Καὶ μεθ᾿ ἕτερα· ι "Ακουσον, φησί, λαός μου, καὶ λα- λήσω σοι, Ἰσραὴλ, καὶ διαμαρτύρομαί σοι. Ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου εἰμὶ ἐγώ. Οὐκ ἐπὶ ταῖς θυσίαις σου ἐλέγξω σε. Τὰ δὲ ὁλοκαυτώματά σου ἐνώπιόν μου εἰσὶ διὰ παντός. Οὐ δέξομαι ἐκ τοῦ οἴκου σου μόσχους, οὐδὲ ἐκ τῶν ποιμνίων του χιμάρους, ὅτι ἐμά ἐστι πάντα τὰ θηρία τοῦ δρυμοῦ, κτήνη ἐν τοῖς ὄρεσι, καὶ βόες· ἔγνωκα πάντα τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ, καὶ ὡραιότης ἀγροῦ μετ᾿ ἐμοῦ ἐστιν. Ἐὰν πεινάσω, οὐ μή σοι εἴπω· ἐμὴ γάρ ἐστιν ἡ οἰκουμένη, καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς. Μὴ φάγομαι κρέα ταύρων, ἢ αἷμα - Εt xxΙΙΙ, 7-9. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. A quod et descenderit primum in indimas partes ter- ræ ? qui descendit, ipse est et qui ascendit supra omnes cœlos : » in jubilo autem illum dicit as- cendisse, ob divinas et sacras erga ipsum voces, ipsum dum ascenderet constipantium angelorum, qui etiam illud dicebant : • Tollite portas, princi- pes, vestras, et elevamini, portæ æternæ, et intro- ibit rex gloriæ 18., Vocem autem tubæ non admo- dum aberraveris, si prædicationem dixeris evan- gelicam, quæ in totum exaudita est terrarum or- bem cum enim tuba omni alio instrumento mu- sico vocalior sit, satis accommodata convenientique figura dictum fuerit illud, ad demonstrandum quod omnibus aliis quæ a condito ævo exstiterint, ro- bustior et vocalior cunctis hominibus denuntiata sit Christi doctrina, per quam veluti per tubam, us- que adeo sanctus clamat, et vociferatur Spiritus, ut ab omnibus exaudiri possit hominibus, clamat vero ea quæ in eodem psalmo sequuntur, in quibus dicitur : c Psallite Deo nostro, psyllite, psallite regi nostro, psallite, quoniam rex » non amplius unius Judaicæ gentis, sed omnis, inquit, terra Deus, psallite sapienter. Non enim amplius, inquit, illi qui prius dæmoues, neque circum terram versantes fallacesque spiritus, sed ipse e Deus regnavit super omnes gentes, ipse, inquam, Deus, & qui sedet super sede sancta sua. › Cæterum jam antea Dei Verbi sedem super qua Pater ipsum sedere jusse- rat, illis verbis : • Sede a dextris meis, donec po- nam inimicos tuos scabellum pedum tuorum “,, eo C qui hunc antecedit libro, pro viribus declaravimus. Illud autem : Principes populorum congregati sunt cumn Deo Abraham, o adhuc apertius demon- strat, commutatos esse in fortem uterum religio- sorum Dei prophetarum, assumptos de gentibus Ecclesiæ Christi principes, qui etiam virtute Sal- vatoris nostri corroborati, in sublime admodum evecti sunt, quippe quos nemo ex omnibus homini- bus dejicere aut prosternere potuerit, ob eam, qui ipsos extollit, fortesque facit, summi Dei dextrain. Celerum hæc majus otium nacti, absolutius aliquando enarrabimus. D CAPUT III. A psalmo XLIX. Quod manifeste ad homines ven- inrus dicitur Deus, et omne genus hominum ad seipsum revocaturus. • Deus deorum Dominus locutus est, et vocavi terram a solis ortu usque ad occasum. Ex Sion species decoris ejus : Deus manifeste veniet, Deus noster, et non silebit so. . post nonnulla alia : ‹ Audi, inquit, populus meus, et loquar tibi, Israel, et testificabor tibi, Deus Deus tuus sum ego. Non in sacrificiis tuis arguam te : holocausta autem tua in conspectu meo sunt semper. Non accipiam de domo tua vitulos, neque in gregibus tuis hircos, quoniam meæ sunt omnes feræ sylvarum, jumenta in montibus, et boves: cognovi omnia volatilia cali, et pulchritudo agri mecum est. Si esuriero, non dicam tibi ; meus est enim orbis terræ, et ple- nitudo ejus. Numquid manducabo carnes taurorum? aut sanguinem hircorum potabo ? immola Deo sa- " Ephes. 17, 10. Psal. "Psal, cix, 2, 3. Psal. XLIX, 1-3.
PG 22:427ἔχεις τοιγαροῦν κἀνταῦθα τὸν μὲν ἀποστέλλοντα τὸν ἐπὶ πάντων θεόν, τὸν δὲ ἀποστελλόμενον τὸν λόγον, ὃς πολυώνυμος ὢν τοτὲ μὲν σοφία τοτὲ δὲ λόγος ἄλλοτε δὲ θεὸς καὶ πάλιν κύριος διὰ τῶν θείων χρησμῶν ἀνηγόρευται. ἐπιστήσας δὲ τίνα τρόπον ἐν σφόδρα χρόνῳ βραχεῖ τὴν πᾶσαν οἰκουμένην ἔπλησεν ὁ τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ λόγος, εὖ οἶδ’ ὅτι τὸ ἀποτέλεσμα θαυμάσεις τῆς προρρήσεως φασκούσης «ἕως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ». Ἀπὸ τῆς β τῶν Βασιλειῶν. «Καὶ ἐλάλησεν Δαβὶδ τῷ κυρίῳ τοὺς λόγους τῆς ᾠδῆς ταύτης». εἶθ’ ἑξῆς φησιν· «καὶ ἔκλινεν οὐρανοὺς καὶ κατέβη, καὶ γνόφος ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτοῦ. καὶ ἐπέβη ἐπὶ χερουβὶμ καὶ ἐπετάσθη ἐπὶ πτερύγων ἀνέμων, καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ», καὶ ἐπὶ τέλει τῆς αὐτῆς ᾠδῆς· «ῥῦσαί με», φησίν, «ἐξ ἀντιλογιῶν λαοῦ, καταστήσεις με εἰς κεφαλὴν ἐθνῶν· λαὸς ὃν οὐκ ἔγνων ἐδούλευσέ μοι, εἰς ἀκοὴν ὠτίου ὑπήκουσέν μου»· «υἱοὶ ἀλλότριοι ἀπορριφήσονται».
ἥκει κρῖναι τὴν γῆν. Κρινεῖ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιο- Α σύνῃ, καὶ λαοὺς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ. » Κανταῦθα πάλιν ερχόμενος εἰς ἀνθρώπους Κύριος προφητεύ ετα:, καινόν τε ᾆσμα ἐπὶ τῇ παρουσίᾳ αὐτοῦ ᾄσεσθαι, τὴν Καινὴν Διαθήκην, οὐ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος, ἀλλὰ πᾶσαν τὴν γῆν· εὐαγγελισθήσεσθαί τε οὐκέτι τὸν Ἰσραὴλ, ἀλλὰ πάντα τὰ ἔθνη· ἐπειδήπερ αὐτῶν Επεσθαί φησι βασιλέα τὸν ἐρχόμενον Κύριον. Τίς δ' ἂν εἴη οὗτος ἢ ὁ Θεὸς Λόγος ; ὃς μέλλων δικαιοσύνῃ τὴν οἰκουμένην, καὶ ἀληθείᾳ τὴν ἀνθρωπότητα κρί- νειν ἐξίσης ἅπαντας τοὺς ἐπὶ τῆς οἰκουμένης ἀνθρώ- τους, τῆς αὐτοῦ κλήσεως, καὶ τῆς ἐπὶ ταύτῃ παρὰ τῷ θεῷ σωτηρίας κατηξίωσεν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. Ἀπὸ ψαλμοῦ κ. Άσμα καινόν, γνωσις τε ἐθνῶν τῆς τοῦ Κυρίου δικαιοσύνης, ερχόμενος τε αὐτὸς κριτὴς τῶν ὅλων. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν, ὅτι θαυμαστά ἐποίησε, » καὶ τὰ ἑξῆς· « Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ, ἐναντίον πάντων τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε την δικαιοσύνην αὐτοῦ. Καὶ πάλιν· • Είδοσαν πάντα τὰ πέρατα τῆς γῆς τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. ᾿Αλα- λάξατε τῷ Κυρίῳ πᾶσα ἡ γῆ. » Καὶ ἐπὶ πᾶσι· « Τὰ ἤρη ἀγαλλιάσονται ἀπὸ προσώπου Κυρίου, ὅτι ἔρχε- ται, ὅτι ήκει κρῖναι τὴν γῆν. Κρινεῖ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ, καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. • Πολλῶν ἀγα- θῶν αἰτία καὶ διὰ τούτων ἡ τοῦ Κυρίου παρουσία τοῖς ἔθνεσι γεγενῆσθαι προφητεύεται· ἃ καὶ διὰ τῆς ἐπι- φανείας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπὶ πέρας ἀχθέντα δείκνυ- ται. Ἐξ ἐκείνου γάρ τοι καὶ οὐ πρότερον, τὸ καινὸν ᾆσμα τῆς Καινῆς Διαθήκης εἰς πάντας ἀνθρώπους ᾄδεται, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ διὰ τῆς τῶν Εὐαγγε- λίων γραφῆς γνώριμα καὶ ἐξάκουστα τοῖς πᾶσι γίνε- ται. Οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τὸ σωτήριον, τὸ κατὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ, πᾶσιν ἀπεκαλύφθη τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἡ ἀληθὴς δικαιοσύνη, δι' ἧς ἐναργώς ἀπεδείχθη, ὅτι μὴ Ἰουδαίων ὁ Θεὸς μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐθνῶν· « Ἐπείπερ εἷς ὁ Θεὸς, » κατὰ τὸν ἱερὸν Ἀπό στολον, « ὃς δικαιώσει περιτομὴν ἐκ πίστεως. » Τὸ δὲ, ο Ότι ἔρχεται κρῖναι τὴν γῆν, ο γένοιτ' ἂν δηλα- τικὸν καὶ τῆς δευτέρας αὐτοῦ παρουσίας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ζ'. - Ἀπὸ ψαλμοῦ ρς'. Λόγος Θεοῦ εἰς ἀνθρώπους ἀποστελλόμενος ἐπὶ θεραπείᾳ καὶ σωτηρία ψυ χῶν, τῶν πάλαι ἐν κακίαις τετρυχωμένων. • Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη αὐτοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων· ὅτι συνέτριψε πύλας χαλκᾶς, καὶ μοχλούς σιδηρούς συν έθλασεν. Αντελάβετο αὐτῶν ἐξ ὁδοῦ ἀνομίας αὐτῶν· ἀὰ γὰρ τὰς ἀνομίας αὐτῶν ἐταπεινώθησαν· πᾶν βρῶμα ἐβδελύξατο ἡ ψυχὴ αὐτῶν, καὶ ἤγγισαν ἕως τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου, καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἔσωσεν αὐτούς. Απέστειλε τὸν λόγον αὐτοῦ, καὶ ἰάσατο DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. VI. judicare terram. Judicabit orbem terræ in justitia, B • C "Psal. xcv, 12, 13. * Pşal. xcvii, 1, 2. D et populos in veritate sua ". › Hoc item loco ventu- rus ad homines promittitur Dominus, novumque in adventum ejus canendum esse canticum, Novum videlicet Testamentum, non ab una Judaica gente, sed ab omni terra, Evangelioque illustrandum non amplius ipsum Israel, sed omnes gentes : quando- quidem fore ipsorum regem ait eum, qui venturus sit Dominus. Quis porro hic sit alius, quam Deus Verbum ? qui justitia orbem terra, et veritate humanitatem judicaturus, ex æquo omnibus qui in orbem terræ essent hominibus, vocationem suam, et post vocationem, salutem a Deo impertiendam esse putavit. - CAPUT VI. A psalmo XCVII. Canticum novum, gentium- que cognitio justitiæ, venturusque ipse judex uni- versi. • • Cantate Domino canticum novum, quoniam mi- rabilia fecit, » et cælera : • Notum fecit Dominus salutare suum, in conspectu gentium revelavit ju- stitiam suam > Et rursus: Viderunt omnes termini terræ salutare Dei nostri, jubilate Domino, omnis terra 3. . El ad extremum : < Montes exsul- tabunt a conspectu Domini, quoniam venit, quoniam venit judicare terram. Judicabit orbem terræ in ju- stitia, et populos in æquitates : » multorum bo- norum effectorem Domini adventum gentibus con- tigisse, hæc verba prædicunt, quæ quidem bona, per eumdem Salvatoris nostri adventum, exitum accepisse monstrantur. Non prius enim, sed ex illo duntaxat, novum Novi Testamenti canticum apud omnes homines canitur, et mirabilia ejus per scripturam Evangeliorum nota fiunt, et exau- diuntur ab omnibus. Quinetiam salutare, quod se- cundum reditum illius in vitam percipitur, omnibus patefactum est gentibus, et cum eo vera justitia, per quam evidenter ostensum est, quod non Judæo- rum solum sit Deus, sed aliarum quoque gentium : • Quandoquidem, unus Deus, » sanctus ait Apo- stolus, c qui justificabit circumcisionem ex fide, et præputium per fidem *., Illud autem : « Quod venit judicare terram, › etiam alterum illius adventum significare poterit. - CAPUT VII. A psalmo cvi. Verbum Dei ad homines missum ad medelam et salutem animarum, quæ quondam rexatæ oppressæque erant in malis. • Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mira- bilia ejus filiis hominum: quia contrivit portas æreas, et vectes ferreos confregit. Suscepit eos de via iniquitatis eorum, nam propter injustitias suas humiliati sunt : omnem escam abominata est anima eorum, et appropinquaverunt usque ad portas mor- tis, et clamaverunt ad Dominum cum tribularen- tur, et de necessitatibus eorum liberavit eos : misi- verbum suum et sanavit eos, et eripuit eos de in- ibid. 8, 9. Rom. III, 30. so ibid. 3.
Ὁ κλίνας οὐρανοὺς καὶ καταβὰς θεός, ὁ ἐπιβὰς ᾧ ἀνείληφεν ἀνθρώπῳ, ὅντινα νῦν χερουβὶμ ὁ λόγος ὀνομάζει, ἀνέπτη σὺν αὐτῷ τὴν ἄνοδον πεποιημένος μετὰ τῶν δορυφορούντων αὐτὸν θείων πνευμάτων, πτερύγων ἀνέμων καὶ αὐτῶν χρηματιζόντων. σκοτεινῶς δὲ ταῦτα καὶ ἐν παραβύστῳ γεγενῆσθαι κατά τινας ἀπορρήτους καὶ λανθάνοντας αἰνίττεται λόγους, φάσκων· «καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ». τὰ δὲ ἑξῆς ἀκολούθως τῇ τοῦ Χριστοῦ ἐνανθρωπήσει τὴν κατ’ αὐτοῦ γενομένην ἀντιλογίαν τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ σημαίνει, καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν ὑπακοὴν τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας. αὐτοῖς δὲ ῥήμασιν τὰ παραπλήσια εὕροις ἂν καὶ ἐν ἑπτακαιδεκάτῳ ψαλμῷ, εἰς ἃ τὰ φανέντα προείρηται. Ἀπὸ τῆς τρίτης τῶν Βασιλειῶν. «Καὶ νῦν, κύριε, ὁ θεὸς Ἰσραήλ, πιστωθήτω δὴ τὸ ῥῆμά σου, ὃ ἐλάλησας τῷ παιδί σου τῷ Δαβίδ, τῷ πατρί μου. ὅτι εἰ ἀληθῶς κατοικήσει θεὸς μετὰ ἀνθρώπων ἐπὶ γῆς; εἰ ὁ οὐρανὸς καὶ ὁ οὐρανὸς τοῦ οὐρανοῦ οὐκ ἀρκέσουσί σοι;» κεῖται ταῦτα αὐταῖς λέξεσιν καὶ ἐν Παραλειπομέναις.
ἥκει κρῖναι τὴν γῆν. Κρινεῖ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιο- Α σύνῃ, καὶ λαοὺς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ. » Κανταῦθα πάλιν ερχόμενος εἰς ἀνθρώπους Κύριος προφητεύ ετα:, καινόν τε ᾆσμα ἐπὶ τῇ παρουσίᾳ αὐτοῦ ᾄσεσθαι, τὴν Καινὴν Διαθήκην, οὐ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος, ἀλλὰ πᾶσαν τὴν γῆν· εὐαγγελισθήσεσθαί τε οὐκέτι τὸν Ἰσραὴλ, ἀλλὰ πάντα τὰ ἔθνη· ἐπειδήπερ αὐτῶν Επεσθαί φησι βασιλέα τὸν ἐρχόμενον Κύριον. Τίς δ' ἂν εἴη οὗτος ἢ ὁ Θεὸς Λόγος ; ὃς μέλλων δικαιοσύνῃ τὴν οἰκουμένην, καὶ ἀληθείᾳ τὴν ἀνθρωπότητα κρί- νειν ἐξίσης ἅπαντας τοὺς ἐπὶ τῆς οἰκουμένης ἀνθρώ- τους, τῆς αὐτοῦ κλήσεως, καὶ τῆς ἐπὶ ταύτῃ παρὰ τῷ θεῷ σωτηρίας κατηξίωσεν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. Ἀπὸ ψαλμοῦ κ. Άσμα καινόν, γνωσις τε ἐθνῶν τῆς τοῦ Κυρίου δικαιοσύνης, ερχόμενος τε αὐτὸς κριτὴς τῶν ὅλων. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν, ὅτι θαυμαστά ἐποίησε, » καὶ τὰ ἑξῆς· « Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ, ἐναντίον πάντων τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε την δικαιοσύνην αὐτοῦ. Καὶ πάλιν· • Είδοσαν πάντα τὰ πέρατα τῆς γῆς τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. ᾿Αλα- λάξατε τῷ Κυρίῳ πᾶσα ἡ γῆ. » Καὶ ἐπὶ πᾶσι· « Τὰ ἤρη ἀγαλλιάσονται ἀπὸ προσώπου Κυρίου, ὅτι ἔρχε- ται, ὅτι ήκει κρῖναι τὴν γῆν. Κρινεῖ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ, καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. • Πολλῶν ἀγα- θῶν αἰτία καὶ διὰ τούτων ἡ τοῦ Κυρίου παρουσία τοῖς ἔθνεσι γεγενῆσθαι προφητεύεται· ἃ καὶ διὰ τῆς ἐπι- φανείας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπὶ πέρας ἀχθέντα δείκνυ- ται. Ἐξ ἐκείνου γάρ τοι καὶ οὐ πρότερον, τὸ καινὸν ᾆσμα τῆς Καινῆς Διαθήκης εἰς πάντας ἀνθρώπους ᾄδεται, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ διὰ τῆς τῶν Εὐαγγε- λίων γραφῆς γνώριμα καὶ ἐξάκουστα τοῖς πᾶσι γίνε- ται. Οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τὸ σωτήριον, τὸ κατὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ, πᾶσιν ἀπεκαλύφθη τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἡ ἀληθὴς δικαιοσύνη, δι' ἧς ἐναργώς ἀπεδείχθη, ὅτι μὴ Ἰουδαίων ὁ Θεὸς μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐθνῶν· « Ἐπείπερ εἷς ὁ Θεὸς, » κατὰ τὸν ἱερὸν Ἀπό στολον, « ὃς δικαιώσει περιτομὴν ἐκ πίστεως. » Τὸ δὲ, ο Ότι ἔρχεται κρῖναι τὴν γῆν, ο γένοιτ' ἂν δηλα- τικὸν καὶ τῆς δευτέρας αὐτοῦ παρουσίας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ζ'. - Ἀπὸ ψαλμοῦ ρς'. Λόγος Θεοῦ εἰς ἀνθρώπους ἀποστελλόμενος ἐπὶ θεραπείᾳ καὶ σωτηρία ψυ χῶν, τῶν πάλαι ἐν κακίαις τετρυχωμένων. • Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη αὐτοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων· ὅτι συνέτριψε πύλας χαλκᾶς, καὶ μοχλούς σιδηρούς συν έθλασεν. Αντελάβετο αὐτῶν ἐξ ὁδοῦ ἀνομίας αὐτῶν· ἀὰ γὰρ τὰς ἀνομίας αὐτῶν ἐταπεινώθησαν· πᾶν βρῶμα ἐβδελύξατο ἡ ψυχὴ αὐτῶν, καὶ ἤγγισαν ἕως τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου, καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἔσωσεν αὐτούς. Απέστειλε τὸν λόγον αὐτοῦ, καὶ ἰάσατο DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. VI. judicare terram. Judicabit orbem terræ in justitia, B • C "Psal. xcv, 12, 13. * Pşal. xcvii, 1, 2. D et populos in veritate sua ". › Hoc item loco ventu- rus ad homines promittitur Dominus, novumque in adventum ejus canendum esse canticum, Novum videlicet Testamentum, non ab una Judaica gente, sed ab omni terra, Evangelioque illustrandum non amplius ipsum Israel, sed omnes gentes : quando- quidem fore ipsorum regem ait eum, qui venturus sit Dominus. Quis porro hic sit alius, quam Deus Verbum ? qui justitia orbem terra, et veritate humanitatem judicaturus, ex æquo omnibus qui in orbem terræ essent hominibus, vocationem suam, et post vocationem, salutem a Deo impertiendam esse putavit. - CAPUT VI. A psalmo XCVII. Canticum novum, gentium- que cognitio justitiæ, venturusque ipse judex uni- versi. • • Cantate Domino canticum novum, quoniam mi- rabilia fecit, » et cælera : • Notum fecit Dominus salutare suum, in conspectu gentium revelavit ju- stitiam suam > Et rursus: Viderunt omnes termini terræ salutare Dei nostri, jubilate Domino, omnis terra 3. . El ad extremum : < Montes exsul- tabunt a conspectu Domini, quoniam venit, quoniam venit judicare terram. Judicabit orbem terræ in ju- stitia, et populos in æquitates : » multorum bo- norum effectorem Domini adventum gentibus con- tigisse, hæc verba prædicunt, quæ quidem bona, per eumdem Salvatoris nostri adventum, exitum accepisse monstrantur. Non prius enim, sed ex illo duntaxat, novum Novi Testamenti canticum apud omnes homines canitur, et mirabilia ejus per scripturam Evangeliorum nota fiunt, et exau- diuntur ab omnibus. Quinetiam salutare, quod se- cundum reditum illius in vitam percipitur, omnibus patefactum est gentibus, et cum eo vera justitia, per quam evidenter ostensum est, quod non Judæo- rum solum sit Deus, sed aliarum quoque gentium : • Quandoquidem, unus Deus, » sanctus ait Apo- stolus, c qui justificabit circumcisionem ex fide, et præputium per fidem *., Illud autem : « Quod venit judicare terram, › etiam alterum illius adventum significare poterit. - CAPUT VII. A psalmo cvi. Verbum Dei ad homines missum ad medelam et salutem animarum, quæ quondam rexatæ oppressæque erant in malis. • Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mira- bilia ejus filiis hominum: quia contrivit portas æreas, et vectes ferreos confregit. Suscepit eos de via iniquitatis eorum, nam propter injustitias suas humiliati sunt : omnem escam abominata est anima eorum, et appropinquaverunt usque ad portas mor- tis, et clamaverunt ad Dominum cum tribularen- tur, et de necessitatibus eorum liberavit eos : misi- verbum suum et sanavit eos, et eripuit eos de in- ibid. 8, 9. Rom. III, 30. so ibid. 3.
PG 22:429Τῷ μὲν οὖν Δαβὶδ ἐπηγγείλατο ὁ θεὸς ἀναστήσειν ἐκ κοιλίας αὐτοῦ βασιλέα, οὗ πατὴρ αὐτὸς ὁ θεὸς ἔσεσθαί φησιν, ὥστε τὸν γεννώμενον «ἐκ σπέρματος Δαβὶδ» υἱὸν ὀνομασθῆναι θεοῦ θρόνον τε βασιλείας ἕξειν αἰώνιον. ταῦτα δὲ ἐν μὲν τῇ δευτέρᾳ τῶν Βασιλειῶν διὰ Νάθαν τοῦ προφήτου ἐχρήσθη τῷ Δαβὶδ τοῦτον τὸν τρόπον· «καὶ ἔσται ἐὰν πληρωθῶσιν αἱ ἡμέραι σου καὶ κοιμηθήσῃ μετὰ τῶν πατέρων σου, καὶ ἀναστήσω τὸ σπέρμα σου μετὰ σέ, ὃς ἔσται ἐκ τῆς κοιλίας σου, καὶ ἑτοιμάσω τὴν βασιλείαν αὐτοῦ· αὐτὸς οἰκοδομήσει μοι οἶκον τῷ ὀνόματί μου, καὶ ἀνορθώσω τὸν θρόνον αὐτοῦ ἕως εἰς τὸν αἰῶνα. ἐγὼ ἔσομαι αὐτῷ εἰς πατέρα καὶ αὐτὸς ἔσται μοι εἰς υἱόν». τὰ δ’ αὐτὰ καὶ ἐν Παραλειπομέναις ὁμοίως εἴρηται. Ἐν δὲ ψαλμῷ ὀγδοηκοστῷ ὀγδόῳ λέλεκται· «αὐτὸς ἐπικαλέσεταί με, πατήρ μου εἶ σύ, θεός μου καὶ ἀντιλήπτωρ τῆς σωτηρίας μου· κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτόν, ὑψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω αὐτῷ τὸ ἔλεός μου, καὶ ἡ διαθήκη μου πιστὴ αὐτῷ· καὶ θήσομαι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος τὸ σπέρμα αὐτοῦ, καὶ τὸν θρόνον αὐτοῦ ὡς τὰς ἡμέρας τοῦ οὐρανοῦ», καὶ πάλιν·
ἥκει κρῖναι τὴν γῆν. Κρινεῖ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιο- Α σύνῃ, καὶ λαοὺς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ. » Κανταῦθα πάλιν ερχόμενος εἰς ἀνθρώπους Κύριος προφητεύ ετα:, καινόν τε ᾆσμα ἐπὶ τῇ παρουσίᾳ αὐτοῦ ᾄσεσθαι, τὴν Καινὴν Διαθήκην, οὐ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος, ἀλλὰ πᾶσαν τὴν γῆν· εὐαγγελισθήσεσθαί τε οὐκέτι τὸν Ἰσραὴλ, ἀλλὰ πάντα τὰ ἔθνη· ἐπειδήπερ αὐτῶν Επεσθαί φησι βασιλέα τὸν ἐρχόμενον Κύριον. Τίς δ' ἂν εἴη οὗτος ἢ ὁ Θεὸς Λόγος ; ὃς μέλλων δικαιοσύνῃ τὴν οἰκουμένην, καὶ ἀληθείᾳ τὴν ἀνθρωπότητα κρί- νειν ἐξίσης ἅπαντας τοὺς ἐπὶ τῆς οἰκουμένης ἀνθρώ- τους, τῆς αὐτοῦ κλήσεως, καὶ τῆς ἐπὶ ταύτῃ παρὰ τῷ θεῷ σωτηρίας κατηξίωσεν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. Ἀπὸ ψαλμοῦ κ. Άσμα καινόν, γνωσις τε ἐθνῶν τῆς τοῦ Κυρίου δικαιοσύνης, ερχόμενος τε αὐτὸς κριτὴς τῶν ὅλων. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν, ὅτι θαυμαστά ἐποίησε, » καὶ τὰ ἑξῆς· « Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ, ἐναντίον πάντων τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε την δικαιοσύνην αὐτοῦ. Καὶ πάλιν· • Είδοσαν πάντα τὰ πέρατα τῆς γῆς τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. ᾿Αλα- λάξατε τῷ Κυρίῳ πᾶσα ἡ γῆ. » Καὶ ἐπὶ πᾶσι· « Τὰ ἤρη ἀγαλλιάσονται ἀπὸ προσώπου Κυρίου, ὅτι ἔρχε- ται, ὅτι ήκει κρῖναι τὴν γῆν. Κρινεῖ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ, καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. • Πολλῶν ἀγα- θῶν αἰτία καὶ διὰ τούτων ἡ τοῦ Κυρίου παρουσία τοῖς ἔθνεσι γεγενῆσθαι προφητεύεται· ἃ καὶ διὰ τῆς ἐπι- φανείας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπὶ πέρας ἀχθέντα δείκνυ- ται. Ἐξ ἐκείνου γάρ τοι καὶ οὐ πρότερον, τὸ καινὸν ᾆσμα τῆς Καινῆς Διαθήκης εἰς πάντας ἀνθρώπους ᾄδεται, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ διὰ τῆς τῶν Εὐαγγε- λίων γραφῆς γνώριμα καὶ ἐξάκουστα τοῖς πᾶσι γίνε- ται. Οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τὸ σωτήριον, τὸ κατὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ, πᾶσιν ἀπεκαλύφθη τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἡ ἀληθὴς δικαιοσύνη, δι' ἧς ἐναργώς ἀπεδείχθη, ὅτι μὴ Ἰουδαίων ὁ Θεὸς μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐθνῶν· « Ἐπείπερ εἷς ὁ Θεὸς, » κατὰ τὸν ἱερὸν Ἀπό στολον, « ὃς δικαιώσει περιτομὴν ἐκ πίστεως. » Τὸ δὲ, ο Ότι ἔρχεται κρῖναι τὴν γῆν, ο γένοιτ' ἂν δηλα- τικὸν καὶ τῆς δευτέρας αὐτοῦ παρουσίας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ζ'. - Ἀπὸ ψαλμοῦ ρς'. Λόγος Θεοῦ εἰς ἀνθρώπους ἀποστελλόμενος ἐπὶ θεραπείᾳ καὶ σωτηρία ψυ χῶν, τῶν πάλαι ἐν κακίαις τετρυχωμένων. • Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη αὐτοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων· ὅτι συνέτριψε πύλας χαλκᾶς, καὶ μοχλούς σιδηρούς συν έθλασεν. Αντελάβετο αὐτῶν ἐξ ὁδοῦ ἀνομίας αὐτῶν· ἀὰ γὰρ τὰς ἀνομίας αὐτῶν ἐταπεινώθησαν· πᾶν βρῶμα ἐβδελύξατο ἡ ψυχὴ αὐτῶν, καὶ ἤγγισαν ἕως τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου, καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἔσωσεν αὐτούς. Απέστειλε τὸν λόγον αὐτοῦ, καὶ ἰάσατο DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. VI. judicare terram. Judicabit orbem terræ in justitia, B • C "Psal. xcv, 12, 13. * Pşal. xcvii, 1, 2. D et populos in veritate sua ". › Hoc item loco ventu- rus ad homines promittitur Dominus, novumque in adventum ejus canendum esse canticum, Novum videlicet Testamentum, non ab una Judaica gente, sed ab omni terra, Evangelioque illustrandum non amplius ipsum Israel, sed omnes gentes : quando- quidem fore ipsorum regem ait eum, qui venturus sit Dominus. Quis porro hic sit alius, quam Deus Verbum ? qui justitia orbem terra, et veritate humanitatem judicaturus, ex æquo omnibus qui in orbem terræ essent hominibus, vocationem suam, et post vocationem, salutem a Deo impertiendam esse putavit. - CAPUT VI. A psalmo XCVII. Canticum novum, gentium- que cognitio justitiæ, venturusque ipse judex uni- versi. • • Cantate Domino canticum novum, quoniam mi- rabilia fecit, » et cælera : • Notum fecit Dominus salutare suum, in conspectu gentium revelavit ju- stitiam suam > Et rursus: Viderunt omnes termini terræ salutare Dei nostri, jubilate Domino, omnis terra 3. . El ad extremum : < Montes exsul- tabunt a conspectu Domini, quoniam venit, quoniam venit judicare terram. Judicabit orbem terræ in ju- stitia, et populos in æquitates : » multorum bo- norum effectorem Domini adventum gentibus con- tigisse, hæc verba prædicunt, quæ quidem bona, per eumdem Salvatoris nostri adventum, exitum accepisse monstrantur. Non prius enim, sed ex illo duntaxat, novum Novi Testamenti canticum apud omnes homines canitur, et mirabilia ejus per scripturam Evangeliorum nota fiunt, et exau- diuntur ab omnibus. Quinetiam salutare, quod se- cundum reditum illius in vitam percipitur, omnibus patefactum est gentibus, et cum eo vera justitia, per quam evidenter ostensum est, quod non Judæo- rum solum sit Deus, sed aliarum quoque gentium : • Quandoquidem, unus Deus, » sanctus ait Apo- stolus, c qui justificabit circumcisionem ex fide, et præputium per fidem *., Illud autem : « Quod venit judicare terram, › etiam alterum illius adventum significare poterit. - CAPUT VII. A psalmo cvi. Verbum Dei ad homines missum ad medelam et salutem animarum, quæ quondam rexatæ oppressæque erant in malis. • Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mira- bilia ejus filiis hominum: quia contrivit portas æreas, et vectes ferreos confregit. Suscepit eos de via iniquitatis eorum, nam propter injustitias suas humiliati sunt : omnem escam abominata est anima eorum, et appropinquaverunt usque ad portas mor- tis, et clamaverunt ad Dominum cum tribularen- tur, et de necessitatibus eorum liberavit eos : misi- verbum suum et sanavit eos, et eripuit eos de in- ibid. 8, 9. Rom. III, 30. so ibid. 3.
«ὤμοσα Δαβὶδ τῷ δούλῳ μου, ἕως τοῦ αἰῶνος ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου, καὶ οἰκοδομήσω εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν τὸν θρόνον σου», καὶ αὖθις· «ἅπαξ ὤμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου, εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύσομαι· τὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μενεῖ, καὶ ὁ θρόνος αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος ἐναντίον μου, καὶ ὡς ἡ σελήνῃ κατηρτισμένη εἰς τὸν αἰῶνα». Τούτων δὴ καὶ ὁ ἑκατοστὸς τριακοστὸς πρῶτος ψαλμὸς μνημονεύσας, ἐπὶ τὸν Χριστὸν ἀναφέρει τὰ δηλούμενα. ἄκουε δ’ οὖν καὶ τούτου· «μνήσθητι, κύριε, τοῦ Δαβὶδ καὶ πάσης τῆς πραύ̈τητος αὐτοῦ· ὡς ὤμοσεν τῷ κυρίῳ, ηὔξατο τῷ θεῷ Ἰακώβ». οἷς μεθ’ ἕτερα ἐπιλέγει· «ὤμοσεν κύριος τῷ Δαβὶδ ἀλήθειαν, καὶ οὐ μὴ ἀθετήσῃ αὐτόν· ἐκ καρποῦ τῆς κοιλίας σου θήσομαι ἐπὶ τὸν θρόνον σου». καὶ ὑποκαταβὰς ἑξῆς τὸν ἐκ καρποῦ τῆς κοιλίας Δαβὶδ ἀναστησόμενον λευκότερον ὀνομάζει λέγων· «ἐκεῖ ἐξανατελῶ κέρας τῷ Δαβίδ, ἡτοίμασα λύχνον τῷ χριστῷ μου· τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ ἐνδύσω αἰσχύνην· ἐπὶ δὲ αὐτὸν ἐξανθήσει τὸ ἁγίασμά μου».
ἥκει κρῖναι τὴν γῆν. Κρινεῖ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιο- Α σύνῃ, καὶ λαοὺς ἐν τῇ ἀληθείᾳ αὐτοῦ. » Κανταῦθα πάλιν ερχόμενος εἰς ἀνθρώπους Κύριος προφητεύ ετα:, καινόν τε ᾆσμα ἐπὶ τῇ παρουσίᾳ αὐτοῦ ᾄσεσθαι, τὴν Καινὴν Διαθήκην, οὐ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος, ἀλλὰ πᾶσαν τὴν γῆν· εὐαγγελισθήσεσθαί τε οὐκέτι τὸν Ἰσραὴλ, ἀλλὰ πάντα τὰ ἔθνη· ἐπειδήπερ αὐτῶν Επεσθαί φησι βασιλέα τὸν ἐρχόμενον Κύριον. Τίς δ' ἂν εἴη οὗτος ἢ ὁ Θεὸς Λόγος ; ὃς μέλλων δικαιοσύνῃ τὴν οἰκουμένην, καὶ ἀληθείᾳ τὴν ἀνθρωπότητα κρί- νειν ἐξίσης ἅπαντας τοὺς ἐπὶ τῆς οἰκουμένης ἀνθρώ- τους, τῆς αὐτοῦ κλήσεως, καὶ τῆς ἐπὶ ταύτῃ παρὰ τῷ θεῷ σωτηρίας κατηξίωσεν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. Ἀπὸ ψαλμοῦ κ. Άσμα καινόν, γνωσις τε ἐθνῶν τῆς τοῦ Κυρίου δικαιοσύνης, ερχόμενος τε αὐτὸς κριτὴς τῶν ὅλων. Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν, ὅτι θαυμαστά ἐποίησε, » καὶ τὰ ἑξῆς· « Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ, ἐναντίον πάντων τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε την δικαιοσύνην αὐτοῦ. Καὶ πάλιν· • Είδοσαν πάντα τὰ πέρατα τῆς γῆς τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. ᾿Αλα- λάξατε τῷ Κυρίῳ πᾶσα ἡ γῆ. » Καὶ ἐπὶ πᾶσι· « Τὰ ἤρη ἀγαλλιάσονται ἀπὸ προσώπου Κυρίου, ὅτι ἔρχε- ται, ὅτι ήκει κρῖναι τὴν γῆν. Κρινεῖ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ, καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. • Πολλῶν ἀγα- θῶν αἰτία καὶ διὰ τούτων ἡ τοῦ Κυρίου παρουσία τοῖς ἔθνεσι γεγενῆσθαι προφητεύεται· ἃ καὶ διὰ τῆς ἐπι- φανείας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπὶ πέρας ἀχθέντα δείκνυ- ται. Ἐξ ἐκείνου γάρ τοι καὶ οὐ πρότερον, τὸ καινὸν ᾆσμα τῆς Καινῆς Διαθήκης εἰς πάντας ἀνθρώπους ᾄδεται, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ διὰ τῆς τῶν Εὐαγγε- λίων γραφῆς γνώριμα καὶ ἐξάκουστα τοῖς πᾶσι γίνε- ται. Οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τὸ σωτήριον, τὸ κατὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ, πᾶσιν ἀπεκαλύφθη τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἡ ἀληθὴς δικαιοσύνη, δι' ἧς ἐναργώς ἀπεδείχθη, ὅτι μὴ Ἰουδαίων ὁ Θεὸς μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐθνῶν· « Ἐπείπερ εἷς ὁ Θεὸς, » κατὰ τὸν ἱερὸν Ἀπό στολον, « ὃς δικαιώσει περιτομὴν ἐκ πίστεως. » Τὸ δὲ, ο Ότι ἔρχεται κρῖναι τὴν γῆν, ο γένοιτ' ἂν δηλα- τικὸν καὶ τῆς δευτέρας αὐτοῦ παρουσίας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ζ'. - Ἀπὸ ψαλμοῦ ρς'. Λόγος Θεοῦ εἰς ἀνθρώπους ἀποστελλόμενος ἐπὶ θεραπείᾳ καὶ σωτηρία ψυ χῶν, τῶν πάλαι ἐν κακίαις τετρυχωμένων. • Εξομολογησάσθωσαν τῷ Κυρίῳ τὰ ἐλέη αὐτοῦ, καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων· ὅτι συνέτριψε πύλας χαλκᾶς, καὶ μοχλούς σιδηρούς συν έθλασεν. Αντελάβετο αὐτῶν ἐξ ὁδοῦ ἀνομίας αὐτῶν· ἀὰ γὰρ τὰς ἀνομίας αὐτῶν ἐταπεινώθησαν· πᾶν βρῶμα ἐβδελύξατο ἡ ψυχὴ αὐτῶν, καὶ ἤγγισαν ἕως τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου, καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἔσωσεν αὐτούς. Απέστειλε τὸν λόγον αὐτοῦ, καὶ ἰάσατο DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. VI. judicare terram. Judicabit orbem terræ in justitia, B • C "Psal. xcv, 12, 13. * Pşal. xcvii, 1, 2. D et populos in veritate sua ". › Hoc item loco ventu- rus ad homines promittitur Dominus, novumque in adventum ejus canendum esse canticum, Novum videlicet Testamentum, non ab una Judaica gente, sed ab omni terra, Evangelioque illustrandum non amplius ipsum Israel, sed omnes gentes : quando- quidem fore ipsorum regem ait eum, qui venturus sit Dominus. Quis porro hic sit alius, quam Deus Verbum ? qui justitia orbem terra, et veritate humanitatem judicaturus, ex æquo omnibus qui in orbem terræ essent hominibus, vocationem suam, et post vocationem, salutem a Deo impertiendam esse putavit. - CAPUT VI. A psalmo XCVII. Canticum novum, gentium- que cognitio justitiæ, venturusque ipse judex uni- versi. • • Cantate Domino canticum novum, quoniam mi- rabilia fecit, » et cælera : • Notum fecit Dominus salutare suum, in conspectu gentium revelavit ju- stitiam suam > Et rursus: Viderunt omnes termini terræ salutare Dei nostri, jubilate Domino, omnis terra 3. . El ad extremum : < Montes exsul- tabunt a conspectu Domini, quoniam venit, quoniam venit judicare terram. Judicabit orbem terræ in ju- stitia, et populos in æquitates : » multorum bo- norum effectorem Domini adventum gentibus con- tigisse, hæc verba prædicunt, quæ quidem bona, per eumdem Salvatoris nostri adventum, exitum accepisse monstrantur. Non prius enim, sed ex illo duntaxat, novum Novi Testamenti canticum apud omnes homines canitur, et mirabilia ejus per scripturam Evangeliorum nota fiunt, et exau- diuntur ab omnibus. Quinetiam salutare, quod se- cundum reditum illius in vitam percipitur, omnibus patefactum est gentibus, et cum eo vera justitia, per quam evidenter ostensum est, quod non Judæo- rum solum sit Deus, sed aliarum quoque gentium : • Quandoquidem, unus Deus, » sanctus ait Apo- stolus, c qui justificabit circumcisionem ex fide, et præputium per fidem *., Illud autem : « Quod venit judicare terram, › etiam alterum illius adventum significare poterit. - CAPUT VII. A psalmo cvi. Verbum Dei ad homines missum ad medelam et salutem animarum, quæ quondam rexatæ oppressæque erant in malis. • Confiteantur Domino misericordiæ ejus, et mira- bilia ejus filiis hominum: quia contrivit portas æreas, et vectes ferreos confregit. Suscepit eos de via iniquitatis eorum, nam propter injustitias suas humiliati sunt : omnem escam abominata est anima eorum, et appropinquaverunt usque ad portas mor- tis, et clamaverunt ad Dominum cum tribularen- tur, et de necessitatibus eorum liberavit eos : misi- verbum suum et sanavit eos, et eripuit eos de in- ibid. 8, 9. Rom. III, 30. so ibid. 3.
PG 22:431Ταῦτα τοιγαροῦν Σολομῶν ὁ σοφώτατος τῷ ἑαυτοῦ πατρὶ χρησθέντα συννοήσας, μὴ μικρὰ μείζονα δὲ τῆς κατὰ ἄνθρωπον φύσεως τυγχάνοντα συνιδών, καὶ μᾶλλον ἁρμόζοντα θεῷ ἤπερ αὐτῷ καίπερ ὄντι υἱῷ Δαβίδ, συνιείς τε τὸν πρὸς τοῦ θεοῦ πρωτότοκον ὠνομασμένον καὶ τὸν σαφῶς προφητευόμενον υἱὸν θεοῦ, ὑπεργέγηθεν ταῖς ἐπαγγελίαις, καὶ συνεύχεται πιστωθῆναι τὰ τῆς προρρήσεως, ἐπιδημήσειν τε τὸν προφητευόμενον, πρωτότοκον καὶ θεοῦ υἱὸν ἀναγορεύων. διό φησιν· «καὶ νῦν, ὁ θεὸς Ἰσραήλ, πιστωθήτω δὴ τὸ ῥῆμά σου, ὃ ἐλάλησας τῷ παιδί σου Δαβίδ, τῷ πατρί μου. ὅτι εἰ ἀληθῶς κατοικήσει θεὸς μετὰ ἀνθρώπων ἐπὶ τῆς γῆς; εἰ ὁ οὐρανὸς καὶ ὁ οὐρανὸς τοῦ οὐρανοῦ οὐκ ἀρκέσουσί σοι;» Ἀπὸ τοῦ Μιχαία. «Ἀκούσατε, λαοὶ πάντες, καὶ προςεχέτω ἡ γῆ καὶ πάντες οἱ ἐν αὐτῇ, καὶ ἔσται κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν εἰς μαρτύριον, κύριος ἐξ οἴκου ἁγίου αὐτοῦ. διότι ἰδοὺ κύριος κύριος ἐκπορεύεται ἐκ τοῦ τόπου αὐτοῦ, καὶ καταβήσεται ἐπὶ τὰ ὕψη τῆς γῆς, καὶ σαλευθήσεται τὰ ὄρη ὑποκάτωθεν αὐτοῦ, καὶ αἱ κοιλάδες τακήσονται ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρός, καὶ ὡς ὕδωρ καταφερόμενον ἐν καταβάσει.
Β -- τῶν. » Καὶ μεθ᾿ ἕτερα· «Υψωσάτωσαν αὐτόν· ἔθετο ποταμοὺς εἰς ἔρημον, καὶ διεξόδους ὑδάτων εἰς δίψος, γῆν καρποφόρον εἰς ἅλμην ἀπὸ κακίας τῶν κατο:- κούντων ἐν αὐτῇ. Εθετο τὴν ἔρημον εἰς λίμνας ὑδά των, καὶ γῆν ἄνυδρον εἰς διεξόδους ὑδάτων· καὶ κατα ῴκισεν ἐκεῖ πεινώντας, καὶ συνεστήσαντο πόλεις κατα οικεσίας. » Καὶ ταῦτα σαφῶς ὀνομαστὶ τὴν Θεοῦ Λόγου ἐξ οὐρανῶν κάθοδον εὐαγγελίζεται, τά τε τῆς παρουσίας αὐτοῦ κατορθώματα. • Απέστειλε γοῦν, φησί, τὸν Λόγον αὐτοῦ, καὶ ἰάσατο αὐτούς. » Λόγον δὲ Θεοῦ ἡμεῖς σαφῶς τοῦτόν φαμεν τὸν πρὸς τοῦ Πα- τρὸς ἀποσταλέντα πᾶσιν ἀνθρώποις Σωτῆρα· ὧν καὶ διὰ τῶν ἱερῶν Εὐαγγελίων θεολογεῖν πεπαιδεύμεθα. Αινίττεται δὲ καὶ τὴν μέχρι θανάτου κάθοδον αὐτοῦ διὰ τοὺς ἐφθακότας εἰς τοῦτον γεγενημένην· καὶ τήν γε αἰτίαν τῆς ἀφίξεως αὐτοῦ παρίστησι, τὴν ἀπολύτρωσιν ἐμφαίνων τῶν δι' αὐτοῦ σωθησομένων. Τοὺς γὰρ ἐφθακότας ἕως τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου ἔσωσε μόνος αὐτούς. Τούτους δὲ καὶ ἐῤῥύσατο ἰασά- μενος ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν· καὶ διεπράξατό γε ταῦτα οὐκ ἄλλως ἢ τοῦ θανάτου τὰς λεγομένας πύλας χαλκᾶς συντρίψας, καὶ τοὺς σιδηρούς μοχλούς συν κλάσας. Καὶ δὴ μετὰ ταῦτα ἀκολούθως προφητεύει τὴν εἰς ἔρημον κατάστασιν τῶν μὴ ἐλθόντα παρα- δεξαμένων αὐτόν· . Εθετο γάρ, φησί, ποταμούς εἰς ἔρημον, καὶ διεξόδους ὑδάτων εἰς δίψος, γῆν καρπου φόρον εἰς ἄλμην ἀπὸ κακίας τῶν κατοικούντων ἐν αὐ τῇ. ν "Α καὶ νοήσεις ἀναδραμὼν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐπὶ τὴν πάλαι βοωμένην Ιερουσαλήμ, καὶ τὴν δόξαν αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτ αὐτῆς, καὶ τὴν ἐθνῶν καρποφορίαν, τῶν ἐν αὐτῇ πολι- ο τευομένων ἁγίων καὶ θεοφιλῶν ἀνδρῶν ἐπὶ τοῦ παρόντος ύστερημένην. Μετὰ γὰρ τὴν τοῦ Χριστοῦ παρουσίαν γέγονεν ἀληθῶς ἄκαρπος, καὶ ἄνυδρος, καὶ παντελῶς ἔρημος, καὶ, ὥς φησιν ἡ προφητεία, « εἰς ἅλμην ἀπὸ κακίας τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ. ο Τού τοις ἐπισυνάπτει σφόδρα ἀκολούθως προφητικῷ τρό πῳ αἰνιττόμενος τῆς πάλαι ἐρήμου καὶ διψάδος, ἤτοι πάσης ἀνθρώπου ψυχῆς, ἡ τῆς ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίας τὴν εἰς εὐσέβειαν μεταβολήν, τήν τε ἐν θείοις λόγοις καρποφορίαν· ὁ καὶ προδήλως αινίττεται, λέγων· • Εθετο έρημον εἰς λίμνας ὑδάτων, » καὶ τὰ ἑξῆς· ἅπερ νοῆσαι μόνου τοῦ παρὰ Θεῷ γένοιτ' ἂν σοφού, κατὰ τὴν ἐπὶ τέλει τοῦ ψαλμοῦ φήσασαν ἐπαγωγήν • Τίς σοφὸς, καὶ φυλάξει ταῦτα; · καὶ τὰ ἑξῆς. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Η'. - · ᾿Απὸ ψαλμοῦ ῥις' καὶ ριζ. — Ἐθνῶν κλήσις, θεός τε ἐπιφανὴς, καὶ εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου. • Αἰνεῖτε τὸν Κύριον, πάντα τὰ ἔθνη, καὶ ἐπαινε- σάτωσαν αὐτὸν πάντες οἱ λαοί· ὅτι ἐκραταιώθη ἐγ ἡμᾶς τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ τὰ ἑξῆς: « "Ω Κύριε, σώσον δὴ, ὦ Κύριε, εὐόδωσον δή. Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενο; ἐν ὀνόματι Κυρίου. Θεὸς Κύριος, καὶ ἐπέφανεν » EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. teritionibus eorum s. Et post alia : c Exaltent A eum [in Ecclesia populi, et in cathedris seniorum laudent eum, posuit flumina in desertum, et exitus aquarum in sitim, terram fructiferam in salsugi nem, a malitia inhabitantium in ea : posuit deser- tum in stagna aquarum, et terram sine aqua in exitus aquarum, et collocavit illic esurientes, el constituerunt civitatem habitationis "., Plane hæc quoque nominatim Dei Verbi de cœlo descensum annuntiant, prosperosque ejusdem adventus suc- cessus : • Misit, inquit, Verbum suum, et sanavit eos. » Verbum autem Dei nos plane hoc dicimus, quod salutis causa ad omnes homines a Patre mis- sum est : quodque ex sacris Evangeliis celebrare ut Deum, edocti sumus. Significat præterea illius usque ad mortem descensum, quo propter eos, qui ad hanc ante ipsum venerant, usus est : etiam adventus ipsius causain docet, utique ut eos liberaret, qui per ipsum servandi erant. Nam eos qui ante ipsum, usque ad portas mortis pervene- rant, ipse solus servavit, atque eosdem sanitati restituens, de interitionibus ipsorum eripuit, ne- que hoc aliter perfecit, quam eas mortis portas conterens, quæ æreæ dicuntur, et vectes confrin- gens, qui ferrei : ac deinceps post hæc certo or- dine divinat, eos esse in solitudinem redigendos, qui ipsum venientem non susceperint. • Posuit enim, inquit, fumina in desertum, et exitus aqua- rum in sitim, terram fructiferam in salsuginem a malitia inhabitantium in ea. Quæ quidem plane cognita habebis, si percurreris illam Judaicæ gentis " antiquitus celebratam Jerusalem, ejusque gloriam, ac divinæ frugis proventum, eorum utique san- etorum hominum Deique amicorum, qui in ea vixerint, quam utique in præsenti omnibus his rebus privatam spoliatamque invenies. Nam post Christi adventum, facta est vere infructuosa et sine aqua, et omnino deserta, et, ut ait prophetia ein salsuginem a malitia inhabitantium in ea. › His adnectit deinceps, atque admodum certo ordine et prophetico more proponit, ejus quæ olim deserta et siticulosa erat, sive hanc uniuscujusque hominis animam, sive de gentibus collectam Ecclesiam dixeris, ejus, inquam, commutationem in sanctos mores, necnon in divinis sermonibus proventum, quæ etiam planius innuit, dicens : • Posuit desertum in stagna aquarum, etc., quæ utique intelli- gentia consequi ejus unius esse potest, qui apud Deum sit sapiens, sicut ea inductio habet, quæ in fine psalini ait : • Quis sapiens, et custodiet hæc *?, etc. CAPUT VIII. - A psalmo CXVI et CXVII. Gentium vocatio, Deusque manifeste apparens, et benedictus qui venit in nomine Domini. • Laudate Dominum, omnes gentes, et collau- date eum, omnes populi, quoniam confirmata est super nos misericordia ejus”, › et catera : • O Domine, salvum fac jam nunc, Domine, da profectum jam nunc. Benedictus qui venit in 8s Psal. cvi, 15-20. ss ibid. 32-37. st ibid. 43. C D Psal. cxvi, 1,2.
δι’ ἀσέβειαν Ἰακὼβ πάντα ταῦτα, καὶ δι’ ἁμαρτίαν οἴκου Ἰσραήλ.» Καὶ νῦν ἀκαλύπτως ἐξ οὐρανοῦ κατιὼν κύριος ὁ θεὸς ἐκπορευόμενός τε «ἐκ τοῦ τόπου αὐτοῦ» διὰ τῶν προκειμένων κηρύττεται. εἴη δ’ ἂν ὁ τοῦ θεοῦ λόγος, ὃν μόνον διὰ τῶν ἔμπροσθεν γενητὸν ὑπάρχειν θεὸν καὶ κύριον μετὰ τὸν ἀνωτάτω καὶ ἐπὶ πάντων ἀπεδείξαμεν. τόπον δ’ αὐτοῦ οὐκ ἂν ἁμάρτοις λέγων εἶναι τὴν ἐν οὐρανοῖς βασιλείαν, τόν τε ἔνδοξον τῆς θεότητος αὐτοῦ θρόνον, ὃν θεολογῶν ὁ προφήτης ἔψαλλεν· «ὁ θρόνος σου», φάσκων, «ὁ θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος», ἐφ’ ὃν αὐτῷ ὁ πατήρ, ὡς ἂν υἱῷ μονογενεῖ, καθέζεσθαι παρεκελεύσατο εἰπών· «κάθου ἐκ δεξιῶν μου». ταῦτα γὰρ σαφῶς ἤδη πρότερον ἐπὶ μόνον ἀναφέρεσθαι τὸν ἡμέτερον σωτῆρα τὸν θεὸν λόγον παρεστήσαμεν· αὐτὸν δὴ οὖν τοῦτον ὁ παρὼν θεσπίζει λόγος «ἐκπορεύεσθαι ἐκ τοῦ τόπου αὐτοῦ, καταβήσεσθαί τε ἐπὶ τὰ ὕψη τῆς γῆς». ποῖα δ’ ἂν εἴη ταῦτα ἢ ῥητῶς μὲν τὰ ὄρη τοῦ Ἰσραὴλ καὶ οἱ βουνοί, περὶ ὧν μυρίαι προφητεῖαι θεσπίζουσιν, αὐτή τε Ἱερουσαλήμ, καὶ τὸ Σιὼν ὄρος, ἐν ᾧ τὰς πλείστας ἐποιεῖτο διατριβὰς ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν;
Β -- τῶν. » Καὶ μεθ᾿ ἕτερα· «Υψωσάτωσαν αὐτόν· ἔθετο ποταμοὺς εἰς ἔρημον, καὶ διεξόδους ὑδάτων εἰς δίψος, γῆν καρποφόρον εἰς ἅλμην ἀπὸ κακίας τῶν κατο:- κούντων ἐν αὐτῇ. Εθετο τὴν ἔρημον εἰς λίμνας ὑδά των, καὶ γῆν ἄνυδρον εἰς διεξόδους ὑδάτων· καὶ κατα ῴκισεν ἐκεῖ πεινώντας, καὶ συνεστήσαντο πόλεις κατα οικεσίας. » Καὶ ταῦτα σαφῶς ὀνομαστὶ τὴν Θεοῦ Λόγου ἐξ οὐρανῶν κάθοδον εὐαγγελίζεται, τά τε τῆς παρουσίας αὐτοῦ κατορθώματα. • Απέστειλε γοῦν, φησί, τὸν Λόγον αὐτοῦ, καὶ ἰάσατο αὐτούς. » Λόγον δὲ Θεοῦ ἡμεῖς σαφῶς τοῦτόν φαμεν τὸν πρὸς τοῦ Πα- τρὸς ἀποσταλέντα πᾶσιν ἀνθρώποις Σωτῆρα· ὧν καὶ διὰ τῶν ἱερῶν Εὐαγγελίων θεολογεῖν πεπαιδεύμεθα. Αινίττεται δὲ καὶ τὴν μέχρι θανάτου κάθοδον αὐτοῦ διὰ τοὺς ἐφθακότας εἰς τοῦτον γεγενημένην· καὶ τήν γε αἰτίαν τῆς ἀφίξεως αὐτοῦ παρίστησι, τὴν ἀπολύτρωσιν ἐμφαίνων τῶν δι' αὐτοῦ σωθησομένων. Τοὺς γὰρ ἐφθακότας ἕως τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου ἔσωσε μόνος αὐτούς. Τούτους δὲ καὶ ἐῤῥύσατο ἰασά- μενος ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν· καὶ διεπράξατό γε ταῦτα οὐκ ἄλλως ἢ τοῦ θανάτου τὰς λεγομένας πύλας χαλκᾶς συντρίψας, καὶ τοὺς σιδηρούς μοχλούς συν κλάσας. Καὶ δὴ μετὰ ταῦτα ἀκολούθως προφητεύει τὴν εἰς ἔρημον κατάστασιν τῶν μὴ ἐλθόντα παρα- δεξαμένων αὐτόν· . Εθετο γάρ, φησί, ποταμούς εἰς ἔρημον, καὶ διεξόδους ὑδάτων εἰς δίψος, γῆν καρπου φόρον εἰς ἄλμην ἀπὸ κακίας τῶν κατοικούντων ἐν αὐ τῇ. ν "Α καὶ νοήσεις ἀναδραμὼν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐπὶ τὴν πάλαι βοωμένην Ιερουσαλήμ, καὶ τὴν δόξαν αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτ αὐτῆς, καὶ τὴν ἐθνῶν καρποφορίαν, τῶν ἐν αὐτῇ πολι- ο τευομένων ἁγίων καὶ θεοφιλῶν ἀνδρῶν ἐπὶ τοῦ παρόντος ύστερημένην. Μετὰ γὰρ τὴν τοῦ Χριστοῦ παρουσίαν γέγονεν ἀληθῶς ἄκαρπος, καὶ ἄνυδρος, καὶ παντελῶς ἔρημος, καὶ, ὥς φησιν ἡ προφητεία, « εἰς ἅλμην ἀπὸ κακίας τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ. ο Τού τοις ἐπισυνάπτει σφόδρα ἀκολούθως προφητικῷ τρό πῳ αἰνιττόμενος τῆς πάλαι ἐρήμου καὶ διψάδος, ἤτοι πάσης ἀνθρώπου ψυχῆς, ἡ τῆς ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίας τὴν εἰς εὐσέβειαν μεταβολήν, τήν τε ἐν θείοις λόγοις καρποφορίαν· ὁ καὶ προδήλως αινίττεται, λέγων· • Εθετο έρημον εἰς λίμνας ὑδάτων, » καὶ τὰ ἑξῆς· ἅπερ νοῆσαι μόνου τοῦ παρὰ Θεῷ γένοιτ' ἂν σοφού, κατὰ τὴν ἐπὶ τέλει τοῦ ψαλμοῦ φήσασαν ἐπαγωγήν • Τίς σοφὸς, καὶ φυλάξει ταῦτα; · καὶ τὰ ἑξῆς. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Η'. - · ᾿Απὸ ψαλμοῦ ῥις' καὶ ριζ. — Ἐθνῶν κλήσις, θεός τε ἐπιφανὴς, καὶ εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου. • Αἰνεῖτε τὸν Κύριον, πάντα τὰ ἔθνη, καὶ ἐπαινε- σάτωσαν αὐτὸν πάντες οἱ λαοί· ὅτι ἐκραταιώθη ἐγ ἡμᾶς τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ τὰ ἑξῆς: « "Ω Κύριε, σώσον δὴ, ὦ Κύριε, εὐόδωσον δή. Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενο; ἐν ὀνόματι Κυρίου. Θεὸς Κύριος, καὶ ἐπέφανεν » EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. teritionibus eorum s. Et post alia : c Exaltent A eum [in Ecclesia populi, et in cathedris seniorum laudent eum, posuit flumina in desertum, et exitus aquarum in sitim, terram fructiferam in salsugi nem, a malitia inhabitantium in ea : posuit deser- tum in stagna aquarum, et terram sine aqua in exitus aquarum, et collocavit illic esurientes, el constituerunt civitatem habitationis "., Plane hæc quoque nominatim Dei Verbi de cœlo descensum annuntiant, prosperosque ejusdem adventus suc- cessus : • Misit, inquit, Verbum suum, et sanavit eos. » Verbum autem Dei nos plane hoc dicimus, quod salutis causa ad omnes homines a Patre mis- sum est : quodque ex sacris Evangeliis celebrare ut Deum, edocti sumus. Significat præterea illius usque ad mortem descensum, quo propter eos, qui ad hanc ante ipsum venerant, usus est : etiam adventus ipsius causain docet, utique ut eos liberaret, qui per ipsum servandi erant. Nam eos qui ante ipsum, usque ad portas mortis pervene- rant, ipse solus servavit, atque eosdem sanitati restituens, de interitionibus ipsorum eripuit, ne- que hoc aliter perfecit, quam eas mortis portas conterens, quæ æreæ dicuntur, et vectes confrin- gens, qui ferrei : ac deinceps post hæc certo or- dine divinat, eos esse in solitudinem redigendos, qui ipsum venientem non susceperint. • Posuit enim, inquit, fumina in desertum, et exitus aqua- rum in sitim, terram fructiferam in salsuginem a malitia inhabitantium in ea. Quæ quidem plane cognita habebis, si percurreris illam Judaicæ gentis " antiquitus celebratam Jerusalem, ejusque gloriam, ac divinæ frugis proventum, eorum utique san- etorum hominum Deique amicorum, qui in ea vixerint, quam utique in præsenti omnibus his rebus privatam spoliatamque invenies. Nam post Christi adventum, facta est vere infructuosa et sine aqua, et omnino deserta, et, ut ait prophetia ein salsuginem a malitia inhabitantium in ea. › His adnectit deinceps, atque admodum certo ordine et prophetico more proponit, ejus quæ olim deserta et siticulosa erat, sive hanc uniuscujusque hominis animam, sive de gentibus collectam Ecclesiam dixeris, ejus, inquam, commutationem in sanctos mores, necnon in divinis sermonibus proventum, quæ etiam planius innuit, dicens : • Posuit desertum in stagna aquarum, etc., quæ utique intelli- gentia consequi ejus unius esse potest, qui apud Deum sit sapiens, sicut ea inductio habet, quæ in fine psalini ait : • Quis sapiens, et custodiet hæc *?, etc. CAPUT VIII. - A psalmo CXVI et CXVII. Gentium vocatio, Deusque manifeste apparens, et benedictus qui venit in nomine Domini. • Laudate Dominum, omnes gentes, et collau- date eum, omnes populi, quoniam confirmata est super nos misericordia ejus”, › et catera : • O Domine, salvum fac jam nunc, Domine, da profectum jam nunc. Benedictus qui venit in 8s Psal. cvi, 15-20. ss ibid. 32-37. st ibid. 43. C D Psal. cxvi, 1,2.
τούτων δὲ διαφθορὰν ἔσεσθαι καὶ ἀπώλειαν ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ καθόδῳ θεσπίζει. καὶ πρόδηλον ὡς μετὰ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν καὶ τὰ κατ’ αὐτοῦ τετολμημένα τὰ προειρημένα πάντα πεπολιόρκηται καὶ εἰς ἐσχάτην ἐρημίαν ἐλήλυθεν. οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ οἱ ἄρχοντες τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἥ τε παρ’ αὐτοῖς τὸ πρὶν συνεστῶσα βασιλεία, ἱερωσύνη τε καὶ διδασκάλων προεδρία «ὄρη» νῦν τροπικῶς ὀνομαζόμενα, «σαλευθήσεσθαι» λέγονται ἐπὶ τῇ τοῦ κυρίου ἐξ οὐρανῶν παρουσίᾳ. καὶ τοῦτο δὲ ὅπως τέλους ἔτυχεν τίς οὐκ ἂν ὁμολογήσειεν, μετὰ τοὺς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ χρόνους πάντ’ ἐκεῖνα θεωρῶν οὐ μόνον σαλευθέντα ἀλλὰ καὶ ἐκποδὼν γεγενημένα; «κοιλάδες» δὲ εἰσέτι νῦν τηκόμεναι εἶεν ἂν αἱ ἀντὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ καὶ τοῦ Σιὼν ὄρους κατὰ πᾶσαν πόλιν συνεστῶσαι αὐτῶν συναγωγαί, ἀποθρηνοῦσαι καὶ ἀποκλαιόμεναι καὶ «ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρὸς» τηκόμεναι διὰ λύπην καὶ πένθους ὑπερβολήν, τῆς τε τῶν οἰκείων ἐρημίας καὶ τῆς μακρᾶς καὶ πολυετοῦς δουλείας ἕνεκεν.
Β -- τῶν. » Καὶ μεθ᾿ ἕτερα· «Υψωσάτωσαν αὐτόν· ἔθετο ποταμοὺς εἰς ἔρημον, καὶ διεξόδους ὑδάτων εἰς δίψος, γῆν καρποφόρον εἰς ἅλμην ἀπὸ κακίας τῶν κατο:- κούντων ἐν αὐτῇ. Εθετο τὴν ἔρημον εἰς λίμνας ὑδά των, καὶ γῆν ἄνυδρον εἰς διεξόδους ὑδάτων· καὶ κατα ῴκισεν ἐκεῖ πεινώντας, καὶ συνεστήσαντο πόλεις κατα οικεσίας. » Καὶ ταῦτα σαφῶς ὀνομαστὶ τὴν Θεοῦ Λόγου ἐξ οὐρανῶν κάθοδον εὐαγγελίζεται, τά τε τῆς παρουσίας αὐτοῦ κατορθώματα. • Απέστειλε γοῦν, φησί, τὸν Λόγον αὐτοῦ, καὶ ἰάσατο αὐτούς. » Λόγον δὲ Θεοῦ ἡμεῖς σαφῶς τοῦτόν φαμεν τὸν πρὸς τοῦ Πα- τρὸς ἀποσταλέντα πᾶσιν ἀνθρώποις Σωτῆρα· ὧν καὶ διὰ τῶν ἱερῶν Εὐαγγελίων θεολογεῖν πεπαιδεύμεθα. Αινίττεται δὲ καὶ τὴν μέχρι θανάτου κάθοδον αὐτοῦ διὰ τοὺς ἐφθακότας εἰς τοῦτον γεγενημένην· καὶ τήν γε αἰτίαν τῆς ἀφίξεως αὐτοῦ παρίστησι, τὴν ἀπολύτρωσιν ἐμφαίνων τῶν δι' αὐτοῦ σωθησομένων. Τοὺς γὰρ ἐφθακότας ἕως τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου ἔσωσε μόνος αὐτούς. Τούτους δὲ καὶ ἐῤῥύσατο ἰασά- μενος ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν· καὶ διεπράξατό γε ταῦτα οὐκ ἄλλως ἢ τοῦ θανάτου τὰς λεγομένας πύλας χαλκᾶς συντρίψας, καὶ τοὺς σιδηρούς μοχλούς συν κλάσας. Καὶ δὴ μετὰ ταῦτα ἀκολούθως προφητεύει τὴν εἰς ἔρημον κατάστασιν τῶν μὴ ἐλθόντα παρα- δεξαμένων αὐτόν· . Εθετο γάρ, φησί, ποταμούς εἰς ἔρημον, καὶ διεξόδους ὑδάτων εἰς δίψος, γῆν καρπου φόρον εἰς ἄλμην ἀπὸ κακίας τῶν κατοικούντων ἐν αὐ τῇ. ν "Α καὶ νοήσεις ἀναδραμὼν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐπὶ τὴν πάλαι βοωμένην Ιερουσαλήμ, καὶ τὴν δόξαν αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτ αὐτῆς, καὶ τὴν ἐθνῶν καρποφορίαν, τῶν ἐν αὐτῇ πολι- ο τευομένων ἁγίων καὶ θεοφιλῶν ἀνδρῶν ἐπὶ τοῦ παρόντος ύστερημένην. Μετὰ γὰρ τὴν τοῦ Χριστοῦ παρουσίαν γέγονεν ἀληθῶς ἄκαρπος, καὶ ἄνυδρος, καὶ παντελῶς ἔρημος, καὶ, ὥς φησιν ἡ προφητεία, « εἰς ἅλμην ἀπὸ κακίας τῶν κατοικούντων ἐν αὐτῇ. ο Τού τοις ἐπισυνάπτει σφόδρα ἀκολούθως προφητικῷ τρό πῳ αἰνιττόμενος τῆς πάλαι ἐρήμου καὶ διψάδος, ἤτοι πάσης ἀνθρώπου ψυχῆς, ἡ τῆς ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίας τὴν εἰς εὐσέβειαν μεταβολήν, τήν τε ἐν θείοις λόγοις καρποφορίαν· ὁ καὶ προδήλως αινίττεται, λέγων· • Εθετο έρημον εἰς λίμνας ὑδάτων, » καὶ τὰ ἑξῆς· ἅπερ νοῆσαι μόνου τοῦ παρὰ Θεῷ γένοιτ' ἂν σοφού, κατὰ τὴν ἐπὶ τέλει τοῦ ψαλμοῦ φήσασαν ἐπαγωγήν • Τίς σοφὸς, καὶ φυλάξει ταῦτα; · καὶ τὰ ἑξῆς. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Η'. - · ᾿Απὸ ψαλμοῦ ῥις' καὶ ριζ. — Ἐθνῶν κλήσις, θεός τε ἐπιφανὴς, καὶ εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου. • Αἰνεῖτε τὸν Κύριον, πάντα τὰ ἔθνη, καὶ ἐπαινε- σάτωσαν αὐτὸν πάντες οἱ λαοί· ὅτι ἐκραταιώθη ἐγ ἡμᾶς τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ τὰ ἑξῆς: « "Ω Κύριε, σώσον δὴ, ὦ Κύριε, εὐόδωσον δή. Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενο; ἐν ὀνόματι Κυρίου. Θεὸς Κύριος, καὶ ἐπέφανεν » EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. teritionibus eorum s. Et post alia : c Exaltent A eum [in Ecclesia populi, et in cathedris seniorum laudent eum, posuit flumina in desertum, et exitus aquarum in sitim, terram fructiferam in salsugi nem, a malitia inhabitantium in ea : posuit deser- tum in stagna aquarum, et terram sine aqua in exitus aquarum, et collocavit illic esurientes, el constituerunt civitatem habitationis "., Plane hæc quoque nominatim Dei Verbi de cœlo descensum annuntiant, prosperosque ejusdem adventus suc- cessus : • Misit, inquit, Verbum suum, et sanavit eos. » Verbum autem Dei nos plane hoc dicimus, quod salutis causa ad omnes homines a Patre mis- sum est : quodque ex sacris Evangeliis celebrare ut Deum, edocti sumus. Significat præterea illius usque ad mortem descensum, quo propter eos, qui ad hanc ante ipsum venerant, usus est : etiam adventus ipsius causain docet, utique ut eos liberaret, qui per ipsum servandi erant. Nam eos qui ante ipsum, usque ad portas mortis pervene- rant, ipse solus servavit, atque eosdem sanitati restituens, de interitionibus ipsorum eripuit, ne- que hoc aliter perfecit, quam eas mortis portas conterens, quæ æreæ dicuntur, et vectes confrin- gens, qui ferrei : ac deinceps post hæc certo or- dine divinat, eos esse in solitudinem redigendos, qui ipsum venientem non susceperint. • Posuit enim, inquit, fumina in desertum, et exitus aqua- rum in sitim, terram fructiferam in salsuginem a malitia inhabitantium in ea. Quæ quidem plane cognita habebis, si percurreris illam Judaicæ gentis " antiquitus celebratam Jerusalem, ejusque gloriam, ac divinæ frugis proventum, eorum utique san- etorum hominum Deique amicorum, qui in ea vixerint, quam utique in præsenti omnibus his rebus privatam spoliatamque invenies. Nam post Christi adventum, facta est vere infructuosa et sine aqua, et omnino deserta, et, ut ait prophetia ein salsuginem a malitia inhabitantium in ea. › His adnectit deinceps, atque admodum certo ordine et prophetico more proponit, ejus quæ olim deserta et siticulosa erat, sive hanc uniuscujusque hominis animam, sive de gentibus collectam Ecclesiam dixeris, ejus, inquam, commutationem in sanctos mores, necnon in divinis sermonibus proventum, quæ etiam planius innuit, dicens : • Posuit desertum in stagna aquarum, etc., quæ utique intelli- gentia consequi ejus unius esse potest, qui apud Deum sit sapiens, sicut ea inductio habet, quæ in fine psalini ait : • Quis sapiens, et custodiet hæc *?, etc. CAPUT VIII. - A psalmo CXVI et CXVII. Gentium vocatio, Deusque manifeste apparens, et benedictus qui venit in nomine Domini. • Laudate Dominum, omnes gentes, et collau- date eum, omnes populi, quoniam confirmata est super nos misericordia ejus”, › et catera : • O Domine, salvum fac jam nunc, Domine, da profectum jam nunc. Benedictus qui venit in 8s Psal. cvi, 15-20. ss ibid. 32-37. st ibid. 43. C D Psal. cxvi, 1,2.
PG 22:433καὶ ἄλλως δὲ κατὰ διάνοιαν ἡ τοῦ λόγου τοῦ θείου «ἐπίβασις» οὐκ ἐν χάσμασι καὶ κοιλώμασιν, οὐδ’ ἐν ταπειναῖς καὶ χαμαιπετέσιν διανοίαις ἀλλ’ ἐν ἐπηρμέναις τὸ φρόνημα κατεγίνετο. ταύτῃ γοῦν τροπικώτερον αὐτὸς ὁ κύριος καταβήσεσθαι ἐπὶ «τὰ ὕψη τῆς γῆς» εἴρητο. «ὄρη» δὲ σειόμενα «ὑποκάτωθεν αὐτοῦ» αὐτὰ δὴ ἐκεῖνα ἦν, ἔνθα «ἀνήχθη ὑπὸ τοῦ πνεύματος πειρασθῆναι ὑπὸ τοῦ διαβόλου», ὅτε καὶ «παραλαμβάνει αὐτὸν ὁ διάβολος εἰς ὄρος ὑψηλὸν λίαν», «καὶ ἦν μετὰ τῶν θηρίων». «ὄρη» δ’ ἂν εἴη αὖθις τροπικώτερον ἡ ἐν τοῖς ὄρεσι τὸ πρὶν ἐπιτελουμένη εἰδωλολατρία, καὶ αἱ ἐν τούτοις ἐνεργήσασαι ἀόρατοι καὶ ἀρχοντικαὶ δυνάμεις, ἃς οὐ μικρῶς ἡ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἀνέσειέν τε καὶ ἀνεκίνει διδασκαλία. τούτων γὰρ ὁ ἔνθεος· αὐτοῦ λόγος ἥ τε θαυματουργὸς καὶ παραδοξοποιὸς ἰσχὺς λεληθότως τὴν κατὰ τῶν ἀνθρώπων μακρὰν καὶ παλαιὰν δυναστείαν καθῄρει. ὡσαύτως δὲ καὶ «κοιλάδες τηκόμεναι ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρὸς» δαίμονες ἂν εἶεν χθόνιοι καὶ περίγειοι, καθ’ ὧν τὸ καυστικὸν τῆς μοχθηρίας αὐτῶν πῦρ ἠφίει, λέγων·
ἡμῖν. » Καὶ τούτου μέμνηται ἡ ἱερὰ τοῦ Εὐαγγελίου Γραφή, τέλους τετυχηκότος, όπηνίκα ὁ Σωτὴρ καὶ Κύ- ριος ἡμῶν αὐτὸς ὁ Χριστὸς εἰσῄει εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα, πολύ τε πλῆθος ἀνδρῶν καὶ παίδων προῆγεν αὐτὸν μετ᾿ εὐφροσύνης ἐπιβοώντων· . Ὡσαννὰ τῷ υἱῷ τῷ Δαβίδ, εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου, Ὡσαννὰ ἐν τοῖς ὑψίστας. • Ἀντὶ γὰρ τοῦ, « ὦ Κύριε, σῶσον δή, ο κειμένου ἐν τῷ ψαλμῷ, τὸ « Ωσαννὰ Εβραϊκώτερον φάσκοντες ἐπεβόων· ἑρμηνεύεται δὲ τοῦτο, «Σῶσον δή. » Καὶ τὸ «Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου, ο διασαφεῖ τὸ λόγιον ἑξῆς φάσκον· « Θεὸς Κύριος, καὶ ἐπέφηνεν ἡμῖν. » Οὐκοῦν εἷς καὶ ὁ αὐτὸς ἦν ὁ ἐπιφανείς ἡμῖν Θεός Κύριος, ὁ τοῦ Θεοῦ δηλαδὴ Λόγος, ὁ καὶ διὰ τοῦτο εὐλογημένος, ὅτι δὴ ἐν ὀνόματι Κυρίου τοῦ πέμψαντος αὐτὸν Πατρὸς τὴν εἰς ἀνθρώπους αὑτοῦ παρουσίαν ἐποιήσατο. Ελέγχων Β γοῦν τοὺς ἀπιστοῦντας αὐτῷ τῶν ἐκ περιτομῆς, ἔλεγε πρὸς αὐτούς· « Ἐγὼ ἦλθον ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ Πατρός μου, καὶ οὐ λαμβάνετέ με. ῎Αλλος ἐὰν ἔλθῃ ἐν τῷ ὀνόματι τῷ ἰδίῳ, ἐκεῖνον λήψεσθε. » Εἰκότως οὖν τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον οὐκέτι τῷ Ἰουδαίων λαῷ, ἀλλὰ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, τὰ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ ψαλμοῦ προς φωνεί. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Θ'. - Ο Από ψαλμοῦ ρμγ'. Κύριος οὐρανόθεν κατιών ἀνθρώπων σωτηρίας ἕνεκεν, ᾠδή τε ἐπὶ τούτῳ ᾀδομένη, Καινῆς Διαθήκης δηλαδή. ་ Κύριε, τί ἐστιν ἄνθρωπος, ὅτι ἐγνώσθης αὐτῷ, ἢ υἱὸς ἀνθρώπου, ὅτι λογίζῃ αὐτόν; Κύριε, κλίνον οὐρα νούς, καὶ κατάβηθι · ἅψαι τῶν ὁρέων, καὶ καπνισθή σονται. » Καὶ ὑποβὰς ἐπιλέγει· « Ὁ Θεὸς, ᾠδὴν καινὴν άσομαί σοι. » Εχεσθαι καὶ ταῦτα τῆς προσκειμένης ὑποθέσεως ἡγοῦμαι. Τὴν γὰρ εἰς ἀνθρώπους γνῶσιν τοῦ Θεοῦ Λόγου θαυμάζων, ὑπερεκπλήττεται τῆς φιλαν- θρωπίας, δι' ἧς τῆς θεότητος ὑποβὰς καὶ, τοῦ συμ- φυοῦς μεγέθους ἑαυτὸν σμικρύνας, ἠξίωσε τῆς ἰδίας γνώσεως τὸ ἀνθρώπειον γένος. Ενταῦθα μὲν οὖν εύχετα: λέγων· « Κύριε, κλίνον οὐρανοὺς καὶ κατά- 6ηθ:. · Ἐν δὲ τῷ ἑπτακαιδεκάτῳ ψαλμῷ εἴρηται· • Καὶ ἔκλινεν οὐρανούς, καὶ κατέβη, καὶ γνόφος ὑπὲ τοὺς πόδας αὐτοῦ· καὶ ἐπέβη ἐπὶ χερουβὶμ, καὶ ἐπε- τάσθη ἐπὶ πτερύγων ἀνέμων. » Δι' ὧν τὰ τῆς ἀνόδου, μ ἣν ἀπὸ γῆς εἰς οὐρανοὺς ἐποιήσατο, θεσπίζει. Όπως δὲ κάθοδον χρὴ νοεῖν καὶ ἄνοδον τοῦ Θεοῦ Λόγου, οὐ τοπικώς μεταβάσεις ποιουμένου, τροπικῶς δὲ τὰς τοιάτδς οἰκονομίας αὐτοῦ τοῦτον τῆς Γραφῆς ἀποκα λούσης τὸν τρόπον, ἐπ' οἰκείας ἀποδώσομεν σχολῆς. Ἔδει δὲ μνημονεῦσαι ἐν τούτοις καὶ τῆς Καινῆς Δια θήκης, ἣν ἔμελλεν ἡ τοῦ Χριστοῦ παρουσία προξενή - σειν ἀνθρώποις· αὕτη δέ ἐστιν ἡ Καινή Διαθήκη μετὰ τὴν Παλαιὰν ὑπὸ Χριστοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι δεδομένη. Διόφησι τὸ μετὰ χεῖρας λόγιον ι Ο Θεός, ᾠδὴν καινὴν ᾆσομαί σοι. » Τὸ δὲ, « "Αψαι τῶν ὁρέων, καὶ καπνι σθήσονται, » αἰνίττεσθαι ἡγοῦμαι ἐμπρησμὸν καὶ ἀφα νισμὸν πάσης εἰδωλολατρείας, ἥτις παρὰ τοῖς παλαιοῖς * θα DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. A nomine Domini. Deus Dominus et illuxit nobis s. tis. Merito ergo Spiritus sanctus, non amplius quæ in principio psalmi leguntur, enuntiat. Enimvero de bac ipsa re, quemadmodum suum finem contigerit, etiam sacra Evangelii Scriptura mentio- nem facit, quo tempore Salvator ac Dominus noster, ipse Christus Hierosolyma ingressus est, atque in- gens multitudo virorum et puerorum, ipsum ante- cedebat, cum lætitia clamantium : Hosanna filio David, benedictus qui venit in nomine Domini, hosanna in excelsis 7. Pro eo enim quod in psal- mo positum est : « Domine,.salvum fac jam nunc, illud : « Hosanna, Hebraice more acclamabant, id autem in nostra lingua, Salvum fac dum, reddi solet. Illud vero : « Benedictus qui venit in nomine Domini ipsum declarat oraculum, quod deinceps ita ait : • Deus Dominus, et illuxit nobis. » Unus igitur, idemque fuit, qui seipsum nobis ostendit Deus ac Dominus, Dei videlicet Verbum. Quod etiam idcirco est benedictum, quoniamn in nomine Domini, qui ipsum misit, Patris, suum ad homines adven- tum exhibuit. Itaque eos arguens, qui ipsi de cir- cumcisione non credebant, dicebat ad eos : « Egc veni in nomine Patris mei, et non accipitis me. Alius si veniet in nomine proprio, illum accipie- ad Judaicum populum, sed ad omnes gentes, ea - CAPUT IX. Dominus de cœlo descendens salutis hominum gratia, canticumque novum super hac re canendum, Novi videlicet Testamenti. A psalmo CXLIII. C « Psal. cxvit, 26. 10, 31. PATROL. GR. XXII. • Domine quid est homo, quod innotuisti ei? aut alius hominis, quod reputas eum? Domnine, in- clina coelos, et descende : tange montes, et fumiga- bunt. • Et progressus, adjungit : « Deus, canti- cum novum cantabo tibi ".» Hæc quoque cum propo- sito argumento esse conjuncta, sane ego putaverim. Cognitionem enim hominibus traditam Dei Verbi admirans, ipsam clementiam obstupescit, propter quam infra divinam suam naturam descen- dens, seque ipsum naturali sua magnitudine mi- norem efficiens, propria ipsius cognitione humanam genus dignum existimavit. Itaque hoc loco oraf, dicens: • Domine, inclina coelos et descende. » At enim in decimo septimo psalmo " dictum est: « Et inclinavit cœlos et descendit, et caligo sub pedibus ejus : et ascendit super cherubim, et volavit: vola- vit super pennas ventorum. In quibus verbis, ea quæ ad ascensum spectant, quo de terra ad coelum se sustulit, divinat: quod autem descensum atque ascensum Dei Verbi, non quosdam ejus per locum transitus accipere oporteat, quandoquidem in hunc modum Scriptura divina, tales ejus dispen- saliones appellare consuevit, suo loco otiosius de- monstrabimus. Oportet autem in his etiam Novi Testamenti mentionem facere, quod hominibus erat Christi adventus conciliaturus: hoc sane Novumi Testamentum illud est, quod a Christo post Vetus alterum omnibus gentibus traditum est. Proindo Matth. xxι, Joan. v, 43. Psal. cxLIII, 3, 5. to ibid. 9. vers.
«πῦρ ἦλθον βαλεῖν ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ τί θέλω εἰ ἤδη ἀνήφθη;» ὑφ’ οὗ πυρὸς δὴ καιόμενοι, καὶ μὴ οἷοί τε ὄντες τὰς ἀπὸ τῆς ἀοράτου φλογὸς φέρειν βασάνους, ὑπανεχώρουν τῶν ἀνθρωπείων σωμάτων, καὶ τὸ συνέχον γε καὶ ἐλαῦνον αὐτοὺς ἀνωμολόγουν βοῶντες· «ἔα, τί ἡμῖν καὶ σοί, υἱὲ τοῦ θεοῦ; ἦλθες πρὸς καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς;» «οἴδαμέν σε τίς εἶ, ὁ ἅγιος τοῦ θεοῦ». τούτους δὲ μάλιστα ᾐκίζετο καὶ τοὺς ἐπὶ τούτων ἄρχοντας καθῄρει, ὅτι μὴ ἀρκεσθέντες τῇ τῶν λοιπῶν ἐθνῶν διαφθορᾷ, δι’ ἧς τοὺς πάντας εἰς τὴν πολύθεον πλάνην καταβεβλήκεσαν, καὶ τῷ πάλαι τοῦ θεοῦ λαῷ, αὐτῷ δὴ τῷ ἐκ περιτομῆς, ἐπιβεβουλεύκασιν, καὶ ἀποστήσαντές γε τοῦ θεοῦ καὶ τοῦτον παντοίαις περιέπειραν δυσσεβείαις. διὸ καὶ μάλιστα τὴν ἐξ οὐρανῶν πεποίητο ὁ κύριος κάθοδον, ὅθεν ἑξῆς φησιν· «διὰ τὴν ἀσέβειαν Ἰακὼβ πάντα ταῦτα καὶ δι’ ἁμαρτίαν οἴκου Ἰσραήλ». καὶ ἔτι πρὸς τούτοις τῆς ἐξ οὐρανοῦ καθόδου τοῦ λόγου τὴν αἰτίαν ἑξῆς διασαφεῖ, τοῦ μὲν ἐκ περιτομῆς λαοῦ τὰς δυ[ς]σεβείας ἀπαριθμούμενος καὶ τὸν ἐπὶ ταύταις μετελθόντα αὐτοὺς ὄλεθρον, τῶν δὲ ἀνὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην ἐθνῶν προαναφωνῶν τὴν κλῆσιν·
ἡμῖν. » Καὶ τούτου μέμνηται ἡ ἱερὰ τοῦ Εὐαγγελίου Γραφή, τέλους τετυχηκότος, όπηνίκα ὁ Σωτὴρ καὶ Κύ- ριος ἡμῶν αὐτὸς ὁ Χριστὸς εἰσῄει εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα, πολύ τε πλῆθος ἀνδρῶν καὶ παίδων προῆγεν αὐτὸν μετ᾿ εὐφροσύνης ἐπιβοώντων· . Ὡσαννὰ τῷ υἱῷ τῷ Δαβίδ, εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου, Ὡσαννὰ ἐν τοῖς ὑψίστας. • Ἀντὶ γὰρ τοῦ, « ὦ Κύριε, σῶσον δή, ο κειμένου ἐν τῷ ψαλμῷ, τὸ « Ωσαννὰ Εβραϊκώτερον φάσκοντες ἐπεβόων· ἑρμηνεύεται δὲ τοῦτο, «Σῶσον δή. » Καὶ τὸ «Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου, ο διασαφεῖ τὸ λόγιον ἑξῆς φάσκον· « Θεὸς Κύριος, καὶ ἐπέφηνεν ἡμῖν. » Οὐκοῦν εἷς καὶ ὁ αὐτὸς ἦν ὁ ἐπιφανείς ἡμῖν Θεός Κύριος, ὁ τοῦ Θεοῦ δηλαδὴ Λόγος, ὁ καὶ διὰ τοῦτο εὐλογημένος, ὅτι δὴ ἐν ὀνόματι Κυρίου τοῦ πέμψαντος αὐτὸν Πατρὸς τὴν εἰς ἀνθρώπους αὑτοῦ παρουσίαν ἐποιήσατο. Ελέγχων Β γοῦν τοὺς ἀπιστοῦντας αὐτῷ τῶν ἐκ περιτομῆς, ἔλεγε πρὸς αὐτούς· « Ἐγὼ ἦλθον ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ Πατρός μου, καὶ οὐ λαμβάνετέ με. ῎Αλλος ἐὰν ἔλθῃ ἐν τῷ ὀνόματι τῷ ἰδίῳ, ἐκεῖνον λήψεσθε. » Εἰκότως οὖν τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον οὐκέτι τῷ Ἰουδαίων λαῷ, ἀλλὰ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, τὰ ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦ ψαλμοῦ προς φωνεί. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Θ'. - Ο Από ψαλμοῦ ρμγ'. Κύριος οὐρανόθεν κατιών ἀνθρώπων σωτηρίας ἕνεκεν, ᾠδή τε ἐπὶ τούτῳ ᾀδομένη, Καινῆς Διαθήκης δηλαδή. ་ Κύριε, τί ἐστιν ἄνθρωπος, ὅτι ἐγνώσθης αὐτῷ, ἢ υἱὸς ἀνθρώπου, ὅτι λογίζῃ αὐτόν; Κύριε, κλίνον οὐρα νούς, καὶ κατάβηθι · ἅψαι τῶν ὁρέων, καὶ καπνισθή σονται. » Καὶ ὑποβὰς ἐπιλέγει· « Ὁ Θεὸς, ᾠδὴν καινὴν άσομαί σοι. » Εχεσθαι καὶ ταῦτα τῆς προσκειμένης ὑποθέσεως ἡγοῦμαι. Τὴν γὰρ εἰς ἀνθρώπους γνῶσιν τοῦ Θεοῦ Λόγου θαυμάζων, ὑπερεκπλήττεται τῆς φιλαν- θρωπίας, δι' ἧς τῆς θεότητος ὑποβὰς καὶ, τοῦ συμ- φυοῦς μεγέθους ἑαυτὸν σμικρύνας, ἠξίωσε τῆς ἰδίας γνώσεως τὸ ἀνθρώπειον γένος. Ενταῦθα μὲν οὖν εύχετα: λέγων· « Κύριε, κλίνον οὐρανοὺς καὶ κατά- 6ηθ:. · Ἐν δὲ τῷ ἑπτακαιδεκάτῳ ψαλμῷ εἴρηται· • Καὶ ἔκλινεν οὐρανούς, καὶ κατέβη, καὶ γνόφος ὑπὲ τοὺς πόδας αὐτοῦ· καὶ ἐπέβη ἐπὶ χερουβὶμ, καὶ ἐπε- τάσθη ἐπὶ πτερύγων ἀνέμων. » Δι' ὧν τὰ τῆς ἀνόδου, μ ἣν ἀπὸ γῆς εἰς οὐρανοὺς ἐποιήσατο, θεσπίζει. Όπως δὲ κάθοδον χρὴ νοεῖν καὶ ἄνοδον τοῦ Θεοῦ Λόγου, οὐ τοπικώς μεταβάσεις ποιουμένου, τροπικῶς δὲ τὰς τοιάτδς οἰκονομίας αὐτοῦ τοῦτον τῆς Γραφῆς ἀποκα λούσης τὸν τρόπον, ἐπ' οἰκείας ἀποδώσομεν σχολῆς. Ἔδει δὲ μνημονεῦσαι ἐν τούτοις καὶ τῆς Καινῆς Δια θήκης, ἣν ἔμελλεν ἡ τοῦ Χριστοῦ παρουσία προξενή - σειν ἀνθρώποις· αὕτη δέ ἐστιν ἡ Καινή Διαθήκη μετὰ τὴν Παλαιὰν ὑπὸ Χριστοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι δεδομένη. Διόφησι τὸ μετὰ χεῖρας λόγιον ι Ο Θεός, ᾠδὴν καινὴν ᾆσομαί σοι. » Τὸ δὲ, « "Αψαι τῶν ὁρέων, καὶ καπνι σθήσονται, » αἰνίττεσθαι ἡγοῦμαι ἐμπρησμὸν καὶ ἀφα νισμὸν πάσης εἰδωλολατρείας, ἥτις παρὰ τοῖς παλαιοῖς * θα DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. A nomine Domini. Deus Dominus et illuxit nobis s. tis. Merito ergo Spiritus sanctus, non amplius quæ in principio psalmi leguntur, enuntiat. Enimvero de bac ipsa re, quemadmodum suum finem contigerit, etiam sacra Evangelii Scriptura mentio- nem facit, quo tempore Salvator ac Dominus noster, ipse Christus Hierosolyma ingressus est, atque in- gens multitudo virorum et puerorum, ipsum ante- cedebat, cum lætitia clamantium : Hosanna filio David, benedictus qui venit in nomine Domini, hosanna in excelsis 7. Pro eo enim quod in psal- mo positum est : « Domine,.salvum fac jam nunc, illud : « Hosanna, Hebraice more acclamabant, id autem in nostra lingua, Salvum fac dum, reddi solet. Illud vero : « Benedictus qui venit in nomine Domini ipsum declarat oraculum, quod deinceps ita ait : • Deus Dominus, et illuxit nobis. » Unus igitur, idemque fuit, qui seipsum nobis ostendit Deus ac Dominus, Dei videlicet Verbum. Quod etiam idcirco est benedictum, quoniamn in nomine Domini, qui ipsum misit, Patris, suum ad homines adven- tum exhibuit. Itaque eos arguens, qui ipsi de cir- cumcisione non credebant, dicebat ad eos : « Egc veni in nomine Patris mei, et non accipitis me. Alius si veniet in nomine proprio, illum accipie- ad Judaicum populum, sed ad omnes gentes, ea - CAPUT IX. Dominus de cœlo descendens salutis hominum gratia, canticumque novum super hac re canendum, Novi videlicet Testamenti. A psalmo CXLIII. C « Psal. cxvit, 26. 10, 31. PATROL. GR. XXII. • Domine quid est homo, quod innotuisti ei? aut alius hominis, quod reputas eum? Domnine, in- clina coelos, et descende : tange montes, et fumiga- bunt. • Et progressus, adjungit : « Deus, canti- cum novum cantabo tibi ".» Hæc quoque cum propo- sito argumento esse conjuncta, sane ego putaverim. Cognitionem enim hominibus traditam Dei Verbi admirans, ipsam clementiam obstupescit, propter quam infra divinam suam naturam descen- dens, seque ipsum naturali sua magnitudine mi- norem efficiens, propria ipsius cognitione humanam genus dignum existimavit. Itaque hoc loco oraf, dicens: • Domine, inclina coelos et descende. » At enim in decimo septimo psalmo " dictum est: « Et inclinavit cœlos et descendit, et caligo sub pedibus ejus : et ascendit super cherubim, et volavit: vola- vit super pennas ventorum. In quibus verbis, ea quæ ad ascensum spectant, quo de terra ad coelum se sustulit, divinat: quod autem descensum atque ascensum Dei Verbi, non quosdam ejus per locum transitus accipere oporteat, quandoquidem in hunc modum Scriptura divina, tales ejus dispen- saliones appellare consuevit, suo loco otiosius de- monstrabimus. Oportet autem in his etiam Novi Testamenti mentionem facere, quod hominibus erat Christi adventus conciliaturus: hoc sane Novumi Testamentum illud est, quod a Christo post Vetus alterum omnibus gentibus traditum est. Proindo Matth. xxι, Joan. v, 43. Psal. cxLIII, 3, 5. to ibid. 9. vers.
PG 22:435διὰ ταῦτα γὰρ ἐπεδήμει ὁ τοῦ θεοῦ λόγος ἐξ οὐρανῶν ἐπὶ γῆς. καὶ τῶν γε λέξεων ἄκουε· «δι’ ἀσέβειαν οἴκου Ἰακὼβ πάντα ταῦτα, καὶ δι’ ἁμαρτίαν οἴκου Ἰσραήλ. τίς ἡ ἀσέβεια οἴκου Ἰακώβ, οὐ Σαμάρεια; καὶ τίς ἡ ἁμαρτία Ἰούδα, οὐχὶ Ἱερουσαλήμ; καὶ θήσομαι Σαμάρειαν εἰς ὀπωροφυλάκιον ἀγροῦ καὶ εἰς φυτείαν ἀμπελῶνος, καὶ κατασπάσω εἰς χάος τοὺς λίθους αὐτῆς, καὶ τὰ θεμέλια αὐτῆς ἀποκαλύψω», καὶ ἐπιλέγει· «κατέβη κακὰ παρὰ κυρίου ἐπὶ πύλας Ἱερουσαλήμ, ψόφος ἁρμάτων καὶ ἱππευόντων», καὶ αὖθις· «ἡ δόξα τῆς θυγατρὸς Ἱερουσαλήμ, ξύρησαι καὶ κεῖραι ἐπὶ τὰ τέκνα τὰ τρυφερά σου, ἐμπλάτυνον τὴν χηρείαν σου ὡς ἀετός, ὅτι ᾐχμαλωτεύθησαν ἀπὸ σοῦ», ἐπὶ τούτοις· «Σιὼν ὡς ἀγρὸς ἀροτριαθήσεται, καὶ Ἱερουσαλὴμ ὡς ὀπωροφυλάκιον ἔσται, καὶ τὸ ὄρος τοῦ οἴκου εἰς ἄλσος δρυμοῦ». Σιὼν δὲ καὶ Ἱερουσαλὴμ καὶ τὸ καλούμενον «ὄρος τοῦ οἴκου», ταῦτ’ ἦν ἐκεῖνα τὰ πρόσθεν δεδηλωμένα διὰ τοῦ «καὶ σαλευθήσονται τὰ ὄρη ὑποκάτωθεν αὐτοῦ, καὶ αἱ κοιλάδες τακήσονται ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρός, δι’ ἀσέβειαν Ἰακώβ».
ἡ ἐν τοῖς ὄρεσι μάλιστα ἐσπουδάζετο· ὥστε ἤδη καὶ • αὐτοὺς Ἰουδαίους ἀπελέγχεσθαι, ὡς ἐπὶ πᾶν ἄρος υψηλόν, κατὰ μίμησιν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν, εἰδωλο λατροῦντας. Β ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ι'. Ἀπὸ ψαλμοῦ ρμζ. - Λόγος ἐπὶ γῆς ἀποστελλό μενος, καὶ ἐν βραχεῖ χρόνῳ πάντας ἀνθρώ πους διατρέχων. • Επαίνει, Ἱερουσαλήμ, τὸν Κύριον, αίνει τὸν Θεόν σου, Σιών. Εἶθ᾽ ὑποβάς φησιν· « Ὁ ἀποστέλλων τὸν λόγον αὐτοῦ τῇ γῇ· ἕως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ. » Σαφὲς δὲ, ὅτι τοῦ ἀποστελλομένου ὁ ἀπο- στέλλων ἕτερος ὢν τυγχάνει. Εχεις τοιγαροῦν κάνε ταῦθα τὸν μὲν ἀποστέλλοντα τὸν, ἐπὶ πάντων θεόν τὸν δὲ ἀποστελλόμενον, τὸν λόγον· ὃς πολυώνυμος ὤν, τοτὲ μὲν Σοφία, τοτὲ δὲ Λόγος, ἄλλοτε δὲ Θεὸς, καὶ πάλιν Κύριος διὰ τῶν θείων χρησμῶν ἀνηγόρευται. Ἐπιστήσας δὲ, τίνα τρόπον ἐν σφόδρα χρόνῳ βραχεί τὴν πᾶσαν οἰκουμένην ἔπλησεν ὁ τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ λόγος, εὖ οἶδ' ὅτι τὸ ἀποτέλεσμα θαυμάσεις της προῤῥήσεως φασκούσης· « Εως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ. » ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΑ'. - ᾿Απὸ τῆς δευτέρας τῶν Βασιλειῶν. — Κύριος ἐξ οὐρανοῦ κατιών, ἡγούμενος τῶν πρὶν οὐκ ἔγνω κότων αὐτὸν ἐθνῶν, τὸ δὲ Ἰουδαίων ἔθνος ἀποστραφησόμενος. • Καὶ ἐλάλησε Δαβὶδ τῷ Κυρίῳ τοὺς λόγους τῆς ᾠδῆς ταύτης. » Εἶθ' ἑξῆς φησι· « Καὶ ἔκλινεν οὐρα νοὺς καὶ κατέβη, καὶ γνόφος ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτοῦ· καὶ ἐπέδη ἐπὶ χερουβίμ, ἐπετάσθη ἐπὶ πτε- ρύγων ἀνέμων, καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ. Καὶ ἐπὶ τέλει τῆς αὐτῆς ᾠδῆς· Ρύσῃ με, φησίν, ἐξ ἀντιλογιῶν λαοῦ. Καταστήσεις με εἰς κεφαλήν ἐθνῶν. Λαὸς ἦν οὐκ ἔγνων, ἐδούλευσέ μοι, εἰς ἀκοὴν ωτίου ὑπήκουσέ μου. Υἱοὶ ἀλλότριοι ἀποῤῥιφθή- σονται. » Ο κλίνας οὐρανοὺς καὶ καταβὰς Θεὸς, ὁ ἐπιβὰς ᾧ ἀνείληφεν ἀνθρώπῳ, ὅντινα νῦν χερουβίμ ὁ λόγος ονομάζει, ἀνέπτη σὺν αὐτῷ τὴν ἄνοδον πε- ποιημένος μετὰ τῶν δορυφορούντων αὐτὸν θείων πνευμάτων, πτερύγων ανέμων καὶ αὐτῶν χρηματι ζόντων. Σκοτεινῶς δὲ ταῦτα καὶ ἐν παραβύστῳ γεγε- νῆσθαι, κατά τινας ἀποῤῥήτους καὶ λανθάνοντας αἰνίττεται λόγους, φάσκων· ι Καὶ ἔθετο σκότος ἀπο κρυφὴν αὐτοῦ. » Τὰ δὲ ἑξῆς ἀκολούθως τῇ τοῦ Χριστοῦ ἐνανθρωπήσει τὴν κατ' αὐτοῦ γενομένην ἀντιλογίαν τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ σημαίνει, καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν ἐπακοὴν τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας. Αὐτοῖς δὲ βήμασι τὰ παραπλήσια εὕροις ἂν καὶ ἐν ἑπτακαιδε κάτῳ ψαλμῷ, εἰς ἃ τὰ φανέντα προείρηται. *** σε " EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. -- APOLOGETICA. oraculum quod nunc in manibus est, sic ait: Deus, canticum novum cantabo tibi “., Illud autem : Tange montes et fumigabunt », arbitror significare, quod omnium simulacrorum cultus sit incendendus ac delendus, qui apud antiquos in montibus maxime frequentabatur; denique etiam ipsi Judæi reprehendebantur, quod in omni monte excelso, ad imitationem externarum gentium, si- mulacra colerent. - CAPUT X A psalmo CXLVII. Dei Verbum in terram missum, et trevi tempore percurrens universos homines. Lauda, Jerusalem, Dominum, lauda Deum tuum, Sion “., Deinde paululum progressus ait: • Qui emittit eloquium suum terræ, velociter currit ser- mu ejus *: » constat autem eum qui mittit, ab eo qui mittitur esse diversum. Habes igitur etiam hoc loco, eum quidem qui mittit, supremum Deum, eum vero qui mittitur sermonem: qui cum multa habeat nomina, nunc Sapientia, nunc Sermo, et interdum Deus, et alias Dominus in divinis ora- culis nuncupatur; quod si attenderis quemadmo- dum brevissimo tempore, omnem terrarum orbem Sermo doctrinæ illius impleverit, profecto vaticinii obstupesces eventum dicentis: Velociter currit sermo ejus. » CAPUT XI. - A secundo Regnorum. Dominus de cœlo descen- dens, qui gentium, quæ prius illum non cognosce- bant, dux exsistit, et a Judaica gente seipsum est aversurus. C ‹ Et locutus est David Domino verba carminis hujus **. Deinde progressus, ita ait : « Et inclina- vit cœlos et descendit, et caligo sub pedibus ejus; et ascendit super cherubim, et volavit, volavit super pennas ventorum, et posuit tenebras latibulum suum : » tum in fine ejusdem carminis : « Libera me, inquit, de contradictionibus populi, constitues me in caput gentium; populus quem non cognovi, servivit mihi; in auditu auris obedivit mihi; Glii alieni rejicientur ". » Qui inclinavit calos, et de- scendit Deus, qui assumptum sibi hominem inscen- dit (quem sane hominem, nunc oraculum cheru- bim nominat), volavit cum eo sursum, comitantibus stipantibusque ipsum divinis spiritibus, qui nunc ipsi quoque ventorum pennæ appellantur. Obscure D vero hæc et in abscondito facta esse, per quædam arcana et latentia verba significat, ubi ait: • Et posuit tenebras latibulum suum. › Quæ vero se- quuntur deinceps, assumptæ a Christo hominis naturæ consentanea sunt, et contradictionem quæ adversus illum facta est Judaici populi præcinunt, necnon doctrinæ Christi gentes esse auscultaturas: iisdem porro verbis similia invenies in psalmo de- cimo septimo: in quæ quod nobis visum est, ante jam diximus. · Psal. CXLIII, 9. Psal. cxLvil, 12. ** ibid. 15. Psal. xv, 1. ibid. 10-12. * ibid. 44-46. "
διὰ γὰρ τὰς δρασθείσας κατ’ αὐτοῦ δυ[ς]σεβείας εὐθὺς καὶ οὐκ εἰς μακρὸν καὶ τὰ ὄρη καὶ οἱ ἐν τούτοις οἰκοῦντες πεπολιόρκηντο, ἐμπρησμόν τε καὶ ἐσχάτην ἐρημίαν τὸ Σιὼν ὄρος ὑπέμεινε, καὶ γέγονεν «τὸ ὄρος τοῦ οἴκου τοῦ θεοῦ εἰς ἄλσος δρυμοῦ». ταῦτα μὲν οὖν ἐπὶ τῇ τοῦ κυρίου ἐξ οὐρανῶν καθόδῳ περὶ ἐκείνους ἔσεσθαι καὶ ἡ παροῦσα προφητεία σημαίνει, ἃ καὶ ἐναργῆ τὴν ἔκβασιν εἴληφεν μετὰ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ παρουσίαν. εἰ γοῦν τι δύναται καὶ ἡ ἡμετέρα ἱστορία, καθ’ ἡμᾶς αὐτοὺς τὴν πάλαι βοωμένην Σιὼν ζεύγεσι βοῶν ὑπὸ Ῥωμαίων ἀνδρῶν ἀρουμένην ὀφθαλμοῖς παρειλήφαμεν, καὶ τήν γε Ἱερουσαλήμ, ὡς αὐτό γέ φησι τὸ λόγιον, «ὀπωροφυλακίου» δίκην ἀπολειφθέντος, ἐν παντελεῖ καταστᾶσαν ἐρημίᾳ. ἃ καὶ δι’ οὐδὲν ἕτερον αὐτοῖς ἢ διὰ τὰς δυ[ς]σεβείας αὐτῶν συμβέβηκεν, δι’ ἃς καὶ ὁ λόγος ὁ οὐράνιος ἐκ τοῦ οἰκείου τόπου προελήλυθεν.
ἡ ἐν τοῖς ὄρεσι μάλιστα ἐσπουδάζετο· ὥστε ἤδη καὶ • αὐτοὺς Ἰουδαίους ἀπελέγχεσθαι, ὡς ἐπὶ πᾶν ἄρος υψηλόν, κατὰ μίμησιν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν, εἰδωλο λατροῦντας. Β ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ι'. Ἀπὸ ψαλμοῦ ρμζ. - Λόγος ἐπὶ γῆς ἀποστελλό μενος, καὶ ἐν βραχεῖ χρόνῳ πάντας ἀνθρώ πους διατρέχων. • Επαίνει, Ἱερουσαλήμ, τὸν Κύριον, αίνει τὸν Θεόν σου, Σιών. Εἶθ᾽ ὑποβάς φησιν· « Ὁ ἀποστέλλων τὸν λόγον αὐτοῦ τῇ γῇ· ἕως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ. » Σαφὲς δὲ, ὅτι τοῦ ἀποστελλομένου ὁ ἀπο- στέλλων ἕτερος ὢν τυγχάνει. Εχεις τοιγαροῦν κάνε ταῦθα τὸν μὲν ἀποστέλλοντα τὸν, ἐπὶ πάντων θεόν τὸν δὲ ἀποστελλόμενον, τὸν λόγον· ὃς πολυώνυμος ὤν, τοτὲ μὲν Σοφία, τοτὲ δὲ Λόγος, ἄλλοτε δὲ Θεὸς, καὶ πάλιν Κύριος διὰ τῶν θείων χρησμῶν ἀνηγόρευται. Ἐπιστήσας δὲ, τίνα τρόπον ἐν σφόδρα χρόνῳ βραχεί τὴν πᾶσαν οἰκουμένην ἔπλησεν ὁ τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ λόγος, εὖ οἶδ' ὅτι τὸ ἀποτέλεσμα θαυμάσεις της προῤῥήσεως φασκούσης· « Εως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ. » ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΑ'. - ᾿Απὸ τῆς δευτέρας τῶν Βασιλειῶν. — Κύριος ἐξ οὐρανοῦ κατιών, ἡγούμενος τῶν πρὶν οὐκ ἔγνω κότων αὐτὸν ἐθνῶν, τὸ δὲ Ἰουδαίων ἔθνος ἀποστραφησόμενος. • Καὶ ἐλάλησε Δαβὶδ τῷ Κυρίῳ τοὺς λόγους τῆς ᾠδῆς ταύτης. » Εἶθ' ἑξῆς φησι· « Καὶ ἔκλινεν οὐρα νοὺς καὶ κατέβη, καὶ γνόφος ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτοῦ· καὶ ἐπέδη ἐπὶ χερουβίμ, ἐπετάσθη ἐπὶ πτε- ρύγων ἀνέμων, καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ. Καὶ ἐπὶ τέλει τῆς αὐτῆς ᾠδῆς· Ρύσῃ με, φησίν, ἐξ ἀντιλογιῶν λαοῦ. Καταστήσεις με εἰς κεφαλήν ἐθνῶν. Λαὸς ἦν οὐκ ἔγνων, ἐδούλευσέ μοι, εἰς ἀκοὴν ωτίου ὑπήκουσέ μου. Υἱοὶ ἀλλότριοι ἀποῤῥιφθή- σονται. » Ο κλίνας οὐρανοὺς καὶ καταβὰς Θεὸς, ὁ ἐπιβὰς ᾧ ἀνείληφεν ἀνθρώπῳ, ὅντινα νῦν χερουβίμ ὁ λόγος ονομάζει, ἀνέπτη σὺν αὐτῷ τὴν ἄνοδον πε- ποιημένος μετὰ τῶν δορυφορούντων αὐτὸν θείων πνευμάτων, πτερύγων ανέμων καὶ αὐτῶν χρηματι ζόντων. Σκοτεινῶς δὲ ταῦτα καὶ ἐν παραβύστῳ γεγε- νῆσθαι, κατά τινας ἀποῤῥήτους καὶ λανθάνοντας αἰνίττεται λόγους, φάσκων· ι Καὶ ἔθετο σκότος ἀπο κρυφὴν αὐτοῦ. » Τὰ δὲ ἑξῆς ἀκολούθως τῇ τοῦ Χριστοῦ ἐνανθρωπήσει τὴν κατ' αὐτοῦ γενομένην ἀντιλογίαν τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ σημαίνει, καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν ἐπακοὴν τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας. Αὐτοῖς δὲ βήμασι τὰ παραπλήσια εὕροις ἂν καὶ ἐν ἑπτακαιδε κάτῳ ψαλμῷ, εἰς ἃ τὰ φανέντα προείρηται. *** σε " EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. -- APOLOGETICA. oraculum quod nunc in manibus est, sic ait: Deus, canticum novum cantabo tibi “., Illud autem : Tange montes et fumigabunt », arbitror significare, quod omnium simulacrorum cultus sit incendendus ac delendus, qui apud antiquos in montibus maxime frequentabatur; denique etiam ipsi Judæi reprehendebantur, quod in omni monte excelso, ad imitationem externarum gentium, si- mulacra colerent. - CAPUT X A psalmo CXLVII. Dei Verbum in terram missum, et trevi tempore percurrens universos homines. Lauda, Jerusalem, Dominum, lauda Deum tuum, Sion “., Deinde paululum progressus ait: • Qui emittit eloquium suum terræ, velociter currit ser- mu ejus *: » constat autem eum qui mittit, ab eo qui mittitur esse diversum. Habes igitur etiam hoc loco, eum quidem qui mittit, supremum Deum, eum vero qui mittitur sermonem: qui cum multa habeat nomina, nunc Sapientia, nunc Sermo, et interdum Deus, et alias Dominus in divinis ora- culis nuncupatur; quod si attenderis quemadmo- dum brevissimo tempore, omnem terrarum orbem Sermo doctrinæ illius impleverit, profecto vaticinii obstupesces eventum dicentis: Velociter currit sermo ejus. » CAPUT XI. - A secundo Regnorum. Dominus de cœlo descen- dens, qui gentium, quæ prius illum non cognosce- bant, dux exsistit, et a Judaica gente seipsum est aversurus. C ‹ Et locutus est David Domino verba carminis hujus **. Deinde progressus, ita ait : « Et inclina- vit cœlos et descendit, et caligo sub pedibus ejus; et ascendit super cherubim, et volavit, volavit super pennas ventorum, et posuit tenebras latibulum suum : » tum in fine ejusdem carminis : « Libera me, inquit, de contradictionibus populi, constitues me in caput gentium; populus quem non cognovi, servivit mihi; in auditu auris obedivit mihi; Glii alieni rejicientur ". » Qui inclinavit calos, et de- scendit Deus, qui assumptum sibi hominem inscen- dit (quem sane hominem, nunc oraculum cheru- bim nominat), volavit cum eo sursum, comitantibus stipantibusque ipsum divinis spiritibus, qui nunc ipsi quoque ventorum pennæ appellantur. Obscure D vero hæc et in abscondito facta esse, per quædam arcana et latentia verba significat, ubi ait: • Et posuit tenebras latibulum suum. › Quæ vero se- quuntur deinceps, assumptæ a Christo hominis naturæ consentanea sunt, et contradictionem quæ adversus illum facta est Judaici populi præcinunt, necnon doctrinæ Christi gentes esse auscultaturas: iisdem porro verbis similia invenies in psalmo de- cimo septimo: in quæ quod nobis visum est, ante jam diximus. · Psal. CXLIII, 9. Psal. cxLvil, 12. ** ibid. 15. Psal. xv, 1. ibid. 10-12. * ibid. 44-46. "
καὶ δι’ ἑτέρας δὲ αἰτίας ὁ τοῦ θεοῦ λόγος οὐρανόθεν κατεληλυθέναι τε καὶ ἐπιβεβηκέναι «ἐπὶ τὰ ὕψη τῆς γῆς» ἤδη πρότερον ἐλέγετο, ὅπως τὰ μὲν πάλαι ἐπαιρόμενα καὶ ὑπερυψούμενα «κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ θεοῦ» «ὄρη σαλευθῇ ὑποκάτωθεν αὐτοῦ», αἱ δυνάμεις δηλονότι αἱ ἀντικείμεναι, αἳ πρὸ τῆς αὐτοῦ παρουσίας μετὰ τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων καὶ τὸ Ἑβραίων ἔθνος τοῖς τῆς δυ[ς]σεβείας καὶ εἰδωλολατρίας πράγμασιν καταδεδούλωνται, οἱ δὲ πονηροὶ δαίμονες, «κοιλάδες» ἐπικαλούμενοι διὰ τὸ ἐν χάσμασι σκοτίοις καὶ τοῖς τῶν σωμάτων κοιλώμασιν ἐνδιατρίβειν, «ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρὸς» τηκόμενοι, τῇ τοῦ θείου λόγου δυνάμει ἐξ ἀνθρώπων ἀποφύγοιεν. καὶ ἑτέρα δ’ ἂν εἴη παρὰ ταύτας αἰτία οὐχ ἡ τυχοῦσα τῆς ἐξ οὐρανῶν καθόδου τοῦ κυρίου, ἣν ὁ λόγος ἐπισημαίνεται, ὅπως πάντα τὰ ἐπὶ γῆς ἔθνη, τῶν δαιμόνων ἀπελασθέντων καὶ τῶν ἀρχοντικῶν πνευμάτων σεισθέντων, τῆς πάλαι αὐτῶν σκληρᾶς καὶ ἀκινήτου τυρα[ν]νίδος ὑπαναπνεύσαντα, τὴν ἐπίγνωσιν τοῦ ἐπὶ πάντων ἀναλάβῃ θεοῦ. καὶ αὐτὰ ὧδέ πως αἱ τῆς αὐτῆς προφητείας φωναὶ ἑξῆς καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ ὑπὸ μίαν συνάφειαν διανοίας κηρύττουσιν·
ἡ ἐν τοῖς ὄρεσι μάλιστα ἐσπουδάζετο· ὥστε ἤδη καὶ • αὐτοὺς Ἰουδαίους ἀπελέγχεσθαι, ὡς ἐπὶ πᾶν ἄρος υψηλόν, κατὰ μίμησιν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν, εἰδωλο λατροῦντας. Β ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ι'. Ἀπὸ ψαλμοῦ ρμζ. - Λόγος ἐπὶ γῆς ἀποστελλό μενος, καὶ ἐν βραχεῖ χρόνῳ πάντας ἀνθρώ πους διατρέχων. • Επαίνει, Ἱερουσαλήμ, τὸν Κύριον, αίνει τὸν Θεόν σου, Σιών. Εἶθ᾽ ὑποβάς φησιν· « Ὁ ἀποστέλλων τὸν λόγον αὐτοῦ τῇ γῇ· ἕως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ. » Σαφὲς δὲ, ὅτι τοῦ ἀποστελλομένου ὁ ἀπο- στέλλων ἕτερος ὢν τυγχάνει. Εχεις τοιγαροῦν κάνε ταῦθα τὸν μὲν ἀποστέλλοντα τὸν, ἐπὶ πάντων θεόν τὸν δὲ ἀποστελλόμενον, τὸν λόγον· ὃς πολυώνυμος ὤν, τοτὲ μὲν Σοφία, τοτὲ δὲ Λόγος, ἄλλοτε δὲ Θεὸς, καὶ πάλιν Κύριος διὰ τῶν θείων χρησμῶν ἀνηγόρευται. Ἐπιστήσας δὲ, τίνα τρόπον ἐν σφόδρα χρόνῳ βραχεί τὴν πᾶσαν οἰκουμένην ἔπλησεν ὁ τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ λόγος, εὖ οἶδ' ὅτι τὸ ἀποτέλεσμα θαυμάσεις της προῤῥήσεως φασκούσης· « Εως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ. » ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΑ'. - ᾿Απὸ τῆς δευτέρας τῶν Βασιλειῶν. — Κύριος ἐξ οὐρανοῦ κατιών, ἡγούμενος τῶν πρὶν οὐκ ἔγνω κότων αὐτὸν ἐθνῶν, τὸ δὲ Ἰουδαίων ἔθνος ἀποστραφησόμενος. • Καὶ ἐλάλησε Δαβὶδ τῷ Κυρίῳ τοὺς λόγους τῆς ᾠδῆς ταύτης. » Εἶθ' ἑξῆς φησι· « Καὶ ἔκλινεν οὐρα νοὺς καὶ κατέβη, καὶ γνόφος ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτοῦ· καὶ ἐπέδη ἐπὶ χερουβίμ, ἐπετάσθη ἐπὶ πτε- ρύγων ἀνέμων, καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ. Καὶ ἐπὶ τέλει τῆς αὐτῆς ᾠδῆς· Ρύσῃ με, φησίν, ἐξ ἀντιλογιῶν λαοῦ. Καταστήσεις με εἰς κεφαλήν ἐθνῶν. Λαὸς ἦν οὐκ ἔγνων, ἐδούλευσέ μοι, εἰς ἀκοὴν ωτίου ὑπήκουσέ μου. Υἱοὶ ἀλλότριοι ἀποῤῥιφθή- σονται. » Ο κλίνας οὐρανοὺς καὶ καταβὰς Θεὸς, ὁ ἐπιβὰς ᾧ ἀνείληφεν ἀνθρώπῳ, ὅντινα νῦν χερουβίμ ὁ λόγος ονομάζει, ἀνέπτη σὺν αὐτῷ τὴν ἄνοδον πε- ποιημένος μετὰ τῶν δορυφορούντων αὐτὸν θείων πνευμάτων, πτερύγων ανέμων καὶ αὐτῶν χρηματι ζόντων. Σκοτεινῶς δὲ ταῦτα καὶ ἐν παραβύστῳ γεγε- νῆσθαι, κατά τινας ἀποῤῥήτους καὶ λανθάνοντας αἰνίττεται λόγους, φάσκων· ι Καὶ ἔθετο σκότος ἀπο κρυφὴν αὐτοῦ. » Τὰ δὲ ἑξῆς ἀκολούθως τῇ τοῦ Χριστοῦ ἐνανθρωπήσει τὴν κατ' αὐτοῦ γενομένην ἀντιλογίαν τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ σημαίνει, καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν ἐπακοὴν τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας. Αὐτοῖς δὲ βήμασι τὰ παραπλήσια εὕροις ἂν καὶ ἐν ἑπτακαιδε κάτῳ ψαλμῷ, εἰς ἃ τὰ φανέντα προείρηται. *** σε " EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. -- APOLOGETICA. oraculum quod nunc in manibus est, sic ait: Deus, canticum novum cantabo tibi “., Illud autem : Tange montes et fumigabunt », arbitror significare, quod omnium simulacrorum cultus sit incendendus ac delendus, qui apud antiquos in montibus maxime frequentabatur; denique etiam ipsi Judæi reprehendebantur, quod in omni monte excelso, ad imitationem externarum gentium, si- mulacra colerent. - CAPUT X A psalmo CXLVII. Dei Verbum in terram missum, et trevi tempore percurrens universos homines. Lauda, Jerusalem, Dominum, lauda Deum tuum, Sion “., Deinde paululum progressus ait: • Qui emittit eloquium suum terræ, velociter currit ser- mu ejus *: » constat autem eum qui mittit, ab eo qui mittitur esse diversum. Habes igitur etiam hoc loco, eum quidem qui mittit, supremum Deum, eum vero qui mittitur sermonem: qui cum multa habeat nomina, nunc Sapientia, nunc Sermo, et interdum Deus, et alias Dominus in divinis ora- culis nuncupatur; quod si attenderis quemadmo- dum brevissimo tempore, omnem terrarum orbem Sermo doctrinæ illius impleverit, profecto vaticinii obstupesces eventum dicentis: Velociter currit sermo ejus. » CAPUT XI. - A secundo Regnorum. Dominus de cœlo descen- dens, qui gentium, quæ prius illum non cognosce- bant, dux exsistit, et a Judaica gente seipsum est aversurus. C ‹ Et locutus est David Domino verba carminis hujus **. Deinde progressus, ita ait : « Et inclina- vit cœlos et descendit, et caligo sub pedibus ejus; et ascendit super cherubim, et volavit, volavit super pennas ventorum, et posuit tenebras latibulum suum : » tum in fine ejusdem carminis : « Libera me, inquit, de contradictionibus populi, constitues me in caput gentium; populus quem non cognovi, servivit mihi; in auditu auris obedivit mihi; Glii alieni rejicientur ". » Qui inclinavit calos, et de- scendit Deus, qui assumptum sibi hominem inscen- dit (quem sane hominem, nunc oraculum cheru- bim nominat), volavit cum eo sursum, comitantibus stipantibusque ipsum divinis spiritibus, qui nunc ipsi quoque ventorum pennæ appellantur. Obscure D vero hæc et in abscondito facta esse, per quædam arcana et latentia verba significat, ubi ait: • Et posuit tenebras latibulum suum. › Quæ vero se- quuntur deinceps, assumptæ a Christo hominis naturæ consentanea sunt, et contradictionem quæ adversus illum facta est Judaici populi præcinunt, necnon doctrinæ Christi gentes esse auscultaturas: iisdem porro verbis similia invenies in psalmo de- cimo septimo: in quæ quod nobis visum est, ante jam diximus. · Psal. CXLIII, 9. Psal. cxLvil, 12. ** ibid. 15. Psal. xv, 1. ibid. 10-12. * ibid. 44-46. "
PG 22:437«καὶ ἔσται ἐπ’ ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν ἐμφανὲς τὸ ὄρος κυρίου, ἕτοιμον ἐπὶ τὰς κορυφὰς τῶν ὀρέων, καὶ μετεωρισθήσεται ὑπεράνω τῶν βουνῶν, καὶ σπεύσουσιν ἐπ’ αὐτῷ λαοί. καὶ πορεύσονται ἔθνη πολλὰ καὶ ἐροῦσιν, δεῦτε ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος τοῦ κυρίου καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ θεοῦ Ἰακώβ, καὶ δείξουσιν ἡμῖν τὴν ὁδὸν αὐτοῦ, καὶ πορευσόμεθα ἐν ταῖς τρίβοις αὐτοῦ. ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος κυρίου ἐξ Ἱερουσαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν». Τοιαῦτα καὶ περὶ τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως, ἃ καὶ ὁποίας ἔχεται διανοίας ὅπως τε καὶ αὐτὰ μετὰ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν τέλος εἴληφεν, ἐπὶ σχολῆς ἄν τις καταμάθοι. ἀκολούθως γε μὴν τούτοις ἀρχόμενος ὁ τῆς προφητείας λόγος, ὡς ἂν ἐπὶ σωτηρίᾳ οὐ μόνον τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀλλὰ γὰρ καὶ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων τῆς τοῦ κυρίου εἰς ἀνθρώπους καθόδου γενησομένης, πᾶσι τοῖς λαοῖς καὶ τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς ἅπασιν ἐπιφωνεῖ λέγων· «ἀκούσατε, λαοὶ πάντες, καὶ προσεχέτω ἡ γῆ, καὶ πάντες οἱ ἐν αὐτῇ». καὶ τὸ μαρτύριον δὲ τοῦ πάθους ᾐνίττετο τοῦ κυρίου ἐπιφέρων· «καὶ ἔσται κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν εἰς μαρτύριον».
ἡ ἐν τοῖς ὄρεσι μάλιστα ἐσπουδάζετο· ὥστε ἤδη καὶ • αὐτοὺς Ἰουδαίους ἀπελέγχεσθαι, ὡς ἐπὶ πᾶν ἄρος υψηλόν, κατὰ μίμησιν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν, εἰδωλο λατροῦντας. Β ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ι'. Ἀπὸ ψαλμοῦ ρμζ. - Λόγος ἐπὶ γῆς ἀποστελλό μενος, καὶ ἐν βραχεῖ χρόνῳ πάντας ἀνθρώ πους διατρέχων. • Επαίνει, Ἱερουσαλήμ, τὸν Κύριον, αίνει τὸν Θεόν σου, Σιών. Εἶθ᾽ ὑποβάς φησιν· « Ὁ ἀποστέλλων τὸν λόγον αὐτοῦ τῇ γῇ· ἕως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ. » Σαφὲς δὲ, ὅτι τοῦ ἀποστελλομένου ὁ ἀπο- στέλλων ἕτερος ὢν τυγχάνει. Εχεις τοιγαροῦν κάνε ταῦθα τὸν μὲν ἀποστέλλοντα τὸν, ἐπὶ πάντων θεόν τὸν δὲ ἀποστελλόμενον, τὸν λόγον· ὃς πολυώνυμος ὤν, τοτὲ μὲν Σοφία, τοτὲ δὲ Λόγος, ἄλλοτε δὲ Θεὸς, καὶ πάλιν Κύριος διὰ τῶν θείων χρησμῶν ἀνηγόρευται. Ἐπιστήσας δὲ, τίνα τρόπον ἐν σφόδρα χρόνῳ βραχεί τὴν πᾶσαν οἰκουμένην ἔπλησεν ὁ τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ λόγος, εὖ οἶδ' ὅτι τὸ ἀποτέλεσμα θαυμάσεις της προῤῥήσεως φασκούσης· « Εως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ. » ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΑ'. - ᾿Απὸ τῆς δευτέρας τῶν Βασιλειῶν. — Κύριος ἐξ οὐρανοῦ κατιών, ἡγούμενος τῶν πρὶν οὐκ ἔγνω κότων αὐτὸν ἐθνῶν, τὸ δὲ Ἰουδαίων ἔθνος ἀποστραφησόμενος. • Καὶ ἐλάλησε Δαβὶδ τῷ Κυρίῳ τοὺς λόγους τῆς ᾠδῆς ταύτης. » Εἶθ' ἑξῆς φησι· « Καὶ ἔκλινεν οὐρα νοὺς καὶ κατέβη, καὶ γνόφος ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτοῦ· καὶ ἐπέδη ἐπὶ χερουβίμ, ἐπετάσθη ἐπὶ πτε- ρύγων ἀνέμων, καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ. Καὶ ἐπὶ τέλει τῆς αὐτῆς ᾠδῆς· Ρύσῃ με, φησίν, ἐξ ἀντιλογιῶν λαοῦ. Καταστήσεις με εἰς κεφαλήν ἐθνῶν. Λαὸς ἦν οὐκ ἔγνων, ἐδούλευσέ μοι, εἰς ἀκοὴν ωτίου ὑπήκουσέ μου. Υἱοὶ ἀλλότριοι ἀποῤῥιφθή- σονται. » Ο κλίνας οὐρανοὺς καὶ καταβὰς Θεὸς, ὁ ἐπιβὰς ᾧ ἀνείληφεν ἀνθρώπῳ, ὅντινα νῦν χερουβίμ ὁ λόγος ονομάζει, ἀνέπτη σὺν αὐτῷ τὴν ἄνοδον πε- ποιημένος μετὰ τῶν δορυφορούντων αὐτὸν θείων πνευμάτων, πτερύγων ανέμων καὶ αὐτῶν χρηματι ζόντων. Σκοτεινῶς δὲ ταῦτα καὶ ἐν παραβύστῳ γεγε- νῆσθαι, κατά τινας ἀποῤῥήτους καὶ λανθάνοντας αἰνίττεται λόγους, φάσκων· ι Καὶ ἔθετο σκότος ἀπο κρυφὴν αὐτοῦ. » Τὰ δὲ ἑξῆς ἀκολούθως τῇ τοῦ Χριστοῦ ἐνανθρωπήσει τὴν κατ' αὐτοῦ γενομένην ἀντιλογίαν τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ σημαίνει, καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν ἐπακοὴν τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας. Αὐτοῖς δὲ βήμασι τὰ παραπλήσια εὕροις ἂν καὶ ἐν ἑπτακαιδε κάτῳ ψαλμῷ, εἰς ἃ τὰ φανέντα προείρηται. *** σε " EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. -- APOLOGETICA. oraculum quod nunc in manibus est, sic ait: Deus, canticum novum cantabo tibi “., Illud autem : Tange montes et fumigabunt », arbitror significare, quod omnium simulacrorum cultus sit incendendus ac delendus, qui apud antiquos in montibus maxime frequentabatur; denique etiam ipsi Judæi reprehendebantur, quod in omni monte excelso, ad imitationem externarum gentium, si- mulacra colerent. - CAPUT X A psalmo CXLVII. Dei Verbum in terram missum, et trevi tempore percurrens universos homines. Lauda, Jerusalem, Dominum, lauda Deum tuum, Sion “., Deinde paululum progressus ait: • Qui emittit eloquium suum terræ, velociter currit ser- mu ejus *: » constat autem eum qui mittit, ab eo qui mittitur esse diversum. Habes igitur etiam hoc loco, eum quidem qui mittit, supremum Deum, eum vero qui mittitur sermonem: qui cum multa habeat nomina, nunc Sapientia, nunc Sermo, et interdum Deus, et alias Dominus in divinis ora- culis nuncupatur; quod si attenderis quemadmo- dum brevissimo tempore, omnem terrarum orbem Sermo doctrinæ illius impleverit, profecto vaticinii obstupesces eventum dicentis: Velociter currit sermo ejus. » CAPUT XI. - A secundo Regnorum. Dominus de cœlo descen- dens, qui gentium, quæ prius illum non cognosce- bant, dux exsistit, et a Judaica gente seipsum est aversurus. C ‹ Et locutus est David Domino verba carminis hujus **. Deinde progressus, ita ait : « Et inclina- vit cœlos et descendit, et caligo sub pedibus ejus; et ascendit super cherubim, et volavit, volavit super pennas ventorum, et posuit tenebras latibulum suum : » tum in fine ejusdem carminis : « Libera me, inquit, de contradictionibus populi, constitues me in caput gentium; populus quem non cognovi, servivit mihi; in auditu auris obedivit mihi; Glii alieni rejicientur ". » Qui inclinavit calos, et de- scendit Deus, qui assumptum sibi hominem inscen- dit (quem sane hominem, nunc oraculum cheru- bim nominat), volavit cum eo sursum, comitantibus stipantibusque ipsum divinis spiritibus, qui nunc ipsi quoque ventorum pennæ appellantur. Obscure D vero hæc et in abscondito facta esse, per quædam arcana et latentia verba significat, ubi ait: • Et posuit tenebras latibulum suum. › Quæ vero se- quuntur deinceps, assumptæ a Christo hominis naturæ consentanea sunt, et contradictionem quæ adversus illum facta est Judaici populi præcinunt, necnon doctrinæ Christi gentes esse auscultaturas: iisdem porro verbis similia invenies in psalmo de- cimo septimo: in quæ quod nobis visum est, ante jam diximus. · Psal. CXLIII, 9. Psal. cxLvil, 12. ** ibid. 15. Psal. xv, 1. ibid. 10-12. * ibid. 44-46. "
Εἶθ’ ἑξῆς ὁ αὐτὸς προϊὼν προφήτης, ὡς ἂν ἤδη προπαιδεύσας τὰ περὶ τῆς ὑπάρξεως τοῦ θεοῦ λόγου τῆς τε ἐξ οὐρανῶν αὐτοῦ καταβάσεως, καὶ ὡς τὰ αἴτια τῆς εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ παρουσίας προειπών, ἑπομένως τὴν εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ ἐσομένην γένεσιν καὶ αὐτὸ δὴ τὸ χωρίον, ἔνθα τεχθήσεσθαι ἔμελλεν, ὧδέ πως διδάσκει λέγων· «καὶ σύ, Βηθλεὲμ οἶκος τοῦ Ἐφραθά, ὀλιγοστὸς εἶ τοῦ εἶναι ἐν χιλιάσιν Ἰούδα· ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύσεται ἡγούμενος, τοῦ εἶναι εἰς ἄρχοντα ἐν τῷ Ἰσραήλ, καὶ αἱ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ’ ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος». ἐπιμελῶς δὲ πρό[ς]σχες, τίνα τρόπον τοῦ ἐπὶ τὴν Βηθλεὲμ (χωρίον δέ ἐστι τοῦτο τῆς Ἰουδαίας) φανησομένου τὰς ἐξόδους ἄνωθεν καὶ ἐξ αἰῶνος ὑφεστάναι φησίν, τὴν ἔνθεον δηλῶν πρού̈παρξίν τε καὶ οὐσίωσιν τοῦ ἐκ Βηθλεὲμ προελευσομένου ἄρχοντος. εἰ μὲν οὖν ἔχοι τις ἐφ’ ἕτερον ἀναφέρειν τὸν χρησμόν, τίς οὗτος, ἀποδεικνύτω· εἰ δ’ οὐκ ἔστιν εὑρεῖν ἕτερον τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὃς μόνος μετὰ τὴν προφητείαν ἐνθένδε ὡρμημένος βοᾶται, τί λοιπὸν ἐμποδὼν μὴ οὐχὶ συνομολογεῖν ἀλήθειαν τῇ προφητείᾳ, ἐπὶ μόνῳ αὐτῷ ἐπαληθευούσῃ τὴν πρόρρησιν;
ἡ ἐν τοῖς ὄρεσι μάλιστα ἐσπουδάζετο· ὥστε ἤδη καὶ • αὐτοὺς Ἰουδαίους ἀπελέγχεσθαι, ὡς ἐπὶ πᾶν ἄρος υψηλόν, κατὰ μίμησιν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν, εἰδωλο λατροῦντας. Β ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ι'. Ἀπὸ ψαλμοῦ ρμζ. - Λόγος ἐπὶ γῆς ἀποστελλό μενος, καὶ ἐν βραχεῖ χρόνῳ πάντας ἀνθρώ πους διατρέχων. • Επαίνει, Ἱερουσαλήμ, τὸν Κύριον, αίνει τὸν Θεόν σου, Σιών. Εἶθ᾽ ὑποβάς φησιν· « Ὁ ἀποστέλλων τὸν λόγον αὐτοῦ τῇ γῇ· ἕως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ. » Σαφὲς δὲ, ὅτι τοῦ ἀποστελλομένου ὁ ἀπο- στέλλων ἕτερος ὢν τυγχάνει. Εχεις τοιγαροῦν κάνε ταῦθα τὸν μὲν ἀποστέλλοντα τὸν, ἐπὶ πάντων θεόν τὸν δὲ ἀποστελλόμενον, τὸν λόγον· ὃς πολυώνυμος ὤν, τοτὲ μὲν Σοφία, τοτὲ δὲ Λόγος, ἄλλοτε δὲ Θεὸς, καὶ πάλιν Κύριος διὰ τῶν θείων χρησμῶν ἀνηγόρευται. Ἐπιστήσας δὲ, τίνα τρόπον ἐν σφόδρα χρόνῳ βραχεί τὴν πᾶσαν οἰκουμένην ἔπλησεν ὁ τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ λόγος, εὖ οἶδ' ὅτι τὸ ἀποτέλεσμα θαυμάσεις της προῤῥήσεως φασκούσης· « Εως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ. » ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΑ'. - ᾿Απὸ τῆς δευτέρας τῶν Βασιλειῶν. — Κύριος ἐξ οὐρανοῦ κατιών, ἡγούμενος τῶν πρὶν οὐκ ἔγνω κότων αὐτὸν ἐθνῶν, τὸ δὲ Ἰουδαίων ἔθνος ἀποστραφησόμενος. • Καὶ ἐλάλησε Δαβὶδ τῷ Κυρίῳ τοὺς λόγους τῆς ᾠδῆς ταύτης. » Εἶθ' ἑξῆς φησι· « Καὶ ἔκλινεν οὐρα νοὺς καὶ κατέβη, καὶ γνόφος ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτοῦ· καὶ ἐπέδη ἐπὶ χερουβίμ, ἐπετάσθη ἐπὶ πτε- ρύγων ἀνέμων, καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ. Καὶ ἐπὶ τέλει τῆς αὐτῆς ᾠδῆς· Ρύσῃ με, φησίν, ἐξ ἀντιλογιῶν λαοῦ. Καταστήσεις με εἰς κεφαλήν ἐθνῶν. Λαὸς ἦν οὐκ ἔγνων, ἐδούλευσέ μοι, εἰς ἀκοὴν ωτίου ὑπήκουσέ μου. Υἱοὶ ἀλλότριοι ἀποῤῥιφθή- σονται. » Ο κλίνας οὐρανοὺς καὶ καταβὰς Θεὸς, ὁ ἐπιβὰς ᾧ ἀνείληφεν ἀνθρώπῳ, ὅντινα νῦν χερουβίμ ὁ λόγος ονομάζει, ἀνέπτη σὺν αὐτῷ τὴν ἄνοδον πε- ποιημένος μετὰ τῶν δορυφορούντων αὐτὸν θείων πνευμάτων, πτερύγων ανέμων καὶ αὐτῶν χρηματι ζόντων. Σκοτεινῶς δὲ ταῦτα καὶ ἐν παραβύστῳ γεγε- νῆσθαι, κατά τινας ἀποῤῥήτους καὶ λανθάνοντας αἰνίττεται λόγους, φάσκων· ι Καὶ ἔθετο σκότος ἀπο κρυφὴν αὐτοῦ. » Τὰ δὲ ἑξῆς ἀκολούθως τῇ τοῦ Χριστοῦ ἐνανθρωπήσει τὴν κατ' αὐτοῦ γενομένην ἀντιλογίαν τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ σημαίνει, καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν ἐπακοὴν τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας. Αὐτοῖς δὲ βήμασι τὰ παραπλήσια εὕροις ἂν καὶ ἐν ἑπτακαιδε κάτῳ ψαλμῷ, εἰς ἃ τὰ φανέντα προείρηται. *** σε " EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. -- APOLOGETICA. oraculum quod nunc in manibus est, sic ait: Deus, canticum novum cantabo tibi “., Illud autem : Tange montes et fumigabunt », arbitror significare, quod omnium simulacrorum cultus sit incendendus ac delendus, qui apud antiquos in montibus maxime frequentabatur; denique etiam ipsi Judæi reprehendebantur, quod in omni monte excelso, ad imitationem externarum gentium, si- mulacra colerent. - CAPUT X A psalmo CXLVII. Dei Verbum in terram missum, et trevi tempore percurrens universos homines. Lauda, Jerusalem, Dominum, lauda Deum tuum, Sion “., Deinde paululum progressus ait: • Qui emittit eloquium suum terræ, velociter currit ser- mu ejus *: » constat autem eum qui mittit, ab eo qui mittitur esse diversum. Habes igitur etiam hoc loco, eum quidem qui mittit, supremum Deum, eum vero qui mittitur sermonem: qui cum multa habeat nomina, nunc Sapientia, nunc Sermo, et interdum Deus, et alias Dominus in divinis ora- culis nuncupatur; quod si attenderis quemadmo- dum brevissimo tempore, omnem terrarum orbem Sermo doctrinæ illius impleverit, profecto vaticinii obstupesces eventum dicentis: Velociter currit sermo ejus. » CAPUT XI. - A secundo Regnorum. Dominus de cœlo descen- dens, qui gentium, quæ prius illum non cognosce- bant, dux exsistit, et a Judaica gente seipsum est aversurus. C ‹ Et locutus est David Domino verba carminis hujus **. Deinde progressus, ita ait : « Et inclina- vit cœlos et descendit, et caligo sub pedibus ejus; et ascendit super cherubim, et volavit, volavit super pennas ventorum, et posuit tenebras latibulum suum : » tum in fine ejusdem carminis : « Libera me, inquit, de contradictionibus populi, constitues me in caput gentium; populus quem non cognovi, servivit mihi; in auditu auris obedivit mihi; Glii alieni rejicientur ". » Qui inclinavit calos, et de- scendit Deus, qui assumptum sibi hominem inscen- dit (quem sane hominem, nunc oraculum cheru- bim nominat), volavit cum eo sursum, comitantibus stipantibusque ipsum divinis spiritibus, qui nunc ipsi quoque ventorum pennæ appellantur. Obscure D vero hæc et in abscondito facta esse, per quædam arcana et latentia verba significat, ubi ait: • Et posuit tenebras latibulum suum. › Quæ vero se- quuntur deinceps, assumptæ a Christo hominis naturæ consentanea sunt, et contradictionem quæ adversus illum facta est Judaici populi præcinunt, necnon doctrinæ Christi gentes esse auscultaturas: iisdem porro verbis similia invenies in psalmo de- cimo septimo: in quæ quod nobis visum est, ante jam diximus. · Psal. CXLIII, 9. Psal. cxLvil, 12. ** ibid. 15. Psal. xv, 1. ibid. 10-12. * ibid. 44-46. "
μόνος γοῦν οὗτος ἐπιφανὴς τῶν πώποτε γεγονὼς ἐκ τοῦ προειρημένου χωρίου τῆς Βηθλεὲμ μετὰ τοὺς τῆς προφητείας χρόνους, τὸ ἀνθρώπειον ὑποδὺς σχῆμα, προελήλυθεν, ἅμα τε τῇ αὐτοῦ παρουσίᾳ ἐπληροῦτο τὰ προηγορευμένα. αὐτίκα γοῦν καὶ οὐκ εἰς μακρὸν τῷ μὲν Ἰουδαίων ἔθνει ἕκαστα τῶν προφητευ[ο]μένων σκυθρωπῶν ἀπήντα, τοῖς δὲ ἔθνεσιν πάλιν τὰ ἀκόλουθα τοῖς θεσπίσμασιν, αὐτός τε οὗτος ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν ἐκ Βηθλεὲμ ὁρμηθεὶς «ἡγούμενος» ἀνεδείχθη τοῦ κατὰ διάνοιαν Ἰσραήλ· οὕτω παντὸς τοῦ διορατικοῦ καὶ θεοσεβοῦς λαοῦ χρηματίζοντος. καὶ θέα γε ὅπως «τὰς ἐξόδους αὐτοῦ» τῆς ἐνθέου προϋπάρξεως «ἀπ’ ἀρχῆς» καὶ «ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος» ἔχειν λέγεται, ὅπερ οὐκ ἂν ἁρμόσειεν ἀνθρώπου φύσει. τούτοις ἑξῆς ὁ προφητικὸς λόγος, ὑποβὰς μικρόν, καὶ νῦν πάλιν τῆς πάλαι νομικῆς θρησκείας τὴν περιγραφὴν καὶ τὴν καθαίρεσιν ὑποσημαίνει, ἐκ προσώπου τοῦ λαοῦ λέγων· «ἐν τίνι καταλάβω τὸν κύριον, ἐπιλήψομαι θεοῦ μου ὑψίστου; εἰ καταλήψομαι αὐτὸν ἐν ὁλοκαυτώμασιν ἐν μόσχοις ἐνιαυσίοις; εἰ δῶ πρωτότοκα κοιλίας μου ὑπὲρ ἁμαρτίας ψυχῆς μου;» ἐκ δὲ προσώπου τοῦ θεοῦ τοιάνδε αὐτοῖς τὴν ἀπόκρισιν ποιούμενος·
ἡ ἐν τοῖς ὄρεσι μάλιστα ἐσπουδάζετο· ὥστε ἤδη καὶ • αὐτοὺς Ἰουδαίους ἀπελέγχεσθαι, ὡς ἐπὶ πᾶν ἄρος υψηλόν, κατὰ μίμησιν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν, εἰδωλο λατροῦντας. Β ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ι'. Ἀπὸ ψαλμοῦ ρμζ. - Λόγος ἐπὶ γῆς ἀποστελλό μενος, καὶ ἐν βραχεῖ χρόνῳ πάντας ἀνθρώ πους διατρέχων. • Επαίνει, Ἱερουσαλήμ, τὸν Κύριον, αίνει τὸν Θεόν σου, Σιών. Εἶθ᾽ ὑποβάς φησιν· « Ὁ ἀποστέλλων τὸν λόγον αὐτοῦ τῇ γῇ· ἕως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ. » Σαφὲς δὲ, ὅτι τοῦ ἀποστελλομένου ὁ ἀπο- στέλλων ἕτερος ὢν τυγχάνει. Εχεις τοιγαροῦν κάνε ταῦθα τὸν μὲν ἀποστέλλοντα τὸν, ἐπὶ πάντων θεόν τὸν δὲ ἀποστελλόμενον, τὸν λόγον· ὃς πολυώνυμος ὤν, τοτὲ μὲν Σοφία, τοτὲ δὲ Λόγος, ἄλλοτε δὲ Θεὸς, καὶ πάλιν Κύριος διὰ τῶν θείων χρησμῶν ἀνηγόρευται. Ἐπιστήσας δὲ, τίνα τρόπον ἐν σφόδρα χρόνῳ βραχεί τὴν πᾶσαν οἰκουμένην ἔπλησεν ὁ τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ λόγος, εὖ οἶδ' ὅτι τὸ ἀποτέλεσμα θαυμάσεις της προῤῥήσεως φασκούσης· « Εως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ. » ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΑ'. - ᾿Απὸ τῆς δευτέρας τῶν Βασιλειῶν. — Κύριος ἐξ οὐρανοῦ κατιών, ἡγούμενος τῶν πρὶν οὐκ ἔγνω κότων αὐτὸν ἐθνῶν, τὸ δὲ Ἰουδαίων ἔθνος ἀποστραφησόμενος. • Καὶ ἐλάλησε Δαβὶδ τῷ Κυρίῳ τοὺς λόγους τῆς ᾠδῆς ταύτης. » Εἶθ' ἑξῆς φησι· « Καὶ ἔκλινεν οὐρα νοὺς καὶ κατέβη, καὶ γνόφος ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτοῦ· καὶ ἐπέδη ἐπὶ χερουβίμ, ἐπετάσθη ἐπὶ πτε- ρύγων ἀνέμων, καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ. Καὶ ἐπὶ τέλει τῆς αὐτῆς ᾠδῆς· Ρύσῃ με, φησίν, ἐξ ἀντιλογιῶν λαοῦ. Καταστήσεις με εἰς κεφαλήν ἐθνῶν. Λαὸς ἦν οὐκ ἔγνων, ἐδούλευσέ μοι, εἰς ἀκοὴν ωτίου ὑπήκουσέ μου. Υἱοὶ ἀλλότριοι ἀποῤῥιφθή- σονται. » Ο κλίνας οὐρανοὺς καὶ καταβὰς Θεὸς, ὁ ἐπιβὰς ᾧ ἀνείληφεν ἀνθρώπῳ, ὅντινα νῦν χερουβίμ ὁ λόγος ονομάζει, ἀνέπτη σὺν αὐτῷ τὴν ἄνοδον πε- ποιημένος μετὰ τῶν δορυφορούντων αὐτὸν θείων πνευμάτων, πτερύγων ανέμων καὶ αὐτῶν χρηματι ζόντων. Σκοτεινῶς δὲ ταῦτα καὶ ἐν παραβύστῳ γεγε- νῆσθαι, κατά τινας ἀποῤῥήτους καὶ λανθάνοντας αἰνίττεται λόγους, φάσκων· ι Καὶ ἔθετο σκότος ἀπο κρυφὴν αὐτοῦ. » Τὰ δὲ ἑξῆς ἀκολούθως τῇ τοῦ Χριστοῦ ἐνανθρωπήσει τὴν κατ' αὐτοῦ γενομένην ἀντιλογίαν τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ σημαίνει, καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν ἐπακοὴν τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας. Αὐτοῖς δὲ βήμασι τὰ παραπλήσια εὕροις ἂν καὶ ἐν ἑπτακαιδε κάτῳ ψαλμῷ, εἰς ἃ τὰ φανέντα προείρηται. *** σε " EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. -- APOLOGETICA. oraculum quod nunc in manibus est, sic ait: Deus, canticum novum cantabo tibi “., Illud autem : Tange montes et fumigabunt », arbitror significare, quod omnium simulacrorum cultus sit incendendus ac delendus, qui apud antiquos in montibus maxime frequentabatur; denique etiam ipsi Judæi reprehendebantur, quod in omni monte excelso, ad imitationem externarum gentium, si- mulacra colerent. - CAPUT X A psalmo CXLVII. Dei Verbum in terram missum, et trevi tempore percurrens universos homines. Lauda, Jerusalem, Dominum, lauda Deum tuum, Sion “., Deinde paululum progressus ait: • Qui emittit eloquium suum terræ, velociter currit ser- mu ejus *: » constat autem eum qui mittit, ab eo qui mittitur esse diversum. Habes igitur etiam hoc loco, eum quidem qui mittit, supremum Deum, eum vero qui mittitur sermonem: qui cum multa habeat nomina, nunc Sapientia, nunc Sermo, et interdum Deus, et alias Dominus in divinis ora- culis nuncupatur; quod si attenderis quemadmo- dum brevissimo tempore, omnem terrarum orbem Sermo doctrinæ illius impleverit, profecto vaticinii obstupesces eventum dicentis: Velociter currit sermo ejus. » CAPUT XI. - A secundo Regnorum. Dominus de cœlo descen- dens, qui gentium, quæ prius illum non cognosce- bant, dux exsistit, et a Judaica gente seipsum est aversurus. C ‹ Et locutus est David Domino verba carminis hujus **. Deinde progressus, ita ait : « Et inclina- vit cœlos et descendit, et caligo sub pedibus ejus; et ascendit super cherubim, et volavit, volavit super pennas ventorum, et posuit tenebras latibulum suum : » tum in fine ejusdem carminis : « Libera me, inquit, de contradictionibus populi, constitues me in caput gentium; populus quem non cognovi, servivit mihi; in auditu auris obedivit mihi; Glii alieni rejicientur ". » Qui inclinavit calos, et de- scendit Deus, qui assumptum sibi hominem inscen- dit (quem sane hominem, nunc oraculum cheru- bim nominat), volavit cum eo sursum, comitantibus stipantibusque ipsum divinis spiritibus, qui nunc ipsi quoque ventorum pennæ appellantur. Obscure D vero hæc et in abscondito facta esse, per quædam arcana et latentia verba significat, ubi ait: • Et posuit tenebras latibulum suum. › Quæ vero se- quuntur deinceps, assumptæ a Christo hominis naturæ consentanea sunt, et contradictionem quæ adversus illum facta est Judaici populi præcinunt, necnon doctrinæ Christi gentes esse auscultaturas: iisdem porro verbis similia invenies in psalmo de- cimo septimo: in quæ quod nobis visum est, ante jam diximus. · Psal. CXLIII, 9. Psal. cxLvil, 12. ** ibid. 15. Psal. xv, 1. ibid. 10-12. * ibid. 44-46. "
PG 22:439«εἰ ἀνηγγέλη σοι, ἄνθρωπε, τί καλόν; καὶ τί κύριος ἐκζητεῖ παρὰ σοῦ ἀλλ’ ἢ τοῦ ποιεῖν κρίμα καὶ ἀγαπᾶν ἔλεος καὶ ἕτοιμον εἶναι πορεύεσθαι ὀπίσω κυρίου τοῦ θεοῦ σου;» Ἔχεις τοιγαροῦν κἀνταῦθα ἐπὶ τῇ προφητευομένῃ τοῦ κυρίου ἐξ οὐρανῶν εἰς ἀνθρώπους καθόδῳ ὁμοῦ καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ πλεῖστα ὅσα σημαινόμενα, Ἰουδαίων ἀποβολήν, ἐλέγχους τῶν ἀσεβειῶν αὐτῶν, καθαίρεσιν τῆς βασιλικῆς αὐτῶν μητροπόλεως, τῆς τε πάλαι πρότερον παρ’ αὐτοῖς ἐπιτελουμένης κατὰ Μωσέα λατρείας παραίτησιν· ἔμπαλιν δὲ περὶ τῶν ἐθνῶν ἀγαθὰς ἐπαγγελίας, ἐπίγνωσιν θεοῦ, καινὸν τρόπον εὐσεβείας, νόμον τε νέον, καὶ λόγον ἐκ μὲν τῆς Ἰουδαίων χώρας προελευσόμενον εἰς πάντα δὲ τὰ ἔθνη διαδοθησόμενον, ἅπερ ὁποῖον τέλος καὶ ὁποίαν ἔκβασιν τῶν λόγων μετὰ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ παρουσίαν ἐπιδέδε[ι]κται, σοὶ καταλείπω σκοπεῖν. Ἀπὸ τοῦ Ἀμβακούμ. «Καὶ ἀπεκρίθη κύριος πρός με καὶ εἶπεν, γράψον ὅρασιν σαφῶς ἐν πυξίῳ, ὅπως διώκῃ ὁ ἀναγινώσκων αὐτά, διότι ἔτι ὅρασις εἰς καιρόν, καὶ ἀνατελεῖ ἑσπέρας καὶ οὐκ εἰς κενόν· ἐὰν ὑστερήσῃ, ὑπόμεινον αὐτόν, ὅτι ὁ ἐρχόμενος ἥξει καὶ οὐ μὴ χρονίσῃ.
προῤῥήσεως, ἐπιδημήσειν τε τὸν προφητευόμενον Πρωτότοκον καὶ Θεοῦ Υἱὸν ἀναγορεύων. Διό φησι· • Καὶ νῦν, ὁ Θεὸς Ἰσραὴλ, πιστωθήτω δὴ τὸ ῥῆμά σου, ὅ ἐλάλησας τῷ παιδί σου Δαβὶδ τῷ πατρί μου· ὅτι εἰ ἀληθῶς κατοικήσει Θεὸς μετὰ ἀνθρώπων ἐπὶ τῆς γῆς, εἰ ὁ οὐρανὸς καὶ ὁ οὐρανὸς τοῦ οὐρανοῦ οὐκ ἀρκέσουσί σοι. » ἡ ἐπαγγελίαις, καὶ συνεύχεται πιστωθῆναι τὰ τῆς ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΓ'. - Ἀπὸ τοῦ Μιχαία. — Περὶ τῆς ἐξ οὐρανῶν εἰς ἀνθρώπους καθόδου, καὶ περὶ τῆς ἐπὶ τῆς πα- ρουσίας αὐτοῦ γενομένης αποβολῆς μὲν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, εἰσποιήσεως δὲ τῶν λοι- πῶν ἁπάντων ἐθνῶν. «Ακούσατε, λαοὶ πάντες, καὶ προσεχέτω ἡ γῆ, καὶ πάντες οἱ ἐν αὐτῇ. Καὶ ἔσται Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν εἰς μαρτύριον, Κύριος ἐξ οἴκου ἁγίου αὐτοῦ. Διότι ἰδοὺ Κύριος ἐκπορεύεται ἐκ τοῦ τόπου αὐτοῦ, καὶ καταβήσεται ἐπὶ τὰ ὕψη τῆς γῆς, καὶ σαλευθήσεται τὰ ὄρη ὑποκάτωθεν αὐτοῦ, καὶ αἱ κοιλάδες τακήσον ται ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρός, καὶ ἐν ὕδωρ και ταφερόμενον ἐν καταβάσει· δι᾿ ἀσέβειαν Ἰακώβ πάντα ταῦτα, καὶ δι᾽ ἁμαρτίαν οἴκου Ἰσραήλ. » Καὶ νῦν ἀκαλύπτως ἐξ οὐρανοῦ κατιών Κύριος ὁ Θεὸς, ἐκπορευόμενός τε ἐκ τοῦ τόπου αὐτοῦ, διὰ τῶν προ- κειμένων κηρύττεται· εἴη δ' ἂν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὂν μόνον διὰ τῶν ἔμπροσθεν γεννητὸν ὑπάρχειν Θεὸν καὶ Κύριον μετὰ τὸν ἀνωτάτω καὶ ἐπὶ πάντων ἐπ- εδείξαμεν. Τόπον δ' αὐτοῦ οὐκ ἂν ἁμάρτοις λέγων εξ ναι τὴν ἐν οὐρανοῖς βασιλείαν, τόν τε ἔνδοξον τῆς θεό τητος αὐτοῦ θρόνον, ὃν θεολογῶν ὁ Προφήτης ἔψαλ λεν, « Ο θρόνος σου, ο φάσκων, « ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· › ἐφ᾿ ὃν αὐτῷ ὁ Πατήρ, ὡσὰν Υἱῷ μονογενεῖ, καθέζεσθαι παρεκελεύσατο εἰπών· « Κά- θου ἐκ δεξιῶν μου. • Ταῦτα γὰρ σαφῶς ἤδη πρότε- ρον ἐπὶ μόνον ἀναφέρεσθαι τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα τὸν Θεόν Λόγον παρεστήσαμεν. Αὐτὸν δὴ οὖν τοῦτον ὁ παρὼν θεσπίζει λόγος εκπορεύεσθαι ἐκ τοῦ τύπου αὐτοῦ, καταβήσεσθαί τε ἐπὶ τὰ ὕψη τῆς γῆς. Ποια δ' ἂν εἴη ταῦτα, ἡ ῥητῶς μὲν τὰ ὄρη τοῦ Ἰσραὴλ καὶ οἱ βουνοί, περὶ ὧν μυρίαι προφητείαι θεσπίζου σιν, αὐτή τε Ἱερουσαλὴμ καὶ τὸ Σιών ὄρος, ἐν ᾧ τὰς πλείστας ἐποιεῖτο διατριβὰς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν ; Τούτων δὲ διαφθορὰν ἔσεσθαι καὶ ἀπώλειαν ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ καθόδῳ θεσπίζει. Καὶ πρόδηλον, ὡς μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν, καὶ τὰ κατ' αὐτοῦ τετολμημένα, τὰ προειρημένα πάντα πε πολιόρκηται, καὶ εἰς ἐσχάτην ἐρημίαν ἐλήλυθεν. Οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ οἱ ἄρχοντες τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἤ τε παρ᾽ αὐτοῖς τὸ πρὶν συνεστῶσα βασιλεία, ἱερωσύνη τε καὶ διδασκάλων προεδρεία, ὄρη νῦν τροπικῶς ὀνο μαζόμενα, σαλευθήσεσθαι λέγονται ἐπὶ τῇ τοῦ Κυ ρίου ἐξ οὐρανῶν παρουσίᾳ. Καὶ τοῦτο δὲ ὅπως τέλους ἔτυχε, τίς οὐκ ἂν ὁμολογήσεις, μετὰ τοὺς τοῦ Σωτῆ ρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ χρόνους, πάντ' ἐκεῖνα θεω ρῶν οὐ μόνον σαλευθέντα, ἀλλὰ καὶ ἐκποδὼν γεγε- . EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - danola quam sibi, cum esset quoque filius David, vidissetque eum, qui a Deo Primogenitus nomi- naretur, quippe plane filius Dei diceretur futurus, valde talibus promissis gavisus est : et simul exoptavit confirmari ea, quæ ad hoc vaticinium pertinerent, necnon venturum illum de quo pro- phetia loqueretur, Primogenitum ac Dei Filium interim illum appellans. Quocirca sic ait: . Et nunc, Domine Deus Israel, confirmetur verbum tuum, quod locutus es puero tuo David patri meo: quoniam si vere habitabit Deus cum hominibus super terram, si cœlum et cœlum coeli non capient te. » A Michæa. - CAPUT XIII. De descensu de cœlo ad homines, ac de futura in adventu ejus Judaicæ gentis reje- ctione, et reliquarum omnium gentium adoptione. B ‹ Audite, populi omnes, et attendat terra, et omnes qui in ea sunt. Et erit Dominus Deus ve- ster in testimonium, Dominus de domo sancta sua : quoniam ecce Dominus egreditur ex loco suo, et descendet super altitudines terræ, et commove- buntur montes subter eo, et valles liquescent ut cera a facie ignis, et sicut aqua quæ defertur in de- scensuni : propter impietatem Jacob omnia hac, et propter peccatum domus Israel . › Nunc quoque aperte Dominus Deus de coelo descendens, deque loco suo egrediens, in iis quæ proposita sunt nuntia- tur: erit autem hoc Del Verbum, quod in iis, quæ prius dicta sunt, cum genitum sit, eum esse Deum ac Dominum, et omnia sub se habentem demon- stravimus. Locum autem ejus non aberres, si co- C leste regnum esse dicas, gloriosamque divinitatis ejus sedem, quam theologice extollens Propheta psallebat, ac dicebat: ‹ Sedes tua, Deus, in sæ- culum sæculi : • super qua ipsum sedere lan- quam unicum Filium jussit Pater illis verbis : « Se de a dextris meis . . Nam hæc plane jam antea, ad unum Salvatorem nostrum Deum Verbum re- ferenda esse planum fecimus. Hunc igitur ipsum præsens oraculum canit egredientem de loco suo, descensurumn que super altitudines terra. Porro au- tem quænam hæ sint, nisi, id quod ipsa verba sonant, montes Israel et colles, de quibus innumerabiles prophetiæ vaticinantur? ipsaque Jerusalem, et cum ea mons Sion, in quo plurimum diversatus est Sal- vator ac Dominus noster? Nam fore talium altitudi- num perditionem atque interitum, cauit in ipso Christi descensu: et sane constat, post Salvatoris nostri adventum postque ea quæ adversus illum sunt ausi, universa illa, quæ nuper dicta sunt, de- populata fuisse, et ad extremam solitudinem reda- cta esse : verumtamen Judaicæ quoque gentis prin- cipes, et quod prius penes ipsos regnum stabat, rec- non sacerdotium, et prima docentium sedes, qui nunc montes figurate nominantur, commovenda esse dici possunt in ipso Domini de cœlo adventu : et hoc ipsum quidem finem suum contigisse, quis non tandem fateatur, post Salvatoris nostri Jesu Christi tempora, cum omnia illa videre possit, non Mich. 1, 2-5. Psal. XLIV, 7. so Psal. cix, 1. D
ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ· ὁ δὲ δίκαιος ἐκ πίστεώς μου ζήσεται.» Καὶ ἐνταῦθα διαρρήδην ἐρχόμενον ἥξειν τὸν προφητευόμενον θεσπίζει. τίς δ’ ἦν οὗτος ἢ ὁ ἀνωτέρω δηλωθεὶς κατὰ τὸ «εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι κυρίου, θεὸς κύριος καὶ ἐπέφανεν ἡμῖν;» τοῦτον δὲ οἷα φῶς τυγχάνοντα τῆς ἑσπέρας ἀνατελεῖν φησιν, ἐπὶ συντελείᾳ δηλαδὴ τῶν αἰώνων. ᾧ συνᾴδει καὶ ὁ Ζαχαρίας λέγων· «ἰδοὺ ἀνήρ, ἀνατολὴ ὄνομα αὐτῷ, καὶ ὑποκάτωθεν αὐτοῦ ἀνατελεῖ», καὶ τὸν χρόνον ὑποσημαίνων ὁ αὐτὸς ἐπιλέγει· «τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς» ... «ἐὰν ὑστερήσῃ, ὑπόμεινον αὐτόν», ἀνθ’ οὗ ὁ Ἀκύλας πεποίηκεν· «ἐὰν [δὲ] μελλήσῃ, προσδέχου αὐτόν, ὅτι ἐρχόμενος ἥξει καὶ οὐ βραδυνεῖ». τούτου δὲ μέμνηται καὶ ἡ πρὸς Ἑβραίους ἐπιστολὴ δι’ ὧν φησιν· «μὴ ἀποβάλητε οὖν τὴν παρρησίαν ὑμῶν, ἥτις ἔχει μεγάλην μισθαποδοσίαν. ὑπομονῆς γὰρ ἔχετε χρείαν, ἵνα τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ ποιήσαντες κομίσησθε τὴν ἐπαγγελίαν. ἔτι γὰρ μικρὸν ὅσον ὅσον, ὁ ἐρχόμενος ἥξει καὶ οὐ χρονιεῖ· ὁ δὲ δίκαιος ἐκ πίστεώς μου ζήσεται, καὶ ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ».
προῤῥήσεως, ἐπιδημήσειν τε τὸν προφητευόμενον Πρωτότοκον καὶ Θεοῦ Υἱὸν ἀναγορεύων. Διό φησι· • Καὶ νῦν, ὁ Θεὸς Ἰσραὴλ, πιστωθήτω δὴ τὸ ῥῆμά σου, ὅ ἐλάλησας τῷ παιδί σου Δαβὶδ τῷ πατρί μου· ὅτι εἰ ἀληθῶς κατοικήσει Θεὸς μετὰ ἀνθρώπων ἐπὶ τῆς γῆς, εἰ ὁ οὐρανὸς καὶ ὁ οὐρανὸς τοῦ οὐρανοῦ οὐκ ἀρκέσουσί σοι. » ἡ ἐπαγγελίαις, καὶ συνεύχεται πιστωθῆναι τὰ τῆς ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΓ'. - Ἀπὸ τοῦ Μιχαία. — Περὶ τῆς ἐξ οὐρανῶν εἰς ἀνθρώπους καθόδου, καὶ περὶ τῆς ἐπὶ τῆς πα- ρουσίας αὐτοῦ γενομένης αποβολῆς μὲν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, εἰσποιήσεως δὲ τῶν λοι- πῶν ἁπάντων ἐθνῶν. «Ακούσατε, λαοὶ πάντες, καὶ προσεχέτω ἡ γῆ, καὶ πάντες οἱ ἐν αὐτῇ. Καὶ ἔσται Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν εἰς μαρτύριον, Κύριος ἐξ οἴκου ἁγίου αὐτοῦ. Διότι ἰδοὺ Κύριος ἐκπορεύεται ἐκ τοῦ τόπου αὐτοῦ, καὶ καταβήσεται ἐπὶ τὰ ὕψη τῆς γῆς, καὶ σαλευθήσεται τὰ ὄρη ὑποκάτωθεν αὐτοῦ, καὶ αἱ κοιλάδες τακήσον ται ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρός, καὶ ἐν ὕδωρ και ταφερόμενον ἐν καταβάσει· δι᾿ ἀσέβειαν Ἰακώβ πάντα ταῦτα, καὶ δι᾽ ἁμαρτίαν οἴκου Ἰσραήλ. » Καὶ νῦν ἀκαλύπτως ἐξ οὐρανοῦ κατιών Κύριος ὁ Θεὸς, ἐκπορευόμενός τε ἐκ τοῦ τόπου αὐτοῦ, διὰ τῶν προ- κειμένων κηρύττεται· εἴη δ' ἂν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὂν μόνον διὰ τῶν ἔμπροσθεν γεννητὸν ὑπάρχειν Θεὸν καὶ Κύριον μετὰ τὸν ἀνωτάτω καὶ ἐπὶ πάντων ἐπ- εδείξαμεν. Τόπον δ' αὐτοῦ οὐκ ἂν ἁμάρτοις λέγων εξ ναι τὴν ἐν οὐρανοῖς βασιλείαν, τόν τε ἔνδοξον τῆς θεό τητος αὐτοῦ θρόνον, ὃν θεολογῶν ὁ Προφήτης ἔψαλ λεν, « Ο θρόνος σου, ο φάσκων, « ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· › ἐφ᾿ ὃν αὐτῷ ὁ Πατήρ, ὡσὰν Υἱῷ μονογενεῖ, καθέζεσθαι παρεκελεύσατο εἰπών· « Κά- θου ἐκ δεξιῶν μου. • Ταῦτα γὰρ σαφῶς ἤδη πρότε- ρον ἐπὶ μόνον ἀναφέρεσθαι τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα τὸν Θεόν Λόγον παρεστήσαμεν. Αὐτὸν δὴ οὖν τοῦτον ὁ παρὼν θεσπίζει λόγος εκπορεύεσθαι ἐκ τοῦ τύπου αὐτοῦ, καταβήσεσθαί τε ἐπὶ τὰ ὕψη τῆς γῆς. Ποια δ' ἂν εἴη ταῦτα, ἡ ῥητῶς μὲν τὰ ὄρη τοῦ Ἰσραὴλ καὶ οἱ βουνοί, περὶ ὧν μυρίαι προφητείαι θεσπίζου σιν, αὐτή τε Ἱερουσαλὴμ καὶ τὸ Σιών ὄρος, ἐν ᾧ τὰς πλείστας ἐποιεῖτο διατριβὰς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν ; Τούτων δὲ διαφθορὰν ἔσεσθαι καὶ ἀπώλειαν ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ καθόδῳ θεσπίζει. Καὶ πρόδηλον, ὡς μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν, καὶ τὰ κατ' αὐτοῦ τετολμημένα, τὰ προειρημένα πάντα πε πολιόρκηται, καὶ εἰς ἐσχάτην ἐρημίαν ἐλήλυθεν. Οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ οἱ ἄρχοντες τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἤ τε παρ᾽ αὐτοῖς τὸ πρὶν συνεστῶσα βασιλεία, ἱερωσύνη τε καὶ διδασκάλων προεδρεία, ὄρη νῦν τροπικῶς ὀνο μαζόμενα, σαλευθήσεσθαι λέγονται ἐπὶ τῇ τοῦ Κυ ρίου ἐξ οὐρανῶν παρουσίᾳ. Καὶ τοῦτο δὲ ὅπως τέλους ἔτυχε, τίς οὐκ ἂν ὁμολογήσεις, μετὰ τοὺς τοῦ Σωτῆ ρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ χρόνους, πάντ' ἐκεῖνα θεω ρῶν οὐ μόνον σαλευθέντα, ἀλλὰ καὶ ἐκποδὼν γεγε- . EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - danola quam sibi, cum esset quoque filius David, vidissetque eum, qui a Deo Primogenitus nomi- naretur, quippe plane filius Dei diceretur futurus, valde talibus promissis gavisus est : et simul exoptavit confirmari ea, quæ ad hoc vaticinium pertinerent, necnon venturum illum de quo pro- phetia loqueretur, Primogenitum ac Dei Filium interim illum appellans. Quocirca sic ait: . Et nunc, Domine Deus Israel, confirmetur verbum tuum, quod locutus es puero tuo David patri meo: quoniam si vere habitabit Deus cum hominibus super terram, si cœlum et cœlum coeli non capient te. » A Michæa. - CAPUT XIII. De descensu de cœlo ad homines, ac de futura in adventu ejus Judaicæ gentis reje- ctione, et reliquarum omnium gentium adoptione. B ‹ Audite, populi omnes, et attendat terra, et omnes qui in ea sunt. Et erit Dominus Deus ve- ster in testimonium, Dominus de domo sancta sua : quoniam ecce Dominus egreditur ex loco suo, et descendet super altitudines terræ, et commove- buntur montes subter eo, et valles liquescent ut cera a facie ignis, et sicut aqua quæ defertur in de- scensuni : propter impietatem Jacob omnia hac, et propter peccatum domus Israel . › Nunc quoque aperte Dominus Deus de coelo descendens, deque loco suo egrediens, in iis quæ proposita sunt nuntia- tur: erit autem hoc Del Verbum, quod in iis, quæ prius dicta sunt, cum genitum sit, eum esse Deum ac Dominum, et omnia sub se habentem demon- stravimus. Locum autem ejus non aberres, si co- C leste regnum esse dicas, gloriosamque divinitatis ejus sedem, quam theologice extollens Propheta psallebat, ac dicebat: ‹ Sedes tua, Deus, in sæ- culum sæculi : • super qua ipsum sedere lan- quam unicum Filium jussit Pater illis verbis : « Se de a dextris meis . . Nam hæc plane jam antea, ad unum Salvatorem nostrum Deum Verbum re- ferenda esse planum fecimus. Hunc igitur ipsum præsens oraculum canit egredientem de loco suo, descensurumn que super altitudines terra. Porro au- tem quænam hæ sint, nisi, id quod ipsa verba sonant, montes Israel et colles, de quibus innumerabiles prophetiæ vaticinantur? ipsaque Jerusalem, et cum ea mons Sion, in quo plurimum diversatus est Sal- vator ac Dominus noster? Nam fore talium altitudi- num perditionem atque interitum, cauit in ipso Christi descensu: et sane constat, post Salvatoris nostri adventum postque ea quæ adversus illum sunt ausi, universa illa, quæ nuper dicta sunt, de- populata fuisse, et ad extremam solitudinem reda- cta esse : verumtamen Judaicæ quoque gentis prin- cipes, et quod prius penes ipsos regnum stabat, rec- non sacerdotium, et prima docentium sedes, qui nunc montes figurate nominantur, commovenda esse dici possunt in ipso Domini de cœlo adventu : et hoc ipsum quidem finem suum contigisse, quis non tandem fateatur, post Salvatoris nostri Jesu Christi tempora, cum omnia illa videre possit, non Mich. 1, 2-5. Psal. XLIV, 7. so Psal. cix, 1. D
PG 22:441καὶ ὅρα γε ὅπως διὰ τούτων ἀσαφῶς κείμενον τὸ προφητικόν, διὰ τὸ καθ’ ὑπερβατὸν εἰρῆσθαι, ἐπὶ τὸ σαφέστερον ἡ ἐπιστολὴ διείληφεν. ἡ μὲν γὰρ τῆς προφητείας λέξις «ἐρχόμενος», φησίν, «ἥξει καὶ οὐ χρονίσει», καὶ ἐπιφέρει· «ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ», ὅπερ συναπτόμενον ἀνάγεσθαι δόξειεν ἂν ἐπὶ τὸν ἐρχόμενον καὶ οὐ χρονίζοντα, ὅπερ ἐστὶν ἄτοπον. πῶς γὰρ ἐπ’ ἐκεῖνον ἁρμόσει τὸ λέγεσθαι μὴ εὐδοκεῖν ἐν αὐτῷ τὸν θεόν; ἀλλ’ ἡ τῆς ἐπιστολῆς παράθεσις, ἐναλλάξασα τὴν τοῦ λόγου σύνταξιν, τὴν διάνοιαν ἐσώσατο. μετὰ γὰρ τὸ «ἔτι μικρὸν ὅσον ὅσον ὁ ἐρχόμενος ἥξει καὶ οὐ χρονίσει» ἑξῆς συνῆψε τὸ «ὁ δὲ δίκαιος ἐκ πίστεως ζήσεται», εἶτα τὸ ἐν τῇ προφητείᾳ πρῶτον κείμενον ὑπέταξε δεύτερον ἐν τῷ «καὶ ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ».
νημένα; Κοιλάδες δὲ εἰσέτι νῦν τηκόμεναι εἶεν ἂν αἱ ἀντὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ καὶ τοῦ Σιών ὄρους κατά πᾶσαν πόλιν συνεστῶσα: αὐτῶν συναγωγαί, ἀποθρη- νοῦσαι καὶ ἀποκλαιόμεναι, καὶ ὡς κηρὸς ἀπὸ προσ- ώπου πυρὸς τηκόμεναι, διὰ λύπην καὶ πένθους ὑπερ- βολὴν, τῆς τε τῶν οἰκείων ἐρημίας καὶ τῆς μακρᾶς καὶ πολυετούς δουλείας ἕνεκεν. Καὶ ἄλλως δὲ κατὰ διάνοιαν ἡ τοῦ Λόγου τοῦ θείου ἐπίβασις, οὐκ ἐν χάσματι καὶ κοιλώμασιν, οὐδ᾽ ἐν ταπειναῖς καὶ χα μαιπετέσι διανοίαις, ἀλλ' ἐν ἐπῃρμέναις τὸ φρόνημα κατεγίνετο. Ταύτῃ γοῦν τροπικώτερον αὐτὸς ὁ Κύ- ριος καταβήσεσθαι ἐπὶ τὰ ὕψη τῆς γῆς εἴρητο. Ορη δὲ σειόμενα ὑποκάτωθεν αὐτοῦ, αὐτὰ δὴ ἐκεῖνα ἦν, ἔνθα ἀνήχθη ὑπὸ τοῦ Πνεύματος, πειρασθῆναι ὑπὸ τοῦ διαβόλου· ι Ὅτι καὶ παραλαμβάνει αὐτὸν ὁ διά Γαλος εἰς ὄρος ὑψηλὸν λίαν· καὶ ἦν μετὰ τῶν θη- ρίων. » Όρη δ' ἂν εἴη αὖθις τροπικώτερον ἡ ἐν τοῖς ὄρεσι τὸ πρὶν ἐπιτελουμένη ειδωλολατρεία, καὶ αἱ ἐν τούτοις ἐνεργήσασαι ἀόρατοι καὶ ἀρχοντικαὶ δυνά- μεις, ὃς οὐ μικρῶς ἡ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνέσειέ τε καὶ ἀνεκίνει διδασκαλία. Τούτων γὰρ ἡ ἔνθεος, εἴτε θαυματουργὸς καὶ παραδοξοποιὸς ἰσχὺς, λεληθότως τὴν κατὰ τῶν ἀνθρώπων μακρὰν καὶ παλαιὰν δυνα- στείαν καθῄρει. Ὡσαύτως δὲ καὶ κοιλάδες τηκόμεναι ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρός, δαίμονες ἂν εἶεν χθό και καὶ περίγειοι, καθ᾽ ὧν τὸ καυστικὸν τῆς μοχθη- ρίας αὐτῶν πῦρ ἠφίει, λέγων· « Πῦρ ἦλθον βαλεῖν ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ τί θέλω, εἰ ἤδη ἀνήφθη; » Ὑφ' οὗ πυρὸς δὴ καιόμενοι, καὶ μὴ οἷοί τε ὄντες τὰς ἀπὸ τῆς ἀοράτου φλογὸς φέρειν βασάνους, ὑπανεχώρουν τῶν ἀνθρωπείων σωμάτων. Καὶ τὸ συνέχον γε καὶ ἐλαυνον αὐτοὺς ἀνωμολόγουν, βοῶντες· « Εα, τί ἡμῖν καὶ σοὶ, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; ἦλθες πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς ; Οίδαμέν σε τίς εἶ· ὁ ἅγιος τοῦ Θεοῦ. » Τού- τους δὲ μάλιστα ᾐκίζετο, καὶ τοὺς ἐπὶ τούτων ἄρ χοντας καθῄρει, ὅτι, μὴ ἀρκεσθέντες τῇ τῶν λοιπῶν ἐθνῶν διαφθορᾷ, δι' ἧς τοὺς πάντας εἰς τὴν πολύθεον πλάνην καταβεβλήκεσαν, καὶ τῷ πάλαι τοῦ Θεοῦ λαῷ, αὐτῷ δὴ τῷ ἐκ περιτομῆς, ἐπιβεβουλεύκεσαν, καὶ ἀποστήσαντές γε τοῦ Θεοῦ καὶ τοῦτον παντοίαις πε- ριέβαλον δυσσεβείαις. Διὸ καὶ μάλιστα τὴν ἐξ οὐρα- νῶν πεποίητο ὁ Κύριος κάθοδον. "Οθεν ἑξῆς φησι· · Διὰ τὴν ἀσέβειαν Ἰακὼς πάντα ταῦτα, καὶ δι' ἁμαρτίαν οἴκου Ἰσραήλ, Καὶ ἔτι πρὸς τούτοις τῆς ἐξ οὐρανοῦ καθόδου τοῦ Λόγου τὴν αἰτίαν ἑξῆς δια- σαφεῖ, τοῦ μὲν ἐκ περιτομῆς λαοῦ τὰς δυσσεβείας ἀπαριθμούμενος, καὶ τὸν ἐπὶ ταύταις μετελθόντα αὐτοὺς ὄλεθρον, τῶν δὲ ἀνὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην ἐθνῶν προαναφωνῶν τὴν κλῆσιν. Διὰ ταῦτα γὰρ ἐπεδήμει ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ἐξ οὐρανῶν ἐπὶ γῆς· καὶ τῶν γε λέξεων ἄκουε· « Δι᾿ ἀσέβειαν οἴκου Ἰακώβ πάντα ταῦτα, καὶ δι᾿ ἁμαρτίαν οἴκου Ισραήλ. Τίς ἡ ἀσέβεια οἴκου Ἰακώβ; οὐ Σαμάρεια ; καὶ τίς ἡ ἁμαρτία οἴκου Ἰούδα; οὐχὶ Ἱερουσαλήμ ; Καὶ θήσο- και Σαμάρειαν εἰς οπωροφυλάκιον ἀγροῦ καὶ εἰς φυτείαν ἀμπελῶνος, καὶ κατασπάσω εἰς χάος τοὺς λίθους αὐτῆς, καὶ τὰ θεμέλια αὐτῆς ἀποκαλύψω. » σε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. A solum conmota, sed etiam sublata de medio? Val- les autem adhuc liquescentes, erunt qui pro Jeru salem proque monte Sion, per omnem urbem con stituti sunt eorum conventus, plorantes ac lu- gentes, et quasi cera a facie ignis liquescentes, propter mororis ac luctus excessum. et propter loci patrii solitudinem, et longam atque annosam servitutem. Alio præterea intellectu divini Verbi super altitudines descensus accipi potest: quod utique non in bialibus et convallibus, neque in ab- jeclis atque in humum spectantibus animis et co- gitationibus, sed in altius sublatis et sursum ere- ctis versari vellet. Tali igitur figura dictum est, ipsum Dominum super altitudines terra descensu- rum. Qui vero concutiantur subter eo montes, ipsi Billi utique erunt, ad quos adductus est a spiritu, ut tentaretur a diabolo quo tempore ‹ assumpsit il- lum diabolus in montem excelsum valde, et erat cum feris . . Rursus etiam figuratius montes ac- cipiemus, illum simulacrorum cultum, qui prius in montibus frequentabatur, et in iis efficaciam suam ostendentes, invisibiles principatus ac potestates, quas non leviter Salvatoris nostri concussit com- movitque doctrina. Talium enim longam et vele- rem contra homines potentiam, latenter delevit di- vinum illius verbum, et mirifca et omnem in elli- ciendo fidem superans vis. Eadem vero ratione eliam liquescentes, ut cera a facie ignis, valles, dæma- nes erunt inferni et circum terram versantes: adver- c C sum quos ignem, qui nequitiam ipsorum combure- ret, dimisit dicens : . Ignem veni mittere in terram, et quid volo, si jam accensus est"? » Quo igne corre- ptiilli,cum invisibilis flammæ tormenta ferre non pos- sent, de humanis corporibus recedebant, illudque ip- sum quo interim cohibebantur atque impellebantur, præ se ferebant magna voce clamantes: «Eia, quid no- bis et tibi, Fili Dei? venisti ante tempus torquere nos ? Novimus te, quis sis, sanctus Dei ". . Hos igitur maxime verberabat, horumque principes auferebat : quoniam non satis habentes quod reliquas nationes corrupissent, corruptasque in errorem compulis- sent, quo deos plures colerent, antiquo etiam illi Dei populo, qui circumcisionis usum servabat, in- sidiari cœperant, huncque avertentes a Deo, omnis D generis impietatibus implicaverant. Quare etiam Matth. iv, 8; Marc. 1, 13. * Luc. xii, 49. maxime de cœlo descendit Dominus, ex quo ait deinceps : Propter impietatem Jacob omnia haec, et propter peccatum domus Israel. Ad hæc Verbi etiam de cœlo descensus causam deinceps exponit, ubi ipsius Judaici populi impietates connu- merat, et ubi pest impietates eum, qui ipsos invase- rat, interitum, ac gentium per totum orbem voca- tionem enuntiat. Propterea enim de cœlo in terram Dei Verbum profectum est ; sed verba audi : « Pro- pter impietatem Jacob omnia hæc, et propter pec- catum domus Israel. Quæ impietas Jacob? Nonne Samaria ? Et quod peccatum Juda? Nonne Jerusa- Mauth. viii, 29.
ἅπαξ γὰρ θεσπίσας ὁ λόγος διὰ τῆς προφητείας, ὅτι δὴ τὸ φῶς τὸ πᾶσιν τοῖς ἔθνεσιν ἐπηγγελμένον διὰ τῆς Χριστοῦ παρουσίας ὀψέ ποτε καὶ «ἑσπέρας ἀνατελεῖ, καὶ οὐ διαψεύσεται» (οὕτω γὰρ ἀντὶ τοῦ «καὶ οὐκ εἰς κενόν» ὁ Ἀκύλας ἡρμήνευσεν), ἔπειτα, διὰ τὸ μέλλειν ὀψὲ καὶ ἑσπέρας ἔσεσθαι τὴν τοῦ προφητευομένου παρουσίαν, εἰς ὑπομονὴν παρακαλέσας διὰ τοῦ «ἐὰν ὑστερήσῃ, ὑπόμεινον αὐτόν» (ἢ «ἐὰν μελλήσῃ, προσδέχου αὐτόν»), «ὅτι ἐρχόμενος ἥξει καὶ οὐ μὴ χρονίσῃ», ἐπὶ τὴν πίστιν τῆς προρρήσεως τὸν ἀκροατὴν παρορμᾷ, λέγων. ὁ δὴ τούτοις πιστεύων ἐξ αὐτῆς τῆς πίστεως αὐτοῦ δίκαιος ἀναδειχθεὶς τὴν κατὰ θεὸν ζήσεται ζωήν, ὡς ἔμπαλιν ὁ ἀπιστῶν, ἐν οἷς ἂν «ὑποστεί[λ]ληται», μὴ θαρσήσας μηδ’ ἐμπιστεύσας τοῖς εἰρημένοις, «οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ». οὐκοῦν καὶ αὐτοὶ τούτοις ἀκολούθως ἐναλλάξαντες τὸ πρῶτον ὕστερον, καὶ μεταθέντες τὸ ὕστερον ἐπὶ τὸ πρῶτον, σώσομεν τὸν νοῦν τῆς λέξεως, μετὰ τὸ «ὅτι ὁ ἐρχόμενος ἥξει καὶ οὐ χρονίσει» καθ’ ὑπερβατὸν συνάπτοντες τὸ «ὁ δὲ δίκαιός μου ἐκ πίστεως ζήσεται», καὶ τούτῳ ἐπιλέγοντες τὸ «ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ».
νημένα; Κοιλάδες δὲ εἰσέτι νῦν τηκόμεναι εἶεν ἂν αἱ ἀντὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ καὶ τοῦ Σιών ὄρους κατά πᾶσαν πόλιν συνεστῶσα: αὐτῶν συναγωγαί, ἀποθρη- νοῦσαι καὶ ἀποκλαιόμεναι, καὶ ὡς κηρὸς ἀπὸ προσ- ώπου πυρὸς τηκόμεναι, διὰ λύπην καὶ πένθους ὑπερ- βολὴν, τῆς τε τῶν οἰκείων ἐρημίας καὶ τῆς μακρᾶς καὶ πολυετούς δουλείας ἕνεκεν. Καὶ ἄλλως δὲ κατὰ διάνοιαν ἡ τοῦ Λόγου τοῦ θείου ἐπίβασις, οὐκ ἐν χάσματι καὶ κοιλώμασιν, οὐδ᾽ ἐν ταπειναῖς καὶ χα μαιπετέσι διανοίαις, ἀλλ' ἐν ἐπῃρμέναις τὸ φρόνημα κατεγίνετο. Ταύτῃ γοῦν τροπικώτερον αὐτὸς ὁ Κύ- ριος καταβήσεσθαι ἐπὶ τὰ ὕψη τῆς γῆς εἴρητο. Ορη δὲ σειόμενα ὑποκάτωθεν αὐτοῦ, αὐτὰ δὴ ἐκεῖνα ἦν, ἔνθα ἀνήχθη ὑπὸ τοῦ Πνεύματος, πειρασθῆναι ὑπὸ τοῦ διαβόλου· ι Ὅτι καὶ παραλαμβάνει αὐτὸν ὁ διά Γαλος εἰς ὄρος ὑψηλὸν λίαν· καὶ ἦν μετὰ τῶν θη- ρίων. » Όρη δ' ἂν εἴη αὖθις τροπικώτερον ἡ ἐν τοῖς ὄρεσι τὸ πρὶν ἐπιτελουμένη ειδωλολατρεία, καὶ αἱ ἐν τούτοις ἐνεργήσασαι ἀόρατοι καὶ ἀρχοντικαὶ δυνά- μεις, ὃς οὐ μικρῶς ἡ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνέσειέ τε καὶ ἀνεκίνει διδασκαλία. Τούτων γὰρ ἡ ἔνθεος, εἴτε θαυματουργὸς καὶ παραδοξοποιὸς ἰσχὺς, λεληθότως τὴν κατὰ τῶν ἀνθρώπων μακρὰν καὶ παλαιὰν δυνα- στείαν καθῄρει. Ὡσαύτως δὲ καὶ κοιλάδες τηκόμεναι ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρός, δαίμονες ἂν εἶεν χθό και καὶ περίγειοι, καθ᾽ ὧν τὸ καυστικὸν τῆς μοχθη- ρίας αὐτῶν πῦρ ἠφίει, λέγων· « Πῦρ ἦλθον βαλεῖν ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ τί θέλω, εἰ ἤδη ἀνήφθη; » Ὑφ' οὗ πυρὸς δὴ καιόμενοι, καὶ μὴ οἷοί τε ὄντες τὰς ἀπὸ τῆς ἀοράτου φλογὸς φέρειν βασάνους, ὑπανεχώρουν τῶν ἀνθρωπείων σωμάτων. Καὶ τὸ συνέχον γε καὶ ἐλαυνον αὐτοὺς ἀνωμολόγουν, βοῶντες· « Εα, τί ἡμῖν καὶ σοὶ, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; ἦλθες πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς ; Οίδαμέν σε τίς εἶ· ὁ ἅγιος τοῦ Θεοῦ. » Τού- τους δὲ μάλιστα ᾐκίζετο, καὶ τοὺς ἐπὶ τούτων ἄρ χοντας καθῄρει, ὅτι, μὴ ἀρκεσθέντες τῇ τῶν λοιπῶν ἐθνῶν διαφθορᾷ, δι' ἧς τοὺς πάντας εἰς τὴν πολύθεον πλάνην καταβεβλήκεσαν, καὶ τῷ πάλαι τοῦ Θεοῦ λαῷ, αὐτῷ δὴ τῷ ἐκ περιτομῆς, ἐπιβεβουλεύκεσαν, καὶ ἀποστήσαντές γε τοῦ Θεοῦ καὶ τοῦτον παντοίαις πε- ριέβαλον δυσσεβείαις. Διὸ καὶ μάλιστα τὴν ἐξ οὐρα- νῶν πεποίητο ὁ Κύριος κάθοδον. "Οθεν ἑξῆς φησι· · Διὰ τὴν ἀσέβειαν Ἰακὼς πάντα ταῦτα, καὶ δι' ἁμαρτίαν οἴκου Ἰσραήλ, Καὶ ἔτι πρὸς τούτοις τῆς ἐξ οὐρανοῦ καθόδου τοῦ Λόγου τὴν αἰτίαν ἑξῆς δια- σαφεῖ, τοῦ μὲν ἐκ περιτομῆς λαοῦ τὰς δυσσεβείας ἀπαριθμούμενος, καὶ τὸν ἐπὶ ταύταις μετελθόντα αὐτοὺς ὄλεθρον, τῶν δὲ ἀνὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην ἐθνῶν προαναφωνῶν τὴν κλῆσιν. Διὰ ταῦτα γὰρ ἐπεδήμει ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ἐξ οὐρανῶν ἐπὶ γῆς· καὶ τῶν γε λέξεων ἄκουε· « Δι᾿ ἀσέβειαν οἴκου Ἰακώβ πάντα ταῦτα, καὶ δι᾿ ἁμαρτίαν οἴκου Ισραήλ. Τίς ἡ ἀσέβεια οἴκου Ἰακώβ; οὐ Σαμάρεια ; καὶ τίς ἡ ἁμαρτία οἴκου Ἰούδα; οὐχὶ Ἱερουσαλήμ ; Καὶ θήσο- και Σαμάρειαν εἰς οπωροφυλάκιον ἀγροῦ καὶ εἰς φυτείαν ἀμπελῶνος, καὶ κατασπάσω εἰς χάος τοὺς λίθους αὐτῆς, καὶ τὰ θεμέλια αὐτῆς ἀποκαλύψω. » σε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. A solum conmota, sed etiam sublata de medio? Val- les autem adhuc liquescentes, erunt qui pro Jeru salem proque monte Sion, per omnem urbem con stituti sunt eorum conventus, plorantes ac lu- gentes, et quasi cera a facie ignis liquescentes, propter mororis ac luctus excessum. et propter loci patrii solitudinem, et longam atque annosam servitutem. Alio præterea intellectu divini Verbi super altitudines descensus accipi potest: quod utique non in bialibus et convallibus, neque in ab- jeclis atque in humum spectantibus animis et co- gitationibus, sed in altius sublatis et sursum ere- ctis versari vellet. Tali igitur figura dictum est, ipsum Dominum super altitudines terra descensu- rum. Qui vero concutiantur subter eo montes, ipsi Billi utique erunt, ad quos adductus est a spiritu, ut tentaretur a diabolo quo tempore ‹ assumpsit il- lum diabolus in montem excelsum valde, et erat cum feris . . Rursus etiam figuratius montes ac- cipiemus, illum simulacrorum cultum, qui prius in montibus frequentabatur, et in iis efficaciam suam ostendentes, invisibiles principatus ac potestates, quas non leviter Salvatoris nostri concussit com- movitque doctrina. Talium enim longam et vele- rem contra homines potentiam, latenter delevit di- vinum illius verbum, et mirifca et omnem in elli- ciendo fidem superans vis. Eadem vero ratione eliam liquescentes, ut cera a facie ignis, valles, dæma- nes erunt inferni et circum terram versantes: adver- c C sum quos ignem, qui nequitiam ipsorum combure- ret, dimisit dicens : . Ignem veni mittere in terram, et quid volo, si jam accensus est"? » Quo igne corre- ptiilli,cum invisibilis flammæ tormenta ferre non pos- sent, de humanis corporibus recedebant, illudque ip- sum quo interim cohibebantur atque impellebantur, præ se ferebant magna voce clamantes: «Eia, quid no- bis et tibi, Fili Dei? venisti ante tempus torquere nos ? Novimus te, quis sis, sanctus Dei ". . Hos igitur maxime verberabat, horumque principes auferebat : quoniam non satis habentes quod reliquas nationes corrupissent, corruptasque in errorem compulis- sent, quo deos plures colerent, antiquo etiam illi Dei populo, qui circumcisionis usum servabat, in- sidiari cœperant, huncque avertentes a Deo, omnis D generis impietatibus implicaverant. Quare etiam Matth. iv, 8; Marc. 1, 13. * Luc. xii, 49. maxime de cœlo descendit Dominus, ex quo ait deinceps : Propter impietatem Jacob omnia haec, et propter peccatum domus Israel. Ad hæc Verbi etiam de cœlo descensus causam deinceps exponit, ubi ipsius Judaici populi impietates connu- merat, et ubi pest impietates eum, qui ipsos invase- rat, interitum, ac gentium per totum orbem voca- tionem enuntiat. Propterea enim de cœlo in terram Dei Verbum profectum est ; sed verba audi : « Pro- pter impietatem Jacob omnia hæc, et propter pec- catum domus Israel. Quæ impietas Jacob? Nonne Samaria ? Et quod peccatum Juda? Nonne Jerusa- Mauth. viii, 29.
PG 22:443ταύτῃ δὲ καὶ ὁ Ἀκύλας τῇ διανοίᾳ συντρέχει λέγων· «ἐὰν μελλήσῃ, προσδέχου αὐτόν, ὅτι ἐρχόμενος ἐλεύσεται καὶ οὐ βραδυνεῖ. ἰδοὺ νωχελευομένου οὐκ εὐθεῖα ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ, καὶ δίκαιος ἐν πίστει αὐτοῦ ζήσεται». Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. «Κύριε, εἰσακήκοα τὴν ἀκοήν σου, καὶ ἐφοβήθην· κατενόησα τὰ ἔργα σου, καὶ ἐξέστην. ἐν μέσῳ δύο ζωῶν γνωσθήσῃ, ἐν τῷ ἐγγίζειν τὰ ἔτη ἐπιγνωσθήσῃ· ἐν τῷ παρεῖναι τὸν καιρὸν ἀναδειχθήσῃ· ἐν τῷ ταραχθῆναι τὴν ψυχήν μου ἐν ὀργῇ ἐλέους μνησθήσῃ. ὁ θεὸς ἐκ Θαιμὰν ἥξει, καὶ ὁ ἅγιος ἐξ ὄρους κατασκίου δασέος. ἐκάλυψεν οὐρανοὺς ἡ ἀρετὴ αὐτοῦ, καὶ τῆς αἰνέσεως αὐτοῦ πλήρης ἡ γῆ. καὶ φέγγος αὐτοῦ ὡς φῶς ἔσται· κέρατα ἐν χερσὶν αὐτοῦ, καὶ ἔθετο ἀγάπησιν κραταιὰν ἰσχύος αὐτοῦ. πρὸ προσώπου αὐτοῦ προπορεύσεται λόγος καὶ ἐξελεύσεται εἰς πεδία.» Ἐπακούσας δὴ αὐτὸς ἑαυτοῦ, μᾶλλον δὲ τοῦ ἐμπνέοντος καὶ ἐνθεσπίζοντος ἐν αὐτῷ θείου πνεύματος, ὁ ἱερὸς προφήτης περὶ τοῦ προφητευομένου φήσαντος ὅτι «ἐρχόμενος ἥξει καὶ οὐ μὴ χρονίσῃ», «ὁ δὲ δίκαιος ἐκ πίστεώς μου ζήσεται», πιστεύσας τε ὡς δίκαιος τῷ χρησμῷ, διὰ τῶν μετὰ χεῖράς φησιν·
νημένα; Κοιλάδες δὲ εἰσέτι νῦν τηκόμεναι εἶεν ἂν αἱ ἀντὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ καὶ τοῦ Σιών ὄρους κατά πᾶσαν πόλιν συνεστῶσα: αὐτῶν συναγωγαί, ἀποθρη- νοῦσαι καὶ ἀποκλαιόμεναι, καὶ ὡς κηρὸς ἀπὸ προσ- ώπου πυρὸς τηκόμεναι, διὰ λύπην καὶ πένθους ὑπερ- βολὴν, τῆς τε τῶν οἰκείων ἐρημίας καὶ τῆς μακρᾶς καὶ πολυετούς δουλείας ἕνεκεν. Καὶ ἄλλως δὲ κατὰ διάνοιαν ἡ τοῦ Λόγου τοῦ θείου ἐπίβασις, οὐκ ἐν χάσματι καὶ κοιλώμασιν, οὐδ᾽ ἐν ταπειναῖς καὶ χα μαιπετέσι διανοίαις, ἀλλ' ἐν ἐπῃρμέναις τὸ φρόνημα κατεγίνετο. Ταύτῃ γοῦν τροπικώτερον αὐτὸς ὁ Κύ- ριος καταβήσεσθαι ἐπὶ τὰ ὕψη τῆς γῆς εἴρητο. Ορη δὲ σειόμενα ὑποκάτωθεν αὐτοῦ, αὐτὰ δὴ ἐκεῖνα ἦν, ἔνθα ἀνήχθη ὑπὸ τοῦ Πνεύματος, πειρασθῆναι ὑπὸ τοῦ διαβόλου· ι Ὅτι καὶ παραλαμβάνει αὐτὸν ὁ διά Γαλος εἰς ὄρος ὑψηλὸν λίαν· καὶ ἦν μετὰ τῶν θη- ρίων. » Όρη δ' ἂν εἴη αὖθις τροπικώτερον ἡ ἐν τοῖς ὄρεσι τὸ πρὶν ἐπιτελουμένη ειδωλολατρεία, καὶ αἱ ἐν τούτοις ἐνεργήσασαι ἀόρατοι καὶ ἀρχοντικαὶ δυνά- μεις, ὃς οὐ μικρῶς ἡ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνέσειέ τε καὶ ἀνεκίνει διδασκαλία. Τούτων γὰρ ἡ ἔνθεος, εἴτε θαυματουργὸς καὶ παραδοξοποιὸς ἰσχὺς, λεληθότως τὴν κατὰ τῶν ἀνθρώπων μακρὰν καὶ παλαιὰν δυνα- στείαν καθῄρει. Ὡσαύτως δὲ καὶ κοιλάδες τηκόμεναι ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρός, δαίμονες ἂν εἶεν χθό και καὶ περίγειοι, καθ᾽ ὧν τὸ καυστικὸν τῆς μοχθη- ρίας αὐτῶν πῦρ ἠφίει, λέγων· « Πῦρ ἦλθον βαλεῖν ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ τί θέλω, εἰ ἤδη ἀνήφθη; » Ὑφ' οὗ πυρὸς δὴ καιόμενοι, καὶ μὴ οἷοί τε ὄντες τὰς ἀπὸ τῆς ἀοράτου φλογὸς φέρειν βασάνους, ὑπανεχώρουν τῶν ἀνθρωπείων σωμάτων. Καὶ τὸ συνέχον γε καὶ ἐλαυνον αὐτοὺς ἀνωμολόγουν, βοῶντες· « Εα, τί ἡμῖν καὶ σοὶ, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; ἦλθες πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς ; Οίδαμέν σε τίς εἶ· ὁ ἅγιος τοῦ Θεοῦ. » Τού- τους δὲ μάλιστα ᾐκίζετο, καὶ τοὺς ἐπὶ τούτων ἄρ χοντας καθῄρει, ὅτι, μὴ ἀρκεσθέντες τῇ τῶν λοιπῶν ἐθνῶν διαφθορᾷ, δι' ἧς τοὺς πάντας εἰς τὴν πολύθεον πλάνην καταβεβλήκεσαν, καὶ τῷ πάλαι τοῦ Θεοῦ λαῷ, αὐτῷ δὴ τῷ ἐκ περιτομῆς, ἐπιβεβουλεύκεσαν, καὶ ἀποστήσαντές γε τοῦ Θεοῦ καὶ τοῦτον παντοίαις πε- ριέβαλον δυσσεβείαις. Διὸ καὶ μάλιστα τὴν ἐξ οὐρα- νῶν πεποίητο ὁ Κύριος κάθοδον. "Οθεν ἑξῆς φησι· · Διὰ τὴν ἀσέβειαν Ἰακὼς πάντα ταῦτα, καὶ δι' ἁμαρτίαν οἴκου Ἰσραήλ, Καὶ ἔτι πρὸς τούτοις τῆς ἐξ οὐρανοῦ καθόδου τοῦ Λόγου τὴν αἰτίαν ἑξῆς δια- σαφεῖ, τοῦ μὲν ἐκ περιτομῆς λαοῦ τὰς δυσσεβείας ἀπαριθμούμενος, καὶ τὸν ἐπὶ ταύταις μετελθόντα αὐτοὺς ὄλεθρον, τῶν δὲ ἀνὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην ἐθνῶν προαναφωνῶν τὴν κλῆσιν. Διὰ ταῦτα γὰρ ἐπεδήμει ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ἐξ οὐρανῶν ἐπὶ γῆς· καὶ τῶν γε λέξεων ἄκουε· « Δι᾿ ἀσέβειαν οἴκου Ἰακώβ πάντα ταῦτα, καὶ δι᾿ ἁμαρτίαν οἴκου Ισραήλ. Τίς ἡ ἀσέβεια οἴκου Ἰακώβ; οὐ Σαμάρεια ; καὶ τίς ἡ ἁμαρτία οἴκου Ἰούδα; οὐχὶ Ἱερουσαλήμ ; Καὶ θήσο- και Σαμάρειαν εἰς οπωροφυλάκιον ἀγροῦ καὶ εἰς φυτείαν ἀμπελῶνος, καὶ κατασπάσω εἰς χάος τοὺς λίθους αὐτῆς, καὶ τὰ θεμέλια αὐτῆς ἀποκαλύψω. » σε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. A solum conmota, sed etiam sublata de medio? Val- les autem adhuc liquescentes, erunt qui pro Jeru salem proque monte Sion, per omnem urbem con stituti sunt eorum conventus, plorantes ac lu- gentes, et quasi cera a facie ignis liquescentes, propter mororis ac luctus excessum. et propter loci patrii solitudinem, et longam atque annosam servitutem. Alio præterea intellectu divini Verbi super altitudines descensus accipi potest: quod utique non in bialibus et convallibus, neque in ab- jeclis atque in humum spectantibus animis et co- gitationibus, sed in altius sublatis et sursum ere- ctis versari vellet. Tali igitur figura dictum est, ipsum Dominum super altitudines terra descensu- rum. Qui vero concutiantur subter eo montes, ipsi Billi utique erunt, ad quos adductus est a spiritu, ut tentaretur a diabolo quo tempore ‹ assumpsit il- lum diabolus in montem excelsum valde, et erat cum feris . . Rursus etiam figuratius montes ac- cipiemus, illum simulacrorum cultum, qui prius in montibus frequentabatur, et in iis efficaciam suam ostendentes, invisibiles principatus ac potestates, quas non leviter Salvatoris nostri concussit com- movitque doctrina. Talium enim longam et vele- rem contra homines potentiam, latenter delevit di- vinum illius verbum, et mirifca et omnem in elli- ciendo fidem superans vis. Eadem vero ratione eliam liquescentes, ut cera a facie ignis, valles, dæma- nes erunt inferni et circum terram versantes: adver- c C sum quos ignem, qui nequitiam ipsorum combure- ret, dimisit dicens : . Ignem veni mittere in terram, et quid volo, si jam accensus est"? » Quo igne corre- ptiilli,cum invisibilis flammæ tormenta ferre non pos- sent, de humanis corporibus recedebant, illudque ip- sum quo interim cohibebantur atque impellebantur, præ se ferebant magna voce clamantes: «Eia, quid no- bis et tibi, Fili Dei? venisti ante tempus torquere nos ? Novimus te, quis sis, sanctus Dei ". . Hos igitur maxime verberabat, horumque principes auferebat : quoniam non satis habentes quod reliquas nationes corrupissent, corruptasque in errorem compulis- sent, quo deos plures colerent, antiquo etiam illi Dei populo, qui circumcisionis usum servabat, in- sidiari cœperant, huncque avertentes a Deo, omnis D generis impietatibus implicaverant. Quare etiam Matth. iv, 8; Marc. 1, 13. * Luc. xii, 49. maxime de cœlo descendit Dominus, ex quo ait deinceps : Propter impietatem Jacob omnia haec, et propter peccatum domus Israel. Ad hæc Verbi etiam de cœlo descensus causam deinceps exponit, ubi ipsius Judaici populi impietates connu- merat, et ubi pest impietates eum, qui ipsos invase- rat, interitum, ac gentium per totum orbem voca- tionem enuntiat. Propterea enim de cœlo in terram Dei Verbum profectum est ; sed verba audi : « Pro- pter impietatem Jacob omnia hæc, et propter pec- catum domus Israel. Quæ impietas Jacob? Nonne Samaria ? Et quod peccatum Juda? Nonne Jerusa- Mauth. viii, 29.
«κύριε, εἰσακήκοα τὴν ἀκοήν σου, καὶ ἐφοβήθην», καὶ τὰ ἑξῆς, δι’ ὧν σαφῶς θεὸν εἰς ἀνθρώπους ἥξειν καταγγέλλει. τίς δ’ ἂν οὗτος εἴη ὁ πάλαι γνωριζόμενος, ὕστερον δέ ποτε «ἐν τῷ ἐγγίζειν τὰ ἔτη» γνωσθησόμενος καὶ κατὰ τὸν προφητευόμενον χρόνον «ἀναδειχθησόμενος», ἢ ὁ αὐτὸς ἐκεῖνος ὁ προδηλωθεὶς δεύτερος τῶν ὅλων κύριος, ὁ καὶ τῇ προρρήσει ἀκολούθως «ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰώνων» εἰς ἐξάκουστον πᾶσιν ἀνθρώποις κηρυχθείς; τούτου δὴ οὖν τὰ ἀνάγραπτα ἐν τοῖς ἱεροῖς εὐαγγελίοις ἔργα, τὴν ἐκ παρθένου δηλονότι οὗ ἀνείληφεν σκήνους γένεσιν, καὶ «ὃς ἐν μορφῇ θεοῦ ὑπάρχων οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα θεῷ, ἀλλ’ ἑαυτὸν ἐκένωσεν μορφὴν δούλου λαβών», τάς τε ἐπιτελεσθείσας αὐτῷ εἰς ἀνθρώπους παραδοξοποιίας, καὶ τὰ κατ’ αὐτοῦ γε τετολμημένα τῷ Ἰουδαίων ἔθνει, τοῖς τῆς ψυχῆς ὀφθαλμοῖς προλαβών, τά τε μέλλοντα συμβήσεσθαι κεκαθαρμέναις ταῖς διανοίαις παρὰ τοῦ διδάσκοντος αὐτὸν θείου πνεύματος μαθών, «ἐκστῆναι» ὁ προφήτης ἐπὶ τοῖς ἀκουσθεῖσι καὶ πεφοβῆσθαι ὁμολογεῖ φάσκων· «κύριε, εἰσακήκοα τὴν ἀκοήν σου, καὶ ἐφοβήθην· κύριε, κατενόησα τὰ ἔργα σου, καὶ ἐξέστην».
νημένα; Κοιλάδες δὲ εἰσέτι νῦν τηκόμεναι εἶεν ἂν αἱ ἀντὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ καὶ τοῦ Σιών ὄρους κατά πᾶσαν πόλιν συνεστῶσα: αὐτῶν συναγωγαί, ἀποθρη- νοῦσαι καὶ ἀποκλαιόμεναι, καὶ ὡς κηρὸς ἀπὸ προσ- ώπου πυρὸς τηκόμεναι, διὰ λύπην καὶ πένθους ὑπερ- βολὴν, τῆς τε τῶν οἰκείων ἐρημίας καὶ τῆς μακρᾶς καὶ πολυετούς δουλείας ἕνεκεν. Καὶ ἄλλως δὲ κατὰ διάνοιαν ἡ τοῦ Λόγου τοῦ θείου ἐπίβασις, οὐκ ἐν χάσματι καὶ κοιλώμασιν, οὐδ᾽ ἐν ταπειναῖς καὶ χα μαιπετέσι διανοίαις, ἀλλ' ἐν ἐπῃρμέναις τὸ φρόνημα κατεγίνετο. Ταύτῃ γοῦν τροπικώτερον αὐτὸς ὁ Κύ- ριος καταβήσεσθαι ἐπὶ τὰ ὕψη τῆς γῆς εἴρητο. Ορη δὲ σειόμενα ὑποκάτωθεν αὐτοῦ, αὐτὰ δὴ ἐκεῖνα ἦν, ἔνθα ἀνήχθη ὑπὸ τοῦ Πνεύματος, πειρασθῆναι ὑπὸ τοῦ διαβόλου· ι Ὅτι καὶ παραλαμβάνει αὐτὸν ὁ διά Γαλος εἰς ὄρος ὑψηλὸν λίαν· καὶ ἦν μετὰ τῶν θη- ρίων. » Όρη δ' ἂν εἴη αὖθις τροπικώτερον ἡ ἐν τοῖς ὄρεσι τὸ πρὶν ἐπιτελουμένη ειδωλολατρεία, καὶ αἱ ἐν τούτοις ἐνεργήσασαι ἀόρατοι καὶ ἀρχοντικαὶ δυνά- μεις, ὃς οὐ μικρῶς ἡ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνέσειέ τε καὶ ἀνεκίνει διδασκαλία. Τούτων γὰρ ἡ ἔνθεος, εἴτε θαυματουργὸς καὶ παραδοξοποιὸς ἰσχὺς, λεληθότως τὴν κατὰ τῶν ἀνθρώπων μακρὰν καὶ παλαιὰν δυνα- στείαν καθῄρει. Ὡσαύτως δὲ καὶ κοιλάδες τηκόμεναι ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρός, δαίμονες ἂν εἶεν χθό και καὶ περίγειοι, καθ᾽ ὧν τὸ καυστικὸν τῆς μοχθη- ρίας αὐτῶν πῦρ ἠφίει, λέγων· « Πῦρ ἦλθον βαλεῖν ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ τί θέλω, εἰ ἤδη ἀνήφθη; » Ὑφ' οὗ πυρὸς δὴ καιόμενοι, καὶ μὴ οἷοί τε ὄντες τὰς ἀπὸ τῆς ἀοράτου φλογὸς φέρειν βασάνους, ὑπανεχώρουν τῶν ἀνθρωπείων σωμάτων. Καὶ τὸ συνέχον γε καὶ ἐλαυνον αὐτοὺς ἀνωμολόγουν, βοῶντες· « Εα, τί ἡμῖν καὶ σοὶ, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; ἦλθες πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς ; Οίδαμέν σε τίς εἶ· ὁ ἅγιος τοῦ Θεοῦ. » Τού- τους δὲ μάλιστα ᾐκίζετο, καὶ τοὺς ἐπὶ τούτων ἄρ χοντας καθῄρει, ὅτι, μὴ ἀρκεσθέντες τῇ τῶν λοιπῶν ἐθνῶν διαφθορᾷ, δι' ἧς τοὺς πάντας εἰς τὴν πολύθεον πλάνην καταβεβλήκεσαν, καὶ τῷ πάλαι τοῦ Θεοῦ λαῷ, αὐτῷ δὴ τῷ ἐκ περιτομῆς, ἐπιβεβουλεύκεσαν, καὶ ἀποστήσαντές γε τοῦ Θεοῦ καὶ τοῦτον παντοίαις πε- ριέβαλον δυσσεβείαις. Διὸ καὶ μάλιστα τὴν ἐξ οὐρα- νῶν πεποίητο ὁ Κύριος κάθοδον. "Οθεν ἑξῆς φησι· · Διὰ τὴν ἀσέβειαν Ἰακὼς πάντα ταῦτα, καὶ δι' ἁμαρτίαν οἴκου Ἰσραήλ, Καὶ ἔτι πρὸς τούτοις τῆς ἐξ οὐρανοῦ καθόδου τοῦ Λόγου τὴν αἰτίαν ἑξῆς δια- σαφεῖ, τοῦ μὲν ἐκ περιτομῆς λαοῦ τὰς δυσσεβείας ἀπαριθμούμενος, καὶ τὸν ἐπὶ ταύταις μετελθόντα αὐτοὺς ὄλεθρον, τῶν δὲ ἀνὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην ἐθνῶν προαναφωνῶν τὴν κλῆσιν. Διὰ ταῦτα γὰρ ἐπεδήμει ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ἐξ οὐρανῶν ἐπὶ γῆς· καὶ τῶν γε λέξεων ἄκουε· « Δι᾿ ἀσέβειαν οἴκου Ἰακώβ πάντα ταῦτα, καὶ δι᾿ ἁμαρτίαν οἴκου Ισραήλ. Τίς ἡ ἀσέβεια οἴκου Ἰακώβ; οὐ Σαμάρεια ; καὶ τίς ἡ ἁμαρτία οἴκου Ἰούδα; οὐχὶ Ἱερουσαλήμ ; Καὶ θήσο- και Σαμάρειαν εἰς οπωροφυλάκιον ἀγροῦ καὶ εἰς φυτείαν ἀμπελῶνος, καὶ κατασπάσω εἰς χάος τοὺς λίθους αὐτῆς, καὶ τὰ θεμέλια αὐτῆς ἀποκαλύψω. » σε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. A solum conmota, sed etiam sublata de medio? Val- les autem adhuc liquescentes, erunt qui pro Jeru salem proque monte Sion, per omnem urbem con stituti sunt eorum conventus, plorantes ac lu- gentes, et quasi cera a facie ignis liquescentes, propter mororis ac luctus excessum. et propter loci patrii solitudinem, et longam atque annosam servitutem. Alio præterea intellectu divini Verbi super altitudines descensus accipi potest: quod utique non in bialibus et convallibus, neque in ab- jeclis atque in humum spectantibus animis et co- gitationibus, sed in altius sublatis et sursum ere- ctis versari vellet. Tali igitur figura dictum est, ipsum Dominum super altitudines terra descensu- rum. Qui vero concutiantur subter eo montes, ipsi Billi utique erunt, ad quos adductus est a spiritu, ut tentaretur a diabolo quo tempore ‹ assumpsit il- lum diabolus in montem excelsum valde, et erat cum feris . . Rursus etiam figuratius montes ac- cipiemus, illum simulacrorum cultum, qui prius in montibus frequentabatur, et in iis efficaciam suam ostendentes, invisibiles principatus ac potestates, quas non leviter Salvatoris nostri concussit com- movitque doctrina. Talium enim longam et vele- rem contra homines potentiam, latenter delevit di- vinum illius verbum, et mirifca et omnem in elli- ciendo fidem superans vis. Eadem vero ratione eliam liquescentes, ut cera a facie ignis, valles, dæma- nes erunt inferni et circum terram versantes: adver- c C sum quos ignem, qui nequitiam ipsorum combure- ret, dimisit dicens : . Ignem veni mittere in terram, et quid volo, si jam accensus est"? » Quo igne corre- ptiilli,cum invisibilis flammæ tormenta ferre non pos- sent, de humanis corporibus recedebant, illudque ip- sum quo interim cohibebantur atque impellebantur, præ se ferebant magna voce clamantes: «Eia, quid no- bis et tibi, Fili Dei? venisti ante tempus torquere nos ? Novimus te, quis sis, sanctus Dei ". . Hos igitur maxime verberabat, horumque principes auferebat : quoniam non satis habentes quod reliquas nationes corrupissent, corruptasque in errorem compulis- sent, quo deos plures colerent, antiquo etiam illi Dei populo, qui circumcisionis usum servabat, in- sidiari cœperant, huncque avertentes a Deo, omnis D generis impietatibus implicaverant. Quare etiam Matth. iv, 8; Marc. 1, 13. * Luc. xii, 49. maxime de cœlo descendit Dominus, ex quo ait deinceps : Propter impietatem Jacob omnia haec, et propter peccatum domus Israel. Ad hæc Verbi etiam de cœlo descensus causam deinceps exponit, ubi ipsius Judaici populi impietates connu- merat, et ubi pest impietates eum, qui ipsos invase- rat, interitum, ac gentium per totum orbem voca- tionem enuntiat. Propterea enim de cœlo in terram Dei Verbum profectum est ; sed verba audi : « Pro- pter impietatem Jacob omnia hæc, et propter pec- catum domus Israel. Quæ impietas Jacob? Nonne Samaria ? Et quod peccatum Juda? Nonne Jerusa- Mauth. viii, 29.
ὁ σωτὴρ δὲ καὶ κύριος ἡμῶν, αὐτὸς οὗτος ὁ τοῦ θεοῦ λόγος, «ἐν μέσῳ δύο ζωῶν ἐγνώσθη», πληθυντικῶς ἐνταῦθα καὶ περισπωμένως «τῶν ζωῶν» ἀπὸ ἑνικοῦ τοῦ «τῆς ζωῆς» ὀνόματος ἐξακουομένων. οὐ γὰρ παροξυτόνως «τῶν ζώων» ἢ ἀπὸ οὐδετέρου τοῦ ζώου λέγεται, ἀλλὰ «ζωῶν» περισπωμένως ἀπὸ πληθυντικῆς εὐθείας τῆς «αἱ ζωαί». «δύο οὖν», φησίν, «ζωῶν μέσον γνωσθήσῃ». μιᾶς γὰρ οὔσης τῆς κατὰ θεὸν ζωῆς καὶ θατέρας τῆς κατὰ ἄνθρωπον, καὶ τῆς μὲν θνητῆς τῆς δὲ ἀϊδίου, ἀμφοτέρων εἰκότως ὁ κύριος διὰ πείρας ἐλθών, «ἐν μέσῳ δύο ζωῶν γνωσθῆναι» λέγεται κατὰ τὴν τῶν ἑβδομήκοντα ἑρμηνείαν· κατὰ γὰρ τὸν Ἀκύλαν οὐχ οὕτως, ἀλλ’ «ἐν τῷ ἐγγίζειν τὰ ἔτη ζώωσον αὐτό» εἴρηται (τί δὲ «αὐτὸ» ἢ τὸ κάτεργόν σού φησιν;), καὶ ὁ Θεοδοτίων δέ φησιν «ἐν μέσῳ ἐτῶν ζώωσον αὐτόν», καὶ ὁ Σύμμαχος «ἐντὸς τῶν ἐνιαυτῶν ἀναζώωσον αὐτόν» ἐκδέδωκεν. πάντες οὖν «ζώωσον αὐτόν» εἰπόντες, σαφῶς ὅτι μὴ περὶ οἷον ἀλόγων τινῶν ἢ λογικῶν ζῴων ὁ λόγος τυγχάνει παρέστησαν.
νημένα; Κοιλάδες δὲ εἰσέτι νῦν τηκόμεναι εἶεν ἂν αἱ ἀντὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ καὶ τοῦ Σιών ὄρους κατά πᾶσαν πόλιν συνεστῶσα: αὐτῶν συναγωγαί, ἀποθρη- νοῦσαι καὶ ἀποκλαιόμεναι, καὶ ὡς κηρὸς ἀπὸ προσ- ώπου πυρὸς τηκόμεναι, διὰ λύπην καὶ πένθους ὑπερ- βολὴν, τῆς τε τῶν οἰκείων ἐρημίας καὶ τῆς μακρᾶς καὶ πολυετούς δουλείας ἕνεκεν. Καὶ ἄλλως δὲ κατὰ διάνοιαν ἡ τοῦ Λόγου τοῦ θείου ἐπίβασις, οὐκ ἐν χάσματι καὶ κοιλώμασιν, οὐδ᾽ ἐν ταπειναῖς καὶ χα μαιπετέσι διανοίαις, ἀλλ' ἐν ἐπῃρμέναις τὸ φρόνημα κατεγίνετο. Ταύτῃ γοῦν τροπικώτερον αὐτὸς ὁ Κύ- ριος καταβήσεσθαι ἐπὶ τὰ ὕψη τῆς γῆς εἴρητο. Ορη δὲ σειόμενα ὑποκάτωθεν αὐτοῦ, αὐτὰ δὴ ἐκεῖνα ἦν, ἔνθα ἀνήχθη ὑπὸ τοῦ Πνεύματος, πειρασθῆναι ὑπὸ τοῦ διαβόλου· ι Ὅτι καὶ παραλαμβάνει αὐτὸν ὁ διά Γαλος εἰς ὄρος ὑψηλὸν λίαν· καὶ ἦν μετὰ τῶν θη- ρίων. » Όρη δ' ἂν εἴη αὖθις τροπικώτερον ἡ ἐν τοῖς ὄρεσι τὸ πρὶν ἐπιτελουμένη ειδωλολατρεία, καὶ αἱ ἐν τούτοις ἐνεργήσασαι ἀόρατοι καὶ ἀρχοντικαὶ δυνά- μεις, ὃς οὐ μικρῶς ἡ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνέσειέ τε καὶ ἀνεκίνει διδασκαλία. Τούτων γὰρ ἡ ἔνθεος, εἴτε θαυματουργὸς καὶ παραδοξοποιὸς ἰσχὺς, λεληθότως τὴν κατὰ τῶν ἀνθρώπων μακρὰν καὶ παλαιὰν δυνα- στείαν καθῄρει. Ὡσαύτως δὲ καὶ κοιλάδες τηκόμεναι ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρός, δαίμονες ἂν εἶεν χθό και καὶ περίγειοι, καθ᾽ ὧν τὸ καυστικὸν τῆς μοχθη- ρίας αὐτῶν πῦρ ἠφίει, λέγων· « Πῦρ ἦλθον βαλεῖν ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ τί θέλω, εἰ ἤδη ἀνήφθη; » Ὑφ' οὗ πυρὸς δὴ καιόμενοι, καὶ μὴ οἷοί τε ὄντες τὰς ἀπὸ τῆς ἀοράτου φλογὸς φέρειν βασάνους, ὑπανεχώρουν τῶν ἀνθρωπείων σωμάτων. Καὶ τὸ συνέχον γε καὶ ἐλαυνον αὐτοὺς ἀνωμολόγουν, βοῶντες· « Εα, τί ἡμῖν καὶ σοὶ, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; ἦλθες πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς ; Οίδαμέν σε τίς εἶ· ὁ ἅγιος τοῦ Θεοῦ. » Τού- τους δὲ μάλιστα ᾐκίζετο, καὶ τοὺς ἐπὶ τούτων ἄρ χοντας καθῄρει, ὅτι, μὴ ἀρκεσθέντες τῇ τῶν λοιπῶν ἐθνῶν διαφθορᾷ, δι' ἧς τοὺς πάντας εἰς τὴν πολύθεον πλάνην καταβεβλήκεσαν, καὶ τῷ πάλαι τοῦ Θεοῦ λαῷ, αὐτῷ δὴ τῷ ἐκ περιτομῆς, ἐπιβεβουλεύκεσαν, καὶ ἀποστήσαντές γε τοῦ Θεοῦ καὶ τοῦτον παντοίαις πε- ριέβαλον δυσσεβείαις. Διὸ καὶ μάλιστα τὴν ἐξ οὐρα- νῶν πεποίητο ὁ Κύριος κάθοδον. "Οθεν ἑξῆς φησι· · Διὰ τὴν ἀσέβειαν Ἰακὼς πάντα ταῦτα, καὶ δι' ἁμαρτίαν οἴκου Ἰσραήλ, Καὶ ἔτι πρὸς τούτοις τῆς ἐξ οὐρανοῦ καθόδου τοῦ Λόγου τὴν αἰτίαν ἑξῆς δια- σαφεῖ, τοῦ μὲν ἐκ περιτομῆς λαοῦ τὰς δυσσεβείας ἀπαριθμούμενος, καὶ τὸν ἐπὶ ταύταις μετελθόντα αὐτοὺς ὄλεθρον, τῶν δὲ ἀνὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην ἐθνῶν προαναφωνῶν τὴν κλῆσιν. Διὰ ταῦτα γὰρ ἐπεδήμει ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ἐξ οὐρανῶν ἐπὶ γῆς· καὶ τῶν γε λέξεων ἄκουε· « Δι᾿ ἀσέβειαν οἴκου Ἰακώβ πάντα ταῦτα, καὶ δι᾿ ἁμαρτίαν οἴκου Ισραήλ. Τίς ἡ ἀσέβεια οἴκου Ἰακώβ; οὐ Σαμάρεια ; καὶ τίς ἡ ἁμαρτία οἴκου Ἰούδα; οὐχὶ Ἱερουσαλήμ ; Καὶ θήσο- και Σαμάρειαν εἰς οπωροφυλάκιον ἀγροῦ καὶ εἰς φυτείαν ἀμπελῶνος, καὶ κατασπάσω εἰς χάος τοὺς λίθους αὐτῆς, καὶ τὰ θεμέλια αὐτῆς ἀποκαλύψω. » σε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. A solum conmota, sed etiam sublata de medio? Val- les autem adhuc liquescentes, erunt qui pro Jeru salem proque monte Sion, per omnem urbem con stituti sunt eorum conventus, plorantes ac lu- gentes, et quasi cera a facie ignis liquescentes, propter mororis ac luctus excessum. et propter loci patrii solitudinem, et longam atque annosam servitutem. Alio præterea intellectu divini Verbi super altitudines descensus accipi potest: quod utique non in bialibus et convallibus, neque in ab- jeclis atque in humum spectantibus animis et co- gitationibus, sed in altius sublatis et sursum ere- ctis versari vellet. Tali igitur figura dictum est, ipsum Dominum super altitudines terra descensu- rum. Qui vero concutiantur subter eo montes, ipsi Billi utique erunt, ad quos adductus est a spiritu, ut tentaretur a diabolo quo tempore ‹ assumpsit il- lum diabolus in montem excelsum valde, et erat cum feris . . Rursus etiam figuratius montes ac- cipiemus, illum simulacrorum cultum, qui prius in montibus frequentabatur, et in iis efficaciam suam ostendentes, invisibiles principatus ac potestates, quas non leviter Salvatoris nostri concussit com- movitque doctrina. Talium enim longam et vele- rem contra homines potentiam, latenter delevit di- vinum illius verbum, et mirifca et omnem in elli- ciendo fidem superans vis. Eadem vero ratione eliam liquescentes, ut cera a facie ignis, valles, dæma- nes erunt inferni et circum terram versantes: adver- c C sum quos ignem, qui nequitiam ipsorum combure- ret, dimisit dicens : . Ignem veni mittere in terram, et quid volo, si jam accensus est"? » Quo igne corre- ptiilli,cum invisibilis flammæ tormenta ferre non pos- sent, de humanis corporibus recedebant, illudque ip- sum quo interim cohibebantur atque impellebantur, præ se ferebant magna voce clamantes: «Eia, quid no- bis et tibi, Fili Dei? venisti ante tempus torquere nos ? Novimus te, quis sis, sanctus Dei ". . Hos igitur maxime verberabat, horumque principes auferebat : quoniam non satis habentes quod reliquas nationes corrupissent, corruptasque in errorem compulis- sent, quo deos plures colerent, antiquo etiam illi Dei populo, qui circumcisionis usum servabat, in- sidiari cœperant, huncque avertentes a Deo, omnis D generis impietatibus implicaverant. Quare etiam Matth. iv, 8; Marc. 1, 13. * Luc. xii, 49. maxime de cœlo descendit Dominus, ex quo ait deinceps : Propter impietatem Jacob omnia haec, et propter peccatum domus Israel. Ad hæc Verbi etiam de cœlo descensus causam deinceps exponit, ubi ipsius Judaici populi impietates connu- merat, et ubi pest impietates eum, qui ipsos invase- rat, interitum, ac gentium per totum orbem voca- tionem enuntiat. Propterea enim de cœlo in terram Dei Verbum profectum est ; sed verba audi : « Pro- pter impietatem Jacob omnia hæc, et propter pec- catum domus Israel. Quæ impietas Jacob? Nonne Samaria ? Et quod peccatum Juda? Nonne Jerusa- Mauth. viii, 29.
PG 22:445διὸ παρὰ τοῖς ἑβδομήκοντα λεγομένου τοῦ «ἐν μέσῳ δύο ζωῶν γνωσθήσῃ» οὐ κατὰ τοὺς πρὸ ἡμῶν ἐξειλήφαμεν, ἀλλὰ δύο ζωὰς τοῦ προφητευομένου δηλοῦσθαι ἔφαμεν, μίαν μὲν τὴν ἔνθεον, θατέραν δὲ τὴν ἀνθρωπίνην. Τούτοις ὁ προφήτης ἐπιλέγει· «ἐν τῷ ταραχθῆναι τὴν ψυχήν μου, ἐν ὀργῇ ἐλέους μνησθήσῃ», διδάσκων ὅτι τὸν τοῦ πάθους τοῦ προφητευομένου καιρὸν συνιδὼν τῷ πνεύματι τεθορύβητο. πλὴν ἀλλ’ ἐν αὐτῷ τούτῳ, φησίν, τῷ καιρῷ, ἐφ’ ᾧ τὴν ψυχὴν ἐταράχθην. ὀργῆς τοῖς ἀνθρώποις οὐδεπώποτε ἄλλοτε ἐπαιωρηθείσης διὰ τὰς τολμηθείσας κατὰ τοῦ κυρίου δυ[ς]σεβείας, ἐλέους αὐτὸς ὁ φιλανθρωπότατος κύριος ἀντὶ ὀργῆς ἐμνήσθη, ὡς ἂν ἀγαθοῦ τυγχάνων πατρὸς υἱός. τὸ γοῦν πάθος αὐτοῦ τῷ παντὶ κόσμῳ σωτηρίας τῆς κατὰ θεὸν καὶ ἐλέους κατέστη αἴτιον. τούτοις ἐπιλέγεται· «ὁ θεὸς ἀπὸ Θαιμὰν ἥξει». τὸ δὲ Θαιμὰν μεταλαμβάνεται εἰς τὴν ἑλλάδα φωνὴν «συντέλεια», ὡς μηδὲν διαφέρειν εἰ σαφῶς ἐλέγετο «ὁ θεὸς ἐπὶ συντελείᾳ ἥξει». ἐπὶ γὰρ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος καὶ ἐν ταῖς ἐσχάταις ταύταις ἡμέραις ἐπέφανεν ἡμῖν ἡ τοῦ θεοῦ τῶν ὅλων διὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εὐεργεσία.
Α Καὶ ἐπιλέγει· « Κατέβη κακὰ παρὰ Κυρίου ἐπὶ πύ Εt λας Ἱερουσαλήμ, ψόφος ἁρμάτων καὶ ἱππευόντων. » Καὶ αὖθις· Ἡ δόξα τῆς θυγατρὸς Ἱερουσαλήμ ξύρησαι καὶ κεῖραι ἐπὶ τὰ τέκνα τὰ τρυφερά σου ἐμπλάτυνον τὴν χηρείαν σου, ὡς ἀετὸς, ὅτι ᾐχμαλω τεύθησαν ἀπὸ σοῦ. • Ἐπὶ τούτοις· « Σιών ὡς ἀγρὸς ἀροτριαθήσεται, καὶ Ἱερουσαλὴμ ὡς ὀπωροφυλάκιον ἔσται, καὶ τὸ ὄρος τοῦ οἴκου εἰς ἄλσος δρυμοῦ. » Σιών δὲ καὶ Ἱερουσαλὴμ καὶ τὸ καλούμενον ὄρος τοῦ οἴκου, ταῦτ᾽ ἦν ἐκεῖνα τὰ πρόσθεν δεδηλωμένα διὰ τοῦ· « Καὶ σαλευθήσονται τὰ ὄρη ὑποκάτωθεν αὐτοῦ, καὶ αἱ κοιλάδες τακήσονται ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρὸς, δι' ἀσέβειαν Ἰακώβ. » Διὰ γὰρ τὰς δρασθεί σας κατ' αὐτοῦ δυσσεβείας εὐθὺς, καὶ οὐκ εἰς μας κρὸν, καὶ τὰ ὄρη, καὶ οἱ ἐν τούτοις οἰκοῦντες ἐπεπο- λιόρκηντο, εμπρησμόν τε καὶ ἐσχάτην ἐρημίαν τὸ Σιὼν ὅρος ὑπέμεινε, καὶ γέγονε τὸ ὄρος τοῦ οἴκου τοῦ Θεοῦ εἰς ἄλσος δρυμοῦ. Ταῦτα μὲν οὖν ἐπὶ τῇ τοῦ Κυρίου ἐξ οὐρανῶν καθόδῳ περὶ ἐκείνους ἔσεσθαι, καὶ ἡ παροῦσα προφητεία σημαίνει, & καὶ ἐναργή τὴν ἔκβασιν εἴληφε μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ παρουσίαν. Εἰ γοῦν τι δύναται καὶ ἡ ἡμετέρα ἱστορία, καθ᾿ ἡμᾶς αὐτοὺς τὴν πάλαι βου μένην Σιών ζεύγεσι βοῶν ὑπὸ Ῥωμαίων ἀνδρῶν ἀρουμένην ὀφθαλμοῖς παρειλήφαμεν, καὶ τήν γε Ἱερουσαλήμ, ὡς αὐτό γέ φησι τὸ λόγιον, οπωροφυλα κίου δίκην ἀπολειφθέντος, ἐν παντελεῖ καταστᾶσαν ἐρημίᾳ· & καὶ δι' οὐδὲν ἕτερον αὐτοῖς ἢ διὰ τὰς δυσ- σεβείας αὐτῶν συμβέβηκε, καὶ ὁ Λόγος ὁ οὐράνιος ἐκ τοῦ οἰκείου τόπου προελήλυθε. Καὶ δι᾿ ἑτέρας δὲ αἰτίας ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος οὐρανόθεν κατεληλυθέναι τε καὶ επιβεβηκέναι ἐπὶ τὰ ὕψη τῆς γῆς, ἤδη πρότερον ἐλέγετο, ὅπως τὰ μὲν πάλαι ἐπαιρόμενα καὶ ὑπερ υψούμενα κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ ὄρη σαλευθῇ ὑποκάτωθεν αὐτοῦ, αἱ δυνάμεις δηλονότι αἱ ἀντικεί μεναι, αἳ πρὸ τῆς αὐτοῦ παρουσίας μετὰ τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων, καὶ τὸ Ἑβραίων ἔθνος, τοῖς τῆς δυσσε βείας καὶ εἰδωλολατρείας πράγμασι καταδεδούλωντο· οἱ δὲ πονηροί δαίμονες, κοιλάδες ἐπικαλούμενοι, διὰ τὸ ἐν χάσμασι σκοτίοις, καὶ τοῖς τῶν σωμάτων κοιλά μασιν ἐνδιατρίβειν, ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρὸς τηκόμενοι, τῇ τοῦ θείου Λόγου δυνάμει ἐξ ἀνθρώπων ἀπέφυγον. Καὶ ἑτέρα δ' ἂν εἴη παρὰ ταύτας αἰτία, οὐχὶ τυχοῦσα, τῆς ἐξ οὐρανῶν καθόδου τοῦ Κυρίου, ἣν ὁ λόγος επισημαίνεται, ὅπως πάντα τὰ ἐπὶ γῆς ἔθνη, τῶν δαιμόνων ἀπελασθέντων, καὶ τῶν ἀρχοντι- κῶν πνευμάτων σεισθέντων, τῆς πάλαι αὐτῶν σκλη- ρᾶς καὶ ἀκινήτου τυραννίδος ὑπαναπνεύσαντα, τὴν ἐπίγνωσιν τοῦ ἐπὶ πάντων ἀναλάβῃ Θεοῦ. Καὶ αὐτὰ ὧδέ πως αἱ τῆς αὐτῆς προφητείας φωναὶ ἑξῆς καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ ὑπὸ μίαν συνάφειαν διανοίας κηρύτ τουσι · ι Καὶ ἔσται ἐπ' ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν ἐμφανὲς τὸ ὄρος Κυρίου, ἔτοιμον ἐπὶ τὰς κορυφὰς τῶν ὀρέων καὶ μετεωρισθήσεται ὑπεράνω τῶν βουνῶν· καὶ σπεύσουσιν ἐπ' αὐτὸ λαοὶ, καὶ πορεύσονται ἔθνη πολλὰ, καὶ ἐροῦσι· Δεῦτε, ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος τοῦ Κυρίου, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ, και σε EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. • - lem? Et ponam Samariam in pomorum custodiam In agro, et in plantationem vineæ, et detraham in profundum lapides ejus, et fundamenta ejus ape- riam ".› Et adjungit : « Descenderunt mala a Domino super portas Jerusalem, sonitus curruum et equitantium . . rursus : Gloria filiæ Je- rusalem, rade et tonde super filios delicatos tuos, dilata viduitatem tuam sicut aquila, quoniam ca- ptivi ducti sunt ex te ". » Ad hæc : < Sion quasi ager arabitur, et Jerusalem, quasi pomorum custo - dia erit, et mons domus in lucum silvæ. ** • Porro hæc, Sion et Jerusalem et quod vocatur mons domus, illa ipsa sunt, quæ prius significata sunt illis verbis Et commovebuntur montes subter eo, et valles liquescent sicut cera a facie ignis, propter impietatem Jacob, » et catera. Nam propter impie- tates quas contra ipsum gesserunt, illico neque sane multo post, et montes, et qui in illis habitabant, depopulati sunt, incendiumque atque extremam so- litudinem mons Sion pertulit: et factus est mons domus Dei in lucum silvæ. Hæc enim in Domini de cœlo descensu ad illos ventura, præsens quoque prophetia significat, quæ etiam evidentem exitum consecuta sunt post Salvatoris nostri Jesu Christi adventum. Quod si quidquam nostra quoque histo- ria valet, nostris ipsorum temporibus, illam anti- quitus celebratam Sion junctis bobus a Romanis viris arari, oculis nostris inspeximus, et ipsam Je- rusalem, quemadmodum ipsum hoc ait oraculum, instar pomorum custodiæ desertæ, ad extremam re- dactam solitudinem, quæ quidem ob nihil aliud eis, C quam propter impietates ipsorum evenere, propter quas etiam coeleste Verbum de suo loco progres- sum est. Ob alias vero causas Dei Verbum de cœlo et descendisse et super altitudines terræ pervenisse, prius jam dictum est, utique ut qui olim extolleban- tur, et in sublime erigebantur adversus co- gnitionem Dei montes, commoverentur subter eo contrariæ videlicet potestates, quæ ante ejus ad- ventum una cum reliquis hominibus, etiam gentem Hebraicam, et impietatis et simulacrorum cultus operationibus addixerant; ulque pravi damones, qui valles appellantur, propterea quod in hialibus tenebricosis et corporum cavis diversantur, quasi cera a facie ignis liquescentes, ob Verbi divini vim, de hominibus fugerent. Et alia vero præter eas esse potest causa, illa quidem non vulgaris, cur Dominus de cœlo descenderit, quam oraculum juxta significat, ut omnes in orbe terrarum gentes, da- monibus pulsis, et spiritibus qui principatum ha- bebant concussis, ab antiqua sub illis et aspera et immobili tyrannide respirantes, agnitionem supre- mi Dei reciperent. Quin etiam ipsa hæc in hunc modum ejusdem prophetiæ voces deinceps eadem atione sub unam sensus copulationem enuntiant : Et erit in novissimis diebus manifestus mons Do- nini, paratus in summitatibus montium ; el extol- ** Mich. 1, 5, 6. “ibid. 12, 13. ibid. 15, 16. B Mich. 1, 12. D
τάχα δὲ καὶ τὴν δευτέραν αὐτοῦ καὶ ἔνδοξον ἐν τούτοις ἄφιξιν θεσπίζει, ὥστε ἀπὸ ἑτέρας ἀναγινώσκεσθαι ἀρχῆς τὰ ἀπὸ τοῦ «ὁ θεὸς ἀπὸ Θαιμὰν ἥξει», ὡς ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος ἥξοντος αὐτοῦ ἀπὸ τῶν κατὰ τὰ νότια μέρη τοῦ οὐρανοῦ· μεταλαμβάνεται γὰρ «Θαιμὰν» εἰς τὸν «νότον». διόπερ ὁ Θεοδοτίων τοῦτον ἑρμηνεύει τὸν τρόπον· «ὁ θεὸς ἀπὸ νοτίου ἥξει». Τὸ δὲ ἑξῆς εἰρημένον «καὶ ὁ ἅγιος ἐξ ὄρους κατασκίου δασέος» νοήσεις παραθεὶς τὰς οὕτως ἐχούσας ἐν τῷ Ζαχαρίᾳ φωνάς· «ἑώρακα τὴν νύκτα, καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ ἐπιβεβηκὼς ἐπὶ ἵππον πυρρόν, καὶ οὗτος εἱστήκει ἀνὰ μέσον τῶν ὀρέων τῶν κατασκίων». τοῦτον γοῦν τὸν ἐπιβεβηκότα «ἐπὶ ἵ[π]πον πυρρόν», καὶ ἑστῶτα «ἀνὰ μέσον τῶν ὀρέων τῶν κατασκίων», αὐτὸν ἡγοῦμαι εἶναι τὸν ἐν τῇ μετὰ χεῖρας δηλούμενον προφητείᾳ φασκούσῃ· τὸν ἅγιον ἥξειν «ἐξ ὄρους κατασκίου δασέος». ἐν ἑκατέροις γοῦν ὄρη κατάσκια λέλεκται, καὶ ἡγοῦμαι τοῦ παραδείσου τοῦ θεοῦ τυγχάνειν, ὃν «ἐφύτευσεν» «ἐν Ἐδὲμ κατ’ ἀνατολάς», ἢ καὶ τῆς ἐπουρανίου Ἱερουσαλήμ· «ὄρη» γὰρ «κύκλῳ αὐτῆς, καὶ κύριος κύκλῳ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ»·
Α Καὶ ἐπιλέγει· « Κατέβη κακὰ παρὰ Κυρίου ἐπὶ πύ Εt λας Ἱερουσαλήμ, ψόφος ἁρμάτων καὶ ἱππευόντων. » Καὶ αὖθις· Ἡ δόξα τῆς θυγατρὸς Ἱερουσαλήμ ξύρησαι καὶ κεῖραι ἐπὶ τὰ τέκνα τὰ τρυφερά σου ἐμπλάτυνον τὴν χηρείαν σου, ὡς ἀετὸς, ὅτι ᾐχμαλω τεύθησαν ἀπὸ σοῦ. • Ἐπὶ τούτοις· « Σιών ὡς ἀγρὸς ἀροτριαθήσεται, καὶ Ἱερουσαλὴμ ὡς ὀπωροφυλάκιον ἔσται, καὶ τὸ ὄρος τοῦ οἴκου εἰς ἄλσος δρυμοῦ. » Σιών δὲ καὶ Ἱερουσαλὴμ καὶ τὸ καλούμενον ὄρος τοῦ οἴκου, ταῦτ᾽ ἦν ἐκεῖνα τὰ πρόσθεν δεδηλωμένα διὰ τοῦ· « Καὶ σαλευθήσονται τὰ ὄρη ὑποκάτωθεν αὐτοῦ, καὶ αἱ κοιλάδες τακήσονται ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρὸς, δι' ἀσέβειαν Ἰακώβ. » Διὰ γὰρ τὰς δρασθεί σας κατ' αὐτοῦ δυσσεβείας εὐθὺς, καὶ οὐκ εἰς μας κρὸν, καὶ τὰ ὄρη, καὶ οἱ ἐν τούτοις οἰκοῦντες ἐπεπο- λιόρκηντο, εμπρησμόν τε καὶ ἐσχάτην ἐρημίαν τὸ Σιὼν ὅρος ὑπέμεινε, καὶ γέγονε τὸ ὄρος τοῦ οἴκου τοῦ Θεοῦ εἰς ἄλσος δρυμοῦ. Ταῦτα μὲν οὖν ἐπὶ τῇ τοῦ Κυρίου ἐξ οὐρανῶν καθόδῳ περὶ ἐκείνους ἔσεσθαι, καὶ ἡ παροῦσα προφητεία σημαίνει, & καὶ ἐναργή τὴν ἔκβασιν εἴληφε μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ παρουσίαν. Εἰ γοῦν τι δύναται καὶ ἡ ἡμετέρα ἱστορία, καθ᾿ ἡμᾶς αὐτοὺς τὴν πάλαι βου μένην Σιών ζεύγεσι βοῶν ὑπὸ Ῥωμαίων ἀνδρῶν ἀρουμένην ὀφθαλμοῖς παρειλήφαμεν, καὶ τήν γε Ἱερουσαλήμ, ὡς αὐτό γέ φησι τὸ λόγιον, οπωροφυλα κίου δίκην ἀπολειφθέντος, ἐν παντελεῖ καταστᾶσαν ἐρημίᾳ· & καὶ δι' οὐδὲν ἕτερον αὐτοῖς ἢ διὰ τὰς δυσ- σεβείας αὐτῶν συμβέβηκε, καὶ ὁ Λόγος ὁ οὐράνιος ἐκ τοῦ οἰκείου τόπου προελήλυθε. Καὶ δι᾿ ἑτέρας δὲ αἰτίας ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος οὐρανόθεν κατεληλυθέναι τε καὶ επιβεβηκέναι ἐπὶ τὰ ὕψη τῆς γῆς, ἤδη πρότερον ἐλέγετο, ὅπως τὰ μὲν πάλαι ἐπαιρόμενα καὶ ὑπερ υψούμενα κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ ὄρη σαλευθῇ ὑποκάτωθεν αὐτοῦ, αἱ δυνάμεις δηλονότι αἱ ἀντικεί μεναι, αἳ πρὸ τῆς αὐτοῦ παρουσίας μετὰ τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων, καὶ τὸ Ἑβραίων ἔθνος, τοῖς τῆς δυσσε βείας καὶ εἰδωλολατρείας πράγμασι καταδεδούλωντο· οἱ δὲ πονηροί δαίμονες, κοιλάδες ἐπικαλούμενοι, διὰ τὸ ἐν χάσμασι σκοτίοις, καὶ τοῖς τῶν σωμάτων κοιλά μασιν ἐνδιατρίβειν, ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρὸς τηκόμενοι, τῇ τοῦ θείου Λόγου δυνάμει ἐξ ἀνθρώπων ἀπέφυγον. Καὶ ἑτέρα δ' ἂν εἴη παρὰ ταύτας αἰτία, οὐχὶ τυχοῦσα, τῆς ἐξ οὐρανῶν καθόδου τοῦ Κυρίου, ἣν ὁ λόγος επισημαίνεται, ὅπως πάντα τὰ ἐπὶ γῆς ἔθνη, τῶν δαιμόνων ἀπελασθέντων, καὶ τῶν ἀρχοντι- κῶν πνευμάτων σεισθέντων, τῆς πάλαι αὐτῶν σκλη- ρᾶς καὶ ἀκινήτου τυραννίδος ὑπαναπνεύσαντα, τὴν ἐπίγνωσιν τοῦ ἐπὶ πάντων ἀναλάβῃ Θεοῦ. Καὶ αὐτὰ ὧδέ πως αἱ τῆς αὐτῆς προφητείας φωναὶ ἑξῆς καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ ὑπὸ μίαν συνάφειαν διανοίας κηρύτ τουσι · ι Καὶ ἔσται ἐπ' ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν ἐμφανὲς τὸ ὄρος Κυρίου, ἔτοιμον ἐπὶ τὰς κορυφὰς τῶν ὀρέων καὶ μετεωρισθήσεται ὑπεράνω τῶν βουνῶν· καὶ σπεύσουσιν ἐπ' αὐτὸ λαοὶ, καὶ πορεύσονται ἔθνη πολλὰ, καὶ ἐροῦσι· Δεῦτε, ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος τοῦ Κυρίου, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ, και σε EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. • - lem? Et ponam Samariam in pomorum custodiam In agro, et in plantationem vineæ, et detraham in profundum lapides ejus, et fundamenta ejus ape- riam ".› Et adjungit : « Descenderunt mala a Domino super portas Jerusalem, sonitus curruum et equitantium . . rursus : Gloria filiæ Je- rusalem, rade et tonde super filios delicatos tuos, dilata viduitatem tuam sicut aquila, quoniam ca- ptivi ducti sunt ex te ". » Ad hæc : < Sion quasi ager arabitur, et Jerusalem, quasi pomorum custo - dia erit, et mons domus in lucum silvæ. ** • Porro hæc, Sion et Jerusalem et quod vocatur mons domus, illa ipsa sunt, quæ prius significata sunt illis verbis Et commovebuntur montes subter eo, et valles liquescent sicut cera a facie ignis, propter impietatem Jacob, » et catera. Nam propter impie- tates quas contra ipsum gesserunt, illico neque sane multo post, et montes, et qui in illis habitabant, depopulati sunt, incendiumque atque extremam so- litudinem mons Sion pertulit: et factus est mons domus Dei in lucum silvæ. Hæc enim in Domini de cœlo descensu ad illos ventura, præsens quoque prophetia significat, quæ etiam evidentem exitum consecuta sunt post Salvatoris nostri Jesu Christi adventum. Quod si quidquam nostra quoque histo- ria valet, nostris ipsorum temporibus, illam anti- quitus celebratam Sion junctis bobus a Romanis viris arari, oculis nostris inspeximus, et ipsam Je- rusalem, quemadmodum ipsum hoc ait oraculum, instar pomorum custodiæ desertæ, ad extremam re- dactam solitudinem, quæ quidem ob nihil aliud eis, C quam propter impietates ipsorum evenere, propter quas etiam coeleste Verbum de suo loco progres- sum est. Ob alias vero causas Dei Verbum de cœlo et descendisse et super altitudines terræ pervenisse, prius jam dictum est, utique ut qui olim extolleban- tur, et in sublime erigebantur adversus co- gnitionem Dei montes, commoverentur subter eo contrariæ videlicet potestates, quæ ante ejus ad- ventum una cum reliquis hominibus, etiam gentem Hebraicam, et impietatis et simulacrorum cultus operationibus addixerant; ulque pravi damones, qui valles appellantur, propterea quod in hialibus tenebricosis et corporum cavis diversantur, quasi cera a facie ignis liquescentes, ob Verbi divini vim, de hominibus fugerent. Et alia vero præter eas esse potest causa, illa quidem non vulgaris, cur Dominus de cœlo descenderit, quam oraculum juxta significat, ut omnes in orbe terrarum gentes, da- monibus pulsis, et spiritibus qui principatum ha- bebant concussis, ab antiqua sub illis et aspera et immobili tyrannide respirantes, agnitionem supre- mi Dei reciperent. Quin etiam ipsa hæc in hunc modum ejusdem prophetiæ voces deinceps eadem atione sub unam sensus copulationem enuntiant : Et erit in novissimis diebus manifestus mons Do- nini, paratus in summitatibus montium ; el extol- ** Mich. 1, 5, 6. “ibid. 12, 13. ibid. 15, 16. B Mich. 1, 12. D
ταῦτα γοῦν διὰ τὸ πλήρη τυγχάνειν θείων δυνάμεων καὶ πνευμάτων ἁγίων ὡς ἂν σύμφυτα καὶ ἀμφιλαφῆ κατάσκια λέγεται. ἀλλ’ ἐν μὲν τῷ Ζαχαρίᾳ σαφῶς ἀνὴρ ἐποχούμενος ἵππῳ πυρρῷ θεωρεῖται, οὕτω τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐνανθρωπήσεως καὶ τῆς σαρκός, ᾗ ἐπωχήσατο, δηλουμένης· ἐνταῦθα δὲ ὁ θεὸς καὶ ἅγιος ὠνόμασται· ὡς γὰρ ἐκ θεοῦ εἰς ἀνθρώπους τὴν ἄφιξιν πεποιημένος, καὶ ὡς ἂν ἐκ τῶν θειοτέρων χωρίων ἐπιφοιτήσας, λέγεται «ὁ θεὸς ἀπὸ Θαιμὰν ἥξειν, καὶ ὁ ἅγιος ἐξ ὄρους κατασκίου δασέος». Εἶθ’ ἑξῆς ἐπιλέγει· «ἐκάλυψεν οὐρανοὺς ἡ ἀρετὴ αὐτοῦ, καὶ τῆς αἰνέσεως αὐτοῦ πλήρης ἡ γῆ, καὶ φέγγος αὐτοῦ ὡς φῶς ἔσται». δι’ ὧν ὁμοῦ ἥ τε εἰς οὐρανοὺς ἔνδοξος αὐτοῦ βασιλεία παρίσταται καὶ ἡ μετὰ ταῦτα γενομένη τε καὶ ἐπὶ πλεῖον γενησομένη εἰς πᾶσαν τὴν γῆν τῆς περὶ αὐτοῦ διδασκαλίας αἴνεσις. τὸ δὲ «κέρατα ἐν ταῖς χερσὶν αὐτοῦ» τῆς βασιλείας αὐτοῦ τὰ σύμβολα δηλοῖ, δι’ ὧν κεράτων τὰς ἀοράτους καὶ ἀντικειμένας δυνάμεις ὠθούμενος καὶ κερατίζων ἀπελαύνει. ἀκολούθως τούτοις ἐπιλέγει· «καὶ ἔθετο ἀγάπησιν κραταιὰν ἰσχύος αὐτοῦ».
Α Καὶ ἐπιλέγει· « Κατέβη κακὰ παρὰ Κυρίου ἐπὶ πύ Εt λας Ἱερουσαλήμ, ψόφος ἁρμάτων καὶ ἱππευόντων. » Καὶ αὖθις· Ἡ δόξα τῆς θυγατρὸς Ἱερουσαλήμ ξύρησαι καὶ κεῖραι ἐπὶ τὰ τέκνα τὰ τρυφερά σου ἐμπλάτυνον τὴν χηρείαν σου, ὡς ἀετὸς, ὅτι ᾐχμαλω τεύθησαν ἀπὸ σοῦ. • Ἐπὶ τούτοις· « Σιών ὡς ἀγρὸς ἀροτριαθήσεται, καὶ Ἱερουσαλὴμ ὡς ὀπωροφυλάκιον ἔσται, καὶ τὸ ὄρος τοῦ οἴκου εἰς ἄλσος δρυμοῦ. » Σιών δὲ καὶ Ἱερουσαλὴμ καὶ τὸ καλούμενον ὄρος τοῦ οἴκου, ταῦτ᾽ ἦν ἐκεῖνα τὰ πρόσθεν δεδηλωμένα διὰ τοῦ· « Καὶ σαλευθήσονται τὰ ὄρη ὑποκάτωθεν αὐτοῦ, καὶ αἱ κοιλάδες τακήσονται ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρὸς, δι' ἀσέβειαν Ἰακώβ. » Διὰ γὰρ τὰς δρασθεί σας κατ' αὐτοῦ δυσσεβείας εὐθὺς, καὶ οὐκ εἰς μας κρὸν, καὶ τὰ ὄρη, καὶ οἱ ἐν τούτοις οἰκοῦντες ἐπεπο- λιόρκηντο, εμπρησμόν τε καὶ ἐσχάτην ἐρημίαν τὸ Σιὼν ὅρος ὑπέμεινε, καὶ γέγονε τὸ ὄρος τοῦ οἴκου τοῦ Θεοῦ εἰς ἄλσος δρυμοῦ. Ταῦτα μὲν οὖν ἐπὶ τῇ τοῦ Κυρίου ἐξ οὐρανῶν καθόδῳ περὶ ἐκείνους ἔσεσθαι, καὶ ἡ παροῦσα προφητεία σημαίνει, & καὶ ἐναργή τὴν ἔκβασιν εἴληφε μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ παρουσίαν. Εἰ γοῦν τι δύναται καὶ ἡ ἡμετέρα ἱστορία, καθ᾿ ἡμᾶς αὐτοὺς τὴν πάλαι βου μένην Σιών ζεύγεσι βοῶν ὑπὸ Ῥωμαίων ἀνδρῶν ἀρουμένην ὀφθαλμοῖς παρειλήφαμεν, καὶ τήν γε Ἱερουσαλήμ, ὡς αὐτό γέ φησι τὸ λόγιον, οπωροφυλα κίου δίκην ἀπολειφθέντος, ἐν παντελεῖ καταστᾶσαν ἐρημίᾳ· & καὶ δι' οὐδὲν ἕτερον αὐτοῖς ἢ διὰ τὰς δυσ- σεβείας αὐτῶν συμβέβηκε, καὶ ὁ Λόγος ὁ οὐράνιος ἐκ τοῦ οἰκείου τόπου προελήλυθε. Καὶ δι᾿ ἑτέρας δὲ αἰτίας ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος οὐρανόθεν κατεληλυθέναι τε καὶ επιβεβηκέναι ἐπὶ τὰ ὕψη τῆς γῆς, ἤδη πρότερον ἐλέγετο, ὅπως τὰ μὲν πάλαι ἐπαιρόμενα καὶ ὑπερ υψούμενα κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ ὄρη σαλευθῇ ὑποκάτωθεν αὐτοῦ, αἱ δυνάμεις δηλονότι αἱ ἀντικεί μεναι, αἳ πρὸ τῆς αὐτοῦ παρουσίας μετὰ τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων, καὶ τὸ Ἑβραίων ἔθνος, τοῖς τῆς δυσσε βείας καὶ εἰδωλολατρείας πράγμασι καταδεδούλωντο· οἱ δὲ πονηροί δαίμονες, κοιλάδες ἐπικαλούμενοι, διὰ τὸ ἐν χάσμασι σκοτίοις, καὶ τοῖς τῶν σωμάτων κοιλά μασιν ἐνδιατρίβειν, ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρὸς τηκόμενοι, τῇ τοῦ θείου Λόγου δυνάμει ἐξ ἀνθρώπων ἀπέφυγον. Καὶ ἑτέρα δ' ἂν εἴη παρὰ ταύτας αἰτία, οὐχὶ τυχοῦσα, τῆς ἐξ οὐρανῶν καθόδου τοῦ Κυρίου, ἣν ὁ λόγος επισημαίνεται, ὅπως πάντα τὰ ἐπὶ γῆς ἔθνη, τῶν δαιμόνων ἀπελασθέντων, καὶ τῶν ἀρχοντι- κῶν πνευμάτων σεισθέντων, τῆς πάλαι αὐτῶν σκλη- ρᾶς καὶ ἀκινήτου τυραννίδος ὑπαναπνεύσαντα, τὴν ἐπίγνωσιν τοῦ ἐπὶ πάντων ἀναλάβῃ Θεοῦ. Καὶ αὐτὰ ὧδέ πως αἱ τῆς αὐτῆς προφητείας φωναὶ ἑξῆς καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ ὑπὸ μίαν συνάφειαν διανοίας κηρύτ τουσι · ι Καὶ ἔσται ἐπ' ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν ἐμφανὲς τὸ ὄρος Κυρίου, ἔτοιμον ἐπὶ τὰς κορυφὰς τῶν ὀρέων καὶ μετεωρισθήσεται ὑπεράνω τῶν βουνῶν· καὶ σπεύσουσιν ἐπ' αὐτὸ λαοὶ, καὶ πορεύσονται ἔθνη πολλὰ, καὶ ἐροῦσι· Δεῦτε, ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος τοῦ Κυρίου, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ, και σε EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. • - lem? Et ponam Samariam in pomorum custodiam In agro, et in plantationem vineæ, et detraham in profundum lapides ejus, et fundamenta ejus ape- riam ".› Et adjungit : « Descenderunt mala a Domino super portas Jerusalem, sonitus curruum et equitantium . . rursus : Gloria filiæ Je- rusalem, rade et tonde super filios delicatos tuos, dilata viduitatem tuam sicut aquila, quoniam ca- ptivi ducti sunt ex te ". » Ad hæc : < Sion quasi ager arabitur, et Jerusalem, quasi pomorum custo - dia erit, et mons domus in lucum silvæ. ** • Porro hæc, Sion et Jerusalem et quod vocatur mons domus, illa ipsa sunt, quæ prius significata sunt illis verbis Et commovebuntur montes subter eo, et valles liquescent sicut cera a facie ignis, propter impietatem Jacob, » et catera. Nam propter impie- tates quas contra ipsum gesserunt, illico neque sane multo post, et montes, et qui in illis habitabant, depopulati sunt, incendiumque atque extremam so- litudinem mons Sion pertulit: et factus est mons domus Dei in lucum silvæ. Hæc enim in Domini de cœlo descensu ad illos ventura, præsens quoque prophetia significat, quæ etiam evidentem exitum consecuta sunt post Salvatoris nostri Jesu Christi adventum. Quod si quidquam nostra quoque histo- ria valet, nostris ipsorum temporibus, illam anti- quitus celebratam Sion junctis bobus a Romanis viris arari, oculis nostris inspeximus, et ipsam Je- rusalem, quemadmodum ipsum hoc ait oraculum, instar pomorum custodiæ desertæ, ad extremam re- dactam solitudinem, quæ quidem ob nihil aliud eis, C quam propter impietates ipsorum evenere, propter quas etiam coeleste Verbum de suo loco progres- sum est. Ob alias vero causas Dei Verbum de cœlo et descendisse et super altitudines terræ pervenisse, prius jam dictum est, utique ut qui olim extolleban- tur, et in sublime erigebantur adversus co- gnitionem Dei montes, commoverentur subter eo contrariæ videlicet potestates, quæ ante ejus ad- ventum una cum reliquis hominibus, etiam gentem Hebraicam, et impietatis et simulacrorum cultus operationibus addixerant; ulque pravi damones, qui valles appellantur, propterea quod in hialibus tenebricosis et corporum cavis diversantur, quasi cera a facie ignis liquescentes, ob Verbi divini vim, de hominibus fugerent. Et alia vero præter eas esse potest causa, illa quidem non vulgaris, cur Dominus de cœlo descenderit, quam oraculum juxta significat, ut omnes in orbe terrarum gentes, da- monibus pulsis, et spiritibus qui principatum ha- bebant concussis, ab antiqua sub illis et aspera et immobili tyrannide respirantes, agnitionem supre- mi Dei reciperent. Quin etiam ipsa hæc in hunc modum ejusdem prophetiæ voces deinceps eadem atione sub unam sensus copulationem enuntiant : Et erit in novissimis diebus manifestus mons Do- nini, paratus in summitatibus montium ; el extol- ** Mich. 1, 5, 6. “ibid. 12, 13. ibid. 15, 16. B Mich. 1, 12. D
PG 22:447καὶ τῆς γε εἰς ἀνθρώπου κραταιᾶς διαθέσεως αὐτοῦ καὶ ἀγάπης δεῖγμα μέγιστον ἦν τὸ «πρὸ προσώπου αὐτοῦ πορευθῆναι λόγον», δηλονότι τὸν σωτήριον καὶ εὐαγγελικόν, ἐξελθόντα τε τοῦτον διαδραμεῖν «εἰς πεδία», ὥστε ἐν ὀλίγῳ πᾶσαν πληρῶσαι τὴν οἰκουμένην τῆς ὑπ’ αὐτοῦ προξενηθείσης ἅπασιν ἀνθρώποις σωτηρίας, ἀκολούθως τῇ προφητείᾳ φησάσῃ «πρὸ προσώπου αὐτοῦ προπορεύσεται λόγος, καὶ ἐξελεύσεται εἰς πεδία». κατὰ τὴν δευτέραν δὲ αὐτοῦ παρουσίαν ἔτι μᾶλλον καὶ κυριώτερον ὁ λόγος αὐτοῦ πέρας ἐπιθήσει τοῖς τε εἰρημένοις καὶ τοῖς ἑξῆς ἐπιφερομένοις, ἃ καὶ οὐ νῦν ἐξετάζειν καιρός. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. «Τάδε λέγει κύριος παντοκράτωρ, ὀπίσω δόξης ἀπέσταλκέν με ἐπὶ τὰ ἔθνη τὰ σκυλεύσαντα ὑμᾶς· διότι ὁ ἁπτόμενος ὑμῶν ὡς ὁ ἁπτόμενος τῆς κόρης τοῦ ὀφθαλμοῦ αὐτοῦ. διότι ἰδοὺ ἐγὼ ἐπιφέρω τὴν χεῖρά μου ἐπ’ αὐτούς, καὶ ἔσονται σκῦλα τοῖς δουλεύσασιν αὐτοῖς, καὶ γνώσεσθε ὅτι κύριος παντοκράτωρ ἐξαπέσταλκέν με.» Κύριος αὐτὸς ὁ παντοκράτωρ ἐν τούτοις ἑαυτὸν ἀπεστάλθαι φησίν, καὶ τὸν ἀποστείλαντα ὅστις εἴη διδάσκει, λέγων «καὶ γνώσεσθε ὅτι κύριος παντοκράτωρ ἐξαπέσταλκέν με».
Α μου ; › ἐκ δὲ προσώπου τοῦ Θεοῦ τοιάνδε αὐτοῖς τὴν ἀπόκρισιν ποιούμενος τὴν ἀπόκρισιν ποιούμενος· « Εἰ ἀναγγείλη σου, ἄνθρωπε, τί καλόν, καὶ τί Κύριος ἐκζητεῖ παρὰ σοῦ, ἀλλ᾽ ἢ τοῦ ποιεῖν κρίμα, καὶ ἀγαπᾶν ἔλεος, καὶ ἕτοιμον εἶναι πορεύεσθαι ὀπίσω Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου ; » Έχεις τοιγαροῦν κἀνταῦθα ἐπὶ τῇ προφη τευομένῃ τοῦ Κυρίου ἐξ οὐρανῶν εἰς ἀνθρώπους και θόδῳ, ὁμοῦ καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ πλεῖστα ὅσα σημαινό μενα· Ἰουδαίων ἀποβολήν, ἐλέγχους τῶν ἀσεβῶν αὐτ τῶν, καθαίρεσιν τῆς βασιλικῆς αὐτῶν μητροπόλεως, τῆς τε πάλαι πρότερον παρ' αὐτοῖς ἐπιτελουμένης κατὰ Μωσέα λατρείας παραίτησιν· ἔμπαλιν δὲ περὶ τῶν ἐθνῶν, ἀγαθὰς ἐπαγγελίας, ἐπίγνωσιν Θεοῦ, και νὸν τρόπον εὐσεβείας, νόμον καινὸν, καὶ Λόγον ἐκ μὲν τῆς Ἰουδαίων χώρας προελευσόμενον, εἰς πάντα δὲ τὰ ἔθνη διαδοθησόμενον· ἅπερ ὁποῖον τέλος καὶ ὁποίαν ἔκβασιν τῶν λόγων μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ παρουσίαν ἐπιδέδεκται, σοὶ καταλείπω σκοπεῖν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΔ'. Ἀπὸ Ἀμβακούμ. Ὡς ἐρχόμενος ἥξειν, καὶ οὐ χρονίσειν ὁ τοῦ Θεοῦ λόγος προεφητεύετο. • Καὶ ἀπεκρίθη Κύριος πρός με, καὶ εἶπε· Γρά ψον ὅρασιν σαφῶς ἐν πυξίῳ, ὅπως διώκῃ ὁ ἀναγινώ σκων αὐτά· διότι ἔτι ὅρασις εἰς καιρὸν, καὶ ἀνατελεῖ εἰς πέρας, καὶ οὐκ εἰς κενόν. Ἐὰν ὑστερήσῃ, ὑπό μεινον αὐτόν· ὅτι ὁ ἐρχόμενος ἥξει, καὶ οὐ μὴ χρο- νίσῃ. Ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ. Ὁ δὲ δίκαιος ἐκ πίστεώς μου ζήσεται. » Καὶ ἐνταῦθα διαῤῥήδην ἐρχόμενον ἥξειν τὸν προφητευό μενον θεσπίζει. Τίς δ' ἦν οὗτος, ἢ ὁ ἀνωτέρω δηλω θεὶς, κατὰ τὸ, « Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου, Θεὸς Κύριος καὶ ἐπέφηνεν ἡμῖν; › Τοῦτον δὲ, οἷα φῶς τυγχάνοντα, εἰς πέρας ἀνατελεῖν φησιν, ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰώνων. Ο συνάδει καὶ ὁ Ζαχα- ρίας, λέγων· « Ἰδοὺ ἀνὴρ, Ἀνατολὴ ὄνομα αὐτῷ, καὶ ὑποκάτωθεν αὐτοῦ ἀνατολή. » Καὶ τὸν χρόνον ὑπο σημαίνων ὁ αὐτὸς ἐπιλέγει· . Τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. Ἐὰν ὑστερήσῃ, ὑπόμεινον αὐτόν·, ἀνθ' οὗ ὁ Ακύλας πεποίηκεν· ι Ἐὰν δὲ μελλήσῃ, προσδέχου αὐτὸν, ὅτι ἐρχόμενος ἥξει, καὶ οὐ βραδυνεῖ. » Τού- του δὲ μέμνηται καὶ ἡ πρὸς Ἑβραίους Επιστολή δι' ὧν φησι· « Μὴ ἀποβάλητε οὖν τὴν παῤῥησίαν ὑμῶν, ἥτις ἔχει μεγάλην μισθαποδοσίαν. Ὑπομονῆς γὰρ ἔχετε χρείαν, ἵνα, τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ ποιήσαντες, κομίσησθε τὴν ἐπαγγελίαν. Ἔτι γὰρ μικρὸν ὅσον, ὁ ἐρχόμενος ἥξει, καὶ οὐ χρονιεῖ. Ὁ δὲ δίκαιος ἐκ πίσ στεώς μου ζήσεται· καὶ ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐ δοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ. » Καὶ ὅρα γε, ὅπως διὰ τούτων ἀσαφῶς κείμενον τὸ προφητικὸν, διὰ τὸ καθ' ὑπερβατὸν εἰρῆσθαι, ἐπὶ τὸ σαφέστερον ἡ ἐπιστολὴ νι, 6-8. 7º . EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - appelletur. Et sane inspice quemadmodum suæ di- ving antecedentisque substantiæ exitus, ab initio et ex diebus saeculi habere dicatur, quod quidem neutiquam hominis naturæ conveniat. Post hæc paululum progressa prophetica oratio, etiam nunc rursus veteris legalis ritus circumscriptionem atque abolitionem subostendit ex persona populi, dicens • In quo comprehendi Dominum? tenebo Deum meum altissimum? num comprehendam eum in in- tegris sacrificiis, in vitulis anniculis? num dabo primogenita ventris mei, pro peccato animæ meæ ? Ex persona autem Dei sic eis respondens, ait : ‹ Si indicaverit tibi, o homo, quid sit bonum, et quid Dominus requirat a te, nonne ut facias judicium, et diligas misericordiam, et paratus sis ambulare post Dominum Deum tuum ?, Habes igitur hic quoque in eo, de quo prophetæ loquuntur, Domini de cœlo ad homines descensu, plurima quæ simul in eodem significantur Judæorum: rejectionem, exprobrationes scelerum eorum, interitum regiæ ipsorum civitatis, ritusque Mosaici, qui apud eos olim prius servabatur, abrogationem : et e contrario ad gentes, pollicitationes bonas, agnitionem Dei, novum cultus divini fitum, novamque legem, ac Verbum quod de regione Judæorum sit progressu- rum, et in omnes gentes disseminandum, quæ quidem cujusmodi finem, et cujusmodi orationis exi- tum, post Salvatoris nostri Jesu Christi adventum ostenderint, tibi contemplandum relinquo. - CAPUT XIV. Ab Ambacum. - Quod veniens Dei Verbum, ventu- rum neque moraturum caneretur a prophetis. g C ‹ Et respondit mihi Dominus, et dixit: Scribe vi- sionem manifeste in tabella, ut persequatur qui legit ea : quoniam adhuc visio ad tempus, et orie tur ad vesperam, et non in vanum. Si tardius ve- niet, exspecta illum; quoniam veniens veniet, et non morabitur. Si subtraxerit se, non bene sibi placet anima mea in eo. Justus autem ex fide mea vivet 70.) Etiam hoc loco palam eum qui venit, de quo pro- phetæ loquuntur, venturum canit. Sed quis tandem hic sit, nisi qui supra innotuit in illis verbis : • Benedictus qui venit in nomine Domini, Deus Dominus et illuxit nobis ? » Hunc vero tanquam eum, qui ipsum lumen sit, ad vesperam oriturum ait, in consummatione videlicet sæculorum. Cui concordat etiam Zacharias, dicens : • Ecce vir, Oriens nomen ei, et subter eum orietur". › Idem vero propheta etiam tempus significat, dum adjun- git's : « Ad vesperam erit lumen, si tardius veniet, D exspecta illum. . Pro quo Aquila sic reddidit : Si vero cunctabitur, accipe illum, quoniam veniens veniet, et non tardabit. » De hoc autem meminit eliam ad Hebræos Epistola, ubi ait : « Nolite igitur adjicere confidentiam vestram, quæ magnam habet remunerationem. Patientia enim vobis necessa- ria est, ut voluntatem Dei facientes, reportetis promissionem. Adhuc enim modieum, ali- quantulumque, qui venturus est veniet, et non tardabit. Justus autem ex fide mea vivet; quod si subtraxerit se, non hene sibi placet anima mea in • Mich. Habac. 11, 2-4. * Psal. cxvi, ** Zach. vi, 12. Пlabac. 11, 3.
οὐκοῦν καὶ ἐνταῦθα δύο σαφῶς ἔχεις μιᾷ χρωμένους προσηγορίᾳ, τόν τε ἀποστείλαντα κύριον παντοκράτορα καὶ τὸν ἀποστελλόμενον ὁμώνυμον τῷ ἀποστείλαντι. τίνα δ’ ἂν ἕτερον εἴποις τὸν ἀποστελλόμενον ἢ τὸν διὰ πλειόνων ἡμῖν προηγορευμένον θεὸν λόγον, πρὸς τοῦ πατρὸς ἀπεστάλθαι ὁμολογοῦντα, σαφῶς δὲ εἰρηκότα· «ὀπίσω δόξης ἀπέσταλκέν με» (δηλῶν ὅτι προϋπάρχων ἐν δόξῃ τῇ παρὰ τῷ πατρὶ μετὰ ταῦτα ἀπέσταλτο) «ἐπὶ τὰ ἔθνη τὰ σκυλεύσαντα ὑμᾶς»; ἐπὶ γὰρ τὰ πρότερον ἐχθρὰ καὶ πολέμια τοῦ λαοῦ τοῦ θεοῦ ἔθνη ἀποσταλεὶς ὁ τοῦ θεοῦ λόγος ταῦθ’ ὑφ’ ἑαυτὸν ἠγάγετο, σκυλεύσας αὐτὰ διὰ τῶν αὐτοῦ μαθητῶν, οἵτινες ἦσαν μέρος τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ, ὅντινα πάλαι καταδεδούλωντο τὰ ἔθνη, «σκυλεύσαντα» αὐτὸν τῇ οἰκείᾳ εἰδωλολατρίᾳ. ταῦτ’ οὖν φησιν πείσεσθαι τὰ ἔθνη ἅπερ διατέθεικεν. ὡς γὰρ τὸν λαὸν τοῦ θεοῦ, τῆς πατρῴας εὐσεβείας μεταστησάμενα, «σκῦλα» τοῖς ἰδίοις δαίμοσιν κατεστήσαντο, οὕτω ποτὲ καὶ αὐτὰ τῆς πατρικῆς εἰδωλολατρίας πρὸς τῶν πάλαι δεδουλευκότων αὐτοῖς σκυλευθήσονται, καὶ ὑπὸ τὸν ζυγὸν τῆς καθ’ Ἑβραίους εὐσεβείας μεταστήσονται.
Α μου ; › ἐκ δὲ προσώπου τοῦ Θεοῦ τοιάνδε αὐτοῖς τὴν ἀπόκρισιν ποιούμενος τὴν ἀπόκρισιν ποιούμενος· « Εἰ ἀναγγείλη σου, ἄνθρωπε, τί καλόν, καὶ τί Κύριος ἐκζητεῖ παρὰ σοῦ, ἀλλ᾽ ἢ τοῦ ποιεῖν κρίμα, καὶ ἀγαπᾶν ἔλεος, καὶ ἕτοιμον εἶναι πορεύεσθαι ὀπίσω Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου ; » Έχεις τοιγαροῦν κἀνταῦθα ἐπὶ τῇ προφη τευομένῃ τοῦ Κυρίου ἐξ οὐρανῶν εἰς ἀνθρώπους και θόδῳ, ὁμοῦ καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ πλεῖστα ὅσα σημαινό μενα· Ἰουδαίων ἀποβολήν, ἐλέγχους τῶν ἀσεβῶν αὐτ τῶν, καθαίρεσιν τῆς βασιλικῆς αὐτῶν μητροπόλεως, τῆς τε πάλαι πρότερον παρ' αὐτοῖς ἐπιτελουμένης κατὰ Μωσέα λατρείας παραίτησιν· ἔμπαλιν δὲ περὶ τῶν ἐθνῶν, ἀγαθὰς ἐπαγγελίας, ἐπίγνωσιν Θεοῦ, και νὸν τρόπον εὐσεβείας, νόμον καινὸν, καὶ Λόγον ἐκ μὲν τῆς Ἰουδαίων χώρας προελευσόμενον, εἰς πάντα δὲ τὰ ἔθνη διαδοθησόμενον· ἅπερ ὁποῖον τέλος καὶ ὁποίαν ἔκβασιν τῶν λόγων μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ παρουσίαν ἐπιδέδεκται, σοὶ καταλείπω σκοπεῖν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΔ'. Ἀπὸ Ἀμβακούμ. Ὡς ἐρχόμενος ἥξειν, καὶ οὐ χρονίσειν ὁ τοῦ Θεοῦ λόγος προεφητεύετο. • Καὶ ἀπεκρίθη Κύριος πρός με, καὶ εἶπε· Γρά ψον ὅρασιν σαφῶς ἐν πυξίῳ, ὅπως διώκῃ ὁ ἀναγινώ σκων αὐτά· διότι ἔτι ὅρασις εἰς καιρὸν, καὶ ἀνατελεῖ εἰς πέρας, καὶ οὐκ εἰς κενόν. Ἐὰν ὑστερήσῃ, ὑπό μεινον αὐτόν· ὅτι ὁ ἐρχόμενος ἥξει, καὶ οὐ μὴ χρο- νίσῃ. Ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ. Ὁ δὲ δίκαιος ἐκ πίστεώς μου ζήσεται. » Καὶ ἐνταῦθα διαῤῥήδην ἐρχόμενον ἥξειν τὸν προφητευό μενον θεσπίζει. Τίς δ' ἦν οὗτος, ἢ ὁ ἀνωτέρω δηλω θεὶς, κατὰ τὸ, « Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου, Θεὸς Κύριος καὶ ἐπέφηνεν ἡμῖν; › Τοῦτον δὲ, οἷα φῶς τυγχάνοντα, εἰς πέρας ἀνατελεῖν φησιν, ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰώνων. Ο συνάδει καὶ ὁ Ζαχα- ρίας, λέγων· « Ἰδοὺ ἀνὴρ, Ἀνατολὴ ὄνομα αὐτῷ, καὶ ὑποκάτωθεν αὐτοῦ ἀνατολή. » Καὶ τὸν χρόνον ὑπο σημαίνων ὁ αὐτὸς ἐπιλέγει· . Τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. Ἐὰν ὑστερήσῃ, ὑπόμεινον αὐτόν·, ἀνθ' οὗ ὁ Ακύλας πεποίηκεν· ι Ἐὰν δὲ μελλήσῃ, προσδέχου αὐτὸν, ὅτι ἐρχόμενος ἥξει, καὶ οὐ βραδυνεῖ. » Τού- του δὲ μέμνηται καὶ ἡ πρὸς Ἑβραίους Επιστολή δι' ὧν φησι· « Μὴ ἀποβάλητε οὖν τὴν παῤῥησίαν ὑμῶν, ἥτις ἔχει μεγάλην μισθαποδοσίαν. Ὑπομονῆς γὰρ ἔχετε χρείαν, ἵνα, τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ ποιήσαντες, κομίσησθε τὴν ἐπαγγελίαν. Ἔτι γὰρ μικρὸν ὅσον, ὁ ἐρχόμενος ἥξει, καὶ οὐ χρονιεῖ. Ὁ δὲ δίκαιος ἐκ πίσ στεώς μου ζήσεται· καὶ ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐ δοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ. » Καὶ ὅρα γε, ὅπως διὰ τούτων ἀσαφῶς κείμενον τὸ προφητικὸν, διὰ τὸ καθ' ὑπερβατὸν εἰρῆσθαι, ἐπὶ τὸ σαφέστερον ἡ ἐπιστολὴ νι, 6-8. 7º . EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - appelletur. Et sane inspice quemadmodum suæ di- ving antecedentisque substantiæ exitus, ab initio et ex diebus saeculi habere dicatur, quod quidem neutiquam hominis naturæ conveniat. Post hæc paululum progressa prophetica oratio, etiam nunc rursus veteris legalis ritus circumscriptionem atque abolitionem subostendit ex persona populi, dicens • In quo comprehendi Dominum? tenebo Deum meum altissimum? num comprehendam eum in in- tegris sacrificiis, in vitulis anniculis? num dabo primogenita ventris mei, pro peccato animæ meæ ? Ex persona autem Dei sic eis respondens, ait : ‹ Si indicaverit tibi, o homo, quid sit bonum, et quid Dominus requirat a te, nonne ut facias judicium, et diligas misericordiam, et paratus sis ambulare post Dominum Deum tuum ?, Habes igitur hic quoque in eo, de quo prophetæ loquuntur, Domini de cœlo ad homines descensu, plurima quæ simul in eodem significantur Judæorum: rejectionem, exprobrationes scelerum eorum, interitum regiæ ipsorum civitatis, ritusque Mosaici, qui apud eos olim prius servabatur, abrogationem : et e contrario ad gentes, pollicitationes bonas, agnitionem Dei, novum cultus divini fitum, novamque legem, ac Verbum quod de regione Judæorum sit progressu- rum, et in omnes gentes disseminandum, quæ quidem cujusmodi finem, et cujusmodi orationis exi- tum, post Salvatoris nostri Jesu Christi adventum ostenderint, tibi contemplandum relinquo. - CAPUT XIV. Ab Ambacum. - Quod veniens Dei Verbum, ventu- rum neque moraturum caneretur a prophetis. g C ‹ Et respondit mihi Dominus, et dixit: Scribe vi- sionem manifeste in tabella, ut persequatur qui legit ea : quoniam adhuc visio ad tempus, et orie tur ad vesperam, et non in vanum. Si tardius ve- niet, exspecta illum; quoniam veniens veniet, et non morabitur. Si subtraxerit se, non bene sibi placet anima mea in eo. Justus autem ex fide mea vivet 70.) Etiam hoc loco palam eum qui venit, de quo pro- phetæ loquuntur, venturum canit. Sed quis tandem hic sit, nisi qui supra innotuit in illis verbis : • Benedictus qui venit in nomine Domini, Deus Dominus et illuxit nobis ? » Hunc vero tanquam eum, qui ipsum lumen sit, ad vesperam oriturum ait, in consummatione videlicet sæculorum. Cui concordat etiam Zacharias, dicens : • Ecce vir, Oriens nomen ei, et subter eum orietur". › Idem vero propheta etiam tempus significat, dum adjun- git's : « Ad vesperam erit lumen, si tardius veniet, D exspecta illum. . Pro quo Aquila sic reddidit : Si vero cunctabitur, accipe illum, quoniam veniens veniet, et non tardabit. » De hoc autem meminit eliam ad Hebræos Epistola, ubi ait : « Nolite igitur adjicere confidentiam vestram, quæ magnam habet remunerationem. Patientia enim vobis necessa- ria est, ut voluntatem Dei facientes, reportetis promissionem. Adhuc enim modieum, ali- quantulumque, qui venturus est veniet, et non tardabit. Justus autem ex fide mea vivet; quod si subtraxerit se, non hene sibi placet anima mea in • Mich. Habac. 11, 2-4. * Psal. cxvi, ** Zach. vi, 12. Пlabac. 11, 3.
PG 22:449τοῦτο δὲ ἔσεσθαί φησιν ὁ κύριος δι’ ἑαυτοῦ, ἐπὶ τῷ τοιῷδε κατορθώματι πρὸς τοῦ πατρὸς ἀποσταλησομένου. εἴποι δ’ ἄν τις καὶ νοητάς τινας καὶ ἀοράτους δυνάμεις «ἔθνη» νῦν ὀνομάζεσθαι τὰ «σκυλεύσαντα» καὶ αἰχμαλωτεύσαντα τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχάς, ὧν ψυχῶν οὕτω φησὶν κήδεσθαι ὁ φιλάνθρωπος τοῦ θεοῦ λόγος ὡσεὶ τῆς ἰδίας ὀφθαλμοῦ κόρης· καὶ δεῖγμα τῆς τοιᾶσδε αὐτοῦ περὶ τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος κηδεμονίας τὸ μηδ’ ὑποστείλασθαι αὐτόν, θεοῦ λόγον ὄντα καὶ ἐν δόξῃ τῇ παρὰ τῷ πατρὶ τυγχάνοντα, τὴν εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίαν τε καὶ οἰκονομίαν ἀναδέξασθαι. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. «Τέρπου καὶ εὐφραίνου, θύγατερ Σιών, διότι ἰδοὺ ἐγὼ ἔρχομαι καὶ κατασκηνώσω ἐν μέσῳ σου, λέγει κύριος. καὶ καταφεύξονται ἔθνη πολλὰ ἐπὶ τὸν κύριον ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, καὶ ἔσονται αὐτῷ εἰς λαόν, καὶ κατασκηνώσω ἐν μέσῳ σου, καὶ γνώσῃ ὅτι κύριος παντοκράτωρ ἐξαπέσταλκέν με πρὸς σέ.» Ἐπεὶ πρόκειται νῦν τὸ δεύτερον αἴτιον ἐκ τῶν προφητῶν ἀποδεῖξαι ἀνθρώποις μέλλον ἐπὶ γῆς συμπολιτεύεσθαι, οἶμαι τούτου παραστατικὸν εἶναι καὶ τὴν παροῦσαν προφητείαν, ὡς διὰ τὸ πρόδηλον μηδὲ πλείονος ἐξεργασίας δεῖσθαι.
Επίληφεν. Η μὲν γὰρ τῆς προφητείας λέξις, « Ο έρ- χόμενος, ο φησίν, ο ἥξει, καὶ οὐ χρονίσει. » Καὶ ἐπι- φέρει· « Ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ, ο ὅπερ συναπτόμενον, ἀνάγεσθαι δόξειεν ἂν ἐπὶ τὸν ἐρχόμενον, καὶ οὐ χρονίζοντα, ὅπερ ἐστὶν ἄτοπον. Πῶς γὰρ ἐπ' ἐκεῖνον ἁρμόσει τὸ λέγεσθαι μὴ εὐδοκεῖν ἐν αὐτῷ τὸν Θεόν; Αλλ' ἡ τῆς διαστολῆς παράθεσις ἐναλλάξασα τὴν τοῦ λόγου σύνταξιν, τὴν διάνοιαν ἐσώσατο. Μετὰ γὰρ τὸ « Ἔτι μικρὸν ὅσον, ὁ ἐρχόμενος ἤξει, καὶ οὐ χρονίσει, ο ἑξῆς συνῆψε τό, • Ο δὲ δίκαιος ἐκ πίστεως ζήσεται. » Εἶτα τὸ ἐν τῇ προφητεία πρῶτον κείμενον, ὑπέταξε δεύτερον ἐν τῷ, • Καὶ ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ. » Απαξ γὰρ θεσπίσας λόγος διὰ τῆς προ φητείας, ὅτι δὴ τὸ φῶς τὸ πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐπηγ γελμένον, διὰ τῆς Χριστοῦ παρουσίας ἐψέ ποτε καὶ ἑσπέρας ἀνατελεῖ, καὶ οὐ διαψεύσεται (οὕτω γὰρ ἀντὶ τοῦ, καὶ οὐκ εἰς κενὸν, » ὁ ᾿Ακύλας ἡρμήνευ- ι σεν)· ἔπειτα διὰ τὸ μέλλειν ὀψὲ καὶ ἑσπέρας ἔσεσθα: τὴν τοῦ προφητευομένου παρουσίαν, εἰς ὑπομονὴν πα- ρακαλέσας διὰ τοῦ Ἐὰν ὑστερήσῃ, ὑπόμεινον αὐτὸν, ο † ἐὰν μελλήσῃ προσδέχου αὐτόν· ὅτι ὁ ἐρχόμενος ἥξει καὶ οὐ μὴ χρονίσῃ, ἐπὶ τὴν πίστιν τῆς προφλήσεως τὸν ἀκροατήν παρορμᾷ λέγων· Ὁ δὴ τούτοις πιστεύων, ἐξ αὐτῆς τῆς πίστεως αὑτοῦ δί- καιος ἀναδειχθείς, τὴν κατὰ Θεὸν ζήσεται ζωήν· ὡς ἔμπαλιν ὁ ἀπιστῶν, ἐν οἷς ὑποστείληται μὴ θαρσήσας, μηδὲ ἐμπιστεύσας τοῖς εἰρημένοις, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ. Οὐκοῦν καὶ αὐτοὶ τούτοις ἀκολούθως, ἐναλλάξαντες τὸ πρῶτον ὕστερον, καὶ μεταθέντες τὸ ὕστερον ἐπὶ τὸ πρῶτον, σώσομεν τὸν νοῦν τῆς λέξεως, μετὰ τὸ, ο Ὅτι ὁ ἐρχόμενος ἥξει, καὶ οὐ χρονίσει, ν καθ᾽ ὑπερβατόν συνάπτοντες τὸ, « Ὁ δὲ δίκαιός μου ἐκ πίστεως ζήσεται, » καὶ τούτῳ ἐπιλέγοντες τὸ, • Ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ. » Ταύτῃ δὲ καὶ ὁ Ἀκύλας τῇ διανοίᾳ συντρέχει λέγων· ὁ Ἐὰν μελλήσῃ, προσδέχου αὐτὸν, ὅτι ἐρχό- μενος ἐλεύσεται, καὶ οὐ βραδυνεῖ· ἰδοὺ νωχελευομέ- νου, οὐκ εὐθεῖα ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ, καὶ δίκαιος ἐν πίστε: αὑτοῦ ζήσεται. ' ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΕ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. — Ὡς ἐπίφοβος ἡ περὶ τῆς ἐξ οὐρανῶν καθόδου τοῦ Κυρίου ἀκοὴ τυγχάνει, καὶ μετὰ ἐκπλήξεως τὰ ἔργα αὐτοῦ, ἐλθόντος τε αὐτοῦ ἡ σύμπασα γῆ τῆς αἰνέσεως αὐτοῦ πλησθήσεται, ὅ τέ γε τῆς Καινῆς Διαθήκης αὐτοῦ λόγος εἰς πάντας ανθρώπους διαδρα μεῖται. « Κύριε, εἰσακήκοα τὴν ἀκοήν σου, καὶ ἐφοβήθην. Κύριε, κατενόησα τὰ ἔργα σου, καὶ ἐξέστην· ἐν μέσῳ δύο ζωών γνωσθήσῃς ἐν τῷ ἐγγίζειν τὰ ἔτη, ἐπιγνωσθήσῃ· ἐν τῷ παρεῖναι τὸν καιρὸν, ἀναδει χθήση· ἐν τῷ ταραχθῆναι τὴν ψυχήν μου ἐν ὀργῇ, * - DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. B A eo ". » Et sane specta, quemadmodum quod a propheta obscurius positum est, propterea quod per trajectioneni prolatum sit, Epistola in sensum planiorem transtulerit ; verba enim prophetiæ sic habent : « Veniens veniet, et non morabitur ; » et adjungit : • Si subtraxerit se, non bene sibi placet anima mea in eo. . Quod quidem dum ita conjun- gitur, facile referendum esse videatur ad eum qui venturus est, et non morabitur ; at id quidem per- quam absurdum. Qui enim fieri potest ut illi ac- commodetur quod dicitur, non placere sibi in eo animam suam, si de Deo sit sermo? Sed distinctio quæ apposita est, cum verborum structuram mu- Laverit, sensum conservavit. Nam post illud : « Ad- huc modicum aliquantulumque, qui venturus est veniet, et non tardabit, o continuo adjunxit illud : ‹ Justus autem ex fide vivet, Deinde illud quod in prophetia primum positum est, secundo loco subjecit, ubi ait: • Quod si subtraxerit se, non bene sibi placet anima mea in eo. Cum enim se- mel oraculum per ipsam prophetiam cecinerit, lu- cem omnibus promissam gentibus per Christi ad- ventum aliquando tandem et ad vesperum orituram, et non frustraturam (sic enim pro eo quod est, • et non in vanum, Aquila est interpretatus) ; deinde quod sero et ad vesperum futurus esset ejus, de quo prophetia loquitur, adventus, iden illis verbis, • Si tardius veniet, exspecta illum, vel, e si cunctabitur, accipe illum ; quoniam veniens veniet, et non tardabit, › ad patientiam vocans au- C ditorem, ut vaticinio fidem adhibeat, hortatur, die cens, eum qui his rebus crediderit, ubi ex sua ip- sius fide justus declaratus fuerit, vitam quæ Deo placeat, victurum, sicut e contrario, qui non cre- diderit, ubi subtraxerit se, non confidens neque credens his quæ dicta sunt, futurum ut non bene sibi placeat anima in eo. Ergo nos quoque ipsa hæc sequentes, si commutaverimus ita ut quod prius est, posterius, quod vero posterius est, transla- tum prius faciamus, sensum verborum integrum conservabimus: sic enim post illud, Quoniam veniens veniet et non morabitur, statim subjungemus illud, Justus autein meus ex fide vivet, et huic ipsi connectemus illud, Si subtraxerit se, non bene sibi placet anima mea in eo. » Cum hoc vero sensu etiam Aquila concordat dicens : Si cuncta- bitur accipe illum, quoniam veniens veniet et non tardabit; ecce si tardus sit, non recta anima mea in eo, et justus ex fide ipsius vivet. › Hebr. x, 35-38. D - CAPUT XV. Ab eodem. Quod terribilis sit auditus descensus Domini de cælo, et facta illius cum admiratione, quodque cum ipse venerit, universa terra ipsiuss laude complebitur, et Novi ipsius Testamenti ver- bum ad omnes homines penetrabit. • Domine, audivi auditionem tuam, et timui. In- tellexi opera tua, et obstupui in medio duarum vitarum cognosceris, dum as:ni appropinquabunt, notus fies, dum aderit tempus declaraberis. Duni perturbata fuerit anima mea in ira, misericordia
τηρήσεις δὲ ὅτι καὶ τὴν αἰτίαν αὖθις τῆς ἀφίξεως αὐτοῦ δηλοῖ ἐν οἷς φησιν· «καὶ καταφεύξονται ἔθνη πολλὰ ἐπὶ τὸν κύριον τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, καὶ ἔσονται αὐτῷ εἰς λαόν». ταῦτα δὲ ὁ λόγος τὴν θυγατέρα Σιὼν εὐαγγελίζεται, οὕτω τὴν ἐκκλησίαν τοῦ θεοῦ προσαγορεύων, διὰ τὸ τῆς ἐπουρανίου Ἱερουσαλὴμ θυγατέρα εἶναι δοκεῖν, μητρὸς οὔσης ἐκείνης τῶν ἁγίων κατὰ τὸν ἱερὸν ἀπόστολον. ἢ καὶ ἄλλως θυγάτηρ Σιὼν ἡ ἐκκλησία Χριστοῦ λεχθείη ἄν, ὡς ἂν ἐκ τῆς προτέρας συναγωγῆς τῶν ἐκ περιτομῆς διά τε ἀποστόλων καὶ εὐαγγελιστῶν ὑποστᾶσα, οἳ καὶ γεννήματα ἐτύγχανον μητρός, τῆς ἀπορριφείσης διὰ τὰς οἰκείας δυσσεβείας καὶ χήρας γεγενημένης διὰ τὸ ἀπελάσαι τὸν ἄνδρα, διὰ τῶν προφητῶν ἐπιμεμψάμενον αὐτῇ καὶ φήσαντα· «οὐχ ὡς ἄνδρα με ἐκάλεσας καὶ πατέρα καὶ ἀρχηγὸν τῆς παρθενίας σου;» ὃς καὶ τοῖς ἐξ αὐτῆς γενομένοις τὸν τρόπον τῆς μητρὸς διαβάλλων φησίν· «ποῖον τοῦτο τὸ βιβλίον τοῦ ἀποστασίου τῆς μητρὸς ὑμῶν, ᾧ ἐξαπέστειλα αὐτήν», καὶ πάλιν· «κριθῆτε πρὸς τὴν μητέρα ὑμῶν, κριθῆτε, ὅτι αὕτη οὐ γυνή μου, κἀγὼ οὐκ ἀνὴρ αὐτῆς».
Επίληφεν. Η μὲν γὰρ τῆς προφητείας λέξις, « Ο έρ- χόμενος, ο φησίν, ο ἥξει, καὶ οὐ χρονίσει. » Καὶ ἐπι- φέρει· « Ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ, ο ὅπερ συναπτόμενον, ἀνάγεσθαι δόξειεν ἂν ἐπὶ τὸν ἐρχόμενον, καὶ οὐ χρονίζοντα, ὅπερ ἐστὶν ἄτοπον. Πῶς γὰρ ἐπ' ἐκεῖνον ἁρμόσει τὸ λέγεσθαι μὴ εὐδοκεῖν ἐν αὐτῷ τὸν Θεόν; Αλλ' ἡ τῆς διαστολῆς παράθεσις ἐναλλάξασα τὴν τοῦ λόγου σύνταξιν, τὴν διάνοιαν ἐσώσατο. Μετὰ γὰρ τὸ « Ἔτι μικρὸν ὅσον, ὁ ἐρχόμενος ἤξει, καὶ οὐ χρονίσει, ο ἑξῆς συνῆψε τό, • Ο δὲ δίκαιος ἐκ πίστεως ζήσεται. » Εἶτα τὸ ἐν τῇ προφητεία πρῶτον κείμενον, ὑπέταξε δεύτερον ἐν τῷ, • Καὶ ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ. » Απαξ γὰρ θεσπίσας λόγος διὰ τῆς προ φητείας, ὅτι δὴ τὸ φῶς τὸ πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐπηγ γελμένον, διὰ τῆς Χριστοῦ παρουσίας ἐψέ ποτε καὶ ἑσπέρας ἀνατελεῖ, καὶ οὐ διαψεύσεται (οὕτω γὰρ ἀντὶ τοῦ, καὶ οὐκ εἰς κενὸν, » ὁ ᾿Ακύλας ἡρμήνευ- ι σεν)· ἔπειτα διὰ τὸ μέλλειν ὀψὲ καὶ ἑσπέρας ἔσεσθα: τὴν τοῦ προφητευομένου παρουσίαν, εἰς ὑπομονὴν πα- ρακαλέσας διὰ τοῦ Ἐὰν ὑστερήσῃ, ὑπόμεινον αὐτὸν, ο † ἐὰν μελλήσῃ προσδέχου αὐτόν· ὅτι ὁ ἐρχόμενος ἥξει καὶ οὐ μὴ χρονίσῃ, ἐπὶ τὴν πίστιν τῆς προφλήσεως τὸν ἀκροατήν παρορμᾷ λέγων· Ὁ δὴ τούτοις πιστεύων, ἐξ αὐτῆς τῆς πίστεως αὑτοῦ δί- καιος ἀναδειχθείς, τὴν κατὰ Θεὸν ζήσεται ζωήν· ὡς ἔμπαλιν ὁ ἀπιστῶν, ἐν οἷς ὑποστείληται μὴ θαρσήσας, μηδὲ ἐμπιστεύσας τοῖς εἰρημένοις, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ. Οὐκοῦν καὶ αὐτοὶ τούτοις ἀκολούθως, ἐναλλάξαντες τὸ πρῶτον ὕστερον, καὶ μεταθέντες τὸ ὕστερον ἐπὶ τὸ πρῶτον, σώσομεν τὸν νοῦν τῆς λέξεως, μετὰ τὸ, ο Ὅτι ὁ ἐρχόμενος ἥξει, καὶ οὐ χρονίσει, ν καθ᾽ ὑπερβατόν συνάπτοντες τὸ, « Ὁ δὲ δίκαιός μου ἐκ πίστεως ζήσεται, » καὶ τούτῳ ἐπιλέγοντες τὸ, • Ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ. » Ταύτῃ δὲ καὶ ὁ Ἀκύλας τῇ διανοίᾳ συντρέχει λέγων· ὁ Ἐὰν μελλήσῃ, προσδέχου αὐτὸν, ὅτι ἐρχό- μενος ἐλεύσεται, καὶ οὐ βραδυνεῖ· ἰδοὺ νωχελευομέ- νου, οὐκ εὐθεῖα ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ, καὶ δίκαιος ἐν πίστε: αὑτοῦ ζήσεται. ' ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΕ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. — Ὡς ἐπίφοβος ἡ περὶ τῆς ἐξ οὐρανῶν καθόδου τοῦ Κυρίου ἀκοὴ τυγχάνει, καὶ μετὰ ἐκπλήξεως τὰ ἔργα αὐτοῦ, ἐλθόντος τε αὐτοῦ ἡ σύμπασα γῆ τῆς αἰνέσεως αὐτοῦ πλησθήσεται, ὅ τέ γε τῆς Καινῆς Διαθήκης αὐτοῦ λόγος εἰς πάντας ανθρώπους διαδρα μεῖται. « Κύριε, εἰσακήκοα τὴν ἀκοήν σου, καὶ ἐφοβήθην. Κύριε, κατενόησα τὰ ἔργα σου, καὶ ἐξέστην· ἐν μέσῳ δύο ζωών γνωσθήσῃς ἐν τῷ ἐγγίζειν τὰ ἔτη, ἐπιγνωσθήσῃ· ἐν τῷ παρεῖναι τὸν καιρὸν, ἀναδει χθήση· ἐν τῷ ταραχθῆναι τὴν ψυχήν μου ἐν ὀργῇ, * - DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. B A eo ". » Et sane specta, quemadmodum quod a propheta obscurius positum est, propterea quod per trajectioneni prolatum sit, Epistola in sensum planiorem transtulerit ; verba enim prophetiæ sic habent : « Veniens veniet, et non morabitur ; » et adjungit : • Si subtraxerit se, non bene sibi placet anima mea in eo. . Quod quidem dum ita conjun- gitur, facile referendum esse videatur ad eum qui venturus est, et non morabitur ; at id quidem per- quam absurdum. Qui enim fieri potest ut illi ac- commodetur quod dicitur, non placere sibi in eo animam suam, si de Deo sit sermo? Sed distinctio quæ apposita est, cum verborum structuram mu- Laverit, sensum conservavit. Nam post illud : « Ad- huc modicum aliquantulumque, qui venturus est veniet, et non tardabit, o continuo adjunxit illud : ‹ Justus autem ex fide vivet, Deinde illud quod in prophetia primum positum est, secundo loco subjecit, ubi ait: • Quod si subtraxerit se, non bene sibi placet anima mea in eo. Cum enim se- mel oraculum per ipsam prophetiam cecinerit, lu- cem omnibus promissam gentibus per Christi ad- ventum aliquando tandem et ad vesperum orituram, et non frustraturam (sic enim pro eo quod est, • et non in vanum, Aquila est interpretatus) ; deinde quod sero et ad vesperum futurus esset ejus, de quo prophetia loquitur, adventus, iden illis verbis, • Si tardius veniet, exspecta illum, vel, e si cunctabitur, accipe illum ; quoniam veniens veniet, et non tardabit, › ad patientiam vocans au- C ditorem, ut vaticinio fidem adhibeat, hortatur, die cens, eum qui his rebus crediderit, ubi ex sua ip- sius fide justus declaratus fuerit, vitam quæ Deo placeat, victurum, sicut e contrario, qui non cre- diderit, ubi subtraxerit se, non confidens neque credens his quæ dicta sunt, futurum ut non bene sibi placeat anima in eo. Ergo nos quoque ipsa hæc sequentes, si commutaverimus ita ut quod prius est, posterius, quod vero posterius est, transla- tum prius faciamus, sensum verborum integrum conservabimus: sic enim post illud, Quoniam veniens veniet et non morabitur, statim subjungemus illud, Justus autein meus ex fide vivet, et huic ipsi connectemus illud, Si subtraxerit se, non bene sibi placet anima mea in eo. » Cum hoc vero sensu etiam Aquila concordat dicens : Si cuncta- bitur accipe illum, quoniam veniens veniet et non tardabit; ecce si tardus sit, non recta anima mea in eo, et justus ex fide ipsius vivet. › Hebr. x, 35-38. D - CAPUT XV. Ab eodem. Quod terribilis sit auditus descensus Domini de cælo, et facta illius cum admiratione, quodque cum ipse venerit, universa terra ipsiuss laude complebitur, et Novi ipsius Testamenti ver- bum ad omnes homines penetrabit. • Domine, audivi auditionem tuam, et timui. In- tellexi opera tua, et obstupui in medio duarum vitarum cognosceris, dum as:ni appropinquabunt, notus fies, dum aderit tempus declaraberis. Duni perturbata fuerit anima mea in ira, misericordia
PG 22:451εἰκότως δῆτα, ὡς ἂν τὴν μητέρα ἀπαρνησαμένου[ς] τοῦ κυρίου, τὴν θυγατέρα ἡ παροῦσα προφητεία εὐαγγελίζεται τὴν αὐτοῦ τοῦ κυρίου παρουσίαν. εἴη δ’ ἂν αὕτη ἡ ἐξ ἐθνῶν ἐκκλησία, ἐν χώρᾳ θυγατρὸς τῆς προτέρας διὰ τοὺς ἀποστόλους τοῦ σωτῆρος ἡμῶν λελογισμένη. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. «Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται τοῦ κυρίου, καὶ διαμερισθήσονται τὰ σκῦλά σου ἐν σοί· καὶ ἐπισυνάξω πάντα τὰ ἔθνη ἐπὶ Ἱερουσαλὴμ εἰς πόλεμον, καὶ ἁλώσεται ἡ πόλις καὶ διαρπαγήσονται αἱ οἰκίαι, καὶ αἱ γυναῖκες μολυνθήσονται, καὶ ἐξελεύσεται τὸ ἥμισυ τῆς πόλεως ἐν αἰχμαλωσίᾳ, οἱ δὲ κατάλοιποι τοῦ λαοῦ μου οὐ μὴ ἐξολοθρευθῶσιν. καὶ ἐξελεύσεται κύριος καὶ παρατάξεται ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐκείνοις, καθὼς ἡμέρα παρατάξεως αὐτοῦ ἐν ἡμέρᾳ πολέμου. καὶ στήσονται οἱ πόδες αὐτοῦ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν ἐλαιῶν τὸ κατέναντι Ἱερουσαλὴμ ἐξ ἀνατολῶν· καὶ σχισθήσεται τὸ ὄρος τῶν ἐλαιῶν, τὸ ἥμισυ αὐτοῦ πρὸς ἀνατολὰς καὶ τὸ ἥμισυ αὐτοῦ πρὸς θάλασσαν, χάος μέγα σφόδρα· καὶ κλινεῖ τὸ ἥμισυ τοῦ ὄρους πρὸς τὸν βορρᾶν, καὶ τὸ ἥμισυ αὐτοῦ πρὸς νότον·
Επίληφεν. Η μὲν γὰρ τῆς προφητείας λέξις, « Ο έρ- χόμενος, ο φησίν, ο ἥξει, καὶ οὐ χρονίσει. » Καὶ ἐπι- φέρει· « Ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ, ο ὅπερ συναπτόμενον, ἀνάγεσθαι δόξειεν ἂν ἐπὶ τὸν ἐρχόμενον, καὶ οὐ χρονίζοντα, ὅπερ ἐστὶν ἄτοπον. Πῶς γὰρ ἐπ' ἐκεῖνον ἁρμόσει τὸ λέγεσθαι μὴ εὐδοκεῖν ἐν αὐτῷ τὸν Θεόν; Αλλ' ἡ τῆς διαστολῆς παράθεσις ἐναλλάξασα τὴν τοῦ λόγου σύνταξιν, τὴν διάνοιαν ἐσώσατο. Μετὰ γὰρ τὸ « Ἔτι μικρὸν ὅσον, ὁ ἐρχόμενος ἤξει, καὶ οὐ χρονίσει, ο ἑξῆς συνῆψε τό, • Ο δὲ δίκαιος ἐκ πίστεως ζήσεται. » Εἶτα τὸ ἐν τῇ προφητεία πρῶτον κείμενον, ὑπέταξε δεύτερον ἐν τῷ, • Καὶ ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ. » Απαξ γὰρ θεσπίσας λόγος διὰ τῆς προ φητείας, ὅτι δὴ τὸ φῶς τὸ πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐπηγ γελμένον, διὰ τῆς Χριστοῦ παρουσίας ἐψέ ποτε καὶ ἑσπέρας ἀνατελεῖ, καὶ οὐ διαψεύσεται (οὕτω γὰρ ἀντὶ τοῦ, καὶ οὐκ εἰς κενὸν, » ὁ ᾿Ακύλας ἡρμήνευ- ι σεν)· ἔπειτα διὰ τὸ μέλλειν ὀψὲ καὶ ἑσπέρας ἔσεσθα: τὴν τοῦ προφητευομένου παρουσίαν, εἰς ὑπομονὴν πα- ρακαλέσας διὰ τοῦ Ἐὰν ὑστερήσῃ, ὑπόμεινον αὐτὸν, ο † ἐὰν μελλήσῃ προσδέχου αὐτόν· ὅτι ὁ ἐρχόμενος ἥξει καὶ οὐ μὴ χρονίσῃ, ἐπὶ τὴν πίστιν τῆς προφλήσεως τὸν ἀκροατήν παρορμᾷ λέγων· Ὁ δὴ τούτοις πιστεύων, ἐξ αὐτῆς τῆς πίστεως αὑτοῦ δί- καιος ἀναδειχθείς, τὴν κατὰ Θεὸν ζήσεται ζωήν· ὡς ἔμπαλιν ὁ ἀπιστῶν, ἐν οἷς ὑποστείληται μὴ θαρσήσας, μηδὲ ἐμπιστεύσας τοῖς εἰρημένοις, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ. Οὐκοῦν καὶ αὐτοὶ τούτοις ἀκολούθως, ἐναλλάξαντες τὸ πρῶτον ὕστερον, καὶ μεταθέντες τὸ ὕστερον ἐπὶ τὸ πρῶτον, σώσομεν τὸν νοῦν τῆς λέξεως, μετὰ τὸ, ο Ὅτι ὁ ἐρχόμενος ἥξει, καὶ οὐ χρονίσει, ν καθ᾽ ὑπερβατόν συνάπτοντες τὸ, « Ὁ δὲ δίκαιός μου ἐκ πίστεως ζήσεται, » καὶ τούτῳ ἐπιλέγοντες τὸ, • Ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ. » Ταύτῃ δὲ καὶ ὁ Ἀκύλας τῇ διανοίᾳ συντρέχει λέγων· ὁ Ἐὰν μελλήσῃ, προσδέχου αὐτὸν, ὅτι ἐρχό- μενος ἐλεύσεται, καὶ οὐ βραδυνεῖ· ἰδοὺ νωχελευομέ- νου, οὐκ εὐθεῖα ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ, καὶ δίκαιος ἐν πίστε: αὑτοῦ ζήσεται. ' ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΕ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. — Ὡς ἐπίφοβος ἡ περὶ τῆς ἐξ οὐρανῶν καθόδου τοῦ Κυρίου ἀκοὴ τυγχάνει, καὶ μετὰ ἐκπλήξεως τὰ ἔργα αὐτοῦ, ἐλθόντος τε αὐτοῦ ἡ σύμπασα γῆ τῆς αἰνέσεως αὐτοῦ πλησθήσεται, ὅ τέ γε τῆς Καινῆς Διαθήκης αὐτοῦ λόγος εἰς πάντας ανθρώπους διαδρα μεῖται. « Κύριε, εἰσακήκοα τὴν ἀκοήν σου, καὶ ἐφοβήθην. Κύριε, κατενόησα τὰ ἔργα σου, καὶ ἐξέστην· ἐν μέσῳ δύο ζωών γνωσθήσῃς ἐν τῷ ἐγγίζειν τὰ ἔτη, ἐπιγνωσθήσῃ· ἐν τῷ παρεῖναι τὸν καιρὸν, ἀναδει χθήση· ἐν τῷ ταραχθῆναι τὴν ψυχήν μου ἐν ὀργῇ, * - DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. B A eo ". » Et sane specta, quemadmodum quod a propheta obscurius positum est, propterea quod per trajectioneni prolatum sit, Epistola in sensum planiorem transtulerit ; verba enim prophetiæ sic habent : « Veniens veniet, et non morabitur ; » et adjungit : • Si subtraxerit se, non bene sibi placet anima mea in eo. . Quod quidem dum ita conjun- gitur, facile referendum esse videatur ad eum qui venturus est, et non morabitur ; at id quidem per- quam absurdum. Qui enim fieri potest ut illi ac- commodetur quod dicitur, non placere sibi in eo animam suam, si de Deo sit sermo? Sed distinctio quæ apposita est, cum verborum structuram mu- Laverit, sensum conservavit. Nam post illud : « Ad- huc modicum aliquantulumque, qui venturus est veniet, et non tardabit, o continuo adjunxit illud : ‹ Justus autem ex fide vivet, Deinde illud quod in prophetia primum positum est, secundo loco subjecit, ubi ait: • Quod si subtraxerit se, non bene sibi placet anima mea in eo. Cum enim se- mel oraculum per ipsam prophetiam cecinerit, lu- cem omnibus promissam gentibus per Christi ad- ventum aliquando tandem et ad vesperum orituram, et non frustraturam (sic enim pro eo quod est, • et non in vanum, Aquila est interpretatus) ; deinde quod sero et ad vesperum futurus esset ejus, de quo prophetia loquitur, adventus, iden illis verbis, • Si tardius veniet, exspecta illum, vel, e si cunctabitur, accipe illum ; quoniam veniens veniet, et non tardabit, › ad patientiam vocans au- C ditorem, ut vaticinio fidem adhibeat, hortatur, die cens, eum qui his rebus crediderit, ubi ex sua ip- sius fide justus declaratus fuerit, vitam quæ Deo placeat, victurum, sicut e contrario, qui non cre- diderit, ubi subtraxerit se, non confidens neque credens his quæ dicta sunt, futurum ut non bene sibi placeat anima in eo. Ergo nos quoque ipsa hæc sequentes, si commutaverimus ita ut quod prius est, posterius, quod vero posterius est, transla- tum prius faciamus, sensum verborum integrum conservabimus: sic enim post illud, Quoniam veniens veniet et non morabitur, statim subjungemus illud, Justus autein meus ex fide vivet, et huic ipsi connectemus illud, Si subtraxerit se, non bene sibi placet anima mea in eo. » Cum hoc vero sensu etiam Aquila concordat dicens : Si cuncta- bitur accipe illum, quoniam veniens veniet et non tardabit; ecce si tardus sit, non recta anima mea in eo, et justus ex fide ipsius vivet. › Hebr. x, 35-38. D - CAPUT XV. Ab eodem. Quod terribilis sit auditus descensus Domini de cælo, et facta illius cum admiratione, quodque cum ipse venerit, universa terra ipsiuss laude complebitur, et Novi ipsius Testamenti ver- bum ad omnes homines penetrabit. • Domine, audivi auditionem tuam, et timui. In- tellexi opera tua, et obstupui in medio duarum vitarum cognosceris, dum as:ni appropinquabunt, notus fies, dum aderit tempus declaraberis. Duni perturbata fuerit anima mea in ira, misericordia
καὶ ἐμφραχθήσεται ἡ κοιλὰς τῶν ὀρέων μου, καὶ ἐγκολληθήσεται ἡ φάραγξ ὀρέων ἕως Ἀσαήλ, καὶ ἐμφραχθήσεται ὃν τρόπον ἐνεφράγη ἀπὸ προσώπου τοῦ σεισμοῦ ἐν ἡμέραις Ὀζίου βασιλέως Ἰούδα· καὶ παρέσται κύριος ὁ θεός μου, καὶ πάντες οἱ ἅγιοι μετ’ αὐτοῦ. καὶ ἔσται ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ οὐκ ἔσται φῶς, ἀλλὰ ψῦχος καὶ πάγος ἔσται μίαν ἡμέραν, καὶ ἡ ἡμέρα ἐκείνη γνωστὴ τῷ κυρίῳ, καὶ οὐχ ἡμέρα καὶ οὐχὶ νύξ, τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐξελεύσεται ὕδωρ ζῶν ἐξ Ἱερουσαλήμ, τὸ ἥμισυ αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασσαν τὴν πρώτην, καὶ τὸ ἥμισυ αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασσαν τὴν ἐσχάτην, ἐν θέρει καὶ ἐν ἔαρι ἔσται οὕτως. καὶ ἔσται κύριος εἰς βασιλέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ·
Επίληφεν. Η μὲν γὰρ τῆς προφητείας λέξις, « Ο έρ- χόμενος, ο φησίν, ο ἥξει, καὶ οὐ χρονίσει. » Καὶ ἐπι- φέρει· « Ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ, ο ὅπερ συναπτόμενον, ἀνάγεσθαι δόξειεν ἂν ἐπὶ τὸν ἐρχόμενον, καὶ οὐ χρονίζοντα, ὅπερ ἐστὶν ἄτοπον. Πῶς γὰρ ἐπ' ἐκεῖνον ἁρμόσει τὸ λέγεσθαι μὴ εὐδοκεῖν ἐν αὐτῷ τὸν Θεόν; Αλλ' ἡ τῆς διαστολῆς παράθεσις ἐναλλάξασα τὴν τοῦ λόγου σύνταξιν, τὴν διάνοιαν ἐσώσατο. Μετὰ γὰρ τὸ « Ἔτι μικρὸν ὅσον, ὁ ἐρχόμενος ἤξει, καὶ οὐ χρονίσει, ο ἑξῆς συνῆψε τό, • Ο δὲ δίκαιος ἐκ πίστεως ζήσεται. » Εἶτα τὸ ἐν τῇ προφητεία πρῶτον κείμενον, ὑπέταξε δεύτερον ἐν τῷ, • Καὶ ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ. » Απαξ γὰρ θεσπίσας λόγος διὰ τῆς προ φητείας, ὅτι δὴ τὸ φῶς τὸ πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐπηγ γελμένον, διὰ τῆς Χριστοῦ παρουσίας ἐψέ ποτε καὶ ἑσπέρας ἀνατελεῖ, καὶ οὐ διαψεύσεται (οὕτω γὰρ ἀντὶ τοῦ, καὶ οὐκ εἰς κενὸν, » ὁ ᾿Ακύλας ἡρμήνευ- ι σεν)· ἔπειτα διὰ τὸ μέλλειν ὀψὲ καὶ ἑσπέρας ἔσεσθα: τὴν τοῦ προφητευομένου παρουσίαν, εἰς ὑπομονὴν πα- ρακαλέσας διὰ τοῦ Ἐὰν ὑστερήσῃ, ὑπόμεινον αὐτὸν, ο † ἐὰν μελλήσῃ προσδέχου αὐτόν· ὅτι ὁ ἐρχόμενος ἥξει καὶ οὐ μὴ χρονίσῃ, ἐπὶ τὴν πίστιν τῆς προφλήσεως τὸν ἀκροατήν παρορμᾷ λέγων· Ὁ δὴ τούτοις πιστεύων, ἐξ αὐτῆς τῆς πίστεως αὑτοῦ δί- καιος ἀναδειχθείς, τὴν κατὰ Θεὸν ζήσεται ζωήν· ὡς ἔμπαλιν ὁ ἀπιστῶν, ἐν οἷς ὑποστείληται μὴ θαρσήσας, μηδὲ ἐμπιστεύσας τοῖς εἰρημένοις, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ. Οὐκοῦν καὶ αὐτοὶ τούτοις ἀκολούθως, ἐναλλάξαντες τὸ πρῶτον ὕστερον, καὶ μεταθέντες τὸ ὕστερον ἐπὶ τὸ πρῶτον, σώσομεν τὸν νοῦν τῆς λέξεως, μετὰ τὸ, ο Ὅτι ὁ ἐρχόμενος ἥξει, καὶ οὐ χρονίσει, ν καθ᾽ ὑπερβατόν συνάπτοντες τὸ, « Ὁ δὲ δίκαιός μου ἐκ πίστεως ζήσεται, » καὶ τούτῳ ἐπιλέγοντες τὸ, • Ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ. » Ταύτῃ δὲ καὶ ὁ Ἀκύλας τῇ διανοίᾳ συντρέχει λέγων· ὁ Ἐὰν μελλήσῃ, προσδέχου αὐτὸν, ὅτι ἐρχό- μενος ἐλεύσεται, καὶ οὐ βραδυνεῖ· ἰδοὺ νωχελευομέ- νου, οὐκ εὐθεῖα ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ, καὶ δίκαιος ἐν πίστε: αὑτοῦ ζήσεται. ' ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΕ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. — Ὡς ἐπίφοβος ἡ περὶ τῆς ἐξ οὐρανῶν καθόδου τοῦ Κυρίου ἀκοὴ τυγχάνει, καὶ μετὰ ἐκπλήξεως τὰ ἔργα αὐτοῦ, ἐλθόντος τε αὐτοῦ ἡ σύμπασα γῆ τῆς αἰνέσεως αὐτοῦ πλησθήσεται, ὅ τέ γε τῆς Καινῆς Διαθήκης αὐτοῦ λόγος εἰς πάντας ανθρώπους διαδρα μεῖται. « Κύριε, εἰσακήκοα τὴν ἀκοήν σου, καὶ ἐφοβήθην. Κύριε, κατενόησα τὰ ἔργα σου, καὶ ἐξέστην· ἐν μέσῳ δύο ζωών γνωσθήσῃς ἐν τῷ ἐγγίζειν τὰ ἔτη, ἐπιγνωσθήσῃ· ἐν τῷ παρεῖναι τὸν καιρὸν, ἀναδει χθήση· ἐν τῷ ταραχθῆναι τὴν ψυχήν μου ἐν ὀργῇ, * - DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. B A eo ". » Et sane specta, quemadmodum quod a propheta obscurius positum est, propterea quod per trajectioneni prolatum sit, Epistola in sensum planiorem transtulerit ; verba enim prophetiæ sic habent : « Veniens veniet, et non morabitur ; » et adjungit : • Si subtraxerit se, non bene sibi placet anima mea in eo. . Quod quidem dum ita conjun- gitur, facile referendum esse videatur ad eum qui venturus est, et non morabitur ; at id quidem per- quam absurdum. Qui enim fieri potest ut illi ac- commodetur quod dicitur, non placere sibi in eo animam suam, si de Deo sit sermo? Sed distinctio quæ apposita est, cum verborum structuram mu- Laverit, sensum conservavit. Nam post illud : « Ad- huc modicum aliquantulumque, qui venturus est veniet, et non tardabit, o continuo adjunxit illud : ‹ Justus autem ex fide vivet, Deinde illud quod in prophetia primum positum est, secundo loco subjecit, ubi ait: • Quod si subtraxerit se, non bene sibi placet anima mea in eo. Cum enim se- mel oraculum per ipsam prophetiam cecinerit, lu- cem omnibus promissam gentibus per Christi ad- ventum aliquando tandem et ad vesperum orituram, et non frustraturam (sic enim pro eo quod est, • et non in vanum, Aquila est interpretatus) ; deinde quod sero et ad vesperum futurus esset ejus, de quo prophetia loquitur, adventus, iden illis verbis, • Si tardius veniet, exspecta illum, vel, e si cunctabitur, accipe illum ; quoniam veniens veniet, et non tardabit, › ad patientiam vocans au- C ditorem, ut vaticinio fidem adhibeat, hortatur, die cens, eum qui his rebus crediderit, ubi ex sua ip- sius fide justus declaratus fuerit, vitam quæ Deo placeat, victurum, sicut e contrario, qui non cre- diderit, ubi subtraxerit se, non confidens neque credens his quæ dicta sunt, futurum ut non bene sibi placeat anima in eo. Ergo nos quoque ipsa hæc sequentes, si commutaverimus ita ut quod prius est, posterius, quod vero posterius est, transla- tum prius faciamus, sensum verborum integrum conservabimus: sic enim post illud, Quoniam veniens veniet et non morabitur, statim subjungemus illud, Justus autein meus ex fide vivet, et huic ipsi connectemus illud, Si subtraxerit se, non bene sibi placet anima mea in eo. » Cum hoc vero sensu etiam Aquila concordat dicens : Si cuncta- bitur accipe illum, quoniam veniens veniet et non tardabit; ecce si tardus sit, non recta anima mea in eo, et justus ex fide ipsius vivet. › Hebr. x, 35-38. D - CAPUT XV. Ab eodem. Quod terribilis sit auditus descensus Domini de cælo, et facta illius cum admiratione, quodque cum ipse venerit, universa terra ipsiuss laude complebitur, et Novi ipsius Testamenti ver- bum ad omnes homines penetrabit. • Domine, audivi auditionem tuam, et timui. In- tellexi opera tua, et obstupui in medio duarum vitarum cognosceris, dum as:ni appropinquabunt, notus fies, dum aderit tempus declaraberis. Duni perturbata fuerit anima mea in ira, misericordia
ἔσται κύριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον.» Μετὰ τὴν πρώτην πολιορκίαν τῆς Ἱερουσαλὴμ καὶ τὴν παντελῆ καθαίρεσιν αὐτῆς καὶ ἐρήμωσιν τὴν ὑπὸ Βαβυλωνίων καὶ μετὰ τὴν ἀπὸ τῆς πολεμίας γῆς ἐπὶ τὴν οἰκείαν ἐπάνοδον, τὴν ἐπὶ Κύρου τοῦ Περσῶν βασιλέως γενομένην, ἄρτι τῆς Ἱερουσαλὴμ ἀνεγηγερμένης, ἀνανεωθέντος δὲ τοῦ ἁγιάσματος καὶ τοῦ πρὸς αὐτῷ θυσιαστηρίου ἐπὶ Δαρείου τοῦ Πέρσου, ὁ παρὼν προφήτης θεσπίζει, τὴν μετὰ ταῦτα δευτέραν πολιορκίαν τῆς Ἱερουσαλὴμ σημαίνων, ἣν πέπονθεν ὑπὸ Ῥωμαίων οὐκ ἄλλοτε ἢ μετὰ τὰ κατὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῖς οἰκήτορσιν αὐτῆς τετολμημένα. ἐναργέστατα τοιγαροῦν καὶ ἐνταῦθα τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, τοῦ θεοῦ λόγου, ἡ παρουσία καὶ τὰ ἐπὶ ταύτῃ συμβεβηκότα δηλοῦται. ταῦτα δὲ ἦν ὁμοῦ τὰ περὶ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ πεπραγμένα καὶ ἡ παραυτίκα τῷ Ἑβραίων ἔθνει ἐπελθοῦσα πολιορκία καὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ ἡ ἅλωσις, καὶ ἡ πρὸς τούτοις κλῆσις τῶν ἐθνῶν τοῦ τε ἑνὸς καὶ μόνου θεοῦ εἰς πᾶν γένος ἀνθρώπων ἐπίγνωσις.
Επίληφεν. Η μὲν γὰρ τῆς προφητείας λέξις, « Ο έρ- χόμενος, ο φησίν, ο ἥξει, καὶ οὐ χρονίσει. » Καὶ ἐπι- φέρει· « Ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ, ο ὅπερ συναπτόμενον, ἀνάγεσθαι δόξειεν ἂν ἐπὶ τὸν ἐρχόμενον, καὶ οὐ χρονίζοντα, ὅπερ ἐστὶν ἄτοπον. Πῶς γὰρ ἐπ' ἐκεῖνον ἁρμόσει τὸ λέγεσθαι μὴ εὐδοκεῖν ἐν αὐτῷ τὸν Θεόν; Αλλ' ἡ τῆς διαστολῆς παράθεσις ἐναλλάξασα τὴν τοῦ λόγου σύνταξιν, τὴν διάνοιαν ἐσώσατο. Μετὰ γὰρ τὸ « Ἔτι μικρὸν ὅσον, ὁ ἐρχόμενος ἤξει, καὶ οὐ χρονίσει, ο ἑξῆς συνῆψε τό, • Ο δὲ δίκαιος ἐκ πίστεως ζήσεται. » Εἶτα τὸ ἐν τῇ προφητεία πρῶτον κείμενον, ὑπέταξε δεύτερον ἐν τῷ, • Καὶ ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ. » Απαξ γὰρ θεσπίσας λόγος διὰ τῆς προ φητείας, ὅτι δὴ τὸ φῶς τὸ πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐπηγ γελμένον, διὰ τῆς Χριστοῦ παρουσίας ἐψέ ποτε καὶ ἑσπέρας ἀνατελεῖ, καὶ οὐ διαψεύσεται (οὕτω γὰρ ἀντὶ τοῦ, καὶ οὐκ εἰς κενὸν, » ὁ ᾿Ακύλας ἡρμήνευ- ι σεν)· ἔπειτα διὰ τὸ μέλλειν ὀψὲ καὶ ἑσπέρας ἔσεσθα: τὴν τοῦ προφητευομένου παρουσίαν, εἰς ὑπομονὴν πα- ρακαλέσας διὰ τοῦ Ἐὰν ὑστερήσῃ, ὑπόμεινον αὐτὸν, ο † ἐὰν μελλήσῃ προσδέχου αὐτόν· ὅτι ὁ ἐρχόμενος ἥξει καὶ οὐ μὴ χρονίσῃ, ἐπὶ τὴν πίστιν τῆς προφλήσεως τὸν ἀκροατήν παρορμᾷ λέγων· Ὁ δὴ τούτοις πιστεύων, ἐξ αὐτῆς τῆς πίστεως αὑτοῦ δί- καιος ἀναδειχθείς, τὴν κατὰ Θεὸν ζήσεται ζωήν· ὡς ἔμπαλιν ὁ ἀπιστῶν, ἐν οἷς ὑποστείληται μὴ θαρσήσας, μηδὲ ἐμπιστεύσας τοῖς εἰρημένοις, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ. Οὐκοῦν καὶ αὐτοὶ τούτοις ἀκολούθως, ἐναλλάξαντες τὸ πρῶτον ὕστερον, καὶ μεταθέντες τὸ ὕστερον ἐπὶ τὸ πρῶτον, σώσομεν τὸν νοῦν τῆς λέξεως, μετὰ τὸ, ο Ὅτι ὁ ἐρχόμενος ἥξει, καὶ οὐ χρονίσει, ν καθ᾽ ὑπερβατόν συνάπτοντες τὸ, « Ὁ δὲ δίκαιός μου ἐκ πίστεως ζήσεται, » καὶ τούτῳ ἐπιλέγοντες τὸ, • Ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ. » Ταύτῃ δὲ καὶ ὁ Ἀκύλας τῇ διανοίᾳ συντρέχει λέγων· ὁ Ἐὰν μελλήσῃ, προσδέχου αὐτὸν, ὅτι ἐρχό- μενος ἐλεύσεται, καὶ οὐ βραδυνεῖ· ἰδοὺ νωχελευομέ- νου, οὐκ εὐθεῖα ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ, καὶ δίκαιος ἐν πίστε: αὑτοῦ ζήσεται. ' ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΕ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. — Ὡς ἐπίφοβος ἡ περὶ τῆς ἐξ οὐρανῶν καθόδου τοῦ Κυρίου ἀκοὴ τυγχάνει, καὶ μετὰ ἐκπλήξεως τὰ ἔργα αὐτοῦ, ἐλθόντος τε αὐτοῦ ἡ σύμπασα γῆ τῆς αἰνέσεως αὐτοῦ πλησθήσεται, ὅ τέ γε τῆς Καινῆς Διαθήκης αὐτοῦ λόγος εἰς πάντας ανθρώπους διαδρα μεῖται. « Κύριε, εἰσακήκοα τὴν ἀκοήν σου, καὶ ἐφοβήθην. Κύριε, κατενόησα τὰ ἔργα σου, καὶ ἐξέστην· ἐν μέσῳ δύο ζωών γνωσθήσῃς ἐν τῷ ἐγγίζειν τὰ ἔτη, ἐπιγνωσθήσῃ· ἐν τῷ παρεῖναι τὸν καιρὸν, ἀναδει χθήση· ἐν τῷ ταραχθῆναι τὴν ψυχήν μου ἐν ὀργῇ, * - DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. B A eo ". » Et sane specta, quemadmodum quod a propheta obscurius positum est, propterea quod per trajectioneni prolatum sit, Epistola in sensum planiorem transtulerit ; verba enim prophetiæ sic habent : « Veniens veniet, et non morabitur ; » et adjungit : • Si subtraxerit se, non bene sibi placet anima mea in eo. . Quod quidem dum ita conjun- gitur, facile referendum esse videatur ad eum qui venturus est, et non morabitur ; at id quidem per- quam absurdum. Qui enim fieri potest ut illi ac- commodetur quod dicitur, non placere sibi in eo animam suam, si de Deo sit sermo? Sed distinctio quæ apposita est, cum verborum structuram mu- Laverit, sensum conservavit. Nam post illud : « Ad- huc modicum aliquantulumque, qui venturus est veniet, et non tardabit, o continuo adjunxit illud : ‹ Justus autem ex fide vivet, Deinde illud quod in prophetia primum positum est, secundo loco subjecit, ubi ait: • Quod si subtraxerit se, non bene sibi placet anima mea in eo. Cum enim se- mel oraculum per ipsam prophetiam cecinerit, lu- cem omnibus promissam gentibus per Christi ad- ventum aliquando tandem et ad vesperum orituram, et non frustraturam (sic enim pro eo quod est, • et non in vanum, Aquila est interpretatus) ; deinde quod sero et ad vesperum futurus esset ejus, de quo prophetia loquitur, adventus, iden illis verbis, • Si tardius veniet, exspecta illum, vel, e si cunctabitur, accipe illum ; quoniam veniens veniet, et non tardabit, › ad patientiam vocans au- C ditorem, ut vaticinio fidem adhibeat, hortatur, die cens, eum qui his rebus crediderit, ubi ex sua ip- sius fide justus declaratus fuerit, vitam quæ Deo placeat, victurum, sicut e contrario, qui non cre- diderit, ubi subtraxerit se, non confidens neque credens his quæ dicta sunt, futurum ut non bene sibi placeat anima in eo. Ergo nos quoque ipsa hæc sequentes, si commutaverimus ita ut quod prius est, posterius, quod vero posterius est, transla- tum prius faciamus, sensum verborum integrum conservabimus: sic enim post illud, Quoniam veniens veniet et non morabitur, statim subjungemus illud, Justus autein meus ex fide vivet, et huic ipsi connectemus illud, Si subtraxerit se, non bene sibi placet anima mea in eo. » Cum hoc vero sensu etiam Aquila concordat dicens : Si cuncta- bitur accipe illum, quoniam veniens veniet et non tardabit; ecce si tardus sit, non recta anima mea in eo, et justus ex fide ipsius vivet. › Hebr. x, 35-38. D - CAPUT XV. Ab eodem. Quod terribilis sit auditus descensus Domini de cælo, et facta illius cum admiratione, quodque cum ipse venerit, universa terra ipsiuss laude complebitur, et Novi ipsius Testamenti ver- bum ad omnes homines penetrabit. • Domine, audivi auditionem tuam, et timui. In- tellexi opera tua, et obstupui in medio duarum vitarum cognosceris, dum as:ni appropinquabunt, notus fies, dum aderit tempus declaraberis. Duni perturbata fuerit anima mea in ira, misericordia
PG 22:453ὅ γε μὴν πνευματόφορος προφήτης περιπαθέστερον ὡς ἂν ἐπ’ οἰκείοις ὀλοφυρόμενος τοῖς ἐκ περιτομῆς, ἐκ τῆς κατ’ αὐτῶν ἐκφωνήσεως τὴν καταρχὴν πεποίηται τῆς προφητείας. «ἡμέρας» δὴ οὖν «τοῦ κυρίου» ὥσπερ οὖν καὶ ἐν ἑτέροις κἀνταῦθα ὀνομάζει, οὕτως τὸν χρόνον τῆς εἰς ἀνθρώπους τοῦ Χριστοῦ παρουσίας σημαίνων, καὶ σαφῶς δηλῶν ὡς ἄρα ὁ κύριος αὐτός, οἷα «φῶς ἀληθινὸν» τυγχάνων, ἰδίων ποιητής ποτε γενήσεται ἡμερῶν τοῖς τε ἐπὶ γῆς ἅπασιν ἀνθρώποις ἐπιλάμψει, τῶν ἐθνῶν ἁπάντων αὐτόν τε καὶ τὰς ἀκτῖνας τοῦ φωτὸς αὐτοῦ καταδεξαμένων, ὅτε τῶν ἐθνῶν ἁπάντων φωτιζομένων, κατὰ τὸ «τέθεικά σε εἰς φῶς ἐθνῶν, εἰς διαθήκην γένους», τὸ Ἰουδαίων ἔθνος διὰ τὴν εἰς αὐτὸν ἀπιστίαν τοῖς ἐσχάτοις περιπεσεῖται δεινοῖς. τοιοῦτον γάρ ἐστιν τὸ «ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται τοῦ κυρίου, καὶ διαμερισθήσονται τὰ σκῦλά σου ἐν σοί· καὶ ἐπισυνάξω πάντα τὰ ἔθνη ἐπὶ Ἱερουσαλὴμ εἰς πόλεμον, καὶ ἁλώσεται ἡ πόλις καὶ διαρπαγήσονται αἱ οἰκίαι, καὶ αἱ γυναῖκες μολυνθήσονται, καὶ ἐξελεύσεται τὸ ἥμισυ τῆς πόλεως ἐν αἰχμαλωσίᾳ».
ἐλέους μνησθήσῃ. Ὁ Θεὸς ἐκ Θαιμὰν ἥξει, καὶ ὁ ἅγιος ἐξ ὅρους κατασκίου, δασέος. Εκάλυψεν οὐρα νοὺς ἡ ἀρετὴ αὐτοῦ, καὶ τῆς αἰνέσεως αὐτοῦ πλήρης ἡ γῆ· καὶ φέγγος αὐτοῦ ὡς φῶς ἔσται. Κέρατα ἐν χερσὶν αὐτοῦ, καὶ ἔθετο ἀγάπησιν κραταιὰν ἰσχύος αὐτοῦ. Πρὸ προσώπου αὐτοῦ προπορεύσεται λόγος, καὶ ἐξελεύσεται εἰς πεδία. ο Ἐπακούσας δὲ αὐτὸς ἑαυτοῦ, μᾶλλον δὲ τοῦ ἐμπνέοντος καὶ ἐνθεσπίζοντας ἐν αὐτῷ θείου Πνεύματος, ὁ ἱερὸς προφήτης περὶ τοῦ προφητευομένου φήσαντος, ὅτι, « Ερχόμενος ήξει, καὶ οὐ μὴ χρονίσῃ· ὁ δὲ δίκαιος ἐκ πίστεώς μου ζήσει, ο πιστεύσας τε ὡς δίκαιος τῷ χρησμῷ, διὰ τῶν μετὰ χεῖράς φησι· « Κύριε, εἰσακήκοα τὴν ἀκοήν σου, καὶ ἐφοβήθην, » καὶ τὰ ἑξῆς· δι' ὧν σαφῶς Θεὸν εἰς ἀνθρώπους ἥξειν καταγγέλλει. Τις Β δὲ ἂν οὗτος εἴη ὁ πάλαι γνωριζόμενος, ὕστερον δέ ποτε ἐν τῷ ἐγγίζειν τὰ ἔτη γνωσθησόμενος, και κατὰ τὸν προφητευόμενον χρόνον ἀναδειχθησόμενος, ἢ ὁ αὐτὸς ἐκεῖνος ὁ προδηλωθεὶς δεύτερος τῶν ὅλων Κύριος, ὁ καὶ τῇ προῤῥήσει ἀκολούθως, ἐπὶ συντε λείᾳ τῶν αἰώνων, εἰς ἑξάκουστον πᾶσιν ἀνθρώποις κηρυχθείς ; Τούτου δὴ οὖν τὰ ἀνάγραπτα ἐν τοῖς ἱε ροῖς Εὐαγγελίοις ἔργα, τὴν ἐκ Παρθένου δηλονότι, οὗ ἀνείληφε σκήνους, γένεσιν, καὶ ο ὡς ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων, οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα θεῷ, ἀλλὰ ἑαυτὸν ἐκένωσε μορφὴν δούλου λαβών, ο τάς τε ἐπιτελεσθείσας αὐτῷ εἰς ἀνθρώπους παραδοξοποιίας, καὶ τὰ κατ' αὐτοῦ γε τετολμημένα τῷ Ἰουδαίων ἔθνει, τοῖς τῆς ψυχῆς ὀφθαλμοῖς προλαβών, τά τε μέλλοντα συμβήσεσθαι κεκαθαρμέναις ταῖς διανοίαις παρὰ τοῦ διδάσκοντος αὐτὸν θείου Πνεύματος μαθών, ἐκστῆναι ὁ προφήτης ἐπὶ τοῖς ἀκουσθεῖσι καὶ περο- βῆσθαι ὁμολογεῖ, φάσκων· « Κύριε, εἰσακήκοα τὴν ἀκοὴν σου, καὶ ἐφοβήθην. Κύριε, κατενόησα τὰ ἔργα σου, καὶ ἐξέστην. » Ο Σωτὴρ δὲ καὶ Κύριος ἡμῶν, αὐτὸς οὗτος ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ἐν μέσῳ δύο ζωῶν ἐγνώσθη πληθυντικῶς ἐνταῦθα καὶ περισπωμένως τῶν ζωῶν, ἀπὸ ἑνικοῦ τοῦ τῆς ζωῆς ὀνόματος ἐξε ακουομένων. Οὐ γὰρ παροξυτόνως τῶν ζώων, ἀπὸ οὐ- δετέρου του ζώου λέγεται, ἀλλὰ ζωῶν περισπωμένως ἀπὸ πληθυντικῆς εὐθείας τῆς, αἱ ζωαί. Δύο οὖν, φτ σί, ζωῶν μέσον γνωσθήσῃ. Μιᾶς γὰρ οὔσης τῆς κατά Θεὸν ζωῆς, καὶ θατέρας τῆς κατὰ ἄνθρωπον· καὶ τῆς μὲν θνητῆς, τῆς δὲ ἀϊδίου· ἀμφοτέρων εἰκότως ὁ Κύ ριος διὰ πείρας ἐλθὼν, ἐν μέσῳ δύο ζωων γνωσθῆκαι λέγεται, κατὰ τὴν τῶν Ἑβδομήκοντα ἑρμηνείαν. Κατά γὰρ τὸν ᾿Ακύλαν οὐχ οὕτως, ἀλλ', « Ἐν τῷ ἐγγίζειν τὰ ἔτη, ζώωσον αὐτὸ, » εἴρηται. Τί δὲ αὐτὸ, ἢ . Τὸ κάτεργόν σου; ». φησί · Καὶ ὁ Θεοδοτίων δέ φησιν· • Ἐν μέσῳ ἐτῶν ζώωσον αὐτόν. » Καὶ ὁ Σύμμαχος, • Ἐντὸς τῶν ἐνιαυτῶν ἀναζώωσον αὐτὸν, ν ἐκδέδωκε. Πάντες οὖν « ζώωσον αὐτὸν εἰπόντες, σαφῶς, ὅτι μὴ περὶ οἷον ἀλόγων τινῶν ἢ λογικῶν ζώων ὁ λόγος τυγχάνει παρέστησαν. Διὸ παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα λε- γομένου τοῦ, «Ἐν μέσῳ δύο ζωῶν γνωσθήσῃ, ο οὐ κατὰ τοὺς πρὸ ἡμῶν ἐξειλήφαμεν, ἀλλὰ δύο ζωὰς τοῦ προφητευομένου δηλοῦσθαι ἔφαμεν· μίαν μὲν τὴν ἕν EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - memor eris. Deus de Thama veniet, et sanctus de A monte umbroso denso: cooperuit cœlos virtus ejus, et iaude ejus plena est terra, et splendor ejus ut lu- men erit. Cornua in manibus ejus, et posuit dile- ctionem fortem roboris sui ante faciem ejus ibit Verbum, et egredietur in campos ". » cum enim ipse seipsum audisset propheta sanctus, ac potius divinum qui ipsum afflabat, quique in ipso canebat Spiritum, de eo de quo ipsa prophetia loquitur, di- centem: Quod veniens veniet et non morabitur, justus autem ex fide mea vivet 76, » cumque credi- disset illum esse justum oraculo, in his verbis quæ nunc in manibus sunt, ita ait : • Domine, audivi auditionem tuam et timui, et quæ sequuntur; in quibus manifestissime Deum ad homines venturum denuntiat. Quis vero alius hic sit qui olim cogno- sceretur, et post aliquando dum anni appropinqua- bunt, esset agnoscendus, et per id tempus de quo prophetia loquitur, declarandus : quis, inquam, hic sit nisi ille ipse qui antea dictus est universi Dominus? qui etiam hoc comprobato vaticinio, in consummatione sæculorum ita nuntiatus est ac prae dicatus, ut omnes homines exaudierint. Hujusce igitur ea, quæ palam in sacris Evangeliis descripta sunt, facta, corporis videlicet, quod assumpsit de Virgine generationem, item quemadmodum ‹ cum esset in forma Dei, non rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo, sed seipsum exinanivit formam servi accipiens ”; præterea quæ miracula in homi- nibus degens ediderit, nec non quæcumque contra ipsum ausa est Judaica gens, omnia, inquam, hæc et alia similia his cum animæ oculis providisset, quæque eventura in posterum exspectabantur, di- vino Spiritu docente, purgatissima intelligentia per- cepisset, ex iis quæ hoc modo audierat, se obstu- puisse ac timuisse fatetur propheta, dicens : ‹ Du- mine, audivi auditionem tuam, et timui : Domine, intellexi opera tua, et obstupui. › Salvator autein ac Dominus noster, ipsum utique hoc Dei Verbum, in medio duarum vitarum cognitus est. Non enim duorum animalium est legendum, sed duarum vita- rum. Duarum ergo vitarum, inquit, medium co- gnosceris. Cum enim una secundum Deum sit vita, et altera secundum hominem, et illa quidem morta- lis, hæc vero sempiterna, merito cum utramque D expertus esset Dominus, atque eo modo venisset, in medio duarum vitarum esse cognitus dicitur, ex interpretatione quam Septuaginta ediderunt. Nam ex ea quam Aquila edidit, non item, sed sic : Dum appropinquant anni, vivifica illud. Sed quidnam est illud, nisi quod ait : opus tuum ?, Theodotion vero ita ait : ‹ In medio annorum vivifica ipsum. › Et Symmachus: « Intra annos reviviscere fac ip- sum, interpretatus est. Cum igitur omnes, e vivi- fca ipsum, dixerint, plane non de quibusdam › veluti brutis, aut etiam ratione præditis animalibus, sermonem esse declararunt. Quapropter cum apud • › c H₁jac. 111, 1-6. ” Habac. 11, 3. Philipp. 11, 6, 7. . . I |
μετὰ δὲ τὴν [κατὰ] τῆς Ἱερουσαλὴμ πολιορκίαν καὶ τὴν μετ’ αὐτὴν αἰχμαλωσίαν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐπιλέγει ἑξῆς ἀγαθὰ τοῖς πᾶσι, θεσπίζων· «καὶ ἔσται κύριος εἰς βασιλέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν», καὶ πάλιν· «ἔσται κύριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον». ἀλλὰ γὰρ καὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος τοιαῦτα πείσεσθαι ἐν ταῖς τοῦ κυρίου ἡμέραις τῆς προρρήσεως ἀποφηναμένης, τίς οὐκ ἂν θαυμάσειεν τῆς προρρήσεως τὸ ἀποτέλεσμα; ἅμα γὰρ Ἰησοῦς ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν παρῆν ἠσέβουν τε εἰς αὐτὸν οἱ ἐκ περιτομῆς, [καὶ] πάντα αὐτοῖς ἀθρόως τὰ προηγορευμένα μετὰ πεντακοσιοστὸν ἔτος τῆς προρρήσεως τέλους ἐτύγχανεν, ἐξ αὐτοῦ Πιλάτου καὶ μέχρι τῆς κατὰ Νέρωνα καὶ Τίτον καὶ Οὐεσπασιανὸν πολιορκίας οὐ διαλελοιπότων αὐτοὺς παντοίων καὶ ἐπαλλήλων συμφορῶν, ὡς πάρεστιν ἐκ τῆς Φλαυίου Ἰωσήπου γραφείσης ἱστορίας ἀναλέξασθαι. τότε μὲν οὖν εἰκὸς «τὸ ἥμισυ τῆς πόλεως» ἀπολωλέναι τῇ πολιορκίᾳ, ὥς φησιν ἡ προφητεία.
ἐλέους μνησθήσῃ. Ὁ Θεὸς ἐκ Θαιμὰν ἥξει, καὶ ὁ ἅγιος ἐξ ὅρους κατασκίου, δασέος. Εκάλυψεν οὐρα νοὺς ἡ ἀρετὴ αὐτοῦ, καὶ τῆς αἰνέσεως αὐτοῦ πλήρης ἡ γῆ· καὶ φέγγος αὐτοῦ ὡς φῶς ἔσται. Κέρατα ἐν χερσὶν αὐτοῦ, καὶ ἔθετο ἀγάπησιν κραταιὰν ἰσχύος αὐτοῦ. Πρὸ προσώπου αὐτοῦ προπορεύσεται λόγος, καὶ ἐξελεύσεται εἰς πεδία. ο Ἐπακούσας δὲ αὐτὸς ἑαυτοῦ, μᾶλλον δὲ τοῦ ἐμπνέοντος καὶ ἐνθεσπίζοντας ἐν αὐτῷ θείου Πνεύματος, ὁ ἱερὸς προφήτης περὶ τοῦ προφητευομένου φήσαντος, ὅτι, « Ερχόμενος ήξει, καὶ οὐ μὴ χρονίσῃ· ὁ δὲ δίκαιος ἐκ πίστεώς μου ζήσει, ο πιστεύσας τε ὡς δίκαιος τῷ χρησμῷ, διὰ τῶν μετὰ χεῖράς φησι· « Κύριε, εἰσακήκοα τὴν ἀκοήν σου, καὶ ἐφοβήθην, » καὶ τὰ ἑξῆς· δι' ὧν σαφῶς Θεὸν εἰς ἀνθρώπους ἥξειν καταγγέλλει. Τις Β δὲ ἂν οὗτος εἴη ὁ πάλαι γνωριζόμενος, ὕστερον δέ ποτε ἐν τῷ ἐγγίζειν τὰ ἔτη γνωσθησόμενος, και κατὰ τὸν προφητευόμενον χρόνον ἀναδειχθησόμενος, ἢ ὁ αὐτὸς ἐκεῖνος ὁ προδηλωθεὶς δεύτερος τῶν ὅλων Κύριος, ὁ καὶ τῇ προῤῥήσει ἀκολούθως, ἐπὶ συντε λείᾳ τῶν αἰώνων, εἰς ἑξάκουστον πᾶσιν ἀνθρώποις κηρυχθείς ; Τούτου δὴ οὖν τὰ ἀνάγραπτα ἐν τοῖς ἱε ροῖς Εὐαγγελίοις ἔργα, τὴν ἐκ Παρθένου δηλονότι, οὗ ἀνείληφε σκήνους, γένεσιν, καὶ ο ὡς ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων, οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα θεῷ, ἀλλὰ ἑαυτὸν ἐκένωσε μορφὴν δούλου λαβών, ο τάς τε ἐπιτελεσθείσας αὐτῷ εἰς ἀνθρώπους παραδοξοποιίας, καὶ τὰ κατ' αὐτοῦ γε τετολμημένα τῷ Ἰουδαίων ἔθνει, τοῖς τῆς ψυχῆς ὀφθαλμοῖς προλαβών, τά τε μέλλοντα συμβήσεσθαι κεκαθαρμέναις ταῖς διανοίαις παρὰ τοῦ διδάσκοντος αὐτὸν θείου Πνεύματος μαθών, ἐκστῆναι ὁ προφήτης ἐπὶ τοῖς ἀκουσθεῖσι καὶ περο- βῆσθαι ὁμολογεῖ, φάσκων· « Κύριε, εἰσακήκοα τὴν ἀκοὴν σου, καὶ ἐφοβήθην. Κύριε, κατενόησα τὰ ἔργα σου, καὶ ἐξέστην. » Ο Σωτὴρ δὲ καὶ Κύριος ἡμῶν, αὐτὸς οὗτος ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ἐν μέσῳ δύο ζωῶν ἐγνώσθη πληθυντικῶς ἐνταῦθα καὶ περισπωμένως τῶν ζωῶν, ἀπὸ ἑνικοῦ τοῦ τῆς ζωῆς ὀνόματος ἐξε ακουομένων. Οὐ γὰρ παροξυτόνως τῶν ζώων, ἀπὸ οὐ- δετέρου του ζώου λέγεται, ἀλλὰ ζωῶν περισπωμένως ἀπὸ πληθυντικῆς εὐθείας τῆς, αἱ ζωαί. Δύο οὖν, φτ σί, ζωῶν μέσον γνωσθήσῃ. Μιᾶς γὰρ οὔσης τῆς κατά Θεὸν ζωῆς, καὶ θατέρας τῆς κατὰ ἄνθρωπον· καὶ τῆς μὲν θνητῆς, τῆς δὲ ἀϊδίου· ἀμφοτέρων εἰκότως ὁ Κύ ριος διὰ πείρας ἐλθὼν, ἐν μέσῳ δύο ζωων γνωσθῆκαι λέγεται, κατὰ τὴν τῶν Ἑβδομήκοντα ἑρμηνείαν. Κατά γὰρ τὸν ᾿Ακύλαν οὐχ οὕτως, ἀλλ', « Ἐν τῷ ἐγγίζειν τὰ ἔτη, ζώωσον αὐτὸ, » εἴρηται. Τί δὲ αὐτὸ, ἢ . Τὸ κάτεργόν σου; ». φησί · Καὶ ὁ Θεοδοτίων δέ φησιν· • Ἐν μέσῳ ἐτῶν ζώωσον αὐτόν. » Καὶ ὁ Σύμμαχος, • Ἐντὸς τῶν ἐνιαυτῶν ἀναζώωσον αὐτὸν, ν ἐκδέδωκε. Πάντες οὖν « ζώωσον αὐτὸν εἰπόντες, σαφῶς, ὅτι μὴ περὶ οἷον ἀλόγων τινῶν ἢ λογικῶν ζώων ὁ λόγος τυγχάνει παρέστησαν. Διὸ παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα λε- γομένου τοῦ, «Ἐν μέσῳ δύο ζωῶν γνωσθήσῃ, ο οὐ κατὰ τοὺς πρὸ ἡμῶν ἐξειλήφαμεν, ἀλλὰ δύο ζωὰς τοῦ προφητευομένου δηλοῦσθαι ἔφαμεν· μίαν μὲν τὴν ἕν EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - memor eris. Deus de Thama veniet, et sanctus de A monte umbroso denso: cooperuit cœlos virtus ejus, et iaude ejus plena est terra, et splendor ejus ut lu- men erit. Cornua in manibus ejus, et posuit dile- ctionem fortem roboris sui ante faciem ejus ibit Verbum, et egredietur in campos ". » cum enim ipse seipsum audisset propheta sanctus, ac potius divinum qui ipsum afflabat, quique in ipso canebat Spiritum, de eo de quo ipsa prophetia loquitur, di- centem: Quod veniens veniet et non morabitur, justus autem ex fide mea vivet 76, » cumque credi- disset illum esse justum oraculo, in his verbis quæ nunc in manibus sunt, ita ait : • Domine, audivi auditionem tuam et timui, et quæ sequuntur; in quibus manifestissime Deum ad homines venturum denuntiat. Quis vero alius hic sit qui olim cogno- sceretur, et post aliquando dum anni appropinqua- bunt, esset agnoscendus, et per id tempus de quo prophetia loquitur, declarandus : quis, inquam, hic sit nisi ille ipse qui antea dictus est universi Dominus? qui etiam hoc comprobato vaticinio, in consummatione sæculorum ita nuntiatus est ac prae dicatus, ut omnes homines exaudierint. Hujusce igitur ea, quæ palam in sacris Evangeliis descripta sunt, facta, corporis videlicet, quod assumpsit de Virgine generationem, item quemadmodum ‹ cum esset in forma Dei, non rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo, sed seipsum exinanivit formam servi accipiens ”; præterea quæ miracula in homi- nibus degens ediderit, nec non quæcumque contra ipsum ausa est Judaica gens, omnia, inquam, hæc et alia similia his cum animæ oculis providisset, quæque eventura in posterum exspectabantur, di- vino Spiritu docente, purgatissima intelligentia per- cepisset, ex iis quæ hoc modo audierat, se obstu- puisse ac timuisse fatetur propheta, dicens : ‹ Du- mine, audivi auditionem tuam, et timui : Domine, intellexi opera tua, et obstupui. › Salvator autein ac Dominus noster, ipsum utique hoc Dei Verbum, in medio duarum vitarum cognitus est. Non enim duorum animalium est legendum, sed duarum vita- rum. Duarum ergo vitarum, inquit, medium co- gnosceris. Cum enim una secundum Deum sit vita, et altera secundum hominem, et illa quidem morta- lis, hæc vero sempiterna, merito cum utramque D expertus esset Dominus, atque eo modo venisset, in medio duarum vitarum esse cognitus dicitur, ex interpretatione quam Septuaginta ediderunt. Nam ex ea quam Aquila edidit, non item, sed sic : Dum appropinquant anni, vivifica illud. Sed quidnam est illud, nisi quod ait : opus tuum ?, Theodotion vero ita ait : ‹ In medio annorum vivifica ipsum. › Et Symmachus: « Intra annos reviviscere fac ip- sum, interpretatus est. Cum igitur omnes, e vivi- fca ipsum, dixerint, plane non de quibusdam › veluti brutis, aut etiam ratione præditis animalibus, sermonem esse declararunt. Quapropter cum apud • › c H₁jac. 111, 1-6. ” Habac. 11, 3. Philipp. 11, 6, 7. . . I |
μετ’ οὐ πολὺν δὲ χρόνον κατὰ Ἀδριανὸν αὐτοκράτορα κινήσεως αὖθις Ἰουδαϊκῆς γενομένης, τὸ λεῖπον τῆς πόλεως μέρος ἥμισυ πολιορκηθὲν αὖθις ἐξελαύνεται, ὡς ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο πάμπαν ἄβατον αὐτοῖς γενέσθαι τὸν τόπον. Εἰ δὲ λέγοι τις κατὰ Ἀντίοχον τὸν Ἐπιφανῆ ταῦτα πεπληρῶσθαι, σκεψάσθω εἰ οἷός τέ ἐστιν ἀποδιδόναι καὶ τὰ λοιπὰ τῆς προφητείας κατὰ τοὺς Ἀντιόχου χρόνους· οἷον τὸ αἰχμαλωσίαν πεπονθέναι τὸν λαόν, καὶ τὸ στῆναι τοὺς πόδας κυρίου ἐπὶ τὸ τῶν ἐλαιῶν ὄρος, καὶ εἰ γέγονεν «κύριος εἰς βασιλέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ», καὶ εἰ τὸ «ὄνομα» κυρίου «ἐκύκλωσεν τὴν γῆν πᾶσαν καὶ τὴν ἔρημον», ὅτε τῆς Συρίας Ἀντίοχος ἐκράτει. καὶ τὰ λοιπὰ δὲ τῆς προρρήσεως ὁποίου τέλους ἔτυχεν Ἀντιόχου βασιλεύοντος, πῶς τις ἀποδώσει; καθ’ ἡμᾶς δὲ ταῦτα καὶ πρὸς λέξιν μὲν ἀποδέδοται, καὶ καθ’ ἑτέραν δὲ διάνοιαν· μετὰ γὰρ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ παρουσίαν ἡ πόλις αὐτῶν, αὐτή γε ἡ Ἱερουσαλήμ, καὶ τὸ πᾶν σύστημα καὶ πολίτευμα τῆς κατὰ τὸν νόμον Μωσέως θρησκείας καθῃρεῖτο·
ἐλέους μνησθήσῃ. Ὁ Θεὸς ἐκ Θαιμὰν ἥξει, καὶ ὁ ἅγιος ἐξ ὅρους κατασκίου, δασέος. Εκάλυψεν οὐρα νοὺς ἡ ἀρετὴ αὐτοῦ, καὶ τῆς αἰνέσεως αὐτοῦ πλήρης ἡ γῆ· καὶ φέγγος αὐτοῦ ὡς φῶς ἔσται. Κέρατα ἐν χερσὶν αὐτοῦ, καὶ ἔθετο ἀγάπησιν κραταιὰν ἰσχύος αὐτοῦ. Πρὸ προσώπου αὐτοῦ προπορεύσεται λόγος, καὶ ἐξελεύσεται εἰς πεδία. ο Ἐπακούσας δὲ αὐτὸς ἑαυτοῦ, μᾶλλον δὲ τοῦ ἐμπνέοντος καὶ ἐνθεσπίζοντας ἐν αὐτῷ θείου Πνεύματος, ὁ ἱερὸς προφήτης περὶ τοῦ προφητευομένου φήσαντος, ὅτι, « Ερχόμενος ήξει, καὶ οὐ μὴ χρονίσῃ· ὁ δὲ δίκαιος ἐκ πίστεώς μου ζήσει, ο πιστεύσας τε ὡς δίκαιος τῷ χρησμῷ, διὰ τῶν μετὰ χεῖράς φησι· « Κύριε, εἰσακήκοα τὴν ἀκοήν σου, καὶ ἐφοβήθην, » καὶ τὰ ἑξῆς· δι' ὧν σαφῶς Θεὸν εἰς ἀνθρώπους ἥξειν καταγγέλλει. Τις Β δὲ ἂν οὗτος εἴη ὁ πάλαι γνωριζόμενος, ὕστερον δέ ποτε ἐν τῷ ἐγγίζειν τὰ ἔτη γνωσθησόμενος, και κατὰ τὸν προφητευόμενον χρόνον ἀναδειχθησόμενος, ἢ ὁ αὐτὸς ἐκεῖνος ὁ προδηλωθεὶς δεύτερος τῶν ὅλων Κύριος, ὁ καὶ τῇ προῤῥήσει ἀκολούθως, ἐπὶ συντε λείᾳ τῶν αἰώνων, εἰς ἑξάκουστον πᾶσιν ἀνθρώποις κηρυχθείς ; Τούτου δὴ οὖν τὰ ἀνάγραπτα ἐν τοῖς ἱε ροῖς Εὐαγγελίοις ἔργα, τὴν ἐκ Παρθένου δηλονότι, οὗ ἀνείληφε σκήνους, γένεσιν, καὶ ο ὡς ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων, οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα θεῷ, ἀλλὰ ἑαυτὸν ἐκένωσε μορφὴν δούλου λαβών, ο τάς τε ἐπιτελεσθείσας αὐτῷ εἰς ἀνθρώπους παραδοξοποιίας, καὶ τὰ κατ' αὐτοῦ γε τετολμημένα τῷ Ἰουδαίων ἔθνει, τοῖς τῆς ψυχῆς ὀφθαλμοῖς προλαβών, τά τε μέλλοντα συμβήσεσθαι κεκαθαρμέναις ταῖς διανοίαις παρὰ τοῦ διδάσκοντος αὐτὸν θείου Πνεύματος μαθών, ἐκστῆναι ὁ προφήτης ἐπὶ τοῖς ἀκουσθεῖσι καὶ περο- βῆσθαι ὁμολογεῖ, φάσκων· « Κύριε, εἰσακήκοα τὴν ἀκοὴν σου, καὶ ἐφοβήθην. Κύριε, κατενόησα τὰ ἔργα σου, καὶ ἐξέστην. » Ο Σωτὴρ δὲ καὶ Κύριος ἡμῶν, αὐτὸς οὗτος ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ἐν μέσῳ δύο ζωῶν ἐγνώσθη πληθυντικῶς ἐνταῦθα καὶ περισπωμένως τῶν ζωῶν, ἀπὸ ἑνικοῦ τοῦ τῆς ζωῆς ὀνόματος ἐξε ακουομένων. Οὐ γὰρ παροξυτόνως τῶν ζώων, ἀπὸ οὐ- δετέρου του ζώου λέγεται, ἀλλὰ ζωῶν περισπωμένως ἀπὸ πληθυντικῆς εὐθείας τῆς, αἱ ζωαί. Δύο οὖν, φτ σί, ζωῶν μέσον γνωσθήσῃ. Μιᾶς γὰρ οὔσης τῆς κατά Θεὸν ζωῆς, καὶ θατέρας τῆς κατὰ ἄνθρωπον· καὶ τῆς μὲν θνητῆς, τῆς δὲ ἀϊδίου· ἀμφοτέρων εἰκότως ὁ Κύ ριος διὰ πείρας ἐλθὼν, ἐν μέσῳ δύο ζωων γνωσθῆκαι λέγεται, κατὰ τὴν τῶν Ἑβδομήκοντα ἑρμηνείαν. Κατά γὰρ τὸν ᾿Ακύλαν οὐχ οὕτως, ἀλλ', « Ἐν τῷ ἐγγίζειν τὰ ἔτη, ζώωσον αὐτὸ, » εἴρηται. Τί δὲ αὐτὸ, ἢ . Τὸ κάτεργόν σου; ». φησί · Καὶ ὁ Θεοδοτίων δέ φησιν· • Ἐν μέσῳ ἐτῶν ζώωσον αὐτόν. » Καὶ ὁ Σύμμαχος, • Ἐντὸς τῶν ἐνιαυτῶν ἀναζώωσον αὐτὸν, ν ἐκδέδωκε. Πάντες οὖν « ζώωσον αὐτὸν εἰπόντες, σαφῶς, ὅτι μὴ περὶ οἷον ἀλόγων τινῶν ἢ λογικῶν ζώων ὁ λόγος τυγχάνει παρέστησαν. Διὸ παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα λε- γομένου τοῦ, «Ἐν μέσῳ δύο ζωῶν γνωσθήσῃ, ο οὐ κατὰ τοὺς πρὸ ἡμῶν ἐξειλήφαμεν, ἀλλὰ δύο ζωὰς τοῦ προφητευομένου δηλοῦσθαι ἔφαμεν· μίαν μὲν τὴν ἕν EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - memor eris. Deus de Thama veniet, et sanctus de A monte umbroso denso: cooperuit cœlos virtus ejus, et iaude ejus plena est terra, et splendor ejus ut lu- men erit. Cornua in manibus ejus, et posuit dile- ctionem fortem roboris sui ante faciem ejus ibit Verbum, et egredietur in campos ". » cum enim ipse seipsum audisset propheta sanctus, ac potius divinum qui ipsum afflabat, quique in ipso canebat Spiritum, de eo de quo ipsa prophetia loquitur, di- centem: Quod veniens veniet et non morabitur, justus autem ex fide mea vivet 76, » cumque credi- disset illum esse justum oraculo, in his verbis quæ nunc in manibus sunt, ita ait : • Domine, audivi auditionem tuam et timui, et quæ sequuntur; in quibus manifestissime Deum ad homines venturum denuntiat. Quis vero alius hic sit qui olim cogno- sceretur, et post aliquando dum anni appropinqua- bunt, esset agnoscendus, et per id tempus de quo prophetia loquitur, declarandus : quis, inquam, hic sit nisi ille ipse qui antea dictus est universi Dominus? qui etiam hoc comprobato vaticinio, in consummatione sæculorum ita nuntiatus est ac prae dicatus, ut omnes homines exaudierint. Hujusce igitur ea, quæ palam in sacris Evangeliis descripta sunt, facta, corporis videlicet, quod assumpsit de Virgine generationem, item quemadmodum ‹ cum esset in forma Dei, non rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo, sed seipsum exinanivit formam servi accipiens ”; præterea quæ miracula in homi- nibus degens ediderit, nec non quæcumque contra ipsum ausa est Judaica gens, omnia, inquam, hæc et alia similia his cum animæ oculis providisset, quæque eventura in posterum exspectabantur, di- vino Spiritu docente, purgatissima intelligentia per- cepisset, ex iis quæ hoc modo audierat, se obstu- puisse ac timuisse fatetur propheta, dicens : ‹ Du- mine, audivi auditionem tuam, et timui : Domine, intellexi opera tua, et obstupui. › Salvator autein ac Dominus noster, ipsum utique hoc Dei Verbum, in medio duarum vitarum cognitus est. Non enim duorum animalium est legendum, sed duarum vita- rum. Duarum ergo vitarum, inquit, medium co- gnosceris. Cum enim una secundum Deum sit vita, et altera secundum hominem, et illa quidem morta- lis, hæc vero sempiterna, merito cum utramque D expertus esset Dominus, atque eo modo venisset, in medio duarum vitarum esse cognitus dicitur, ex interpretatione quam Septuaginta ediderunt. Nam ex ea quam Aquila edidit, non item, sed sic : Dum appropinquant anni, vivifica illud. Sed quidnam est illud, nisi quod ait : opus tuum ?, Theodotion vero ita ait : ‹ In medio annorum vivifica ipsum. › Et Symmachus: « Intra annos reviviscere fac ip- sum, interpretatus est. Cum igitur omnes, e vivi- fca ipsum, dixerint, plane non de quibusdam › veluti brutis, aut etiam ratione præditis animalibus, sermonem esse declararunt. Quapropter cum apud • › c H₁jac. 111, 1-6. ” Habac. 11, 3. Philipp. 11, 6, 7. . . I |
PG 22:455αὐτίκα τε τὴν κατὰ διάνοιαν αἰχμαλωσίαν πρὸς τῇ σωματικῇ πεπόνθασιν, τὸν σωτῆρα καὶ λυτρωτὴν τῶν ἀνθρωπίνων ψυχῶν μὴ παραδεξάμενοι, τὸν ἐλθόντα «κηρῦξαι» τοῖς ὑπὸ δαιμόνων πονηρῶν «αἰχμαλώτοις ἄφεσιν καὶ τοῖς» τὰς διανοίας «τυφλοῖς ἀνάβλεψιν». ταῦτα δὲ πεπονθότων ἐκείνων διὰ τὴν ἀπιστίαν αὐτῶν, οἱ τὸν σφῶν λυτρωτὴν ἐπιγνόντες οἰκεῖοί τε αὐτοῦ γενόμενοι μαθηταὶ καὶ ἀπόστολοι καὶ εὐαγγελισταί, πλεῖστοί τε ἄλλοι τῶν ἐκ περιτομῆς εἰς αὐτὸν πεπιστευκότων, περὶ ὧν φησιν ὁ ἀπόστολος «οὕτω καὶ νῦν λεῖμμα κατ’ ἐκλογὴν χάριτος γέγονεν», καὶ τὸ «εἰ μὴ κύριος Σαβαὼθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν καὶ ὡς Γόμορρα ἂν ὡμοιώθημεν», τῆς νενοημένης ἡμῖν κατὰ διάνοιαν πολιορκίας ἄπειροι διεφυλάχθησαν οὐ μόνον ἀλλὰ καὶ τῆς πρὸς λέξιν ἀποδοθείσης. οἱ γοῦν ἀπόστολοι καὶ μαθηταὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, καὶ πάντες οἱ ἐξ Ἰουδαίων εἰς αὐτὸν πεπιστευκότες, μακρὰν τῆς Ἰουδαίας γῆς γενόμενοι καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν ἐπισπαρέντες, τὸν κατὰ τῶν οἰκούντων τὴν πόλιν ὄλεθρον διαδρᾶναι τότε ἠδυνήθησαν. καὶ τοῦτο δὲ ἡ προφητεία προλαβοῦσα ἐθέσπισεν δι’ ὧν ἔφησεν·
ἀοράτους καὶ ἀντικειμένας δυνάμεις ωθούμενος κι κερατίζων, ἀπελαύνει. Ακολούθως τούτοις ἐπιλέγει Καὶ ἔθετο ἀγάπησιν κραταιὰν ἰσχύος αὐτοῦ. Καὶ τῆς γε εἰς ἀνθρώπους κραταιᾶς διαθέσεω αὐτοῦ, καὶ ἀγάπης δεῖγμα μέγιστον ἦν τὸ πρό προσώπου αὐτοῦ πορευθῆναι λόγον, δηλονότι τη σωτήριον καὶ εὐαγγελικόν, ἐξελθόντα τε τοῦτον δια δραμεῖν εἰς πεδία, ὥστε ἐν ὀλίγῳ πᾶσαν πληρώσει τὴν οἰκουμένην τῆς ὑπ' αὐτοῦ προξενηθείσης ἅπασιν ἀνθρώποις σωτηρίας, ἀκολούθως τῇ προφητεία στ Εt σάσῃ˙ • Πρὸ προσώπου αὐτοῦ προπορεύσεται λόγος, καὶ ἐξελεύσεται εἰς πεδία. » Κατὰ τὴν δευτέραν δὲ αὐτοῦ παρουσίαν, ἔτι μᾶλλον καὶ κυριώτερον ε Λόγος αὐτοῦ πέρας ἐπιθήσει τοῖς τε εἰρημένοις καὶ τοῖς ἑξῆς ἐπιφερομένοις, ἃ καὶ οὐ νῦν ἐξετάζειν και ρός. είκι. • ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΓ'. - ᾿Απὸ τοῦ Ζαχαρίου. Ως ὁ Κύριος ὁ παντο κράτωρ ὁμολογεῖ ὑφ' ἑτέρου Κυρίου παντοκρά τορος ἐπὶ καθαιρέσει τῶν φαύλων ἀπεστάλθαι. • Τάδε λέγει Κύριος παντοκράτωρ· Οπίσω δόξης ἀπέσταλκέ με ἐπὶ τὰ ἔθνη, τὰ σκυλεύσαντα ὑμᾶς· διότι ὁ ἁπτόμενος ὑμῶν, ὡς ὁ ἁπτόμενος τῆς κόρης τοῦ ὀφθαλμοῦ αὐτοῦ. Διότι ἰδοὺ ἐγὼ ἐπιφέρω την χεῖρά μου ἐπ' αὐτοῖς, καὶ ἔσονται σκύλα τοῖς δουλεύ η σασιν αὐτοῖς, καὶ γνώσεσθε, ὅτι Κύριος παντο κράτωρ ἐξαπέσταλκέ με. ο Κύριος αὐτὸς ὁ παντο κράτωρ ἐν τούτοις ἑαυτὸν ἀπεστάλθαι φησὶ, καὶ τὸν ἀποστείλαντα, ὅστις εἴη, διδάσκει λέγων· « Καὶ γνώσεσθε, ὅτι Κύριος παντοκράτωρ ἐξαπέσταλκέ με. › Οὐκοῦν καὶ ἐνταῦθα δύο σαφῶς ἔχεις, μια χρωμένους προσηγορίᾳ, τόν τε ἀποστείλαντα Κύριο παντοκράτορα, καὶ τὸν ἀποστελλόμενον, ὁμώνυμον τε ἀποστείλαντι. Τίνα δ' ἂν ἕτερον εἴποις τὸν ἀποστελ- λόμενον, ἢ τὸν διὰ πλειόνων ἡμῖν προηγορευμένον Θεόν Λόγον, πρὸς τοῦ Πατρὸς ἀπεστάλθαι ὁμολο γοῦντα, σαφῶς δὲ εἰρηκότα, ο ὑπίσω δόξης ἀπὸ έσταλκέ με, ο δηλοῦντα, ὅτι προϋπάρχων ἐν δόξῃ τῇ παρὰ τῷ Πατρὶ, μετὰ ταῦτα ἀπέσταλτο ἐπὶ τὰ ἔθνη τὰ σκυλεύσαντα ὑμᾶς; Ἐπὶ γὰρ τὰ πρότερον ἐχ- θρὰ καὶ πολέμια τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ ἔθνη ἀποστα λεὶς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ταῦθ᾽ ὑφ᾽ ἑαυτὸν ἡγάγετο, σκυλεύσας αὐτὰ διὰ τῶν αὐτοῦ μαθητῶν, οἵτινες ἦταν μέρος τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ, ὄντινα πάλαι καταδε δούλωντο τὰ ἔθνη, σκυλεύσαντα αὐτὸν τῇ οἰκείᾳ εἰδω λολατρείᾳ. Τοῦτ᾽ οὖν φησι πείσεσθαι τὰ ἔθνη, ἅπερ διατέθεικεν. Ὡς γὰρ τὸν λαὸν τοῦ Θεοῦ, τῆς πατρας εὐσεβείας μεταστησάμενα, σκύλα τοῖς ἰδίοις δαίμοσι κατεστήσατο, οὕτω ποτὲ καὶ αὐτὰ τῆς πατρικῆς εἰδωλολατρείας πρὸς τῶν πάλαι δεδουλευκότων αὐτοῖς σκυλευθήσεται, καὶ ὑπὸ τὸν ζυγὸν τῆς καθ᾿ Εβραίους εὐσεβείας μεταστήσεται. Τοῦτο δὲ ἔσεσθαί φησιν ὁ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. - APOLOGETICA. Deinceps adjungit: e Cooperuit calos virtus A ejus, et laudis ejus plena est terra, et splendor ejus ut lumen erit. » Quibus utique verbis, simul et glo- • riosum ejus in cœlo regnum ostenditur, et quæ posthac futura est, longiusque duratura, atque in omnem terram penetratura, doctrinæ, quæ de illo fertur, laudatio. Illud autem : • Cornua in manibus ejus, a regni ejus insignia et notas significat, qui- bus cornibus, invisibiles atque adversantes pote- states repellens, et victas obtinens abigit. Ordine his deinceps adjungit : . posuit dilectionem for- Et tem roboris sui. » Et sane vebementis affectionis ejus ac dilectionis erga homines indicium maxi- mum fuerit, quod ante faciem ejus incesserit ver- bum illud, videlicet salutare atque evangelicum, quod etiam egressum percurrerit campos, adeo ut B brevi tempore totum orbem terrarum ea, quæ per ipsum omnibus hominibus conciliata sit, salute im- pleverit, comprobata ejus prophetiæ veritate, quæ ait: Ante faciem ejus ibit verbum, et egredietur in campos. › In secundo autem ejusdem adventu, amplius quoque ac magis proprie Verbum ejus et his quæ dicta sunt et iis quæ deinceps sequuntur, finem imponet, quibus nunc explorandis atque in- dagandis tempus non adest. - CAPUT XVI. A Zacharia. Quemadmodum Dominus omnipotens confitetur se missum, ut auferat ea, quæ vitiosa C • Hæc dicit Dominus omnipotens : Post gloriam nisit me ad gentes, quæ spoliaverunt vos : quo- niam qui tangit vos, quasi is qui tangit pupillam oculi ejus : quia ecce allero manum meam super & ipsos et erunt spolia iis qui servierint eis, et co- gnoscetis quod Dominus omnipotens misit me Ipse Dominus omnipotens in his seipsum missum esse ait, et quisnam is sit, qui miserit, docet, ubi ait : . Et cognoscetis quod Dominus omnipotens misit me.› Igitur etiam hoc loco duos perspicue habes, qui eadem utantur appellatione, unum eum, qui misit Dominum omnipotentem, alterum eum, qui mittitur, ejusdem cum eo qui misit nominis. Quem porro alium dixeris eum qui mittitur, nisi eum quem ante nos pluribus appellavimus Deum Verbum, qui a Patre missum se confitetur, et qui manifeste dixit : c Post gloriam misit me, » illud interim significans, quod qui antea fuerit in gloria apud Patrem, postea missus sit ad gentes, quæ spoliaverint vos? Cum enim ad eas gentes quæ prius populo Dei adversæ inimicæque erant, mis- sum sit Dei Verbum, has ipsas sibi ipsi subjecit, easdem per suos discipulos deprædatus, qui portio quædam erant illius populi qui ad circumcisionem pertinet, quem quondam in servitutem redegerunt gentes, quæ ipsum illum suo simulacrorum cultu deprædatæ fuerunt. Hæc igitur passuras dicit gen- tes quas disposuit. Sicut enim illæ populum Dei a patria pietate ac religione avertentes, spolia pro- priis dæmonibus factæ sunt, ita quandoque etiam ipsæ patrio simulacrorum cultu ab iis qui ipsis an- ” Zach. 11, 8,
«οἱ δὲ κατάλοιποι τοῦ λαοῦ μου οὐ μὴ ἐξολοθρευθῶσιν». Οἷς ἑξῆς ἐπιλέγει· «καὶ ἐξελεύσεται κύριος καὶ παρατάξεται ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐκείνοις, καθὼς ἡμέρα παρατάξεως αὐτοῦ ἐν ἡμέρᾳ πολέμου». ἐν ποίοις δὲ ἔθνεσιν κύριος παρατάξεται ἢ ἐν τοῖς τὴν Ἱερουσαλὴμ πολιορκήσουσιν; δηλοῖ δὲ ὁ λόγος αὐτὸν τὸν κύριον συμμαχήσειν τοῖς πολιορκοῦσιν, ἐν αὐτοῖς ὄντα καὶ σὺν αὐτοῖς παραταττόμενον, ὥσπερ τινὰ στρατηγὸν καὶ ὑπέρμαχον αὐτῶν κατὰ τῆς Ἱερουσαλὴμ στρατευομένων. οὐ γάρ φησιν ὁ λόγος τὸν κύριον κατὰ τῶν ἐθνῶν παρατάξεσθαι. τίσιν δὲ καὶ κατὰ τίνων [ἢ] κατὰ τῆς Ἱερουσαλὴμ καὶ τῶν οἰκητόρων αὐτῆς, περὶ ὧν ἦν ὁ λόγος; τὸ δὲ «καὶ στήσονται οἱ πόδες αὐτοῦ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν ἐλαιῶν τὸ κατέναντι Ἱερουσαλὴμ ἐξ ἀνατολῶν» τί ἕτερον δηλοῖ ἢ κυρίου τοῦ θεοῦ, αὐτοῦ δὴ τοῦ θεοῦ λόγου, τὴν ἐπὶ τῆς ἐκκλησίας αὐτοῦ στάσιν τε καὶ βεβαίωσιν, ἣν ὄρος ἐλαιῶν ἐπὶ τοῦ παρόντος κατὰ τρόπον ἀλληγορίας ὀνομάζει;
ἀοράτους καὶ ἀντικειμένας δυνάμεις ωθούμενος κι κερατίζων, ἀπελαύνει. Ακολούθως τούτοις ἐπιλέγει Καὶ ἔθετο ἀγάπησιν κραταιὰν ἰσχύος αὐτοῦ. Καὶ τῆς γε εἰς ἀνθρώπους κραταιᾶς διαθέσεω αὐτοῦ, καὶ ἀγάπης δεῖγμα μέγιστον ἦν τὸ πρό προσώπου αὐτοῦ πορευθῆναι λόγον, δηλονότι τη σωτήριον καὶ εὐαγγελικόν, ἐξελθόντα τε τοῦτον δια δραμεῖν εἰς πεδία, ὥστε ἐν ὀλίγῳ πᾶσαν πληρώσει τὴν οἰκουμένην τῆς ὑπ' αὐτοῦ προξενηθείσης ἅπασιν ἀνθρώποις σωτηρίας, ἀκολούθως τῇ προφητεία στ Εt σάσῃ˙ • Πρὸ προσώπου αὐτοῦ προπορεύσεται λόγος, καὶ ἐξελεύσεται εἰς πεδία. » Κατὰ τὴν δευτέραν δὲ αὐτοῦ παρουσίαν, ἔτι μᾶλλον καὶ κυριώτερον ε Λόγος αὐτοῦ πέρας ἐπιθήσει τοῖς τε εἰρημένοις καὶ τοῖς ἑξῆς ἐπιφερομένοις, ἃ καὶ οὐ νῦν ἐξετάζειν και ρός. είκι. • ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΓ'. - ᾿Απὸ τοῦ Ζαχαρίου. Ως ὁ Κύριος ὁ παντο κράτωρ ὁμολογεῖ ὑφ' ἑτέρου Κυρίου παντοκρά τορος ἐπὶ καθαιρέσει τῶν φαύλων ἀπεστάλθαι. • Τάδε λέγει Κύριος παντοκράτωρ· Οπίσω δόξης ἀπέσταλκέ με ἐπὶ τὰ ἔθνη, τὰ σκυλεύσαντα ὑμᾶς· διότι ὁ ἁπτόμενος ὑμῶν, ὡς ὁ ἁπτόμενος τῆς κόρης τοῦ ὀφθαλμοῦ αὐτοῦ. Διότι ἰδοὺ ἐγὼ ἐπιφέρω την χεῖρά μου ἐπ' αὐτοῖς, καὶ ἔσονται σκύλα τοῖς δουλεύ η σασιν αὐτοῖς, καὶ γνώσεσθε, ὅτι Κύριος παντο κράτωρ ἐξαπέσταλκέ με. ο Κύριος αὐτὸς ὁ παντο κράτωρ ἐν τούτοις ἑαυτὸν ἀπεστάλθαι φησὶ, καὶ τὸν ἀποστείλαντα, ὅστις εἴη, διδάσκει λέγων· « Καὶ γνώσεσθε, ὅτι Κύριος παντοκράτωρ ἐξαπέσταλκέ με. › Οὐκοῦν καὶ ἐνταῦθα δύο σαφῶς ἔχεις, μια χρωμένους προσηγορίᾳ, τόν τε ἀποστείλαντα Κύριο παντοκράτορα, καὶ τὸν ἀποστελλόμενον, ὁμώνυμον τε ἀποστείλαντι. Τίνα δ' ἂν ἕτερον εἴποις τὸν ἀποστελ- λόμενον, ἢ τὸν διὰ πλειόνων ἡμῖν προηγορευμένον Θεόν Λόγον, πρὸς τοῦ Πατρὸς ἀπεστάλθαι ὁμολο γοῦντα, σαφῶς δὲ εἰρηκότα, ο ὑπίσω δόξης ἀπὸ έσταλκέ με, ο δηλοῦντα, ὅτι προϋπάρχων ἐν δόξῃ τῇ παρὰ τῷ Πατρὶ, μετὰ ταῦτα ἀπέσταλτο ἐπὶ τὰ ἔθνη τὰ σκυλεύσαντα ὑμᾶς; Ἐπὶ γὰρ τὰ πρότερον ἐχ- θρὰ καὶ πολέμια τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ ἔθνη ἀποστα λεὶς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ταῦθ᾽ ὑφ᾽ ἑαυτὸν ἡγάγετο, σκυλεύσας αὐτὰ διὰ τῶν αὐτοῦ μαθητῶν, οἵτινες ἦταν μέρος τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ, ὄντινα πάλαι καταδε δούλωντο τὰ ἔθνη, σκυλεύσαντα αὐτὸν τῇ οἰκείᾳ εἰδω λολατρείᾳ. Τοῦτ᾽ οὖν φησι πείσεσθαι τὰ ἔθνη, ἅπερ διατέθεικεν. Ὡς γὰρ τὸν λαὸν τοῦ Θεοῦ, τῆς πατρας εὐσεβείας μεταστησάμενα, σκύλα τοῖς ἰδίοις δαίμοσι κατεστήσατο, οὕτω ποτὲ καὶ αὐτὰ τῆς πατρικῆς εἰδωλολατρείας πρὸς τῶν πάλαι δεδουλευκότων αὐτοῖς σκυλευθήσεται, καὶ ὑπὸ τὸν ζυγὸν τῆς καθ᾿ Εβραίους εὐσεβείας μεταστήσεται. Τοῦτο δὲ ἔσεσθαί φησιν ὁ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. - APOLOGETICA. Deinceps adjungit: e Cooperuit calos virtus A ejus, et laudis ejus plena est terra, et splendor ejus ut lumen erit. » Quibus utique verbis, simul et glo- • riosum ejus in cœlo regnum ostenditur, et quæ posthac futura est, longiusque duratura, atque in omnem terram penetratura, doctrinæ, quæ de illo fertur, laudatio. Illud autem : • Cornua in manibus ejus, a regni ejus insignia et notas significat, qui- bus cornibus, invisibiles atque adversantes pote- states repellens, et victas obtinens abigit. Ordine his deinceps adjungit : . posuit dilectionem for- Et tem roboris sui. » Et sane vebementis affectionis ejus ac dilectionis erga homines indicium maxi- mum fuerit, quod ante faciem ejus incesserit ver- bum illud, videlicet salutare atque evangelicum, quod etiam egressum percurrerit campos, adeo ut B brevi tempore totum orbem terrarum ea, quæ per ipsum omnibus hominibus conciliata sit, salute im- pleverit, comprobata ejus prophetiæ veritate, quæ ait: Ante faciem ejus ibit verbum, et egredietur in campos. › In secundo autem ejusdem adventu, amplius quoque ac magis proprie Verbum ejus et his quæ dicta sunt et iis quæ deinceps sequuntur, finem imponet, quibus nunc explorandis atque in- dagandis tempus non adest. - CAPUT XVI. A Zacharia. Quemadmodum Dominus omnipotens confitetur se missum, ut auferat ea, quæ vitiosa C • Hæc dicit Dominus omnipotens : Post gloriam nisit me ad gentes, quæ spoliaverunt vos : quo- niam qui tangit vos, quasi is qui tangit pupillam oculi ejus : quia ecce allero manum meam super & ipsos et erunt spolia iis qui servierint eis, et co- gnoscetis quod Dominus omnipotens misit me Ipse Dominus omnipotens in his seipsum missum esse ait, et quisnam is sit, qui miserit, docet, ubi ait : . Et cognoscetis quod Dominus omnipotens misit me.› Igitur etiam hoc loco duos perspicue habes, qui eadem utantur appellatione, unum eum, qui misit Dominum omnipotentem, alterum eum, qui mittitur, ejusdem cum eo qui misit nominis. Quem porro alium dixeris eum qui mittitur, nisi eum quem ante nos pluribus appellavimus Deum Verbum, qui a Patre missum se confitetur, et qui manifeste dixit : c Post gloriam misit me, » illud interim significans, quod qui antea fuerit in gloria apud Patrem, postea missus sit ad gentes, quæ spoliaverint vos? Cum enim ad eas gentes quæ prius populo Dei adversæ inimicæque erant, mis- sum sit Dei Verbum, has ipsas sibi ipsi subjecit, easdem per suos discipulos deprædatus, qui portio quædam erant illius populi qui ad circumcisionem pertinet, quem quondam in servitutem redegerunt gentes, quæ ipsum illum suo simulacrorum cultu deprædatæ fuerunt. Hæc igitur passuras dicit gen- tes quas disposuit. Sicut enim illæ populum Dei a patria pietate ac religione avertentes, spolia pro- priis dæmonibus factæ sunt, ita quandoque etiam ipsæ patrio simulacrorum cultu ab iis qui ipsis an- ” Zach. 11, 8,
ὡς γὰρ «ἀμπελὼν ἐγενήθη τῷ ἠγαπημένῳ» καὶ ἦν «ἀμπελὼν κυρίου Σαβαὼθ» ἀλληγορικῶς «ὁ οἶκος τοῦ Ἰσραήλ, καὶ ἄμπελος τοῦ Ἰούδα νεόφυτον ἠγαπημένον», οὕτω δὴ κατὰ τὴν αὐτὴν θεωρίαν εἴποις ἂν ὅτι δὴ καὶ ἐλαιὼν ἐγενήθη τῷ δεσπότῃ ἡ ἐξ ἐθνῶν ἐκκλησία αὐτοῦ, ἣν πάλαι «ἀγριέλαιον» οὖσαν κατεφύτευσεν, «ἐγκεντρίσας» ἐπὶ τὰς ἀποστολικὰς τῆς «καλλιελαίου» ῥίζας μετὰ τὴν τῶν προτέρων κλάδων ἐκτομήν, ὥσπερ οὖν ὁ ἀπόστολος παιδεύει. καὶ κατεφύτευσέν γε αὐτὴν ὁ κύριος ἑαυτῷ, μονονουχὶ διὰ τῆς προφητείας λέγων· «ἐλαίαν ὡραίαν εὔσκιον ἐκάλεσεν κύριος τὸ ὄνομά σου».
ἀοράτους καὶ ἀντικειμένας δυνάμεις ωθούμενος κι κερατίζων, ἀπελαύνει. Ακολούθως τούτοις ἐπιλέγει Καὶ ἔθετο ἀγάπησιν κραταιὰν ἰσχύος αὐτοῦ. Καὶ τῆς γε εἰς ἀνθρώπους κραταιᾶς διαθέσεω αὐτοῦ, καὶ ἀγάπης δεῖγμα μέγιστον ἦν τὸ πρό προσώπου αὐτοῦ πορευθῆναι λόγον, δηλονότι τη σωτήριον καὶ εὐαγγελικόν, ἐξελθόντα τε τοῦτον δια δραμεῖν εἰς πεδία, ὥστε ἐν ὀλίγῳ πᾶσαν πληρώσει τὴν οἰκουμένην τῆς ὑπ' αὐτοῦ προξενηθείσης ἅπασιν ἀνθρώποις σωτηρίας, ἀκολούθως τῇ προφητεία στ Εt σάσῃ˙ • Πρὸ προσώπου αὐτοῦ προπορεύσεται λόγος, καὶ ἐξελεύσεται εἰς πεδία. » Κατὰ τὴν δευτέραν δὲ αὐτοῦ παρουσίαν, ἔτι μᾶλλον καὶ κυριώτερον ε Λόγος αὐτοῦ πέρας ἐπιθήσει τοῖς τε εἰρημένοις καὶ τοῖς ἑξῆς ἐπιφερομένοις, ἃ καὶ οὐ νῦν ἐξετάζειν και ρός. είκι. • ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΓ'. - ᾿Απὸ τοῦ Ζαχαρίου. Ως ὁ Κύριος ὁ παντο κράτωρ ὁμολογεῖ ὑφ' ἑτέρου Κυρίου παντοκρά τορος ἐπὶ καθαιρέσει τῶν φαύλων ἀπεστάλθαι. • Τάδε λέγει Κύριος παντοκράτωρ· Οπίσω δόξης ἀπέσταλκέ με ἐπὶ τὰ ἔθνη, τὰ σκυλεύσαντα ὑμᾶς· διότι ὁ ἁπτόμενος ὑμῶν, ὡς ὁ ἁπτόμενος τῆς κόρης τοῦ ὀφθαλμοῦ αὐτοῦ. Διότι ἰδοὺ ἐγὼ ἐπιφέρω την χεῖρά μου ἐπ' αὐτοῖς, καὶ ἔσονται σκύλα τοῖς δουλεύ η σασιν αὐτοῖς, καὶ γνώσεσθε, ὅτι Κύριος παντο κράτωρ ἐξαπέσταλκέ με. ο Κύριος αὐτὸς ὁ παντο κράτωρ ἐν τούτοις ἑαυτὸν ἀπεστάλθαι φησὶ, καὶ τὸν ἀποστείλαντα, ὅστις εἴη, διδάσκει λέγων· « Καὶ γνώσεσθε, ὅτι Κύριος παντοκράτωρ ἐξαπέσταλκέ με. › Οὐκοῦν καὶ ἐνταῦθα δύο σαφῶς ἔχεις, μια χρωμένους προσηγορίᾳ, τόν τε ἀποστείλαντα Κύριο παντοκράτορα, καὶ τὸν ἀποστελλόμενον, ὁμώνυμον τε ἀποστείλαντι. Τίνα δ' ἂν ἕτερον εἴποις τὸν ἀποστελ- λόμενον, ἢ τὸν διὰ πλειόνων ἡμῖν προηγορευμένον Θεόν Λόγον, πρὸς τοῦ Πατρὸς ἀπεστάλθαι ὁμολο γοῦντα, σαφῶς δὲ εἰρηκότα, ο ὑπίσω δόξης ἀπὸ έσταλκέ με, ο δηλοῦντα, ὅτι προϋπάρχων ἐν δόξῃ τῇ παρὰ τῷ Πατρὶ, μετὰ ταῦτα ἀπέσταλτο ἐπὶ τὰ ἔθνη τὰ σκυλεύσαντα ὑμᾶς; Ἐπὶ γὰρ τὰ πρότερον ἐχ- θρὰ καὶ πολέμια τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ ἔθνη ἀποστα λεὶς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ταῦθ᾽ ὑφ᾽ ἑαυτὸν ἡγάγετο, σκυλεύσας αὐτὰ διὰ τῶν αὐτοῦ μαθητῶν, οἵτινες ἦταν μέρος τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ, ὄντινα πάλαι καταδε δούλωντο τὰ ἔθνη, σκυλεύσαντα αὐτὸν τῇ οἰκείᾳ εἰδω λολατρείᾳ. Τοῦτ᾽ οὖν φησι πείσεσθαι τὰ ἔθνη, ἅπερ διατέθεικεν. Ὡς γὰρ τὸν λαὸν τοῦ Θεοῦ, τῆς πατρας εὐσεβείας μεταστησάμενα, σκύλα τοῖς ἰδίοις δαίμοσι κατεστήσατο, οὕτω ποτὲ καὶ αὐτὰ τῆς πατρικῆς εἰδωλολατρείας πρὸς τῶν πάλαι δεδουλευκότων αὐτοῖς σκυλευθήσεται, καὶ ὑπὸ τὸν ζυγὸν τῆς καθ᾿ Εβραίους εὐσεβείας μεταστήσεται. Τοῦτο δὲ ἔσεσθαί φησιν ὁ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. - APOLOGETICA. Deinceps adjungit: e Cooperuit calos virtus A ejus, et laudis ejus plena est terra, et splendor ejus ut lumen erit. » Quibus utique verbis, simul et glo- • riosum ejus in cœlo regnum ostenditur, et quæ posthac futura est, longiusque duratura, atque in omnem terram penetratura, doctrinæ, quæ de illo fertur, laudatio. Illud autem : • Cornua in manibus ejus, a regni ejus insignia et notas significat, qui- bus cornibus, invisibiles atque adversantes pote- states repellens, et victas obtinens abigit. Ordine his deinceps adjungit : . posuit dilectionem for- Et tem roboris sui. » Et sane vebementis affectionis ejus ac dilectionis erga homines indicium maxi- mum fuerit, quod ante faciem ejus incesserit ver- bum illud, videlicet salutare atque evangelicum, quod etiam egressum percurrerit campos, adeo ut B brevi tempore totum orbem terrarum ea, quæ per ipsum omnibus hominibus conciliata sit, salute im- pleverit, comprobata ejus prophetiæ veritate, quæ ait: Ante faciem ejus ibit verbum, et egredietur in campos. › In secundo autem ejusdem adventu, amplius quoque ac magis proprie Verbum ejus et his quæ dicta sunt et iis quæ deinceps sequuntur, finem imponet, quibus nunc explorandis atque in- dagandis tempus non adest. - CAPUT XVI. A Zacharia. Quemadmodum Dominus omnipotens confitetur se missum, ut auferat ea, quæ vitiosa C • Hæc dicit Dominus omnipotens : Post gloriam nisit me ad gentes, quæ spoliaverunt vos : quo- niam qui tangit vos, quasi is qui tangit pupillam oculi ejus : quia ecce allero manum meam super & ipsos et erunt spolia iis qui servierint eis, et co- gnoscetis quod Dominus omnipotens misit me Ipse Dominus omnipotens in his seipsum missum esse ait, et quisnam is sit, qui miserit, docet, ubi ait : . Et cognoscetis quod Dominus omnipotens misit me.› Igitur etiam hoc loco duos perspicue habes, qui eadem utantur appellatione, unum eum, qui misit Dominum omnipotentem, alterum eum, qui mittitur, ejusdem cum eo qui misit nominis. Quem porro alium dixeris eum qui mittitur, nisi eum quem ante nos pluribus appellavimus Deum Verbum, qui a Patre missum se confitetur, et qui manifeste dixit : c Post gloriam misit me, » illud interim significans, quod qui antea fuerit in gloria apud Patrem, postea missus sit ad gentes, quæ spoliaverint vos? Cum enim ad eas gentes quæ prius populo Dei adversæ inimicæque erant, mis- sum sit Dei Verbum, has ipsas sibi ipsi subjecit, easdem per suos discipulos deprædatus, qui portio quædam erant illius populi qui ad circumcisionem pertinet, quem quondam in servitutem redegerunt gentes, quæ ipsum illum suo simulacrorum cultu deprædatæ fuerunt. Hæc igitur passuras dicit gen- tes quas disposuit. Sicut enim illæ populum Dei a patria pietate ac religione avertentes, spolia pro- priis dæmonibus factæ sunt, ita quandoque etiam ipsæ patrio simulacrorum cultu ab iis qui ipsis an- ” Zach. 11, 8,
PG 22:457ἐπεὶ γὰρ ὁ πρῶτος ἀμπελὼν δέον «ποιῆσαι σταφυλὴν ἐποίησεν ἀκάνθας», καὶ «οὐ δικαιοσύνην ἀλλὰ κραυγήν», εἰκότως ὡς ἂν ἀκάρπου αὐτοῦ «καθελὼν» ὁ θεὸς «τὸν φραγμὸν αὐτοῦ» καὶ «τὸν τοῖχον αὐτοῦ», παραδούς τε αὐτὸν τοῖς ἐχθροῖς «εἰς διαρπαγὴν καὶ καταπάτησιν», κατὰ τὴν τοῦ Ἡσαί̈ου προφητείαν, ἕτερον αὐτὸς ἑαυτῷ ἀγρὸν συνεστήσατο, τὸν ἐπὶ τοῦ παρόντος «ἐλαιῶνα» ὀνομαζόμενον, ἅτε τοῦ ἐκ θεοῦ ἐλέου τετυχηκότα καὶ πρὸς τοῦ Χριστοῦ καταφυτευθέντα ἀειθαλέσι φυτοῖς, τοῦτ’ ἔστιν ψυχαῖς ἁγίαις καὶ φωτὸς θρεπτικαῖς οἵαις τε λέγειν «ἐγὼ δὲ ὡσεὶ ἐλαία κατάκαρπος ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ θεοῦ». τοῦτο δὲ τὸ τῶν ἐλαιῶν ὄρος κατέναντι τῆς Ἱερουσαλὴμ εἶναι λέλεκται, ἐπειδήπερ ἀντὶ τῆς παλαιᾶς ἐπιγείου Ἱερουσαλὴμ καὶ τῆς ἐν αὐτῇ θρησκείας συνέστη τῷ θεῷ μετὰ τὴν τῆς Ἱερουσαλὴμ καθαίρεσιν. φήσας γοῦν ἀνωτέρω ὁ λόγος περὶ τῆς Ἱερουσαλήμ, ὡς «ἁλώσεται ἡ πόλις» καὶ τὰ ἐχθρὰ καὶ πολέμια ἔθνη συναχθήσεται ἐπ’ αὐτήν, «καὶ διαμερισθήσεται τὰ σκῦλα» αὐτῆς, εἰκότως οὐκ ἐπὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ «τοὺς πόδας» τοῦ κυρίου «στήσεσθαί» φησιν. πῶς γὰρ καὶ οἷόν τε ἦν ἅπαξ καθῃρημένης;
ἀοράτους καὶ ἀντικειμένας δυνάμεις ωθούμενος κι κερατίζων, ἀπελαύνει. Ακολούθως τούτοις ἐπιλέγει Καὶ ἔθετο ἀγάπησιν κραταιὰν ἰσχύος αὐτοῦ. Καὶ τῆς γε εἰς ἀνθρώπους κραταιᾶς διαθέσεω αὐτοῦ, καὶ ἀγάπης δεῖγμα μέγιστον ἦν τὸ πρό προσώπου αὐτοῦ πορευθῆναι λόγον, δηλονότι τη σωτήριον καὶ εὐαγγελικόν, ἐξελθόντα τε τοῦτον δια δραμεῖν εἰς πεδία, ὥστε ἐν ὀλίγῳ πᾶσαν πληρώσει τὴν οἰκουμένην τῆς ὑπ' αὐτοῦ προξενηθείσης ἅπασιν ἀνθρώποις σωτηρίας, ἀκολούθως τῇ προφητεία στ Εt σάσῃ˙ • Πρὸ προσώπου αὐτοῦ προπορεύσεται λόγος, καὶ ἐξελεύσεται εἰς πεδία. » Κατὰ τὴν δευτέραν δὲ αὐτοῦ παρουσίαν, ἔτι μᾶλλον καὶ κυριώτερον ε Λόγος αὐτοῦ πέρας ἐπιθήσει τοῖς τε εἰρημένοις καὶ τοῖς ἑξῆς ἐπιφερομένοις, ἃ καὶ οὐ νῦν ἐξετάζειν και ρός. είκι. • ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΓ'. - ᾿Απὸ τοῦ Ζαχαρίου. Ως ὁ Κύριος ὁ παντο κράτωρ ὁμολογεῖ ὑφ' ἑτέρου Κυρίου παντοκρά τορος ἐπὶ καθαιρέσει τῶν φαύλων ἀπεστάλθαι. • Τάδε λέγει Κύριος παντοκράτωρ· Οπίσω δόξης ἀπέσταλκέ με ἐπὶ τὰ ἔθνη, τὰ σκυλεύσαντα ὑμᾶς· διότι ὁ ἁπτόμενος ὑμῶν, ὡς ὁ ἁπτόμενος τῆς κόρης τοῦ ὀφθαλμοῦ αὐτοῦ. Διότι ἰδοὺ ἐγὼ ἐπιφέρω την χεῖρά μου ἐπ' αὐτοῖς, καὶ ἔσονται σκύλα τοῖς δουλεύ η σασιν αὐτοῖς, καὶ γνώσεσθε, ὅτι Κύριος παντο κράτωρ ἐξαπέσταλκέ με. ο Κύριος αὐτὸς ὁ παντο κράτωρ ἐν τούτοις ἑαυτὸν ἀπεστάλθαι φησὶ, καὶ τὸν ἀποστείλαντα, ὅστις εἴη, διδάσκει λέγων· « Καὶ γνώσεσθε, ὅτι Κύριος παντοκράτωρ ἐξαπέσταλκέ με. › Οὐκοῦν καὶ ἐνταῦθα δύο σαφῶς ἔχεις, μια χρωμένους προσηγορίᾳ, τόν τε ἀποστείλαντα Κύριο παντοκράτορα, καὶ τὸν ἀποστελλόμενον, ὁμώνυμον τε ἀποστείλαντι. Τίνα δ' ἂν ἕτερον εἴποις τὸν ἀποστελ- λόμενον, ἢ τὸν διὰ πλειόνων ἡμῖν προηγορευμένον Θεόν Λόγον, πρὸς τοῦ Πατρὸς ἀπεστάλθαι ὁμολο γοῦντα, σαφῶς δὲ εἰρηκότα, ο ὑπίσω δόξης ἀπὸ έσταλκέ με, ο δηλοῦντα, ὅτι προϋπάρχων ἐν δόξῃ τῇ παρὰ τῷ Πατρὶ, μετὰ ταῦτα ἀπέσταλτο ἐπὶ τὰ ἔθνη τὰ σκυλεύσαντα ὑμᾶς; Ἐπὶ γὰρ τὰ πρότερον ἐχ- θρὰ καὶ πολέμια τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ ἔθνη ἀποστα λεὶς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ταῦθ᾽ ὑφ᾽ ἑαυτὸν ἡγάγετο, σκυλεύσας αὐτὰ διὰ τῶν αὐτοῦ μαθητῶν, οἵτινες ἦταν μέρος τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ, ὄντινα πάλαι καταδε δούλωντο τὰ ἔθνη, σκυλεύσαντα αὐτὸν τῇ οἰκείᾳ εἰδω λολατρείᾳ. Τοῦτ᾽ οὖν φησι πείσεσθαι τὰ ἔθνη, ἅπερ διατέθεικεν. Ὡς γὰρ τὸν λαὸν τοῦ Θεοῦ, τῆς πατρας εὐσεβείας μεταστησάμενα, σκύλα τοῖς ἰδίοις δαίμοσι κατεστήσατο, οὕτω ποτὲ καὶ αὐτὰ τῆς πατρικῆς εἰδωλολατρείας πρὸς τῶν πάλαι δεδουλευκότων αὐτοῖς σκυλευθήσεται, καὶ ὑπὸ τὸν ζυγὸν τῆς καθ᾿ Εβραίους εὐσεβείας μεταστήσεται. Τοῦτο δὲ ἔσεσθαί φησιν ὁ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. - APOLOGETICA. Deinceps adjungit: e Cooperuit calos virtus A ejus, et laudis ejus plena est terra, et splendor ejus ut lumen erit. » Quibus utique verbis, simul et glo- • riosum ejus in cœlo regnum ostenditur, et quæ posthac futura est, longiusque duratura, atque in omnem terram penetratura, doctrinæ, quæ de illo fertur, laudatio. Illud autem : • Cornua in manibus ejus, a regni ejus insignia et notas significat, qui- bus cornibus, invisibiles atque adversantes pote- states repellens, et victas obtinens abigit. Ordine his deinceps adjungit : . posuit dilectionem for- Et tem roboris sui. » Et sane vebementis affectionis ejus ac dilectionis erga homines indicium maxi- mum fuerit, quod ante faciem ejus incesserit ver- bum illud, videlicet salutare atque evangelicum, quod etiam egressum percurrerit campos, adeo ut B brevi tempore totum orbem terrarum ea, quæ per ipsum omnibus hominibus conciliata sit, salute im- pleverit, comprobata ejus prophetiæ veritate, quæ ait: Ante faciem ejus ibit verbum, et egredietur in campos. › In secundo autem ejusdem adventu, amplius quoque ac magis proprie Verbum ejus et his quæ dicta sunt et iis quæ deinceps sequuntur, finem imponet, quibus nunc explorandis atque in- dagandis tempus non adest. - CAPUT XVI. A Zacharia. Quemadmodum Dominus omnipotens confitetur se missum, ut auferat ea, quæ vitiosa C • Hæc dicit Dominus omnipotens : Post gloriam nisit me ad gentes, quæ spoliaverunt vos : quo- niam qui tangit vos, quasi is qui tangit pupillam oculi ejus : quia ecce allero manum meam super & ipsos et erunt spolia iis qui servierint eis, et co- gnoscetis quod Dominus omnipotens misit me Ipse Dominus omnipotens in his seipsum missum esse ait, et quisnam is sit, qui miserit, docet, ubi ait : . Et cognoscetis quod Dominus omnipotens misit me.› Igitur etiam hoc loco duos perspicue habes, qui eadem utantur appellatione, unum eum, qui misit Dominum omnipotentem, alterum eum, qui mittitur, ejusdem cum eo qui misit nominis. Quem porro alium dixeris eum qui mittitur, nisi eum quem ante nos pluribus appellavimus Deum Verbum, qui a Patre missum se confitetur, et qui manifeste dixit : c Post gloriam misit me, » illud interim significans, quod qui antea fuerit in gloria apud Patrem, postea missus sit ad gentes, quæ spoliaverint vos? Cum enim ad eas gentes quæ prius populo Dei adversæ inimicæque erant, mis- sum sit Dei Verbum, has ipsas sibi ipsi subjecit, easdem per suos discipulos deprædatus, qui portio quædam erant illius populi qui ad circumcisionem pertinet, quem quondam in servitutem redegerunt gentes, quæ ipsum illum suo simulacrorum cultu deprædatæ fuerunt. Hæc igitur passuras dicit gen- tes quas disposuit. Sicut enim illæ populum Dei a patria pietate ac religione avertentes, spolia pro- priis dæmonibus factæ sunt, ita quandoque etiam ipsæ patrio simulacrorum cultu ab iis qui ipsis an- ” Zach. 11, 8,
μεταβάντων δὲ ἐξ αὐτῆς ἐπὶ τὸ ἄντικρυς τῆς Ἱερουσαλὴμ ὄρος τὸ καλούμενον ἐλαιῶν, ἐνταῦθα στήσεσθαι διδάσκει. τοῦτο δὲ καὶ ὁ προφήτης Ἰεζεκιὴλ τῷ θείῳ πνεύματι προλαβὼν θεωρεῖ· λέγει δ’ οὖν· «καὶ ἐξῆρεν τὰ Χερουβίμ, καὶ οἱ τροχοὶ ἐχόμενοι αὐτῶν, καὶ ἡ δόξα θεοῦ Ἰσραὴλ ἦν ἐπ’ αὐτοῖς ὑπεράνω αὐτῶν. καὶ ἀνέβη ἡ δόξα κυρίου ἐκ μέσου τῆς πόλεως, καὶ ἔστη ἐπὶ τοῦ ὄρους ὃ ἦν ἀπέναντι τῆς πόλεως», ὅπερ ἐστὶν καὶ ἄλλως πρὸς λέξιν ὁρᾶν πεπληρωμένον εἰσέτι καὶ σήμερον, τῶν εἰς Χριστὸν πεπιστευκότων ἁπάντων πανταχόθεν γῆς συντρεχόντων, οὐχ ὡς πάλαι τῆς κατὰ τὴν Ἱερουσαλὴμ ἀγλαί̈ας ἕνεκα, οὐδ’ ὥστε προσκυνῆσαι ἐν τῷ πάλαι συνεστῶτι ἐπὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ ἁγιάσματι, καταλύειν δὲ ἕνεκεν ἱστορίας τε ὁμοῦ τῆς κατὰ τὴν προφητείαν ἁλώσεως καὶ ἐρημίας τῆς Ἱερουσαλὴμ καὶ τῆς «ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν ἐλαιῶν τὸ κατέναντι Ἱερουσαλὴμ» προσκυνήσεως, ἔνθα ἡ δόξα κυρίου μετέστη καταλείψασα τὴν προτέραν πόλιν.
ἀοράτους καὶ ἀντικειμένας δυνάμεις ωθούμενος κι κερατίζων, ἀπελαύνει. Ακολούθως τούτοις ἐπιλέγει Καὶ ἔθετο ἀγάπησιν κραταιὰν ἰσχύος αὐτοῦ. Καὶ τῆς γε εἰς ἀνθρώπους κραταιᾶς διαθέσεω αὐτοῦ, καὶ ἀγάπης δεῖγμα μέγιστον ἦν τὸ πρό προσώπου αὐτοῦ πορευθῆναι λόγον, δηλονότι τη σωτήριον καὶ εὐαγγελικόν, ἐξελθόντα τε τοῦτον δια δραμεῖν εἰς πεδία, ὥστε ἐν ὀλίγῳ πᾶσαν πληρώσει τὴν οἰκουμένην τῆς ὑπ' αὐτοῦ προξενηθείσης ἅπασιν ἀνθρώποις σωτηρίας, ἀκολούθως τῇ προφητεία στ Εt σάσῃ˙ • Πρὸ προσώπου αὐτοῦ προπορεύσεται λόγος, καὶ ἐξελεύσεται εἰς πεδία. » Κατὰ τὴν δευτέραν δὲ αὐτοῦ παρουσίαν, ἔτι μᾶλλον καὶ κυριώτερον ε Λόγος αὐτοῦ πέρας ἐπιθήσει τοῖς τε εἰρημένοις καὶ τοῖς ἑξῆς ἐπιφερομένοις, ἃ καὶ οὐ νῦν ἐξετάζειν και ρός. είκι. • ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΓ'. - ᾿Απὸ τοῦ Ζαχαρίου. Ως ὁ Κύριος ὁ παντο κράτωρ ὁμολογεῖ ὑφ' ἑτέρου Κυρίου παντοκρά τορος ἐπὶ καθαιρέσει τῶν φαύλων ἀπεστάλθαι. • Τάδε λέγει Κύριος παντοκράτωρ· Οπίσω δόξης ἀπέσταλκέ με ἐπὶ τὰ ἔθνη, τὰ σκυλεύσαντα ὑμᾶς· διότι ὁ ἁπτόμενος ὑμῶν, ὡς ὁ ἁπτόμενος τῆς κόρης τοῦ ὀφθαλμοῦ αὐτοῦ. Διότι ἰδοὺ ἐγὼ ἐπιφέρω την χεῖρά μου ἐπ' αὐτοῖς, καὶ ἔσονται σκύλα τοῖς δουλεύ η σασιν αὐτοῖς, καὶ γνώσεσθε, ὅτι Κύριος παντο κράτωρ ἐξαπέσταλκέ με. ο Κύριος αὐτὸς ὁ παντο κράτωρ ἐν τούτοις ἑαυτὸν ἀπεστάλθαι φησὶ, καὶ τὸν ἀποστείλαντα, ὅστις εἴη, διδάσκει λέγων· « Καὶ γνώσεσθε, ὅτι Κύριος παντοκράτωρ ἐξαπέσταλκέ με. › Οὐκοῦν καὶ ἐνταῦθα δύο σαφῶς ἔχεις, μια χρωμένους προσηγορίᾳ, τόν τε ἀποστείλαντα Κύριο παντοκράτορα, καὶ τὸν ἀποστελλόμενον, ὁμώνυμον τε ἀποστείλαντι. Τίνα δ' ἂν ἕτερον εἴποις τὸν ἀποστελ- λόμενον, ἢ τὸν διὰ πλειόνων ἡμῖν προηγορευμένον Θεόν Λόγον, πρὸς τοῦ Πατρὸς ἀπεστάλθαι ὁμολο γοῦντα, σαφῶς δὲ εἰρηκότα, ο ὑπίσω δόξης ἀπὸ έσταλκέ με, ο δηλοῦντα, ὅτι προϋπάρχων ἐν δόξῃ τῇ παρὰ τῷ Πατρὶ, μετὰ ταῦτα ἀπέσταλτο ἐπὶ τὰ ἔθνη τὰ σκυλεύσαντα ὑμᾶς; Ἐπὶ γὰρ τὰ πρότερον ἐχ- θρὰ καὶ πολέμια τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ ἔθνη ἀποστα λεὶς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ταῦθ᾽ ὑφ᾽ ἑαυτὸν ἡγάγετο, σκυλεύσας αὐτὰ διὰ τῶν αὐτοῦ μαθητῶν, οἵτινες ἦταν μέρος τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ, ὄντινα πάλαι καταδε δούλωντο τὰ ἔθνη, σκυλεύσαντα αὐτὸν τῇ οἰκείᾳ εἰδω λολατρείᾳ. Τοῦτ᾽ οὖν φησι πείσεσθαι τὰ ἔθνη, ἅπερ διατέθεικεν. Ὡς γὰρ τὸν λαὸν τοῦ Θεοῦ, τῆς πατρας εὐσεβείας μεταστησάμενα, σκύλα τοῖς ἰδίοις δαίμοσι κατεστήσατο, οὕτω ποτὲ καὶ αὐτὰ τῆς πατρικῆς εἰδωλολατρείας πρὸς τῶν πάλαι δεδουλευκότων αὐτοῖς σκυλευθήσεται, καὶ ὑπὸ τὸν ζυγὸν τῆς καθ᾿ Εβραίους εὐσεβείας μεταστήσεται. Τοῦτο δὲ ἔσεσθαί φησιν ὁ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. - APOLOGETICA. Deinceps adjungit: e Cooperuit calos virtus A ejus, et laudis ejus plena est terra, et splendor ejus ut lumen erit. » Quibus utique verbis, simul et glo- • riosum ejus in cœlo regnum ostenditur, et quæ posthac futura est, longiusque duratura, atque in omnem terram penetratura, doctrinæ, quæ de illo fertur, laudatio. Illud autem : • Cornua in manibus ejus, a regni ejus insignia et notas significat, qui- bus cornibus, invisibiles atque adversantes pote- states repellens, et victas obtinens abigit. Ordine his deinceps adjungit : . posuit dilectionem for- Et tem roboris sui. » Et sane vebementis affectionis ejus ac dilectionis erga homines indicium maxi- mum fuerit, quod ante faciem ejus incesserit ver- bum illud, videlicet salutare atque evangelicum, quod etiam egressum percurrerit campos, adeo ut B brevi tempore totum orbem terrarum ea, quæ per ipsum omnibus hominibus conciliata sit, salute im- pleverit, comprobata ejus prophetiæ veritate, quæ ait: Ante faciem ejus ibit verbum, et egredietur in campos. › In secundo autem ejusdem adventu, amplius quoque ac magis proprie Verbum ejus et his quæ dicta sunt et iis quæ deinceps sequuntur, finem imponet, quibus nunc explorandis atque in- dagandis tempus non adest. - CAPUT XVI. A Zacharia. Quemadmodum Dominus omnipotens confitetur se missum, ut auferat ea, quæ vitiosa C • Hæc dicit Dominus omnipotens : Post gloriam nisit me ad gentes, quæ spoliaverunt vos : quo- niam qui tangit vos, quasi is qui tangit pupillam oculi ejus : quia ecce allero manum meam super & ipsos et erunt spolia iis qui servierint eis, et co- gnoscetis quod Dominus omnipotens misit me Ipse Dominus omnipotens in his seipsum missum esse ait, et quisnam is sit, qui miserit, docet, ubi ait : . Et cognoscetis quod Dominus omnipotens misit me.› Igitur etiam hoc loco duos perspicue habes, qui eadem utantur appellatione, unum eum, qui misit Dominum omnipotentem, alterum eum, qui mittitur, ejusdem cum eo qui misit nominis. Quem porro alium dixeris eum qui mittitur, nisi eum quem ante nos pluribus appellavimus Deum Verbum, qui a Patre missum se confitetur, et qui manifeste dixit : c Post gloriam misit me, » illud interim significans, quod qui antea fuerit in gloria apud Patrem, postea missus sit ad gentes, quæ spoliaverint vos? Cum enim ad eas gentes quæ prius populo Dei adversæ inimicæque erant, mis- sum sit Dei Verbum, has ipsas sibi ipsi subjecit, easdem per suos discipulos deprædatus, qui portio quædam erant illius populi qui ad circumcisionem pertinet, quem quondam in servitutem redegerunt gentes, quæ ipsum illum suo simulacrorum cultu deprædatæ fuerunt. Hæc igitur passuras dicit gen- tes quas disposuit. Sicut enim illæ populum Dei a patria pietate ac religione avertentes, spolia pro- priis dæmonibus factæ sunt, ita quandoque etiam ipsæ patrio simulacrorum cultu ab iis qui ipsis an- ” Zach. 11, 8,
«ἔστησαν» δὲ ἀληθῶς καὶ κατὰ τὴν πρόχειρον καὶ ῥητὴν διήγησιν «οἱ πόδες» τοῦ κυρίου καὶ σωτῆρος ἡμῶν, αὐτοῦ δὴ τοῦ θεοῦ λόγου, δι’ οὗ ἀνείληφεν ἀνθρωπείου σκήνους, ἐπὶ τοῦ ὄρους τῶν ἐλαιῶν πρὸς τῷ αὐτόθι δεικνυμένῳ σπηλαίῳ, εὐξαμένου γε καὶ τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς ἐπὶ τῆς ἀκρωρείας τοῦ τῶν ἐλαιῶν ὄρους τὰ περὶ τῆς συντελείας μυστήρια παραδεδωκότος, ἐντεῦθέν τε τὴν εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον πεποιημένου, ὡς ὁ Λουκᾶς ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων διδάσκει φάσκων, ὅτι δὴ ἐν τῷ τῶν ἐλαιῶν ὄρει συμπαρόντων αὐτῷ τῶν ἀποστόλων «βλεπόντων αὐτῶν ἐπήρθη, καὶ νεφέλη ὑπέλαβεν αὐτὸν ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν, καὶ ὡς ἀτενίζοντες ἦσαν εἰς τὸν οὐρανὸν πορευομένου αὐτοῦ, καὶ ἰδοὺ ἄνδρες δύο παρειστήκεισαν αὐτοῖς ἐν ἐσθήσεσι λευκαῖς, οἳ καὶ εἶπον, ἄνδρες Γαλιλαῖοι, τί ἑστήκατε βλέποντες εἰς τὸν οὐρανόν; οὗτος ὁ Ἰησοῦς ὁ ἀναληφθεὶς ἀφ’ ὑμῶν εἰς τὸν οὐρανὸν οὕτως ἐλεύσεται, ὃν τρόπον ἐθεάσασθε αὐτὸν πορευόμενον εἰς τὸν οὐρανόν», οἷς ἐπιφέρει λέγων· «τότε ὑπέστρεψαν εἰς Ἱερουσαλὴμ ἀπὸ ὄρους τοῦ καλουμένου ἐλαιῶνος, ὅ ἐστιν κατέναντι Ἱερουσαλήμ».
ἀοράτους καὶ ἀντικειμένας δυνάμεις ωθούμενος κι κερατίζων, ἀπελαύνει. Ακολούθως τούτοις ἐπιλέγει Καὶ ἔθετο ἀγάπησιν κραταιὰν ἰσχύος αὐτοῦ. Καὶ τῆς γε εἰς ἀνθρώπους κραταιᾶς διαθέσεω αὐτοῦ, καὶ ἀγάπης δεῖγμα μέγιστον ἦν τὸ πρό προσώπου αὐτοῦ πορευθῆναι λόγον, δηλονότι τη σωτήριον καὶ εὐαγγελικόν, ἐξελθόντα τε τοῦτον δια δραμεῖν εἰς πεδία, ὥστε ἐν ὀλίγῳ πᾶσαν πληρώσει τὴν οἰκουμένην τῆς ὑπ' αὐτοῦ προξενηθείσης ἅπασιν ἀνθρώποις σωτηρίας, ἀκολούθως τῇ προφητεία στ Εt σάσῃ˙ • Πρὸ προσώπου αὐτοῦ προπορεύσεται λόγος, καὶ ἐξελεύσεται εἰς πεδία. » Κατὰ τὴν δευτέραν δὲ αὐτοῦ παρουσίαν, ἔτι μᾶλλον καὶ κυριώτερον ε Λόγος αὐτοῦ πέρας ἐπιθήσει τοῖς τε εἰρημένοις καὶ τοῖς ἑξῆς ἐπιφερομένοις, ἃ καὶ οὐ νῦν ἐξετάζειν και ρός. είκι. • ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΓ'. - ᾿Απὸ τοῦ Ζαχαρίου. Ως ὁ Κύριος ὁ παντο κράτωρ ὁμολογεῖ ὑφ' ἑτέρου Κυρίου παντοκρά τορος ἐπὶ καθαιρέσει τῶν φαύλων ἀπεστάλθαι. • Τάδε λέγει Κύριος παντοκράτωρ· Οπίσω δόξης ἀπέσταλκέ με ἐπὶ τὰ ἔθνη, τὰ σκυλεύσαντα ὑμᾶς· διότι ὁ ἁπτόμενος ὑμῶν, ὡς ὁ ἁπτόμενος τῆς κόρης τοῦ ὀφθαλμοῦ αὐτοῦ. Διότι ἰδοὺ ἐγὼ ἐπιφέρω την χεῖρά μου ἐπ' αὐτοῖς, καὶ ἔσονται σκύλα τοῖς δουλεύ η σασιν αὐτοῖς, καὶ γνώσεσθε, ὅτι Κύριος παντο κράτωρ ἐξαπέσταλκέ με. ο Κύριος αὐτὸς ὁ παντο κράτωρ ἐν τούτοις ἑαυτὸν ἀπεστάλθαι φησὶ, καὶ τὸν ἀποστείλαντα, ὅστις εἴη, διδάσκει λέγων· « Καὶ γνώσεσθε, ὅτι Κύριος παντοκράτωρ ἐξαπέσταλκέ με. › Οὐκοῦν καὶ ἐνταῦθα δύο σαφῶς ἔχεις, μια χρωμένους προσηγορίᾳ, τόν τε ἀποστείλαντα Κύριο παντοκράτορα, καὶ τὸν ἀποστελλόμενον, ὁμώνυμον τε ἀποστείλαντι. Τίνα δ' ἂν ἕτερον εἴποις τὸν ἀποστελ- λόμενον, ἢ τὸν διὰ πλειόνων ἡμῖν προηγορευμένον Θεόν Λόγον, πρὸς τοῦ Πατρὸς ἀπεστάλθαι ὁμολο γοῦντα, σαφῶς δὲ εἰρηκότα, ο ὑπίσω δόξης ἀπὸ έσταλκέ με, ο δηλοῦντα, ὅτι προϋπάρχων ἐν δόξῃ τῇ παρὰ τῷ Πατρὶ, μετὰ ταῦτα ἀπέσταλτο ἐπὶ τὰ ἔθνη τὰ σκυλεύσαντα ὑμᾶς; Ἐπὶ γὰρ τὰ πρότερον ἐχ- θρὰ καὶ πολέμια τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ ἔθνη ἀποστα λεὶς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ταῦθ᾽ ὑφ᾽ ἑαυτὸν ἡγάγετο, σκυλεύσας αὐτὰ διὰ τῶν αὐτοῦ μαθητῶν, οἵτινες ἦταν μέρος τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ, ὄντινα πάλαι καταδε δούλωντο τὰ ἔθνη, σκυλεύσαντα αὐτὸν τῇ οἰκείᾳ εἰδω λολατρείᾳ. Τοῦτ᾽ οὖν φησι πείσεσθαι τὰ ἔθνη, ἅπερ διατέθεικεν. Ὡς γὰρ τὸν λαὸν τοῦ Θεοῦ, τῆς πατρας εὐσεβείας μεταστησάμενα, σκύλα τοῖς ἰδίοις δαίμοσι κατεστήσατο, οὕτω ποτὲ καὶ αὐτὰ τῆς πατρικῆς εἰδωλολατρείας πρὸς τῶν πάλαι δεδουλευκότων αὐτοῖς σκυλευθήσεται, καὶ ὑπὸ τὸν ζυγὸν τῆς καθ᾿ Εβραίους εὐσεβείας μεταστήσεται. Τοῦτο δὲ ἔσεσθαί φησιν ὁ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. - APOLOGETICA. Deinceps adjungit: e Cooperuit calos virtus A ejus, et laudis ejus plena est terra, et splendor ejus ut lumen erit. » Quibus utique verbis, simul et glo- • riosum ejus in cœlo regnum ostenditur, et quæ posthac futura est, longiusque duratura, atque in omnem terram penetratura, doctrinæ, quæ de illo fertur, laudatio. Illud autem : • Cornua in manibus ejus, a regni ejus insignia et notas significat, qui- bus cornibus, invisibiles atque adversantes pote- states repellens, et victas obtinens abigit. Ordine his deinceps adjungit : . posuit dilectionem for- Et tem roboris sui. » Et sane vebementis affectionis ejus ac dilectionis erga homines indicium maxi- mum fuerit, quod ante faciem ejus incesserit ver- bum illud, videlicet salutare atque evangelicum, quod etiam egressum percurrerit campos, adeo ut B brevi tempore totum orbem terrarum ea, quæ per ipsum omnibus hominibus conciliata sit, salute im- pleverit, comprobata ejus prophetiæ veritate, quæ ait: Ante faciem ejus ibit verbum, et egredietur in campos. › In secundo autem ejusdem adventu, amplius quoque ac magis proprie Verbum ejus et his quæ dicta sunt et iis quæ deinceps sequuntur, finem imponet, quibus nunc explorandis atque in- dagandis tempus non adest. - CAPUT XVI. A Zacharia. Quemadmodum Dominus omnipotens confitetur se missum, ut auferat ea, quæ vitiosa C • Hæc dicit Dominus omnipotens : Post gloriam nisit me ad gentes, quæ spoliaverunt vos : quo- niam qui tangit vos, quasi is qui tangit pupillam oculi ejus : quia ecce allero manum meam super & ipsos et erunt spolia iis qui servierint eis, et co- gnoscetis quod Dominus omnipotens misit me Ipse Dominus omnipotens in his seipsum missum esse ait, et quisnam is sit, qui miserit, docet, ubi ait : . Et cognoscetis quod Dominus omnipotens misit me.› Igitur etiam hoc loco duos perspicue habes, qui eadem utantur appellatione, unum eum, qui misit Dominum omnipotentem, alterum eum, qui mittitur, ejusdem cum eo qui misit nominis. Quem porro alium dixeris eum qui mittitur, nisi eum quem ante nos pluribus appellavimus Deum Verbum, qui a Patre missum se confitetur, et qui manifeste dixit : c Post gloriam misit me, » illud interim significans, quod qui antea fuerit in gloria apud Patrem, postea missus sit ad gentes, quæ spoliaverint vos? Cum enim ad eas gentes quæ prius populo Dei adversæ inimicæque erant, mis- sum sit Dei Verbum, has ipsas sibi ipsi subjecit, easdem per suos discipulos deprædatus, qui portio quædam erant illius populi qui ad circumcisionem pertinet, quem quondam in servitutem redegerunt gentes, quæ ipsum illum suo simulacrorum cultu deprædatæ fuerunt. Hæc igitur passuras dicit gen- tes quas disposuit. Sicut enim illæ populum Dei a patria pietate ac religione avertentes, spolia pro- priis dæmonibus factæ sunt, ita quandoque etiam ipsæ patrio simulacrorum cultu ab iis qui ipsis an- ” Zach. 11, 8,
PG 22:459ἔστι μὲν οὖν καὶ πρὸς λέξιν «κατέναντι Ἱερουσαλὴμ» καὶ «ἐξ ἀνατολῶν» αὐτῆς τὸ δηλούμενον τῶν ἐλαιῶν ὄρος. πλὴν ἀλλὰ κατὰ τὴν διάνοιαν ἡ ἁγία Χριστοῦ ἐκκλησία (καὶ τὸ ὄρος ἐφ’ ᾧ τεθεμελίωται, περὶ οὗ διδάσκει λέγων ὁ σωτήρ· «οὐ δύναται πόλις κρυβῆναι ἐπάνω ὄρους κειμένη») ἀντὶ τῆς πεσούσης καὶ μὴ ἐγερθείσης Ἱερουσαλὴμ ἀνεγερθεῖσα, καὶ τῶν ποδῶν τοῦ κυρίου καταξιωθεῖσα, οὐ μόνον «κατέναντί» ἐστιν «Ἱερουσαλήμ», ἀλλὰ καὶ «ἐξ ἀνατολῶν» αὐτῆς, προ[ς]λαβοῦσα τὰς αὐγὰς τοῦ τῆς θεοσεβείας φωτὸς καὶ πολὺ προτέρα τῆς Ἱερουσαλὴμ γενομένη αὐτῷ τε πλησιάσασα τῷ τῆς δικαιοσύνης ἡλίῳ, περὶ οὗ λέλεκται· «τοῖς δὲ φοβουμένοις με ἀνατελεῖ ἥλιος δικαιοσύνης».
Α - ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΗ'. - 45. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. — Περὶ τῆς τοῦ Κυρίου παρευ σίας, καὶ τῶν κατὰ τὸ πάθος αὐτοῦ συμβησο μένων. • Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται τοῦ Κυρίου, καὶ διαμε ρισθήσονται τὰ σκυλά σου ἐν σοὶ, καὶ ἐπισυνάξω πάντα τὰ ἔθνη ἐπὶ Ἱερουσαλήμ εἰς πόλεμον· καὶ ἀλώσεται ἡ πόλις, καὶ διαρπαγήσονται αἱ οἰκίαι, καὶ αἱ γυναῖκες μολυνθήσονται, καὶ ἐξελεύσεται τὸ ἥμισυ τῆς πόλεως ἐν αἰχμαλωσίᾳ. Οἱ δὲ κατάλοιποι τοῦ λαοῦ μου οὐ μὴ ἐξολοθρευθῶσι, καὶ ἐξελεύσεται Κύριος, καὶ παρατάξεται ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐκείνοις, καθὼς ἡμέρα παρατάξεως αὐτοῦ ἐν ἡμέρᾳ πολέμου. Καὶ στήσονται οἱ πόδες αὐτοῦ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν Ἐλαιῶν τὸ, κατέναντι Ἱερουσαλὴμ ἐξ ἀνατολῶν, καὶ σχισθήσεται τὸ ὄρος Ἐλαιῶν, τὸ ἥμισυ αὐτοῦ πρὸς θάλασσαν. Χάος μέγα σφόδρα, καὶ κλινεῖ τὸ ἥμισυ τοῦ ὄρους πρὸς τὸν Βοῤῥᾶν, καὶ τὸ ἥμισυ αὐτοῦ πρὸς Νότον. Καὶ ἐμφραχθήσεται ἡ κοιλὰς τῶν ὀρέων μου, καὶ ἐγκολληθήσεται ἡ φάραγξ ὀρέων ἕως Ασαήλ· καὶ ἐμφραχθήσεται όν τρόπον ἐνεφράγη ἀπὸ προσώπου τοῦ σεισμοῦ, ἐν ἡμέραις Οζίου βασιλέως Ἰούδα. Καὶ ἔσται ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ, οὐκ ἔσται φῶς, ἀλλὰ ψύχος, καὶ πάγος ἔστα: μίαν ἡμέραν. Καὶ ἡ ἡμέρα ἐκείνη γνωστὴ τῷ Κυρίῳ, καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐχὶ νύξ, τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, ἐξελεύσεται ὕδωρ ζῶν ἐξ Ιερουσαλήμ· τὸ ἥμισυ αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασ σαν τὴν πρώτην, καὶ ἥμισυ αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασσαν τὴν ἐσχάτην. Ἐν θέρει καὶ ἐν ἔαρι ἔσται οὕτως. Καὶ ἔσται Κύριος εἰς βασιλέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν, ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔσται Κύριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον. » Μετά τὴν πρώτην πολιορκίαν τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τὴν παντελῆ καθαίρεσιν αὐτῆς, καὶ ἐρήμωσιν τὴν ὑπὸ Βαβυλωνίων, καὶ μετὰ τὴν ἀπὸ τῆς πολεμίας γῆς ἐπὶ τὴν οἰκείαν ἐπάνοδον, τὴν ἐπὶ Κύρου τοῦ Περ σῶν βασιλέως γενομένην, ἄρτι τῆς Ἱερουσαλὴμ ἀνο εγηγερμένης, ανανεωθέντος δὲ τοῦ ἁγιάσματος, καὶ τοῦ πρὸς αὐτῷ θυσιαστηρίου ἐπὶ Δαρείου τοῦ Πέρσου, ὁ παρὼν προφήτης θεσπίζει, τὴν μετὰ ταῦτα δευτέ ραν πολιορκίαν τῆς Ἱερουσαλὴμ σημαίνων, ἣν πέτ πονθεν ὑπὸ Ῥωμαίων οὐκ ἄλλοτε ἢ μετὰ τὰ κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῖς οἰκήτορσιν αὐτῆς τετολμημένα. Εναργέστατα τοιγαροῦν καὶ ἐνταῦθα τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν τοῦ Θεοῦ Λόγου ἡ πα ρουσία, καὶ τὰ ἐπὶ ταύτῃ συμβεβηκότα δηλοῦνται. Ταῦτα δὲ ἦν ὁμοῦ τὰ περὶ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ πεπραγμένα, καὶ ἡ παραυτίκα τῷ Εβραίων ἔθνει ἐπελθοῦσα πολιορκία, καὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ ή ἅλωσις, καὶ ἡ πρὸς τούτοις κλῆσις τῶν ἐθνῶν, τοῦ τε ἑνὸς καὶ μόνου Θεοῦ εἰς πᾶν γένος ἀνθρώπων ἐπίγνωσις. "Ο γε μὴν πνευματοφόρος προφήτης περι- παθέστερον, ὡσὰν ἐπ' οἰκείοις ολοφυρόμενος τοῖς ἐκ περιτομῆς, ἐκ τῆς κατ' αὐτῶν ἐκφωνήσεως τὴν κατ αρχὴν πεποίηται τῆς προφητείας. Ἡμέρας δὴ οὖν τοῦ Κυρίου, ώσπεροῦν καὶ ἐν ἑτέροις, κανταῦθα όνο • χιν, 1-9. EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS II. CAPUT XVIII. Ab eodem. De Domini adventu, et de iis quæ in passione ejus eventura erant. B - APOLOGETICA. c D Ecce dies veniunt Domini, et dividentur spolia tua in te, et congregabo omnes gentes in Jerusa- lem ad bellum; et capietur civitas, et diripientur domus, et mulieres fœdabuntur, et egredietur di- midium civitatis in captivitate, reliqui vero de po- pulo meo non peribunt, et egredietur Dominus, et parabitur ad prælium in gentibus illis, sicut dies prelii ejus in die belli : et stabunt pedes ejus in die illa super monte Olivarum, qui est contra Jerusa- lem ab Oriente, et scindetur mons Olivarum, dimi- dium ejus ad Orientem, et dimidium ejus ad mare; profunditas magna vehementer, et inclinabit dimi- dium montis ad Boream, et dimidium ejus ad Aus- trum et obturabitur vallis montium meorum, et conglutinabitur convallis montium usque Asael: et obturabitur, quemadmodum obturata est a facie ter- ræ motus, in diebus Oziæ regis Juda. [Et adveniet Dominus Deus ineus, et omnes sancti cum eo:] et erit in die illa, non erit lumen, sed frigus et glacies erit die uno: et dies ille notus Domino, et non dies, neque nos, ad vesperam erit lux. Et erit in die illa, egredietur aqua viva de Jerusa- lem : dimidium ejus ad mare primum, et dimidium ejus ad mare ultimum: in æstate et in vere erit sic : et erit Dominus in regem in omnem terram. In die illa erit Dominus unus, et nomen ejus unum, circumdans omnem terram, et omnem soli- tudinem ". » Post primam obsidionem Jerusalem, extremamque illius ruinam et solitudinem, quæ sub Babyloniis accidit, postque reditum ab hostili terra ad patriam, qui sub Cyro Persarun rege contigit, cum paulo ante Jerusalem instaurata esset, re- novatumque sanctuarium, et quod apud illud erat altare, sub Dario Persa præsens canit propheta, et posthac alteram obsidionem Jerusalem fu- turam significat, quam passa est a Romanis non alias, quam post scelera, quæ ejus habitatores con- tra Salvatorem nostrum Jesum Christum ausi sunt. Manifestissime igitur etiam hoc in loco, Salvatoris nostri, qui Dei Verbum est, adventus, et quæ illius tempore acciderint, significantur: sunt vero hac, partim quæ quo tempore ille passus est, gesta sunt, partim quæ illico Hebraicam nationem oppressit obsidio, et ipsius Jerusalem expugnatio, et post ipsa hæc, vocatio gentium, uniusque ac solius Dei apud omne genus hominum cognitio. Cæterum di- vino Spiritu afflatus propheta, cum quadam com- miseratione, tanquam is qui suos ad circumcisionem pertinentes deploret, ab exclamatione contra illus suæ prophetiæ initium facit: dies igitur Domini, sicut in aliis locis, hoc quoque in loco nominat, ut sic tempus Christi, ad homines adventus signi- ficet: planeque in eodem ostendit, quemadmodum • Zach.
Εἰ δὲ λέγει τὸ ἑξῆς, ὅτι «σχισθήσεται τὸ ὄρος τῶν ἐλαιῶν, τὸ ἥμισυ αὐτοῦ πρὸς ἀνατολὰς καὶ θάλασσαν, χάος μέγα σφόδρα, καὶ κλινεῖ τὸ ἥμισυ αὐτοῦ πρὸς τὸν βορρᾶν, καὶ τὸ ἥμισυ αὐτοῦ πρὸς νότον», δύναται μὲν τὴν καθ’ ὅλης τῆς ἀνθρώπων οἰκουμένης ἐξάπλωσιν τῆς ἐκκλησίας σημαίνειν, ἐπεὶ καὶ ἀνατολὰς ἡλίου αὐτά τε τὰ ἑῷα καὶ ἀνατολικὰ ἔθνη πεπλήρωκεν, διατείνει δὲ καὶ ἐπὶ τὴν δυτικὴν θάλασσαν τάς τε ἐν αὐτῇ νήσους, οὐ μὴν ἀλλ’ ἔφθακεν κατά τε νότον καὶ μεσημβρίαν, κατά τε βορρᾶν καὶ ἄρκτον. πάντη γὰρ καὶ πανταχοῦ ὁ σημαινόμενος τροπικῶς τοῦ κυρίου ἐλαιών, ἡ ἐκκλησία αὐτοῦ, καταπεφύτευται. δύναται δὲ καὶ κατὰ διάνοιαν τὰ ἐπὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ ἐκκλησίας γενόμενά τε καὶ εἰσέτι νῦν γινόμενα σχίσματα καὶ τὰς αἱρέσεις τάς τε ἠθικὰς κατὰ τὸν βίον ἀποπτώσεις αἰνίττεσθαι σχισθέντα· φησὶν γάρ· τὸ ὄρος διαστήσεσθαι, «τὸ ἥμισυ αὐτοῦ πρὸς ἀνατολάς, καὶ τὸ ἥμισυ αὐτοῦ πρὸς θάλασσαν, χάος μέγα σφόδρα, καὶ κλινεῖ τὸ ἥμισυ τοῦ ὄρους πρὸς τὸν βορρᾶν, καὶ τὸ ἥμισυ αὐτοῦ πρὸς νότον», ὡς εἰς τέσσαρα μέρη διαιρεῖσθαι, δύο μὲν τὰ σεμνότερα καὶ κρείττω, δύο δὲ τὰ ἐναντία.
Α - ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΗ'. - 45. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. — Περὶ τῆς τοῦ Κυρίου παρευ σίας, καὶ τῶν κατὰ τὸ πάθος αὐτοῦ συμβησο μένων. • Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται τοῦ Κυρίου, καὶ διαμε ρισθήσονται τὰ σκυλά σου ἐν σοὶ, καὶ ἐπισυνάξω πάντα τὰ ἔθνη ἐπὶ Ἱερουσαλήμ εἰς πόλεμον· καὶ ἀλώσεται ἡ πόλις, καὶ διαρπαγήσονται αἱ οἰκίαι, καὶ αἱ γυναῖκες μολυνθήσονται, καὶ ἐξελεύσεται τὸ ἥμισυ τῆς πόλεως ἐν αἰχμαλωσίᾳ. Οἱ δὲ κατάλοιποι τοῦ λαοῦ μου οὐ μὴ ἐξολοθρευθῶσι, καὶ ἐξελεύσεται Κύριος, καὶ παρατάξεται ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐκείνοις, καθὼς ἡμέρα παρατάξεως αὐτοῦ ἐν ἡμέρᾳ πολέμου. Καὶ στήσονται οἱ πόδες αὐτοῦ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν Ἐλαιῶν τὸ, κατέναντι Ἱερουσαλὴμ ἐξ ἀνατολῶν, καὶ σχισθήσεται τὸ ὄρος Ἐλαιῶν, τὸ ἥμισυ αὐτοῦ πρὸς θάλασσαν. Χάος μέγα σφόδρα, καὶ κλινεῖ τὸ ἥμισυ τοῦ ὄρους πρὸς τὸν Βοῤῥᾶν, καὶ τὸ ἥμισυ αὐτοῦ πρὸς Νότον. Καὶ ἐμφραχθήσεται ἡ κοιλὰς τῶν ὀρέων μου, καὶ ἐγκολληθήσεται ἡ φάραγξ ὀρέων ἕως Ασαήλ· καὶ ἐμφραχθήσεται όν τρόπον ἐνεφράγη ἀπὸ προσώπου τοῦ σεισμοῦ, ἐν ἡμέραις Οζίου βασιλέως Ἰούδα. Καὶ ἔσται ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ, οὐκ ἔσται φῶς, ἀλλὰ ψύχος, καὶ πάγος ἔστα: μίαν ἡμέραν. Καὶ ἡ ἡμέρα ἐκείνη γνωστὴ τῷ Κυρίῳ, καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐχὶ νύξ, τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, ἐξελεύσεται ὕδωρ ζῶν ἐξ Ιερουσαλήμ· τὸ ἥμισυ αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασ σαν τὴν πρώτην, καὶ ἥμισυ αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασσαν τὴν ἐσχάτην. Ἐν θέρει καὶ ἐν ἔαρι ἔσται οὕτως. Καὶ ἔσται Κύριος εἰς βασιλέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν, ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔσται Κύριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον. » Μετά τὴν πρώτην πολιορκίαν τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τὴν παντελῆ καθαίρεσιν αὐτῆς, καὶ ἐρήμωσιν τὴν ὑπὸ Βαβυλωνίων, καὶ μετὰ τὴν ἀπὸ τῆς πολεμίας γῆς ἐπὶ τὴν οἰκείαν ἐπάνοδον, τὴν ἐπὶ Κύρου τοῦ Περ σῶν βασιλέως γενομένην, ἄρτι τῆς Ἱερουσαλὴμ ἀνο εγηγερμένης, ανανεωθέντος δὲ τοῦ ἁγιάσματος, καὶ τοῦ πρὸς αὐτῷ θυσιαστηρίου ἐπὶ Δαρείου τοῦ Πέρσου, ὁ παρὼν προφήτης θεσπίζει, τὴν μετὰ ταῦτα δευτέ ραν πολιορκίαν τῆς Ἱερουσαλὴμ σημαίνων, ἣν πέτ πονθεν ὑπὸ Ῥωμαίων οὐκ ἄλλοτε ἢ μετὰ τὰ κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῖς οἰκήτορσιν αὐτῆς τετολμημένα. Εναργέστατα τοιγαροῦν καὶ ἐνταῦθα τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν τοῦ Θεοῦ Λόγου ἡ πα ρουσία, καὶ τὰ ἐπὶ ταύτῃ συμβεβηκότα δηλοῦνται. Ταῦτα δὲ ἦν ὁμοῦ τὰ περὶ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ πεπραγμένα, καὶ ἡ παραυτίκα τῷ Εβραίων ἔθνει ἐπελθοῦσα πολιορκία, καὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ ή ἅλωσις, καὶ ἡ πρὸς τούτοις κλῆσις τῶν ἐθνῶν, τοῦ τε ἑνὸς καὶ μόνου Θεοῦ εἰς πᾶν γένος ἀνθρώπων ἐπίγνωσις. "Ο γε μὴν πνευματοφόρος προφήτης περι- παθέστερον, ὡσὰν ἐπ' οἰκείοις ολοφυρόμενος τοῖς ἐκ περιτομῆς, ἐκ τῆς κατ' αὐτῶν ἐκφωνήσεως τὴν κατ αρχὴν πεποίηται τῆς προφητείας. Ἡμέρας δὴ οὖν τοῦ Κυρίου, ώσπεροῦν καὶ ἐν ἑτέροις, κανταῦθα όνο • χιν, 1-9. EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS II. CAPUT XVIII. Ab eodem. De Domini adventu, et de iis quæ in passione ejus eventura erant. B - APOLOGETICA. c D Ecce dies veniunt Domini, et dividentur spolia tua in te, et congregabo omnes gentes in Jerusa- lem ad bellum; et capietur civitas, et diripientur domus, et mulieres fœdabuntur, et egredietur di- midium civitatis in captivitate, reliqui vero de po- pulo meo non peribunt, et egredietur Dominus, et parabitur ad prælium in gentibus illis, sicut dies prelii ejus in die belli : et stabunt pedes ejus in die illa super monte Olivarum, qui est contra Jerusa- lem ab Oriente, et scindetur mons Olivarum, dimi- dium ejus ad Orientem, et dimidium ejus ad mare; profunditas magna vehementer, et inclinabit dimi- dium montis ad Boream, et dimidium ejus ad Aus- trum et obturabitur vallis montium meorum, et conglutinabitur convallis montium usque Asael: et obturabitur, quemadmodum obturata est a facie ter- ræ motus, in diebus Oziæ regis Juda. [Et adveniet Dominus Deus ineus, et omnes sancti cum eo:] et erit in die illa, non erit lumen, sed frigus et glacies erit die uno: et dies ille notus Domino, et non dies, neque nos, ad vesperam erit lux. Et erit in die illa, egredietur aqua viva de Jerusa- lem : dimidium ejus ad mare primum, et dimidium ejus ad mare ultimum: in æstate et in vere erit sic : et erit Dominus in regem in omnem terram. In die illa erit Dominus unus, et nomen ejus unum, circumdans omnem terram, et omnem soli- tudinem ". » Post primam obsidionem Jerusalem, extremamque illius ruinam et solitudinem, quæ sub Babyloniis accidit, postque reditum ab hostili terra ad patriam, qui sub Cyro Persarun rege contigit, cum paulo ante Jerusalem instaurata esset, re- novatumque sanctuarium, et quod apud illud erat altare, sub Dario Persa præsens canit propheta, et posthac alteram obsidionem Jerusalem fu- turam significat, quam passa est a Romanis non alias, quam post scelera, quæ ejus habitatores con- tra Salvatorem nostrum Jesum Christum ausi sunt. Manifestissime igitur etiam hoc in loco, Salvatoris nostri, qui Dei Verbum est, adventus, et quæ illius tempore acciderint, significantur: sunt vero hac, partim quæ quo tempore ille passus est, gesta sunt, partim quæ illico Hebraicam nationem oppressit obsidio, et ipsius Jerusalem expugnatio, et post ipsa hæc, vocatio gentium, uniusque ac solius Dei apud omne genus hominum cognitio. Cæterum di- vino Spiritu afflatus propheta, cum quadam com- miseratione, tanquam is qui suos ad circumcisionem pertinentes deploret, ab exclamatione contra illus suæ prophetiæ initium facit: dies igitur Domini, sicut in aliis locis, hoc quoque in loco nominat, ut sic tempus Christi, ad homines adventus signi- ficet: planeque in eodem ostendit, quemadmodum • Zach.
καὶ ὅρα μή ποτε διὰ τούτων τὸ μὲν «πρὸς ἀνατολὰς» καὶ «πρὸς νότον» δύο τάγματα σημαίνει τῶν τῆς κατὰ θεὸν προκοπῆς ἐπειλημμένων, ἓν μὲν τῶν ἐν γνώσει καὶ λόγῳ καὶ τοῖς λοιποῖς τοῦ θείου πνεύματος χαρίσμασιν τελειουμένων, θάτερον δὲ τῶν διὰ βίου κατορθούντων, ἐν ἐκλογαῖς γε μὴν [μὴ] διατριβόντων. τὰ δὲ λοιπὰ δύο μέρη τῶν προτέρων διῃρημένα εἴη ἄν, τὸ κατὰ θάλασσαν καὶ πρὸς βορρᾶν, ἀμφότερα πρὸς τῇ κακίᾳ σημαινόμενα. «ἀπὸ προσώπου», γάρ φησιν, «βορρᾶ ἐκκαυθήσεται τὰ κακὰ ἐπὶ πάντας τοὺς κατοικοῦντας τὴν γῆν», ὅ τε δράκων ἐπὶ τῆς θαλάσσης ποιεῖσθαι τὰς διατριβὰς λέγεται, ὥστε εἰκότως κἀνταῦθα τῶν ἀπὸ τῆς ἐκκλησίας ἀποπιπτόντων δύο πάλιν δηλοῦσθαι τρόπους, τόν τε κατὰ τὸ ἦθος ἁμαρτάνοντα καὶ τὸν τῆς ὑγιοῦς καὶ ὀρθοδόξου γνώσεως ἐξολισθαίνοντα, ὡς εἶναι ταύτας τοῦ δηλουμένου τοῦ ἐλαιῶνος ὄρους τὰς ὑπὸ τῆς προφητείας αἰνιττομένας διαστάσεις. Τούτοις ἑξῆς ἐπιλέγεται· «καὶ ἐμφραχθήσεται ἡ κοιλὰς τῶν ὀρέων μου, καὶ ἐγκολληθήσεται φάραγξ ὀρέων ἕως Ἀσαήλ, καὶ ἐμφραχθήσεται ὃν τρόπον ἐνεφράγη ἀπὸ προσώπου τοῦ σεισμοῦ ἐν ἡμέραις Ὀζίου βασιλέως Ἰούδα».
Α - ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΗ'. - 45. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. — Περὶ τῆς τοῦ Κυρίου παρευ σίας, καὶ τῶν κατὰ τὸ πάθος αὐτοῦ συμβησο μένων. • Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται τοῦ Κυρίου, καὶ διαμε ρισθήσονται τὰ σκυλά σου ἐν σοὶ, καὶ ἐπισυνάξω πάντα τὰ ἔθνη ἐπὶ Ἱερουσαλήμ εἰς πόλεμον· καὶ ἀλώσεται ἡ πόλις, καὶ διαρπαγήσονται αἱ οἰκίαι, καὶ αἱ γυναῖκες μολυνθήσονται, καὶ ἐξελεύσεται τὸ ἥμισυ τῆς πόλεως ἐν αἰχμαλωσίᾳ. Οἱ δὲ κατάλοιποι τοῦ λαοῦ μου οὐ μὴ ἐξολοθρευθῶσι, καὶ ἐξελεύσεται Κύριος, καὶ παρατάξεται ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐκείνοις, καθὼς ἡμέρα παρατάξεως αὐτοῦ ἐν ἡμέρᾳ πολέμου. Καὶ στήσονται οἱ πόδες αὐτοῦ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν Ἐλαιῶν τὸ, κατέναντι Ἱερουσαλὴμ ἐξ ἀνατολῶν, καὶ σχισθήσεται τὸ ὄρος Ἐλαιῶν, τὸ ἥμισυ αὐτοῦ πρὸς θάλασσαν. Χάος μέγα σφόδρα, καὶ κλινεῖ τὸ ἥμισυ τοῦ ὄρους πρὸς τὸν Βοῤῥᾶν, καὶ τὸ ἥμισυ αὐτοῦ πρὸς Νότον. Καὶ ἐμφραχθήσεται ἡ κοιλὰς τῶν ὀρέων μου, καὶ ἐγκολληθήσεται ἡ φάραγξ ὀρέων ἕως Ασαήλ· καὶ ἐμφραχθήσεται όν τρόπον ἐνεφράγη ἀπὸ προσώπου τοῦ σεισμοῦ, ἐν ἡμέραις Οζίου βασιλέως Ἰούδα. Καὶ ἔσται ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ, οὐκ ἔσται φῶς, ἀλλὰ ψύχος, καὶ πάγος ἔστα: μίαν ἡμέραν. Καὶ ἡ ἡμέρα ἐκείνη γνωστὴ τῷ Κυρίῳ, καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐχὶ νύξ, τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, ἐξελεύσεται ὕδωρ ζῶν ἐξ Ιερουσαλήμ· τὸ ἥμισυ αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασ σαν τὴν πρώτην, καὶ ἥμισυ αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασσαν τὴν ἐσχάτην. Ἐν θέρει καὶ ἐν ἔαρι ἔσται οὕτως. Καὶ ἔσται Κύριος εἰς βασιλέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν, ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔσται Κύριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον. » Μετά τὴν πρώτην πολιορκίαν τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τὴν παντελῆ καθαίρεσιν αὐτῆς, καὶ ἐρήμωσιν τὴν ὑπὸ Βαβυλωνίων, καὶ μετὰ τὴν ἀπὸ τῆς πολεμίας γῆς ἐπὶ τὴν οἰκείαν ἐπάνοδον, τὴν ἐπὶ Κύρου τοῦ Περ σῶν βασιλέως γενομένην, ἄρτι τῆς Ἱερουσαλὴμ ἀνο εγηγερμένης, ανανεωθέντος δὲ τοῦ ἁγιάσματος, καὶ τοῦ πρὸς αὐτῷ θυσιαστηρίου ἐπὶ Δαρείου τοῦ Πέρσου, ὁ παρὼν προφήτης θεσπίζει, τὴν μετὰ ταῦτα δευτέ ραν πολιορκίαν τῆς Ἱερουσαλὴμ σημαίνων, ἣν πέτ πονθεν ὑπὸ Ῥωμαίων οὐκ ἄλλοτε ἢ μετὰ τὰ κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῖς οἰκήτορσιν αὐτῆς τετολμημένα. Εναργέστατα τοιγαροῦν καὶ ἐνταῦθα τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν τοῦ Θεοῦ Λόγου ἡ πα ρουσία, καὶ τὰ ἐπὶ ταύτῃ συμβεβηκότα δηλοῦνται. Ταῦτα δὲ ἦν ὁμοῦ τὰ περὶ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ πεπραγμένα, καὶ ἡ παραυτίκα τῷ Εβραίων ἔθνει ἐπελθοῦσα πολιορκία, καὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ ή ἅλωσις, καὶ ἡ πρὸς τούτοις κλῆσις τῶν ἐθνῶν, τοῦ τε ἑνὸς καὶ μόνου Θεοῦ εἰς πᾶν γένος ἀνθρώπων ἐπίγνωσις. "Ο γε μὴν πνευματοφόρος προφήτης περι- παθέστερον, ὡσὰν ἐπ' οἰκείοις ολοφυρόμενος τοῖς ἐκ περιτομῆς, ἐκ τῆς κατ' αὐτῶν ἐκφωνήσεως τὴν κατ αρχὴν πεποίηται τῆς προφητείας. Ἡμέρας δὴ οὖν τοῦ Κυρίου, ώσπεροῦν καὶ ἐν ἑτέροις, κανταῦθα όνο • χιν, 1-9. EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS II. CAPUT XVIII. Ab eodem. De Domini adventu, et de iis quæ in passione ejus eventura erant. B - APOLOGETICA. c D Ecce dies veniunt Domini, et dividentur spolia tua in te, et congregabo omnes gentes in Jerusa- lem ad bellum; et capietur civitas, et diripientur domus, et mulieres fœdabuntur, et egredietur di- midium civitatis in captivitate, reliqui vero de po- pulo meo non peribunt, et egredietur Dominus, et parabitur ad prælium in gentibus illis, sicut dies prelii ejus in die belli : et stabunt pedes ejus in die illa super monte Olivarum, qui est contra Jerusa- lem ab Oriente, et scindetur mons Olivarum, dimi- dium ejus ad Orientem, et dimidium ejus ad mare; profunditas magna vehementer, et inclinabit dimi- dium montis ad Boream, et dimidium ejus ad Aus- trum et obturabitur vallis montium meorum, et conglutinabitur convallis montium usque Asael: et obturabitur, quemadmodum obturata est a facie ter- ræ motus, in diebus Oziæ regis Juda. [Et adveniet Dominus Deus ineus, et omnes sancti cum eo:] et erit in die illa, non erit lumen, sed frigus et glacies erit die uno: et dies ille notus Domino, et non dies, neque nos, ad vesperam erit lux. Et erit in die illa, egredietur aqua viva de Jerusa- lem : dimidium ejus ad mare primum, et dimidium ejus ad mare ultimum: in æstate et in vere erit sic : et erit Dominus in regem in omnem terram. In die illa erit Dominus unus, et nomen ejus unum, circumdans omnem terram, et omnem soli- tudinem ". » Post primam obsidionem Jerusalem, extremamque illius ruinam et solitudinem, quæ sub Babyloniis accidit, postque reditum ab hostili terra ad patriam, qui sub Cyro Persarun rege contigit, cum paulo ante Jerusalem instaurata esset, re- novatumque sanctuarium, et quod apud illud erat altare, sub Dario Persa præsens canit propheta, et posthac alteram obsidionem Jerusalem fu- turam significat, quam passa est a Romanis non alias, quam post scelera, quæ ejus habitatores con- tra Salvatorem nostrum Jesum Christum ausi sunt. Manifestissime igitur etiam hoc in loco, Salvatoris nostri, qui Dei Verbum est, adventus, et quæ illius tempore acciderint, significantur: sunt vero hac, partim quæ quo tempore ille passus est, gesta sunt, partim quæ illico Hebraicam nationem oppressit obsidio, et ipsius Jerusalem expugnatio, et post ipsa hæc, vocatio gentium, uniusque ac solius Dei apud omne genus hominum cognitio. Cæterum di- vino Spiritu afflatus propheta, cum quadam com- miseratione, tanquam is qui suos ad circumcisionem pertinentes deploret, ab exclamatione contra illus suæ prophetiæ initium facit: dies igitur Domini, sicut in aliis locis, hoc quoque in loco nominat, ut sic tempus Christi, ad homines adventus signi- ficet: planeque in eodem ostendit, quemadmodum • Zach.
PG 22:461«κοιλὰς» δὲ ἐν τούτοις τῶν ὀρέων τοῦ θεοῦ τίς ἂν εἴη ἢ ἡ κατὰ τὸν Μωσέως νόμον ἐν τῇ Ἱερουσαλὴμ πάλαι πρότερον συντελουμένη σωματικὴ καὶ ἰουδαϊκὴ θρησκεία; ἣν ἀποκλεισθήσεσθαι ὥσπερ ἀποφραχθεῖσαν ὁ παρὼν λόγος θεσπίζει φάσκων· «καὶ ἐμφραχθήσεται ἡ κοιλὰς τῶν ὀρέων μου, καὶ ἐγκολληθήσεται φάραγξ ὀρέων ἕως Ἀσαήλ, καὶ ἐμφραχθήσεται»· ἀνθ’ ὧν ὁ Σύμμαχος πεποίηκεν· «καὶ ἐμφραχθήσεται ἡ φάραγξ τῶν ὀρέων μου, καὶ ἔτι ἐγγιεῖ ἡ φάραγξ τῶν ὀρέων πρὸς τὸ παρακείμενον, καὶ ἐμφραχθήσεται», δι’ ὧν παρίστησιν τὸ αἴτιον τῆς ἐμφραχθείσης φάραγγος. τί δὲ ἦν τοῦτο ἀλλ’ ἢ τὸ ἐγγίσαι αὐτὴν καὶ πλησιάσαι τῷ παρακειμένῳ αὐτῇ; τοῦτο δὲ ἦν τὸ τοῦ κυρίου ὄρος τὸ τῶν ἐλαιῶν προωνομασμένον, ὅπερ Ἀσαὴλ ὠνόμασται παρὰ τοῖς ἑβδομήκοντα. δηλοῖ δὲ τοῦτο κατὰ τὴν Ἑβραίων φωνὴν «ποίησιν θεοῦ». οὕτω δέ, φησίν, ἡ παλαιὰ «φάραγξ» πλησιάσασα τῷ ὄρει καὶ τῇ Χριστοῦ ἐκκλησίᾳ τῷ τε ποιήματι θεοῦ «ἐμφραχθήσεται» καὶ ἀποκλεισθήσεται, «ὃν τρόπον ἐνεφράγη ἀπὸ προσώπου τοῦ σεισμοῦ ἐν ἡμέραις Ὀζίου βασιλέως Ἰούδα».
μάζει, οὕτω τὸν χρόνον τῆς εἰς ἀνθρώπους τοῦ Χρι- Α στοῦ παρουσίας σημαίνων· καὶ σαφῶς δηλῶν, ὡς ἄρα ὁ Κύριος αὐτός, οἷα φῶς ἀληθινὸν τυγχάνων, ιδίων ποιητής ποτε γενήσεται ἡμερῶν. Τοῖς δὲ ἐπὶ γῆς ἅπασιν ἀνθρώποις ἐπιλάμψει τῶν ἐθνῶν ἀπάν- των, αὐτόν τε καὶ τὰς ἀκτῖνας τοῦ φωτὸς αὐτοῦ καταδεξαμένων, ὅτε, τῶν ἐθνῶν ἁπάντων φωτιζομέ- των κατὰ τὸ, ο Τέθεικά σε εἰς φῶς διαθήκης γέ- νας, » τὸ Ἰουδαίων ἔθνος διὰ τὴν εἰς αὐτὸν ἁπι- στίαν, τοῖς ἐσχάτοις περιπεσεῖται δεινῶν. Τοιοῦτον γάρ ἐστι τό· . Ἰδοὺ ἡμέρα ἔρχεται τοῦ Κυρίου, καὶ διαμερισθήσονται τὰ σκυλά σου ἐν σοὶ, καὶ ἐπισυν- ἄξω πάντα τὰ ἔθνη ἐπὶ Ἱερουσαλὴμ εἰς πόλεμον, καὶ ἁλώσεται ἡ πόλις, καὶ διαρπαγήσονται αἱ οἰκίαι, καὶ αἱ γυναῖκες μολυνθήσονται, καὶ ἐξελεύσεται τὸ ἥμισι τῆς πόλεως ἐν αἰχμαλωσίᾳ. » Μετὰ δὲ τὴν κατὰ Β τῆς Ἱερουσαλήμ πολιορκίαν, καὶ τὴν μετ' αὐτὴν αἰχμαλωσίαν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἐπιλέγει ἑξῆς, ἀγαθὰ τοῖς πᾶσι θεσπίζων· ι Καὶ ἔσται Κύριος εἰς βασιλέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν· καὶ πάλιν· ο Εσται Κύριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον. . ᾿Αλλὰ γὰρ καὶ τὸ Ἰου δαίων ἔθνος τοιαῦτα πείσεσθαι ἐν ταῖς τοῦ Κυρίου ἡμέραις τῆς προῤῥήσεως ἀποφηναμένης, τίς οὐκ ἂν θαυμάσεις τῆς προῤῥήσεως τὸ ἀποτέλεσμα; Αμα γὰρ Ἰησοῦς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν παρῆν, ἡσέ βουν τε εἰς αὐτὸν οἱ ἐκ περιτομῆς, καὶ πάντα αὐτοῖς ἀθρόως τὰ προηγορευμένα, μετὰ πεντακοσιοστὸν ἔτος τῆς προῤῥήσεως, τέλους ἐτύγχανεν, ἐξ αὐτοῦ Πιλά του, καὶ μέχρι τῆς κατὰ Νέρωνα καὶ Τίτον καὶ Ουεσπασιανὸν πολιορκίας, οὐ διαλελοιπότων αὐτοὺς παντοίων καὶ ἐπαλλήλων συμφορῶν, ὡς πάρεστιν ἐκ τῆς Φλανίου Ἰωσήπου γραφείσης ἱστορίας ἀναλέ ξασθαι. Τότε μὲν οὖν εἰκὸς τὸ ἥμισυ τῆς πόλεως ἀπολωλέναι τῇ πολιορκίᾳ, ὥς φησιν ἡ προφητεία· μετ' οὐ πολὺν δὲ χρόνον, κατὰ ᾿Αδριανὸν αὐτοκρά- τρα, κινήσεως αὖθις Ιουδαϊκῆς γενομένης, τὸ λοιπὸν τῆς πόλεως μέρος ἥμισυ, πολιορκηθὲν αὖθις ἐξελαύνε- ται, ὡς ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο πάμπαν ἄβατον αὐτοῖς γενέσθαι τὸν τόπον. Εἰ δὲ λέγοι τις κατὰ ᾿Αντίοχον τὸν Ἐπιφανῆ ταῦτα πεπληρῶσθαι, σκεψάσθω, εἰ οἷός τέ ἐστιν ἀποδιδόναι καὶ τὰ λοιπὰ τῆς προφητείας κατὰ τοὺς ᾿Αντιόχου χρόνους· οἷον τὸ αἰχμαλωσίαν πεπον- θέναι τὸν λαὸν, καὶ τὸ στῆναι τοὺς πόδας Κυρίου ἐπὶ τὸ τῶν Ἐλαιῶν ὄρος, καὶ εἰ γέγονε Κύριος εἰς βασι- λέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, καὶ εἰ τὸ ὄνομα Κυρίου ἐκύκλωσε τὴν γῆν πᾶσαν, καὶ τὴν ἔρημον, ὅτε τῆς Συρίας Αντίοχος κράτει. Καὶ τὰ δαπὰ δὲ τῆς προῤῥήσεως, ὁποίου τέλους ἔτυχεν, Αν τιόχου βασιλεύοντος, πῶς τις ἀποδώσει ; Καθ' ἡμᾶς δὲ ταῦτα, καὶ πρὸς λέξιν μὲν ἀποδέδοται, καὶ καθ' ἑτέραν δὲ διάνοιαν. Μετὰ γὰρ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ παρουσίαν, ἡ πόλις αὐτῶν, αὕτη γε ἡ Ἱερουσαλήμ, καὶ τὸ πᾶν σύστημα, καὶ πολίτευμα τῆς κατὰ τὸν νόμον Μωσέως θρησκείας καθῃρεῖτο. Αὐτίκα δὲ τὴν κατὰ διάνοιαν αἰχμαλωσίαν πρὸς τῇ σωματική πεπόνθασι, τὸν Σωτῆρα καὶ Λυτρωτὴν DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. ipse Dominus, lanquam lumen verum, proprio: um D "Isa. XLIX, 6. C aliquando auctor fet dierum, et omnibus qui in terra sunt hominibus illucescet, quo tempore et ipsum et luminis ipsius radios, universa gentes suscipient, quæ quidem dum illuminabuntur, juxta illud: Posui te in lumen gentium, in testamentum generis 85, , interea Judaica gens, propter infideli- tatem adversus illum, in extrema incidet infortunia. Tale igitur est illud: • Ecce dies venit Domini, et dividentur spolia tua in te, et congregabo omnes gentes in Jerusalem ad bellum, et capietur civitas et diripientur domus et mulieres fœdabuntur, et egredietur dimidium civitatis in captivitate.» Post vero ipsius Jerusalem obsidionem, et eam quæ il- lico secuta est Judaicæ gentis servitutem, deinceps bona omnibus adjungit communia, sic canens: . Et erit Dominus in regem in omnem terram. › Et rursus : « Erit Dominus unus, et nomen illius unum, ambiens omnem terram et solitudinem. Sed enim cum vaticinium enuntiet, Judaicam gentem esse talia perpessuram in diebus Domini, quis non exi- tum vaticinii admiretur? Nam simul ac Jesus Salvator ac Dominus noster advenit, quique ad cir- cumcisionem pertinent, nefaria adversus illum fa- cinora perpetrarunt, omnia illis quæ prædicta fue- rant, quinquagesimo ab ipsa prædictione anno, acervatim evenerunt, finemque sortita sunt: cum videlicet ab ipso Pilato usque ad Neronem et Titum ac Vespasianum, qui civitatem obsederunt nusquam illos omnis generis, et aliæ super alias ingruentes calamitates defecerint, quemadmodum facile est ex ea historia quam Flavius Josephus scripsit, colligere: tunc sane credibile est, dimi- dium civitatis periisse obsidione, ut ait prophetia. Haud vero ita multo post, cum Adrianus impera- ret, Judaico rursus exorto tumultu, quæ reliqua fuerat pars dimidia civitatis, rursus obsessa ex- pellitur, adeo quidem, ut ab illo tempore usque in hodiernum diem, penitus instabilis omnis illis fa- clus sit locus. Quod si quis dicat sub Antiocho Epiphane hæc completa fuisse, etiam atque etiam consideret utrum possit reliqua item quæ ex hac prophetia supersunt, ad Antiochi tempora referre, cujusmodi illud est, quod populus servitutem sit passus, quod pedes Domini in monte Olivarum steterint, et utrum Dominus in die illa in regem fuerit in omnem terram, et utrum nomen Donini ambierit omnem terram, et solitudinem, quo tem- pore Syriam Antiochus obtinuit: et quæ reliqua sunt de eodem oraculo, quem tunc finem sortita sint, aliquo modo conetur ostendere. At si quis nostram rationem sequatur, vel ad verbum hæc evenisse demonstrabit, atque in alium item sensum eadem accipere poterit : nam post Salvatoris nostri Jesu Christi adventum, civitas illorum, ipsaque Jerusalem atque omnis conventus, institutioque civilis, quæ ad ritum religionemque Mosaicz legis
ζητῶν δὲ παρ’ ἐμαυτῷ καὶ τὰς θείας περιιὼν γραφάς, εἴ ποτε «ἐν ταῖς ἡμέραις Ὀζίου» ἡ ἐνταῦθα δηλουμένη φάραγξ «ἐνεφράγη ἀπὸ προσώπου τοῦ σεισμοῦ», ἐν μὲν ταῖς τῶν Βασιλειῶν ἱστορίαις οὐδὲν ηὕρισκον· οὔτε γὰρ σωματικῶς κατ’ αὐτὸν σεισμὸς γεγονὼς οὔτε τι τοιοῦτο περὶ φάραγγος ἐν αὐταῖς εἰρημένον ἀναγέγραπται. ἱστορεῖταί γε μὴν Ὀζίας ἐν ἀρχαῖς δίκαιος γεγονέναι, εἶτα διαβέβληται ὡς ἐπαρθεὶς τῇ διανοίᾳ καὶ δι’ ἑαυτοῦ θῦσαι τῷ θεῷ τολμήσας, δι’ ὃ καὶ λέπραν αὐτῷ κατὰ τοῦ προσώπου ἀνθῆσαι. τοῦτο μὲν οὖν ἡ βίβλος τῶν Βασιλειῶν παρίστησιν· ὁ δέ γε Ἰώσηπος καὶ τὰς ἔξωθεν ἰουδαϊκὰς δευτερώσεις ἀπηκριβωκώς, ἅτε «Ἑβραῖος ἐξ Ἑβραίων» τυγχάνων, ἐπάκουσον οἷα γενέσθαι κατὰ τοὺς αὐτοῦ δηλοῖ χρόνους, λέγων ὡς ἄρα κατεπειγόντων τὸν Ὀζίαν τῶν ἱερέων «ἐξιέναι τοῦ ἱεροῦ καὶ μὴ παρανομεῖν εἰς τὸν θεόν, ὀργισθεὶς ἠπείλησεν αὐτοῖς θάνατον, εἰ μὴ τὴν ἡσυχίαν ἄξουσιν.
μάζει, οὕτω τὸν χρόνον τῆς εἰς ἀνθρώπους τοῦ Χρι- Α στοῦ παρουσίας σημαίνων· καὶ σαφῶς δηλῶν, ὡς ἄρα ὁ Κύριος αὐτός, οἷα φῶς ἀληθινὸν τυγχάνων, ιδίων ποιητής ποτε γενήσεται ἡμερῶν. Τοῖς δὲ ἐπὶ γῆς ἅπασιν ἀνθρώποις ἐπιλάμψει τῶν ἐθνῶν ἀπάν- των, αὐτόν τε καὶ τὰς ἀκτῖνας τοῦ φωτὸς αὐτοῦ καταδεξαμένων, ὅτε, τῶν ἐθνῶν ἁπάντων φωτιζομέ- των κατὰ τὸ, ο Τέθεικά σε εἰς φῶς διαθήκης γέ- νας, » τὸ Ἰουδαίων ἔθνος διὰ τὴν εἰς αὐτὸν ἁπι- στίαν, τοῖς ἐσχάτοις περιπεσεῖται δεινῶν. Τοιοῦτον γάρ ἐστι τό· . Ἰδοὺ ἡμέρα ἔρχεται τοῦ Κυρίου, καὶ διαμερισθήσονται τὰ σκυλά σου ἐν σοὶ, καὶ ἐπισυν- ἄξω πάντα τὰ ἔθνη ἐπὶ Ἱερουσαλὴμ εἰς πόλεμον, καὶ ἁλώσεται ἡ πόλις, καὶ διαρπαγήσονται αἱ οἰκίαι, καὶ αἱ γυναῖκες μολυνθήσονται, καὶ ἐξελεύσεται τὸ ἥμισι τῆς πόλεως ἐν αἰχμαλωσίᾳ. » Μετὰ δὲ τὴν κατὰ Β τῆς Ἱερουσαλήμ πολιορκίαν, καὶ τὴν μετ' αὐτὴν αἰχμαλωσίαν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἐπιλέγει ἑξῆς, ἀγαθὰ τοῖς πᾶσι θεσπίζων· ι Καὶ ἔσται Κύριος εἰς βασιλέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν· καὶ πάλιν· ο Εσται Κύριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον. . ᾿Αλλὰ γὰρ καὶ τὸ Ἰου δαίων ἔθνος τοιαῦτα πείσεσθαι ἐν ταῖς τοῦ Κυρίου ἡμέραις τῆς προῤῥήσεως ἀποφηναμένης, τίς οὐκ ἂν θαυμάσεις τῆς προῤῥήσεως τὸ ἀποτέλεσμα; Αμα γὰρ Ἰησοῦς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν παρῆν, ἡσέ βουν τε εἰς αὐτὸν οἱ ἐκ περιτομῆς, καὶ πάντα αὐτοῖς ἀθρόως τὰ προηγορευμένα, μετὰ πεντακοσιοστὸν ἔτος τῆς προῤῥήσεως, τέλους ἐτύγχανεν, ἐξ αὐτοῦ Πιλά του, καὶ μέχρι τῆς κατὰ Νέρωνα καὶ Τίτον καὶ Ουεσπασιανὸν πολιορκίας, οὐ διαλελοιπότων αὐτοὺς παντοίων καὶ ἐπαλλήλων συμφορῶν, ὡς πάρεστιν ἐκ τῆς Φλανίου Ἰωσήπου γραφείσης ἱστορίας ἀναλέ ξασθαι. Τότε μὲν οὖν εἰκὸς τὸ ἥμισυ τῆς πόλεως ἀπολωλέναι τῇ πολιορκίᾳ, ὥς φησιν ἡ προφητεία· μετ' οὐ πολὺν δὲ χρόνον, κατὰ ᾿Αδριανὸν αὐτοκρά- τρα, κινήσεως αὖθις Ιουδαϊκῆς γενομένης, τὸ λοιπὸν τῆς πόλεως μέρος ἥμισυ, πολιορκηθὲν αὖθις ἐξελαύνε- ται, ὡς ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο πάμπαν ἄβατον αὐτοῖς γενέσθαι τὸν τόπον. Εἰ δὲ λέγοι τις κατὰ ᾿Αντίοχον τὸν Ἐπιφανῆ ταῦτα πεπληρῶσθαι, σκεψάσθω, εἰ οἷός τέ ἐστιν ἀποδιδόναι καὶ τὰ λοιπὰ τῆς προφητείας κατὰ τοὺς ᾿Αντιόχου χρόνους· οἷον τὸ αἰχμαλωσίαν πεπον- θέναι τὸν λαὸν, καὶ τὸ στῆναι τοὺς πόδας Κυρίου ἐπὶ τὸ τῶν Ἐλαιῶν ὄρος, καὶ εἰ γέγονε Κύριος εἰς βασι- λέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, καὶ εἰ τὸ ὄνομα Κυρίου ἐκύκλωσε τὴν γῆν πᾶσαν, καὶ τὴν ἔρημον, ὅτε τῆς Συρίας Αντίοχος κράτει. Καὶ τὰ δαπὰ δὲ τῆς προῤῥήσεως, ὁποίου τέλους ἔτυχεν, Αν τιόχου βασιλεύοντος, πῶς τις ἀποδώσει ; Καθ' ἡμᾶς δὲ ταῦτα, καὶ πρὸς λέξιν μὲν ἀποδέδοται, καὶ καθ' ἑτέραν δὲ διάνοιαν. Μετὰ γὰρ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ παρουσίαν, ἡ πόλις αὐτῶν, αὕτη γε ἡ Ἱερουσαλήμ, καὶ τὸ πᾶν σύστημα, καὶ πολίτευμα τῆς κατὰ τὸν νόμον Μωσέως θρησκείας καθῃρεῖτο. Αὐτίκα δὲ τὴν κατὰ διάνοιαν αἰχμαλωσίαν πρὸς τῇ σωματική πεπόνθασι, τὸν Σωτῆρα καὶ Λυτρωτὴν DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. ipse Dominus, lanquam lumen verum, proprio: um D "Isa. XLIX, 6. C aliquando auctor fet dierum, et omnibus qui in terra sunt hominibus illucescet, quo tempore et ipsum et luminis ipsius radios, universa gentes suscipient, quæ quidem dum illuminabuntur, juxta illud: Posui te in lumen gentium, in testamentum generis 85, , interea Judaica gens, propter infideli- tatem adversus illum, in extrema incidet infortunia. Tale igitur est illud: • Ecce dies venit Domini, et dividentur spolia tua in te, et congregabo omnes gentes in Jerusalem ad bellum, et capietur civitas et diripientur domus et mulieres fœdabuntur, et egredietur dimidium civitatis in captivitate.» Post vero ipsius Jerusalem obsidionem, et eam quæ il- lico secuta est Judaicæ gentis servitutem, deinceps bona omnibus adjungit communia, sic canens: . Et erit Dominus in regem in omnem terram. › Et rursus : « Erit Dominus unus, et nomen illius unum, ambiens omnem terram et solitudinem. Sed enim cum vaticinium enuntiet, Judaicam gentem esse talia perpessuram in diebus Domini, quis non exi- tum vaticinii admiretur? Nam simul ac Jesus Salvator ac Dominus noster advenit, quique ad cir- cumcisionem pertinent, nefaria adversus illum fa- cinora perpetrarunt, omnia illis quæ prædicta fue- rant, quinquagesimo ab ipsa prædictione anno, acervatim evenerunt, finemque sortita sunt: cum videlicet ab ipso Pilato usque ad Neronem et Titum ac Vespasianum, qui civitatem obsederunt nusquam illos omnis generis, et aliæ super alias ingruentes calamitates defecerint, quemadmodum facile est ex ea historia quam Flavius Josephus scripsit, colligere: tunc sane credibile est, dimi- dium civitatis periisse obsidione, ut ait prophetia. Haud vero ita multo post, cum Adrianus impera- ret, Judaico rursus exorto tumultu, quæ reliqua fuerat pars dimidia civitatis, rursus obsessa ex- pellitur, adeo quidem, ut ab illo tempore usque in hodiernum diem, penitus instabilis omnis illis fa- clus sit locus. Quod si quis dicat sub Antiocho Epiphane hæc completa fuisse, etiam atque etiam consideret utrum possit reliqua item quæ ex hac prophetia supersunt, ad Antiochi tempora referre, cujusmodi illud est, quod populus servitutem sit passus, quod pedes Domini in monte Olivarum steterint, et utrum Dominus in die illa in regem fuerit in omnem terram, et utrum nomen Donini ambierit omnem terram, et solitudinem, quo tem- pore Syriam Antiochus obtinuit: et quæ reliqua sunt de eodem oraculo, quem tunc finem sortita sint, aliquo modo conetur ostendere. At si quis nostram rationem sequatur, vel ad verbum hæc evenisse demonstrabit, atque in alium item sensum eadem accipere poterit : nam post Salvatoris nostri Jesu Christi adventum, civitas illorum, ipsaque Jerusalem atque omnis conventus, institutioque civilis, quæ ad ritum religionemque Mosaicz legis
μεταξὺ δὲ σεισμὸς ἐκλόνησεν τὴν γῆν, καὶ διαστάντος τοῦ ναοῦ φέγγος λαμπρὸν ἐξέλαμψεν καὶ τῇ τοῦ βασιλέως ὄψει προσέπεσεν, ὡς τῷ μὲν εὐθέως λέπραν ἐπιδραμεῖν, πρὸ δὲ τῆς πόλεως πρὸς τῇ καλουμένῃ Ἐρωγῇ τοῦ ὄρους ἀπορραγῆναι τὸ ἥμισυ τοῦ κατὰ τὴν δύσιν καὶ κυλισθὲν τέσσαρας σταδίους ἐπὶ τὸ ἀνατολικὸν ὄρος στῆναι, ὡς τάς τε παρόδους ἐμφραχθῆναι καὶ τοὺς παραδείσους τοὺς βασιλικούς.» ταῦτά μοι ἀπὸ τοῦ συγγράμματος τῆς Ἰωσήπου Ἰουδαϊκῆς ἀρχαιολογίας κείσθω. καὶ ἐν τῷ προφήτῃ δὲ Ἀμὼς εὗρον κατ’ ἀρχὰς τῆς προφητείας αὐτοῦ ὡς ὅτι ἤρξατο προφητεύειν «ἐν ἡμέραις Ὀζίου βασιλέως Ἰούδα πρὸ δύο ἐτῶν τοῦ σεισμοῦ». ποίου δὲ σεισμοῦ οὐκέτι σαφῶς ἐπιλέγει. οἶμαι δὲ τὸν αὐτὸν προφήτην προϊόντα τὸν σεισμὸν ὑπογράφειν ἐν οἷς φησιν· «εἶδον τὸν κύριον ἐφεστῶτα ἐπὶ τοῦ θυσιαστηρίου, καὶ εἶπεν, πάταξον ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον, καὶ σεισθήσεται τὰ πρόπυλα, καὶ διάκοψον εἰς κεφαλὰς πάντων·
μάζει, οὕτω τὸν χρόνον τῆς εἰς ἀνθρώπους τοῦ Χρι- Α στοῦ παρουσίας σημαίνων· καὶ σαφῶς δηλῶν, ὡς ἄρα ὁ Κύριος αὐτός, οἷα φῶς ἀληθινὸν τυγχάνων, ιδίων ποιητής ποτε γενήσεται ἡμερῶν. Τοῖς δὲ ἐπὶ γῆς ἅπασιν ἀνθρώποις ἐπιλάμψει τῶν ἐθνῶν ἀπάν- των, αὐτόν τε καὶ τὰς ἀκτῖνας τοῦ φωτὸς αὐτοῦ καταδεξαμένων, ὅτε, τῶν ἐθνῶν ἁπάντων φωτιζομέ- των κατὰ τὸ, ο Τέθεικά σε εἰς φῶς διαθήκης γέ- νας, » τὸ Ἰουδαίων ἔθνος διὰ τὴν εἰς αὐτὸν ἁπι- στίαν, τοῖς ἐσχάτοις περιπεσεῖται δεινῶν. Τοιοῦτον γάρ ἐστι τό· . Ἰδοὺ ἡμέρα ἔρχεται τοῦ Κυρίου, καὶ διαμερισθήσονται τὰ σκυλά σου ἐν σοὶ, καὶ ἐπισυν- ἄξω πάντα τὰ ἔθνη ἐπὶ Ἱερουσαλὴμ εἰς πόλεμον, καὶ ἁλώσεται ἡ πόλις, καὶ διαρπαγήσονται αἱ οἰκίαι, καὶ αἱ γυναῖκες μολυνθήσονται, καὶ ἐξελεύσεται τὸ ἥμισι τῆς πόλεως ἐν αἰχμαλωσίᾳ. » Μετὰ δὲ τὴν κατὰ Β τῆς Ἱερουσαλήμ πολιορκίαν, καὶ τὴν μετ' αὐτὴν αἰχμαλωσίαν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἐπιλέγει ἑξῆς, ἀγαθὰ τοῖς πᾶσι θεσπίζων· ι Καὶ ἔσται Κύριος εἰς βασιλέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν· καὶ πάλιν· ο Εσται Κύριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον. . ᾿Αλλὰ γὰρ καὶ τὸ Ἰου δαίων ἔθνος τοιαῦτα πείσεσθαι ἐν ταῖς τοῦ Κυρίου ἡμέραις τῆς προῤῥήσεως ἀποφηναμένης, τίς οὐκ ἂν θαυμάσεις τῆς προῤῥήσεως τὸ ἀποτέλεσμα; Αμα γὰρ Ἰησοῦς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν παρῆν, ἡσέ βουν τε εἰς αὐτὸν οἱ ἐκ περιτομῆς, καὶ πάντα αὐτοῖς ἀθρόως τὰ προηγορευμένα, μετὰ πεντακοσιοστὸν ἔτος τῆς προῤῥήσεως, τέλους ἐτύγχανεν, ἐξ αὐτοῦ Πιλά του, καὶ μέχρι τῆς κατὰ Νέρωνα καὶ Τίτον καὶ Ουεσπασιανὸν πολιορκίας, οὐ διαλελοιπότων αὐτοὺς παντοίων καὶ ἐπαλλήλων συμφορῶν, ὡς πάρεστιν ἐκ τῆς Φλανίου Ἰωσήπου γραφείσης ἱστορίας ἀναλέ ξασθαι. Τότε μὲν οὖν εἰκὸς τὸ ἥμισυ τῆς πόλεως ἀπολωλέναι τῇ πολιορκίᾳ, ὥς φησιν ἡ προφητεία· μετ' οὐ πολὺν δὲ χρόνον, κατὰ ᾿Αδριανὸν αὐτοκρά- τρα, κινήσεως αὖθις Ιουδαϊκῆς γενομένης, τὸ λοιπὸν τῆς πόλεως μέρος ἥμισυ, πολιορκηθὲν αὖθις ἐξελαύνε- ται, ὡς ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο πάμπαν ἄβατον αὐτοῖς γενέσθαι τὸν τόπον. Εἰ δὲ λέγοι τις κατὰ ᾿Αντίοχον τὸν Ἐπιφανῆ ταῦτα πεπληρῶσθαι, σκεψάσθω, εἰ οἷός τέ ἐστιν ἀποδιδόναι καὶ τὰ λοιπὰ τῆς προφητείας κατὰ τοὺς ᾿Αντιόχου χρόνους· οἷον τὸ αἰχμαλωσίαν πεπον- θέναι τὸν λαὸν, καὶ τὸ στῆναι τοὺς πόδας Κυρίου ἐπὶ τὸ τῶν Ἐλαιῶν ὄρος, καὶ εἰ γέγονε Κύριος εἰς βασι- λέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, καὶ εἰ τὸ ὄνομα Κυρίου ἐκύκλωσε τὴν γῆν πᾶσαν, καὶ τὴν ἔρημον, ὅτε τῆς Συρίας Αντίοχος κράτει. Καὶ τὰ δαπὰ δὲ τῆς προῤῥήσεως, ὁποίου τέλους ἔτυχεν, Αν τιόχου βασιλεύοντος, πῶς τις ἀποδώσει ; Καθ' ἡμᾶς δὲ ταῦτα, καὶ πρὸς λέξιν μὲν ἀποδέδοται, καὶ καθ' ἑτέραν δὲ διάνοιαν. Μετὰ γὰρ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ παρουσίαν, ἡ πόλις αὐτῶν, αὕτη γε ἡ Ἱερουσαλήμ, καὶ τὸ πᾶν σύστημα, καὶ πολίτευμα τῆς κατὰ τὸν νόμον Μωσέως θρησκείας καθῃρεῖτο. Αὐτίκα δὲ τὴν κατὰ διάνοιαν αἰχμαλωσίαν πρὸς τῇ σωματική πεπόνθασι, τὸν Σωτῆρα καὶ Λυτρωτὴν DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. ipse Dominus, lanquam lumen verum, proprio: um D "Isa. XLIX, 6. C aliquando auctor fet dierum, et omnibus qui in terra sunt hominibus illucescet, quo tempore et ipsum et luminis ipsius radios, universa gentes suscipient, quæ quidem dum illuminabuntur, juxta illud: Posui te in lumen gentium, in testamentum generis 85, , interea Judaica gens, propter infideli- tatem adversus illum, in extrema incidet infortunia. Tale igitur est illud: • Ecce dies venit Domini, et dividentur spolia tua in te, et congregabo omnes gentes in Jerusalem ad bellum, et capietur civitas et diripientur domus et mulieres fœdabuntur, et egredietur dimidium civitatis in captivitate.» Post vero ipsius Jerusalem obsidionem, et eam quæ il- lico secuta est Judaicæ gentis servitutem, deinceps bona omnibus adjungit communia, sic canens: . Et erit Dominus in regem in omnem terram. › Et rursus : « Erit Dominus unus, et nomen illius unum, ambiens omnem terram et solitudinem. Sed enim cum vaticinium enuntiet, Judaicam gentem esse talia perpessuram in diebus Domini, quis non exi- tum vaticinii admiretur? Nam simul ac Jesus Salvator ac Dominus noster advenit, quique ad cir- cumcisionem pertinent, nefaria adversus illum fa- cinora perpetrarunt, omnia illis quæ prædicta fue- rant, quinquagesimo ab ipsa prædictione anno, acervatim evenerunt, finemque sortita sunt: cum videlicet ab ipso Pilato usque ad Neronem et Titum ac Vespasianum, qui civitatem obsederunt nusquam illos omnis generis, et aliæ super alias ingruentes calamitates defecerint, quemadmodum facile est ex ea historia quam Flavius Josephus scripsit, colligere: tunc sane credibile est, dimi- dium civitatis periisse obsidione, ut ait prophetia. Haud vero ita multo post, cum Adrianus impera- ret, Judaico rursus exorto tumultu, quæ reliqua fuerat pars dimidia civitatis, rursus obsessa ex- pellitur, adeo quidem, ut ab illo tempore usque in hodiernum diem, penitus instabilis omnis illis fa- clus sit locus. Quod si quis dicat sub Antiocho Epiphane hæc completa fuisse, etiam atque etiam consideret utrum possit reliqua item quæ ex hac prophetia supersunt, ad Antiochi tempora referre, cujusmodi illud est, quod populus servitutem sit passus, quod pedes Domini in monte Olivarum steterint, et utrum Dominus in die illa in regem fuerit in omnem terram, et utrum nomen Donini ambierit omnem terram, et solitudinem, quo tem- pore Syriam Antiochus obtinuit: et quæ reliqua sunt de eodem oraculo, quem tunc finem sortita sint, aliquo modo conetur ostendere. At si quis nostram rationem sequatur, vel ad verbum hæc evenisse demonstrabit, atque in alium item sensum eadem accipere poterit : nam post Salvatoris nostri Jesu Christi adventum, civitas illorum, ipsaque Jerusalem atque omnis conventus, institutioque civilis, quæ ad ritum religionemque Mosaicz legis
καὶ τοὺς καταλοίπους αὐτῆς ἐν ῥομφαίᾳ ἀποκτενῶ», δι’ ὧν ἡγοῦμαι θεσπίζεσθαι τὸν σεισμὸν καὶ τὴν καθαίρεσιν τῶν πάλαι σεμνῶν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους καὶ τῆς ἐπιτελουμένης ὑπ’ αὐτῶν ἐν τῇ Ἱερουσαλὴμ θρησκείας, τήν τε ἀπώλειαν τὴν μετελθοῦσαν αὐτοὺς μετὰ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν, ὅτε παραιτησαμένων αὐτῶν τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ, τὸν ἀληθῆ ἀρχιερέα, λέπρα κατὰ τῶν ψυχῶν ἐξήνθησεν, ὥσπερ οὖν καὶ ἐπὶ τοῦ Ὀζίου, ὅτε καὶ ἀοράτῳ δυνάμει αὐτὸς ὁ κύριος ἐπιστὰς τῷ θυσιαστηρίῳ αὐτῶν τὴν ἐξουσίαν ἔδωκεν τῷ πατάσσοντι, φήσας «πάταξον [ἐπὶ] τὸ θυσιαστήριον». δυνάμει γοῦν τοῦτο ἐδήλου λέγων· «ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος»· αὐτίκα γοῦν ἐπὶ τῷ πάθει αὐτοῦ «τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐσχίσθη ἀπὸ ἄνωθεν ἕως κάτω», ὥσπερ οὖν ὁ Ἰώσηπος ἱστορεῖ γεγονέναι κατὰ τοὺς Ὀζίου χρόνους. εἶτα πρότερον μὲν «ἐσείσθη τὰ πρόπυλα», ὅτε «ἡ γῆ ἐσείσθη» κατὰ τὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ καιρόν· μετ’ οὐ πολὺ δὲ καὶ τὴν ἐσχάτην ὑπέμεινε πτῶσιν, λαβών τε τὴν ἐξουσίαν ὁ πατάσσων «διέκοψεν εἰς κεφαλὰς ἁπάντων».
μάζει, οὕτω τὸν χρόνον τῆς εἰς ἀνθρώπους τοῦ Χρι- Α στοῦ παρουσίας σημαίνων· καὶ σαφῶς δηλῶν, ὡς ἄρα ὁ Κύριος αὐτός, οἷα φῶς ἀληθινὸν τυγχάνων, ιδίων ποιητής ποτε γενήσεται ἡμερῶν. Τοῖς δὲ ἐπὶ γῆς ἅπασιν ἀνθρώποις ἐπιλάμψει τῶν ἐθνῶν ἀπάν- των, αὐτόν τε καὶ τὰς ἀκτῖνας τοῦ φωτὸς αὐτοῦ καταδεξαμένων, ὅτε, τῶν ἐθνῶν ἁπάντων φωτιζομέ- των κατὰ τὸ, ο Τέθεικά σε εἰς φῶς διαθήκης γέ- νας, » τὸ Ἰουδαίων ἔθνος διὰ τὴν εἰς αὐτὸν ἁπι- στίαν, τοῖς ἐσχάτοις περιπεσεῖται δεινῶν. Τοιοῦτον γάρ ἐστι τό· . Ἰδοὺ ἡμέρα ἔρχεται τοῦ Κυρίου, καὶ διαμερισθήσονται τὰ σκυλά σου ἐν σοὶ, καὶ ἐπισυν- ἄξω πάντα τὰ ἔθνη ἐπὶ Ἱερουσαλὴμ εἰς πόλεμον, καὶ ἁλώσεται ἡ πόλις, καὶ διαρπαγήσονται αἱ οἰκίαι, καὶ αἱ γυναῖκες μολυνθήσονται, καὶ ἐξελεύσεται τὸ ἥμισι τῆς πόλεως ἐν αἰχμαλωσίᾳ. » Μετὰ δὲ τὴν κατὰ Β τῆς Ἱερουσαλήμ πολιορκίαν, καὶ τὴν μετ' αὐτὴν αἰχμαλωσίαν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἐπιλέγει ἑξῆς, ἀγαθὰ τοῖς πᾶσι θεσπίζων· ι Καὶ ἔσται Κύριος εἰς βασιλέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν· καὶ πάλιν· ο Εσται Κύριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον. . ᾿Αλλὰ γὰρ καὶ τὸ Ἰου δαίων ἔθνος τοιαῦτα πείσεσθαι ἐν ταῖς τοῦ Κυρίου ἡμέραις τῆς προῤῥήσεως ἀποφηναμένης, τίς οὐκ ἂν θαυμάσεις τῆς προῤῥήσεως τὸ ἀποτέλεσμα; Αμα γὰρ Ἰησοῦς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν παρῆν, ἡσέ βουν τε εἰς αὐτὸν οἱ ἐκ περιτομῆς, καὶ πάντα αὐτοῖς ἀθρόως τὰ προηγορευμένα, μετὰ πεντακοσιοστὸν ἔτος τῆς προῤῥήσεως, τέλους ἐτύγχανεν, ἐξ αὐτοῦ Πιλά του, καὶ μέχρι τῆς κατὰ Νέρωνα καὶ Τίτον καὶ Ουεσπασιανὸν πολιορκίας, οὐ διαλελοιπότων αὐτοὺς παντοίων καὶ ἐπαλλήλων συμφορῶν, ὡς πάρεστιν ἐκ τῆς Φλανίου Ἰωσήπου γραφείσης ἱστορίας ἀναλέ ξασθαι. Τότε μὲν οὖν εἰκὸς τὸ ἥμισυ τῆς πόλεως ἀπολωλέναι τῇ πολιορκίᾳ, ὥς φησιν ἡ προφητεία· μετ' οὐ πολὺν δὲ χρόνον, κατὰ ᾿Αδριανὸν αὐτοκρά- τρα, κινήσεως αὖθις Ιουδαϊκῆς γενομένης, τὸ λοιπὸν τῆς πόλεως μέρος ἥμισυ, πολιορκηθὲν αὖθις ἐξελαύνε- ται, ὡς ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο πάμπαν ἄβατον αὐτοῖς γενέσθαι τὸν τόπον. Εἰ δὲ λέγοι τις κατὰ ᾿Αντίοχον τὸν Ἐπιφανῆ ταῦτα πεπληρῶσθαι, σκεψάσθω, εἰ οἷός τέ ἐστιν ἀποδιδόναι καὶ τὰ λοιπὰ τῆς προφητείας κατὰ τοὺς ᾿Αντιόχου χρόνους· οἷον τὸ αἰχμαλωσίαν πεπον- θέναι τὸν λαὸν, καὶ τὸ στῆναι τοὺς πόδας Κυρίου ἐπὶ τὸ τῶν Ἐλαιῶν ὄρος, καὶ εἰ γέγονε Κύριος εἰς βασι- λέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, καὶ εἰ τὸ ὄνομα Κυρίου ἐκύκλωσε τὴν γῆν πᾶσαν, καὶ τὴν ἔρημον, ὅτε τῆς Συρίας Αντίοχος κράτει. Καὶ τὰ δαπὰ δὲ τῆς προῤῥήσεως, ὁποίου τέλους ἔτυχεν, Αν τιόχου βασιλεύοντος, πῶς τις ἀποδώσει ; Καθ' ἡμᾶς δὲ ταῦτα, καὶ πρὸς λέξιν μὲν ἀποδέδοται, καὶ καθ' ἑτέραν δὲ διάνοιαν. Μετὰ γὰρ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ παρουσίαν, ἡ πόλις αὐτῶν, αὕτη γε ἡ Ἱερουσαλήμ, καὶ τὸ πᾶν σύστημα, καὶ πολίτευμα τῆς κατὰ τὸν νόμον Μωσέως θρησκείας καθῃρεῖτο. Αὐτίκα δὲ τὴν κατὰ διάνοιαν αἰχμαλωσίαν πρὸς τῇ σωματική πεπόνθασι, τὸν Σωτῆρα καὶ Λυτρωτὴν DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. ipse Dominus, lanquam lumen verum, proprio: um D "Isa. XLIX, 6. C aliquando auctor fet dierum, et omnibus qui in terra sunt hominibus illucescet, quo tempore et ipsum et luminis ipsius radios, universa gentes suscipient, quæ quidem dum illuminabuntur, juxta illud: Posui te in lumen gentium, in testamentum generis 85, , interea Judaica gens, propter infideli- tatem adversus illum, in extrema incidet infortunia. Tale igitur est illud: • Ecce dies venit Domini, et dividentur spolia tua in te, et congregabo omnes gentes in Jerusalem ad bellum, et capietur civitas et diripientur domus et mulieres fœdabuntur, et egredietur dimidium civitatis in captivitate.» Post vero ipsius Jerusalem obsidionem, et eam quæ il- lico secuta est Judaicæ gentis servitutem, deinceps bona omnibus adjungit communia, sic canens: . Et erit Dominus in regem in omnem terram. › Et rursus : « Erit Dominus unus, et nomen illius unum, ambiens omnem terram et solitudinem. Sed enim cum vaticinium enuntiet, Judaicam gentem esse talia perpessuram in diebus Domini, quis non exi- tum vaticinii admiretur? Nam simul ac Jesus Salvator ac Dominus noster advenit, quique ad cir- cumcisionem pertinent, nefaria adversus illum fa- cinora perpetrarunt, omnia illis quæ prædicta fue- rant, quinquagesimo ab ipsa prædictione anno, acervatim evenerunt, finemque sortita sunt: cum videlicet ab ipso Pilato usque ad Neronem et Titum ac Vespasianum, qui civitatem obsederunt nusquam illos omnis generis, et aliæ super alias ingruentes calamitates defecerint, quemadmodum facile est ex ea historia quam Flavius Josephus scripsit, colligere: tunc sane credibile est, dimi- dium civitatis periisse obsidione, ut ait prophetia. Haud vero ita multo post, cum Adrianus impera- ret, Judaico rursus exorto tumultu, quæ reliqua fuerat pars dimidia civitatis, rursus obsessa ex- pellitur, adeo quidem, ut ab illo tempore usque in hodiernum diem, penitus instabilis omnis illis fa- clus sit locus. Quod si quis dicat sub Antiocho Epiphane hæc completa fuisse, etiam atque etiam consideret utrum possit reliqua item quæ ex hac prophetia supersunt, ad Antiochi tempora referre, cujusmodi illud est, quod populus servitutem sit passus, quod pedes Domini in monte Olivarum steterint, et utrum Dominus in die illa in regem fuerit in omnem terram, et utrum nomen Donini ambierit omnem terram, et solitudinem, quo tem- pore Syriam Antiochus obtinuit: et quæ reliqua sunt de eodem oraculo, quem tunc finem sortita sint, aliquo modo conetur ostendere. At si quis nostram rationem sequatur, vel ad verbum hæc evenisse demonstrabit, atque in alium item sensum eadem accipere poterit : nam post Salvatoris nostri Jesu Christi adventum, civitas illorum, ipsaque Jerusalem atque omnis conventus, institutioque civilis, quæ ad ritum religionemque Mosaicz legis
PG 22:463κατὰ τοῦτο δὴ οὖν τοῦ καιροῦ καὶ «ἡ κοιλὰς» τῶν τοῦ θεοῦ «ὀρέων ἐνεφράγη», ὥσπερ οὖν γέγονεν ἐπὶ Ὀζίου, πρὸς μὲν ῥητὸν καὶ λέξιν κατὰ τὴν Ῥωμαίων πολιορκίαν, καθ’ ἣν οἶμαι συμβῆναί τινα τοιαῦτα, πρὸς δὲ διάνοιαν ὅτε ἡ σωματικὴ καὶ ταπεινοτέρα τοῦ Μωσέως νόμου λατρεία ἀπεκλείσθη εἰς τὸ μηκέτι ἐνεργεῖσθαι διὰ τὸν σεισμὸν τὸν ἐπελθόντα προφητικῶς ἐξ ἐκείνου τῷ Ἰουδαίων ἔθνει, καὶ διὰ τὰ λοιπὰ τὰ ἀναγεγραμμένα. Μετὰ ταῦτα ἐπαναλαβὼν ὁ λόγος τὴν τοῦ κυρίου παρουσίαν σαφέστερον ἀνακηρύττει λέγων· «καὶ παρέσται κύριος ὁ θεός μου, καὶ πάντες οἱ ἅγιοι μετ’ αὐτοῦ», εἴτε τοὺς ἀποστόλους αὐτοῦ καὶ μαθητὰς ὀνομάζων «ἁγίους» αὐτοῦ, εἴτε δυνάμεις τινὰς ἀοράτους καὶ πνεύματα λειτουργικά, περὶ ὧν εἴρηται· «καὶ προσῆλθον ἄγγελοι, καὶ διηκόνουν αὐτῷ». εἶτ’ ἐπὶ τῆς παρουσίας τοῦ κυρίου «ἔσται», φησίν, «ἡμέρα», καὶ «οὐκ ἔσται φῶς, καὶ ψῦχος καὶ πάγος ἔσται μίαν ἡμέραν», ἀνθ’ οὗ ὁ Σύμμαχος ἡρμήνευσεν· «καὶ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ οὐκ ἔσται φῶς, ἀλλὰ ψῦχος καὶ πάγος ἔσται μίαν ἡμέραν, ἥτις ἔγνωσται τῷ κυρίῳ, οὐχ ἡμέρα οὐδὲ νύξ, ἀλλ’ ἔσται τὸ πρὸς ἑσπέραν φῶς».
καὶ ὅρα εἰ μὴ διὰ τούτων λευκότατα τὴν ἡμέραν τοῦ πάθους τοῦ σωτῆρος ἡμῶν δηλοῖ, ἐν ᾗ ἡμέρᾳ τὸ μὲν «οὐκ ἔσται φῶς» ἐπληροῦτο, ἡνίκα «ἀπὸ ἕκτης ὥρας σκότος ἐγένετο ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἕως ὥρας ἐνάτης», τὸ δὲ «ἀλλὰ ψῦχος καὶ πάγος», ὅτε κατὰ τὸν Λουκᾶν· παραλαβόντες τὸν Ἰησοῦν «ἤγαγον εἰς τὴν οἰκίαν τοῦ ἀρχιερέως, ὁ δὲ Πέτρος ἠκολούθει μακρόθεν, περιαψάντων δὲ πῦρ ἐν μέσῳ τῆς αὐλῆς ἐκάθητο» κατὰ τὸν Μάρκον μετὰ τῶν λοιπῶν «θερμαινόμενος». ὁ δὲ Ἰωάννης ἄντικρυς καὶ τοῦ ψύχους ἐμνημόνευσεν εἰπών· «εἱστήκεισαν οἱ δοῦλοι καὶ οἱ ὑπηρέται ἀνθρακιὰν πεποιηκότες, ὅτι ψῦχος ἦν, καὶ ἐθερμαίνοντο». Γνωστὴ δέ, φησίν, ἦν αὕτη ἡ ἡμέρα τῷ κυρίῳ, καὶ οὐκ ἦν ἡμέρα, καὶ οὐκ ἦν νύξ· οὐχ ἡμέρα μέν, διὰ τὸ προειρῆσθαι «οὐκ ἔσται φῶς», ὃ καὶ ἐπληροῦτο, ὅτε «ἀπὸ ἕκτης ὥρας σκότος ἐγένετο ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἕως ὥρας ἐνάτης»· οὐδὲ νὺξ δέ, διὰ τὸ ἐπιλέγεσθαι «πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς», ὃ καὶ αὐτὸ τέλους ἐτύγχανεν, ὅτε μετὰ τὴν ἐνάτην ὥραν αὖθις τὸ σύνηθες φῶς ἀπελάμβανεν ἡ ἡμέρα.
PG 22:465καὶ κατὰ διάνοιαν δὲ ταῦτα ἐπληροῦτο καθόλου μὲν ἐπὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος, μετὰ τὴν κατὰ [τὴν] τοῦ Χριστοῦ τόλμαν σκότους καὶ πάγου καὶ ψύχους γεγενημένου, σκοτισθείσης αὐτῶν τῆς διανοίας «εἰς τὸ μὴ αὐγάσαι τὸν φωτισμὸν τοῦ εὐαγγελίου» ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν, ψυγείσης τε τῆς πρὸς τὸν θεὸν ἀγάπης, ἔμπαλιν δὲ πρὸς τῇ ἑσπέρᾳ τὸ φῶς τῆς γνώσεως τοῦ Χριστοῦ ἀνατέταλκεν, ὡς τοὺς πάλαι καθημένους «ἐν σκότει» καὶ «σκιᾷ θανάτου» μέγα τὸ φῶς ἰδεῖν, κατὰ τὰς τοῦ Ἡσαί̈ου φωνάς. Ἐν αὐτῇ δὴ οὖν τῇ τοιαύτῃ ἡμέρᾳ τοῦ κυρίου, «ἐξελεύσεται», φησίν, «ὕδωρ ζῶν ἐξ Ἱερουσαλήμ». τοῦτο δὲ ἦν τὸ λογικὸν καὶ πότιμον ζωτικόν τε καὶ σωτήριον τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας ποτόν, περὶ οὗ καὶ αὐτὸς ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην εὐαγγελίῳ τὴν Σαμαρεῖτιν παιδεύων ἔλεγεν· «εἰ ᾔδεις τίς ἐστιν ὁ λέγων σοι, δός μοι πιεῖν, σὺ ἂν ᾔτησας αὐτόν, καὶ ἔδωκεν ἄν σοι ὕδωρ ζῶν». αὐτὸ οὖν τοῦτο τὸ σωτήριον ποτὸν ἐξ αὐτῆς τῆς Ἱερουσαλὴμ προῆλθεν·
ἐκ Θεοῦ ἐλέους τετυχηκότα, καὶ πρὸς τοῦ Χριστοῦ καταφυτευθέντα ἀειθαλέσι φυτοῖς, τοῦτ᾽ ἔστι ψυχαῖς αγίαις καὶ φωτὸς θρεπτικαῖς, οἵαις τε λέγει· « Εγώ τε ὡσεὶ ἐλαία κατάκαρπος ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ. » Τοῦτο δὲ τὸ τῶν Ἐλαιῶν ὄρος κατέναντι τῆς Ἱερουσαλὴμ εἶναι λέλεκται· ἐπειδήπερ ἀντὶ τῆς παλαιᾶς ἐπιγείου Ἱερου- σαλήμ, καὶ τῆς ἐν αὐτῇ θρησκείας συνέστη τῷ Θεῷ μετ τὰ τὴν τῆς Ἱερουσαλήμ καθαίρεσιν. Φήσας γοῦν ἀνω τέρω ὁ λόγος περὶ τῆς Ἱερουσαλήμ, ὡς « Αλώσεται ἡ πόλις, καὶ τὰ ἐχθρὰ καὶ πολέμια ἔθνη συναχθήσεται ἐπ' αὐτὴν, καὶ διαμερισθήσεται τὰ σκύλα αὐτῆς, ο εἰκότως οὐκ ἐπὶ τῆς Ἱερουσαλήμ τοὺς πόδας τοῦ Κυρίου στήσεσθαί φησι. Πῶς γὰρ καὶ οἷόν τε ἦν, ἅπαξ καθῃρημένης; Μεταβάντων δὲ ἐξ αὐτῆς ἐπὶ τὸ ἄντικρυς τῆς Ἱερουσαλήμ δρος τὸ καλούμενον Ἐλαιῶν, ἐνταῦθα στήσεσθαι διδάσκει. Τοῦτο δὲ καὶ ὁ προφήτης Ἰεζεκιήλ τῷ θείῳ Πνεύματι προλαβών θεωρεῖ. Λέγει δὲ οὖν · ι Καὶ ἐξῆρε τὰ χερουβίμ, καὶ οἱ τροχοί ἐχόμενοι αὐτῶν· καὶ ἡ δόξα Θεοῦ Ἰσ ραὴλ ἦν ἐπ' αὐτοῖς, ὑπεράνω αὐτῶν, καὶ ἀνέβη ή δόξα Κυρίου ἐκ μέσου τῆς πόλεως, καὶ ἔστη ἐπὶ τοῦ ὅρους ἦν ἀπέναντι τῆς πόλεως. » Ὅπερ ἔστι καὶ ἄλλως πρὸς λέξιν ὁρᾷν πεπληρωμένον εἰσέτι καὶ σήμερον, τῶν εἰς Χριστὸν πεπιστευκότων ἁπάντων πανταχόθεν γῆς συντρεχόντων, οὐχ ὡς πάλαι τῆς κατὰ τὴν Ἱερουσαλὴμ ἀγλαΐας ἕνεκα, οὐδ' ὥστε προσκυνῆσαι ἐν τῷ πάλαι συνεστῶτι ἐπὶ τῆς Ἱερουσα- λὴμ ἁγιάσματι, καταλύειν δὲ ἕνεκεν ἱστορίας τε ὁμοῦ τῆς κατὰ τὴν προφητείαν ἁλώσεως καὶ ἐρη- μίας τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τῆς ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν Ελαιῶν τὸ κατέναντι Ἱερουσαλήμ προσκυνήσεως, ἔνθα ἡ δόξα Κυρίου μετέστη καταλείψασα τὴν προ- τέραν πόλιν. Έστησαν δὲ ἀληθῶς καὶ κατὰ τὴν πρό- χειρον καὶ ῥητὴν διήγησιν οἱ πόδες τοῦ Κυρίου καὶ Σωτῆρος ἡμῶν, αὐτοῦ δὴ τοῦ Λόγου, δι' οὗ ἀνείληφεν ἀνθρωπείου σκήνους ἐπὶ τοῦ ὄρους τῶν Ἐλαιῶν, πρὸς τῷ αὐτόθι δεικνυμένῳ σπηλαίῳ, εὐξαμένου τε καὶ τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς ἐπὶ τῆς ἀκρωρείας τοῦ τῶν Ελαιῶν ὄρους τὰ περὶ τῆς συντελείας μυστήρια παραδεδωκότος, ἐντεῦθέν τε τὴν εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον πεποιημένου, ὡς ὁ Λουκᾶς ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀπο- στόλων διδάσκει, φάσκων· «Βλεπόντων αὐτῶν ἐπήρθη, καὶ νεφέλη ὑπέλαβεν αὐτὸν ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν αὐ τῶν. Καὶ ὡς ἀτενίζοντες ἦσαν εἰς τὸν οὐρανὸν που ρευομένου αὐτοῦ, καὶ ἰδοὺ ἄνδρες δύο παρειστήκεισαν η αὐτοῖς ἐν ἐσθῆσι λευκαῖς, οἳ καὶ εἶπον· "Ανδρες Γα- λιλαῖοι, τί ἑστήκατε βλέποντες εἰς τὸν οὐρανόν; Οὗτος ὁ Ἰησοῦς, ὁ ἀναληφθεὶς ἀφ᾽ ὑμῶν εἰς τὸν οὐρανὸν, οὕτως ἐλεύσεται, ὃν τρόπον ἐθεάσασθε αὐ- τὸν πορευόμενον εἰς τὸν οὐρανόν. » Οἷς ἐπιφέρει λέ- γων· « Τότε ὑπέστρεψαν εἰς Ἱερουσαλήμ ἀπὸ ὄρους τοῦ καλουμένου Ἐλαιῶνος, ὅ ἐστι κατέναντι Ἱερου- σαλήμ. » Εστι μὲν οὖν καὶ πρὸς λέξιν κατέναντι Ἱερουσαλήμ, καὶ ἐξ ἀνατολῶν αὐτῆς τὸ δηλούμενον τῶν Ἐλαιῶν ὄρος. Πλὴν ἀλλὰ κατὰ τὴν διάνοιαν ἡ ἁγία Χριστοῦ Ἐκκλησία, καὶ τὸ ὄρος ἐφ᾽ ᾧ τεθε- μελίωται, περὶ οὗ διδάσκει λέγων ὁ Σωτήρ· «Οὐ δίνεται πόλις κρυβῆναι ἐπάνω όρους κειμένη, ἀντὶ • ΧΧΙΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. A cet " : Et plantavit, inquit, eam Dominus sibi ipsi, propemodum per prophetiam dicens : « Olivamn speciosam umbrosam vocavit Dominus nomen tuum ”. › Postquam enim prior vinea, cum debe- ret facere uvam, fecit spinas, neque justitiam, sed clamorem, merito tanquam ejus quæ infructuosa esset, sepem auferens ac parietem Deus, tradens- que eam inimicis ad diripiendum et conculcandum, sicut in Isaiæ prophetia dictum est, alium ipse sibi agrum constituit in praesenti, quod olive- tum nominatur, quasi eum qui oleum et miseri- cordiam a Deo sit consecutus, et a Christo plantis semper virentibus consitus, hoc est, sanctis lucis- que altricibus animis, quibus liceat dicere : Ego autem sicut oliva fructifera in domo Dei ". › Hic B vero Olivarum mons contra Jerusalem esse dici G Rom. x1, 17. "Jer. xi, 16. os Psal, L1, 10. PATROL. GR. D tur, quoniam in locum veteris ac terrenæ Jerusa lem, ac religionis quæ in illa servabatur, succes- sit, et a Deo constitutus est, post ruinam Jerusa - lem. Cum supra igitur oraculum dixerit de Jeru- salem, r quod civitas capietur, quodque hostiles atque inimicæ gentes convenient adversus eam, et spolia ejus dividentur, › merito non in Jerusalem pedes Domini staturos dicit; qui enim id fieri po- tuisset, cum ea semel sublata esset ? Sed migranti- bus ab ea in montem qui est contra Jerusalem, qui Olivarum vocatur, ibi staturos docet, quod etiam propheta Ezechiel, divino ante Spiritu edo- ctus, contemplatur; dicit enim : . Et elevaverunt cherubim alas suas, et rolæ, quæ eis adharebant, et gloria Dei Israel erat super eis, et ascendit glo- ria Domini de medio civitatis, et stetit in monte, qui est contra civitatem ". . Quod quidem aliter quoque licet intueri completum að verbum quando hodie quoque omnes, quicunque Christi religionem cum fide susceperint, ex omnibus terræ partibus concurrunt, non ut quondam festæ cujusdam læti- tiæ gratia, quæ in Jerusalem celebretur, neque ut adorent in eo, quod olim in Jerusalem constitu- tum fuerat, sanctuario, sed ut diversentur cum ad sciscitandum de expugnatione et solitudine Jeru- salem, quam prophetia prædixerat, tum ut in monte Olivarum, qui est contra Jerusalem, adorent, ubi gloria Domini commutata est, postquam delevit priorem civitatem. Vere autem et secundum expo- sitam atque ad verbum acceptam enarrationem, pedes Domini et Salvatoris nostri, ipsius uti- que Dei Verbi, per id quod assumpsit huma- num corpus, in monte Olivarum steterunt ad speluncam quæ ibi ostendi solet, et quo tem- pore oravit, et cum suis discipulis in ejus mon- tis cacumine, mysteria de consummatione tra- didit ex eodem præterea monte in cœlum ascen- dit, quemadmodum Lucas in Actis apostolorum docet, cum ait, illum in monte Olivarum] apostolis suis et præsentibus et intuentibus, su- blimem abiisse, nubeque ab oculis eorum sublatum fuisse, ipsosque intentis oculis, illo in cœlum ab- ” Ezech. x1, 22, 23. _ _
ἐνθένδε γοῦν ὥρμητο αὐτοῦ τὸ εὐαγγέλιον, καὶ οἱ τούτου κήρυκες πᾶσαν κατέπλησαν τὴν οἰκουμένην, ὃ καὶ δηλοῦται διὰ τοῦ λέγεσθαι «εἰς τὴν θάλασσαν τὴν πρώτην» καὶ «εἰς τὴν θάλασσαν τὴν ἐσχάτην» «τὸ ζῶν ὕδωρ ἐξελεύσεσθαι», δι’ ὧν τὰ τῆς συμπάσης γῆς πέρατα δηλοῦται, τά τε πρὸς τῷ ἀνατολικῷ ὠκεανῷ «πρώτη θάλαττα» ὀνομαζόμενα καὶ τὰ κατὰ δύοντα ἥλιον διὰ «τῆς θαλάττης τῆς ἐσχάτης» σημαινόμενα, ἃ καὶ πεπλήρωκεν τὸ «ζῶν ὕδωρ» τῆς σωτηρίου καὶ εὐαγγελικῆς διδασκαλίας, περὶ οὗ πάλιν ἐπαίδευσε λέγων· «ὃς ἂν πίῃ τοῦ ὕδατος οὗ ἐγὼ δώσω αὐτῷ, οὐ μὴ διψήσει εἰς τὸν αἰῶνα», καὶ πάλιν· «ποταμοί», φησίν, «ἐκ τῆς κοιλίας αὐτοῦ ῥεύσουσιν ὕδατος ζῶντος» «ἁλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον», καὶ αὖθις· «εἴ τις διψᾷ, ἐρχέσθω πρός με καὶ πινέτω».
ἐκ Θεοῦ ἐλέους τετυχηκότα, καὶ πρὸς τοῦ Χριστοῦ καταφυτευθέντα ἀειθαλέσι φυτοῖς, τοῦτ᾽ ἔστι ψυχαῖς αγίαις καὶ φωτὸς θρεπτικαῖς, οἵαις τε λέγει· « Εγώ τε ὡσεὶ ἐλαία κατάκαρπος ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ. » Τοῦτο δὲ τὸ τῶν Ἐλαιῶν ὄρος κατέναντι τῆς Ἱερουσαλὴμ εἶναι λέλεκται· ἐπειδήπερ ἀντὶ τῆς παλαιᾶς ἐπιγείου Ἱερου- σαλήμ, καὶ τῆς ἐν αὐτῇ θρησκείας συνέστη τῷ Θεῷ μετ τὰ τὴν τῆς Ἱερουσαλήμ καθαίρεσιν. Φήσας γοῦν ἀνω τέρω ὁ λόγος περὶ τῆς Ἱερουσαλήμ, ὡς « Αλώσεται ἡ πόλις, καὶ τὰ ἐχθρὰ καὶ πολέμια ἔθνη συναχθήσεται ἐπ' αὐτὴν, καὶ διαμερισθήσεται τὰ σκύλα αὐτῆς, ο εἰκότως οὐκ ἐπὶ τῆς Ἱερουσαλήμ τοὺς πόδας τοῦ Κυρίου στήσεσθαί φησι. Πῶς γὰρ καὶ οἷόν τε ἦν, ἅπαξ καθῃρημένης; Μεταβάντων δὲ ἐξ αὐτῆς ἐπὶ τὸ ἄντικρυς τῆς Ἱερουσαλήμ δρος τὸ καλούμενον Ἐλαιῶν, ἐνταῦθα στήσεσθαι διδάσκει. Τοῦτο δὲ καὶ ὁ προφήτης Ἰεζεκιήλ τῷ θείῳ Πνεύματι προλαβών θεωρεῖ. Λέγει δὲ οὖν · ι Καὶ ἐξῆρε τὰ χερουβίμ, καὶ οἱ τροχοί ἐχόμενοι αὐτῶν· καὶ ἡ δόξα Θεοῦ Ἰσ ραὴλ ἦν ἐπ' αὐτοῖς, ὑπεράνω αὐτῶν, καὶ ἀνέβη ή δόξα Κυρίου ἐκ μέσου τῆς πόλεως, καὶ ἔστη ἐπὶ τοῦ ὅρους ἦν ἀπέναντι τῆς πόλεως. » Ὅπερ ἔστι καὶ ἄλλως πρὸς λέξιν ὁρᾷν πεπληρωμένον εἰσέτι καὶ σήμερον, τῶν εἰς Χριστὸν πεπιστευκότων ἁπάντων πανταχόθεν γῆς συντρεχόντων, οὐχ ὡς πάλαι τῆς κατὰ τὴν Ἱερουσαλὴμ ἀγλαΐας ἕνεκα, οὐδ' ὥστε προσκυνῆσαι ἐν τῷ πάλαι συνεστῶτι ἐπὶ τῆς Ἱερουσα- λὴμ ἁγιάσματι, καταλύειν δὲ ἕνεκεν ἱστορίας τε ὁμοῦ τῆς κατὰ τὴν προφητείαν ἁλώσεως καὶ ἐρη- μίας τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τῆς ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν Ελαιῶν τὸ κατέναντι Ἱερουσαλήμ προσκυνήσεως, ἔνθα ἡ δόξα Κυρίου μετέστη καταλείψασα τὴν προ- τέραν πόλιν. Έστησαν δὲ ἀληθῶς καὶ κατὰ τὴν πρό- χειρον καὶ ῥητὴν διήγησιν οἱ πόδες τοῦ Κυρίου καὶ Σωτῆρος ἡμῶν, αὐτοῦ δὴ τοῦ Λόγου, δι' οὗ ἀνείληφεν ἀνθρωπείου σκήνους ἐπὶ τοῦ ὄρους τῶν Ἐλαιῶν, πρὸς τῷ αὐτόθι δεικνυμένῳ σπηλαίῳ, εὐξαμένου τε καὶ τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς ἐπὶ τῆς ἀκρωρείας τοῦ τῶν Ελαιῶν ὄρους τὰ περὶ τῆς συντελείας μυστήρια παραδεδωκότος, ἐντεῦθέν τε τὴν εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον πεποιημένου, ὡς ὁ Λουκᾶς ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀπο- στόλων διδάσκει, φάσκων· «Βλεπόντων αὐτῶν ἐπήρθη, καὶ νεφέλη ὑπέλαβεν αὐτὸν ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν αὐ τῶν. Καὶ ὡς ἀτενίζοντες ἦσαν εἰς τὸν οὐρανὸν που ρευομένου αὐτοῦ, καὶ ἰδοὺ ἄνδρες δύο παρειστήκεισαν η αὐτοῖς ἐν ἐσθῆσι λευκαῖς, οἳ καὶ εἶπον· "Ανδρες Γα- λιλαῖοι, τί ἑστήκατε βλέποντες εἰς τὸν οὐρανόν; Οὗτος ὁ Ἰησοῦς, ὁ ἀναληφθεὶς ἀφ᾽ ὑμῶν εἰς τὸν οὐρανὸν, οὕτως ἐλεύσεται, ὃν τρόπον ἐθεάσασθε αὐ- τὸν πορευόμενον εἰς τὸν οὐρανόν. » Οἷς ἐπιφέρει λέ- γων· « Τότε ὑπέστρεψαν εἰς Ἱερουσαλήμ ἀπὸ ὄρους τοῦ καλουμένου Ἐλαιῶνος, ὅ ἐστι κατέναντι Ἱερου- σαλήμ. » Εστι μὲν οὖν καὶ πρὸς λέξιν κατέναντι Ἱερουσαλήμ, καὶ ἐξ ἀνατολῶν αὐτῆς τὸ δηλούμενον τῶν Ἐλαιῶν ὄρος. Πλὴν ἀλλὰ κατὰ τὴν διάνοιαν ἡ ἁγία Χριστοῦ Ἐκκλησία, καὶ τὸ ὄρος ἐφ᾽ ᾧ τεθε- μελίωται, περὶ οὗ διδάσκει λέγων ὁ Σωτήρ· «Οὐ δίνεται πόλις κρυβῆναι ἐπάνω όρους κειμένη, ἀντὶ • ΧΧΙΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. A cet " : Et plantavit, inquit, eam Dominus sibi ipsi, propemodum per prophetiam dicens : « Olivamn speciosam umbrosam vocavit Dominus nomen tuum ”. › Postquam enim prior vinea, cum debe- ret facere uvam, fecit spinas, neque justitiam, sed clamorem, merito tanquam ejus quæ infructuosa esset, sepem auferens ac parietem Deus, tradens- que eam inimicis ad diripiendum et conculcandum, sicut in Isaiæ prophetia dictum est, alium ipse sibi agrum constituit in praesenti, quod olive- tum nominatur, quasi eum qui oleum et miseri- cordiam a Deo sit consecutus, et a Christo plantis semper virentibus consitus, hoc est, sanctis lucis- que altricibus animis, quibus liceat dicere : Ego autem sicut oliva fructifera in domo Dei ". › Hic B vero Olivarum mons contra Jerusalem esse dici G Rom. x1, 17. "Jer. xi, 16. os Psal, L1, 10. PATROL. GR. D tur, quoniam in locum veteris ac terrenæ Jerusa lem, ac religionis quæ in illa servabatur, succes- sit, et a Deo constitutus est, post ruinam Jerusa - lem. Cum supra igitur oraculum dixerit de Jeru- salem, r quod civitas capietur, quodque hostiles atque inimicæ gentes convenient adversus eam, et spolia ejus dividentur, › merito non in Jerusalem pedes Domini staturos dicit; qui enim id fieri po- tuisset, cum ea semel sublata esset ? Sed migranti- bus ab ea in montem qui est contra Jerusalem, qui Olivarum vocatur, ibi staturos docet, quod etiam propheta Ezechiel, divino ante Spiritu edo- ctus, contemplatur; dicit enim : . Et elevaverunt cherubim alas suas, et rolæ, quæ eis adharebant, et gloria Dei Israel erat super eis, et ascendit glo- ria Domini de medio civitatis, et stetit in monte, qui est contra civitatem ". . Quod quidem aliter quoque licet intueri completum að verbum quando hodie quoque omnes, quicunque Christi religionem cum fide susceperint, ex omnibus terræ partibus concurrunt, non ut quondam festæ cujusdam læti- tiæ gratia, quæ in Jerusalem celebretur, neque ut adorent in eo, quod olim in Jerusalem constitu- tum fuerat, sanctuario, sed ut diversentur cum ad sciscitandum de expugnatione et solitudine Jeru- salem, quam prophetia prædixerat, tum ut in monte Olivarum, qui est contra Jerusalem, adorent, ubi gloria Domini commutata est, postquam delevit priorem civitatem. Vere autem et secundum expo- sitam atque ad verbum acceptam enarrationem, pedes Domini et Salvatoris nostri, ipsius uti- que Dei Verbi, per id quod assumpsit huma- num corpus, in monte Olivarum steterunt ad speluncam quæ ibi ostendi solet, et quo tem- pore oravit, et cum suis discipulis in ejus mon- tis cacumine, mysteria de consummatione tra- didit ex eodem præterea monte in cœlum ascen- dit, quemadmodum Lucas in Actis apostolorum docet, cum ait, illum in monte Olivarum] apostolis suis et præsentibus et intuentibus, su- blimem abiisse, nubeque ab oculis eorum sublatum fuisse, ipsosque intentis oculis, illo in cœlum ab- ” Ezech. x1, 22, 23. _ _
Μετὰ γοῦν τὸ ἀνομβρῆσαν ἐκ τῆς Ἱερουσαλὴμ ἐπὶ πᾶν γένος ἀνθρώπων σωτήριον καὶ λογικὸν νᾶμα, ὅπερ σαφέστερον ἐν ἑτέρῳ δηλοῦται διὰ τοῦ «ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος κυρίου ἐξ Ἱερουσαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν», «ἔσται», φησί, «κύριος εἰς βασιλέα», οὐκ ἔσται δὲ ἐν Ἱερουσαλὴμ οὐδὲ ἐπὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος, ἀλλ’ «ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ», καὶ «ἔσται κύριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν». ἃ καὶ αὐτὰ συνᾴδει τοῖς ἀπὸ τῶν ψαλμῶν παρατεθεῖσιν, δι’ ὧν ἐλέγετο· «ἐβασίλευσεν ὁ θεὸς ἐπὶ τὰ ἔθνη», καὶ πάλιν· «εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὁ κύριος ἐβασίλευσεν». ταῦτα δὲ ὁμοῦ πάντα ἐν ταῖς τοῦ κυρίου ἡμέραις ἔσεσθαι προφητεύεται· ἐν ἀρχῇ γοῦν τῆς ὅλης προφητείας «ἰδοὺ ἡμέραι», φησίν «ἔρχονται τοῦ κυρίου», καὶ ἔσται τάδε.
ἐκ Θεοῦ ἐλέους τετυχηκότα, καὶ πρὸς τοῦ Χριστοῦ καταφυτευθέντα ἀειθαλέσι φυτοῖς, τοῦτ᾽ ἔστι ψυχαῖς αγίαις καὶ φωτὸς θρεπτικαῖς, οἵαις τε λέγει· « Εγώ τε ὡσεὶ ἐλαία κατάκαρπος ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ. » Τοῦτο δὲ τὸ τῶν Ἐλαιῶν ὄρος κατέναντι τῆς Ἱερουσαλὴμ εἶναι λέλεκται· ἐπειδήπερ ἀντὶ τῆς παλαιᾶς ἐπιγείου Ἱερου- σαλήμ, καὶ τῆς ἐν αὐτῇ θρησκείας συνέστη τῷ Θεῷ μετ τὰ τὴν τῆς Ἱερουσαλήμ καθαίρεσιν. Φήσας γοῦν ἀνω τέρω ὁ λόγος περὶ τῆς Ἱερουσαλήμ, ὡς « Αλώσεται ἡ πόλις, καὶ τὰ ἐχθρὰ καὶ πολέμια ἔθνη συναχθήσεται ἐπ' αὐτὴν, καὶ διαμερισθήσεται τὰ σκύλα αὐτῆς, ο εἰκότως οὐκ ἐπὶ τῆς Ἱερουσαλήμ τοὺς πόδας τοῦ Κυρίου στήσεσθαί φησι. Πῶς γὰρ καὶ οἷόν τε ἦν, ἅπαξ καθῃρημένης; Μεταβάντων δὲ ἐξ αὐτῆς ἐπὶ τὸ ἄντικρυς τῆς Ἱερουσαλήμ δρος τὸ καλούμενον Ἐλαιῶν, ἐνταῦθα στήσεσθαι διδάσκει. Τοῦτο δὲ καὶ ὁ προφήτης Ἰεζεκιήλ τῷ θείῳ Πνεύματι προλαβών θεωρεῖ. Λέγει δὲ οὖν · ι Καὶ ἐξῆρε τὰ χερουβίμ, καὶ οἱ τροχοί ἐχόμενοι αὐτῶν· καὶ ἡ δόξα Θεοῦ Ἰσ ραὴλ ἦν ἐπ' αὐτοῖς, ὑπεράνω αὐτῶν, καὶ ἀνέβη ή δόξα Κυρίου ἐκ μέσου τῆς πόλεως, καὶ ἔστη ἐπὶ τοῦ ὅρους ἦν ἀπέναντι τῆς πόλεως. » Ὅπερ ἔστι καὶ ἄλλως πρὸς λέξιν ὁρᾷν πεπληρωμένον εἰσέτι καὶ σήμερον, τῶν εἰς Χριστὸν πεπιστευκότων ἁπάντων πανταχόθεν γῆς συντρεχόντων, οὐχ ὡς πάλαι τῆς κατὰ τὴν Ἱερουσαλὴμ ἀγλαΐας ἕνεκα, οὐδ' ὥστε προσκυνῆσαι ἐν τῷ πάλαι συνεστῶτι ἐπὶ τῆς Ἱερουσα- λὴμ ἁγιάσματι, καταλύειν δὲ ἕνεκεν ἱστορίας τε ὁμοῦ τῆς κατὰ τὴν προφητείαν ἁλώσεως καὶ ἐρη- μίας τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τῆς ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν Ελαιῶν τὸ κατέναντι Ἱερουσαλήμ προσκυνήσεως, ἔνθα ἡ δόξα Κυρίου μετέστη καταλείψασα τὴν προ- τέραν πόλιν. Έστησαν δὲ ἀληθῶς καὶ κατὰ τὴν πρό- χειρον καὶ ῥητὴν διήγησιν οἱ πόδες τοῦ Κυρίου καὶ Σωτῆρος ἡμῶν, αὐτοῦ δὴ τοῦ Λόγου, δι' οὗ ἀνείληφεν ἀνθρωπείου σκήνους ἐπὶ τοῦ ὄρους τῶν Ἐλαιῶν, πρὸς τῷ αὐτόθι δεικνυμένῳ σπηλαίῳ, εὐξαμένου τε καὶ τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς ἐπὶ τῆς ἀκρωρείας τοῦ τῶν Ελαιῶν ὄρους τὰ περὶ τῆς συντελείας μυστήρια παραδεδωκότος, ἐντεῦθέν τε τὴν εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον πεποιημένου, ὡς ὁ Λουκᾶς ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀπο- στόλων διδάσκει, φάσκων· «Βλεπόντων αὐτῶν ἐπήρθη, καὶ νεφέλη ὑπέλαβεν αὐτὸν ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν αὐ τῶν. Καὶ ὡς ἀτενίζοντες ἦσαν εἰς τὸν οὐρανὸν που ρευομένου αὐτοῦ, καὶ ἰδοὺ ἄνδρες δύο παρειστήκεισαν η αὐτοῖς ἐν ἐσθῆσι λευκαῖς, οἳ καὶ εἶπον· "Ανδρες Γα- λιλαῖοι, τί ἑστήκατε βλέποντες εἰς τὸν οὐρανόν; Οὗτος ὁ Ἰησοῦς, ὁ ἀναληφθεὶς ἀφ᾽ ὑμῶν εἰς τὸν οὐρανὸν, οὕτως ἐλεύσεται, ὃν τρόπον ἐθεάσασθε αὐ- τὸν πορευόμενον εἰς τὸν οὐρανόν. » Οἷς ἐπιφέρει λέ- γων· « Τότε ὑπέστρεψαν εἰς Ἱερουσαλήμ ἀπὸ ὄρους τοῦ καλουμένου Ἐλαιῶνος, ὅ ἐστι κατέναντι Ἱερου- σαλήμ. » Εστι μὲν οὖν καὶ πρὸς λέξιν κατέναντι Ἱερουσαλήμ, καὶ ἐξ ἀνατολῶν αὐτῆς τὸ δηλούμενον τῶν Ἐλαιῶν ὄρος. Πλὴν ἀλλὰ κατὰ τὴν διάνοιαν ἡ ἁγία Χριστοῦ Ἐκκλησία, καὶ τὸ ὄρος ἐφ᾽ ᾧ τεθε- μελίωται, περὶ οὗ διδάσκει λέγων ὁ Σωτήρ· «Οὐ δίνεται πόλις κρυβῆναι ἐπάνω όρους κειμένη, ἀντὶ • ΧΧΙΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. A cet " : Et plantavit, inquit, eam Dominus sibi ipsi, propemodum per prophetiam dicens : « Olivamn speciosam umbrosam vocavit Dominus nomen tuum ”. › Postquam enim prior vinea, cum debe- ret facere uvam, fecit spinas, neque justitiam, sed clamorem, merito tanquam ejus quæ infructuosa esset, sepem auferens ac parietem Deus, tradens- que eam inimicis ad diripiendum et conculcandum, sicut in Isaiæ prophetia dictum est, alium ipse sibi agrum constituit in praesenti, quod olive- tum nominatur, quasi eum qui oleum et miseri- cordiam a Deo sit consecutus, et a Christo plantis semper virentibus consitus, hoc est, sanctis lucis- que altricibus animis, quibus liceat dicere : Ego autem sicut oliva fructifera in domo Dei ". › Hic B vero Olivarum mons contra Jerusalem esse dici G Rom. x1, 17. "Jer. xi, 16. os Psal, L1, 10. PATROL. GR. D tur, quoniam in locum veteris ac terrenæ Jerusa lem, ac religionis quæ in illa servabatur, succes- sit, et a Deo constitutus est, post ruinam Jerusa - lem. Cum supra igitur oraculum dixerit de Jeru- salem, r quod civitas capietur, quodque hostiles atque inimicæ gentes convenient adversus eam, et spolia ejus dividentur, › merito non in Jerusalem pedes Domini staturos dicit; qui enim id fieri po- tuisset, cum ea semel sublata esset ? Sed migranti- bus ab ea in montem qui est contra Jerusalem, qui Olivarum vocatur, ibi staturos docet, quod etiam propheta Ezechiel, divino ante Spiritu edo- ctus, contemplatur; dicit enim : . Et elevaverunt cherubim alas suas, et rolæ, quæ eis adharebant, et gloria Dei Israel erat super eis, et ascendit glo- ria Domini de medio civitatis, et stetit in monte, qui est contra civitatem ". . Quod quidem aliter quoque licet intueri completum að verbum quando hodie quoque omnes, quicunque Christi religionem cum fide susceperint, ex omnibus terræ partibus concurrunt, non ut quondam festæ cujusdam læti- tiæ gratia, quæ in Jerusalem celebretur, neque ut adorent in eo, quod olim in Jerusalem constitu- tum fuerat, sanctuario, sed ut diversentur cum ad sciscitandum de expugnatione et solitudine Jeru- salem, quam prophetia prædixerat, tum ut in monte Olivarum, qui est contra Jerusalem, adorent, ubi gloria Domini commutata est, postquam delevit priorem civitatem. Vere autem et secundum expo- sitam atque ad verbum acceptam enarrationem, pedes Domini et Salvatoris nostri, ipsius uti- que Dei Verbi, per id quod assumpsit huma- num corpus, in monte Olivarum steterunt ad speluncam quæ ibi ostendi solet, et quo tem- pore oravit, et cum suis discipulis in ejus mon- tis cacumine, mysteria de consummatione tra- didit ex eodem præterea monte in cœlum ascen- dit, quemadmodum Lucas in Actis apostolorum docet, cum ait, illum in monte Olivarum] apostolis suis et præsentibus et intuentibus, su- blimem abiisse, nubeque ab oculis eorum sublatum fuisse, ipsosque intentis oculis, illo in cœlum ab- ” Ezech. x1, 22, 23. _ _
τίνα δὴ ταῦτα ἀλλ’ ἢ ἡ πολιορκία τῆς Ἱερουσαλὴμ καὶ ἡ τοῦ κυρίου μετάστασις ἐπὶ τὸ τῶν ἐλαιῶν ὄρος, καὶ τὸ «παρέσται κύριος» καὶ τὰ συμβεβηκότα περὶ τὴν ἡμέραν τοῦ πάθους αὐτοῦ, καὶ τὸ «ζῶν ὕδωρ», τὸ ἐπὶ πᾶσαν ῥεῦσαν τὴν οἰκουμένην, καὶ ἐπὶ πᾶσι τούτοις ἡ τοῦ κυρίου βασιλεία πάντων τῶν ἐθνῶν ἄρχουσα, «καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, πληροῦν πᾶσαν τὴν γῆν», ἅπερ ὁποίου τέλους ἔτυχεν ὡς ἐν ἐπιτομῇ διειλήφαμεν; πρόδηλον δὲ καὶ πῶς ἀπὸ τῆς τοῦ Χριστοῦ τοῦ θεοῦ προσηγορίας τὸ Χριστιανῶν ὄνομα κατέπλησε τὴν πᾶσαν οἰκουμένην· ὃ καὶ αὐτὸ παρίστησιν ὁ φάσκων λόγος «καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον». καὶ σοὶ δὲ ἐπὶ σχολῆς παρέσται ἑκάστην βασανίσαντι λέξιν ἐπὶ πλάτους θεωρῆσαι τὰ νενοημένα. Ἀπὸ τοῦ Βαρούχ. «Τίς ἀνέβη εἰς τὸν οὐρανὸν καὶ ἔλαβεν αὐτὴν» (δηλοῖ δὲ τὴν σοφίαν), «καὶ κατεβίβασεν αὐτὴν ἐκ τῶν νεφελῶν; τίς διέβη πέραν τῆς θαλάσσης καὶ εὗρεν αὐτήν, καὶ οἴσει αὐτὴν χρυσίου ἐκλεκτοῦ; οὐκ ἔστιν ὁ γινώσκων τὴν ὁδὸν αὐτῆς, οὐδὲ ὁ ἐνθυμούμενος τὴν τρίβον αὐτῆς. ἀλλὰ ὁ εἰδὼς τὰ πάντα γινώσκει αὐτήν, ἐξεῦρεν αὐτὴν τῇ συνέσει αὐτοῦ·
ἐκ Θεοῦ ἐλέους τετυχηκότα, καὶ πρὸς τοῦ Χριστοῦ καταφυτευθέντα ἀειθαλέσι φυτοῖς, τοῦτ᾽ ἔστι ψυχαῖς αγίαις καὶ φωτὸς θρεπτικαῖς, οἵαις τε λέγει· « Εγώ τε ὡσεὶ ἐλαία κατάκαρπος ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ. » Τοῦτο δὲ τὸ τῶν Ἐλαιῶν ὄρος κατέναντι τῆς Ἱερουσαλὴμ εἶναι λέλεκται· ἐπειδήπερ ἀντὶ τῆς παλαιᾶς ἐπιγείου Ἱερου- σαλήμ, καὶ τῆς ἐν αὐτῇ θρησκείας συνέστη τῷ Θεῷ μετ τὰ τὴν τῆς Ἱερουσαλήμ καθαίρεσιν. Φήσας γοῦν ἀνω τέρω ὁ λόγος περὶ τῆς Ἱερουσαλήμ, ὡς « Αλώσεται ἡ πόλις, καὶ τὰ ἐχθρὰ καὶ πολέμια ἔθνη συναχθήσεται ἐπ' αὐτὴν, καὶ διαμερισθήσεται τὰ σκύλα αὐτῆς, ο εἰκότως οὐκ ἐπὶ τῆς Ἱερουσαλήμ τοὺς πόδας τοῦ Κυρίου στήσεσθαί φησι. Πῶς γὰρ καὶ οἷόν τε ἦν, ἅπαξ καθῃρημένης; Μεταβάντων δὲ ἐξ αὐτῆς ἐπὶ τὸ ἄντικρυς τῆς Ἱερουσαλήμ δρος τὸ καλούμενον Ἐλαιῶν, ἐνταῦθα στήσεσθαι διδάσκει. Τοῦτο δὲ καὶ ὁ προφήτης Ἰεζεκιήλ τῷ θείῳ Πνεύματι προλαβών θεωρεῖ. Λέγει δὲ οὖν · ι Καὶ ἐξῆρε τὰ χερουβίμ, καὶ οἱ τροχοί ἐχόμενοι αὐτῶν· καὶ ἡ δόξα Θεοῦ Ἰσ ραὴλ ἦν ἐπ' αὐτοῖς, ὑπεράνω αὐτῶν, καὶ ἀνέβη ή δόξα Κυρίου ἐκ μέσου τῆς πόλεως, καὶ ἔστη ἐπὶ τοῦ ὅρους ἦν ἀπέναντι τῆς πόλεως. » Ὅπερ ἔστι καὶ ἄλλως πρὸς λέξιν ὁρᾷν πεπληρωμένον εἰσέτι καὶ σήμερον, τῶν εἰς Χριστὸν πεπιστευκότων ἁπάντων πανταχόθεν γῆς συντρεχόντων, οὐχ ὡς πάλαι τῆς κατὰ τὴν Ἱερουσαλὴμ ἀγλαΐας ἕνεκα, οὐδ' ὥστε προσκυνῆσαι ἐν τῷ πάλαι συνεστῶτι ἐπὶ τῆς Ἱερουσα- λὴμ ἁγιάσματι, καταλύειν δὲ ἕνεκεν ἱστορίας τε ὁμοῦ τῆς κατὰ τὴν προφητείαν ἁλώσεως καὶ ἐρη- μίας τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τῆς ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν Ελαιῶν τὸ κατέναντι Ἱερουσαλήμ προσκυνήσεως, ἔνθα ἡ δόξα Κυρίου μετέστη καταλείψασα τὴν προ- τέραν πόλιν. Έστησαν δὲ ἀληθῶς καὶ κατὰ τὴν πρό- χειρον καὶ ῥητὴν διήγησιν οἱ πόδες τοῦ Κυρίου καὶ Σωτῆρος ἡμῶν, αὐτοῦ δὴ τοῦ Λόγου, δι' οὗ ἀνείληφεν ἀνθρωπείου σκήνους ἐπὶ τοῦ ὄρους τῶν Ἐλαιῶν, πρὸς τῷ αὐτόθι δεικνυμένῳ σπηλαίῳ, εὐξαμένου τε καὶ τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς ἐπὶ τῆς ἀκρωρείας τοῦ τῶν Ελαιῶν ὄρους τὰ περὶ τῆς συντελείας μυστήρια παραδεδωκότος, ἐντεῦθέν τε τὴν εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον πεποιημένου, ὡς ὁ Λουκᾶς ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀπο- στόλων διδάσκει, φάσκων· «Βλεπόντων αὐτῶν ἐπήρθη, καὶ νεφέλη ὑπέλαβεν αὐτὸν ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν αὐ τῶν. Καὶ ὡς ἀτενίζοντες ἦσαν εἰς τὸν οὐρανὸν που ρευομένου αὐτοῦ, καὶ ἰδοὺ ἄνδρες δύο παρειστήκεισαν η αὐτοῖς ἐν ἐσθῆσι λευκαῖς, οἳ καὶ εἶπον· "Ανδρες Γα- λιλαῖοι, τί ἑστήκατε βλέποντες εἰς τὸν οὐρανόν; Οὗτος ὁ Ἰησοῦς, ὁ ἀναληφθεὶς ἀφ᾽ ὑμῶν εἰς τὸν οὐρανὸν, οὕτως ἐλεύσεται, ὃν τρόπον ἐθεάσασθε αὐ- τὸν πορευόμενον εἰς τὸν οὐρανόν. » Οἷς ἐπιφέρει λέ- γων· « Τότε ὑπέστρεψαν εἰς Ἱερουσαλήμ ἀπὸ ὄρους τοῦ καλουμένου Ἐλαιῶνος, ὅ ἐστι κατέναντι Ἱερου- σαλήμ. » Εστι μὲν οὖν καὶ πρὸς λέξιν κατέναντι Ἱερουσαλήμ, καὶ ἐξ ἀνατολῶν αὐτῆς τὸ δηλούμενον τῶν Ἐλαιῶν ὄρος. Πλὴν ἀλλὰ κατὰ τὴν διάνοιαν ἡ ἁγία Χριστοῦ Ἐκκλησία, καὶ τὸ ὄρος ἐφ᾽ ᾧ τεθε- μελίωται, περὶ οὗ διδάσκει λέγων ὁ Σωτήρ· «Οὐ δίνεται πόλις κρυβῆναι ἐπάνω όρους κειμένη, ἀντὶ • ΧΧΙΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. A cet " : Et plantavit, inquit, eam Dominus sibi ipsi, propemodum per prophetiam dicens : « Olivamn speciosam umbrosam vocavit Dominus nomen tuum ”. › Postquam enim prior vinea, cum debe- ret facere uvam, fecit spinas, neque justitiam, sed clamorem, merito tanquam ejus quæ infructuosa esset, sepem auferens ac parietem Deus, tradens- que eam inimicis ad diripiendum et conculcandum, sicut in Isaiæ prophetia dictum est, alium ipse sibi agrum constituit in praesenti, quod olive- tum nominatur, quasi eum qui oleum et miseri- cordiam a Deo sit consecutus, et a Christo plantis semper virentibus consitus, hoc est, sanctis lucis- que altricibus animis, quibus liceat dicere : Ego autem sicut oliva fructifera in domo Dei ". › Hic B vero Olivarum mons contra Jerusalem esse dici G Rom. x1, 17. "Jer. xi, 16. os Psal, L1, 10. PATROL. GR. D tur, quoniam in locum veteris ac terrenæ Jerusa lem, ac religionis quæ in illa servabatur, succes- sit, et a Deo constitutus est, post ruinam Jerusa - lem. Cum supra igitur oraculum dixerit de Jeru- salem, r quod civitas capietur, quodque hostiles atque inimicæ gentes convenient adversus eam, et spolia ejus dividentur, › merito non in Jerusalem pedes Domini staturos dicit; qui enim id fieri po- tuisset, cum ea semel sublata esset ? Sed migranti- bus ab ea in montem qui est contra Jerusalem, qui Olivarum vocatur, ibi staturos docet, quod etiam propheta Ezechiel, divino ante Spiritu edo- ctus, contemplatur; dicit enim : . Et elevaverunt cherubim alas suas, et rolæ, quæ eis adharebant, et gloria Dei Israel erat super eis, et ascendit glo- ria Domini de medio civitatis, et stetit in monte, qui est contra civitatem ". . Quod quidem aliter quoque licet intueri completum að verbum quando hodie quoque omnes, quicunque Christi religionem cum fide susceperint, ex omnibus terræ partibus concurrunt, non ut quondam festæ cujusdam læti- tiæ gratia, quæ in Jerusalem celebretur, neque ut adorent in eo, quod olim in Jerusalem constitu- tum fuerat, sanctuario, sed ut diversentur cum ad sciscitandum de expugnatione et solitudine Jeru- salem, quam prophetia prædixerat, tum ut in monte Olivarum, qui est contra Jerusalem, adorent, ubi gloria Domini commutata est, postquam delevit priorem civitatem. Vere autem et secundum expo- sitam atque ad verbum acceptam enarrationem, pedes Domini et Salvatoris nostri, ipsius uti- que Dei Verbi, per id quod assumpsit huma- num corpus, in monte Olivarum steterunt ad speluncam quæ ibi ostendi solet, et quo tem- pore oravit, et cum suis discipulis in ejus mon- tis cacumine, mysteria de consummatione tra- didit ex eodem præterea monte in cœlum ascen- dit, quemadmodum Lucas in Actis apostolorum docet, cum ait, illum in monte Olivarum] apostolis suis et præsentibus et intuentibus, su- blimem abiisse, nubeque ab oculis eorum sublatum fuisse, ipsosque intentis oculis, illo in cœlum ab- ” Ezech. x1, 22, 23. _ _
PG 22:467ὁ κατασκευάσας αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα χρόνον ἐνέπλησεν αὐτὴν κτηνῶν τετραπόδων· ὁ ἀποστέλλων τὸ φῶς καὶ πορεύεται, ἐκάλεσεν αὐτό, καὶ ὑπήκουσεν αὐτῷ τρόμῳ· καὶ οἱ ἀστέρες ἔλαμψαν ἐν ταῖς φυλακαῖς αὐτῶν καὶ ηὐφράνθησαν· ἐκάλεσεν αὐτούς, καὶ εἶπαν, πάρεσμεν· ἔλαμψαν μετ’ εὐφροσύνης τῷ ποιήσαντι αὐτούς. οὗτος ὁ θεὸς ἡμῶν, οὐ λογισθήσεται ἕτερος πρὸς αὐτόν. ἐξεῦρεν πᾶσαν ὁδὸν ἐπιστήμης, καὶ ἔδωκεν αὐτὴν Ἰακὼβ τῷ παιδὶ αὐτοῦ καὶ Ἰσραὴλ τῷ ἠγαπημένῳ ὑπ’ αὐτοῦ. μετὰ ταῦτα ἐπὶ τῆς γῆς ὤφθη, καὶ τοῖς ἀνθρώποις συνανεστράφη.» Οὐδὲν ἐπιλέγειν δεῖ ταῖς θείαις φωναῖς ἐναργῶς τῷ προβλήματι παρισταμέναις. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. «Ὅρασις Αἰγύπτου. ἰδοὺ κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κούφης καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον, καὶ σεισθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ ἡ καρδία αὐτῶν ἡττηθήσεται ἐν αὐτοῖς. καὶ ἐπεγερθήσονται Αἰγύπτιοι ἐπὶ Αἰγυπτίους, καὶ πολεμήσει ἄνθρωπος τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ καὶ ἄνθρωπος τὸν πλησίον αὐτοῦ, πόλις ἐπὶ πόλιν καὶ νόμος ἐπὶ νόμον.
PG 22:469καὶ ταραχθήσεται τὸ πνεῦμα τῶν Αἰγυπτίων ἐν αὐτοῖς, καὶ τὴν βουλὴν αὐτῶν διασκεδάσω, καὶ ἐπερωτήσουσι τοὺς θεοὺς αὐτῶν καὶ τὰ ἀγάλματα αὐτῶν καὶ τοὺς ἐκ τῆς γῆς φωνοῦντας καὶ τοὺς ἐγγαστριμύθους. καὶ παραδώσω Αἴγυπτον εἰς χεῖρας ἀνθρώπων κυρίων σκληρῶν, καὶ βασιλεῖς σκληροὶ κυριεύσουσιν αὐτῶν», καὶ τὰ τούτοις ἑξῆς. Καὶ νῦν τὸν δεύτερον μετὰ τὸν τῶν ὅλων θεὸν καὶ κύριον, αὐτὸν δὴ τὸν τοῦ θεοῦ λόγον, «ἥξειν εἰς Αἴγυπτον» ἡ παροῦσα προφητεία σημαίνει, καὶ ἥξειν οὐκ ἀφανῶς οὐδ’ ἀοράτως οὐδ’ ἄνευ τινὸς σωματικῆς περιβολῆς, ἀλλ’ «ἐπὶ νεφέλης κούφης» ὀχούμενον, μᾶλλον δὲ «ἐπὶ πάχους ἐλαφροῦ»· οὕτω γὰρ ἔχειν φασὶν τὴν Ἑβραίων φωνήν. λεγέτωσαν δῆτα Ἑβραίων παῖδες, πότε μετὰ τοὺς Ἡσαί̈ου χρόνους ὁ κύριος Αἰγυπτίοις ἐπιδεδήμηκεν, καὶ ποῖος κύριος· εἰ γὰρ ὁ ἐπὶ πάντων θεός, καὶ πῶς ἐπὶ «πάχους ἐλαφροῦ» οὗτος ἐποχεῖσθαι λέγεται καὶ τοπικῶς ἐπιβαίνειν μέρει τινὶ τῆς γῆς; ἑρμηνευέτωσαν δὲ καὶ τὸ «πάχος ἐλαφρὸν» τί ποτε ἄρα ἐστίν, καὶ διὰ τί μὴ ἄνευ τούτου λέγεται ὁ κύριος ἐπιδημεῖν τῇ Αἰγύπτῳ.
ἐμφραχθήσεται. » ᾿Ανθ᾽ ὧν ὁ Σύμμαχος πεποίηκε· Καὶ ἐμφραχθήσεται ἡ φάραγξ τῶν ὀρέων μου, » καὶ ἔτι « ἐγγιεῖν ἡ φάραγξ τῶν ὀρέων πρὸς τὸ παρακείμε- νον, ι καὶ ἐμφραχθήσεται·, δι' ὧν παρίστησι τὸ αἴτιον τῆς ἐμφραχθείσης φάραγγος. Τί δὲ ἦν τοῦτο ἀλλ᾽ ἢ τὸ ἐγγίσαι αὐτὴν καὶ πλησιάσαι τῷ παρακειμένῳ αὐτῇ ; τοῦτο δὲ ἦν τὸ τοῦ Κυρίου ὄρος τὸ τῶν Ἐλαιῶν προωνομασμένον, ὅπερ Ασαήλ ὠνόμασται παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα. Δηλοῖ δὲ τοῦτο κατὰ τὴν Ἑβραίων φωνὴν ποίησιν Θεοῦ. Οὕτω δὲ, φησὶν, ἡ παλαιὰ φάραγξ πλησιάσασα τῷ ὄρει, καὶ τῇ Χριστοῦ Ἐκκλη- σίμ, τῷ τε ποιήματι Θεοῦ, ἐμφραχθήσεται καὶ ἀποκλεισθήσεται, όν τρόπον ἐνεφράγη ἀπὸ προσώπου τοῦ σεισμοῦ, ἐν ἡμέραις Οζίου βασιλέως Ἰούδα. Ζητῶν δὲ παρ' ἐμαυτῷ, καὶ τὰς θείας περιϊών Γρα- φάς, εἴ ποτε ἐν ταῖς ἡμέραις Ὀξίου ἡ ἐνταῦθα δη- Β λουμένη φάραγξ ἐνεφράγη ἀπὸ προσώπου του σει- σμοῦ, ἐν μὲν ταῖς τῶν Βασιλειῶν ἱστορίαις οὐδὲν η ρισκον, οὐδὲ σωματικῶς γε κατ' αὐτὸν σεισμὸς γεγο νώς, οὔτε τι τοιοῦτο περὶ φάραγγος ἐν αὐταῖς εἰρη - μένον ἀναγέγραπται. Ἱστορεῖταί γε μὴν Ὀζίας ἐν ἀρχαῖς δίκαιος γεγονέναι, εἶτα διαβέβληται ὡς ἐπαρ- θεὶς τῇ διανοίᾳ, καὶ δι' αὐτοῦ θύσαι τῷ Θεῷ τολμή σας. Διὸ καὶ λέπραν αὐτῷ κατὰ τοῦ προσώπου ἀνθῆ σπ:. Τοῦτο μὲν οὖν ἡ βίβλος τῶν Βασιλειῶν παρίστη- σιν. Ὁ δέ γε Ιώσηπος καὶ τὰς ἔξωθεν Ἰουδαϊκὰς δευτερώσεις ἀπηκριβωκώς, ἅτε Ἑβραῖος ἐξ Ἑβραίων τυγχάνων, ἐπάκουσον οἷα γενέσθαι κατὰ τοὺς αὐτοῦ δηλοῖ χρόνους, λέγων, ὡς ἄρα « Κατεπειγόντων τὸν Οζίαν τῶν ἱερέων ἐξιέναι τοῦ ἱεροῦ, καὶ μὴ παρα νομεῖν εἰς τὸν Θεὸν, ὀργισθεὶς ἀπείλησεν αὐτοῖς θά νατον, εἰ μὴ τὴν ἡσυχίαν ἄξουσιν. Μεταξὺ δὲ σει σμὸς ἐκλόνησε τὴν γῆν· καὶ διαστάντος τοῦ ναοῦ, φέγγος λαμπρὸν ἐξέλαμψε, καὶ τῇ τοῦ βασιλέως ὄψει προσέπεσεν, ὡς τῷ μὲν εὐθέως λέπραν ἐπιδραμεῖν, πρὸ δὲ τῆς πόλεως πρὸς τῇ καλουμένῃ Ερωγῇ τοῦ ὄρους ἀποῤῥαγῆναι τὸ ἥμισυ τοῦ κατὰ τὴν δύσιν, καὶ κυλισθὲν τέσσαρας σταδίους ἐπὶ τὸ ἀνατολικὸν ὄρος στῆναι, ὡς τάς τε παρόδους ἐμφραχθῆναι, καὶ τοὺς παραδείσους τοὺς βασιλικούς. » Ταῦτά μοι ἀπὸ τοῦ συγγράμματος τῆς Ἰωσήπου Ἰουδαϊκῆς ᾿Αρ χαιολογίας κείσθω. Καὶ ἐν τῷ προφήτῃ δὲ Ἀμως εὗρον κατ' ἀρχὰς τῆς προφητείας αὐτοῦ, ὡς ὅτι ἤρ ξατο προφητεύειν ἐν ἡμέραις Οζίου βασιλέως Ιούδα πρὸ δύο ἐτῶν σεισμοῦ. Ποίου δὲ σεισμοῦ, οὐκέτι σα- φῶς ἐπιλέγει. Οἶμαι δὲ τὸν αὐτὸν προφήτην προ ἔντα τὸν σεισμὸν ὑπογράφειν ἐν οἷς φησιν· « Εἶδον τὸν Κύριον ἐφεστῶτα ἐπὶ τοῦ θυσιαστηρίου, καὶ εἶπε· Πάταξον ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον, καὶ σεισθήσεται τὰ πρόπυλα· καὶ διάκοψον εἰς κεφαλὰς πάντων, καὶ τοὺς καταλοίπους αὐτῆς ἐν ῥομφαίᾳ ἀποκτενῶ. » Δι' ὧν ἡγοῦμαι θεσπίζεσθαι τὸν σεισμόν, καὶ τὴν και θαίρεσιν τῶν πάλαι σεμνῶν τοῦ Ἰουδαίων έθνους, καὶ τῆς ἐπιτελουμένης ὑπ' αὐτῶν ἐν τῇ Ἱερουσαλήμ Θρησκείας, τήν τε ἀπώλειαν τὴν μετελθοῦσαν αὐτ τοὺς μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν, ὅτε, παραιτησαμένων αὐτῶν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ τὸν * Ε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. A bæ erunt quæ jam ad malitiam pertinent : « A fa- • Jer. 1, 14. C D ' cie, inquit, aquilonis accendentur mala super om- nes habitantes terram > et draco in mari diver- sari dicitur. Quapropter merito hic quoque duo rursus genera intelliguntur eorum, qui ab Ecclesia declinant, unum eorum qui in vita et moribus pec cant, alterum eorum qui a sana et recta sen- tentia labuntur, ut jam Oliveti hujus montis, de quo sermo est, hæ duæ sint, quæ a prophetia signi- ficantur, separationes. His deinde adjungit : « obturabitur vallis montium meorum, et conglutina - bitur convallis montium, usque ad Asael : et obtu rabitur quemadmodum obturata est a facie terræ- motus, in diebus Oziæ regis Juda. » Art enim in his verbis, quæ tandem esse potest vallis montium Dei, nisi quæ olim antea celebrabatur ex lege Moy- sis in Hierusalem, corporalis et Judaica adoratio: quam quidem occlusum iri, quasi obturatione qua- dam, præsens oraculum canit, dicens : « Et.obtu rabitur vallis montium meorum, et conglutinabitu convallis montium, usque ad Asael, et obturabi- tur. » Pro quibus verbis Symmachus reddidit haec : • Et obturabitur vallis montium meorum, o et præ terea appropinquabit » convallis montium, ad id quod appositum est e et obturabitur, ubi sarc causam indicat, cur obturata sit convallis. Quæ porro hæc alia, quam eam appropinquare et vici- nam fieri ei, quod ipsi appositum est? Hic autem est mons Domini, qui Olivarum antea est appella- tus, quique Asael dictus ab ipsis Septuaginta. Si- gnificat vero apud Hebræos ea vox opus Dei. Sic ve- ro, inquit, velus convallis monti appropinquans et Christi Ecclesiæ, atque operi Dei, obturabitur et occludetur, quemadmodum obturata est a facie ter- ræmnotus in diebus Oziæ regis Juda. Cum vero diu apud meipsum quæsierim, et divinas Scripturas percurrerim, ut invenirem si quando ea convallis, de qua hic sermo est, in diebus Oziæ obturata sit a facie terræmotus, in Regnorum historiis nihil sane inveni nam neque terræmotum illis temporibus ullum ex iis qui terris et regionibus solent accide- re, neque aliud quippiam tale de convalle aliqua factum esse, in illis scriptum est: narratur autem quemadmodum Ozias initio justus fuerit, deinde animo sublatus, per seipsum Deo sacrificare ausus sit: quare de illius facie lepram effloruisse, hoc quidem in Regnorum libris continetur. At Jose- phus, præterea quæ in sacris libris scripta sunt, etiam ea quæ intrinsecus, quasi secundo loco, apud Judos habentur, summa diligentia persecutus, ut- pote qui Hebræus ab Hebræis exsisteret, quæ illius regis temporibus evenisse commemoret, jam au- dire potes. Narrat enim (1) quemadmodum ‹urgeɛ.- tibus Oziam sacerdotibus, ut de templo exiret, ne- que adversus Deum peccaret, iile iratus sit, illisque mortem minatus, nisi quiescerent : interea vero motus quidam terram concusserit, discissoque (1) Antig. Jud. ix, 11.
πότε δὲ καὶ ἱστόρηται τὰ ἐν τῇ προφητείᾳ εἰρημένα τέλους τετυχηκέναι, τὸ «σεισθῆναι», λέγω, τὰ εἴδωλα «τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου», καὶ τὸ Αἰγυπτίους Αἰγυπτίοις πολεμῆσαι διὰ τὴν τοῦ κυρίου εἰς ἀνθρώπους παρουσίαν, καὶ [τὸ] «τοὺς θεοὺς αὐτῶν», δηλαδὴ τοὺς δαίμονας, πολλὰ τὸ παλαιὸν δυναμένους, μηκέτι ἰσχύειν, μηδὲ ἀποκρίνασθαι τοῖς ἐπερωτῶσι διὰ τὸ τοῦ κυρίου δέος; «εἰς χεῖρας» δὲ ποίων «κυρίων σκληρῶν», ποίων δὲ βασιλέων μετὰ τὴν θεσπιζομένην τοῦ κυρίου παρουσίαν παρεδόθη Αἴγυπτος, καὶ διὰ τί κυρίου παρόντος σκληροῖς ἄρχουσιν παραδίδονται; καὶ τὰ λοιπὰ δὲ τούτοις παραπλησίως ὁ βουλόμενος ἑρμηνευσάτω. ἡμεῖς γὰρ οὐκ ἄλλως ταῦτά φαμεν συνίστασθαι ἢ διὰ μόνης τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰς ἀνθρώπους ἐπιφανείας· οὗτος γάρ, θεοῦ λόγος ὢν καὶ θεοῦ δύναμις, κατὰ διάνοιαν καὶ πρὸς λέξιν ἐπιδημήσας τῇ Αἰγυπτίων χώρᾳ διὰ «νεφέλης κούφης» ἐπλήρου τὰ προηγορευμένα. νεφέλην δὲ κούφην ἀλληγορικῶς ὀνομάζει τὴν δι’ οὗ ἀνείληφεν σώματος ἐκ παρθένου καὶ ἁγίου πνεύματος ἐπιδημίαν αὐτοῦ, ὥσπερ οὖν ἡ Ἑβραίων γραφὴ καὶ ὁ Ἀκύλας σαφέστερον ᾐνίξατο εἰπών·
ἐμφραχθήσεται. » ᾿Ανθ᾽ ὧν ὁ Σύμμαχος πεποίηκε· Καὶ ἐμφραχθήσεται ἡ φάραγξ τῶν ὀρέων μου, » καὶ ἔτι « ἐγγιεῖν ἡ φάραγξ τῶν ὀρέων πρὸς τὸ παρακείμε- νον, ι καὶ ἐμφραχθήσεται·, δι' ὧν παρίστησι τὸ αἴτιον τῆς ἐμφραχθείσης φάραγγος. Τί δὲ ἦν τοῦτο ἀλλ᾽ ἢ τὸ ἐγγίσαι αὐτὴν καὶ πλησιάσαι τῷ παρακειμένῳ αὐτῇ ; τοῦτο δὲ ἦν τὸ τοῦ Κυρίου ὄρος τὸ τῶν Ἐλαιῶν προωνομασμένον, ὅπερ Ασαήλ ὠνόμασται παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα. Δηλοῖ δὲ τοῦτο κατὰ τὴν Ἑβραίων φωνὴν ποίησιν Θεοῦ. Οὕτω δὲ, φησὶν, ἡ παλαιὰ φάραγξ πλησιάσασα τῷ ὄρει, καὶ τῇ Χριστοῦ Ἐκκλη- σίμ, τῷ τε ποιήματι Θεοῦ, ἐμφραχθήσεται καὶ ἀποκλεισθήσεται, όν τρόπον ἐνεφράγη ἀπὸ προσώπου τοῦ σεισμοῦ, ἐν ἡμέραις Οζίου βασιλέως Ἰούδα. Ζητῶν δὲ παρ' ἐμαυτῷ, καὶ τὰς θείας περιϊών Γρα- φάς, εἴ ποτε ἐν ταῖς ἡμέραις Ὀξίου ἡ ἐνταῦθα δη- Β λουμένη φάραγξ ἐνεφράγη ἀπὸ προσώπου του σει- σμοῦ, ἐν μὲν ταῖς τῶν Βασιλειῶν ἱστορίαις οὐδὲν η ρισκον, οὐδὲ σωματικῶς γε κατ' αὐτὸν σεισμὸς γεγο νώς, οὔτε τι τοιοῦτο περὶ φάραγγος ἐν αὐταῖς εἰρη - μένον ἀναγέγραπται. Ἱστορεῖταί γε μὴν Ὀζίας ἐν ἀρχαῖς δίκαιος γεγονέναι, εἶτα διαβέβληται ὡς ἐπαρ- θεὶς τῇ διανοίᾳ, καὶ δι' αὐτοῦ θύσαι τῷ Θεῷ τολμή σας. Διὸ καὶ λέπραν αὐτῷ κατὰ τοῦ προσώπου ἀνθῆ σπ:. Τοῦτο μὲν οὖν ἡ βίβλος τῶν Βασιλειῶν παρίστη- σιν. Ὁ δέ γε Ιώσηπος καὶ τὰς ἔξωθεν Ἰουδαϊκὰς δευτερώσεις ἀπηκριβωκώς, ἅτε Ἑβραῖος ἐξ Ἑβραίων τυγχάνων, ἐπάκουσον οἷα γενέσθαι κατὰ τοὺς αὐτοῦ δηλοῖ χρόνους, λέγων, ὡς ἄρα « Κατεπειγόντων τὸν Οζίαν τῶν ἱερέων ἐξιέναι τοῦ ἱεροῦ, καὶ μὴ παρα νομεῖν εἰς τὸν Θεὸν, ὀργισθεὶς ἀπείλησεν αὐτοῖς θά νατον, εἰ μὴ τὴν ἡσυχίαν ἄξουσιν. Μεταξὺ δὲ σει σμὸς ἐκλόνησε τὴν γῆν· καὶ διαστάντος τοῦ ναοῦ, φέγγος λαμπρὸν ἐξέλαμψε, καὶ τῇ τοῦ βασιλέως ὄψει προσέπεσεν, ὡς τῷ μὲν εὐθέως λέπραν ἐπιδραμεῖν, πρὸ δὲ τῆς πόλεως πρὸς τῇ καλουμένῃ Ερωγῇ τοῦ ὄρους ἀποῤῥαγῆναι τὸ ἥμισυ τοῦ κατὰ τὴν δύσιν, καὶ κυλισθὲν τέσσαρας σταδίους ἐπὶ τὸ ἀνατολικὸν ὄρος στῆναι, ὡς τάς τε παρόδους ἐμφραχθῆναι, καὶ τοὺς παραδείσους τοὺς βασιλικούς. » Ταῦτά μοι ἀπὸ τοῦ συγγράμματος τῆς Ἰωσήπου Ἰουδαϊκῆς ᾿Αρ χαιολογίας κείσθω. Καὶ ἐν τῷ προφήτῃ δὲ Ἀμως εὗρον κατ' ἀρχὰς τῆς προφητείας αὐτοῦ, ὡς ὅτι ἤρ ξατο προφητεύειν ἐν ἡμέραις Οζίου βασιλέως Ιούδα πρὸ δύο ἐτῶν σεισμοῦ. Ποίου δὲ σεισμοῦ, οὐκέτι σα- φῶς ἐπιλέγει. Οἶμαι δὲ τὸν αὐτὸν προφήτην προ ἔντα τὸν σεισμὸν ὑπογράφειν ἐν οἷς φησιν· « Εἶδον τὸν Κύριον ἐφεστῶτα ἐπὶ τοῦ θυσιαστηρίου, καὶ εἶπε· Πάταξον ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον, καὶ σεισθήσεται τὰ πρόπυλα· καὶ διάκοψον εἰς κεφαλὰς πάντων, καὶ τοὺς καταλοίπους αὐτῆς ἐν ῥομφαίᾳ ἀποκτενῶ. » Δι' ὧν ἡγοῦμαι θεσπίζεσθαι τὸν σεισμόν, καὶ τὴν και θαίρεσιν τῶν πάλαι σεμνῶν τοῦ Ἰουδαίων έθνους, καὶ τῆς ἐπιτελουμένης ὑπ' αὐτῶν ἐν τῇ Ἱερουσαλήμ Θρησκείας, τήν τε ἀπώλειαν τὴν μετελθοῦσαν αὐτ τοὺς μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν, ὅτε, παραιτησαμένων αὐτῶν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ τὸν * Ε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. A bæ erunt quæ jam ad malitiam pertinent : « A fa- • Jer. 1, 14. C D ' cie, inquit, aquilonis accendentur mala super om- nes habitantes terram > et draco in mari diver- sari dicitur. Quapropter merito hic quoque duo rursus genera intelliguntur eorum, qui ab Ecclesia declinant, unum eorum qui in vita et moribus pec cant, alterum eorum qui a sana et recta sen- tentia labuntur, ut jam Oliveti hujus montis, de quo sermo est, hæ duæ sint, quæ a prophetia signi- ficantur, separationes. His deinde adjungit : « obturabitur vallis montium meorum, et conglutina - bitur convallis montium, usque ad Asael : et obtu rabitur quemadmodum obturata est a facie terræ- motus, in diebus Oziæ regis Juda. » Art enim in his verbis, quæ tandem esse potest vallis montium Dei, nisi quæ olim antea celebrabatur ex lege Moy- sis in Hierusalem, corporalis et Judaica adoratio: quam quidem occlusum iri, quasi obturatione qua- dam, præsens oraculum canit, dicens : « Et.obtu rabitur vallis montium meorum, et conglutinabitu convallis montium, usque ad Asael, et obturabi- tur. » Pro quibus verbis Symmachus reddidit haec : • Et obturabitur vallis montium meorum, o et præ terea appropinquabit » convallis montium, ad id quod appositum est e et obturabitur, ubi sarc causam indicat, cur obturata sit convallis. Quæ porro hæc alia, quam eam appropinquare et vici- nam fieri ei, quod ipsi appositum est? Hic autem est mons Domini, qui Olivarum antea est appella- tus, quique Asael dictus ab ipsis Septuaginta. Si- gnificat vero apud Hebræos ea vox opus Dei. Sic ve- ro, inquit, velus convallis monti appropinquans et Christi Ecclesiæ, atque operi Dei, obturabitur et occludetur, quemadmodum obturata est a facie ter- ræmnotus in diebus Oziæ regis Juda. Cum vero diu apud meipsum quæsierim, et divinas Scripturas percurrerim, ut invenirem si quando ea convallis, de qua hic sermo est, in diebus Oziæ obturata sit a facie terræmotus, in Regnorum historiis nihil sane inveni nam neque terræmotum illis temporibus ullum ex iis qui terris et regionibus solent accide- re, neque aliud quippiam tale de convalle aliqua factum esse, in illis scriptum est: narratur autem quemadmodum Ozias initio justus fuerit, deinde animo sublatus, per seipsum Deo sacrificare ausus sit: quare de illius facie lepram effloruisse, hoc quidem in Regnorum libris continetur. At Jose- phus, præterea quæ in sacris libris scripta sunt, etiam ea quæ intrinsecus, quasi secundo loco, apud Judos habentur, summa diligentia persecutus, ut- pote qui Hebræus ab Hebræis exsisteret, quæ illius regis temporibus evenisse commemoret, jam au- dire potes. Narrat enim (1) quemadmodum ‹urgeɛ.- tibus Oziam sacerdotibus, ut de templo exiret, ne- que adversus Deum peccaret, iile iratus sit, illisque mortem minatus, nisi quiescerent : interea vero motus quidam terram concusserit, discissoque (1) Antig. Jud. ix, 11.
«ἰδοὺ κύριος ἐπιβαίνει ἐπὶ πάχους ἐλαφροῦ, καὶ ἔρχεται ἐπ’ Αἴγυπτον», πάχος ἐλαφρὸν τὸ ἐξ ἁγίου πνεύματος σῶμα προςαγορεύσας. καὶ τοῦτο τοιγαροῦν τὸ τῆς προφητείας μέρος πρὸς λέξιν τέλους ἐτύγχανεν, ὅτε ἄγγελος κυρίου ὄναρ ἐπιφανεὶς εἶπεν τῷ Ἰωσήφ· «ἐγερθεὶς παράλαβε τὸ παιδίον καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ, καὶ φεῦγε εἰς Αἴγυπτον καὶ ἴσθι ἐκεῖ ἕως ἂν εἴπω σοι». τότε γοῦν αὐτὸς ὁ κύριος ὁ θεὸς λόγος, ἐπιπαριὼν τῇ τοῦ παιδὸς ἡλικίᾳ, καὶ ἐν τῇ συστάσῃ αὐτοῦ ἐξ ἁγίας παρθένου σαρκὶ [παχείᾳ» μὲν οὔσῃ διὰ τὸ τῆς σωματικῆς ὕλης ἀντίτυπον, «ἐλαφρᾷ» δὲ πάλιν διὰ τὸ κρείττονα ἢ καθ’ ἡμᾶς εἶναι, καὶ «νεφέλη κούφη» ὀνομαζομένῃ διὰ τὸ μὴ ἐξ ἡδυπαθοῦς φθορᾶς, ἀλλ’ ἐξ ἁγίου πνεύματος συστῆναι) τῇ τῶν Αἰγυπτίων ἐπιδημεῖ χώρᾳ. Ἡ δ’ αἰτία τῆς ἐκεῖσε ἐπιδημίας αὐτοῦ τοῦτον ἔχει τὸν λόγον. ἐπεὶ γὰρ ἐν αὐτῇ πρώτῃ κατάρξαι τὰ τῆς εἰδωλολάτρου πλάνης μνημονεύεται, ἐδόκουν τε πάντων ἀνθρώπων μάλιστα δεισιδαιμονέστατοι τυγχάνειν ἐχθροί τε εἶναι καὶ πολέμιοι τοῦ λαοῦ τοῦ θεοῦ, τῶν προφητῶν κατὰ πλεῖστον ὅσον ἀφεστῶτες, εἰκότως αὐτοῖς πρώτοις ἡ τοῦ θεοῦ ἐφίστη δύναμις.
ἐμφραχθήσεται. » ᾿Ανθ᾽ ὧν ὁ Σύμμαχος πεποίηκε· Καὶ ἐμφραχθήσεται ἡ φάραγξ τῶν ὀρέων μου, » καὶ ἔτι « ἐγγιεῖν ἡ φάραγξ τῶν ὀρέων πρὸς τὸ παρακείμε- νον, ι καὶ ἐμφραχθήσεται·, δι' ὧν παρίστησι τὸ αἴτιον τῆς ἐμφραχθείσης φάραγγος. Τί δὲ ἦν τοῦτο ἀλλ᾽ ἢ τὸ ἐγγίσαι αὐτὴν καὶ πλησιάσαι τῷ παρακειμένῳ αὐτῇ ; τοῦτο δὲ ἦν τὸ τοῦ Κυρίου ὄρος τὸ τῶν Ἐλαιῶν προωνομασμένον, ὅπερ Ασαήλ ὠνόμασται παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα. Δηλοῖ δὲ τοῦτο κατὰ τὴν Ἑβραίων φωνὴν ποίησιν Θεοῦ. Οὕτω δὲ, φησὶν, ἡ παλαιὰ φάραγξ πλησιάσασα τῷ ὄρει, καὶ τῇ Χριστοῦ Ἐκκλη- σίμ, τῷ τε ποιήματι Θεοῦ, ἐμφραχθήσεται καὶ ἀποκλεισθήσεται, όν τρόπον ἐνεφράγη ἀπὸ προσώπου τοῦ σεισμοῦ, ἐν ἡμέραις Οζίου βασιλέως Ἰούδα. Ζητῶν δὲ παρ' ἐμαυτῷ, καὶ τὰς θείας περιϊών Γρα- φάς, εἴ ποτε ἐν ταῖς ἡμέραις Ὀξίου ἡ ἐνταῦθα δη- Β λουμένη φάραγξ ἐνεφράγη ἀπὸ προσώπου του σει- σμοῦ, ἐν μὲν ταῖς τῶν Βασιλειῶν ἱστορίαις οὐδὲν η ρισκον, οὐδὲ σωματικῶς γε κατ' αὐτὸν σεισμὸς γεγο νώς, οὔτε τι τοιοῦτο περὶ φάραγγος ἐν αὐταῖς εἰρη - μένον ἀναγέγραπται. Ἱστορεῖταί γε μὴν Ὀζίας ἐν ἀρχαῖς δίκαιος γεγονέναι, εἶτα διαβέβληται ὡς ἐπαρ- θεὶς τῇ διανοίᾳ, καὶ δι' αὐτοῦ θύσαι τῷ Θεῷ τολμή σας. Διὸ καὶ λέπραν αὐτῷ κατὰ τοῦ προσώπου ἀνθῆ σπ:. Τοῦτο μὲν οὖν ἡ βίβλος τῶν Βασιλειῶν παρίστη- σιν. Ὁ δέ γε Ιώσηπος καὶ τὰς ἔξωθεν Ἰουδαϊκὰς δευτερώσεις ἀπηκριβωκώς, ἅτε Ἑβραῖος ἐξ Ἑβραίων τυγχάνων, ἐπάκουσον οἷα γενέσθαι κατὰ τοὺς αὐτοῦ δηλοῖ χρόνους, λέγων, ὡς ἄρα « Κατεπειγόντων τὸν Οζίαν τῶν ἱερέων ἐξιέναι τοῦ ἱεροῦ, καὶ μὴ παρα νομεῖν εἰς τὸν Θεὸν, ὀργισθεὶς ἀπείλησεν αὐτοῖς θά νατον, εἰ μὴ τὴν ἡσυχίαν ἄξουσιν. Μεταξὺ δὲ σει σμὸς ἐκλόνησε τὴν γῆν· καὶ διαστάντος τοῦ ναοῦ, φέγγος λαμπρὸν ἐξέλαμψε, καὶ τῇ τοῦ βασιλέως ὄψει προσέπεσεν, ὡς τῷ μὲν εὐθέως λέπραν ἐπιδραμεῖν, πρὸ δὲ τῆς πόλεως πρὸς τῇ καλουμένῃ Ερωγῇ τοῦ ὄρους ἀποῤῥαγῆναι τὸ ἥμισυ τοῦ κατὰ τὴν δύσιν, καὶ κυλισθὲν τέσσαρας σταδίους ἐπὶ τὸ ἀνατολικὸν ὄρος στῆναι, ὡς τάς τε παρόδους ἐμφραχθῆναι, καὶ τοὺς παραδείσους τοὺς βασιλικούς. » Ταῦτά μοι ἀπὸ τοῦ συγγράμματος τῆς Ἰωσήπου Ἰουδαϊκῆς ᾿Αρ χαιολογίας κείσθω. Καὶ ἐν τῷ προφήτῃ δὲ Ἀμως εὗρον κατ' ἀρχὰς τῆς προφητείας αὐτοῦ, ὡς ὅτι ἤρ ξατο προφητεύειν ἐν ἡμέραις Οζίου βασιλέως Ιούδα πρὸ δύο ἐτῶν σεισμοῦ. Ποίου δὲ σεισμοῦ, οὐκέτι σα- φῶς ἐπιλέγει. Οἶμαι δὲ τὸν αὐτὸν προφήτην προ ἔντα τὸν σεισμὸν ὑπογράφειν ἐν οἷς φησιν· « Εἶδον τὸν Κύριον ἐφεστῶτα ἐπὶ τοῦ θυσιαστηρίου, καὶ εἶπε· Πάταξον ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον, καὶ σεισθήσεται τὰ πρόπυλα· καὶ διάκοψον εἰς κεφαλὰς πάντων, καὶ τοὺς καταλοίπους αὐτῆς ἐν ῥομφαίᾳ ἀποκτενῶ. » Δι' ὧν ἡγοῦμαι θεσπίζεσθαι τὸν σεισμόν, καὶ τὴν και θαίρεσιν τῶν πάλαι σεμνῶν τοῦ Ἰουδαίων έθνους, καὶ τῆς ἐπιτελουμένης ὑπ' αὐτῶν ἐν τῇ Ἱερουσαλήμ Θρησκείας, τήν τε ἀπώλειαν τὴν μετελθοῦσαν αὐτ τοὺς μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν, ὅτε, παραιτησαμένων αὐτῶν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ τὸν * Ε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. A bæ erunt quæ jam ad malitiam pertinent : « A fa- • Jer. 1, 14. C D ' cie, inquit, aquilonis accendentur mala super om- nes habitantes terram > et draco in mari diver- sari dicitur. Quapropter merito hic quoque duo rursus genera intelliguntur eorum, qui ab Ecclesia declinant, unum eorum qui in vita et moribus pec cant, alterum eorum qui a sana et recta sen- tentia labuntur, ut jam Oliveti hujus montis, de quo sermo est, hæ duæ sint, quæ a prophetia signi- ficantur, separationes. His deinde adjungit : « obturabitur vallis montium meorum, et conglutina - bitur convallis montium, usque ad Asael : et obtu rabitur quemadmodum obturata est a facie terræ- motus, in diebus Oziæ regis Juda. » Art enim in his verbis, quæ tandem esse potest vallis montium Dei, nisi quæ olim antea celebrabatur ex lege Moy- sis in Hierusalem, corporalis et Judaica adoratio: quam quidem occlusum iri, quasi obturatione qua- dam, præsens oraculum canit, dicens : « Et.obtu rabitur vallis montium meorum, et conglutinabitu convallis montium, usque ad Asael, et obturabi- tur. » Pro quibus verbis Symmachus reddidit haec : • Et obturabitur vallis montium meorum, o et præ terea appropinquabit » convallis montium, ad id quod appositum est e et obturabitur, ubi sarc causam indicat, cur obturata sit convallis. Quæ porro hæc alia, quam eam appropinquare et vici- nam fieri ei, quod ipsi appositum est? Hic autem est mons Domini, qui Olivarum antea est appella- tus, quique Asael dictus ab ipsis Septuaginta. Si- gnificat vero apud Hebræos ea vox opus Dei. Sic ve- ro, inquit, velus convallis monti appropinquans et Christi Ecclesiæ, atque operi Dei, obturabitur et occludetur, quemadmodum obturata est a facie ter- ræmnotus in diebus Oziæ regis Juda. Cum vero diu apud meipsum quæsierim, et divinas Scripturas percurrerim, ut invenirem si quando ea convallis, de qua hic sermo est, in diebus Oziæ obturata sit a facie terræmotus, in Regnorum historiis nihil sane inveni nam neque terræmotum illis temporibus ullum ex iis qui terris et regionibus solent accide- re, neque aliud quippiam tale de convalle aliqua factum esse, in illis scriptum est: narratur autem quemadmodum Ozias initio justus fuerit, deinde animo sublatus, per seipsum Deo sacrificare ausus sit: quare de illius facie lepram effloruisse, hoc quidem in Regnorum libris continetur. At Jose- phus, præterea quæ in sacris libris scripta sunt, etiam ea quæ intrinsecus, quasi secundo loco, apud Judos habentur, summa diligentia persecutus, ut- pote qui Hebræus ab Hebræis exsisteret, quæ illius regis temporibus evenisse commemoret, jam au- dire potes. Narrat enim (1) quemadmodum ‹urgeɛ.- tibus Oziam sacerdotibus, ut de templo exiret, ne- que adversus Deum peccaret, iile iratus sit, illisque mortem minatus, nisi quiescerent : interea vero motus quidam terram concusserit, discissoque (1) Antig. Jud. ix, 11.
PG 22:471διὸ καὶ πάντων ἀνθρώπων μᾶλλον παρ’ Αἰγυπτίοις ἴσχυσεν ὁ τῆς εὐαγγελικῆς αὐτοῦ διδασκαλίας λόγος· ὅθεν ἡ παροῦσα προφητεία αὐτὸν αὐτοῖς ἐπιδημήσειν τὸν κύριον θεσπίζει, ἀλλ’ οὐχὶ τοὺς Αἰγυπτίους ἥξειν εἰς τὴν Ἰουδαίων χώραν οὐδέ γε εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα προσκυνήσειν αὐτῷ, οὐδ’ ἐνταῦθα κατὰ τὰ παρὰ Μωσεῖ προστεταγμένα προσηλυτεύσειν Ἰουδαίοις, οὐδὲ θύσειν θυσίας ἐν τῷ πρὸς τῇ Ἱερουσαλὴμ θυσιαστηρίῳ· ἀλλὰ τούτων μὲν ἔσεσθαί φησιν οὐδέν, τὸν δὲ κύριον αὐτὸν ἐπιδημήσειν τοῖς Αἰγυπτίοις, καὶ τῆς αὐτοῦ παρουσίας καταξιώσειν τοὺς ἄνδρας, μεγάλων τε ἀγαθῶν καταστήσεσθαι αἴτιον αὐτοῖς· κατορθώσειν γοῦν αὐτοῦ τὴν ἐπιδημίαν ταῦτα, ἅπερ καὶ αὐτοῖς ἔργοις μετὰ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ ἐπιφάνειαν συνίσταται πεπληρωμένα. τίνα δὲ ἦν, θεασώμεθα.
Β τόλμαν, σκότους καὶ πάγου καὶ ψύχους γεγενημένου, σκοτισθείσης αὐτῶν τῆς διανοίας εἰς τὸ μὴ αὐγάσαι τὸν φωτισμὸν τοῦ Εὐαγγελίου ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν, ψυγείσης τε τῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἀγάπης. Ἔμπαλιν δὲ πρὸς τῇ ἑσπέρᾳ τὸ φῶς τῆς γνώσεως τοῦ Χριστοῦ ἀνατέταλκεν, ὡς τοὺς πάλαι καθημένους ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου τὸ μέγα φῶς ἰδεῖν, κατὰ τὰς τοῦ Ησαίου φωνάς · ι Ἐν αὐτῇ δὴ οὖν τῇ τοιαύτῃ ἡμέρᾳ τοῦ Κυρίου, ἐξελεύσεται, ο φησίν, ο ὕδωρ ζῶν ἐξ Ιε- ρουσαλήμ. » Τοῦτο δὲ ἦν τὸ λογικὸν καὶ πότιμον, ζωτι κόν τε καὶ σωτήριον τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας ποτόν, περὶ οὗ καὶ αὐτὸς ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην Εὐαγ γελίῳ τὴν Σαμαρεῖτιν παιδεύων ἔλεγεν· . Εἰ ᾔδεις τίς ἐστιν ὁ λέγων σοι· Δός μοι πιεῖν, σὺ ἂν ᾖτησας αὐτὸν, καὶ ἔδωκεν ἄν σοι ὕδωρ ζῶν. Αὐτὸ οὖν τοῦτο τὸ σωτήριον ποτὸν ἐξ αὐτῆς τῆς Ἱερουσαλήμ προῆλ- θεν· ἐνθένδε γοῦν ὤρμητο αὐτοῦ Εὐαγγέλιον, καὶ οἱ τούτου κήρυκες πᾶσαν κατέπλησαν τὴν οἰκουμένην· δ καὶ δηλοῦται διὰ τοῦ λέγεσθαι· « Εἰς τὴν θάλασσαν τὴν πρώτην, καὶ εἰς τὴν θάλασσαν τὴν ἐσχάτην, τὸ ζῶν ὕδωρ ἐξελεύσεσθαι. Δι᾿ ὧν τὰ τῆς συμπάσης τῆς πέρατα δηλοῦται, τά τε πρὸς τῷ ἀνατολικῷ Ωκεανῷ πρώτη θάλαττα ονομαζόμενα, καὶ τὰ κατὰ δύοντα ἥλιον διὰ τῆς θαλάττης τῆς ἐσχάτης σημαι νόμενα, ἃ καὶ πεπλήρωκε τὸ ζῶν ὕδωρ τῆς σωτηρίου καὶ εὐαγγελικῆς διδασκαλίας, περὶ οὗ πάλιν ἐπαί δενε, λέγων· οὓς ἂν πίῃ τοῦ ὕδατος, οὗ ἐγὼ δώσω αὐτῷ, οὐ μὴ διψήσει εἰς τὸν αἰῶνα. » Καὶ πάλιν· · Ποταμοί, φησίν, ἐκ τῆς κοιλίας αὐτοῦ ῥεύσουσιν ὕδατος ζῶντος, ἀλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον. » Καὶ αὖθις· « Εἴ τις διψᾷ, ἐρχέσθω πρὸς μὲ, καὶ πινέτω. » Μετὰ γοῦν ἀνομβρῆσαν ἐκ τῆς Ἱερουσαλήμ ἐπὶ πᾶν γένος ἀνθρώπων σωτήριον καὶ λογικὸν νάμα, ὅπερ σαφέστερον ἐν ἑτέρῳ δηλοῦται διὰ τοῦ· • Ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ Λόγος Κυρίου ἐξ Ἱερουσαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν· κ «Έσται, φησί, Κύριος εἰς βασιλέα. Οὐκ ἔσται δὲ ἐν Ἱερουσαλήμ, οὐδὲ ἐπὶ τὸ Ἰουδαίων έθνος, ἀλλὰ ι ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ. Καὶ Επαι Κύριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν. "Α καὶ αὐτὰ συνάδει τοῖς ἀπὸ τῶν Ψαλμών παρατεθεῖσι, δι' ὧν ἐλέγετο· Ἐβασίλευσεν ὁ θεὸς ἐπὶ τὰ ἔθνη· ο καὶ πάλιν· « Εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν· Ὁ Κύριος ἐβασίλευσε. » Ταῦτα δὲ ὁμοῦ πάντα ἐν ταῖς τοῦ Κυρίου ἡμέραις ἔσεσθαι προφη- τεύεται. Ἐν ἀρχῇ γοῦν τῆς ὅλης προφητείας, «Ἰδοὺ ἡμέραι, φησίν, ἔρχονται τοῦ Κυρίου, καὶ ἔσται τάδε.» Τίνα δὴ ταῦτα ἀλλ' ἢ ἡ πολιορκία τῆς Με ρουσαλήμ, καὶ ἡ τοῦ Κυρίου μετάστασις ἐπὶ τὸ τῶν Ἐλαιῶν ὄρος, καὶ τὸ, «Παρέσται Κύριος, » καὶ τὰ συμβεβηκότα περὶ τὴν ἡμέραν τοῦ πάθους αὐτοῦ; καὶ τὸ ζῶν ὕδωρ, τὸ ἐπὶ πᾶσαν ῥεῦσαν τὴν οἰκου μένην ; καὶ ἐπὶ πᾶσι τούτοις ἡ βασιλεία πάντων τῶν ἐθνῶν ἄρχουσα, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐν, πληροῦν πᾶσαν τὴν γῆν; ἅπερ ὁποίου τέλους ἔτυχεν, ὡς ἐν ἐπιτομῇ διειλήφαμεν. Πρόδηλον δὲ καὶ πῶς ἀπὸ τῆς τοῦ Χριστοῦ τοῦ Θεοῦ προσηγορίας, τὸ Χριστιανῶν • . DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. B est : . Et in die illa non erit lux, sed frigus et gla- cies erit uno die, qui cognitus est Domino, non dies neque nox, sed erit ad vesperam lux. » Et sane vi- des quemadmodum in his verbis planissime diem, quo Salvator noster supplicio est affectus, signifi- cet, in quo die illud quidem, . Non erit lux, » com- pletum est, quando a sexta hora tenebræ facta sunt in universam terram, usque ad horam nonam. Illud autem : « Sed frigus et glacies, , quo tem- pore, ut Lucas scrilit *, comprehendentes Jesum, duxerunt ad domum principis sacerdotum. Petrus autem sequebatur eum a longe : accenso autem igne in medio atrii, sedebat, ut ait Marcus", cum reliquis, calefaciens se. Joannes vero plane etiam fri- gus commemoravit, ubi ait : e Stabant servi et mi- nistri ad prunas, quia frigus erat, et calefaciebant se °. › — ‹ Cognitus autem, inquit, est hic dies Domino, et non erit dies, neque erit nos, non qui- dem dies propterea quod dictum est ante, • Non erit lux, » quod sane etiam completum est, quando a sexta hora tenebra facta sunt super uni- versam terram, usque ad horam nonam : ‹ Neque item nox : › propterea quod additum est, ‹ Ad vesperam erit lux, quod etiam ipsum exitum in- venit, quando post nonam horam, rursus consue- tum lumen recepit dies. Præterea sententiam quo- que si sequimur, hæc completa erunt in uni- verso quidem super Judaica gente, postquam adver- sus Christum illud immane facinus ausa est, et te- A erit uno die. Pro quo Symmachus interpretatus G D nebra, et glacies, et frigus facta sunt, quippe cum illorum mens obtenebrata sit, adeo ut Evangelii lu- men radios in corda illorum immittere nequierit, et charitas erga Deum sit refrigerata. Econtrario autem ad vesperam lumen cognitionis Christi or- tum est, adeo ut ii qui olim in tenebris et umbra mortis sedebant, lumen viderint, sicut apud Isaiam prophetam scriptum est : « in ipso igitur Domini hujuscemodi die, egredietur, inquit, aqua vivens de Jerusalem. Hæc autem est rationalis et ad bi- bendum suavis, et vitam suppeditans, et salutaris Christi doctrinæ potio, de qua ipse in Evangelio quod Joannes scripsit, Samaritanam illam mu- lierem instruens loquebatur, dicens : • Si scires quis est qui dicit tibi : Da mihi bibere, tu pelisses ab eo, et dedisset tibi aquam vivam '. › Ipsa igitur hæc salutaris potio de Jerusalem profluxit: inde illius profectum est Evangelium, et illius nuntii et præcones totum terrarum orbem impleverunt, quod quidem declaratur per id quod dicitur, ‹ In mare primum, et in mare ultimum, viventem aquam exi- turam, quibus verbis universæ terræ fines signifi- cantur, et ii videlicet qui ad Oceanum orientis spectant, qui primum mare nominantur, et qui ad occidentem solem, qui per ultimum mare signifi- cantur, quos utique fines, salutaris evangelicæque doctrinæ aqua vivens implevit, de qua rursus da- Joan. IV. 10. Cap. xxi, 54-55. * Cap. xv, 66. • Joan. xvult, 18. > -
Οἱ πρὶν τὴν Αἴγυπτον οἰκοῦντες φαῦλοι καὶ μοχθηροὶ δαίμονες, ἐξ αἰῶνος μακροῦ τοῖς ξοάνοις ἐμφωλεύοντες καὶ τὰς τῶν Αἰγυπτίων ψυχὰς πάσῃ δεισιδαιμονίας πλάνῃ καταδουλούμενοι, συναισθόμενοι ξένης τινὸς καὶ ἐνθέου δυνάμεως ἐπιδημούσης αὐτοῖς, αὐτίκα συνεκινοῦντο, σάλον καὶ κλόνον ἐν ἑαυτοῖς πάσχοντες, ἥ τε καρδία αὐτῶν καὶ ἡ διανοητικὴ δύναμις ἡττᾶτο ἔνδον ἐν ἑαυτοῖς, ὑποχωροῦσα καὶ νικωμένη ὑπὸ τῆς ἀοράτως συνελαυνούσης καὶ πυρὸς δίκην ἀρρήτῳ λόγῳ φλεγούσης αὐτοὺς δυνάμεως.
Β τόλμαν, σκότους καὶ πάγου καὶ ψύχους γεγενημένου, σκοτισθείσης αὐτῶν τῆς διανοίας εἰς τὸ μὴ αὐγάσαι τὸν φωτισμὸν τοῦ Εὐαγγελίου ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν, ψυγείσης τε τῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἀγάπης. Ἔμπαλιν δὲ πρὸς τῇ ἑσπέρᾳ τὸ φῶς τῆς γνώσεως τοῦ Χριστοῦ ἀνατέταλκεν, ὡς τοὺς πάλαι καθημένους ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου τὸ μέγα φῶς ἰδεῖν, κατὰ τὰς τοῦ Ησαίου φωνάς · ι Ἐν αὐτῇ δὴ οὖν τῇ τοιαύτῃ ἡμέρᾳ τοῦ Κυρίου, ἐξελεύσεται, ο φησίν, ο ὕδωρ ζῶν ἐξ Ιε- ρουσαλήμ. » Τοῦτο δὲ ἦν τὸ λογικὸν καὶ πότιμον, ζωτι κόν τε καὶ σωτήριον τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας ποτόν, περὶ οὗ καὶ αὐτὸς ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην Εὐαγ γελίῳ τὴν Σαμαρεῖτιν παιδεύων ἔλεγεν· . Εἰ ᾔδεις τίς ἐστιν ὁ λέγων σοι· Δός μοι πιεῖν, σὺ ἂν ᾖτησας αὐτὸν, καὶ ἔδωκεν ἄν σοι ὕδωρ ζῶν. Αὐτὸ οὖν τοῦτο τὸ σωτήριον ποτὸν ἐξ αὐτῆς τῆς Ἱερουσαλήμ προῆλ- θεν· ἐνθένδε γοῦν ὤρμητο αὐτοῦ Εὐαγγέλιον, καὶ οἱ τούτου κήρυκες πᾶσαν κατέπλησαν τὴν οἰκουμένην· δ καὶ δηλοῦται διὰ τοῦ λέγεσθαι· « Εἰς τὴν θάλασσαν τὴν πρώτην, καὶ εἰς τὴν θάλασσαν τὴν ἐσχάτην, τὸ ζῶν ὕδωρ ἐξελεύσεσθαι. Δι᾿ ὧν τὰ τῆς συμπάσης τῆς πέρατα δηλοῦται, τά τε πρὸς τῷ ἀνατολικῷ Ωκεανῷ πρώτη θάλαττα ονομαζόμενα, καὶ τὰ κατὰ δύοντα ἥλιον διὰ τῆς θαλάττης τῆς ἐσχάτης σημαι νόμενα, ἃ καὶ πεπλήρωκε τὸ ζῶν ὕδωρ τῆς σωτηρίου καὶ εὐαγγελικῆς διδασκαλίας, περὶ οὗ πάλιν ἐπαί δενε, λέγων· οὓς ἂν πίῃ τοῦ ὕδατος, οὗ ἐγὼ δώσω αὐτῷ, οὐ μὴ διψήσει εἰς τὸν αἰῶνα. » Καὶ πάλιν· · Ποταμοί, φησίν, ἐκ τῆς κοιλίας αὐτοῦ ῥεύσουσιν ὕδατος ζῶντος, ἀλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον. » Καὶ αὖθις· « Εἴ τις διψᾷ, ἐρχέσθω πρὸς μὲ, καὶ πινέτω. » Μετὰ γοῦν ἀνομβρῆσαν ἐκ τῆς Ἱερουσαλήμ ἐπὶ πᾶν γένος ἀνθρώπων σωτήριον καὶ λογικὸν νάμα, ὅπερ σαφέστερον ἐν ἑτέρῳ δηλοῦται διὰ τοῦ· • Ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ Λόγος Κυρίου ἐξ Ἱερουσαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν· κ «Έσται, φησί, Κύριος εἰς βασιλέα. Οὐκ ἔσται δὲ ἐν Ἱερουσαλήμ, οὐδὲ ἐπὶ τὸ Ἰουδαίων έθνος, ἀλλὰ ι ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ. Καὶ Επαι Κύριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν. "Α καὶ αὐτὰ συνάδει τοῖς ἀπὸ τῶν Ψαλμών παρατεθεῖσι, δι' ὧν ἐλέγετο· Ἐβασίλευσεν ὁ θεὸς ἐπὶ τὰ ἔθνη· ο καὶ πάλιν· « Εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν· Ὁ Κύριος ἐβασίλευσε. » Ταῦτα δὲ ὁμοῦ πάντα ἐν ταῖς τοῦ Κυρίου ἡμέραις ἔσεσθαι προφη- τεύεται. Ἐν ἀρχῇ γοῦν τῆς ὅλης προφητείας, «Ἰδοὺ ἡμέραι, φησίν, ἔρχονται τοῦ Κυρίου, καὶ ἔσται τάδε.» Τίνα δὴ ταῦτα ἀλλ' ἢ ἡ πολιορκία τῆς Με ρουσαλήμ, καὶ ἡ τοῦ Κυρίου μετάστασις ἐπὶ τὸ τῶν Ἐλαιῶν ὄρος, καὶ τὸ, «Παρέσται Κύριος, » καὶ τὰ συμβεβηκότα περὶ τὴν ἡμέραν τοῦ πάθους αὐτοῦ; καὶ τὸ ζῶν ὕδωρ, τὸ ἐπὶ πᾶσαν ῥεῦσαν τὴν οἰκου μένην ; καὶ ἐπὶ πᾶσι τούτοις ἡ βασιλεία πάντων τῶν ἐθνῶν ἄρχουσα, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐν, πληροῦν πᾶσαν τὴν γῆν; ἅπερ ὁποίου τέλους ἔτυχεν, ὡς ἐν ἐπιτομῇ διειλήφαμεν. Πρόδηλον δὲ καὶ πῶς ἀπὸ τῆς τοῦ Χριστοῦ τοῦ Θεοῦ προσηγορίας, τὸ Χριστιανῶν • . DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. B est : . Et in die illa non erit lux, sed frigus et gla- cies erit uno die, qui cognitus est Domino, non dies neque nox, sed erit ad vesperam lux. » Et sane vi- des quemadmodum in his verbis planissime diem, quo Salvator noster supplicio est affectus, signifi- cet, in quo die illud quidem, . Non erit lux, » com- pletum est, quando a sexta hora tenebræ facta sunt in universam terram, usque ad horam nonam. Illud autem : « Sed frigus et glacies, , quo tem- pore, ut Lucas scrilit *, comprehendentes Jesum, duxerunt ad domum principis sacerdotum. Petrus autem sequebatur eum a longe : accenso autem igne in medio atrii, sedebat, ut ait Marcus", cum reliquis, calefaciens se. Joannes vero plane etiam fri- gus commemoravit, ubi ait : e Stabant servi et mi- nistri ad prunas, quia frigus erat, et calefaciebant se °. › — ‹ Cognitus autem, inquit, est hic dies Domino, et non erit dies, neque erit nos, non qui- dem dies propterea quod dictum est ante, • Non erit lux, » quod sane etiam completum est, quando a sexta hora tenebra facta sunt super uni- versam terram, usque ad horam nonam : ‹ Neque item nox : › propterea quod additum est, ‹ Ad vesperam erit lux, quod etiam ipsum exitum in- venit, quando post nonam horam, rursus consue- tum lumen recepit dies. Præterea sententiam quo- que si sequimur, hæc completa erunt in uni- verso quidem super Judaica gente, postquam adver- sus Christum illud immane facinus ausa est, et te- A erit uno die. Pro quo Symmachus interpretatus G D nebra, et glacies, et frigus facta sunt, quippe cum illorum mens obtenebrata sit, adeo ut Evangelii lu- men radios in corda illorum immittere nequierit, et charitas erga Deum sit refrigerata. Econtrario autem ad vesperam lumen cognitionis Christi or- tum est, adeo ut ii qui olim in tenebris et umbra mortis sedebant, lumen viderint, sicut apud Isaiam prophetam scriptum est : « in ipso igitur Domini hujuscemodi die, egredietur, inquit, aqua vivens de Jerusalem. Hæc autem est rationalis et ad bi- bendum suavis, et vitam suppeditans, et salutaris Christi doctrinæ potio, de qua ipse in Evangelio quod Joannes scripsit, Samaritanam illam mu- lierem instruens loquebatur, dicens : • Si scires quis est qui dicit tibi : Da mihi bibere, tu pelisses ab eo, et dedisset tibi aquam vivam '. › Ipsa igitur hæc salutaris potio de Jerusalem profluxit: inde illius profectum est Evangelium, et illius nuntii et præcones totum terrarum orbem impleverunt, quod quidem declaratur per id quod dicitur, ‹ In mare primum, et in mare ultimum, viventem aquam exi- turam, quibus verbis universæ terræ fines signifi- cantur, et ii videlicet qui ad Oceanum orientis spectant, qui primum mare nominantur, et qui ad occidentem solem, qui per ultimum mare signifi- cantur, quos utique fines, salutaris evangelicæque doctrinæ aqua vivens implevit, de qua rursus da- Joan. IV. 10. Cap. xxi, 54-55. * Cap. xv, 66. • Joan. xvult, 18. > -
ἀλλὰ τότε μὲν ἀοράτως οἱ δαίμονες ταῦτ’ ἔπασχον ἐπὶ τῇ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰς τὴν Αἴγυπτον ἐνσάρκῳ ἐπιδημίᾳ, ἐπειδὴ δὲ μετὰ ταῦτα γυμνῶς ἤδη λοιπὸν τὸ περὶ αὐτοῦ εὐαγγέλιον τοῖς Αἰγυπτίοις, ὥσπερ οὖν καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν, ἐκηρύττετο, ἥ τε ἀόρατος αὐτοῦ δύναμις σὺν τοῖς ἀποστόλοις αὐτοῦ παρῆν, ἀφανῶς συμπράττουσα αὐτοῖς καὶ συνεργοῦσα καὶ καταγγέλλουσα δι’ αὐτῶν τὴν εὐσεβῆ διδασκαλίαν αὐτοῦ, μόνον τὸν ἕνα καὶ μόνον ἀληθῆ θεὸν εὐσεβεῖν παρακελευομένη, τῶν δὲ δαιμόνων τοὺς πάλαι πεπλανημένους ἀφιστῶσα, ἐνταῦθα λοιπὸν ἤδη Αἰγυπτίοις, ὥσπερ οὖν καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν, στάσις καὶ πόλεμος ἐμφύλιος συνίστατο, τῶν μὲν ἀναχωρούντων τῆς πολυθέου πλάνης καὶ τῷ τοῦ Χριστοῦ λόγῳ προστρεχόντων, τῶν δὲ ἐξ ἐναντίας τούτοις πολεμούντων καὶ ὑπὸ τῶν οἰκείων δαιμόνων ἐξοιστρουμένων, ὡς καὶ ἀδελφοὺς ἀλλήλων διίστασθαι καὶ τοὺς φιλτάτους διὰ ξιφῶν χωρεῖν τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας ἕνεκεν. διό] φησιν ὁ χρησμός· «καὶ ἐπεγερθήσονται Αἰγύπτιοι ἐπ’ Αἰγυπτίους καὶ πολεμήσει ἄνθρωπος τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ καὶ ἄνθρωπος τὸν πλησίον αὐτοῦ».
Β τόλμαν, σκότους καὶ πάγου καὶ ψύχους γεγενημένου, σκοτισθείσης αὐτῶν τῆς διανοίας εἰς τὸ μὴ αὐγάσαι τὸν φωτισμὸν τοῦ Εὐαγγελίου ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν, ψυγείσης τε τῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἀγάπης. Ἔμπαλιν δὲ πρὸς τῇ ἑσπέρᾳ τὸ φῶς τῆς γνώσεως τοῦ Χριστοῦ ἀνατέταλκεν, ὡς τοὺς πάλαι καθημένους ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου τὸ μέγα φῶς ἰδεῖν, κατὰ τὰς τοῦ Ησαίου φωνάς · ι Ἐν αὐτῇ δὴ οὖν τῇ τοιαύτῃ ἡμέρᾳ τοῦ Κυρίου, ἐξελεύσεται, ο φησίν, ο ὕδωρ ζῶν ἐξ Ιε- ρουσαλήμ. » Τοῦτο δὲ ἦν τὸ λογικὸν καὶ πότιμον, ζωτι κόν τε καὶ σωτήριον τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας ποτόν, περὶ οὗ καὶ αὐτὸς ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην Εὐαγ γελίῳ τὴν Σαμαρεῖτιν παιδεύων ἔλεγεν· . Εἰ ᾔδεις τίς ἐστιν ὁ λέγων σοι· Δός μοι πιεῖν, σὺ ἂν ᾖτησας αὐτὸν, καὶ ἔδωκεν ἄν σοι ὕδωρ ζῶν. Αὐτὸ οὖν τοῦτο τὸ σωτήριον ποτὸν ἐξ αὐτῆς τῆς Ἱερουσαλήμ προῆλ- θεν· ἐνθένδε γοῦν ὤρμητο αὐτοῦ Εὐαγγέλιον, καὶ οἱ τούτου κήρυκες πᾶσαν κατέπλησαν τὴν οἰκουμένην· δ καὶ δηλοῦται διὰ τοῦ λέγεσθαι· « Εἰς τὴν θάλασσαν τὴν πρώτην, καὶ εἰς τὴν θάλασσαν τὴν ἐσχάτην, τὸ ζῶν ὕδωρ ἐξελεύσεσθαι. Δι᾿ ὧν τὰ τῆς συμπάσης τῆς πέρατα δηλοῦται, τά τε πρὸς τῷ ἀνατολικῷ Ωκεανῷ πρώτη θάλαττα ονομαζόμενα, καὶ τὰ κατὰ δύοντα ἥλιον διὰ τῆς θαλάττης τῆς ἐσχάτης σημαι νόμενα, ἃ καὶ πεπλήρωκε τὸ ζῶν ὕδωρ τῆς σωτηρίου καὶ εὐαγγελικῆς διδασκαλίας, περὶ οὗ πάλιν ἐπαί δενε, λέγων· οὓς ἂν πίῃ τοῦ ὕδατος, οὗ ἐγὼ δώσω αὐτῷ, οὐ μὴ διψήσει εἰς τὸν αἰῶνα. » Καὶ πάλιν· · Ποταμοί, φησίν, ἐκ τῆς κοιλίας αὐτοῦ ῥεύσουσιν ὕδατος ζῶντος, ἀλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον. » Καὶ αὖθις· « Εἴ τις διψᾷ, ἐρχέσθω πρὸς μὲ, καὶ πινέτω. » Μετὰ γοῦν ἀνομβρῆσαν ἐκ τῆς Ἱερουσαλήμ ἐπὶ πᾶν γένος ἀνθρώπων σωτήριον καὶ λογικὸν νάμα, ὅπερ σαφέστερον ἐν ἑτέρῳ δηλοῦται διὰ τοῦ· • Ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ Λόγος Κυρίου ἐξ Ἱερουσαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν· κ «Έσται, φησί, Κύριος εἰς βασιλέα. Οὐκ ἔσται δὲ ἐν Ἱερουσαλήμ, οὐδὲ ἐπὶ τὸ Ἰουδαίων έθνος, ἀλλὰ ι ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ. Καὶ Επαι Κύριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν. "Α καὶ αὐτὰ συνάδει τοῖς ἀπὸ τῶν Ψαλμών παρατεθεῖσι, δι' ὧν ἐλέγετο· Ἐβασίλευσεν ὁ θεὸς ἐπὶ τὰ ἔθνη· ο καὶ πάλιν· « Εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν· Ὁ Κύριος ἐβασίλευσε. » Ταῦτα δὲ ὁμοῦ πάντα ἐν ταῖς τοῦ Κυρίου ἡμέραις ἔσεσθαι προφη- τεύεται. Ἐν ἀρχῇ γοῦν τῆς ὅλης προφητείας, «Ἰδοὺ ἡμέραι, φησίν, ἔρχονται τοῦ Κυρίου, καὶ ἔσται τάδε.» Τίνα δὴ ταῦτα ἀλλ' ἢ ἡ πολιορκία τῆς Με ρουσαλήμ, καὶ ἡ τοῦ Κυρίου μετάστασις ἐπὶ τὸ τῶν Ἐλαιῶν ὄρος, καὶ τὸ, «Παρέσται Κύριος, » καὶ τὰ συμβεβηκότα περὶ τὴν ἡμέραν τοῦ πάθους αὐτοῦ; καὶ τὸ ζῶν ὕδωρ, τὸ ἐπὶ πᾶσαν ῥεῦσαν τὴν οἰκου μένην ; καὶ ἐπὶ πᾶσι τούτοις ἡ βασιλεία πάντων τῶν ἐθνῶν ἄρχουσα, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐν, πληροῦν πᾶσαν τὴν γῆν; ἅπερ ὁποίου τέλους ἔτυχεν, ὡς ἐν ἐπιτομῇ διειλήφαμεν. Πρόδηλον δὲ καὶ πῶς ἀπὸ τῆς τοῦ Χριστοῦ τοῦ Θεοῦ προσηγορίας, τὸ Χριστιανῶν • . DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. B est : . Et in die illa non erit lux, sed frigus et gla- cies erit uno die, qui cognitus est Domino, non dies neque nox, sed erit ad vesperam lux. » Et sane vi- des quemadmodum in his verbis planissime diem, quo Salvator noster supplicio est affectus, signifi- cet, in quo die illud quidem, . Non erit lux, » com- pletum est, quando a sexta hora tenebræ facta sunt in universam terram, usque ad horam nonam. Illud autem : « Sed frigus et glacies, , quo tem- pore, ut Lucas scrilit *, comprehendentes Jesum, duxerunt ad domum principis sacerdotum. Petrus autem sequebatur eum a longe : accenso autem igne in medio atrii, sedebat, ut ait Marcus", cum reliquis, calefaciens se. Joannes vero plane etiam fri- gus commemoravit, ubi ait : e Stabant servi et mi- nistri ad prunas, quia frigus erat, et calefaciebant se °. › — ‹ Cognitus autem, inquit, est hic dies Domino, et non erit dies, neque erit nos, non qui- dem dies propterea quod dictum est ante, • Non erit lux, » quod sane etiam completum est, quando a sexta hora tenebra facta sunt super uni- versam terram, usque ad horam nonam : ‹ Neque item nox : › propterea quod additum est, ‹ Ad vesperam erit lux, quod etiam ipsum exitum in- venit, quando post nonam horam, rursus consue- tum lumen recepit dies. Præterea sententiam quo- que si sequimur, hæc completa erunt in uni- verso quidem super Judaica gente, postquam adver- sus Christum illud immane facinus ausa est, et te- A erit uno die. Pro quo Symmachus interpretatus G D nebra, et glacies, et frigus facta sunt, quippe cum illorum mens obtenebrata sit, adeo ut Evangelii lu- men radios in corda illorum immittere nequierit, et charitas erga Deum sit refrigerata. Econtrario autem ad vesperam lumen cognitionis Christi or- tum est, adeo ut ii qui olim in tenebris et umbra mortis sedebant, lumen viderint, sicut apud Isaiam prophetam scriptum est : « in ipso igitur Domini hujuscemodi die, egredietur, inquit, aqua vivens de Jerusalem. Hæc autem est rationalis et ad bi- bendum suavis, et vitam suppeditans, et salutaris Christi doctrinæ potio, de qua ipse in Evangelio quod Joannes scripsit, Samaritanam illam mu- lierem instruens loquebatur, dicens : • Si scires quis est qui dicit tibi : Da mihi bibere, tu pelisses ab eo, et dedisset tibi aquam vivam '. › Ipsa igitur hæc salutaris potio de Jerusalem profluxit: inde illius profectum est Evangelium, et illius nuntii et præcones totum terrarum orbem impleverunt, quod quidem declaratur per id quod dicitur, ‹ In mare primum, et in mare ultimum, viventem aquam exi- turam, quibus verbis universæ terræ fines signifi- cantur, et ii videlicet qui ad Oceanum orientis spectant, qui primum mare nominantur, et qui ad occidentem solem, qui per ultimum mare signifi- cantur, quos utique fines, salutaris evangelicæque doctrinæ aqua vivens implevit, de qua rursus da- Joan. IV. 10. Cap. xxi, 54-55. * Cap. xv, 66. • Joan. xvult, 18. > -
PG 22:473πιστοῦται δὲ τὴν προφητικὴν πρόρρησιν καὶ αὐτὸς ὁ σωτὴρ ἡμῶν, φάσκων ἐν τοῖς εὐαγγελίοις· «παραδώσει ἀδελφὸς ἀδελφὸν εἰς θάνατον καὶ πατὴρ τέκνον, καὶ ἐπαναστήσονται τέκνα ἐπὶ γονεῖς καὶ θανατώσουσιν αὐτούς», καὶ αὖθις· «μὴ νομίσητε ὅτι ἦλθον εἰρήνην δοῦναι ἐν τῇ γῇ, οὐχὶ λέγω ὑμῖν, ἀλλ’ ἢ διαμερισμόν. ἔσονται γὰρ ἀπὸ τοῦ νῦν πέντε ἐν οἴκῳ ἑνί, τρεῖς διαμεμερισμένοι ἐπὶ δυσὶν καὶ δύο ἐπὶ τρισίν· διαμερισθήσονται πατὴρ ἐπὶ υἱῷ καὶ υἱὸς ἐπὶ πατρί, μήτηρ ἐπὶ τὴν θυγατέρα, καὶ θυγάτηρ ἐπὶ τὴν μητέρα, πενθερὰ ἐπὶ τὴν νύμφην, καὶ νύμφη ἐπὶ τὴν πενθεράν». τί γὰρ ταῦτα τῆς προφητικῆς διαφέροι ἂν φωνῆς ἐπὶ τῇ τοῦ κυρίου εἰς Αἴγυπτον παρουσίᾳ λεγούσης «ἐπεγερθήσεσθαι Αἰγυπτίους κατ’ Αἰγυπτίων καὶ πολεμ[ής]ειν ἄνθρωπον τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ»; καὶ «νόμος» δὲ ὁ τῆς καινῆς διαθήκης τοῦ Χριστοῦ «ἐπὶ νόμον» τὸν τῆς πολυθέου δεισιδαιμονίας ἠγείρετο, ὅ τε τῶν εἰδωλολατρῶν ἐθνῶν νόμος τὴν Χριστοῦ πολεμῶν διδασκαλίαν, «πόλις» τε καὶ πολιτεία τῆς ἐν Χριστῷ ἐκκλησίας τοῖς τῶν ἀπίστων ἐθνῶν πολιτεύμασιν ἐπανίστατο. διὸ λέλεκται· «πόλις ἐπὶ πόλιν καὶ νόμος ἐπὶ νόμον».
όνομα κατέπλησε τὴν πᾶσαν οἰκουμένην· ὁ καὶ αὐτὸ παρίστησιν ὁ φάσκων λόγος· « Καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν, καὶ ἔρημον. » Καὶ σοὶ δὲ ἐπὶ σχολῆς παρέσται εκάστην βασανίσαντι λέξιν ἐπὶ πλάτους θεωρῆσαι τὰ νενοημένα. Εt ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΘ'. - Ἀπὸ τοῦ Βαρούχ. — ὡς αὐτὸς ὁ τῶν προφητῶν Θεός, πᾶσαν ὁδὸν ἐπιστήμης διὰ τῆς κατὰ Μωϋσέα νομοθεσίας ἐκ περιτομῆς διαταξάμε νος, ὕστερόν ποτε ἐπὶ τῆς γῆς ὀφθήσεσθαι, καὶ ἐν τοῖς ἀνθρώποις συναναστραφήσεσθαι προφητεύεται. • Τίς ἀνέβη εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἔλαβεν αὐτὴν (δηλοῖ δὲ τὴν σοφίαν), καὶ κατεβίβασεν αὐτὴν ἐκ τῶν νεφελῶν; Τίς διέβη πέραν τῆς θαλάσσης, καὶ εὗρεν αὐτὴν, καὶ οἴσει αὐτὴν χρυσίου ἐκλεκτοῦ; Οὐκ ἔστιν ὁ γινώσκων τὴν ὁδὸν αὐτῆς, οὐδ᾽ ὁ ἐνθυμούμενος τὴν τρίβον αὐτῆς· ἀλλὰ ὁ εἰδὼς τὰ πάντα γινώσκει αὐ τὴν, ἐξεῦρεν αὐτὴν τῇ συνέσει ἑαυτοῦ. Ὁ κατασκευά σας αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα χρόνον ἐνέπλησεν αὐτὴν κτηνῶν τετραπόδων. Ὁ ἀποστέλλων τὸ φῶς, καὶ που ρεύεται, εκάλεσεν αὐτὸ, καὶ ὑπήκουσεν αὐτῷ τρόμου, καὶ οἱ ἀστέρες ἔλαμψαν ἐν ταῖς φυλακαῖς αὐτῶν, καὶ ηὐφράνθησαν, ἐκάλεσεν αὐτοὺς, καὶ εἶπον· Πάρεσμεν ἔλαμψαν μετὰ εὐφροσύνης τῷ ποιήσαντι αὐτούς. Οι τος ὁ Θεὸς ἡμῶν, οὐ λογισθήσεται ἕτερος πρὸς αὐτ τόν· ἐξεῦρε πᾶσαν ὁδὸν ἐπιστήμης, καὶ ἔδωκεν αὐτὴν Ἰακὼβ τῷ παιδὶ αὐτοῦ, καὶ Ἰσραὴλ τῷ ἡγαπημένῳ ὑπ' αὐτοῦ. Μετὰ ταῦτα ἐπὶ τῆς γῆς ὤφθη, καὶ τοῖς ἀνθρώποις συνανεστράφη. » Οὐδὲν ἐπιλέγειν δεῖ ταῖς θείαις φωναῖς, ἐναργώς τῷ προβλήματι παρισταμέν ναις. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Κ'. ᾿Απὸ τοῦ Ἡσαΐου. — Ὡς ὁ Χριστὸς εἰς Αἴγυπτον ἤξειν προεφητεύετο, καὶ ὅσα ἐπὶ τῇ παρουσίᾳ αὐτοῦ γενήσεσθαι ἔμελλεν. Ορασις Αἰγύπτου. «Ἰδού Κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κούφης, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον, καὶ σεισθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ ἡ καρδία αὐτῶν » EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. · APOLOGETICA. - 89F hat praecepta, cun dicebat : Quicunque biberit ex A aqua quam ego illi dabo, non sitiet in æternum ., Et rursus : Flumina, inquit, « de ventre ejus fuent aquæ vivæ salientis in vitam æternam °. › Et rur- sus : e Si quis sitit, veniat ad me et bibat 1. l'ost hanc igitur de Jerusalem irrigantem influentemque super omne genus hominum, salutarem ra- tiɔnalemque aquam, quæ quidem planius alio quodam in loco indicatur illis verbis: • Ex Sion enim exibit lex, et Verbum Domini de Jerusalem, et judicabit inter gentes ".> — Erit, inquit, Dominus In regem. › Non erit autem in Jerusalem, neque super gente Judæorum, sed in omnem terram in die illa. Et erit Dominus unus, et nomen ejus unum, ambiens omnem terrans. Quæ ipsa quoque con- cordant cum illis quæ a Psalmis accepta sunt, et hic apposita, ubi dicebatur: Regnavit Dominus super gentes 19. . rursus : • Dicite in gentibus, Dominus regnavit "., Hæc autem uno tempore omnia in diebus Domini futura esse prophetia significat. Nam totius prophetiæ initio : Ecce dies, inquit, veniunt Domini, et erunt hæc. . Quæ porro hæc alia, nisi obsidio Jerusalem? et ipsius Domini translatio super montem Olivarum? juxta illud, ‹ Adveniet Dominus,, et quæ acciderunt eo die quo ipse passus est? et aqua vivens, quæ in totum terrarum orbem effluxit et denique regnum Domini omnium gentium obtinens principatum, nomenque ejus unum, complens universam terram? quæ om- nia, quem quidem exitum sortita sint, jam ut in compendio exposuimus. Constat vero etiam illud, quemadmodum ab appellatione Christi Dei derivatum Christianorum nomen, totum terrarum orbem impleverit, quod ipsum sane, oraculum quoque declarat, cum dicit : « Et nonen ejus unum, am- biens omnem terram et solitudinem. » Tibi vero per otium licebit, cum singula verba exploraveris, latius quæ intellexeris contemplari. - CAPUT XIX. A Baruch. Quemadmodum ipse prophetarum Deus, cum omnem viam scientiæ per eam legem, quæ a Moyse data est, iis qui ad circumcisionem perti- nent, ordinasset, posterioribus in terra olim con- spiciendus, atque inter homines versaturus cani- Car. • Quis ascendit in coelum, et accepit eam (dicit autem Sapientiam), et deduxit eam de nubi- bus? Quis transfretavit mare, et iuvenit eam, et ſeret eam super aurum electum ? Non est qui co- gnoscat vitam ejus, neque qui excogitet semitam ėjus. Sed qui scit universa novit eam, repperit eam prudentia sua : qui instruxit eam in sempiternum tempus, implevit eam jumentis quadrupedibus; qui einittit lumen, et vadit, vocavit illud, et obedivit ei cum tremore: et stellæ splenduerunt in custo- diis suis et lælate sunt; vocavit eos, et dixerunt : Adsumus, splenduerunt cum laetitia ei qui fecit ipsas. Ilic est Deus noster, non reputabitur alius ad ipsum reperit omnem viam scientiæ, et dedit eam Jacob puero suo, et Israel dilecto suo. Post hæc in terra visus est, et cum hominibus versatus est . . Nihil adjungere oportet divinis vocibus, quæ evidentissime propositum nostrum confirmant. - CAPUT XX. Ab Isaia. Quemadmodum Christus in Egyptum ilurus canebatur, et quæcunque in adventu ejus fu- tura fuerant. Visio Ægypti. • Ecce Dominus sedet super nube levi, et veniet in Egyptum, et commovebuntur manufacta Ægy- pui a facie ejus, et cor eorum superabitur in eis, et B C D Psal. xlvi, 9. ** Tsal. xcv, 10. • Joan. iv, 13. • Joan. VII, 38. ibid. 57. Isa. 11, 3. ruch 1, 29-38. Ba-
ἔστιν δὲ ἐπὶ τούτοις τοὺς Αἰγυπτίους (πάντας τοὺς εἰδωλολάτρας) τό τε ἐνεργοῦν ἐν αὐτοῖς τῆς εἰδωλολατρίας πνεῦμα συνιδεῖν ταραττομένους εἰσέτι νῦν, καὶ πολλὰ μὲν βουλευομένους κατὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας, ὡς ἂν σβέσοιεν αὐτὴν καὶ ἐξ ἀνθρώπων ἀφανίσοιεν, διασκεδαν[ν]υμένους δὲ ὑπὸ τοῦ θεοῦ, φήσαντος ἐν τῇ προφητείᾳ· «καὶ ταραχθήσεται τὸ πνεῦμα τῶν Αἰγυπτίων ἐν αὐτοῖς, καὶ τὴν βουλὴν αὐτῶν διασκεδάσω». μυρία δὲ ὅσα πυνθανόμενοι καὶ «ἐπερωτῶντες» καθ’ ἡμῶν ἔν τε χρησμοῖς καὶ μαντείαις «τοὺς θεοὺς αὐτῶν», καὶ τοὺς ἐν τοῖς ἀγάλμασιν ἐμφωλεύοντας δαίμονας, τούς τε πάλαι ἐν αὐτοῖς πολλὰ δυναμένους «ἐγγαστριμύθους», οὐδέν τι πλέον ἐξ αὐτῶν ἔχουσιν. διό φησιν ὁ λόγος· «καὶ ἐπερωτήσουσι τοὺς θεοὺς αὐτῶν καὶ τὰ ἀγάλματα αὐτῶν καὶ τοὺς ἐγγαστριμύθους». ἀλλ’ οὐδεμιᾶς γάρ, φησίν, τεύξονται βοηθείας οἱ ἐπὶ τοὺς πεπλανημένως δοκοῦντας αὐτῶν εἶναι θεοὺς καταφεύγοντες, τότε μάλιστα αὐτοὺς τοῦ θεοῦ κυρίοις σκληροῖς καὶ βασιλεῦσιν παραδιδόντος, ὅτε τοῖς δαίμοσιν αὐτῶν πειθόμενοι καὶ ὑπ’ αὐτῶν ἐνεργούμενοι τοὺς κατὰ τῆς ἐκκλησίας τοῦ θεοῦ διωγμοὺς ἐπεγείρουσιν.
όνομα κατέπλησε τὴν πᾶσαν οἰκουμένην· ὁ καὶ αὐτὸ παρίστησιν ὁ φάσκων λόγος· « Καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν, καὶ ἔρημον. » Καὶ σοὶ δὲ ἐπὶ σχολῆς παρέσται εκάστην βασανίσαντι λέξιν ἐπὶ πλάτους θεωρῆσαι τὰ νενοημένα. Εt ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΘ'. - Ἀπὸ τοῦ Βαρούχ. — ὡς αὐτὸς ὁ τῶν προφητῶν Θεός, πᾶσαν ὁδὸν ἐπιστήμης διὰ τῆς κατὰ Μωϋσέα νομοθεσίας ἐκ περιτομῆς διαταξάμε νος, ὕστερόν ποτε ἐπὶ τῆς γῆς ὀφθήσεσθαι, καὶ ἐν τοῖς ἀνθρώποις συναναστραφήσεσθαι προφητεύεται. • Τίς ἀνέβη εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἔλαβεν αὐτὴν (δηλοῖ δὲ τὴν σοφίαν), καὶ κατεβίβασεν αὐτὴν ἐκ τῶν νεφελῶν; Τίς διέβη πέραν τῆς θαλάσσης, καὶ εὗρεν αὐτὴν, καὶ οἴσει αὐτὴν χρυσίου ἐκλεκτοῦ; Οὐκ ἔστιν ὁ γινώσκων τὴν ὁδὸν αὐτῆς, οὐδ᾽ ὁ ἐνθυμούμενος τὴν τρίβον αὐτῆς· ἀλλὰ ὁ εἰδὼς τὰ πάντα γινώσκει αὐ τὴν, ἐξεῦρεν αὐτὴν τῇ συνέσει ἑαυτοῦ. Ὁ κατασκευά σας αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα χρόνον ἐνέπλησεν αὐτὴν κτηνῶν τετραπόδων. Ὁ ἀποστέλλων τὸ φῶς, καὶ που ρεύεται, εκάλεσεν αὐτὸ, καὶ ὑπήκουσεν αὐτῷ τρόμου, καὶ οἱ ἀστέρες ἔλαμψαν ἐν ταῖς φυλακαῖς αὐτῶν, καὶ ηὐφράνθησαν, ἐκάλεσεν αὐτοὺς, καὶ εἶπον· Πάρεσμεν ἔλαμψαν μετὰ εὐφροσύνης τῷ ποιήσαντι αὐτούς. Οι τος ὁ Θεὸς ἡμῶν, οὐ λογισθήσεται ἕτερος πρὸς αὐτ τόν· ἐξεῦρε πᾶσαν ὁδὸν ἐπιστήμης, καὶ ἔδωκεν αὐτὴν Ἰακὼβ τῷ παιδὶ αὐτοῦ, καὶ Ἰσραὴλ τῷ ἡγαπημένῳ ὑπ' αὐτοῦ. Μετὰ ταῦτα ἐπὶ τῆς γῆς ὤφθη, καὶ τοῖς ἀνθρώποις συνανεστράφη. » Οὐδὲν ἐπιλέγειν δεῖ ταῖς θείαις φωναῖς, ἐναργώς τῷ προβλήματι παρισταμέν ναις. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Κ'. ᾿Απὸ τοῦ Ἡσαΐου. — Ὡς ὁ Χριστὸς εἰς Αἴγυπτον ἤξειν προεφητεύετο, καὶ ὅσα ἐπὶ τῇ παρουσίᾳ αὐτοῦ γενήσεσθαι ἔμελλεν. Ορασις Αἰγύπτου. «Ἰδού Κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κούφης, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον, καὶ σεισθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ ἡ καρδία αὐτῶν » EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. · APOLOGETICA. - 89F hat praecepta, cun dicebat : Quicunque biberit ex A aqua quam ego illi dabo, non sitiet in æternum ., Et rursus : Flumina, inquit, « de ventre ejus fuent aquæ vivæ salientis in vitam æternam °. › Et rur- sus : e Si quis sitit, veniat ad me et bibat 1. l'ost hanc igitur de Jerusalem irrigantem influentemque super omne genus hominum, salutarem ra- tiɔnalemque aquam, quæ quidem planius alio quodam in loco indicatur illis verbis: • Ex Sion enim exibit lex, et Verbum Domini de Jerusalem, et judicabit inter gentes ".> — Erit, inquit, Dominus In regem. › Non erit autem in Jerusalem, neque super gente Judæorum, sed in omnem terram in die illa. Et erit Dominus unus, et nomen ejus unum, ambiens omnem terrans. Quæ ipsa quoque con- cordant cum illis quæ a Psalmis accepta sunt, et hic apposita, ubi dicebatur: Regnavit Dominus super gentes 19. . rursus : • Dicite in gentibus, Dominus regnavit "., Hæc autem uno tempore omnia in diebus Domini futura esse prophetia significat. Nam totius prophetiæ initio : Ecce dies, inquit, veniunt Domini, et erunt hæc. . Quæ porro hæc alia, nisi obsidio Jerusalem? et ipsius Domini translatio super montem Olivarum? juxta illud, ‹ Adveniet Dominus,, et quæ acciderunt eo die quo ipse passus est? et aqua vivens, quæ in totum terrarum orbem effluxit et denique regnum Domini omnium gentium obtinens principatum, nomenque ejus unum, complens universam terram? quæ om- nia, quem quidem exitum sortita sint, jam ut in compendio exposuimus. Constat vero etiam illud, quemadmodum ab appellatione Christi Dei derivatum Christianorum nomen, totum terrarum orbem impleverit, quod ipsum sane, oraculum quoque declarat, cum dicit : « Et nonen ejus unum, am- biens omnem terram et solitudinem. » Tibi vero per otium licebit, cum singula verba exploraveris, latius quæ intellexeris contemplari. - CAPUT XIX. A Baruch. Quemadmodum ipse prophetarum Deus, cum omnem viam scientiæ per eam legem, quæ a Moyse data est, iis qui ad circumcisionem perti- nent, ordinasset, posterioribus in terra olim con- spiciendus, atque inter homines versaturus cani- Car. • Quis ascendit in coelum, et accepit eam (dicit autem Sapientiam), et deduxit eam de nubi- bus? Quis transfretavit mare, et iuvenit eam, et ſeret eam super aurum electum ? Non est qui co- gnoscat vitam ejus, neque qui excogitet semitam ėjus. Sed qui scit universa novit eam, repperit eam prudentia sua : qui instruxit eam in sempiternum tempus, implevit eam jumentis quadrupedibus; qui einittit lumen, et vadit, vocavit illud, et obedivit ei cum tremore: et stellæ splenduerunt in custo- diis suis et lælate sunt; vocavit eos, et dixerunt : Adsumus, splenduerunt cum laetitia ei qui fecit ipsas. Ilic est Deus noster, non reputabitur alius ad ipsum reperit omnem viam scientiæ, et dedit eam Jacob puero suo, et Israel dilecto suo. Post hæc in terra visus est, et cum hominibus versatus est . . Nihil adjungere oportet divinis vocibus, quæ evidentissime propositum nostrum confirmant. - CAPUT XX. Ab Isaia. Quemadmodum Christus in Egyptum ilurus canebatur, et quæcunque in adventu ejus fu- tura fuerant. Visio Ægypti. • Ecce Dominus sedet super nube levi, et veniet in Egyptum, et commovebuntur manufacta Ægy- pui a facie ejus, et cor eorum superabitur in eis, et B C D Psal. xlvi, 9. ** Tsal. xcv, 10. • Joan. iv, 13. • Joan. VII, 38. ibid. 57. Isa. 11, 3. ruch 1, 29-38. Ba-
Ἔνθα μοι τὸν νοῦν ἐπιστήσεις, τίνα τρόπον μέχρι μὲν τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐπιφανείας οἰκείοις βασιλεῦσιν ἰδίως καὶ καθ’ ἑαυτὴν πᾶσα Αἴγυπτος κέχρητο, ἐν αὐτονομίᾳ τε καὶ ἐν ἐλευθερίᾳ διῆγον οἱ Αἰγύπτιοι, δυναστεία τε αὐτῶν ἐξ αἰῶνος μακρά τις καὶ πολλὴ βεβόητο, ἐξ ἐκείνου δὲ πρώτου Ῥωμαίων Αὐγούστου, καθ’ ὃν ὁ κύριος ἡμῶν γεγέννητο, χειρωσαμένου τὴν Αἴγυπτον, ὑστάτης τε τῶν Πτολεμαίων Κλεοπάτρας ἁλούσης, ὑπὸ τὴν Ῥωμαίων γεγόνασιν ἐξουσίαν ὑπό τε τοὺς αὐτῶν νόμους καὶ ἐπιτάγματα, τῆς προτέρας αὐτονομίας καὶ ἐλευθερίας ἀφῃρημένοι, ὡς καὶ ἐν τούτῳ τὸ προφητικὸν ἐπαληθεύειν λόγιον, περὶ μὲν τῶν εἰς τοὺς τόπους ἐκπεμπομένων ἐπιτρόπων τε καὶ ἡγουμένων καὶ περὶ τῶν λοιπῶν ἐν μέρει ἀρχόντων φάσκον· «καὶ παραδώσω Αἴγυπτον εἰς χεῖρας ἀνθρώπων κυρίων σκληρῶν», περὶ δὲ τῶν τὴν καθόλου διεπόντων ἀρχὴν τὸ ἑξῆς, ἀνθ’ οὗ ὁ Ἀκύλας φησίν· «καὶ βασιλεὺς κεκραταιωμένος ἐξουσιάσει ἐν αὐτοῖς», ὁ δὲ Σύμμαχος· «καὶ βασιλεὺς ἰσχυρὸς ἐξουσιάσει αὐτῶν».
όνομα κατέπλησε τὴν πᾶσαν οἰκουμένην· ὁ καὶ αὐτὸ παρίστησιν ὁ φάσκων λόγος· « Καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν, καὶ ἔρημον. » Καὶ σοὶ δὲ ἐπὶ σχολῆς παρέσται εκάστην βασανίσαντι λέξιν ἐπὶ πλάτους θεωρῆσαι τὰ νενοημένα. Εt ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΘ'. - Ἀπὸ τοῦ Βαρούχ. — ὡς αὐτὸς ὁ τῶν προφητῶν Θεός, πᾶσαν ὁδὸν ἐπιστήμης διὰ τῆς κατὰ Μωϋσέα νομοθεσίας ἐκ περιτομῆς διαταξάμε νος, ὕστερόν ποτε ἐπὶ τῆς γῆς ὀφθήσεσθαι, καὶ ἐν τοῖς ἀνθρώποις συναναστραφήσεσθαι προφητεύεται. • Τίς ἀνέβη εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἔλαβεν αὐτὴν (δηλοῖ δὲ τὴν σοφίαν), καὶ κατεβίβασεν αὐτὴν ἐκ τῶν νεφελῶν; Τίς διέβη πέραν τῆς θαλάσσης, καὶ εὗρεν αὐτὴν, καὶ οἴσει αὐτὴν χρυσίου ἐκλεκτοῦ; Οὐκ ἔστιν ὁ γινώσκων τὴν ὁδὸν αὐτῆς, οὐδ᾽ ὁ ἐνθυμούμενος τὴν τρίβον αὐτῆς· ἀλλὰ ὁ εἰδὼς τὰ πάντα γινώσκει αὐ τὴν, ἐξεῦρεν αὐτὴν τῇ συνέσει ἑαυτοῦ. Ὁ κατασκευά σας αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα χρόνον ἐνέπλησεν αὐτὴν κτηνῶν τετραπόδων. Ὁ ἀποστέλλων τὸ φῶς, καὶ που ρεύεται, εκάλεσεν αὐτὸ, καὶ ὑπήκουσεν αὐτῷ τρόμου, καὶ οἱ ἀστέρες ἔλαμψαν ἐν ταῖς φυλακαῖς αὐτῶν, καὶ ηὐφράνθησαν, ἐκάλεσεν αὐτοὺς, καὶ εἶπον· Πάρεσμεν ἔλαμψαν μετὰ εὐφροσύνης τῷ ποιήσαντι αὐτούς. Οι τος ὁ Θεὸς ἡμῶν, οὐ λογισθήσεται ἕτερος πρὸς αὐτ τόν· ἐξεῦρε πᾶσαν ὁδὸν ἐπιστήμης, καὶ ἔδωκεν αὐτὴν Ἰακὼβ τῷ παιδὶ αὐτοῦ, καὶ Ἰσραὴλ τῷ ἡγαπημένῳ ὑπ' αὐτοῦ. Μετὰ ταῦτα ἐπὶ τῆς γῆς ὤφθη, καὶ τοῖς ἀνθρώποις συνανεστράφη. » Οὐδὲν ἐπιλέγειν δεῖ ταῖς θείαις φωναῖς, ἐναργώς τῷ προβλήματι παρισταμέν ναις. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Κ'. ᾿Απὸ τοῦ Ἡσαΐου. — Ὡς ὁ Χριστὸς εἰς Αἴγυπτον ἤξειν προεφητεύετο, καὶ ὅσα ἐπὶ τῇ παρουσίᾳ αὐτοῦ γενήσεσθαι ἔμελλεν. Ορασις Αἰγύπτου. «Ἰδού Κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κούφης, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον, καὶ σεισθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ ἡ καρδία αὐτῶν » EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. · APOLOGETICA. - 89F hat praecepta, cun dicebat : Quicunque biberit ex A aqua quam ego illi dabo, non sitiet in æternum ., Et rursus : Flumina, inquit, « de ventre ejus fuent aquæ vivæ salientis in vitam æternam °. › Et rur- sus : e Si quis sitit, veniat ad me et bibat 1. l'ost hanc igitur de Jerusalem irrigantem influentemque super omne genus hominum, salutarem ra- tiɔnalemque aquam, quæ quidem planius alio quodam in loco indicatur illis verbis: • Ex Sion enim exibit lex, et Verbum Domini de Jerusalem, et judicabit inter gentes ".> — Erit, inquit, Dominus In regem. › Non erit autem in Jerusalem, neque super gente Judæorum, sed in omnem terram in die illa. Et erit Dominus unus, et nomen ejus unum, ambiens omnem terrans. Quæ ipsa quoque con- cordant cum illis quæ a Psalmis accepta sunt, et hic apposita, ubi dicebatur: Regnavit Dominus super gentes 19. . rursus : • Dicite in gentibus, Dominus regnavit "., Hæc autem uno tempore omnia in diebus Domini futura esse prophetia significat. Nam totius prophetiæ initio : Ecce dies, inquit, veniunt Domini, et erunt hæc. . Quæ porro hæc alia, nisi obsidio Jerusalem? et ipsius Domini translatio super montem Olivarum? juxta illud, ‹ Adveniet Dominus,, et quæ acciderunt eo die quo ipse passus est? et aqua vivens, quæ in totum terrarum orbem effluxit et denique regnum Domini omnium gentium obtinens principatum, nomenque ejus unum, complens universam terram? quæ om- nia, quem quidem exitum sortita sint, jam ut in compendio exposuimus. Constat vero etiam illud, quemadmodum ab appellatione Christi Dei derivatum Christianorum nomen, totum terrarum orbem impleverit, quod ipsum sane, oraculum quoque declarat, cum dicit : « Et nonen ejus unum, am- biens omnem terram et solitudinem. » Tibi vero per otium licebit, cum singula verba exploraveris, latius quæ intellexeris contemplari. - CAPUT XIX. A Baruch. Quemadmodum ipse prophetarum Deus, cum omnem viam scientiæ per eam legem, quæ a Moyse data est, iis qui ad circumcisionem perti- nent, ordinasset, posterioribus in terra olim con- spiciendus, atque inter homines versaturus cani- Car. • Quis ascendit in coelum, et accepit eam (dicit autem Sapientiam), et deduxit eam de nubi- bus? Quis transfretavit mare, et iuvenit eam, et ſeret eam super aurum electum ? Non est qui co- gnoscat vitam ejus, neque qui excogitet semitam ėjus. Sed qui scit universa novit eam, repperit eam prudentia sua : qui instruxit eam in sempiternum tempus, implevit eam jumentis quadrupedibus; qui einittit lumen, et vadit, vocavit illud, et obedivit ei cum tremore: et stellæ splenduerunt in custo- diis suis et lælate sunt; vocavit eos, et dixerunt : Adsumus, splenduerunt cum laetitia ei qui fecit ipsas. Ilic est Deus noster, non reputabitur alius ad ipsum reperit omnem viam scientiæ, et dedit eam Jacob puero suo, et Israel dilecto suo. Post hæc in terra visus est, et cum hominibus versatus est . . Nihil adjungere oportet divinis vocibus, quæ evidentissime propositum nostrum confirmant. - CAPUT XX. Ab Isaia. Quemadmodum Christus in Egyptum ilurus canebatur, et quæcunque in adventu ejus fu- tura fuerant. Visio Ægypti. • Ecce Dominus sedet super nube levi, et veniet in Egyptum, et commovebuntur manufacta Ægy- pui a facie ejus, et cor eorum superabitur in eis, et B C D Psal. xlvi, 9. ** Tsal. xcv, 10. • Joan. iv, 13. • Joan. VII, 38. ibid. 57. Isa. 11, 3. ruch 1, 29-38. Ba-
PG 22:475οὕτω δὴ τὴν Ῥωμαίων ἡγοῦμαι κεκλῆσθαι βασιλείαν, ὑφ’ ἧς ὥσπερ χαλινῷ καὶ δεσμῷ πεπεδημένους οὐ μόνον τοὺς πάντων ἀνθρώπων δεισιδαιμονεστάτους Αἰγυπτίους ἀλλὰ καὶ τοὺς λοιποὺς πάντας ἀνθρώπους μηδὲν δύνασθαι τολμᾶν κατὰ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐκκλησίας δυσφημεῖν. μετὰ ταῦτα προφητεύεται τούτοις ἑξῆς σκοτεινότερά τινα καὶ δι’ αἰνιγμάτων, μακροτέρας καὶ βαθυτέρας τῆς κατὰ τροπολογίαν δεόμενα ἑρμηνείας, ἃ δὴ ἐπὶ σχολῆς κατὰ τὸν προσήκοντα καιρὸν τῆς προσηκούσης τεύξεται διηγήσεως, ἐπὰν σὺν θεῷ τὸν περὶ τῶν ἐπαγγελιῶν ἀποδώσωμεν λόγον. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. «Εὐφράνθητι, ἔρημος διψῶσα, ἀγαλλιάσθω ἔρημος καὶ ἀνθείτω ὡς κρίνον, καὶ ἐξανθήσει καὶ ἀγαλλιάσεται τὰ ἔρημα τοῦ Ἰορδάνου· καὶ ἡ δόξα τοῦ Λιβάνου ἐδόθη αὐτῇ καὶ ἡ τιμὴ τοῦ Καρμήλου, καὶ ὁ λαός μου ὄψεται τὴν δόξαν κυρίου καὶ τὸ ὕψος τοῦ θεοῦ. ἰσχύσατε, χεῖρες ἀνειμέναι καὶ γόνατα παραλελυμένα· παρακαλέσατε, οἱ ὀλιγόψυχοι τῇ διανοίᾳ· ἰσχύσατε, μὴ φοβεῖσθε· ἰδοὺ ὁ θεὸς ἡμῶν κρίσιν ἀνταποδίδωσι καὶ ἀνταποδώσει, αὐτὸς ἥξει καὶ σώσει ἡμᾶς. τότε ἀνοιχθήσονται ὀφθαλμοὶ τυφλῶν, καὶ ὦτα κωφῶν ἀκούσονται.
όνομα κατέπλησε τὴν πᾶσαν οἰκουμένην· ὁ καὶ αὐτὸ παρίστησιν ὁ φάσκων λόγος· « Καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν, καὶ ἔρημον. » Καὶ σοὶ δὲ ἐπὶ σχολῆς παρέσται εκάστην βασανίσαντι λέξιν ἐπὶ πλάτους θεωρῆσαι τὰ νενοημένα. Εt ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΘ'. - Ἀπὸ τοῦ Βαρούχ. — ὡς αὐτὸς ὁ τῶν προφητῶν Θεός, πᾶσαν ὁδὸν ἐπιστήμης διὰ τῆς κατὰ Μωϋσέα νομοθεσίας ἐκ περιτομῆς διαταξάμε νος, ὕστερόν ποτε ἐπὶ τῆς γῆς ὀφθήσεσθαι, καὶ ἐν τοῖς ἀνθρώποις συναναστραφήσεσθαι προφητεύεται. • Τίς ἀνέβη εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἔλαβεν αὐτὴν (δηλοῖ δὲ τὴν σοφίαν), καὶ κατεβίβασεν αὐτὴν ἐκ τῶν νεφελῶν; Τίς διέβη πέραν τῆς θαλάσσης, καὶ εὗρεν αὐτὴν, καὶ οἴσει αὐτὴν χρυσίου ἐκλεκτοῦ; Οὐκ ἔστιν ὁ γινώσκων τὴν ὁδὸν αὐτῆς, οὐδ᾽ ὁ ἐνθυμούμενος τὴν τρίβον αὐτῆς· ἀλλὰ ὁ εἰδὼς τὰ πάντα γινώσκει αὐ τὴν, ἐξεῦρεν αὐτὴν τῇ συνέσει ἑαυτοῦ. Ὁ κατασκευά σας αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα χρόνον ἐνέπλησεν αὐτὴν κτηνῶν τετραπόδων. Ὁ ἀποστέλλων τὸ φῶς, καὶ που ρεύεται, εκάλεσεν αὐτὸ, καὶ ὑπήκουσεν αὐτῷ τρόμου, καὶ οἱ ἀστέρες ἔλαμψαν ἐν ταῖς φυλακαῖς αὐτῶν, καὶ ηὐφράνθησαν, ἐκάλεσεν αὐτοὺς, καὶ εἶπον· Πάρεσμεν ἔλαμψαν μετὰ εὐφροσύνης τῷ ποιήσαντι αὐτούς. Οι τος ὁ Θεὸς ἡμῶν, οὐ λογισθήσεται ἕτερος πρὸς αὐτ τόν· ἐξεῦρε πᾶσαν ὁδὸν ἐπιστήμης, καὶ ἔδωκεν αὐτὴν Ἰακὼβ τῷ παιδὶ αὐτοῦ, καὶ Ἰσραὴλ τῷ ἡγαπημένῳ ὑπ' αὐτοῦ. Μετὰ ταῦτα ἐπὶ τῆς γῆς ὤφθη, καὶ τοῖς ἀνθρώποις συνανεστράφη. » Οὐδὲν ἐπιλέγειν δεῖ ταῖς θείαις φωναῖς, ἐναργώς τῷ προβλήματι παρισταμέν ναις. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Κ'. ᾿Απὸ τοῦ Ἡσαΐου. — Ὡς ὁ Χριστὸς εἰς Αἴγυπτον ἤξειν προεφητεύετο, καὶ ὅσα ἐπὶ τῇ παρουσίᾳ αὐτοῦ γενήσεσθαι ἔμελλεν. Ορασις Αἰγύπτου. «Ἰδού Κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κούφης, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον, καὶ σεισθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ ἡ καρδία αὐτῶν » EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. · APOLOGETICA. - 89F hat praecepta, cun dicebat : Quicunque biberit ex A aqua quam ego illi dabo, non sitiet in æternum ., Et rursus : Flumina, inquit, « de ventre ejus fuent aquæ vivæ salientis in vitam æternam °. › Et rur- sus : e Si quis sitit, veniat ad me et bibat 1. l'ost hanc igitur de Jerusalem irrigantem influentemque super omne genus hominum, salutarem ra- tiɔnalemque aquam, quæ quidem planius alio quodam in loco indicatur illis verbis: • Ex Sion enim exibit lex, et Verbum Domini de Jerusalem, et judicabit inter gentes ".> — Erit, inquit, Dominus In regem. › Non erit autem in Jerusalem, neque super gente Judæorum, sed in omnem terram in die illa. Et erit Dominus unus, et nomen ejus unum, ambiens omnem terrans. Quæ ipsa quoque con- cordant cum illis quæ a Psalmis accepta sunt, et hic apposita, ubi dicebatur: Regnavit Dominus super gentes 19. . rursus : • Dicite in gentibus, Dominus regnavit "., Hæc autem uno tempore omnia in diebus Domini futura esse prophetia significat. Nam totius prophetiæ initio : Ecce dies, inquit, veniunt Domini, et erunt hæc. . Quæ porro hæc alia, nisi obsidio Jerusalem? et ipsius Domini translatio super montem Olivarum? juxta illud, ‹ Adveniet Dominus,, et quæ acciderunt eo die quo ipse passus est? et aqua vivens, quæ in totum terrarum orbem effluxit et denique regnum Domini omnium gentium obtinens principatum, nomenque ejus unum, complens universam terram? quæ om- nia, quem quidem exitum sortita sint, jam ut in compendio exposuimus. Constat vero etiam illud, quemadmodum ab appellatione Christi Dei derivatum Christianorum nomen, totum terrarum orbem impleverit, quod ipsum sane, oraculum quoque declarat, cum dicit : « Et nonen ejus unum, am- biens omnem terram et solitudinem. » Tibi vero per otium licebit, cum singula verba exploraveris, latius quæ intellexeris contemplari. - CAPUT XIX. A Baruch. Quemadmodum ipse prophetarum Deus, cum omnem viam scientiæ per eam legem, quæ a Moyse data est, iis qui ad circumcisionem perti- nent, ordinasset, posterioribus in terra olim con- spiciendus, atque inter homines versaturus cani- Car. • Quis ascendit in coelum, et accepit eam (dicit autem Sapientiam), et deduxit eam de nubi- bus? Quis transfretavit mare, et iuvenit eam, et ſeret eam super aurum electum ? Non est qui co- gnoscat vitam ejus, neque qui excogitet semitam ėjus. Sed qui scit universa novit eam, repperit eam prudentia sua : qui instruxit eam in sempiternum tempus, implevit eam jumentis quadrupedibus; qui einittit lumen, et vadit, vocavit illud, et obedivit ei cum tremore: et stellæ splenduerunt in custo- diis suis et lælate sunt; vocavit eos, et dixerunt : Adsumus, splenduerunt cum laetitia ei qui fecit ipsas. Ilic est Deus noster, non reputabitur alius ad ipsum reperit omnem viam scientiæ, et dedit eam Jacob puero suo, et Israel dilecto suo. Post hæc in terra visus est, et cum hominibus versatus est . . Nihil adjungere oportet divinis vocibus, quæ evidentissime propositum nostrum confirmant. - CAPUT XX. Ab Isaia. Quemadmodum Christus in Egyptum ilurus canebatur, et quæcunque in adventu ejus fu- tura fuerant. Visio Ægypti. • Ecce Dominus sedet super nube levi, et veniet in Egyptum, et commovebuntur manufacta Ægy- pui a facie ejus, et cor eorum superabitur in eis, et B C D Psal. xlvi, 9. ** Tsal. xcv, 10. • Joan. iv, 13. • Joan. VII, 38. ibid. 57. Isa. 11, 3. ruch 1, 29-38. Ba-
τότε ἁλεῖται ὡς ἔλαφος ὁ χωλός, καὶ τρανὴ ἔσται γλῶσσα μογιλάλων, ὅτε ἐ[ρ]ράγη ἐν τῇ ἐρήμῳ ὕδωρ καὶ φάραγξ ἐν γῇ διψώσῃ, καὶ ἔσται ἡ ἄνυδρος εἰς ἕλη, καὶ εἰς τὴν διψῶσαν γῆν πηγὴ ὕδατος ἔσται.» Κἀνταῦθα διαρρήδην θεοῦ ἄφιξις θεσπίζεται σωτήριος καὶ πολλῶν ἀγαθῶν αἰτία· κωφοῖς γοῦν ἴασις καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψις, προσέτι τε χωλοῖς καὶ τὴν γλῶτταν συνδεδεμένοις θεραπεία ἔσεσθαι προφητεύεται, ἃ καὶ τέλους ἔτυχεν οὐκ ἄλλως ἢ διὰ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ παρουσίας, ὑφ’ οὗ καὶ τυφλῶν ἀνεῴχθησαν οἱ ὀφθαλμοὶ καὶ κωφοὶ τὴν ἀκοὴν ἀπειλήφασιν (τί δεῖ λέγειν ὅσοι καὶ διὰ τῶν αὐτοῦ μαθητῶν παρειμένοι καὶ κωφοὶ καὶ χωλοὶ τὰς κατὰ φύσιν βάσεις ἀπελάμβανον), ἄλλοι τε μυρίοι ποικίλαις νόσοις καὶ μαλακίαις τετρυχωμένοι τῆς παρ’ αὐτοῦ θεραπείας τε καὶ σωτηρίας ἠξιοῦντο, κατά τε τὴν ἔνθεον τῆς προφητείας πρόρρησιν καὶ κατὰ τὴν ἀψευδεστάτην τῶν ἱερῶν εὐαγγελίων μαρτυρίαν; «ἔρημον» δὲ ἐν τούτοις ὁ λόγος αἰνίττεται τὴν ἐξ ἐθνῶν ἐκκλησίαν, ἣν πάλαι θεοῦ ἔρημον οὖσαν διὰ τῶν ἐν χερσὶν εὐαγγελίζεται, καὶ ταύτῃ δὲ πρὸς τοῖς ἄλλοις τῇ ἐρήμῳ φησὶν ὁ λόγος δοθήσεσθαι «τὴν δόξαν τοῦ Λιβάνου».
όνομα κατέπλησε τὴν πᾶσαν οἰκουμένην· ὁ καὶ αὐτὸ παρίστησιν ὁ φάσκων λόγος· « Καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν, καὶ ἔρημον. » Καὶ σοὶ δὲ ἐπὶ σχολῆς παρέσται εκάστην βασανίσαντι λέξιν ἐπὶ πλάτους θεωρῆσαι τὰ νενοημένα. Εt ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΘ'. - Ἀπὸ τοῦ Βαρούχ. — ὡς αὐτὸς ὁ τῶν προφητῶν Θεός, πᾶσαν ὁδὸν ἐπιστήμης διὰ τῆς κατὰ Μωϋσέα νομοθεσίας ἐκ περιτομῆς διαταξάμε νος, ὕστερόν ποτε ἐπὶ τῆς γῆς ὀφθήσεσθαι, καὶ ἐν τοῖς ἀνθρώποις συναναστραφήσεσθαι προφητεύεται. • Τίς ἀνέβη εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἔλαβεν αὐτὴν (δηλοῖ δὲ τὴν σοφίαν), καὶ κατεβίβασεν αὐτὴν ἐκ τῶν νεφελῶν; Τίς διέβη πέραν τῆς θαλάσσης, καὶ εὗρεν αὐτὴν, καὶ οἴσει αὐτὴν χρυσίου ἐκλεκτοῦ; Οὐκ ἔστιν ὁ γινώσκων τὴν ὁδὸν αὐτῆς, οὐδ᾽ ὁ ἐνθυμούμενος τὴν τρίβον αὐτῆς· ἀλλὰ ὁ εἰδὼς τὰ πάντα γινώσκει αὐ τὴν, ἐξεῦρεν αὐτὴν τῇ συνέσει ἑαυτοῦ. Ὁ κατασκευά σας αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα χρόνον ἐνέπλησεν αὐτὴν κτηνῶν τετραπόδων. Ὁ ἀποστέλλων τὸ φῶς, καὶ που ρεύεται, εκάλεσεν αὐτὸ, καὶ ὑπήκουσεν αὐτῷ τρόμου, καὶ οἱ ἀστέρες ἔλαμψαν ἐν ταῖς φυλακαῖς αὐτῶν, καὶ ηὐφράνθησαν, ἐκάλεσεν αὐτοὺς, καὶ εἶπον· Πάρεσμεν ἔλαμψαν μετὰ εὐφροσύνης τῷ ποιήσαντι αὐτούς. Οι τος ὁ Θεὸς ἡμῶν, οὐ λογισθήσεται ἕτερος πρὸς αὐτ τόν· ἐξεῦρε πᾶσαν ὁδὸν ἐπιστήμης, καὶ ἔδωκεν αὐτὴν Ἰακὼβ τῷ παιδὶ αὐτοῦ, καὶ Ἰσραὴλ τῷ ἡγαπημένῳ ὑπ' αὐτοῦ. Μετὰ ταῦτα ἐπὶ τῆς γῆς ὤφθη, καὶ τοῖς ἀνθρώποις συνανεστράφη. » Οὐδὲν ἐπιλέγειν δεῖ ταῖς θείαις φωναῖς, ἐναργώς τῷ προβλήματι παρισταμέν ναις. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Κ'. ᾿Απὸ τοῦ Ἡσαΐου. — Ὡς ὁ Χριστὸς εἰς Αἴγυπτον ἤξειν προεφητεύετο, καὶ ὅσα ἐπὶ τῇ παρουσίᾳ αὐτοῦ γενήσεσθαι ἔμελλεν. Ορασις Αἰγύπτου. «Ἰδού Κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κούφης, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον, καὶ σεισθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ ἡ καρδία αὐτῶν » EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. · APOLOGETICA. - 89F hat praecepta, cun dicebat : Quicunque biberit ex A aqua quam ego illi dabo, non sitiet in æternum ., Et rursus : Flumina, inquit, « de ventre ejus fuent aquæ vivæ salientis in vitam æternam °. › Et rur- sus : e Si quis sitit, veniat ad me et bibat 1. l'ost hanc igitur de Jerusalem irrigantem influentemque super omne genus hominum, salutarem ra- tiɔnalemque aquam, quæ quidem planius alio quodam in loco indicatur illis verbis: • Ex Sion enim exibit lex, et Verbum Domini de Jerusalem, et judicabit inter gentes ".> — Erit, inquit, Dominus In regem. › Non erit autem in Jerusalem, neque super gente Judæorum, sed in omnem terram in die illa. Et erit Dominus unus, et nomen ejus unum, ambiens omnem terrans. Quæ ipsa quoque con- cordant cum illis quæ a Psalmis accepta sunt, et hic apposita, ubi dicebatur: Regnavit Dominus super gentes 19. . rursus : • Dicite in gentibus, Dominus regnavit "., Hæc autem uno tempore omnia in diebus Domini futura esse prophetia significat. Nam totius prophetiæ initio : Ecce dies, inquit, veniunt Domini, et erunt hæc. . Quæ porro hæc alia, nisi obsidio Jerusalem? et ipsius Domini translatio super montem Olivarum? juxta illud, ‹ Adveniet Dominus,, et quæ acciderunt eo die quo ipse passus est? et aqua vivens, quæ in totum terrarum orbem effluxit et denique regnum Domini omnium gentium obtinens principatum, nomenque ejus unum, complens universam terram? quæ om- nia, quem quidem exitum sortita sint, jam ut in compendio exposuimus. Constat vero etiam illud, quemadmodum ab appellatione Christi Dei derivatum Christianorum nomen, totum terrarum orbem impleverit, quod ipsum sane, oraculum quoque declarat, cum dicit : « Et nonen ejus unum, am- biens omnem terram et solitudinem. » Tibi vero per otium licebit, cum singula verba exploraveris, latius quæ intellexeris contemplari. - CAPUT XIX. A Baruch. Quemadmodum ipse prophetarum Deus, cum omnem viam scientiæ per eam legem, quæ a Moyse data est, iis qui ad circumcisionem perti- nent, ordinasset, posterioribus in terra olim con- spiciendus, atque inter homines versaturus cani- Car. • Quis ascendit in coelum, et accepit eam (dicit autem Sapientiam), et deduxit eam de nubi- bus? Quis transfretavit mare, et iuvenit eam, et ſeret eam super aurum electum ? Non est qui co- gnoscat vitam ejus, neque qui excogitet semitam ėjus. Sed qui scit universa novit eam, repperit eam prudentia sua : qui instruxit eam in sempiternum tempus, implevit eam jumentis quadrupedibus; qui einittit lumen, et vadit, vocavit illud, et obedivit ei cum tremore: et stellæ splenduerunt in custo- diis suis et lælate sunt; vocavit eos, et dixerunt : Adsumus, splenduerunt cum laetitia ei qui fecit ipsas. Ilic est Deus noster, non reputabitur alius ad ipsum reperit omnem viam scientiæ, et dedit eam Jacob puero suo, et Israel dilecto suo. Post hæc in terra visus est, et cum hominibus versatus est . . Nihil adjungere oportet divinis vocibus, quæ evidentissime propositum nostrum confirmant. - CAPUT XX. Ab Isaia. Quemadmodum Christus in Egyptum ilurus canebatur, et quæcunque in adventu ejus fu- tura fuerant. Visio Ægypti. • Ecce Dominus sedet super nube levi, et veniet in Egyptum, et commovebuntur manufacta Ægy- pui a facie ejus, et cor eorum superabitur in eis, et B C D Psal. xlvi, 9. ** Tsal. xcv, 10. • Joan. iv, 13. • Joan. VII, 38. ibid. 57. Isa. 11, 3. ruch 1, 29-38. Ba-
PG 22:477Λίβανον δὲ τὴν Ἱερουσαλὴμ ἀλληγορικῶς σύνηθές ἐστιν ἀποκαλεῖν, ὡς ἐπὶ καιροῦ διὰ τῶν ἀπὸ τῆς θείας γραφῆς ἀποδείξεων παραστήσομεν. ἐν δὴ οὖν τῇ τοῦ θεοῦ εἰς ἀνθρώπους παρουσίᾳ τῇ δηλωθείσῃ ἐρήμῳ, λέγω δὴ τῇ ἐξ ἐθνῶν ἐκκλησίᾳ, τὴν δόξαν τοῦ Λιβάνου δοθήσεσθαι ἡ προκειμένη διδάσκει πρόρρησις. ἀντὶ δὲ τοῦ «καὶ ἡ τιμὴ τοῦ Καρμήλου» ὁ μὲν Ἀκύλας φησίν· «διαπρέπεια τοῦ Καρμήλου καὶ τοῦ Σαρών, αὐτοὶ ὄψονται δόξαν κυρίου», ὁ δὲ Σύμμαχος· «εὐπρέπεια τοῦ Καρμήλου καὶ τοῦ πεδίου, αὐτοὶ ὄψοντα τὴν δόξαν κυρίου», καὶ ὁ Θεοδοτίων δέ· «ὡραιότης», φησί, «τοῦ Καρμήλου καὶ τοῦ Σαρών, αὐτοὶ ὄψονται τὴν δόξαν κυρίου». δι’ ὧν αἰνίττεσθαι ἡγοῦμαι τὴν προφητείαν οὐ τὴν Ἱερουσαλὴμ οὐδὲ τὴν Ἰουδαίαν ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν τὴν χώραν καταξιωθήσεσθαι τῆς ἐνθέου γνώσεως· ὁ γοῦν Κάρμηλος καὶ ὁ καλούμενος Σαρὼν τόποι τῶν ἀλλοφύλων ὑπῆρχον ἐθνῶν. ταῦτα μὲν οὖν πρὸς λέξιν·
Α τὸ κρείττονα ἢ καθ᾿ ἡμᾶς εἶναι. Καὶ νεφέλῃ κούφη ο ὀνομαζομένῃ, διὰ τὸ μὴ ἐξ ἡδυπαθοῦς φθορᾶς, ἀλλὰ ἐξ ἁγίου Πνεύματος συστῆναι, τῇ τῶν Αἰγυπτίων ἐπιδημεί χώρα. Η δ' αἰτία τῆς ἐκεῖσε ἐπιδημίας αὐτοῦ τοῦτον ἔχει τὸν λόγον. Ἐπεὶ γὰρ ἐν αὐτῇ πρώτῃ κατάρξαι τὰ τῆς εἰδωλολάτρου πλάνης μνη μονεύεται, ἐδόκουν τε πάντων ἀνθρώπων μάλιστα δεισιδαιμονέστατοι τυγχάνειν, ἐχθροί τε εἶναι καὶ πολέμιοι τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ, τῶν προφητῶν κατὰ πλεῖστον ὅσον ἀφεστῶτες· εἰκότως αὐτοῖς πρώτοις ή τοῦ Θεοῦ ἐφίστη δύναμις· διὸ καὶ πάντων ἀνθρώπων μᾶλλον παρ' Αἰγυπτίοις ἴσχυσεν ὁ τῆς εὐαγγελικῆς αὐτοῦ διδασκαλίας λόγος. "Οθεν ἡ παρούσα προφη τεία αὐτὸν αὐτοῖς ἐπιδημήσειν τὸν Κύριον θεσπίζει, ἀλλ' οὐχὶ τοὺς Αἰγυπτίους ἤξειν εἰς τὴν Ἰουδαίων χώραν, οὐδέ γε εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα προσκυνήσειν αὐτῷ, οὐδ᾽ ἐνταῦθα, κατὰ τὰ παρὰ Μωϋσεῖ προστε ταγμένα, προσηλυτεύσειν Ἰουδαίοις, οὐδὲ θύσειν θυ σίας ἐν τῷ πρὸς τῇ Ἱερουσαλὴμ θυσιαστηρίῳ· ἀλλὰ τούτων μὲν ἔσεσθαί φησιν οὐδὲν, τὸν δὲ Κύριον αὐ τὸν ἐπιδημήσειν τοῖς Αἰγυπτίοις, καὶ τῆς αὐτοῦ παρουσίας καταξιώσειν τοὺς ἄνδρας, μεγάλων τε ἀγαθῶν καταστήσεσθαι αἴτιον αὐτοῖς. Κατορθώσειν γοῦν αὐτοῦ τὴν ἐπιδημίαν ταῦτα, ἅπερ καὶ αὐτοῖς ἔργοις μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χρι στοῦ ἐπιφάνειαν συνίσταται πεπληρωμένα. Τίνα δὲ ἦν, θεασώμεθα. Οἱ πρὶν τὴν Αἴγυπτον οἰκοῦντες φαῦλοι καὶ μοχθηροί δαίμονες, ἐξ αἰῶνος μακρού τοῖς ξοάνοις ἐμφωλεύοντες, καὶ τὰς τῶν Αἰγυπτίων ψυχὰς πάσῃ δεισιδαιμονίας πλάνῃ καταδουλούμενοι, συναισθόμενοι ξένης τινὸς καὶ ἐνθέου δυνάμεως ἐπι δημούσης αὐτοῖς, αὐτίκα συνεκινοῦντο σάλον καὶ κλόνον ἐν ἑαυτοῖς πάσχοντες, ἥ τε καρδία αὐτῶν καὶ διανοητική δύναμις ἡττᾶτο ἔνδον ἐν ἑαυτοῖς, ὑποχω ροῦσα καὶ νικωμένη ὑπὸ τῆς ἀοράτως συνελαυνού- σης, καὶ πυρὸς δίκην ἀῤῥήτῳ λόγῳ φλεγούσης αύ τοὺς δυνάμεως. Αλλά τότε μὲν ἀοράτως οἱ δαίμονες ταῦτα ἔπασχον ἐπὶ τῇ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰς τὴν Αἴγυπτον ἐνσάρκῳ ἐπιδημίᾳ. Ἐπειδὴ δὲ μετὰ ταῦτα γυμνῶς ἤδη λοιπὸν τὸ περὶ αὐτοῦ Εὐαγγέλιον τοῖς Αἰγυπτίοις, ώσπεροῦν καὶ τοῖς λοι- ποῖς ἔθνεσιν, ἐκηρύττετο, ἥ τε ἀόρατος αὐτοῦ δύνα μις σὺν τοῖς ἀποστόλοις αὐτοῦ παρῆν ἀφανῶς συμ πράττουσα αὐτοῖς, καὶ συνεργοῦσα, καὶ καταγγέλ λουσα δι' αὐτῶν τὴν εὐσεβῆ διδασκαλίαν αὐτοῦ, μόνον τὸν ἕνα, καὶ μόνον ἀληθῆ Θεὸν εὐσεβεῖν παρα κελευομένη, τῶν δὲ δαιμόνων τοὺς πάλαι πεπλανη μένους ἀφιστῶσα· ἐνταῦθα λοιπόν ἤδη Αιγυπτίοις, ώσπεροῦν καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι, στάσις καὶ πόλε μος ἐμφύλιος συνίστατο, τῶν μὲν ἀναχωρούντων τῆς πολυθέου πλάνης, καὶ τῷ Θεοῦ Χριστοῦ λόγῳ προσ- τρεχόντων, τῶν δὲ ἐξ ἐναντίας τούτοις πολεμούν των, καὶ ὑπὸ τῶν οἰκείων δαιμόνων ἐξοιστρουμένων, ὡς καὶ ἀδελφοὺς ἀλλήλων διίστασθαι, καὶ τοὺς φιλ τάτους διὰ ξιφῶν χωρεῖν τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκα- λίας ένεκεν. Φησὶν ὁ χρησμός· «Καὶ ἐπεγερθήσονται Αἰγύπτιοι ἐπ' Αἰγυπτίους, καὶ πολεμήσει ἄνθρωπος τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ ἄνθρωπος τὸν πλησίον αὐ τοῦ. › Πιστοῦται δὲ τὴν προφητικὴν πρόρρησιν καὶ EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - acceperat, conjunctus (quod sane corpus, crassum quidem erat ob corporeæ materiæ duriorem natu- Fam; at rursus leve, eo quod præstantius esset quam ea quæ ad nos pertinent, ex quo etiam levis nubes nominatur, propterea quod non ex volupta- ria corruptione, sed de Spiritu sancto constabat), in terra Ægyptiorum diversatur. Causa autem cur illuc accesserit, rationem hanc habet. Quoniam enim in Ægypto initium accepisse ea quæ ad er- rorem colendi simulacra pertinent, memorantur, et videbantur omnium hominum superstitiosissimi esse Ægyptii, inimicique atque hostes populi Dei, longissimeque a prophetis abesse, merito primum apud illos Dei virtus commorata est: quapropter plus apud Ægyptios, quam apud omnes alios ho- mines, evangelicæ illius doctrinæ verbum invaluit : ex quo ipsum Dominum ad illos accessurum, et cum illis moraturum præsens prophetia divinat. At non Ægyptios in terram Judæorum venturos, neque Herosolyma, ut ibi illum adorent, neque vero ibidem inter Judæos ex iis quæ a Mose in- stituta sunt peregrinaturos, neque sacrificaturos in eo, quod est in Jerusalem, altari: sed borum quidem nihil prorsus ait futurum, at ipsum Do- minum aditurum Egyptios, et suo adventu ho- mines dignaturum, magnorumque bonorum ipsis auctorem futurum. Directuram siquidem perfectu- ramque illius inter illos commorationem, ea quæ jam re ipsa post Salvatoris nostri Jesu Christi ad- ventum, completa cernuntur; quæ porro hac sint, inspiciamus. Ii qui prius incolebant Ægyptum, vi- țiosi pravique dæmones, per multa sæcula in si- mulacris latitantes, animasque Ægyptiorum omni superstitionis errori addicentes ac subjicientes, cum sensissent novam quamdam divinamque virtutem ad se accessisse, illico commoti sunt, et fluctua- tionem ac perturbationem in seipsis pertulerunt, corque ipsorum et vis intelligendi intrinsecus in ipsis convicta sunt, cesseruntque ac fugata sunt ab ea virtute, quæ visum effugiens illos compellebat, et ignis instar ineffabili quadam ratione adurebat. Et tunc quidem invisibiliter dæmones talia passi sunt, cum Salvator noster Jesus Christus in Ægy- plum cum visibili corpore pervenit. At vero postquam plane jam ipsius Evangelium ad Agy- D plios, sicut ad reliquas gentes perlatum est, et in- visibilis ejus virtus, una cum ejus apostolis adfuit, quæ latenter illos adjuvaret, et una cum illis rem negotiumque gereret, ac per eos religiosam piam- que ipsius doctrinam denuntiaret, unumque solum ac verum Deum colere adhortaretur, et eos a dæ- monibus averteret, qui prius decepti fuerant: hic jan tum Ægyptiis sicut etiam reliquis gentibus se- ditio bellumque intestinum exortum est, cum alii quidem ab errore colendi plures deos recederent, et ad Christi Dei Verbum concurrerent, alii vero e contrario hos ipsos oppugnarent,atque ad hujusmodi facinus a domesticis dæmonibus furore quodam concitarentur, adeo ut fratres a fratribus disjun- B
καὶ κατὰ διάνοιαν δὲ εἰσέτι σήμερον οἱ πρὶν τὰς ψυχὰς πεπηρωμένοι, ὡς ξύλα καὶ λίθους καὶ τὴν λοιπὴν ἄψυχον ὕλην δαίμονάς τε περιγείους καὶ πνεύματα πονηρὰ ἀντὶ τοῦ θεοῦ τῶν ὅλων προσκυνεῖν, οἵ τε τὰ ὦτα τῆς διανοίας κεκωφωμένοι καὶ σκάζοντες καὶ παρειμένοι τὸν πάντα ἑαυτῶν βίον τούτων ἁπάντων καὶ τῶν ἄλλων παθῶν τε καὶ ἀρρωστημάτων διὰ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας εἰσέτι καὶ νῦν ἀπαλλάττονται, πολὺ κρείττονος ἢ κατὰ σῶμα ἰάσεως καὶ ὠφελείας ἀξιούμενοι, καὶ τῆς εἰς ἀνθρώπους τοῦ θεοῦ λόγου παρουσίας ἐναργῆ τὴν θείαν καὶ ὑπὲρ ἄνθρωπον δύναμιν ἐπιδεικνύμενοι. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. «Ἄκουέ μου, Ἰακώβ, καὶ Ἰσραὴλ ὃν ἐγὼ καλῶ· ἐγώ εἰμι πρῶτος, καὶ ἐγώ εἰμι εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ ἡ χείρ μου ἐθεμελίωσε τὴν γῆν, ἡ δεξιά μου ἐστερέωσεν τὸν οὐρανόν», καὶ ἐπιφέρει λέγων· «καὶ νῦν κύριος κύριος ἀπέσταλκέν με καὶ τὸ πνεῦμα αὐτοῦ». Ἔχεις κἀνταῦθα κύριον τὸν ἀποστελλόμενον καὶ τὸν ἀποστέλλοντα, δηλαδὴ τὸν πατέρα καὶ θεὸν τῶν ὅλων, συνήθως δὶς κύριον ὀνομαζόμενον. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. «Οὕτως λέγει κύριος, ποῖον τοῦτο τὸ βιβλίον τοῦ ἀποστασίου τῆς μητρὸς ὑμῶν, ᾧ ἐξαπέστειλα αὐτήν;
Α τὸ κρείττονα ἢ καθ᾿ ἡμᾶς εἶναι. Καὶ νεφέλῃ κούφη ο ὀνομαζομένῃ, διὰ τὸ μὴ ἐξ ἡδυπαθοῦς φθορᾶς, ἀλλὰ ἐξ ἁγίου Πνεύματος συστῆναι, τῇ τῶν Αἰγυπτίων ἐπιδημεί χώρα. Η δ' αἰτία τῆς ἐκεῖσε ἐπιδημίας αὐτοῦ τοῦτον ἔχει τὸν λόγον. Ἐπεὶ γὰρ ἐν αὐτῇ πρώτῃ κατάρξαι τὰ τῆς εἰδωλολάτρου πλάνης μνη μονεύεται, ἐδόκουν τε πάντων ἀνθρώπων μάλιστα δεισιδαιμονέστατοι τυγχάνειν, ἐχθροί τε εἶναι καὶ πολέμιοι τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ, τῶν προφητῶν κατὰ πλεῖστον ὅσον ἀφεστῶτες· εἰκότως αὐτοῖς πρώτοις ή τοῦ Θεοῦ ἐφίστη δύναμις· διὸ καὶ πάντων ἀνθρώπων μᾶλλον παρ' Αἰγυπτίοις ἴσχυσεν ὁ τῆς εὐαγγελικῆς αὐτοῦ διδασκαλίας λόγος. "Οθεν ἡ παρούσα προφη τεία αὐτὸν αὐτοῖς ἐπιδημήσειν τὸν Κύριον θεσπίζει, ἀλλ' οὐχὶ τοὺς Αἰγυπτίους ἤξειν εἰς τὴν Ἰουδαίων χώραν, οὐδέ γε εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα προσκυνήσειν αὐτῷ, οὐδ᾽ ἐνταῦθα, κατὰ τὰ παρὰ Μωϋσεῖ προστε ταγμένα, προσηλυτεύσειν Ἰουδαίοις, οὐδὲ θύσειν θυ σίας ἐν τῷ πρὸς τῇ Ἱερουσαλὴμ θυσιαστηρίῳ· ἀλλὰ τούτων μὲν ἔσεσθαί φησιν οὐδὲν, τὸν δὲ Κύριον αὐ τὸν ἐπιδημήσειν τοῖς Αἰγυπτίοις, καὶ τῆς αὐτοῦ παρουσίας καταξιώσειν τοὺς ἄνδρας, μεγάλων τε ἀγαθῶν καταστήσεσθαι αἴτιον αὐτοῖς. Κατορθώσειν γοῦν αὐτοῦ τὴν ἐπιδημίαν ταῦτα, ἅπερ καὶ αὐτοῖς ἔργοις μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χρι στοῦ ἐπιφάνειαν συνίσταται πεπληρωμένα. Τίνα δὲ ἦν, θεασώμεθα. Οἱ πρὶν τὴν Αἴγυπτον οἰκοῦντες φαῦλοι καὶ μοχθηροί δαίμονες, ἐξ αἰῶνος μακρού τοῖς ξοάνοις ἐμφωλεύοντες, καὶ τὰς τῶν Αἰγυπτίων ψυχὰς πάσῃ δεισιδαιμονίας πλάνῃ καταδουλούμενοι, συναισθόμενοι ξένης τινὸς καὶ ἐνθέου δυνάμεως ἐπι δημούσης αὐτοῖς, αὐτίκα συνεκινοῦντο σάλον καὶ κλόνον ἐν ἑαυτοῖς πάσχοντες, ἥ τε καρδία αὐτῶν καὶ διανοητική δύναμις ἡττᾶτο ἔνδον ἐν ἑαυτοῖς, ὑποχω ροῦσα καὶ νικωμένη ὑπὸ τῆς ἀοράτως συνελαυνού- σης, καὶ πυρὸς δίκην ἀῤῥήτῳ λόγῳ φλεγούσης αύ τοὺς δυνάμεως. Αλλά τότε μὲν ἀοράτως οἱ δαίμονες ταῦτα ἔπασχον ἐπὶ τῇ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰς τὴν Αἴγυπτον ἐνσάρκῳ ἐπιδημίᾳ. Ἐπειδὴ δὲ μετὰ ταῦτα γυμνῶς ἤδη λοιπὸν τὸ περὶ αὐτοῦ Εὐαγγέλιον τοῖς Αἰγυπτίοις, ώσπεροῦν καὶ τοῖς λοι- ποῖς ἔθνεσιν, ἐκηρύττετο, ἥ τε ἀόρατος αὐτοῦ δύνα μις σὺν τοῖς ἀποστόλοις αὐτοῦ παρῆν ἀφανῶς συμ πράττουσα αὐτοῖς, καὶ συνεργοῦσα, καὶ καταγγέλ λουσα δι' αὐτῶν τὴν εὐσεβῆ διδασκαλίαν αὐτοῦ, μόνον τὸν ἕνα, καὶ μόνον ἀληθῆ Θεὸν εὐσεβεῖν παρα κελευομένη, τῶν δὲ δαιμόνων τοὺς πάλαι πεπλανη μένους ἀφιστῶσα· ἐνταῦθα λοιπόν ἤδη Αιγυπτίοις, ώσπεροῦν καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι, στάσις καὶ πόλε μος ἐμφύλιος συνίστατο, τῶν μὲν ἀναχωρούντων τῆς πολυθέου πλάνης, καὶ τῷ Θεοῦ Χριστοῦ λόγῳ προσ- τρεχόντων, τῶν δὲ ἐξ ἐναντίας τούτοις πολεμούν των, καὶ ὑπὸ τῶν οἰκείων δαιμόνων ἐξοιστρουμένων, ὡς καὶ ἀδελφοὺς ἀλλήλων διίστασθαι, καὶ τοὺς φιλ τάτους διὰ ξιφῶν χωρεῖν τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκα- λίας ένεκεν. Φησὶν ὁ χρησμός· «Καὶ ἐπεγερθήσονται Αἰγύπτιοι ἐπ' Αἰγυπτίους, καὶ πολεμήσει ἄνθρωπος τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ ἄνθρωπος τὸν πλησίον αὐ τοῦ. › Πιστοῦται δὲ τὴν προφητικὴν πρόρρησιν καὶ EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - acceperat, conjunctus (quod sane corpus, crassum quidem erat ob corporeæ materiæ duriorem natu- Fam; at rursus leve, eo quod præstantius esset quam ea quæ ad nos pertinent, ex quo etiam levis nubes nominatur, propterea quod non ex volupta- ria corruptione, sed de Spiritu sancto constabat), in terra Ægyptiorum diversatur. Causa autem cur illuc accesserit, rationem hanc habet. Quoniam enim in Ægypto initium accepisse ea quæ ad er- rorem colendi simulacra pertinent, memorantur, et videbantur omnium hominum superstitiosissimi esse Ægyptii, inimicique atque hostes populi Dei, longissimeque a prophetis abesse, merito primum apud illos Dei virtus commorata est: quapropter plus apud Ægyptios, quam apud omnes alios ho- mines, evangelicæ illius doctrinæ verbum invaluit : ex quo ipsum Dominum ad illos accessurum, et cum illis moraturum præsens prophetia divinat. At non Ægyptios in terram Judæorum venturos, neque Herosolyma, ut ibi illum adorent, neque vero ibidem inter Judæos ex iis quæ a Mose in- stituta sunt peregrinaturos, neque sacrificaturos in eo, quod est in Jerusalem, altari: sed borum quidem nihil prorsus ait futurum, at ipsum Do- minum aditurum Egyptios, et suo adventu ho- mines dignaturum, magnorumque bonorum ipsis auctorem futurum. Directuram siquidem perfectu- ramque illius inter illos commorationem, ea quæ jam re ipsa post Salvatoris nostri Jesu Christi ad- ventum, completa cernuntur; quæ porro hac sint, inspiciamus. Ii qui prius incolebant Ægyptum, vi- țiosi pravique dæmones, per multa sæcula in si- mulacris latitantes, animasque Ægyptiorum omni superstitionis errori addicentes ac subjicientes, cum sensissent novam quamdam divinamque virtutem ad se accessisse, illico commoti sunt, et fluctua- tionem ac perturbationem in seipsis pertulerunt, corque ipsorum et vis intelligendi intrinsecus in ipsis convicta sunt, cesseruntque ac fugata sunt ab ea virtute, quæ visum effugiens illos compellebat, et ignis instar ineffabili quadam ratione adurebat. Et tunc quidem invisibiliter dæmones talia passi sunt, cum Salvator noster Jesus Christus in Ægy- plum cum visibili corpore pervenit. At vero postquam plane jam ipsius Evangelium ad Agy- D plios, sicut ad reliquas gentes perlatum est, et in- visibilis ejus virtus, una cum ejus apostolis adfuit, quæ latenter illos adjuvaret, et una cum illis rem negotiumque gereret, ac per eos religiosam piam- que ipsius doctrinam denuntiaret, unumque solum ac verum Deum colere adhortaretur, et eos a dæ- monibus averteret, qui prius decepti fuerant: hic jan tum Ægyptiis sicut etiam reliquis gentibus se- ditio bellumque intestinum exortum est, cum alii quidem ab errore colendi plures deos recederent, et ad Christi Dei Verbum concurrerent, alii vero e contrario hos ipsos oppugnarent,atque ad hujusmodi facinus a domesticis dæmonibus furore quodam concitarentur, adeo ut fratres a fratribus disjun- B
PG 22:479ἢ τίνι ὑπόχρεῳ πέπρακα ὑμᾶς; ἰδοὺ ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε καὶ ταῖς ἀνομίαις ὑμῶν ἐξαπέστειλα τὴν μητέρα ὑμῶν, διότι ἦλθον, καὶ οὐκ ἦν ἄνθρωπος, ἐκάλεσα, καὶ οὐκ ἦν ὁ ὑπακούων, μὴ οὐχὶ ἰσχύει ἡ χείρ μου τοῦ ῥύσασθαι; ἢ οὐκ ἰσχύω τοῦ ἐξελέσθαι;» εἶτ’ ἐπὶ τῆς αὐτῆς προφητείας ὑποβάς· «ἐγὼ δέ», φησίν, «οὐκ ἀπειθῶ οὐδὲ ἀντιλέγω. τὸν νῶτόν μου ἔδωκα εἰς μάστιγας, τὰς δὲ σιαγόνας μου εἰς ῥαπίσματα, τὸ δὲ πρόσωπόν μου οὐκ ἀπέστρεψα ἀπὸ αἰσχύνης ἐμπτυσμάτων». Αὐτὸς ὁ κύριος διὰ τούτων τὴν εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ παρουσίαν σαφῶς ὁμολογῶν ἀπελέγχει τὸν Ἰουδαίων λαόν, ὅτι μὴ ἐλθόντα αὐτὸν καταδέξονται, μηδὲ καλοῦντι ὑπακούσονται. καὶ τοῦθ’, ὥσπερ ἀπολογούμενος, αἴτιον τῆς αὐτῶν ἐκείνων ἀποβολῆς γεγονέναι διδάσκει· ἐπεὶ γὰρ «ἦλθον», φησίν, «καὶ οὐκ ἦν» ἐν ὑμῖν «ἄνθρωπος, ἐκάλεσά τε καὶ οὐδεὶς ἦν ὁ ὑπακούων», διὰ τοῦτο, φησίν, «ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε», ἅτε αὐτοὶ ἀφ’ ἑαυτῶν ἀποστάται τῆς ἐμῆς κλήσεως καταστάντες, ἀλλ’ οὐκ ἐμοῦ «βιβλίον» ὑμῖν «ἀποστασίου» δεδωκότος. σαφῶς δὲ ταῦτα πρὸς τὸν ἐκ περιτομῆς λαὸν ἀποτείνεται. ὁμοῦ δὲ τὰ περὶ τὸ πάθος τετολμημένα αὐτοῖς δηλοῖ λέγων·
αὐτὸς ὁ Σωτὴρ ἡμῶν, φάσκων ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις· Α Παραδώσει ἀδελφὸς ἀδελφὸν εἰς θάνατον, καὶ πα τὴρ τέκνον, καὶ ἐπαναστήσονται τέκνα ἐπὶ γονεῖς, καὶ θανατώσουσιν αὐτούς. » Καὶ αὖθις· « Μὴ νομί σητε, ὅτι ἦλθον εἰρήνην δοῦναι ἐν τῇ γῇ, οὐχὶ λέγω ὑμῖν, ἀλλ' ἡ διαμερισμόν· ἔσονται γὰρ ἀπὸ τοῦ νῦν τέντε ἐν οἴκῳ ἑνὶ διαμεμερισμένοι· τρεῖς ἐπὶ δυσὶν, καὶ δύο ἐπὶ τρισί. Διαμερισθήσονται πατὴρ ἐπὶ υἱῷ, καὶ υἱὸς ἐπὶ πατρί, μήτηρ ἐπὶ τὴν θυγατέρα, καὶ θυγάτηρ ἐπὶ τὴν μητέρα, πενθερὰ ἐπὶ τὴν νύμφην, καὶ νύμφη ἐπὶ τὴν πενθεράν. » Τί γὰρ ταῦτα τῆς προφητικής διαφέροι ἂν φωνῆς, ἐπὶ τῇ τοῦ Κυρίου εἰς Αἴγυπτον παρουσίᾳ λεγούσης, επεγερθήσεσθαι Αἰγυπτίους κατ' Αἰγυπτίων, καὶ πολεμήσειν ἄνθρωπ πον τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ; Καὶ νόμος δὲ ὁ τῆς Καινῆς Διαθήκης τοῦ Χριστοῦ ἐπὶ νόμον τὸν τῆς πολυθέου δεισιδαιμονίας ηγείρετο, ὅτε τῶν εἰδωλολατρῶν ἐθνῶν νόμος τὴν Χριστοῦ πολεμῶν διδασκαλίαν, πότ λις τε καὶ πολιτεία τῆς ἐν Χριστῷ Ἐκκλησίας τοῖς τῶν ἀπίστων ἐθνῶν πολιτεύμασιν ἐπανίστατο. Διὸ λέλεκται· « Πόλις ἐπὶ πόλιν, καὶ νόμος ἐπὶ νόμον. » Εστι δὲ ἐπὶ τούτοις τοὺς Αἰγυπτίους πάντας τοὺς εἰ δωλολάτρας, τό τε ἐνεργοῦν ἐν αὐτοῖς τῆς εἰδωλολα τρείας πνεῦμα, συνιδείν ταραττομένους εἰσέτι νῦν, καὶ πολλὰ μὲν βουλευομένους κατὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας, ὡς ἂν σβέσοιεν αὐτὴν, καὶ ἐξ ἀνθρώ των ἀφανίσοιεν, διασκεδαννυμένους δὲ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, φήσαντος ἐν τῇ προφητείᾳ· ι Καὶ ταραχθήσεται τὸ πνεῦμα τῶν Αἰγυπτίων ἐν αὐτοῖς, καὶ τὴν βουλὴν αὐτῶν διασκεδάσω. › Μυρία δὲ ὅσα πυνθανόμενοι καὶ Επερωτῶντες καθ' ἡμῶν ἔν τε χρησμοῖς καὶ μαντείαις τοὺς θεοὺς αὐτῶν, καὶ τοὺς ἐν τοῖς ἀγάλμασιν ἐμφω- λεύοντας δαίμονας, τούς τε πάλαι ἐν αὐτοῖς πολλὰ δυναμένους ἐγγαστριμύθους, οὐδέν τι πλέον ἐξ αὐτῶν ἔχουσι. Διό φησιν ὁ λόγος· . Καὶ ἐπερωτήσουσι τοὺς θεοὺς αὐτῶν, καὶ τὰ ἀγάλματα αὐτῶν, καὶ τοὺς ἐγ γαστριμύθους. » Αλλ' οὐδεμιᾶς γάρ, φησί, τεύξον και βοηθείας οἱ ἐπὶ τοὺς πεπλανημένως δοκοῦντας αὐτῶν εἶναι θεοὺς καταφεύγοντες, τότε μάλιστα αυτ τοὺς τοῦ Θεοῦ κυρίοις σκληροῖς καὶ βασιλεῦσι παρα- διδόντος, ὅτε τοῖς δαίμοσιν αὑτῶν πειθόμενοι, καὶ ὑπ' αὐτῶν ἐνεργούμενοι, τοὺς κατὰ τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Θεοῦ διωγμοὺς ἐπεγείρουσιν. Ἔνθα μοι τὸν νοῦν επιστήσεις, τίνα τρόπον μέχρι μὲν τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐπιφανείας οἰκείοις βασιλεῦσιν Ιδίως καὶ καθ᾿ ἑαυτὴν πᾶσα Αἴγυπτος κέχρητο, ἐν αὐτονομίᾳ τε καὶ ἐν ἐλευθερίᾳ διήγον οἱ Αἰγύπτιοι, δυναστεία δὲ αὐτῶν ἐξ αἰῶνος μακρά τις καὶ πολλὴ βεβόητο, ἐξ ἐκείνου τε πρώτου Ρωμαίων Αὐγούστου, καθ᾽ ἂν ὁ Κύριος ἡμῶν ἐγεγέννητο, χειρωσαμένου τὴν Αίγυπτον, ὑστάτης τε τῶν Πτολεμαίων Κλεοπάτρας ὁλούσης, ὑπὸ τὴν Ῥωμαίων γεγόνασιν ἐξουσίαν, ὑπό τε τοὺς αὐτῶν νόμους, καὶ ἐπιτάγματα, τῆς προ- τέρας αὐτονομίας καὶ ἐλευθερίας ἀφῃρημένοι· ὡς καὶ ἐν τούτῳ τὸ προφητικὸν ἐπαληθεύειν λόγιον, περὶ μὲν τῶν εἰς τοὺς τόπους ἐκπεμπομένων ἐπιτρό- των τε καὶ ἡγουμένων, καὶ περὶ τῶν λοιπῶν ἐν μέρει " DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. gerentur, et doctrina Christi causa, etiam charissi- • Matth. x, 21. Luc. xii, 31-33. B C D mos sibi gladiis transfigerent. Ait enim oraculum: . Et excitabuntur Ægyptii contra Ægyptios, et bellum geret homo contra fratrem suum, et homo contra proximum suum. Confirmat autem pro- pheticam prædictionem etiam ipse Salvator noster in Evangeliis, dicens: Tradet frater fratrem in mortem, et pater filium, et consurgent filii adver- sus parentes, et interficient eos "., Et rursus : • Nolite putare quod venerim pacem mittere in terram, non dico vobis, sed separationem; erunt enim ex hoc, quinque in domo una, tres divisi ad- versus duos, et duo adversus tres. Separabuntur, pater contra filium, et filius contra patrem, mater contra filiam, et filia contra matrem, socrus contra aurum, et nurus contra socrum s. Hæc enim in quo tandem a voce prophetica diferunt, quæ quo tempore Dominus in Ægyptum adveniet, ait surrecturos Ægyptios contra Ægyptios? et bellum gesturum hominem contra fratrem suum? Tunc vero Novi Testamenti lex, cujus Christus auctor, contra legem superstitionis, in qua plures dii cole- bantur, surrexit, cum videlicet gentium simulacra adorantium lex, Christi doctrinam oppugnans, et civitas ac respublica ejus Ecclesiæ quæ in Christo consistit, adversus ritus atque instituta non creden- tium nationum suscitata est. Ex quo illud dictum est: • Civitas adversus civitatem, et lex adversus legem.. Deinde licet plane Ægyptios et omnes simulacrorum cultores, eumque qui in ipsis vim suam exercet su- perstitionis spiritum, intueri etiam nunc perturbatos, et multum quidem consultantes, et commini- scentes contra Christi doctrinam, ut eam exstin- guant, atque ex hominibus deleant : dispergi au- tem ac dissipari a Deo, qui ait in ipsa prophetia : ⚫ Et conturbabitur spiritus Ægyptiorum in eis, et consilium eorum dissipabo. › Cumque innumera- bilia sint quæ interrogent ac sciscitentur in ora- culis ac divinationibus, adversum nos, quoties deos suos, et latitantes in simulacris dæmonas, et eos qui prius in ipsis multum poterant, pytho- nas, adeunt : nihil tamen amplius ex illis habent. Quapropter oraculum ait : < Et interrogabunt deos suos, et simulacra sua, et pythonas. Sed enim, inquit, nullum plane obtinebunt auxilium, qui- cunque ad eos qui ipsorum dii esse videantur, quique ipsos antea deceperint, confugient, tunc utique maxime eos ipsos dominis ac regibus aspe ris tradente Domino, cum dæmonibus suis auscul- tautes, et ab ilis instincti, insectationes adversus Dei Ecclesiam concitabunt. Hic mihi animum ad- vertas diligenter velim, quonam pacto usque ad Salvatoris nostri Jesu Christi adventum, suis re- gibus seorsum ac per se tota Ægyptus uteretur, et in suo ipsorum jure ac libertate degerent Ægyptii, potestasque illorum ab initio quam longa et quam multa fama feratur fuisse, et quemadmodum ex
«τὸν νῶτόν μου δέδωκα εἰς μάστιγας, τὰς δὲ σιαγόνας μου εἰς ῥαπίσματα», καὶ τὰ τούτοις ἑξῆς. καὶ ταῦτα ἐπὶ σχολῆς τῆς προσηκούσης τεύξεται ἑρμηνείας. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. «Τάδε λέγει κύριος, δι’ ὑμᾶς τὸ ὄνομά μου βλασφημεῖται ἐν τοῖς ἔθνεσιν. διὰ τοῦτο γνώσεται ὁ λαός μου [τὸ ὄνομά μου] ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, ὅτι ἐγώ εἰμι αὐτὸς ὁ λαλῶν· πάρειμι ὡς ὥρα ἐπὶ τῶν ὀρέων, ὡς πόδες εὐαγγελιζομένου ἀκοὴν εἰρήνης, ὡς εὐαγγελιζόμενος ἀγαθά, ὅτι ἀκουστὴν ποιήσω τὴν σωτηρίαν σου, λέγων, Σιὼν βασιλεύσει σου ὁ θεός. φωνὴ τῶν φυλαςσόντων σε ὑψώθη, καὶ τῇ φωνῇ ἅμα εὐφρανθήσονται· ὅτι ὀφθαλμοὶ πρὸς ὀφθαλμοὺς ὄψονται, ἡνίκα ἂν ἐλεήσῃ κύριος τὴν Σιών. ῥηξάτω εὐφροσύνην ἅμα τὰ ἔρημα Ἱερουσαλήμ, ὅτι ἠλέησεν κύριος αὐτὴν καὶ ἐρρύσατο Ἱερουσαλήμ. καὶ ἀποκαλύψει τὸν βραχίονα τὸν ἅγιον αὐτοῦ ἐνώπιον πάντων τῶν ἐθνῶν, καὶ ὄψονται πάντα τὰ ἄκρα τῆς γῆς τὴν σωτηρίαν τὴν παρὰ τοῦ θεοῦ ἡμῶν.» Τούτοις ἑξῆς ἐπισυνῆπται ὑφ’ ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εἱρμὸν ἡ περὶ τοῦ πάθους τοῦ Χριστοῦ προφητεία, ἣν καὶ ἐπὶ σχολῆς ἐκθήσομαι.
αὐτὸς ὁ Σωτὴρ ἡμῶν, φάσκων ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις· Α Παραδώσει ἀδελφὸς ἀδελφὸν εἰς θάνατον, καὶ πα τὴρ τέκνον, καὶ ἐπαναστήσονται τέκνα ἐπὶ γονεῖς, καὶ θανατώσουσιν αὐτούς. » Καὶ αὖθις· « Μὴ νομί σητε, ὅτι ἦλθον εἰρήνην δοῦναι ἐν τῇ γῇ, οὐχὶ λέγω ὑμῖν, ἀλλ' ἡ διαμερισμόν· ἔσονται γὰρ ἀπὸ τοῦ νῦν τέντε ἐν οἴκῳ ἑνὶ διαμεμερισμένοι· τρεῖς ἐπὶ δυσὶν, καὶ δύο ἐπὶ τρισί. Διαμερισθήσονται πατὴρ ἐπὶ υἱῷ, καὶ υἱὸς ἐπὶ πατρί, μήτηρ ἐπὶ τὴν θυγατέρα, καὶ θυγάτηρ ἐπὶ τὴν μητέρα, πενθερὰ ἐπὶ τὴν νύμφην, καὶ νύμφη ἐπὶ τὴν πενθεράν. » Τί γὰρ ταῦτα τῆς προφητικής διαφέροι ἂν φωνῆς, ἐπὶ τῇ τοῦ Κυρίου εἰς Αἴγυπτον παρουσίᾳ λεγούσης, επεγερθήσεσθαι Αἰγυπτίους κατ' Αἰγυπτίων, καὶ πολεμήσειν ἄνθρωπ πον τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ; Καὶ νόμος δὲ ὁ τῆς Καινῆς Διαθήκης τοῦ Χριστοῦ ἐπὶ νόμον τὸν τῆς πολυθέου δεισιδαιμονίας ηγείρετο, ὅτε τῶν εἰδωλολατρῶν ἐθνῶν νόμος τὴν Χριστοῦ πολεμῶν διδασκαλίαν, πότ λις τε καὶ πολιτεία τῆς ἐν Χριστῷ Ἐκκλησίας τοῖς τῶν ἀπίστων ἐθνῶν πολιτεύμασιν ἐπανίστατο. Διὸ λέλεκται· « Πόλις ἐπὶ πόλιν, καὶ νόμος ἐπὶ νόμον. » Εστι δὲ ἐπὶ τούτοις τοὺς Αἰγυπτίους πάντας τοὺς εἰ δωλολάτρας, τό τε ἐνεργοῦν ἐν αὐτοῖς τῆς εἰδωλολα τρείας πνεῦμα, συνιδείν ταραττομένους εἰσέτι νῦν, καὶ πολλὰ μὲν βουλευομένους κατὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας, ὡς ἂν σβέσοιεν αὐτὴν, καὶ ἐξ ἀνθρώ των ἀφανίσοιεν, διασκεδαννυμένους δὲ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, φήσαντος ἐν τῇ προφητείᾳ· ι Καὶ ταραχθήσεται τὸ πνεῦμα τῶν Αἰγυπτίων ἐν αὐτοῖς, καὶ τὴν βουλὴν αὐτῶν διασκεδάσω. › Μυρία δὲ ὅσα πυνθανόμενοι καὶ Επερωτῶντες καθ' ἡμῶν ἔν τε χρησμοῖς καὶ μαντείαις τοὺς θεοὺς αὐτῶν, καὶ τοὺς ἐν τοῖς ἀγάλμασιν ἐμφω- λεύοντας δαίμονας, τούς τε πάλαι ἐν αὐτοῖς πολλὰ δυναμένους ἐγγαστριμύθους, οὐδέν τι πλέον ἐξ αὐτῶν ἔχουσι. Διό φησιν ὁ λόγος· . Καὶ ἐπερωτήσουσι τοὺς θεοὺς αὐτῶν, καὶ τὰ ἀγάλματα αὐτῶν, καὶ τοὺς ἐγ γαστριμύθους. » Αλλ' οὐδεμιᾶς γάρ, φησί, τεύξον και βοηθείας οἱ ἐπὶ τοὺς πεπλανημένως δοκοῦντας αὐτῶν εἶναι θεοὺς καταφεύγοντες, τότε μάλιστα αυτ τοὺς τοῦ Θεοῦ κυρίοις σκληροῖς καὶ βασιλεῦσι παρα- διδόντος, ὅτε τοῖς δαίμοσιν αὑτῶν πειθόμενοι, καὶ ὑπ' αὐτῶν ἐνεργούμενοι, τοὺς κατὰ τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Θεοῦ διωγμοὺς ἐπεγείρουσιν. Ἔνθα μοι τὸν νοῦν επιστήσεις, τίνα τρόπον μέχρι μὲν τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐπιφανείας οἰκείοις βασιλεῦσιν Ιδίως καὶ καθ᾿ ἑαυτὴν πᾶσα Αἴγυπτος κέχρητο, ἐν αὐτονομίᾳ τε καὶ ἐν ἐλευθερίᾳ διήγον οἱ Αἰγύπτιοι, δυναστεία δὲ αὐτῶν ἐξ αἰῶνος μακρά τις καὶ πολλὴ βεβόητο, ἐξ ἐκείνου τε πρώτου Ρωμαίων Αὐγούστου, καθ᾽ ἂν ὁ Κύριος ἡμῶν ἐγεγέννητο, χειρωσαμένου τὴν Αίγυπτον, ὑστάτης τε τῶν Πτολεμαίων Κλεοπάτρας ὁλούσης, ὑπὸ τὴν Ῥωμαίων γεγόνασιν ἐξουσίαν, ὑπό τε τοὺς αὐτῶν νόμους, καὶ ἐπιτάγματα, τῆς προ- τέρας αὐτονομίας καὶ ἐλευθερίας ἀφῃρημένοι· ὡς καὶ ἐν τούτῳ τὸ προφητικὸν ἐπαληθεύειν λόγιον, περὶ μὲν τῶν εἰς τοὺς τόπους ἐκπεμπομένων ἐπιτρό- των τε καὶ ἡγουμένων, καὶ περὶ τῶν λοιπῶν ἐν μέρει " DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. gerentur, et doctrina Christi causa, etiam charissi- • Matth. x, 21. Luc. xii, 31-33. B C D mos sibi gladiis transfigerent. Ait enim oraculum: . Et excitabuntur Ægyptii contra Ægyptios, et bellum geret homo contra fratrem suum, et homo contra proximum suum. Confirmat autem pro- pheticam prædictionem etiam ipse Salvator noster in Evangeliis, dicens: Tradet frater fratrem in mortem, et pater filium, et consurgent filii adver- sus parentes, et interficient eos "., Et rursus : • Nolite putare quod venerim pacem mittere in terram, non dico vobis, sed separationem; erunt enim ex hoc, quinque in domo una, tres divisi ad- versus duos, et duo adversus tres. Separabuntur, pater contra filium, et filius contra patrem, mater contra filiam, et filia contra matrem, socrus contra aurum, et nurus contra socrum s. Hæc enim in quo tandem a voce prophetica diferunt, quæ quo tempore Dominus in Ægyptum adveniet, ait surrecturos Ægyptios contra Ægyptios? et bellum gesturum hominem contra fratrem suum? Tunc vero Novi Testamenti lex, cujus Christus auctor, contra legem superstitionis, in qua plures dii cole- bantur, surrexit, cum videlicet gentium simulacra adorantium lex, Christi doctrinam oppugnans, et civitas ac respublica ejus Ecclesiæ quæ in Christo consistit, adversus ritus atque instituta non creden- tium nationum suscitata est. Ex quo illud dictum est: • Civitas adversus civitatem, et lex adversus legem.. Deinde licet plane Ægyptios et omnes simulacrorum cultores, eumque qui in ipsis vim suam exercet su- perstitionis spiritum, intueri etiam nunc perturbatos, et multum quidem consultantes, et commini- scentes contra Christi doctrinam, ut eam exstin- guant, atque ex hominibus deleant : dispergi au- tem ac dissipari a Deo, qui ait in ipsa prophetia : ⚫ Et conturbabitur spiritus Ægyptiorum in eis, et consilium eorum dissipabo. › Cumque innumera- bilia sint quæ interrogent ac sciscitentur in ora- culis ac divinationibus, adversum nos, quoties deos suos, et latitantes in simulacris dæmonas, et eos qui prius in ipsis multum poterant, pytho- nas, adeunt : nihil tamen amplius ex illis habent. Quapropter oraculum ait : < Et interrogabunt deos suos, et simulacra sua, et pythonas. Sed enim, inquit, nullum plane obtinebunt auxilium, qui- cunque ad eos qui ipsorum dii esse videantur, quique ipsos antea deceperint, confugient, tunc utique maxime eos ipsos dominis ac regibus aspe ris tradente Domino, cum dæmonibus suis auscul- tautes, et ab ilis instincti, insectationes adversus Dei Ecclesiam concitabunt. Hic mihi animum ad- vertas diligenter velim, quonam pacto usque ad Salvatoris nostri Jesu Christi adventum, suis re- gibus seorsum ac per se tota Ægyptus uteretur, et in suo ipsorum jure ac libertate degerent Ægyptii, potestasque illorum ab initio quam longa et quam multa fama feratur fuisse, et quemadmodum ex
PG 22:481εἷς δὲ ὢν καὶ ὁ αὐτὸς κύριος ὁ φήσας ἐν τῇ πρὸ ταύτης περικοπῇ πρὸς τὸν Ἰουδαίων λαόν «ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, καὶ ταῖς ἀνομίαις ὑμῶν ἐξαπέστειλα τὴν μητέρα ὑμῶν, διότι ἦλθον, καὶ οὐκ ἦν ἄνθρωπος· ἐκάλεσα, καὶ οὐκ ἦν ὁ ὑπακούων», διὰ τῶν ἐν χερσὶ πρὸς τοὺς αὐτούς φησιν· «δι’ ὑμᾶς τὸ ὄνομά μου βλασφημεῖται ἐν τοῖς ἔθνεσιν». εἶθ’, ὡς ἔχων ἕτερον παρ’ αὐτοὺς λαόν, ἐπιφέρει· «διὰ τοῦτο γνώσεται ὁ λαός μου τὸ ὄνομά μου», διδάσκει τε ὅτι μὴ ἕτερος ἀλλ’ αὐτὸς ὁ ἐν τοῖς προφήταις λαλήσας κύριος ἐπιδημήσει ποτὲ τῷ βίῳ, λέγων· «ἐγώ εἰμι αὐτὸς ὁ λαλῶν· πάρειμι». τὸ δὲ «ὡς ὥρα ἐπὶ τῶν ὀρέων, ὡς πόδες εὐαγγελιζομένου ἀκοὴν εἰρήνης, ὡς εὐαγγελιζόμενος ἀγαθά, [ὅτι] ἀκουστὴν ποιήσω τὴν σωτηρίαν σου, λέγων, Σιών, βασιλεύσει σου ὁ θεός», σαφέστερον οἱ λοιποὶ ἐκδεδώκασιν ἑρμηνευταί, ὁ μὲν Ἀκύλας εἰπών· «τί ὡραιώθησαν ἐπὶ τὰ ὄρη πόδες εὐαγγελιζομένου, ἀκουτίζοντος εἰρήνην, εὐαγγελιζομένου ἀγαθόν, ἀκουτίζοντος σωτηρίαν, λέγοντος τῇ Σιών, ἐβασίλευσεν ὁ θεός σου», καὶ ὁ Σύμμαχος φήσας·
αὐτὸς ὁ Σωτὴρ ἡμῶν, φάσκων ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις· Α Παραδώσει ἀδελφὸς ἀδελφὸν εἰς θάνατον, καὶ πα τὴρ τέκνον, καὶ ἐπαναστήσονται τέκνα ἐπὶ γονεῖς, καὶ θανατώσουσιν αὐτούς. » Καὶ αὖθις· « Μὴ νομί σητε, ὅτι ἦλθον εἰρήνην δοῦναι ἐν τῇ γῇ, οὐχὶ λέγω ὑμῖν, ἀλλ' ἡ διαμερισμόν· ἔσονται γὰρ ἀπὸ τοῦ νῦν τέντε ἐν οἴκῳ ἑνὶ διαμεμερισμένοι· τρεῖς ἐπὶ δυσὶν, καὶ δύο ἐπὶ τρισί. Διαμερισθήσονται πατὴρ ἐπὶ υἱῷ, καὶ υἱὸς ἐπὶ πατρί, μήτηρ ἐπὶ τὴν θυγατέρα, καὶ θυγάτηρ ἐπὶ τὴν μητέρα, πενθερὰ ἐπὶ τὴν νύμφην, καὶ νύμφη ἐπὶ τὴν πενθεράν. » Τί γὰρ ταῦτα τῆς προφητικής διαφέροι ἂν φωνῆς, ἐπὶ τῇ τοῦ Κυρίου εἰς Αἴγυπτον παρουσίᾳ λεγούσης, επεγερθήσεσθαι Αἰγυπτίους κατ' Αἰγυπτίων, καὶ πολεμήσειν ἄνθρωπ πον τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ; Καὶ νόμος δὲ ὁ τῆς Καινῆς Διαθήκης τοῦ Χριστοῦ ἐπὶ νόμον τὸν τῆς πολυθέου δεισιδαιμονίας ηγείρετο, ὅτε τῶν εἰδωλολατρῶν ἐθνῶν νόμος τὴν Χριστοῦ πολεμῶν διδασκαλίαν, πότ λις τε καὶ πολιτεία τῆς ἐν Χριστῷ Ἐκκλησίας τοῖς τῶν ἀπίστων ἐθνῶν πολιτεύμασιν ἐπανίστατο. Διὸ λέλεκται· « Πόλις ἐπὶ πόλιν, καὶ νόμος ἐπὶ νόμον. » Εστι δὲ ἐπὶ τούτοις τοὺς Αἰγυπτίους πάντας τοὺς εἰ δωλολάτρας, τό τε ἐνεργοῦν ἐν αὐτοῖς τῆς εἰδωλολα τρείας πνεῦμα, συνιδείν ταραττομένους εἰσέτι νῦν, καὶ πολλὰ μὲν βουλευομένους κατὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας, ὡς ἂν σβέσοιεν αὐτὴν, καὶ ἐξ ἀνθρώ των ἀφανίσοιεν, διασκεδαννυμένους δὲ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, φήσαντος ἐν τῇ προφητείᾳ· ι Καὶ ταραχθήσεται τὸ πνεῦμα τῶν Αἰγυπτίων ἐν αὐτοῖς, καὶ τὴν βουλὴν αὐτῶν διασκεδάσω. › Μυρία δὲ ὅσα πυνθανόμενοι καὶ Επερωτῶντες καθ' ἡμῶν ἔν τε χρησμοῖς καὶ μαντείαις τοὺς θεοὺς αὐτῶν, καὶ τοὺς ἐν τοῖς ἀγάλμασιν ἐμφω- λεύοντας δαίμονας, τούς τε πάλαι ἐν αὐτοῖς πολλὰ δυναμένους ἐγγαστριμύθους, οὐδέν τι πλέον ἐξ αὐτῶν ἔχουσι. Διό φησιν ὁ λόγος· . Καὶ ἐπερωτήσουσι τοὺς θεοὺς αὐτῶν, καὶ τὰ ἀγάλματα αὐτῶν, καὶ τοὺς ἐγ γαστριμύθους. » Αλλ' οὐδεμιᾶς γάρ, φησί, τεύξον και βοηθείας οἱ ἐπὶ τοὺς πεπλανημένως δοκοῦντας αὐτῶν εἶναι θεοὺς καταφεύγοντες, τότε μάλιστα αυτ τοὺς τοῦ Θεοῦ κυρίοις σκληροῖς καὶ βασιλεῦσι παρα- διδόντος, ὅτε τοῖς δαίμοσιν αὑτῶν πειθόμενοι, καὶ ὑπ' αὐτῶν ἐνεργούμενοι, τοὺς κατὰ τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Θεοῦ διωγμοὺς ἐπεγείρουσιν. Ἔνθα μοι τὸν νοῦν επιστήσεις, τίνα τρόπον μέχρι μὲν τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐπιφανείας οἰκείοις βασιλεῦσιν Ιδίως καὶ καθ᾿ ἑαυτὴν πᾶσα Αἴγυπτος κέχρητο, ἐν αὐτονομίᾳ τε καὶ ἐν ἐλευθερίᾳ διήγον οἱ Αἰγύπτιοι, δυναστεία δὲ αὐτῶν ἐξ αἰῶνος μακρά τις καὶ πολλὴ βεβόητο, ἐξ ἐκείνου τε πρώτου Ρωμαίων Αὐγούστου, καθ᾽ ἂν ὁ Κύριος ἡμῶν ἐγεγέννητο, χειρωσαμένου τὴν Αίγυπτον, ὑστάτης τε τῶν Πτολεμαίων Κλεοπάτρας ὁλούσης, ὑπὸ τὴν Ῥωμαίων γεγόνασιν ἐξουσίαν, ὑπό τε τοὺς αὐτῶν νόμους, καὶ ἐπιτάγματα, τῆς προ- τέρας αὐτονομίας καὶ ἐλευθερίας ἀφῃρημένοι· ὡς καὶ ἐν τούτῳ τὸ προφητικὸν ἐπαληθεύειν λόγιον, περὶ μὲν τῶν εἰς τοὺς τόπους ἐκπεμπομένων ἐπιτρό- των τε καὶ ἡγουμένων, καὶ περὶ τῶν λοιπῶν ἐν μέρει " DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. gerentur, et doctrina Christi causa, etiam charissi- • Matth. x, 21. Luc. xii, 31-33. B C D mos sibi gladiis transfigerent. Ait enim oraculum: . Et excitabuntur Ægyptii contra Ægyptios, et bellum geret homo contra fratrem suum, et homo contra proximum suum. Confirmat autem pro- pheticam prædictionem etiam ipse Salvator noster in Evangeliis, dicens: Tradet frater fratrem in mortem, et pater filium, et consurgent filii adver- sus parentes, et interficient eos "., Et rursus : • Nolite putare quod venerim pacem mittere in terram, non dico vobis, sed separationem; erunt enim ex hoc, quinque in domo una, tres divisi ad- versus duos, et duo adversus tres. Separabuntur, pater contra filium, et filius contra patrem, mater contra filiam, et filia contra matrem, socrus contra aurum, et nurus contra socrum s. Hæc enim in quo tandem a voce prophetica diferunt, quæ quo tempore Dominus in Ægyptum adveniet, ait surrecturos Ægyptios contra Ægyptios? et bellum gesturum hominem contra fratrem suum? Tunc vero Novi Testamenti lex, cujus Christus auctor, contra legem superstitionis, in qua plures dii cole- bantur, surrexit, cum videlicet gentium simulacra adorantium lex, Christi doctrinam oppugnans, et civitas ac respublica ejus Ecclesiæ quæ in Christo consistit, adversus ritus atque instituta non creden- tium nationum suscitata est. Ex quo illud dictum est: • Civitas adversus civitatem, et lex adversus legem.. Deinde licet plane Ægyptios et omnes simulacrorum cultores, eumque qui in ipsis vim suam exercet su- perstitionis spiritum, intueri etiam nunc perturbatos, et multum quidem consultantes, et commini- scentes contra Christi doctrinam, ut eam exstin- guant, atque ex hominibus deleant : dispergi au- tem ac dissipari a Deo, qui ait in ipsa prophetia : ⚫ Et conturbabitur spiritus Ægyptiorum in eis, et consilium eorum dissipabo. › Cumque innumera- bilia sint quæ interrogent ac sciscitentur in ora- culis ac divinationibus, adversum nos, quoties deos suos, et latitantes in simulacris dæmonas, et eos qui prius in ipsis multum poterant, pytho- nas, adeunt : nihil tamen amplius ex illis habent. Quapropter oraculum ait : < Et interrogabunt deos suos, et simulacra sua, et pythonas. Sed enim, inquit, nullum plane obtinebunt auxilium, qui- cunque ad eos qui ipsorum dii esse videantur, quique ipsos antea deceperint, confugient, tunc utique maxime eos ipsos dominis ac regibus aspe ris tradente Domino, cum dæmonibus suis auscul- tautes, et ab ilis instincti, insectationes adversus Dei Ecclesiam concitabunt. Hic mihi animum ad- vertas diligenter velim, quonam pacto usque ad Salvatoris nostri Jesu Christi adventum, suis re- gibus seorsum ac per se tota Ægyptus uteretur, et in suo ipsorum jure ac libertate degerent Ægyptii, potestasque illorum ab initio quam longa et quam multa fama feratur fuisse, et quemadmodum ex
«τί εὐπρεπεῖς ἐπὶ τῶν ὀρέων πόδες εὐαγγελιζομένου, ἀκουστὴν ποιοῦντος εἰρήνην, εὐαγγελιζομένου ἀγαθά, ἀκουστὴν ποιοῦντος σωτηρίαν, λέγοντος τῇ Σιών, ἐβασίλευσεν ὁ θεός σου»· ἀντὶ δὲ τοῦ «φωνὴ τῶν φυλασσόντων σε ὑψώθη, καὶ τῇ φωνῇ ἅμα εὐφρανθήσονται· ὅτι ὀφθαλμοὶ πρὸς ὀφθαλμοὺς ὄψονται», ὁ μὲν Σύμμαχος οὕτως ἡρμήνευσεν· «φωνὴ τῶν σκοπῶν σου ἐπῆραν φωνήν, ἐπὶ τὸ αὐτὸ αἰνέσουσιν· ὀφθαλμοφανῶς γὰρ ὄψονται». λέγοιντο δ’ ἂν ἐν τούτοις «σκοποὶ» οἱ ἱεροὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἀπόστολοι, οἳ καὶ «ὀφθαλμοφανῶς» ἰδόντες τὸν προφητευόμενον ὕψωσαν αὐτῶν τὴν φωνὴν εἰς πᾶσαν τὴν οἰκουμένην κηρύξαντες. Σιὼν δὲ καὶ Ἱερουσαλὴμ τὴν ἐν τοῖς τόποις εὐαγγελιζομένην οἶδεν ἐπουρανίους ὁ ἀπόστολος δι’ ὧν φησιν· «ἡ δὲ ἄνω Ἱερουσαλὴμ ἐλευθέρα ἐστίν, ἥτις ἐστὶν μήτηρ ἡμῶν», καὶ «προσεληλύθατε Σιὼν ὄρει καὶ πόλει θεοῦ ζῶντος, Ἱερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ, καὶ μυριάσιν ἀγγέλων, πανηγύρει».
αὐτὸς ὁ Σωτὴρ ἡμῶν, φάσκων ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις· Α Παραδώσει ἀδελφὸς ἀδελφὸν εἰς θάνατον, καὶ πα τὴρ τέκνον, καὶ ἐπαναστήσονται τέκνα ἐπὶ γονεῖς, καὶ θανατώσουσιν αὐτούς. » Καὶ αὖθις· « Μὴ νομί σητε, ὅτι ἦλθον εἰρήνην δοῦναι ἐν τῇ γῇ, οὐχὶ λέγω ὑμῖν, ἀλλ' ἡ διαμερισμόν· ἔσονται γὰρ ἀπὸ τοῦ νῦν τέντε ἐν οἴκῳ ἑνὶ διαμεμερισμένοι· τρεῖς ἐπὶ δυσὶν, καὶ δύο ἐπὶ τρισί. Διαμερισθήσονται πατὴρ ἐπὶ υἱῷ, καὶ υἱὸς ἐπὶ πατρί, μήτηρ ἐπὶ τὴν θυγατέρα, καὶ θυγάτηρ ἐπὶ τὴν μητέρα, πενθερὰ ἐπὶ τὴν νύμφην, καὶ νύμφη ἐπὶ τὴν πενθεράν. » Τί γὰρ ταῦτα τῆς προφητικής διαφέροι ἂν φωνῆς, ἐπὶ τῇ τοῦ Κυρίου εἰς Αἴγυπτον παρουσίᾳ λεγούσης, επεγερθήσεσθαι Αἰγυπτίους κατ' Αἰγυπτίων, καὶ πολεμήσειν ἄνθρωπ πον τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ; Καὶ νόμος δὲ ὁ τῆς Καινῆς Διαθήκης τοῦ Χριστοῦ ἐπὶ νόμον τὸν τῆς πολυθέου δεισιδαιμονίας ηγείρετο, ὅτε τῶν εἰδωλολατρῶν ἐθνῶν νόμος τὴν Χριστοῦ πολεμῶν διδασκαλίαν, πότ λις τε καὶ πολιτεία τῆς ἐν Χριστῷ Ἐκκλησίας τοῖς τῶν ἀπίστων ἐθνῶν πολιτεύμασιν ἐπανίστατο. Διὸ λέλεκται· « Πόλις ἐπὶ πόλιν, καὶ νόμος ἐπὶ νόμον. » Εστι δὲ ἐπὶ τούτοις τοὺς Αἰγυπτίους πάντας τοὺς εἰ δωλολάτρας, τό τε ἐνεργοῦν ἐν αὐτοῖς τῆς εἰδωλολα τρείας πνεῦμα, συνιδείν ταραττομένους εἰσέτι νῦν, καὶ πολλὰ μὲν βουλευομένους κατὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας, ὡς ἂν σβέσοιεν αὐτὴν, καὶ ἐξ ἀνθρώ των ἀφανίσοιεν, διασκεδαννυμένους δὲ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, φήσαντος ἐν τῇ προφητείᾳ· ι Καὶ ταραχθήσεται τὸ πνεῦμα τῶν Αἰγυπτίων ἐν αὐτοῖς, καὶ τὴν βουλὴν αὐτῶν διασκεδάσω. › Μυρία δὲ ὅσα πυνθανόμενοι καὶ Επερωτῶντες καθ' ἡμῶν ἔν τε χρησμοῖς καὶ μαντείαις τοὺς θεοὺς αὐτῶν, καὶ τοὺς ἐν τοῖς ἀγάλμασιν ἐμφω- λεύοντας δαίμονας, τούς τε πάλαι ἐν αὐτοῖς πολλὰ δυναμένους ἐγγαστριμύθους, οὐδέν τι πλέον ἐξ αὐτῶν ἔχουσι. Διό φησιν ὁ λόγος· . Καὶ ἐπερωτήσουσι τοὺς θεοὺς αὐτῶν, καὶ τὰ ἀγάλματα αὐτῶν, καὶ τοὺς ἐγ γαστριμύθους. » Αλλ' οὐδεμιᾶς γάρ, φησί, τεύξον και βοηθείας οἱ ἐπὶ τοὺς πεπλανημένως δοκοῦντας αὐτῶν εἶναι θεοὺς καταφεύγοντες, τότε μάλιστα αυτ τοὺς τοῦ Θεοῦ κυρίοις σκληροῖς καὶ βασιλεῦσι παρα- διδόντος, ὅτε τοῖς δαίμοσιν αὑτῶν πειθόμενοι, καὶ ὑπ' αὐτῶν ἐνεργούμενοι, τοὺς κατὰ τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Θεοῦ διωγμοὺς ἐπεγείρουσιν. Ἔνθα μοι τὸν νοῦν επιστήσεις, τίνα τρόπον μέχρι μὲν τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐπιφανείας οἰκείοις βασιλεῦσιν Ιδίως καὶ καθ᾿ ἑαυτὴν πᾶσα Αἴγυπτος κέχρητο, ἐν αὐτονομίᾳ τε καὶ ἐν ἐλευθερίᾳ διήγον οἱ Αἰγύπτιοι, δυναστεία δὲ αὐτῶν ἐξ αἰῶνος μακρά τις καὶ πολλὴ βεβόητο, ἐξ ἐκείνου τε πρώτου Ρωμαίων Αὐγούστου, καθ᾽ ἂν ὁ Κύριος ἡμῶν ἐγεγέννητο, χειρωσαμένου τὴν Αίγυπτον, ὑστάτης τε τῶν Πτολεμαίων Κλεοπάτρας ὁλούσης, ὑπὸ τὴν Ῥωμαίων γεγόνασιν ἐξουσίαν, ὑπό τε τοὺς αὐτῶν νόμους, καὶ ἐπιτάγματα, τῆς προ- τέρας αὐτονομίας καὶ ἐλευθερίας ἀφῃρημένοι· ὡς καὶ ἐν τούτῳ τὸ προφητικὸν ἐπαληθεύειν λόγιον, περὶ μὲν τῶν εἰς τοὺς τόπους ἐκπεμπομένων ἐπιτρό- των τε καὶ ἡγουμένων, καὶ περὶ τῶν λοιπῶν ἐν μέρει " DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. gerentur, et doctrina Christi causa, etiam charissi- • Matth. x, 21. Luc. xii, 31-33. B C D mos sibi gladiis transfigerent. Ait enim oraculum: . Et excitabuntur Ægyptii contra Ægyptios, et bellum geret homo contra fratrem suum, et homo contra proximum suum. Confirmat autem pro- pheticam prædictionem etiam ipse Salvator noster in Evangeliis, dicens: Tradet frater fratrem in mortem, et pater filium, et consurgent filii adver- sus parentes, et interficient eos "., Et rursus : • Nolite putare quod venerim pacem mittere in terram, non dico vobis, sed separationem; erunt enim ex hoc, quinque in domo una, tres divisi ad- versus duos, et duo adversus tres. Separabuntur, pater contra filium, et filius contra patrem, mater contra filiam, et filia contra matrem, socrus contra aurum, et nurus contra socrum s. Hæc enim in quo tandem a voce prophetica diferunt, quæ quo tempore Dominus in Ægyptum adveniet, ait surrecturos Ægyptios contra Ægyptios? et bellum gesturum hominem contra fratrem suum? Tunc vero Novi Testamenti lex, cujus Christus auctor, contra legem superstitionis, in qua plures dii cole- bantur, surrexit, cum videlicet gentium simulacra adorantium lex, Christi doctrinam oppugnans, et civitas ac respublica ejus Ecclesiæ quæ in Christo consistit, adversus ritus atque instituta non creden- tium nationum suscitata est. Ex quo illud dictum est: • Civitas adversus civitatem, et lex adversus legem.. Deinde licet plane Ægyptios et omnes simulacrorum cultores, eumque qui in ipsis vim suam exercet su- perstitionis spiritum, intueri etiam nunc perturbatos, et multum quidem consultantes, et commini- scentes contra Christi doctrinam, ut eam exstin- guant, atque ex hominibus deleant : dispergi au- tem ac dissipari a Deo, qui ait in ipsa prophetia : ⚫ Et conturbabitur spiritus Ægyptiorum in eis, et consilium eorum dissipabo. › Cumque innumera- bilia sint quæ interrogent ac sciscitentur in ora- culis ac divinationibus, adversum nos, quoties deos suos, et latitantes in simulacris dæmonas, et eos qui prius in ipsis multum poterant, pytho- nas, adeunt : nihil tamen amplius ex illis habent. Quapropter oraculum ait : < Et interrogabunt deos suos, et simulacra sua, et pythonas. Sed enim, inquit, nullum plane obtinebunt auxilium, qui- cunque ad eos qui ipsorum dii esse videantur, quique ipsos antea deceperint, confugient, tunc utique maxime eos ipsos dominis ac regibus aspe ris tradente Domino, cum dæmonibus suis auscul- tautes, et ab ilis instincti, insectationes adversus Dei Ecclesiam concitabunt. Hic mihi animum ad- vertas diligenter velim, quonam pacto usque ad Salvatoris nostri Jesu Christi adventum, suis re- gibus seorsum ac per se tota Ægyptus uteretur, et in suo ipsorum jure ac libertate degerent Ægyptii, potestasque illorum ab initio quam longa et quam multa fama feratur fuisse, et quemadmodum ex
λέγοιτο δ’ ἂν Σιὼν καὶ ἡ εἰς πάντα τὸν ἐπὶ γῆς τόπον διὰ Χριστοῦ συστᾶσα ἐκκλησία, ὡς καὶ Ἱερουσαλὴμ πᾶν τὸ θεοσεβὲς πολίτευμα, ὃ καὶ παρὰ μόνοις Ἰουδαίοις τοῖς πάλαι τὸ πρὶν συνεστώς, εἰς ἐρημίαν διὰ τὰς δυ[ς]σεβείας αὐτῶν περιτέτραπται, εἶτ’ αὖ πάλιν τῆς ἐπὶ τὸ κρεῖττον ἀνανεώσεως ἔτυχεν διὰ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείας. διό φησιν ἡ προφητεία· «ῥηξάτω εὐφροσύνην ἅμα τὰ ἔρημα Ἱερουσαλήμ, ὅτι ἠλέησεν κύριος αὐτὴν καὶ ἐ[ρ]ρύσατο Ἱερουσαλήμ». οὐκ ἂν δὲ ἁμάρτοις τὴν παντὸς ἁγίου καὶ θεοφιλοῦς ψυχήν, καθὸ μὲν ἐπῆρται τῷ βίῳ, «τὸ πολίτευμα» ἔχουσα «ἐν οὐρανοῖς», σκοποῦσα τὰ ὑπερκόσμια, Σιὼν ὀνομάζων (ἑρμηνεύεται γὰρ «σκοπευτήριον»), καθὸ δὲ ἐν εὐσταθείᾳ καὶ γαλήνῃ παθῶν καθέστηκεν, Ἱερουσαλὴμ αὐτὴν ἀποκαλῶν [ὅρασιν» γὰρ «εἰρήνης» μεταληφθὲν τοὔνομα σημαίνει). τούτοις ἀκολούθως ἡ τῶν ἐθνῶν ἐπὶ τὴν εὐσέβειαν τοῦ θεοῦ κλῆσις ἐναργέστατα δηλοῦται διὰ τοῦ «καὶ ἀποκαλύψει κύριος ὁ θεὸς τὸν βραχίονα τὸν ἅγιον αὐτοῦ ἐνώπιον πάντων τῶν ἐθνῶν, καὶ ὄψονται πάντα τὰ ἄκρα τῆς γῆς τὴν σωτηρίαν τὴν παρὰ τοῦ θεοῦ ἡμῶν».
αὐτὸς ὁ Σωτὴρ ἡμῶν, φάσκων ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις· Α Παραδώσει ἀδελφὸς ἀδελφὸν εἰς θάνατον, καὶ πα τὴρ τέκνον, καὶ ἐπαναστήσονται τέκνα ἐπὶ γονεῖς, καὶ θανατώσουσιν αὐτούς. » Καὶ αὖθις· « Μὴ νομί σητε, ὅτι ἦλθον εἰρήνην δοῦναι ἐν τῇ γῇ, οὐχὶ λέγω ὑμῖν, ἀλλ' ἡ διαμερισμόν· ἔσονται γὰρ ἀπὸ τοῦ νῦν τέντε ἐν οἴκῳ ἑνὶ διαμεμερισμένοι· τρεῖς ἐπὶ δυσὶν, καὶ δύο ἐπὶ τρισί. Διαμερισθήσονται πατὴρ ἐπὶ υἱῷ, καὶ υἱὸς ἐπὶ πατρί, μήτηρ ἐπὶ τὴν θυγατέρα, καὶ θυγάτηρ ἐπὶ τὴν μητέρα, πενθερὰ ἐπὶ τὴν νύμφην, καὶ νύμφη ἐπὶ τὴν πενθεράν. » Τί γὰρ ταῦτα τῆς προφητικής διαφέροι ἂν φωνῆς, ἐπὶ τῇ τοῦ Κυρίου εἰς Αἴγυπτον παρουσίᾳ λεγούσης, επεγερθήσεσθαι Αἰγυπτίους κατ' Αἰγυπτίων, καὶ πολεμήσειν ἄνθρωπ πον τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ; Καὶ νόμος δὲ ὁ τῆς Καινῆς Διαθήκης τοῦ Χριστοῦ ἐπὶ νόμον τὸν τῆς πολυθέου δεισιδαιμονίας ηγείρετο, ὅτε τῶν εἰδωλολατρῶν ἐθνῶν νόμος τὴν Χριστοῦ πολεμῶν διδασκαλίαν, πότ λις τε καὶ πολιτεία τῆς ἐν Χριστῷ Ἐκκλησίας τοῖς τῶν ἀπίστων ἐθνῶν πολιτεύμασιν ἐπανίστατο. Διὸ λέλεκται· « Πόλις ἐπὶ πόλιν, καὶ νόμος ἐπὶ νόμον. » Εστι δὲ ἐπὶ τούτοις τοὺς Αἰγυπτίους πάντας τοὺς εἰ δωλολάτρας, τό τε ἐνεργοῦν ἐν αὐτοῖς τῆς εἰδωλολα τρείας πνεῦμα, συνιδείν ταραττομένους εἰσέτι νῦν, καὶ πολλὰ μὲν βουλευομένους κατὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας, ὡς ἂν σβέσοιεν αὐτὴν, καὶ ἐξ ἀνθρώ των ἀφανίσοιεν, διασκεδαννυμένους δὲ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, φήσαντος ἐν τῇ προφητείᾳ· ι Καὶ ταραχθήσεται τὸ πνεῦμα τῶν Αἰγυπτίων ἐν αὐτοῖς, καὶ τὴν βουλὴν αὐτῶν διασκεδάσω. › Μυρία δὲ ὅσα πυνθανόμενοι καὶ Επερωτῶντες καθ' ἡμῶν ἔν τε χρησμοῖς καὶ μαντείαις τοὺς θεοὺς αὐτῶν, καὶ τοὺς ἐν τοῖς ἀγάλμασιν ἐμφω- λεύοντας δαίμονας, τούς τε πάλαι ἐν αὐτοῖς πολλὰ δυναμένους ἐγγαστριμύθους, οὐδέν τι πλέον ἐξ αὐτῶν ἔχουσι. Διό φησιν ὁ λόγος· . Καὶ ἐπερωτήσουσι τοὺς θεοὺς αὐτῶν, καὶ τὰ ἀγάλματα αὐτῶν, καὶ τοὺς ἐγ γαστριμύθους. » Αλλ' οὐδεμιᾶς γάρ, φησί, τεύξον και βοηθείας οἱ ἐπὶ τοὺς πεπλανημένως δοκοῦντας αὐτῶν εἶναι θεοὺς καταφεύγοντες, τότε μάλιστα αυτ τοὺς τοῦ Θεοῦ κυρίοις σκληροῖς καὶ βασιλεῦσι παρα- διδόντος, ὅτε τοῖς δαίμοσιν αὑτῶν πειθόμενοι, καὶ ὑπ' αὐτῶν ἐνεργούμενοι, τοὺς κατὰ τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Θεοῦ διωγμοὺς ἐπεγείρουσιν. Ἔνθα μοι τὸν νοῦν επιστήσεις, τίνα τρόπον μέχρι μὲν τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐπιφανείας οἰκείοις βασιλεῦσιν Ιδίως καὶ καθ᾿ ἑαυτὴν πᾶσα Αἴγυπτος κέχρητο, ἐν αὐτονομίᾳ τε καὶ ἐν ἐλευθερίᾳ διήγον οἱ Αἰγύπτιοι, δυναστεία δὲ αὐτῶν ἐξ αἰῶνος μακρά τις καὶ πολλὴ βεβόητο, ἐξ ἐκείνου τε πρώτου Ρωμαίων Αὐγούστου, καθ᾽ ἂν ὁ Κύριος ἡμῶν ἐγεγέννητο, χειρωσαμένου τὴν Αίγυπτον, ὑστάτης τε τῶν Πτολεμαίων Κλεοπάτρας ὁλούσης, ὑπὸ τὴν Ῥωμαίων γεγόνασιν ἐξουσίαν, ὑπό τε τοὺς αὐτῶν νόμους, καὶ ἐπιτάγματα, τῆς προ- τέρας αὐτονομίας καὶ ἐλευθερίας ἀφῃρημένοι· ὡς καὶ ἐν τούτῳ τὸ προφητικὸν ἐπαληθεύειν λόγιον, περὶ μὲν τῶν εἰς τοὺς τόπους ἐκπεμπομένων ἐπιτρό- των τε καὶ ἡγουμένων, καὶ περὶ τῶν λοιπῶν ἐν μέρει " DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VI. gerentur, et doctrina Christi causa, etiam charissi- • Matth. x, 21. Luc. xii, 31-33. B C D mos sibi gladiis transfigerent. Ait enim oraculum: . Et excitabuntur Ægyptii contra Ægyptios, et bellum geret homo contra fratrem suum, et homo contra proximum suum. Confirmat autem pro- pheticam prædictionem etiam ipse Salvator noster in Evangeliis, dicens: Tradet frater fratrem in mortem, et pater filium, et consurgent filii adver- sus parentes, et interficient eos "., Et rursus : • Nolite putare quod venerim pacem mittere in terram, non dico vobis, sed separationem; erunt enim ex hoc, quinque in domo una, tres divisi ad- versus duos, et duo adversus tres. Separabuntur, pater contra filium, et filius contra patrem, mater contra filiam, et filia contra matrem, socrus contra aurum, et nurus contra socrum s. Hæc enim in quo tandem a voce prophetica diferunt, quæ quo tempore Dominus in Ægyptum adveniet, ait surrecturos Ægyptios contra Ægyptios? et bellum gesturum hominem contra fratrem suum? Tunc vero Novi Testamenti lex, cujus Christus auctor, contra legem superstitionis, in qua plures dii cole- bantur, surrexit, cum videlicet gentium simulacra adorantium lex, Christi doctrinam oppugnans, et civitas ac respublica ejus Ecclesiæ quæ in Christo consistit, adversus ritus atque instituta non creden- tium nationum suscitata est. Ex quo illud dictum est: • Civitas adversus civitatem, et lex adversus legem.. Deinde licet plane Ægyptios et omnes simulacrorum cultores, eumque qui in ipsis vim suam exercet su- perstitionis spiritum, intueri etiam nunc perturbatos, et multum quidem consultantes, et commini- scentes contra Christi doctrinam, ut eam exstin- guant, atque ex hominibus deleant : dispergi au- tem ac dissipari a Deo, qui ait in ipsa prophetia : ⚫ Et conturbabitur spiritus Ægyptiorum in eis, et consilium eorum dissipabo. › Cumque innumera- bilia sint quæ interrogent ac sciscitentur in ora- culis ac divinationibus, adversum nos, quoties deos suos, et latitantes in simulacris dæmonas, et eos qui prius in ipsis multum poterant, pytho- nas, adeunt : nihil tamen amplius ex illis habent. Quapropter oraculum ait : < Et interrogabunt deos suos, et simulacra sua, et pythonas. Sed enim, inquit, nullum plane obtinebunt auxilium, qui- cunque ad eos qui ipsorum dii esse videantur, quique ipsos antea deceperint, confugient, tunc utique maxime eos ipsos dominis ac regibus aspe ris tradente Domino, cum dæmonibus suis auscul- tautes, et ab ilis instincti, insectationes adversus Dei Ecclesiam concitabunt. Hic mihi animum ad- vertas diligenter velim, quonam pacto usque ad Salvatoris nostri Jesu Christi adventum, suis re- gibus seorsum ac per se tota Ægyptus uteretur, et in suo ipsorum jure ac libertate degerent Ægyptii, potestasque illorum ab initio quam longa et quam multa fama feratur fuisse, et quemadmodum ex
Liber Septimus
PG 22:483βραχίονα δὲ τοῦ θεοῦ μὴ ἄλλον εἶναι τοῦ λόγου καὶ τῆς σοφίας καὶ αὐτοῦ τοῦ κυρίου, ὅς ἐστιν ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ, νόμιζε. τοῦτο γοῦν ἐκ πολλῶν παραστῆσαι ῥᾴδιον. ἔχεις δὲ καὶ ἐν Ἐξόδῳ τὸν Ἰσραὴλ «βραχίονι» θεοῦ ῥυσθέντα τῆς ὑπ’ Αἰγυπτίοις δουλείας. αὐτὸν δὴ ἐκεῖνον τὸν βραχίονα τοῦ θεοῦ, τὸν ἀναφανέντα σωτῆρα τοῦ πάλαι λαοῦ, πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἀποκαλυφθήσεσθαι, ὡς ἂν τὸ πρὶν ἐπικεκρυμμένον, ἡ παροῦσα σημαίνει προφητεία. «τὴν» δὲ «σωτηρίαν», ἥν φησιν ὄψεσθαι «πάντα τὰ ἄκρα τῆς γῆς», καὶ ἣν ἀνώτερον ἐδήλου λέγων «ὅτι ἀκουστὴν ποιήσω τὴν σωτηρίαν σου», ἴσθι τῇ Ἑβραίων φωνῇ τῷ τοῦ Ἰησοῦ ὀνόματι προσαγορεύεσθαι. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. «Ἰδοὺ κύριος ὡς πῦρ ἥξει καὶ ὡς καταιγὶς τὰ ἅρματα αὐτοῦ», καὶ ἑξῆς· «εἶπεν κύριος, κἀγὼ τὰ ἔργα αὐτῶν καὶ τὸν λογισμὸν αὐτῶν· ἔρχομαι συναγαγεῖν πάντα τὰ ἔθνη καὶ τὰς γλώσσας, καὶ ἥξουσι καὶ ὄψονται τὴν δόξαν μου.
ἀρχόντων φάσκον· ι Καὶ παραδώσω Αίγυπτον εἰς χεῖρας ἀνθρώπων κυρίων σκληρῶν· . περὶ δὲ τῶν τὴν καθ᾿ ὅλου διεπόντων ἀρχὴν τὸ ἑξῆς, ἀνθ᾽ οὗ ὁ Ακύλας φησί, ο Καὶ βασιλεὺς κεκραταιωμένος ἐξου σιάσει ἐν αὐτοῖς· ὁ δὲ Σύμμαχος· « Καὶ βασιλεὺς ἰσχυρὸς ἐξουσιάσει αὐτῶν. » Οὕτω δὴ τὴν Ῥωμαίων ἡγοῦμαι κεκλῆσθαι βασιλείαν, ὑφ᾽ ἧς, ὥσπερ χαλινῷ καὶ δεσμῷ, πεπεδημένους, οὐ μόνον τοὺς πάντων ἀνθρώπων δεισιδαιμονεστάτους Αἰγυπτίους, ἀλλὰ καὶ τοὺς λοιποὺς πάντας ἀνθρώπους μηδὲν δύνασθαι πολ μὲν κατὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἐκκλησίας δυσφη μεῖν. Μετὰ ταῦτα προφητεύεται τούτοις ἑξῆς σκοτει νότερά τινα, καὶ δι' αἰνιγμάτων μακροτέρας καὶ β2- θυτέρας τῆς κατὰ τροπολογίαν δεόμενα ἑρμηνείας, δὴ ἐπὶ σχολῆς κατὰ τὸν προσήκοντα καιρὸν τῆς Β προσηκούσης τεύξεται διηγήσεως, ἐπὰν σὺν Θεῷ τὸν περὶ τῶν ἐπαγγελῶν ἀποδώσωμεν λόγον. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΑ'. - ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. – Αγαθῶν ἐπαγγελία τῇ πριν ἐρήμῳ ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίᾳ, καὶ ταῖς κεκακω μέναις ψυχαῖς ἐμφανὴς Θεοῦ παρουσία, σωτή ριοί τε παραδοξοποίαι. • Ευφράνθητι, ἔρημος διψῶσα, ἀγαλλιάσθω ἔρη- μος, καὶ ἀνθείτω ὡς κρίνον· καὶ ἐξανθήσει καὶ ἀγαλλιάσεται τὰ ἔρημα τοῦ Ἰορδάνου. Καὶ ἡ δόξα του Λιβάνου ἐδόθη αὐτῇ, καὶ ἡ τιμὴ τοῦ Καρμήλου, καὶ ὁ λαός μου ὄψεται τὴν δόξαν Κυρίου, καὶ τὸ ὕψος τοῦ Θεοῦ. Ἰσχύσατε, χεῖρες ἀνειμέναι, καὶ γόνατα παραλελυμένα παρακαλέσατε· οἱ ὀλιγόψυχοι τῇ διανοίᾳ, ἰσχύσατε, μὴ φοβείσθε. Ἰδοὺ ὁ Θεὸς ἡμῶν κρίσιν ἀνταποδίδωσι, καὶ ἀνταποδώσει· αὐτὸς ἥξει, καὶ σώσει ἡμᾶς. Τότε ἀνοιχθήσονται ὀφθαλμοὶ τυφλῶν, καὶ ὦτα ἀκούσονται· τότε ἁλεῖται ὡς ἔλα- φος ὁ χωλὸς, καὶ τρανὴ ἔσται γλῶσσα μαγιλάλων. Ὅτι ἐῤῥάγη ἐν τῇ ἐρήμῳ ὕδωρ, καὶ φάραγξ ἐν γῇ διψώσῃ· καὶ ἔσται ἡ ἄνυδρος εἰς ἔλη, καὶ εἰς τὴν διψῶσαν γῆν πηγὴ ὕδατος ἔσται. » Κανταῦθα διαρ ῥήδην Θεοῦ ἄφιξις θεσπίζεται σωτήριος, καὶ πολλῶν ἀγαθῶν αἰτία· κωφοῖς γοῦν ἴασις, καὶ τυφλοῖς ἀνά βλεψις, προσέτι τε χωλοῖς καὶ τὴν γλῶτταν συνδεδε μένοις θεραπεία ἔσεσθαι προφητεύεται· ὰ καὶ τέλους ἔτυχεν οὐκ ἄλλως ἢ διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ παρουσίας, ὑφ' οὗ καὶ τυφλῶν ἀνεῴχθησαν ὀφθαλμοὶ, καὶ κωφοὶ τὴν ἀκοὴν ἀπειλήφασι. Τί δεῖ λέ- γειν, ὅσοι καὶ διὰ τῶν αὐτοῦ μαθητῶν παρειμένοι, καὶ κωφοὶ, καὶ χωλοὶ τὰς κατὰ φύσιν βάσεις ἀπελάμβανον; ἄλλοι τε μυρίοι ποικίλαις νόσοις καὶ μαλακίαις τις τρυχωμένοι τῆς παρ' αὐτοῦ θεραπείας τε καὶ σωτη· ρίας ἠξιοῦντο, κατά τε τὴν ἔνθεον τῆς προφητείας EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. illo, cum primus Romanorum Augustus, cujus A temporibus Dominus noster natus est, Ægyptum subegisset, et novissima Ptolemaorum Cleopatra capta esset, in Romanorum potestatem devene- rint, et sub illorum leges atque edicta missi sint, suoque ipsorum proprio jure, suaque libertate privati, ut propheticum oraculum etiam in hoc plane veritatem suam demonstret, quod quidem de iis qui ad loca, procurandi gratia mittendi es- sent, deque pratoribus ac reliquis per singulas partes magistratibus, ita loquitur: Et tradam Ægyptum in manus hominum, dominorum aspe- rorum. » De iis vero qui totum imperium obirent, summumque jus obtinerent, id quod sequitur, pro quo Aquila ait : « Et rex corroboratus, potestatem & obtinebit in eis. Symmachus autem, Et rex fortis jus in illos habebit. › Sic autem ipse regnum Romanorum arbitror vocatum esse, quo tanquam freno ac vinculo impediti, non solum Ægyptii om- nium hominum superstitiosissimi, sed reliqui quoque universi homines, nihil possunt jam audentve contra Salvatoris nostri Ecclesiam oblatrare. Post hæc, in eadem prophetia ordine sequuntur obscuriora quædam, et nodis ac difficultatibus implicita, quæ longioris atque altioris, ob figuram qua enuntiata sunt, interpretationis indigeant, quibus quidem nos per otium, cum tempus ad- erit, aptam expositionis lucem adhibere non gravabimur, ubi Deo favente divinarum promissionum rationem absolverimus. - CAPUT XXΙ. Ab eodem. Bonorum promissio ad eam, quæ prius deserta erat, ex gentibus collectam Eccle- siam, et ad afflictas vexatasque animas manifestus Dei adventus, et salutares miraculorum prudi- giorumque ostentationes. C • Laetare, deserta siliens, exsullet deserta, et floreat ut lilium: et efflorebunt, et exsultabunt de- serta Jordanis. Et gloria Libani data est ei, et honor Carmeli ; et populus meus videbit gloriam Domini, et altitudinem Dei. Convalescite manus remissa, et genua dissoluta : consolamini pusil- l:mimes intellectu, convalescite, ne timete. Ecce Deus noster judicium reddit, et reddet: ipse ve- niet, et salvos faciet nos. Tunc aperientur oculi cæcorum, et aures surdorum audient : tunc saliet et cervus, claudus, et plana erit lingua muto- rum. Quoniam erupit in deserto aqua, et convallis in terra sitienti : et erit quæ caret aqua in stagna, et in terram sitientem fons aquæ erit ". » Hoc etiam in loco palam salutaris Dei canitur adven- D tus, qui multa boua sit allaturus; surdis enim auditum, et cæcis visum, præterea claudis et linguam impeditam habentibus, medelam prædi- citur redditurus: quæ omnia non alias exitum in- venerunt, nisi postquam Salvator noster Jesus Christus advenit, a quo et cæcorum oculi aperti sunt, et surdi auditum receperunt; quid vero di- cere opus est, quam multi per illius discipulos, et soluta membra habentes, et muti et claudi, natu- rales sanationes recuperaverint? quamque alii innumerabiles, qui variis ægritudinum languo- rumque generibus vexarentur, ab illo et curatione Isa. xxxv, 1-7. of
καὶ καταλείψω ἐπ’ αὐτῶν σημεῖον, καὶ ἐξαποστελῶ ἐξ αὐτῶν σεσωσμένους εἰς τὰ ἔθνη, εἰς Θαρσεὶς καὶ Φοὺδ καὶ Λοὺδ καὶ Μοσὸχ καὶ Θοβὲλ καὶ εἰς τὴν Ἑλλάδα καὶ εἰς τὰς νήσους τὰς πόρρω, οἳ οὐκ ἤκουσάν μου τὸ ὄνομα οὐδὲ ἑωράκασίν μου τὴν δόξαν, καὶ ἀναγγελοῦσί μου τὰ ἔργα ἐν τοῖς ἔθνεσιν». Ἄντικρυς καὶ ἐν τούτοις ἡ τοῦ κυρίου εἰς ἀνθρώπους παρουσία δηλοῦται. καὶ ἐπειδήπερ εἴρηται «ὡς πῦρ ἥξειν», εἰκότως φησὶν ὁ σωτὴρ ἡμῶν· «πῦρ ἦλθον βαλεῖν ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ τί θέλω εἰ ἤδη ἀνήφθη;» «ἅρματα» δὲ «αὐτοῦ» τὰς δορυφορούσας αὐτὸν θείας δυνάμεις καὶ τοὺς ἐξυπηρετουμένους αὐτῷ ἱεροὺς ἀγγέλους εἴποις ἄν, περὶ ὧν εἴρηται· «καὶ προσῆλθον ἄγγελοι καὶ διηκόνουν αὐτῷ», καὶ τοὺς ἱεροὺς ἀποστόλους αὐτοῦ καὶ μαθητάς, οἷς ἐποχούμενος ἐνθέῳ καὶ ἀοράτῳ δυνάμει ὁ τοῦ θεοῦ λόγος τὴν πᾶσαν διέδραμεν οἰκουμένην.
ἀρχόντων φάσκον· ι Καὶ παραδώσω Αίγυπτον εἰς χεῖρας ἀνθρώπων κυρίων σκληρῶν· . περὶ δὲ τῶν τὴν καθ᾿ ὅλου διεπόντων ἀρχὴν τὸ ἑξῆς, ἀνθ᾽ οὗ ὁ Ακύλας φησί, ο Καὶ βασιλεὺς κεκραταιωμένος ἐξου σιάσει ἐν αὐτοῖς· ὁ δὲ Σύμμαχος· « Καὶ βασιλεὺς ἰσχυρὸς ἐξουσιάσει αὐτῶν. » Οὕτω δὴ τὴν Ῥωμαίων ἡγοῦμαι κεκλῆσθαι βασιλείαν, ὑφ᾽ ἧς, ὥσπερ χαλινῷ καὶ δεσμῷ, πεπεδημένους, οὐ μόνον τοὺς πάντων ἀνθρώπων δεισιδαιμονεστάτους Αἰγυπτίους, ἀλλὰ καὶ τοὺς λοιποὺς πάντας ἀνθρώπους μηδὲν δύνασθαι πολ μὲν κατὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἐκκλησίας δυσφη μεῖν. Μετὰ ταῦτα προφητεύεται τούτοις ἑξῆς σκοτει νότερά τινα, καὶ δι' αἰνιγμάτων μακροτέρας καὶ β2- θυτέρας τῆς κατὰ τροπολογίαν δεόμενα ἑρμηνείας, δὴ ἐπὶ σχολῆς κατὰ τὸν προσήκοντα καιρὸν τῆς Β προσηκούσης τεύξεται διηγήσεως, ἐπὰν σὺν Θεῷ τὸν περὶ τῶν ἐπαγγελῶν ἀποδώσωμεν λόγον. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΑ'. - ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. – Αγαθῶν ἐπαγγελία τῇ πριν ἐρήμῳ ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίᾳ, καὶ ταῖς κεκακω μέναις ψυχαῖς ἐμφανὴς Θεοῦ παρουσία, σωτή ριοί τε παραδοξοποίαι. • Ευφράνθητι, ἔρημος διψῶσα, ἀγαλλιάσθω ἔρη- μος, καὶ ἀνθείτω ὡς κρίνον· καὶ ἐξανθήσει καὶ ἀγαλλιάσεται τὰ ἔρημα τοῦ Ἰορδάνου. Καὶ ἡ δόξα του Λιβάνου ἐδόθη αὐτῇ, καὶ ἡ τιμὴ τοῦ Καρμήλου, καὶ ὁ λαός μου ὄψεται τὴν δόξαν Κυρίου, καὶ τὸ ὕψος τοῦ Θεοῦ. Ἰσχύσατε, χεῖρες ἀνειμέναι, καὶ γόνατα παραλελυμένα παρακαλέσατε· οἱ ὀλιγόψυχοι τῇ διανοίᾳ, ἰσχύσατε, μὴ φοβείσθε. Ἰδοὺ ὁ Θεὸς ἡμῶν κρίσιν ἀνταποδίδωσι, καὶ ἀνταποδώσει· αὐτὸς ἥξει, καὶ σώσει ἡμᾶς. Τότε ἀνοιχθήσονται ὀφθαλμοὶ τυφλῶν, καὶ ὦτα ἀκούσονται· τότε ἁλεῖται ὡς ἔλα- φος ὁ χωλὸς, καὶ τρανὴ ἔσται γλῶσσα μαγιλάλων. Ὅτι ἐῤῥάγη ἐν τῇ ἐρήμῳ ὕδωρ, καὶ φάραγξ ἐν γῇ διψώσῃ· καὶ ἔσται ἡ ἄνυδρος εἰς ἔλη, καὶ εἰς τὴν διψῶσαν γῆν πηγὴ ὕδατος ἔσται. » Κανταῦθα διαρ ῥήδην Θεοῦ ἄφιξις θεσπίζεται σωτήριος, καὶ πολλῶν ἀγαθῶν αἰτία· κωφοῖς γοῦν ἴασις, καὶ τυφλοῖς ἀνά βλεψις, προσέτι τε χωλοῖς καὶ τὴν γλῶτταν συνδεδε μένοις θεραπεία ἔσεσθαι προφητεύεται· ὰ καὶ τέλους ἔτυχεν οὐκ ἄλλως ἢ διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ παρουσίας, ὑφ' οὗ καὶ τυφλῶν ἀνεῴχθησαν ὀφθαλμοὶ, καὶ κωφοὶ τὴν ἀκοὴν ἀπειλήφασι. Τί δεῖ λέ- γειν, ὅσοι καὶ διὰ τῶν αὐτοῦ μαθητῶν παρειμένοι, καὶ κωφοὶ, καὶ χωλοὶ τὰς κατὰ φύσιν βάσεις ἀπελάμβανον; ἄλλοι τε μυρίοι ποικίλαις νόσοις καὶ μαλακίαις τις τρυχωμένοι τῆς παρ' αὐτοῦ θεραπείας τε καὶ σωτη· ρίας ἠξιοῦντο, κατά τε τὴν ἔνθεον τῆς προφητείας EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. illo, cum primus Romanorum Augustus, cujus A temporibus Dominus noster natus est, Ægyptum subegisset, et novissima Ptolemaorum Cleopatra capta esset, in Romanorum potestatem devene- rint, et sub illorum leges atque edicta missi sint, suoque ipsorum proprio jure, suaque libertate privati, ut propheticum oraculum etiam in hoc plane veritatem suam demonstret, quod quidem de iis qui ad loca, procurandi gratia mittendi es- sent, deque pratoribus ac reliquis per singulas partes magistratibus, ita loquitur: Et tradam Ægyptum in manus hominum, dominorum aspe- rorum. » De iis vero qui totum imperium obirent, summumque jus obtinerent, id quod sequitur, pro quo Aquila ait : « Et rex corroboratus, potestatem & obtinebit in eis. Symmachus autem, Et rex fortis jus in illos habebit. › Sic autem ipse regnum Romanorum arbitror vocatum esse, quo tanquam freno ac vinculo impediti, non solum Ægyptii om- nium hominum superstitiosissimi, sed reliqui quoque universi homines, nihil possunt jam audentve contra Salvatoris nostri Ecclesiam oblatrare. Post hæc, in eadem prophetia ordine sequuntur obscuriora quædam, et nodis ac difficultatibus implicita, quæ longioris atque altioris, ob figuram qua enuntiata sunt, interpretationis indigeant, quibus quidem nos per otium, cum tempus ad- erit, aptam expositionis lucem adhibere non gravabimur, ubi Deo favente divinarum promissionum rationem absolverimus. - CAPUT XXΙ. Ab eodem. Bonorum promissio ad eam, quæ prius deserta erat, ex gentibus collectam Eccle- siam, et ad afflictas vexatasque animas manifestus Dei adventus, et salutares miraculorum prudi- giorumque ostentationes. C • Laetare, deserta siliens, exsullet deserta, et floreat ut lilium: et efflorebunt, et exsultabunt de- serta Jordanis. Et gloria Libani data est ei, et honor Carmeli ; et populus meus videbit gloriam Domini, et altitudinem Dei. Convalescite manus remissa, et genua dissoluta : consolamini pusil- l:mimes intellectu, convalescite, ne timete. Ecce Deus noster judicium reddit, et reddet: ipse ve- niet, et salvos faciet nos. Tunc aperientur oculi cæcorum, et aures surdorum audient : tunc saliet et cervus, claudus, et plana erit lingua muto- rum. Quoniam erupit in deserto aqua, et convallis in terra sitienti : et erit quæ caret aqua in stagna, et in terram sitientem fons aquæ erit ". » Hoc etiam in loco palam salutaris Dei canitur adven- D tus, qui multa boua sit allaturus; surdis enim auditum, et cæcis visum, præterea claudis et linguam impeditam habentibus, medelam prædi- citur redditurus: quæ omnia non alias exitum in- venerunt, nisi postquam Salvator noster Jesus Christus advenit, a quo et cæcorum oculi aperti sunt, et surdi auditum receperunt; quid vero di- cere opus est, quam multi per illius discipulos, et soluta membra habentes, et muti et claudi, natu- rales sanationes recuperaverint? quamque alii innumerabiles, qui variis ægritudinum languo- rumque generibus vexarentur, ab illo et curatione Isa. xxxv, 1-7. of
λέγοιτο δ’ ἂν καὶ ἄλλως πρὸς λέξιν, «πῦρ» καὶ «ἅρματα» καταγγέλλεσθαι σὺν τῇ αὐτοῦ παρουσίᾳ, διὰ τὴν καταλαβοῦσαν πολιορκίαν τὴν Ἱερουσαλὴμ μετὰ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἄφιξιν, μεθ’ ἣν οὐκ εἰς μακρὰν ὁ μὲν νεὼς αὐτὸς ἐπυρπολεῖτο καὶ τὴν ἐσχάτην ὑπέμενεν ἐρημίαν, ἡ δὲ πόλις ἐκυκλώθη ὑπὸ ἁρμάτων καὶ στρατοπέδων πολεμικῶν, μεθ’ ἃ καὶ τὰ περὶ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων προηγγελμένα συμφώνως τῇ προφητείᾳ τέλους ἔτυχεν. Τίς δ’ οὐκ ἂν θαυμάσειεν ἀκούων τοῦ κυρίου διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος· «ἔρχομαι συναγαγεῖν πάντα τὰ ἔθνη καὶ τὰς γλώσσας», ὁρῶν καθ’ ὅλης τῆς τῶν ἀνθρώπων γῆς διὰ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ παρουσίας τε καὶ κλήσεως τὰς τῶν ἐθνῶν συναγωγὰς ἐπ’ ὀνόματος τοῦ Χριστοῦ συγκροτουμένας, τάς τε γλώσσας ἁπάντων τῶν ἐθνῶν ἐν παντοίαις διαλέκτοις ἀνθρώπων τὸν ἕνα θεὸν καὶ κύριον ἐπικαλουμένας; καὶ ἐπὶ πᾶσιν δὲ τούτοις, τίς θεώμενος τῷ σωτηριώδει σημείῳ πάντας τοὺς εἰς Χριστὸν πεπιστευκότας σφραγῖδι χρωμένους, οὐκ ἂν εὐλόγως καταπλαγείη ἀκούων πρόπαλαι τοῦ κυρίου εἰρηκότος· «καὶ ἥξουσι καὶ ὄψονται τὴν δόξαν μου, καὶ καταλείψω ἐπ’ αὐτῶν σημεῖον»;
ἀρχόντων φάσκον· ι Καὶ παραδώσω Αίγυπτον εἰς χεῖρας ἀνθρώπων κυρίων σκληρῶν· . περὶ δὲ τῶν τὴν καθ᾿ ὅλου διεπόντων ἀρχὴν τὸ ἑξῆς, ἀνθ᾽ οὗ ὁ Ακύλας φησί, ο Καὶ βασιλεὺς κεκραταιωμένος ἐξου σιάσει ἐν αὐτοῖς· ὁ δὲ Σύμμαχος· « Καὶ βασιλεὺς ἰσχυρὸς ἐξουσιάσει αὐτῶν. » Οὕτω δὴ τὴν Ῥωμαίων ἡγοῦμαι κεκλῆσθαι βασιλείαν, ὑφ᾽ ἧς, ὥσπερ χαλινῷ καὶ δεσμῷ, πεπεδημένους, οὐ μόνον τοὺς πάντων ἀνθρώπων δεισιδαιμονεστάτους Αἰγυπτίους, ἀλλὰ καὶ τοὺς λοιποὺς πάντας ἀνθρώπους μηδὲν δύνασθαι πολ μὲν κατὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἐκκλησίας δυσφη μεῖν. Μετὰ ταῦτα προφητεύεται τούτοις ἑξῆς σκοτει νότερά τινα, καὶ δι' αἰνιγμάτων μακροτέρας καὶ β2- θυτέρας τῆς κατὰ τροπολογίαν δεόμενα ἑρμηνείας, δὴ ἐπὶ σχολῆς κατὰ τὸν προσήκοντα καιρὸν τῆς Β προσηκούσης τεύξεται διηγήσεως, ἐπὰν σὺν Θεῷ τὸν περὶ τῶν ἐπαγγελῶν ἀποδώσωμεν λόγον. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΑ'. - ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. – Αγαθῶν ἐπαγγελία τῇ πριν ἐρήμῳ ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίᾳ, καὶ ταῖς κεκακω μέναις ψυχαῖς ἐμφανὴς Θεοῦ παρουσία, σωτή ριοί τε παραδοξοποίαι. • Ευφράνθητι, ἔρημος διψῶσα, ἀγαλλιάσθω ἔρη- μος, καὶ ἀνθείτω ὡς κρίνον· καὶ ἐξανθήσει καὶ ἀγαλλιάσεται τὰ ἔρημα τοῦ Ἰορδάνου. Καὶ ἡ δόξα του Λιβάνου ἐδόθη αὐτῇ, καὶ ἡ τιμὴ τοῦ Καρμήλου, καὶ ὁ λαός μου ὄψεται τὴν δόξαν Κυρίου, καὶ τὸ ὕψος τοῦ Θεοῦ. Ἰσχύσατε, χεῖρες ἀνειμέναι, καὶ γόνατα παραλελυμένα παρακαλέσατε· οἱ ὀλιγόψυχοι τῇ διανοίᾳ, ἰσχύσατε, μὴ φοβείσθε. Ἰδοὺ ὁ Θεὸς ἡμῶν κρίσιν ἀνταποδίδωσι, καὶ ἀνταποδώσει· αὐτὸς ἥξει, καὶ σώσει ἡμᾶς. Τότε ἀνοιχθήσονται ὀφθαλμοὶ τυφλῶν, καὶ ὦτα ἀκούσονται· τότε ἁλεῖται ὡς ἔλα- φος ὁ χωλὸς, καὶ τρανὴ ἔσται γλῶσσα μαγιλάλων. Ὅτι ἐῤῥάγη ἐν τῇ ἐρήμῳ ὕδωρ, καὶ φάραγξ ἐν γῇ διψώσῃ· καὶ ἔσται ἡ ἄνυδρος εἰς ἔλη, καὶ εἰς τὴν διψῶσαν γῆν πηγὴ ὕδατος ἔσται. » Κανταῦθα διαρ ῥήδην Θεοῦ ἄφιξις θεσπίζεται σωτήριος, καὶ πολλῶν ἀγαθῶν αἰτία· κωφοῖς γοῦν ἴασις, καὶ τυφλοῖς ἀνά βλεψις, προσέτι τε χωλοῖς καὶ τὴν γλῶτταν συνδεδε μένοις θεραπεία ἔσεσθαι προφητεύεται· ὰ καὶ τέλους ἔτυχεν οὐκ ἄλλως ἢ διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ παρουσίας, ὑφ' οὗ καὶ τυφλῶν ἀνεῴχθησαν ὀφθαλμοὶ, καὶ κωφοὶ τὴν ἀκοὴν ἀπειλήφασι. Τί δεῖ λέ- γειν, ὅσοι καὶ διὰ τῶν αὐτοῦ μαθητῶν παρειμένοι, καὶ κωφοὶ, καὶ χωλοὶ τὰς κατὰ φύσιν βάσεις ἀπελάμβανον; ἄλλοι τε μυρίοι ποικίλαις νόσοις καὶ μαλακίαις τις τρυχωμένοι τῆς παρ' αὐτοῦ θεραπείας τε καὶ σωτη· ρίας ἠξιοῦντο, κατά τε τὴν ἔνθεον τῆς προφητείας EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. illo, cum primus Romanorum Augustus, cujus A temporibus Dominus noster natus est, Ægyptum subegisset, et novissima Ptolemaorum Cleopatra capta esset, in Romanorum potestatem devene- rint, et sub illorum leges atque edicta missi sint, suoque ipsorum proprio jure, suaque libertate privati, ut propheticum oraculum etiam in hoc plane veritatem suam demonstret, quod quidem de iis qui ad loca, procurandi gratia mittendi es- sent, deque pratoribus ac reliquis per singulas partes magistratibus, ita loquitur: Et tradam Ægyptum in manus hominum, dominorum aspe- rorum. » De iis vero qui totum imperium obirent, summumque jus obtinerent, id quod sequitur, pro quo Aquila ait : « Et rex corroboratus, potestatem & obtinebit in eis. Symmachus autem, Et rex fortis jus in illos habebit. › Sic autem ipse regnum Romanorum arbitror vocatum esse, quo tanquam freno ac vinculo impediti, non solum Ægyptii om- nium hominum superstitiosissimi, sed reliqui quoque universi homines, nihil possunt jam audentve contra Salvatoris nostri Ecclesiam oblatrare. Post hæc, in eadem prophetia ordine sequuntur obscuriora quædam, et nodis ac difficultatibus implicita, quæ longioris atque altioris, ob figuram qua enuntiata sunt, interpretationis indigeant, quibus quidem nos per otium, cum tempus ad- erit, aptam expositionis lucem adhibere non gravabimur, ubi Deo favente divinarum promissionum rationem absolverimus. - CAPUT XXΙ. Ab eodem. Bonorum promissio ad eam, quæ prius deserta erat, ex gentibus collectam Eccle- siam, et ad afflictas vexatasque animas manifestus Dei adventus, et salutares miraculorum prudi- giorumque ostentationes. C • Laetare, deserta siliens, exsullet deserta, et floreat ut lilium: et efflorebunt, et exsultabunt de- serta Jordanis. Et gloria Libani data est ei, et honor Carmeli ; et populus meus videbit gloriam Domini, et altitudinem Dei. Convalescite manus remissa, et genua dissoluta : consolamini pusil- l:mimes intellectu, convalescite, ne timete. Ecce Deus noster judicium reddit, et reddet: ipse ve- niet, et salvos faciet nos. Tunc aperientur oculi cæcorum, et aures surdorum audient : tunc saliet et cervus, claudus, et plana erit lingua muto- rum. Quoniam erupit in deserto aqua, et convallis in terra sitienti : et erit quæ caret aqua in stagna, et in terram sitientem fons aquæ erit ". » Hoc etiam in loco palam salutaris Dei canitur adven- D tus, qui multa boua sit allaturus; surdis enim auditum, et cæcis visum, præterea claudis et linguam impeditam habentibus, medelam prædi- citur redditurus: quæ omnia non alias exitum in- venerunt, nisi postquam Salvator noster Jesus Christus advenit, a quo et cæcorum oculi aperti sunt, et surdi auditum receperunt; quid vero di- cere opus est, quam multi per illius discipulos, et soluta membra habentes, et muti et claudi, natu- rales sanationes recuperaverint? quamque alii innumerabiles, qui variis ægritudinum languo- rumque generibus vexarentur, ab illo et curatione Isa. xxxv, 1-7. of
PG 22:485ἐν μέρει μὲν οὖν ἐντεῦθεν ἤδη κατὰ τὴν προτέραν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εἰς ἀνθρώπους ἐπιφάνειαν αὐτοῖς ὀφθαλμοῖς ὁρῶμεν τῶν θείων χρησμῶν τὰ ἀποτελέσματα· γένοιτο δ’ ἂν ἐντελῆ ταῦτα καὶ κατὰ τὴν δευτέραν καὶ ἔνδοξον αὐτοῦ παρουσίαν, ὅτε «πάντα τὰ ἔθνη» «ὄψονται τὴν δόξαν» αὐτοῦ ἐρχόμενόν τε αὐτὸν ἐξ οὐρανῶν «μετὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς». ἀναχθείη δ’ ἂν εἰς ἐκεῖνο καιροῦ καὶ τὰ λοιπὰ τῶν ἐν τῇ προρρήσει δηλουμένων, ὥσπερ οὖν συστήσομεν κατὰ τὴν οἰκείαν ὑπόθεσιν. Τοσούτων ἡμῖν ἐπὶ τοῦ παρόντος συνειλεγμένων περὶ τῆς εἰς ἀνθρώπους θεσπιζομένης ἔσεσθαι παρουσίας θεοῦ, ἑξῆς ἂν εἴη ἐπισυνάψαι, ὁποῖός τις ὁ τρόπος τῆς προτέρας αὐτοῦ εἰς τὸν ἀνθρώπινον βίον παρόδου γενήσεσθαι προανεφωνεῖτο. Τάδε ἔνεστιν ἐν τῷ ἑβδόμῳ συγγράμματι τῆς περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως.20 α. Τίς ὁ τρόπος τῆς τοῦ θεοῦ εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας. ἐκ τῶν ὑποσεσημειωμένων γραφῶν. α. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. β. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. γ. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. β. Ποῦ γῆς ὁ χριστὸς γεννηθήσεσθαι προεφητεύετο. δ. Ἀπὸ τοῦ Μιχαία. ε. Ἀπὸ τοῦ Ψαλμοῦ ρλα. γ. Ἀφ’ οἵου γένους προελεύσεσθαι ἐβοᾶτο. 2. Ἀπὸ τῆς β τῶν Παραλε[ι]πομένων.
PG 22:487ζ. Ἀπὸ Ψαλμοῦ οα. η. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. θ. Ἀπὸ τοῦ Ἱερεμίου. ι. Ἀπὸ τῆς Γενέσεως. Εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως τόμος ζ. Θεὸν εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεσθαι καὶ σὺν ἀνθρώποις ἐπὶ γῆς πολιτεύσεσθαι, δύο τε ταῦτα μέγιστα. τεκμήρια τῆς αὐτοῦ παρουσίας ἔσεσθαι, κλῆσιν ἐπ’ ἀναλήψει τῆς ἀληθοῦς θεογνωσίας τῶν ἀνὰ τὴν οἰκουμένην ἐθνῶν, ἀπόπτωσίν τε καὶ ἐρημίαν διὰ τὴν εἰς αὐτὸν ἀπιστίαν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἐν τῷ πρὸ τούτου συγγράμματι διὰ τῶν προφητικῶν φωνῶν μεμαθηκότες, ἐπισκεψάμενοί τε κατὰ τὸ αὐτὸ ὁποίου τέλους ἔτυχεν τὰ προηγορευμένα, ἑξῆς καὶ ἀκολούθως ἐν ἑβδόμῳ τούτῳ συγγράμματι τῆς Εὐαγγελικῆς Ἀποδείξεως τὸν τρόπον ἐπιθεωρῆσαι πειρασόμεθα, καθ’ ὅν φησιν αὐτὸν τὴν εἰς ἀνθρώπους ποιήσασθαι πάροδον. φέρε οὖν ἐντεῦθεν ἤδη σκοπήσωμεν ὁποῖός τις ὁ τρόπος ἔσεσθαι τῆς τοῦ θεοῦ εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας ἐθεσπίζετο, καὶ ποῦ γῆς γεννηθήσεσθαι προεκηρύττετο, ἀπὸ ποίου τε γένους προελεύσεσθαι ἐβοᾶτο.
τήν; ἢ τίνι ὑπόχρεῳ πέπρακα ὑμᾶς; Ἰδοὺ ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, καὶ ταῖς ἀνομίαις ὑμῶν ἐξαπέστειλα τὴν μητέρα ὑμῶν· διότι ἦλθον, καὶ οὐκ ἦν ἄνθρωπος· ἐκάλεσα, καὶ οὐκ ἦν ὁ ὑπακούων. Μὴ οὐχὶ ἰσχύει ἡ χείρ μου τοῦ ῥύσασθαι; ἢ οὐκ ἰσχύω τοῦ ἐξελέσθαι; » Εἶτ᾽ ἐπὶ τῆς αὐτῆς προφητείας ὑποβάς, « Ἐγὼ δὲ, φησίν, οὐκ ἀπειθῶ, οὐδὲ ἀντι- λέγω. Τὸ νῶτόν μου ἔδωκα εἰς μάστιγας, τὰς δὲ σιαγόνας μου εἰς ῥαπίσματα· τὸ δὲ πρόσωπόν μου οὐκ ἀπέστρεψα ἀπὸ αἰσχύνης ἐμπτυσμάτων. » Αὐτὸς ὁ Κύριος διὰ τούτων τὴν εἰς ἀνθρώπους αν τοῦ παρουσίαν σαφῶς ὁμολογῶν, ἀπελέγχει τὸν Ἰου δαίων λαὸν, ὅτι μὴ ἐλθόντα αὐτὸν καταδέξονται, μηδὲ καλοῦντι ὑπακούσονται. Καὶ τοῦθ' ὥσπερ ἀπο Α τοῦ ἀποστασίου τῆς μητρὸς ὑμῶν ᾧ ἐξαπέστειλα αὐτ Β λογούμενος, αἴτιον τῆς αὐτῶν ἐκείνου ἀποβολῆς γεγονέναι διδάσκει. • Ἐπεὶ γὰρ ἦλθον, φησί, καὶ οὐκ ἦν ἐν ὑμῖν ἄνθρωπος, ἐκάλεσά τε, καὶ οὐδεὶς ἦν ὁ ὑπακούων· διὰ τοῦτο, φησί, ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, ο ἅτε αὐτοὶ ἀφ' ἑαυτῶν ἀποστάται τῆς ἐμῆς κλήσεως καταστάντες, ἀλλ' οὐκ ἐμοῦ βιο βλίον ὑμῖν ἀποστασίου δεδωκότος. Σαφῶς δὲ ταῦτα πρὸς τὸν ἐκ περιτομῆς λαὸν ἀποτείνεται. Ομοῦ δὲ τὰ περὶ τὸ πάθος τετολμημένα αὐτοῖς δηλοῖ λέγων· . Τὸν νωτόν μου δέδωκα εἰς μάστιγας, τὰς δὲ σιαγόνας μου εἰς ῥαπίσματα, » καὶ τὰ τούτοις ἑξῆς. Καὶ ταῦτα ἐπὶ σχολῆς τῆς προσηκούσης τεύξεται ἑρμηνείας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΔ'. - ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. — Ὡς αὐτὸς ὁ ἐν τοῖς προφή ταις πάλαι θεσπίζων Κύριος ἥξειν εἰς ἀνθρώ πους, καὶ αὐτοῖς ὀφθαλμοῖς θεαθήσεσθαι, καὶ τοῖς ἔθνεσι γνωσθήσεσθαι μελλήσει. • Τάδε λέγει Κύριος· Δι' ὑμᾶς διὰ παντὸς τὸ όνομά μου βλασφημεῖται ἐν τοῖς ἔθνεσι· διὰ τοῦτο γνώσεται ὁ λαός μου ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, ὅτι ἐγώ εἰμι, αὐτὸς ὁ λαλῶν, πάρειμι, ὡς ἄρα ἐπὶ τῶν ὀρέων, ὡς πόδες εὐαγγελιζομένου ἀκοὴν εἰρήνη;, ὡς εὐαγγελιζόμενος ἀγαθά· ὅτι ἀκουστὴν ποιήσει τὴν σωτηρίαν σου, λέγων· Σιών, βασιλεύσει σου ὁ Θεός. Φωνὴ τῶν φυλασσόντων σε υψώθη, καὶ τῇ φωνῇ ἅμα εὐφρανθήσονται, ὅτι ὀφθαλμοῖς πρὸς ὀφθαλμοὺς ὄψονται, ἡνίκα ἂν ἐλεήσῃ Κύριος τὴν Σιών. Ρηξάτω εύφροσύνην ἅμα τὰ ἔρημα Ἱερουσαλήμ, ὅτι ἠλέησε • Κύριος αὐτὴν, καὶ ἐῤῥύσατο Ἱερουσαλὴμ, καὶ ἀπο καλύψει τὸν βραχίονα τὸν ἅγιον αὐτοῦ ἐνώπιον πάνω των τῶν ἐθνῶν, καὶ ὄψονται πάντα τὰ ἄκρα τῆς γῆς τὴν σωτηρίαν τὴν παρὰ τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. » Τούτοις ἑξῆς ἐπισυνῆπται ὑφ᾽ ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εἱρμὸν ἡ περὶ τοῦ πάθους Χριστοῦ προφητεία, ἣν καὶ ἐπὶ σχολῆς ἐκθήσομαι. Εἷς δὲ ὧν καὶ ὁ αὐτὸς Κύριος ὁ φήσας ἐν τῇ πρὸ ταύτης περικοπῇ πρὸς τὸν Ἰου δαίων λαόν· ο Ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, καὶ ταῖς ἀνομίαις ὑμῶν ἐξαπέστειλα τὴν μητέρα ὑμῶν· διότι ἦλθον, καὶ οὐκ ἦν ἄνθρωπος, ἐκάλεσα, καὶ οὐκ ἦν ὁ ὑπακούων· ἡ διὰ τῶν ἐν χερσὶ πρὸς τοὺς αὐτοὺς φησι· « Διὰ ὑμᾶς τὸ ὄνομά μου βλασφημεῖται ἐν ” EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - matris vestræ, quo dimisi eam ? aut cui debitori vendidi vos? ecce peccatis vestris venditi estis, et iniquitatibus vestris emisi matrem vestram, quo- niam veni, et non erat homo; vocavi, et non erat qui audiret. Nunquid non potest manus mea libe- rare? aut nunquid non possum eripere *?, Deinde in eadem prophetia paululum progressus : « Ego vero, inquit, non contumas sum, neque contra- dico tergum meum dedi in flagella, et maxillas meas in alapas: faciem vero meam non averti a probro spulorum ., Ipse Dominus, cum in his ver- bis suum ad homines adventum fateatur, redarguit populum Judæorum, quod venientem eum suscepturi non sint, neque vocanti auscultaturi, et hanc, quasi seipsum defendens, causam illorum ipsorum rejectionis docet fuisse : nam . Quoniam ve- ni, inquit, et non erat in vobis homo, vocavique et nullus erat, qui audiret : idcirco, inquit, peccatis vestris venditi estis, tanquam ipsi per vos ipsos meæ vocationis repudiatores exstiteritis, neque vero ipse vobis libellum repudii dederim. Hæc au- tem evidentissime ad eum populum qui ad circum- cisionem pertinet, directa sunt, et simul ea, quæ illi contra ipsum in passione ausi sunt, significat, dicens : • Tergum meum dedi in flagella, et maxil- las meas in alapas, » et quæ sequuntur. Hæc quo- que per otium a nobis justa interpretatione explana- buntur. CAPUT XXIV. Ab eodem. - Quemadmodum ipse qui in prophetis C olim caxebat Dominus, venturus ad homines, el ipsis oculis inspiciendus, et a gentibus cognoscen- dus, exspectaretur. Hæc dicit Dominus: Propter vos nomen meum blasphematur in gentibus, idcirco cognoscet popu- lus meus in die illa, quod ego sum, ipse qui lo- quor, adsum, ut formositas in montibus, ut pedes evangelizantis auditum pacis, ut qui nuntiat bona, quoniam auditam faciet salutem tuam dicens : Sion, rex tuus erit Deus. Vox custodientium te exaltata est, et cum voce simul lætabuntur, quoniam oculis ad oculos videbunt, quando miserebitur Dominus Sion erumpant lætitiam simul deserta Jerusalem, quoniam miseratus est Dominus ipsam, et libera- vit Jerusalem, et revelabit brachium sanctum suum, D in conspectu omnium gentium, et videbunt omnia extrema terræ salutem a Deo nostro > His ipsis deinceps adnexa est sub uno et eodem contextu, de passione Christi prophetia, quam item per otium expositurus sum. Cum vero unus et idem sit Dominus, qui ait in particula ante hanc proxime exposita, ad ipsum Judaicum popu- lum : € Peccatis vestris venditi estis, et iniqui- tatibus vestris dimisi matrem vestram, quoniam veni, et non erat homo ; vocavi, et non erat qui all- diret "; » in his de quibus nunc agitur verbis, ad eosdem ait: Propter vos nomen meum blasphe- ss Isa. L, f. ibid. 5-6. "Isa. LII, 5-10. ** Isa. xxx, 1-2.
[Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου.] Ὥσπερ ὁ θαυμάσιος εὐαγγελιστὴς Ἰωάννης μείζονι ἢ κατὰ ἄνθρωπον μεγαλοφωνίᾳ τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν θεολογῶν, αὐτὸν δὴ τὸν τοῦ θεοῦ λόγον, τῆς τε ἱερᾶς γραφῆς αὐτοῦ ἀπαρχόμενος ὁμοῦ τῇ θεολογίᾳ καὶ τὴν ἔνσαρκον αὐτοῦ εἰς ἀνθρώπους παρίστησιν ἐπιδημίαν [ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ λόγος, καὶ ὁ λόγος ἦν πρὸς τὸν θεόν, καὶ θεὸς ἦν ὁ λόγος, οὗτος ἦν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν θεόν, πάντα δι’ αὐτοῦ ἐγένετο», φήσας, τούτοις ἑξῆς ἐπάγων· «καὶ ὁ λόγος σὰρξ ἐγένετο καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν»), τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον καὶ ὁ θεσπέσιος προφήτης θεὸν ἐκ παρθένου γεγεννημένον μέλλων ἀνακηρύττειν, τὴν ἔνδοξον αὐτοῦ θεοπτίαν προθεωρεῖ, ὧδε τὴν θεολογίαν ὑπογράφων· [Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου.] «Εἶδον τὸν κύριον Σαβαὼθ καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου, καὶ πλήρης ὁ οἶκος τῆς δόξης αὐτοῦ. καὶ Σεραφὶμ εἱστήκεισαν κύκλῳ αὐτοῦ, ἓξ πτέρυγες τῷ ἑνὶ καὶ ἓξ πτέρυγες τῷ ἑνί· καὶ ταῖς μὲν δυσὶ ἐκάλυπτον τὸ πρόσωπον, ταῖς δὲ δυσὶ κατεκάλυπτον τοὺς πόδας, ταῖς δὲ δυσὶν ἐπέταντο.
τήν; ἢ τίνι ὑπόχρεῳ πέπρακα ὑμᾶς; Ἰδοὺ ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, καὶ ταῖς ἀνομίαις ὑμῶν ἐξαπέστειλα τὴν μητέρα ὑμῶν· διότι ἦλθον, καὶ οὐκ ἦν ἄνθρωπος· ἐκάλεσα, καὶ οὐκ ἦν ὁ ὑπακούων. Μὴ οὐχὶ ἰσχύει ἡ χείρ μου τοῦ ῥύσασθαι; ἢ οὐκ ἰσχύω τοῦ ἐξελέσθαι; » Εἶτ᾽ ἐπὶ τῆς αὐτῆς προφητείας ὑποβάς, « Ἐγὼ δὲ, φησίν, οὐκ ἀπειθῶ, οὐδὲ ἀντι- λέγω. Τὸ νῶτόν μου ἔδωκα εἰς μάστιγας, τὰς δὲ σιαγόνας μου εἰς ῥαπίσματα· τὸ δὲ πρόσωπόν μου οὐκ ἀπέστρεψα ἀπὸ αἰσχύνης ἐμπτυσμάτων. » Αὐτὸς ὁ Κύριος διὰ τούτων τὴν εἰς ἀνθρώπους αν τοῦ παρουσίαν σαφῶς ὁμολογῶν, ἀπελέγχει τὸν Ἰου δαίων λαὸν, ὅτι μὴ ἐλθόντα αὐτὸν καταδέξονται, μηδὲ καλοῦντι ὑπακούσονται. Καὶ τοῦθ' ὥσπερ ἀπο Α τοῦ ἀποστασίου τῆς μητρὸς ὑμῶν ᾧ ἐξαπέστειλα αὐτ Β λογούμενος, αἴτιον τῆς αὐτῶν ἐκείνου ἀποβολῆς γεγονέναι διδάσκει. • Ἐπεὶ γὰρ ἦλθον, φησί, καὶ οὐκ ἦν ἐν ὑμῖν ἄνθρωπος, ἐκάλεσά τε, καὶ οὐδεὶς ἦν ὁ ὑπακούων· διὰ τοῦτο, φησί, ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, ο ἅτε αὐτοὶ ἀφ' ἑαυτῶν ἀποστάται τῆς ἐμῆς κλήσεως καταστάντες, ἀλλ' οὐκ ἐμοῦ βιο βλίον ὑμῖν ἀποστασίου δεδωκότος. Σαφῶς δὲ ταῦτα πρὸς τὸν ἐκ περιτομῆς λαὸν ἀποτείνεται. Ομοῦ δὲ τὰ περὶ τὸ πάθος τετολμημένα αὐτοῖς δηλοῖ λέγων· . Τὸν νωτόν μου δέδωκα εἰς μάστιγας, τὰς δὲ σιαγόνας μου εἰς ῥαπίσματα, » καὶ τὰ τούτοις ἑξῆς. Καὶ ταῦτα ἐπὶ σχολῆς τῆς προσηκούσης τεύξεται ἑρμηνείας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΔ'. - ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. — Ὡς αὐτὸς ὁ ἐν τοῖς προφή ταις πάλαι θεσπίζων Κύριος ἥξειν εἰς ἀνθρώ πους, καὶ αὐτοῖς ὀφθαλμοῖς θεαθήσεσθαι, καὶ τοῖς ἔθνεσι γνωσθήσεσθαι μελλήσει. • Τάδε λέγει Κύριος· Δι' ὑμᾶς διὰ παντὸς τὸ όνομά μου βλασφημεῖται ἐν τοῖς ἔθνεσι· διὰ τοῦτο γνώσεται ὁ λαός μου ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, ὅτι ἐγώ εἰμι, αὐτὸς ὁ λαλῶν, πάρειμι, ὡς ἄρα ἐπὶ τῶν ὀρέων, ὡς πόδες εὐαγγελιζομένου ἀκοὴν εἰρήνη;, ὡς εὐαγγελιζόμενος ἀγαθά· ὅτι ἀκουστὴν ποιήσει τὴν σωτηρίαν σου, λέγων· Σιών, βασιλεύσει σου ὁ Θεός. Φωνὴ τῶν φυλασσόντων σε υψώθη, καὶ τῇ φωνῇ ἅμα εὐφρανθήσονται, ὅτι ὀφθαλμοῖς πρὸς ὀφθαλμοὺς ὄψονται, ἡνίκα ἂν ἐλεήσῃ Κύριος τὴν Σιών. Ρηξάτω εύφροσύνην ἅμα τὰ ἔρημα Ἱερουσαλήμ, ὅτι ἠλέησε • Κύριος αὐτὴν, καὶ ἐῤῥύσατο Ἱερουσαλὴμ, καὶ ἀπο καλύψει τὸν βραχίονα τὸν ἅγιον αὐτοῦ ἐνώπιον πάνω των τῶν ἐθνῶν, καὶ ὄψονται πάντα τὰ ἄκρα τῆς γῆς τὴν σωτηρίαν τὴν παρὰ τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. » Τούτοις ἑξῆς ἐπισυνῆπται ὑφ᾽ ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εἱρμὸν ἡ περὶ τοῦ πάθους Χριστοῦ προφητεία, ἣν καὶ ἐπὶ σχολῆς ἐκθήσομαι. Εἷς δὲ ὧν καὶ ὁ αὐτὸς Κύριος ὁ φήσας ἐν τῇ πρὸ ταύτης περικοπῇ πρὸς τὸν Ἰου δαίων λαόν· ο Ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, καὶ ταῖς ἀνομίαις ὑμῶν ἐξαπέστειλα τὴν μητέρα ὑμῶν· διότι ἦλθον, καὶ οὐκ ἦν ἄνθρωπος, ἐκάλεσα, καὶ οὐκ ἦν ὁ ὑπακούων· ἡ διὰ τῶν ἐν χερσὶ πρὸς τοὺς αὐτοὺς φησι· « Διὰ ὑμᾶς τὸ ὄνομά μου βλασφημεῖται ἐν ” EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - matris vestræ, quo dimisi eam ? aut cui debitori vendidi vos? ecce peccatis vestris venditi estis, et iniquitatibus vestris emisi matrem vestram, quo- niam veni, et non erat homo; vocavi, et non erat qui audiret. Nunquid non potest manus mea libe- rare? aut nunquid non possum eripere *?, Deinde in eadem prophetia paululum progressus : « Ego vero, inquit, non contumas sum, neque contra- dico tergum meum dedi in flagella, et maxillas meas in alapas: faciem vero meam non averti a probro spulorum ., Ipse Dominus, cum in his ver- bis suum ad homines adventum fateatur, redarguit populum Judæorum, quod venientem eum suscepturi non sint, neque vocanti auscultaturi, et hanc, quasi seipsum defendens, causam illorum ipsorum rejectionis docet fuisse : nam . Quoniam ve- ni, inquit, et non erat in vobis homo, vocavique et nullus erat, qui audiret : idcirco, inquit, peccatis vestris venditi estis, tanquam ipsi per vos ipsos meæ vocationis repudiatores exstiteritis, neque vero ipse vobis libellum repudii dederim. Hæc au- tem evidentissime ad eum populum qui ad circum- cisionem pertinet, directa sunt, et simul ea, quæ illi contra ipsum in passione ausi sunt, significat, dicens : • Tergum meum dedi in flagella, et maxil- las meas in alapas, » et quæ sequuntur. Hæc quo- que per otium a nobis justa interpretatione explana- buntur. CAPUT XXIV. Ab eodem. - Quemadmodum ipse qui in prophetis C olim caxebat Dominus, venturus ad homines, el ipsis oculis inspiciendus, et a gentibus cognoscen- dus, exspectaretur. Hæc dicit Dominus: Propter vos nomen meum blasphematur in gentibus, idcirco cognoscet popu- lus meus in die illa, quod ego sum, ipse qui lo- quor, adsum, ut formositas in montibus, ut pedes evangelizantis auditum pacis, ut qui nuntiat bona, quoniam auditam faciet salutem tuam dicens : Sion, rex tuus erit Deus. Vox custodientium te exaltata est, et cum voce simul lætabuntur, quoniam oculis ad oculos videbunt, quando miserebitur Dominus Sion erumpant lætitiam simul deserta Jerusalem, quoniam miseratus est Dominus ipsam, et libera- vit Jerusalem, et revelabit brachium sanctum suum, D in conspectu omnium gentium, et videbunt omnia extrema terræ salutem a Deo nostro > His ipsis deinceps adnexa est sub uno et eodem contextu, de passione Christi prophetia, quam item per otium expositurus sum. Cum vero unus et idem sit Dominus, qui ait in particula ante hanc proxime exposita, ad ipsum Judaicum popu- lum : € Peccatis vestris venditi estis, et iniqui- tatibus vestris dimisi matrem vestram, quoniam veni, et non erat homo ; vocavi, et non erat qui all- diret "; » in his de quibus nunc agitur verbis, ad eosdem ait: Propter vos nomen meum blasphe- ss Isa. L, f. ibid. 5-6. "Isa. LII, 5-10. ** Isa. xxx, 1-2.
PG 22:489καὶ ἐκέκραγον ἕτερος πρὸς τὸν ἕτερον καὶ ἔλεγον, ἅγιος ἅγιος ἅγιος κύριος Σαβαώθ, πλήρης πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ», καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· «καὶ ἤκουσα τῆς φωνῆς κυρίου λέγοντος, τίνα ἀποστείλω, καὶ τίς πορεύσεται πρὸς τὸν λαὸν τοῦτον; καὶ εἶπα, ἰδοὺ ἐγώ εἰμι· ἀπόστειλόν με. καὶ εἶπεν πρός με, πορεύθητι, καὶ εἶπον τῷ λαῷ τούτῳ, ἀκοῇ ἀκούσετε καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέψετε καὶ οὐ μὴ ἴδητε. ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶν αὐτῶν βαρέως ἤκουσαν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν, μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς καὶ τοῖς ὠσὶν ἀκούσωσιν, καὶ τῇ καρδίᾳ συνῶσι καὶ ἐπιστρέψωσιν, καὶ ἰάσομαι αὐτούς. καὶ εἶπα, ἕως πότε, κύριε; καὶ εἶπεν, ἕως ἂν ἐρημωθῶσι πόλεις παρὰ τὸ μὴ κατοικεῖσθαι, καὶ οἶκοι παρὰ τὸ μὴ εἶναι ἀνθρώπους». Ποῖον δὲ θεμιτὸν φάσκειν τὸν προφήτην ἑωρακέναι κύριον ἢ ὃν τοῖς περὶ τὸν Ἀβραὰμ προπάτορσιν ὦφθαί τε καὶ ὡμιληκέναι ἐν τοῖς πρὸ τούτων ἀπεδείξαμεν; τοῦτον γὰρ ὁμοῦ θεὸν καὶ κύριον καὶ δὴ ἄγγελον εἶναι καὶ ἀρχιστράτηγον δυνάμεως κυρίου προμεμαθήκαμεν.
τήν; ἢ τίνι ὑπόχρεῳ πέπρακα ὑμᾶς; Ἰδοὺ ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, καὶ ταῖς ἀνομίαις ὑμῶν ἐξαπέστειλα τὴν μητέρα ὑμῶν· διότι ἦλθον, καὶ οὐκ ἦν ἄνθρωπος· ἐκάλεσα, καὶ οὐκ ἦν ὁ ὑπακούων. Μὴ οὐχὶ ἰσχύει ἡ χείρ μου τοῦ ῥύσασθαι; ἢ οὐκ ἰσχύω τοῦ ἐξελέσθαι; » Εἶτ᾽ ἐπὶ τῆς αὐτῆς προφητείας ὑποβάς, « Ἐγὼ δὲ, φησίν, οὐκ ἀπειθῶ, οὐδὲ ἀντι- λέγω. Τὸ νῶτόν μου ἔδωκα εἰς μάστιγας, τὰς δὲ σιαγόνας μου εἰς ῥαπίσματα· τὸ δὲ πρόσωπόν μου οὐκ ἀπέστρεψα ἀπὸ αἰσχύνης ἐμπτυσμάτων. » Αὐτὸς ὁ Κύριος διὰ τούτων τὴν εἰς ἀνθρώπους αν τοῦ παρουσίαν σαφῶς ὁμολογῶν, ἀπελέγχει τὸν Ἰου δαίων λαὸν, ὅτι μὴ ἐλθόντα αὐτὸν καταδέξονται, μηδὲ καλοῦντι ὑπακούσονται. Καὶ τοῦθ' ὥσπερ ἀπο Α τοῦ ἀποστασίου τῆς μητρὸς ὑμῶν ᾧ ἐξαπέστειλα αὐτ Β λογούμενος, αἴτιον τῆς αὐτῶν ἐκείνου ἀποβολῆς γεγονέναι διδάσκει. • Ἐπεὶ γὰρ ἦλθον, φησί, καὶ οὐκ ἦν ἐν ὑμῖν ἄνθρωπος, ἐκάλεσά τε, καὶ οὐδεὶς ἦν ὁ ὑπακούων· διὰ τοῦτο, φησί, ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, ο ἅτε αὐτοὶ ἀφ' ἑαυτῶν ἀποστάται τῆς ἐμῆς κλήσεως καταστάντες, ἀλλ' οὐκ ἐμοῦ βιο βλίον ὑμῖν ἀποστασίου δεδωκότος. Σαφῶς δὲ ταῦτα πρὸς τὸν ἐκ περιτομῆς λαὸν ἀποτείνεται. Ομοῦ δὲ τὰ περὶ τὸ πάθος τετολμημένα αὐτοῖς δηλοῖ λέγων· . Τὸν νωτόν μου δέδωκα εἰς μάστιγας, τὰς δὲ σιαγόνας μου εἰς ῥαπίσματα, » καὶ τὰ τούτοις ἑξῆς. Καὶ ταῦτα ἐπὶ σχολῆς τῆς προσηκούσης τεύξεται ἑρμηνείας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΔ'. - ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. — Ὡς αὐτὸς ὁ ἐν τοῖς προφή ταις πάλαι θεσπίζων Κύριος ἥξειν εἰς ἀνθρώ πους, καὶ αὐτοῖς ὀφθαλμοῖς θεαθήσεσθαι, καὶ τοῖς ἔθνεσι γνωσθήσεσθαι μελλήσει. • Τάδε λέγει Κύριος· Δι' ὑμᾶς διὰ παντὸς τὸ όνομά μου βλασφημεῖται ἐν τοῖς ἔθνεσι· διὰ τοῦτο γνώσεται ὁ λαός μου ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, ὅτι ἐγώ εἰμι, αὐτὸς ὁ λαλῶν, πάρειμι, ὡς ἄρα ἐπὶ τῶν ὀρέων, ὡς πόδες εὐαγγελιζομένου ἀκοὴν εἰρήνη;, ὡς εὐαγγελιζόμενος ἀγαθά· ὅτι ἀκουστὴν ποιήσει τὴν σωτηρίαν σου, λέγων· Σιών, βασιλεύσει σου ὁ Θεός. Φωνὴ τῶν φυλασσόντων σε υψώθη, καὶ τῇ φωνῇ ἅμα εὐφρανθήσονται, ὅτι ὀφθαλμοῖς πρὸς ὀφθαλμοὺς ὄψονται, ἡνίκα ἂν ἐλεήσῃ Κύριος τὴν Σιών. Ρηξάτω εύφροσύνην ἅμα τὰ ἔρημα Ἱερουσαλήμ, ὅτι ἠλέησε • Κύριος αὐτὴν, καὶ ἐῤῥύσατο Ἱερουσαλὴμ, καὶ ἀπο καλύψει τὸν βραχίονα τὸν ἅγιον αὐτοῦ ἐνώπιον πάνω των τῶν ἐθνῶν, καὶ ὄψονται πάντα τὰ ἄκρα τῆς γῆς τὴν σωτηρίαν τὴν παρὰ τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. » Τούτοις ἑξῆς ἐπισυνῆπται ὑφ᾽ ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εἱρμὸν ἡ περὶ τοῦ πάθους Χριστοῦ προφητεία, ἣν καὶ ἐπὶ σχολῆς ἐκθήσομαι. Εἷς δὲ ὧν καὶ ὁ αὐτὸς Κύριος ὁ φήσας ἐν τῇ πρὸ ταύτης περικοπῇ πρὸς τὸν Ἰου δαίων λαόν· ο Ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, καὶ ταῖς ἀνομίαις ὑμῶν ἐξαπέστειλα τὴν μητέρα ὑμῶν· διότι ἦλθον, καὶ οὐκ ἦν ἄνθρωπος, ἐκάλεσα, καὶ οὐκ ἦν ὁ ὑπακούων· ἡ διὰ τῶν ἐν χερσὶ πρὸς τοὺς αὐτοὺς φησι· « Διὰ ὑμᾶς τὸ ὄνομά μου βλασφημεῖται ἐν ” EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - matris vestræ, quo dimisi eam ? aut cui debitori vendidi vos? ecce peccatis vestris venditi estis, et iniquitatibus vestris emisi matrem vestram, quo- niam veni, et non erat homo; vocavi, et non erat qui audiret. Nunquid non potest manus mea libe- rare? aut nunquid non possum eripere *?, Deinde in eadem prophetia paululum progressus : « Ego vero, inquit, non contumas sum, neque contra- dico tergum meum dedi in flagella, et maxillas meas in alapas: faciem vero meam non averti a probro spulorum ., Ipse Dominus, cum in his ver- bis suum ad homines adventum fateatur, redarguit populum Judæorum, quod venientem eum suscepturi non sint, neque vocanti auscultaturi, et hanc, quasi seipsum defendens, causam illorum ipsorum rejectionis docet fuisse : nam . Quoniam ve- ni, inquit, et non erat in vobis homo, vocavique et nullus erat, qui audiret : idcirco, inquit, peccatis vestris venditi estis, tanquam ipsi per vos ipsos meæ vocationis repudiatores exstiteritis, neque vero ipse vobis libellum repudii dederim. Hæc au- tem evidentissime ad eum populum qui ad circum- cisionem pertinet, directa sunt, et simul ea, quæ illi contra ipsum in passione ausi sunt, significat, dicens : • Tergum meum dedi in flagella, et maxil- las meas in alapas, » et quæ sequuntur. Hæc quo- que per otium a nobis justa interpretatione explana- buntur. CAPUT XXIV. Ab eodem. - Quemadmodum ipse qui in prophetis C olim caxebat Dominus, venturus ad homines, el ipsis oculis inspiciendus, et a gentibus cognoscen- dus, exspectaretur. Hæc dicit Dominus: Propter vos nomen meum blasphematur in gentibus, idcirco cognoscet popu- lus meus in die illa, quod ego sum, ipse qui lo- quor, adsum, ut formositas in montibus, ut pedes evangelizantis auditum pacis, ut qui nuntiat bona, quoniam auditam faciet salutem tuam dicens : Sion, rex tuus erit Deus. Vox custodientium te exaltata est, et cum voce simul lætabuntur, quoniam oculis ad oculos videbunt, quando miserebitur Dominus Sion erumpant lætitiam simul deserta Jerusalem, quoniam miseratus est Dominus ipsam, et libera- vit Jerusalem, et revelabit brachium sanctum suum, D in conspectu omnium gentium, et videbunt omnia extrema terræ salutem a Deo nostro > His ipsis deinceps adnexa est sub uno et eodem contextu, de passione Christi prophetia, quam item per otium expositurus sum. Cum vero unus et idem sit Dominus, qui ait in particula ante hanc proxime exposita, ad ipsum Judaicum popu- lum : € Peccatis vestris venditi estis, et iniqui- tatibus vestris dimisi matrem vestram, quoniam veni, et non erat homo ; vocavi, et non erat qui all- diret "; » in his de quibus nunc agitur verbis, ad eosdem ait: Propter vos nomen meum blasphe- ss Isa. L, f. ibid. 5-6. "Isa. LII, 5-10. ** Isa. xxx, 1-2.
μέλλων τοιγαροῦν τὴν εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ πάροδον ὁ παρὼν λόγος θεσπίζειν, τὴν ἔνθεον αὐτοῦ προθεωρεῖ βασιλείαν, δι’ ἧς φησιν ἑωρακέναι αὐτὸν «καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου». οὗτος δ’ ἂν εἴη ὁ θρόνος αὐτοῦ ἐκεῖνος ὁ καὶ ἐν τῷ «περὶ τοῦ ἀγαπητοῦ» ψαλμῷ δεδηλωμένος, κατὰ τὸ «ὁ θρόνος σου ὁ θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος», ἐφ’ ὃν καὶ ὁ ἀνωτάτω τῶν ὅλων ποιητὴς θεὸς πατήρ τε αὐτοῦ ὡς ἂν μονογενεῖ καὶ ἀγαπητῷ καθέζεσθαι παρεκελεύετο, λέγων· «κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου». συνίστησιν δὲ ταύτην ἡμῶν τὴν εἰς τοὺς τόπους ἑρμηνείαν Ἰωάννης ὁ εὐαγγελιστής, ὃς παραθέμενος τὰς προκειμένας τοῦ Ἡσαί̈ου φωνάς, ἐν αἷς εἴρητο «ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶν αὐτῶν βαρέως ἤκουσαν καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν», ἐπιφέρει περὶ τοῦ Χριστοῦ λέγων· «ταῦτα εἶπεν Ἡσαί̈ας, ὅτε εἶδεν τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἐμαρτύρησεν περὶ αὐτοῦ».
τήν; ἢ τίνι ὑπόχρεῳ πέπρακα ὑμᾶς; Ἰδοὺ ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, καὶ ταῖς ἀνομίαις ὑμῶν ἐξαπέστειλα τὴν μητέρα ὑμῶν· διότι ἦλθον, καὶ οὐκ ἦν ἄνθρωπος· ἐκάλεσα, καὶ οὐκ ἦν ὁ ὑπακούων. Μὴ οὐχὶ ἰσχύει ἡ χείρ μου τοῦ ῥύσασθαι; ἢ οὐκ ἰσχύω τοῦ ἐξελέσθαι; » Εἶτ᾽ ἐπὶ τῆς αὐτῆς προφητείας ὑποβάς, « Ἐγὼ δὲ, φησίν, οὐκ ἀπειθῶ, οὐδὲ ἀντι- λέγω. Τὸ νῶτόν μου ἔδωκα εἰς μάστιγας, τὰς δὲ σιαγόνας μου εἰς ῥαπίσματα· τὸ δὲ πρόσωπόν μου οὐκ ἀπέστρεψα ἀπὸ αἰσχύνης ἐμπτυσμάτων. » Αὐτὸς ὁ Κύριος διὰ τούτων τὴν εἰς ἀνθρώπους αν τοῦ παρουσίαν σαφῶς ὁμολογῶν, ἀπελέγχει τὸν Ἰου δαίων λαὸν, ὅτι μὴ ἐλθόντα αὐτὸν καταδέξονται, μηδὲ καλοῦντι ὑπακούσονται. Καὶ τοῦθ' ὥσπερ ἀπο Α τοῦ ἀποστασίου τῆς μητρὸς ὑμῶν ᾧ ἐξαπέστειλα αὐτ Β λογούμενος, αἴτιον τῆς αὐτῶν ἐκείνου ἀποβολῆς γεγονέναι διδάσκει. • Ἐπεὶ γὰρ ἦλθον, φησί, καὶ οὐκ ἦν ἐν ὑμῖν ἄνθρωπος, ἐκάλεσά τε, καὶ οὐδεὶς ἦν ὁ ὑπακούων· διὰ τοῦτο, φησί, ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, ο ἅτε αὐτοὶ ἀφ' ἑαυτῶν ἀποστάται τῆς ἐμῆς κλήσεως καταστάντες, ἀλλ' οὐκ ἐμοῦ βιο βλίον ὑμῖν ἀποστασίου δεδωκότος. Σαφῶς δὲ ταῦτα πρὸς τὸν ἐκ περιτομῆς λαὸν ἀποτείνεται. Ομοῦ δὲ τὰ περὶ τὸ πάθος τετολμημένα αὐτοῖς δηλοῖ λέγων· . Τὸν νωτόν μου δέδωκα εἰς μάστιγας, τὰς δὲ σιαγόνας μου εἰς ῥαπίσματα, » καὶ τὰ τούτοις ἑξῆς. Καὶ ταῦτα ἐπὶ σχολῆς τῆς προσηκούσης τεύξεται ἑρμηνείας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΔ'. - ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. — Ὡς αὐτὸς ὁ ἐν τοῖς προφή ταις πάλαι θεσπίζων Κύριος ἥξειν εἰς ἀνθρώ πους, καὶ αὐτοῖς ὀφθαλμοῖς θεαθήσεσθαι, καὶ τοῖς ἔθνεσι γνωσθήσεσθαι μελλήσει. • Τάδε λέγει Κύριος· Δι' ὑμᾶς διὰ παντὸς τὸ όνομά μου βλασφημεῖται ἐν τοῖς ἔθνεσι· διὰ τοῦτο γνώσεται ὁ λαός μου ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, ὅτι ἐγώ εἰμι, αὐτὸς ὁ λαλῶν, πάρειμι, ὡς ἄρα ἐπὶ τῶν ὀρέων, ὡς πόδες εὐαγγελιζομένου ἀκοὴν εἰρήνη;, ὡς εὐαγγελιζόμενος ἀγαθά· ὅτι ἀκουστὴν ποιήσει τὴν σωτηρίαν σου, λέγων· Σιών, βασιλεύσει σου ὁ Θεός. Φωνὴ τῶν φυλασσόντων σε υψώθη, καὶ τῇ φωνῇ ἅμα εὐφρανθήσονται, ὅτι ὀφθαλμοῖς πρὸς ὀφθαλμοὺς ὄψονται, ἡνίκα ἂν ἐλεήσῃ Κύριος τὴν Σιών. Ρηξάτω εύφροσύνην ἅμα τὰ ἔρημα Ἱερουσαλήμ, ὅτι ἠλέησε • Κύριος αὐτὴν, καὶ ἐῤῥύσατο Ἱερουσαλὴμ, καὶ ἀπο καλύψει τὸν βραχίονα τὸν ἅγιον αὐτοῦ ἐνώπιον πάνω των τῶν ἐθνῶν, καὶ ὄψονται πάντα τὰ ἄκρα τῆς γῆς τὴν σωτηρίαν τὴν παρὰ τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. » Τούτοις ἑξῆς ἐπισυνῆπται ὑφ᾽ ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εἱρμὸν ἡ περὶ τοῦ πάθους Χριστοῦ προφητεία, ἣν καὶ ἐπὶ σχολῆς ἐκθήσομαι. Εἷς δὲ ὧν καὶ ὁ αὐτὸς Κύριος ὁ φήσας ἐν τῇ πρὸ ταύτης περικοπῇ πρὸς τὸν Ἰου δαίων λαόν· ο Ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, καὶ ταῖς ἀνομίαις ὑμῶν ἐξαπέστειλα τὴν μητέρα ὑμῶν· διότι ἦλθον, καὶ οὐκ ἦν ἄνθρωπος, ἐκάλεσα, καὶ οὐκ ἦν ὁ ὑπακούων· ἡ διὰ τῶν ἐν χερσὶ πρὸς τοὺς αὐτοὺς φησι· « Διὰ ὑμᾶς τὸ ὄνομά μου βλασφημεῖται ἐν ” EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - matris vestræ, quo dimisi eam ? aut cui debitori vendidi vos? ecce peccatis vestris venditi estis, et iniquitatibus vestris emisi matrem vestram, quo- niam veni, et non erat homo; vocavi, et non erat qui audiret. Nunquid non potest manus mea libe- rare? aut nunquid non possum eripere *?, Deinde in eadem prophetia paululum progressus : « Ego vero, inquit, non contumas sum, neque contra- dico tergum meum dedi in flagella, et maxillas meas in alapas: faciem vero meam non averti a probro spulorum ., Ipse Dominus, cum in his ver- bis suum ad homines adventum fateatur, redarguit populum Judæorum, quod venientem eum suscepturi non sint, neque vocanti auscultaturi, et hanc, quasi seipsum defendens, causam illorum ipsorum rejectionis docet fuisse : nam . Quoniam ve- ni, inquit, et non erat in vobis homo, vocavique et nullus erat, qui audiret : idcirco, inquit, peccatis vestris venditi estis, tanquam ipsi per vos ipsos meæ vocationis repudiatores exstiteritis, neque vero ipse vobis libellum repudii dederim. Hæc au- tem evidentissime ad eum populum qui ad circum- cisionem pertinet, directa sunt, et simul ea, quæ illi contra ipsum in passione ausi sunt, significat, dicens : • Tergum meum dedi in flagella, et maxil- las meas in alapas, » et quæ sequuntur. Hæc quo- que per otium a nobis justa interpretatione explana- buntur. CAPUT XXIV. Ab eodem. - Quemadmodum ipse qui in prophetis C olim caxebat Dominus, venturus ad homines, el ipsis oculis inspiciendus, et a gentibus cognoscen- dus, exspectaretur. Hæc dicit Dominus: Propter vos nomen meum blasphematur in gentibus, idcirco cognoscet popu- lus meus in die illa, quod ego sum, ipse qui lo- quor, adsum, ut formositas in montibus, ut pedes evangelizantis auditum pacis, ut qui nuntiat bona, quoniam auditam faciet salutem tuam dicens : Sion, rex tuus erit Deus. Vox custodientium te exaltata est, et cum voce simul lætabuntur, quoniam oculis ad oculos videbunt, quando miserebitur Dominus Sion erumpant lætitiam simul deserta Jerusalem, quoniam miseratus est Dominus ipsam, et libera- vit Jerusalem, et revelabit brachium sanctum suum, D in conspectu omnium gentium, et videbunt omnia extrema terræ salutem a Deo nostro > His ipsis deinceps adnexa est sub uno et eodem contextu, de passione Christi prophetia, quam item per otium expositurus sum. Cum vero unus et idem sit Dominus, qui ait in particula ante hanc proxime exposita, ad ipsum Judaicum popu- lum : € Peccatis vestris venditi estis, et iniqui- tatibus vestris dimisi matrem vestram, quoniam veni, et non erat homo ; vocavi, et non erat qui all- diret "; » in his de quibus nunc agitur verbis, ad eosdem ait: Propter vos nomen meum blasphe- ss Isa. L, f. ibid. 5-6. "Isa. LII, 5-10. ** Isa. xxx, 1-2.
ἰδὼν δὴ οὖν ὁ προφήτης τὴν ἐπὶ τοῦ πατρικοῦ θρόνου τῆς ἐνθέου δόξης τε καὶ βασιλείας ἵδρυσιν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, τῷ τε ἁγίῳ ἐπιθειάσας πνεύματι καὶ μέλλων ἑξῆς τὴν εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ πάροδον καὶ τὴν ἐκ παρθένου γέννησιν ὑπογράφειν, προμαρτύρεται τὴν εἰς πᾶσαν τὴν γῆν μέλλουσαν ἔσεσθαι γνῶσίν τε καὶ δοξολογίαν, τὰ Σεραφὶμ εἰσάγων κυκλοῦντα αὐτὸν καὶ φάσκοντα· «ἅγιος ἅγιος ἅγιος κύριος Σαβαώθ, πλήρης πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ». τίνα δ’ ἂν εἴη τὰ Σεραφὶμ τὰ τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ δορυφοροῦντα ἢ τάχα ἴσως ἀγγέλων καὶ θείων δυνάμεων χοροί, ἢ καὶ προφητῶν καὶ ἀποστόλων; ἑρμηνεύεται γὰρ τὰ Σεραφὶμ «ἀρχὴ στόματος αὐτῶν». τοιοῦτοι δὲ οἱ προφῆται καὶ ἀπόστολοι, ὧν διὰ τοῦ στόματος ἡ ἀπαρχὴ γέγονεν τοῦ σωτηρίου κηρύγματος, δι’ ὃ ταύτης ἔτυχον τῆς προσηγορίας· ὧ[ν] καὶ τοῦ ἁγίου πνεύματος αἱ δυνάμεις, «πτέρυγες» ὠνομασμέναι, τὰ μὲν πρῶτα καὶ τὰ ὕστατα τῆς τοῦ θεοῦ λόγου γνώσεως ἐπικρύπτουσιν, ὡς ἄρ[ρ]ητα καὶ ἀκατάληπτα ὄντα τὴν φύσιν, τὰ δὲ μέσα τῆς περὶ αὐτοῦ οἰκονομίας ἐκφαίνουσιν, ὅτι δὴ μόνα γνωστὰ ταῦτα ἀνθρώπων φύσει, τῶν ἐπέκεινα καὶ τῶν μετὰ ταῦτα ἐν ἀπορρήτοις σεσιγημένων.
τήν; ἢ τίνι ὑπόχρεῳ πέπρακα ὑμᾶς; Ἰδοὺ ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, καὶ ταῖς ἀνομίαις ὑμῶν ἐξαπέστειλα τὴν μητέρα ὑμῶν· διότι ἦλθον, καὶ οὐκ ἦν ἄνθρωπος· ἐκάλεσα, καὶ οὐκ ἦν ὁ ὑπακούων. Μὴ οὐχὶ ἰσχύει ἡ χείρ μου τοῦ ῥύσασθαι; ἢ οὐκ ἰσχύω τοῦ ἐξελέσθαι; » Εἶτ᾽ ἐπὶ τῆς αὐτῆς προφητείας ὑποβάς, « Ἐγὼ δὲ, φησίν, οὐκ ἀπειθῶ, οὐδὲ ἀντι- λέγω. Τὸ νῶτόν μου ἔδωκα εἰς μάστιγας, τὰς δὲ σιαγόνας μου εἰς ῥαπίσματα· τὸ δὲ πρόσωπόν μου οὐκ ἀπέστρεψα ἀπὸ αἰσχύνης ἐμπτυσμάτων. » Αὐτὸς ὁ Κύριος διὰ τούτων τὴν εἰς ἀνθρώπους αν τοῦ παρουσίαν σαφῶς ὁμολογῶν, ἀπελέγχει τὸν Ἰου δαίων λαὸν, ὅτι μὴ ἐλθόντα αὐτὸν καταδέξονται, μηδὲ καλοῦντι ὑπακούσονται. Καὶ τοῦθ' ὥσπερ ἀπο Α τοῦ ἀποστασίου τῆς μητρὸς ὑμῶν ᾧ ἐξαπέστειλα αὐτ Β λογούμενος, αἴτιον τῆς αὐτῶν ἐκείνου ἀποβολῆς γεγονέναι διδάσκει. • Ἐπεὶ γὰρ ἦλθον, φησί, καὶ οὐκ ἦν ἐν ὑμῖν ἄνθρωπος, ἐκάλεσά τε, καὶ οὐδεὶς ἦν ὁ ὑπακούων· διὰ τοῦτο, φησί, ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, ο ἅτε αὐτοὶ ἀφ' ἑαυτῶν ἀποστάται τῆς ἐμῆς κλήσεως καταστάντες, ἀλλ' οὐκ ἐμοῦ βιο βλίον ὑμῖν ἀποστασίου δεδωκότος. Σαφῶς δὲ ταῦτα πρὸς τὸν ἐκ περιτομῆς λαὸν ἀποτείνεται. Ομοῦ δὲ τὰ περὶ τὸ πάθος τετολμημένα αὐτοῖς δηλοῖ λέγων· . Τὸν νωτόν μου δέδωκα εἰς μάστιγας, τὰς δὲ σιαγόνας μου εἰς ῥαπίσματα, » καὶ τὰ τούτοις ἑξῆς. Καὶ ταῦτα ἐπὶ σχολῆς τῆς προσηκούσης τεύξεται ἑρμηνείας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΔ'. - ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. — Ὡς αὐτὸς ὁ ἐν τοῖς προφή ταις πάλαι θεσπίζων Κύριος ἥξειν εἰς ἀνθρώ πους, καὶ αὐτοῖς ὀφθαλμοῖς θεαθήσεσθαι, καὶ τοῖς ἔθνεσι γνωσθήσεσθαι μελλήσει. • Τάδε λέγει Κύριος· Δι' ὑμᾶς διὰ παντὸς τὸ όνομά μου βλασφημεῖται ἐν τοῖς ἔθνεσι· διὰ τοῦτο γνώσεται ὁ λαός μου ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, ὅτι ἐγώ εἰμι, αὐτὸς ὁ λαλῶν, πάρειμι, ὡς ἄρα ἐπὶ τῶν ὀρέων, ὡς πόδες εὐαγγελιζομένου ἀκοὴν εἰρήνη;, ὡς εὐαγγελιζόμενος ἀγαθά· ὅτι ἀκουστὴν ποιήσει τὴν σωτηρίαν σου, λέγων· Σιών, βασιλεύσει σου ὁ Θεός. Φωνὴ τῶν φυλασσόντων σε υψώθη, καὶ τῇ φωνῇ ἅμα εὐφρανθήσονται, ὅτι ὀφθαλμοῖς πρὸς ὀφθαλμοὺς ὄψονται, ἡνίκα ἂν ἐλεήσῃ Κύριος τὴν Σιών. Ρηξάτω εύφροσύνην ἅμα τὰ ἔρημα Ἱερουσαλήμ, ὅτι ἠλέησε • Κύριος αὐτὴν, καὶ ἐῤῥύσατο Ἱερουσαλὴμ, καὶ ἀπο καλύψει τὸν βραχίονα τὸν ἅγιον αὐτοῦ ἐνώπιον πάνω των τῶν ἐθνῶν, καὶ ὄψονται πάντα τὰ ἄκρα τῆς γῆς τὴν σωτηρίαν τὴν παρὰ τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. » Τούτοις ἑξῆς ἐπισυνῆπται ὑφ᾽ ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εἱρμὸν ἡ περὶ τοῦ πάθους Χριστοῦ προφητεία, ἣν καὶ ἐπὶ σχολῆς ἐκθήσομαι. Εἷς δὲ ὧν καὶ ὁ αὐτὸς Κύριος ὁ φήσας ἐν τῇ πρὸ ταύτης περικοπῇ πρὸς τὸν Ἰου δαίων λαόν· ο Ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, καὶ ταῖς ἀνομίαις ὑμῶν ἐξαπέστειλα τὴν μητέρα ὑμῶν· διότι ἦλθον, καὶ οὐκ ἦν ἄνθρωπος, ἐκάλεσα, καὶ οὐκ ἦν ὁ ὑπακούων· ἡ διὰ τῶν ἐν χερσὶ πρὸς τοὺς αὐτοὺς φησι· « Διὰ ὑμᾶς τὸ ὄνομά μου βλασφημεῖται ἐν ” EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - matris vestræ, quo dimisi eam ? aut cui debitori vendidi vos? ecce peccatis vestris venditi estis, et iniquitatibus vestris emisi matrem vestram, quo- niam veni, et non erat homo; vocavi, et non erat qui audiret. Nunquid non potest manus mea libe- rare? aut nunquid non possum eripere *?, Deinde in eadem prophetia paululum progressus : « Ego vero, inquit, non contumas sum, neque contra- dico tergum meum dedi in flagella, et maxillas meas in alapas: faciem vero meam non averti a probro spulorum ., Ipse Dominus, cum in his ver- bis suum ad homines adventum fateatur, redarguit populum Judæorum, quod venientem eum suscepturi non sint, neque vocanti auscultaturi, et hanc, quasi seipsum defendens, causam illorum ipsorum rejectionis docet fuisse : nam . Quoniam ve- ni, inquit, et non erat in vobis homo, vocavique et nullus erat, qui audiret : idcirco, inquit, peccatis vestris venditi estis, tanquam ipsi per vos ipsos meæ vocationis repudiatores exstiteritis, neque vero ipse vobis libellum repudii dederim. Hæc au- tem evidentissime ad eum populum qui ad circum- cisionem pertinet, directa sunt, et simul ea, quæ illi contra ipsum in passione ausi sunt, significat, dicens : • Tergum meum dedi in flagella, et maxil- las meas in alapas, » et quæ sequuntur. Hæc quo- que per otium a nobis justa interpretatione explana- buntur. CAPUT XXIV. Ab eodem. - Quemadmodum ipse qui in prophetis C olim caxebat Dominus, venturus ad homines, el ipsis oculis inspiciendus, et a gentibus cognoscen- dus, exspectaretur. Hæc dicit Dominus: Propter vos nomen meum blasphematur in gentibus, idcirco cognoscet popu- lus meus in die illa, quod ego sum, ipse qui lo- quor, adsum, ut formositas in montibus, ut pedes evangelizantis auditum pacis, ut qui nuntiat bona, quoniam auditam faciet salutem tuam dicens : Sion, rex tuus erit Deus. Vox custodientium te exaltata est, et cum voce simul lætabuntur, quoniam oculis ad oculos videbunt, quando miserebitur Dominus Sion erumpant lætitiam simul deserta Jerusalem, quoniam miseratus est Dominus ipsam, et libera- vit Jerusalem, et revelabit brachium sanctum suum, D in conspectu omnium gentium, et videbunt omnia extrema terræ salutem a Deo nostro > His ipsis deinceps adnexa est sub uno et eodem contextu, de passione Christi prophetia, quam item per otium expositurus sum. Cum vero unus et idem sit Dominus, qui ait in particula ante hanc proxime exposita, ad ipsum Judaicum popu- lum : € Peccatis vestris venditi estis, et iniqui- tatibus vestris dimisi matrem vestram, quoniam veni, et non erat homo ; vocavi, et non erat qui all- diret "; » in his de quibus nunc agitur verbis, ad eosdem ait: Propter vos nomen meum blasphe- ss Isa. L, f. ibid. 5-6. "Isa. LII, 5-10. ** Isa. xxx, 1-2.
PG 22:491καὶ δυνάμεις δὲ θεῖαι καὶ οὐράνιοι εἶεν ἂν διὰ τῶν Σεραφὶμ δηλούμεναι, καθὸ ἑτέρως τὰ Σεραφὶμ ἑρμηνεύεται «ἐμπρησμοί», δι’ ὃ εἴρηται· «ὁ ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα, καὶ τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πυρὸς φλόγα». κεκράγασιν δὲ οὗτοι καὶ βοῶσιν ἕτερος τῷ ἑτέρῳ κατὰ τὴν οἰκείαν δύναμιν, τὴν ἁγιότητα τοῦ θεολογουμένου παριστῶντες καί, τό γε πάντων παραδοξότατον, θεολογοῦντες ὅτι δὴ μὴ μόνον οὐρανὸς καὶ τὰ ἐν οὐρανῷ πάντα πλήρη τυγχάνει τῆς δοξολογίας αὐτοῦ, ἀλλὰ καὶ «πᾶσα ἡ γῆ» τῆς αὐτῆς μετέσχεν δυνάμεως διὰ τὴν ἐξ οὐρανῶν εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ θεσπιζομένην κάθοδον, ἣν προϊὼν ἑξῆς ὁ λόγος προφητεύει, τὴν ἐκ παρθένου γένεσιν καὶ τὴν διὰ ταύτης εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐφαπλωθεῖσαν δοξολογίαν αὐτοῦ κηρύττων. «Κύριος» δὲ «Σαβαὼθ» ἑρμηνεύεται «κύριος τῶν δυνάμεων». αὐτὸς δ’ ἂν εἴη ὁ «ἀρχιστράτηγος δυνάμεως κυρίου», ὃν καὶ ἐν κ καὶ γ ψαλμῷ «κύριον Σαβαὼθ» αἱ θεῖαι πάλιν ἀποκαλοῦσι δυνάμεις, τὴν ἀπὸ γῆς εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον αὐτοῦ θεσπίζουσαι δι’ ὧν φασιν· «ἄρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες ὑμῶν, καὶ ἐπάρθητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης. τίς ἐστιν οὗτος ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης;
τοῖς ἔθνεσιν. » Εἶθ' ὡς ἔχων ἕτερον παρ' αὐτοὺς λαόν, επιφέρει· « Διὰ τοῦτο γνώσεται ὁ λαός μου τὸ ὄνομά μου· ο διδάσκει τε, ὅτι μὴ ἕτερος, ἀλλ' αὐτὸς ὁ ἐν τοῖς προφήταις λαλήσας Κύριος ἐπιδημήσει ποτὲ τῷ βίῳ, λέγων· « Εγώ εἰμι, αὐτὸς ὁ λαλῶν, πάρειμι. Τὸ δέ, « Ὡς ἄρα ἐπὶ τῶν ὀρέων, ὡς πόδες εὐαγγελιζομένου Δασὴν εἰρήνης, ὡς εὐαγγελιζόμενος ἀγαθὰ, ἀκουστὴν ποιήσω τὴν σωτηρίαν σου, λέγων· Σιών, βασιλεύσει σου ὁ Θεός, ο σαφέστερον οἱ λοιποὶ ἐκδεδώκασιν ἐρ- μηνευταί· ὁ μὲν ᾿Ακύλας εἰπὼν, « Τί ὡραιώθησαν ἐπὶ τὰ ὄρη πόδες εὐαγγελιζομένου, ἀκουτίζοντος εἰσ ρήνην, εὐαγγελιζομένου ἀγαθὸν, ἀκουτίζοντος σωτη ρίαν, λέγοντος τῇ Σιών· Εβασίλευσεν ὁ Θεός σου ; » καὶ ὁ Σύμμαχος φήσας· « Τί εὐπρεπεῖς ἐπὶ τῶν ὀρέων πόδες εὐαγγελιζομένου, ἀκουστὴν ποιοῦντος εἰρήνην, εὐαγγελιζομένου ἀγαθὰ, ἀκουστὴν ποιοῦντος σωτη- Β ρίαν, λέγοντος τῇ Σιών· Ἐβασίλευσεν ὁ Θεός σου ; » ἀντὶ δὲ τῶν, « Φωνὴ τῶν φυλασσόντων σε υψώθη, καὶ τῇ φωνῇ ἅμα εὐφρανθήσονται· ὅτι ὀφθαλμοῖς πρὸς ὀφθαλμοὺς ὄψονται· ν ὁ μὲν Σύμμαχος οὕτως ἡρμή- νευσε· ι Φωνὴ τῶν σκοπῶν σου ἐπῆραν φωνήν, ἐπὶ τὸ αὐτὸ αἰνέσουσιν· ὀφθαλμοφανῶς γὰρ ὄψονται. Λέγοιντο δ' ἂν ἐν τούτοις σκοποὶ οἱ ἱεροὶ τοῦ Σωτῆς φως ἡμῶν ἀπόστολοι, οἳ καὶ, ὀφθαλμοφανῶς ἰδόντες τὸν προφητευόμενον, ὕψωσαν αὐτῶν τὴν φωνὴν εἰς πᾶσαν τὴν οἰκουμένην κηρύξαντες. Σιὼν δὲ καὶ Ιε- ρουσαλὴμ τὴν ἐν τοῖς τόποις εὐαγγελιζομένην οἶδεν ἐπουρανίους ὁ ᾿Απόστολος, δι' ὧν φησιν · « Ἡ δὲ ἄνω Ἱερουσαλὴμ ἐλευθέρα ἐστὶν, ἥτις ἐστὶ μήτηρ ἡμῶν, καὶ, ο Προσεληλύθατε Σιὼν ὄρει καὶ πόλει Θεοῦ ζῶν- τος, Ἱερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ, καὶ μυριάσιν ἀγγέλων πανηγύρει. » Λέγοιτο δ᾽ ἂν Σιὼν καὶ ἡ εἰς πάντα τὸν ἐπὶ γῆς τόπον διὰ Χριστὸν συστᾶσα Ἐκκλησία, ὡς καὶ Ἱερουσαλὴμ πᾶν τὸ θεοσεβὲς τόπισμα, δ καὶ παρὰ μόνοις Ιουδαίων τοῖς πάλαι τὸ πρὶν συνεστὸς εἰς ἐρημίαν διὰ τὰς δυσσεβείας αὐτῶν περιτέ τραπται· εἶτ᾽ αὖ πάλιν τῆς ἐπὶ τὸ κρεῖττον ἀνανεώ- σεως ἔτυχε διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείας· Διὸ φησὶν ἡ προφητεία· «Ρηξάτω εὐφροσύνην ἅμα τὰ ἔρημα Ἱερουσαλήμ· ὅτι ἠλέησε Κύριος αὐτὴν, καὶ ἐῤῥύσατο Ἱερουσαλήμ. » Οὐκ ἂν δὲ ἁμάρτοις τὴν παντὸς ἁγίου καὶ θεοφιλοῦς ψυχὴν, καθὸ μὲν ἐπῆρται τῷ βίῳ, τὸ πολίτευμα ἔχουσα ἐν οὐρανοῖς, σκοποῦσα τὰ ὑπερκόσμια, Σιὼν ὀνομάζων (ἑρμηνεύεται γὰρ σκοπευτήριον)· καθὸ δὲ ἐν εὐσταθείᾳ καὶ γαλήνῃ παθῶν καθέστηκεν, Ἱερουσαλήμ αὐτὴν ἀποκαλῶν· δρασιν γὰρ εἰρήνης μεταληφθὲν τοὔνομα σημαίνει. Τούτοις ἀκολούθως ἡ τῶν ἐθνῶν ἐπὶ τὴν εὐσέβειαν τοῦ Θεοῦ κλῆσις ἐναργέστατα δηλοῦται διὰ τοῦ, « Καὶ ἀποκαλύψει Κύριος ὁ Θεὸς τὸν βραχίονα τὸν ἅγιον αὐτοῦ ἐνώπιον πάντων τῶν ἐθνῶν· καὶ ὄψονται πάν τα τὰ ἄκρα τῆς γῆς τὴν σωτηρίαν τὴν παρὰ τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. » Βραχίονα δὲ τοῦ Θεοῦ μὴ ἄλλον εἶναι τοῦ Λόγου, καὶ τῆς Σοφίας, καὶ αὐτοῦ τοῦ Κυρίου, ὅς ἐστιν ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, νόμιζε. Τοῦτο γοῦν ἐκ πολλῶν παραστῆσαι ῥᾴδιον. Ἔχεις δὲ καὶ ἐν Εξόδῳ τὸν Ἰσραὴλ βραχίονι Θεοῦ ῥυσθέντα τῆς ὑπ' Αίγυ DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. VI. præter illos populum, adjungit : « Idcirco cognoscet populus meus nomen meum. › Deinde docet quod non alius, sed ipse qui in prophetis loquebatur Domi nus, versabitur olim in hac vita, his verbis: ‹ Ego sum, ipse qui loquor, adsum. » illud autem : « Ut formositas in montibus, ut pedes evangelizantis auditum pacis, ut qui nuntiat bona, auditam faciam salutem tuam, dicens : Sion, rex tuus erit Deus, manifestius reliqui converterunt interpretes: Aquila quidem in hunc modum: Quid speciosi facti sunt super montes, pedes evangelizantis? ejus qui audire facit pacem? ejus qui nuntiat bonum, qui audire facit salutem, dicentis ipsi Sion : Regnavit Deus tuus, Symmachus vero : « Cur decentes in montibus pedes evangelizantis? auditam facientis pacem, evangeli- zantis bona, auditam facientis salutem? dicentis ipsi Sion : Regnavit Deus tuus ? . pro co vero quod est : A matur in gentibus. Deinde quasi habens alium llebr. xII, 22. » Galat. ¡y, 26. G D Vox custodientium te exaltata est, et cum voce simul laetabuntur, quoniam oculis ad oculos vide- bunt,, Symmachus quidem sic interpretatus est: • Vox speculatorum tuorum extulerunt vocem, in id ipsum laudabunt, palam enim oculis videbunt. » Dici porro in his speculatores videntur, sacrosancti Salvatoris nostri apostoli, qui palam oculis intuiti eum, de quo prophetæ loquebantur, extulerunt vo- cem suam in totum terrarum orbem, illum ipsum predicantes. Ipsaun vero Sion ac Jerusalem quæ in locis evangelizatur, in cœlo agnovit ipse Apostolus, illis verbis: • Superior autem Jerusalem libera est, quae est mater nostra ", » et : «Accessistis ad Sion monter et ad civitatem Dei viventis Jerusalem cœle- stem,et multorum millium angelorum frequentiam”.» Dici vero Sion poterit etiam ea, quæ in omnem terræ locum, per Christum constituta est Ecclesia, quem- admodum Jerusalem omne pium ac religiosum civile institutum, quod cum apud solos veteres Judzos olim exsisteret, in solitudinem propter ipsorum impietates conversum est, deinde rursus renovationem in me- lius consecutum est, per Christi Salvatoris nostri adventum. Quapropter ait prophetia : « Erum- pant laetitiam simul deserta Jerusalem, quoniam mi- seratus est Dominus ipsam, et liberavit Jerusalem . > Caterum, nusquam sane aberres, si uniuscujusque viri sancti Deoque amici animam, quatenus quidem supra hanc vitam elata est, quippe cum in cœlo suum jus civitatis habeat, contempleturque ea quæ ipso mundo sunt superiora, Sion nomines (nam ex interpretatione speculatorium significat); quatenus autem in bono statu et quiete perturbationum con- stituta est, Jerusalem eamdem appelles. Illud enim nomen „conversum, visionem pacis significat. Ordine posthac Dei ad veram religionem vocatio gentium, evidentissime declaratur illis verbis : « Et revelabit Dominus Deus brachium sanctum suum, in conspectu omnium gentium, et videbunt omnes fines terræ salutem a Deo nostro., Porro bra-
Book VIILiber Septimus
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
κύριος τῶν δυνάμεων, αὐτός ἐστιν ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης»· τὸ γοῦν Ἑβραϊκὸν πάλιν ἐνταῦθα «κύριον Σαβαὼθ» αὐτὸν καλεῖ. καὶ ἐπειδήπερ αὐτός ἐστιν «ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης», διά τε τὴν ἐπιδημίαν αὐτοῦ ἔμελλεν πᾶσα ἡ γῆ πληροῦσθαι τῆς δόξης αὐτοῦ, εἰκότως τὸ μέλλον ἔσεσθαι ἔν τε τῷ προφήτῃ λέλεκται καὶ ἐν τῷ ψαλμῷ, ἐν μὲν τῷ προφήτῃ διὰ τοῦ «πλήρης πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ», ἐν δὲ τῷ ψαλμῷ διὰ τῆς ἀρχῆς φασκούσης· «τοῦ κυρίου ἡ γῆ καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς, ἡ οἰκουμένη καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ». Τούτων τεθεσπισμένων ἑξῆς ὑποβὰς ὁ προφήτης μαρτύρεται, ὅτι δὴ εἰ καὶ «πλήρης» ἔσται «πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ», ἀλλά γε τὸ Ἰουδαίων ἔθνος οὐ προσήσεται αὐτόν. διό φησιν· καὶ εἶπεν κύριος (αὐτὸς δηλαδὴ ὁ τεθεωρημένος «κύριος Σαβαώθ»), «τίνα ἀποστείλω, καὶ τίς πορεύσεται πρὸς τὸν λαὸν τοῦτον; καὶ εἶπα, ἰδού εἰμι ἐγώ· ἀπόστειλόν με. καὶ εἶπεν, πορεύθητι καὶ εἶπον τῷ λαῷ τούτῳ, ἀκοῇ ἀκούσετε καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέψετε καὶ οὐ μὴ ἴδητε.
τοῖς ἔθνεσιν. » Εἶθ' ὡς ἔχων ἕτερον παρ' αὐτοὺς λαόν, επιφέρει· « Διὰ τοῦτο γνώσεται ὁ λαός μου τὸ ὄνομά μου· ο διδάσκει τε, ὅτι μὴ ἕτερος, ἀλλ' αὐτὸς ὁ ἐν τοῖς προφήταις λαλήσας Κύριος ἐπιδημήσει ποτὲ τῷ βίῳ, λέγων· « Εγώ εἰμι, αὐτὸς ὁ λαλῶν, πάρειμι. Τὸ δέ, « Ὡς ἄρα ἐπὶ τῶν ὀρέων, ὡς πόδες εὐαγγελιζομένου Δασὴν εἰρήνης, ὡς εὐαγγελιζόμενος ἀγαθὰ, ἀκουστὴν ποιήσω τὴν σωτηρίαν σου, λέγων· Σιών, βασιλεύσει σου ὁ Θεός, ο σαφέστερον οἱ λοιποὶ ἐκδεδώκασιν ἐρ- μηνευταί· ὁ μὲν ᾿Ακύλας εἰπὼν, « Τί ὡραιώθησαν ἐπὶ τὰ ὄρη πόδες εὐαγγελιζομένου, ἀκουτίζοντος εἰσ ρήνην, εὐαγγελιζομένου ἀγαθὸν, ἀκουτίζοντος σωτη ρίαν, λέγοντος τῇ Σιών· Εβασίλευσεν ὁ Θεός σου ; » καὶ ὁ Σύμμαχος φήσας· « Τί εὐπρεπεῖς ἐπὶ τῶν ὀρέων πόδες εὐαγγελιζομένου, ἀκουστὴν ποιοῦντος εἰρήνην, εὐαγγελιζομένου ἀγαθὰ, ἀκουστὴν ποιοῦντος σωτη- Β ρίαν, λέγοντος τῇ Σιών· Ἐβασίλευσεν ὁ Θεός σου ; » ἀντὶ δὲ τῶν, « Φωνὴ τῶν φυλασσόντων σε υψώθη, καὶ τῇ φωνῇ ἅμα εὐφρανθήσονται· ὅτι ὀφθαλμοῖς πρὸς ὀφθαλμοὺς ὄψονται· ν ὁ μὲν Σύμμαχος οὕτως ἡρμή- νευσε· ι Φωνὴ τῶν σκοπῶν σου ἐπῆραν φωνήν, ἐπὶ τὸ αὐτὸ αἰνέσουσιν· ὀφθαλμοφανῶς γὰρ ὄψονται. Λέγοιντο δ' ἂν ἐν τούτοις σκοποὶ οἱ ἱεροὶ τοῦ Σωτῆς φως ἡμῶν ἀπόστολοι, οἳ καὶ, ὀφθαλμοφανῶς ἰδόντες τὸν προφητευόμενον, ὕψωσαν αὐτῶν τὴν φωνὴν εἰς πᾶσαν τὴν οἰκουμένην κηρύξαντες. Σιὼν δὲ καὶ Ιε- ρουσαλὴμ τὴν ἐν τοῖς τόποις εὐαγγελιζομένην οἶδεν ἐπουρανίους ὁ ᾿Απόστολος, δι' ὧν φησιν · « Ἡ δὲ ἄνω Ἱερουσαλὴμ ἐλευθέρα ἐστὶν, ἥτις ἐστὶ μήτηρ ἡμῶν, καὶ, ο Προσεληλύθατε Σιὼν ὄρει καὶ πόλει Θεοῦ ζῶν- τος, Ἱερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ, καὶ μυριάσιν ἀγγέλων πανηγύρει. » Λέγοιτο δ᾽ ἂν Σιὼν καὶ ἡ εἰς πάντα τὸν ἐπὶ γῆς τόπον διὰ Χριστὸν συστᾶσα Ἐκκλησία, ὡς καὶ Ἱερουσαλὴμ πᾶν τὸ θεοσεβὲς τόπισμα, δ καὶ παρὰ μόνοις Ιουδαίων τοῖς πάλαι τὸ πρὶν συνεστὸς εἰς ἐρημίαν διὰ τὰς δυσσεβείας αὐτῶν περιτέ τραπται· εἶτ᾽ αὖ πάλιν τῆς ἐπὶ τὸ κρεῖττον ἀνανεώ- σεως ἔτυχε διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείας· Διὸ φησὶν ἡ προφητεία· «Ρηξάτω εὐφροσύνην ἅμα τὰ ἔρημα Ἱερουσαλήμ· ὅτι ἠλέησε Κύριος αὐτὴν, καὶ ἐῤῥύσατο Ἱερουσαλήμ. » Οὐκ ἂν δὲ ἁμάρτοις τὴν παντὸς ἁγίου καὶ θεοφιλοῦς ψυχὴν, καθὸ μὲν ἐπῆρται τῷ βίῳ, τὸ πολίτευμα ἔχουσα ἐν οὐρανοῖς, σκοποῦσα τὰ ὑπερκόσμια, Σιὼν ὀνομάζων (ἑρμηνεύεται γὰρ σκοπευτήριον)· καθὸ δὲ ἐν εὐσταθείᾳ καὶ γαλήνῃ παθῶν καθέστηκεν, Ἱερουσαλήμ αὐτὴν ἀποκαλῶν· δρασιν γὰρ εἰρήνης μεταληφθὲν τοὔνομα σημαίνει. Τούτοις ἀκολούθως ἡ τῶν ἐθνῶν ἐπὶ τὴν εὐσέβειαν τοῦ Θεοῦ κλῆσις ἐναργέστατα δηλοῦται διὰ τοῦ, « Καὶ ἀποκαλύψει Κύριος ὁ Θεὸς τὸν βραχίονα τὸν ἅγιον αὐτοῦ ἐνώπιον πάντων τῶν ἐθνῶν· καὶ ὄψονται πάν τα τὰ ἄκρα τῆς γῆς τὴν σωτηρίαν τὴν παρὰ τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. » Βραχίονα δὲ τοῦ Θεοῦ μὴ ἄλλον εἶναι τοῦ Λόγου, καὶ τῆς Σοφίας, καὶ αὐτοῦ τοῦ Κυρίου, ὅς ἐστιν ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, νόμιζε. Τοῦτο γοῦν ἐκ πολλῶν παραστῆσαι ῥᾴδιον. Ἔχεις δὲ καὶ ἐν Εξόδῳ τὸν Ἰσραὴλ βραχίονι Θεοῦ ῥυσθέντα τῆς ὑπ' Αίγυ DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. VI. præter illos populum, adjungit : « Idcirco cognoscet populus meus nomen meum. › Deinde docet quod non alius, sed ipse qui in prophetis loquebatur Domi nus, versabitur olim in hac vita, his verbis: ‹ Ego sum, ipse qui loquor, adsum. » illud autem : « Ut formositas in montibus, ut pedes evangelizantis auditum pacis, ut qui nuntiat bona, auditam faciam salutem tuam, dicens : Sion, rex tuus erit Deus, manifestius reliqui converterunt interpretes: Aquila quidem in hunc modum: Quid speciosi facti sunt super montes, pedes evangelizantis? ejus qui audire facit pacem? ejus qui nuntiat bonum, qui audire facit salutem, dicentis ipsi Sion : Regnavit Deus tuus, Symmachus vero : « Cur decentes in montibus pedes evangelizantis? auditam facientis pacem, evangeli- zantis bona, auditam facientis salutem? dicentis ipsi Sion : Regnavit Deus tuus ? . pro co vero quod est : A matur in gentibus. Deinde quasi habens alium llebr. xII, 22. » Galat. ¡y, 26. G D Vox custodientium te exaltata est, et cum voce simul laetabuntur, quoniam oculis ad oculos vide- bunt,, Symmachus quidem sic interpretatus est: • Vox speculatorum tuorum extulerunt vocem, in id ipsum laudabunt, palam enim oculis videbunt. » Dici porro in his speculatores videntur, sacrosancti Salvatoris nostri apostoli, qui palam oculis intuiti eum, de quo prophetæ loquebantur, extulerunt vo- cem suam in totum terrarum orbem, illum ipsum predicantes. Ipsaun vero Sion ac Jerusalem quæ in locis evangelizatur, in cœlo agnovit ipse Apostolus, illis verbis: • Superior autem Jerusalem libera est, quae est mater nostra ", » et : «Accessistis ad Sion monter et ad civitatem Dei viventis Jerusalem cœle- stem,et multorum millium angelorum frequentiam”.» Dici vero Sion poterit etiam ea, quæ in omnem terræ locum, per Christum constituta est Ecclesia, quem- admodum Jerusalem omne pium ac religiosum civile institutum, quod cum apud solos veteres Judzos olim exsisteret, in solitudinem propter ipsorum impietates conversum est, deinde rursus renovationem in me- lius consecutum est, per Christi Salvatoris nostri adventum. Quapropter ait prophetia : « Erum- pant laetitiam simul deserta Jerusalem, quoniam mi- seratus est Dominus ipsam, et liberavit Jerusalem . > Caterum, nusquam sane aberres, si uniuscujusque viri sancti Deoque amici animam, quatenus quidem supra hanc vitam elata est, quippe cum in cœlo suum jus civitatis habeat, contempleturque ea quæ ipso mundo sunt superiora, Sion nomines (nam ex interpretatione speculatorium significat); quatenus autem in bono statu et quiete perturbationum con- stituta est, Jerusalem eamdem appelles. Illud enim nomen „conversum, visionem pacis significat. Ordine posthac Dei ad veram religionem vocatio gentium, evidentissime declaratur illis verbis : « Et revelabit Dominus Deus brachium sanctum suum, in conspectu omnium gentium, et videbunt omnes fines terræ salutem a Deo nostro., Porro bra-
ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶν αὐτῶν βαρέως ἤκουσαν καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν, μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτῶν καὶ τοῖς ὠσὶν αὐτῶν ἀκούσωσι, καὶ τῇ καρδίᾳ συνῶσιν καὶ ἐπιστρέψωσιν, καὶ ἰάσομαι αὐτούς». δι’ ὧν ἄντικρυς θεσπίζει τὴν ἐσομένην εἰς αὐτὸν ἀντιλογίαν τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ, καὶ ὡς ὄψονται μὲν αὐτόν, οὐ μὴν προσέξουσιν τίς εἴη, λέγοντός τε ἐν αὐτοῖς καὶ διδάσκοντος ἀκούσονται, οὐ μὴν καὶ συνήσουσιν, οὔθ’ ὅστις ὢν αὐτοῖς διαλέξοιτο, οὔθ’ ἅπερ αὐτοῖς τῆς καινῆς διδασκαλίας παραδώσει μαθήματα. μαρτυρεῖ δὲ τοῖς τῶν λόγων ἀποτελέσμασιν ὁ εὐαγγελιστὴς Ἰωάννης, περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν λέγων· «τοσαῦτα δὲ αὐτοῦ σημεῖα πεποιηκότος ἔμπροσθεν αὐτῶν οὐκ ἐπίστευσαν εἰς αὐτόν, ἵνα ὁ λόγος Ἡσαί̈ου τοῦ προφήτου πληρωθῇ ὃν εἶπεν, κύριε τίς ἐπίστευσεν τῇ ἀκοῇ ἡμῶν; καὶ ὁ βραχίων κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη; διὰ τοῦτο οὐκ ἠδύναντο πιστεύειν ὅτι πάλιν εἶπεν Ἡσαί̈ας, τετύφλωκεν αὐτῶν τοὺς ὀφθαλμοὺς καὶ πεπώρωκεν αὐτῶν τὴν καρδίαν, ἵνα μὴ ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς καὶ νοήσωσι τῇ καρδίᾳ καὶ ἐπιστρέψωσιν, καὶ ἰάσομαι αὐτούς.
τοῖς ἔθνεσιν. » Εἶθ' ὡς ἔχων ἕτερον παρ' αὐτοὺς λαόν, επιφέρει· « Διὰ τοῦτο γνώσεται ὁ λαός μου τὸ ὄνομά μου· ο διδάσκει τε, ὅτι μὴ ἕτερος, ἀλλ' αὐτὸς ὁ ἐν τοῖς προφήταις λαλήσας Κύριος ἐπιδημήσει ποτὲ τῷ βίῳ, λέγων· « Εγώ εἰμι, αὐτὸς ὁ λαλῶν, πάρειμι. Τὸ δέ, « Ὡς ἄρα ἐπὶ τῶν ὀρέων, ὡς πόδες εὐαγγελιζομένου Δασὴν εἰρήνης, ὡς εὐαγγελιζόμενος ἀγαθὰ, ἀκουστὴν ποιήσω τὴν σωτηρίαν σου, λέγων· Σιών, βασιλεύσει σου ὁ Θεός, ο σαφέστερον οἱ λοιποὶ ἐκδεδώκασιν ἐρ- μηνευταί· ὁ μὲν ᾿Ακύλας εἰπὼν, « Τί ὡραιώθησαν ἐπὶ τὰ ὄρη πόδες εὐαγγελιζομένου, ἀκουτίζοντος εἰσ ρήνην, εὐαγγελιζομένου ἀγαθὸν, ἀκουτίζοντος σωτη ρίαν, λέγοντος τῇ Σιών· Εβασίλευσεν ὁ Θεός σου ; » καὶ ὁ Σύμμαχος φήσας· « Τί εὐπρεπεῖς ἐπὶ τῶν ὀρέων πόδες εὐαγγελιζομένου, ἀκουστὴν ποιοῦντος εἰρήνην, εὐαγγελιζομένου ἀγαθὰ, ἀκουστὴν ποιοῦντος σωτη- Β ρίαν, λέγοντος τῇ Σιών· Ἐβασίλευσεν ὁ Θεός σου ; » ἀντὶ δὲ τῶν, « Φωνὴ τῶν φυλασσόντων σε υψώθη, καὶ τῇ φωνῇ ἅμα εὐφρανθήσονται· ὅτι ὀφθαλμοῖς πρὸς ὀφθαλμοὺς ὄψονται· ν ὁ μὲν Σύμμαχος οὕτως ἡρμή- νευσε· ι Φωνὴ τῶν σκοπῶν σου ἐπῆραν φωνήν, ἐπὶ τὸ αὐτὸ αἰνέσουσιν· ὀφθαλμοφανῶς γὰρ ὄψονται. Λέγοιντο δ' ἂν ἐν τούτοις σκοποὶ οἱ ἱεροὶ τοῦ Σωτῆς φως ἡμῶν ἀπόστολοι, οἳ καὶ, ὀφθαλμοφανῶς ἰδόντες τὸν προφητευόμενον, ὕψωσαν αὐτῶν τὴν φωνὴν εἰς πᾶσαν τὴν οἰκουμένην κηρύξαντες. Σιὼν δὲ καὶ Ιε- ρουσαλὴμ τὴν ἐν τοῖς τόποις εὐαγγελιζομένην οἶδεν ἐπουρανίους ὁ ᾿Απόστολος, δι' ὧν φησιν · « Ἡ δὲ ἄνω Ἱερουσαλὴμ ἐλευθέρα ἐστὶν, ἥτις ἐστὶ μήτηρ ἡμῶν, καὶ, ο Προσεληλύθατε Σιὼν ὄρει καὶ πόλει Θεοῦ ζῶν- τος, Ἱερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ, καὶ μυριάσιν ἀγγέλων πανηγύρει. » Λέγοιτο δ᾽ ἂν Σιὼν καὶ ἡ εἰς πάντα τὸν ἐπὶ γῆς τόπον διὰ Χριστὸν συστᾶσα Ἐκκλησία, ὡς καὶ Ἱερουσαλὴμ πᾶν τὸ θεοσεβὲς τόπισμα, δ καὶ παρὰ μόνοις Ιουδαίων τοῖς πάλαι τὸ πρὶν συνεστὸς εἰς ἐρημίαν διὰ τὰς δυσσεβείας αὐτῶν περιτέ τραπται· εἶτ᾽ αὖ πάλιν τῆς ἐπὶ τὸ κρεῖττον ἀνανεώ- σεως ἔτυχε διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείας· Διὸ φησὶν ἡ προφητεία· «Ρηξάτω εὐφροσύνην ἅμα τὰ ἔρημα Ἱερουσαλήμ· ὅτι ἠλέησε Κύριος αὐτὴν, καὶ ἐῤῥύσατο Ἱερουσαλήμ. » Οὐκ ἂν δὲ ἁμάρτοις τὴν παντὸς ἁγίου καὶ θεοφιλοῦς ψυχὴν, καθὸ μὲν ἐπῆρται τῷ βίῳ, τὸ πολίτευμα ἔχουσα ἐν οὐρανοῖς, σκοποῦσα τὰ ὑπερκόσμια, Σιὼν ὀνομάζων (ἑρμηνεύεται γὰρ σκοπευτήριον)· καθὸ δὲ ἐν εὐσταθείᾳ καὶ γαλήνῃ παθῶν καθέστηκεν, Ἱερουσαλήμ αὐτὴν ἀποκαλῶν· δρασιν γὰρ εἰρήνης μεταληφθὲν τοὔνομα σημαίνει. Τούτοις ἀκολούθως ἡ τῶν ἐθνῶν ἐπὶ τὴν εὐσέβειαν τοῦ Θεοῦ κλῆσις ἐναργέστατα δηλοῦται διὰ τοῦ, « Καὶ ἀποκαλύψει Κύριος ὁ Θεὸς τὸν βραχίονα τὸν ἅγιον αὐτοῦ ἐνώπιον πάντων τῶν ἐθνῶν· καὶ ὄψονται πάν τα τὰ ἄκρα τῆς γῆς τὴν σωτηρίαν τὴν παρὰ τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. » Βραχίονα δὲ τοῦ Θεοῦ μὴ ἄλλον εἶναι τοῦ Λόγου, καὶ τῆς Σοφίας, καὶ αὐτοῦ τοῦ Κυρίου, ὅς ἐστιν ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, νόμιζε. Τοῦτο γοῦν ἐκ πολλῶν παραστῆσαι ῥᾴδιον. Ἔχεις δὲ καὶ ἐν Εξόδῳ τὸν Ἰσραὴλ βραχίονι Θεοῦ ῥυσθέντα τῆς ὑπ' Αίγυ DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. VI. præter illos populum, adjungit : « Idcirco cognoscet populus meus nomen meum. › Deinde docet quod non alius, sed ipse qui in prophetis loquebatur Domi nus, versabitur olim in hac vita, his verbis: ‹ Ego sum, ipse qui loquor, adsum. » illud autem : « Ut formositas in montibus, ut pedes evangelizantis auditum pacis, ut qui nuntiat bona, auditam faciam salutem tuam, dicens : Sion, rex tuus erit Deus, manifestius reliqui converterunt interpretes: Aquila quidem in hunc modum: Quid speciosi facti sunt super montes, pedes evangelizantis? ejus qui audire facit pacem? ejus qui nuntiat bonum, qui audire facit salutem, dicentis ipsi Sion : Regnavit Deus tuus, Symmachus vero : « Cur decentes in montibus pedes evangelizantis? auditam facientis pacem, evangeli- zantis bona, auditam facientis salutem? dicentis ipsi Sion : Regnavit Deus tuus ? . pro co vero quod est : A matur in gentibus. Deinde quasi habens alium llebr. xII, 22. » Galat. ¡y, 26. G D Vox custodientium te exaltata est, et cum voce simul laetabuntur, quoniam oculis ad oculos vide- bunt,, Symmachus quidem sic interpretatus est: • Vox speculatorum tuorum extulerunt vocem, in id ipsum laudabunt, palam enim oculis videbunt. » Dici porro in his speculatores videntur, sacrosancti Salvatoris nostri apostoli, qui palam oculis intuiti eum, de quo prophetæ loquebantur, extulerunt vo- cem suam in totum terrarum orbem, illum ipsum predicantes. Ipsaun vero Sion ac Jerusalem quæ in locis evangelizatur, in cœlo agnovit ipse Apostolus, illis verbis: • Superior autem Jerusalem libera est, quae est mater nostra ", » et : «Accessistis ad Sion monter et ad civitatem Dei viventis Jerusalem cœle- stem,et multorum millium angelorum frequentiam”.» Dici vero Sion poterit etiam ea, quæ in omnem terræ locum, per Christum constituta est Ecclesia, quem- admodum Jerusalem omne pium ac religiosum civile institutum, quod cum apud solos veteres Judzos olim exsisteret, in solitudinem propter ipsorum impietates conversum est, deinde rursus renovationem in me- lius consecutum est, per Christi Salvatoris nostri adventum. Quapropter ait prophetia : « Erum- pant laetitiam simul deserta Jerusalem, quoniam mi- seratus est Dominus ipsam, et liberavit Jerusalem . > Caterum, nusquam sane aberres, si uniuscujusque viri sancti Deoque amici animam, quatenus quidem supra hanc vitam elata est, quippe cum in cœlo suum jus civitatis habeat, contempleturque ea quæ ipso mundo sunt superiora, Sion nomines (nam ex interpretatione speculatorium significat); quatenus autem in bono statu et quiete perturbationum con- stituta est, Jerusalem eamdem appelles. Illud enim nomen „conversum, visionem pacis significat. Ordine posthac Dei ad veram religionem vocatio gentium, evidentissime declaratur illis verbis : « Et revelabit Dominus Deus brachium sanctum suum, in conspectu omnium gentium, et videbunt omnes fines terræ salutem a Deo nostro., Porro bra-
PG 22:493ταῦτα εἶπεν Ἡσαί̈ας ὅτε εἶδεν τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἐμαρτύρησεν περὶ αὐτοῦ». ἀναμφιλόγως οὖν ἐπὶ τὸν Χριστὸν ἀνήνεγκεν τὴν ἐν τῷ Ἡσαί̈ᾳ θεοφάνειαν ὁ εὐαγγελιστὴς καὶ ἐπὶ τὸν Ἰουδαίων λαόν, οὐ παραδεδεγμένον τὸν ἑωραμένον τῷ προφήτῃ κύριον κατὰ τὴν περὶ αὐτοῦ πρόρρησιν. τῷ γοῦν προφήτῃ ἑωρακότι «τὸν κύριον Σαβαώθ» φησιν ὁ χρησμὸς εἰπεῖν τῷ Ἰουδαίων ἔθνει, ὅτι δὴ καὶ αὐτοὶ ὄψονταί ποτε τὸν αὐτόν, ἀλλ’ οὐ συνήσουσιν ὅστις εἴη, καὶ ἀκούσονται αὐτοῦ λέγοντος ἐν αὐτοῖς καὶ διδάσκοντος, ἀλλ’ οὐ νοήσουσιν, διὰ τὸ πεπωρῶσθαι αὐτῶν τὴν καρδίαν. ταῦτ’ οὖν ὁ Ἡσαί̈ας δι’ ὧν παρεθέμεθα λέξεων θεσπίσας, ἐν ἱστορίας ἀφηγήσει πολεμίων ἔφοδον κατὰ τοῦ Ἄχαζ, ὃς ἐπεῖχεν τότε τὰ τῆς βασιλείας τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ, ὑπογράφει, καὶ τὴν τῶν μὲν αἰσθητῶν πολεμίων καθαίρεσιν αὐτίκα καὶ οὐκ εἰς μακρὸν γενήσεσθαι σημαίνει·
καὶ καταλείψω ἐπ' αὐτῶν σημεῖον ; » Εν μέρει μὲν Εt οὖν ἐντεῦθεν ἤδη κατὰ τὴν προτέραν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εἰς ἀνθρώπους ἐπιφάνειαν αὐτοῖς ὀφθαλμοῖς ἐρῶμεν τῶν θείων χρησμῶν τὰ ἀποτελέσματα· γένοι το δ' ἂν ἐντελῆ ταῦτα καὶ κατὰ τὴν δευτέραν καὶ ἔνδοξον αὐτοῦ παρουσίαν, ὅτε πάντα τὰ ἔθνη ὄψονται τὴν δόξαν αὐτοῦ, ἐρχομενόν τε αὐτὸν ἐξ οὐρανῶν μετ τὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς. Ἀναχθείη δ' ἂν εἰς ἐκεῖνο καιροῦ καὶ τὰ λοιπὰ τῶν ἐν τῇ προῤῥήσει δη λουμένων, ώσπεροῦν συστήσομεν κατὰ τὴν οἰκείαν ὑπόθεσιν. Τοσούτων ἡμῖν ἐπὶ τοῦ παρόντος συνει λεγμένων περὶ τῆς εἰς ἀνθρώπους θεσπιζομένης ἔσεσθαι παρουσίας Θεοῦ, ἑξῆς ἂν εἴη ἐπισυνάψαι ὁποῖος τις ὁ τρόπος τῆς προτέρας αὐτοῦ εἰς τὸν ἀν- θρώπινον βίον παρόδου γενήσεσθαι προανεφωνεῖτο. ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΤΟΥ ΠΑΜΦΙΛΟΥ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ ΒΙΒΛΙΟΝ ΕΒΔΟΜΟΝ. ΤΑΔΕ ΕΝΕΣΤΙΝ ΕΝ ΤΩ ΕΒΔΟΜΟ ΣΥΓΓΡΑΜ- Β Η ΜΑΤΙ ΤΗΣ ΠΕΡΙ ΤΟΥ ΣΩΤΗΡΟΣ ΗΜΩΝ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ. Δ'. Τίς ὁ τρόπος τῆς τοῦ Θεοῦ εἰς ἀνθρώπους ἐπι δημίας, ἐκ τῶν ὑποσεσημειωμένων Γραφών. α. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. β. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. γ. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. Β. Ποῦ τῆς ὁ Χριστός γεννηθήσεσθαι προεφη τεύετο. δ. ᾿Απὸ τοῦ Μιχαία. ε. 'Από τοῦ ψαλμοῦ ρλα. Γ. Αφ' οιου γένους προελεύσεσθαι ἐβοᾶτο. Ἀπὸ ψαλμοῦ κα'. ᾿Απὸ τοῦ Ἡσαίου. ΐ. Ἀπὸ τῆς Γενέσεως. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ. θεὸν εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεσθαι, καὶ σὺν ἀνθρώποις ἐπὶ γῆς πολιτεύσεσθαι, δύο τε ταῦτα μέγιστα τεκμή- DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. A Dominum dixisse : « venient et videbunt gloriam meam, et relinquam in eis signum?, Jam inde igitur saltem in parte, secundum priorem Salva- toris nostri ad homines adventum, ipsis oculis in- tuemur divinorum oraculorum eventa. Cæterum eadem hæc plenius absolventur in secundo et glo rioso ejusdem adventu, quando omnes gentes vide- bunt gloriam ejus, venientemque ipsum de cœlo cum potestate et gloria multa. Referri vero ad illud tempus etiam reliqua poterunt quæ in ipso oraculo prædicta sunt, quemadmodum quidem nos proprio atque huic rei dicato opere ostensuri sumus. Cum igitur ad hunc usque locum hæc tam multa collegerimus, de eo, qui olim canebatur futurus, Dei ad homines adventu, sequitur ut bis adjunga- mus quisnam modus in iisdem oraculis prædiceretur futurus prioris ejusdem ad humanam vitam acces- sus. EUSEBII PAMPHILI DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIBER SEPTIMUS. - EC INSUNT IN SEPTIMO LIBRO EVANGELICA DE SALVATORE NOSTRO DEMONSTRATIONIS. notatis Scripturæ locis. Ab eodem. II. Ubi terrarum Christus oriturus prædiceretur a prophetis. III. De quo genere progressurus caneretur. PROOEMIUM. Cum proximo libro Deum ad homines venturum, et cum hominibus in terra versaturum, duoquo 5. ᾿Απὸ τῆς β' τῶν Παραλειπομένων. 4. Από τον Ιερεμίου. 1. Quisnam modus accessus Dei ad homines, ex sub- 1. Ab Isaia. 3. Ab eodem. 4. A Michæa. 5. A psalmo cxXXI. 6. De 11 Paralipomenon. 7. A psalmo LXXI. 8. Ab Isaia. 9. Ab Jeremia. 10. A Genesi.
ὧν δὲ σύμβολα ἔφερεν νοητῶν καὶ ἀοράτων ἐχθρῶν, δαιμόνων τινῶν καὶ ἀφανῶν δυνάμεων (περὶ ὧν ἀρχόμενοι τῆς ὅλης πραγματ[ε]ίας διεληλύθαμεν, ὡς οὐ μόνον τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἀλλὰ καὶ πᾶν τὸ ἀνθρώπειον γένος ἐπὶ πᾶν εἶδος κακίας καὶ ἐπ’ αὐτήν γε τὴν ἄθεον εἰδωλολατρίαν καταβεβληκότων), οὐκ ἄλλως τὴν ἧτταν ἔσεσθαι δηλοῖ ἢ διὰ μόνης τῆς θεσπιζομένης εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας τοῦ θεοῦ λόγου, ἐξ ἀπειρογάμου παρθένου σκεῦος ἀνθρώπειον ἀναληψομένου. τίς δὲ αὐτῷ [ἡ] τούτου χρεία ἦν, καιρὸς ἂν εἴη διαλαβεῖν. Ἐπειδὴ δι’ ἀνθρώπου θάνατος «εἰσῆλθεν εἰς τὸν κόσμον», φησὶν ὁ ἀπόστολος, χρῆν δήπου διὰ τοῦ αὐτοῦ ἀνθρώπου τὴν κατὰ τοῦ θανάτου βραβευθῆναι νίκην, καὶ τὸ σῶμα τοῦ θανάτου σῶμα ζωῆς ἀναδειχθῆναι, καὶ τῆς ἁμαρτίας τὴν βασιλείαν ἐν τῷ θνητῷ σώματι τὸ πρὶν ἐνεργοῦσαν καταλυθῆναι, μηκέτι ἁμαρτίας αὐτοῦ ἀλλὰ δικαιοσύνης κρατούσης. καὶ ἐπειδὴ διὰ τῶν τῆς σαρκὸς ἁμαρτημάτων πάλαι πρότερον ἡ πτῶσις ἐγίνετο πᾶσιν ἀνθρώποις, εἰκότως πάλιν δι’ ἀναμαρτήτου καὶ πάσης ἀχράντου κακίας τὰ κατὰ τῶν ἐχθρῶν ἀνηγείρετο τρόπαια.
καὶ καταλείψω ἐπ' αὐτῶν σημεῖον ; » Εν μέρει μὲν Εt οὖν ἐντεῦθεν ἤδη κατὰ τὴν προτέραν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εἰς ἀνθρώπους ἐπιφάνειαν αὐτοῖς ὀφθαλμοῖς ἐρῶμεν τῶν θείων χρησμῶν τὰ ἀποτελέσματα· γένοι το δ' ἂν ἐντελῆ ταῦτα καὶ κατὰ τὴν δευτέραν καὶ ἔνδοξον αὐτοῦ παρουσίαν, ὅτε πάντα τὰ ἔθνη ὄψονται τὴν δόξαν αὐτοῦ, ἐρχομενόν τε αὐτὸν ἐξ οὐρανῶν μετ τὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς. Ἀναχθείη δ' ἂν εἰς ἐκεῖνο καιροῦ καὶ τὰ λοιπὰ τῶν ἐν τῇ προῤῥήσει δη λουμένων, ώσπεροῦν συστήσομεν κατὰ τὴν οἰκείαν ὑπόθεσιν. Τοσούτων ἡμῖν ἐπὶ τοῦ παρόντος συνει λεγμένων περὶ τῆς εἰς ἀνθρώπους θεσπιζομένης ἔσεσθαι παρουσίας Θεοῦ, ἑξῆς ἂν εἴη ἐπισυνάψαι ὁποῖος τις ὁ τρόπος τῆς προτέρας αὐτοῦ εἰς τὸν ἀν- θρώπινον βίον παρόδου γενήσεσθαι προανεφωνεῖτο. ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΤΟΥ ΠΑΜΦΙΛΟΥ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ ΒΙΒΛΙΟΝ ΕΒΔΟΜΟΝ. ΤΑΔΕ ΕΝΕΣΤΙΝ ΕΝ ΤΩ ΕΒΔΟΜΟ ΣΥΓΓΡΑΜ- Β Η ΜΑΤΙ ΤΗΣ ΠΕΡΙ ΤΟΥ ΣΩΤΗΡΟΣ ΗΜΩΝ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ. Δ'. Τίς ὁ τρόπος τῆς τοῦ Θεοῦ εἰς ἀνθρώπους ἐπι δημίας, ἐκ τῶν ὑποσεσημειωμένων Γραφών. α. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. β. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. γ. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. Β. Ποῦ τῆς ὁ Χριστός γεννηθήσεσθαι προεφη τεύετο. δ. ᾿Απὸ τοῦ Μιχαία. ε. 'Από τοῦ ψαλμοῦ ρλα. Γ. Αφ' οιου γένους προελεύσεσθαι ἐβοᾶτο. Ἀπὸ ψαλμοῦ κα'. ᾿Απὸ τοῦ Ἡσαίου. ΐ. Ἀπὸ τῆς Γενέσεως. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ. θεὸν εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεσθαι, καὶ σὺν ἀνθρώποις ἐπὶ γῆς πολιτεύσεσθαι, δύο τε ταῦτα μέγιστα τεκμή- DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. A Dominum dixisse : « venient et videbunt gloriam meam, et relinquam in eis signum?, Jam inde igitur saltem in parte, secundum priorem Salva- toris nostri ad homines adventum, ipsis oculis in- tuemur divinorum oraculorum eventa. Cæterum eadem hæc plenius absolventur in secundo et glo rioso ejusdem adventu, quando omnes gentes vide- bunt gloriam ejus, venientemque ipsum de cœlo cum potestate et gloria multa. Referri vero ad illud tempus etiam reliqua poterunt quæ in ipso oraculo prædicta sunt, quemadmodum quidem nos proprio atque huic rei dicato opere ostensuri sumus. Cum igitur ad hunc usque locum hæc tam multa collegerimus, de eo, qui olim canebatur futurus, Dei ad homines adventu, sequitur ut bis adjunga- mus quisnam modus in iisdem oraculis prædiceretur futurus prioris ejusdem ad humanam vitam acces- sus. EUSEBII PAMPHILI DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIBER SEPTIMUS. - EC INSUNT IN SEPTIMO LIBRO EVANGELICA DE SALVATORE NOSTRO DEMONSTRATIONIS. notatis Scripturæ locis. Ab eodem. II. Ubi terrarum Christus oriturus prædiceretur a prophetis. III. De quo genere progressurus caneretur. PROOEMIUM. Cum proximo libro Deum ad homines venturum, et cum hominibus in terra versaturum, duoquo 5. ᾿Απὸ τῆς β' τῶν Παραλειπομένων. 4. Από τον Ιερεμίου. 1. Quisnam modus accessus Dei ad homines, ex sub- 1. Ab Isaia. 3. Ab eodem. 4. A Michæa. 5. A psalmo cxXXI. 6. De 11 Paralipomenon. 7. A psalmo LXXI. 8. Ab Isaia. 9. Ab Jeremia. 10. A Genesi.
τίνων δὲ ἐχθρῶν ἢ τῶν πάλαι διὰ τῶν τῆς σαρκὸς ἡδονῶν καταπαλαιόντων τὸ ἀνθρώπειον γένος; καὶ ἄλλως δὲ ἐχρῆν ἀνθρώποις θεοῦ λόγον ὁμιλεῖν μέλλοντα καὶ σαρκὸς ἀκοαῖς τὰ τῆς εὐσεβείας μαθήματα παραδώσοντα, τεραστείας τε καὶ παραδοξοποιίας ἀνθρώπων ὀφθαλμοῖς θεοῦ τε δύναμιν ἐναργῆ παραστήσοντα, μὴ ἄλλως ἢ διὰ τοῦ συνήθους ἡμῖν ὀργάνου τοῦτο πρᾶξαι, ὅτι οὐδὲ πλέον οὐδὲν σωμάτων ὁρᾶν ἀνθρώπων δυνατὸν ἦν ὀφθαλμοῖς οὐδ’ ἀκούειν ἀκοὴν πλέον τι τοῦ διὰ γλώττης προφερομένου ἤχου. ἵν’ οὖν καὶ διὰ σωμάτων αἰσθήσεως τῆς τῶν νοητῶν καὶ ἀσωμάτων ἐννοίας ἐπιλαβώμεθα, τὸν ἡμῖν συγγενῆ καὶ γνώριμον αὐτὸς ὁ θεὸς λόγος [ἄνθρωπον] ἀνελάμβανε, καὶ πάντα γε δι’ αὐτοῦ τὰ σωτήρια τοῖς αὐτηκόοις καὶ αὐτόπταις τῶν ἐνθέων αὐτοῦ λόγων τε καὶ ἔργων προεβάλλετο. καὶ ταῦτ’ ἔπραττεν, ταῖς τοῦ σώματος ἀνάγκαις ὁμοίως ἡμῖν οὐδαμῶς καταδεσμούμενος, οὐδέ τι χεῖρον ἢ μεῖζον αὐτὸς ἑαυτοῦ τῆς θεότητος ὑπομένων, οὐδ’ οὕτως οἷα ἀνθρώπου ψυχὴ τῷ σώματι πεδούμενος, ὡς μὴ ἐνεργεῖν δύνασθαι τὰ θεῖα μηδὲ πανταχῆ παρεῖναι, θεοῦ λόγον ὄντα καὶ τὰ πάντα πληροῦντα καὶ διὰ πάντων ἥκοντα·
καὶ καταλείψω ἐπ' αὐτῶν σημεῖον ; » Εν μέρει μὲν Εt οὖν ἐντεῦθεν ἤδη κατὰ τὴν προτέραν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εἰς ἀνθρώπους ἐπιφάνειαν αὐτοῖς ὀφθαλμοῖς ἐρῶμεν τῶν θείων χρησμῶν τὰ ἀποτελέσματα· γένοι το δ' ἂν ἐντελῆ ταῦτα καὶ κατὰ τὴν δευτέραν καὶ ἔνδοξον αὐτοῦ παρουσίαν, ὅτε πάντα τὰ ἔθνη ὄψονται τὴν δόξαν αὐτοῦ, ἐρχομενόν τε αὐτὸν ἐξ οὐρανῶν μετ τὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς. Ἀναχθείη δ' ἂν εἰς ἐκεῖνο καιροῦ καὶ τὰ λοιπὰ τῶν ἐν τῇ προῤῥήσει δη λουμένων, ώσπεροῦν συστήσομεν κατὰ τὴν οἰκείαν ὑπόθεσιν. Τοσούτων ἡμῖν ἐπὶ τοῦ παρόντος συνει λεγμένων περὶ τῆς εἰς ἀνθρώπους θεσπιζομένης ἔσεσθαι παρουσίας Θεοῦ, ἑξῆς ἂν εἴη ἐπισυνάψαι ὁποῖος τις ὁ τρόπος τῆς προτέρας αὐτοῦ εἰς τὸν ἀν- θρώπινον βίον παρόδου γενήσεσθαι προανεφωνεῖτο. ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΤΟΥ ΠΑΜΦΙΛΟΥ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ ΒΙΒΛΙΟΝ ΕΒΔΟΜΟΝ. ΤΑΔΕ ΕΝΕΣΤΙΝ ΕΝ ΤΩ ΕΒΔΟΜΟ ΣΥΓΓΡΑΜ- Β Η ΜΑΤΙ ΤΗΣ ΠΕΡΙ ΤΟΥ ΣΩΤΗΡΟΣ ΗΜΩΝ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ. Δ'. Τίς ὁ τρόπος τῆς τοῦ Θεοῦ εἰς ἀνθρώπους ἐπι δημίας, ἐκ τῶν ὑποσεσημειωμένων Γραφών. α. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. β. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. γ. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. Β. Ποῦ τῆς ὁ Χριστός γεννηθήσεσθαι προεφη τεύετο. δ. ᾿Απὸ τοῦ Μιχαία. ε. 'Από τοῦ ψαλμοῦ ρλα. Γ. Αφ' οιου γένους προελεύσεσθαι ἐβοᾶτο. Ἀπὸ ψαλμοῦ κα'. ᾿Απὸ τοῦ Ἡσαίου. ΐ. Ἀπὸ τῆς Γενέσεως. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ. θεὸν εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεσθαι, καὶ σὺν ἀνθρώποις ἐπὶ γῆς πολιτεύσεσθαι, δύο τε ταῦτα μέγιστα τεκμή- DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. A Dominum dixisse : « venient et videbunt gloriam meam, et relinquam in eis signum?, Jam inde igitur saltem in parte, secundum priorem Salva- toris nostri ad homines adventum, ipsis oculis in- tuemur divinorum oraculorum eventa. Cæterum eadem hæc plenius absolventur in secundo et glo rioso ejusdem adventu, quando omnes gentes vide- bunt gloriam ejus, venientemque ipsum de cœlo cum potestate et gloria multa. Referri vero ad illud tempus etiam reliqua poterunt quæ in ipso oraculo prædicta sunt, quemadmodum quidem nos proprio atque huic rei dicato opere ostensuri sumus. Cum igitur ad hunc usque locum hæc tam multa collegerimus, de eo, qui olim canebatur futurus, Dei ad homines adventu, sequitur ut bis adjunga- mus quisnam modus in iisdem oraculis prædiceretur futurus prioris ejusdem ad humanam vitam acces- sus. EUSEBII PAMPHILI DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIBER SEPTIMUS. - EC INSUNT IN SEPTIMO LIBRO EVANGELICA DE SALVATORE NOSTRO DEMONSTRATIONIS. notatis Scripturæ locis. Ab eodem. II. Ubi terrarum Christus oriturus prædiceretur a prophetis. III. De quo genere progressurus caneretur. PROOEMIUM. Cum proximo libro Deum ad homines venturum, et cum hominibus in terra versaturum, duoquo 5. ᾿Απὸ τῆς β' τῶν Παραλειπομένων. 4. Από τον Ιερεμίου. 1. Quisnam modus accessus Dei ad homines, ex sub- 1. Ab Isaia. 3. Ab eodem. 4. A Michæa. 5. A psalmo cxXXI. 6. De 11 Paralipomenon. 7. A psalmo LXXI. 8. Ab Isaia. 9. Ab Jeremia. 10. A Genesi.
PG 22:495ἀλλ’ οὐδὲ ῥύπον ἢ φθορὰν ἢ μίασμα ἐξ ἧς ἀνείληφεν σαρκὸς ἐπενηνεγμένος, ὅτι δὴ ἀσώματος ὢν τὴν φύσιν καὶ ἄυλος καὶ ἄσαρκος, οἷα θεοῦ λόγος, ἐνθέῳ δυνάμει καὶ λόγοις ἡμῖν ἀρρήτοις πᾶσαν ὑπῄει τὴν οἰκονομίαν, τῶν οἰκείων μεταδιδοὺς ἀλλ’ οὐκ ἀντεπαγόμενος τῶν ἀλλοτρίων. οὔκουν τι φοβεῖσθαι χρὴ τὴν ἔνσαρκον οἰκονομίαν, ἐπεὶ μὴ ἐμολύνετο ὁ ἀμόλυντος μηδὲ ἐκ τῆς σαρκὸς ὁ ἀμίαντος ἐμιαίνετο μηδὲ συνεφθείρετο τῇ τοῦ σώματος οἰκείᾳ φύσει ὁ ἀπαθὴς τοῦ θεοῦ λόγος, ἐπεὶ μηδὲ ἡλίου πάθοιεν ἄν τι ἀκτῖνες, νεκρῶν καὶ παντοίων σωμάτων ἐπαφώμεναι. τῷ δὲ θείῳ λόγῳ τοὔμπαλιν τὸ φθαρτὸν μετεσκευάζετο, καὶ ἅγιόν τε καὶ ἀθάνατον, ἅτε καὶ ἦν αὐτῷ βουλητόν, ἀπετελεῖτο, ναὶ μὴν καὶ ταῖς ἐνθέοις τοῦ πνεύματος βουλαῖς τε καὶ πράξεσιν διηκονεῖτο. Τοῦτο οὖν ὅλον τῷ φιλανθρωποτάτῳ θεῷ τε καὶ θεοῦ λόγῳ ὑπὲρ τῆς πάντων ἀνθρώπων θεραπείας τε καὶ σωτηρίας ταῖς τῶν προφητῶν ἀκολούθως ἐνηργεῖτο φωναῖς, ἄνωθεν ἐκ παλαιῶν χρόνων τὴν θαυμασίαν ἐκ παρθένου γέννησιν αὐτοῦ προμαρτυρομέναις.
ΙΙ. - Α ρια τῆς αὐτοῦ παρουσίας ἔσεσθαι· κλῆσιν ἐπ' ἀναλή- ψει τῆς ἀληθοῦς θεογνωσίας τῶν ἀνὰ τὴν οἰκουμένη, ἐθνῶν, ἀπόπτωσίν τε καὶ ἐρημίαν διὰ τὴν εἰς αὐτὸν ἀπιστίαν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἐν τῷ πρὸ τούτου συγγράμματι διὰ τῶν προφητικῶν φωνών μεμαθηκε ·τες, ἐπισκεψάμενοί τε κατὰ τὸ αὐτὸ ὁποίου τέλους ἔτυχε τὰ προηγορευμένα, ἑξῆς καὶ ἀκολούθως ἐν ἑβδόμῳ τούτῳ συγγράμματι τῆς Εὐαγγελικῆς Απο δείξεως· τὸν τρόπον ἐπιθεωρῆσαι πειρασόμεθα, καθ' ὃν φησιν αὐτὸν τὴν εἰς ἀνθρώπους ποιήσασθαι πάρο δον. Φέρε οὖν ἐντεῦθεν ἤδη σκοπήσωμεν, ὁποῖος τις ὁ τρόπος ἔσεσθαι τῆς τοῦ Θεοῦ εἰς ἀνθρώπους ἐπιδη μίας ἐθεσπίζετο, καὶ τοῦ γῆς γεννηθήσεσθαι προ εκηρύττετο, ἀπὸ ποίου τε γένους προελεύσεσθαι ἐβοᾶτο. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Α'. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. Τις ὁ τρόπος τῆς τοῦ Κυρίου εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας. Πρόρρησις τῆς εἰς Χριστὸν ἀπιστίας τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, καὶ σημεῖον αὐτοῖς ἀπὸ Κυρίου διδόμενον. Ην δὲ τοῦτο· Παρθένος Θεὸν γεννῶτα, ἐφ᾽ οὗ τῇ γενέσει καθαίρεσις παντελὴς τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐθεσπίζετο, καὶ ὡς ἀλλόφυλοι καὶ πολέμιοι τὴν χώραν αὐτῶν καθ- έξουσι, καὶ ὡς ἡ πρὶν ἔρημος τῆς ἐνθέου τυχούσα γεωργίας, εὐφορήσει τῆς ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίας τοῦτον δηλουμένης τὸν τρόπον· ὥσπερ ὁ θαυμάσιος εὐαγγελιστής Ιωάννης, μείζονι ἢ κατὰ ἄνθρωπον μεγαλοφωνία τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Θεο λογῶν, αὐτὸν δὴ τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγου, τῆς γε ἱερᾶς Γραφῆς αὐτοῦ ἀπαρχόμενος, ὁμοῦ τῇ θεολογίᾳ καὶ τὴν Ενσαρκον αὐτοῦ εἰς ἀνθρώπους παρίστησιν ἐπιδημίαν· • Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος. Οὗτος ἦν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεόν πάντα δι' αὐτοῦ ἐγένετο, » φήσας· τούτοις ἐξῆς ἐπι ἀγων· « Καὶ ὁ Λόγος σὰρξ ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν. » Τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον καὶ ὁ θεσπέσιος προφή της Θεοῦ ἐκ Παρθένου γεγεννημένον μέλλων ἀνακτ ρύττειν, τὴν ἔνδοξον αὐτοῦ θεοπτείαν προθεωρεί, ὧδε τὴν θεολογίαν ὑπογράφων· « Εἶδον τὸν Κύριον Σα βαὼθ καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου, καὶ πλήρης ὁ οἶκος τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ σεραφίμ εἱστήκεισαν κύκλῳ αὐτοῦ· ἓξ πτέρυγες τῷ ἑνί, καὶ ἐξ πτέρυγες τῷ ἑνί· καὶ ταῖς μὲν δυσὶν ἐκάλυπτον τὸ πρόσωπον, ταῖς δὲ δυσὶ κατεκάλυπτον τοὺς πόδας ταῖς δὲ δυσὶν ἐπέταντο. Καὶ ἐκέκραγον ἕτερος πρὸς τὸν ἕτερον, καὶ ἔλεγον· "Αγιος, ἅγιος, ἅγιος, Κύριος Σαβαώθ, πλήρης πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ. » Καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· ι Καὶ ἤκουσα τῆς φωνῆς Κυρίου λέ- γοντος· Τίνα ἀποστελῶ, καὶ τίς πορεύσεται πρὸς τὸν λαὸν τοῦτον; Καὶ εἶπα· Ἰδοῦ ἐγώ εἰμι, ἀπόστε: λόν με. Καὶ εἶπε πρὸς μέ· Πορεύθητι, καὶ εἰπὸν τῷ λαῷ τούτῳ· Ακοῇ ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέψετε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε. Ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶν αὐτῶν βαρέως ἤκουσαν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν, μήτ ποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ τοῖς ὠσὶν ἀκούσωσι, καὶ ἰάσωμαι αὐτούς. Καὶ εἶπα· Έως πότε, Κύριε EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. APOLOGETICA. hæc maxima signa illius adventus fntura : gentium per totum orbem ad accipiendam veram Dei noti- tiam, vocationem, et Judaicæ gentis propter incre- dulitatem in illum, ruinam ac solitudinem, ex pro- pheticis vocibus didicerimus, ibidemque inspexeri- mus, quem tandem exitum invenerint ea quæ prædicta fuerant, ipse deinceps ordine, in hoc septimo Evangelica Demonstrationis volumine, mo- dum contemplari conabimur, secundum quem ait se ad homines commigrasse. Jam inde igitur videa- mus, quisnam modus Dei ad homines migrationis caneretur futurus, et ubinam gentium oriturus præ- diceretur, et de quo genere profecturus sanctorum hominum vocibus ferretur. Ab Isaia. - CAPUT 1. Quisnam modus accessus Domini ad homines. Prædictio Judæorum incredulitatis erga Chri- stum, et signum eis a Domino datum. Fuit autem :llud : Virgo generans Deum ; sub cujus generatio- ne universalis Judæorum nationis purgatio caneba- bur; et sicut externi et hostes regionem illorum occupabunt, et quemadmodum quæ ante desertum fuit, agriculturam sortita divinam, fecunda erit. Ecclesia ex gentibus collecta hunc ostendente mo- dum quemadmodum divinus evangelista Joannes, plus quam humana voce de Salvatore ac Domino nostro, de ipso, inquam, Dei Verlo disserens, sa- cramque illius Scripturam narrationemque aggre- diens, una cum ipsa de illa theologia ejusdem ad homines accessum, per assumptum corpus exponit, sic dicens : ‹ In principio erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum ". a Học erat in principio apud Deum, omnia per ipsum fa- cta sunt : atque his deinceps adjungens : « Et Ver- bum caro factum est, et habitavit in nobis "., Ita divino Spiritu allatus propheta, cum Deum de Vir- gine genitum esset nuntiaturus, visionem antea quamdam Hlius gloriæ contemplatur, talemque theologiam describit: • Vidi Dominum Sabaoth se- dentem super solio excelso et sublimi, et plena erat domus gloria ejus, et seraphim stabant circum eum, sex alæ uni, et sex alæ alteri, et duabus quidem tegebant faciem, duabus autem velabant pedes, et duabus volabant, et clamabant alter ad alte- rum, et dicebant : Sanctus, sanctus, sanctus Do- minus Sabaoth, plena est omnis terra gloria ejus ". » Et deinceps adjungit: . Et audivi vocem Domini dicentis : Quem mittam, et quis ibit ad po- pulum hunc. Et dixi: Ecce ego, mitte me. Et dixit ad me : Vade, et dic populo huic : Auditu audie- tis, et non intelligetis : et intuentes intuebimini, et non videbitis. Crassum enim factum est cor populi hujus, et auribus suis graviter audierunt, et ocu- los suos clauserunt, ne quando videant oculis, et corde intelligant, et convertantur, et sanem eos, ss Joan. 1, 1. ss ibid. 14. Isa. 11, 1-5, • B C D
σφόδρα δὲ ἀναγκαίως ὁ προφήτης προτάττει τῆς ἐκ παρθένου γενέσεως τοῦ Χριστοῦ τὸ ἐπιστρεφές, ἐπιφωνῶν ἄντικρυς τοῖς τούτων ἀκροωμένοις τὸ «ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε;» ᾧ ἐπιφέρει ἑξῆς τὰ τοῦτον ἔχοντα τὸν τρόπον· «[ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε.] καὶ προσέθετο κύριος λαλῆσαι τῷ Ἄχαζ λέγων, αἴτησαι σεαυτῷ σημεῖον παρὰ κυρίου τοῦ θεοῦ σου εἰς βάθος ἢ εἰς ὕψος. καὶ εἶπεν Ἄχαζ, οὐ μὴ αἰτήσω, οὐδὲ μὴ πειράσω κύριον. καὶ εἶπεν, ἀκούσατε δή, οἶκος Δαβίδ· μὴ μικρὸν ὑμῖν ἀνθρώποις παρέχειν ἀγῶνα, καὶ πῶς κυρίῳ παρέχετε ἀγῶνα; διὰ τοῦτο δώσει κύριος αὐτὸς ὑμῖν σημεῖον· ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται καὶ τέξεται υἱόν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ· βούτυρον καὶ μέλι φάγεται πρὶν ἢ γνῶναι αὐτὸν ἢ προελέσθαι πονηρά, ἐκλέξεται τὸ ἀγαθόν· διότι πρὶν ἢ γνῶναι τὸ παιδίον ἀγαθὸν ἢ κακόν, ἀπειθεῖ πονηρίᾳ τοῦ ἐκλέξασθαι τὸ ἀγαθόν, καὶ καταλειφθήσεται ἡ γῆ ἣν σὺ φοβῇ ἀπὸ προσώπου τῶν δύο βασιλέων.» καὶ τὰ μὲν τῆς προφητείας ὧδέ πη εἶχεν. ἐπιστῆσαι δὲ ἄξιον τῷ τοῦ λόγου προοιμίῳ, μαρτυραμένῳ τοῖς ἐντυγχάνουσιν, ὅτι «ἐὰν μὴ πιστεύσωσιν, οὐδὲ μὴ συνῶσιν».
ΙΙ. - Α ρια τῆς αὐτοῦ παρουσίας ἔσεσθαι· κλῆσιν ἐπ' ἀναλή- ψει τῆς ἀληθοῦς θεογνωσίας τῶν ἀνὰ τὴν οἰκουμένη, ἐθνῶν, ἀπόπτωσίν τε καὶ ἐρημίαν διὰ τὴν εἰς αὐτὸν ἀπιστίαν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἐν τῷ πρὸ τούτου συγγράμματι διὰ τῶν προφητικῶν φωνών μεμαθηκε ·τες, ἐπισκεψάμενοί τε κατὰ τὸ αὐτὸ ὁποίου τέλους ἔτυχε τὰ προηγορευμένα, ἑξῆς καὶ ἀκολούθως ἐν ἑβδόμῳ τούτῳ συγγράμματι τῆς Εὐαγγελικῆς Απο δείξεως· τὸν τρόπον ἐπιθεωρῆσαι πειρασόμεθα, καθ' ὃν φησιν αὐτὸν τὴν εἰς ἀνθρώπους ποιήσασθαι πάρο δον. Φέρε οὖν ἐντεῦθεν ἤδη σκοπήσωμεν, ὁποῖος τις ὁ τρόπος ἔσεσθαι τῆς τοῦ Θεοῦ εἰς ἀνθρώπους ἐπιδη μίας ἐθεσπίζετο, καὶ τοῦ γῆς γεννηθήσεσθαι προ εκηρύττετο, ἀπὸ ποίου τε γένους προελεύσεσθαι ἐβοᾶτο. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Α'. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. Τις ὁ τρόπος τῆς τοῦ Κυρίου εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας. Πρόρρησις τῆς εἰς Χριστὸν ἀπιστίας τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, καὶ σημεῖον αὐτοῖς ἀπὸ Κυρίου διδόμενον. Ην δὲ τοῦτο· Παρθένος Θεὸν γεννῶτα, ἐφ᾽ οὗ τῇ γενέσει καθαίρεσις παντελὴς τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐθεσπίζετο, καὶ ὡς ἀλλόφυλοι καὶ πολέμιοι τὴν χώραν αὐτῶν καθ- έξουσι, καὶ ὡς ἡ πρὶν ἔρημος τῆς ἐνθέου τυχούσα γεωργίας, εὐφορήσει τῆς ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίας τοῦτον δηλουμένης τὸν τρόπον· ὥσπερ ὁ θαυμάσιος εὐαγγελιστής Ιωάννης, μείζονι ἢ κατὰ ἄνθρωπον μεγαλοφωνία τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Θεο λογῶν, αὐτὸν δὴ τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγου, τῆς γε ἱερᾶς Γραφῆς αὐτοῦ ἀπαρχόμενος, ὁμοῦ τῇ θεολογίᾳ καὶ τὴν Ενσαρκον αὐτοῦ εἰς ἀνθρώπους παρίστησιν ἐπιδημίαν· • Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος. Οὗτος ἦν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεόν πάντα δι' αὐτοῦ ἐγένετο, » φήσας· τούτοις ἐξῆς ἐπι ἀγων· « Καὶ ὁ Λόγος σὰρξ ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν. » Τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον καὶ ὁ θεσπέσιος προφή της Θεοῦ ἐκ Παρθένου γεγεννημένον μέλλων ἀνακτ ρύττειν, τὴν ἔνδοξον αὐτοῦ θεοπτείαν προθεωρεί, ὧδε τὴν θεολογίαν ὑπογράφων· « Εἶδον τὸν Κύριον Σα βαὼθ καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου, καὶ πλήρης ὁ οἶκος τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ σεραφίμ εἱστήκεισαν κύκλῳ αὐτοῦ· ἓξ πτέρυγες τῷ ἑνί, καὶ ἐξ πτέρυγες τῷ ἑνί· καὶ ταῖς μὲν δυσὶν ἐκάλυπτον τὸ πρόσωπον, ταῖς δὲ δυσὶ κατεκάλυπτον τοὺς πόδας ταῖς δὲ δυσὶν ἐπέταντο. Καὶ ἐκέκραγον ἕτερος πρὸς τὸν ἕτερον, καὶ ἔλεγον· "Αγιος, ἅγιος, ἅγιος, Κύριος Σαβαώθ, πλήρης πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ. » Καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· ι Καὶ ἤκουσα τῆς φωνῆς Κυρίου λέ- γοντος· Τίνα ἀποστελῶ, καὶ τίς πορεύσεται πρὸς τὸν λαὸν τοῦτον; Καὶ εἶπα· Ἰδοῦ ἐγώ εἰμι, ἀπόστε: λόν με. Καὶ εἶπε πρὸς μέ· Πορεύθητι, καὶ εἰπὸν τῷ λαῷ τούτῳ· Ακοῇ ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέψετε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε. Ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶν αὐτῶν βαρέως ἤκουσαν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν, μήτ ποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ τοῖς ὠσὶν ἀκούσωσι, καὶ ἰάσωμαι αὐτούς. Καὶ εἶπα· Έως πότε, Κύριε EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. APOLOGETICA. hæc maxima signa illius adventus fntura : gentium per totum orbem ad accipiendam veram Dei noti- tiam, vocationem, et Judaicæ gentis propter incre- dulitatem in illum, ruinam ac solitudinem, ex pro- pheticis vocibus didicerimus, ibidemque inspexeri- mus, quem tandem exitum invenerint ea quæ prædicta fuerant, ipse deinceps ordine, in hoc septimo Evangelica Demonstrationis volumine, mo- dum contemplari conabimur, secundum quem ait se ad homines commigrasse. Jam inde igitur videa- mus, quisnam modus Dei ad homines migrationis caneretur futurus, et ubinam gentium oriturus præ- diceretur, et de quo genere profecturus sanctorum hominum vocibus ferretur. Ab Isaia. - CAPUT 1. Quisnam modus accessus Domini ad homines. Prædictio Judæorum incredulitatis erga Chri- stum, et signum eis a Domino datum. Fuit autem :llud : Virgo generans Deum ; sub cujus generatio- ne universalis Judæorum nationis purgatio caneba- bur; et sicut externi et hostes regionem illorum occupabunt, et quemadmodum quæ ante desertum fuit, agriculturam sortita divinam, fecunda erit. Ecclesia ex gentibus collecta hunc ostendente mo- dum quemadmodum divinus evangelista Joannes, plus quam humana voce de Salvatore ac Domino nostro, de ipso, inquam, Dei Verlo disserens, sa- cramque illius Scripturam narrationemque aggre- diens, una cum ipsa de illa theologia ejusdem ad homines accessum, per assumptum corpus exponit, sic dicens : ‹ In principio erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum ". a Học erat in principio apud Deum, omnia per ipsum fa- cta sunt : atque his deinceps adjungens : « Et Ver- bum caro factum est, et habitavit in nobis "., Ita divino Spiritu allatus propheta, cum Deum de Vir- gine genitum esset nuntiaturus, visionem antea quamdam Hlius gloriæ contemplatur, talemque theologiam describit: • Vidi Dominum Sabaoth se- dentem super solio excelso et sublimi, et plena erat domus gloria ejus, et seraphim stabant circum eum, sex alæ uni, et sex alæ alteri, et duabus quidem tegebant faciem, duabus autem velabant pedes, et duabus volabant, et clamabant alter ad alte- rum, et dicebant : Sanctus, sanctus, sanctus Do- minus Sabaoth, plena est omnis terra gloria ejus ". » Et deinceps adjungit: . Et audivi vocem Domini dicentis : Quem mittam, et quis ibit ad po- pulum hunc. Et dixi: Ecce ego, mitte me. Et dixit ad me : Vade, et dic populo huic : Auditu audie- tis, et non intelligetis : et intuentes intuebimini, et non videbitis. Crassum enim factum est cor populi hujus, et auribus suis graviter audierunt, et ocu- los suos clauserunt, ne quando videant oculis, et corde intelligant, et convertantur, et sanem eos, ss Joan. 1, 1. ss ibid. 14. Isa. 11, 1-5, • B C D
καὶ ἀναγκαίως χρῆν ἐπισημήνασθαι, δεικνύντας ὅτι μὴ μόνον συνέσεως ἀλλὰ καὶ πίστεως δεῖ τοῖς ἐντευξομένοις, καὶ οὐ μόνον πίστεως ἀλλὰ καὶ συνέσεως. ὅθεν οἱ ἐκ περιτομῆς, μὴ πιστεύσαντες εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ, εἰσέτι καὶ νῦν τούτων ἀκροώμενοι, οὔπω καὶ εἰς δεῦρο συνῆκαν τὸ[ν] προφητευόμενον, ὥστε ἐπ’ αὐτοῖς πρώτοις ἐπαληθεῦσαι τὴν πρόρρησιν. ἀκοῇ γὰρ τῶν περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητειῶν διὰ πάσης ἡμέρας ἀκούοντες ὠσὶν διανοίας οὐκ ἀκούουσιν. τῆς. τε ἀγνοίας αὐτῶν αἴτιον οὐδὲν ἕτερον ἢ ἡ ἀπιστία τυγχάνει, καὶ τοῦτο τῆς προρρήσεως ἀψευδῶς περὶ αὐτῶν καὶ πρὸς αὐτοὺς ἀποφηναμένης. «ἐάν», γάρ φησι, «μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε». Ἀλλ’ εἰ φαῖεν μὴ παρθένον, νεᾶνιν δὲ ὠνομάσθαι ἐν τῇ γραφῇ (οὕτως γάρ φασι φέρεσθαι παρ’ αὐτοῖς), καὶ ποῖον ἂν γένοιτο, φήσομεν, σημεῖον ἐπαγγελίας θεοῦ ἄξιον, εἰ συνήθως τίκτειν, οἷα καὶ πᾶσαι γυναῖκες ἐξ ὁμιλίας ἀνδρὸς ἐν γαστρὶ λαβοῦσα, νεᾶνίς τις ἔμελλεν; πῶς δὲ καὶ θεὸς ἦν ὁ ἐξ αὐτῆς γεννώμενος; καὶ οὐκ ἁπλῶς θεὸς ἀλλ’ «ὁ μεθ’ ἡμῶν»; τοῦτο γὰρ σημαίνειν βούλεται τὸ Ἐμμανουήλ, ὅπερ φησὶν δεῖν ὀνομάζειν τὸν γεννώμενον·
ΙΙ. - Α ρια τῆς αὐτοῦ παρουσίας ἔσεσθαι· κλῆσιν ἐπ' ἀναλή- ψει τῆς ἀληθοῦς θεογνωσίας τῶν ἀνὰ τὴν οἰκουμένη, ἐθνῶν, ἀπόπτωσίν τε καὶ ἐρημίαν διὰ τὴν εἰς αὐτὸν ἀπιστίαν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἐν τῷ πρὸ τούτου συγγράμματι διὰ τῶν προφητικῶν φωνών μεμαθηκε ·τες, ἐπισκεψάμενοί τε κατὰ τὸ αὐτὸ ὁποίου τέλους ἔτυχε τὰ προηγορευμένα, ἑξῆς καὶ ἀκολούθως ἐν ἑβδόμῳ τούτῳ συγγράμματι τῆς Εὐαγγελικῆς Απο δείξεως· τὸν τρόπον ἐπιθεωρῆσαι πειρασόμεθα, καθ' ὃν φησιν αὐτὸν τὴν εἰς ἀνθρώπους ποιήσασθαι πάρο δον. Φέρε οὖν ἐντεῦθεν ἤδη σκοπήσωμεν, ὁποῖος τις ὁ τρόπος ἔσεσθαι τῆς τοῦ Θεοῦ εἰς ἀνθρώπους ἐπιδη μίας ἐθεσπίζετο, καὶ τοῦ γῆς γεννηθήσεσθαι προ εκηρύττετο, ἀπὸ ποίου τε γένους προελεύσεσθαι ἐβοᾶτο. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Α'. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. Τις ὁ τρόπος τῆς τοῦ Κυρίου εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας. Πρόρρησις τῆς εἰς Χριστὸν ἀπιστίας τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, καὶ σημεῖον αὐτοῖς ἀπὸ Κυρίου διδόμενον. Ην δὲ τοῦτο· Παρθένος Θεὸν γεννῶτα, ἐφ᾽ οὗ τῇ γενέσει καθαίρεσις παντελὴς τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐθεσπίζετο, καὶ ὡς ἀλλόφυλοι καὶ πολέμιοι τὴν χώραν αὐτῶν καθ- έξουσι, καὶ ὡς ἡ πρὶν ἔρημος τῆς ἐνθέου τυχούσα γεωργίας, εὐφορήσει τῆς ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίας τοῦτον δηλουμένης τὸν τρόπον· ὥσπερ ὁ θαυμάσιος εὐαγγελιστής Ιωάννης, μείζονι ἢ κατὰ ἄνθρωπον μεγαλοφωνία τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Θεο λογῶν, αὐτὸν δὴ τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγου, τῆς γε ἱερᾶς Γραφῆς αὐτοῦ ἀπαρχόμενος, ὁμοῦ τῇ θεολογίᾳ καὶ τὴν Ενσαρκον αὐτοῦ εἰς ἀνθρώπους παρίστησιν ἐπιδημίαν· • Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος. Οὗτος ἦν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεόν πάντα δι' αὐτοῦ ἐγένετο, » φήσας· τούτοις ἐξῆς ἐπι ἀγων· « Καὶ ὁ Λόγος σὰρξ ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν. » Τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον καὶ ὁ θεσπέσιος προφή της Θεοῦ ἐκ Παρθένου γεγεννημένον μέλλων ἀνακτ ρύττειν, τὴν ἔνδοξον αὐτοῦ θεοπτείαν προθεωρεί, ὧδε τὴν θεολογίαν ὑπογράφων· « Εἶδον τὸν Κύριον Σα βαὼθ καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου, καὶ πλήρης ὁ οἶκος τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ σεραφίμ εἱστήκεισαν κύκλῳ αὐτοῦ· ἓξ πτέρυγες τῷ ἑνί, καὶ ἐξ πτέρυγες τῷ ἑνί· καὶ ταῖς μὲν δυσὶν ἐκάλυπτον τὸ πρόσωπον, ταῖς δὲ δυσὶ κατεκάλυπτον τοὺς πόδας ταῖς δὲ δυσὶν ἐπέταντο. Καὶ ἐκέκραγον ἕτερος πρὸς τὸν ἕτερον, καὶ ἔλεγον· "Αγιος, ἅγιος, ἅγιος, Κύριος Σαβαώθ, πλήρης πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ. » Καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· ι Καὶ ἤκουσα τῆς φωνῆς Κυρίου λέ- γοντος· Τίνα ἀποστελῶ, καὶ τίς πορεύσεται πρὸς τὸν λαὸν τοῦτον; Καὶ εἶπα· Ἰδοῦ ἐγώ εἰμι, ἀπόστε: λόν με. Καὶ εἶπε πρὸς μέ· Πορεύθητι, καὶ εἰπὸν τῷ λαῷ τούτῳ· Ακοῇ ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέψετε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε. Ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶν αὐτῶν βαρέως ἤκουσαν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν, μήτ ποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ τοῖς ὠσὶν ἀκούσωσι, καὶ ἰάσωμαι αὐτούς. Καὶ εἶπα· Έως πότε, Κύριε EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. APOLOGETICA. hæc maxima signa illius adventus fntura : gentium per totum orbem ad accipiendam veram Dei noti- tiam, vocationem, et Judaicæ gentis propter incre- dulitatem in illum, ruinam ac solitudinem, ex pro- pheticis vocibus didicerimus, ibidemque inspexeri- mus, quem tandem exitum invenerint ea quæ prædicta fuerant, ipse deinceps ordine, in hoc septimo Evangelica Demonstrationis volumine, mo- dum contemplari conabimur, secundum quem ait se ad homines commigrasse. Jam inde igitur videa- mus, quisnam modus Dei ad homines migrationis caneretur futurus, et ubinam gentium oriturus præ- diceretur, et de quo genere profecturus sanctorum hominum vocibus ferretur. Ab Isaia. - CAPUT 1. Quisnam modus accessus Domini ad homines. Prædictio Judæorum incredulitatis erga Chri- stum, et signum eis a Domino datum. Fuit autem :llud : Virgo generans Deum ; sub cujus generatio- ne universalis Judæorum nationis purgatio caneba- bur; et sicut externi et hostes regionem illorum occupabunt, et quemadmodum quæ ante desertum fuit, agriculturam sortita divinam, fecunda erit. Ecclesia ex gentibus collecta hunc ostendente mo- dum quemadmodum divinus evangelista Joannes, plus quam humana voce de Salvatore ac Domino nostro, de ipso, inquam, Dei Verlo disserens, sa- cramque illius Scripturam narrationemque aggre- diens, una cum ipsa de illa theologia ejusdem ad homines accessum, per assumptum corpus exponit, sic dicens : ‹ In principio erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum ". a Học erat in principio apud Deum, omnia per ipsum fa- cta sunt : atque his deinceps adjungens : « Et Ver- bum caro factum est, et habitavit in nobis "., Ita divino Spiritu allatus propheta, cum Deum de Vir- gine genitum esset nuntiaturus, visionem antea quamdam Hlius gloriæ contemplatur, talemque theologiam describit: • Vidi Dominum Sabaoth se- dentem super solio excelso et sublimi, et plena erat domus gloria ejus, et seraphim stabant circum eum, sex alæ uni, et sex alæ alteri, et duabus quidem tegebant faciem, duabus autem velabant pedes, et duabus volabant, et clamabant alter ad alte- rum, et dicebant : Sanctus, sanctus, sanctus Do- minus Sabaoth, plena est omnis terra gloria ejus ". » Et deinceps adjungit: . Et audivi vocem Domini dicentis : Quem mittam, et quis ibit ad po- pulum hunc. Et dixi: Ecce ego, mitte me. Et dixit ad me : Vade, et dic populo huic : Auditu audie- tis, et non intelligetis : et intuentes intuebimini, et non videbitis. Crassum enim factum est cor populi hujus, et auribus suis graviter audierunt, et ocu- los suos clauserunt, ne quando videant oculis, et corde intelligant, et convertantur, et sanem eos, ss Joan. 1, 1. ss ibid. 14. Isa. 11, 1-5, • B C D
PG 22:497«ἰδοὺ γὰρ ἡ παρθένος», φησίν, «ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱόν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ, ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον μεθ’ ἡμῶν ὁ θεός». ποῖος δὲ καὶ ἀγὼν θεῷ ἢ ποῖος ἂν εἴη κόπος καὶ μόχθος ἐπὶ συνήθει τρόπῳ γυναικὸς τικτούσης; ἐν μὲν γὰρ τοῖς ἡμετέροις ἀντιγράφοις ὑφ’ ἑβδομήκοντα ὅλων ἀνδρῶν, ἄνωθεν μὲν Ἑβραίων τὸ γένος ἐπ’ ἀκριβείᾳ δὲ τῆς πατρίου παιδείας δεδοκιμασμένων, ἑρμηνευομένοις ὧδέ πως φέρεται· «μὴ μικρὸν ὑμῖν ἀγῶνα παρέχειν ἀνθρώποις, καὶ πῶς κυρίῳ παρέχετε ἀγῶνα; διὰ τοῦτο δώσει κύριος αὐτὸς ὑμῖν σημεῖον· ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται καὶ τέξεται υἱόν», ὃς κεκλήσεται «ὁ μεθ’ ἡμῶν θεός», τοῦτο γὰρ, ὡς ἔφην, δηλοῦν βούλεται τὸ Ἐμμανουὴλ ὄνομα. ἐν δὲ τοῖς αὐτῶν Ἰουδαίων ἀντιγράφοις κατὰ τὴν Ἀκύλου μεταβολὴν φερομένοις (προσήλυτος δὲ ὁ Ἀκύλας ἦν, οὐ φύσει Ἰουδαῖος, ὅμως δ’ οὖν καὶ κατ’ αὐτὸν) τοῦτον εἴρηται τὸν τρόπον· «ἀκούσατε δὴ οἶκος Δαβίδ, μή τι ὀλίγον ἀπὸ ὑμῶν μοχθοῦν ἄνδρας, ὅτι μοχθοῦτε καί γε τὸν θεόν μου; διὰ τοῦτο δώσει αὐτὸς ὑμῖν σημεῖον. ἰδοὺ ἡ νεᾶνις ἐν γαστρὶ συλλαμβάνει καὶ τίκτει υἱόν, καὶ καλέσεις ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ».
Καὶ εἶπεν· « Ἕως ἂν ἐρημωθῶσι πόλεις, παρὰ τὸ μὴ κατοικεῖσθαι, καὶ οἶκοι παρὰ τὸ μὴ εἶναι ἀνθρώπους.» Ποῖον δὲ θεμιτόν φάσκειν τὸν προφήτην έωρακέναι Κύριον; ἢ ἐν τοῖς περὶ τὸν ᾿Αβραὰμ προπάτορσιν ὡφθαί τε καὶ ὡμιληκέναι ἐν τοῖς πρὸ τούτων ἀπεδεί ξαμεν; Τοῦτον γὰρ ὁμοῦ Θεὸν καὶ Κύριον, καὶ δὴ ἄγγελον εἶναι, καὶ ἀρχιστράτηγον δυνάμεως Κυρίου προμεμαθήκαμεν. Μέλλων τοιγαροῦν τὴν εἰς ἀνθρώ- τους αὐτοῦ πάροδον ὁ παρών λόγος θεσπίζειν, τήν ἔνθεον αὐτοῦ προθεωρεί βασιλείαν, δι' ἧς φησιν έωρα- κέναι αὐτὸν καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρε μένου. Οὗτος δ' ἂν εἴη ὁ θρόνος αὐτοῦ ἐκεῖνος ὁ καὶ ἐν τῷ περὶ τοῦ ἀγαπητοῦ ψαλμῷ δεδηλωμένος, κατὰ τός ο Ο θρόνος σου, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶ νος, ο ἐφ᾽ ἦν καὶ ὁ ἀνωτάτω τῶν ὅλων ποιητής Θεὸς Πατήρ τε αὐτοῦ ὡς ἂν μονογενεῖ καὶ ἀγαπητῷ κα- θέζεσθαι παρεκελεύετο, λέγων· « Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου υποπόδιον τῶν που δῶν σου. » Συνέστησε δὲ ταύτην ἡμῶν τὴν εἰς τοὺς τόπους ἑρμηνείαν Ἰωάννης ὁ Εὐαγγελιστής, δς, πα ραθέμενος τὰς προκειμένας τοῦ Ἡσαίου φωνάς, ἐν αἷς εἴρητο· ο Ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τού του, καὶ τοῖς ὠσὶν αὐτῶν βαρέως ήκουσαν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν, ο ἐπιφέρει περὶ τοῦ Χριστοῦ λέγων· « Ταῦτα εἶπεν Ησαΐας, ὅτε εἶδε τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἐμαρτύρησε περὶ αὐτοῦ. » Ἰδὼν δὴ οὖν ὁ προφήτης τὴν ἐπὶ τοῦ πατρικοῦ θρόνου τῆς ἐνθέου δόξης τε καὶ βασιλείας ίδρυσιν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, τῷ τε ἁγίῳ ἐπιθειάσας Πνεύματι, καὶ μέλλων ἑξῆς τὴν εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ πάροδον, καὶ τὴν ἐκ Παρθένου γέννησιν ὑπογράφειν, προμαρτύρεται " τὴν εἰς πᾶσαν τὴν γῆν μέλλουσαν ἔσεσθαι γνῶσίν τε καὶ δοξολογίαν, τὰ σεραφὶμ εἰσάγων κυκλοῦντα αὐτὸν καὶ φάσκοντα· « "Αγιος, ἅγιος, ἅγιος, Κύριος Σα βαώθ, πλήρης πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ. » Τίνα δ' ἂν εἴη τὰ σεραφίμ, τὰ τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ δορυ- φοροῦντα, ή τάχα ἴσως ἀγγέλων καὶ θείων δυνάμεων χοροί, ἢ καὶ προφητῶν καὶ ἀποστόλων ; ἑρμηνεύεται γὰρ τὰ σεραφίμ ἀρχὴ στόματος αὐτῶν. Τοιοῦτοι δὲ οἱ προφῆται καὶ ἀπόστολοι, ὧν διὰ τοῦ στόματος ἡ ἀπαρχή γέγονε τοῦ σωτηρίου κηρύγματος· διὸ ταύτης έτυχον τῆς προσηγορίας, ὧν καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος αἱ δυνάμεις, πτέρυγες ὠνομασμέναι, τὰ μὲν πρῶτα καὶ τὰ ὕστατα τῆς τοῦ Θεοῦ Λόγου γνώ σεως ἐπικρύπτουσιν, ὡς ἄῤῥητα καὶ ἀκατάληπτα ὄντα τὴν φύσιν, τὰ δὲ μέσα τῆς περὶ αὐτοῦ οἰκονο μίας ἐκφαίνουσιν, ὅτι δὴ μόνα γνωστὰ ταῦτα ἀνθρώ των φύσει, τῶν ἐπέκεινα καὶ τῶν μετὰ ταῦτα ἐν ἀποῤῥήτοις σεσιγημένων. Καὶ δυνάμεις δὲ θεῖα: καὶ οὐράνιοι εἶεν ἂν, διὰ τὸ σεραφίμ ἑρμηνεύεσθαι ἐμ- πρησμοί· διὸ εἴρηται· Ὁ ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα, καὶ τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πυρὸς φλόγα. » Κεκράγασι δὲ οὗτοι καὶ βοῶσιν ἕτερος τῷ ἑτέρῳ κατὰ τὴν οἰκείαν δύναμιν, τὴν ἁγιότητα τοῦ θεολογουμένου παριστῶντες, καὶ τό γε πάντων παρα- δοξότατον, θεολογοῦντες. Ὅτι μὴ μόνος καὶ τὰ ἐν οὐρανῷ πάντα πλήρη τυγχάνει τῆς δοξολογίας αὐτοῦ, * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. • A et dixi : Quousque, Domine ? Et dixit : Donec de- B Isa. vi, 8-11. se Psal. xLiv, 7. PATROL. GR. XXII. – C p sertæ sint civitates, eo quod non sit qui inhabitet : et domus, eo quod non sint homines ". » At enim quem tandem Dominum fas est dicere visum fuisse a propheta præter eum, quem et Abrabæ, et reliquis Abrahæe similibus priscis patribus visum fuisse, et cum iisdem locutum esse, in prioribus libris ostendimus? Hunc enim pariter et Deum et Dominum, et item angelum esse, et primum impe- ratorem copiarum Domini, antea didicimus. Cum ergo præsens oraculum esset illius ad homines commigrationem prædicturum, divinum antea il- lius regnum contemplatur, ubi ait se vidisse illum sedentem in solio excelso, et sublimi. Hoc autem illius solium illud esse existimandum est, quod in Psalmo de dilecto ostensum est, In illis verbis: • Sedes tua, Deus, in sæculum sæculi ",, super quam supremus et universi conditor Deus, et ipsius Pater, ipsum tanquam unicum ac dilectum sedere jubebat, dicens: • Sede a dextris meis, donec po- nam inimicos tuos scabellum pedum tuorum * Confirmat vero hanc nostram in hos locos interpre- tationem, Joannes evangelista, qui postquam cita- vit proxime expositas Isaiæ voces, in quibus di- ctum est Crassum enim factum est cor populi hujus, et auribus suis graviter audierunt, et oculos suos clauserunt, o adjungit de Christo, et dicit: ● Hæc dicit Isaias, quando vidit gloriam ejus, et testificatus est de eo s. » Cum ergo vidisset pro- pheta Salvatoris nostri super paterna divina ma- jestatis ac regni sede collocationem, divinoque ipse esset Spiritu instinctus, essetque deinceps ejus- dem ad homines accessum, ortumque de Virgine descripturus, prius testificatur eam, quæ in omnem terram perventura erat, cognitionem, et gloriæ prædicationen, ipsa seraphim inducens, quæ circum illum starent, ac dicerent : • Sanctus, san- ctus, sanctus, Dominus Sabaoth, plena est omnis terra gloria ejus. Sed quænam existimanda sunt hæc seraphim, Christum Dei stipantia? Num forsi- tan angelorum ac divinarum potestatum chori, an vero prophetarum atque apostolorum? nam scra- phim si interpreteris, initium oris ipsorum audias. Tales vero et prophetæ et apostoli, per quorum os, instar primitiarum, initium salutaris prædicationis factum est, ex quo appellationem hanc sortiti sunt, sicut etiam sancti Spiritus potestates, quæ alæ no- minatæ sunt, primas quidem atque extremas de Deo Verbo notitiæ partes occultant, tanquam eas quæ suapte natura neque dici neque comprehendi possint; quæ vero ipsius de illo dispensationis mediæ sunt, eas ostendunt, propterea quod solá hac naturae hominum cognoscibilia, cum ea quæ supra hæc et post hæc reliqua sunt, in arcanis ha- bita sileantur. Præterea divinæ ac coelestes pote- states, poterunt item vocabulo seraphim intelligi, quatenus alia quadam ratione, seraphim ex inter- Psal. cix, 1, 2. Joan. xii, 40, 41.
παρὰ δὲ τῷ Συμμάχῳ ταῦθ’ οὕτως ἔχει (λέγεται δὲ ὁ Σύμμαχος Ἐβιωναῖος εἶναι· αἵρεσις δὲ ἦν οὕτω καλουμένων τινῶν Ἰουδαίων εἰς Χριστὸν πιστεύειν λεγομένων, ἐξ ὧν ὁ Σύμμαχος ἦν, παρ’ ᾧ καὶ αὐτῷ ταῦτα οὕτως ἔχει)· «ἀκούσατε οἶκος Δαβίδ, μὴ οὐκ αὔταρκες ὑμῖν κοποῦν ἀνθρώπους, ὅτι κοποῦτε τὸν θεόν μου; διὰ τοῦτο δώσει κύριος αὐτὸς ὑμῖν σημεῖον. ἰδοὺ ἡ νεᾶνις συλλαμβάνει καὶ τίκτει υἱόν, καὶ καλέσεις ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ». ἐπειδὴ γὰρ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους τὸ σκληρὸν τοῦ τρόπου καὶ πρὸς εὐσέβειαν δυσένδοτον ἱδρῶτα καὶ κόπον μόχθον τε οὐ τὸν τυχόντα καὶ ἀγῶνα παρεῖχεν τοῖς πάλαι θεοφιλέσι προφήταις, τούτου χάριν· «οὐκ αὔταρκες ὑμῖν», φησί, τοὺς προφήτας τοῦ θεοῦ μοχθοῦν καὶ «ἀγῶνα παρέχειν ἀνθρώποις; ἀλλ’ ἤδη» καὶ τὸν θεόν μου κοποῦτε, καὶ «ἀγῶνα παρέχετε καί γε τῷ θεῷ μου;» οὕτω γὰρ καὶ Θεοδοτίων ἐξέδωκεν. ὁ γοῦν προφήτης ἰδίως ἑαυτοῦ θεόν, ἀλλ’ οὐχὶ καὶ τῶν πρὸς οὓς ὁ λόγος, τὸν κοπούμενον καὶ ἐπὶ τὸν ἀγῶνα ἀποδυόμενον προσεῖπεν, οὐκ ἂν φήσας «θεόν μου» τὸν ἐπὶ πάντων θεὸν ἐν Ἰουδαίοις, παρ’ οἷς ἐκ πατέρων τὸ περὶ τὸν τῶν πάντων δημιουργὸν θεὸν σέβας ἐφυλάττετο.
Καὶ εἶπεν· « Ἕως ἂν ἐρημωθῶσι πόλεις, παρὰ τὸ μὴ κατοικεῖσθαι, καὶ οἶκοι παρὰ τὸ μὴ εἶναι ἀνθρώπους.» Ποῖον δὲ θεμιτόν φάσκειν τὸν προφήτην έωρακέναι Κύριον; ἢ ἐν τοῖς περὶ τὸν ᾿Αβραὰμ προπάτορσιν ὡφθαί τε καὶ ὡμιληκέναι ἐν τοῖς πρὸ τούτων ἀπεδεί ξαμεν; Τοῦτον γὰρ ὁμοῦ Θεὸν καὶ Κύριον, καὶ δὴ ἄγγελον εἶναι, καὶ ἀρχιστράτηγον δυνάμεως Κυρίου προμεμαθήκαμεν. Μέλλων τοιγαροῦν τὴν εἰς ἀνθρώ- τους αὐτοῦ πάροδον ὁ παρών λόγος θεσπίζειν, τήν ἔνθεον αὐτοῦ προθεωρεί βασιλείαν, δι' ἧς φησιν έωρα- κέναι αὐτὸν καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρε μένου. Οὗτος δ' ἂν εἴη ὁ θρόνος αὐτοῦ ἐκεῖνος ὁ καὶ ἐν τῷ περὶ τοῦ ἀγαπητοῦ ψαλμῷ δεδηλωμένος, κατὰ τός ο Ο θρόνος σου, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶ νος, ο ἐφ᾽ ἦν καὶ ὁ ἀνωτάτω τῶν ὅλων ποιητής Θεὸς Πατήρ τε αὐτοῦ ὡς ἂν μονογενεῖ καὶ ἀγαπητῷ κα- θέζεσθαι παρεκελεύετο, λέγων· « Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου υποπόδιον τῶν που δῶν σου. » Συνέστησε δὲ ταύτην ἡμῶν τὴν εἰς τοὺς τόπους ἑρμηνείαν Ἰωάννης ὁ Εὐαγγελιστής, δς, πα ραθέμενος τὰς προκειμένας τοῦ Ἡσαίου φωνάς, ἐν αἷς εἴρητο· ο Ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τού του, καὶ τοῖς ὠσὶν αὐτῶν βαρέως ήκουσαν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν, ο ἐπιφέρει περὶ τοῦ Χριστοῦ λέγων· « Ταῦτα εἶπεν Ησαΐας, ὅτε εἶδε τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἐμαρτύρησε περὶ αὐτοῦ. » Ἰδὼν δὴ οὖν ὁ προφήτης τὴν ἐπὶ τοῦ πατρικοῦ θρόνου τῆς ἐνθέου δόξης τε καὶ βασιλείας ίδρυσιν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, τῷ τε ἁγίῳ ἐπιθειάσας Πνεύματι, καὶ μέλλων ἑξῆς τὴν εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ πάροδον, καὶ τὴν ἐκ Παρθένου γέννησιν ὑπογράφειν, προμαρτύρεται " τὴν εἰς πᾶσαν τὴν γῆν μέλλουσαν ἔσεσθαι γνῶσίν τε καὶ δοξολογίαν, τὰ σεραφὶμ εἰσάγων κυκλοῦντα αὐτὸν καὶ φάσκοντα· « "Αγιος, ἅγιος, ἅγιος, Κύριος Σα βαώθ, πλήρης πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ. » Τίνα δ' ἂν εἴη τὰ σεραφίμ, τὰ τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ δορυ- φοροῦντα, ή τάχα ἴσως ἀγγέλων καὶ θείων δυνάμεων χοροί, ἢ καὶ προφητῶν καὶ ἀποστόλων ; ἑρμηνεύεται γὰρ τὰ σεραφίμ ἀρχὴ στόματος αὐτῶν. Τοιοῦτοι δὲ οἱ προφῆται καὶ ἀπόστολοι, ὧν διὰ τοῦ στόματος ἡ ἀπαρχή γέγονε τοῦ σωτηρίου κηρύγματος· διὸ ταύτης έτυχον τῆς προσηγορίας, ὧν καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος αἱ δυνάμεις, πτέρυγες ὠνομασμέναι, τὰ μὲν πρῶτα καὶ τὰ ὕστατα τῆς τοῦ Θεοῦ Λόγου γνώ σεως ἐπικρύπτουσιν, ὡς ἄῤῥητα καὶ ἀκατάληπτα ὄντα τὴν φύσιν, τὰ δὲ μέσα τῆς περὶ αὐτοῦ οἰκονο μίας ἐκφαίνουσιν, ὅτι δὴ μόνα γνωστὰ ταῦτα ἀνθρώ των φύσει, τῶν ἐπέκεινα καὶ τῶν μετὰ ταῦτα ἐν ἀποῤῥήτοις σεσιγημένων. Καὶ δυνάμεις δὲ θεῖα: καὶ οὐράνιοι εἶεν ἂν, διὰ τὸ σεραφίμ ἑρμηνεύεσθαι ἐμ- πρησμοί· διὸ εἴρηται· Ὁ ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα, καὶ τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πυρὸς φλόγα. » Κεκράγασι δὲ οὗτοι καὶ βοῶσιν ἕτερος τῷ ἑτέρῳ κατὰ τὴν οἰκείαν δύναμιν, τὴν ἁγιότητα τοῦ θεολογουμένου παριστῶντες, καὶ τό γε πάντων παρα- δοξότατον, θεολογοῦντες. Ὅτι μὴ μόνος καὶ τὰ ἐν οὐρανῷ πάντα πλήρη τυγχάνει τῆς δοξολογίας αὐτοῦ, * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. • A et dixi : Quousque, Domine ? Et dixit : Donec de- B Isa. vi, 8-11. se Psal. xLiv, 7. PATROL. GR. XXII. – C p sertæ sint civitates, eo quod non sit qui inhabitet : et domus, eo quod non sint homines ". » At enim quem tandem Dominum fas est dicere visum fuisse a propheta præter eum, quem et Abrabæ, et reliquis Abrahæe similibus priscis patribus visum fuisse, et cum iisdem locutum esse, in prioribus libris ostendimus? Hunc enim pariter et Deum et Dominum, et item angelum esse, et primum impe- ratorem copiarum Domini, antea didicimus. Cum ergo præsens oraculum esset illius ad homines commigrationem prædicturum, divinum antea il- lius regnum contemplatur, ubi ait se vidisse illum sedentem in solio excelso, et sublimi. Hoc autem illius solium illud esse existimandum est, quod in Psalmo de dilecto ostensum est, In illis verbis: • Sedes tua, Deus, in sæculum sæculi ",, super quam supremus et universi conditor Deus, et ipsius Pater, ipsum tanquam unicum ac dilectum sedere jubebat, dicens: • Sede a dextris meis, donec po- nam inimicos tuos scabellum pedum tuorum * Confirmat vero hanc nostram in hos locos interpre- tationem, Joannes evangelista, qui postquam cita- vit proxime expositas Isaiæ voces, in quibus di- ctum est Crassum enim factum est cor populi hujus, et auribus suis graviter audierunt, et oculos suos clauserunt, o adjungit de Christo, et dicit: ● Hæc dicit Isaias, quando vidit gloriam ejus, et testificatus est de eo s. » Cum ergo vidisset pro- pheta Salvatoris nostri super paterna divina ma- jestatis ac regni sede collocationem, divinoque ipse esset Spiritu instinctus, essetque deinceps ejus- dem ad homines accessum, ortumque de Virgine descripturus, prius testificatur eam, quæ in omnem terram perventura erat, cognitionem, et gloriæ prædicationen, ipsa seraphim inducens, quæ circum illum starent, ac dicerent : • Sanctus, san- ctus, sanctus, Dominus Sabaoth, plena est omnis terra gloria ejus. Sed quænam existimanda sunt hæc seraphim, Christum Dei stipantia? Num forsi- tan angelorum ac divinarum potestatum chori, an vero prophetarum atque apostolorum? nam scra- phim si interpreteris, initium oris ipsorum audias. Tales vero et prophetæ et apostoli, per quorum os, instar primitiarum, initium salutaris prædicationis factum est, ex quo appellationem hanc sortiti sunt, sicut etiam sancti Spiritus potestates, quæ alæ no- minatæ sunt, primas quidem atque extremas de Deo Verbo notitiæ partes occultant, tanquam eas quæ suapte natura neque dici neque comprehendi possint; quæ vero ipsius de illo dispensationis mediæ sunt, eas ostendunt, propterea quod solá hac naturae hominum cognoscibilia, cum ea quæ supra hæc et post hæc reliqua sunt, in arcanis ha- bita sileantur. Præterea divinæ ac coelestes pote- states, poterunt item vocabulo seraphim intelligi, quatenus alia quadam ratione, seraphim ex inter- Psal. cix, 1, 2. Joan. xii, 40, 41.
PG 22:499τίς δ’ ἂν εἴη ὁ ἀγὼν καὶ μόχθος ἢ ὁ κόπος τοῦ προφητευομένου θεοῦ, ἢ τὸ εἰς ἀνθρώπων γένεσιν ἐλθεῖν; κατὰ μὲν ἡμᾶς καὶ τὴν τῶν ἑβδομήκοντα ἑρμηνείαν ἐκ «παρθένου» γεννώμενον, κατὰ δὲ τὴν νῦν παρὰ Ἰουδαίοις φερομένην ἐκ «νεάνιδος». εὕροις δ’ ἂν παρὰ Μωσεῖ καὶ τὴν ὁμολογουμένως παρθένον «νεᾶνιν» προσηγορευμένην· τὴν γοῦν ἑτέρῳ μεμνηστευμένην ὑφ’ ἑτέρου δὲ ἐκβεβιασμένην τούτῳ κέκληκε τῷ προςρήματι. Ἀλλὰ καὶ ὁ ἐκ τῆς δηλουμένης τεχθησόμενος Ἐμμανουὴλ μείζονα ἢ κατὰ τὸν κοινὸν ἄνθρωπον ἐπιφέρεται δύναμιν, ἐκλεγόμενος τὸ ἀγαθὸν πρὶν γνῶναι πονηρά, καὶ «ἀπειθῶν πονηρίᾳ τοῦ ἐκλέξασθαι τὸ ἀγαθόν», καὶ ταῦτα οὐκ ἐν τῇ τοῦ ἀνδρὸς ἡλικίᾳ ἀλλ’ ἐν τῇ τοῦ παιδίου. διὸ εἴρηται· «πρὶν ἢ γνῶναι τὸ παιδίον ἀγαθὸν ἢ κακόν, ἀπειθεῖ πονηρίᾳ τοῦ ἐκλέξασθαι τὸ ἀγαθόν», δι’ ὧν παντελῶς τὸ τῆς κακίας ἄπειρον τοῦ δηλουμένου παρίσταται. ἀλλὰ καὶ κρείττονα ἢ κατὰ ἄνθρωπον ἐπάγεται τὴν ἐπωνυμίαν ὁ «μεθ’ ἡμῶν» ὑπάρχων «θεός». διὸ καὶ τὸ περὶ αὐτοῦ «σημεῖον» «βάθος» ἐλέγετο περιέχειν, ὁμοῦ δὲ καὶ «ὕψος»·
ἀλλὰ καὶ πᾶσα ἡ γῆ τῆς αὐτῆς μετέσχε δυνάμεως, σε διὰ τὴν ἐξ οὐρανῶν εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ θεσπιζο μένην κάθοδον, ἣν προϊὼν ἑξῆς ὁ λόγος προφητεύει, τὴν ἐκ Παρθένου γένεσιν καὶ τὴν διὰ ταύτης εἰς πᾶ σαν τὴν γῆν ἐφαπλωθεῖσαν δοξολογίαν αὐτοῦ κηρύτ των. Κύριος δὲ Σαβαώθ ἑρμηνεύεται Κύριος τῶν δυνάμεων· αὐτὸς δ' ἂν εἴη ὁ ἀρχιστράτηγος δυνά- μεως Κυρίου, ἂν καὶ ἐν κγ' ψαλμῷ Κύριον Σαβαώθ αἱ θεῖαι πάλιν ἀποκαλοῦσι δυνάμεις, τὴν ἀπὸ γῆς εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον αὐτοῦ θεσπίζουσαι, δι' ὧν φασιν· • Άρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν, καὶ ἐπάρθητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βασιλεὺς τῆς δό- ξης. Τίς ἐστιν οὗτος ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης; Κύριος τῆς δυνάμεως, αὐτός ἐστιν ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης. Τὸ γοῦν Ἑβραϊκὸν πάλιν ἐνταῦθα Κύριον Σαβαώθ αὐτὸν καλεῖ· καὶ ἐπειδήπερ αὐτός ἐστιν ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης, διά τε τὴν ἐπιδημίαν αὐτοῦ ἔμελλε πᾶσα ἡ γῆ πληροῦσθαι τῆς δόξης αὐτοῦ, εἰκότως τὸ μέλλον ἔσεσθαι ἔν τε τῷ προφήτῃ λέλεκται, καὶ ἐν τῷ ψαλμῷ· ἐν μὲν τῷ προφήτῃ διὰ τοῦ, « Πλήρης πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ·, ἐν δὲ τῷ ψαλμῷ διὰ τῆς ἀρχῆς φασκούσης· . Τοῦ Κυρίου ἡ γῆ καὶ τὸ πλή ρωμα αὐτῆς, ἡ οἰκουμένη, καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ. » Τούτων τεθεσπισμένων, ἑξῆς ὑποβὰς ὁ προφήτης μαρτύρεται, ὅτι δὴ, εἰ καὶ πλήρης ἔσται πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ, ἀλλά γε τὸ Ἰουδαίων ἔθνος οὐ προσήσεται· διό φησι· « Καὶ εἶπε Κύριος, αὐτὸς δηλαδὴ ὁ τεθεωρημένος Κύριος Σαβαώθ· Τίνα ἀποστείλω ; καὶ τίς πορεύσεται πρὸς τὸν λαὸν τοῦ τον ; Καὶ εἶπα· Ἰδού εἰμι ἐγώ, ἀπόστειλόν με. Και εἶπε· Πορεύθητι, καὶ εἶπον τῷ λαῷ τούτῳ· ᾿Ακο ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε· καὶ βλέποντες βλέψετε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε. Ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία του λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶν αὐτῶν βαρέως ήκουσαν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν, μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτῶν, καὶ τοῖς ὠσὶν αὐτῶν ἀκούσωσι, καὶ τῇ καρδία συνῶσι, καὶ ἐπιστρέψωσι, καὶ ἰάσωμαι αὐτούς. » Δι' ὧν ἄντικρυς θεσπίζει τὴν έσομένην εἰς αὐτὸν ἀντιλογίαν τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ, καὶ ὡς ὄψονται μὲν αὐτὸν, οὐ μὴν προσέξουσι, τις εἴη· λέγοντός τε ἐν αὐτοῖς καὶ διδάσκοντος ἀκούσον ται, οὐ μὴν καὶ συνήσουσιν οὔθ᾽ ὅστις ἂν αὐτοῖς διαλέξοιτο, οὔθ᾽ ἅπερ αὐτοῖς τῆς καινῆς διδασκαλίας παραδώσει μαθήματα. Μαρτυρεῖ δὲ τοῖς τῶν λόγων αποτελέσμασιν ὁ εὐαγγελιστής Ιωάννης περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν λέγων· . Τοσαῦτα δὲ αὐτοῦ σημεία πεποιηκότος ἔμπροσθεν αὐτῶν, οὐκ ἐπίστευσαν εἰς αὐτὸν, ἵνα ὁ λόγος Ησαίου τοῦ προφήτου πληρωθῇ, ἄν εἶπε· Κύριε, τίς ἐπίστευσε τῇ ἀκοῇ ἡμῶν, καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη ; διὰ τοῦτο οὐκ ηδύναντο πιστεύειν, ὅτι πάλιν εἶπεν Ησαΐας· Τετύ- φλωκεν αὐτῶν τοὺς ὀφθαλμοὺς, καὶ πεπώρωκεν αὐτῶν τὴν καρδίαν, ἵνα μὴ ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ νοήσωσι τῇ καρδίᾳ, καὶ ἐπιστρέψωσι, καὶ ἰάσω- μαι αὐτούς. Ταῦτα εἶπεν Ησαΐας ὅτε εἶδε τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἐμαρτύρησε περὶ αὐτοῦ. » Αναμφιλό γως οὖν ἐπὶ τὸν Χριστὸν ἀνήνεγκε τὴν ἐν τῷ Ἡσαΐς » • EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. , B - pretatione, incendi: significant, ex quo illud dictum A est: Qui facit angelos suos spiritus, et mini- stros suos ignis flammam s. Clamant porro hi et vociferantur alter ad alterum pro suis quisque vi- ribus, sanctitatem ejus, de quo ut de Deo loquitur propheta, commendantes, et quod omnium admira- tione dignissimum est, theologice declarantes, quod non modo calum, et quæ in cœlo sunt, universa plena sunt majestate et gloria ejus, sed etiam om- nis terra ejusdem facultatis ac virtutis est parti- ceps, propter ejus, qui canitur de coelo ad homi- nes, descensum, de quo deinceps longius progres- sum oraculum vaticinatur, nec non et ortum de Virgine, et per hunc latius in omnem terram dis- seminatam gloriæ ejus celebrationem, denuntiat. Dominus autem Sabaoth ex interpretatione, est Dominus exercituum : is autem erit primus impera. tor exercituum Domini, quem in tertio ac vicesimo psalmo Dominum Sabaoth, divinæ rursus potesta- Les appellant, ubi ejusdem de terra ad coelum accensam divinant, et canunt verbis illis: Tollite portas, principes, vestras, et elevamini, porta æternæ, et introibit Rex gloriæ. Quis est iste rex g.nrise? Dominus exercituum, ipse est rex gloriæ . Hebraicus enim contextus hoc loco rursus Dominum Sabaoth illum vocat: et quoniam ipse est Rex gloriæ, et propter ejus adventum, futurum erat ut omnis terra impleretur gloria ejus, merito quod futurum erat, et in propheta, et in psalmo di- ctum est. In propheta quidem illis verbis: Plena est omnis terra gloria ejus ; › in psalmo autem ini- tin statim ubi ait : c Domini est terra et plenitudo ejus, orbis terrarum, et omnes qui habitant in eu. His autem vaticinio comprehensis, deinceps progressus propheta testificatur quod licet omnis terra futura sit plena gloria ejus, attamen illum Judaica gens acceptura non sit. Itaque ait : Et dixit Dominus (ille videlicet qui visus fuerat Dominus Sabaoth ),Quem mittam, et quis vadet ad populum hunc ? Et dixi, Ecce ego sumn, mitte me. Et dixit : Vade, et dic populo huic, auditu audietis et non intel- ligetis, et intuentes intuebimini, et non videbitis. Crassum enim factum est cor populi hujus, et auribus suis graviter audierunt, et oculos suos clauserunt, ne quando videant oculis suis, et auribus suis au- diant, et corde intelligant, et convertantur et sanem eos. Quibus verbis manifestissime canit futuram adversum se accusationem Judæorum, et quod in- tuebuntur quidem ipsuni, non tamen animadver- tent quis sit, quodque loquentem inter ipsos et docentem audient, non tamen etiam intelligent quisnam is sit qui cum ipsis loquatur, neque item quænam ea sint novæ doctrinæ præcepta quæ ipse illis tradet. Comprobat vero hujus oraculi eventum evangelista Joannes, qui de Salvatore nostro sic ait: • Cum autem tam multa signa fecisset coram eis, non crediderunt in eum, ut sermo Isaiæ prophetæ ibid. 1. C Hebr. 1, D 7. * Psal. xxii, 7,8.
βάθος μὲν διὰ τὴν εἰς ἀνθρώπους κάθοδον ἢ καὶ τὴν μέχρι θανάτου παρουσίαν, ὕψος δὲ διὰ τὴν ἔνθεον ἐκ τοῦ βάθους ἀποκατάστασιν ἢ διὰ τὴν τῆς ἐνθέου προϋπάρξεως αὐτοῦ θεολογίαν. τίς δ’ ἂν εἴη ὁ «μεθ’ ἡμῶν θεὸς» ἢ ὁ διὰ τῶν πρόσθεν ἀποδεδειγμένος θεὸς κύριος, ὁ καὶ τῷ Ἀβραὰμ οὐκ ἄλλως ἢ δι’ ἀνθρώπου μορφῆς τεθεαμένος; εἰ δ’ ἀναφέροιεν ἐπὶ τὸν Ἐζεκίαν οἱ ἐκ περιτομῆς ταῦτα, τὸν τοῦ Ἄχαζ παῖδα, τοῦτον εἶναι φάσκοντες τὸν τῷ πατρὶ προσημαινόμενον, ἀλλ’ οὔτε ὁ «μεθ’ ἡμῶν θεὸς» Ἐζεκίας ἦν οὔτε σημεῖον θεοπρεπὲς πέπρακταί τι ἐπ’ αὐτῷ· ἀλλ’ οὐδὲ «ἀγὼν» ἢ «μόχθος» τῷ θεῷ ἦν περὶ τὴν ἐκείνου γένεσιν. καὶ ἄλλως παρὰ ταῦτα δείκνυται ὁ Ἐζεκίας ἀποκλειόμενος τῶν χρόνων τῆς προφητείας· ταῦτα μὲν γὰρ βασιλεύοντος αὐτοῦ δὴ τοῦ πατρὸς Ἄχαζ περὶ μελλόντων ἐθεσπίζετο, ὁ δὲ Ἐζεκίας πρὸ τοῦ βασιλεῦσαι τὸν Ἄχαζ συνίσταται γεγεννημένος.
ἀλλὰ καὶ πᾶσα ἡ γῆ τῆς αὐτῆς μετέσχε δυνάμεως, σε διὰ τὴν ἐξ οὐρανῶν εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ θεσπιζο μένην κάθοδον, ἣν προϊὼν ἑξῆς ὁ λόγος προφητεύει, τὴν ἐκ Παρθένου γένεσιν καὶ τὴν διὰ ταύτης εἰς πᾶ σαν τὴν γῆν ἐφαπλωθεῖσαν δοξολογίαν αὐτοῦ κηρύτ των. Κύριος δὲ Σαβαώθ ἑρμηνεύεται Κύριος τῶν δυνάμεων· αὐτὸς δ' ἂν εἴη ὁ ἀρχιστράτηγος δυνά- μεως Κυρίου, ἂν καὶ ἐν κγ' ψαλμῷ Κύριον Σαβαώθ αἱ θεῖαι πάλιν ἀποκαλοῦσι δυνάμεις, τὴν ἀπὸ γῆς εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον αὐτοῦ θεσπίζουσαι, δι' ὧν φασιν· • Άρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν, καὶ ἐπάρθητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βασιλεὺς τῆς δό- ξης. Τίς ἐστιν οὗτος ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης; Κύριος τῆς δυνάμεως, αὐτός ἐστιν ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης. Τὸ γοῦν Ἑβραϊκὸν πάλιν ἐνταῦθα Κύριον Σαβαώθ αὐτὸν καλεῖ· καὶ ἐπειδήπερ αὐτός ἐστιν ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης, διά τε τὴν ἐπιδημίαν αὐτοῦ ἔμελλε πᾶσα ἡ γῆ πληροῦσθαι τῆς δόξης αὐτοῦ, εἰκότως τὸ μέλλον ἔσεσθαι ἔν τε τῷ προφήτῃ λέλεκται, καὶ ἐν τῷ ψαλμῷ· ἐν μὲν τῷ προφήτῃ διὰ τοῦ, « Πλήρης πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ·, ἐν δὲ τῷ ψαλμῷ διὰ τῆς ἀρχῆς φασκούσης· . Τοῦ Κυρίου ἡ γῆ καὶ τὸ πλή ρωμα αὐτῆς, ἡ οἰκουμένη, καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ. » Τούτων τεθεσπισμένων, ἑξῆς ὑποβὰς ὁ προφήτης μαρτύρεται, ὅτι δὴ, εἰ καὶ πλήρης ἔσται πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ, ἀλλά γε τὸ Ἰουδαίων ἔθνος οὐ προσήσεται· διό φησι· « Καὶ εἶπε Κύριος, αὐτὸς δηλαδὴ ὁ τεθεωρημένος Κύριος Σαβαώθ· Τίνα ἀποστείλω ; καὶ τίς πορεύσεται πρὸς τὸν λαὸν τοῦ τον ; Καὶ εἶπα· Ἰδού εἰμι ἐγώ, ἀπόστειλόν με. Και εἶπε· Πορεύθητι, καὶ εἶπον τῷ λαῷ τούτῳ· ᾿Ακο ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε· καὶ βλέποντες βλέψετε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε. Ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία του λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶν αὐτῶν βαρέως ήκουσαν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν, μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτῶν, καὶ τοῖς ὠσὶν αὐτῶν ἀκούσωσι, καὶ τῇ καρδία συνῶσι, καὶ ἐπιστρέψωσι, καὶ ἰάσωμαι αὐτούς. » Δι' ὧν ἄντικρυς θεσπίζει τὴν έσομένην εἰς αὐτὸν ἀντιλογίαν τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ, καὶ ὡς ὄψονται μὲν αὐτὸν, οὐ μὴν προσέξουσι, τις εἴη· λέγοντός τε ἐν αὐτοῖς καὶ διδάσκοντος ἀκούσον ται, οὐ μὴν καὶ συνήσουσιν οὔθ᾽ ὅστις ἂν αὐτοῖς διαλέξοιτο, οὔθ᾽ ἅπερ αὐτοῖς τῆς καινῆς διδασκαλίας παραδώσει μαθήματα. Μαρτυρεῖ δὲ τοῖς τῶν λόγων αποτελέσμασιν ὁ εὐαγγελιστής Ιωάννης περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν λέγων· . Τοσαῦτα δὲ αὐτοῦ σημεία πεποιηκότος ἔμπροσθεν αὐτῶν, οὐκ ἐπίστευσαν εἰς αὐτὸν, ἵνα ὁ λόγος Ησαίου τοῦ προφήτου πληρωθῇ, ἄν εἶπε· Κύριε, τίς ἐπίστευσε τῇ ἀκοῇ ἡμῶν, καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη ; διὰ τοῦτο οὐκ ηδύναντο πιστεύειν, ὅτι πάλιν εἶπεν Ησαΐας· Τετύ- φλωκεν αὐτῶν τοὺς ὀφθαλμοὺς, καὶ πεπώρωκεν αὐτῶν τὴν καρδίαν, ἵνα μὴ ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ νοήσωσι τῇ καρδίᾳ, καὶ ἐπιστρέψωσι, καὶ ἰάσω- μαι αὐτούς. Ταῦτα εἶπεν Ησαΐας ὅτε εἶδε τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἐμαρτύρησε περὶ αὐτοῦ. » Αναμφιλό γως οὖν ἐπὶ τὸν Χριστὸν ἀνήνεγκε τὴν ἐν τῷ Ἡσαΐς » • EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. , B - pretatione, incendi: significant, ex quo illud dictum A est: Qui facit angelos suos spiritus, et mini- stros suos ignis flammam s. Clamant porro hi et vociferantur alter ad alterum pro suis quisque vi- ribus, sanctitatem ejus, de quo ut de Deo loquitur propheta, commendantes, et quod omnium admira- tione dignissimum est, theologice declarantes, quod non modo calum, et quæ in cœlo sunt, universa plena sunt majestate et gloria ejus, sed etiam om- nis terra ejusdem facultatis ac virtutis est parti- ceps, propter ejus, qui canitur de coelo ad homi- nes, descensum, de quo deinceps longius progres- sum oraculum vaticinatur, nec non et ortum de Virgine, et per hunc latius in omnem terram dis- seminatam gloriæ ejus celebrationem, denuntiat. Dominus autem Sabaoth ex interpretatione, est Dominus exercituum : is autem erit primus impera. tor exercituum Domini, quem in tertio ac vicesimo psalmo Dominum Sabaoth, divinæ rursus potesta- Les appellant, ubi ejusdem de terra ad coelum accensam divinant, et canunt verbis illis: Tollite portas, principes, vestras, et elevamini, porta æternæ, et introibit Rex gloriæ. Quis est iste rex g.nrise? Dominus exercituum, ipse est rex gloriæ . Hebraicus enim contextus hoc loco rursus Dominum Sabaoth illum vocat: et quoniam ipse est Rex gloriæ, et propter ejus adventum, futurum erat ut omnis terra impleretur gloria ejus, merito quod futurum erat, et in propheta, et in psalmo di- ctum est. In propheta quidem illis verbis: Plena est omnis terra gloria ejus ; › in psalmo autem ini- tin statim ubi ait : c Domini est terra et plenitudo ejus, orbis terrarum, et omnes qui habitant in eu. His autem vaticinio comprehensis, deinceps progressus propheta testificatur quod licet omnis terra futura sit plena gloria ejus, attamen illum Judaica gens acceptura non sit. Itaque ait : Et dixit Dominus (ille videlicet qui visus fuerat Dominus Sabaoth ),Quem mittam, et quis vadet ad populum hunc ? Et dixi, Ecce ego sumn, mitte me. Et dixit : Vade, et dic populo huic, auditu audietis et non intel- ligetis, et intuentes intuebimini, et non videbitis. Crassum enim factum est cor populi hujus, et auribus suis graviter audierunt, et oculos suos clauserunt, ne quando videant oculis suis, et auribus suis au- diant, et corde intelligant, et convertantur et sanem eos. Quibus verbis manifestissime canit futuram adversum se accusationem Judæorum, et quod in- tuebuntur quidem ipsuni, non tamen animadver- tent quis sit, quodque loquentem inter ipsos et docentem audient, non tamen etiam intelligent quisnam is sit qui cum ipsis loquatur, neque item quænam ea sint novæ doctrinæ præcepta quæ ipse illis tradet. Comprobat vero hujus oraculi eventum evangelista Joannes, qui de Salvatore nostro sic ait: • Cum autem tam multa signa fecisset coram eis, non crediderunt in eum, ut sermo Isaiæ prophetæ ibid. 1. C Hebr. 1, D 7. * Psal. xxii, 7,8.
εἰ δὲ μὴ ἐπὶ τοῦτον ἀναχθείη τὰ τῆς προκειμένης προρρήσεως, πολλοῦ δεῖ ἐφ’ ἕτερον τῶν παρὰ Ἰουδαίοις μετὰ τοὺς τῆς προφητείας χρόνους γενομένων, ἐπί γε μὴν τῆς τοῦ ἀληθοῦς Ἐμμανουήλ, τοῦτ’ ἔστιν τοῦ γεγονότος «μεθ’ ἡμῶν θεοῦ», [ἐγένετο] γενέσεως καὶ ἐπὶ μόνης τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, τοῦ θεοῦ λόγου, εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας. τῶν γὰρ δυεῖν βασιλέων καθῃρημένων κατελείφθη ἔρημος ἡ τῶν Ἰουδαίων γῆ, ὥσπερ ἔσεσθαί φησιν ὁ χρησμὸς εἰπών· «καταλειφθήσεται ἡ γῆ ἀπὸ προσώπου τῶν δύο βασιλέων». ὃ καὶ αὐτὸ ῥητῶς ἂν καὶ κατὰ λέξιν οὕτως ἀποδοθείη· κατὰ γὰρ βασιλέα Ἄχαζ καὶ Ἡσαί̈αν, υἱὸν Ἀμώς, καὶ τοὺς τῆς προφητείας χρόνους βασιλεὺς Συρίας ὁ ἐν Δαμασκῷ καὶ βασιλεὺς Ἰσραὴλ ὁ ἐν Σαμαρείᾳ (οὐχ ὁ ἐν Ἱερουσαλὴμ ἀλλ’ ὁ τοῦ πλήθους τῶν Ἰουδαίων τῶν ἀποστάντων τοῦ θείου νόμου), συνθήκας πρὸς ἀλλήλους θέμενοι, τοὺς ὑπὸ τοῖς διαδόχοις Δαβὶδ βασιλευομένους ἐπολιόρκουν.
ἀλλὰ καὶ πᾶσα ἡ γῆ τῆς αὐτῆς μετέσχε δυνάμεως, σε διὰ τὴν ἐξ οὐρανῶν εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ θεσπιζο μένην κάθοδον, ἣν προϊὼν ἑξῆς ὁ λόγος προφητεύει, τὴν ἐκ Παρθένου γένεσιν καὶ τὴν διὰ ταύτης εἰς πᾶ σαν τὴν γῆν ἐφαπλωθεῖσαν δοξολογίαν αὐτοῦ κηρύτ των. Κύριος δὲ Σαβαώθ ἑρμηνεύεται Κύριος τῶν δυνάμεων· αὐτὸς δ' ἂν εἴη ὁ ἀρχιστράτηγος δυνά- μεως Κυρίου, ἂν καὶ ἐν κγ' ψαλμῷ Κύριον Σαβαώθ αἱ θεῖαι πάλιν ἀποκαλοῦσι δυνάμεις, τὴν ἀπὸ γῆς εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον αὐτοῦ θεσπίζουσαι, δι' ὧν φασιν· • Άρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν, καὶ ἐπάρθητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βασιλεὺς τῆς δό- ξης. Τίς ἐστιν οὗτος ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης; Κύριος τῆς δυνάμεως, αὐτός ἐστιν ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης. Τὸ γοῦν Ἑβραϊκὸν πάλιν ἐνταῦθα Κύριον Σαβαώθ αὐτὸν καλεῖ· καὶ ἐπειδήπερ αὐτός ἐστιν ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης, διά τε τὴν ἐπιδημίαν αὐτοῦ ἔμελλε πᾶσα ἡ γῆ πληροῦσθαι τῆς δόξης αὐτοῦ, εἰκότως τὸ μέλλον ἔσεσθαι ἔν τε τῷ προφήτῃ λέλεκται, καὶ ἐν τῷ ψαλμῷ· ἐν μὲν τῷ προφήτῃ διὰ τοῦ, « Πλήρης πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ·, ἐν δὲ τῷ ψαλμῷ διὰ τῆς ἀρχῆς φασκούσης· . Τοῦ Κυρίου ἡ γῆ καὶ τὸ πλή ρωμα αὐτῆς, ἡ οἰκουμένη, καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ. » Τούτων τεθεσπισμένων, ἑξῆς ὑποβὰς ὁ προφήτης μαρτύρεται, ὅτι δὴ, εἰ καὶ πλήρης ἔσται πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ, ἀλλά γε τὸ Ἰουδαίων ἔθνος οὐ προσήσεται· διό φησι· « Καὶ εἶπε Κύριος, αὐτὸς δηλαδὴ ὁ τεθεωρημένος Κύριος Σαβαώθ· Τίνα ἀποστείλω ; καὶ τίς πορεύσεται πρὸς τὸν λαὸν τοῦ τον ; Καὶ εἶπα· Ἰδού εἰμι ἐγώ, ἀπόστειλόν με. Και εἶπε· Πορεύθητι, καὶ εἶπον τῷ λαῷ τούτῳ· ᾿Ακο ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε· καὶ βλέποντες βλέψετε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε. Ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία του λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶν αὐτῶν βαρέως ήκουσαν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν, μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτῶν, καὶ τοῖς ὠσὶν αὐτῶν ἀκούσωσι, καὶ τῇ καρδία συνῶσι, καὶ ἐπιστρέψωσι, καὶ ἰάσωμαι αὐτούς. » Δι' ὧν ἄντικρυς θεσπίζει τὴν έσομένην εἰς αὐτὸν ἀντιλογίαν τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ, καὶ ὡς ὄψονται μὲν αὐτὸν, οὐ μὴν προσέξουσι, τις εἴη· λέγοντός τε ἐν αὐτοῖς καὶ διδάσκοντος ἀκούσον ται, οὐ μὴν καὶ συνήσουσιν οὔθ᾽ ὅστις ἂν αὐτοῖς διαλέξοιτο, οὔθ᾽ ἅπερ αὐτοῖς τῆς καινῆς διδασκαλίας παραδώσει μαθήματα. Μαρτυρεῖ δὲ τοῖς τῶν λόγων αποτελέσμασιν ὁ εὐαγγελιστής Ιωάννης περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν λέγων· . Τοσαῦτα δὲ αὐτοῦ σημεία πεποιηκότος ἔμπροσθεν αὐτῶν, οὐκ ἐπίστευσαν εἰς αὐτὸν, ἵνα ὁ λόγος Ησαίου τοῦ προφήτου πληρωθῇ, ἄν εἶπε· Κύριε, τίς ἐπίστευσε τῇ ἀκοῇ ἡμῶν, καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη ; διὰ τοῦτο οὐκ ηδύναντο πιστεύειν, ὅτι πάλιν εἶπεν Ησαΐας· Τετύ- φλωκεν αὐτῶν τοὺς ὀφθαλμοὺς, καὶ πεπώρωκεν αὐτῶν τὴν καρδίαν, ἵνα μὴ ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ νοήσωσι τῇ καρδίᾳ, καὶ ἐπιστρέψωσι, καὶ ἰάσω- μαι αὐτούς. Ταῦτα εἶπεν Ησαΐας ὅτε εἶδε τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἐμαρτύρησε περὶ αὐτοῦ. » Αναμφιλό γως οὖν ἐπὶ τὸν Χριστὸν ἀνήνεγκε τὴν ἐν τῷ Ἡσαΐς » • EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. , B - pretatione, incendi: significant, ex quo illud dictum A est: Qui facit angelos suos spiritus, et mini- stros suos ignis flammam s. Clamant porro hi et vociferantur alter ad alterum pro suis quisque vi- ribus, sanctitatem ejus, de quo ut de Deo loquitur propheta, commendantes, et quod omnium admira- tione dignissimum est, theologice declarantes, quod non modo calum, et quæ in cœlo sunt, universa plena sunt majestate et gloria ejus, sed etiam om- nis terra ejusdem facultatis ac virtutis est parti- ceps, propter ejus, qui canitur de coelo ad homi- nes, descensum, de quo deinceps longius progres- sum oraculum vaticinatur, nec non et ortum de Virgine, et per hunc latius in omnem terram dis- seminatam gloriæ ejus celebrationem, denuntiat. Dominus autem Sabaoth ex interpretatione, est Dominus exercituum : is autem erit primus impera. tor exercituum Domini, quem in tertio ac vicesimo psalmo Dominum Sabaoth, divinæ rursus potesta- Les appellant, ubi ejusdem de terra ad coelum accensam divinant, et canunt verbis illis: Tollite portas, principes, vestras, et elevamini, porta æternæ, et introibit Rex gloriæ. Quis est iste rex g.nrise? Dominus exercituum, ipse est rex gloriæ . Hebraicus enim contextus hoc loco rursus Dominum Sabaoth illum vocat: et quoniam ipse est Rex gloriæ, et propter ejus adventum, futurum erat ut omnis terra impleretur gloria ejus, merito quod futurum erat, et in propheta, et in psalmo di- ctum est. In propheta quidem illis verbis: Plena est omnis terra gloria ejus ; › in psalmo autem ini- tin statim ubi ait : c Domini est terra et plenitudo ejus, orbis terrarum, et omnes qui habitant in eu. His autem vaticinio comprehensis, deinceps progressus propheta testificatur quod licet omnis terra futura sit plena gloria ejus, attamen illum Judaica gens acceptura non sit. Itaque ait : Et dixit Dominus (ille videlicet qui visus fuerat Dominus Sabaoth ),Quem mittam, et quis vadet ad populum hunc ? Et dixi, Ecce ego sumn, mitte me. Et dixit : Vade, et dic populo huic, auditu audietis et non intel- ligetis, et intuentes intuebimini, et non videbitis. Crassum enim factum est cor populi hujus, et auribus suis graviter audierunt, et oculos suos clauserunt, ne quando videant oculis suis, et auribus suis au- diant, et corde intelligant, et convertantur et sanem eos. Quibus verbis manifestissime canit futuram adversum se accusationem Judæorum, et quod in- tuebuntur quidem ipsuni, non tamen animadver- tent quis sit, quodque loquentem inter ipsos et docentem audient, non tamen etiam intelligent quisnam is sit qui cum ipsis loquatur, neque item quænam ea sint novæ doctrinæ præcepta quæ ipse illis tradet. Comprobat vero hujus oraculi eventum evangelista Joannes, qui de Salvatore nostro sic ait: • Cum autem tam multa signa fecisset coram eis, non crediderunt in eum, ut sermo Isaiæ prophetæ ibid. 1. C Hebr. 1, D 7. * Psal. xxii, 7,8.
PG 22:501τούτων οὖν ἀμφοῖν τὴν καθαίρεσιν ἡ προφητεία θεσπίζουσα, αὐτοὺς μὲν τοὺς κατ’ ἐκεῖνο καιροῦ Ἰουδαίους τε καὶ ἀλλοφύλους, κατὰ τοῦ λαοῦ τοῦ θεοῦ δεξιὰς ἀλλήλοις δεδωκότας, αὐτίκα μάλα διαλυθήσεσθαι καὶ ἀποχωρήσειν τοῦ πολέμου φησίν, τήν γε μὴν βασιλείαν αὐτῶν καὶ τὴν διαδοχὴν εἰς τὸ παντελὲς καταλυθήσεσθαι καὶ ἀποσβεσθήσεσθαι ἐπὶ τῆς τοῦ προφητευομένου «μεθ’ ἡμῶν θεοῦ» γενέσεως. ἐπίστησον τοίνυν, πότε ἡ Δαμασκηνῶν ὁμοῦ καὶ Ἰουδαίων κατελύθη βασιλεία, καὶ κατὰ ποίους χρόνους κατελείφθη ἡ γῆ τῶν Ἰουδαίων ἀβασίλευτος, καὶ αὐτή γε ἡ πρὶν πολλὰ δυναμένη Δαμασκηνῶν χώρα, μεγάλῃ χειρὶ τὸ παλαιὸν τῆς Συρίας ἁπάσης βασιλεύουσα. ἐπὶ γὰρ τῆς τούτων καθαιρέσεως τὸν Ἐμμανουὴλ πάντως που γεννηθήσεσθαι εἰκὸς καὶ τὸν προφητευόμενον ἐληλυθέναι. εἰ μὲν οὖν τῶν δηλουμένων παρῆν ὁρᾶν συνεστώσας τὰς βασιλείας, οὐδὲν χρὴ περαιτέρω ζητεῖν, μόνον δὲ ἔτι καὶ νῦν εἰς μέλλοντα χρόνον ἀναρτᾶν τὰς ἐλπίδας·
θεοφάνειαν ὁ εὐαγγελιστὴς, καὶ ἐπὶ τὸν Ἰου- Α δαίων λαὸν οὐ παραδεδεγμένον τὸν ἑωραμένον τῷ προφήτη Κύριον, κατὰ τὴν περὶ αὐτοῦ πρόῤῥησιν. Τῷ γοῦν προφήτῃ ἑωρακότι τὸν Κύριον Σα- βαώθ φησιν ὁ χρησμὸς εἰπεῖν τῷ Ἰουδαίων ἔθνει, ὅτι δὴ καὶ αὐτοὶ ὄψοντα! ποτε τὸν αὐτόν, ἀλλ᾽ οὐ συνήσουσιν ὅστις εἴη, καὶ ἀκούσονται αὐτοῦ λέγον τος ἐν αὐτοῖς καὶ διδάσκοντος, ἀλλ' οὐ νοήσουσι, διὰ τὸ πεπιρῶσθαι αὐτῶν τὴν καρδίαν. Ταῦτ᾽ οὖν ὁ Ησαΐας δι' ὧν παρεθέμεθα λέξεων θεσπίσας, ἐν ἱστο ρίας ἀφηγήσει πολεμίων ἔφοδον κατὰ τοῦ ᾿Αχαζ, ὃς ἐπεῖχε τότε τὰ τῆς βασιλείας τῶν Ἰουδαίων λαοῦ, υπογράφει, καὶ τὴν τῶν μὲν αἰσθητῶν πολεμίων και θαίρεσιν αὐτίκα, καὶ οὐκ εἰς μακράν γενήσεσθαι ση- μαίνει· ὧν δὲ σύμβολα ἔφερε νοητῶν καὶ ἀοράτων ἐχθρῶν, δαιμόνων τινῶν, καὶ ἀφανῶν δυνάμεων, Β περὶ ὧν ἀρχόμενοι τῆς ὅλης πραγματείας διεληλύθα μεν, ὡς οὐ μόνον τὸ Ἰουδαίων ἔθνος, ἀλλὰ καὶ πᾶν τὸ ἀνθρώπειον γένος ἐπὶ πᾶν εἶδος κακίας, καὶ ἐπὶ αὐτήν γε τὴν ἄθεον εἰδωλολατρείαν καταβεβληκότων, οὐκ ἄλλως τὴν ήτταν ἔσεσθαι δηλοί ἢ διὰ μόνης τῆς θεσπιζομένης εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας τοῦ Θεοῦ Λόγου, ἐξ ἀπειρογάμου Παρθένου σκήνος ἀνθρώ πειον ἀναληψομένου. Τίς δὲ αὐτῷ ἡ τούτου χρεία ἦν, καιρὸς ἂν εἴη διαλαβεῖν. : Τὰ περὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιδημίας. Ἐπειδὴ « δι' ἀνθρώπου θάνατος εἰσῆλθεν εἰς τὸν κόσμον, ο φησὶν ὁ ᾿Απόστολος, χρῆν δήπου διὰ τοῦ αὐτοῦ ἀνθρώπου τὴν κατὰ τοῦ θανάτου βραβευθῆναι νίκην, καὶ τὸ σῶμα τοῦ θανάτου σῶμα ζωῆς ἀναδειχθῆναι, καὶ τῆς ἁμαρτίας τὴν βασιλείαν ἐν τῷ θνητῷ σώ μπι τὸ πρὶν ἐνεργοῦσαν καταλυθῆναι, μηκέτι άμαρ- τίας αὐτοῦ, ἀλλὰ δικαιοσύνης κρατούσης· καὶ ἐπειδὴ διὰ τῶν τῆς σαρκὸς ἁμαρτημάτων πάλαι πρότερον ἡ πτῶσις ἐγίνετο πᾶσιν ἀνθρώποις, εἰκότως πάλιν δι' ἀναμαρτήτου, καὶ πάσης ἀχράντου κακίας τὰ κατὰ τῶν ἐχθρῶν ἀνηγείρετο τρόπαια. Τίνων δὲ ἐχε θρῶν ἢ τῶν πάλαι διὰ τῶν τῆς σαρκὸς ἡδονῶν κατα- παλαιόντων τὸ ἀνθρώπειον γένος; καὶ ἄλλως δὲ ἐχρῆν, ἀνθρώποις Θεοῦ Λόγον ὁμιλεῖν μέλλοντα, καὶ σαρκὸς ἀκοαῖς τὰ τῆς εὐσεβείας μαθήματα παραδώ- τοντα, τερατείας τε καὶ παραδοξοποιίας ἀνθρώπων ὀφθαλμοῖς, Θεοῦ τε δύναμιν ἐναργή παραστήσοντα, μὴ ἄλλως ἢ διὰ τοῦ συνήθους ἡμῖν ὀργάνου τοῦτο πρᾶξαι· ὅτι οὐδὲ πλέον οὐδὲν σωμάτων ὁρᾷν ἀνθρώ- των δυνατὸν ἦν ὀφθαλμοῖς, οὐδ᾽ ἀκούειν ἀκοὴν πλέον τι τοῦ διὰ γλώττης προφερομένου ήχου. Ιν' οὖν καὶ διὰ σωμάτων αισθήσεως τῆς τῶν νοητῶν καὶ ἀσωμάτων ἐννοίας ἐπιλαβώμεθα, τὸν ἡμῖν συγγενῆ καὶ γνώριμον λόγον αὐτὸς ὁ Θεὸς λόγος ἀνελάμβανε, καὶ πάντα γε δι' αὐτοῦ τὰ σωτήρια τοῖς αὐτηκόοις καὶ αὐτόπταις * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. iunpleretur, quem dixit : Domine, quis credidit au- ditui nostro, et brachium Domini cui revelatum est? propterea non poterant credere, quia iterum dixit Isaias Excæcavit oculos eorum, et induravit cor eorum, ne videant oculis, et corde intelligant, et convertantur, et sanem eos. Hæc dixit Isaias quando vidit gloriam ejus, et testificatus est de eo "., Ergo absque controversia visionem illam Dei ad Christum retulit evangelista Joannes, et ad Judaicum populum, qui visum a propheta Dominum, quemadmio- dum ab illo ipso prædictum est, non suscepit. Nam cum Dominum Sabaoth propheta vidis- set, refert oraculum, quemadmodum ipsi præcepe- rit, ut ad Judæos diceret : quod ipsi illum quidem aliquando videbunt, sed non intelligent quis sit, et audient illum loquentem inter ipsos et docentem, sed non percipient, propterea quod induratum erit cor eorum. Cum hæc igitur Isaias his quæ appo- suimus, verbis canat, in historiæ modum hostium adversus Achaz impetum, qui tunc Judaici populi regnum obtinuerat, describit, et a visibilibus qui - dem hostibus ruinam brevi, neque haud multo post futuram significat. Quorum vero signa quædanı duntaxat attulit (hi porro sunt intelligibiles atque invisibiles quidam hostes, dæmones utique ac sub visum non cadentes potestates, de quibus initio totius operis disseruimus, quod non solam Judaicam gentem, sed omne prorsus humanum genus, in omne malitiæ genus, ac denique in ipsum omni re- ligioni contrarium simulacrorum cultum compulerint), hos non aliter vinci posse demonstrat, quam per unum, qui canitur Dei Verbi ad homines accessum, quod quidem Dei Verbum esset ex in- nupta Virgine humanum corpus assumpturum. Sed hujus illi quisnam usus fuerit, jam tempus esse videtur, ut latius inquiramus. C . Que spectant ad Salvatoris nostri adventun. Quia per hominem mors intravit in mundum, ait Apostolus *, » idcirco adversus mortem victo- riam obtineri per eumdem hominem oportuit, et quod mortis fuerat corpus, vitæ corpus declarari, et peccati regnum, quod prius in corpore mortali vim suam exercebat, deleri usque adeo, ut non amplius illi peccatum, sed justitia dominaretur, et quoniam ex peccatis corporis, antea cunctis homi- nibus ruina facta est, merito rursus per oinnis peccati expers corpus, omnique prorsus malitia in- tactum, tropæa adversus hostes erigenda fuerunt. Sed quos tandem hostes, nisi eos qui olim per cor- poreas voluptates humanum genus prosternebant ? præterea cum Dei Verbum esset cum hominibus D collocuturum, et corporeis auribus præcepta de Joan. x11, 57-41. *** Rom. v, 12. pietate traditurum, prodigiaque et miracula oculis hominum, Deique virtutem evidenter atque aperte demonstraturum, non aliter quam per con- suetum, nobisque familiare instrumentum, hoc fa- cere ipsum oportuit, quoniam nihil quidem am- plius, quam quæ corpora sunt, mortalibus oculis ut cerneremus, fieri poterat, neque ut auribus per- ciperemus, quam sonum, qui lingua proferri con- suevit. Ut igitur corporeis quoque sensibus intelli- gibilium incorporearumque rerum notiones capere-
εἰ δ’ ἔργῳ προφανὴς ἡ καθαίρεσις τῶν εἰρημένων, ὡς μήτε ἐν Δαμασκῷ μήτε ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ καθ’ ἡμᾶς αὐτοὺς φαίνεσθαι βασιλέα, πρόδηλον ὡς τέλους ἔτυχεν τὸ λόγιον φῆσαν «καὶ καταλειφθήσεται ἡ γῆ ἀπὸ προσώπου τῶν δύο βασιλέων, ὧν σὺ φοβῇ, ἀπὸ προσώπου αὐτῶν», τῶν βασιλέων ἀντὶ τῶν βασιλειῶν ὠνομασμένων. ὁ γοῦν Σύμμαχός φησιν· «ἐγκαταλειφθήσεται ἡ γῆ, ἀφ’ ἧς σὺ ἐγκακεῖς, ἀπὸ προσώπου τῶν δύο βασιλέων αὐτῆς», καὶ ὁ Ἀκύλας· «ἐγκαταλειφθήσεται ἡ χθών, ἣν σὺ σικχαίνεις, ἀπὸ προσώπου τῶν δύο βασιλέων αὐτῆς», καὶ ὁ Θεοδοτίων δὲ τοῦτον ἡρμήνευσεν τὸν τρόπον· «ἐγκαταλειφθήσεται ἡ γῆ, ἣν σὺ βδελύσσῃ, ἀπὸ προσώπου τῶν δύο βασιλέων αὐτῆς». ὁρᾷς ὅπως τὴν γῆν καταλειφθήσεσθαι ἀβασίλευτον θεσπίζει; ποίαν δὲ γῆν ἢ τὴν τῶν Δαμασκηνῶν καὶ τὴν τοῦ Ἰσραήλ; τούτων γὰρ ἦσαν οἱ δύο βασιλεῖς, οἱ περὶ ὧν ὁ λόγος. ὧν ὁ Ἄχαζ τὴν γῆν «ἐσίκχαινεν», ἢ «ἐβδελύσσετο», ἀποκάμνων ἢ «ἐγκακῶν» ἀπ’ αὐτῆς. πότ’ οὖν τοῦτο γέγονεν; τούτων γὰρ συμπερασθέντων πᾶσα ἀνάγκη καὶ τὸ προλεγόμενον μέρος τῆς προφητείας εἰς ἔργον κεχωρηκέναι· τοῦτο δὲ ἦν τὸ τὴν παρθένον τεκεῖν τὸν «μεθ’ ἡμῶν θεόν».
θεοφάνειαν ὁ εὐαγγελιστὴς, καὶ ἐπὶ τὸν Ἰου- Α δαίων λαὸν οὐ παραδεδεγμένον τὸν ἑωραμένον τῷ προφήτη Κύριον, κατὰ τὴν περὶ αὐτοῦ πρόῤῥησιν. Τῷ γοῦν προφήτῃ ἑωρακότι τὸν Κύριον Σα- βαώθ φησιν ὁ χρησμὸς εἰπεῖν τῷ Ἰουδαίων ἔθνει, ὅτι δὴ καὶ αὐτοὶ ὄψοντα! ποτε τὸν αὐτόν, ἀλλ᾽ οὐ συνήσουσιν ὅστις εἴη, καὶ ἀκούσονται αὐτοῦ λέγον τος ἐν αὐτοῖς καὶ διδάσκοντος, ἀλλ' οὐ νοήσουσι, διὰ τὸ πεπιρῶσθαι αὐτῶν τὴν καρδίαν. Ταῦτ᾽ οὖν ὁ Ησαΐας δι' ὧν παρεθέμεθα λέξεων θεσπίσας, ἐν ἱστο ρίας ἀφηγήσει πολεμίων ἔφοδον κατὰ τοῦ ᾿Αχαζ, ὃς ἐπεῖχε τότε τὰ τῆς βασιλείας τῶν Ἰουδαίων λαοῦ, υπογράφει, καὶ τὴν τῶν μὲν αἰσθητῶν πολεμίων και θαίρεσιν αὐτίκα, καὶ οὐκ εἰς μακράν γενήσεσθαι ση- μαίνει· ὧν δὲ σύμβολα ἔφερε νοητῶν καὶ ἀοράτων ἐχθρῶν, δαιμόνων τινῶν, καὶ ἀφανῶν δυνάμεων, Β περὶ ὧν ἀρχόμενοι τῆς ὅλης πραγματείας διεληλύθα μεν, ὡς οὐ μόνον τὸ Ἰουδαίων ἔθνος, ἀλλὰ καὶ πᾶν τὸ ἀνθρώπειον γένος ἐπὶ πᾶν εἶδος κακίας, καὶ ἐπὶ αὐτήν γε τὴν ἄθεον εἰδωλολατρείαν καταβεβληκότων, οὐκ ἄλλως τὴν ήτταν ἔσεσθαι δηλοί ἢ διὰ μόνης τῆς θεσπιζομένης εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας τοῦ Θεοῦ Λόγου, ἐξ ἀπειρογάμου Παρθένου σκήνος ἀνθρώ πειον ἀναληψομένου. Τίς δὲ αὐτῷ ἡ τούτου χρεία ἦν, καιρὸς ἂν εἴη διαλαβεῖν. : Τὰ περὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιδημίας. Ἐπειδὴ « δι' ἀνθρώπου θάνατος εἰσῆλθεν εἰς τὸν κόσμον, ο φησὶν ὁ ᾿Απόστολος, χρῆν δήπου διὰ τοῦ αὐτοῦ ἀνθρώπου τὴν κατὰ τοῦ θανάτου βραβευθῆναι νίκην, καὶ τὸ σῶμα τοῦ θανάτου σῶμα ζωῆς ἀναδειχθῆναι, καὶ τῆς ἁμαρτίας τὴν βασιλείαν ἐν τῷ θνητῷ σώ μπι τὸ πρὶν ἐνεργοῦσαν καταλυθῆναι, μηκέτι άμαρ- τίας αὐτοῦ, ἀλλὰ δικαιοσύνης κρατούσης· καὶ ἐπειδὴ διὰ τῶν τῆς σαρκὸς ἁμαρτημάτων πάλαι πρότερον ἡ πτῶσις ἐγίνετο πᾶσιν ἀνθρώποις, εἰκότως πάλιν δι' ἀναμαρτήτου, καὶ πάσης ἀχράντου κακίας τὰ κατὰ τῶν ἐχθρῶν ἀνηγείρετο τρόπαια. Τίνων δὲ ἐχε θρῶν ἢ τῶν πάλαι διὰ τῶν τῆς σαρκὸς ἡδονῶν κατα- παλαιόντων τὸ ἀνθρώπειον γένος; καὶ ἄλλως δὲ ἐχρῆν, ἀνθρώποις Θεοῦ Λόγον ὁμιλεῖν μέλλοντα, καὶ σαρκὸς ἀκοαῖς τὰ τῆς εὐσεβείας μαθήματα παραδώ- τοντα, τερατείας τε καὶ παραδοξοποιίας ἀνθρώπων ὀφθαλμοῖς, Θεοῦ τε δύναμιν ἐναργή παραστήσοντα, μὴ ἄλλως ἢ διὰ τοῦ συνήθους ἡμῖν ὀργάνου τοῦτο πρᾶξαι· ὅτι οὐδὲ πλέον οὐδὲν σωμάτων ὁρᾷν ἀνθρώ- των δυνατὸν ἦν ὀφθαλμοῖς, οὐδ᾽ ἀκούειν ἀκοὴν πλέον τι τοῦ διὰ γλώττης προφερομένου ήχου. Ιν' οὖν καὶ διὰ σωμάτων αισθήσεως τῆς τῶν νοητῶν καὶ ἀσωμάτων ἐννοίας ἐπιλαβώμεθα, τὸν ἡμῖν συγγενῆ καὶ γνώριμον λόγον αὐτὸς ὁ Θεὸς λόγος ἀνελάμβανε, καὶ πάντα γε δι' αὐτοῦ τὰ σωτήρια τοῖς αὐτηκόοις καὶ αὐτόπταις * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. iunpleretur, quem dixit : Domine, quis credidit au- ditui nostro, et brachium Domini cui revelatum est? propterea non poterant credere, quia iterum dixit Isaias Excæcavit oculos eorum, et induravit cor eorum, ne videant oculis, et corde intelligant, et convertantur, et sanem eos. Hæc dixit Isaias quando vidit gloriam ejus, et testificatus est de eo "., Ergo absque controversia visionem illam Dei ad Christum retulit evangelista Joannes, et ad Judaicum populum, qui visum a propheta Dominum, quemadmio- dum ab illo ipso prædictum est, non suscepit. Nam cum Dominum Sabaoth propheta vidis- set, refert oraculum, quemadmodum ipsi præcepe- rit, ut ad Judæos diceret : quod ipsi illum quidem aliquando videbunt, sed non intelligent quis sit, et audient illum loquentem inter ipsos et docentem, sed non percipient, propterea quod induratum erit cor eorum. Cum hæc igitur Isaias his quæ appo- suimus, verbis canat, in historiæ modum hostium adversus Achaz impetum, qui tunc Judaici populi regnum obtinuerat, describit, et a visibilibus qui - dem hostibus ruinam brevi, neque haud multo post futuram significat. Quorum vero signa quædanı duntaxat attulit (hi porro sunt intelligibiles atque invisibiles quidam hostes, dæmones utique ac sub visum non cadentes potestates, de quibus initio totius operis disseruimus, quod non solam Judaicam gentem, sed omne prorsus humanum genus, in omne malitiæ genus, ac denique in ipsum omni re- ligioni contrarium simulacrorum cultum compulerint), hos non aliter vinci posse demonstrat, quam per unum, qui canitur Dei Verbi ad homines accessum, quod quidem Dei Verbum esset ex in- nupta Virgine humanum corpus assumpturum. Sed hujus illi quisnam usus fuerit, jam tempus esse videtur, ut latius inquiramus. C . Que spectant ad Salvatoris nostri adventun. Quia per hominem mors intravit in mundum, ait Apostolus *, » idcirco adversus mortem victo- riam obtineri per eumdem hominem oportuit, et quod mortis fuerat corpus, vitæ corpus declarari, et peccati regnum, quod prius in corpore mortali vim suam exercebat, deleri usque adeo, ut non amplius illi peccatum, sed justitia dominaretur, et quoniam ex peccatis corporis, antea cunctis homi- nibus ruina facta est, merito rursus per oinnis peccati expers corpus, omnique prorsus malitia in- tactum, tropæa adversus hostes erigenda fuerunt. Sed quos tandem hostes, nisi eos qui olim per cor- poreas voluptates humanum genus prosternebant ? præterea cum Dei Verbum esset cum hominibus D collocuturum, et corporeis auribus præcepta de Joan. x11, 57-41. *** Rom. v, 12. pietate traditurum, prodigiaque et miracula oculis hominum, Deique virtutem evidenter atque aperte demonstraturum, non aliter quam per con- suetum, nobisque familiare instrumentum, hoc fa- cere ipsum oportuit, quoniam nihil quidem am- plius, quam quæ corpora sunt, mortalibus oculis ut cerneremus, fieri poterat, neque ut auribus per- ciperemus, quam sonum, qui lingua proferri con- suevit. Ut igitur corporeis quoque sensibus intelli- gibilium incorporearumque rerum notiones capere-
καὶ δὴ πρόδηλον τοῖς τὰς ἱστορίας ἐξετάζουσιν, ὡς μέχρι μὲν τῶν χρόνων τῆς ἐπιφανείας τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ καὶ ἐπὶ τῆς Δαμασκοῦ συνειστήκει τὸ ἐκ προγόνων διαδοχῆς βασίλειον· μέμνηται γοῦν ὁ ἱερὸς ἀπόστολος Ἀρέτα τοῦ βασιλέως Δαμασκηνῶν. καὶ τοῦ Ἰουδαίων δὲ ἔθνους ἡ ἄτακτος καὶ οὐ κατὰ νόμον εἰσέτι τότε διέμενεν βασιλεία· οὐ γὰρ ἀπὸ γένους Δαβὶδ ἔφερον τὴν τῆς ἀρχῆς διαδοχὴν Ἡρώδης καὶ οἱ μετ’ αὐτὸν ἐπὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν γενόμενοι. μετὰ δὲ τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ καὶ τὸ εὐαγγελικὸν εἰς πάντας ἀνθρώπους τοῦ ἐκ τῆς παρθένου παιδὸς κήρυγμα καταλέλειπται αὐτίκα ἡ γῆ «ἀπὸ προςώπου τῶν δυεῖν βασιλέων»· ἐξ ἐκείνου γάρ, τῆς Ῥωμαίων μοναρχίας τῶν ἐθνῶν ἐπικρατησάσης, λέλυτο μὲν καὶ πᾶσα ἡ κατὰ τοὺς τόπους ἐθναρχία τε καὶ πολιαρχία, τέλος δὲ μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τὰ τῆς ἐν χερσὶν ἐλάμβανε προφητείας. Ῥητὰ μὲν οὖν τάδε· πρὸς δὲ διάνοιαν ὁ τῆς προφητείας λόγος ἁπάσης ψυχῆς τὸ εὐσταθὲς καὶ γαληναῖον καὶ εἰρηναῖον σημαίνει, τῆς τὸν γεννηθέντα θεὸν αὐτὸν δὴ τὸν Ἐμμανουὴλ παραδεξαμένης.
θεοφάνειαν ὁ εὐαγγελιστὴς, καὶ ἐπὶ τὸν Ἰου- Α δαίων λαὸν οὐ παραδεδεγμένον τὸν ἑωραμένον τῷ προφήτη Κύριον, κατὰ τὴν περὶ αὐτοῦ πρόῤῥησιν. Τῷ γοῦν προφήτῃ ἑωρακότι τὸν Κύριον Σα- βαώθ φησιν ὁ χρησμὸς εἰπεῖν τῷ Ἰουδαίων ἔθνει, ὅτι δὴ καὶ αὐτοὶ ὄψοντα! ποτε τὸν αὐτόν, ἀλλ᾽ οὐ συνήσουσιν ὅστις εἴη, καὶ ἀκούσονται αὐτοῦ λέγον τος ἐν αὐτοῖς καὶ διδάσκοντος, ἀλλ' οὐ νοήσουσι, διὰ τὸ πεπιρῶσθαι αὐτῶν τὴν καρδίαν. Ταῦτ᾽ οὖν ὁ Ησαΐας δι' ὧν παρεθέμεθα λέξεων θεσπίσας, ἐν ἱστο ρίας ἀφηγήσει πολεμίων ἔφοδον κατὰ τοῦ ᾿Αχαζ, ὃς ἐπεῖχε τότε τὰ τῆς βασιλείας τῶν Ἰουδαίων λαοῦ, υπογράφει, καὶ τὴν τῶν μὲν αἰσθητῶν πολεμίων και θαίρεσιν αὐτίκα, καὶ οὐκ εἰς μακράν γενήσεσθαι ση- μαίνει· ὧν δὲ σύμβολα ἔφερε νοητῶν καὶ ἀοράτων ἐχθρῶν, δαιμόνων τινῶν, καὶ ἀφανῶν δυνάμεων, Β περὶ ὧν ἀρχόμενοι τῆς ὅλης πραγματείας διεληλύθα μεν, ὡς οὐ μόνον τὸ Ἰουδαίων ἔθνος, ἀλλὰ καὶ πᾶν τὸ ἀνθρώπειον γένος ἐπὶ πᾶν εἶδος κακίας, καὶ ἐπὶ αὐτήν γε τὴν ἄθεον εἰδωλολατρείαν καταβεβληκότων, οὐκ ἄλλως τὴν ήτταν ἔσεσθαι δηλοί ἢ διὰ μόνης τῆς θεσπιζομένης εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας τοῦ Θεοῦ Λόγου, ἐξ ἀπειρογάμου Παρθένου σκήνος ἀνθρώ πειον ἀναληψομένου. Τίς δὲ αὐτῷ ἡ τούτου χρεία ἦν, καιρὸς ἂν εἴη διαλαβεῖν. : Τὰ περὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιδημίας. Ἐπειδὴ « δι' ἀνθρώπου θάνατος εἰσῆλθεν εἰς τὸν κόσμον, ο φησὶν ὁ ᾿Απόστολος, χρῆν δήπου διὰ τοῦ αὐτοῦ ἀνθρώπου τὴν κατὰ τοῦ θανάτου βραβευθῆναι νίκην, καὶ τὸ σῶμα τοῦ θανάτου σῶμα ζωῆς ἀναδειχθῆναι, καὶ τῆς ἁμαρτίας τὴν βασιλείαν ἐν τῷ θνητῷ σώ μπι τὸ πρὶν ἐνεργοῦσαν καταλυθῆναι, μηκέτι άμαρ- τίας αὐτοῦ, ἀλλὰ δικαιοσύνης κρατούσης· καὶ ἐπειδὴ διὰ τῶν τῆς σαρκὸς ἁμαρτημάτων πάλαι πρότερον ἡ πτῶσις ἐγίνετο πᾶσιν ἀνθρώποις, εἰκότως πάλιν δι' ἀναμαρτήτου, καὶ πάσης ἀχράντου κακίας τὰ κατὰ τῶν ἐχθρῶν ἀνηγείρετο τρόπαια. Τίνων δὲ ἐχε θρῶν ἢ τῶν πάλαι διὰ τῶν τῆς σαρκὸς ἡδονῶν κατα- παλαιόντων τὸ ἀνθρώπειον γένος; καὶ ἄλλως δὲ ἐχρῆν, ἀνθρώποις Θεοῦ Λόγον ὁμιλεῖν μέλλοντα, καὶ σαρκὸς ἀκοαῖς τὰ τῆς εὐσεβείας μαθήματα παραδώ- τοντα, τερατείας τε καὶ παραδοξοποιίας ἀνθρώπων ὀφθαλμοῖς, Θεοῦ τε δύναμιν ἐναργή παραστήσοντα, μὴ ἄλλως ἢ διὰ τοῦ συνήθους ἡμῖν ὀργάνου τοῦτο πρᾶξαι· ὅτι οὐδὲ πλέον οὐδὲν σωμάτων ὁρᾷν ἀνθρώ- των δυνατὸν ἦν ὀφθαλμοῖς, οὐδ᾽ ἀκούειν ἀκοὴν πλέον τι τοῦ διὰ γλώττης προφερομένου ήχου. Ιν' οὖν καὶ διὰ σωμάτων αισθήσεως τῆς τῶν νοητῶν καὶ ἀσωμάτων ἐννοίας ἐπιλαβώμεθα, τὸν ἡμῖν συγγενῆ καὶ γνώριμον λόγον αὐτὸς ὁ Θεὸς λόγος ἀνελάμβανε, καὶ πάντα γε δι' αὐτοῦ τὰ σωτήρια τοῖς αὐτηκόοις καὶ αὐτόπταις * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. iunpleretur, quem dixit : Domine, quis credidit au- ditui nostro, et brachium Domini cui revelatum est? propterea non poterant credere, quia iterum dixit Isaias Excæcavit oculos eorum, et induravit cor eorum, ne videant oculis, et corde intelligant, et convertantur, et sanem eos. Hæc dixit Isaias quando vidit gloriam ejus, et testificatus est de eo "., Ergo absque controversia visionem illam Dei ad Christum retulit evangelista Joannes, et ad Judaicum populum, qui visum a propheta Dominum, quemadmio- dum ab illo ipso prædictum est, non suscepit. Nam cum Dominum Sabaoth propheta vidis- set, refert oraculum, quemadmodum ipsi præcepe- rit, ut ad Judæos diceret : quod ipsi illum quidem aliquando videbunt, sed non intelligent quis sit, et audient illum loquentem inter ipsos et docentem, sed non percipient, propterea quod induratum erit cor eorum. Cum hæc igitur Isaias his quæ appo- suimus, verbis canat, in historiæ modum hostium adversus Achaz impetum, qui tunc Judaici populi regnum obtinuerat, describit, et a visibilibus qui - dem hostibus ruinam brevi, neque haud multo post futuram significat. Quorum vero signa quædanı duntaxat attulit (hi porro sunt intelligibiles atque invisibiles quidam hostes, dæmones utique ac sub visum non cadentes potestates, de quibus initio totius operis disseruimus, quod non solam Judaicam gentem, sed omne prorsus humanum genus, in omne malitiæ genus, ac denique in ipsum omni re- ligioni contrarium simulacrorum cultum compulerint), hos non aliter vinci posse demonstrat, quam per unum, qui canitur Dei Verbi ad homines accessum, quod quidem Dei Verbum esset ex in- nupta Virgine humanum corpus assumpturum. Sed hujus illi quisnam usus fuerit, jam tempus esse videtur, ut latius inquiramus. C . Que spectant ad Salvatoris nostri adventun. Quia per hominem mors intravit in mundum, ait Apostolus *, » idcirco adversus mortem victo- riam obtineri per eumdem hominem oportuit, et quod mortis fuerat corpus, vitæ corpus declarari, et peccati regnum, quod prius in corpore mortali vim suam exercebat, deleri usque adeo, ut non amplius illi peccatum, sed justitia dominaretur, et quoniam ex peccatis corporis, antea cunctis homi- nibus ruina facta est, merito rursus per oinnis peccati expers corpus, omnique prorsus malitia in- tactum, tropæa adversus hostes erigenda fuerunt. Sed quos tandem hostes, nisi eos qui olim per cor- poreas voluptates humanum genus prosternebant ? præterea cum Dei Verbum esset cum hominibus D collocuturum, et corporeis auribus præcepta de Joan. x11, 57-41. *** Rom. v, 12. pietate traditurum, prodigiaque et miracula oculis hominum, Deique virtutem evidenter atque aperte demonstraturum, non aliter quam per con- suetum, nobisque familiare instrumentum, hoc fa- cere ipsum oportuit, quoniam nihil quidem am- plius, quam quæ corpora sunt, mortalibus oculis ut cerneremus, fieri poterat, neque ut auribus per- ciperemus, quam sonum, qui lingua proferri con- suevit. Ut igitur corporeis quoque sensibus intelli- gibilium incorporearumque rerum notiones capere-
PG 22:503ἑνὸς γὰρ Χριστοῦ καὶ τοῦ καταγγελθέντος πρὸς αὐτοῦ λόγου τῆς τῶν ἀνθρώπων ψυχῆς βασιλεύοντος, οἱ πρὶν ἀποπεφεύγασιν πολέμιοι, [οἱ] δύο τρόποι δυσσεβείας, ὅ τε τὴν εἰδωλολατρίαν καὶ τὴν ἐν πολυτρόποις δόγμασιν ἑτεροδοξίαν ὑποβάλλων ἀνθρώποις, καὶ ὁ τὴν ἐν ἤθεσι διαστροφὴν ἐνεργῶν. τούτων δ’ οὖν ἔφερον οἱ πάλαι δηλούμενοι σωματικοὶ βασιλεῖς τὰ σύμβολα· ὧν ὁ μὲν Δαμασκηνῶν τῆς τῶν ἐθνῶν περὶ τὰ εἴδωλα πλάνης εἰκὼν ἦν, ὁ δ’ ἕτερος τῶν ἀποστάντων τῆς Ἱερουσαλήμ, δηλαδὴ τῶν ἀποπεπτωκότων τῆς κατὰ τὸν νόμον τοῦ θεοῦ λατρείας. ὅτι δὲ ταῦτα κατὰ διάνοιαν τροπικῶς ἀποδέχεσθαι προσήκει, μάθοι ἄν τις καὶ ἀπὸ τῶν ἑξῆς ἐπιλεγομένων, δι’ ὧν ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Ἐμμανουὴλ μυίας τινὰς καὶ μελίσσας ἐπελεύσεσθαι τῷ Ἰουδαίων ἔθνει καὶ ὁ λόγος θεσπίζει, τὰς μὲν ἀπ’ Αἰγύπτου, τὰς δὲ ἀπὸ τῶν Ἀσσυρίων, ... τὴν κεφαλὴν καὶ τοὺς πόδας καὶ τὸν πώγωνα ἀποξυρήσειν, ἄνθρωπον δὲ «δάμαλιν βοῶν καὶ δύο πρόβατα» θρέψειν, καὶ ἄλλα τινὰ καθ’ ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν χρόνον ἔσεσθαι, οὐδαμῶς πρὸς λέξιν νοούμενα, κατὰ μόνην δὲ διάνοιαν θεωρούμενα. Ταῦτα μὲν οὖν τοιαῦτα·
Α τῶν ἐνθέων αὐτοῦ λόγων τε καὶ ἔργων προεβάλλετο. Εt Καὶ ταῦτ' ἔπραττε ταῖς τοῦ σώματος ἀνάγκαις ὁμοίως ἡμῖν οὐδαμῶς καταδεσμούμενος, οὐδέ τι χεῖρον ἢ μεῖζον αὐτὸς ἑαυτοῦ τῆς θεότητος ὑπομένων, οὐδ' οὕτως ὥσθ' οἷα ἀνθρώπου ψυχή, τῷ σώματι παρεῖναι Θεοῦ Λόγον ὄντα, καὶ τὰ πάντα πληροῦντα, καὶ διὰ πάντων ήκοντα· ἀλλ' οὐδὲ ῥύπον, ἢ φθοράν, ἢ μίασμα, ἐξ ἧς ἀνείληφε σαρκὸς ἐπενηνεγμένος, ὅτι δὲ ἀσώ ματος ὢν τὴν φύσιν, καὶ ἄῦλος καὶ ἄσαρχος, οἷα Θεοῦ Λόγος, ἐνθέῳ δυνάμει καὶ λόγοις ἡμῖν ἀῤῥήτοις πᾶσαν ὑπῄει τὴν οἰκονομίαν, τῶν οἰκείων μεταδιδούς, ἀλλ' οὐκ ἀντεπαγόμενος τῶν ἀλλοτρίων. Οὐκοῦν τί φοβεί σθαι χρὴ τὴν ἔνσαρκον οἰκονομίαν, ἐπεὶ μὴ ἐμολύ νετο ὁ ἀμόλυντος, μηδὲ ἐκ τῆς σαρκὸς ὁ ἀμίαντος ἐμιαίνετο, μηδὲ συνεφθείρετο τῇ τοῦ σώματος οἰκεία φύσει ὁ ἀπαθὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος; ἐπεὶ μηδὲ ἡλίου πά θοιεν ἄν τι ἀκτῖνες νεκρῶν καὶ παντοίων σωμάτων ἐπαφώμεναι. Τῷ δὲ θείῳ λόγῳ τούμπαλιν τὸ φθαρτόν μετεσκευάζετο, καὶ ἅγιόν τε καὶ ἀθάνατον, ἅ τε καὶ ἦν αὐτῷ βουλητόν, ἀποτελεῖτο. Ναὶ μὴν καὶ ταῖς ἐν θέοις τοῦ Πνεύματος βουλαῖς τε καὶ πράξεσι διηκο νεῖτο. Τοῦτο οὖν ὅλον τῷ φιλανθρωποτάτῳ Θεῷ τε καὶ Θεοῦ Λόγῳ ὑπὲρ τῆς πάντων ἀνθρώπων θεραπείας τε καὶ σωτηρίας ταῖς τῶν προφητῶν ἀκολούθως ἐνηργεῖτο φωναῖς, ἄνωθεν ἐκ παλαιῶν χρόνων τὴν θαυμασίαν ἐκ Παρθένου γέννησιν αὐτοῦ προμαρτυρομέναις, Σφόδρα δὲ ἀναγκαίως ὁ προφήτης προτάττει τῆς ἐκ Παρθένου γενέσεως τοῦ Χριστοῦ τὸ ἐπιστρεφές, ἐπιφωνῶν ἄντικρυς τοῖς τούτων ἀκροωμένοις τό, • Ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε· › ᾧ ἐπιφέ ρει ἑξῆς τὰ τοῦτον ἔχοντα τὸν τρόπον· « Ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε. » « Καὶ προσέθετο Κύ ριος λαλῆσαι τῷ ᾿Αχαζ, λέγων· Αἴτησαι σεαυτῷ σημεῖον παρὰ Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου εἰς βάθος ἢ εἰς ύψος. Καὶ εἶπεν ᾿Αχαζ· Οὐ μὴ αἰτήσω, οὐδὲ μὴ πειράσω Κύριον. Καὶ εἶπεν· ᾿Ακούσατε δὴ, οἶκος Δαυΐδ· Μὴ μικρὸν ὑμῖν ἀνθρώποις παρέχειν ἀγῶνα; καὶ πῶς Κυρίῳ παρέχετε ἀγῶνα ; Διὰ τοῦτο δώσει Κύριος αὐτὸς ὑμῖν σημεῖον· ἰδοὺ ἡ Παρθένος ἐν γα στρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ. Βούτυρον καὶ μέλι φάγε· ται, πρὶν ἢ γνῶναι αὐτὸν ἢ προελέσθαι πονηρὰ, ἐκ λέξεται τὸ ἀγαθόν· διότι πρὶν ἢ γνῶναι τὸ παιδίον ἀγαθὸν ἢ κακὸν, ἀπειθεῖ πονηρίᾳ, τοῦ ἐκλέξασθα: τὸ ἀγαθόν. Καὶ καταλειφθήσεται ἡ γῆ, ἣν σὺ φοβῇ, ἀπὸ προσώπου τῶν δύο βασιλέων. Καὶ τὰ μὲν τῆς προφητείας ὧδέ πη εἶχεν· ἐπιστῆσαι δὲ ἄξιον τῷ τοῦ λόγου προοιμίῳ μαρτυρομένῳ τοῖς ἐντυγχάνουσιν, ὅτι, ἐὰν μὴ πιστεύσωσιν, οὐδὲ μὴ συνῶσι. Καὶ ἀναγ καίως χρῆν ἐπισημήνασθαι, δεικνύντας, ὅτι μὴ μόν νον συνέσεως, ἀλλὰ καὶ πίστεως δεῖ τοῖς ἐντευξομέ νοις, καὶ οὐ μόνον πίστεως, ἀλλὰ καὶ συνέσεως. Οθεν οἱ ἐκ περιτομῆς μὴ πιστεύσαντες εἰς τὸν Χρι στὸν τοῦ Θεοῦ, εἰσέτι καὶ νῦν τούτων ἀκροώμενοι, οὔπω καὶ εἰς δεῦρο συνῆκαν τὸν προφητευόμενον, ὥστε ἐπ' αὐτοῖς πρώτοις ἐπαληθεῦσαι τὴν πρόῤῥη σιν· ἀκοῇ γὰρ τῶν περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητειών διὰ πάσης ἡμέρας ἀκούοντες, ὠσὶ διανοίας οὐκ ἀκού ουσιν. Τῆς τε ἀγνοίας αὐτῶν αἴτιον οὐδὲν ἕτερον ἡ EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. B mus, eum qui uobis et cognatus et familiaris es- set, ipse Deus Verbum assumpsit, omniaque per illum quæcunque salutaria essent, iis, qui ipsi au- diebant, ipsique fidebant, tam quæ in divinis ipsius verbis, quam quæ in factis consisterent, exposuit. Atque hæc omnia administravit, nusquam ut nos simili ratione corporis necessitatibus illigatus, ne- que ipse quidquam aut deterius aut amplius sua ipsius divinitate perpetiens, neque vero ut anima hominis, ita ipse tali corpore impeditus, ut divina interim munera obire non posset, aut ubique adesse, qui Dei Verbum est, omniaque implet, per omnia penetrat, neque item aut sordibus ullis, aut corru- ptione, aut fœditate, ex eo corpore quod assumpsit inquinatus, propterea quod cum ipse natura sit ex- pers et corporis, et carnis, et omnis materia, lan- quam Dei Verbum, divina quadam virtute ratio- nibusque ineffabilibus, omnem sustinuit dispensa tionem, quæ sua essent impertiens, non autem contra sibi vindicans, aut usurpans quæ aliena. Ergo cur ita hanc illius in corpore dispensationem formidare opus est, quando neque fœdatus est is qui fœdari non potest, neque ex carne assumpta inquinatus, qui non potest inquinari, neque vero propria, corporis natura corruptus, cum ipsum sit Dei Verbum ab omni patiendi natura prorsus alie- num? Quandone solis quidem radii dum cadavera et omnis generis corpora attingunt, quidquam om- nino pati dicuntur? ab ipso autem divino Verbo etiam contra, quod corruptibile erat in melius commutatum est, sanctumque atque immortale, quemadmodum ipsius voluntas fuit, effectum est: quinetiam divinis sui Patris consiliis, atque actio- nibus, ipse interim inserviebat. Totum igitur hoc lo:inum amantissimus Deus Deique Verbum pro cunctorum hominum medela et salute, vocibus in- terim prophetarum consentanea gerens effecit, qui quidem prophetæ tanto ante a priscis us- que temporibus, admirabilem ipsius de Virgine ortum testificati fuerant. Porro autem admo- dum necessario huic Christi ortui de Virgine, propheta anteponit id quod reddat attentum, inclamans ad eos qui ipsa hæc audiant, illud : ‹ Si non credideritis, non intelligetis; › cui dein- ceps adjungit ea quæ in hunc modum se habent : • Si non credideritis, non intelligelis. • Et ad- jecit Dominus loqui ad Achas dicens : Pete tibi signum a Domino Deo tuo in profundum aut in excelsum. dixit Achas : Non petam, neque ten- tabo Dominum. Et dixit : Audite jam, domus David : Num parum vobis est, hominibus exhibere certa- men? et cur Domino exhibetis certamen? propter boc dabit Dominus ipse vobis signum: ecce Virgo in utero capiet, et pariet filium, et vocabis nomen ejus Emnianuel Butyrum et nel comedet, prius- quam cognoscat ipse, aut eligat mala, ut seligat bonum : quia prius quam cognoscat puer bonum aut malum, non est obediens malitiæ, ut seligat Lonum. Et comprehendetur terra, quam ta times a - C D
ὅπως δὲ ἡ παροῦσα γραφὴ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ γενέσεως προεσήμαινεν τὸν τρόπον, μαρτυρήσει ὧδέ πως ὁ εὐαγγελιστὴς γράφων· «τοῦ δὲ Ἰησοῦ Χριστοῦ ἡ γένεσις οὕτως ἦν. μνηστευθείσης γὰρ τῆς μητρὸς αὐτοῦ Μαρίας τῷ Ἰωσήφ, πρὶν ἢ συνελθεῖν αὐτούς, εὑρέθη ἐν γαστρὶ ἔχουσα ἐκ πνεύματος ἁγίου. Ἰωσὴφ δὲ ὁ ἀνὴρ αὐτῆς, δίκαιος ὢν καὶ μὴ θέλων παραδειγματίσαι αὐτήν, ἐβουλήθη λάθρα ἀπολῦσαι αὐτήν. ταῦτα δὲ αὐτοῦ ἐνθυμηθέντος ἰδοὺ ἄγγελος κυρίου κατ’ ὄναρ φαίνεται αὐτῷ λέγων, Ἰωσὴφ υἱὸς Δαβίδ, μὴ φοβηθῇς παραλαβεῖν Μαριὰμ τὴν γυναῖκά σου· τὸ γὰρ ἐν αὐτῇ γεννηθὲν ἐκ πνεύματός ἐστιν ἁγίου. τέξεται δὲ υἱόν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦν. αὐτὸς γὰρ σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ ἀπὸ τῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν. τοῦτο δὲ ὅλον γέγονεν, ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν ὑπὸ τοῦ κυρίου διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος, ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται καὶ τέξεται υἱόν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ, ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον μεθ’ ἡμῶν ὁ θεός». οὕτω δὴ καθ’ ἡμᾶς τὰ τῆς θείας προγνώσεως ἀπὸ τῆς τῶν πραγμάτων ἐκβάσεως πιστοῦται, ἄλλως οὐκ ἂν τῆς προφητείας ἀληθοῦς ἀποφανθησομένης.
Α τῶν ἐνθέων αὐτοῦ λόγων τε καὶ ἔργων προεβάλλετο. Εt Καὶ ταῦτ' ἔπραττε ταῖς τοῦ σώματος ἀνάγκαις ὁμοίως ἡμῖν οὐδαμῶς καταδεσμούμενος, οὐδέ τι χεῖρον ἢ μεῖζον αὐτὸς ἑαυτοῦ τῆς θεότητος ὑπομένων, οὐδ' οὕτως ὥσθ' οἷα ἀνθρώπου ψυχή, τῷ σώματι παρεῖναι Θεοῦ Λόγον ὄντα, καὶ τὰ πάντα πληροῦντα, καὶ διὰ πάντων ήκοντα· ἀλλ' οὐδὲ ῥύπον, ἢ φθοράν, ἢ μίασμα, ἐξ ἧς ἀνείληφε σαρκὸς ἐπενηνεγμένος, ὅτι δὲ ἀσώ ματος ὢν τὴν φύσιν, καὶ ἄῦλος καὶ ἄσαρχος, οἷα Θεοῦ Λόγος, ἐνθέῳ δυνάμει καὶ λόγοις ἡμῖν ἀῤῥήτοις πᾶσαν ὑπῄει τὴν οἰκονομίαν, τῶν οἰκείων μεταδιδούς, ἀλλ' οὐκ ἀντεπαγόμενος τῶν ἀλλοτρίων. Οὐκοῦν τί φοβεί σθαι χρὴ τὴν ἔνσαρκον οἰκονομίαν, ἐπεὶ μὴ ἐμολύ νετο ὁ ἀμόλυντος, μηδὲ ἐκ τῆς σαρκὸς ὁ ἀμίαντος ἐμιαίνετο, μηδὲ συνεφθείρετο τῇ τοῦ σώματος οἰκεία φύσει ὁ ἀπαθὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος; ἐπεὶ μηδὲ ἡλίου πά θοιεν ἄν τι ἀκτῖνες νεκρῶν καὶ παντοίων σωμάτων ἐπαφώμεναι. Τῷ δὲ θείῳ λόγῳ τούμπαλιν τὸ φθαρτόν μετεσκευάζετο, καὶ ἅγιόν τε καὶ ἀθάνατον, ἅ τε καὶ ἦν αὐτῷ βουλητόν, ἀποτελεῖτο. Ναὶ μὴν καὶ ταῖς ἐν θέοις τοῦ Πνεύματος βουλαῖς τε καὶ πράξεσι διηκο νεῖτο. Τοῦτο οὖν ὅλον τῷ φιλανθρωποτάτῳ Θεῷ τε καὶ Θεοῦ Λόγῳ ὑπὲρ τῆς πάντων ἀνθρώπων θεραπείας τε καὶ σωτηρίας ταῖς τῶν προφητῶν ἀκολούθως ἐνηργεῖτο φωναῖς, ἄνωθεν ἐκ παλαιῶν χρόνων τὴν θαυμασίαν ἐκ Παρθένου γέννησιν αὐτοῦ προμαρτυρομέναις, Σφόδρα δὲ ἀναγκαίως ὁ προφήτης προτάττει τῆς ἐκ Παρθένου γενέσεως τοῦ Χριστοῦ τὸ ἐπιστρεφές, ἐπιφωνῶν ἄντικρυς τοῖς τούτων ἀκροωμένοις τό, • Ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε· › ᾧ ἐπιφέ ρει ἑξῆς τὰ τοῦτον ἔχοντα τὸν τρόπον· « Ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε. » « Καὶ προσέθετο Κύ ριος λαλῆσαι τῷ ᾿Αχαζ, λέγων· Αἴτησαι σεαυτῷ σημεῖον παρὰ Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου εἰς βάθος ἢ εἰς ύψος. Καὶ εἶπεν ᾿Αχαζ· Οὐ μὴ αἰτήσω, οὐδὲ μὴ πειράσω Κύριον. Καὶ εἶπεν· ᾿Ακούσατε δὴ, οἶκος Δαυΐδ· Μὴ μικρὸν ὑμῖν ἀνθρώποις παρέχειν ἀγῶνα; καὶ πῶς Κυρίῳ παρέχετε ἀγῶνα ; Διὰ τοῦτο δώσει Κύριος αὐτὸς ὑμῖν σημεῖον· ἰδοὺ ἡ Παρθένος ἐν γα στρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ. Βούτυρον καὶ μέλι φάγε· ται, πρὶν ἢ γνῶναι αὐτὸν ἢ προελέσθαι πονηρὰ, ἐκ λέξεται τὸ ἀγαθόν· διότι πρὶν ἢ γνῶναι τὸ παιδίον ἀγαθὸν ἢ κακὸν, ἀπειθεῖ πονηρίᾳ, τοῦ ἐκλέξασθα: τὸ ἀγαθόν. Καὶ καταλειφθήσεται ἡ γῆ, ἣν σὺ φοβῇ, ἀπὸ προσώπου τῶν δύο βασιλέων. Καὶ τὰ μὲν τῆς προφητείας ὧδέ πη εἶχεν· ἐπιστῆσαι δὲ ἄξιον τῷ τοῦ λόγου προοιμίῳ μαρτυρομένῳ τοῖς ἐντυγχάνουσιν, ὅτι, ἐὰν μὴ πιστεύσωσιν, οὐδὲ μὴ συνῶσι. Καὶ ἀναγ καίως χρῆν ἐπισημήνασθαι, δεικνύντας, ὅτι μὴ μόν νον συνέσεως, ἀλλὰ καὶ πίστεως δεῖ τοῖς ἐντευξομέ νοις, καὶ οὐ μόνον πίστεως, ἀλλὰ καὶ συνέσεως. Οθεν οἱ ἐκ περιτομῆς μὴ πιστεύσαντες εἰς τὸν Χρι στὸν τοῦ Θεοῦ, εἰσέτι καὶ νῦν τούτων ἀκροώμενοι, οὔπω καὶ εἰς δεῦρο συνῆκαν τὸν προφητευόμενον, ὥστε ἐπ' αὐτοῖς πρώτοις ἐπαληθεῦσαι τὴν πρόῤῥη σιν· ἀκοῇ γὰρ τῶν περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητειών διὰ πάσης ἡμέρας ἀκούοντες, ὠσὶ διανοίας οὐκ ἀκού ουσιν. Τῆς τε ἀγνοίας αὐτῶν αἴτιον οὐδὲν ἕτερον ἡ EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. B mus, eum qui uobis et cognatus et familiaris es- set, ipse Deus Verbum assumpsit, omniaque per illum quæcunque salutaria essent, iis, qui ipsi au- diebant, ipsique fidebant, tam quæ in divinis ipsius verbis, quam quæ in factis consisterent, exposuit. Atque hæc omnia administravit, nusquam ut nos simili ratione corporis necessitatibus illigatus, ne- que ipse quidquam aut deterius aut amplius sua ipsius divinitate perpetiens, neque vero ut anima hominis, ita ipse tali corpore impeditus, ut divina interim munera obire non posset, aut ubique adesse, qui Dei Verbum est, omniaque implet, per omnia penetrat, neque item aut sordibus ullis, aut corru- ptione, aut fœditate, ex eo corpore quod assumpsit inquinatus, propterea quod cum ipse natura sit ex- pers et corporis, et carnis, et omnis materia, lan- quam Dei Verbum, divina quadam virtute ratio- nibusque ineffabilibus, omnem sustinuit dispensa tionem, quæ sua essent impertiens, non autem contra sibi vindicans, aut usurpans quæ aliena. Ergo cur ita hanc illius in corpore dispensationem formidare opus est, quando neque fœdatus est is qui fœdari non potest, neque ex carne assumpta inquinatus, qui non potest inquinari, neque vero propria, corporis natura corruptus, cum ipsum sit Dei Verbum ab omni patiendi natura prorsus alie- num? Quandone solis quidem radii dum cadavera et omnis generis corpora attingunt, quidquam om- nino pati dicuntur? ab ipso autem divino Verbo etiam contra, quod corruptibile erat in melius commutatum est, sanctumque atque immortale, quemadmodum ipsius voluntas fuit, effectum est: quinetiam divinis sui Patris consiliis, atque actio- nibus, ipse interim inserviebat. Totum igitur hoc lo:inum amantissimus Deus Deique Verbum pro cunctorum hominum medela et salute, vocibus in- terim prophetarum consentanea gerens effecit, qui quidem prophetæ tanto ante a priscis us- que temporibus, admirabilem ipsius de Virgine ortum testificati fuerant. Porro autem admo- dum necessario huic Christi ortui de Virgine, propheta anteponit id quod reddat attentum, inclamans ad eos qui ipsa hæc audiant, illud : ‹ Si non credideritis, non intelligetis; › cui dein- ceps adjungit ea quæ in hunc modum se habent : • Si non credideritis, non intelligelis. • Et ad- jecit Dominus loqui ad Achas dicens : Pete tibi signum a Domino Deo tuo in profundum aut in excelsum. dixit Achas : Non petam, neque ten- tabo Dominum. Et dixit : Audite jam, domus David : Num parum vobis est, hominibus exhibere certa- men? et cur Domino exhibetis certamen? propter boc dabit Dominus ipse vobis signum: ecce Virgo in utero capiet, et pariet filium, et vocabis nomen ejus Emnianuel Butyrum et nel comedet, prius- quam cognoscat ipse, aut eligat mala, ut seligat bonum : quia prius quam cognoscat puer bonum aut malum, non est obediens malitiæ, ut seligat Lonum. Et comprehendetur terra, quam ta times a - C D
PG 22:505Ἑξῆς δὲ τούτοις τίνα καὶ ὁπόσα λέγεται ἔσεσθαι «ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ», δῆλον δ’ ὅτι ἐν τῷ χρόνῳ τῆς ἐπιφανείας τοῦ Ἐμμανουήλ, φέρε κατανοήσωμεν. «συριεῖ», φησίν, «κύριος μυίαις, ὃ κυριεύσει μέρους ποταμοῦ Αἰγύπτου, καὶ τῇ μελίσσῃ ἥ ἐστιν ἐν χώρᾳ Ἀσσυρίων· καὶ ἐλεύσονται καὶ ἀναπαύσονται ἐν ταῖς φάραγξι τῆς χώρας καὶ ἐν ταῖς τρώγλαις τῶν πετρῶν καὶ εἰς τὰ σπήλαια καὶ εἰς πᾶσαν ῥαγάδα καὶ ἐν παντὶ ξύλῳ. ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ξυρήσει κύριος ἐν τῷ ξυρῷ τῷ μεγάλῳ τῷ μεμισθωμένῳ πέραν τοῦ ποταμοῦ βασιλέως Ἀσσυρίων τὴν κεφαλήν, καὶ τὰς τρίχας τῶν ποδῶν καὶ τὸν πώγωνα ἀφελεῖ. καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ θρέψει ἄνθρωπος δάμαλιν βοῶν καὶ δύο πρόβατα· καὶ ἔσται ἀπὸ τοῦ πλεῖστον ποιεῖν γάλα, φάγεται βούτυρον, ὅτι βούτυρον καὶ μέλι φάγεται πᾶς ὁ καταλειφθεὶς ἐπὶ τῆς γῆς. καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ πᾶς τόπος οὗ ἐὰν ὦσι χίλιαι ἄμπελοι χιλίων σίκλων, εἰς χέρσον ἔσονται καὶ εἰς ἄκανθαν· μετὰ βέλους καὶ τοξεύματος εἰσελεύσονται ἐκεῖ, ὅτι χέρσος καὶ ἄκανθα ἔσται πᾶσα ἡ γῆ· καὶ πᾶν ὄρος ἀροτριώμενον ἀροτριαθήσεται·
ἀπιστία τυγχάνει, καὶ τοῦτο τῆς προρρήσεως αψευ- Α δῶς περὶ αὐτῶν καὶ πρὸς αὐτοὺς ἀποφηναμένης. • Ἐὰν γὰρ, » φησί, μη πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε. Ἀλλ᾽ εἰ φαῖεν μὴ Παρθένον, νεᾶνιν δὲ ὠνομάσθαι ἐν τῇ Γραφῇ (οὕτω γάρ φασι φέρεσθαι παρ' αὐτοῖς), καὶ ποῖον ἂν γένοιτο, φήσομεν, σημεῖον ἐπαγγελίας Θεοῦ ἄξιον, εἰ συνήθως τίκτειν, οἷα καὶ πᾶσαι γυ ναίκες, ἐξ ὁμιλίας ἀνδρὸς ἐν γαστρὶ λαβοῦσα νεανίς τις ἔμελλε ; Πῶς δὲ καὶ Θεὸς ἦν ὁ ἐξ αὐτῆς γεννώμε τα;; καὶ οὐχ ἁπλῶς Θεός, ἀλλ' ὁ μεθ' ἡμῶν; τοῦτο γὰρ σημαίνειν βούλεται τὸ Ἐμμανουήλ, ὅπερ φησὶ δεῖν ὀνομάζειν τὸν γεννώμενον. « Ἰδοὺ γὰρ ἡ Παρ θένος, φησὶν, ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ·, ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον, μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. Ποῖος δὲ καὶ ἀγὼν Θεῷ, ἢ ποῖος ἂν εἴη κόπος, καὶ μόχθος ἐπὶ Β συνήθει τρόπῳ γυναικός τικτούσης; Ἐν μὲν γὰρ τοῖς ἡμετέροις ἀντιγράφοις, ὑφ᾽ Ἑβδομήκοντα ἀνδρῶν ἄνωθεν μὲν Ἑβραίων τὸ γένος, ἐπ' ἀκριβείᾳ δὲ τῆς πατρίου παιδείας δεδοκιμασμένων ἡρμηνευμένοις, ὧδέ πως φέρεται· « Μὴ μικρὸν ὑμῖν ἀγῶνα παρ- έχειν ἀνθρώποις ; καὶ πῶς Κυρίῳ παρέχετε ἀγῶνα ; διὰ τοῦτο δώσει Κύριος αὐτὸς ὑμῖν σημεῖον· Ἰδοὺ ἡ Παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱὸν, ὃς κεκλήσεται ὁ μεθ᾿ ἡμῶν Θεός. » Τοῦτο γὰρ, ὡς ἔφην, δηλοῦν βούλεται τὸ Ἐμμανουὴλ όνομα. Ἐν δὲ τοῖς αὐτῶν Ἰουδαίων ἀντιγράφοις, κατὰ τὴν ᾿Ακύ λου μεταβολὴν φερομένοις (προσήλυτος δὲ ὁ ᾿Ακύ λας ἦν, οὐ φύσει Ἰουδαῖος), ὅμως δ᾽ οὖν καὶ κατ' αὐ τὸν τοῦτον εἴρηται τὸν τρόπον· . Ακούσατε δή, οἶκος Δαυΐδ· μήτι ὀλίγον ἀπὸ ὑμῶν μοχθοῦν ἄνδρας, ὅτι μοχθοῦτέ γε καὶ τὸν Κύριον Θεόν μου; Διὰ τοῦτο δώσει αὐτὸς ὑμῖν σημεῖον· Ἰδοὺ ἡ νεάνις ἐν γαστρὶ συλλαμβάνει, καὶ τίκτε: υἱὸν, καὶ καλέσεις ὄνομα αὐτ τοῦ Ἐμμανουήλ. » Παρὰ δὲ τῷ Συμμάχῳ ταῦθ᾽ οὔ- τως ἔχει· (λέγεται δὲ ὁ Σύμμαχος Εβιωναῖος εἶναι· αἴρεσις δὲ ἦν οὕτω καλουμένων τινῶν Ἰουδαίων εἰς Χριστὸν πιστεύειν λεγομένων, ἐξ ὧν ὁ Σύμμαχος ἦν.) παρ' ᾧ καὶ αὐτῷ ταῦτα οὕτως ἔχει· ο 'Ακούσατε, οἶκος Δαυΐδ· Μὴ οὐκ αύταρκες ὑμῖν κοποῦν ἀνθρώ- τους, ὅτι κοποῦτε τὸν Θεόν μου; Διὰ τοῦτο δώσει αὐτὸς ὑμῖν σημεῖον · Ἰδοὺ ἡ νεάνις συλλαμβάνει, καὶ τίκτει υἱὸν, καὶ καλέσεις ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ. Ἐπειδὴ γὰρ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους τὸ σκληρὸν τοῦ τρόπου, καὶ πρὸς εὐσέβειαν δυσένδοτον, ἱδρῶτα καὶ κόπον, μόχθον τε οὐ τὸν τυχόντα, καὶ ἀγῶνα παρεῖχε τοῖς πάλαι θεοφιλέσι προφήταις, τούτου χάριν, ο Ούκ αύταρκες ὑμῖν, ο φησί, ο τοὺς προφήτας τοῦ Θεοῦ μοχθοῦν, καὶ ἀγῶνα παρέχειν ἀνθρώποις; ἀλλ᾽ ἤδη καὶ τὸν Θεόν μου κοποῦτε, καὶ ἀγῶνα παρέχετε καί γε τῷ Θεῷ μου ; » Οὕτω γὰρ καὶ Θεοδοτίων ἐξέδω κεν. Ὁ γοῦν προφήτης ιδίως ἑαυτοῦ Θεὸν, ἀλλ' οὐχὶ καὶ τῶν πρὸς οὓς ὁ λόγος, τὸν κοπούμενον καὶ ἐπὶ τὸν ἀγῶνα ἀποδυόμενον προσεἶπεν, οὐκ ἂν φήσας, θεόν μου τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν ἐν Ἰουδαίοις, παρ' οἷς ἐκ πατέρων τὸ περὶ τὸν τῶν πάντων δημιουργὸν Θεὸν σέβας ἐφυλάττετο. Τίς δ' ἂν εἴη ὁ ἀγὼν καὶ μόχθος, • DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. VII. *. facie duorum regum . . Et quæ quidem ad prophe D Isa. vu, 10-16. tiam pertinent, in hunc modum se habent. Diligen- tius vero attendere par est ipsius oraculi exordium, quod legentes admonet, si non crediderint, ne in- tellecturos quidem esse; et sane adnotare necesse fuit, atque ostendere, quod non solum intellectu, sed etiam fide iis qui lecturi sunt, opus sit, et vicis- sim, non solum fide sed etiam intellectu. Ex quo Judæi qui in Christum Dei non crediderunt etiam nunc hæc audientes, nondum tamen quis sit, de quo propheta loquitur intellexerunt, ut in ipsis pri- mis veritatem suam probaverit vaticinium : auditu enim tota die prophetias de Christo audientes, au- ribus intelligentiæ non audiunt. Atque ipsorum ignorantiæ alia nulla est causa quam incredulitas, cum ipsum boc absque mendacio et de ipsis, et ad ipsos vaticinium, plane enuntiaverit : Si enim non credideritis, inquit, ne intelligetis quidem. Quod si dixerint non Virginem, sed puellam apud Scri- pturam nominatum esse (sic enim aiunt apud ipsos haberi), cujusmodi tandem signum hoc futurum dicemus, quod divina promissione sit dignum, si uisitate, quemadmodum cætera omnes mulieres, ubi ex viri conjunctione prægnans avaserit, puella quapiam fuit paritura? Quomodo præterea Deus erit qui ex illa nascatur, neque simpliciter Deus, sed nobiscum Deus? hoc enim significat vox Ein- manuel, quo nomine ait esse vocandum illum qui nascetur : « Ecce enim, inquit, Virgo in utero capiet, et pariet filium, et vocabis nomen ejus Emmanuel, › quod est, si quis interpretetur, nobis- cum Deus. Cujusmodi autem certamen Deo, aut quis tandem labor, quæve difficultas objecla, si de more paritura fuit mulier? In nostris enim exem- plaribus, quæ quicunque interpretati sunt, ii et genere ab Hebræis oriundi fuerunt, et patriæ ipso- rum linguæ peritissimi, et in ea eruditione proba- tissimi, sic habetur : < Num parum vobis est, certa- men exhibere hominibus? et cur Domino exhibetis certamen ? propter hoc dabit Dominus ipse vobis signum. Ecce Virgo in utero capiet, et pariet filium, qui vocatur nobiscum Deus, Iloc enim sibi vult, quemadmodum dixi, ipsa vox Emmanuel. In ipsis autem Judæorum exemplaribus, quæ secun- dun Aquilæ conversionem feruntur (adventitius autem Aquila fuit, non natura Judæus), sed tamen etiam secundum hunc, hoc sane scriptum est mo- do : Nunquid parum est a vobis fatigari viros? quod laborem exhibetis etiam Deo meo? Propter hoc dabit ipse vobis signum : Ecce puella in utero concipit, et parit filium, et vocabis nomen ejus Emmanuel. Apud Symmachum vero hæc ita se habent (porro Symmachus dicitur Ebionæus fuisse : secta autem hæc fuit Judæorum, qui eo nomine vocabantur, et in Christum credere dicebantur, ex quibus Symmachus fuit); apud ipsum hunc igitur hæc ita se habent: ‹ Audite, domus David, nunquid
οὐ μὴ ἐπέλθῃ ἐκεῖ φόβος, ἔσται γὰρ ἀπὸ τῆς χέρσου καὶ ἀκάνθης εἰς βόσκημα προβάτου καὶ καταπάτημα βοός.» Τοσαῦτα ἔσεσθαι ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Ἐμμανουὴλ ἡ παροῦσα προφητεία περιέχει· ἅπερ ὁποίας ἔχεται θεωρίας, ὥρα διελθεῖν, τὴν διάνοιαν ἐπιτεμνομένους. «συριεῖ», φησίν, «κύριος μυίαις ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, ὃ κυριεύσει μέρους ποταμοῦ Αἰγύπτου, καὶ τῇ μελίσσῃ ἥ ἐστιν ἐν χώρᾳ Ἀσσυρίων», ταῖς μὲν προτέραις, εἰδωλολατρῶν ἀνδρῶν ψυχαῖς ἢ καὶ δυνάμεσιν, ὡς οἶμαι, ἀκαθάρτοις καὶ ἀηδέσι μυίαις ὀνομαζομέναις καὶ μυίαις Αἰγυπτιακαῖς, θυσίαις καὶ αἵμασιν εἰδώλων χαιρούσαις, τῇ δὲ μελίσσῃ, ζῴῳ κέντρον ἐπιφερομένῳ βασιλεύειν τε καὶ βασιλεύεσθαι καὶ πολεμεῖν ἐπισταμένῳ, ἀμύνεσθαί τε καὶ τιτρώσκειν εἰδότι τοὺς ἀνθισταμένους. ταύτας οὖν ὁμοῦ συνελθούσας, τὰς μὲν ἐκ τῆς τῶν εἰδωλολατρῶν χώρας, τὰς δὲ ἀπὸ τῆς τῶν κατευθυνόντων γῆς, [κατευθύνοντες» γὰρ οἱ Ἀσσύριοι ἑρμηνεύονται), κελεύσει καὶ ὥσπερ συρίσματι τοῦ κυρίου καὶ θεοῦ τῶν ὅλων, τῆς Ἰουδαίας ἁπάσης ἐπικρατήσειν διὰ τὴν εἰς Χριστὸν ἀπιστίαν αὐτῶν, ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Ἐμμανουήλ, φησί.
ἀπιστία τυγχάνει, καὶ τοῦτο τῆς προρρήσεως αψευ- Α δῶς περὶ αὐτῶν καὶ πρὸς αὐτοὺς ἀποφηναμένης. • Ἐὰν γὰρ, » φησί, μη πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε. Ἀλλ᾽ εἰ φαῖεν μὴ Παρθένον, νεᾶνιν δὲ ὠνομάσθαι ἐν τῇ Γραφῇ (οὕτω γάρ φασι φέρεσθαι παρ' αὐτοῖς), καὶ ποῖον ἂν γένοιτο, φήσομεν, σημεῖον ἐπαγγελίας Θεοῦ ἄξιον, εἰ συνήθως τίκτειν, οἷα καὶ πᾶσαι γυ ναίκες, ἐξ ὁμιλίας ἀνδρὸς ἐν γαστρὶ λαβοῦσα νεανίς τις ἔμελλε ; Πῶς δὲ καὶ Θεὸς ἦν ὁ ἐξ αὐτῆς γεννώμε τα;; καὶ οὐχ ἁπλῶς Θεός, ἀλλ' ὁ μεθ' ἡμῶν; τοῦτο γὰρ σημαίνειν βούλεται τὸ Ἐμμανουήλ, ὅπερ φησὶ δεῖν ὀνομάζειν τὸν γεννώμενον. « Ἰδοὺ γὰρ ἡ Παρ θένος, φησὶν, ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ·, ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον, μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. Ποῖος δὲ καὶ ἀγὼν Θεῷ, ἢ ποῖος ἂν εἴη κόπος, καὶ μόχθος ἐπὶ Β συνήθει τρόπῳ γυναικός τικτούσης; Ἐν μὲν γὰρ τοῖς ἡμετέροις ἀντιγράφοις, ὑφ᾽ Ἑβδομήκοντα ἀνδρῶν ἄνωθεν μὲν Ἑβραίων τὸ γένος, ἐπ' ἀκριβείᾳ δὲ τῆς πατρίου παιδείας δεδοκιμασμένων ἡρμηνευμένοις, ὧδέ πως φέρεται· « Μὴ μικρὸν ὑμῖν ἀγῶνα παρ- έχειν ἀνθρώποις ; καὶ πῶς Κυρίῳ παρέχετε ἀγῶνα ; διὰ τοῦτο δώσει Κύριος αὐτὸς ὑμῖν σημεῖον· Ἰδοὺ ἡ Παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱὸν, ὃς κεκλήσεται ὁ μεθ᾿ ἡμῶν Θεός. » Τοῦτο γὰρ, ὡς ἔφην, δηλοῦν βούλεται τὸ Ἐμμανουὴλ όνομα. Ἐν δὲ τοῖς αὐτῶν Ἰουδαίων ἀντιγράφοις, κατὰ τὴν ᾿Ακύ λου μεταβολὴν φερομένοις (προσήλυτος δὲ ὁ ᾿Ακύ λας ἦν, οὐ φύσει Ἰουδαῖος), ὅμως δ᾽ οὖν καὶ κατ' αὐ τὸν τοῦτον εἴρηται τὸν τρόπον· . Ακούσατε δή, οἶκος Δαυΐδ· μήτι ὀλίγον ἀπὸ ὑμῶν μοχθοῦν ἄνδρας, ὅτι μοχθοῦτέ γε καὶ τὸν Κύριον Θεόν μου; Διὰ τοῦτο δώσει αὐτὸς ὑμῖν σημεῖον· Ἰδοὺ ἡ νεάνις ἐν γαστρὶ συλλαμβάνει, καὶ τίκτε: υἱὸν, καὶ καλέσεις ὄνομα αὐτ τοῦ Ἐμμανουήλ. » Παρὰ δὲ τῷ Συμμάχῳ ταῦθ᾽ οὔ- τως ἔχει· (λέγεται δὲ ὁ Σύμμαχος Εβιωναῖος εἶναι· αἴρεσις δὲ ἦν οὕτω καλουμένων τινῶν Ἰουδαίων εἰς Χριστὸν πιστεύειν λεγομένων, ἐξ ὧν ὁ Σύμμαχος ἦν.) παρ' ᾧ καὶ αὐτῷ ταῦτα οὕτως ἔχει· ο 'Ακούσατε, οἶκος Δαυΐδ· Μὴ οὐκ αύταρκες ὑμῖν κοποῦν ἀνθρώ- τους, ὅτι κοποῦτε τὸν Θεόν μου; Διὰ τοῦτο δώσει αὐτὸς ὑμῖν σημεῖον · Ἰδοὺ ἡ νεάνις συλλαμβάνει, καὶ τίκτει υἱὸν, καὶ καλέσεις ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ. Ἐπειδὴ γὰρ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους τὸ σκληρὸν τοῦ τρόπου, καὶ πρὸς εὐσέβειαν δυσένδοτον, ἱδρῶτα καὶ κόπον, μόχθον τε οὐ τὸν τυχόντα, καὶ ἀγῶνα παρεῖχε τοῖς πάλαι θεοφιλέσι προφήταις, τούτου χάριν, ο Ούκ αύταρκες ὑμῖν, ο φησί, ο τοὺς προφήτας τοῦ Θεοῦ μοχθοῦν, καὶ ἀγῶνα παρέχειν ἀνθρώποις; ἀλλ᾽ ἤδη καὶ τὸν Θεόν μου κοποῦτε, καὶ ἀγῶνα παρέχετε καί γε τῷ Θεῷ μου ; » Οὕτω γὰρ καὶ Θεοδοτίων ἐξέδω κεν. Ὁ γοῦν προφήτης ιδίως ἑαυτοῦ Θεὸν, ἀλλ' οὐχὶ καὶ τῶν πρὸς οὓς ὁ λόγος, τὸν κοπούμενον καὶ ἐπὶ τὸν ἀγῶνα ἀποδυόμενον προσεἶπεν, οὐκ ἂν φήσας, θεόν μου τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν ἐν Ἰουδαίοις, παρ' οἷς ἐκ πατέρων τὸ περὶ τὸν τῶν πάντων δημιουργὸν Θεὸν σέβας ἐφυλάττετο. Τίς δ' ἂν εἴη ὁ ἀγὼν καὶ μόχθος, • DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. VII. *. facie duorum regum . . Et quæ quidem ad prophe D Isa. vu, 10-16. tiam pertinent, in hunc modum se habent. Diligen- tius vero attendere par est ipsius oraculi exordium, quod legentes admonet, si non crediderint, ne in- tellecturos quidem esse; et sane adnotare necesse fuit, atque ostendere, quod non solum intellectu, sed etiam fide iis qui lecturi sunt, opus sit, et vicis- sim, non solum fide sed etiam intellectu. Ex quo Judæi qui in Christum Dei non crediderunt etiam nunc hæc audientes, nondum tamen quis sit, de quo propheta loquitur intellexerunt, ut in ipsis pri- mis veritatem suam probaverit vaticinium : auditu enim tota die prophetias de Christo audientes, au- ribus intelligentiæ non audiunt. Atque ipsorum ignorantiæ alia nulla est causa quam incredulitas, cum ipsum boc absque mendacio et de ipsis, et ad ipsos vaticinium, plane enuntiaverit : Si enim non credideritis, inquit, ne intelligetis quidem. Quod si dixerint non Virginem, sed puellam apud Scri- pturam nominatum esse (sic enim aiunt apud ipsos haberi), cujusmodi tandem signum hoc futurum dicemus, quod divina promissione sit dignum, si uisitate, quemadmodum cætera omnes mulieres, ubi ex viri conjunctione prægnans avaserit, puella quapiam fuit paritura? Quomodo præterea Deus erit qui ex illa nascatur, neque simpliciter Deus, sed nobiscum Deus? hoc enim significat vox Ein- manuel, quo nomine ait esse vocandum illum qui nascetur : « Ecce enim, inquit, Virgo in utero capiet, et pariet filium, et vocabis nomen ejus Emmanuel, › quod est, si quis interpretetur, nobis- cum Deus. Cujusmodi autem certamen Deo, aut quis tandem labor, quæve difficultas objecla, si de more paritura fuit mulier? In nostris enim exem- plaribus, quæ quicunque interpretati sunt, ii et genere ab Hebræis oriundi fuerunt, et patriæ ipso- rum linguæ peritissimi, et in ea eruditione proba- tissimi, sic habetur : < Num parum vobis est, certa- men exhibere hominibus? et cur Domino exhibetis certamen ? propter hoc dabit Dominus ipse vobis signum. Ecce Virgo in utero capiet, et pariet filium, qui vocatur nobiscum Deus, Iloc enim sibi vult, quemadmodum dixi, ipsa vox Emmanuel. In ipsis autem Judæorum exemplaribus, quæ secun- dun Aquilæ conversionem feruntur (adventitius autem Aquila fuit, non natura Judæus), sed tamen etiam secundum hunc, hoc sane scriptum est mo- do : Nunquid parum est a vobis fatigari viros? quod laborem exhibetis etiam Deo meo? Propter hoc dabit ipse vobis signum : Ecce puella in utero concipit, et parit filium, et vocabis nomen ejus Emmanuel. Apud Symmachum vero hæc ita se habent (porro Symmachus dicitur Ebionæus fuisse : secta autem hæc fuit Judæorum, qui eo nomine vocabantur, et in Christum credere dicebantur, ex quibus Symmachus fuit); apud ipsum hunc igitur hæc ita se habent: ‹ Audite, domus David, nunquid
σημαίνει δὲ διὰ τούτων ἔθνη ἀλλόφυλα καὶ στρατιωτικὰ οἰκήσειν τὴν Ἱερουσαλὴμ καὶ τὴν Ἰουδαίαν γῆν, ὅπερ καὶ ὁ σωτὴρ ἡμῶν λευκοτέροις ὀνόμασιν ἐθέσπιζεν εἰπών· «καὶ Ἱερουσαλὴμ ἔσται πατουμένη ὑπὸ ἐθνῶν». ὃ καὶ τέλους ἔτυχεν μετ’ οὐ πολὺν χρόνον τῶν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν φωνῶν, Ῥωμαίων τὴν πόλιν ἑλόντων ἀλλοφύλους τε ἄνδρας αὐτόθι κατοικισάντων καὶ ἐπὶ τοῦ τόπου καταστησάντων. Πάλιν δὲ ὁ αὐτὸς κύριος ξυρήσειν λέγεται ἐν τῷ τοῦ βασιλέως Ἀσσυρίων ξυρῷ, ἤτοι τῇ κολαστικῇ δυνάμει τοῦ ἄρχοντος τοῦ αἰῶνος τούτου, τὴν κεφαλὴν καὶ τοὺς πόδας καὶ τὸν πώγωνα οὐκ ἄλλου τινὸς ἢ αὖθις τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, τοῦτ’ ἔστιν τὸν κόσμον αὐτῶν καὶ τὴν δόξαν περιελεῖν διὰ τῆς τῶν καθόλου ἐπικρατούντων ἀρχῆς. Ῥωμαίους δὲ εἶναι τούτους αἰνίττεται· διὰ γὰρ τοῦ τῶν Ἀσσυρίων ὀνόματος ἡγοῦμαι τὴν καθ’ ἕκαστον χρόνον ἐπικρατοῦσαν τῶν ἐθνῶν βασιλείαν [σημαίνεσθαι], διὰ τὸ «κατευθύνοντας» ἀπὸ τῆς Ἑβραίων φωνῆς ἑρμηνεύεσθαι τοὺς Ἀσσυρίους, ὥστε εἶναι Ῥωμαίους τοὺς νῦν κατευθύνοντας·
ἀπιστία τυγχάνει, καὶ τοῦτο τῆς προρρήσεως αψευ- Α δῶς περὶ αὐτῶν καὶ πρὸς αὐτοὺς ἀποφηναμένης. • Ἐὰν γὰρ, » φησί, μη πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε. Ἀλλ᾽ εἰ φαῖεν μὴ Παρθένον, νεᾶνιν δὲ ὠνομάσθαι ἐν τῇ Γραφῇ (οὕτω γάρ φασι φέρεσθαι παρ' αὐτοῖς), καὶ ποῖον ἂν γένοιτο, φήσομεν, σημεῖον ἐπαγγελίας Θεοῦ ἄξιον, εἰ συνήθως τίκτειν, οἷα καὶ πᾶσαι γυ ναίκες, ἐξ ὁμιλίας ἀνδρὸς ἐν γαστρὶ λαβοῦσα νεανίς τις ἔμελλε ; Πῶς δὲ καὶ Θεὸς ἦν ὁ ἐξ αὐτῆς γεννώμε τα;; καὶ οὐχ ἁπλῶς Θεός, ἀλλ' ὁ μεθ' ἡμῶν; τοῦτο γὰρ σημαίνειν βούλεται τὸ Ἐμμανουήλ, ὅπερ φησὶ δεῖν ὀνομάζειν τὸν γεννώμενον. « Ἰδοὺ γὰρ ἡ Παρ θένος, φησὶν, ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ·, ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον, μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. Ποῖος δὲ καὶ ἀγὼν Θεῷ, ἢ ποῖος ἂν εἴη κόπος, καὶ μόχθος ἐπὶ Β συνήθει τρόπῳ γυναικός τικτούσης; Ἐν μὲν γὰρ τοῖς ἡμετέροις ἀντιγράφοις, ὑφ᾽ Ἑβδομήκοντα ἀνδρῶν ἄνωθεν μὲν Ἑβραίων τὸ γένος, ἐπ' ἀκριβείᾳ δὲ τῆς πατρίου παιδείας δεδοκιμασμένων ἡρμηνευμένοις, ὧδέ πως φέρεται· « Μὴ μικρὸν ὑμῖν ἀγῶνα παρ- έχειν ἀνθρώποις ; καὶ πῶς Κυρίῳ παρέχετε ἀγῶνα ; διὰ τοῦτο δώσει Κύριος αὐτὸς ὑμῖν σημεῖον· Ἰδοὺ ἡ Παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱὸν, ὃς κεκλήσεται ὁ μεθ᾿ ἡμῶν Θεός. » Τοῦτο γὰρ, ὡς ἔφην, δηλοῦν βούλεται τὸ Ἐμμανουὴλ όνομα. Ἐν δὲ τοῖς αὐτῶν Ἰουδαίων ἀντιγράφοις, κατὰ τὴν ᾿Ακύ λου μεταβολὴν φερομένοις (προσήλυτος δὲ ὁ ᾿Ακύ λας ἦν, οὐ φύσει Ἰουδαῖος), ὅμως δ᾽ οὖν καὶ κατ' αὐ τὸν τοῦτον εἴρηται τὸν τρόπον· . Ακούσατε δή, οἶκος Δαυΐδ· μήτι ὀλίγον ἀπὸ ὑμῶν μοχθοῦν ἄνδρας, ὅτι μοχθοῦτέ γε καὶ τὸν Κύριον Θεόν μου; Διὰ τοῦτο δώσει αὐτὸς ὑμῖν σημεῖον· Ἰδοὺ ἡ νεάνις ἐν γαστρὶ συλλαμβάνει, καὶ τίκτε: υἱὸν, καὶ καλέσεις ὄνομα αὐτ τοῦ Ἐμμανουήλ. » Παρὰ δὲ τῷ Συμμάχῳ ταῦθ᾽ οὔ- τως ἔχει· (λέγεται δὲ ὁ Σύμμαχος Εβιωναῖος εἶναι· αἴρεσις δὲ ἦν οὕτω καλουμένων τινῶν Ἰουδαίων εἰς Χριστὸν πιστεύειν λεγομένων, ἐξ ὧν ὁ Σύμμαχος ἦν.) παρ' ᾧ καὶ αὐτῷ ταῦτα οὕτως ἔχει· ο 'Ακούσατε, οἶκος Δαυΐδ· Μὴ οὐκ αύταρκες ὑμῖν κοποῦν ἀνθρώ- τους, ὅτι κοποῦτε τὸν Θεόν μου; Διὰ τοῦτο δώσει αὐτὸς ὑμῖν σημεῖον · Ἰδοὺ ἡ νεάνις συλλαμβάνει, καὶ τίκτει υἱὸν, καὶ καλέσεις ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ. Ἐπειδὴ γὰρ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους τὸ σκληρὸν τοῦ τρόπου, καὶ πρὸς εὐσέβειαν δυσένδοτον, ἱδρῶτα καὶ κόπον, μόχθον τε οὐ τὸν τυχόντα, καὶ ἀγῶνα παρεῖχε τοῖς πάλαι θεοφιλέσι προφήταις, τούτου χάριν, ο Ούκ αύταρκες ὑμῖν, ο φησί, ο τοὺς προφήτας τοῦ Θεοῦ μοχθοῦν, καὶ ἀγῶνα παρέχειν ἀνθρώποις; ἀλλ᾽ ἤδη καὶ τὸν Θεόν μου κοποῦτε, καὶ ἀγῶνα παρέχετε καί γε τῷ Θεῷ μου ; » Οὕτω γὰρ καὶ Θεοδοτίων ἐξέδω κεν. Ὁ γοῦν προφήτης ιδίως ἑαυτοῦ Θεὸν, ἀλλ' οὐχὶ καὶ τῶν πρὸς οὓς ὁ λόγος, τὸν κοπούμενον καὶ ἐπὶ τὸν ἀγῶνα ἀποδυόμενον προσεἶπεν, οὐκ ἂν φήσας, θεόν μου τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν ἐν Ἰουδαίοις, παρ' οἷς ἐκ πατέρων τὸ περὶ τὸν τῶν πάντων δημιουργὸν Θεὸν σέβας ἐφυλάττετο. Τίς δ' ἂν εἴη ὁ ἀγὼν καὶ μόχθος, • DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. VII. *. facie duorum regum . . Et quæ quidem ad prophe D Isa. vu, 10-16. tiam pertinent, in hunc modum se habent. Diligen- tius vero attendere par est ipsius oraculi exordium, quod legentes admonet, si non crediderint, ne in- tellecturos quidem esse; et sane adnotare necesse fuit, atque ostendere, quod non solum intellectu, sed etiam fide iis qui lecturi sunt, opus sit, et vicis- sim, non solum fide sed etiam intellectu. Ex quo Judæi qui in Christum Dei non crediderunt etiam nunc hæc audientes, nondum tamen quis sit, de quo propheta loquitur intellexerunt, ut in ipsis pri- mis veritatem suam probaverit vaticinium : auditu enim tota die prophetias de Christo audientes, au- ribus intelligentiæ non audiunt. Atque ipsorum ignorantiæ alia nulla est causa quam incredulitas, cum ipsum boc absque mendacio et de ipsis, et ad ipsos vaticinium, plane enuntiaverit : Si enim non credideritis, inquit, ne intelligetis quidem. Quod si dixerint non Virginem, sed puellam apud Scri- pturam nominatum esse (sic enim aiunt apud ipsos haberi), cujusmodi tandem signum hoc futurum dicemus, quod divina promissione sit dignum, si uisitate, quemadmodum cætera omnes mulieres, ubi ex viri conjunctione prægnans avaserit, puella quapiam fuit paritura? Quomodo præterea Deus erit qui ex illa nascatur, neque simpliciter Deus, sed nobiscum Deus? hoc enim significat vox Ein- manuel, quo nomine ait esse vocandum illum qui nascetur : « Ecce enim, inquit, Virgo in utero capiet, et pariet filium, et vocabis nomen ejus Emmanuel, › quod est, si quis interpretetur, nobis- cum Deus. Cujusmodi autem certamen Deo, aut quis tandem labor, quæve difficultas objecla, si de more paritura fuit mulier? In nostris enim exem- plaribus, quæ quicunque interpretati sunt, ii et genere ab Hebræis oriundi fuerunt, et patriæ ipso- rum linguæ peritissimi, et in ea eruditione proba- tissimi, sic habetur : < Num parum vobis est, certa- men exhibere hominibus? et cur Domino exhibetis certamen ? propter hoc dabit Dominus ipse vobis signum. Ecce Virgo in utero capiet, et pariet filium, qui vocatur nobiscum Deus, Iloc enim sibi vult, quemadmodum dixi, ipsa vox Emmanuel. In ipsis autem Judæorum exemplaribus, quæ secun- dun Aquilæ conversionem feruntur (adventitius autem Aquila fuit, non natura Judæus), sed tamen etiam secundum hunc, hoc sane scriptum est mo- do : Nunquid parum est a vobis fatigari viros? quod laborem exhibetis etiam Deo meo? Propter hoc dabit ipse vobis signum : Ecce puella in utero concipit, et parit filium, et vocabis nomen ejus Emmanuel. Apud Symmachum vero hæc ita se habent (porro Symmachus dicitur Ebionæus fuisse : secta autem hæc fuit Judæorum, qui eo nomine vocabantur, et in Christum credere dicebantur, ex quibus Symmachus fuit); apud ipsum hunc igitur hæc ita se habent: ‹ Audite, domus David, nunquid
PG 22:507ἐπεὶ καὶ ἀληθῶς τῷ Ῥωμαίων ξυρῷ, τῇ πολιτικῇ καὶ πολεμικῇ δυνάμει, πᾶσαν τὴν δόξαν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἐν ᾗ τὸ πρὶν ἐκόμα, καὶ πᾶσαν αὐτῶν τὴν ἀνδρείαν, διὰ τοῦ πώγωνος καὶ τῶν τριχῶν τῶν ποδῶν σημαινομένην, περιεῖλεν ὁ τῶν ὅλων θεός. οὐδ’ ἄλλοτε γοῦν πω πρότερον ἐξ αἰῶνος ἢ μετὰ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, αὐτοῦ δὴ τοῦ Ἐμμανουήλ, γένεσιν περιεῖλεν αὐτῶν ὁ θεὸς πάντα τὸν κόσμον διὰ τῆς τῶν Ῥωμαίων ἀρχῆς. ἀντὶ δὲ τοῦ «βασιλέως Ἀσσυρίων» ὁ μὲν Ἀκύλας «ἐν βασιλείᾳ Ἀσσυρίων», ὁ δὲ Θεοδοτίων «ἐν τῷ βασιλεῖ τῶν Ἀσσυρίων» ἐκδέδωκεν, ὁμοίως δὲ καὶ Σύμμαχος, σαφὲς ποιοῦντες ὅτι μὴ τοῦ βασιλέως Ἀσσυρίων τὴν κεφαλὴν ξυρήσειν ὁ λόγος ἀπειλεῖ, ἀλλ’ ἐν τῷ αὐτοῦ ξυρῷ καὶ ἐν αὐτῷ γε τῷ βασιλεῖ τῶν Ἀσσυρίων τὰ προφητευόμενα διαθήσειν τὸ Ἰουδαίων ἔθνος. τούτοις οὖν καὶ ἡ ἔκβασις ἐπιμαρτυρεῖ τῶν λόγων. ἐπὶ σχολῆς δέ τις καὶ πλεῖστα ἕτερα ὥσπερ εἰς Ἀσσυρίων πρόσωπον ἐν ταῖς προφητείαις εἰρημένα εὕροι ἂν ἐπιτηρήσας, οὐδαμῶς μὲν τοῖς Ἀσσυρίοις ἐφαρμόσαι δυνάμενα τῇ δὲ ἐπικρατούσῃ καθόλου τῶν κατὰ χρόνους ἐθνῶν βασιλείᾳ· ἤδη γοῦν καὶ Πέρσας εὕρομεν παρὰ Ἑβραίοις Ἀσσυρίους ὠνομασμένους.
ἢ ὁ κόπος τοῦ προφητευομένου Θεοῦ, ἢ τὸ εἰς ἀν Β θρώπων γένεσιν ἐλθεῖν; κατὰ μὲν ἡμᾶς καὶ τὴν τῶν Εβδομήκοντα ἑρμηνείαν, ἐκ Παρθένου γεννώμενον, κατὰ δὲ τὴν νῦν παρὰ Ἰουδαίοις φερομένην, ἐκ νεάνιδος. Εὔροις δ' ἂν παρὰ Μωσεῖ καὶ τὴν ὁμολο- γουμένως Παρθένον νεανιν προσηγορευμένην. Τὴν γοῦν ἑτέρῳ μεμνηστευμένην, ὑφ' ἑτέρου δὲ ἐκβε- βιασμένην τούτῳ κέκληκε τῷ προσρήματι. Ἀλλὰ καὶ ὁ ἐκ τῆς δηλουμένης τεχθησόμενος Εμμανουήλ μείζονα ἢ κατὰ τὸν κοινὸν ἄνθρωπον ἐπιφέρεται δύναμιν, ἐκλεγόμενος τὸ ἀγαθὸν πρὶν ἢ γνῶνα: πονηρὰ, καὶ ἀπειθῶν πονηρίᾳ, τοῦ ἐκλέξασθαι τὴ ἀγαθόν· καὶ ταῦτα οὐκ ἐν τῇ τοῦ ἀνδρὸς ἡλικίᾳ, ἀλλ' ἐν τῇ τοῦ παιδίου. Διὸ εἴρηται· «Πρὶν ἢ γνῶναι τὸ παιδίον ἀγαθὸν ἢ κακὸν, ἀπειθεῖ πονηρίᾳ, τοῦ ἐκλέξασθαι τὸ ἀγαθόν·, δι᾿ ὧν παντελῶς τὸ τῆς κακίας ἄπειρον τοῦ δηλουμένου παρίσταται. ᾿Αλλὰ καὶ κρείττονα ἢ κατὰ ἄνθρωπον ἐπάγεται τὴν ἐπωνυμίαν ὁ μεθ' ἡμῶν ὑπάρχων Θεός· διὸ καὶ τὴ περὶ αὐτοῦ σημείον βάθος ἐλέγετο περιέχειν, ὁμοῦ δὲ καὶ ὕψος· βάθος μὲν διὰ τὴν εἰς ἀνθρώπους κάθοδον, ἢ καὶ τὴν μέχρι θανά του παρουσίαν, ὕψος δὲ διὰ τὴν ἔνθεον ἐκ τοῦ βάθους ἀποκατάστασιν, ἢ διὰ τὴν τῆς ἐνθέου προϋπάρξεως αὐτοῦ θεολογίαν. Τίς δ' ἂν εἴη ὁ μεθ᾿ ἡμῶν Θεὸς ἢ ὁ διὰ τῶν πρόσθεν ἀποδεδειγμένος Θεὸς Κύριος; ὁ καὶ τῷ ᾽Αβραὰμ οὐκ ἄλλως ἢ δι᾽ ἀνθρώπου μορφῆς τεθεαμένος; Εἰ δ᾽ ἀναφέροιεν ἐπὶ τὸν Ἐζεκίαν οἱ ἐκ περιτομῆς ταῦτα, τὸν τοῦ ᾿Αχαζ παῖδα, τοῦτον εἶναι φάσκοντες τὸν τῷ πατρὶ προσημαινόμενον, ἀλλ᾽ οὔτε μεθ' ἡμῶν Θεός Εζεκίας ἦν, οὔτε σημεῖον θες πρεπὲς πέπρακταί τι ἐπ' αὐτῷ· ἀλλ᾿ οὐδὲ ἀγὼν ἢ μόχθος τῷ Θεῷ ἦν περὶ τὴν ἐκείνου γένεσιν· καὶ άλλως παρὰ ταῦτα δείκνυται ὁ Εζεκίας ἀποκλειό μενος τῶν χρόνων τῆς προφητείας. Ταῦτα μὲν γὰρ βασιλεύοντος αὐτοῦ δὴ τοῦ πατρὸς "Αχαζ περὶ μελο λόντων ἐθεσπίζετο· ὁ δὲ Εζεκίας πρὸ τοῦ βασιλεῦσαι τὸν ᾿Αχαζ συνίσταται γεγεννημένος. Εἰ δὲ μὴ ἐπὶ τοῦτον ἀναχθείη τὰ τῆς προκειμένης προῤῥήσεως, πολλοῦ δεῖ ἐφ᾽ ἕτερον τῶν παρὰ Ἰουδαίοις μετὰ τοὺς τῆς προφητείας χρόνους γενομένων. Επί γε μὴν τῆς τοῦ ἀληθοῦς Ἐμμανουὴλ, τοῦτ' ἔστι τοῦ γεγονότος μεθ' ἡμῶν Θεοῦ γενέσεως, καὶ ἐπὶ μόνης τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν τοῦ Θεοῦ Λόγου εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας· τῶν γὰρ δυεῖν βασιλέων καθῃρημένων, κατελείφθη ἔρημος ἡ τῶν Ἰουδαίων γῆ, ὥσπερ ἔσε σθαί φησιν ὁ χρησμὸς εἰπών· « Καταλειφθήσεται ἡ γῆ ἀπὸ προσώπου τῶν δύο βασιλέων· ἡ ὁ καὶ αὐτὸ ῥητῶς καὶ κατὰ λέξιν οὕτως ἂν ἀποδοθείη. Κατά γὰρ βασιλέα "Αχαζ, καὶ Ησαΐαν υἱὸν ᾿Αμώς, καὶ τοὺς τῆς προφητείας χρόνους, βασιλεὺς Συρίας ὁ ἐν Δαμασκῷ, καὶ βασιλεὺς Ἰσραὴλ ὁ ἐν Σαμαρείᾳ, οὐχ ὁ ἐν Ἱερουσαλήμ, ἀλλ' ὁ τοῦ πλήθους τῶν Ἰουδαίων τῶν ἀποστάντων τοῦ θείου νόμου, συνθήκας πρὸς ἀλλήλους θέμενοι, τοὺς ὑπὸ τοῖς διαδόχοις τοῦ Δαυΐδ βασιλευομένους ἐπολιόρκουν. Τούτων οὖν ἀμφοῖν τὴν καθαίρεσιν ἡ προφητεία θεσπίζουσα, αὐτοὺς μὲν τοὺς κατ' ἐκεῖνο καιροῦ Ἰουδαίους τε καὶ ἀλλοφύλους, κατά τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ δεξιὰς ἀλλήλοις δεδωκότας, αὐτίκα μάλα διαλυθήσεσθαι καὶ ἀποχωρήσειν τοῦ πολέμου EUSEBI CASARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - non satis vobis est fatigare homines, quod fatigatis A Deum meum ? propter hoc dabit Dominus ipse vobis signum : Ecce puella coucipit et parit filium, et vocabis nomen ejus Eminanuel. » Quibus enim Judaicægentis mores asperrimi, et a pietate admio- dum abhorrentes, sudorem laboremque, ac fatiga- tionem non vulgarem, atque certamen, antiquis illis Deo amicis prophetis exhibebant, idcirco, • non satis est, inquit, vobis, Dei prophetas allligere, hominibusque exhibere certamen, nisi jam etiam Deum meum fatigetis, eique exhibeatis certamen ? › nec Deo simpliciter, sed Deo meo? Sic enim Theodo- tion quoque convertit. Propheta igitur suum pecu- liariter Deum, et non eorum ad quos sermo dirigeba- tur, eum qui vexaretur, et in certamen daretur, ap- pellavit, qui quidem nunquam Deumn meum dixisset eum qui apud Judæos supremus habetur, apud quos, quiem a patribus rerum omnium conditoris Dei cultum ipsi acceperant, is diligentissime ser- vabatur, sed quod tandem esse potest certamen, q'ris labor, quæ fatigatio ejus Dei, de quo propheta loquitur, nisi illud ad hominum generationem acce- dere, et tum secundum nos, lum secundum Septua- ginia interpretationem de Virgine nasci: secundum vero ea quæ apud juniores fertur Judæos, de puella? Cæterum apud Mosem quoque invenies eam, quæ absque controversia sit virgo, puellam appellari siquidem eam quæ alii desponsata sit, alia vero repudiata, hac appellatione vocavit. Is præterea qui de tali femina sit edendus nomine Emmanuel, majore fertur potentia, quam omnium aliorum hominum, quippe qui eligat bonum prius quam cognoverit mala, et malitia non obtemperet boni eligendi gratia, eo magis quod bæc præstet non in virili jam, sed in puerili adhuc ætate constitu- tus; ex quo illud dictum est: Prius quam noverit puer bonum aut malum, nou paret malitiæ, ut eli- gat bonum. Quibus verbis prorsus quod ille de quo agitur nullam malitiam attigerit, demonstratur. Sed excellentiorem quoque denominationem, quam hominis ulla esse possit appellatio, nanciscitur is qui nobiscum est Deus: quare signum item quod de illo datur, profunditatem simul babere dicitur, et simul altitudinem: profunditatem quidem pro- per descensum ad homines, aut etiam usque ad mortem accessum: altitudinem vero propter divi- nitatis a profunditate restitutionem, aut etiam propter divinæ ejus substantiæ, quæ omni natura prior est, theologiam. Quis vero alius sit nobiscum Deus, quam is quen superioribus libris Deum Do- minumque ostendimus? quique item Abrahæ quondam non alia quam hominis forma visus est? Quod si Judæi hæc ad Ezechiam referant filium Achaz, et dicant hunc esse qui patri suo futurus oraculo promittatur, videant quomodo nobiscum Deus fuerit Ezechias, aut quodnam signum sua ma- jestate dignum, Deus in illo ostenderit: sed neque «ertamen ullum, neque labor in illius ortu Deo ex- hibitus est : præterea plane a prophetia excluditur, C D
διὸ καὶ νῦν ὑπειλήφαμεν αἰνίττεσθαι τὸν λόγον τὴν Ῥωμαίων ἀρχήν· κατευθύνουσαν γὰρ καὶ κατευθυνομένην ὑπὸ τοῦ θεοῦ μετὰ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν ὁρῶμεν. μηδεὶς δὲ ὑπολαμβανέτω πάντα ἡμᾶς λέγειν τὰ περὶ Ἀσσυρίων ἐν ταῖς θείαις φερόμενα γραφαῖς ἐπὶ Ῥωμαίους ἀνάγεσθαι (ἠλίθιον γὰρ καὶ ἀναιδὲς τοῦτο), ἀλλά τινας εἶναι προφητικὰς φωνὰς ταῖς περὶ τοῦ Χριστοῦ μαρτυρίαις συμπεριπεπλεγμένας, ἅς φαμεν περὶ Ῥωμαίων αἰνίττεσθαι διὰ τῆς τῶν Ἀσσυρίων προσηγορίας, ἐκ τῆς τοῦ ὀνόματος ἑρμηνείας ἀεὶ συνισταμένης τῆς κατὰ χρόνους ἐπικρατούσης τῶν ἐθνῶν βασιλείας, ὡς ἐπὶ καιροῦ τοῦ προςήκοντος παραστήσομεν. καὶ ἔγωγε τὸν λογισμὸν τῆς αὐτῆς ἀποδόσεως πρὸς ἐμαυτὸν διερευνώμενος, οἶμαι δι’ οὐδὲν ἕτερον μὴ ὀνομαστὶ τῶν Ῥωμαίων μνημονεῦσαι τὰ προφητικὰ λόγια ἢ διὰ τὸ μέλλειν ἐπὶ τῆς Ῥωμαίων βασιλείας τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ διαλάμπειν εἰς πάντας ἀνθρώπους διδασκαλίαν, καὶ τὰς προφητικὰς γραφὰς ἐπ’ αὐτῆς γε τῆς Ῥωμαίων πόλεως καὶ ἐν πᾶσι τοῖς ὑπὸ Ῥωμαίους ἔθνεσιν δημοσιεύεσθαι·
ἢ ὁ κόπος τοῦ προφητευομένου Θεοῦ, ἢ τὸ εἰς ἀν Β θρώπων γένεσιν ἐλθεῖν; κατὰ μὲν ἡμᾶς καὶ τὴν τῶν Εβδομήκοντα ἑρμηνείαν, ἐκ Παρθένου γεννώμενον, κατὰ δὲ τὴν νῦν παρὰ Ἰουδαίοις φερομένην, ἐκ νεάνιδος. Εὔροις δ' ἂν παρὰ Μωσεῖ καὶ τὴν ὁμολο- γουμένως Παρθένον νεανιν προσηγορευμένην. Τὴν γοῦν ἑτέρῳ μεμνηστευμένην, ὑφ' ἑτέρου δὲ ἐκβε- βιασμένην τούτῳ κέκληκε τῷ προσρήματι. Ἀλλὰ καὶ ὁ ἐκ τῆς δηλουμένης τεχθησόμενος Εμμανουήλ μείζονα ἢ κατὰ τὸν κοινὸν ἄνθρωπον ἐπιφέρεται δύναμιν, ἐκλεγόμενος τὸ ἀγαθὸν πρὶν ἢ γνῶνα: πονηρὰ, καὶ ἀπειθῶν πονηρίᾳ, τοῦ ἐκλέξασθαι τὴ ἀγαθόν· καὶ ταῦτα οὐκ ἐν τῇ τοῦ ἀνδρὸς ἡλικίᾳ, ἀλλ' ἐν τῇ τοῦ παιδίου. Διὸ εἴρηται· «Πρὶν ἢ γνῶναι τὸ παιδίον ἀγαθὸν ἢ κακὸν, ἀπειθεῖ πονηρίᾳ, τοῦ ἐκλέξασθαι τὸ ἀγαθόν·, δι᾿ ὧν παντελῶς τὸ τῆς κακίας ἄπειρον τοῦ δηλουμένου παρίσταται. ᾿Αλλὰ καὶ κρείττονα ἢ κατὰ ἄνθρωπον ἐπάγεται τὴν ἐπωνυμίαν ὁ μεθ' ἡμῶν ὑπάρχων Θεός· διὸ καὶ τὴ περὶ αὐτοῦ σημείον βάθος ἐλέγετο περιέχειν, ὁμοῦ δὲ καὶ ὕψος· βάθος μὲν διὰ τὴν εἰς ἀνθρώπους κάθοδον, ἢ καὶ τὴν μέχρι θανά του παρουσίαν, ὕψος δὲ διὰ τὴν ἔνθεον ἐκ τοῦ βάθους ἀποκατάστασιν, ἢ διὰ τὴν τῆς ἐνθέου προϋπάρξεως αὐτοῦ θεολογίαν. Τίς δ' ἂν εἴη ὁ μεθ᾿ ἡμῶν Θεὸς ἢ ὁ διὰ τῶν πρόσθεν ἀποδεδειγμένος Θεὸς Κύριος; ὁ καὶ τῷ ᾽Αβραὰμ οὐκ ἄλλως ἢ δι᾽ ἀνθρώπου μορφῆς τεθεαμένος; Εἰ δ᾽ ἀναφέροιεν ἐπὶ τὸν Ἐζεκίαν οἱ ἐκ περιτομῆς ταῦτα, τὸν τοῦ ᾿Αχαζ παῖδα, τοῦτον εἶναι φάσκοντες τὸν τῷ πατρὶ προσημαινόμενον, ἀλλ᾽ οὔτε μεθ' ἡμῶν Θεός Εζεκίας ἦν, οὔτε σημεῖον θες πρεπὲς πέπρακταί τι ἐπ' αὐτῷ· ἀλλ᾿ οὐδὲ ἀγὼν ἢ μόχθος τῷ Θεῷ ἦν περὶ τὴν ἐκείνου γένεσιν· καὶ άλλως παρὰ ταῦτα δείκνυται ὁ Εζεκίας ἀποκλειό μενος τῶν χρόνων τῆς προφητείας. Ταῦτα μὲν γὰρ βασιλεύοντος αὐτοῦ δὴ τοῦ πατρὸς "Αχαζ περὶ μελο λόντων ἐθεσπίζετο· ὁ δὲ Εζεκίας πρὸ τοῦ βασιλεῦσαι τὸν ᾿Αχαζ συνίσταται γεγεννημένος. Εἰ δὲ μὴ ἐπὶ τοῦτον ἀναχθείη τὰ τῆς προκειμένης προῤῥήσεως, πολλοῦ δεῖ ἐφ᾽ ἕτερον τῶν παρὰ Ἰουδαίοις μετὰ τοὺς τῆς προφητείας χρόνους γενομένων. Επί γε μὴν τῆς τοῦ ἀληθοῦς Ἐμμανουὴλ, τοῦτ' ἔστι τοῦ γεγονότος μεθ' ἡμῶν Θεοῦ γενέσεως, καὶ ἐπὶ μόνης τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν τοῦ Θεοῦ Λόγου εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας· τῶν γὰρ δυεῖν βασιλέων καθῃρημένων, κατελείφθη ἔρημος ἡ τῶν Ἰουδαίων γῆ, ὥσπερ ἔσε σθαί φησιν ὁ χρησμὸς εἰπών· « Καταλειφθήσεται ἡ γῆ ἀπὸ προσώπου τῶν δύο βασιλέων· ἡ ὁ καὶ αὐτὸ ῥητῶς καὶ κατὰ λέξιν οὕτως ἂν ἀποδοθείη. Κατά γὰρ βασιλέα "Αχαζ, καὶ Ησαΐαν υἱὸν ᾿Αμώς, καὶ τοὺς τῆς προφητείας χρόνους, βασιλεὺς Συρίας ὁ ἐν Δαμασκῷ, καὶ βασιλεὺς Ἰσραὴλ ὁ ἐν Σαμαρείᾳ, οὐχ ὁ ἐν Ἱερουσαλήμ, ἀλλ' ὁ τοῦ πλήθους τῶν Ἰουδαίων τῶν ἀποστάντων τοῦ θείου νόμου, συνθήκας πρὸς ἀλλήλους θέμενοι, τοὺς ὑπὸ τοῖς διαδόχοις τοῦ Δαυΐδ βασιλευομένους ἐπολιόρκουν. Τούτων οὖν ἀμφοῖν τὴν καθαίρεσιν ἡ προφητεία θεσπίζουσα, αὐτοὺς μὲν τοὺς κατ' ἐκεῖνο καιροῦ Ἰουδαίους τε καὶ ἀλλοφύλους, κατά τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ δεξιὰς ἀλλήλοις δεδωκότας, αὐτίκα μάλα διαλυθήσεσθαι καὶ ἀποχωρήσειν τοῦ πολέμου EUSEBI CASARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - non satis vobis est fatigare homines, quod fatigatis A Deum meum ? propter hoc dabit Dominus ipse vobis signum : Ecce puella coucipit et parit filium, et vocabis nomen ejus Eminanuel. » Quibus enim Judaicægentis mores asperrimi, et a pietate admio- dum abhorrentes, sudorem laboremque, ac fatiga- tionem non vulgarem, atque certamen, antiquis illis Deo amicis prophetis exhibebant, idcirco, • non satis est, inquit, vobis, Dei prophetas allligere, hominibusque exhibere certamen, nisi jam etiam Deum meum fatigetis, eique exhibeatis certamen ? › nec Deo simpliciter, sed Deo meo? Sic enim Theodo- tion quoque convertit. Propheta igitur suum pecu- liariter Deum, et non eorum ad quos sermo dirigeba- tur, eum qui vexaretur, et in certamen daretur, ap- pellavit, qui quidem nunquam Deumn meum dixisset eum qui apud Judæos supremus habetur, apud quos, quiem a patribus rerum omnium conditoris Dei cultum ipsi acceperant, is diligentissime ser- vabatur, sed quod tandem esse potest certamen, q'ris labor, quæ fatigatio ejus Dei, de quo propheta loquitur, nisi illud ad hominum generationem acce- dere, et tum secundum nos, lum secundum Septua- ginia interpretationem de Virgine nasci: secundum vero ea quæ apud juniores fertur Judæos, de puella? Cæterum apud Mosem quoque invenies eam, quæ absque controversia sit virgo, puellam appellari siquidem eam quæ alii desponsata sit, alia vero repudiata, hac appellatione vocavit. Is præterea qui de tali femina sit edendus nomine Emmanuel, majore fertur potentia, quam omnium aliorum hominum, quippe qui eligat bonum prius quam cognoverit mala, et malitia non obtemperet boni eligendi gratia, eo magis quod bæc præstet non in virili jam, sed in puerili adhuc ætate constitu- tus; ex quo illud dictum est: Prius quam noverit puer bonum aut malum, nou paret malitiæ, ut eli- gat bonum. Quibus verbis prorsus quod ille de quo agitur nullam malitiam attigerit, demonstratur. Sed excellentiorem quoque denominationem, quam hominis ulla esse possit appellatio, nanciscitur is qui nobiscum est Deus: quare signum item quod de illo datur, profunditatem simul babere dicitur, et simul altitudinem: profunditatem quidem pro- per descensum ad homines, aut etiam usque ad mortem accessum: altitudinem vero propter divi- nitatis a profunditate restitutionem, aut etiam propter divinæ ejus substantiæ, quæ omni natura prior est, theologiam. Quis vero alius sit nobiscum Deus, quam is quen superioribus libris Deum Do- minumque ostendimus? quique item Abrahæ quondam non alia quam hominis forma visus est? Quod si Judæi hæc ad Ezechiam referant filium Achaz, et dicant hunc esse qui patri suo futurus oraculo promittatur, videant quomodo nobiscum Deus fuerit Ezechias, aut quodnam signum sua ma- jestate dignum, Deus in illo ostenderit: sed neque «ertamen ullum, neque labor in illius ortu Deo ex- hibitus est : præterea plane a prophetia excluditur, C D
ἵν’ οὖν τοῖς τῆς ἀρχῆς κρατοῦσιν δυσαρέστησις μηδεμία γένηται ἐκ τῆς προδήλου περὶ αὐτῶν ἀναγραφῆς, δι’ αἰνιγμάτων ὁ λόγος ἐπεκρύψατο, ἔν τε ἑτέροις πλείοσιν, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ἐν ταῖς τοῦ Δανιὴλ θεωρίαις, ὥσπερ οὖν καὶ ἐν τῇ μετὰ χεῖρας προφητείᾳ, ἐν ᾗ «κατευθύνοντας» αὐτοὺς ὀνομάζει, προσειπὼν Ἀσσυρίους. τῷ τούτων τοιγαροῦν «ξυρῷ» τὸν σύμπαντα κόσμον τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους μετὰ τὴν τοῦ Ἐμμανουὴλ γένεσιν ἀφανισθήσεσθαι θεσπίζει. Ἔτι δὲ ἐν τῇ δηλουμένῃ ἡμέρᾳ (δῆλον δ’ ὅτι τῇ τοῦ Ἐμμανουήλ, τοῦτ’ ἔστιν τῆς τοῦ Χριστοῦ ἐπιφανείας) «θρέψει», φησίν, «ἄνθρωπος δάμαλιν βοῶν καὶ δύο πρόβατα· καὶ ἔσται ἀπὸ τοῦ πλεῖστον ποιεῖν γάλα, βούτυρον καὶ μέλι φάγεται πᾶς ὁ καταλειφθεὶς ἐπὶ τῆς γῆς». δι’ ὧν φαίη ἄν τις ἤτοι λιμὸν αἰνίττεσθαι καὶ πτωχείαν ὑπερβάλλουσαν τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ, μὴ εὐποροῦντος μὲν τῆς ἀπὸ σίτου κατὰ φύσιν τροφῆς, μηδὲ γῆν ἀροῦντος καὶ σπείροντος καὶ θερίζοντος, μηδὲ ποίμνας προβάτων μηδὲ βοῶν ἀγέλας κεκτημένου, ἔχεσθαι δὲ δύο προβάτων καὶ δαμάλεως μιᾶς ..., τὸ τούτων γάλα ποριζομένου.
ἢ ὁ κόπος τοῦ προφητευομένου Θεοῦ, ἢ τὸ εἰς ἀν Β θρώπων γένεσιν ἐλθεῖν; κατὰ μὲν ἡμᾶς καὶ τὴν τῶν Εβδομήκοντα ἑρμηνείαν, ἐκ Παρθένου γεννώμενον, κατὰ δὲ τὴν νῦν παρὰ Ἰουδαίοις φερομένην, ἐκ νεάνιδος. Εὔροις δ' ἂν παρὰ Μωσεῖ καὶ τὴν ὁμολο- γουμένως Παρθένον νεανιν προσηγορευμένην. Τὴν γοῦν ἑτέρῳ μεμνηστευμένην, ὑφ' ἑτέρου δὲ ἐκβε- βιασμένην τούτῳ κέκληκε τῷ προσρήματι. Ἀλλὰ καὶ ὁ ἐκ τῆς δηλουμένης τεχθησόμενος Εμμανουήλ μείζονα ἢ κατὰ τὸν κοινὸν ἄνθρωπον ἐπιφέρεται δύναμιν, ἐκλεγόμενος τὸ ἀγαθὸν πρὶν ἢ γνῶνα: πονηρὰ, καὶ ἀπειθῶν πονηρίᾳ, τοῦ ἐκλέξασθαι τὴ ἀγαθόν· καὶ ταῦτα οὐκ ἐν τῇ τοῦ ἀνδρὸς ἡλικίᾳ, ἀλλ' ἐν τῇ τοῦ παιδίου. Διὸ εἴρηται· «Πρὶν ἢ γνῶναι τὸ παιδίον ἀγαθὸν ἢ κακὸν, ἀπειθεῖ πονηρίᾳ, τοῦ ἐκλέξασθαι τὸ ἀγαθόν·, δι᾿ ὧν παντελῶς τὸ τῆς κακίας ἄπειρον τοῦ δηλουμένου παρίσταται. ᾿Αλλὰ καὶ κρείττονα ἢ κατὰ ἄνθρωπον ἐπάγεται τὴν ἐπωνυμίαν ὁ μεθ' ἡμῶν ὑπάρχων Θεός· διὸ καὶ τὴ περὶ αὐτοῦ σημείον βάθος ἐλέγετο περιέχειν, ὁμοῦ δὲ καὶ ὕψος· βάθος μὲν διὰ τὴν εἰς ἀνθρώπους κάθοδον, ἢ καὶ τὴν μέχρι θανά του παρουσίαν, ὕψος δὲ διὰ τὴν ἔνθεον ἐκ τοῦ βάθους ἀποκατάστασιν, ἢ διὰ τὴν τῆς ἐνθέου προϋπάρξεως αὐτοῦ θεολογίαν. Τίς δ' ἂν εἴη ὁ μεθ᾿ ἡμῶν Θεὸς ἢ ὁ διὰ τῶν πρόσθεν ἀποδεδειγμένος Θεὸς Κύριος; ὁ καὶ τῷ ᾽Αβραὰμ οὐκ ἄλλως ἢ δι᾽ ἀνθρώπου μορφῆς τεθεαμένος; Εἰ δ᾽ ἀναφέροιεν ἐπὶ τὸν Ἐζεκίαν οἱ ἐκ περιτομῆς ταῦτα, τὸν τοῦ ᾿Αχαζ παῖδα, τοῦτον εἶναι φάσκοντες τὸν τῷ πατρὶ προσημαινόμενον, ἀλλ᾽ οὔτε μεθ' ἡμῶν Θεός Εζεκίας ἦν, οὔτε σημεῖον θες πρεπὲς πέπρακταί τι ἐπ' αὐτῷ· ἀλλ᾿ οὐδὲ ἀγὼν ἢ μόχθος τῷ Θεῷ ἦν περὶ τὴν ἐκείνου γένεσιν· καὶ άλλως παρὰ ταῦτα δείκνυται ὁ Εζεκίας ἀποκλειό μενος τῶν χρόνων τῆς προφητείας. Ταῦτα μὲν γὰρ βασιλεύοντος αὐτοῦ δὴ τοῦ πατρὸς "Αχαζ περὶ μελο λόντων ἐθεσπίζετο· ὁ δὲ Εζεκίας πρὸ τοῦ βασιλεῦσαι τὸν ᾿Αχαζ συνίσταται γεγεννημένος. Εἰ δὲ μὴ ἐπὶ τοῦτον ἀναχθείη τὰ τῆς προκειμένης προῤῥήσεως, πολλοῦ δεῖ ἐφ᾽ ἕτερον τῶν παρὰ Ἰουδαίοις μετὰ τοὺς τῆς προφητείας χρόνους γενομένων. Επί γε μὴν τῆς τοῦ ἀληθοῦς Ἐμμανουὴλ, τοῦτ' ἔστι τοῦ γεγονότος μεθ' ἡμῶν Θεοῦ γενέσεως, καὶ ἐπὶ μόνης τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν τοῦ Θεοῦ Λόγου εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας· τῶν γὰρ δυεῖν βασιλέων καθῃρημένων, κατελείφθη ἔρημος ἡ τῶν Ἰουδαίων γῆ, ὥσπερ ἔσε σθαί φησιν ὁ χρησμὸς εἰπών· « Καταλειφθήσεται ἡ γῆ ἀπὸ προσώπου τῶν δύο βασιλέων· ἡ ὁ καὶ αὐτὸ ῥητῶς καὶ κατὰ λέξιν οὕτως ἂν ἀποδοθείη. Κατά γὰρ βασιλέα "Αχαζ, καὶ Ησαΐαν υἱὸν ᾿Αμώς, καὶ τοὺς τῆς προφητείας χρόνους, βασιλεὺς Συρίας ὁ ἐν Δαμασκῷ, καὶ βασιλεὺς Ἰσραὴλ ὁ ἐν Σαμαρείᾳ, οὐχ ὁ ἐν Ἱερουσαλήμ, ἀλλ' ὁ τοῦ πλήθους τῶν Ἰουδαίων τῶν ἀποστάντων τοῦ θείου νόμου, συνθήκας πρὸς ἀλλήλους θέμενοι, τοὺς ὑπὸ τοῖς διαδόχοις τοῦ Δαυΐδ βασιλευομένους ἐπολιόρκουν. Τούτων οὖν ἀμφοῖν τὴν καθαίρεσιν ἡ προφητεία θεσπίζουσα, αὐτοὺς μὲν τοὺς κατ' ἐκεῖνο καιροῦ Ἰουδαίους τε καὶ ἀλλοφύλους, κατά τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ δεξιὰς ἀλλήλοις δεδωκότας, αὐτίκα μάλα διαλυθήσεσθαι καὶ ἀποχωρήσειν τοῦ πολέμου EUSEBI CASARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - non satis vobis est fatigare homines, quod fatigatis A Deum meum ? propter hoc dabit Dominus ipse vobis signum : Ecce puella coucipit et parit filium, et vocabis nomen ejus Eminanuel. » Quibus enim Judaicægentis mores asperrimi, et a pietate admio- dum abhorrentes, sudorem laboremque, ac fatiga- tionem non vulgarem, atque certamen, antiquis illis Deo amicis prophetis exhibebant, idcirco, • non satis est, inquit, vobis, Dei prophetas allligere, hominibusque exhibere certamen, nisi jam etiam Deum meum fatigetis, eique exhibeatis certamen ? › nec Deo simpliciter, sed Deo meo? Sic enim Theodo- tion quoque convertit. Propheta igitur suum pecu- liariter Deum, et non eorum ad quos sermo dirigeba- tur, eum qui vexaretur, et in certamen daretur, ap- pellavit, qui quidem nunquam Deumn meum dixisset eum qui apud Judæos supremus habetur, apud quos, quiem a patribus rerum omnium conditoris Dei cultum ipsi acceperant, is diligentissime ser- vabatur, sed quod tandem esse potest certamen, q'ris labor, quæ fatigatio ejus Dei, de quo propheta loquitur, nisi illud ad hominum generationem acce- dere, et tum secundum nos, lum secundum Septua- ginia interpretationem de Virgine nasci: secundum vero ea quæ apud juniores fertur Judæos, de puella? Cæterum apud Mosem quoque invenies eam, quæ absque controversia sit virgo, puellam appellari siquidem eam quæ alii desponsata sit, alia vero repudiata, hac appellatione vocavit. Is præterea qui de tali femina sit edendus nomine Emmanuel, majore fertur potentia, quam omnium aliorum hominum, quippe qui eligat bonum prius quam cognoverit mala, et malitia non obtemperet boni eligendi gratia, eo magis quod bæc præstet non in virili jam, sed in puerili adhuc ætate constitu- tus; ex quo illud dictum est: Prius quam noverit puer bonum aut malum, nou paret malitiæ, ut eli- gat bonum. Quibus verbis prorsus quod ille de quo agitur nullam malitiam attigerit, demonstratur. Sed excellentiorem quoque denominationem, quam hominis ulla esse possit appellatio, nanciscitur is qui nobiscum est Deus: quare signum item quod de illo datur, profunditatem simul babere dicitur, et simul altitudinem: profunditatem quidem pro- per descensum ad homines, aut etiam usque ad mortem accessum: altitudinem vero propter divi- nitatis a profunditate restitutionem, aut etiam propter divinæ ejus substantiæ, quæ omni natura prior est, theologiam. Quis vero alius sit nobiscum Deus, quam is quen superioribus libris Deum Do- minumque ostendimus? quique item Abrahæ quondam non alia quam hominis forma visus est? Quod si Judæi hæc ad Ezechiam referant filium Achaz, et dicant hunc esse qui patri suo futurus oraculo promittatur, videant quomodo nobiscum Deus fuerit Ezechias, aut quodnam signum sua ma- jestate dignum, Deus in illo ostenderit: sed neque «ertamen ullum, neque labor in illius ortu Deo ex- hibitus est : præterea plane a prophetia excluditur, C D
PG 22:509ἢ ἄλλως τροπολογῶν τὸν μὲν καταλειφθέντα ἐπὶ τῆς γῆς αἰνίττεσθαι φαίη ἂν τὸν τῶν ἐκ περιτομῆς εἰς τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν πεπιστευκότων ἀποστόλων τε καὶ εὐαγγελιστῶν χορόν, ὧν ἕκαστος «λεῖμμα κατ’ ἐκλογὴν χάριτος» γεγονώς, καὶ διὰ τοῦτο «ὁ καταλειφθεὶς ἐπὶ τῆς γῆς» ὠνομασμένος, θρέψειν λέγεται «δάμαλιν βοῶν καὶ δύο πρόβατα», τρία καθ’ ἑκάστην ἐκκλησίαν τάγματα, ἓν μὲν τὸ τῶν ἡγουμένων, δύο δὲ τὰ τῶν ὑποβεβηκότων, τοῦ τῆς ἐκκλησίας τοῦ Χριστοῦ λαοῦ εἰς δύο τάγματα διῃρημένου, εἴς τε τὸ τῶν πιστῶν καὶ τῶν μηδέπω τῆς «διὰ λουτροῦ παλιγγενεσίας» ἠξιωμένων, οἷς καί φησιν ὁ θεῖος ἀπόστολος «γάλα ὑμᾶς ἐπότισα, οὐ βρῶμα»· τοὺς δὲ ἐν ἤδη τελειοτέρᾳ καθεστῶτος ἕξει «δάμαλιν βοῶν» εἰκότως ἀποκαλεῖ, γεννήματα τελειοτέρων βοῶν τυγχάνοντας, οἷος αὐτὸς ἦν ὁ ἀπόστολος, περὶ ἑαυτοῦ καὶ τῶν παραπλησίως αὐτῷ καμνόντων λέγων· «μὴ τῶν βοῶν μέλει τῷ θεῷ;
Β φησί τήν γε μὴν βασιλείαν αὐτῶν καὶ τὴν διαδοχὴν & εἰς τὸ παντελὲς καταλυθήσεσθαι, καὶ ἀποσβεσθήσεσθαι ἐπὶ τῆς τοῦ προφητευομένου, μεθ᾿ ἡμῶν Θεοῦ, γενέ- σεως. Ἐπίστησον τοίνυν πότε ἡ Δαμασκηνῶν ὁμοῦ καὶ Ἰουδαίων κατελύθη βασιλεία, καὶ κατὰ ποίους χρόνους κατελείφθη ἡ γῆ τῶν Ἰουδαίων ἀβασίλευτος, καὶ αὐτή γε ἡ πρὶν πολλὰ δυναμένη Δαμασκηνῶν χώρα, μεγάλη χειρὶ τὸ παλαιὸν τῆς Συρίας ἁπάσης βασιλεύουσα. Ἐπὶ γὰρ τῆς τούτων καθαιρέσεως τὸν Ἐμμανουὴλ πάντως που γεννηθήσεσθαι εἰκὸς, καὶ τὸν προφητευόμενον ἐληλυθέναι. Εἰ μὲν οὖν τῶν δηλουμένων παρῆν ὁρᾷν συνεστώσας τὰς βασιλείας, οὐδὲν χρῆν περαιτέρω ζητεῖν, μόνον δὲ ἔτι καὶ νῦν εἰς μέλλοντα χρόνον ἀναρτᾷν τὰς ἐλπίδας· εἰ δὲ ἔργῳ προφανὴς ἡ καθαίρεσις τῶν εἰρημένων, ὡς μήτε ἐν Δαμασκώ, μήτε ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς φαίνεσθαι βασιλέα, πρόδηλον ὡς τέλους ἔτυχε τὸ λόγιον φῆσαν· ι Καὶ καταλειφθήσεται ἡ γῆ ἀπὸ προσώπου τῶν δύο βασιλέων, ὧν σὺ φοβῇ, ἀπὸ προσώπου αὐτῶν·, τῶν βασιλέων, ἀντὶ τῶν βα- σιλειῶν ὠνομασμένων. Ο γοῦν Σύμμαχός φησιν· • Εγκαταλειφθήσεται ἡ γῆ, ἀφ᾿ ἧς σὺ ἐγκακεῖς, ἀπὸ προσώπου των δύο βασιλέων αὐτῆς· καὶ ὁ Ακύλας · ι Εγκαταλειφθήσεται ἡ χθών, ἣν σὺ σιχ- χαίνεις, ἀπὸ προσώπου των δύο βασιλέων αὐτῆς., Καὶ ὁ Θεοδοτίων δὲ τοῦτον ἡρμήνευσε τὸν τρόπον· • Εγκαταλειφθήσεται ἡ γῆ, ἣν σὺ βδελύσσῃ, ἀπὸ προσώπου τῶν δύο βασιλέων αὐτῆς. » Θρᾷς ὅπως τὴν γῆν καταλειφθήσεσθαι αβασίλευτον θεσπίζει ; Ποίαν δὲ γῆν, ἢ τὴν τῶν Δαμασκηνῶν, καὶ τὴν τοῦ Ἰσραήλ; τούτων γὰρ ἦσαν οἱ δύο βασιλεῖς, οἱ περὶ ὧν ὁ λόγος· ὧν ὁ ᾿Αχαζ τὴν γῆν ἐσίκχαινεν, ἢ ἑβδε λύσσετο, ἀποκάμνων ἢ ἐγκακῶν ἀπ' αὐτῆς. Πότ᾽ οὖν τοῦτο γέγονε ; τούτων γὰρ συμπερασθέντων, πᾶσα ἀνάγκη καὶ τὸ προλεγόμενον μέρος τῆς προφητείας εἰς ἔργον κεχωρηκέναι· τοῦτο δὲ ἦν τὸ τὴν Παρθένον τεκεῖν τὸν μεθ᾿ ἡμῶν Θεόν. Καὶ δὴ πρόδηλον τοῖς τὰς ἱστορίας ἐξετάζουσιν, ὡς μέχρι μὲν τῶν χρόνων τῆς ἐπιφανείας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χρι- στοῦ καὶ ἐπὶ τῆς Δαμασκοῦ συνειστήκει τὸ ἐκ προγόνων διαδοχῆς βασίλειον. Μέμνηται γοῦν ὁ ἱερὸς ἀπόστολος Αρέτα τοῦ βασιλέως Δαμασκηνῶν· καὶ τοῦ Ἰου δαίων δὲ ἔθνους ἡ ἄτακτος, καὶ οὐ κατὰ νόμον εἰσέτι τότε διέμενε βασιλεία. Οὐ γὰρ ἀπὸ γένους Δαυίδ ἔφερον τὴν τῆς ἀρχῆς διαδοχήν Ηρώδης καὶ οἱ μετ' αὐτὸν ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν γενόμενοι. Μετὰ δὲ τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ, καὶ τὸ εὐαγγελικὸν εἰς πάντας ἀνθρώπους τοῦ ἐκ τῆς Παρθένου παιδὸς κήρυγμα, καταλέλειπται αὐτίκα ἡ γῆ ἀπὸ προσώπου τοῖν δνεῖν βασιλέων. Ἐξ ἐκείνου γὰρ τῆς Ῥωμαίων μου ναρχίας τῶν ἐθνῶν ἐπικρατησάσης, ἐλέλυτο μὲν καὶ πᾶσα ἡ κατὰ τοὺς τόπους εθναρχία τε καὶ πολιαρχία • τέλος δὲ μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τὰ τῆς ἐν χερσὶν ἐλάμβανε προφητείας. Ρητὰ μὲν οὖν τάδε· πρὸς δὲ διάνοιαν ὁ τῆς προφητείας λόγος ἁπάσης ψυ- γῆς τὸ εὐσταθὲς καὶ γαληναῖον, καὶ εἰρηναῖον σημαίνει τῆς τὸν γεννηθέντα Θεὸν αὐτὸν δὴ τὸν Ἐμμανουὴλ παραδεξαμένης. Ἑνὸς γὰρ Χριστοῦ καὶ τοῦ καταγ γελθέντος πρὸς αὐτοῦ λόγου τῆς τῶν ἀνθρώπων • DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. B tum patre Achaz regnante futura canebantur. Eze- chiam vero antequam regnum acceperit Achaz, ge- nitum esse constat. Quod si ad hunc ea quæ ad propositum oraculum pertinent, minime referri possunt, multo minus ad alium quempiam eorum, qui apud Judæos post prophetiæ tempora exstiterint, præterquam ad ortum ejus, qui verus est Emma- nuel, hoc est ejus qui exstiterit vere nobis- cum Deus, et ad unum Salvatoris nostri Dei Verbi ad homines accessum: duobus enim sublatis regi- bus, deserta et sola relicta est Judæorum terra, sicut oraculum ait futurum, dicens: Relinquetur terra a facie duorum regum; › quod quidem ipsum etiam plane ad verbum sic demonstrabitur. Tem- poribus enim regis Achaz, et Isaiæ filii Amos, qui- bus prophetia illa edita est, rex Syriæ qui Dama- sci, et rex Israel non is qui in Jerusalem, sed is qui Samariæ regnabat, et multitudini Judzorum, qui a divina lege defecerant, imperabat, fodere in- ter se icto, eos quibus Davidis successores impe- rabant, obsidere cœperunt. Hosce igitur ambos cum prophetia tollendos atque evertendos canat, ipsos quidem illius temporis Judæos et externos, qui adversus populum Dei sibi dextras inter se de- derant, e vestigio dissolvendos, et discessurus a bello prædicit; regnum tamen illud ac successio- nem eorum prorsus dissolutum exstinctumque iri, sub illius, de quo prophetia loquitur, nobiscumı Dei, ortum. Attende igitur diligenter quo tempore Dainascenorum simul ac Judæorum dissolutum est regnum, et quando tandem relicta est terra Judæo- rum sine rege, necnon ipsa quæ prius multum poterat, magna manu quondam Syriæ universe imperitans, Damascenorum regio. Namque sub horum eversionem atque interitum, ipsum Emma- nuel prorsus oriturum fuisse par est, et eum de quo prophetia loquitur venturum. Si igitur horum ipsorum, de quibus dictum est, regna, adhuc stare intueri liceret, nihil amplius quærere opus esset, sed etiam nunc in futurum tempus spem omnem intendere. Sin autem reipsa constat ea de quibus dictum est, eversa sublataque esse, usque adeo ut neque in Damasco, neque in Judæa, nostris tempo- ratione temporum Ezechias. Hæc enim ipso jam D ribus regem intueri liceat, quid amplius dubitan- C dum est, oraculum suum finem accepisse, quod ait ? « Et relinquetur terra. a facie duorum regum, quos tu times a facie ipsorum ; quibus in verbis reges pro regnis nominati sunt. Siquidem Syın- machus ita ait : c Relinquetur terra, a qua cul mala pateris, a facie duorum regum ipsius.> Aquila vero: Relinquetur terra, quam til fastidis, a facie duorum regum ipsius. » Theo- dolion quoque eodem interpretatus est modo . Relinquetur, inquit, terra quam tu aboni naris a facie duorum regum ipsius. » Cernis vaticinetur terram relinquendam esse sine rege Sed quam tandem terram, nisi Damascenorum at- que Israel ? Horum enim duo reges erant, de qui-
ἢ δι’ ἡμᾶς πάντως λέγει;» εἴη δ’ ἂν καὶ πᾶν τὸ τάγμα τῶν τῆς ἐκκλησίας προεστώτων, ἀροῦν τε καὶ γεωργεῖν τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχὰς ἐγκεχειρισμένων, «δάμαλις» ὠνομασμένη «βοῶν», γεννήματα τυγχάνουσα τῶν ἀποστολικῶν τρόπων τε καὶ μαθημάτων, οἳ καὶ εἰς τοσοῦτον ἀρετῆς ἐπιδώσειν λέγονται, ὡς ἐκ πολυγονίας τοσοῦτον προβάλλεσθαι γόνιμον καὶ λογικὸν ταῖς εἰσαγωγικαῖς διδασκαλίαις γάλα, ὡς καὶ ἑτέρους μυρίους τρέφεσθαι ἐξ αὐτῶν. Τούτων δὲ πέρι, τῶν καταλειφθέντων ἐπὶ τῆς γῆς γενησομένων, ἕτερόν τι συμβήσεσθαι «ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ», δῆλον δ’ ὅτι ἐν τῷ χρόνῳ τῆς τοῦ Ἐμμανουὴλ παρουσίας, προαναφωνεῖ. τί δὲ τοῦτο; «πᾶς τόπος», φησίν, τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ, ἐφ’ ὃν ἦσαν χίλιαι ἄμπελοι χιλίων σίκλων, εἰς χέρσον ἔσονται καὶ εἰς ἄκανθαν· μετὰ» γὰρ «βέλους καὶ τοξεύματος εἰσελεύσονται ἐκεῖ» (δῆλον δ’ ὅτι οἱ πολέμιοι), «ὅτι χέρσος καὶ ἄκανθα ἔσται πᾶσα ἡ γῆ». καὶ θέα γε ὅσα ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Ἐμμανουήλ, λέγω δὲ ἐν τῷ τῆς ἀνατολῆς καιρῷ τοῦ λογικοῦ φωτὸς τοῦ διὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εἰς πάντας ἀνθρώπους ἐπιλάμψαντος, περὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἔσεσθαι ὁ λόγος θεσπίζει·
Β φησί τήν γε μὴν βασιλείαν αὐτῶν καὶ τὴν διαδοχὴν & εἰς τὸ παντελὲς καταλυθήσεσθαι, καὶ ἀποσβεσθήσεσθαι ἐπὶ τῆς τοῦ προφητευομένου, μεθ᾿ ἡμῶν Θεοῦ, γενέ- σεως. Ἐπίστησον τοίνυν πότε ἡ Δαμασκηνῶν ὁμοῦ καὶ Ἰουδαίων κατελύθη βασιλεία, καὶ κατὰ ποίους χρόνους κατελείφθη ἡ γῆ τῶν Ἰουδαίων ἀβασίλευτος, καὶ αὐτή γε ἡ πρὶν πολλὰ δυναμένη Δαμασκηνῶν χώρα, μεγάλη χειρὶ τὸ παλαιὸν τῆς Συρίας ἁπάσης βασιλεύουσα. Ἐπὶ γὰρ τῆς τούτων καθαιρέσεως τὸν Ἐμμανουὴλ πάντως που γεννηθήσεσθαι εἰκὸς, καὶ τὸν προφητευόμενον ἐληλυθέναι. Εἰ μὲν οὖν τῶν δηλουμένων παρῆν ὁρᾷν συνεστώσας τὰς βασιλείας, οὐδὲν χρῆν περαιτέρω ζητεῖν, μόνον δὲ ἔτι καὶ νῦν εἰς μέλλοντα χρόνον ἀναρτᾷν τὰς ἐλπίδας· εἰ δὲ ἔργῳ προφανὴς ἡ καθαίρεσις τῶν εἰρημένων, ὡς μήτε ἐν Δαμασκώ, μήτε ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς φαίνεσθαι βασιλέα, πρόδηλον ὡς τέλους ἔτυχε τὸ λόγιον φῆσαν· ι Καὶ καταλειφθήσεται ἡ γῆ ἀπὸ προσώπου τῶν δύο βασιλέων, ὧν σὺ φοβῇ, ἀπὸ προσώπου αὐτῶν·, τῶν βασιλέων, ἀντὶ τῶν βα- σιλειῶν ὠνομασμένων. Ο γοῦν Σύμμαχός φησιν· • Εγκαταλειφθήσεται ἡ γῆ, ἀφ᾿ ἧς σὺ ἐγκακεῖς, ἀπὸ προσώπου των δύο βασιλέων αὐτῆς· καὶ ὁ Ακύλας · ι Εγκαταλειφθήσεται ἡ χθών, ἣν σὺ σιχ- χαίνεις, ἀπὸ προσώπου των δύο βασιλέων αὐτῆς., Καὶ ὁ Θεοδοτίων δὲ τοῦτον ἡρμήνευσε τὸν τρόπον· • Εγκαταλειφθήσεται ἡ γῆ, ἣν σὺ βδελύσσῃ, ἀπὸ προσώπου τῶν δύο βασιλέων αὐτῆς. » Θρᾷς ὅπως τὴν γῆν καταλειφθήσεσθαι αβασίλευτον θεσπίζει ; Ποίαν δὲ γῆν, ἢ τὴν τῶν Δαμασκηνῶν, καὶ τὴν τοῦ Ἰσραήλ; τούτων γὰρ ἦσαν οἱ δύο βασιλεῖς, οἱ περὶ ὧν ὁ λόγος· ὧν ὁ ᾿Αχαζ τὴν γῆν ἐσίκχαινεν, ἢ ἑβδε λύσσετο, ἀποκάμνων ἢ ἐγκακῶν ἀπ' αὐτῆς. Πότ᾽ οὖν τοῦτο γέγονε ; τούτων γὰρ συμπερασθέντων, πᾶσα ἀνάγκη καὶ τὸ προλεγόμενον μέρος τῆς προφητείας εἰς ἔργον κεχωρηκέναι· τοῦτο δὲ ἦν τὸ τὴν Παρθένον τεκεῖν τὸν μεθ᾿ ἡμῶν Θεόν. Καὶ δὴ πρόδηλον τοῖς τὰς ἱστορίας ἐξετάζουσιν, ὡς μέχρι μὲν τῶν χρόνων τῆς ἐπιφανείας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χρι- στοῦ καὶ ἐπὶ τῆς Δαμασκοῦ συνειστήκει τὸ ἐκ προγόνων διαδοχῆς βασίλειον. Μέμνηται γοῦν ὁ ἱερὸς ἀπόστολος Αρέτα τοῦ βασιλέως Δαμασκηνῶν· καὶ τοῦ Ἰου δαίων δὲ ἔθνους ἡ ἄτακτος, καὶ οὐ κατὰ νόμον εἰσέτι τότε διέμενε βασιλεία. Οὐ γὰρ ἀπὸ γένους Δαυίδ ἔφερον τὴν τῆς ἀρχῆς διαδοχήν Ηρώδης καὶ οἱ μετ' αὐτὸν ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν γενόμενοι. Μετὰ δὲ τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ, καὶ τὸ εὐαγγελικὸν εἰς πάντας ἀνθρώπους τοῦ ἐκ τῆς Παρθένου παιδὸς κήρυγμα, καταλέλειπται αὐτίκα ἡ γῆ ἀπὸ προσώπου τοῖν δνεῖν βασιλέων. Ἐξ ἐκείνου γὰρ τῆς Ῥωμαίων μου ναρχίας τῶν ἐθνῶν ἐπικρατησάσης, ἐλέλυτο μὲν καὶ πᾶσα ἡ κατὰ τοὺς τόπους εθναρχία τε καὶ πολιαρχία • τέλος δὲ μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τὰ τῆς ἐν χερσὶν ἐλάμβανε προφητείας. Ρητὰ μὲν οὖν τάδε· πρὸς δὲ διάνοιαν ὁ τῆς προφητείας λόγος ἁπάσης ψυ- γῆς τὸ εὐσταθὲς καὶ γαληναῖον, καὶ εἰρηναῖον σημαίνει τῆς τὸν γεννηθέντα Θεὸν αὐτὸν δὴ τὸν Ἐμμανουὴλ παραδεξαμένης. Ἑνὸς γὰρ Χριστοῦ καὶ τοῦ καταγ γελθέντος πρὸς αὐτοῦ λόγου τῆς τῶν ἀνθρώπων • DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. B tum patre Achaz regnante futura canebantur. Eze- chiam vero antequam regnum acceperit Achaz, ge- nitum esse constat. Quod si ad hunc ea quæ ad propositum oraculum pertinent, minime referri possunt, multo minus ad alium quempiam eorum, qui apud Judæos post prophetiæ tempora exstiterint, præterquam ad ortum ejus, qui verus est Emma- nuel, hoc est ejus qui exstiterit vere nobis- cum Deus, et ad unum Salvatoris nostri Dei Verbi ad homines accessum: duobus enim sublatis regi- bus, deserta et sola relicta est Judæorum terra, sicut oraculum ait futurum, dicens: Relinquetur terra a facie duorum regum; › quod quidem ipsum etiam plane ad verbum sic demonstrabitur. Tem- poribus enim regis Achaz, et Isaiæ filii Amos, qui- bus prophetia illa edita est, rex Syriæ qui Dama- sci, et rex Israel non is qui in Jerusalem, sed is qui Samariæ regnabat, et multitudini Judzorum, qui a divina lege defecerant, imperabat, fodere in- ter se icto, eos quibus Davidis successores impe- rabant, obsidere cœperunt. Hosce igitur ambos cum prophetia tollendos atque evertendos canat, ipsos quidem illius temporis Judæos et externos, qui adversus populum Dei sibi dextras inter se de- derant, e vestigio dissolvendos, et discessurus a bello prædicit; regnum tamen illud ac successio- nem eorum prorsus dissolutum exstinctumque iri, sub illius, de quo prophetia loquitur, nobiscumı Dei, ortum. Attende igitur diligenter quo tempore Dainascenorum simul ac Judæorum dissolutum est regnum, et quando tandem relicta est terra Judæo- rum sine rege, necnon ipsa quæ prius multum poterat, magna manu quondam Syriæ universe imperitans, Damascenorum regio. Namque sub horum eversionem atque interitum, ipsum Emma- nuel prorsus oriturum fuisse par est, et eum de quo prophetia loquitur venturum. Si igitur horum ipsorum, de quibus dictum est, regna, adhuc stare intueri liceret, nihil amplius quærere opus esset, sed etiam nunc in futurum tempus spem omnem intendere. Sin autem reipsa constat ea de quibus dictum est, eversa sublataque esse, usque adeo ut neque in Damasco, neque in Judæa, nostris tempo- ratione temporum Ezechias. Hæc enim ipso jam D ribus regem intueri liceat, quid amplius dubitan- C dum est, oraculum suum finem accepisse, quod ait ? « Et relinquetur terra. a facie duorum regum, quos tu times a facie ipsorum ; quibus in verbis reges pro regnis nominati sunt. Siquidem Syın- machus ita ait : c Relinquetur terra, a qua cul mala pateris, a facie duorum regum ipsius.> Aquila vero: Relinquetur terra, quam til fastidis, a facie duorum regum ipsius. » Theo- dolion quoque eodem interpretatus est modo . Relinquetur, inquit, terra quam tu aboni naris a facie duorum regum ipsius. » Cernis vaticinetur terram relinquendam esse sine rege Sed quam tandem terram, nisi Damascenorum at- que Israel ? Horum enim duo reges erant, de qui-
PG 22:511δυνάμεις γε ἀκαθάρτους καὶ πολεμικὰς τὰς πάλαι ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐνεργούσας, ἔν τε Αἰγύπτῳ καὶ τῇ χώρᾳ τῶν Ἀσσυρίων, τοῦ κυρίου συρίσαντος καὶ ὡσπερεὶ παρορμήσαντος καὶ παρακελευσαμένου αὐταῖς, τῇ χώρᾳ φησὶν αὐτῶν ἐπελεύσεσθαι, διὰ τὸ τοιούτων ἀξίαν γεγονέναι. καὶ «ἀναπαύσεσθαι» τὰς εἰρημένας δυνάμεις φησὶν ἐν «φάραγξι» καὶ ἐν «τρώγλαις πετρῶν εἴς τε τὰ σπήλαια καὶ εἰς πᾶσαν ῥαγάδα αὐτῶν», κατὰ μὲν διάνοιαν ἐν ταῖς ψυχαῖς αὐτῶν καὶ ἐν ταῖς τοῦ σώματος αἰσθήσεσιν τοῖς τε λογισμοῖς καὶ ταῖς διερρωγυίαις αὐτῶν διανοίαις, κατὰ δὲ τὴν πρόχειρον λέξιν καθ’ ὅλης αὐτῶν τῆς χώρας, ὃ καὶ τίς οὐκ ἂν ἀποθαυμάσειεν, ὀφθαλμοῖς ὁρῶν τοὺς πολεμίους αὐτῶν πάντα τόπον τῆς Ἰουδαίας ἀπειληφότας, καὶ τούς γε ἀλλοφύλους καὶ εἰδωλολάτρας ἀνθρώπους ἐν πάσαις αὐτῶν πόλεσίν τε καὶ χώραις ἀναπεπαυμένους; οὐ ταῦτα δὲ ἄρα μόνα διαθήσειν φησὶν αὐτοὺς ὁ λόγος, ἀλλὰ «ξυρῷ» τοῦ νενοημένου ἡμῖν «βασιλέως Ἀσσυρίων» «τὴν κεφαλὴν αὐτῶν καὶ τὰς τρίχας τῶν ποδῶν καὶ τὸν πώγωνα», πάντα δηλαδὴ τὸν πάλαι περικείμενον αὐτοῖς κόσμον, «ξυρήσειν».
Δ ψυχῆς βασιλεύοντος, οἱ πρὶν ἀποπεφεύγασι πολέμιοι, δύο τρόποι δυσσεβείας, ὅ τε τὴν εἰδωλολατρείαν και τὴν ἐν πολυτρόποις δόγμασιν ἑτεροδοξίαν ὑποβάλλων ἀνθρώποις, καὶ ὁ τὴν ἐν ἤθεσι διαστροφὴν ἐνεργῶν. Τούτων δὲ οὖν ἔφερον οἱ πάλαι δηλούμενοι σωματικ βασιλεῖς τὰ σύμβολα· ὧν ὁ μὲν Δαμασκηνῶν τῆς τῶν ἐθνῶν περὶ τὰ εἴδωλα πλάνης εἰκὼν ἦν, ὁ δ᾽ ἕτερος τῶν ἀποστάντων τῆς Ἱερουσαλήμ, δηλαδή τῶν ἀποπεπτωκότων τῆς κατὰ τὸν νόμον τοῦ Θεοῦ λατρείας. Ότι δὲ ταῦτα κατὰ διάνοιαν τροπικῶς ἀποδέχεσθαι προσήκει, μάθοι ἄν τις καὶ ἀπὸ τῶν ἑξῆς ἐπιλεγομένων, δι' ὧν ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Ἐμμα νουήλ μυίας τινὰς καὶ μελίτσας ἐπελεύσεσθαι τῷ Ἰουδαίων έθνει καὶ ὁ λόγος θεσπίζει, τὰς μὲν ἀπ᾿ Αἰγύπτου, τὰς δὲ ἀπὸ τῶν ᾿Ασσυρίων, τὴν κεφαλὴν, καὶ τοὺς πόδας, καὶ τὸν πώγωνα ἀποξυρήσειν· ἄνθρωπον δὲ δάμαλιν βοῶν, καὶ δύο πρόβατα θρέψειν, καὶ ἄλλα τινὰ καθ᾿ ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν χρόνον ἔσεσθαι οὐδαμῶς πρὸς λέξιν νοούμενα, κατὰ μόνην δὲ διάνοιαν θεωρούμενα. Ταῦτα μὲν οὖν τοιαῦτα· ὅπως δὲ ἡ παροῦσα γραφὴ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ γενέσεως προεσήμαινε τὸν τρόπον, μαρτυ ρήσει ὧδέ πως ὁ εὐαγγελιστὴς γράφων· ' Τοῦ δὲ Ἰησοῦ Χριστοῦ ἡ γένεσις οὕτως ἦν Μνηστευθείσης γὰρ τῆς μητρὸς αὐτοῦ Μαρίας τῷ Ἰωσὴφ, πρὶν ἢ συνελθεῖν αὐτοὺς, εὑρέθη ἐν γαστρὶ ἔχουσα ἐκ Πνεύ ματος ἁγίου. Ἰωσὴφ δὲ ὁ ἀνὴρ αὐτῆς, δίκαιος ων, καὶ μὴ θέλων παραδειγματίσαι αὐτὴν, ἐβουλήθη λάθρα ἀπολῦσαι αὐτήν. Ταῦτα δὲ αὐτοῦ ἐνθυμηθέντος, ἰδοὺ ἄγγελος Κυρίου κατ' ὄναρ φαίνεται αὐτῷ λέγων· Ἰωσὴφ υἱὸς Δαυίδ, μη φοβηθῇς παραλαβεῖν Μα ριὰμ τὴν γυναῖκά σου. Τὸ γὰρ ἐν αὐτῇ γεννηθὲν ἐκ Πνεύματός ἐστιν ἁγίου. Τέξεται δὲ υἱὸν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦν. Αὐτὸς γὰρ σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ ἀπὸ τῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν. » Τοῦτο δὲ ὅλον γέγονεν, ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν ὑπὸ τοῦ Κυρίου διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος - Ἰδοὺ ἡ Παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτ τοῦ Ἐμμανουὴλ, ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον, μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός.» Οὕτω δὴ καθ' ἡμᾶς τὰ τῆς θείας προγνώσεως ἀπὸ τῆς τῶν πραγμάτων ἐκβάσεως πιστοῦται, ἄλλως οὐκ ἂν τῆς προφητείας ἀληθοῦς ἀποφανθησομένης. EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. B - bus bic sermo est. Quorum terram Achaz fa- stidiebat sive abominabatur laborans, sive mala patiens ab ea. Quando igitur, quæso, hoc facum est? His enim confectis, necesse est prorsus eam prophetiz partem, de qua hic dictum est, ad exi- tum pervenisse, hoc est Virginem, nobiscum Deum, peperisse. Et sane constat apud eos qui non indili- genter historias exploraverint, quemadmodum us- que ad tempora Salvatoris nostri Jesu Christi, re- ges Damasci a majoribus suis acceptum imperium tenuerint. Nam sanctus quoque Apostolus Aretæ Damascenorum regis meminit, et Judaicæ gentis ad illud usque tempus, quamvis inordinatum et præter þeges, regnum manebat. Non enim a genere David aut Herodes, aut qui post Herodem, Salvatoris no- 5:ri temporibus exstiterunt, regni successorem ſe- reban:. At vero post ejus advintum, postque de Virgine nati evangelicam in omnes homines præ- dicationem, terra continuo a facie duorum regum reficta est. Nam ex illo cum Romani omnium gen- tium imperium obtinuissent, solutus quidem est omnis per singula loca, tam gentium quam civita- tum principatus, finemque una cum multis aliis, etiam ea quæ ad præsentem prophetiam pertinent, sortita sunt. Et hæc quidem ad verbum interpre• tantibus dicta sint. Ad sensum vero in hunc modum dicatur : hujus prophetiæ verba omnis animæ quæ Deum hunc natum, ipsum,inquam, Einmanue! zusce- perit, stabiles,tranquillos, pacificos significare mores. Uno enim Christo, et eo quod ab ipso nuntiatum est c verbo, humanæ animæ iniperium obtinente, priores ejus hostes, duo impietatis modi fugati sunt : unus is, qui et simulacrorum cultum, et in multimodis opi- nionibus diversitatem hominibus suggerebat : alter is, qui in moribus perversitatem propagabat. Nam ii, qui dieti sunt corporales reges, horum notas et signa gestabant, e quibus unus Damascenis impe- rans. erroris, quo in simulacris colendis gentes tenebantur, erat inago : alter vero eorum, qui ab Jerusalem defecerant, qui videlicet a Dei legitima adoratione deciderant, figurate personam gerere videbatur. Quod vero hæc ad sensum ex li- gura accipere oporteat, poterit quispiam etiam ex iis quæ sequuntur addiscere, ubi in diebus Emmanuel museas quasdam atque apes, Judaicam gentem invasuras oraculum canit, alias quidem ab Ægypto, alias autem ab Assyriis, caput ac pedes et barbam Dominum abrasurum, hominem vero juvencam boum et duas oves nutriturum, et alia quædam sub unum atque idem tempus futura, quæ nullo modo ad verbum intelligi possunt, sed ad sensuın duntaxat accipienda sunt; et hæc quidem in hunc moduin se habent. Quod autem ea quæ sic scripta sunt, Salvatoris nostri Jesu Christi modum nascendi significaverint, ipse evangelista boc pacto testificatur scribens: Jesu Christi autem generatio sic erat : Cunn esset desponsata mater ejus Ma- ria Joseph, antequam convenirent, inventa est in utero habens de Spiritu sancto. Joseph autem vir ejus, cum esset justus, et nollet eam traducere, voluit occulte dimittere eamn. Hæc autem eo cogitante, ecce Angelus Domini in somnis apparet ei dicens: Joseph fili David, noli timere accipere Mariam con- jugem tuam. Quod enim in ea genitum est, de Spiritu sancto est. Pariet autem kilium, et vocabis nomen ejus Jesum. Ipse enin salvum faciet populum suum a peccatis ipsorum. Hoc autem totum factum 25, ut impleretur quod dictum est a Domino per prophetam dicentem: Ecce virgo in utero babebit, et pariet filium, et vocabis nomen ejus Emmanuel, quod est interpretatum, nobiscum Deus secundum nos ea, quæ ad divinam prædictionem pertinent, ex ipso rerum eventu comprobantur: quippe, cum alia ratione, nunquam præ se veritatem prophetia latura esse videatur. . • Sic sane 6. Matth. 1, 18-25.
Κατὰ δὲ τὴν αὐτὴν ταύτην ἡμέραν καὶ κατὰ τὸν αὐτὸν χρόνον ἀπειλεῖ ἐν ἐσχάτῃ πενίᾳ τοῦ κατὰ θεὸν πλούτου καταστήσεσθαι αὐτούς, ὡς μὴ ἄρτων λογικῶν εὐπορεῖν, μήτε στερεᾶς καὶ πνευματικῆς τροφῆς, ἀγαπᾶν δὲ γάλακτι τρέφεσθαι, τῷ νηπιώδει καὶ εἰσαγωγικῷ λόγῳ, ἔτι πρὸς τούτοις καὶ τὰς ἀμπέλους αὐτῶν εἰς χέρσον ἔσεσθαι. ἐπειδὴ γάρ, ὡς ὁ αὐτὸς προφήτης φησίν, «ἔμεινεν» ὁ γεωργὸς ἅμα καὶ δεσπότης αὐτῶν «τοῦ ποιῆσαι σταφυλὴν» τὸν ἀμπελῶνα, «ὁ δὲ ἐποίησεν ἀκάνθας», «καὶ οὐ δικαιοσύνην, ἀλλὰ κραυγήν»· διὸ καὶ ἀφαιρῶν «τὸν φραγμὸν αὐτοῦ» καὶ καθαιρῶν «τὸν τοῖχον», «εἰς χέρσον» καταστήσειν τὸν ἀμπελῶνα μαρτύρεται, καὶ τοῖς ἐχθροῖς παραδώσειν αὐτόν, οὓς «μετὰ βέλους καὶ τοξεύματος» εἰσελεύσεσθαι, φησίν, «ἐκεῖ», τοὺς τὴν ἐξουσίαν εἰληφότας ὑπὸ τοῦ θεοῦ, τοῦ παραδόντος αὐτοῖς οὐκ ἀκρίτως ἀλλ’ εὖ μάλα ἐν δίκῃ, ὅτι δὴ «χέρσος καὶ ἄκανθα» αὐτῶν γέγονεν «πᾶσα ἡ γῆ». διὰ τοῦτο γοῦν ἐπείπερ εἰς χέρσον καὶ ἄκανθαν αὐτοὶ ἑαυτοὺς κατέστησαν, «εἰσελεύσονται», φησίν, «ἐκεῖ» «μετὰ βέλους καὶ τοξεύματος» οἱ τὴν κατ’ αὐτῶν ἐξουσίαν εἰληφότες.
Δ ψυχῆς βασιλεύοντος, οἱ πρὶν ἀποπεφεύγασι πολέμιοι, δύο τρόποι δυσσεβείας, ὅ τε τὴν εἰδωλολατρείαν και τὴν ἐν πολυτρόποις δόγμασιν ἑτεροδοξίαν ὑποβάλλων ἀνθρώποις, καὶ ὁ τὴν ἐν ἤθεσι διαστροφὴν ἐνεργῶν. Τούτων δὲ οὖν ἔφερον οἱ πάλαι δηλούμενοι σωματικ βασιλεῖς τὰ σύμβολα· ὧν ὁ μὲν Δαμασκηνῶν τῆς τῶν ἐθνῶν περὶ τὰ εἴδωλα πλάνης εἰκὼν ἦν, ὁ δ᾽ ἕτερος τῶν ἀποστάντων τῆς Ἱερουσαλήμ, δηλαδή τῶν ἀποπεπτωκότων τῆς κατὰ τὸν νόμον τοῦ Θεοῦ λατρείας. Ότι δὲ ταῦτα κατὰ διάνοιαν τροπικῶς ἀποδέχεσθαι προσήκει, μάθοι ἄν τις καὶ ἀπὸ τῶν ἑξῆς ἐπιλεγομένων, δι' ὧν ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Ἐμμα νουήλ μυίας τινὰς καὶ μελίτσας ἐπελεύσεσθαι τῷ Ἰουδαίων έθνει καὶ ὁ λόγος θεσπίζει, τὰς μὲν ἀπ᾿ Αἰγύπτου, τὰς δὲ ἀπὸ τῶν ᾿Ασσυρίων, τὴν κεφαλὴν, καὶ τοὺς πόδας, καὶ τὸν πώγωνα ἀποξυρήσειν· ἄνθρωπον δὲ δάμαλιν βοῶν, καὶ δύο πρόβατα θρέψειν, καὶ ἄλλα τινὰ καθ᾿ ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν χρόνον ἔσεσθαι οὐδαμῶς πρὸς λέξιν νοούμενα, κατὰ μόνην δὲ διάνοιαν θεωρούμενα. Ταῦτα μὲν οὖν τοιαῦτα· ὅπως δὲ ἡ παροῦσα γραφὴ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ γενέσεως προεσήμαινε τὸν τρόπον, μαρτυ ρήσει ὧδέ πως ὁ εὐαγγελιστὴς γράφων· ' Τοῦ δὲ Ἰησοῦ Χριστοῦ ἡ γένεσις οὕτως ἦν Μνηστευθείσης γὰρ τῆς μητρὸς αὐτοῦ Μαρίας τῷ Ἰωσὴφ, πρὶν ἢ συνελθεῖν αὐτοὺς, εὑρέθη ἐν γαστρὶ ἔχουσα ἐκ Πνεύ ματος ἁγίου. Ἰωσὴφ δὲ ὁ ἀνὴρ αὐτῆς, δίκαιος ων, καὶ μὴ θέλων παραδειγματίσαι αὐτὴν, ἐβουλήθη λάθρα ἀπολῦσαι αὐτήν. Ταῦτα δὲ αὐτοῦ ἐνθυμηθέντος, ἰδοὺ ἄγγελος Κυρίου κατ' ὄναρ φαίνεται αὐτῷ λέγων· Ἰωσὴφ υἱὸς Δαυίδ, μη φοβηθῇς παραλαβεῖν Μα ριὰμ τὴν γυναῖκά σου. Τὸ γὰρ ἐν αὐτῇ γεννηθὲν ἐκ Πνεύματός ἐστιν ἁγίου. Τέξεται δὲ υἱὸν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦν. Αὐτὸς γὰρ σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ ἀπὸ τῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν. » Τοῦτο δὲ ὅλον γέγονεν, ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν ὑπὸ τοῦ Κυρίου διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος - Ἰδοὺ ἡ Παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτ τοῦ Ἐμμανουὴλ, ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον, μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός.» Οὕτω δὴ καθ' ἡμᾶς τὰ τῆς θείας προγνώσεως ἀπὸ τῆς τῶν πραγμάτων ἐκβάσεως πιστοῦται, ἄλλως οὐκ ἂν τῆς προφητείας ἀληθοῦς ἀποφανθησομένης. EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. B - bus bic sermo est. Quorum terram Achaz fa- stidiebat sive abominabatur laborans, sive mala patiens ab ea. Quando igitur, quæso, hoc facum est? His enim confectis, necesse est prorsus eam prophetiz partem, de qua hic dictum est, ad exi- tum pervenisse, hoc est Virginem, nobiscum Deum, peperisse. Et sane constat apud eos qui non indili- genter historias exploraverint, quemadmodum us- que ad tempora Salvatoris nostri Jesu Christi, re- ges Damasci a majoribus suis acceptum imperium tenuerint. Nam sanctus quoque Apostolus Aretæ Damascenorum regis meminit, et Judaicæ gentis ad illud usque tempus, quamvis inordinatum et præter þeges, regnum manebat. Non enim a genere David aut Herodes, aut qui post Herodem, Salvatoris no- 5:ri temporibus exstiterunt, regni successorem ſe- reban:. At vero post ejus advintum, postque de Virgine nati evangelicam in omnes homines præ- dicationem, terra continuo a facie duorum regum reficta est. Nam ex illo cum Romani omnium gen- tium imperium obtinuissent, solutus quidem est omnis per singula loca, tam gentium quam civita- tum principatus, finemque una cum multis aliis, etiam ea quæ ad præsentem prophetiam pertinent, sortita sunt. Et hæc quidem ad verbum interpre• tantibus dicta sint. Ad sensum vero in hunc modum dicatur : hujus prophetiæ verba omnis animæ quæ Deum hunc natum, ipsum,inquam, Einmanue! zusce- perit, stabiles,tranquillos, pacificos significare mores. Uno enim Christo, et eo quod ab ipso nuntiatum est c verbo, humanæ animæ iniperium obtinente, priores ejus hostes, duo impietatis modi fugati sunt : unus is, qui et simulacrorum cultum, et in multimodis opi- nionibus diversitatem hominibus suggerebat : alter is, qui in moribus perversitatem propagabat. Nam ii, qui dieti sunt corporales reges, horum notas et signa gestabant, e quibus unus Damascenis impe- rans. erroris, quo in simulacris colendis gentes tenebantur, erat inago : alter vero eorum, qui ab Jerusalem defecerant, qui videlicet a Dei legitima adoratione deciderant, figurate personam gerere videbatur. Quod vero hæc ad sensum ex li- gura accipere oporteat, poterit quispiam etiam ex iis quæ sequuntur addiscere, ubi in diebus Emmanuel museas quasdam atque apes, Judaicam gentem invasuras oraculum canit, alias quidem ab Ægypto, alias autem ab Assyriis, caput ac pedes et barbam Dominum abrasurum, hominem vero juvencam boum et duas oves nutriturum, et alia quædam sub unum atque idem tempus futura, quæ nullo modo ad verbum intelligi possunt, sed ad sensuın duntaxat accipienda sunt; et hæc quidem in hunc moduin se habent. Quod autem ea quæ sic scripta sunt, Salvatoris nostri Jesu Christi modum nascendi significaverint, ipse evangelista boc pacto testificatur scribens: Jesu Christi autem generatio sic erat : Cunn esset desponsata mater ejus Ma- ria Joseph, antequam convenirent, inventa est in utero habens de Spiritu sancto. Joseph autem vir ejus, cum esset justus, et nollet eam traducere, voluit occulte dimittere eamn. Hæc autem eo cogitante, ecce Angelus Domini in somnis apparet ei dicens: Joseph fili David, noli timere accipere Mariam con- jugem tuam. Quod enim in ea genitum est, de Spiritu sancto est. Pariet autem kilium, et vocabis nomen ejus Jesum. Ipse enin salvum faciet populum suum a peccatis ipsorum. Hoc autem totum factum 25, ut impleretur quod dictum est a Domino per prophetam dicentem: Ecce virgo in utero babebit, et pariet filium, et vocabis nomen ejus Emmanuel, quod est interpretatum, nobiscum Deus secundum nos ea, quæ ad divinam prædictionem pertinent, ex ipso rerum eventu comprobantur: quippe, cum alia ratione, nunquam præ se veritatem prophetia latura esse videatur. . • Sic sane 6. Matth. 1, 18-25.
μὴ θαύμαζε δ’ εἰ καὶ ταῦτα συνεσκιασμένως καὶ δι’ αἰνιγμάτων ἀποδέδοται. λέλεκται γοῦν ἤδη πρότερον ἡ αἰτία τῆς τοιαύτης οἰκονομίας τοῦ λόγου, βουληθέντος ἐπικρύψασθαι τὸν ἔσχατον τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ὄλεθρον, ὡς ἂν φυλάττοιτο παρ’ αὐτοῖς ἡ γραφὴ εἰς ἡμῶν τῶν ἐθνῶν βελτίωσίν τε καὶ ὠφέλειαν. εἰ γοῦν ἀναφανδὸν αὐτοῖς μὲν ὄλεθρον τοῖς δὲ ἔθνεσιν ἀγαθὰ προεκήρυττον αἱ προφητεῖαι, οὐδεὶς ἂν περὶ αὐτὰς ἐσπούδασεν τῶν ἐκ περιτομῆς, ἀλλ’ ὡς αὐτοῖς ἐναντίας οὔσας καὶ ἐχθρὰς διέφθειραν ἂν αὐτάς, καὶ οὐκέθ’ ἡμῖν τοῖς ἐξ ἐθνῶν παρῆν ταῖς τῶν προφητῶν περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν καὶ περὶ ἡμῶν αὐτῶν μαρτυρίαις χρήσασθαι. Ἀλλὰ γὰρ τοσούτων ἐν τῇ τοῦ Ἐμμανουὴλ ἡμέρᾳ περὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος γενησομένων, κατὰ τὴν ἑτέραν ἑρμηνείαν σπάνιός τις ἔσεσθαι λέγεται «ὁ καταλειφθεὶς» ἐξ αὐτῶν, περὶ οὗ φησιν ὁ ἀπόστολος· «λεῖμμα κατ’ ἐκλογὴν χάριτος γέγονεν», ὃς δὴ «θρέψει δάμαλιν βοῶν καὶ δύο πρόβατα, καὶ ἀπὸ τοῦ πλεῖστον ποιεῖν γάλα βούτυρον καὶ μέλι φάγεται». τοιοῦτος δὲ ἡμῖν ἀπεδείχθη κατὰ τὴν δευτέραν ἀπόδοσιν πᾶς ὁ ἀποστολικὸς τῶν μαθητῶν χορὸς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ.
Δ ψυχῆς βασιλεύοντος, οἱ πρὶν ἀποπεφεύγασι πολέμιοι, δύο τρόποι δυσσεβείας, ὅ τε τὴν εἰδωλολατρείαν και τὴν ἐν πολυτρόποις δόγμασιν ἑτεροδοξίαν ὑποβάλλων ἀνθρώποις, καὶ ὁ τὴν ἐν ἤθεσι διαστροφὴν ἐνεργῶν. Τούτων δὲ οὖν ἔφερον οἱ πάλαι δηλούμενοι σωματικ βασιλεῖς τὰ σύμβολα· ὧν ὁ μὲν Δαμασκηνῶν τῆς τῶν ἐθνῶν περὶ τὰ εἴδωλα πλάνης εἰκὼν ἦν, ὁ δ᾽ ἕτερος τῶν ἀποστάντων τῆς Ἱερουσαλήμ, δηλαδή τῶν ἀποπεπτωκότων τῆς κατὰ τὸν νόμον τοῦ Θεοῦ λατρείας. Ότι δὲ ταῦτα κατὰ διάνοιαν τροπικῶς ἀποδέχεσθαι προσήκει, μάθοι ἄν τις καὶ ἀπὸ τῶν ἑξῆς ἐπιλεγομένων, δι' ὧν ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Ἐμμα νουήλ μυίας τινὰς καὶ μελίτσας ἐπελεύσεσθαι τῷ Ἰουδαίων έθνει καὶ ὁ λόγος θεσπίζει, τὰς μὲν ἀπ᾿ Αἰγύπτου, τὰς δὲ ἀπὸ τῶν ᾿Ασσυρίων, τὴν κεφαλὴν, καὶ τοὺς πόδας, καὶ τὸν πώγωνα ἀποξυρήσειν· ἄνθρωπον δὲ δάμαλιν βοῶν, καὶ δύο πρόβατα θρέψειν, καὶ ἄλλα τινὰ καθ᾿ ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν χρόνον ἔσεσθαι οὐδαμῶς πρὸς λέξιν νοούμενα, κατὰ μόνην δὲ διάνοιαν θεωρούμενα. Ταῦτα μὲν οὖν τοιαῦτα· ὅπως δὲ ἡ παροῦσα γραφὴ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ γενέσεως προεσήμαινε τὸν τρόπον, μαρτυ ρήσει ὧδέ πως ὁ εὐαγγελιστὴς γράφων· ' Τοῦ δὲ Ἰησοῦ Χριστοῦ ἡ γένεσις οὕτως ἦν Μνηστευθείσης γὰρ τῆς μητρὸς αὐτοῦ Μαρίας τῷ Ἰωσὴφ, πρὶν ἢ συνελθεῖν αὐτοὺς, εὑρέθη ἐν γαστρὶ ἔχουσα ἐκ Πνεύ ματος ἁγίου. Ἰωσὴφ δὲ ὁ ἀνὴρ αὐτῆς, δίκαιος ων, καὶ μὴ θέλων παραδειγματίσαι αὐτὴν, ἐβουλήθη λάθρα ἀπολῦσαι αὐτήν. Ταῦτα δὲ αὐτοῦ ἐνθυμηθέντος, ἰδοὺ ἄγγελος Κυρίου κατ' ὄναρ φαίνεται αὐτῷ λέγων· Ἰωσὴφ υἱὸς Δαυίδ, μη φοβηθῇς παραλαβεῖν Μα ριὰμ τὴν γυναῖκά σου. Τὸ γὰρ ἐν αὐτῇ γεννηθὲν ἐκ Πνεύματός ἐστιν ἁγίου. Τέξεται δὲ υἱὸν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦν. Αὐτὸς γὰρ σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ ἀπὸ τῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν. » Τοῦτο δὲ ὅλον γέγονεν, ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν ὑπὸ τοῦ Κυρίου διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος - Ἰδοὺ ἡ Παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτ τοῦ Ἐμμανουὴλ, ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον, μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός.» Οὕτω δὴ καθ' ἡμᾶς τὰ τῆς θείας προγνώσεως ἀπὸ τῆς τῶν πραγμάτων ἐκβάσεως πιστοῦται, ἄλλως οὐκ ἂν τῆς προφητείας ἀληθοῦς ἀποφανθησομένης. EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. B - bus bic sermo est. Quorum terram Achaz fa- stidiebat sive abominabatur laborans, sive mala patiens ab ea. Quando igitur, quæso, hoc facum est? His enim confectis, necesse est prorsus eam prophetiz partem, de qua hic dictum est, ad exi- tum pervenisse, hoc est Virginem, nobiscum Deum, peperisse. Et sane constat apud eos qui non indili- genter historias exploraverint, quemadmodum us- que ad tempora Salvatoris nostri Jesu Christi, re- ges Damasci a majoribus suis acceptum imperium tenuerint. Nam sanctus quoque Apostolus Aretæ Damascenorum regis meminit, et Judaicæ gentis ad illud usque tempus, quamvis inordinatum et præter þeges, regnum manebat. Non enim a genere David aut Herodes, aut qui post Herodem, Salvatoris no- 5:ri temporibus exstiterunt, regni successorem ſe- reban:. At vero post ejus advintum, postque de Virgine nati evangelicam in omnes homines præ- dicationem, terra continuo a facie duorum regum reficta est. Nam ex illo cum Romani omnium gen- tium imperium obtinuissent, solutus quidem est omnis per singula loca, tam gentium quam civita- tum principatus, finemque una cum multis aliis, etiam ea quæ ad præsentem prophetiam pertinent, sortita sunt. Et hæc quidem ad verbum interpre• tantibus dicta sint. Ad sensum vero in hunc modum dicatur : hujus prophetiæ verba omnis animæ quæ Deum hunc natum, ipsum,inquam, Einmanue! zusce- perit, stabiles,tranquillos, pacificos significare mores. Uno enim Christo, et eo quod ab ipso nuntiatum est c verbo, humanæ animæ iniperium obtinente, priores ejus hostes, duo impietatis modi fugati sunt : unus is, qui et simulacrorum cultum, et in multimodis opi- nionibus diversitatem hominibus suggerebat : alter is, qui in moribus perversitatem propagabat. Nam ii, qui dieti sunt corporales reges, horum notas et signa gestabant, e quibus unus Damascenis impe- rans. erroris, quo in simulacris colendis gentes tenebantur, erat inago : alter vero eorum, qui ab Jerusalem defecerant, qui videlicet a Dei legitima adoratione deciderant, figurate personam gerere videbatur. Quod vero hæc ad sensum ex li- gura accipere oporteat, poterit quispiam etiam ex iis quæ sequuntur addiscere, ubi in diebus Emmanuel museas quasdam atque apes, Judaicam gentem invasuras oraculum canit, alias quidem ab Ægypto, alias autem ab Assyriis, caput ac pedes et barbam Dominum abrasurum, hominem vero juvencam boum et duas oves nutriturum, et alia quædam sub unum atque idem tempus futura, quæ nullo modo ad verbum intelligi possunt, sed ad sensuın duntaxat accipienda sunt; et hæc quidem in hunc moduin se habent. Quod autem ea quæ sic scripta sunt, Salvatoris nostri Jesu Christi modum nascendi significaverint, ipse evangelista boc pacto testificatur scribens: Jesu Christi autem generatio sic erat : Cunn esset desponsata mater ejus Ma- ria Joseph, antequam convenirent, inventa est in utero habens de Spiritu sancto. Joseph autem vir ejus, cum esset justus, et nollet eam traducere, voluit occulte dimittere eamn. Hæc autem eo cogitante, ecce Angelus Domini in somnis apparet ei dicens: Joseph fili David, noli timere accipere Mariam con- jugem tuam. Quod enim in ea genitum est, de Spiritu sancto est. Pariet autem kilium, et vocabis nomen ejus Jesum. Ipse enin salvum faciet populum suum a peccatis ipsorum. Hoc autem totum factum 25, ut impleretur quod dictum est a Domino per prophetam dicentem: Ecce virgo in utero babebit, et pariet filium, et vocabis nomen ejus Emmanuel, quod est interpretatum, nobiscum Deus secundum nos ea, quæ ad divinam prædictionem pertinent, ex ipso rerum eventu comprobantur: quippe, cum alia ratione, nunquam præ se veritatem prophetia latura esse videatur. . • Sic sane 6. Matth. 1, 18-25.
PG 22:513ὥσπερ δὲ «ὁ καταλειφθεὶς» οὗτος τοιοῦτος ἔσεσθαι προφητεύεται, οὕτως καὶ τῆς χώρας ἁπάσης τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους τοῦ τε ἀμπελῶνος αὐτῶν εἰς χέρσον καὶ ἄκανθαν μεταβεβλημένου καὶ διὰ ταῦτα τοῖς πολεμίοις παραδεδομένου, ἔμπαλιν ἐκ θατέρου μέρους «πᾶν ὄρος ἀροτριώμενον ἀροτριαθήσεσθαι» προφητεύεται. ἡγοῦμαι δὲ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐκκλησίαν οὕτως αἰνίττεσθαι, περὶ ἧς καὶ αὐτός φησιν· «οὐ δύναται πόλις κρυβῆναι ἐπάνω ὄρους κειμένη» (τὸ γὰρ ἐπηρμένον μετέωρόν τε καὶ ὑψιπετὲς τοῦ τῆς ἐκκλησίας πολιτεύματος ὄρος ἡγοῦμαι διὰ τούτων ἀνηγορεῦσθαι). τοῦτο δ’ οὖν, φησί, «τὸ ὄρος ἀροτριώμενον ἀροτριαθήσεται», ὡς «μὴ ἐπελθεῖν ἐκεῖ φόβον», ἀλλὰ καὶ εἰς τοσοῦτον αὐτὸ μεταβαλεῖσθαι ἀπὸ τῆς προτέρας ἐρημίας καὶ χέρσου καὶ ἀκάνθης, ὡς ἐπιτήδειον καταστῆναι «εἰς βόσκημα προβάτου καὶ καταπάτημα βοός».
Ἑξῆς δὲ τούτων τίνα καὶ ὁπόσα λέγεται ἔσεσθαι Δ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, δῆλον δὲ, ὅτι ἐν τῷ χρόνῳ τῆς ἐπιφανείας τοῦ Ἐμμανουήλ, φέρε, κατανοήσωμεν· • Συριεί, εφησί, «Κύριος μυίαις, αἱ κυριεύουσι μέρους ποταμοῦ Αἰγύπτου, καὶ τῇ μελίσσῃ, ἤ ἐστιν ἐν χώρα Ασσυρίων, καὶ ἐλεύσονται, καὶ ἀναπαύσονται ἐν ταῖς φάραγξι τῆς χώρας, καὶ ἐν ταῖς τρώγλαις τῶν πατρῶν, καὶ εἰς τὰ σπήλαια, καὶ εἰς πᾶσαν ῥαγάδα, καὶ ἐν παντὶ ξύλῳ. Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ξυρήσει Κύ ριος ἐν τῷ ξυρῷ τῷ μεγάλῳ, τῷ μεμισθωμένῳ πέ- ραν τοῦ ποταμοῦ βασιλέως Ασσυρίων, τὴν κεφαλὴν, καὶ τὰς τρίχας τῶν ποδῶν, καὶ τὸν πώγωνα άφε- λεῖ. Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, θρέψει ἄνθρω πος δάμαλιν βοῶν, καὶ δύο πρόβατα, καὶ ἔσται ἀπὸ τοῦ πλεῖστον ποιεῖν γάλα· φάγεται βούτυρον, ὅτι βούτυρον καὶ μέλι φάγεται πᾶς ὁ καταλειφθεὶς ἐπὶ Β τῆς γῆς. Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, πᾶς τόπος, οὗ ἂν ὦσι χίλιαι ἄμπελοι χιλίων σίκλων, εἰς χέρσον ἔσονται καὶ εἰς ἄκανθαν, μετὰ βέλους καὶ τοξεύματος εἰσελεύσονται ἐκεῖ, ὅτι χέρσος καὶ ἄκανθα ἔσται πᾶσα ἡ γῆ, καὶ πᾶν ὅρος αροτριώμενον ἀροτριαθήσεται. οὐ μὴ ἐπέλθῃ ἐκεῖ φόβος· ἔσται γὰρ ἀπὸ τῆς χέρσου σου καὶ ἀκάνθης εἰς βόσκημα προβάτου, καὶ κατα- πάτημα βοός. » Τοσαῦτα ἔσεσθαι ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Εμμανουήλ ἡ παρούσα προφητεία περιέχει· ἅπερ ὁποίας ἔχεται θεωρίας ὥρα διελθεῖν, τὴν διάνοιαν ἐπιτεμνομένους. • Συριεί, ο φησί, ο Κύριος μυίαις ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, αἱ κυριεύουσι μέρους ποταμοῦ Αἰ- γύπτου, καὶ τῇ μελίσσῃ, ἤ ἐστιν ἐν χώρᾳ Ασσυρίων, ταῖς μὲν προτέραις εἰδωλολατρῶν ἀνδρῶν ψυχαῖς ἡ καὶ δυνάμεσιν, ὡς οἶμαι, ἀκαθάρτοις καὶ ἀηδέσι μυίαις ὀνομαζομέναις, καὶ μυίαις Αἰγυπτιακαῖς, θυ σίαις καὶ αἷμασιν εἰδώλων χαιρούσαις· τῇ δὲ μετ λίστῃ ζών κέντρον ἐπιφερομένῳ, βασιλεύειν τε καὶ βασιλεύεσθαι, καὶ πολεμεῖν ἐπισταμένῳ, ἀμύνεσθαι τε καὶ τιτρώσκειν εἰδότι τοὺς ἀνθισταμένους. Ταύτας οὖν ὁμοῦ συνελθούσας, τὰς μὲν ἐκ τῆς τῶν εἰδωλο λατρῶν χώρας, τὰς δὲ ἀπὸ τῆς τῶν κατευθυνόντων γῆς (κατευθύνοντες γὰρ οἱ ᾿Ασσύριοι ερμηνεύον ται), κελεύσει ὥσπερ σύρισμά τι τοῦ Κυρίου καὶ θεοῦ τῶν ὅλων τῆς Ἰουδαίας ἁπάσης ἐπικρατήσειν διὰ τὴν εἰς Χριστὸν ἀπιστίαν αὐτῶν, ἐν τῇ ἡμέρα τοῦ Ἐμμανουήλ, φησί. Σημαίνει δὲ διὰ τούτων ἔθνη ἀλλόφυλα και στρατιωτικὰ οἰκήσειν τὴν Ἱερουσαλήμ καὶ τὴν Ἰουδαίαν γῆν· ὅπερ καὶ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν λευ- κοτέροις ὀνόμασιν ἐθέσπιζεν, εἰπὼν, ο Καὶ Ἱερου- σαλὴμ ἔσται πατουμένη ὑπὸ ἐθνῶν·, ὅ καὶ τέλους ἔτυχε, μετ' οὐ πολὺν χρόνον τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν φωνῶν, Ρωμαίων τὴν πόλιν ἑλόντων, ἀλλοφύλους το ἄνδρας αὐτόθι κατοικισάντων καὶ ἐπὶ τοῦ τόπου καταστησάντων. Πάλιν δὲ ὁ αὐτὸς Κύριος ξυρήσειν λέ γεται ἐν τῷ τοῦ βασιλέως Ασσυρίων ξυρῷ, ἤτοι τῇ κολαστικῇ δυνάμει τοῦ ἄρχοντος τοῦ αἰῶνος τούτου, τὴν κεφαλὴν, καὶ τοὺς πόδας, καὶ τὴν πώγωνα, οὐκ ἄλλου τινὸς ἢ αὖθις τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, τοῦτ' ἔστι τὸν κόσμον αὐτῶν καὶ τὴν δόξαν περιελεῖν διὰ τῆς τῶν καθόλου ἐπικρατούντων ἀρχῆς. Ῥωμαίους δὲ εἶ και τούτους αινίττεται. Διὰ γὰρ τοῦ τῶν ᾿Ασσυρίων η DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. Post hæc autem, quænam et quot futura esse di- cantur, vel bona, vel mala in die illa, hoc est, quo tempore adveniet Emmanuel, hinc jam considere- mus : • Sibilabit, inquit, Dominus muscis, quae dominantur in parte fluminis Ægypti, et api quæ est in terra Assyriorum, et venient, et quiescent in convallibus regionis, et in foraminibus petrarum, et in speluncis, et in omnni scissura, et in omni li- gno. In die illa radet Dominus in novacula magna, quæ mercede conducta est, ultra fluvium regis As- syriorum, caput et pilos pedum, et barbam auferet, et erit in die illa, nutriet homo juvencam boum et duas oves, et erit ex eo quod plurimum faciet lac, comedet butyrum: quoniam butyrum et mel comedet omnis qui relictus fuerit in terra, et erit in die illa, omnis locus ubicunque fuerin mille vites pro mille siclis, in terram incultamerun!, et in spinam, cum sagitta et arcu ingredientur illuc, quonian terra inculta et spina erit omnis terra, et omnis mons qui aratur, arabitur. Non accedet illuc terror, erit enim a terra inculta et spina in pascua ovis, et in conculcalionem bovis 4. » Hæc tam multa futura in die Emmanuel, præsens prophetia complexa est, quæ quali contemplatione scrutanda sint, jam experiri tempus est, ipsam interim sen- tentiam dividentes : • Sibilabit, inquit, Dominus muscis in die illa, quæ dominantur in parte flumi- nis Ægypti, et api quæ est in terra Assyriorum, › ubi virorum prius simulacra adorantium animas, aut etiam quasdam et immundas et infestas pote- states, muscas arbitror nominari, et muscas Ægy- pliacas, quæ sacrificiis et cruoribus simulacro- rum gaudent. Apis vero est animal aculeo arma- tum, et quod regnandi, ac sub rege degendi, bel, laudique scientiam habet, et ulcisci ac vulnerare adversantes idoneum est. Hasce igitur in locum unum convenientes, alias quidem de regione eo- rum qui simulacra adorant, alias vero de terra gu- bernautium (Assyrii enim ex interpretatione nomi- nis gubernantes intelliguntur), jussu et quasi sibila- tione Domini et Dei rerum omnium, Judææ univer sæ imperaturas, propter ipsius in Christum incre- dulitatem ait, in die Emmanuel. His autem verbis signidical gentes externas et militares, habitaturas Jerusalem et Judæain terram. Quod quidem ipsum ts Isa. vir, 18-25. evidentioribus verbis Salvator noster cecinit, ubi ait : ‹ Et Jerusalem conculcabitur a gentibus, › quod oraculum haud ita multo post illas Salvatoris no- stri voces exitum invenit, Romanis ipsam urbem expugnantibus, illicque diversi generis viros collo- cantibus et in loco statuentibus. Rursus idem Do- minus abrasurus dicitur in regis Assyriorum no- vacula, hoc est, castigatoria vi principis sæculi hu- jus, caput et pedes et barbam, non alterius cujus- piam quam rursus Judaicæ gentis, hoc est, ornamentum et gloriam ablaturus per eorum, qui universo imperant, principatum. Hos autem non alios quam Romanus esse innuit. Nomine enim As- by Google Digitized by
καὶ πάρεστίν γε ἐπιλογίσασθαι, ὅπως ἡ τοῦ Χριστοῦ ἐκκλησία, πάλαι οὖσα χέρσος καὶ ἄκανθα, διὰ τῆς αὐτοῦ χάριτος εἰς τοσοῦτον ἤλασεν μεταβολῆς, ὥστε πόαν καὶ βοτάνην εὔθετον τῆς λογικῆς καρποφορίας ἐπὶ τοσοῦτον βλαστῆσαι, ὡς καὶ τοὺς προβατώδεις καὶ ἁπλουστέρους ἀπολαύειν αὐτῆς δύνασθαι, τούς τε ἐν ἕξει τελειοτέρᾳ προβεβηκότας ἀροῦν καὶ γεωργεῖν αὐτήν, βόας προσαγορευομένους. ὥσπερ οὖν τὸν θεῖον ἀπόστολον παιδεύοντα παρεστήσαμεν ἐν τῷ φάναι· «μὴ τῶν βοῶν μέλει τῷ θεῷ; ἢ δι’ ἡμᾶς πάντως λέγει; δι’ ἡμᾶς γὰρ ἐγράφη ὅτι ὀφείλει ὁ ἀροτριῶν ἐπ’ ἐλπίδι ἀροτριᾶν καὶ ὁ ἀλοῶν ἐπ’ ἐλπίδι τοῦ μετέχειν», οὕτως ἡ πάλαι ἔρημος καὶ χέρσος μεταβέβληκεν μετὰ τὴν τοῦ Χριστοῦ παρουσίαν, ὡς καὶ τοῖς οὕτως νενοημένοις βουσὶν εἰς τὴν κατάλληλον γεωργίαν ἐπιτηδείως ἔχειν.
Ἑξῆς δὲ τούτων τίνα καὶ ὁπόσα λέγεται ἔσεσθαι Δ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, δῆλον δὲ, ὅτι ἐν τῷ χρόνῳ τῆς ἐπιφανείας τοῦ Ἐμμανουήλ, φέρε, κατανοήσωμεν· • Συριεί, εφησί, «Κύριος μυίαις, αἱ κυριεύουσι μέρους ποταμοῦ Αἰγύπτου, καὶ τῇ μελίσσῃ, ἤ ἐστιν ἐν χώρα Ασσυρίων, καὶ ἐλεύσονται, καὶ ἀναπαύσονται ἐν ταῖς φάραγξι τῆς χώρας, καὶ ἐν ταῖς τρώγλαις τῶν πατρῶν, καὶ εἰς τὰ σπήλαια, καὶ εἰς πᾶσαν ῥαγάδα, καὶ ἐν παντὶ ξύλῳ. Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ξυρήσει Κύ ριος ἐν τῷ ξυρῷ τῷ μεγάλῳ, τῷ μεμισθωμένῳ πέ- ραν τοῦ ποταμοῦ βασιλέως Ασσυρίων, τὴν κεφαλὴν, καὶ τὰς τρίχας τῶν ποδῶν, καὶ τὸν πώγωνα άφε- λεῖ. Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, θρέψει ἄνθρω πος δάμαλιν βοῶν, καὶ δύο πρόβατα, καὶ ἔσται ἀπὸ τοῦ πλεῖστον ποιεῖν γάλα· φάγεται βούτυρον, ὅτι βούτυρον καὶ μέλι φάγεται πᾶς ὁ καταλειφθεὶς ἐπὶ Β τῆς γῆς. Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, πᾶς τόπος, οὗ ἂν ὦσι χίλιαι ἄμπελοι χιλίων σίκλων, εἰς χέρσον ἔσονται καὶ εἰς ἄκανθαν, μετὰ βέλους καὶ τοξεύματος εἰσελεύσονται ἐκεῖ, ὅτι χέρσος καὶ ἄκανθα ἔσται πᾶσα ἡ γῆ, καὶ πᾶν ὅρος αροτριώμενον ἀροτριαθήσεται. οὐ μὴ ἐπέλθῃ ἐκεῖ φόβος· ἔσται γὰρ ἀπὸ τῆς χέρσου σου καὶ ἀκάνθης εἰς βόσκημα προβάτου, καὶ κατα- πάτημα βοός. » Τοσαῦτα ἔσεσθαι ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Εμμανουήλ ἡ παρούσα προφητεία περιέχει· ἅπερ ὁποίας ἔχεται θεωρίας ὥρα διελθεῖν, τὴν διάνοιαν ἐπιτεμνομένους. • Συριεί, ο φησί, ο Κύριος μυίαις ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, αἱ κυριεύουσι μέρους ποταμοῦ Αἰ- γύπτου, καὶ τῇ μελίσσῃ, ἤ ἐστιν ἐν χώρᾳ Ασσυρίων, ταῖς μὲν προτέραις εἰδωλολατρῶν ἀνδρῶν ψυχαῖς ἡ καὶ δυνάμεσιν, ὡς οἶμαι, ἀκαθάρτοις καὶ ἀηδέσι μυίαις ὀνομαζομέναις, καὶ μυίαις Αἰγυπτιακαῖς, θυ σίαις καὶ αἷμασιν εἰδώλων χαιρούσαις· τῇ δὲ μετ λίστῃ ζών κέντρον ἐπιφερομένῳ, βασιλεύειν τε καὶ βασιλεύεσθαι, καὶ πολεμεῖν ἐπισταμένῳ, ἀμύνεσθαι τε καὶ τιτρώσκειν εἰδότι τοὺς ἀνθισταμένους. Ταύτας οὖν ὁμοῦ συνελθούσας, τὰς μὲν ἐκ τῆς τῶν εἰδωλο λατρῶν χώρας, τὰς δὲ ἀπὸ τῆς τῶν κατευθυνόντων γῆς (κατευθύνοντες γὰρ οἱ ᾿Ασσύριοι ερμηνεύον ται), κελεύσει ὥσπερ σύρισμά τι τοῦ Κυρίου καὶ θεοῦ τῶν ὅλων τῆς Ἰουδαίας ἁπάσης ἐπικρατήσειν διὰ τὴν εἰς Χριστὸν ἀπιστίαν αὐτῶν, ἐν τῇ ἡμέρα τοῦ Ἐμμανουήλ, φησί. Σημαίνει δὲ διὰ τούτων ἔθνη ἀλλόφυλα και στρατιωτικὰ οἰκήσειν τὴν Ἱερουσαλήμ καὶ τὴν Ἰουδαίαν γῆν· ὅπερ καὶ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν λευ- κοτέροις ὀνόμασιν ἐθέσπιζεν, εἰπὼν, ο Καὶ Ἱερου- σαλὴμ ἔσται πατουμένη ὑπὸ ἐθνῶν·, ὅ καὶ τέλους ἔτυχε, μετ' οὐ πολὺν χρόνον τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν φωνῶν, Ρωμαίων τὴν πόλιν ἑλόντων, ἀλλοφύλους το ἄνδρας αὐτόθι κατοικισάντων καὶ ἐπὶ τοῦ τόπου καταστησάντων. Πάλιν δὲ ὁ αὐτὸς Κύριος ξυρήσειν λέ γεται ἐν τῷ τοῦ βασιλέως Ασσυρίων ξυρῷ, ἤτοι τῇ κολαστικῇ δυνάμει τοῦ ἄρχοντος τοῦ αἰῶνος τούτου, τὴν κεφαλὴν, καὶ τοὺς πόδας, καὶ τὴν πώγωνα, οὐκ ἄλλου τινὸς ἢ αὖθις τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, τοῦτ' ἔστι τὸν κόσμον αὐτῶν καὶ τὴν δόξαν περιελεῖν διὰ τῆς τῶν καθόλου ἐπικρατούντων ἀρχῆς. Ῥωμαίους δὲ εἶ και τούτους αινίττεται. Διὰ γὰρ τοῦ τῶν ᾿Ασσυρίων η DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. Post hæc autem, quænam et quot futura esse di- cantur, vel bona, vel mala in die illa, hoc est, quo tempore adveniet Emmanuel, hinc jam considere- mus : • Sibilabit, inquit, Dominus muscis, quae dominantur in parte fluminis Ægypti, et api quæ est in terra Assyriorum, et venient, et quiescent in convallibus regionis, et in foraminibus petrarum, et in speluncis, et in omnni scissura, et in omni li- gno. In die illa radet Dominus in novacula magna, quæ mercede conducta est, ultra fluvium regis As- syriorum, caput et pilos pedum, et barbam auferet, et erit in die illa, nutriet homo juvencam boum et duas oves, et erit ex eo quod plurimum faciet lac, comedet butyrum: quoniam butyrum et mel comedet omnis qui relictus fuerit in terra, et erit in die illa, omnis locus ubicunque fuerin mille vites pro mille siclis, in terram incultamerun!, et in spinam, cum sagitta et arcu ingredientur illuc, quonian terra inculta et spina erit omnis terra, et omnis mons qui aratur, arabitur. Non accedet illuc terror, erit enim a terra inculta et spina in pascua ovis, et in conculcalionem bovis 4. » Hæc tam multa futura in die Emmanuel, præsens prophetia complexa est, quæ quali contemplatione scrutanda sint, jam experiri tempus est, ipsam interim sen- tentiam dividentes : • Sibilabit, inquit, Dominus muscis in die illa, quæ dominantur in parte flumi- nis Ægypti, et api quæ est in terra Assyriorum, › ubi virorum prius simulacra adorantium animas, aut etiam quasdam et immundas et infestas pote- states, muscas arbitror nominari, et muscas Ægy- pliacas, quæ sacrificiis et cruoribus simulacro- rum gaudent. Apis vero est animal aculeo arma- tum, et quod regnandi, ac sub rege degendi, bel, laudique scientiam habet, et ulcisci ac vulnerare adversantes idoneum est. Hasce igitur in locum unum convenientes, alias quidem de regione eo- rum qui simulacra adorant, alias vero de terra gu- bernautium (Assyrii enim ex interpretatione nomi- nis gubernantes intelliguntur), jussu et quasi sibila- tione Domini et Dei rerum omnium, Judææ univer sæ imperaturas, propter ipsius in Christum incre- dulitatem ait, in die Emmanuel. His autem verbis signidical gentes externas et militares, habitaturas Jerusalem et Judæain terram. Quod quidem ipsum ts Isa. vir, 18-25. evidentioribus verbis Salvator noster cecinit, ubi ait : ‹ Et Jerusalem conculcabitur a gentibus, › quod oraculum haud ita multo post illas Salvatoris no- stri voces exitum invenit, Romanis ipsam urbem expugnantibus, illicque diversi generis viros collo- cantibus et in loco statuentibus. Rursus idem Do- minus abrasurus dicitur in regis Assyriorum no- vacula, hoc est, castigatoria vi principis sæculi hu- jus, caput et pedes et barbam, non alterius cujus- piam quam rursus Judaicæ gentis, hoc est, ornamentum et gloriam ablaturus per eorum, qui universo imperant, principatum. Hos autem non alios quam Romanus esse innuit. Nomine enim As- by Google Digitized by
Ἐπίστησον δέ, τίνα τρόπον ὑπὸ μίαν καὶ τὴν αὐτὴν διάνοιαν γένεσις ἐκ παρθένου προφητεύεται, καὶ κατὰ τὸ αὐτό φησιν ὁ λόγος τὴν μὲν πάλαι καρποφόρον γῆν, τὸ πρὶν οὖσαν «χιλίων σίκλων, εἰς χέρσον ἔσεσθαι καὶ εἰς ἄκανθαν», πᾶσάν τε τὴν γῆν αὐτῶν διὰ τὸ γενέσθαι εἰς «ἄκανθαν καὶ εἰς χέρσον» παραδοθήσεσθαι τοῖς «μετὰ βέλους καὶ τοξεύματος», τοὐναντίον δὲ πείσεσθαι «πᾶν ὄρος»· ἀπὸ γοῦν τῆς προτέρας χέρσου καὶ ἀκάνθης μεταβαλεῖσθαι «εἰς βόσκημα προβάτου καὶ καταπάτημα βοός», ὥστε αὐτὸ «ἀροτριώμενον ἀροτριαθήσεσθαι» καὶ μὴ ἐπελεύσεσθαι ἐκεῖ φόβον. δι’ ὧν σαφῶς ἡγοῦμαι σημαίνεσθαι τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐκ παρθένου γένεσιν, καὶ τὰ μετὰ ταύτην ὁμοῦ καὶ ἀθρόως Ἰουδαίοις τε καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν συμβεβηκότα·
Ἑξῆς δὲ τούτων τίνα καὶ ὁπόσα λέγεται ἔσεσθαι Δ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, δῆλον δὲ, ὅτι ἐν τῷ χρόνῳ τῆς ἐπιφανείας τοῦ Ἐμμανουήλ, φέρε, κατανοήσωμεν· • Συριεί, εφησί, «Κύριος μυίαις, αἱ κυριεύουσι μέρους ποταμοῦ Αἰγύπτου, καὶ τῇ μελίσσῃ, ἤ ἐστιν ἐν χώρα Ασσυρίων, καὶ ἐλεύσονται, καὶ ἀναπαύσονται ἐν ταῖς φάραγξι τῆς χώρας, καὶ ἐν ταῖς τρώγλαις τῶν πατρῶν, καὶ εἰς τὰ σπήλαια, καὶ εἰς πᾶσαν ῥαγάδα, καὶ ἐν παντὶ ξύλῳ. Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ξυρήσει Κύ ριος ἐν τῷ ξυρῷ τῷ μεγάλῳ, τῷ μεμισθωμένῳ πέ- ραν τοῦ ποταμοῦ βασιλέως Ασσυρίων, τὴν κεφαλὴν, καὶ τὰς τρίχας τῶν ποδῶν, καὶ τὸν πώγωνα άφε- λεῖ. Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, θρέψει ἄνθρω πος δάμαλιν βοῶν, καὶ δύο πρόβατα, καὶ ἔσται ἀπὸ τοῦ πλεῖστον ποιεῖν γάλα· φάγεται βούτυρον, ὅτι βούτυρον καὶ μέλι φάγεται πᾶς ὁ καταλειφθεὶς ἐπὶ Β τῆς γῆς. Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, πᾶς τόπος, οὗ ἂν ὦσι χίλιαι ἄμπελοι χιλίων σίκλων, εἰς χέρσον ἔσονται καὶ εἰς ἄκανθαν, μετὰ βέλους καὶ τοξεύματος εἰσελεύσονται ἐκεῖ, ὅτι χέρσος καὶ ἄκανθα ἔσται πᾶσα ἡ γῆ, καὶ πᾶν ὅρος αροτριώμενον ἀροτριαθήσεται. οὐ μὴ ἐπέλθῃ ἐκεῖ φόβος· ἔσται γὰρ ἀπὸ τῆς χέρσου σου καὶ ἀκάνθης εἰς βόσκημα προβάτου, καὶ κατα- πάτημα βοός. » Τοσαῦτα ἔσεσθαι ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Εμμανουήλ ἡ παρούσα προφητεία περιέχει· ἅπερ ὁποίας ἔχεται θεωρίας ὥρα διελθεῖν, τὴν διάνοιαν ἐπιτεμνομένους. • Συριεί, ο φησί, ο Κύριος μυίαις ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, αἱ κυριεύουσι μέρους ποταμοῦ Αἰ- γύπτου, καὶ τῇ μελίσσῃ, ἤ ἐστιν ἐν χώρᾳ Ασσυρίων, ταῖς μὲν προτέραις εἰδωλολατρῶν ἀνδρῶν ψυχαῖς ἡ καὶ δυνάμεσιν, ὡς οἶμαι, ἀκαθάρτοις καὶ ἀηδέσι μυίαις ὀνομαζομέναις, καὶ μυίαις Αἰγυπτιακαῖς, θυ σίαις καὶ αἷμασιν εἰδώλων χαιρούσαις· τῇ δὲ μετ λίστῃ ζών κέντρον ἐπιφερομένῳ, βασιλεύειν τε καὶ βασιλεύεσθαι, καὶ πολεμεῖν ἐπισταμένῳ, ἀμύνεσθαι τε καὶ τιτρώσκειν εἰδότι τοὺς ἀνθισταμένους. Ταύτας οὖν ὁμοῦ συνελθούσας, τὰς μὲν ἐκ τῆς τῶν εἰδωλο λατρῶν χώρας, τὰς δὲ ἀπὸ τῆς τῶν κατευθυνόντων γῆς (κατευθύνοντες γὰρ οἱ ᾿Ασσύριοι ερμηνεύον ται), κελεύσει ὥσπερ σύρισμά τι τοῦ Κυρίου καὶ θεοῦ τῶν ὅλων τῆς Ἰουδαίας ἁπάσης ἐπικρατήσειν διὰ τὴν εἰς Χριστὸν ἀπιστίαν αὐτῶν, ἐν τῇ ἡμέρα τοῦ Ἐμμανουήλ, φησί. Σημαίνει δὲ διὰ τούτων ἔθνη ἀλλόφυλα και στρατιωτικὰ οἰκήσειν τὴν Ἱερουσαλήμ καὶ τὴν Ἰουδαίαν γῆν· ὅπερ καὶ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν λευ- κοτέροις ὀνόμασιν ἐθέσπιζεν, εἰπὼν, ο Καὶ Ἱερου- σαλὴμ ἔσται πατουμένη ὑπὸ ἐθνῶν·, ὅ καὶ τέλους ἔτυχε, μετ' οὐ πολὺν χρόνον τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν φωνῶν, Ρωμαίων τὴν πόλιν ἑλόντων, ἀλλοφύλους το ἄνδρας αὐτόθι κατοικισάντων καὶ ἐπὶ τοῦ τόπου καταστησάντων. Πάλιν δὲ ὁ αὐτὸς Κύριος ξυρήσειν λέ γεται ἐν τῷ τοῦ βασιλέως Ασσυρίων ξυρῷ, ἤτοι τῇ κολαστικῇ δυνάμει τοῦ ἄρχοντος τοῦ αἰῶνος τούτου, τὴν κεφαλὴν, καὶ τοὺς πόδας, καὶ τὴν πώγωνα, οὐκ ἄλλου τινὸς ἢ αὖθις τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, τοῦτ' ἔστι τὸν κόσμον αὐτῶν καὶ τὴν δόξαν περιελεῖν διὰ τῆς τῶν καθόλου ἐπικρατούντων ἀρχῆς. Ῥωμαίους δὲ εἶ και τούτους αινίττεται. Διὰ γὰρ τοῦ τῶν ᾿Ασσυρίων η DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. Post hæc autem, quænam et quot futura esse di- cantur, vel bona, vel mala in die illa, hoc est, quo tempore adveniet Emmanuel, hinc jam considere- mus : • Sibilabit, inquit, Dominus muscis, quae dominantur in parte fluminis Ægypti, et api quæ est in terra Assyriorum, et venient, et quiescent in convallibus regionis, et in foraminibus petrarum, et in speluncis, et in omnni scissura, et in omni li- gno. In die illa radet Dominus in novacula magna, quæ mercede conducta est, ultra fluvium regis As- syriorum, caput et pilos pedum, et barbam auferet, et erit in die illa, nutriet homo juvencam boum et duas oves, et erit ex eo quod plurimum faciet lac, comedet butyrum: quoniam butyrum et mel comedet omnis qui relictus fuerit in terra, et erit in die illa, omnis locus ubicunque fuerin mille vites pro mille siclis, in terram incultamerun!, et in spinam, cum sagitta et arcu ingredientur illuc, quonian terra inculta et spina erit omnis terra, et omnis mons qui aratur, arabitur. Non accedet illuc terror, erit enim a terra inculta et spina in pascua ovis, et in conculcalionem bovis 4. » Hæc tam multa futura in die Emmanuel, præsens prophetia complexa est, quæ quali contemplatione scrutanda sint, jam experiri tempus est, ipsam interim sen- tentiam dividentes : • Sibilabit, inquit, Dominus muscis in die illa, quæ dominantur in parte flumi- nis Ægypti, et api quæ est in terra Assyriorum, › ubi virorum prius simulacra adorantium animas, aut etiam quasdam et immundas et infestas pote- states, muscas arbitror nominari, et muscas Ægy- pliacas, quæ sacrificiis et cruoribus simulacro- rum gaudent. Apis vero est animal aculeo arma- tum, et quod regnandi, ac sub rege degendi, bel, laudique scientiam habet, et ulcisci ac vulnerare adversantes idoneum est. Hasce igitur in locum unum convenientes, alias quidem de regione eo- rum qui simulacra adorant, alias vero de terra gu- bernautium (Assyrii enim ex interpretatione nomi- nis gubernantes intelliguntur), jussu et quasi sibila- tione Domini et Dei rerum omnium, Judææ univer sæ imperaturas, propter ipsius in Christum incre- dulitatem ait, in die Emmanuel. His autem verbis signidical gentes externas et militares, habitaturas Jerusalem et Judæain terram. Quod quidem ipsum ts Isa. vir, 18-25. evidentioribus verbis Salvator noster cecinit, ubi ait : ‹ Et Jerusalem conculcabitur a gentibus, › quod oraculum haud ita multo post illas Salvatoris no- stri voces exitum invenit, Romanis ipsam urbem expugnantibus, illicque diversi generis viros collo- cantibus et in loco statuentibus. Rursus idem Do- minus abrasurus dicitur in regis Assyriorum no- vacula, hoc est, castigatoria vi principis sæculi hu- jus, caput et pedes et barbam, non alterius cujus- piam quam rursus Judaicæ gentis, hoc est, ornamentum et gloriam ablaturus per eorum, qui universo imperant, principatum. Hos autem non alios quam Romanus esse innuit. Nomine enim As- by Google Digitized by
τὴν γοῦν ἑκατέρων τῶν ταγμάτων εἰς τοὐναντίον μεταβολὴν ἡ προφητεία παρίστησιν, τοῦ μὲν Ἰουδαίων ἔθνους τὴν ἀπὸ τῶν κρειττόνων ἐπὶ τὸ χεῖρον, τῆς δὲ ἐξ ἐθνῶν ἐκκλησίας τὴν ἀπὸ τῆς πάλαι ἐρημίας ἐπὶ τὴν κατὰ θεὸν καρποφορίαν, ἅπερ, καθ’ ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν καιρὸν τῆς τοῦ Ἐμμανουὴλ ἐπιφανείας ἐπιτελεσθήσεσθαι προφητευθέντα, ταῖς προρρήσεσιν ἀκολούθως οὐκ ἄλλοτε ἢ μετὰ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν τέλος εἰληφότα δείκνυται, διά τε τῶν ἐμφανῶς εἰρημένων κατὰ Ἰουδαίους πραγμάτων καὶ διὰ τῆς ἐξ ἐθνῶν ἐκκλησίας.
Ἑξῆς δὲ τούτων τίνα καὶ ὁπόσα λέγεται ἔσεσθαι Δ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, δῆλον δὲ, ὅτι ἐν τῷ χρόνῳ τῆς ἐπιφανείας τοῦ Ἐμμανουήλ, φέρε, κατανοήσωμεν· • Συριεί, εφησί, «Κύριος μυίαις, αἱ κυριεύουσι μέρους ποταμοῦ Αἰγύπτου, καὶ τῇ μελίσσῃ, ἤ ἐστιν ἐν χώρα Ασσυρίων, καὶ ἐλεύσονται, καὶ ἀναπαύσονται ἐν ταῖς φάραγξι τῆς χώρας, καὶ ἐν ταῖς τρώγλαις τῶν πατρῶν, καὶ εἰς τὰ σπήλαια, καὶ εἰς πᾶσαν ῥαγάδα, καὶ ἐν παντὶ ξύλῳ. Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ξυρήσει Κύ ριος ἐν τῷ ξυρῷ τῷ μεγάλῳ, τῷ μεμισθωμένῳ πέ- ραν τοῦ ποταμοῦ βασιλέως Ασσυρίων, τὴν κεφαλὴν, καὶ τὰς τρίχας τῶν ποδῶν, καὶ τὸν πώγωνα άφε- λεῖ. Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, θρέψει ἄνθρω πος δάμαλιν βοῶν, καὶ δύο πρόβατα, καὶ ἔσται ἀπὸ τοῦ πλεῖστον ποιεῖν γάλα· φάγεται βούτυρον, ὅτι βούτυρον καὶ μέλι φάγεται πᾶς ὁ καταλειφθεὶς ἐπὶ Β τῆς γῆς. Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, πᾶς τόπος, οὗ ἂν ὦσι χίλιαι ἄμπελοι χιλίων σίκλων, εἰς χέρσον ἔσονται καὶ εἰς ἄκανθαν, μετὰ βέλους καὶ τοξεύματος εἰσελεύσονται ἐκεῖ, ὅτι χέρσος καὶ ἄκανθα ἔσται πᾶσα ἡ γῆ, καὶ πᾶν ὅρος αροτριώμενον ἀροτριαθήσεται. οὐ μὴ ἐπέλθῃ ἐκεῖ φόβος· ἔσται γὰρ ἀπὸ τῆς χέρσου σου καὶ ἀκάνθης εἰς βόσκημα προβάτου, καὶ κατα- πάτημα βοός. » Τοσαῦτα ἔσεσθαι ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Εμμανουήλ ἡ παρούσα προφητεία περιέχει· ἅπερ ὁποίας ἔχεται θεωρίας ὥρα διελθεῖν, τὴν διάνοιαν ἐπιτεμνομένους. • Συριεί, ο φησί, ο Κύριος μυίαις ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, αἱ κυριεύουσι μέρους ποταμοῦ Αἰ- γύπτου, καὶ τῇ μελίσσῃ, ἤ ἐστιν ἐν χώρᾳ Ασσυρίων, ταῖς μὲν προτέραις εἰδωλολατρῶν ἀνδρῶν ψυχαῖς ἡ καὶ δυνάμεσιν, ὡς οἶμαι, ἀκαθάρτοις καὶ ἀηδέσι μυίαις ὀνομαζομέναις, καὶ μυίαις Αἰγυπτιακαῖς, θυ σίαις καὶ αἷμασιν εἰδώλων χαιρούσαις· τῇ δὲ μετ λίστῃ ζών κέντρον ἐπιφερομένῳ, βασιλεύειν τε καὶ βασιλεύεσθαι, καὶ πολεμεῖν ἐπισταμένῳ, ἀμύνεσθαι τε καὶ τιτρώσκειν εἰδότι τοὺς ἀνθισταμένους. Ταύτας οὖν ὁμοῦ συνελθούσας, τὰς μὲν ἐκ τῆς τῶν εἰδωλο λατρῶν χώρας, τὰς δὲ ἀπὸ τῆς τῶν κατευθυνόντων γῆς (κατευθύνοντες γὰρ οἱ ᾿Ασσύριοι ερμηνεύον ται), κελεύσει ὥσπερ σύρισμά τι τοῦ Κυρίου καὶ θεοῦ τῶν ὅλων τῆς Ἰουδαίας ἁπάσης ἐπικρατήσειν διὰ τὴν εἰς Χριστὸν ἀπιστίαν αὐτῶν, ἐν τῇ ἡμέρα τοῦ Ἐμμανουήλ, φησί. Σημαίνει δὲ διὰ τούτων ἔθνη ἀλλόφυλα και στρατιωτικὰ οἰκήσειν τὴν Ἱερουσαλήμ καὶ τὴν Ἰουδαίαν γῆν· ὅπερ καὶ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν λευ- κοτέροις ὀνόμασιν ἐθέσπιζεν, εἰπὼν, ο Καὶ Ἱερου- σαλὴμ ἔσται πατουμένη ὑπὸ ἐθνῶν·, ὅ καὶ τέλους ἔτυχε, μετ' οὐ πολὺν χρόνον τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν φωνῶν, Ρωμαίων τὴν πόλιν ἑλόντων, ἀλλοφύλους το ἄνδρας αὐτόθι κατοικισάντων καὶ ἐπὶ τοῦ τόπου καταστησάντων. Πάλιν δὲ ὁ αὐτὸς Κύριος ξυρήσειν λέ γεται ἐν τῷ τοῦ βασιλέως Ασσυρίων ξυρῷ, ἤτοι τῇ κολαστικῇ δυνάμει τοῦ ἄρχοντος τοῦ αἰῶνος τούτου, τὴν κεφαλὴν, καὶ τοὺς πόδας, καὶ τὴν πώγωνα, οὐκ ἄλλου τινὸς ἢ αὖθις τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, τοῦτ' ἔστι τὸν κόσμον αὐτῶν καὶ τὴν δόξαν περιελεῖν διὰ τῆς τῶν καθόλου ἐπικρατούντων ἀρχῆς. Ῥωμαίους δὲ εἶ και τούτους αινίττεται. Διὰ γὰρ τοῦ τῶν ᾿Ασσυρίων η DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. Post hæc autem, quænam et quot futura esse di- cantur, vel bona, vel mala in die illa, hoc est, quo tempore adveniet Emmanuel, hinc jam considere- mus : • Sibilabit, inquit, Dominus muscis, quae dominantur in parte fluminis Ægypti, et api quæ est in terra Assyriorum, et venient, et quiescent in convallibus regionis, et in foraminibus petrarum, et in speluncis, et in omnni scissura, et in omni li- gno. In die illa radet Dominus in novacula magna, quæ mercede conducta est, ultra fluvium regis As- syriorum, caput et pilos pedum, et barbam auferet, et erit in die illa, nutriet homo juvencam boum et duas oves, et erit ex eo quod plurimum faciet lac, comedet butyrum: quoniam butyrum et mel comedet omnis qui relictus fuerit in terra, et erit in die illa, omnis locus ubicunque fuerin mille vites pro mille siclis, in terram incultamerun!, et in spinam, cum sagitta et arcu ingredientur illuc, quonian terra inculta et spina erit omnis terra, et omnis mons qui aratur, arabitur. Non accedet illuc terror, erit enim a terra inculta et spina in pascua ovis, et in conculcalionem bovis 4. » Hæc tam multa futura in die Emmanuel, præsens prophetia complexa est, quæ quali contemplatione scrutanda sint, jam experiri tempus est, ipsam interim sen- tentiam dividentes : • Sibilabit, inquit, Dominus muscis in die illa, quæ dominantur in parte flumi- nis Ægypti, et api quæ est in terra Assyriorum, › ubi virorum prius simulacra adorantium animas, aut etiam quasdam et immundas et infestas pote- states, muscas arbitror nominari, et muscas Ægy- pliacas, quæ sacrificiis et cruoribus simulacro- rum gaudent. Apis vero est animal aculeo arma- tum, et quod regnandi, ac sub rege degendi, bel, laudique scientiam habet, et ulcisci ac vulnerare adversantes idoneum est. Hasce igitur in locum unum convenientes, alias quidem de regione eo- rum qui simulacra adorant, alias vero de terra gu- bernautium (Assyrii enim ex interpretatione nomi- nis gubernantes intelliguntur), jussu et quasi sibila- tione Domini et Dei rerum omnium, Judææ univer sæ imperaturas, propter ipsius in Christum incre- dulitatem ait, in die Emmanuel. His autem verbis signidical gentes externas et militares, habitaturas Jerusalem et Judæain terram. Quod quidem ipsum ts Isa. vir, 18-25. evidentioribus verbis Salvator noster cecinit, ubi ait : ‹ Et Jerusalem conculcabitur a gentibus, › quod oraculum haud ita multo post illas Salvatoris no- stri voces exitum invenit, Romanis ipsam urbem expugnantibus, illicque diversi generis viros collo- cantibus et in loco statuentibus. Rursus idem Do- minus abrasurus dicitur in regis Assyriorum no- vacula, hoc est, castigatoria vi principis sæculi hu- jus, caput et pedes et barbam, non alterius cujus- piam quam rursus Judaicæ gentis, hoc est, ornamentum et gloriam ablaturus per eorum, qui universo imperant, principatum. Hos autem non alios quam Romanus esse innuit. Nomine enim As- by Google Digitized by
PG 22:515εἰ μὲν γὰρ μετὰ τὴν παρουσίαν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, αὐτοῦ δὴ Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ, μὴ πέπαυτο βασιλευομένη ἡ τῶν Δαμασκηνῶν ἀρχὴ καὶ τῶν Ἰουδαίων, καὶ εἰ μὴ ἐν ὄψεσιν ἡμῖν αὐτοῖς [μὴ] θεωρεῖται καταλελειμμένη ὑπ’ αὐτῶν ἡ γῆ καὶ ὑπὸ ἐθνῶν ἀλλοφύλων καὶ εἰδωλολατρῶν κατοικουμένη, καὶ πρὸς τούτοις εἰ μὴ γέγονεν «εἰς χέρσον καὶ ἄκανθαν» πᾶσα ἡ πάλαι σεμνοτάτη αὐτοῦ δὴ τοῦ ἱεροῦ αὐτῶν ἁγιάσματος χώρα, καὶ εἰ μὴ εἰδωλολάτραι ἀκάθαρτοι ἄνδρες οἵ τε πολέμιοι αὐτῶν «μετὰ βέλους καὶ τοξεύματος» ἐπελθόντες, ὑπ’ αὐτοῦ γε τοῦ κυρίου παρορμηθέντες, ἐκ τῆς ἀλλοδαπῆς ἐληλύθασιν ἀνεπαύσαντό τε ἐν ταῖς χώραις αὐτῶν, πάντα τόπον καὶ πάσας τὰς πόλεις αὐτῶν ἰδιοποιησάμενοι, καὶ ἔμπαλιν, εἰ μὴ ἀπὸ χέρσου καὶ ἀκάνθης τῆς πρὶν ἀγεωργίας διὰ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν διδασκαλίας μεταβαλόντα πάντα τὰ εἰς αὐτὸν πεπιστευκότα ἔθνη τὴν εὐσεβῆ καὶ κατὰ θεὸν λογικὴν ἀπείληφεν καρποφορίαν, καὶ ἐπὶ τούτοις, εἰ μὴ ὀφθαλμοῖς τὸν Χριστὸν ἰδόντες οὐκ ἐπίστευσαν, καὶ διδάσκοντος ἀκούσαντες εἰ μὴ παρήκουσαν, καὶ εἰ μὴ τὰ λοιπὰ τῆς προφητείας ἐναργέστατα τέλους τυχόντα ἀπὸ τῶν χρόνων Ἰησοῦ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν δείκνυται, οὐκ ἂν εἴη αὐτὸς ὁ προφητευόμενος.
τανείας,) ο Θρέψει, ο φησίν, ο ἄνθρωπος δάμαλιν Α βοῶν, καὶ δύο πρόβατα· καὶ ἔσται, ἀπὸ τοῦ πλεῖστον ποιεῖν γάλα, βούτυρον καὶ μέλι φάγεται πᾶς ὁ κατα- λειφθεὶς ἐπὶ τῆς γῆς. » Δι' ὧν φαίη ἄν τις ἤτοι λιμόν αἰνίττεσθαι, καὶ πτωχείαν ὑπερβάλλουσαν τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ, μὴ εὐποροῦντος μὲν τῆς ἀπὸ σίτου κατὰ φύσιν τροφῆς, μηδὲ γῆν ἀροῦντος, καὶ σπεί- ροντος, καὶ θερίζοντος, μηδὲ ποίμνας προβάτων, μηδὲ βοῶν ἀγέλας κεκτημένου, ἐχομένου δὲ δύο προ Κάτων καὶ δαμάλεως μιᾶς, τὸ τούτων γάλα ποριζο μένου. Η ἄλλως τροπολογῶν, τὸν μὲν καταλειφθέντα ἐπὶ τῆς γῆς αἰνίττεσθαι φαίη ἂν τὸν τῶν ἐκ περιτο μῆς εἰς τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν πεπιστευκότων ἀποστόλων τε καὶ εὐαγγελιστῶν χορόν· ὧν ἕκαστος, λείμμα κατ' ἐκλογὴν χάριτος γεγονώς, καὶ διὰ τοῦτο ὁ καταλειφθεὶς ἐπὶ τῆς γῆς ὠνομασμένος, θρέψειν λέγεται δάμαλιν βοῶν, καὶ δύο πρόβατα, τρία καθ' ἑκάστην Εκκλησίαν τάγματα, ἓν μὲν τὸ τῶν ἡγουμέ νων, δύο δὲ τὰ τῶν ὑποβεβηκότων, τοῦ τῆς Ἐκκλη σίας τοῦ Χριστοῦ λαοῦ εἰς δύο τάγματα διῃρημένου, :ἴς τε τὸ τῶν πιστῶν, καὶ τῶν μηδέπω τῆς διὰ λου- τροῦ παλιγγενεσίας ἠξιωμένων, οἷς καί φησιν ὁ θεῖος Απόστολος· «Γάλα ὑμᾶς ἐπότισα, οὐ βρῶμα. » Τούς δὲ ἐν ἤδη τελειοτέρα καθεστῶτας ἕξει, δάμαλιν βοῶν εἰκότως ἀποκαλεῖ, γεννήματα τελειοτέρων βοῶν τυγχάνοντας, οἷος αὐτὸς ἦν ὁ ᾿Απόστολος, περὶ ἑαυ τοῦ καὶ τῶν παραπλησίως αὐτῷ καμνόντων λέγων· · Μὴ τῶν βοῶν μέλει τῷ θεῷ ; ν ἢ δι᾽ ἡμᾶς πάντως λέγει; Εἴη δὲ ἂν καὶ πᾶν τὸ τάγμα τῶν τῆς Ἐκκλη- σίας προεστώτων, ἀροῦν τε καὶ γεωργεῖν τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχὰς ἐγκεχειρισμένων, δάμαλις ώνομα- σμένη βοῶν, γεννήματα τυγχάνουσα τῶν ἀποστολικῶν τρόπων τε καὶ μαθημάτων, οἳ καὶ εἰς τοσοῦτον ἀρετῆς ἐπιδώσειν λέγονται, ὡς ἐκ πολυγονίας τοσοῦτον προβάλο λεσθαι γόνιμον καὶ λογικὸν ταῖς εἰσαγωγικαῖς διδασκα λίαις γάλα, ὡς καὶ ἑτέρους μυρίους τρέφεσθαι ἐξ αὐτῶν. Τούτων δὲ περὶ τῶν καταλειφθέντων ἐπὶ τῆς γῆς γε νησομένων, ἕτερόν τι συμβήσεσθαι ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκεί- νῇ, (δῆλον δὲ ὅτι ἐν τῷ χρόνῳ τῆς τοῦ Ἐμμανουὴλ παρουσίας,) προαναφωνεῖ. Τί δὲ τοῦτο ; « Πᾶς τόπος, ο φησί, κ τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ, ἐφ᾽ οὗ ἦσαν χίλιαι ἄμπελοι χιλίων σίκλων, εἰς χέρσον ἔσονται καὶ εἰς ἄκανθαν. Μετὰ γὰρ βέλους καὶ τοξεύματος εἰσελεύ σονται ἐκεῖ (δῆλον δ' ὅτι οἱ πολέμιοι), ὅτι χέρσος και ἄκανθα ἔσται πᾶσα ἡ γῆ. Ὁ Καὶ θέα γε ὅσα ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Ἐμμανουήλ, λέγω δὲ ἐν τῷ τῆς ἀνα- τολῆς καιρῷ λογικοῦ φωτός, τοῦ διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εἰς πάντας ἀνθρώπους ἐπιλάμψαντος, περὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἔσεσθα: ὁ λόγος θεσπίζει, δυνάμεις τε ἀκαθάρτους, καὶ πολεμικὰς τὰς πάλαι ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐνεργούσας ἔν τε Αἰγύπτῳ καὶ τῇ χώρα τῶν Ασσυρίων· &ς τοῦ Κυρίου συρίσαντος, καὶ ὡσπερεί παρορμήσαντος, καὶ παρακελευσαμένου αὐταῖς, τῇ χώρα φησὶν αὐτῶν ἐπελεύσεσθαι, διὰ τὸ τοιούτων ἀξίαν γεγονέναι· καὶ ἀναπαύσεσθαι τὰς εἰρημένας δυνάμεις φησὶν ἐν φάραγξι, καὶ ἐν τρώγλαις πετρών, εἰς τε τὰ σπήλαια, καὶ εἰς πᾶσαν ραγάδα αὐτῶν, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. nuel, quæ est dies adventus Christi, Nutriet, in- B *I Cor. II, 2. *7 Cor. ix, 9. quit, ‹ homo juvencam boum, et duas oves, et erit, ex eo quod plurimum faciet lac, butyrum et mel comedet, omnis qui relictus fuerit in terra. » In quibus verbis sane dixerit aliquis, Judaici populi famem paupertatemque immensam significari, quippe qui neque triticeo naturalique cibo sit abun daturus, ex eo quod neque terram arabit, neque seminabit, neque metet, neque greges ovium, neque boum armenta possessurus, sed habiturus duas oves et juvencam unam, quibus lac sibiipsi suppe- ditet : aut aliter, figurate loquens, eum qui in terra relictus sit, significare dixerit ex Judæis qui in Sal- vatorem ac Dominum nostrum crediderint, aposto- lorum atque evangelistarum chorum, e quibus unusquisque, cum secundum electionem gratiæ re- lictus sit, et ob id, relictus in terra nominatus, ju- vencam boum et duas oves dicitur nutriturus, ter- nos videlicet per singulas Ecclesias ordines, unum quidem eorum qui præsint, duos autem eorum qui subjecti sint, cum Ecclesiæ Christi populus in duos ordines sit divisus, in eorum qui credunt, et corum qui nondum ad lavacri regenerationem assumpti sint, ad quos etiam divinus Apostolus ait : « Lac vobis potum dedi, non escam *. » Eos vero qui jam tum in habitu perfectiore constiterint, juvencam boum merito appellat, quippe qui perfectiorum boum fetus sint, cujusmodi ipse fuit Apostolus, qui de seipso atque iis qui simili modo ut ipse laborant, ita ait : • Nunquid de bobus cura est Deo? an propter nos omnino dicit ? » erit autem omnis quoque ordo eorum qui Ecclesiæ præsunt, quibus- que arandi et colendi animas hominum cura man- data est, juvencæ boum nomine significatus, quippe qui apostolicorum rituum ac præceptorum fetus exsistat, quique etiam in virtute usque adeo incre- mentum accepturus dicitur, ut ex fetus multiplici- tate, tantum genitalis rationalisque lactis introdu- ctoriis doctrinis sit suffecturus, ut ex eo innume- rabiles alii nutriendi sint. Porro cum hæc iis qui in terra relicti fuerint, futura tum essent, aliud quid- dam in die illa, tempore videlicet adventus Einma- nuel, eventurum prædicit. Quod autem hoc? « Om- nis, inquit, e locus Judaici populi, in quo erant mille vites pro mille siclis, in terram incultam erit, et in spinam. Nam cum sagitta et arcu ingredientur illuc (constat vero hoc dici de hostibus), quoniam terra inculta et spina erit omnis terra. » Et sane specta quam multa in die Emmanuel, dico autem quo tempore rationale lumen est oriturum, quod per Salvatorem nostrum in omnes homines emica- bit, Judaicæ genti eventura oraculum canal. Im. mundas enim atque hostiles potestates, quæ quon- dam inter gentes efficaciam suam exercebant et in Ægypto, et in regione Assyriorum, Domino sibi- Jante et quasi impellente atque adhortante eas, re- gionem ipsorum invasuras ait, propterea quod ta- C D
εἰ δὲ καὶ τυφλῷ, φασί, δῆλα, τὰ τῶν λόγων ἀποτελέσματα οὐκ ἄλλοτε ἢ ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ πεπληρωμένα, τί χρὴ λοιπὸν καὶ περὶ τῆς ἐκ παρθένου γενέσεως αὐτοῦ ἀμφιβόλως ἔχειν, οὐχὶ δὲ εὐγνώμονι λογισμῷ ἀπὸ τῶν εἰσέτι νῦν ὁρωμένων καὶ τὴν καταρχὴν τῶν πραγμάτων πιστοῦσθαι; ὁρώμενα δὲ εἰσέτι νῦν τίνα ἂν εἴη ἀλλ’ ἢ ἡ Ἰουδαίων εἰς αὐτὸν ἀπιστία, ἐναργῶς κατὰ τὸν χρησμὸν πληρουμένη τὸν φάσκοντα «ἀκοῇ ἀκούσετε καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέψετε καὶ οὐ μὴ ἴδητε· ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου», καὶ ἡ πολιορκία τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τοῦ πάλαι αὐτῶν ἁγιάσματος ἡ παντελὴς ἐρήμωσις, τῶν τε ἀλλοφύλων ἐθνῶν ἐπὶ τῆς χώρας αὐτῶν κατοίκησις μετὰ κέντρων αὐτοὺς τοῦτ’ ἔστι μετὰ σκληρῶν ἐπιταγμάτων καταδουλουμένων (τοῦτο γὰρ ἐδήλου τῶν μυιῶν καὶ τῶν μελιττῶν τὰ παραδείγματα), καὶ ἐπὶ πᾶσιν ἡ τῶν ἐθνῶν ἀπὸ τῆς προτέρας ἐρημίας εἰς τὴν κατὰ θεὸν γεωργίαν μεταβολή; ταῦτα δὴ οὖν ὀφθαλμοῖς ὁρώμενα τίς οὐκ ἂν ἐκπλαγείη θαυμάσας;
τανείας,) ο Θρέψει, ο φησίν, ο ἄνθρωπος δάμαλιν Α βοῶν, καὶ δύο πρόβατα· καὶ ἔσται, ἀπὸ τοῦ πλεῖστον ποιεῖν γάλα, βούτυρον καὶ μέλι φάγεται πᾶς ὁ κατα- λειφθεὶς ἐπὶ τῆς γῆς. » Δι' ὧν φαίη ἄν τις ἤτοι λιμόν αἰνίττεσθαι, καὶ πτωχείαν ὑπερβάλλουσαν τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ, μὴ εὐποροῦντος μὲν τῆς ἀπὸ σίτου κατὰ φύσιν τροφῆς, μηδὲ γῆν ἀροῦντος, καὶ σπεί- ροντος, καὶ θερίζοντος, μηδὲ ποίμνας προβάτων, μηδὲ βοῶν ἀγέλας κεκτημένου, ἐχομένου δὲ δύο προ Κάτων καὶ δαμάλεως μιᾶς, τὸ τούτων γάλα ποριζο μένου. Η ἄλλως τροπολογῶν, τὸν μὲν καταλειφθέντα ἐπὶ τῆς γῆς αἰνίττεσθαι φαίη ἂν τὸν τῶν ἐκ περιτο μῆς εἰς τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν πεπιστευκότων ἀποστόλων τε καὶ εὐαγγελιστῶν χορόν· ὧν ἕκαστος, λείμμα κατ' ἐκλογὴν χάριτος γεγονώς, καὶ διὰ τοῦτο ὁ καταλειφθεὶς ἐπὶ τῆς γῆς ὠνομασμένος, θρέψειν λέγεται δάμαλιν βοῶν, καὶ δύο πρόβατα, τρία καθ' ἑκάστην Εκκλησίαν τάγματα, ἓν μὲν τὸ τῶν ἡγουμέ νων, δύο δὲ τὰ τῶν ὑποβεβηκότων, τοῦ τῆς Ἐκκλη σίας τοῦ Χριστοῦ λαοῦ εἰς δύο τάγματα διῃρημένου, :ἴς τε τὸ τῶν πιστῶν, καὶ τῶν μηδέπω τῆς διὰ λου- τροῦ παλιγγενεσίας ἠξιωμένων, οἷς καί φησιν ὁ θεῖος Απόστολος· «Γάλα ὑμᾶς ἐπότισα, οὐ βρῶμα. » Τούς δὲ ἐν ἤδη τελειοτέρα καθεστῶτας ἕξει, δάμαλιν βοῶν εἰκότως ἀποκαλεῖ, γεννήματα τελειοτέρων βοῶν τυγχάνοντας, οἷος αὐτὸς ἦν ὁ ᾿Απόστολος, περὶ ἑαυ τοῦ καὶ τῶν παραπλησίως αὐτῷ καμνόντων λέγων· · Μὴ τῶν βοῶν μέλει τῷ θεῷ ; ν ἢ δι᾽ ἡμᾶς πάντως λέγει; Εἴη δὲ ἂν καὶ πᾶν τὸ τάγμα τῶν τῆς Ἐκκλη- σίας προεστώτων, ἀροῦν τε καὶ γεωργεῖν τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχὰς ἐγκεχειρισμένων, δάμαλις ώνομα- σμένη βοῶν, γεννήματα τυγχάνουσα τῶν ἀποστολικῶν τρόπων τε καὶ μαθημάτων, οἳ καὶ εἰς τοσοῦτον ἀρετῆς ἐπιδώσειν λέγονται, ὡς ἐκ πολυγονίας τοσοῦτον προβάλο λεσθαι γόνιμον καὶ λογικὸν ταῖς εἰσαγωγικαῖς διδασκα λίαις γάλα, ὡς καὶ ἑτέρους μυρίους τρέφεσθαι ἐξ αὐτῶν. Τούτων δὲ περὶ τῶν καταλειφθέντων ἐπὶ τῆς γῆς γε νησομένων, ἕτερόν τι συμβήσεσθαι ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκεί- νῇ, (δῆλον δὲ ὅτι ἐν τῷ χρόνῳ τῆς τοῦ Ἐμμανουὴλ παρουσίας,) προαναφωνεῖ. Τί δὲ τοῦτο ; « Πᾶς τόπος, ο φησί, κ τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ, ἐφ᾽ οὗ ἦσαν χίλιαι ἄμπελοι χιλίων σίκλων, εἰς χέρσον ἔσονται καὶ εἰς ἄκανθαν. Μετὰ γὰρ βέλους καὶ τοξεύματος εἰσελεύ σονται ἐκεῖ (δῆλον δ' ὅτι οἱ πολέμιοι), ὅτι χέρσος και ἄκανθα ἔσται πᾶσα ἡ γῆ. Ὁ Καὶ θέα γε ὅσα ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Ἐμμανουήλ, λέγω δὲ ἐν τῷ τῆς ἀνα- τολῆς καιρῷ λογικοῦ φωτός, τοῦ διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εἰς πάντας ἀνθρώπους ἐπιλάμψαντος, περὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἔσεσθα: ὁ λόγος θεσπίζει, δυνάμεις τε ἀκαθάρτους, καὶ πολεμικὰς τὰς πάλαι ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐνεργούσας ἔν τε Αἰγύπτῳ καὶ τῇ χώρα τῶν Ασσυρίων· &ς τοῦ Κυρίου συρίσαντος, καὶ ὡσπερεί παρορμήσαντος, καὶ παρακελευσαμένου αὐταῖς, τῇ χώρα φησὶν αὐτῶν ἐπελεύσεσθαι, διὰ τὸ τοιούτων ἀξίαν γεγονέναι· καὶ ἀναπαύσεσθαι τὰς εἰρημένας δυνάμεις φησὶν ἐν φάραγξι, καὶ ἐν τρώγλαις πετρών, εἰς τε τὰ σπήλαια, καὶ εἰς πᾶσαν ραγάδα αὐτῶν, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. nuel, quæ est dies adventus Christi, Nutriet, in- B *I Cor. II, 2. *7 Cor. ix, 9. quit, ‹ homo juvencam boum, et duas oves, et erit, ex eo quod plurimum faciet lac, butyrum et mel comedet, omnis qui relictus fuerit in terra. » In quibus verbis sane dixerit aliquis, Judaici populi famem paupertatemque immensam significari, quippe qui neque triticeo naturalique cibo sit abun daturus, ex eo quod neque terram arabit, neque seminabit, neque metet, neque greges ovium, neque boum armenta possessurus, sed habiturus duas oves et juvencam unam, quibus lac sibiipsi suppe- ditet : aut aliter, figurate loquens, eum qui in terra relictus sit, significare dixerit ex Judæis qui in Sal- vatorem ac Dominum nostrum crediderint, aposto- lorum atque evangelistarum chorum, e quibus unusquisque, cum secundum electionem gratiæ re- lictus sit, et ob id, relictus in terra nominatus, ju- vencam boum et duas oves dicitur nutriturus, ter- nos videlicet per singulas Ecclesias ordines, unum quidem eorum qui præsint, duos autem eorum qui subjecti sint, cum Ecclesiæ Christi populus in duos ordines sit divisus, in eorum qui credunt, et corum qui nondum ad lavacri regenerationem assumpti sint, ad quos etiam divinus Apostolus ait : « Lac vobis potum dedi, non escam *. » Eos vero qui jam tum in habitu perfectiore constiterint, juvencam boum merito appellat, quippe qui perfectiorum boum fetus sint, cujusmodi ipse fuit Apostolus, qui de seipso atque iis qui simili modo ut ipse laborant, ita ait : • Nunquid de bobus cura est Deo? an propter nos omnino dicit ? » erit autem omnis quoque ordo eorum qui Ecclesiæ præsunt, quibus- que arandi et colendi animas hominum cura man- data est, juvencæ boum nomine significatus, quippe qui apostolicorum rituum ac præceptorum fetus exsistat, quique etiam in virtute usque adeo incre- mentum accepturus dicitur, ut ex fetus multiplici- tate, tantum genitalis rationalisque lactis introdu- ctoriis doctrinis sit suffecturus, ut ex eo innume- rabiles alii nutriendi sint. Porro cum hæc iis qui in terra relicti fuerint, futura tum essent, aliud quid- dam in die illa, tempore videlicet adventus Einma- nuel, eventurum prædicit. Quod autem hoc? « Om- nis, inquit, e locus Judaici populi, in quo erant mille vites pro mille siclis, in terram incultam erit, et in spinam. Nam cum sagitta et arcu ingredientur illuc (constat vero hoc dici de hostibus), quoniam terra inculta et spina erit omnis terra. » Et sane specta quam multa in die Emmanuel, dico autem quo tempore rationale lumen est oriturum, quod per Salvatorem nostrum in omnes homines emica- bit, Judaicæ genti eventura oraculum canal. Im. mundas enim atque hostiles potestates, quæ quon- dam inter gentes efficaciam suam exercebant et in Ægypto, et in regione Assyriorum, Domino sibi- Jante et quasi impellente atque adhortante eas, re- gionem ipsorum invasuras ait, propterea quod ta- C D
τίς δ’ οὐ θείαν ὡς ἀληθῶς ὁμολογήσειεν ἂν τὴν πρόρρησιν, ἀκούων ἄνωθεν πρὸ χιλίων ὅλων ἐτῶν ἐν βίβλοις ἀποκείμενα ταῦτα καὶ μελετώμενα, οὐ μὴν ἄλλοτε εἰς τέλος ἀχθέντα ἢ μετὰ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν; εἰ δὴ οὖν θαυμάσιος ἡ πρόρρησις, καὶ ἔτι θαυμασιωτέρα καὶ ὑπὲρ πάντα λόγον ἡ τῆς προρρήσεως ἔκβασις, τί δὴ ἀπιστεῖς, εἰ καὶ ἡ πρώτη τοῦ προφητευομένου πάροδος παράδοξον καὶ ὑπὲρ πᾶσαν ἀνθρώπου φύσιν τὴν τῆς γενέσεως καταβολὴν εἴληχεν, ὁπότε καὶ ἡ τῶν λοιπῶν θαυμάτων ἐναργὴς ὄψις, οὐχ ἥττων οὖσα, ἐπὶ τῆς γενέσεως αὐτοῦ βιάζεται καὶ τὴν τῶν ἄλλων τῶν κατ’ αὐτὸν πραχθέντων ἀποδέχεσθαι μαρτυρίαν; Ἀλλὰ γὰρ τούτοις ἑξῆς, μετὰ τὸ «εἰς βόσκημα προβάτου καὶ καταπάτημα βοός», συνῆπται δευτέρα τις πρόρρησις συγγενὴς τῇ προτεθειμένῃ, ἀρχομένη ἀπὸ τοῦ «καὶ εἶπεν κύριος πρός με, λάβε σεαυτῷ τόμον», ἣν καὶ αὐτὴν ἐκθέμενοι φέρε διασκοπήσωμεν. [β.] Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. «Καὶ εἶπεν κύριος πρός με, λάβε σεαυτῷ τόμον καινοῦ μεγάλου, καὶ γράψον εἰς αὐτὸν γραφίδι ἀνθρώπου τοῦ ὀξέως προνομὴν ποιῆσαι σκύλων· πάρεστιν γάρ·
τανείας,) ο Θρέψει, ο φησίν, ο ἄνθρωπος δάμαλιν Α βοῶν, καὶ δύο πρόβατα· καὶ ἔσται, ἀπὸ τοῦ πλεῖστον ποιεῖν γάλα, βούτυρον καὶ μέλι φάγεται πᾶς ὁ κατα- λειφθεὶς ἐπὶ τῆς γῆς. » Δι' ὧν φαίη ἄν τις ἤτοι λιμόν αἰνίττεσθαι, καὶ πτωχείαν ὑπερβάλλουσαν τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ, μὴ εὐποροῦντος μὲν τῆς ἀπὸ σίτου κατὰ φύσιν τροφῆς, μηδὲ γῆν ἀροῦντος, καὶ σπεί- ροντος, καὶ θερίζοντος, μηδὲ ποίμνας προβάτων, μηδὲ βοῶν ἀγέλας κεκτημένου, ἐχομένου δὲ δύο προ Κάτων καὶ δαμάλεως μιᾶς, τὸ τούτων γάλα ποριζο μένου. Η ἄλλως τροπολογῶν, τὸν μὲν καταλειφθέντα ἐπὶ τῆς γῆς αἰνίττεσθαι φαίη ἂν τὸν τῶν ἐκ περιτο μῆς εἰς τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν πεπιστευκότων ἀποστόλων τε καὶ εὐαγγελιστῶν χορόν· ὧν ἕκαστος, λείμμα κατ' ἐκλογὴν χάριτος γεγονώς, καὶ διὰ τοῦτο ὁ καταλειφθεὶς ἐπὶ τῆς γῆς ὠνομασμένος, θρέψειν λέγεται δάμαλιν βοῶν, καὶ δύο πρόβατα, τρία καθ' ἑκάστην Εκκλησίαν τάγματα, ἓν μὲν τὸ τῶν ἡγουμέ νων, δύο δὲ τὰ τῶν ὑποβεβηκότων, τοῦ τῆς Ἐκκλη σίας τοῦ Χριστοῦ λαοῦ εἰς δύο τάγματα διῃρημένου, :ἴς τε τὸ τῶν πιστῶν, καὶ τῶν μηδέπω τῆς διὰ λου- τροῦ παλιγγενεσίας ἠξιωμένων, οἷς καί φησιν ὁ θεῖος Απόστολος· «Γάλα ὑμᾶς ἐπότισα, οὐ βρῶμα. » Τούς δὲ ἐν ἤδη τελειοτέρα καθεστῶτας ἕξει, δάμαλιν βοῶν εἰκότως ἀποκαλεῖ, γεννήματα τελειοτέρων βοῶν τυγχάνοντας, οἷος αὐτὸς ἦν ὁ ᾿Απόστολος, περὶ ἑαυ τοῦ καὶ τῶν παραπλησίως αὐτῷ καμνόντων λέγων· · Μὴ τῶν βοῶν μέλει τῷ θεῷ ; ν ἢ δι᾽ ἡμᾶς πάντως λέγει; Εἴη δὲ ἂν καὶ πᾶν τὸ τάγμα τῶν τῆς Ἐκκλη- σίας προεστώτων, ἀροῦν τε καὶ γεωργεῖν τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχὰς ἐγκεχειρισμένων, δάμαλις ώνομα- σμένη βοῶν, γεννήματα τυγχάνουσα τῶν ἀποστολικῶν τρόπων τε καὶ μαθημάτων, οἳ καὶ εἰς τοσοῦτον ἀρετῆς ἐπιδώσειν λέγονται, ὡς ἐκ πολυγονίας τοσοῦτον προβάλο λεσθαι γόνιμον καὶ λογικὸν ταῖς εἰσαγωγικαῖς διδασκα λίαις γάλα, ὡς καὶ ἑτέρους μυρίους τρέφεσθαι ἐξ αὐτῶν. Τούτων δὲ περὶ τῶν καταλειφθέντων ἐπὶ τῆς γῆς γε νησομένων, ἕτερόν τι συμβήσεσθαι ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκεί- νῇ, (δῆλον δὲ ὅτι ἐν τῷ χρόνῳ τῆς τοῦ Ἐμμανουὴλ παρουσίας,) προαναφωνεῖ. Τί δὲ τοῦτο ; « Πᾶς τόπος, ο φησί, κ τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ, ἐφ᾽ οὗ ἦσαν χίλιαι ἄμπελοι χιλίων σίκλων, εἰς χέρσον ἔσονται καὶ εἰς ἄκανθαν. Μετὰ γὰρ βέλους καὶ τοξεύματος εἰσελεύ σονται ἐκεῖ (δῆλον δ' ὅτι οἱ πολέμιοι), ὅτι χέρσος και ἄκανθα ἔσται πᾶσα ἡ γῆ. Ὁ Καὶ θέα γε ὅσα ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Ἐμμανουήλ, λέγω δὲ ἐν τῷ τῆς ἀνα- τολῆς καιρῷ λογικοῦ φωτός, τοῦ διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εἰς πάντας ἀνθρώπους ἐπιλάμψαντος, περὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἔσεσθα: ὁ λόγος θεσπίζει, δυνάμεις τε ἀκαθάρτους, καὶ πολεμικὰς τὰς πάλαι ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐνεργούσας ἔν τε Αἰγύπτῳ καὶ τῇ χώρα τῶν Ασσυρίων· &ς τοῦ Κυρίου συρίσαντος, καὶ ὡσπερεί παρορμήσαντος, καὶ παρακελευσαμένου αὐταῖς, τῇ χώρα φησὶν αὐτῶν ἐπελεύσεσθαι, διὰ τὸ τοιούτων ἀξίαν γεγονέναι· καὶ ἀναπαύσεσθαι τὰς εἰρημένας δυνάμεις φησὶν ἐν φάραγξι, καὶ ἐν τρώγλαις πετρών, εἰς τε τὰ σπήλαια, καὶ εἰς πᾶσαν ραγάδα αὐτῶν, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. nuel, quæ est dies adventus Christi, Nutriet, in- B *I Cor. II, 2. *7 Cor. ix, 9. quit, ‹ homo juvencam boum, et duas oves, et erit, ex eo quod plurimum faciet lac, butyrum et mel comedet, omnis qui relictus fuerit in terra. » In quibus verbis sane dixerit aliquis, Judaici populi famem paupertatemque immensam significari, quippe qui neque triticeo naturalique cibo sit abun daturus, ex eo quod neque terram arabit, neque seminabit, neque metet, neque greges ovium, neque boum armenta possessurus, sed habiturus duas oves et juvencam unam, quibus lac sibiipsi suppe- ditet : aut aliter, figurate loquens, eum qui in terra relictus sit, significare dixerit ex Judæis qui in Sal- vatorem ac Dominum nostrum crediderint, aposto- lorum atque evangelistarum chorum, e quibus unusquisque, cum secundum electionem gratiæ re- lictus sit, et ob id, relictus in terra nominatus, ju- vencam boum et duas oves dicitur nutriturus, ter- nos videlicet per singulas Ecclesias ordines, unum quidem eorum qui præsint, duos autem eorum qui subjecti sint, cum Ecclesiæ Christi populus in duos ordines sit divisus, in eorum qui credunt, et corum qui nondum ad lavacri regenerationem assumpti sint, ad quos etiam divinus Apostolus ait : « Lac vobis potum dedi, non escam *. » Eos vero qui jam tum in habitu perfectiore constiterint, juvencam boum merito appellat, quippe qui perfectiorum boum fetus sint, cujusmodi ipse fuit Apostolus, qui de seipso atque iis qui simili modo ut ipse laborant, ita ait : • Nunquid de bobus cura est Deo? an propter nos omnino dicit ? » erit autem omnis quoque ordo eorum qui Ecclesiæ præsunt, quibus- que arandi et colendi animas hominum cura man- data est, juvencæ boum nomine significatus, quippe qui apostolicorum rituum ac præceptorum fetus exsistat, quique etiam in virtute usque adeo incre- mentum accepturus dicitur, ut ex fetus multiplici- tate, tantum genitalis rationalisque lactis introdu- ctoriis doctrinis sit suffecturus, ut ex eo innume- rabiles alii nutriendi sint. Porro cum hæc iis qui in terra relicti fuerint, futura tum essent, aliud quid- dam in die illa, tempore videlicet adventus Einma- nuel, eventurum prædicit. Quod autem hoc? « Om- nis, inquit, e locus Judaici populi, in quo erant mille vites pro mille siclis, in terram incultam erit, et in spinam. Nam cum sagitta et arcu ingredientur illuc (constat vero hoc dici de hostibus), quoniam terra inculta et spina erit omnis terra. » Et sane specta quam multa in die Emmanuel, dico autem quo tempore rationale lumen est oriturum, quod per Salvatorem nostrum in omnes homines emica- bit, Judaicæ genti eventura oraculum canal. Im. mundas enim atque hostiles potestates, quæ quon- dam inter gentes efficaciam suam exercebant et in Ægypto, et in regione Assyriorum, Domino sibi- Jante et quasi impellente atque adhortante eas, re- gionem ipsorum invasuras ait, propterea quod ta- C D
PG 22:517καὶ μάρτυράς μοι ποίησον πιστοὺς ἀνθρώπους, τὸν Οὐρίαν τὸν ἱερέα καὶ Ζαχαρίαν υἱὸν Βαραχίου. καὶ προσῆλθον πρὸς τὴν προφῆτιν, καὶ ἐν γαστρὶ ἔλαβεν καὶ ἔτεκεν υἱόν. καὶ εἶπεν κύριός μοι, κάλεσον τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ταχέως σκύλευσον, ὀξέως προνόμευσον· διότι πρὶν ἢ γνῶναι τὸ παιδίον καλεῖν πατέρα ἢ μητέρα, λήψεται δύναμιν Δαμασκοῦ καὶ τὰ σκῦλα Σαμαρείας ἔναντι βασιλέως Ἀσσυρίων.» Ἔχεται τῆς προτεταγμένης καὶ ἡ παροῦσα προφητεία. ἡ γὰρ ἐκεῖσε παρθένος, ἡ τὸν μεθ’ ἡμῶν θεὸν τίκτειν λεγομένη, προφῆτις ἐπὶ τοῦ παρόντος ὠνόμασται. ζητουμένου δέ, πόθεν ἄρα συλλήψεται ἀπειρόγαμος οὖσα, τοῦτο νῦν ὁ λόγος διδάσκει· «καὶ προσῆλθον», λέγων, «πρὸς τὴν προφῆτιν, καὶ ἐν γαστρὶ ἔλαβεν καὶ ἔτεκεν υἱόν», ἀκουστέον δὲ ταῦτα ὡς ἐξ ἁγίου πνεύματος, ὑφ’ οὗ θεοφορούμενος ὁ προφήτης ἐθέσπιζεν. αὐτὸ δὴ οὖν τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον προσεληλυθέναι ὁμολογεῖ τῇ προφήτιδι, ὃ καὶ σαφῶς πεπλήρωται ἐπὶ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ γενέσεως, ὅτε «ἀπεστάλη ἄγγελος Γαβριὴλ ὑπὸ τοῦ θεοῦ εἰς πόλιν τῆς Γαλιλαίας, ᾗ ὄνομα Ναζαρέθ, πρὸς παρθένον μεμνηστευμένην ἀνδρί, ᾧ ὄνομα Ἰωσήφ, ἐξ οἴκου καὶ πατριᾶς Δαβίδ». ᾗ καὶ «εἶπεν·
Α κατὰ μὲν διάνοιαν, ἐν ταῖς ψυχαῖς αὐτῶν, καὶ ἐν ταῖς τοῦ σώματος αἰσθήσεσι, τοῖς τε λογισμοῖς καὶ ταῖς διεῤῥωγυίαις αὐτῶν διανοίαις· κατὰ δὲ τὴν πρό χειρον λέξιν, καθ' ὅλης αὐτῶν τῆς χώρας. Ο καὶ τίς οὐκ ἂν ἀποθαυμάσειεν, ὀφθαλμοῖς ὁρῶν τοὺς πολε μίους αὐτῶν πάντα τόπον τῆς Ἰουδαίας κατειληφό τας, καὶ τούς γε αλλοφύλους καὶ εἰδωλολάτρας ἀν θρώπους ἐν πάσαις αὐτῶν πόλεσί τε καὶ χώραις άνα- πεπαυμένους ; Οὐ ταῦτα δὲ ἄρα μόνα διαθήσειν φησὶν αὐτοὺς ὁ λόγος, ἀλλὰ ξυρῷ τοῦ νενοημένου ἡμῖν βασι λέως Ασσυρίων τὴν κεφαλὴν αὐτῶν, καὶ τὰς τρίχας τῶν ποδῶν, καὶ τὸν πώγωνα, πάντα δηλαδὴ τὸν πά και περικείμενον αὐτοῖς κόσμον ξυρήσειν. Κατὰ δ τὴν αὐτὴν ἡμέραν, καὶ κατὰ τὸν αὐτὸν χρόνον ἀπει λεῖ ἐν ἐσχάτῃ πενία τοῦ κατὰ Θεὸν πλούτου κατα- μήτε στερεᾶς καὶ πνευματικῆς τροφῆς, ἀγαπᾶν δὲ γάλακτι τρέφεσθαι, τῷ νηπιώδει καὶ εἰσαγωγικῷ λόγῳ. Ετι πρὸς τούτοις καὶ τὰς ἀμπέλους αὐτῶν εἰς χέρσον ἔσεσθαι. ο Ἐπειδὴ γὰρ, ο ὡς ὁ αὐτὸς προφή της φησίν, « ἔμεινεν ὁ γεωργὸς ἅμα καὶ δεσπότης αὐτοῦ, τοῦ ποιῆσαι σταφυλὴν τὸν ἀμπελῶνα· ὁ δὲ ἐποίησεν ἀκάνθας, καὶ οὐ δικαιοσύνην, ἀλλὰ κραυγήν (διὸ καὶ ἀφαιρῶν τὸν φραγμὸν αὐτοῦ, καὶ καθαιρῶν τὸν τοῖχον εἰς χέρσον, καταστήσειν τὸν ἀμπελῶνα μαρτύρεται, καὶ τοῖς ἐχθροῖς παραδώσειν αὐτὸν, οὓς μετὰ βέλους καὶ τοξεύματος εἰσελεύσεσθαί φησιν ἐκεῖ τοὺς τὴν ἐξουσίαν ειληφότας ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, τοῦ παραδόντος αὐτοῖς οὐκ ἀκρίτως, ἀλλ' εὖ μάλα ἐν δίκῃ, ὅτι δὴ χέρσος καὶ ἄκανθα αὐτῶν γέγονε πατα ή γῆ·) διὰ τοῦτο γοῦν ἐπείπερ εἰς χέρσον καὶ ἄκανθαν αὐτοὶ ἑαυτοὺς κατέστησαν, « Εἰσελεύσονται, ο φησίν, • ἐκεῖ μετὰ βέλους καὶ τοξεύματος, οἱ τὴν κατ απ τῶν ἐξουσίαν εἰληφότες. » Β στήσεσθαι αὐτούς, ὡς μὴ ἄρτων λογικῶν εὐτορεῖν, Μὴ θαύμαζε δ' εἰ καὶ ταῦτα συνεσκιασμένως καὶ δι' αἰνιγμάτων ἀποδέδοται. Λέλεκται γοῦν ἤδη πρότε ρον ἡ αἰτία τῆς τοιαύτης οικονομίας τοῦ λόγου, βου ληθέντος ἐπικρύψασθαι τὸν ἔσχατον τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ὄλεθρον, ὡς ἂν φυλάττοιτο παρ' αὐτοῖς ἡ Γραφὴ εἰς ἡμῶν τῶν ἐθνῶν βελτίωσίν τε καὶ ὠφέ λειαν. Εἰ γοῦν ἀναφανδὸν αὐτοῖς μὲν ὄλεθρον, τοῖς δὲ ἔθνεσιν ἀγαθὰ προεκήρυττον αἱ προφητεῖαι, οὐδεὶς ἂν περὶ αὐτὰς ἐσπούδασε τῶν ἐκ περιτομῆς, ἀλλὰ ὡς αὐτοῖς ἐναντίας οὖσας καὶ ἐχθρὰς διέφθειραν ἂν αὐτὰς, καὶ οὐκέθ' ἡμῖν τοῖς ἐξ ἐθνῶν παρῆν ταῖς τῶν προφητῶν περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, καὶ περὶ ἡμῶν αὐτῶν μαρτυρίαις χρήσασθαι. Ἀλλὰ γὰρ τοσούτων ἐν τῇ τοῦ Ἐμμανουὴλ ἡμέρᾳ περὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος γενησομένων, κατὰ τὴν ἑτέραν ἑρμηνείαν, σπάνιος τις ἔσεσθαι λέγεται ὁ καταλειφθεὶς ἐξ αὐτῶν, περί οὗ φησιν ὁ ᾿Απόστολος· « Λεῖμμα κατ' ἐκλογὴν χά- ριτος γέγονεν· ὃς δὴ θρέψει δάμαλιν βοῶν, καὶ δύο πρόβατα, καὶ ἀπὸ τοῦ πλεῖστον ποιεῖν γάλα, βούτυ ρον καὶ μέλι φάγεται. Τοιοῦτος. δὲ ἡμῖν ἀπεδείχθη κατὰ τὴν δευτέραν ἀπόδοσιν πᾶς ὁ ἀποστολικὸς τῶν μαθητῶν χορὸς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS I. APOLOGETICA. - libus digna evaserit, easdemque potestates quietu- ras in convallibus et foraminibus petrarum, et in speluncis, et in omni scissura ipsorum : ad sensum quidem in animis ipsorum, et in ipsis corporis sen - sibus, et cogitationibus, et discissis ipsorum men- tibus; ad verbum autem (quod quidem in promptu est), per totam ipsorum regionem. Quod ipsum sane quis non admiretur, cum oculis cernat inimi- cos ipsorum omnem Judææ locum occupasse, et externos simulacrorumque cultores homines in cun- ctis ipsorum civitatibus et regionibus quievisse ? Non igitur his solis ens esse afficiendos ait oracu- lum, sed etiam novacula ejus Assyriorum regis, quem nos intelligimus, et caput eorum, et pilos pe- dum, et barbam, omnem videlicet, quo ipsi quon- dam affecti erant, ornatum abradendum. Sub eam- dem vero diem hanc et sub idem tempus ad extre- mam ipsos divitiarum Dei penuriam minatur esse redigendos, usque adeo ut et pane rationali, et solido spiritualique cibo sint carituri, satisque habituri, si lacte, hoc est puerili introductorioque sermone, nutriantur. Ad hæc, vites ipsorum in ter- ram incultam fore. • Postquam enim, ut ipse pro- pheta ait, agricola idem et eorum Dominus exspe clavit, dum vinea uvam ferret, eaque protulit spi- nas, et vociferationem quamdam, non autem justi- tiam (quocirca etiam sepem ejus auferens, et parieten evertens, ad terram incultam vineam re- dacturum se affirmat, et eam inimicis traditurum, quos cum sagitta et arcu illuc ait ingressuros, ubi a Deo, qui eos non injuria, sed jure optimo tradi- derit, acceperint potestatem, eo quod terra inculta et spina omnis ipsorum terra facta sit, propterea, inquam, quod ad terram incultam et spinam ipsi sc- ipsos redegerunt), « Ingredientur, inquit, illuc cumn sagitta et arcu, qui contra ipsos potestatem acceperint. Cæterum noli, quæso, mirari, si hæc quoque adumbrate et per figuras obscurissimas reddita sunt. Jam enim prius dispensationis hujusmod causa dicta est, quod utique oraculum voluerit ex- tremum Judaicæ gentis occultare interitum, ut apud eam Scriptura ad nostrum ipsarum gentium profe- ctum utilitatemque servaretur. Namn si ipsis quiden palam interitum, gentibus autem bona prophetiæ pollicite essent, ac prædixissent, nemo apud Ju- dzos earum studiosus fuisset, sed eas tanquam ipsis D contrarias atque inimicas delevissent, atque ita nobis, qui de gentibus profecti sumus, neutiquam licuisset prophetarum de Salvatore nostro et de no- bis ipsis testimoniis uti. Cæterum cum tam multa in die Emmanuel Judaicæ genti, secundum alteram interpretationem, eventura essent, eorum qui ex ipsis relinquendi sint paucitas quædam futura dici- tur, de qua ait Apostolus : c Reliquiæ secundum electionem gratiæ facta sunt e : . Ex hac autem paucitate qui fuerit, nutriet, inquit, juvencam boum, et duas oves, et ex eo quod plurimum ‹ fa- ciet lac, butyrum et mel cumcdet. » Talis auteni ** Rom. xt, 5. C |
χαῖρε κεχαριτωμένη, ὁ κύριος μετὰ σοῦ, εὐλογημένη σὺ ἐν γυναιξίν», καὶ πάλιν· «μὴ φοβοῦ· εὗρες γὰρ χάριν παρὰ τῷ θεῷ. καὶ ἰδοὺ συλλήψῃ ἐν γαστρὶ καὶ τέξῃ υἱόν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦν», εἰπούσης τε τῆς Μαρίας· «πῶς ἔσται τοῦτο, ἐπεὶ ἄνδρα οὐ γινώσκω;» ἀπεκρίνατο, «πνεῦμα ἅγιον ἐπελεύσεται ἐπὶ σέ, καὶ δύναμις ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι· διὸ καὶ τὸ γεννώμενον ἅγιον κληθήσεται υἱὸς θεοῦ». καὶ ἐν μὲν τῇ πρὸ ταύτης προφητείᾳ ἅμα τῇ γενέσει τοῦ Ἐμμανουήλ, «πρὶν ἢ γνῶναι τὸ παιδίον ἀγαθὸν ἢ κακόν», ἐλέγετο ἐγκαταλειφθήσεσθαι τὴν γῆν ἀπὸ τῶν πολιορκούντων αὐτὴν δυεῖν βασιλέων, ἑνὸς μὲν τοῦ τῆς Σαμαρείας, θατέρου δὲ τοῦ τῆς Δαμασκοῦ· ἐπὶ δὲ τῆς παρούσης, «πρὶν ἢ γνῶναι τὸ παιδίον καλεῖν πατέρα ἢ μητέρα, λήψεται δύναμιν Δαμασκοῦ καὶ τὰ σκῦλα Σαμαρείας» ὧν καὶ πρόσθεν καταλυθήσεσθαι τοὺς βασιλέας ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ Ἐμμανουὴλ ἐθέσπιζεν. αἰσθητῶς μὲν οὖν ἐν ἡμέραις Ἄχαζ βασιλέως Ἰούδα, καὶ κατ’ αὐτὸν Ἡσαί̈αν τὸν προφήτην, δύο βασιλεῖς ἐκ συνθήκης τοὺς ὑπὸ τοῖς διαδόχοις Δαβὶδ βασιλευομένους ἐπολιόρκουν, ὡς ἤδη πρότερον δεδήλωται·
Α κατὰ μὲν διάνοιαν, ἐν ταῖς ψυχαῖς αὐτῶν, καὶ ἐν ταῖς τοῦ σώματος αἰσθήσεσι, τοῖς τε λογισμοῖς καὶ ταῖς διεῤῥωγυίαις αὐτῶν διανοίαις· κατὰ δὲ τὴν πρό χειρον λέξιν, καθ' ὅλης αὐτῶν τῆς χώρας. Ο καὶ τίς οὐκ ἂν ἀποθαυμάσειεν, ὀφθαλμοῖς ὁρῶν τοὺς πολε μίους αὐτῶν πάντα τόπον τῆς Ἰουδαίας κατειληφό τας, καὶ τούς γε αλλοφύλους καὶ εἰδωλολάτρας ἀν θρώπους ἐν πάσαις αὐτῶν πόλεσί τε καὶ χώραις άνα- πεπαυμένους ; Οὐ ταῦτα δὲ ἄρα μόνα διαθήσειν φησὶν αὐτοὺς ὁ λόγος, ἀλλὰ ξυρῷ τοῦ νενοημένου ἡμῖν βασι λέως Ασσυρίων τὴν κεφαλὴν αὐτῶν, καὶ τὰς τρίχας τῶν ποδῶν, καὶ τὸν πώγωνα, πάντα δηλαδὴ τὸν πά και περικείμενον αὐτοῖς κόσμον ξυρήσειν. Κατὰ δ τὴν αὐτὴν ἡμέραν, καὶ κατὰ τὸν αὐτὸν χρόνον ἀπει λεῖ ἐν ἐσχάτῃ πενία τοῦ κατὰ Θεὸν πλούτου κατα- μήτε στερεᾶς καὶ πνευματικῆς τροφῆς, ἀγαπᾶν δὲ γάλακτι τρέφεσθαι, τῷ νηπιώδει καὶ εἰσαγωγικῷ λόγῳ. Ετι πρὸς τούτοις καὶ τὰς ἀμπέλους αὐτῶν εἰς χέρσον ἔσεσθαι. ο Ἐπειδὴ γὰρ, ο ὡς ὁ αὐτὸς προφή της φησίν, « ἔμεινεν ὁ γεωργὸς ἅμα καὶ δεσπότης αὐτοῦ, τοῦ ποιῆσαι σταφυλὴν τὸν ἀμπελῶνα· ὁ δὲ ἐποίησεν ἀκάνθας, καὶ οὐ δικαιοσύνην, ἀλλὰ κραυγήν (διὸ καὶ ἀφαιρῶν τὸν φραγμὸν αὐτοῦ, καὶ καθαιρῶν τὸν τοῖχον εἰς χέρσον, καταστήσειν τὸν ἀμπελῶνα μαρτύρεται, καὶ τοῖς ἐχθροῖς παραδώσειν αὐτὸν, οὓς μετὰ βέλους καὶ τοξεύματος εἰσελεύσεσθαί φησιν ἐκεῖ τοὺς τὴν ἐξουσίαν ειληφότας ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, τοῦ παραδόντος αὐτοῖς οὐκ ἀκρίτως, ἀλλ' εὖ μάλα ἐν δίκῃ, ὅτι δὴ χέρσος καὶ ἄκανθα αὐτῶν γέγονε πατα ή γῆ·) διὰ τοῦτο γοῦν ἐπείπερ εἰς χέρσον καὶ ἄκανθαν αὐτοὶ ἑαυτοὺς κατέστησαν, « Εἰσελεύσονται, ο φησίν, • ἐκεῖ μετὰ βέλους καὶ τοξεύματος, οἱ τὴν κατ απ τῶν ἐξουσίαν εἰληφότες. » Β στήσεσθαι αὐτούς, ὡς μὴ ἄρτων λογικῶν εὐτορεῖν, Μὴ θαύμαζε δ' εἰ καὶ ταῦτα συνεσκιασμένως καὶ δι' αἰνιγμάτων ἀποδέδοται. Λέλεκται γοῦν ἤδη πρότε ρον ἡ αἰτία τῆς τοιαύτης οικονομίας τοῦ λόγου, βου ληθέντος ἐπικρύψασθαι τὸν ἔσχατον τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ὄλεθρον, ὡς ἂν φυλάττοιτο παρ' αὐτοῖς ἡ Γραφὴ εἰς ἡμῶν τῶν ἐθνῶν βελτίωσίν τε καὶ ὠφέ λειαν. Εἰ γοῦν ἀναφανδὸν αὐτοῖς μὲν ὄλεθρον, τοῖς δὲ ἔθνεσιν ἀγαθὰ προεκήρυττον αἱ προφητεῖαι, οὐδεὶς ἂν περὶ αὐτὰς ἐσπούδασε τῶν ἐκ περιτομῆς, ἀλλὰ ὡς αὐτοῖς ἐναντίας οὖσας καὶ ἐχθρὰς διέφθειραν ἂν αὐτὰς, καὶ οὐκέθ' ἡμῖν τοῖς ἐξ ἐθνῶν παρῆν ταῖς τῶν προφητῶν περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, καὶ περὶ ἡμῶν αὐτῶν μαρτυρίαις χρήσασθαι. Ἀλλὰ γὰρ τοσούτων ἐν τῇ τοῦ Ἐμμανουὴλ ἡμέρᾳ περὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος γενησομένων, κατὰ τὴν ἑτέραν ἑρμηνείαν, σπάνιος τις ἔσεσθαι λέγεται ὁ καταλειφθεὶς ἐξ αὐτῶν, περί οὗ φησιν ὁ ᾿Απόστολος· « Λεῖμμα κατ' ἐκλογὴν χά- ριτος γέγονεν· ὃς δὴ θρέψει δάμαλιν βοῶν, καὶ δύο πρόβατα, καὶ ἀπὸ τοῦ πλεῖστον ποιεῖν γάλα, βούτυ ρον καὶ μέλι φάγεται. Τοιοῦτος. δὲ ἡμῖν ἀπεδείχθη κατὰ τὴν δευτέραν ἀπόδοσιν πᾶς ὁ ἀποστολικὸς τῶν μαθητῶν χορὸς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS I. APOLOGETICA. - libus digna evaserit, easdemque potestates quietu- ras in convallibus et foraminibus petrarum, et in speluncis, et in omni scissura ipsorum : ad sensum quidem in animis ipsorum, et in ipsis corporis sen - sibus, et cogitationibus, et discissis ipsorum men- tibus; ad verbum autem (quod quidem in promptu est), per totam ipsorum regionem. Quod ipsum sane quis non admiretur, cum oculis cernat inimi- cos ipsorum omnem Judææ locum occupasse, et externos simulacrorumque cultores homines in cun- ctis ipsorum civitatibus et regionibus quievisse ? Non igitur his solis ens esse afficiendos ait oracu- lum, sed etiam novacula ejus Assyriorum regis, quem nos intelligimus, et caput eorum, et pilos pe- dum, et barbam, omnem videlicet, quo ipsi quon- dam affecti erant, ornatum abradendum. Sub eam- dem vero diem hanc et sub idem tempus ad extre- mam ipsos divitiarum Dei penuriam minatur esse redigendos, usque adeo ut et pane rationali, et solido spiritualique cibo sint carituri, satisque habituri, si lacte, hoc est puerili introductorioque sermone, nutriantur. Ad hæc, vites ipsorum in ter- ram incultam fore. • Postquam enim, ut ipse pro- pheta ait, agricola idem et eorum Dominus exspe clavit, dum vinea uvam ferret, eaque protulit spi- nas, et vociferationem quamdam, non autem justi- tiam (quocirca etiam sepem ejus auferens, et parieten evertens, ad terram incultam vineam re- dacturum se affirmat, et eam inimicis traditurum, quos cum sagitta et arcu illuc ait ingressuros, ubi a Deo, qui eos non injuria, sed jure optimo tradi- derit, acceperint potestatem, eo quod terra inculta et spina omnis ipsorum terra facta sit, propterea, inquam, quod ad terram incultam et spinam ipsi sc- ipsos redegerunt), « Ingredientur, inquit, illuc cumn sagitta et arcu, qui contra ipsos potestatem acceperint. Cæterum noli, quæso, mirari, si hæc quoque adumbrate et per figuras obscurissimas reddita sunt. Jam enim prius dispensationis hujusmod causa dicta est, quod utique oraculum voluerit ex- tremum Judaicæ gentis occultare interitum, ut apud eam Scriptura ad nostrum ipsarum gentium profe- ctum utilitatemque servaretur. Namn si ipsis quiden palam interitum, gentibus autem bona prophetiæ pollicite essent, ac prædixissent, nemo apud Ju- dzos earum studiosus fuisset, sed eas tanquam ipsis D contrarias atque inimicas delevissent, atque ita nobis, qui de gentibus profecti sumus, neutiquam licuisset prophetarum de Salvatore nostro et de no- bis ipsis testimoniis uti. Cæterum cum tam multa in die Emmanuel Judaicæ genti, secundum alteram interpretationem, eventura essent, eorum qui ex ipsis relinquendi sint paucitas quædam futura dici- tur, de qua ait Apostolus : c Reliquiæ secundum electionem gratiæ facta sunt e : . Ex hac autem paucitate qui fuerit, nutriet, inquit, juvencam boum, et duas oves, et ex eo quod plurimum ‹ fa- ciet lac, butyrum et mel cumcdet. » Talis auteni ** Rom. xt, 5. C |
PG 22:519ὁ μὲν ἐπὶ τῆς Δαμασκοῦ τῶν εἰδωλολατρῶν ἐθνῶν βασιλεύς, ὁ δὲ τοῦ πλήθους τῶν Ἰουδαίων ἐν τῇ καλουμένῃ Σαμαρείᾳ πόλει τῆς Παλαιστίνης, ἣν Σεβαστὴν οἱ καθ’ ἡμᾶς ὀνομάζουσιν· περὶ ὧν ὁ θεὸς διὰ τοῦ προφήτου τῷ Ἄχαζ εἶπεν· «μὴ φοβοῦ, μηδὲ ἡ ψυχή σου ἀσθενείτω ἀπὸ τῶν δύο ξύλων τῶν δαλῶν τῶν καπνιζομένων τούτων». καὶ τὴν ἀπώλειάν γε τῶν ἀνδρῶν αὐτίκα μάλα καὶ οὐκ εἰς μακρὸν ἔσεσθαι εἰπών, ἑξῆς προφητεύει ὡς ἐπὶ τῇ τοῦ μεθ’ ἡμῶν ἐσομένου θεοῦ γενέσει πάμπαν ἀμφοτέρων σβεσθήσεται καὶ καταλυθήσεται ἡ βασιλεία. δείκνυμεν δὲ ἀπὸ τῆς ἱστορίας ὡς μέχρι τῶν χρόνων τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ παρουσίας διαμεμένηκεν ἥ τε τῶν Ἰουδαίων καὶ Δαμασκηνῶν βασιλεία, μετὰ δὲ τὴν εἰς πάντας ἀνθρώπους ἐπιφάνειαν αὐτοῦ ἀκολούθως τῇ προρρήσει διαλελοίπασιν, τῆς Ῥωμαίων μοναρχίας ἐπικρατησάσης σὺν τῷ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν κηρύγματι. Καὶ ταῦτά γε πρὸς λέξιν θεσπίσας ὁ λόγος μετέβαινεν ἐπὶ τὴν διάνοιαν καὶ τὴν καθόλου πνευματικωτέραν ἐν θεωρίαις ἀπόδοσιν, ὑποστησάμενός τε δύο στίφη ἀοράτων ἐχθρῶν καὶ πολεμίων δαιμόνων.
Ὥσπερ δὲ ὁ καταλειφθεὶς οὗτος τοιοῦτος ἔσεσθαι Α προφητεύεται, οὕτω καὶ τῆς χώρας ἁπάσης τοῦ Ἰου απίων ἔθνους, τοῦ τε ἀμπελῶνος αὐτῶν εἰς χέρσον καὶ ἄκανθαν μεταβεβλημένου, καὶ διὰ ταῦτα τοῖς πολεμίοις παραδεδομένου, ἔμπαλιν ἐκ θατέρου μέ ρους πᾶν ὅρος αροτριώμενον ἀροτριωθήσεσθαι προ- φητεύεται. Ηγούμαι δὲ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ Ἐκκλησίαν οὕτως αἰνίττεσθαι, περὶ ἧς καὶ αυτός φησιν· ὁ Οὐ δύναται πόλις κρυβῆναι ἐπάνω όρους κειμένη. » Τὸ γὰρ ἐπηρμένον μετέωρόν τε καὶ ὑψιπετὲς τοῦ τῆς Ἐκκλησίας πολιτεύματος δρος ἡγοῦμαι διὰ τούτων ἀνηγορεῦσθαι. Τοῦτο δ' οὖν, φησί, τὸ ὄρος ἀροτριώμενον ἀροτριαθήσεται· ὡς μὴ ἐπελθεῖν ἐκεῖ φόβον, ἀλλὰ καὶ εἰς τοσοῦτον αὐτὸ μετα- βαλεῖσθαι ἀπὸ τῆς προτέρας ερημίας, καὶ χέρσου καὶ ἀκάνθης, ὡς ἐπιτήδειον καταστῆναι εἰς βόσκημα προβάτου, καὶ καταπάτημα βοός. Και πάρεστί γε ἐπιλογίσασθαι, ὅπως ἡ τοῦ Χριστοῦ Ἐκκλησία, πά- και οὖσα χέρσος καὶ ἄκανθα, διὰ τῆς αὐτοῦ χάρι- τις εἰς τοσοῦτον ήλασε μεταβολῆς, ὥστε πόαν καὶ βοτάνην εὔθετον τῆς λογικῆς καρποφορίας ἐπὶ το σοῦτον βλαστῆσαι, ὡς καὶ τοὺς προβατώδεις καὶ ἁπλουστέρους ἀπολαύειν αὐτῆς δύνασθαι, τούς τε ἐν ἕξει τελειοτέρα προβεβηκότας ἀροῦν καὶ γεωργεῖν αὐτὴν, βόας προσαγορευομένους, ὡσπεροῦν τὸν θεῖον Απόστολον παιδεύοντα παρεστήσαμεν ἐν τῷ φάναι· · Μὴ τῶν βοῶν μέλει τῷ Θεῷ; ἢ δι᾽ ὑμᾶς πάντως λέγει ; δι' ὑμᾶς γὰρ ἐγράφη, ὅτι ὀφείλει ὁ ἀροτριῶν ἐπ' ἐλπίδι ἀροτριᾷν, καὶ ὁ ἁλοῶν ἐπ' ἐλπίδι τοῦ μετα έχειν. » Οὕτως ἡ πάλαι ἔρημος καὶ χέρσος μεταβέ βληκε κατὰ τὴν τοῦ Χριστοῦ παρουσίαν, ὡς καὶ τοῖς οὕτω νενοημένοις βουσὶν εἰς τὴν κατάλληλον γεωρ- γίαν ἐπιτηδείως ἔχειν. Ἐπίστησον δὲ τίνα τρόπον ὑπὸ μίαν καὶ τὴν αὐτὴν διάνοιαν γένεσις ἐκ Παρθέ του προφητεύεται, καὶ κατὰ τὸ αὐτό φησιν ὁ λόγος τὴν μὲν πάλαι καρποφόρον γῆν, τὸ πρὶν οὖσαν για λίων σίκλων, εἰς χέρσον ἔσεσθαι καὶ εἰς ἄκανθαν, πᾶσάν τε τὴν γῆν αὐτῶν, διὰ τὸ γενέσθαι εἰς ἄχαν θαν καὶ εἰς χέρσον, παραδοθήσεσθαι τοῖς μετὰ βέλους καὶ τοξεύματος εἰσελευσομένοις. Τοὐναντίον δὲ πεί- σεσθαι πᾶν ὅρος· ἀπὸ γοῦν τῆς προτέρας χέρσου καὶ ἀκάνθης μεταβαλεῖσθαι εἰς βόσκημα προβάτου, καὶ καταπάτημα βοός, ὥστε αὐτὸ ἀροτριώμενον άροτρια- θήσεσθαι, καὶ μὴ ἐπελεύσεσθαι ἐκεῖ φόβον. Δι' ὧν σαφῶς ἡγοῦμαι σημαίνεσθαι τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐκ Παρθένου γένεσιν, καὶ τὰ μετὰ ταύτην ὁμοῦ καὶ ἀθρόως Ἰουδαίοις τε καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι συμβεβη- κότα· τὴν γοῦν ἑκατέρων τῶν ταγμάτων εἰς τούναν- τίον μεταβολὴν, τῶν μὲν τὴν ἀπὸ τῶν κρειττόνων ἐπὶ τὸ χεῖρον, τῆς δὲ ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίας τὴν ἀπὸ τῆς πάλαι ἐρημίας ἐπὶ τὴν κατὰ Θεὸν καρποφορίαν, ἅπερ, καθ' ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν καιρὸν τῆς τοῦ Ἐμμανουὴλ ἐπιφα- νείας επιτελεσθήσεσθαι προφητευθέντα, ταῖς προρρή σεσιν ἀκολούθως οὐκ ἄλλοτε, ἢ μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν τέλος ειληφότα δείκνυται, διά τε τῶν ἱμφανῶς εἰρημένων κατὰ Ἰουδαίους πραγμάτων, καὶ διὰ τῆς ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίας. Εἰ μὲν γὰρ κατὰ τὴν παρ * DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. VII. B ་་་ a nobis in secunda expositione omnis apostolicus D Matth. v, 14. "I Cor 1x, 9, 10. discipulorum Salvatoris noștri Jesu Christi chorus demonstratus est: sed quemadmodum hic qui re- lictus sit, talis futurus ex prophetia declaratur, ita postquam universa Judaicæ gentis regio, et vinea ejusdem, in terram incultam et spinam com- mutata fuerit, et propterea hostibus tradita, rursus ex altera parte omnis mons qui aratur, arandus esse ab eadem prophetia prædicitur. Arbitror autem Salvatoris nostri Jesu Christi Ecclesiam eo modo significari, de qua ipse ait : • Non potest ci- vitas abscondi supra montem posita ' ; » quod enim in Ecclesia publicis actionibus elatum et sublime et ad superna tendens sit, montem arbitror his verbis appellari : hunc igitur montem, qui aratur, aratum iri ait, ita quidem ut illuc terror accessurus non sit, quin potius usque adeo a priore solitudine, et terra inculta et spina commutandum, ut idoneus ſu- turus sit qui evadat in pascua ovis et conculcatio- nem bovis. Et sane ratione colligere possumus quemadmodum Christi Ecclesia, quæ olim erat terra inculta et spina, ad tantam commutationem per ipsius gratiam pervenerit, ut herbam rationalis fertilitatis et pabulum opportunum usque adeo pro- tulerit, ut et ovibus similes et simpliciores ea frui possint, et qui ad habitum perfectiorem pervene- rint, qui boves appellantur, eamdem arare et com lere, eo sane modo quo divinum Apostolum do- centem ostendimus, ubi ait: Nunquid de bobus cura est Deo? An propter vos omnino dicit, propter vos enim scripta sunt, quoniam debet qui arat, in spe arare, et qui triturat, in spe participare". Ita quæ olim deserta incultaque erat terra, post Christi adventum commutata est, ut quos eo modo boves intelleximus, iis convenientis aptæque agri- colationis usum idoneum præbeat. Attende vero quonam modo sub uno eodemque sensu ortus de Virgine canitur : et pariter, inquit, oraculum, quæ olim fertilis terra et quæ prius mille siclorum erat, in terram incultam erit, et in spinam, omnisque eorum terra, propterea quod futura sit in spinam et terram incultam, tradetur iis qui cum sagitta et arcu accedent. Contrarium vero patietur omnis mons: nam a priore inculta terra et spina mula- bitur in pascua ovis et conculcationem bovis ; ita- que ipse qui aratur arabitur, neque illuc terror ad- veniet. Quibus verbis plane arbitror significare Sal- vatoris nostri ortum de Virgine, et quæ post illum simul atque acervatim, et Judæis et reliquis genti- bus eventura erant : siquidem utriusque ordi- nis mutationem in contrarium prophetia demon- strat, Judaicæ quidem gentis a meliore in pejus, collectæ autem de gentibus Ecclesiæ, a priore sterilitate ac solitudine, in fertilitatem secun- dum Deum; quæ quidem dum sub unum et idem tempus quo Emmanuel adveniet absol- venda canuntur, oraculi veritatem eventus com-
πονηρῶν, τὸ πάντων ἀνθρώπων γένος διαφόρως πολεμούντων, ἓν μὲν τῶν τὰς ἐν ἀνθρώποις ἐνεργούντων ἀεὶ καὶ πάντοτε εἰδωλολατρίας καὶ τὰς ἐν δόγμασι ψευδοδοξίας, θάτερον δὲ τῶν ἐν ἤθεσι ψυχῶν διαφθορὰν κατεργαζομένων, καὶ τοῦ μέν, τῆς εἰδωλολάτρου πλάνης, εἰκόνα φέρειν ἀποδείξας τὸν ἄρχοντα τῆς Δαμασκοῦ, τοῦ δέ, τῶν ἐν ἀποπτώσει τοῦ σώφρονος καὶ ὑγιοῦς βίου, τύπον εἶναι τὸν τῆς Σαμαρείας, οὐ πρότερόν φησιν τούτων ἀπαλλαγήσεσθαι τὴν «γῆν» (οὕτω καλῶν τοὺς ἐπὶ γῆς κατοικοῦντας ἀνθρώπους) ἢ φανῆναι ἐπὶ γῆς τὸν Ἐμμανουὴλ θεόν· τούτου δὲ ἐπιλάμψαντος καὶ βασιλεύοντος ἀνθρώπου ψυχῆς, μηδένα ἔτι λείπεσθαι τῶν πάλαι κατακρατούντων αὐτῆς. οὕτω δὴ οὖν καὶ ἐνθάδε περὶ τῶν αὐτῶν εἰρῆσθαι νοήσεις τὸ «λήψεται δύναμιν Δαμασκοῦ καὶ τὰ σκῦλα Σαμαρείας», τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ δυνάμεως καθαιρούσης ἀθρόως πάντας τοὺς ἀοράτους ἡμῶν ἐχθρούς, οἳ δὴ πάλαι πρότερον ταῖς προειρημέναις ἀθέοις καὶ ἐπιβλαβέσιν ἐνεργείαις πάντας ἀνθρώπους ἐπολιόρκουν.
Ὥσπερ δὲ ὁ καταλειφθεὶς οὗτος τοιοῦτος ἔσεσθαι Α προφητεύεται, οὕτω καὶ τῆς χώρας ἁπάσης τοῦ Ἰου απίων ἔθνους, τοῦ τε ἀμπελῶνος αὐτῶν εἰς χέρσον καὶ ἄκανθαν μεταβεβλημένου, καὶ διὰ ταῦτα τοῖς πολεμίοις παραδεδομένου, ἔμπαλιν ἐκ θατέρου μέ ρους πᾶν ὅρος αροτριώμενον ἀροτριωθήσεσθαι προ- φητεύεται. Ηγούμαι δὲ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ Ἐκκλησίαν οὕτως αἰνίττεσθαι, περὶ ἧς καὶ αυτός φησιν· ὁ Οὐ δύναται πόλις κρυβῆναι ἐπάνω όρους κειμένη. » Τὸ γὰρ ἐπηρμένον μετέωρόν τε καὶ ὑψιπετὲς τοῦ τῆς Ἐκκλησίας πολιτεύματος δρος ἡγοῦμαι διὰ τούτων ἀνηγορεῦσθαι. Τοῦτο δ' οὖν, φησί, τὸ ὄρος ἀροτριώμενον ἀροτριαθήσεται· ὡς μὴ ἐπελθεῖν ἐκεῖ φόβον, ἀλλὰ καὶ εἰς τοσοῦτον αὐτὸ μετα- βαλεῖσθαι ἀπὸ τῆς προτέρας ερημίας, καὶ χέρσου καὶ ἀκάνθης, ὡς ἐπιτήδειον καταστῆναι εἰς βόσκημα προβάτου, καὶ καταπάτημα βοός. Και πάρεστί γε ἐπιλογίσασθαι, ὅπως ἡ τοῦ Χριστοῦ Ἐκκλησία, πά- και οὖσα χέρσος καὶ ἄκανθα, διὰ τῆς αὐτοῦ χάρι- τις εἰς τοσοῦτον ήλασε μεταβολῆς, ὥστε πόαν καὶ βοτάνην εὔθετον τῆς λογικῆς καρποφορίας ἐπὶ το σοῦτον βλαστῆσαι, ὡς καὶ τοὺς προβατώδεις καὶ ἁπλουστέρους ἀπολαύειν αὐτῆς δύνασθαι, τούς τε ἐν ἕξει τελειοτέρα προβεβηκότας ἀροῦν καὶ γεωργεῖν αὐτὴν, βόας προσαγορευομένους, ὡσπεροῦν τὸν θεῖον Απόστολον παιδεύοντα παρεστήσαμεν ἐν τῷ φάναι· · Μὴ τῶν βοῶν μέλει τῷ Θεῷ; ἢ δι᾽ ὑμᾶς πάντως λέγει ; δι' ὑμᾶς γὰρ ἐγράφη, ὅτι ὀφείλει ὁ ἀροτριῶν ἐπ' ἐλπίδι ἀροτριᾷν, καὶ ὁ ἁλοῶν ἐπ' ἐλπίδι τοῦ μετα έχειν. » Οὕτως ἡ πάλαι ἔρημος καὶ χέρσος μεταβέ βληκε κατὰ τὴν τοῦ Χριστοῦ παρουσίαν, ὡς καὶ τοῖς οὕτω νενοημένοις βουσὶν εἰς τὴν κατάλληλον γεωρ- γίαν ἐπιτηδείως ἔχειν. Ἐπίστησον δὲ τίνα τρόπον ὑπὸ μίαν καὶ τὴν αὐτὴν διάνοιαν γένεσις ἐκ Παρθέ του προφητεύεται, καὶ κατὰ τὸ αὐτό φησιν ὁ λόγος τὴν μὲν πάλαι καρποφόρον γῆν, τὸ πρὶν οὖσαν για λίων σίκλων, εἰς χέρσον ἔσεσθαι καὶ εἰς ἄκανθαν, πᾶσάν τε τὴν γῆν αὐτῶν, διὰ τὸ γενέσθαι εἰς ἄχαν θαν καὶ εἰς χέρσον, παραδοθήσεσθαι τοῖς μετὰ βέλους καὶ τοξεύματος εἰσελευσομένοις. Τοὐναντίον δὲ πεί- σεσθαι πᾶν ὅρος· ἀπὸ γοῦν τῆς προτέρας χέρσου καὶ ἀκάνθης μεταβαλεῖσθαι εἰς βόσκημα προβάτου, καὶ καταπάτημα βοός, ὥστε αὐτὸ ἀροτριώμενον άροτρια- θήσεσθαι, καὶ μὴ ἐπελεύσεσθαι ἐκεῖ φόβον. Δι' ὧν σαφῶς ἡγοῦμαι σημαίνεσθαι τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐκ Παρθένου γένεσιν, καὶ τὰ μετὰ ταύτην ὁμοῦ καὶ ἀθρόως Ἰουδαίοις τε καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι συμβεβη- κότα· τὴν γοῦν ἑκατέρων τῶν ταγμάτων εἰς τούναν- τίον μεταβολὴν, τῶν μὲν τὴν ἀπὸ τῶν κρειττόνων ἐπὶ τὸ χεῖρον, τῆς δὲ ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίας τὴν ἀπὸ τῆς πάλαι ἐρημίας ἐπὶ τὴν κατὰ Θεὸν καρποφορίαν, ἅπερ, καθ' ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν καιρὸν τῆς τοῦ Ἐμμανουὴλ ἐπιφα- νείας επιτελεσθήσεσθαι προφητευθέντα, ταῖς προρρή σεσιν ἀκολούθως οὐκ ἄλλοτε, ἢ μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν τέλος ειληφότα δείκνυται, διά τε τῶν ἱμφανῶς εἰρημένων κατὰ Ἰουδαίους πραγμάτων, καὶ διὰ τῆς ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίας. Εἰ μὲν γὰρ κατὰ τὴν παρ * DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. VII. B ་་་ a nobis in secunda expositione omnis apostolicus D Matth. v, 14. "I Cor 1x, 9, 10. discipulorum Salvatoris noștri Jesu Christi chorus demonstratus est: sed quemadmodum hic qui re- lictus sit, talis futurus ex prophetia declaratur, ita postquam universa Judaicæ gentis regio, et vinea ejusdem, in terram incultam et spinam com- mutata fuerit, et propterea hostibus tradita, rursus ex altera parte omnis mons qui aratur, arandus esse ab eadem prophetia prædicitur. Arbitror autem Salvatoris nostri Jesu Christi Ecclesiam eo modo significari, de qua ipse ait : • Non potest ci- vitas abscondi supra montem posita ' ; » quod enim in Ecclesia publicis actionibus elatum et sublime et ad superna tendens sit, montem arbitror his verbis appellari : hunc igitur montem, qui aratur, aratum iri ait, ita quidem ut illuc terror accessurus non sit, quin potius usque adeo a priore solitudine, et terra inculta et spina commutandum, ut idoneus ſu- turus sit qui evadat in pascua ovis et conculcatio- nem bovis. Et sane ratione colligere possumus quemadmodum Christi Ecclesia, quæ olim erat terra inculta et spina, ad tantam commutationem per ipsius gratiam pervenerit, ut herbam rationalis fertilitatis et pabulum opportunum usque adeo pro- tulerit, ut et ovibus similes et simpliciores ea frui possint, et qui ad habitum perfectiorem pervene- rint, qui boves appellantur, eamdem arare et com lere, eo sane modo quo divinum Apostolum do- centem ostendimus, ubi ait: Nunquid de bobus cura est Deo? An propter vos omnino dicit, propter vos enim scripta sunt, quoniam debet qui arat, in spe arare, et qui triturat, in spe participare". Ita quæ olim deserta incultaque erat terra, post Christi adventum commutata est, ut quos eo modo boves intelleximus, iis convenientis aptæque agri- colationis usum idoneum præbeat. Attende vero quonam modo sub uno eodemque sensu ortus de Virgine canitur : et pariter, inquit, oraculum, quæ olim fertilis terra et quæ prius mille siclorum erat, in terram incultam erit, et in spinam, omnisque eorum terra, propterea quod futura sit in spinam et terram incultam, tradetur iis qui cum sagitta et arcu accedent. Contrarium vero patietur omnis mons: nam a priore inculta terra et spina mula- bitur in pascua ovis et conculcationem bovis ; ita- que ipse qui aratur arabitur, neque illuc terror ad- veniet. Quibus verbis plane arbitror significare Sal- vatoris nostri ortum de Virgine, et quæ post illum simul atque acervatim, et Judæis et reliquis genti- bus eventura erant : siquidem utriusque ordi- nis mutationem in contrarium prophetia demon- strat, Judaicæ quidem gentis a meliore in pejus, collectæ autem de gentibus Ecclesiæ, a priore sterilitate ac solitudine, in fertilitatem secun- dum Deum; quæ quidem dum sub unum et idem tempus quo Emmanuel adveniet absol- venda canuntur, oraculi veritatem eventus com-
καὶ πρὸς λέξιν δὲ πάλιν ἴδοις ἂν ὁμοῦ τῇ γενέσει καὶ ἐπιφανείᾳ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν τὴν «δύναμιν Δαμασκοῦ» καθῃρημένην καὶ «τὰ σκῦλα Σαμαρείας» ἠρμένα, τοῦτ’ ἔστιν τὰς βασιλείας αὐτῶν, αἳ μέχρι τῶν δηλουμένων χρόνων διαρκέσασαι ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο διαλελοίπασιν κατὰ τὰς θείας προρρήσεις. Φασὶ δέ τινες καὶ ἄλλως τοὺς ἀπ’ ἀνατολῆς ἐληλυθότας μάγους καὶ τῷ Χριστῷ παιδίῳ ὄντι προσκεκυνηκότας τούτους εἶναι τὴν «δύναμιν Δαμασκοῦ», εἴποις δ’ ἂν καθολικώτερον πάντας τοὺς τὴν μὲν ἄθεον καὶ πολύθεον εἰδωλολατρίαν ἀποστραφέντας, τῷ δὲ τοῦ Χριστοῦ λόγῳ καταδουλωθέντας, μάλιστα εἰ δυνατοί τινες εἶεν ἐν λόγῳ καὶ «σοφίᾳ τοῦ αἰῶνος τούτου», αὐτοὺς εἶναι τοὺς ὀνομαζομένους «δύναμιν Δαμασκοῦ». κατὰ ταὐτὰ δὲ καὶ «τὰ σκῦλα Σαμαρείας» νοήσεις τοὺς ἀπὸ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους τοῦ σωτῆρος ἡμῶν μαθητὰς καὶ ἀποστόλους, οὓς ὥσπερ ἐκ πολεμίων (τῶν ἐκ περιτομῆς κατ’ αὐτοῦ στρατευσαμένων) σκῦλα ὑφ’ ἑαυτὸν λαβὼν ἐξ ἐναντίας καθώπλισεν τοῦ τῶν Ἀσσυρίων βασιλέως, οὕτω πάλιν τροπικῶς δηλουμένου τοῦ ἄρχοντος τοῦ αἰῶνος τούτου ἐπεὶ δὲ τὸ «ἐναντίον βασιλέως Ἀσσυρίων» σαφέστερον ὁ Ἀκύλας ἐξέδωκεν εἰπών·
Ὥσπερ δὲ ὁ καταλειφθεὶς οὗτος τοιοῦτος ἔσεσθαι Α προφητεύεται, οὕτω καὶ τῆς χώρας ἁπάσης τοῦ Ἰου απίων ἔθνους, τοῦ τε ἀμπελῶνος αὐτῶν εἰς χέρσον καὶ ἄκανθαν μεταβεβλημένου, καὶ διὰ ταῦτα τοῖς πολεμίοις παραδεδομένου, ἔμπαλιν ἐκ θατέρου μέ ρους πᾶν ὅρος αροτριώμενον ἀροτριωθήσεσθαι προ- φητεύεται. Ηγούμαι δὲ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ Ἐκκλησίαν οὕτως αἰνίττεσθαι, περὶ ἧς καὶ αυτός φησιν· ὁ Οὐ δύναται πόλις κρυβῆναι ἐπάνω όρους κειμένη. » Τὸ γὰρ ἐπηρμένον μετέωρόν τε καὶ ὑψιπετὲς τοῦ τῆς Ἐκκλησίας πολιτεύματος δρος ἡγοῦμαι διὰ τούτων ἀνηγορεῦσθαι. Τοῦτο δ' οὖν, φησί, τὸ ὄρος ἀροτριώμενον ἀροτριαθήσεται· ὡς μὴ ἐπελθεῖν ἐκεῖ φόβον, ἀλλὰ καὶ εἰς τοσοῦτον αὐτὸ μετα- βαλεῖσθαι ἀπὸ τῆς προτέρας ερημίας, καὶ χέρσου καὶ ἀκάνθης, ὡς ἐπιτήδειον καταστῆναι εἰς βόσκημα προβάτου, καὶ καταπάτημα βοός. Και πάρεστί γε ἐπιλογίσασθαι, ὅπως ἡ τοῦ Χριστοῦ Ἐκκλησία, πά- και οὖσα χέρσος καὶ ἄκανθα, διὰ τῆς αὐτοῦ χάρι- τις εἰς τοσοῦτον ήλασε μεταβολῆς, ὥστε πόαν καὶ βοτάνην εὔθετον τῆς λογικῆς καρποφορίας ἐπὶ το σοῦτον βλαστῆσαι, ὡς καὶ τοὺς προβατώδεις καὶ ἁπλουστέρους ἀπολαύειν αὐτῆς δύνασθαι, τούς τε ἐν ἕξει τελειοτέρα προβεβηκότας ἀροῦν καὶ γεωργεῖν αὐτὴν, βόας προσαγορευομένους, ὡσπεροῦν τὸν θεῖον Απόστολον παιδεύοντα παρεστήσαμεν ἐν τῷ φάναι· · Μὴ τῶν βοῶν μέλει τῷ Θεῷ; ἢ δι᾽ ὑμᾶς πάντως λέγει ; δι' ὑμᾶς γὰρ ἐγράφη, ὅτι ὀφείλει ὁ ἀροτριῶν ἐπ' ἐλπίδι ἀροτριᾷν, καὶ ὁ ἁλοῶν ἐπ' ἐλπίδι τοῦ μετα έχειν. » Οὕτως ἡ πάλαι ἔρημος καὶ χέρσος μεταβέ βληκε κατὰ τὴν τοῦ Χριστοῦ παρουσίαν, ὡς καὶ τοῖς οὕτω νενοημένοις βουσὶν εἰς τὴν κατάλληλον γεωρ- γίαν ἐπιτηδείως ἔχειν. Ἐπίστησον δὲ τίνα τρόπον ὑπὸ μίαν καὶ τὴν αὐτὴν διάνοιαν γένεσις ἐκ Παρθέ του προφητεύεται, καὶ κατὰ τὸ αὐτό φησιν ὁ λόγος τὴν μὲν πάλαι καρποφόρον γῆν, τὸ πρὶν οὖσαν για λίων σίκλων, εἰς χέρσον ἔσεσθαι καὶ εἰς ἄκανθαν, πᾶσάν τε τὴν γῆν αὐτῶν, διὰ τὸ γενέσθαι εἰς ἄχαν θαν καὶ εἰς χέρσον, παραδοθήσεσθαι τοῖς μετὰ βέλους καὶ τοξεύματος εἰσελευσομένοις. Τοὐναντίον δὲ πεί- σεσθαι πᾶν ὅρος· ἀπὸ γοῦν τῆς προτέρας χέρσου καὶ ἀκάνθης μεταβαλεῖσθαι εἰς βόσκημα προβάτου, καὶ καταπάτημα βοός, ὥστε αὐτὸ ἀροτριώμενον άροτρια- θήσεσθαι, καὶ μὴ ἐπελεύσεσθαι ἐκεῖ φόβον. Δι' ὧν σαφῶς ἡγοῦμαι σημαίνεσθαι τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐκ Παρθένου γένεσιν, καὶ τὰ μετὰ ταύτην ὁμοῦ καὶ ἀθρόως Ἰουδαίοις τε καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι συμβεβη- κότα· τὴν γοῦν ἑκατέρων τῶν ταγμάτων εἰς τούναν- τίον μεταβολὴν, τῶν μὲν τὴν ἀπὸ τῶν κρειττόνων ἐπὶ τὸ χεῖρον, τῆς δὲ ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίας τὴν ἀπὸ τῆς πάλαι ἐρημίας ἐπὶ τὴν κατὰ Θεὸν καρποφορίαν, ἅπερ, καθ' ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν καιρὸν τῆς τοῦ Ἐμμανουὴλ ἐπιφα- νείας επιτελεσθήσεσθαι προφητευθέντα, ταῖς προρρή σεσιν ἀκολούθως οὐκ ἄλλοτε, ἢ μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν τέλος ειληφότα δείκνυται, διά τε τῶν ἱμφανῶς εἰρημένων κατὰ Ἰουδαίους πραγμάτων, καὶ διὰ τῆς ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίας. Εἰ μὲν γὰρ κατὰ τὴν παρ * DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. VII. B ་་་ a nobis in secunda expositione omnis apostolicus D Matth. v, 14. "I Cor 1x, 9, 10. discipulorum Salvatoris noștri Jesu Christi chorus demonstratus est: sed quemadmodum hic qui re- lictus sit, talis futurus ex prophetia declaratur, ita postquam universa Judaicæ gentis regio, et vinea ejusdem, in terram incultam et spinam com- mutata fuerit, et propterea hostibus tradita, rursus ex altera parte omnis mons qui aratur, arandus esse ab eadem prophetia prædicitur. Arbitror autem Salvatoris nostri Jesu Christi Ecclesiam eo modo significari, de qua ipse ait : • Non potest ci- vitas abscondi supra montem posita ' ; » quod enim in Ecclesia publicis actionibus elatum et sublime et ad superna tendens sit, montem arbitror his verbis appellari : hunc igitur montem, qui aratur, aratum iri ait, ita quidem ut illuc terror accessurus non sit, quin potius usque adeo a priore solitudine, et terra inculta et spina commutandum, ut idoneus ſu- turus sit qui evadat in pascua ovis et conculcatio- nem bovis. Et sane ratione colligere possumus quemadmodum Christi Ecclesia, quæ olim erat terra inculta et spina, ad tantam commutationem per ipsius gratiam pervenerit, ut herbam rationalis fertilitatis et pabulum opportunum usque adeo pro- tulerit, ut et ovibus similes et simpliciores ea frui possint, et qui ad habitum perfectiorem pervene- rint, qui boves appellantur, eamdem arare et com lere, eo sane modo quo divinum Apostolum do- centem ostendimus, ubi ait: Nunquid de bobus cura est Deo? An propter vos omnino dicit, propter vos enim scripta sunt, quoniam debet qui arat, in spe arare, et qui triturat, in spe participare". Ita quæ olim deserta incultaque erat terra, post Christi adventum commutata est, ut quos eo modo boves intelleximus, iis convenientis aptæque agri- colationis usum idoneum præbeat. Attende vero quonam modo sub uno eodemque sensu ortus de Virgine canitur : et pariter, inquit, oraculum, quæ olim fertilis terra et quæ prius mille siclorum erat, in terram incultam erit, et in spinam, omnisque eorum terra, propterea quod futura sit in spinam et terram incultam, tradetur iis qui cum sagitta et arcu accedent. Contrarium vero patietur omnis mons: nam a priore inculta terra et spina mula- bitur in pascua ovis et conculcationem bovis ; ita- que ipse qui aratur arabitur, neque illuc terror ad- veniet. Quibus verbis plane arbitror significare Sal- vatoris nostri ortum de Virgine, et quæ post illum simul atque acervatim, et Judæis et reliquis genti- bus eventura erant : siquidem utriusque ordi- nis mutationem in contrarium prophetia demon- strat, Judaicæ quidem gentis a meliore in pejus, collectæ autem de gentibus Ecclesiæ, a priore sterilitate ac solitudine, in fertilitatem secun- dum Deum; quæ quidem dum sub unum et idem tempus quo Emmanuel adveniet absol- venda canuntur, oraculi veritatem eventus com-
PG 22:521«εἰς πρόσωπον βασιλέως Ἀσσυρίων», ἐπίστησον, μή ποτε ἄρα καὶ ἐν τούτοις τὴν Ῥωμαίων ἀρχὴν δηλοῖ, εἴ γε «κατευθύνοντες» ἢ «κατευθυνόμενοι» Ἀσσύριοι μεθερμηνεύονται κατὰ τὰ μικρῷ πρόσθεν ἀποδεδομένα. ἐπεὶ τοίνυν τῇ περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν προρρήσει καὶ νῦν ὁ τῶν Ἀσσυρίων συμπέπλεκται βασιλεύς, εἰκότως ἡμῖν κἀνταῦθα ἡ Ῥωμαίων ἀρχὴ παρείληπται, διὰ τὸ πρὸς τοῦ θεοῦ εἰς τὴν τῶν ἐθνῶν ὑποταγὴν κατευθύνεσθαι. λήψεσθαι τοιγαροῦν τὸ τικτόμενον παιδίον τὴν «δύναμιν Δαμασκοῦ» καὶ «τὰ σκῦλα Σαμαρείας», καὶ παραδώσειν «εἰς πρόσωπον» Ἀσσυρίων καὶ ἐν ὀφθαλμοῖς τῶν ὑπὸ τοῦ θεοῦ κατευθυνομένων θεσπίζεται, καὶ ταῦτα ποιήσειν ἅμα τῇ αὐτοῦ γενέσει, ἀρρήτῳ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει, ἔτι νηπιάζοντι σώματι τοσαῦτα ἐν ἀνθρώποις οἰκονομούμενον. Πάντα δὲ ταῦτα ὁ προφήτης ἐν τόμῳ καινῷ καὶ μεγάλῳ γραφῇ παραδοῦναι ἀνθρώπου προστάσσεται, τοῦτον καὶ τῆς καινῆς διαθήκης δηλουμένης τὸν τρόπον.
προσπαραλαμβάνει δὲ τῶν εἰρημένων «μάρτυρας» ἱερέα καὶ προφήτην, τοῦ λόγου παιδεύοντος ὡς ὅτι δεήσει ἐν ταῖς ἀποδείξεσιν ταῖς περὶ τοῦ Χριστοῦ τὰς ἀπὸ τῆς ἐν νόμῳ ἱερουργίας καὶ τῶν μετὰ ταῦτα προφητῶν μαρτυρίας παραλαμβάνειν. «πιστοὺς» δὲ βούλεται καὶ ἄλλως μάρτυρας εἶναι τοὺς τὴν γένεσιν τοῦ δηλουμένου παιδίου μέλλοντας ἐποπτεύειν, εἰς τὸ συνιέναι δύνασθαι τὰ προφητευόμενα [ἐὰν» γὰρ «μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε», ἐλέγετο ἀνωτέρω), καὶ τὸν μὲν ἔχειν «φῶς θεοῦ» (τοῦτο γὰρ ὁ Οὐρίας ἑρμηνεύεται), τὸν δὲ υἱὸν ὄντα «εὐλογίας» τὴν «μνήμην τοῦ θεοῦ» ἐν ἑαυτῷ φέρειν (τοῦτο γὰρ καὶ ὁ τοῦ Βαραχίου Ζαχαρίας δηλοῖ). Ταῦτα μὲν οὖν εἰς τοὺς τόπους ἡμεῖς ἐπιβεβλήκαμεν· εἰ δέ τις τῶν ἐκ περιτομῆς οὐ ταῦτα οὕτως ἔχειν βούλεται, ὥρα ἡμῖν αὐτὸν ἀποδεικνύναι, τίς πώποτε παρ’ αὐτοῖς Ἐμμανουὴλ γέγονεν, καὶ πῶς ὁ προφήτης προσῆλθεν πρὸς τὴν προφῆτιν, καὶ τίνα ταύτην, καὶ πῶς παραχρῆμα συνέλαβεν, καὶ τίς ὁ ἐκ τῆς προφήτιδος ἀποτεχθεὶς υἱός, ᾧ αὐτὸς ὁ κύριος ἐπιτέθειται ὄνομα «ταχέως σκύλευσον, ὀξέως προνόμευσον», καὶ τίς ἡ αἰτία τῆς τοιᾶσδε τοῦ τεχθέντος προσηγορίας.
PG 22:523δεικνύτωσαν δὲ καὶ τὸ «πρὶν ἢ γνῶναι τὸ παιδίον καλεῖν πατέρα ἢ μητέρα, τὴν δύναμιν εἰληφότα Δαμασκοῦ καὶ τὰ σκῦλα Σαμαρείας ἔναντι βασιλέως Ἀσσυρίων». ἡμεῖς γὰρ ταῦτα καὶ πρὸς λέξιν καὶ τροπικῶς ἐξειληφότες, πεπληρῶσθαι αὐτὰ δείκνυμεν ἐπὶ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν γενέσεως, παριστῶντες τοτὲ μὲν ῥητῶς κατὰ τὴν πρόχειρον διάνοιαν τοτὲ δὲ τροπικῶς δεῖν ἐπιβάλλειν ταῖς προφητείαις. Αὐτίκα ἑξῆς ταῖς προειρημέναις φωναῖς δι’ αἰνιγμάτων αὖθις ἐπιλέγεται· «καὶ προσέθετο κύριος λαλῆσαί μοι ἔτι, διὰ τὸ μὴ βούλεσθαι τὸν λαὸν τοῦτον τὸ ὕδωρ τοῦ Σιλωὰμ τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ, ἀλλὰ βούλεσθαι ἔχειν τὸν Ῥαασὶμ καὶ τὸν υἱὸν Ῥομελίου, διὰ τοῦτο ἰδοὺ κύριος ἀνάγει ἐφ’ ὑμᾶς τὸ ὕδωρ τοῦ ποταμοῦ τὸ ἰσχυρὸν καὶ τὸ πολύ, τὸν βασιλέα τῶν Ἀσσυρίων, καὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ· καὶ ἀναβήσεται ἐπὶ πᾶσαν φάραγγα ὑμῶν, καὶ περιπατήσει ἐπὶ πᾶν τεῖχος ὑμῶν, καὶ ἀφελεῖ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας ἄνθρωπον ὃς δυνήσεται κεφαλὴν ἆραι, εἰ δυνατὸν συντελέσασθαί τι· καὶ ἔσται ἡ παρεμβολὴ αὐτοῦ ὥστε πληρῶσαι τὸ πλάτος τῆς χώρας σου. μεθ’ ἡμῶν ὁ θεός.
ουσίαν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, αὐτοῦ δὴ Ἰησοῦ τοῦ Χρι στοῦ, μὴ πέπαυται βασιλευομένη ἡ τῶν Δαμασκηνῶν ἀρχὴ καὶ τῶν Ἰουδαίων, καὶ εἰ μὴ ἐνόψεσιν ἡμῖν αὐτοῖς νῦν θεωρεῖται καταλελειμμένη ὑπ' αὐτῶν ἡ γῆ, καὶ ὑπ' ἐθνῶν ἀλλοφύλων καὶ εἰδωλολατρῶν κατοικουμένη καὶ πρὸς τούτοις εἰ μὴ γέγονεν εἰς χέρσον καὶ ἄκαν θαν πᾶσα ἡ πάλαι σεμνοτάτη, αὐτοῦ δὴ τοῦ ἱεροῦ αὐτῶν ἁγιάσματος ὥρα, καὶ εἰ μὴ εἰδωλολάτραι, ἀκά- θαρτοι ἄνδρες, οἵ τε πολέμιοι αὐτῶν κατὰ βέλους καὶ τοξεύματος ἐπελθόντες, ὑπ' αὐτοῦ γε τοῦ Κυρίου παρ ορμηθέντες ἐκ τῆς ἀλλοδαπῆς ἐληλύθασιν, ἀνεπαύ σαντό τε ἐν ταῖς χώραις αὐτῶν πάντα τόπον καὶ πάσα; τὰς πόλεις αὐτῶν ἰδιοποιησάμενοι· καὶ ἔμπαλιν, εἰ μὴ ἀπὸ χέρσου καὶ ἀκάνθης τῆς πρὶν ἀγεωργίας διά τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν διδασκαλίας μεταβαλόντα πάντα τὰ εἰς αὐτὸν πεπιστευκότα ἔθνη τὴν εὐσεβῆ καὶ κατὰ Θεὸν λογικὴν ἀπείλησε καρποφορίαν· καὶ ἐπὶ τούτοις, εἰ μὴ ὀφθαλμοῖς τὸν Χριστὸν ἰδόντες οὐκ ἐπίστευσαν, καὶ διδάσκοντος ἀκούσαντες εἰ μὴ παρ ήκουσαν, καὶ εἰ μὴ τὰ λοιπὰ τῆς προφητείας έναρ γέστατα τέλους τυχόντα ἀπὸ τῶν χρόνων Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν δείκνυται, οὐκ ἂν εἴη αὐτὸς ὁ προφη τευόμενος. Εἰ δὲ καὶ τυφλῷ, ὡς φασι, δῆλα τὰ τῶν λέγων ἀποτελέσματα, οὐκ ἄλλοτε ἢ ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ πεπληρωμένα, τί χρὴ λοιπὸν καὶ περὶ τῆς ἐκ Παρθένου γενέσεως αὐτοῦ ἀμφιβόλως ἔχειν, οὐχὶ δὲ εὐγνώμονι λογισμῷ ἀπὸ τῶν εἰσέτι νῦν ὁρωμένων καὶ τὴν καταρχὴν τῶν πραγμάτων πιστού σθαι; δρώμενα δὲ εἰσέτ: νῦν τίνα ἂν εἴη ἀλλ᾽ ἢ ἡ Ἰουδαίων εἰς αὐτὸν ἀπιστία, (ἐναργῶς κατὰ τὸν χρη- σμὸν πληρουμένη τὸν φάσκοντα· « Ακοῇ ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέψετε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε· ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου») καὶ ἡ πολιορκία τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τοῦ πάλαι αύ τῶν ἁγιάσματος ἡ παντελὴς ἐρήμωσις, τῶν τε ἄλλο φύλων ἐθνῶν ἐπὶ τῆς χώρας αὐτῶν κατοίκησις, μετά κέντρων αὐτοὺς, τοῦτ' ἔστι μετὰ σκληρῶν ἐπιταγμάτ των, καταδουλουμένων, (τοῦτο γὰρ ἐδήλου τῶν μυιῶν καὶ μελιττῶν τὰ παραδείγματα·) καὶ ἐπὶ πᾶσιν ἡ τῶν ἐθνῶν ἀπὸ τῆς προτέρας ἐρημίας εἰς τὴν κατὰ Θεὸν γεωργίαν μεταβολή; Ταῦτα δὴ οὖν ὀφθαλμοῖς ὁρώ μενα τίς οὐκ ἂν ἐκπλαγείη θαυμάσας; τίς δὲ οὐ θείαν ὡς ἀληθῶς ὁμολογήσειεν ἂν τὴν πρόῤῥησιν, ἀκούων ἄνωθεν πρὸ χιλίων ὅλων ἐτῶν ἐν βίβλοις ἀποκείμενα ταῦτα καὶ. μελετώμενα, οὐ μὴν ἄλλοτε εἰς τέλος ἀχθέντα ἢ μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν; Εἰ δὴ οὖν θαυμάσιος ἡ πρόρρησις, καὶ ἔτι θαυμασιω τέρα, καὶ ὑπὲρ πάντα λόγον ἡ τῆς προρρήσεως έκδα- σις, τί δεῖ ἀπιστεῖν εἰ καὶ ἡ πρώτη του προφητευσ μένου πάροδος παράδοξον καὶ ὑπὲρ πᾶσαν ἀνθρώπου φύσιν τὴν τῆς γενέσεως καταβολὴν είληχεν, οπότε καὶ ἡ τῶν λοιπῶν θαυμάτων εναργής ὄψις, οὐχ τ των οὖσα, ἀπὸ τῆς γενέσεως αὐτοῦ βιάζεται καὶ τὴν τῶν ἄλλων τῶν κατ' αὐτὸν πραχθέντων ἀποδέχεσθαι μαρτυρίαν; Ἀλλὰ γὰρ τούτοις ἑξῆς μετὰ τὸ, «Εἰς βόσκημα προβάτου καὶ καταπάτημα βοός, ο συνήπται δευτέρα τις πρόρρησις συγγενής τῇ προτεθειμένη, ἀρχυμένη ἀπὸ τοῦ, ι Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς μέ· Λάδι EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARSI. B - APOLOGETICA. probavit. Non enim alias quam post Salvatoris no / stri adventum, finem accepisse demonstrantur, tum ex iis rebus quæ plane de Judæis dictæ sunt, tum ex ipsa quæ de gentibus collecta est Ecclesia. Nam si post adventum Salvatoris nostri, ipsius, inquam, Jesu Christi, regnum ac principatus apud Judæos et apud Damascenos esse non desiisset; et nisi ante oculos nostros, nobis ipsis intueri liceret relictam ab illis terram, et ab externis ac simulacrorum cul- tricibus nationibus habitatam; præterea, si non in terram incultam et spinam, omne quodcunque olim venerabilissimum sacri apud illos sanctuarii decus habebatur, commutatum esset, et nisi cultores si- mulacrorum, impurissimi homines, illorumque hostes cum sagitta et arcu invadentes, et ab ipso Domino impulsi ab externis regionibus venissent, et in ipsorum terris quievissent, omnemque locum omnemque civitatem ipsorum occupassent : et rur- sus, nisi a terra inculta et spina, et ab ea quæ prius erat colendi negligentia, per Salvatoris nostri doctrinam commutatæ omnes, quæcunque in ipsum crediderunt, gentes, religiosam et secundum Deum rationalem fertilitatem cultumque accepissent; ad haec, nisi oculis Christumn intuiti, non credidissent, et nisi docentem audivissent, auditumque respuis sent, et nisi reliqua quæ in eadem prophetia conti- nentur, post tempora Jesu Salvatoris nostri exitum sortita esse ostenderentur, sane non ipse esset ha- bendus, quem prophetæ intelligunt. Sed si cuivis, vel cæco, ut aiunt, perspicua oraculorum eventa exsistunt, quæ quidem non alias quam post tem- pora adventus illius completa sunt, quid amplius opus est de illius ortu ex Virgine dubitare, ac non potius benigna quadam ratiocinatione ex iis quæ adhuc cernuntur, rerum quoque ipsarum initio fi- dem facere? Hæc vero ipsa quæ adhuc cernuntur, quæ tandem sunt, nisi Judæorum in illum incredu- litas (quæ planissime secundum ipsum oraculum completur, quod ait: • Auditu audietis et non in- telligetis, et intuentes intuebimini, et non videbitis : crassum enim factum est cor populi hujus ›), et ipsius Jerusalem obsidio, et prisci illius sanctuarii extrema solitudo, et externarum gentium, quæ sti- mulis, hoc est asperioribus imperiis, ipsos in ser- vitutem redigunt, in ipsorum terra habitatio, (hoc enim significabant muscarum atque apum exempla), et denique ipsarum gentium a priore s0- litudine ad culturam secundum Deum commutatio? Hæc igitur quæ oculis cernuntur, quis non admi- retur atque obstupescat? Quis porro non vere divi- num fateatur vaticinium? cum audiat ante totos mille annos apud majores hæc in libris ipsorum contineri et versari, quæ tamen non alias ad finem pervenerint, quam post Salvatoris nostri adventum ? Quod si admirabilis est prædictio, itemque admi- rabilior et supra omnem rationem ipsius prædi- ctionis eventus, quid amplius dubitare opus est, utrum primus ejus de quo propheta loquuntur accessus, admirabilem et supra omnem hominis C D
γνῶτε ἔθνη καὶ ἡττᾶσθε, ἐπακούσατε ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς.» Σαφῶς γὰρ ταῦτα οὐδὲ ἄλλως ἢ μετὰ θεωρίας τῆς κατὰ μόνην τροπολογίαν τὴν διάνοιαν σῴζει. δηλοῖ γοῦν καὶ αὐτὰ διὰ μὲν τοῦ ὕδατος τοῦ Σιλωὰμ τοῦ ἡσυχῇ πορευομένου τὴν εὐαγγελικὴν τοῦ σωτηρίου λόγου διδασκαλίαν· ἑρμηνεύεται γὰρ Σιλωὰμ «ἀπεσταλμένος». οὗτος δ’ ἂν εἴη ὁ ἐκ τοῦ πατρὸς ἡμῖν ἀπεσταλμένος θεὸς λόγος, περὶ οὗ καὶ Μωσῆς φησιν· «οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν». ἀντὶ γὰρ [τοῦ] «ᾧ ἀπόκειται» τὸ Ἑβραϊκὸν Σιλωὰμ περιέχει, τὸν ἐνταῦθα Σιλωάμ, τοῦτ’ ἔστιν τὸν ἀπεσταλμένον, κἀκεῖ δηλοῦντος τοῦ λόγου. ὁ δὲ Ῥαασὶμ βασιλεὺς ἦν πάλιν τῶν ἐν Δαμασκῷ εἰδωλολατρῶν ἐθνῶν, ὡς καὶ ὁ υἱὸς Ῥομελίου τῶν ἐν Σαμαρείᾳ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀποστάντων τῆς πατρίου θρησκείας.
ουσίαν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, αὐτοῦ δὴ Ἰησοῦ τοῦ Χρι στοῦ, μὴ πέπαυται βασιλευομένη ἡ τῶν Δαμασκηνῶν ἀρχὴ καὶ τῶν Ἰουδαίων, καὶ εἰ μὴ ἐνόψεσιν ἡμῖν αὐτοῖς νῦν θεωρεῖται καταλελειμμένη ὑπ' αὐτῶν ἡ γῆ, καὶ ὑπ' ἐθνῶν ἀλλοφύλων καὶ εἰδωλολατρῶν κατοικουμένη καὶ πρὸς τούτοις εἰ μὴ γέγονεν εἰς χέρσον καὶ ἄκαν θαν πᾶσα ἡ πάλαι σεμνοτάτη, αὐτοῦ δὴ τοῦ ἱεροῦ αὐτῶν ἁγιάσματος ὥρα, καὶ εἰ μὴ εἰδωλολάτραι, ἀκά- θαρτοι ἄνδρες, οἵ τε πολέμιοι αὐτῶν κατὰ βέλους καὶ τοξεύματος ἐπελθόντες, ὑπ' αὐτοῦ γε τοῦ Κυρίου παρ ορμηθέντες ἐκ τῆς ἀλλοδαπῆς ἐληλύθασιν, ἀνεπαύ σαντό τε ἐν ταῖς χώραις αὐτῶν πάντα τόπον καὶ πάσα; τὰς πόλεις αὐτῶν ἰδιοποιησάμενοι· καὶ ἔμπαλιν, εἰ μὴ ἀπὸ χέρσου καὶ ἀκάνθης τῆς πρὶν ἀγεωργίας διά τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν διδασκαλίας μεταβαλόντα πάντα τὰ εἰς αὐτὸν πεπιστευκότα ἔθνη τὴν εὐσεβῆ καὶ κατὰ Θεὸν λογικὴν ἀπείλησε καρποφορίαν· καὶ ἐπὶ τούτοις, εἰ μὴ ὀφθαλμοῖς τὸν Χριστὸν ἰδόντες οὐκ ἐπίστευσαν, καὶ διδάσκοντος ἀκούσαντες εἰ μὴ παρ ήκουσαν, καὶ εἰ μὴ τὰ λοιπὰ τῆς προφητείας έναρ γέστατα τέλους τυχόντα ἀπὸ τῶν χρόνων Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν δείκνυται, οὐκ ἂν εἴη αὐτὸς ὁ προφη τευόμενος. Εἰ δὲ καὶ τυφλῷ, ὡς φασι, δῆλα τὰ τῶν λέγων ἀποτελέσματα, οὐκ ἄλλοτε ἢ ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ πεπληρωμένα, τί χρὴ λοιπὸν καὶ περὶ τῆς ἐκ Παρθένου γενέσεως αὐτοῦ ἀμφιβόλως ἔχειν, οὐχὶ δὲ εὐγνώμονι λογισμῷ ἀπὸ τῶν εἰσέτι νῦν ὁρωμένων καὶ τὴν καταρχὴν τῶν πραγμάτων πιστού σθαι; δρώμενα δὲ εἰσέτ: νῦν τίνα ἂν εἴη ἀλλ᾽ ἢ ἡ Ἰουδαίων εἰς αὐτὸν ἀπιστία, (ἐναργῶς κατὰ τὸν χρη- σμὸν πληρουμένη τὸν φάσκοντα· « Ακοῇ ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέψετε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε· ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου») καὶ ἡ πολιορκία τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τοῦ πάλαι αύ τῶν ἁγιάσματος ἡ παντελὴς ἐρήμωσις, τῶν τε ἄλλο φύλων ἐθνῶν ἐπὶ τῆς χώρας αὐτῶν κατοίκησις, μετά κέντρων αὐτοὺς, τοῦτ' ἔστι μετὰ σκληρῶν ἐπιταγμάτ των, καταδουλουμένων, (τοῦτο γὰρ ἐδήλου τῶν μυιῶν καὶ μελιττῶν τὰ παραδείγματα·) καὶ ἐπὶ πᾶσιν ἡ τῶν ἐθνῶν ἀπὸ τῆς προτέρας ἐρημίας εἰς τὴν κατὰ Θεὸν γεωργίαν μεταβολή; Ταῦτα δὴ οὖν ὀφθαλμοῖς ὁρώ μενα τίς οὐκ ἂν ἐκπλαγείη θαυμάσας; τίς δὲ οὐ θείαν ὡς ἀληθῶς ὁμολογήσειεν ἂν τὴν πρόῤῥησιν, ἀκούων ἄνωθεν πρὸ χιλίων ὅλων ἐτῶν ἐν βίβλοις ἀποκείμενα ταῦτα καὶ. μελετώμενα, οὐ μὴν ἄλλοτε εἰς τέλος ἀχθέντα ἢ μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν; Εἰ δὴ οὖν θαυμάσιος ἡ πρόρρησις, καὶ ἔτι θαυμασιω τέρα, καὶ ὑπὲρ πάντα λόγον ἡ τῆς προρρήσεως έκδα- σις, τί δεῖ ἀπιστεῖν εἰ καὶ ἡ πρώτη του προφητευσ μένου πάροδος παράδοξον καὶ ὑπὲρ πᾶσαν ἀνθρώπου φύσιν τὴν τῆς γενέσεως καταβολὴν είληχεν, οπότε καὶ ἡ τῶν λοιπῶν θαυμάτων εναργής ὄψις, οὐχ τ των οὖσα, ἀπὸ τῆς γενέσεως αὐτοῦ βιάζεται καὶ τὴν τῶν ἄλλων τῶν κατ' αὐτὸν πραχθέντων ἀποδέχεσθαι μαρτυρίαν; Ἀλλὰ γὰρ τούτοις ἑξῆς μετὰ τὸ, «Εἰς βόσκημα προβάτου καὶ καταπάτημα βοός, ο συνήπται δευτέρα τις πρόρρησις συγγενής τῇ προτεθειμένη, ἀρχυμένη ἀπὸ τοῦ, ι Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς μέ· Λάδι EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARSI. B - APOLOGETICA. probavit. Non enim alias quam post Salvatoris no / stri adventum, finem accepisse demonstrantur, tum ex iis rebus quæ plane de Judæis dictæ sunt, tum ex ipsa quæ de gentibus collecta est Ecclesia. Nam si post adventum Salvatoris nostri, ipsius, inquam, Jesu Christi, regnum ac principatus apud Judæos et apud Damascenos esse non desiisset; et nisi ante oculos nostros, nobis ipsis intueri liceret relictam ab illis terram, et ab externis ac simulacrorum cul- tricibus nationibus habitatam; præterea, si non in terram incultam et spinam, omne quodcunque olim venerabilissimum sacri apud illos sanctuarii decus habebatur, commutatum esset, et nisi cultores si- mulacrorum, impurissimi homines, illorumque hostes cum sagitta et arcu invadentes, et ab ipso Domino impulsi ab externis regionibus venissent, et in ipsorum terris quievissent, omnemque locum omnemque civitatem ipsorum occupassent : et rur- sus, nisi a terra inculta et spina, et ab ea quæ prius erat colendi negligentia, per Salvatoris nostri doctrinam commutatæ omnes, quæcunque in ipsum crediderunt, gentes, religiosam et secundum Deum rationalem fertilitatem cultumque accepissent; ad haec, nisi oculis Christumn intuiti, non credidissent, et nisi docentem audivissent, auditumque respuis sent, et nisi reliqua quæ in eadem prophetia conti- nentur, post tempora Jesu Salvatoris nostri exitum sortita esse ostenderentur, sane non ipse esset ha- bendus, quem prophetæ intelligunt. Sed si cuivis, vel cæco, ut aiunt, perspicua oraculorum eventa exsistunt, quæ quidem non alias quam post tem- pora adventus illius completa sunt, quid amplius opus est de illius ortu ex Virgine dubitare, ac non potius benigna quadam ratiocinatione ex iis quæ adhuc cernuntur, rerum quoque ipsarum initio fi- dem facere? Hæc vero ipsa quæ adhuc cernuntur, quæ tandem sunt, nisi Judæorum in illum incredu- litas (quæ planissime secundum ipsum oraculum completur, quod ait: • Auditu audietis et non in- telligetis, et intuentes intuebimini, et non videbitis : crassum enim factum est cor populi hujus ›), et ipsius Jerusalem obsidio, et prisci illius sanctuarii extrema solitudo, et externarum gentium, quæ sti- mulis, hoc est asperioribus imperiis, ipsos in ser- vitutem redigunt, in ipsorum terra habitatio, (hoc enim significabant muscarum atque apum exempla), et denique ipsarum gentium a priore s0- litudine ad culturam secundum Deum commutatio? Hæc igitur quæ oculis cernuntur, quis non admi- retur atque obstupescat? Quis porro non vere divi- num fateatur vaticinium? cum audiat ante totos mille annos apud majores hæc in libris ipsorum contineri et versari, quæ tamen non alias ad finem pervenerint, quam post Salvatoris nostri adventum ? Quod si admirabilis est prædictio, itemque admi- rabilior et supra omnem rationem ipsius prædi- ctionis eventus, quid amplius dubitare opus est, utrum primus ejus de quo propheta loquuntur accessus, admirabilem et supra omnem hominis C D
ἀπειλεῖ τοιγαροῦν ὁ θεὸς τοῖς μὴ τὸν Σιλωάμ, τοῦτ’ ἔστιν τὸν ἀπεσταλμένον Ἐμμανουήλ, καὶ τὸν ἐκ τῆς προφήτιδος γεγεννημένον υἱὸν τόν τε πότιμον καὶ γόνιμον αὐτοῦ λόγον παραδεξαμένοις, ἀλλὰ τοῦτον μὲν καίτοι πράως καὶ ἡσυχῆ φερόμενον παραιτουμένοις, καθ’ ἑαυτῶν δὲ ἤτοι τὸν τῶν εἰδωλολατρῶν ἐθνῶν ἄρχοντα ἢ τὸν τῆς ἀποστασίας τοῦ λαοῦ τοῦ θεοῦ [ἑλομένοις], ἐπάξειν «τὸ ὕδωρ τοῦ ποταμοῦ τὸ ἰσχυρὸν καὶ τὸ πολύ», ὅπερ ὕδωρ αὐτὸς ὁ τῆς προφητείας λόγος ἑρμηνεύει, λέγων αὐτὸν εἶναι «τὸν βασιλέα τῶν Ἀσσυρίων», οὕτω πάλιν ἤτοι κατὰ διάνοιαν σημαίνων τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, ἢ τὴν νῦν ἐπικρατοῦσαν Ῥωμαίων ἀρχήν, ᾗ καὶ παρεδόθησαν οἱ τὸ μὲν δηλωθὲν τοῦ Σιλωὰμ ὕδωρ «τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ» παραιτησάμενοι τοῖς δὲ ἐναντίοις καὶ πολεμίοις τοῦ ὀρθοῦ λόγου δόγμασιν ἑαυτοὺς ὑποβεβληκότες.
ουσίαν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, αὐτοῦ δὴ Ἰησοῦ τοῦ Χρι στοῦ, μὴ πέπαυται βασιλευομένη ἡ τῶν Δαμασκηνῶν ἀρχὴ καὶ τῶν Ἰουδαίων, καὶ εἰ μὴ ἐνόψεσιν ἡμῖν αὐτοῖς νῦν θεωρεῖται καταλελειμμένη ὑπ' αὐτῶν ἡ γῆ, καὶ ὑπ' ἐθνῶν ἀλλοφύλων καὶ εἰδωλολατρῶν κατοικουμένη καὶ πρὸς τούτοις εἰ μὴ γέγονεν εἰς χέρσον καὶ ἄκαν θαν πᾶσα ἡ πάλαι σεμνοτάτη, αὐτοῦ δὴ τοῦ ἱεροῦ αὐτῶν ἁγιάσματος ὥρα, καὶ εἰ μὴ εἰδωλολάτραι, ἀκά- θαρτοι ἄνδρες, οἵ τε πολέμιοι αὐτῶν κατὰ βέλους καὶ τοξεύματος ἐπελθόντες, ὑπ' αὐτοῦ γε τοῦ Κυρίου παρ ορμηθέντες ἐκ τῆς ἀλλοδαπῆς ἐληλύθασιν, ἀνεπαύ σαντό τε ἐν ταῖς χώραις αὐτῶν πάντα τόπον καὶ πάσα; τὰς πόλεις αὐτῶν ἰδιοποιησάμενοι· καὶ ἔμπαλιν, εἰ μὴ ἀπὸ χέρσου καὶ ἀκάνθης τῆς πρὶν ἀγεωργίας διά τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν διδασκαλίας μεταβαλόντα πάντα τὰ εἰς αὐτὸν πεπιστευκότα ἔθνη τὴν εὐσεβῆ καὶ κατὰ Θεὸν λογικὴν ἀπείλησε καρποφορίαν· καὶ ἐπὶ τούτοις, εἰ μὴ ὀφθαλμοῖς τὸν Χριστὸν ἰδόντες οὐκ ἐπίστευσαν, καὶ διδάσκοντος ἀκούσαντες εἰ μὴ παρ ήκουσαν, καὶ εἰ μὴ τὰ λοιπὰ τῆς προφητείας έναρ γέστατα τέλους τυχόντα ἀπὸ τῶν χρόνων Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν δείκνυται, οὐκ ἂν εἴη αὐτὸς ὁ προφη τευόμενος. Εἰ δὲ καὶ τυφλῷ, ὡς φασι, δῆλα τὰ τῶν λέγων ἀποτελέσματα, οὐκ ἄλλοτε ἢ ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ πεπληρωμένα, τί χρὴ λοιπὸν καὶ περὶ τῆς ἐκ Παρθένου γενέσεως αὐτοῦ ἀμφιβόλως ἔχειν, οὐχὶ δὲ εὐγνώμονι λογισμῷ ἀπὸ τῶν εἰσέτι νῦν ὁρωμένων καὶ τὴν καταρχὴν τῶν πραγμάτων πιστού σθαι; δρώμενα δὲ εἰσέτ: νῦν τίνα ἂν εἴη ἀλλ᾽ ἢ ἡ Ἰουδαίων εἰς αὐτὸν ἀπιστία, (ἐναργῶς κατὰ τὸν χρη- σμὸν πληρουμένη τὸν φάσκοντα· « Ακοῇ ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέψετε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε· ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου») καὶ ἡ πολιορκία τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τοῦ πάλαι αύ τῶν ἁγιάσματος ἡ παντελὴς ἐρήμωσις, τῶν τε ἄλλο φύλων ἐθνῶν ἐπὶ τῆς χώρας αὐτῶν κατοίκησις, μετά κέντρων αὐτοὺς, τοῦτ' ἔστι μετὰ σκληρῶν ἐπιταγμάτ των, καταδουλουμένων, (τοῦτο γὰρ ἐδήλου τῶν μυιῶν καὶ μελιττῶν τὰ παραδείγματα·) καὶ ἐπὶ πᾶσιν ἡ τῶν ἐθνῶν ἀπὸ τῆς προτέρας ἐρημίας εἰς τὴν κατὰ Θεὸν γεωργίαν μεταβολή; Ταῦτα δὴ οὖν ὀφθαλμοῖς ὁρώ μενα τίς οὐκ ἂν ἐκπλαγείη θαυμάσας; τίς δὲ οὐ θείαν ὡς ἀληθῶς ὁμολογήσειεν ἂν τὴν πρόῤῥησιν, ἀκούων ἄνωθεν πρὸ χιλίων ὅλων ἐτῶν ἐν βίβλοις ἀποκείμενα ταῦτα καὶ. μελετώμενα, οὐ μὴν ἄλλοτε εἰς τέλος ἀχθέντα ἢ μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν; Εἰ δὴ οὖν θαυμάσιος ἡ πρόρρησις, καὶ ἔτι θαυμασιω τέρα, καὶ ὑπὲρ πάντα λόγον ἡ τῆς προρρήσεως έκδα- σις, τί δεῖ ἀπιστεῖν εἰ καὶ ἡ πρώτη του προφητευσ μένου πάροδος παράδοξον καὶ ὑπὲρ πᾶσαν ἀνθρώπου φύσιν τὴν τῆς γενέσεως καταβολὴν είληχεν, οπότε καὶ ἡ τῶν λοιπῶν θαυμάτων εναργής ὄψις, οὐχ τ των οὖσα, ἀπὸ τῆς γενέσεως αὐτοῦ βιάζεται καὶ τὴν τῶν ἄλλων τῶν κατ' αὐτὸν πραχθέντων ἀποδέχεσθαι μαρτυρίαν; Ἀλλὰ γὰρ τούτοις ἑξῆς μετὰ τὸ, «Εἰς βόσκημα προβάτου καὶ καταπάτημα βοός, ο συνήπται δευτέρα τις πρόρρησις συγγενής τῇ προτεθειμένη, ἀρχυμένη ἀπὸ τοῦ, ι Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς μέ· Λάδι EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARSI. B - APOLOGETICA. probavit. Non enim alias quam post Salvatoris no / stri adventum, finem accepisse demonstrantur, tum ex iis rebus quæ plane de Judæis dictæ sunt, tum ex ipsa quæ de gentibus collecta est Ecclesia. Nam si post adventum Salvatoris nostri, ipsius, inquam, Jesu Christi, regnum ac principatus apud Judæos et apud Damascenos esse non desiisset; et nisi ante oculos nostros, nobis ipsis intueri liceret relictam ab illis terram, et ab externis ac simulacrorum cul- tricibus nationibus habitatam; præterea, si non in terram incultam et spinam, omne quodcunque olim venerabilissimum sacri apud illos sanctuarii decus habebatur, commutatum esset, et nisi cultores si- mulacrorum, impurissimi homines, illorumque hostes cum sagitta et arcu invadentes, et ab ipso Domino impulsi ab externis regionibus venissent, et in ipsorum terris quievissent, omnemque locum omnemque civitatem ipsorum occupassent : et rur- sus, nisi a terra inculta et spina, et ab ea quæ prius erat colendi negligentia, per Salvatoris nostri doctrinam commutatæ omnes, quæcunque in ipsum crediderunt, gentes, religiosam et secundum Deum rationalem fertilitatem cultumque accepissent; ad haec, nisi oculis Christumn intuiti, non credidissent, et nisi docentem audivissent, auditumque respuis sent, et nisi reliqua quæ in eadem prophetia conti- nentur, post tempora Jesu Salvatoris nostri exitum sortita esse ostenderentur, sane non ipse esset ha- bendus, quem prophetæ intelligunt. Sed si cuivis, vel cæco, ut aiunt, perspicua oraculorum eventa exsistunt, quæ quidem non alias quam post tem- pora adventus illius completa sunt, quid amplius opus est de illius ortu ex Virgine dubitare, ac non potius benigna quadam ratiocinatione ex iis quæ adhuc cernuntur, rerum quoque ipsarum initio fi- dem facere? Hæc vero ipsa quæ adhuc cernuntur, quæ tandem sunt, nisi Judæorum in illum incredu- litas (quæ planissime secundum ipsum oraculum completur, quod ait: • Auditu audietis et non in- telligetis, et intuentes intuebimini, et non videbitis : crassum enim factum est cor populi hujus ›), et ipsius Jerusalem obsidio, et prisci illius sanctuarii extrema solitudo, et externarum gentium, quæ sti- mulis, hoc est asperioribus imperiis, ipsos in ser- vitutem redigunt, in ipsorum terra habitatio, (hoc enim significabant muscarum atque apum exempla), et denique ipsarum gentium a priore s0- litudine ad culturam secundum Deum commutatio? Hæc igitur quæ oculis cernuntur, quis non admi- retur atque obstupescat? Quis porro non vere divi- num fateatur vaticinium? cum audiat ante totos mille annos apud majores hæc in libris ipsorum contineri et versari, quæ tamen non alias ad finem pervenerint, quam post Salvatoris nostri adventum ? Quod si admirabilis est prædictio, itemque admi- rabilior et supra omnem rationem ipsius prædi- ctionis eventus, quid amplius dubitare opus est, utrum primus ejus de quo propheta loquuntur accessus, admirabilem et supra omnem hominis C D
αὐτίκα γοῦν καὶ οὐκ εἰς μακρὸν μὴ παραδεξαμένοις αὐτοῖς τὸ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγέλιον, παραιτησαμένοις δὲ τὸ τοῦ Σιλωὰμ ποτὸν «τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ», ἐπελθὼν ὁ ὑπὸ τοῦ θεοῦ κατευθυνόμενος Ῥωμαίων στρατὸς ἀνελήλυθεν «ἐπὶ πᾶσαν φάραγγα» αὐτῶν, καὶ περιεπάτησεν «ἐπὶ πᾶν τεῖχος» αὐτῶν, καὶ ἀφεῖλεν «ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας ἄνθρωπον ὃς δυνήσεται κεφαλὴν ἆραι ἢ δυνατὸν συντελέσασθαί τι», καὶ γέγονεν «ἡ παρεμβολὴ» τοῦ δηλωθέντος τοσαύτη «ὥστε πληρῶσαι τὸ πλάτος» τῆς Ἰουδαίας ἁπάσης. Καὶ τοῦτό γε πρὸς λέξιν οὕτως εἰς ἐκείνους ἐκπεπλήρωται. διὰ ποίαν αἰτίαν εἰ δὴ μαθεῖν ἐθέλεις, ἄκουε· ὅτι «μεθ’ ἡμῶν ὁ θεὸς» Ἐμμανουήλ, ὁ ἐκ τῆς παρθένου γεγεννημένος, ἀλλ’ οὐ καὶ μετ’ αὐτῶν ἦν, ὡς εἴ γε εἶχον αὐτόν, οὐκ ἂν ταῦτα πεπόνθεισαν. διὸ δὴ ἑξῆς ὁ λόγος τοῖς ἔθνεσιν ἐπιβοᾶται τὸν Ἐμμανουήλ, λέγων· «μεθ’ ἡμῶν ὁ θεός· γνῶτε ἔθνη καὶ ἡττᾶσθε». καὶ ταῦτα δ’ ἡμῖν ἑρμηνεύεται εἰς τὸ παραστῆσαι ὡς ποτὲ μὲν κατὰ λέξιν ποτὲ δὲ δι’ αἰνιγμῶν τὰ πλεῖστα τῶν προφητειῶν ἐκλαμβάνειν δεῖ, ἔνθεν γε ὁρμωμένους προσήκει καὶ τὰ λοιπὰ τῆς ἐν χερσὶν προφητείας ὁμοίως ἐπιθεωρεῖν.
ουσίαν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, αὐτοῦ δὴ Ἰησοῦ τοῦ Χρι στοῦ, μὴ πέπαυται βασιλευομένη ἡ τῶν Δαμασκηνῶν ἀρχὴ καὶ τῶν Ἰουδαίων, καὶ εἰ μὴ ἐνόψεσιν ἡμῖν αὐτοῖς νῦν θεωρεῖται καταλελειμμένη ὑπ' αὐτῶν ἡ γῆ, καὶ ὑπ' ἐθνῶν ἀλλοφύλων καὶ εἰδωλολατρῶν κατοικουμένη καὶ πρὸς τούτοις εἰ μὴ γέγονεν εἰς χέρσον καὶ ἄκαν θαν πᾶσα ἡ πάλαι σεμνοτάτη, αὐτοῦ δὴ τοῦ ἱεροῦ αὐτῶν ἁγιάσματος ὥρα, καὶ εἰ μὴ εἰδωλολάτραι, ἀκά- θαρτοι ἄνδρες, οἵ τε πολέμιοι αὐτῶν κατὰ βέλους καὶ τοξεύματος ἐπελθόντες, ὑπ' αὐτοῦ γε τοῦ Κυρίου παρ ορμηθέντες ἐκ τῆς ἀλλοδαπῆς ἐληλύθασιν, ἀνεπαύ σαντό τε ἐν ταῖς χώραις αὐτῶν πάντα τόπον καὶ πάσα; τὰς πόλεις αὐτῶν ἰδιοποιησάμενοι· καὶ ἔμπαλιν, εἰ μὴ ἀπὸ χέρσου καὶ ἀκάνθης τῆς πρὶν ἀγεωργίας διά τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν διδασκαλίας μεταβαλόντα πάντα τὰ εἰς αὐτὸν πεπιστευκότα ἔθνη τὴν εὐσεβῆ καὶ κατὰ Θεὸν λογικὴν ἀπείλησε καρποφορίαν· καὶ ἐπὶ τούτοις, εἰ μὴ ὀφθαλμοῖς τὸν Χριστὸν ἰδόντες οὐκ ἐπίστευσαν, καὶ διδάσκοντος ἀκούσαντες εἰ μὴ παρ ήκουσαν, καὶ εἰ μὴ τὰ λοιπὰ τῆς προφητείας έναρ γέστατα τέλους τυχόντα ἀπὸ τῶν χρόνων Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν δείκνυται, οὐκ ἂν εἴη αὐτὸς ὁ προφη τευόμενος. Εἰ δὲ καὶ τυφλῷ, ὡς φασι, δῆλα τὰ τῶν λέγων ἀποτελέσματα, οὐκ ἄλλοτε ἢ ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ πεπληρωμένα, τί χρὴ λοιπὸν καὶ περὶ τῆς ἐκ Παρθένου γενέσεως αὐτοῦ ἀμφιβόλως ἔχειν, οὐχὶ δὲ εὐγνώμονι λογισμῷ ἀπὸ τῶν εἰσέτι νῦν ὁρωμένων καὶ τὴν καταρχὴν τῶν πραγμάτων πιστού σθαι; δρώμενα δὲ εἰσέτ: νῦν τίνα ἂν εἴη ἀλλ᾽ ἢ ἡ Ἰουδαίων εἰς αὐτὸν ἀπιστία, (ἐναργῶς κατὰ τὸν χρη- σμὸν πληρουμένη τὸν φάσκοντα· « Ακοῇ ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέψετε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε· ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου») καὶ ἡ πολιορκία τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τοῦ πάλαι αύ τῶν ἁγιάσματος ἡ παντελὴς ἐρήμωσις, τῶν τε ἄλλο φύλων ἐθνῶν ἐπὶ τῆς χώρας αὐτῶν κατοίκησις, μετά κέντρων αὐτοὺς, τοῦτ' ἔστι μετὰ σκληρῶν ἐπιταγμάτ των, καταδουλουμένων, (τοῦτο γὰρ ἐδήλου τῶν μυιῶν καὶ μελιττῶν τὰ παραδείγματα·) καὶ ἐπὶ πᾶσιν ἡ τῶν ἐθνῶν ἀπὸ τῆς προτέρας ἐρημίας εἰς τὴν κατὰ Θεὸν γεωργίαν μεταβολή; Ταῦτα δὴ οὖν ὀφθαλμοῖς ὁρώ μενα τίς οὐκ ἂν ἐκπλαγείη θαυμάσας; τίς δὲ οὐ θείαν ὡς ἀληθῶς ὁμολογήσειεν ἂν τὴν πρόῤῥησιν, ἀκούων ἄνωθεν πρὸ χιλίων ὅλων ἐτῶν ἐν βίβλοις ἀποκείμενα ταῦτα καὶ. μελετώμενα, οὐ μὴν ἄλλοτε εἰς τέλος ἀχθέντα ἢ μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν; Εἰ δὴ οὖν θαυμάσιος ἡ πρόρρησις, καὶ ἔτι θαυμασιω τέρα, καὶ ὑπὲρ πάντα λόγον ἡ τῆς προρρήσεως έκδα- σις, τί δεῖ ἀπιστεῖν εἰ καὶ ἡ πρώτη του προφητευσ μένου πάροδος παράδοξον καὶ ὑπὲρ πᾶσαν ἀνθρώπου φύσιν τὴν τῆς γενέσεως καταβολὴν είληχεν, οπότε καὶ ἡ τῶν λοιπῶν θαυμάτων εναργής ὄψις, οὐχ τ των οὖσα, ἀπὸ τῆς γενέσεως αὐτοῦ βιάζεται καὶ τὴν τῶν ἄλλων τῶν κατ' αὐτὸν πραχθέντων ἀποδέχεσθαι μαρτυρίαν; Ἀλλὰ γὰρ τούτοις ἑξῆς μετὰ τὸ, «Εἰς βόσκημα προβάτου καὶ καταπάτημα βοός, ο συνήπται δευτέρα τις πρόρρησις συγγενής τῇ προτεθειμένη, ἀρχυμένη ἀπὸ τοῦ, ι Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς μέ· Λάδι EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARSI. B - APOLOGETICA. probavit. Non enim alias quam post Salvatoris no / stri adventum, finem accepisse demonstrantur, tum ex iis rebus quæ plane de Judæis dictæ sunt, tum ex ipsa quæ de gentibus collecta est Ecclesia. Nam si post adventum Salvatoris nostri, ipsius, inquam, Jesu Christi, regnum ac principatus apud Judæos et apud Damascenos esse non desiisset; et nisi ante oculos nostros, nobis ipsis intueri liceret relictam ab illis terram, et ab externis ac simulacrorum cul- tricibus nationibus habitatam; præterea, si non in terram incultam et spinam, omne quodcunque olim venerabilissimum sacri apud illos sanctuarii decus habebatur, commutatum esset, et nisi cultores si- mulacrorum, impurissimi homines, illorumque hostes cum sagitta et arcu invadentes, et ab ipso Domino impulsi ab externis regionibus venissent, et in ipsorum terris quievissent, omnemque locum omnemque civitatem ipsorum occupassent : et rur- sus, nisi a terra inculta et spina, et ab ea quæ prius erat colendi negligentia, per Salvatoris nostri doctrinam commutatæ omnes, quæcunque in ipsum crediderunt, gentes, religiosam et secundum Deum rationalem fertilitatem cultumque accepissent; ad haec, nisi oculis Christumn intuiti, non credidissent, et nisi docentem audivissent, auditumque respuis sent, et nisi reliqua quæ in eadem prophetia conti- nentur, post tempora Jesu Salvatoris nostri exitum sortita esse ostenderentur, sane non ipse esset ha- bendus, quem prophetæ intelligunt. Sed si cuivis, vel cæco, ut aiunt, perspicua oraculorum eventa exsistunt, quæ quidem non alias quam post tem- pora adventus illius completa sunt, quid amplius opus est de illius ortu ex Virgine dubitare, ac non potius benigna quadam ratiocinatione ex iis quæ adhuc cernuntur, rerum quoque ipsarum initio fi- dem facere? Hæc vero ipsa quæ adhuc cernuntur, quæ tandem sunt, nisi Judæorum in illum incredu- litas (quæ planissime secundum ipsum oraculum completur, quod ait: • Auditu audietis et non in- telligetis, et intuentes intuebimini, et non videbitis : crassum enim factum est cor populi hujus ›), et ipsius Jerusalem obsidio, et prisci illius sanctuarii extrema solitudo, et externarum gentium, quæ sti- mulis, hoc est asperioribus imperiis, ipsos in ser- vitutem redigunt, in ipsorum terra habitatio, (hoc enim significabant muscarum atque apum exempla), et denique ipsarum gentium a priore s0- litudine ad culturam secundum Deum commutatio? Hæc igitur quæ oculis cernuntur, quis non admi- retur atque obstupescat? Quis porro non vere divi- num fateatur vaticinium? cum audiat ante totos mille annos apud majores hæc in libris ipsorum contineri et versari, quæ tamen non alias ad finem pervenerint, quam post Salvatoris nostri adventum ? Quod si admirabilis est prædictio, itemque admi- rabilior et supra omnem rationem ipsius prædi- ctionis eventus, quid amplius dubitare opus est, utrum primus ejus de quo propheta loquuntur accessus, admirabilem et supra omnem hominis C D
PG 22:525εἰ δὲ ἔτι καὶ νῦν εἰς μέλλοντά ποτε χρόνον γενήσεσθαι ταῦτα οἱ ἐκ περιτομῆς φασιν, ἐπὶ τοῦ προσδοκωμένου αὐτοῖς Χριστοῦ ῥητῶς μόνον καὶ πρὸς λέξιν ἔσεσθαι αὐτὰ προσδεχόμενοι, ἐρωτητέον αὐτούς, πῶς ὁ μέλλων ἥξειν κατ’ αὐτοὺς «λήψεται δύναμιν Δαμασκοῦ καὶ τὰ σκῦλα Σαμαρείας ἔναντι βασιλέως Ἀσσυρίων», καθῃρημένης μὲν ἤδη τῆς Σαμαρείας κατὰ τὸν παρόντα καιρὸν καὶ μηκέτ’ οὔσης, ἀλλὰ [καὶ] τῆς ὀνομαζομένης δυνάμεως Δαμασκοῦ μηδαμῶς ὑπαρχούσης, μηδὲ τῆς τῶν Ἀσσυρίων δυναστείας, ἣν Μῆδοι καὶ Πέρσαι καθελόντες πάλαι ποτὲ διεδέξαντο. ὧν ὁμοῦ πάντων κατὰ τὸν ἐνεστῶτα καιρὸν μηδὲ τὴν ἀρχὴν ὑφεστώτων, πῶς δυνατὸν εἰς μέλλοντα χρόνον τὴν καθαίρεσιν αὐτῶν προσδοκᾶν; ἀλλ’ οὐδὲ ἄλλοτε πώποτε πάλαι πρότερον γεγενῆσθαι τὰ προφητευόμενα ἔστιν εἰπεῖν.
Α Αἰσθητῶς μὲν οὖν ἐν ἡμέρᾳ "Αχαζ βασιλέως Ιούδα, καὶ κατ᾿ αὐτὸν Ἡσαΐαν τὸν προφήτην, δύο βασιλεῖς ἐκ συνθήκης τοὺς ὑπὸ τοῖς διαδόχοις Δαυΐδ βασιλευομένους επολιόρκουν, ὡς ἤδη πρότερον δεδήλωται, ἡ μὲν ἐπὶ τῆς Δαμασκοῦ τῶν εἰδωλολατρῶν ἐθνῶν βασιλεύς, ὁ δὲ τοῦ πλήθους τῶν Ἰουδαίων ἐν τῇ καλουμένῃ Σα μαρείᾳ πόλει τῆς Παλαιστίνης, ἣν Σεβαστὴν οἱ καθ' ἡμᾶς ὀνομάζουσι· περὶ ὧν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ προφήτου τῷ ᾿Αχαζ εἶπε· « Μὴ φοβοῦ, μηδὲ ἡ ψυχή σου ἀσθε νείτω ἀπὸ τῶν δύο ξύλων, τῶν δαλῶν τῶν καπνιζο μένων τούτων· ο καὶ τὴν ἀπώλειάν γε τῶν ἀνδρῶν αὐτίκα μάλα καὶ οὐκ εἰς μακρὰν ἔσεσθαι εἰπὼν, ἑξῆς προφητεύει, ὡς ἐπὶ τῇ τοῦ μεθ᾿ ἡμῶν ἐσομένου Θεού γενέσει πάμπαν ἀμφοτέρων σβεσθήσεται καὶ κατα λυθήσεται ἡ βασιλεία. Δείκνυμεν δὲ ἀπὸ τῆς ἱστορίας, ὡς μέχρι τῶν χρόνων τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ παρουσίας, διαμεμένηκεν ἥ τε τῶν Ἰου δαίων καὶ Δαμασκηνῶν βασιλεία. Μετὰ δὲ τὴν εἰς πάντας ἀνθρώπους ἐπιφάνειαν αὐτοῦ, ἀκολούθως τῇ προῤῥήσει διαλελοίπασι, τῆς Ῥωμαίων μοναρχίας ἐπικρατησάσης σὺν τῷ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν κηρύγματι. Καὶ ταῦτά γε πρὸς λέξιν θεσπίσας ὁ λόγος, μετέβαινεν ἐπὶ τὴν διάνοιαν, καὶ τὴν καθόλου πνευματικωτέραν ἐν θεωρίαις ἀπόδοσιν· ὑποστησάμενός τε δύο στίφη ἀοράτων ἐχθρῶν καὶ πολεμίων δαιμόνων πονηρών, τὸ πάντων ἀνθρώπων γένος διαφόρως πολεμούντων, ἓν μὲν τῶν τὰς ἐν ἀνθρώποις ενεργούντων ἀεὶ καὶ πάντοτε εἰδωλολατρείας, καὶ τὰς ἐν δόγμασι ψευδοδο ξίας, θάτερον δὲ τῶν ἐν ήθεσι ψυχῶν διαφθοράν κατ- εργαζομένων· καὶ τὸ μὲν τῆς εἰδωλολάτρου πλάνης εἰκόνα φέρειν ἀποδείξας, τὸν ἄρχοντα τῆς Δαμασκού, τὸ δὲ τῶν ἐν ἀποπτώσει τοῦ σώφρονος καὶ ὑγιοῦς βίου τύπον εἶναι, τὸν τῆς Σαμαρείας, οὐ πρότερόν φησ τούτων ἀπαλλαγήσεσθαι τὴν γῆν, (οὕτω καλῶν τοὺς ἐπὶ γῆς κατοικοῦντας ἀνθρώπους,) ἢ φανῆναι ἐπὶ γῆς τὸν Ἐμμανουὴλ Θεόν· τούτου δὲ ἐπιλάμψαντος, καὶ βασιλεύοντος ἀνθρώπου ψυχῆς, μηδένα ἔτι λείπεσθα: τῶν πάλαι κατακρατούντων αὐτῆς. Οὕτω δὴ οὖν και ἐνθάδε περὶ τῶν αὐτῶν εἰρῆσθαι νοήσεις τὸ, ο Λήψει ται δύναμιν Δαμασκοῦ, καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας, τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ δυνάμεως και θαιρούσης ἀθρίως πάντας τοὺς ἀοράτους ἡμῶν ἔχε θροὺς, οἳ δὴ πάλαι πρότερον ταῖς προειρημέναις ἀθέοις καὶ ἐπιβλαβέσιν ενεργείαις πάντας ἀνθρώπους ἐπο λιόρκουν. Καὶ πρὸς λέξιν δὲ πάλιν ἴδοις ἂν ὁμοῦ τῇ γενέσει καὶ ἐπιφανεία τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν τὴν δύνα μιν Δαμασκοῦ καθῃρημένην, καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας ἡρμένα, τοῦτ' ἔστι τὰς βασιλείας αὐτῶν, α', μέχρι τῶν δηλουμένων χρόνων διαρκέσασαι, ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο διαλελοίπασι, κατὰ τὰς θείας προββήσεις. Φασὶ δέ τινες καὶ ἄλλως, τοὺς ἀπ᾿ Ἀνατολῆς ἑλη- λυθότας Μάγους, καὶ τῷ Χριστῷ παιδίῳ ὄντι προσκεκυνηκότας, τούτους εἶναι τὴν δύναμιν Δα- μασκού. Είποις δ' ἂν καθολικώτερον, τοὺς τὴν μὲν ἄθεον καὶ πολύθεον εἰδωλολατρείαν ἀποστραφέντας, τῷ δὲ τοῦ Χριστοῦ λόγῳ κατα δουλωθέντας, μάλιστα εἰ δυνατοί τινες εἶεν ἐν λόγῳ καὶ σοφίᾳ τοῦ αἰῶνος τούτου, αὐτοὺς εἶναι τοὺς ὀνομαζομένους δύναμιν Δαμασκού. Κατὰ ταῦτα , EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. B - APOLOGETICA. Et ad verbum quidem in diebus Achaz regis Juda, et ipsius prophetae Isaia, duo reges ex composito, eus qui successionibus David parebant,obsoderunt, sicut etiam prius ostensum est, alter quidem Da- masci gentium simulacra adorantium rex, alter vero Judaicæ multitudinis in ea Palæstinæ civitate quæ tunc quidem vocabatur Samaria, nunc autem a nostris Sebaste nominatur : de quibus Deus per prophetam ad Achaz dixit: Ne timeas, neque anima tua langueat a duobus lignis, a torribus his fumigantibus ; » et cum interitum virorum con- tinuo neque multo post futurum dixisset, dein- ceps can't quemadmodum in nobiscum futuri Dei ortu, penitus amborum exstinguetur et dis- solvetur regnum. Ostendimus autem ab historia quemadmodum usque ad tempora adventus Salva- toris nostri Jesu Christi, utrumque et Judæorum et Damascenorum permanserit regnum. Postquam vero ille ad omnes homines advenit, sicut oraculum ipsum prædixerat, defecerunt, quo tempore impe- rium Romanorum una cum Salvatoris nostri publi- catione invaluit: et hæc ad verbum cum cecinisset oraculum, transivit ad sensum et intelligentiam, et ad universalem majoris spiritus in contemplando expositionem, et cum duos ordines hostium atque inimicorum invisibilium, hoc est malorum dæmo- num, instituisset, qui omne hominum genus variis modis oppugnant, unum quidem eorum qui et un- dique et semper inter homines cultus simulacrorum et in opinionibus falsas sententias generant atque efficiunt, alterum vero eorum qui in moribus ani- marum perditionem atque interitum moliuntur, eumque erroris in simulacris colendis imagineni ferre ostendisset eum qui Damasci imperaret, ejus vero per quem homines a temperanti sanoque victu deducuntur, figuram esse, eum qui Samariæ: non prius ait terram ab hisce liberandam (sic utique vocans homines in terra habitantes) quam in terra conspiciatur Emmanuel Deus: ubi autem hic il- luxerit, et in hominis anima regnaverit, neminem posthac super futurum eorum qui antea ipsum possi- debant. Sic sane etiam hoc in loco dictum esse il- C lud, accipiet potestatem Damasci, et spolia Sa- mariæ, › utpote cum Salvatoris nostri Jesu Christi vis acervatim eversura esset cunctos invisibiles D nobis hostes, qui jampridem his, quæ superius dictæ sunt, a Deo alienis et noxiis operationibus, universos homines occidebant. Nec non rursus si ad verbum interpreteris, videas protinus in ortu atque adventu Salvatoris nostri, Damasci poten- tiam eversam, et spolia Samariæ sublata, hoc est, earum regna, quæ usque ad tempora de qui- bus dictum est, duraverint, ex illo ad hunc usque diem ut ab oraculis prædictum est, defecerunt. ab Oriente venerunt, et Christum, qui puer adhuc erat, adoraverunt, hos ipsos esse, potestatem Da- masci. Potes etiam magis in universum dicere, omnes quicunque alienam a Deo multitudinique 33. Quidam vero etiam aliter dicunt, Magos qui
οὐδεὶς γοῦν παρ’ Ἑβραίοις πώποτε ἐκ προφήτιδος μητρὸς καὶ Ἡσαί̈ου τοῦ προφήτου γεννηθεὶς σκῦλα Σαμαρείας καὶ δύναμιν Δαμασκοῦ, κατὰ τοῦ βασιλέως Ἀσσυρίων στρατεύσας, ὡς πρὸς ῥητὴν διάνοιαν, λαβὼν ἱστόρηται, ὥστε ἐξ ἅπαντος ὁμολογεῖν αὐτὰ κατὰ τὴν ἀποδοθεῖσαν διάνοιαν μόνως πεπληρῶσθαι, οὐκ ἄλλοτε ἢ κατὰ τὴν γενομένην παρουσίαν Ἰησοῦ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, καθ’ ὃν ἀπεδείξαμεν τέλος εἰληφέναι τὰ προηγορευμένα. Ἐγράφη δ’ οὖν κατὰ τὴν προφητείαν καὶ ὁ καινὸς τόμος ἐπὶ τῆς αὐτοῦ παρουσίας, ὁ τῆς καινῆς διαθήκης λόγος τὴν γένεσιν περιέχων τοῦ τῆς προφήτιδος υἱοῦ, ὃς καὶ πρὸς λέξιν καὶ Δαμασκοῦ καὶ Συρίας ἁπάσης τὴν βασιλικὴν δύναμιν τά τε ἑρμηνευθέντα ἡμῖν «σκῦλα Σαμαρείας» ἀρρήτῳ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει εἰς χεῖρας τῆς Ῥωμαίων βασιλείας παρέδωκεν· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ κατὰ διάνοιαν τοὺς ἐξ Ἰουδαίων αὐτοῦ μαθητὰς ὥσπερ τινὰ σκῦλα περιπεποιημένος, νοητοῖς καὶ λογικοῖς ὅπλοις περιφράξας, «εἰς πρόσωπον» τοῦ δηλωθέντος «βασιλέως Ἀσσυρίων» κατεστήσατο.
Α Αἰσθητῶς μὲν οὖν ἐν ἡμέρᾳ "Αχαζ βασιλέως Ιούδα, καὶ κατ᾿ αὐτὸν Ἡσαΐαν τὸν προφήτην, δύο βασιλεῖς ἐκ συνθήκης τοὺς ὑπὸ τοῖς διαδόχοις Δαυΐδ βασιλευομένους επολιόρκουν, ὡς ἤδη πρότερον δεδήλωται, ἡ μὲν ἐπὶ τῆς Δαμασκοῦ τῶν εἰδωλολατρῶν ἐθνῶν βασιλεύς, ὁ δὲ τοῦ πλήθους τῶν Ἰουδαίων ἐν τῇ καλουμένῃ Σα μαρείᾳ πόλει τῆς Παλαιστίνης, ἣν Σεβαστὴν οἱ καθ' ἡμᾶς ὀνομάζουσι· περὶ ὧν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ προφήτου τῷ ᾿Αχαζ εἶπε· « Μὴ φοβοῦ, μηδὲ ἡ ψυχή σου ἀσθε νείτω ἀπὸ τῶν δύο ξύλων, τῶν δαλῶν τῶν καπνιζο μένων τούτων· ο καὶ τὴν ἀπώλειάν γε τῶν ἀνδρῶν αὐτίκα μάλα καὶ οὐκ εἰς μακρὰν ἔσεσθαι εἰπὼν, ἑξῆς προφητεύει, ὡς ἐπὶ τῇ τοῦ μεθ᾿ ἡμῶν ἐσομένου Θεού γενέσει πάμπαν ἀμφοτέρων σβεσθήσεται καὶ κατα λυθήσεται ἡ βασιλεία. Δείκνυμεν δὲ ἀπὸ τῆς ἱστορίας, ὡς μέχρι τῶν χρόνων τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ παρουσίας, διαμεμένηκεν ἥ τε τῶν Ἰου δαίων καὶ Δαμασκηνῶν βασιλεία. Μετὰ δὲ τὴν εἰς πάντας ἀνθρώπους ἐπιφάνειαν αὐτοῦ, ἀκολούθως τῇ προῤῥήσει διαλελοίπασι, τῆς Ῥωμαίων μοναρχίας ἐπικρατησάσης σὺν τῷ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν κηρύγματι. Καὶ ταῦτά γε πρὸς λέξιν θεσπίσας ὁ λόγος, μετέβαινεν ἐπὶ τὴν διάνοιαν, καὶ τὴν καθόλου πνευματικωτέραν ἐν θεωρίαις ἀπόδοσιν· ὑποστησάμενός τε δύο στίφη ἀοράτων ἐχθρῶν καὶ πολεμίων δαιμόνων πονηρών, τὸ πάντων ἀνθρώπων γένος διαφόρως πολεμούντων, ἓν μὲν τῶν τὰς ἐν ἀνθρώποις ενεργούντων ἀεὶ καὶ πάντοτε εἰδωλολατρείας, καὶ τὰς ἐν δόγμασι ψευδοδο ξίας, θάτερον δὲ τῶν ἐν ήθεσι ψυχῶν διαφθοράν κατ- εργαζομένων· καὶ τὸ μὲν τῆς εἰδωλολάτρου πλάνης εἰκόνα φέρειν ἀποδείξας, τὸν ἄρχοντα τῆς Δαμασκού, τὸ δὲ τῶν ἐν ἀποπτώσει τοῦ σώφρονος καὶ ὑγιοῦς βίου τύπον εἶναι, τὸν τῆς Σαμαρείας, οὐ πρότερόν φησ τούτων ἀπαλλαγήσεσθαι τὴν γῆν, (οὕτω καλῶν τοὺς ἐπὶ γῆς κατοικοῦντας ἀνθρώπους,) ἢ φανῆναι ἐπὶ γῆς τὸν Ἐμμανουὴλ Θεόν· τούτου δὲ ἐπιλάμψαντος, καὶ βασιλεύοντος ἀνθρώπου ψυχῆς, μηδένα ἔτι λείπεσθα: τῶν πάλαι κατακρατούντων αὐτῆς. Οὕτω δὴ οὖν και ἐνθάδε περὶ τῶν αὐτῶν εἰρῆσθαι νοήσεις τὸ, ο Λήψει ται δύναμιν Δαμασκοῦ, καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας, τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ δυνάμεως και θαιρούσης ἀθρίως πάντας τοὺς ἀοράτους ἡμῶν ἔχε θροὺς, οἳ δὴ πάλαι πρότερον ταῖς προειρημέναις ἀθέοις καὶ ἐπιβλαβέσιν ενεργείαις πάντας ἀνθρώπους ἐπο λιόρκουν. Καὶ πρὸς λέξιν δὲ πάλιν ἴδοις ἂν ὁμοῦ τῇ γενέσει καὶ ἐπιφανεία τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν τὴν δύνα μιν Δαμασκοῦ καθῃρημένην, καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας ἡρμένα, τοῦτ' ἔστι τὰς βασιλείας αὐτῶν, α', μέχρι τῶν δηλουμένων χρόνων διαρκέσασαι, ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο διαλελοίπασι, κατὰ τὰς θείας προββήσεις. Φασὶ δέ τινες καὶ ἄλλως, τοὺς ἀπ᾿ Ἀνατολῆς ἑλη- λυθότας Μάγους, καὶ τῷ Χριστῷ παιδίῳ ὄντι προσκεκυνηκότας, τούτους εἶναι τὴν δύναμιν Δα- μασκού. Είποις δ' ἂν καθολικώτερον, τοὺς τὴν μὲν ἄθεον καὶ πολύθεον εἰδωλολατρείαν ἀποστραφέντας, τῷ δὲ τοῦ Χριστοῦ λόγῳ κατα δουλωθέντας, μάλιστα εἰ δυνατοί τινες εἶεν ἐν λόγῳ καὶ σοφίᾳ τοῦ αἰῶνος τούτου, αὐτοὺς εἶναι τοὺς ὀνομαζομένους δύναμιν Δαμασκού. Κατὰ ταῦτα , EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. B - APOLOGETICA. Et ad verbum quidem in diebus Achaz regis Juda, et ipsius prophetae Isaia, duo reges ex composito, eus qui successionibus David parebant,obsoderunt, sicut etiam prius ostensum est, alter quidem Da- masci gentium simulacra adorantium rex, alter vero Judaicæ multitudinis in ea Palæstinæ civitate quæ tunc quidem vocabatur Samaria, nunc autem a nostris Sebaste nominatur : de quibus Deus per prophetam ad Achaz dixit: Ne timeas, neque anima tua langueat a duobus lignis, a torribus his fumigantibus ; » et cum interitum virorum con- tinuo neque multo post futurum dixisset, dein- ceps can't quemadmodum in nobiscum futuri Dei ortu, penitus amborum exstinguetur et dis- solvetur regnum. Ostendimus autem ab historia quemadmodum usque ad tempora adventus Salva- toris nostri Jesu Christi, utrumque et Judæorum et Damascenorum permanserit regnum. Postquam vero ille ad omnes homines advenit, sicut oraculum ipsum prædixerat, defecerunt, quo tempore impe- rium Romanorum una cum Salvatoris nostri publi- catione invaluit: et hæc ad verbum cum cecinisset oraculum, transivit ad sensum et intelligentiam, et ad universalem majoris spiritus in contemplando expositionem, et cum duos ordines hostium atque inimicorum invisibilium, hoc est malorum dæmo- num, instituisset, qui omne hominum genus variis modis oppugnant, unum quidem eorum qui et un- dique et semper inter homines cultus simulacrorum et in opinionibus falsas sententias generant atque efficiunt, alterum vero eorum qui in moribus ani- marum perditionem atque interitum moliuntur, eumque erroris in simulacris colendis imagineni ferre ostendisset eum qui Damasci imperaret, ejus vero per quem homines a temperanti sanoque victu deducuntur, figuram esse, eum qui Samariæ: non prius ait terram ab hisce liberandam (sic utique vocans homines in terra habitantes) quam in terra conspiciatur Emmanuel Deus: ubi autem hic il- luxerit, et in hominis anima regnaverit, neminem posthac super futurum eorum qui antea ipsum possi- debant. Sic sane etiam hoc in loco dictum esse il- C lud, accipiet potestatem Damasci, et spolia Sa- mariæ, › utpote cum Salvatoris nostri Jesu Christi vis acervatim eversura esset cunctos invisibiles D nobis hostes, qui jampridem his, quæ superius dictæ sunt, a Deo alienis et noxiis operationibus, universos homines occidebant. Nec non rursus si ad verbum interpreteris, videas protinus in ortu atque adventu Salvatoris nostri, Damasci poten- tiam eversam, et spolia Samariæ sublata, hoc est, earum regna, quæ usque ad tempora de qui- bus dictum est, duraverint, ex illo ad hunc usque diem ut ab oraculis prædictum est, defecerunt. ab Oriente venerunt, et Christum, qui puer adhuc erat, adoraverunt, hos ipsos esse, potestatem Da- masci. Potes etiam magis in universum dicere, omnes quicunque alienam a Deo multitudinique 33. Quidam vero etiam aliter dicunt, Magos qui
PG 22:527καὶ τούτους μὲν ὡς οἰκείους στρατιώτας ὁπλίτας παρεσκεύασεν, τούς γε μὴν παραιτησαμένους τὸ γόνιμον καὶ ζωτικὸν ὕδωρ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας «τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ», ἑλομένους δὲ τὰ πολεμικὰ καὶ ἐχθρὰ τῷ θεῷ, τῷ τῶν Ἀςσυρίων ἐξέδωκεν βασιλεῖ, ᾧ καὶ εἰσέτι νῦν τυγχάνουσι δεδουλωμένοι. ἀνέβη γοῦν οὗτος «ἐπὶ πᾶσαν φάραγγα» αὐτῶν, καὶ ἐπὶ «πᾶν τεῖχος» αὐτῶν, καὶ ἀφεῖλεν «ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας» πάντα ἄρχοντα καὶ βασιλέα, «κεφαλὴν» ὀνομαζόμενον, καὶ πάντα «δυνατὸν συντελέσασθαί τι»· ὥστε ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο μήτε «κεφαλὴν» αὐτοὺς κεκτῆσθαι μήτε τινὰ «δυνατὸν» ἐν τοῖς θείοις, οἷος ἦν ὁ πάλαι διαπρέπων ἐν αὐτοῖς εἴτε προφήτης εἴτε ἄλλως δίκαιος καὶ θεοφιλὴς ἀνήρ. πρόδηλον δὲ ὅπως καὶ πᾶσα αὐτῶν ἡ χώρα ὑποχείριος τοῖς αὐτῶν ἐχθροῖς καὶ πολεμίοις εἰσέτι νῦν καθέστηκεν, καὶ ὡς ταῦτα πάντα ἐπὶ τῇ παρουσίᾳ τοῦ Ἐμμανουὴλ τετέλεσται. οὕτω γοῦν ἡ Ἑβραίων γραφὴ περιέχει, μονονουχὶ σημαίνουσα τὸν Ἐμμανουὴλ τὸν ἀπιστηθέντα μὲν ὑπὸ Ἰουδαίων καὶ αἴτιον αὐτοῖς τῶν τοσούτων γενόμενον συμφορῶν, ἡμῖν δὲ τοῖς ἔθνεσι πιστευθέντα σωτηρίας τε καὶ γνώσεως θεοῦ παραίτιον ἀποδειχθέντα. διὸ ἑξῆς ἐπιλέγεται·
δὲ καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας νοήσεις, τοὺς ἀπὸ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθητὰς καὶ ἀποστόλους, οὓς ὥσπερ ἐκ πολεμίων τῶν ἐκ περι- τομῆς κατ' αὐτοῦ στρατευσαμένων σκύλα ὑφ' αύ τὸν λαβὼν ἐξ ἐναντίας καθώπλισε τοῦ τῶν Απ συρίων βασιλέως, οὕτω πάλιν τροπικώς δηλου- μένου τοῦ ἄρχοντος τοῦ αἰῶνος τούτου. Ἐπεὶ δὲ τὸ ἐναντίον βασιλέως Ασσυρίων, ο σαφέστερον δ Ακύλας ἐξέδωκεν, εἰπὼν, « εἰς πρόσωπον βασι- λέως Ασσυρίων, ο ἐπίστησον μήποτε ἄρα καὶ ἐν τούτοις τὴν Ῥωμαίων ἀρχὴν δηλοί, εἴ γε κατευ θύνοντες, ἢ κατευθυνόμενοι Ασσύριοι μεθερμη- νεύονται, κατὰ τὰ μικρῷ πρόσθεν ἀποδεδομένα. Ἐπεὶ τοίνυν τῇ περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν προβ- βήσει καὶ νῦν ὁ τῶν Ἀσσυρίων συμπέπλεκται βασιλεὺς, εἰκότως ἡμῖν κἀνταῦθα ἡ Ῥωμαίων Β ἀρχὴ παρείληπται, διὰ τὸ πρὸς τοῦ Θεοῦ εἰς διὰ τὸ πρὸς τοῦ Θεοῦ εἰς τὴν τῶν ἐθνῶν ὑποταγήν κατευθύνεσθαι. Λή- ψεσθαι τοιγαροῦν τὸ τικτόμενον παιδίον τὴν δύναμιν Δαμασκοῦ, καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας, καὶ παραδώσειν εἰς πρόσωπον Ασσυρίων, καὶ ἐν ὀφθαλμοῖς τῶν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ κατευθυνομένων θεσπίζεται· καὶ ταῦτα ποιήσειν ἅμα τῇ αὐτοῦ γε- νέτει, ἀῤῥήτῳ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει, ἔτι νηπιά- ζοντι σώματι τοσαῦτα ἐν ἀνθρώποις οἰκονομού- μενος. Πάντα δὲ ταῦτα ὁ προφήτης ἐν τόμῳ καινῷ καὶ μεγάλῳ γραφῇ παραδούναι ἀνθρώπου προσ τάσσεται, τοῦτον καὶ τῆς καινῆς Διαθήκης δηλου- μένης τὸν τρόπον. Προσπαραλαμβάνει δὲ τῶν εἰρημένων μάρτυρας ἱερέα και προφήτην, τοῦ λόγου παιδεύοντος, ὡς ὅτι δεήσει ἐν ταῖς ἀποδεί ξεσι ταῖς περὶ τοῦ Χριστοῦ τὰς ἀπὸ τῆς ἐν νό- μω ἱερουργίας καὶ τῶν μετὰ ταῦτα προφητῶν μαρτυρίας παραλαμβάνειν. Πιστοὺς δὲ βούλεται καὶ ἄλλως μάρτυρας εἶναι τοὺς τὴν γένεσιν τοῦ δηλουμένου παιδίου μέλλοντας εποπτεύειν, εἰς τὸ συνιέναι δύνασθαι τὰ προφητευόμενα. Ἐὰν γὰρ μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε, ο ἐλέγετο ἀνωτέρω· καὶ τὸν μὲν ἔχειν φῶς Θεοῦ· (τοῦτο γὰρ ὁ Οὐρίας ερμηνεύεται), τὸν δὲ υἱὸν ὄντα ευλογίας, την μνήμην τοῦ Θεοῦ ἐν ἑαυτῷ φέρειν· τοῦτο γὰρ καὶ ὁ τοῦ Βαραχίου Ζαχα μίας δηλοῖ. Ταῦτα μὲν οὖν εἰς τοὺς τόπους ἡμεῖς ἐπιβεβλήκαμεν. Εἰ δέ τις τῶν ἐκ περιτομῆς οὐ ταῦτα οὕτως ἔχειν βούλεται, ὥρα ἡμῖν αὐτὸν ἀποδεικνύναι, τίς πώποτε παρ' αὐτοῖς Ἐμ- μανουήλ γέγονε, καὶ πῶς ὁ προφήτης προσ ἦλθε πρὸς τὴν προφῆτιν, καὶ τίνα ταύτην, καὶ πῶς παραχρῆμα συνέλαβε, καὶ τὶς ὁ ἐκ τῆς προφήτιδος ἀποτεχθεὶς υἱὸς, ᾧ αὐτὸς ὁ Κύ ριος ἐπιτέθειται όνομα, ο Ταχέως σκύλευσον, » καὶ τίς ἡ αἰτία τῆς τοιάσδε του τεχθέντος προσ- ηγορίας. Δεικνύτωσαν δὲ καὶ τὸ, ο Πρὶν ἢ γνώ- ναι τὸ παιδίον καλεῖν πατέρα καὶ μητέρα, ο τὴν δύναμιν ειληφότα Δαμασκοῦ, καὶ τὰ σκύλα Σα μαρείας, έναντι βασιλέως Ασσυρίων. Ἡμεῖς γὰρ ταῦτα, καὶ πρὸς λέξιν, καὶ τροπικῶς ἐξειλη- φήτες, πεπληρώσθαι αὐτὰ δείχνυμεν ἐπὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν γενέσεως, παριστώντες τοτὲ μὲν DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. » A deorum addictam simulacrorum culturam aspernall sunt, et Christi verbo seipses addixerunt, præser- tin si in verbo et sapientia sæculi hujus potentes sint, eos ipsos esse qui Damasci potentia no- minentur. Eodem sensu etiam spolia Samariæ ac cipies, de Judaica gente assumptos Salvatoris ne- stri discipulos et apostolos, quos quasi de hostibus ad circumcisionem spectantibus, qui adversum se militaverint, prædæ instar sibi ipsi subjiciens, contra Assyriorum regem armavit, quandoquident sic rursus per figuram sæculi hujus princeps si- gnificatur. At vero quoniam illud aute regem Assyriorum, manifestius Aquila reddidit, ubi sic ait, c in facien regis Assyriorum, vide ne forte in his verbis Romanorum imperium significet, siqui- dem ex iis quæ paulo ante a nobis exposita sunt, C Assyrii sermone nostro, et qui dirigunt, et qui dis riguntur intelligi solent. Quoniam igitur oraculo quod nunc de Salvatore nostro redditur, etiam rex Assyriorum inplicitus est, merito hic quoque a nobis Romanorum imperium acceptum est, quippe quod ad subjiciendas gentes ab ipso Deo dirigatur. Ergo qui nascitur puer, accepturus potentiam Da- masci, et spolia Samariæ, et traditurus in faciem Assyriorum et in oculis eorum qui a Deo dirigun- tur, canitur: atque hæc ipsa in ortu suo facturus vi quadam divina atque ineffabili, qui quidem ad- hue in puerili corpore constitutus tanta inter hom mines dispensatione fungetur. Omnia vero hæc propheta in novo et grandi libro stylo et scripturæ hominis tradere jubetur : hoc enim sermone No- vum significatur Testamentum. Assumit autem eorum quæ dicta sunt testes sacerdotem et pro- pletam, oraculo docente, fore opus in demonstra tionibus de Christo tum a sacerdotio quod in lege continetur, tum a prophetis qui postea fuerunt, accipere testimonia; et alioqui fideles vult esse testes, eos qui pueri de quo agitur, inspecturi sint ortum, ut ea quæ in ipsa prophetia continentur, intelligere possint. Supra enim dicebatur, Si noa credideritis, non intelligetis, et alterum quidem lumen Dei habere : id enim Urias ex inter- pretatione significat : aiterum vero, qui benedictio- nis sit filius, Dei in seipso memoriam ferre. Id enim p sibi vult Barachiæ Zacharias : hæc igitur nos in PATROL. GR. XXII. figuras conjeciinus. Si quis autem ex Judæis hos nolit sic se habere, is, quæso, nobis ostendat, quis unquam apud ipsos Emmanuel fuerit, et quomodo propheta ad prophetissam accesserit, et quæ tan- dem ea sit, et quomodo e vestigio conceperit, et quisnam iste ex prophetissa natus filius, cui nomen ipse Dominus imposuerit, Celeriter detrahe spolia, Cito prædare, » et quænam sit causa hujusce, ejus qui natus sit, appellationis. Ostendant prætrea illud quid sit, prius quam seiat puer vocare pa- trem et matrem, s potestatem accepisse Damasci, et spolia Samariæ coram rege Assyriorum. Nos enim ista, et ad verbum, et figurate accipientes, jam munc completa esse demonstramus in ortu
«μεθ’ ἡμῶν ὁ θεός, γνῶτε ἔθνη καὶ ἡττᾶσθε». ἡττήμεθα γοῦν ὡς ἀληθῶς ἡμεῖς οἱ ἐξ ἐθνῶν εἰς αὐτὸν πεπιστευκότες, νικηθέντες ὑπὸ τῆς ἀληθείας καὶ τῆς τοῦ γενομένου μεθ’ ἡμῶν θεοῦ δυνάμεως, ἡττηθέντες τε ὑπηκούσαμεν αὐτῷ πάντες ὁμοῦ οἱ μέχρι τῶν ἐσχάτων κατοικοῦντες τῆς γῆς, κατὰ τὴν φήσασαν προφητείαν «ἐπακούσατε ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς»· ἀλλ’ ἡμεῖς μὲν καὶ ἡττήμεθα καὶ καλοῦντι ὑπηκούσαμεν, τοῖς δὲ ἔτι τῶν ἐθνῶν ἀπειθοῦσι τὰ ἑξῆς ἀποτείνεται λέγων· «ἰσχυκότες ἡττᾶσθε· ἐὰν γὰρ πάλιν ἰσχύσητε, πάλιν ἡττηθήσεσθε. καὶ λόγον ὃν ἐὰν βουλεύσησθε οὐ μὴ ἐμμείνῃ ἐν ὑμῖν, ὅτι μεθ’ ἡμῶν ὁ θεός. οὕτως λέγει κύριος τῇ ἰσχυρᾷ χειρὶ ἀπειθοῦσιν». δι’ ὧν σαφῶς ὁ λόγος ἀφηνιῶσι καὶ ἀντιταττομένοις τῇ τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίᾳ καὶ τοῖς ἀπειθοῦσι τῇ κραταιᾷ αὐτοῦ χειρὶ θεσπίζει, ὅτι μηδὲ ἰσχύσουσι προσπολεμεῖν τὸν μεθ’ ἡμῶν θεὸν πειρώμενοι, καὶ ὅτι πᾶν ὃ ἐὰν βουλεύσωνται καθ’ ἡμῶν «οὐ μὴ ἐμμείνῃ» αὐτοῖς, διὰ τὸ μεθ’ ἡμῶν εἶναι τὸν Ἐμμανουήλ.
δὲ καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας νοήσεις, τοὺς ἀπὸ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθητὰς καὶ ἀποστόλους, οὓς ὥσπερ ἐκ πολεμίων τῶν ἐκ περι- τομῆς κατ' αὐτοῦ στρατευσαμένων σκύλα ὑφ' αύ τὸν λαβὼν ἐξ ἐναντίας καθώπλισε τοῦ τῶν Απ συρίων βασιλέως, οὕτω πάλιν τροπικώς δηλου- μένου τοῦ ἄρχοντος τοῦ αἰῶνος τούτου. Ἐπεὶ δὲ τὸ ἐναντίον βασιλέως Ασσυρίων, ο σαφέστερον δ Ακύλας ἐξέδωκεν, εἰπὼν, « εἰς πρόσωπον βασι- λέως Ασσυρίων, ο ἐπίστησον μήποτε ἄρα καὶ ἐν τούτοις τὴν Ῥωμαίων ἀρχὴν δηλοί, εἴ γε κατευ θύνοντες, ἢ κατευθυνόμενοι Ασσύριοι μεθερμη- νεύονται, κατὰ τὰ μικρῷ πρόσθεν ἀποδεδομένα. Ἐπεὶ τοίνυν τῇ περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν προβ- βήσει καὶ νῦν ὁ τῶν Ἀσσυρίων συμπέπλεκται βασιλεὺς, εἰκότως ἡμῖν κἀνταῦθα ἡ Ῥωμαίων Β ἀρχὴ παρείληπται, διὰ τὸ πρὸς τοῦ Θεοῦ εἰς διὰ τὸ πρὸς τοῦ Θεοῦ εἰς τὴν τῶν ἐθνῶν ὑποταγήν κατευθύνεσθαι. Λή- ψεσθαι τοιγαροῦν τὸ τικτόμενον παιδίον τὴν δύναμιν Δαμασκοῦ, καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας, καὶ παραδώσειν εἰς πρόσωπον Ασσυρίων, καὶ ἐν ὀφθαλμοῖς τῶν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ κατευθυνομένων θεσπίζεται· καὶ ταῦτα ποιήσειν ἅμα τῇ αὐτοῦ γε- νέτει, ἀῤῥήτῳ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει, ἔτι νηπιά- ζοντι σώματι τοσαῦτα ἐν ἀνθρώποις οἰκονομού- μενος. Πάντα δὲ ταῦτα ὁ προφήτης ἐν τόμῳ καινῷ καὶ μεγάλῳ γραφῇ παραδούναι ἀνθρώπου προσ τάσσεται, τοῦτον καὶ τῆς καινῆς Διαθήκης δηλου- μένης τὸν τρόπον. Προσπαραλαμβάνει δὲ τῶν εἰρημένων μάρτυρας ἱερέα και προφήτην, τοῦ λόγου παιδεύοντος, ὡς ὅτι δεήσει ἐν ταῖς ἀποδεί ξεσι ταῖς περὶ τοῦ Χριστοῦ τὰς ἀπὸ τῆς ἐν νό- μω ἱερουργίας καὶ τῶν μετὰ ταῦτα προφητῶν μαρτυρίας παραλαμβάνειν. Πιστοὺς δὲ βούλεται καὶ ἄλλως μάρτυρας εἶναι τοὺς τὴν γένεσιν τοῦ δηλουμένου παιδίου μέλλοντας εποπτεύειν, εἰς τὸ συνιέναι δύνασθαι τὰ προφητευόμενα. Ἐὰν γὰρ μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε, ο ἐλέγετο ἀνωτέρω· καὶ τὸν μὲν ἔχειν φῶς Θεοῦ· (τοῦτο γὰρ ὁ Οὐρίας ερμηνεύεται), τὸν δὲ υἱὸν ὄντα ευλογίας, την μνήμην τοῦ Θεοῦ ἐν ἑαυτῷ φέρειν· τοῦτο γὰρ καὶ ὁ τοῦ Βαραχίου Ζαχα μίας δηλοῖ. Ταῦτα μὲν οὖν εἰς τοὺς τόπους ἡμεῖς ἐπιβεβλήκαμεν. Εἰ δέ τις τῶν ἐκ περιτομῆς οὐ ταῦτα οὕτως ἔχειν βούλεται, ὥρα ἡμῖν αὐτὸν ἀποδεικνύναι, τίς πώποτε παρ' αὐτοῖς Ἐμ- μανουήλ γέγονε, καὶ πῶς ὁ προφήτης προσ ἦλθε πρὸς τὴν προφῆτιν, καὶ τίνα ταύτην, καὶ πῶς παραχρῆμα συνέλαβε, καὶ τὶς ὁ ἐκ τῆς προφήτιδος ἀποτεχθεὶς υἱὸς, ᾧ αὐτὸς ὁ Κύ ριος ἐπιτέθειται όνομα, ο Ταχέως σκύλευσον, » καὶ τίς ἡ αἰτία τῆς τοιάσδε του τεχθέντος προσ- ηγορίας. Δεικνύτωσαν δὲ καὶ τὸ, ο Πρὶν ἢ γνώ- ναι τὸ παιδίον καλεῖν πατέρα καὶ μητέρα, ο τὴν δύναμιν ειληφότα Δαμασκοῦ, καὶ τὰ σκύλα Σα μαρείας, έναντι βασιλέως Ασσυρίων. Ἡμεῖς γὰρ ταῦτα, καὶ πρὸς λέξιν, καὶ τροπικῶς ἐξειλη- φήτες, πεπληρώσθαι αὐτὰ δείχνυμεν ἐπὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν γενέσεως, παριστώντες τοτὲ μὲν DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. » A deorum addictam simulacrorum culturam aspernall sunt, et Christi verbo seipses addixerunt, præser- tin si in verbo et sapientia sæculi hujus potentes sint, eos ipsos esse qui Damasci potentia no- minentur. Eodem sensu etiam spolia Samariæ ac cipies, de Judaica gente assumptos Salvatoris ne- stri discipulos et apostolos, quos quasi de hostibus ad circumcisionem spectantibus, qui adversum se militaverint, prædæ instar sibi ipsi subjiciens, contra Assyriorum regem armavit, quandoquident sic rursus per figuram sæculi hujus princeps si- gnificatur. At vero quoniam illud aute regem Assyriorum, manifestius Aquila reddidit, ubi sic ait, c in facien regis Assyriorum, vide ne forte in his verbis Romanorum imperium significet, siqui- dem ex iis quæ paulo ante a nobis exposita sunt, C Assyrii sermone nostro, et qui dirigunt, et qui dis riguntur intelligi solent. Quoniam igitur oraculo quod nunc de Salvatore nostro redditur, etiam rex Assyriorum inplicitus est, merito hic quoque a nobis Romanorum imperium acceptum est, quippe quod ad subjiciendas gentes ab ipso Deo dirigatur. Ergo qui nascitur puer, accepturus potentiam Da- masci, et spolia Samariæ, et traditurus in faciem Assyriorum et in oculis eorum qui a Deo dirigun- tur, canitur: atque hæc ipsa in ortu suo facturus vi quadam divina atque ineffabili, qui quidem ad- hue in puerili corpore constitutus tanta inter hom mines dispensatione fungetur. Omnia vero hæc propheta in novo et grandi libro stylo et scripturæ hominis tradere jubetur : hoc enim sermone No- vum significatur Testamentum. Assumit autem eorum quæ dicta sunt testes sacerdotem et pro- pletam, oraculo docente, fore opus in demonstra tionibus de Christo tum a sacerdotio quod in lege continetur, tum a prophetis qui postea fuerunt, accipere testimonia; et alioqui fideles vult esse testes, eos qui pueri de quo agitur, inspecturi sint ortum, ut ea quæ in ipsa prophetia continentur, intelligere possint. Supra enim dicebatur, Si noa credideritis, non intelligetis, et alterum quidem lumen Dei habere : id enim Urias ex inter- pretatione significat : aiterum vero, qui benedictio- nis sit filius, Dei in seipso memoriam ferre. Id enim p sibi vult Barachiæ Zacharias : hæc igitur nos in PATROL. GR. XXII. figuras conjeciinus. Si quis autem ex Judæis hos nolit sic se habere, is, quæso, nobis ostendat, quis unquam apud ipsos Emmanuel fuerit, et quomodo propheta ad prophetissam accesserit, et quæ tan- dem ea sit, et quomodo e vestigio conceperit, et quisnam iste ex prophetissa natus filius, cui nomen ipse Dominus imposuerit, Celeriter detrahe spolia, Cito prædare, » et quænam sit causa hujusce, ejus qui natus sit, appellationis. Ostendant prætrea illud quid sit, prius quam seiat puer vocare pa- trem et matrem, s potestatem accepisse Damasci, et spolia Samariæ coram rege Assyriorum. Nos enim ista, et ad verbum, et figurate accipientes, jam munc completa esse demonstramus in ortu
καὶ τούτῳ δὲ τῷ συμπεράσματι ῥᾴδιον ἐπιστῆσαι, τὰς καθ’ ἡμῶν ἀπειλὰς καὶ τὰς κατὰ χρόνους τῶν ἀρχόντων ἐπαναστάσεις συνορῶντας, καὶ ὡς ἄπρακτον αὐτοῖς διὰ τὸν μεθ’ ἡμῶν θεὸν ἀεὶ καθίσταται τῶν ἀπειλῶν τὸ τέλος. [γ.] Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. «Τοῦτο πρῶτον πίε, ταχὺ ποίει, χώρα Ζαβουλὼν καὶ γῆ Νεφθαλείμ, καὶ οἱ λοιποὶ οἱ τὴν παραλίαν κατοικοῦντες, πέραν τοῦ Ἰορδάνου, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν. ὁ λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκότει, ἴδετε φῶς μέγα, καὶ τοῖς καθημένοις ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου φῶς ἀνέτειλεν αὐτοῖς», καὶ τὰ ἑξῆς. οἷς ἐπιλέγει· «ὅτι πᾶσαν στολὴν ἐπισυνηγμένην δόλῳ καὶ ἱμάτιον μετὰ καταλλαγῆς ἀποτίσουσιν, καὶ θελήσουσιν εἰ ἐγενήθησαν πυρίκαυστοι. ὅτι παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, υἱὸς καὶ ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ. καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, θαυμαστὸς σύμβουλος, θεὸς ἰσχυρός, ἐξουσιαστής, ἄρχων εἰρήνης, πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος. ἄξω γὰρ εἰρήνην ἐπὶ τοὺς ἄρχοντας καὶ ὑγείαν αὐτῷ.
δὲ καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας νοήσεις, τοὺς ἀπὸ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθητὰς καὶ ἀποστόλους, οὓς ὥσπερ ἐκ πολεμίων τῶν ἐκ περι- τομῆς κατ' αὐτοῦ στρατευσαμένων σκύλα ὑφ' αύ τὸν λαβὼν ἐξ ἐναντίας καθώπλισε τοῦ τῶν Απ συρίων βασιλέως, οὕτω πάλιν τροπικώς δηλου- μένου τοῦ ἄρχοντος τοῦ αἰῶνος τούτου. Ἐπεὶ δὲ τὸ ἐναντίον βασιλέως Ασσυρίων, ο σαφέστερον δ Ακύλας ἐξέδωκεν, εἰπὼν, « εἰς πρόσωπον βασι- λέως Ασσυρίων, ο ἐπίστησον μήποτε ἄρα καὶ ἐν τούτοις τὴν Ῥωμαίων ἀρχὴν δηλοί, εἴ γε κατευ θύνοντες, ἢ κατευθυνόμενοι Ασσύριοι μεθερμη- νεύονται, κατὰ τὰ μικρῷ πρόσθεν ἀποδεδομένα. Ἐπεὶ τοίνυν τῇ περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν προβ- βήσει καὶ νῦν ὁ τῶν Ἀσσυρίων συμπέπλεκται βασιλεὺς, εἰκότως ἡμῖν κἀνταῦθα ἡ Ῥωμαίων Β ἀρχὴ παρείληπται, διὰ τὸ πρὸς τοῦ Θεοῦ εἰς διὰ τὸ πρὸς τοῦ Θεοῦ εἰς τὴν τῶν ἐθνῶν ὑποταγήν κατευθύνεσθαι. Λή- ψεσθαι τοιγαροῦν τὸ τικτόμενον παιδίον τὴν δύναμιν Δαμασκοῦ, καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας, καὶ παραδώσειν εἰς πρόσωπον Ασσυρίων, καὶ ἐν ὀφθαλμοῖς τῶν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ κατευθυνομένων θεσπίζεται· καὶ ταῦτα ποιήσειν ἅμα τῇ αὐτοῦ γε- νέτει, ἀῤῥήτῳ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει, ἔτι νηπιά- ζοντι σώματι τοσαῦτα ἐν ἀνθρώποις οἰκονομού- μενος. Πάντα δὲ ταῦτα ὁ προφήτης ἐν τόμῳ καινῷ καὶ μεγάλῳ γραφῇ παραδούναι ἀνθρώπου προσ τάσσεται, τοῦτον καὶ τῆς καινῆς Διαθήκης δηλου- μένης τὸν τρόπον. Προσπαραλαμβάνει δὲ τῶν εἰρημένων μάρτυρας ἱερέα και προφήτην, τοῦ λόγου παιδεύοντος, ὡς ὅτι δεήσει ἐν ταῖς ἀποδεί ξεσι ταῖς περὶ τοῦ Χριστοῦ τὰς ἀπὸ τῆς ἐν νό- μω ἱερουργίας καὶ τῶν μετὰ ταῦτα προφητῶν μαρτυρίας παραλαμβάνειν. Πιστοὺς δὲ βούλεται καὶ ἄλλως μάρτυρας εἶναι τοὺς τὴν γένεσιν τοῦ δηλουμένου παιδίου μέλλοντας εποπτεύειν, εἰς τὸ συνιέναι δύνασθαι τὰ προφητευόμενα. Ἐὰν γὰρ μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε, ο ἐλέγετο ἀνωτέρω· καὶ τὸν μὲν ἔχειν φῶς Θεοῦ· (τοῦτο γὰρ ὁ Οὐρίας ερμηνεύεται), τὸν δὲ υἱὸν ὄντα ευλογίας, την μνήμην τοῦ Θεοῦ ἐν ἑαυτῷ φέρειν· τοῦτο γὰρ καὶ ὁ τοῦ Βαραχίου Ζαχα μίας δηλοῖ. Ταῦτα μὲν οὖν εἰς τοὺς τόπους ἡμεῖς ἐπιβεβλήκαμεν. Εἰ δέ τις τῶν ἐκ περιτομῆς οὐ ταῦτα οὕτως ἔχειν βούλεται, ὥρα ἡμῖν αὐτὸν ἀποδεικνύναι, τίς πώποτε παρ' αὐτοῖς Ἐμ- μανουήλ γέγονε, καὶ πῶς ὁ προφήτης προσ ἦλθε πρὸς τὴν προφῆτιν, καὶ τίνα ταύτην, καὶ πῶς παραχρῆμα συνέλαβε, καὶ τὶς ὁ ἐκ τῆς προφήτιδος ἀποτεχθεὶς υἱὸς, ᾧ αὐτὸς ὁ Κύ ριος ἐπιτέθειται όνομα, ο Ταχέως σκύλευσον, » καὶ τίς ἡ αἰτία τῆς τοιάσδε του τεχθέντος προσ- ηγορίας. Δεικνύτωσαν δὲ καὶ τὸ, ο Πρὶν ἢ γνώ- ναι τὸ παιδίον καλεῖν πατέρα καὶ μητέρα, ο τὴν δύναμιν ειληφότα Δαμασκοῦ, καὶ τὰ σκύλα Σα μαρείας, έναντι βασιλέως Ασσυρίων. Ἡμεῖς γὰρ ταῦτα, καὶ πρὸς λέξιν, καὶ τροπικῶς ἐξειλη- φήτες, πεπληρώσθαι αὐτὰ δείχνυμεν ἐπὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν γενέσεως, παριστώντες τοτὲ μὲν DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. » A deorum addictam simulacrorum culturam aspernall sunt, et Christi verbo seipses addixerunt, præser- tin si in verbo et sapientia sæculi hujus potentes sint, eos ipsos esse qui Damasci potentia no- minentur. Eodem sensu etiam spolia Samariæ ac cipies, de Judaica gente assumptos Salvatoris ne- stri discipulos et apostolos, quos quasi de hostibus ad circumcisionem spectantibus, qui adversum se militaverint, prædæ instar sibi ipsi subjiciens, contra Assyriorum regem armavit, quandoquident sic rursus per figuram sæculi hujus princeps si- gnificatur. At vero quoniam illud aute regem Assyriorum, manifestius Aquila reddidit, ubi sic ait, c in facien regis Assyriorum, vide ne forte in his verbis Romanorum imperium significet, siqui- dem ex iis quæ paulo ante a nobis exposita sunt, C Assyrii sermone nostro, et qui dirigunt, et qui dis riguntur intelligi solent. Quoniam igitur oraculo quod nunc de Salvatore nostro redditur, etiam rex Assyriorum inplicitus est, merito hic quoque a nobis Romanorum imperium acceptum est, quippe quod ad subjiciendas gentes ab ipso Deo dirigatur. Ergo qui nascitur puer, accepturus potentiam Da- masci, et spolia Samariæ, et traditurus in faciem Assyriorum et in oculis eorum qui a Deo dirigun- tur, canitur: atque hæc ipsa in ortu suo facturus vi quadam divina atque ineffabili, qui quidem ad- hue in puerili corpore constitutus tanta inter hom mines dispensatione fungetur. Omnia vero hæc propheta in novo et grandi libro stylo et scripturæ hominis tradere jubetur : hoc enim sermone No- vum significatur Testamentum. Assumit autem eorum quæ dicta sunt testes sacerdotem et pro- pletam, oraculo docente, fore opus in demonstra tionibus de Christo tum a sacerdotio quod in lege continetur, tum a prophetis qui postea fuerunt, accipere testimonia; et alioqui fideles vult esse testes, eos qui pueri de quo agitur, inspecturi sint ortum, ut ea quæ in ipsa prophetia continentur, intelligere possint. Supra enim dicebatur, Si noa credideritis, non intelligetis, et alterum quidem lumen Dei habere : id enim Urias ex inter- pretatione significat : aiterum vero, qui benedictio- nis sit filius, Dei in seipso memoriam ferre. Id enim p sibi vult Barachiæ Zacharias : hæc igitur nos in PATROL. GR. XXII. figuras conjeciinus. Si quis autem ex Judæis hos nolit sic se habere, is, quæso, nobis ostendat, quis unquam apud ipsos Emmanuel fuerit, et quomodo propheta ad prophetissam accesserit, et quæ tan- dem ea sit, et quomodo e vestigio conceperit, et quisnam iste ex prophetissa natus filius, cui nomen ipse Dominus imposuerit, Celeriter detrahe spolia, Cito prædare, » et quænam sit causa hujusce, ejus qui natus sit, appellationis. Ostendant prætrea illud quid sit, prius quam seiat puer vocare pa- trem et matrem, s potestatem accepisse Damasci, et spolia Samariæ coram rege Assyriorum. Nos enim ista, et ad verbum, et figurate accipientes, jam munc completa esse demonstramus in ortu
PG 22:529μεγάλη ἡ ἀρχὴ αὐτοῦ, καὶ τῆς εἰρήνης αὐτοῦ οὐκ ἔστιν ὅριον, ἐπὶ τὸν θρόνον Δαβὶδ καὶ τὴν βασιλείαν αὐτοῦ, κατορθῶσαι αὐτὴν καὶ ἀντιλαβέσθαι ἐν κρίματι καὶ δικαιοσύνῃ ἀπὸ τοῦ νῦν καὶ εἰς τὸν αἰῶνα· ὁ ζῆλος κυρίου σαβαὼθ ποιήσει ταῦτα.» Τοῦτο τρίτον ἤδη τὸ παιδίον προφητεύεται, τοῦ αὐτοῦ ποικίλως σημαινομένου. ἐπειδὴ τοίνυν πρόκειται νῦν ἡμῖν τὸν τρόπον τῆς εἰς ἀνθρώπους τοῦ θεοῦ παρουσίας ἐπιδεῖξαι, θέα δι’ ὅσων οὗτος καὶ ὅπως παρίσταται· ἐδεικνύετο πρῶτον ὁ ἐπικληθεὶς Ἐμμανουὴλ θεὸς ἐκ παρθένου γεννώμενος, δεύτερον τὸ ἐκ τῆς προφήτιδος καὶ τοῦ ἁγίου πνεύματος παιδίον οὐκ ἄλλο τυγχάνον τοῦ προηγορευμένου, τρίτον ὁ μετὰ χεῖρας εἷς ὢν καὶ ὁ αὐτὸς τοῖς προτέροις. καὶ τούτῳ γοῦν ὄνομα εἶναι λέγεται κατὰ μὲν τοὺς ἑβδομήκοντα «μεγάλης βουλῆς ἄγγελος», καὶ ὥς τινα τῶν ἀντιγράφων ἔχει, «θαυμαστὸς σύμβουλος, θεὸς ἰσχυρός, ἐξουσιαστής, ἄρχων εἰρήνης, πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος», κατὰ δὲ τὸ Ἑβραϊκόν, ὡς ὁ μὲν Ἀκύλας φησίν· «ὅτι παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν, καὶ ἐγένετο μέτρον ἐπ’ ὤμου αὐτοῦ.
Α ῥητῶς κατὰ τὴν πρόχειρον διάνοιαν, τοτὲ δὲ Β τροπικῶς δεῖν ἐπιβάλλειν ταῖς προφητείαις. Αύ- τίκα ἑξῆς ταῖς προειρημέναις φωναῖς δι' αίνι- γμάτων αὖθις ἐπιλέγεται· ι Καὶ προσέθετο Κύριος λαλῆσαί μοι ἔτι, διὰ τὸ μὴ βούλεσθαι τὸν λαὸν τοῦτον τὸ ὕδωρ τοῦ Σιλωάμ τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ, ἀλλὰ βούλεσθαι ἔχειν τὸν Ῥαασὶμ, καὶ τὸν υἱὸν Ρομελίου. Διὰ τοῦτο ἰδοὺ Κύριος ἀνάγει ἐφ' ὑμᾶς τὸ ὕδωρ τοῦ ποταμοῦ τὸ ἰσχυρὸν καὶ τὸ πολὺ, τὸν βασιλέα τῶν ᾿Ασσυρίων, καὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ· καὶ ἀναβήσεται ἐπὶ πᾶσαν φάραγγα ὑμῶν, καὶ περι- πατήσει ἐπὶ πᾶν τεῖχος ὑμῶν, καὶ ἀφελεῖ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας ἄνθρωπον, ὃς δυνήσεται κεφαλήν ἆραι, ή δυνατὸν συντελέσασθαί τι· καὶ ἔσται ἡ παρεμβολή αὐτοῦ, ὥστε πληρῶσαι τὸ πλάτος της χώρας σου· μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. Γνῶτε, ἔθνη καὶ ἡττᾶσθε, ἐπακούσατε ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς. Σαφῶς γὰρ ταῦτα οὐδὲ ἄλλως ἢ μετὰ θεωρίας τῆς κατὰ μόνην τροπολογίαν τὴν διάνοιαν σώζει· δη λοῖ γοῦν καὶ αὐτὰ διὰ μὲν τοῦ ὕδατος τοῦ Σι- λωὰμ τοῦ ἡσυχῆ πορευομένου τὴν εὐαγγελικὴν τοῦ σωτηρίου λόγου διδασκαλίαν· ἑρμηνεύεται γὰρ Σιλωὰμ ἀπεσταλμένος. Οὗτος δ' ἂν εἴη ὁ ἐκ τοῦ Πατρὸς ἡμῖν ἀπεσταλμένος Θεὸς Λόγος· περὶ οὗ καὶ Μωσῆς φησιν· . Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ιούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μερῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν. Ἀντὶ τοῦ γὰρ εᾧ ἀπόκειται, τὸ Ἑβραϊκὸν « Σιλωάμε περιέχει, τὸν ἐνταῦθα Σιλωάμ, τοῦτ' ἔστι, τὸν ἀπὸ εσταλμένον κἀκεῖ δηλοῦντος τοῦ λόγου. Ὁ δὲ Ῥαασίμ βασιλεὺς ἦν πάλιν τῶν ἐν Δαμασκῷ εἰδωλολατρών ἐθνῶν, ὡς καὶ ὁ υἱὸς Ρομελίου τῶν ἐν Σαμαρείτ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀποστάντων τῆς πατρίου θρη σκείας. Απειλεῖ τοιγαροῦν ὁ Θεὸς τοῖς μὴ τὸν Σι- λωάμ, τοῦτ' ἔστι τὸν ἀπεσταλμένον Εμμανουήλ, καὶ τὸν ἐκ τῆς προφήτιδος γεγενημένον υἱὸν, τόν τε πάν τιμον καὶ γόνιμον αὐτοῦ Λόγου παραδεξαμένοις, ἀλλὰ τοῦτον μὲν, καίτοι πράως καὶ ἡσυχῆ φερόμενον, παραιτησαμένοις, καθ᾿ ἑαυτῶν δὲ ἤτοι τὸν τῶν εἰδω λολατρῶν ἐθνῶν ἄρχοντα, ἢ τὸν τῆς ἀποστασίας τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ ἑλομένοις ἐπάξειν τὸ ὕδωρ τοῦ ποτα- μοῦ τὸ ἰσχυρὸν καὶ τὸ πολὺ, ὅπερ ὕδωρ αὐτὸς ὁ τῆς προφητείας λόγος ερμηνεύει, λέγων αὐτὸν εἶναι τὸν βασιλέα τῶν ᾿Ασσυρίων· οὕτω πάλιν ἤτοι κατὰ διά νοιαν σημαίνων τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, ἢ τὴν νῦν ἐπικρατοῦσαν Ρωμαίων ἀρχὴν, ᾗ καὶ παρ εδόθησαν οἱ τὸ μὲν δηλωθὲν τοῦ Σιλωάμ ὕδωρ τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ παραιτησάμενοι, τοῖς δὲ ἐναντίοις καὶ πολεμίοις τοῦ ὀρθοῦ λόγου δόγμασιν ἑαυτοὺς ὑπο- βεβληκότες. Αὐτίκα γοῦν καὶ οὐκ εἰς μακρὰν μὴ παρα- δεξαμένοις αὐτοῖς τὸ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Εὐαγγέλιον, παραιτησαμένοις δὲ τὸ τοῦ Σιλωὰμ ποτὸν τὸ πορευό μενον ἡσυχῆ, ἐπελθὼν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ κατευθυνόμενος Ρωμαίων στρατὸς, ἀνελήλυθεν ἐπὶ πᾶσαν φάραγγα αὐτῶν, καὶ περιεπάτησεν ἐπὶ πᾶν τεῖχος αὐτῶν, καὶ ἀφεῖλεν ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας ἄνθρωπον, ὃς δυνήσεται κεφαλὴν ἄραι, καὶ δυνατὸν συντελέσασθαί τι· καὶ EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. Salvatoris nostri, quippe qui illud item ostende- rimus alias quidem ad verbum, et secundum eam sententiam quæ in promptu sit, alias vero figurate oportere in ipsas prophetias incumbere; continuo namque post eas quæ antea dictæ sunt voces, per obscuriores quasdam figuras adjungitur: « Et ad- jecit Dominus loqui ad me adhuc, eo quod nolit populus iste aquam Siloam, quæ vadit cum si- lentio, sed velit habere Rhaasim, et filium Rome- lia. Idcirco ecce Dominus adducet super vos aquam fluminis fortem et multam, regem Assyriorum, et gloriam ejus : et ascendet super omnem conval- lem vestram, et ambulabit super omnem niurum vestrum, et auferet de Judæa hominem, qui possit caput tollere aut qui idoneus sit consummare ali- quid, et erunt castra ejus, ita ut impleant latitu- dinem regionis tuæ, nobiscum Deus. Cognoscite gentes et vincimini, exaudite usque ad extremum terra ". » Planissime enim hæc nulla alia ratione, quam ex figura, et immutatione, conversioneque sermonis, sententiam servant : significant namque per C aquam Siloam quæ vadit cum silentio, evangelicam salutaris verbi doctrinam : nam ex interpretatione, Siloam dicitur missus. Porro hic quisnam alius sit, nisi qui a Patre ad nos missus Deus Verbum ? de quo etiam Moses ait : « Non deficiet princeps de Juda, neque dux de femoribus ejus, donec veniat cui repositum est, et ipse erit exspectatio gentium ". Pro illo enim, cui repositum est, s in He- braico habetur. Siloam, eum videlicet qui hic ha- betur Siloam, hoc est, missum, etiam illic signi- ficanto oraculo. Porro Rhaasim rex fuit earum gentium quæ simulacra Damasci colebant, sicut Romeliæ filius ejus Judaicæ gentis, quæ in Sama- ria patriam religionem deseruerat. Minatur ergo Deus iis qui Siloam, hoc est, missum Emmanuel, et eum qui ex muliere prophetica natus sit, filium, potabileque ac fecundum ejus Verbum non susce- perint, sed illud quamvis mansuete et cum silen- sio feratur, recusaverint, et contra seipsos aut gentium simulacra colentium, aut populi Dei de- fectionis principem optaverint, se inducturum aquam fluminis fortem et multam, quam sane aquam, ipsum prophetiæ oraculum interpretatur dicens, ipsum esse regem Assyriorum. Sic enim D rursus secundum sententiam, aut significat prin- cipem seculi hujus, aut, quod nunc rerum potitur, Romanorum imperium, cui imperio traditi sunt, qui eam, de qua dictum est, aquam Siloani, quæ cum silentio vadit, recusaverunt, adversariis au- tem atque hostibus rectæ rationis sententiis atque opinionibus, seipsos subjecerunt : e vestigio enim, neque ita post multum tempus, in eos qui Salva- toris nostri Evangelium non susceperant, sed po- tum Siloam, qui labitur cum silentio, recusave- rant, Romanorum ab ipso Deo directus exercitus, facto impetu, penetravit in omnem convallem ip- corum, et ambulavit. super omnem murum ipso * Isa. vIII, 5-8. s Gen. XLIX, _ 10. • !
καὶ ἐκάλεσεν τὸ ὄνομα αὐτοῦ θαυμαστὸς σύμβουλος, ἰσχυρός, δυνατός, πατὴρ ἔτι, ἄρχων εἰρήνης, καὶ τῆς εἰρήνης αὐτοῦ οὐκ ἔστιν πέρας», ὡς δὲ ὁ Σύμμαχος· «νεανίας γὰρ ἐδόθη ἡμῖν, υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν. καὶ ἔσται ἡ παιδεία αὐτοῦ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ, καὶ κληθήσεται τὸ ὄνομα αὐτοῦ παραδοξασμός, βουλευτικός, ἰσχυρός, δυνατός, πατὴρ αἰῶνος, ἄρχων εἰρήνης, καὶ τῆς εἰρήνης αὐτοῦ οὐκ ἔστιν πέρας». οὐκοῦν οὐχ ἁπλῶς ἄγγελος κατὰ τοὺς ἑβδομήκοντα ἀλλὰ «τῆς μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, καὶ θαυμαστὸς σύμβουλος, καὶ θεὸς ἰσχυρός, καὶ ἐξουσιαστὴς καὶ ἄρχων εἰρήνης, καὶ πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος» γεννηθήσεσθαι καὶ παιδίον ἔσεσθαι διὰ τούτων ἐθεσπίζετο. ἔχεις δὲ ἐν τοῖς προτέροις τὸν τοῦ θεοῦ λόγον καὶ θεὸν καὶ κύριον διαφόρως ἀνηγορευμένον, ὁμοῦ δὲ τὸν αὐτὸν ἄγγελον ὠνομασμένον τοῦ πατρός, καὶ ἀρχιστάτηγον δυνάμεως κυρίου.
Α ῥητῶς κατὰ τὴν πρόχειρον διάνοιαν, τοτὲ δὲ Β τροπικῶς δεῖν ἐπιβάλλειν ταῖς προφητείαις. Αύ- τίκα ἑξῆς ταῖς προειρημέναις φωναῖς δι' αίνι- γμάτων αὖθις ἐπιλέγεται· ι Καὶ προσέθετο Κύριος λαλῆσαί μοι ἔτι, διὰ τὸ μὴ βούλεσθαι τὸν λαὸν τοῦτον τὸ ὕδωρ τοῦ Σιλωάμ τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ, ἀλλὰ βούλεσθαι ἔχειν τὸν Ῥαασὶμ, καὶ τὸν υἱὸν Ρομελίου. Διὰ τοῦτο ἰδοὺ Κύριος ἀνάγει ἐφ' ὑμᾶς τὸ ὕδωρ τοῦ ποταμοῦ τὸ ἰσχυρὸν καὶ τὸ πολὺ, τὸν βασιλέα τῶν ᾿Ασσυρίων, καὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ· καὶ ἀναβήσεται ἐπὶ πᾶσαν φάραγγα ὑμῶν, καὶ περι- πατήσει ἐπὶ πᾶν τεῖχος ὑμῶν, καὶ ἀφελεῖ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας ἄνθρωπον, ὃς δυνήσεται κεφαλήν ἆραι, ή δυνατὸν συντελέσασθαί τι· καὶ ἔσται ἡ παρεμβολή αὐτοῦ, ὥστε πληρῶσαι τὸ πλάτος της χώρας σου· μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. Γνῶτε, ἔθνη καὶ ἡττᾶσθε, ἐπακούσατε ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς. Σαφῶς γὰρ ταῦτα οὐδὲ ἄλλως ἢ μετὰ θεωρίας τῆς κατὰ μόνην τροπολογίαν τὴν διάνοιαν σώζει· δη λοῖ γοῦν καὶ αὐτὰ διὰ μὲν τοῦ ὕδατος τοῦ Σι- λωὰμ τοῦ ἡσυχῆ πορευομένου τὴν εὐαγγελικὴν τοῦ σωτηρίου λόγου διδασκαλίαν· ἑρμηνεύεται γὰρ Σιλωὰμ ἀπεσταλμένος. Οὗτος δ' ἂν εἴη ὁ ἐκ τοῦ Πατρὸς ἡμῖν ἀπεσταλμένος Θεὸς Λόγος· περὶ οὗ καὶ Μωσῆς φησιν· . Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ιούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μερῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν. Ἀντὶ τοῦ γὰρ εᾧ ἀπόκειται, τὸ Ἑβραϊκὸν « Σιλωάμε περιέχει, τὸν ἐνταῦθα Σιλωάμ, τοῦτ' ἔστι, τὸν ἀπὸ εσταλμένον κἀκεῖ δηλοῦντος τοῦ λόγου. Ὁ δὲ Ῥαασίμ βασιλεὺς ἦν πάλιν τῶν ἐν Δαμασκῷ εἰδωλολατρών ἐθνῶν, ὡς καὶ ὁ υἱὸς Ρομελίου τῶν ἐν Σαμαρείτ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀποστάντων τῆς πατρίου θρη σκείας. Απειλεῖ τοιγαροῦν ὁ Θεὸς τοῖς μὴ τὸν Σι- λωάμ, τοῦτ' ἔστι τὸν ἀπεσταλμένον Εμμανουήλ, καὶ τὸν ἐκ τῆς προφήτιδος γεγενημένον υἱὸν, τόν τε πάν τιμον καὶ γόνιμον αὐτοῦ Λόγου παραδεξαμένοις, ἀλλὰ τοῦτον μὲν, καίτοι πράως καὶ ἡσυχῆ φερόμενον, παραιτησαμένοις, καθ᾿ ἑαυτῶν δὲ ἤτοι τὸν τῶν εἰδω λολατρῶν ἐθνῶν ἄρχοντα, ἢ τὸν τῆς ἀποστασίας τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ ἑλομένοις ἐπάξειν τὸ ὕδωρ τοῦ ποτα- μοῦ τὸ ἰσχυρὸν καὶ τὸ πολὺ, ὅπερ ὕδωρ αὐτὸς ὁ τῆς προφητείας λόγος ερμηνεύει, λέγων αὐτὸν εἶναι τὸν βασιλέα τῶν ᾿Ασσυρίων· οὕτω πάλιν ἤτοι κατὰ διά νοιαν σημαίνων τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, ἢ τὴν νῦν ἐπικρατοῦσαν Ρωμαίων ἀρχὴν, ᾗ καὶ παρ εδόθησαν οἱ τὸ μὲν δηλωθὲν τοῦ Σιλωάμ ὕδωρ τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ παραιτησάμενοι, τοῖς δὲ ἐναντίοις καὶ πολεμίοις τοῦ ὀρθοῦ λόγου δόγμασιν ἑαυτοὺς ὑπο- βεβληκότες. Αὐτίκα γοῦν καὶ οὐκ εἰς μακρὰν μὴ παρα- δεξαμένοις αὐτοῖς τὸ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Εὐαγγέλιον, παραιτησαμένοις δὲ τὸ τοῦ Σιλωὰμ ποτὸν τὸ πορευό μενον ἡσυχῆ, ἐπελθὼν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ κατευθυνόμενος Ρωμαίων στρατὸς, ἀνελήλυθεν ἐπὶ πᾶσαν φάραγγα αὐτῶν, καὶ περιεπάτησεν ἐπὶ πᾶν τεῖχος αὐτῶν, καὶ ἀφεῖλεν ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας ἄνθρωπον, ὃς δυνήσεται κεφαλὴν ἄραι, καὶ δυνατὸν συντελέσασθαί τι· καὶ EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. Salvatoris nostri, quippe qui illud item ostende- rimus alias quidem ad verbum, et secundum eam sententiam quæ in promptu sit, alias vero figurate oportere in ipsas prophetias incumbere; continuo namque post eas quæ antea dictæ sunt voces, per obscuriores quasdam figuras adjungitur: « Et ad- jecit Dominus loqui ad me adhuc, eo quod nolit populus iste aquam Siloam, quæ vadit cum si- lentio, sed velit habere Rhaasim, et filium Rome- lia. Idcirco ecce Dominus adducet super vos aquam fluminis fortem et multam, regem Assyriorum, et gloriam ejus : et ascendet super omnem conval- lem vestram, et ambulabit super omnem niurum vestrum, et auferet de Judæa hominem, qui possit caput tollere aut qui idoneus sit consummare ali- quid, et erunt castra ejus, ita ut impleant latitu- dinem regionis tuæ, nobiscum Deus. Cognoscite gentes et vincimini, exaudite usque ad extremum terra ". » Planissime enim hæc nulla alia ratione, quam ex figura, et immutatione, conversioneque sermonis, sententiam servant : significant namque per C aquam Siloam quæ vadit cum silentio, evangelicam salutaris verbi doctrinam : nam ex interpretatione, Siloam dicitur missus. Porro hic quisnam alius sit, nisi qui a Patre ad nos missus Deus Verbum ? de quo etiam Moses ait : « Non deficiet princeps de Juda, neque dux de femoribus ejus, donec veniat cui repositum est, et ipse erit exspectatio gentium ". Pro illo enim, cui repositum est, s in He- braico habetur. Siloam, eum videlicet qui hic ha- betur Siloam, hoc est, missum, etiam illic signi- ficanto oraculo. Porro Rhaasim rex fuit earum gentium quæ simulacra Damasci colebant, sicut Romeliæ filius ejus Judaicæ gentis, quæ in Sama- ria patriam religionem deseruerat. Minatur ergo Deus iis qui Siloam, hoc est, missum Emmanuel, et eum qui ex muliere prophetica natus sit, filium, potabileque ac fecundum ejus Verbum non susce- perint, sed illud quamvis mansuete et cum silen- sio feratur, recusaverint, et contra seipsos aut gentium simulacra colentium, aut populi Dei de- fectionis principem optaverint, se inducturum aquam fluminis fortem et multam, quam sane aquam, ipsum prophetiæ oraculum interpretatur dicens, ipsum esse regem Assyriorum. Sic enim D rursus secundum sententiam, aut significat prin- cipem seculi hujus, aut, quod nunc rerum potitur, Romanorum imperium, cui imperio traditi sunt, qui eam, de qua dictum est, aquam Siloani, quæ cum silentio vadit, recusaverunt, adversariis au- tem atque hostibus rectæ rationis sententiis atque opinionibus, seipsos subjecerunt : e vestigio enim, neque ita post multum tempus, in eos qui Salva- toris nostri Evangelium non susceperant, sed po- tum Siloam, qui labitur cum silentio, recusave- rant, Romanorum ab ipso Deo directus exercitus, facto impetu, penetravit in omnem convallem ip- corum, et ambulavit. super omnem murum ipso * Isa. vIII, 5-8. s Gen. XLIX, _ 10. • !
τίς δ’ ἂν οὖν γένοιτο κατὰ μὲν τὸν Ἀκύλαν καὶ τὰς εἰσέτι νῦν φερομένας παρ’ Ἑβραίοις μαρτυρίας ἐν ἀνθρώποις γεννώμενος, καὶ «παιδίον» γινόμενος, «θαυμαστὸς σύμβουλος» καὶ «ἰσχυρός», «δυνατός», καὶ «πατὴρ ἔτι», καὶ «ἄρχων εἰρήνης», ἧς εἰρήνης οὔποτέ φησιν ἔσεσθαι τέλος, κατὰ δὲ τὸν Σύμμαχον «παραδοξασμός, βουλευτικός, ἰσχυρός, δυνατός, πατὴρ αἰῶνος, ἄρχων εἰρήνης», καὶ ταύτης ἀπείρου καὶ ἀτελευτήτου, καὶ κατὰ Θεοδοτίωνα «θαυμαστῶς βουλεύων, ἰσχυρός, δυνάστης, πατήρ, ἄρχων εἰρήνης, τῷ πληθύνειν τὴν παιδείαν, οὗ τῆς εἰρήνης οὐκ ἔστιν πέρας»; καὶ αὐτῷ σοι τὰ ἑξῆς καταλείπω σκοπεῖν, τοσοῦτον ἐπισημηνάμενος, ὡς ἄρα αὐτὸς οὗτος ὁ λεγόμενος «πατὴρ αἰῶνος» καὶ ἀπείρου «εἰρήνης ἄρχων» «μεγάλης» τε «βουλῆς ἄγγελος» γεννηθήσεσθαι καὶ παιδίον ἔσεσθαι προφητεύεται, ἐπί τε τῇ εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ γενέσει πυρικαύστους ἐθελήσειν ἔσεσθαι τοὺς ἐπὶ τῇ δι’ αὐτοῦ γενομένῃ σωτηρίᾳ τῶν ἐθνῶν διαφθονουμένους, εἴτε δαίμονας πονηροὺς εἴτε καὶ ἀσεβεῖς ἄνδρας, περὶ ὧν φησιν ὅτι «πᾶσαν στολὴν ἐπισυνηγμένην δόλῳ καὶ ἱμάτιον μετὰ καταλλαγῆς ἀποτίσουσιν».
Α ῥητῶς κατὰ τὴν πρόχειρον διάνοιαν, τοτὲ δὲ Β τροπικῶς δεῖν ἐπιβάλλειν ταῖς προφητείαις. Αύ- τίκα ἑξῆς ταῖς προειρημέναις φωναῖς δι' αίνι- γμάτων αὖθις ἐπιλέγεται· ι Καὶ προσέθετο Κύριος λαλῆσαί μοι ἔτι, διὰ τὸ μὴ βούλεσθαι τὸν λαὸν τοῦτον τὸ ὕδωρ τοῦ Σιλωάμ τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ, ἀλλὰ βούλεσθαι ἔχειν τὸν Ῥαασὶμ, καὶ τὸν υἱὸν Ρομελίου. Διὰ τοῦτο ἰδοὺ Κύριος ἀνάγει ἐφ' ὑμᾶς τὸ ὕδωρ τοῦ ποταμοῦ τὸ ἰσχυρὸν καὶ τὸ πολὺ, τὸν βασιλέα τῶν ᾿Ασσυρίων, καὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ· καὶ ἀναβήσεται ἐπὶ πᾶσαν φάραγγα ὑμῶν, καὶ περι- πατήσει ἐπὶ πᾶν τεῖχος ὑμῶν, καὶ ἀφελεῖ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας ἄνθρωπον, ὃς δυνήσεται κεφαλήν ἆραι, ή δυνατὸν συντελέσασθαί τι· καὶ ἔσται ἡ παρεμβολή αὐτοῦ, ὥστε πληρῶσαι τὸ πλάτος της χώρας σου· μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. Γνῶτε, ἔθνη καὶ ἡττᾶσθε, ἐπακούσατε ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς. Σαφῶς γὰρ ταῦτα οὐδὲ ἄλλως ἢ μετὰ θεωρίας τῆς κατὰ μόνην τροπολογίαν τὴν διάνοιαν σώζει· δη λοῖ γοῦν καὶ αὐτὰ διὰ μὲν τοῦ ὕδατος τοῦ Σι- λωὰμ τοῦ ἡσυχῆ πορευομένου τὴν εὐαγγελικὴν τοῦ σωτηρίου λόγου διδασκαλίαν· ἑρμηνεύεται γὰρ Σιλωὰμ ἀπεσταλμένος. Οὗτος δ' ἂν εἴη ὁ ἐκ τοῦ Πατρὸς ἡμῖν ἀπεσταλμένος Θεὸς Λόγος· περὶ οὗ καὶ Μωσῆς φησιν· . Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ιούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μερῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν. Ἀντὶ τοῦ γὰρ εᾧ ἀπόκειται, τὸ Ἑβραϊκὸν « Σιλωάμε περιέχει, τὸν ἐνταῦθα Σιλωάμ, τοῦτ' ἔστι, τὸν ἀπὸ εσταλμένον κἀκεῖ δηλοῦντος τοῦ λόγου. Ὁ δὲ Ῥαασίμ βασιλεὺς ἦν πάλιν τῶν ἐν Δαμασκῷ εἰδωλολατρών ἐθνῶν, ὡς καὶ ὁ υἱὸς Ρομελίου τῶν ἐν Σαμαρείτ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀποστάντων τῆς πατρίου θρη σκείας. Απειλεῖ τοιγαροῦν ὁ Θεὸς τοῖς μὴ τὸν Σι- λωάμ, τοῦτ' ἔστι τὸν ἀπεσταλμένον Εμμανουήλ, καὶ τὸν ἐκ τῆς προφήτιδος γεγενημένον υἱὸν, τόν τε πάν τιμον καὶ γόνιμον αὐτοῦ Λόγου παραδεξαμένοις, ἀλλὰ τοῦτον μὲν, καίτοι πράως καὶ ἡσυχῆ φερόμενον, παραιτησαμένοις, καθ᾿ ἑαυτῶν δὲ ἤτοι τὸν τῶν εἰδω λολατρῶν ἐθνῶν ἄρχοντα, ἢ τὸν τῆς ἀποστασίας τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ ἑλομένοις ἐπάξειν τὸ ὕδωρ τοῦ ποτα- μοῦ τὸ ἰσχυρὸν καὶ τὸ πολὺ, ὅπερ ὕδωρ αὐτὸς ὁ τῆς προφητείας λόγος ερμηνεύει, λέγων αὐτὸν εἶναι τὸν βασιλέα τῶν ᾿Ασσυρίων· οὕτω πάλιν ἤτοι κατὰ διά νοιαν σημαίνων τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, ἢ τὴν νῦν ἐπικρατοῦσαν Ρωμαίων ἀρχὴν, ᾗ καὶ παρ εδόθησαν οἱ τὸ μὲν δηλωθὲν τοῦ Σιλωάμ ὕδωρ τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ παραιτησάμενοι, τοῖς δὲ ἐναντίοις καὶ πολεμίοις τοῦ ὀρθοῦ λόγου δόγμασιν ἑαυτοὺς ὑπο- βεβληκότες. Αὐτίκα γοῦν καὶ οὐκ εἰς μακρὰν μὴ παρα- δεξαμένοις αὐτοῖς τὸ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Εὐαγγέλιον, παραιτησαμένοις δὲ τὸ τοῦ Σιλωὰμ ποτὸν τὸ πορευό μενον ἡσυχῆ, ἐπελθὼν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ κατευθυνόμενος Ρωμαίων στρατὸς, ἀνελήλυθεν ἐπὶ πᾶσαν φάραγγα αὐτῶν, καὶ περιεπάτησεν ἐπὶ πᾶν τεῖχος αὐτῶν, καὶ ἀφεῖλεν ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας ἄνθρωπον, ὃς δυνήσεται κεφαλὴν ἄραι, καὶ δυνατὸν συντελέσασθαί τι· καὶ EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. Salvatoris nostri, quippe qui illud item ostende- rimus alias quidem ad verbum, et secundum eam sententiam quæ in promptu sit, alias vero figurate oportere in ipsas prophetias incumbere; continuo namque post eas quæ antea dictæ sunt voces, per obscuriores quasdam figuras adjungitur: « Et ad- jecit Dominus loqui ad me adhuc, eo quod nolit populus iste aquam Siloam, quæ vadit cum si- lentio, sed velit habere Rhaasim, et filium Rome- lia. Idcirco ecce Dominus adducet super vos aquam fluminis fortem et multam, regem Assyriorum, et gloriam ejus : et ascendet super omnem conval- lem vestram, et ambulabit super omnem niurum vestrum, et auferet de Judæa hominem, qui possit caput tollere aut qui idoneus sit consummare ali- quid, et erunt castra ejus, ita ut impleant latitu- dinem regionis tuæ, nobiscum Deus. Cognoscite gentes et vincimini, exaudite usque ad extremum terra ". » Planissime enim hæc nulla alia ratione, quam ex figura, et immutatione, conversioneque sermonis, sententiam servant : significant namque per C aquam Siloam quæ vadit cum silentio, evangelicam salutaris verbi doctrinam : nam ex interpretatione, Siloam dicitur missus. Porro hic quisnam alius sit, nisi qui a Patre ad nos missus Deus Verbum ? de quo etiam Moses ait : « Non deficiet princeps de Juda, neque dux de femoribus ejus, donec veniat cui repositum est, et ipse erit exspectatio gentium ". Pro illo enim, cui repositum est, s in He- braico habetur. Siloam, eum videlicet qui hic ha- betur Siloam, hoc est, missum, etiam illic signi- ficanto oraculo. Porro Rhaasim rex fuit earum gentium quæ simulacra Damasci colebant, sicut Romeliæ filius ejus Judaicæ gentis, quæ in Sama- ria patriam religionem deseruerat. Minatur ergo Deus iis qui Siloam, hoc est, missum Emmanuel, et eum qui ex muliere prophetica natus sit, filium, potabileque ac fecundum ejus Verbum non susce- perint, sed illud quamvis mansuete et cum silen- sio feratur, recusaverint, et contra seipsos aut gentium simulacra colentium, aut populi Dei de- fectionis principem optaverint, se inducturum aquam fluminis fortem et multam, quam sane aquam, ipsum prophetiæ oraculum interpretatur dicens, ipsum esse regem Assyriorum. Sic enim D rursus secundum sententiam, aut significat prin- cipem seculi hujus, aut, quod nunc rerum potitur, Romanorum imperium, cui imperio traditi sunt, qui eam, de qua dictum est, aquam Siloani, quæ cum silentio vadit, recusaverunt, adversariis au- tem atque hostibus rectæ rationis sententiis atque opinionibus, seipsos subjecerunt : e vestigio enim, neque ita post multum tempus, in eos qui Salva- toris nostri Evangelium non susceperant, sed po- tum Siloam, qui labitur cum silentio, recusave- rant, Romanorum ab ipso Deo directus exercitus, facto impetu, penetravit in omnem convallem ip- corum, et ambulavit. super omnem murum ipso * Isa. vIII, 5-8. s Gen. XLIX, _ 10. • !
PG 22:531τίνες δὲ ἄρα ἦσαν οὗτοι, ἢ περὶ ὧν ἀλλαχοῦ ἐξ αὐτοῦ προσώπου τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εἴρηται· «διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου ἔβαλον κλῆρον», οἵ τε τῆς τούτων μέτοχοι δυ[ς]σεβείας, οἳ «καὶ θελήσουσιν», τὴν σφῶν αὐτῶν κρίσιν ὕστερόν ποτε ὀψόμενοι, εἰ πρὸ τῆς ἀσεβείας αὐτῶν ἐγεγόνεισαν «πυρίκαυστοι», πρὶν ἢ τὸν τῆς μεγάλης βουλῆς ἄγγελον πρὸς αὐτῶν ἀσεβηθῆναι; καὶ σὺ δὲ παρὰ σαυτῷ σκέψαι, εἰ μὴ ὑπερβαίνει πᾶσαν φύσιν ἀνθρώπων τὸ μὴ τέλος ἔχειν τὴν εἰρήνην αὐτοῦ λέγεσθαι καὶ τὸ πατέρα ὀνομάζεσθαι αἰῶνος, καὶ αὐτὸ δὲ τὸ καλεῖσθαι αὐτὸν οὐχ ἁπλῶς ἄγγελον[, ἀλλὰ τῆς μεγάλης βουλῆς ἄγγελον] καὶ θεὸν ἰσχυρόν, καὶ ὅσα τούτοις συγκατείλεκται. Ἔτι δέ φησιν δι’ αὐτοῦ κατορθωθήσεσθαι τὴν τοῦ Δαβὶδ βασιλείαν, ὃ καὶ αὐτὸ τοῦτον νοήσεις τὸν τρόπον. πλεῖσται ὅσαι τῷ Δαβὶδ γεγόνασιν ἐπαγγελίαι, ἐν αἷς εἴρηται· «καὶ θήσομαι ἐν θαλάσσῃ χεῖρα αὐτοῦ, καὶ ἐν ποταμοῖς δεξιὰν αὐτοῦ. αὐτὸς ἐπικαλέσεταί με, πατήρ μου εἶ σύ, θεός μου καὶ ἀντιλήπτωρ τῆς σωτηρίας μου· κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτόν, ὑψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς.
γέγονεν ή παρεμβολὴ τοῦ δηλωθέντος τοσαύτη, ὥστε πληρῶσαι τὸ πλάτος τῆς Ἰουδαίας ἁπάσης. Καὶ τοῦτό γε πρὸς λέξιν οὕτως εἰς ἐκείνους ἐκπεπλήρω- ται. Διὰ ποίαν αἰτίαν, εἰ δὴ μαθεῖν ἐθέλεις, ἄκουε. Ὅτι μεθ᾿ ἡμῶν ὁ Θεὸς Ἐμμανουήλ, ὁ ἐκ τῆς Παρθέ- νου γεγεννημένος, ἀλλ᾽ οὐ καὶ μετ' αὐτῶν ἦν· ὡς εἴ γε εἶχον αὐτὸν, οὐκ ἂν ταῦτα πεπόνθεισαν. Διὸ δὴ ἑξῆς ὁ λόγος τοῖς ἔθνεσιν ἐπιβοᾶται τὸν Ἐμμανουήλ, λέγων· . Μεθ᾿ ἡμῶν ο Θεός· γνώτε, ἔθνη, καὶ ἦτα τᾶσθε. . Καὶ ταῦτα δ' ἡμῖν ἑρμηνεύεται, εἰς τὸ πα ραστῆσαι, ὡς ποτὲ μὲν κατὰ λέξιν, ποτὲ δὲ δι' αίνι- γμῶν τὰ πλεῖστα τῶν προφητειῶν ἐκλαμβάνειν δεῖ· ἔνθεν δὲ ὁρμωμένους προσήκει καὶ τὰ λοιπὰ τῆς ἐν χερσὶ προφητείας ὁμοίως ἐπιθεωρεῖν. Εἰ δὲ ἔτι καὶ νῦν εἰς μέλλοντά ποτε χρόνον γενήσεσθαι Β ταῦτα οἱ ἐκ περιτομῆς φασίν, ἐπὶ τοῦ προσδοκωμένου αὐτοῖς Χριστοῦ, ῥητῶς μόνον καὶ πρὸς λέξιν ἔσεσθαι αὐτὰ προσδεχόμενοι, ερωτητέον αὐτοὺς, πῶς ὁ μέλ- λων ἤξειν κατ' αὐτοὺς λήψεται δύναμιν Δαμασκού, καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας έναντι βασιλέως Ασσυρίων, καθηρημένης μὲν ἤδη τῆς Σαμαρείας κατὰ τὸν πα ρόντα καιρὸν, καὶ μηκέτι οὔσης, ἀλλὰ καὶ τῆς ὀνο μαζομένης δυνάμεως Δαμασκοῦ μηδαμῶς ὑπαρχού της, μηδὲ τῆς τῶν Ασσυρίων δυναστείας, ἣν Μῆδοι καὶ Πέρσαι καθελόντες πάλαι ποτὲ διεδέξαντο ; ὧν ὁμοῦ πάντων κατὰ τὸν ἐνεστῶτα καιρὸν μηδὲ τὴν ἀρχὴν ὑφεστώτων, πῶς δυνατὸν εἰς μέλλοντα χρόνον τὴν καθαίρεσιν αὐτῶν προσδοκῶν; Ἀλλ᾽ οὔτε ἄλλοτε πώποτε πάλαι πρότερον γεγενῆσθαι τὰ προφητευό- μενά ἐστιν εἰπεῖν. Οὐδεὶς γοῦν παρ' Εβραίοις τώ- ποτε ἐκ προφήτιδος μητρὸς, καὶ Ἡσαΐου τοῦ προς φήτου γεννηθείς, σκύλα Σαμαρείας καὶ δύναμιν Δα- μασκοῦ κατὰ τοῦ βασιλέως Ασσυρίων στρατεύσας, ὡς πρὸς ῥητὴν διάνοιαν λαβὼν ἱστόρηται· ὥστε ἐξ ἅπαντος ὁμολογεῖν, αὐτὰ κατὰ τὴν ἀποδοθεῖσαν διά- νοιαν μόνως πεπληρῶσθαι, οὐκ ἄλλοτε δηλαδὴ ἡ κατά τὴν γενομένην παρουσίαν Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, καθ᾽ ὅν ἀπεδείξαμεν τέλος εἰληφέναι τὰ προηγορευ- μένα. Ἐγράφη δ' οὖν κατὰ τὴν προφητείαν καὶ ὁ καινὸς τόμος ἐπὶ τῆς αὐτοῦ παρουσίας, ὁ τῆς καινῆς Διαθήκης λόγος την γένεσιν περιέχων τοῦ τῆς προ- φήτιδος υἱοῦ, ὃς καὶ πρὸς λέξιν καὶ Δαμασκοῦ, καὶ Συρίας ἀπάτης τὴν βασιλικὴν δύναμιν, τά τε έρμη- νευθέντα ἡμῖν σκύλα Σαμαρείας ἀῤῥήτῳ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει εἰς χεῖρας τῆς Ῥωμαίων βασιλείας παρέδω- κεν· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ κατὰ διάνοιαν τοὺς ἐξ Ιου- δαίων αὐτοῦ μαθητάς, ὥσπερ τινὰ σκύλα περιπεποιη- μένος, νοητοῖς καὶ λογικοῖς ὅπλοις περιφράξας, εἰς πρόσωπον τοῦ δηλωθέντος βασιλέως Ασσυρίων κατ εστήσατο, καὶ τούτους μὲν ὡς οἰκείους στρατιώτας ὁπλίτας παρεσκεύασεν· τούς γε μὴν παραιτησαμένους τὸ γόνιμον καὶ ζωτικὸν ὕδωρ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ, ἑλομένους δὲ τὰ πολεμικὰ καὶ ἐχθρὰ τῷ Θεῷ, τῷ τῶν ᾿Ασσυρίων ἐξέδωκε βασιλεῖ, ᾧ καὶ εἰσέτι νῦν τυγχάνουσι δεδουλωμένο:. 'Ανέβη γοῦν οὗτος ἐπὶ πᾶσαν φάραγγα αὐτῶν, καὶ ἐπὶ πᾶν τεῖχος αὐτῶν, καὶ ἀφεῖλεν ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας πάντα DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. VII. A rum, et abstulit de Judæa hominem, qui posset caput tollere, aut qui idoneus esset consummare aliquid : et facta sunt ejus castra adeo magna, ut universæ Judææ latitudinem impleverint. Et hoc quidem cur ita ad verbum contra illos completum sit, si vis discere, audi jam. Nempe quoniam ille Deus Emmanuel, qui de Virgine natus est, nobiscum fuit, non cum illis ; nam si illum habuissent, nun- quam talia passi essent. Quapropter jam deinceps oraculum ad gentes inclamat ipsum Emmanuel, dicens : • Nobiscum Deus, cognoscite, gentes, et vincimini. » Et hæc quidem nos hoc modo inter- pretati sumus, ut ostenderemus, quemadmodum nunc quidem ad verbum, nunc autem per obscu- riores figuras maximam prophetiarum partem intelligere oportet; cæterum jam inde abeuntes, con- venit etiam id quod de eadem prophetia superest, simili ratione contemplari. Quod si etiam nunc Judai, hæc alio quo- dam tempore futura esse dicant, utpote cum ea ex scripto duntaxat, atque ad verbum, de eo, qui ab ipsis adhuc exspectatur, Christo accipere soleant, interrogandi sunt protinus, quomodo qui venturus est, ut ipsi aiunt, potestatem Damasci, et spolia Samariæ accipiet coram rege Assyrio- rum, cum in præsenti tempore Samaria sublata sit, neque amplius exsistat, et ea quæ potestas Da- masci nominatur, nusquam appareat, neque item potentia Assyriorum, quam quidem cum Medi ac Persæ evertissent, in ejus locum jampridem suc- cesserunt? quæ simul omnia cum sui ipsorum, hoc ipso tempore vix exiguum quoddam vesti- gium demonstrent, quo possimus ea fuisse ali- C quando conjicere, qui tandem fieri potest ut in futurum tempus eorum exspectetur eversio? atqui ne antea quidem ullo unquam tempore facta esse ea quæ in hujusmodi prophetia continentur, dicere ullo modo possunt. Nullus certe unquam apud He- bræos ex prophetica matre et Isaia propheta natus, spolia Samariæ et potestatem Damasci, exercitu contra regem Assyriorum comparato (ut eam sen- tentiam sequamur quæ a verbis non recedit), ac- cepisse memoratur. Omni itaque ratione fateri co- gimur ea tantummodo secundum superius redditam a nobis sententiam completa esse, hoc est, nus- quam alias quam post adventum Jesu Salvatoris nostri, quo tempore demonstravimus, ea quæ hoc modo prædicta sunt, finem accepisse. Ergo in hu- Djus adventu, sicut in ipsa prophetia continetur, scriptus est novus liber, Novi utique Testamenti verba complectens, et in his ortus propheticæ mu- lieris filii, qui secundum verba prophetiæ, et Da- masci et Syriæ universæ regalem potentiam, et quæ nos interpretati sumus, spolia Samaria, inef. fabili quadam divinaque virtute in manus regum Romanorum tradidit; verumtamen sententiam quo- que sequentibus, suos idem de Judæis discipulos, quasi spolia quaedam adeptus, intelligibilibus ra- tionalibusque armis munitos, in faciem ejus de quo dictum est regis Assyriorum, constituit, at- que hos tanquam suos proprios scutatos milites
εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω αὐτῷ τὸ ἔλεός μου, καὶ ἡ διαθήκη μου πιστὴ αὐτῷ· καὶ θήσομαι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος τὸ σπέρμα αὐτοῦ, καὶ τὸν θρόνον αὐτοῦ ὡς τὰς ἡμέρας τοῦ οὐρανοῦ», καὶ αὖθις· «ἅπαξ ὤμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου, εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύσομαι· τὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μενεῖ, καὶ ὁ θρόνος αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος ἐναντίον μου, καὶ ὡς ἡ σελήνη κατηρτισμένη εἰς τὸν αἰῶνα». τοσαῦτα ἐν τοῖς ψαλμοῖς τοῦ θεοῦ τῷ Δαβὶδ ἐπηγγελμένου, τἀναντία συνέβη ταῖς ἐπαγγελίαις ἐπελθεῖν διὰ τὰς τῶν διαδόχων αὐτοῦ δυσσεβείας. ἡ γοῦν ἐκ σπέρματος Δαβὶδ βασιλεία, διαρκέσασα μέχρις Ἰεχονίου καὶ τῆς ὑπὸ Βαβυλωνίοις τοῦ ἱεροῦ πολιορκίας, λέλυτο, ὡς ἐξ ἐκείνου μηκέτι τὸν θρόνον Δαβὶδ μηδέ [τινα] ἐκ σπέρματος αὐτοῦ βασιλεῦσαι τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους. καὶ ταύτην γε τὴν γενομένην διάπτωσιν τῆς πρὸς τὸν Δαβὶδ ἐπαγγελίας κατὰ τὴν προειρημένην τοῦ ψαλμοῦ παράθεσιν τὸ θεῖον ὧδέ πως πνεῦμα θεσπίζει· «σὺ δὲ ἀπώσω καὶ ἐξουδένωσας, ἀνεβάλου τὸν χριστόν σου· κατέστρεψας τὴν διαθήκην τοῦ δούλου σου, ἐβεβήλωσας εἰς τὴν γῆν τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ, καθεῖλες πάντας τοὺς φραγμοὺς αὐτοῦ», καὶ μετ’ ὀλίγα·
γέγονεν ή παρεμβολὴ τοῦ δηλωθέντος τοσαύτη, ὥστε πληρῶσαι τὸ πλάτος τῆς Ἰουδαίας ἁπάσης. Καὶ τοῦτό γε πρὸς λέξιν οὕτως εἰς ἐκείνους ἐκπεπλήρω- ται. Διὰ ποίαν αἰτίαν, εἰ δὴ μαθεῖν ἐθέλεις, ἄκουε. Ὅτι μεθ᾿ ἡμῶν ὁ Θεὸς Ἐμμανουήλ, ὁ ἐκ τῆς Παρθέ- νου γεγεννημένος, ἀλλ᾽ οὐ καὶ μετ' αὐτῶν ἦν· ὡς εἴ γε εἶχον αὐτὸν, οὐκ ἂν ταῦτα πεπόνθεισαν. Διὸ δὴ ἑξῆς ὁ λόγος τοῖς ἔθνεσιν ἐπιβοᾶται τὸν Ἐμμανουήλ, λέγων· . Μεθ᾿ ἡμῶν ο Θεός· γνώτε, ἔθνη, καὶ ἦτα τᾶσθε. . Καὶ ταῦτα δ' ἡμῖν ἑρμηνεύεται, εἰς τὸ πα ραστῆσαι, ὡς ποτὲ μὲν κατὰ λέξιν, ποτὲ δὲ δι' αίνι- γμῶν τὰ πλεῖστα τῶν προφητειῶν ἐκλαμβάνειν δεῖ· ἔνθεν δὲ ὁρμωμένους προσήκει καὶ τὰ λοιπὰ τῆς ἐν χερσὶ προφητείας ὁμοίως ἐπιθεωρεῖν. Εἰ δὲ ἔτι καὶ νῦν εἰς μέλλοντά ποτε χρόνον γενήσεσθαι Β ταῦτα οἱ ἐκ περιτομῆς φασίν, ἐπὶ τοῦ προσδοκωμένου αὐτοῖς Χριστοῦ, ῥητῶς μόνον καὶ πρὸς λέξιν ἔσεσθαι αὐτὰ προσδεχόμενοι, ερωτητέον αὐτοὺς, πῶς ὁ μέλ- λων ἤξειν κατ' αὐτοὺς λήψεται δύναμιν Δαμασκού, καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας έναντι βασιλέως Ασσυρίων, καθηρημένης μὲν ἤδη τῆς Σαμαρείας κατὰ τὸν πα ρόντα καιρὸν, καὶ μηκέτι οὔσης, ἀλλὰ καὶ τῆς ὀνο μαζομένης δυνάμεως Δαμασκοῦ μηδαμῶς ὑπαρχού της, μηδὲ τῆς τῶν Ασσυρίων δυναστείας, ἣν Μῆδοι καὶ Πέρσαι καθελόντες πάλαι ποτὲ διεδέξαντο ; ὧν ὁμοῦ πάντων κατὰ τὸν ἐνεστῶτα καιρὸν μηδὲ τὴν ἀρχὴν ὑφεστώτων, πῶς δυνατὸν εἰς μέλλοντα χρόνον τὴν καθαίρεσιν αὐτῶν προσδοκῶν; Ἀλλ᾽ οὔτε ἄλλοτε πώποτε πάλαι πρότερον γεγενῆσθαι τὰ προφητευό- μενά ἐστιν εἰπεῖν. Οὐδεὶς γοῦν παρ' Εβραίοις τώ- ποτε ἐκ προφήτιδος μητρὸς, καὶ Ἡσαΐου τοῦ προς φήτου γεννηθείς, σκύλα Σαμαρείας καὶ δύναμιν Δα- μασκοῦ κατὰ τοῦ βασιλέως Ασσυρίων στρατεύσας, ὡς πρὸς ῥητὴν διάνοιαν λαβὼν ἱστόρηται· ὥστε ἐξ ἅπαντος ὁμολογεῖν, αὐτὰ κατὰ τὴν ἀποδοθεῖσαν διά- νοιαν μόνως πεπληρῶσθαι, οὐκ ἄλλοτε δηλαδὴ ἡ κατά τὴν γενομένην παρουσίαν Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, καθ᾽ ὅν ἀπεδείξαμεν τέλος εἰληφέναι τὰ προηγορευ- μένα. Ἐγράφη δ' οὖν κατὰ τὴν προφητείαν καὶ ὁ καινὸς τόμος ἐπὶ τῆς αὐτοῦ παρουσίας, ὁ τῆς καινῆς Διαθήκης λόγος την γένεσιν περιέχων τοῦ τῆς προ- φήτιδος υἱοῦ, ὃς καὶ πρὸς λέξιν καὶ Δαμασκοῦ, καὶ Συρίας ἀπάτης τὴν βασιλικὴν δύναμιν, τά τε έρμη- νευθέντα ἡμῖν σκύλα Σαμαρείας ἀῤῥήτῳ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει εἰς χεῖρας τῆς Ῥωμαίων βασιλείας παρέδω- κεν· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ κατὰ διάνοιαν τοὺς ἐξ Ιου- δαίων αὐτοῦ μαθητάς, ὥσπερ τινὰ σκύλα περιπεποιη- μένος, νοητοῖς καὶ λογικοῖς ὅπλοις περιφράξας, εἰς πρόσωπον τοῦ δηλωθέντος βασιλέως Ασσυρίων κατ εστήσατο, καὶ τούτους μὲν ὡς οἰκείους στρατιώτας ὁπλίτας παρεσκεύασεν· τούς γε μὴν παραιτησαμένους τὸ γόνιμον καὶ ζωτικὸν ὕδωρ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ, ἑλομένους δὲ τὰ πολεμικὰ καὶ ἐχθρὰ τῷ Θεῷ, τῷ τῶν ᾿Ασσυρίων ἐξέδωκε βασιλεῖ, ᾧ καὶ εἰσέτι νῦν τυγχάνουσι δεδουλωμένο:. 'Ανέβη γοῦν οὗτος ἐπὶ πᾶσαν φάραγγα αὐτῶν, καὶ ἐπὶ πᾶν τεῖχος αὐτῶν, καὶ ἀφεῖλεν ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας πάντα DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. VII. A rum, et abstulit de Judæa hominem, qui posset caput tollere, aut qui idoneus esset consummare aliquid : et facta sunt ejus castra adeo magna, ut universæ Judææ latitudinem impleverint. Et hoc quidem cur ita ad verbum contra illos completum sit, si vis discere, audi jam. Nempe quoniam ille Deus Emmanuel, qui de Virgine natus est, nobiscum fuit, non cum illis ; nam si illum habuissent, nun- quam talia passi essent. Quapropter jam deinceps oraculum ad gentes inclamat ipsum Emmanuel, dicens : • Nobiscum Deus, cognoscite, gentes, et vincimini. » Et hæc quidem nos hoc modo inter- pretati sumus, ut ostenderemus, quemadmodum nunc quidem ad verbum, nunc autem per obscu- riores figuras maximam prophetiarum partem intelligere oportet; cæterum jam inde abeuntes, con- venit etiam id quod de eadem prophetia superest, simili ratione contemplari. Quod si etiam nunc Judai, hæc alio quo- dam tempore futura esse dicant, utpote cum ea ex scripto duntaxat, atque ad verbum, de eo, qui ab ipsis adhuc exspectatur, Christo accipere soleant, interrogandi sunt protinus, quomodo qui venturus est, ut ipsi aiunt, potestatem Damasci, et spolia Samariæ accipiet coram rege Assyrio- rum, cum in præsenti tempore Samaria sublata sit, neque amplius exsistat, et ea quæ potestas Da- masci nominatur, nusquam appareat, neque item potentia Assyriorum, quam quidem cum Medi ac Persæ evertissent, in ejus locum jampridem suc- cesserunt? quæ simul omnia cum sui ipsorum, hoc ipso tempore vix exiguum quoddam vesti- gium demonstrent, quo possimus ea fuisse ali- C quando conjicere, qui tandem fieri potest ut in futurum tempus eorum exspectetur eversio? atqui ne antea quidem ullo unquam tempore facta esse ea quæ in hujusmodi prophetia continentur, dicere ullo modo possunt. Nullus certe unquam apud He- bræos ex prophetica matre et Isaia propheta natus, spolia Samariæ et potestatem Damasci, exercitu contra regem Assyriorum comparato (ut eam sen- tentiam sequamur quæ a verbis non recedit), ac- cepisse memoratur. Omni itaque ratione fateri co- gimur ea tantummodo secundum superius redditam a nobis sententiam completa esse, hoc est, nus- quam alias quam post adventum Jesu Salvatoris nostri, quo tempore demonstravimus, ea quæ hoc modo prædicta sunt, finem accepisse. Ergo in hu- Djus adventu, sicut in ipsa prophetia continetur, scriptus est novus liber, Novi utique Testamenti verba complectens, et in his ortus propheticæ mu- lieris filii, qui secundum verba prophetiæ, et Da- masci et Syriæ universæ regalem potentiam, et quæ nos interpretati sumus, spolia Samaria, inef. fabili quadam divinaque virtute in manus regum Romanorum tradidit; verumtamen sententiam quo- que sequentibus, suos idem de Judæis discipulos, quasi spolia quaedam adeptus, intelligibilibus ra- tionalibusque armis munitos, in faciem ejus de quo dictum est regis Assyriorum, constituit, at- que hos tanquam suos proprios scutatos milites
PG 22:533«τὸν θρόνον αὐτοῦ εἰς τὴν γῆν κατέρραξας· ἐσμίκρυνας τὰς ἡμέρας τοῦ χρόνου αὐτοῦ, κατέχεας αὐτοῦ αἰσχύνην», ἃ καὶ ἐναργῶς ἀρξάμενα συντελεῖσθαι ἀπὸ τῆς εἰς Βαβυλῶνα αἰχμαλωσίας τοῦ λαοῦ, μέχρι τῆς Ῥωμαίων καὶ Τιβερίου παρεξετάθη βασιλείας. οὐδεὶς γοῦν ἐκ τῆς τοῦ Δαβὶδ διαδοχῆς ἐν τοῖς μεταξὺ χρόνοις φαίνεται ἐπὶ τὸν βασιλικὸν τοῦ Ἑβραίων ἔθνους καθεσθεὶς θρόνον μέχρι τῆς τοῦ Χριστοῦ παρουσίας. τοῦ δὲ «ἐκ σπέρματος Δαβὶδ» γενομένου κυρίου καὶ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ βασιλέως ἐπὶ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην ἀνακηρυχθέντος, ὥσπερ ἀπὸ γῆς καὶ πτώματος ἀνανεωθεὶς αὐτὸς ἐκεῖνος ὁ θρόνος Δαβὶδ διὰ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐνθέου βασιλείας ἀνώρθωται, καὶ διαμενεῖ «εἰς τὸν αἰῶνα», καὶ εἰσέτι γε «ὡς ὁ ἥλιος ἐναντίον» τοῦ θεοῦ τὴν πᾶσαν καταλάμπων οἰκουμένην ταῖς ἀκτῖσι τοῦ φωτὸς τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ, ἀκολούθως τῇ τε ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ μαρτυρίᾳ καὶ τοῦ μετὰ χεῖρας προφήτου περὶ τοῦ γεννηθησομένου παιδίου λέγοντος·
γέγονεν ή παρεμβολὴ τοῦ δηλωθέντος τοσαύτη, ὥστε πληρῶσαι τὸ πλάτος τῆς Ἰουδαίας ἁπάσης. Καὶ τοῦτό γε πρὸς λέξιν οὕτως εἰς ἐκείνους ἐκπεπλήρω- ται. Διὰ ποίαν αἰτίαν, εἰ δὴ μαθεῖν ἐθέλεις, ἄκουε. Ὅτι μεθ᾿ ἡμῶν ὁ Θεὸς Ἐμμανουήλ, ὁ ἐκ τῆς Παρθέ- νου γεγεννημένος, ἀλλ᾽ οὐ καὶ μετ' αὐτῶν ἦν· ὡς εἴ γε εἶχον αὐτὸν, οὐκ ἂν ταῦτα πεπόνθεισαν. Διὸ δὴ ἑξῆς ὁ λόγος τοῖς ἔθνεσιν ἐπιβοᾶται τὸν Ἐμμανουήλ, λέγων· . Μεθ᾿ ἡμῶν ο Θεός· γνώτε, ἔθνη, καὶ ἦτα τᾶσθε. . Καὶ ταῦτα δ' ἡμῖν ἑρμηνεύεται, εἰς τὸ πα ραστῆσαι, ὡς ποτὲ μὲν κατὰ λέξιν, ποτὲ δὲ δι' αίνι- γμῶν τὰ πλεῖστα τῶν προφητειῶν ἐκλαμβάνειν δεῖ· ἔνθεν δὲ ὁρμωμένους προσήκει καὶ τὰ λοιπὰ τῆς ἐν χερσὶ προφητείας ὁμοίως ἐπιθεωρεῖν. Εἰ δὲ ἔτι καὶ νῦν εἰς μέλλοντά ποτε χρόνον γενήσεσθαι Β ταῦτα οἱ ἐκ περιτομῆς φασίν, ἐπὶ τοῦ προσδοκωμένου αὐτοῖς Χριστοῦ, ῥητῶς μόνον καὶ πρὸς λέξιν ἔσεσθαι αὐτὰ προσδεχόμενοι, ερωτητέον αὐτοὺς, πῶς ὁ μέλ- λων ἤξειν κατ' αὐτοὺς λήψεται δύναμιν Δαμασκού, καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας έναντι βασιλέως Ασσυρίων, καθηρημένης μὲν ἤδη τῆς Σαμαρείας κατὰ τὸν πα ρόντα καιρὸν, καὶ μηκέτι οὔσης, ἀλλὰ καὶ τῆς ὀνο μαζομένης δυνάμεως Δαμασκοῦ μηδαμῶς ὑπαρχού της, μηδὲ τῆς τῶν Ασσυρίων δυναστείας, ἣν Μῆδοι καὶ Πέρσαι καθελόντες πάλαι ποτὲ διεδέξαντο ; ὧν ὁμοῦ πάντων κατὰ τὸν ἐνεστῶτα καιρὸν μηδὲ τὴν ἀρχὴν ὑφεστώτων, πῶς δυνατὸν εἰς μέλλοντα χρόνον τὴν καθαίρεσιν αὐτῶν προσδοκῶν; Ἀλλ᾽ οὔτε ἄλλοτε πώποτε πάλαι πρότερον γεγενῆσθαι τὰ προφητευό- μενά ἐστιν εἰπεῖν. Οὐδεὶς γοῦν παρ' Εβραίοις τώ- ποτε ἐκ προφήτιδος μητρὸς, καὶ Ἡσαΐου τοῦ προς φήτου γεννηθείς, σκύλα Σαμαρείας καὶ δύναμιν Δα- μασκοῦ κατὰ τοῦ βασιλέως Ασσυρίων στρατεύσας, ὡς πρὸς ῥητὴν διάνοιαν λαβὼν ἱστόρηται· ὥστε ἐξ ἅπαντος ὁμολογεῖν, αὐτὰ κατὰ τὴν ἀποδοθεῖσαν διά- νοιαν μόνως πεπληρῶσθαι, οὐκ ἄλλοτε δηλαδὴ ἡ κατά τὴν γενομένην παρουσίαν Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, καθ᾽ ὅν ἀπεδείξαμεν τέλος εἰληφέναι τὰ προηγορευ- μένα. Ἐγράφη δ' οὖν κατὰ τὴν προφητείαν καὶ ὁ καινὸς τόμος ἐπὶ τῆς αὐτοῦ παρουσίας, ὁ τῆς καινῆς Διαθήκης λόγος την γένεσιν περιέχων τοῦ τῆς προ- φήτιδος υἱοῦ, ὃς καὶ πρὸς λέξιν καὶ Δαμασκοῦ, καὶ Συρίας ἀπάτης τὴν βασιλικὴν δύναμιν, τά τε έρμη- νευθέντα ἡμῖν σκύλα Σαμαρείας ἀῤῥήτῳ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει εἰς χεῖρας τῆς Ῥωμαίων βασιλείας παρέδω- κεν· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ κατὰ διάνοιαν τοὺς ἐξ Ιου- δαίων αὐτοῦ μαθητάς, ὥσπερ τινὰ σκύλα περιπεποιη- μένος, νοητοῖς καὶ λογικοῖς ὅπλοις περιφράξας, εἰς πρόσωπον τοῦ δηλωθέντος βασιλέως Ασσυρίων κατ εστήσατο, καὶ τούτους μὲν ὡς οἰκείους στρατιώτας ὁπλίτας παρεσκεύασεν· τούς γε μὴν παραιτησαμένους τὸ γόνιμον καὶ ζωτικὸν ὕδωρ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ, ἑλομένους δὲ τὰ πολεμικὰ καὶ ἐχθρὰ τῷ Θεῷ, τῷ τῶν ᾿Ασσυρίων ἐξέδωκε βασιλεῖ, ᾧ καὶ εἰσέτι νῦν τυγχάνουσι δεδουλωμένο:. 'Ανέβη γοῦν οὗτος ἐπὶ πᾶσαν φάραγγα αὐτῶν, καὶ ἐπὶ πᾶν τεῖχος αὐτῶν, καὶ ἀφεῖλεν ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας πάντα DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. VII. A rum, et abstulit de Judæa hominem, qui posset caput tollere, aut qui idoneus esset consummare aliquid : et facta sunt ejus castra adeo magna, ut universæ Judææ latitudinem impleverint. Et hoc quidem cur ita ad verbum contra illos completum sit, si vis discere, audi jam. Nempe quoniam ille Deus Emmanuel, qui de Virgine natus est, nobiscum fuit, non cum illis ; nam si illum habuissent, nun- quam talia passi essent. Quapropter jam deinceps oraculum ad gentes inclamat ipsum Emmanuel, dicens : • Nobiscum Deus, cognoscite, gentes, et vincimini. » Et hæc quidem nos hoc modo inter- pretati sumus, ut ostenderemus, quemadmodum nunc quidem ad verbum, nunc autem per obscu- riores figuras maximam prophetiarum partem intelligere oportet; cæterum jam inde abeuntes, con- venit etiam id quod de eadem prophetia superest, simili ratione contemplari. Quod si etiam nunc Judai, hæc alio quo- dam tempore futura esse dicant, utpote cum ea ex scripto duntaxat, atque ad verbum, de eo, qui ab ipsis adhuc exspectatur, Christo accipere soleant, interrogandi sunt protinus, quomodo qui venturus est, ut ipsi aiunt, potestatem Damasci, et spolia Samariæ accipiet coram rege Assyrio- rum, cum in præsenti tempore Samaria sublata sit, neque amplius exsistat, et ea quæ potestas Da- masci nominatur, nusquam appareat, neque item potentia Assyriorum, quam quidem cum Medi ac Persæ evertissent, in ejus locum jampridem suc- cesserunt? quæ simul omnia cum sui ipsorum, hoc ipso tempore vix exiguum quoddam vesti- gium demonstrent, quo possimus ea fuisse ali- C quando conjicere, qui tandem fieri potest ut in futurum tempus eorum exspectetur eversio? atqui ne antea quidem ullo unquam tempore facta esse ea quæ in hujusmodi prophetia continentur, dicere ullo modo possunt. Nullus certe unquam apud He- bræos ex prophetica matre et Isaia propheta natus, spolia Samariæ et potestatem Damasci, exercitu contra regem Assyriorum comparato (ut eam sen- tentiam sequamur quæ a verbis non recedit), ac- cepisse memoratur. Omni itaque ratione fateri co- gimur ea tantummodo secundum superius redditam a nobis sententiam completa esse, hoc est, nus- quam alias quam post adventum Jesu Salvatoris nostri, quo tempore demonstravimus, ea quæ hoc modo prædicta sunt, finem accepisse. Ergo in hu- Djus adventu, sicut in ipsa prophetia continetur, scriptus est novus liber, Novi utique Testamenti verba complectens, et in his ortus propheticæ mu- lieris filii, qui secundum verba prophetiæ, et Da- masci et Syriæ universæ regalem potentiam, et quæ nos interpretati sumus, spolia Samaria, inef. fabili quadam divinaque virtute in manus regum Romanorum tradidit; verumtamen sententiam quo- que sequentibus, suos idem de Judæis discipulos, quasi spolia quaedam adeptus, intelligibilibus ra- tionalibusque armis munitos, in faciem ejus de quo dictum est regis Assyriorum, constituit, at- que hos tanquam suos proprios scutatos milites
«ἐπὶ τὸν θρόνον Δαβίδ», δηλαδὴ τὸν αἰώνιον καὶ διαρκῆ τὸν δὴ καὶ ἐπηγγελμένον τῷ Δαβίδ, καθεσθήσεσθαι αὐτὸν [καὶ] ἐπὶ «τὴν βασιλείαν αὐτοῦ, κατορθῶσαι αὐτὴν καὶ ἀντιλαβέσθαι ἐν κρίματι καὶ δικαιοσύνῃ ἀπὸ τοῦ νῦν καὶ εἰς τὸν αἰῶνα». ὅπως δὲ ταῦτα ἐπληροῦτο, διδάσκαλος γένοιτ’ ἂν ἀξιόχρεως Γαβριὴλ ὁ ἄγγελος, ἐν τῷ πρὸς τὴν παρθένον χρηματισμῷ φάσκων· «μὴ φοβοῦ, Μαριάμ, εὗρες γὰρ χάριν παρὰ τῷ θεῷ· καὶ ἰδοὺ συλλήψῃ ἐν γαστρὶ καὶ τέξῃ υἱόν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦν. οὗτος ἔσται μέγας, καὶ υἱὸς ὑψίστου κληθήσεται, καὶ δώσει αὐτῷ κύριος ὁ θεὸς τὸν θρόνον Δαβὶδ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ, καὶ βασιλεύσει ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰακὼβ εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος.» ταύτην ἐν τῷ προειρημένῳ ψαλμῷ καὶ ὁ προφήτης προσδοκῶν τὴν τοῦ Χριστοῦ γένεσιν, τήν τε ὑπέρθεσιν αὐτῆς καὶ ἀναβολὴν ὥσπερ αἰτίαν συνορῶν τῆς τοῦ θρόνου [τοῦ] Δαβὶδ ἀποπτώσεως, ἀποδυσπετεῖ, λέγων· «σὺ δὲ ἀπώσω καὶ ἐξουδένωσας, ἀνεβάλου τὸν χριστόν σου». εὔχεται δέ, ὥσπερ δυσωπῶν τὸ θεῖον, ᾗ τάχος πληρωθῆναι τὰ τῆς ἐπαγγελίας, φάσκων·
γέγονεν ή παρεμβολὴ τοῦ δηλωθέντος τοσαύτη, ὥστε πληρῶσαι τὸ πλάτος τῆς Ἰουδαίας ἁπάσης. Καὶ τοῦτό γε πρὸς λέξιν οὕτως εἰς ἐκείνους ἐκπεπλήρω- ται. Διὰ ποίαν αἰτίαν, εἰ δὴ μαθεῖν ἐθέλεις, ἄκουε. Ὅτι μεθ᾿ ἡμῶν ὁ Θεὸς Ἐμμανουήλ, ὁ ἐκ τῆς Παρθέ- νου γεγεννημένος, ἀλλ᾽ οὐ καὶ μετ' αὐτῶν ἦν· ὡς εἴ γε εἶχον αὐτὸν, οὐκ ἂν ταῦτα πεπόνθεισαν. Διὸ δὴ ἑξῆς ὁ λόγος τοῖς ἔθνεσιν ἐπιβοᾶται τὸν Ἐμμανουήλ, λέγων· . Μεθ᾿ ἡμῶν ο Θεός· γνώτε, ἔθνη, καὶ ἦτα τᾶσθε. . Καὶ ταῦτα δ' ἡμῖν ἑρμηνεύεται, εἰς τὸ πα ραστῆσαι, ὡς ποτὲ μὲν κατὰ λέξιν, ποτὲ δὲ δι' αίνι- γμῶν τὰ πλεῖστα τῶν προφητειῶν ἐκλαμβάνειν δεῖ· ἔνθεν δὲ ὁρμωμένους προσήκει καὶ τὰ λοιπὰ τῆς ἐν χερσὶ προφητείας ὁμοίως ἐπιθεωρεῖν. Εἰ δὲ ἔτι καὶ νῦν εἰς μέλλοντά ποτε χρόνον γενήσεσθαι Β ταῦτα οἱ ἐκ περιτομῆς φασίν, ἐπὶ τοῦ προσδοκωμένου αὐτοῖς Χριστοῦ, ῥητῶς μόνον καὶ πρὸς λέξιν ἔσεσθαι αὐτὰ προσδεχόμενοι, ερωτητέον αὐτοὺς, πῶς ὁ μέλ- λων ἤξειν κατ' αὐτοὺς λήψεται δύναμιν Δαμασκού, καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας έναντι βασιλέως Ασσυρίων, καθηρημένης μὲν ἤδη τῆς Σαμαρείας κατὰ τὸν πα ρόντα καιρὸν, καὶ μηκέτι οὔσης, ἀλλὰ καὶ τῆς ὀνο μαζομένης δυνάμεως Δαμασκοῦ μηδαμῶς ὑπαρχού της, μηδὲ τῆς τῶν Ασσυρίων δυναστείας, ἣν Μῆδοι καὶ Πέρσαι καθελόντες πάλαι ποτὲ διεδέξαντο ; ὧν ὁμοῦ πάντων κατὰ τὸν ἐνεστῶτα καιρὸν μηδὲ τὴν ἀρχὴν ὑφεστώτων, πῶς δυνατὸν εἰς μέλλοντα χρόνον τὴν καθαίρεσιν αὐτῶν προσδοκῶν; Ἀλλ᾽ οὔτε ἄλλοτε πώποτε πάλαι πρότερον γεγενῆσθαι τὰ προφητευό- μενά ἐστιν εἰπεῖν. Οὐδεὶς γοῦν παρ' Εβραίοις τώ- ποτε ἐκ προφήτιδος μητρὸς, καὶ Ἡσαΐου τοῦ προς φήτου γεννηθείς, σκύλα Σαμαρείας καὶ δύναμιν Δα- μασκοῦ κατὰ τοῦ βασιλέως Ασσυρίων στρατεύσας, ὡς πρὸς ῥητὴν διάνοιαν λαβὼν ἱστόρηται· ὥστε ἐξ ἅπαντος ὁμολογεῖν, αὐτὰ κατὰ τὴν ἀποδοθεῖσαν διά- νοιαν μόνως πεπληρῶσθαι, οὐκ ἄλλοτε δηλαδὴ ἡ κατά τὴν γενομένην παρουσίαν Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, καθ᾽ ὅν ἀπεδείξαμεν τέλος εἰληφέναι τὰ προηγορευ- μένα. Ἐγράφη δ' οὖν κατὰ τὴν προφητείαν καὶ ὁ καινὸς τόμος ἐπὶ τῆς αὐτοῦ παρουσίας, ὁ τῆς καινῆς Διαθήκης λόγος την γένεσιν περιέχων τοῦ τῆς προ- φήτιδος υἱοῦ, ὃς καὶ πρὸς λέξιν καὶ Δαμασκοῦ, καὶ Συρίας ἀπάτης τὴν βασιλικὴν δύναμιν, τά τε έρμη- νευθέντα ἡμῖν σκύλα Σαμαρείας ἀῤῥήτῳ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει εἰς χεῖρας τῆς Ῥωμαίων βασιλείας παρέδω- κεν· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ κατὰ διάνοιαν τοὺς ἐξ Ιου- δαίων αὐτοῦ μαθητάς, ὥσπερ τινὰ σκύλα περιπεποιη- μένος, νοητοῖς καὶ λογικοῖς ὅπλοις περιφράξας, εἰς πρόσωπον τοῦ δηλωθέντος βασιλέως Ασσυρίων κατ εστήσατο, καὶ τούτους μὲν ὡς οἰκείους στρατιώτας ὁπλίτας παρεσκεύασεν· τούς γε μὴν παραιτησαμένους τὸ γόνιμον καὶ ζωτικὸν ὕδωρ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ, ἑλομένους δὲ τὰ πολεμικὰ καὶ ἐχθρὰ τῷ Θεῷ, τῷ τῶν ᾿Ασσυρίων ἐξέδωκε βασιλεῖ, ᾧ καὶ εἰσέτι νῦν τυγχάνουσι δεδουλωμένο:. 'Ανέβη γοῦν οὗτος ἐπὶ πᾶσαν φάραγγα αὐτῶν, καὶ ἐπὶ πᾶν τεῖχος αὐτῶν, καὶ ἀφεῖλεν ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας πάντα DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. VII. A rum, et abstulit de Judæa hominem, qui posset caput tollere, aut qui idoneus esset consummare aliquid : et facta sunt ejus castra adeo magna, ut universæ Judææ latitudinem impleverint. Et hoc quidem cur ita ad verbum contra illos completum sit, si vis discere, audi jam. Nempe quoniam ille Deus Emmanuel, qui de Virgine natus est, nobiscum fuit, non cum illis ; nam si illum habuissent, nun- quam talia passi essent. Quapropter jam deinceps oraculum ad gentes inclamat ipsum Emmanuel, dicens : • Nobiscum Deus, cognoscite, gentes, et vincimini. » Et hæc quidem nos hoc modo inter- pretati sumus, ut ostenderemus, quemadmodum nunc quidem ad verbum, nunc autem per obscu- riores figuras maximam prophetiarum partem intelligere oportet; cæterum jam inde abeuntes, con- venit etiam id quod de eadem prophetia superest, simili ratione contemplari. Quod si etiam nunc Judai, hæc alio quo- dam tempore futura esse dicant, utpote cum ea ex scripto duntaxat, atque ad verbum, de eo, qui ab ipsis adhuc exspectatur, Christo accipere soleant, interrogandi sunt protinus, quomodo qui venturus est, ut ipsi aiunt, potestatem Damasci, et spolia Samariæ accipiet coram rege Assyrio- rum, cum in præsenti tempore Samaria sublata sit, neque amplius exsistat, et ea quæ potestas Da- masci nominatur, nusquam appareat, neque item potentia Assyriorum, quam quidem cum Medi ac Persæ evertissent, in ejus locum jampridem suc- cesserunt? quæ simul omnia cum sui ipsorum, hoc ipso tempore vix exiguum quoddam vesti- gium demonstrent, quo possimus ea fuisse ali- C quando conjicere, qui tandem fieri potest ut in futurum tempus eorum exspectetur eversio? atqui ne antea quidem ullo unquam tempore facta esse ea quæ in hujusmodi prophetia continentur, dicere ullo modo possunt. Nullus certe unquam apud He- bræos ex prophetica matre et Isaia propheta natus, spolia Samariæ et potestatem Damasci, exercitu contra regem Assyriorum comparato (ut eam sen- tentiam sequamur quæ a verbis non recedit), ac- cepisse memoratur. Omni itaque ratione fateri co- gimur ea tantummodo secundum superius redditam a nobis sententiam completa esse, hoc est, nus- quam alias quam post adventum Jesu Salvatoris nostri, quo tempore demonstravimus, ea quæ hoc modo prædicta sunt, finem accepisse. Ergo in hu- Djus adventu, sicut in ipsa prophetia continetur, scriptus est novus liber, Novi utique Testamenti verba complectens, et in his ortus propheticæ mu- lieris filii, qui secundum verba prophetiæ, et Da- masci et Syriæ universæ regalem potentiam, et quæ nos interpretati sumus, spolia Samaria, inef. fabili quadam divinaque virtute in manus regum Romanorum tradidit; verumtamen sententiam quo- que sequentibus, suos idem de Judæis discipulos, quasi spolia quaedam adeptus, intelligibilibus ra- tionalibusque armis munitos, in faciem ejus de quo dictum est regis Assyriorum, constituit, at- que hos tanquam suos proprios scutatos milites
«ποῦ ἐστιν τὰ ἐλέη σου τὰ ἀρχαῖα, κύριε, ἃ ὤμοσας τῷ Δαβὶδ ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου;» ἃ δὴ σαφέστατα. καὶ αὐτὰ δὴ ταῦτα πληρωθήσεσθαι ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ τῆς μεγάλης βουλῆς ἀγγέλου θεσπίζει· ἐφ’ ᾧ «θελήσουσιν», φησίν, οἱ προαποδοθέντες «εἰ ἐγενήθησαν πυρίκαυστοι, διότι παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν» ὁ τῆς «μεγάλης βουλῆς ἄγγελος». τίσιν δὲ «ἡμῖν» ἢ τοῖς εἰς αὐτὸν πεπιστευκόσιν τοῖς ἐν τῇ «Γαλιλαίᾳ τῶν ἐθνῶν»; οἷς αἴτιος γεγένηται φωτὸς καὶ εὐφροσύνης, καινοῦ τε καὶ νέου ποτοῦ, τῆς καινῆς διαθήκης μυστηρίου, κατὰ τὴν φήσασαν προφητείαν· «τοῦτο πρῶτον πίε, ταχὺ ποίει, χώρα Ζαβουλὼν καὶ γῆ Νεφθαλείμ, καὶ οἱ λοιποὶ οἱ τὴν παραλίαν οἰκοῦντες, πέραν τοῦ Ἰορδάνου, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν. ὁ λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκότει, φῶς ἴδετε μέγα, καὶ τοῖς καθημένοις ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου φῶς ἀνέτειλεν αὐτοῖς». εἶεν δ’ ἂν ἐν τούτοις δηλούμενοι οἵ τε ἐξ ἐθνῶν εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ πεπιστευκότες καὶ οἱ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν μαθηταὶ καὶ ἀπόστολοι, οὓς ἀπὸ γῆς Ζαβουλὼν καὶ Νεφθαλεὶμ ἀνακαλεσάμενος ἐξελέξατο κήρυκας τοῦ εὐαγγελίου.
γέγονεν ή παρεμβολὴ τοῦ δηλωθέντος τοσαύτη, ὥστε πληρῶσαι τὸ πλάτος τῆς Ἰουδαίας ἁπάσης. Καὶ τοῦτό γε πρὸς λέξιν οὕτως εἰς ἐκείνους ἐκπεπλήρω- ται. Διὰ ποίαν αἰτίαν, εἰ δὴ μαθεῖν ἐθέλεις, ἄκουε. Ὅτι μεθ᾿ ἡμῶν ὁ Θεὸς Ἐμμανουήλ, ὁ ἐκ τῆς Παρθέ- νου γεγεννημένος, ἀλλ᾽ οὐ καὶ μετ' αὐτῶν ἦν· ὡς εἴ γε εἶχον αὐτὸν, οὐκ ἂν ταῦτα πεπόνθεισαν. Διὸ δὴ ἑξῆς ὁ λόγος τοῖς ἔθνεσιν ἐπιβοᾶται τὸν Ἐμμανουήλ, λέγων· . Μεθ᾿ ἡμῶν ο Θεός· γνώτε, ἔθνη, καὶ ἦτα τᾶσθε. . Καὶ ταῦτα δ' ἡμῖν ἑρμηνεύεται, εἰς τὸ πα ραστῆσαι, ὡς ποτὲ μὲν κατὰ λέξιν, ποτὲ δὲ δι' αίνι- γμῶν τὰ πλεῖστα τῶν προφητειῶν ἐκλαμβάνειν δεῖ· ἔνθεν δὲ ὁρμωμένους προσήκει καὶ τὰ λοιπὰ τῆς ἐν χερσὶ προφητείας ὁμοίως ἐπιθεωρεῖν. Εἰ δὲ ἔτι καὶ νῦν εἰς μέλλοντά ποτε χρόνον γενήσεσθαι Β ταῦτα οἱ ἐκ περιτομῆς φασίν, ἐπὶ τοῦ προσδοκωμένου αὐτοῖς Χριστοῦ, ῥητῶς μόνον καὶ πρὸς λέξιν ἔσεσθαι αὐτὰ προσδεχόμενοι, ερωτητέον αὐτοὺς, πῶς ὁ μέλ- λων ἤξειν κατ' αὐτοὺς λήψεται δύναμιν Δαμασκού, καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας έναντι βασιλέως Ασσυρίων, καθηρημένης μὲν ἤδη τῆς Σαμαρείας κατὰ τὸν πα ρόντα καιρὸν, καὶ μηκέτι οὔσης, ἀλλὰ καὶ τῆς ὀνο μαζομένης δυνάμεως Δαμασκοῦ μηδαμῶς ὑπαρχού της, μηδὲ τῆς τῶν Ασσυρίων δυναστείας, ἣν Μῆδοι καὶ Πέρσαι καθελόντες πάλαι ποτὲ διεδέξαντο ; ὧν ὁμοῦ πάντων κατὰ τὸν ἐνεστῶτα καιρὸν μηδὲ τὴν ἀρχὴν ὑφεστώτων, πῶς δυνατὸν εἰς μέλλοντα χρόνον τὴν καθαίρεσιν αὐτῶν προσδοκῶν; Ἀλλ᾽ οὔτε ἄλλοτε πώποτε πάλαι πρότερον γεγενῆσθαι τὰ προφητευό- μενά ἐστιν εἰπεῖν. Οὐδεὶς γοῦν παρ' Εβραίοις τώ- ποτε ἐκ προφήτιδος μητρὸς, καὶ Ἡσαΐου τοῦ προς φήτου γεννηθείς, σκύλα Σαμαρείας καὶ δύναμιν Δα- μασκοῦ κατὰ τοῦ βασιλέως Ασσυρίων στρατεύσας, ὡς πρὸς ῥητὴν διάνοιαν λαβὼν ἱστόρηται· ὥστε ἐξ ἅπαντος ὁμολογεῖν, αὐτὰ κατὰ τὴν ἀποδοθεῖσαν διά- νοιαν μόνως πεπληρῶσθαι, οὐκ ἄλλοτε δηλαδὴ ἡ κατά τὴν γενομένην παρουσίαν Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, καθ᾽ ὅν ἀπεδείξαμεν τέλος εἰληφέναι τὰ προηγορευ- μένα. Ἐγράφη δ' οὖν κατὰ τὴν προφητείαν καὶ ὁ καινὸς τόμος ἐπὶ τῆς αὐτοῦ παρουσίας, ὁ τῆς καινῆς Διαθήκης λόγος την γένεσιν περιέχων τοῦ τῆς προ- φήτιδος υἱοῦ, ὃς καὶ πρὸς λέξιν καὶ Δαμασκοῦ, καὶ Συρίας ἀπάτης τὴν βασιλικὴν δύναμιν, τά τε έρμη- νευθέντα ἡμῖν σκύλα Σαμαρείας ἀῤῥήτῳ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει εἰς χεῖρας τῆς Ῥωμαίων βασιλείας παρέδω- κεν· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ κατὰ διάνοιαν τοὺς ἐξ Ιου- δαίων αὐτοῦ μαθητάς, ὥσπερ τινὰ σκύλα περιπεποιη- μένος, νοητοῖς καὶ λογικοῖς ὅπλοις περιφράξας, εἰς πρόσωπον τοῦ δηλωθέντος βασιλέως Ασσυρίων κατ εστήσατο, καὶ τούτους μὲν ὡς οἰκείους στρατιώτας ὁπλίτας παρεσκεύασεν· τούς γε μὴν παραιτησαμένους τὸ γόνιμον καὶ ζωτικὸν ὕδωρ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ, ἑλομένους δὲ τὰ πολεμικὰ καὶ ἐχθρὰ τῷ Θεῷ, τῷ τῶν ᾿Ασσυρίων ἐξέδωκε βασιλεῖ, ᾧ καὶ εἰσέτι νῦν τυγχάνουσι δεδουλωμένο:. 'Ανέβη γοῦν οὗτος ἐπὶ πᾶσαν φάραγγα αὐτῶν, καὶ ἐπὶ πᾶν τεῖχος αὐτῶν, καὶ ἀφεῖλεν ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας πάντα DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. VII. A rum, et abstulit de Judæa hominem, qui posset caput tollere, aut qui idoneus esset consummare aliquid : et facta sunt ejus castra adeo magna, ut universæ Judææ latitudinem impleverint. Et hoc quidem cur ita ad verbum contra illos completum sit, si vis discere, audi jam. Nempe quoniam ille Deus Emmanuel, qui de Virgine natus est, nobiscum fuit, non cum illis ; nam si illum habuissent, nun- quam talia passi essent. Quapropter jam deinceps oraculum ad gentes inclamat ipsum Emmanuel, dicens : • Nobiscum Deus, cognoscite, gentes, et vincimini. » Et hæc quidem nos hoc modo inter- pretati sumus, ut ostenderemus, quemadmodum nunc quidem ad verbum, nunc autem per obscu- riores figuras maximam prophetiarum partem intelligere oportet; cæterum jam inde abeuntes, con- venit etiam id quod de eadem prophetia superest, simili ratione contemplari. Quod si etiam nunc Judai, hæc alio quo- dam tempore futura esse dicant, utpote cum ea ex scripto duntaxat, atque ad verbum, de eo, qui ab ipsis adhuc exspectatur, Christo accipere soleant, interrogandi sunt protinus, quomodo qui venturus est, ut ipsi aiunt, potestatem Damasci, et spolia Samariæ accipiet coram rege Assyrio- rum, cum in præsenti tempore Samaria sublata sit, neque amplius exsistat, et ea quæ potestas Da- masci nominatur, nusquam appareat, neque item potentia Assyriorum, quam quidem cum Medi ac Persæ evertissent, in ejus locum jampridem suc- cesserunt? quæ simul omnia cum sui ipsorum, hoc ipso tempore vix exiguum quoddam vesti- gium demonstrent, quo possimus ea fuisse ali- C quando conjicere, qui tandem fieri potest ut in futurum tempus eorum exspectetur eversio? atqui ne antea quidem ullo unquam tempore facta esse ea quæ in hujusmodi prophetia continentur, dicere ullo modo possunt. Nullus certe unquam apud He- bræos ex prophetica matre et Isaia propheta natus, spolia Samariæ et potestatem Damasci, exercitu contra regem Assyriorum comparato (ut eam sen- tentiam sequamur quæ a verbis non recedit), ac- cepisse memoratur. Omni itaque ratione fateri co- gimur ea tantummodo secundum superius redditam a nobis sententiam completa esse, hoc est, nus- quam alias quam post adventum Jesu Salvatoris nostri, quo tempore demonstravimus, ea quæ hoc modo prædicta sunt, finem accepisse. Ergo in hu- Djus adventu, sicut in ipsa prophetia continetur, scriptus est novus liber, Novi utique Testamenti verba complectens, et in his ortus propheticæ mu- lieris filii, qui secundum verba prophetiæ, et Da- masci et Syriæ universæ regalem potentiam, et quæ nos interpretati sumus, spolia Samaria, inef. fabili quadam divinaque virtute in manus regum Romanorum tradidit; verumtamen sententiam quo- que sequentibus, suos idem de Judæis discipulos, quasi spolia quaedam adeptus, intelligibilibus ra- tionalibusque armis munitos, in faciem ejus de quo dictum est regis Assyriorum, constituit, at- que hos tanquam suos proprios scutatos milites
τούτοις μὲν οὖν ὁ «τῆς μεγάλης βουλῆς ἄγγελος» «υἱὸς ἐδόθη» σωτηρίας αἴτιος, τοῖς δὲ εἰς αὐτὸν ἠπιστηκόσιν ... πυρὸς δηλαδὴ καὶ καύσεως. ὅλης δὲ ταύτης τῆς οἰκονομίας ὑπόθεσιν γεγονέναι φησὶν τὸν ζῆλον κυρίου λέγων· «ὁ ζῆλος κυρίου Σαβαὼθ ποιήσει ταῦτα». ποῖος δὲ ζῆλος ἢ οὗ μέμνηται Μωσῆς λέγων· «αὐτοὶ παρεζήλωσάν με ἐπ’ οὐ θεῷ, παρώργισάν με ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν· κἀγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ’ οὐκ ἔθνει, ἐπ’ ἔθνει ἀσυνέτῳ παροργιῶ αὐτούς»; Ἀλλ’ ἐπεὶ σὺν θεῷ τὰ περὶ τῆς τοῦ προφητευομένου εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ὁ τρόπος τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ διὰ τῶν προφητικῶν ἀποδέδεικται μαρτυριῶν, καιρὸς ἂν εἴη συνιδεῖν, ποῦ γῆς γεννηθήσεσθαι καὶ ὅθεν γένους ἥξειν ἐξ ὁποίας τε Ἑβραίων προελεύσεσθαι φυλῆς ἐκηρύττετο, ἃ καὶ αὐτὰ φέρε ἐρευνήσωμεν. [δ.] Ἀπὸ τοῦ Μιχαία. «Καὶ σύ, Βηθλεὲμ οἶκος τοῦ Ἐφραθά, ὀλιγοστὸς εἶ τοῦ εἶναι ἐν χιλιάσιν Ἰούδα· ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύσεται ἡγούμενος, τοῦ εἶναι εἰς ἄρχοντα ἐν τῷ Ἰσραήλ, καὶ αἱ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ’ ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος.
γέγονεν ή παρεμβολὴ τοῦ δηλωθέντος τοσαύτη, ὥστε πληρῶσαι τὸ πλάτος τῆς Ἰουδαίας ἁπάσης. Καὶ τοῦτό γε πρὸς λέξιν οὕτως εἰς ἐκείνους ἐκπεπλήρω- ται. Διὰ ποίαν αἰτίαν, εἰ δὴ μαθεῖν ἐθέλεις, ἄκουε. Ὅτι μεθ᾿ ἡμῶν ὁ Θεὸς Ἐμμανουήλ, ὁ ἐκ τῆς Παρθέ- νου γεγεννημένος, ἀλλ᾽ οὐ καὶ μετ' αὐτῶν ἦν· ὡς εἴ γε εἶχον αὐτὸν, οὐκ ἂν ταῦτα πεπόνθεισαν. Διὸ δὴ ἑξῆς ὁ λόγος τοῖς ἔθνεσιν ἐπιβοᾶται τὸν Ἐμμανουήλ, λέγων· . Μεθ᾿ ἡμῶν ο Θεός· γνώτε, ἔθνη, καὶ ἦτα τᾶσθε. . Καὶ ταῦτα δ' ἡμῖν ἑρμηνεύεται, εἰς τὸ πα ραστῆσαι, ὡς ποτὲ μὲν κατὰ λέξιν, ποτὲ δὲ δι' αίνι- γμῶν τὰ πλεῖστα τῶν προφητειῶν ἐκλαμβάνειν δεῖ· ἔνθεν δὲ ὁρμωμένους προσήκει καὶ τὰ λοιπὰ τῆς ἐν χερσὶ προφητείας ὁμοίως ἐπιθεωρεῖν. Εἰ δὲ ἔτι καὶ νῦν εἰς μέλλοντά ποτε χρόνον γενήσεσθαι Β ταῦτα οἱ ἐκ περιτομῆς φασίν, ἐπὶ τοῦ προσδοκωμένου αὐτοῖς Χριστοῦ, ῥητῶς μόνον καὶ πρὸς λέξιν ἔσεσθαι αὐτὰ προσδεχόμενοι, ερωτητέον αὐτοὺς, πῶς ὁ μέλ- λων ἤξειν κατ' αὐτοὺς λήψεται δύναμιν Δαμασκού, καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας έναντι βασιλέως Ασσυρίων, καθηρημένης μὲν ἤδη τῆς Σαμαρείας κατὰ τὸν πα ρόντα καιρὸν, καὶ μηκέτι οὔσης, ἀλλὰ καὶ τῆς ὀνο μαζομένης δυνάμεως Δαμασκοῦ μηδαμῶς ὑπαρχού της, μηδὲ τῆς τῶν Ασσυρίων δυναστείας, ἣν Μῆδοι καὶ Πέρσαι καθελόντες πάλαι ποτὲ διεδέξαντο ; ὧν ὁμοῦ πάντων κατὰ τὸν ἐνεστῶτα καιρὸν μηδὲ τὴν ἀρχὴν ὑφεστώτων, πῶς δυνατὸν εἰς μέλλοντα χρόνον τὴν καθαίρεσιν αὐτῶν προσδοκῶν; Ἀλλ᾽ οὔτε ἄλλοτε πώποτε πάλαι πρότερον γεγενῆσθαι τὰ προφητευό- μενά ἐστιν εἰπεῖν. Οὐδεὶς γοῦν παρ' Εβραίοις τώ- ποτε ἐκ προφήτιδος μητρὸς, καὶ Ἡσαΐου τοῦ προς φήτου γεννηθείς, σκύλα Σαμαρείας καὶ δύναμιν Δα- μασκοῦ κατὰ τοῦ βασιλέως Ασσυρίων στρατεύσας, ὡς πρὸς ῥητὴν διάνοιαν λαβὼν ἱστόρηται· ὥστε ἐξ ἅπαντος ὁμολογεῖν, αὐτὰ κατὰ τὴν ἀποδοθεῖσαν διά- νοιαν μόνως πεπληρῶσθαι, οὐκ ἄλλοτε δηλαδὴ ἡ κατά τὴν γενομένην παρουσίαν Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, καθ᾽ ὅν ἀπεδείξαμεν τέλος εἰληφέναι τὰ προηγορευ- μένα. Ἐγράφη δ' οὖν κατὰ τὴν προφητείαν καὶ ὁ καινὸς τόμος ἐπὶ τῆς αὐτοῦ παρουσίας, ὁ τῆς καινῆς Διαθήκης λόγος την γένεσιν περιέχων τοῦ τῆς προ- φήτιδος υἱοῦ, ὃς καὶ πρὸς λέξιν καὶ Δαμασκοῦ, καὶ Συρίας ἀπάτης τὴν βασιλικὴν δύναμιν, τά τε έρμη- νευθέντα ἡμῖν σκύλα Σαμαρείας ἀῤῥήτῳ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει εἰς χεῖρας τῆς Ῥωμαίων βασιλείας παρέδω- κεν· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ κατὰ διάνοιαν τοὺς ἐξ Ιου- δαίων αὐτοῦ μαθητάς, ὥσπερ τινὰ σκύλα περιπεποιη- μένος, νοητοῖς καὶ λογικοῖς ὅπλοις περιφράξας, εἰς πρόσωπον τοῦ δηλωθέντος βασιλέως Ασσυρίων κατ εστήσατο, καὶ τούτους μὲν ὡς οἰκείους στρατιώτας ὁπλίτας παρεσκεύασεν· τούς γε μὴν παραιτησαμένους τὸ γόνιμον καὶ ζωτικὸν ὕδωρ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ, ἑλομένους δὲ τὰ πολεμικὰ καὶ ἐχθρὰ τῷ Θεῷ, τῷ τῶν ᾿Ασσυρίων ἐξέδωκε βασιλεῖ, ᾧ καὶ εἰσέτι νῦν τυγχάνουσι δεδουλωμένο:. 'Ανέβη γοῦν οὗτος ἐπὶ πᾶσαν φάραγγα αὐτῶν, καὶ ἐπὶ πᾶν τεῖχος αὐτῶν, καὶ ἀφεῖλεν ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας πάντα DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. VII. A rum, et abstulit de Judæa hominem, qui posset caput tollere, aut qui idoneus esset consummare aliquid : et facta sunt ejus castra adeo magna, ut universæ Judææ latitudinem impleverint. Et hoc quidem cur ita ad verbum contra illos completum sit, si vis discere, audi jam. Nempe quoniam ille Deus Emmanuel, qui de Virgine natus est, nobiscum fuit, non cum illis ; nam si illum habuissent, nun- quam talia passi essent. Quapropter jam deinceps oraculum ad gentes inclamat ipsum Emmanuel, dicens : • Nobiscum Deus, cognoscite, gentes, et vincimini. » Et hæc quidem nos hoc modo inter- pretati sumus, ut ostenderemus, quemadmodum nunc quidem ad verbum, nunc autem per obscu- riores figuras maximam prophetiarum partem intelligere oportet; cæterum jam inde abeuntes, con- venit etiam id quod de eadem prophetia superest, simili ratione contemplari. Quod si etiam nunc Judai, hæc alio quo- dam tempore futura esse dicant, utpote cum ea ex scripto duntaxat, atque ad verbum, de eo, qui ab ipsis adhuc exspectatur, Christo accipere soleant, interrogandi sunt protinus, quomodo qui venturus est, ut ipsi aiunt, potestatem Damasci, et spolia Samariæ accipiet coram rege Assyrio- rum, cum in præsenti tempore Samaria sublata sit, neque amplius exsistat, et ea quæ potestas Da- masci nominatur, nusquam appareat, neque item potentia Assyriorum, quam quidem cum Medi ac Persæ evertissent, in ejus locum jampridem suc- cesserunt? quæ simul omnia cum sui ipsorum, hoc ipso tempore vix exiguum quoddam vesti- gium demonstrent, quo possimus ea fuisse ali- C quando conjicere, qui tandem fieri potest ut in futurum tempus eorum exspectetur eversio? atqui ne antea quidem ullo unquam tempore facta esse ea quæ in hujusmodi prophetia continentur, dicere ullo modo possunt. Nullus certe unquam apud He- bræos ex prophetica matre et Isaia propheta natus, spolia Samariæ et potestatem Damasci, exercitu contra regem Assyriorum comparato (ut eam sen- tentiam sequamur quæ a verbis non recedit), ac- cepisse memoratur. Omni itaque ratione fateri co- gimur ea tantummodo secundum superius redditam a nobis sententiam completa esse, hoc est, nus- quam alias quam post adventum Jesu Salvatoris nostri, quo tempore demonstravimus, ea quæ hoc modo prædicta sunt, finem accepisse. Ergo in hu- Djus adventu, sicut in ipsa prophetia continetur, scriptus est novus liber, Novi utique Testamenti verba complectens, et in his ortus propheticæ mu- lieris filii, qui secundum verba prophetiæ, et Da- masci et Syriæ universæ regalem potentiam, et quæ nos interpretati sumus, spolia Samaria, inef. fabili quadam divinaque virtute in manus regum Romanorum tradidit; verumtamen sententiam quo- que sequentibus, suos idem de Judæis discipulos, quasi spolia quaedam adeptus, intelligibilibus ra- tionalibusque armis munitos, in faciem ejus de quo dictum est regis Assyriorum, constituit, at- que hos tanquam suos proprios scutatos milites
διὰ τοῦτο δώσει αὐτοὺς ἕως καιροῦ τικτούσης τέξεται, καὶ οἱ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἐπιστρέψουσιν ἐπὶ τοὺς υἱοὺς Ἰσραήλ. καὶ στήσεται καὶ ὄψεται, καὶ ποιμανεῖ τὸ ποίμνιον αὐτοῦ ἐν ἰσχύι κύριος, καὶ ἐν τῇ δόξῃ τοῦ ὀνόματος κυρίου θεοῦ αὐτῶν ὑπάρξουσιν· διότι νῦν μεγαλυνθήσονται ἕως ἄκρων τῆς γῆς, καὶ ἔσται αὕτη εἰρήνη.» Ἐμμανουήλ, μεθερμηνευόμενος «μεθ’ ἡμῶν θεός», ἐκ τῆς παρθένου γεννώμενος καὶ παιδίον γινόμενος, ὁ τῆς «μεγάλης βουλῆς ἄγγελος», σαφῶς ἐδείχθη διὰ τῶν προεκτεθειμένων. ἀλλ’ ἐχρῆν καὶ τὸν τῆς γενέσεως αὐτοῦ σημανθῆναι τόπον. προφητεύεται δῆτα ἐκ Βηθλεέμ τις ἐξελεύσεσθαι ἄρχων ἐν τῷ Ἰσραήλ, τὰς ἐξόδους «ἀπ’ ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος» ἔχων. τοῦτο δὲ οὐκ ἂν ἐφαρμόσειεν ἀνθρώπου φύσει, εἰ μὴ μόνῳ τῷ Ἐμμανουὴλ καὶ τῷ τῆς «μεγάλης βουλῆς ἀγγέλῳ». τὸ γὰρ ἐξ αἰῶνος ὑφεστάναι τίνι ἄρα ἐφαρμόττοι ἂν ἢ μόνῳ θεῷ;
γέγονεν ή παρεμβολὴ τοῦ δηλωθέντος τοσαύτη, ὥστε πληρῶσαι τὸ πλάτος τῆς Ἰουδαίας ἁπάσης. Καὶ τοῦτό γε πρὸς λέξιν οὕτως εἰς ἐκείνους ἐκπεπλήρω- ται. Διὰ ποίαν αἰτίαν, εἰ δὴ μαθεῖν ἐθέλεις, ἄκουε. Ὅτι μεθ᾿ ἡμῶν ὁ Θεὸς Ἐμμανουήλ, ὁ ἐκ τῆς Παρθέ- νου γεγεννημένος, ἀλλ᾽ οὐ καὶ μετ' αὐτῶν ἦν· ὡς εἴ γε εἶχον αὐτὸν, οὐκ ἂν ταῦτα πεπόνθεισαν. Διὸ δὴ ἑξῆς ὁ λόγος τοῖς ἔθνεσιν ἐπιβοᾶται τὸν Ἐμμανουήλ, λέγων· . Μεθ᾿ ἡμῶν ο Θεός· γνώτε, ἔθνη, καὶ ἦτα τᾶσθε. . Καὶ ταῦτα δ' ἡμῖν ἑρμηνεύεται, εἰς τὸ πα ραστῆσαι, ὡς ποτὲ μὲν κατὰ λέξιν, ποτὲ δὲ δι' αίνι- γμῶν τὰ πλεῖστα τῶν προφητειῶν ἐκλαμβάνειν δεῖ· ἔνθεν δὲ ὁρμωμένους προσήκει καὶ τὰ λοιπὰ τῆς ἐν χερσὶ προφητείας ὁμοίως ἐπιθεωρεῖν. Εἰ δὲ ἔτι καὶ νῦν εἰς μέλλοντά ποτε χρόνον γενήσεσθαι Β ταῦτα οἱ ἐκ περιτομῆς φασίν, ἐπὶ τοῦ προσδοκωμένου αὐτοῖς Χριστοῦ, ῥητῶς μόνον καὶ πρὸς λέξιν ἔσεσθαι αὐτὰ προσδεχόμενοι, ερωτητέον αὐτοὺς, πῶς ὁ μέλ- λων ἤξειν κατ' αὐτοὺς λήψεται δύναμιν Δαμασκού, καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας έναντι βασιλέως Ασσυρίων, καθηρημένης μὲν ἤδη τῆς Σαμαρείας κατὰ τὸν πα ρόντα καιρὸν, καὶ μηκέτι οὔσης, ἀλλὰ καὶ τῆς ὀνο μαζομένης δυνάμεως Δαμασκοῦ μηδαμῶς ὑπαρχού της, μηδὲ τῆς τῶν Ασσυρίων δυναστείας, ἣν Μῆδοι καὶ Πέρσαι καθελόντες πάλαι ποτὲ διεδέξαντο ; ὧν ὁμοῦ πάντων κατὰ τὸν ἐνεστῶτα καιρὸν μηδὲ τὴν ἀρχὴν ὑφεστώτων, πῶς δυνατὸν εἰς μέλλοντα χρόνον τὴν καθαίρεσιν αὐτῶν προσδοκῶν; Ἀλλ᾽ οὔτε ἄλλοτε πώποτε πάλαι πρότερον γεγενῆσθαι τὰ προφητευό- μενά ἐστιν εἰπεῖν. Οὐδεὶς γοῦν παρ' Εβραίοις τώ- ποτε ἐκ προφήτιδος μητρὸς, καὶ Ἡσαΐου τοῦ προς φήτου γεννηθείς, σκύλα Σαμαρείας καὶ δύναμιν Δα- μασκοῦ κατὰ τοῦ βασιλέως Ασσυρίων στρατεύσας, ὡς πρὸς ῥητὴν διάνοιαν λαβὼν ἱστόρηται· ὥστε ἐξ ἅπαντος ὁμολογεῖν, αὐτὰ κατὰ τὴν ἀποδοθεῖσαν διά- νοιαν μόνως πεπληρῶσθαι, οὐκ ἄλλοτε δηλαδὴ ἡ κατά τὴν γενομένην παρουσίαν Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, καθ᾽ ὅν ἀπεδείξαμεν τέλος εἰληφέναι τὰ προηγορευ- μένα. Ἐγράφη δ' οὖν κατὰ τὴν προφητείαν καὶ ὁ καινὸς τόμος ἐπὶ τῆς αὐτοῦ παρουσίας, ὁ τῆς καινῆς Διαθήκης λόγος την γένεσιν περιέχων τοῦ τῆς προ- φήτιδος υἱοῦ, ὃς καὶ πρὸς λέξιν καὶ Δαμασκοῦ, καὶ Συρίας ἀπάτης τὴν βασιλικὴν δύναμιν, τά τε έρμη- νευθέντα ἡμῖν σκύλα Σαμαρείας ἀῤῥήτῳ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει εἰς χεῖρας τῆς Ῥωμαίων βασιλείας παρέδω- κεν· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ κατὰ διάνοιαν τοὺς ἐξ Ιου- δαίων αὐτοῦ μαθητάς, ὥσπερ τινὰ σκύλα περιπεποιη- μένος, νοητοῖς καὶ λογικοῖς ὅπλοις περιφράξας, εἰς πρόσωπον τοῦ δηλωθέντος βασιλέως Ασσυρίων κατ εστήσατο, καὶ τούτους μὲν ὡς οἰκείους στρατιώτας ὁπλίτας παρεσκεύασεν· τούς γε μὴν παραιτησαμένους τὸ γόνιμον καὶ ζωτικὸν ὕδωρ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ, ἑλομένους δὲ τὰ πολεμικὰ καὶ ἐχθρὰ τῷ Θεῷ, τῷ τῶν ᾿Ασσυρίων ἐξέδωκε βασιλεῖ, ᾧ καὶ εἰσέτι νῦν τυγχάνουσι δεδουλωμένο:. 'Ανέβη γοῦν οὗτος ἐπὶ πᾶσαν φάραγγα αὐτῶν, καὶ ἐπὶ πᾶν τεῖχος αὐτῶν, καὶ ἀφεῖλεν ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας πάντα DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. VII. A rum, et abstulit de Judæa hominem, qui posset caput tollere, aut qui idoneus esset consummare aliquid : et facta sunt ejus castra adeo magna, ut universæ Judææ latitudinem impleverint. Et hoc quidem cur ita ad verbum contra illos completum sit, si vis discere, audi jam. Nempe quoniam ille Deus Emmanuel, qui de Virgine natus est, nobiscum fuit, non cum illis ; nam si illum habuissent, nun- quam talia passi essent. Quapropter jam deinceps oraculum ad gentes inclamat ipsum Emmanuel, dicens : • Nobiscum Deus, cognoscite, gentes, et vincimini. » Et hæc quidem nos hoc modo inter- pretati sumus, ut ostenderemus, quemadmodum nunc quidem ad verbum, nunc autem per obscu- riores figuras maximam prophetiarum partem intelligere oportet; cæterum jam inde abeuntes, con- venit etiam id quod de eadem prophetia superest, simili ratione contemplari. Quod si etiam nunc Judai, hæc alio quo- dam tempore futura esse dicant, utpote cum ea ex scripto duntaxat, atque ad verbum, de eo, qui ab ipsis adhuc exspectatur, Christo accipere soleant, interrogandi sunt protinus, quomodo qui venturus est, ut ipsi aiunt, potestatem Damasci, et spolia Samariæ accipiet coram rege Assyrio- rum, cum in præsenti tempore Samaria sublata sit, neque amplius exsistat, et ea quæ potestas Da- masci nominatur, nusquam appareat, neque item potentia Assyriorum, quam quidem cum Medi ac Persæ evertissent, in ejus locum jampridem suc- cesserunt? quæ simul omnia cum sui ipsorum, hoc ipso tempore vix exiguum quoddam vesti- gium demonstrent, quo possimus ea fuisse ali- C quando conjicere, qui tandem fieri potest ut in futurum tempus eorum exspectetur eversio? atqui ne antea quidem ullo unquam tempore facta esse ea quæ in hujusmodi prophetia continentur, dicere ullo modo possunt. Nullus certe unquam apud He- bræos ex prophetica matre et Isaia propheta natus, spolia Samariæ et potestatem Damasci, exercitu contra regem Assyriorum comparato (ut eam sen- tentiam sequamur quæ a verbis non recedit), ac- cepisse memoratur. Omni itaque ratione fateri co- gimur ea tantummodo secundum superius redditam a nobis sententiam completa esse, hoc est, nus- quam alias quam post adventum Jesu Salvatoris nostri, quo tempore demonstravimus, ea quæ hoc modo prædicta sunt, finem accepisse. Ergo in hu- Djus adventu, sicut in ipsa prophetia continetur, scriptus est novus liber, Novi utique Testamenti verba complectens, et in his ortus propheticæ mu- lieris filii, qui secundum verba prophetiæ, et Da- masci et Syriæ universæ regalem potentiam, et quæ nos interpretati sumus, spolia Samaria, inef. fabili quadam divinaque virtute in manus regum Romanorum tradidit; verumtamen sententiam quo- que sequentibus, suos idem de Judæis discipulos, quasi spolia quaedam adeptus, intelligibilibus ra- tionalibusque armis munitos, in faciem ejus de quo dictum est regis Assyriorum, constituit, at- que hos tanquam suos proprios scutatos milites
ἐκ τοίνυν τῆς Βηθλεέμ (χωρίον δέ ἐστιν τῆς Ἰουδαίας οὐ πόρρω τῆς Ἱερουσαλὴμ διεστώς), λέγεταί τις ἐξ αἰῶνος ὑπάρχων προελεύσεσθαι, οὐδὲ ἕτερον ἐνθένδε ἢ μόνον τὸν Δαβὶδ εὕρομεν ἐπίδοξον γεγενημένον, καὶ ἔπειτα μετ’ ἐκεῖνον τὸν ἡμέτερον σωτῆρα Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ, ἕτερον δὲ παρὰ τούτους οὐδένα. ἀλλ’ ὁ μὲν Δαβὶδ τοὺς χρόνους τῆς προφητείας προειληφὼς τετελευτήκει πλείστοις πρότερον ἔτεσιν τῆς προρρήσεως· ἀλλ’ οὐδὲ ἀφ’ «ἡμερῶν αἰῶνος» οὗτος τὰς ἐξόδους πεποίητο. οὐκοῦν λείπεται ἐπὶ τὸν μετὰ ταῦτα ἐκ Βηθλεὲμ γενόμενον, τὸν ἀληθῶς Ἐμμανουήλ, τὸν πρὸ πάσης κτίσεως προόντα θεὸν λόγον, καὶ «μεθ’ ἡμῶν θεὸν» λεγόμενον, συμπληροῦσθαι τὰ γεγραμμένα, ἐπεὶ καὶ ἡ ἐν Βηθλεὲμ γένεσις αὐτοῦ ἄντικρυς θεοῦ παρουσίαν ἐδήλου διὰ τῶν κατ’ αὐτὴν παραδόξων. Γράφει γοῦν ὁ Λουκᾶς, τοῦτον ἱστορῶν τὸν τρόπον· «ἐγένετο δὲ ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις ἐξῆλθεν δόγμα παρὰ Καίσαρος Αὐγούστου τοῦ ἀπογράψασθαι πᾶσαν τὴν οἰκουμένην. αὕτη ἡ ἀπογραφὴ πρώτη ἐγένετο ἡγεμονεύοντος τῆς Συρίας Κυρηνίου. καὶ ἐπορεύοντο πάντες ἀπογράφεσθαι, ἕκαστος εἰς τὴν ἑαυτοῦ πόλιν.
γέγονεν ή παρεμβολὴ τοῦ δηλωθέντος τοσαύτη, ὥστε πληρῶσαι τὸ πλάτος τῆς Ἰουδαίας ἁπάσης. Καὶ τοῦτό γε πρὸς λέξιν οὕτως εἰς ἐκείνους ἐκπεπλήρω- ται. Διὰ ποίαν αἰτίαν, εἰ δὴ μαθεῖν ἐθέλεις, ἄκουε. Ὅτι μεθ᾿ ἡμῶν ὁ Θεὸς Ἐμμανουήλ, ὁ ἐκ τῆς Παρθέ- νου γεγεννημένος, ἀλλ᾽ οὐ καὶ μετ' αὐτῶν ἦν· ὡς εἴ γε εἶχον αὐτὸν, οὐκ ἂν ταῦτα πεπόνθεισαν. Διὸ δὴ ἑξῆς ὁ λόγος τοῖς ἔθνεσιν ἐπιβοᾶται τὸν Ἐμμανουήλ, λέγων· . Μεθ᾿ ἡμῶν ο Θεός· γνώτε, ἔθνη, καὶ ἦτα τᾶσθε. . Καὶ ταῦτα δ' ἡμῖν ἑρμηνεύεται, εἰς τὸ πα ραστῆσαι, ὡς ποτὲ μὲν κατὰ λέξιν, ποτὲ δὲ δι' αίνι- γμῶν τὰ πλεῖστα τῶν προφητειῶν ἐκλαμβάνειν δεῖ· ἔνθεν δὲ ὁρμωμένους προσήκει καὶ τὰ λοιπὰ τῆς ἐν χερσὶ προφητείας ὁμοίως ἐπιθεωρεῖν. Εἰ δὲ ἔτι καὶ νῦν εἰς μέλλοντά ποτε χρόνον γενήσεσθαι Β ταῦτα οἱ ἐκ περιτομῆς φασίν, ἐπὶ τοῦ προσδοκωμένου αὐτοῖς Χριστοῦ, ῥητῶς μόνον καὶ πρὸς λέξιν ἔσεσθαι αὐτὰ προσδεχόμενοι, ερωτητέον αὐτοὺς, πῶς ὁ μέλ- λων ἤξειν κατ' αὐτοὺς λήψεται δύναμιν Δαμασκού, καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας έναντι βασιλέως Ασσυρίων, καθηρημένης μὲν ἤδη τῆς Σαμαρείας κατὰ τὸν πα ρόντα καιρὸν, καὶ μηκέτι οὔσης, ἀλλὰ καὶ τῆς ὀνο μαζομένης δυνάμεως Δαμασκοῦ μηδαμῶς ὑπαρχού της, μηδὲ τῆς τῶν Ασσυρίων δυναστείας, ἣν Μῆδοι καὶ Πέρσαι καθελόντες πάλαι ποτὲ διεδέξαντο ; ὧν ὁμοῦ πάντων κατὰ τὸν ἐνεστῶτα καιρὸν μηδὲ τὴν ἀρχὴν ὑφεστώτων, πῶς δυνατὸν εἰς μέλλοντα χρόνον τὴν καθαίρεσιν αὐτῶν προσδοκῶν; Ἀλλ᾽ οὔτε ἄλλοτε πώποτε πάλαι πρότερον γεγενῆσθαι τὰ προφητευό- μενά ἐστιν εἰπεῖν. Οὐδεὶς γοῦν παρ' Εβραίοις τώ- ποτε ἐκ προφήτιδος μητρὸς, καὶ Ἡσαΐου τοῦ προς φήτου γεννηθείς, σκύλα Σαμαρείας καὶ δύναμιν Δα- μασκοῦ κατὰ τοῦ βασιλέως Ασσυρίων στρατεύσας, ὡς πρὸς ῥητὴν διάνοιαν λαβὼν ἱστόρηται· ὥστε ἐξ ἅπαντος ὁμολογεῖν, αὐτὰ κατὰ τὴν ἀποδοθεῖσαν διά- νοιαν μόνως πεπληρῶσθαι, οὐκ ἄλλοτε δηλαδὴ ἡ κατά τὴν γενομένην παρουσίαν Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, καθ᾽ ὅν ἀπεδείξαμεν τέλος εἰληφέναι τὰ προηγορευ- μένα. Ἐγράφη δ' οὖν κατὰ τὴν προφητείαν καὶ ὁ καινὸς τόμος ἐπὶ τῆς αὐτοῦ παρουσίας, ὁ τῆς καινῆς Διαθήκης λόγος την γένεσιν περιέχων τοῦ τῆς προ- φήτιδος υἱοῦ, ὃς καὶ πρὸς λέξιν καὶ Δαμασκοῦ, καὶ Συρίας ἀπάτης τὴν βασιλικὴν δύναμιν, τά τε έρμη- νευθέντα ἡμῖν σκύλα Σαμαρείας ἀῤῥήτῳ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει εἰς χεῖρας τῆς Ῥωμαίων βασιλείας παρέδω- κεν· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ κατὰ διάνοιαν τοὺς ἐξ Ιου- δαίων αὐτοῦ μαθητάς, ὥσπερ τινὰ σκύλα περιπεποιη- μένος, νοητοῖς καὶ λογικοῖς ὅπλοις περιφράξας, εἰς πρόσωπον τοῦ δηλωθέντος βασιλέως Ασσυρίων κατ εστήσατο, καὶ τούτους μὲν ὡς οἰκείους στρατιώτας ὁπλίτας παρεσκεύασεν· τούς γε μὴν παραιτησαμένους τὸ γόνιμον καὶ ζωτικὸν ὕδωρ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ, ἑλομένους δὲ τὰ πολεμικὰ καὶ ἐχθρὰ τῷ Θεῷ, τῷ τῶν ᾿Ασσυρίων ἐξέδωκε βασιλεῖ, ᾧ καὶ εἰσέτι νῦν τυγχάνουσι δεδουλωμένο:. 'Ανέβη γοῦν οὗτος ἐπὶ πᾶσαν φάραγγα αὐτῶν, καὶ ἐπὶ πᾶν τεῖχος αὐτῶν, καὶ ἀφεῖλεν ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας πάντα DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. VII. A rum, et abstulit de Judæa hominem, qui posset caput tollere, aut qui idoneus esset consummare aliquid : et facta sunt ejus castra adeo magna, ut universæ Judææ latitudinem impleverint. Et hoc quidem cur ita ad verbum contra illos completum sit, si vis discere, audi jam. Nempe quoniam ille Deus Emmanuel, qui de Virgine natus est, nobiscum fuit, non cum illis ; nam si illum habuissent, nun- quam talia passi essent. Quapropter jam deinceps oraculum ad gentes inclamat ipsum Emmanuel, dicens : • Nobiscum Deus, cognoscite, gentes, et vincimini. » Et hæc quidem nos hoc modo inter- pretati sumus, ut ostenderemus, quemadmodum nunc quidem ad verbum, nunc autem per obscu- riores figuras maximam prophetiarum partem intelligere oportet; cæterum jam inde abeuntes, con- venit etiam id quod de eadem prophetia superest, simili ratione contemplari. Quod si etiam nunc Judai, hæc alio quo- dam tempore futura esse dicant, utpote cum ea ex scripto duntaxat, atque ad verbum, de eo, qui ab ipsis adhuc exspectatur, Christo accipere soleant, interrogandi sunt protinus, quomodo qui venturus est, ut ipsi aiunt, potestatem Damasci, et spolia Samariæ accipiet coram rege Assyrio- rum, cum in præsenti tempore Samaria sublata sit, neque amplius exsistat, et ea quæ potestas Da- masci nominatur, nusquam appareat, neque item potentia Assyriorum, quam quidem cum Medi ac Persæ evertissent, in ejus locum jampridem suc- cesserunt? quæ simul omnia cum sui ipsorum, hoc ipso tempore vix exiguum quoddam vesti- gium demonstrent, quo possimus ea fuisse ali- C quando conjicere, qui tandem fieri potest ut in futurum tempus eorum exspectetur eversio? atqui ne antea quidem ullo unquam tempore facta esse ea quæ in hujusmodi prophetia continentur, dicere ullo modo possunt. Nullus certe unquam apud He- bræos ex prophetica matre et Isaia propheta natus, spolia Samariæ et potestatem Damasci, exercitu contra regem Assyriorum comparato (ut eam sen- tentiam sequamur quæ a verbis non recedit), ac- cepisse memoratur. Omni itaque ratione fateri co- gimur ea tantummodo secundum superius redditam a nobis sententiam completa esse, hoc est, nus- quam alias quam post adventum Jesu Salvatoris nostri, quo tempore demonstravimus, ea quæ hoc modo prædicta sunt, finem accepisse. Ergo in hu- Djus adventu, sicut in ipsa prophetia continetur, scriptus est novus liber, Novi utique Testamenti verba complectens, et in his ortus propheticæ mu- lieris filii, qui secundum verba prophetiæ, et Da- masci et Syriæ universæ regalem potentiam, et quæ nos interpretati sumus, spolia Samaria, inef. fabili quadam divinaque virtute in manus regum Romanorum tradidit; verumtamen sententiam quo- que sequentibus, suos idem de Judæis discipulos, quasi spolia quaedam adeptus, intelligibilibus ra- tionalibusque armis munitos, in faciem ejus de quo dictum est regis Assyriorum, constituit, at- que hos tanquam suos proprios scutatos milites
ἀνέβη δὲ καὶ Ἰωσὴφ ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας ἐκ πόλεως Ναζαρὲθ εἰς τὴν Ἰουδαίαν εἰς πόλιν Δαβίδ, ἥτις καλεῖται Βηθλεέμ, διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν ἐξ οἴκου καὶ πατριᾶς Δαβίδ, ἀπογράψασθαι σὺν Μαρίᾳ τῇ μεμνηστευμένῃ αὐτῷ, οὔσῃ ἐγκύῳ. ἐγένετο δὲ ἐν τῷ αὐτοὺς εἶναι ἐκεῖ ἐπλήσθησαν αἱ ἡμέραι τοῦ τεκεῖν αὐτήν, καὶ ἔτεκεν τὸν υἱὸν αὐτῆς τὸν πρωτότοκον, καὶ ἐσπαργάνωσεν αὐτὸν καὶ ἀνέκλινεν αὐτὸν ἐν φάτνῃ, διότι οὐκ ἦν αὐτοῖς τόπος ἐν τῷ καταλύματι. καὶ ποιμένες ἦσαν ἐν τῇ χώρᾳ τῇ αὐτῇ ἀγραυλοῦντες καὶ φυλάσσοντες φυλακὰς τῆς νυκτὸς ἐπὶ τὴν ποίμνην αὐτῶν. καὶ ἄγγελος κυρίου ἐπέστη αὐτοῖς καὶ δόξα θεοῦ περιέλαμψεν αὐτούς, καὶ ἐφοβήθησαν φόβον μέγαν. καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ ἄγγελος, μὴ φοβεῖσθε· ἰδοὺ γὰρ εὐαγγελίζομαι ὑμῖν χαρὰν μεγάλην, ἥτις ἔσται παντὶ τῷ λαῷ, ὅτι ἐτέχθη ὑμῖν σήμερον σωτήρ, ὅς ἐστιν Χριστὸς κύριος, ἐν πόλει Δαβίδ. καὶ τοῦτο ὑμῖν τὸ σημεῖον· εὑρήσετε βρέφος ἐσπαργανωμένον καὶ κείμενον ἐν φάτνῃ. καὶ ἐξαίφνης ἐγένετο σὺν τῷ ἀγγέλῳ πλῆθος στρατιᾶς οὐρανίου αἰνούντων τὸν θεὸν καὶ λεγόντων, δόξα ἐν ὑψίστοις θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία.
γέγονεν ή παρεμβολὴ τοῦ δηλωθέντος τοσαύτη, ὥστε πληρῶσαι τὸ πλάτος τῆς Ἰουδαίας ἁπάσης. Καὶ τοῦτό γε πρὸς λέξιν οὕτως εἰς ἐκείνους ἐκπεπλήρω- ται. Διὰ ποίαν αἰτίαν, εἰ δὴ μαθεῖν ἐθέλεις, ἄκουε. Ὅτι μεθ᾿ ἡμῶν ὁ Θεὸς Ἐμμανουήλ, ὁ ἐκ τῆς Παρθέ- νου γεγεννημένος, ἀλλ᾽ οὐ καὶ μετ' αὐτῶν ἦν· ὡς εἴ γε εἶχον αὐτὸν, οὐκ ἂν ταῦτα πεπόνθεισαν. Διὸ δὴ ἑξῆς ὁ λόγος τοῖς ἔθνεσιν ἐπιβοᾶται τὸν Ἐμμανουήλ, λέγων· . Μεθ᾿ ἡμῶν ο Θεός· γνώτε, ἔθνη, καὶ ἦτα τᾶσθε. . Καὶ ταῦτα δ' ἡμῖν ἑρμηνεύεται, εἰς τὸ πα ραστῆσαι, ὡς ποτὲ μὲν κατὰ λέξιν, ποτὲ δὲ δι' αίνι- γμῶν τὰ πλεῖστα τῶν προφητειῶν ἐκλαμβάνειν δεῖ· ἔνθεν δὲ ὁρμωμένους προσήκει καὶ τὰ λοιπὰ τῆς ἐν χερσὶ προφητείας ὁμοίως ἐπιθεωρεῖν. Εἰ δὲ ἔτι καὶ νῦν εἰς μέλλοντά ποτε χρόνον γενήσεσθαι Β ταῦτα οἱ ἐκ περιτομῆς φασίν, ἐπὶ τοῦ προσδοκωμένου αὐτοῖς Χριστοῦ, ῥητῶς μόνον καὶ πρὸς λέξιν ἔσεσθαι αὐτὰ προσδεχόμενοι, ερωτητέον αὐτοὺς, πῶς ὁ μέλ- λων ἤξειν κατ' αὐτοὺς λήψεται δύναμιν Δαμασκού, καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας έναντι βασιλέως Ασσυρίων, καθηρημένης μὲν ἤδη τῆς Σαμαρείας κατὰ τὸν πα ρόντα καιρὸν, καὶ μηκέτι οὔσης, ἀλλὰ καὶ τῆς ὀνο μαζομένης δυνάμεως Δαμασκοῦ μηδαμῶς ὑπαρχού της, μηδὲ τῆς τῶν Ασσυρίων δυναστείας, ἣν Μῆδοι καὶ Πέρσαι καθελόντες πάλαι ποτὲ διεδέξαντο ; ὧν ὁμοῦ πάντων κατὰ τὸν ἐνεστῶτα καιρὸν μηδὲ τὴν ἀρχὴν ὑφεστώτων, πῶς δυνατὸν εἰς μέλλοντα χρόνον τὴν καθαίρεσιν αὐτῶν προσδοκῶν; Ἀλλ᾽ οὔτε ἄλλοτε πώποτε πάλαι πρότερον γεγενῆσθαι τὰ προφητευό- μενά ἐστιν εἰπεῖν. Οὐδεὶς γοῦν παρ' Εβραίοις τώ- ποτε ἐκ προφήτιδος μητρὸς, καὶ Ἡσαΐου τοῦ προς φήτου γεννηθείς, σκύλα Σαμαρείας καὶ δύναμιν Δα- μασκοῦ κατὰ τοῦ βασιλέως Ασσυρίων στρατεύσας, ὡς πρὸς ῥητὴν διάνοιαν λαβὼν ἱστόρηται· ὥστε ἐξ ἅπαντος ὁμολογεῖν, αὐτὰ κατὰ τὴν ἀποδοθεῖσαν διά- νοιαν μόνως πεπληρῶσθαι, οὐκ ἄλλοτε δηλαδὴ ἡ κατά τὴν γενομένην παρουσίαν Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, καθ᾽ ὅν ἀπεδείξαμεν τέλος εἰληφέναι τὰ προηγορευ- μένα. Ἐγράφη δ' οὖν κατὰ τὴν προφητείαν καὶ ὁ καινὸς τόμος ἐπὶ τῆς αὐτοῦ παρουσίας, ὁ τῆς καινῆς Διαθήκης λόγος την γένεσιν περιέχων τοῦ τῆς προ- φήτιδος υἱοῦ, ὃς καὶ πρὸς λέξιν καὶ Δαμασκοῦ, καὶ Συρίας ἀπάτης τὴν βασιλικὴν δύναμιν, τά τε έρμη- νευθέντα ἡμῖν σκύλα Σαμαρείας ἀῤῥήτῳ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει εἰς χεῖρας τῆς Ῥωμαίων βασιλείας παρέδω- κεν· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ κατὰ διάνοιαν τοὺς ἐξ Ιου- δαίων αὐτοῦ μαθητάς, ὥσπερ τινὰ σκύλα περιπεποιη- μένος, νοητοῖς καὶ λογικοῖς ὅπλοις περιφράξας, εἰς πρόσωπον τοῦ δηλωθέντος βασιλέως Ασσυρίων κατ εστήσατο, καὶ τούτους μὲν ὡς οἰκείους στρατιώτας ὁπλίτας παρεσκεύασεν· τούς γε μὴν παραιτησαμένους τὸ γόνιμον καὶ ζωτικὸν ὕδωρ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ, ἑλομένους δὲ τὰ πολεμικὰ καὶ ἐχθρὰ τῷ Θεῷ, τῷ τῶν ᾿Ασσυρίων ἐξέδωκε βασιλεῖ, ᾧ καὶ εἰσέτι νῦν τυγχάνουσι δεδουλωμένο:. 'Ανέβη γοῦν οὗτος ἐπὶ πᾶσαν φάραγγα αὐτῶν, καὶ ἐπὶ πᾶν τεῖχος αὐτῶν, καὶ ἀφεῖλεν ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας πάντα DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. VII. A rum, et abstulit de Judæa hominem, qui posset caput tollere, aut qui idoneus esset consummare aliquid : et facta sunt ejus castra adeo magna, ut universæ Judææ latitudinem impleverint. Et hoc quidem cur ita ad verbum contra illos completum sit, si vis discere, audi jam. Nempe quoniam ille Deus Emmanuel, qui de Virgine natus est, nobiscum fuit, non cum illis ; nam si illum habuissent, nun- quam talia passi essent. Quapropter jam deinceps oraculum ad gentes inclamat ipsum Emmanuel, dicens : • Nobiscum Deus, cognoscite, gentes, et vincimini. » Et hæc quidem nos hoc modo inter- pretati sumus, ut ostenderemus, quemadmodum nunc quidem ad verbum, nunc autem per obscu- riores figuras maximam prophetiarum partem intelligere oportet; cæterum jam inde abeuntes, con- venit etiam id quod de eadem prophetia superest, simili ratione contemplari. Quod si etiam nunc Judai, hæc alio quo- dam tempore futura esse dicant, utpote cum ea ex scripto duntaxat, atque ad verbum, de eo, qui ab ipsis adhuc exspectatur, Christo accipere soleant, interrogandi sunt protinus, quomodo qui venturus est, ut ipsi aiunt, potestatem Damasci, et spolia Samariæ accipiet coram rege Assyrio- rum, cum in præsenti tempore Samaria sublata sit, neque amplius exsistat, et ea quæ potestas Da- masci nominatur, nusquam appareat, neque item potentia Assyriorum, quam quidem cum Medi ac Persæ evertissent, in ejus locum jampridem suc- cesserunt? quæ simul omnia cum sui ipsorum, hoc ipso tempore vix exiguum quoddam vesti- gium demonstrent, quo possimus ea fuisse ali- C quando conjicere, qui tandem fieri potest ut in futurum tempus eorum exspectetur eversio? atqui ne antea quidem ullo unquam tempore facta esse ea quæ in hujusmodi prophetia continentur, dicere ullo modo possunt. Nullus certe unquam apud He- bræos ex prophetica matre et Isaia propheta natus, spolia Samariæ et potestatem Damasci, exercitu contra regem Assyriorum comparato (ut eam sen- tentiam sequamur quæ a verbis non recedit), ac- cepisse memoratur. Omni itaque ratione fateri co- gimur ea tantummodo secundum superius redditam a nobis sententiam completa esse, hoc est, nus- quam alias quam post adventum Jesu Salvatoris nostri, quo tempore demonstravimus, ea quæ hoc modo prædicta sunt, finem accepisse. Ergo in hu- Djus adventu, sicut in ipsa prophetia continetur, scriptus est novus liber, Novi utique Testamenti verba complectens, et in his ortus propheticæ mu- lieris filii, qui secundum verba prophetiæ, et Da- masci et Syriæ universæ regalem potentiam, et quæ nos interpretati sumus, spolia Samaria, inef. fabili quadam divinaque virtute in manus regum Romanorum tradidit; verumtamen sententiam quo- que sequentibus, suos idem de Judæis discipulos, quasi spolia quaedam adeptus, intelligibilibus ra- tionalibusque armis munitos, in faciem ejus de quo dictum est regis Assyriorum, constituit, at- que hos tanquam suos proprios scutatos milites
καὶ ἐγένετο ὡς ἀπῆλθον ἀπ’ αὐτῶν εἰς τὸν οὐρανὸν οἱ ἄγγελοι, οἱ ποιμένες εἶπον πρὸς ἀλλήλους, διέλθωμεν δὴ ἕως Βηθλεέμ, καὶ ἴδωμεν τὸ ῥῆμα τοῦτο τὸ γενόμενον, ὃ ὁ κύριος ἐγνώρισεν ἡμῖν. καὶ ἦλθον σπεύσαντες, καὶ εὗρον τὴν Μαρίαν καὶ τὸν Ἰωσήφ, καὶ τὸ βρέφος κείμενον ἐν τῇ φάτνῃ. ἰδόντες δὲ ἐγνώρισαν περὶ τοῦ ῥήματος τοῦ λαληθέντος αὐτοῖς περὶ τοῦ παιδίου τούτου. καὶ πάντες οἱ ἀκούσαντες ἐθαύμασαν περὶ τῶν λαληθέντων ὑπὸ τῶν ποιμένων πρὸς αὐτούς.» ταῦτα μὲν ὁ Λουκᾶς, καὶ ὁ Ματθαῖος δέ, τὰ περὶ τὴν γένεσιν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἱστορῶν, τοῦτον γράφει τὸν τρόπον· «τοῦ δὲ Ἰησοῦ γεννηθέντος ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας ἐν ἡμέραις Ἡρώδου τοῦ βασιλέως, ἰδοὺ μάγοι παρεγένοντο ἀπὸ ἀνατολῶν εἰς Ἱερουσαλὴμ λέγοντες· ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων; εἴδομεν γὰρ αὐτοῦ τὸν ἀστέρα ἐν τῇ ἀνατολῇ, καὶ ἤλθομεν προςκυνῆσαι αὐτῷ. ἀκούσας δὲ ὁ βασιλεὺς Ἡρώδης ἐταράχθη, καὶ πᾶσα ἡ Ἱεροσόλυμα μετ’ αὐτοῦ. καὶ συναγαγὼν πάντας τοὺς ἀρχιερεῖς καὶ γραμματεῖς τοῦ λαοῦ ἐπυνθάνετο παρ’ αὐτῶν ποῦ ὁ Χριστὸς γεννᾶται. οἱ δὲ εἶπον αὐτῷ, ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας·
γέγονεν ή παρεμβολὴ τοῦ δηλωθέντος τοσαύτη, ὥστε πληρῶσαι τὸ πλάτος τῆς Ἰουδαίας ἁπάσης. Καὶ τοῦτό γε πρὸς λέξιν οὕτως εἰς ἐκείνους ἐκπεπλήρω- ται. Διὰ ποίαν αἰτίαν, εἰ δὴ μαθεῖν ἐθέλεις, ἄκουε. Ὅτι μεθ᾿ ἡμῶν ὁ Θεὸς Ἐμμανουήλ, ὁ ἐκ τῆς Παρθέ- νου γεγεννημένος, ἀλλ᾽ οὐ καὶ μετ' αὐτῶν ἦν· ὡς εἴ γε εἶχον αὐτὸν, οὐκ ἂν ταῦτα πεπόνθεισαν. Διὸ δὴ ἑξῆς ὁ λόγος τοῖς ἔθνεσιν ἐπιβοᾶται τὸν Ἐμμανουήλ, λέγων· . Μεθ᾿ ἡμῶν ο Θεός· γνώτε, ἔθνη, καὶ ἦτα τᾶσθε. . Καὶ ταῦτα δ' ἡμῖν ἑρμηνεύεται, εἰς τὸ πα ραστῆσαι, ὡς ποτὲ μὲν κατὰ λέξιν, ποτὲ δὲ δι' αίνι- γμῶν τὰ πλεῖστα τῶν προφητειῶν ἐκλαμβάνειν δεῖ· ἔνθεν δὲ ὁρμωμένους προσήκει καὶ τὰ λοιπὰ τῆς ἐν χερσὶ προφητείας ὁμοίως ἐπιθεωρεῖν. Εἰ δὲ ἔτι καὶ νῦν εἰς μέλλοντά ποτε χρόνον γενήσεσθαι Β ταῦτα οἱ ἐκ περιτομῆς φασίν, ἐπὶ τοῦ προσδοκωμένου αὐτοῖς Χριστοῦ, ῥητῶς μόνον καὶ πρὸς λέξιν ἔσεσθαι αὐτὰ προσδεχόμενοι, ερωτητέον αὐτοὺς, πῶς ὁ μέλ- λων ἤξειν κατ' αὐτοὺς λήψεται δύναμιν Δαμασκού, καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας έναντι βασιλέως Ασσυρίων, καθηρημένης μὲν ἤδη τῆς Σαμαρείας κατὰ τὸν πα ρόντα καιρὸν, καὶ μηκέτι οὔσης, ἀλλὰ καὶ τῆς ὀνο μαζομένης δυνάμεως Δαμασκοῦ μηδαμῶς ὑπαρχού της, μηδὲ τῆς τῶν Ασσυρίων δυναστείας, ἣν Μῆδοι καὶ Πέρσαι καθελόντες πάλαι ποτὲ διεδέξαντο ; ὧν ὁμοῦ πάντων κατὰ τὸν ἐνεστῶτα καιρὸν μηδὲ τὴν ἀρχὴν ὑφεστώτων, πῶς δυνατὸν εἰς μέλλοντα χρόνον τὴν καθαίρεσιν αὐτῶν προσδοκῶν; Ἀλλ᾽ οὔτε ἄλλοτε πώποτε πάλαι πρότερον γεγενῆσθαι τὰ προφητευό- μενά ἐστιν εἰπεῖν. Οὐδεὶς γοῦν παρ' Εβραίοις τώ- ποτε ἐκ προφήτιδος μητρὸς, καὶ Ἡσαΐου τοῦ προς φήτου γεννηθείς, σκύλα Σαμαρείας καὶ δύναμιν Δα- μασκοῦ κατὰ τοῦ βασιλέως Ασσυρίων στρατεύσας, ὡς πρὸς ῥητὴν διάνοιαν λαβὼν ἱστόρηται· ὥστε ἐξ ἅπαντος ὁμολογεῖν, αὐτὰ κατὰ τὴν ἀποδοθεῖσαν διά- νοιαν μόνως πεπληρῶσθαι, οὐκ ἄλλοτε δηλαδὴ ἡ κατά τὴν γενομένην παρουσίαν Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, καθ᾽ ὅν ἀπεδείξαμεν τέλος εἰληφέναι τὰ προηγορευ- μένα. Ἐγράφη δ' οὖν κατὰ τὴν προφητείαν καὶ ὁ καινὸς τόμος ἐπὶ τῆς αὐτοῦ παρουσίας, ὁ τῆς καινῆς Διαθήκης λόγος την γένεσιν περιέχων τοῦ τῆς προ- φήτιδος υἱοῦ, ὃς καὶ πρὸς λέξιν καὶ Δαμασκοῦ, καὶ Συρίας ἀπάτης τὴν βασιλικὴν δύναμιν, τά τε έρμη- νευθέντα ἡμῖν σκύλα Σαμαρείας ἀῤῥήτῳ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει εἰς χεῖρας τῆς Ῥωμαίων βασιλείας παρέδω- κεν· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ κατὰ διάνοιαν τοὺς ἐξ Ιου- δαίων αὐτοῦ μαθητάς, ὥσπερ τινὰ σκύλα περιπεποιη- μένος, νοητοῖς καὶ λογικοῖς ὅπλοις περιφράξας, εἰς πρόσωπον τοῦ δηλωθέντος βασιλέως Ασσυρίων κατ εστήσατο, καὶ τούτους μὲν ὡς οἰκείους στρατιώτας ὁπλίτας παρεσκεύασεν· τούς γε μὴν παραιτησαμένους τὸ γόνιμον καὶ ζωτικὸν ὕδωρ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ, ἑλομένους δὲ τὰ πολεμικὰ καὶ ἐχθρὰ τῷ Θεῷ, τῷ τῶν ᾿Ασσυρίων ἐξέδωκε βασιλεῖ, ᾧ καὶ εἰσέτι νῦν τυγχάνουσι δεδουλωμένο:. 'Ανέβη γοῦν οὗτος ἐπὶ πᾶσαν φάραγγα αὐτῶν, καὶ ἐπὶ πᾶν τεῖχος αὐτῶν, καὶ ἀφεῖλεν ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας πάντα DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. VII. A rum, et abstulit de Judæa hominem, qui posset caput tollere, aut qui idoneus esset consummare aliquid : et facta sunt ejus castra adeo magna, ut universæ Judææ latitudinem impleverint. Et hoc quidem cur ita ad verbum contra illos completum sit, si vis discere, audi jam. Nempe quoniam ille Deus Emmanuel, qui de Virgine natus est, nobiscum fuit, non cum illis ; nam si illum habuissent, nun- quam talia passi essent. Quapropter jam deinceps oraculum ad gentes inclamat ipsum Emmanuel, dicens : • Nobiscum Deus, cognoscite, gentes, et vincimini. » Et hæc quidem nos hoc modo inter- pretati sumus, ut ostenderemus, quemadmodum nunc quidem ad verbum, nunc autem per obscu- riores figuras maximam prophetiarum partem intelligere oportet; cæterum jam inde abeuntes, con- venit etiam id quod de eadem prophetia superest, simili ratione contemplari. Quod si etiam nunc Judai, hæc alio quo- dam tempore futura esse dicant, utpote cum ea ex scripto duntaxat, atque ad verbum, de eo, qui ab ipsis adhuc exspectatur, Christo accipere soleant, interrogandi sunt protinus, quomodo qui venturus est, ut ipsi aiunt, potestatem Damasci, et spolia Samariæ accipiet coram rege Assyrio- rum, cum in præsenti tempore Samaria sublata sit, neque amplius exsistat, et ea quæ potestas Da- masci nominatur, nusquam appareat, neque item potentia Assyriorum, quam quidem cum Medi ac Persæ evertissent, in ejus locum jampridem suc- cesserunt? quæ simul omnia cum sui ipsorum, hoc ipso tempore vix exiguum quoddam vesti- gium demonstrent, quo possimus ea fuisse ali- C quando conjicere, qui tandem fieri potest ut in futurum tempus eorum exspectetur eversio? atqui ne antea quidem ullo unquam tempore facta esse ea quæ in hujusmodi prophetia continentur, dicere ullo modo possunt. Nullus certe unquam apud He- bræos ex prophetica matre et Isaia propheta natus, spolia Samariæ et potestatem Damasci, exercitu contra regem Assyriorum comparato (ut eam sen- tentiam sequamur quæ a verbis non recedit), ac- cepisse memoratur. Omni itaque ratione fateri co- gimur ea tantummodo secundum superius redditam a nobis sententiam completa esse, hoc est, nus- quam alias quam post adventum Jesu Salvatoris nostri, quo tempore demonstravimus, ea quæ hoc modo prædicta sunt, finem accepisse. Ergo in hu- Djus adventu, sicut in ipsa prophetia continetur, scriptus est novus liber, Novi utique Testamenti verba complectens, et in his ortus propheticæ mu- lieris filii, qui secundum verba prophetiæ, et Da- masci et Syriæ universæ regalem potentiam, et quæ nos interpretati sumus, spolia Samaria, inef. fabili quadam divinaque virtute in manus regum Romanorum tradidit; verumtamen sententiam quo- que sequentibus, suos idem de Judæis discipulos, quasi spolia quaedam adeptus, intelligibilibus ra- tionalibusque armis munitos, in faciem ejus de quo dictum est regis Assyriorum, constituit, at- que hos tanquam suos proprios scutatos milites
οὕτως γὰρ γέγραπται διὰ τοῦ προφήτου, καὶ σὺ Βηθλεέμ, οἶκος τοῦ Ἐφραθά, οὐδαμῶς ἐλαχίστη εἶ ἐν τοῖς ἡγεμόσιν Ἰούδα· ἐκ σοῦ γὰρ ἐξελεύσεται ἡγούμενος, ὅστις ποιμανεῖ τὸν λαόν μου τὸν Ἰσραήλ. τότε Ἡρώδης λάθρα καλέσας τοὺς μάγους ἠκρίβωσεν παρ’ αὐτῶν τὸν χρόνον τοῦ φαινομένου ἀστέρος. καὶ πέμψας αὐτοὺς εἰς Βηθλεὲμ εἶπεν, πορευθέντες ἐξετάσατε ἀκριβῶς περὶ τοῦ παιδίου· ἐπὰν δὲ εὕρητε, ἀναγγείλατέ μοι, ὅπως κἀγὼ ἐλθὼν προσκυνήσω αὐτῷ. οἱ δὲ ἀκούσαντες τοῦ βασιλέως ἐπορεύθησαν· καὶ ἰδοὺ ὁ ἀστήρ, ὃν εἶδον ἐν τῇ ἀνατολῇ, προῆγεν αὐτούς, ἕως ἐλθὼν ἔστη ἐπάνω οὗ ἦν τὸ παιδίον. ἰδόντες δὲ τὸν ἀστέρα ἐχάρησαν χαρὰν μεγάλην σφόδρα. καὶ ἐλθόντες εἰς τὴν οἰκίαν εἶδον τὸ παιδίον μετὰ Μαρίας τῆς μητρὸς αὐτοῦ, καὶ πεσόντες προσεκύνησαν αὐτῷ. καὶ ἀνοίξαντες τοὺς θησαυροὺς αὐτῶν προσήνεγκαν αὐτῷ δῶρα, χρυσὸν καὶ λίβανον καὶ σμύρναν.
γέγονεν ή παρεμβολὴ τοῦ δηλωθέντος τοσαύτη, ὥστε πληρῶσαι τὸ πλάτος τῆς Ἰουδαίας ἁπάσης. Καὶ τοῦτό γε πρὸς λέξιν οὕτως εἰς ἐκείνους ἐκπεπλήρω- ται. Διὰ ποίαν αἰτίαν, εἰ δὴ μαθεῖν ἐθέλεις, ἄκουε. Ὅτι μεθ᾿ ἡμῶν ὁ Θεὸς Ἐμμανουήλ, ὁ ἐκ τῆς Παρθέ- νου γεγεννημένος, ἀλλ᾽ οὐ καὶ μετ' αὐτῶν ἦν· ὡς εἴ γε εἶχον αὐτὸν, οὐκ ἂν ταῦτα πεπόνθεισαν. Διὸ δὴ ἑξῆς ὁ λόγος τοῖς ἔθνεσιν ἐπιβοᾶται τὸν Ἐμμανουήλ, λέγων· . Μεθ᾿ ἡμῶν ο Θεός· γνώτε, ἔθνη, καὶ ἦτα τᾶσθε. . Καὶ ταῦτα δ' ἡμῖν ἑρμηνεύεται, εἰς τὸ πα ραστῆσαι, ὡς ποτὲ μὲν κατὰ λέξιν, ποτὲ δὲ δι' αίνι- γμῶν τὰ πλεῖστα τῶν προφητειῶν ἐκλαμβάνειν δεῖ· ἔνθεν δὲ ὁρμωμένους προσήκει καὶ τὰ λοιπὰ τῆς ἐν χερσὶ προφητείας ὁμοίως ἐπιθεωρεῖν. Εἰ δὲ ἔτι καὶ νῦν εἰς μέλλοντά ποτε χρόνον γενήσεσθαι Β ταῦτα οἱ ἐκ περιτομῆς φασίν, ἐπὶ τοῦ προσδοκωμένου αὐτοῖς Χριστοῦ, ῥητῶς μόνον καὶ πρὸς λέξιν ἔσεσθαι αὐτὰ προσδεχόμενοι, ερωτητέον αὐτοὺς, πῶς ὁ μέλ- λων ἤξειν κατ' αὐτοὺς λήψεται δύναμιν Δαμασκού, καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας έναντι βασιλέως Ασσυρίων, καθηρημένης μὲν ἤδη τῆς Σαμαρείας κατὰ τὸν πα ρόντα καιρὸν, καὶ μηκέτι οὔσης, ἀλλὰ καὶ τῆς ὀνο μαζομένης δυνάμεως Δαμασκοῦ μηδαμῶς ὑπαρχού της, μηδὲ τῆς τῶν Ασσυρίων δυναστείας, ἣν Μῆδοι καὶ Πέρσαι καθελόντες πάλαι ποτὲ διεδέξαντο ; ὧν ὁμοῦ πάντων κατὰ τὸν ἐνεστῶτα καιρὸν μηδὲ τὴν ἀρχὴν ὑφεστώτων, πῶς δυνατὸν εἰς μέλλοντα χρόνον τὴν καθαίρεσιν αὐτῶν προσδοκῶν; Ἀλλ᾽ οὔτε ἄλλοτε πώποτε πάλαι πρότερον γεγενῆσθαι τὰ προφητευό- μενά ἐστιν εἰπεῖν. Οὐδεὶς γοῦν παρ' Εβραίοις τώ- ποτε ἐκ προφήτιδος μητρὸς, καὶ Ἡσαΐου τοῦ προς φήτου γεννηθείς, σκύλα Σαμαρείας καὶ δύναμιν Δα- μασκοῦ κατὰ τοῦ βασιλέως Ασσυρίων στρατεύσας, ὡς πρὸς ῥητὴν διάνοιαν λαβὼν ἱστόρηται· ὥστε ἐξ ἅπαντος ὁμολογεῖν, αὐτὰ κατὰ τὴν ἀποδοθεῖσαν διά- νοιαν μόνως πεπληρῶσθαι, οὐκ ἄλλοτε δηλαδὴ ἡ κατά τὴν γενομένην παρουσίαν Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, καθ᾽ ὅν ἀπεδείξαμεν τέλος εἰληφέναι τὰ προηγορευ- μένα. Ἐγράφη δ' οὖν κατὰ τὴν προφητείαν καὶ ὁ καινὸς τόμος ἐπὶ τῆς αὐτοῦ παρουσίας, ὁ τῆς καινῆς Διαθήκης λόγος την γένεσιν περιέχων τοῦ τῆς προ- φήτιδος υἱοῦ, ὃς καὶ πρὸς λέξιν καὶ Δαμασκοῦ, καὶ Συρίας ἀπάτης τὴν βασιλικὴν δύναμιν, τά τε έρμη- νευθέντα ἡμῖν σκύλα Σαμαρείας ἀῤῥήτῳ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει εἰς χεῖρας τῆς Ῥωμαίων βασιλείας παρέδω- κεν· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ κατὰ διάνοιαν τοὺς ἐξ Ιου- δαίων αὐτοῦ μαθητάς, ὥσπερ τινὰ σκύλα περιπεποιη- μένος, νοητοῖς καὶ λογικοῖς ὅπλοις περιφράξας, εἰς πρόσωπον τοῦ δηλωθέντος βασιλέως Ασσυρίων κατ εστήσατο, καὶ τούτους μὲν ὡς οἰκείους στρατιώτας ὁπλίτας παρεσκεύασεν· τούς γε μὴν παραιτησαμένους τὸ γόνιμον καὶ ζωτικὸν ὕδωρ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ, ἑλομένους δὲ τὰ πολεμικὰ καὶ ἐχθρὰ τῷ Θεῷ, τῷ τῶν ᾿Ασσυρίων ἐξέδωκε βασιλεῖ, ᾧ καὶ εἰσέτι νῦν τυγχάνουσι δεδουλωμένο:. 'Ανέβη γοῦν οὗτος ἐπὶ πᾶσαν φάραγγα αὐτῶν, καὶ ἐπὶ πᾶν τεῖχος αὐτῶν, καὶ ἀφεῖλεν ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας πάντα DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. VII. A rum, et abstulit de Judæa hominem, qui posset caput tollere, aut qui idoneus esset consummare aliquid : et facta sunt ejus castra adeo magna, ut universæ Judææ latitudinem impleverint. Et hoc quidem cur ita ad verbum contra illos completum sit, si vis discere, audi jam. Nempe quoniam ille Deus Emmanuel, qui de Virgine natus est, nobiscum fuit, non cum illis ; nam si illum habuissent, nun- quam talia passi essent. Quapropter jam deinceps oraculum ad gentes inclamat ipsum Emmanuel, dicens : • Nobiscum Deus, cognoscite, gentes, et vincimini. » Et hæc quidem nos hoc modo inter- pretati sumus, ut ostenderemus, quemadmodum nunc quidem ad verbum, nunc autem per obscu- riores figuras maximam prophetiarum partem intelligere oportet; cæterum jam inde abeuntes, con- venit etiam id quod de eadem prophetia superest, simili ratione contemplari. Quod si etiam nunc Judai, hæc alio quo- dam tempore futura esse dicant, utpote cum ea ex scripto duntaxat, atque ad verbum, de eo, qui ab ipsis adhuc exspectatur, Christo accipere soleant, interrogandi sunt protinus, quomodo qui venturus est, ut ipsi aiunt, potestatem Damasci, et spolia Samariæ accipiet coram rege Assyrio- rum, cum in præsenti tempore Samaria sublata sit, neque amplius exsistat, et ea quæ potestas Da- masci nominatur, nusquam appareat, neque item potentia Assyriorum, quam quidem cum Medi ac Persæ evertissent, in ejus locum jampridem suc- cesserunt? quæ simul omnia cum sui ipsorum, hoc ipso tempore vix exiguum quoddam vesti- gium demonstrent, quo possimus ea fuisse ali- C quando conjicere, qui tandem fieri potest ut in futurum tempus eorum exspectetur eversio? atqui ne antea quidem ullo unquam tempore facta esse ea quæ in hujusmodi prophetia continentur, dicere ullo modo possunt. Nullus certe unquam apud He- bræos ex prophetica matre et Isaia propheta natus, spolia Samariæ et potestatem Damasci, exercitu contra regem Assyriorum comparato (ut eam sen- tentiam sequamur quæ a verbis non recedit), ac- cepisse memoratur. Omni itaque ratione fateri co- gimur ea tantummodo secundum superius redditam a nobis sententiam completa esse, hoc est, nus- quam alias quam post adventum Jesu Salvatoris nostri, quo tempore demonstravimus, ea quæ hoc modo prædicta sunt, finem accepisse. Ergo in hu- Djus adventu, sicut in ipsa prophetia continetur, scriptus est novus liber, Novi utique Testamenti verba complectens, et in his ortus propheticæ mu- lieris filii, qui secundum verba prophetiæ, et Da- masci et Syriæ universæ regalem potentiam, et quæ nos interpretati sumus, spolia Samaria, inef. fabili quadam divinaque virtute in manus regum Romanorum tradidit; verumtamen sententiam quo- que sequentibus, suos idem de Judæis discipulos, quasi spolia quaedam adeptus, intelligibilibus ra- tionalibusque armis munitos, in faciem ejus de quo dictum est regis Assyriorum, constituit, at- que hos tanquam suos proprios scutatos milites
καὶ χρηματισθέντες κατ’ ὄναρ μὴ ἀνακάμψαι πρὸς Ἡρώδην, δι’ ἄλλης ὁδοῦ ἀνεχώρησαν εἰς τὴν χώραν αὐτῶν.» Ὅλα δὲ ταῦτα ἐξεθέμην εἰς παράστασιν τῶν πεπραγμένων ἐπὶ τῇ ἐν Βηθλεὲμ γενέσει τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, ἐναργῆ τεκμήρια παρέχοντα αὐτὸν εἶναι τὸν ὑπὸ τῆς προφητείας δηλούμενον. καὶ εἰς δεῦρο δὲ οἱ τὸν τόπον οἰκοῦντες, ὡς ἐκ πατέρων εἰς αὐτοὺς κατελθούσης παραδόσεως, τοῖς τῶν τόπων ἱστορίας χάριν εἰς τὴν Βηθλεὲμ ἀφικνουμένοις μαρτυροῦσι τῷ λόγῳ, πιστούμενοι τὴν ἀλήθειαν διὰ τῆς τοῦ ἄντρου δείξεως, ἐν ᾧ τεκοῦσα ἡ παρθένος κατατέθειται τὸ βρέφος, ἐφ’ οἷς ἡ προφητεία φησίν· «διὰ τοῦτο δώσει αὐτοὺς ἕως καιροῦ τικτούσης τέξεται, καὶ οἱ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἐπιστρέψουσιν». ἀκολούθως δὲ κἀνταῦθα τίκτουσαν δηλοῖ τὴν ἐν ταῖς πρόσθεν προφητείαις παρθένον ὠνομασμένην καὶ προφήτιδα τὴν τὸν Ἐμμανουὴλ καὶ τὸν τῆς «μεγάλης βουλῆς ἄγγελον» ἀποτεξομένην.
γέγονεν ή παρεμβολὴ τοῦ δηλωθέντος τοσαύτη, ὥστε πληρῶσαι τὸ πλάτος τῆς Ἰουδαίας ἁπάσης. Καὶ τοῦτό γε πρὸς λέξιν οὕτως εἰς ἐκείνους ἐκπεπλήρω- ται. Διὰ ποίαν αἰτίαν, εἰ δὴ μαθεῖν ἐθέλεις, ἄκουε. Ὅτι μεθ᾿ ἡμῶν ὁ Θεὸς Ἐμμανουήλ, ὁ ἐκ τῆς Παρθέ- νου γεγεννημένος, ἀλλ᾽ οὐ καὶ μετ' αὐτῶν ἦν· ὡς εἴ γε εἶχον αὐτὸν, οὐκ ἂν ταῦτα πεπόνθεισαν. Διὸ δὴ ἑξῆς ὁ λόγος τοῖς ἔθνεσιν ἐπιβοᾶται τὸν Ἐμμανουήλ, λέγων· . Μεθ᾿ ἡμῶν ο Θεός· γνώτε, ἔθνη, καὶ ἦτα τᾶσθε. . Καὶ ταῦτα δ' ἡμῖν ἑρμηνεύεται, εἰς τὸ πα ραστῆσαι, ὡς ποτὲ μὲν κατὰ λέξιν, ποτὲ δὲ δι' αίνι- γμῶν τὰ πλεῖστα τῶν προφητειῶν ἐκλαμβάνειν δεῖ· ἔνθεν δὲ ὁρμωμένους προσήκει καὶ τὰ λοιπὰ τῆς ἐν χερσὶ προφητείας ὁμοίως ἐπιθεωρεῖν. Εἰ δὲ ἔτι καὶ νῦν εἰς μέλλοντά ποτε χρόνον γενήσεσθαι Β ταῦτα οἱ ἐκ περιτομῆς φασίν, ἐπὶ τοῦ προσδοκωμένου αὐτοῖς Χριστοῦ, ῥητῶς μόνον καὶ πρὸς λέξιν ἔσεσθαι αὐτὰ προσδεχόμενοι, ερωτητέον αὐτοὺς, πῶς ὁ μέλ- λων ἤξειν κατ' αὐτοὺς λήψεται δύναμιν Δαμασκού, καὶ τὰ σκύλα Σαμαρείας έναντι βασιλέως Ασσυρίων, καθηρημένης μὲν ἤδη τῆς Σαμαρείας κατὰ τὸν πα ρόντα καιρὸν, καὶ μηκέτι οὔσης, ἀλλὰ καὶ τῆς ὀνο μαζομένης δυνάμεως Δαμασκοῦ μηδαμῶς ὑπαρχού της, μηδὲ τῆς τῶν Ασσυρίων δυναστείας, ἣν Μῆδοι καὶ Πέρσαι καθελόντες πάλαι ποτὲ διεδέξαντο ; ὧν ὁμοῦ πάντων κατὰ τὸν ἐνεστῶτα καιρὸν μηδὲ τὴν ἀρχὴν ὑφεστώτων, πῶς δυνατὸν εἰς μέλλοντα χρόνον τὴν καθαίρεσιν αὐτῶν προσδοκῶν; Ἀλλ᾽ οὔτε ἄλλοτε πώποτε πάλαι πρότερον γεγενῆσθαι τὰ προφητευό- μενά ἐστιν εἰπεῖν. Οὐδεὶς γοῦν παρ' Εβραίοις τώ- ποτε ἐκ προφήτιδος μητρὸς, καὶ Ἡσαΐου τοῦ προς φήτου γεννηθείς, σκύλα Σαμαρείας καὶ δύναμιν Δα- μασκοῦ κατὰ τοῦ βασιλέως Ασσυρίων στρατεύσας, ὡς πρὸς ῥητὴν διάνοιαν λαβὼν ἱστόρηται· ὥστε ἐξ ἅπαντος ὁμολογεῖν, αὐτὰ κατὰ τὴν ἀποδοθεῖσαν διά- νοιαν μόνως πεπληρῶσθαι, οὐκ ἄλλοτε δηλαδὴ ἡ κατά τὴν γενομένην παρουσίαν Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, καθ᾽ ὅν ἀπεδείξαμεν τέλος εἰληφέναι τὰ προηγορευ- μένα. Ἐγράφη δ' οὖν κατὰ τὴν προφητείαν καὶ ὁ καινὸς τόμος ἐπὶ τῆς αὐτοῦ παρουσίας, ὁ τῆς καινῆς Διαθήκης λόγος την γένεσιν περιέχων τοῦ τῆς προ- φήτιδος υἱοῦ, ὃς καὶ πρὸς λέξιν καὶ Δαμασκοῦ, καὶ Συρίας ἀπάτης τὴν βασιλικὴν δύναμιν, τά τε έρμη- νευθέντα ἡμῖν σκύλα Σαμαρείας ἀῤῥήτῳ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει εἰς χεῖρας τῆς Ῥωμαίων βασιλείας παρέδω- κεν· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ κατὰ διάνοιαν τοὺς ἐξ Ιου- δαίων αὐτοῦ μαθητάς, ὥσπερ τινὰ σκύλα περιπεποιη- μένος, νοητοῖς καὶ λογικοῖς ὅπλοις περιφράξας, εἰς πρόσωπον τοῦ δηλωθέντος βασιλέως Ασσυρίων κατ εστήσατο, καὶ τούτους μὲν ὡς οἰκείους στρατιώτας ὁπλίτας παρεσκεύασεν· τούς γε μὴν παραιτησαμένους τὸ γόνιμον καὶ ζωτικὸν ὕδωρ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ, ἑλομένους δὲ τὰ πολεμικὰ καὶ ἐχθρὰ τῷ Θεῷ, τῷ τῶν ᾿Ασσυρίων ἐξέδωκε βασιλεῖ, ᾧ καὶ εἰσέτι νῦν τυγχάνουσι δεδουλωμένο:. 'Ανέβη γοῦν οὗτος ἐπὶ πᾶσαν φάραγγα αὐτῶν, καὶ ἐπὶ πᾶν τεῖχος αὐτῶν, καὶ ἀφεῖλεν ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας πάντα DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. VII. A rum, et abstulit de Judæa hominem, qui posset caput tollere, aut qui idoneus esset consummare aliquid : et facta sunt ejus castra adeo magna, ut universæ Judææ latitudinem impleverint. Et hoc quidem cur ita ad verbum contra illos completum sit, si vis discere, audi jam. Nempe quoniam ille Deus Emmanuel, qui de Virgine natus est, nobiscum fuit, non cum illis ; nam si illum habuissent, nun- quam talia passi essent. Quapropter jam deinceps oraculum ad gentes inclamat ipsum Emmanuel, dicens : • Nobiscum Deus, cognoscite, gentes, et vincimini. » Et hæc quidem nos hoc modo inter- pretati sumus, ut ostenderemus, quemadmodum nunc quidem ad verbum, nunc autem per obscu- riores figuras maximam prophetiarum partem intelligere oportet; cæterum jam inde abeuntes, con- venit etiam id quod de eadem prophetia superest, simili ratione contemplari. Quod si etiam nunc Judai, hæc alio quo- dam tempore futura esse dicant, utpote cum ea ex scripto duntaxat, atque ad verbum, de eo, qui ab ipsis adhuc exspectatur, Christo accipere soleant, interrogandi sunt protinus, quomodo qui venturus est, ut ipsi aiunt, potestatem Damasci, et spolia Samariæ accipiet coram rege Assyrio- rum, cum in præsenti tempore Samaria sublata sit, neque amplius exsistat, et ea quæ potestas Da- masci nominatur, nusquam appareat, neque item potentia Assyriorum, quam quidem cum Medi ac Persæ evertissent, in ejus locum jampridem suc- cesserunt? quæ simul omnia cum sui ipsorum, hoc ipso tempore vix exiguum quoddam vesti- gium demonstrent, quo possimus ea fuisse ali- C quando conjicere, qui tandem fieri potest ut in futurum tempus eorum exspectetur eversio? atqui ne antea quidem ullo unquam tempore facta esse ea quæ in hujusmodi prophetia continentur, dicere ullo modo possunt. Nullus certe unquam apud He- bræos ex prophetica matre et Isaia propheta natus, spolia Samariæ et potestatem Damasci, exercitu contra regem Assyriorum comparato (ut eam sen- tentiam sequamur quæ a verbis non recedit), ac- cepisse memoratur. Omni itaque ratione fateri co- gimur ea tantummodo secundum superius redditam a nobis sententiam completa esse, hoc est, nus- quam alias quam post adventum Jesu Salvatoris nostri, quo tempore demonstravimus, ea quæ hoc modo prædicta sunt, finem accepisse. Ergo in hu- Djus adventu, sicut in ipsa prophetia continetur, scriptus est novus liber, Novi utique Testamenti verba complectens, et in his ortus propheticæ mu- lieris filii, qui secundum verba prophetiæ, et Da- masci et Syriæ universæ regalem potentiam, et quæ nos interpretati sumus, spolia Samaria, inef. fabili quadam divinaque virtute in manus regum Romanorum tradidit; verumtamen sententiam quo- que sequentibus, suos idem de Judæis discipulos, quasi spolia quaedam adeptus, intelligibilibus ra- tionalibusque armis munitos, in faciem ejus de quo dictum est regis Assyriorum, constituit, at- que hos tanquam suos proprios scutatos milites
PG 22:535ἕως γὰρ τῶν ταύτης καιρῶν καὶ τοῦ ἐξ αὐτῆς ἀποτεχθέντος καὶ τὰ τοῦ προτέρου λαοῦ συνειστήκει, δοθείσης αὐτοῖς προθεσμίας «ἕως καιροῦ τικτούσης», τοῦτ’ ἔστιν ἕως τῆς παραδόξου γενέσεως τοῦ ἐκ τῆς παρθένου τεχθέντος, μεθ’ ὃν ἤρθη μὲν αὐτῶν ἡ βασιλεία. «οἱ» δὲ «ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν» οὗτοι ἂν εἶεν οἱ εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ πεπιστευκότες ἀπόστολοι καὶ μαθηταὶ καὶ εὐαγγελισταὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, οὓς ἐπιστρέψαντας αὐτὸς ὁ κύριος ποιμαίνειν λέγεται, οὐ καθὼς τὸ πρὶν δι’ ἀγγέλων ἢ διὰ θεραπόντων ἀνθρώπων, ἀλλ’ αὐτὸς δι’ ἑαυτοῦ, ὥστε διὰ τοῦτο μεγαλυνθῆναι αὐτοὺς «ἕως ἄκρου τῆς γῆς». ἐμεγαλύνθησαν γὰρ ὅτε «εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματ’ αὐτῶν». πρόδηλον δὲ καὶ ὁποῖον μέγα «ποίμνιον» καθ’ ὅλης τῆς γῆς ἐκ λογικῶν καὶ ἀνθρωπείων προβάτων τῷ κυρίῳ διὰ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ συνέστη·
ζῆλον Κυρίου, λέγων· ο Ο ζῆλος Κυρίου Σαβαώθ ποιήσει ταῦτα. » Ποῖος δὲ ζῆλος; ἢ οὗ μέμνηται Μωσής, λέγων· . Αὐτοὶ παρεζήλωσαν με ἐπ᾽ οὐ Θεῷ, παρώργισαν με ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν· κἀγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ᾽ οὐκ ἔθνει· ἐπ' ἔθνει ἀσυνέ το παροργιώ αὐτούς. ο 'Αλλ' ἐπεὶ σὺν Θεῷ τὰ περὶ τῆς τοῦ προφητευομένου εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ὁ τρόπος τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ διὰ τῶν προφητικῶν ἀποδέδεικται μαρτυριών, καιρὸς ἂν εἴη συνιδεῖν, που γῆς γεννηθήσεσθαι, καὶ ἔθεν γένους ήξειν, ἐξ ὁποίας τε Εβραίων προελεύσεσθαι φυλῆς ἐκηρύττετο· ἃ καὶ αὐτά, φέρε, ερευνήσωμεν. Α ταύτης τῆς οἰκονομίας ὑπόθεσιν γεγονέναι φησὶ τὸν ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Β'. ᾿Απὸ τοῦ Μιχαία. Περὶ τοῦ τόπου τῆς γενέσεως τοῦ προκηρυττομένου Θεοῦ· καὶ ὡς ἐκ Βηθλεέμ, χωρίου τῆς Παλαιστίνης, ἐξ αἰωνές τις προ- υπάρχων, ἡγούμενος τοῦ τῶν θεοσείων γένους προελεύσεται, καὶ ὡς αὐτὸς ὁ Κύριος ποιμα νεῖν θεσπίζεται τοὺς μέχρι τῶν ἐσχατιῶν τῆς γῆς εἰς αὐτὸν πεπιστευκότας. • Καὶ σύ, Βηθλεέμ οἶκος τοῦ Ἐφραθά, ὀλιγοστός εἶ τοῦ εἶναι ἐν χιλιάσιν Ἰούδα Ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύ σεται ἡγούμενος, τοῦ εἶναι ἄρχοντα ἐν τῷ Ἰσραὴλ, καὶ αἱ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ' ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος Διὰ τοῦτο δώσει αὐτοὺς ἕως καιροῦ τικτούσης. Τέτ ξεται, καὶ οἱ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἐπιστρέ ψουσιν ἐπὶ τοὺς υἱοὺς Ἰσραήλ· καὶ στήσεται, καὶ ὄψεται, καὶ ποιμανεῖ τὸ ποίμνιον αὐτοῦ ἐν ἰσχύ Κύριος, καὶ ἐν τῇ δόξῃ τοῦ ὀνόματος Κυρίου Θεοῦ αὐτῶν ὑπάρξουσι · ὑπάρξουσι· διότι νῦν μεγαλυνθήσονται ἕως ἄκρων τῆς γῆς, καὶ ἔσται αὕτη εἰρήνη. ο Εμ- μανουήλ μεθερμηνευόμενος μεθ' ἡμῶν Θεὸς, ἐκ τῆς Παρθένου γεννώμενος, καὶ παιδίον γινόμενος ὁ τῆς μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, σαφῶς ἐδείχθη διὰ τῶν προεκτεθειμένων. Αλλ' ἐχρῆν καὶ τὸν τῆς γενέσεως αὐτοῦ σημανθῆναι τόπον. Προφητεύεται δῆτα ἐκ Βηθλεέμ τις ἐξελεύσεσθαι ἄρχων ἐν τῷ Ἰσραὴλ, τὰς ἐξόδους ἀπ' ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος ἔχων. Τοῦτο δὲ οὐκ ἂν ἐφαρμόσειεν ἀνθρώπου φύσει, εἰ μὴ μόνῳ τῷ Ἐμμανουήλ, καὶ τῷ τῆς μεγάλης βουλῆς ἀγγέλω. Το γὰρ ἐξ αἰῶνος ὑφεστάναι, τίνι ἄρα ἐφαρμόττοι ἂν ἢ μόνῳ Θεῷ; Ἐκ τοίνυν τῆς Βηθλεὲμ (χωρίον δέ ἐστι τῆς Ἰουδαίας, οὐ πόρρω τῆς Ἱερουσαλὴμ διεστώς) λέγε ταί τις ἐξ αἰῶνος ὑπάρχων προελεύσεσθαι. Οὐδ' (1) ἕτερον δὲ ἐνθένδε ἢ μόνον τὸν Δαβὶδ εὔρομεν ἐπίδοξον γεγενημένον, καὶ ἔπειτα μετ' ἐκεῖνον τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ· ἕτερον δὲ παρὰ τούτους οὐδένα. Αλλ' ὁ μὲν Δαβίδ, τοὺς χρόνους τῆς προφητείας προειληφώς, τετελευτήκει πλείστοις πρότερον ἔτεσι τῆς προῤῥήσεως· ἀλλ' οὐδὲ δὲ (2) ἀφ' ἡμερῶν αἰῶνος οὗτος τὰς ἐξόδους πεποίητο. 2-5. EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS H. - APOLOGETICA siguifcantur et quicunque ex gentibus in Christum Dei crediderunt, et Salvatoris nostri discipuli at- que apostoli, quos de terra Zabulon et Nephthalim evocatos, præcones Evangelii sui elegit. Hisce enim magni consilia angeius filius datus est auctor salutis. lis vero qui in ipsum non crediderint, ignis videli- cet atque incendii. Universæ autem hujusce dis- pensationis causam fuisse ait zelum Domini, sic dicens : « Zelus Domini Sabaoth faciet hæc 4. Sed quis tandem hic sit zelus nisi is cujus memi- nit Moses, ubi ait : c Ipsi mihi zelum injecerunt in eo qui non erat Deus, et irritaverunt ne in si- mulacris suis; et ego zelum injiciam cis in ea quæ non est gens, in gente stulta irritabo illos "., Sed quoniam favente Deo jam nunc ea quæ ad ejus adventum ad homines pertinent, de quo apud prophetas agitur, necnon ejusdem adventus inodus, ex propheticis testimoniis demonstrata sunt, tempus jam esse videtur ut inspiciamus, ubi terrarum ori- turus, et ex quo genere venturus, item ex qua Hebræorum tribu profecturus nuntiaretur; quæ quidem ipsa si placet, obsecro, scrutamur. CAPUT II. A Michæa. De loco ubi esset oriturus is Deus, quem prophetæ nuntiarunt: et quemadmodum de Bethlehem regione Palæstinæ procedet a saculo praexsistens piorum gentis princeps, et quemadmo- dum ille Dominus ducturus divinatur eos qui ab ultimis usque terræ finibus in eum crediderint. B • Et tu, Bethlehem, domus Ephrata. mini- ma es ul sis in millibus Juda; ex te mihi egrelietur qui præsit, ut sit princeps in Israel, et exitus ejus ab initio ex diebus sæ- culi. Idcirco dabit eos usque ad tempus parien- tis; pariet, et reliqui fratrum ipsorum converten- tur ad filios Israel, et consistet, et videbit, et pascet gregem suum in robore Dominus, et in gloria no- minis Domini Dei ipsorum exsistent, quoniam nunc C magnificabuntur usque ad extrema terræ, et erit liaec pax . . Quod quidem ipse Emmanuel, qui ex interpretatione est nobiscum Deus, de Virgine na- scatur, et quod puer fat magni consilii angelus, pianissime ex iis quæ ante proposita sunt, demon- stratum est. Caeterun, oportebat etiam locum, in quo ille oriturus esset, significari. Divinitus ergo prædicitur de Bethlehem quidam egressurus prin- ceps in Israel, exitus ab initio ex diebus sæculi ba- bens. Hoc autem ipsum nunquam humanæ naturæ accommodari poterit, sed soli Emmanuel et magni consilii angelo. Quod enim ab æterno exsistat, cui tandem sit accommodandum nisi soli Deo? Igitur de Bethlehem (est autem hic Judææ locus, non procul ab ipsa Jerusalem situs) dicitur quidam ab æterno exsistens progressurus. Nullum vero nisi unum David invenimus gloria præditum ac cele- brem, qui inde sit exortus, et post ipsum David, alterum duntaxat, nostrum utique Salvatorem Je- sum, qui Christus est Dei : praeter hos autem nul- fum alium prorsus. At vero ipse quidem David hu- jusce prophetiæ tempora antecessit, et plurimis 163. XXXVII, 32. ** Deut. xxx11, 21. Mich. v. D (1) Ούδ'. I ege οὐχ. EDIT. (2) Οὐδὲ δέ. Lege, ut saepe, pro οὐδὲ, ού, et huic conjunge δέ sequens, ut sit οὐδέ solum. Epis.
ὃ καὶ αὐτὸς ὁ κύριος δι’ ἑαυτοῦ, ποιμὴν ὁμοῦ καὶ κύριος ὢν τῆς ποίμνης, ἐπόψεσθαι καὶ ποιμανεῖν «ἐν ἰσχύι» λέγεται, ὥστε «ἐν χειρὶ κραταιᾷ καὶ ἐν βραχίονι ὑψηλῷ» πρὸς τοῦ δεσπότου καὶ ποιμένος φυλαττόμενα τὰ πρόβατα μηδέν τι παθεῖν δεινὸν πρὸς τῶν ἐφεδρευόντων αὐτοῖς ἀγρίων καὶ ἀπηνῶν θηρίων. Καὶ τὰ μὲν περὶ τῆς ἐν Βηθλεὲμ καὶ τῆς ἀπὸ ταύτης προόδου τοῦ προκηρυττομένου θεοῦ τοῦτον ἔχει[ν] τὸν τρόπον. τὴν δ’ ἐξ οὐρανῶν εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίαν αὐτοῦ τοῦ κυρίου καὶ ποιμένος ἤδη καὶ πρότερον ἐξ αὐτοῦ τοῦ μετὰ χεῖρας προφήτου παρατέθειμαι, δι’ ὧν ἔλεγεν· «ἀκούσατε λαοὶ πάντες, καὶ προσεχέτω ἡ γῆ καὶ πάντες οἱ ἐν αὐτῇ, καὶ ἔσται κύριος ὑμῖν εἰς μαρτύριον, κύριος ἐξ οἴκου ἁγίου αὐτοῦ. διότι ἰδοὺ κύριος κύριος ἐκπορεύεται ἐκ τοῦ τόπου αὐτοῦ, καὶ καταβήσεται», καὶ τὰ ἑξῆς. οἷς ἐπιλέγων ἔφασκεν· «δι’ ἀσέβειαν Ἰακὼβ πάντα ταῦτα καὶ δι’ ἁμαρτίαν οἴκου Ἰσραήλ». σαφὲς δὲ καὶ ἀπὸ τῶν ἑξῆς τοῦ αὐτοῦ προφήτου, ὅτι μὴ μόνον διὰ τὰς ἀσεβείας τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους τὴν ἐξ οὐρανῶν ὁ κύριος πεποίητο κάθοδον, ἀλλὰ καὶ διὰ τὴν σωτηρίαν καὶ κλῆσιν τῶν ἐθνῶν ἁπάντων. ἐπιλέγει δ’ οὖν ἑξῆς·
ζῆλον Κυρίου, λέγων· ο Ο ζῆλος Κυρίου Σαβαώθ ποιήσει ταῦτα. » Ποῖος δὲ ζῆλος; ἢ οὗ μέμνηται Μωσής, λέγων· . Αὐτοὶ παρεζήλωσαν με ἐπ᾽ οὐ Θεῷ, παρώργισαν με ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν· κἀγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ᾽ οὐκ ἔθνει· ἐπ' ἔθνει ἀσυνέ το παροργιώ αὐτούς. ο 'Αλλ' ἐπεὶ σὺν Θεῷ τὰ περὶ τῆς τοῦ προφητευομένου εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ὁ τρόπος τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ διὰ τῶν προφητικῶν ἀποδέδεικται μαρτυριών, καιρὸς ἂν εἴη συνιδεῖν, που γῆς γεννηθήσεσθαι, καὶ ἔθεν γένους ήξειν, ἐξ ὁποίας τε Εβραίων προελεύσεσθαι φυλῆς ἐκηρύττετο· ἃ καὶ αὐτά, φέρε, ερευνήσωμεν. Α ταύτης τῆς οἰκονομίας ὑπόθεσιν γεγονέναι φησὶ τὸν ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Β'. ᾿Απὸ τοῦ Μιχαία. Περὶ τοῦ τόπου τῆς γενέσεως τοῦ προκηρυττομένου Θεοῦ· καὶ ὡς ἐκ Βηθλεέμ, χωρίου τῆς Παλαιστίνης, ἐξ αἰωνές τις προ- υπάρχων, ἡγούμενος τοῦ τῶν θεοσείων γένους προελεύσεται, καὶ ὡς αὐτὸς ὁ Κύριος ποιμα νεῖν θεσπίζεται τοὺς μέχρι τῶν ἐσχατιῶν τῆς γῆς εἰς αὐτὸν πεπιστευκότας. • Καὶ σύ, Βηθλεέμ οἶκος τοῦ Ἐφραθά, ὀλιγοστός εἶ τοῦ εἶναι ἐν χιλιάσιν Ἰούδα Ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύ σεται ἡγούμενος, τοῦ εἶναι ἄρχοντα ἐν τῷ Ἰσραὴλ, καὶ αἱ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ' ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος Διὰ τοῦτο δώσει αὐτοὺς ἕως καιροῦ τικτούσης. Τέτ ξεται, καὶ οἱ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἐπιστρέ ψουσιν ἐπὶ τοὺς υἱοὺς Ἰσραήλ· καὶ στήσεται, καὶ ὄψεται, καὶ ποιμανεῖ τὸ ποίμνιον αὐτοῦ ἐν ἰσχύ Κύριος, καὶ ἐν τῇ δόξῃ τοῦ ὀνόματος Κυρίου Θεοῦ αὐτῶν ὑπάρξουσι · ὑπάρξουσι· διότι νῦν μεγαλυνθήσονται ἕως ἄκρων τῆς γῆς, καὶ ἔσται αὕτη εἰρήνη. ο Εμ- μανουήλ μεθερμηνευόμενος μεθ' ἡμῶν Θεὸς, ἐκ τῆς Παρθένου γεννώμενος, καὶ παιδίον γινόμενος ὁ τῆς μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, σαφῶς ἐδείχθη διὰ τῶν προεκτεθειμένων. Αλλ' ἐχρῆν καὶ τὸν τῆς γενέσεως αὐτοῦ σημανθῆναι τόπον. Προφητεύεται δῆτα ἐκ Βηθλεέμ τις ἐξελεύσεσθαι ἄρχων ἐν τῷ Ἰσραὴλ, τὰς ἐξόδους ἀπ' ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος ἔχων. Τοῦτο δὲ οὐκ ἂν ἐφαρμόσειεν ἀνθρώπου φύσει, εἰ μὴ μόνῳ τῷ Ἐμμανουήλ, καὶ τῷ τῆς μεγάλης βουλῆς ἀγγέλω. Το γὰρ ἐξ αἰῶνος ὑφεστάναι, τίνι ἄρα ἐφαρμόττοι ἂν ἢ μόνῳ Θεῷ; Ἐκ τοίνυν τῆς Βηθλεὲμ (χωρίον δέ ἐστι τῆς Ἰουδαίας, οὐ πόρρω τῆς Ἱερουσαλὴμ διεστώς) λέγε ταί τις ἐξ αἰῶνος ὑπάρχων προελεύσεσθαι. Οὐδ' (1) ἕτερον δὲ ἐνθένδε ἢ μόνον τὸν Δαβὶδ εὔρομεν ἐπίδοξον γεγενημένον, καὶ ἔπειτα μετ' ἐκεῖνον τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ· ἕτερον δὲ παρὰ τούτους οὐδένα. Αλλ' ὁ μὲν Δαβίδ, τοὺς χρόνους τῆς προφητείας προειληφώς, τετελευτήκει πλείστοις πρότερον ἔτεσι τῆς προῤῥήσεως· ἀλλ' οὐδὲ δὲ (2) ἀφ' ἡμερῶν αἰῶνος οὗτος τὰς ἐξόδους πεποίητο. 2-5. EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS H. - APOLOGETICA siguifcantur et quicunque ex gentibus in Christum Dei crediderunt, et Salvatoris nostri discipuli at- que apostoli, quos de terra Zabulon et Nephthalim evocatos, præcones Evangelii sui elegit. Hisce enim magni consilia angeius filius datus est auctor salutis. lis vero qui in ipsum non crediderint, ignis videli- cet atque incendii. Universæ autem hujusce dis- pensationis causam fuisse ait zelum Domini, sic dicens : « Zelus Domini Sabaoth faciet hæc 4. Sed quis tandem hic sit zelus nisi is cujus memi- nit Moses, ubi ait : c Ipsi mihi zelum injecerunt in eo qui non erat Deus, et irritaverunt ne in si- mulacris suis; et ego zelum injiciam cis in ea quæ non est gens, in gente stulta irritabo illos "., Sed quoniam favente Deo jam nunc ea quæ ad ejus adventum ad homines pertinent, de quo apud prophetas agitur, necnon ejusdem adventus inodus, ex propheticis testimoniis demonstrata sunt, tempus jam esse videtur ut inspiciamus, ubi terrarum ori- turus, et ex quo genere venturus, item ex qua Hebræorum tribu profecturus nuntiaretur; quæ quidem ipsa si placet, obsecro, scrutamur. CAPUT II. A Michæa. De loco ubi esset oriturus is Deus, quem prophetæ nuntiarunt: et quemadmodum de Bethlehem regione Palæstinæ procedet a saculo praexsistens piorum gentis princeps, et quemadmo- dum ille Dominus ducturus divinatur eos qui ab ultimis usque terræ finibus in eum crediderint. B • Et tu, Bethlehem, domus Ephrata. mini- ma es ul sis in millibus Juda; ex te mihi egrelietur qui præsit, ut sit princeps in Israel, et exitus ejus ab initio ex diebus sæ- culi. Idcirco dabit eos usque ad tempus parien- tis; pariet, et reliqui fratrum ipsorum converten- tur ad filios Israel, et consistet, et videbit, et pascet gregem suum in robore Dominus, et in gloria no- minis Domini Dei ipsorum exsistent, quoniam nunc C magnificabuntur usque ad extrema terræ, et erit liaec pax . . Quod quidem ipse Emmanuel, qui ex interpretatione est nobiscum Deus, de Virgine na- scatur, et quod puer fat magni consilii angelus, pianissime ex iis quæ ante proposita sunt, demon- stratum est. Caeterun, oportebat etiam locum, in quo ille oriturus esset, significari. Divinitus ergo prædicitur de Bethlehem quidam egressurus prin- ceps in Israel, exitus ab initio ex diebus sæculi ba- bens. Hoc autem ipsum nunquam humanæ naturæ accommodari poterit, sed soli Emmanuel et magni consilii angelo. Quod enim ab æterno exsistat, cui tandem sit accommodandum nisi soli Deo? Igitur de Bethlehem (est autem hic Judææ locus, non procul ab ipsa Jerusalem situs) dicitur quidam ab æterno exsistens progressurus. Nullum vero nisi unum David invenimus gloria præditum ac cele- brem, qui inde sit exortus, et post ipsum David, alterum duntaxat, nostrum utique Salvatorem Je- sum, qui Christus est Dei : praeter hos autem nul- fum alium prorsus. At vero ipse quidem David hu- jusce prophetiæ tempora antecessit, et plurimis 163. XXXVII, 32. ** Deut. xxx11, 21. Mich. v. D (1) Ούδ'. I ege οὐχ. EDIT. (2) Οὐδὲ δέ. Lege, ut saepe, pro οὐδὲ, ού, et huic conjunge δέ sequens, ut sit οὐδέ solum. Epis.
«καὶ ἔσται ἐπ’ ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν ἐμφανὲς τὸ ὄρος κυρίου, καὶ σπεύσουσιν ἐπ’ αὐτὸ λαοὶ πολλοί, καὶ πορεύσονται ἔθνη πολλά, καὶ ἐροῦσιν, δεῦτε ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος κυρίου». διὸ καὶ μετὰ ταῦτα τὸν πρὸ αἰώνων ἀπὸ τῆς Βηθλεὲμ ἐξελεύσεσθαι ἀνακηρύξας, οὐκέτι τοῦ Ἰσραὴλ μόνου ἀλλὰ ἀθρόως πάντων ἀνθρώπων ἕως καὶ τῶν «ἄκρων τῆς γῆς» ἄρξειν αὐτόν φησιν. λέγει δ’ οὖν· «καὶ στήσεται καὶ ὄψεται, καὶ ποιμανεῖ τὸ ποίμνιον αὐτοῦ ἐν ἰσχύϊ κύριος, καὶ ἐν τῇ δόξῃ τοῦ ὀνόματος κυρίου θεοῦ αὐτῶν ὑπάρξουσι· διότι νῦν μεγαλυνθήσονται ἕως ἄκρων τῆς γῆς, καὶ ἔσται αὕτη εἰρήνη». τίνι δὲ «ἔσται αὕτη εἰρήνη» ἀλλ’ ἢ τῇ γῇ, ἐν ᾗ «μεγαλυνθήσονται» τὰ ποίμνια τοῦ κυρίου; καὶ τοῦτο δὲ ὁποίου τέλους ἔτυχεν μετὰ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ παρουσίαν, παντί τῳ πρόδηλον.
ζῆλον Κυρίου, λέγων· ο Ο ζῆλος Κυρίου Σαβαώθ ποιήσει ταῦτα. » Ποῖος δὲ ζῆλος; ἢ οὗ μέμνηται Μωσής, λέγων· . Αὐτοὶ παρεζήλωσαν με ἐπ᾽ οὐ Θεῷ, παρώργισαν με ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν· κἀγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ᾽ οὐκ ἔθνει· ἐπ' ἔθνει ἀσυνέ το παροργιώ αὐτούς. ο 'Αλλ' ἐπεὶ σὺν Θεῷ τὰ περὶ τῆς τοῦ προφητευομένου εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ὁ τρόπος τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ διὰ τῶν προφητικῶν ἀποδέδεικται μαρτυριών, καιρὸς ἂν εἴη συνιδεῖν, που γῆς γεννηθήσεσθαι, καὶ ἔθεν γένους ήξειν, ἐξ ὁποίας τε Εβραίων προελεύσεσθαι φυλῆς ἐκηρύττετο· ἃ καὶ αὐτά, φέρε, ερευνήσωμεν. Α ταύτης τῆς οἰκονομίας ὑπόθεσιν γεγονέναι φησὶ τὸν ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Β'. ᾿Απὸ τοῦ Μιχαία. Περὶ τοῦ τόπου τῆς γενέσεως τοῦ προκηρυττομένου Θεοῦ· καὶ ὡς ἐκ Βηθλεέμ, χωρίου τῆς Παλαιστίνης, ἐξ αἰωνές τις προ- υπάρχων, ἡγούμενος τοῦ τῶν θεοσείων γένους προελεύσεται, καὶ ὡς αὐτὸς ὁ Κύριος ποιμα νεῖν θεσπίζεται τοὺς μέχρι τῶν ἐσχατιῶν τῆς γῆς εἰς αὐτὸν πεπιστευκότας. • Καὶ σύ, Βηθλεέμ οἶκος τοῦ Ἐφραθά, ὀλιγοστός εἶ τοῦ εἶναι ἐν χιλιάσιν Ἰούδα Ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύ σεται ἡγούμενος, τοῦ εἶναι ἄρχοντα ἐν τῷ Ἰσραὴλ, καὶ αἱ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ' ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος Διὰ τοῦτο δώσει αὐτοὺς ἕως καιροῦ τικτούσης. Τέτ ξεται, καὶ οἱ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἐπιστρέ ψουσιν ἐπὶ τοὺς υἱοὺς Ἰσραήλ· καὶ στήσεται, καὶ ὄψεται, καὶ ποιμανεῖ τὸ ποίμνιον αὐτοῦ ἐν ἰσχύ Κύριος, καὶ ἐν τῇ δόξῃ τοῦ ὀνόματος Κυρίου Θεοῦ αὐτῶν ὑπάρξουσι · ὑπάρξουσι· διότι νῦν μεγαλυνθήσονται ἕως ἄκρων τῆς γῆς, καὶ ἔσται αὕτη εἰρήνη. ο Εμ- μανουήλ μεθερμηνευόμενος μεθ' ἡμῶν Θεὸς, ἐκ τῆς Παρθένου γεννώμενος, καὶ παιδίον γινόμενος ὁ τῆς μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, σαφῶς ἐδείχθη διὰ τῶν προεκτεθειμένων. Αλλ' ἐχρῆν καὶ τὸν τῆς γενέσεως αὐτοῦ σημανθῆναι τόπον. Προφητεύεται δῆτα ἐκ Βηθλεέμ τις ἐξελεύσεσθαι ἄρχων ἐν τῷ Ἰσραὴλ, τὰς ἐξόδους ἀπ' ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος ἔχων. Τοῦτο δὲ οὐκ ἂν ἐφαρμόσειεν ἀνθρώπου φύσει, εἰ μὴ μόνῳ τῷ Ἐμμανουήλ, καὶ τῷ τῆς μεγάλης βουλῆς ἀγγέλω. Το γὰρ ἐξ αἰῶνος ὑφεστάναι, τίνι ἄρα ἐφαρμόττοι ἂν ἢ μόνῳ Θεῷ; Ἐκ τοίνυν τῆς Βηθλεὲμ (χωρίον δέ ἐστι τῆς Ἰουδαίας, οὐ πόρρω τῆς Ἱερουσαλὴμ διεστώς) λέγε ταί τις ἐξ αἰῶνος ὑπάρχων προελεύσεσθαι. Οὐδ' (1) ἕτερον δὲ ἐνθένδε ἢ μόνον τὸν Δαβὶδ εὔρομεν ἐπίδοξον γεγενημένον, καὶ ἔπειτα μετ' ἐκεῖνον τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ· ἕτερον δὲ παρὰ τούτους οὐδένα. Αλλ' ὁ μὲν Δαβίδ, τοὺς χρόνους τῆς προφητείας προειληφώς, τετελευτήκει πλείστοις πρότερον ἔτεσι τῆς προῤῥήσεως· ἀλλ' οὐδὲ δὲ (2) ἀφ' ἡμερῶν αἰῶνος οὗτος τὰς ἐξόδους πεποίητο. 2-5. EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS H. - APOLOGETICA siguifcantur et quicunque ex gentibus in Christum Dei crediderunt, et Salvatoris nostri discipuli at- que apostoli, quos de terra Zabulon et Nephthalim evocatos, præcones Evangelii sui elegit. Hisce enim magni consilia angeius filius datus est auctor salutis. lis vero qui in ipsum non crediderint, ignis videli- cet atque incendii. Universæ autem hujusce dis- pensationis causam fuisse ait zelum Domini, sic dicens : « Zelus Domini Sabaoth faciet hæc 4. Sed quis tandem hic sit zelus nisi is cujus memi- nit Moses, ubi ait : c Ipsi mihi zelum injecerunt in eo qui non erat Deus, et irritaverunt ne in si- mulacris suis; et ego zelum injiciam cis in ea quæ non est gens, in gente stulta irritabo illos "., Sed quoniam favente Deo jam nunc ea quæ ad ejus adventum ad homines pertinent, de quo apud prophetas agitur, necnon ejusdem adventus inodus, ex propheticis testimoniis demonstrata sunt, tempus jam esse videtur ut inspiciamus, ubi terrarum ori- turus, et ex quo genere venturus, item ex qua Hebræorum tribu profecturus nuntiaretur; quæ quidem ipsa si placet, obsecro, scrutamur. CAPUT II. A Michæa. De loco ubi esset oriturus is Deus, quem prophetæ nuntiarunt: et quemadmodum de Bethlehem regione Palæstinæ procedet a saculo praexsistens piorum gentis princeps, et quemadmo- dum ille Dominus ducturus divinatur eos qui ab ultimis usque terræ finibus in eum crediderint. B • Et tu, Bethlehem, domus Ephrata. mini- ma es ul sis in millibus Juda; ex te mihi egrelietur qui præsit, ut sit princeps in Israel, et exitus ejus ab initio ex diebus sæ- culi. Idcirco dabit eos usque ad tempus parien- tis; pariet, et reliqui fratrum ipsorum converten- tur ad filios Israel, et consistet, et videbit, et pascet gregem suum in robore Dominus, et in gloria no- minis Domini Dei ipsorum exsistent, quoniam nunc C magnificabuntur usque ad extrema terræ, et erit liaec pax . . Quod quidem ipse Emmanuel, qui ex interpretatione est nobiscum Deus, de Virgine na- scatur, et quod puer fat magni consilii angelus, pianissime ex iis quæ ante proposita sunt, demon- stratum est. Caeterun, oportebat etiam locum, in quo ille oriturus esset, significari. Divinitus ergo prædicitur de Bethlehem quidam egressurus prin- ceps in Israel, exitus ab initio ex diebus sæculi ba- bens. Hoc autem ipsum nunquam humanæ naturæ accommodari poterit, sed soli Emmanuel et magni consilii angelo. Quod enim ab æterno exsistat, cui tandem sit accommodandum nisi soli Deo? Igitur de Bethlehem (est autem hic Judææ locus, non procul ab ipsa Jerusalem situs) dicitur quidam ab æterno exsistens progressurus. Nullum vero nisi unum David invenimus gloria præditum ac cele- brem, qui inde sit exortus, et post ipsum David, alterum duntaxat, nostrum utique Salvatorem Je- sum, qui Christus est Dei : praeter hos autem nul- fum alium prorsus. At vero ipse quidem David hu- jusce prophetiæ tempora antecessit, et plurimis 163. XXXVII, 32. ** Deut. xxx11, 21. Mich. v. D (1) Ούδ'. I ege οὐχ. EDIT. (2) Οὐδὲ δέ. Lege, ut saepe, pro οὐδὲ, ού, et huic conjunge δέ sequens, ut sit οὐδέ solum. Epis.
πολλῆς γὰρ οὔσης πρὸ τούτου πολυαρχίας καὶ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων τυραννουμένων ἢ δημοκρατουμένων, ὡς μηδεμίαν πρὸς ἀλλήλους ἐπιμιξίαν τοὺς ἀνθρώπους ἔχειν, ἰδίως δέ, φέρε εἰπεῖν, Αἰγυπτίων ὑπὸ οἰκείῳ ἄρχοντι βασιλευομένων, καὶ Ἀράβων ὡσαύτως καὶ Ἰδουμαίων Φοινίκων τε καὶ Σύρων καὶ τῶν ἄλλων ἐθνῶν, ἐπανισταμένων τε ἐθνῶν ἔθνεσιν καὶ πόλεων πόλεσιν, πολιορκιῶν τε μυρίων καὶ αἰχμαλωσιῶν κατὰ πάντα τόπον τε καὶ χώραν ἐπιτελουμένων, ἐπειδὴ παρῆν ὁ σωτὴρ καὶ κύριος, ὁμοῦ τῇ εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ παρόδῳ πρώτου τε Ῥωμαίων Αὐγούστου τῶν ἐθνῶν ἐπικρατήσαντος λέλυτο μὲν ἡ πλείστη πολυαρχία, εἰρήνη δὲ διελάμβανε τὴν σύμπασαν γῆν τῇ μετὰ χεῖρας ἀκολούθως προρρήσει, διαρρήδην φησάσῃ περὶ τῶν τοῦ Χριστοῦ μαθητῶν· «διότι νῦν μεγαλυνθήσονται ἕως ἄκρου τῆς γῆς, καὶ ἔσται αὕτη εἰρήνη». ᾧ συνᾴδει τὸ ἐν ψαλμοῖς φάσκον περὶ τοῦ Χριστοῦ λόγιον· «ἀνατελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη καὶ πλῆθος εἰρήνης», δι’ ὅ μοι δοκεῖ «ἄρχων εἰρήνης» ἐν τῇ πρὸ ταύτης παρατεθείσῃ προφητείᾳ ὠνομάσθαι.
ζῆλον Κυρίου, λέγων· ο Ο ζῆλος Κυρίου Σαβαώθ ποιήσει ταῦτα. » Ποῖος δὲ ζῆλος; ἢ οὗ μέμνηται Μωσής, λέγων· . Αὐτοὶ παρεζήλωσαν με ἐπ᾽ οὐ Θεῷ, παρώργισαν με ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν· κἀγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ᾽ οὐκ ἔθνει· ἐπ' ἔθνει ἀσυνέ το παροργιώ αὐτούς. ο 'Αλλ' ἐπεὶ σὺν Θεῷ τὰ περὶ τῆς τοῦ προφητευομένου εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ὁ τρόπος τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ διὰ τῶν προφητικῶν ἀποδέδεικται μαρτυριών, καιρὸς ἂν εἴη συνιδεῖν, που γῆς γεννηθήσεσθαι, καὶ ἔθεν γένους ήξειν, ἐξ ὁποίας τε Εβραίων προελεύσεσθαι φυλῆς ἐκηρύττετο· ἃ καὶ αὐτά, φέρε, ερευνήσωμεν. Α ταύτης τῆς οἰκονομίας ὑπόθεσιν γεγονέναι φησὶ τὸν ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Β'. ᾿Απὸ τοῦ Μιχαία. Περὶ τοῦ τόπου τῆς γενέσεως τοῦ προκηρυττομένου Θεοῦ· καὶ ὡς ἐκ Βηθλεέμ, χωρίου τῆς Παλαιστίνης, ἐξ αἰωνές τις προ- υπάρχων, ἡγούμενος τοῦ τῶν θεοσείων γένους προελεύσεται, καὶ ὡς αὐτὸς ὁ Κύριος ποιμα νεῖν θεσπίζεται τοὺς μέχρι τῶν ἐσχατιῶν τῆς γῆς εἰς αὐτὸν πεπιστευκότας. • Καὶ σύ, Βηθλεέμ οἶκος τοῦ Ἐφραθά, ὀλιγοστός εἶ τοῦ εἶναι ἐν χιλιάσιν Ἰούδα Ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύ σεται ἡγούμενος, τοῦ εἶναι ἄρχοντα ἐν τῷ Ἰσραὴλ, καὶ αἱ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ' ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος Διὰ τοῦτο δώσει αὐτοὺς ἕως καιροῦ τικτούσης. Τέτ ξεται, καὶ οἱ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἐπιστρέ ψουσιν ἐπὶ τοὺς υἱοὺς Ἰσραήλ· καὶ στήσεται, καὶ ὄψεται, καὶ ποιμανεῖ τὸ ποίμνιον αὐτοῦ ἐν ἰσχύ Κύριος, καὶ ἐν τῇ δόξῃ τοῦ ὀνόματος Κυρίου Θεοῦ αὐτῶν ὑπάρξουσι · ὑπάρξουσι· διότι νῦν μεγαλυνθήσονται ἕως ἄκρων τῆς γῆς, καὶ ἔσται αὕτη εἰρήνη. ο Εμ- μανουήλ μεθερμηνευόμενος μεθ' ἡμῶν Θεὸς, ἐκ τῆς Παρθένου γεννώμενος, καὶ παιδίον γινόμενος ὁ τῆς μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, σαφῶς ἐδείχθη διὰ τῶν προεκτεθειμένων. Αλλ' ἐχρῆν καὶ τὸν τῆς γενέσεως αὐτοῦ σημανθῆναι τόπον. Προφητεύεται δῆτα ἐκ Βηθλεέμ τις ἐξελεύσεσθαι ἄρχων ἐν τῷ Ἰσραὴλ, τὰς ἐξόδους ἀπ' ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος ἔχων. Τοῦτο δὲ οὐκ ἂν ἐφαρμόσειεν ἀνθρώπου φύσει, εἰ μὴ μόνῳ τῷ Ἐμμανουήλ, καὶ τῷ τῆς μεγάλης βουλῆς ἀγγέλω. Το γὰρ ἐξ αἰῶνος ὑφεστάναι, τίνι ἄρα ἐφαρμόττοι ἂν ἢ μόνῳ Θεῷ; Ἐκ τοίνυν τῆς Βηθλεὲμ (χωρίον δέ ἐστι τῆς Ἰουδαίας, οὐ πόρρω τῆς Ἱερουσαλὴμ διεστώς) λέγε ταί τις ἐξ αἰῶνος ὑπάρχων προελεύσεσθαι. Οὐδ' (1) ἕτερον δὲ ἐνθένδε ἢ μόνον τὸν Δαβὶδ εὔρομεν ἐπίδοξον γεγενημένον, καὶ ἔπειτα μετ' ἐκεῖνον τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ· ἕτερον δὲ παρὰ τούτους οὐδένα. Αλλ' ὁ μὲν Δαβίδ, τοὺς χρόνους τῆς προφητείας προειληφώς, τετελευτήκει πλείστοις πρότερον ἔτεσι τῆς προῤῥήσεως· ἀλλ' οὐδὲ δὲ (2) ἀφ' ἡμερῶν αἰῶνος οὗτος τὰς ἐξόδους πεποίητο. 2-5. EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS H. - APOLOGETICA siguifcantur et quicunque ex gentibus in Christum Dei crediderunt, et Salvatoris nostri discipuli at- que apostoli, quos de terra Zabulon et Nephthalim evocatos, præcones Evangelii sui elegit. Hisce enim magni consilia angeius filius datus est auctor salutis. lis vero qui in ipsum non crediderint, ignis videli- cet atque incendii. Universæ autem hujusce dis- pensationis causam fuisse ait zelum Domini, sic dicens : « Zelus Domini Sabaoth faciet hæc 4. Sed quis tandem hic sit zelus nisi is cujus memi- nit Moses, ubi ait : c Ipsi mihi zelum injecerunt in eo qui non erat Deus, et irritaverunt ne in si- mulacris suis; et ego zelum injiciam cis in ea quæ non est gens, in gente stulta irritabo illos "., Sed quoniam favente Deo jam nunc ea quæ ad ejus adventum ad homines pertinent, de quo apud prophetas agitur, necnon ejusdem adventus inodus, ex propheticis testimoniis demonstrata sunt, tempus jam esse videtur ut inspiciamus, ubi terrarum ori- turus, et ex quo genere venturus, item ex qua Hebræorum tribu profecturus nuntiaretur; quæ quidem ipsa si placet, obsecro, scrutamur. CAPUT II. A Michæa. De loco ubi esset oriturus is Deus, quem prophetæ nuntiarunt: et quemadmodum de Bethlehem regione Palæstinæ procedet a saculo praexsistens piorum gentis princeps, et quemadmo- dum ille Dominus ducturus divinatur eos qui ab ultimis usque terræ finibus in eum crediderint. B • Et tu, Bethlehem, domus Ephrata. mini- ma es ul sis in millibus Juda; ex te mihi egrelietur qui præsit, ut sit princeps in Israel, et exitus ejus ab initio ex diebus sæ- culi. Idcirco dabit eos usque ad tempus parien- tis; pariet, et reliqui fratrum ipsorum converten- tur ad filios Israel, et consistet, et videbit, et pascet gregem suum in robore Dominus, et in gloria no- minis Domini Dei ipsorum exsistent, quoniam nunc C magnificabuntur usque ad extrema terræ, et erit liaec pax . . Quod quidem ipse Emmanuel, qui ex interpretatione est nobiscum Deus, de Virgine na- scatur, et quod puer fat magni consilii angelus, pianissime ex iis quæ ante proposita sunt, demon- stratum est. Caeterun, oportebat etiam locum, in quo ille oriturus esset, significari. Divinitus ergo prædicitur de Bethlehem quidam egressurus prin- ceps in Israel, exitus ab initio ex diebus sæculi ba- bens. Hoc autem ipsum nunquam humanæ naturæ accommodari poterit, sed soli Emmanuel et magni consilii angelo. Quod enim ab æterno exsistat, cui tandem sit accommodandum nisi soli Deo? Igitur de Bethlehem (est autem hic Judææ locus, non procul ab ipsa Jerusalem situs) dicitur quidam ab æterno exsistens progressurus. Nullum vero nisi unum David invenimus gloria præditum ac cele- brem, qui inde sit exortus, et post ipsum David, alterum duntaxat, nostrum utique Salvatorem Je- sum, qui Christus est Dei : praeter hos autem nul- fum alium prorsus. At vero ipse quidem David hu- jusce prophetiæ tempora antecessit, et plurimis 163. XXXVII, 32. ** Deut. xxx11, 21. Mich. v. D (1) Ούδ'. I ege οὐχ. EDIT. (2) Οὐδὲ δέ. Lege, ut saepe, pro οὐδὲ, ού, et huic conjunge δέ sequens, ut sit οὐδέ solum. Epis.
PG 22:539ἐπίστησόν γε μήν, τίνα τρόπον ὁ μετὰ χεῖρας προφήτης καὶ ἐξελεύσεσθαι μὲν ἐξ οὐρανῶν τὸν κύριον ἀρχόμενος ἔφησεν, οὐ πρότερον δὲ ποιμανεῖν τοὺς ἀνθρώπους ἢ γεννηθῆναι τὸν θεσπιζόμενον ἐν τῇ Βηθλεέμ. ὅπως δὲ ταῦτα ἐπὶ τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν ἐπεραιοῦτο, ἐμαρτύρησεν ὁ εὐαγγελιστὴς δι’ ὧν προεξεθέμην αὐτοῦ φωνῶν. ποιμὴν δὲ καὶ «ἡγούμενος» ὁ Χριστὸς ἀναδειχθήσεσθαι τοῦ Ἰσραὴλ εἴρηται, συνήθως τῆς ἱερᾶς γραφῆς τὸν ἀληθῆ Ἰσραὴλ κατὰ διάνοιαν πάντα τὸν διορατικὸν καὶ ἀρεστῶς θεῷ βιοῦντα ἐπονομαζούσης, ὡς ἔμπαλιν τοὺς ἐκ περιτομῆς, ὁπόθ’ ἁμαρτάνοιεν. Χαναναίους καὶ «σπέρμα Χαναὰν καὶ οὐκ Ἰούδα» ἄρχοντάς τε Σοδόμων καὶ λαὸν Γομόρρας ἐμφερῶς αὐτῶν τοῖς τρόποις ἀποκαλούσης. ἄλλως δὲ πρὸς λέξιν ἡ πᾶσα τοῦ σωτῆρος ἡμῶν διατριβὴ παρὰ τῷ Ἰουδαίων ἔθνει γέγονεν, καὶ πολλῶν γε τοῦ Ἰσραὴλ ἡγήσατο, ὅσοι δὴ ἔγνωσαν αὐτὸν καὶ εἰς αὐτὸν πεπιστεύκασιν τῶν ἐκ περιτομῆς. Καὶ τὸ μὲν τῆς ἐκτεθείσης προρρήσεως τοιαύτην εἴληφεν τὴν ἔκβασιν· τὰ δὲ ἑξῆς ἀφ’ ἑτέρας ἀναγνωστέον ἀρχῆς, οὕτως ἔχοντα·
Π. μου τὸν Ἰσραήλ. Τότε Ηρώδης, λάθρα καλέσας τους μάγους, ηκρίβωσε παρ' αὐτῶν τὸν χρόνον τοῦ φαιν μένου ἀστέρος· καὶ πέμψας αὐτοὺς εἰς Βηθλεέμ, εἶπε· Πορευθέντες ἐξετάσατε ἀκριβῶς περὶ τοῦ παιδίου. Ἐπὰν δὲ εὕρητε, ἀναγγείλατέ μοι, ὅπως κἀγὼ ἐλθὼν προσκυνήσω αὐτῷ. Οἱ δὲ ἀκούσαντες τοῦ βασιλέως ἐπορεύθησαν. Καὶ ἰδοὺ ὁ ἀστὴρ, ὃν εἶδον ἐν τῇ ἀνα- τολῇ, προῆγεν αὐτοὺς, ἕως ἐλθὼν ἔστη ἐπάνω οὗ ἦν τὸ παιδίον. Ιδόντες δὲ τὸν ἀστέρα ἐχάρησαν χαρὰν μεγάλην σφόδρα· καὶ ἐλθόντες εἰς τὴν οἰκίαν εἶδον τὸ παιδίον μετὰ Μαρίας τῆς μητρὸς αὐτοῦ, και πεσόντες προσεκύνησαν αὐτῷ· καὶ ἀνοίξαντες τους θησαυροὺς αὐτῶν, προσήνεγκαν αὐτῷ δῶρα, χρυσόν, καὶ λίβανον, καὶ σμύρναν. Καὶ χρηματισθέντες κατ' ὄναρ μὴ ἀνακάμψαι πρὸς Ηρώδην, δι' ἄλλης τοῦ ἀνεχώρησαν εἰς τὴν χώραν αὐτῶν. Ὅλα δὲ ταῦτα ἐξεθέμην εἰς παράστασιν τῶν πεπραγμένων ἐπὶ τῇ ἐν Βηθλεὲμ γενέσει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ἐναργή τεκμήρια παρέχοντα αὐτὸν εἶναι τὸν ὑπὸ τῆς προ- φητείας δηλούμενον. Καὶ εἰς δεῦρο δὲ οἱ τὸν τόπον οἰκοῦντες, ὡς ἐκ πατέρων εἰς αὐτοὺς κατελθούσης παραδόσεως, τοῖς τῶν τόπων ἱστορίας χάριν εἰς τὴν Βηθλεὲμ ἀφικνουμένοις μαρτυροῦσι, τῶν λόγων πιο στούμενοι τὴν ἀλήθειαν διὰ τῆς τοῦ ἀγροῦ δείξεως, ἐν ᾧ τεκοῦσα ἡ Παρθένος κατατέθειται τὸ βρέφος· ἐφ' οἷς ἡ προφητεία φησί · Διὰ τοῦτο δώσει αὐτοὺς ἕως καιροῦ τικτούσης. Τέξεται, καὶ οἱ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἐπιστρέψουσιν. » Ακολούθως δὲ κάνο ταῦθα τίκτουσαν δηλοῖ τὴν ἐν ταῖς πρόσθεν προςη τείαις Παρθένον ὠνομασμένην καὶ προφήτιδα, την τὸν Ἐμμανουὴλ καὶ τὸν τῆς μεγάλης βουλῆς ἄγγε λον ἀποτεξομένην. Ἕως γὰρ τῶν ταύτης καιρῶν καὶ τοῦ ἐξ αὐτῆς ἀποτεχθέντος καὶ τὰ τοῦ προτέρου λαοῦ συνειστήκει, δοθείσης αὐτοῖς προθεσμίας ἕως καιροῦ τικτούσης, τοῦτ' ἔστιν ἕως τῆς παραδόξου γενέσεως τοῦ ἐκ τῆς Παρθένου τεχθέντος, μεθ᾿ ὄν ἤρθη μὲν αὐτῶν ἡ βασιλεία. Οἱ δὲ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν, οὗτοι ἂν εἶεν οἱ εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πεπιστευκότες ἀπόστολοι, καὶ μαθηταὶ, καὶ εὐαγγελισταί τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, οὓς ἐπιστρέψαντας αὐτὸς ὁ Κύριος ποιμανεῖν λέγεται, οὐ καθὼς τὸ πρὶν δι' ἀγγέλων ἢ διὰ θεραπόντων ἀνθρώπων, ἀλλ' αὐτὸς δι' ἑαυτοῦ, ὥστε διὰ τοῦτο μεγαλυνθῆναι αὐτοὺς ἕως Α γὰρ ἐξελεύσεται ἡγούμενος, ὅστις ποιμανεῖ τὸν λαόν ἄκρου τῆς γῆς. Ἐμεγαλύνθησαν γὰρ ὅτε εἰς πᾶσαν το τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματ' αὐτῶν. Πρόδηλον δὲ καὶ ὁποῖον μέγα ποίμνιον καθ' ὅλης τῆς γῆς ἐκ λογικῶν καὶ ἀνθρωπείων προβάτων τῷ Κυρίῳ διὰ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ συνέστη· ὃ καὶ αὐτὸς ὁ Κύριος δι' ἑαυτοῦ, ποιμὴν ὁμοῦ καὶ Κύριος ὢν τῆς ποίμνης, ἐπόψεσθαι καὶ ποιμα νεῖν ἐν ἰσχύϊ λέγεται, ὥστε ἐν χειρὶ κραταιᾷ καὶ ἐν βρα- χίονι ὑψηλῷ πρὸς τοῦ δεσπότου καὶ ποιμένος φυλαττόμεν να τὰ πρόβατα μηδέν τι παθεῖν δεινὸν πρὸς τῶν ἐφε δρευόντων αὐτοῖς ἀγρίων καὶ ἀπηνῶν θηρίων. Καὶ τὰ μὲν περὶ τῆς ἐν Βηθλεέμ, καὶ τῆς ἀπὸ ταύτης προόδου τοῦ προκηρυττομένου Θεοῦ, τοῦτον ἔχει τὸν τρόπον τὴν EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS APOLOGETICA. B - minima es in principibus Juda. Ex te enim exibit dux, qui pascet populum meum Israel. Tunc He- rodes clam vocatis Magis, diligenter didicit ab eis tempus stellæ quæ apparuit eis, et mittens eos in Bethlehem, dixit : Le et interrogate diligen- ter de puero, et cum inveneritis, renuntiate mibi, ut et ego veniens adorem eum. Qui cum audiissent regem, abierunt, et ecce stella, quam viderant in oriente, antecellebat eos, donec veniens staret su- pra ubi erat puer. Videntes autem stellan gavisi sunt gaudio magno valde, et intrantes domum vi- deruat puerum cum Maria matre ejus, et prociden- tes adoraverunt eum, et apertis thesauris suis, ob- tulerunt ei munera, aurum et thus et myrrham ; et responso accepto in somnis ne redirent ad Hero- dem, per aliam viam reversi sunt in regionem suam 7. » Hæc autem universa exposui, ut demon- strarem ea quæ in ortu Salvatoris nostri in Bethle- hem gesta sunt, certissima præbere argumenta, il- lum esse de quo loquitur prophetia. Atque hodie quoque, qui locum illum incolunt, tanquam a pa- tribus ipsorum accepta memoria, iis, qui visendi loci gratia Bethlehem petere consueverunt, testi- monium suum afferunt, veritati fidem facientes, agrumque demonstrantes, ubi Virgo enixa infan- tem deposuit : qua de re ipsa prophetia sic ait : • Idcirco dabis eos usque ad tempus parientis : pariet, et reliqui fratrum ipsorum convertentur. › Consentanee autem hic quoque parientem intelli- git eam, quæ in superioribus oraculis Virgo nomi- nata est, et prophetica mulier, quæ ipsum Emma- nuel et magni consilii angelum erit paritura. Nam usque ad hujusce tempora, ejusque qui de ipsa erat oriturus, quæ ad priorem populum pertinent, s!e- terunt, quippe cum eis præscriptio temporis data esset usque ad tempus parientis, hoc est, usque ad mirabilem ortum ejus, qui de Virgine nascere- tur: post quem, sublatum quidem est ipsorum re- gnum; qui vero reliqui fratrum ipsorum dicuntur, ii sunt accipiendi, qui in Christum Dei crediderunt, apostoli et discipuli et evangelista Salvatoris no- stri : quos conversos ipse Dominus pascere dici- tur, non sicut prius per angelos, aut per admini- stros homines, sed ipse per seipsum, usque adeo ut propter lioc magnificari eos contigerit usque ad n extremum terra. Magnificati enim sunt, quo tem- pore in omnem terrain exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum. Constat vero etiam illud, quam magnus grex per universam terram ut rationalibus humanisque ovibus ipsi Domino per apostolos suos collectus sit. Quem sane gregem ipse Dominus per seipsum, qui ejus pastor simul et Dominus est, visurus pasturusque in robore dici- tur, adeo quidem, ut in manu forti et brachio excelso a Domino et pastore conservatæ oves nihil mali patiantur ab insidiantibus asperis et immitibus fe- ris. Et ea quidem quæ ad ortum in Bethlehem, quæ- Matth. 1, 1-12. C D
«Ἀσσύριος ὅταν ἐπέλθῃ ἐπὶ τὴν γῆν ὑμῶν καὶ ὅταν ἐπιβῇ ἐπὶ τὴν χώραν ὑμῶν, καὶ ἐπεγερθήσονται ἐπ’ αὐτὸν ἑπτὰ ποιμένες, καὶ ὀκτὼ δήγματα ἀνθρώπων», καὶ τὰ τούτοις ἀκόλουθα, ἃ καὶ ὁποίας ἔχεται διανοίας, οὐ τοῦ παρόντος τυγχάνει διηγήσασθαι καιροῦ. εἴποι δ’ ἄν τις μετὰ τὴν Ἀσσυρίων εἰς τὴν Ἰουδαίαν ἐπιδημίαν, καθ’ ἣν εἷλον τὸ Ἰουδαίων ἔθνος, τοσαύτας ἐπαναστάσεις κατ’ αὐτῶν γεγονέναι, ὅσαι δηλοῦνται διὰ τῶν ἑπτὰ ποιμένων καὶ διὰ τῶν ὀκτὼ δηγμάτων (ταῦτα δὲ δύνασθαι εἰδέναι τοὺς τὰ Ἀσσυρίων ἱστορηκότας), ὧν ἐπὶ τέλει τὸν ἐκ τῆς Βηθλεὲμ προφητευόμενον γεγονέναι, μετὰ τοὺς ἑπτὰ δηλαδὴ ποιμένας καὶ τὰ ὀκτὼ δήγματα, τοῖς Ἀσσυρίοις συμβάντα ἐν ὑστέροις χρόνοις τῆς εἰς τὴν Ἰουδαίαν αὐτῶν ἐφόδου. ταῦτα δὲ πλείστης ἐρεύνης δεόμενα οὐ νῦν πολυπραγμονεῖν καιρός. [ε.] Ἀπὸ Ψαλμοῦ ρλα. «Μνήσθητι, κύριε, τοῦ Δαβὶδ καὶ πάσης τῆς πραύ̈τητος αὐτοῦ· ὡς ὤμοσεν τῷ κυρίῳ, ηὔξατο τῷ θεῷ Ἰακώβ, εἰ εἰσελεύσομαι εἰς σκήνωμα οἴκου μου, εἰ ἀναβήσομαι ἐπὶ κλίνης στρωμνῆς μου, εἰ δώσω ὕπνον τοῖς ὀφθαλμοῖς μου καὶ τοῖς βλεφάροις μου νυσταγμόν, ἕως οὗ εὕρω τόπον τῷ κυρίῳ, σκήνωμα τῷ θεῷ Ἰακώβ.
Π. μου τὸν Ἰσραήλ. Τότε Ηρώδης, λάθρα καλέσας τους μάγους, ηκρίβωσε παρ' αὐτῶν τὸν χρόνον τοῦ φαιν μένου ἀστέρος· καὶ πέμψας αὐτοὺς εἰς Βηθλεέμ, εἶπε· Πορευθέντες ἐξετάσατε ἀκριβῶς περὶ τοῦ παιδίου. Ἐπὰν δὲ εὕρητε, ἀναγγείλατέ μοι, ὅπως κἀγὼ ἐλθὼν προσκυνήσω αὐτῷ. Οἱ δὲ ἀκούσαντες τοῦ βασιλέως ἐπορεύθησαν. Καὶ ἰδοὺ ὁ ἀστὴρ, ὃν εἶδον ἐν τῇ ἀνα- τολῇ, προῆγεν αὐτοὺς, ἕως ἐλθὼν ἔστη ἐπάνω οὗ ἦν τὸ παιδίον. Ιδόντες δὲ τὸν ἀστέρα ἐχάρησαν χαρὰν μεγάλην σφόδρα· καὶ ἐλθόντες εἰς τὴν οἰκίαν εἶδον τὸ παιδίον μετὰ Μαρίας τῆς μητρὸς αὐτοῦ, και πεσόντες προσεκύνησαν αὐτῷ· καὶ ἀνοίξαντες τους θησαυροὺς αὐτῶν, προσήνεγκαν αὐτῷ δῶρα, χρυσόν, καὶ λίβανον, καὶ σμύρναν. Καὶ χρηματισθέντες κατ' ὄναρ μὴ ἀνακάμψαι πρὸς Ηρώδην, δι' ἄλλης τοῦ ἀνεχώρησαν εἰς τὴν χώραν αὐτῶν. Ὅλα δὲ ταῦτα ἐξεθέμην εἰς παράστασιν τῶν πεπραγμένων ἐπὶ τῇ ἐν Βηθλεὲμ γενέσει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ἐναργή τεκμήρια παρέχοντα αὐτὸν εἶναι τὸν ὑπὸ τῆς προ- φητείας δηλούμενον. Καὶ εἰς δεῦρο δὲ οἱ τὸν τόπον οἰκοῦντες, ὡς ἐκ πατέρων εἰς αὐτοὺς κατελθούσης παραδόσεως, τοῖς τῶν τόπων ἱστορίας χάριν εἰς τὴν Βηθλεὲμ ἀφικνουμένοις μαρτυροῦσι, τῶν λόγων πιο στούμενοι τὴν ἀλήθειαν διὰ τῆς τοῦ ἀγροῦ δείξεως, ἐν ᾧ τεκοῦσα ἡ Παρθένος κατατέθειται τὸ βρέφος· ἐφ' οἷς ἡ προφητεία φησί · Διὰ τοῦτο δώσει αὐτοὺς ἕως καιροῦ τικτούσης. Τέξεται, καὶ οἱ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἐπιστρέψουσιν. » Ακολούθως δὲ κάνο ταῦθα τίκτουσαν δηλοῖ τὴν ἐν ταῖς πρόσθεν προςη τείαις Παρθένον ὠνομασμένην καὶ προφήτιδα, την τὸν Ἐμμανουὴλ καὶ τὸν τῆς μεγάλης βουλῆς ἄγγε λον ἀποτεξομένην. Ἕως γὰρ τῶν ταύτης καιρῶν καὶ τοῦ ἐξ αὐτῆς ἀποτεχθέντος καὶ τὰ τοῦ προτέρου λαοῦ συνειστήκει, δοθείσης αὐτοῖς προθεσμίας ἕως καιροῦ τικτούσης, τοῦτ' ἔστιν ἕως τῆς παραδόξου γενέσεως τοῦ ἐκ τῆς Παρθένου τεχθέντος, μεθ᾿ ὄν ἤρθη μὲν αὐτῶν ἡ βασιλεία. Οἱ δὲ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν, οὗτοι ἂν εἶεν οἱ εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πεπιστευκότες ἀπόστολοι, καὶ μαθηταὶ, καὶ εὐαγγελισταί τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, οὓς ἐπιστρέψαντας αὐτὸς ὁ Κύριος ποιμανεῖν λέγεται, οὐ καθὼς τὸ πρὶν δι' ἀγγέλων ἢ διὰ θεραπόντων ἀνθρώπων, ἀλλ' αὐτὸς δι' ἑαυτοῦ, ὥστε διὰ τοῦτο μεγαλυνθῆναι αὐτοὺς ἕως Α γὰρ ἐξελεύσεται ἡγούμενος, ὅστις ποιμανεῖ τὸν λαόν ἄκρου τῆς γῆς. Ἐμεγαλύνθησαν γὰρ ὅτε εἰς πᾶσαν το τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματ' αὐτῶν. Πρόδηλον δὲ καὶ ὁποῖον μέγα ποίμνιον καθ' ὅλης τῆς γῆς ἐκ λογικῶν καὶ ἀνθρωπείων προβάτων τῷ Κυρίῳ διὰ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ συνέστη· ὃ καὶ αὐτὸς ὁ Κύριος δι' ἑαυτοῦ, ποιμὴν ὁμοῦ καὶ Κύριος ὢν τῆς ποίμνης, ἐπόψεσθαι καὶ ποιμα νεῖν ἐν ἰσχύϊ λέγεται, ὥστε ἐν χειρὶ κραταιᾷ καὶ ἐν βρα- χίονι ὑψηλῷ πρὸς τοῦ δεσπότου καὶ ποιμένος φυλαττόμεν να τὰ πρόβατα μηδέν τι παθεῖν δεινὸν πρὸς τῶν ἐφε δρευόντων αὐτοῖς ἀγρίων καὶ ἀπηνῶν θηρίων. Καὶ τὰ μὲν περὶ τῆς ἐν Βηθλεέμ, καὶ τῆς ἀπὸ ταύτης προόδου τοῦ προκηρυττομένου Θεοῦ, τοῦτον ἔχει τὸν τρόπον τὴν EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS APOLOGETICA. B - minima es in principibus Juda. Ex te enim exibit dux, qui pascet populum meum Israel. Tunc He- rodes clam vocatis Magis, diligenter didicit ab eis tempus stellæ quæ apparuit eis, et mittens eos in Bethlehem, dixit : Le et interrogate diligen- ter de puero, et cum inveneritis, renuntiate mibi, ut et ego veniens adorem eum. Qui cum audiissent regem, abierunt, et ecce stella, quam viderant in oriente, antecellebat eos, donec veniens staret su- pra ubi erat puer. Videntes autem stellan gavisi sunt gaudio magno valde, et intrantes domum vi- deruat puerum cum Maria matre ejus, et prociden- tes adoraverunt eum, et apertis thesauris suis, ob- tulerunt ei munera, aurum et thus et myrrham ; et responso accepto in somnis ne redirent ad Hero- dem, per aliam viam reversi sunt in regionem suam 7. » Hæc autem universa exposui, ut demon- strarem ea quæ in ortu Salvatoris nostri in Bethle- hem gesta sunt, certissima præbere argumenta, il- lum esse de quo loquitur prophetia. Atque hodie quoque, qui locum illum incolunt, tanquam a pa- tribus ipsorum accepta memoria, iis, qui visendi loci gratia Bethlehem petere consueverunt, testi- monium suum afferunt, veritati fidem facientes, agrumque demonstrantes, ubi Virgo enixa infan- tem deposuit : qua de re ipsa prophetia sic ait : • Idcirco dabis eos usque ad tempus parientis : pariet, et reliqui fratrum ipsorum convertentur. › Consentanee autem hic quoque parientem intelli- git eam, quæ in superioribus oraculis Virgo nomi- nata est, et prophetica mulier, quæ ipsum Emma- nuel et magni consilii angelum erit paritura. Nam usque ad hujusce tempora, ejusque qui de ipsa erat oriturus, quæ ad priorem populum pertinent, s!e- terunt, quippe cum eis præscriptio temporis data esset usque ad tempus parientis, hoc est, usque ad mirabilem ortum ejus, qui de Virgine nascere- tur: post quem, sublatum quidem est ipsorum re- gnum; qui vero reliqui fratrum ipsorum dicuntur, ii sunt accipiendi, qui in Christum Dei crediderunt, apostoli et discipuli et evangelista Salvatoris no- stri : quos conversos ipse Dominus pascere dici- tur, non sicut prius per angelos, aut per admini- stros homines, sed ipse per seipsum, usque adeo ut propter lioc magnificari eos contigerit usque ad n extremum terra. Magnificati enim sunt, quo tem- pore in omnem terrain exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum. Constat vero etiam illud, quam magnus grex per universam terram ut rationalibus humanisque ovibus ipsi Domino per apostolos suos collectus sit. Quem sane gregem ipse Dominus per seipsum, qui ejus pastor simul et Dominus est, visurus pasturusque in robore dici- tur, adeo quidem, ut in manu forti et brachio excelso a Domino et pastore conservatæ oves nihil mali patiantur ab insidiantibus asperis et immitibus fe- ris. Et ea quidem quæ ad ortum in Bethlehem, quæ- Matth. 1, 1-12. C D
ἰδοὺ ἠκούσαμεν αὐτὴν ἐν Ἐφραθά, εὕρομεν αὐτὴν ἐν τοῖς πεδίοις τοῦ δρυμοῦ· εἰσελευσόμεθα εἰς τὰ σκηνώματα αὐτοῦ, προςκυνήσωμεν εἰς τὸν τόπον οὗ ἔστησαν οἱ πόδες αὐτοῦ», εἶθ’ ἑξῆς ἐπιλέγει· «ἕνεκεν Δαβὶδ τοῦ δούλου σου, μὴ ἀποστρέφῃς τὸ πρόσωπον τοῦ χριστοῦ σου. ὤμοσεν κύριος τῷ Δαβὶδ ἀλήθειαν, καὶ οὐ μὴ ἀθετήσῃ αὐτόν. ἐκ καρποῦ τῆς κοιλίας σου θήσομαι ἐπὶ τὸν θρόνον σου», καὶ ἐπιφέρει τούτοις λέγων· «ἐκεῖ ἐξανατελῶ κέρας τῷ Δαβίδ, ἡτοίμασα λύχνον τῷ χριστῷ μου· τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ ἐνδύσω αἰσχύνην, ἐπὶ δὲ αὐτὸν ἐξανθήσει τὸ ἁγίασμά μου». Συνᾴδει τῇ πρὸ ταύτης καὶ ἡ παροῦσα προφητεία, ἐκ Βηθλεὲμ τὸν προκηρυττόμενον θεὸν προελεύσεσθαι σημαίνουσα. τοῦτο δ’ οὖν αὐτὸ καὶ ὁ Δαβὶδ πρότερον μὲν ἀγνοῶν εὔχεται παρὰ τοῦ θεοῦ μαθεῖν, εἶτ’ εὐξάμενος παιδεύεται.
Π. μου τὸν Ἰσραήλ. Τότε Ηρώδης, λάθρα καλέσας τους μάγους, ηκρίβωσε παρ' αὐτῶν τὸν χρόνον τοῦ φαιν μένου ἀστέρος· καὶ πέμψας αὐτοὺς εἰς Βηθλεέμ, εἶπε· Πορευθέντες ἐξετάσατε ἀκριβῶς περὶ τοῦ παιδίου. Ἐπὰν δὲ εὕρητε, ἀναγγείλατέ μοι, ὅπως κἀγὼ ἐλθὼν προσκυνήσω αὐτῷ. Οἱ δὲ ἀκούσαντες τοῦ βασιλέως ἐπορεύθησαν. Καὶ ἰδοὺ ὁ ἀστὴρ, ὃν εἶδον ἐν τῇ ἀνα- τολῇ, προῆγεν αὐτοὺς, ἕως ἐλθὼν ἔστη ἐπάνω οὗ ἦν τὸ παιδίον. Ιδόντες δὲ τὸν ἀστέρα ἐχάρησαν χαρὰν μεγάλην σφόδρα· καὶ ἐλθόντες εἰς τὴν οἰκίαν εἶδον τὸ παιδίον μετὰ Μαρίας τῆς μητρὸς αὐτοῦ, και πεσόντες προσεκύνησαν αὐτῷ· καὶ ἀνοίξαντες τους θησαυροὺς αὐτῶν, προσήνεγκαν αὐτῷ δῶρα, χρυσόν, καὶ λίβανον, καὶ σμύρναν. Καὶ χρηματισθέντες κατ' ὄναρ μὴ ἀνακάμψαι πρὸς Ηρώδην, δι' ἄλλης τοῦ ἀνεχώρησαν εἰς τὴν χώραν αὐτῶν. Ὅλα δὲ ταῦτα ἐξεθέμην εἰς παράστασιν τῶν πεπραγμένων ἐπὶ τῇ ἐν Βηθλεὲμ γενέσει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ἐναργή τεκμήρια παρέχοντα αὐτὸν εἶναι τὸν ὑπὸ τῆς προ- φητείας δηλούμενον. Καὶ εἰς δεῦρο δὲ οἱ τὸν τόπον οἰκοῦντες, ὡς ἐκ πατέρων εἰς αὐτοὺς κατελθούσης παραδόσεως, τοῖς τῶν τόπων ἱστορίας χάριν εἰς τὴν Βηθλεὲμ ἀφικνουμένοις μαρτυροῦσι, τῶν λόγων πιο στούμενοι τὴν ἀλήθειαν διὰ τῆς τοῦ ἀγροῦ δείξεως, ἐν ᾧ τεκοῦσα ἡ Παρθένος κατατέθειται τὸ βρέφος· ἐφ' οἷς ἡ προφητεία φησί · Διὰ τοῦτο δώσει αὐτοὺς ἕως καιροῦ τικτούσης. Τέξεται, καὶ οἱ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἐπιστρέψουσιν. » Ακολούθως δὲ κάνο ταῦθα τίκτουσαν δηλοῖ τὴν ἐν ταῖς πρόσθεν προςη τείαις Παρθένον ὠνομασμένην καὶ προφήτιδα, την τὸν Ἐμμανουὴλ καὶ τὸν τῆς μεγάλης βουλῆς ἄγγε λον ἀποτεξομένην. Ἕως γὰρ τῶν ταύτης καιρῶν καὶ τοῦ ἐξ αὐτῆς ἀποτεχθέντος καὶ τὰ τοῦ προτέρου λαοῦ συνειστήκει, δοθείσης αὐτοῖς προθεσμίας ἕως καιροῦ τικτούσης, τοῦτ' ἔστιν ἕως τῆς παραδόξου γενέσεως τοῦ ἐκ τῆς Παρθένου τεχθέντος, μεθ᾿ ὄν ἤρθη μὲν αὐτῶν ἡ βασιλεία. Οἱ δὲ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν, οὗτοι ἂν εἶεν οἱ εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πεπιστευκότες ἀπόστολοι, καὶ μαθηταὶ, καὶ εὐαγγελισταί τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, οὓς ἐπιστρέψαντας αὐτὸς ὁ Κύριος ποιμανεῖν λέγεται, οὐ καθὼς τὸ πρὶν δι' ἀγγέλων ἢ διὰ θεραπόντων ἀνθρώπων, ἀλλ' αὐτὸς δι' ἑαυτοῦ, ὥστε διὰ τοῦτο μεγαλυνθῆναι αὐτοὺς ἕως Α γὰρ ἐξελεύσεται ἡγούμενος, ὅστις ποιμανεῖ τὸν λαόν ἄκρου τῆς γῆς. Ἐμεγαλύνθησαν γὰρ ὅτε εἰς πᾶσαν το τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματ' αὐτῶν. Πρόδηλον δὲ καὶ ὁποῖον μέγα ποίμνιον καθ' ὅλης τῆς γῆς ἐκ λογικῶν καὶ ἀνθρωπείων προβάτων τῷ Κυρίῳ διὰ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ συνέστη· ὃ καὶ αὐτὸς ὁ Κύριος δι' ἑαυτοῦ, ποιμὴν ὁμοῦ καὶ Κύριος ὢν τῆς ποίμνης, ἐπόψεσθαι καὶ ποιμα νεῖν ἐν ἰσχύϊ λέγεται, ὥστε ἐν χειρὶ κραταιᾷ καὶ ἐν βρα- χίονι ὑψηλῷ πρὸς τοῦ δεσπότου καὶ ποιμένος φυλαττόμεν να τὰ πρόβατα μηδέν τι παθεῖν δεινὸν πρὸς τῶν ἐφε δρευόντων αὐτοῖς ἀγρίων καὶ ἀπηνῶν θηρίων. Καὶ τὰ μὲν περὶ τῆς ἐν Βηθλεέμ, καὶ τῆς ἀπὸ ταύτης προόδου τοῦ προκηρυττομένου Θεοῦ, τοῦτον ἔχει τὸν τρόπον τὴν EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS APOLOGETICA. B - minima es in principibus Juda. Ex te enim exibit dux, qui pascet populum meum Israel. Tunc He- rodes clam vocatis Magis, diligenter didicit ab eis tempus stellæ quæ apparuit eis, et mittens eos in Bethlehem, dixit : Le et interrogate diligen- ter de puero, et cum inveneritis, renuntiate mibi, ut et ego veniens adorem eum. Qui cum audiissent regem, abierunt, et ecce stella, quam viderant in oriente, antecellebat eos, donec veniens staret su- pra ubi erat puer. Videntes autem stellan gavisi sunt gaudio magno valde, et intrantes domum vi- deruat puerum cum Maria matre ejus, et prociden- tes adoraverunt eum, et apertis thesauris suis, ob- tulerunt ei munera, aurum et thus et myrrham ; et responso accepto in somnis ne redirent ad Hero- dem, per aliam viam reversi sunt in regionem suam 7. » Hæc autem universa exposui, ut demon- strarem ea quæ in ortu Salvatoris nostri in Bethle- hem gesta sunt, certissima præbere argumenta, il- lum esse de quo loquitur prophetia. Atque hodie quoque, qui locum illum incolunt, tanquam a pa- tribus ipsorum accepta memoria, iis, qui visendi loci gratia Bethlehem petere consueverunt, testi- monium suum afferunt, veritati fidem facientes, agrumque demonstrantes, ubi Virgo enixa infan- tem deposuit : qua de re ipsa prophetia sic ait : • Idcirco dabis eos usque ad tempus parientis : pariet, et reliqui fratrum ipsorum convertentur. › Consentanee autem hic quoque parientem intelli- git eam, quæ in superioribus oraculis Virgo nomi- nata est, et prophetica mulier, quæ ipsum Emma- nuel et magni consilii angelum erit paritura. Nam usque ad hujusce tempora, ejusque qui de ipsa erat oriturus, quæ ad priorem populum pertinent, s!e- terunt, quippe cum eis præscriptio temporis data esset usque ad tempus parientis, hoc est, usque ad mirabilem ortum ejus, qui de Virgine nascere- tur: post quem, sublatum quidem est ipsorum re- gnum; qui vero reliqui fratrum ipsorum dicuntur, ii sunt accipiendi, qui in Christum Dei crediderunt, apostoli et discipuli et evangelista Salvatoris no- stri : quos conversos ipse Dominus pascere dici- tur, non sicut prius per angelos, aut per admini- stros homines, sed ipse per seipsum, usque adeo ut propter lioc magnificari eos contigerit usque ad n extremum terra. Magnificati enim sunt, quo tem- pore in omnem terrain exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum. Constat vero etiam illud, quam magnus grex per universam terram ut rationalibus humanisque ovibus ipsi Domino per apostolos suos collectus sit. Quem sane gregem ipse Dominus per seipsum, qui ejus pastor simul et Dominus est, visurus pasturusque in robore dici- tur, adeo quidem, ut in manu forti et brachio excelso a Domino et pastore conservatæ oves nihil mali patiantur ab insidiantibus asperis et immitibus fe- ris. Et ea quidem quæ ad ortum in Bethlehem, quæ- Matth. 1, 1-12. C D
ἐπειδὴ γὰρ τετύχηκε χρησμοῦ τοῦ πρὸς αὐτὸν ἐν τῷ ψαλμῷ φήσαντος «ἐκ καρποῦ τῆς κοιλίας σου θήσομαι ἐπὶ τὸν θρόνον σου», καὶ αὖθις «ἐκεῖ ἐξανατελῶ κέρας τῷ Δαβίδ, ἡτοίμασα λύχνον τῷ χριστῷ μου», εἰκότως προσπίπτει τῷ θεῷ, καὶ προσπεσὼν ἐπ’ ἐδάφους ποτνιᾶται, ἐπὶ πλέον δὲ τῇ προσευχῇ προσκαρτερῶν ὄμνυσιν τῷ θεῷ, μὴ πρότερον εἰσελεύσεσθαι «εἰς σκήνωμα οἴκου» αὐτοῦ, μηδὲ δώσειν «τοῖς ὀφθαλμοῖς» αὐτοῦ «ὕπνον» καὶ «τοῖς βλεφάροις» αὐτοῦ «νυσταγμόν», μηδὲ ἀναβήσεσθαι «ἐπὶ κλίνης στρωμνῆς» αὐτοῦ, κεῖσθαι δὲ χαμαὶ προσκυνοῦντα καὶ ποτνιώμενον, ἔστ’ ἂν εὕρῃ «τόπον τῷ κυρίῳ, καὶ σκήνωμα τῷ θεῷ Ἰακώβ», τοῦτ’ ἔστιν ἕως ἂν μάθῃ, τοῦ κυρίου φανερώσαντος αὐτῷ, τὴν γένεσιν τοῦ Χριστοῦ. εὐξάμενος δὲ καὶ τοιαῦτα γνῶναι ποθήσας, οὐκ εἰς μακρὸν τῷ θείῳ πνεύματι τὰ μέλλοντα ἔσεσθαι θεωρεῖ, τοῦ θεοῦ τοῖς οἰκείοις ἐπαγγειλαμένου ἔτι λαλούντων ἐπακούσεσθαι. ἐπακουσθεὶς δῆτα καταξιοῦται χρησμοῦ τὴν Βηθλεὲμ ἐπιφωνοῦντος αὐτῷ, ὡς ἂν ἐνθάδε τοῦ τόπου τοῦ κυρίου καὶ τοῦ σκηνώματος τοῦ θεοῦ Ἰακὼβ συστησομένου. ταῦτα τοιγαροῦν τοῦ θείου πνεύματος ἐν αὐτῷ θεσπίσαντος, αὐτὸς αὐτοῦ ἐπακούσας ἐπιλέγει·
Π. μου τὸν Ἰσραήλ. Τότε Ηρώδης, λάθρα καλέσας τους μάγους, ηκρίβωσε παρ' αὐτῶν τὸν χρόνον τοῦ φαιν μένου ἀστέρος· καὶ πέμψας αὐτοὺς εἰς Βηθλεέμ, εἶπε· Πορευθέντες ἐξετάσατε ἀκριβῶς περὶ τοῦ παιδίου. Ἐπὰν δὲ εὕρητε, ἀναγγείλατέ μοι, ὅπως κἀγὼ ἐλθὼν προσκυνήσω αὐτῷ. Οἱ δὲ ἀκούσαντες τοῦ βασιλέως ἐπορεύθησαν. Καὶ ἰδοὺ ὁ ἀστὴρ, ὃν εἶδον ἐν τῇ ἀνα- τολῇ, προῆγεν αὐτοὺς, ἕως ἐλθὼν ἔστη ἐπάνω οὗ ἦν τὸ παιδίον. Ιδόντες δὲ τὸν ἀστέρα ἐχάρησαν χαρὰν μεγάλην σφόδρα· καὶ ἐλθόντες εἰς τὴν οἰκίαν εἶδον τὸ παιδίον μετὰ Μαρίας τῆς μητρὸς αὐτοῦ, και πεσόντες προσεκύνησαν αὐτῷ· καὶ ἀνοίξαντες τους θησαυροὺς αὐτῶν, προσήνεγκαν αὐτῷ δῶρα, χρυσόν, καὶ λίβανον, καὶ σμύρναν. Καὶ χρηματισθέντες κατ' ὄναρ μὴ ἀνακάμψαι πρὸς Ηρώδην, δι' ἄλλης τοῦ ἀνεχώρησαν εἰς τὴν χώραν αὐτῶν. Ὅλα δὲ ταῦτα ἐξεθέμην εἰς παράστασιν τῶν πεπραγμένων ἐπὶ τῇ ἐν Βηθλεὲμ γενέσει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ἐναργή τεκμήρια παρέχοντα αὐτὸν εἶναι τὸν ὑπὸ τῆς προ- φητείας δηλούμενον. Καὶ εἰς δεῦρο δὲ οἱ τὸν τόπον οἰκοῦντες, ὡς ἐκ πατέρων εἰς αὐτοὺς κατελθούσης παραδόσεως, τοῖς τῶν τόπων ἱστορίας χάριν εἰς τὴν Βηθλεὲμ ἀφικνουμένοις μαρτυροῦσι, τῶν λόγων πιο στούμενοι τὴν ἀλήθειαν διὰ τῆς τοῦ ἀγροῦ δείξεως, ἐν ᾧ τεκοῦσα ἡ Παρθένος κατατέθειται τὸ βρέφος· ἐφ' οἷς ἡ προφητεία φησί · Διὰ τοῦτο δώσει αὐτοὺς ἕως καιροῦ τικτούσης. Τέξεται, καὶ οἱ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἐπιστρέψουσιν. » Ακολούθως δὲ κάνο ταῦθα τίκτουσαν δηλοῖ τὴν ἐν ταῖς πρόσθεν προςη τείαις Παρθένον ὠνομασμένην καὶ προφήτιδα, την τὸν Ἐμμανουὴλ καὶ τὸν τῆς μεγάλης βουλῆς ἄγγε λον ἀποτεξομένην. Ἕως γὰρ τῶν ταύτης καιρῶν καὶ τοῦ ἐξ αὐτῆς ἀποτεχθέντος καὶ τὰ τοῦ προτέρου λαοῦ συνειστήκει, δοθείσης αὐτοῖς προθεσμίας ἕως καιροῦ τικτούσης, τοῦτ' ἔστιν ἕως τῆς παραδόξου γενέσεως τοῦ ἐκ τῆς Παρθένου τεχθέντος, μεθ᾿ ὄν ἤρθη μὲν αὐτῶν ἡ βασιλεία. Οἱ δὲ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν, οὗτοι ἂν εἶεν οἱ εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πεπιστευκότες ἀπόστολοι, καὶ μαθηταὶ, καὶ εὐαγγελισταί τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, οὓς ἐπιστρέψαντας αὐτὸς ὁ Κύριος ποιμανεῖν λέγεται, οὐ καθὼς τὸ πρὶν δι' ἀγγέλων ἢ διὰ θεραπόντων ἀνθρώπων, ἀλλ' αὐτὸς δι' ἑαυτοῦ, ὥστε διὰ τοῦτο μεγαλυνθῆναι αὐτοὺς ἕως Α γὰρ ἐξελεύσεται ἡγούμενος, ὅστις ποιμανεῖ τὸν λαόν ἄκρου τῆς γῆς. Ἐμεγαλύνθησαν γὰρ ὅτε εἰς πᾶσαν το τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματ' αὐτῶν. Πρόδηλον δὲ καὶ ὁποῖον μέγα ποίμνιον καθ' ὅλης τῆς γῆς ἐκ λογικῶν καὶ ἀνθρωπείων προβάτων τῷ Κυρίῳ διὰ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ συνέστη· ὃ καὶ αὐτὸς ὁ Κύριος δι' ἑαυτοῦ, ποιμὴν ὁμοῦ καὶ Κύριος ὢν τῆς ποίμνης, ἐπόψεσθαι καὶ ποιμα νεῖν ἐν ἰσχύϊ λέγεται, ὥστε ἐν χειρὶ κραταιᾷ καὶ ἐν βρα- χίονι ὑψηλῷ πρὸς τοῦ δεσπότου καὶ ποιμένος φυλαττόμεν να τὰ πρόβατα μηδέν τι παθεῖν δεινὸν πρὸς τῶν ἐφε δρευόντων αὐτοῖς ἀγρίων καὶ ἀπηνῶν θηρίων. Καὶ τὰ μὲν περὶ τῆς ἐν Βηθλεέμ, καὶ τῆς ἀπὸ ταύτης προόδου τοῦ προκηρυττομένου Θεοῦ, τοῦτον ἔχει τὸν τρόπον τὴν EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS APOLOGETICA. B - minima es in principibus Juda. Ex te enim exibit dux, qui pascet populum meum Israel. Tunc He- rodes clam vocatis Magis, diligenter didicit ab eis tempus stellæ quæ apparuit eis, et mittens eos in Bethlehem, dixit : Le et interrogate diligen- ter de puero, et cum inveneritis, renuntiate mibi, ut et ego veniens adorem eum. Qui cum audiissent regem, abierunt, et ecce stella, quam viderant in oriente, antecellebat eos, donec veniens staret su- pra ubi erat puer. Videntes autem stellan gavisi sunt gaudio magno valde, et intrantes domum vi- deruat puerum cum Maria matre ejus, et prociden- tes adoraverunt eum, et apertis thesauris suis, ob- tulerunt ei munera, aurum et thus et myrrham ; et responso accepto in somnis ne redirent ad Hero- dem, per aliam viam reversi sunt in regionem suam 7. » Hæc autem universa exposui, ut demon- strarem ea quæ in ortu Salvatoris nostri in Bethle- hem gesta sunt, certissima præbere argumenta, il- lum esse de quo loquitur prophetia. Atque hodie quoque, qui locum illum incolunt, tanquam a pa- tribus ipsorum accepta memoria, iis, qui visendi loci gratia Bethlehem petere consueverunt, testi- monium suum afferunt, veritati fidem facientes, agrumque demonstrantes, ubi Virgo enixa infan- tem deposuit : qua de re ipsa prophetia sic ait : • Idcirco dabis eos usque ad tempus parientis : pariet, et reliqui fratrum ipsorum convertentur. › Consentanee autem hic quoque parientem intelli- git eam, quæ in superioribus oraculis Virgo nomi- nata est, et prophetica mulier, quæ ipsum Emma- nuel et magni consilii angelum erit paritura. Nam usque ad hujusce tempora, ejusque qui de ipsa erat oriturus, quæ ad priorem populum pertinent, s!e- terunt, quippe cum eis præscriptio temporis data esset usque ad tempus parientis, hoc est, usque ad mirabilem ortum ejus, qui de Virgine nascere- tur: post quem, sublatum quidem est ipsorum re- gnum; qui vero reliqui fratrum ipsorum dicuntur, ii sunt accipiendi, qui in Christum Dei crediderunt, apostoli et discipuli et evangelista Salvatoris no- stri : quos conversos ipse Dominus pascere dici- tur, non sicut prius per angelos, aut per admini- stros homines, sed ipse per seipsum, usque adeo ut propter lioc magnificari eos contigerit usque ad n extremum terra. Magnificati enim sunt, quo tem- pore in omnem terrain exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum. Constat vero etiam illud, quam magnus grex per universam terram ut rationalibus humanisque ovibus ipsi Domino per apostolos suos collectus sit. Quem sane gregem ipse Dominus per seipsum, qui ejus pastor simul et Dominus est, visurus pasturusque in robore dici- tur, adeo quidem, ut in manu forti et brachio excelso a Domino et pastore conservatæ oves nihil mali patiantur ab insidiantibus asperis et immitibus fe- ris. Et ea quidem quæ ad ortum in Bethlehem, quæ- Matth. 1, 1-12. C D
«ἰδοὺ ἠκούσαμεν αὐτὴν ἐν Ἐφραθά». Ἐφραθὰ δὲ ἡ αὐτή ἐστιν τῇ Βηθλεέμ, ὡς δῆλόν ἐστιν ἀπὸ τῆς. Γενέσεως, ἔνθα περὶ τῆς Ῥαχὴλ εἴρηται, ὅτι ἔθαψαν αὐτὴν ἐν τῷ ἱπποδρόμῳ «Ἐφραθά, αὕτη ἐστὶ Βηθλεέμ». καὶ ἡ πρὸ ταύτης δὲ περιεῖχεν προφητεία· «καὶ σὺ Βηθλεὲμ οἶκος τοῦ Ἐφραθά». «ἰδού», φησίν, «ἠκούσαμεν αὐτήν», δῆλον δ’ ὅτι τὴν τοῦ Χριστοῦ γένεσιν καὶ τὴν τοῦ θεοῦ Ἰακὼβ κατασκήνωσιν. ποῖον δ’ ἂν εἴη τὸ σκήνωμα τοῦ θεοῦ Ἰακὼβ ἢ τὸ σῶμα τοῦ Χριστοῦ τὸ ἐν τῷ τόπῳ τῆς Βηθλεὲμ γεγεννημένον, ἐν ᾧ ὡς ἐν σκηνώματι ἡ θεότης τοῦ μονογενοῦς κατεσκήνωσεν; οὐχ ἁπλῶς δὲ θεοῦ, ἀλλὰ μετὰ προσθήκης τῆς «τοῦ θεοῦ Ἰακὼβ» λέγεται τὸ σκήνωμα εἶναι, διὰ τὸ μὴ ἄλλον εἶναι τὸ σκηνῶσαν ἐν αὐτῷ ἢ τὸν τῷ Ἰακὼβ ἐν ἀνθρώπου εἴδει καὶ σχήματι ὀφθέντα θεόν, δι’ ὃν καὶ τῆς ἐπὶ τῷ Ἰσραὴλ προσωνυμίας ἠξιώθη, «ὁρῶν θεὸν» (τοῦτο γὰρ ἑρμηνεύεται τὸ ὄνομα) προσαγορευθείς· οὐκ ἄλλον δὲ ὄντα τοῦ θεοῦ λόγου τὸν τῷ Ἰακὼβ ὀφθέντα ἐν τοῖς πρώτοις τῆς μετὰ χεῖρας ὑποθέσεως παρεστήσαμεν. ἐδείχθη τοιγαροῦν τῷ Δαβίδ, εὐξαμένῳ καὶ ποθήσαντι τοῦ κυρίου καὶ θεοῦ Ἰακὼβ τὸν τόπον καὶ τὸ σκήνωμα, ὁ ἐπὶ τῆς Βηθλεὲμ τόπος.
Π. μου τὸν Ἰσραήλ. Τότε Ηρώδης, λάθρα καλέσας τους μάγους, ηκρίβωσε παρ' αὐτῶν τὸν χρόνον τοῦ φαιν μένου ἀστέρος· καὶ πέμψας αὐτοὺς εἰς Βηθλεέμ, εἶπε· Πορευθέντες ἐξετάσατε ἀκριβῶς περὶ τοῦ παιδίου. Ἐπὰν δὲ εὕρητε, ἀναγγείλατέ μοι, ὅπως κἀγὼ ἐλθὼν προσκυνήσω αὐτῷ. Οἱ δὲ ἀκούσαντες τοῦ βασιλέως ἐπορεύθησαν. Καὶ ἰδοὺ ὁ ἀστὴρ, ὃν εἶδον ἐν τῇ ἀνα- τολῇ, προῆγεν αὐτοὺς, ἕως ἐλθὼν ἔστη ἐπάνω οὗ ἦν τὸ παιδίον. Ιδόντες δὲ τὸν ἀστέρα ἐχάρησαν χαρὰν μεγάλην σφόδρα· καὶ ἐλθόντες εἰς τὴν οἰκίαν εἶδον τὸ παιδίον μετὰ Μαρίας τῆς μητρὸς αὐτοῦ, και πεσόντες προσεκύνησαν αὐτῷ· καὶ ἀνοίξαντες τους θησαυροὺς αὐτῶν, προσήνεγκαν αὐτῷ δῶρα, χρυσόν, καὶ λίβανον, καὶ σμύρναν. Καὶ χρηματισθέντες κατ' ὄναρ μὴ ἀνακάμψαι πρὸς Ηρώδην, δι' ἄλλης τοῦ ἀνεχώρησαν εἰς τὴν χώραν αὐτῶν. Ὅλα δὲ ταῦτα ἐξεθέμην εἰς παράστασιν τῶν πεπραγμένων ἐπὶ τῇ ἐν Βηθλεὲμ γενέσει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ἐναργή τεκμήρια παρέχοντα αὐτὸν εἶναι τὸν ὑπὸ τῆς προ- φητείας δηλούμενον. Καὶ εἰς δεῦρο δὲ οἱ τὸν τόπον οἰκοῦντες, ὡς ἐκ πατέρων εἰς αὐτοὺς κατελθούσης παραδόσεως, τοῖς τῶν τόπων ἱστορίας χάριν εἰς τὴν Βηθλεὲμ ἀφικνουμένοις μαρτυροῦσι, τῶν λόγων πιο στούμενοι τὴν ἀλήθειαν διὰ τῆς τοῦ ἀγροῦ δείξεως, ἐν ᾧ τεκοῦσα ἡ Παρθένος κατατέθειται τὸ βρέφος· ἐφ' οἷς ἡ προφητεία φησί · Διὰ τοῦτο δώσει αὐτοὺς ἕως καιροῦ τικτούσης. Τέξεται, καὶ οἱ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἐπιστρέψουσιν. » Ακολούθως δὲ κάνο ταῦθα τίκτουσαν δηλοῖ τὴν ἐν ταῖς πρόσθεν προςη τείαις Παρθένον ὠνομασμένην καὶ προφήτιδα, την τὸν Ἐμμανουὴλ καὶ τὸν τῆς μεγάλης βουλῆς ἄγγε λον ἀποτεξομένην. Ἕως γὰρ τῶν ταύτης καιρῶν καὶ τοῦ ἐξ αὐτῆς ἀποτεχθέντος καὶ τὰ τοῦ προτέρου λαοῦ συνειστήκει, δοθείσης αὐτοῖς προθεσμίας ἕως καιροῦ τικτούσης, τοῦτ' ἔστιν ἕως τῆς παραδόξου γενέσεως τοῦ ἐκ τῆς Παρθένου τεχθέντος, μεθ᾿ ὄν ἤρθη μὲν αὐτῶν ἡ βασιλεία. Οἱ δὲ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν, οὗτοι ἂν εἶεν οἱ εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πεπιστευκότες ἀπόστολοι, καὶ μαθηταὶ, καὶ εὐαγγελισταί τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, οὓς ἐπιστρέψαντας αὐτὸς ὁ Κύριος ποιμανεῖν λέγεται, οὐ καθὼς τὸ πρὶν δι' ἀγγέλων ἢ διὰ θεραπόντων ἀνθρώπων, ἀλλ' αὐτὸς δι' ἑαυτοῦ, ὥστε διὰ τοῦτο μεγαλυνθῆναι αὐτοὺς ἕως Α γὰρ ἐξελεύσεται ἡγούμενος, ὅστις ποιμανεῖ τὸν λαόν ἄκρου τῆς γῆς. Ἐμεγαλύνθησαν γὰρ ὅτε εἰς πᾶσαν το τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματ' αὐτῶν. Πρόδηλον δὲ καὶ ὁποῖον μέγα ποίμνιον καθ' ὅλης τῆς γῆς ἐκ λογικῶν καὶ ἀνθρωπείων προβάτων τῷ Κυρίῳ διὰ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ συνέστη· ὃ καὶ αὐτὸς ὁ Κύριος δι' ἑαυτοῦ, ποιμὴν ὁμοῦ καὶ Κύριος ὢν τῆς ποίμνης, ἐπόψεσθαι καὶ ποιμα νεῖν ἐν ἰσχύϊ λέγεται, ὥστε ἐν χειρὶ κραταιᾷ καὶ ἐν βρα- χίονι ὑψηλῷ πρὸς τοῦ δεσπότου καὶ ποιμένος φυλαττόμεν να τὰ πρόβατα μηδέν τι παθεῖν δεινὸν πρὸς τῶν ἐφε δρευόντων αὐτοῖς ἀγρίων καὶ ἀπηνῶν θηρίων. Καὶ τὰ μὲν περὶ τῆς ἐν Βηθλεέμ, καὶ τῆς ἀπὸ ταύτης προόδου τοῦ προκηρυττομένου Θεοῦ, τοῦτον ἔχει τὸν τρόπον τὴν EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS APOLOGETICA. B - minima es in principibus Juda. Ex te enim exibit dux, qui pascet populum meum Israel. Tunc He- rodes clam vocatis Magis, diligenter didicit ab eis tempus stellæ quæ apparuit eis, et mittens eos in Bethlehem, dixit : Le et interrogate diligen- ter de puero, et cum inveneritis, renuntiate mibi, ut et ego veniens adorem eum. Qui cum audiissent regem, abierunt, et ecce stella, quam viderant in oriente, antecellebat eos, donec veniens staret su- pra ubi erat puer. Videntes autem stellan gavisi sunt gaudio magno valde, et intrantes domum vi- deruat puerum cum Maria matre ejus, et prociden- tes adoraverunt eum, et apertis thesauris suis, ob- tulerunt ei munera, aurum et thus et myrrham ; et responso accepto in somnis ne redirent ad Hero- dem, per aliam viam reversi sunt in regionem suam 7. » Hæc autem universa exposui, ut demon- strarem ea quæ in ortu Salvatoris nostri in Bethle- hem gesta sunt, certissima præbere argumenta, il- lum esse de quo loquitur prophetia. Atque hodie quoque, qui locum illum incolunt, tanquam a pa- tribus ipsorum accepta memoria, iis, qui visendi loci gratia Bethlehem petere consueverunt, testi- monium suum afferunt, veritati fidem facientes, agrumque demonstrantes, ubi Virgo enixa infan- tem deposuit : qua de re ipsa prophetia sic ait : • Idcirco dabis eos usque ad tempus parientis : pariet, et reliqui fratrum ipsorum convertentur. › Consentanee autem hic quoque parientem intelli- git eam, quæ in superioribus oraculis Virgo nomi- nata est, et prophetica mulier, quæ ipsum Emma- nuel et magni consilii angelum erit paritura. Nam usque ad hujusce tempora, ejusque qui de ipsa erat oriturus, quæ ad priorem populum pertinent, s!e- terunt, quippe cum eis præscriptio temporis data esset usque ad tempus parientis, hoc est, usque ad mirabilem ortum ejus, qui de Virgine nascere- tur: post quem, sublatum quidem est ipsorum re- gnum; qui vero reliqui fratrum ipsorum dicuntur, ii sunt accipiendi, qui in Christum Dei crediderunt, apostoli et discipuli et evangelista Salvatoris no- stri : quos conversos ipse Dominus pascere dici- tur, non sicut prius per angelos, aut per admini- stros homines, sed ipse per seipsum, usque adeo ut propter lioc magnificari eos contigerit usque ad n extremum terra. Magnificati enim sunt, quo tem- pore in omnem terrain exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum. Constat vero etiam illud, quam magnus grex per universam terram ut rationalibus humanisque ovibus ipsi Domino per apostolos suos collectus sit. Quem sane gregem ipse Dominus per seipsum, qui ejus pastor simul et Dominus est, visurus pasturusque in robore dici- tur, adeo quidem, ut in manu forti et brachio excelso a Domino et pastore conservatæ oves nihil mali patiantur ab insidiantibus asperis et immitibus fe- ris. Et ea quidem quæ ad ortum in Bethlehem, quæ- Matth. 1, 1-12. C D
διόπερ εἰπὼν «ἰδοὺ ἠκούσαμεν αὐτὴν ἐν Ἐφραθά», ἐπιφέρει λέγων· «προσκυνήσωμεν εἰς τὸν τόπον, οὗ ἔστησαν οἱ πόδες αὐτοῦ». σαφῶς τοιγαροῦν καὶ ἐν τούτοις ἐν τῇ Ἐφραθά, ἥτις ἐστὶν ἡ Βηθλεέμ, αὐτὸς ὁ κύριος καὶ θεὸς Ἰακὼβ τόπον ἑαυτῷ καὶ σκήνωμα συστήσεσθαι προεφητεύετο, ὁμοφώνως τῇ τοῦ Μιχαίου προφητείᾳ φησάσῃ· «καὶ σύ, Βηθλεὲμ οἶκος τοῦ Ἐφραθά, ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύσεται ἡγούμενος, καὶ αἱ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ’ ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος»· ἅπερ ἀρτίως ἐξετάσαντες ἐδείκνυμεν ἀναφέρεσθαι οὐδ’ ἐφ’ ἕτερον ἢ ἐπὶ μόνον τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ, ἐν Βηθλεὲμ ταῖς προρρήσεσιν ἀκολούθως γεγεννημένον. οὐκ ἂν γοῦν ἄλλον τις ἐπιδείξειεν ἐκ ταύτης ἐνδόξως μετὰ τοὺς τῆς προφητείας χρόνους προελθόντα· οὔτε γὰρ βασιλεὺς οὔτε προφήτης οὐδ’ ἕτερός τις τῶν παρ’ Ἑβραίοις θεοφιλῶν ἢ μόνος ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ ὁμοῦ καὶ «ἐκ σπέρματος Δαβὶδ» καὶ αὐτόθι γεγεννημένος ἀποδείκνυται.
Π. μου τὸν Ἰσραήλ. Τότε Ηρώδης, λάθρα καλέσας τους μάγους, ηκρίβωσε παρ' αὐτῶν τὸν χρόνον τοῦ φαιν μένου ἀστέρος· καὶ πέμψας αὐτοὺς εἰς Βηθλεέμ, εἶπε· Πορευθέντες ἐξετάσατε ἀκριβῶς περὶ τοῦ παιδίου. Ἐπὰν δὲ εὕρητε, ἀναγγείλατέ μοι, ὅπως κἀγὼ ἐλθὼν προσκυνήσω αὐτῷ. Οἱ δὲ ἀκούσαντες τοῦ βασιλέως ἐπορεύθησαν. Καὶ ἰδοὺ ὁ ἀστὴρ, ὃν εἶδον ἐν τῇ ἀνα- τολῇ, προῆγεν αὐτοὺς, ἕως ἐλθὼν ἔστη ἐπάνω οὗ ἦν τὸ παιδίον. Ιδόντες δὲ τὸν ἀστέρα ἐχάρησαν χαρὰν μεγάλην σφόδρα· καὶ ἐλθόντες εἰς τὴν οἰκίαν εἶδον τὸ παιδίον μετὰ Μαρίας τῆς μητρὸς αὐτοῦ, και πεσόντες προσεκύνησαν αὐτῷ· καὶ ἀνοίξαντες τους θησαυροὺς αὐτῶν, προσήνεγκαν αὐτῷ δῶρα, χρυσόν, καὶ λίβανον, καὶ σμύρναν. Καὶ χρηματισθέντες κατ' ὄναρ μὴ ἀνακάμψαι πρὸς Ηρώδην, δι' ἄλλης τοῦ ἀνεχώρησαν εἰς τὴν χώραν αὐτῶν. Ὅλα δὲ ταῦτα ἐξεθέμην εἰς παράστασιν τῶν πεπραγμένων ἐπὶ τῇ ἐν Βηθλεὲμ γενέσει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ἐναργή τεκμήρια παρέχοντα αὐτὸν εἶναι τὸν ὑπὸ τῆς προ- φητείας δηλούμενον. Καὶ εἰς δεῦρο δὲ οἱ τὸν τόπον οἰκοῦντες, ὡς ἐκ πατέρων εἰς αὐτοὺς κατελθούσης παραδόσεως, τοῖς τῶν τόπων ἱστορίας χάριν εἰς τὴν Βηθλεὲμ ἀφικνουμένοις μαρτυροῦσι, τῶν λόγων πιο στούμενοι τὴν ἀλήθειαν διὰ τῆς τοῦ ἀγροῦ δείξεως, ἐν ᾧ τεκοῦσα ἡ Παρθένος κατατέθειται τὸ βρέφος· ἐφ' οἷς ἡ προφητεία φησί · Διὰ τοῦτο δώσει αὐτοὺς ἕως καιροῦ τικτούσης. Τέξεται, καὶ οἱ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἐπιστρέψουσιν. » Ακολούθως δὲ κάνο ταῦθα τίκτουσαν δηλοῖ τὴν ἐν ταῖς πρόσθεν προςη τείαις Παρθένον ὠνομασμένην καὶ προφήτιδα, την τὸν Ἐμμανουὴλ καὶ τὸν τῆς μεγάλης βουλῆς ἄγγε λον ἀποτεξομένην. Ἕως γὰρ τῶν ταύτης καιρῶν καὶ τοῦ ἐξ αὐτῆς ἀποτεχθέντος καὶ τὰ τοῦ προτέρου λαοῦ συνειστήκει, δοθείσης αὐτοῖς προθεσμίας ἕως καιροῦ τικτούσης, τοῦτ' ἔστιν ἕως τῆς παραδόξου γενέσεως τοῦ ἐκ τῆς Παρθένου τεχθέντος, μεθ᾿ ὄν ἤρθη μὲν αὐτῶν ἡ βασιλεία. Οἱ δὲ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν, οὗτοι ἂν εἶεν οἱ εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πεπιστευκότες ἀπόστολοι, καὶ μαθηταὶ, καὶ εὐαγγελισταί τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, οὓς ἐπιστρέψαντας αὐτὸς ὁ Κύριος ποιμανεῖν λέγεται, οὐ καθὼς τὸ πρὶν δι' ἀγγέλων ἢ διὰ θεραπόντων ἀνθρώπων, ἀλλ' αὐτὸς δι' ἑαυτοῦ, ὥστε διὰ τοῦτο μεγαλυνθῆναι αὐτοὺς ἕως Α γὰρ ἐξελεύσεται ἡγούμενος, ὅστις ποιμανεῖ τὸν λαόν ἄκρου τῆς γῆς. Ἐμεγαλύνθησαν γὰρ ὅτε εἰς πᾶσαν το τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματ' αὐτῶν. Πρόδηλον δὲ καὶ ὁποῖον μέγα ποίμνιον καθ' ὅλης τῆς γῆς ἐκ λογικῶν καὶ ἀνθρωπείων προβάτων τῷ Κυρίῳ διὰ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ συνέστη· ὃ καὶ αὐτὸς ὁ Κύριος δι' ἑαυτοῦ, ποιμὴν ὁμοῦ καὶ Κύριος ὢν τῆς ποίμνης, ἐπόψεσθαι καὶ ποιμα νεῖν ἐν ἰσχύϊ λέγεται, ὥστε ἐν χειρὶ κραταιᾷ καὶ ἐν βρα- χίονι ὑψηλῷ πρὸς τοῦ δεσπότου καὶ ποιμένος φυλαττόμεν να τὰ πρόβατα μηδέν τι παθεῖν δεινὸν πρὸς τῶν ἐφε δρευόντων αὐτοῖς ἀγρίων καὶ ἀπηνῶν θηρίων. Καὶ τὰ μὲν περὶ τῆς ἐν Βηθλεέμ, καὶ τῆς ἀπὸ ταύτης προόδου τοῦ προκηρυττομένου Θεοῦ, τοῦτον ἔχει τὸν τρόπον τὴν EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS APOLOGETICA. B - minima es in principibus Juda. Ex te enim exibit dux, qui pascet populum meum Israel. Tunc He- rodes clam vocatis Magis, diligenter didicit ab eis tempus stellæ quæ apparuit eis, et mittens eos in Bethlehem, dixit : Le et interrogate diligen- ter de puero, et cum inveneritis, renuntiate mibi, ut et ego veniens adorem eum. Qui cum audiissent regem, abierunt, et ecce stella, quam viderant in oriente, antecellebat eos, donec veniens staret su- pra ubi erat puer. Videntes autem stellan gavisi sunt gaudio magno valde, et intrantes domum vi- deruat puerum cum Maria matre ejus, et prociden- tes adoraverunt eum, et apertis thesauris suis, ob- tulerunt ei munera, aurum et thus et myrrham ; et responso accepto in somnis ne redirent ad Hero- dem, per aliam viam reversi sunt in regionem suam 7. » Hæc autem universa exposui, ut demon- strarem ea quæ in ortu Salvatoris nostri in Bethle- hem gesta sunt, certissima præbere argumenta, il- lum esse de quo loquitur prophetia. Atque hodie quoque, qui locum illum incolunt, tanquam a pa- tribus ipsorum accepta memoria, iis, qui visendi loci gratia Bethlehem petere consueverunt, testi- monium suum afferunt, veritati fidem facientes, agrumque demonstrantes, ubi Virgo enixa infan- tem deposuit : qua de re ipsa prophetia sic ait : • Idcirco dabis eos usque ad tempus parientis : pariet, et reliqui fratrum ipsorum convertentur. › Consentanee autem hic quoque parientem intelli- git eam, quæ in superioribus oraculis Virgo nomi- nata est, et prophetica mulier, quæ ipsum Emma- nuel et magni consilii angelum erit paritura. Nam usque ad hujusce tempora, ejusque qui de ipsa erat oriturus, quæ ad priorem populum pertinent, s!e- terunt, quippe cum eis præscriptio temporis data esset usque ad tempus parientis, hoc est, usque ad mirabilem ortum ejus, qui de Virgine nascere- tur: post quem, sublatum quidem est ipsorum re- gnum; qui vero reliqui fratrum ipsorum dicuntur, ii sunt accipiendi, qui in Christum Dei crediderunt, apostoli et discipuli et evangelista Salvatoris no- stri : quos conversos ipse Dominus pascere dici- tur, non sicut prius per angelos, aut per admini- stros homines, sed ipse per seipsum, usque adeo ut propter lioc magnificari eos contigerit usque ad n extremum terra. Magnificati enim sunt, quo tem- pore in omnem terrain exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum. Constat vero etiam illud, quam magnus grex per universam terram ut rationalibus humanisque ovibus ipsi Domino per apostolos suos collectus sit. Quem sane gregem ipse Dominus per seipsum, qui ejus pastor simul et Dominus est, visurus pasturusque in robore dici- tur, adeo quidem, ut in manu forti et brachio excelso a Domino et pastore conservatæ oves nihil mali patiantur ab insidiantibus asperis et immitibus fe- ris. Et ea quidem quæ ad ortum in Bethlehem, quæ- Matth. 1, 1-12. C D
PG 22:543Ὥρα τοιγαροῦν αὐτὸν ἐκεῖνον εἶναι καὶ οὐδὲ ἄλλον τὸν καὶ ἐν τούτοις προφητευόμενον ὁμολογεῖν, ὅτι γε σαφῶς ἐν τοῖς ἑξῆς ὁ αὐτὸς ψαλμὸς ὀνομαστὶ τὸν Χριστὸν προσαγορεύων τοῦτο παρίστησιν δι’ ὧν φησιν· «ἕνεκεν Δαβὶδ τοῦ δούλου σου, μὴ ἀποστρέψῃς τὸ πρόσωπον τοῦ χριστοῦ σου», καὶ πάλιν· «ἐκεῖ ἐξανατελῶ κέρας τῷ Δαβίδ, ἡτοίμασα λύχνον τῷ χριστῷ μου· τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ ἐνδύσω αἰσχύνην, ἐπὶ δὲ αὐτὸν ἐξανθήσει τὸ ἁγίασμά μου» ποῦ δέ φησιν «ἐκεῖ ἐξανατελῶ κέρας τῷ Δαβίδ» ἢ ἐν τῇ Βηθλεὲμ τῇ Ἐφραθά; ἐντεῦθεν γοῦν τὸ κέρας τοῦ Δαβίδ, ὁ Χριστός, τὸ κατὰ σάρκα, οἷόν τι μέγα φῶς ἐξανέτειλεν, ἐνταῦθά τε προητοίμαστο ὑπὸ τοῦ θεοῦ τῶν ὅλων ὁ τοῦ Χριστοῦ λύχνος. εἴη δ’ ἂν λύχνος αὐτοῦ, οἷα νοεροῦ φωτός, τὸ ἀνθρώπειον σκῆνος, δι’ οὗ δίκην ὀστρακίνου σκεύους, ὥσπερ διὰ λύχνου, τὰς τοῦ ἰδίου φωτὸς ἀκτῖνας πᾶσι τοῖς ἐν ἀγνοίᾳ θεοῦ καὶ σκότῳ βαθεῖ πιεζομένοις ἐξέλαμψεν.
Β - Γραφῆς τὸν ἀληθῆ Ἰσραὴλ κατὰ διάνοιαν πάντα τὸν διορατικὸν, καὶ ἀρετῶς Θεῷ βιοῦντα ἐπονομαζούσης· ὡς ἔμπαλιν τοὺς ἐκ περιτομῆς, ὁπόθ᾽ ἁμαρτάνοιεν, Χαναναίους καὶ σπέρμα Χαναάμ, καὶ οὐκ Ἰούδα, ἄς χοντάς τε Σοδόμων, καὶ λαὸν Γομόρβας, ἐμφερῶς αὐτ τῶν τοῖς τρόποις ἀποκαλούσης. Αλλως δὲ πρὸς λέξιν, ἡ πᾶσα τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν διατριβὴ παρὰ τῷ Ἰου δαίων έθνει γέγονε, καὶ πολλῶν γε τοῦ Ἰσραὴλ ἡγή σατο, ὅσοι δὴ ἔγνωσαν αὐτὸν, καὶ εἰς αὐτὸν πεπι- στεύκασι τῶν ἐκ περιτομῆς. Καὶ τὸ μὲν τῆς ἐκτε θείσης προβλήσεως τοιαύτην είληφε τὴν ἔκβασιν· τὰ δὲ ἑξῆς ἀφ' ἑτέρας ἀναγνωστέον ἀρχῆς, οὕτως ἔχονται • Ασσύριος ὅταν ἐπέλθῃ ἐπὶ τὴν γῆν ὑμῶν, καὶ ὅταν ἐπιβῇ ἐπὶ τὴν χώραν ὑμῶν, καὶ ἐπεγερθήσονται ἐπ' αὐτὸν ἑπτὰ ποιμένες, καὶ ὀκτὼ δήγματα ἀνθρώπων, ο καὶ τὰ τούτοις ἀκόλουθα· ἳ καὶ ὁποίας ἔχεται δια- νoίας, οὐ τοῦ παρόντος τυγχάνει διηγήσασθαι καιρού. Εἴποι δ' ἄν τις μετὰ τὴν ᾿Ασσυρίων εἰς τὴν Ἰουδαίαν ἐπιδημίαν, καθ' ἣν εἷλον τὸ Ἰουδαίων Εθνος, το τας επαναστάσεις κατ' αὐτῶν γεγονέναι, ὅσαι δη λοῦνται διὰ τῶν ἑπτὰ ποιμένων καὶ διὰ τῶν ὀκτὼ δηγμάτων· ταῦτα δὲ δύνασθαι εἰδέναι τοὺς τὰ Αστυ ρίων ἱστορηκότας, ὧν ἐπὶ τέλει τὸν ἐκ τῆς Βηθλεέμ προφητευόμενον γεγονέναι, κατὰ τοὺς ἑπτὰ δηλαδή ποιμένας καὶ τὰ ὀκτὼ δήγματα τοῖς Ασσυρίοις συμ- βάντα ἐν ὑστέροις χρόνοις τῆς εἰς τὴν Ἰουδαίαν αὐτῶν ἐφόδου. Ταῦτα δὲ πλείστης ἐρεύνης δεόμενα, οὐ νῦν πολυπραγμονεῖν καιρός. χθήσεσθαι τοῦ Ἰσραὴλ εἴρηται, συνήθως τῆς ἱερᾶς οι Ἀπὸ ψαλμοῦ ρλα'. - Πυθομένῳ τῷ Δαβίδ, ποῖος ἄρ' εἴη ὁ τῆς τοῦ προκηρυττομένου Θεοῦ γενέ- σεως τόπος, ἡ Ἐφραθά, αὕτη δέ ἐστιν ἡ Βηθ- λεέμ, διὰ τοῦ θείου Πνεύματος φανερονται. • Μνήσθητι, Κύριε, τοῦ Δαβίδ, καὶ πάσης τῆς πραότητος αὐτοῦ· ὡς ὤμοσε τῷ Κυρίῳ, ηύξατο τῷ Θεῷ Ἰακώβ· Εἰ εἰσελεύσομαι εἰς σκήνωμα οἴκου μου, εἰ ἀναβήσομαι ἐπὶ κλίνης στρωμνῆς μου· εἰ δώσω ὕπνον τοῖς ὀφθαλμοῖς μου, καὶ τοῖς βλεφάροις μου νυσταγμόν, ἕως οὗ εὕρω τόπον τῷ Κυρίῳ, σκήνωμα τῷ Θεῷ Ἰακώβ. Ἰδοὺ ἠκούσαμεν αὐτὴν ἐν Ἐφραθα, εὕρομεν αὐτὴν ἐν τοῖς πεδίοις τοῦ δρυμοῦ· εἰσελευσό μεθα εἰς τὰ σκηνώματα αὐτοῦ, προσκυνήσομεν εἰς τὸν τόπον, οὗ ἔστησαν οἱ πόδες αὐτοῦ. » Εἶθ᾿ ἑξῆς ἐπιλέγει· ι Ενεκεν Δαβὶδ τοῦ δούλου σου, μὴ ἀποστρέ ψῃς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. ώμοσε Κύριο; Δαβὶδ ἀλήθειαν, καὶ οὐ μὴ ἀθετήσει αὐτόν· Ἐκ καρποῦ τῆς κοιλίας σου θήσομαι ἐπὶ τὸν θρόνον σου. Καὶ ἐπιφέρει τούτοις λέγων· « Ἐκεῖ ἐξανατελῶ χέρι; τῷ Δαβίδ, ἡτοίμασα λύχνον τῷ Χριστῷ μου· τούς ἐχθροὺς αὐτοῦ ἐνδύσω αἰσχύνην, ἐπὶ δὲ αὐτὸν ἐξαν θήσει τὸ ἁγίασμά μου. » Συνάδει τῇ πρί ταύτης καὶ ἡ παροῦσα προφητεία, ἐκ Βηθλεὲμ τὸν προκηρυστά EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. erga homines pastoris ollicio functurum, quam A nascetur is qui a prophet's canitur, in Bethlehem : quomodo vero hæc in Salvatore ac Domino termi- nata sint, testimonio suo planum fecit evangelista in iis verbis, quæ ab illo nuper accipiens proposui. Pastor autem et dux ipsius Israel declarandus di- citur Christus, cum hæc sacrarum litterarum sit consuetudo, ut sententiam sequentibus, verum Is- rael nominent omnem eum qui contemplari facile possit, et gratam Deo vitam sequatur: sicut e con- trario Judaeos post peccatum, Chananæos, et semen, non Juda, sed Chanaan, et principes Sodomorum et populum Gomorrhæ ad mores illorum alluden- tes vocare solitæ sunt : alioqui vero etiam ad ver- bum interpretantibus, omnis Salvatoris nostri vitæ consuetudo apud Judaicam gentem fuit, et multo- rum ex Israel dux exstitit, eorum videlicet qui ipsum agnoverunt, atque ex circumcisione in ipsum crediderunt, et id quidem quod ad expositum ora- culum pertinet, talem exitum invenit; quæ autem sequuntur altero assumpto initio legenda sunt, quæ sic quidem se habent: Assyrius cum venerit in terram vestran, et cum ascenderit in regionen vestram, excitabuntur in illum septem pastores, et octo morsus hominum › et reliqua; quæ quo sensu sint accipienda, non est nunc enarrandi locus. Dixerit autem quispiam post Assyriorum in Judæam adventum, quo Judaica gens ab illis capta est, tam multas incursiones atque in- solentias contra illos exstitisse, quam multæ septem pastoribus et octo morsibus indicantur. Hac autem sciri posse ab iis qui res Assyriorum memoriæ prodiderint : quorum post finem, eum de quo prophetæ loquuntur de Bethlehem exstitisse, post septem videlicet pastores et post octo morsus qui Assyrios invaserint, temporibus quæ illorum in Judæam accessum subsecuta sunt. Cæterum, hæc plurimam postulantia indagationem, non est nunc curiosius explorandi tempus. - A psalmo cxxxXI. Querenti David quisnam lo- C cus esset Ephrata, in qua Deus prænuntiatus a prophetis nasceretur, ipsa autem est Bethlehem, per Spiritum sanctum manifestatur. eami Memento, Domine, David, et omnis mansuetu- dinis ejus : sicut juravit Domino, volum vovit Deo Jacob: si introiero in tabernaculum domus meæ, si ascendero in lectum strati mei: si dedero som- num oculis meis, et palpebris meis dormitationem, [et requiem temporibus meis,] donec inveniam lo- cum Domino, tabernaculum Deo Jacob. Ecce audivimus eam in Ephrata, invenimus in campis sylvæ: introibimus in tabernacula ejus, adorabimus in loco ubi steterunt pedes ejus . . Tum deinceps adjungit : ss. • Propter David servum tuum, ne avertas faciem Christi D tui. Juravit Dominus David veritatem, et non frustrabitur eum, de fructu ventris tui ponam super sedem tuam *. » Et adjungit his item dicens: ‹ Illuc producam cornu David, paravi lucernam Christo meo inimicos ejus induam confusione, super ipsum autem emorebit sanctificatio mea **. › Etiam hæc prophetia cum superiore concordat, quæ Mich. v, 5. • Psal. 131, 1-7. sa ibid. 10, 11. et ibid. 17, 18. I I
ἀλλὰ γὰρ καὶ ἐν τούτοις ἀποδεδεῖχθαι σαφῶς ἡγοῦμαι θεὸν Ἰακώβ, ἀπ’ ἀρχῆς καὶ «ἐξ ἡμερῶν» τυγχάνοντα «αἰῶνος», ἀνθρώποις ἐπιδημήσειν, καὶ γεννηθήσεσθαι οὐκ ἀλλαχόθι γῆς ἀλλ’ [ἢ] ἐν τῷ κατὰ Βηθλεὲμ τόπῳ, πρὸς τοῖς Ἱεροσολύμοις εἰσέτι καὶ νῦν ἐπιδεικνυμένῳ χωρίῳ, ἔνθα οὐδ’ ἄλλος μετὰ τοὺς τῶν προφητῶν χρόνους ἐπιφανὴς καὶ εἰς πάντας ἀνθρώπους ἐπίδοξος ἢ μόνος Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς πρὸς τῶν ἐπιχωρίων ἁπάντων ἀκολούθως ταῖς εὐαγγελικαῖς φωναῖς γεγονὼς μαρτυρεῖται. ἑρμηνεύεται δὲ ἡ Βηθλεὲμ «οἶκος ἄρτου», φερώνυμος οὖσα τοῦ προελθόντος ἐξ αὐτῆς σωτῆρος ἡμῶν, ὄντος θεοῦ λόγου ψυχῶν λογικῶν θρεπτικοῦ, ὃ καὶ παρίστησιν αὐτὸς λέγων· «ἐγώ εἰμι ὁ ἄρτος ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβάς». ἀλλ’ ἐπειδὴ καὶ τοῦ Δαβὶδ γέγονεν αὕτη πατρίς, εἰκότως καὶ ὁ «κατὰ σάρκα» γενόμενος υἱὸς Δαβὶδ τὴν πρόοδον ἐξ αὐτῆς ἐποιήσατο, ἀκολούθως ταῖς προφητικαῖς προρρήσεσιν, ὥστε οὐκ ἄδηλον εἶναι καὶ τὴν αἰτίαν δι’ ἣν πατρίδα τὴν Βηθλεὲμ ἐπεγράψατο. Ἀλλὰ καὶ ἐν Ναζάροις ἀνατραφεὶς λέγεται καὶ πάλιν «Ναζωραῖος» κληθήσεσθαι.
Β - Γραφῆς τὸν ἀληθῆ Ἰσραὴλ κατὰ διάνοιαν πάντα τὸν διορατικὸν, καὶ ἀρετῶς Θεῷ βιοῦντα ἐπονομαζούσης· ὡς ἔμπαλιν τοὺς ἐκ περιτομῆς, ὁπόθ᾽ ἁμαρτάνοιεν, Χαναναίους καὶ σπέρμα Χαναάμ, καὶ οὐκ Ἰούδα, ἄς χοντάς τε Σοδόμων, καὶ λαὸν Γομόρβας, ἐμφερῶς αὐτ τῶν τοῖς τρόποις ἀποκαλούσης. Αλλως δὲ πρὸς λέξιν, ἡ πᾶσα τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν διατριβὴ παρὰ τῷ Ἰου δαίων έθνει γέγονε, καὶ πολλῶν γε τοῦ Ἰσραὴλ ἡγή σατο, ὅσοι δὴ ἔγνωσαν αὐτὸν, καὶ εἰς αὐτὸν πεπι- στεύκασι τῶν ἐκ περιτομῆς. Καὶ τὸ μὲν τῆς ἐκτε θείσης προβλήσεως τοιαύτην είληφε τὴν ἔκβασιν· τὰ δὲ ἑξῆς ἀφ' ἑτέρας ἀναγνωστέον ἀρχῆς, οὕτως ἔχονται • Ασσύριος ὅταν ἐπέλθῃ ἐπὶ τὴν γῆν ὑμῶν, καὶ ὅταν ἐπιβῇ ἐπὶ τὴν χώραν ὑμῶν, καὶ ἐπεγερθήσονται ἐπ' αὐτὸν ἑπτὰ ποιμένες, καὶ ὀκτὼ δήγματα ἀνθρώπων, ο καὶ τὰ τούτοις ἀκόλουθα· ἳ καὶ ὁποίας ἔχεται δια- νoίας, οὐ τοῦ παρόντος τυγχάνει διηγήσασθαι καιρού. Εἴποι δ' ἄν τις μετὰ τὴν ᾿Ασσυρίων εἰς τὴν Ἰουδαίαν ἐπιδημίαν, καθ' ἣν εἷλον τὸ Ἰουδαίων Εθνος, το τας επαναστάσεις κατ' αὐτῶν γεγονέναι, ὅσαι δη λοῦνται διὰ τῶν ἑπτὰ ποιμένων καὶ διὰ τῶν ὀκτὼ δηγμάτων· ταῦτα δὲ δύνασθαι εἰδέναι τοὺς τὰ Αστυ ρίων ἱστορηκότας, ὧν ἐπὶ τέλει τὸν ἐκ τῆς Βηθλεέμ προφητευόμενον γεγονέναι, κατὰ τοὺς ἑπτὰ δηλαδή ποιμένας καὶ τὰ ὀκτὼ δήγματα τοῖς Ασσυρίοις συμ- βάντα ἐν ὑστέροις χρόνοις τῆς εἰς τὴν Ἰουδαίαν αὐτῶν ἐφόδου. Ταῦτα δὲ πλείστης ἐρεύνης δεόμενα, οὐ νῦν πολυπραγμονεῖν καιρός. χθήσεσθαι τοῦ Ἰσραὴλ εἴρηται, συνήθως τῆς ἱερᾶς οι Ἀπὸ ψαλμοῦ ρλα'. - Πυθομένῳ τῷ Δαβίδ, ποῖος ἄρ' εἴη ὁ τῆς τοῦ προκηρυττομένου Θεοῦ γενέ- σεως τόπος, ἡ Ἐφραθά, αὕτη δέ ἐστιν ἡ Βηθ- λεέμ, διὰ τοῦ θείου Πνεύματος φανερονται. • Μνήσθητι, Κύριε, τοῦ Δαβίδ, καὶ πάσης τῆς πραότητος αὐτοῦ· ὡς ὤμοσε τῷ Κυρίῳ, ηύξατο τῷ Θεῷ Ἰακώβ· Εἰ εἰσελεύσομαι εἰς σκήνωμα οἴκου μου, εἰ ἀναβήσομαι ἐπὶ κλίνης στρωμνῆς μου· εἰ δώσω ὕπνον τοῖς ὀφθαλμοῖς μου, καὶ τοῖς βλεφάροις μου νυσταγμόν, ἕως οὗ εὕρω τόπον τῷ Κυρίῳ, σκήνωμα τῷ Θεῷ Ἰακώβ. Ἰδοὺ ἠκούσαμεν αὐτὴν ἐν Ἐφραθα, εὕρομεν αὐτὴν ἐν τοῖς πεδίοις τοῦ δρυμοῦ· εἰσελευσό μεθα εἰς τὰ σκηνώματα αὐτοῦ, προσκυνήσομεν εἰς τὸν τόπον, οὗ ἔστησαν οἱ πόδες αὐτοῦ. » Εἶθ᾿ ἑξῆς ἐπιλέγει· ι Ενεκεν Δαβὶδ τοῦ δούλου σου, μὴ ἀποστρέ ψῃς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. ώμοσε Κύριο; Δαβὶδ ἀλήθειαν, καὶ οὐ μὴ ἀθετήσει αὐτόν· Ἐκ καρποῦ τῆς κοιλίας σου θήσομαι ἐπὶ τὸν θρόνον σου. Καὶ ἐπιφέρει τούτοις λέγων· « Ἐκεῖ ἐξανατελῶ χέρι; τῷ Δαβίδ, ἡτοίμασα λύχνον τῷ Χριστῷ μου· τούς ἐχθροὺς αὐτοῦ ἐνδύσω αἰσχύνην, ἐπὶ δὲ αὐτὸν ἐξαν θήσει τὸ ἁγίασμά μου. » Συνάδει τῇ πρί ταύτης καὶ ἡ παροῦσα προφητεία, ἐκ Βηθλεὲμ τὸν προκηρυστά EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. erga homines pastoris ollicio functurum, quam A nascetur is qui a prophet's canitur, in Bethlehem : quomodo vero hæc in Salvatore ac Domino termi- nata sint, testimonio suo planum fecit evangelista in iis verbis, quæ ab illo nuper accipiens proposui. Pastor autem et dux ipsius Israel declarandus di- citur Christus, cum hæc sacrarum litterarum sit consuetudo, ut sententiam sequentibus, verum Is- rael nominent omnem eum qui contemplari facile possit, et gratam Deo vitam sequatur: sicut e con- trario Judaeos post peccatum, Chananæos, et semen, non Juda, sed Chanaan, et principes Sodomorum et populum Gomorrhæ ad mores illorum alluden- tes vocare solitæ sunt : alioqui vero etiam ad ver- bum interpretantibus, omnis Salvatoris nostri vitæ consuetudo apud Judaicam gentem fuit, et multo- rum ex Israel dux exstitit, eorum videlicet qui ipsum agnoverunt, atque ex circumcisione in ipsum crediderunt, et id quidem quod ad expositum ora- culum pertinet, talem exitum invenit; quæ autem sequuntur altero assumpto initio legenda sunt, quæ sic quidem se habent: Assyrius cum venerit in terram vestran, et cum ascenderit in regionen vestram, excitabuntur in illum septem pastores, et octo morsus hominum › et reliqua; quæ quo sensu sint accipienda, non est nunc enarrandi locus. Dixerit autem quispiam post Assyriorum in Judæam adventum, quo Judaica gens ab illis capta est, tam multas incursiones atque in- solentias contra illos exstitisse, quam multæ septem pastoribus et octo morsibus indicantur. Hac autem sciri posse ab iis qui res Assyriorum memoriæ prodiderint : quorum post finem, eum de quo prophetæ loquuntur de Bethlehem exstitisse, post septem videlicet pastores et post octo morsus qui Assyrios invaserint, temporibus quæ illorum in Judæam accessum subsecuta sunt. Cæterum, hæc plurimam postulantia indagationem, non est nunc curiosius explorandi tempus. - A psalmo cxxxXI. Querenti David quisnam lo- C cus esset Ephrata, in qua Deus prænuntiatus a prophetis nasceretur, ipsa autem est Bethlehem, per Spiritum sanctum manifestatur. eami Memento, Domine, David, et omnis mansuetu- dinis ejus : sicut juravit Domino, volum vovit Deo Jacob: si introiero in tabernaculum domus meæ, si ascendero in lectum strati mei: si dedero som- num oculis meis, et palpebris meis dormitationem, [et requiem temporibus meis,] donec inveniam lo- cum Domino, tabernaculum Deo Jacob. Ecce audivimus eam in Ephrata, invenimus in campis sylvæ: introibimus in tabernacula ejus, adorabimus in loco ubi steterunt pedes ejus . . Tum deinceps adjungit : ss. • Propter David servum tuum, ne avertas faciem Christi D tui. Juravit Dominus David veritatem, et non frustrabitur eum, de fructu ventris tui ponam super sedem tuam *. » Et adjungit his item dicens: ‹ Illuc producam cornu David, paravi lucernam Christo meo inimicos ejus induam confusione, super ipsum autem emorebit sanctificatio mea **. › Etiam hæc prophetia cum superiore concordat, quæ Mich. v, 5. • Psal. 131, 1-7. sa ibid. 10, 11. et ibid. 17, 18. I I
ἰστέον οὖν ὅτι καὶ τὸ ναζιραῖον ὄνομα ἑβραϊκὸν τυγχάνει ἐν Λευιτικῷ ἐπὶ τοῦ χρίσματος τοῦ παρ’ αὐτοῖς χριστοῦ (ἦν δὲ οὗτος ὁ ἄρχων κατ’ εἰκόνα τοῦ μεγάλου καὶ ἀληθῶς ἀρχιερέως τοῦ Χριστοῦ τοῦ θεοῦ, σκιώδη τινὰ καὶ τυπικὸν Χριστὸν ἐπιφερόμενος)· ἐν οἷς γοῦν εἴρηται κατὰ τοὺς ἑβδομήκοντα περὶ τοῦ ἀρχιερέως· «καὶ οὐ βεβηλώσει τὸν ἡγιασμένον τοῦ θεοῦ αὐτοῦ, ὅτι τὸ ἅγιον ἔλαιον χριστὸν τοῦ θεοῦ αὐτοῦ», τὸ μὲν Ἑβραϊκὸν «ὅτι ναζὲρ ἔλαιον» περιέχει, ὁ δὲ Ἀκύλας· «ὅτι ἀφόρισμα ἔλαιον ἀλ[ε]ίμματος θεοῦ αὐτοῦ ἐπ’ αὐτῷ», ὁ δὲ Σύμμαχος· «ὅτι ἄθικτον ἔλαιον τοῦ χρίσματος τοῦ θεοῦ αὐτοῦ ἐπ’ αὐτῷ», ὁ δὲ Θεοδοτίων· «ὅτι τὸ ναζὲρ ἔλαιον τὸ[ν] χριστὸν παρὰ θεοῦ αὐτοῦ ἐπ’ αὐτῷ», ὥστε εἶναι τὸ ναζὲρ κατὰ μὲν τοὺς ἑβδομήκοντα «ἅγιον», κατὰ δὲ τὸν Ἀκύλαν «ἀφόρισμα», κατὰ δὲ τὸν Σύμμαχον «ἄθικτον», ὥστε ἐκ τούτου τὸ ναζιραῖον ὄνομα σημαίνειν ἤτοι τὸν ἅγιον ἢ τὸν ἀφωρισμένον ἢ τὸν ἄθικτον. ἀλλ’ οἱ μὲν πάλαι ἱερεῖς δι’ ἐλαίου σκευαστοῦ, τοῦ παρὰ Μωσεῖ ναζὲρ καλουμένου, χριόμενοι, παραγώγως ἀπὸ τοῦ ναζὲρ ἐκαλοῦντο ναζιραῖοι.
Β - Γραφῆς τὸν ἀληθῆ Ἰσραὴλ κατὰ διάνοιαν πάντα τὸν διορατικὸν, καὶ ἀρετῶς Θεῷ βιοῦντα ἐπονομαζούσης· ὡς ἔμπαλιν τοὺς ἐκ περιτομῆς, ὁπόθ᾽ ἁμαρτάνοιεν, Χαναναίους καὶ σπέρμα Χαναάμ, καὶ οὐκ Ἰούδα, ἄς χοντάς τε Σοδόμων, καὶ λαὸν Γομόρβας, ἐμφερῶς αὐτ τῶν τοῖς τρόποις ἀποκαλούσης. Αλλως δὲ πρὸς λέξιν, ἡ πᾶσα τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν διατριβὴ παρὰ τῷ Ἰου δαίων έθνει γέγονε, καὶ πολλῶν γε τοῦ Ἰσραὴλ ἡγή σατο, ὅσοι δὴ ἔγνωσαν αὐτὸν, καὶ εἰς αὐτὸν πεπι- στεύκασι τῶν ἐκ περιτομῆς. Καὶ τὸ μὲν τῆς ἐκτε θείσης προβλήσεως τοιαύτην είληφε τὴν ἔκβασιν· τὰ δὲ ἑξῆς ἀφ' ἑτέρας ἀναγνωστέον ἀρχῆς, οὕτως ἔχονται • Ασσύριος ὅταν ἐπέλθῃ ἐπὶ τὴν γῆν ὑμῶν, καὶ ὅταν ἐπιβῇ ἐπὶ τὴν χώραν ὑμῶν, καὶ ἐπεγερθήσονται ἐπ' αὐτὸν ἑπτὰ ποιμένες, καὶ ὀκτὼ δήγματα ἀνθρώπων, ο καὶ τὰ τούτοις ἀκόλουθα· ἳ καὶ ὁποίας ἔχεται δια- νoίας, οὐ τοῦ παρόντος τυγχάνει διηγήσασθαι καιρού. Εἴποι δ' ἄν τις μετὰ τὴν ᾿Ασσυρίων εἰς τὴν Ἰουδαίαν ἐπιδημίαν, καθ' ἣν εἷλον τὸ Ἰουδαίων Εθνος, το τας επαναστάσεις κατ' αὐτῶν γεγονέναι, ὅσαι δη λοῦνται διὰ τῶν ἑπτὰ ποιμένων καὶ διὰ τῶν ὀκτὼ δηγμάτων· ταῦτα δὲ δύνασθαι εἰδέναι τοὺς τὰ Αστυ ρίων ἱστορηκότας, ὧν ἐπὶ τέλει τὸν ἐκ τῆς Βηθλεέμ προφητευόμενον γεγονέναι, κατὰ τοὺς ἑπτὰ δηλαδή ποιμένας καὶ τὰ ὀκτὼ δήγματα τοῖς Ασσυρίοις συμ- βάντα ἐν ὑστέροις χρόνοις τῆς εἰς τὴν Ἰουδαίαν αὐτῶν ἐφόδου. Ταῦτα δὲ πλείστης ἐρεύνης δεόμενα, οὐ νῦν πολυπραγμονεῖν καιρός. χθήσεσθαι τοῦ Ἰσραὴλ εἴρηται, συνήθως τῆς ἱερᾶς οι Ἀπὸ ψαλμοῦ ρλα'. - Πυθομένῳ τῷ Δαβίδ, ποῖος ἄρ' εἴη ὁ τῆς τοῦ προκηρυττομένου Θεοῦ γενέ- σεως τόπος, ἡ Ἐφραθά, αὕτη δέ ἐστιν ἡ Βηθ- λεέμ, διὰ τοῦ θείου Πνεύματος φανερονται. • Μνήσθητι, Κύριε, τοῦ Δαβίδ, καὶ πάσης τῆς πραότητος αὐτοῦ· ὡς ὤμοσε τῷ Κυρίῳ, ηύξατο τῷ Θεῷ Ἰακώβ· Εἰ εἰσελεύσομαι εἰς σκήνωμα οἴκου μου, εἰ ἀναβήσομαι ἐπὶ κλίνης στρωμνῆς μου· εἰ δώσω ὕπνον τοῖς ὀφθαλμοῖς μου, καὶ τοῖς βλεφάροις μου νυσταγμόν, ἕως οὗ εὕρω τόπον τῷ Κυρίῳ, σκήνωμα τῷ Θεῷ Ἰακώβ. Ἰδοὺ ἠκούσαμεν αὐτὴν ἐν Ἐφραθα, εὕρομεν αὐτὴν ἐν τοῖς πεδίοις τοῦ δρυμοῦ· εἰσελευσό μεθα εἰς τὰ σκηνώματα αὐτοῦ, προσκυνήσομεν εἰς τὸν τόπον, οὗ ἔστησαν οἱ πόδες αὐτοῦ. » Εἶθ᾿ ἑξῆς ἐπιλέγει· ι Ενεκεν Δαβὶδ τοῦ δούλου σου, μὴ ἀποστρέ ψῃς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. ώμοσε Κύριο; Δαβὶδ ἀλήθειαν, καὶ οὐ μὴ ἀθετήσει αὐτόν· Ἐκ καρποῦ τῆς κοιλίας σου θήσομαι ἐπὶ τὸν θρόνον σου. Καὶ ἐπιφέρει τούτοις λέγων· « Ἐκεῖ ἐξανατελῶ χέρι; τῷ Δαβίδ, ἡτοίμασα λύχνον τῷ Χριστῷ μου· τούς ἐχθροὺς αὐτοῦ ἐνδύσω αἰσχύνην, ἐπὶ δὲ αὐτὸν ἐξαν θήσει τὸ ἁγίασμά μου. » Συνάδει τῇ πρί ταύτης καὶ ἡ παροῦσα προφητεία, ἐκ Βηθλεὲμ τὸν προκηρυστά EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. erga homines pastoris ollicio functurum, quam A nascetur is qui a prophet's canitur, in Bethlehem : quomodo vero hæc in Salvatore ac Domino termi- nata sint, testimonio suo planum fecit evangelista in iis verbis, quæ ab illo nuper accipiens proposui. Pastor autem et dux ipsius Israel declarandus di- citur Christus, cum hæc sacrarum litterarum sit consuetudo, ut sententiam sequentibus, verum Is- rael nominent omnem eum qui contemplari facile possit, et gratam Deo vitam sequatur: sicut e con- trario Judaeos post peccatum, Chananæos, et semen, non Juda, sed Chanaan, et principes Sodomorum et populum Gomorrhæ ad mores illorum alluden- tes vocare solitæ sunt : alioqui vero etiam ad ver- bum interpretantibus, omnis Salvatoris nostri vitæ consuetudo apud Judaicam gentem fuit, et multo- rum ex Israel dux exstitit, eorum videlicet qui ipsum agnoverunt, atque ex circumcisione in ipsum crediderunt, et id quidem quod ad expositum ora- culum pertinet, talem exitum invenit; quæ autem sequuntur altero assumpto initio legenda sunt, quæ sic quidem se habent: Assyrius cum venerit in terram vestran, et cum ascenderit in regionen vestram, excitabuntur in illum septem pastores, et octo morsus hominum › et reliqua; quæ quo sensu sint accipienda, non est nunc enarrandi locus. Dixerit autem quispiam post Assyriorum in Judæam adventum, quo Judaica gens ab illis capta est, tam multas incursiones atque in- solentias contra illos exstitisse, quam multæ septem pastoribus et octo morsibus indicantur. Hac autem sciri posse ab iis qui res Assyriorum memoriæ prodiderint : quorum post finem, eum de quo prophetæ loquuntur de Bethlehem exstitisse, post septem videlicet pastores et post octo morsus qui Assyrios invaserint, temporibus quæ illorum in Judæam accessum subsecuta sunt. Cæterum, hæc plurimam postulantia indagationem, non est nunc curiosius explorandi tempus. - A psalmo cxxxXI. Querenti David quisnam lo- C cus esset Ephrata, in qua Deus prænuntiatus a prophetis nasceretur, ipsa autem est Bethlehem, per Spiritum sanctum manifestatur. eami Memento, Domine, David, et omnis mansuetu- dinis ejus : sicut juravit Domino, volum vovit Deo Jacob: si introiero in tabernaculum domus meæ, si ascendero in lectum strati mei: si dedero som- num oculis meis, et palpebris meis dormitationem, [et requiem temporibus meis,] donec inveniam lo- cum Domino, tabernaculum Deo Jacob. Ecce audivimus eam in Ephrata, invenimus in campis sylvæ: introibimus in tabernacula ejus, adorabimus in loco ubi steterunt pedes ejus . . Tum deinceps adjungit : ss. • Propter David servum tuum, ne avertas faciem Christi D tui. Juravit Dominus David veritatem, et non frustrabitur eum, de fructu ventris tui ponam super sedem tuam *. » Et adjungit his item dicens: ‹ Illuc producam cornu David, paravi lucernam Christo meo inimicos ejus induam confusione, super ipsum autem emorebit sanctificatio mea **. › Etiam hæc prophetia cum superiore concordat, quæ Mich. v, 5. • Psal. 131, 1-7. sa ibid. 10, 11. et ibid. 17, 18. I I
PG 22:545ὁ δὲ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν κατὰ φύσιν ἔχων τὸ ἅγιον καὶ τὸ ἄθικτον καὶ τὸ ἀφωρισμένον, οὐ δεόμενός τε χρίσματος ἀνθρωπίνου, ὅμως τῆς τοῦ ναζιραίου προσηγορίας παρ’ ἀνθρώποις ἔτυχεν, οὐκ ἀπὸ τοῦ καλουμένου ναζὲρ ἐλαίου ναζιραῖος γεγονώς, ἀλλ’ ὢν μὲν τῇ φύσει τοιοῦτος, κληθεὶς δὲ καὶ παρ’ ἀνθρώποις Ναζιραῖος ἀπὸ τῆς Ναζαρέθ, ἔνθα παρὰ τοῖς κατὰ σάρκα γονεῦσι τὴν ἐν παισὶν ἀνατροφὴν ἔσχηκεν. διὸ λέλεκται παρὰ τῷ Ματθαίῳ· «χρηματισθεὶς δὲ κατ’ ὄναρ» (δῆλον δ’ ὅτι ὁ Ἰωσήφ), ἀνεχώρησεν εἰς τὰ μέρη τῆς Γαλιλαίας, καὶ ἐλθὼν κατῴκησεν εἰς πόλιν λεγομένην Ναζαρά· ὅπως πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τῶν προφητῶν, ὅτι Ναζωραῖος κληθήσεται». ἔδει μὲν γὰρ αὐτόν, ἐξ ἅπαντος φύσει καὶ ἀληθείᾳ ναζιραῖον ὄντα, τοῦτ’ ἔστιν ἅγιον καὶ ἄθικτον καὶ ἀφωρισμένον ἐξ ἀνθρώπων, κληθῆναι ταύτῃ τῇ προσηγορίᾳ· ἀλλ’ ἐπεὶ μὴ ἐκ τοῦ ναζὲρ ἐλαίου ταύτης ἔτυχεν τῆς προσηγορίας, μὴ δεηθεὶς ἀνθρωπίνου χρίσματος, ἐκ τοῦ τόπου τῆς Ναζαρὲθ τὴν ἐπωνυμίαν ἐκτήσατο. Τούτων οὕτως ἀποδεδειγμένων, καιρὸς ἐπισκέψασθαι, καὶ ἐξ ὁποίου γένους ἐξ ὁποίας τε Ἑβραίων·
μενον Θεόν προελεύσεσθαι σημαίνουσα. Τοῦτο δὲ οὖν Α αὐτὸ καὶ ὁ Δαβίδ, πρότερον μὲν ἀγνοῶν, εὔχεται παρὰ τοῦ Θεοῦ μαθεῖν, εἶτ᾽ εὐξάμενος παιδεύεται. Ἐπειδὴ γὰρ τετύχηκε χρησμοῦ τοῦ πρὸς αὐτὸν ἐν τῷ ψαλμῷ φήσαντος, « Ἐκ καρποῦ τῆς κοιλίας σου θή τομα: ἐπὶ τὸν θρόνον σου, » καὶ αὖθις, : Ἐκεῖ ἐξω ανατελῶ κέρας τῷ Δαβίδ, ητοίμασα λύχνον τῷ Χριστῷ μου, ο εικότως προσπίπτει τῷ Θεῷ, καὶ προσπεσών ἐπ' ἐδάφους ποτνιᾶται· ἐπὶ πλέον δὲ τῇ προσευχή προσκαρτερῶν ἔμνυσι τῷ Θεῷ, μὴ πρότερον εἰσελεύ σεσθαι εἰς σκήνωμα οἴκου αὐτοῦ, μηδὲ δώσειν τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ ὕπνον, καὶ τοῖς βλεφάροις αὐτοῦ νυσταγμόν, μηδὲ ἀναβήσεσθαι ἐπὶ κλίνης στρωμνῆς αὐτοῦ, κεῖσθαι δὲ χαμαὶ προσκυνοῦντα, καὶ ποτνιών μενον, ἔστ' ἂν εὕρῃ τόπον τῷ Κυρίῳ, καὶ σκήνωμα τῷ Θεῷ Ἰακώβ, τοῦτ᾽ ἔστιν ἕως ἂν μάθῃ, τοῦ Κυρίου φανερώσαντος αὐτῷ, την γένεσιν τοῦ Χριστοῦ· εὐξά μενος δὲ, καὶ τοιαῦτα γνῶναι ποθήσας, οὐκ εἰς μα κρὰν τῷ θείῳ Πνεύματι τὰ μέλλοντα ἔσεσθαι θεωρεί, τοῦ Θεοῦ τοῖς οἰκείοις ἐπαγγειλαμένου ἔτι γε λαλούν- των ἐπακούσεσθαι. Ἐπακουσθεὶς δῆτα καταξιοῦται χρησμοῦ τὴν Βηθλεὲμ ἐπιφωνοῦντος αὐτῷ, ὡς ἂν ἐν θάδε τοῦτό που τοῦ Κυρίου, καὶ τοῦ σκηνώματος τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ συστησομένου. Ταῦτα τοιγαροῦν τοῦ θείου Πνεύματος ἐν αὐτῷ θεσπίσαντος, αὐτὸς αὐτοῦ ἐπακούσας ἐπιλέγει· « Ἰδοὺ ἠκούσαμεν αὐτὴν ἐν Εφραθά. • Εφραθὰ δὲ ἡ αὐτή ἐστι τῇ Βηθλεέμ, ὡς ἱῆλόν ἐστι ἀπὸ τῆς Γενέσεως, ἔνθα περὶ τῆς Ραχήλ εἴρηται, ότι ο Ἔθαψαν αὐτὴν ἐν τῷ ἱπποδρόμῳ Εφραθά, αὕτη ἐστὶ Βηθλεέμ. » Καὶ ἡ πρὸ ταύτης δὲ περιείχε προφητεία· ι Καὶ σὺ, Βηθλεὲμ οἶκος τοῦ Ἐφραθά. — Ἰδού, φησίν, « ἠκούσαμεν αὐτήν· ο δή- λον δ' ὅτι τὴν τοῦ Χριστοῦ γένεσιν, καὶ τὴν τοῦ Θεοῦ Ἰακὼν κατασκήνωσιν. Ποῖον δ' ἂν εἴη τὸ σκήνωμα τοῦ Θεοῦ Ἰακὼβ ἢ τὸ σῶμα τοῦ Χριστοῦ τὸ ἐν τῷ τόπῳ τῆς Βηθλεὲμ γεγεννημένον ; ἐν ᾧ ὡς ἐν σκηνώ ματι, ἡ θεότης τοῦ Μονογενοῦς κατεσκήνωσε. Οὐχ ἁπλῶς δὲ Θεοῦ, ἀλλὰ μετὰ προσθήκης τῆς Θεοῦ Ἰακώβ, ο λέγεται τὸ σκήνωμα εἶναι, διὰ τὸ μὴ ἄλλο εἶναι τὸ σκηνῶσαν ἐν αὐτῷ ἢ τὸν τῷ Ἰακὼβ ἐν ἀνθρώπου εἴδει καὶ σχήματι ὀφθέντα Θεόν, δι᾿ ἂν καὶ τῆς ἐπὶ τῷ Ἰσραὴλ προσωνυμίας ἠξιώθη, ὁρῶν Θεόν τοῦτο γὰρ ἑρμηνεύεται τὸ ὄνομα προσαγορευθείς· οὐκ ἄλλον δὲ ὄντα τοῦ Θεοῦ Λόγου τὸν τῷ Ἰακὼβ ὀφθέντα ἐν τοῖς πρώτοις τῆς μετὰ χεῖρας ὑποθέσεως παρ- εστήσαμεν. Ἐδείχθη τοιγαροῦν τῷ Δαβὶδ εὐξαμένῳ, Ει τοῦ καὶ ποθήσαντι τοῦ Κυρίου καὶ Θεοῦ Ἰακὼς τὸν τόπον καὶ τὸ σκήνωμα εὑρεῖν, ὁ ἐπὶ τῆς Βηθλεὲμ τόπος" διόπερ εἰπὼν, « Ἰδοὺ ἠκούσαμεν αὐτὴν ἐν Εφραθά, ο επιφέρει λέγων· « Προσκυνήσωμεν εἰς τὸν τόπον οὗ ἔστησαν οἱ πόδες αὐτοῦ. » Σαφῶς τοιγαροῦν καὶ ἐν τούτοις ἐν τῇ Ἐφραθα, ἥτις ἐστὶν ἡ Βηθλεέμ, αὐτὸς ὁ Κύριος καὶ Θεὸς Ἰακὼβ τόπον ἑαυτῷ καὶ σκήνωμα συστήσεσθαι προεφητεύετο, ὁμοφώνως τῇ τοῦ Μιχαίου προφητεία φησάσῃ· . Καὶ σὺ, Βηθλεὲμ οἶκος τοῦ Ἐφραθα, ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύσεται ἡγούμενος, καὶ αἱ Εξοδοι αὐτοῦ ἀπ' ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος· ἡ ἅπερ * DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. VII. . illum Deum, qui nuntiatur venturus, de Bethlehem . C D cognomine Israel dignus est habitus, tanquam is progressurum significat. Ipsum hoc igitur David quoque, prius quidem ignorans, optat discere ab ipso Deo, tum vero ubi optavit voloque poposcit, id ipsum docetur, Postquam enim oraculum accepit, quod ad ipsum in psalmo ait, ‹ De fructu ventris tui ponam super sedem tuam; » et rursus, • Illuc producam cornu David, paravi lucernam Christo meo, merito procumbit ipsi Deo, atque it: hærens solo supplicat et precatur: longius au- tem constantiusque in oratione perseverans, jurat Deo, non prius se ingressurum in tabernaculum domus suæ, neque daturum oculis suis somnum, et palpebris suis dormitationem, neque ascensurum in lectum strati sui, humi stratum soloque adhæ- B rentem, eoque modo adorantem ac supplicantem mansurum, donec inveniat locum Domino, et ta- bernaculum Deo Jacob, lioc est, donec discat, Domino sibi indicante, ipsius Christi ortum: cum autem voto id postulasset, et talia cognoscere ex- petivisset, haud ita multo post, quæ futura erant divino indicante Spiritu contemplatur, quippe cum suis Deus pollicitus sit, se amplius loquentes exau- diturum. Itaque illi in hunc modurn exaudito, ora- culum redditur, quo ipsa Bethlehem inclamatur, tanquam illic locus Domino, et tabernaculum Deo Jacob constituenda sint. Hæc igitur ubi divinus Spiritus apud se ipsum cecinit, ipse seipsum exau- diens adjungit, Ecce audivimus eam in Ephrata: ‹ Ephrata vero eadem est et Bethlehem ; sicut in Genesi constat, ubi de Rachel dictum est : . sepelierunt eam in hippodromo Ephrata, haec est Bethlehem B > Et superior prophetia habebat illud : « Et tu Bethlehem domus Ephrata. — Ecce, inquit, audivimus eam :> constat autem quod per illud eam Christi originem intelligit, et ipsius Dei Jacob, habitationem. Sed quæ tandem hæc fue rit habitatio Dei Jacob, nisi ipsius Christi corpus, quod in Bethlehem natum est, in quo tanquam in tabernaculo, unici filii divinitas habitavit? Ca- terum non simpliciter Dei, sed cum additione, ‹ Dei Jacob *7 ‹ tabernaculum esse dicitur, propter- ea quod non aliud sit quidquam quod in illo ha- bitet, quam is Deus qui ipsi Jacob in hominis spe- cie ac figura sit visus. Cujus sane gratia illo etiam Gen. XXIV, qui Deum viderit; nam id nomen si interpreteris, eum, qui Deum videat, habebis: quod vero non alius sit quam Deus Verbum, qui ipsi Jacob visus sit, in hujusce operis primordiis demonstravimus. Precanti ergo David, et videre cupienti locum ac tabernaculum Domini Deique Jacob, ipse Bethle- hem locus ostensus est: quapropter cun dixisset, ‹ Ecce audivimus eam in Ephrata,» adjun- git dicens: Adoremus in loco ubi steterunt pe- des ejus 66. › Planissime igitur in his quoque ver bis in Ephrata, quæ est Bethlehem, ipse Dominus • ibid. 7. 19. ** Psal. cxxx1, 6. or ibid. 5.
φυλῆς ὁ σωτὴρ τῶν ψυχῶν ἡμῶν, ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ, προελεύσεσθαι ἐκηρύττετο. πρώτας δὲ τὰς εὐαγγελικὰς καὶ περὶ τούτου παραθήσομαι λέξεις, εἶθ’ ὥσπερ ἁρμονίους σφραγῖδας τὰς προφητικὰς αὐταῖς ἐπιθήσω μαρτυρίας. ὁ μὲν οὖν Ματθαῖος ὧδε τὸν Χριστὸν κατὰ σάρκα γενεαλογεῖ· «βίβλος γενέσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ, υἱοῦ Δαβίδ, υἱοῦ Ἀβραάμ. Ἀβραὰμ ἐγέννησεν τὸν Ἰσαάκ, Ἰσαὰκ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἰακώβ, Ἰακὼβ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἰούδαν», καὶ τὰ ἑξῆς. συνᾴδει δὲ αὐτῷ καὶ ὁ ἀπόστολος, λέγων ἀφωρίσθαι «εἰς εὐαγγέλιον θεοῦ ὃ προεπηγγείλατο διὰ τῶν προφητῶν αὐτοῦ ἐν γραφαῖς ἁγίαις περὶ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ τοῦ γενομένου ἐκ σπέρματος Δαβὶδ κατὰ σάρκα». γένοιντο δ’ ἂν σύμφωνα ταῦτα ταῖς οὕτως ἐχούσαις προρρήσεσιν. [.] Ἀπὸ τῆς δευτέρας τῶν Παραλειπομένων. Ὁ κύριος διὰ Νάθαν τοῦ προφήτου ταῦτα τῷ Δαβὶδ θεσπίζει ἐν δευτέρᾳ Παραλειπομένων· «καὶ ἔσται ἐὰν πληρωθῶσιν αἱ ἡμέραι σου καὶ κοιμηθήσῃ μετὰ τῶν πατέρων σου, καὶ ἀναστήσω τὸ σπέρμα σου μετὰ σέ, ὃς ἔσται ἐκ τῆς κοιλίας σου, καὶ ἑτοιμάσω τὴν βασιλείαν αὐτοῦ· αὐτὸς οἰκοδομήσει μοι οἶκον τῷ ὀνόματί μου, καὶ ἀνορθώσω τὸν θρόνον αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα.
μενον Θεόν προελεύσεσθαι σημαίνουσα. Τοῦτο δὲ οὖν Α αὐτὸ καὶ ὁ Δαβίδ, πρότερον μὲν ἀγνοῶν, εὔχεται παρὰ τοῦ Θεοῦ μαθεῖν, εἶτ᾽ εὐξάμενος παιδεύεται. Ἐπειδὴ γὰρ τετύχηκε χρησμοῦ τοῦ πρὸς αὐτὸν ἐν τῷ ψαλμῷ φήσαντος, « Ἐκ καρποῦ τῆς κοιλίας σου θή τομα: ἐπὶ τὸν θρόνον σου, » καὶ αὖθις, : Ἐκεῖ ἐξω ανατελῶ κέρας τῷ Δαβίδ, ητοίμασα λύχνον τῷ Χριστῷ μου, ο εικότως προσπίπτει τῷ Θεῷ, καὶ προσπεσών ἐπ' ἐδάφους ποτνιᾶται· ἐπὶ πλέον δὲ τῇ προσευχή προσκαρτερῶν ἔμνυσι τῷ Θεῷ, μὴ πρότερον εἰσελεύ σεσθαι εἰς σκήνωμα οἴκου αὐτοῦ, μηδὲ δώσειν τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ ὕπνον, καὶ τοῖς βλεφάροις αὐτοῦ νυσταγμόν, μηδὲ ἀναβήσεσθαι ἐπὶ κλίνης στρωμνῆς αὐτοῦ, κεῖσθαι δὲ χαμαὶ προσκυνοῦντα, καὶ ποτνιών μενον, ἔστ' ἂν εὕρῃ τόπον τῷ Κυρίῳ, καὶ σκήνωμα τῷ Θεῷ Ἰακώβ, τοῦτ᾽ ἔστιν ἕως ἂν μάθῃ, τοῦ Κυρίου φανερώσαντος αὐτῷ, την γένεσιν τοῦ Χριστοῦ· εὐξά μενος δὲ, καὶ τοιαῦτα γνῶναι ποθήσας, οὐκ εἰς μα κρὰν τῷ θείῳ Πνεύματι τὰ μέλλοντα ἔσεσθαι θεωρεί, τοῦ Θεοῦ τοῖς οἰκείοις ἐπαγγειλαμένου ἔτι γε λαλούν- των ἐπακούσεσθαι. Ἐπακουσθεὶς δῆτα καταξιοῦται χρησμοῦ τὴν Βηθλεὲμ ἐπιφωνοῦντος αὐτῷ, ὡς ἂν ἐν θάδε τοῦτό που τοῦ Κυρίου, καὶ τοῦ σκηνώματος τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ συστησομένου. Ταῦτα τοιγαροῦν τοῦ θείου Πνεύματος ἐν αὐτῷ θεσπίσαντος, αὐτὸς αὐτοῦ ἐπακούσας ἐπιλέγει· « Ἰδοὺ ἠκούσαμεν αὐτὴν ἐν Εφραθά. • Εφραθὰ δὲ ἡ αὐτή ἐστι τῇ Βηθλεέμ, ὡς ἱῆλόν ἐστι ἀπὸ τῆς Γενέσεως, ἔνθα περὶ τῆς Ραχήλ εἴρηται, ότι ο Ἔθαψαν αὐτὴν ἐν τῷ ἱπποδρόμῳ Εφραθά, αὕτη ἐστὶ Βηθλεέμ. » Καὶ ἡ πρὸ ταύτης δὲ περιείχε προφητεία· ι Καὶ σὺ, Βηθλεὲμ οἶκος τοῦ Ἐφραθά. — Ἰδού, φησίν, « ἠκούσαμεν αὐτήν· ο δή- λον δ' ὅτι τὴν τοῦ Χριστοῦ γένεσιν, καὶ τὴν τοῦ Θεοῦ Ἰακὼν κατασκήνωσιν. Ποῖον δ' ἂν εἴη τὸ σκήνωμα τοῦ Θεοῦ Ἰακὼβ ἢ τὸ σῶμα τοῦ Χριστοῦ τὸ ἐν τῷ τόπῳ τῆς Βηθλεὲμ γεγεννημένον ; ἐν ᾧ ὡς ἐν σκηνώ ματι, ἡ θεότης τοῦ Μονογενοῦς κατεσκήνωσε. Οὐχ ἁπλῶς δὲ Θεοῦ, ἀλλὰ μετὰ προσθήκης τῆς Θεοῦ Ἰακώβ, ο λέγεται τὸ σκήνωμα εἶναι, διὰ τὸ μὴ ἄλλο εἶναι τὸ σκηνῶσαν ἐν αὐτῷ ἢ τὸν τῷ Ἰακὼβ ἐν ἀνθρώπου εἴδει καὶ σχήματι ὀφθέντα Θεόν, δι᾿ ἂν καὶ τῆς ἐπὶ τῷ Ἰσραὴλ προσωνυμίας ἠξιώθη, ὁρῶν Θεόν τοῦτο γὰρ ἑρμηνεύεται τὸ ὄνομα προσαγορευθείς· οὐκ ἄλλον δὲ ὄντα τοῦ Θεοῦ Λόγου τὸν τῷ Ἰακὼβ ὀφθέντα ἐν τοῖς πρώτοις τῆς μετὰ χεῖρας ὑποθέσεως παρ- εστήσαμεν. Ἐδείχθη τοιγαροῦν τῷ Δαβὶδ εὐξαμένῳ, Ει τοῦ καὶ ποθήσαντι τοῦ Κυρίου καὶ Θεοῦ Ἰακὼς τὸν τόπον καὶ τὸ σκήνωμα εὑρεῖν, ὁ ἐπὶ τῆς Βηθλεὲμ τόπος" διόπερ εἰπὼν, « Ἰδοὺ ἠκούσαμεν αὐτὴν ἐν Εφραθά, ο επιφέρει λέγων· « Προσκυνήσωμεν εἰς τὸν τόπον οὗ ἔστησαν οἱ πόδες αὐτοῦ. » Σαφῶς τοιγαροῦν καὶ ἐν τούτοις ἐν τῇ Ἐφραθα, ἥτις ἐστὶν ἡ Βηθλεέμ, αὐτὸς ὁ Κύριος καὶ Θεὸς Ἰακὼβ τόπον ἑαυτῷ καὶ σκήνωμα συστήσεσθαι προεφητεύετο, ὁμοφώνως τῇ τοῦ Μιχαίου προφητεία φησάσῃ· . Καὶ σὺ, Βηθλεὲμ οἶκος τοῦ Ἐφραθα, ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύσεται ἡγούμενος, καὶ αἱ Εξοδοι αὐτοῦ ἀπ' ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος· ἡ ἅπερ * DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. VII. . illum Deum, qui nuntiatur venturus, de Bethlehem . C D cognomine Israel dignus est habitus, tanquam is progressurum significat. Ipsum hoc igitur David quoque, prius quidem ignorans, optat discere ab ipso Deo, tum vero ubi optavit voloque poposcit, id ipsum docetur, Postquam enim oraculum accepit, quod ad ipsum in psalmo ait, ‹ De fructu ventris tui ponam super sedem tuam; » et rursus, • Illuc producam cornu David, paravi lucernam Christo meo, merito procumbit ipsi Deo, atque it: hærens solo supplicat et precatur: longius au- tem constantiusque in oratione perseverans, jurat Deo, non prius se ingressurum in tabernaculum domus suæ, neque daturum oculis suis somnum, et palpebris suis dormitationem, neque ascensurum in lectum strati sui, humi stratum soloque adhæ- B rentem, eoque modo adorantem ac supplicantem mansurum, donec inveniat locum Domino, et ta- bernaculum Deo Jacob, lioc est, donec discat, Domino sibi indicante, ipsius Christi ortum: cum autem voto id postulasset, et talia cognoscere ex- petivisset, haud ita multo post, quæ futura erant divino indicante Spiritu contemplatur, quippe cum suis Deus pollicitus sit, se amplius loquentes exau- diturum. Itaque illi in hunc modurn exaudito, ora- culum redditur, quo ipsa Bethlehem inclamatur, tanquam illic locus Domino, et tabernaculum Deo Jacob constituenda sint. Hæc igitur ubi divinus Spiritus apud se ipsum cecinit, ipse seipsum exau- diens adjungit, Ecce audivimus eam in Ephrata: ‹ Ephrata vero eadem est et Bethlehem ; sicut in Genesi constat, ubi de Rachel dictum est : . sepelierunt eam in hippodromo Ephrata, haec est Bethlehem B > Et superior prophetia habebat illud : « Et tu Bethlehem domus Ephrata. — Ecce, inquit, audivimus eam :> constat autem quod per illud eam Christi originem intelligit, et ipsius Dei Jacob, habitationem. Sed quæ tandem hæc fue rit habitatio Dei Jacob, nisi ipsius Christi corpus, quod in Bethlehem natum est, in quo tanquam in tabernaculo, unici filii divinitas habitavit? Ca- terum non simpliciter Dei, sed cum additione, ‹ Dei Jacob *7 ‹ tabernaculum esse dicitur, propter- ea quod non aliud sit quidquam quod in illo ha- bitet, quam is Deus qui ipsi Jacob in hominis spe- cie ac figura sit visus. Cujus sane gratia illo etiam Gen. XXIV, qui Deum viderit; nam id nomen si interpreteris, eum, qui Deum videat, habebis: quod vero non alius sit quam Deus Verbum, qui ipsi Jacob visus sit, in hujusce operis primordiis demonstravimus. Precanti ergo David, et videre cupienti locum ac tabernaculum Domini Deique Jacob, ipse Bethle- hem locus ostensus est: quapropter cun dixisset, ‹ Ecce audivimus eam in Ephrata,» adjun- git dicens: Adoremus in loco ubi steterunt pe- des ejus 66. › Planissime igitur in his quoque ver bis in Ephrata, quæ est Bethlehem, ipse Dominus • ibid. 7. 19. ** Psal. cxxx1, 6. or ibid. 5.
ἐγὼ ἔσομαι αὐτῷ εἰς πατέρα, καὶ αὐτὸς ἔσται μοι εἰς υἱόν.» Καὶ ἐν ὀγδόῳ δὲ καὶ ὀγδοηκοστῷ ψαλμῷ περὶ τοῦ αὐτοῦ, ὡς περὶ Δαβίδ, τάδε εἴρηται· «αὐτὸς ἐπικαλέσεταί με, πατήρ μου εἶ σύ, θεός μου καὶ ἀντιλήπτωρ τῆς σωτηρίας μου, κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτόν, ὑψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω αὐτῷ τὸ ἔλεός μου, καὶ ἡ διαθήκη μου πιστὴ αὐτῷ», καὶ αὖθις· «ὤμοσα Δαβὶδ τῷ δούλῳ μου, ἕως αἰῶνος ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου, καὶ οἰκοδομήσω εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν τὸν θρόνον σου», καὶ πάλιν· «ἅπαξ ὤμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου, εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύσομαι· τὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μενεῖ, καὶ ὁ θρόνος αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος ἐναντίον μου, καὶ ὡς ἡ σελήνη κατηρτισμένη εἰς τὸν αἰῶνα», καὶ αὖθις· «καὶ θήσομαι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος τὸ σπέρμα αὐτοῦ». ὅμοια δ’ ἂν εἴη τούτοις καὶ τὰ δι’ ὧν εἴρηται· «ὤμοσεν κύριος τῷ Δαβὶδ ἀλήθειαν, καὶ οὐ μὴ ἀθετήσῃ αὐτόν· ἐκ καρποῦ τῆς κοιλίας σου θήσομαι ἐπὶ τὸν θρόνον σου».
μενον Θεόν προελεύσεσθαι σημαίνουσα. Τοῦτο δὲ οὖν Α αὐτὸ καὶ ὁ Δαβίδ, πρότερον μὲν ἀγνοῶν, εὔχεται παρὰ τοῦ Θεοῦ μαθεῖν, εἶτ᾽ εὐξάμενος παιδεύεται. Ἐπειδὴ γὰρ τετύχηκε χρησμοῦ τοῦ πρὸς αὐτὸν ἐν τῷ ψαλμῷ φήσαντος, « Ἐκ καρποῦ τῆς κοιλίας σου θή τομα: ἐπὶ τὸν θρόνον σου, » καὶ αὖθις, : Ἐκεῖ ἐξω ανατελῶ κέρας τῷ Δαβίδ, ητοίμασα λύχνον τῷ Χριστῷ μου, ο εικότως προσπίπτει τῷ Θεῷ, καὶ προσπεσών ἐπ' ἐδάφους ποτνιᾶται· ἐπὶ πλέον δὲ τῇ προσευχή προσκαρτερῶν ἔμνυσι τῷ Θεῷ, μὴ πρότερον εἰσελεύ σεσθαι εἰς σκήνωμα οἴκου αὐτοῦ, μηδὲ δώσειν τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ ὕπνον, καὶ τοῖς βλεφάροις αὐτοῦ νυσταγμόν, μηδὲ ἀναβήσεσθαι ἐπὶ κλίνης στρωμνῆς αὐτοῦ, κεῖσθαι δὲ χαμαὶ προσκυνοῦντα, καὶ ποτνιών μενον, ἔστ' ἂν εὕρῃ τόπον τῷ Κυρίῳ, καὶ σκήνωμα τῷ Θεῷ Ἰακώβ, τοῦτ᾽ ἔστιν ἕως ἂν μάθῃ, τοῦ Κυρίου φανερώσαντος αὐτῷ, την γένεσιν τοῦ Χριστοῦ· εὐξά μενος δὲ, καὶ τοιαῦτα γνῶναι ποθήσας, οὐκ εἰς μα κρὰν τῷ θείῳ Πνεύματι τὰ μέλλοντα ἔσεσθαι θεωρεί, τοῦ Θεοῦ τοῖς οἰκείοις ἐπαγγειλαμένου ἔτι γε λαλούν- των ἐπακούσεσθαι. Ἐπακουσθεὶς δῆτα καταξιοῦται χρησμοῦ τὴν Βηθλεὲμ ἐπιφωνοῦντος αὐτῷ, ὡς ἂν ἐν θάδε τοῦτό που τοῦ Κυρίου, καὶ τοῦ σκηνώματος τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ συστησομένου. Ταῦτα τοιγαροῦν τοῦ θείου Πνεύματος ἐν αὐτῷ θεσπίσαντος, αὐτὸς αὐτοῦ ἐπακούσας ἐπιλέγει· « Ἰδοὺ ἠκούσαμεν αὐτὴν ἐν Εφραθά. • Εφραθὰ δὲ ἡ αὐτή ἐστι τῇ Βηθλεέμ, ὡς ἱῆλόν ἐστι ἀπὸ τῆς Γενέσεως, ἔνθα περὶ τῆς Ραχήλ εἴρηται, ότι ο Ἔθαψαν αὐτὴν ἐν τῷ ἱπποδρόμῳ Εφραθά, αὕτη ἐστὶ Βηθλεέμ. » Καὶ ἡ πρὸ ταύτης δὲ περιείχε προφητεία· ι Καὶ σὺ, Βηθλεὲμ οἶκος τοῦ Ἐφραθά. — Ἰδού, φησίν, « ἠκούσαμεν αὐτήν· ο δή- λον δ' ὅτι τὴν τοῦ Χριστοῦ γένεσιν, καὶ τὴν τοῦ Θεοῦ Ἰακὼν κατασκήνωσιν. Ποῖον δ' ἂν εἴη τὸ σκήνωμα τοῦ Θεοῦ Ἰακὼβ ἢ τὸ σῶμα τοῦ Χριστοῦ τὸ ἐν τῷ τόπῳ τῆς Βηθλεὲμ γεγεννημένον ; ἐν ᾧ ὡς ἐν σκηνώ ματι, ἡ θεότης τοῦ Μονογενοῦς κατεσκήνωσε. Οὐχ ἁπλῶς δὲ Θεοῦ, ἀλλὰ μετὰ προσθήκης τῆς Θεοῦ Ἰακώβ, ο λέγεται τὸ σκήνωμα εἶναι, διὰ τὸ μὴ ἄλλο εἶναι τὸ σκηνῶσαν ἐν αὐτῷ ἢ τὸν τῷ Ἰακὼβ ἐν ἀνθρώπου εἴδει καὶ σχήματι ὀφθέντα Θεόν, δι᾿ ἂν καὶ τῆς ἐπὶ τῷ Ἰσραὴλ προσωνυμίας ἠξιώθη, ὁρῶν Θεόν τοῦτο γὰρ ἑρμηνεύεται τὸ ὄνομα προσαγορευθείς· οὐκ ἄλλον δὲ ὄντα τοῦ Θεοῦ Λόγου τὸν τῷ Ἰακὼβ ὀφθέντα ἐν τοῖς πρώτοις τῆς μετὰ χεῖρας ὑποθέσεως παρ- εστήσαμεν. Ἐδείχθη τοιγαροῦν τῷ Δαβὶδ εὐξαμένῳ, Ει τοῦ καὶ ποθήσαντι τοῦ Κυρίου καὶ Θεοῦ Ἰακὼς τὸν τόπον καὶ τὸ σκήνωμα εὑρεῖν, ὁ ἐπὶ τῆς Βηθλεὲμ τόπος" διόπερ εἰπὼν, « Ἰδοὺ ἠκούσαμεν αὐτὴν ἐν Εφραθά, ο επιφέρει λέγων· « Προσκυνήσωμεν εἰς τὸν τόπον οὗ ἔστησαν οἱ πόδες αὐτοῦ. » Σαφῶς τοιγαροῦν καὶ ἐν τούτοις ἐν τῇ Ἐφραθα, ἥτις ἐστὶν ἡ Βηθλεέμ, αὐτὸς ὁ Κύριος καὶ Θεὸς Ἰακὼβ τόπον ἑαυτῷ καὶ σκήνωμα συστήσεσθαι προεφητεύετο, ὁμοφώνως τῇ τοῦ Μιχαίου προφητεία φησάσῃ· . Καὶ σὺ, Βηθλεὲμ οἶκος τοῦ Ἐφραθα, ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύσεται ἡγούμενος, καὶ αἱ Εξοδοι αὐτοῦ ἀπ' ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος· ἡ ἅπερ * DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. VII. . illum Deum, qui nuntiatur venturus, de Bethlehem . C D cognomine Israel dignus est habitus, tanquam is progressurum significat. Ipsum hoc igitur David quoque, prius quidem ignorans, optat discere ab ipso Deo, tum vero ubi optavit voloque poposcit, id ipsum docetur, Postquam enim oraculum accepit, quod ad ipsum in psalmo ait, ‹ De fructu ventris tui ponam super sedem tuam; » et rursus, • Illuc producam cornu David, paravi lucernam Christo meo, merito procumbit ipsi Deo, atque it: hærens solo supplicat et precatur: longius au- tem constantiusque in oratione perseverans, jurat Deo, non prius se ingressurum in tabernaculum domus suæ, neque daturum oculis suis somnum, et palpebris suis dormitationem, neque ascensurum in lectum strati sui, humi stratum soloque adhæ- B rentem, eoque modo adorantem ac supplicantem mansurum, donec inveniat locum Domino, et ta- bernaculum Deo Jacob, lioc est, donec discat, Domino sibi indicante, ipsius Christi ortum: cum autem voto id postulasset, et talia cognoscere ex- petivisset, haud ita multo post, quæ futura erant divino indicante Spiritu contemplatur, quippe cum suis Deus pollicitus sit, se amplius loquentes exau- diturum. Itaque illi in hunc modurn exaudito, ora- culum redditur, quo ipsa Bethlehem inclamatur, tanquam illic locus Domino, et tabernaculum Deo Jacob constituenda sint. Hæc igitur ubi divinus Spiritus apud se ipsum cecinit, ipse seipsum exau- diens adjungit, Ecce audivimus eam in Ephrata: ‹ Ephrata vero eadem est et Bethlehem ; sicut in Genesi constat, ubi de Rachel dictum est : . sepelierunt eam in hippodromo Ephrata, haec est Bethlehem B > Et superior prophetia habebat illud : « Et tu Bethlehem domus Ephrata. — Ecce, inquit, audivimus eam :> constat autem quod per illud eam Christi originem intelligit, et ipsius Dei Jacob, habitationem. Sed quæ tandem hæc fue rit habitatio Dei Jacob, nisi ipsius Christi corpus, quod in Bethlehem natum est, in quo tanquam in tabernaculo, unici filii divinitas habitavit? Ca- terum non simpliciter Dei, sed cum additione, ‹ Dei Jacob *7 ‹ tabernaculum esse dicitur, propter- ea quod non aliud sit quidquam quod in illo ha- bitet, quam is Deus qui ipsi Jacob in hominis spe- cie ac figura sit visus. Cujus sane gratia illo etiam Gen. XXIV, qui Deum viderit; nam id nomen si interpreteris, eum, qui Deum videat, habebis: quod vero non alius sit quam Deus Verbum, qui ipsi Jacob visus sit, in hujusce operis primordiis demonstravimus. Precanti ergo David, et videre cupienti locum ac tabernaculum Domini Deique Jacob, ipse Bethle- hem locus ostensus est: quapropter cun dixisset, ‹ Ecce audivimus eam in Ephrata,» adjun- git dicens: Adoremus in loco ubi steterunt pe- des ejus 66. › Planissime igitur in his quoque ver bis in Ephrata, quæ est Bethlehem, ipse Dominus • ibid. 7. 19. ** Psal. cxxx1, 6. or ibid. 5.
Σολομῶν παῖς μὲν ὢν τοῦ Δαβὶδ καὶ τῆς βασιλείας διάδοχος πέφηνεν ὁμολογουμένως, οὗτος δὲ καὶ τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις νεὼν τῷ θεῷ πρῶτος ἐδείματο, καὶ τοῦτον εἰκὸς ὑπολήψεσθαι τοὺς ἐκ περιτομῆς τὸν προφητευόμενον εἶναι. οὓς ἐπιστῆσαι καλόν, εἰ οἷοί τε εἶεν ἐπὶ Σολομῶνα ἀνάγειν τὸν χρησμὸν φάσκοντα· «καὶ ἀνορθώσω τὸν θρόνον αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα», καὶ αὖθις μεθ’ ὅρκου διατάσεως ὀμωμοκέναι τὸν θεὸν ἐν τῷ ἁγίῳ αὐτοῦ, ὡς ἄρα ἔσται ὁ θρόνος τοῦ προφητευομένου ὡς ὁ ἥλιος καὶ αἱ ἡμέραι τοῦ οὐρανοῦ. εἰ γὰρ δή [τις] τοὺς χρόνους ἐξετάσειεν τῆς τοῦ Σολομῶνος βασιλείας, τεςσαράκοντα ἔτη, οὐ πλείονα, εὑρήσει· εἰ δὲ καὶ τῶν διαδόχων αὐτοῦ συνάξοι, οὐδὲ ἐφ’ ὅλοις πεντακοσίοις ἔτεσιν εὕροι ἂν τοὺς πάντας διαγενομένους. ἀλλ’ ἔστω τοὺς αὐτοὺς καὶ μέχρι τῆς ὑστάτης ὑπὸ Ῥωμαίων πολιορκίας τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους διαρκέσαι νομίζεσθαι· τί οὖν τοῦτο πρὸς τὴν προφητείαν, «εἰς τὸν αἰῶνα» καὶ «ὡς τὸν ἥλιον» καὶ «ὡς τὰς ἡμέρας τοῦ οὐρανοῦ» διαμενεῖν τὸν θρόνον αὐτοῦ θεσπίζουσαν;
μενον Θεόν προελεύσεσθαι σημαίνουσα. Τοῦτο δὲ οὖν Α αὐτὸ καὶ ὁ Δαβίδ, πρότερον μὲν ἀγνοῶν, εὔχεται παρὰ τοῦ Θεοῦ μαθεῖν, εἶτ᾽ εὐξάμενος παιδεύεται. Ἐπειδὴ γὰρ τετύχηκε χρησμοῦ τοῦ πρὸς αὐτὸν ἐν τῷ ψαλμῷ φήσαντος, « Ἐκ καρποῦ τῆς κοιλίας σου θή τομα: ἐπὶ τὸν θρόνον σου, » καὶ αὖθις, : Ἐκεῖ ἐξω ανατελῶ κέρας τῷ Δαβίδ, ητοίμασα λύχνον τῷ Χριστῷ μου, ο εικότως προσπίπτει τῷ Θεῷ, καὶ προσπεσών ἐπ' ἐδάφους ποτνιᾶται· ἐπὶ πλέον δὲ τῇ προσευχή προσκαρτερῶν ἔμνυσι τῷ Θεῷ, μὴ πρότερον εἰσελεύ σεσθαι εἰς σκήνωμα οἴκου αὐτοῦ, μηδὲ δώσειν τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ ὕπνον, καὶ τοῖς βλεφάροις αὐτοῦ νυσταγμόν, μηδὲ ἀναβήσεσθαι ἐπὶ κλίνης στρωμνῆς αὐτοῦ, κεῖσθαι δὲ χαμαὶ προσκυνοῦντα, καὶ ποτνιών μενον, ἔστ' ἂν εὕρῃ τόπον τῷ Κυρίῳ, καὶ σκήνωμα τῷ Θεῷ Ἰακώβ, τοῦτ᾽ ἔστιν ἕως ἂν μάθῃ, τοῦ Κυρίου φανερώσαντος αὐτῷ, την γένεσιν τοῦ Χριστοῦ· εὐξά μενος δὲ, καὶ τοιαῦτα γνῶναι ποθήσας, οὐκ εἰς μα κρὰν τῷ θείῳ Πνεύματι τὰ μέλλοντα ἔσεσθαι θεωρεί, τοῦ Θεοῦ τοῖς οἰκείοις ἐπαγγειλαμένου ἔτι γε λαλούν- των ἐπακούσεσθαι. Ἐπακουσθεὶς δῆτα καταξιοῦται χρησμοῦ τὴν Βηθλεὲμ ἐπιφωνοῦντος αὐτῷ, ὡς ἂν ἐν θάδε τοῦτό που τοῦ Κυρίου, καὶ τοῦ σκηνώματος τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ συστησομένου. Ταῦτα τοιγαροῦν τοῦ θείου Πνεύματος ἐν αὐτῷ θεσπίσαντος, αὐτὸς αὐτοῦ ἐπακούσας ἐπιλέγει· « Ἰδοὺ ἠκούσαμεν αὐτὴν ἐν Εφραθά. • Εφραθὰ δὲ ἡ αὐτή ἐστι τῇ Βηθλεέμ, ὡς ἱῆλόν ἐστι ἀπὸ τῆς Γενέσεως, ἔνθα περὶ τῆς Ραχήλ εἴρηται, ότι ο Ἔθαψαν αὐτὴν ἐν τῷ ἱπποδρόμῳ Εφραθά, αὕτη ἐστὶ Βηθλεέμ. » Καὶ ἡ πρὸ ταύτης δὲ περιείχε προφητεία· ι Καὶ σὺ, Βηθλεὲμ οἶκος τοῦ Ἐφραθά. — Ἰδού, φησίν, « ἠκούσαμεν αὐτήν· ο δή- λον δ' ὅτι τὴν τοῦ Χριστοῦ γένεσιν, καὶ τὴν τοῦ Θεοῦ Ἰακὼν κατασκήνωσιν. Ποῖον δ' ἂν εἴη τὸ σκήνωμα τοῦ Θεοῦ Ἰακὼβ ἢ τὸ σῶμα τοῦ Χριστοῦ τὸ ἐν τῷ τόπῳ τῆς Βηθλεὲμ γεγεννημένον ; ἐν ᾧ ὡς ἐν σκηνώ ματι, ἡ θεότης τοῦ Μονογενοῦς κατεσκήνωσε. Οὐχ ἁπλῶς δὲ Θεοῦ, ἀλλὰ μετὰ προσθήκης τῆς Θεοῦ Ἰακώβ, ο λέγεται τὸ σκήνωμα εἶναι, διὰ τὸ μὴ ἄλλο εἶναι τὸ σκηνῶσαν ἐν αὐτῷ ἢ τὸν τῷ Ἰακὼβ ἐν ἀνθρώπου εἴδει καὶ σχήματι ὀφθέντα Θεόν, δι᾿ ἂν καὶ τῆς ἐπὶ τῷ Ἰσραὴλ προσωνυμίας ἠξιώθη, ὁρῶν Θεόν τοῦτο γὰρ ἑρμηνεύεται τὸ ὄνομα προσαγορευθείς· οὐκ ἄλλον δὲ ὄντα τοῦ Θεοῦ Λόγου τὸν τῷ Ἰακὼβ ὀφθέντα ἐν τοῖς πρώτοις τῆς μετὰ χεῖρας ὑποθέσεως παρ- εστήσαμεν. Ἐδείχθη τοιγαροῦν τῷ Δαβὶδ εὐξαμένῳ, Ει τοῦ καὶ ποθήσαντι τοῦ Κυρίου καὶ Θεοῦ Ἰακὼς τὸν τόπον καὶ τὸ σκήνωμα εὑρεῖν, ὁ ἐπὶ τῆς Βηθλεὲμ τόπος" διόπερ εἰπὼν, « Ἰδοὺ ἠκούσαμεν αὐτὴν ἐν Εφραθά, ο επιφέρει λέγων· « Προσκυνήσωμεν εἰς τὸν τόπον οὗ ἔστησαν οἱ πόδες αὐτοῦ. » Σαφῶς τοιγαροῦν καὶ ἐν τούτοις ἐν τῇ Ἐφραθα, ἥτις ἐστὶν ἡ Βηθλεέμ, αὐτὸς ὁ Κύριος καὶ Θεὸς Ἰακὼβ τόπον ἑαυτῷ καὶ σκήνωμα συστήσεσθαι προεφητεύετο, ὁμοφώνως τῇ τοῦ Μιχαίου προφητεία φησάσῃ· . Καὶ σὺ, Βηθλεὲμ οἶκος τοῦ Ἐφραθα, ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύσεται ἡγούμενος, καὶ αἱ Εξοδοι αὐτοῦ ἀπ' ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος· ἡ ἅπερ * DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. VII. . illum Deum, qui nuntiatur venturus, de Bethlehem . C D cognomine Israel dignus est habitus, tanquam is progressurum significat. Ipsum hoc igitur David quoque, prius quidem ignorans, optat discere ab ipso Deo, tum vero ubi optavit voloque poposcit, id ipsum docetur, Postquam enim oraculum accepit, quod ad ipsum in psalmo ait, ‹ De fructu ventris tui ponam super sedem tuam; » et rursus, • Illuc producam cornu David, paravi lucernam Christo meo, merito procumbit ipsi Deo, atque it: hærens solo supplicat et precatur: longius au- tem constantiusque in oratione perseverans, jurat Deo, non prius se ingressurum in tabernaculum domus suæ, neque daturum oculis suis somnum, et palpebris suis dormitationem, neque ascensurum in lectum strati sui, humi stratum soloque adhæ- B rentem, eoque modo adorantem ac supplicantem mansurum, donec inveniat locum Domino, et ta- bernaculum Deo Jacob, lioc est, donec discat, Domino sibi indicante, ipsius Christi ortum: cum autem voto id postulasset, et talia cognoscere ex- petivisset, haud ita multo post, quæ futura erant divino indicante Spiritu contemplatur, quippe cum suis Deus pollicitus sit, se amplius loquentes exau- diturum. Itaque illi in hunc modurn exaudito, ora- culum redditur, quo ipsa Bethlehem inclamatur, tanquam illic locus Domino, et tabernaculum Deo Jacob constituenda sint. Hæc igitur ubi divinus Spiritus apud se ipsum cecinit, ipse seipsum exau- diens adjungit, Ecce audivimus eam in Ephrata: ‹ Ephrata vero eadem est et Bethlehem ; sicut in Genesi constat, ubi de Rachel dictum est : . sepelierunt eam in hippodromo Ephrata, haec est Bethlehem B > Et superior prophetia habebat illud : « Et tu Bethlehem domus Ephrata. — Ecce, inquit, audivimus eam :> constat autem quod per illud eam Christi originem intelligit, et ipsius Dei Jacob, habitationem. Sed quæ tandem hæc fue rit habitatio Dei Jacob, nisi ipsius Christi corpus, quod in Bethlehem natum est, in quo tanquam in tabernaculo, unici filii divinitas habitavit? Ca- terum non simpliciter Dei, sed cum additione, ‹ Dei Jacob *7 ‹ tabernaculum esse dicitur, propter- ea quod non aliud sit quidquam quod in illo ha- bitet, quam is Deus qui ipsi Jacob in hominis spe- cie ac figura sit visus. Cujus sane gratia illo etiam Gen. XXIV, qui Deum viderit; nam id nomen si interpreteris, eum, qui Deum videat, habebis: quod vero non alius sit quam Deus Verbum, qui ipsi Jacob visus sit, in hujusce operis primordiis demonstravimus. Precanti ergo David, et videre cupienti locum ac tabernaculum Domini Deique Jacob, ipse Bethle- hem locus ostensus est: quapropter cun dixisset, ‹ Ecce audivimus eam in Ephrata,» adjun- git dicens: Adoremus in loco ubi steterunt pe- des ejus 66. › Planissime igitur in his quoque ver bis in Ephrata, quæ est Bethlehem, ipse Dominus • ibid. 7. 19. ** Psal. cxxx1, 6. or ibid. 5.
PG 22:547τὸ δὲ «καὶ ἐγὼ ἔσομαι αὐτῷ εἰς πατέρα καὶ αὐτὸς ἔσται μοι εἰς υἱὸν» πῶς ἂν τῷ Σολομῶνι ἁρμόσειεν, ὅτε διαρρήδην ἡ κατ’ αὐτὸν ἱστορία ἀλλότρια καὶ ἀπῳκισμένα τῆς τοῦ θεοῦ εἰσποιήσεως περὶ αὐτοῦ διδάσκει; ἄκουε δ’ οὖν οἵαν κατηγορίαν αὐτοῦ καταλέγει· «καὶ Σολομῶν ἦν φιλογύναιος, καὶ ἔλαβεν γυναῖκας ἀλλοτρίας πολλάς, καὶ τὴν θυγατέρα Φαραώ, Μωαβίτιδας, Ἀμμανίτιδας, καὶ Ἰδουμαίας, Σύρας, Χετταίας καὶ Ἀμορραίας, ἐκ τῶν ἐθνῶν, ὧν ἀπεῖπεν κύριος ὁ θεὸς τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ οὐκ εἰσελεύσεσθαι εἰς αὐτάς», καὶ ἐπιφέρει τούτοις· «καὶ οὐκ ἦν ἡ καρδία αὐτοῦ εὐθεῖα μετὰ κυρίου τοῦ θεοῦ αὐτοῦ, καθὼς ἡ καρδία Δαβὶδ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ, καὶ ἐπορεύθη Σολομῶν ὀπίσω τῆς Ἀστάρτης, βδελύγματος Σιδωνίων, καὶ ὀπίσω τοῦ βασιλέως αὐτῶν, εἰδώλου υἱῶν Ἀμμών· καὶ ἐποίησεν Σολομῶν τὸ πονηρὸν ἐνώπιον κυρίου», καὶ αὖθις ἑξῆς ἐπάγει· «καὶ ἤγειρεν κύριος σατὰν τῷ Σολομῶνι τὸν Ἄδερ τὸν Ἰδουμαῖον». τὸν δὲ ἐπὶ τοσούτοις καὶ τοιούτοις διαβεβλημένον τίς ἂν αἱρεῖ λόγος πατέρα τὸν θεὸν τολμᾶν ἐπιγράφεσθαι, καὶ τὸν ἐπὶ πάντων θεὸν υἱὸν ἑαυτοῦ πρωτότοκον ἀναγορεύειν αὐτόν;
Α ἀρτίως ἐξετάσαντες ἐδείκνυμεν ἀναφέρεσθαι οὐδ᾽ ἐφ' Β ἕτερον ἢ ἐπὶ μόνον τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, ἐν Βηθλεὲμ ταῖς προβ ῥήσεσιν ἀκολούθως γεγεννημένον. Οὐκ ἂν γοῦν ἄλλον τις ἐπιδείξειεν ἐκ ταύτης ἐνδόξως μετὰ τοὺς προφή τείας χρόνους προελθόντα· οὔτε γὰρ βασιλεύς, ούτε προφήτης, οὐδ᾽ ἕτερός τις τῶν παρ' Εβραίοις θεοφι λῶν, ἢ μόνος ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ὁμοῦ καὶ ἐκ σπέρματος Δαβίδ, καὶ αὐτόθι γεγεννημένος ἀποδείκνυται. Ὥρα τοιγαροῦν αὐτὸν ἐκεῖνον εἶναι, καὶ οὐδὲ (1) ἄλλον τὸν καὶ ἐν τούτοις προφητευόμενον ὁμολογεῖν, ὅτι τε σαφῶς ἐν τοῖς ἑξῆς ὁ αὐτὸς ψαλμὸς ὀνομαστὶ τὸν Χριστὸν προσαγορεύων τοῦτο παρίστησι, δι' ὧν φησιν· « Ἕνεκεν Δαβὶδ τοῦ δούλου σου μὴ ἀποστρέψῃς τὸ πρόσωπον τοῦ Χρι στοῦ σου·, καὶ πάλιν· ι Ἐκεῖ ἐξανατελῶ κέρας τῷ Δαβίδ, ἡτοίμασα λύχνον τῷ Χριστῷ μου. Τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ ἐνδύσω αἰσχύνην, ἐπὶ δὲ αὐτὸν ἐξανθήσει τὸ ἁγίασμά μου. » Ποῦ δέ φησιν, « Ἐκεῖ ἐξανατελῶ κέ- ρας τῷ Δαβίδ, ν ἢ ἐν τῇ Βηθλεὲμ τῇ Ἐφραθά ; ἐν τεῦθεν γὰρ τὸ κέρας τοῦ Δαβὶδ ὁ Χριστὸς τὸ κατά σάρκα οἷόν τι μέγα φῶς ἐξανέτειλεν, ἐνταῦθά τε ἡτοί μαστο ὑπὸ τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων ὁ τοῦ Χριστοῦ λύχνος. Εἴη δ' ἂν λύχνος αὐτοῦ, οἷα νοεροῦ φωτὸς, τὸ ἀνθρώ πειον σκῆνος, δι' οὗ δίκην ὀστρακίνου σκεύους, ὥσπερ διὰ λύχνου, τὰς τοῦ ἰδίου φωτὸς ἀκτῖνας πᾶσι τοῖς ἐν ἀγνοία Θεοῦ καὶ σκότῳ βαθεῖ πιεζομένοις ἐξέλαμψεν. ᾿Αλλὰ γὰρ καὶ ἐν τούτοις ἀποδεδείχθαι σαφῶς ἡγοῦμαι Θεὸν Ἰακώβ ἀπ᾿ ἀρχῆς καὶ ἐξ ἡμερῶν τυγχάνοντα αἰῶνος ἀνθρώποις ἐπιδημήσειν, καὶ γεννη θήσεσθαι οὐκ ἀλλαχόθι γῆς ἀλλ᾽ ἢ ἐν τῷ κατὰ Βηθλεέμ τόπῳ, πρὸς τοῖς Ἱεροσολύμοις εἰσέτι καὶ νῦν ἐπιδεικν μένῳ χωρίῳ, ἔνθα οὐδ᾽ ἄλλος μετὰ τοὺς τῶν προφητών χρόνους ἐπιφανὴς καὶ εἰς πάντας ἀνθρώπους ἐπίδοξος ἢ μόνος Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς πρὸς τῶν ἐπιχωρίων ἁπάν μαρτυρεῖται. Ἑρμηνεύεται δὲ ἡ Βηθλεὲμ οἶκος άς- των ἀκολούθως ταῖς εὐαγγελικαῖς φωναῖς γεγονώς του, φερώνυμος οὖσα τοῦ προελθόντος ἐξ αὐτῆς Σω τῆρος ἡμῶν ὄντος Θεοῦ Λόγου, ψυχῶν λογικῶν θρε πτικοῦ· δ καὶ παρίστησιν αὐτὸς λέγων· . Ἐγώ εἰμι ὁ ἄρτος ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβάς. » Αλλ' ἐπειδὴ καὶ τοῦ Δαβὶδ γέγονεν αὕτη πατρίς, εἰκότως καὶ ὁ κατὰ σάρκα γενόμενος υἱὸς Δαβὶδ τὴν πρόοδον ἐξ αὐ τῆς ἐποιήσατο, ἀκολούθως ταῖς προφητικαῖς προβάτ σεσιν· ὥστε οὐκ ἄδηλον εἶναι καὶ τὴν αἰτίαν δι᾿ ἣν πατρίδα τὴν Βηθλεὲμ ἐπεγράψατο. ᾿Αλλὰ καὶ ἐν Να- ζάροις ἀνατραφεὶς λέγεται, καὶ πάλιν Ναζαραίος κληθήσεσθαι. Ιστέον οὖν, ὅτι καὶ τὸ Ναζαραῖον ὄνομα Εβραϊκὸν τυγχάνει ἐν Λευϊτικῷ ἐπὶ τοῦ χρίσματος τοῦ παρ' αὐτοῖς Χριστοῦ. "Ην δὲ οὗτος ὁ ἄρχων κατ' εἰκόνα τοῦ μεγάλου καὶ ἀληθῶς ἀρχιερέως τοῦ Χρι- στοῦ τοῦ Θεοῦ, σκιώδη τινὰ καὶ τυπικὸν Χριστὸν ἐπι- φερόμενος. Ἐν οἷς γοῦν εἴρηται κατὰ τοὺς Εβδομή κοντα περὶ τοῦ ᾿Αρχιερέως· « Καὶ οὐ βεβηλώσει τὸν ἡγιασμένον τοῦ Θεοῦ αὐτοῦ· ὅτι τὸ ἅγιον ἔλαιον Χριστοῦ τοῦ Θεοῦ αὐτοῦ·, τὸ μὲν Ἑβραϊκόν, ο Ὅτι Ναζὲρ ἔλαιον, » περιέχει· ὁ δὲ Ἀκύλας· « Οτι ἀφ EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. — APOLOGETICA. ac Deus Jacob locum sibi ac tabernaculum consti- tuturus capitur, quod ipsum cum Micheæ prophe tia concordat dicente : . Et tu, Bethlehem domus Ephratha. Ex te mihi egredietur dux: et egressus ejus ab initio ex diebus sæculi; quæ cum proxime scrutaremur, ostendimus ad nullum alium esse re- ferenda, quam ad unum Salvatorem ac Dominum nostrum Jesum qui Christus est Dei, quique in Bethlehem, sicut prophetiæ prædixerant, natus est. Nullum enim alium quispiam unquam ostendet, qui inde cum gloria post ipsius prophetiæ tem- pora prodierit : nullus enim neque rex, neque pro- pheta, neque alius quispiam eorum qui apud He- bræos Deo amici fuerint, præter unum Salvatorem ac Dominum nostrum qui Christus est Dei, utrum- que habuisse demonstratur, et quod de semine David, et quod in eo loco sit natus. Tempus igitur jam est ut illum ipsum esse non alium quempiam fateamur, qui in his propheticis verbis significatur, evidenterque in iis quæ sequuntur eumdem psal- mum, dum nominatim Christum appellat, hoc ipsum ostendere, ubi ait: « Propter David servum tuum, ne avertas faciem Christi tui 89., Et rursus: Illuc producam cornu David: paravi lucernam Christo meo. Inimicos ejus induam confusione, super ipsum autem efllorebit sanctificatio mea "., Sed ubi tandem ait se producturum cornu David, nisi - nebris premebantur, emisit. Etenim in his quoque in Bethlehem atque in Ephratha? Inde enim cornu David Christus quatenus ad naturam pertinet bu- anam, quasi ingens lumen exortum est. Hic item C Christi lucerna ab ipso Deo universi præparata est: fuerit autem hæc lucerna quasi intelligibilis lucis, humanum corpus, per quod instar testacei vasis, tanquam per lucernam, proprii luminis radios in omnes, quicunque ignorantia Dei et profundis te- demonstrari planissime arbitror Deum Jacob, qui ab initio et ex diebus sæculi exsistit, ad homines ventu- rum, et oriturum non alibi terrarum quam in Bethle- hem loco, qui non procul ab Hierosolymis hodie quo- que visitur, ubi sane non alius post prophetarum tem- pora illustris, et apud omnes homines gloria celebris, quam unus Jesus Christus ab omnibus ejus loci incolis (qui quidem sic cum evangelicis voci- bus concordant) natus esse perhibetur. Est autem Bethlehem, ex interpretatione, domus panis, quæ sic quidem ejusdem est nominis cum eo qui de ipsa profectus est, Salvatore nostro, qui cum sit Dei Verbum et ratio, animalium rationalium est alimentum. Quam rem ipse quoque demonstrat, ubi ait : e Ego sum panis qui de caelo descendi ". Verum quoniam hæc eadem ipsius David patria ſuit, merito qui ratione humanæ naturæ David filius fuit, ex hoc ipso loco profectus est, in eo sane cum propheticis concordans oraculis : itaque abscura esse amplius causa non potest, cur sibi Bethlehem Psal. CXXXΙ, D item et paulo post. Epit. (1) Ούδ'. Lege οὐχ 10. so ibid. 17, 18. 91 Joan. v1, 41.
πῶς δὲ ταῦτα τοτὲ μὲν ὡς περὶ αὐτοῦ λέγεται τοῦ Δαβίδ, τοτὲ δὲ ὡς περὶ σπέρματος αὐτοῦ; Ἀλλ’ οὐδὲ τῷ Δαβὶδ ἐφαρμόζοι ἄν, ὡς ἐπιστήσαντί σοι δῆλον ἔσται. οὐκοῦν τὸν ἐκ σπέρματος Δαβὶδ ἀναστήσεσθαι ἐν τούτοις δηλούμενον ἕτερον ζητητέον. ἀλλ’ οὐδεὶς ἄλλος τοιοῦτος ἐξ αὐτοῦ γεγονὼς ἱστορεῖται, ἢ ὅτι γε εἷς ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ, ὃς μόνος τῶν πώποτε ἐκ σπέρματος Δαβὶδ βεβασιλευκότων καθ’ ὅλης ἀνηγόρευται τῆς οἰκουμένης υἱὸς Δαβὶδ κατὰ τὴν ἔνσαρκον αὐτοῦ γένεσιν ὁμολογουμένως, καὶ τούτου γε μένει καὶ διαμενεῖ ἡ βασιλεία, εἰς τὸν ἄπειρον αἰῶνα παρατείνουσα, καίτοι μυρία μὲν ἐπιβεβουλευμένη, θείᾳ δὲ καὶ ὑπὲρ ἄνθρωπον δυνάμει τὸ ἔνθεον καὶ ἀήττητον τῇ περὶ αὐτοῦ προφητείᾳ ἀκολούθως ἐπιδεικνυμένη. εἰ δὲ ὀμνύντα τὸν θεὸν ἀκούεις κατὰ τοῦ ἁγίου αὐτοῦ, ὡς πατρὸς ἄκουε ὀμνύντος κατὰ τοῦ θεοῦ λόγου τοῦ πάντων αἰώνων προϋφεστῶτος ἁγίου καὶ μονογενοῦς αὐτοῦ παιδός, ὃν ποικίλως ἐθεολόγησαν αἱ πρόσθεν ἡμῖν παρατεθεῖσαι φωναί, καθ’ οὗ ὄμνυσιν ὁ θεὸς καὶ πατὴρ αὐτοῦ, ὡς κατὰ ἠγαπημένου, τὸν ἐκ σπέρματος Δαβὶδ [εἰς] τὸν ἄπειρον αἰῶνα δοξάσειν·
Α ἀρτίως ἐξετάσαντες ἐδείκνυμεν ἀναφέρεσθαι οὐδ᾽ ἐφ' Β ἕτερον ἢ ἐπὶ μόνον τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, ἐν Βηθλεὲμ ταῖς προβ ῥήσεσιν ἀκολούθως γεγεννημένον. Οὐκ ἂν γοῦν ἄλλον τις ἐπιδείξειεν ἐκ ταύτης ἐνδόξως μετὰ τοὺς προφή τείας χρόνους προελθόντα· οὔτε γὰρ βασιλεύς, ούτε προφήτης, οὐδ᾽ ἕτερός τις τῶν παρ' Εβραίοις θεοφι λῶν, ἢ μόνος ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ὁμοῦ καὶ ἐκ σπέρματος Δαβίδ, καὶ αὐτόθι γεγεννημένος ἀποδείκνυται. Ὥρα τοιγαροῦν αὐτὸν ἐκεῖνον εἶναι, καὶ οὐδὲ (1) ἄλλον τὸν καὶ ἐν τούτοις προφητευόμενον ὁμολογεῖν, ὅτι τε σαφῶς ἐν τοῖς ἑξῆς ὁ αὐτὸς ψαλμὸς ὀνομαστὶ τὸν Χριστὸν προσαγορεύων τοῦτο παρίστησι, δι' ὧν φησιν· « Ἕνεκεν Δαβὶδ τοῦ δούλου σου μὴ ἀποστρέψῃς τὸ πρόσωπον τοῦ Χρι στοῦ σου·, καὶ πάλιν· ι Ἐκεῖ ἐξανατελῶ κέρας τῷ Δαβίδ, ἡτοίμασα λύχνον τῷ Χριστῷ μου. Τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ ἐνδύσω αἰσχύνην, ἐπὶ δὲ αὐτὸν ἐξανθήσει τὸ ἁγίασμά μου. » Ποῦ δέ φησιν, « Ἐκεῖ ἐξανατελῶ κέ- ρας τῷ Δαβίδ, ν ἢ ἐν τῇ Βηθλεὲμ τῇ Ἐφραθά ; ἐν τεῦθεν γὰρ τὸ κέρας τοῦ Δαβὶδ ὁ Χριστὸς τὸ κατά σάρκα οἷόν τι μέγα φῶς ἐξανέτειλεν, ἐνταῦθά τε ἡτοί μαστο ὑπὸ τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων ὁ τοῦ Χριστοῦ λύχνος. Εἴη δ' ἂν λύχνος αὐτοῦ, οἷα νοεροῦ φωτὸς, τὸ ἀνθρώ πειον σκῆνος, δι' οὗ δίκην ὀστρακίνου σκεύους, ὥσπερ διὰ λύχνου, τὰς τοῦ ἰδίου φωτὸς ἀκτῖνας πᾶσι τοῖς ἐν ἀγνοία Θεοῦ καὶ σκότῳ βαθεῖ πιεζομένοις ἐξέλαμψεν. ᾿Αλλὰ γὰρ καὶ ἐν τούτοις ἀποδεδείχθαι σαφῶς ἡγοῦμαι Θεὸν Ἰακώβ ἀπ᾿ ἀρχῆς καὶ ἐξ ἡμερῶν τυγχάνοντα αἰῶνος ἀνθρώποις ἐπιδημήσειν, καὶ γεννη θήσεσθαι οὐκ ἀλλαχόθι γῆς ἀλλ᾽ ἢ ἐν τῷ κατὰ Βηθλεέμ τόπῳ, πρὸς τοῖς Ἱεροσολύμοις εἰσέτι καὶ νῦν ἐπιδεικν μένῳ χωρίῳ, ἔνθα οὐδ᾽ ἄλλος μετὰ τοὺς τῶν προφητών χρόνους ἐπιφανὴς καὶ εἰς πάντας ἀνθρώπους ἐπίδοξος ἢ μόνος Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς πρὸς τῶν ἐπιχωρίων ἁπάν μαρτυρεῖται. Ἑρμηνεύεται δὲ ἡ Βηθλεὲμ οἶκος άς- των ἀκολούθως ταῖς εὐαγγελικαῖς φωναῖς γεγονώς του, φερώνυμος οὖσα τοῦ προελθόντος ἐξ αὐτῆς Σω τῆρος ἡμῶν ὄντος Θεοῦ Λόγου, ψυχῶν λογικῶν θρε πτικοῦ· δ καὶ παρίστησιν αὐτὸς λέγων· . Ἐγώ εἰμι ὁ ἄρτος ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβάς. » Αλλ' ἐπειδὴ καὶ τοῦ Δαβὶδ γέγονεν αὕτη πατρίς, εἰκότως καὶ ὁ κατὰ σάρκα γενόμενος υἱὸς Δαβὶδ τὴν πρόοδον ἐξ αὐ τῆς ἐποιήσατο, ἀκολούθως ταῖς προφητικαῖς προβάτ σεσιν· ὥστε οὐκ ἄδηλον εἶναι καὶ τὴν αἰτίαν δι᾿ ἣν πατρίδα τὴν Βηθλεὲμ ἐπεγράψατο. ᾿Αλλὰ καὶ ἐν Να- ζάροις ἀνατραφεὶς λέγεται, καὶ πάλιν Ναζαραίος κληθήσεσθαι. Ιστέον οὖν, ὅτι καὶ τὸ Ναζαραῖον ὄνομα Εβραϊκὸν τυγχάνει ἐν Λευϊτικῷ ἐπὶ τοῦ χρίσματος τοῦ παρ' αὐτοῖς Χριστοῦ. "Ην δὲ οὗτος ὁ ἄρχων κατ' εἰκόνα τοῦ μεγάλου καὶ ἀληθῶς ἀρχιερέως τοῦ Χρι- στοῦ τοῦ Θεοῦ, σκιώδη τινὰ καὶ τυπικὸν Χριστὸν ἐπι- φερόμενος. Ἐν οἷς γοῦν εἴρηται κατὰ τοὺς Εβδομή κοντα περὶ τοῦ ᾿Αρχιερέως· « Καὶ οὐ βεβηλώσει τὸν ἡγιασμένον τοῦ Θεοῦ αὐτοῦ· ὅτι τὸ ἅγιον ἔλαιον Χριστοῦ τοῦ Θεοῦ αὐτοῦ·, τὸ μὲν Ἑβραϊκόν, ο Ὅτι Ναζὲρ ἔλαιον, » περιέχει· ὁ δὲ Ἀκύλας· « Οτι ἀφ EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. — APOLOGETICA. ac Deus Jacob locum sibi ac tabernaculum consti- tuturus capitur, quod ipsum cum Micheæ prophe tia concordat dicente : . Et tu, Bethlehem domus Ephratha. Ex te mihi egredietur dux: et egressus ejus ab initio ex diebus sæculi; quæ cum proxime scrutaremur, ostendimus ad nullum alium esse re- ferenda, quam ad unum Salvatorem ac Dominum nostrum Jesum qui Christus est Dei, quique in Bethlehem, sicut prophetiæ prædixerant, natus est. Nullum enim alium quispiam unquam ostendet, qui inde cum gloria post ipsius prophetiæ tem- pora prodierit : nullus enim neque rex, neque pro- pheta, neque alius quispiam eorum qui apud He- bræos Deo amici fuerint, præter unum Salvatorem ac Dominum nostrum qui Christus est Dei, utrum- que habuisse demonstratur, et quod de semine David, et quod in eo loco sit natus. Tempus igitur jam est ut illum ipsum esse non alium quempiam fateamur, qui in his propheticis verbis significatur, evidenterque in iis quæ sequuntur eumdem psal- mum, dum nominatim Christum appellat, hoc ipsum ostendere, ubi ait: « Propter David servum tuum, ne avertas faciem Christi tui 89., Et rursus: Illuc producam cornu David: paravi lucernam Christo meo. Inimicos ejus induam confusione, super ipsum autem efllorebit sanctificatio mea "., Sed ubi tandem ait se producturum cornu David, nisi - nebris premebantur, emisit. Etenim in his quoque in Bethlehem atque in Ephratha? Inde enim cornu David Christus quatenus ad naturam pertinet bu- anam, quasi ingens lumen exortum est. Hic item C Christi lucerna ab ipso Deo universi præparata est: fuerit autem hæc lucerna quasi intelligibilis lucis, humanum corpus, per quod instar testacei vasis, tanquam per lucernam, proprii luminis radios in omnes, quicunque ignorantia Dei et profundis te- demonstrari planissime arbitror Deum Jacob, qui ab initio et ex diebus sæculi exsistit, ad homines ventu- rum, et oriturum non alibi terrarum quam in Bethle- hem loco, qui non procul ab Hierosolymis hodie quo- que visitur, ubi sane non alius post prophetarum tem- pora illustris, et apud omnes homines gloria celebris, quam unus Jesus Christus ab omnibus ejus loci incolis (qui quidem sic cum evangelicis voci- bus concordant) natus esse perhibetur. Est autem Bethlehem, ex interpretatione, domus panis, quæ sic quidem ejusdem est nominis cum eo qui de ipsa profectus est, Salvatore nostro, qui cum sit Dei Verbum et ratio, animalium rationalium est alimentum. Quam rem ipse quoque demonstrat, ubi ait : e Ego sum panis qui de caelo descendi ". Verum quoniam hæc eadem ipsius David patria ſuit, merito qui ratione humanæ naturæ David filius fuit, ex hoc ipso loco profectus est, in eo sane cum propheticis concordans oraculis : itaque abscura esse amplius causa non potest, cur sibi Bethlehem Psal. CXXXΙ, D item et paulo post. Epit. (1) Ούδ'. Lege οὐχ 10. so ibid. 17, 18. 91 Joan. v1, 41.
ὃ καὶ γέγονεν ὅτε ὁ λόγος, σὰρξ γενόμενος, τὸν ἐκ σπέρματος Δαβὶδ ἀνείληφέν τε καὶ ἐθεοποίησεν. διὸ καὶ υἱὸν αὐτὸν ἀναγορεύει λέγων· «ἐγὼ ἔσομαι αὐτῷ εἰς πατέρα καὶ αὐτὸς ἔσται μοι εἰς υἱόν», καὶ πάλιν· «κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτόν». σαφῶς τοιγαροῦν ἐκ τούτων ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ ὁ πρωτότοκος ἐκ σπέρματος ἔσεσθαι Δαβὶδ ἀνείρηται, ὥστε ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εἶναι τὸν υἱὸν τοῦ Δαβὶδ τῷ θεοῦ υἱῷ καὶ τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ τῷ υἱῷ Δαβίδ. δι’ ὧν ἐναργῶς ὁ «πρωτότοκος πάσης κτίσεως», αὐτὸς ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ, υἱὸς ἀνθρώπου γενήσεσθαι προεφητεύετο. καὶ τοῦτο δὲ τὸ λόγιον ἡ τοῦ εὐαγγελίου γραφὴ ἐπισφραγίζεται, δι’ ὧν φησιν, ἐπιστάντα τὸν Γαβριὴλ τῇ ἁγίᾳ παρθένῳ φάναι περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν· «οὗτος ἔσται μέγας καὶ υἱὸς ὑψίστου κληθήσεται, καὶ δώσει αὐτῷ κύριος ὁ θεὸς τὸν θρόνον Δαβὶδ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ, καὶ βασιλεύσει ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰακὼβ εἰς τοὺς αἰῶνας, καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος». καὶ μετὰ βραχέα δὲ ἐν τῷ αὐτῷ εὐαγγελίῳ Ζαχαρίας ὁ τοῦ Ἰωάννου πατὴρ τάδε περὶ τοῦ Χριστοῦ θεσπίζει·
Α ἀρτίως ἐξετάσαντες ἐδείκνυμεν ἀναφέρεσθαι οὐδ᾽ ἐφ' Β ἕτερον ἢ ἐπὶ μόνον τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, ἐν Βηθλεὲμ ταῖς προβ ῥήσεσιν ἀκολούθως γεγεννημένον. Οὐκ ἂν γοῦν ἄλλον τις ἐπιδείξειεν ἐκ ταύτης ἐνδόξως μετὰ τοὺς προφή τείας χρόνους προελθόντα· οὔτε γὰρ βασιλεύς, ούτε προφήτης, οὐδ᾽ ἕτερός τις τῶν παρ' Εβραίοις θεοφι λῶν, ἢ μόνος ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ὁμοῦ καὶ ἐκ σπέρματος Δαβίδ, καὶ αὐτόθι γεγεννημένος ἀποδείκνυται. Ὥρα τοιγαροῦν αὐτὸν ἐκεῖνον εἶναι, καὶ οὐδὲ (1) ἄλλον τὸν καὶ ἐν τούτοις προφητευόμενον ὁμολογεῖν, ὅτι τε σαφῶς ἐν τοῖς ἑξῆς ὁ αὐτὸς ψαλμὸς ὀνομαστὶ τὸν Χριστὸν προσαγορεύων τοῦτο παρίστησι, δι' ὧν φησιν· « Ἕνεκεν Δαβὶδ τοῦ δούλου σου μὴ ἀποστρέψῃς τὸ πρόσωπον τοῦ Χρι στοῦ σου·, καὶ πάλιν· ι Ἐκεῖ ἐξανατελῶ κέρας τῷ Δαβίδ, ἡτοίμασα λύχνον τῷ Χριστῷ μου. Τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ ἐνδύσω αἰσχύνην, ἐπὶ δὲ αὐτὸν ἐξανθήσει τὸ ἁγίασμά μου. » Ποῦ δέ φησιν, « Ἐκεῖ ἐξανατελῶ κέ- ρας τῷ Δαβίδ, ν ἢ ἐν τῇ Βηθλεὲμ τῇ Ἐφραθά ; ἐν τεῦθεν γὰρ τὸ κέρας τοῦ Δαβὶδ ὁ Χριστὸς τὸ κατά σάρκα οἷόν τι μέγα φῶς ἐξανέτειλεν, ἐνταῦθά τε ἡτοί μαστο ὑπὸ τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων ὁ τοῦ Χριστοῦ λύχνος. Εἴη δ' ἂν λύχνος αὐτοῦ, οἷα νοεροῦ φωτὸς, τὸ ἀνθρώ πειον σκῆνος, δι' οὗ δίκην ὀστρακίνου σκεύους, ὥσπερ διὰ λύχνου, τὰς τοῦ ἰδίου φωτὸς ἀκτῖνας πᾶσι τοῖς ἐν ἀγνοία Θεοῦ καὶ σκότῳ βαθεῖ πιεζομένοις ἐξέλαμψεν. ᾿Αλλὰ γὰρ καὶ ἐν τούτοις ἀποδεδείχθαι σαφῶς ἡγοῦμαι Θεὸν Ἰακώβ ἀπ᾿ ἀρχῆς καὶ ἐξ ἡμερῶν τυγχάνοντα αἰῶνος ἀνθρώποις ἐπιδημήσειν, καὶ γεννη θήσεσθαι οὐκ ἀλλαχόθι γῆς ἀλλ᾽ ἢ ἐν τῷ κατὰ Βηθλεέμ τόπῳ, πρὸς τοῖς Ἱεροσολύμοις εἰσέτι καὶ νῦν ἐπιδεικν μένῳ χωρίῳ, ἔνθα οὐδ᾽ ἄλλος μετὰ τοὺς τῶν προφητών χρόνους ἐπιφανὴς καὶ εἰς πάντας ἀνθρώπους ἐπίδοξος ἢ μόνος Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς πρὸς τῶν ἐπιχωρίων ἁπάν μαρτυρεῖται. Ἑρμηνεύεται δὲ ἡ Βηθλεὲμ οἶκος άς- των ἀκολούθως ταῖς εὐαγγελικαῖς φωναῖς γεγονώς του, φερώνυμος οὖσα τοῦ προελθόντος ἐξ αὐτῆς Σω τῆρος ἡμῶν ὄντος Θεοῦ Λόγου, ψυχῶν λογικῶν θρε πτικοῦ· δ καὶ παρίστησιν αὐτὸς λέγων· . Ἐγώ εἰμι ὁ ἄρτος ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβάς. » Αλλ' ἐπειδὴ καὶ τοῦ Δαβὶδ γέγονεν αὕτη πατρίς, εἰκότως καὶ ὁ κατὰ σάρκα γενόμενος υἱὸς Δαβὶδ τὴν πρόοδον ἐξ αὐ τῆς ἐποιήσατο, ἀκολούθως ταῖς προφητικαῖς προβάτ σεσιν· ὥστε οὐκ ἄδηλον εἶναι καὶ τὴν αἰτίαν δι᾿ ἣν πατρίδα τὴν Βηθλεὲμ ἐπεγράψατο. ᾿Αλλὰ καὶ ἐν Να- ζάροις ἀνατραφεὶς λέγεται, καὶ πάλιν Ναζαραίος κληθήσεσθαι. Ιστέον οὖν, ὅτι καὶ τὸ Ναζαραῖον ὄνομα Εβραϊκὸν τυγχάνει ἐν Λευϊτικῷ ἐπὶ τοῦ χρίσματος τοῦ παρ' αὐτοῖς Χριστοῦ. "Ην δὲ οὗτος ὁ ἄρχων κατ' εἰκόνα τοῦ μεγάλου καὶ ἀληθῶς ἀρχιερέως τοῦ Χρι- στοῦ τοῦ Θεοῦ, σκιώδη τινὰ καὶ τυπικὸν Χριστὸν ἐπι- φερόμενος. Ἐν οἷς γοῦν εἴρηται κατὰ τοὺς Εβδομή κοντα περὶ τοῦ ᾿Αρχιερέως· « Καὶ οὐ βεβηλώσει τὸν ἡγιασμένον τοῦ Θεοῦ αὐτοῦ· ὅτι τὸ ἅγιον ἔλαιον Χριστοῦ τοῦ Θεοῦ αὐτοῦ·, τὸ μὲν Ἑβραϊκόν, ο Ὅτι Ναζὲρ ἔλαιον, » περιέχει· ὁ δὲ Ἀκύλας· « Οτι ἀφ EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. — APOLOGETICA. ac Deus Jacob locum sibi ac tabernaculum consti- tuturus capitur, quod ipsum cum Micheæ prophe tia concordat dicente : . Et tu, Bethlehem domus Ephratha. Ex te mihi egredietur dux: et egressus ejus ab initio ex diebus sæculi; quæ cum proxime scrutaremur, ostendimus ad nullum alium esse re- ferenda, quam ad unum Salvatorem ac Dominum nostrum Jesum qui Christus est Dei, quique in Bethlehem, sicut prophetiæ prædixerant, natus est. Nullum enim alium quispiam unquam ostendet, qui inde cum gloria post ipsius prophetiæ tem- pora prodierit : nullus enim neque rex, neque pro- pheta, neque alius quispiam eorum qui apud He- bræos Deo amici fuerint, præter unum Salvatorem ac Dominum nostrum qui Christus est Dei, utrum- que habuisse demonstratur, et quod de semine David, et quod in eo loco sit natus. Tempus igitur jam est ut illum ipsum esse non alium quempiam fateamur, qui in his propheticis verbis significatur, evidenterque in iis quæ sequuntur eumdem psal- mum, dum nominatim Christum appellat, hoc ipsum ostendere, ubi ait: « Propter David servum tuum, ne avertas faciem Christi tui 89., Et rursus: Illuc producam cornu David: paravi lucernam Christo meo. Inimicos ejus induam confusione, super ipsum autem efllorebit sanctificatio mea "., Sed ubi tandem ait se producturum cornu David, nisi - nebris premebantur, emisit. Etenim in his quoque in Bethlehem atque in Ephratha? Inde enim cornu David Christus quatenus ad naturam pertinet bu- anam, quasi ingens lumen exortum est. Hic item C Christi lucerna ab ipso Deo universi præparata est: fuerit autem hæc lucerna quasi intelligibilis lucis, humanum corpus, per quod instar testacei vasis, tanquam per lucernam, proprii luminis radios in omnes, quicunque ignorantia Dei et profundis te- demonstrari planissime arbitror Deum Jacob, qui ab initio et ex diebus sæculi exsistit, ad homines ventu- rum, et oriturum non alibi terrarum quam in Bethle- hem loco, qui non procul ab Hierosolymis hodie quo- que visitur, ubi sane non alius post prophetarum tem- pora illustris, et apud omnes homines gloria celebris, quam unus Jesus Christus ab omnibus ejus loci incolis (qui quidem sic cum evangelicis voci- bus concordant) natus esse perhibetur. Est autem Bethlehem, ex interpretatione, domus panis, quæ sic quidem ejusdem est nominis cum eo qui de ipsa profectus est, Salvatore nostro, qui cum sit Dei Verbum et ratio, animalium rationalium est alimentum. Quam rem ipse quoque demonstrat, ubi ait : e Ego sum panis qui de caelo descendi ". Verum quoniam hæc eadem ipsius David patria ſuit, merito qui ratione humanæ naturæ David filius fuit, ex hoc ipso loco profectus est, in eo sane cum propheticis concordans oraculis : itaque abscura esse amplius causa non potest, cur sibi Bethlehem Psal. CXXXΙ, D item et paulo post. Epit. (1) Ούδ'. Lege οὐχ 10. so ibid. 17, 18. 91 Joan. v1, 41.
PG 22:555«εὐλογητὸς κύριος ὁ θεὸς τοῦ Ἰσραήλ, ὅτι ἐπεσκέψατο καὶ ἐποίησεν λύτρωσιν τῷ λαῷ αὐτοῦ, καὶ ἤγειρεν κέρας σωτηρίας ἡμῖν ἐν οἴκῳ Δαβὶδ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ, καθὼς ἐλάλησεν διὰ στόματος τῶν ἁγίων ἀπ’ αἰῶνος αὐτοῦ προφητῶν». ἀλλ’ ὅτι μὲν τὸν ἐπηγγελμένον τῷ Δαβὶδ αἰώνιον θρόνον ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ καὶ οὐδὲ ἄλλος ἀνθρώπων ἀπείληφεν, ἱκαναὶ πιστώσασθαι αἱ προπαρατεθεῖσαι μαρτυρίαι, ἥ τε τοῦ Γαβριὴλ καὶ ἡ τοῦ Ζαχαρίου, δι’ ὧν καὶ συνίσταται «ἐκ σπέρματος» γεγονὼς «Δαβὶδ κατὰ σάρκα». τίνι δὲ λόγῳ τὸν Ἰωσὴφ γενεαλογοῦσιν οἱ ἱεροὶ εὐαγγελισταί, καίπερ μὴ ὄντος τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐξ αὐτοῦ, ἀλλ’ ἐξ ἁγίου πνεύματος καὶ τῆς ἁγίας παρθένου, ὅπως τε καὶ αὕτη ἡ τοῦ κυρίου μήτηρ ἀπὸ γένους καὶ σπέρματος ἀποδείκνυται εἶναι Δαβίδ, ἐν τῷ πρώτῳ τῶν εἰς τὴν γενεαλογίαν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ζητημάτων καὶ λύσεων διειληφότες, ἐπ’ ἐκεῖνα τοὺς φιλομαθεῖς ἀναπέμπομεν, ἐφ’ ἑτέραν ἡμᾶς ὑπόθεσιν κατεπείγοντος τοῦ παρόντος καιροῦ. [ζ.] Ἀπὸ Ψαλμοῦ οα. «Ὁ θεός, τὸ κρίμα σου τῷ βασιλεῖ δός, καὶ τὴν δικαιοσύνην σου τῷ υἱῷ τοῦ βασιλέως», καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει·
Α Ει ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. Ἀπὸ τῆς δευτέρας τῶν Παραλειπομένων. - Ἀπὸ ποιου γένους καὶ ἀπὸ ποίας Εβραίων φυλῆς προελεύσεσθαι ὁ Χριστὸς προέφη- τεύετο. Ὁ Κύριος διὰ Νάθαν τοῦ προφήτου ταῦτα τῷ Δα- Ειδ θεσπίζει ἐν δευτέρα Παραλειπομένων· ι Καὶ ἔσται, ἐὰν πληρωθῶσιν αἱ ἡμέρας σου, καὶ κοιμη θήσῃ μετὰ τῶν πατέρων σου, καὶ ἀναστήσω τὸ σπέρμα σου μετὰ σὲ, ὃς ἔσται ἐκ τῆς κοιλίας σου, καὶ ἑτοιμάσω τὴν βασιλείαν αὐτοῦ. Αὐτὸς οἰκοδομή σει οἶκον τῷ ὀνόματί μου, καὶ ἀνορθώσω θρόνον αυτ τοῦ εἰς τὸν αἰῶνα. Ἐγὼ ἔτομαι αὐτῷ εἰς πατέρα, καὶ αὐτὸς ἔσται μοι εἰς υἱόν. » Καὶ ἐν ὀγδόῳ δὲ καὶ ὀγδοηκοστῷ ψαλμῷ περὶ τοῦ αὐτοῦ, ὡς περὶ Δαβίδ, τάδε εἴρηται· « Αὐτὸς ἐπικαλέσεταί με· Πατήρ μου εἶ σὺ, Θεός μου, καὶ ἀντιλήπτωρ τῆς σωτηρίας μου· κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτὸν, ὑψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς· εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω αὐτῷ τὸ Ελεός μου, καὶ ἡ διαθήκη μου πιστὴ αὐτῷ· καὶ αὖθις· ο άμεσα Δαβὶδ τῷ δούλῳ μου· Εως αἰῶνας ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου, καὶ οἰκοδομήσω εἰς γενεάν καὶ γενεὰν τὸν θρόνον σου, καὶ πάλιν· . Απαξ ὤμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου· Εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύσομαι, τὰ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μενεῖ, καὶ ὁ θρόνος αν τοῦ, ὡς ἥλιος ἐναντίον μου, καὶ ὡς ἡ σελήνη κατηρ τισμένη εἰς τὸν αἰῶνα· » καὶ αὖθις· ι Καὶ θήσομαι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος τὸ σπέρμα αὐτοῦ. » Όμοια δ' ἂν εἴη τούτοις καὶ τὰ δι' ὧν εἴρηται· ε· Ωμοσε Κύριος τῷ Δαβὶδ ἀλήθειαν, καὶ οὐ μὴ ἀθετήσῃ αὐ τόν· ἐκ καρποῦ τῆς κοιλίας σου θήσομαι ἐπὶ τὸν θρό νον σου. ο Σολομών, παῖς μὲν ὢν τοῦ Δαβίδ, καὶ τῆς βασιλείας διάδοχος πέφηνεν ὁμολογουμένως· οὗτος δὲ καὶ τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις νεών τῷ Θεῷ πρῶτος ἐδεί ματο. Καὶ τοῦτον εἰκὸς ὑπολήψεσθαι τοὺς ἐκ περιτο μῆς τὸν προφητευόμενον εἶναι· οὓς ἐπιστῆσαι καλὸν εἰ οἷόν τε εἶεν (1) ἐπὶ Σολομῶνα ἀνάγειν τὸν χρησμόν φάσκοντα· ι Καὶ ἀνορθώσω τὸν θρόνον αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα· ο καὶ αὖθις μεθ᾽ ὅρκου διατάσεως ομωμοκέ ναι τὸν Θεὸν ἐν τῷ ἁγίῳ αὐτοῦ, ὡς ἄρα ἔσται ὁ θρόνος τοῦ προφητευομένου, ὡς ὁ ἥλιος καὶ αἱ ἡμέ και τοῦ οὐρανοῦ· εἰ γὰρ δή τις τους χρόνους έξο ετάσεις τῆς τοῦ Σολομῶνος βασιλείας, τεσσαράκοντα ἔτη, οὐ πλείονα εὑρήσει. Εἰ δὲ καὶ τῶν διαδόχων αυτ τοῦ συνάξοι, οὐδ᾽ ἐφ' ὅλοις πεντακοσίοις ἔτεσιν εὕροι ἂν τοὺς πάντας διαγενομένους. ᾿Αλλὰ ἔστω τοὺς αν τοὺς καὶ μέχρι τῆς ὑστάτης ὑπὸ Ῥωμαίων παλιορο κίας τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους διαρκέσαι νομίζεσθαι· τί οὖν τοῦτο πρὸς τὴν προφητείαν, ο εἰς τὸν αἰῶνα, » καὶ ὡς τὸν ἥλιον, καὶ ὡς τὰς ἡμέρας τοῦ οὐρανοῦ διαμενεῖν τὸν θρόνον αὐτοῦ θεσπίζουσαν; Τὸ δὲ, • Καὶ ἐγὼ ἔσομαι αὐτῷ εἰς πατέρα, καὶ αὐτὸς ἔσται μοι εἰς υἱὸν, ο πῶς ἂν τῷ Σολομῶνι ἁρμόζοιεν ; Ὅτε διαῤῥήδην ἡ κατὰ αὐτὸν ἱστορία, ἀλλότρια καὶ ἀπαι κισμένα τῆς τοῦ Θεοῦ εἰσποιήσεως περὶ αὐτοῦ διδά- σκει. Ακουε δ' οὖν οἵαν κατηγορίαν αὐτοῦ καταλέ- ** EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. CAPUT III. - - ▲ secundo Paralipomenon. Ex qua gente et ex qua Judæorum iribu progressurus Christus præ- dicebatur. B C Dominus per Nathan prophetam hæc David præ- dicit, in secundo [primoj Paralipomenon : « Et erit, cum completi fuerint dies tui, et dormieris cum patribus tuis, suscitabo semen tuum post te, quod erit ex ventre tuo, et parabo regnum ejus. Ipse ædi- cabit mihi domum in nomine meo, et erigam se- dem ejus usque in sempiternum. Ego ero illi in pa- trem, et ipse erit mihi in filium 9. In octavo autem et octogesimo psalmo de eodem tan- quam de David dicta hæc sunt: Ipse invocabit me, pater neus es tu, Deus meus et susceptor sa- lutis meæ. ego primogenitum ponam illum, ex- celsum præ regibus terræ; in æternum servabo illi misericordiam meam, et testamentum meum fidele ipsi ". ; Et rursus : e Juravi David servo meo, in sæculum parabo semen tuum, et ædificabo in gene- rationem et generationem sedem tuam 98. , Et rursus Semel juravi in sancto meo, si David mentiar, senen ejus in eternum manebit, et thro nus ejus sicut sol in conspectu meo, et sicut luna perfecta in aeternum . » Ft rursus : . Et ponam in sæculum sæculi semen ejus '. › Fuerint vero his zimilia etiam illa in quibus dictum est : ‹ Juravit Dominus David veritatem, et non frustrabitur eum : de fructu ventris tui ponam super sedem tuam '. Salomon quidem, cum esset filius David, eidem palam in regno successit : hic etiam Hierosolymis primus Deo templum ædificavit. Hunc itaque su- · spicari Judæos illum esse, de quo prophetiæ lo- quuntur, verisimile est. Sed videant, quæso, Judæi, num ad Salomonem referre oraculum possint quod ita ait ‹ Et erigam sedem ejus usque in sempiternum; et rursus quod cum jurisjurandi afirmatione pollicitum esse Deum in sancto siin inducit, futuram sedem ejus, quem venturum pro- helæ canunt, sicut solem, et sicut dies caeli. Nam si quis regni Salomonis tempus inquirat, quadra- ginta non amplius annos inveniet; quod si eorum qui illi successerint in summam redigat, ne totos quidem quingentos annos illos omnes regnasse comperiet. Sed concedamus eos usque ad extre- D mam Judaicæ gentis obsidionem, qua Romani illos expugnaverunt, regnum conservasse, quid istud tandem ad prophetiam quæ ait, in æternum ? › et quæ ut solem atque ut dies coeli permansuram illam sedem canit? Illud vero, Et ego ero illi in patrem, et ipse erit mihi in filium, qui fieri potest ut Salomoni conveniat, quando palam in historia quæ de illo exstat, abhorrentia longissi- meque remota ab adoptione Dei de illo prodit. Audi igitur quam illius accusationem complexa sit: ‹ Et o | Par. Psal. LXXXvılı, 27-29. XVII, 11-14. CXxx), 11. APOLOGETICA. ibid. 4, 5. ” ibid. 36-38. ' ibid. 30. ' Psal (1) Οἷόν τε εἶεν. Forte legendum vel οἷοί τε εξεν, vel οἷόν τε εἴη. EDIT.
«καὶ συμπαραμενεῖ τῷ ἡλίῳ, καὶ πρὸ τῆς σελήνης γενεᾶς γενεῶν. καταβήσεται ὡς ὑετὸς ἐπὶ πόκον, καὶ ὡσεὶ σταγόνες στάζουσαι ἐπὶ τὴν γῆν. ἀνατελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη, καὶ πλῆθος εἰρήνης ἕως οὗ ἀνταναιρεθῇ ἡ σελήνη. καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμοῦ ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης», καὶ μετὰ βραχέα φησίν· «ὑπεραρθήσεται ὑπὲρ τὸν Λίβανον ὁ καρπὸς αὐτοῦ. ἔσται τὸ ὄνομα αὐτοῦ εὐλογημένον εἰς τοὺς αἰῶνας, πρὸ τοῦ ἡλίου διαμενεῖ τὸ ὄνομα αὐτοῦ· καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς, πάντα τὰ ἔθνη μακαριοῦσιν αὐτόν». Ἐπειδὴ [ἐπι]γέγραπται «εἰς Σολομῶνα» ὁ ψαλμός, ὁ πρῶτος τοῦ ψαλμοῦ στίχος εἰς αὐτὸν [ἂν] ἀναφέροιτο, τὰ δὲ ἑπόμενα πάντα εἰς τὸν υἱὸν Σολομῶνος, οὐ τὸν Ῥοβοάμ, ὃς μετ’ αὐτὸν ἐβασίλευσεν τοῦ Ἰσραήλ, ἀλλὰ τὸν «ἐκ σπέρματος» αὐτοῦ «κατὰ σάρκα» γενόμενον, τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ. ὅτι γὰρ οὐκ ἐπὶ τὸν Σολομῶνα οὐδὲ ἐπὶ τὸν τούτου διάδοχον ἀναφέρειν δυνατὸν τὰ ἐν τῷ ψαλμῷ διὰ τὰ περὶ αὐτοῦ δεδηλωμένα, πᾶς ὁ μὴ ἀνεπιστήμων τῶν θείων ὁμολογήσει γραφῶν.
Α Ει ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. Ἀπὸ τῆς δευτέρας τῶν Παραλειπομένων. - Ἀπὸ ποιου γένους καὶ ἀπὸ ποίας Εβραίων φυλῆς προελεύσεσθαι ὁ Χριστὸς προέφη- τεύετο. Ὁ Κύριος διὰ Νάθαν τοῦ προφήτου ταῦτα τῷ Δα- Ειδ θεσπίζει ἐν δευτέρα Παραλειπομένων· ι Καὶ ἔσται, ἐὰν πληρωθῶσιν αἱ ἡμέρας σου, καὶ κοιμη θήσῃ μετὰ τῶν πατέρων σου, καὶ ἀναστήσω τὸ σπέρμα σου μετὰ σὲ, ὃς ἔσται ἐκ τῆς κοιλίας σου, καὶ ἑτοιμάσω τὴν βασιλείαν αὐτοῦ. Αὐτὸς οἰκοδομή σει οἶκον τῷ ὀνόματί μου, καὶ ἀνορθώσω θρόνον αυτ τοῦ εἰς τὸν αἰῶνα. Ἐγὼ ἔτομαι αὐτῷ εἰς πατέρα, καὶ αὐτὸς ἔσται μοι εἰς υἱόν. » Καὶ ἐν ὀγδόῳ δὲ καὶ ὀγδοηκοστῷ ψαλμῷ περὶ τοῦ αὐτοῦ, ὡς περὶ Δαβίδ, τάδε εἴρηται· « Αὐτὸς ἐπικαλέσεταί με· Πατήρ μου εἶ σὺ, Θεός μου, καὶ ἀντιλήπτωρ τῆς σωτηρίας μου· κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτὸν, ὑψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς· εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω αὐτῷ τὸ Ελεός μου, καὶ ἡ διαθήκη μου πιστὴ αὐτῷ· καὶ αὖθις· ο άμεσα Δαβὶδ τῷ δούλῳ μου· Εως αἰῶνας ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου, καὶ οἰκοδομήσω εἰς γενεάν καὶ γενεὰν τὸν θρόνον σου, καὶ πάλιν· . Απαξ ὤμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου· Εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύσομαι, τὰ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μενεῖ, καὶ ὁ θρόνος αν τοῦ, ὡς ἥλιος ἐναντίον μου, καὶ ὡς ἡ σελήνη κατηρ τισμένη εἰς τὸν αἰῶνα· » καὶ αὖθις· ι Καὶ θήσομαι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος τὸ σπέρμα αὐτοῦ. » Όμοια δ' ἂν εἴη τούτοις καὶ τὰ δι' ὧν εἴρηται· ε· Ωμοσε Κύριος τῷ Δαβὶδ ἀλήθειαν, καὶ οὐ μὴ ἀθετήσῃ αὐ τόν· ἐκ καρποῦ τῆς κοιλίας σου θήσομαι ἐπὶ τὸν θρό νον σου. ο Σολομών, παῖς μὲν ὢν τοῦ Δαβίδ, καὶ τῆς βασιλείας διάδοχος πέφηνεν ὁμολογουμένως· οὗτος δὲ καὶ τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις νεών τῷ Θεῷ πρῶτος ἐδεί ματο. Καὶ τοῦτον εἰκὸς ὑπολήψεσθαι τοὺς ἐκ περιτο μῆς τὸν προφητευόμενον εἶναι· οὓς ἐπιστῆσαι καλὸν εἰ οἷόν τε εἶεν (1) ἐπὶ Σολομῶνα ἀνάγειν τὸν χρησμόν φάσκοντα· ι Καὶ ἀνορθώσω τὸν θρόνον αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα· ο καὶ αὖθις μεθ᾽ ὅρκου διατάσεως ομωμοκέ ναι τὸν Θεὸν ἐν τῷ ἁγίῳ αὐτοῦ, ὡς ἄρα ἔσται ὁ θρόνος τοῦ προφητευομένου, ὡς ὁ ἥλιος καὶ αἱ ἡμέ και τοῦ οὐρανοῦ· εἰ γὰρ δή τις τους χρόνους έξο ετάσεις τῆς τοῦ Σολομῶνος βασιλείας, τεσσαράκοντα ἔτη, οὐ πλείονα εὑρήσει. Εἰ δὲ καὶ τῶν διαδόχων αυτ τοῦ συνάξοι, οὐδ᾽ ἐφ' ὅλοις πεντακοσίοις ἔτεσιν εὕροι ἂν τοὺς πάντας διαγενομένους. ᾿Αλλὰ ἔστω τοὺς αν τοὺς καὶ μέχρι τῆς ὑστάτης ὑπὸ Ῥωμαίων παλιορο κίας τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους διαρκέσαι νομίζεσθαι· τί οὖν τοῦτο πρὸς τὴν προφητείαν, ο εἰς τὸν αἰῶνα, » καὶ ὡς τὸν ἥλιον, καὶ ὡς τὰς ἡμέρας τοῦ οὐρανοῦ διαμενεῖν τὸν θρόνον αὐτοῦ θεσπίζουσαν; Τὸ δὲ, • Καὶ ἐγὼ ἔσομαι αὐτῷ εἰς πατέρα, καὶ αὐτὸς ἔσται μοι εἰς υἱὸν, ο πῶς ἂν τῷ Σολομῶνι ἁρμόζοιεν ; Ὅτε διαῤῥήδην ἡ κατὰ αὐτὸν ἱστορία, ἀλλότρια καὶ ἀπαι κισμένα τῆς τοῦ Θεοῦ εἰσποιήσεως περὶ αὐτοῦ διδά- σκει. Ακουε δ' οὖν οἵαν κατηγορίαν αὐτοῦ καταλέ- ** EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. CAPUT III. - - ▲ secundo Paralipomenon. Ex qua gente et ex qua Judæorum iribu progressurus Christus præ- dicebatur. B C Dominus per Nathan prophetam hæc David præ- dicit, in secundo [primoj Paralipomenon : « Et erit, cum completi fuerint dies tui, et dormieris cum patribus tuis, suscitabo semen tuum post te, quod erit ex ventre tuo, et parabo regnum ejus. Ipse ædi- cabit mihi domum in nomine meo, et erigam se- dem ejus usque in sempiternum. Ego ero illi in pa- trem, et ipse erit mihi in filium 9. In octavo autem et octogesimo psalmo de eodem tan- quam de David dicta hæc sunt: Ipse invocabit me, pater neus es tu, Deus meus et susceptor sa- lutis meæ. ego primogenitum ponam illum, ex- celsum præ regibus terræ; in æternum servabo illi misericordiam meam, et testamentum meum fidele ipsi ". ; Et rursus : e Juravi David servo meo, in sæculum parabo semen tuum, et ædificabo in gene- rationem et generationem sedem tuam 98. , Et rursus Semel juravi in sancto meo, si David mentiar, senen ejus in eternum manebit, et thro nus ejus sicut sol in conspectu meo, et sicut luna perfecta in aeternum . » Ft rursus : . Et ponam in sæculum sæculi semen ejus '. › Fuerint vero his zimilia etiam illa in quibus dictum est : ‹ Juravit Dominus David veritatem, et non frustrabitur eum : de fructu ventris tui ponam super sedem tuam '. Salomon quidem, cum esset filius David, eidem palam in regno successit : hic etiam Hierosolymis primus Deo templum ædificavit. Hunc itaque su- · spicari Judæos illum esse, de quo prophetiæ lo- quuntur, verisimile est. Sed videant, quæso, Judæi, num ad Salomonem referre oraculum possint quod ita ait ‹ Et erigam sedem ejus usque in sempiternum; et rursus quod cum jurisjurandi afirmatione pollicitum esse Deum in sancto siin inducit, futuram sedem ejus, quem venturum pro- helæ canunt, sicut solem, et sicut dies caeli. Nam si quis regni Salomonis tempus inquirat, quadra- ginta non amplius annos inveniet; quod si eorum qui illi successerint in summam redigat, ne totos quidem quingentos annos illos omnes regnasse comperiet. Sed concedamus eos usque ad extre- D mam Judaicæ gentis obsidionem, qua Romani illos expugnaverunt, regnum conservasse, quid istud tandem ad prophetiam quæ ait, in æternum ? › et quæ ut solem atque ut dies coeli permansuram illam sedem canit? Illud vero, Et ego ero illi in patrem, et ipse erit mihi in filium, qui fieri potest ut Salomoni conveniat, quando palam in historia quæ de illo exstat, abhorrentia longissi- meque remota ab adoptione Dei de illo prodit. Audi igitur quam illius accusationem complexa sit: ‹ Et o | Par. Psal. LXXXvılı, 27-29. XVII, 11-14. CXxx), 11. APOLOGETICA. ibid. 4, 5. ” ibid. 36-38. ' ibid. 30. ' Psal (1) Οἷόν τε εἶεν. Forte legendum vel οἷοί τε εξεν, vel οἷόν τε εἴη. EDIT.
PG 22:557ἀλλὰ καὶ πῶς οἷόν τε ἐπὶ Σολομῶνα ἢ ἐπὶ τὸν τούτου υἱὸν Ῥοβοὰμ ἐκλαμβάνειν τὰ ἐμφερόμενα δι’ ὅλου τοῦ ψαλμοῦ, οἷον τὸ «κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης», καὶ τὸ «συμπαραμενεῖ τῷ ἡλίῳ, καὶ πρὸ τῆς σελήνης γενεᾶς γενεῶν», καὶ ὅσα ἄλλα τούτοις ὅμοια ἐπιλέγεται; διόπερ ἀβασανίστως ἀποδοθείη ἂν ὁ μὲν φάσκων ἐν ἀρχῇ τοῦ ψαλμοῦ λόγος «ὁ θεός, τὸ κρίμα σου τῷ βασιλεῖ δός» ἐπ’ αὐτὸν ἐκεῖνον Σολομῶνα, ὁ ἐπιλέγων δὲ «καὶ τὴν δικαιοσύνην σου τῷ υἱῷ τοῦ βασιλέως» ἐπὶ τὸν Σολομῶνος υἱόν, οὐ τὸν πρωτότοκον ἐκεῖνον τὸν διάδοχον αὐτοῦ τῆς βασιλείας γενόμενον (οὐδ’ ὅλοις γὰρ ἐκεῖνος ἑπτακαίδεκα ἔτεσιν μόνου τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους προστὰς κάκιστα κέχρητο τῇ ἀρχῇ), ἀλλ’ οὐδ’ ἐφ’ ἕτερον τῶν [μετὰ] Ῥοβοὰμ τὸν θρόνον τῆς τοῦ Σολομῶνος βασιλείας διαδεξαμένων, ἐπὶ μόνον δὲ τὸν ἐκ σπέρματος Δαβίδ, οὕτω καὶ τοῦ Σολομῶνος υἱὸν ὡς καὶ τοῦ Δαβὶδ χρηματίσαντα. οὗτος δ’ ἦν ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστός·
Α Ει ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. Ἀπὸ τῆς δευτέρας τῶν Παραλειπομένων. - Ἀπὸ ποιου γένους καὶ ἀπὸ ποίας Εβραίων φυλῆς προελεύσεσθαι ὁ Χριστὸς προέφη- τεύετο. Ὁ Κύριος διὰ Νάθαν τοῦ προφήτου ταῦτα τῷ Δα- Ειδ θεσπίζει ἐν δευτέρα Παραλειπομένων· ι Καὶ ἔσται, ἐὰν πληρωθῶσιν αἱ ἡμέρας σου, καὶ κοιμη θήσῃ μετὰ τῶν πατέρων σου, καὶ ἀναστήσω τὸ σπέρμα σου μετὰ σὲ, ὃς ἔσται ἐκ τῆς κοιλίας σου, καὶ ἑτοιμάσω τὴν βασιλείαν αὐτοῦ. Αὐτὸς οἰκοδομή σει οἶκον τῷ ὀνόματί μου, καὶ ἀνορθώσω θρόνον αυτ τοῦ εἰς τὸν αἰῶνα. Ἐγὼ ἔτομαι αὐτῷ εἰς πατέρα, καὶ αὐτὸς ἔσται μοι εἰς υἱόν. » Καὶ ἐν ὀγδόῳ δὲ καὶ ὀγδοηκοστῷ ψαλμῷ περὶ τοῦ αὐτοῦ, ὡς περὶ Δαβίδ, τάδε εἴρηται· « Αὐτὸς ἐπικαλέσεταί με· Πατήρ μου εἶ σὺ, Θεός μου, καὶ ἀντιλήπτωρ τῆς σωτηρίας μου· κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτὸν, ὑψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς· εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω αὐτῷ τὸ Ελεός μου, καὶ ἡ διαθήκη μου πιστὴ αὐτῷ· καὶ αὖθις· ο άμεσα Δαβὶδ τῷ δούλῳ μου· Εως αἰῶνας ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου, καὶ οἰκοδομήσω εἰς γενεάν καὶ γενεὰν τὸν θρόνον σου, καὶ πάλιν· . Απαξ ὤμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου· Εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύσομαι, τὰ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μενεῖ, καὶ ὁ θρόνος αν τοῦ, ὡς ἥλιος ἐναντίον μου, καὶ ὡς ἡ σελήνη κατηρ τισμένη εἰς τὸν αἰῶνα· » καὶ αὖθις· ι Καὶ θήσομαι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος τὸ σπέρμα αὐτοῦ. » Όμοια δ' ἂν εἴη τούτοις καὶ τὰ δι' ὧν εἴρηται· ε· Ωμοσε Κύριος τῷ Δαβὶδ ἀλήθειαν, καὶ οὐ μὴ ἀθετήσῃ αὐ τόν· ἐκ καρποῦ τῆς κοιλίας σου θήσομαι ἐπὶ τὸν θρό νον σου. ο Σολομών, παῖς μὲν ὢν τοῦ Δαβίδ, καὶ τῆς βασιλείας διάδοχος πέφηνεν ὁμολογουμένως· οὗτος δὲ καὶ τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις νεών τῷ Θεῷ πρῶτος ἐδεί ματο. Καὶ τοῦτον εἰκὸς ὑπολήψεσθαι τοὺς ἐκ περιτο μῆς τὸν προφητευόμενον εἶναι· οὓς ἐπιστῆσαι καλὸν εἰ οἷόν τε εἶεν (1) ἐπὶ Σολομῶνα ἀνάγειν τὸν χρησμόν φάσκοντα· ι Καὶ ἀνορθώσω τὸν θρόνον αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα· ο καὶ αὖθις μεθ᾽ ὅρκου διατάσεως ομωμοκέ ναι τὸν Θεὸν ἐν τῷ ἁγίῳ αὐτοῦ, ὡς ἄρα ἔσται ὁ θρόνος τοῦ προφητευομένου, ὡς ὁ ἥλιος καὶ αἱ ἡμέ και τοῦ οὐρανοῦ· εἰ γὰρ δή τις τους χρόνους έξο ετάσεις τῆς τοῦ Σολομῶνος βασιλείας, τεσσαράκοντα ἔτη, οὐ πλείονα εὑρήσει. Εἰ δὲ καὶ τῶν διαδόχων αυτ τοῦ συνάξοι, οὐδ᾽ ἐφ' ὅλοις πεντακοσίοις ἔτεσιν εὕροι ἂν τοὺς πάντας διαγενομένους. ᾿Αλλὰ ἔστω τοὺς αν τοὺς καὶ μέχρι τῆς ὑστάτης ὑπὸ Ῥωμαίων παλιορο κίας τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους διαρκέσαι νομίζεσθαι· τί οὖν τοῦτο πρὸς τὴν προφητείαν, ο εἰς τὸν αἰῶνα, » καὶ ὡς τὸν ἥλιον, καὶ ὡς τὰς ἡμέρας τοῦ οὐρανοῦ διαμενεῖν τὸν θρόνον αὐτοῦ θεσπίζουσαν; Τὸ δὲ, • Καὶ ἐγὼ ἔσομαι αὐτῷ εἰς πατέρα, καὶ αὐτὸς ἔσται μοι εἰς υἱὸν, ο πῶς ἂν τῷ Σολομῶνι ἁρμόζοιεν ; Ὅτε διαῤῥήδην ἡ κατὰ αὐτὸν ἱστορία, ἀλλότρια καὶ ἀπαι κισμένα τῆς τοῦ Θεοῦ εἰσποιήσεως περὶ αὐτοῦ διδά- σκει. Ακουε δ' οὖν οἵαν κατηγορίαν αὐτοῦ καταλέ- ** EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. CAPUT III. - - ▲ secundo Paralipomenon. Ex qua gente et ex qua Judæorum iribu progressurus Christus præ- dicebatur. B C Dominus per Nathan prophetam hæc David præ- dicit, in secundo [primoj Paralipomenon : « Et erit, cum completi fuerint dies tui, et dormieris cum patribus tuis, suscitabo semen tuum post te, quod erit ex ventre tuo, et parabo regnum ejus. Ipse ædi- cabit mihi domum in nomine meo, et erigam se- dem ejus usque in sempiternum. Ego ero illi in pa- trem, et ipse erit mihi in filium 9. In octavo autem et octogesimo psalmo de eodem tan- quam de David dicta hæc sunt: Ipse invocabit me, pater neus es tu, Deus meus et susceptor sa- lutis meæ. ego primogenitum ponam illum, ex- celsum præ regibus terræ; in æternum servabo illi misericordiam meam, et testamentum meum fidele ipsi ". ; Et rursus : e Juravi David servo meo, in sæculum parabo semen tuum, et ædificabo in gene- rationem et generationem sedem tuam 98. , Et rursus Semel juravi in sancto meo, si David mentiar, senen ejus in eternum manebit, et thro nus ejus sicut sol in conspectu meo, et sicut luna perfecta in aeternum . » Ft rursus : . Et ponam in sæculum sæculi semen ejus '. › Fuerint vero his zimilia etiam illa in quibus dictum est : ‹ Juravit Dominus David veritatem, et non frustrabitur eum : de fructu ventris tui ponam super sedem tuam '. Salomon quidem, cum esset filius David, eidem palam in regno successit : hic etiam Hierosolymis primus Deo templum ædificavit. Hunc itaque su- · spicari Judæos illum esse, de quo prophetiæ lo- quuntur, verisimile est. Sed videant, quæso, Judæi, num ad Salomonem referre oraculum possint quod ita ait ‹ Et erigam sedem ejus usque in sempiternum; et rursus quod cum jurisjurandi afirmatione pollicitum esse Deum in sancto siin inducit, futuram sedem ejus, quem venturum pro- helæ canunt, sicut solem, et sicut dies caeli. Nam si quis regni Salomonis tempus inquirat, quadra- ginta non amplius annos inveniet; quod si eorum qui illi successerint in summam redigat, ne totos quidem quingentos annos illos omnes regnasse comperiet. Sed concedamus eos usque ad extre- D mam Judaicæ gentis obsidionem, qua Romani illos expugnaverunt, regnum conservasse, quid istud tandem ad prophetiam quæ ait, in æternum ? › et quæ ut solem atque ut dies coeli permansuram illam sedem canit? Illud vero, Et ego ero illi in patrem, et ipse erit mihi in filium, qui fieri potest ut Salomoni conveniat, quando palam in historia quæ de illo exstat, abhorrentia longissi- meque remota ab adoptione Dei de illo prodit. Audi igitur quam illius accusationem complexa sit: ‹ Et o | Par. Psal. LXXXvılı, 27-29. XVII, 11-14. CXxx), 11. APOLOGETICA. ibid. 4, 5. ” ibid. 36-38. ' ibid. 30. ' Psal (1) Οἷόν τε εἶεν. Forte legendum vel οἷοί τε εξεν, vel οἷόν τε εἴη. EDIT.
τούτου γὰρ μόνου καὶ οὐδ’ ἑτέρου τῶν πώποτε ὁ τῆς ἐνθέου βασιλείας θρόνος «συμπαραμενεῖ τῷ ἡλίῳ», καὶ οὗτός γε ἀλλ’ οὐδεὶς ἕτερος ἀνθρώπων «πρὸ τῆς σελήνης» καὶ πρὸ τῆς τοῦ κόσμου συστάσεως, ἅτε λόγος ὢν θεοῦ, προϋπῆρχεν, ἔσταξέν τε μόνος οὗτος οὐρανόθεν δρόσου δίκην ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν, εἴρηταί τε αὐτὸν καὶ εἰς πάντας ἀνθρώπους ἀνατεταλκέναι, κατὰ τὰ μικρῷ πρόσθεν ἡμῖν ἀποδεδομένα, καὶ δικαιοσύνη[ν] παραμένουσα[ν] μέχρι τῆς τοῦ βίου συντελείας, ἥτις ἀνταναίρεσις ὠνόμασται τῆς σελήνης. ἐναργῶς τε ἡ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν δύναμις κρατεῖ καὶ κυριεύει τῶν ἐξ ἑῴας θαλάσσης καὶ ἐπὶ δύοντα ἥλιον, ἐνεργεῖν μὲν ἀρξαμένη ἀπὸ ποταμοῦ, ἤτοι τοῦ κατὰ λουτρὸν μυστηρίου, ἢ καὶ ἀφ’ οὗπερ κατὰ τὸν Ἰορδάνην πρῶτον φανεὶς ἤρξατο τῆς εἰς ἀνθρώπους εὐεργεσίας. παρεκταθεῖσα γοῦν ἐξ ἐκείνου ἡ ἐν ἀνθρώποις βασιλεία αὐτοῦ διῆλθεν καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης.
Α Ει ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. Ἀπὸ τῆς δευτέρας τῶν Παραλειπομένων. - Ἀπὸ ποιου γένους καὶ ἀπὸ ποίας Εβραίων φυλῆς προελεύσεσθαι ὁ Χριστὸς προέφη- τεύετο. Ὁ Κύριος διὰ Νάθαν τοῦ προφήτου ταῦτα τῷ Δα- Ειδ θεσπίζει ἐν δευτέρα Παραλειπομένων· ι Καὶ ἔσται, ἐὰν πληρωθῶσιν αἱ ἡμέρας σου, καὶ κοιμη θήσῃ μετὰ τῶν πατέρων σου, καὶ ἀναστήσω τὸ σπέρμα σου μετὰ σὲ, ὃς ἔσται ἐκ τῆς κοιλίας σου, καὶ ἑτοιμάσω τὴν βασιλείαν αὐτοῦ. Αὐτὸς οἰκοδομή σει οἶκον τῷ ὀνόματί μου, καὶ ἀνορθώσω θρόνον αυτ τοῦ εἰς τὸν αἰῶνα. Ἐγὼ ἔτομαι αὐτῷ εἰς πατέρα, καὶ αὐτὸς ἔσται μοι εἰς υἱόν. » Καὶ ἐν ὀγδόῳ δὲ καὶ ὀγδοηκοστῷ ψαλμῷ περὶ τοῦ αὐτοῦ, ὡς περὶ Δαβίδ, τάδε εἴρηται· « Αὐτὸς ἐπικαλέσεταί με· Πατήρ μου εἶ σὺ, Θεός μου, καὶ ἀντιλήπτωρ τῆς σωτηρίας μου· κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτὸν, ὑψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς· εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω αὐτῷ τὸ Ελεός μου, καὶ ἡ διαθήκη μου πιστὴ αὐτῷ· καὶ αὖθις· ο άμεσα Δαβὶδ τῷ δούλῳ μου· Εως αἰῶνας ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου, καὶ οἰκοδομήσω εἰς γενεάν καὶ γενεὰν τὸν θρόνον σου, καὶ πάλιν· . Απαξ ὤμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου· Εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύσομαι, τὰ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μενεῖ, καὶ ὁ θρόνος αν τοῦ, ὡς ἥλιος ἐναντίον μου, καὶ ὡς ἡ σελήνη κατηρ τισμένη εἰς τὸν αἰῶνα· » καὶ αὖθις· ι Καὶ θήσομαι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος τὸ σπέρμα αὐτοῦ. » Όμοια δ' ἂν εἴη τούτοις καὶ τὰ δι' ὧν εἴρηται· ε· Ωμοσε Κύριος τῷ Δαβὶδ ἀλήθειαν, καὶ οὐ μὴ ἀθετήσῃ αὐ τόν· ἐκ καρποῦ τῆς κοιλίας σου θήσομαι ἐπὶ τὸν θρό νον σου. ο Σολομών, παῖς μὲν ὢν τοῦ Δαβίδ, καὶ τῆς βασιλείας διάδοχος πέφηνεν ὁμολογουμένως· οὗτος δὲ καὶ τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις νεών τῷ Θεῷ πρῶτος ἐδεί ματο. Καὶ τοῦτον εἰκὸς ὑπολήψεσθαι τοὺς ἐκ περιτο μῆς τὸν προφητευόμενον εἶναι· οὓς ἐπιστῆσαι καλὸν εἰ οἷόν τε εἶεν (1) ἐπὶ Σολομῶνα ἀνάγειν τὸν χρησμόν φάσκοντα· ι Καὶ ἀνορθώσω τὸν θρόνον αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα· ο καὶ αὖθις μεθ᾽ ὅρκου διατάσεως ομωμοκέ ναι τὸν Θεὸν ἐν τῷ ἁγίῳ αὐτοῦ, ὡς ἄρα ἔσται ὁ θρόνος τοῦ προφητευομένου, ὡς ὁ ἥλιος καὶ αἱ ἡμέ και τοῦ οὐρανοῦ· εἰ γὰρ δή τις τους χρόνους έξο ετάσεις τῆς τοῦ Σολομῶνος βασιλείας, τεσσαράκοντα ἔτη, οὐ πλείονα εὑρήσει. Εἰ δὲ καὶ τῶν διαδόχων αυτ τοῦ συνάξοι, οὐδ᾽ ἐφ' ὅλοις πεντακοσίοις ἔτεσιν εὕροι ἂν τοὺς πάντας διαγενομένους. ᾿Αλλὰ ἔστω τοὺς αν τοὺς καὶ μέχρι τῆς ὑστάτης ὑπὸ Ῥωμαίων παλιορο κίας τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους διαρκέσαι νομίζεσθαι· τί οὖν τοῦτο πρὸς τὴν προφητείαν, ο εἰς τὸν αἰῶνα, » καὶ ὡς τὸν ἥλιον, καὶ ὡς τὰς ἡμέρας τοῦ οὐρανοῦ διαμενεῖν τὸν θρόνον αὐτοῦ θεσπίζουσαν; Τὸ δὲ, • Καὶ ἐγὼ ἔσομαι αὐτῷ εἰς πατέρα, καὶ αὐτὸς ἔσται μοι εἰς υἱὸν, ο πῶς ἂν τῷ Σολομῶνι ἁρμόζοιεν ; Ὅτε διαῤῥήδην ἡ κατὰ αὐτὸν ἱστορία, ἀλλότρια καὶ ἀπαι κισμένα τῆς τοῦ Θεοῦ εἰσποιήσεως περὶ αὐτοῦ διδά- σκει. Ακουε δ' οὖν οἵαν κατηγορίαν αὐτοῦ καταλέ- ** EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. CAPUT III. - - ▲ secundo Paralipomenon. Ex qua gente et ex qua Judæorum iribu progressurus Christus præ- dicebatur. B C Dominus per Nathan prophetam hæc David præ- dicit, in secundo [primoj Paralipomenon : « Et erit, cum completi fuerint dies tui, et dormieris cum patribus tuis, suscitabo semen tuum post te, quod erit ex ventre tuo, et parabo regnum ejus. Ipse ædi- cabit mihi domum in nomine meo, et erigam se- dem ejus usque in sempiternum. Ego ero illi in pa- trem, et ipse erit mihi in filium 9. In octavo autem et octogesimo psalmo de eodem tan- quam de David dicta hæc sunt: Ipse invocabit me, pater neus es tu, Deus meus et susceptor sa- lutis meæ. ego primogenitum ponam illum, ex- celsum præ regibus terræ; in æternum servabo illi misericordiam meam, et testamentum meum fidele ipsi ". ; Et rursus : e Juravi David servo meo, in sæculum parabo semen tuum, et ædificabo in gene- rationem et generationem sedem tuam 98. , Et rursus Semel juravi in sancto meo, si David mentiar, senen ejus in eternum manebit, et thro nus ejus sicut sol in conspectu meo, et sicut luna perfecta in aeternum . » Ft rursus : . Et ponam in sæculum sæculi semen ejus '. › Fuerint vero his zimilia etiam illa in quibus dictum est : ‹ Juravit Dominus David veritatem, et non frustrabitur eum : de fructu ventris tui ponam super sedem tuam '. Salomon quidem, cum esset filius David, eidem palam in regno successit : hic etiam Hierosolymis primus Deo templum ædificavit. Hunc itaque su- · spicari Judæos illum esse, de quo prophetiæ lo- quuntur, verisimile est. Sed videant, quæso, Judæi, num ad Salomonem referre oraculum possint quod ita ait ‹ Et erigam sedem ejus usque in sempiternum; et rursus quod cum jurisjurandi afirmatione pollicitum esse Deum in sancto siin inducit, futuram sedem ejus, quem venturum pro- helæ canunt, sicut solem, et sicut dies caeli. Nam si quis regni Salomonis tempus inquirat, quadra- ginta non amplius annos inveniet; quod si eorum qui illi successerint in summam redigat, ne totos quidem quingentos annos illos omnes regnasse comperiet. Sed concedamus eos usque ad extre- D mam Judaicæ gentis obsidionem, qua Romani illos expugnaverunt, regnum conservasse, quid istud tandem ad prophetiam quæ ait, in æternum ? › et quæ ut solem atque ut dies coeli permansuram illam sedem canit? Illud vero, Et ego ero illi in patrem, et ipse erit mihi in filium, qui fieri potest ut Salomoni conveniat, quando palam in historia quæ de illo exstat, abhorrentia longissi- meque remota ab adoptione Dei de illo prodit. Audi igitur quam illius accusationem complexa sit: ‹ Et o | Par. Psal. LXXXvılı, 27-29. XVII, 11-14. CXxx), 11. APOLOGETICA. ibid. 4, 5. ” ibid. 36-38. ' ibid. 30. ' Psal (1) Οἷόν τε εἶεν. Forte legendum vel οἷοί τε εξεν, vel οἷόν τε εἴη. EDIT.
«Λιβάνου» δὲ ἐπινοουμένης τῆς Ἱερουσαλήμ, ὡς ἀπὸ πλείστων ὅσων προφητειῶν ἀποδείκνυται, διὰ τὸ πάλαι ἐν αὐτῇ ἁγίασμα καὶ τὸ θυσιαστήριον τά τε ἐπὶ τούτῳ εἰς τιμὴν ἀναφερόμενα λιβάνου δίκην τῷ θεῷ, ὁ τοῦ Χριστοῦ «καρπός», ἡ ἐξ ἐθνῶν ἐκκλησία, «ὑπὲρ τὸν Λίβανον» ἀρθήσεσθαι θεσπίζεται. ἐπὶ σχολῆς δ’ ἂν ὁ φιλομαθὴς ἑαυτῷ τὸν ψαλμὸν πρὸς λέξιν βασανίσας, μόνῳ τῷ ἡμετέρῳ κυρίῳ τὰ ἐν αὐτῷ προσήκειν ὁμολογήσειεν ἄν, ἀλλ’ οὔτε τῷ παλαιῷ Σολομῶνι οὔτε ἑτέρῳ τῶν μετ’ αὐτὸν βασιλέων, ἑνὸς ἔθνους τῶν Ἰουδαίων ἀρξάντων, καὶ οὐ πλεῖον ὀλιγοστῶν ἐτῶν, καὶ οὐδ’ ἐφ’ ἑτέρας ἢ μόνης τῆς Ἰουδαίας γῆς. [η.] Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. «Καὶ ἐξελεύσεται ῥάβδος ἐκ τῆς ῥίζης Ἰεσσαί, καὶ ἄνθος ἐκ τῆς ῥίζης ἀναβήσεται. καὶ ἐπαναπαύσεται ἐπ’ αὐτὸν πνεῦμα θεοῦ, πνεῦμα σοφίας καὶ συνέσεως, πνεῦμα βουλῆς καὶ ἰσχύος, πνεῦμα γνώσεως καὶ εὐσεβείας· ἐμπλήσει αὐτὸν πνεῦμα φόβου θεοῦ. οὐ κατὰ τὴν δόξαν κρινεῖ, οὐδὲ κατὰ τὴν λαλιὰν ἐλέγξει, ἀλλὰ κρινεῖ ταπεινῷ κρίσιν, καὶ ἐλέγξει τοὺς ταπεινοὺς τῆς γῆς. καὶ ἔσται δικαιοσύνῃ ἐζωσμένος τὴν ὀσφὺν αὐτοῦ, καὶ ἀληθείᾳ εἰλημ[μ]ένος τὰς πλευρὰς αὐτοῦ.
Α Ει ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. Ἀπὸ τῆς δευτέρας τῶν Παραλειπομένων. - Ἀπὸ ποιου γένους καὶ ἀπὸ ποίας Εβραίων φυλῆς προελεύσεσθαι ὁ Χριστὸς προέφη- τεύετο. Ὁ Κύριος διὰ Νάθαν τοῦ προφήτου ταῦτα τῷ Δα- Ειδ θεσπίζει ἐν δευτέρα Παραλειπομένων· ι Καὶ ἔσται, ἐὰν πληρωθῶσιν αἱ ἡμέρας σου, καὶ κοιμη θήσῃ μετὰ τῶν πατέρων σου, καὶ ἀναστήσω τὸ σπέρμα σου μετὰ σὲ, ὃς ἔσται ἐκ τῆς κοιλίας σου, καὶ ἑτοιμάσω τὴν βασιλείαν αὐτοῦ. Αὐτὸς οἰκοδομή σει οἶκον τῷ ὀνόματί μου, καὶ ἀνορθώσω θρόνον αυτ τοῦ εἰς τὸν αἰῶνα. Ἐγὼ ἔτομαι αὐτῷ εἰς πατέρα, καὶ αὐτὸς ἔσται μοι εἰς υἱόν. » Καὶ ἐν ὀγδόῳ δὲ καὶ ὀγδοηκοστῷ ψαλμῷ περὶ τοῦ αὐτοῦ, ὡς περὶ Δαβίδ, τάδε εἴρηται· « Αὐτὸς ἐπικαλέσεταί με· Πατήρ μου εἶ σὺ, Θεός μου, καὶ ἀντιλήπτωρ τῆς σωτηρίας μου· κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτὸν, ὑψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς· εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω αὐτῷ τὸ Ελεός μου, καὶ ἡ διαθήκη μου πιστὴ αὐτῷ· καὶ αὖθις· ο άμεσα Δαβὶδ τῷ δούλῳ μου· Εως αἰῶνας ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου, καὶ οἰκοδομήσω εἰς γενεάν καὶ γενεὰν τὸν θρόνον σου, καὶ πάλιν· . Απαξ ὤμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου· Εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύσομαι, τὰ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μενεῖ, καὶ ὁ θρόνος αν τοῦ, ὡς ἥλιος ἐναντίον μου, καὶ ὡς ἡ σελήνη κατηρ τισμένη εἰς τὸν αἰῶνα· » καὶ αὖθις· ι Καὶ θήσομαι εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος τὸ σπέρμα αὐτοῦ. » Όμοια δ' ἂν εἴη τούτοις καὶ τὰ δι' ὧν εἴρηται· ε· Ωμοσε Κύριος τῷ Δαβὶδ ἀλήθειαν, καὶ οὐ μὴ ἀθετήσῃ αὐ τόν· ἐκ καρποῦ τῆς κοιλίας σου θήσομαι ἐπὶ τὸν θρό νον σου. ο Σολομών, παῖς μὲν ὢν τοῦ Δαβίδ, καὶ τῆς βασιλείας διάδοχος πέφηνεν ὁμολογουμένως· οὗτος δὲ καὶ τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις νεών τῷ Θεῷ πρῶτος ἐδεί ματο. Καὶ τοῦτον εἰκὸς ὑπολήψεσθαι τοὺς ἐκ περιτο μῆς τὸν προφητευόμενον εἶναι· οὓς ἐπιστῆσαι καλὸν εἰ οἷόν τε εἶεν (1) ἐπὶ Σολομῶνα ἀνάγειν τὸν χρησμόν φάσκοντα· ι Καὶ ἀνορθώσω τὸν θρόνον αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα· ο καὶ αὖθις μεθ᾽ ὅρκου διατάσεως ομωμοκέ ναι τὸν Θεὸν ἐν τῷ ἁγίῳ αὐτοῦ, ὡς ἄρα ἔσται ὁ θρόνος τοῦ προφητευομένου, ὡς ὁ ἥλιος καὶ αἱ ἡμέ και τοῦ οὐρανοῦ· εἰ γὰρ δή τις τους χρόνους έξο ετάσεις τῆς τοῦ Σολομῶνος βασιλείας, τεσσαράκοντα ἔτη, οὐ πλείονα εὑρήσει. Εἰ δὲ καὶ τῶν διαδόχων αυτ τοῦ συνάξοι, οὐδ᾽ ἐφ' ὅλοις πεντακοσίοις ἔτεσιν εὕροι ἂν τοὺς πάντας διαγενομένους. ᾿Αλλὰ ἔστω τοὺς αν τοὺς καὶ μέχρι τῆς ὑστάτης ὑπὸ Ῥωμαίων παλιορο κίας τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους διαρκέσαι νομίζεσθαι· τί οὖν τοῦτο πρὸς τὴν προφητείαν, ο εἰς τὸν αἰῶνα, » καὶ ὡς τὸν ἥλιον, καὶ ὡς τὰς ἡμέρας τοῦ οὐρανοῦ διαμενεῖν τὸν θρόνον αὐτοῦ θεσπίζουσαν; Τὸ δὲ, • Καὶ ἐγὼ ἔσομαι αὐτῷ εἰς πατέρα, καὶ αὐτὸς ἔσται μοι εἰς υἱὸν, ο πῶς ἂν τῷ Σολομῶνι ἁρμόζοιεν ; Ὅτε διαῤῥήδην ἡ κατὰ αὐτὸν ἱστορία, ἀλλότρια καὶ ἀπαι κισμένα τῆς τοῦ Θεοῦ εἰσποιήσεως περὶ αὐτοῦ διδά- σκει. Ακουε δ' οὖν οἵαν κατηγορίαν αὐτοῦ καταλέ- ** EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. CAPUT III. - - ▲ secundo Paralipomenon. Ex qua gente et ex qua Judæorum iribu progressurus Christus præ- dicebatur. B C Dominus per Nathan prophetam hæc David præ- dicit, in secundo [primoj Paralipomenon : « Et erit, cum completi fuerint dies tui, et dormieris cum patribus tuis, suscitabo semen tuum post te, quod erit ex ventre tuo, et parabo regnum ejus. Ipse ædi- cabit mihi domum in nomine meo, et erigam se- dem ejus usque in sempiternum. Ego ero illi in pa- trem, et ipse erit mihi in filium 9. In octavo autem et octogesimo psalmo de eodem tan- quam de David dicta hæc sunt: Ipse invocabit me, pater neus es tu, Deus meus et susceptor sa- lutis meæ. ego primogenitum ponam illum, ex- celsum præ regibus terræ; in æternum servabo illi misericordiam meam, et testamentum meum fidele ipsi ". ; Et rursus : e Juravi David servo meo, in sæculum parabo semen tuum, et ædificabo in gene- rationem et generationem sedem tuam 98. , Et rursus Semel juravi in sancto meo, si David mentiar, senen ejus in eternum manebit, et thro nus ejus sicut sol in conspectu meo, et sicut luna perfecta in aeternum . » Ft rursus : . Et ponam in sæculum sæculi semen ejus '. › Fuerint vero his zimilia etiam illa in quibus dictum est : ‹ Juravit Dominus David veritatem, et non frustrabitur eum : de fructu ventris tui ponam super sedem tuam '. Salomon quidem, cum esset filius David, eidem palam in regno successit : hic etiam Hierosolymis primus Deo templum ædificavit. Hunc itaque su- · spicari Judæos illum esse, de quo prophetiæ lo- quuntur, verisimile est. Sed videant, quæso, Judæi, num ad Salomonem referre oraculum possint quod ita ait ‹ Et erigam sedem ejus usque in sempiternum; et rursus quod cum jurisjurandi afirmatione pollicitum esse Deum in sancto siin inducit, futuram sedem ejus, quem venturum pro- helæ canunt, sicut solem, et sicut dies caeli. Nam si quis regni Salomonis tempus inquirat, quadra- ginta non amplius annos inveniet; quod si eorum qui illi successerint in summam redigat, ne totos quidem quingentos annos illos omnes regnasse comperiet. Sed concedamus eos usque ad extre- D mam Judaicæ gentis obsidionem, qua Romani illos expugnaverunt, regnum conservasse, quid istud tandem ad prophetiam quæ ait, in æternum ? › et quæ ut solem atque ut dies coeli permansuram illam sedem canit? Illud vero, Et ego ero illi in patrem, et ipse erit mihi in filium, qui fieri potest ut Salomoni conveniat, quando palam in historia quæ de illo exstat, abhorrentia longissi- meque remota ab adoptione Dei de illo prodit. Audi igitur quam illius accusationem complexa sit: ‹ Et o | Par. Psal. LXXXvılı, 27-29. XVII, 11-14. CXxx), 11. APOLOGETICA. ibid. 4, 5. ” ibid. 36-38. ' ibid. 30. ' Psal (1) Οἷόν τε εἶεν. Forte legendum vel οἷοί τε εξεν, vel οἷόν τε εἴη. EDIT.
PG 22:559καὶ συμβοσκηθήσεται λύκος μετὰ ἀρνός, καὶ παρδαλὶς συναναπαύσεται ἐρίφῳ, καὶ μοσχάριον καὶ λέων ἅμα βοσκηθήσονται. καὶ ἔσται ἡ ῥίζα τοῦ Ἰεσσαὶ καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ’ αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. καὶ ἔσται ἡ ἀνάπαυσις αὐτοῦ τιμή.» Ὁ δηλούμενος ἐνταῦθα Ἰεσσαὶ πατὴρ ἦν τοῦ Δαβίδ. ὥσπερ οὖν ἐν ταῖς πρὸ ταύτης προφητείαις ἐκ καρποῦ καὶ σπέρματος Δαβὶδ προελεύσεσθαι ἐλέγετο, καὶ πάλιν ἐκ σπέρματος Σολομών, τὸν αὐτὸν τρόπον κἀνταῦθα, πλείστοις ὕστερον τῆς τοῦ Δαβὶδ οὐ μόνον ἀλλὰ καὶ τῆς τοῦ Σολομῶνος τελευτῆς [ἔτεσιν], ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ δῆλον δ’ ὅτι καὶ ἐκ τῆς τοῦ Δαβὶδ προελεύσεσθαί τις θεσπίζεται. λύσει δὲ ὁ παρὼν λόγος τὴν ἐν τοῖς πρόσθεν νομιζομένην παρὰ Ἰουδαίοις περὶ τοῦ Σολομῶνος ἀμφιβολίαν. μετὰ πλεῖστον γοῦν τῆς τοῦ Σολομῶνος τελευτῆς χρόνον ταῦτα Ἡσαί̈ας περί τινος ἑτέρου προφητεύει μέλλοντος ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ καὶ ἐκ σπέρματος Δαβὶδ ἀναφανήσεσθαι.
γει ι Καὶ Σολομών ἦν φιλογύναικος, καὶ ἔλαβε γυ- ναῖκες ἀλλοτρίας πολλὰς, καὶ τὴν θυγατέρα Φαραώ, Μωαδίτιδας, Αμμανίτιδας, καὶ Ἰδουμαίας, Σύρας καὶ Χετταίας, καὶ ᾿Αμορραίας, ἐκ τῶν ἐθνῶν, ὧν ἀπεῖπε Κύριος ὁ Θεὸς τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ, οὐκ εἰσ- ελεύσεσθαι εἰς αὐτάς. » Καὶ ἐπιφέρει τούτοις · ι Καὶ οὐκ ἦν ἡ καρδία αὐτοῦ εὐθεῖα μετὰ Κυρίου τοῦ Θεοῦ αὐτοῦ, καθὼς ἡ καρδία Δαβὶδ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ· καὶ ἐπορεύθη Σολομῶν ὀπίσω τῆς Αστάρτης, βδελύγμα της Σιδωνίων, καὶ ὀπίσω τοῦ βασιλέως αὐτῶν, εἰδώ- λον υἱῶν Ἀμμών· καὶ ἐποίησε Σολομὼν τὸ πονηρὸν ἐνώπιον Κυρίου. » Καὶ αὖθις ἑξῆς ἐπιλέγει· ι Καὶ έγειρε Κύριος Σατὰν τῷ Σολομῶνι, τὸν ᾿Αδερ τὸν Ἰδουμαῖον. » Τὸν δὴ ἐπὶ τοσούτοις καὶ τοιούτοις δια- βεβλημένον τίς ἂν αἱρεῖ λόγος πατέρα τὸν Θεὸν τολ- μῖν ἐπιγράφεσθαι, καὶ τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν υἱὸν ἑαυ τοῦ πρωτότοκον ἀναγορεύειν αὐτόν; Πῶς δὲ ταῦτα τοτὲ μὲν ὡς περὶ αὐτοῦ λέγεται τοῦ Δαβίδ, τοτὲ δὲ ὡς περὶ σπέρματος αὐτοῦ; ᾿Αλλ' οὐδὲ τῷ Δαβὶδ ἐφαρ μάζοι ἄν, ὡς ἐπιστήσαντί σοι δῆλον ἔσται. Οὐκοῦν τὸν ἐκ σπέρματος Δαβὶδ ἀναστήσεσθαι ἐν τούτοις δηλούμενον ἕτερον ζητητέον. Αλλ' οὐδεὶς ἄλλος του οὗτος ἐξ αὐτοῦ γέγονεν, ὡς ἱστορεῖται, ἢ ὅτι γε εἷς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ἰς μόνος τῶν πώποτε ἐκ σπέρματος Δαβὶδ βεβασιλευ- κότων καθ' ὅλης ἀνηγόρευται τῆς οἰκουμένης υἱὸς Δαδίδ, κατὰ τὴν ἔνσαρκον αὐτοῦ γένεσιν ὁμολογού μενος, καὶ τούτου γε μένει καὶ διαμενεῖ ἡ βασιλεία, εἰς τὸν ἄπειρον αἰῶνα παρατείνουσα, καίτοι μυρία μὲν ἐπιδεδουλευμένη, θείᾳ δὲ καὶ ὑπὲρ ἄνθρωπον δυνάμει τὸ ἔνθεον καὶ αήττητον τῆς περὶ αὐτοῦ προ φητείας ἀκολούθως ἐπιδεικνυμένη. Εἰ δὲ ὀμνύντα τὸν θεὸν ἀκούεις κατὰ τοῦ ἁγίου αὐτοῦ, ὡς πατρὸς ἄκουε ἀμνύντος κατὰ τοῦ Θεοῦ Λόγου, τοῦ πάντων αιώνων προϋφεστῶτος, ἁγίου καὶ μονογενοῦς αὑτοῦ Παιδὸς, ἐν ποικίλως ἐθεολόγησαν αι πρόσθεν ἡμῖν παρατεθεί σαι φωναί, καθ' οὗ ἔμνυσιν ὁ Θεὸς καὶ πατὴρ αὐτοῦ, ὡς κατὰ ἠγαπημένου, τὸν ἐκ σπέρματος Δαβὶδ τὸν άπειρον αἰῶνα δοξάσειν· ὁ καὶ γέγονεν ὅτε ὁ Λόγος σὰρξ γενόμενος τὸν ἐκ σπέρματος Δαβὶδ ἀνείλησέ τε καὶ ἐθεοποίησε. Διὸ καὶ υἱὸν αὐτὸν ἀναγορεύει λέγων, • Ἐγὼ ἔσομαι αὐτῷ εἰς πατέρα, καὶ αὐτὸς ἔσται μοι εἰς υἱόν, καὶ πάλιν ο Καγώ πρωτότοκον θήσομαι αύτ τόν. ο Σαφώς τοιγαροῦν ἐκ τούτων ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ ὁ πρωτότοκος ἐκ σπέρματος ἔσεσθαι Δαβὶδ ἀνείρηται, ὥστε ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εἶναι τὸν υἱὸν τοῦ Δαβὶδ τῷ Θεοῦ Υἱῷ, καὶ τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ τῷ υἱῷ Δαβίδ· δι' ὧν ἐναργῶς ὁ Πρωτότοκος πάσης κτίσεως αὐτὸς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ υἱὸς ἀνθρώπου γενήσεσθαι προεφη- τεύετο. Καὶ τοῦτο δὲ τὸ λόγιον ἡ τοῦ Εὐαγγελίου γραφὴ ἐπισφραγίζεται, δι' ὧν φησιν ἐπιστάντα τὸν Γαβριὴλ τῇ ἁγίᾳ Παρθένῳ φάναι περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν· « Οὗτος ἔσται μέγας, καὶ υἱὸς Υψίστου κλη- θήσεται, καὶ δώσει αὐτῷ Κύριος ὁ Θεὸς τὸν θρόνον Δαῦς τοῦ πατρὸς αὐτοῦ, καὶ βασιλεύσει ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰακὼβ εἰς τοὺς αἰῶνας, καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος. » Καὶ μετὰ βραχέα δὲ ἐν τῷ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. B · A Salomon fuit mulierum amator, et accepit exter c D 'll Reg. xr, 1. * ibid. 4-6. * ibid. 14. PATROL. GR. XXII. C nas feminas multas, et filiam Pharaonis, et Moabi- tidas. et Ammanitidas, et Idumæas, et Syras, et Chettæas, et Amorrhaas, ex gentibus quas interdixit Dominus Deus filiis Israel, non ingredi ad eas '. » Et adjungit : « Et non erat cor ejus re- ctum cum Domino Deo suo, sicut cor David patris ejus; et abiit Salomon post Astarteın, abominatio- nem Sidoniorum, et post regem eorum, simula- crum filiorum Ammon, et fecit Salomon malum in conspectu Domini *. » Et rursus addit in iis quæ sequuntur : « Et suscitavit Dominus Satan Salo- moni, Ader Idumæum ³. › Eum igitur qui in talibus et tantis accusetur, quæ unquam ratio dictabit, patrem sibi audere Deum ascribere, ipsumque su- premum Deum filium hunc suum primogenitum ap- pellare? Quam autem ob causam hæc alias qui- dem quasi de ipso dicuntur David, alias vero quasi de illius semine? Atqui ipsa hæc ipsi quidem Da- vid nunquam accommodari poterunt, quemadmo- dum tibi diligenter observanti fiet manifestum : igitur alium ex semine David surrecturum, de quo hæc oracula loquantur, quærere oportet. At enim ex illo quatenus aut monumenta litterarum prodi- derint, aut in memoria hominum resideat, nullus alius talis exstitit, nisi unus Salvator et Dominus noster Jesus qui Christus est Dei, qui quidem unus ex omnibus qui unquam de semine David regnave- rint, in toto orbe terrarum filius David appellatur, hocque secundum illius ortum qui ad humanam naturam pertinet omnes confitentur: atque hujus regnum et manet nunc et permansurum est posthac in infinitum ævum perseveraus, neque innumera- biles adversus illud insidiæ proficient, sed divina sua et plus quam humana virtute, quod divinitus affatum atque insuperabile habuit prophetia quæ de ipso exstat, palam omni tempore demonstrabit. Ubi vero Deum per sanctum suum jurantem audis, Patrem accipe jurantem per Deuin Verbum, qui omnia sæcula antecedit, sanctum utique atque uni- cum suum Filium, quem varie ut Deum ante a no- bis expositi sermones celebraverunt, per quem ju- rat Deus et pater ipsius tanquam per dilectum, se eum qui de semine David oriatur in infinitum sæcu- lum glorificaturum ; quod ipsum etiam est factum quo tempore Verbum caro effectum est, et eum qui de semine David oriebatur, assumpsit Deumque effecit. Quocirca Filium quoque eumdem appellat di - cens : « Ego ero illi in patremr, et ipse erit mihi in filium. Et rursus : « Et ego primogenitum ponam illum. Planissime igitur in his verbis Filius Dei. primogenitus de semine David futurus dictus est, adeo quidem, ut unus atque idem sit filius David cum Filio Dei, et Filius Dei cum filio David, in quibus evidentissime primogenitus omnis crea- turæ ipse Filius Dei, filius hominis futurus caneba- tur. Hoc autem oraculum Scriptura evangelica ,
ὅτι δὲ οὐδ’ ἐφ’ ἕτερον ἢ ἐπὶ τὸν ἡμέτερον σωτῆρα τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ ἀνάγεται τὰ δηλούμενα, ἐκ ῥίζης γενόμενον Δαβίδ τε καὶ Ἰεσσαί, οὐκ οἶμαί τινα ἀμφιβάλλειν, ἐπιστήσαντα τῇ τε ἐπαγγελίᾳ τῆς προρρήσεως, φασκούσῃ «καὶ ἔσται ἡ ῥίζα τοῦ Ἰεσσαὶ καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ’ αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν», καὶ τοῖς ἐπὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν δεικνυμένοις ἀποτελέσμασιν. μόνος γοῦν οὗτος μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, δι’ ἣν καὶ οἶμαι αὐτὸν «ἀνιστάμενον» ἐπικεκλῆσθαι, οὐ τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων ἦρξεν, ὡς μὴ δεδεῆσθαι τὸ λόγιον ἑρμηνείας, σαφῶς προδήλου καθεστῶτος, ὅπως εἰς αὐτὸν τέλος εἴληφεν μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τὸ «ἐπ’ αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν». τὰ δ’ ὡς περὶ ζῴων καὶ θηρίων, ἡμερουμένων καὶ τὸ ἄγριον ἦθος καὶ ἀτίθασον ἀποθησομένων ἐπὶ τῇ τοῦ προφητευομένου ἐπιδημίᾳ, λεγόμενα ἀλληγοροῖντ’ ἂν ἐπὶ τρόπους ἀπηνεῖς καὶ ἀγρίους καὶ ἤθη ἀνδρῶν θηριώδη, διὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας τῆς ἀλογίας καὶ θηριωδίας μεταθησόμενα.
γει ι Καὶ Σολομών ἦν φιλογύναικος, καὶ ἔλαβε γυ- ναῖκες ἀλλοτρίας πολλὰς, καὶ τὴν θυγατέρα Φαραώ, Μωαδίτιδας, Αμμανίτιδας, καὶ Ἰδουμαίας, Σύρας καὶ Χετταίας, καὶ ᾿Αμορραίας, ἐκ τῶν ἐθνῶν, ὧν ἀπεῖπε Κύριος ὁ Θεὸς τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ, οὐκ εἰσ- ελεύσεσθαι εἰς αὐτάς. » Καὶ ἐπιφέρει τούτοις · ι Καὶ οὐκ ἦν ἡ καρδία αὐτοῦ εὐθεῖα μετὰ Κυρίου τοῦ Θεοῦ αὐτοῦ, καθὼς ἡ καρδία Δαβὶδ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ· καὶ ἐπορεύθη Σολομῶν ὀπίσω τῆς Αστάρτης, βδελύγμα της Σιδωνίων, καὶ ὀπίσω τοῦ βασιλέως αὐτῶν, εἰδώ- λον υἱῶν Ἀμμών· καὶ ἐποίησε Σολομὼν τὸ πονηρὸν ἐνώπιον Κυρίου. » Καὶ αὖθις ἑξῆς ἐπιλέγει· ι Καὶ έγειρε Κύριος Σατὰν τῷ Σολομῶνι, τὸν ᾿Αδερ τὸν Ἰδουμαῖον. » Τὸν δὴ ἐπὶ τοσούτοις καὶ τοιούτοις δια- βεβλημένον τίς ἂν αἱρεῖ λόγος πατέρα τὸν Θεὸν τολ- μῖν ἐπιγράφεσθαι, καὶ τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν υἱὸν ἑαυ τοῦ πρωτότοκον ἀναγορεύειν αὐτόν; Πῶς δὲ ταῦτα τοτὲ μὲν ὡς περὶ αὐτοῦ λέγεται τοῦ Δαβίδ, τοτὲ δὲ ὡς περὶ σπέρματος αὐτοῦ; ᾿Αλλ' οὐδὲ τῷ Δαβὶδ ἐφαρ μάζοι ἄν, ὡς ἐπιστήσαντί σοι δῆλον ἔσται. Οὐκοῦν τὸν ἐκ σπέρματος Δαβὶδ ἀναστήσεσθαι ἐν τούτοις δηλούμενον ἕτερον ζητητέον. Αλλ' οὐδεὶς ἄλλος του οὗτος ἐξ αὐτοῦ γέγονεν, ὡς ἱστορεῖται, ἢ ὅτι γε εἷς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ἰς μόνος τῶν πώποτε ἐκ σπέρματος Δαβὶδ βεβασιλευ- κότων καθ' ὅλης ἀνηγόρευται τῆς οἰκουμένης υἱὸς Δαδίδ, κατὰ τὴν ἔνσαρκον αὐτοῦ γένεσιν ὁμολογού μενος, καὶ τούτου γε μένει καὶ διαμενεῖ ἡ βασιλεία, εἰς τὸν ἄπειρον αἰῶνα παρατείνουσα, καίτοι μυρία μὲν ἐπιδεδουλευμένη, θείᾳ δὲ καὶ ὑπὲρ ἄνθρωπον δυνάμει τὸ ἔνθεον καὶ αήττητον τῆς περὶ αὐτοῦ προ φητείας ἀκολούθως ἐπιδεικνυμένη. Εἰ δὲ ὀμνύντα τὸν θεὸν ἀκούεις κατὰ τοῦ ἁγίου αὐτοῦ, ὡς πατρὸς ἄκουε ἀμνύντος κατὰ τοῦ Θεοῦ Λόγου, τοῦ πάντων αιώνων προϋφεστῶτος, ἁγίου καὶ μονογενοῦς αὑτοῦ Παιδὸς, ἐν ποικίλως ἐθεολόγησαν αι πρόσθεν ἡμῖν παρατεθεί σαι φωναί, καθ' οὗ ἔμνυσιν ὁ Θεὸς καὶ πατὴρ αὐτοῦ, ὡς κατὰ ἠγαπημένου, τὸν ἐκ σπέρματος Δαβὶδ τὸν άπειρον αἰῶνα δοξάσειν· ὁ καὶ γέγονεν ὅτε ὁ Λόγος σὰρξ γενόμενος τὸν ἐκ σπέρματος Δαβὶδ ἀνείλησέ τε καὶ ἐθεοποίησε. Διὸ καὶ υἱὸν αὐτὸν ἀναγορεύει λέγων, • Ἐγὼ ἔσομαι αὐτῷ εἰς πατέρα, καὶ αὐτὸς ἔσται μοι εἰς υἱόν, καὶ πάλιν ο Καγώ πρωτότοκον θήσομαι αύτ τόν. ο Σαφώς τοιγαροῦν ἐκ τούτων ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ ὁ πρωτότοκος ἐκ σπέρματος ἔσεσθαι Δαβὶδ ἀνείρηται, ὥστε ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εἶναι τὸν υἱὸν τοῦ Δαβὶδ τῷ Θεοῦ Υἱῷ, καὶ τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ τῷ υἱῷ Δαβίδ· δι' ὧν ἐναργῶς ὁ Πρωτότοκος πάσης κτίσεως αὐτὸς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ υἱὸς ἀνθρώπου γενήσεσθαι προεφη- τεύετο. Καὶ τοῦτο δὲ τὸ λόγιον ἡ τοῦ Εὐαγγελίου γραφὴ ἐπισφραγίζεται, δι' ὧν φησιν ἐπιστάντα τὸν Γαβριὴλ τῇ ἁγίᾳ Παρθένῳ φάναι περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν· « Οὗτος ἔσται μέγας, καὶ υἱὸς Υψίστου κλη- θήσεται, καὶ δώσει αὐτῷ Κύριος ὁ Θεὸς τὸν θρόνον Δαῦς τοῦ πατρὸς αὐτοῦ, καὶ βασιλεύσει ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰακὼβ εἰς τοὺς αἰῶνας, καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος. » Καὶ μετὰ βραχέα δὲ ἐν τῷ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. B · A Salomon fuit mulierum amator, et accepit exter c D 'll Reg. xr, 1. * ibid. 4-6. * ibid. 14. PATROL. GR. XXII. C nas feminas multas, et filiam Pharaonis, et Moabi- tidas. et Ammanitidas, et Idumæas, et Syras, et Chettæas, et Amorrhaas, ex gentibus quas interdixit Dominus Deus filiis Israel, non ingredi ad eas '. » Et adjungit : « Et non erat cor ejus re- ctum cum Domino Deo suo, sicut cor David patris ejus; et abiit Salomon post Astarteın, abominatio- nem Sidoniorum, et post regem eorum, simula- crum filiorum Ammon, et fecit Salomon malum in conspectu Domini *. » Et rursus addit in iis quæ sequuntur : « Et suscitavit Dominus Satan Salo- moni, Ader Idumæum ³. › Eum igitur qui in talibus et tantis accusetur, quæ unquam ratio dictabit, patrem sibi audere Deum ascribere, ipsumque su- premum Deum filium hunc suum primogenitum ap- pellare? Quam autem ob causam hæc alias qui- dem quasi de ipso dicuntur David, alias vero quasi de illius semine? Atqui ipsa hæc ipsi quidem Da- vid nunquam accommodari poterunt, quemadmo- dum tibi diligenter observanti fiet manifestum : igitur alium ex semine David surrecturum, de quo hæc oracula loquantur, quærere oportet. At enim ex illo quatenus aut monumenta litterarum prodi- derint, aut in memoria hominum resideat, nullus alius talis exstitit, nisi unus Salvator et Dominus noster Jesus qui Christus est Dei, qui quidem unus ex omnibus qui unquam de semine David regnave- rint, in toto orbe terrarum filius David appellatur, hocque secundum illius ortum qui ad humanam naturam pertinet omnes confitentur: atque hujus regnum et manet nunc et permansurum est posthac in infinitum ævum perseveraus, neque innumera- biles adversus illud insidiæ proficient, sed divina sua et plus quam humana virtute, quod divinitus affatum atque insuperabile habuit prophetia quæ de ipso exstat, palam omni tempore demonstrabit. Ubi vero Deum per sanctum suum jurantem audis, Patrem accipe jurantem per Deuin Verbum, qui omnia sæcula antecedit, sanctum utique atque uni- cum suum Filium, quem varie ut Deum ante a no- bis expositi sermones celebraverunt, per quem ju- rat Deus et pater ipsius tanquam per dilectum, se eum qui de semine David oriatur in infinitum sæcu- lum glorificaturum ; quod ipsum etiam est factum quo tempore Verbum caro effectum est, et eum qui de semine David oriebatur, assumpsit Deumque effecit. Quocirca Filium quoque eumdem appellat di - cens : « Ego ero illi in patremr, et ipse erit mihi in filium. Et rursus : « Et ego primogenitum ponam illum. Planissime igitur in his verbis Filius Dei. primogenitus de semine David futurus dictus est, adeo quidem, ut unus atque idem sit filius David cum Filio Dei, et Filius Dei cum filio David, in quibus evidentissime primogenitus omnis crea- turæ ipse Filius Dei, filius hominis futurus caneba- tur. Hoc autem oraculum Scriptura evangelica ,
ἀλληγοροῖντο δ’ ἂν ταῦτα σαφῶς οὕτως, [ὥς τις] ἂν καὶ τὴν δηλουμένην διὰ τῆς προφητείας «ῥίζαν Ἰεσσαὶ» καὶ «τὴν ῥάβδον» καὶ «τὸ ἄνθος» τροπολογῶν ἑρμηνεύσειεν, καὶ ὡς ἂν ἐπινοηθείη «δικαιοσύνῃ» μὲν «τὰς πλευρὰς» ζωννύμενος, «ἀληθείᾳ» δὲ «τὴν ὀσφὺν» «εἰλημένος». ὡς γὰρ οὐ δυνατὸν ἑτέρως ταῦτα ἢ διὰ μόνης ἀλληγορικῆς ἀποδόσεως ἑρμηνεύειν, τὸν αὐτὸν τρόπον ἕπεται καὶ τὰ περὶ τῶν κατὰ τοὺς τόπους ὀνομαζομένων ζῴων χρῆναι δεῖν ἐκλαμβάνειν. [θ.] Ἀπὸ τοῦ Ἱερεμίου. «Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, λέγει κύριος, καὶ ἀναστήσω τῷ Δαβὶδ ἀνατολὴν δικαίαν, καὶ βασιλεύσει βασιλεὺς καὶ συνήσει καὶ ποιήσει κρίμα καὶ δικαιοσύνην ἐπὶ τῆς γῆς. ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ σωθήσεται Ἰούδας, καὶ Ἰσραὴλ κατασκηνώσει πεποιθώς, καὶ τοῦτο τὸ ὄνομα ὃ καλέσει αὐτὸν κύριος, Ἰωσεδεκεὶμ ἐν τοῖς προφήταις.» «ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, εἶπεν κύριος, συντρίψω τὸν ζυγὸν ἀπὸ τραχήλου αὐτῶν, καὶ τοὺς δεσμοὺς αὐτῶν διαρρήξω, καὶ οὐκ ἐργῶνται ἔτι θεοῖς ἑτέροις, ἀλλὰ ἐργῶνται κυρίῳ τῷ θεῷ αὐτῶν, καὶ τὸν Δαβὶδ βασιλέα αὐτῶν ἀναστήσω αὐτοῖς».
γει ι Καὶ Σολομών ἦν φιλογύναικος, καὶ ἔλαβε γυ- ναῖκες ἀλλοτρίας πολλὰς, καὶ τὴν θυγατέρα Φαραώ, Μωαδίτιδας, Αμμανίτιδας, καὶ Ἰδουμαίας, Σύρας καὶ Χετταίας, καὶ ᾿Αμορραίας, ἐκ τῶν ἐθνῶν, ὧν ἀπεῖπε Κύριος ὁ Θεὸς τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ, οὐκ εἰσ- ελεύσεσθαι εἰς αὐτάς. » Καὶ ἐπιφέρει τούτοις · ι Καὶ οὐκ ἦν ἡ καρδία αὐτοῦ εὐθεῖα μετὰ Κυρίου τοῦ Θεοῦ αὐτοῦ, καθὼς ἡ καρδία Δαβὶδ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ· καὶ ἐπορεύθη Σολομῶν ὀπίσω τῆς Αστάρτης, βδελύγμα της Σιδωνίων, καὶ ὀπίσω τοῦ βασιλέως αὐτῶν, εἰδώ- λον υἱῶν Ἀμμών· καὶ ἐποίησε Σολομὼν τὸ πονηρὸν ἐνώπιον Κυρίου. » Καὶ αὖθις ἑξῆς ἐπιλέγει· ι Καὶ έγειρε Κύριος Σατὰν τῷ Σολομῶνι, τὸν ᾿Αδερ τὸν Ἰδουμαῖον. » Τὸν δὴ ἐπὶ τοσούτοις καὶ τοιούτοις δια- βεβλημένον τίς ἂν αἱρεῖ λόγος πατέρα τὸν Θεὸν τολ- μῖν ἐπιγράφεσθαι, καὶ τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν υἱὸν ἑαυ τοῦ πρωτότοκον ἀναγορεύειν αὐτόν; Πῶς δὲ ταῦτα τοτὲ μὲν ὡς περὶ αὐτοῦ λέγεται τοῦ Δαβίδ, τοτὲ δὲ ὡς περὶ σπέρματος αὐτοῦ; ᾿Αλλ' οὐδὲ τῷ Δαβὶδ ἐφαρ μάζοι ἄν, ὡς ἐπιστήσαντί σοι δῆλον ἔσται. Οὐκοῦν τὸν ἐκ σπέρματος Δαβὶδ ἀναστήσεσθαι ἐν τούτοις δηλούμενον ἕτερον ζητητέον. Αλλ' οὐδεὶς ἄλλος του οὗτος ἐξ αὐτοῦ γέγονεν, ὡς ἱστορεῖται, ἢ ὅτι γε εἷς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ἰς μόνος τῶν πώποτε ἐκ σπέρματος Δαβὶδ βεβασιλευ- κότων καθ' ὅλης ἀνηγόρευται τῆς οἰκουμένης υἱὸς Δαδίδ, κατὰ τὴν ἔνσαρκον αὐτοῦ γένεσιν ὁμολογού μενος, καὶ τούτου γε μένει καὶ διαμενεῖ ἡ βασιλεία, εἰς τὸν ἄπειρον αἰῶνα παρατείνουσα, καίτοι μυρία μὲν ἐπιδεδουλευμένη, θείᾳ δὲ καὶ ὑπὲρ ἄνθρωπον δυνάμει τὸ ἔνθεον καὶ αήττητον τῆς περὶ αὐτοῦ προ φητείας ἀκολούθως ἐπιδεικνυμένη. Εἰ δὲ ὀμνύντα τὸν θεὸν ἀκούεις κατὰ τοῦ ἁγίου αὐτοῦ, ὡς πατρὸς ἄκουε ἀμνύντος κατὰ τοῦ Θεοῦ Λόγου, τοῦ πάντων αιώνων προϋφεστῶτος, ἁγίου καὶ μονογενοῦς αὑτοῦ Παιδὸς, ἐν ποικίλως ἐθεολόγησαν αι πρόσθεν ἡμῖν παρατεθεί σαι φωναί, καθ' οὗ ἔμνυσιν ὁ Θεὸς καὶ πατὴρ αὐτοῦ, ὡς κατὰ ἠγαπημένου, τὸν ἐκ σπέρματος Δαβὶδ τὸν άπειρον αἰῶνα δοξάσειν· ὁ καὶ γέγονεν ὅτε ὁ Λόγος σὰρξ γενόμενος τὸν ἐκ σπέρματος Δαβὶδ ἀνείλησέ τε καὶ ἐθεοποίησε. Διὸ καὶ υἱὸν αὐτὸν ἀναγορεύει λέγων, • Ἐγὼ ἔσομαι αὐτῷ εἰς πατέρα, καὶ αὐτὸς ἔσται μοι εἰς υἱόν, καὶ πάλιν ο Καγώ πρωτότοκον θήσομαι αύτ τόν. ο Σαφώς τοιγαροῦν ἐκ τούτων ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ ὁ πρωτότοκος ἐκ σπέρματος ἔσεσθαι Δαβὶδ ἀνείρηται, ὥστε ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εἶναι τὸν υἱὸν τοῦ Δαβὶδ τῷ Θεοῦ Υἱῷ, καὶ τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ τῷ υἱῷ Δαβίδ· δι' ὧν ἐναργῶς ὁ Πρωτότοκος πάσης κτίσεως αὐτὸς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ υἱὸς ἀνθρώπου γενήσεσθαι προεφη- τεύετο. Καὶ τοῦτο δὲ τὸ λόγιον ἡ τοῦ Εὐαγγελίου γραφὴ ἐπισφραγίζεται, δι' ὧν φησιν ἐπιστάντα τὸν Γαβριὴλ τῇ ἁγίᾳ Παρθένῳ φάναι περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν· « Οὗτος ἔσται μέγας, καὶ υἱὸς Υψίστου κλη- θήσεται, καὶ δώσει αὐτῷ Κύριος ὁ Θεὸς τὸν θρόνον Δαῦς τοῦ πατρὸς αὐτοῦ, καὶ βασιλεύσει ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰακὼβ εἰς τοὺς αἰῶνας, καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος. » Καὶ μετὰ βραχέα δὲ ἐν τῷ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. B · A Salomon fuit mulierum amator, et accepit exter c D 'll Reg. xr, 1. * ibid. 4-6. * ibid. 14. PATROL. GR. XXII. C nas feminas multas, et filiam Pharaonis, et Moabi- tidas. et Ammanitidas, et Idumæas, et Syras, et Chettæas, et Amorrhaas, ex gentibus quas interdixit Dominus Deus filiis Israel, non ingredi ad eas '. » Et adjungit : « Et non erat cor ejus re- ctum cum Domino Deo suo, sicut cor David patris ejus; et abiit Salomon post Astarteın, abominatio- nem Sidoniorum, et post regem eorum, simula- crum filiorum Ammon, et fecit Salomon malum in conspectu Domini *. » Et rursus addit in iis quæ sequuntur : « Et suscitavit Dominus Satan Salo- moni, Ader Idumæum ³. › Eum igitur qui in talibus et tantis accusetur, quæ unquam ratio dictabit, patrem sibi audere Deum ascribere, ipsumque su- premum Deum filium hunc suum primogenitum ap- pellare? Quam autem ob causam hæc alias qui- dem quasi de ipso dicuntur David, alias vero quasi de illius semine? Atqui ipsa hæc ipsi quidem Da- vid nunquam accommodari poterunt, quemadmo- dum tibi diligenter observanti fiet manifestum : igitur alium ex semine David surrecturum, de quo hæc oracula loquantur, quærere oportet. At enim ex illo quatenus aut monumenta litterarum prodi- derint, aut in memoria hominum resideat, nullus alius talis exstitit, nisi unus Salvator et Dominus noster Jesus qui Christus est Dei, qui quidem unus ex omnibus qui unquam de semine David regnave- rint, in toto orbe terrarum filius David appellatur, hocque secundum illius ortum qui ad humanam naturam pertinet omnes confitentur: atque hujus regnum et manet nunc et permansurum est posthac in infinitum ævum perseveraus, neque innumera- biles adversus illud insidiæ proficient, sed divina sua et plus quam humana virtute, quod divinitus affatum atque insuperabile habuit prophetia quæ de ipso exstat, palam omni tempore demonstrabit. Ubi vero Deum per sanctum suum jurantem audis, Patrem accipe jurantem per Deuin Verbum, qui omnia sæcula antecedit, sanctum utique atque uni- cum suum Filium, quem varie ut Deum ante a no- bis expositi sermones celebraverunt, per quem ju- rat Deus et pater ipsius tanquam per dilectum, se eum qui de semine David oriatur in infinitum sæcu- lum glorificaturum ; quod ipsum etiam est factum quo tempore Verbum caro effectum est, et eum qui de semine David oriebatur, assumpsit Deumque effecit. Quocirca Filium quoque eumdem appellat di - cens : « Ego ero illi in patremr, et ipse erit mihi in filium. Et rursus : « Et ego primogenitum ponam illum. Planissime igitur in his verbis Filius Dei. primogenitus de semine David futurus dictus est, adeo quidem, ut unus atque idem sit filius David cum Filio Dei, et Filius Dei cum filio David, in quibus evidentissime primogenitus omnis crea- turæ ipse Filius Dei, filius hominis futurus caneba- tur. Hoc autem oraculum Scriptura evangelica ,
PG 22:561Μετὰ πλεῖστον τῆς τελευτῆς τοῦ Δαβὶδ ἀλλὰ καὶ τοῦ Σολομῶνος χρόνον ταῦτα καὶ Ἱερεμίας περὶ τοῦ μέλλοντος ἐκ σπέρματος ἀναστήσεσθαι Δαβὶδ βασιλέως θεσπίζει, ὃν πρῶτον μὲν «ἀνατολὴν» καλεῖ, καὶ οὐχ ἁπλῶς ἀλλὰ «δικαίαν», ὡς ἂν ἐξ ἡλίου δικαιοσύνης συστησόμενον, περὶ οὗ διειλήφαμεν ἐν ταῖς περὶ τοῦ δευτέρου αἰτίου ἀποδείξεσιν, ἐν αἷς τὸν προόντα τοῦ θεοῦ λόγον μυρίαις κεχρημένον ἐπωνυμίαις καὶ ἥλιον δικαιοσύνης ὀνομάζεσθαι ἀπεδείκνυμεν, τὴν φάσκουσαν προφητείαν «τοῖς» δὲ «φοβουμένοις» με «ἀνατελεῖ» «ἥλιος δικαιοσύνης» παραθέμενοι. ὥσπερ οὖν «ἥλιον δικαιοσύνης», οὕτως καὶ «ἀνατολὴν δικαίαν» ὁ λόγος ἐπὶ τοῦ παρόντος ἀναστήσειν τῷ Δαβὶδ προφητεύει. τὸν αὐτὸν δὲ τοῦτον βασιλέα συνιέντα καὶ ποιοῦντα «κρίμα καὶ δικαιοσύνην ἐπὶ τῆς γῆς» προαγορεύει. εἶτα καὶ ὁμωνύμως τὸν αὐτὸν καλεῖ τῷ πάλαι πρότερον τετελευτηκότι Δαβίδ· πρό[ς]σχες γὰρ ἐπιμελ[λ]ῶς τῷ ἀνωτέρω μὲν «καὶ ἀναστήσω τῷ Δαβὶδ ἀνατολὴν δικαίαν», ἐπὶ τέλει δὲ ἐπιφερομένῳ τῷ «καὶ τὸν Δαβὶδ βασιλέα αὐτοῦ ἀναστήσω αὐτῷ». τίνι δὲ «αὐτῷ» ἢ τῷ Δαβίδ; τούτῳ γὰρ ἔφησεν ἀναστήσειν τὴν ἀνατολὴν τὴν δικαίαν.
Α αὐτῷ Εὐαγγελίῳ Ζαχαρίας ὁ τοῦ Ἰωάννου πατὴρ τάδε περὶ τοῦ Χριστοῦ θεσπίζει· « Εὐλογητός Κύ ριος ὁ Θεὸς τοῦ Ἰσραὴλ, ὅτι ἐπεσκέψατο, καὶ ἐποίησε δ λύτρωσιν τῷ λαῷ αὑτοῦ, καὶ ἤγειρε κέρας σωτηρίας ἡμῖν ἐν οἴκῳ Δαβίδ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ, καθὼς ἐλά- λησε διὰ στόματος τῶν ἁγίων ἀπ᾿ αἰῶνος αὐτοῦ προφητῶν. » Αλλ' ὅτι μὲν τὸν ἐπηγγελμένον τῷ Δαβὶδ αἰώνιον θρόνον ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ οὐδὲ ἄλλος ἀνθρώ πων ἀπείληφεν, ἱκαναὶ πιστώσασθαι αἱ προπαρα τεθεῖσαι μαρτυρίαι, ἤ τε τοῦ Γαβριὴλ καὶ ἡ τοῦ Ζαχαρίου, δι᾿ ὧν καὶ συνίσταται ἐκ σπέρματος γε- γονὼς Δαβὶδ κατὰ σάρκα. Τίνι δὲ λόγῳ τὸν Ἰωσὴφ γενεαλογοῦσιν οἱ ἱεροὶ εὐαγγελισταί, καίπερ μὴ ὄντος τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐξ αὐτοῦ, ἀλλ᾽ ἐξ ἁγίου Πνεύματος καὶ τῆς ἁγίας Παρθένου, ὅπως τε καὶ αὕτη ἡ τοῦ Κυρίου μήτηρ ἀπὸ γένους καὶ σπέρμα τος ἀποδείκνυται εἶναι Δαβίδ, ἐν τῷ πρώτῳ τῶν εἰς τὴν γενεαλογίαν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ζητημάτων καὶ λύσεων διειληφότες, ἐπ' ἐκεῖνα τους φιλομαθεῖς ἀνα- πέμπομεν, ἐφ' ἑτέραν ἡμᾶς ὑπόθεσιν κατεπείγοντος τοῦ παρόντος καιρού. • Β Ἀπὸ ψαλμοῦ κα'. - Περὶ Σολομῶντος καὶ τοῦ ἐκ σπέρματος αὐτοῦ προελευσομένου. . Ὁ Θεὸς, τὸ κρῖμά σου τῷ βασιλεῖ δὸς, καὶ τὴν δικαιοσύνην σου τῷ υἱῷ τοῦ βασιλέως· » καὶ ἑξῆς Επιλέγει· ι Καὶ συμπαραμενεῖ τῷ ἡλίῳ, καὶ πρὸ τῆς σελήνης γενεάς γενεῶν, καταβήσεται ὡς ὑετὸς ἐπὶ πόκον, καὶ ὡσεὶ σταγόνες στάζουσαι ἐπὶ τὴν γῆν· ἀνατελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη, καὶ πλῆθος εἰρήνης, ἕως οὗ ἀνταναιρεθῇ ἡ σελήνη, καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμοῦ ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης. » Και μετά βραχέα φησίν· . Ὑπεραρθήσεται ὑπὲρ τὸν Λίβανον ὁ καρπὸς αὐτοῦ· ἔσται τὸ ὄνομα αὐτοῦ εὐλο γημένον εἰς τὸν αἰῶνα, πρὸ τοῦ ἡλίου διαμενεῖ τὸ ὄνομα αὐτοῦ, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς, πάντα τὰ ἔθνη μακαριοῦσιν αὐτ τόν. » Επειδὴ γέγραπται εἰς Σολομῶνα ὁ ψαλμὸς, ὁ • πρῶτος τοῦ ψαλμοῦ στίχος εἰς αὐτὸν ἀναφέροιτο, τὰ δὲ ἑπόμενα πάντα εἰς τὸν υἱὸν Σολομῶνος, οὐ τὸν Ροβοάμ, ὃς μετ' αὐτὸν ἐβασίλευσε τοῦ Ἰσραὴλ, ἀλλὰ τὸν ἐκ σπέρματος αὐτοῦ κατὰ σάρκα γενόμε νον, τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ. Ὅτι γὰρ οὐκ ἐπὶ τὸν Σολομῶνα, οὐδὲ ἐπὶ τὸν τούτου διάδοχον ἀναφέρειν δυνατὸν τὰ ἐν τῷ ψαλμῷ διὰ τὰ περὶ αὐτοῦ δεδηλω μένα, πᾶς ὁ μὴ ἀνεπιστήμων τῶν θείων ὁμολογήσει Γραφῶν. Ἀλλὰ καὶ πῶς οἷόν τε ἐπὶ Σολομῶνα, ἢ ἐπὶ τὸν τούτου υἱὸν Ροβοάμ ἐκλαμβάνειν τὰ ἐμφε ρόμενα δι᾿ ὅλου τοῦ ψαλμοῦ; οἷον τό, ο Κατακυριεύ σει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμοῦ ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης· καὶ τὸ « Συμπαρα- μενεῖ τῷ ἡλίῳ, καὶ πρὸ τῆς σελήνης γενεάς γενεῶν, * $55 EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS I. APOLOGETICA, - quasi signo impresso confirmat, ubi ait, Gabriel, cum astitisset Virgiņi, dixisse de Salvatore nostro, Hic erit magnus, et Filius Altissimi vocabitur, et dabit ei Dominus Deus sedem David patris ejus, et regnabit in domo Jacob in æternum, et regni ejus non erit finis *. » Et post pauca in eodem Evange- lio, Zacharias Joannis pater hæc de Christo divi- nat : < Benedictus Dominus Deus Israel, quia visi- tavit et fecit redemptionem populo suo, et erexit cornu salutis in nobis in domo David pueri sui, sicut locutus est per os sanctorum, qui a sæculo sunt prophetarum ejus'. » Quod vero promissam ipsi David æternam sedem Salvator et Dominus noster Jesus, qui Christus est Dei, neque alius ex hominum genere quispiam acceperit, satis ea quæ superius posita sunt testimonia comprobaverint, necnon ipsius Gabriel et Zachariæ, in quibus etiam illud confirmatur, quod, quatenus ad humanam ejus naturam pertinet, de semine David natus est. Cæ- terum, qua ratione ipsius Joseph genus sancti evan- gelistæ describant, quamvis Salvator noster ex eo natus non sit, sed de Spiritu sancto et sancta Vir- gine, quoque modo hæc ipsius Domini mater de genere ex semine David fuisse ostendatur, in primo et quæstionum et solutionum quæ ad generis Salvatoris nostri seriem atque enarrationem pertinent, explicavimus. Ad illa igitur eos qui discere cupiunt remittimus, quando ad aliud scribendi argumen- tum præsens nos tempus revocat atque impellit. A psalmo LXXI. - De Salomone et eo qui ex semine ejus procedet. B Deus, judicium tuum regi da, et justitiam tuam c filio regis, ac deinceps adjungit : « Et per- manebit cum sole et ante lunam, generationes ge- nerationum, descendet sicut pluvia in vellus, et sicut stillicidia stillantia super terrain, orietur in diebus ejus justitia, et abundantia pacis, donec all- feratur luna, et dominabitur a mari usque ad mare, et a flumine usque ad terminos orbis terræ. › Et post pauca, sic ait : « Superextolletur super Libanum fructus ejus, erit nomen ejus benedictum in sæcula, ante solem permanebit nomen ejus, et benedicen- tur in ipso omnes tribus terræ, omnes gentes bea- tificabunt eum 1. » Quando ergo in Salomonem scri- plus est psalmus, primus psalmi versiculus ad illum referatur; quæ vero sequuntur omnia ad filium Salomonis, non Roboam, qui post illum regnavit D in Hierusalem, sed ad eum qui de ejus semine, ratione humanæ naturæ profectus est, Christum Dei. Quod enim neque ad Salomonem, neque ad ejus successorem referri possint ea quæ in psalmo continentur, propter ea, quæ de illo cognita ha- bentur, quicunque divinarum Scripturarum impe- ritus non est, facile confitebitur. Etenim qui fieri potest ut de Salomone, aut de ejus filio Roboam accipiantur, quæ per totum psalmum feruntur, quale est illud: « Dominabitur a mari usque ad nare, et a flumine usque ad terminos orbis terræ;> et illud : ‹ Permanebit cum sole et ante lunam ge- nerationes generationum, › et quæcunque alia his Luc. 1, 32, 33. ' ibid, 68-70. • Psal. Lxxi, 2. • ibid. 3.8, ibid. 16. 17.
καὶ ὁ Ζαχαρίας δὲ περὶ τοῦ αὐτοῦ προφητεύων ὁμοίως ἀνατολὴν αὐτὸν καλεῖ, λέγων· «ἰδοὺ ἀνήρ, ἀνατολὴ ὄνομα αὐτῷ, καὶ ὑποκάτωθεν αὐτοῦ ἀνατελεῖ δικαιοσύνη», καὶ πάλιν· «καλέσω τὸν δοῦλόν μου ἀνατολήν». ἀλλ’ οὐδείς γε μετὰ τοὺς Ἱερεμίου χρόνους ἀλλ’ οὐδὲ μετὰ τοὺς τοῦ Ζαχαρίου τοιοῦτος ἀνέστη τοῖς ἐκ περιτομῆς, ὡς ἀνατολὴ δικαία κληθῆναι καὶ συνιὼν βασιλεὺς καὶ ποιῶν «κρίμα καὶ δικαιοσύνην ἐπὶ τῆς γῆς». εἰ δὲ λέγοι τις διὰ τούτων Ἰησοῦν τὸν τοῦ Ἰωσεδὲκ δηλοῦσθαι, λεκτέον ὅτι οὐ συνέστηκεν ὁ λόγος αὐτῷ· οὔτε γὰρ ἀπὸ γένους Δαβὶδ οὗτος ἦν οὔτε ὡς βασιλεὺς ἐβασίλευσεν. πῶς δὲ ἐπ’ ἐκεῖνον δύναται ἁρμόττειν τὸ «καὶ τὸν Δαβὶδ βασιλέα ἀναστήσω αὐτῷ», ὁπότε φυλῆς μὲν ἦν Λευὶ τάξεως δ’ ἀρχιερατικῆς καὶ γένους ἑτέρου παρὰ τὸν Δαβίδ, βασιλεὺς δ’ οὐδαμῶς γεγονὼς ἱστορεῖται; ὥστε εἰ μηδεὶς ἕτερος εὑρίσκοιτο τοιοῦτος, ὥρα τὸν προφητευόμενον καὶ διὰ τούτων ὁμολογεῖν μόνον εἶναι τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν, τὸν καὶ ἐν ἑτέροις «φῶς τοῦ κόσμου» καὶ «φῶς τῶν ἐθνῶν» ἀνηγορευμένον. αὐτὸς τοιγαροῦν εἴη ἂν κἀνταῦθα ὁ προφητευόμενος, καὶ συνέστηκεν ἀψευδὴς ἡ πρόρρησις·
Α αὐτῷ Εὐαγγελίῳ Ζαχαρίας ὁ τοῦ Ἰωάννου πατὴρ τάδε περὶ τοῦ Χριστοῦ θεσπίζει· « Εὐλογητός Κύ ριος ὁ Θεὸς τοῦ Ἰσραὴλ, ὅτι ἐπεσκέψατο, καὶ ἐποίησε δ λύτρωσιν τῷ λαῷ αὑτοῦ, καὶ ἤγειρε κέρας σωτηρίας ἡμῖν ἐν οἴκῳ Δαβίδ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ, καθὼς ἐλά- λησε διὰ στόματος τῶν ἁγίων ἀπ᾿ αἰῶνος αὐτοῦ προφητῶν. » Αλλ' ὅτι μὲν τὸν ἐπηγγελμένον τῷ Δαβὶδ αἰώνιον θρόνον ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ οὐδὲ ἄλλος ἀνθρώ πων ἀπείληφεν, ἱκαναὶ πιστώσασθαι αἱ προπαρα τεθεῖσαι μαρτυρίαι, ἤ τε τοῦ Γαβριὴλ καὶ ἡ τοῦ Ζαχαρίου, δι᾿ ὧν καὶ συνίσταται ἐκ σπέρματος γε- γονὼς Δαβὶδ κατὰ σάρκα. Τίνι δὲ λόγῳ τὸν Ἰωσὴφ γενεαλογοῦσιν οἱ ἱεροὶ εὐαγγελισταί, καίπερ μὴ ὄντος τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐξ αὐτοῦ, ἀλλ᾽ ἐξ ἁγίου Πνεύματος καὶ τῆς ἁγίας Παρθένου, ὅπως τε καὶ αὕτη ἡ τοῦ Κυρίου μήτηρ ἀπὸ γένους καὶ σπέρμα τος ἀποδείκνυται εἶναι Δαβίδ, ἐν τῷ πρώτῳ τῶν εἰς τὴν γενεαλογίαν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ζητημάτων καὶ λύσεων διειληφότες, ἐπ' ἐκεῖνα τους φιλομαθεῖς ἀνα- πέμπομεν, ἐφ' ἑτέραν ἡμᾶς ὑπόθεσιν κατεπείγοντος τοῦ παρόντος καιρού. • Β Ἀπὸ ψαλμοῦ κα'. - Περὶ Σολομῶντος καὶ τοῦ ἐκ σπέρματος αὐτοῦ προελευσομένου. . Ὁ Θεὸς, τὸ κρῖμά σου τῷ βασιλεῖ δὸς, καὶ τὴν δικαιοσύνην σου τῷ υἱῷ τοῦ βασιλέως· » καὶ ἑξῆς Επιλέγει· ι Καὶ συμπαραμενεῖ τῷ ἡλίῳ, καὶ πρὸ τῆς σελήνης γενεάς γενεῶν, καταβήσεται ὡς ὑετὸς ἐπὶ πόκον, καὶ ὡσεὶ σταγόνες στάζουσαι ἐπὶ τὴν γῆν· ἀνατελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη, καὶ πλῆθος εἰρήνης, ἕως οὗ ἀνταναιρεθῇ ἡ σελήνη, καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμοῦ ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης. » Και μετά βραχέα φησίν· . Ὑπεραρθήσεται ὑπὲρ τὸν Λίβανον ὁ καρπὸς αὐτοῦ· ἔσται τὸ ὄνομα αὐτοῦ εὐλο γημένον εἰς τὸν αἰῶνα, πρὸ τοῦ ἡλίου διαμενεῖ τὸ ὄνομα αὐτοῦ, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς, πάντα τὰ ἔθνη μακαριοῦσιν αὐτ τόν. » Επειδὴ γέγραπται εἰς Σολομῶνα ὁ ψαλμὸς, ὁ • πρῶτος τοῦ ψαλμοῦ στίχος εἰς αὐτὸν ἀναφέροιτο, τὰ δὲ ἑπόμενα πάντα εἰς τὸν υἱὸν Σολομῶνος, οὐ τὸν Ροβοάμ, ὃς μετ' αὐτὸν ἐβασίλευσε τοῦ Ἰσραὴλ, ἀλλὰ τὸν ἐκ σπέρματος αὐτοῦ κατὰ σάρκα γενόμε νον, τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ. Ὅτι γὰρ οὐκ ἐπὶ τὸν Σολομῶνα, οὐδὲ ἐπὶ τὸν τούτου διάδοχον ἀναφέρειν δυνατὸν τὰ ἐν τῷ ψαλμῷ διὰ τὰ περὶ αὐτοῦ δεδηλω μένα, πᾶς ὁ μὴ ἀνεπιστήμων τῶν θείων ὁμολογήσει Γραφῶν. Ἀλλὰ καὶ πῶς οἷόν τε ἐπὶ Σολομῶνα, ἢ ἐπὶ τὸν τούτου υἱὸν Ροβοάμ ἐκλαμβάνειν τὰ ἐμφε ρόμενα δι᾿ ὅλου τοῦ ψαλμοῦ; οἷον τό, ο Κατακυριεύ σει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμοῦ ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης· καὶ τὸ « Συμπαρα- μενεῖ τῷ ἡλίῳ, καὶ πρὸ τῆς σελήνης γενεάς γενεῶν, * $55 EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS I. APOLOGETICA, - quasi signo impresso confirmat, ubi ait, Gabriel, cum astitisset Virgiņi, dixisse de Salvatore nostro, Hic erit magnus, et Filius Altissimi vocabitur, et dabit ei Dominus Deus sedem David patris ejus, et regnabit in domo Jacob in æternum, et regni ejus non erit finis *. » Et post pauca in eodem Evange- lio, Zacharias Joannis pater hæc de Christo divi- nat : < Benedictus Dominus Deus Israel, quia visi- tavit et fecit redemptionem populo suo, et erexit cornu salutis in nobis in domo David pueri sui, sicut locutus est per os sanctorum, qui a sæculo sunt prophetarum ejus'. » Quod vero promissam ipsi David æternam sedem Salvator et Dominus noster Jesus, qui Christus est Dei, neque alius ex hominum genere quispiam acceperit, satis ea quæ superius posita sunt testimonia comprobaverint, necnon ipsius Gabriel et Zachariæ, in quibus etiam illud confirmatur, quod, quatenus ad humanam ejus naturam pertinet, de semine David natus est. Cæ- terum, qua ratione ipsius Joseph genus sancti evan- gelistæ describant, quamvis Salvator noster ex eo natus non sit, sed de Spiritu sancto et sancta Vir- gine, quoque modo hæc ipsius Domini mater de genere ex semine David fuisse ostendatur, in primo et quæstionum et solutionum quæ ad generis Salvatoris nostri seriem atque enarrationem pertinent, explicavimus. Ad illa igitur eos qui discere cupiunt remittimus, quando ad aliud scribendi argumen- tum præsens nos tempus revocat atque impellit. A psalmo LXXI. - De Salomone et eo qui ex semine ejus procedet. B Deus, judicium tuum regi da, et justitiam tuam c filio regis, ac deinceps adjungit : « Et per- manebit cum sole et ante lunam, generationes ge- nerationum, descendet sicut pluvia in vellus, et sicut stillicidia stillantia super terrain, orietur in diebus ejus justitia, et abundantia pacis, donec all- feratur luna, et dominabitur a mari usque ad mare, et a flumine usque ad terminos orbis terræ. › Et post pauca, sic ait : « Superextolletur super Libanum fructus ejus, erit nomen ejus benedictum in sæcula, ante solem permanebit nomen ejus, et benedicen- tur in ipso omnes tribus terræ, omnes gentes bea- tificabunt eum 1. » Quando ergo in Salomonem scri- plus est psalmus, primus psalmi versiculus ad illum referatur; quæ vero sequuntur omnia ad filium Salomonis, non Roboam, qui post illum regnavit D in Hierusalem, sed ad eum qui de ejus semine, ratione humanæ naturæ profectus est, Christum Dei. Quod enim neque ad Salomonem, neque ad ejus successorem referri possint ea quæ in psalmo continentur, propter ea, quæ de illo cognita ha- bentur, quicunque divinarum Scripturarum impe- ritus non est, facile confitebitur. Etenim qui fieri potest ut de Salomone, aut de ejus filio Roboam accipiantur, quæ per totum psalmum feruntur, quale est illud: « Dominabitur a mari usque ad nare, et a flumine usque ad terminos orbis terræ;> et illud : ‹ Permanebit cum sole et ante lunam ge- nerationes generationum, › et quæcunque alia his Luc. 1, 32, 33. ' ibid, 68-70. • Psal. Lxxi, 2. • ibid. 3.8, ibid. 16. 17.
PG 22:563μόνος γὰρ ἐκ σπέρματος Δαβὶδ ὁμωνύμως τῷ προπάτορι κατὰ διάνοιαν (ἐπεὶ ἑρμηνεύεται «δυνατὸς χειρί») χρηματίσας, «κρίμα καὶ δικαιοσύνην» διὰ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας τοῖς ἐπὶ γῆς ἅπασιν ἐκήρυξεν, καὶ μόνος τῶν πώποτε οὐκ ἐπὶ μέρους ἐβασίλευσεν τῆς οἰκουμένης, ἀλλ’ ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν καὶ μόνος ἀνέτειλεν δικαιοσύνην, ἀκολούθως καὶ τῷ ἐν ψαλμῷ περὶ αὐτοῦ λεγομένῳ· «ἀνατελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη καὶ πλῆθος εἰρήνης». «Ἰούδας» δὲ σωθησόμενος καὶ «Ἰςραὴλ» «ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ» πάντες εἰσὶν οἱ τῇ δι’ αὐτοῦ θεοσεβείᾳ προσεληλυθότες τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ, ἀπόστολοί τε αὐτοῦ καὶ μαθηταὶ καὶ εὐαγγελισταί, ἢ καὶ πάντες οἱ «τὸν ἐν κρυπτῷ Ἰουδαῖον» καὶ τὸν ἀληθινὸν Ἰσραήλ, τὸν κατὰ διάνοιαν «ὁρῶντα θεόν», ἀποσῴζοντες [οὐ γὰρ ὁ ἐν τῷ φανερῷ Ἰουδαῖός ἐστιν» φησὶν ὁ ἀπόστολος, «οὐδὲ ἡ ἐν τῷ φανερῷ ἐν σαρκὶ περιτομή, ἀλλ’ ὁ ἐν τῷ κρυπτῷ Ἰουδαῖος, καὶ περιτομὴ καρδίας ἐν πνεύματι, οὐ γράμματι, οὗ ὁ ἔπαινος οὐκ ἐξ ἀνθρώπων ἀλλ’ ἐκ τοῦ θεοῦ»).
ἡ ρίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι, καὶ ἔσται ἡ ἀνάπαυσις αὐτοῦ τιμή. • Ο δηλούμενος ἐνταῦθα Ἰεσσαὶ πατὴρ ἦν τοῦ Δαβίδ. Ὥσπερ οὖν ἐν ταῖς πρὸ ταύτης προφη τείαις ἐκ καρποῦ καὶ σπέρματος Δαβὶδ προελεύσεσθαι ἐλέγετο, καὶ πάλιν ἐκ σπέρματος Σολομῶνος, τὸν αὐτὸν τρόπον κανταῦθα πλείστοις ὕστερον τῆς τοῦ Δαβὶδ οὐ μόνον, ἀλλὰ καὶ τῆς τοῦ Σολομῶνος τελει τῆς ἔτεσιν, ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ, δῆλον δ' ὅτι καὶ ἐκ τῆς τοῦ Δαβὶδ προελεύσεσθαί τις θεσπίζεται. Λύσει δὲ ὁ παρὼν λόγος τὴν ἐν τοῖς πρόσθεν νομιζομένην παρά Ἰουδαίοις περὶ τοῦ Σολομῶνος τελευτῆς χρόνου. Ταῦτα Ησαΐας περί τινος ἑτέρου προφητεύει, μέλο λοντος ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ καὶ ἐκ σπέρματος Δαδίδ ἀναφανήσεσθαι. Οτι δὲ οὐδ᾽ ἐφ᾽ ἕτερον ἢ ἐπὶ τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ἀνάγεται τὰ δηλούμενα, ἐκ ῥίζης γενόμενον Δαβίδ τε καὶ Ἰεσσαὶ, οὐκ οἶμαί τινα ἀμφιβάλλειν, ἐπιστήσαντα τῇ τε ἐπαγ γελίᾳ τῆς προῤῥήσεως φασκούσῃ· ι Καὶ ἔσται ἡ ρίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι, » καὶ τοῖς ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν δεικνυμένοις ἀποτελέσμασι. Μόνος γοῦν οὗτος μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, δι᾿ ἣν καὶ οἶμαι αὐτὸν ἀνιστάμενον ἐπικεκλῆσθαι, οὐ τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ, ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων ἦρξεν, ὡς μὴ δεδεή σθαι τὸ λόγιον ἑρμηνείας, σαφῶς προδήλου καθε στῶτος, ὅπως εἰς αὐτὸν τέλος είληφε μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τὸ, ο Ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Τὰ δ᾽ ὡς περὶ ζώων καὶ θηρίων ἡμερουμένων ἐν ἐπιδημία λεγόμενα ἀλληγοροῖτ᾽ ἂν ἐπὶ τρόπους ἀπηνεῖς καὶ ἀγρίους, καὶ ἤθη ἀνδρῶν θηριώδη, διὰ τῆς τοῦ Χρι- στοῦ διδασκαλίας τῆς ἀλογίας καὶ θηριωδίας μετα θησόμενα. Αλληγορεῖτο δ᾽ ἂν ταῦτα σαφῶς οὕτως, ἂν καὶ τὴν δηλουμένην διὰ τῆς προφητείας ρίζαν Ἰεσσαὶ, καὶ τὴν ῥάβδον, καὶ τὸ ἄνθος τροπολογῶν τις ἔτι ἑρμηνεύσειε καὶ ὡς ἂν ἐπινοηθείη δικαιοσύνη μὲν τὰς πλευρὰς ζωννύμενος, ἀληθείᾳ δὲ τὴν ὀσφὺν εἰλημένος. Ὡς γὰρ οὐ δυνατὸν ἑτέρως ταῦτα ἢ διὰ μόνης αλληγορικῆς ἀποδόσεως ἑρμηνεύειν, τὸν αὐτὸν τρόπον ἕπεται καὶ τὰ περὶ τῶν κατὰ τοὺς τόπους ὀνομαζομένων ζώων χρῆναι δεῖν ἐκλαμβάνειν. - Ἀπὸ τοῦ Ἱερεμίου. Ανατολὴ δικαία ἐκ σπέρ ματος Δαβίδ ἀνισταμένη, καὶ ἀνθρώπων ὁ αὐτ τὸς βασιλεύς, καινή τε προσηγορία τεθησομένη τοῖς ὑπ' αὐτῷ βασιλευθησομένοις, καὶ τῶν προτέρων ἁμαρτημάτων λύσις. • Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ ἀνα στήσω τῷ Δαβὶδ ἀνατολὴν δικαίαν, καὶ βασιλεύσει βασιλεὺς, καὶ συνήσει, καὶ ποιήσει κρίμα καὶ δικαιο σύνην ἐπὶ τῆς γῆς. Ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ σωθήσε ται Ἰούδας, καὶ Ἰσραὴλ κατασκηνώσει πεποιθὼς, καὶ τοῦτο τὸ ὄνομα ᾧ καλέσει αὐτὸν Κύριος, Ἰωά: δεκεὶμ ἐν τοῖς προφήταις. Ἐν τῇ ἡμέρα ἐκείνῃ, εἶπε Κύριος, συντρίψω τὴν ζυγὸν ἀπὸ τραχήλου αὐτῶν, καὶ τοὺς δεσμοὺς αὐτῶν διαῤῥήξω, καὶ οὐκ ἐργῶνται EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. — APOLOGETICA. - rare gentibus, in eo gentes sperabunt, et erit re- A quies ejus honor ". » Hlic Jesse, qui hoc in loco indicatur, pater fuit David. Quemadmodum enim in is prophetiis quæ ipsam hanc antecesserunt, de fructu et semine David proditurus dicebatur, atque item de semine Salomonis, eodem modo etiam hic plurimis annis post mortem non solum David, sed etiam Salomonis, de radice Jesse, hoc est de radice David proditurus quidam prædicitur. Præsens au- tem ratio ea dissolvet, quæ in superioribus apud Judæos de Sa!omone credebantur, cum illius mor- lis tempus constet, et hæc eadem Isaias de quodam alio vaticinetur, qui sit de radice Jesse et de semine David proditurus. Quod vero non ad alium quam ad nostrum Salvatorem Christum Dei, qui de ra- dice David et Jesse ortus est, referenda sint quæ proxime citavimus, dubitaturum arbitror neminem, qui et promissum oraculi attenderit, quod ait : « Eι erit radix Jesse, et qui surgit ut imperet gentibus, in eo gentes sperabunt, » et rerum eventa quæ de Salvatore nostro demonstrantur. Solus enim hic ubi a morte surrexit, propter quod etiam illum sur- gentem vocatum esse arbitror, non Judaico populo, sed universis gentibus imperavit, adeo quidem, ut ne ulla quidem interpretatione indigere videatur oraculum, cum planissime constet in illo finem accepisse una cum aliis illud quoque :‹ In eo gentes sperabunt. › Quæ vero tanquam de animalibus et feris mansuefaciendis, et agrestes mores atque in- domitos deposituris, in ejus adventu de quo loqui- tur prophetia, dicuntur, per figuram referri poterunt ad mores immites atque agrestes, et ad victus ho- minum feros, qui per Christi doctrinam, immani- tatem priorem ac feritatem abjecerint. Planissime autem horum figuratus sensus aperietur, si quis radicem Jesse, quæ in prophetia continetur, et vir- gam, et florem ad sensum convertens interpretetur, exponatque qua ratione intelligatur justitia latera cinxisse, et veritate lumbos induisse. Sicut enim hæc non aliter possumus quam per figuratam expo- sitionem interpretari, ita sequitur, ut ea quoque accipere oporteat, quæ variis in locis sub animalium nominibus proferuntur. - B c Ab Jeremia. Ortus justus ex semine David D exsurgens, et hominum idem rex, novaque consti- tuenda appellatio iis, qui sub eo regnabunt, itemque priorum peccatorum solutio. Ecce dies veniunt, dicit Dominus, et suscitabo ipsi David ortum justum, et regnabit rex, et intel- liget, et faciet judicium, et justitiam in terra, in diebus ejus servabitur Judas, et Israel habitabit confidens, et hoc nomen quo vocabit ipsum, Domi- rus, Josedecim inter prophetas 's. In die illa, dixit Dominus, conteram jugum de collo eorum, et vincula eorumn frangam, et non operabuntur amplius diis alienis, sed operabuntur Domino Deo ipsorun, s1 Isa. x1, 10. Jer xx!!!, 5, 6. •
τούτους οὖν διὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ κλήσεως «τὸν ἐν κρυπτῷ Ἰουδαῖον» καὶ τὸν ἀληθῶς Ἰσραὴλ φέροντας ἑτέρῳ φησὶν κληθήσεσθαι ὀνόματι, οὐχὶ δὲ τῷ τοῦ Ἰουδαίου οὐδὲ τῷ τοῦ Ἰσραὴλ ἀλλὰ ξένῳ τινὶ παρὰ ταῦτα. «τοῦτο», γάρ φησιν, «τὸ ὄνομα, ὃ καλέσει αὐτοὺς κύριος, Ἰωσεδεκείμ», ὅπερ ἑρμηνεύεται «οἱ τοῦ θεοῦ δίκαιοι». ἐφίστημι δὲ μήποτε πεποιημένον ἐστὶν τοὔνομα ἀπὸ τοῦ Ἰωσουέ· Ἰωσεδεκεὶμ [γὰρ] παρὰ τῷ θεῷ οἱ τοῦ Ἰησοῦ μαθηταὶ κέκληνται, παρὰ ἀνθρώποις μὲν ἑλληνικώτερον προσαγορευόμενοι ἀπὸ τῆς τοῦ Χριστοῦ παρωνυμίας, κατὰ δὲ τὴν Ἑβραίων φωνὴν καὶ παρ’ αὐτοῖς [καὶ] τοῖς προφήταις ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ, ὡς ἂν δι’ αὐτοῦ σεσωσμένοι, Ἰωσεδεκείμ. διὸ λέλεκται· «καὶ τοῦτο τὸ ὄνομα ὃ καλέσει αὐτοὺς κύριος, Ἰωσεδεκεὶμ ἐν τοῖς προφήταις». ὁ δὴ οὖν μέλλων, φησίν, διὰ τοῦ προφητευομένου ... λαός, κατὰ διάνοιαν Ἰούδας ὄντες καὶ Ἰσραήλ, ὀνομασθήσονται ἀπὸ τοῦ Ἰωσουὲ Ἰωσεδεκείμ. καὶ τούτῳ γε, φησίν, κληθήσονται τῷ προσρήματι οὐ παρὰ ἀνθρώποις, ἀλλὰ παρ’ αὐτῷ τῷ θεῷ καὶ παρὰ τοῖς προφήταις αὐτοῦ. ἐπιμελῶς γὰρ πρό[ς]σχες τῷ λόγῳ φήσαντι·
ἡ ρίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι, καὶ ἔσται ἡ ἀνάπαυσις αὐτοῦ τιμή. • Ο δηλούμενος ἐνταῦθα Ἰεσσαὶ πατὴρ ἦν τοῦ Δαβίδ. Ὥσπερ οὖν ἐν ταῖς πρὸ ταύτης προφη τείαις ἐκ καρποῦ καὶ σπέρματος Δαβὶδ προελεύσεσθαι ἐλέγετο, καὶ πάλιν ἐκ σπέρματος Σολομῶνος, τὸν αὐτὸν τρόπον κανταῦθα πλείστοις ὕστερον τῆς τοῦ Δαβὶδ οὐ μόνον, ἀλλὰ καὶ τῆς τοῦ Σολομῶνος τελει τῆς ἔτεσιν, ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ, δῆλον δ' ὅτι καὶ ἐκ τῆς τοῦ Δαβὶδ προελεύσεσθαί τις θεσπίζεται. Λύσει δὲ ὁ παρὼν λόγος τὴν ἐν τοῖς πρόσθεν νομιζομένην παρά Ἰουδαίοις περὶ τοῦ Σολομῶνος τελευτῆς χρόνου. Ταῦτα Ησαΐας περί τινος ἑτέρου προφητεύει, μέλο λοντος ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ καὶ ἐκ σπέρματος Δαδίδ ἀναφανήσεσθαι. Οτι δὲ οὐδ᾽ ἐφ᾽ ἕτερον ἢ ἐπὶ τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ἀνάγεται τὰ δηλούμενα, ἐκ ῥίζης γενόμενον Δαβίδ τε καὶ Ἰεσσαὶ, οὐκ οἶμαί τινα ἀμφιβάλλειν, ἐπιστήσαντα τῇ τε ἐπαγ γελίᾳ τῆς προῤῥήσεως φασκούσῃ· ι Καὶ ἔσται ἡ ρίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι, » καὶ τοῖς ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν δεικνυμένοις ἀποτελέσμασι. Μόνος γοῦν οὗτος μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, δι᾿ ἣν καὶ οἶμαι αὐτὸν ἀνιστάμενον ἐπικεκλῆσθαι, οὐ τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ, ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων ἦρξεν, ὡς μὴ δεδεή σθαι τὸ λόγιον ἑρμηνείας, σαφῶς προδήλου καθε στῶτος, ὅπως εἰς αὐτὸν τέλος είληφε μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τὸ, ο Ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Τὰ δ᾽ ὡς περὶ ζώων καὶ θηρίων ἡμερουμένων ἐν ἐπιδημία λεγόμενα ἀλληγοροῖτ᾽ ἂν ἐπὶ τρόπους ἀπηνεῖς καὶ ἀγρίους, καὶ ἤθη ἀνδρῶν θηριώδη, διὰ τῆς τοῦ Χρι- στοῦ διδασκαλίας τῆς ἀλογίας καὶ θηριωδίας μετα θησόμενα. Αλληγορεῖτο δ᾽ ἂν ταῦτα σαφῶς οὕτως, ἂν καὶ τὴν δηλουμένην διὰ τῆς προφητείας ρίζαν Ἰεσσαὶ, καὶ τὴν ῥάβδον, καὶ τὸ ἄνθος τροπολογῶν τις ἔτι ἑρμηνεύσειε καὶ ὡς ἂν ἐπινοηθείη δικαιοσύνη μὲν τὰς πλευρὰς ζωννύμενος, ἀληθείᾳ δὲ τὴν ὀσφὺν εἰλημένος. Ὡς γὰρ οὐ δυνατὸν ἑτέρως ταῦτα ἢ διὰ μόνης αλληγορικῆς ἀποδόσεως ἑρμηνεύειν, τὸν αὐτὸν τρόπον ἕπεται καὶ τὰ περὶ τῶν κατὰ τοὺς τόπους ὀνομαζομένων ζώων χρῆναι δεῖν ἐκλαμβάνειν. - Ἀπὸ τοῦ Ἱερεμίου. Ανατολὴ δικαία ἐκ σπέρ ματος Δαβίδ ἀνισταμένη, καὶ ἀνθρώπων ὁ αὐτ τὸς βασιλεύς, καινή τε προσηγορία τεθησομένη τοῖς ὑπ' αὐτῷ βασιλευθησομένοις, καὶ τῶν προτέρων ἁμαρτημάτων λύσις. • Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ ἀνα στήσω τῷ Δαβὶδ ἀνατολὴν δικαίαν, καὶ βασιλεύσει βασιλεὺς, καὶ συνήσει, καὶ ποιήσει κρίμα καὶ δικαιο σύνην ἐπὶ τῆς γῆς. Ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ σωθήσε ται Ἰούδας, καὶ Ἰσραὴλ κατασκηνώσει πεποιθὼς, καὶ τοῦτο τὸ ὄνομα ᾧ καλέσει αὐτὸν Κύριος, Ἰωά: δεκεὶμ ἐν τοῖς προφήταις. Ἐν τῇ ἡμέρα ἐκείνῃ, εἶπε Κύριος, συντρίψω τὴν ζυγὸν ἀπὸ τραχήλου αὐτῶν, καὶ τοὺς δεσμοὺς αὐτῶν διαῤῥήξω, καὶ οὐκ ἐργῶνται EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. — APOLOGETICA. - rare gentibus, in eo gentes sperabunt, et erit re- A quies ejus honor ". » Hlic Jesse, qui hoc in loco indicatur, pater fuit David. Quemadmodum enim in is prophetiis quæ ipsam hanc antecesserunt, de fructu et semine David proditurus dicebatur, atque item de semine Salomonis, eodem modo etiam hic plurimis annis post mortem non solum David, sed etiam Salomonis, de radice Jesse, hoc est de radice David proditurus quidam prædicitur. Præsens au- tem ratio ea dissolvet, quæ in superioribus apud Judæos de Sa!omone credebantur, cum illius mor- lis tempus constet, et hæc eadem Isaias de quodam alio vaticinetur, qui sit de radice Jesse et de semine David proditurus. Quod vero non ad alium quam ad nostrum Salvatorem Christum Dei, qui de ra- dice David et Jesse ortus est, referenda sint quæ proxime citavimus, dubitaturum arbitror neminem, qui et promissum oraculi attenderit, quod ait : « Eι erit radix Jesse, et qui surgit ut imperet gentibus, in eo gentes sperabunt, » et rerum eventa quæ de Salvatore nostro demonstrantur. Solus enim hic ubi a morte surrexit, propter quod etiam illum sur- gentem vocatum esse arbitror, non Judaico populo, sed universis gentibus imperavit, adeo quidem, ut ne ulla quidem interpretatione indigere videatur oraculum, cum planissime constet in illo finem accepisse una cum aliis illud quoque :‹ In eo gentes sperabunt. › Quæ vero tanquam de animalibus et feris mansuefaciendis, et agrestes mores atque in- domitos deposituris, in ejus adventu de quo loqui- tur prophetia, dicuntur, per figuram referri poterunt ad mores immites atque agrestes, et ad victus ho- minum feros, qui per Christi doctrinam, immani- tatem priorem ac feritatem abjecerint. Planissime autem horum figuratus sensus aperietur, si quis radicem Jesse, quæ in prophetia continetur, et vir- gam, et florem ad sensum convertens interpretetur, exponatque qua ratione intelligatur justitia latera cinxisse, et veritate lumbos induisse. Sicut enim hæc non aliter possumus quam per figuratam expo- sitionem interpretari, ita sequitur, ut ea quoque accipere oporteat, quæ variis in locis sub animalium nominibus proferuntur. - B c Ab Jeremia. Ortus justus ex semine David D exsurgens, et hominum idem rex, novaque consti- tuenda appellatio iis, qui sub eo regnabunt, itemque priorum peccatorum solutio. Ecce dies veniunt, dicit Dominus, et suscitabo ipsi David ortum justum, et regnabit rex, et intel- liget, et faciet judicium, et justitiam in terra, in diebus ejus servabitur Judas, et Israel habitabit confidens, et hoc nomen quo vocabit ipsum, Domi- rus, Josedecim inter prophetas 's. In die illa, dixit Dominus, conteram jugum de collo eorum, et vincula eorumn frangam, et non operabuntur amplius diis alienis, sed operabuntur Domino Deo ipsorun, s1 Isa. x1, 10. Jer xx!!!, 5, 6. •
«καὶ τοῦτο τὸ ὄνομα ὃ καλέσει αὐτοὺς κύριος, Ἰωσεδεκεὶμ ἐν τοῖς προφήταις». μεταλαμβάνεται δέ, ὡς ἔφην, τοὔνομα εἰς τὴν Ἑλλήνων φωνὴν «οἱ τοῦ θεοῦ δίκαιοι». τούτων δὲ οὕτως σωθησομένων, τὸν παλαιὸν καὶ βαρὺν τῶν πικρῶν δαιμόνων ζυγὸν συντρίψειν καὶ τοὺς οἷς τὸ πρὶν συνείχοντο δεσμοῖς τῶν ἀσεβημάτων διαρρήξειν ὁ θεὸς ἐπαγγέλλεται, ὡς μηκέτι [θεοῖς] ἀλλοτρίοις δουλεύειν αὐτούς, μόνῳ δὲ αὐτῷ καρποφορεῖν ἀρεσκόντως. παράθες δὲ τούτοις τὸ ἐν δευτέρῳ ψαλμῷ ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρουσίᾳ καὶ τῇ τῶν ἐθνῶν κλήσει φάσκον λόγιον· «διαρρήξωμεν τοὺς δεσμοὺς αὐτῶν, καὶ ἀπορρίψωμεν ἀφ’ ἡμῶν τὸν ζυγὸν αὐτῶν». ᾧ συγγενὲς ἡγοῦμαι τυγχάνειν τὸ μετὰ χεῖρας λέγον· «τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, εἶπεν κύριος, συντρίψω ζυγὸν ἀπὸ τραχήλου αὐτῶν καὶ τοὺς δεσμοὺς αὐτῶν διαρρήξω, καὶ οὐκ ἐργῶνται ἔτι θεοῖς ἀλλοτρίοις, ἀλλ’ ἐργῶνται κυρίῳ τῷ θεῷ αὐτῶν».
ἡ ρίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι, καὶ ἔσται ἡ ἀνάπαυσις αὐτοῦ τιμή. • Ο δηλούμενος ἐνταῦθα Ἰεσσαὶ πατὴρ ἦν τοῦ Δαβίδ. Ὥσπερ οὖν ἐν ταῖς πρὸ ταύτης προφη τείαις ἐκ καρποῦ καὶ σπέρματος Δαβὶδ προελεύσεσθαι ἐλέγετο, καὶ πάλιν ἐκ σπέρματος Σολομῶνος, τὸν αὐτὸν τρόπον κανταῦθα πλείστοις ὕστερον τῆς τοῦ Δαβὶδ οὐ μόνον, ἀλλὰ καὶ τῆς τοῦ Σολομῶνος τελει τῆς ἔτεσιν, ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ, δῆλον δ' ὅτι καὶ ἐκ τῆς τοῦ Δαβὶδ προελεύσεσθαί τις θεσπίζεται. Λύσει δὲ ὁ παρὼν λόγος τὴν ἐν τοῖς πρόσθεν νομιζομένην παρά Ἰουδαίοις περὶ τοῦ Σολομῶνος τελευτῆς χρόνου. Ταῦτα Ησαΐας περί τινος ἑτέρου προφητεύει, μέλο λοντος ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ καὶ ἐκ σπέρματος Δαδίδ ἀναφανήσεσθαι. Οτι δὲ οὐδ᾽ ἐφ᾽ ἕτερον ἢ ἐπὶ τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ἀνάγεται τὰ δηλούμενα, ἐκ ῥίζης γενόμενον Δαβίδ τε καὶ Ἰεσσαὶ, οὐκ οἶμαί τινα ἀμφιβάλλειν, ἐπιστήσαντα τῇ τε ἐπαγ γελίᾳ τῆς προῤῥήσεως φασκούσῃ· ι Καὶ ἔσται ἡ ρίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι, » καὶ τοῖς ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν δεικνυμένοις ἀποτελέσμασι. Μόνος γοῦν οὗτος μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, δι᾿ ἣν καὶ οἶμαι αὐτὸν ἀνιστάμενον ἐπικεκλῆσθαι, οὐ τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ, ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων ἦρξεν, ὡς μὴ δεδεή σθαι τὸ λόγιον ἑρμηνείας, σαφῶς προδήλου καθε στῶτος, ὅπως εἰς αὐτὸν τέλος είληφε μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τὸ, ο Ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Τὰ δ᾽ ὡς περὶ ζώων καὶ θηρίων ἡμερουμένων ἐν ἐπιδημία λεγόμενα ἀλληγοροῖτ᾽ ἂν ἐπὶ τρόπους ἀπηνεῖς καὶ ἀγρίους, καὶ ἤθη ἀνδρῶν θηριώδη, διὰ τῆς τοῦ Χρι- στοῦ διδασκαλίας τῆς ἀλογίας καὶ θηριωδίας μετα θησόμενα. Αλληγορεῖτο δ᾽ ἂν ταῦτα σαφῶς οὕτως, ἂν καὶ τὴν δηλουμένην διὰ τῆς προφητείας ρίζαν Ἰεσσαὶ, καὶ τὴν ῥάβδον, καὶ τὸ ἄνθος τροπολογῶν τις ἔτι ἑρμηνεύσειε καὶ ὡς ἂν ἐπινοηθείη δικαιοσύνη μὲν τὰς πλευρὰς ζωννύμενος, ἀληθείᾳ δὲ τὴν ὀσφὺν εἰλημένος. Ὡς γὰρ οὐ δυνατὸν ἑτέρως ταῦτα ἢ διὰ μόνης αλληγορικῆς ἀποδόσεως ἑρμηνεύειν, τὸν αὐτὸν τρόπον ἕπεται καὶ τὰ περὶ τῶν κατὰ τοὺς τόπους ὀνομαζομένων ζώων χρῆναι δεῖν ἐκλαμβάνειν. - Ἀπὸ τοῦ Ἱερεμίου. Ανατολὴ δικαία ἐκ σπέρ ματος Δαβίδ ἀνισταμένη, καὶ ἀνθρώπων ὁ αὐτ τὸς βασιλεύς, καινή τε προσηγορία τεθησομένη τοῖς ὑπ' αὐτῷ βασιλευθησομένοις, καὶ τῶν προτέρων ἁμαρτημάτων λύσις. • Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ ἀνα στήσω τῷ Δαβὶδ ἀνατολὴν δικαίαν, καὶ βασιλεύσει βασιλεὺς, καὶ συνήσει, καὶ ποιήσει κρίμα καὶ δικαιο σύνην ἐπὶ τῆς γῆς. Ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ σωθήσε ται Ἰούδας, καὶ Ἰσραὴλ κατασκηνώσει πεποιθὼς, καὶ τοῦτο τὸ ὄνομα ᾧ καλέσει αὐτὸν Κύριος, Ἰωά: δεκεὶμ ἐν τοῖς προφήταις. Ἐν τῇ ἡμέρα ἐκείνῃ, εἶπε Κύριος, συντρίψω τὴν ζυγὸν ἀπὸ τραχήλου αὐτῶν, καὶ τοὺς δεσμοὺς αὐτῶν διαῤῥήξω, καὶ οὐκ ἐργῶνται EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. — APOLOGETICA. - rare gentibus, in eo gentes sperabunt, et erit re- A quies ejus honor ". » Hlic Jesse, qui hoc in loco indicatur, pater fuit David. Quemadmodum enim in is prophetiis quæ ipsam hanc antecesserunt, de fructu et semine David proditurus dicebatur, atque item de semine Salomonis, eodem modo etiam hic plurimis annis post mortem non solum David, sed etiam Salomonis, de radice Jesse, hoc est de radice David proditurus quidam prædicitur. Præsens au- tem ratio ea dissolvet, quæ in superioribus apud Judæos de Sa!omone credebantur, cum illius mor- lis tempus constet, et hæc eadem Isaias de quodam alio vaticinetur, qui sit de radice Jesse et de semine David proditurus. Quod vero non ad alium quam ad nostrum Salvatorem Christum Dei, qui de ra- dice David et Jesse ortus est, referenda sint quæ proxime citavimus, dubitaturum arbitror neminem, qui et promissum oraculi attenderit, quod ait : « Eι erit radix Jesse, et qui surgit ut imperet gentibus, in eo gentes sperabunt, » et rerum eventa quæ de Salvatore nostro demonstrantur. Solus enim hic ubi a morte surrexit, propter quod etiam illum sur- gentem vocatum esse arbitror, non Judaico populo, sed universis gentibus imperavit, adeo quidem, ut ne ulla quidem interpretatione indigere videatur oraculum, cum planissime constet in illo finem accepisse una cum aliis illud quoque :‹ In eo gentes sperabunt. › Quæ vero tanquam de animalibus et feris mansuefaciendis, et agrestes mores atque in- domitos deposituris, in ejus adventu de quo loqui- tur prophetia, dicuntur, per figuram referri poterunt ad mores immites atque agrestes, et ad victus ho- minum feros, qui per Christi doctrinam, immani- tatem priorem ac feritatem abjecerint. Planissime autem horum figuratus sensus aperietur, si quis radicem Jesse, quæ in prophetia continetur, et vir- gam, et florem ad sensum convertens interpretetur, exponatque qua ratione intelligatur justitia latera cinxisse, et veritate lumbos induisse. Sicut enim hæc non aliter possumus quam per figuratam expo- sitionem interpretari, ita sequitur, ut ea quoque accipere oporteat, quæ variis in locis sub animalium nominibus proferuntur. - B c Ab Jeremia. Ortus justus ex semine David D exsurgens, et hominum idem rex, novaque consti- tuenda appellatio iis, qui sub eo regnabunt, itemque priorum peccatorum solutio. Ecce dies veniunt, dicit Dominus, et suscitabo ipsi David ortum justum, et regnabit rex, et intel- liget, et faciet judicium, et justitiam in terra, in diebus ejus servabitur Judas, et Israel habitabit confidens, et hoc nomen quo vocabit ipsum, Domi- rus, Josedecim inter prophetas 's. In die illa, dixit Dominus, conteram jugum de collo eorum, et vincula eorumn frangam, et non operabuntur amplius diis alienis, sed operabuntur Domino Deo ipsorun, s1 Isa. x1, 10. Jer xx!!!, 5, 6. •
ἀλλ’ ὅτι μὲν «ἐκ καρποῦ τῆς κοιλίας» Δαβὶδ καὶ ἐκ σπέρματος Σολομῶνος καὶ «ἐκ ῥίζης Ἰεςσαὶ» ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ γεννηθήσεσθαι προείρηται, ὅπερ καὶ γέγονεν, ὅτι [τε] μετὰ μυρίων ἄλλων προσηγοριῶν καὶ Δαβὶδ αὐτὸν ὀνομάζουσιν οἱ θεῖοι λόγοι, αὐτάρκη πιστώσασθαι τὰ εἰρημένα· ὅτι δὲ καὶ ἐκ φυλῆς Ἰούδα λέγεται προελεύσεσθαι οὐδ’ ἂν ζητηθείη, τῷ μηδ’ ἑτέρας ἢ τῆς δηλωθείσης φυλῆς καὶ αὐτὸν εἶναι τὸν Δαβίδ. γένοιτο δ’ ἂν ἐκ περιουσίας καὶ τούτου παραστατικὸν τὸ παρὰ Μωσεῖ λόγιον, τοῦτον ἔχον τὸν τρόπον· [ι.] Ἀπὸ τῆς Γενέσεως. «Ἰούδα, σὲ αἰνέσαισαν οἱ ἀδελφοί σου· αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου. προσκυνήσουσίν σοι υἱοὶ τοῦ πατρός σου. σκύμνος λέοντος, Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ μοι υἱὲ ἀνέβης· ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν; οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν.» Δώδεκα φυλῶν παρ’ Ἑβραίοις οὐσῶν, δι’ ὧν τὸ πᾶν ἔθνος συνεστήκει, μιᾶς τούτων προπάτωρ γέγονεν καὶ ἀρχίφυλος ὁ Ἰούδας, πρὸς ὃν τεθέσπισται τὰ προκείμενα, ἐξ αὐτοῦ τὸν Χριστὸν προελεύσεσθαι σημαίνοντα.
ἡ ρίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι, καὶ ἔσται ἡ ἀνάπαυσις αὐτοῦ τιμή. • Ο δηλούμενος ἐνταῦθα Ἰεσσαὶ πατὴρ ἦν τοῦ Δαβίδ. Ὥσπερ οὖν ἐν ταῖς πρὸ ταύτης προφη τείαις ἐκ καρποῦ καὶ σπέρματος Δαβὶδ προελεύσεσθαι ἐλέγετο, καὶ πάλιν ἐκ σπέρματος Σολομῶνος, τὸν αὐτὸν τρόπον κανταῦθα πλείστοις ὕστερον τῆς τοῦ Δαβὶδ οὐ μόνον, ἀλλὰ καὶ τῆς τοῦ Σολομῶνος τελει τῆς ἔτεσιν, ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ, δῆλον δ' ὅτι καὶ ἐκ τῆς τοῦ Δαβὶδ προελεύσεσθαί τις θεσπίζεται. Λύσει δὲ ὁ παρὼν λόγος τὴν ἐν τοῖς πρόσθεν νομιζομένην παρά Ἰουδαίοις περὶ τοῦ Σολομῶνος τελευτῆς χρόνου. Ταῦτα Ησαΐας περί τινος ἑτέρου προφητεύει, μέλο λοντος ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ καὶ ἐκ σπέρματος Δαδίδ ἀναφανήσεσθαι. Οτι δὲ οὐδ᾽ ἐφ᾽ ἕτερον ἢ ἐπὶ τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ἀνάγεται τὰ δηλούμενα, ἐκ ῥίζης γενόμενον Δαβίδ τε καὶ Ἰεσσαὶ, οὐκ οἶμαί τινα ἀμφιβάλλειν, ἐπιστήσαντα τῇ τε ἐπαγ γελίᾳ τῆς προῤῥήσεως φασκούσῃ· ι Καὶ ἔσται ἡ ρίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι, » καὶ τοῖς ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν δεικνυμένοις ἀποτελέσμασι. Μόνος γοῦν οὗτος μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, δι᾿ ἣν καὶ οἶμαι αὐτὸν ἀνιστάμενον ἐπικεκλῆσθαι, οὐ τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ, ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων ἦρξεν, ὡς μὴ δεδεή σθαι τὸ λόγιον ἑρμηνείας, σαφῶς προδήλου καθε στῶτος, ὅπως εἰς αὐτὸν τέλος είληφε μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τὸ, ο Ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Τὰ δ᾽ ὡς περὶ ζώων καὶ θηρίων ἡμερουμένων ἐν ἐπιδημία λεγόμενα ἀλληγοροῖτ᾽ ἂν ἐπὶ τρόπους ἀπηνεῖς καὶ ἀγρίους, καὶ ἤθη ἀνδρῶν θηριώδη, διὰ τῆς τοῦ Χρι- στοῦ διδασκαλίας τῆς ἀλογίας καὶ θηριωδίας μετα θησόμενα. Αλληγορεῖτο δ᾽ ἂν ταῦτα σαφῶς οὕτως, ἂν καὶ τὴν δηλουμένην διὰ τῆς προφητείας ρίζαν Ἰεσσαὶ, καὶ τὴν ῥάβδον, καὶ τὸ ἄνθος τροπολογῶν τις ἔτι ἑρμηνεύσειε καὶ ὡς ἂν ἐπινοηθείη δικαιοσύνη μὲν τὰς πλευρὰς ζωννύμενος, ἀληθείᾳ δὲ τὴν ὀσφὺν εἰλημένος. Ὡς γὰρ οὐ δυνατὸν ἑτέρως ταῦτα ἢ διὰ μόνης αλληγορικῆς ἀποδόσεως ἑρμηνεύειν, τὸν αὐτὸν τρόπον ἕπεται καὶ τὰ περὶ τῶν κατὰ τοὺς τόπους ὀνομαζομένων ζώων χρῆναι δεῖν ἐκλαμβάνειν. - Ἀπὸ τοῦ Ἱερεμίου. Ανατολὴ δικαία ἐκ σπέρ ματος Δαβίδ ἀνισταμένη, καὶ ἀνθρώπων ὁ αὐτ τὸς βασιλεύς, καινή τε προσηγορία τεθησομένη τοῖς ὑπ' αὐτῷ βασιλευθησομένοις, καὶ τῶν προτέρων ἁμαρτημάτων λύσις. • Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ ἀνα στήσω τῷ Δαβὶδ ἀνατολὴν δικαίαν, καὶ βασιλεύσει βασιλεὺς, καὶ συνήσει, καὶ ποιήσει κρίμα καὶ δικαιο σύνην ἐπὶ τῆς γῆς. Ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ σωθήσε ται Ἰούδας, καὶ Ἰσραὴλ κατασκηνώσει πεποιθὼς, καὶ τοῦτο τὸ ὄνομα ᾧ καλέσει αὐτὸν Κύριος, Ἰωά: δεκεὶμ ἐν τοῖς προφήταις. Ἐν τῇ ἡμέρα ἐκείνῃ, εἶπε Κύριος, συντρίψω τὴν ζυγὸν ἀπὸ τραχήλου αὐτῶν, καὶ τοὺς δεσμοὺς αὐτῶν διαῤῥήξω, καὶ οὐκ ἐργῶνται EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. — APOLOGETICA. - rare gentibus, in eo gentes sperabunt, et erit re- A quies ejus honor ". » Hlic Jesse, qui hoc in loco indicatur, pater fuit David. Quemadmodum enim in is prophetiis quæ ipsam hanc antecesserunt, de fructu et semine David proditurus dicebatur, atque item de semine Salomonis, eodem modo etiam hic plurimis annis post mortem non solum David, sed etiam Salomonis, de radice Jesse, hoc est de radice David proditurus quidam prædicitur. Præsens au- tem ratio ea dissolvet, quæ in superioribus apud Judæos de Sa!omone credebantur, cum illius mor- lis tempus constet, et hæc eadem Isaias de quodam alio vaticinetur, qui sit de radice Jesse et de semine David proditurus. Quod vero non ad alium quam ad nostrum Salvatorem Christum Dei, qui de ra- dice David et Jesse ortus est, referenda sint quæ proxime citavimus, dubitaturum arbitror neminem, qui et promissum oraculi attenderit, quod ait : « Eι erit radix Jesse, et qui surgit ut imperet gentibus, in eo gentes sperabunt, » et rerum eventa quæ de Salvatore nostro demonstrantur. Solus enim hic ubi a morte surrexit, propter quod etiam illum sur- gentem vocatum esse arbitror, non Judaico populo, sed universis gentibus imperavit, adeo quidem, ut ne ulla quidem interpretatione indigere videatur oraculum, cum planissime constet in illo finem accepisse una cum aliis illud quoque :‹ In eo gentes sperabunt. › Quæ vero tanquam de animalibus et feris mansuefaciendis, et agrestes mores atque in- domitos deposituris, in ejus adventu de quo loqui- tur prophetia, dicuntur, per figuram referri poterunt ad mores immites atque agrestes, et ad victus ho- minum feros, qui per Christi doctrinam, immani- tatem priorem ac feritatem abjecerint. Planissime autem horum figuratus sensus aperietur, si quis radicem Jesse, quæ in prophetia continetur, et vir- gam, et florem ad sensum convertens interpretetur, exponatque qua ratione intelligatur justitia latera cinxisse, et veritate lumbos induisse. Sicut enim hæc non aliter possumus quam per figuratam expo- sitionem interpretari, ita sequitur, ut ea quoque accipere oporteat, quæ variis in locis sub animalium nominibus proferuntur. - B c Ab Jeremia. Ortus justus ex semine David D exsurgens, et hominum idem rex, novaque consti- tuenda appellatio iis, qui sub eo regnabunt, itemque priorum peccatorum solutio. Ecce dies veniunt, dicit Dominus, et suscitabo ipsi David ortum justum, et regnabit rex, et intel- liget, et faciet judicium, et justitiam in terra, in diebus ejus servabitur Judas, et Israel habitabit confidens, et hoc nomen quo vocabit ipsum, Domi- rus, Josedecim inter prophetas 's. In die illa, dixit Dominus, conteram jugum de collo eorum, et vincula eorumn frangam, et non operabuntur amplius diis alienis, sed operabuntur Domino Deo ipsorun, s1 Isa. x1, 10. Jer xx!!!, 5, 6. •
εἰ γοῦν συναγάγοις ἐπὶ ταυτὸ καὶ παραθείης τῇ μετὰ χεῖρας τὰς ἐν τοῖς πρόσθεν τεθείσας προφητείας, εὕροις ἂν ὁμοίως κατά τι κοινὸν σημεῖον τὸν αὐτὸν κηρυττόμενον. ἡ μὲν γὰρ ἔλεγεν περὶ τοῦ ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ ἀναστησομένου τὸ «καὶ ἔσται ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ’ αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν», ἡ δὲ περὶ τοῦ υἱοῦ Σολομῶνος τὸ «κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμοῦ ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης», καὶ «ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ» «πάντα τὰ ἔθνη», ἡ δὲ μετὰ χεῖρας παραπλησίως· «ἕως ἂν ἔλθῃ», φησίν, «ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν». εἰ δὴ οὖν συνᾴδουσιν αἱ περὶ τῶν ἐθνῶν προρρήσεις, ἀπεδείχθησαν δὲ αἱ πρὸ τούτων ὁρῶσαι τὸν ἡμέτερον σωτῆρα, οὐδὲν ἂν εἴη ἐμποδὼν μὴ οὐχὶ τὸν αὐτὸν βλέπειν καὶ τὴν παροῦσαν, εἴπερ σύμφωνα ἀλλήλαις ὁμολογοῦνται θεσπίζειν, μάλιστα ὅτε μέχρι μὲν τῶν χρόνων τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείας οἱ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι αὐτῶν ἐκ προγόνων διαδοχῆς συνεστήκεσαν, ἅμα δὲ τῇ αὐτοῦ παρουσίᾳ διαλελοίπεσαν, ὁμοῦ τε ἡ τῶν ἐθνῶν προσδοκία τέλος ἐπῆγεν τῇ τοῦ Ἰακὼβ προρρήσει.
ἡ ρίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι, καὶ ἔσται ἡ ἀνάπαυσις αὐτοῦ τιμή. • Ο δηλούμενος ἐνταῦθα Ἰεσσαὶ πατὴρ ἦν τοῦ Δαβίδ. Ὥσπερ οὖν ἐν ταῖς πρὸ ταύτης προφη τείαις ἐκ καρποῦ καὶ σπέρματος Δαβὶδ προελεύσεσθαι ἐλέγετο, καὶ πάλιν ἐκ σπέρματος Σολομῶνος, τὸν αὐτὸν τρόπον κανταῦθα πλείστοις ὕστερον τῆς τοῦ Δαβὶδ οὐ μόνον, ἀλλὰ καὶ τῆς τοῦ Σολομῶνος τελει τῆς ἔτεσιν, ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ, δῆλον δ' ὅτι καὶ ἐκ τῆς τοῦ Δαβὶδ προελεύσεσθαί τις θεσπίζεται. Λύσει δὲ ὁ παρὼν λόγος τὴν ἐν τοῖς πρόσθεν νομιζομένην παρά Ἰουδαίοις περὶ τοῦ Σολομῶνος τελευτῆς χρόνου. Ταῦτα Ησαΐας περί τινος ἑτέρου προφητεύει, μέλο λοντος ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ καὶ ἐκ σπέρματος Δαδίδ ἀναφανήσεσθαι. Οτι δὲ οὐδ᾽ ἐφ᾽ ἕτερον ἢ ἐπὶ τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ἀνάγεται τὰ δηλούμενα, ἐκ ῥίζης γενόμενον Δαβίδ τε καὶ Ἰεσσαὶ, οὐκ οἶμαί τινα ἀμφιβάλλειν, ἐπιστήσαντα τῇ τε ἐπαγ γελίᾳ τῆς προῤῥήσεως φασκούσῃ· ι Καὶ ἔσται ἡ ρίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι, » καὶ τοῖς ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν δεικνυμένοις ἀποτελέσμασι. Μόνος γοῦν οὗτος μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, δι᾿ ἣν καὶ οἶμαι αὐτὸν ἀνιστάμενον ἐπικεκλῆσθαι, οὐ τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ, ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων ἦρξεν, ὡς μὴ δεδεή σθαι τὸ λόγιον ἑρμηνείας, σαφῶς προδήλου καθε στῶτος, ὅπως εἰς αὐτὸν τέλος είληφε μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τὸ, ο Ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Τὰ δ᾽ ὡς περὶ ζώων καὶ θηρίων ἡμερουμένων ἐν ἐπιδημία λεγόμενα ἀλληγοροῖτ᾽ ἂν ἐπὶ τρόπους ἀπηνεῖς καὶ ἀγρίους, καὶ ἤθη ἀνδρῶν θηριώδη, διὰ τῆς τοῦ Χρι- στοῦ διδασκαλίας τῆς ἀλογίας καὶ θηριωδίας μετα θησόμενα. Αλληγορεῖτο δ᾽ ἂν ταῦτα σαφῶς οὕτως, ἂν καὶ τὴν δηλουμένην διὰ τῆς προφητείας ρίζαν Ἰεσσαὶ, καὶ τὴν ῥάβδον, καὶ τὸ ἄνθος τροπολογῶν τις ἔτι ἑρμηνεύσειε καὶ ὡς ἂν ἐπινοηθείη δικαιοσύνη μὲν τὰς πλευρὰς ζωννύμενος, ἀληθείᾳ δὲ τὴν ὀσφὺν εἰλημένος. Ὡς γὰρ οὐ δυνατὸν ἑτέρως ταῦτα ἢ διὰ μόνης αλληγορικῆς ἀποδόσεως ἑρμηνεύειν, τὸν αὐτὸν τρόπον ἕπεται καὶ τὰ περὶ τῶν κατὰ τοὺς τόπους ὀνομαζομένων ζώων χρῆναι δεῖν ἐκλαμβάνειν. - Ἀπὸ τοῦ Ἱερεμίου. Ανατολὴ δικαία ἐκ σπέρ ματος Δαβίδ ἀνισταμένη, καὶ ἀνθρώπων ὁ αὐτ τὸς βασιλεύς, καινή τε προσηγορία τεθησομένη τοῖς ὑπ' αὐτῷ βασιλευθησομένοις, καὶ τῶν προτέρων ἁμαρτημάτων λύσις. • Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ ἀνα στήσω τῷ Δαβὶδ ἀνατολὴν δικαίαν, καὶ βασιλεύσει βασιλεὺς, καὶ συνήσει, καὶ ποιήσει κρίμα καὶ δικαιο σύνην ἐπὶ τῆς γῆς. Ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ σωθήσε ται Ἰούδας, καὶ Ἰσραὴλ κατασκηνώσει πεποιθὼς, καὶ τοῦτο τὸ ὄνομα ᾧ καλέσει αὐτὸν Κύριος, Ἰωά: δεκεὶμ ἐν τοῖς προφήταις. Ἐν τῇ ἡμέρα ἐκείνῃ, εἶπε Κύριος, συντρίψω τὴν ζυγὸν ἀπὸ τραχήλου αὐτῶν, καὶ τοὺς δεσμοὺς αὐτῶν διαῤῥήξω, καὶ οὐκ ἐργῶνται EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. — APOLOGETICA. - rare gentibus, in eo gentes sperabunt, et erit re- A quies ejus honor ". » Hlic Jesse, qui hoc in loco indicatur, pater fuit David. Quemadmodum enim in is prophetiis quæ ipsam hanc antecesserunt, de fructu et semine David proditurus dicebatur, atque item de semine Salomonis, eodem modo etiam hic plurimis annis post mortem non solum David, sed etiam Salomonis, de radice Jesse, hoc est de radice David proditurus quidam prædicitur. Præsens au- tem ratio ea dissolvet, quæ in superioribus apud Judæos de Sa!omone credebantur, cum illius mor- lis tempus constet, et hæc eadem Isaias de quodam alio vaticinetur, qui sit de radice Jesse et de semine David proditurus. Quod vero non ad alium quam ad nostrum Salvatorem Christum Dei, qui de ra- dice David et Jesse ortus est, referenda sint quæ proxime citavimus, dubitaturum arbitror neminem, qui et promissum oraculi attenderit, quod ait : « Eι erit radix Jesse, et qui surgit ut imperet gentibus, in eo gentes sperabunt, » et rerum eventa quæ de Salvatore nostro demonstrantur. Solus enim hic ubi a morte surrexit, propter quod etiam illum sur- gentem vocatum esse arbitror, non Judaico populo, sed universis gentibus imperavit, adeo quidem, ut ne ulla quidem interpretatione indigere videatur oraculum, cum planissime constet in illo finem accepisse una cum aliis illud quoque :‹ In eo gentes sperabunt. › Quæ vero tanquam de animalibus et feris mansuefaciendis, et agrestes mores atque in- domitos deposituris, in ejus adventu de quo loqui- tur prophetia, dicuntur, per figuram referri poterunt ad mores immites atque agrestes, et ad victus ho- minum feros, qui per Christi doctrinam, immani- tatem priorem ac feritatem abjecerint. Planissime autem horum figuratus sensus aperietur, si quis radicem Jesse, quæ in prophetia continetur, et vir- gam, et florem ad sensum convertens interpretetur, exponatque qua ratione intelligatur justitia latera cinxisse, et veritate lumbos induisse. Sicut enim hæc non aliter possumus quam per figuratam expo- sitionem interpretari, ita sequitur, ut ea quoque accipere oporteat, quæ variis in locis sub animalium nominibus proferuntur. - B c Ab Jeremia. Ortus justus ex semine David D exsurgens, et hominum idem rex, novaque consti- tuenda appellatio iis, qui sub eo regnabunt, itemque priorum peccatorum solutio. Ecce dies veniunt, dicit Dominus, et suscitabo ipsi David ortum justum, et regnabit rex, et intel- liget, et faciet judicium, et justitiam in terra, in diebus ejus servabitur Judas, et Israel habitabit confidens, et hoc nomen quo vocabit ipsum, Domi- rus, Josedecim inter prophetas 's. In die illa, dixit Dominus, conteram jugum de collo eorum, et vincula eorumn frangam, et non operabuntur amplius diis alienis, sed operabuntur Domino Deo ipsorun, s1 Isa. x1, 10. Jer xx!!!, 5, 6. •
οὐκοῦν κἀνταῦθα ὁ Χριστὸς δηλούμενος καὶ οὐδὲ ἄλλος ἐκ φυλῆς Ἰούδα ... προελεύσεσθαι, καὶ ὅτε δὲ ἐκ Δαβὶδ καὶ Σολομῶνος ἔκ τε τῆς ῥίζης Ἰεσσαὶ γεγονὼς ἐδηλοῦτο, ἐκ τῆς αὐτῆς φυλῆς ὢν ἐδείκνυτο· παῖς μὲν γὰρ ἦν τοῦ Ἰεσσαὶ Δαβίδ, τοῦ δὲ Δαβὶδ Σολομῶν, συστάντες ἐκ φυλῆς Ἰούδα. εἴη ἂν τοιγαροῦν ἐξ αὐτῆς ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν, ὥσπερ οὖν ὁ θαυμάσιος εὐαγγελιστὴς γενεαλογεῖ Ματθαῖος λέγων· «Βίβλος γενέσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ, υἱοῦ Δαβίδ, υἱοῦ Ἀβραάμ. Ἀβραὰμ ἐγέννησεν τὸν Ἰσαάκ, Ἰσαὰκ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἰακώβ, Ἰακὼβ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἰούδαν», καὶ τὰ ἑξῆς. Ἀλλὰ γὰρ καὶ τούτων τὴν οἰκείαν ἀπόδειξιν ἀπειληφότων, καιρὸς καὶ τοὺς χρόνους συνιδεῖν τῆς τῶν προηγορευμένων ἀποπληρώσεως. Τάδε ἔνεστιν ἐν τῷ ὀγδόῳ συγγράμματι τῆς περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως.20 Περὶ τῶν χρόνων τῆς εἰς ἀνθρώπους ἐπιφανείας αὐτοῦ ἐκ τῶν ὑποσεσημειωμένων γραφῶν. α. Ἀπὸ τῆς Γενέσεως. β. Ἀπὸ τοῦ Δανιήλ. γ. Ἀπὸ τοῦ Μιχαία. δ. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. ε. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. Εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως τόμος η.
ἡ ρίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι, καὶ ἔσται ἡ ἀνάπαυσις αὐτοῦ τιμή. • Ο δηλούμενος ἐνταῦθα Ἰεσσαὶ πατὴρ ἦν τοῦ Δαβίδ. Ὥσπερ οὖν ἐν ταῖς πρὸ ταύτης προφη τείαις ἐκ καρποῦ καὶ σπέρματος Δαβὶδ προελεύσεσθαι ἐλέγετο, καὶ πάλιν ἐκ σπέρματος Σολομῶνος, τὸν αὐτὸν τρόπον κανταῦθα πλείστοις ὕστερον τῆς τοῦ Δαβὶδ οὐ μόνον, ἀλλὰ καὶ τῆς τοῦ Σολομῶνος τελει τῆς ἔτεσιν, ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ, δῆλον δ' ὅτι καὶ ἐκ τῆς τοῦ Δαβὶδ προελεύσεσθαί τις θεσπίζεται. Λύσει δὲ ὁ παρὼν λόγος τὴν ἐν τοῖς πρόσθεν νομιζομένην παρά Ἰουδαίοις περὶ τοῦ Σολομῶνος τελευτῆς χρόνου. Ταῦτα Ησαΐας περί τινος ἑτέρου προφητεύει, μέλο λοντος ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ καὶ ἐκ σπέρματος Δαδίδ ἀναφανήσεσθαι. Οτι δὲ οὐδ᾽ ἐφ᾽ ἕτερον ἢ ἐπὶ τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ἀνάγεται τὰ δηλούμενα, ἐκ ῥίζης γενόμενον Δαβίδ τε καὶ Ἰεσσαὶ, οὐκ οἶμαί τινα ἀμφιβάλλειν, ἐπιστήσαντα τῇ τε ἐπαγ γελίᾳ τῆς προῤῥήσεως φασκούσῃ· ι Καὶ ἔσται ἡ ρίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι, » καὶ τοῖς ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν δεικνυμένοις ἀποτελέσμασι. Μόνος γοῦν οὗτος μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, δι᾿ ἣν καὶ οἶμαι αὐτὸν ἀνιστάμενον ἐπικεκλῆσθαι, οὐ τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ, ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων ἦρξεν, ὡς μὴ δεδεή σθαι τὸ λόγιον ἑρμηνείας, σαφῶς προδήλου καθε στῶτος, ὅπως εἰς αὐτὸν τέλος είληφε μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τὸ, ο Ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Τὰ δ᾽ ὡς περὶ ζώων καὶ θηρίων ἡμερουμένων ἐν ἐπιδημία λεγόμενα ἀλληγοροῖτ᾽ ἂν ἐπὶ τρόπους ἀπηνεῖς καὶ ἀγρίους, καὶ ἤθη ἀνδρῶν θηριώδη, διὰ τῆς τοῦ Χρι- στοῦ διδασκαλίας τῆς ἀλογίας καὶ θηριωδίας μετα θησόμενα. Αλληγορεῖτο δ᾽ ἂν ταῦτα σαφῶς οὕτως, ἂν καὶ τὴν δηλουμένην διὰ τῆς προφητείας ρίζαν Ἰεσσαὶ, καὶ τὴν ῥάβδον, καὶ τὸ ἄνθος τροπολογῶν τις ἔτι ἑρμηνεύσειε καὶ ὡς ἂν ἐπινοηθείη δικαιοσύνη μὲν τὰς πλευρὰς ζωννύμενος, ἀληθείᾳ δὲ τὴν ὀσφὺν εἰλημένος. Ὡς γὰρ οὐ δυνατὸν ἑτέρως ταῦτα ἢ διὰ μόνης αλληγορικῆς ἀποδόσεως ἑρμηνεύειν, τὸν αὐτὸν τρόπον ἕπεται καὶ τὰ περὶ τῶν κατὰ τοὺς τόπους ὀνομαζομένων ζώων χρῆναι δεῖν ἐκλαμβάνειν. - Ἀπὸ τοῦ Ἱερεμίου. Ανατολὴ δικαία ἐκ σπέρ ματος Δαβίδ ἀνισταμένη, καὶ ἀνθρώπων ὁ αὐτ τὸς βασιλεύς, καινή τε προσηγορία τεθησομένη τοῖς ὑπ' αὐτῷ βασιλευθησομένοις, καὶ τῶν προτέρων ἁμαρτημάτων λύσις. • Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ ἀνα στήσω τῷ Δαβὶδ ἀνατολὴν δικαίαν, καὶ βασιλεύσει βασιλεὺς, καὶ συνήσει, καὶ ποιήσει κρίμα καὶ δικαιο σύνην ἐπὶ τῆς γῆς. Ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ σωθήσε ται Ἰούδας, καὶ Ἰσραὴλ κατασκηνώσει πεποιθὼς, καὶ τοῦτο τὸ ὄνομα ᾧ καλέσει αὐτὸν Κύριος, Ἰωά: δεκεὶμ ἐν τοῖς προφήταις. Ἐν τῇ ἡμέρα ἐκείνῃ, εἶπε Κύριος, συντρίψω τὴν ζυγὸν ἀπὸ τραχήλου αὐτῶν, καὶ τοὺς δεσμοὺς αὐτῶν διαῤῥήξω, καὶ οὐκ ἐργῶνται EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. — APOLOGETICA. - rare gentibus, in eo gentes sperabunt, et erit re- A quies ejus honor ". » Hlic Jesse, qui hoc in loco indicatur, pater fuit David. Quemadmodum enim in is prophetiis quæ ipsam hanc antecesserunt, de fructu et semine David proditurus dicebatur, atque item de semine Salomonis, eodem modo etiam hic plurimis annis post mortem non solum David, sed etiam Salomonis, de radice Jesse, hoc est de radice David proditurus quidam prædicitur. Præsens au- tem ratio ea dissolvet, quæ in superioribus apud Judæos de Sa!omone credebantur, cum illius mor- lis tempus constet, et hæc eadem Isaias de quodam alio vaticinetur, qui sit de radice Jesse et de semine David proditurus. Quod vero non ad alium quam ad nostrum Salvatorem Christum Dei, qui de ra- dice David et Jesse ortus est, referenda sint quæ proxime citavimus, dubitaturum arbitror neminem, qui et promissum oraculi attenderit, quod ait : « Eι erit radix Jesse, et qui surgit ut imperet gentibus, in eo gentes sperabunt, » et rerum eventa quæ de Salvatore nostro demonstrantur. Solus enim hic ubi a morte surrexit, propter quod etiam illum sur- gentem vocatum esse arbitror, non Judaico populo, sed universis gentibus imperavit, adeo quidem, ut ne ulla quidem interpretatione indigere videatur oraculum, cum planissime constet in illo finem accepisse una cum aliis illud quoque :‹ In eo gentes sperabunt. › Quæ vero tanquam de animalibus et feris mansuefaciendis, et agrestes mores atque in- domitos deposituris, in ejus adventu de quo loqui- tur prophetia, dicuntur, per figuram referri poterunt ad mores immites atque agrestes, et ad victus ho- minum feros, qui per Christi doctrinam, immani- tatem priorem ac feritatem abjecerint. Planissime autem horum figuratus sensus aperietur, si quis radicem Jesse, quæ in prophetia continetur, et vir- gam, et florem ad sensum convertens interpretetur, exponatque qua ratione intelligatur justitia latera cinxisse, et veritate lumbos induisse. Sicut enim hæc non aliter possumus quam per figuratam expo- sitionem interpretari, ita sequitur, ut ea quoque accipere oporteat, quæ variis in locis sub animalium nominibus proferuntur. - B c Ab Jeremia. Ortus justus ex semine David D exsurgens, et hominum idem rex, novaque consti- tuenda appellatio iis, qui sub eo regnabunt, itemque priorum peccatorum solutio. Ecce dies veniunt, dicit Dominus, et suscitabo ipsi David ortum justum, et regnabit rex, et intel- liget, et faciet judicium, et justitiam in terra, in diebus ejus servabitur Judas, et Israel habitabit confidens, et hoc nomen quo vocabit ipsum, Domi- rus, Josedecim inter prophetas 's. In die illa, dixit Dominus, conteram jugum de collo eorum, et vincula eorumn frangam, et non operabuntur amplius diis alienis, sed operabuntur Domino Deo ipsorun, s1 Isa. x1, 10. Jer xx!!!, 5, 6. •
Ἀποδείξαντες δι’ ὅσων ὁ τοῦ θεοῦ λόγος εἰς ἀνθρώπους ἥξειν ἐθεσπίζετο, ὅθεν τε καὶ ὅπη καὶ ὅπως ὀφθήσεσθαι τοῖς ἐπὶ γῆς ἐν ταῖς παρ’ Ἑβραίοις προφητικαῖς φωναῖς ἐκηρύττετο, ὅτι τε αὐτὸς ἐκεῖνος ἦν καὶ οὐδ’ ἄλλος ὁ τῶν αἰώνων προϋφεστὼς υἱὸς τοῦ θεοῦ, ὃν διὰ τῶν ἑτέρων θεόν τε καὶ κύριον καὶ ἀρχιστράτηγον καὶ μεγάλης βουλῆς ἄγγελον θεοῦ τε ἀρχιερέα τυγχάνειν προμεμαθήκαμεν, ἀκολούθως μετὰ τὰ προδιεξωδευμένα τοὺς χρόνους τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ πάλιν ἐξ αὐτῶν τῶν προφητικῶν προρρήσεων ἐπιμαρτυρώμεθα, ἐνθένδε ἀρξάμενοι. Τῶν χρόνων τῆς τοῦ Χριστοῦ παρουσίας ἐκφανῆ σημεῖα τάδε ἔσεσθαι προκηρύττουσιν αἱ ἱεραὶ γραφαί·
ἡ ρίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι, καὶ ἔσται ἡ ἀνάπαυσις αὐτοῦ τιμή. • Ο δηλούμενος ἐνταῦθα Ἰεσσαὶ πατὴρ ἦν τοῦ Δαβίδ. Ὥσπερ οὖν ἐν ταῖς πρὸ ταύτης προφη τείαις ἐκ καρποῦ καὶ σπέρματος Δαβὶδ προελεύσεσθαι ἐλέγετο, καὶ πάλιν ἐκ σπέρματος Σολομῶνος, τὸν αὐτὸν τρόπον κανταῦθα πλείστοις ὕστερον τῆς τοῦ Δαβὶδ οὐ μόνον, ἀλλὰ καὶ τῆς τοῦ Σολομῶνος τελει τῆς ἔτεσιν, ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ, δῆλον δ' ὅτι καὶ ἐκ τῆς τοῦ Δαβὶδ προελεύσεσθαί τις θεσπίζεται. Λύσει δὲ ὁ παρὼν λόγος τὴν ἐν τοῖς πρόσθεν νομιζομένην παρά Ἰουδαίοις περὶ τοῦ Σολομῶνος τελευτῆς χρόνου. Ταῦτα Ησαΐας περί τινος ἑτέρου προφητεύει, μέλο λοντος ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ καὶ ἐκ σπέρματος Δαδίδ ἀναφανήσεσθαι. Οτι δὲ οὐδ᾽ ἐφ᾽ ἕτερον ἢ ἐπὶ τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ἀνάγεται τὰ δηλούμενα, ἐκ ῥίζης γενόμενον Δαβίδ τε καὶ Ἰεσσαὶ, οὐκ οἶμαί τινα ἀμφιβάλλειν, ἐπιστήσαντα τῇ τε ἐπαγ γελίᾳ τῆς προῤῥήσεως φασκούσῃ· ι Καὶ ἔσται ἡ ρίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι, » καὶ τοῖς ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν δεικνυμένοις ἀποτελέσμασι. Μόνος γοῦν οὗτος μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, δι᾿ ἣν καὶ οἶμαι αὐτὸν ἀνιστάμενον ἐπικεκλῆσθαι, οὐ τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ, ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων ἦρξεν, ὡς μὴ δεδεή σθαι τὸ λόγιον ἑρμηνείας, σαφῶς προδήλου καθε στῶτος, ὅπως εἰς αὐτὸν τέλος είληφε μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τὸ, ο Ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Τὰ δ᾽ ὡς περὶ ζώων καὶ θηρίων ἡμερουμένων ἐν ἐπιδημία λεγόμενα ἀλληγοροῖτ᾽ ἂν ἐπὶ τρόπους ἀπηνεῖς καὶ ἀγρίους, καὶ ἤθη ἀνδρῶν θηριώδη, διὰ τῆς τοῦ Χρι- στοῦ διδασκαλίας τῆς ἀλογίας καὶ θηριωδίας μετα θησόμενα. Αλληγορεῖτο δ᾽ ἂν ταῦτα σαφῶς οὕτως, ἂν καὶ τὴν δηλουμένην διὰ τῆς προφητείας ρίζαν Ἰεσσαὶ, καὶ τὴν ῥάβδον, καὶ τὸ ἄνθος τροπολογῶν τις ἔτι ἑρμηνεύσειε καὶ ὡς ἂν ἐπινοηθείη δικαιοσύνη μὲν τὰς πλευρὰς ζωννύμενος, ἀληθείᾳ δὲ τὴν ὀσφὺν εἰλημένος. Ὡς γὰρ οὐ δυνατὸν ἑτέρως ταῦτα ἢ διὰ μόνης αλληγορικῆς ἀποδόσεως ἑρμηνεύειν, τὸν αὐτὸν τρόπον ἕπεται καὶ τὰ περὶ τῶν κατὰ τοὺς τόπους ὀνομαζομένων ζώων χρῆναι δεῖν ἐκλαμβάνειν. - Ἀπὸ τοῦ Ἱερεμίου. Ανατολὴ δικαία ἐκ σπέρ ματος Δαβίδ ἀνισταμένη, καὶ ἀνθρώπων ὁ αὐτ τὸς βασιλεύς, καινή τε προσηγορία τεθησομένη τοῖς ὑπ' αὐτῷ βασιλευθησομένοις, καὶ τῶν προτέρων ἁμαρτημάτων λύσις. • Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ ἀνα στήσω τῷ Δαβὶδ ἀνατολὴν δικαίαν, καὶ βασιλεύσει βασιλεὺς, καὶ συνήσει, καὶ ποιήσει κρίμα καὶ δικαιο σύνην ἐπὶ τῆς γῆς. Ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ σωθήσε ται Ἰούδας, καὶ Ἰσραὴλ κατασκηνώσει πεποιθὼς, καὶ τοῦτο τὸ ὄνομα ᾧ καλέσει αὐτὸν Κύριος, Ἰωά: δεκεὶμ ἐν τοῖς προφήταις. Ἐν τῇ ἡμέρα ἐκείνῃ, εἶπε Κύριος, συντρίψω τὴν ζυγὸν ἀπὸ τραχήλου αὐτῶν, καὶ τοὺς δεσμοὺς αὐτῶν διαῤῥήξω, καὶ οὐκ ἐργῶνται EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. — APOLOGETICA. - rare gentibus, in eo gentes sperabunt, et erit re- A quies ejus honor ". » Hlic Jesse, qui hoc in loco indicatur, pater fuit David. Quemadmodum enim in is prophetiis quæ ipsam hanc antecesserunt, de fructu et semine David proditurus dicebatur, atque item de semine Salomonis, eodem modo etiam hic plurimis annis post mortem non solum David, sed etiam Salomonis, de radice Jesse, hoc est de radice David proditurus quidam prædicitur. Præsens au- tem ratio ea dissolvet, quæ in superioribus apud Judæos de Sa!omone credebantur, cum illius mor- lis tempus constet, et hæc eadem Isaias de quodam alio vaticinetur, qui sit de radice Jesse et de semine David proditurus. Quod vero non ad alium quam ad nostrum Salvatorem Christum Dei, qui de ra- dice David et Jesse ortus est, referenda sint quæ proxime citavimus, dubitaturum arbitror neminem, qui et promissum oraculi attenderit, quod ait : « Eι erit radix Jesse, et qui surgit ut imperet gentibus, in eo gentes sperabunt, » et rerum eventa quæ de Salvatore nostro demonstrantur. Solus enim hic ubi a morte surrexit, propter quod etiam illum sur- gentem vocatum esse arbitror, non Judaico populo, sed universis gentibus imperavit, adeo quidem, ut ne ulla quidem interpretatione indigere videatur oraculum, cum planissime constet in illo finem accepisse una cum aliis illud quoque :‹ In eo gentes sperabunt. › Quæ vero tanquam de animalibus et feris mansuefaciendis, et agrestes mores atque in- domitos deposituris, in ejus adventu de quo loqui- tur prophetia, dicuntur, per figuram referri poterunt ad mores immites atque agrestes, et ad victus ho- minum feros, qui per Christi doctrinam, immani- tatem priorem ac feritatem abjecerint. Planissime autem horum figuratus sensus aperietur, si quis radicem Jesse, quæ in prophetia continetur, et vir- gam, et florem ad sensum convertens interpretetur, exponatque qua ratione intelligatur justitia latera cinxisse, et veritate lumbos induisse. Sicut enim hæc non aliter possumus quam per figuratam expo- sitionem interpretari, ita sequitur, ut ea quoque accipere oporteat, quæ variis in locis sub animalium nominibus proferuntur. - B c Ab Jeremia. Ortus justus ex semine David D exsurgens, et hominum idem rex, novaque consti- tuenda appellatio iis, qui sub eo regnabunt, itemque priorum peccatorum solutio. Ecce dies veniunt, dicit Dominus, et suscitabo ipsi David ortum justum, et regnabit rex, et intel- liget, et faciet judicium, et justitiam in terra, in diebus ejus servabitur Judas, et Israel habitabit confidens, et hoc nomen quo vocabit ipsum, Domi- rus, Josedecim inter prophetas 's. In die illa, dixit Dominus, conteram jugum de collo eorum, et vincula eorumn frangam, et non operabuntur amplius diis alienis, sed operabuntur Domino Deo ipsorun, s1 Isa. x1, 10. Jer xx!!!, 5, 6. •
τριῶν τὸ πρὶν ἐπιφανῶν ἀξιωμάτων παρ’ Ἑβραίοις διαπρεπόντων, δι’ ὧν τὸ ἔθνος συνεκροτεῖτο, ἑνὸς μὲν τοῦ βασιλικοῦ, ἑτέρου δὲ τοῦ προφητικοῦ, καὶ ἐπὶ τούτοις τοῦ ἀρχιερατικοῦ, τούτων ὁμοῦ τὴν κατάλυσιν καὶ τὴν παντελῆ καθαίρεσιν σημεῖα τῆς τοῦ Χριστοῦ παρουσίας ἔσεσθαι θεσπίζουσιν, δείγματα δὲ τῶν αὐτῶν εἶναι χρόνων καὶ τῆς κατὰ Μωσέα θρησκείας τὴν περιγραφήν, τῆς τε Ἱερουσαλὴμ καὶ τοῦ πρὸς αὐτῇ ἱεροῦ τὴν ἐρήμωσιν, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τοῦ παντὸς Ἰουδαίων ἔθνους τὴν ὑπὸ τοῖς ἐχθροῖς καὶ πολεμίοις δουλείαν. καὶ ἄλλα δὲ τῶν αὐτῶν ὑποβάλλουσι σημεῖα χρόνων, πλῆθος εἰρήνης, ἐθνῶν τῆς ἐξ αἰῶνος κατ’ ἔθνος καὶ κατὰ πόλιν τοπαρχίας καὶ πολιαρχίας ἀναίρεσιν, τῆς πολυθέου καὶ δαιμονικῆς εἰδωλολατρείας ἀποστροφήν, ἐπίγνωσιν εὐσεβείας ἑνὸς τοῦ ἐπὶ πάντων δημιουργοῦ θεοῦ. ταῦτα οὖν ἅπαντα, μὴ ὄντα πάλαι κατὰ τοὺς τῶν προφητῶν χρόνους, ἐπὶ τῆς Χριστοῦ παρουσίας γενήσεσθαι οἱ θεῖοι χρησμοὶ προηγόρευον, ἃ καὶ ταῖς προρρήσεσιν ἀκολούθως εἰς πέρας ἐλθόντα ὅσον οὔπω παραστήσεται.
ἡ ρίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι, καὶ ἔσται ἡ ἀνάπαυσις αὐτοῦ τιμή. • Ο δηλούμενος ἐνταῦθα Ἰεσσαὶ πατὴρ ἦν τοῦ Δαβίδ. Ὥσπερ οὖν ἐν ταῖς πρὸ ταύτης προφη τείαις ἐκ καρποῦ καὶ σπέρματος Δαβὶδ προελεύσεσθαι ἐλέγετο, καὶ πάλιν ἐκ σπέρματος Σολομῶνος, τὸν αὐτὸν τρόπον κανταῦθα πλείστοις ὕστερον τῆς τοῦ Δαβὶδ οὐ μόνον, ἀλλὰ καὶ τῆς τοῦ Σολομῶνος τελει τῆς ἔτεσιν, ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ, δῆλον δ' ὅτι καὶ ἐκ τῆς τοῦ Δαβὶδ προελεύσεσθαί τις θεσπίζεται. Λύσει δὲ ὁ παρὼν λόγος τὴν ἐν τοῖς πρόσθεν νομιζομένην παρά Ἰουδαίοις περὶ τοῦ Σολομῶνος τελευτῆς χρόνου. Ταῦτα Ησαΐας περί τινος ἑτέρου προφητεύει, μέλο λοντος ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ καὶ ἐκ σπέρματος Δαδίδ ἀναφανήσεσθαι. Οτι δὲ οὐδ᾽ ἐφ᾽ ἕτερον ἢ ἐπὶ τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ἀνάγεται τὰ δηλούμενα, ἐκ ῥίζης γενόμενον Δαβίδ τε καὶ Ἰεσσαὶ, οὐκ οἶμαί τινα ἀμφιβάλλειν, ἐπιστήσαντα τῇ τε ἐπαγ γελίᾳ τῆς προῤῥήσεως φασκούσῃ· ι Καὶ ἔσται ἡ ρίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι, » καὶ τοῖς ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν δεικνυμένοις ἀποτελέσμασι. Μόνος γοῦν οὗτος μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, δι᾿ ἣν καὶ οἶμαι αὐτὸν ἀνιστάμενον ἐπικεκλῆσθαι, οὐ τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ, ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων ἦρξεν, ὡς μὴ δεδεή σθαι τὸ λόγιον ἑρμηνείας, σαφῶς προδήλου καθε στῶτος, ὅπως εἰς αὐτὸν τέλος είληφε μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τὸ, ο Ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Τὰ δ᾽ ὡς περὶ ζώων καὶ θηρίων ἡμερουμένων ἐν ἐπιδημία λεγόμενα ἀλληγοροῖτ᾽ ἂν ἐπὶ τρόπους ἀπηνεῖς καὶ ἀγρίους, καὶ ἤθη ἀνδρῶν θηριώδη, διὰ τῆς τοῦ Χρι- στοῦ διδασκαλίας τῆς ἀλογίας καὶ θηριωδίας μετα θησόμενα. Αλληγορεῖτο δ᾽ ἂν ταῦτα σαφῶς οὕτως, ἂν καὶ τὴν δηλουμένην διὰ τῆς προφητείας ρίζαν Ἰεσσαὶ, καὶ τὴν ῥάβδον, καὶ τὸ ἄνθος τροπολογῶν τις ἔτι ἑρμηνεύσειε καὶ ὡς ἂν ἐπινοηθείη δικαιοσύνη μὲν τὰς πλευρὰς ζωννύμενος, ἀληθείᾳ δὲ τὴν ὀσφὺν εἰλημένος. Ὡς γὰρ οὐ δυνατὸν ἑτέρως ταῦτα ἢ διὰ μόνης αλληγορικῆς ἀποδόσεως ἑρμηνεύειν, τὸν αὐτὸν τρόπον ἕπεται καὶ τὰ περὶ τῶν κατὰ τοὺς τόπους ὀνομαζομένων ζώων χρῆναι δεῖν ἐκλαμβάνειν. - Ἀπὸ τοῦ Ἱερεμίου. Ανατολὴ δικαία ἐκ σπέρ ματος Δαβίδ ἀνισταμένη, καὶ ἀνθρώπων ὁ αὐτ τὸς βασιλεύς, καινή τε προσηγορία τεθησομένη τοῖς ὑπ' αὐτῷ βασιλευθησομένοις, καὶ τῶν προτέρων ἁμαρτημάτων λύσις. • Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ ἀνα στήσω τῷ Δαβὶδ ἀνατολὴν δικαίαν, καὶ βασιλεύσει βασιλεὺς, καὶ συνήσει, καὶ ποιήσει κρίμα καὶ δικαιο σύνην ἐπὶ τῆς γῆς. Ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ σωθήσε ται Ἰούδας, καὶ Ἰσραὴλ κατασκηνώσει πεποιθὼς, καὶ τοῦτο τὸ ὄνομα ᾧ καλέσει αὐτὸν Κύριος, Ἰωά: δεκεὶμ ἐν τοῖς προφήταις. Ἐν τῇ ἡμέρα ἐκείνῃ, εἶπε Κύριος, συντρίψω τὴν ζυγὸν ἀπὸ τραχήλου αὐτῶν, καὶ τοὺς δεσμοὺς αὐτῶν διαῤῥήξω, καὶ οὐκ ἐργῶνται EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. — APOLOGETICA. - rare gentibus, in eo gentes sperabunt, et erit re- A quies ejus honor ". » Hlic Jesse, qui hoc in loco indicatur, pater fuit David. Quemadmodum enim in is prophetiis quæ ipsam hanc antecesserunt, de fructu et semine David proditurus dicebatur, atque item de semine Salomonis, eodem modo etiam hic plurimis annis post mortem non solum David, sed etiam Salomonis, de radice Jesse, hoc est de radice David proditurus quidam prædicitur. Præsens au- tem ratio ea dissolvet, quæ in superioribus apud Judæos de Sa!omone credebantur, cum illius mor- lis tempus constet, et hæc eadem Isaias de quodam alio vaticinetur, qui sit de radice Jesse et de semine David proditurus. Quod vero non ad alium quam ad nostrum Salvatorem Christum Dei, qui de ra- dice David et Jesse ortus est, referenda sint quæ proxime citavimus, dubitaturum arbitror neminem, qui et promissum oraculi attenderit, quod ait : « Eι erit radix Jesse, et qui surgit ut imperet gentibus, in eo gentes sperabunt, » et rerum eventa quæ de Salvatore nostro demonstrantur. Solus enim hic ubi a morte surrexit, propter quod etiam illum sur- gentem vocatum esse arbitror, non Judaico populo, sed universis gentibus imperavit, adeo quidem, ut ne ulla quidem interpretatione indigere videatur oraculum, cum planissime constet in illo finem accepisse una cum aliis illud quoque :‹ In eo gentes sperabunt. › Quæ vero tanquam de animalibus et feris mansuefaciendis, et agrestes mores atque in- domitos deposituris, in ejus adventu de quo loqui- tur prophetia, dicuntur, per figuram referri poterunt ad mores immites atque agrestes, et ad victus ho- minum feros, qui per Christi doctrinam, immani- tatem priorem ac feritatem abjecerint. Planissime autem horum figuratus sensus aperietur, si quis radicem Jesse, quæ in prophetia continetur, et vir- gam, et florem ad sensum convertens interpretetur, exponatque qua ratione intelligatur justitia latera cinxisse, et veritate lumbos induisse. Sicut enim hæc non aliter possumus quam per figuratam expo- sitionem interpretari, ita sequitur, ut ea quoque accipere oporteat, quæ variis in locis sub animalium nominibus proferuntur. - B c Ab Jeremia. Ortus justus ex semine David D exsurgens, et hominum idem rex, novaque consti- tuenda appellatio iis, qui sub eo regnabunt, itemque priorum peccatorum solutio. Ecce dies veniunt, dicit Dominus, et suscitabo ipsi David ortum justum, et regnabit rex, et intel- liget, et faciet judicium, et justitiam in terra, in diebus ejus servabitur Judas, et Israel habitabit confidens, et hoc nomen quo vocabit ipsum, Domi- rus, Josedecim inter prophetas 's. In die illa, dixit Dominus, conteram jugum de collo eorum, et vincula eorumn frangam, et non operabuntur amplius diis alienis, sed operabuntur Domino Deo ipsorun, s1 Isa. x1, 10. Jer xx!!!, 5, 6. •
τά γε μὴν αἴτια τοῦ μὴ πρότερον ἀλλὰ νῦν ἐπ’ ἐσχάτων καιρῶν μετὰ τὸν μακρὸν καὶ πολὺν αἰῶνα τὸν Χριστὸν ἐμφανῆ γενέσθαι τῷ βίῳ, λέλεκται μὲν ἤδη καὶ πρόσθεν, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ νῦν ἐν βραχέσιν εἰρήσεται. Πολὺς ἦν πάλαι πρότερον τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχὰς ἐπισκοτῶν ἀφροσύνης καὶ ἀσεβείας αὐχμὸς δεινή τε ἀθεότης κατακρατοῦσα τοῦ παντὸς ἀνθρώπων βίου, ὡς μηδὲν τῶν ἀγρίων καὶ ἀτιθάσων θηρίων διαφέρειν δοκεῖν· μήτε γοῦν πόλεις μήτε πολιτείας μήτε νόμους μήτε τι σεμνὸν καὶ βιωφελὲς εἰδότες, μηδὲ μὴν ἐπιστήμας καὶ τέχνας ἐν νῷ τιθέμενοι, ἀρετῆς τε καὶ φιλοσοφίας οὐδ’ εἰς ἔννοιαν ἰόντες, μόναις ἐπ’ ἐρημίαις ἔν τε ὄρεσι καὶ σπηλαίοις καὶ κώμαις τὰς διατριβὰς ἐποιοῦντο, λῃστρικώτερον ἐπιτιθέμενοι τοῖς πλησιάζουσιν, πορίζοντες τὰ πρὸς τὸ ζῆν οὐκ ἄλλοθεν ἀλλ’ ἢ ἐκ τῆς τῶν καταδεεστέρων καταδυναστείας.
ἡ ρίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι, καὶ ἔσται ἡ ἀνάπαυσις αὐτοῦ τιμή. • Ο δηλούμενος ἐνταῦθα Ἰεσσαὶ πατὴρ ἦν τοῦ Δαβίδ. Ὥσπερ οὖν ἐν ταῖς πρὸ ταύτης προφη τείαις ἐκ καρποῦ καὶ σπέρματος Δαβὶδ προελεύσεσθαι ἐλέγετο, καὶ πάλιν ἐκ σπέρματος Σολομῶνος, τὸν αὐτὸν τρόπον κανταῦθα πλείστοις ὕστερον τῆς τοῦ Δαβὶδ οὐ μόνον, ἀλλὰ καὶ τῆς τοῦ Σολομῶνος τελει τῆς ἔτεσιν, ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ, δῆλον δ' ὅτι καὶ ἐκ τῆς τοῦ Δαβὶδ προελεύσεσθαί τις θεσπίζεται. Λύσει δὲ ὁ παρὼν λόγος τὴν ἐν τοῖς πρόσθεν νομιζομένην παρά Ἰουδαίοις περὶ τοῦ Σολομῶνος τελευτῆς χρόνου. Ταῦτα Ησαΐας περί τινος ἑτέρου προφητεύει, μέλο λοντος ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ καὶ ἐκ σπέρματος Δαδίδ ἀναφανήσεσθαι. Οτι δὲ οὐδ᾽ ἐφ᾽ ἕτερον ἢ ἐπὶ τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ἀνάγεται τὰ δηλούμενα, ἐκ ῥίζης γενόμενον Δαβίδ τε καὶ Ἰεσσαὶ, οὐκ οἶμαί τινα ἀμφιβάλλειν, ἐπιστήσαντα τῇ τε ἐπαγ γελίᾳ τῆς προῤῥήσεως φασκούσῃ· ι Καὶ ἔσται ἡ ρίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι, » καὶ τοῖς ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν δεικνυμένοις ἀποτελέσμασι. Μόνος γοῦν οὗτος μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, δι᾿ ἣν καὶ οἶμαι αὐτὸν ἀνιστάμενον ἐπικεκλῆσθαι, οὐ τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ, ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων ἦρξεν, ὡς μὴ δεδεή σθαι τὸ λόγιον ἑρμηνείας, σαφῶς προδήλου καθε στῶτος, ὅπως εἰς αὐτὸν τέλος είληφε μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τὸ, ο Ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Τὰ δ᾽ ὡς περὶ ζώων καὶ θηρίων ἡμερουμένων ἐν ἐπιδημία λεγόμενα ἀλληγοροῖτ᾽ ἂν ἐπὶ τρόπους ἀπηνεῖς καὶ ἀγρίους, καὶ ἤθη ἀνδρῶν θηριώδη, διὰ τῆς τοῦ Χρι- στοῦ διδασκαλίας τῆς ἀλογίας καὶ θηριωδίας μετα θησόμενα. Αλληγορεῖτο δ᾽ ἂν ταῦτα σαφῶς οὕτως, ἂν καὶ τὴν δηλουμένην διὰ τῆς προφητείας ρίζαν Ἰεσσαὶ, καὶ τὴν ῥάβδον, καὶ τὸ ἄνθος τροπολογῶν τις ἔτι ἑρμηνεύσειε καὶ ὡς ἂν ἐπινοηθείη δικαιοσύνη μὲν τὰς πλευρὰς ζωννύμενος, ἀληθείᾳ δὲ τὴν ὀσφὺν εἰλημένος. Ὡς γὰρ οὐ δυνατὸν ἑτέρως ταῦτα ἢ διὰ μόνης αλληγορικῆς ἀποδόσεως ἑρμηνεύειν, τὸν αὐτὸν τρόπον ἕπεται καὶ τὰ περὶ τῶν κατὰ τοὺς τόπους ὀνομαζομένων ζώων χρῆναι δεῖν ἐκλαμβάνειν. - Ἀπὸ τοῦ Ἱερεμίου. Ανατολὴ δικαία ἐκ σπέρ ματος Δαβίδ ἀνισταμένη, καὶ ἀνθρώπων ὁ αὐτ τὸς βασιλεύς, καινή τε προσηγορία τεθησομένη τοῖς ὑπ' αὐτῷ βασιλευθησομένοις, καὶ τῶν προτέρων ἁμαρτημάτων λύσις. • Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ ἀνα στήσω τῷ Δαβὶδ ἀνατολὴν δικαίαν, καὶ βασιλεύσει βασιλεὺς, καὶ συνήσει, καὶ ποιήσει κρίμα καὶ δικαιο σύνην ἐπὶ τῆς γῆς. Ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ σωθήσε ται Ἰούδας, καὶ Ἰσραὴλ κατασκηνώσει πεποιθὼς, καὶ τοῦτο τὸ ὄνομα ᾧ καλέσει αὐτὸν Κύριος, Ἰωά: δεκεὶμ ἐν τοῖς προφήταις. Ἐν τῇ ἡμέρα ἐκείνῃ, εἶπε Κύριος, συντρίψω τὴν ζυγὸν ἀπὸ τραχήλου αὐτῶν, καὶ τοὺς δεσμοὺς αὐτῶν διαῤῥήξω, καὶ οὐκ ἐργῶνται EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. — APOLOGETICA. - rare gentibus, in eo gentes sperabunt, et erit re- A quies ejus honor ". » Hlic Jesse, qui hoc in loco indicatur, pater fuit David. Quemadmodum enim in is prophetiis quæ ipsam hanc antecesserunt, de fructu et semine David proditurus dicebatur, atque item de semine Salomonis, eodem modo etiam hic plurimis annis post mortem non solum David, sed etiam Salomonis, de radice Jesse, hoc est de radice David proditurus quidam prædicitur. Præsens au- tem ratio ea dissolvet, quæ in superioribus apud Judæos de Sa!omone credebantur, cum illius mor- lis tempus constet, et hæc eadem Isaias de quodam alio vaticinetur, qui sit de radice Jesse et de semine David proditurus. Quod vero non ad alium quam ad nostrum Salvatorem Christum Dei, qui de ra- dice David et Jesse ortus est, referenda sint quæ proxime citavimus, dubitaturum arbitror neminem, qui et promissum oraculi attenderit, quod ait : « Eι erit radix Jesse, et qui surgit ut imperet gentibus, in eo gentes sperabunt, » et rerum eventa quæ de Salvatore nostro demonstrantur. Solus enim hic ubi a morte surrexit, propter quod etiam illum sur- gentem vocatum esse arbitror, non Judaico populo, sed universis gentibus imperavit, adeo quidem, ut ne ulla quidem interpretatione indigere videatur oraculum, cum planissime constet in illo finem accepisse una cum aliis illud quoque :‹ In eo gentes sperabunt. › Quæ vero tanquam de animalibus et feris mansuefaciendis, et agrestes mores atque in- domitos deposituris, in ejus adventu de quo loqui- tur prophetia, dicuntur, per figuram referri poterunt ad mores immites atque agrestes, et ad victus ho- minum feros, qui per Christi doctrinam, immani- tatem priorem ac feritatem abjecerint. Planissime autem horum figuratus sensus aperietur, si quis radicem Jesse, quæ in prophetia continetur, et vir- gam, et florem ad sensum convertens interpretetur, exponatque qua ratione intelligatur justitia latera cinxisse, et veritate lumbos induisse. Sicut enim hæc non aliter possumus quam per figuratam expo- sitionem interpretari, ita sequitur, ut ea quoque accipere oporteat, quæ variis in locis sub animalium nominibus proferuntur. - B c Ab Jeremia. Ortus justus ex semine David D exsurgens, et hominum idem rex, novaque consti- tuenda appellatio iis, qui sub eo regnabunt, itemque priorum peccatorum solutio. Ecce dies veniunt, dicit Dominus, et suscitabo ipsi David ortum justum, et regnabit rex, et intel- liget, et faciet judicium, et justitiam in terra, in diebus ejus servabitur Judas, et Israel habitabit confidens, et hoc nomen quo vocabit ipsum, Domi- rus, Josedecim inter prophetas 's. In die illa, dixit Dominus, conteram jugum de collo eorum, et vincula eorumn frangam, et non operabuntur amplius diis alienis, sed operabuntur Domino Deo ipsorun, s1 Isa. x1, 10. Jer xx!!!, 5, 6. •
PG 22:565ἀλλὰ μὴν οὐδὲ θεὸν τὸν ἐπὶ πάντων ᾔδεσαν οὐδέ γε εὐσεβείας ἀληθοῦς τρόπον, φυσικαῖς δὲ ἐννοίαις ἀνακινούμενοι, τὸ μὲν ὑπάρχειν ἐν τοῖς οὖσι θείαν τινὰ δύναμιν, καὶ θεὸν εἶναι καὶ ὀνομάζεσθαι, σωτήριόν τε καὶ εὐεργετικὴν τυγχάνειν τὴν προσηγορίαν αὐτοφυεῖ διδασκαλίᾳ συνωμολόγουν, τὸ δὲ μὴ ἄλλο τι νομίζειν ἢ τὸν ἐπέκεινα ἁπάσης τῆς ὁρωμένης οὐσίας οὐκέθ’ οἷοί τε ἦσαν ἀποδέχεσθαι. διόπερ οἱ μὲν αὐτῶν «ἐσεβάσθησαν καὶ ἐλάτρευσαν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα» οἱ δὲ «ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς διαλογισμοῖς αὐτῶν, καὶ ἐσκοτίσθη ἡ ἀσύνετος αὐτῶν καρδία», ὡς ἐναλλάξαι «τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου θεοῦ ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου καὶ πετηνῶν καὶ τετραπόδων καὶ ἑρπετῶν». νεκρῶν δ’ οὖν οἵδε ἀνδρῶν, δυναστῶν τινων ἢ καὶ τυράννων πάλαι γενομένων, εἰκόνας ἀνειδωλοποιήσαντες καὶ ταύταις τὸ θεῖον περιάψαντες σέβας, τάς τε ἐκτόπους καὶ ἀκολάστους τῶν αὐτῶν πράξεις ὡς θεῶν κατορθώματα σεμνύνειν ἐθεολόγησαν.
Ἀπὸ τῆς Γενέσεως.— Ὡς ἐκ φυλῆς Ἰούδα γεννη- Α Α θήσεται, καὶ τῶν ἐθνῶν προσδοκία ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ κατασταθήσεται. Ἰούδα, σὲ αἰνέσουσιν οἱ ἀδελφοί σου, αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου, προσκυνήσουσί σοι οἱ υἱοὶ τοῦ πατρός σου. Σκύμνος λέοντος, Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ μου, υἱὲ, ἀνέβης. Αναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος. Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; Οὐκ ἐκλεί ψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν. » Δώδεκα φυλῶν παρ' Ἑβραίοις οὐσῶν, δι' ὧν τὸ πᾶν ἔθνος συνεστήκει, μιᾶς τούτων προπάτωρ γέγονε καὶ ἀρχίφυλος ὁ Ἰούδας, πρὸς ἄν τεθέσπισται τὰ προκείμενα, ἐξ αὐτοῦ τὸν Χριστὸν προελεύσεσθαι σημαίνοντα. Εἰ γοῦν συναγάγοις ἐπὶ ταὐτὸ, καὶ παραθείης τῇ μετὰ χεῖρας τὰς ἐν τοῖς πρόσθεν τεθείσας προφητείας, εὕροις ἂν ὁμοίως κατά τι κοινὸν σημεῖον τὸν αὐτὸν κηρυττόμενον. Η μὲν γὰρ ἔλεγε περὶ τοῦ ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ ἀναστησομένου τὸ, ο Καὶ ἔσται ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν· ἡ δὲ περὶ τοῦ υἱοῦ Σολομῶνος τὸ, · κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμοῦ ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη·, ἡ δὲ μετὰ χεῖρας παραπλησίως, « ἕως ἂν ἔλθῃ, ο φησὶν, · ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν. » Εἰ δὴ οὖν συνάδουσιν αἱ περὶ τῶν ἐθνῶν προῤῥήσεις, ἀπεδείχθησαν δὲ αἱ πρὸ τούτων ὁρῶσαι τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα, οὐδὲν ἂν εἴη ἐμποδὼν μὴ οὐχὶ τὸν αὐτὸν βλέπειν καὶ τὴν παροῦσαν, εἴπερ σύμφωνα ἀλλήλαις ὁμολογοῦνται θεσπίζειν· μάλιστα ὅτε μέχρι μὲν τῶν χρόνων τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείας οἱ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι αὐτῶν ἐκ προγόνων διαδοχής συνεστήκεσαν, ἅμα δὲ τῇ αὐτοῦ παρουσία διαλελοίπεσαν, ὁμοῦ τε ἡ τῶν ἐθνῶν προσ δοκία τέλος ἐπῆγε τῇ τοῦ Ἰακώβ προῤῥήσει. Οὐκοῦν κἀνταῦθα ὁ Χριστὸς δηλούμενος, καὶ οὐδὲ ἄλλος, ἐκ φυλῆς Ἰούδα προελεύσεσθαι. Καὶ ὅτε δὲ ἐκ Δαβιδ καὶ Σολομῶνος, ἔκ τε τῆς ῥίζης Ἰεσσαὶ γεγονώς · ἐδηλοῦτο, ἐκ τῆς αὐτῆς φυλῆς ὢν ἐδείκνυτο. Παῖς μὲν γὰρ ἦν τοῦ Ἰεσσαὶ Δαβίδ, τοῦ δὲ Δαβιδ Σολομών, συστάντες ἐκ φυλῆς Ἰούδα. Εἴη ἂν τοιγαροῦν ἐξ αὐτ τῆς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ὡσπεροῦν ὁ θαυ μάσιος εὐαγγελιστής γενεαλογεί Ματθαῖος λέγων· Β Βίβλος γενέσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ, υἱοῦ Δαβίδ, υἱοῦ Αβραάμ. ᾿Αβραὰμ ἐγέννησε τὸν Ἰσαάκ· Ἰσαὰκ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἰακώβ· Ἰακὼβ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἰού δαν· ν καὶ τὰ ἑξῆς. Ἀλλὰ γὰρ καὶ τούτων τὴν οἰ- κείαν ἀπόδειξιν ἀπειληφότων, καιρὸς καὶ τοὺς χρό- νους συνιδεῖν τῆς τῶν προηγορευμένων ἀποπλη ρώσεως. ' DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. - 56G Quemadmodum ex tribu Juda nascetur qui Christus est Dei, idemque gentium ex- spectatio constituetur. Genesi. B c Juda, te laudabunt fratres tui, manus tuæ in tergo inimicorum tuorum, adorabunt te filii patris tui. Catulus leonis Juda, de germine, mi fili, as- cendisti, recumbens dormivisti ut leo, et ut catu- lus, quis excitabit eum? non deficiet princeps de Juda, neque dux de femoribus ejus, donec veniat cui repositum est, et ipse erit exspectatio gen- tium . . Cum duodecim apud Hebræos tribus es- sent, ex quibus gens universa constabat, unius ha- rum primus parens ac princeps exstitit Judas, ad quem ea, quæ modo citavimus ab oraeulo directa sunt, quæ de illo ipso Christum proditurum signi- Acent. Quod si eodem congesseris, et huic quam nunc tractamus, eas item quæ in superioribus po- sitæ sunt, prophetias apposueris, invenies simili ratione ad quoddam signum commune, unum at- que eumdem nuntiari. Illa quidem de eo dicebat, qui de radice Jesse esset surrecturus, ‹ et erit qui surgit imperare gentibus, in ipso gentes spera- bunt ". » Alia vero de Glio Salomonis, c et domi- nabitur a mari usque ad mare, et a flumine usque ad fines orbis terræ, et benedicentur in eo omnes gentes ". › Ea vero quam nunc tractandam assum- psimus, itidem : « Donec veniat, inquit, cui reposi- tum est, et ipse erit exspectatio gentium. Quod si hæc de gentibus oracula concordant, et ostensum Ju- est quemadmodum ea quoque quæ hæc ipsa ante- cesserunt, ad Salvatorem nostrum spectant, nihil amplius fuerit impedimento, quin hoc ipsum quo- que quod nunc tractamus, eumdem illum respiciat : quandoquidem jam concessum est, consentanea inter se ab omnibus illis divinari : præsertim cum usque ad tempora adventus Salvatoris nostri, daicæ gentis principes ejusdemque duces ex ma- jorum suorum successione permanserint, una vero cum ejus adventu defecerint, gentiumque pariter. exspectatio finem ipsius Jacob vaticinio imposuerit. Igitur hoc etiam in loco Christus, qui ipse non alius de tribu Juda proditurus significatur, quique ex Da- vid et Salomone, atque ex radice Jesse exi- turus ferebatur, ex eadem tribu profectus ostendi- • D tur. Nam Jesse quidem filius fuit David : ipsius au- tem David Salomon, qui de tribu Juda oriundi sunt. Erit ergo ex eadem Salvator ac Dominus noster : sicut etiam divinus evangelista Matthæus in ejus genere narrando testificatur dicens : Liber gene- rationis Jesu Christi filii David, filii Abraham. Abraham genuit Isaac: Isaac autem genuit Jacob : Jacob autem genuit Judamn 38, > et cætera. Sed quando harum rerum propriam demonstrationem explicavimus, tempus jam fuerit intueri quibus temporibus ea quæ prophetæ prædixerant, com- pleta sint. * Gen. XLIX, 8-10. Isa. x1, 10. Psal. Lxxi, 8, 17. * Matth. 1, 1, 2.
πῶς οὖν τοῖς τυγχάνουσιν ἐν τοιαύτῃ βίου καταστάσει τὸν πάνσοφον καὶ πανάρετον τοῦ Χριστοῦ λόγον, τὴν εἰς ἄκρον καταγγέλλοντα φιλοσοφίαν, τοῖς τε ἐν τοσούτῳ βάθει κακίας καλινδουμένοις δύνασθαι ἁρμόττειν; διὸ δὴ ἐκείνους ἡ θεία καὶ πάντων ἔφορος δίκη, ὡς ἀγρίαν καὶ βλαβερωτάτην ὕλην περικόπτουσα, τοτὲ μὲν κατακλυσμοῖς τοτὲ δὲ πυρπολήσεσι μετῄει, τοτὲ δὲ αὐτοὺς τοῖς κατ’ ἀλλήλων πολέμοις ἀνδροκτασίαις τε καὶ πολιορκίαις ἐπαλλήλοις παρεδίδου, πρὸς αὐτῶν τῶν δαιμόνων τῶν δὴ θεῶν αὐτοῖς νενομισμένων ἐπὶ τὸν κατ’ ἀλλήλων πόλεμον ἐξοιστρουμένους, ὥστε ἄβατον εἶναι τοῖς πλησιοχώροις ἀνεπίμικτόν τε καὶ ἀκοινώνητον τὸν τότε τῶν ἀνθρώπων βίον· βραχεῖς δέ τινας ὡς ἐν τοιαύτῃ καταστάσει καὶ ἀριθμῷ ληπτούς, ὧν τὰ παρ’ Ἑβραίοις μνημονεύει λόγια, θεοφιλεῖς εὑροῦσα, τούτοις διὰ χρησμῶν καὶ θειοτέρας ἐπιφανείας ὡμίλει, δεξιουμένη τοὺς ἄνδρας καὶ θεραπεύουσα νόμοις τοῖς παρὰ Μωσέως εἰσαγωγικοῖς καὶ βιωφελέσιν.
Ἀπὸ τῆς Γενέσεως.— Ὡς ἐκ φυλῆς Ἰούδα γεννη- Α Α θήσεται, καὶ τῶν ἐθνῶν προσδοκία ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ κατασταθήσεται. Ἰούδα, σὲ αἰνέσουσιν οἱ ἀδελφοί σου, αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου, προσκυνήσουσί σοι οἱ υἱοὶ τοῦ πατρός σου. Σκύμνος λέοντος, Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ μου, υἱὲ, ἀνέβης. Αναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος. Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; Οὐκ ἐκλεί ψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν. » Δώδεκα φυλῶν παρ' Ἑβραίοις οὐσῶν, δι' ὧν τὸ πᾶν ἔθνος συνεστήκει, μιᾶς τούτων προπάτωρ γέγονε καὶ ἀρχίφυλος ὁ Ἰούδας, πρὸς ἄν τεθέσπισται τὰ προκείμενα, ἐξ αὐτοῦ τὸν Χριστὸν προελεύσεσθαι σημαίνοντα. Εἰ γοῦν συναγάγοις ἐπὶ ταὐτὸ, καὶ παραθείης τῇ μετὰ χεῖρας τὰς ἐν τοῖς πρόσθεν τεθείσας προφητείας, εὕροις ἂν ὁμοίως κατά τι κοινὸν σημεῖον τὸν αὐτὸν κηρυττόμενον. Η μὲν γὰρ ἔλεγε περὶ τοῦ ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ ἀναστησομένου τὸ, ο Καὶ ἔσται ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν· ἡ δὲ περὶ τοῦ υἱοῦ Σολομῶνος τὸ, · κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμοῦ ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη·, ἡ δὲ μετὰ χεῖρας παραπλησίως, « ἕως ἂν ἔλθῃ, ο φησὶν, · ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν. » Εἰ δὴ οὖν συνάδουσιν αἱ περὶ τῶν ἐθνῶν προῤῥήσεις, ἀπεδείχθησαν δὲ αἱ πρὸ τούτων ὁρῶσαι τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα, οὐδὲν ἂν εἴη ἐμποδὼν μὴ οὐχὶ τὸν αὐτὸν βλέπειν καὶ τὴν παροῦσαν, εἴπερ σύμφωνα ἀλλήλαις ὁμολογοῦνται θεσπίζειν· μάλιστα ὅτε μέχρι μὲν τῶν χρόνων τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείας οἱ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι αὐτῶν ἐκ προγόνων διαδοχής συνεστήκεσαν, ἅμα δὲ τῇ αὐτοῦ παρουσία διαλελοίπεσαν, ὁμοῦ τε ἡ τῶν ἐθνῶν προσ δοκία τέλος ἐπῆγε τῇ τοῦ Ἰακώβ προῤῥήσει. Οὐκοῦν κἀνταῦθα ὁ Χριστὸς δηλούμενος, καὶ οὐδὲ ἄλλος, ἐκ φυλῆς Ἰούδα προελεύσεσθαι. Καὶ ὅτε δὲ ἐκ Δαβιδ καὶ Σολομῶνος, ἔκ τε τῆς ῥίζης Ἰεσσαὶ γεγονώς · ἐδηλοῦτο, ἐκ τῆς αὐτῆς φυλῆς ὢν ἐδείκνυτο. Παῖς μὲν γὰρ ἦν τοῦ Ἰεσσαὶ Δαβίδ, τοῦ δὲ Δαβιδ Σολομών, συστάντες ἐκ φυλῆς Ἰούδα. Εἴη ἂν τοιγαροῦν ἐξ αὐτ τῆς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ὡσπεροῦν ὁ θαυ μάσιος εὐαγγελιστής γενεαλογεί Ματθαῖος λέγων· Β Βίβλος γενέσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ, υἱοῦ Δαβίδ, υἱοῦ Αβραάμ. ᾿Αβραὰμ ἐγέννησε τὸν Ἰσαάκ· Ἰσαὰκ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἰακώβ· Ἰακὼβ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἰού δαν· ν καὶ τὰ ἑξῆς. Ἀλλὰ γὰρ καὶ τούτων τὴν οἰ- κείαν ἀπόδειξιν ἀπειληφότων, καιρὸς καὶ τοὺς χρό- νους συνιδεῖν τῆς τῶν προηγορευμένων ἀποπλη ρώσεως. ' DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. - 56G Quemadmodum ex tribu Juda nascetur qui Christus est Dei, idemque gentium ex- spectatio constituetur. Genesi. B c Juda, te laudabunt fratres tui, manus tuæ in tergo inimicorum tuorum, adorabunt te filii patris tui. Catulus leonis Juda, de germine, mi fili, as- cendisti, recumbens dormivisti ut leo, et ut catu- lus, quis excitabit eum? non deficiet princeps de Juda, neque dux de femoribus ejus, donec veniat cui repositum est, et ipse erit exspectatio gen- tium . . Cum duodecim apud Hebræos tribus es- sent, ex quibus gens universa constabat, unius ha- rum primus parens ac princeps exstitit Judas, ad quem ea, quæ modo citavimus ab oraeulo directa sunt, quæ de illo ipso Christum proditurum signi- Acent. Quod si eodem congesseris, et huic quam nunc tractamus, eas item quæ in superioribus po- sitæ sunt, prophetias apposueris, invenies simili ratione ad quoddam signum commune, unum at- que eumdem nuntiari. Illa quidem de eo dicebat, qui de radice Jesse esset surrecturus, ‹ et erit qui surgit imperare gentibus, in ipso gentes spera- bunt ". » Alia vero de Glio Salomonis, c et domi- nabitur a mari usque ad mare, et a flumine usque ad fines orbis terræ, et benedicentur in eo omnes gentes ". › Ea vero quam nunc tractandam assum- psimus, itidem : « Donec veniat, inquit, cui reposi- tum est, et ipse erit exspectatio gentium. Quod si hæc de gentibus oracula concordant, et ostensum Ju- est quemadmodum ea quoque quæ hæc ipsa ante- cesserunt, ad Salvatorem nostrum spectant, nihil amplius fuerit impedimento, quin hoc ipsum quo- que quod nunc tractamus, eumdem illum respiciat : quandoquidem jam concessum est, consentanea inter se ab omnibus illis divinari : præsertim cum usque ad tempora adventus Salvatoris nostri, daicæ gentis principes ejusdemque duces ex ma- jorum suorum successione permanserint, una vero cum ejus adventu defecerint, gentiumque pariter. exspectatio finem ipsius Jacob vaticinio imposuerit. Igitur hoc etiam in loco Christus, qui ipse non alius de tribu Juda proditurus significatur, quique ex Da- vid et Salomone, atque ex radice Jesse exi- turus ferebatur, ex eadem tribu profectus ostendi- • D tur. Nam Jesse quidem filius fuit David : ipsius au- tem David Salomon, qui de tribu Juda oriundi sunt. Erit ergo ex eadem Salvator ac Dominus noster : sicut etiam divinus evangelista Matthæus in ejus genere narrando testificatur dicens : Liber gene- rationis Jesu Christi filii David, filii Abraham. Abraham genuit Isaac: Isaac autem genuit Jacob : Jacob autem genuit Judamn 38, > et cætera. Sed quando harum rerum propriam demonstrationem explicavimus, tempus jam fuerit intueri quibus temporibus ea quæ prophetæ prædixerant, com- pleta sint. * Gen. XLIX, 8-10. Isa. x1, 10. Psal. Lxxi, 8, 17. * Matth. 1, 1, 2.
ἀλλ’ ὅτε δὴ ἐκ τῆς τούτοις διαταγείσης νομοθεσίας ἔκ τε τῶν μετὰ ταῦτα προφητικῶν μαθημάτων, εἰς πάντας ἀνθρώπους εὐωδίας δίκην προχεομένων, ἤδη λοιπὸν ἡμέρωτο τῶν πολλῶν τὰ φρονήματα, τοῖς τε πολλοῖς ἔθνεσιν πολιτεῖαι καὶ νομοθεσίαι συνίσταντο, ἀρετῆς τε καὶ φιλοσοφίας ὄνομα παρὰ πολλοῖς ἐβοᾶτο, ὡς ἂν πεπαυμένης τῆς παλαιᾶς θηριωδίας μετατιθεμένης δὲ τῆς ἀγρίας καὶ ἀπηνοῦς διαίτης ἐπὶ τὸ πραότερον, αὐτὸς ἤδη λοιπὸν κατὰ καιρὸν τὸν προσήκοντα ὁ τῶν τελείων τε καὶ οὐρανίων δογμάτων τε καὶ μαθημάτων τέλειος καὶ οὐράνιος διδάσκαλος, ὁ τῆς ἀληθοῦς θεογνωσίας εἰσαγωγεύς, ὁ θεὸς λόγος ἐπέφανεν ἑαυτὸν κατὰ τὸν ὑπογραφέντα τῆς ἐνανθρωπήσεως αὐτοῦ χρόνον, μίαν τοῖς πᾶσιν «ἔθνεσιν, Ἕλλησίν τε καὶ βαρβάροις», τῷ τε παντὶ ἔθνει τῶν ἀνθρώπων τὴν τοῦ πατρὸς φιλανθρωπίαν εὐαγγελιζόμενος, ἐπὶ μίαν τε τοὺς πάντας παρορμῶν ἐν θεῷ σωτηρίαν, ἀλήθειάν τε αὐτὴν καὶ φῶς ἀληθοῦς εὐσεβείας βασιλείαν τε οὐρανῶν καὶ αἰωνίου ζωῆς ἐπαγγελίαν τοῖς πᾶσι προμνώμενος. Ταῦτα μὲν οὖν περὶ τῶν χρόνων εἰρήσθω, δι’ ἣν αἰτίαν νῦν ἀλλ’ οὐ πάλαι πρότερον ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ εἰς πάντας ἐξέλαμψεν ἀνθρώπους.
Ἀπὸ τῆς Γενέσεως.— Ὡς ἐκ φυλῆς Ἰούδα γεννη- Α Α θήσεται, καὶ τῶν ἐθνῶν προσδοκία ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ κατασταθήσεται. Ἰούδα, σὲ αἰνέσουσιν οἱ ἀδελφοί σου, αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου, προσκυνήσουσί σοι οἱ υἱοὶ τοῦ πατρός σου. Σκύμνος λέοντος, Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ μου, υἱὲ, ἀνέβης. Αναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος. Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; Οὐκ ἐκλεί ψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν. » Δώδεκα φυλῶν παρ' Ἑβραίοις οὐσῶν, δι' ὧν τὸ πᾶν ἔθνος συνεστήκει, μιᾶς τούτων προπάτωρ γέγονε καὶ ἀρχίφυλος ὁ Ἰούδας, πρὸς ἄν τεθέσπισται τὰ προκείμενα, ἐξ αὐτοῦ τὸν Χριστὸν προελεύσεσθαι σημαίνοντα. Εἰ γοῦν συναγάγοις ἐπὶ ταὐτὸ, καὶ παραθείης τῇ μετὰ χεῖρας τὰς ἐν τοῖς πρόσθεν τεθείσας προφητείας, εὕροις ἂν ὁμοίως κατά τι κοινὸν σημεῖον τὸν αὐτὸν κηρυττόμενον. Η μὲν γὰρ ἔλεγε περὶ τοῦ ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ ἀναστησομένου τὸ, ο Καὶ ἔσται ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν· ἡ δὲ περὶ τοῦ υἱοῦ Σολομῶνος τὸ, · κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμοῦ ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη·, ἡ δὲ μετὰ χεῖρας παραπλησίως, « ἕως ἂν ἔλθῃ, ο φησὶν, · ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν. » Εἰ δὴ οὖν συνάδουσιν αἱ περὶ τῶν ἐθνῶν προῤῥήσεις, ἀπεδείχθησαν δὲ αἱ πρὸ τούτων ὁρῶσαι τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα, οὐδὲν ἂν εἴη ἐμποδὼν μὴ οὐχὶ τὸν αὐτὸν βλέπειν καὶ τὴν παροῦσαν, εἴπερ σύμφωνα ἀλλήλαις ὁμολογοῦνται θεσπίζειν· μάλιστα ὅτε μέχρι μὲν τῶν χρόνων τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείας οἱ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι αὐτῶν ἐκ προγόνων διαδοχής συνεστήκεσαν, ἅμα δὲ τῇ αὐτοῦ παρουσία διαλελοίπεσαν, ὁμοῦ τε ἡ τῶν ἐθνῶν προσ δοκία τέλος ἐπῆγε τῇ τοῦ Ἰακώβ προῤῥήσει. Οὐκοῦν κἀνταῦθα ὁ Χριστὸς δηλούμενος, καὶ οὐδὲ ἄλλος, ἐκ φυλῆς Ἰούδα προελεύσεσθαι. Καὶ ὅτε δὲ ἐκ Δαβιδ καὶ Σολομῶνος, ἔκ τε τῆς ῥίζης Ἰεσσαὶ γεγονώς · ἐδηλοῦτο, ἐκ τῆς αὐτῆς φυλῆς ὢν ἐδείκνυτο. Παῖς μὲν γὰρ ἦν τοῦ Ἰεσσαὶ Δαβίδ, τοῦ δὲ Δαβιδ Σολομών, συστάντες ἐκ φυλῆς Ἰούδα. Εἴη ἂν τοιγαροῦν ἐξ αὐτ τῆς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ὡσπεροῦν ὁ θαυ μάσιος εὐαγγελιστής γενεαλογεί Ματθαῖος λέγων· Β Βίβλος γενέσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ, υἱοῦ Δαβίδ, υἱοῦ Αβραάμ. ᾿Αβραὰμ ἐγέννησε τὸν Ἰσαάκ· Ἰσαὰκ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἰακώβ· Ἰακὼβ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἰού δαν· ν καὶ τὰ ἑξῆς. Ἀλλὰ γὰρ καὶ τούτων τὴν οἰ- κείαν ἀπόδειξιν ἀπειληφότων, καιρὸς καὶ τοὺς χρό- νους συνιδεῖν τῆς τῶν προηγορευμένων ἀποπλη ρώσεως. ' DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. - 56G Quemadmodum ex tribu Juda nascetur qui Christus est Dei, idemque gentium ex- spectatio constituetur. Genesi. B c Juda, te laudabunt fratres tui, manus tuæ in tergo inimicorum tuorum, adorabunt te filii patris tui. Catulus leonis Juda, de germine, mi fili, as- cendisti, recumbens dormivisti ut leo, et ut catu- lus, quis excitabit eum? non deficiet princeps de Juda, neque dux de femoribus ejus, donec veniat cui repositum est, et ipse erit exspectatio gen- tium . . Cum duodecim apud Hebræos tribus es- sent, ex quibus gens universa constabat, unius ha- rum primus parens ac princeps exstitit Judas, ad quem ea, quæ modo citavimus ab oraeulo directa sunt, quæ de illo ipso Christum proditurum signi- Acent. Quod si eodem congesseris, et huic quam nunc tractamus, eas item quæ in superioribus po- sitæ sunt, prophetias apposueris, invenies simili ratione ad quoddam signum commune, unum at- que eumdem nuntiari. Illa quidem de eo dicebat, qui de radice Jesse esset surrecturus, ‹ et erit qui surgit imperare gentibus, in ipso gentes spera- bunt ". » Alia vero de Glio Salomonis, c et domi- nabitur a mari usque ad mare, et a flumine usque ad fines orbis terræ, et benedicentur in eo omnes gentes ". › Ea vero quam nunc tractandam assum- psimus, itidem : « Donec veniat, inquit, cui reposi- tum est, et ipse erit exspectatio gentium. Quod si hæc de gentibus oracula concordant, et ostensum Ju- est quemadmodum ea quoque quæ hæc ipsa ante- cesserunt, ad Salvatorem nostrum spectant, nihil amplius fuerit impedimento, quin hoc ipsum quo- que quod nunc tractamus, eumdem illum respiciat : quandoquidem jam concessum est, consentanea inter se ab omnibus illis divinari : præsertim cum usque ad tempora adventus Salvatoris nostri, daicæ gentis principes ejusdemque duces ex ma- jorum suorum successione permanserint, una vero cum ejus adventu defecerint, gentiumque pariter. exspectatio finem ipsius Jacob vaticinio imposuerit. Igitur hoc etiam in loco Christus, qui ipse non alius de tribu Juda proditurus significatur, quique ex Da- vid et Salomone, atque ex radice Jesse exi- turus ferebatur, ex eadem tribu profectus ostendi- • D tur. Nam Jesse quidem filius fuit David : ipsius au- tem David Salomon, qui de tribu Juda oriundi sunt. Erit ergo ex eadem Salvator ac Dominus noster : sicut etiam divinus evangelista Matthæus in ejus genere narrando testificatur dicens : Liber gene- rationis Jesu Christi filii David, filii Abraham. Abraham genuit Isaac: Isaac autem genuit Jacob : Jacob autem genuit Judamn 38, > et cætera. Sed quando harum rerum propriam demonstrationem explicavimus, tempus jam fuerit intueri quibus temporibus ea quæ prophetæ prædixerant, com- pleta sint. * Gen. XLIX, 8-10. Isa. x1, 10. Psal. Lxxi, 8, 17. * Matth. 1, 1, 2.
φέρε δὲ ἐπανελθόντες τῶν χρόνων τῆς ἀφίξεως αὐτοῦ τὰ σημεῖα κατὰ μέρος ἐπισκεψώμεθα, τὰς εὐαγγελικὰς περὶ τῆς γενέσεως αὐτοῦ φωνὰς ἐν πρώτοις ἐπισημειωσάμενοι. ὁ μὲν οὖν Ματθαῖος τὸν χρόνον τῆς ἐνσάρκου αὐτοῦ ἐπιφανείας ὧδέ πως ἱστορεῖ λέγων· «τοῦ δὲ Ἰησοῦ γεννηθέντος ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας ἐν ἡμέραις Ἡρώδου τοῦ βασιλέως», καὶ μετ’ ὀλίγα φησίν· «ἀκούσας δὲ ὅτι Ἀρχέλαος βασιλεύει τῆς Ἰουδαίας ἀντὶ Ἡρώδου τοῦ πατρὸς αὐτοῦ». ὁ δὲ Λουκᾶς τὸν τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ καὶ «ἀναδείξεως» χρόνον παρίστησι λέγων· «ἐν ἔτει πεντεκαιδεκάτῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος, ἐπιτροπεύοντος Ποντίου Πιλάτου τῆς Ἰουδαίας, τετραρχοῦντος δὲ τῆς Γαλιλαίας Ἡρώδου, Φιλίππου δὲ τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ τετραρχοῦντος τῆς Ἰτουραίας καὶ Τραχωνίτιδος χώρας, καὶ Λυσανίου τῆς Ἀβιληνῆς τετραρχοῦντος, ἐπὶ ἀρχιερέως Ἄννα καὶ Καιάφα». τούτοις δὴ οὖν καλῶς ἔχει παραθέσθαι τὴν παρὰ Μωσεῖ τοῦ Ἰακὼβ προφητείαν τοῦτον ἔχουσαν τὸν τρόπον· Ἀπὸ τῆς Γενέσεως. «Ἐκάλεσεν δὲ Ἰακὼβ τοὺς υἱοὺς αὐτοῦ καὶ εἶπεν, συνάχθητε ἵνα ἀπαγγείλω ὑμῖν τί ἀπαντήσεται ὑμῖν ἐπ’ ἐσχάτου τῶν ἡμερῶν.
Ἀπὸ τῆς Γενέσεως.— Ὡς ἐκ φυλῆς Ἰούδα γεννη- Α Α θήσεται, καὶ τῶν ἐθνῶν προσδοκία ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ κατασταθήσεται. Ἰούδα, σὲ αἰνέσουσιν οἱ ἀδελφοί σου, αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου, προσκυνήσουσί σοι οἱ υἱοὶ τοῦ πατρός σου. Σκύμνος λέοντος, Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ μου, υἱὲ, ἀνέβης. Αναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος. Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; Οὐκ ἐκλεί ψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν. » Δώδεκα φυλῶν παρ' Ἑβραίοις οὐσῶν, δι' ὧν τὸ πᾶν ἔθνος συνεστήκει, μιᾶς τούτων προπάτωρ γέγονε καὶ ἀρχίφυλος ὁ Ἰούδας, πρὸς ἄν τεθέσπισται τὰ προκείμενα, ἐξ αὐτοῦ τὸν Χριστὸν προελεύσεσθαι σημαίνοντα. Εἰ γοῦν συναγάγοις ἐπὶ ταὐτὸ, καὶ παραθείης τῇ μετὰ χεῖρας τὰς ἐν τοῖς πρόσθεν τεθείσας προφητείας, εὕροις ἂν ὁμοίως κατά τι κοινὸν σημεῖον τὸν αὐτὸν κηρυττόμενον. Η μὲν γὰρ ἔλεγε περὶ τοῦ ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ ἀναστησομένου τὸ, ο Καὶ ἔσται ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν· ἡ δὲ περὶ τοῦ υἱοῦ Σολομῶνος τὸ, · κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμοῦ ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη·, ἡ δὲ μετὰ χεῖρας παραπλησίως, « ἕως ἂν ἔλθῃ, ο φησὶν, · ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν. » Εἰ δὴ οὖν συνάδουσιν αἱ περὶ τῶν ἐθνῶν προῤῥήσεις, ἀπεδείχθησαν δὲ αἱ πρὸ τούτων ὁρῶσαι τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα, οὐδὲν ἂν εἴη ἐμποδὼν μὴ οὐχὶ τὸν αὐτὸν βλέπειν καὶ τὴν παροῦσαν, εἴπερ σύμφωνα ἀλλήλαις ὁμολογοῦνται θεσπίζειν· μάλιστα ὅτε μέχρι μὲν τῶν χρόνων τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείας οἱ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι αὐτῶν ἐκ προγόνων διαδοχής συνεστήκεσαν, ἅμα δὲ τῇ αὐτοῦ παρουσία διαλελοίπεσαν, ὁμοῦ τε ἡ τῶν ἐθνῶν προσ δοκία τέλος ἐπῆγε τῇ τοῦ Ἰακώβ προῤῥήσει. Οὐκοῦν κἀνταῦθα ὁ Χριστὸς δηλούμενος, καὶ οὐδὲ ἄλλος, ἐκ φυλῆς Ἰούδα προελεύσεσθαι. Καὶ ὅτε δὲ ἐκ Δαβιδ καὶ Σολομῶνος, ἔκ τε τῆς ῥίζης Ἰεσσαὶ γεγονώς · ἐδηλοῦτο, ἐκ τῆς αὐτῆς φυλῆς ὢν ἐδείκνυτο. Παῖς μὲν γὰρ ἦν τοῦ Ἰεσσαὶ Δαβίδ, τοῦ δὲ Δαβιδ Σολομών, συστάντες ἐκ φυλῆς Ἰούδα. Εἴη ἂν τοιγαροῦν ἐξ αὐτ τῆς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ὡσπεροῦν ὁ θαυ μάσιος εὐαγγελιστής γενεαλογεί Ματθαῖος λέγων· Β Βίβλος γενέσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ, υἱοῦ Δαβίδ, υἱοῦ Αβραάμ. ᾿Αβραὰμ ἐγέννησε τὸν Ἰσαάκ· Ἰσαὰκ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἰακώβ· Ἰακὼβ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἰού δαν· ν καὶ τὰ ἑξῆς. Ἀλλὰ γὰρ καὶ τούτων τὴν οἰ- κείαν ἀπόδειξιν ἀπειληφότων, καιρὸς καὶ τοὺς χρό- νους συνιδεῖν τῆς τῶν προηγορευμένων ἀποπλη ρώσεως. ' DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. - 56G Quemadmodum ex tribu Juda nascetur qui Christus est Dei, idemque gentium ex- spectatio constituetur. Genesi. B c Juda, te laudabunt fratres tui, manus tuæ in tergo inimicorum tuorum, adorabunt te filii patris tui. Catulus leonis Juda, de germine, mi fili, as- cendisti, recumbens dormivisti ut leo, et ut catu- lus, quis excitabit eum? non deficiet princeps de Juda, neque dux de femoribus ejus, donec veniat cui repositum est, et ipse erit exspectatio gen- tium . . Cum duodecim apud Hebræos tribus es- sent, ex quibus gens universa constabat, unius ha- rum primus parens ac princeps exstitit Judas, ad quem ea, quæ modo citavimus ab oraeulo directa sunt, quæ de illo ipso Christum proditurum signi- Acent. Quod si eodem congesseris, et huic quam nunc tractamus, eas item quæ in superioribus po- sitæ sunt, prophetias apposueris, invenies simili ratione ad quoddam signum commune, unum at- que eumdem nuntiari. Illa quidem de eo dicebat, qui de radice Jesse esset surrecturus, ‹ et erit qui surgit imperare gentibus, in ipso gentes spera- bunt ". » Alia vero de Glio Salomonis, c et domi- nabitur a mari usque ad mare, et a flumine usque ad fines orbis terræ, et benedicentur in eo omnes gentes ". › Ea vero quam nunc tractandam assum- psimus, itidem : « Donec veniat, inquit, cui reposi- tum est, et ipse erit exspectatio gentium. Quod si hæc de gentibus oracula concordant, et ostensum Ju- est quemadmodum ea quoque quæ hæc ipsa ante- cesserunt, ad Salvatorem nostrum spectant, nihil amplius fuerit impedimento, quin hoc ipsum quo- que quod nunc tractamus, eumdem illum respiciat : quandoquidem jam concessum est, consentanea inter se ab omnibus illis divinari : præsertim cum usque ad tempora adventus Salvatoris nostri, daicæ gentis principes ejusdemque duces ex ma- jorum suorum successione permanserint, una vero cum ejus adventu defecerint, gentiumque pariter. exspectatio finem ipsius Jacob vaticinio imposuerit. Igitur hoc etiam in loco Christus, qui ipse non alius de tribu Juda proditurus significatur, quique ex Da- vid et Salomone, atque ex radice Jesse exi- turus ferebatur, ex eadem tribu profectus ostendi- • D tur. Nam Jesse quidem filius fuit David : ipsius au- tem David Salomon, qui de tribu Juda oriundi sunt. Erit ergo ex eadem Salvator ac Dominus noster : sicut etiam divinus evangelista Matthæus in ejus genere narrando testificatur dicens : Liber gene- rationis Jesu Christi filii David, filii Abraham. Abraham genuit Isaac: Isaac autem genuit Jacob : Jacob autem genuit Judamn 38, > et cætera. Sed quando harum rerum propriam demonstrationem explicavimus, tempus jam fuerit intueri quibus temporibus ea quæ prophetæ prædixerant, com- pleta sint. * Gen. XLIX, 8-10. Isa. x1, 10. Psal. Lxxi, 8, 17. * Matth. 1, 1, 2.
Book VIIILiber Octavus
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ἀθροίσθητε καὶ ἀκούσατε, υἱοὶ Ἰακώβ, ἀκούσατε Ἰσραήλ, τοῦ πατρὸς ὑμῶν.» εἶτα τούτοις ἑξῆς ἐπιμεμψάμενός τινα, τ[ρ]ισὶν τοῖς προτέροις υἱοῖς, ὡς διά τινα αὐτῶν πλημμελήματα γενομένοις ἀναξίοις τῆς μελλούσης ἐπιλέγεσθαι προρρήσεως, τῷ τετάρτῳ ὡς τὸν βίον κρείττονα τῶν λοιπῶν ἀδελφῶν ἐπιδεδειγμένῳ τάδε θεσπίζει· «Ἰούδα, σὲ αἰνέσαισαν οἱ ἀδελφοί σου· αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου. προσκυνήσουσί σε οἱ υἱοὶ τοῦ πατρός σου. σκύμνος λέοντος, Ἰούδα· ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης· ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν; οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ, καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν.» Σκόπει δὴ πρῶτον, τίνα ἄρα φησὶν εἶναι «τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ», καὶ ὅρα εἰ μὴ αὐτὰ ἦν, ἃ τοῖς ἀμφὶ τὸν Ἀβραὰμ προπάτορσι περὶ τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως ὁ θεὸς ἀνείρηκε θεσπίσας· γέγραπται γοῦν ὡς ἄρα εἶπεν ὁ θεὸς τῷ Ἀβραάμ· «καὶ ἔσῃ εὐλογητός, καὶ εὐλογήσω τοὺς εὐλογοῦντάς σε, καὶ τοὺς καταρωμένους σε καταράσομαι, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν σοὶ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς», καὶ αὖθις·
Ἀπὸ τῆς Γενέσεως.— Ὡς ἐκ φυλῆς Ἰούδα γεννη- Α Α θήσεται, καὶ τῶν ἐθνῶν προσδοκία ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ κατασταθήσεται. Ἰούδα, σὲ αἰνέσουσιν οἱ ἀδελφοί σου, αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου, προσκυνήσουσί σοι οἱ υἱοὶ τοῦ πατρός σου. Σκύμνος λέοντος, Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ μου, υἱὲ, ἀνέβης. Αναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος. Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; Οὐκ ἐκλεί ψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν. » Δώδεκα φυλῶν παρ' Ἑβραίοις οὐσῶν, δι' ὧν τὸ πᾶν ἔθνος συνεστήκει, μιᾶς τούτων προπάτωρ γέγονε καὶ ἀρχίφυλος ὁ Ἰούδας, πρὸς ἄν τεθέσπισται τὰ προκείμενα, ἐξ αὐτοῦ τὸν Χριστὸν προελεύσεσθαι σημαίνοντα. Εἰ γοῦν συναγάγοις ἐπὶ ταὐτὸ, καὶ παραθείης τῇ μετὰ χεῖρας τὰς ἐν τοῖς πρόσθεν τεθείσας προφητείας, εὕροις ἂν ὁμοίως κατά τι κοινὸν σημεῖον τὸν αὐτὸν κηρυττόμενον. Η μὲν γὰρ ἔλεγε περὶ τοῦ ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ ἀναστησομένου τὸ, ο Καὶ ἔσται ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν· ἡ δὲ περὶ τοῦ υἱοῦ Σολομῶνος τὸ, · κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμοῦ ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη·, ἡ δὲ μετὰ χεῖρας παραπλησίως, « ἕως ἂν ἔλθῃ, ο φησὶν, · ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν. » Εἰ δὴ οὖν συνάδουσιν αἱ περὶ τῶν ἐθνῶν προῤῥήσεις, ἀπεδείχθησαν δὲ αἱ πρὸ τούτων ὁρῶσαι τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα, οὐδὲν ἂν εἴη ἐμποδὼν μὴ οὐχὶ τὸν αὐτὸν βλέπειν καὶ τὴν παροῦσαν, εἴπερ σύμφωνα ἀλλήλαις ὁμολογοῦνται θεσπίζειν· μάλιστα ὅτε μέχρι μὲν τῶν χρόνων τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείας οἱ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι αὐτῶν ἐκ προγόνων διαδοχής συνεστήκεσαν, ἅμα δὲ τῇ αὐτοῦ παρουσία διαλελοίπεσαν, ὁμοῦ τε ἡ τῶν ἐθνῶν προσ δοκία τέλος ἐπῆγε τῇ τοῦ Ἰακώβ προῤῥήσει. Οὐκοῦν κἀνταῦθα ὁ Χριστὸς δηλούμενος, καὶ οὐδὲ ἄλλος, ἐκ φυλῆς Ἰούδα προελεύσεσθαι. Καὶ ὅτε δὲ ἐκ Δαβιδ καὶ Σολομῶνος, ἔκ τε τῆς ῥίζης Ἰεσσαὶ γεγονώς · ἐδηλοῦτο, ἐκ τῆς αὐτῆς φυλῆς ὢν ἐδείκνυτο. Παῖς μὲν γὰρ ἦν τοῦ Ἰεσσαὶ Δαβίδ, τοῦ δὲ Δαβιδ Σολομών, συστάντες ἐκ φυλῆς Ἰούδα. Εἴη ἂν τοιγαροῦν ἐξ αὐτ τῆς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ὡσπεροῦν ὁ θαυ μάσιος εὐαγγελιστής γενεαλογεί Ματθαῖος λέγων· Β Βίβλος γενέσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ, υἱοῦ Δαβίδ, υἱοῦ Αβραάμ. ᾿Αβραὰμ ἐγέννησε τὸν Ἰσαάκ· Ἰσαὰκ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἰακώβ· Ἰακὼβ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἰού δαν· ν καὶ τὰ ἑξῆς. Ἀλλὰ γὰρ καὶ τούτων τὴν οἰ- κείαν ἀπόδειξιν ἀπειληφότων, καιρὸς καὶ τοὺς χρό- νους συνιδεῖν τῆς τῶν προηγορευμένων ἀποπλη ρώσεως. ' DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. - 56G Quemadmodum ex tribu Juda nascetur qui Christus est Dei, idemque gentium ex- spectatio constituetur. Genesi. B c Juda, te laudabunt fratres tui, manus tuæ in tergo inimicorum tuorum, adorabunt te filii patris tui. Catulus leonis Juda, de germine, mi fili, as- cendisti, recumbens dormivisti ut leo, et ut catu- lus, quis excitabit eum? non deficiet princeps de Juda, neque dux de femoribus ejus, donec veniat cui repositum est, et ipse erit exspectatio gen- tium . . Cum duodecim apud Hebræos tribus es- sent, ex quibus gens universa constabat, unius ha- rum primus parens ac princeps exstitit Judas, ad quem ea, quæ modo citavimus ab oraeulo directa sunt, quæ de illo ipso Christum proditurum signi- Acent. Quod si eodem congesseris, et huic quam nunc tractamus, eas item quæ in superioribus po- sitæ sunt, prophetias apposueris, invenies simili ratione ad quoddam signum commune, unum at- que eumdem nuntiari. Illa quidem de eo dicebat, qui de radice Jesse esset surrecturus, ‹ et erit qui surgit imperare gentibus, in ipso gentes spera- bunt ". » Alia vero de Glio Salomonis, c et domi- nabitur a mari usque ad mare, et a flumine usque ad fines orbis terræ, et benedicentur in eo omnes gentes ". › Ea vero quam nunc tractandam assum- psimus, itidem : « Donec veniat, inquit, cui reposi- tum est, et ipse erit exspectatio gentium. Quod si hæc de gentibus oracula concordant, et ostensum Ju- est quemadmodum ea quoque quæ hæc ipsa ante- cesserunt, ad Salvatorem nostrum spectant, nihil amplius fuerit impedimento, quin hoc ipsum quo- que quod nunc tractamus, eumdem illum respiciat : quandoquidem jam concessum est, consentanea inter se ab omnibus illis divinari : præsertim cum usque ad tempora adventus Salvatoris nostri, daicæ gentis principes ejusdemque duces ex ma- jorum suorum successione permanserint, una vero cum ejus adventu defecerint, gentiumque pariter. exspectatio finem ipsius Jacob vaticinio imposuerit. Igitur hoc etiam in loco Christus, qui ipse non alius de tribu Juda proditurus significatur, quique ex Da- vid et Salomone, atque ex radice Jesse exi- turus ferebatur, ex eadem tribu profectus ostendi- • D tur. Nam Jesse quidem filius fuit David : ipsius au- tem David Salomon, qui de tribu Juda oriundi sunt. Erit ergo ex eadem Salvator ac Dominus noster : sicut etiam divinus evangelista Matthæus in ejus genere narrando testificatur dicens : Liber gene- rationis Jesu Christi filii David, filii Abraham. Abraham genuit Isaac: Isaac autem genuit Jacob : Jacob autem genuit Judamn 38, > et cætera. Sed quando harum rerum propriam demonstrationem explicavimus, tempus jam fuerit intueri quibus temporibus ea quæ prophetæ prædixerant, com- pleta sint. * Gen. XLIX, 8-10. Isa. x1, 10. Psal. Lxxi, 8, 17. * Matth. 1, 1, 2.
PG 22:567«Ἀβραὰμ δέ», φησίν, «γινόμενος ἔσται εἰς ἔθνος μέγα καὶ πολύ, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς». τὰ ὅμοια δὲ καὶ τῷ Ἰσαὰκ ὁ χρησμὸς τοῦτον ἐκφωνεῖ τὸν τρόπον· «καὶ πληθυνῶ τὸ σπέρμα σου ὡς τοὺς ἀστέρας τοῦ οὐρανοῦ, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν τῷ σπέρματί σου πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς». ἔτι δὲ καὶ τῷ Ἰακὼβ τοιαῦτα δὴ εἴρηται· «ἐγὼ κύριος ὁ θεὸς Ἀβραὰμ τοῦ πατρός σου καὶ ὁ θεὸς Ἰσαάκ, μὴ φοβοῦ», καὶ ἑξῆς· «καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν σοὶ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς». καὶ ἄλλοτε εἶπεν αὐτῷ ὁ θεός· «ἐγὼ ὁ θεός σου, αὐξάνου καὶ πληθύνου· ἔθνη καὶ συναγωγαὶ ἐθνῶν ἐξελεύσονται ἐκ σοῦ, καὶ βασιλεῖς ἐκ τῆς ὀσφύος σου ἐξελεύσονται». τοσαύτας περὶ τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως προρρήσεις τοῦ θεοῦ προμεμαθηκὼς ὁ Ἰακώβ, παίδων αὐτῷ τὸν ἀριθμὸν γεγεννημένων δεκαδύο, πρὸς τῇ τελευτῇ συγκαλέσας τοὺς πάντας, περιεσκόπει ἐξ ὁποίου ἄρα αὐτῶν τῆς διαδοχῆς τὰ τῶν τοῦ θεοῦ προρρήσεων ἐπὶ τέλος ἥξει· εἶτ’ ἐπιθεὶς τρισὶ μὲν τοῖς πρώτοις αὐτῷ γενομένοις παισὶν ἐλέγχους ὧν ἐπλημμέλησαν, ἐπιφέρει διδάσκων, ὅτι τῶν τετολμημένων αὐτοῖς ἕνεκα οὐ δι’ αὐτῶν ἐκπληρωθήσεται τὰ τῶν προρρήσεων ἀποτελέσματα.
ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΤΟΥ ΠΑΜΦΙΛΟΥ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ ΒΙΒΛΙΟΝ ΟΓΔΟΟΝ. Α ΤΑΔΕ ΕΝΕΣΤΙΝ ΕΝ ΤΟ ΟΓΔΟΟ ΣΥΓΓΡΑΜ ΜΑΤΙ ΤΗΣ ΠΕΡΙ ΤΟΥ ΣΩΤΗΡΟΣ ΗΜΩΝ ΕΥ- ΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ. Περὶ τῶν χρόνων τῆς εἰς ἀνθρώπους ἐπιφανείας αὐτοῦ, ἐκ τῶν ὑποσεσημειωμένων Γραφών. α'. ᾿Απὸ τῆς Γενέσεως. β'. ᾿Απὸ τοῦ Δανιήλ. γ΄. Ἀπὸ τοῦ Μιχαία. §. ᾿Απὸ τοῦ Ζαχαρίου. ε'. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ. Αποδείξαντες δι᾿ ὅσων ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος εἰς ἀν θρώπους ἥξειν ἐθεσπίζετο, ὅθεν καὶ ὅπη καὶ ὅπως ὀφθήσεσθαι τοῖς ἐπὶ γῆς ἐν ταῖς παρ' Ἑβραίοις προ φητικαῖς φωναῖς ἐκηρύττετο, ὅτι τε αὐτὸς ἐκεῖνος ἦν, καὶ οὐδ᾽ ἄλλος, ὁ τῶν αἰώνων προϋφεστὼς Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, ἦν διὰ τῶν ἑτέρων Θεόν τε καὶ Κύριον, ἀρχι στράτηγον καὶ μεγάλης βουλῆς ἄγγελον, Θεοῦ τε ἀρχιερέα τυγχάνειν προμεμαθήκαμεν, ἀκολούθως μετὰ τὰ προδιεξωδευμένα, τοὺς χρόνους τῆς ἐπιφα- νείας αὐτοῦ πάλιν ἐξ αὐτῶν τῶν προφητικών προβ- ῥήσεων ἐπιμαρτυρώμεθα, ἐνθένδε ἀρξάμενοι. Τῶν χρόνων τῆς τοῦ Χριστοῦ παρουσίας ἐκφανῆ σημείτ τάδε ἔσεσθαι προκηρύττουσιν αἱ ἱεραὶ Γραφαί. Ονο των τριῶν τὸ πρὶν ἐπιφανῶν ἀξιωμάτων παρὰ Εβραίοις διαπρεπόντων, δι' ὧν τὸ ἔθνος συνεκροτεῖτο, ἑνὸς μὲν τοῦ βασιλικοῦ, ἑτέρου δὲ τοῦ προφητικού, καὶ ἐπὶ τούτοις τοῦ ἀρχιερατικοῦ, τούτων ὁμοῦ τὴν κατάλυσιν καὶ τὴν παντελῆ καθαίρεσιν σημεία τῆς τοῦ Χριστοῦ παρουσίας ἔσεσθαι θεσπίζουσι. Δείγματα δὲ τῶν αὐτῶν εἶναι χρόνων καὶ τῆς κατὰ Μωϋσέα θρη σκείας τὴν περιγραφήν, τῆς τε Ἱερουσαλὴμ καὶ τοῦ πρὸς αὐτῇ ἱεροῦ τὴν ἐρήμωσιν, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τοῦ παντὸς Ἰουδαίων ἔθνους τὴν ὑπὸ τοῖς ἐχθροῖς καὶ πολεμίοις δουλείαν, καὶ ἄλλα δὲ τῶν αὐτῶν ὑποβάλ λουσι σημεία χρόνων, πλῆθος εἰρήνης, ἐθνῶν τῆς ἐξ αἰῶνος κατ' ἔθνος καὶ κατὰ πόλιν τοπαρχίας καὶ EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. · APOLOGETICA. EUSEBII PAMPHILI DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIBER OCTAVUS. HAC INSUNT IN OCTAVO LIBRO EVANGE- LICE DE SALVATORE NOSTRO DEMON- STRATIONIS. De temporibus ejus ad homines adventus ex subno- tatis divinæ Scripturæ locis. • PROOEMIUM. B Cum antea demonstraverimus in quam multis Scripturæ divinæ locis Dei Verbum ad homines venturum caneretur, undeque et ubi, et quomodo iis qui in terra versarentur videndum propheticis apud Hebræos vocibus nuntiaretur, et quod idem non alius, sed ipse ille esset Dei Filius, qui omnia specula antecedit, quemque in aliis, et Deum, et Dominum, et primum imperatorem, et magni con- silii angelum, et Dei pontificem esse antea didici- mus: sequitur ut post illa omnia quæ superius ex- plicata sunt, ejusdem adventus tempora ex ipsis rursus propheticis prædictionibus ac testimoniis demonstremus, indeque initium hujusce rei capiamus. Temporum enim quibus Christi adven- tas futurus esset, signa evidentia hæc fore, sacræ littera nuntiant. Cum tria insigniora vigerent apud Hebræos magistratuum genera, a quibus gens ipsa nomen et decus obtinebat, unum regium, alterum propheticum, tertium pontificium, horum simul om- nium dissipationem atque extremam eversionem, c significare adventum Christi adesse vaticinantur : argumenta vero atque indicia eorumdem esse tem- parum, cum Mosaico ritui finem injectum, tum ip- sius Jerusalem templique, quod in sacra erat soli- tudine, tum etiam univers Judaicæ genti ab ini- micis atque hostibus jugum servitutis impositum. 1. A Genesi. 2. A Daniele. 3. A Michæa. 4. A Zacharia. 5. Ab Isaia.
PG 22:569ἐπὶ δὲ τὸν τέταρτον ἐλθών, τὸν Ἰούδαν. ὁμοῦ τὸν φήσαντα αὐτῷ χρησμὸν «βασιλεῖς ἐκ τῆς ὀσφύος» αὐτοῦ «ἐξελεύσονται» διὰ τῆς τούτου διαδοχῆς τέλος λήψεσθαι θεσπίζει (πρόδηλον γὰρ ὡς ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς τὸ βασιλικὸν συνέστη γένος), ὁμοῦ καὶ τὰς τοῦ θεοῦ προρρήσεις καὶ τὰς τῶν ἐθνῶν ὑποσχέσεις καθ’ ὁποίους ἐνστήσονται χρόνους παρίστησιν, ἐξ αὐτοῦ τε προελεύσεσθαι διδάσκει τὸν μέλλοντα αἴτιον καταστήσεσθαι πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν καὶ πάσαις ταῖς φυλαῖς τῆς γῆς τῆς παραπλησίας τῷ Ἀβραὰμ εὐλογίας. ταῦτα οὖν ἅπαντα ἦν «τὰ ἀποκείμενα» τῷ Ἰούδα, δηλαδὴ τὰ πάλαι προθεσπισθέντα περὶ τῶν ἐθνῶν, καὶ τὸ «βασιλεῖς ἐκ τῆς ὀσφύος σου ἐξελεύσονται». διὸ καὶ τῶν λοιπῶν ἀδελφῶν προκριθεὶς βασιλικῆς φυλῆς καὶ διαπρεπεστέρας παρὰ τὰς λοιπὰς ἠξιώθη. αὐτίκα ἐπὶ τῆς διατάξεως τοῦ παντὸς λαοῦ κατὰ τοὺς Μωσέως χρόνους ἡγεῖσθαι ταύτην ὁ θεὸς τῶν λοιπῶν φυλῶν προστάττει. γέγραπται γάρ·
πολυαρχίας ἀναίρεσιν, τῆς πολυθέου καὶ δαιμονικῆς εἰδωλολατρείας ἀποστροφήν, ἐπίγνωσιν εὐσεβείας ἑνὸς τοῦ ἐπὶ πάντων δημιουργοῦ Θεοῦ. Ταῦτα οὖν ἅπαντα, μὴ ὄντα πάλαι κατὰ τοὺς τῶν προφητῶν χρόνους, ἐπὶ τῆς Χριστοῦ παρουσίας γενήσεσθαι οἱ Θείοι χρησμοί προηγόρευον, ἃ καὶ ταῖς προῤῥήσεσιν ἀκολούθως εἰς πέρας ἐλθόντα ὅσον οὔπω παραστήσε- ται. Τά γε μὴν αἴτια τοῦ μὴ πρότερον, ἀλλὰ νῦν ἐπ' ἐσχάτων καιρῶν μετὰ τὸν μακρὸν καὶ πολὺν αἰῶνα τὸν Χριστὸν ἐμφανῆ γενέσθαι τῷ βίῳ, λέλεκται μὲν ἤδη καὶ πρόσθεν, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ νῦν ἐν βρα- χέσιν εἰρήσεται. Πολὺς ἦν πάλαι πρότερον τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχὰς ἐπισκοπῶν ἀφροσύνης καὶ ἀσε Γείας αὐχμὸς, δεινή τε ἀθεότης κατακρατοῦσα τοῦ παντὸς ἀνθρώπων βίου, ὡς μηδὲν τῶν ἀγρίων καὶ ἀτιθάστων θηρίων διαφέρειν δοκεῖν· μήτε γοῦν πό- Β λεις, μήτε πολιτείας, μήτε νόμους, μήτε τι σεμνὸν καὶ βιωφελὲς εἰδότες, μηδὲ μὴν ἐπιστήμας καὶ τέχνας ἐν νῷ τιθέμενοι, ἀρετῆς τε καὶ φιλοσοφίας οὐδ' εἰς ἕν νοιαν ιόντες, μόναις ἐπ' ἐρημίαις, ἔν τε ὄρεσι καὶ σπηλαίοις καὶ κώμαις τὰς διατριβὰς ἐποιοῦντο, λῃ στρικώτερον ἐπιτιθέμενοι τοῖς πλησιάζουσι, πορίζον τις τὰ πρὸς τὸ ζῆν οὐκ ἄλλοθεν ἀλλ' ἢ ἐκ τῆς τῶν καταδεεστέρων καταδυναστείας. ᾿Αλλὰ μὴν οὐδὲ Θεὸν τὸν ἐπὶ πάντων ᾔδεσαν, οὐδέ γε εὐσεβείας ἀληθοῦς τρόπον, φυσικαῖς δὲ ἐννοίαις ἀνακινούμενοι, τὸ μὲν ὑπάρχειν ἐν τοῖς οὖσι θείαν τινὰ δύναμιν καὶ Θεὸν εἶναι, καὶ ὀνομάζεσθαι, σωτήριόν τε καὶ εὐεργετικὴν τυγχάνειν τὴν προσηγορίαν αὐτοφυεῖ διδασκαλίᾳ συνωμολόγουν· τὸ δὲ μὴ ἄλλο τι νομίζειν ἢ τὸν ἐπέ- και να ἁπάσης τῆς ὁρωμένης οὐσίας, οὐκ ἔθ᾽ οἷοί τε ἦσαν ἀποδέχεσθαι. Διόπερ « οἱ μὲν αὐτῶν ἐσεβάσθη- σαν, καὶ ἐλάτρευσαν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα· οἱ δὲ ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς διαλογισμοῖς αὐτῶν, καὶ ἐσκοτίσθη ἡ ἀσύνετος αὐτῶν καρδία, ὡς ἐναλλάξαι τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου, καὶ πετεινῶν καὶ τετραπόδων, καὶ ἑρπετῶν. » Νεκρῶν δὲ οὖν οἶδε ἀνδρῶν δυναστῶν τίνων, ἢ καὶ τυράννων πάλαι γενομένων εἰκόνας ἀνειδωλοποιήσαντες, καὶ ταύταις τὸ θεῖον περιάψαν τις σέβας, τάς τε ἐκτόπους καὶ ἀκολάστους τῶν αὐτ τῶν πράξεις, ὡς θεῶν κατορθώματα σεμνύνειν έθει λόγησαν. Πῶς οὖν τοῖς τυγχάνουσιν ἐν τοιαύτῃ βίου καταστάσει ὁ πάνσοφος καὶ πανάρετος τοῦ Χριστοῦ λόγος τὴν εἰς ἄκρον καταγγέλλων φιλοσοφίαν, τοῖς τε ἐν τοσούτῳ βάθει κακίας καλινδουμένοις δύναται ἁρμόττειν ; διὸ δὴ ἐκείνους ἡ θεία καὶ πάντων ἔφορος δίκη, ὡς ἀγρίαν καὶ βλαβερωτάτην ύλην περικόπτου- σα, τοτὲ μὲν κατακλυσμοῖς, τοτὲ δὲ πυρπολήσεσι μετῄει· τοτὲ δὲ αὐτοὺς τοῖς κατ᾽ ἀλλήλων πολέμοις, ἀνδροκτασίαις τε καὶ πολιορκίαις ἐπ' ἀλλήλους παρε- δίδου, πρὸς αὐτῶν τῶν δαιμόνων, τῶν δὴ θεῶν αὐτοῖς νενομισμένων, ἐπὶ τὸν κατ' ἀλλήλων πόλεμον ἐξοι- στρουμένους· ὥστε ἄβατον εἶναι τοῖς πλησιοχώροις, ἀνεπίμικτόν τε καὶ ἀκοινώνητον τὸν τότε τῶν ἀνθρώ- των βίον. Βραχεῖς δέ τινας, ὡς ἐν τοιαύτῃ καταστά- σει, καὶ ἀριθμῷ ληπτοὺς, ὧν τὰ παρ' Ἑβραίοις * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII. porum, abundantiam pacis, principatuum rerum - que publicarum, quæ a condito ævo fuissent, per singulas gentes atque urbes interitum, a simulacro- rum cultu, quo plures sive dii sive dæmones colc- bantur, aversionem, unius supremi opificis Dei co- gnitionem ac venerationem. Hæc igitur universa quorum nihil quondam temporibus prophetarum erat, sub ipsius Christi adventum futura divina oracula prædicabant, quæ etiam cum ipsis oraculis concordantia suum finem attigisse, haud ita multo post demonstrabuntur. Cæterum cur non prius, sed nunc duntaxat hisce extremis temporibus post lon- gum multumque ævum Christus videndum seipsum in vita præbuerit, causæ quidem antea quoque dicta sunt, verumtamen etiam nunc paucis atque in summa repetentur. Cum multus esset quondam qui humanas animas obtenebraret impietatis et amentiæ squalor, et gravis quædam a Deo alienatio omnem vitam hominum subegisset atque occupas- set, adeo ut ab agrestibus et immitibus feris nihil diſſerre homines viderentur, tum illi neque civita- tes, neque respublicas, neque leges, neque honestum quidquam aut vitæ conducibile noverant, neque vero scientias ullas aut artes animo complecteban- tur, virtutis autem ac philosophiæ ne minimam qui- A Sed alia præterea eorumdem subjiciunt signa tem- Rom. 1, 25, 23. , dem notionem tenebant, sed in solis desertis locis, in montibus ac speluncis et vicis degentes versa- bantur, et latronum instar eos qui propius accessis- sent invadebant nec aliunde sibi victum quære- C bant, quam ex eorum oppressione quos imbecil- liores nacti essent: iidem porro neque supremum Deum, neque ullum religionis veræ modum nove- rant, sed solis quibusdam naturalibus notionibus instincti, exsistere quidem in rebus divinam quandam vim, Deumque esse ac nominari, et eam salutarem ac beneficam sentire appellationem, na- turali quadam doctrina fatebantur; ut vero non aliud quidquam putarent, quam eum qui est supra omnem quæ cernitur naturam, nequaquam adduci poterant. Proinde ‹ nonnulli quidem eorum cultum suum tribuerunt, ac servierunt creaturæ potius quam Creatori alii vero evanuerunt in cogitationibus suis, et obscuratum est insipiens cor corum, adeo quidem ut mutaverint gloriam incorruptibilis Dei, in similitudinem imaginis corruptibilis hominis, et volucrum, et quadrupedum, et serpentium*.. » Itaque mortuorum virorum quorumdam potentium, aut etiam tyrannorum qui antiquitus fuissent, cum ina- gines pro simulacris erexissent, hisque divinum tribuissent cultum, tum deformia atque impudica eorumdem facta quasi deorum gesta pulcherrima venerari, theologicis quibusdam ritibus instituerunt. Qui igitur fieri potuisset ut in tali statu vitæ de- gentibus, atque in tanta profunditate malitia ver- santibus, sapientissimum atque omnem virtutem in se continens Christi Verbum, dum summam perſe- D
«καὶ ἐλάλησεν [κύριος πρὸς] Μωσῆν καὶ Ἀαρών, λέγων, ἄνθρωπος ἐχόμενος κατὰ τάγματα αὐτοῦ, κατὰ σημαίας, κατ’ οἴκους πατριῶν αὐτῶν, παρεμβαλέτωσαν οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ ἔναντι κυρίου, κύκλῳ τῆς σκηνῆς τοῦ μαρτυρίου, καὶ οἱ παρεμβάλλοντες πρῶτοι κατὰ ἀνατολὰς τάγμα παρεμβολῆς υἱῶν Ἰούδα σὺν δυνάμει αὐτῶν». καὶ ἑξῆς ἐπὶ τῶν «εἰς τὸν ἐγκαινισμὸν» τῆς σκηνῆς ἀναφερομένων· «εἶπεν κύριος πρὸς Μωσῆν, ἄρχων εἷς καθ’ ἡμέραν προσοίσουσιν τὰ δῶρα αὐτῶν. καὶ ἦν ὁ προςφέρων τῇ ἡμέρᾳ τῇ πρώτῃ τὸ δῶρον αὐτοῦ Ναασσὼν υἱὸς Ἀμιναδάβ, ἄρχων τῆς φυλῆς Ἰούδα». καὶ ἐν τῇ βίβλῳ δὲ τῇ Ἰησοῦ [τοῦ] τοῦ Ναυὴ τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας κλήρῳ καὶ τῶν λοιπῶν φυλῶν διανεμηθεισῶν, ἀκληρωτὶ καὶ πασῶν πρώτη ἡ τοῦ Ἰούδα φυλὴ τὸ οἰκεῖον μέρος τῆς γῆς ἀπολαμβάνει. ἀλλὰ καὶ «μετὰ τὴν τελευτὴν Ἰησοῦ ἐπηρώτων οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ ἐν κυρίῳ λέγοντες, τίς ἀναβήσεται ἡμῖν πρὸς τὸν Χαναναῖον, ἀφηγούμενος τοῦ πολεμῆσαι ἐν αὐτῷ; καὶ εἶπεν κύριος, Ἰούδας ἀναβήσεται, ἰδοὺ δέδωκα τὴν γῆν εἰς χεῖρας αὐτοῦ». σαφῶς οὖν τοῦ παντὸς Ἰσραὴλ ἡγεῖσθαι τὴν τοῦ Ἰούδα φυλὴν ὁ θεὸς διὰ τούτων προστάττει, ὅθεν ἑξῆς γέγραπται· «καὶ ἀνέβη Ἰούδας·
πολυαρχίας ἀναίρεσιν, τῆς πολυθέου καὶ δαιμονικῆς εἰδωλολατρείας ἀποστροφήν, ἐπίγνωσιν εὐσεβείας ἑνὸς τοῦ ἐπὶ πάντων δημιουργοῦ Θεοῦ. Ταῦτα οὖν ἅπαντα, μὴ ὄντα πάλαι κατὰ τοὺς τῶν προφητῶν χρόνους, ἐπὶ τῆς Χριστοῦ παρουσίας γενήσεσθαι οἱ Θείοι χρησμοί προηγόρευον, ἃ καὶ ταῖς προῤῥήσεσιν ἀκολούθως εἰς πέρας ἐλθόντα ὅσον οὔπω παραστήσε- ται. Τά γε μὴν αἴτια τοῦ μὴ πρότερον, ἀλλὰ νῦν ἐπ' ἐσχάτων καιρῶν μετὰ τὸν μακρὸν καὶ πολὺν αἰῶνα τὸν Χριστὸν ἐμφανῆ γενέσθαι τῷ βίῳ, λέλεκται μὲν ἤδη καὶ πρόσθεν, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ νῦν ἐν βρα- χέσιν εἰρήσεται. Πολὺς ἦν πάλαι πρότερον τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχὰς ἐπισκοπῶν ἀφροσύνης καὶ ἀσε Γείας αὐχμὸς, δεινή τε ἀθεότης κατακρατοῦσα τοῦ παντὸς ἀνθρώπων βίου, ὡς μηδὲν τῶν ἀγρίων καὶ ἀτιθάστων θηρίων διαφέρειν δοκεῖν· μήτε γοῦν πό- Β λεις, μήτε πολιτείας, μήτε νόμους, μήτε τι σεμνὸν καὶ βιωφελὲς εἰδότες, μηδὲ μὴν ἐπιστήμας καὶ τέχνας ἐν νῷ τιθέμενοι, ἀρετῆς τε καὶ φιλοσοφίας οὐδ' εἰς ἕν νοιαν ιόντες, μόναις ἐπ' ἐρημίαις, ἔν τε ὄρεσι καὶ σπηλαίοις καὶ κώμαις τὰς διατριβὰς ἐποιοῦντο, λῃ στρικώτερον ἐπιτιθέμενοι τοῖς πλησιάζουσι, πορίζον τις τὰ πρὸς τὸ ζῆν οὐκ ἄλλοθεν ἀλλ' ἢ ἐκ τῆς τῶν καταδεεστέρων καταδυναστείας. ᾿Αλλὰ μὴν οὐδὲ Θεὸν τὸν ἐπὶ πάντων ᾔδεσαν, οὐδέ γε εὐσεβείας ἀληθοῦς τρόπον, φυσικαῖς δὲ ἐννοίαις ἀνακινούμενοι, τὸ μὲν ὑπάρχειν ἐν τοῖς οὖσι θείαν τινὰ δύναμιν καὶ Θεὸν εἶναι, καὶ ὀνομάζεσθαι, σωτήριόν τε καὶ εὐεργετικὴν τυγχάνειν τὴν προσηγορίαν αὐτοφυεῖ διδασκαλίᾳ συνωμολόγουν· τὸ δὲ μὴ ἄλλο τι νομίζειν ἢ τὸν ἐπέ- και να ἁπάσης τῆς ὁρωμένης οὐσίας, οὐκ ἔθ᾽ οἷοί τε ἦσαν ἀποδέχεσθαι. Διόπερ « οἱ μὲν αὐτῶν ἐσεβάσθη- σαν, καὶ ἐλάτρευσαν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα· οἱ δὲ ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς διαλογισμοῖς αὐτῶν, καὶ ἐσκοτίσθη ἡ ἀσύνετος αὐτῶν καρδία, ὡς ἐναλλάξαι τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου, καὶ πετεινῶν καὶ τετραπόδων, καὶ ἑρπετῶν. » Νεκρῶν δὲ οὖν οἶδε ἀνδρῶν δυναστῶν τίνων, ἢ καὶ τυράννων πάλαι γενομένων εἰκόνας ἀνειδωλοποιήσαντες, καὶ ταύταις τὸ θεῖον περιάψαν τις σέβας, τάς τε ἐκτόπους καὶ ἀκολάστους τῶν αὐτ τῶν πράξεις, ὡς θεῶν κατορθώματα σεμνύνειν έθει λόγησαν. Πῶς οὖν τοῖς τυγχάνουσιν ἐν τοιαύτῃ βίου καταστάσει ὁ πάνσοφος καὶ πανάρετος τοῦ Χριστοῦ λόγος τὴν εἰς ἄκρον καταγγέλλων φιλοσοφίαν, τοῖς τε ἐν τοσούτῳ βάθει κακίας καλινδουμένοις δύναται ἁρμόττειν ; διὸ δὴ ἐκείνους ἡ θεία καὶ πάντων ἔφορος δίκη, ὡς ἀγρίαν καὶ βλαβερωτάτην ύλην περικόπτου- σα, τοτὲ μὲν κατακλυσμοῖς, τοτὲ δὲ πυρπολήσεσι μετῄει· τοτὲ δὲ αὐτοὺς τοῖς κατ᾽ ἀλλήλων πολέμοις, ἀνδροκτασίαις τε καὶ πολιορκίαις ἐπ' ἀλλήλους παρε- δίδου, πρὸς αὐτῶν τῶν δαιμόνων, τῶν δὴ θεῶν αὐτοῖς νενομισμένων, ἐπὶ τὸν κατ' ἀλλήλων πόλεμον ἐξοι- στρουμένους· ὥστε ἄβατον εἶναι τοῖς πλησιοχώροις, ἀνεπίμικτόν τε καὶ ἀκοινώνητον τὸν τότε τῶν ἀνθρώ- των βίον. Βραχεῖς δέ τινας, ὡς ἐν τοιαύτῃ καταστά- σει, καὶ ἀριθμῷ ληπτοὺς, ὧν τὰ παρ' Ἑβραίοις * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII. porum, abundantiam pacis, principatuum rerum - que publicarum, quæ a condito ævo fuissent, per singulas gentes atque urbes interitum, a simulacro- rum cultu, quo plures sive dii sive dæmones colc- bantur, aversionem, unius supremi opificis Dei co- gnitionem ac venerationem. Hæc igitur universa quorum nihil quondam temporibus prophetarum erat, sub ipsius Christi adventum futura divina oracula prædicabant, quæ etiam cum ipsis oraculis concordantia suum finem attigisse, haud ita multo post demonstrabuntur. Cæterum cur non prius, sed nunc duntaxat hisce extremis temporibus post lon- gum multumque ævum Christus videndum seipsum in vita præbuerit, causæ quidem antea quoque dicta sunt, verumtamen etiam nunc paucis atque in summa repetentur. Cum multus esset quondam qui humanas animas obtenebraret impietatis et amentiæ squalor, et gravis quædam a Deo alienatio omnem vitam hominum subegisset atque occupas- set, adeo ut ab agrestibus et immitibus feris nihil diſſerre homines viderentur, tum illi neque civita- tes, neque respublicas, neque leges, neque honestum quidquam aut vitæ conducibile noverant, neque vero scientias ullas aut artes animo complecteban- tur, virtutis autem ac philosophiæ ne minimam qui- A Sed alia præterea eorumdem subjiciunt signa tem- Rom. 1, 25, 23. , dem notionem tenebant, sed in solis desertis locis, in montibus ac speluncis et vicis degentes versa- bantur, et latronum instar eos qui propius accessis- sent invadebant nec aliunde sibi victum quære- C bant, quam ex eorum oppressione quos imbecil- liores nacti essent: iidem porro neque supremum Deum, neque ullum religionis veræ modum nove- rant, sed solis quibusdam naturalibus notionibus instincti, exsistere quidem in rebus divinam quandam vim, Deumque esse ac nominari, et eam salutarem ac beneficam sentire appellationem, na- turali quadam doctrina fatebantur; ut vero non aliud quidquam putarent, quam eum qui est supra omnem quæ cernitur naturam, nequaquam adduci poterant. Proinde ‹ nonnulli quidem eorum cultum suum tribuerunt, ac servierunt creaturæ potius quam Creatori alii vero evanuerunt in cogitationibus suis, et obscuratum est insipiens cor corum, adeo quidem ut mutaverint gloriam incorruptibilis Dei, in similitudinem imaginis corruptibilis hominis, et volucrum, et quadrupedum, et serpentium*.. » Itaque mortuorum virorum quorumdam potentium, aut etiam tyrannorum qui antiquitus fuissent, cum ina- gines pro simulacris erexissent, hisque divinum tribuissent cultum, tum deformia atque impudica eorumdem facta quasi deorum gesta pulcherrima venerari, theologicis quibusdam ritibus instituerunt. Qui igitur fieri potuisset ut in tali statu vitæ de- gentibus, atque in tanta profunditate malitia ver- santibus, sapientissimum atque omnem virtutem in se continens Christi Verbum, dum summam perſe- D
PG 22:571καὶ παρέδωκεν κύριος τὸν Χαναναῖον καὶ τὸν Φερεζαῖον ἐν χειρὶ αὐτοῦ», καὶ πάλιν· «καὶ ἐπολέμησαν οἱ υἱοὶ Ἰούδα ἐν Ἱερουσαλήμ, καὶ κατελάβοντο αὐτήν», «καὶ κατέβησαν υἱοὶ Ἰούδα πολεμῆσαι ἐν τῷ Χαναναίῳ», καὶ αὖθις· «καὶ ἐπορεύθη Ἰούδας μετὰ Συμεὼν τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ», καὶ ἑξῆς· «καὶ ἦν κύριος μετὰ Ἰούδα, καὶ ἐκληρονόμησεν τὸ ὄρος», καὶ μετὰ ταῦτα· «καὶ ἀνέβησαν οἱ υἱοὶ Ἰωσὴφ καί γε αὐτοὶ ἐν Βεθήλ, καὶ Ἰούδας μετ’ αὐτῶν». καὶ ἐν τῇ βίβλῳ δὲ τῶν κριτῶν [τῶν] [διαφόρως] κατὰ χρόνους προϊσταμένων τοῦ λαοῦ, εἰ καὶ ἐκ διαφόρων ἐδόκουν εἶναι φυλῶν οἱ κριταί, ὅμως δὲ καθόλου ἡ τοῦ Ἰούδα φυλὴ τοῦ παντὸς ἔθνους ἡγεῖτο· πολλῷ δὲ πλέον ἐπὶ τῶν χρόνων τοῦ Δαβὶδ καὶ τῶν τούτου διαδόχων, ἐκ φυλῆς μὲν τοῦ Ἰούδα γεγονότων μέχρι δὲ τῆς εἰς Βαβυλῶνα αἰχμαλωσίας τὴν βασιλείαν διενεγκάντων· μεθ’ ἣν τῶν ἐκ τῆς αἰχμαλωσίας ἐπὶ τὴν οἰκείαν γῆν ἐπανιόντων αὖθις ἡγεῖται «Ζοροβάβελ ὁ τοῦ Σαλαθιὴλ ἐκ φυλῆς Ἰούδα», ὁ καὶ τὸν νεὼν ἐγείρας. ἔνθεν καὶ ἡ τῶν Παραλειπομένων γραφὴ τὰς δώδεκα φυλὰς τοῦ Ἰσραὴλ γενεαλογοῦσα ἀπὸ τῆς τοῦ Ἰούδα τὴν καταρχὴν ἐποιήσατο.
Α μνημονεύει λόγια, θεοφιλεῖς εὑροῦσα, τούτοις δια Β χρησμῶν καὶ θειοτέρας ἐπιφανείας ὡμίλει, δεξιου- μένη τοὺς ἄνδρας καὶ θεραπεύουσα νόμοις τοῖς παρὰ Μωϋσέως εἰσαγωγικοῖς καὶ βιωφελέσιν. Αλλ' ὅτε δὴ ἐκ τῆς τούτοις διαταγείσης νομοθεσίας ἔκ τε των μετὰ ταῦτα προφητικών μαθημάτων εἰς πάντας ἀν θρώπους εὐωδίας δίκην προχεομένων, ήδη λοιπόν ἡμέρωτο τῶν πολλῶν τὰ φρονήματα, τοῖς τε πολλοῖς ἔθνεσι πολιτεῖαι καὶ νομοθεσίαι συνίσταντο, ἀρετῆς τε καὶ φιλοσοφίας όνομα παρὰ τοῖς πολλοῖς ἐβοᾶτο, ὡς ἂν πεπαυμένης τῆς παλαιᾶς θηριωδίας, μετατι· θεμένης δὲ τῆς ἀγρίας καὶ ἀπηνοῦς διαίτης ἐπὶ τὸ πραότερον, αὐτὸς ἤδη λοιπόν κατὰ καιρὸν τὸν προσ ήκοντα ὁ τῶν τελείων τε καὶ οὐρανίων δογμάτων τε καὶ μαθημάτων τέλειος καὶ οὐράνιος διδάσκαλος, ὁ τῆς ἀληθοῦς θεογνωσίας εἰσαγωγεύς, ὁ Θεὸς Λόγος ἐπέφανεν ἑαυτὸν, κατὰ τὸν ὑπογραφέντα τῆς ἐναν θρωπήσεως αὐτοῦ χρόνον, μίαν τοῖς πᾶσιν ἔθνεσιν, Ελλησί τε καὶ βαρβάροις, τῷ τε παντὶ ἔθνει τῶν ἀνθρώπων τὴν τοῦ Πατρὸς φιλανθρωπίαν εὐαγγελι ζόμενος, ἐπὶ μίαν τε τοὺς πάντας παρορμῶν ἐν θεῷ σωτηρίαν, ἀλήθειάν τε αὐτὴν καὶ φῶς ἀληθοῦς εἶπε βείας, βασιλείαν τε οὐρανῶν, καὶ αἰωνίου ζωῆς ἐπαγ- γελίαν τοῖς πᾶσι προμνώμενος. Ταῦτα μὲν οὖν περί τῶν χρόνων εἰρήσθω, δι᾿ ἣν αἰτίαν νῦν, ἀλλ' οὐ πάλαι πρότερον ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ εἰς πάντας ἐξέλαμψεν ἀνθρώπους. Φέρε δὲ ἐπανελθόντες τῶν χρόνων τῆς ἀφίξεως αὐτοῦ τὰ σημεῖα κατὰ μέρος επισκεψώμεθα, τὰς εὐαγγελικὰς περὶ τῆς γενέσεως αὐτοῦ φωνὰς ἐν πρώτοις ἐπισημειωσάμενοι. Ὁ μὲν οὖν Ματθαῖος τὸν χρόνον τῆς ἐνσάρκου αὐτοῦ ἐπιφανείας ὧδέ πως ἱστο ρεῖ λέγων· « Τοῦ δὲ Ἰησοῦ γεννηθέντος ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας, ἐν ἡμέραις Ηρώδου τοῦ βασιλέως· κ καὶ μετ' ὀλίγα φησίν· ι 'Ακούσας δὲ, ὅτι Αρχέλαος βασιλεύει τῆς Ἰουδαίας ἀντὶ Ἡρώδου τοῦ πατρὸς αὐτοῦ. Ὁ Ὁ δὲ Λουκᾶς τὸν τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ καὶ ἀναδείξεως χρόνον παρέστησε λέγων· ο Ἐν ἔτει πεντεκαιδεκάτῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος, ἐπιτροπεύοντος Ποντίου Πιλάτου τῆς Ἰουδαίας, τε- τραρχοῦντος δὲ τῆς Γαλιλαίας Ηρώδου, Φιλίππου δὲ τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ τετραρχοῦντος τῆς Ἰτουραίας καὶ Τραχωνίτιδος χώρας, καὶ Λυσανίου τῆς ᾿Αβιληνής τετραρχούντης, ἐπὶ ἀρχιερέως ῎Αννα καὶ Καϊάφα.» Τούτοις δὴ οὖν καλῶς ἔχει παραθέσθαι τὴν παρὰ Μωσεῖ τοῦ Ἰακὼν προφητείαν, τοῦτον ἔχουσαν τὸν τρόπον. , EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. — APOLOGETICA. - clamque nuntiat philosophiam, accommodaretur ? Quapropter illos divina omniaque curans justitia, quasi agrestem et nocentissimam silvam attondens atque amputans, nunc quidem diluviis, nunc autem incendiis castigabat : interdum vero eosdem mutuis bellis et cædibus et obsidionibus assiduis trade- bat, quippe quos ipsi dæmones, ipsi, inquam, illi quos deos suos censebant, in furores bellorum, qui- bus contra se invicem grassarentur, inflamımarent. Ex quo fiebat ut nullos inter se aditus haberent finitimi, sed impermista incommunicabilisque ho- ninum esset illis temporibus vita. Paucos autem quosdam, ut in ejusmodi statu, et facile numera- biles, quorum sacra apud Hebreos oracula memi- nerunt, Dei studiosos amicosque nacta, hos ipsos et responsis alloquebatur, et ad divinas visiones ad- mittebat, eosdemque interim quasi manu captans curabat, et legibus, quas Moses fixerat, cultiores reddebat. Sed ubi jam ex legibus quæ his ipsis data fuerant, atque ex propheticis posthac disciplinis, in omnes homines fragrantiæ cujusdam instar pro- fusis, quod supererat, multorum animi mansuetiores evaserant, multisque gentibus et civiles mores, et legum institutiones constabant, virtutisque ac philosophiæ nomen apud multos audiebatur, quasi prisca illa feritate desinente, et agresti immanique victu in mitiorem jam commutato, ipse jam tumi temporis opportunitatem nactus, ipse inquam per- fectorum coelestiumque institutorum disciplinarum- que perfectus coelestisque magister, veræque Dei no- C titiæ introductor Deus Verbum seipsum exhibuit, ad præscriptum humanæ a se assumendæ naturæ tempus, unamque gentibus universis tain Græcis quam barbaris, omni utique humano generi, Patris sui clementiam pietatemque nuntiare tum cœpit, et ad unam cunctos homines in Deo adhortari salu- tem, ipsamque veritatem veræque religionis lumen, nec non cœleste regnum ac sempiternæ vitæ pro- missionem, omnibus ipse prior spondere ac parare. lactenus igitur hac dicta sint de temporibus, quam utique ob causam non jam diu, sed nunc demum, Christus Dei in omnes homines suum lu- men emiserit. Cæterum ad superiora redeuntes, temporum adventus illius particulatim quæ signa D exstiterint, consideremus, evangelicasque in primis Lucas de ortu ejus voces adnotemus. Matthæus igitur tempus quo ille in corpore humano videri cœpit, in hunc modum narrat : Cum esset, inquit, natus Jesus in Bethlehem Judææ in diebus Herodis regis "., El paulo post : « Audiens, inquit, quod Archelaus regnaret in Judæa pro Herode patre suo 3. autem quo tempore ille et docere et seipsum ostendere cœperit, demonstrat, ubi ait: ‹ Anno xv im- perii Tiberii Cæsaris, procurante Pontio Pilato Judæam, tetrarcha autem Galilææ Herode, Philippo autein fratre ejus tetrarcha Ituriæ et Trachonitidis regionis, et Lysania Abilenæ tetrarcha, sub principi bus sacerdotum Anna et Caipha ". > His igitur si Jacob prophetiam quæ est apud Mosem apponamus, operæ pretium fecerimus, quæ in hunc modum se habet. ss Matth. 11, 1. 6 ibid. 26. 27 Luc. 111, 1.
ἕπεται δὴ οὖν τούτοις ἀκολούθως καὶ ἐν τοῖς μετὰ ταῦτα χρόνοις τὴν αὐτὴν φυλὴν τῶν λοιπῶν ὁμολογεῖν ἡγεῖσθαι, εἰ καὶ ἐν μέρει διάφοροι προειστήκεισαν τοῦ λαοῦ, ὧν οὐκέθ’ ἡμῖν δυνατὸν ἐξακριβάζεσθαι τὰ γένη, τῷ μηδὲ φέρεσθαι θείαν βίβλον ἐξ ἐκείνου καὶ μέχρι τῶν τοῦ σωτῆρος χρόνων. πλὴν εἰς τοσοῦτον διαρκέσαι λόγος αἱρεῖ φάναι τὴν τοῦ Ἰούδα φυλήν, εἰς ὅσον τὸ πᾶν ἔθνος ἐλευθερίᾳ καὶ αὐτονομίᾳ χρώμενον ὑπὸ οἰκείοις ἄρχουσιν καὶ ἡγουμένοις ἐπολιτεύετο. τοῦτο δὲ αὐτοῖς ἐξ ἀρχῆς ὑπῆρξεν καὶ μέχρι τῶν Αὐγούστου χρόνων, καθ’ ὃν Ἰησοῦ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν φανέντος ἐν ἀνθρώποις τὸ πᾶν ἔθνος δοῦλον Ῥωμαίοις καθίσταται, καὶ ἀντὶ τῶν πατρόθεν αὐτοῖς καὶ κατὰ νόμους ἡγουμένων πρῶτος Ἡρώδης ἀλλόφυλος αὐτῶν ἡγεῖται [καὶ] βασιλεὺς Αὔγουστος. ἕως μὲν οὖν οὐδέπω διαλελοίπει «ἄρχων ἐξ Ἰούδα», οὐδὲ «ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ», τῶν προφητειῶν οἱ χρόνοι ἐκ τῆς τῶν ἀρχόντων τοῦ ἔθνους παραθέσεως ἀνεγράφοντο. οὕτως οὖν Ἡσαί̈ας «ἐν βασιλείᾳ Ὀζίου καὶ Ἰωάθαν καὶ Ἄχαζ καὶ Ἐζεκίου, οἳ ἐβασίλευσαν τῆς Ἰουδαίας», προφητεύει. ὁμοίως δὲ καὶ Ὠσηέ.
Α μνημονεύει λόγια, θεοφιλεῖς εὑροῦσα, τούτοις δια Β χρησμῶν καὶ θειοτέρας ἐπιφανείας ὡμίλει, δεξιου- μένη τοὺς ἄνδρας καὶ θεραπεύουσα νόμοις τοῖς παρὰ Μωϋσέως εἰσαγωγικοῖς καὶ βιωφελέσιν. Αλλ' ὅτε δὴ ἐκ τῆς τούτοις διαταγείσης νομοθεσίας ἔκ τε των μετὰ ταῦτα προφητικών μαθημάτων εἰς πάντας ἀν θρώπους εὐωδίας δίκην προχεομένων, ήδη λοιπόν ἡμέρωτο τῶν πολλῶν τὰ φρονήματα, τοῖς τε πολλοῖς ἔθνεσι πολιτεῖαι καὶ νομοθεσίαι συνίσταντο, ἀρετῆς τε καὶ φιλοσοφίας όνομα παρὰ τοῖς πολλοῖς ἐβοᾶτο, ὡς ἂν πεπαυμένης τῆς παλαιᾶς θηριωδίας, μετατι· θεμένης δὲ τῆς ἀγρίας καὶ ἀπηνοῦς διαίτης ἐπὶ τὸ πραότερον, αὐτὸς ἤδη λοιπόν κατὰ καιρὸν τὸν προσ ήκοντα ὁ τῶν τελείων τε καὶ οὐρανίων δογμάτων τε καὶ μαθημάτων τέλειος καὶ οὐράνιος διδάσκαλος, ὁ τῆς ἀληθοῦς θεογνωσίας εἰσαγωγεύς, ὁ Θεὸς Λόγος ἐπέφανεν ἑαυτὸν, κατὰ τὸν ὑπογραφέντα τῆς ἐναν θρωπήσεως αὐτοῦ χρόνον, μίαν τοῖς πᾶσιν ἔθνεσιν, Ελλησί τε καὶ βαρβάροις, τῷ τε παντὶ ἔθνει τῶν ἀνθρώπων τὴν τοῦ Πατρὸς φιλανθρωπίαν εὐαγγελι ζόμενος, ἐπὶ μίαν τε τοὺς πάντας παρορμῶν ἐν θεῷ σωτηρίαν, ἀλήθειάν τε αὐτὴν καὶ φῶς ἀληθοῦς εἶπε βείας, βασιλείαν τε οὐρανῶν, καὶ αἰωνίου ζωῆς ἐπαγ- γελίαν τοῖς πᾶσι προμνώμενος. Ταῦτα μὲν οὖν περί τῶν χρόνων εἰρήσθω, δι᾿ ἣν αἰτίαν νῦν, ἀλλ' οὐ πάλαι πρότερον ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ εἰς πάντας ἐξέλαμψεν ἀνθρώπους. Φέρε δὲ ἐπανελθόντες τῶν χρόνων τῆς ἀφίξεως αὐτοῦ τὰ σημεῖα κατὰ μέρος επισκεψώμεθα, τὰς εὐαγγελικὰς περὶ τῆς γενέσεως αὐτοῦ φωνὰς ἐν πρώτοις ἐπισημειωσάμενοι. Ὁ μὲν οὖν Ματθαῖος τὸν χρόνον τῆς ἐνσάρκου αὐτοῦ ἐπιφανείας ὧδέ πως ἱστο ρεῖ λέγων· « Τοῦ δὲ Ἰησοῦ γεννηθέντος ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας, ἐν ἡμέραις Ηρώδου τοῦ βασιλέως· κ καὶ μετ' ὀλίγα φησίν· ι 'Ακούσας δὲ, ὅτι Αρχέλαος βασιλεύει τῆς Ἰουδαίας ἀντὶ Ἡρώδου τοῦ πατρὸς αὐτοῦ. Ὁ Ὁ δὲ Λουκᾶς τὸν τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ καὶ ἀναδείξεως χρόνον παρέστησε λέγων· ο Ἐν ἔτει πεντεκαιδεκάτῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος, ἐπιτροπεύοντος Ποντίου Πιλάτου τῆς Ἰουδαίας, τε- τραρχοῦντος δὲ τῆς Γαλιλαίας Ηρώδου, Φιλίππου δὲ τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ τετραρχοῦντος τῆς Ἰτουραίας καὶ Τραχωνίτιδος χώρας, καὶ Λυσανίου τῆς ᾿Αβιληνής τετραρχούντης, ἐπὶ ἀρχιερέως ῎Αννα καὶ Καϊάφα.» Τούτοις δὴ οὖν καλῶς ἔχει παραθέσθαι τὴν παρὰ Μωσεῖ τοῦ Ἰακὼν προφητείαν, τοῦτον ἔχουσαν τὸν τρόπον. , EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. — APOLOGETICA. - clamque nuntiat philosophiam, accommodaretur ? Quapropter illos divina omniaque curans justitia, quasi agrestem et nocentissimam silvam attondens atque amputans, nunc quidem diluviis, nunc autem incendiis castigabat : interdum vero eosdem mutuis bellis et cædibus et obsidionibus assiduis trade- bat, quippe quos ipsi dæmones, ipsi, inquam, illi quos deos suos censebant, in furores bellorum, qui- bus contra se invicem grassarentur, inflamımarent. Ex quo fiebat ut nullos inter se aditus haberent finitimi, sed impermista incommunicabilisque ho- ninum esset illis temporibus vita. Paucos autem quosdam, ut in ejusmodi statu, et facile numera- biles, quorum sacra apud Hebreos oracula memi- nerunt, Dei studiosos amicosque nacta, hos ipsos et responsis alloquebatur, et ad divinas visiones ad- mittebat, eosdemque interim quasi manu captans curabat, et legibus, quas Moses fixerat, cultiores reddebat. Sed ubi jam ex legibus quæ his ipsis data fuerant, atque ex propheticis posthac disciplinis, in omnes homines fragrantiæ cujusdam instar pro- fusis, quod supererat, multorum animi mansuetiores evaserant, multisque gentibus et civiles mores, et legum institutiones constabant, virtutisque ac philosophiæ nomen apud multos audiebatur, quasi prisca illa feritate desinente, et agresti immanique victu in mitiorem jam commutato, ipse jam tumi temporis opportunitatem nactus, ipse inquam per- fectorum coelestiumque institutorum disciplinarum- que perfectus coelestisque magister, veræque Dei no- C titiæ introductor Deus Verbum seipsum exhibuit, ad præscriptum humanæ a se assumendæ naturæ tempus, unamque gentibus universis tain Græcis quam barbaris, omni utique humano generi, Patris sui clementiam pietatemque nuntiare tum cœpit, et ad unam cunctos homines in Deo adhortari salu- tem, ipsamque veritatem veræque religionis lumen, nec non cœleste regnum ac sempiternæ vitæ pro- missionem, omnibus ipse prior spondere ac parare. lactenus igitur hac dicta sint de temporibus, quam utique ob causam non jam diu, sed nunc demum, Christus Dei in omnes homines suum lu- men emiserit. Cæterum ad superiora redeuntes, temporum adventus illius particulatim quæ signa D exstiterint, consideremus, evangelicasque in primis Lucas de ortu ejus voces adnotemus. Matthæus igitur tempus quo ille in corpore humano videri cœpit, in hunc modum narrat : Cum esset, inquit, natus Jesus in Bethlehem Judææ in diebus Herodis regis "., El paulo post : « Audiens, inquit, quod Archelaus regnaret in Judæa pro Herode patre suo 3. autem quo tempore ille et docere et seipsum ostendere cœperit, demonstrat, ubi ait: ‹ Anno xv im- perii Tiberii Cæsaris, procurante Pontio Pilato Judæam, tetrarcha autem Galilææ Herode, Philippo autein fratre ejus tetrarcha Ituriæ et Trachonitidis regionis, et Lysania Abilenæ tetrarcha, sub principi bus sacerdotum Anna et Caipha ". > His igitur si Jacob prophetiam quæ est apud Mosem apponamus, operæ pretium fecerimus, quæ in hunc modum se habet. ss Matth. 11, 1. 6 ibid. 26. 27 Luc. 111, 1.
ὁ δὲ Ἀμὼς «ἐν ἡμέραις Ὀζίου βασιλέως Ἰούδα, καὶ ἐν ἡμέραις Ἱεροβοὰμ υἱοῦ Ἰωὰς βασιλέως Ἰσραήλ», καὶ Σοφονίας «ἐν ἡμέραις Ἰωσίου υἱοῦ Ἀμὼς βασιλέως Ἰούδα». ὁμοίως δὲ καὶ Ἱερεμίας. ἀλλ’ ὅτε ἐκλέλοιπεν «ἄρχων ἐξ Ἰούδα καὶ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ», τῆς διὰ τοῦ Χριστοῦ προφητευομένης προςδοκίας τῶν ἐθνῶν ὅσον οὔπω μελλούσης ἐπιλάμπειν τῷ βίῳ, οὐκέτι μὲν βασιλεῖς ἐχρημάτισαν Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενοι Ἰσραήλ, τούτων δὲ ταῖς προφητείαις ἀκολούθως κατὰ τοὺς ὡρισμένους χρόνους διαλελοιπότων, πρῶτος μὲν Αὔγουστος δεύτερος δὲ Τιβέριος μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀνηγορεύθησαν βασιλεῖς, οἵ τε κατὰ τούτους τῆς Ἰουδαίας ἐπίτροποι καὶ τετράρχαι, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ Ἡρώδης, ὡς ἔφην ἤδη καὶ πρότερον, οὐ προσήκων Ἰουδαίοις τὸ γένος, ὃς καὶ αὐτὸς παρὰ Ῥωμαίων τὴν ἀρχὴν τὴν κατὰ Ἰουδαίων ἐγχειρίζεται. Τούτων ἡμῖν προτετηρημένων, καιρὸς ἤδη καλεῖ τῆς εἰς τὴν προφητείαν θεωρίας ἐφάψασθαι· «Ἰούδα, σὲ αἰνέσαισαν οἱ ἀδελφοί σου». δώδεκα τῶν ὅλων ὑπαρχόντων παίδων τῷ Ἰακὼβ τέταρτος Ἰούδας ἦν, ὡς καὶ φθάσαντες εἰρήκαμεν, εἷς καὶ αὐτὸς ἀρχίφυλος τοῦ Ἑβραίων ἔθνους.
Α μνημονεύει λόγια, θεοφιλεῖς εὑροῦσα, τούτοις δια Β χρησμῶν καὶ θειοτέρας ἐπιφανείας ὡμίλει, δεξιου- μένη τοὺς ἄνδρας καὶ θεραπεύουσα νόμοις τοῖς παρὰ Μωϋσέως εἰσαγωγικοῖς καὶ βιωφελέσιν. Αλλ' ὅτε δὴ ἐκ τῆς τούτοις διαταγείσης νομοθεσίας ἔκ τε των μετὰ ταῦτα προφητικών μαθημάτων εἰς πάντας ἀν θρώπους εὐωδίας δίκην προχεομένων, ήδη λοιπόν ἡμέρωτο τῶν πολλῶν τὰ φρονήματα, τοῖς τε πολλοῖς ἔθνεσι πολιτεῖαι καὶ νομοθεσίαι συνίσταντο, ἀρετῆς τε καὶ φιλοσοφίας όνομα παρὰ τοῖς πολλοῖς ἐβοᾶτο, ὡς ἂν πεπαυμένης τῆς παλαιᾶς θηριωδίας, μετατι· θεμένης δὲ τῆς ἀγρίας καὶ ἀπηνοῦς διαίτης ἐπὶ τὸ πραότερον, αὐτὸς ἤδη λοιπόν κατὰ καιρὸν τὸν προσ ήκοντα ὁ τῶν τελείων τε καὶ οὐρανίων δογμάτων τε καὶ μαθημάτων τέλειος καὶ οὐράνιος διδάσκαλος, ὁ τῆς ἀληθοῦς θεογνωσίας εἰσαγωγεύς, ὁ Θεὸς Λόγος ἐπέφανεν ἑαυτὸν, κατὰ τὸν ὑπογραφέντα τῆς ἐναν θρωπήσεως αὐτοῦ χρόνον, μίαν τοῖς πᾶσιν ἔθνεσιν, Ελλησί τε καὶ βαρβάροις, τῷ τε παντὶ ἔθνει τῶν ἀνθρώπων τὴν τοῦ Πατρὸς φιλανθρωπίαν εὐαγγελι ζόμενος, ἐπὶ μίαν τε τοὺς πάντας παρορμῶν ἐν θεῷ σωτηρίαν, ἀλήθειάν τε αὐτὴν καὶ φῶς ἀληθοῦς εἶπε βείας, βασιλείαν τε οὐρανῶν, καὶ αἰωνίου ζωῆς ἐπαγ- γελίαν τοῖς πᾶσι προμνώμενος. Ταῦτα μὲν οὖν περί τῶν χρόνων εἰρήσθω, δι᾿ ἣν αἰτίαν νῦν, ἀλλ' οὐ πάλαι πρότερον ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ εἰς πάντας ἐξέλαμψεν ἀνθρώπους. Φέρε δὲ ἐπανελθόντες τῶν χρόνων τῆς ἀφίξεως αὐτοῦ τὰ σημεῖα κατὰ μέρος επισκεψώμεθα, τὰς εὐαγγελικὰς περὶ τῆς γενέσεως αὐτοῦ φωνὰς ἐν πρώτοις ἐπισημειωσάμενοι. Ὁ μὲν οὖν Ματθαῖος τὸν χρόνον τῆς ἐνσάρκου αὐτοῦ ἐπιφανείας ὧδέ πως ἱστο ρεῖ λέγων· « Τοῦ δὲ Ἰησοῦ γεννηθέντος ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας, ἐν ἡμέραις Ηρώδου τοῦ βασιλέως· κ καὶ μετ' ὀλίγα φησίν· ι 'Ακούσας δὲ, ὅτι Αρχέλαος βασιλεύει τῆς Ἰουδαίας ἀντὶ Ἡρώδου τοῦ πατρὸς αὐτοῦ. Ὁ Ὁ δὲ Λουκᾶς τὸν τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ καὶ ἀναδείξεως χρόνον παρέστησε λέγων· ο Ἐν ἔτει πεντεκαιδεκάτῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος, ἐπιτροπεύοντος Ποντίου Πιλάτου τῆς Ἰουδαίας, τε- τραρχοῦντος δὲ τῆς Γαλιλαίας Ηρώδου, Φιλίππου δὲ τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ τετραρχοῦντος τῆς Ἰτουραίας καὶ Τραχωνίτιδος χώρας, καὶ Λυσανίου τῆς ᾿Αβιληνής τετραρχούντης, ἐπὶ ἀρχιερέως ῎Αννα καὶ Καϊάφα.» Τούτοις δὴ οὖν καλῶς ἔχει παραθέσθαι τὴν παρὰ Μωσεῖ τοῦ Ἰακὼν προφητείαν, τοῦτον ἔχουσαν τὸν τρόπον. , EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. — APOLOGETICA. - clamque nuntiat philosophiam, accommodaretur ? Quapropter illos divina omniaque curans justitia, quasi agrestem et nocentissimam silvam attondens atque amputans, nunc quidem diluviis, nunc autem incendiis castigabat : interdum vero eosdem mutuis bellis et cædibus et obsidionibus assiduis trade- bat, quippe quos ipsi dæmones, ipsi, inquam, illi quos deos suos censebant, in furores bellorum, qui- bus contra se invicem grassarentur, inflamımarent. Ex quo fiebat ut nullos inter se aditus haberent finitimi, sed impermista incommunicabilisque ho- ninum esset illis temporibus vita. Paucos autem quosdam, ut in ejusmodi statu, et facile numera- biles, quorum sacra apud Hebreos oracula memi- nerunt, Dei studiosos amicosque nacta, hos ipsos et responsis alloquebatur, et ad divinas visiones ad- mittebat, eosdemque interim quasi manu captans curabat, et legibus, quas Moses fixerat, cultiores reddebat. Sed ubi jam ex legibus quæ his ipsis data fuerant, atque ex propheticis posthac disciplinis, in omnes homines fragrantiæ cujusdam instar pro- fusis, quod supererat, multorum animi mansuetiores evaserant, multisque gentibus et civiles mores, et legum institutiones constabant, virtutisque ac philosophiæ nomen apud multos audiebatur, quasi prisca illa feritate desinente, et agresti immanique victu in mitiorem jam commutato, ipse jam tumi temporis opportunitatem nactus, ipse inquam per- fectorum coelestiumque institutorum disciplinarum- que perfectus coelestisque magister, veræque Dei no- C titiæ introductor Deus Verbum seipsum exhibuit, ad præscriptum humanæ a se assumendæ naturæ tempus, unamque gentibus universis tain Græcis quam barbaris, omni utique humano generi, Patris sui clementiam pietatemque nuntiare tum cœpit, et ad unam cunctos homines in Deo adhortari salu- tem, ipsamque veritatem veræque religionis lumen, nec non cœleste regnum ac sempiternæ vitæ pro- missionem, omnibus ipse prior spondere ac parare. lactenus igitur hac dicta sint de temporibus, quam utique ob causam non jam diu, sed nunc demum, Christus Dei in omnes homines suum lu- men emiserit. Cæterum ad superiora redeuntes, temporum adventus illius particulatim quæ signa D exstiterint, consideremus, evangelicasque in primis Lucas de ortu ejus voces adnotemus. Matthæus igitur tempus quo ille in corpore humano videri cœpit, in hunc modum narrat : Cum esset, inquit, natus Jesus in Bethlehem Judææ in diebus Herodis regis "., El paulo post : « Audiens, inquit, quod Archelaus regnaret in Judæa pro Herode patre suo 3. autem quo tempore ille et docere et seipsum ostendere cœperit, demonstrat, ubi ait: ‹ Anno xv im- perii Tiberii Cæsaris, procurante Pontio Pilato Judæam, tetrarcha autem Galilææ Herode, Philippo autein fratre ejus tetrarcha Ituriæ et Trachonitidis regionis, et Lysania Abilenæ tetrarcha, sub principi bus sacerdotum Anna et Caipha ". > His igitur si Jacob prophetiam quæ est apud Mosem apponamus, operæ pretium fecerimus, quæ in hunc modum se habet. ss Matth. 11, 1. 6 ibid. 26. 27 Luc. 111, 1.
PG 22:573ἀλλ’ ὅτι γε οὐκ αὐτὸν ἐκεῖνον ἑώρα τὸν ἄνδρα τὰ ὡς πρὸς αὐτὸν ὑπὸ τοῦ πατρὸς εἰρημένα, σαφὲς ἂν γένοιτο τοῖς ἐπιστήσασιν ταῖς λέξεσι τῆς θείας γραφῆς πρῶτον τοῦ Ἰακὼβ πρὸς τοὺς υἱοὺς φωνὰς λεγούσης· «ἐκάλεσεν δὲ Ἰακὼβ τοὺς υἱοὺς αὐτοῦ καὶ εἶπεν, συνάχθητε καὶ ἀναγγελῶ ὑμῖν, τί ὑμῖν ἀπαντήσεται ἐπ’ ἐσχάτου τῶν ἡμερῶν· ἀθροίσθητε καὶ ἀκούσατε, υἱοὶ Ἰακώβ, ἀκούσατε Ἰσραήλ, τοῦ πατρὸς ὑμῶν». σαφῶς γὰρ ἐπαγγέλλεται προφητεύειν αὐτοῖς τὰ μέλλοντα αὐτοῖς ἀπαντήσεσθαι μακροῖς ὕστερον χρόνοις καί, ὡς αὐτός φησιν, «ἐπ’ ἐσχάτου τῶν ἡμερῶν». καὶ ἄλλως δὲ τὰ ὡς πρὸς τὸν Ἰούδαν εἰρημένα οὐκ ἂν εὐλόγως ἐφαρμόσαιεν τῷ πρώτῳ ἐκείνῳ ἀνδρί. οὐ γὰρ ἐκεῖνον τὸν Ἰούδαν ᾔνεσαν «οἱ ἀδελφοί»· ἐπὶ ποίῳ γὰρ αὐτοῦ κατορθώματι τοῦτο ἐποίησαν ἄν; οὐδὲ μὴν ἐκείνῳ προσεκύνησαν «οἱ υἱοὶ τοῦ πατρός». μᾶλλον δ’ ἂν ὁ λόγος ἥρμοσεν, εἰ τῷ Ἰωσὴφ εἴρητο, ἐπειδὴ τοῦτον ἅμα τοῖς λοιποῖς ἀδελφοῖς καὶ αὐτὸς Ἰούδας προσκυνήσας φαίνεται, πλὴν ἀλλὰ πρὸ τῶν λόγων τῆς προφητείας, μετὰ γὰρ τούτους οὐδέν τι τοιοῦτον οὐδὲ περὶ τὸν Ἰωσήφ, ἦπού γε περὶ τὸν Ἰούδαν, γεγονὸς ἡ ἱστορία παρίστησιν.
Ἀπὸ τῆς Γενέσεως. - Περὶ τῶν χρόνων τῆς εἰς ἀνθρώπους ἐπιφανείας αὐτοῦ. Ως καθ' οὓς χρόνους τὸ παρ' Εβραίοις ἐπιλείψει βασίλειον, τὸ τηνικαῦτα ἡ τῶν ἐθνῶν ἐπιστήσεται προσδο κία· δ καὶ γέγονεν ἐπὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείας. Ἐκάλεσε δὲ Ἰακώβ τοὺς υἱοὺς αὑτοῦ καὶ εἶπε· Συνάχθητε ἵνα ἐπαγγείλω ὑμῖν τί ἀπαντήσεται ὑμῖν ἐπ' ἐσχάτου τῶν ἡμερῶν· ἀθροίσθητε, καὶ ἀκούσατε, υἱοὶ Ἰακώβ, ἀκούσατε, Ἰσραήλ, τοῦ πατρὸς ὑμῶν. Εἶτα τούτοις ἑξῆς ἐπιμεμψάμενός τινά τισι τοῖς προτέροις υἱοῖς, ὡς διά τινα αὐτῶν πλημμελήματα γενομένοις ἀναξίοις τῆς μελλούσης ἐπιλέγεσθαι προβ- βήσεως, τῷ τετάρτῳ ὡς τὸν βίον κρείττονα τῶν λοι- τῶν ἀδελφῶν ἐπιδεδειγμένῳ τάδε θεσπίζει · « Ιού- δα, σὲ αἰνέσουσιν οἱ ἀδελφοί σου· αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου· προσκυνήσουσί σε οἱ υἱοὶ τοῦ πατρός σου. Σκύμνος λέοντος, Ιούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μοι, ἀνέβης· ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος. Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οπέ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ· καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν. » Σκόπει δὴ πρῶτον τίνα ἄρα φησὶν εἶναι τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ· καὶ ὅρα εἰ μὴ αὐτὰ ἦν, ἃ τοῖς αμφὶ τὸν ᾿Αβραάμ προπάτορσι περὶ τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως ὁ Θεὸς ἀνείρηκε, θεσπίσας. Γέγραπται γοῦν, ὡς ἄρα εἶπεν ὁ Θεὸς τῷ ᾿Αβραάμ· ι Καὶ ἔσῃ εὐλο γητὸς, καὶ εὐλογήσω τοὺς εὐλογοῦντάς σε, καὶ τοὺς καταρωμένους σε καταράσομαι· καὶ ἐνευλογήσονται ἐν σοὶ πᾶσαι αἱ φυλαί τῆς γῆς. Καὶ αὖθις • ᾽Αβραὰμ δὲ, ο φησί, ο γινόμενος ἔσται εἰς ἔθνος μέγα καὶ πολύ, καὶ ἐνευλογήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς. » Τὰ ὅμοια δὲ καὶ τῷ Ἰσαὰκ ὁ χρη- σμὸς τοῦτον ἐκφωνεῖ τὸν τρόπον· ι Καὶ πληθυνῶ το σπέρμα σου ὡς τοὺς ἀστέρας τοῦ οὐρανοῦ, καὶ ἐνευλογήσονται ἐν τῷ σπέρματί σου πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς. » Ἔτι δὲ καὶ τῷ Ἰακὼβ τοιαῦτα δὴ εἴρηται· « Εγώ Κύριος ὁ Θεὸς ᾽Αβραὰμ τοῦ πατρός της, καὶ ὁ Θεὸς Ἰσαάκ· μὴ φοβοῦ, » καὶ ἑξῆς· « καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν σοὶ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς. » Καὶ ἄλλοτε εἶπεν αὐτῷ ὁ Θεός· « Ἐγὼ ὁ Θεός σου, αὐξάνου καὶ πληθύνου· ἔθνη καὶ συναγωγαὶ ἐθνῶν ἐξελεύσονται ἐκ σοῦ, καὶ βασιλεῖς ἐκ τῆς ὀσφύος σου ἐξελεύσονται. » Τοσαύτας περὶ τῆς τῶν ἐθνῶν κλή σεως προρρήσεις τοῦ Θεοῦ προμεμαθηκώς ὁ Ἰακώβ, παίδων αὐτῷ τὸν ἀριθμὸν γεγεννημένων δεκαδύο, πρὸς τῇ τελευτῇ συγκαλέσας τοὺς πάντας, περιεσκό πει, ἐξ ὁποίου ἄρα αὐτῶν τῆς διαδοχῆς τὰ τῶν τοῦ Θεοῦ προῤῥήσεων ἐπὶ τέλος ἥξει. Εἶτ᾽ ἐπιθεὶς τρισὶ μὲν τοῖς πρώτοις αὐτῷ γενομένοις παισὶν ἐλέγχους ὧν ἐπλημμέλησαν, επιφέρει διδάσκων, ὅτι τῶν τετολ μημένων αὐτοῖς ἕνεκα οὐ δι' αὐτῶν ἐκπληρωθήσεται τὰ τῶν προῤῥήσεων ἀποτελέσματα· ἐπὶ δὲ τὸν τέταρ τον ἐλθὼν τὸν Ἰούδαν, ὁμοῦ τὸν φήσαντα αὐτῷ χρη- σμόν, ο Βασιλεῖς ἐκ τῆς ὀσφύος αὐτοῦ ἐξελεύσονται, ο διὰ τῆς τούτου διαδοχής τέλος λήψεσθαι θεσπίζει· πρόδηλον γὰρ ὡς ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς τὸ βασιλικόν ΧΧΥΙΙΙ, 13. DEMONSTRATIONIS EVANGELICAE LIB. VIII. - Quibus temporibus Christus ad homines advenerit. Quemadmodum quibus tempo- ribus regnum apud Hebræos defecerit, iisdem gen- tium instabit exspectatio: quod sane etiam fucium est sub ipsum Salvatoris nostri adventum. A A Genesi. B C • Vocavit autem Jacob filios suos et dixit : Con- gregamini ut annuntiem vobis quid eventurum sit vobis in diebus novissimis congregamini et audi- te, filii Jacob, audite, Israel, patrem vestrum 48. Deinde ubi prioribus filiis alia aliis crimina obje- cit, tanquam iis qui ob suam ipsorum culpam, eo quod nunc dicendum est, oraculo indigni evasis- sent, quarto eorum tanquam ei qui reliquos fratres probitate vitæ anteiret, hæc futura prædicit: Ju- da, te laudabunt fratres tui : manus tuæ in tergo ir- imicorum tuorum: adorabunt te filii patris tui. Catulus leonis Juda, de germine, fili mi, ascendisti ; recumbens dormivisti ut leo et ut catulus. Quis excitabit ipsum ? Non deficiet princeps de Juda, ne- que dux de femoribus ejus, donec veniant quæ ipsi reposita sunt : et ipse exspectatio gentium ". » Considera, quæso, primum quænam ea esse dicat quæ ipsi reposita sunt; et vide num ea sint quæ ad Abraham et ad veteres eidem similes patres, de vocatione gentium Deus olim canena responderit. Scriptum igitur est, quemadmodum ad Abralam Deus dixerit Et eris benedictus, et benedicam henedicentibus tibi, et maledicentibus tibi maledi- cam, et benedicentur iu te omnes tribus terra 30. Et rursus : • Abraham vero, inquit, futurus est in gentem magnam et multam,et benedicentur in ipso omnes gentes terra ". » Sed eliam ipsi Isaac similia in hunc modum respondet oraculum : • Et multiplicabo semen tuum sicut stellas cæli, et benedicentur in semine tuo omnes gentes terra. Ipsi item Jacob olim talia dicta sunt : ‹ Ego Dominus Deus Abraham patris tui, et Deus Isaac : ne timeas ",, et cætera, c et benedicentur in te omnes tribus terræ "., Et alias dixit ad ipsum Deus : « Ego Deus tuus, cresce et multipli- care, gentes et congregationes gentium egredientur de te, et reges de lumbis tuis egredientur ". » Cum tam multa de vocatione gentium oracula Jacob antea percepisset, et liberos mares duodecim nu- : • D mero genuisset, omnibus illis extremo suo tem- Gen. XLIX 1. ss ibid. 8-10. • pore convocatis, circumspiciebat, de cujus illorum propagatione divina oracula finem suum essent ac- ceptura; deinde cum tribus primis crimina propria objecisset, docuit deinceps quemadmodum propter scelera, quæ ipsi ausi fuerant, non in ipsis com plenda essent, quæ in prioribus oraculis eventa continebantur. Cum autem venisset ad quartum, qui Judas fuit, tum vero oraculum quod ipsi olim responsum fuerat, Reges de lumbis ejus egredien - tur, › ex hujus posteritate suum finem accepturum planissime cecinit: constat enim quemadmodum 3s ibid. 11. Gen. 3, Gen. XXX. 11. 3. Gen. XVIII, 18. Gen. XVI, 4. Gen.
καὶ τὸ «ἀναπεσὼν» δὲ «ἐκοιμήθης ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος» μείζονος ἂν δέοιτο ἢ κατὰ τὸν Ἰούδαν θεωρίας. ἀλλὰ καὶ τὸ μετὰ ταῦτα εἰρημένον «οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ, καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν» τοὺς χρόνους αἰνίττεσθαί μοι δοκεῖ τῆς τοῦ προφητευομένου παρουσίας. τόδε γάρ, φησίν, οὐκ ἔσται, ἔστ’ ἂν γένοιτο τόδε. οὐδὲ γὰρ πρότερον παύσονται τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι ἢ τὴν τῶν ἐθνῶν προσδοκίαν ἐλθεῖν καὶ «τὰ ἀποκείμενα» τῷ προφητευομένῳ. ταῦτα δὲ ὁμοίως τοῖς ἑβδομήκοντα καὶ ὁ Θεοδοτίων ἡρμήνευσεν. ὁ δὲ Ἀκύλας τοῦτον ἐξέδωκε τὸν τρόπον· «οὐκ ἀναστήσεται σκῆπτρον ἀπὸ Ἰούδα, καὶ ἀκριβαζόμενος ἀπὸ μεταξὺ ποδῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ καὶ αὐτῷ σύστημα λαῶν». ἔνθα λεγομένου τοῦ «οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα», πάλιν οὐ περὶ τοῦ Ἰούδα, αὐτοῦ δὴ ἐκείνου τοῦ πρώτου ἀνδρός, ἀκούειν δεήσει, ὥσπερ οὐδὲ τὸ «Ἰούδα, σὲ αἰνέσαισαν οἱ ἀδελφοί σου» καὶ τὰ ἑξῆς ἐπ’ ἐκεῖνον ἀνεφέρετο. πλείστοις δ’ οὖν χρόνοις ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους κατέστησαν οὐκ ἐκ τῆς ἐκείνου τοῦ ἀνδρὸς διαδοχῆς.
Ἀπὸ τῆς Γενέσεως. - Περὶ τῶν χρόνων τῆς εἰς ἀνθρώπους ἐπιφανείας αὐτοῦ. Ως καθ' οὓς χρόνους τὸ παρ' Εβραίοις ἐπιλείψει βασίλειον, τὸ τηνικαῦτα ἡ τῶν ἐθνῶν ἐπιστήσεται προσδο κία· δ καὶ γέγονεν ἐπὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείας. Ἐκάλεσε δὲ Ἰακώβ τοὺς υἱοὺς αὑτοῦ καὶ εἶπε· Συνάχθητε ἵνα ἐπαγγείλω ὑμῖν τί ἀπαντήσεται ὑμῖν ἐπ' ἐσχάτου τῶν ἡμερῶν· ἀθροίσθητε, καὶ ἀκούσατε, υἱοὶ Ἰακώβ, ἀκούσατε, Ἰσραήλ, τοῦ πατρὸς ὑμῶν. Εἶτα τούτοις ἑξῆς ἐπιμεμψάμενός τινά τισι τοῖς προτέροις υἱοῖς, ὡς διά τινα αὐτῶν πλημμελήματα γενομένοις ἀναξίοις τῆς μελλούσης ἐπιλέγεσθαι προβ- βήσεως, τῷ τετάρτῳ ὡς τὸν βίον κρείττονα τῶν λοι- τῶν ἀδελφῶν ἐπιδεδειγμένῳ τάδε θεσπίζει · « Ιού- δα, σὲ αἰνέσουσιν οἱ ἀδελφοί σου· αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου· προσκυνήσουσί σε οἱ υἱοὶ τοῦ πατρός σου. Σκύμνος λέοντος, Ιούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μοι, ἀνέβης· ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος. Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οπέ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ· καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν. » Σκόπει δὴ πρῶτον τίνα ἄρα φησὶν εἶναι τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ· καὶ ὅρα εἰ μὴ αὐτὰ ἦν, ἃ τοῖς αμφὶ τὸν ᾿Αβραάμ προπάτορσι περὶ τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως ὁ Θεὸς ἀνείρηκε, θεσπίσας. Γέγραπται γοῦν, ὡς ἄρα εἶπεν ὁ Θεὸς τῷ ᾿Αβραάμ· ι Καὶ ἔσῃ εὐλο γητὸς, καὶ εὐλογήσω τοὺς εὐλογοῦντάς σε, καὶ τοὺς καταρωμένους σε καταράσομαι· καὶ ἐνευλογήσονται ἐν σοὶ πᾶσαι αἱ φυλαί τῆς γῆς. Καὶ αὖθις • ᾽Αβραὰμ δὲ, ο φησί, ο γινόμενος ἔσται εἰς ἔθνος μέγα καὶ πολύ, καὶ ἐνευλογήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς. » Τὰ ὅμοια δὲ καὶ τῷ Ἰσαὰκ ὁ χρη- σμὸς τοῦτον ἐκφωνεῖ τὸν τρόπον· ι Καὶ πληθυνῶ το σπέρμα σου ὡς τοὺς ἀστέρας τοῦ οὐρανοῦ, καὶ ἐνευλογήσονται ἐν τῷ σπέρματί σου πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς. » Ἔτι δὲ καὶ τῷ Ἰακὼβ τοιαῦτα δὴ εἴρηται· « Εγώ Κύριος ὁ Θεὸς ᾽Αβραὰμ τοῦ πατρός της, καὶ ὁ Θεὸς Ἰσαάκ· μὴ φοβοῦ, » καὶ ἑξῆς· « καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν σοὶ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς. » Καὶ ἄλλοτε εἶπεν αὐτῷ ὁ Θεός· « Ἐγὼ ὁ Θεός σου, αὐξάνου καὶ πληθύνου· ἔθνη καὶ συναγωγαὶ ἐθνῶν ἐξελεύσονται ἐκ σοῦ, καὶ βασιλεῖς ἐκ τῆς ὀσφύος σου ἐξελεύσονται. » Τοσαύτας περὶ τῆς τῶν ἐθνῶν κλή σεως προρρήσεις τοῦ Θεοῦ προμεμαθηκώς ὁ Ἰακώβ, παίδων αὐτῷ τὸν ἀριθμὸν γεγεννημένων δεκαδύο, πρὸς τῇ τελευτῇ συγκαλέσας τοὺς πάντας, περιεσκό πει, ἐξ ὁποίου ἄρα αὐτῶν τῆς διαδοχῆς τὰ τῶν τοῦ Θεοῦ προῤῥήσεων ἐπὶ τέλος ἥξει. Εἶτ᾽ ἐπιθεὶς τρισὶ μὲν τοῖς πρώτοις αὐτῷ γενομένοις παισὶν ἐλέγχους ὧν ἐπλημμέλησαν, επιφέρει διδάσκων, ὅτι τῶν τετολ μημένων αὐτοῖς ἕνεκα οὐ δι' αὐτῶν ἐκπληρωθήσεται τὰ τῶν προῤῥήσεων ἀποτελέσματα· ἐπὶ δὲ τὸν τέταρ τον ἐλθὼν τὸν Ἰούδαν, ὁμοῦ τὸν φήσαντα αὐτῷ χρη- σμόν, ο Βασιλεῖς ἐκ τῆς ὀσφύος αὐτοῦ ἐξελεύσονται, ο διὰ τῆς τούτου διαδοχής τέλος λήψεσθαι θεσπίζει· πρόδηλον γὰρ ὡς ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς τὸ βασιλικόν ΧΧΥΙΙΙ, 13. DEMONSTRATIONIS EVANGELICAE LIB. VIII. - Quibus temporibus Christus ad homines advenerit. Quemadmodum quibus tempo- ribus regnum apud Hebræos defecerit, iisdem gen- tium instabit exspectatio: quod sane etiam fucium est sub ipsum Salvatoris nostri adventum. A A Genesi. B C • Vocavit autem Jacob filios suos et dixit : Con- gregamini ut annuntiem vobis quid eventurum sit vobis in diebus novissimis congregamini et audi- te, filii Jacob, audite, Israel, patrem vestrum 48. Deinde ubi prioribus filiis alia aliis crimina obje- cit, tanquam iis qui ob suam ipsorum culpam, eo quod nunc dicendum est, oraculo indigni evasis- sent, quarto eorum tanquam ei qui reliquos fratres probitate vitæ anteiret, hæc futura prædicit: Ju- da, te laudabunt fratres tui : manus tuæ in tergo ir- imicorum tuorum: adorabunt te filii patris tui. Catulus leonis Juda, de germine, fili mi, ascendisti ; recumbens dormivisti ut leo et ut catulus. Quis excitabit ipsum ? Non deficiet princeps de Juda, ne- que dux de femoribus ejus, donec veniant quæ ipsi reposita sunt : et ipse exspectatio gentium ". » Considera, quæso, primum quænam ea esse dicat quæ ipsi reposita sunt; et vide num ea sint quæ ad Abraham et ad veteres eidem similes patres, de vocatione gentium Deus olim canena responderit. Scriptum igitur est, quemadmodum ad Abralam Deus dixerit Et eris benedictus, et benedicam henedicentibus tibi, et maledicentibus tibi maledi- cam, et benedicentur iu te omnes tribus terra 30. Et rursus : • Abraham vero, inquit, futurus est in gentem magnam et multam,et benedicentur in ipso omnes gentes terra ". » Sed eliam ipsi Isaac similia in hunc modum respondet oraculum : • Et multiplicabo semen tuum sicut stellas cæli, et benedicentur in semine tuo omnes gentes terra. Ipsi item Jacob olim talia dicta sunt : ‹ Ego Dominus Deus Abraham patris tui, et Deus Isaac : ne timeas ",, et cætera, c et benedicentur in te omnes tribus terræ "., Et alias dixit ad ipsum Deus : « Ego Deus tuus, cresce et multipli- care, gentes et congregationes gentium egredientur de te, et reges de lumbis tuis egredientur ". » Cum tam multa de vocatione gentium oracula Jacob antea percepisset, et liberos mares duodecim nu- : • D mero genuisset, omnibus illis extremo suo tem- Gen. XLIX 1. ss ibid. 8-10. • pore convocatis, circumspiciebat, de cujus illorum propagatione divina oracula finem suum essent ac- ceptura; deinde cum tribus primis crimina propria objecisset, docuit deinceps quemadmodum propter scelera, quæ ipsi ausi fuerant, non in ipsis com plenda essent, quæ in prioribus oraculis eventa continebantur. Cum autem venisset ad quartum, qui Judas fuit, tum vero oraculum quod ipsi olim responsum fuerat, Reges de lumbis ejus egredien - tur, › ex hujus posteritate suum finem accepturum planissime cecinit: constat enim quemadmodum 3s ibid. 11. Gen. 3, Gen. XXX. 11. 3. Gen. XVIII, 18. Gen. XVI, 4. Gen.
πρῶτος μὲν γὰρ Μωσῆς αὐτὸς ἡγήσατο τοῦ λαοῦ, μὴ ἐκ τοῦ Ἰούδα ἀλλ’ ἐκ τοῦ Λευὶ γεγονώς, εἶτα Ἰησοῦς ἐκ φυλῆς Ἐφραί̈μ, μεθ’ ὃν ἦρξεν αὐτῶν Δεββώρα ἐκ φυλῆς Ἐφραί̈μ, καὶ Βαρὰκ ἐκ φυλῆς Νεφθαλείμ, μεθ’ οὓς Γεδεὼν ἐκ φυλῆς Μανασσῆ, ἔπειτα ὁ τοῦ Γεδεὼν παῖς, καὶ μετ’ αὐτὸν Θωλὰ ἐκ φυλῆς τῆς αὐτῆς, ἔπειτα Ἐσεβὼν ἐκ Βηθλεέμ, καὶ μετὰ τοῦτον Αἰλὼν ἐκ φυλῆς Ζαβουλών, ἔπειτα Λαβδὼν ἐκ φυλῆς Ἐφραί̈μ, καὶ αὖθις Σαμψὼν ἐκ φυλῆς Δάν, ἔπειτα ἀναρχίας αὐτῶν γενομένης ἡγεῖτο αὐτῶν Ἠλεὶ ὁ ἱερεὺς ἐκ φυλῆς Λευί. οὗτοι πάντες κριταὶ κρίναντες τὸν Ἰσραήλ, οὐκ ἐκ διαδοχῆς Ἰούδα, ἐκ διαφόρων δὲ φυλῶν ἄλλοθεν ἄλλος γενόμενος· καὶ ὅ γε μετὰ τούτους πρῶτος αὐτῶν βασιλεύσας Σαοὺλ ἐκ φυλῆς ἦν Βενιαμίν. πῶς οὖν τὸ «οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ», ὡς ἂν οἰηθείη τις, ἐπὶ τοὺς ἐκ φυλῆς Ἰούδα ἄρχοντας καὶ ἡγουμένους ἀνενεχθήσεται, ὅτε φαίνονται ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς τοῦ Ἰακὼβ τελευτῆς ὅλοις ἔτεσιν ἐγγύς που χιλίοις οὐκ ἐκ μόνης τῆς Ἰούδα φυλῆς προαχθέντες, ἀλλ’ ἄλλοτε ἐξ ἄλλης, μέχρι τῶν Δαβὶδ χρόνων;
Ἀπὸ τῆς Γενέσεως. - Περὶ τῶν χρόνων τῆς εἰς ἀνθρώπους ἐπιφανείας αὐτοῦ. Ως καθ' οὓς χρόνους τὸ παρ' Εβραίοις ἐπιλείψει βασίλειον, τὸ τηνικαῦτα ἡ τῶν ἐθνῶν ἐπιστήσεται προσδο κία· δ καὶ γέγονεν ἐπὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείας. Ἐκάλεσε δὲ Ἰακώβ τοὺς υἱοὺς αὑτοῦ καὶ εἶπε· Συνάχθητε ἵνα ἐπαγγείλω ὑμῖν τί ἀπαντήσεται ὑμῖν ἐπ' ἐσχάτου τῶν ἡμερῶν· ἀθροίσθητε, καὶ ἀκούσατε, υἱοὶ Ἰακώβ, ἀκούσατε, Ἰσραήλ, τοῦ πατρὸς ὑμῶν. Εἶτα τούτοις ἑξῆς ἐπιμεμψάμενός τινά τισι τοῖς προτέροις υἱοῖς, ὡς διά τινα αὐτῶν πλημμελήματα γενομένοις ἀναξίοις τῆς μελλούσης ἐπιλέγεσθαι προβ- βήσεως, τῷ τετάρτῳ ὡς τὸν βίον κρείττονα τῶν λοι- τῶν ἀδελφῶν ἐπιδεδειγμένῳ τάδε θεσπίζει · « Ιού- δα, σὲ αἰνέσουσιν οἱ ἀδελφοί σου· αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου· προσκυνήσουσί σε οἱ υἱοὶ τοῦ πατρός σου. Σκύμνος λέοντος, Ιούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μοι, ἀνέβης· ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος. Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οπέ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ· καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν. » Σκόπει δὴ πρῶτον τίνα ἄρα φησὶν εἶναι τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ· καὶ ὅρα εἰ μὴ αὐτὰ ἦν, ἃ τοῖς αμφὶ τὸν ᾿Αβραάμ προπάτορσι περὶ τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως ὁ Θεὸς ἀνείρηκε, θεσπίσας. Γέγραπται γοῦν, ὡς ἄρα εἶπεν ὁ Θεὸς τῷ ᾿Αβραάμ· ι Καὶ ἔσῃ εὐλο γητὸς, καὶ εὐλογήσω τοὺς εὐλογοῦντάς σε, καὶ τοὺς καταρωμένους σε καταράσομαι· καὶ ἐνευλογήσονται ἐν σοὶ πᾶσαι αἱ φυλαί τῆς γῆς. Καὶ αὖθις • ᾽Αβραὰμ δὲ, ο φησί, ο γινόμενος ἔσται εἰς ἔθνος μέγα καὶ πολύ, καὶ ἐνευλογήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς. » Τὰ ὅμοια δὲ καὶ τῷ Ἰσαὰκ ὁ χρη- σμὸς τοῦτον ἐκφωνεῖ τὸν τρόπον· ι Καὶ πληθυνῶ το σπέρμα σου ὡς τοὺς ἀστέρας τοῦ οὐρανοῦ, καὶ ἐνευλογήσονται ἐν τῷ σπέρματί σου πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς. » Ἔτι δὲ καὶ τῷ Ἰακὼβ τοιαῦτα δὴ εἴρηται· « Εγώ Κύριος ὁ Θεὸς ᾽Αβραὰμ τοῦ πατρός της, καὶ ὁ Θεὸς Ἰσαάκ· μὴ φοβοῦ, » καὶ ἑξῆς· « καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν σοὶ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς. » Καὶ ἄλλοτε εἶπεν αὐτῷ ὁ Θεός· « Ἐγὼ ὁ Θεός σου, αὐξάνου καὶ πληθύνου· ἔθνη καὶ συναγωγαὶ ἐθνῶν ἐξελεύσονται ἐκ σοῦ, καὶ βασιλεῖς ἐκ τῆς ὀσφύος σου ἐξελεύσονται. » Τοσαύτας περὶ τῆς τῶν ἐθνῶν κλή σεως προρρήσεις τοῦ Θεοῦ προμεμαθηκώς ὁ Ἰακώβ, παίδων αὐτῷ τὸν ἀριθμὸν γεγεννημένων δεκαδύο, πρὸς τῇ τελευτῇ συγκαλέσας τοὺς πάντας, περιεσκό πει, ἐξ ὁποίου ἄρα αὐτῶν τῆς διαδοχῆς τὰ τῶν τοῦ Θεοῦ προῤῥήσεων ἐπὶ τέλος ἥξει. Εἶτ᾽ ἐπιθεὶς τρισὶ μὲν τοῖς πρώτοις αὐτῷ γενομένοις παισὶν ἐλέγχους ὧν ἐπλημμέλησαν, επιφέρει διδάσκων, ὅτι τῶν τετολ μημένων αὐτοῖς ἕνεκα οὐ δι' αὐτῶν ἐκπληρωθήσεται τὰ τῶν προῤῥήσεων ἀποτελέσματα· ἐπὶ δὲ τὸν τέταρ τον ἐλθὼν τὸν Ἰούδαν, ὁμοῦ τὸν φήσαντα αὐτῷ χρη- σμόν, ο Βασιλεῖς ἐκ τῆς ὀσφύος αὐτοῦ ἐξελεύσονται, ο διὰ τῆς τούτου διαδοχής τέλος λήψεσθαι θεσπίζει· πρόδηλον γὰρ ὡς ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς τὸ βασιλικόν ΧΧΥΙΙΙ, 13. DEMONSTRATIONIS EVANGELICAE LIB. VIII. - Quibus temporibus Christus ad homines advenerit. Quemadmodum quibus tempo- ribus regnum apud Hebræos defecerit, iisdem gen- tium instabit exspectatio: quod sane etiam fucium est sub ipsum Salvatoris nostri adventum. A A Genesi. B C • Vocavit autem Jacob filios suos et dixit : Con- gregamini ut annuntiem vobis quid eventurum sit vobis in diebus novissimis congregamini et audi- te, filii Jacob, audite, Israel, patrem vestrum 48. Deinde ubi prioribus filiis alia aliis crimina obje- cit, tanquam iis qui ob suam ipsorum culpam, eo quod nunc dicendum est, oraculo indigni evasis- sent, quarto eorum tanquam ei qui reliquos fratres probitate vitæ anteiret, hæc futura prædicit: Ju- da, te laudabunt fratres tui : manus tuæ in tergo ir- imicorum tuorum: adorabunt te filii patris tui. Catulus leonis Juda, de germine, fili mi, ascendisti ; recumbens dormivisti ut leo et ut catulus. Quis excitabit ipsum ? Non deficiet princeps de Juda, ne- que dux de femoribus ejus, donec veniant quæ ipsi reposita sunt : et ipse exspectatio gentium ". » Considera, quæso, primum quænam ea esse dicat quæ ipsi reposita sunt; et vide num ea sint quæ ad Abraham et ad veteres eidem similes patres, de vocatione gentium Deus olim canena responderit. Scriptum igitur est, quemadmodum ad Abralam Deus dixerit Et eris benedictus, et benedicam henedicentibus tibi, et maledicentibus tibi maledi- cam, et benedicentur iu te omnes tribus terra 30. Et rursus : • Abraham vero, inquit, futurus est in gentem magnam et multam,et benedicentur in ipso omnes gentes terra ". » Sed eliam ipsi Isaac similia in hunc modum respondet oraculum : • Et multiplicabo semen tuum sicut stellas cæli, et benedicentur in semine tuo omnes gentes terra. Ipsi item Jacob olim talia dicta sunt : ‹ Ego Dominus Deus Abraham patris tui, et Deus Isaac : ne timeas ",, et cætera, c et benedicentur in te omnes tribus terræ "., Et alias dixit ad ipsum Deus : « Ego Deus tuus, cresce et multipli- care, gentes et congregationes gentium egredientur de te, et reges de lumbis tuis egredientur ". » Cum tam multa de vocatione gentium oracula Jacob antea percepisset, et liberos mares duodecim nu- : • D mero genuisset, omnibus illis extremo suo tem- Gen. XLIX 1. ss ibid. 8-10. • pore convocatis, circumspiciebat, de cujus illorum propagatione divina oracula finem suum essent ac- ceptura; deinde cum tribus primis crimina propria objecisset, docuit deinceps quemadmodum propter scelera, quæ ipsi ausi fuerant, non in ipsis com plenda essent, quæ in prioribus oraculis eventa continebantur. Cum autem venisset ad quartum, qui Judas fuit, tum vero oraculum quod ipsi olim responsum fuerat, Reges de lumbis ejus egredien - tur, › ex hujus posteritate suum finem accepturum planissime cecinit: constat enim quemadmodum 3s ibid. 11. Gen. 3, Gen. XXX. 11. 3. Gen. XVIII, 18. Gen. XVI, 4. Gen.
PG 22:575εἰ δὲ μετὰ τοὺς τοσούτους ὁ Δαβὶδ οἵ τε ἐκ τῆς τούτου διαδοχῆς βασιλεύσαντες τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐκ φυλῆς γεγόνασιν Ἰούδα, ἀλλὰ χρή σε εἰδέναι ὅτι οὐδὲ ὅλοις πεντακοσίοις ἔτεσιν διήρκεσαν, οὔτοι τοῦ παντὸς ἔθνους βασιλεύσαντες ἀλλὰ μόνων φυλῶν τριῶν, καὶ οὐδὲ ὅλων τούτων, καθ’ οὓς ἕτεροί τινες ἐτύγχανον τοῦ πλείονος ἔθνους καὶ ὅλων γε ἐννέα φυλῶν τὴν βασιλείαν διέποντες. μετὰ γὰρ τὴν τοῦ Σολομῶνος τελευτὴν διαιρεθέντος τοῦ παντὸς ἔθνους, ἐξ Ἰούδα τοῦ Δαβὶδ διάδοχοι τριῶν, ὡς ἔφην, οὐδ’ ὅλων φυλῶν ἐπὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ ἐβασίλευον μέχρι τῆς εἰς Βαβυλῶνα αἰχμαλωσίας. κατ’ αὐτοὺς δὲ τούτους ἐπὶ τῆς Σαμαρείας οὕτω καλουμένης πόλεως τῶν ἐννέα φυλῶν ἡγούμενοι οὐκ ἐξ Ἰούδα ἀλλ’ ἐξ ἑτέρων φυλῶν ἕτεροι διετέλεσαν, [ὧν] πρῶτος ἦν Ἱεροβοὰμ ἐκ φυλῆς Ἐφραί̈μ, καὶ οἱ καθεξῆς μετὰ τοῦτον, ὡς μηδ’ ἐν τοῖς μεταξὺ χρόνοις τοῖς ἀπὸ Δαβὶδ ἐπὶ τὴν εἰς Βαβυλῶνα αἰχμαλωσίαν τοὺς ἐκ φυλῆς Ἰούδα τοῦ παντὸς ἔθνους ἡγήσασθαι.
συνέστη γένος· ὁμοῦ καὶ τὰς τοῦ Θεοῦ προῤῥήσεις καὶ τὰς τῶν ἐθνῶν ὑποσχέσεις, καθ᾽ ὁποίους ἐνστήσον- ται χρόνους παρίστησιν, ἐξ αὐτοῦ τε προελεύσεσθαι διδάσκει τὸν μέλλοντα αἴτιον καταστήσεσθαι πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, καὶ πάσαις ταῖς φυλαῖς τῆς γῆς τῆς παρα- πλησίας τῷ ᾿Αβραὰμ εὐλογίας. Ταῦτα οὖν ἅπαντα ἦν τὰ ἀποκείμενα τῷ Ἰούδα, δηλαδὴ τὰ πάλαι προ θεσπισθέντα περὶ τῶν ἐθνῶν, καὶ τὸ, ο Βασιλεῖς ἐκ τῆς ὀσφύος σου ἐξελεύσονται· διὸ καὶ τῶν λοιπῶν ἀδελφῶν προκριθεὶς βασιλικῆς φυλῆς καὶ διαπρεπε στέρας παρὰ τὰς λοιπὰς ἠξιώθη. Αὐτίκα ἐπὶ τῆς διατάξεως τοῦ παντὸς λαοῦ κατὰ τοὺς Μωϋσέως χρό νους ἡγεῖσθαι ταύτην ὁ Θεὸς τῶν λοιπῶν φυλῶν προσ- τάττει. Γέγραπται γάρ . Καὶ ἐλάλησε Κύριος πρὸς Μωϋσῆν καὶ Ααρών, λέγων· ἄνθρωπος ἐχόμενος κατὰ τάγματα αὐτοῦ, κατὰ σημαίας, κατ' οίκους παρ τριῶν αὐτῶν παρεμβαλέτωσαν οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ ἔναντι Κυρίου, κύκλῳ τῆς σκηνῆς τοῦ μαρτυρίου, καὶ οἱ παρεμβάλλοντες πρῶτοι κατὰ ἀνατολὰς, τάγμα παρ εμβολῆς υἱῶν Ἰούδα, σὺν δυνάμει αὐτῶν. » Καὶ ἑξῆς ἐπὶ τῶν εἰς τὸν ἐγκαινισμὸν τῆς σκηνῆς ἀναφε ρομένων· « Εἶπε Κύριος πρὸς Μωϋσῆν· ἄρχων εἰς καθ' ἡμέραν προσοίσουσι τὰ δῶρα αὐτῶν. Καὶ ἦν ὁ προσφέρων τῇ ἡμέρᾳ τῇ πρώτῃ τὸ δῶρον αὐτοῦ, Ναασσών υἱὸς 'Αμιναδάβ, ἄρχων τῆς φυλῆς Ἰούδα. » Καὶ ἐν τῇ βίβλῳ δὲ τοῦ Ἰησοῦ τοῦ Ναυῆ τῆς γῆς τῆς ἐπαγγελίας κλήρῳ κατὰ τῶν λοιπῶν φυλῶν δια- νεμηθείσης, ἀκληρωτὶ καὶ πασῶν πρώτη ἡ τοῦ Ἰούδα φυλὴ τὸ οἰκεῖον μέρος τῆς γῆς ἀπολαμβάνει. ᾿Αλλὰ καὶ μετὰ τὴν τελευτὴν Ἰησοῦ ἐπηρώτων οι υἱοὶ Ἰσραὴλ ἐν Κυρίῳ, λέγοντες· « Τίς αναβήσεται ἡμῖν πρὸς τὸν Χαναναῖον, ἀφηγούμενος τοῦ πολεμή- σαι ἐν αὐτῷ; Καὶ εἶπε Κύριος· Ἰούδας ἀναβή- σεται. Ἰδοὺ δέδωκα τὴν γῆν εἰς χεῖρας αὐτοῦ. Σαφῶς οὖν τοῦ παντὸς Ἰσραὴλ ἡγεῖσθαι τὴν τοῦ Ἰούδα φυλὴν ὁ Θεὸς διὰ τούτων προστάττει· ἔθεν ἑξῆς γέγραπται· ι Καὶ ἀνέβη Ἰούδας, καὶ παρέδωκε Κύριος τὸν Χαναναῖον καὶ τὸν Φερεζαῖον ἐν χειρὶ αὐτ τοῦ· › καὶ πάλιν· ι Καὶ ἐπολέμησαν οἱ υἱοὶ Ἰούδα ἐν Ἱερουσαλήμ, καὶ κατελάβοντο αὐτὴν, καὶ κατ· έβησαν υἱοὶ Ἰούδα, πολεμῆσαι ἐν τῷ Χαναναίῳ. ο Καὶ αὖθις· « Καὶ ἐπορεύθη Ἰούδας μετὰ Συμεὼν τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ. : Καὶ ἑξῆς· Καὶ ἦν Κύριος μετὰ Ἰούδα, καὶ ἐκληρονόμησε τὸ ὄρος· καὶ μετ τὰ ταῦτα· ι Καὶ ἀνέβησαν οἱ υἱοι Ἰωσήφ, και γε αὐτοὶ ἐν Βαιθήλ, καὶ Ἰούδας μετ᾿ αὐτῶν. » Καὶ ἐν τῇ βίβλῳ δὲ τῶν Κριτῶν διαφόρων κατὰ χρόνους προϊσταμένων τοῦ λαοῦ, εἰ καὶ ἐκ διαφόρων ἐδόκουν εἶναι φυλῶν οἱ κριταί, ὅμως δὲ καθόλου ἡ τοῦ Ἰούδα φυλὴ τοῦ παντὸς ἔθνους ἡγεῖτο· πολλῷ δὲ πλέον ἐπὶ τῶν χρόνων τοῦ Δαβίδ, καὶ τῶν τούτου διαδόχων, ἐκ φυλῆς μὲν τοῦ Ἰούδα γεγονότων, μέχρι δὲ τῆς εἰς Βαβυλῶνα αἰχμαλωσίας τὴν βασιλείαν διενεγκάντων, μεθ᾿ ἣν τῶν ἐκ τῆς αἰχμαλωσίας ἐπὶ τὴν οἰκείαν γῆν ἐπανιόντων αὖθις ἡγεῖται Ζοροβάβελ, ὁ τοῦ Σαλαθιήλ ἐκ φυλῆς Ἰούδα, ὁ καὶ τὸν νεὼν ἐγείρας. Ενθεν καὶ ἡ τῶν Παραλειπομένων γραφή, τὰς δώδεκα φυλὰς σε 17ο EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. — APOLOGETICA. B - ' de tribu Juda regium genus exstiterit, et simul Dei A responsa gentiumque promissa quibus instarent temporibus, ostendit. Atque ex eo proditurum esse docuit eum, qui esset omnibus gentibus cunctisque tribubus terræ similis ipsi Abraham benedictionis auctor futurus. Hæc igitur universa fuerunt quæ ipsi Juda reposita erant, ea videlicet que de ipsis gentibus olim responsa fuerant : et illud, e Reges de lumbis tuis egredientur, quare etiam reliquis fratribus antepositus regiam ipsam, cæterisque illustriorem tribum sortitus est. Continuo enim in totius populi ordinatione ipsius Mosis temporibus reliquis tribubus hanc præesse imperat Deus. Scri- ptum est enim, ‹ Et locutus est Dominus ad Mosem et Aaron dicens : Singuli per turmas, signa, atque vexilla et domus cognationum suarum, castrame- tentur filii Israel in conspectu Domini per gyrum tabernaculi testimonii, et castrametantes primi ad orientem, acies castrorum filiorum Juda, cum co- piis suis s. » Ac deinceps in iis quæ ad innovatio- nem tabernaculi referuntur: Dixit Dominus ad Mosem Princeps unus per singulos dies offeret mu- - nera sua ; et fuit offerens primo die munus suum, Naasson filius Aminadab, princeps tribus Juda ". Et in libro Jesu Nave cum terra promissio- nis sorte cæteris tribubus distributa esset, sine sorte omniumque prima tribus Juda propriam terræ partem accepit. Sed etiam post mortem Jesu roga- verunt filii Israel in Domino dicentes : Quis ascen- det ante nos contra Chananæum, et erit dux belli in eum? Et dixit Dominus, Judas ascendet : ecce dedi terram in manus ejus 38. Plane igitur omni ¡srael præesse tribum Juda Deus in his verbis ju- bet. Quocirca deinceps scriptum est : « Et ascendit Judas, et tradidit Dominus Chananæum et Phere- zæum in manum ejus”. › Et rursus: ‹ Et bellave- runt filii Juda in Jerusalem, et comprehenderunt eam, et descenderunt filii Juda in Chananæum *º., Et rursus: Et abiit Judas cum Symeon fratre suo “¹. › Et deinceps: • Et fuit Dominus cum Juda, et possedit montem *. » Et post hæc : « Et ascende- runt filii Joseph ipsi quoque in Bethel et Judas cum ipsis 4. » Itaque cum in libro Judicum, diver- sis temporibus (tametsi diversarum tribuum esse videbantur), judices populo præessent, tribus tamen D Juda in universum totius gentis dux erat: idipsum vero temporibus David successorumque ejus multo magis, quippe cum plane de tribu Juda illi exsiste- rent, et regnum usque ad Babylonicam ipsorum cladem produxerint, post quam cladem iis qui de illa servitute in patriam terram reversi sunt, rursus præfuit Zorobabel, Salathiel filius de tribu Juda. Inde etiam Scriptura quæ Paralipomenon dicitur, duodecim tribuum Israel seriem generis enarrans, ab ea quæ est ipsius Juda fecit initium : ergo ipso ordine sequitur ut etiam posterioribus temporibus fateamur eamdem tribum reliquis præfuisse, quam- Num. 11, 2. 3. Num. vol, 11, 12. Judic. 1, 1, 2. ** ibid. 19. ts Ibid. 22. C s ibid. 4. to ibid. 8, 9. ibid.
PG 22:577τί δεῖ λέγειν ὡς μετὰ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον αὖθις ὑπὲρ τὰ πεντακόσια ἔτη μέχρι τῆς τοῦ Χριστοῦ γενέσεως διετέλεσαν πολιτείᾳ χρώμενοι ἀριστοκρατικῇ, τῶν μὲν κατὰ χρόνους ἀρχιερέων ἡγουμένων τοῦ ἔθνους, οὐδενὸς δὲ ἐκ τῆς τοῦ Ἰούδα φυλῆς, ὥστε ἐξ ἁπάντων τούτων παρίστασθαι, μὴ ἐπὶ τὸν πρῶτον ἐκεῖνον ἄνδρα τὸν Ἰούδαν μηδὲ ἐπὶ τοὺς διαδόχους αὐτοῦ ἀναφέρεσθαι τὸ φάσκον λόγιον «οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ». μόνως δ’ ἂν συσταίη τὰ κατὰ τὸν τόπον, εἰ κατὰ τὰ πρόσθεν ἡμῖν ἀποδεδομένα περὶ τῆς φυλῆς ἁπάσης λέγεσθαι ταῦτα νοήσαιμεν· αὕτη γοῦν ἐξ ἀρχῆθεν, ἐξ αὐτῶν τῶν κατὰ Μωσέα χρόνων, τοῦ παντὸς ἔθνους ἡγήσατο. κατὰ γοῦν τὴν ταύτης ἐπικράτειαν, ὡς ἂν ἀρχῆθεν ἡγεῖσθαι προκεχειρισμένης ὑπὸ τοῦ θεοῦ, Ἰουδαία τε εἰσέτι νῦν ἀπὸ τῆς φυλῆς ἥ τε χώρα ἐπικέκληται καὶ τὸ πᾶν αὐτῶν σύστημα Ἰουδαίων προσαγορεύεται. οὕτω τοίνυν νοήσαιμεν τὸ λεγόμενον, ὡς εἰ σαφέστερον ἔλεγεν· «οὐκ ἐκλείψει» τοῦ παντὸς ἔθνους ἡγουμένη ἡ τοῦ Ἰούδα φυλή.
τοῦ Ἰσραὴλ γενεαλογοῦσα, ἀπὸ τῆς τοῦ Ἰούδα τὴν Α καταρχὴν ἐποιήσατο. Επεται δὴ οὖν τούτοις ἀκο λούθως καὶ ἐν τοῖς μετὰ ταῦτα χρόνοις τὴν αὐτὴν φυλὴν τῶν λοιπῶν ὁμολογεῖν ἡγεῖσθαι, εἰ καὶ ἐν μέρει διάφοροι προειστήκεισαν τοῦ λαοῦ· ὧν οὐ καθ' ἡμῖν δυνατὸν ἐξακριβάζεσθαι τὰ γένη, τῷ μηδὲ φέ ρεσθαι θείαν βίβλον ἐξ ἐκείνου καὶ μέχρι τῶν τοῦ Σωτήρος χρόνων. Πλὴν εἰς τοσοῦτον διαρκέσαι λόγος φανερὸς αἱρεῖ τὴν τοῦ Ἰούδα φυλήν, εἰς ὅσον τὸ πᾶν Εθνος ἐλευθερίᾳ καὶ αὐτονομίᾳ χρώμενον ὑπὸ οἰκείοις ἄρχουσιν καὶ ἡγουμένοις ἐπολιτεύετο. Τοῦτο δὲ αὐτοῖς ἐξ ἀρχῆς ὑπῆρξε, καὶ μέχρι τῶν Αὐγούστου χρόνων, καθ᾽ οὖς, Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν φανέντος ἐν ἀν θρώποις, τὸ πᾶν ἔθνος δοῦλον Ρωμαίοις καθίσταται καὶ ἀντὶ τῶν πατρόθεν αὐτοῖς καὶ κατὰ νόμους ἡγου μένων πρῶτος Ηρώδης αλλόφυλος αὐτῶν ἡγεῖται καὶ βασιλεὺς Αὔγουστος. Ἕως μὲν οὖν οὐδέ πω διελε- λοίπει ἄρχων ἐξ Ιούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μη- ρῶν αὐτοῦ, τῶν προφητειῶν οἱ χρόνοι ἐκ τῆς τῶν ἀρχόντων τοῦ ἔθνους παραθέσεως ἀνεγράφοντο. Οὕτως οὖν Ησαΐας ἐν βασιλείᾳ Οξίου καὶ Ἰωάθαν, καὶ Αχαζ, και Εζεκίου, οἱ ἐβασίλευσαν τῆς Ἰουδαίας, προφητεύει· ὁμοίως δὲ καὶ αστέ. Ο δὲ Ἀμὼς ἐν ἡμέραις Οζίου βασιλέως Ιούδα, καὶ ἐν ἡμέραις Ιεροβοάμ υἱοῦ Ἰωάς, βασιλέως Ισραήλ, καὶ Σοφο- νίας ἐν ἡμέραις Ιωσίου, υἱοῦ Αμώς, βασιλέως Ἰούδα. Ομοίως δὲ καὶ Ἱερεμίας. Αλλ' ὅτε ἐκλέ- λοιπεν ἄρχων ἐξ Ιούδα, καὶ ἡγούμενος ἐκ τῶν μη- ρῶν αὐτοῦ, τῆς διὰ τοῦ Χριστοῦ προφητευομένης προσδοκίας τῶν ἐθνῶν ὅσον οὔπω μελλούσης ἐπι- λάμπειν τῷ βίῳ, οὐκέτι μὲν βασιλεῖς ἐχρημάτισαν Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενοι Ἰσραήλ. Τούτων δὲ ταῖς προφητείαις ἀκολούθως κατὰ τοὺς ὡρισμένους χρό- νους διαλελοιπότων, πρώτος μεν Αύγουστος, δεύτερος δὲ Τιβέριος, μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀνηγορεύθησαν βασιλεῖς, οἱ τε κατὰ τούτους τῆς Ἰουδαίας ἐπίτροποι καὶ τετράρχαι, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ Ἡρώδης, ὡς ἔφην ἤδη καὶ πρότερον, οὐ προσ ήχων Ἰουδαίοις τὸ γένος, ὃς καὶ αὐτὸς παρὰ Ρω μαίων τὴν ἀρχὴν τὴν κατὰ Ἰουδαίων ἐγχειρίζεται. Τούτων ἡμῖν προτετηρημένων, καιρὸς ἤδη καλεῖ τῆς εἰς τὴν προφητείαν θεωρίας ἐφάψασθαι, « Ἰούδα, σὲ αἰνέσουσιν οἱ ἀδελφοί σου· ο δώδεκα τῶν ὅλων ὑπάρ χόντων παίδων τῷ Ἰακώβ, τέταρτος Ιούδας ἦν, ὡς καὶ φθάσαντες εἰρήκαμεν, εἷς καὶ αὐτὸς ἀρχίφυλος τοῦ Ἑβραίων ἔθνους. Αλλ' ὅτι γε οὐκ αὐτὸν ἐκεῖνον ἑώρα τὸν ἄνδρα τὰ ὡς πρὸς αὐτὸν ὑπὸ τοῦ πατρός εἰρημένα, σαφὲς ἂν γένοιτο τοῖς ἐπιστήσασι ταῖς λέξεσι τῆς θείας Γραφῆς, πρῶτον τοῦ Ἰακώβ πρὸς τοὺς υἱοὺς φωνῆς λεγούσης· « Ἐκάλεσε δὲ Ἰακὼβ τοὺς υἱοὺς αὐτοῦ, καὶ εἶπε· Συνάχθητε, καὶ ἀναγγελῶ ὑμῖν, τί ὑμῖν ἀπαντήσεται ἐπ' ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν· ἀθροίσθητε, καὶ ἀκούσατε, υἱοὶ Ἰακώβ, ἀκούσατε Ἰσραὴλ, τοῦ πατρὸς ὑμῶν. » Σαφῶς γὰρ ἐπαγγέλλε- ται προφητεύειν αὐτοῖς τὰ μέλλοντα αὐτοῖς ἀπαντή- σεσθαι μακροῖς ὕστερον χρόνοις, καὶ ὡς αὐτός φησιν, ἐπ' ἐσχάτου τῶν ἡμερῶν. Καὶ ἄλλως δὲ τὰ ὡς πρὸς τὸν Ἰούδαν εἰρημένα οὐκ ἂν εὐλόγως ἐφαρμόσαιεν τῷ πρώτῳ ἐκείνῳ ἀνδρί· οὐ γὰρ ἐκεῖνον τὸν Ἰούδαν DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII. vis in parte aliqua varii diversique populo præli- c D B cerentur, quorum singillatim genus solita diligentia enarrare nequaquam nos possumus, propterea quod nullus amplius fertur divinus liber, qui ex illo usque ad tempora Salvatoris nostri narrationem continuaverit. Verumtamen et fama et ratio dicta- bit durasse tandiu tribum Juda, quandiu tota gens libertate et suis legibus utens, sub domesticis prin- cipibus ducibusque vitam egerit. Porro hoc illis contigit ab initio usque ad tempora Augusti, in quibus cum Salvator noster Jesus hominibus se vi- dendum præbuerit, tum vero in servitutem Romanis universa gens cessit : et pro patriis ac legiti- mis ducibus primus Herodes externus illis præſuit, et rex Augustus. Quandiu igitur non defecit prin- ceps de Juda, neque dux de femoribus ejus, prophe- tiarum tempora appositis principum gentis nomi- nibus notabantur: sic enim Isaias sub regibus Ozia, Joathan, Achaz, et Ezechia, qui in Judæa regna- runt, prophetiam suam contexit: similiter Osee. Amos vero in diebus Oziæ regis Juda, et in diebus Jesu filii Joas regis Israel: et Sophonias în diebus Josiæ filii Amos regis Juda : similiter Jeremias. Sed ubi defecit princeps de Juda et dux de femori- bus ejus, cum exspectatio gentium, de qua prophetae locuti fuerant, ja:njam per Christum vitam esset illustratura, non amplius reges Juda censeri, neque duces Israel cœpere, sed his ipsis, quemadmodum prophetiæ significaverant, suo certo et finito tem- pore deficientibus, primus quidem Augustus, se- cundus autem Tiberius et aliarum et Judaicæ gentis nuncupati sunt reges, nec non alii secundum hos ipsos Judææ procuratores atque tetrarchæ, quibus adnumeretur Herodes, a Judæorum genere, ut jam antea dixi, alienus, qui etiam ipse a Romanis Ju- dæorum principatum acrepit. Cum hactenus hac observaverimus, tempus jam fuerit ipsius prophe- tiæ contemplationem attingere, « Juda, te lauda- bunt fratres tui: cum duodecim omnino essent Glii Jacob, eorum quartus fuit Juda, quemadmo- dum antea diximus, unus etiain ipse de principi- bus tribuum gentis Hebraicæ : sed quod non ipsum illum respicerent ea, quæ quasi ad ipsum a patre dicta sunt, ii planissime intellexerint, qui verba divinæ Scripturæ diligenter attenderint, et in pri- mis ea quæ in sermone Jacob continentur, ad filiog dicentis : c Vocavit autem Jacob filios suos et di- xit, Congregamini, et annuntiabo vobis quid even- turum sit vobis in diebus novissimis; congrega- mini et audite, filii Jacob, audite Israel patrem vestrum. » Plane enim in his pollicetur se pradi- cturum eis quæ ipsis eventura sint longo post tem- pore et, ut ipse ait, in novissimis diebus: præterea illa ipsa quæ quasi ad Judam dicta sunt, nullo modo in primo viro accommodari possunt. Non enim fratres sui Judam illum laudaverant : etenim pro quibus tandem præclare gestis debuerunt hoc facere? Sed ne adorarunt quidem illum filii patris sui. Longe autem magis oraculum conveni-
ὁ γοῦν Σύμμαχος, «οὐ περιαιρεθήσεται», φησίν, «ἐξουσία ἀπὸ Ἰούδα», τὸ ἐξουσιαστικὸν δήπου καὶ ἀρχικὸν ἀξίωμα τῆς μετὰ ταῦτα ὑποστάσης τοῦ Ἰούδα φυλῆς παριστάς. ταύτης γοῦν οὔτε τὸ «σκῆπτρον», ὡς ὁ Ἀκύλας φησίν (βασιλικῆς δὲ τοῦτο σύμβολον ἦν ἀρχῆς), οὔτε τὴν «ἐξουσίαν», κατὰ τὸν Σύμμαχον, περιαιρεθήσεσθαι θεσπίζει, «ἕως ἂν ἔλθῃ», φησίν, «ᾧ ἀπόκειται», καὶ αὐτὸν ἔσεσθαι τῶν ἐθνῶν προσδοκίαν. ποίαν ταύτην προσδοκίαν ἢ τὴν πάλαι τῷ Ἀβραὰμ καὶ τοῖς μετ’ αὐτὸν προπάτορσι κεχρηματισμένην; Πρῶτον μὲν οὖν θαυμάζειν ἄξιον ὅπως δώδεκα οὐσῶν τῶν παρ’ Ἑβραίοις φυλῶν ἐξ οὐδεμιᾶς ἄλλης ἢ ἀπὸ μόνης τῆς Ἰούδα ἡ τοῦ ἔθνους εἰσέτι νῦν ἀνηγόρευται προσηγορία· οὐ δι’ ἕτερον ἢ διὰ τὸ τῆς προφητείας λόγιον τῇ τοῦ Ἰούδα φυλῇ τὸ ἀρχικὸν περιάψαν ἀξίωμα. ἀλλὰ καὶ τὴν πάτριον αὐτῶν χώραν Ἰουδαίαν διὰ τὴν αὐτὴν ἀποκαλεῖσθαι συμβαίνει αἰτίαν, ἐπεὶ διὰ τί μὴ ἀπὸ τοῦ πρώτου τῶν δώδεκα, λέγω δὲ ἀπὸ τοῦ Ῥουβείμ, τὸ ἔθνος αὐτῶν ἐχρημάτισεν, καίτοι παρὰ τῷ θείῳ νόμῳ τῶν πρωτοτόκων τετιμημένων; διὰ τί δὲ μὴ ἀπὸ τῆς τοῦ Λευί, ὁμοῦ καὶ τῷ χρόνῳ καὶ τῷ τῆς ἱερωσύνης τιμήματι τὸν Ἰούδαν παρεξάγοντος;
τοῦ Ἰσραὴλ γενεαλογοῦσα, ἀπὸ τῆς τοῦ Ἰούδα τὴν Α καταρχὴν ἐποιήσατο. Επεται δὴ οὖν τούτοις ἀκο λούθως καὶ ἐν τοῖς μετὰ ταῦτα χρόνοις τὴν αὐτὴν φυλὴν τῶν λοιπῶν ὁμολογεῖν ἡγεῖσθαι, εἰ καὶ ἐν μέρει διάφοροι προειστήκεισαν τοῦ λαοῦ· ὧν οὐ καθ' ἡμῖν δυνατὸν ἐξακριβάζεσθαι τὰ γένη, τῷ μηδὲ φέ ρεσθαι θείαν βίβλον ἐξ ἐκείνου καὶ μέχρι τῶν τοῦ Σωτήρος χρόνων. Πλὴν εἰς τοσοῦτον διαρκέσαι λόγος φανερὸς αἱρεῖ τὴν τοῦ Ἰούδα φυλήν, εἰς ὅσον τὸ πᾶν Εθνος ἐλευθερίᾳ καὶ αὐτονομίᾳ χρώμενον ὑπὸ οἰκείοις ἄρχουσιν καὶ ἡγουμένοις ἐπολιτεύετο. Τοῦτο δὲ αὐτοῖς ἐξ ἀρχῆς ὑπῆρξε, καὶ μέχρι τῶν Αὐγούστου χρόνων, καθ᾽ οὖς, Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν φανέντος ἐν ἀν θρώποις, τὸ πᾶν ἔθνος δοῦλον Ρωμαίοις καθίσταται καὶ ἀντὶ τῶν πατρόθεν αὐτοῖς καὶ κατὰ νόμους ἡγου μένων πρῶτος Ηρώδης αλλόφυλος αὐτῶν ἡγεῖται καὶ βασιλεὺς Αὔγουστος. Ἕως μὲν οὖν οὐδέ πω διελε- λοίπει ἄρχων ἐξ Ιούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μη- ρῶν αὐτοῦ, τῶν προφητειῶν οἱ χρόνοι ἐκ τῆς τῶν ἀρχόντων τοῦ ἔθνους παραθέσεως ἀνεγράφοντο. Οὕτως οὖν Ησαΐας ἐν βασιλείᾳ Οξίου καὶ Ἰωάθαν, καὶ Αχαζ, και Εζεκίου, οἱ ἐβασίλευσαν τῆς Ἰουδαίας, προφητεύει· ὁμοίως δὲ καὶ αστέ. Ο δὲ Ἀμὼς ἐν ἡμέραις Οζίου βασιλέως Ιούδα, καὶ ἐν ἡμέραις Ιεροβοάμ υἱοῦ Ἰωάς, βασιλέως Ισραήλ, καὶ Σοφο- νίας ἐν ἡμέραις Ιωσίου, υἱοῦ Αμώς, βασιλέως Ἰούδα. Ομοίως δὲ καὶ Ἱερεμίας. Αλλ' ὅτε ἐκλέ- λοιπεν ἄρχων ἐξ Ιούδα, καὶ ἡγούμενος ἐκ τῶν μη- ρῶν αὐτοῦ, τῆς διὰ τοῦ Χριστοῦ προφητευομένης προσδοκίας τῶν ἐθνῶν ὅσον οὔπω μελλούσης ἐπι- λάμπειν τῷ βίῳ, οὐκέτι μὲν βασιλεῖς ἐχρημάτισαν Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενοι Ἰσραήλ. Τούτων δὲ ταῖς προφητείαις ἀκολούθως κατὰ τοὺς ὡρισμένους χρό- νους διαλελοιπότων, πρώτος μεν Αύγουστος, δεύτερος δὲ Τιβέριος, μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀνηγορεύθησαν βασιλεῖς, οἱ τε κατὰ τούτους τῆς Ἰουδαίας ἐπίτροποι καὶ τετράρχαι, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ Ἡρώδης, ὡς ἔφην ἤδη καὶ πρότερον, οὐ προσ ήχων Ἰουδαίοις τὸ γένος, ὃς καὶ αὐτὸς παρὰ Ρω μαίων τὴν ἀρχὴν τὴν κατὰ Ἰουδαίων ἐγχειρίζεται. Τούτων ἡμῖν προτετηρημένων, καιρὸς ἤδη καλεῖ τῆς εἰς τὴν προφητείαν θεωρίας ἐφάψασθαι, « Ἰούδα, σὲ αἰνέσουσιν οἱ ἀδελφοί σου· ο δώδεκα τῶν ὅλων ὑπάρ χόντων παίδων τῷ Ἰακώβ, τέταρτος Ιούδας ἦν, ὡς καὶ φθάσαντες εἰρήκαμεν, εἷς καὶ αὐτὸς ἀρχίφυλος τοῦ Ἑβραίων ἔθνους. Αλλ' ὅτι γε οὐκ αὐτὸν ἐκεῖνον ἑώρα τὸν ἄνδρα τὰ ὡς πρὸς αὐτὸν ὑπὸ τοῦ πατρός εἰρημένα, σαφὲς ἂν γένοιτο τοῖς ἐπιστήσασι ταῖς λέξεσι τῆς θείας Γραφῆς, πρῶτον τοῦ Ἰακώβ πρὸς τοὺς υἱοὺς φωνῆς λεγούσης· « Ἐκάλεσε δὲ Ἰακὼβ τοὺς υἱοὺς αὐτοῦ, καὶ εἶπε· Συνάχθητε, καὶ ἀναγγελῶ ὑμῖν, τί ὑμῖν ἀπαντήσεται ἐπ' ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν· ἀθροίσθητε, καὶ ἀκούσατε, υἱοὶ Ἰακώβ, ἀκούσατε Ἰσραὴλ, τοῦ πατρὸς ὑμῶν. » Σαφῶς γὰρ ἐπαγγέλλε- ται προφητεύειν αὐτοῖς τὰ μέλλοντα αὐτοῖς ἀπαντή- σεσθαι μακροῖς ὕστερον χρόνοις, καὶ ὡς αὐτός φησιν, ἐπ' ἐσχάτου τῶν ἡμερῶν. Καὶ ἄλλως δὲ τὰ ὡς πρὸς τὸν Ἰούδαν εἰρημένα οὐκ ἂν εὐλόγως ἐφαρμόσαιεν τῷ πρώτῳ ἐκείνῳ ἀνδρί· οὐ γὰρ ἐκεῖνον τὸν Ἰούδαν DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII. vis in parte aliqua varii diversique populo præli- c D B cerentur, quorum singillatim genus solita diligentia enarrare nequaquam nos possumus, propterea quod nullus amplius fertur divinus liber, qui ex illo usque ad tempora Salvatoris nostri narrationem continuaverit. Verumtamen et fama et ratio dicta- bit durasse tandiu tribum Juda, quandiu tota gens libertate et suis legibus utens, sub domesticis prin- cipibus ducibusque vitam egerit. Porro hoc illis contigit ab initio usque ad tempora Augusti, in quibus cum Salvator noster Jesus hominibus se vi- dendum præbuerit, tum vero in servitutem Romanis universa gens cessit : et pro patriis ac legiti- mis ducibus primus Herodes externus illis præſuit, et rex Augustus. Quandiu igitur non defecit prin- ceps de Juda, neque dux de femoribus ejus, prophe- tiarum tempora appositis principum gentis nomi- nibus notabantur: sic enim Isaias sub regibus Ozia, Joathan, Achaz, et Ezechia, qui in Judæa regna- runt, prophetiam suam contexit: similiter Osee. Amos vero in diebus Oziæ regis Juda, et in diebus Jesu filii Joas regis Israel: et Sophonias în diebus Josiæ filii Amos regis Juda : similiter Jeremias. Sed ubi defecit princeps de Juda et dux de femori- bus ejus, cum exspectatio gentium, de qua prophetae locuti fuerant, ja:njam per Christum vitam esset illustratura, non amplius reges Juda censeri, neque duces Israel cœpere, sed his ipsis, quemadmodum prophetiæ significaverant, suo certo et finito tem- pore deficientibus, primus quidem Augustus, se- cundus autem Tiberius et aliarum et Judaicæ gentis nuncupati sunt reges, nec non alii secundum hos ipsos Judææ procuratores atque tetrarchæ, quibus adnumeretur Herodes, a Judæorum genere, ut jam antea dixi, alienus, qui etiam ipse a Romanis Ju- dæorum principatum acrepit. Cum hactenus hac observaverimus, tempus jam fuerit ipsius prophe- tiæ contemplationem attingere, « Juda, te lauda- bunt fratres tui: cum duodecim omnino essent Glii Jacob, eorum quartus fuit Juda, quemadmo- dum antea diximus, unus etiain ipse de principi- bus tribuum gentis Hebraicæ : sed quod non ipsum illum respicerent ea, quæ quasi ad ipsum a patre dicta sunt, ii planissime intellexerint, qui verba divinæ Scripturæ diligenter attenderint, et in pri- mis ea quæ in sermone Jacob continentur, ad filiog dicentis : c Vocavit autem Jacob filios suos et di- xit, Congregamini, et annuntiabo vobis quid even- turum sit vobis in diebus novissimis; congrega- mini et audite, filii Jacob, audite Israel patrem vestrum. » Plane enim in his pollicetur se pradi- cturum eis quæ ipsis eventura sint longo post tem- pore et, ut ipse ait, in novissimis diebus: præterea illa ipsa quæ quasi ad Judam dicta sunt, nullo modo in primo viro accommodari possunt. Non enim fratres sui Judam illum laudaverant : etenim pro quibus tandem præclare gestis debuerunt hoc facere? Sed ne adorarunt quidem illum filii patris sui. Longe autem magis oraculum conveni-
PG 22:583τί δὲ οὐχὶ μᾶλλον ἀπὸ τοῦ Ἰωσὴφ χρηματίσαι συνέβη τὸ πᾶν ἔθνος καὶ τὴν χώραν, διὰ τὸ καὶ πάλαι πάσης οὐ μόνον Αἰγύπτου ἀλλὰ καὶ τῶν οἰκείων τὸ κράτος ἀνάψασθαι τοῦτον, τούς τε ἐξ αὐτοῦ γενομένους μακροῖς ὕστερον χρόνοις ἐπὶ πλεῖστον ὅσον ὅλων ἐννέα φυλῶν τοῦ ἔθνους ἡγήσασθαι, δι’ οὓς καὶ μᾶλλον εἰκὸς ἦν τὴν τοῦ προπάτορος ἐπωνυμίαν τὸ πᾶν ἔθνος καὶ τὴν χώραν ἐπιγράψασθαι; τίς δ’ οὐκ ἂν ὁμολογήσαι παρὰ τούτους ἅπαντας εὐλόγως ἂν ἐκ τοῦ Βενιαμὶν τὴν ἐπωνυμίαν αὐτοὺς λαβεῖν, ἐπειδήπερ τῇ τούτου φυλῇ ἡ περιβόητος αὐτῶν βασιλικὴ μητρόπολις ὅ τε ἐπὶ ταύτης ἁγιώτατος τοῦ θεοῦ νεὼς κεκλήρωτο; ἀλλ’ ὅμως οὐδ’ ἐκ τούτων οὐδ’ ἐξ ἑτέρας ἢ μόνης ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς ἡ τῆς χώρας καὶ τοῦ παντὸς ἔθνους προσηγορία διέπρεψεν, τῇ προφητείᾳ ἀκολούθως. οὕτω γέ τοι τὸ «οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα» ἐπὶ τὴν φυλὴν ἡμῖν ἀνενήνεκται, καὶ μόνως οὕτως ἀληθῶς ἡ πρόρρησις ἀποδέδοται. ἀπὸ γοῦν τῶν Μωσέως χρόνων καθεξῆς οὐ διέλιπον μερικοὶ μὲν αὐτῶν ἄρχοντες ἐκ διαφόρων, ὡς ἔφην, φυλῶν ἡγησάμενοι, καθόλου δὲ ἡ τοῦ Ἰούδα φυλὴ παντὸς προεστῶσα τοῦ ἔθνους. παραδείγματι δὲ καταδέξῃ τὸ εἰρημένον.
ματι τοῦτο ἐποίησαν ἂν; οὐδὲ μὴν ἐκείνῳ προσεκύ νησαν οἱ υἱοὶ τοῦ πατρός. Μᾶλλον δ᾽ ἂν ὁ λόγος ἤρμοσεν, εἰ τῷ Ἰωσὴν εἴρητο· ἐπειδὴ τοῦτον ἅμα τοῖς λοιποῖς ἀδελφοῖς καὶ αὐτὸς Ἰούδας προσκυνήσας φαίνεται· πλὴν ἀλλὰ πρὸ τῶν λόγων της προφητείας. Μετὰ γὰρ τούτους οὐδέν τι τοιοῦτον, οὐδὲ περὶ τὸν Ἰωσήφ, όπου γε περὶ τὸν Ἰούδαν γεγονὸς ἡ ἱστορία παρίστησι. Καὶ τὸ, ο Αναπεσὼν δὲ ἐκοιμήθης ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος, μείζονος ἂν δέοιτο ἢ κατὰ τὸν Ἰούδαν θεωρίας. ᾿Αλλὰ καὶ τὸ μετὰ ταῦτα εἰρημένον· Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ, καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν, » τοὺς χρόνους αινίττεσθαί μοι δοκεῖ τῆς τοῦ προφητευομένου παρουσίας. Τόδε γάρ, φησίν, οὐκ ἔσται, ἔστ᾽ ἂν γένοιτο τόδε· οὐδὲ γὰρ πρότερον παύσονται τοῦ Ἰουδαίων έθνους ἄρχον τες καὶ ἡγούμενοι, ἢ τὴν τῶν ἐθνῶν προσδοκίαν ἐλθεῖν, καὶ τὰ ἀποκείμενα τῷ προφητευομένιο. Ταῦτα δὲ ὁμοίως τοῖς Ἑβδομήκοντα καὶ ὁ Θεοδοτίων ἡρμήνευσεν. Ο δὲ ᾿Ακύλας τοῦτον ἐξέδωκε καὶ τὸν τρόπον· « Οὐκ ἀναστήσεται σκῆπτρον ἀπὸ Ἰούδα, καὶ ἀκριβαζόμενος ἀπὸ μεταξὺ ποδῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ καὶ αὐτῷ σύστημα λαῶν. » Ενθα λεγομένου τοῦ, • Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ιούδα, ο πάλιν οὐ περὶ τοῦ Ἰούδα, αὐτοῦ δὴ ἐκείνου τοῦ πρώτου ἀνδρὸς ἀκούειν δεήσει, ὥσπερ οὐδὲ τὸ, « Ἰούδα, σὲ αἰνέσουσιν οἱ ἀδελφοί σου, » καὶ τὰ ἑξῆς, ἐπ' ἐκεῖνον ἀναφέροιτο. Πλείστοις δ' οὖν χρόνοις ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους κατέστησαν, οὐκ ἐκ τῆς ἐκείνου τοῦ ἀνδρὸς διαδοχῆς. Πρῶτος μὲν γὰρ Μωϋσῆς αὐτὸς ἡγήσατο τοῦ λαοῦ, μὴ ἐκ τοῦ Ἰούδα, ἀλλ᾽ ἐκ τοῦ Λευῒ γεγονώς. Εἶτα Ἰησοῦς ἐκ φυλῆς Ἐφραίμ, μεθ' ἂν ἦρξεν αὐτῶν Δεββώρα ἐκ φυλῆς Ἐφραὶμ, καὶ Βαρὰκ ἐκ φυλής Νεφθαλείμ μεθ' οὓς Γεδεὼν ἐκ φυλῆς Μανασσῆ· ἔπειτα ὁ τοῦ Γεδεών παῖς, καὶ μετ' αὐτὸν Θωλὰ ἐκ φυλῆς τῆς αὐτῆς· ἔπειτα Ἐσε- 6ὼν ἐκ Βηθλεέμ· καὶ μετὰ τοῦτον Αἰλὼν ἐκ φυλῆς Ζαβουλών· ἔπειτα Λαβδὼν ἐκ φυλῆς Ἐφραίμ· καὶ αὖθις Σαμψὼν ἐκ φυλῆς Δάν· ἔπειτα ἀναρχίας αὐτῶν γενομένης, ἡγεῖτο αὐτῶν Ηλεῖ ὁ ἱερεὺς ἐκ φυλῆς Λευΐ· οὗτοι πάντες κριταὶ κρίναντες τὸν Ἰσραὴλ οὐκ ἐκ διαδοχῆς Ἰούδα, ἐκ διαφόρων δὲ φυλῶν, ἄλλοθεν ἄλλος γενόμενος· καὶ ὅ γε μετὰ τούτους πρῶτος Α ήνεσαν οἱ ἀδελφοί. Ἐπὶ ποίῳ γὰρ αὐτοῦ κατορθώ Β αὐτῶν βασιλεύσας Σαούλ ἐκ φυλῆς ἦν Βενιαμίν. Πῶς οὖν τὸ, « Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ (ὡς ἄν τις οιηθείη), ο ἐπὶ τοὺς ἐκ φυλῆς Ἰούδα ἄρχοντας καὶ ἡγουμένους ἀνενεχθήσεται, ὅτε φαίνονται ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς τοῦ Ἰακὼβ τελευτῆς ὅλοις ἔτεσιν ἐγγύς που χιλίοις οὐκ ἐκ μόνης τῆς Ἰούδα φυλῆς προαχθέντες, ἀλλ᾽ ἄλλοτε ἐξ ἄλλης, μέχρι τῶν Δαβιδ χρόνων; Εἰ δὲ μετὰ τοὺς τοσούτους ὁ Δαβὶδ οἵ τε ἐκ τῆς τούτου δια- δοχῆς βασιλεύσαντες τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐκ φυλῆς γεγόνασιν Ἰούδα, ἀλλὰ χρή σε εἰδέναι ὅτι οὐδὲ ὅλοι, πεντακοσίοις ἔτεσι διήρκεσαν οὗτοι, οὐ παντὸς ἔθνους βασιλεύσαντες, ἀλλὰ μόνων φυλῶν τριῶν, καὶ οὐδὲ ὅλων τούτων· καθ' οὓς ἕτεροί τινες ἐτύγχανον τοῦ πλείονος ἔθνους, καὶ ὅλων γε ἐννέα φυλῶν τὴν βαλα EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - ret, si ipsi Joseph dictum esset, quandoquidem hunc ipse Judas una cum reliquis fratribus ado- rasse perhibetur, tametsi id ipsum ante hujus pro- pheliæ verba : posthac enim ne ipsi quidem Joseph tale quidquam contigisse, ac multo etiam minus ipsi Juda, historia significat. Et illud : « Recumbens autem dormivisti ut leo, et ut catulus, › majorem sane postulaverit contemplationem, quam ea sit quæ Judam respiciat. Quin etiam illud quod post ea dictum est : « Non deficiet princeps de Juda, neque dux de femoribus ejus, donec veniant quæ ipsi re- posita sunt, et ipse exspectatio gentium, tempora » mihi significare videtur ejus, de quo prophetia lo- quitur, adventus. Hoc enim, inquit, non erit, donec illud eveniat; neque enim prius desinent in Judaica gente principes ac duces, quam gentium veniat exspectatio, et quæ reposita sunt ei de quo propheta loquitur. Hæc autem interpretans Theodotion, ab ipsis LXX non differt. Aquila vero in hunc modum exposuit, ‹ non suscitabitur sceptrum de Juda, et qui exquisite cognoscat de medio pedum ejus, do- nec veniat et ipsi congregatio populorum. » Ubi cum dicatur, ‹ non deficiet princeps de Juda, hoc item de ipso illo prino Juda non oportet accipere, sicut nec illud, ‹ Juda, te laudabunt fratres tui, › et quæ sequuntur, ad eumdem illum referri possunt : multis enim saeculis principes ac duces in Judaica gente exstiterunt, qui de illius viri genere profecti non sunt. Primus namque ipse Moses dux populi fuit, qui non de Juda, sed de Levi natus est; deinde Jesu de tribu Ephrem, post quem præfuit Debbora de tribu item Ephrem, et Barac de tribu Nephtha- lim, post quos Gedeon de triba Manasse, deinde Alius Gedeon, et post hunc Thola de eadem tribu, postea Esebon ex Bethlehem, et post hunc Ailon de tribu Zabulon; hunc secutus est Labdon de tribu Ephrem, deinde Sampson de tribu Dan ; postea cum sine principe essent, præfuit ipsis Heli sacer- dos de tribu Levi : hi cuncti judices qui judicabant Israel non de genere ipsius Juda, sed ex diversis tri- bubus ex alia alius oriundi, et qui post hos primus apud eos regiam dignitatem accepit Saul, de tribu fuit Benjamin. Quomodo igitur illud : « Non de- ficiet princeps de Juda, neque dux de femo- ribus ejus, , ut quispiam fortasse putaverit, D ad principes de tribu Juda ac duces refere- tur, quando videntur ex quo tempore mortuus est Jacob totis propemodum mille annis, non ex una tribu ipsius Juda profecti, sed ex alia alius usque ad tempora David ? quod si post tam multos et Da- vid, et qui ipsi David in regno apud Judaicam gen- tem successerunt, de tribu Juda nati sunt, sciendum tamen tibi est, quod hi ipsi ne totos quidem quin- gentos annos totius gentis regnum obtinere potue- runt, sed trium duntaxat tribuum, ac ne harum quidem solidarum, quippe cum iisdem temporibus alii quidam in parte gentis ampliore, et in totis novem tribubus regnaverint: nam post mortem Salomonis, cum tota gens ab Juda divisa fuerit, ip- C
ὡς γὰρ ἐπὶ τῆς Ῥωμαίων ἀρχῆς οἱ μὲν κατ’ ἔθνος ἐπίτροποί τε καὶ ἡγούμενοι, ἔπαρχοί τε καὶ στρατοπεδάρχαι, οἵ τε πάντων ἀνωτάτω βασιλεῖς, οὐ πάντες ἐκ τῆς Ῥωμαίων ὁρμῶνται πόλεως, οὐδ’ ἀπὸ τῆς Ῥώμου καὶ Ῥωμύλλου σπορᾶς, ἀλλ’ ἐκ μυρίων ἄλλος ἄλλοθεν ἐθνῶν, ὅμως δὲ οἱ πάντες βασιλεῖς τε καὶ οἱ μετ’ αὐτοὺς ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι τὴν Ῥωμαίων ἐπιγράφονται προσηγορίαν, Ῥωμαίων τε τὸ κράτος ἐπωνόμασται, καὶ ταύτης ἐξῆπται τῆς ἐπωνυμίας ἡ καθόλου πάντων ἀρχή· τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ ἐπὶ τῶν καθ’ Ἑβραίους χρὴ νοεῖν πραγμάτων, μιᾶς μὲν καθόλου τῆς τοῦ Ἰούδα φυλῆς κατὰ τοῦ παντὸς ἔθνους ἐπιπεφημισμένης, τῶν δὲ κατὰ μέρος ἡγουμένων τε καὶ βασιλέων ἐκ διαφόρων καθισταμένων φυλῶν καθόλου δὲ τῇ τοῦ Ἰούδα τιμωμένων προσηγορίᾳ. λεγέσθω τοίνυν ὡς πρὸς τὴν ὅλην φυλὴν ὑπὸ τοῦ προφήτου τὸ «Ἰούδα, σὲ αἰνέσαισαν οἱ ἀδελφοί σου». οἶδεν γὰρ αὐτήν, ἅτε προνομίας ἠξιωμένην, πρὸ τῶν λοιπῶν φυλῶν τετιμῆσθαι, καὶ ἐπεὶ ἐξῆρχεν ἐν πολέμοις καὶ μόνη τοῦ παντὸς ἔθνους ἡγεῖτο ἐν ταῖς πρὸς τοὺς ἐχθροὺς παρατάξεσιν, εἰκότως ἐπιλέγεται πρὸς αὐτὴν «αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου».
ματι τοῦτο ἐποίησαν ἂν; οὐδὲ μὴν ἐκείνῳ προσεκύ νησαν οἱ υἱοὶ τοῦ πατρός. Μᾶλλον δ᾽ ἂν ὁ λόγος ἤρμοσεν, εἰ τῷ Ἰωσὴν εἴρητο· ἐπειδὴ τοῦτον ἅμα τοῖς λοιποῖς ἀδελφοῖς καὶ αὐτὸς Ἰούδας προσκυνήσας φαίνεται· πλὴν ἀλλὰ πρὸ τῶν λόγων της προφητείας. Μετὰ γὰρ τούτους οὐδέν τι τοιοῦτον, οὐδὲ περὶ τὸν Ἰωσήφ, όπου γε περὶ τὸν Ἰούδαν γεγονὸς ἡ ἱστορία παρίστησι. Καὶ τὸ, ο Αναπεσὼν δὲ ἐκοιμήθης ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος, μείζονος ἂν δέοιτο ἢ κατὰ τὸν Ἰούδαν θεωρίας. ᾿Αλλὰ καὶ τὸ μετὰ ταῦτα εἰρημένον· Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ, καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν, » τοὺς χρόνους αινίττεσθαί μοι δοκεῖ τῆς τοῦ προφητευομένου παρουσίας. Τόδε γάρ, φησίν, οὐκ ἔσται, ἔστ᾽ ἂν γένοιτο τόδε· οὐδὲ γὰρ πρότερον παύσονται τοῦ Ἰουδαίων έθνους ἄρχον τες καὶ ἡγούμενοι, ἢ τὴν τῶν ἐθνῶν προσδοκίαν ἐλθεῖν, καὶ τὰ ἀποκείμενα τῷ προφητευομένιο. Ταῦτα δὲ ὁμοίως τοῖς Ἑβδομήκοντα καὶ ὁ Θεοδοτίων ἡρμήνευσεν. Ο δὲ ᾿Ακύλας τοῦτον ἐξέδωκε καὶ τὸν τρόπον· « Οὐκ ἀναστήσεται σκῆπτρον ἀπὸ Ἰούδα, καὶ ἀκριβαζόμενος ἀπὸ μεταξὺ ποδῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ καὶ αὐτῷ σύστημα λαῶν. » Ενθα λεγομένου τοῦ, • Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ιούδα, ο πάλιν οὐ περὶ τοῦ Ἰούδα, αὐτοῦ δὴ ἐκείνου τοῦ πρώτου ἀνδρὸς ἀκούειν δεήσει, ὥσπερ οὐδὲ τὸ, « Ἰούδα, σὲ αἰνέσουσιν οἱ ἀδελφοί σου, » καὶ τὰ ἑξῆς, ἐπ' ἐκεῖνον ἀναφέροιτο. Πλείστοις δ' οὖν χρόνοις ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους κατέστησαν, οὐκ ἐκ τῆς ἐκείνου τοῦ ἀνδρὸς διαδοχῆς. Πρῶτος μὲν γὰρ Μωϋσῆς αὐτὸς ἡγήσατο τοῦ λαοῦ, μὴ ἐκ τοῦ Ἰούδα, ἀλλ᾽ ἐκ τοῦ Λευῒ γεγονώς. Εἶτα Ἰησοῦς ἐκ φυλῆς Ἐφραίμ, μεθ' ἂν ἦρξεν αὐτῶν Δεββώρα ἐκ φυλῆς Ἐφραὶμ, καὶ Βαρὰκ ἐκ φυλής Νεφθαλείμ μεθ' οὓς Γεδεὼν ἐκ φυλῆς Μανασσῆ· ἔπειτα ὁ τοῦ Γεδεών παῖς, καὶ μετ' αὐτὸν Θωλὰ ἐκ φυλῆς τῆς αὐτῆς· ἔπειτα Ἐσε- 6ὼν ἐκ Βηθλεέμ· καὶ μετὰ τοῦτον Αἰλὼν ἐκ φυλῆς Ζαβουλών· ἔπειτα Λαβδὼν ἐκ φυλῆς Ἐφραίμ· καὶ αὖθις Σαμψὼν ἐκ φυλῆς Δάν· ἔπειτα ἀναρχίας αὐτῶν γενομένης, ἡγεῖτο αὐτῶν Ηλεῖ ὁ ἱερεὺς ἐκ φυλῆς Λευΐ· οὗτοι πάντες κριταὶ κρίναντες τὸν Ἰσραὴλ οὐκ ἐκ διαδοχῆς Ἰούδα, ἐκ διαφόρων δὲ φυλῶν, ἄλλοθεν ἄλλος γενόμενος· καὶ ὅ γε μετὰ τούτους πρῶτος Α ήνεσαν οἱ ἀδελφοί. Ἐπὶ ποίῳ γὰρ αὐτοῦ κατορθώ Β αὐτῶν βασιλεύσας Σαούλ ἐκ φυλῆς ἦν Βενιαμίν. Πῶς οὖν τὸ, « Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ (ὡς ἄν τις οιηθείη), ο ἐπὶ τοὺς ἐκ φυλῆς Ἰούδα ἄρχοντας καὶ ἡγουμένους ἀνενεχθήσεται, ὅτε φαίνονται ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς τοῦ Ἰακὼβ τελευτῆς ὅλοις ἔτεσιν ἐγγύς που χιλίοις οὐκ ἐκ μόνης τῆς Ἰούδα φυλῆς προαχθέντες, ἀλλ᾽ ἄλλοτε ἐξ ἄλλης, μέχρι τῶν Δαβιδ χρόνων; Εἰ δὲ μετὰ τοὺς τοσούτους ὁ Δαβὶδ οἵ τε ἐκ τῆς τούτου δια- δοχῆς βασιλεύσαντες τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐκ φυλῆς γεγόνασιν Ἰούδα, ἀλλὰ χρή σε εἰδέναι ὅτι οὐδὲ ὅλοι, πεντακοσίοις ἔτεσι διήρκεσαν οὗτοι, οὐ παντὸς ἔθνους βασιλεύσαντες, ἀλλὰ μόνων φυλῶν τριῶν, καὶ οὐδὲ ὅλων τούτων· καθ' οὓς ἕτεροί τινες ἐτύγχανον τοῦ πλείονος ἔθνους, καὶ ὅλων γε ἐννέα φυλῶν τὴν βαλα EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - ret, si ipsi Joseph dictum esset, quandoquidem hunc ipse Judas una cum reliquis fratribus ado- rasse perhibetur, tametsi id ipsum ante hujus pro- pheliæ verba : posthac enim ne ipsi quidem Joseph tale quidquam contigisse, ac multo etiam minus ipsi Juda, historia significat. Et illud : « Recumbens autem dormivisti ut leo, et ut catulus, › majorem sane postulaverit contemplationem, quam ea sit quæ Judam respiciat. Quin etiam illud quod post ea dictum est : « Non deficiet princeps de Juda, neque dux de femoribus ejus, donec veniant quæ ipsi re- posita sunt, et ipse exspectatio gentium, tempora » mihi significare videtur ejus, de quo prophetia lo- quitur, adventus. Hoc enim, inquit, non erit, donec illud eveniat; neque enim prius desinent in Judaica gente principes ac duces, quam gentium veniat exspectatio, et quæ reposita sunt ei de quo propheta loquitur. Hæc autem interpretans Theodotion, ab ipsis LXX non differt. Aquila vero in hunc modum exposuit, ‹ non suscitabitur sceptrum de Juda, et qui exquisite cognoscat de medio pedum ejus, do- nec veniat et ipsi congregatio populorum. » Ubi cum dicatur, ‹ non deficiet princeps de Juda, hoc item de ipso illo prino Juda non oportet accipere, sicut nec illud, ‹ Juda, te laudabunt fratres tui, › et quæ sequuntur, ad eumdem illum referri possunt : multis enim saeculis principes ac duces in Judaica gente exstiterunt, qui de illius viri genere profecti non sunt. Primus namque ipse Moses dux populi fuit, qui non de Juda, sed de Levi natus est; deinde Jesu de tribu Ephrem, post quem præfuit Debbora de tribu item Ephrem, et Barac de tribu Nephtha- lim, post quos Gedeon de triba Manasse, deinde Alius Gedeon, et post hunc Thola de eadem tribu, postea Esebon ex Bethlehem, et post hunc Ailon de tribu Zabulon; hunc secutus est Labdon de tribu Ephrem, deinde Sampson de tribu Dan ; postea cum sine principe essent, præfuit ipsis Heli sacer- dos de tribu Levi : hi cuncti judices qui judicabant Israel non de genere ipsius Juda, sed ex diversis tri- bubus ex alia alius oriundi, et qui post hos primus apud eos regiam dignitatem accepit Saul, de tribu fuit Benjamin. Quomodo igitur illud : « Non de- ficiet princeps de Juda, neque dux de femo- ribus ejus, , ut quispiam fortasse putaverit, D ad principes de tribu Juda ac duces refere- tur, quando videntur ex quo tempore mortuus est Jacob totis propemodum mille annis, non ex una tribu ipsius Juda profecti, sed ex alia alius usque ad tempora David ? quod si post tam multos et Da- vid, et qui ipsi David in regno apud Judaicam gen- tem successerunt, de tribu Juda nati sunt, sciendum tamen tibi est, quod hi ipsi ne totos quidem quin- gentos annos totius gentis regnum obtinere potue- runt, sed trium duntaxat tribuum, ac ne harum quidem solidarum, quippe cum iisdem temporibus alii quidam in parte gentis ampliore, et in totis novem tribubus regnaverint: nam post mortem Salomonis, cum tota gens ab Juda divisa fuerit, ip- C
εἶτα διὰ τὸ ἀρχικὸν καὶ βασιλικὸν ἀξίωμα «σκύμνος λέοντος» εἶναι λέγεται. σεμνυνόμενος δὲ ὁ προπάτωρ ὁμοῦ καὶ προφήτης ἐπὶ τῷ τῆς φυλῆς ἀξιώματι προστίθησιν λέγων· «ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης». τὸ δὲ «ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος λέοντος» τὸ γαῦρον ὁμοῦ καὶ θαρσαλέον καὶ τὸ τῶν ἔξωθεν ἐπιόντων ἀκατάπληκτον τό τε ἄφοβον καὶ τῶν ἐχθρῶν καταφρονητικὸν παρίστησιν. τοιοῦτον δὲ αὐτὸν ὄντα, μᾶλλον δὲ τοιαύτην οὖσαν τὴν φυλήν, τίς, φησίν, ἀναστήσει; μέγαν τινὰ καὶ θαυμαστὸν σπάνιόν τε καὶ δυσθεώρητον ἔσεσθαι τὸν μέλλοντα ἀναστήσειν τοῦ θρόνου καὶ μεταστήσειν τοῦ ἀρχικοῦ ἀξιώματος τὴν δηλωθεῖσαν φυλὴν αἰνιξάμενος. Τίς δὲ ἄρα οὗτος ἦν, ἑξῆς ἡμᾶς ἐφίστησιν, τοῦτον εἶναι διδάσκων τὸν μέλλοντα «προσδοκίαν» ἔσεσθαι «τῶν ἐθνῶν», ὃς οὐ πρότερον φανήσεσθαι ἐν ἀνθρώποις ἢ ἐκλείψειν [καὶ] ἄρχοντα καὶ ἡγούμενον [καὶ] μετασταθήσεσθαι καὶ ἀπαναστήσεσθαι τῆς ἀρχῆς τὴν τοῦ Ἰούδα φυλὴν προφητεύεται. τίς δ’ οὗτος ἦν ἢ ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστός;
ματι τοῦτο ἐποίησαν ἂν; οὐδὲ μὴν ἐκείνῳ προσεκύ νησαν οἱ υἱοὶ τοῦ πατρός. Μᾶλλον δ᾽ ἂν ὁ λόγος ἤρμοσεν, εἰ τῷ Ἰωσὴν εἴρητο· ἐπειδὴ τοῦτον ἅμα τοῖς λοιποῖς ἀδελφοῖς καὶ αὐτὸς Ἰούδας προσκυνήσας φαίνεται· πλὴν ἀλλὰ πρὸ τῶν λόγων της προφητείας. Μετὰ γὰρ τούτους οὐδέν τι τοιοῦτον, οὐδὲ περὶ τὸν Ἰωσήφ, όπου γε περὶ τὸν Ἰούδαν γεγονὸς ἡ ἱστορία παρίστησι. Καὶ τὸ, ο Αναπεσὼν δὲ ἐκοιμήθης ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος, μείζονος ἂν δέοιτο ἢ κατὰ τὸν Ἰούδαν θεωρίας. ᾿Αλλὰ καὶ τὸ μετὰ ταῦτα εἰρημένον· Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ, καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν, » τοὺς χρόνους αινίττεσθαί μοι δοκεῖ τῆς τοῦ προφητευομένου παρουσίας. Τόδε γάρ, φησίν, οὐκ ἔσται, ἔστ᾽ ἂν γένοιτο τόδε· οὐδὲ γὰρ πρότερον παύσονται τοῦ Ἰουδαίων έθνους ἄρχον τες καὶ ἡγούμενοι, ἢ τὴν τῶν ἐθνῶν προσδοκίαν ἐλθεῖν, καὶ τὰ ἀποκείμενα τῷ προφητευομένιο. Ταῦτα δὲ ὁμοίως τοῖς Ἑβδομήκοντα καὶ ὁ Θεοδοτίων ἡρμήνευσεν. Ο δὲ ᾿Ακύλας τοῦτον ἐξέδωκε καὶ τὸν τρόπον· « Οὐκ ἀναστήσεται σκῆπτρον ἀπὸ Ἰούδα, καὶ ἀκριβαζόμενος ἀπὸ μεταξὺ ποδῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ καὶ αὐτῷ σύστημα λαῶν. » Ενθα λεγομένου τοῦ, • Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ιούδα, ο πάλιν οὐ περὶ τοῦ Ἰούδα, αὐτοῦ δὴ ἐκείνου τοῦ πρώτου ἀνδρὸς ἀκούειν δεήσει, ὥσπερ οὐδὲ τὸ, « Ἰούδα, σὲ αἰνέσουσιν οἱ ἀδελφοί σου, » καὶ τὰ ἑξῆς, ἐπ' ἐκεῖνον ἀναφέροιτο. Πλείστοις δ' οὖν χρόνοις ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους κατέστησαν, οὐκ ἐκ τῆς ἐκείνου τοῦ ἀνδρὸς διαδοχῆς. Πρῶτος μὲν γὰρ Μωϋσῆς αὐτὸς ἡγήσατο τοῦ λαοῦ, μὴ ἐκ τοῦ Ἰούδα, ἀλλ᾽ ἐκ τοῦ Λευῒ γεγονώς. Εἶτα Ἰησοῦς ἐκ φυλῆς Ἐφραίμ, μεθ' ἂν ἦρξεν αὐτῶν Δεββώρα ἐκ φυλῆς Ἐφραὶμ, καὶ Βαρὰκ ἐκ φυλής Νεφθαλείμ μεθ' οὓς Γεδεὼν ἐκ φυλῆς Μανασσῆ· ἔπειτα ὁ τοῦ Γεδεών παῖς, καὶ μετ' αὐτὸν Θωλὰ ἐκ φυλῆς τῆς αὐτῆς· ἔπειτα Ἐσε- 6ὼν ἐκ Βηθλεέμ· καὶ μετὰ τοῦτον Αἰλὼν ἐκ φυλῆς Ζαβουλών· ἔπειτα Λαβδὼν ἐκ φυλῆς Ἐφραίμ· καὶ αὖθις Σαμψὼν ἐκ φυλῆς Δάν· ἔπειτα ἀναρχίας αὐτῶν γενομένης, ἡγεῖτο αὐτῶν Ηλεῖ ὁ ἱερεὺς ἐκ φυλῆς Λευΐ· οὗτοι πάντες κριταὶ κρίναντες τὸν Ἰσραὴλ οὐκ ἐκ διαδοχῆς Ἰούδα, ἐκ διαφόρων δὲ φυλῶν, ἄλλοθεν ἄλλος γενόμενος· καὶ ὅ γε μετὰ τούτους πρῶτος Α ήνεσαν οἱ ἀδελφοί. Ἐπὶ ποίῳ γὰρ αὐτοῦ κατορθώ Β αὐτῶν βασιλεύσας Σαούλ ἐκ φυλῆς ἦν Βενιαμίν. Πῶς οὖν τὸ, « Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ (ὡς ἄν τις οιηθείη), ο ἐπὶ τοὺς ἐκ φυλῆς Ἰούδα ἄρχοντας καὶ ἡγουμένους ἀνενεχθήσεται, ὅτε φαίνονται ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς τοῦ Ἰακὼβ τελευτῆς ὅλοις ἔτεσιν ἐγγύς που χιλίοις οὐκ ἐκ μόνης τῆς Ἰούδα φυλῆς προαχθέντες, ἀλλ᾽ ἄλλοτε ἐξ ἄλλης, μέχρι τῶν Δαβιδ χρόνων; Εἰ δὲ μετὰ τοὺς τοσούτους ὁ Δαβὶδ οἵ τε ἐκ τῆς τούτου δια- δοχῆς βασιλεύσαντες τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐκ φυλῆς γεγόνασιν Ἰούδα, ἀλλὰ χρή σε εἰδέναι ὅτι οὐδὲ ὅλοι, πεντακοσίοις ἔτεσι διήρκεσαν οὗτοι, οὐ παντὸς ἔθνους βασιλεύσαντες, ἀλλὰ μόνων φυλῶν τριῶν, καὶ οὐδὲ ὅλων τούτων· καθ' οὓς ἕτεροί τινες ἐτύγχανον τοῦ πλείονος ἔθνους, καὶ ὅλων γε ἐννέα φυλῶν τὴν βαλα EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - ret, si ipsi Joseph dictum esset, quandoquidem hunc ipse Judas una cum reliquis fratribus ado- rasse perhibetur, tametsi id ipsum ante hujus pro- pheliæ verba : posthac enim ne ipsi quidem Joseph tale quidquam contigisse, ac multo etiam minus ipsi Juda, historia significat. Et illud : « Recumbens autem dormivisti ut leo, et ut catulus, › majorem sane postulaverit contemplationem, quam ea sit quæ Judam respiciat. Quin etiam illud quod post ea dictum est : « Non deficiet princeps de Juda, neque dux de femoribus ejus, donec veniant quæ ipsi re- posita sunt, et ipse exspectatio gentium, tempora » mihi significare videtur ejus, de quo prophetia lo- quitur, adventus. Hoc enim, inquit, non erit, donec illud eveniat; neque enim prius desinent in Judaica gente principes ac duces, quam gentium veniat exspectatio, et quæ reposita sunt ei de quo propheta loquitur. Hæc autem interpretans Theodotion, ab ipsis LXX non differt. Aquila vero in hunc modum exposuit, ‹ non suscitabitur sceptrum de Juda, et qui exquisite cognoscat de medio pedum ejus, do- nec veniat et ipsi congregatio populorum. » Ubi cum dicatur, ‹ non deficiet princeps de Juda, hoc item de ipso illo prino Juda non oportet accipere, sicut nec illud, ‹ Juda, te laudabunt fratres tui, › et quæ sequuntur, ad eumdem illum referri possunt : multis enim saeculis principes ac duces in Judaica gente exstiterunt, qui de illius viri genere profecti non sunt. Primus namque ipse Moses dux populi fuit, qui non de Juda, sed de Levi natus est; deinde Jesu de tribu Ephrem, post quem præfuit Debbora de tribu item Ephrem, et Barac de tribu Nephtha- lim, post quos Gedeon de triba Manasse, deinde Alius Gedeon, et post hunc Thola de eadem tribu, postea Esebon ex Bethlehem, et post hunc Ailon de tribu Zabulon; hunc secutus est Labdon de tribu Ephrem, deinde Sampson de tribu Dan ; postea cum sine principe essent, præfuit ipsis Heli sacer- dos de tribu Levi : hi cuncti judices qui judicabant Israel non de genere ipsius Juda, sed ex diversis tri- bubus ex alia alius oriundi, et qui post hos primus apud eos regiam dignitatem accepit Saul, de tribu fuit Benjamin. Quomodo igitur illud : « Non de- ficiet princeps de Juda, neque dux de femo- ribus ejus, , ut quispiam fortasse putaverit, D ad principes de tribu Juda ac duces refere- tur, quando videntur ex quo tempore mortuus est Jacob totis propemodum mille annis, non ex una tribu ipsius Juda profecti, sed ex alia alius usque ad tempora David ? quod si post tam multos et Da- vid, et qui ipsi David in regno apud Judaicam gen- tem successerunt, de tribu Juda nati sunt, sciendum tamen tibi est, quod hi ipsi ne totos quidem quin- gentos annos totius gentis regnum obtinere potue- runt, sed trium duntaxat tribuum, ac ne harum quidem solidarum, quippe cum iisdem temporibus alii quidam in parte gentis ampliore, et in totis novem tribubus regnaverint: nam post mortem Salomonis, cum tota gens ab Juda divisa fuerit, ip- C
PG 22:585οὗ ἐπὶ τῆς γενέσεω[ς], ἀκολούθως τῇ προκειμένῃ προρρήσει, ἐξέλιπον μὲν ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι ἐξ αὐτῶν Ἰουδαίων ἐπὶ τὸ ἔθνος αὐτῶν καθιστάμενοι, ἡ δὲ τοῦ Ἰούδα φυλὴ αὐτῷ ἔθνει παντὶ τοῦ ἐξ αἰῶνος ἀρχικοῦ καὶ βασιλικοῦ ἀξιώματος καθαιρεθεῖσα τοῖς εἰσέτι καὶ νῦν κρατοῦσιν ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο δουλεύει Ῥωμαίοις, μετὰ τῶν λοιπῶν καὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος χειρωσαμένοις, παρ’ ὧν Ἡρώδης, πρῶτος ἐξ ἀλλοφύλου γένους ὑπάρχων, ἰδίως τοῦ ἔθνους αὐτῶν ὑπό τε Αὐγούστου καὶ τῆς Ῥωμαίων συγκλήτου βουλῆς βασιλεὺς ἀναδέδεικται. ἦν γοῦν ὁ Ἡρώδης Ἀντιπάτρου παῖς, ὁ δ’ Ἀντίπατρος Ἀσκαλωνίτης, ἔκ τινος τῶν περὶ τὸν νεὼν τοῦ Ἀπόλλωνος ἱεροδούλων καλουμένων, ὃς δὴ Κυπρίνην ὀνόματι, τὸ γένος τῶν ἐξ Ἀραβίας, γυναῖκα πρὸς γάμον ἀγαγόμενος τὸν Ἡρώδην ποιεῖται. οὗτος δὴ οὖν πρῶτος ἐκ τοιούτου γένους ὁρμώμενος τὸν ἐκ διαδοχῆς τῶν ἀρχιερέων ὕστατον ἡγησάμενον Ὑρκανόν, ἐφ’ ὃν τὰ τῆς οἰκείας ἀρχῆς τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους κατέληξεν, ἐκποδὼν μεθίστησιν ἀνελών, πρῶτός τε αὐτός, ὡς ἔφην, ἐξ ἀλλοφύλου γένους Ἰουδαίων ἀναγορεύεται βασιλεύς.
ματι τοῦτο ἐποίησαν ἂν; οὐδὲ μὴν ἐκείνῳ προσεκύ νησαν οἱ υἱοὶ τοῦ πατρός. Μᾶλλον δ᾽ ἂν ὁ λόγος ἤρμοσεν, εἰ τῷ Ἰωσὴν εἴρητο· ἐπειδὴ τοῦτον ἅμα τοῖς λοιποῖς ἀδελφοῖς καὶ αὐτὸς Ἰούδας προσκυνήσας φαίνεται· πλὴν ἀλλὰ πρὸ τῶν λόγων της προφητείας. Μετὰ γὰρ τούτους οὐδέν τι τοιοῦτον, οὐδὲ περὶ τὸν Ἰωσήφ, όπου γε περὶ τὸν Ἰούδαν γεγονὸς ἡ ἱστορία παρίστησι. Καὶ τὸ, ο Αναπεσὼν δὲ ἐκοιμήθης ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος, μείζονος ἂν δέοιτο ἢ κατὰ τὸν Ἰούδαν θεωρίας. ᾿Αλλὰ καὶ τὸ μετὰ ταῦτα εἰρημένον· Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ, καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν, » τοὺς χρόνους αινίττεσθαί μοι δοκεῖ τῆς τοῦ προφητευομένου παρουσίας. Τόδε γάρ, φησίν, οὐκ ἔσται, ἔστ᾽ ἂν γένοιτο τόδε· οὐδὲ γὰρ πρότερον παύσονται τοῦ Ἰουδαίων έθνους ἄρχον τες καὶ ἡγούμενοι, ἢ τὴν τῶν ἐθνῶν προσδοκίαν ἐλθεῖν, καὶ τὰ ἀποκείμενα τῷ προφητευομένιο. Ταῦτα δὲ ὁμοίως τοῖς Ἑβδομήκοντα καὶ ὁ Θεοδοτίων ἡρμήνευσεν. Ο δὲ ᾿Ακύλας τοῦτον ἐξέδωκε καὶ τὸν τρόπον· « Οὐκ ἀναστήσεται σκῆπτρον ἀπὸ Ἰούδα, καὶ ἀκριβαζόμενος ἀπὸ μεταξὺ ποδῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ καὶ αὐτῷ σύστημα λαῶν. » Ενθα λεγομένου τοῦ, • Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ιούδα, ο πάλιν οὐ περὶ τοῦ Ἰούδα, αὐτοῦ δὴ ἐκείνου τοῦ πρώτου ἀνδρὸς ἀκούειν δεήσει, ὥσπερ οὐδὲ τὸ, « Ἰούδα, σὲ αἰνέσουσιν οἱ ἀδελφοί σου, » καὶ τὰ ἑξῆς, ἐπ' ἐκεῖνον ἀναφέροιτο. Πλείστοις δ' οὖν χρόνοις ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους κατέστησαν, οὐκ ἐκ τῆς ἐκείνου τοῦ ἀνδρὸς διαδοχῆς. Πρῶτος μὲν γὰρ Μωϋσῆς αὐτὸς ἡγήσατο τοῦ λαοῦ, μὴ ἐκ τοῦ Ἰούδα, ἀλλ᾽ ἐκ τοῦ Λευῒ γεγονώς. Εἶτα Ἰησοῦς ἐκ φυλῆς Ἐφραίμ, μεθ' ἂν ἦρξεν αὐτῶν Δεββώρα ἐκ φυλῆς Ἐφραὶμ, καὶ Βαρὰκ ἐκ φυλής Νεφθαλείμ μεθ' οὓς Γεδεὼν ἐκ φυλῆς Μανασσῆ· ἔπειτα ὁ τοῦ Γεδεών παῖς, καὶ μετ' αὐτὸν Θωλὰ ἐκ φυλῆς τῆς αὐτῆς· ἔπειτα Ἐσε- 6ὼν ἐκ Βηθλεέμ· καὶ μετὰ τοῦτον Αἰλὼν ἐκ φυλῆς Ζαβουλών· ἔπειτα Λαβδὼν ἐκ φυλῆς Ἐφραίμ· καὶ αὖθις Σαμψὼν ἐκ φυλῆς Δάν· ἔπειτα ἀναρχίας αὐτῶν γενομένης, ἡγεῖτο αὐτῶν Ηλεῖ ὁ ἱερεὺς ἐκ φυλῆς Λευΐ· οὗτοι πάντες κριταὶ κρίναντες τὸν Ἰσραὴλ οὐκ ἐκ διαδοχῆς Ἰούδα, ἐκ διαφόρων δὲ φυλῶν, ἄλλοθεν ἄλλος γενόμενος· καὶ ὅ γε μετὰ τούτους πρῶτος Α ήνεσαν οἱ ἀδελφοί. Ἐπὶ ποίῳ γὰρ αὐτοῦ κατορθώ Β αὐτῶν βασιλεύσας Σαούλ ἐκ φυλῆς ἦν Βενιαμίν. Πῶς οὖν τὸ, « Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ (ὡς ἄν τις οιηθείη), ο ἐπὶ τοὺς ἐκ φυλῆς Ἰούδα ἄρχοντας καὶ ἡγουμένους ἀνενεχθήσεται, ὅτε φαίνονται ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς τοῦ Ἰακὼβ τελευτῆς ὅλοις ἔτεσιν ἐγγύς που χιλίοις οὐκ ἐκ μόνης τῆς Ἰούδα φυλῆς προαχθέντες, ἀλλ᾽ ἄλλοτε ἐξ ἄλλης, μέχρι τῶν Δαβιδ χρόνων; Εἰ δὲ μετὰ τοὺς τοσούτους ὁ Δαβὶδ οἵ τε ἐκ τῆς τούτου δια- δοχῆς βασιλεύσαντες τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐκ φυλῆς γεγόνασιν Ἰούδα, ἀλλὰ χρή σε εἰδέναι ὅτι οὐδὲ ὅλοι, πεντακοσίοις ἔτεσι διήρκεσαν οὗτοι, οὐ παντὸς ἔθνους βασιλεύσαντες, ἀλλὰ μόνων φυλῶν τριῶν, καὶ οὐδὲ ὅλων τούτων· καθ' οὓς ἕτεροί τινες ἐτύγχανον τοῦ πλείονος ἔθνους, καὶ ὅλων γε ἐννέα φυλῶν τὴν βαλα EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - ret, si ipsi Joseph dictum esset, quandoquidem hunc ipse Judas una cum reliquis fratribus ado- rasse perhibetur, tametsi id ipsum ante hujus pro- pheliæ verba : posthac enim ne ipsi quidem Joseph tale quidquam contigisse, ac multo etiam minus ipsi Juda, historia significat. Et illud : « Recumbens autem dormivisti ut leo, et ut catulus, › majorem sane postulaverit contemplationem, quam ea sit quæ Judam respiciat. Quin etiam illud quod post ea dictum est : « Non deficiet princeps de Juda, neque dux de femoribus ejus, donec veniant quæ ipsi re- posita sunt, et ipse exspectatio gentium, tempora » mihi significare videtur ejus, de quo prophetia lo- quitur, adventus. Hoc enim, inquit, non erit, donec illud eveniat; neque enim prius desinent in Judaica gente principes ac duces, quam gentium veniat exspectatio, et quæ reposita sunt ei de quo propheta loquitur. Hæc autem interpretans Theodotion, ab ipsis LXX non differt. Aquila vero in hunc modum exposuit, ‹ non suscitabitur sceptrum de Juda, et qui exquisite cognoscat de medio pedum ejus, do- nec veniat et ipsi congregatio populorum. » Ubi cum dicatur, ‹ non deficiet princeps de Juda, hoc item de ipso illo prino Juda non oportet accipere, sicut nec illud, ‹ Juda, te laudabunt fratres tui, › et quæ sequuntur, ad eumdem illum referri possunt : multis enim saeculis principes ac duces in Judaica gente exstiterunt, qui de illius viri genere profecti non sunt. Primus namque ipse Moses dux populi fuit, qui non de Juda, sed de Levi natus est; deinde Jesu de tribu Ephrem, post quem præfuit Debbora de tribu item Ephrem, et Barac de tribu Nephtha- lim, post quos Gedeon de triba Manasse, deinde Alius Gedeon, et post hunc Thola de eadem tribu, postea Esebon ex Bethlehem, et post hunc Ailon de tribu Zabulon; hunc secutus est Labdon de tribu Ephrem, deinde Sampson de tribu Dan ; postea cum sine principe essent, præfuit ipsis Heli sacer- dos de tribu Levi : hi cuncti judices qui judicabant Israel non de genere ipsius Juda, sed ex diversis tri- bubus ex alia alius oriundi, et qui post hos primus apud eos regiam dignitatem accepit Saul, de tribu fuit Benjamin. Quomodo igitur illud : « Non de- ficiet princeps de Juda, neque dux de femo- ribus ejus, , ut quispiam fortasse putaverit, D ad principes de tribu Juda ac duces refere- tur, quando videntur ex quo tempore mortuus est Jacob totis propemodum mille annis, non ex una tribu ipsius Juda profecti, sed ex alia alius usque ad tempora David ? quod si post tam multos et Da- vid, et qui ipsi David in regno apud Judaicam gen- tem successerunt, de tribu Juda nati sunt, sciendum tamen tibi est, quod hi ipsi ne totos quidem quin- gentos annos totius gentis regnum obtinere potue- runt, sed trium duntaxat tribuum, ac ne harum quidem solidarum, quippe cum iisdem temporibus alii quidam in parte gentis ampliore, et in totis novem tribubus regnaverint: nam post mortem Salomonis, cum tota gens ab Juda divisa fuerit, ip- C
καθ’ ὃν γεννηθέντος Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ καθῄρητο μὲν ὁμοῦ καὶ τῆς Ἰούδα φυλῆς τὸ ἀξίωμα, καθῄρητο δὲ καὶ ἡ τῶν Ἰουδαίων ἀρχή τε καὶ βασιλεία, πεπλήρωτο δὲ καὶ ἡ προτεταγμένη προφητεία, «οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ», φήσασα, «ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ», ὃν καί φησιν γενήσεσθαι οὐ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν προσδοκίαν. Ἐπειδὴ τοίνυν ἀπέκειτο ἡ πρόπαλαι τῷ Ἀβραὰμ χρηματισθεῖσα τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως προσδοκία, ὡς ἂν ἐκλελοιπότων ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀρχόντων τε καὶ ἡγουμένων, μεταστάσης τε τῆς κατ’ αὐτῶν ἀρχῆς ἐπὶ Ῥωμαίους καὶ τὸν ἐξ ἐθνῶν δεδηλωμένον Ἡρώδην, εἰκότως ὁ μὲν εὐαγγελιστὴς Λουκᾶς, ἐπισημαινόμενος τοὺς χρόνους τῆς ἐκλείψεως τῶν Ἰουδαίων ἀρχόντων, τὴν καταρχὴν τῆς Χριστοῦ διδασκαλίας ἱστορεῖ γεγονέναι «ἐν ἔτει πεντεκαιδεκάτῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος, ἡγεμονεύοντος Ποντίου Πιλάτου τῆς Ἰουδαίας». καὶ Ματθαῖος δὲ τοῦτο αὐτὸ αἰνιττόμενος σημαίνει· ὑπογράψας δ’ οὖν τὴν τοῦ κυρίου καὶ σωτῆρος ἡμῶν γένεσιν, ἐπιλέγει·
ματι τοῦτο ἐποίησαν ἂν; οὐδὲ μὴν ἐκείνῳ προσεκύ νησαν οἱ υἱοὶ τοῦ πατρός. Μᾶλλον δ᾽ ἂν ὁ λόγος ἤρμοσεν, εἰ τῷ Ἰωσὴν εἴρητο· ἐπειδὴ τοῦτον ἅμα τοῖς λοιποῖς ἀδελφοῖς καὶ αὐτὸς Ἰούδας προσκυνήσας φαίνεται· πλὴν ἀλλὰ πρὸ τῶν λόγων της προφητείας. Μετὰ γὰρ τούτους οὐδέν τι τοιοῦτον, οὐδὲ περὶ τὸν Ἰωσήφ, όπου γε περὶ τὸν Ἰούδαν γεγονὸς ἡ ἱστορία παρίστησι. Καὶ τὸ, ο Αναπεσὼν δὲ ἐκοιμήθης ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος, μείζονος ἂν δέοιτο ἢ κατὰ τὸν Ἰούδαν θεωρίας. ᾿Αλλὰ καὶ τὸ μετὰ ταῦτα εἰρημένον· Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ, καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν, » τοὺς χρόνους αινίττεσθαί μοι δοκεῖ τῆς τοῦ προφητευομένου παρουσίας. Τόδε γάρ, φησίν, οὐκ ἔσται, ἔστ᾽ ἂν γένοιτο τόδε· οὐδὲ γὰρ πρότερον παύσονται τοῦ Ἰουδαίων έθνους ἄρχον τες καὶ ἡγούμενοι, ἢ τὴν τῶν ἐθνῶν προσδοκίαν ἐλθεῖν, καὶ τὰ ἀποκείμενα τῷ προφητευομένιο. Ταῦτα δὲ ὁμοίως τοῖς Ἑβδομήκοντα καὶ ὁ Θεοδοτίων ἡρμήνευσεν. Ο δὲ ᾿Ακύλας τοῦτον ἐξέδωκε καὶ τὸν τρόπον· « Οὐκ ἀναστήσεται σκῆπτρον ἀπὸ Ἰούδα, καὶ ἀκριβαζόμενος ἀπὸ μεταξὺ ποδῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ καὶ αὐτῷ σύστημα λαῶν. » Ενθα λεγομένου τοῦ, • Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ιούδα, ο πάλιν οὐ περὶ τοῦ Ἰούδα, αὐτοῦ δὴ ἐκείνου τοῦ πρώτου ἀνδρὸς ἀκούειν δεήσει, ὥσπερ οὐδὲ τὸ, « Ἰούδα, σὲ αἰνέσουσιν οἱ ἀδελφοί σου, » καὶ τὰ ἑξῆς, ἐπ' ἐκεῖνον ἀναφέροιτο. Πλείστοις δ' οὖν χρόνοις ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους κατέστησαν, οὐκ ἐκ τῆς ἐκείνου τοῦ ἀνδρὸς διαδοχῆς. Πρῶτος μὲν γὰρ Μωϋσῆς αὐτὸς ἡγήσατο τοῦ λαοῦ, μὴ ἐκ τοῦ Ἰούδα, ἀλλ᾽ ἐκ τοῦ Λευῒ γεγονώς. Εἶτα Ἰησοῦς ἐκ φυλῆς Ἐφραίμ, μεθ' ἂν ἦρξεν αὐτῶν Δεββώρα ἐκ φυλῆς Ἐφραὶμ, καὶ Βαρὰκ ἐκ φυλής Νεφθαλείμ μεθ' οὓς Γεδεὼν ἐκ φυλῆς Μανασσῆ· ἔπειτα ὁ τοῦ Γεδεών παῖς, καὶ μετ' αὐτὸν Θωλὰ ἐκ φυλῆς τῆς αὐτῆς· ἔπειτα Ἐσε- 6ὼν ἐκ Βηθλεέμ· καὶ μετὰ τοῦτον Αἰλὼν ἐκ φυλῆς Ζαβουλών· ἔπειτα Λαβδὼν ἐκ φυλῆς Ἐφραίμ· καὶ αὖθις Σαμψὼν ἐκ φυλῆς Δάν· ἔπειτα ἀναρχίας αὐτῶν γενομένης, ἡγεῖτο αὐτῶν Ηλεῖ ὁ ἱερεὺς ἐκ φυλῆς Λευΐ· οὗτοι πάντες κριταὶ κρίναντες τὸν Ἰσραὴλ οὐκ ἐκ διαδοχῆς Ἰούδα, ἐκ διαφόρων δὲ φυλῶν, ἄλλοθεν ἄλλος γενόμενος· καὶ ὅ γε μετὰ τούτους πρῶτος Α ήνεσαν οἱ ἀδελφοί. Ἐπὶ ποίῳ γὰρ αὐτοῦ κατορθώ Β αὐτῶν βασιλεύσας Σαούλ ἐκ φυλῆς ἦν Βενιαμίν. Πῶς οὖν τὸ, « Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ (ὡς ἄν τις οιηθείη), ο ἐπὶ τοὺς ἐκ φυλῆς Ἰούδα ἄρχοντας καὶ ἡγουμένους ἀνενεχθήσεται, ὅτε φαίνονται ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς τοῦ Ἰακὼβ τελευτῆς ὅλοις ἔτεσιν ἐγγύς που χιλίοις οὐκ ἐκ μόνης τῆς Ἰούδα φυλῆς προαχθέντες, ἀλλ᾽ ἄλλοτε ἐξ ἄλλης, μέχρι τῶν Δαβιδ χρόνων; Εἰ δὲ μετὰ τοὺς τοσούτους ὁ Δαβὶδ οἵ τε ἐκ τῆς τούτου δια- δοχῆς βασιλεύσαντες τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐκ φυλῆς γεγόνασιν Ἰούδα, ἀλλὰ χρή σε εἰδέναι ὅτι οὐδὲ ὅλοι, πεντακοσίοις ἔτεσι διήρκεσαν οὗτοι, οὐ παντὸς ἔθνους βασιλεύσαντες, ἀλλὰ μόνων φυλῶν τριῶν, καὶ οὐδὲ ὅλων τούτων· καθ' οὓς ἕτεροί τινες ἐτύγχανον τοῦ πλείονος ἔθνους, καὶ ὅλων γε ἐννέα φυλῶν τὴν βαλα EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - ret, si ipsi Joseph dictum esset, quandoquidem hunc ipse Judas una cum reliquis fratribus ado- rasse perhibetur, tametsi id ipsum ante hujus pro- pheliæ verba : posthac enim ne ipsi quidem Joseph tale quidquam contigisse, ac multo etiam minus ipsi Juda, historia significat. Et illud : « Recumbens autem dormivisti ut leo, et ut catulus, › majorem sane postulaverit contemplationem, quam ea sit quæ Judam respiciat. Quin etiam illud quod post ea dictum est : « Non deficiet princeps de Juda, neque dux de femoribus ejus, donec veniant quæ ipsi re- posita sunt, et ipse exspectatio gentium, tempora » mihi significare videtur ejus, de quo prophetia lo- quitur, adventus. Hoc enim, inquit, non erit, donec illud eveniat; neque enim prius desinent in Judaica gente principes ac duces, quam gentium veniat exspectatio, et quæ reposita sunt ei de quo propheta loquitur. Hæc autem interpretans Theodotion, ab ipsis LXX non differt. Aquila vero in hunc modum exposuit, ‹ non suscitabitur sceptrum de Juda, et qui exquisite cognoscat de medio pedum ejus, do- nec veniat et ipsi congregatio populorum. » Ubi cum dicatur, ‹ non deficiet princeps de Juda, hoc item de ipso illo prino Juda non oportet accipere, sicut nec illud, ‹ Juda, te laudabunt fratres tui, › et quæ sequuntur, ad eumdem illum referri possunt : multis enim saeculis principes ac duces in Judaica gente exstiterunt, qui de illius viri genere profecti non sunt. Primus namque ipse Moses dux populi fuit, qui non de Juda, sed de Levi natus est; deinde Jesu de tribu Ephrem, post quem præfuit Debbora de tribu item Ephrem, et Barac de tribu Nephtha- lim, post quos Gedeon de triba Manasse, deinde Alius Gedeon, et post hunc Thola de eadem tribu, postea Esebon ex Bethlehem, et post hunc Ailon de tribu Zabulon; hunc secutus est Labdon de tribu Ephrem, deinde Sampson de tribu Dan ; postea cum sine principe essent, præfuit ipsis Heli sacer- dos de tribu Levi : hi cuncti judices qui judicabant Israel non de genere ipsius Juda, sed ex diversis tri- bubus ex alia alius oriundi, et qui post hos primus apud eos regiam dignitatem accepit Saul, de tribu fuit Benjamin. Quomodo igitur illud : « Non de- ficiet princeps de Juda, neque dux de femo- ribus ejus, , ut quispiam fortasse putaverit, D ad principes de tribu Juda ac duces refere- tur, quando videntur ex quo tempore mortuus est Jacob totis propemodum mille annis, non ex una tribu ipsius Juda profecti, sed ex alia alius usque ad tempora David ? quod si post tam multos et Da- vid, et qui ipsi David in regno apud Judaicam gen- tem successerunt, de tribu Juda nati sunt, sciendum tamen tibi est, quod hi ipsi ne totos quidem quin- gentos annos totius gentis regnum obtinere potue- runt, sed trium duntaxat tribuum, ac ne harum quidem solidarum, quippe cum iisdem temporibus alii quidam in parte gentis ampliore, et in totis novem tribubus regnaverint: nam post mortem Salomonis, cum tota gens ab Juda divisa fuerit, ip- C
«τοῦ δὲ Ἰησοῦ γεννηθέντος ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας ἐν ἡμέραις Ἡρώδου τοῦ βασιλέως, ἰδοὺ μάγοι ἀπὸ ἀνατολῶν παρεγένοντο εἰς Ἱεροσόλυμα λέγοντες, ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων;» δι’ ὧν σαφῶς παρίστησιν καὶ τοῦ ἀλλοφύλου τὴν κατ’ αὐτῶν ἀρχὴν καὶ τῶν ἐξ ἀνατολῆς ἀλλοφύλων ἐθνῶν τὴν ὑπὸ τοῦ θεοῦ κλῆσιν. ὁμοῦ τε γὰρ Ἰουδαίων ἀλλόφυλοι ἐκράτουν, καὶ τὸν πάλαι προφητευόμενον Χριστὸν τοῦ θεοῦ ἐγίνωσκόν τε καὶ προσεκύνουν ἀλλόφυλοι, ἐξ ἀνατολῶν ἐπιστάντες. οὐκοῦν σαφῶς διὰ τούτων τέλος ἔχουσα τοῦ Ἰακὼβ ἡ προφητεία δείκνυται, ἐπ’ ἐσχάτου τῆς συστάσεως τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀποτελεσθεῖσα, ὥσπερ οὖν αὐτὸς τοῖς ἑαυτοῦ παισὶν ἐθέσπισεν εἰπών· «συνάχθητε, ἵνα ἀπαγγείλω ὑμῖν τί συμβήσεται ὑμῖν ἐπ’ ἐσχάτου τῶν ἡμερῶν», ἐσχάτας ἡμέρας νοούντων ἡμῶν τὰ ἔσχατα τῆς συστάσεως τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους. τί δῆτα δεῖν αὐτοῖς ἀπαντᾶν ἔμελλεν;
ματι τοῦτο ἐποίησαν ἂν; οὐδὲ μὴν ἐκείνῳ προσεκύ νησαν οἱ υἱοὶ τοῦ πατρός. Μᾶλλον δ᾽ ἂν ὁ λόγος ἤρμοσεν, εἰ τῷ Ἰωσὴν εἴρητο· ἐπειδὴ τοῦτον ἅμα τοῖς λοιποῖς ἀδελφοῖς καὶ αὐτὸς Ἰούδας προσκυνήσας φαίνεται· πλὴν ἀλλὰ πρὸ τῶν λόγων της προφητείας. Μετὰ γὰρ τούτους οὐδέν τι τοιοῦτον, οὐδὲ περὶ τὸν Ἰωσήφ, όπου γε περὶ τὸν Ἰούδαν γεγονὸς ἡ ἱστορία παρίστησι. Καὶ τὸ, ο Αναπεσὼν δὲ ἐκοιμήθης ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος, μείζονος ἂν δέοιτο ἢ κατὰ τὸν Ἰούδαν θεωρίας. ᾿Αλλὰ καὶ τὸ μετὰ ταῦτα εἰρημένον· Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ, καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν, » τοὺς χρόνους αινίττεσθαί μοι δοκεῖ τῆς τοῦ προφητευομένου παρουσίας. Τόδε γάρ, φησίν, οὐκ ἔσται, ἔστ᾽ ἂν γένοιτο τόδε· οὐδὲ γὰρ πρότερον παύσονται τοῦ Ἰουδαίων έθνους ἄρχον τες καὶ ἡγούμενοι, ἢ τὴν τῶν ἐθνῶν προσδοκίαν ἐλθεῖν, καὶ τὰ ἀποκείμενα τῷ προφητευομένιο. Ταῦτα δὲ ὁμοίως τοῖς Ἑβδομήκοντα καὶ ὁ Θεοδοτίων ἡρμήνευσεν. Ο δὲ ᾿Ακύλας τοῦτον ἐξέδωκε καὶ τὸν τρόπον· « Οὐκ ἀναστήσεται σκῆπτρον ἀπὸ Ἰούδα, καὶ ἀκριβαζόμενος ἀπὸ μεταξὺ ποδῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ καὶ αὐτῷ σύστημα λαῶν. » Ενθα λεγομένου τοῦ, • Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ιούδα, ο πάλιν οὐ περὶ τοῦ Ἰούδα, αὐτοῦ δὴ ἐκείνου τοῦ πρώτου ἀνδρὸς ἀκούειν δεήσει, ὥσπερ οὐδὲ τὸ, « Ἰούδα, σὲ αἰνέσουσιν οἱ ἀδελφοί σου, » καὶ τὰ ἑξῆς, ἐπ' ἐκεῖνον ἀναφέροιτο. Πλείστοις δ' οὖν χρόνοις ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους κατέστησαν, οὐκ ἐκ τῆς ἐκείνου τοῦ ἀνδρὸς διαδοχῆς. Πρῶτος μὲν γὰρ Μωϋσῆς αὐτὸς ἡγήσατο τοῦ λαοῦ, μὴ ἐκ τοῦ Ἰούδα, ἀλλ᾽ ἐκ τοῦ Λευῒ γεγονώς. Εἶτα Ἰησοῦς ἐκ φυλῆς Ἐφραίμ, μεθ' ἂν ἦρξεν αὐτῶν Δεββώρα ἐκ φυλῆς Ἐφραὶμ, καὶ Βαρὰκ ἐκ φυλής Νεφθαλείμ μεθ' οὓς Γεδεὼν ἐκ φυλῆς Μανασσῆ· ἔπειτα ὁ τοῦ Γεδεών παῖς, καὶ μετ' αὐτὸν Θωλὰ ἐκ φυλῆς τῆς αὐτῆς· ἔπειτα Ἐσε- 6ὼν ἐκ Βηθλεέμ· καὶ μετὰ τοῦτον Αἰλὼν ἐκ φυλῆς Ζαβουλών· ἔπειτα Λαβδὼν ἐκ φυλῆς Ἐφραίμ· καὶ αὖθις Σαμψὼν ἐκ φυλῆς Δάν· ἔπειτα ἀναρχίας αὐτῶν γενομένης, ἡγεῖτο αὐτῶν Ηλεῖ ὁ ἱερεὺς ἐκ φυλῆς Λευΐ· οὗτοι πάντες κριταὶ κρίναντες τὸν Ἰσραὴλ οὐκ ἐκ διαδοχῆς Ἰούδα, ἐκ διαφόρων δὲ φυλῶν, ἄλλοθεν ἄλλος γενόμενος· καὶ ὅ γε μετὰ τούτους πρῶτος Α ήνεσαν οἱ ἀδελφοί. Ἐπὶ ποίῳ γὰρ αὐτοῦ κατορθώ Β αὐτῶν βασιλεύσας Σαούλ ἐκ φυλῆς ἦν Βενιαμίν. Πῶς οὖν τὸ, « Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ (ὡς ἄν τις οιηθείη), ο ἐπὶ τοὺς ἐκ φυλῆς Ἰούδα ἄρχοντας καὶ ἡγουμένους ἀνενεχθήσεται, ὅτε φαίνονται ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς τοῦ Ἰακὼβ τελευτῆς ὅλοις ἔτεσιν ἐγγύς που χιλίοις οὐκ ἐκ μόνης τῆς Ἰούδα φυλῆς προαχθέντες, ἀλλ᾽ ἄλλοτε ἐξ ἄλλης, μέχρι τῶν Δαβιδ χρόνων; Εἰ δὲ μετὰ τοὺς τοσούτους ὁ Δαβὶδ οἵ τε ἐκ τῆς τούτου δια- δοχῆς βασιλεύσαντες τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐκ φυλῆς γεγόνασιν Ἰούδα, ἀλλὰ χρή σε εἰδέναι ὅτι οὐδὲ ὅλοι, πεντακοσίοις ἔτεσι διήρκεσαν οὗτοι, οὐ παντὸς ἔθνους βασιλεύσαντες, ἀλλὰ μόνων φυλῶν τριῶν, καὶ οὐδὲ ὅλων τούτων· καθ' οὓς ἕτεροί τινες ἐτύγχανον τοῦ πλείονος ἔθνους, καὶ ὅλων γε ἐννέα φυλῶν τὴν βαλα EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - ret, si ipsi Joseph dictum esset, quandoquidem hunc ipse Judas una cum reliquis fratribus ado- rasse perhibetur, tametsi id ipsum ante hujus pro- pheliæ verba : posthac enim ne ipsi quidem Joseph tale quidquam contigisse, ac multo etiam minus ipsi Juda, historia significat. Et illud : « Recumbens autem dormivisti ut leo, et ut catulus, › majorem sane postulaverit contemplationem, quam ea sit quæ Judam respiciat. Quin etiam illud quod post ea dictum est : « Non deficiet princeps de Juda, neque dux de femoribus ejus, donec veniant quæ ipsi re- posita sunt, et ipse exspectatio gentium, tempora » mihi significare videtur ejus, de quo prophetia lo- quitur, adventus. Hoc enim, inquit, non erit, donec illud eveniat; neque enim prius desinent in Judaica gente principes ac duces, quam gentium veniat exspectatio, et quæ reposita sunt ei de quo propheta loquitur. Hæc autem interpretans Theodotion, ab ipsis LXX non differt. Aquila vero in hunc modum exposuit, ‹ non suscitabitur sceptrum de Juda, et qui exquisite cognoscat de medio pedum ejus, do- nec veniat et ipsi congregatio populorum. » Ubi cum dicatur, ‹ non deficiet princeps de Juda, hoc item de ipso illo prino Juda non oportet accipere, sicut nec illud, ‹ Juda, te laudabunt fratres tui, › et quæ sequuntur, ad eumdem illum referri possunt : multis enim saeculis principes ac duces in Judaica gente exstiterunt, qui de illius viri genere profecti non sunt. Primus namque ipse Moses dux populi fuit, qui non de Juda, sed de Levi natus est; deinde Jesu de tribu Ephrem, post quem præfuit Debbora de tribu item Ephrem, et Barac de tribu Nephtha- lim, post quos Gedeon de triba Manasse, deinde Alius Gedeon, et post hunc Thola de eadem tribu, postea Esebon ex Bethlehem, et post hunc Ailon de tribu Zabulon; hunc secutus est Labdon de tribu Ephrem, deinde Sampson de tribu Dan ; postea cum sine principe essent, præfuit ipsis Heli sacer- dos de tribu Levi : hi cuncti judices qui judicabant Israel non de genere ipsius Juda, sed ex diversis tri- bubus ex alia alius oriundi, et qui post hos primus apud eos regiam dignitatem accepit Saul, de tribu fuit Benjamin. Quomodo igitur illud : « Non de- ficiet princeps de Juda, neque dux de femo- ribus ejus, , ut quispiam fortasse putaverit, D ad principes de tribu Juda ac duces refere- tur, quando videntur ex quo tempore mortuus est Jacob totis propemodum mille annis, non ex una tribu ipsius Juda profecti, sed ex alia alius usque ad tempora David ? quod si post tam multos et Da- vid, et qui ipsi David in regno apud Judaicam gen- tem successerunt, de tribu Juda nati sunt, sciendum tamen tibi est, quod hi ipsi ne totos quidem quin- gentos annos totius gentis regnum obtinere potue- runt, sed trium duntaxat tribuum, ac ne harum quidem solidarum, quippe cum iisdem temporibus alii quidam in parte gentis ampliore, et in totis novem tribubus regnaverint: nam post mortem Salomonis, cum tota gens ab Juda divisa fuerit, ip- C
PG 22:587ἔκλειψις μὲν τῆς ἀρχῆς Ἰούδα, καὶ τοῦ παντὸς ἔθνους αὐτῶν καθαίρεσις, παῦλά τε καὶ λῆξις τῶν ἡγουμένων αὐτῶν, καὶ τῆς φυλῆς αὐτοῦ τοῦ βασιλικοῦ καὶ ἀρχικοῦ ἀξιώματος κατάλυσις, Χριστοῦ δὲ ἀρχὴ καὶ βασιλεία, οὐ τοῦ Ἰσραὴλ ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων ἄρχουσα, κατὰ τὸ «καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν». τίς δ’ οὐκ ἂν ὁμολογήσειεν ταῦθ’ οὕτω σαφῶς ἐπὶ τῇ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείᾳ πεπληρῶσθαι, ὅτε οἱ πάλαι πρὸ τῆς τοῦ Χριστοῦ γενέσεως ἐπ’ οἰκείοις ἄρχουσι καὶ ἡγουμένοις καὶ συνετοῖς τῶν θείων ἀναγνωσμάτων ἀκροαταῖς βασιλεῦσίν τε ἰδίοις καὶ ἀρχιερεῦσι καὶ προφήταις λαμπρυνόμενοι, αὐτή τε ἡ τοῦ Ἰούδα φυλή, βασιλικὴ οὖσα, τῶν ἐχθρῶν καὶ πολεμίων ἐπικρατοῦσα κατάρχουσά τε καὶ ἡγουμένη τοῦ παντὸς ἔθνους, οἵ τε ἐν αὐτοῖς πάλαι διαπρέποντες ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο Ῥωμαίοις ὑποτελεῖς καθεστήκασιν; ἐπεφάνη γὰρ σαφῶς ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ, καὶ ἐξ ἐκείνου ἡ λεγομένη «προσδοκία τῶν ἐθνῶν» εἰς πάντα τὰ ἔθνη ἀνακεκήρυκται.
Α ἔθνους ἡγήσασθαι, δι' οὓς καὶ μᾶλλον εἰκὸς ἦν τὴν τοῦ προπάτορος ἐπωνυμίαν τὸ τῶν ἔθνος καὶ τὴν χώραν ἐπιγράψασθαι; Τίς δ' οὐκ ἂν ὁμολογήσαι παρὰ τούτους ἅπαντας εὐλόγως ἂν ἐκ τοῦ Βενιαμίν τὴν ἐπωνυμίαν αὐτοὺς λαβεῖν, ἐπειδήπερ τῇ τούτου φυλῇ ἡ περιβόητος αὐτῶν βασιλικὴ μητρόπολις, ὅ τε ἐπὶ ταύτης ἁγιώτατος τοῦ Θεοῦ νεώς κεκλήρωτο ; Αλλ' ὅμως οὐδ' ἐκ τούτων, οὐδ᾽ ἐξ ἑτέρας ἢ μόνης ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς ἡ τῆς χώρας καὶ τοῦ παντό, Εθνους προσηγορία διέπρεψε τῇ προφητείᾳ ἀκολού- θως. Οὕτω γέ τοι τὸ, ο Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, ἐπὶ τὴν φυλὴν ἡμῖν ἀνενήνεκται, καὶ μόνως οὕτως ἀληθῶς ἡ πρόῤῥησις ἀποδέδοται. ᾿Απὸ γοῦν τῶν Μω. σέως χρόνων καθεξῆς οὐ διέλιπον μερικοὶ μὲν αὐτῶν ἄρχοντες, ἐκ διαφόρων, ὡς ἔφην, φυλῶν ἡγησάμεν., καθόλου δὲ ἡ τοῦ Ἰούδα φυλὴ παντὸς προεστῶτα του ἔθνους. Παραδείγματι δὲ καταδέξῃ τὸ εἰρημένον. Έ; γὰρ ἐπὶ τῆς Ῥωμαίων ἀρχῆς οἱ μὲν κατ᾽ ἔθνος ἐπί τροποί τε καὶ ἡγούμενοι, ἔπαρχοί τε καὶ στρατοπε δάρχαι, οἵ τε πάντων ἀνωτάτω βασιλεῖς, οὐ πάντες ἐκ τῶν Ῥωμαίων ὁρμῶνται πόλεως, οὐδὲ ἀπὸ τοῦ Ρώμου καὶ Ῥωμύλου σπορᾶς, ἀλλ' ἐκ μυρίων, ἄλλος ἄλλοθεν, ἐθνῶν, ὅμως δὲ οἱ πάντες βασιλεῖς τε, καὶ οἱ μετ' αὐτοὺς ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι τῶν Ῥωμαίων ἐπιγράφονται προσηγορίαν, Ρωμαίων τε τὸ κράτος ἐπωνόμασται, καὶ ταύτης ἐξῆπται τῆς ἐπωνυμίας ή καθ' Εβραίους χρὴ νοεῖν πραγμάτων· μιᾶς μὲν και θόλου τῆς τοῦ Ἰούδα φυλῆς κατὰ τοῦ παντὸς ἔθνούς ἐπιπεφημισμένης, τῶν δὲ κατὰ μέρος ἡγουμένων τε καὶ βασιλέων ἐκ διαφόρων καθισταμένων φυλών, κα- θόλου δὲ τῇ τοῦ Ἰούδα τιμωμένων προσηγορία. Λε- γέσθω τοίνυν ὡς πρὸς τὴν ὅλην φυλὴν ὑπὸ τοῦ προ φήτου τό, « Ιούδα, σὲ αἰνέσουσιν οἱ ἀδελφοί σου. Οἶδε γὰρ αὐτὴν, ἅτε προνομίας ἠξιωμένην, πρὸ τῶν λοιπῶν φυλῶν τετιμῆσθαι· καὶ ἐπεὶ ἐξῆρχεν ἐν που λέμοις, καὶ μόνη τοῦ παντὸς ἔθνους ἡγεῖτο ἐν ταῖς πρὸς τοὺς ἐχθροὺς παρατάξεσιν, εἰκότως ἐπιλέγεται πρὸς αὐτήν· « Α' χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου. • Εἶτα διὰ τὸ ἀρχικὸν καὶ βασιλικὸν ἀξίωμα, ι σκύμνος λέοντος » εἶναι λέγεται. Σεμνυνόμενος δὲ ὁ προπάτωρ ὁμοῦ καὶ προφήτης ἐπὶ τῷ τῆς φυλῆς ἀξιώ ματι, προστίθησι λέγων· . Ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης. » Τὸ δὲ, • Αναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος λέοντος, » τὸ γαῦρον ὁμοῦ καὶ θαρ σαλέον, καὶ τὸ τῶν ἔξωθεν ἐπιόντων ἀκατάπληκτον, τό τε ἄφοβον καὶ τῶν ἐχθρῶν καταφρονητικών παρα ίστησι. Τοιοῦτον δὲ αὐτὸν ὄντα, μᾶλλον δὲ τοιαύτην οὖσαν τὴν φυλήν, « Τίς, φησὶν, ἀναστήσει ; » μέγαν τινὰ καὶ θαυμαστόν, σπάνιόν τε καὶ δυσθεώρητον ἔσεσθαι τὸν μέλλοντα ἀναστήσειν τοῦ θρόνου, καὶ μετ ταστήσειν τοῦ ἀρχικοῦ ἀξιώματος τὴν δηλωθεῖσαν φυλὴν αἰνιξάμενος. Τίς δὲ ἄρα οὗτος ἦν, ἑξῆς ἡμᾶς ἐφίστησι, τοῦτον εἶναι διδάσκων τὸν μέλλοντα προς δοκίαν ἔσεσθαι τῶν ἐθνῶν, ὃς οὐ πρότερον φανήσε σθαι ἐν ἀνθρώποις, ἢ ἐκλείπειν ἄρχοντα, καὶ ἡγού μενον μετασταθήσεσθαι, καὶ ἀπαναστήσεσθαι τῆς ἀρχῆς τὴν τοῦ Ἰούδα φυλὴν προφητεύεται. Τίς δὲ οὗτος ἦν ἢ ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστός; οὗ ἐπὶ τῆς γενέσεως, ἀκολούθως τῇ προ EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. 11. - APOLOGETICA. B novem tribubus præfuerint, cur non ab eo potissi- mum tota gens, ipsaque regio nomen accepit, quan- doquidem ob eos ipsos, quos ab Joseph oriundos diximus,longe honestius probabiliusque erat, totam gentem totamque regionem a primo illo ipsorum parente denominari? Denique præter hos omnes quis non concedat, merito illos a Benjamin fuisse denominandos, cujus posteritati ac tribui, celeber- rima ipsorum civitas, quæ regum apud ipsos do- micilium fuit, et quod in ea sanctissimum Dei templum erectum est, in sortem concessit? Alta- men neque ab harum aliqua, neque a reliquarum, sed ab una ipsius Juda tribu totius gentis ac regio. nis appellatio ducta est, sicut prophetia prædixerat. Sic sane illud : « Non deficiet princeps de Juda, ad ipsam tribum a nobis relatum est, et hoc uno duntaxat modo oraculi veritas locum habet. Nam- que a Mosis usque temporibus, deinceps non defe- cerunt particulares quidem ipsorum principes qui es diversis, ut dictum est, tribubus, genti præfue- rint, in universum autem tribus Juda, que totius gentis principatum tenuerit. Exemplo autem id quod tunc dictum est, tibi apertius liquebit. Ut enim in Romano imperio singularum gentium pro- curatores, et præsides prætoresque et castrorum præfecti, et qui omnes dignitate anteeunt, reges, non omnino omnes de ipsa Romana urbe capiuntur neque de Remi sive Romuli genere, sed ex innume- rabilibus, alius aliunde, nationibus, omnes tamen et reges et qui post ipsos secundo loco principes, præsidesque habentur, Romanorum appellatione C notantur, et Romanorum denominatur imperium, et eam denominationem in universum omnes ma- gistratus attingunt ; sic etiam in rebus Hebræorum constituere intelligereque oportet, tanquam una quidem in universum tribus Juda, totam gentem de suo nomine illustrem reddiderit, particulares vero duces ac reges ex diversis exstiterint tribubus, qui tamen communi illa Judæ appellatione honorem ac- ceperint. Non alio ergo quam ad totam tribum re- feratur illud, quod a propheta dictum est : • Juda, te laudabunt fratres tui., Noverat enim illam tan- quam prærogativæ munus consecutam, honore cæ- teris tribubus esse anteponendam, et quoniam prin- ceps fuit in bellis, et sola in apparatibus præliorum adversus hostes genti suæ universæ præfuit, me- rito deinceps ad eamdem illud quoque dicitur : ‹ Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum. Deinde propter principatum, propterque regiam dignitatem, ‹ catulus leonis > esse dicitur. Gloriæ igitur sibi tribuens bic tum generis princeps, tum etiam pro- pheta bujusce tribus dignitatem, adjungit quod se- quitur : De germine, fili mi, ascendisti. Illud au- tem recumbens dormivisti ut leo, et ut catulus leonis, cjusdem tribus magnificum animi inge- nium et confidens, ostendit, quodque nullis extrinse- cus ingruentibus rebus concutiatur, et quod tum intrepidum se præbeat, tum contemptui habeat ini- misos. lllum vero hoc modo se habentem, ac po-
ἢ λεγέτω τις, εἰ μὴ κατὰ τὴν ἐπιφάνειαν Ἰησοῦ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν τὰ μὲν παρὰ Ἰουδαίοις σεμνὰ ἥ τε μητρόπολις αὐτῶν ἅμα τῷ ἱερῷ καὶ τῇ ἐν τούτῳ συντελουμένῃ ἁγιστείᾳ μετὰ καὶ τῶν οἰκείων ἡγουμένων τε καὶ ἀρχόντων διαλέλοιπεν, ἀναδέδεικται δὲ ἐξ ἐκείνου τὰ τῆς ἐλπίδος καὶ προσδοκίας τῶν ἐθνῶν τῶν καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης, ὅτε καὶ ἐλήλυθεν «τὰ ἀποκείμενα» τῷ κυρίῳ. τίνα δὲ ἢ τὰ δηλούμενα διὰ τοῦ «Ἰούδα, σὲ αἰνέσαισαν οἱ ἀδελφοί σου, αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου», «σκύμνος λέοντος, Ἰούδα· ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης· ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος λέοντος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν;» ταῦτα γὰρ καθ’ ἑτέραν διάνοιαν «τὰ αὐτῷ ἀποκείμενα». Ἃ καὶ αὐτὰ φέρε κατανοήσωμεν, πρῶτον τούτῳ ἐπιστήσαντες, ὡς διαφόροις τὸν Χριστὸν ὀνόμασι προσαγορεύειν εἰώθασιν οἱ θεῖοι χρησμοί. τοτὲ μὲν γὰρ αὐτὸν καλοῦσιν Ἰακώβ· «Ἰακὼβ ὁ παῖς μου, ἀντιλήψομαι αὐτοῦ· Ἰσραὴλ ὁ ἐκλεκτός μου προσεδέξατο αὐτὸν ἡ ψυχή μου, κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἐξοίσει», καὶ τὰ ἑξῆς. οἷς ἐπείρηται· «ἕως ἂν θῇ ἐπὶ τῆς γῆς κρίσιν, καὶ ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν», τοτὲ δὲ αὐτὸν Σολομῶνα καὶ Δαβὶδ ὀνομάζουσιν·
Α ἔθνους ἡγήσασθαι, δι' οὓς καὶ μᾶλλον εἰκὸς ἦν τὴν τοῦ προπάτορος ἐπωνυμίαν τὸ τῶν ἔθνος καὶ τὴν χώραν ἐπιγράψασθαι; Τίς δ' οὐκ ἂν ὁμολογήσαι παρὰ τούτους ἅπαντας εὐλόγως ἂν ἐκ τοῦ Βενιαμίν τὴν ἐπωνυμίαν αὐτοὺς λαβεῖν, ἐπειδήπερ τῇ τούτου φυλῇ ἡ περιβόητος αὐτῶν βασιλικὴ μητρόπολις, ὅ τε ἐπὶ ταύτης ἁγιώτατος τοῦ Θεοῦ νεώς κεκλήρωτο ; Αλλ' ὅμως οὐδ' ἐκ τούτων, οὐδ᾽ ἐξ ἑτέρας ἢ μόνης ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς ἡ τῆς χώρας καὶ τοῦ παντό, Εθνους προσηγορία διέπρεψε τῇ προφητείᾳ ἀκολού- θως. Οὕτω γέ τοι τὸ, ο Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, ἐπὶ τὴν φυλὴν ἡμῖν ἀνενήνεκται, καὶ μόνως οὕτως ἀληθῶς ἡ πρόῤῥησις ἀποδέδοται. ᾿Απὸ γοῦν τῶν Μω. σέως χρόνων καθεξῆς οὐ διέλιπον μερικοὶ μὲν αὐτῶν ἄρχοντες, ἐκ διαφόρων, ὡς ἔφην, φυλῶν ἡγησάμεν., καθόλου δὲ ἡ τοῦ Ἰούδα φυλὴ παντὸς προεστῶτα του ἔθνους. Παραδείγματι δὲ καταδέξῃ τὸ εἰρημένον. Έ; γὰρ ἐπὶ τῆς Ῥωμαίων ἀρχῆς οἱ μὲν κατ᾽ ἔθνος ἐπί τροποί τε καὶ ἡγούμενοι, ἔπαρχοί τε καὶ στρατοπε δάρχαι, οἵ τε πάντων ἀνωτάτω βασιλεῖς, οὐ πάντες ἐκ τῶν Ῥωμαίων ὁρμῶνται πόλεως, οὐδὲ ἀπὸ τοῦ Ρώμου καὶ Ῥωμύλου σπορᾶς, ἀλλ' ἐκ μυρίων, ἄλλος ἄλλοθεν, ἐθνῶν, ὅμως δὲ οἱ πάντες βασιλεῖς τε, καὶ οἱ μετ' αὐτοὺς ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι τῶν Ῥωμαίων ἐπιγράφονται προσηγορίαν, Ρωμαίων τε τὸ κράτος ἐπωνόμασται, καὶ ταύτης ἐξῆπται τῆς ἐπωνυμίας ή καθ' Εβραίους χρὴ νοεῖν πραγμάτων· μιᾶς μὲν και θόλου τῆς τοῦ Ἰούδα φυλῆς κατὰ τοῦ παντὸς ἔθνούς ἐπιπεφημισμένης, τῶν δὲ κατὰ μέρος ἡγουμένων τε καὶ βασιλέων ἐκ διαφόρων καθισταμένων φυλών, κα- θόλου δὲ τῇ τοῦ Ἰούδα τιμωμένων προσηγορία. Λε- γέσθω τοίνυν ὡς πρὸς τὴν ὅλην φυλὴν ὑπὸ τοῦ προ φήτου τό, « Ιούδα, σὲ αἰνέσουσιν οἱ ἀδελφοί σου. Οἶδε γὰρ αὐτὴν, ἅτε προνομίας ἠξιωμένην, πρὸ τῶν λοιπῶν φυλῶν τετιμῆσθαι· καὶ ἐπεὶ ἐξῆρχεν ἐν που λέμοις, καὶ μόνη τοῦ παντὸς ἔθνους ἡγεῖτο ἐν ταῖς πρὸς τοὺς ἐχθροὺς παρατάξεσιν, εἰκότως ἐπιλέγεται πρὸς αὐτήν· « Α' χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου. • Εἶτα διὰ τὸ ἀρχικὸν καὶ βασιλικὸν ἀξίωμα, ι σκύμνος λέοντος » εἶναι λέγεται. Σεμνυνόμενος δὲ ὁ προπάτωρ ὁμοῦ καὶ προφήτης ἐπὶ τῷ τῆς φυλῆς ἀξιώ ματι, προστίθησι λέγων· . Ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης. » Τὸ δὲ, • Αναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος λέοντος, » τὸ γαῦρον ὁμοῦ καὶ θαρ σαλέον, καὶ τὸ τῶν ἔξωθεν ἐπιόντων ἀκατάπληκτον, τό τε ἄφοβον καὶ τῶν ἐχθρῶν καταφρονητικών παρα ίστησι. Τοιοῦτον δὲ αὐτὸν ὄντα, μᾶλλον δὲ τοιαύτην οὖσαν τὴν φυλήν, « Τίς, φησὶν, ἀναστήσει ; » μέγαν τινὰ καὶ θαυμαστόν, σπάνιόν τε καὶ δυσθεώρητον ἔσεσθαι τὸν μέλλοντα ἀναστήσειν τοῦ θρόνου, καὶ μετ ταστήσειν τοῦ ἀρχικοῦ ἀξιώματος τὴν δηλωθεῖσαν φυλὴν αἰνιξάμενος. Τίς δὲ ἄρα οὗτος ἦν, ἑξῆς ἡμᾶς ἐφίστησι, τοῦτον εἶναι διδάσκων τὸν μέλλοντα προς δοκίαν ἔσεσθαι τῶν ἐθνῶν, ὃς οὐ πρότερον φανήσε σθαι ἐν ἀνθρώποις, ἢ ἐκλείπειν ἄρχοντα, καὶ ἡγού μενον μετασταθήσεσθαι, καὶ ἀπαναστήσεσθαι τῆς ἀρχῆς τὴν τοῦ Ἰούδα φυλὴν προφητεύεται. Τίς δὲ οὗτος ἦν ἢ ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστός; οὗ ἐπὶ τῆς γενέσεως, ἀκολούθως τῇ προ EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. 11. - APOLOGETICA. B novem tribubus præfuerint, cur non ab eo potissi- mum tota gens, ipsaque regio nomen accepit, quan- doquidem ob eos ipsos, quos ab Joseph oriundos diximus,longe honestius probabiliusque erat, totam gentem totamque regionem a primo illo ipsorum parente denominari? Denique præter hos omnes quis non concedat, merito illos a Benjamin fuisse denominandos, cujus posteritati ac tribui, celeber- rima ipsorum civitas, quæ regum apud ipsos do- micilium fuit, et quod in ea sanctissimum Dei templum erectum est, in sortem concessit? Alta- men neque ab harum aliqua, neque a reliquarum, sed ab una ipsius Juda tribu totius gentis ac regio. nis appellatio ducta est, sicut prophetia prædixerat. Sic sane illud : « Non deficiet princeps de Juda, ad ipsam tribum a nobis relatum est, et hoc uno duntaxat modo oraculi veritas locum habet. Nam- que a Mosis usque temporibus, deinceps non defe- cerunt particulares quidem ipsorum principes qui es diversis, ut dictum est, tribubus, genti præfue- rint, in universum autem tribus Juda, que totius gentis principatum tenuerit. Exemplo autem id quod tunc dictum est, tibi apertius liquebit. Ut enim in Romano imperio singularum gentium pro- curatores, et præsides prætoresque et castrorum præfecti, et qui omnes dignitate anteeunt, reges, non omnino omnes de ipsa Romana urbe capiuntur neque de Remi sive Romuli genere, sed ex innume- rabilibus, alius aliunde, nationibus, omnes tamen et reges et qui post ipsos secundo loco principes, præsidesque habentur, Romanorum appellatione C notantur, et Romanorum denominatur imperium, et eam denominationem in universum omnes ma- gistratus attingunt ; sic etiam in rebus Hebræorum constituere intelligereque oportet, tanquam una quidem in universum tribus Juda, totam gentem de suo nomine illustrem reddiderit, particulares vero duces ac reges ex diversis exstiterint tribubus, qui tamen communi illa Judæ appellatione honorem ac- ceperint. Non alio ergo quam ad totam tribum re- feratur illud, quod a propheta dictum est : • Juda, te laudabunt fratres tui., Noverat enim illam tan- quam prærogativæ munus consecutam, honore cæ- teris tribubus esse anteponendam, et quoniam prin- ceps fuit in bellis, et sola in apparatibus præliorum adversus hostes genti suæ universæ præfuit, me- rito deinceps ad eamdem illud quoque dicitur : ‹ Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum. Deinde propter principatum, propterque regiam dignitatem, ‹ catulus leonis > esse dicitur. Gloriæ igitur sibi tribuens bic tum generis princeps, tum etiam pro- pheta bujusce tribus dignitatem, adjungit quod se- quitur : De germine, fili mi, ascendisti. Illud au- tem recumbens dormivisti ut leo, et ut catulus leonis, cjusdem tribus magnificum animi inge- nium et confidens, ostendit, quodque nullis extrinse- cus ingruentibus rebus concutiatur, et quod tum intrepidum se præbeat, tum contemptui habeat ini- misos. lllum vero hoc modo se habentem, ac po-
Σολομῶνα μὲν ὡς ἐν οα ψαλμῷ, ἐπιγεγραμμένῳ μὲν «εἰς Σολομῶνα», σαφῶς δὲ τὰ περὶ τοῦ Χριστοῦ περιέχοντι. τὸ γὰρ «κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμοῦ ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης», καὶ «πάντα τὰ ἔθνη δουλεύσουσιν αὐτῷ», καὶ ὅσα τούτοις ἑξῆς ὁ ψαλμὸς περιέχει, μόνῳ τῷ Χριστῷ ἁρμόζοι ἄν. Δαβὶδ δὲ ἐν πη ψαλμῷ πάλιν ὁ Χριστὸς ἀνηγόρευται, ἐπεὶ μὴ τῷ Δαβὶδ μόνῳ δὲ αὐτῷ κατάλληλα ἂν εἴη καὶ τὰ ἐν τούτῳ λεγόμενα, οἷον τὸ «αὐτὸς ἐπικαλέσεταί με, πατήρ μου εἶ σύ, κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτόν, ὑψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. εἰς τὸν αἰῶνα φυλάξω αὐτῷ τὸ ἔλεός μου», καὶ πάλιν· «τὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μενεῖ, καὶ ὁ θρόνος αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος ἐναντίον μου, καὶ ὡς ἡ σελήνη κατηρτισμένη εἰς τὸν αἰῶνα». οὕτως οὖν μετὰ μυρίων ἄλλων τοῦ Χριστοῦ προσηγοριῶν, δι’ ὧν αὐτὸν οἱ θεῖοι λόγοι σημαίνουσιν, καὶ Ἰούδας ὁμοίως διὰ τῶν προκειμένων ἀνειρῆσθαι δύναται, ὅτι καὶ ἐκ τῆς Ἰούδα γέγονεν φυλῆς· «πρόδηλον γὰρ» κατὰ τὸν ἀπόστολον «ὅτι ἐκ» φυλῆς «Ἰούδα ἀνατέταλκεν» ὁ σωτὴρ καὶ «κύριος ἡμῶν». τούτῳ δὴ οὖν κατὰ διάνοιαν τῷ Ἰούδᾳ «ἀποκείμενα» ἦν τὰ προφητευόμενα. Τίνα δὲ ἦν ταῦτα;
Α ἔθνους ἡγήσασθαι, δι' οὓς καὶ μᾶλλον εἰκὸς ἦν τὴν τοῦ προπάτορος ἐπωνυμίαν τὸ τῶν ἔθνος καὶ τὴν χώραν ἐπιγράψασθαι; Τίς δ' οὐκ ἂν ὁμολογήσαι παρὰ τούτους ἅπαντας εὐλόγως ἂν ἐκ τοῦ Βενιαμίν τὴν ἐπωνυμίαν αὐτοὺς λαβεῖν, ἐπειδήπερ τῇ τούτου φυλῇ ἡ περιβόητος αὐτῶν βασιλικὴ μητρόπολις, ὅ τε ἐπὶ ταύτης ἁγιώτατος τοῦ Θεοῦ νεώς κεκλήρωτο ; Αλλ' ὅμως οὐδ' ἐκ τούτων, οὐδ᾽ ἐξ ἑτέρας ἢ μόνης ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς ἡ τῆς χώρας καὶ τοῦ παντό, Εθνους προσηγορία διέπρεψε τῇ προφητείᾳ ἀκολού- θως. Οὕτω γέ τοι τὸ, ο Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, ἐπὶ τὴν φυλὴν ἡμῖν ἀνενήνεκται, καὶ μόνως οὕτως ἀληθῶς ἡ πρόῤῥησις ἀποδέδοται. ᾿Απὸ γοῦν τῶν Μω. σέως χρόνων καθεξῆς οὐ διέλιπον μερικοὶ μὲν αὐτῶν ἄρχοντες, ἐκ διαφόρων, ὡς ἔφην, φυλῶν ἡγησάμεν., καθόλου δὲ ἡ τοῦ Ἰούδα φυλὴ παντὸς προεστῶτα του ἔθνους. Παραδείγματι δὲ καταδέξῃ τὸ εἰρημένον. Έ; γὰρ ἐπὶ τῆς Ῥωμαίων ἀρχῆς οἱ μὲν κατ᾽ ἔθνος ἐπί τροποί τε καὶ ἡγούμενοι, ἔπαρχοί τε καὶ στρατοπε δάρχαι, οἵ τε πάντων ἀνωτάτω βασιλεῖς, οὐ πάντες ἐκ τῶν Ῥωμαίων ὁρμῶνται πόλεως, οὐδὲ ἀπὸ τοῦ Ρώμου καὶ Ῥωμύλου σπορᾶς, ἀλλ' ἐκ μυρίων, ἄλλος ἄλλοθεν, ἐθνῶν, ὅμως δὲ οἱ πάντες βασιλεῖς τε, καὶ οἱ μετ' αὐτοὺς ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι τῶν Ῥωμαίων ἐπιγράφονται προσηγορίαν, Ρωμαίων τε τὸ κράτος ἐπωνόμασται, καὶ ταύτης ἐξῆπται τῆς ἐπωνυμίας ή καθ' Εβραίους χρὴ νοεῖν πραγμάτων· μιᾶς μὲν και θόλου τῆς τοῦ Ἰούδα φυλῆς κατὰ τοῦ παντὸς ἔθνούς ἐπιπεφημισμένης, τῶν δὲ κατὰ μέρος ἡγουμένων τε καὶ βασιλέων ἐκ διαφόρων καθισταμένων φυλών, κα- θόλου δὲ τῇ τοῦ Ἰούδα τιμωμένων προσηγορία. Λε- γέσθω τοίνυν ὡς πρὸς τὴν ὅλην φυλὴν ὑπὸ τοῦ προ φήτου τό, « Ιούδα, σὲ αἰνέσουσιν οἱ ἀδελφοί σου. Οἶδε γὰρ αὐτὴν, ἅτε προνομίας ἠξιωμένην, πρὸ τῶν λοιπῶν φυλῶν τετιμῆσθαι· καὶ ἐπεὶ ἐξῆρχεν ἐν που λέμοις, καὶ μόνη τοῦ παντὸς ἔθνους ἡγεῖτο ἐν ταῖς πρὸς τοὺς ἐχθροὺς παρατάξεσιν, εἰκότως ἐπιλέγεται πρὸς αὐτήν· « Α' χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου. • Εἶτα διὰ τὸ ἀρχικὸν καὶ βασιλικὸν ἀξίωμα, ι σκύμνος λέοντος » εἶναι λέγεται. Σεμνυνόμενος δὲ ὁ προπάτωρ ὁμοῦ καὶ προφήτης ἐπὶ τῷ τῆς φυλῆς ἀξιώ ματι, προστίθησι λέγων· . Ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης. » Τὸ δὲ, • Αναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος λέοντος, » τὸ γαῦρον ὁμοῦ καὶ θαρ σαλέον, καὶ τὸ τῶν ἔξωθεν ἐπιόντων ἀκατάπληκτον, τό τε ἄφοβον καὶ τῶν ἐχθρῶν καταφρονητικών παρα ίστησι. Τοιοῦτον δὲ αὐτὸν ὄντα, μᾶλλον δὲ τοιαύτην οὖσαν τὴν φυλήν, « Τίς, φησὶν, ἀναστήσει ; » μέγαν τινὰ καὶ θαυμαστόν, σπάνιόν τε καὶ δυσθεώρητον ἔσεσθαι τὸν μέλλοντα ἀναστήσειν τοῦ θρόνου, καὶ μετ ταστήσειν τοῦ ἀρχικοῦ ἀξιώματος τὴν δηλωθεῖσαν φυλὴν αἰνιξάμενος. Τίς δὲ ἄρα οὗτος ἦν, ἑξῆς ἡμᾶς ἐφίστησι, τοῦτον εἶναι διδάσκων τὸν μέλλοντα προς δοκίαν ἔσεσθαι τῶν ἐθνῶν, ὃς οὐ πρότερον φανήσε σθαι ἐν ἀνθρώποις, ἢ ἐκλείπειν ἄρχοντα, καὶ ἡγού μενον μετασταθήσεσθαι, καὶ ἀπαναστήσεσθαι τῆς ἀρχῆς τὴν τοῦ Ἰούδα φυλὴν προφητεύεται. Τίς δὲ οὗτος ἦν ἢ ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστός; οὗ ἐπὶ τῆς γενέσεως, ἀκολούθως τῇ προ EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. 11. - APOLOGETICA. B novem tribubus præfuerint, cur non ab eo potissi- mum tota gens, ipsaque regio nomen accepit, quan- doquidem ob eos ipsos, quos ab Joseph oriundos diximus,longe honestius probabiliusque erat, totam gentem totamque regionem a primo illo ipsorum parente denominari? Denique præter hos omnes quis non concedat, merito illos a Benjamin fuisse denominandos, cujus posteritati ac tribui, celeber- rima ipsorum civitas, quæ regum apud ipsos do- micilium fuit, et quod in ea sanctissimum Dei templum erectum est, in sortem concessit? Alta- men neque ab harum aliqua, neque a reliquarum, sed ab una ipsius Juda tribu totius gentis ac regio. nis appellatio ducta est, sicut prophetia prædixerat. Sic sane illud : « Non deficiet princeps de Juda, ad ipsam tribum a nobis relatum est, et hoc uno duntaxat modo oraculi veritas locum habet. Nam- que a Mosis usque temporibus, deinceps non defe- cerunt particulares quidem ipsorum principes qui es diversis, ut dictum est, tribubus, genti præfue- rint, in universum autem tribus Juda, que totius gentis principatum tenuerit. Exemplo autem id quod tunc dictum est, tibi apertius liquebit. Ut enim in Romano imperio singularum gentium pro- curatores, et præsides prætoresque et castrorum præfecti, et qui omnes dignitate anteeunt, reges, non omnino omnes de ipsa Romana urbe capiuntur neque de Remi sive Romuli genere, sed ex innume- rabilibus, alius aliunde, nationibus, omnes tamen et reges et qui post ipsos secundo loco principes, præsidesque habentur, Romanorum appellatione C notantur, et Romanorum denominatur imperium, et eam denominationem in universum omnes ma- gistratus attingunt ; sic etiam in rebus Hebræorum constituere intelligereque oportet, tanquam una quidem in universum tribus Juda, totam gentem de suo nomine illustrem reddiderit, particulares vero duces ac reges ex diversis exstiterint tribubus, qui tamen communi illa Judæ appellatione honorem ac- ceperint. Non alio ergo quam ad totam tribum re- feratur illud, quod a propheta dictum est : • Juda, te laudabunt fratres tui., Noverat enim illam tan- quam prærogativæ munus consecutam, honore cæ- teris tribubus esse anteponendam, et quoniam prin- ceps fuit in bellis, et sola in apparatibus præliorum adversus hostes genti suæ universæ præfuit, me- rito deinceps ad eamdem illud quoque dicitur : ‹ Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum. Deinde propter principatum, propterque regiam dignitatem, ‹ catulus leonis > esse dicitur. Gloriæ igitur sibi tribuens bic tum generis princeps, tum etiam pro- pheta bujusce tribus dignitatem, adjungit quod se- quitur : De germine, fili mi, ascendisti. Illud au- tem recumbens dormivisti ut leo, et ut catulus leonis, cjusdem tribus magnificum animi inge- nium et confidens, ostendit, quodque nullis extrinse- cus ingruentibus rebus concutiatur, et quod tum intrepidum se præbeat, tum contemptui habeat ini- misos. lllum vero hoc modo se habentem, ac po-
PG 22:589πρῶτον μὲν τὸ ἐπαινεθῆναι ὑπὸ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ· δεύτερον κατὰ νώτου τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ τὰς χεῖρας ἐπιβαλεῖν· τρίτον προσκυνηθῆναι ὑπὸ τῶν υἱῶν τοῦ πατρὸς αὐτοῦ· ἃ καὶ τέλους ἐτύγχανεν, ὁπηνίκα τέως μὲν τὰς παραδόξους δυνάμεις καὶ τὰ τεράστια θαύματα ἐπιτελῶν ἐθαυμάζετο καὶ ἐπῃνεῖτο καὶ προσεκυνεῖτο πρὸς τῶν ἑαυτοῦ μαθητῶν τε καὶ ἀποστόλων, οὓς καὶ ἀδελφοὺς ἀποκαλεῖν οὐκ ὤκνει, διὰ μὲν τοῦ ψαλμοῦ λέγων· «ἀπαγγελῶ τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου, ἐν μέσῳ ἐκκλησίας ὑμνήσω σε», ταῖς δὲ ἀμφὶ τὴν Μαρίαν προστάττων εὐαγγελίζεσθαι αὐτοῖς ὡς ἀδελφοῖς· «ἀπαγγείλατε», γὰρ φησί, «τοῖς ἀδελφοῖς μου», ὅτι «ἀνέρχομαι πρὸς τὸν πατέρα μου καὶ πατέρα ὑμῶν καὶ θεόν μου καὶ θεὸν ὑμῶν». οὕτω δῆτα αὐτὸν «οἱ ἀδελφοὶ» τὰ μὲν πρῶτα ἐπὶ τοῖς παραδόξοις ὡς θαυμάσιον ἄνδρα μόνον ἐπῄνουν, ἕνα τινὰ ὡς εἰκὸς τῶν προφητῶν εἶναι ὑπειληφότες· ἐπεὶ δὲ ἐν τῷ μεταξὺ ... τὰς θαυμασίους παραδοξοποιίας αὐτοῦ ὁρῶντες καὶ ὡς καθεῖλεν «ἐχθρόν» τε καὶ «ἐκδικητὴν», τόν τε θάνατον, [τόν τε] ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου ἅμα ταῖς λοιπαῖς ἀοράτοις καὶ ἐχθραῖς δυνάμεσιν, τὸ τηνικάδε θεὸν αὐτὸν εἶναι πιστεύσαντες προσεκύνησαν.
κειμένη προῤῥήσει, ἐξέλιπον μὲν ἄρχοντες καὶ ἡγού μενοι ἐξ αὐτῶν Ἰουδαίων ἐπὶ τὸ ἔθνος αὐτῶν καθ- ιστάμενοι, ἡ δὲ τοῦ Ἰούδα φυλὴ αὐτῷ ἔθνει παντί, τοῦ ἐξ αἰῶνος ἀρχικοῦ καὶ βασιλικοῦ ἀξιώματος και θαιρεθεῖσα, τοῖς ἔτι καὶ νῦν κρατοῦσιν ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο δουλεύει Ῥωμαίοις, μετὰ τῶν λοιπῶν καὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος χειρωσαμένοις. Παρ' ὧν Ηρώδης πρῶτος, ἐξ ἀλλοφύλου γένους ὑπάρχων ἰδίως τοῦ ἔθνους αὐτῶν, ὑπό τε Αὐγούστου καὶ τῆς Ῥωμαίων συγκλήτου βουλῆς βασιλεὺς ἀναδέδεικται. Ην γοῦν ὁ Ηρώδης Αντιπάτρου παῖς. Ὁ δὲ ᾿Αντίπατρος Ασκαλωνίτης, ἔκ τινος τῶν περὶ τὸν νεὼν τοῦ Απόλλωνος Ιεροδούλων καλουμένων, ὃς δὴ Κυπρίνην ονόματι, τὸ γένος τῶν ἐξ ᾿Αραβίας, γυναῖκα πρὸς γάμον ἀγαγόμενος, τὸν Ἡρώδην ποιεῖται. Οὗτος δὴ οὖν πρῶτος ἐκ τοιούτου γένους ορμώμενος, τὸν ἐκ διαδοχῆς τῶν ἀρχιερέων ὕστατον ἡγησάμενον Υρκα- νὸν, ἐφ᾽ ἂν τὰ τῆς οἰκείας ἀρχῆς τοῦ Ἰουδαίων Εθνους κατέληξεν, ἐκποδὼν μεθίστησιν ἀνελών, πρώ- τός τε αὐτὸς, ὡς ἔφην, ἐξ ἀλλοφύλου γένους Ἰουδαίων ἀναγορεύεται βασιλεύς· καθ' όν γεννηθέντος Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ, καθῄρητο μὲν ὁμοῦ καὶ τῆς Ἰούδα φυλῆς τὸ ἀξίωμα, καθῄρητο δὲ καὶ ἡ τῶν Ἰουδαίων ἀρχή τε καὶ βασιλεία, πεπλήρωτο δὲ καὶ ἡ προτε- ταγμένη προφητεία · ι Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ιούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἡ φήσασα, « ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ· ὃν καί φησι γενήσε- σθαι οὐ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν προσ- δοκίαν. Ἐπειδὴ τοίνυν ἀπέκειτο ἡ πρόπαλαι τῷ Αβραάμ χρηματισθεῖσα τῶν ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀρχόντων τε καὶ ἡγουμένων μετάστασις τῆς κατ' αὐτοὺς ἀρχῆς ἐπὶ Ῥωμαίους, καὶ τὸν ἐξ ἐθνῶν δεδη- λωμένον Ηρώδην, εἰκότως ὁ μὲν εὐαγγελιστής Λου- κᾶς, ἐπισημαινόμενος τοὺς χρόνους τῆς ἐκλείψεως τῶν Ἰουδαίων ἀρχόντων, τὴν καταρχὴν τῆς Χριστοῦ διδασκαλίας ἱστορεῖ γεγονέναι ἐν ἔτει πεντεκαιδεκά τῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος, ἡγεμονεύον- της Ποντίου Πιλάτου τῆς Ἰουδαίας· καὶ Ματθαῖος δὲ τοῦτο αὐτὸ αἰνιττόμενος σημαίνει. Υπογράψας γοῦν τὴν τοῦ Κυρίου καὶ Σωτῆρος ἡμῶν γένεσιν, ἐπιλέγει· « Τοῦ δὲ Ἰησοῦ γεννηθέντος ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας ἐν ἡμέραις Ηρώδου τοῦ βασιλέως, ἰδοὺ μάγοι ἀπὸ ἀνατολῶν παρεγένοντο εἰς Ἱεροσόλυμα, λέ- γοντες· Ποῦ ἔστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; » δι' ὧν σαφῶς παρίστησι, καὶ τοῦ ἀλλοφύλου την κατ' αὐτῶν ἀρχὴν, καὶ τῶν ἐξ ἀνατολῆς ἀλλοφύλων ἐθνῶν τὴν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ κλῆσιν. Ομοῦ τε γὰρ Ἰουδαίων ἀλλόφυλοι ἐκράτουν, καὶ τὸν πάλαι προ φητευόμενον Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ἐγίγνωσκόν τε καὶ προσεκύνουν ἀλλόφυλοι, ἐξ ἀνατολῶν ἐπιστάντες. Οὐκοῦν σαφῶς διὰ τούτων τέλος ἔχουσα τοῦ Ἰακώβ ἡ προφητεία δείκνυται, ἐπ' ἐσχάτου τῆς συστάσεως τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀποτελεσθεῖσα, ὥσπεροῦν αὐτὸς · τοῖς ἑαυτοῦ παισὶν ἐθέσπισεν, εἰπών· « Συνάχθητε ἵνα ἀπαγγείλω ὑμῖν τί συμβήσεται ὑμῖν ἐπ᾿ ἐσχάτου τῶν ἡμερῶν·, ἐσχάτας ἡμέρας νοούντων ἡμῶν τὰ ἔσχατα τῆς συστάσεως τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους. Τί δῆτα DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII. B " A tius ipsam tribum quæ hujusmodi sit, quis, inquit, excitabit ? » ubi cum magnum quendam et admira- bilem et rarum, et spectatu difficilem fore signifi- caverit eum, qui sit hujuscemodi tribum de sede excitaturus, deque principatus gradu ac dignitate exturbaturus, tum demum quisnam hic sit, nos ad- monet, docetque hunc illum esse, qui exspectatio gentium sit futurus, qui videlicet a propheta non prius inter homines videndus prædicitur, quam et princeps deficiat, et dux amoveatur, et de princi- patu exturbetur tribus Juda. 374.Cæterun, quis- nam, quæso, alius hic sit quamn Salvator et Domi- nus noster Jesus Christus, in cujus ortu, sicut pro- xime exposita prophetia volebat, ex Judæis quidem defecerunt principes ac duces, qui genti præside- rent, ipsa vero tribus Juda una cum tota gente, principatu ac regno, quod ab initio obtinuerat, spo- liata, Romanis etiam nunc dominantibus ex illo ad hunc usque diem famulatur, qui una cum reliquis gentibus etiam Judeos subegere? A quibus item Herodes primus externo genere ortus, et impera- toris Augusti, et Romani senatus auctoritate rex declaratus est. Fuit igitur Antipatri filius hic He- rodes. Ipse vero Antipater Ascalonita ab eorum ne- scio quo ortus, qui in templo Apolinis versantes, sacri servi appellabantur. Qui cum uxorem duxis- set quamdam, cui nomen quidem Cyprinæ, genus vero ex Arabia, Herodem creavit. Hic igitur primus tali genere natus, Hyrcanum qui ultimus ex suc- cessione ac serie pontificum Judæis præfuit, et in C quo domesticus Judaicæ gentis principatus defecit, necatum tollit de medio. Isque primus, ut dicebam, externo genere ortus Judæorum rex est appellatus. Hujus ergo temporibus cum Jesus Christus esset natus, Judz tribus dignitas sublata est : sublatum est Judæorum imperium et regnum, completa est proxime exposita prophetia : « Non deficiet prince's de Juda, neque dux de femoribus ejus, donec ve- niant quæ reposita sunt ei. » Hunc autem dicit fu- turum non Judaicæ gentis, sed gentium exspecta- tionem. Quoniam igitur reposita erat illa gentium vocationis exspectatio, quæ ex oraculo ipsi Abra- hæ promissa est, cum ex Judaica gente jam defe- cissent et principes et duces, translatumque ab ea esset imperium in Romanos, et in illum Herodem, de quo dictum est, merito tempora quibus Judeo- rum principes defecissent Lucas evangelista signi- ficans, initium doctrinæ Christi narrat factum esse in anno xv imperii Tiberii Cæsaris, procurante Pontio Pilato Judæam. Matthæus quoque eamdem rem innuens notat : nam ortu Domini ac Salvatoris nostri descripto, deinceps adjungit: Cum autem Je- sus natus esset in Bethlehem Judææ, in diebus Hero- dis regis, ecce Magi ab Oriente venerunt Hierosoly mam, dicentes: Ubi est qui natus est rex Judæo- rum 48.?,375 in quo plane ostendit et externi homi- nis in illos imperium, et externarum ab Oriente gen PATROL. GR. XXII. p 43. Matth. 11, 1, 2.
αἱ δὲ «χεῖρες» τοῦ σωτῆρος ἡμῶν κατὰ «νώτου τῶν ἐχθρῶν» αὐτοῦ ἐγίνοντο, ὅτε πάσας τὰς πράξεις αὐτοῦ τάς τε δυνάμεις καὶ παραδοξοποιίας ἐπὶ καθαιρέσει τῶν δαιμόνων καὶ τῶν πονηρῶν πνευμάτων ἐποιεῖτο, ἀλλὰ καὶ ὁπηνίκα ἐξεπέτασεν τὰς χεῖρας αὐτοῦ ἐπὶ τοῦ σταυροῦ, καὶ οὕτως αἱ χεῖρες αὐτοῦ, φευγόντων τῶν ἐχθρῶν καὶ τὰ νῶτα παραχωρούντων αὐτῷ, «κατὰ νώτου τῶν ἐχθρῶν» ἐγίνοντο, καὶ μᾶλλον ὅτε τὸ πνεῦμα παραδοὺς τῷ πατρί, ἄσαρκος καὶ γυμνὸς οὗ ἀνειλήφει σώματος ἐπὶ τὸ «τῶν ἐχθρῶν» κατῄει χωρίον, αὐτοζωὴ τυγχάνων, θάνατον καταλύς[ς]ων καὶ τὰς ἐπανισταμένας αὐτῷ δυνάμεις, ἃς εἰκὸς κατ’ ἀρχὰς μὲν κοινὸν ἄνθρωπον καὶ τοῖς πολλοῖς ὅμοιον αὐτὸν ὑπειληφέναι οὕτω τε κυκλῶσαι αὐτὸν καὶ ὡς ἂν τῷ τυχόντι ἐφορμῆσαι· ἐπεὶ δὲ ἔγνωσαν κρείττονα ἢ κατὰ ἄνθρωπον καὶ θειοτέραν φύσιν, τραπῆναι καὶ τὰ νῶτα παραχωρῆσαι αὐτῷ, καθ’ ὧν τὰς χεῖρας ἀφείς, τοῖς ἐνθέοις αὐτοῦ καὶ ἠκονημένοις βέλεσιν φεύγοντας ἤλαυνεν, ὡς διὰ τοῦτο εἰρῆσθαι· «αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου».
κειμένη προῤῥήσει, ἐξέλιπον μὲν ἄρχοντες καὶ ἡγού μενοι ἐξ αὐτῶν Ἰουδαίων ἐπὶ τὸ ἔθνος αὐτῶν καθ- ιστάμενοι, ἡ δὲ τοῦ Ἰούδα φυλὴ αὐτῷ ἔθνει παντί, τοῦ ἐξ αἰῶνος ἀρχικοῦ καὶ βασιλικοῦ ἀξιώματος και θαιρεθεῖσα, τοῖς ἔτι καὶ νῦν κρατοῦσιν ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο δουλεύει Ῥωμαίοις, μετὰ τῶν λοιπῶν καὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος χειρωσαμένοις. Παρ' ὧν Ηρώδης πρῶτος, ἐξ ἀλλοφύλου γένους ὑπάρχων ἰδίως τοῦ ἔθνους αὐτῶν, ὑπό τε Αὐγούστου καὶ τῆς Ῥωμαίων συγκλήτου βουλῆς βασιλεὺς ἀναδέδεικται. Ην γοῦν ὁ Ηρώδης Αντιπάτρου παῖς. Ὁ δὲ ᾿Αντίπατρος Ασκαλωνίτης, ἔκ τινος τῶν περὶ τὸν νεὼν τοῦ Απόλλωνος Ιεροδούλων καλουμένων, ὃς δὴ Κυπρίνην ονόματι, τὸ γένος τῶν ἐξ ᾿Αραβίας, γυναῖκα πρὸς γάμον ἀγαγόμενος, τὸν Ἡρώδην ποιεῖται. Οὗτος δὴ οὖν πρῶτος ἐκ τοιούτου γένους ορμώμενος, τὸν ἐκ διαδοχῆς τῶν ἀρχιερέων ὕστατον ἡγησάμενον Υρκα- νὸν, ἐφ᾽ ἂν τὰ τῆς οἰκείας ἀρχῆς τοῦ Ἰουδαίων Εθνους κατέληξεν, ἐκποδὼν μεθίστησιν ἀνελών, πρώ- τός τε αὐτὸς, ὡς ἔφην, ἐξ ἀλλοφύλου γένους Ἰουδαίων ἀναγορεύεται βασιλεύς· καθ' όν γεννηθέντος Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ, καθῄρητο μὲν ὁμοῦ καὶ τῆς Ἰούδα φυλῆς τὸ ἀξίωμα, καθῄρητο δὲ καὶ ἡ τῶν Ἰουδαίων ἀρχή τε καὶ βασιλεία, πεπλήρωτο δὲ καὶ ἡ προτε- ταγμένη προφητεία · ι Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ιούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἡ φήσασα, « ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ· ὃν καί φησι γενήσε- σθαι οὐ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν προσ- δοκίαν. Ἐπειδὴ τοίνυν ἀπέκειτο ἡ πρόπαλαι τῷ Αβραάμ χρηματισθεῖσα τῶν ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀρχόντων τε καὶ ἡγουμένων μετάστασις τῆς κατ' αὐτοὺς ἀρχῆς ἐπὶ Ῥωμαίους, καὶ τὸν ἐξ ἐθνῶν δεδη- λωμένον Ηρώδην, εἰκότως ὁ μὲν εὐαγγελιστής Λου- κᾶς, ἐπισημαινόμενος τοὺς χρόνους τῆς ἐκλείψεως τῶν Ἰουδαίων ἀρχόντων, τὴν καταρχὴν τῆς Χριστοῦ διδασκαλίας ἱστορεῖ γεγονέναι ἐν ἔτει πεντεκαιδεκά τῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος, ἡγεμονεύον- της Ποντίου Πιλάτου τῆς Ἰουδαίας· καὶ Ματθαῖος δὲ τοῦτο αὐτὸ αἰνιττόμενος σημαίνει. Υπογράψας γοῦν τὴν τοῦ Κυρίου καὶ Σωτῆρος ἡμῶν γένεσιν, ἐπιλέγει· « Τοῦ δὲ Ἰησοῦ γεννηθέντος ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας ἐν ἡμέραις Ηρώδου τοῦ βασιλέως, ἰδοὺ μάγοι ἀπὸ ἀνατολῶν παρεγένοντο εἰς Ἱεροσόλυμα, λέ- γοντες· Ποῦ ἔστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; » δι' ὧν σαφῶς παρίστησι, καὶ τοῦ ἀλλοφύλου την κατ' αὐτῶν ἀρχὴν, καὶ τῶν ἐξ ἀνατολῆς ἀλλοφύλων ἐθνῶν τὴν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ κλῆσιν. Ομοῦ τε γὰρ Ἰουδαίων ἀλλόφυλοι ἐκράτουν, καὶ τὸν πάλαι προ φητευόμενον Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ἐγίγνωσκόν τε καὶ προσεκύνουν ἀλλόφυλοι, ἐξ ἀνατολῶν ἐπιστάντες. Οὐκοῦν σαφῶς διὰ τούτων τέλος ἔχουσα τοῦ Ἰακώβ ἡ προφητεία δείκνυται, ἐπ' ἐσχάτου τῆς συστάσεως τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀποτελεσθεῖσα, ὥσπεροῦν αὐτὸς · τοῖς ἑαυτοῦ παισὶν ἐθέσπισεν, εἰπών· « Συνάχθητε ἵνα ἀπαγγείλω ὑμῖν τί συμβήσεται ὑμῖν ἐπ᾿ ἐσχάτου τῶν ἡμερῶν·, ἐσχάτας ἡμέρας νοούντων ἡμῶν τὰ ἔσχατα τῆς συστάσεως τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους. Τί δῆτα DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII. B " A tius ipsam tribum quæ hujusmodi sit, quis, inquit, excitabit ? » ubi cum magnum quendam et admira- bilem et rarum, et spectatu difficilem fore signifi- caverit eum, qui sit hujuscemodi tribum de sede excitaturus, deque principatus gradu ac dignitate exturbaturus, tum demum quisnam hic sit, nos ad- monet, docetque hunc illum esse, qui exspectatio gentium sit futurus, qui videlicet a propheta non prius inter homines videndus prædicitur, quam et princeps deficiat, et dux amoveatur, et de princi- patu exturbetur tribus Juda. 374.Cæterun, quis- nam, quæso, alius hic sit quamn Salvator et Domi- nus noster Jesus Christus, in cujus ortu, sicut pro- xime exposita prophetia volebat, ex Judæis quidem defecerunt principes ac duces, qui genti præside- rent, ipsa vero tribus Juda una cum tota gente, principatu ac regno, quod ab initio obtinuerat, spo- liata, Romanis etiam nunc dominantibus ex illo ad hunc usque diem famulatur, qui una cum reliquis gentibus etiam Judeos subegere? A quibus item Herodes primus externo genere ortus, et impera- toris Augusti, et Romani senatus auctoritate rex declaratus est. Fuit igitur Antipatri filius hic He- rodes. Ipse vero Antipater Ascalonita ab eorum ne- scio quo ortus, qui in templo Apolinis versantes, sacri servi appellabantur. Qui cum uxorem duxis- set quamdam, cui nomen quidem Cyprinæ, genus vero ex Arabia, Herodem creavit. Hic igitur primus tali genere natus, Hyrcanum qui ultimus ex suc- cessione ac serie pontificum Judæis præfuit, et in C quo domesticus Judaicæ gentis principatus defecit, necatum tollit de medio. Isque primus, ut dicebam, externo genere ortus Judæorum rex est appellatus. Hujus ergo temporibus cum Jesus Christus esset natus, Judz tribus dignitas sublata est : sublatum est Judæorum imperium et regnum, completa est proxime exposita prophetia : « Non deficiet prince's de Juda, neque dux de femoribus ejus, donec ve- niant quæ reposita sunt ei. » Hunc autem dicit fu- turum non Judaicæ gentis, sed gentium exspecta- tionem. Quoniam igitur reposita erat illa gentium vocationis exspectatio, quæ ex oraculo ipsi Abra- hæ promissa est, cum ex Judaica gente jam defe- cissent et principes et duces, translatumque ab ea esset imperium in Romanos, et in illum Herodem, de quo dictum est, merito tempora quibus Judeo- rum principes defecissent Lucas evangelista signi- ficans, initium doctrinæ Christi narrat factum esse in anno xv imperii Tiberii Cæsaris, procurante Pontio Pilato Judæam. Matthæus quoque eamdem rem innuens notat : nam ortu Domini ac Salvatoris nostri descripto, deinceps adjungit: Cum autem Je- sus natus esset in Bethlehem Judææ, in diebus Hero- dis regis, ecce Magi ab Oriente venerunt Hierosoly mam, dicentes: Ubi est qui natus est rex Judæo- rum 48.?,375 in quo plane ostendit et externi homi- nis in illos imperium, et externarum ab Oriente gen PATROL. GR. XXII. p 43. Matth. 11, 1, 2.
PG 22:591εἰ δὲ καὶ εἰσέτι νῦν μυρίοι τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐχθροὶ τὴν ἐκκλησίαν αὐτοῦ κατὰ καιροὺς πολεμεῖν ἐπιχειροῦσιν, ἀλλὰ καὶ τούτους ἀοράτῳ χειρὶ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει τροποῦται, ὡς καὶ περὶ αὐτῶν εἰρῆσθαι τὸ «αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου». ἐπειδὴ δὲ ἤδη λοιπὸν τὰ κατὰ τῶν ἐχθρῶν νικητήρια ἀπειλήφει, τηνικαῦτα ἐπληροῦτο καὶ τὸ «προσκυνήσουσίν σε οἱ υἱοὶ τοῦ πατρός σου», πάντες δηλαδὴ οἱ κατ’ οὐρανὸν ἄγγελοι, τά τε πνεύματα τὰ λειτουργικὰ καὶ αἱ θεῖαι δυνάμεις, οἵ τε ἐπὶ γῆς ἀπόστολοι καὶ εὐαγγελισταί, καὶ μετὰ τούτους ἅπαντες οἱ ἐξ ἐθνῶν δι’ αὐτοῦ τὸν ἕνα καὶ μόνον ἀληθῆ πατέρα θεὸν ἐπιγραψάμενοι, οἵτινες θεὸν λόγον ὄντα τὸν Χριστὸν μεμαθηκότες, ὡς θεὸν προσκυνεῖν αὐτὸν ὁμολογοῦνται. Ἀλλ’ ἐπεὶ ἐχρῆν καὶ τὰ τῆς γενέσεως αὐτοῦ καὶ τὰ τοῦ θανάτου μυστήρια τῇ περὶ αὐτοῦ προφητείᾳ συμπεριλαβεῖν, εἰκότως μετὰ τὰ προειρημένα θεσπίζων ὁ Ἰακὼβ ἐπιλέγει· «σκύμνος λέοντος, Ἰούδα· ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης· ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν;» σκύμνον μὲν οὖν λέοντος αὐτὸν ὀνομάζει διὰ τὸ ἐκ βασιλικῆς αὐτὸν γεγονέναι φυλῆς·
κειμένη προῤῥήσει, ἐξέλιπον μὲν ἄρχοντες καὶ ἡγού μενοι ἐξ αὐτῶν Ἰουδαίων ἐπὶ τὸ ἔθνος αὐτῶν καθ- ιστάμενοι, ἡ δὲ τοῦ Ἰούδα φυλὴ αὐτῷ ἔθνει παντί, τοῦ ἐξ αἰῶνος ἀρχικοῦ καὶ βασιλικοῦ ἀξιώματος και θαιρεθεῖσα, τοῖς ἔτι καὶ νῦν κρατοῦσιν ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο δουλεύει Ῥωμαίοις, μετὰ τῶν λοιπῶν καὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος χειρωσαμένοις. Παρ' ὧν Ηρώδης πρῶτος, ἐξ ἀλλοφύλου γένους ὑπάρχων ἰδίως τοῦ ἔθνους αὐτῶν, ὑπό τε Αὐγούστου καὶ τῆς Ῥωμαίων συγκλήτου βουλῆς βασιλεὺς ἀναδέδεικται. Ην γοῦν ὁ Ηρώδης Αντιπάτρου παῖς. Ὁ δὲ ᾿Αντίπατρος Ασκαλωνίτης, ἔκ τινος τῶν περὶ τὸν νεὼν τοῦ Απόλλωνος Ιεροδούλων καλουμένων, ὃς δὴ Κυπρίνην ονόματι, τὸ γένος τῶν ἐξ ᾿Αραβίας, γυναῖκα πρὸς γάμον ἀγαγόμενος, τὸν Ἡρώδην ποιεῖται. Οὗτος δὴ οὖν πρῶτος ἐκ τοιούτου γένους ορμώμενος, τὸν ἐκ διαδοχῆς τῶν ἀρχιερέων ὕστατον ἡγησάμενον Υρκα- νὸν, ἐφ᾽ ἂν τὰ τῆς οἰκείας ἀρχῆς τοῦ Ἰουδαίων Εθνους κατέληξεν, ἐκποδὼν μεθίστησιν ἀνελών, πρώ- τός τε αὐτὸς, ὡς ἔφην, ἐξ ἀλλοφύλου γένους Ἰουδαίων ἀναγορεύεται βασιλεύς· καθ' όν γεννηθέντος Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ, καθῄρητο μὲν ὁμοῦ καὶ τῆς Ἰούδα φυλῆς τὸ ἀξίωμα, καθῄρητο δὲ καὶ ἡ τῶν Ἰουδαίων ἀρχή τε καὶ βασιλεία, πεπλήρωτο δὲ καὶ ἡ προτε- ταγμένη προφητεία · ι Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ιούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἡ φήσασα, « ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ· ὃν καί φησι γενήσε- σθαι οὐ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν προσ- δοκίαν. Ἐπειδὴ τοίνυν ἀπέκειτο ἡ πρόπαλαι τῷ Αβραάμ χρηματισθεῖσα τῶν ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀρχόντων τε καὶ ἡγουμένων μετάστασις τῆς κατ' αὐτοὺς ἀρχῆς ἐπὶ Ῥωμαίους, καὶ τὸν ἐξ ἐθνῶν δεδη- λωμένον Ηρώδην, εἰκότως ὁ μὲν εὐαγγελιστής Λου- κᾶς, ἐπισημαινόμενος τοὺς χρόνους τῆς ἐκλείψεως τῶν Ἰουδαίων ἀρχόντων, τὴν καταρχὴν τῆς Χριστοῦ διδασκαλίας ἱστορεῖ γεγονέναι ἐν ἔτει πεντεκαιδεκά τῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος, ἡγεμονεύον- της Ποντίου Πιλάτου τῆς Ἰουδαίας· καὶ Ματθαῖος δὲ τοῦτο αὐτὸ αἰνιττόμενος σημαίνει. Υπογράψας γοῦν τὴν τοῦ Κυρίου καὶ Σωτῆρος ἡμῶν γένεσιν, ἐπιλέγει· « Τοῦ δὲ Ἰησοῦ γεννηθέντος ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας ἐν ἡμέραις Ηρώδου τοῦ βασιλέως, ἰδοὺ μάγοι ἀπὸ ἀνατολῶν παρεγένοντο εἰς Ἱεροσόλυμα, λέ- γοντες· Ποῦ ἔστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; » δι' ὧν σαφῶς παρίστησι, καὶ τοῦ ἀλλοφύλου την κατ' αὐτῶν ἀρχὴν, καὶ τῶν ἐξ ἀνατολῆς ἀλλοφύλων ἐθνῶν τὴν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ κλῆσιν. Ομοῦ τε γὰρ Ἰουδαίων ἀλλόφυλοι ἐκράτουν, καὶ τὸν πάλαι προ φητευόμενον Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ἐγίγνωσκόν τε καὶ προσεκύνουν ἀλλόφυλοι, ἐξ ἀνατολῶν ἐπιστάντες. Οὐκοῦν σαφῶς διὰ τούτων τέλος ἔχουσα τοῦ Ἰακώβ ἡ προφητεία δείκνυται, ἐπ' ἐσχάτου τῆς συστάσεως τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀποτελεσθεῖσα, ὥσπεροῦν αὐτὸς · τοῖς ἑαυτοῦ παισὶν ἐθέσπισεν, εἰπών· « Συνάχθητε ἵνα ἀπαγγείλω ὑμῖν τί συμβήσεται ὑμῖν ἐπ᾿ ἐσχάτου τῶν ἡμερῶν·, ἐσχάτας ἡμέρας νοούντων ἡμῶν τὰ ἔσχατα τῆς συστάσεως τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους. Τί δῆτα DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII. B " A tius ipsam tribum quæ hujusmodi sit, quis, inquit, excitabit ? » ubi cum magnum quendam et admira- bilem et rarum, et spectatu difficilem fore signifi- caverit eum, qui sit hujuscemodi tribum de sede excitaturus, deque principatus gradu ac dignitate exturbaturus, tum demum quisnam hic sit, nos ad- monet, docetque hunc illum esse, qui exspectatio gentium sit futurus, qui videlicet a propheta non prius inter homines videndus prædicitur, quam et princeps deficiat, et dux amoveatur, et de princi- patu exturbetur tribus Juda. 374.Cæterun, quis- nam, quæso, alius hic sit quamn Salvator et Domi- nus noster Jesus Christus, in cujus ortu, sicut pro- xime exposita prophetia volebat, ex Judæis quidem defecerunt principes ac duces, qui genti præside- rent, ipsa vero tribus Juda una cum tota gente, principatu ac regno, quod ab initio obtinuerat, spo- liata, Romanis etiam nunc dominantibus ex illo ad hunc usque diem famulatur, qui una cum reliquis gentibus etiam Judeos subegere? A quibus item Herodes primus externo genere ortus, et impera- toris Augusti, et Romani senatus auctoritate rex declaratus est. Fuit igitur Antipatri filius hic He- rodes. Ipse vero Antipater Ascalonita ab eorum ne- scio quo ortus, qui in templo Apolinis versantes, sacri servi appellabantur. Qui cum uxorem duxis- set quamdam, cui nomen quidem Cyprinæ, genus vero ex Arabia, Herodem creavit. Hic igitur primus tali genere natus, Hyrcanum qui ultimus ex suc- cessione ac serie pontificum Judæis præfuit, et in C quo domesticus Judaicæ gentis principatus defecit, necatum tollit de medio. Isque primus, ut dicebam, externo genere ortus Judæorum rex est appellatus. Hujus ergo temporibus cum Jesus Christus esset natus, Judz tribus dignitas sublata est : sublatum est Judæorum imperium et regnum, completa est proxime exposita prophetia : « Non deficiet prince's de Juda, neque dux de femoribus ejus, donec ve- niant quæ reposita sunt ei. » Hunc autem dicit fu- turum non Judaicæ gentis, sed gentium exspecta- tionem. Quoniam igitur reposita erat illa gentium vocationis exspectatio, quæ ex oraculo ipsi Abra- hæ promissa est, cum ex Judaica gente jam defe- cissent et principes et duces, translatumque ab ea esset imperium in Romanos, et in illum Herodem, de quo dictum est, merito tempora quibus Judeo- rum principes defecissent Lucas evangelista signi- ficans, initium doctrinæ Christi narrat factum esse in anno xv imperii Tiberii Cæsaris, procurante Pontio Pilato Judæam. Matthæus quoque eamdem rem innuens notat : nam ortu Domini ac Salvatoris nostri descripto, deinceps adjungit: Cum autem Je- sus natus esset in Bethlehem Judææ, in diebus Hero- dis regis, ecce Magi ab Oriente venerunt Hierosoly mam, dicentes: Ubi est qui natus est rex Judæo- rum 48.?,375 in quo plane ostendit et externi homi- nis in illos imperium, et externarum ab Oriente gen PATROL. GR. XXII. p 43. Matth. 11, 1, 2.
«ἐκ σπέρματος» γοῦν ἦν τοῦ «Δαβὶδ κατὰ σάρκα». «ἐκ βλαστοῦ» δὲ «ἀνέβης, υἱέ μου», φησίν, ἐπείπερ ἐκ σπέρματος καὶ ῥίζης τοῦ ταῦτα προαναφωνοῦντος Ἰακὼβ ἀνέφυ, πρότερον μὲν θεὸς λόγος ὤν, γενόμενος δὲ δεύτερον υἱὸς ἀνθρώπου δι’ ἣν ἀνεδέξατο ὑπὲρ ἡμῶν οἰκονομίαν. εἴη δ’ ἂν καὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ δηλωτικὸν τὸ «ἀναπεσὼν ἐκοιμήθη[ς] ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος», ἐξ ἔθους τῆς γραφῆς, κατά τι οἰκεῖον θεώρημα τὸν θάνατον καὶ ἐπὶ μυρίων ἄλλων κοίμησιν ἀποκαλούσης. τὸ δὲ «τίς ἐγερεῖ αὐτόν» περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως αὐτοῦ θαυμαστικῶς εἴρηται· ἐγερθησόμενον γὰρ αὐτὸν σαφῶς οἶδεν ὁ φάσκων «τίς ἐγερεῖ αὐτόν». θαυμαστικῶς δὲ ἐπιλέγει τὸ τίς ἄρα ὁ τοῦτο ποιήσων καὶ ἀναστήσων αὐτόν, ἡμᾶς ἐπὶ τὸ ζητεῖν διεγείρων, τίς ἂν εἴη ὁ τὸν κύριον ἡμῶν τὸν ὑπὲρ ἡμῶν θάνατον ἀναδεξάμενον ἐκ νεκρῶν ἀναστήσων. τίς δ’ ἂν εἴη ἄλλος ἢ ὁ τῶν ὅλων θεὸς καὶ πατὴρ αὐτοῦ, ᾧ μόνῳ ἀναθετέον τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἀνάστασιν, κατὰ τὴν λέγουσαν γραφήν· «ὃν» ὁ πατὴρ «ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν;» ἀντὶ δὲ τοῦ «σκύμνος λέοντος, Ἰούδα· ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης· ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης» ἐμφαντικώτατα ὁ μὲν Ἀκύλας φησίν·
κειμένη προῤῥήσει, ἐξέλιπον μὲν ἄρχοντες καὶ ἡγού μενοι ἐξ αὐτῶν Ἰουδαίων ἐπὶ τὸ ἔθνος αὐτῶν καθ- ιστάμενοι, ἡ δὲ τοῦ Ἰούδα φυλὴ αὐτῷ ἔθνει παντί, τοῦ ἐξ αἰῶνος ἀρχικοῦ καὶ βασιλικοῦ ἀξιώματος και θαιρεθεῖσα, τοῖς ἔτι καὶ νῦν κρατοῦσιν ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο δουλεύει Ῥωμαίοις, μετὰ τῶν λοιπῶν καὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος χειρωσαμένοις. Παρ' ὧν Ηρώδης πρῶτος, ἐξ ἀλλοφύλου γένους ὑπάρχων ἰδίως τοῦ ἔθνους αὐτῶν, ὑπό τε Αὐγούστου καὶ τῆς Ῥωμαίων συγκλήτου βουλῆς βασιλεὺς ἀναδέδεικται. Ην γοῦν ὁ Ηρώδης Αντιπάτρου παῖς. Ὁ δὲ ᾿Αντίπατρος Ασκαλωνίτης, ἔκ τινος τῶν περὶ τὸν νεὼν τοῦ Απόλλωνος Ιεροδούλων καλουμένων, ὃς δὴ Κυπρίνην ονόματι, τὸ γένος τῶν ἐξ ᾿Αραβίας, γυναῖκα πρὸς γάμον ἀγαγόμενος, τὸν Ἡρώδην ποιεῖται. Οὗτος δὴ οὖν πρῶτος ἐκ τοιούτου γένους ορμώμενος, τὸν ἐκ διαδοχῆς τῶν ἀρχιερέων ὕστατον ἡγησάμενον Υρκα- νὸν, ἐφ᾽ ἂν τὰ τῆς οἰκείας ἀρχῆς τοῦ Ἰουδαίων Εθνους κατέληξεν, ἐκποδὼν μεθίστησιν ἀνελών, πρώ- τός τε αὐτὸς, ὡς ἔφην, ἐξ ἀλλοφύλου γένους Ἰουδαίων ἀναγορεύεται βασιλεύς· καθ' όν γεννηθέντος Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ, καθῄρητο μὲν ὁμοῦ καὶ τῆς Ἰούδα φυλῆς τὸ ἀξίωμα, καθῄρητο δὲ καὶ ἡ τῶν Ἰουδαίων ἀρχή τε καὶ βασιλεία, πεπλήρωτο δὲ καὶ ἡ προτε- ταγμένη προφητεία · ι Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ιούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἡ φήσασα, « ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ· ὃν καί φησι γενήσε- σθαι οὐ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν προσ- δοκίαν. Ἐπειδὴ τοίνυν ἀπέκειτο ἡ πρόπαλαι τῷ Αβραάμ χρηματισθεῖσα τῶν ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀρχόντων τε καὶ ἡγουμένων μετάστασις τῆς κατ' αὐτοὺς ἀρχῆς ἐπὶ Ῥωμαίους, καὶ τὸν ἐξ ἐθνῶν δεδη- λωμένον Ηρώδην, εἰκότως ὁ μὲν εὐαγγελιστής Λου- κᾶς, ἐπισημαινόμενος τοὺς χρόνους τῆς ἐκλείψεως τῶν Ἰουδαίων ἀρχόντων, τὴν καταρχὴν τῆς Χριστοῦ διδασκαλίας ἱστορεῖ γεγονέναι ἐν ἔτει πεντεκαιδεκά τῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος, ἡγεμονεύον- της Ποντίου Πιλάτου τῆς Ἰουδαίας· καὶ Ματθαῖος δὲ τοῦτο αὐτὸ αἰνιττόμενος σημαίνει. Υπογράψας γοῦν τὴν τοῦ Κυρίου καὶ Σωτῆρος ἡμῶν γένεσιν, ἐπιλέγει· « Τοῦ δὲ Ἰησοῦ γεννηθέντος ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας ἐν ἡμέραις Ηρώδου τοῦ βασιλέως, ἰδοὺ μάγοι ἀπὸ ἀνατολῶν παρεγένοντο εἰς Ἱεροσόλυμα, λέ- γοντες· Ποῦ ἔστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; » δι' ὧν σαφῶς παρίστησι, καὶ τοῦ ἀλλοφύλου την κατ' αὐτῶν ἀρχὴν, καὶ τῶν ἐξ ἀνατολῆς ἀλλοφύλων ἐθνῶν τὴν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ κλῆσιν. Ομοῦ τε γὰρ Ἰουδαίων ἀλλόφυλοι ἐκράτουν, καὶ τὸν πάλαι προ φητευόμενον Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ἐγίγνωσκόν τε καὶ προσεκύνουν ἀλλόφυλοι, ἐξ ἀνατολῶν ἐπιστάντες. Οὐκοῦν σαφῶς διὰ τούτων τέλος ἔχουσα τοῦ Ἰακώβ ἡ προφητεία δείκνυται, ἐπ' ἐσχάτου τῆς συστάσεως τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀποτελεσθεῖσα, ὥσπεροῦν αὐτὸς · τοῖς ἑαυτοῦ παισὶν ἐθέσπισεν, εἰπών· « Συνάχθητε ἵνα ἀπαγγείλω ὑμῖν τί συμβήσεται ὑμῖν ἐπ᾿ ἐσχάτου τῶν ἡμερῶν·, ἐσχάτας ἡμέρας νοούντων ἡμῶν τὰ ἔσχατα τῆς συστάσεως τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους. Τί δῆτα DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII. B " A tius ipsam tribum quæ hujusmodi sit, quis, inquit, excitabit ? » ubi cum magnum quendam et admira- bilem et rarum, et spectatu difficilem fore signifi- caverit eum, qui sit hujuscemodi tribum de sede excitaturus, deque principatus gradu ac dignitate exturbaturus, tum demum quisnam hic sit, nos ad- monet, docetque hunc illum esse, qui exspectatio gentium sit futurus, qui videlicet a propheta non prius inter homines videndus prædicitur, quam et princeps deficiat, et dux amoveatur, et de princi- patu exturbetur tribus Juda. 374.Cæterun, quis- nam, quæso, alius hic sit quamn Salvator et Domi- nus noster Jesus Christus, in cujus ortu, sicut pro- xime exposita prophetia volebat, ex Judæis quidem defecerunt principes ac duces, qui genti præside- rent, ipsa vero tribus Juda una cum tota gente, principatu ac regno, quod ab initio obtinuerat, spo- liata, Romanis etiam nunc dominantibus ex illo ad hunc usque diem famulatur, qui una cum reliquis gentibus etiam Judeos subegere? A quibus item Herodes primus externo genere ortus, et impera- toris Augusti, et Romani senatus auctoritate rex declaratus est. Fuit igitur Antipatri filius hic He- rodes. Ipse vero Antipater Ascalonita ab eorum ne- scio quo ortus, qui in templo Apolinis versantes, sacri servi appellabantur. Qui cum uxorem duxis- set quamdam, cui nomen quidem Cyprinæ, genus vero ex Arabia, Herodem creavit. Hic igitur primus tali genere natus, Hyrcanum qui ultimus ex suc- cessione ac serie pontificum Judæis præfuit, et in C quo domesticus Judaicæ gentis principatus defecit, necatum tollit de medio. Isque primus, ut dicebam, externo genere ortus Judæorum rex est appellatus. Hujus ergo temporibus cum Jesus Christus esset natus, Judz tribus dignitas sublata est : sublatum est Judæorum imperium et regnum, completa est proxime exposita prophetia : « Non deficiet prince's de Juda, neque dux de femoribus ejus, donec ve- niant quæ reposita sunt ei. » Hunc autem dicit fu- turum non Judaicæ gentis, sed gentium exspecta- tionem. Quoniam igitur reposita erat illa gentium vocationis exspectatio, quæ ex oraculo ipsi Abra- hæ promissa est, cum ex Judaica gente jam defe- cissent et principes et duces, translatumque ab ea esset imperium in Romanos, et in illum Herodem, de quo dictum est, merito tempora quibus Judeo- rum principes defecissent Lucas evangelista signi- ficans, initium doctrinæ Christi narrat factum esse in anno xv imperii Tiberii Cæsaris, procurante Pontio Pilato Judæam. Matthæus quoque eamdem rem innuens notat : nam ortu Domini ac Salvatoris nostri descripto, deinceps adjungit: Cum autem Je- sus natus esset in Bethlehem Judææ, in diebus Hero- dis regis, ecce Magi ab Oriente venerunt Hierosoly mam, dicentes: Ubi est qui natus est rex Judæo- rum 48.?,375 in quo plane ostendit et externi homi- nis in illos imperium, et externarum ab Oriente gen PATROL. GR. XXII. p 43. Matth. 11, 1, 2.
«σκύλαξ λέοντος, Ἰούδα, ἀπὸ ἁλώσεως, υἱέ μου, ἀνέβης· κάμψας κατεκλίθης», ὁ δὲ Σύμμαχός φησιν· «σκύμνος λέοντος, Ἰούδα, ἐκ θηριαλώσεως, υἱέ μου, ἀνέβης· ὀκλάσας ἡδράσθης», δι’ ὧν σαφῶς παρίσταται ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις καὶ ἡ ἐξ ᾅδου, ὥσπερ ἔκ τινος θηριαλώσεως, τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἀποφυγή. τὸ δὲ «ὀκλάσαι» καὶ «ἑδρασθῆναι», ἀλλὰ μὴ καταπεσεῖν, ὁμοῦ τὸν θάνατον ἔδειξεν διὰ τοῦ ὀκλάσαι, καὶ τὸ μὴ ὑποσυρῆναι ὁμοίως ταῖς τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς διὰ τοῦ ἡδράσθαι. Ταῦτα μὲν οὖν πάντα προαπέκειτο τῷ Χριστῷ. πλὴν ἕως οὐδέπω τέλους ἐτύγχανεν, τὸ Ἰουδαίων συνεστήκει ἔθνος, καὶ οἱ ἐξ αὐτῶν ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι οἵ τε ἐξακριβαζόμενοι τὰς θείας συνετῶς περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητείας διέπρεπον ἐν αὐτοῖς.
κειμένη προῤῥήσει, ἐξέλιπον μὲν ἄρχοντες καὶ ἡγού μενοι ἐξ αὐτῶν Ἰουδαίων ἐπὶ τὸ ἔθνος αὐτῶν καθ- ιστάμενοι, ἡ δὲ τοῦ Ἰούδα φυλὴ αὐτῷ ἔθνει παντί, τοῦ ἐξ αἰῶνος ἀρχικοῦ καὶ βασιλικοῦ ἀξιώματος και θαιρεθεῖσα, τοῖς ἔτι καὶ νῦν κρατοῦσιν ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο δουλεύει Ῥωμαίοις, μετὰ τῶν λοιπῶν καὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος χειρωσαμένοις. Παρ' ὧν Ηρώδης πρῶτος, ἐξ ἀλλοφύλου γένους ὑπάρχων ἰδίως τοῦ ἔθνους αὐτῶν, ὑπό τε Αὐγούστου καὶ τῆς Ῥωμαίων συγκλήτου βουλῆς βασιλεὺς ἀναδέδεικται. Ην γοῦν ὁ Ηρώδης Αντιπάτρου παῖς. Ὁ δὲ ᾿Αντίπατρος Ασκαλωνίτης, ἔκ τινος τῶν περὶ τὸν νεὼν τοῦ Απόλλωνος Ιεροδούλων καλουμένων, ὃς δὴ Κυπρίνην ονόματι, τὸ γένος τῶν ἐξ ᾿Αραβίας, γυναῖκα πρὸς γάμον ἀγαγόμενος, τὸν Ἡρώδην ποιεῖται. Οὗτος δὴ οὖν πρῶτος ἐκ τοιούτου γένους ορμώμενος, τὸν ἐκ διαδοχῆς τῶν ἀρχιερέων ὕστατον ἡγησάμενον Υρκα- νὸν, ἐφ᾽ ἂν τὰ τῆς οἰκείας ἀρχῆς τοῦ Ἰουδαίων Εθνους κατέληξεν, ἐκποδὼν μεθίστησιν ἀνελών, πρώ- τός τε αὐτὸς, ὡς ἔφην, ἐξ ἀλλοφύλου γένους Ἰουδαίων ἀναγορεύεται βασιλεύς· καθ' όν γεννηθέντος Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ, καθῄρητο μὲν ὁμοῦ καὶ τῆς Ἰούδα φυλῆς τὸ ἀξίωμα, καθῄρητο δὲ καὶ ἡ τῶν Ἰουδαίων ἀρχή τε καὶ βασιλεία, πεπλήρωτο δὲ καὶ ἡ προτε- ταγμένη προφητεία · ι Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ιούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἡ φήσασα, « ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ· ὃν καί φησι γενήσε- σθαι οὐ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν προσ- δοκίαν. Ἐπειδὴ τοίνυν ἀπέκειτο ἡ πρόπαλαι τῷ Αβραάμ χρηματισθεῖσα τῶν ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀρχόντων τε καὶ ἡγουμένων μετάστασις τῆς κατ' αὐτοὺς ἀρχῆς ἐπὶ Ῥωμαίους, καὶ τὸν ἐξ ἐθνῶν δεδη- λωμένον Ηρώδην, εἰκότως ὁ μὲν εὐαγγελιστής Λου- κᾶς, ἐπισημαινόμενος τοὺς χρόνους τῆς ἐκλείψεως τῶν Ἰουδαίων ἀρχόντων, τὴν καταρχὴν τῆς Χριστοῦ διδασκαλίας ἱστορεῖ γεγονέναι ἐν ἔτει πεντεκαιδεκά τῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος, ἡγεμονεύον- της Ποντίου Πιλάτου τῆς Ἰουδαίας· καὶ Ματθαῖος δὲ τοῦτο αὐτὸ αἰνιττόμενος σημαίνει. Υπογράψας γοῦν τὴν τοῦ Κυρίου καὶ Σωτῆρος ἡμῶν γένεσιν, ἐπιλέγει· « Τοῦ δὲ Ἰησοῦ γεννηθέντος ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας ἐν ἡμέραις Ηρώδου τοῦ βασιλέως, ἰδοὺ μάγοι ἀπὸ ἀνατολῶν παρεγένοντο εἰς Ἱεροσόλυμα, λέ- γοντες· Ποῦ ἔστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; » δι' ὧν σαφῶς παρίστησι, καὶ τοῦ ἀλλοφύλου την κατ' αὐτῶν ἀρχὴν, καὶ τῶν ἐξ ἀνατολῆς ἀλλοφύλων ἐθνῶν τὴν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ κλῆσιν. Ομοῦ τε γὰρ Ἰουδαίων ἀλλόφυλοι ἐκράτουν, καὶ τὸν πάλαι προ φητευόμενον Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ἐγίγνωσκόν τε καὶ προσεκύνουν ἀλλόφυλοι, ἐξ ἀνατολῶν ἐπιστάντες. Οὐκοῦν σαφῶς διὰ τούτων τέλος ἔχουσα τοῦ Ἰακώβ ἡ προφητεία δείκνυται, ἐπ' ἐσχάτου τῆς συστάσεως τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀποτελεσθεῖσα, ὥσπεροῦν αὐτὸς · τοῖς ἑαυτοῦ παισὶν ἐθέσπισεν, εἰπών· « Συνάχθητε ἵνα ἀπαγγείλω ὑμῖν τί συμβήσεται ὑμῖν ἐπ᾿ ἐσχάτου τῶν ἡμερῶν·, ἐσχάτας ἡμέρας νοούντων ἡμῶν τὰ ἔσχατα τῆς συστάσεως τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους. Τί δῆτα DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII. B " A tius ipsam tribum quæ hujusmodi sit, quis, inquit, excitabit ? » ubi cum magnum quendam et admira- bilem et rarum, et spectatu difficilem fore signifi- caverit eum, qui sit hujuscemodi tribum de sede excitaturus, deque principatus gradu ac dignitate exturbaturus, tum demum quisnam hic sit, nos ad- monet, docetque hunc illum esse, qui exspectatio gentium sit futurus, qui videlicet a propheta non prius inter homines videndus prædicitur, quam et princeps deficiat, et dux amoveatur, et de princi- patu exturbetur tribus Juda. 374.Cæterun, quis- nam, quæso, alius hic sit quamn Salvator et Domi- nus noster Jesus Christus, in cujus ortu, sicut pro- xime exposita prophetia volebat, ex Judæis quidem defecerunt principes ac duces, qui genti præside- rent, ipsa vero tribus Juda una cum tota gente, principatu ac regno, quod ab initio obtinuerat, spo- liata, Romanis etiam nunc dominantibus ex illo ad hunc usque diem famulatur, qui una cum reliquis gentibus etiam Judeos subegere? A quibus item Herodes primus externo genere ortus, et impera- toris Augusti, et Romani senatus auctoritate rex declaratus est. Fuit igitur Antipatri filius hic He- rodes. Ipse vero Antipater Ascalonita ab eorum ne- scio quo ortus, qui in templo Apolinis versantes, sacri servi appellabantur. Qui cum uxorem duxis- set quamdam, cui nomen quidem Cyprinæ, genus vero ex Arabia, Herodem creavit. Hic igitur primus tali genere natus, Hyrcanum qui ultimus ex suc- cessione ac serie pontificum Judæis præfuit, et in C quo domesticus Judaicæ gentis principatus defecit, necatum tollit de medio. Isque primus, ut dicebam, externo genere ortus Judæorum rex est appellatus. Hujus ergo temporibus cum Jesus Christus esset natus, Judz tribus dignitas sublata est : sublatum est Judæorum imperium et regnum, completa est proxime exposita prophetia : « Non deficiet prince's de Juda, neque dux de femoribus ejus, donec ve- niant quæ reposita sunt ei. » Hunc autem dicit fu- turum non Judaicæ gentis, sed gentium exspecta- tionem. Quoniam igitur reposita erat illa gentium vocationis exspectatio, quæ ex oraculo ipsi Abra- hæ promissa est, cum ex Judaica gente jam defe- cissent et principes et duces, translatumque ab ea esset imperium in Romanos, et in illum Herodem, de quo dictum est, merito tempora quibus Judeo- rum principes defecissent Lucas evangelista signi- ficans, initium doctrinæ Christi narrat factum esse in anno xv imperii Tiberii Cæsaris, procurante Pontio Pilato Judæam. Matthæus quoque eamdem rem innuens notat : nam ortu Domini ac Salvatoris nostri descripto, deinceps adjungit: Cum autem Je- sus natus esset in Bethlehem Judææ, in diebus Hero- dis regis, ecce Magi ab Oriente venerunt Hierosoly mam, dicentes: Ubi est qui natus est rex Judæo- rum 48.?,375 in quo plane ostendit et externi homi- nis in illos imperium, et externarum ab Oriente gen PATROL. GR. XXII. p 43. Matth. 11, 1, 2.
PG 22:593ἐπεὶ δὲ ἐλήλυθεν «τὰ ἀποκείμενα» τῷ Ἰούδᾳ, ἐφάνη τε ἐπὶ γῆς ὁ προφητευόμενος ἐκ σπέρματος καὶ βλαστοῦ γενόμενος τοῦ ταῦτα τεθεσπικότος, ἀναπεσών τε καὶ κοιμηθείς, ἢ ὀκλάσας, κατὰ τὸν Σύμμαχον, ἡδράσθη καὶ ἀνηγέρθη, τὰς χεῖρας αὐτοῦ κατὰ νώτου τῶν ἀοράτων καὶ νοητῶν ἐχθρῶν ἐπιβαλών, οἵ τε ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶ μαθηταί, πρότερον ἐπαινοῦντες αὐτὸν καὶ θαυμάζοντες, ὕστερον καὶ [ὡς] θεὸν ὡμολόγησαν εἶναι καὶ ὡς θεὸν προσεκύνησαν, τηνικαῦτα ἐπληροῦτο «τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ», ὡς διὰ τοῦτο ἀνειρῆσθαι τὸ «ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ». ἐξ ἐκείνου γάρ τοι καὶ εἰς δεῦρο εἰς πέρας ἐλθόντων τῶν ἀποκειμένων αὐτῷ, διαλελοίπασι μὲν οἱ ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, κατέστησάν τε ἐπὶ κεφαλῆς αὐτῶν ἄρχοντες ἐθνῶν, ἔμπαλιν δὲ τὰ ἔθνη, τὸν Χριστὸν ἐπιγνόντα τοῦ θεοῦ, αὐτὸν ἐπεγράψαντο σωτῆρα καὶ προσδοκίαν. Μετὰ ταῦτα πάντα ἐπιλέγεται· «δεσμεύων πρὸς ἄμπελον τὸν πῶλον αὐτοῦ, καὶ τῇ ἕλικι τὸ ὑποζύγιον τῆς ὄνου αὐτοῦ· πλυνεῖ ἐν οἴνῳ τὴν στολὴν αὐτοῦ, καὶ ἐν αἵματι σταφυλῆς τὴν περιβολὴν αὐτοῦ. χαροποιοὶ οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ ἀπὸ οἴνου, καὶ λευκοὶ οἱ ὀδόντες αὐτοῦ ἢ γάλα».
οὕτως οὖν μετὰ μυρίων ἄλλων τοῦ Χριστοῦ προσ- ηγοριῶν, δι' ὧν αὐτὸν οἱ θεῖοι λόγοι σημαίνουσι, καὶ Ἰούδας ὁμοίως διὰ τῶν προκειμένων ἀνειρῆσθαι δύ ναται, ὅτι καὶ ἐκ τῆς Ἰούδα γέγονε φυλής. Πρόδηλον γὰρ κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, ὅτι ἐκ φυλῆς Ἰούδα ἀνατέταλ κεν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν. Τούτῳ δὴ οὖν κατά διάνοιαν τῷ Ἰούδα ἀποκείμενα ἦν τὰ προφητευόμενα. Τίνα δὲ ἦν ταῦτα; πρῶτον μὲν τὸ ἐπαινεθῆναι ὑπὸ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ· δεύτερον κατὰ νώτου τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ τὰς χεῖρας ἐπιβαλεῖν· τρίτον προσκυνη- θῆναι ὑπὸ τῶν υἱῶν τοῦ πατρὸς αὐτοῦ. "Α καὶ τέλους ἐτύγχανεν όπηνίκα τέως μὲν τὰς παραδόξους δυνάμεις, καὶ τὰ τεράστια θαύματα επιτελῶν ἐθαυμάζετο, καὶ ἐπηνεῖτο, καὶ προσεκυνεῖτο πρὸς τῶν ἑαυτοῦ μαθητῶν τε καὶ ἀποστόλων, οὓς καὶ ἀδελφοὺς ἀπο- καλεῖν οὐκ ὤχνει, διὰ μὲν τοῦ ψαλμοῦ λέγων, « Απ. αγγελῶ τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου, ἐν μέσῳ Ἐκκλησίας ὑμνήσω σε·, ταῖς δὲ ἀμφὶ τὴν Μαριάμ προστάττων εὐαγγελίζεσθαι αὐτοῖς ὡς ἀδελφοῖς· • Απαγγείλατε, : γάρ φησι, ο τοῖς ἀδελφοῖς μου, ὅτι ἀνέρχομαι πρὸς τὸν Πατέρα μου, καὶ Πατέρα ὑμῶν, καὶ Θεόν μου, καὶ Θεὸν ἡμῶν (1). » Οὕτω δῆτα αὐτὸν οἱ ἀδελφοὶ τὰ μὲν πρῶτα ἐπὶ τοῖς παραδόξοις ὡς θαυμάσιον ἄνδρα μόνον ἐπήνουν, ἕνα τινὰ, ὡς εἰκὸς, τῶν προφητῶν εἶναι ὑπειληφότες· ἐπεὶ δὲ ἐν τῷ μετ ταξὺ τὰς θαυμασίους παραδοξοποιίας αὐτοῦ ὁρῶντες, καὶ ὡς καθεῖλεν ἐχθρόν τε καὶ ἐκδικητήν, τόν γε θά- να τον ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, ἅμα ταῖς λοιπαῖς ἀοράτοις καὶ ἐχθραῖς δυνάμεσι, τὸ τηνικάδε Θεὸν αὐ τὸν εἶναι πιστεύσαντες, προσεκύνησαν. Αἱ δὲ χεῖρες τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν κατὰ νώτου τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ ἐγι- νοντο, ὅτε πάσας τὰς πράξεις αὐτοῦ, τάς τε δυνάμεις – καὶ παραδοξοποιίας, ἐπὶ καθαιρέσει τῶν δαιμόνων καὶ τῶν πονηρῶν πνευμάτων ἐποιεῖτο. Ἀλλὰ καὶ ὁπηνίκα ἐξεπέτασε τὰς χεῖρας αὐτοῦ ἐπὶ τοῦ σταυροῦ, καὶ οὕτως αἱ χεῖρες αὐτοῦ, φευγόντων τῶν ἐχθρῶν καὶ τὰ νῶτα παραχωρούντων αὐτῷ, κατὰ νώτου τῶν ἐχθρῶν ἐγίνοντο, καὶ μᾶλλον ὅτε τὸ πνεῦμα παραδοὺς τῷ Πατρὶ, ἄσαρκος καὶ γυμνὸς οὗ ἀνειλήφει σώματος, ἐπὶ τὸ τῶν ἐχθρῶν κατῄει χωρίον, αὐτοζωὴ τυγχά νων, θάνατον καταλύσων, καὶ τὰς ἐπανισταμένας αὐτῷ δυνάμεις, ἃς εἰκὸς κατ᾿ ἀρχὰς μὲν κοινὸν ἄν θρωπον, καὶ τοῖς πολλοῖς ὅμοιον αὐτὸν ὑπειληφέναι, οὕτω τε κυκλῶσαι αὐτὸν καὶ ὡσὰν τῷ τυχόντι ἐφορ μῆσαι· ἐπεὶ δὲ ἔγνωσαν κρείττονα ἢ κατ' ἄνθρωπον καὶ θειοτέραν φύσιν, τραπῆναι καὶ τὰ νῶτα παραχω- ρῆσαι αὐτῷ, καθ᾽ ὧν τὰς χεῖρας ἀφεὶς, τοῖς ἐνθέοις αὐτοῦ καὶ ἠκονημένοις βέλεσι φεύγοντας ήλαυνεν, ὡς διὰ τοῦτο εἰρῆσθαι· . Αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου. » Εἰ δὲ καὶ εἰσέτι νῦν μυρίοι τοῦ Σωτῆ ρος ἡμῶν ἐχθροὶ, τὴν Ἐκκλησίαν αὐτοῦ κατὰ καιροὺς πολεμεῖν ἐπιχειροῦσιν, ἀλλὰ καὶ τούτους ἀοράτῳ χειρὶ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει τροποῦται, ὡς καὶ περὶ αὐτ τῶν εἰρῆσθαι τόν • Αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου. » Ἐπειδὴ δὲ ἤδη λοιπὸν τὰ κατὰ τῶν ἐχθρῶν νικητήρια ἀπειλήφει, τηνικαῦτα ἐπληροῦτο καὶ τὸ, ο Προσκυνήσουσί σε οἱ υἱοὶ τοῦ Πατρός σου, ο DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. A dem, ut in Lxxi psalmo, qui in Salomonem quidem D Psal. Lxxi, 8-11. Psal. LXXXVII!, 28, 29. inscriptus est, plane autem quæ ad Christum refe- renda sunt, continet. Illud enim : c Et dominabi- tur a mari usque ad mare, et a flumine usque ad fines orbis terræ, et omnes gentes servient ei ", et quæcunque post ipsa hæc deinceps Psalmus con- tinet, uni utique Christo sunt accommodanda. Da- vid vero rursus appellatus est Christus, in psalmo LXXXVIII, quandoquidem nusquam ipsi David, sed uni illi, quæ in hoc item dicuntur, convenire pos- sunt, veluti illud : • Ipse vocabit me: Pater meus es tu, et ego primogenitum ponam eum, excelsum præ regibus terræ, in æternum servabo illi miseri- cordiam meam *8., Et rursus: ‹ Semen ejus in æternum manet, et sedes cjus ut sol in conspectu meo, et ut luna perfecta in æternum ". » Sic igi. tur una cum aliis innumerabilibus Christi appella- tionibus, quibus illum divina oracula significant, eadem ratione ut Judas quoque in iis quæ modo ex- ponebamus, sit appellatus, fieri potest, cum de tribu Juda sit natus. Constat enim ex Apostolo, Salvato- rem ac Dominum nostrum de tribu Judæ ortum esse. Huic igitur Judæ, si secundum sententiam inter- pretemur, reposita erant illa, quæ in prophe- tia continentur. Sed quænam hæc fuerunt ? Primum quidem, quod a fratribus suis esset laudandus; deinde quod manus in tergum inimicorum suorum esset injecturus; postremo quod adorandus a filiis patris sui. Quæ etiam suum finem consecuta sunt quo tempore, dum admirabiles virtutes et prodi- giosa miracula ederet, admirationi erat, et lauda- batur, et adorabatur a suis discipulis et apostolis, quos etiam fratres vocare non gravatus est, dum in psalmo sic dicit: Annuntiabo nomen tuum fratribus meis; in medio Ecclesiæ laudabo te 30. › Dum autem Mariæ et reliquis mulieribus imperat, ut quæ bona viderint nuntient, quasi fratribus nuntiari imperat : « Nuntiate, inquit, fratribus meis, quod as- cendo ad Patrem meum, et Patrem vestrum, Deum meum, et Deum vestrum . . Sic sane illum fra- tres miraculorum gratia, tanquam admirabilem virum duntaxat ab initio laudabant, quippe qui unum aliquem de prophetis, ut verisimile est, illum esse suspicarentur. Sed ubi interim admirabiles, el omnem fidem superantes illius actiones intuen- tur, et quemadmodum inimicum et ultorem, mor temque sæculi hujus dominum, una cum reliquis invisibilibus et inimicis potestatibus sustinuisset, tum vero Deum illum esse credentes, adoraverunt : manus autein Salvatoris nostri in tergo inimico- rum suorum fuere, quo tempore videlicet omnes actiones suas, et virtutes, et gesta prodigiosa, ad delendos dæmones et malignos spiritus intende - bat. Quin etiam cum manus suas expandisset in cruce, tum quoque manus ejus, fugientibus inimi- cis et eidem terga dantibus, in tergo inimicorum fuerunt, magisque etiam cum Patri reddito spiritu, . ibid. 37, 38. C Psal. XXI, 93. Joan. xx, 17. • (4) Ημῶν, Forte ὑμῶν, ut et interpres legisse videtur. Loir.
αἰνίττεσθαι δὲ ἡγοῦμαι διὰ τούτων· τὸν μὲν πῶλον αὐτὸν τὸν τῶν ἀποστόλων καὶ μαθητῶν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν χορόν, τὴν δὲ ἄμπελον ἐν ᾗ τὸν πῶλον προσέδησεν τὴν ἔνθεον καὶ ἀόρατον αὐτοῦ δύναμιν, ἣν αὐτὸς παριστὰς ἐδίδασκε λέγων· «ἐγώ εἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινή, ὁ πατήρ μου ὁ γεωργός ἐστιν». ἕλιξ δὲ τῆς ἀμπέλου τῆς ἀποδοθείσης εἴη ἂν ἡ τοῦ θεοῦ λόγου διδασκαλία, ἐν ᾗ τὸν πῶλον τῆς ὄνου κατεδήσατο, τὸν νέον ἐξ ἐθνῶν λαόν, γέννημα τυγχάνοντα τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ. εἴποι δ’ ἄν τις καὶ πρὸς λέξιν ταῦτα τέλους τετυχηκέναι, ὅτε κατὰ τὸν Ματθαῖον εἶπεν ὁ κύριος τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς· «πορεύεσθε εἰς τὴν κατέναντι ὑμῶν κώμην, καὶ εὐθέως εὑρήσετε ὄνον δεδεμένον, καὶ πῶλον· λύσαντες ἀγάγετέ μοι». καὶ ἔστιν γε ἀληθῶς τῷ λόγῳ ἐπιστήσαντα ἀποθαυμάσαι τὴν τοῦ προφήτου πρόρρησιν, τῷ θείῳ πνεύματι προτεθεωρηκότος, ὅτι δὴ μελλήσει ὁ προφητευόμενος οὐχ οἷά τις ἐπίδοξος ἐν ἀνθρώποις βασιλεὺς ἐφ’ ἁρμάτων καὶ ἵππων ὀχήσεσθαι, ἀλλ’ ἐπὶ ὄνου καὶ πώλου, οἷά τις τῶν πολλῶν κοινὸς ἀνὴρ καὶ πένης. τοῦτο γὰρ καὶ ἄλλος προφητῶν ἐθαύμασεν φήσας· «χαῖρε σφόδρα, θύγατερ Σιών·
οὕτως οὖν μετὰ μυρίων ἄλλων τοῦ Χριστοῦ προσ- ηγοριῶν, δι' ὧν αὐτὸν οἱ θεῖοι λόγοι σημαίνουσι, καὶ Ἰούδας ὁμοίως διὰ τῶν προκειμένων ἀνειρῆσθαι δύ ναται, ὅτι καὶ ἐκ τῆς Ἰούδα γέγονε φυλής. Πρόδηλον γὰρ κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, ὅτι ἐκ φυλῆς Ἰούδα ἀνατέταλ κεν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν. Τούτῳ δὴ οὖν κατά διάνοιαν τῷ Ἰούδα ἀποκείμενα ἦν τὰ προφητευόμενα. Τίνα δὲ ἦν ταῦτα; πρῶτον μὲν τὸ ἐπαινεθῆναι ὑπὸ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ· δεύτερον κατὰ νώτου τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ τὰς χεῖρας ἐπιβαλεῖν· τρίτον προσκυνη- θῆναι ὑπὸ τῶν υἱῶν τοῦ πατρὸς αὐτοῦ. "Α καὶ τέλους ἐτύγχανεν όπηνίκα τέως μὲν τὰς παραδόξους δυνάμεις, καὶ τὰ τεράστια θαύματα επιτελῶν ἐθαυμάζετο, καὶ ἐπηνεῖτο, καὶ προσεκυνεῖτο πρὸς τῶν ἑαυτοῦ μαθητῶν τε καὶ ἀποστόλων, οὓς καὶ ἀδελφοὺς ἀπο- καλεῖν οὐκ ὤχνει, διὰ μὲν τοῦ ψαλμοῦ λέγων, « Απ. αγγελῶ τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου, ἐν μέσῳ Ἐκκλησίας ὑμνήσω σε·, ταῖς δὲ ἀμφὶ τὴν Μαριάμ προστάττων εὐαγγελίζεσθαι αὐτοῖς ὡς ἀδελφοῖς· • Απαγγείλατε, : γάρ φησι, ο τοῖς ἀδελφοῖς μου, ὅτι ἀνέρχομαι πρὸς τὸν Πατέρα μου, καὶ Πατέρα ὑμῶν, καὶ Θεόν μου, καὶ Θεὸν ἡμῶν (1). » Οὕτω δῆτα αὐτὸν οἱ ἀδελφοὶ τὰ μὲν πρῶτα ἐπὶ τοῖς παραδόξοις ὡς θαυμάσιον ἄνδρα μόνον ἐπήνουν, ἕνα τινὰ, ὡς εἰκὸς, τῶν προφητῶν εἶναι ὑπειληφότες· ἐπεὶ δὲ ἐν τῷ μετ ταξὺ τὰς θαυμασίους παραδοξοποιίας αὐτοῦ ὁρῶντες, καὶ ὡς καθεῖλεν ἐχθρόν τε καὶ ἐκδικητήν, τόν γε θά- να τον ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, ἅμα ταῖς λοιπαῖς ἀοράτοις καὶ ἐχθραῖς δυνάμεσι, τὸ τηνικάδε Θεὸν αὐ τὸν εἶναι πιστεύσαντες, προσεκύνησαν. Αἱ δὲ χεῖρες τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν κατὰ νώτου τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ ἐγι- νοντο, ὅτε πάσας τὰς πράξεις αὐτοῦ, τάς τε δυνάμεις – καὶ παραδοξοποιίας, ἐπὶ καθαιρέσει τῶν δαιμόνων καὶ τῶν πονηρῶν πνευμάτων ἐποιεῖτο. Ἀλλὰ καὶ ὁπηνίκα ἐξεπέτασε τὰς χεῖρας αὐτοῦ ἐπὶ τοῦ σταυροῦ, καὶ οὕτως αἱ χεῖρες αὐτοῦ, φευγόντων τῶν ἐχθρῶν καὶ τὰ νῶτα παραχωρούντων αὐτῷ, κατὰ νώτου τῶν ἐχθρῶν ἐγίνοντο, καὶ μᾶλλον ὅτε τὸ πνεῦμα παραδοὺς τῷ Πατρὶ, ἄσαρκος καὶ γυμνὸς οὗ ἀνειλήφει σώματος, ἐπὶ τὸ τῶν ἐχθρῶν κατῄει χωρίον, αὐτοζωὴ τυγχά νων, θάνατον καταλύσων, καὶ τὰς ἐπανισταμένας αὐτῷ δυνάμεις, ἃς εἰκὸς κατ᾿ ἀρχὰς μὲν κοινὸν ἄν θρωπον, καὶ τοῖς πολλοῖς ὅμοιον αὐτὸν ὑπειληφέναι, οὕτω τε κυκλῶσαι αὐτὸν καὶ ὡσὰν τῷ τυχόντι ἐφορ μῆσαι· ἐπεὶ δὲ ἔγνωσαν κρείττονα ἢ κατ' ἄνθρωπον καὶ θειοτέραν φύσιν, τραπῆναι καὶ τὰ νῶτα παραχω- ρῆσαι αὐτῷ, καθ᾽ ὧν τὰς χεῖρας ἀφεὶς, τοῖς ἐνθέοις αὐτοῦ καὶ ἠκονημένοις βέλεσι φεύγοντας ήλαυνεν, ὡς διὰ τοῦτο εἰρῆσθαι· . Αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου. » Εἰ δὲ καὶ εἰσέτι νῦν μυρίοι τοῦ Σωτῆ ρος ἡμῶν ἐχθροὶ, τὴν Ἐκκλησίαν αὐτοῦ κατὰ καιροὺς πολεμεῖν ἐπιχειροῦσιν, ἀλλὰ καὶ τούτους ἀοράτῳ χειρὶ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει τροποῦται, ὡς καὶ περὶ αὐτ τῶν εἰρῆσθαι τόν • Αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου. » Ἐπειδὴ δὲ ἤδη λοιπὸν τὰ κατὰ τῶν ἐχθρῶν νικητήρια ἀπειλήφει, τηνικαῦτα ἐπληροῦτο καὶ τὸ, ο Προσκυνήσουσί σε οἱ υἱοὶ τοῦ Πατρός σου, ο DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. A dem, ut in Lxxi psalmo, qui in Salomonem quidem D Psal. Lxxi, 8-11. Psal. LXXXVII!, 28, 29. inscriptus est, plane autem quæ ad Christum refe- renda sunt, continet. Illud enim : c Et dominabi- tur a mari usque ad mare, et a flumine usque ad fines orbis terræ, et omnes gentes servient ei ", et quæcunque post ipsa hæc deinceps Psalmus con- tinet, uni utique Christo sunt accommodanda. Da- vid vero rursus appellatus est Christus, in psalmo LXXXVIII, quandoquidem nusquam ipsi David, sed uni illi, quæ in hoc item dicuntur, convenire pos- sunt, veluti illud : • Ipse vocabit me: Pater meus es tu, et ego primogenitum ponam eum, excelsum præ regibus terræ, in æternum servabo illi miseri- cordiam meam *8., Et rursus: ‹ Semen ejus in æternum manet, et sedes cjus ut sol in conspectu meo, et ut luna perfecta in æternum ". » Sic igi. tur una cum aliis innumerabilibus Christi appella- tionibus, quibus illum divina oracula significant, eadem ratione ut Judas quoque in iis quæ modo ex- ponebamus, sit appellatus, fieri potest, cum de tribu Juda sit natus. Constat enim ex Apostolo, Salvato- rem ac Dominum nostrum de tribu Judæ ortum esse. Huic igitur Judæ, si secundum sententiam inter- pretemur, reposita erant illa, quæ in prophe- tia continentur. Sed quænam hæc fuerunt ? Primum quidem, quod a fratribus suis esset laudandus; deinde quod manus in tergum inimicorum suorum esset injecturus; postremo quod adorandus a filiis patris sui. Quæ etiam suum finem consecuta sunt quo tempore, dum admirabiles virtutes et prodi- giosa miracula ederet, admirationi erat, et lauda- batur, et adorabatur a suis discipulis et apostolis, quos etiam fratres vocare non gravatus est, dum in psalmo sic dicit: Annuntiabo nomen tuum fratribus meis; in medio Ecclesiæ laudabo te 30. › Dum autem Mariæ et reliquis mulieribus imperat, ut quæ bona viderint nuntient, quasi fratribus nuntiari imperat : « Nuntiate, inquit, fratribus meis, quod as- cendo ad Patrem meum, et Patrem vestrum, Deum meum, et Deum vestrum . . Sic sane illum fra- tres miraculorum gratia, tanquam admirabilem virum duntaxat ab initio laudabant, quippe qui unum aliquem de prophetis, ut verisimile est, illum esse suspicarentur. Sed ubi interim admirabiles, el omnem fidem superantes illius actiones intuen- tur, et quemadmodum inimicum et ultorem, mor temque sæculi hujus dominum, una cum reliquis invisibilibus et inimicis potestatibus sustinuisset, tum vero Deum illum esse credentes, adoraverunt : manus autein Salvatoris nostri in tergo inimico- rum suorum fuere, quo tempore videlicet omnes actiones suas, et virtutes, et gesta prodigiosa, ad delendos dæmones et malignos spiritus intende - bat. Quin etiam cum manus suas expandisset in cruce, tum quoque manus ejus, fugientibus inimi- cis et eidem terga dantibus, in tergo inimicorum fuerunt, magisque etiam cum Patri reddito spiritu, . ibid. 37, 38. C Psal. XXI, 93. Joan. xx, 17. • (4) Ημῶν, Forte ὑμῶν, ut et interpres legisse videtur. Loir.
ἰδοὺ ὁ βασιλεύς σου ἔρχεταί σοι πρᾶος, ἐπιβεβηκὼς ἐπὶ ὑποζύγιον καὶ πῶλον νέον». τὸ δὲ «πλυνεῖ ἐν οἴνῳ τὴν στολὴν αὐτοῦ, καὶ ἐν αἵματι σταφυλῆς τὴν περιβολὴν αὐτοῦ» σκέψαι καὶ αὐτὸς μήποτε ὡς ἐν ἀπορρήτοις τὸ μυστικὸν αἰνίττεται πάθος αὐτοῦ, ἐν ᾧ τὴν στολὴν αὐτοῦ καὶ τὸ περιβόλαιον ἀποπλύνας, λουτρῷ οἴνου τῶν εἰς αὐτὸν πεπιστευκότων ἀποπλύνειν τὰ παλαιὰ ῥύπη δηλοῦται. διὰ γὰρ τοῦ οἴνου, ὅπερ ἦν τοῦ αἵματος αὐτοῦ σύμβολον, τοὺς «εἰς τὸν θάνατον» αὐτοῦ βαπτιζομένους καὶ ἐπὶ τὸ αἷμα αὐτοῦ πεπιστευκότας τῶν πάλαι κακῶν ἀποκαθαίρει, ἀποπλύνων αὐτῶν καὶ ἀποσμήχων τὴν παλαιὰν αὐτῶν στολὴν καὶ τὸ περιβόλαιον, ὥστε αὐτοὺς «τῷ τιμίῳ αἵματι» τῆς ἐνθέου καὶ πνευματικῆς σταφυλῆς τῷ τε ἐκ τῆς ἀποδοθείσης ἀμπέλου οἴνῳ λελυτρωμένους ἀποδύσασθαι μὲν «τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον σὺν ταῖς πράξεσιν αὐτοῦ», ἐνδύσασθαι δὲ «τὸν νέον τὸν ἀνακαινούμενον εἰς ἐπίγνωσιν κατ’ εἰκόνα τοῦ κτίσαντος». καὶ τὸ «χαροποιοὶ αὐτοῦ οἱ ὀφθαλμοὶ ἀπὸ οἴνου» καὶ τὸ «λευκοὶ οἱ ὀδόντες αὐτοῦ ἢ γάλα» πάλιν ἀπορρήτως τῆς καινῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν διαθήκης τὰ μυστήρια ἡγοῦμαι περιέχειν.
οὕτως οὖν μετὰ μυρίων ἄλλων τοῦ Χριστοῦ προσ- ηγοριῶν, δι' ὧν αὐτὸν οἱ θεῖοι λόγοι σημαίνουσι, καὶ Ἰούδας ὁμοίως διὰ τῶν προκειμένων ἀνειρῆσθαι δύ ναται, ὅτι καὶ ἐκ τῆς Ἰούδα γέγονε φυλής. Πρόδηλον γὰρ κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, ὅτι ἐκ φυλῆς Ἰούδα ἀνατέταλ κεν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν. Τούτῳ δὴ οὖν κατά διάνοιαν τῷ Ἰούδα ἀποκείμενα ἦν τὰ προφητευόμενα. Τίνα δὲ ἦν ταῦτα; πρῶτον μὲν τὸ ἐπαινεθῆναι ὑπὸ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ· δεύτερον κατὰ νώτου τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ τὰς χεῖρας ἐπιβαλεῖν· τρίτον προσκυνη- θῆναι ὑπὸ τῶν υἱῶν τοῦ πατρὸς αὐτοῦ. "Α καὶ τέλους ἐτύγχανεν όπηνίκα τέως μὲν τὰς παραδόξους δυνάμεις, καὶ τὰ τεράστια θαύματα επιτελῶν ἐθαυμάζετο, καὶ ἐπηνεῖτο, καὶ προσεκυνεῖτο πρὸς τῶν ἑαυτοῦ μαθητῶν τε καὶ ἀποστόλων, οὓς καὶ ἀδελφοὺς ἀπο- καλεῖν οὐκ ὤχνει, διὰ μὲν τοῦ ψαλμοῦ λέγων, « Απ. αγγελῶ τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου, ἐν μέσῳ Ἐκκλησίας ὑμνήσω σε·, ταῖς δὲ ἀμφὶ τὴν Μαριάμ προστάττων εὐαγγελίζεσθαι αὐτοῖς ὡς ἀδελφοῖς· • Απαγγείλατε, : γάρ φησι, ο τοῖς ἀδελφοῖς μου, ὅτι ἀνέρχομαι πρὸς τὸν Πατέρα μου, καὶ Πατέρα ὑμῶν, καὶ Θεόν μου, καὶ Θεὸν ἡμῶν (1). » Οὕτω δῆτα αὐτὸν οἱ ἀδελφοὶ τὰ μὲν πρῶτα ἐπὶ τοῖς παραδόξοις ὡς θαυμάσιον ἄνδρα μόνον ἐπήνουν, ἕνα τινὰ, ὡς εἰκὸς, τῶν προφητῶν εἶναι ὑπειληφότες· ἐπεὶ δὲ ἐν τῷ μετ ταξὺ τὰς θαυμασίους παραδοξοποιίας αὐτοῦ ὁρῶντες, καὶ ὡς καθεῖλεν ἐχθρόν τε καὶ ἐκδικητήν, τόν γε θά- να τον ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, ἅμα ταῖς λοιπαῖς ἀοράτοις καὶ ἐχθραῖς δυνάμεσι, τὸ τηνικάδε Θεὸν αὐ τὸν εἶναι πιστεύσαντες, προσεκύνησαν. Αἱ δὲ χεῖρες τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν κατὰ νώτου τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ ἐγι- νοντο, ὅτε πάσας τὰς πράξεις αὐτοῦ, τάς τε δυνάμεις – καὶ παραδοξοποιίας, ἐπὶ καθαιρέσει τῶν δαιμόνων καὶ τῶν πονηρῶν πνευμάτων ἐποιεῖτο. Ἀλλὰ καὶ ὁπηνίκα ἐξεπέτασε τὰς χεῖρας αὐτοῦ ἐπὶ τοῦ σταυροῦ, καὶ οὕτως αἱ χεῖρες αὐτοῦ, φευγόντων τῶν ἐχθρῶν καὶ τὰ νῶτα παραχωρούντων αὐτῷ, κατὰ νώτου τῶν ἐχθρῶν ἐγίνοντο, καὶ μᾶλλον ὅτε τὸ πνεῦμα παραδοὺς τῷ Πατρὶ, ἄσαρκος καὶ γυμνὸς οὗ ἀνειλήφει σώματος, ἐπὶ τὸ τῶν ἐχθρῶν κατῄει χωρίον, αὐτοζωὴ τυγχά νων, θάνατον καταλύσων, καὶ τὰς ἐπανισταμένας αὐτῷ δυνάμεις, ἃς εἰκὸς κατ᾿ ἀρχὰς μὲν κοινὸν ἄν θρωπον, καὶ τοῖς πολλοῖς ὅμοιον αὐτὸν ὑπειληφέναι, οὕτω τε κυκλῶσαι αὐτὸν καὶ ὡσὰν τῷ τυχόντι ἐφορ μῆσαι· ἐπεὶ δὲ ἔγνωσαν κρείττονα ἢ κατ' ἄνθρωπον καὶ θειοτέραν φύσιν, τραπῆναι καὶ τὰ νῶτα παραχω- ρῆσαι αὐτῷ, καθ᾽ ὧν τὰς χεῖρας ἀφεὶς, τοῖς ἐνθέοις αὐτοῦ καὶ ἠκονημένοις βέλεσι φεύγοντας ήλαυνεν, ὡς διὰ τοῦτο εἰρῆσθαι· . Αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου. » Εἰ δὲ καὶ εἰσέτι νῦν μυρίοι τοῦ Σωτῆ ρος ἡμῶν ἐχθροὶ, τὴν Ἐκκλησίαν αὐτοῦ κατὰ καιροὺς πολεμεῖν ἐπιχειροῦσιν, ἀλλὰ καὶ τούτους ἀοράτῳ χειρὶ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει τροποῦται, ὡς καὶ περὶ αὐτ τῶν εἰρῆσθαι τόν • Αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου. » Ἐπειδὴ δὲ ἤδη λοιπὸν τὰ κατὰ τῶν ἐχθρῶν νικητήρια ἀπειλήφει, τηνικαῦτα ἐπληροῦτο καὶ τὸ, ο Προσκυνήσουσί σε οἱ υἱοὶ τοῦ Πατρός σου, ο DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VII. A dem, ut in Lxxi psalmo, qui in Salomonem quidem D Psal. Lxxi, 8-11. Psal. LXXXVII!, 28, 29. inscriptus est, plane autem quæ ad Christum refe- renda sunt, continet. Illud enim : c Et dominabi- tur a mari usque ad mare, et a flumine usque ad fines orbis terræ, et omnes gentes servient ei ", et quæcunque post ipsa hæc deinceps Psalmus con- tinet, uni utique Christo sunt accommodanda. Da- vid vero rursus appellatus est Christus, in psalmo LXXXVIII, quandoquidem nusquam ipsi David, sed uni illi, quæ in hoc item dicuntur, convenire pos- sunt, veluti illud : • Ipse vocabit me: Pater meus es tu, et ego primogenitum ponam eum, excelsum præ regibus terræ, in æternum servabo illi miseri- cordiam meam *8., Et rursus: ‹ Semen ejus in æternum manet, et sedes cjus ut sol in conspectu meo, et ut luna perfecta in æternum ". » Sic igi. tur una cum aliis innumerabilibus Christi appella- tionibus, quibus illum divina oracula significant, eadem ratione ut Judas quoque in iis quæ modo ex- ponebamus, sit appellatus, fieri potest, cum de tribu Juda sit natus. Constat enim ex Apostolo, Salvato- rem ac Dominum nostrum de tribu Judæ ortum esse. Huic igitur Judæ, si secundum sententiam inter- pretemur, reposita erant illa, quæ in prophe- tia continentur. Sed quænam hæc fuerunt ? Primum quidem, quod a fratribus suis esset laudandus; deinde quod manus in tergum inimicorum suorum esset injecturus; postremo quod adorandus a filiis patris sui. Quæ etiam suum finem consecuta sunt quo tempore, dum admirabiles virtutes et prodi- giosa miracula ederet, admirationi erat, et lauda- batur, et adorabatur a suis discipulis et apostolis, quos etiam fratres vocare non gravatus est, dum in psalmo sic dicit: Annuntiabo nomen tuum fratribus meis; in medio Ecclesiæ laudabo te 30. › Dum autem Mariæ et reliquis mulieribus imperat, ut quæ bona viderint nuntient, quasi fratribus nuntiari imperat : « Nuntiate, inquit, fratribus meis, quod as- cendo ad Patrem meum, et Patrem vestrum, Deum meum, et Deum vestrum . . Sic sane illum fra- tres miraculorum gratia, tanquam admirabilem virum duntaxat ab initio laudabant, quippe qui unum aliquem de prophetis, ut verisimile est, illum esse suspicarentur. Sed ubi interim admirabiles, el omnem fidem superantes illius actiones intuen- tur, et quemadmodum inimicum et ultorem, mor temque sæculi hujus dominum, una cum reliquis invisibilibus et inimicis potestatibus sustinuisset, tum vero Deum illum esse credentes, adoraverunt : manus autein Salvatoris nostri in tergo inimico- rum suorum fuere, quo tempore videlicet omnes actiones suas, et virtutes, et gesta prodigiosa, ad delendos dæmones et malignos spiritus intende - bat. Quin etiam cum manus suas expandisset in cruce, tum quoque manus ejus, fugientibus inimi- cis et eidem terga dantibus, in tergo inimicorum fuerunt, magisque etiam cum Patri reddito spiritu, . ibid. 37, 38. C Psal. XXI, 93. Joan. xx, 17. • (4) Ημῶν, Forte ὑμῶν, ut et interpres legisse videtur. Loir.
PG 22:595τὴν γοῦν εὐφροσύνην τὴν ἀπὸ τοῦ μυστικοῦ οἴνου, οὗ παραδέδωκεν αὐτὸς τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς, εἰπών «λάβετε, πίετε, τοῦτό μού ἐστιν τὸ αἷμα τὸ ὑπὲρ ὑμῶν ἐκχυνόμενον εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν, τοῦτο ποιεῖτε εἰς τὴν ἐμὴν ἀνάμνησιν», δοκεῖ μοι σημαίνειν τὸ «χαροποιοὶ οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ ἀπὸ οἴνου», καὶ τὸ «λευκοὶ οἱ ὀδόντες αὐτοῦ ἢ γάλα», τὸ λαμπρὸν καὶ καθαρὸν τῆς μυστηριώδους τροφῆς. πάλιν γὰρ αὐτὸς τὰ σύμβολα τῆς ἐνθέου οἰκονομίας τοῖς αὐτοῦ παρεδίδου μαθηταῖς, τὴν εἰκόνα τοῦ ἰδίου σώματος ποιεῖσθαι παρακελευόμενος. ἐπειδὴ γὰρ οὐκέτι τὰς δι’ αἱμάτων θυσίας οὐδὲ τὰς παρὰ Μωσεῖ ἐν διαφόρων ζῴων σφαγαῖς νενομοθετημένας προσίετο, ἄρτῳ δὲ χρῆσθαι συμβόλῳ τοῦ ἰδίου σώματος παρεδίδου, εἰκότως τὸ λαμπρὸν καὶ καθαρὸν ᾐνίξατο τῆς τροφῆς εἰπών· «καὶ λευκοὶ οἱ ὀδόντες αὐτοῦ ἢ γάλα». τούτου καὶ ἄλλος ἐμνημόνευσεν προφήτης φήσας· «θυσίαν καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, σῶμα δὲ κατηρτίσω μοι».
Α πάντες δηλαδὴ οἱ κατ᾽ οὐρανὸν ἄγγελοι, τά τε πνεύ Β ματα τὰ λειτουργικά, καὶ αἱ θεῖαι δυνάμεις, οι τε ἐπὶ γῆς ἀπόστολοι καὶ εὐαγγελισταί, καὶ μετὰ τού τους ἅπαντες οἱ ἐξ ἐθνῶν δι' αὐτοῦ, τὸν ἕνα καὶ μόνον ἀληθῆ Πατέρα Θεόν ἐπιγραψάμενοι, οἵτινες, Θεὸν Λόγον ὄντα τὸν Χριστὸν μεμαθηκότες, ὡς θεὸν προσκυνεῖν αὐτὸν ὁμολογοῦνται. Αλλ' ἐπεὶ ἐχρῆν καὶ τὰ τῆς γενέσεως αὐτοῦ καὶ τὰ τοῦ θανάτου μυστήρια τῇ περὶ αὐτοῦ προφητείᾳ συμπεριλαβεῖν, εἰκότως μετὰ τὰ προειρημένα θεσπίζων ὁ Ἰακὼβ ἐπιλέγει· «Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέθης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν; » Σκύμνον μὲν οὖν λέοντος αὐτὸν ἀνα μάζει, διὰ τὸ ἐκ βασιλικῆς αὐτὸν γεγονέναι φυλῆς· ἐκ σπέρματος γοῦν ἦν τοῦ Δαβὶδ κατὰ σάρκα · Ἐκ βλαστοῦ δὲ ἀνέβης, υἱέ μου, » φησίν, ἐπείπερ ἐκ σπέρματος καὶ ῥίζης τοῦ ταῦτα προαναφωνούντας Ἰακὼς ἀνέφυ, πρότερον μὲν Θεός Λόγος ων, γεν. μενος δὲ δεύτερον υἱὸς ἀνθρώπου, δι᾿ ἣν ἀνεδέξατο ὑπὲρ ἡμῶν οἰκονομίαν. Εἴη δ᾽ ἂν καὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ δηλωτικὸν τὸ, Αναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος, » ἐξ ἔθους τῆς Γραφῆς, κατά τι οι- κεῖον θεώρημα, τὸν θάνατον καὶ ἐπὶ μυρίων ἄλλων κοίμησιν ἀποκαλούσης. Τὸ δὲ, ο Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως αὐτοῦ θαυμαστικώς εἴρηται. Εγερθησόμενον γὰρ αὐτὸν σαφῶς οἶδεν ὁ φάσκων, « Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο θαυμαστικῶς δὲ ἐπι λέγει τὸ, Τίς ἄρα ὁ τοῦτο ποιήσων καὶ ἀναστήσων αὐτὸν, ἡμᾶς ἐπὶ τὸ ζητεῖν διεγείρων, τίς ἂν εἴη ὁ τὸν Κύριον ἡμῶν τὸν ὑπὲρ ἡμῶν θάνατον ἀναδεξάμενον, ἐκ νεκρῶν ἀναστήσων. Τίς δ' ἂν εἴη ἄλλος ἢ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς καὶ Πατὴρ αὐτοῦ, ᾧ μόνῳ ἀναθετέον τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνάστασιν, καὶ τὴν λέγουσαν Γραφὴν, « Ον ὁ Πατὴρ ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν ; » 'Αντὶ δὲ τοῦ, « Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης, ν ἐμφαντικώτατα ὁ μὲν Ακύλας φησί · ι Σκύλαξ λέοντος Ἰούδα, ἀπὸ ἁλώ σεως, υἱέ μου, ἀνέβης, κάμψας κατεκλίθης· κ ὁ δὲ Σύμμαχός φησι· ι Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ θη φιαλώσεως, υἱέ μου, ἀνέβης, ὀκλάτας ἡδράσθης· ο δ' ὧν σαφῶς παρίσταται ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις, καὶ ἡ ἐξ ᾅδου, ὥσπερ ἔκ τινος θηριαλώσεως, τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀποφυγή. Τὸ δὲ ἐκλάσαι, καὶ ἐδρασθῆναι, ἀλλὰ μὴ καταπεσεῖν, ὁμοῦ τὸν θάνατον ἔδειξε διὰ τοῦ ὀκλά- σαι· καὶ τὸ μὴ ὑποσυρῆναι ὁμοίως ταῖς τῶν λοι- πῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς, διὰ τοῦ ἡδράσθαι. Ταῦτα μὲν οὖν πάντα προαπέκειτο τῷ Χριστῷ· πλην ἕως οὐδέπω τέλους ἐτύγχανε, τὸ Ἰουδαίων συν- ειστήκει ἔθνος, καὶ οἱ ἐξ αὐτῶν ἄρχοντες καὶ ἡγοί- μενοι, οἵ τε ἐξακριβαζόμενοι τὰς θείας συνετώς περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητείας διέπρεπον ἐν αὐτοῖς. Ἐπεὶ δὲ ἐλήλυθε τὰ ἀποκείμενα τῷ Ἰούδα, ἐφάνη τε ἐπὶ γῆς ὁ προφητευόμενος ἐκ σπέρματος καὶ βλα στοῦ γενόμενος τοῦ ταῦτα τεθεσπικότος, ἀναπεσών τε καὶ κοιμηθεὶς, ἢ ὁκλάσας κατὰ τὸν Σύμμαχον, ἡδρά σθη καὶ ἀνηγέρθη, τὰς χεῖρας αὐτοῦ κατὰ νώτου τῶν ἀοράτων καὶ νοητῶν ἐχθρῶν ἐπιβαλών· οἵ τε ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶ μαθηταὶ πρότερον ἐπαινοῦντες αὐτὸν καὶ θαυμάζοντες, ὕστερον καὶ ὡς Θεὸν ὡμολόγησαν εἶναι, ‹ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - et sum carnis expers, et eo quod assumpserat cor- pore nudatus, qui ipsa vita erat, ad loca inimico- rum descendit, ut et mortem et reliquas quæ adversus ipsum surrexerant potestates, dissiparet; quas qui- dem verisimile est communem quemdam hominum, ac reliquis similem ratas esse illum, itaque circum eumdem stetisse, et quasi unum de multis adortas, atque ubi præstantiorem agnoverint, quam ut homo existimari posset, ac diviniori natura præditum, et conversas esse et terga illi dedisse, contra quas immissis manibus, divinis suis et acutis sagittis, fugientes exegit, ut propterea dictum sit: ‹ Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum, › Quod si etiam nunc innumerabiles Salvatoris nostri inimici, Ec- clesiam ejus variis occasionibus oppugnare couan- tur, attamen hos quoque invisibili quadam manu, et sua divina virtute in ſugam vertit, ut de his item dictum sit illud: « Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum. . Ubi vero jam, quod reliquum fuit, in- signia illius victoriæ præclara de hostibus recepit, tum vero illud completum est: Adorabunt te filii patris tui, o omnes videlicet, qui in coelo sunt an- geli, spiritusque inservientes, ac divinæ potestates, necnon degentes in terra apostoli et evangelistæ, post quos quicunque per ipsum, uni et soli vero Patri Deo seipsos addixerunt, qui quidem uhi Deum Verbum Christum esse didicere, tum se illum ut Deum adorare confessi sunt. Sed quoniam et ortus ejusdem et mortis mysteria, eadem prophetia complecti oportebat, merito post illa quæ jam dicta sunt vaticinans Jacob, adjungit : ‹ Catulus leonis Juda, de gernuine, fili mi, ascendisti, recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus : quis excitabit eum? › Catulum itaque leonis ipsum nominat, propterea quod de regia tribu sit natus. De semine igitur Da - vid fuit ratione corporis, de germine, autem, in- quit, ‹ fili mi, ascendisti,› quoniam de semine et ra- dice ejus, qui hæc pradicebat Jacob, pullulavit, cum prius quidem esset Deus Verbum, postea vero etiam Filius hominis sit factus, propter eam quam pro nobis assumpsit, dispensationem. Potest etiam mortem ejusdem significare illud: Recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus, ex quadam ipsius Scripturæ consuetudine, quæ sua quadam propria consideratione, etiam mille aliis in locis mortem, dormitionem somnumque appellat. Illud auten, D • Quis excitabit eum ? » de reditu ejus a morte ad vitam cum admiratione dictum est. Si quidem exci- tandum ad vitam illum plane novit, qui ait : « Quis excitabit ipsum? › cum admiratione vero interro- gat, quisnam hoc facturus sit atque illum excita- turns, ut sic nos ad quærendum invitet, quisnam hic sit, qui Dominum nostrum post susceptam pro nobis mortem a morte sit revocaturus ad vitam. Quis porro hic sit alius quam universi Deus et il- lius ipsius Pater, cui soli tribuenda est Salvatoris nostri in vitam restitutio, sicut Scriptura testifica- tar, quæ ait, ‹ Quem Pater suscitavit a mortuis"?, 5º Ga! 1, 1. Thess. 1, 10. C
ἀλλὰ ταῦτα πλείονος βασάνου δεόμενα καὶ μακροτέρας ἑρμηνείας ἐπὶ σχολῆς ἄν τις βασανίσειεν, τοῦ παρόντος καιροῦ τοσαῦτα εἰπεῖν ἀπαιτήσαντος εἰς τὸ παραστῆσαι, μετὰ τῶν ἄλλων, καὶ τοὺς χρόνους τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν παρουσίας, ἄνωθεν ὑπὸ τῶν πρόπαλαι προφητῶν ἐγνωσμένους, τῇ θείᾳ σαφῶς παραδεδόσθαι γραφῇ. Ἀπὸ τοῦ Δανιήλ. «Καὶ ἔτι μου λαλοῦντος καὶ προσευχομένου, καὶ ἐξαγορεύοντος τὰς ἁμαρτίας μου καὶ τὰς ἁμαρτίας τοῦ λαοῦ μου Ἰσραήλ, καὶ ῥιπτοῦντος τὸν ἔλεόν μου ἔναντι κυρίου τοῦ θεοῦ μου περὶ τοῦ ὄρους τοῦ ἁγίου τοῦ θεοῦ μου· καὶ ἔτι μου λαλοῦντος ἐν τῇ προσευχῇ, καὶ ἰδοὺ ὁ ἀνὴρ Γαβριήλ, ὃν εἶδον ἐν τῇ ὁράσει ἐν τῇ ἀρχῇ, πετόμενος, καὶ ἥψατό μου ὡσεὶ ὥραν θυσίας ἑσπερινῆς, καὶ συνέτισέν με, καὶ ἐλάλησεν μετ’ ἐμοῦ καὶ εἶπεν, Δανιήλ, νῦν ἐξῆλθον συμβιβάσαι σε σύνεσιν. ἐν ἀρχῇ τῆς δεήσεώς σου ἐξῆλθεν ὁ λόγος, καὶ ἐγὼ ἦλθον ἀναγγεῖλαί σοι, ὅτι ἀνὴρ ἐπιθυμιῶν σὺ εἶ· καὶ ἐννοήθητι ἐν τῷ ῥήματι καὶ σύνες ἐν τῇ ὀπτασίᾳ[, ὅτι ἀνὴρ ἐπιθυμιῶν εἶ σύ].
Α πάντες δηλαδὴ οἱ κατ᾽ οὐρανὸν ἄγγελοι, τά τε πνεύ Β ματα τὰ λειτουργικά, καὶ αἱ θεῖαι δυνάμεις, οι τε ἐπὶ γῆς ἀπόστολοι καὶ εὐαγγελισταί, καὶ μετὰ τού τους ἅπαντες οἱ ἐξ ἐθνῶν δι' αὐτοῦ, τὸν ἕνα καὶ μόνον ἀληθῆ Πατέρα Θεόν ἐπιγραψάμενοι, οἵτινες, Θεὸν Λόγον ὄντα τὸν Χριστὸν μεμαθηκότες, ὡς θεὸν προσκυνεῖν αὐτὸν ὁμολογοῦνται. Αλλ' ἐπεὶ ἐχρῆν καὶ τὰ τῆς γενέσεως αὐτοῦ καὶ τὰ τοῦ θανάτου μυστήρια τῇ περὶ αὐτοῦ προφητείᾳ συμπεριλαβεῖν, εἰκότως μετὰ τὰ προειρημένα θεσπίζων ὁ Ἰακὼβ ἐπιλέγει· «Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέθης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν; » Σκύμνον μὲν οὖν λέοντος αὐτὸν ἀνα μάζει, διὰ τὸ ἐκ βασιλικῆς αὐτὸν γεγονέναι φυλῆς· ἐκ σπέρματος γοῦν ἦν τοῦ Δαβὶδ κατὰ σάρκα · Ἐκ βλαστοῦ δὲ ἀνέβης, υἱέ μου, » φησίν, ἐπείπερ ἐκ σπέρματος καὶ ῥίζης τοῦ ταῦτα προαναφωνούντας Ἰακὼς ἀνέφυ, πρότερον μὲν Θεός Λόγος ων, γεν. μενος δὲ δεύτερον υἱὸς ἀνθρώπου, δι᾿ ἣν ἀνεδέξατο ὑπὲρ ἡμῶν οἰκονομίαν. Εἴη δ᾽ ἂν καὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ δηλωτικὸν τὸ, Αναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος, » ἐξ ἔθους τῆς Γραφῆς, κατά τι οι- κεῖον θεώρημα, τὸν θάνατον καὶ ἐπὶ μυρίων ἄλλων κοίμησιν ἀποκαλούσης. Τὸ δὲ, ο Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως αὐτοῦ θαυμαστικώς εἴρηται. Εγερθησόμενον γὰρ αὐτὸν σαφῶς οἶδεν ὁ φάσκων, « Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο θαυμαστικῶς δὲ ἐπι λέγει τὸ, Τίς ἄρα ὁ τοῦτο ποιήσων καὶ ἀναστήσων αὐτὸν, ἡμᾶς ἐπὶ τὸ ζητεῖν διεγείρων, τίς ἂν εἴη ὁ τὸν Κύριον ἡμῶν τὸν ὑπὲρ ἡμῶν θάνατον ἀναδεξάμενον, ἐκ νεκρῶν ἀναστήσων. Τίς δ' ἂν εἴη ἄλλος ἢ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς καὶ Πατὴρ αὐτοῦ, ᾧ μόνῳ ἀναθετέον τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνάστασιν, καὶ τὴν λέγουσαν Γραφὴν, « Ον ὁ Πατὴρ ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν ; » 'Αντὶ δὲ τοῦ, « Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης, ν ἐμφαντικώτατα ὁ μὲν Ακύλας φησί · ι Σκύλαξ λέοντος Ἰούδα, ἀπὸ ἁλώ σεως, υἱέ μου, ἀνέβης, κάμψας κατεκλίθης· κ ὁ δὲ Σύμμαχός φησι· ι Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ θη φιαλώσεως, υἱέ μου, ἀνέβης, ὀκλάτας ἡδράσθης· ο δ' ὧν σαφῶς παρίσταται ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις, καὶ ἡ ἐξ ᾅδου, ὥσπερ ἔκ τινος θηριαλώσεως, τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀποφυγή. Τὸ δὲ ἐκλάσαι, καὶ ἐδρασθῆναι, ἀλλὰ μὴ καταπεσεῖν, ὁμοῦ τὸν θάνατον ἔδειξε διὰ τοῦ ὀκλά- σαι· καὶ τὸ μὴ ὑποσυρῆναι ὁμοίως ταῖς τῶν λοι- πῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς, διὰ τοῦ ἡδράσθαι. Ταῦτα μὲν οὖν πάντα προαπέκειτο τῷ Χριστῷ· πλην ἕως οὐδέπω τέλους ἐτύγχανε, τὸ Ἰουδαίων συν- ειστήκει ἔθνος, καὶ οἱ ἐξ αὐτῶν ἄρχοντες καὶ ἡγοί- μενοι, οἵ τε ἐξακριβαζόμενοι τὰς θείας συνετώς περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητείας διέπρεπον ἐν αὐτοῖς. Ἐπεὶ δὲ ἐλήλυθε τὰ ἀποκείμενα τῷ Ἰούδα, ἐφάνη τε ἐπὶ γῆς ὁ προφητευόμενος ἐκ σπέρματος καὶ βλα στοῦ γενόμενος τοῦ ταῦτα τεθεσπικότος, ἀναπεσών τε καὶ κοιμηθεὶς, ἢ ὁκλάσας κατὰ τὸν Σύμμαχον, ἡδρά σθη καὶ ἀνηγέρθη, τὰς χεῖρας αὐτοῦ κατὰ νώτου τῶν ἀοράτων καὶ νοητῶν ἐχθρῶν ἐπιβαλών· οἵ τε ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶ μαθηταὶ πρότερον ἐπαινοῦντες αὐτὸν καὶ θαυμάζοντες, ὕστερον καὶ ὡς Θεὸν ὡμολόγησαν εἶναι, ‹ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - et sum carnis expers, et eo quod assumpserat cor- pore nudatus, qui ipsa vita erat, ad loca inimico- rum descendit, ut et mortem et reliquas quæ adversus ipsum surrexerant potestates, dissiparet; quas qui- dem verisimile est communem quemdam hominum, ac reliquis similem ratas esse illum, itaque circum eumdem stetisse, et quasi unum de multis adortas, atque ubi præstantiorem agnoverint, quam ut homo existimari posset, ac diviniori natura præditum, et conversas esse et terga illi dedisse, contra quas immissis manibus, divinis suis et acutis sagittis, fugientes exegit, ut propterea dictum sit: ‹ Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum, › Quod si etiam nunc innumerabiles Salvatoris nostri inimici, Ec- clesiam ejus variis occasionibus oppugnare couan- tur, attamen hos quoque invisibili quadam manu, et sua divina virtute in ſugam vertit, ut de his item dictum sit illud: « Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum. . Ubi vero jam, quod reliquum fuit, in- signia illius victoriæ præclara de hostibus recepit, tum vero illud completum est: Adorabunt te filii patris tui, o omnes videlicet, qui in coelo sunt an- geli, spiritusque inservientes, ac divinæ potestates, necnon degentes in terra apostoli et evangelistæ, post quos quicunque per ipsum, uni et soli vero Patri Deo seipsos addixerunt, qui quidem uhi Deum Verbum Christum esse didicere, tum se illum ut Deum adorare confessi sunt. Sed quoniam et ortus ejusdem et mortis mysteria, eadem prophetia complecti oportebat, merito post illa quæ jam dicta sunt vaticinans Jacob, adjungit : ‹ Catulus leonis Juda, de gernuine, fili mi, ascendisti, recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus : quis excitabit eum? › Catulum itaque leonis ipsum nominat, propterea quod de regia tribu sit natus. De semine igitur Da - vid fuit ratione corporis, de germine, autem, in- quit, ‹ fili mi, ascendisti,› quoniam de semine et ra- dice ejus, qui hæc pradicebat Jacob, pullulavit, cum prius quidem esset Deus Verbum, postea vero etiam Filius hominis sit factus, propter eam quam pro nobis assumpsit, dispensationem. Potest etiam mortem ejusdem significare illud: Recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus, ex quadam ipsius Scripturæ consuetudine, quæ sua quadam propria consideratione, etiam mille aliis in locis mortem, dormitionem somnumque appellat. Illud auten, D • Quis excitabit eum ? » de reditu ejus a morte ad vitam cum admiratione dictum est. Si quidem exci- tandum ad vitam illum plane novit, qui ait : « Quis excitabit ipsum? › cum admiratione vero interro- gat, quisnam hoc facturus sit atque illum excita- turns, ut sic nos ad quærendum invitet, quisnam hic sit, qui Dominum nostrum post susceptam pro nobis mortem a morte sit revocaturus ad vitam. Quis porro hic sit alius quam universi Deus et il- lius ipsius Pater, cui soli tribuenda est Salvatoris nostri in vitam restitutio, sicut Scriptura testifica- tar, quæ ait, ‹ Quem Pater suscitavit a mortuis"?, 5º Ga! 1, 1. Thess. 1, 10. C
PG 22:597ἑβδομήκοντα ἑβδομάδες συνετμήθησαν ἐπὶ τὸν λαόν σου καὶ ἐπὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν τοῦ συντελεσθῆναι ἁμαρτίαν, καὶ τοῦ σφραγίσαι ἁμαρτίας καὶ τοῦ ἀπαλεῖψαι τὰς ἀνομίας, καὶ τοῦ ἐξιλάσασθαι ἀδικίας καὶ ἀγαγεῖν δικαιοσύνην αἰώνιον, καὶ τοῦ σφραγίσαι ὅρασιν καὶ προφήτην, καὶ τοῦ χρίσαι ἅγιον ἁγίων. καὶ γνώσῃ καὶ συνήσεις ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ ἕως χριστοῦ ἡγουμένου ἑβδομάδες ἑπτὰ καὶ ἑβδομάδες ἑξήκοντα δύο· καὶ ἐπιστρέψει καὶ οἰκοδομηθήσεται πλατεῖα καὶ τεῖχος, καὶ κενωθήσονται οἱ καιροί. καὶ μετὰ τὰς ἑβδομάδας τὰς ἑξήκοντα δύο ἐξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ· καὶ τὴν πόλιν καὶ τὸ ἅγιον διαφθερεῖ σὺν τῷ ἡγουμένῳ τῷ ἐρχομένῳ, καὶ ἐκκοπήσονται ἐν κατακλυσμῷ· καὶ ἕως τέλους πολέμου συντετμημένου ἀφανισμοῖς. καὶ δυναμώσει διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία·
Α πάντες δηλαδὴ οἱ κατ᾽ οὐρανὸν ἄγγελοι, τά τε πνεύ Β ματα τὰ λειτουργικά, καὶ αἱ θεῖαι δυνάμεις, οι τε ἐπὶ γῆς ἀπόστολοι καὶ εὐαγγελισταί, καὶ μετὰ τού τους ἅπαντες οἱ ἐξ ἐθνῶν δι' αὐτοῦ, τὸν ἕνα καὶ μόνον ἀληθῆ Πατέρα Θεόν ἐπιγραψάμενοι, οἵτινες, Θεὸν Λόγον ὄντα τὸν Χριστὸν μεμαθηκότες, ὡς θεὸν προσκυνεῖν αὐτὸν ὁμολογοῦνται. Αλλ' ἐπεὶ ἐχρῆν καὶ τὰ τῆς γενέσεως αὐτοῦ καὶ τὰ τοῦ θανάτου μυστήρια τῇ περὶ αὐτοῦ προφητείᾳ συμπεριλαβεῖν, εἰκότως μετὰ τὰ προειρημένα θεσπίζων ὁ Ἰακὼβ ἐπιλέγει· «Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέθης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν; » Σκύμνον μὲν οὖν λέοντος αὐτὸν ἀνα μάζει, διὰ τὸ ἐκ βασιλικῆς αὐτὸν γεγονέναι φυλῆς· ἐκ σπέρματος γοῦν ἦν τοῦ Δαβὶδ κατὰ σάρκα · Ἐκ βλαστοῦ δὲ ἀνέβης, υἱέ μου, » φησίν, ἐπείπερ ἐκ σπέρματος καὶ ῥίζης τοῦ ταῦτα προαναφωνούντας Ἰακὼς ἀνέφυ, πρότερον μὲν Θεός Λόγος ων, γεν. μενος δὲ δεύτερον υἱὸς ἀνθρώπου, δι᾿ ἣν ἀνεδέξατο ὑπὲρ ἡμῶν οἰκονομίαν. Εἴη δ᾽ ἂν καὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ δηλωτικὸν τὸ, Αναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος, » ἐξ ἔθους τῆς Γραφῆς, κατά τι οι- κεῖον θεώρημα, τὸν θάνατον καὶ ἐπὶ μυρίων ἄλλων κοίμησιν ἀποκαλούσης. Τὸ δὲ, ο Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως αὐτοῦ θαυμαστικώς εἴρηται. Εγερθησόμενον γὰρ αὐτὸν σαφῶς οἶδεν ὁ φάσκων, « Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο θαυμαστικῶς δὲ ἐπι λέγει τὸ, Τίς ἄρα ὁ τοῦτο ποιήσων καὶ ἀναστήσων αὐτὸν, ἡμᾶς ἐπὶ τὸ ζητεῖν διεγείρων, τίς ἂν εἴη ὁ τὸν Κύριον ἡμῶν τὸν ὑπὲρ ἡμῶν θάνατον ἀναδεξάμενον, ἐκ νεκρῶν ἀναστήσων. Τίς δ' ἂν εἴη ἄλλος ἢ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς καὶ Πατὴρ αὐτοῦ, ᾧ μόνῳ ἀναθετέον τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνάστασιν, καὶ τὴν λέγουσαν Γραφὴν, « Ον ὁ Πατὴρ ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν ; » 'Αντὶ δὲ τοῦ, « Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης, ν ἐμφαντικώτατα ὁ μὲν Ακύλας φησί · ι Σκύλαξ λέοντος Ἰούδα, ἀπὸ ἁλώ σεως, υἱέ μου, ἀνέβης, κάμψας κατεκλίθης· κ ὁ δὲ Σύμμαχός φησι· ι Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ θη φιαλώσεως, υἱέ μου, ἀνέβης, ὀκλάτας ἡδράσθης· ο δ' ὧν σαφῶς παρίσταται ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις, καὶ ἡ ἐξ ᾅδου, ὥσπερ ἔκ τινος θηριαλώσεως, τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀποφυγή. Τὸ δὲ ἐκλάσαι, καὶ ἐδρασθῆναι, ἀλλὰ μὴ καταπεσεῖν, ὁμοῦ τὸν θάνατον ἔδειξε διὰ τοῦ ὀκλά- σαι· καὶ τὸ μὴ ὑποσυρῆναι ὁμοίως ταῖς τῶν λοι- πῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς, διὰ τοῦ ἡδράσθαι. Ταῦτα μὲν οὖν πάντα προαπέκειτο τῷ Χριστῷ· πλην ἕως οὐδέπω τέλους ἐτύγχανε, τὸ Ἰουδαίων συν- ειστήκει ἔθνος, καὶ οἱ ἐξ αὐτῶν ἄρχοντες καὶ ἡγοί- μενοι, οἵ τε ἐξακριβαζόμενοι τὰς θείας συνετώς περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητείας διέπρεπον ἐν αὐτοῖς. Ἐπεὶ δὲ ἐλήλυθε τὰ ἀποκείμενα τῷ Ἰούδα, ἐφάνη τε ἐπὶ γῆς ὁ προφητευόμενος ἐκ σπέρματος καὶ βλα στοῦ γενόμενος τοῦ ταῦτα τεθεσπικότος, ἀναπεσών τε καὶ κοιμηθεὶς, ἢ ὁκλάσας κατὰ τὸν Σύμμαχον, ἡδρά σθη καὶ ἀνηγέρθη, τὰς χεῖρας αὐτοῦ κατὰ νώτου τῶν ἀοράτων καὶ νοητῶν ἐχθρῶν ἐπιβαλών· οἵ τε ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶ μαθηταὶ πρότερον ἐπαινοῦντες αὐτὸν καὶ θαυμάζοντες, ὕστερον καὶ ὡς Θεὸν ὡμολόγησαν εἶναι, ‹ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - et sum carnis expers, et eo quod assumpserat cor- pore nudatus, qui ipsa vita erat, ad loca inimico- rum descendit, ut et mortem et reliquas quæ adversus ipsum surrexerant potestates, dissiparet; quas qui- dem verisimile est communem quemdam hominum, ac reliquis similem ratas esse illum, itaque circum eumdem stetisse, et quasi unum de multis adortas, atque ubi præstantiorem agnoverint, quam ut homo existimari posset, ac diviniori natura præditum, et conversas esse et terga illi dedisse, contra quas immissis manibus, divinis suis et acutis sagittis, fugientes exegit, ut propterea dictum sit: ‹ Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum, › Quod si etiam nunc innumerabiles Salvatoris nostri inimici, Ec- clesiam ejus variis occasionibus oppugnare couan- tur, attamen hos quoque invisibili quadam manu, et sua divina virtute in ſugam vertit, ut de his item dictum sit illud: « Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum. . Ubi vero jam, quod reliquum fuit, in- signia illius victoriæ præclara de hostibus recepit, tum vero illud completum est: Adorabunt te filii patris tui, o omnes videlicet, qui in coelo sunt an- geli, spiritusque inservientes, ac divinæ potestates, necnon degentes in terra apostoli et evangelistæ, post quos quicunque per ipsum, uni et soli vero Patri Deo seipsos addixerunt, qui quidem uhi Deum Verbum Christum esse didicere, tum se illum ut Deum adorare confessi sunt. Sed quoniam et ortus ejusdem et mortis mysteria, eadem prophetia complecti oportebat, merito post illa quæ jam dicta sunt vaticinans Jacob, adjungit : ‹ Catulus leonis Juda, de gernuine, fili mi, ascendisti, recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus : quis excitabit eum? › Catulum itaque leonis ipsum nominat, propterea quod de regia tribu sit natus. De semine igitur Da - vid fuit ratione corporis, de germine, autem, in- quit, ‹ fili mi, ascendisti,› quoniam de semine et ra- dice ejus, qui hæc pradicebat Jacob, pullulavit, cum prius quidem esset Deus Verbum, postea vero etiam Filius hominis sit factus, propter eam quam pro nobis assumpsit, dispensationem. Potest etiam mortem ejusdem significare illud: Recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus, ex quadam ipsius Scripturæ consuetudine, quæ sua quadam propria consideratione, etiam mille aliis in locis mortem, dormitionem somnumque appellat. Illud auten, D • Quis excitabit eum ? » de reditu ejus a morte ad vitam cum admiratione dictum est. Si quidem exci- tandum ad vitam illum plane novit, qui ait : « Quis excitabit ipsum? › cum admiratione vero interro- gat, quisnam hoc facturus sit atque illum excita- turns, ut sic nos ad quærendum invitet, quisnam hic sit, qui Dominum nostrum post susceptam pro nobis mortem a morte sit revocaturus ad vitam. Quis porro hic sit alius quam universi Deus et il- lius ipsius Pater, cui soli tribuenda est Salvatoris nostri in vitam restitutio, sicut Scriptura testifica- tar, quæ ait, ‹ Quem Pater suscitavit a mortuis"?, 5º Ga! 1, 1. Thess. 1, 10. C
καὶ ἐν τῷ ἡμίσει τῆς ἑβδομάδος ἀρθήσεται θυσία καὶ σπονδή, καὶ ἐπὶ τὸ ἱερὸν βδέλυγμα τῶν ἐρημώσεων, καὶ ἕως συντελείας καιροῦ συντέλεια δοθήσεται ἐπὶ τὴν ἐρήμωσιν.» Τῆς τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους εἰς Βαβυλῶνα ἑβδομηκονταετοῦς αἰχμαλωσίας εἰς πέρας ἤδη συνελαυνούσης, τῷ Δανιὴλ εὐξαμένῳ εἷς τῶν ἁγίων λειτουργῶν τοῦ θεοῦ Γαβριὴλ ὁ ἀρχάγγελος ἐπιφανείς, τὴν ἀνανέωσιν τῆς Ἱερουσαλὴμ αὐτίκα τότε καὶ οὐκ εἰς μακρὰν ἔσεσθαι θεσπίζει, τόν τε μετὰ τὴν ἀνανέωσιν αὐτῆς χρόνον εἰς ἐτῶν ἀριθμὸν περιορίζει, προλέγει τε ὡς μετὰ τὴν ὡρισμένην προθεσμίαν αὖθις καθαιρεθήσεται, καὶ ὡς τὴν δευτέραν ὑπομείνασα ἅλ[λ]ωσιν καὶ πολιορκίαν οὐκέτι τῆς ἐκ θεοῦ τεύξεται ἐπισκοπῆς, μενεῖ δὲ ἔρημος, συγκαθαιρουμένης αὐτῇ τῆς κατὰ τὸν Μωσέως νόμον λατρείας, ἑτέρας δὲ ἀντ’ ἐκείνης τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων καινῆς διαθήκης ἀντεισαχθησομένης. καὶ ταῦτα ὁ Γαβριὴλ ὡς ἐν χρησμοῖς ἐπικεκρυμ[μ]ένως ἐκφαίνειν ὁμολογεῖ τῷ προφήτῃ. φησὶν οὖν αὐτῷ· «Δανιήλ, νῦν ἐξῆλθον συμβιβάσαι σε σύνεσιν. ἐν ἀρχῇ τῆς δεήσεώς σου ἐξῆλθεν ὁ λόγος, κἀγὼ ἦλθον ἀναγγεῖλαί σοι, ὅτι ἀνὴρ ἐπιθυμιῶν σὺ εἶ·
Α πάντες δηλαδὴ οἱ κατ᾽ οὐρανὸν ἄγγελοι, τά τε πνεύ Β ματα τὰ λειτουργικά, καὶ αἱ θεῖαι δυνάμεις, οι τε ἐπὶ γῆς ἀπόστολοι καὶ εὐαγγελισταί, καὶ μετὰ τού τους ἅπαντες οἱ ἐξ ἐθνῶν δι' αὐτοῦ, τὸν ἕνα καὶ μόνον ἀληθῆ Πατέρα Θεόν ἐπιγραψάμενοι, οἵτινες, Θεὸν Λόγον ὄντα τὸν Χριστὸν μεμαθηκότες, ὡς θεὸν προσκυνεῖν αὐτὸν ὁμολογοῦνται. Αλλ' ἐπεὶ ἐχρῆν καὶ τὰ τῆς γενέσεως αὐτοῦ καὶ τὰ τοῦ θανάτου μυστήρια τῇ περὶ αὐτοῦ προφητείᾳ συμπεριλαβεῖν, εἰκότως μετὰ τὰ προειρημένα θεσπίζων ὁ Ἰακὼβ ἐπιλέγει· «Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέθης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν; » Σκύμνον μὲν οὖν λέοντος αὐτὸν ἀνα μάζει, διὰ τὸ ἐκ βασιλικῆς αὐτὸν γεγονέναι φυλῆς· ἐκ σπέρματος γοῦν ἦν τοῦ Δαβὶδ κατὰ σάρκα · Ἐκ βλαστοῦ δὲ ἀνέβης, υἱέ μου, » φησίν, ἐπείπερ ἐκ σπέρματος καὶ ῥίζης τοῦ ταῦτα προαναφωνούντας Ἰακὼς ἀνέφυ, πρότερον μὲν Θεός Λόγος ων, γεν. μενος δὲ δεύτερον υἱὸς ἀνθρώπου, δι᾿ ἣν ἀνεδέξατο ὑπὲρ ἡμῶν οἰκονομίαν. Εἴη δ᾽ ἂν καὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ δηλωτικὸν τὸ, Αναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος, » ἐξ ἔθους τῆς Γραφῆς, κατά τι οι- κεῖον θεώρημα, τὸν θάνατον καὶ ἐπὶ μυρίων ἄλλων κοίμησιν ἀποκαλούσης. Τὸ δὲ, ο Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως αὐτοῦ θαυμαστικώς εἴρηται. Εγερθησόμενον γὰρ αὐτὸν σαφῶς οἶδεν ὁ φάσκων, « Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο θαυμαστικῶς δὲ ἐπι λέγει τὸ, Τίς ἄρα ὁ τοῦτο ποιήσων καὶ ἀναστήσων αὐτὸν, ἡμᾶς ἐπὶ τὸ ζητεῖν διεγείρων, τίς ἂν εἴη ὁ τὸν Κύριον ἡμῶν τὸν ὑπὲρ ἡμῶν θάνατον ἀναδεξάμενον, ἐκ νεκρῶν ἀναστήσων. Τίς δ' ἂν εἴη ἄλλος ἢ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς καὶ Πατὴρ αὐτοῦ, ᾧ μόνῳ ἀναθετέον τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνάστασιν, καὶ τὴν λέγουσαν Γραφὴν, « Ον ὁ Πατὴρ ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν ; » 'Αντὶ δὲ τοῦ, « Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης, ν ἐμφαντικώτατα ὁ μὲν Ακύλας φησί · ι Σκύλαξ λέοντος Ἰούδα, ἀπὸ ἁλώ σεως, υἱέ μου, ἀνέβης, κάμψας κατεκλίθης· κ ὁ δὲ Σύμμαχός φησι· ι Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ θη φιαλώσεως, υἱέ μου, ἀνέβης, ὀκλάτας ἡδράσθης· ο δ' ὧν σαφῶς παρίσταται ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις, καὶ ἡ ἐξ ᾅδου, ὥσπερ ἔκ τινος θηριαλώσεως, τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀποφυγή. Τὸ δὲ ἐκλάσαι, καὶ ἐδρασθῆναι, ἀλλὰ μὴ καταπεσεῖν, ὁμοῦ τὸν θάνατον ἔδειξε διὰ τοῦ ὀκλά- σαι· καὶ τὸ μὴ ὑποσυρῆναι ὁμοίως ταῖς τῶν λοι- πῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς, διὰ τοῦ ἡδράσθαι. Ταῦτα μὲν οὖν πάντα προαπέκειτο τῷ Χριστῷ· πλην ἕως οὐδέπω τέλους ἐτύγχανε, τὸ Ἰουδαίων συν- ειστήκει ἔθνος, καὶ οἱ ἐξ αὐτῶν ἄρχοντες καὶ ἡγοί- μενοι, οἵ τε ἐξακριβαζόμενοι τὰς θείας συνετώς περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητείας διέπρεπον ἐν αὐτοῖς. Ἐπεὶ δὲ ἐλήλυθε τὰ ἀποκείμενα τῷ Ἰούδα, ἐφάνη τε ἐπὶ γῆς ὁ προφητευόμενος ἐκ σπέρματος καὶ βλα στοῦ γενόμενος τοῦ ταῦτα τεθεσπικότος, ἀναπεσών τε καὶ κοιμηθεὶς, ἢ ὁκλάσας κατὰ τὸν Σύμμαχον, ἡδρά σθη καὶ ἀνηγέρθη, τὰς χεῖρας αὐτοῦ κατὰ νώτου τῶν ἀοράτων καὶ νοητῶν ἐχθρῶν ἐπιβαλών· οἵ τε ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶ μαθηταὶ πρότερον ἐπαινοῦντες αὐτὸν καὶ θαυμάζοντες, ὕστερον καὶ ὡς Θεὸν ὡμολόγησαν εἶναι, ‹ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - et sum carnis expers, et eo quod assumpserat cor- pore nudatus, qui ipsa vita erat, ad loca inimico- rum descendit, ut et mortem et reliquas quæ adversus ipsum surrexerant potestates, dissiparet; quas qui- dem verisimile est communem quemdam hominum, ac reliquis similem ratas esse illum, itaque circum eumdem stetisse, et quasi unum de multis adortas, atque ubi præstantiorem agnoverint, quam ut homo existimari posset, ac diviniori natura præditum, et conversas esse et terga illi dedisse, contra quas immissis manibus, divinis suis et acutis sagittis, fugientes exegit, ut propterea dictum sit: ‹ Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum, › Quod si etiam nunc innumerabiles Salvatoris nostri inimici, Ec- clesiam ejus variis occasionibus oppugnare couan- tur, attamen hos quoque invisibili quadam manu, et sua divina virtute in ſugam vertit, ut de his item dictum sit illud: « Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum. . Ubi vero jam, quod reliquum fuit, in- signia illius victoriæ præclara de hostibus recepit, tum vero illud completum est: Adorabunt te filii patris tui, o omnes videlicet, qui in coelo sunt an- geli, spiritusque inservientes, ac divinæ potestates, necnon degentes in terra apostoli et evangelistæ, post quos quicunque per ipsum, uni et soli vero Patri Deo seipsos addixerunt, qui quidem uhi Deum Verbum Christum esse didicere, tum se illum ut Deum adorare confessi sunt. Sed quoniam et ortus ejusdem et mortis mysteria, eadem prophetia complecti oportebat, merito post illa quæ jam dicta sunt vaticinans Jacob, adjungit : ‹ Catulus leonis Juda, de gernuine, fili mi, ascendisti, recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus : quis excitabit eum? › Catulum itaque leonis ipsum nominat, propterea quod de regia tribu sit natus. De semine igitur Da - vid fuit ratione corporis, de germine, autem, in- quit, ‹ fili mi, ascendisti,› quoniam de semine et ra- dice ejus, qui hæc pradicebat Jacob, pullulavit, cum prius quidem esset Deus Verbum, postea vero etiam Filius hominis sit factus, propter eam quam pro nobis assumpsit, dispensationem. Potest etiam mortem ejusdem significare illud: Recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus, ex quadam ipsius Scripturæ consuetudine, quæ sua quadam propria consideratione, etiam mille aliis in locis mortem, dormitionem somnumque appellat. Illud auten, D • Quis excitabit eum ? » de reditu ejus a morte ad vitam cum admiratione dictum est. Si quidem exci- tandum ad vitam illum plane novit, qui ait : « Quis excitabit ipsum? › cum admiratione vero interro- gat, quisnam hoc facturus sit atque illum excita- turns, ut sic nos ad quærendum invitet, quisnam hic sit, qui Dominum nostrum post susceptam pro nobis mortem a morte sit revocaturus ad vitam. Quis porro hic sit alius quam universi Deus et il- lius ipsius Pater, cui soli tribuenda est Salvatoris nostri in vitam restitutio, sicut Scriptura testifica- tar, quæ ait, ‹ Quem Pater suscitavit a mortuis"?, 5º Ga! 1, 1. Thess. 1, 10. C
καὶ ἐννοήθητι ἐν τῷ ῥήματι καὶ σύνες ἐν τῇ ὀπτασίᾳ», σαφῶς διεγείρων αὐτὸν εἰς βαθυτέραν ἔννοιαν καὶ σύνεσιν τῆς τῶν λεγομένων θεωρίας· «ὀπτασίαν» γοῦν αὐτά φησιν διὰ τὸ βαθυτέρας ἔχεσθαι διανοίας καὶ οὐ τῆς τυχούσης συνέσεως δεῖσθαι. διόπερ καὶ αὐτοί, τὸν δωρούμενον σύνεσιν ἀνθρώποις ἐπικαλεσάμενοι εὐξάμενοί τε ὑπ’ αὐτοῦ φωτισθῆναι τοὺς τῆς διανοίας ὀφθαλμούς, ἐπιθαρρήσωμεν τῇ κατὰ τοὺς τόπους θεωρίᾳ. «Ἑβδομήκοντα», φησίν, «ἑβδομάδες συνετμήθησαν ἐπὶ τὸν λαόν σου καὶ ἐπὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν σου τοῦ συντελεσθῆναι ἁμαρτίαν καὶ τοῦ σφραγίσαι ἁμαρτίαν καὶ ἀπαλεῖψαι τὰς ἀνομίας, καὶ τοῦ ἐξιλάσασθαι ἀδικίας καὶ ἀγαγεῖν δικαιοσύνην αἰώνιον, καὶ τοῦ σφραγίσαι ὅρασιν καὶ προφήτην, καὶ τοῦ χρίσαι ἅγιον ἁγίων». ὅτι τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων ὁ χρόνος ἐν ἔτεσιν ἀναλυόμενος ἐνενήκοντα πρὸς τοῖς τετρακοσίοις ἀριθμὸν συνάγει, παντί που δῆλον. τοσοῦτος τοιγαροῦν συνετμήθη χρόνος «ἐπὶ τὸν λαόν σου», τὸ πᾶν συμπέρασμα τοῦ Ἰουδαίων περιορίζων ἔθνους. καὶ οὐκέτι γε αὐτοὺς ἐν τούτοις θεοῦ λαὸν προσαγορεύει, ἀλλὰ τῷ Δανιήλ φησιν «λαόν σου»·
Α πάντες δηλαδὴ οἱ κατ᾽ οὐρανὸν ἄγγελοι, τά τε πνεύ Β ματα τὰ λειτουργικά, καὶ αἱ θεῖαι δυνάμεις, οι τε ἐπὶ γῆς ἀπόστολοι καὶ εὐαγγελισταί, καὶ μετὰ τού τους ἅπαντες οἱ ἐξ ἐθνῶν δι' αὐτοῦ, τὸν ἕνα καὶ μόνον ἀληθῆ Πατέρα Θεόν ἐπιγραψάμενοι, οἵτινες, Θεὸν Λόγον ὄντα τὸν Χριστὸν μεμαθηκότες, ὡς θεὸν προσκυνεῖν αὐτὸν ὁμολογοῦνται. Αλλ' ἐπεὶ ἐχρῆν καὶ τὰ τῆς γενέσεως αὐτοῦ καὶ τὰ τοῦ θανάτου μυστήρια τῇ περὶ αὐτοῦ προφητείᾳ συμπεριλαβεῖν, εἰκότως μετὰ τὰ προειρημένα θεσπίζων ὁ Ἰακὼβ ἐπιλέγει· «Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέθης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν; » Σκύμνον μὲν οὖν λέοντος αὐτὸν ἀνα μάζει, διὰ τὸ ἐκ βασιλικῆς αὐτὸν γεγονέναι φυλῆς· ἐκ σπέρματος γοῦν ἦν τοῦ Δαβὶδ κατὰ σάρκα · Ἐκ βλαστοῦ δὲ ἀνέβης, υἱέ μου, » φησίν, ἐπείπερ ἐκ σπέρματος καὶ ῥίζης τοῦ ταῦτα προαναφωνούντας Ἰακὼς ἀνέφυ, πρότερον μὲν Θεός Λόγος ων, γεν. μενος δὲ δεύτερον υἱὸς ἀνθρώπου, δι᾿ ἣν ἀνεδέξατο ὑπὲρ ἡμῶν οἰκονομίαν. Εἴη δ᾽ ἂν καὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ δηλωτικὸν τὸ, Αναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος, » ἐξ ἔθους τῆς Γραφῆς, κατά τι οι- κεῖον θεώρημα, τὸν θάνατον καὶ ἐπὶ μυρίων ἄλλων κοίμησιν ἀποκαλούσης. Τὸ δὲ, ο Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως αὐτοῦ θαυμαστικώς εἴρηται. Εγερθησόμενον γὰρ αὐτὸν σαφῶς οἶδεν ὁ φάσκων, « Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο θαυμαστικῶς δὲ ἐπι λέγει τὸ, Τίς ἄρα ὁ τοῦτο ποιήσων καὶ ἀναστήσων αὐτὸν, ἡμᾶς ἐπὶ τὸ ζητεῖν διεγείρων, τίς ἂν εἴη ὁ τὸν Κύριον ἡμῶν τὸν ὑπὲρ ἡμῶν θάνατον ἀναδεξάμενον, ἐκ νεκρῶν ἀναστήσων. Τίς δ' ἂν εἴη ἄλλος ἢ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς καὶ Πατὴρ αὐτοῦ, ᾧ μόνῳ ἀναθετέον τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνάστασιν, καὶ τὴν λέγουσαν Γραφὴν, « Ον ὁ Πατὴρ ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν ; » 'Αντὶ δὲ τοῦ, « Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης, ν ἐμφαντικώτατα ὁ μὲν Ακύλας φησί · ι Σκύλαξ λέοντος Ἰούδα, ἀπὸ ἁλώ σεως, υἱέ μου, ἀνέβης, κάμψας κατεκλίθης· κ ὁ δὲ Σύμμαχός φησι· ι Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ θη φιαλώσεως, υἱέ μου, ἀνέβης, ὀκλάτας ἡδράσθης· ο δ' ὧν σαφῶς παρίσταται ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις, καὶ ἡ ἐξ ᾅδου, ὥσπερ ἔκ τινος θηριαλώσεως, τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀποφυγή. Τὸ δὲ ἐκλάσαι, καὶ ἐδρασθῆναι, ἀλλὰ μὴ καταπεσεῖν, ὁμοῦ τὸν θάνατον ἔδειξε διὰ τοῦ ὀκλά- σαι· καὶ τὸ μὴ ὑποσυρῆναι ὁμοίως ταῖς τῶν λοι- πῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς, διὰ τοῦ ἡδράσθαι. Ταῦτα μὲν οὖν πάντα προαπέκειτο τῷ Χριστῷ· πλην ἕως οὐδέπω τέλους ἐτύγχανε, τὸ Ἰουδαίων συν- ειστήκει ἔθνος, καὶ οἱ ἐξ αὐτῶν ἄρχοντες καὶ ἡγοί- μενοι, οἵ τε ἐξακριβαζόμενοι τὰς θείας συνετώς περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητείας διέπρεπον ἐν αὐτοῖς. Ἐπεὶ δὲ ἐλήλυθε τὰ ἀποκείμενα τῷ Ἰούδα, ἐφάνη τε ἐπὶ γῆς ὁ προφητευόμενος ἐκ σπέρματος καὶ βλα στοῦ γενόμενος τοῦ ταῦτα τεθεσπικότος, ἀναπεσών τε καὶ κοιμηθεὶς, ἢ ὁκλάσας κατὰ τὸν Σύμμαχον, ἡδρά σθη καὶ ἀνηγέρθη, τὰς χεῖρας αὐτοῦ κατὰ νώτου τῶν ἀοράτων καὶ νοητῶν ἐχθρῶν ἐπιβαλών· οἵ τε ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶ μαθηταὶ πρότερον ἐπαινοῦντες αὐτὸν καὶ θαυμάζοντες, ὕστερον καὶ ὡς Θεὸν ὡμολόγησαν εἶναι, ‹ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - et sum carnis expers, et eo quod assumpserat cor- pore nudatus, qui ipsa vita erat, ad loca inimico- rum descendit, ut et mortem et reliquas quæ adversus ipsum surrexerant potestates, dissiparet; quas qui- dem verisimile est communem quemdam hominum, ac reliquis similem ratas esse illum, itaque circum eumdem stetisse, et quasi unum de multis adortas, atque ubi præstantiorem agnoverint, quam ut homo existimari posset, ac diviniori natura præditum, et conversas esse et terga illi dedisse, contra quas immissis manibus, divinis suis et acutis sagittis, fugientes exegit, ut propterea dictum sit: ‹ Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum, › Quod si etiam nunc innumerabiles Salvatoris nostri inimici, Ec- clesiam ejus variis occasionibus oppugnare couan- tur, attamen hos quoque invisibili quadam manu, et sua divina virtute in ſugam vertit, ut de his item dictum sit illud: « Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum. . Ubi vero jam, quod reliquum fuit, in- signia illius victoriæ præclara de hostibus recepit, tum vero illud completum est: Adorabunt te filii patris tui, o omnes videlicet, qui in coelo sunt an- geli, spiritusque inservientes, ac divinæ potestates, necnon degentes in terra apostoli et evangelistæ, post quos quicunque per ipsum, uni et soli vero Patri Deo seipsos addixerunt, qui quidem uhi Deum Verbum Christum esse didicere, tum se illum ut Deum adorare confessi sunt. Sed quoniam et ortus ejusdem et mortis mysteria, eadem prophetia complecti oportebat, merito post illa quæ jam dicta sunt vaticinans Jacob, adjungit : ‹ Catulus leonis Juda, de gernuine, fili mi, ascendisti, recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus : quis excitabit eum? › Catulum itaque leonis ipsum nominat, propterea quod de regia tribu sit natus. De semine igitur Da - vid fuit ratione corporis, de germine, autem, in- quit, ‹ fili mi, ascendisti,› quoniam de semine et ra- dice ejus, qui hæc pradicebat Jacob, pullulavit, cum prius quidem esset Deus Verbum, postea vero etiam Filius hominis sit factus, propter eam quam pro nobis assumpsit, dispensationem. Potest etiam mortem ejusdem significare illud: Recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus, ex quadam ipsius Scripturæ consuetudine, quæ sua quadam propria consideratione, etiam mille aliis in locis mortem, dormitionem somnumque appellat. Illud auten, D • Quis excitabit eum ? » de reditu ejus a morte ad vitam cum admiratione dictum est. Si quidem exci- tandum ad vitam illum plane novit, qui ait : « Quis excitabit ipsum? › cum admiratione vero interro- gat, quisnam hoc facturus sit atque illum excita- turns, ut sic nos ad quærendum invitet, quisnam hic sit, qui Dominum nostrum post susceptam pro nobis mortem a morte sit revocaturus ad vitam. Quis porro hic sit alius quam universi Deus et il- lius ipsius Pater, cui soli tribuenda est Salvatoris nostri in vitam restitutio, sicut Scriptura testifica- tar, quæ ait, ‹ Quem Pater suscitavit a mortuis"?, 5º Ga! 1, 1. Thess. 1, 10. C
ὥσπερ γὰρ ἀσεβήσαντά ποτε καὶ εἰδωλολατρήσαντα ἐπὶ τῆς ἐρήμου οὐκέτι λαὸν ἑαυτοῦ ὁ θεὸς ἀλλὰ τοῦ Μωσέως προσεῖπεν φήσας «βάδιζε, κατάβηθι, ἠνόμησεν γὰρ ὁ λαός σου», τὸν αὐτὸν τρόπον κἀνταῦθα τοῦ περιωρίσθαι κατ’ αὐτῶν τὸν δηλωθέντα χρόνον τὸ αἴτιον ἐκδιδάσκει· τοῦτο δ’ ἦν τὸ μηκέτι τοῦ θεοῦ λαὸν αὐτοὺς καταξιοῦσθαι χρηματίζειν. ἐπιλέγει δέ· «καὶ ἐπὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν», τὸ «σοῦ» πάλιν ἐξακουόντων ἡμῶν κατὰ κοινοῦ, ὡς εἶναι τὸ λεγόμενον τοιοῦτον· «ἐπὶ τὸν λαόν σου καὶ ἐπὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν σου», ὡς εἰ ἔφασκεν· τὴν σοὶ νενομισμένην ἁγίαν. τὸ γοῦν Ἑβραϊκὸν καὶ οἱ λοιποὶ συμφώνως ἑρμηνευταὶ οὐ μόνον ἐπὶ τοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τῆς πόλεως τὸ «σοῦ» προσκείμενον περιέχουσιν. ὁ γοῦν Ἀκύλας φησίν· «ἐπὶ τὸν λαόν σου καὶ ἐπὶ πόλιν ἡγιασμένην σου», ὁ δὲ Σύμμαχος· «κατὰ τοῦ λαοῦ σου καὶ τῆς πόλεως τῆς ἁγίας σου». ὅθεν καὶ παρὰ τοῖς ἀκριβέσιν ἀντιγράφοις τῶν ἑβδομήκοντα τὸ «σοῦ» μετὰ ἀστερίσκου παραθέσεως πρόσκειται.
Α πάντες δηλαδὴ οἱ κατ᾽ οὐρανὸν ἄγγελοι, τά τε πνεύ Β ματα τὰ λειτουργικά, καὶ αἱ θεῖαι δυνάμεις, οι τε ἐπὶ γῆς ἀπόστολοι καὶ εὐαγγελισταί, καὶ μετὰ τού τους ἅπαντες οἱ ἐξ ἐθνῶν δι' αὐτοῦ, τὸν ἕνα καὶ μόνον ἀληθῆ Πατέρα Θεόν ἐπιγραψάμενοι, οἵτινες, Θεὸν Λόγον ὄντα τὸν Χριστὸν μεμαθηκότες, ὡς θεὸν προσκυνεῖν αὐτὸν ὁμολογοῦνται. Αλλ' ἐπεὶ ἐχρῆν καὶ τὰ τῆς γενέσεως αὐτοῦ καὶ τὰ τοῦ θανάτου μυστήρια τῇ περὶ αὐτοῦ προφητείᾳ συμπεριλαβεῖν, εἰκότως μετὰ τὰ προειρημένα θεσπίζων ὁ Ἰακὼβ ἐπιλέγει· «Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέθης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν; » Σκύμνον μὲν οὖν λέοντος αὐτὸν ἀνα μάζει, διὰ τὸ ἐκ βασιλικῆς αὐτὸν γεγονέναι φυλῆς· ἐκ σπέρματος γοῦν ἦν τοῦ Δαβὶδ κατὰ σάρκα · Ἐκ βλαστοῦ δὲ ἀνέβης, υἱέ μου, » φησίν, ἐπείπερ ἐκ σπέρματος καὶ ῥίζης τοῦ ταῦτα προαναφωνούντας Ἰακὼς ἀνέφυ, πρότερον μὲν Θεός Λόγος ων, γεν. μενος δὲ δεύτερον υἱὸς ἀνθρώπου, δι᾿ ἣν ἀνεδέξατο ὑπὲρ ἡμῶν οἰκονομίαν. Εἴη δ᾽ ἂν καὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ δηλωτικὸν τὸ, Αναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος, » ἐξ ἔθους τῆς Γραφῆς, κατά τι οι- κεῖον θεώρημα, τὸν θάνατον καὶ ἐπὶ μυρίων ἄλλων κοίμησιν ἀποκαλούσης. Τὸ δὲ, ο Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως αὐτοῦ θαυμαστικώς εἴρηται. Εγερθησόμενον γὰρ αὐτὸν σαφῶς οἶδεν ὁ φάσκων, « Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο θαυμαστικῶς δὲ ἐπι λέγει τὸ, Τίς ἄρα ὁ τοῦτο ποιήσων καὶ ἀναστήσων αὐτὸν, ἡμᾶς ἐπὶ τὸ ζητεῖν διεγείρων, τίς ἂν εἴη ὁ τὸν Κύριον ἡμῶν τὸν ὑπὲρ ἡμῶν θάνατον ἀναδεξάμενον, ἐκ νεκρῶν ἀναστήσων. Τίς δ' ἂν εἴη ἄλλος ἢ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς καὶ Πατὴρ αὐτοῦ, ᾧ μόνῳ ἀναθετέον τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνάστασιν, καὶ τὴν λέγουσαν Γραφὴν, « Ον ὁ Πατὴρ ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν ; » 'Αντὶ δὲ τοῦ, « Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης, ν ἐμφαντικώτατα ὁ μὲν Ακύλας φησί · ι Σκύλαξ λέοντος Ἰούδα, ἀπὸ ἁλώ σεως, υἱέ μου, ἀνέβης, κάμψας κατεκλίθης· κ ὁ δὲ Σύμμαχός φησι· ι Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ θη φιαλώσεως, υἱέ μου, ἀνέβης, ὀκλάτας ἡδράσθης· ο δ' ὧν σαφῶς παρίσταται ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις, καὶ ἡ ἐξ ᾅδου, ὥσπερ ἔκ τινος θηριαλώσεως, τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀποφυγή. Τὸ δὲ ἐκλάσαι, καὶ ἐδρασθῆναι, ἀλλὰ μὴ καταπεσεῖν, ὁμοῦ τὸν θάνατον ἔδειξε διὰ τοῦ ὀκλά- σαι· καὶ τὸ μὴ ὑποσυρῆναι ὁμοίως ταῖς τῶν λοι- πῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς, διὰ τοῦ ἡδράσθαι. Ταῦτα μὲν οὖν πάντα προαπέκειτο τῷ Χριστῷ· πλην ἕως οὐδέπω τέλους ἐτύγχανε, τὸ Ἰουδαίων συν- ειστήκει ἔθνος, καὶ οἱ ἐξ αὐτῶν ἄρχοντες καὶ ἡγοί- μενοι, οἵ τε ἐξακριβαζόμενοι τὰς θείας συνετώς περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητείας διέπρεπον ἐν αὐτοῖς. Ἐπεὶ δὲ ἐλήλυθε τὰ ἀποκείμενα τῷ Ἰούδα, ἐφάνη τε ἐπὶ γῆς ὁ προφητευόμενος ἐκ σπέρματος καὶ βλα στοῦ γενόμενος τοῦ ταῦτα τεθεσπικότος, ἀναπεσών τε καὶ κοιμηθεὶς, ἢ ὁκλάσας κατὰ τὸν Σύμμαχον, ἡδρά σθη καὶ ἀνηγέρθη, τὰς χεῖρας αὐτοῦ κατὰ νώτου τῶν ἀοράτων καὶ νοητῶν ἐχθρῶν ἐπιβαλών· οἵ τε ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶ μαθηταὶ πρότερον ἐπαινοῦντες αὐτὸν καὶ θαυμάζοντες, ὕστερον καὶ ὡς Θεὸν ὡμολόγησαν εἶναι, ‹ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - et sum carnis expers, et eo quod assumpserat cor- pore nudatus, qui ipsa vita erat, ad loca inimico- rum descendit, ut et mortem et reliquas quæ adversus ipsum surrexerant potestates, dissiparet; quas qui- dem verisimile est communem quemdam hominum, ac reliquis similem ratas esse illum, itaque circum eumdem stetisse, et quasi unum de multis adortas, atque ubi præstantiorem agnoverint, quam ut homo existimari posset, ac diviniori natura præditum, et conversas esse et terga illi dedisse, contra quas immissis manibus, divinis suis et acutis sagittis, fugientes exegit, ut propterea dictum sit: ‹ Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum, › Quod si etiam nunc innumerabiles Salvatoris nostri inimici, Ec- clesiam ejus variis occasionibus oppugnare couan- tur, attamen hos quoque invisibili quadam manu, et sua divina virtute in ſugam vertit, ut de his item dictum sit illud: « Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum. . Ubi vero jam, quod reliquum fuit, in- signia illius victoriæ præclara de hostibus recepit, tum vero illud completum est: Adorabunt te filii patris tui, o omnes videlicet, qui in coelo sunt an- geli, spiritusque inservientes, ac divinæ potestates, necnon degentes in terra apostoli et evangelistæ, post quos quicunque per ipsum, uni et soli vero Patri Deo seipsos addixerunt, qui quidem uhi Deum Verbum Christum esse didicere, tum se illum ut Deum adorare confessi sunt. Sed quoniam et ortus ejusdem et mortis mysteria, eadem prophetia complecti oportebat, merito post illa quæ jam dicta sunt vaticinans Jacob, adjungit : ‹ Catulus leonis Juda, de gernuine, fili mi, ascendisti, recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus : quis excitabit eum? › Catulum itaque leonis ipsum nominat, propterea quod de regia tribu sit natus. De semine igitur Da - vid fuit ratione corporis, de germine, autem, in- quit, ‹ fili mi, ascendisti,› quoniam de semine et ra- dice ejus, qui hæc pradicebat Jacob, pullulavit, cum prius quidem esset Deus Verbum, postea vero etiam Filius hominis sit factus, propter eam quam pro nobis assumpsit, dispensationem. Potest etiam mortem ejusdem significare illud: Recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus, ex quadam ipsius Scripturæ consuetudine, quæ sua quadam propria consideratione, etiam mille aliis in locis mortem, dormitionem somnumque appellat. Illud auten, D • Quis excitabit eum ? » de reditu ejus a morte ad vitam cum admiratione dictum est. Si quidem exci- tandum ad vitam illum plane novit, qui ait : « Quis excitabit ipsum? › cum admiratione vero interro- gat, quisnam hoc facturus sit atque illum excita- turns, ut sic nos ad quærendum invitet, quisnam hic sit, qui Dominum nostrum post susceptam pro nobis mortem a morte sit revocaturus ad vitam. Quis porro hic sit alius quam universi Deus et il- lius ipsius Pater, cui soli tribuenda est Salvatoris nostri in vitam restitutio, sicut Scriptura testifica- tar, quæ ait, ‹ Quem Pater suscitavit a mortuis"?, 5º Ga! 1, 1. Thess. 1, 10. C
ἐπεὶ γὰρ εὐξάμενος Δανιὴλ ἐν τοῖς τῆς ἱκεσίας αὐτοῦ ῥήμασι πολλάκις τὸν μὲν λαὸν «θεοῦ λαὸν» ὠνόμασεν, τὸν δὲ τῆς πόλεως τόπον ἅγιον «τοῦ θεοῦ τόπον», ἀντιστρέψας ὁ χρηματίζων οὔτε τὴν πόλιν ἁγίαν τοῦ θεοῦ οὔτε τὸν λαὸν τοῦ θεοῦ εἶναι ὁμολογεῖ, ἀλλὰ «σοῦ», φησίν, τοῦ προσευχομένου καὶ τοιαῦτα περὶ τοῦ λαοῦ καὶ τοῦ τόπου καὶ τῆς πόλεως εἰρηκότος. ἔχουσι δὲ τοῦ Δανιὴλ αἱ φωναὶ οὕτως· «ἀποστραφήτω δὴ ὁ θυμός σου καὶ ἡ ὀργή σου ἀπὸ τῆς πόλεώς σου Ἱερουσαλήμ, ὄρους ἁγίου σου», καὶ «ὁ λαός σου ἐγένετο εἰς ὀνειδισμὸν ἐν πᾶσι τοῖς περικύκλῳ ἡμῶν», καὶ πάλιν· «ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου ἐπὶ τὸ ἁγίασμά σου τὸ ἔρημον», καὶ αὖθις· «ἴδε τὸν ἀφανισμὸν τῆς πόλεώς σου, ἐφ’ ἧς ἐπικέκληται τὸ ὄνομά σου ἐπ’ αὐτῆς», καὶ ἑξῆς· «ὅτι τὸ ὄνομά σου ἐπεκλήθη ἐπὶ τὴν πόλιν σου καὶ ἐπὶ τὸν λαόν σου». τοιαῦτα εὐξάμενος ἐπιλέγει· «καὶ ἔτι μου λαλοῦντος καὶ προσευχομένου, ἰδοὺ Γαβριὴλ ὃν εἶδον ἐν τῇ ὁράσει μου πετόμενος, καὶ ἥψατό μου», «καὶ εἶπεν» τὰ ἀναγεγραμμένα.
Α πάντες δηλαδὴ οἱ κατ᾽ οὐρανὸν ἄγγελοι, τά τε πνεύ Β ματα τὰ λειτουργικά, καὶ αἱ θεῖαι δυνάμεις, οι τε ἐπὶ γῆς ἀπόστολοι καὶ εὐαγγελισταί, καὶ μετὰ τού τους ἅπαντες οἱ ἐξ ἐθνῶν δι' αὐτοῦ, τὸν ἕνα καὶ μόνον ἀληθῆ Πατέρα Θεόν ἐπιγραψάμενοι, οἵτινες, Θεὸν Λόγον ὄντα τὸν Χριστὸν μεμαθηκότες, ὡς θεὸν προσκυνεῖν αὐτὸν ὁμολογοῦνται. Αλλ' ἐπεὶ ἐχρῆν καὶ τὰ τῆς γενέσεως αὐτοῦ καὶ τὰ τοῦ θανάτου μυστήρια τῇ περὶ αὐτοῦ προφητείᾳ συμπεριλαβεῖν, εἰκότως μετὰ τὰ προειρημένα θεσπίζων ὁ Ἰακὼβ ἐπιλέγει· «Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέθης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν; » Σκύμνον μὲν οὖν λέοντος αὐτὸν ἀνα μάζει, διὰ τὸ ἐκ βασιλικῆς αὐτὸν γεγονέναι φυλῆς· ἐκ σπέρματος γοῦν ἦν τοῦ Δαβὶδ κατὰ σάρκα · Ἐκ βλαστοῦ δὲ ἀνέβης, υἱέ μου, » φησίν, ἐπείπερ ἐκ σπέρματος καὶ ῥίζης τοῦ ταῦτα προαναφωνούντας Ἰακὼς ἀνέφυ, πρότερον μὲν Θεός Λόγος ων, γεν. μενος δὲ δεύτερον υἱὸς ἀνθρώπου, δι᾿ ἣν ἀνεδέξατο ὑπὲρ ἡμῶν οἰκονομίαν. Εἴη δ᾽ ἂν καὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ δηλωτικὸν τὸ, Αναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος, » ἐξ ἔθους τῆς Γραφῆς, κατά τι οι- κεῖον θεώρημα, τὸν θάνατον καὶ ἐπὶ μυρίων ἄλλων κοίμησιν ἀποκαλούσης. Τὸ δὲ, ο Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως αὐτοῦ θαυμαστικώς εἴρηται. Εγερθησόμενον γὰρ αὐτὸν σαφῶς οἶδεν ὁ φάσκων, « Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο θαυμαστικῶς δὲ ἐπι λέγει τὸ, Τίς ἄρα ὁ τοῦτο ποιήσων καὶ ἀναστήσων αὐτὸν, ἡμᾶς ἐπὶ τὸ ζητεῖν διεγείρων, τίς ἂν εἴη ὁ τὸν Κύριον ἡμῶν τὸν ὑπὲρ ἡμῶν θάνατον ἀναδεξάμενον, ἐκ νεκρῶν ἀναστήσων. Τίς δ' ἂν εἴη ἄλλος ἢ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς καὶ Πατὴρ αὐτοῦ, ᾧ μόνῳ ἀναθετέον τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνάστασιν, καὶ τὴν λέγουσαν Γραφὴν, « Ον ὁ Πατὴρ ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν ; » 'Αντὶ δὲ τοῦ, « Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης, ν ἐμφαντικώτατα ὁ μὲν Ακύλας φησί · ι Σκύλαξ λέοντος Ἰούδα, ἀπὸ ἁλώ σεως, υἱέ μου, ἀνέβης, κάμψας κατεκλίθης· κ ὁ δὲ Σύμμαχός φησι· ι Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ θη φιαλώσεως, υἱέ μου, ἀνέβης, ὀκλάτας ἡδράσθης· ο δ' ὧν σαφῶς παρίσταται ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις, καὶ ἡ ἐξ ᾅδου, ὥσπερ ἔκ τινος θηριαλώσεως, τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀποφυγή. Τὸ δὲ ἐκλάσαι, καὶ ἐδρασθῆναι, ἀλλὰ μὴ καταπεσεῖν, ὁμοῦ τὸν θάνατον ἔδειξε διὰ τοῦ ὀκλά- σαι· καὶ τὸ μὴ ὑποσυρῆναι ὁμοίως ταῖς τῶν λοι- πῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς, διὰ τοῦ ἡδράσθαι. Ταῦτα μὲν οὖν πάντα προαπέκειτο τῷ Χριστῷ· πλην ἕως οὐδέπω τέλους ἐτύγχανε, τὸ Ἰουδαίων συν- ειστήκει ἔθνος, καὶ οἱ ἐξ αὐτῶν ἄρχοντες καὶ ἡγοί- μενοι, οἵ τε ἐξακριβαζόμενοι τὰς θείας συνετώς περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητείας διέπρεπον ἐν αὐτοῖς. Ἐπεὶ δὲ ἐλήλυθε τὰ ἀποκείμενα τῷ Ἰούδα, ἐφάνη τε ἐπὶ γῆς ὁ προφητευόμενος ἐκ σπέρματος καὶ βλα στοῦ γενόμενος τοῦ ταῦτα τεθεσπικότος, ἀναπεσών τε καὶ κοιμηθεὶς, ἢ ὁκλάσας κατὰ τὸν Σύμμαχον, ἡδρά σθη καὶ ἀνηγέρθη, τὰς χεῖρας αὐτοῦ κατὰ νώτου τῶν ἀοράτων καὶ νοητῶν ἐχθρῶν ἐπιβαλών· οἵ τε ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶ μαθηταὶ πρότερον ἐπαινοῦντες αὐτὸν καὶ θαυμάζοντες, ὕστερον καὶ ὡς Θεὸν ὡμολόγησαν εἶναι, ‹ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - et sum carnis expers, et eo quod assumpserat cor- pore nudatus, qui ipsa vita erat, ad loca inimico- rum descendit, ut et mortem et reliquas quæ adversus ipsum surrexerant potestates, dissiparet; quas qui- dem verisimile est communem quemdam hominum, ac reliquis similem ratas esse illum, itaque circum eumdem stetisse, et quasi unum de multis adortas, atque ubi præstantiorem agnoverint, quam ut homo existimari posset, ac diviniori natura præditum, et conversas esse et terga illi dedisse, contra quas immissis manibus, divinis suis et acutis sagittis, fugientes exegit, ut propterea dictum sit: ‹ Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum, › Quod si etiam nunc innumerabiles Salvatoris nostri inimici, Ec- clesiam ejus variis occasionibus oppugnare couan- tur, attamen hos quoque invisibili quadam manu, et sua divina virtute in ſugam vertit, ut de his item dictum sit illud: « Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum. . Ubi vero jam, quod reliquum fuit, in- signia illius victoriæ præclara de hostibus recepit, tum vero illud completum est: Adorabunt te filii patris tui, o omnes videlicet, qui in coelo sunt an- geli, spiritusque inservientes, ac divinæ potestates, necnon degentes in terra apostoli et evangelistæ, post quos quicunque per ipsum, uni et soli vero Patri Deo seipsos addixerunt, qui quidem uhi Deum Verbum Christum esse didicere, tum se illum ut Deum adorare confessi sunt. Sed quoniam et ortus ejusdem et mortis mysteria, eadem prophetia complecti oportebat, merito post illa quæ jam dicta sunt vaticinans Jacob, adjungit : ‹ Catulus leonis Juda, de gernuine, fili mi, ascendisti, recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus : quis excitabit eum? › Catulum itaque leonis ipsum nominat, propterea quod de regia tribu sit natus. De semine igitur Da - vid fuit ratione corporis, de germine, autem, in- quit, ‹ fili mi, ascendisti,› quoniam de semine et ra- dice ejus, qui hæc pradicebat Jacob, pullulavit, cum prius quidem esset Deus Verbum, postea vero etiam Filius hominis sit factus, propter eam quam pro nobis assumpsit, dispensationem. Potest etiam mortem ejusdem significare illud: Recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus, ex quadam ipsius Scripturæ consuetudine, quæ sua quadam propria consideratione, etiam mille aliis in locis mortem, dormitionem somnumque appellat. Illud auten, D • Quis excitabit eum ? » de reditu ejus a morte ad vitam cum admiratione dictum est. Si quidem exci- tandum ad vitam illum plane novit, qui ait : « Quis excitabit ipsum? › cum admiratione vero interro- gat, quisnam hoc facturus sit atque illum excita- turns, ut sic nos ad quærendum invitet, quisnam hic sit, qui Dominum nostrum post susceptam pro nobis mortem a morte sit revocaturus ad vitam. Quis porro hic sit alius quam universi Deus et il- lius ipsius Pater, cui soli tribuenda est Salvatoris nostri in vitam restitutio, sicut Scriptura testifica- tar, quæ ait, ‹ Quem Pater suscitavit a mortuis"?, 5º Ga! 1, 1. Thess. 1, 10. C
σαφῶς οὖν διὰ τούτων ὁ μὲν προφήτης πόλιν οὐχ ἁπλῶς ἀλλὰ «τοῦ θεοῦ» πόλιν ὠνόμασεν, καὶ τὸ ἁγίασμα τοῦ θεοῦ ἁγίασμα καὶ τὸν λαὸν τοῦ θεοῦ λαόν, διαθέσει τῇ πρὸς τὸν λαόν. οὐκέτι μὴν καὶ ὁ Γαβριὴλ ὁμοίως αὐτῷ καλεῖ τὰ δηλούμενα, ἔμπαλιν δὲ ἐπὶ τὸν λαόν «σου» φησὶν καὶ ἐπὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν «σου», μονονουχὶ καὶ τὴν πόλιν καὶ τὸν λαὸν καὶ τὸ ἁγίασμα ἀνάξιον εἶναι τῆς τοῦ θεοῦ προσηγορίας ἀποφήνας. Τοσοῦτον δὴ οὖν χρόνον ὡρίσθαι κατὰ τοῦ λαοῦ πρῶτον ἔπειτα καὶ κατὰ τῆς πόλεως διδάσκει, καὶ τοσοῦτός γε ὢν ἀποδείκνυται ἀπὸ τῆς ἀνανεώσεως τῆς Ἱερουσαλήμ, ὃ[ς] γέγονεν ἐπὶ Δαρείου τοῦ Περσῶν βασιλέως, μέχρι τῆς Αὐγούστου Ῥωμαίων ἐπικρατήσεως Ἡρώδου τε Ἰουδαίων βασιλέως ἀλλοφύλου τὸ γένος, καθ’ οὓς τὰ τῆς γενέσεως ἱστορεῖται τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, ὡς ὁ λόγος προϊὼν ἐπιδείξει. Ἑξῆς δὲ ἐπιλέγει· «τοῦ συντελεσθῆναι ἁμαρτίαν καὶ τοῦ σφραγίσαι ἁμαρτίαν καὶ ἀπαλεῖψαι ἀνομίας, καὶ τοῦ ἐξιλάσασθαι ἀδικίας καὶ ἀγαγεῖν δικαιοσύνην αἰώνιον, καὶ τοῦ σφραγίσαι ὅρασιν καὶ προφήτην, καὶ τοῦ χρίσαι ἅγιον ἁγίων». ἀντὶ μὲν οὖν τοῦ «συντελεσθῆναι ἁμαρτίαν καὶ τοῦ σφραγίσαι ἁμαρτίας» ὁ Ἀκύλας πεποίηκεν·
Α πάντες δηλαδὴ οἱ κατ᾽ οὐρανὸν ἄγγελοι, τά τε πνεύ Β ματα τὰ λειτουργικά, καὶ αἱ θεῖαι δυνάμεις, οι τε ἐπὶ γῆς ἀπόστολοι καὶ εὐαγγελισταί, καὶ μετὰ τού τους ἅπαντες οἱ ἐξ ἐθνῶν δι' αὐτοῦ, τὸν ἕνα καὶ μόνον ἀληθῆ Πατέρα Θεόν ἐπιγραψάμενοι, οἵτινες, Θεὸν Λόγον ὄντα τὸν Χριστὸν μεμαθηκότες, ὡς θεὸν προσκυνεῖν αὐτὸν ὁμολογοῦνται. Αλλ' ἐπεὶ ἐχρῆν καὶ τὰ τῆς γενέσεως αὐτοῦ καὶ τὰ τοῦ θανάτου μυστήρια τῇ περὶ αὐτοῦ προφητείᾳ συμπεριλαβεῖν, εἰκότως μετὰ τὰ προειρημένα θεσπίζων ὁ Ἰακὼβ ἐπιλέγει· «Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέθης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν; » Σκύμνον μὲν οὖν λέοντος αὐτὸν ἀνα μάζει, διὰ τὸ ἐκ βασιλικῆς αὐτὸν γεγονέναι φυλῆς· ἐκ σπέρματος γοῦν ἦν τοῦ Δαβὶδ κατὰ σάρκα · Ἐκ βλαστοῦ δὲ ἀνέβης, υἱέ μου, » φησίν, ἐπείπερ ἐκ σπέρματος καὶ ῥίζης τοῦ ταῦτα προαναφωνούντας Ἰακὼς ἀνέφυ, πρότερον μὲν Θεός Λόγος ων, γεν. μενος δὲ δεύτερον υἱὸς ἀνθρώπου, δι᾿ ἣν ἀνεδέξατο ὑπὲρ ἡμῶν οἰκονομίαν. Εἴη δ᾽ ἂν καὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ δηλωτικὸν τὸ, Αναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος, » ἐξ ἔθους τῆς Γραφῆς, κατά τι οι- κεῖον θεώρημα, τὸν θάνατον καὶ ἐπὶ μυρίων ἄλλων κοίμησιν ἀποκαλούσης. Τὸ δὲ, ο Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως αὐτοῦ θαυμαστικώς εἴρηται. Εγερθησόμενον γὰρ αὐτὸν σαφῶς οἶδεν ὁ φάσκων, « Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο θαυμαστικῶς δὲ ἐπι λέγει τὸ, Τίς ἄρα ὁ τοῦτο ποιήσων καὶ ἀναστήσων αὐτὸν, ἡμᾶς ἐπὶ τὸ ζητεῖν διεγείρων, τίς ἂν εἴη ὁ τὸν Κύριον ἡμῶν τὸν ὑπὲρ ἡμῶν θάνατον ἀναδεξάμενον, ἐκ νεκρῶν ἀναστήσων. Τίς δ' ἂν εἴη ἄλλος ἢ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς καὶ Πατὴρ αὐτοῦ, ᾧ μόνῳ ἀναθετέον τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνάστασιν, καὶ τὴν λέγουσαν Γραφὴν, « Ον ὁ Πατὴρ ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν ; » 'Αντὶ δὲ τοῦ, « Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης, ν ἐμφαντικώτατα ὁ μὲν Ακύλας φησί · ι Σκύλαξ λέοντος Ἰούδα, ἀπὸ ἁλώ σεως, υἱέ μου, ἀνέβης, κάμψας κατεκλίθης· κ ὁ δὲ Σύμμαχός φησι· ι Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ θη φιαλώσεως, υἱέ μου, ἀνέβης, ὀκλάτας ἡδράσθης· ο δ' ὧν σαφῶς παρίσταται ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις, καὶ ἡ ἐξ ᾅδου, ὥσπερ ἔκ τινος θηριαλώσεως, τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀποφυγή. Τὸ δὲ ἐκλάσαι, καὶ ἐδρασθῆναι, ἀλλὰ μὴ καταπεσεῖν, ὁμοῦ τὸν θάνατον ἔδειξε διὰ τοῦ ὀκλά- σαι· καὶ τὸ μὴ ὑποσυρῆναι ὁμοίως ταῖς τῶν λοι- πῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς, διὰ τοῦ ἡδράσθαι. Ταῦτα μὲν οὖν πάντα προαπέκειτο τῷ Χριστῷ· πλην ἕως οὐδέπω τέλους ἐτύγχανε, τὸ Ἰουδαίων συν- ειστήκει ἔθνος, καὶ οἱ ἐξ αὐτῶν ἄρχοντες καὶ ἡγοί- μενοι, οἵ τε ἐξακριβαζόμενοι τὰς θείας συνετώς περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητείας διέπρεπον ἐν αὐτοῖς. Ἐπεὶ δὲ ἐλήλυθε τὰ ἀποκείμενα τῷ Ἰούδα, ἐφάνη τε ἐπὶ γῆς ὁ προφητευόμενος ἐκ σπέρματος καὶ βλα στοῦ γενόμενος τοῦ ταῦτα τεθεσπικότος, ἀναπεσών τε καὶ κοιμηθεὶς, ἢ ὁκλάσας κατὰ τὸν Σύμμαχον, ἡδρά σθη καὶ ἀνηγέρθη, τὰς χεῖρας αὐτοῦ κατὰ νώτου τῶν ἀοράτων καὶ νοητῶν ἐχθρῶν ἐπιβαλών· οἵ τε ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶ μαθηταὶ πρότερον ἐπαινοῦντες αὐτὸν καὶ θαυμάζοντες, ὕστερον καὶ ὡς Θεὸν ὡμολόγησαν εἶναι, ‹ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - et sum carnis expers, et eo quod assumpserat cor- pore nudatus, qui ipsa vita erat, ad loca inimico- rum descendit, ut et mortem et reliquas quæ adversus ipsum surrexerant potestates, dissiparet; quas qui- dem verisimile est communem quemdam hominum, ac reliquis similem ratas esse illum, itaque circum eumdem stetisse, et quasi unum de multis adortas, atque ubi præstantiorem agnoverint, quam ut homo existimari posset, ac diviniori natura præditum, et conversas esse et terga illi dedisse, contra quas immissis manibus, divinis suis et acutis sagittis, fugientes exegit, ut propterea dictum sit: ‹ Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum, › Quod si etiam nunc innumerabiles Salvatoris nostri inimici, Ec- clesiam ejus variis occasionibus oppugnare couan- tur, attamen hos quoque invisibili quadam manu, et sua divina virtute in ſugam vertit, ut de his item dictum sit illud: « Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum. . Ubi vero jam, quod reliquum fuit, in- signia illius victoriæ præclara de hostibus recepit, tum vero illud completum est: Adorabunt te filii patris tui, o omnes videlicet, qui in coelo sunt an- geli, spiritusque inservientes, ac divinæ potestates, necnon degentes in terra apostoli et evangelistæ, post quos quicunque per ipsum, uni et soli vero Patri Deo seipsos addixerunt, qui quidem uhi Deum Verbum Christum esse didicere, tum se illum ut Deum adorare confessi sunt. Sed quoniam et ortus ejusdem et mortis mysteria, eadem prophetia complecti oportebat, merito post illa quæ jam dicta sunt vaticinans Jacob, adjungit : ‹ Catulus leonis Juda, de gernuine, fili mi, ascendisti, recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus : quis excitabit eum? › Catulum itaque leonis ipsum nominat, propterea quod de regia tribu sit natus. De semine igitur Da - vid fuit ratione corporis, de germine, autem, in- quit, ‹ fili mi, ascendisti,› quoniam de semine et ra- dice ejus, qui hæc pradicebat Jacob, pullulavit, cum prius quidem esset Deus Verbum, postea vero etiam Filius hominis sit factus, propter eam quam pro nobis assumpsit, dispensationem. Potest etiam mortem ejusdem significare illud: Recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus, ex quadam ipsius Scripturæ consuetudine, quæ sua quadam propria consideratione, etiam mille aliis in locis mortem, dormitionem somnumque appellat. Illud auten, D • Quis excitabit eum ? » de reditu ejus a morte ad vitam cum admiratione dictum est. Si quidem exci- tandum ad vitam illum plane novit, qui ait : « Quis excitabit ipsum? › cum admiratione vero interro- gat, quisnam hoc facturus sit atque illum excita- turns, ut sic nos ad quærendum invitet, quisnam hic sit, qui Dominum nostrum post susceptam pro nobis mortem a morte sit revocaturus ad vitam. Quis porro hic sit alius quam universi Deus et il- lius ipsius Pater, cui soli tribuenda est Salvatoris nostri in vitam restitutio, sicut Scriptura testifica- tar, quæ ait, ‹ Quem Pater suscitavit a mortuis"?, 5º Ga! 1, 1. Thess. 1, 10. C
«τοῦ συντελέσαι τὴν ἀθεσίαν καὶ τοῦ τελειῶσαι ἁμαρτίαν»· τὸ γὰρ «πληρώσατε τὸ μέτρον τῶν πατέρων ὑμῶν» εἰρημένον ὑπὸ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν πρὸς τοὺς ἐκ περιτομῆς καὶ διὰ τούτων οἶμαι παρίστασθαι. ἐπὶ γὰρ τῆς κατ’ αὐτοῦ τολμηθείσης τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐπιβουλῆς συνετελέσθη αὐτῶν ἡ ἁμαρτία καὶ ἡ πρὸς τὸν θεὸν κατὰ τὸν Ἀκύλαν «ἀθεσία» τέλος εἴληφεν. πάλαι μὲν γὰρ πρότερον ἔφερεν αὐτοὺς ἡ τοῦ θεοῦ μακροθυμία μυρία ὅσα πλημμελοῦντας πρὸ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν παρουσίας, ὥσπερ οὖν διὰ τῶν προφητικῶν ἀποδείκνυται λόγων. πλὴν ἀλλ’ ὥσπερ ἐπὶ τῶν πάλαι τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας οἰκούντων ἀλλοφύλων εἴρητο τῷ Ἀβραὰμ «οὔπω γὰρ ἀναπεπλήρωνται αἱ ἁμαρτίαι τῶν Ἀμορραίων», καὶ ἐπεὶ μηδέπω ἦσαν ἐκπεπληρωμέναι, οὐκ ἠλαύνοντό πω οἱ Ἀμορραῖοι τῆς πατρῴας γῆς, ἐπεὶ δὲ ἐπληρώθησαν αἱ ἁμαρτίαι αὐτῶν, τηνικαῦτα πάντες ἐξωλοθρεύθησαν ἐπὶ τῶν Ἰησοῦ τοῦ Μωσέως διαδόχου χρόνων, οὕτω καὶ ἐπὶ τοῦ προτέρου νοήσεις λαοῦ· ἕως μὲν γὰρ οὐκ ἐπληροῦντο αὐτῶν αἱ ἁμαρτίαι, ἡ τοῦ θεοῦ ἀνοχὴ καὶ μακροθυμία ἔφερεν αὐτούς, εἰς ἐπιστροφὴν ἑκάστοτε προσκαλουμένη διὰ τῶν προφητῶν·
Α πάντες δηλαδὴ οἱ κατ᾽ οὐρανὸν ἄγγελοι, τά τε πνεύ Β ματα τὰ λειτουργικά, καὶ αἱ θεῖαι δυνάμεις, οι τε ἐπὶ γῆς ἀπόστολοι καὶ εὐαγγελισταί, καὶ μετὰ τού τους ἅπαντες οἱ ἐξ ἐθνῶν δι' αὐτοῦ, τὸν ἕνα καὶ μόνον ἀληθῆ Πατέρα Θεόν ἐπιγραψάμενοι, οἵτινες, Θεὸν Λόγον ὄντα τὸν Χριστὸν μεμαθηκότες, ὡς θεὸν προσκυνεῖν αὐτὸν ὁμολογοῦνται. Αλλ' ἐπεὶ ἐχρῆν καὶ τὰ τῆς γενέσεως αὐτοῦ καὶ τὰ τοῦ θανάτου μυστήρια τῇ περὶ αὐτοῦ προφητείᾳ συμπεριλαβεῖν, εἰκότως μετὰ τὰ προειρημένα θεσπίζων ὁ Ἰακὼβ ἐπιλέγει· «Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέθης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν; » Σκύμνον μὲν οὖν λέοντος αὐτὸν ἀνα μάζει, διὰ τὸ ἐκ βασιλικῆς αὐτὸν γεγονέναι φυλῆς· ἐκ σπέρματος γοῦν ἦν τοῦ Δαβὶδ κατὰ σάρκα · Ἐκ βλαστοῦ δὲ ἀνέβης, υἱέ μου, » φησίν, ἐπείπερ ἐκ σπέρματος καὶ ῥίζης τοῦ ταῦτα προαναφωνούντας Ἰακὼς ἀνέφυ, πρότερον μὲν Θεός Λόγος ων, γεν. μενος δὲ δεύτερον υἱὸς ἀνθρώπου, δι᾿ ἣν ἀνεδέξατο ὑπὲρ ἡμῶν οἰκονομίαν. Εἴη δ᾽ ἂν καὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ δηλωτικὸν τὸ, Αναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος, » ἐξ ἔθους τῆς Γραφῆς, κατά τι οι- κεῖον θεώρημα, τὸν θάνατον καὶ ἐπὶ μυρίων ἄλλων κοίμησιν ἀποκαλούσης. Τὸ δὲ, ο Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως αὐτοῦ θαυμαστικώς εἴρηται. Εγερθησόμενον γὰρ αὐτὸν σαφῶς οἶδεν ὁ φάσκων, « Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο θαυμαστικῶς δὲ ἐπι λέγει τὸ, Τίς ἄρα ὁ τοῦτο ποιήσων καὶ ἀναστήσων αὐτὸν, ἡμᾶς ἐπὶ τὸ ζητεῖν διεγείρων, τίς ἂν εἴη ὁ τὸν Κύριον ἡμῶν τὸν ὑπὲρ ἡμῶν θάνατον ἀναδεξάμενον, ἐκ νεκρῶν ἀναστήσων. Τίς δ' ἂν εἴη ἄλλος ἢ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς καὶ Πατὴρ αὐτοῦ, ᾧ μόνῳ ἀναθετέον τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνάστασιν, καὶ τὴν λέγουσαν Γραφὴν, « Ον ὁ Πατὴρ ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν ; » 'Αντὶ δὲ τοῦ, « Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης, ν ἐμφαντικώτατα ὁ μὲν Ακύλας φησί · ι Σκύλαξ λέοντος Ἰούδα, ἀπὸ ἁλώ σεως, υἱέ μου, ἀνέβης, κάμψας κατεκλίθης· κ ὁ δὲ Σύμμαχός φησι· ι Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ θη φιαλώσεως, υἱέ μου, ἀνέβης, ὀκλάτας ἡδράσθης· ο δ' ὧν σαφῶς παρίσταται ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις, καὶ ἡ ἐξ ᾅδου, ὥσπερ ἔκ τινος θηριαλώσεως, τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀποφυγή. Τὸ δὲ ἐκλάσαι, καὶ ἐδρασθῆναι, ἀλλὰ μὴ καταπεσεῖν, ὁμοῦ τὸν θάνατον ἔδειξε διὰ τοῦ ὀκλά- σαι· καὶ τὸ μὴ ὑποσυρῆναι ὁμοίως ταῖς τῶν λοι- πῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς, διὰ τοῦ ἡδράσθαι. Ταῦτα μὲν οὖν πάντα προαπέκειτο τῷ Χριστῷ· πλην ἕως οὐδέπω τέλους ἐτύγχανε, τὸ Ἰουδαίων συν- ειστήκει ἔθνος, καὶ οἱ ἐξ αὐτῶν ἄρχοντες καὶ ἡγοί- μενοι, οἵ τε ἐξακριβαζόμενοι τὰς θείας συνετώς περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητείας διέπρεπον ἐν αὐτοῖς. Ἐπεὶ δὲ ἐλήλυθε τὰ ἀποκείμενα τῷ Ἰούδα, ἐφάνη τε ἐπὶ γῆς ὁ προφητευόμενος ἐκ σπέρματος καὶ βλα στοῦ γενόμενος τοῦ ταῦτα τεθεσπικότος, ἀναπεσών τε καὶ κοιμηθεὶς, ἢ ὁκλάσας κατὰ τὸν Σύμμαχον, ἡδρά σθη καὶ ἀνηγέρθη, τὰς χεῖρας αὐτοῦ κατὰ νώτου τῶν ἀοράτων καὶ νοητῶν ἐχθρῶν ἐπιβαλών· οἵ τε ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶ μαθηταὶ πρότερον ἐπαινοῦντες αὐτὸν καὶ θαυμάζοντες, ὕστερον καὶ ὡς Θεὸν ὡμολόγησαν εἶναι, ‹ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - et sum carnis expers, et eo quod assumpserat cor- pore nudatus, qui ipsa vita erat, ad loca inimico- rum descendit, ut et mortem et reliquas quæ adversus ipsum surrexerant potestates, dissiparet; quas qui- dem verisimile est communem quemdam hominum, ac reliquis similem ratas esse illum, itaque circum eumdem stetisse, et quasi unum de multis adortas, atque ubi præstantiorem agnoverint, quam ut homo existimari posset, ac diviniori natura præditum, et conversas esse et terga illi dedisse, contra quas immissis manibus, divinis suis et acutis sagittis, fugientes exegit, ut propterea dictum sit: ‹ Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum, › Quod si etiam nunc innumerabiles Salvatoris nostri inimici, Ec- clesiam ejus variis occasionibus oppugnare couan- tur, attamen hos quoque invisibili quadam manu, et sua divina virtute in ſugam vertit, ut de his item dictum sit illud: « Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum. . Ubi vero jam, quod reliquum fuit, in- signia illius victoriæ præclara de hostibus recepit, tum vero illud completum est: Adorabunt te filii patris tui, o omnes videlicet, qui in coelo sunt an- geli, spiritusque inservientes, ac divinæ potestates, necnon degentes in terra apostoli et evangelistæ, post quos quicunque per ipsum, uni et soli vero Patri Deo seipsos addixerunt, qui quidem uhi Deum Verbum Christum esse didicere, tum se illum ut Deum adorare confessi sunt. Sed quoniam et ortus ejusdem et mortis mysteria, eadem prophetia complecti oportebat, merito post illa quæ jam dicta sunt vaticinans Jacob, adjungit : ‹ Catulus leonis Juda, de gernuine, fili mi, ascendisti, recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus : quis excitabit eum? › Catulum itaque leonis ipsum nominat, propterea quod de regia tribu sit natus. De semine igitur Da - vid fuit ratione corporis, de germine, autem, in- quit, ‹ fili mi, ascendisti,› quoniam de semine et ra- dice ejus, qui hæc pradicebat Jacob, pullulavit, cum prius quidem esset Deus Verbum, postea vero etiam Filius hominis sit factus, propter eam quam pro nobis assumpsit, dispensationem. Potest etiam mortem ejusdem significare illud: Recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus, ex quadam ipsius Scripturæ consuetudine, quæ sua quadam propria consideratione, etiam mille aliis in locis mortem, dormitionem somnumque appellat. Illud auten, D • Quis excitabit eum ? » de reditu ejus a morte ad vitam cum admiratione dictum est. Si quidem exci- tandum ad vitam illum plane novit, qui ait : « Quis excitabit ipsum? › cum admiratione vero interro- gat, quisnam hoc facturus sit atque illum excita- turns, ut sic nos ad quærendum invitet, quisnam hic sit, qui Dominum nostrum post susceptam pro nobis mortem a morte sit revocaturus ad vitam. Quis porro hic sit alius quam universi Deus et il- lius ipsius Pater, cui soli tribuenda est Salvatoris nostri in vitam restitutio, sicut Scriptura testifica- tar, quæ ait, ‹ Quem Pater suscitavit a mortuis"?, 5º Ga! 1, 1. Thess. 1, 10. C
ἐπεὶ δὲ κατὰ τὴν σωτήριον φωνὴν ἐπλήρωσαν «τὸ μέτρον τῶν πατέρων» αὐτῶν, οὕτω δ’ οὖν πάντα συναχθέντα κατὰ τὸ αὐτὸ τὸν ἔσχατον αὐτοῖς κατειργάσατο ὄλεθρον, ὥσπερ οὖν πάλιν αὐτὸς ὁ κύριος ἡμῶν διδάσκει λέγων· «πᾶν αἷμα» ἐκχυθὲν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου, «ἀπὸ αἵματος Ἄβελ τοῦ δικαίου ἕως αἵματος Ζαχαρίου», ἥξειν «ἐπὶ τὴν γενεὰν ταύτην». τὸ γοῦν ἔσχατον ἁπάντων, τὰς χεῖρας ἐπιβαλεῖν τῷ υἱῷ τοῦ θεοῦ τολμήσαντες, ἐτέλεσαν «τὴν ἀθεσίαν» καὶ ἐτελείωσαν τὴν ἑαυτῶν «ἁμαρτίαν» κατὰ τὴν Ἀκύλου ἑρμηνείαν, κατὰ δὲ τοὺς ἑβδομήκοντα ἐδέθη αὐτῶν καὶ ἐσφραγίσθη ἡ ἁμαρτία. Ἀλλ’ ἐπεὶ μὴ μόνον εἰς πτῶσιν, ἀλλὰ καὶ εἰς ἀνάστασιν πολλῶν ἐλήλυθεν ἐν τῷ Ἰσραήλ, καθά φησιν περὶ αὐτοῦ «ἰδοὺ οὗτος κεῖται εἰς πτῶσιν καὶ ἀνάστασιν πολλῶν ἐν τῷ Ἰσραήλ», εἰκότως τοῖς εἰρημένοις ἑξῆς ἐπιλέγει ὁ Δανιὴλ τὸ «καὶ τοῦ ἀπαλεῖψαι ἁμαρτίας καὶ τοῦ ἐξιλάσασθαι ἀδικίας».
Α πάντες δηλαδὴ οἱ κατ᾽ οὐρανὸν ἄγγελοι, τά τε πνεύ Β ματα τὰ λειτουργικά, καὶ αἱ θεῖαι δυνάμεις, οι τε ἐπὶ γῆς ἀπόστολοι καὶ εὐαγγελισταί, καὶ μετὰ τού τους ἅπαντες οἱ ἐξ ἐθνῶν δι' αὐτοῦ, τὸν ἕνα καὶ μόνον ἀληθῆ Πατέρα Θεόν ἐπιγραψάμενοι, οἵτινες, Θεὸν Λόγον ὄντα τὸν Χριστὸν μεμαθηκότες, ὡς θεὸν προσκυνεῖν αὐτὸν ὁμολογοῦνται. Αλλ' ἐπεὶ ἐχρῆν καὶ τὰ τῆς γενέσεως αὐτοῦ καὶ τὰ τοῦ θανάτου μυστήρια τῇ περὶ αὐτοῦ προφητείᾳ συμπεριλαβεῖν, εἰκότως μετὰ τὰ προειρημένα θεσπίζων ὁ Ἰακὼβ ἐπιλέγει· «Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέθης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν; » Σκύμνον μὲν οὖν λέοντος αὐτὸν ἀνα μάζει, διὰ τὸ ἐκ βασιλικῆς αὐτὸν γεγονέναι φυλῆς· ἐκ σπέρματος γοῦν ἦν τοῦ Δαβὶδ κατὰ σάρκα · Ἐκ βλαστοῦ δὲ ἀνέβης, υἱέ μου, » φησίν, ἐπείπερ ἐκ σπέρματος καὶ ῥίζης τοῦ ταῦτα προαναφωνούντας Ἰακὼς ἀνέφυ, πρότερον μὲν Θεός Λόγος ων, γεν. μενος δὲ δεύτερον υἱὸς ἀνθρώπου, δι᾿ ἣν ἀνεδέξατο ὑπὲρ ἡμῶν οἰκονομίαν. Εἴη δ᾽ ἂν καὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ δηλωτικὸν τὸ, Αναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος, » ἐξ ἔθους τῆς Γραφῆς, κατά τι οι- κεῖον θεώρημα, τὸν θάνατον καὶ ἐπὶ μυρίων ἄλλων κοίμησιν ἀποκαλούσης. Τὸ δὲ, ο Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως αὐτοῦ θαυμαστικώς εἴρηται. Εγερθησόμενον γὰρ αὐτὸν σαφῶς οἶδεν ὁ φάσκων, « Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο θαυμαστικῶς δὲ ἐπι λέγει τὸ, Τίς ἄρα ὁ τοῦτο ποιήσων καὶ ἀναστήσων αὐτὸν, ἡμᾶς ἐπὶ τὸ ζητεῖν διεγείρων, τίς ἂν εἴη ὁ τὸν Κύριον ἡμῶν τὸν ὑπὲρ ἡμῶν θάνατον ἀναδεξάμενον, ἐκ νεκρῶν ἀναστήσων. Τίς δ' ἂν εἴη ἄλλος ἢ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς καὶ Πατὴρ αὐτοῦ, ᾧ μόνῳ ἀναθετέον τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνάστασιν, καὶ τὴν λέγουσαν Γραφὴν, « Ον ὁ Πατὴρ ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν ; » 'Αντὶ δὲ τοῦ, « Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης, ν ἐμφαντικώτατα ὁ μὲν Ακύλας φησί · ι Σκύλαξ λέοντος Ἰούδα, ἀπὸ ἁλώ σεως, υἱέ μου, ἀνέβης, κάμψας κατεκλίθης· κ ὁ δὲ Σύμμαχός φησι· ι Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ θη φιαλώσεως, υἱέ μου, ἀνέβης, ὀκλάτας ἡδράσθης· ο δ' ὧν σαφῶς παρίσταται ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις, καὶ ἡ ἐξ ᾅδου, ὥσπερ ἔκ τινος θηριαλώσεως, τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀποφυγή. Τὸ δὲ ἐκλάσαι, καὶ ἐδρασθῆναι, ἀλλὰ μὴ καταπεσεῖν, ὁμοῦ τὸν θάνατον ἔδειξε διὰ τοῦ ὀκλά- σαι· καὶ τὸ μὴ ὑποσυρῆναι ὁμοίως ταῖς τῶν λοι- πῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς, διὰ τοῦ ἡδράσθαι. Ταῦτα μὲν οὖν πάντα προαπέκειτο τῷ Χριστῷ· πλην ἕως οὐδέπω τέλους ἐτύγχανε, τὸ Ἰουδαίων συν- ειστήκει ἔθνος, καὶ οἱ ἐξ αὐτῶν ἄρχοντες καὶ ἡγοί- μενοι, οἵ τε ἐξακριβαζόμενοι τὰς θείας συνετώς περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητείας διέπρεπον ἐν αὐτοῖς. Ἐπεὶ δὲ ἐλήλυθε τὰ ἀποκείμενα τῷ Ἰούδα, ἐφάνη τε ἐπὶ γῆς ὁ προφητευόμενος ἐκ σπέρματος καὶ βλα στοῦ γενόμενος τοῦ ταῦτα τεθεσπικότος, ἀναπεσών τε καὶ κοιμηθεὶς, ἢ ὁκλάσας κατὰ τὸν Σύμμαχον, ἡδρά σθη καὶ ἀνηγέρθη, τὰς χεῖρας αὐτοῦ κατὰ νώτου τῶν ἀοράτων καὶ νοητῶν ἐχθρῶν ἐπιβαλών· οἵ τε ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶ μαθηταὶ πρότερον ἐπαινοῦντες αὐτὸν καὶ θαυμάζοντες, ὕστερον καὶ ὡς Θεὸν ὡμολόγησαν εἶναι, ‹ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - et sum carnis expers, et eo quod assumpserat cor- pore nudatus, qui ipsa vita erat, ad loca inimico- rum descendit, ut et mortem et reliquas quæ adversus ipsum surrexerant potestates, dissiparet; quas qui- dem verisimile est communem quemdam hominum, ac reliquis similem ratas esse illum, itaque circum eumdem stetisse, et quasi unum de multis adortas, atque ubi præstantiorem agnoverint, quam ut homo existimari posset, ac diviniori natura præditum, et conversas esse et terga illi dedisse, contra quas immissis manibus, divinis suis et acutis sagittis, fugientes exegit, ut propterea dictum sit: ‹ Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum, › Quod si etiam nunc innumerabiles Salvatoris nostri inimici, Ec- clesiam ejus variis occasionibus oppugnare couan- tur, attamen hos quoque invisibili quadam manu, et sua divina virtute in ſugam vertit, ut de his item dictum sit illud: « Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum. . Ubi vero jam, quod reliquum fuit, in- signia illius victoriæ præclara de hostibus recepit, tum vero illud completum est: Adorabunt te filii patris tui, o omnes videlicet, qui in coelo sunt an- geli, spiritusque inservientes, ac divinæ potestates, necnon degentes in terra apostoli et evangelistæ, post quos quicunque per ipsum, uni et soli vero Patri Deo seipsos addixerunt, qui quidem uhi Deum Verbum Christum esse didicere, tum se illum ut Deum adorare confessi sunt. Sed quoniam et ortus ejusdem et mortis mysteria, eadem prophetia complecti oportebat, merito post illa quæ jam dicta sunt vaticinans Jacob, adjungit : ‹ Catulus leonis Juda, de gernuine, fili mi, ascendisti, recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus : quis excitabit eum? › Catulum itaque leonis ipsum nominat, propterea quod de regia tribu sit natus. De semine igitur Da - vid fuit ratione corporis, de germine, autem, in- quit, ‹ fili mi, ascendisti,› quoniam de semine et ra- dice ejus, qui hæc pradicebat Jacob, pullulavit, cum prius quidem esset Deus Verbum, postea vero etiam Filius hominis sit factus, propter eam quam pro nobis assumpsit, dispensationem. Potest etiam mortem ejusdem significare illud: Recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus, ex quadam ipsius Scripturæ consuetudine, quæ sua quadam propria consideratione, etiam mille aliis in locis mortem, dormitionem somnumque appellat. Illud auten, D • Quis excitabit eum ? » de reditu ejus a morte ad vitam cum admiratione dictum est. Si quidem exci- tandum ad vitam illum plane novit, qui ait : « Quis excitabit ipsum? › cum admiratione vero interro- gat, quisnam hoc facturus sit atque illum excita- turns, ut sic nos ad quærendum invitet, quisnam hic sit, qui Dominum nostrum post susceptam pro nobis mortem a morte sit revocaturus ad vitam. Quis porro hic sit alius quam universi Deus et il- lius ipsius Pater, cui soli tribuenda est Salvatoris nostri in vitam restitutio, sicut Scriptura testifica- tar, quæ ait, ‹ Quem Pater suscitavit a mortuis"?, 5º Ga! 1, 1. Thess. 1, 10. C
διὰ γὰρ τὸ «ἀδύνατον» εἶναι «αἷμα ταύρων καὶ τράγων ἀφαιρεῖν ἁμαρτίας», δεῖσθαι δὲ πᾶν τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος ἱλασμοῦ ζῶντος καὶ ἀληθινοῦ (οὗ τύπον ἔφερεν τὸ παρὰ Μωσεῖ κατασκευασθὲν ἱλαστήριον), οὗτος δὲ ἦν ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν, ὁ ἀμνὸς τοῦ θεοῦ, περὶ οὗ εἴρηται «ἰδὲ ὁ ἀμνὸς τοῦ θεοῦ ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου», καὶ πάλιν «αὐτὸς ἱλασμός ἐστιν περὶ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν, οὐ περὶ τῶν ἡμετέρων δὲ μόνον ἀλλὰ καὶ περὶ ὅλου τοῦ κόσμου», αὐτὸς ὢν καὶ ἀπολύτρωσις, κατὰ τὸν Παῦλον φάσκοντα «ὃς ἐγενήθη σοφία ἡμῖν ἀπὸ θεοῦ, δικαιοσύνη τε καὶ ἁγιασμὸς καὶ ἀπολύτρωσις»· εἰκότως τὴν παρουσίαν αὐτοῦ ὁμοῦ μὲν συμπλήρωσιν καὶ τελείωσιν ἁμαρτίας εἶναι διδάσκει τῶν εἰς αὐτὸν ἠσεβηκότων, ὁμοῦ δὲ ἀπάλειψιν καὶ καθαρισμὸν ἁμαρτιῶν καὶ ἀδικιῶν ἱλασμὸν τῶν εἰς αὐτὸν πεπιστευκότων. καὶ ὁ Ἀκύλας δὲ «τοῦ τελέσαι τὴν ἀθεσίαν καὶ τοῦ τελειῶσαι τὴν ἁμαρτίαν» εἰπών, ἐπήγαγεν τὸ «τοῦ ἐξιλάσασθαι ἀνομίαν», σαφῶς ἱλασμὸν αὐτὸν εἶναι πάσης ἀνομίας τῆς πάλαι κατὰ ἄγνοιαν γενομένης ὑποτιθέμενος. Ἑξῆς τούτοις εἴρηται· «τοῦ ἀγαγεῖν δικαιοσύνην αἰώνιον».
Α πάντες δηλαδὴ οἱ κατ᾽ οὐρανὸν ἄγγελοι, τά τε πνεύ Β ματα τὰ λειτουργικά, καὶ αἱ θεῖαι δυνάμεις, οι τε ἐπὶ γῆς ἀπόστολοι καὶ εὐαγγελισταί, καὶ μετὰ τού τους ἅπαντες οἱ ἐξ ἐθνῶν δι' αὐτοῦ, τὸν ἕνα καὶ μόνον ἀληθῆ Πατέρα Θεόν ἐπιγραψάμενοι, οἵτινες, Θεὸν Λόγον ὄντα τὸν Χριστὸν μεμαθηκότες, ὡς θεὸν προσκυνεῖν αὐτὸν ὁμολογοῦνται. Αλλ' ἐπεὶ ἐχρῆν καὶ τὰ τῆς γενέσεως αὐτοῦ καὶ τὰ τοῦ θανάτου μυστήρια τῇ περὶ αὐτοῦ προφητείᾳ συμπεριλαβεῖν, εἰκότως μετὰ τὰ προειρημένα θεσπίζων ὁ Ἰακὼβ ἐπιλέγει· «Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέθης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν; » Σκύμνον μὲν οὖν λέοντος αὐτὸν ἀνα μάζει, διὰ τὸ ἐκ βασιλικῆς αὐτὸν γεγονέναι φυλῆς· ἐκ σπέρματος γοῦν ἦν τοῦ Δαβὶδ κατὰ σάρκα · Ἐκ βλαστοῦ δὲ ἀνέβης, υἱέ μου, » φησίν, ἐπείπερ ἐκ σπέρματος καὶ ῥίζης τοῦ ταῦτα προαναφωνούντας Ἰακὼς ἀνέφυ, πρότερον μὲν Θεός Λόγος ων, γεν. μενος δὲ δεύτερον υἱὸς ἀνθρώπου, δι᾿ ἣν ἀνεδέξατο ὑπὲρ ἡμῶν οἰκονομίαν. Εἴη δ᾽ ἂν καὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ δηλωτικὸν τὸ, Αναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος, » ἐξ ἔθους τῆς Γραφῆς, κατά τι οι- κεῖον θεώρημα, τὸν θάνατον καὶ ἐπὶ μυρίων ἄλλων κοίμησιν ἀποκαλούσης. Τὸ δὲ, ο Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως αὐτοῦ θαυμαστικώς εἴρηται. Εγερθησόμενον γὰρ αὐτὸν σαφῶς οἶδεν ὁ φάσκων, « Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ο θαυμαστικῶς δὲ ἐπι λέγει τὸ, Τίς ἄρα ὁ τοῦτο ποιήσων καὶ ἀναστήσων αὐτὸν, ἡμᾶς ἐπὶ τὸ ζητεῖν διεγείρων, τίς ἂν εἴη ὁ τὸν Κύριον ἡμῶν τὸν ὑπὲρ ἡμῶν θάνατον ἀναδεξάμενον, ἐκ νεκρῶν ἀναστήσων. Τίς δ' ἂν εἴη ἄλλος ἢ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς καὶ Πατὴρ αὐτοῦ, ᾧ μόνῳ ἀναθετέον τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνάστασιν, καὶ τὴν λέγουσαν Γραφὴν, « Ον ὁ Πατὴρ ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν ; » 'Αντὶ δὲ τοῦ, « Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης, ν ἐμφαντικώτατα ὁ μὲν Ακύλας φησί · ι Σκύλαξ λέοντος Ἰούδα, ἀπὸ ἁλώ σεως, υἱέ μου, ἀνέβης, κάμψας κατεκλίθης· κ ὁ δὲ Σύμμαχός φησι· ι Σκύμνος λέοντος Ἰούδα, ἐκ θη φιαλώσεως, υἱέ μου, ἀνέβης, ὀκλάτας ἡδράσθης· ο δ' ὧν σαφῶς παρίσταται ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις, καὶ ἡ ἐξ ᾅδου, ὥσπερ ἔκ τινος θηριαλώσεως, τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀποφυγή. Τὸ δὲ ἐκλάσαι, καὶ ἐδρασθῆναι, ἀλλὰ μὴ καταπεσεῖν, ὁμοῦ τὸν θάνατον ἔδειξε διὰ τοῦ ὀκλά- σαι· καὶ τὸ μὴ ὑποσυρῆναι ὁμοίως ταῖς τῶν λοι- πῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς, διὰ τοῦ ἡδράσθαι. Ταῦτα μὲν οὖν πάντα προαπέκειτο τῷ Χριστῷ· πλην ἕως οὐδέπω τέλους ἐτύγχανε, τὸ Ἰουδαίων συν- ειστήκει ἔθνος, καὶ οἱ ἐξ αὐτῶν ἄρχοντες καὶ ἡγοί- μενοι, οἵ τε ἐξακριβαζόμενοι τὰς θείας συνετώς περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητείας διέπρεπον ἐν αὐτοῖς. Ἐπεὶ δὲ ἐλήλυθε τὰ ἀποκείμενα τῷ Ἰούδα, ἐφάνη τε ἐπὶ γῆς ὁ προφητευόμενος ἐκ σπέρματος καὶ βλα στοῦ γενόμενος τοῦ ταῦτα τεθεσπικότος, ἀναπεσών τε καὶ κοιμηθεὶς, ἢ ὁκλάσας κατὰ τὸν Σύμμαχον, ἡδρά σθη καὶ ἀνηγέρθη, τὰς χεῖρας αὐτοῦ κατὰ νώτου τῶν ἀοράτων καὶ νοητῶν ἐχθρῶν ἐπιβαλών· οἵ τε ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶ μαθηταὶ πρότερον ἐπαινοῦντες αὐτὸν καὶ θαυμάζοντες, ὕστερον καὶ ὡς Θεὸν ὡμολόγησαν εἶναι, ‹ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - et sum carnis expers, et eo quod assumpserat cor- pore nudatus, qui ipsa vita erat, ad loca inimico- rum descendit, ut et mortem et reliquas quæ adversus ipsum surrexerant potestates, dissiparet; quas qui- dem verisimile est communem quemdam hominum, ac reliquis similem ratas esse illum, itaque circum eumdem stetisse, et quasi unum de multis adortas, atque ubi præstantiorem agnoverint, quam ut homo existimari posset, ac diviniori natura præditum, et conversas esse et terga illi dedisse, contra quas immissis manibus, divinis suis et acutis sagittis, fugientes exegit, ut propterea dictum sit: ‹ Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum, › Quod si etiam nunc innumerabiles Salvatoris nostri inimici, Ec- clesiam ejus variis occasionibus oppugnare couan- tur, attamen hos quoque invisibili quadam manu, et sua divina virtute in ſugam vertit, ut de his item dictum sit illud: « Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum. . Ubi vero jam, quod reliquum fuit, in- signia illius victoriæ præclara de hostibus recepit, tum vero illud completum est: Adorabunt te filii patris tui, o omnes videlicet, qui in coelo sunt an- geli, spiritusque inservientes, ac divinæ potestates, necnon degentes in terra apostoli et evangelistæ, post quos quicunque per ipsum, uni et soli vero Patri Deo seipsos addixerunt, qui quidem uhi Deum Verbum Christum esse didicere, tum se illum ut Deum adorare confessi sunt. Sed quoniam et ortus ejusdem et mortis mysteria, eadem prophetia complecti oportebat, merito post illa quæ jam dicta sunt vaticinans Jacob, adjungit : ‹ Catulus leonis Juda, de gernuine, fili mi, ascendisti, recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus : quis excitabit eum? › Catulum itaque leonis ipsum nominat, propterea quod de regia tribu sit natus. De semine igitur Da - vid fuit ratione corporis, de germine, autem, in- quit, ‹ fili mi, ascendisti,› quoniam de semine et ra- dice ejus, qui hæc pradicebat Jacob, pullulavit, cum prius quidem esset Deus Verbum, postea vero etiam Filius hominis sit factus, propter eam quam pro nobis assumpsit, dispensationem. Potest etiam mortem ejusdem significare illud: Recumbens dor- mivisti ut leo, et ut catulus, ex quadam ipsius Scripturæ consuetudine, quæ sua quadam propria consideratione, etiam mille aliis in locis mortem, dormitionem somnumque appellat. Illud auten, D • Quis excitabit eum ? » de reditu ejus a morte ad vitam cum admiratione dictum est. Si quidem exci- tandum ad vitam illum plane novit, qui ait : « Quis excitabit ipsum? › cum admiratione vero interro- gat, quisnam hoc facturus sit atque illum excita- turns, ut sic nos ad quærendum invitet, quisnam hic sit, qui Dominum nostrum post susceptam pro nobis mortem a morte sit revocaturus ad vitam. Quis porro hic sit alius quam universi Deus et il- lius ipsius Pater, cui soli tribuenda est Salvatoris nostri in vitam restitutio, sicut Scriptura testifica- tar, quæ ait, ‹ Quem Pater suscitavit a mortuis"?, 5º Ga! 1, 1. Thess. 1, 10. C
PG 22:603ἔστι μὲν οὖν αὐτὸς ὁ τοῦ θεοῦ λόγος αἰώνιος δικαιοσύνη, «ὃς ἐγενήθη σοφία ἡμῖν ἀπὸ θεοῦ, δικαιοσύνη τε καὶ ἁγιασμὸς καὶ ἀπολύτρωσις», κατὰ τὸν ἀπόστολον, πλὴν ἀλλὰ σὺν τῇ ἑαυτοῦ παρουσίᾳ καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις προυξένησεν δικαιοσύνην, ἔργοις ἐπιδείξας, ὅτι μὴ μόνον Ἰουδαίων ἐστὶν ὁ θεὸς ἀλλὰ «καὶ ἐθνῶν, ἐπείπερ εἷς ὁ θεός, ὃς δικαιώσει περιτομὴν ἐκ πίστεως καὶ ἀκροβυστίαν διὰ τῆς πίστεως». ὅθεν τοὺς ἀμφὶ τὸν Κορνήλιον τοῦ ἁγίου πνεύματος ἠξιωμένους ἀποθαυμάσας ὁ Πέτρος «ἐπ’ ἀληθείας», φησίν, «οἶδα ὅτι οὐκ ἔστιν προσωπολήπτης ὁ θεός, ἀλλ’ ἐν παντὶ ἔθνει ὁ φοβούμενος αὐτὸν καὶ ἐργαζόμενος δικαιοσύνην δεκτὸς αὐτῷ ἐστιν», καὶ ὁ Παῦλος δὲ τὸ εὐαγγέλιον δικαιοσύνης εἶναί φησιν, λέγων· «δύναμις γὰρ θεοῦ ἐστιν εἰς σωτηρίαν παντὶ τῷ πιστεύοντι, Ἰουδαίῳ τε πρῶτον καὶ Ἕλληνι, δικαιοσύνη γὰρ θεοῦ ἐν αὐτῷ ἀποκαλύπτεται», καὶ ἐν ψαλμοῖς δὲ εἴρηται περὶ τοῦ Χριστοῦ· «ἀνατελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη καὶ πλῆθος εἰρήνης». καὶ τὸ ἔργον δὲ αὐτοῦ ὡς ἀληθῶς θεοῦ δικαιοσύνην ἐνεδείξατο, τὸ πᾶν γένος ἀνθρώπων ἐξ ἴσου τῆς παρὰ τῷ θεῷ καταξιώσαντος κλήσεως.
ἀλλ’ οὐ τοιαῦτα ἦν τὰ διὰ Μωσέως, ἑνὶ δὲ μόνῳ τῷ Ἰουδαίων ἔθνει δεδωρημένα· διὸ καὶ πρὸς καιρὸν φανέντα παρελήλυθεν. ἡ δὲ διὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν κατηγγελμένη δικαιοσύνη, διαμένουσα εἰς τὸ διηνεκές, εἰκότως αἰώνιος προσηγόρευται δικαιοσύνη, κατὰ τὸν Γαβριὴλ φήσαντα «καὶ τοῦ ἀγαγεῖν δικαιοσύνην· αἰώνιον». Ἀντὶ δὲ [τοῦ] «καὶ τοῦ σφραγίσαι ὅρασιν καὶ προφήτην» κυριώτερόν μοι δοκεῖ πεποιηκέναι ὁ Ἀκύλας εἰπών· «καὶ τοῦ τελέσαι ὁραματισμὸν καὶ προφήτην»· οὐ γὰρ ἀποκλεῖσαι καὶ ὥσπερ σφραγίσαι τὰς προφητικὰς ὁράσεις ἐπιδεδήμηκεν ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν, ὅς γε καὶ πάλαι οὔσας ἀσαφεῖς καὶ κατεσφραγισμένας, ὥσπερ ἐπικειμένας περιελὼν σφραγῖδας, ἀνέῳξέν τε καὶ ἀνήπλωσεν, τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς τὸν νοῦν τῶν θείων παραδιδοὺς γραμμάτων, ὅθεν «ἰδού», φησίν, «ἐνίκησεν ὁ λέων ὁ ἐκ φυλῆς Ἰούδα», καὶ αὐτὸς «ἤνοιξεν» τὰς σφραγῖδας τὰς ἐπικειμένας τῷ βιβλίῳ, κατὰ τὴν Ἀποκάλυψιν Ἰωάννου. ποίας δὲ σφραγῖδας ἢ τῶν προφητῶν τὰς ἀσαφείας; ἃς εὖ μάλα ἐπιστάμενος, ἀκριβῶς καὶ ὁ Ἡσαί̈ας ἔλεγεν· «καὶ ἔσονται οἱ λόγοι οὗτοι ὡς οἱ λόγοι τοῦ βιβλίου τοῦ ἐσφραγισμένου».
PG 22:605οὐκ ἄρα ἀποκλεῖσαι «ὅρασιν καὶ προφήτην» ἐλήλυθεν ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ, μᾶλλον δὲ ἀναπετάσαι καὶ εἰς φῶς ἀγαγεῖν, ὅθεν δοκεῖ μοι κυριώτερον ὁ Ἀκύλας φάναι «τοῦ τελέσαι ὁραματισμὸν καὶ προφήτην». ὃ καὶ συνᾴδει τῷ οὐκ «ἦλθον καταλῦσαι τὸν νόμον ἢ τοὺς προφήτας, ἀλλὰ πληρῶσαι», πρὸς αὐτοῦ τοῦ σωτῆρος εἰρημένῳ· «τέλος γὰρ νόμου Χριστός», καὶ πᾶσαί γε αἱ περὶ αὐτοῦ προφητεῖαι ἀπλήρωτοι καὶ ἀτελεῖς ἔμενον, εἰς ὅτε αὐτὸς ἐπιστὰς ἐπιτέθεικεν ἅπασι τέλος τοῖς περὶ αὐτοῦ προαναπεφωνημένοις. δύναται δὲ καὶ κατὰ τὴν τῶν ἑβδομήκοντα ἑρμηνείαν τοιαύτην ἔχειν διάνοιαν τὸ «τοῦ σφραγίσαι ὅρασιν καὶ προφήτην»· ἐπεὶ «ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται μέχρις Ἰωάννου» διήρκεσαν, ἐξ ἐκείνου τε διαλελοίπασιν οἱ πάλαι παρὰ τῷ Ἰουδαίων ἔθνει πνευματοφορούμενοι καὶ τὰς περὶ Χριστοῦ προρρήσεις ἀνακηρύττοντες καὶ οἱ τὰς ἐν τοῖς ἱεροῖς λόγοις ὁράσεις ὑγιῶς ἐποπτεύοντες, οἳ καὶ ἅτε ἀποκλεισθείσης αὐτοῖς τῆς θείας χάριτος καὶ σφραγίσιν ὥσπερ καταδεθείσης ἐξέλιπον· διὸ συμβαίνει ἐξ ἐκείνου μηκέτι προφήτην ἐνεργεῖν μηδὲ ὁρῶντα χρηματίζειν ἐν αὐτοῖς, ἀπὸ τῶν δηλουμένων χρόνων καὶ εἰς ἡμᾶς τούτων ἁπάντων διαλελοιπότων.
δρασιν καὶ προφητείαν, καὶ τοῦ χρῖσαι ἅγιον ἁγίων. » Εt Οτι τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων ὁ χρόνος, ἐν ἔτεσιν ἀναλυόμενος, εννενήκοντα πρὸς τοῖς τετρακοσίοις ἀριθμὸν συνάγει, παντί που δῆλον. Τοσοῦτος τοι γαρ οὖν συνετμήθη χρόνος ἐπὶ τὸν λαόν σου, τὸ πᾶν συμπέρασμα τοῦ Ἰουδαίων περιορίζων ἔθνους· καὶ οὐκέτι γε αὐτοὺς ἐν τούτοις Θεοῦ λαὸν προσαγορεύει, ἀλλὰ τῷ Δανιήλ φησι, « λαόν σου. • Ὥσπερ γὰρ ἀπε βήσαντά ποτε καὶ εἰδωλολατρήσαντα ἐπὶ τῆς ἐρήμου, οὐκέτι λαὸν ἑαυτοῦ ὁ Θεὸς, ἀλλὰ τοῦ Μωσέως προσ εἶπε, φήσας· « Βάδιζε, κατάβηθι· ἠνόμησε γὰρ ὁ λαός σου· » τὸν αὐτὸν τρόπον κανταῦθα τοῦ περι- ωρίσθαι κατ' αὐτῶν τὸν δηλωθέντα χρόνον τὸ αἴτιον ἐκδιδάσκει· τοῦτο δ' ἦν τὸ μηκέτι τοῦ Θεοῦ λαὸν αὐτοὺς καταξιοῦσθαι χρηματίζειν. Επιλέγει δέ, «Καὶ ἐπὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν·, τὸ σοῦ πάλιν ἐξακουόντων ἡμῶν κατὰ κοινοῦ, ὡς εἶναι τὸ λεγόμενον τοιοῦτον, • Ἐπὶ τὸν λαόν σου, καὶ ἐπὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν σου, ο ὡς εἰ ἔφασκε· Τὴν σοι νενομισμένην ἁγίαν. Το γοῦν Ἑβραϊκὸν, καὶ οἱ λοιποὶ συμφώνως ἑρμηνευτα!, οὐ μόνον ἐπὶ τοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τῆς πόλεως τὸ σοῦ προσκείμενον περιέχουσιν. Ὁ γοῦν Ακύλας φη- σίγ· ε Ἐπὶ τὸν λαόν σου, καὶ ἐπὶ πόλιν ἡγιασμένην σου·, ὁ δὲ Σύμμαχος· « Κατὰ τοῦ λαοῦ σου, καὶ τῆς πόλεως τῆς ἁγίας σου. • "Οθεν καὶ παρὰ τοῖς ἀκρι- βέσιν ἀντιγράφοις τῶν Ἑβδομήκοντα τὸ σοῦ μετά ἀστερίσκου παραθέσεως πρόσκειται. Ἐπεὶ γὰρ εὐ ξάμενος Δανιὴλ ἐν τοῖς τῆς ἱκεσίας αὐτοῦ ρήμασι, πολλάκις τὸν μὲν λαὸν, Θεοῦ λαὸν ὠνόμασε, τὸν δὲ τῆς πόλεως τόπον, ἅγιον Θεοῦ τόπον, ἀντιστρέψας ὁ χρηματίζων, οὔτε τὴν πόλιν ἁγίαν τοῦ Θεοῦ, οὔτε τὸν λαὸν τοῦ Θεοῦ εἶναι ὁμολογεῖ, ἀλλὰ ε σοῦ » φησι τοῦ προσευχομένου, καὶ τοιαῦτα περὶ τοῦ λαοῦ καὶ τοῦ τόπου καὶ τῆς πόλεως εἰρηκότος. Ἔχουσι δὲ τοῦ Δανιὴλ αἱ φωναὶ οὕτως· « Αποστραφήτω δὴ ὁ θυμός σου, καὶ ἡ ὀργή σου ἀπὸ τῆς πόλεώς σου Ἱερουσαλὴμ όρους ἁγίου σου·, και· ι Ο λαός σου ἐγένετο εἰς ὀνειδισμὸν ἐν πᾶσι τοῖς περικύκλῳ ἡμῶν·» καὶ πάλιν· « Ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου ἐπὶ τὸ ἁγίασμά σου τὸ ἔρημον· » καὶ αὖθις· ι Ιδε τὸν ἀφα νισμὸν τῆς πόλεώς σου, ἐφ᾿ ἧς ἐπικέκληται τὸ ὄνομά σου ἐπ' αὐτῆς· καὶ ἑξῆς· Ὅτι τὸ ὄνομά σου ἐπ- εκλήθη ἐπὶ τὴν πόλιν σου καὶ ἐπὶ τὸν λαόν σου. » Τοιαῦτα εὐξάμενος ἐπιλέγει· « Καὶ ἔτι μου λαλοῦντος καὶ προσευχομένου, ἰδοὺ Γαβριήλ, ὃν εἶδον ἐν τῇ ὁράσει μου, πετόμενος, καὶ ἥψατό μου, καὶ εἶπε ν τὰ ἀναγεγραμμένα. Σαφῶς οὖν διὰ τούτων ὁ μὲν προ φήτης πόλιν οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ τοῦ Θεοῦ πόλιν, ώνό μασε, καὶ τὸ ἁγίασμα ι τοῦ Θεοῦ ἁγίασμα, ο καὶ τὸν λαὸν τοῦ Θεοῦ λαόν, ο διαθέσει τῇ πρὸς τὸν λαόν. Οὐκέτι μὴν καὶ ὁ Γαβριὴλ ὁμοίως αὐτῷ καλεῖ τὰ δηλούμενα, ἔμπαλιν δὲ, « Ἐπὶ τὸν λαόν σου, ο φησὶ, ο καὶ ἐπὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν σου, » μονονουχὶ καὶ τὴν πόλιν, καὶ τὸν λαὸν, καὶ τὸ ἁγίασμα ἀνάξιον εἶναι τῆς τοῦ Θεοῦ προσ ηγορίας ἀποφήνας. Τοσοῦτον δὴ οὖν χρόνον ωρίσθαι κατὰ τοῦ λαοῦ πρῶτον, ἔπειτα καὶ κατὰ τῆς πόλεως διδάσκει, καὶ τοσοῦτός γε ὧν ἀποδείκνυται ἀπὸ τῆς σε σε . EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. B - hebdomades compendium accepere super populum A tuum, et super civitatem sanctam, ut consummetur peccatum, et quasi annulo signentur peccata: et deleantur iniquitates, et expientur injustitiæ, et adducatur justitia sempiterna, et quasi signo im- presso claudatur visio et prophetia, et ungatur Sanctus sanctorum. Quod igitur septua- ginta hebdomadarum spatium, si in annos resol- vatur, nonaginta supra quadringentos summam conficiat, nemini, puto, dubium est. Tantum igi- tur temporis compendium accepit super populum tuum, ubi sane omnem Judaicæ gentis terminatio nem concludit : nec tamen illos in his amplius Dei populum vocat, sed alloquens ipsum Daniel, • Populum, inquit, » tuum: namque alias quoque tanquam eum qui impie egisset, et simulacris se addixisset, non amplius suum populum Deus, sed Mosis appellavit, cum dixit: Vade, descende, peccavit enim populus tuus ". Nunc igitur eodem modo causam, cur illud temporis spatium contra illos præfinierit docet: hoc autem est, eos non amplius dignos esse, qui populus Dei appellentur. Deinde adjungit illud, Et Super civitatem san- clam ; s ubi illud tuam rursus a superiori subau- divimus : ut ita dictum esse videatur, « super po- pulum tuum et super civitatem sanctam tuam, › non secus ac si dixisset: Quæ a te sancta existima- tur. Nam et Hebraicus contextus, et reliqui inter- Fretes uno ore, non solum ad populum illud ‹ tuum, › sed etiam ad civitatem, illud ‹ tuam › adjungunt. Aquila igitur, « Super populum, inquit, • tuum, et super civitatem sanctificatam tuam: Symmachus autem: Adversus populum tuum, et civitatem sanctam tuam. Quocirca in bonis quo- que LXX Interpretum codicibus, illud e tuam, stellula apposita adjectum est: nam cum orans Daniel in illis suæ supplicationis verbis, sæpius populum, Dei populum nominasset, civitatis au- tem locum, sanctum Dei locum, vertens in diver- sum qui respondebat, neque civitatem sanctam Dei, neque populum Dei esse fatetur, sed tuum, inquit, qui oras, et qui talia de populo et de loco civitatis dixisti. Verba ipsius Daniel hoc modo se habent: Avertatur furor tuus et ira tua a civi- tate tua Jerusalem et monte sancto tuo ", › Item : • Populus tuus factus est in opprobrium omnibus in circuitu nostro "., Et rursus: «Ostende faciem tuam super sanctuarium tuum, quod desertum est . . rursus : . Vide interitum civitatis tuæ super quam invocatum est nomen tuum "., Ac deinceps: ‹ Quia nomen tuum invocatum est su- per civitatem tuam, et super populum tuum Talibus cum orasset, adjunxit : « Et cum adhuc loquerer et orarem, ecce Gabriel quem videram in visione mea, vulans tetigit me, et dixit ea uti- que quæ superius descripta habes. Plane ¡gitur in his propheta non simpliciter civitatem, Exod. XXXII, 7. «s Dan. 15, 16. › > ibid. 18. ibid. 19. C D . es ibid. «s ibid. 17.
Τούτοις ἐπιφέρει· «καὶ τοῦ χρίσαι ἅγιον ἁγίων». καὶ τοῦτο δὲ αὐτόθεν πρόδηλον, ὡς μέχρι τῶν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν χρόνων «ἅγιοι ἁγίων» οἱ παρ’ Ἑβραίοις ἀρχιερεῖς ἐχρίοντο [κατὰ] τὴν κατὰ τὸν Μωσέως νόμον ἐπιτελουμένην ἁγιστείαν, ἐξ ἐκείνου δὲ καὶ οὗτοι διαλελοίπασιν καταλλήλως τῇ προφητείᾳ. ἡ μὲν οὖν τοῦ Ἰακὼβ πρὸς τὸν Ἰούδαν ἀναφώνησις ἡγουμένων καὶ ἀρχόντων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἔκλειψιν ἐδήλου κατὰ τὰ προτεταγμένα. ἐπειδὴ δὲ τὰ τῆς προστασίας τοῦ λαοῦ προφητῶν καὶ ἱερέων πάλαι πρότερον ἤρτητο, ἀκολούθως προθεσπίσας ὁ λόγος διὰ τῆς προπαρατεθείσης προφητείας τὴν τῶν ἀρχόντων καὶ ἡγουμένων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους καθαίρεσιν ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρουσίᾳ, διὰ τῆς μετὰ χεῖρας προφητείας τὴν τῶν προφητῶν καὶ τῶν ἱερέων τῶν παρ’ αὐτοῖς πάλαι διαπρεπόντων ἔκλειψιν ἀναφωνεῖ, ὡς καὶ τούτων ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ ἐπιφανείᾳ διαλειψόντων, ὃ καὶ αὐτὸ τοῖς ἔργοις ἡ παρουσία τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπιστώσατο.
δρασιν καὶ προφητείαν, καὶ τοῦ χρῖσαι ἅγιον ἁγίων. » Εt Οτι τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων ὁ χρόνος, ἐν ἔτεσιν ἀναλυόμενος, εννενήκοντα πρὸς τοῖς τετρακοσίοις ἀριθμὸν συνάγει, παντί που δῆλον. Τοσοῦτος τοι γαρ οὖν συνετμήθη χρόνος ἐπὶ τὸν λαόν σου, τὸ πᾶν συμπέρασμα τοῦ Ἰουδαίων περιορίζων ἔθνους· καὶ οὐκέτι γε αὐτοὺς ἐν τούτοις Θεοῦ λαὸν προσαγορεύει, ἀλλὰ τῷ Δανιήλ φησι, « λαόν σου. • Ὥσπερ γὰρ ἀπε βήσαντά ποτε καὶ εἰδωλολατρήσαντα ἐπὶ τῆς ἐρήμου, οὐκέτι λαὸν ἑαυτοῦ ὁ Θεὸς, ἀλλὰ τοῦ Μωσέως προσ εἶπε, φήσας· « Βάδιζε, κατάβηθι· ἠνόμησε γὰρ ὁ λαός σου· » τὸν αὐτὸν τρόπον κανταῦθα τοῦ περι- ωρίσθαι κατ' αὐτῶν τὸν δηλωθέντα χρόνον τὸ αἴτιον ἐκδιδάσκει· τοῦτο δ' ἦν τὸ μηκέτι τοῦ Θεοῦ λαὸν αὐτοὺς καταξιοῦσθαι χρηματίζειν. Επιλέγει δέ, «Καὶ ἐπὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν·, τὸ σοῦ πάλιν ἐξακουόντων ἡμῶν κατὰ κοινοῦ, ὡς εἶναι τὸ λεγόμενον τοιοῦτον, • Ἐπὶ τὸν λαόν σου, καὶ ἐπὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν σου, ο ὡς εἰ ἔφασκε· Τὴν σοι νενομισμένην ἁγίαν. Το γοῦν Ἑβραϊκὸν, καὶ οἱ λοιποὶ συμφώνως ἑρμηνευτα!, οὐ μόνον ἐπὶ τοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τῆς πόλεως τὸ σοῦ προσκείμενον περιέχουσιν. Ὁ γοῦν Ακύλας φη- σίγ· ε Ἐπὶ τὸν λαόν σου, καὶ ἐπὶ πόλιν ἡγιασμένην σου·, ὁ δὲ Σύμμαχος· « Κατὰ τοῦ λαοῦ σου, καὶ τῆς πόλεως τῆς ἁγίας σου. • "Οθεν καὶ παρὰ τοῖς ἀκρι- βέσιν ἀντιγράφοις τῶν Ἑβδομήκοντα τὸ σοῦ μετά ἀστερίσκου παραθέσεως πρόσκειται. Ἐπεὶ γὰρ εὐ ξάμενος Δανιὴλ ἐν τοῖς τῆς ἱκεσίας αὐτοῦ ρήμασι, πολλάκις τὸν μὲν λαὸν, Θεοῦ λαὸν ὠνόμασε, τὸν δὲ τῆς πόλεως τόπον, ἅγιον Θεοῦ τόπον, ἀντιστρέψας ὁ χρηματίζων, οὔτε τὴν πόλιν ἁγίαν τοῦ Θεοῦ, οὔτε τὸν λαὸν τοῦ Θεοῦ εἶναι ὁμολογεῖ, ἀλλὰ ε σοῦ » φησι τοῦ προσευχομένου, καὶ τοιαῦτα περὶ τοῦ λαοῦ καὶ τοῦ τόπου καὶ τῆς πόλεως εἰρηκότος. Ἔχουσι δὲ τοῦ Δανιὴλ αἱ φωναὶ οὕτως· « Αποστραφήτω δὴ ὁ θυμός σου, καὶ ἡ ὀργή σου ἀπὸ τῆς πόλεώς σου Ἱερουσαλὴμ όρους ἁγίου σου·, και· ι Ο λαός σου ἐγένετο εἰς ὀνειδισμὸν ἐν πᾶσι τοῖς περικύκλῳ ἡμῶν·» καὶ πάλιν· « Ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου ἐπὶ τὸ ἁγίασμά σου τὸ ἔρημον· » καὶ αὖθις· ι Ιδε τὸν ἀφα νισμὸν τῆς πόλεώς σου, ἐφ᾿ ἧς ἐπικέκληται τὸ ὄνομά σου ἐπ' αὐτῆς· καὶ ἑξῆς· Ὅτι τὸ ὄνομά σου ἐπ- εκλήθη ἐπὶ τὴν πόλιν σου καὶ ἐπὶ τὸν λαόν σου. » Τοιαῦτα εὐξάμενος ἐπιλέγει· « Καὶ ἔτι μου λαλοῦντος καὶ προσευχομένου, ἰδοὺ Γαβριήλ, ὃν εἶδον ἐν τῇ ὁράσει μου, πετόμενος, καὶ ἥψατό μου, καὶ εἶπε ν τὰ ἀναγεγραμμένα. Σαφῶς οὖν διὰ τούτων ὁ μὲν προ φήτης πόλιν οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ τοῦ Θεοῦ πόλιν, ώνό μασε, καὶ τὸ ἁγίασμα ι τοῦ Θεοῦ ἁγίασμα, ο καὶ τὸν λαὸν τοῦ Θεοῦ λαόν, ο διαθέσει τῇ πρὸς τὸν λαόν. Οὐκέτι μὴν καὶ ὁ Γαβριὴλ ὁμοίως αὐτῷ καλεῖ τὰ δηλούμενα, ἔμπαλιν δὲ, « Ἐπὶ τὸν λαόν σου, ο φησὶ, ο καὶ ἐπὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν σου, » μονονουχὶ καὶ τὴν πόλιν, καὶ τὸν λαὸν, καὶ τὸ ἁγίασμα ἀνάξιον εἶναι τῆς τοῦ Θεοῦ προσ ηγορίας ἀποφήνας. Τοσοῦτον δὴ οὖν χρόνον ωρίσθαι κατὰ τοῦ λαοῦ πρῶτον, ἔπειτα καὶ κατὰ τῆς πόλεως διδάσκει, καὶ τοσοῦτός γε ὧν ἀποδείκνυται ἀπὸ τῆς σε σε . EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. B - hebdomades compendium accepere super populum A tuum, et super civitatem sanctam, ut consummetur peccatum, et quasi annulo signentur peccata: et deleantur iniquitates, et expientur injustitiæ, et adducatur justitia sempiterna, et quasi signo im- presso claudatur visio et prophetia, et ungatur Sanctus sanctorum. Quod igitur septua- ginta hebdomadarum spatium, si in annos resol- vatur, nonaginta supra quadringentos summam conficiat, nemini, puto, dubium est. Tantum igi- tur temporis compendium accepit super populum tuum, ubi sane omnem Judaicæ gentis terminatio nem concludit : nec tamen illos in his amplius Dei populum vocat, sed alloquens ipsum Daniel, • Populum, inquit, » tuum: namque alias quoque tanquam eum qui impie egisset, et simulacris se addixisset, non amplius suum populum Deus, sed Mosis appellavit, cum dixit: Vade, descende, peccavit enim populus tuus ". Nunc igitur eodem modo causam, cur illud temporis spatium contra illos præfinierit docet: hoc autem est, eos non amplius dignos esse, qui populus Dei appellentur. Deinde adjungit illud, Et Super civitatem san- clam ; s ubi illud tuam rursus a superiori subau- divimus : ut ita dictum esse videatur, « super po- pulum tuum et super civitatem sanctam tuam, › non secus ac si dixisset: Quæ a te sancta existima- tur. Nam et Hebraicus contextus, et reliqui inter- Fretes uno ore, non solum ad populum illud ‹ tuum, › sed etiam ad civitatem, illud ‹ tuam › adjungunt. Aquila igitur, « Super populum, inquit, • tuum, et super civitatem sanctificatam tuam: Symmachus autem: Adversus populum tuum, et civitatem sanctam tuam. Quocirca in bonis quo- que LXX Interpretum codicibus, illud e tuam, stellula apposita adjectum est: nam cum orans Daniel in illis suæ supplicationis verbis, sæpius populum, Dei populum nominasset, civitatis au- tem locum, sanctum Dei locum, vertens in diver- sum qui respondebat, neque civitatem sanctam Dei, neque populum Dei esse fatetur, sed tuum, inquit, qui oras, et qui talia de populo et de loco civitatis dixisti. Verba ipsius Daniel hoc modo se habent: Avertatur furor tuus et ira tua a civi- tate tua Jerusalem et monte sancto tuo ", › Item : • Populus tuus factus est in opprobrium omnibus in circuitu nostro "., Et rursus: «Ostende faciem tuam super sanctuarium tuum, quod desertum est . . rursus : . Vide interitum civitatis tuæ super quam invocatum est nomen tuum "., Ac deinceps: ‹ Quia nomen tuum invocatum est su- per civitatem tuam, et super populum tuum Talibus cum orasset, adjunxit : « Et cum adhuc loquerer et orarem, ecce Gabriel quem videram in visione mea, vulans tetigit me, et dixit ea uti- que quæ superius descripta habes. Plane ¡gitur in his propheta non simpliciter civitatem, Exod. XXXII, 7. «s Dan. 15, 16. › > ibid. 18. ibid. 19. C D . es ibid. «s ibid. 17.
ἐπεὶ δὲ ὁ Ἀκύλας «τοῦ ἀλεῖψαι ἡγιασμένον ἡγιασμένων» ἐξέδωκεν, οἰήσεται μέν τις τὸν πάλαι παρὰ Ἰουδαίοις ἀρχιερέα δηλοῦσθαι, τῶν μὲν τούτῳ ὑποβεβηκότων πολλῶν ἱερέων «ἁγίων» προσαγορευομένων, «ἁγίου δὲ ἁγίων» μόνου τοῦ ὑπὲρ πάντας ἀρχιερέως, ἐπειδὴ τοῦτο, καὶ προχείρως νοούμενον, ἐστὶν ἀληθές. μέχρι γὰρ τῶν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν χρόνων οἱ ἀνέκαθεν κατὰ διαδοχὴν ἀρχιερεῖς ὁμοῦ καὶ τοῦ παντὸς ἡγοῦντο λαοῦ, καὶ τὰ τῆς τοῦ θεοῦ θεραπείας ἀκολούθως τῇ παρὰ Μωσεῖ νενομοθετημένῃ λατρείᾳ διαρκῶς ἐπετέλουν· ἀπὸ δὲ τῶν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν χρόνων πρῶτον μὲν συνεχύθη καὶ ἡ κατὰ τούτους τάξις, μικρὸν δ’ ὕστερον καὶ παντελῶς ἀπέσβη. ἀλλ’ ἔγωγε τῆς θείας γραφῆς οὐδαμοῦ εὑρὼν τὸν παρὰ Ἰουδαίοις ἀρχιερέα «ἅγιον ἁγίων» ὠνομασμένον, ἡγοῦμαι ἐν τούτοις μόνον αὐτὸν τὸν μονογενῆ τοῦ θεοῦ λόγον δηλοῦσθαι [τε], κυρίως καὶ ἀληθῶς ταύτης ἄξιον τῆς ἐπωνυμίας. τοῖς μὲν γὰρ ἐξ ἀνθρώπων προκεκοφόσιν καὶ εἰς τὸ ἐφικτὸν ἀρετῆς χωρήσασιν ἀγαπητὸν ἁγίοις ποτὲ χρηματίσαι, κατὰ μετοχὴν καὶ μετουσίαν τοῦ φήσαντος «ἅγιοι ἔσεσθε, ὅτι ἅγιος ἐγὼ κύριος»·
δρασιν καὶ προφητείαν, καὶ τοῦ χρῖσαι ἅγιον ἁγίων. » Εt Οτι τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων ὁ χρόνος, ἐν ἔτεσιν ἀναλυόμενος, εννενήκοντα πρὸς τοῖς τετρακοσίοις ἀριθμὸν συνάγει, παντί που δῆλον. Τοσοῦτος τοι γαρ οὖν συνετμήθη χρόνος ἐπὶ τὸν λαόν σου, τὸ πᾶν συμπέρασμα τοῦ Ἰουδαίων περιορίζων ἔθνους· καὶ οὐκέτι γε αὐτοὺς ἐν τούτοις Θεοῦ λαὸν προσαγορεύει, ἀλλὰ τῷ Δανιήλ φησι, « λαόν σου. • Ὥσπερ γὰρ ἀπε βήσαντά ποτε καὶ εἰδωλολατρήσαντα ἐπὶ τῆς ἐρήμου, οὐκέτι λαὸν ἑαυτοῦ ὁ Θεὸς, ἀλλὰ τοῦ Μωσέως προσ εἶπε, φήσας· « Βάδιζε, κατάβηθι· ἠνόμησε γὰρ ὁ λαός σου· » τὸν αὐτὸν τρόπον κανταῦθα τοῦ περι- ωρίσθαι κατ' αὐτῶν τὸν δηλωθέντα χρόνον τὸ αἴτιον ἐκδιδάσκει· τοῦτο δ' ἦν τὸ μηκέτι τοῦ Θεοῦ λαὸν αὐτοὺς καταξιοῦσθαι χρηματίζειν. Επιλέγει δέ, «Καὶ ἐπὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν·, τὸ σοῦ πάλιν ἐξακουόντων ἡμῶν κατὰ κοινοῦ, ὡς εἶναι τὸ λεγόμενον τοιοῦτον, • Ἐπὶ τὸν λαόν σου, καὶ ἐπὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν σου, ο ὡς εἰ ἔφασκε· Τὴν σοι νενομισμένην ἁγίαν. Το γοῦν Ἑβραϊκὸν, καὶ οἱ λοιποὶ συμφώνως ἑρμηνευτα!, οὐ μόνον ἐπὶ τοῦ λαοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τῆς πόλεως τὸ σοῦ προσκείμενον περιέχουσιν. Ὁ γοῦν Ακύλας φη- σίγ· ε Ἐπὶ τὸν λαόν σου, καὶ ἐπὶ πόλιν ἡγιασμένην σου·, ὁ δὲ Σύμμαχος· « Κατὰ τοῦ λαοῦ σου, καὶ τῆς πόλεως τῆς ἁγίας σου. • "Οθεν καὶ παρὰ τοῖς ἀκρι- βέσιν ἀντιγράφοις τῶν Ἑβδομήκοντα τὸ σοῦ μετά ἀστερίσκου παραθέσεως πρόσκειται. Ἐπεὶ γὰρ εὐ ξάμενος Δανιὴλ ἐν τοῖς τῆς ἱκεσίας αὐτοῦ ρήμασι, πολλάκις τὸν μὲν λαὸν, Θεοῦ λαὸν ὠνόμασε, τὸν δὲ τῆς πόλεως τόπον, ἅγιον Θεοῦ τόπον, ἀντιστρέψας ὁ χρηματίζων, οὔτε τὴν πόλιν ἁγίαν τοῦ Θεοῦ, οὔτε τὸν λαὸν τοῦ Θεοῦ εἶναι ὁμολογεῖ, ἀλλὰ ε σοῦ » φησι τοῦ προσευχομένου, καὶ τοιαῦτα περὶ τοῦ λαοῦ καὶ τοῦ τόπου καὶ τῆς πόλεως εἰρηκότος. Ἔχουσι δὲ τοῦ Δανιὴλ αἱ φωναὶ οὕτως· « Αποστραφήτω δὴ ὁ θυμός σου, καὶ ἡ ὀργή σου ἀπὸ τῆς πόλεώς σου Ἱερουσαλὴμ όρους ἁγίου σου·, και· ι Ο λαός σου ἐγένετο εἰς ὀνειδισμὸν ἐν πᾶσι τοῖς περικύκλῳ ἡμῶν·» καὶ πάλιν· « Ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου ἐπὶ τὸ ἁγίασμά σου τὸ ἔρημον· » καὶ αὖθις· ι Ιδε τὸν ἀφα νισμὸν τῆς πόλεώς σου, ἐφ᾿ ἧς ἐπικέκληται τὸ ὄνομά σου ἐπ' αὐτῆς· καὶ ἑξῆς· Ὅτι τὸ ὄνομά σου ἐπ- εκλήθη ἐπὶ τὴν πόλιν σου καὶ ἐπὶ τὸν λαόν σου. » Τοιαῦτα εὐξάμενος ἐπιλέγει· « Καὶ ἔτι μου λαλοῦντος καὶ προσευχομένου, ἰδοὺ Γαβριήλ, ὃν εἶδον ἐν τῇ ὁράσει μου, πετόμενος, καὶ ἥψατό μου, καὶ εἶπε ν τὰ ἀναγεγραμμένα. Σαφῶς οὖν διὰ τούτων ὁ μὲν προ φήτης πόλιν οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ τοῦ Θεοῦ πόλιν, ώνό μασε, καὶ τὸ ἁγίασμα ι τοῦ Θεοῦ ἁγίασμα, ο καὶ τὸν λαὸν τοῦ Θεοῦ λαόν, ο διαθέσει τῇ πρὸς τὸν λαόν. Οὐκέτι μὴν καὶ ὁ Γαβριὴλ ὁμοίως αὐτῷ καλεῖ τὰ δηλούμενα, ἔμπαλιν δὲ, « Ἐπὶ τὸν λαόν σου, ο φησὶ, ο καὶ ἐπὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν σου, » μονονουχὶ καὶ τὴν πόλιν, καὶ τὸν λαὸν, καὶ τὸ ἁγίασμα ἀνάξιον εἶναι τῆς τοῦ Θεοῦ προσ ηγορίας ἀποφήνας. Τοσοῦτον δὴ οὖν χρόνον ωρίσθαι κατὰ τοῦ λαοῦ πρῶτον, ἔπειτα καὶ κατὰ τῆς πόλεως διδάσκει, καὶ τοσοῦτός γε ὧν ἀποδείκνυται ἀπὸ τῆς σε σε . EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. B - hebdomades compendium accepere super populum A tuum, et super civitatem sanctam, ut consummetur peccatum, et quasi annulo signentur peccata: et deleantur iniquitates, et expientur injustitiæ, et adducatur justitia sempiterna, et quasi signo im- presso claudatur visio et prophetia, et ungatur Sanctus sanctorum. Quod igitur septua- ginta hebdomadarum spatium, si in annos resol- vatur, nonaginta supra quadringentos summam conficiat, nemini, puto, dubium est. Tantum igi- tur temporis compendium accepit super populum tuum, ubi sane omnem Judaicæ gentis terminatio nem concludit : nec tamen illos in his amplius Dei populum vocat, sed alloquens ipsum Daniel, • Populum, inquit, » tuum: namque alias quoque tanquam eum qui impie egisset, et simulacris se addixisset, non amplius suum populum Deus, sed Mosis appellavit, cum dixit: Vade, descende, peccavit enim populus tuus ". Nunc igitur eodem modo causam, cur illud temporis spatium contra illos præfinierit docet: hoc autem est, eos non amplius dignos esse, qui populus Dei appellentur. Deinde adjungit illud, Et Super civitatem san- clam ; s ubi illud tuam rursus a superiori subau- divimus : ut ita dictum esse videatur, « super po- pulum tuum et super civitatem sanctam tuam, › non secus ac si dixisset: Quæ a te sancta existima- tur. Nam et Hebraicus contextus, et reliqui inter- Fretes uno ore, non solum ad populum illud ‹ tuum, › sed etiam ad civitatem, illud ‹ tuam › adjungunt. Aquila igitur, « Super populum, inquit, • tuum, et super civitatem sanctificatam tuam: Symmachus autem: Adversus populum tuum, et civitatem sanctam tuam. Quocirca in bonis quo- que LXX Interpretum codicibus, illud e tuam, stellula apposita adjectum est: nam cum orans Daniel in illis suæ supplicationis verbis, sæpius populum, Dei populum nominasset, civitatis au- tem locum, sanctum Dei locum, vertens in diver- sum qui respondebat, neque civitatem sanctam Dei, neque populum Dei esse fatetur, sed tuum, inquit, qui oras, et qui talia de populo et de loco civitatis dixisti. Verba ipsius Daniel hoc modo se habent: Avertatur furor tuus et ira tua a civi- tate tua Jerusalem et monte sancto tuo ", › Item : • Populus tuus factus est in opprobrium omnibus in circuitu nostro "., Et rursus: «Ostende faciem tuam super sanctuarium tuum, quod desertum est . . rursus : . Vide interitum civitatis tuæ super quam invocatum est nomen tuum "., Ac deinceps: ‹ Quia nomen tuum invocatum est su- per civitatem tuam, et super populum tuum Talibus cum orasset, adjunxit : « Et cum adhuc loquerer et orarem, ecce Gabriel quem videram in visione mea, vulans tetigit me, et dixit ea uti- que quæ superius descripta habes. Plane ¡gitur in his propheta non simpliciter civitatem, Exod. XXXII, 7. «s Dan. 15, 16. › > ibid. 18. ibid. 19. C D . es ibid. «s ibid. 17.
PG 22:607«ἁγίων δὲ ἅγιος» τίς ἂν κυρίως ἐν ἀνθρώποις ὀνομασθείη ἢ μόνος ὁ ἠγαπημένος τοῦ ἁγίου παῖς, ὥσπερ «βασιλεὺς βασιλέων» καὶ «κυρίων κύριος», οὕτω καὶ «ἁγίων ἅγιος» ἀνηγορευμένος; μόνῳ γοῦν αὐτῷ, ἅτε διαφερόντως παρὰ τοὺς πώποτε Μωσέως ἐλαίῳ γεώδει σκευαστῷ κεχρισμένῳ, εἴρητο· «ἠγάπησας δικαιοσύνην καὶ ἐμίσησας ἀνομίαν, διὰ τοῦτο ἔχρισέν σε ὁ θεὸς ὁ θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου». ᾧ χρισθεὶς ἐξ ἰδίου προσώπου καὶ αὐτός φησιν ἐν Ἡσαί̈ᾳ· «πνεῦμα κυρίου ἐπ’ ἐμέ, οὗ εἵνεκεν ἔχρισέν με». ἐπεὶ οὖν διαφέροντι καὶ πνευματικῷ μᾶλλον δὲ θεότητος χρίσματι μόνος παρὰ τοὺς πώποτε ὁ ἡμέτερος σωτὴρ κεχρῖσθαι μεμαρτύρηται, εἰκότως «ἅγιος ἁγίων», ὡς ἄν τις εἴποι ἀρχιερεὺς ἀρχιερέων, ὠνόμασται καὶ «ἡγιασμένος ἡγιασμένων» κατὰ τὸν τοῦ Γαβριὴλ χρησμόν. Ταῦτα δὲ πάντα, συμπεραιουμένων τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων, τέλος ἐλάμβανεν οὐκ ἄλλοτε ἢ ἐπὶ τῶν χρόνων τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείας.
Α αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου· καὶ πάλιν· « Αὐ Εt Β ‹ τὸς ἱλασμός ἐστι περὶ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν, » οὐ περὶ τῶν ἡμετέρων δὲ μόνον, ἀλλὰ καὶ περὶ ὅλου τοῦ κό σμου, αὐτὸς ὢν καὶ ἀπολύτρωσις, κατὰ τὸν Παῦλον, φάσκοντα· οὓς ἐγενήθη σοφία ἡμῖν ἀπὸ Θεοῦ, διο καιοσύνη τε καὶ ἁγιασμὸς, καὶ ἀπολύτρωσις· ἡ εἰκότως τὴν παρουσίαν αὐτοῦ ὁμοῦ μὲν συμπλήρωσιν καὶ τε- λείωσιν ἁμαρτίας εἶναι διδάσκει τῶν εἰς αὐτὸν ἡσε 6ηκότων, ὁμοῦ δὲ ἀπάλειψιν καὶ καθαρισμὸν ἁμαρ τιῶν, καὶ ἀδικῶν ἱλασμὸν τῶν εἰς αὐτὸν πεπιστευ κότων. Καὶ ὁ ᾿Ακύλας δὲ, « Τοῦ τελέσαι τὴν ἀθεσίαν, καὶ τοῦ τελειῶσαι τὴν ἁμαρτίαν, ο εἰπὼν, ἐπήγαγε τό • Τοῦ ἐξιλάσασθαι ἀνομίαν, ο σαφῶς ἱλασμὸν αὐτὸν εἶναι πάσης ἀνομίας τῆς πάλαι κατὰ ἄγνοιαν γενο- μένης ὑποτιθέμενος. Εξῆς τούτοις εἴρηται, « Το ἀγαγεῖν δικαιοσύνην αἰώνιον. ο Ἔστι μὲν οὖν αὐτὸς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος αἰώνιος δικαιοσύνη, « ὃς ἐγενήθη σου φία ἡμῖν ἀπὸ Θεοῦ, δικαιοσύνη τε καὶ ἁγιασμὸς, καὶ ἀπολύτρωσις, ο κατὰ τὸν ᾿Απόστολον. Πλὴν ἀλλὰ σὺν τῇ ἑαυτοῦ παρουσίᾳ καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις προὐξένησε δικαιοσύνην, ἔργοις ἐπιδείξας, ὅτι « μὴ μόνον Ἰουδαίων ἐστὶν ὁ Θεὸς, ἀλλὰ καὶ ἐθνῶν. « Ἐπείπερ εἷς ὁ Θεὸς, ὃς δικαιώσει περιτομὴν ἐκ πίστεως, καὶ ἀκροβυστίαν διὰ τῆς πίστεως. Ὅθεν τοὺς ἀμφὶ τὸν Κορνήλιον τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἠξιωμένους ἀποθαυμάσας ὁ Πέτρος, « Επ᾽ ἀληθείας, » φησίν, « οἶδα, ὅτι οὐκ ἔστι προσωπολήπτης ὁ Θεὸς, ἀλλ᾽ ἐν παντὶ ἔθνει ὁ φοβού- μενος αὐτὸν, ἐργαζόμενος δικαιοσύνην, δεκτὸς αὐτῷ ἐστι. » Καὶ ὁ Παῦλος δὲ τὸ Εὐαγγέλιον δικαιοσύνης εἶναί φησι, λέγων· « Δύναμις γὰρ Θεοῦ ἐστιν εἰς σω τηρίαν παντὶ τῷ πιστεύοντι, Ἰουδαίῳ τε πρῶτον καὶ Ελληνι· δικαιοσύνη γὰρ Θεοῦ ἐν αὐτῷ ἀποκαλύπτε ται. » Καὶ ἐν Ψαλμοῖς δὲ εἴρηται περὶ τοῦ Χριστοῦ • Ανατελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη, καὶ πλῆθος εἰρήνης. . Καὶ τὸ ἔργον δὲ αὐτοῦ ὡς ἀληθῶς Θεοῦ δικαιοσύνην ἐνεδείξατο, τὸ πᾶν γένος ἀνθρώπων ἐξ ἴσου τῆς παρὰ τῷ Θεῷ καταξιώσαντος κλήσεως. ᾿Αλλὰ οὐ τοιαῦτα ἦν τὰ διὰ Μωσέως, ἑνὶ δὲ μόνῳ τῷ Ἰουδαίων έθνει, δεδωρημένα· διὸ καὶ πρὸς καιρὸν φανέντα παρελήλυθεν. Ἡ δὲ διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν κατηγγελμένη δικαιοσύνη, διαμένουσα εἰς τὸ διηνε κὲς, εἰκότως αἰώνιος προσηγόρευται δικαιοσύνη, και τὰ τὸν Γαβριὴλ φήσαντα· « Καὶ τοῦ ἀγαγεῖν δικαιο- σύνην αἰώνιον·, ἀντὶ δὲ, « Καὶ τοῦ σφραγῖται ὅρασιν καὶ προφήτην, ο κυριώτερόν μοι δοκεῖ πεποιηκέναι ὁ Ακύλας, εἰπών· « Καὶ τοῦ τελέσαι ὁραματισμὸν καὶ προφήτην. » Οὐ γὰρ ἀποκλείσαι, καὶ ὥσπερ σφραγί σαι τὰς προφητικὰς δράσεις επιδεδήμηκεν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ὅς γε καὶ πάλαι οὖσας ἀσαφεῖς καὶ κατεσφραγισμένας, ὥσπερ ἐπικειμένας περιελὼν σφραγῖδας, ἀνέῳξέ τε καὶ ἀνήπλωσε, τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς τὸν νοῦν τῶν θείων παραδιδοὺς γραμμάτων. "Οθεν, « Ιδού, » φησίν, « ἐνίκησεν ὁ λέων ὁ ἐκ φυλῆς Ἰούδα· ο καὶ αὐτὸς ἤνοιξε τὰς σφραγίδας τὰς ἐπικει μένας τῷ βιβλίῳ, κατὰ τὴν Ἀποκάλυψιν Ἰωάννου. Ποίας δὲ σφραγίδας ἢ τῶν προφητῶν τὰς ἀσαφείας; EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. , - • consummaverunt prevaricationem, et finem pec- cato suo imposuerunt, sicut Aquila interpretatus est, at, sicut LXX, « eorum peccatum alligatum signatumque est. . Sed quoniam non solum in rui- nam, verum etiam in reparationem multorum venit in Israel, sicut de ipso dixit Simeon, • Ecce hic positus est in ruinam et in resurrectionem multo rum in Israel 68, › merito Daniel ad ea quæ dicta sunt, adjungit : « ut deleantur peccata, et expien - tur injustitia. Cum enim sanguis laurorum et hircorum auferre peccata non posset, et omne ho- minum genus expiatione viva veraque indigeret (cu- jus figuram gerebat id quod apud Mosem con- structum vocatur propitiatorium), nulla autem propitiatio viva veraque esset, nisi Salvator et Do- minus noster, ille Agnus Dei, de quo dictum est : Ecce Agnus Dei qui tollit peccata mundi “ Nam rursus, . Idem propitiatio est pro peccatis nostris, nec pro nostris tantum ipse est pretium ac redemptio, sed etiam pro totius mundi, ut ait Apostolus ** : Qui factus est, inquit, sapien- tia nobis a Deo, justitiaque et sanctificatio et re- demptio 70. » Merito ejus adventum, simul com- plementum perfectionemque peccati esse docet eo- rum, qui contra ipsum impii fuerunt, simul abster- sionem et purgationem peccatorum et injustitia- rum expiationem eorum qui in ipsum crediderunt: nam cum Aquila. ‹ Ad consummandam prævarica- tionem, et finem peccato imponendum, » dixerit, tum illud adjecit, Et ad expiandum iniquitatem,> sic plane illum omnis iniquitatis, quæ olim per ignorantiam admissa sit, expiationem esse, pro concesso sumens. Post ipsa hæc, illud sequitur : • Ut inducatur justitia sempiterna. Est sane ipse Dei Verbum justitia sempiterna, ‹ qui factus est nobis sapientia a Deo, justitiaque et sanctificatio et redemptio, ut ait Apostolus, verumtamen ad- ventu suo omnibus hominibus conciliavit justitiam, reipsa ostendens, quod e non solum Judæo. rum est Deus, sed etiam gentium. Quandoquidem unus est Deus qui justificabit circumcisionem ex Ode, et præputium per fidem ". : Ex quo eos qui cum Cornelio aderant, quique jam Spirituo san- ctum accipere meruerant, admirans Petrus, « Vere, inquit, novi quod non est acceptor personarum Deus, sed in omni gente, qui timet illum et exercet justitiam, acceptus est illi 7. Quin Paulus quo- que Evangelium justitia alirmat esse, ubi ait : Virtus enim Dei est ad salutem omni credenti, Judæo primum et Græco: justitia enim Dei in eo revelatur ”. › In Psalmis quoque de Christo dictum est Orietur in diebus ejus justitia et abundantia pacis 7. Et sane illius opus re vera Dei justitiam demonstravit, utpote quod omne genus hominum pari vocatione dignum reddiderit. At quæ per Mo- sem edita sunt, nequaquam talia, sed uni soli Ju- * Luc. 1, 34. Joan. 1, 29. ” Rom. 1, 16, 17. X, 31, 35. * Psal. Lxx1, 7. C D 2. I Cor. 1, 30. "Rom. 111, 29, 30. "Act. 69. 1 Joan. II,
ἐπειδὴ τοίνυν ταῦθ’ οὕτως ἔσεσθαι ὁ προδηλωθεὶς ἄγγελος κεφαλαιωδῶς ἐθέσπισεν τῷ προφήτῃ, αὖθις ἐπαναλαμβάνει τὸν περὶ τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων λόγον, διδάσκων κατὰ μέρος ἕκαστα ἀκριβῶς, ὅθεν ἀπάρχεσθαι δεῖ τῆς τῶν χρόνων ἀπαριθμήσεως, καὶ τίνα κατὰ τοὺς δηλουμένους καιροὺς ἀπαντήσεται. λέγει δ’ οὖν· «καὶ γνώσῃ καὶ συνήσεις ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ [ἕως χριστοῦ ἡγουμένου] ἑβδομάδες ἑπτὰ καὶ ἑβδομάδες ἑξήκοντα δύο· καὶ ἐπιστρέψει καὶ οἰκοδομηθήσεται πλατεῖα καὶ τεῖχος». ἐν οἷς δοκεῖ μοι καλῶς ἔχειν καὶ τὴν τοῦ πρὸ ἡμῶν εἰς τοὺς τόπους θεωρίαν μὴ ἀποκρύψασθαι, παραθεῖναι δὲ καὶ ταύτην ὡς οἰκείαν τοῖς ἐντευξομένοις. «κοινὰ» γοῦν καλῶς εἴρηται «τὰ τῶν φίλων». καὶ ἐπειδὴ προσήκει συγχρῆσθαι μὲν εὐγνωμονοῦντας τοῖς καλῶς ὑφ’ ἑτέρων εἰρημένοις, μὴ μὴν ἀποστερεῖν τοὺς πατέρας τῶν ἐκγόνων μηδὲ τοὺς πρώτους φύ[σα]ντας τῶν οἰκείων σπερμάτων, τὰς αὐτοῦ παραθήσομαι λέξεις. φέρονται δὲ αὗται Ἀφρικανοῦ ἐν τῷ πέμπτῳ τῶν Χρονογραφιῶν, τοῦτον ἔχουσαι τὸν τρόπον· «Ἡ μὲν οὖν περικοπὴ οὕτω πως ἔχουσα πολλά τε καὶ παράδοξα σημαίνει·
Α αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου· καὶ πάλιν· « Αὐ Εt Β ‹ τὸς ἱλασμός ἐστι περὶ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν, » οὐ περὶ τῶν ἡμετέρων δὲ μόνον, ἀλλὰ καὶ περὶ ὅλου τοῦ κό σμου, αὐτὸς ὢν καὶ ἀπολύτρωσις, κατὰ τὸν Παῦλον, φάσκοντα· οὓς ἐγενήθη σοφία ἡμῖν ἀπὸ Θεοῦ, διο καιοσύνη τε καὶ ἁγιασμὸς, καὶ ἀπολύτρωσις· ἡ εἰκότως τὴν παρουσίαν αὐτοῦ ὁμοῦ μὲν συμπλήρωσιν καὶ τε- λείωσιν ἁμαρτίας εἶναι διδάσκει τῶν εἰς αὐτὸν ἡσε 6ηκότων, ὁμοῦ δὲ ἀπάλειψιν καὶ καθαρισμὸν ἁμαρ τιῶν, καὶ ἀδικῶν ἱλασμὸν τῶν εἰς αὐτὸν πεπιστευ κότων. Καὶ ὁ ᾿Ακύλας δὲ, « Τοῦ τελέσαι τὴν ἀθεσίαν, καὶ τοῦ τελειῶσαι τὴν ἁμαρτίαν, ο εἰπὼν, ἐπήγαγε τό • Τοῦ ἐξιλάσασθαι ἀνομίαν, ο σαφῶς ἱλασμὸν αὐτὸν εἶναι πάσης ἀνομίας τῆς πάλαι κατὰ ἄγνοιαν γενο- μένης ὑποτιθέμενος. Εξῆς τούτοις εἴρηται, « Το ἀγαγεῖν δικαιοσύνην αἰώνιον. ο Ἔστι μὲν οὖν αὐτὸς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος αἰώνιος δικαιοσύνη, « ὃς ἐγενήθη σου φία ἡμῖν ἀπὸ Θεοῦ, δικαιοσύνη τε καὶ ἁγιασμὸς, καὶ ἀπολύτρωσις, ο κατὰ τὸν ᾿Απόστολον. Πλὴν ἀλλὰ σὺν τῇ ἑαυτοῦ παρουσίᾳ καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις προὐξένησε δικαιοσύνην, ἔργοις ἐπιδείξας, ὅτι « μὴ μόνον Ἰουδαίων ἐστὶν ὁ Θεὸς, ἀλλὰ καὶ ἐθνῶν. « Ἐπείπερ εἷς ὁ Θεὸς, ὃς δικαιώσει περιτομὴν ἐκ πίστεως, καὶ ἀκροβυστίαν διὰ τῆς πίστεως. Ὅθεν τοὺς ἀμφὶ τὸν Κορνήλιον τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἠξιωμένους ἀποθαυμάσας ὁ Πέτρος, « Επ᾽ ἀληθείας, » φησίν, « οἶδα, ὅτι οὐκ ἔστι προσωπολήπτης ὁ Θεὸς, ἀλλ᾽ ἐν παντὶ ἔθνει ὁ φοβού- μενος αὐτὸν, ἐργαζόμενος δικαιοσύνην, δεκτὸς αὐτῷ ἐστι. » Καὶ ὁ Παῦλος δὲ τὸ Εὐαγγέλιον δικαιοσύνης εἶναί φησι, λέγων· « Δύναμις γὰρ Θεοῦ ἐστιν εἰς σω τηρίαν παντὶ τῷ πιστεύοντι, Ἰουδαίῳ τε πρῶτον καὶ Ελληνι· δικαιοσύνη γὰρ Θεοῦ ἐν αὐτῷ ἀποκαλύπτε ται. » Καὶ ἐν Ψαλμοῖς δὲ εἴρηται περὶ τοῦ Χριστοῦ • Ανατελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη, καὶ πλῆθος εἰρήνης. . Καὶ τὸ ἔργον δὲ αὐτοῦ ὡς ἀληθῶς Θεοῦ δικαιοσύνην ἐνεδείξατο, τὸ πᾶν γένος ἀνθρώπων ἐξ ἴσου τῆς παρὰ τῷ Θεῷ καταξιώσαντος κλήσεως. ᾿Αλλὰ οὐ τοιαῦτα ἦν τὰ διὰ Μωσέως, ἑνὶ δὲ μόνῳ τῷ Ἰουδαίων έθνει, δεδωρημένα· διὸ καὶ πρὸς καιρὸν φανέντα παρελήλυθεν. Ἡ δὲ διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν κατηγγελμένη δικαιοσύνη, διαμένουσα εἰς τὸ διηνε κὲς, εἰκότως αἰώνιος προσηγόρευται δικαιοσύνη, και τὰ τὸν Γαβριὴλ φήσαντα· « Καὶ τοῦ ἀγαγεῖν δικαιο- σύνην αἰώνιον·, ἀντὶ δὲ, « Καὶ τοῦ σφραγῖται ὅρασιν καὶ προφήτην, ο κυριώτερόν μοι δοκεῖ πεποιηκέναι ὁ Ακύλας, εἰπών· « Καὶ τοῦ τελέσαι ὁραματισμὸν καὶ προφήτην. » Οὐ γὰρ ἀποκλείσαι, καὶ ὥσπερ σφραγί σαι τὰς προφητικὰς δράσεις επιδεδήμηκεν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ὅς γε καὶ πάλαι οὖσας ἀσαφεῖς καὶ κατεσφραγισμένας, ὥσπερ ἐπικειμένας περιελὼν σφραγῖδας, ἀνέῳξέ τε καὶ ἀνήπλωσε, τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς τὸν νοῦν τῶν θείων παραδιδοὺς γραμμάτων. "Οθεν, « Ιδού, » φησίν, « ἐνίκησεν ὁ λέων ὁ ἐκ φυλῆς Ἰούδα· ο καὶ αὐτὸς ἤνοιξε τὰς σφραγίδας τὰς ἐπικει μένας τῷ βιβλίῳ, κατὰ τὴν Ἀποκάλυψιν Ἰωάννου. Ποίας δὲ σφραγίδας ἢ τῶν προφητῶν τὰς ἀσαφείας; EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. , - • consummaverunt prevaricationem, et finem pec- cato suo imposuerunt, sicut Aquila interpretatus est, at, sicut LXX, « eorum peccatum alligatum signatumque est. . Sed quoniam non solum in rui- nam, verum etiam in reparationem multorum venit in Israel, sicut de ipso dixit Simeon, • Ecce hic positus est in ruinam et in resurrectionem multo rum in Israel 68, › merito Daniel ad ea quæ dicta sunt, adjungit : « ut deleantur peccata, et expien - tur injustitia. Cum enim sanguis laurorum et hircorum auferre peccata non posset, et omne ho- minum genus expiatione viva veraque indigeret (cu- jus figuram gerebat id quod apud Mosem con- structum vocatur propitiatorium), nulla autem propitiatio viva veraque esset, nisi Salvator et Do- minus noster, ille Agnus Dei, de quo dictum est : Ecce Agnus Dei qui tollit peccata mundi “ Nam rursus, . Idem propitiatio est pro peccatis nostris, nec pro nostris tantum ipse est pretium ac redemptio, sed etiam pro totius mundi, ut ait Apostolus ** : Qui factus est, inquit, sapien- tia nobis a Deo, justitiaque et sanctificatio et re- demptio 70. » Merito ejus adventum, simul com- plementum perfectionemque peccati esse docet eo- rum, qui contra ipsum impii fuerunt, simul abster- sionem et purgationem peccatorum et injustitia- rum expiationem eorum qui in ipsum crediderunt: nam cum Aquila. ‹ Ad consummandam prævarica- tionem, et finem peccato imponendum, » dixerit, tum illud adjecit, Et ad expiandum iniquitatem,> sic plane illum omnis iniquitatis, quæ olim per ignorantiam admissa sit, expiationem esse, pro concesso sumens. Post ipsa hæc, illud sequitur : • Ut inducatur justitia sempiterna. Est sane ipse Dei Verbum justitia sempiterna, ‹ qui factus est nobis sapientia a Deo, justitiaque et sanctificatio et redemptio, ut ait Apostolus, verumtamen ad- ventu suo omnibus hominibus conciliavit justitiam, reipsa ostendens, quod e non solum Judæo. rum est Deus, sed etiam gentium. Quandoquidem unus est Deus qui justificabit circumcisionem ex Ode, et præputium per fidem ". : Ex quo eos qui cum Cornelio aderant, quique jam Spirituo san- ctum accipere meruerant, admirans Petrus, « Vere, inquit, novi quod non est acceptor personarum Deus, sed in omni gente, qui timet illum et exercet justitiam, acceptus est illi 7. Quin Paulus quo- que Evangelium justitia alirmat esse, ubi ait : Virtus enim Dei est ad salutem omni credenti, Judæo primum et Græco: justitia enim Dei in eo revelatur ”. › In Psalmis quoque de Christo dictum est Orietur in diebus ejus justitia et abundantia pacis 7. Et sane illius opus re vera Dei justitiam demonstravit, utpote quod omne genus hominum pari vocatione dignum reddiderit. At quæ per Mo- sem edita sunt, nequaquam talia, sed uni soli Ju- * Luc. 1, 34. Joan. 1, 29. ” Rom. 1, 16, 17. X, 31, 35. * Psal. Lxx1, 7. C D 2. I Cor. 1, 30. "Rom. 111, 29, 30. "Act. 69. 1 Joan. II,
νῦν δὲ ὧν χρεία περὶ τοὺς χρόνους καὶ τὰ τούτοις συντείνοντα τὸν λόγον ποιησόμεθα. ὅτι μὲν οὖν περὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ παρουσίας λέγεται ταῦτα, μετὰ ἑβδομάδας ἑβδομήκοντα μέλλοντος ἐπιφαίνεσθαι, δῆλον· ἐπὶ γὰρ τοῦ σωτῆρος, ἢ ἀπὸ τούτου, τά τε παραπτώματα παλαιοῦται καὶ αἱ ἁμαρτίαι συντελοῦνται. διὰ δὲ τὴν ἄφεσιν αἵ τε ἀνομίαι ἐξιλασμῷ μετὰ τῶν ἀδικιῶν ἐξαλείφονται, δικαιοσύνη τε αἰώνιος καταγγέλλεται παρὰ τὴν ἐκ νόμου, ὁράσεις τε καὶ προφητεῖαι μέχρις Ἰωνάννου, χρίεται δὲ ἅγιος ἁγίων. πρὸ γὰρ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν παρουσίας οὐκ ὄντα ταῦτα προσεδοκᾶτο μόνον. ἄρξασθαι δὲ τῶν ἀριθμῶν, τουτέστιν τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων, ἅ ἐστιν ἔτη τετρακόσια ἐνενήκοντα, ὁ ἄγγελος ὑποτίθεται «ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλήμ». συνέβη δὲ ταῦτα ἐπὶ Ἀρταξέρξου τοῦ Περσῶν βασιλεύοντος εἰκοστῷ ἔτει. Νεεμίας γάρ, ὁ τούτου οἰνοχόος, δεηθεὶς ἀποκρίσεως ἔτυχεν οἰκοδομηθῆναι Ἱερουσαλήμ, καὶ λόγος ἐξῆλθεν κελεύων ταῦτα. μέχρι [μὲν] γὰρ ἐκείνου τοῦ χρόνου ἡ πόλις ἠρήμωτο.
Α αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου· καὶ πάλιν· « Αὐ Εt Β ‹ τὸς ἱλασμός ἐστι περὶ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν, » οὐ περὶ τῶν ἡμετέρων δὲ μόνον, ἀλλὰ καὶ περὶ ὅλου τοῦ κό σμου, αὐτὸς ὢν καὶ ἀπολύτρωσις, κατὰ τὸν Παῦλον, φάσκοντα· οὓς ἐγενήθη σοφία ἡμῖν ἀπὸ Θεοῦ, διο καιοσύνη τε καὶ ἁγιασμὸς, καὶ ἀπολύτρωσις· ἡ εἰκότως τὴν παρουσίαν αὐτοῦ ὁμοῦ μὲν συμπλήρωσιν καὶ τε- λείωσιν ἁμαρτίας εἶναι διδάσκει τῶν εἰς αὐτὸν ἡσε 6ηκότων, ὁμοῦ δὲ ἀπάλειψιν καὶ καθαρισμὸν ἁμαρ τιῶν, καὶ ἀδικῶν ἱλασμὸν τῶν εἰς αὐτὸν πεπιστευ κότων. Καὶ ὁ ᾿Ακύλας δὲ, « Τοῦ τελέσαι τὴν ἀθεσίαν, καὶ τοῦ τελειῶσαι τὴν ἁμαρτίαν, ο εἰπὼν, ἐπήγαγε τό • Τοῦ ἐξιλάσασθαι ἀνομίαν, ο σαφῶς ἱλασμὸν αὐτὸν εἶναι πάσης ἀνομίας τῆς πάλαι κατὰ ἄγνοιαν γενο- μένης ὑποτιθέμενος. Εξῆς τούτοις εἴρηται, « Το ἀγαγεῖν δικαιοσύνην αἰώνιον. ο Ἔστι μὲν οὖν αὐτὸς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος αἰώνιος δικαιοσύνη, « ὃς ἐγενήθη σου φία ἡμῖν ἀπὸ Θεοῦ, δικαιοσύνη τε καὶ ἁγιασμὸς, καὶ ἀπολύτρωσις, ο κατὰ τὸν ᾿Απόστολον. Πλὴν ἀλλὰ σὺν τῇ ἑαυτοῦ παρουσίᾳ καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις προὐξένησε δικαιοσύνην, ἔργοις ἐπιδείξας, ὅτι « μὴ μόνον Ἰουδαίων ἐστὶν ὁ Θεὸς, ἀλλὰ καὶ ἐθνῶν. « Ἐπείπερ εἷς ὁ Θεὸς, ὃς δικαιώσει περιτομὴν ἐκ πίστεως, καὶ ἀκροβυστίαν διὰ τῆς πίστεως. Ὅθεν τοὺς ἀμφὶ τὸν Κορνήλιον τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἠξιωμένους ἀποθαυμάσας ὁ Πέτρος, « Επ᾽ ἀληθείας, » φησίν, « οἶδα, ὅτι οὐκ ἔστι προσωπολήπτης ὁ Θεὸς, ἀλλ᾽ ἐν παντὶ ἔθνει ὁ φοβού- μενος αὐτὸν, ἐργαζόμενος δικαιοσύνην, δεκτὸς αὐτῷ ἐστι. » Καὶ ὁ Παῦλος δὲ τὸ Εὐαγγέλιον δικαιοσύνης εἶναί φησι, λέγων· « Δύναμις γὰρ Θεοῦ ἐστιν εἰς σω τηρίαν παντὶ τῷ πιστεύοντι, Ἰουδαίῳ τε πρῶτον καὶ Ελληνι· δικαιοσύνη γὰρ Θεοῦ ἐν αὐτῷ ἀποκαλύπτε ται. » Καὶ ἐν Ψαλμοῖς δὲ εἴρηται περὶ τοῦ Χριστοῦ • Ανατελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη, καὶ πλῆθος εἰρήνης. . Καὶ τὸ ἔργον δὲ αὐτοῦ ὡς ἀληθῶς Θεοῦ δικαιοσύνην ἐνεδείξατο, τὸ πᾶν γένος ἀνθρώπων ἐξ ἴσου τῆς παρὰ τῷ Θεῷ καταξιώσαντος κλήσεως. ᾿Αλλὰ οὐ τοιαῦτα ἦν τὰ διὰ Μωσέως, ἑνὶ δὲ μόνῳ τῷ Ἰουδαίων έθνει, δεδωρημένα· διὸ καὶ πρὸς καιρὸν φανέντα παρελήλυθεν. Ἡ δὲ διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν κατηγγελμένη δικαιοσύνη, διαμένουσα εἰς τὸ διηνε κὲς, εἰκότως αἰώνιος προσηγόρευται δικαιοσύνη, και τὰ τὸν Γαβριὴλ φήσαντα· « Καὶ τοῦ ἀγαγεῖν δικαιο- σύνην αἰώνιον·, ἀντὶ δὲ, « Καὶ τοῦ σφραγῖται ὅρασιν καὶ προφήτην, ο κυριώτερόν μοι δοκεῖ πεποιηκέναι ὁ Ακύλας, εἰπών· « Καὶ τοῦ τελέσαι ὁραματισμὸν καὶ προφήτην. » Οὐ γὰρ ἀποκλείσαι, καὶ ὥσπερ σφραγί σαι τὰς προφητικὰς δράσεις επιδεδήμηκεν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ὅς γε καὶ πάλαι οὖσας ἀσαφεῖς καὶ κατεσφραγισμένας, ὥσπερ ἐπικειμένας περιελὼν σφραγῖδας, ἀνέῳξέ τε καὶ ἀνήπλωσε, τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς τὸν νοῦν τῶν θείων παραδιδοὺς γραμμάτων. "Οθεν, « Ιδού, » φησίν, « ἐνίκησεν ὁ λέων ὁ ἐκ φυλῆς Ἰούδα· ο καὶ αὐτὸς ἤνοιξε τὰς σφραγίδας τὰς ἐπικει μένας τῷ βιβλίῳ, κατὰ τὴν Ἀποκάλυψιν Ἰωάννου. Ποίας δὲ σφραγίδας ἢ τῶν προφητῶν τὰς ἀσαφείας; EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. , - • consummaverunt prevaricationem, et finem pec- cato suo imposuerunt, sicut Aquila interpretatus est, at, sicut LXX, « eorum peccatum alligatum signatumque est. . Sed quoniam non solum in rui- nam, verum etiam in reparationem multorum venit in Israel, sicut de ipso dixit Simeon, • Ecce hic positus est in ruinam et in resurrectionem multo rum in Israel 68, › merito Daniel ad ea quæ dicta sunt, adjungit : « ut deleantur peccata, et expien - tur injustitia. Cum enim sanguis laurorum et hircorum auferre peccata non posset, et omne ho- minum genus expiatione viva veraque indigeret (cu- jus figuram gerebat id quod apud Mosem con- structum vocatur propitiatorium), nulla autem propitiatio viva veraque esset, nisi Salvator et Do- minus noster, ille Agnus Dei, de quo dictum est : Ecce Agnus Dei qui tollit peccata mundi “ Nam rursus, . Idem propitiatio est pro peccatis nostris, nec pro nostris tantum ipse est pretium ac redemptio, sed etiam pro totius mundi, ut ait Apostolus ** : Qui factus est, inquit, sapien- tia nobis a Deo, justitiaque et sanctificatio et re- demptio 70. » Merito ejus adventum, simul com- plementum perfectionemque peccati esse docet eo- rum, qui contra ipsum impii fuerunt, simul abster- sionem et purgationem peccatorum et injustitia- rum expiationem eorum qui in ipsum crediderunt: nam cum Aquila. ‹ Ad consummandam prævarica- tionem, et finem peccato imponendum, » dixerit, tum illud adjecit, Et ad expiandum iniquitatem,> sic plane illum omnis iniquitatis, quæ olim per ignorantiam admissa sit, expiationem esse, pro concesso sumens. Post ipsa hæc, illud sequitur : • Ut inducatur justitia sempiterna. Est sane ipse Dei Verbum justitia sempiterna, ‹ qui factus est nobis sapientia a Deo, justitiaque et sanctificatio et redemptio, ut ait Apostolus, verumtamen ad- ventu suo omnibus hominibus conciliavit justitiam, reipsa ostendens, quod e non solum Judæo. rum est Deus, sed etiam gentium. Quandoquidem unus est Deus qui justificabit circumcisionem ex Ode, et præputium per fidem ". : Ex quo eos qui cum Cornelio aderant, quique jam Spirituo san- ctum accipere meruerant, admirans Petrus, « Vere, inquit, novi quod non est acceptor personarum Deus, sed in omni gente, qui timet illum et exercet justitiam, acceptus est illi 7. Quin Paulus quo- que Evangelium justitia alirmat esse, ubi ait : Virtus enim Dei est ad salutem omni credenti, Judæo primum et Græco: justitia enim Dei in eo revelatur ”. › In Psalmis quoque de Christo dictum est Orietur in diebus ejus justitia et abundantia pacis 7. Et sane illius opus re vera Dei justitiam demonstravit, utpote quod omne genus hominum pari vocatione dignum reddiderit. At quæ per Mo- sem edita sunt, nequaquam talia, sed uni soli Ju- * Luc. 1, 34. Joan. 1, 29. ” Rom. 1, 16, 17. X, 31, 35. * Psal. Lxx1, 7. C D 2. I Cor. 1, 30. "Rom. 111, 29, 30. "Act. 69. 1 Joan. II,
PG 22:609Κύρου γὰρ μετὰ τὴν ἑβδομηκονταετίαν τῆς αἰχμαλωσίας τῶν βουλομένων ἕκαστον ἑκουσιαστὶ καταπέμψαντος, οἱ μετὰ Ἰησοῦ τοῦ μεγάλου ἱερέως καὶ Ζοροβάβελ κατελθόντες, καὶ οἱ ἐπὶ τούτοις ἅμα Ἔσρᾳ, τὸν νεὼν οἰκοδομεῖν ἐκωλύοντο τὰ πρῶτα καὶ τεῖχος τῇ πόλει περιβαλεῖν, ὡς οὐ κεκελευσμένου τούτου. ἔμεινεν οὖν ἕως Νεεμίου καὶ βασιλείας Ἀρταξέρξου [εἰκοσαετοῦς] καὶ τῆς Περσῶν ἡγεμονίας ἔτους πεντεκαιδεκάτου καὶ ἑκατοστοῦ, ἀπὸ δὲ τῆς ἁλώσεως Ἱερουσαλὴμ ἑκατὸν ὀγδοήκοντα πέντε ἔτη γίνεται, καὶ τότε βασιλεὺς Ἀρταξέρξης ἐκέλευσεν οἰκοδομηθῆναι τὴν πόλιν, Νεεμίας δὲ καταπεμφθεὶς τοῦ ἔργου προέστη, ἡ δὲ ᾠκοδομήθη πλατεῖα καὶ περίτειχος, ὡς προεφητεύθη. κἀκεῖθεν ἀριθμοῦσιν ἡμῖν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδες εἰς τὸν Χριστὸν συντελοῦνται. εἰ γὰρ ἄλλοθέν ποθεν ἀριθμεῖν ἀρξαίμεθα καὶ οὐκ ἐντεῦθεν, οὔτε ὁ χρόνος συνδραμεῖται καὶ πλεῖστα ἄτοπα ἀπαντήσει.
ἃς εὖ μάλα ἐπιστάμενος ἀκριβῶς καὶ ὁ Ἡσαΐας ἔλε- γε· ι Καὶ ἔσονται οἱ λόγοι οὗτοι ὡς οἱ λόγοι τοῦ βιο Ελέου τοῦ ἐσφραγισμένου. » Οὐκ ἄρα τοῦ ἀποκλεῖσαι δρασιν καὶ προφήτην ἐλήλυθεν ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, μᾶλλον δὲ ἀναπετάσαι, καὶ εἰς φῶς ἀγαγεῖν. Ὅθεν δοκεί μοι κυριώτερον ὁ ᾿Ακύλας φάναι· « Τοῦ τελέσαι ὁραματισμὸν καὶ προφήτην, ὁ καὶ συνάδει τῷ, • Οὐκ ἦλθον καταλῦσαι τὸν νόμον ἢ τοὺς προφήτας, ἀλλὰ πληρῶσαι, » πρὸς αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος εἰρημένῳ. Τέλος γὰρ νόμου Χριστὸς, καὶ πᾶσαί γε αἱ περὶ αὐ τοῦ προφητεῖαι ἀπλήρωτοι καὶ ἀτελεῖς ἔμενον, εἰσω ότ' αὐτὸς ἐπιστὰς ἐπιτέθεικεν ἅπασι τέλος τοῖς περὶ αὐτοῦ προαναπεφωνημένοις. Δύναται δὲ καὶ κατὰ τὴν τῶν Ἑβδομήκοντα ἑρμηνείαν, τοιαύτην ἔχειν διάνοιαν τὸ, ο τοῦ σφραγῖσαι ὅρασιν καὶ προφήτην· ἡ ἐπεὶ ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται μέχρις Ἰωάννου διήρκεσαν, Β ἐξ ἐκείνου τε διαλελοίπασιν οἱ πάλαι παρὰ τῷ Ἰου- δαίων έθνει πνευματοφορούμενοι, καὶ τὰς περὶ Χρι- στοῦ προῤῥήσεις ἀνακηρύττοντες, καὶ τὰς ἐν ταῖς ἰε- ροῖς λόγοις ὁράσεις ὑγιῶς ἐποπτεύοντες, οἳ καὶ ἅτε ἀποκλεισθείσης αὐτῆς τῆς θείας χάριτος, καὶ σφρα γίσιν ὥσπερ καταδεθείσης, ἐξέλιπον· διὸ συμβαίνει ἐξ ἐκείνου μηκέτι προφήτην ενεργεῖν, μηδὲ ὁρῶντα χρηματίζειν ἐν αὐτοῖς, ἀπὸ τῶν δηλουμένων χρόνων καὶ εἰς ἡμᾶς τούτων ἁπάντων διαλελοιπότων. Τού- τοις ἐπιφέρει « Καὶ χρῖσαι ἅγιον ἁγίων. Καὶ τοῦτο δὲ αὐτόθεν πρόδηλον, ὡς μέχρι τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων ἅγιοι ἁγίων οι παρ' Εβραίοις ἀρχιερεῖς ἐχρίον, το, κατὰ τὴν κατὰ τὸν τοῦ Μωσέως νόμον ἐπιτελου- μένην ἁγιστείαν· ἐξ ἐκείνου δὲ καὶ οὗτοι διαλελοίπα- σι καταλλήλως τῇ προφητείᾳ. Η μὲν οὖν τοῦ Ἰακὼβ πρὸς τὸν Ἰούδαν ἀναφώνησις ἡγουμένων καὶ ἀρχόν- των τοῦ Ἰουδαίων έθνους Εκλειψιν ἐδήλου, κατὰ τὰ προτεταγμένα· ἐπειδὴ δὲ τὰ τῆς προστασίας τοῦ λαοῦ προφητῶν καὶ ἱερέων πάλαι πρότερον ἤρτητο, ἀκολούθως προθεσπίσας ὁ λόγος διὰ τῆς προπαρατε- θείσης προφητείας τὴν τῶν ἀρχόντων καὶ ἡγουμένων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους καθαίρεσιν ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, διὰ τῆς μετὰ χεῖρας προφητείας τὴν τῶν προφητῶν καὶ τῶν ἱερέων τῶν παρ' αὐτοῖς πάλαι διαπρεπόντων Εκλειψιν ἀναφωνεῖ, ὡς καὶ τούτων ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ ἐπιφανείς διαλειψόντων· ὅ καὶ αὐτὸ τοῖς ἔργοις ἡ παρουσία τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιστώ σατο. Ἐπεὶ δὲ ὁ ᾿Ακύλας, « τοῦ ἀλεῖψαι ἡγιασμένον ἡγιασμένων, » ἐξέδωκεν, οἰήσεται μέν τις τὸν πάλαι παρὰ Ἰουδαίοις ἀρχιερέα δηλοῦσθαι, τῶν μὲν τούτῳ ὑποβεβηκότων πολλῶν ἱερέων ἁγίων προσαγορευομέ- νων, ἁγίου δὲ ἁγίων μόνου τοῦ ὑπὲρ πάντας ἀρχ- ιερέως. Ἐπειδὴ τοῦτο καὶ προχείρως νοούμενόν ἐστιν ἀληθές. Μέχρι γὰρ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων οἱ ἀνέκαθεν κατὰ διαδοχὴν ἀρχιερεῖς ὁμοῦ καὶ τοῦ παν τὸς ἡγοῦντο λαοῦ, καὶ τὰ τῆς τοῦ Θεοῦ θεραπείας, ἀκολούθως τῇ παρὰ Μωσεί νενομοθετημένη λατρείᾳ διαρκῶς ἐπετέλουν. Ἀπὸ δὲ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων πρῶτον μὲν συνεχύθη καὶ ἡ κατὰ τούτους τά ξις, μικρὸν δὲ ὕστερον καὶ παντελῶς ἀπέσβη. Αλλ' ἔγωγε τῆς θείας Γραφῆς οὐδαμοῦ εὑρὼν τὸν παρὰ • * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII. ' A daicæ genti donata : quocirca ad tempus duntaxat Apoc. V, prodita præterierunt. At enim quæ per Salvatorem nostrum justitia denuntiata est, in perpetuum per- manens, merito æterna justitia nuncupata est, quemadmodum dixit Gabriel: Et ut adducatur justitia sempiterna : » pro eo autem quod est, « Et quasi signo impresso claudatur visio et propheta, > magis aliquanto proprie mihi videtur Aquila reddi- disse Et ad consummandum visionis munus et prophetam. Non enim ut clauderet et quasi an- nulo signaret propheticas visiones, Salvator ac Dominus noster advenit, qui etiam illas, quæ an- tea obscuræ et quasi signo impresso clausæ erant, et aperuit et latius explicavit, quo tempore suis discipulis sensum divinarum Scripturarum expo- suit. Ex quo, « Ecce, inquit, vicit leo de tribu Ju- da " : » et ipse aperuit sigilla libro apposita, ut apud Joannem legimus in Apocalypsi. Caeterumn quæ tandem sigilla, nisi prophetarum obscurita- tes? quas cum plane bene notas haberet etiam Isaias, dixit: Et erunt verba hæc tanquam verba libri signati : › non ergo ut clauderet visionem et prophetam venit Christus Dei, sed ut aperiret potius et in lucem proferret. Quare magis mili proprie videtur Aquila dixisse: Ad consumman- dum visionis munus et prophetam, quod sane cum illo concordat : « Non veni solvere legem aut prophetas, sed complere › quod a nostro Sal- vatore dictum agnoscimus. Finis enim legis Christus, et omnes de illo prophetiæ inanes atque imperfectæ manserunt, donec ille seipsum osten- dens, omnibus quæ de ipso a prophetis prædicla fuerant, finem imposuit. Potest etiam ex interpre- tatione Septuaginta talem habere sensum, quod dictum est : Ut quasi signo impresso clau- datur visio et propheta : cum lex et prophet usque ad Joannem permanserint, et ex illo defece- rint, qui prius Spiritu divino allati divinabant, et vaticinia de Christo omnibus palam prodebant, qui- que in sacris responsis visiones puras et sinceras contemplabantur, tanquam si ipsis divina gratia et clausa, et quasi signis impressis colligata esset, merito evenit ut ab illo, de quo dictum est, tempo- re, non amplius apud illos munere suo fungeretur D propheta, neque qui ab illis videns nominabatur, sed omnia hæc usque ad nostram ætatem sublata evanuerint. Deinceps sequitur: • Et ungatur San- ctus sanctorum., Hoc item nobis eodem argu- mento constabit: nam usque ad tempora Salvato- ris nostri, qui Sancti sanctorum pontifices erant apud Hebræos, ii ceremoniis quas ex Mosaica lege acceptas servabant, ungebantur : sed hi quoque posthac sicut prophetia prædixerat, defecere. Ita- que quod ab Jacob ad Judam oraculum enuntiatum est, secundum ea quæ prius a nobis exposita sunt, Judaicæ gentis ducum principumque defectum di- vinabat. Sed quoniam prophetarum et sacerdotum, C & > illud 5. 76 Isa xxx, 41. * Matth. v. 17.
ἐάν τε γὰρ ἀπὸ Κύρου καὶ τῆς πρώτης καταπομπῆς τὴν ἀρχὴν ποιησώμεθα τῆς ἀριθμήσεως τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων, εἰς ἔτη ἑκατὸν καὶ προσέτι περισσεύει, πλείων δὲ χρόνος, εἰ ἀφ’ ἧς ἡμέρας τῷ Δανιὴλ ὁ ἄγγελος προεφήτευσεν, πολλῷ δὲ πλείων, εἰ ἀπ’ ἀρχῆς τῆς αἰχμαλωσίας. εὑρίσκομεν γὰρ τὴν Περσῶν βασιλείαν ἔτεσιν διακοσίοις τριάκοντα περιγραφομένην, τήν τε Μακεδόνων εἰς ἔτη τριακόσια [ἑβδομήκοντα] παρατείνουσαν, κἀκεῖθεν ἐπὶ τὸ Τιβερίου Καίσαρος ἑκκαιδέκατον ἔτος εἰς ἔτη ἑξήκοντα. ἀπὸ δὲ Ἀρταξέρξου αἱ ἑβδομήκοντα ἑβδομάδες εἰς τὸν ἐπὶ Χριστοῦ συντελοῦνται χρόνον κατὰ τοὺς Ἰουδαίων ἀριθμούς·
ἃς εὖ μάλα ἐπιστάμενος ἀκριβῶς καὶ ὁ Ἡσαΐας ἔλε- γε· ι Καὶ ἔσονται οἱ λόγοι οὗτοι ὡς οἱ λόγοι τοῦ βιο Ελέου τοῦ ἐσφραγισμένου. » Οὐκ ἄρα τοῦ ἀποκλεῖσαι δρασιν καὶ προφήτην ἐλήλυθεν ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, μᾶλλον δὲ ἀναπετάσαι, καὶ εἰς φῶς ἀγαγεῖν. Ὅθεν δοκεί μοι κυριώτερον ὁ ᾿Ακύλας φάναι· « Τοῦ τελέσαι ὁραματισμὸν καὶ προφήτην, ὁ καὶ συνάδει τῷ, • Οὐκ ἦλθον καταλῦσαι τὸν νόμον ἢ τοὺς προφήτας, ἀλλὰ πληρῶσαι, » πρὸς αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος εἰρημένῳ. Τέλος γὰρ νόμου Χριστὸς, καὶ πᾶσαί γε αἱ περὶ αὐ τοῦ προφητεῖαι ἀπλήρωτοι καὶ ἀτελεῖς ἔμενον, εἰσω ότ' αὐτὸς ἐπιστὰς ἐπιτέθεικεν ἅπασι τέλος τοῖς περὶ αὐτοῦ προαναπεφωνημένοις. Δύναται δὲ καὶ κατὰ τὴν τῶν Ἑβδομήκοντα ἑρμηνείαν, τοιαύτην ἔχειν διάνοιαν τὸ, ο τοῦ σφραγῖσαι ὅρασιν καὶ προφήτην· ἡ ἐπεὶ ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται μέχρις Ἰωάννου διήρκεσαν, Β ἐξ ἐκείνου τε διαλελοίπασιν οἱ πάλαι παρὰ τῷ Ἰου- δαίων έθνει πνευματοφορούμενοι, καὶ τὰς περὶ Χρι- στοῦ προῤῥήσεις ἀνακηρύττοντες, καὶ τὰς ἐν ταῖς ἰε- ροῖς λόγοις ὁράσεις ὑγιῶς ἐποπτεύοντες, οἳ καὶ ἅτε ἀποκλεισθείσης αὐτῆς τῆς θείας χάριτος, καὶ σφρα γίσιν ὥσπερ καταδεθείσης, ἐξέλιπον· διὸ συμβαίνει ἐξ ἐκείνου μηκέτι προφήτην ενεργεῖν, μηδὲ ὁρῶντα χρηματίζειν ἐν αὐτοῖς, ἀπὸ τῶν δηλουμένων χρόνων καὶ εἰς ἡμᾶς τούτων ἁπάντων διαλελοιπότων. Τού- τοις ἐπιφέρει « Καὶ χρῖσαι ἅγιον ἁγίων. Καὶ τοῦτο δὲ αὐτόθεν πρόδηλον, ὡς μέχρι τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων ἅγιοι ἁγίων οι παρ' Εβραίοις ἀρχιερεῖς ἐχρίον, το, κατὰ τὴν κατὰ τὸν τοῦ Μωσέως νόμον ἐπιτελου- μένην ἁγιστείαν· ἐξ ἐκείνου δὲ καὶ οὗτοι διαλελοίπα- σι καταλλήλως τῇ προφητείᾳ. Η μὲν οὖν τοῦ Ἰακὼβ πρὸς τὸν Ἰούδαν ἀναφώνησις ἡγουμένων καὶ ἀρχόν- των τοῦ Ἰουδαίων έθνους Εκλειψιν ἐδήλου, κατὰ τὰ προτεταγμένα· ἐπειδὴ δὲ τὰ τῆς προστασίας τοῦ λαοῦ προφητῶν καὶ ἱερέων πάλαι πρότερον ἤρτητο, ἀκολούθως προθεσπίσας ὁ λόγος διὰ τῆς προπαρατε- θείσης προφητείας τὴν τῶν ἀρχόντων καὶ ἡγουμένων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους καθαίρεσιν ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, διὰ τῆς μετὰ χεῖρας προφητείας τὴν τῶν προφητῶν καὶ τῶν ἱερέων τῶν παρ' αὐτοῖς πάλαι διαπρεπόντων Εκλειψιν ἀναφωνεῖ, ὡς καὶ τούτων ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ ἐπιφανείς διαλειψόντων· ὅ καὶ αὐτὸ τοῖς ἔργοις ἡ παρουσία τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιστώ σατο. Ἐπεὶ δὲ ὁ ᾿Ακύλας, « τοῦ ἀλεῖψαι ἡγιασμένον ἡγιασμένων, » ἐξέδωκεν, οἰήσεται μέν τις τὸν πάλαι παρὰ Ἰουδαίοις ἀρχιερέα δηλοῦσθαι, τῶν μὲν τούτῳ ὑποβεβηκότων πολλῶν ἱερέων ἁγίων προσαγορευομέ- νων, ἁγίου δὲ ἁγίων μόνου τοῦ ὑπὲρ πάντας ἀρχ- ιερέως. Ἐπειδὴ τοῦτο καὶ προχείρως νοούμενόν ἐστιν ἀληθές. Μέχρι γὰρ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων οἱ ἀνέκαθεν κατὰ διαδοχὴν ἀρχιερεῖς ὁμοῦ καὶ τοῦ παν τὸς ἡγοῦντο λαοῦ, καὶ τὰ τῆς τοῦ Θεοῦ θεραπείας, ἀκολούθως τῇ παρὰ Μωσεί νενομοθετημένη λατρείᾳ διαρκῶς ἐπετέλουν. Ἀπὸ δὲ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων πρῶτον μὲν συνεχύθη καὶ ἡ κατὰ τούτους τά ξις, μικρὸν δὲ ὕστερον καὶ παντελῶς ἀπέσβη. Αλλ' ἔγωγε τῆς θείας Γραφῆς οὐδαμοῦ εὑρὼν τὸν παρὰ • * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII. ' A daicæ genti donata : quocirca ad tempus duntaxat Apoc. V, prodita præterierunt. At enim quæ per Salvatorem nostrum justitia denuntiata est, in perpetuum per- manens, merito æterna justitia nuncupata est, quemadmodum dixit Gabriel: Et ut adducatur justitia sempiterna : » pro eo autem quod est, « Et quasi signo impresso claudatur visio et propheta, > magis aliquanto proprie mihi videtur Aquila reddi- disse Et ad consummandum visionis munus et prophetam. Non enim ut clauderet et quasi an- nulo signaret propheticas visiones, Salvator ac Dominus noster advenit, qui etiam illas, quæ an- tea obscuræ et quasi signo impresso clausæ erant, et aperuit et latius explicavit, quo tempore suis discipulis sensum divinarum Scripturarum expo- suit. Ex quo, « Ecce, inquit, vicit leo de tribu Ju- da " : » et ipse aperuit sigilla libro apposita, ut apud Joannem legimus in Apocalypsi. Caeterumn quæ tandem sigilla, nisi prophetarum obscurita- tes? quas cum plane bene notas haberet etiam Isaias, dixit: Et erunt verba hæc tanquam verba libri signati : › non ergo ut clauderet visionem et prophetam venit Christus Dei, sed ut aperiret potius et in lucem proferret. Quare magis mili proprie videtur Aquila dixisse: Ad consumman- dum visionis munus et prophetam, quod sane cum illo concordat : « Non veni solvere legem aut prophetas, sed complere › quod a nostro Sal- vatore dictum agnoscimus. Finis enim legis Christus, et omnes de illo prophetiæ inanes atque imperfectæ manserunt, donec ille seipsum osten- dens, omnibus quæ de ipso a prophetis prædicla fuerant, finem imposuit. Potest etiam ex interpre- tatione Septuaginta talem habere sensum, quod dictum est : Ut quasi signo impresso clau- datur visio et propheta : cum lex et prophet usque ad Joannem permanserint, et ex illo defece- rint, qui prius Spiritu divino allati divinabant, et vaticinia de Christo omnibus palam prodebant, qui- que in sacris responsis visiones puras et sinceras contemplabantur, tanquam si ipsis divina gratia et clausa, et quasi signis impressis colligata esset, merito evenit ut ab illo, de quo dictum est, tempo- re, non amplius apud illos munere suo fungeretur D propheta, neque qui ab illis videns nominabatur, sed omnia hæc usque ad nostram ætatem sublata evanuerint. Deinceps sequitur: • Et ungatur San- ctus sanctorum., Hoc item nobis eodem argu- mento constabit: nam usque ad tempora Salvato- ris nostri, qui Sancti sanctorum pontifices erant apud Hebræos, ii ceremoniis quas ex Mosaica lege acceptas servabant, ungebantur : sed hi quoque posthac sicut prophetia prædixerat, defecere. Ita- que quod ab Jacob ad Judam oraculum enuntiatum est, secundum ea quæ prius a nobis exposita sunt, Judaicæ gentis ducum principumque defectum di- vinabat. Sed quoniam prophetarum et sacerdotum, C & > illud 5. 76 Isa xxx, 41. * Matth. v. 17.
PG 22:611ἀπὸ γὰρ Νεεμίου, ὃς ὑπὸ Ἀρταξέρξου τὴν Ἱερουσαλὴμ ἀνοικοδομήσων ἐπέμφθη, ἔτει πεντεκαιδεκάτῳ καὶ ἑκατοστῷ τῆς Περσῶν βασιλείας, αὐτοῦ τε Ἀρταξέρξου βασιλείας εἰκοστῷ ἔτει, καὶ Ὀλυμπιάδος ὀγδοηκοστῆς τρίτης ἔτει τετάρτῳ, ἐπὶ τοῦτον τὸν χρόνον, ὃς ἦν Ὀλυμπιάδος διακοσιοστῆς δευτέρας ἔτος δεύτερον, Τιβερίου δὲ Καίσαρος ἡγεμονίας ἔτος ἑκκαιδέκατον, ἔτη συνάγεται τετρακόσια ἑβδομήκοντα πέντε, ἅπερ Ἑβραϊκὰ τετρακόσια ἐνενήκοντα γίνεται, κατὰ τὸν σεληνιαῖον δρόμον τοὺς ἐνιαυτοὺς ἐκείνων ἐξαριθμουμένων, ὅς ἐστιν, ὡς πρόχειρον εἰπεῖν, ἡμερῶν τριακοσίων πεντήκοντα τεςσάρων, τοῦ ἡλιακοῦ κύκλου ὑπάρχοντος ἡμερῶν τριακοσίων ἑξήκοντα πέντε τετάρτου· τὴν γὰρ κατὰ σελήνην δωδεκάμηνον παραλλάσσειν ἡμέρας ἕνδεκα καὶ τέταρτον. διὰ τοῦτο Ἕλληνες καὶ Ἰουδαῖοι τρεῖς μῆνας ἐμβολίμους ἔτεσιν ὀκτὼ παρεμβάλ[λ]ουσιν. ὀκτάκις γὰρ τὰ ἕνδεκα [καὶ] τέταρτον ποιεῖ τρίμηνον. τὰ τοίνυν τετρακόσια ἑβδομήκοντα πέντε ἔτη ὀκταετηρίδες γίνονται πεντήκοντα ἐννέα καὶ ἔτη τρία, ὡς τριμήνου [δὲ] ἐμβολίμου τῇ ὀκταετίᾳ γινομένης, ἔτη πεντεκαίδεκα ὀλίγων ἡμερῶν ἀποδέοντα γίγνονται.
ἃς εὖ μάλα ἐπιστάμενος ἀκριβῶς καὶ ὁ Ἡσαΐας ἔλε- γε· ι Καὶ ἔσονται οἱ λόγοι οὗτοι ὡς οἱ λόγοι τοῦ βιο Ελέου τοῦ ἐσφραγισμένου. » Οὐκ ἄρα τοῦ ἀποκλεῖσαι δρασιν καὶ προφήτην ἐλήλυθεν ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, μᾶλλον δὲ ἀναπετάσαι, καὶ εἰς φῶς ἀγαγεῖν. Ὅθεν δοκεί μοι κυριώτερον ὁ ᾿Ακύλας φάναι· « Τοῦ τελέσαι ὁραματισμὸν καὶ προφήτην, ὁ καὶ συνάδει τῷ, • Οὐκ ἦλθον καταλῦσαι τὸν νόμον ἢ τοὺς προφήτας, ἀλλὰ πληρῶσαι, » πρὸς αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος εἰρημένῳ. Τέλος γὰρ νόμου Χριστὸς, καὶ πᾶσαί γε αἱ περὶ αὐ τοῦ προφητεῖαι ἀπλήρωτοι καὶ ἀτελεῖς ἔμενον, εἰσω ότ' αὐτὸς ἐπιστὰς ἐπιτέθεικεν ἅπασι τέλος τοῖς περὶ αὐτοῦ προαναπεφωνημένοις. Δύναται δὲ καὶ κατὰ τὴν τῶν Ἑβδομήκοντα ἑρμηνείαν, τοιαύτην ἔχειν διάνοιαν τὸ, ο τοῦ σφραγῖσαι ὅρασιν καὶ προφήτην· ἡ ἐπεὶ ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται μέχρις Ἰωάννου διήρκεσαν, Β ἐξ ἐκείνου τε διαλελοίπασιν οἱ πάλαι παρὰ τῷ Ἰου- δαίων έθνει πνευματοφορούμενοι, καὶ τὰς περὶ Χρι- στοῦ προῤῥήσεις ἀνακηρύττοντες, καὶ τὰς ἐν ταῖς ἰε- ροῖς λόγοις ὁράσεις ὑγιῶς ἐποπτεύοντες, οἳ καὶ ἅτε ἀποκλεισθείσης αὐτῆς τῆς θείας χάριτος, καὶ σφρα γίσιν ὥσπερ καταδεθείσης, ἐξέλιπον· διὸ συμβαίνει ἐξ ἐκείνου μηκέτι προφήτην ενεργεῖν, μηδὲ ὁρῶντα χρηματίζειν ἐν αὐτοῖς, ἀπὸ τῶν δηλουμένων χρόνων καὶ εἰς ἡμᾶς τούτων ἁπάντων διαλελοιπότων. Τού- τοις ἐπιφέρει « Καὶ χρῖσαι ἅγιον ἁγίων. Καὶ τοῦτο δὲ αὐτόθεν πρόδηλον, ὡς μέχρι τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων ἅγιοι ἁγίων οι παρ' Εβραίοις ἀρχιερεῖς ἐχρίον, το, κατὰ τὴν κατὰ τὸν τοῦ Μωσέως νόμον ἐπιτελου- μένην ἁγιστείαν· ἐξ ἐκείνου δὲ καὶ οὗτοι διαλελοίπα- σι καταλλήλως τῇ προφητείᾳ. Η μὲν οὖν τοῦ Ἰακὼβ πρὸς τὸν Ἰούδαν ἀναφώνησις ἡγουμένων καὶ ἀρχόν- των τοῦ Ἰουδαίων έθνους Εκλειψιν ἐδήλου, κατὰ τὰ προτεταγμένα· ἐπειδὴ δὲ τὰ τῆς προστασίας τοῦ λαοῦ προφητῶν καὶ ἱερέων πάλαι πρότερον ἤρτητο, ἀκολούθως προθεσπίσας ὁ λόγος διὰ τῆς προπαρατε- θείσης προφητείας τὴν τῶν ἀρχόντων καὶ ἡγουμένων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους καθαίρεσιν ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, διὰ τῆς μετὰ χεῖρας προφητείας τὴν τῶν προφητῶν καὶ τῶν ἱερέων τῶν παρ' αὐτοῖς πάλαι διαπρεπόντων Εκλειψιν ἀναφωνεῖ, ὡς καὶ τούτων ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ ἐπιφανείς διαλειψόντων· ὅ καὶ αὐτὸ τοῖς ἔργοις ἡ παρουσία τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιστώ σατο. Ἐπεὶ δὲ ὁ ᾿Ακύλας, « τοῦ ἀλεῖψαι ἡγιασμένον ἡγιασμένων, » ἐξέδωκεν, οἰήσεται μέν τις τὸν πάλαι παρὰ Ἰουδαίοις ἀρχιερέα δηλοῦσθαι, τῶν μὲν τούτῳ ὑποβεβηκότων πολλῶν ἱερέων ἁγίων προσαγορευομέ- νων, ἁγίου δὲ ἁγίων μόνου τοῦ ὑπὲρ πάντας ἀρχ- ιερέως. Ἐπειδὴ τοῦτο καὶ προχείρως νοούμενόν ἐστιν ἀληθές. Μέχρι γὰρ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων οἱ ἀνέκαθεν κατὰ διαδοχὴν ἀρχιερεῖς ὁμοῦ καὶ τοῦ παν τὸς ἡγοῦντο λαοῦ, καὶ τὰ τῆς τοῦ Θεοῦ θεραπείας, ἀκολούθως τῇ παρὰ Μωσεί νενομοθετημένη λατρείᾳ διαρκῶς ἐπετέλουν. Ἀπὸ δὲ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων πρῶτον μὲν συνεχύθη καὶ ἡ κατὰ τούτους τά ξις, μικρὸν δὲ ὕστερον καὶ παντελῶς ἀπέσβη. Αλλ' ἔγωγε τῆς θείας Γραφῆς οὐδαμοῦ εὑρὼν τὸν παρὰ • * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII. ' A daicæ genti donata : quocirca ad tempus duntaxat Apoc. V, prodita præterierunt. At enim quæ per Salvatorem nostrum justitia denuntiata est, in perpetuum per- manens, merito æterna justitia nuncupata est, quemadmodum dixit Gabriel: Et ut adducatur justitia sempiterna : » pro eo autem quod est, « Et quasi signo impresso claudatur visio et propheta, > magis aliquanto proprie mihi videtur Aquila reddi- disse Et ad consummandum visionis munus et prophetam. Non enim ut clauderet et quasi an- nulo signaret propheticas visiones, Salvator ac Dominus noster advenit, qui etiam illas, quæ an- tea obscuræ et quasi signo impresso clausæ erant, et aperuit et latius explicavit, quo tempore suis discipulis sensum divinarum Scripturarum expo- suit. Ex quo, « Ecce, inquit, vicit leo de tribu Ju- da " : » et ipse aperuit sigilla libro apposita, ut apud Joannem legimus in Apocalypsi. Caeterumn quæ tandem sigilla, nisi prophetarum obscurita- tes? quas cum plane bene notas haberet etiam Isaias, dixit: Et erunt verba hæc tanquam verba libri signati : › non ergo ut clauderet visionem et prophetam venit Christus Dei, sed ut aperiret potius et in lucem proferret. Quare magis mili proprie videtur Aquila dixisse: Ad consumman- dum visionis munus et prophetam, quod sane cum illo concordat : « Non veni solvere legem aut prophetas, sed complere › quod a nostro Sal- vatore dictum agnoscimus. Finis enim legis Christus, et omnes de illo prophetiæ inanes atque imperfectæ manserunt, donec ille seipsum osten- dens, omnibus quæ de ipso a prophetis prædicla fuerant, finem imposuit. Potest etiam ex interpre- tatione Septuaginta talem habere sensum, quod dictum est : Ut quasi signo impresso clau- datur visio et propheta : cum lex et prophet usque ad Joannem permanserint, et ex illo defece- rint, qui prius Spiritu divino allati divinabant, et vaticinia de Christo omnibus palam prodebant, qui- que in sacris responsis visiones puras et sinceras contemplabantur, tanquam si ipsis divina gratia et clausa, et quasi signis impressis colligata esset, merito evenit ut ab illo, de quo dictum est, tempo- re, non amplius apud illos munere suo fungeretur D propheta, neque qui ab illis videns nominabatur, sed omnia hæc usque ad nostram ætatem sublata evanuerint. Deinceps sequitur: • Et ungatur San- ctus sanctorum., Hoc item nobis eodem argu- mento constabit: nam usque ad tempora Salvato- ris nostri, qui Sancti sanctorum pontifices erant apud Hebræos, ii ceremoniis quas ex Mosaica lege acceptas servabant, ungebantur : sed hi quoque posthac sicut prophetia prædixerat, defecere. Ita- que quod ab Jacob ad Judam oraculum enuntiatum est, secundum ea quæ prius a nobis exposita sunt, Judaicæ gentis ducum principumque defectum di- vinabat. Sed quoniam prophetarum et sacerdotum, C & > illud 5. 76 Isa xxx, 41. * Matth. v. 17.
ταῦτα δὲ πρὸς τοῖς τετρακοσίοις ἑβδομήκοντα πέντε ἔτεσιν, αἱ ἑβδομήκοντα ἑβδομάδες συντελοῦνται.» Ταῦτα μὲν οὖν Ἀφρικανός. εἰ δὲ χρὴ καὶ ἡμᾶς οἰκείαν εἰς τοὺς τόπους ἀπόδοσιν εἰς μέσον ἀγαγεῖν, φημὶ μὴ μάτην μηδ’ ὡς ἔτυχεν τὴν διαίρεσιν πεποιῆσθαι τὸν λόγον τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων. διελὼν γὰρ αὐτὰς εἰς πρώτας ἑπτά, ἔπειθ’ ἑτέρας ἑξήκοντα δύο, καὶ μετὰ πλεῖστα τὰ μεταξὺ ἐπιλεγόμενα τὴν μίαν ἐπιθείς, οὕτω τὸν ἀριθμὸν τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων ἀφωρίσατο. λέγει δ’ οὖν· «καὶ γνώσῃ καὶ συνήσεις ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ ἕως χριστοῦ ἡγουμένου ἑβδομάδες ἑπτὰ καὶ ἑβδομάδες ἑξήκοντα δύο». εἶθ’ ἕτερά τινα μεταξὺ ἐπαγαγὼν τὴν τελευταίαν προστίθησιν, φήσας· «καὶ δυναμώσει διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία». ταῦτα δὲ ὅτι μὴ μάτην μηδ’ ἄνευ θείας ἐπιπνοίας ἐσχεδίασται, πάνθ’ ὅντιν’ οὖν τῶν ὡς θεοῦ ῥήμασιν αὐτοῖς προσεχόντων ὁμολογήσειν ἡγοῦμαι. τοῦτο μὲν οὖν πρῶτον ἡμῖν καλῶς ἔδοξεν ἐπισημήνασθαι καταλιπεῖν τε τοῖς ἐντυγχάνουσι τὴν τοῦ ζητηθέντος ἀκριβῆ λύσιν.
ἃς εὖ μάλα ἐπιστάμενος ἀκριβῶς καὶ ὁ Ἡσαΐας ἔλε- γε· ι Καὶ ἔσονται οἱ λόγοι οὗτοι ὡς οἱ λόγοι τοῦ βιο Ελέου τοῦ ἐσφραγισμένου. » Οὐκ ἄρα τοῦ ἀποκλεῖσαι δρασιν καὶ προφήτην ἐλήλυθεν ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, μᾶλλον δὲ ἀναπετάσαι, καὶ εἰς φῶς ἀγαγεῖν. Ὅθεν δοκεί μοι κυριώτερον ὁ ᾿Ακύλας φάναι· « Τοῦ τελέσαι ὁραματισμὸν καὶ προφήτην, ὁ καὶ συνάδει τῷ, • Οὐκ ἦλθον καταλῦσαι τὸν νόμον ἢ τοὺς προφήτας, ἀλλὰ πληρῶσαι, » πρὸς αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος εἰρημένῳ. Τέλος γὰρ νόμου Χριστὸς, καὶ πᾶσαί γε αἱ περὶ αὐ τοῦ προφητεῖαι ἀπλήρωτοι καὶ ἀτελεῖς ἔμενον, εἰσω ότ' αὐτὸς ἐπιστὰς ἐπιτέθεικεν ἅπασι τέλος τοῖς περὶ αὐτοῦ προαναπεφωνημένοις. Δύναται δὲ καὶ κατὰ τὴν τῶν Ἑβδομήκοντα ἑρμηνείαν, τοιαύτην ἔχειν διάνοιαν τὸ, ο τοῦ σφραγῖσαι ὅρασιν καὶ προφήτην· ἡ ἐπεὶ ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται μέχρις Ἰωάννου διήρκεσαν, Β ἐξ ἐκείνου τε διαλελοίπασιν οἱ πάλαι παρὰ τῷ Ἰου- δαίων έθνει πνευματοφορούμενοι, καὶ τὰς περὶ Χρι- στοῦ προῤῥήσεις ἀνακηρύττοντες, καὶ τὰς ἐν ταῖς ἰε- ροῖς λόγοις ὁράσεις ὑγιῶς ἐποπτεύοντες, οἳ καὶ ἅτε ἀποκλεισθείσης αὐτῆς τῆς θείας χάριτος, καὶ σφρα γίσιν ὥσπερ καταδεθείσης, ἐξέλιπον· διὸ συμβαίνει ἐξ ἐκείνου μηκέτι προφήτην ενεργεῖν, μηδὲ ὁρῶντα χρηματίζειν ἐν αὐτοῖς, ἀπὸ τῶν δηλουμένων χρόνων καὶ εἰς ἡμᾶς τούτων ἁπάντων διαλελοιπότων. Τού- τοις ἐπιφέρει « Καὶ χρῖσαι ἅγιον ἁγίων. Καὶ τοῦτο δὲ αὐτόθεν πρόδηλον, ὡς μέχρι τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων ἅγιοι ἁγίων οι παρ' Εβραίοις ἀρχιερεῖς ἐχρίον, το, κατὰ τὴν κατὰ τὸν τοῦ Μωσέως νόμον ἐπιτελου- μένην ἁγιστείαν· ἐξ ἐκείνου δὲ καὶ οὗτοι διαλελοίπα- σι καταλλήλως τῇ προφητείᾳ. Η μὲν οὖν τοῦ Ἰακὼβ πρὸς τὸν Ἰούδαν ἀναφώνησις ἡγουμένων καὶ ἀρχόν- των τοῦ Ἰουδαίων έθνους Εκλειψιν ἐδήλου, κατὰ τὰ προτεταγμένα· ἐπειδὴ δὲ τὰ τῆς προστασίας τοῦ λαοῦ προφητῶν καὶ ἱερέων πάλαι πρότερον ἤρτητο, ἀκολούθως προθεσπίσας ὁ λόγος διὰ τῆς προπαρατε- θείσης προφητείας τὴν τῶν ἀρχόντων καὶ ἡγουμένων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους καθαίρεσιν ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, διὰ τῆς μετὰ χεῖρας προφητείας τὴν τῶν προφητῶν καὶ τῶν ἱερέων τῶν παρ' αὐτοῖς πάλαι διαπρεπόντων Εκλειψιν ἀναφωνεῖ, ὡς καὶ τούτων ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ ἐπιφανείς διαλειψόντων· ὅ καὶ αὐτὸ τοῖς ἔργοις ἡ παρουσία τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιστώ σατο. Ἐπεὶ δὲ ὁ ᾿Ακύλας, « τοῦ ἀλεῖψαι ἡγιασμένον ἡγιασμένων, » ἐξέδωκεν, οἰήσεται μέν τις τὸν πάλαι παρὰ Ἰουδαίοις ἀρχιερέα δηλοῦσθαι, τῶν μὲν τούτῳ ὑποβεβηκότων πολλῶν ἱερέων ἁγίων προσαγορευομέ- νων, ἁγίου δὲ ἁγίων μόνου τοῦ ὑπὲρ πάντας ἀρχ- ιερέως. Ἐπειδὴ τοῦτο καὶ προχείρως νοούμενόν ἐστιν ἀληθές. Μέχρι γὰρ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων οἱ ἀνέκαθεν κατὰ διαδοχὴν ἀρχιερεῖς ὁμοῦ καὶ τοῦ παν τὸς ἡγοῦντο λαοῦ, καὶ τὰ τῆς τοῦ Θεοῦ θεραπείας, ἀκολούθως τῇ παρὰ Μωσεί νενομοθετημένη λατρείᾳ διαρκῶς ἐπετέλουν. Ἀπὸ δὲ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων πρῶτον μὲν συνεχύθη καὶ ἡ κατὰ τούτους τά ξις, μικρὸν δὲ ὕστερον καὶ παντελῶς ἀπέσβη. Αλλ' ἔγωγε τῆς θείας Γραφῆς οὐδαμοῦ εὑρὼν τὸν παρὰ • * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII. ' A daicæ genti donata : quocirca ad tempus duntaxat Apoc. V, prodita præterierunt. At enim quæ per Salvatorem nostrum justitia denuntiata est, in perpetuum per- manens, merito æterna justitia nuncupata est, quemadmodum dixit Gabriel: Et ut adducatur justitia sempiterna : » pro eo autem quod est, « Et quasi signo impresso claudatur visio et propheta, > magis aliquanto proprie mihi videtur Aquila reddi- disse Et ad consummandum visionis munus et prophetam. Non enim ut clauderet et quasi an- nulo signaret propheticas visiones, Salvator ac Dominus noster advenit, qui etiam illas, quæ an- tea obscuræ et quasi signo impresso clausæ erant, et aperuit et latius explicavit, quo tempore suis discipulis sensum divinarum Scripturarum expo- suit. Ex quo, « Ecce, inquit, vicit leo de tribu Ju- da " : » et ipse aperuit sigilla libro apposita, ut apud Joannem legimus in Apocalypsi. Caeterumn quæ tandem sigilla, nisi prophetarum obscurita- tes? quas cum plane bene notas haberet etiam Isaias, dixit: Et erunt verba hæc tanquam verba libri signati : › non ergo ut clauderet visionem et prophetam venit Christus Dei, sed ut aperiret potius et in lucem proferret. Quare magis mili proprie videtur Aquila dixisse: Ad consumman- dum visionis munus et prophetam, quod sane cum illo concordat : « Non veni solvere legem aut prophetas, sed complere › quod a nostro Sal- vatore dictum agnoscimus. Finis enim legis Christus, et omnes de illo prophetiæ inanes atque imperfectæ manserunt, donec ille seipsum osten- dens, omnibus quæ de ipso a prophetis prædicla fuerant, finem imposuit. Potest etiam ex interpre- tatione Septuaginta talem habere sensum, quod dictum est : Ut quasi signo impresso clau- datur visio et propheta : cum lex et prophet usque ad Joannem permanserint, et ex illo defece- rint, qui prius Spiritu divino allati divinabant, et vaticinia de Christo omnibus palam prodebant, qui- que in sacris responsis visiones puras et sinceras contemplabantur, tanquam si ipsis divina gratia et clausa, et quasi signis impressis colligata esset, merito evenit ut ab illo, de quo dictum est, tempo- re, non amplius apud illos munere suo fungeretur D propheta, neque qui ab illis videns nominabatur, sed omnia hæc usque ad nostram ætatem sublata evanuerint. Deinceps sequitur: • Et ungatur San- ctus sanctorum., Hoc item nobis eodem argu- mento constabit: nam usque ad tempora Salvato- ris nostri, qui Sancti sanctorum pontifices erant apud Hebræos, ii ceremoniis quas ex Mosaica lege acceptas servabant, ungebantur : sed hi quoque posthac sicut prophetia prædixerat, defecere. Ita- que quod ab Jacob ad Judam oraculum enuntiatum est, secundum ea quæ prius a nobis exposita sunt, Judaicæ gentis ducum principumque defectum di- vinabat. Sed quoniam prophetarum et sacerdotum, C & > illud 5. 76 Isa xxx, 41. * Matth. v. 17.
εἰ δὲ χρὴ καὶ ἡμᾶς τὸ ἐπεισιὸν μὴ ἀποκρύψασθαι, φημὶ καθ’ ἑτέραν διάνοιαν ἤτοι ἐκδοχὴν τὸν ἐν τῇ προκειμένῃ γραφῇ δηλούμενον «χριστὸν ἡγούμενον», κατὰ τὸ «ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ ἕως χριστοῦ ἡγουμένου», οὐκ ἄλλον εἶναι τοῦ καταλόγου τῶν μετὰ τὴν προφητείαν καὶ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον ἡγησαμένων τοῦ λαοῦ ἀρχιερέων, οὓς χριστοὺς ἔθος ἀποκαλεῖν τῇ γραφῇ. μόνους γὰρ τούτους καθηγήσασθαι τοῦ ἔθνους, ἀρξαμένους ἀπὸ Ἰησοῦ τοῦ Ἰωσεδὲκ τοῦ ἱερέως τοῦ μεγάλου, μετὰ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον καὶ μέχρι τῶν χρόνων τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ παρουσίας παρειλήφαμεν.
ἃς εὖ μάλα ἐπιστάμενος ἀκριβῶς καὶ ὁ Ἡσαΐας ἔλε- γε· ι Καὶ ἔσονται οἱ λόγοι οὗτοι ὡς οἱ λόγοι τοῦ βιο Ελέου τοῦ ἐσφραγισμένου. » Οὐκ ἄρα τοῦ ἀποκλεῖσαι δρασιν καὶ προφήτην ἐλήλυθεν ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, μᾶλλον δὲ ἀναπετάσαι, καὶ εἰς φῶς ἀγαγεῖν. Ὅθεν δοκεί μοι κυριώτερον ὁ ᾿Ακύλας φάναι· « Τοῦ τελέσαι ὁραματισμὸν καὶ προφήτην, ὁ καὶ συνάδει τῷ, • Οὐκ ἦλθον καταλῦσαι τὸν νόμον ἢ τοὺς προφήτας, ἀλλὰ πληρῶσαι, » πρὸς αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος εἰρημένῳ. Τέλος γὰρ νόμου Χριστὸς, καὶ πᾶσαί γε αἱ περὶ αὐ τοῦ προφητεῖαι ἀπλήρωτοι καὶ ἀτελεῖς ἔμενον, εἰσω ότ' αὐτὸς ἐπιστὰς ἐπιτέθεικεν ἅπασι τέλος τοῖς περὶ αὐτοῦ προαναπεφωνημένοις. Δύναται δὲ καὶ κατὰ τὴν τῶν Ἑβδομήκοντα ἑρμηνείαν, τοιαύτην ἔχειν διάνοιαν τὸ, ο τοῦ σφραγῖσαι ὅρασιν καὶ προφήτην· ἡ ἐπεὶ ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται μέχρις Ἰωάννου διήρκεσαν, Β ἐξ ἐκείνου τε διαλελοίπασιν οἱ πάλαι παρὰ τῷ Ἰου- δαίων έθνει πνευματοφορούμενοι, καὶ τὰς περὶ Χρι- στοῦ προῤῥήσεις ἀνακηρύττοντες, καὶ τὰς ἐν ταῖς ἰε- ροῖς λόγοις ὁράσεις ὑγιῶς ἐποπτεύοντες, οἳ καὶ ἅτε ἀποκλεισθείσης αὐτῆς τῆς θείας χάριτος, καὶ σφρα γίσιν ὥσπερ καταδεθείσης, ἐξέλιπον· διὸ συμβαίνει ἐξ ἐκείνου μηκέτι προφήτην ενεργεῖν, μηδὲ ὁρῶντα χρηματίζειν ἐν αὐτοῖς, ἀπὸ τῶν δηλουμένων χρόνων καὶ εἰς ἡμᾶς τούτων ἁπάντων διαλελοιπότων. Τού- τοις ἐπιφέρει « Καὶ χρῖσαι ἅγιον ἁγίων. Καὶ τοῦτο δὲ αὐτόθεν πρόδηλον, ὡς μέχρι τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων ἅγιοι ἁγίων οι παρ' Εβραίοις ἀρχιερεῖς ἐχρίον, το, κατὰ τὴν κατὰ τὸν τοῦ Μωσέως νόμον ἐπιτελου- μένην ἁγιστείαν· ἐξ ἐκείνου δὲ καὶ οὗτοι διαλελοίπα- σι καταλλήλως τῇ προφητείᾳ. Η μὲν οὖν τοῦ Ἰακὼβ πρὸς τὸν Ἰούδαν ἀναφώνησις ἡγουμένων καὶ ἀρχόν- των τοῦ Ἰουδαίων έθνους Εκλειψιν ἐδήλου, κατὰ τὰ προτεταγμένα· ἐπειδὴ δὲ τὰ τῆς προστασίας τοῦ λαοῦ προφητῶν καὶ ἱερέων πάλαι πρότερον ἤρτητο, ἀκολούθως προθεσπίσας ὁ λόγος διὰ τῆς προπαρατε- θείσης προφητείας τὴν τῶν ἀρχόντων καὶ ἡγουμένων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους καθαίρεσιν ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, διὰ τῆς μετὰ χεῖρας προφητείας τὴν τῶν προφητῶν καὶ τῶν ἱερέων τῶν παρ' αὐτοῖς πάλαι διαπρεπόντων Εκλειψιν ἀναφωνεῖ, ὡς καὶ τούτων ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ ἐπιφανείς διαλειψόντων· ὅ καὶ αὐτὸ τοῖς ἔργοις ἡ παρουσία τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιστώ σατο. Ἐπεὶ δὲ ὁ ᾿Ακύλας, « τοῦ ἀλεῖψαι ἡγιασμένον ἡγιασμένων, » ἐξέδωκεν, οἰήσεται μέν τις τὸν πάλαι παρὰ Ἰουδαίοις ἀρχιερέα δηλοῦσθαι, τῶν μὲν τούτῳ ὑποβεβηκότων πολλῶν ἱερέων ἁγίων προσαγορευομέ- νων, ἁγίου δὲ ἁγίων μόνου τοῦ ὑπὲρ πάντας ἀρχ- ιερέως. Ἐπειδὴ τοῦτο καὶ προχείρως νοούμενόν ἐστιν ἀληθές. Μέχρι γὰρ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων οἱ ἀνέκαθεν κατὰ διαδοχὴν ἀρχιερεῖς ὁμοῦ καὶ τοῦ παν τὸς ἡγοῦντο λαοῦ, καὶ τὰ τῆς τοῦ Θεοῦ θεραπείας, ἀκολούθως τῇ παρὰ Μωσεί νενομοθετημένη λατρείᾳ διαρκῶς ἐπετέλουν. Ἀπὸ δὲ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων πρῶτον μὲν συνεχύθη καὶ ἡ κατὰ τούτους τά ξις, μικρὸν δὲ ὕστερον καὶ παντελῶς ἀπέσβη. Αλλ' ἔγωγε τῆς θείας Γραφῆς οὐδαμοῦ εὑρὼν τὸν παρὰ • * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII. ' A daicæ genti donata : quocirca ad tempus duntaxat Apoc. V, prodita præterierunt. At enim quæ per Salvatorem nostrum justitia denuntiata est, in perpetuum per- manens, merito æterna justitia nuncupata est, quemadmodum dixit Gabriel: Et ut adducatur justitia sempiterna : » pro eo autem quod est, « Et quasi signo impresso claudatur visio et propheta, > magis aliquanto proprie mihi videtur Aquila reddi- disse Et ad consummandum visionis munus et prophetam. Non enim ut clauderet et quasi an- nulo signaret propheticas visiones, Salvator ac Dominus noster advenit, qui etiam illas, quæ an- tea obscuræ et quasi signo impresso clausæ erant, et aperuit et latius explicavit, quo tempore suis discipulis sensum divinarum Scripturarum expo- suit. Ex quo, « Ecce, inquit, vicit leo de tribu Ju- da " : » et ipse aperuit sigilla libro apposita, ut apud Joannem legimus in Apocalypsi. Caeterumn quæ tandem sigilla, nisi prophetarum obscurita- tes? quas cum plane bene notas haberet etiam Isaias, dixit: Et erunt verba hæc tanquam verba libri signati : › non ergo ut clauderet visionem et prophetam venit Christus Dei, sed ut aperiret potius et in lucem proferret. Quare magis mili proprie videtur Aquila dixisse: Ad consumman- dum visionis munus et prophetam, quod sane cum illo concordat : « Non veni solvere legem aut prophetas, sed complere › quod a nostro Sal- vatore dictum agnoscimus. Finis enim legis Christus, et omnes de illo prophetiæ inanes atque imperfectæ manserunt, donec ille seipsum osten- dens, omnibus quæ de ipso a prophetis prædicla fuerant, finem imposuit. Potest etiam ex interpre- tatione Septuaginta talem habere sensum, quod dictum est : Ut quasi signo impresso clau- datur visio et propheta : cum lex et prophet usque ad Joannem permanserint, et ex illo defece- rint, qui prius Spiritu divino allati divinabant, et vaticinia de Christo omnibus palam prodebant, qui- que in sacris responsis visiones puras et sinceras contemplabantur, tanquam si ipsis divina gratia et clausa, et quasi signis impressis colligata esset, merito evenit ut ab illo, de quo dictum est, tempo- re, non amplius apud illos munere suo fungeretur D propheta, neque qui ab illis videns nominabatur, sed omnia hæc usque ad nostram ætatem sublata evanuerint. Deinceps sequitur: • Et ungatur San- ctus sanctorum., Hoc item nobis eodem argu- mento constabit: nam usque ad tempora Salvato- ris nostri, qui Sancti sanctorum pontifices erant apud Hebræos, ii ceremoniis quas ex Mosaica lege acceptas servabant, ungebantur : sed hi quoque posthac sicut prophetia prædixerat, defecere. Ita- que quod ab Jacob ad Judam oraculum enuntiatum est, secundum ea quæ prius a nobis exposita sunt, Judaicæ gentis ducum principumque defectum di- vinabat. Sed quoniam prophetarum et sacerdotum, C & > illud 5. 76 Isa xxx, 41. * Matth. v. 17.
Οἶμαι γοῦν τὸν μεταξὺ χρόνον τῆς τούτων προστασίας, καθ’ ὃν ἡγήσαντο, δηλοῦσθαι διὰ τοῦ «ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ ἕως χριστοῦ ἡγουμένου ἑβδομάδες ἑπτὰ καὶ ἑβδομάδες ἑξήκοντα δύο», τῶν ἐτῶν δὲ τὰς ἑβδομάδας, συναγομένας εἰς ἔτη τετρακόσια ὀγδοήκοντα τρία, ἀπὸ τῆς Κύρου βασιλείας ἐπὶ τὴν Ῥωμαίων παρεκτείνεσθαι ἀρχήν, καθ’ ἣν Πομπήιος Ῥωμαίων στρατηγὸς ἐπιστὰς τοῖς Ἱεροσολύμοις εἷλε μὲν πολιορκίᾳ τὴν πόλιν, τὸ δὲ πᾶν ἔθνος δοῦλον Ῥωμαίοις κατεστήσατο, ὡς καὶ φόρους ἐξ ἐκείνου τελεῖν καὶ τοῖς Ῥωμαίων πειθαρχεῖν ἐπιτάγμασιν. ἐπὶ τοῦτον γοῦν τὸν χρόνον ὁ τῶν τετρακοσίων ὀγδοήκοντα τριῶν ἐτῶν περιορίζεται ἀριθμός, ἐφ’ ὃν καὶ κατέληξαν οἱ κατὰ τὸν Μωσέως νόμον ἐκ πατέρων διαδοχῆς τὴν προστασίαν τοῦ ἔθνους καὶ τὴν ἱερωσύνην διειληφότες, οὓς «χριστὸν ἡγούμενον» τὴν θείαν ἐπὶ τοῦ παρόντος γραφὴν ὀνομάζειν ὑπολαμβάνω. εἰ δὲ χρὴ καὶ τὸν κατάλογον ἐκθέσθαι τῆς τῶν ἀρχιερέων διαδοχῆς, τῶν ἐν τῷ δηλουμένῳ μεταξὺ χρόνῳ διαγενομένων, καὶ τοῦτο οὐδεὶς φθόνος εἰς παράστασιν τῆς τῶν εἰρημένων ἀληθείας ποιήσασθαι.
ἃς εὖ μάλα ἐπιστάμενος ἀκριβῶς καὶ ὁ Ἡσαΐας ἔλε- γε· ι Καὶ ἔσονται οἱ λόγοι οὗτοι ὡς οἱ λόγοι τοῦ βιο Ελέου τοῦ ἐσφραγισμένου. » Οὐκ ἄρα τοῦ ἀποκλεῖσαι δρασιν καὶ προφήτην ἐλήλυθεν ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, μᾶλλον δὲ ἀναπετάσαι, καὶ εἰς φῶς ἀγαγεῖν. Ὅθεν δοκεί μοι κυριώτερον ὁ ᾿Ακύλας φάναι· « Τοῦ τελέσαι ὁραματισμὸν καὶ προφήτην, ὁ καὶ συνάδει τῷ, • Οὐκ ἦλθον καταλῦσαι τὸν νόμον ἢ τοὺς προφήτας, ἀλλὰ πληρῶσαι, » πρὸς αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος εἰρημένῳ. Τέλος γὰρ νόμου Χριστὸς, καὶ πᾶσαί γε αἱ περὶ αὐ τοῦ προφητεῖαι ἀπλήρωτοι καὶ ἀτελεῖς ἔμενον, εἰσω ότ' αὐτὸς ἐπιστὰς ἐπιτέθεικεν ἅπασι τέλος τοῖς περὶ αὐτοῦ προαναπεφωνημένοις. Δύναται δὲ καὶ κατὰ τὴν τῶν Ἑβδομήκοντα ἑρμηνείαν, τοιαύτην ἔχειν διάνοιαν τὸ, ο τοῦ σφραγῖσαι ὅρασιν καὶ προφήτην· ἡ ἐπεὶ ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται μέχρις Ἰωάννου διήρκεσαν, Β ἐξ ἐκείνου τε διαλελοίπασιν οἱ πάλαι παρὰ τῷ Ἰου- δαίων έθνει πνευματοφορούμενοι, καὶ τὰς περὶ Χρι- στοῦ προῤῥήσεις ἀνακηρύττοντες, καὶ τὰς ἐν ταῖς ἰε- ροῖς λόγοις ὁράσεις ὑγιῶς ἐποπτεύοντες, οἳ καὶ ἅτε ἀποκλεισθείσης αὐτῆς τῆς θείας χάριτος, καὶ σφρα γίσιν ὥσπερ καταδεθείσης, ἐξέλιπον· διὸ συμβαίνει ἐξ ἐκείνου μηκέτι προφήτην ενεργεῖν, μηδὲ ὁρῶντα χρηματίζειν ἐν αὐτοῖς, ἀπὸ τῶν δηλουμένων χρόνων καὶ εἰς ἡμᾶς τούτων ἁπάντων διαλελοιπότων. Τού- τοις ἐπιφέρει « Καὶ χρῖσαι ἅγιον ἁγίων. Καὶ τοῦτο δὲ αὐτόθεν πρόδηλον, ὡς μέχρι τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων ἅγιοι ἁγίων οι παρ' Εβραίοις ἀρχιερεῖς ἐχρίον, το, κατὰ τὴν κατὰ τὸν τοῦ Μωσέως νόμον ἐπιτελου- μένην ἁγιστείαν· ἐξ ἐκείνου δὲ καὶ οὗτοι διαλελοίπα- σι καταλλήλως τῇ προφητείᾳ. Η μὲν οὖν τοῦ Ἰακὼβ πρὸς τὸν Ἰούδαν ἀναφώνησις ἡγουμένων καὶ ἀρχόν- των τοῦ Ἰουδαίων έθνους Εκλειψιν ἐδήλου, κατὰ τὰ προτεταγμένα· ἐπειδὴ δὲ τὰ τῆς προστασίας τοῦ λαοῦ προφητῶν καὶ ἱερέων πάλαι πρότερον ἤρτητο, ἀκολούθως προθεσπίσας ὁ λόγος διὰ τῆς προπαρατε- θείσης προφητείας τὴν τῶν ἀρχόντων καὶ ἡγουμένων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους καθαίρεσιν ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, διὰ τῆς μετὰ χεῖρας προφητείας τὴν τῶν προφητῶν καὶ τῶν ἱερέων τῶν παρ' αὐτοῖς πάλαι διαπρεπόντων Εκλειψιν ἀναφωνεῖ, ὡς καὶ τούτων ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ ἐπιφανείς διαλειψόντων· ὅ καὶ αὐτὸ τοῖς ἔργοις ἡ παρουσία τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιστώ σατο. Ἐπεὶ δὲ ὁ ᾿Ακύλας, « τοῦ ἀλεῖψαι ἡγιασμένον ἡγιασμένων, » ἐξέδωκεν, οἰήσεται μέν τις τὸν πάλαι παρὰ Ἰουδαίοις ἀρχιερέα δηλοῦσθαι, τῶν μὲν τούτῳ ὑποβεβηκότων πολλῶν ἱερέων ἁγίων προσαγορευομέ- νων, ἁγίου δὲ ἁγίων μόνου τοῦ ὑπὲρ πάντας ἀρχ- ιερέως. Ἐπειδὴ τοῦτο καὶ προχείρως νοούμενόν ἐστιν ἀληθές. Μέχρι γὰρ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων οἱ ἀνέκαθεν κατὰ διαδοχὴν ἀρχιερεῖς ὁμοῦ καὶ τοῦ παν τὸς ἡγοῦντο λαοῦ, καὶ τὰ τῆς τοῦ Θεοῦ θεραπείας, ἀκολούθως τῇ παρὰ Μωσεί νενομοθετημένη λατρείᾳ διαρκῶς ἐπετέλουν. Ἀπὸ δὲ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων πρῶτον μὲν συνεχύθη καὶ ἡ κατὰ τούτους τά ξις, μικρὸν δὲ ὕστερον καὶ παντελῶς ἀπέσβη. Αλλ' ἔγωγε τῆς θείας Γραφῆς οὐδαμοῦ εὑρὼν τὸν παρὰ • * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII. ' A daicæ genti donata : quocirca ad tempus duntaxat Apoc. V, prodita præterierunt. At enim quæ per Salvatorem nostrum justitia denuntiata est, in perpetuum per- manens, merito æterna justitia nuncupata est, quemadmodum dixit Gabriel: Et ut adducatur justitia sempiterna : » pro eo autem quod est, « Et quasi signo impresso claudatur visio et propheta, > magis aliquanto proprie mihi videtur Aquila reddi- disse Et ad consummandum visionis munus et prophetam. Non enim ut clauderet et quasi an- nulo signaret propheticas visiones, Salvator ac Dominus noster advenit, qui etiam illas, quæ an- tea obscuræ et quasi signo impresso clausæ erant, et aperuit et latius explicavit, quo tempore suis discipulis sensum divinarum Scripturarum expo- suit. Ex quo, « Ecce, inquit, vicit leo de tribu Ju- da " : » et ipse aperuit sigilla libro apposita, ut apud Joannem legimus in Apocalypsi. Caeterumn quæ tandem sigilla, nisi prophetarum obscurita- tes? quas cum plane bene notas haberet etiam Isaias, dixit: Et erunt verba hæc tanquam verba libri signati : › non ergo ut clauderet visionem et prophetam venit Christus Dei, sed ut aperiret potius et in lucem proferret. Quare magis mili proprie videtur Aquila dixisse: Ad consumman- dum visionis munus et prophetam, quod sane cum illo concordat : « Non veni solvere legem aut prophetas, sed complere › quod a nostro Sal- vatore dictum agnoscimus. Finis enim legis Christus, et omnes de illo prophetiæ inanes atque imperfectæ manserunt, donec ille seipsum osten- dens, omnibus quæ de ipso a prophetis prædicla fuerant, finem imposuit. Potest etiam ex interpre- tatione Septuaginta talem habere sensum, quod dictum est : Ut quasi signo impresso clau- datur visio et propheta : cum lex et prophet usque ad Joannem permanserint, et ex illo defece- rint, qui prius Spiritu divino allati divinabant, et vaticinia de Christo omnibus palam prodebant, qui- que in sacris responsis visiones puras et sinceras contemplabantur, tanquam si ipsis divina gratia et clausa, et quasi signis impressis colligata esset, merito evenit ut ab illo, de quo dictum est, tempo- re, non amplius apud illos munere suo fungeretur D propheta, neque qui ab illis videns nominabatur, sed omnia hæc usque ad nostram ætatem sublata evanuerint. Deinceps sequitur: • Et ungatur San- ctus sanctorum., Hoc item nobis eodem argu- mento constabit: nam usque ad tempora Salvato- ris nostri, qui Sancti sanctorum pontifices erant apud Hebræos, ii ceremoniis quas ex Mosaica lege acceptas servabant, ungebantur : sed hi quoque posthac sicut prophetia prædixerat, defecere. Ita- que quod ab Jacob ad Judam oraculum enuntiatum est, secundum ea quæ prius a nobis exposita sunt, Judaicæ gentis ducum principumque defectum di- vinabat. Sed quoniam prophetarum et sacerdotum, C & > illud 5. 76 Isa xxx, 41. * Matth. v. 17.
πρῶτος τοίνυν μετὰ τὴν τοῦ Δανιὴλ προφητείαν, ἐπὶ Κύρου τοῦ βασιλέως Περσῶν, μετὰ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον, Ἰησοῦς ὁ τοῦ Ἰωσεδέκ, «ὁ ἱερεὺς ὁ μέγας» χρηματίσας, ἅμα Ζοροβάβελ ἄνεισιν ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας, καὶ θεμελίους καταβάλλεται τοῦ ἱεροῦ, ἀλλ’ ἐπισχεθέντος τοῦ ἔργου ὑπὸ τῶν περιοίκων, αἱ πρῶται ἑπτὰ ἑβδομάδες τῶν ἐτῶν αἱ διὰ τοῦ προφήτου δηλούμεναι συμπεραιοῦνται, καθ’ ἃς ἀτελὲς διέμενε τὸ ἔργον τῆς τοῦ ναοῦ οἰκοδομῆς. διόπερ ὁ θεῖος λόγος τῆς συναφῆς τῶν λοιπῶν ἑβδομάδων ἀφορίζει τὰς πρώτας ἑπτά, εἰπὼν «ἑβδομάδας ἑπτά», ἔπειθ’ ἑξῆς μετὰ διαστολῆς ἐπαγαγὼν «καὶ ἑβδομάδες ἑξήκοντα δύο». ἑπτὰ γοῦν ἀπὸ Κύρου καὶ ἐπὶ τὴν συμπλήρωσιν τῆς τοῦ ἱεροῦ οἰκοδομῆς ἑβδομάδες ἐτῶν εὑρίσκονται. ἔνθεν ὁρμώμενοι τῷ σωτῆρι ἡμῶν ἔλεγον οἱ Ἰουδαῖοι· «τεσσαράκοντα καὶ ἓξ ἔτεσιν ᾠκοδομήθη ὁ ναὸς οὗτος, καὶ σὺ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερεῖς αὐτόν;» ἀλλ’ οὗτοι μὲν «τεσσαράκοντα καὶ ἓξ ἔτεσιν» ᾠκοδομῆσθαι τὸν ναὸν ἔφασαν.
ἃς εὖ μάλα ἐπιστάμενος ἀκριβῶς καὶ ὁ Ἡσαΐας ἔλε- γε· ι Καὶ ἔσονται οἱ λόγοι οὗτοι ὡς οἱ λόγοι τοῦ βιο Ελέου τοῦ ἐσφραγισμένου. » Οὐκ ἄρα τοῦ ἀποκλεῖσαι δρασιν καὶ προφήτην ἐλήλυθεν ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, μᾶλλον δὲ ἀναπετάσαι, καὶ εἰς φῶς ἀγαγεῖν. Ὅθεν δοκεί μοι κυριώτερον ὁ ᾿Ακύλας φάναι· « Τοῦ τελέσαι ὁραματισμὸν καὶ προφήτην, ὁ καὶ συνάδει τῷ, • Οὐκ ἦλθον καταλῦσαι τὸν νόμον ἢ τοὺς προφήτας, ἀλλὰ πληρῶσαι, » πρὸς αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος εἰρημένῳ. Τέλος γὰρ νόμου Χριστὸς, καὶ πᾶσαί γε αἱ περὶ αὐ τοῦ προφητεῖαι ἀπλήρωτοι καὶ ἀτελεῖς ἔμενον, εἰσω ότ' αὐτὸς ἐπιστὰς ἐπιτέθεικεν ἅπασι τέλος τοῖς περὶ αὐτοῦ προαναπεφωνημένοις. Δύναται δὲ καὶ κατὰ τὴν τῶν Ἑβδομήκοντα ἑρμηνείαν, τοιαύτην ἔχειν διάνοιαν τὸ, ο τοῦ σφραγῖσαι ὅρασιν καὶ προφήτην· ἡ ἐπεὶ ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται μέχρις Ἰωάννου διήρκεσαν, Β ἐξ ἐκείνου τε διαλελοίπασιν οἱ πάλαι παρὰ τῷ Ἰου- δαίων έθνει πνευματοφορούμενοι, καὶ τὰς περὶ Χρι- στοῦ προῤῥήσεις ἀνακηρύττοντες, καὶ τὰς ἐν ταῖς ἰε- ροῖς λόγοις ὁράσεις ὑγιῶς ἐποπτεύοντες, οἳ καὶ ἅτε ἀποκλεισθείσης αὐτῆς τῆς θείας χάριτος, καὶ σφρα γίσιν ὥσπερ καταδεθείσης, ἐξέλιπον· διὸ συμβαίνει ἐξ ἐκείνου μηκέτι προφήτην ενεργεῖν, μηδὲ ὁρῶντα χρηματίζειν ἐν αὐτοῖς, ἀπὸ τῶν δηλουμένων χρόνων καὶ εἰς ἡμᾶς τούτων ἁπάντων διαλελοιπότων. Τού- τοις ἐπιφέρει « Καὶ χρῖσαι ἅγιον ἁγίων. Καὶ τοῦτο δὲ αὐτόθεν πρόδηλον, ὡς μέχρι τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων ἅγιοι ἁγίων οι παρ' Εβραίοις ἀρχιερεῖς ἐχρίον, το, κατὰ τὴν κατὰ τὸν τοῦ Μωσέως νόμον ἐπιτελου- μένην ἁγιστείαν· ἐξ ἐκείνου δὲ καὶ οὗτοι διαλελοίπα- σι καταλλήλως τῇ προφητείᾳ. Η μὲν οὖν τοῦ Ἰακὼβ πρὸς τὸν Ἰούδαν ἀναφώνησις ἡγουμένων καὶ ἀρχόν- των τοῦ Ἰουδαίων έθνους Εκλειψιν ἐδήλου, κατὰ τὰ προτεταγμένα· ἐπειδὴ δὲ τὰ τῆς προστασίας τοῦ λαοῦ προφητῶν καὶ ἱερέων πάλαι πρότερον ἤρτητο, ἀκολούθως προθεσπίσας ὁ λόγος διὰ τῆς προπαρατε- θείσης προφητείας τὴν τῶν ἀρχόντων καὶ ἡγουμένων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους καθαίρεσιν ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, διὰ τῆς μετὰ χεῖρας προφητείας τὴν τῶν προφητῶν καὶ τῶν ἱερέων τῶν παρ' αὐτοῖς πάλαι διαπρεπόντων Εκλειψιν ἀναφωνεῖ, ὡς καὶ τούτων ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ ἐπιφανείς διαλειψόντων· ὅ καὶ αὐτὸ τοῖς ἔργοις ἡ παρουσία τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιστώ σατο. Ἐπεὶ δὲ ὁ ᾿Ακύλας, « τοῦ ἀλεῖψαι ἡγιασμένον ἡγιασμένων, » ἐξέδωκεν, οἰήσεται μέν τις τὸν πάλαι παρὰ Ἰουδαίοις ἀρχιερέα δηλοῦσθαι, τῶν μὲν τούτῳ ὑποβεβηκότων πολλῶν ἱερέων ἁγίων προσαγορευομέ- νων, ἁγίου δὲ ἁγίων μόνου τοῦ ὑπὲρ πάντας ἀρχ- ιερέως. Ἐπειδὴ τοῦτο καὶ προχείρως νοούμενόν ἐστιν ἀληθές. Μέχρι γὰρ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων οἱ ἀνέκαθεν κατὰ διαδοχὴν ἀρχιερεῖς ὁμοῦ καὶ τοῦ παν τὸς ἡγοῦντο λαοῦ, καὶ τὰ τῆς τοῦ Θεοῦ θεραπείας, ἀκολούθως τῇ παρὰ Μωσεί νενομοθετημένη λατρείᾳ διαρκῶς ἐπετέλουν. Ἀπὸ δὲ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων πρῶτον μὲν συνεχύθη καὶ ἡ κατὰ τούτους τά ξις, μικρὸν δὲ ὕστερον καὶ παντελῶς ἀπέσβη. Αλλ' ἔγωγε τῆς θείας Γραφῆς οὐδαμοῦ εὑρὼν τὸν παρὰ • * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII. ' A daicæ genti donata : quocirca ad tempus duntaxat Apoc. V, prodita præterierunt. At enim quæ per Salvatorem nostrum justitia denuntiata est, in perpetuum per- manens, merito æterna justitia nuncupata est, quemadmodum dixit Gabriel: Et ut adducatur justitia sempiterna : » pro eo autem quod est, « Et quasi signo impresso claudatur visio et propheta, > magis aliquanto proprie mihi videtur Aquila reddi- disse Et ad consummandum visionis munus et prophetam. Non enim ut clauderet et quasi an- nulo signaret propheticas visiones, Salvator ac Dominus noster advenit, qui etiam illas, quæ an- tea obscuræ et quasi signo impresso clausæ erant, et aperuit et latius explicavit, quo tempore suis discipulis sensum divinarum Scripturarum expo- suit. Ex quo, « Ecce, inquit, vicit leo de tribu Ju- da " : » et ipse aperuit sigilla libro apposita, ut apud Joannem legimus in Apocalypsi. Caeterumn quæ tandem sigilla, nisi prophetarum obscurita- tes? quas cum plane bene notas haberet etiam Isaias, dixit: Et erunt verba hæc tanquam verba libri signati : › non ergo ut clauderet visionem et prophetam venit Christus Dei, sed ut aperiret potius et in lucem proferret. Quare magis mili proprie videtur Aquila dixisse: Ad consumman- dum visionis munus et prophetam, quod sane cum illo concordat : « Non veni solvere legem aut prophetas, sed complere › quod a nostro Sal- vatore dictum agnoscimus. Finis enim legis Christus, et omnes de illo prophetiæ inanes atque imperfectæ manserunt, donec ille seipsum osten- dens, omnibus quæ de ipso a prophetis prædicla fuerant, finem imposuit. Potest etiam ex interpre- tatione Septuaginta talem habere sensum, quod dictum est : Ut quasi signo impresso clau- datur visio et propheta : cum lex et prophet usque ad Joannem permanserint, et ex illo defece- rint, qui prius Spiritu divino allati divinabant, et vaticinia de Christo omnibus palam prodebant, qui- que in sacris responsis visiones puras et sinceras contemplabantur, tanquam si ipsis divina gratia et clausa, et quasi signis impressis colligata esset, merito evenit ut ab illo, de quo dictum est, tempo- re, non amplius apud illos munere suo fungeretur D propheta, neque qui ab illis videns nominabatur, sed omnia hæc usque ad nostram ætatem sublata evanuerint. Deinceps sequitur: • Et ungatur San- ctus sanctorum., Hoc item nobis eodem argu- mento constabit: nam usque ad tempora Salvato- ris nostri, qui Sancti sanctorum pontifices erant apud Hebræos, ii ceremoniis quas ex Mosaica lege acceptas servabant, ungebantur : sed hi quoque posthac sicut prophetia prædixerat, defecere. Ita- que quod ab Jacob ad Judam oraculum enuntiatum est, secundum ea quæ prius a nobis exposita sunt, Judaicæ gentis ducum principumque defectum di- vinabat. Sed quoniam prophetarum et sacerdotum, C & > illud 5. 76 Isa xxx, 41. * Matth. v. 17.
τοσαῦτα γὰρ ἀπὸ πρώτου [ἔτους] Κύρου βασιλείας, ὃς πρῶτος ἀνῆκεν τῆς Βαβυλῶνος τοὺς βουλομένους τῶν Ἰουδαίων εἰς τὴν οἰκείαν γῆν ἐπανιέναι, ἐπὶ τὸ ἕκτον ἔτος τῆς Δαρείου βασιλείας συνάγεται, καθ’ ὃν τὸ πᾶν ἔργον τῆς οἰκοδομῆς τέλος εἴληφεν. ὅ γε μὴν ἐξ Ἑβραίων Ἰώσηπος καὶ ἄλλον τριετῆ χρόνον εἰς τὴν τῶν ἔξωθεν τῶν ἀμφὶ τὸν ναὸν κατασκευασμάτων συμπλήρωσιν ..., ὥστ’ εἰκότως διὰ ταῦτα τὰς ἑπτὰ πρώτας ἑβδομάδας, εἰς ἔτη ἐννέα καὶ τεσσαράκοντα συντεινούσας, ἀφωρίσθαι κατὰ τὸν τῆς προφητείας λόγον, τὰς δὲ λοιπὰς ἑξήκοντα δύο ἀπὸ τῆς Δαρείου καταριθμεῖσθαι βασιλείας συμβαίνει, καθ’ ὃν αὖθις Ἰησοῦς ὁ τοῦ Ἰωσεδὲκ καὶ Ζοροβάβελ ὁ τοῦ Σαλαθιήλ, εἰς ἐκεῖνο τὴν ζωὴν παρατείναντες, ἄμφω προέστησαν τῆς τοῦ ἱεροῦ ἀνανεώσεως, προφητευόντων Ἀγγαίου καὶ Ζαχαρίου, μεθ’ οὓς Ἔσρας καὶ Νεεμίας, ὁμοίως ἐκ Βαβυλῶνος ἀνελθόντες, τὸ τεῖχος ἐδείμαντο τῇ πόλει, τὴν ἀρχιερωσύνην διέποντος Ἰ[ω]ακείμου· παῖς δὲ οὗτος ἦν Ἰησοῦ τοῦ Ἰωσεδέκ, μεθ’ ὃν διαδέχεται τὴν ἀρχιερωσύνην Ἐλιασοῦβος, ἔπειτα Ἰωδαέ, μεθ’ ὃν Ἰωνάθης, μεθ’ ὃν [Ἰ]αδδοῦς. τούτων μέμνηται καὶ ἡ Ἔσρα γραφή, λέγουσα·
ἃς εὖ μάλα ἐπιστάμενος ἀκριβῶς καὶ ὁ Ἡσαΐας ἔλε- γε· ι Καὶ ἔσονται οἱ λόγοι οὗτοι ὡς οἱ λόγοι τοῦ βιο Ελέου τοῦ ἐσφραγισμένου. » Οὐκ ἄρα τοῦ ἀποκλεῖσαι δρασιν καὶ προφήτην ἐλήλυθεν ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, μᾶλλον δὲ ἀναπετάσαι, καὶ εἰς φῶς ἀγαγεῖν. Ὅθεν δοκεί μοι κυριώτερον ὁ ᾿Ακύλας φάναι· « Τοῦ τελέσαι ὁραματισμὸν καὶ προφήτην, ὁ καὶ συνάδει τῷ, • Οὐκ ἦλθον καταλῦσαι τὸν νόμον ἢ τοὺς προφήτας, ἀλλὰ πληρῶσαι, » πρὸς αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος εἰρημένῳ. Τέλος γὰρ νόμου Χριστὸς, καὶ πᾶσαί γε αἱ περὶ αὐ τοῦ προφητεῖαι ἀπλήρωτοι καὶ ἀτελεῖς ἔμενον, εἰσω ότ' αὐτὸς ἐπιστὰς ἐπιτέθεικεν ἅπασι τέλος τοῖς περὶ αὐτοῦ προαναπεφωνημένοις. Δύναται δὲ καὶ κατὰ τὴν τῶν Ἑβδομήκοντα ἑρμηνείαν, τοιαύτην ἔχειν διάνοιαν τὸ, ο τοῦ σφραγῖσαι ὅρασιν καὶ προφήτην· ἡ ἐπεὶ ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται μέχρις Ἰωάννου διήρκεσαν, Β ἐξ ἐκείνου τε διαλελοίπασιν οἱ πάλαι παρὰ τῷ Ἰου- δαίων έθνει πνευματοφορούμενοι, καὶ τὰς περὶ Χρι- στοῦ προῤῥήσεις ἀνακηρύττοντες, καὶ τὰς ἐν ταῖς ἰε- ροῖς λόγοις ὁράσεις ὑγιῶς ἐποπτεύοντες, οἳ καὶ ἅτε ἀποκλεισθείσης αὐτῆς τῆς θείας χάριτος, καὶ σφρα γίσιν ὥσπερ καταδεθείσης, ἐξέλιπον· διὸ συμβαίνει ἐξ ἐκείνου μηκέτι προφήτην ενεργεῖν, μηδὲ ὁρῶντα χρηματίζειν ἐν αὐτοῖς, ἀπὸ τῶν δηλουμένων χρόνων καὶ εἰς ἡμᾶς τούτων ἁπάντων διαλελοιπότων. Τού- τοις ἐπιφέρει « Καὶ χρῖσαι ἅγιον ἁγίων. Καὶ τοῦτο δὲ αὐτόθεν πρόδηλον, ὡς μέχρι τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων ἅγιοι ἁγίων οι παρ' Εβραίοις ἀρχιερεῖς ἐχρίον, το, κατὰ τὴν κατὰ τὸν τοῦ Μωσέως νόμον ἐπιτελου- μένην ἁγιστείαν· ἐξ ἐκείνου δὲ καὶ οὗτοι διαλελοίπα- σι καταλλήλως τῇ προφητείᾳ. Η μὲν οὖν τοῦ Ἰακὼβ πρὸς τὸν Ἰούδαν ἀναφώνησις ἡγουμένων καὶ ἀρχόν- των τοῦ Ἰουδαίων έθνους Εκλειψιν ἐδήλου, κατὰ τὰ προτεταγμένα· ἐπειδὴ δὲ τὰ τῆς προστασίας τοῦ λαοῦ προφητῶν καὶ ἱερέων πάλαι πρότερον ἤρτητο, ἀκολούθως προθεσπίσας ὁ λόγος διὰ τῆς προπαρατε- θείσης προφητείας τὴν τῶν ἀρχόντων καὶ ἡγουμένων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους καθαίρεσιν ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, διὰ τῆς μετὰ χεῖρας προφητείας τὴν τῶν προφητῶν καὶ τῶν ἱερέων τῶν παρ' αὐτοῖς πάλαι διαπρεπόντων Εκλειψιν ἀναφωνεῖ, ὡς καὶ τούτων ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ ἐπιφανείς διαλειψόντων· ὅ καὶ αὐτὸ τοῖς ἔργοις ἡ παρουσία τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιστώ σατο. Ἐπεὶ δὲ ὁ ᾿Ακύλας, « τοῦ ἀλεῖψαι ἡγιασμένον ἡγιασμένων, » ἐξέδωκεν, οἰήσεται μέν τις τὸν πάλαι παρὰ Ἰουδαίοις ἀρχιερέα δηλοῦσθαι, τῶν μὲν τούτῳ ὑποβεβηκότων πολλῶν ἱερέων ἁγίων προσαγορευομέ- νων, ἁγίου δὲ ἁγίων μόνου τοῦ ὑπὲρ πάντας ἀρχ- ιερέως. Ἐπειδὴ τοῦτο καὶ προχείρως νοούμενόν ἐστιν ἀληθές. Μέχρι γὰρ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων οἱ ἀνέκαθεν κατὰ διαδοχὴν ἀρχιερεῖς ὁμοῦ καὶ τοῦ παν τὸς ἡγοῦντο λαοῦ, καὶ τὰ τῆς τοῦ Θεοῦ θεραπείας, ἀκολούθως τῇ παρὰ Μωσεί νενομοθετημένη λατρείᾳ διαρκῶς ἐπετέλουν. Ἀπὸ δὲ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων πρῶτον μὲν συνεχύθη καὶ ἡ κατὰ τούτους τά ξις, μικρὸν δὲ ὕστερον καὶ παντελῶς ἀπέσβη. Αλλ' ἔγωγε τῆς θείας Γραφῆς οὐδαμοῦ εὑρὼν τὸν παρὰ • * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII. ' A daicæ genti donata : quocirca ad tempus duntaxat Apoc. V, prodita præterierunt. At enim quæ per Salvatorem nostrum justitia denuntiata est, in perpetuum per- manens, merito æterna justitia nuncupata est, quemadmodum dixit Gabriel: Et ut adducatur justitia sempiterna : » pro eo autem quod est, « Et quasi signo impresso claudatur visio et propheta, > magis aliquanto proprie mihi videtur Aquila reddi- disse Et ad consummandum visionis munus et prophetam. Non enim ut clauderet et quasi an- nulo signaret propheticas visiones, Salvator ac Dominus noster advenit, qui etiam illas, quæ an- tea obscuræ et quasi signo impresso clausæ erant, et aperuit et latius explicavit, quo tempore suis discipulis sensum divinarum Scripturarum expo- suit. Ex quo, « Ecce, inquit, vicit leo de tribu Ju- da " : » et ipse aperuit sigilla libro apposita, ut apud Joannem legimus in Apocalypsi. Caeterumn quæ tandem sigilla, nisi prophetarum obscurita- tes? quas cum plane bene notas haberet etiam Isaias, dixit: Et erunt verba hæc tanquam verba libri signati : › non ergo ut clauderet visionem et prophetam venit Christus Dei, sed ut aperiret potius et in lucem proferret. Quare magis mili proprie videtur Aquila dixisse: Ad consumman- dum visionis munus et prophetam, quod sane cum illo concordat : « Non veni solvere legem aut prophetas, sed complere › quod a nostro Sal- vatore dictum agnoscimus. Finis enim legis Christus, et omnes de illo prophetiæ inanes atque imperfectæ manserunt, donec ille seipsum osten- dens, omnibus quæ de ipso a prophetis prædicla fuerant, finem imposuit. Potest etiam ex interpre- tatione Septuaginta talem habere sensum, quod dictum est : Ut quasi signo impresso clau- datur visio et propheta : cum lex et prophet usque ad Joannem permanserint, et ex illo defece- rint, qui prius Spiritu divino allati divinabant, et vaticinia de Christo omnibus palam prodebant, qui- que in sacris responsis visiones puras et sinceras contemplabantur, tanquam si ipsis divina gratia et clausa, et quasi signis impressis colligata esset, merito evenit ut ab illo, de quo dictum est, tempo- re, non amplius apud illos munere suo fungeretur D propheta, neque qui ab illis videns nominabatur, sed omnia hæc usque ad nostram ætatem sublata evanuerint. Deinceps sequitur: • Et ungatur San- ctus sanctorum., Hoc item nobis eodem argu- mento constabit: nam usque ad tempora Salvato- ris nostri, qui Sancti sanctorum pontifices erant apud Hebræos, ii ceremoniis quas ex Mosaica lege acceptas servabant, ungebantur : sed hi quoque posthac sicut prophetia prædixerat, defecere. Ita- que quod ab Jacob ad Judam oraculum enuntiatum est, secundum ea quæ prius a nobis exposita sunt, Judaicæ gentis ducum principumque defectum di- vinabat. Sed quoniam prophetarum et sacerdotum, C & > illud 5. 76 Isa xxx, 41. * Matth. v. 17.
PG 22:615«καὶ Ἰησοῦς ἐγέννησε τὸν Ἰωακείμ, καὶ Ἰωακεὶμ ἐγέννησε τὸν Ἐλιασείβ, καὶ Ἐλιασεὶβ ἐγέννησε τὸν Ἰωδαέ, καὶ Ἰωδαὲ ἐγέννησε τὸν Ἰωνάθαν, καὶ Ἰωνάθαν ἐγέννησε τὸν Ἰαδδοῦ». Κατὰ τοῦτον τὸν Ἰαδδοῦ ὁ Μακεδὼν Ἀλέξανδρος Ἀλεξάνδρειαν κτίζει, ὡς Ἰώσηπος ἱστορεῖ, ἀφικόμενός τε εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα τῷ θεῷ προσκυνεῖ. τελευτᾷ δὲ τὸν βίον Ἀλέξανδρος ἐν ἀρχῇ τῆς ἑκατοστῆς καὶ τεσσαρεσκαιδεκάτης Ὀλυμπιάδος, μετὰ ἔτη διακόσια τριάκοντα ἓξ Κύρου, ὃς ἐβασίλευσεν Περσῶν κατὰ τὸ πρῶτον ἔτος [τῆς] πέμπτης καὶ πεντηκοστῆς Ὀλυμπιάδος. μετὰ δὲ τὴν τελευτὴν Ἀλεξάνδρου τοῦ Μακεδόνος καὶ μετὰ τὸν δηλωθέντα ἀρχιερέα Ὀνίας ἡγεῖται τοῦ ἔθνους, τῆς τῶν ἀρχιερέων καὶ αὐτὸς ἐπειλημμένος τιμῆς· καθ’ ὃν Σέλευκος Βαβυλῶνα κρατήσας τὸ τῆς Ἀσίας περιτίθεται διάδημα, ἔτει δωδεκάτῳ μετὰ τὴν Ἀλεξάνδρου τελευτήν, καθ’ ὃν συνάγεται ὁ πᾶς χρόνος ὁ ἀπὸ Κύρου εἰς ἔτη διακόσια τεσσαράκοντα ὀκτώ. ἐντεῦθεν τὴν Ἑλλήνων βασιλείαν ἡ τῶν Μακκαβαίων γραφὴ καταριθμεῖσθαι ἄρχεται.
μετὰ δὲ τὸν Ὀνίαν ἡγεῖται τῶν Ἰουδαίων ἀρχιερεὺς Ἐλεάζαρος, καθ’ ὃν οἱ ἑβδομήκοντα τὰς θείας ἑρμηνεύσαντες γραφὰς ταῖς κατὰ Ἀλεξάνδρειαν βιβλιοθήκαις ἀνατεθείκασιν. μεθ’ ὃν ἕτερος Ὀνίας, ὃν διαδέχεται Σίμων, καθ’ ὃν Ἰησοῦς ὁ τοῦ Σιρὰχ ἐγνωρίζετο, ὁ τὴν καλουμένην πανάρετον Σοφίαν συντάξας. μεθ’ ὃν ἕτερος ὁμώνυμος τοῖς πρόσθεν Ὀνίας ἡγεῖται, καθ’ ὃν Ἀντίοχος τοὺς Ἰουδαίους πολιορκήσας ἑλληνίζειν κατηνάγκαζεν. μεθ’ ὃν προστὰς τῶν πραγμάτων Ἰούδας ὁ ἐπικληθεὶς Μακκαβαῖος ἐξεκάθηρεν τῶν ἀσεβῶν τὴν χώραν· ὃν ὁ ἀδελφὸς Ἰωνάθης διαδέχεται. καὶ πάλιν Σίμων, οὗ κατὰ τὴν τελευτὴν ἕβδομον καὶ ἑβδομηκοστὸν καὶ ἑκατοστὸν ἔτος ἐξαριθμεῖται τῆς κατὰ Συρίαν ἀρχῆς ἡ πρώτη καλουμένη τῶν Μακκαβαίων βίβλος, εἰς τοῦτο τοῦ χρόνου καταλύσασα τὴν ἱστορίαν, ὥστε συνάγεσθαι ἀπὸ πρώτου ἔτους Κύρου καὶ Περσῶν βασιλείας ἐπὶ τὸ τέλος τῆς τῶν Μακκαβαίων γραφῆς καὶ ἐπὶ τὴν Σίμωνος τοῦ ἀρχιερέως τελευτὴν ἔτη τετρακόσια εἴκοσι πέντε. μεθ’ ἃ Ἰωνάθης τὴν ἀρχιερωσύνην, ὡς Ἰώσηπός φησιν, διαδέχεται ἐπὶ ἔτεσιν ἐννέα καὶ εἴκοσι.
PG 22:617μεθ’ ὃν Ἀριστόβουλος ἐνιαυτὸν ἡγεῖται, ὃς πρῶτος μετὰ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον διάδημα βασιλικὸν περιτίθεται πρὸς τῇ ἀρχιερωσύνῃ. τοῦτον διαδέχεται Ἀλέξανδρος, βασιλεὺς ἅμα καὶ ἀρχιερεύς, ἔτεσιν καὶ αὐτὸς ἑπτὰ καὶ εἴκοσι προστὰς τῶν πραγμάτων· εἰς ὃν συνάγεται τὰ πάντα ἀπὸ πρώτου ἔτους βασιλείας Κύρου καὶ τῆς ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπανόδου τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἔτη τετρακόσια ὀγδοήκοντα δύο, οὗ προέστησαν ἀρχιερεῖς, οὓς ἡγοῦμαι «χριστὸν ἡγούμενον» ὑπὸ τῆς προφητείας ὀνομάζεσθαι. Μεθ’ οὕς, τελευτήσαντος τοῦ ὑστάτου αὐτῶν ἀρχιερέως Ἀλεξάνδρου, ἄναρχα καὶ ἀπροστάτητα τὰ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀπολείπεται, ὥστε εἰς γυναῖκα περιστῆναι τὴν βασιλείαν αὐτῶν. τῶν δὲ δύο παίδων Ἀριστοβούλου καὶ Ὑρκανοῦ στασιασάντων πρὸς ἀλλήλους ἐπιστὰς τοῖς Ἱεροσολύμοις Πομπήιος, Ῥωμαίων στρατηγὸς ὤν, αἱρεῖ μὲν πολιορκίᾳ τὴν πόλιν, μιαίνει δὲ τὰ ἅγια, μέχρι τῶν ἀδύτων τοῦ ἱεροῦ προελθών. καὶ ταῦτα συμβαίνει ἔτους πρώτου τῆς ἑκατοστῆς ἑβδομηκοστῆς ἐνάτης Ὀλυμπιάδος, μετὰ τετρακόσια ἐνενήκοντα πέντε ἔτη τῆς Κύρου βασιλείας, ἥτις ἤρξατο ἐπὶ τῆς πεντηκοστῆς πέμπτης Ὀλυμπιάδος.
ὑπάρχοντος ἡμερῶν τριακοσίων εξήκοντα πέντε τετάρτου. Τὴν γὰρ κατὰ σελήνην δωδεκάμηνον παραλλάσσει ἡμέραις ἕνδεκα καὶ τετάρτῳ. Διὰ τοῦτο Ἕλληνες καὶ Ἰουδαῖοι τρεῖς μῆνας ἐμ- βολίμους ἔτεσιν ὀκτὼ παρεμβάλλουσιν· ὀκτάκις γὰρ τὰ ἕνδεκα τέταρτον ποιεῖ τρίμηνον. Τὰ τοίνων τε- τρακόσια εβδομήκοντα πέντε έτη, οκταετηρίδες γίνον ται πεντήκοντα ἐννέα καὶ μῆνες τρεῖς· ὡς τρι μήνου δὲ ἐμβολίμου τῇ ὀκταετία γινομένης, ἔτη πεντεκαίδεκα ὀλίγων ἡμερῶν ἀποδεόντων γίγνονται. Ταῦτα δὲ πρὸς τοῖς τετρακοσίοις ἑβδομήκοντα πέντε ἔτεσιν, αἱ ἑβδομήκοντα ἑβδομάδες συντελοῦνται. » Ταῦτα μὲν οὖν Αφρικανός. Εἰ δὲ χρὴ καὶ ἡμᾶς οἱ- κείαν εἰς τοὺς τόπους ἀπόδοσιν εἰς μέσον ἀγαγεῖν, Α κοσίων πεντήκοντα τεσσάρων, τοῦ ἡλιακοῦ κύκλου φημὶ μὴ μάτην, μηδὲ ὡς ἔτυχε τὴν διαίρεσιν πε- ποιῆσθαι τὸν λόγον τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων. Διε λών γὰρ αὐτὰς εἰς πρώτας ἑπτὰ, ἔπειθ᾿ ἑτέρας ἐξή- κοντα δύο, καὶ μετὰ πλεῖστα τὰ μεταξὺ ἐπιλεγόμενα, τὴν μίαν ἐπιθεὶς, οὕτω τὸν ἀριθμὸν τῶν ἑβδομήκοντα έβδομάδων ἀφωρίσατο. Λέγει δ᾽ οὖν· « Καὶ γνώσῃ, καὶ συνήσεις ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλήμ ἕως Χριστοῦ ἡγουμέν νου, ἑβδομάδες ἑπτὰ, καὶ ἑβδομάδες ἑξηκονταδύο. » Εἶθ' ἕτερά τινα μεταξὺ ἐπαγαγών, τὴν τελευταίαν προστίθησι, φήσας· « Καὶ δυναμώσει διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία. Ὅτι δ᾽ οὐ μάτην ταῦτα, οὐδ᾽ ἄνευ τῆς θείας ἐπιπνοίας ἐσχεδίασται, πάνθ' ὀντιναοῦν τῶν ὡς Θεοῦ ῥήμασιν αὐτοῖς προσεχόντων ὁμολογή σειν ἡγοῦμαι. Τοῦτο μὲν οὖν πρῶτον ἡμῖν καλῶς νουσι τὴν τοῦ ζητηθέντος ἀκριβῆ λύσιν. Εἰ δὲ χρὴ καὶ ἡμᾶς τὸ ἐπεισιὸν μὴ ἀποκρύψασθαι, φημὶ καθ' ἑτέ ἔδοξεν ἐπισημήνασθαι, καταλιπεῖν τε τοῖς ἐντυγχά ραν διάνοιαν ἤτοι ἐκδοχὴν τὸν ἐν τῇ προκειμένῃ γρα- φῇ δηλούμενον Χριστὸν ἡγούμενον, κατὰ τὰ, « Ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ ἕως Χριστοῦ ἡγουμένου, » οὐκ ἄλλον εἶ- και τοῦ καταλόγου τῶν μετὰ τὴν προφητείαν, καὶ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον, ἡγησαμένων τοῦ λαοῦ ἀρ χιερέων, οὓς Χριστοὺς ἔθος ἀποκαλεῖν τῇ Γραφή. Μόνους γὰρ τούτους καθηγήσασθαι τοῦ ἔθνους, ἀρξα- μένους ἀπὸ Ἰησοῦ τοῦ Ἰωσεδέκ, τοῦ ἱερέως τοῦ μετ γάλου, μετὰ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον, καὶ μέ χρι τῶν χρόνων τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χρι- στοῦ παρουσίας παρειλήφαμεν. Οἶμαι γοῦν τὸν μετ ταξὺ χρόνον τῆς τούτων προστασίας, καθ᾽ ἂν ἡγή σαντο, δηλοῦσθαι διὰ τοῦ, • Ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ έως Χριστοῦ ἡγουμένου, ἑβδομάδες ἑπτὰ, καὶ ἑβδομάδες ἑξηκονταδύο·, τῶν ἐτῶν δὲ τὰς ἑβδομάδας, συναγο μένας εἰς ἔτη τετρακόσια ογδοήκοντα τρία, ἀπὸ τῆς Κύρου βασιλείας ἐπὶ τὴν Ῥωμαίων παρεκτείνεσθαι ἀρχὴν, καθ᾿ ἣν Πομπήϊος Ρωμαίων στρατηγὸς ἐπι- στὰς τοῖς Ἱεροσολύμοις, εἷλε μὲν πολιορκία τὴν πόλ λιν, τὸ δὲ πᾶν ἔθνος δοῦλον Ρωμαίοις κατεστήσατο, ὡς καὶ φόρους ἐξ ἐκείνου τελεῖν, καὶ τοῖς Ῥωμαίων πειθαρχεῖν ἐπιτάγμασιν. Ἐπὶ τοῦτον γοῦν τὸν χρό νον ὁ τῶν τετρακοσίων ὀγδοήκοντα τριῶν ἐτῶν περι- ορίζεται ἀριθμὸς, ἐφ᾿ ὃν καὶ κατέληξαν οι κατὰ τὸν δ EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. civitatem, et Nehemias, unus eorum qui emissi fue- rant, operi præfuit : et platea et muri ambitus ædi- fcata sunt, sicut futurum prophetia significaverat. Inde igitur nobis numerare incipientibus ɩxx heb- domades in Christum terminantur: nam si ab illo quovis tempore numerandi initium fecerimus, ne- que tempus ipsum conveniet, et multa incommoda subire necesse erit. Sive enim a Cyro, primaque emissione, septuaginta hebdomadas numerare cœ- perimus, anni centum et amplius supererunt, sive ab eo die quo angelus ipsi Daniel oraculum reddi- dit, etiam major fiet annorum numerus. Multo au- tem major, si ab initio captæ urbis. Invenimus enim regnum Persarum intra annos cc atque xxx contineri. Deinde Macedonum ad annorum nume- rum continuari trecentorum et septuaginta. Inde B C vero ad Tiberii Cæsaris annum sextum decimum, annos sexaginta. Ab Artaxerxe autem septuaginta hebdomades ad Christi tempus perveniunt, si Ju- dæorum numeros sequimur. Siquidem a Nehemia, qui ut edificaret Jerusalem est missus, anno regni Persarum centesimo et quinto decimo, qui fuit ip- sius regni Artaxerxis vicesimus, atque idem octo- gesimæ tertiæ olympiadis quartus, ad illud tempus qui fuit olympiadis ducentesimæ secundæ annus secundus, imperii autem Tiberii Cæsaris sextus de- cimus, anni numerantur quadringenti septuaginta quinque, qui Hebraica ratione fiunt quadringenti nonaginta : utpote, cum illi ad cursum lunæ annos computare consueverint, ut hac ratione annus sit, quod dictu facile est, dierum trecentorum quinqua- - ginta quatuor, cum tamen solaris cursus dies con- ficiat trecentos sexaginta quinque cum unius diei parte quarta. Ex quo apparet lunares cursus duo- decim, ab uno solari cursu, undecim diebus et quarta unius diei superari. Idcirco et Græci et Judæi ternos intercalares menses octavo cuique anno ad- jiciunt. Etenim si undenos cum unius parte quarta octies repetiveris, trium mensium spatium con- ficies. Quadringenti igitur septuaginta quinque anni, octennia reddunt quinquaginta novem et annos præterea tres. Cum vero octavo cuique anno terni intercalentur menses, conficitur an- noruin xv summa, paucis detractis diebus. Quos si ad quadringentos septuaginta quinque ad D dideris, hebdomadas Lxx conficies. » Hactenus qui- dem Africanus. Quod si nos quoque oportet in ejusmodi locos propriam commemorationem in medium afferre, dico non frustra neque temere divisionem ab oraculo esse factam septuaginta hebdomadarum. Nam cum eas diviserit in prinas septem, ac deinde in alias sexaginta duas, et post plurima, quæ media interponuntur, unam reliquam adjecerit, eo modo numerum septuaginta hebdo- madum complevit. Dicit igitur: Et cognosces et intelliges ab exitu sermonis, ut respondeatur, et ædificetur Jerusalem usque ad Christum ducem, bebdomades septem, et hebdomades sexaginta duæ. › Deinde alis quibusdam interpositis rebus, novissi-
τότε δ’ οὖν ὁ Πομπήιος ἑλὼν κατὰ κράτος τὴν Ἱερουσαλήμ, τὸν προειρημένον Ἀριστόβουλον ἐκπέμψας δέσμιον ἐπὶ Ῥώμης, τῷ τούτου ἀδελφῷ Ὑρκανῷ τὴν ἀρχιερωσύνην παραδίδωσιν, τό τε πᾶν ἔθνος ἐξ ἐκείνου ὑποτελὲς Ῥωμαίοις κατεστήσατο. μεθ’ ὃν Ἡρώδης ὁ Ἀντιπάτρου παῖς Ὑρκανὸν ἀνελών, τὴν τῶν Ἰουδαίων βασιλείαν ὑπὸ τῆς Ῥωμαίων συγκλήτου βουλῆς ἐγχειρίζεται, πρῶτός τε αὐτὸς ἐξ ἀλλοφύλου γένους βασιλεύει τοῦ ἔθνους, τὴν τῶν ἀρχιερέων κατὰ τὸν Μωσέως νόμον διαφθείρας τάξιν. ὁ μὲν γὰρ θεῖος νόμος διὰ βίου ἱερᾶσθαι τῷ θεῷ τὸν ἀνωτάτω προστάττει ἀρχιερέα· ὁ δ’ Ἡρώδης οὐ τοῖς ἀπὸ γένους οὐδ’ οἷς προσῆκον ἦν ἀπεδίδου τὴν λειτουργίαν, ἀπεξενωμένοις δέ τισιν καὶ ἀλλοτρίοις τῆς τῶν ἀρχιερέων διαδοχῆς, καὶ οὐδὲ τούτοις διαρκῶς πρὸς βραχὺν δέ τινα καὶ περιωρισμένον χρόνον ἄλλοτε ἄλλοις τὴν τιμὴν ἀντιδωρούμενος, ὥστε τὰς μὲν πρώτας ἑπτὰ ἑβδομάδας ἀπὸ Κύρου καὶ ἐπὶ Δαρεῖον, τὰς δὲ λοιπὰς ἑξήκοντα δύο ἀπὸ Δαρείου καὶ ἐπὶ Πομπήιον τὸν Ῥωμαίων στρατηγὸν περιορίζεσθαι.
ὑπάρχοντος ἡμερῶν τριακοσίων εξήκοντα πέντε τετάρτου. Τὴν γὰρ κατὰ σελήνην δωδεκάμηνον παραλλάσσει ἡμέραις ἕνδεκα καὶ τετάρτῳ. Διὰ τοῦτο Ἕλληνες καὶ Ἰουδαῖοι τρεῖς μῆνας ἐμ- βολίμους ἔτεσιν ὀκτὼ παρεμβάλλουσιν· ὀκτάκις γὰρ τὰ ἕνδεκα τέταρτον ποιεῖ τρίμηνον. Τὰ τοίνων τε- τρακόσια εβδομήκοντα πέντε έτη, οκταετηρίδες γίνον ται πεντήκοντα ἐννέα καὶ μῆνες τρεῖς· ὡς τρι μήνου δὲ ἐμβολίμου τῇ ὀκταετία γινομένης, ἔτη πεντεκαίδεκα ὀλίγων ἡμερῶν ἀποδεόντων γίγνονται. Ταῦτα δὲ πρὸς τοῖς τετρακοσίοις ἑβδομήκοντα πέντε ἔτεσιν, αἱ ἑβδομήκοντα ἑβδομάδες συντελοῦνται. » Ταῦτα μὲν οὖν Αφρικανός. Εἰ δὲ χρὴ καὶ ἡμᾶς οἱ- κείαν εἰς τοὺς τόπους ἀπόδοσιν εἰς μέσον ἀγαγεῖν, Α κοσίων πεντήκοντα τεσσάρων, τοῦ ἡλιακοῦ κύκλου φημὶ μὴ μάτην, μηδὲ ὡς ἔτυχε τὴν διαίρεσιν πε- ποιῆσθαι τὸν λόγον τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων. Διε λών γὰρ αὐτὰς εἰς πρώτας ἑπτὰ, ἔπειθ᾿ ἑτέρας ἐξή- κοντα δύο, καὶ μετὰ πλεῖστα τὰ μεταξὺ ἐπιλεγόμενα, τὴν μίαν ἐπιθεὶς, οὕτω τὸν ἀριθμὸν τῶν ἑβδομήκοντα έβδομάδων ἀφωρίσατο. Λέγει δ᾽ οὖν· « Καὶ γνώσῃ, καὶ συνήσεις ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλήμ ἕως Χριστοῦ ἡγουμέν νου, ἑβδομάδες ἑπτὰ, καὶ ἑβδομάδες ἑξηκονταδύο. » Εἶθ' ἕτερά τινα μεταξὺ ἐπαγαγών, τὴν τελευταίαν προστίθησι, φήσας· « Καὶ δυναμώσει διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία. Ὅτι δ᾽ οὐ μάτην ταῦτα, οὐδ᾽ ἄνευ τῆς θείας ἐπιπνοίας ἐσχεδίασται, πάνθ' ὀντιναοῦν τῶν ὡς Θεοῦ ῥήμασιν αὐτοῖς προσεχόντων ὁμολογή σειν ἡγοῦμαι. Τοῦτο μὲν οὖν πρῶτον ἡμῖν καλῶς νουσι τὴν τοῦ ζητηθέντος ἀκριβῆ λύσιν. Εἰ δὲ χρὴ καὶ ἡμᾶς τὸ ἐπεισιὸν μὴ ἀποκρύψασθαι, φημὶ καθ' ἑτέ ἔδοξεν ἐπισημήνασθαι, καταλιπεῖν τε τοῖς ἐντυγχά ραν διάνοιαν ἤτοι ἐκδοχὴν τὸν ἐν τῇ προκειμένῃ γρα- φῇ δηλούμενον Χριστὸν ἡγούμενον, κατὰ τὰ, « Ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ ἕως Χριστοῦ ἡγουμένου, » οὐκ ἄλλον εἶ- και τοῦ καταλόγου τῶν μετὰ τὴν προφητείαν, καὶ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον, ἡγησαμένων τοῦ λαοῦ ἀρ χιερέων, οὓς Χριστοὺς ἔθος ἀποκαλεῖν τῇ Γραφή. Μόνους γὰρ τούτους καθηγήσασθαι τοῦ ἔθνους, ἀρξα- μένους ἀπὸ Ἰησοῦ τοῦ Ἰωσεδέκ, τοῦ ἱερέως τοῦ μετ γάλου, μετὰ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον, καὶ μέ χρι τῶν χρόνων τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χρι- στοῦ παρουσίας παρειλήφαμεν. Οἶμαι γοῦν τὸν μετ ταξὺ χρόνον τῆς τούτων προστασίας, καθ᾽ ἂν ἡγή σαντο, δηλοῦσθαι διὰ τοῦ, • Ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ έως Χριστοῦ ἡγουμένου, ἑβδομάδες ἑπτὰ, καὶ ἑβδομάδες ἑξηκονταδύο·, τῶν ἐτῶν δὲ τὰς ἑβδομάδας, συναγο μένας εἰς ἔτη τετρακόσια ογδοήκοντα τρία, ἀπὸ τῆς Κύρου βασιλείας ἐπὶ τὴν Ῥωμαίων παρεκτείνεσθαι ἀρχὴν, καθ᾿ ἣν Πομπήϊος Ρωμαίων στρατηγὸς ἐπι- στὰς τοῖς Ἱεροσολύμοις, εἷλε μὲν πολιορκία τὴν πόλ λιν, τὸ δὲ πᾶν ἔθνος δοῦλον Ρωμαίοις κατεστήσατο, ὡς καὶ φόρους ἐξ ἐκείνου τελεῖν, καὶ τοῖς Ῥωμαίων πειθαρχεῖν ἐπιτάγμασιν. Ἐπὶ τοῦτον γοῦν τὸν χρό νον ὁ τῶν τετρακοσίων ὀγδοήκοντα τριῶν ἐτῶν περι- ορίζεται ἀριθμὸς, ἐφ᾿ ὃν καὶ κατέληξαν οι κατὰ τὸν δ EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. civitatem, et Nehemias, unus eorum qui emissi fue- rant, operi præfuit : et platea et muri ambitus ædi- fcata sunt, sicut futurum prophetia significaverat. Inde igitur nobis numerare incipientibus ɩxx heb- domades in Christum terminantur: nam si ab illo quovis tempore numerandi initium fecerimus, ne- que tempus ipsum conveniet, et multa incommoda subire necesse erit. Sive enim a Cyro, primaque emissione, septuaginta hebdomadas numerare cœ- perimus, anni centum et amplius supererunt, sive ab eo die quo angelus ipsi Daniel oraculum reddi- dit, etiam major fiet annorum numerus. Multo au- tem major, si ab initio captæ urbis. Invenimus enim regnum Persarum intra annos cc atque xxx contineri. Deinde Macedonum ad annorum nume- rum continuari trecentorum et septuaginta. Inde B C vero ad Tiberii Cæsaris annum sextum decimum, annos sexaginta. Ab Artaxerxe autem septuaginta hebdomades ad Christi tempus perveniunt, si Ju- dæorum numeros sequimur. Siquidem a Nehemia, qui ut edificaret Jerusalem est missus, anno regni Persarum centesimo et quinto decimo, qui fuit ip- sius regni Artaxerxis vicesimus, atque idem octo- gesimæ tertiæ olympiadis quartus, ad illud tempus qui fuit olympiadis ducentesimæ secundæ annus secundus, imperii autem Tiberii Cæsaris sextus de- cimus, anni numerantur quadringenti septuaginta quinque, qui Hebraica ratione fiunt quadringenti nonaginta : utpote, cum illi ad cursum lunæ annos computare consueverint, ut hac ratione annus sit, quod dictu facile est, dierum trecentorum quinqua- - ginta quatuor, cum tamen solaris cursus dies con- ficiat trecentos sexaginta quinque cum unius diei parte quarta. Ex quo apparet lunares cursus duo- decim, ab uno solari cursu, undecim diebus et quarta unius diei superari. Idcirco et Græci et Judæi ternos intercalares menses octavo cuique anno ad- jiciunt. Etenim si undenos cum unius parte quarta octies repetiveris, trium mensium spatium con- ficies. Quadringenti igitur septuaginta quinque anni, octennia reddunt quinquaginta novem et annos præterea tres. Cum vero octavo cuique anno terni intercalentur menses, conficitur an- noruin xv summa, paucis detractis diebus. Quos si ad quadringentos septuaginta quinque ad D dideris, hebdomadas Lxx conficies. » Hactenus qui- dem Africanus. Quod si nos quoque oportet in ejusmodi locos propriam commemorationem in medium afferre, dico non frustra neque temere divisionem ab oraculo esse factam septuaginta hebdomadarum. Nam cum eas diviserit in prinas septem, ac deinde in alias sexaginta duas, et post plurima, quæ media interponuntur, unam reliquam adjecerit, eo modo numerum septuaginta hebdo- madum complevit. Dicit igitur: Et cognosces et intelliges ab exitu sermonis, ut respondeatur, et ædificetur Jerusalem usque ad Christum ducem, bebdomades septem, et hebdomades sexaginta duæ. › Deinde alis quibusdam interpositis rebus, novissi-
Καὶ κατὰ τρίτην δὲ θεωρίαν εὕροις ἄν, ἄλλως ἀπαριθμούμενος, τοὺς χρόνους τῶν ἑπτὰ καὶ ἑξήκοντα δύο ἑβδομάδων, αἳ συντείνουσιν εἰς ἔτη τετρακόσια ὀγδοήκοντα τρία ἐπ’ αὐτὸν Αὔγουστον καὶ ἐπὶ Ἡρώδην τὸν πρῶτον ἐξ ἀλλοφύλου γένους βασιλεύσαντα[ς], καθ’ οὓς ἡ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ γένεσις ἱστορεῖται περιγραφομένη, εἰ ἀρξάμενος ἀπὸ Δαρείου καὶ τῆς συμπληρώσεως τοῦ ναοῦ τὸν δηλούμενον ἀριθμὸν ἀναλογίσῃ. Δαρείου γὰρ κατὰ τὸ δεύτερον ἔτος τὸν ἑβδομηκονταετῆ χρόνον τῆς ἐρημώσεως Ἱερουσαλὴμ συμπεπεράνθαι ὁ προφήτης Ζαχαρίας δηλοῖ, λέγων· «τῇ τετράδι καὶ εἰκάδι τῷ ἑνδεκάτῳ μηνί (αὐτός ἐστιν Σαβάτ) ἐν τῷ δευτέρῳ ἔτει Δαρείου ἐγένετο λόγος κυρίου πρὸς Ζαχαρίαν τὸν τοῦ Βαραχίου», εἶθ’ ἑξῆς ἐπιλέγει· «καὶ ἀπεκρίθη ὁ ἄγγελος κυρίου καὶ εἶπεν, κύριε παντοκράτορ, ἕως τίνος οὐ μὴ ἐλεήσῃς τὴν Ἱερουσαλὴμ καὶ τὰς πόλεις Ἰούδα, ἃς ὑπερεῖδες τοῦτο ἑβδομηκοστὸν ἔτος;» τοῦτον δὴ οὖν αὐτὸν τῷ θείῳ πνεύματι θεωρήσας ὁ Δανιὴλ τὸν χρόνον σημειοῦται, λέγων·
ὑπάρχοντος ἡμερῶν τριακοσίων εξήκοντα πέντε τετάρτου. Τὴν γὰρ κατὰ σελήνην δωδεκάμηνον παραλλάσσει ἡμέραις ἕνδεκα καὶ τετάρτῳ. Διὰ τοῦτο Ἕλληνες καὶ Ἰουδαῖοι τρεῖς μῆνας ἐμ- βολίμους ἔτεσιν ὀκτὼ παρεμβάλλουσιν· ὀκτάκις γὰρ τὰ ἕνδεκα τέταρτον ποιεῖ τρίμηνον. Τὰ τοίνων τε- τρακόσια εβδομήκοντα πέντε έτη, οκταετηρίδες γίνον ται πεντήκοντα ἐννέα καὶ μῆνες τρεῖς· ὡς τρι μήνου δὲ ἐμβολίμου τῇ ὀκταετία γινομένης, ἔτη πεντεκαίδεκα ὀλίγων ἡμερῶν ἀποδεόντων γίγνονται. Ταῦτα δὲ πρὸς τοῖς τετρακοσίοις ἑβδομήκοντα πέντε ἔτεσιν, αἱ ἑβδομήκοντα ἑβδομάδες συντελοῦνται. » Ταῦτα μὲν οὖν Αφρικανός. Εἰ δὲ χρὴ καὶ ἡμᾶς οἱ- κείαν εἰς τοὺς τόπους ἀπόδοσιν εἰς μέσον ἀγαγεῖν, Α κοσίων πεντήκοντα τεσσάρων, τοῦ ἡλιακοῦ κύκλου φημὶ μὴ μάτην, μηδὲ ὡς ἔτυχε τὴν διαίρεσιν πε- ποιῆσθαι τὸν λόγον τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων. Διε λών γὰρ αὐτὰς εἰς πρώτας ἑπτὰ, ἔπειθ᾿ ἑτέρας ἐξή- κοντα δύο, καὶ μετὰ πλεῖστα τὰ μεταξὺ ἐπιλεγόμενα, τὴν μίαν ἐπιθεὶς, οὕτω τὸν ἀριθμὸν τῶν ἑβδομήκοντα έβδομάδων ἀφωρίσατο. Λέγει δ᾽ οὖν· « Καὶ γνώσῃ, καὶ συνήσεις ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλήμ ἕως Χριστοῦ ἡγουμέν νου, ἑβδομάδες ἑπτὰ, καὶ ἑβδομάδες ἑξηκονταδύο. » Εἶθ' ἕτερά τινα μεταξὺ ἐπαγαγών, τὴν τελευταίαν προστίθησι, φήσας· « Καὶ δυναμώσει διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία. Ὅτι δ᾽ οὐ μάτην ταῦτα, οὐδ᾽ ἄνευ τῆς θείας ἐπιπνοίας ἐσχεδίασται, πάνθ' ὀντιναοῦν τῶν ὡς Θεοῦ ῥήμασιν αὐτοῖς προσεχόντων ὁμολογή σειν ἡγοῦμαι. Τοῦτο μὲν οὖν πρῶτον ἡμῖν καλῶς νουσι τὴν τοῦ ζητηθέντος ἀκριβῆ λύσιν. Εἰ δὲ χρὴ καὶ ἡμᾶς τὸ ἐπεισιὸν μὴ ἀποκρύψασθαι, φημὶ καθ' ἑτέ ἔδοξεν ἐπισημήνασθαι, καταλιπεῖν τε τοῖς ἐντυγχά ραν διάνοιαν ἤτοι ἐκδοχὴν τὸν ἐν τῇ προκειμένῃ γρα- φῇ δηλούμενον Χριστὸν ἡγούμενον, κατὰ τὰ, « Ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ ἕως Χριστοῦ ἡγουμένου, » οὐκ ἄλλον εἶ- και τοῦ καταλόγου τῶν μετὰ τὴν προφητείαν, καὶ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον, ἡγησαμένων τοῦ λαοῦ ἀρ χιερέων, οὓς Χριστοὺς ἔθος ἀποκαλεῖν τῇ Γραφή. Μόνους γὰρ τούτους καθηγήσασθαι τοῦ ἔθνους, ἀρξα- μένους ἀπὸ Ἰησοῦ τοῦ Ἰωσεδέκ, τοῦ ἱερέως τοῦ μετ γάλου, μετὰ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον, καὶ μέ χρι τῶν χρόνων τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χρι- στοῦ παρουσίας παρειλήφαμεν. Οἶμαι γοῦν τὸν μετ ταξὺ χρόνον τῆς τούτων προστασίας, καθ᾽ ἂν ἡγή σαντο, δηλοῦσθαι διὰ τοῦ, • Ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ έως Χριστοῦ ἡγουμένου, ἑβδομάδες ἑπτὰ, καὶ ἑβδομάδες ἑξηκονταδύο·, τῶν ἐτῶν δὲ τὰς ἑβδομάδας, συναγο μένας εἰς ἔτη τετρακόσια ογδοήκοντα τρία, ἀπὸ τῆς Κύρου βασιλείας ἐπὶ τὴν Ῥωμαίων παρεκτείνεσθαι ἀρχὴν, καθ᾿ ἣν Πομπήϊος Ρωμαίων στρατηγὸς ἐπι- στὰς τοῖς Ἱεροσολύμοις, εἷλε μὲν πολιορκία τὴν πόλ λιν, τὸ δὲ πᾶν ἔθνος δοῦλον Ρωμαίοις κατεστήσατο, ὡς καὶ φόρους ἐξ ἐκείνου τελεῖν, καὶ τοῖς Ῥωμαίων πειθαρχεῖν ἐπιτάγμασιν. Ἐπὶ τοῦτον γοῦν τὸν χρό νον ὁ τῶν τετρακοσίων ὀγδοήκοντα τριῶν ἐτῶν περι- ορίζεται ἀριθμὸς, ἐφ᾿ ὃν καὶ κατέληξαν οι κατὰ τὸν δ EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. civitatem, et Nehemias, unus eorum qui emissi fue- rant, operi præfuit : et platea et muri ambitus ædi- fcata sunt, sicut futurum prophetia significaverat. Inde igitur nobis numerare incipientibus ɩxx heb- domades in Christum terminantur: nam si ab illo quovis tempore numerandi initium fecerimus, ne- que tempus ipsum conveniet, et multa incommoda subire necesse erit. Sive enim a Cyro, primaque emissione, septuaginta hebdomadas numerare cœ- perimus, anni centum et amplius supererunt, sive ab eo die quo angelus ipsi Daniel oraculum reddi- dit, etiam major fiet annorum numerus. Multo au- tem major, si ab initio captæ urbis. Invenimus enim regnum Persarum intra annos cc atque xxx contineri. Deinde Macedonum ad annorum nume- rum continuari trecentorum et septuaginta. Inde B C vero ad Tiberii Cæsaris annum sextum decimum, annos sexaginta. Ab Artaxerxe autem septuaginta hebdomades ad Christi tempus perveniunt, si Ju- dæorum numeros sequimur. Siquidem a Nehemia, qui ut edificaret Jerusalem est missus, anno regni Persarum centesimo et quinto decimo, qui fuit ip- sius regni Artaxerxis vicesimus, atque idem octo- gesimæ tertiæ olympiadis quartus, ad illud tempus qui fuit olympiadis ducentesimæ secundæ annus secundus, imperii autem Tiberii Cæsaris sextus de- cimus, anni numerantur quadringenti septuaginta quinque, qui Hebraica ratione fiunt quadringenti nonaginta : utpote, cum illi ad cursum lunæ annos computare consueverint, ut hac ratione annus sit, quod dictu facile est, dierum trecentorum quinqua- - ginta quatuor, cum tamen solaris cursus dies con- ficiat trecentos sexaginta quinque cum unius diei parte quarta. Ex quo apparet lunares cursus duo- decim, ab uno solari cursu, undecim diebus et quarta unius diei superari. Idcirco et Græci et Judæi ternos intercalares menses octavo cuique anno ad- jiciunt. Etenim si undenos cum unius parte quarta octies repetiveris, trium mensium spatium con- ficies. Quadringenti igitur septuaginta quinque anni, octennia reddunt quinquaginta novem et annos præterea tres. Cum vero octavo cuique anno terni intercalentur menses, conficitur an- noruin xv summa, paucis detractis diebus. Quos si ad quadringentos septuaginta quinque ad D dideris, hebdomadas Lxx conficies. » Hactenus qui- dem Africanus. Quod si nos quoque oportet in ejusmodi locos propriam commemorationem in medium afferre, dico non frustra neque temere divisionem ab oraculo esse factam septuaginta hebdomadarum. Nam cum eas diviserit in prinas septem, ac deinde in alias sexaginta duas, et post plurima, quæ media interponuntur, unam reliquam adjecerit, eo modo numerum septuaginta hebdo- madum complevit. Dicit igitur: Et cognosces et intelliges ab exitu sermonis, ut respondeatur, et ædificetur Jerusalem usque ad Christum ducem, bebdomades septem, et hebdomades sexaginta duæ. › Deinde alis quibusdam interpositis rebus, novissi-
«ἐγὼ Δανιὴλ συνῆκα ἐν ταῖς βίβλοις τὸν ἀριθμὸν τῶν ἐτῶν, ὃς ἐγενήθη λόγος κυρίου πρὸς Ἱερεμίαν τὸν προφήτην εἰς συμπλήρωσιν ἐρημώσεως Ἱερουσαλήμ, ἑβδομήκοντα ἔτη. καὶ ἔδωκα τὸ πρόσωπόν μου πρὸς κύριον τὸν θεόν μου τοῦ ἐκζητῆσαι προςευχὴν καὶ δέησιν». εἶτα μετὰ τὴν εὐχὴν ἐπιφανεὶς αὐτῷ ὁ ἄγγελος θεσπίζει τὰ περὶ τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων, καὶ τὸν χρόνον ὅθεν δεῖ ἄρχεσθαι ἀριθμεῖν σημαίνει, λέγων· «καὶ γνώσῃ καὶ συνήσεις ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ ἕως χριστοῦ ἡγουμένου». γέγονε μὲν οὖν ἀπόκρισις πρώτη Κύρου οἰκοδομηθῆναι τὴν Ἱερουσαλήμ, οὐ μὴν εἰς ἔργον ἐχώρησεν, τῶν περιοίκων κεκωλυκότων. Δαρείου δὲ μετὰ ταῦτα κελεύσαντος καὶ τῆς οἰκοδομῆς τοῦ ἱεροῦ κατ’ αὐτὸν συντελεσθείσης ἡ τοῦ Δανιὴλ ἐντεῦθεν προφητεία τὴν καταρχὴν τῆς ἐκβάσεως ἐλάμβανεν, ἥ τε φάσκουσα «ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλήμ», καὶ δι’ ἧς εἴρηται «ἐγὼ Δανιὴλ συνῆκα ἐν ταῖς βίβλοις τὸν ἀριθμὸν τῶν ἐτῶν, ὃς ἐγενήθη λόγος κυρίου πρὸς Ἱερεμίαν τὸν προφήτην εἰς συμπλήρωσιν ἐρημώσεως Ἱερουσαλήμ, ἑβδομήκοντα ἔτη».
ὑπάρχοντος ἡμερῶν τριακοσίων εξήκοντα πέντε τετάρτου. Τὴν γὰρ κατὰ σελήνην δωδεκάμηνον παραλλάσσει ἡμέραις ἕνδεκα καὶ τετάρτῳ. Διὰ τοῦτο Ἕλληνες καὶ Ἰουδαῖοι τρεῖς μῆνας ἐμ- βολίμους ἔτεσιν ὀκτὼ παρεμβάλλουσιν· ὀκτάκις γὰρ τὰ ἕνδεκα τέταρτον ποιεῖ τρίμηνον. Τὰ τοίνων τε- τρακόσια εβδομήκοντα πέντε έτη, οκταετηρίδες γίνον ται πεντήκοντα ἐννέα καὶ μῆνες τρεῖς· ὡς τρι μήνου δὲ ἐμβολίμου τῇ ὀκταετία γινομένης, ἔτη πεντεκαίδεκα ὀλίγων ἡμερῶν ἀποδεόντων γίγνονται. Ταῦτα δὲ πρὸς τοῖς τετρακοσίοις ἑβδομήκοντα πέντε ἔτεσιν, αἱ ἑβδομήκοντα ἑβδομάδες συντελοῦνται. » Ταῦτα μὲν οὖν Αφρικανός. Εἰ δὲ χρὴ καὶ ἡμᾶς οἱ- κείαν εἰς τοὺς τόπους ἀπόδοσιν εἰς μέσον ἀγαγεῖν, Α κοσίων πεντήκοντα τεσσάρων, τοῦ ἡλιακοῦ κύκλου φημὶ μὴ μάτην, μηδὲ ὡς ἔτυχε τὴν διαίρεσιν πε- ποιῆσθαι τὸν λόγον τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων. Διε λών γὰρ αὐτὰς εἰς πρώτας ἑπτὰ, ἔπειθ᾿ ἑτέρας ἐξή- κοντα δύο, καὶ μετὰ πλεῖστα τὰ μεταξὺ ἐπιλεγόμενα, τὴν μίαν ἐπιθεὶς, οὕτω τὸν ἀριθμὸν τῶν ἑβδομήκοντα έβδομάδων ἀφωρίσατο. Λέγει δ᾽ οὖν· « Καὶ γνώσῃ, καὶ συνήσεις ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλήμ ἕως Χριστοῦ ἡγουμέν νου, ἑβδομάδες ἑπτὰ, καὶ ἑβδομάδες ἑξηκονταδύο. » Εἶθ' ἕτερά τινα μεταξὺ ἐπαγαγών, τὴν τελευταίαν προστίθησι, φήσας· « Καὶ δυναμώσει διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία. Ὅτι δ᾽ οὐ μάτην ταῦτα, οὐδ᾽ ἄνευ τῆς θείας ἐπιπνοίας ἐσχεδίασται, πάνθ' ὀντιναοῦν τῶν ὡς Θεοῦ ῥήμασιν αὐτοῖς προσεχόντων ὁμολογή σειν ἡγοῦμαι. Τοῦτο μὲν οὖν πρῶτον ἡμῖν καλῶς νουσι τὴν τοῦ ζητηθέντος ἀκριβῆ λύσιν. Εἰ δὲ χρὴ καὶ ἡμᾶς τὸ ἐπεισιὸν μὴ ἀποκρύψασθαι, φημὶ καθ' ἑτέ ἔδοξεν ἐπισημήνασθαι, καταλιπεῖν τε τοῖς ἐντυγχά ραν διάνοιαν ἤτοι ἐκδοχὴν τὸν ἐν τῇ προκειμένῃ γρα- φῇ δηλούμενον Χριστὸν ἡγούμενον, κατὰ τὰ, « Ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ ἕως Χριστοῦ ἡγουμένου, » οὐκ ἄλλον εἶ- και τοῦ καταλόγου τῶν μετὰ τὴν προφητείαν, καὶ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον, ἡγησαμένων τοῦ λαοῦ ἀρ χιερέων, οὓς Χριστοὺς ἔθος ἀποκαλεῖν τῇ Γραφή. Μόνους γὰρ τούτους καθηγήσασθαι τοῦ ἔθνους, ἀρξα- μένους ἀπὸ Ἰησοῦ τοῦ Ἰωσεδέκ, τοῦ ἱερέως τοῦ μετ γάλου, μετὰ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον, καὶ μέ χρι τῶν χρόνων τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χρι- στοῦ παρουσίας παρειλήφαμεν. Οἶμαι γοῦν τὸν μετ ταξὺ χρόνον τῆς τούτων προστασίας, καθ᾽ ἂν ἡγή σαντο, δηλοῦσθαι διὰ τοῦ, • Ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ έως Χριστοῦ ἡγουμένου, ἑβδομάδες ἑπτὰ, καὶ ἑβδομάδες ἑξηκονταδύο·, τῶν ἐτῶν δὲ τὰς ἑβδομάδας, συναγο μένας εἰς ἔτη τετρακόσια ογδοήκοντα τρία, ἀπὸ τῆς Κύρου βασιλείας ἐπὶ τὴν Ῥωμαίων παρεκτείνεσθαι ἀρχὴν, καθ᾿ ἣν Πομπήϊος Ρωμαίων στρατηγὸς ἐπι- στὰς τοῖς Ἱεροσολύμοις, εἷλε μὲν πολιορκία τὴν πόλ λιν, τὸ δὲ πᾶν ἔθνος δοῦλον Ρωμαίοις κατεστήσατο, ὡς καὶ φόρους ἐξ ἐκείνου τελεῖν, καὶ τοῖς Ῥωμαίων πειθαρχεῖν ἐπιτάγμασιν. Ἐπὶ τοῦτον γοῦν τὸν χρό νον ὁ τῶν τετρακοσίων ὀγδοήκοντα τριῶν ἐτῶν περι- ορίζεται ἀριθμὸς, ἐφ᾿ ὃν καὶ κατέληξαν οι κατὰ τὸν δ EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. civitatem, et Nehemias, unus eorum qui emissi fue- rant, operi præfuit : et platea et muri ambitus ædi- fcata sunt, sicut futurum prophetia significaverat. Inde igitur nobis numerare incipientibus ɩxx heb- domades in Christum terminantur: nam si ab illo quovis tempore numerandi initium fecerimus, ne- que tempus ipsum conveniet, et multa incommoda subire necesse erit. Sive enim a Cyro, primaque emissione, septuaginta hebdomadas numerare cœ- perimus, anni centum et amplius supererunt, sive ab eo die quo angelus ipsi Daniel oraculum reddi- dit, etiam major fiet annorum numerus. Multo au- tem major, si ab initio captæ urbis. Invenimus enim regnum Persarum intra annos cc atque xxx contineri. Deinde Macedonum ad annorum nume- rum continuari trecentorum et septuaginta. Inde B C vero ad Tiberii Cæsaris annum sextum decimum, annos sexaginta. Ab Artaxerxe autem septuaginta hebdomades ad Christi tempus perveniunt, si Ju- dæorum numeros sequimur. Siquidem a Nehemia, qui ut edificaret Jerusalem est missus, anno regni Persarum centesimo et quinto decimo, qui fuit ip- sius regni Artaxerxis vicesimus, atque idem octo- gesimæ tertiæ olympiadis quartus, ad illud tempus qui fuit olympiadis ducentesimæ secundæ annus secundus, imperii autem Tiberii Cæsaris sextus de- cimus, anni numerantur quadringenti septuaginta quinque, qui Hebraica ratione fiunt quadringenti nonaginta : utpote, cum illi ad cursum lunæ annos computare consueverint, ut hac ratione annus sit, quod dictu facile est, dierum trecentorum quinqua- - ginta quatuor, cum tamen solaris cursus dies con- ficiat trecentos sexaginta quinque cum unius diei parte quarta. Ex quo apparet lunares cursus duo- decim, ab uno solari cursu, undecim diebus et quarta unius diei superari. Idcirco et Græci et Judæi ternos intercalares menses octavo cuique anno ad- jiciunt. Etenim si undenos cum unius parte quarta octies repetiveris, trium mensium spatium con- ficies. Quadringenti igitur septuaginta quinque anni, octennia reddunt quinquaginta novem et annos præterea tres. Cum vero octavo cuique anno terni intercalentur menses, conficitur an- noruin xv summa, paucis detractis diebus. Quos si ad quadringentos septuaginta quinque ad D dideris, hebdomadas Lxx conficies. » Hactenus qui- dem Africanus. Quod si nos quoque oportet in ejusmodi locos propriam commemorationem in medium afferre, dico non frustra neque temere divisionem ab oraculo esse factam septuaginta hebdomadarum. Nam cum eas diviserit in prinas septem, ac deinde in alias sexaginta duas, et post plurima, quæ media interponuntur, unam reliquam adjecerit, eo modo numerum septuaginta hebdo- madum complevit. Dicit igitur: Et cognosces et intelliges ab exitu sermonis, ut respondeatur, et ædificetur Jerusalem usque ad Christum ducem, bebdomades septem, et hebdomades sexaginta duæ. › Deinde alis quibusdam interpositis rebus, novissi-
κατὰ γοῦν τὸ δεύτερον ἔτος Δαρείου ἡ συμπλήρωσις τῆς ἑβδομηκονταετηρίδος ἀποδέδεικται περαιωθεῖσα, ὥστε ἐξ ἅπαντος ἄρχεσθαι δεῖν ἡμᾶς τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων ἀπὸ τῆς ἑξηκοστῆς καὶ ἕκτης Ὀλυμπιάδος καὶ ἀπὸ δευτέρου ἔτους Δαρείου, ἐν ᾧ τὰ τῆς οἰκοδομῆς περαιοῦται. ἐντεῦθεν γοῦν εἰ τοὺς ἑπομένους χρόνους ἀριθμήσειας, εὕροις ἂν ἐπ’ αὐτὸν Ἡρώδην μόναρχόν τε Ῥωμαίων Αὔγουστον, καθ’ οὓς ἡ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπέφανεν τῷ βίῳ γένεσις, τὰ τετρακόσια ὀγδοήκοντα τρία ἔτη, αἵ εἰσιν ἑπτὰ καὶ ἑξήκοντα δύο ἑβδομάδες, κατὰ τὴν τοῦ Δανιὴλ προφητείαν περιοριζόμενα.
ὑπάρχοντος ἡμερῶν τριακοσίων εξήκοντα πέντε τετάρτου. Τὴν γὰρ κατὰ σελήνην δωδεκάμηνον παραλλάσσει ἡμέραις ἕνδεκα καὶ τετάρτῳ. Διὰ τοῦτο Ἕλληνες καὶ Ἰουδαῖοι τρεῖς μῆνας ἐμ- βολίμους ἔτεσιν ὀκτὼ παρεμβάλλουσιν· ὀκτάκις γὰρ τὰ ἕνδεκα τέταρτον ποιεῖ τρίμηνον. Τὰ τοίνων τε- τρακόσια εβδομήκοντα πέντε έτη, οκταετηρίδες γίνον ται πεντήκοντα ἐννέα καὶ μῆνες τρεῖς· ὡς τρι μήνου δὲ ἐμβολίμου τῇ ὀκταετία γινομένης, ἔτη πεντεκαίδεκα ὀλίγων ἡμερῶν ἀποδεόντων γίγνονται. Ταῦτα δὲ πρὸς τοῖς τετρακοσίοις ἑβδομήκοντα πέντε ἔτεσιν, αἱ ἑβδομήκοντα ἑβδομάδες συντελοῦνται. » Ταῦτα μὲν οὖν Αφρικανός. Εἰ δὲ χρὴ καὶ ἡμᾶς οἱ- κείαν εἰς τοὺς τόπους ἀπόδοσιν εἰς μέσον ἀγαγεῖν, Α κοσίων πεντήκοντα τεσσάρων, τοῦ ἡλιακοῦ κύκλου φημὶ μὴ μάτην, μηδὲ ὡς ἔτυχε τὴν διαίρεσιν πε- ποιῆσθαι τὸν λόγον τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων. Διε λών γὰρ αὐτὰς εἰς πρώτας ἑπτὰ, ἔπειθ᾿ ἑτέρας ἐξή- κοντα δύο, καὶ μετὰ πλεῖστα τὰ μεταξὺ ἐπιλεγόμενα, τὴν μίαν ἐπιθεὶς, οὕτω τὸν ἀριθμὸν τῶν ἑβδομήκοντα έβδομάδων ἀφωρίσατο. Λέγει δ᾽ οὖν· « Καὶ γνώσῃ, καὶ συνήσεις ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλήμ ἕως Χριστοῦ ἡγουμέν νου, ἑβδομάδες ἑπτὰ, καὶ ἑβδομάδες ἑξηκονταδύο. » Εἶθ' ἕτερά τινα μεταξὺ ἐπαγαγών, τὴν τελευταίαν προστίθησι, φήσας· « Καὶ δυναμώσει διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία. Ὅτι δ᾽ οὐ μάτην ταῦτα, οὐδ᾽ ἄνευ τῆς θείας ἐπιπνοίας ἐσχεδίασται, πάνθ' ὀντιναοῦν τῶν ὡς Θεοῦ ῥήμασιν αὐτοῖς προσεχόντων ὁμολογή σειν ἡγοῦμαι. Τοῦτο μὲν οὖν πρῶτον ἡμῖν καλῶς νουσι τὴν τοῦ ζητηθέντος ἀκριβῆ λύσιν. Εἰ δὲ χρὴ καὶ ἡμᾶς τὸ ἐπεισιὸν μὴ ἀποκρύψασθαι, φημὶ καθ' ἑτέ ἔδοξεν ἐπισημήνασθαι, καταλιπεῖν τε τοῖς ἐντυγχά ραν διάνοιαν ἤτοι ἐκδοχὴν τὸν ἐν τῇ προκειμένῃ γρα- φῇ δηλούμενον Χριστὸν ἡγούμενον, κατὰ τὰ, « Ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ ἕως Χριστοῦ ἡγουμένου, » οὐκ ἄλλον εἶ- και τοῦ καταλόγου τῶν μετὰ τὴν προφητείαν, καὶ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον, ἡγησαμένων τοῦ λαοῦ ἀρ χιερέων, οὓς Χριστοὺς ἔθος ἀποκαλεῖν τῇ Γραφή. Μόνους γὰρ τούτους καθηγήσασθαι τοῦ ἔθνους, ἀρξα- μένους ἀπὸ Ἰησοῦ τοῦ Ἰωσεδέκ, τοῦ ἱερέως τοῦ μετ γάλου, μετὰ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον, καὶ μέ χρι τῶν χρόνων τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χρι- στοῦ παρουσίας παρειλήφαμεν. Οἶμαι γοῦν τὸν μετ ταξὺ χρόνον τῆς τούτων προστασίας, καθ᾽ ἂν ἡγή σαντο, δηλοῦσθαι διὰ τοῦ, • Ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ έως Χριστοῦ ἡγουμένου, ἑβδομάδες ἑπτὰ, καὶ ἑβδομάδες ἑξηκονταδύο·, τῶν ἐτῶν δὲ τὰς ἑβδομάδας, συναγο μένας εἰς ἔτη τετρακόσια ογδοήκοντα τρία, ἀπὸ τῆς Κύρου βασιλείας ἐπὶ τὴν Ῥωμαίων παρεκτείνεσθαι ἀρχὴν, καθ᾿ ἣν Πομπήϊος Ρωμαίων στρατηγὸς ἐπι- στὰς τοῖς Ἱεροσολύμοις, εἷλε μὲν πολιορκία τὴν πόλ λιν, τὸ δὲ πᾶν ἔθνος δοῦλον Ρωμαίοις κατεστήσατο, ὡς καὶ φόρους ἐξ ἐκείνου τελεῖν, καὶ τοῖς Ῥωμαίων πειθαρχεῖν ἐπιτάγμασιν. Ἐπὶ τοῦτον γοῦν τὸν χρό νον ὁ τῶν τετρακοσίων ὀγδοήκοντα τριῶν ἐτῶν περι- ορίζεται ἀριθμὸς, ἐφ᾿ ὃν καὶ κατέληξαν οι κατὰ τὸν δ EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. civitatem, et Nehemias, unus eorum qui emissi fue- rant, operi præfuit : et platea et muri ambitus ædi- fcata sunt, sicut futurum prophetia significaverat. Inde igitur nobis numerare incipientibus ɩxx heb- domades in Christum terminantur: nam si ab illo quovis tempore numerandi initium fecerimus, ne- que tempus ipsum conveniet, et multa incommoda subire necesse erit. Sive enim a Cyro, primaque emissione, septuaginta hebdomadas numerare cœ- perimus, anni centum et amplius supererunt, sive ab eo die quo angelus ipsi Daniel oraculum reddi- dit, etiam major fiet annorum numerus. Multo au- tem major, si ab initio captæ urbis. Invenimus enim regnum Persarum intra annos cc atque xxx contineri. Deinde Macedonum ad annorum nume- rum continuari trecentorum et septuaginta. Inde B C vero ad Tiberii Cæsaris annum sextum decimum, annos sexaginta. Ab Artaxerxe autem septuaginta hebdomades ad Christi tempus perveniunt, si Ju- dæorum numeros sequimur. Siquidem a Nehemia, qui ut edificaret Jerusalem est missus, anno regni Persarum centesimo et quinto decimo, qui fuit ip- sius regni Artaxerxis vicesimus, atque idem octo- gesimæ tertiæ olympiadis quartus, ad illud tempus qui fuit olympiadis ducentesimæ secundæ annus secundus, imperii autem Tiberii Cæsaris sextus de- cimus, anni numerantur quadringenti septuaginta quinque, qui Hebraica ratione fiunt quadringenti nonaginta : utpote, cum illi ad cursum lunæ annos computare consueverint, ut hac ratione annus sit, quod dictu facile est, dierum trecentorum quinqua- - ginta quatuor, cum tamen solaris cursus dies con- ficiat trecentos sexaginta quinque cum unius diei parte quarta. Ex quo apparet lunares cursus duo- decim, ab uno solari cursu, undecim diebus et quarta unius diei superari. Idcirco et Græci et Judæi ternos intercalares menses octavo cuique anno ad- jiciunt. Etenim si undenos cum unius parte quarta octies repetiveris, trium mensium spatium con- ficies. Quadringenti igitur septuaginta quinque anni, octennia reddunt quinquaginta novem et annos præterea tres. Cum vero octavo cuique anno terni intercalentur menses, conficitur an- noruin xv summa, paucis detractis diebus. Quos si ad quadringentos septuaginta quinque ad D dideris, hebdomadas Lxx conficies. » Hactenus qui- dem Africanus. Quod si nos quoque oportet in ejusmodi locos propriam commemorationem in medium afferre, dico non frustra neque temere divisionem ab oraculo esse factam septuaginta hebdomadarum. Nam cum eas diviserit in prinas septem, ac deinde in alias sexaginta duas, et post plurima, quæ media interponuntur, unam reliquam adjecerit, eo modo numerum septuaginta hebdo- madum complevit. Dicit igitur: Et cognosces et intelliges ab exitu sermonis, ut respondeatur, et ædificetur Jerusalem usque ad Christum ducem, bebdomades septem, et hebdomades sexaginta duæ. › Deinde alis quibusdam interpositis rebus, novissi-
ἀπὸ γὰρ τῆς ἑξηκοστῆς καὶ ἕκτης Ὀλυμπιάδος ἐπὶ τὴν ἑκατοστὴν ὀγδοηκοστὴν ἑβδόμην γίνονται Ὀλυμπιάδες μεταξὺ ἑκατὸν εἴκοσι μία, ἔτη τετρακόσια ὀγδοήκοντα τέσσαρα, τετραετίαν τῆς Ὀλυμπιάδος ἐπεχούσης, καθ’ ὃν καιρὸν Αὔγουστος Ῥωμαίων βασιλεύς, πεντεκαιδέκατον ἔτος τῆς βασιλείας ἐπέχων, Αἰγύπτου κρατεῖ καὶ τῆς λοιπῆς οἰκουμένης, ὑφ’ οὗ πρῶτος ἀλλόφυλος Ἡρώδης τὴν τῶν Ἰουδαίων ἐγχειρίζεται βασιλείαν, γεννᾶται δὲ ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ, κατὰ τὸ αὐτὸ συντρεχόντων τῶν χρόνων τῆς γενέσεως αὐτοῦ καὶ τῆς συμπληρώσεως τῶν παρὰ τῷ Δανιὴλ ἑπτὰ καὶ ἑξήκοντα καὶ δύο ἑβδομάδων. Μεθ’ ἃς διῃρημένης καὶ μακρὰν ἀπεσχοινισμένης, μετὰ πλεῖστα ὅσα τὰ μεταξὺ προφητευόμενα, τῆς λειπούσης μιᾶς ἑβδομάδος, τὰ λοιπὰ πάντα διὰ μέσου τῆς τοῦ χρησμοῦ προρρήσεως εἰρημένα ἐπιτελεῖται, ἃ καὶ αὐτὰ τοῦτον ἔχει τὸν τρόπον· «μετὰ τὰς ἑβδομάδας τὰς ἑπτὰ καὶ ἑξήκοντα δύο ἐξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ· καὶ τὴν πόλιν καὶ τὸ ἅγιον διαφθερεῖ σὺν τῷ ἡγουμένῳ τῷ ἐρχομένῳ, καὶ ἐκκοπήσονται ἐν κατακλυσμῷ· καὶ ἕως τέλους πολέμου συντετμημένου ἀφανισμοῖς».
ὑπάρχοντος ἡμερῶν τριακοσίων εξήκοντα πέντε τετάρτου. Τὴν γὰρ κατὰ σελήνην δωδεκάμηνον παραλλάσσει ἡμέραις ἕνδεκα καὶ τετάρτῳ. Διὰ τοῦτο Ἕλληνες καὶ Ἰουδαῖοι τρεῖς μῆνας ἐμ- βολίμους ἔτεσιν ὀκτὼ παρεμβάλλουσιν· ὀκτάκις γὰρ τὰ ἕνδεκα τέταρτον ποιεῖ τρίμηνον. Τὰ τοίνων τε- τρακόσια εβδομήκοντα πέντε έτη, οκταετηρίδες γίνον ται πεντήκοντα ἐννέα καὶ μῆνες τρεῖς· ὡς τρι μήνου δὲ ἐμβολίμου τῇ ὀκταετία γινομένης, ἔτη πεντεκαίδεκα ὀλίγων ἡμερῶν ἀποδεόντων γίγνονται. Ταῦτα δὲ πρὸς τοῖς τετρακοσίοις ἑβδομήκοντα πέντε ἔτεσιν, αἱ ἑβδομήκοντα ἑβδομάδες συντελοῦνται. » Ταῦτα μὲν οὖν Αφρικανός. Εἰ δὲ χρὴ καὶ ἡμᾶς οἱ- κείαν εἰς τοὺς τόπους ἀπόδοσιν εἰς μέσον ἀγαγεῖν, Α κοσίων πεντήκοντα τεσσάρων, τοῦ ἡλιακοῦ κύκλου φημὶ μὴ μάτην, μηδὲ ὡς ἔτυχε τὴν διαίρεσιν πε- ποιῆσθαι τὸν λόγον τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων. Διε λών γὰρ αὐτὰς εἰς πρώτας ἑπτὰ, ἔπειθ᾿ ἑτέρας ἐξή- κοντα δύο, καὶ μετὰ πλεῖστα τὰ μεταξὺ ἐπιλεγόμενα, τὴν μίαν ἐπιθεὶς, οὕτω τὸν ἀριθμὸν τῶν ἑβδομήκοντα έβδομάδων ἀφωρίσατο. Λέγει δ᾽ οὖν· « Καὶ γνώσῃ, καὶ συνήσεις ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλήμ ἕως Χριστοῦ ἡγουμέν νου, ἑβδομάδες ἑπτὰ, καὶ ἑβδομάδες ἑξηκονταδύο. » Εἶθ' ἕτερά τινα μεταξὺ ἐπαγαγών, τὴν τελευταίαν προστίθησι, φήσας· « Καὶ δυναμώσει διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία. Ὅτι δ᾽ οὐ μάτην ταῦτα, οὐδ᾽ ἄνευ τῆς θείας ἐπιπνοίας ἐσχεδίασται, πάνθ' ὀντιναοῦν τῶν ὡς Θεοῦ ῥήμασιν αὐτοῖς προσεχόντων ὁμολογή σειν ἡγοῦμαι. Τοῦτο μὲν οὖν πρῶτον ἡμῖν καλῶς νουσι τὴν τοῦ ζητηθέντος ἀκριβῆ λύσιν. Εἰ δὲ χρὴ καὶ ἡμᾶς τὸ ἐπεισιὸν μὴ ἀποκρύψασθαι, φημὶ καθ' ἑτέ ἔδοξεν ἐπισημήνασθαι, καταλιπεῖν τε τοῖς ἐντυγχά ραν διάνοιαν ἤτοι ἐκδοχὴν τὸν ἐν τῇ προκειμένῃ γρα- φῇ δηλούμενον Χριστὸν ἡγούμενον, κατὰ τὰ, « Ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ ἕως Χριστοῦ ἡγουμένου, » οὐκ ἄλλον εἶ- και τοῦ καταλόγου τῶν μετὰ τὴν προφητείαν, καὶ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον, ἡγησαμένων τοῦ λαοῦ ἀρ χιερέων, οὓς Χριστοὺς ἔθος ἀποκαλεῖν τῇ Γραφή. Μόνους γὰρ τούτους καθηγήσασθαι τοῦ ἔθνους, ἀρξα- μένους ἀπὸ Ἰησοῦ τοῦ Ἰωσεδέκ, τοῦ ἱερέως τοῦ μετ γάλου, μετὰ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον, καὶ μέ χρι τῶν χρόνων τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χρι- στοῦ παρουσίας παρειλήφαμεν. Οἶμαι γοῦν τὸν μετ ταξὺ χρόνον τῆς τούτων προστασίας, καθ᾽ ἂν ἡγή σαντο, δηλοῦσθαι διὰ τοῦ, • Ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ έως Χριστοῦ ἡγουμένου, ἑβδομάδες ἑπτὰ, καὶ ἑβδομάδες ἑξηκονταδύο·, τῶν ἐτῶν δὲ τὰς ἑβδομάδας, συναγο μένας εἰς ἔτη τετρακόσια ογδοήκοντα τρία, ἀπὸ τῆς Κύρου βασιλείας ἐπὶ τὴν Ῥωμαίων παρεκτείνεσθαι ἀρχὴν, καθ᾿ ἣν Πομπήϊος Ρωμαίων στρατηγὸς ἐπι- στὰς τοῖς Ἱεροσολύμοις, εἷλε μὲν πολιορκία τὴν πόλ λιν, τὸ δὲ πᾶν ἔθνος δοῦλον Ρωμαίοις κατεστήσατο, ὡς καὶ φόρους ἐξ ἐκείνου τελεῖν, καὶ τοῖς Ῥωμαίων πειθαρχεῖν ἐπιτάγμασιν. Ἐπὶ τοῦτον γοῦν τὸν χρό νον ὁ τῶν τετρακοσίων ὀγδοήκοντα τριῶν ἐτῶν περι- ορίζεται ἀριθμὸς, ἐφ᾿ ὃν καὶ κατέληξαν οι κατὰ τὸν δ EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. civitatem, et Nehemias, unus eorum qui emissi fue- rant, operi præfuit : et platea et muri ambitus ædi- fcata sunt, sicut futurum prophetia significaverat. Inde igitur nobis numerare incipientibus ɩxx heb- domades in Christum terminantur: nam si ab illo quovis tempore numerandi initium fecerimus, ne- que tempus ipsum conveniet, et multa incommoda subire necesse erit. Sive enim a Cyro, primaque emissione, septuaginta hebdomadas numerare cœ- perimus, anni centum et amplius supererunt, sive ab eo die quo angelus ipsi Daniel oraculum reddi- dit, etiam major fiet annorum numerus. Multo au- tem major, si ab initio captæ urbis. Invenimus enim regnum Persarum intra annos cc atque xxx contineri. Deinde Macedonum ad annorum nume- rum continuari trecentorum et septuaginta. Inde B C vero ad Tiberii Cæsaris annum sextum decimum, annos sexaginta. Ab Artaxerxe autem septuaginta hebdomades ad Christi tempus perveniunt, si Ju- dæorum numeros sequimur. Siquidem a Nehemia, qui ut edificaret Jerusalem est missus, anno regni Persarum centesimo et quinto decimo, qui fuit ip- sius regni Artaxerxis vicesimus, atque idem octo- gesimæ tertiæ olympiadis quartus, ad illud tempus qui fuit olympiadis ducentesimæ secundæ annus secundus, imperii autem Tiberii Cæsaris sextus de- cimus, anni numerantur quadringenti septuaginta quinque, qui Hebraica ratione fiunt quadringenti nonaginta : utpote, cum illi ad cursum lunæ annos computare consueverint, ut hac ratione annus sit, quod dictu facile est, dierum trecentorum quinqua- - ginta quatuor, cum tamen solaris cursus dies con- ficiat trecentos sexaginta quinque cum unius diei parte quarta. Ex quo apparet lunares cursus duo- decim, ab uno solari cursu, undecim diebus et quarta unius diei superari. Idcirco et Græci et Judæi ternos intercalares menses octavo cuique anno ad- jiciunt. Etenim si undenos cum unius parte quarta octies repetiveris, trium mensium spatium con- ficies. Quadringenti igitur septuaginta quinque anni, octennia reddunt quinquaginta novem et annos præterea tres. Cum vero octavo cuique anno terni intercalentur menses, conficitur an- noruin xv summa, paucis detractis diebus. Quos si ad quadringentos septuaginta quinque ad D dideris, hebdomadas Lxx conficies. » Hactenus qui- dem Africanus. Quod si nos quoque oportet in ejusmodi locos propriam commemorationem in medium afferre, dico non frustra neque temere divisionem ab oraculo esse factam septuaginta hebdomadarum. Nam cum eas diviserit in prinas septem, ac deinde in alias sexaginta duas, et post plurima, quæ media interponuntur, unam reliquam adjecerit, eo modo numerum septuaginta hebdo- madum complevit. Dicit igitur: Et cognosces et intelliges ab exitu sermonis, ut respondeatur, et ædificetur Jerusalem usque ad Christum ducem, bebdomades septem, et hebdomades sexaginta duæ. › Deinde alis quibusdam interpositis rebus, novissi-
καὶ ταῦτα δὲ ἐναργῆ τὴν ἔκβασιν εἴληφεν κατ’ αὐτὸν Αὔγουστον καὶ Ἡρώδην, εἰς οὓς τὰς προειρημένας ἑπτὰ ἑβδομάδας συγκεφαλαιοῦσθαί φαμεν. ὁδῷ γοῦν καὶ τάξει τοῦ κατὰ τὴν ἀρχιερωσύνην χρίσματος μέχρι τῶν Ἡρώδου καὶ Αὐγούστου χρόνων διαρκέσαντος, τῆς τε διαδοχῆς τῶν πάλαι ἀρχιερέων ἐπὶ Ἀλέξανδρον τὸν Ὑρκανοῦ πατέρα περιγραφείσης, Ἡρώδης τὸν Ὑρκανὸν ἀνελὼν οὐκέτι τοῖς ἐκ πατέρων διαδόχοις ἐπιτρέψαι λέγεται τὴν λειτουργίαν, ἀλλά τισιν ἀσήμοις καὶ ἀφανέσιν ἀνθρώποις. τοῦτο δὲ καὶ ὁ χρησμὸς προλαβὼν ἐθέσπισεν, εἰπών· «καὶ μετὰ τὰς ἑβδομάδας τὰς ἑπτὰ καὶ ἑξήκοντα δύο ἐξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ». ὅπερ σαφῶς καὶ οἱ λοιποὶ τεθείκασιν ἑρμηνευταί, ὁ μὲν Ἀκύλας φήσας· «καὶ μετὰ τὰς ἑπτὰ ἑβδομάδας καὶ ἑξήκοντα δύο ἐξολοθρευθήσεται ἠλειμμένος, καὶ οὐκ ἔστιν αὐτῷ», ὁ δὲ Σύμμαχος· «καὶ μετὰ τὰς ἑβδομάδας τὰς ἑπτὰ καὶ ἑξήκοντα δύο ἐκκοπήσεται χριστός, καὶ οὐχ ὑπάρξει αὐτῷ». ὅθεν μάλιστα παρίστασθαί μοι δοκεῖ «χριστὸς ἡγούμενος» εἶναι ὁ κατὰ τὴν ἡμετέραν ἀπόδοσιν δεδηλωμένος. μετὰ γοῦν τὴν τῶν εἰρημένων ἑβδομάδων συμπλήρωσιν «ἐξολοθρευθήσεται χριστός» φησιν.
ὑπάρχοντος ἡμερῶν τριακοσίων εξήκοντα πέντε τετάρτου. Τὴν γὰρ κατὰ σελήνην δωδεκάμηνον παραλλάσσει ἡμέραις ἕνδεκα καὶ τετάρτῳ. Διὰ τοῦτο Ἕλληνες καὶ Ἰουδαῖοι τρεῖς μῆνας ἐμ- βολίμους ἔτεσιν ὀκτὼ παρεμβάλλουσιν· ὀκτάκις γὰρ τὰ ἕνδεκα τέταρτον ποιεῖ τρίμηνον. Τὰ τοίνων τε- τρακόσια εβδομήκοντα πέντε έτη, οκταετηρίδες γίνον ται πεντήκοντα ἐννέα καὶ μῆνες τρεῖς· ὡς τρι μήνου δὲ ἐμβολίμου τῇ ὀκταετία γινομένης, ἔτη πεντεκαίδεκα ὀλίγων ἡμερῶν ἀποδεόντων γίγνονται. Ταῦτα δὲ πρὸς τοῖς τετρακοσίοις ἑβδομήκοντα πέντε ἔτεσιν, αἱ ἑβδομήκοντα ἑβδομάδες συντελοῦνται. » Ταῦτα μὲν οὖν Αφρικανός. Εἰ δὲ χρὴ καὶ ἡμᾶς οἱ- κείαν εἰς τοὺς τόπους ἀπόδοσιν εἰς μέσον ἀγαγεῖν, Α κοσίων πεντήκοντα τεσσάρων, τοῦ ἡλιακοῦ κύκλου φημὶ μὴ μάτην, μηδὲ ὡς ἔτυχε τὴν διαίρεσιν πε- ποιῆσθαι τὸν λόγον τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων. Διε λών γὰρ αὐτὰς εἰς πρώτας ἑπτὰ, ἔπειθ᾿ ἑτέρας ἐξή- κοντα δύο, καὶ μετὰ πλεῖστα τὰ μεταξὺ ἐπιλεγόμενα, τὴν μίαν ἐπιθεὶς, οὕτω τὸν ἀριθμὸν τῶν ἑβδομήκοντα έβδομάδων ἀφωρίσατο. Λέγει δ᾽ οὖν· « Καὶ γνώσῃ, καὶ συνήσεις ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλήμ ἕως Χριστοῦ ἡγουμέν νου, ἑβδομάδες ἑπτὰ, καὶ ἑβδομάδες ἑξηκονταδύο. » Εἶθ' ἕτερά τινα μεταξὺ ἐπαγαγών, τὴν τελευταίαν προστίθησι, φήσας· « Καὶ δυναμώσει διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία. Ὅτι δ᾽ οὐ μάτην ταῦτα, οὐδ᾽ ἄνευ τῆς θείας ἐπιπνοίας ἐσχεδίασται, πάνθ' ὀντιναοῦν τῶν ὡς Θεοῦ ῥήμασιν αὐτοῖς προσεχόντων ὁμολογή σειν ἡγοῦμαι. Τοῦτο μὲν οὖν πρῶτον ἡμῖν καλῶς νουσι τὴν τοῦ ζητηθέντος ἀκριβῆ λύσιν. Εἰ δὲ χρὴ καὶ ἡμᾶς τὸ ἐπεισιὸν μὴ ἀποκρύψασθαι, φημὶ καθ' ἑτέ ἔδοξεν ἐπισημήνασθαι, καταλιπεῖν τε τοῖς ἐντυγχά ραν διάνοιαν ἤτοι ἐκδοχὴν τὸν ἐν τῇ προκειμένῃ γρα- φῇ δηλούμενον Χριστὸν ἡγούμενον, κατὰ τὰ, « Ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ ἕως Χριστοῦ ἡγουμένου, » οὐκ ἄλλον εἶ- και τοῦ καταλόγου τῶν μετὰ τὴν προφητείαν, καὶ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον, ἡγησαμένων τοῦ λαοῦ ἀρ χιερέων, οὓς Χριστοὺς ἔθος ἀποκαλεῖν τῇ Γραφή. Μόνους γὰρ τούτους καθηγήσασθαι τοῦ ἔθνους, ἀρξα- μένους ἀπὸ Ἰησοῦ τοῦ Ἰωσεδέκ, τοῦ ἱερέως τοῦ μετ γάλου, μετὰ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον, καὶ μέ χρι τῶν χρόνων τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χρι- στοῦ παρουσίας παρειλήφαμεν. Οἶμαι γοῦν τὸν μετ ταξὺ χρόνον τῆς τούτων προστασίας, καθ᾽ ἂν ἡγή σαντο, δηλοῦσθαι διὰ τοῦ, • Ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ έως Χριστοῦ ἡγουμένου, ἑβδομάδες ἑπτὰ, καὶ ἑβδομάδες ἑξηκονταδύο·, τῶν ἐτῶν δὲ τὰς ἑβδομάδας, συναγο μένας εἰς ἔτη τετρακόσια ογδοήκοντα τρία, ἀπὸ τῆς Κύρου βασιλείας ἐπὶ τὴν Ῥωμαίων παρεκτείνεσθαι ἀρχὴν, καθ᾿ ἣν Πομπήϊος Ρωμαίων στρατηγὸς ἐπι- στὰς τοῖς Ἱεροσολύμοις, εἷλε μὲν πολιορκία τὴν πόλ λιν, τὸ δὲ πᾶν ἔθνος δοῦλον Ρωμαίοις κατεστήσατο, ὡς καὶ φόρους ἐξ ἐκείνου τελεῖν, καὶ τοῖς Ῥωμαίων πειθαρχεῖν ἐπιτάγμασιν. Ἐπὶ τοῦτον γοῦν τὸν χρό νον ὁ τῶν τετρακοσίων ὀγδοήκοντα τριῶν ἐτῶν περι- ορίζεται ἀριθμὸς, ἐφ᾿ ὃν καὶ κατέληξαν οι κατὰ τὸν δ EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. civitatem, et Nehemias, unus eorum qui emissi fue- rant, operi præfuit : et platea et muri ambitus ædi- fcata sunt, sicut futurum prophetia significaverat. Inde igitur nobis numerare incipientibus ɩxx heb- domades in Christum terminantur: nam si ab illo quovis tempore numerandi initium fecerimus, ne- que tempus ipsum conveniet, et multa incommoda subire necesse erit. Sive enim a Cyro, primaque emissione, septuaginta hebdomadas numerare cœ- perimus, anni centum et amplius supererunt, sive ab eo die quo angelus ipsi Daniel oraculum reddi- dit, etiam major fiet annorum numerus. Multo au- tem major, si ab initio captæ urbis. Invenimus enim regnum Persarum intra annos cc atque xxx contineri. Deinde Macedonum ad annorum nume- rum continuari trecentorum et septuaginta. Inde B C vero ad Tiberii Cæsaris annum sextum decimum, annos sexaginta. Ab Artaxerxe autem septuaginta hebdomades ad Christi tempus perveniunt, si Ju- dæorum numeros sequimur. Siquidem a Nehemia, qui ut edificaret Jerusalem est missus, anno regni Persarum centesimo et quinto decimo, qui fuit ip- sius regni Artaxerxis vicesimus, atque idem octo- gesimæ tertiæ olympiadis quartus, ad illud tempus qui fuit olympiadis ducentesimæ secundæ annus secundus, imperii autem Tiberii Cæsaris sextus de- cimus, anni numerantur quadringenti septuaginta quinque, qui Hebraica ratione fiunt quadringenti nonaginta : utpote, cum illi ad cursum lunæ annos computare consueverint, ut hac ratione annus sit, quod dictu facile est, dierum trecentorum quinqua- - ginta quatuor, cum tamen solaris cursus dies con- ficiat trecentos sexaginta quinque cum unius diei parte quarta. Ex quo apparet lunares cursus duo- decim, ab uno solari cursu, undecim diebus et quarta unius diei superari. Idcirco et Græci et Judæi ternos intercalares menses octavo cuique anno ad- jiciunt. Etenim si undenos cum unius parte quarta octies repetiveris, trium mensium spatium con- ficies. Quadringenti igitur septuaginta quinque anni, octennia reddunt quinquaginta novem et annos præterea tres. Cum vero octavo cuique anno terni intercalentur menses, conficitur an- noruin xv summa, paucis detractis diebus. Quos si ad quadringentos septuaginta quinque ad D dideris, hebdomadas Lxx conficies. » Hactenus qui- dem Africanus. Quod si nos quoque oportet in ejusmodi locos propriam commemorationem in medium afferre, dico non frustra neque temere divisionem ab oraculo esse factam septuaginta hebdomadarum. Nam cum eas diviserit in prinas septem, ac deinde in alias sexaginta duas, et post plurima, quæ media interponuntur, unam reliquam adjecerit, eo modo numerum septuaginta hebdo- madum complevit. Dicit igitur: Et cognosces et intelliges ab exitu sermonis, ut respondeatur, et ædificetur Jerusalem usque ad Christum ducem, bebdomades septem, et hebdomades sexaginta duæ. › Deinde alis quibusdam interpositis rebus, novissi-
τίς δὲ οὗτος ἢ «ὁ ἡγούμενος» καὶ ὁ κατὰ διαδοχὴν ἐξ ἱερατικοῦ γένους τοῦ ἔθνους προεστώς; διέμενεν γοῦν οὗτος εἰς ὅσον οὔπω τὰ τῶν ἑβδομάδων ἐπληροῦτο· ἐπειδὴ δὲ τέλος ἐλάμβανον αὗται, ἀκολούθως τῇ προφητείᾳ «ἐξεκόπη» ὁ ἐκ διαδοχῆς γένους τοῦ ἔθνους προεστώς. οὗτος δὲ ἦν Ὑρκανός, ὃν αὐτὸς Ἡρώδης ἀνελών, τὴν κατὰ τοῦ ἔθνους βασιλείαν μηδὲν αὐτῷ διαφέρουσαν ὑφαρπάζει, πρῶτός τε αὐτὸς ἀλλόφυλος ἡγεῖται. οὐ μόνος δὲ ἄρα ὁ Ὑρκανός, «χριστὸς» ὢν καὶ τῶν πάλαι ἀρχιερέων ὕστατος, «ἐξεκόπη», ἀλλὰ καὶ ἡ ἐκ προγόνων ἄνωθεν ἐκ τῶν πρόπαλαι ἀρχιερέων κατιοῦσα διαδοχή, αὐτό τε τὸ κατὰ νόμους χρίσμα, οὐκέτι κατὰ κρίσιν γινόμενον ἀτάκτως δὲ καὶ συγκεχυμένως, οὐ κατὰ τὰ παρὰ Μωσεῖ νενομοθετημένα· συνέτρεχεν δὲ ὁμοῦ πάντα, ἀκολούθως τῇ προφητείᾳ φησάσῃ· «ἐξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ». Μάρτυς ἀξιόχρεως τούτων ὁ ἐξ αὐτῶν Ἑβραίων Ἰώσηπος, ὧδέ πως ἱστορῶν τὰ κατὰ τοὺς χρόνους ἐν ὀκτωκαιδεκάτῳ τῆς Ἰουδαϊκῆς Ἀρχαιολογίας·
ὑπάρχοντος ἡμερῶν τριακοσίων εξήκοντα πέντε τετάρτου. Τὴν γὰρ κατὰ σελήνην δωδεκάμηνον παραλλάσσει ἡμέραις ἕνδεκα καὶ τετάρτῳ. Διὰ τοῦτο Ἕλληνες καὶ Ἰουδαῖοι τρεῖς μῆνας ἐμ- βολίμους ἔτεσιν ὀκτὼ παρεμβάλλουσιν· ὀκτάκις γὰρ τὰ ἕνδεκα τέταρτον ποιεῖ τρίμηνον. Τὰ τοίνων τε- τρακόσια εβδομήκοντα πέντε έτη, οκταετηρίδες γίνον ται πεντήκοντα ἐννέα καὶ μῆνες τρεῖς· ὡς τρι μήνου δὲ ἐμβολίμου τῇ ὀκταετία γινομένης, ἔτη πεντεκαίδεκα ὀλίγων ἡμερῶν ἀποδεόντων γίγνονται. Ταῦτα δὲ πρὸς τοῖς τετρακοσίοις ἑβδομήκοντα πέντε ἔτεσιν, αἱ ἑβδομήκοντα ἑβδομάδες συντελοῦνται. » Ταῦτα μὲν οὖν Αφρικανός. Εἰ δὲ χρὴ καὶ ἡμᾶς οἱ- κείαν εἰς τοὺς τόπους ἀπόδοσιν εἰς μέσον ἀγαγεῖν, Α κοσίων πεντήκοντα τεσσάρων, τοῦ ἡλιακοῦ κύκλου φημὶ μὴ μάτην, μηδὲ ὡς ἔτυχε τὴν διαίρεσιν πε- ποιῆσθαι τὸν λόγον τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων. Διε λών γὰρ αὐτὰς εἰς πρώτας ἑπτὰ, ἔπειθ᾿ ἑτέρας ἐξή- κοντα δύο, καὶ μετὰ πλεῖστα τὰ μεταξὺ ἐπιλεγόμενα, τὴν μίαν ἐπιθεὶς, οὕτω τὸν ἀριθμὸν τῶν ἑβδομήκοντα έβδομάδων ἀφωρίσατο. Λέγει δ᾽ οὖν· « Καὶ γνώσῃ, καὶ συνήσεις ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλήμ ἕως Χριστοῦ ἡγουμέν νου, ἑβδομάδες ἑπτὰ, καὶ ἑβδομάδες ἑξηκονταδύο. » Εἶθ' ἕτερά τινα μεταξὺ ἐπαγαγών, τὴν τελευταίαν προστίθησι, φήσας· « Καὶ δυναμώσει διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία. Ὅτι δ᾽ οὐ μάτην ταῦτα, οὐδ᾽ ἄνευ τῆς θείας ἐπιπνοίας ἐσχεδίασται, πάνθ' ὀντιναοῦν τῶν ὡς Θεοῦ ῥήμασιν αὐτοῖς προσεχόντων ὁμολογή σειν ἡγοῦμαι. Τοῦτο μὲν οὖν πρῶτον ἡμῖν καλῶς νουσι τὴν τοῦ ζητηθέντος ἀκριβῆ λύσιν. Εἰ δὲ χρὴ καὶ ἡμᾶς τὸ ἐπεισιὸν μὴ ἀποκρύψασθαι, φημὶ καθ' ἑτέ ἔδοξεν ἐπισημήνασθαι, καταλιπεῖν τε τοῖς ἐντυγχά ραν διάνοιαν ἤτοι ἐκδοχὴν τὸν ἐν τῇ προκειμένῃ γρα- φῇ δηλούμενον Χριστὸν ἡγούμενον, κατὰ τὰ, « Ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ ἕως Χριστοῦ ἡγουμένου, » οὐκ ἄλλον εἶ- και τοῦ καταλόγου τῶν μετὰ τὴν προφητείαν, καὶ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον, ἡγησαμένων τοῦ λαοῦ ἀρ χιερέων, οὓς Χριστοὺς ἔθος ἀποκαλεῖν τῇ Γραφή. Μόνους γὰρ τούτους καθηγήσασθαι τοῦ ἔθνους, ἀρξα- μένους ἀπὸ Ἰησοῦ τοῦ Ἰωσεδέκ, τοῦ ἱερέως τοῦ μετ γάλου, μετὰ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον, καὶ μέ χρι τῶν χρόνων τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χρι- στοῦ παρουσίας παρειλήφαμεν. Οἶμαι γοῦν τὸν μετ ταξὺ χρόνον τῆς τούτων προστασίας, καθ᾽ ἂν ἡγή σαντο, δηλοῦσθαι διὰ τοῦ, • Ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ έως Χριστοῦ ἡγουμένου, ἑβδομάδες ἑπτὰ, καὶ ἑβδομάδες ἑξηκονταδύο·, τῶν ἐτῶν δὲ τὰς ἑβδομάδας, συναγο μένας εἰς ἔτη τετρακόσια ογδοήκοντα τρία, ἀπὸ τῆς Κύρου βασιλείας ἐπὶ τὴν Ῥωμαίων παρεκτείνεσθαι ἀρχὴν, καθ᾿ ἣν Πομπήϊος Ρωμαίων στρατηγὸς ἐπι- στὰς τοῖς Ἱεροσολύμοις, εἷλε μὲν πολιορκία τὴν πόλ λιν, τὸ δὲ πᾶν ἔθνος δοῦλον Ρωμαίοις κατεστήσατο, ὡς καὶ φόρους ἐξ ἐκείνου τελεῖν, καὶ τοῖς Ῥωμαίων πειθαρχεῖν ἐπιτάγμασιν. Ἐπὶ τοῦτον γοῦν τὸν χρό νον ὁ τῶν τετρακοσίων ὀγδοήκοντα τριῶν ἐτῶν περι- ορίζεται ἀριθμὸς, ἐφ᾿ ὃν καὶ κατέληξαν οι κατὰ τὸν δ EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. civitatem, et Nehemias, unus eorum qui emissi fue- rant, operi præfuit : et platea et muri ambitus ædi- fcata sunt, sicut futurum prophetia significaverat. Inde igitur nobis numerare incipientibus ɩxx heb- domades in Christum terminantur: nam si ab illo quovis tempore numerandi initium fecerimus, ne- que tempus ipsum conveniet, et multa incommoda subire necesse erit. Sive enim a Cyro, primaque emissione, septuaginta hebdomadas numerare cœ- perimus, anni centum et amplius supererunt, sive ab eo die quo angelus ipsi Daniel oraculum reddi- dit, etiam major fiet annorum numerus. Multo au- tem major, si ab initio captæ urbis. Invenimus enim regnum Persarum intra annos cc atque xxx contineri. Deinde Macedonum ad annorum nume- rum continuari trecentorum et septuaginta. Inde B C vero ad Tiberii Cæsaris annum sextum decimum, annos sexaginta. Ab Artaxerxe autem septuaginta hebdomades ad Christi tempus perveniunt, si Ju- dæorum numeros sequimur. Siquidem a Nehemia, qui ut edificaret Jerusalem est missus, anno regni Persarum centesimo et quinto decimo, qui fuit ip- sius regni Artaxerxis vicesimus, atque idem octo- gesimæ tertiæ olympiadis quartus, ad illud tempus qui fuit olympiadis ducentesimæ secundæ annus secundus, imperii autem Tiberii Cæsaris sextus de- cimus, anni numerantur quadringenti septuaginta quinque, qui Hebraica ratione fiunt quadringenti nonaginta : utpote, cum illi ad cursum lunæ annos computare consueverint, ut hac ratione annus sit, quod dictu facile est, dierum trecentorum quinqua- - ginta quatuor, cum tamen solaris cursus dies con- ficiat trecentos sexaginta quinque cum unius diei parte quarta. Ex quo apparet lunares cursus duo- decim, ab uno solari cursu, undecim diebus et quarta unius diei superari. Idcirco et Græci et Judæi ternos intercalares menses octavo cuique anno ad- jiciunt. Etenim si undenos cum unius parte quarta octies repetiveris, trium mensium spatium con- ficies. Quadringenti igitur septuaginta quinque anni, octennia reddunt quinquaginta novem et annos præterea tres. Cum vero octavo cuique anno terni intercalentur menses, conficitur an- noruin xv summa, paucis detractis diebus. Quos si ad quadringentos septuaginta quinque ad D dideris, hebdomadas Lxx conficies. » Hactenus qui- dem Africanus. Quod si nos quoque oportet in ejusmodi locos propriam commemorationem in medium afferre, dico non frustra neque temere divisionem ab oraculo esse factam septuaginta hebdomadarum. Nam cum eas diviserit in prinas septem, ac deinde in alias sexaginta duas, et post plurima, quæ media interponuntur, unam reliquam adjecerit, eo modo numerum septuaginta hebdo- madum complevit. Dicit igitur: Et cognosces et intelliges ab exitu sermonis, ut respondeatur, et ædificetur Jerusalem usque ad Christum ducem, bebdomades septem, et hebdomades sexaginta duæ. › Deinde alis quibusdam interpositis rebus, novissi-
PG 22:621«τὴν δὲ βασιλείαν Ἡρώδης παρὰ Ῥωμαίων ἐγχειρισθεὶς οὐκέτι τοὺς ἐκ τοῦ Ἀσαμωναίου γένους» (οὗτοι δὲ ἦσαν οἱ καλούμενοι Μακκαβαῖοι) «καθίστησιν ἀρχιερεῖς, ἀλλά τινας ἀσήμους καὶ μόνον ἐξ ἱερέων ὄντας, πλὴν ἑνὸς Ἀριστοβούλου, ὃν Ὑρκανοῦ υἱὸν ὄντα καταστήσας ἀρχιερέα, τῇ ἀδελφῇ αὐτοῦ συνῴκησε Μαριάμμῃ, τὴν τοῦ πλήθους πρὸς αὐτὸν θηρώμενος εὔνοιαν διὰ τὴν Ὑρκανοῦ μνήμην. εἶτα δεδιὼς μὴ πρὸς τὸν Ἀριστόβουλον πάντες ἀποκλίνωσιν ἀνεῖλεν αὐτὸν ἐν Ἰεριχοῖ, πνιγῆναι μηχανησάμενος κολυμβῶντα, καθὼς ἤδη δεδηλώκαμεν. μετὰ τοῦτον οὐκέτι τοῖς ἐκγόνοις τῶν Ἀσαμωναίου παίδων τὴν ἀρχιερωσύνην ἐπίστευσεν. ἔπραξεν δὲ ὅμοια τῷ Ἡρώδῃ περὶ τῆς καταστάσεως τῶν ἀρχιερέων Ἀρχέλαός τε ὁ παῖς αὐτοῦ, καὶ μετὰ τοῦτον Ῥωμαῖοι, τὴν τῶν Ἰουδαίων βασιλείαν παρειληφότες». πάλιν ἐν ἑτέροις ταῦτα περὶ αὐτῶν φησιν· «Ἡρώδης δὲ βασιλεύσας τήν τε βᾶριν ταύτην ἐν ἐπιτηδείῳ τόπῳ κειμένην κατασκευάσας πολυτελῶς, Ἀντωνίαν καλεῖ ὄνομα, καὶ τὴν στολὴν τὴν ἀρχιερατικὴν λαμβάνει, τὴν δὲ κειμένην κατεῖχεν, πιστεύων οὐδὲν νεωτερίσειν τὸν λαὸν δι’ αὐτήν.
PG 22:623ἔπραξεν δὲ ὅμοια τῷ Ἡρώδῃ καὶ ὁ ἐπικατασταθεὶς αὐτῷ βασιλεὺς Ἀρχέλαος, υἱὸς ὢν αὐτοῦ, παρ’ οὗ Ῥωμαῖοι διαδεξάμενοι τὴν ἀρχήν, ἐκράτουν τῆς στολῆς τοῦ ἀρχιερέως ἀποκειμένης ἐν οἴκῳ λίθου οἰκοδομηθέντι ὑπὸ σφραγῖδι». διὰ τούτων τὸ ἀποτέλεσμα παντί τῳ νομίζω καταφανὲς γεγενῆσθαι τοῦ φήσαντος χρησμοῦ «καὶ μετὰ τὰς ἑβδομάδας τὰς ἑπτὰ καὶ ἑξήκοντα δύο ἐξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ». Ἔτι δὲ μᾶλλον ὄψει, πῶς εἴρηται τὸ «κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ», τὸ ἄκριτον συνιδὼν τῆς τῶν ἀρχιερέων καταστάσεως τῶν μετὰ Ἡρώδην καὶ κατὰ τοὺς χρόνους τοῦ σωτῆρος ἡμῶν γεγενημένων. τοῦ γὰρ κατὰ τὸν θεῖον νόμον ἀρχιερέως πάντα τὸν τῆς ζωῆς χρόνον τὴν λειτουργίαν διέπειν κεκελευσμένου ἐπὶ διαδόχῳ παιδὶ γνησίῳ, κατὰ τοὺς ἐξεταζομένους καιρούς, μετὰ τὸ ἐξολοθρευθῆναι τὸ χρίσμα τῇ προφητείᾳ συμφώνως, πρῶτος μὲν Ἡρώδης ἔπειτα δὲ καὶ Ῥωμαῖοι μετὰ τοῦτον ἀκρίτως καὶ οὐ κατὰ τὸν νόμον τοὺς ἀρχιερεῖς καθίστων, οὓς ἐδόκει αὐτοῖς, δημοτικοῖς τισι καὶ ἀσήμοις ἀνδράσι τὴν τιμὴν χαριζόμενοι, ἐπίπρασκόν τε καὶ ἐκαπήλευον τοὔνομα, ἄλλοτε ἄλλοις ἐνιαυσιαῖον τὸ ἀξίωμα δωρούμενοι.
Εt ματι θεωρήσας ὁ Δανιὴλ τον χρόνον, σημειούτα: λέγων· . Ἐγὼ Δανιήλ συνῆκα ἐν ταῖς βίβλοις τὸν ἀριθμὸν τῶν ἐτῶν, περὶ οὗ ἐγενήθη λόγος Κυρίου πρὸς Ἱερεμίαν τὸν προφήτην, εἰς συμπλήρωσιν έρη- μώσεως τῆς Ἱερουσαλήμ, ἑβδομήκοντα έτη, καὶ ἔδωκα τὸ πρόσωπόν μου πρὸς Κύριον τόν Θεόν μου, τοῦ ἐκζητῆσαι προσευχὴν καὶ δέησιν. » Εἶτα μετά τὴν εὐχὴν ἐπιφανεὶς αὐτῷ ὁ ἄγγελος θεσπίζει τὰ περὶ τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων, καὶ τὸν χρόνον ὅθεν δεῖ ἄρχεσθαι ἀριθμεῖν, σημαίνει, λέγων· « Και γνώσῃ καὶ συνήσεις ἀπὸ ἐξόδου λόγου, τοῦ ἀποκρι θῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλήμ, ἕως Χριστοῦ ἡγουμένου. » Γέγονε μὲν οὖν ἀπόκρισις πρώτη Κύρου, οἰκοδομηθῆναι τὴν Ἱερουσαλήμ, οὐ μὴν εἰς ἔργον ἐχώρησε, τῶν περιοίκων κεκωλυκότων· 12- ρείου δὲ μετὰ ταῦτα κελεύσαντος, καὶ τῆς οἰκοδομῆς τοῦ ἱεροῦ κατ᾿ αὐτὸν συντελεσθείσης, ἡ τοῦ Δανιήλ. ἐντεῦθεν προφητεία τὴν καταρχὴν τῆς ἐκβάσεως ἐλάμβανεν, ἤ τε φάσκουσα· ι ᾿Απὸ ἐξόδου λόγου, τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλήμ, καὶ δι' ἧς εἴρηται · . Εγώ Δανιήλ συνῆκα ἐν ταῖς βίβλοις τὸν ἀριθμὸν τῶν ἐτῶν, περὶ οὗ ἐγενήθη λόγος Κυρίου πρὸς Ἱερεμίαν τὸν προφήτην, εἰς συμπλή ρωσιν ἐρημώσεως Ἱερουσαλήμ, ἑβδομήκοντα έτη. Κατὰ γοῦν τὸ δεύτερον ἔτος Δαρείου ή συμπλή ρωσις τῆς ἑβδομηκονταετηρίδος ἀποδέδεικται περαιω θεῖσα, ὥστε ἐξ ἅπαντος ἄρχεσθαι δεῖν ἡμᾶς τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων ἀπὸ τῆς ἑξηκοστῆς καὶ ἔκτης Ολυμπιάδος, καὶ ἀπὸ δευτέρου ἔτους Δαρείου, ἐν ᾧ τὰ τῆς οἰκοδομῆς περαιοῦται. Ἐντεῦθεν γοῦν εἰ τοὺς ἑπομένους χρόνους ἀριθμήσεις, εὕροις ἂν ἐπ' αὐτὸν Ἡρώδην μόναρχόν τε Ρωμαίων Αύγουστον, καθ' οὓς ἡ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπέφανε τῷ βίῳ γέ- νεσις, τὰ τετρακόσια ογδοήκοντα τρία ἔτη, αἱ εἰσιν ἑπτὰ καὶ ἑξηκονταδύο ἑβδομάδες, κατὰ τὴν τοῦ Δανιήλ προφητείαν περιοριζόμενα. Ἀπὸ γὰρ τῆς ἑξηκοστῆς καὶ ἕκτης Ολυμπιάδος ἐπὶ τὴν ἑκατοστὴν ὀγδοηκοστὴν ἔκτὴν γίνονται Ολυμπιάδες μεταξύ ἑκατὸν εἰκοσιμία, ἔτη τετρακόσια εγδοήκοντα τέσ σαρα, τετραετίαν τῆς Ὀλυμπιάδος ἐπεχούσης, καθη ὃν καιρὸν Αὔγουστος Ῥωμαίων βασιλεύς, πεντεκαι- δέκατον ἔτος τῆς βασιλείας επέχων, Αἰγύπτου κρατεῖ, καὶ τῆς λοιπῆς οἰκουμένης, ὑφ' οὗ πρῶτος ἀλλόφυλος Ἡρώδης τὴν τῶν Ἰουδαίων εγχειρίζεται βασιλείαν. Γεννᾶται δὲ ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, κατὰ τὸ αὐτὸ συντρε χόντων τῶν χρόνων τῆς γενέσεως αὐτοῦ καὶ τῆς συμπληρώσεως τῶν παρὰ τῷ Δανιὴλ ἑπτὰ καὶ ἑξή κοντα δύο ἑβδομάδων· μεθ' ἃς διῃρημένης καὶ μακρὰν απεσχοινισμένης, μετὰ πλεῖστα ὅσα τὰ μεταξύ προ- φητευόμενα, τῆς λειπούσης μιᾶς ἑβδομάδος, τὰ λοιπὰ πάντα διὰ μέσου τῆς τοῦ χρησμού προβλήσεως εἰρημένα ἐπιτελεῖται, * καὶ αὐτὰ τοῦτον ἔχει τὸν τρόπον· « Μετὰ τὰς ἑβδομάδας τὰς ἑπτὰ καὶ ἐξηκον τα δύο ἐξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρῖμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ· καὶ τὴν πόλιν καὶ τὸ ἅγιον διαφθερεί σὺν τῷ ἡγουμένῳ τῷ ἐρχομένῳ, καὶ ἐκκοπήσονται ἐν κατακλυσμῷ, καὶ ἕως τέλους πολέμου συντετμημένου €19 EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. Porro autem a Cyro primum responsum - · (39) adjungit : . respondit angelus Domini et dixit : A Domine omnipotens, quousque misereberis Jerusa- lem et urbium Juda, quas despexisti hunc septua- gesimum annum ?, Hoc igitur ipsum tempus Daniel cum divino Spiritu affatus vidisset, his ver- bis notavit: ‹ Ego Daniel intellexi in libris nume · rum annorum, de quo factus est sermo Domini ad Jeremiam prophetam, ut complerentur desolationis Jerusalem septuaginta anni, et dedi faciem meam ad Dominum Deum meum, ut orarer ac deprecarer³¸ › Deinde post deprecationem angelus, qui illi se- ipsum ostendit, ea divinat, que ad septuaginta hebdomadas pertinent, et tempus unde numerandi initium capiendum est, significat dicens: • Et co- gnosces et intelliges ab exitu sermonis ut respon- deatur et aedificetur Jerusalem usque ad Christum duce. D est, ut ædificaretur Jerusalem, nec tamen ipsum opus efectum est, cum id vicini undique prohibue- rint. Postea vero cum Darius jusserit, eoque re- guante absolutum sit templi ædificium, inde ab hoc ipso tempore prophetæ Daniel oraculum sui even- tus initium sumit, cujus verba illa sunt, c ut respon - deatur et ædificetur Jerusalem, in quo etiam il- lud dictum est: ‹ Ego Daniel intellexi in libris nu- merum annorum, de quo factus est sermo Domini ad Jeremiam prophetam, ut complerentur desolationis Jerusalem septuaginta anni. ›Anno igi. tur Darii secundo apparet completos esse annos il- los septuaginta, ut nos omni ratione oporteat se- ptuaginta hebdomadum initium facere a Exvi olym- piade, atque a Darii anno secun:lo, in quo omnis illa urbis Jerusalem ædificatio absoluta est : inde igitur si tempora quæ sequuntur numeres, invenias ad ipsum usque Hero tem et monarcham Romano- rum Augustum, sub quibus Salvatoris nostri ortus vitæ hominum illuxit, quadringentos octoginta tres annos contineri, qui septem et sexaginta duarum hebdomadum summam secundum ipsius Daniel prophetiam conficiunt. A sexagesima enim sexta olympiade ad centesimam odlogesimam sextam in- termediæ olympiades colliguntur centum et viginti una: qui sunt anni quadringenti ectoginta quatuor, singulis utique olympiadibus quaternos annos con- tinentibus. Quo tempore Augustus Romanorum rex quintum decimum sui regni annum agens, et Agyptum et reliquum orbem terrarum imperium obtinet; sub quo primus alieni generis Herodes Ju- daeorum accipit regnum, et Salvator, Dominusque noster Jesus, qui Christus est Dei, nascitur, dum videlicet et ortus illius tempus, et septem ac sexa- ginta duarum hebdomadum finis, de quibus loqui- tur propheta Daniel, in idem concurrunt, post quas cum segregetur, et longius post plurimna ea videlicet quæ in medio prophetice prædicuntur, amandetur una, quæ reliqua est, hebdomada, cætera omnia quaecunque inter mediam oraculi prædictionem dicta sunt, perficiuntur, quæ in hunc modum ipsa * Zachar. 1, 12. * Dan. ix, 2, c C
διό μοι δοκεῖ ὁ ἱερὸς εὐαγγελιστὴς Λουκᾶς, τὸν χρόνον τοῦ κηρύγματος τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ὑπογράφων, σημειοῦσθαι τοῦτο δι’ ὧν φησιν· «ἐν ἔτει πεντεκαιδεκάτῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος, ἡγεμονεύοντος Ποντίου Πιλάτου τῆς Ἰουδαίας, τετραρχούντων δὲ Ἡρώδου καὶ Φιλίππου καὶ Λυσανίου, ἐπὶ ἀρχιερέως Ἄννα καὶ Καϊάφα». δύο γὰρ οὗτοι κατὰ τὸ αὐτὸ ἀρχιερεῖς πῶς ἂν ἐγένοντο ἢ καταλυθείσης τῆς περὶ τῶν ἀρχιερέων νομοθεσίας; τούτοις γοῦν καὶ Ἰώσηπος ἐπιμαρτυρῶν ταῦτα γράφει· «Οὐαλέριος Γρᾶτος», Ῥωμαίων στρατηγός, «παύσας ἀρχιερᾶσθαι Ἄνανον, Ἰσμαῆλον ἀρχιερέα ἀποφαίνει τὸν τοῦ Φήβα, καὶ τοῦτον μετ’ οὐ πολὺ μεταστήσας, Ἐλεάζαρον τὸν τοῦ Ἀνάνου τοῦ ἀρχιερέως υἱὸν ἀποδείκνυσιν ἀρχιερέα. ἐνιαυτοῦ δὲ διαγενομένου καὶ τόνδε παύσας, Σίμωνι τῷ Καθίμου τὴν ἀρχιερωσύνην παραδίδωσιν. οὐ πλέον δὲ καὶ τῷδε ἐνιαυτοῦ τὴν τιμὴν ἔχοντι διεγένετο χρόνος, καὶ Ἰώσηπος, ὁ καὶ Καϊάφας, διάδοχος ἦν αὐτῷ». ταῦτα ἀναγκαίως παρεθέμην διὰ τὸ «ἐξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ», ἃ καὶ ἡγοῦμαι ἀναμφίλεκτον τὴν ἀπόδειξιν ἔχειν. Ἑξῆς τούτοις φησὶν ἡ προφητεία·
Εt ματι θεωρήσας ὁ Δανιὴλ τον χρόνον, σημειούτα: λέγων· . Ἐγὼ Δανιήλ συνῆκα ἐν ταῖς βίβλοις τὸν ἀριθμὸν τῶν ἐτῶν, περὶ οὗ ἐγενήθη λόγος Κυρίου πρὸς Ἱερεμίαν τὸν προφήτην, εἰς συμπλήρωσιν έρη- μώσεως τῆς Ἱερουσαλήμ, ἑβδομήκοντα έτη, καὶ ἔδωκα τὸ πρόσωπόν μου πρὸς Κύριον τόν Θεόν μου, τοῦ ἐκζητῆσαι προσευχὴν καὶ δέησιν. » Εἶτα μετά τὴν εὐχὴν ἐπιφανεὶς αὐτῷ ὁ ἄγγελος θεσπίζει τὰ περὶ τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων, καὶ τὸν χρόνον ὅθεν δεῖ ἄρχεσθαι ἀριθμεῖν, σημαίνει, λέγων· « Και γνώσῃ καὶ συνήσεις ἀπὸ ἐξόδου λόγου, τοῦ ἀποκρι θῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλήμ, ἕως Χριστοῦ ἡγουμένου. » Γέγονε μὲν οὖν ἀπόκρισις πρώτη Κύρου, οἰκοδομηθῆναι τὴν Ἱερουσαλήμ, οὐ μὴν εἰς ἔργον ἐχώρησε, τῶν περιοίκων κεκωλυκότων· 12- ρείου δὲ μετὰ ταῦτα κελεύσαντος, καὶ τῆς οἰκοδομῆς τοῦ ἱεροῦ κατ᾿ αὐτὸν συντελεσθείσης, ἡ τοῦ Δανιήλ. ἐντεῦθεν προφητεία τὴν καταρχὴν τῆς ἐκβάσεως ἐλάμβανεν, ἤ τε φάσκουσα· ι ᾿Απὸ ἐξόδου λόγου, τοῦ ἀποκριθῆναι καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλήμ, καὶ δι' ἧς εἴρηται · . Εγώ Δανιήλ συνῆκα ἐν ταῖς βίβλοις τὸν ἀριθμὸν τῶν ἐτῶν, περὶ οὗ ἐγενήθη λόγος Κυρίου πρὸς Ἱερεμίαν τὸν προφήτην, εἰς συμπλή ρωσιν ἐρημώσεως Ἱερουσαλήμ, ἑβδομήκοντα έτη. Κατὰ γοῦν τὸ δεύτερον ἔτος Δαρείου ή συμπλή ρωσις τῆς ἑβδομηκονταετηρίδος ἀποδέδεικται περαιω θεῖσα, ὥστε ἐξ ἅπαντος ἄρχεσθαι δεῖν ἡμᾶς τῶν ἑβδομήκοντα ἑβδομάδων ἀπὸ τῆς ἑξηκοστῆς καὶ ἔκτης Ολυμπιάδος, καὶ ἀπὸ δευτέρου ἔτους Δαρείου, ἐν ᾧ τὰ τῆς οἰκοδομῆς περαιοῦται. Ἐντεῦθεν γοῦν εἰ τοὺς ἑπομένους χρόνους ἀριθμήσεις, εὕροις ἂν ἐπ' αὐτὸν Ἡρώδην μόναρχόν τε Ρωμαίων Αύγουστον, καθ' οὓς ἡ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπέφανε τῷ βίῳ γέ- νεσις, τὰ τετρακόσια ογδοήκοντα τρία ἔτη, αἱ εἰσιν ἑπτὰ καὶ ἑξηκονταδύο ἑβδομάδες, κατὰ τὴν τοῦ Δανιήλ προφητείαν περιοριζόμενα. Ἀπὸ γὰρ τῆς ἑξηκοστῆς καὶ ἕκτης Ολυμπιάδος ἐπὶ τὴν ἑκατοστὴν ὀγδοηκοστὴν ἔκτὴν γίνονται Ολυμπιάδες μεταξύ ἑκατὸν εἰκοσιμία, ἔτη τετρακόσια εγδοήκοντα τέσ σαρα, τετραετίαν τῆς Ὀλυμπιάδος ἐπεχούσης, καθη ὃν καιρὸν Αὔγουστος Ῥωμαίων βασιλεύς, πεντεκαι- δέκατον ἔτος τῆς βασιλείας επέχων, Αἰγύπτου κρατεῖ, καὶ τῆς λοιπῆς οἰκουμένης, ὑφ' οὗ πρῶτος ἀλλόφυλος Ἡρώδης τὴν τῶν Ἰουδαίων εγχειρίζεται βασιλείαν. Γεννᾶται δὲ ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, κατὰ τὸ αὐτὸ συντρε χόντων τῶν χρόνων τῆς γενέσεως αὐτοῦ καὶ τῆς συμπληρώσεως τῶν παρὰ τῷ Δανιὴλ ἑπτὰ καὶ ἑξή κοντα δύο ἑβδομάδων· μεθ' ἃς διῃρημένης καὶ μακρὰν απεσχοινισμένης, μετὰ πλεῖστα ὅσα τὰ μεταξύ προ- φητευόμενα, τῆς λειπούσης μιᾶς ἑβδομάδος, τὰ λοιπὰ πάντα διὰ μέσου τῆς τοῦ χρησμού προβλήσεως εἰρημένα ἐπιτελεῖται, * καὶ αὐτὰ τοῦτον ἔχει τὸν τρόπον· « Μετὰ τὰς ἑβδομάδας τὰς ἑπτὰ καὶ ἐξηκον τα δύο ἐξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρῖμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ· καὶ τὴν πόλιν καὶ τὸ ἅγιον διαφθερεί σὺν τῷ ἡγουμένῳ τῷ ἐρχομένῳ, καὶ ἐκκοπήσονται ἐν κατακλυσμῷ, καὶ ἕως τέλους πολέμου συντετμημένου €19 EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. Porro autem a Cyro primum responsum - · (39) adjungit : . respondit angelus Domini et dixit : A Domine omnipotens, quousque misereberis Jerusa- lem et urbium Juda, quas despexisti hunc septua- gesimum annum ?, Hoc igitur ipsum tempus Daniel cum divino Spiritu affatus vidisset, his ver- bis notavit: ‹ Ego Daniel intellexi in libris nume · rum annorum, de quo factus est sermo Domini ad Jeremiam prophetam, ut complerentur desolationis Jerusalem septuaginta anni, et dedi faciem meam ad Dominum Deum meum, ut orarer ac deprecarer³¸ › Deinde post deprecationem angelus, qui illi se- ipsum ostendit, ea divinat, que ad septuaginta hebdomadas pertinent, et tempus unde numerandi initium capiendum est, significat dicens: • Et co- gnosces et intelliges ab exitu sermonis ut respon- deatur et aedificetur Jerusalem usque ad Christum duce. D est, ut ædificaretur Jerusalem, nec tamen ipsum opus efectum est, cum id vicini undique prohibue- rint. Postea vero cum Darius jusserit, eoque re- guante absolutum sit templi ædificium, inde ab hoc ipso tempore prophetæ Daniel oraculum sui even- tus initium sumit, cujus verba illa sunt, c ut respon - deatur et ædificetur Jerusalem, in quo etiam il- lud dictum est: ‹ Ego Daniel intellexi in libris nu- merum annorum, de quo factus est sermo Domini ad Jeremiam prophetam, ut complerentur desolationis Jerusalem septuaginta anni. ›Anno igi. tur Darii secundo apparet completos esse annos il- los septuaginta, ut nos omni ratione oporteat se- ptuaginta hebdomadum initium facere a Exvi olym- piade, atque a Darii anno secun:lo, in quo omnis illa urbis Jerusalem ædificatio absoluta est : inde igitur si tempora quæ sequuntur numeres, invenias ad ipsum usque Hero tem et monarcham Romano- rum Augustum, sub quibus Salvatoris nostri ortus vitæ hominum illuxit, quadringentos octoginta tres annos contineri, qui septem et sexaginta duarum hebdomadum summam secundum ipsius Daniel prophetiam conficiunt. A sexagesima enim sexta olympiade ad centesimam odlogesimam sextam in- termediæ olympiades colliguntur centum et viginti una: qui sunt anni quadringenti ectoginta quatuor, singulis utique olympiadibus quaternos annos con- tinentibus. Quo tempore Augustus Romanorum rex quintum decimum sui regni annum agens, et Agyptum et reliquum orbem terrarum imperium obtinet; sub quo primus alieni generis Herodes Ju- daeorum accipit regnum, et Salvator, Dominusque noster Jesus, qui Christus est Dei, nascitur, dum videlicet et ortus illius tempus, et septem ac sexa- ginta duarum hebdomadum finis, de quibus loqui- tur propheta Daniel, in idem concurrunt, post quas cum segregetur, et longius post plurimna ea videlicet quæ in medio prophetice prædicuntur, amandetur una, quæ reliqua est, hebdomada, cætera omnia quaecunque inter mediam oraculi prædictionem dicta sunt, perficiuntur, quæ in hunc modum ipsa * Zachar. 1, 12. * Dan. ix, 2, c C
PG 22:625«καὶ τὴν πόλιν καὶ τὸ ἅγιον διαφθερεῖ σὺν τῷ ἡγουμένῳ τῷ ἐρχομένῳ». ἔνθα πάλιν τὸν Ἡρώδην αὐτὸν καὶ τοὺς μετ’ αὐτὸν ἄρξαντας ἐξ ἀλλοφύλου γένους ὑπολαμβάνω δηλοῦσθαι. ὡς γὰρ ἀνωτέρω ὠνόμαζεν χριστοὺς ἡγουμένους τοὺς ἀρχιερεῖς, λέγων «ἕως χριστοῦ ἡγουμένου», τὸν αὐτὸν τρόπον μετ’ ἐκείνους καὶ τὴν ἐκείνων κατάπαυσιν οὐκ ἄλλος «ἡγούμενος ἐρχόμενος» ἢ ὁ δηλωθεὶς ἐξ ἀλλοφύλου γένους καὶ οἱ λοιποὶ ὅσοι καθεξῆς μετ’ ἐκείνους ἡγήσαντο τοῦ ἔθνους, σὺν οἷς καὶ μεθ’ ὧν, ὡσπερεὶ συνεργοῖς χρώμενος, ὁ μισόκαλος καὶ τῶν ἀγαθῶν φθορεὺς «καὶ τὴν πόλιν καὶ τὸ ἅγιον» διαφθερεῖν εἴρηται. καὶ γὰρ διέφθειρεν ἀληθῶς ἅπαν τὸ ἔθνος, τοτὲ μὲν τὴν τῆς ἱερωσύνης τάξιν εἰς παρανομίαν ἄγων, τοτὲ δὲ τὸν πάντα λαὸν διαστρέφων, καὶ τὴν πόλιν (οὕτω τῶν πολιτῶν μεταφορικῶς ὠνομασμένων) εἰς ἀσέβειαν ἐκκαλούμενος. συνᾴδει δὲ ἡμῶν τῇ ἀποδόσει καὶ ὁ Ἀκύλας, τοῦτον ἑρμηνεύσας τὸν τρόπον· «καὶ τὴν πόλιν καὶ τὸ ἅγιον διαφθερεῖ λαὸς ἡγουμένου ἐρχομένου». οὐ μόνον γὰρ «ὁ ἐρχόμενος ἡγούμενος», ὁ κατὰ τὰ ἀποδεδομένα ἡμῖν δηλωθείς, διέφθειρε «τὴν πόλιν καὶ τὸ ἅγιον», ἀλλὰ καὶ ὁ τούτου «λαός».
ἀφανισμοῖς. » Καὶ ταῦτα δὲ ἐναργῆ τὴν ἔκβασιν Α εἴληφε κατ' αὐτὸν Αύγουστον καὶ Ἡρώδην, εἰς οὓς τὰς προειρημένας ἑπτὰ ἑβδομάδας συγκεφαλαιοῦσθαί φαμεν. Οδῷ γοῦν καὶ τάξει τοῦ κατὰ τὴν ἀρχιερω σύνην χρίσματος, μέχρι τῶν Ηρώδου και Αὐγούστου χρόνων διαρκέσαντος, τῆς δὲ διαδοχῆς τῶν πάλαι ἀρχιερέων ἐπὶ ᾿Αλέξανδρον τόν Υρκανοῦ πατέρα περιγραφείσης, Ἡρώδης τον Υρκανὸν ἀνελών, οὐκέτι τοῖς ἐκ πατέρων διαδόχοις ἐπιτρέψαι λέγεται τὴν λειτουργίαν, ἀλλά τισὶν ἀσήμοις καὶ ἀφανέσιν ἀνθρώποις. Τοῦτο δὲ καὶ ὁ χρησμὸς προλαβὼν ἐπε- θέσπισεν, εἰπών· • Καὶ μετὰ τὰς ἑβδομάδας τὰς ἑπτὰ καὶ ἑξηκονταδύο ἐξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ· › ὅπερ σαφῶς καὶ λοιποί τεθείκασιν ἑρμηνευταί · ὁ μὲν ᾿Ακύλας φήσας· « Καὶ μετὰ τὰς ἑπτὰ ἑβδομάδας καὶ ἑξηκονταδύο ἐξολοθρευ- θήσεται ἠλειμμένος, καὶ οὐκ ἔστιν αὐτῷ· ὁ δὲ Σύμμαχος· ι Καὶ μετὰ τὰς ἑβδομάδας ἑπτὰ καὶ ἐξη κονταδύο ἐκκοπήσεται Χριστὸς, καὶ οὐκ ὑπάρξει αὐτῷ. » Όθεν μάλιστα παρίστασθαί μοι δοκεῖ Χριστὸς ἡγού- μενος εἶναι ὁ κατὰ τὴν ἡμετέραν ἀπόδοσιν δεδηλωμέ· νος. Μετὰ γοῦν τὴν τῶν εἰρημένων ἑβδομάδων συμπλή- ρωσιν, ε ἐξολοθρευθήσεται Χριστός, εφησί. Τίς δὲ οὗτος ἢ ὁ ἡγούμενος, καὶ ὁ κατὰ διαδοχὴν ἐξ ἱερατικοῦ γένους, τοῦ ἔθνους προεστώς; Διέμενε γοῦν οὗτος εἰς ἴσον οὔπω τὰ τῶν ἐβδομάδων ἐπληροῦτο· ἐπειδὴ δὲ τέλος ἐλάμβανον αὗται, ἀκολούθως τῇ προφητείᾳ ἐξεκόπη ὁ ἐκ διαδοχής γένους, τοῦ ἔθνους προεστώς. Οὗτος δὲ ἦν Υρκανός, ὃν αὐτὸς Ἡρώδης ἀνελών, τὴν κατὰ τοῦ ἔθνους βασιλείαν μηδὲν αὐτῷ διαφέρουσαν ὑφαρ πάζει, πρῶτός τε αὐτὸς ἀλλόφυλος ἡγεῖται. Οὐ μόνος δὲ ἄρα ὁ Υρκανός Χριστὸς ὤν, καὶ τῶν πάλαι ἀρχιερέων ὕστατος, ἐξεκόπη, ἀλλὰ καὶ ἡ ἐκ προγό των ἄνωθεν ἐκ τῶν πρόπαλαι ἀρχιερέων κατιοῦσα διαδοχή, αὐτό τε τὸ κατὰ νόμους χρίσμα οὐκ ἔτι κατὰ κρίσιν γινόμενον, ἀτάκτως δὲ καὶ συγκε χυμένως, οὐ κατὰ τὰ παρὰ Μωϋσεῖ νενομοθετη- μένα, συνέτρεχε δὲ ὁμοῦ πάντα ἀκολούθως τῇ προ φητεία φησάσῃ· • Εξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ. » Μάρτυς δ' ἀξιόχρεως τούτων ὁ ἐξ αὐτῶν Ἑβραίων Ιώσηπος, ὧδέ πως ἱστορῶν τὰ κατὰ τοὺς χρόνους ἐν ὀκτωκαιδεκάτῳ τῆς Ἰουδαϊκῆς ᾿Αρχαιολογίας· ι Τὴν δὲ βασιλείαν Ηρώδης παρὰ Ῥωμαίων ἐγχειρισθεὶς, οὐκ ἔτι τοὺς ἐκ τοῦ ᾿Ασαμωναίου γένους (οὗτοι δὲ ἦσαν οἱ καλού- μενοι Μακκαβαίοι), καθίστησιν ἀρχιερεῖς, ἀλλά ..νας ασήμους καὶ μόνον ἐξ Ἑβραίων ὄντας, πλην ἑνὸς Αριστοβούλου, ὃν Υρκανοῦ υἱὸν ὄντα, κατα στήσας ἀρχιερέα, τῇ ἀδελφῇ αὐτοῦ συνῴκησε Μαριάμ - μῃ, τὴν τοῦ πλήθους πρὸς αὐτὸν θηρώμενος εύνοιαν διὰ τὴν Υρκανοῦ μνήμην. Εἶτα δεδιὼς μὴ πρὸς τὸν Αριστόβουλον πάντες ἀποκλίνωσιν, ἀνεῖλεν αὐτὸν ἐν Ἱεριχοί, πνιγῆναι μηχανησάμενος κολυμβώντα, καθ- ὡς ἤδη δεδηλώκαμεν. Μετὰ τοῦτον οὐκ ἔτὶ τοῖς ἐκγόνοις τῶν ᾿Ασαμωναίου παίδων τὴν ἀρχιερωσύνην ἐπίστευσεν. Επραξε δὲ ὅμοια τῷ Ηρώδη περὶ τῆς καταστάσεως τῶν ἀρχιερέων, Αρχέλαός τε ὁ παῖς αὐτοῦ, καὶ μετὰ τοῦτον Ῥωμαῖοι τὴν τῶν Ἰουδαίων βασιλείαν παρειληφότες. • Πάλιν ἐν ἑτέροις ταῦτα Εt DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII: quoque se habent : « Post hebdomadas septem et B C sexaginta duas peribit unctio, et judicium non est in ea; et civitatem et sanctum disperdet cum duce venturo : et excidetur in diluvio, et usque ad finem belli in compendium redacti, internecionibus. » Et hæc quidem perspicuum exitum nacta sunt Augusti Herodisque temporibus : in quos cas, de quibus dicebamus, septem hebdomadas consummari affir- mamus. Nam cum suum progressum atque ordinem pontificia illa unctio usque ad Herodem et Augu- stuin constanter servaverit, et veterum pontificum successio in Alexandro Hyrcani patre terminetur, Herodes ipso Hyrcano interfecto non amplius iis, qui a parentibus succedendi jus haberent, mi- nisterium illud concessisse dicitur, sed ignobilibus quibusdam obscurisque hominibus. Sed etiam ora- D culum hanc ipsam rem anticipans divinavit, his verbis: Et post hebdomadas septem et sexaginta duas peribit unctio, et judicium non est in ea. » Quod quidem perspicue reliqui quoque posuerunt interpretes : Aquila quidem sic : « post septem hebdomadas et sexaginta duas peribit unctus, et non est ei. › Symmachus autein sic: « Et post hebdomadas septem et sexaginta duas excidetur Christus, et non aderit ei. › Ex quo maxime mihi constare videtur, Christum ducem esse eum, quem expositio nostra deciaravit. Pust eas igitur de qui- bus diximus completas hebdomadas, • peribit Chri stus, > inquit. Sed quis tandem hic Christus, nisi dux qui legitime succedens ex pontificio genere, suæ genti præesset? Mansit igitur hic Christus, quandiu hebdomades illæ duraverunt; ubi autem illarum finis advenit, excisus est, qui de generis successio- ne genti præesset. Porro hic fuit Hyrcanus, quem cum Herodes interfecisset, regnum protinus quod ad ipsum nihil spectabat, arripuit, primusque ips: praefuit ex alieno genere. Ceterum non solus Hyr- canus, qui Christus erat, et priscorum pontificunt novissimus, excisus est, sed etiam ea quæ altius a majoribus longeque superioribus pontificibus repe- tita fuerat successio, ipsaque legitima unctio : quippe quæ non ultra ex judicio facta sit, sed in- ordinate et confuse, non secundum ea, quæ Moses in suis legibus sanxerat, concurreruntque in unum omnia, quemadmodum prophetia prædixerat, illis verbis : ‹ Peribit unctio, et judicium non est år ea. Atque optimus hujusce rei testis est Hebraicus auctor Josephus, qui in xviu Judaicre Antiquitatis libro, que ad illa tempora pertinent, in hune mo- dum exponit: c Herodes autem, regni administratio- ne a Romanis accepta, nullos amplius ex Asamo- næo genere (hi autem erant qui Machabæi vocan- tur) pontifices declarat, sed ignobiles quosdam et ab Hebræis tantummodo oriundos, præter unum Aristobulum, qui Hyrcani Gilius fuit. Hunc enim cum pontificem declarasset, sororem ejus Mariam- mam duxit uxorem, quippe qui multitudinis erga illum captaret benevolentiam, propter Hyrcani me · moriam, Deinde veritus ne omnes ad Arists -
εἴποι δ’ ἄν τις οὐκ ἀπὸ σκοποῦ καὶ τὸν Ῥωμαίων ἡγεμόνα διὰ τῶν προκειμένων δηλοῦσθαι τόν τε τούτου λαόν, δι’ οὗ νομίζω σημαίνεσθαι τὰ στρατόπεδα τῶν Ῥωμαίων ἀρχόντων ἐξ ἐκείνου κρατησάντων τοῦ ἔθνους, οἳ καὶ τὴν πόλιν αὐτὴν Ἱερουσαλὴμ καὶ τὸν πάλαι ἐν αὐτῇ σεμνὸν καὶ ἅγιον νεὼν διέφθειραν. ὑπὸ τούτων γοῦν καὶ ἐξεκόπησαν ὡς «ἐν κατακλυσμῷ καὶ ἕως τέλους πολέμου συντετμημένου ἀφανισμοῖς» ἔφθασαν, ὥστε ἤδη κατὰ τὴν προφητείαν παντελῆ ὑπομεῖναι ἐρημίαν μετὰ τὴν κατὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπιβουλὴν αὐτῶν, μεθ’ ἣν καὶ τὴν ἐσχάτην ὑπέμειναν πολιορκίαν. ἔχεις καὶ ταῦτα ἀκριβῶς ἐν ταῖς γραφείσαις αὐτῷ Ἰωσήπῳ ἱστορίαις. Τούτων δὲ περὶ τῶν συμβεβηκότων τῷ Ἰουδαίων ἔθνει ἐν τῷ μεταξὺ χρόνῳ τῶν ἑπτὰ καὶ ἑξήκοντα καὶ δύο ἑβδομάδων πεπροφητευμένων, ἀκολούθως ἡ δήλωσις τῆς ὑπὸ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν καταγγελθείσης καινῆς διαθήκης θεσπίζεται. τοσούτων γοῦν διὰ μέσου καὶ μεταξὺ τῶν ἑπτὰ καὶ ἑξήκοντα καὶ δύο ἑβδομάδων εἰρημένων, ἐπιλέγεται· καὶ δυναμώσει διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία·
ἀφανισμοῖς. » Καὶ ταῦτα δὲ ἐναργῆ τὴν ἔκβασιν Α εἴληφε κατ' αὐτὸν Αύγουστον καὶ Ἡρώδην, εἰς οὓς τὰς προειρημένας ἑπτὰ ἑβδομάδας συγκεφαλαιοῦσθαί φαμεν. Οδῷ γοῦν καὶ τάξει τοῦ κατὰ τὴν ἀρχιερω σύνην χρίσματος, μέχρι τῶν Ηρώδου και Αὐγούστου χρόνων διαρκέσαντος, τῆς δὲ διαδοχῆς τῶν πάλαι ἀρχιερέων ἐπὶ ᾿Αλέξανδρον τόν Υρκανοῦ πατέρα περιγραφείσης, Ἡρώδης τον Υρκανὸν ἀνελών, οὐκέτι τοῖς ἐκ πατέρων διαδόχοις ἐπιτρέψαι λέγεται τὴν λειτουργίαν, ἀλλά τισὶν ἀσήμοις καὶ ἀφανέσιν ἀνθρώποις. Τοῦτο δὲ καὶ ὁ χρησμὸς προλαβὼν ἐπε- θέσπισεν, εἰπών· • Καὶ μετὰ τὰς ἑβδομάδας τὰς ἑπτὰ καὶ ἑξηκονταδύο ἐξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ· › ὅπερ σαφῶς καὶ λοιποί τεθείκασιν ἑρμηνευταί · ὁ μὲν ᾿Ακύλας φήσας· « Καὶ μετὰ τὰς ἑπτὰ ἑβδομάδας καὶ ἑξηκονταδύο ἐξολοθρευ- θήσεται ἠλειμμένος, καὶ οὐκ ἔστιν αὐτῷ· ὁ δὲ Σύμμαχος· ι Καὶ μετὰ τὰς ἑβδομάδας ἑπτὰ καὶ ἐξη κονταδύο ἐκκοπήσεται Χριστὸς, καὶ οὐκ ὑπάρξει αὐτῷ. » Όθεν μάλιστα παρίστασθαί μοι δοκεῖ Χριστὸς ἡγού- μενος εἶναι ὁ κατὰ τὴν ἡμετέραν ἀπόδοσιν δεδηλωμέ· νος. Μετὰ γοῦν τὴν τῶν εἰρημένων ἑβδομάδων συμπλή- ρωσιν, ε ἐξολοθρευθήσεται Χριστός, εφησί. Τίς δὲ οὗτος ἢ ὁ ἡγούμενος, καὶ ὁ κατὰ διαδοχὴν ἐξ ἱερατικοῦ γένους, τοῦ ἔθνους προεστώς; Διέμενε γοῦν οὗτος εἰς ἴσον οὔπω τὰ τῶν ἐβδομάδων ἐπληροῦτο· ἐπειδὴ δὲ τέλος ἐλάμβανον αὗται, ἀκολούθως τῇ προφητείᾳ ἐξεκόπη ὁ ἐκ διαδοχής γένους, τοῦ ἔθνους προεστώς. Οὗτος δὲ ἦν Υρκανός, ὃν αὐτὸς Ἡρώδης ἀνελών, τὴν κατὰ τοῦ ἔθνους βασιλείαν μηδὲν αὐτῷ διαφέρουσαν ὑφαρ πάζει, πρῶτός τε αὐτὸς ἀλλόφυλος ἡγεῖται. Οὐ μόνος δὲ ἄρα ὁ Υρκανός Χριστὸς ὤν, καὶ τῶν πάλαι ἀρχιερέων ὕστατος, ἐξεκόπη, ἀλλὰ καὶ ἡ ἐκ προγό των ἄνωθεν ἐκ τῶν πρόπαλαι ἀρχιερέων κατιοῦσα διαδοχή, αὐτό τε τὸ κατὰ νόμους χρίσμα οὐκ ἔτι κατὰ κρίσιν γινόμενον, ἀτάκτως δὲ καὶ συγκε χυμένως, οὐ κατὰ τὰ παρὰ Μωϋσεῖ νενομοθετη- μένα, συνέτρεχε δὲ ὁμοῦ πάντα ἀκολούθως τῇ προ φητεία φησάσῃ· • Εξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ. » Μάρτυς δ' ἀξιόχρεως τούτων ὁ ἐξ αὐτῶν Ἑβραίων Ιώσηπος, ὧδέ πως ἱστορῶν τὰ κατὰ τοὺς χρόνους ἐν ὀκτωκαιδεκάτῳ τῆς Ἰουδαϊκῆς ᾿Αρχαιολογίας· ι Τὴν δὲ βασιλείαν Ηρώδης παρὰ Ῥωμαίων ἐγχειρισθεὶς, οὐκ ἔτι τοὺς ἐκ τοῦ ᾿Ασαμωναίου γένους (οὗτοι δὲ ἦσαν οἱ καλού- μενοι Μακκαβαίοι), καθίστησιν ἀρχιερεῖς, ἀλλά ..νας ασήμους καὶ μόνον ἐξ Ἑβραίων ὄντας, πλην ἑνὸς Αριστοβούλου, ὃν Υρκανοῦ υἱὸν ὄντα, κατα στήσας ἀρχιερέα, τῇ ἀδελφῇ αὐτοῦ συνῴκησε Μαριάμ - μῃ, τὴν τοῦ πλήθους πρὸς αὐτὸν θηρώμενος εύνοιαν διὰ τὴν Υρκανοῦ μνήμην. Εἶτα δεδιὼς μὴ πρὸς τὸν Αριστόβουλον πάντες ἀποκλίνωσιν, ἀνεῖλεν αὐτὸν ἐν Ἱεριχοί, πνιγῆναι μηχανησάμενος κολυμβώντα, καθ- ὡς ἤδη δεδηλώκαμεν. Μετὰ τοῦτον οὐκ ἔτὶ τοῖς ἐκγόνοις τῶν ᾿Ασαμωναίου παίδων τὴν ἀρχιερωσύνην ἐπίστευσεν. Επραξε δὲ ὅμοια τῷ Ηρώδη περὶ τῆς καταστάσεως τῶν ἀρχιερέων, Αρχέλαός τε ὁ παῖς αὐτοῦ, καὶ μετὰ τοῦτον Ῥωμαῖοι τὴν τῶν Ἰουδαίων βασιλείαν παρειληφότες. • Πάλιν ἐν ἑτέροις ταῦτα Εt DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII: quoque se habent : « Post hebdomadas septem et B C sexaginta duas peribit unctio, et judicium non est in ea; et civitatem et sanctum disperdet cum duce venturo : et excidetur in diluvio, et usque ad finem belli in compendium redacti, internecionibus. » Et hæc quidem perspicuum exitum nacta sunt Augusti Herodisque temporibus : in quos cas, de quibus dicebamus, septem hebdomadas consummari affir- mamus. Nam cum suum progressum atque ordinem pontificia illa unctio usque ad Herodem et Augu- stuin constanter servaverit, et veterum pontificum successio in Alexandro Hyrcani patre terminetur, Herodes ipso Hyrcano interfecto non amplius iis, qui a parentibus succedendi jus haberent, mi- nisterium illud concessisse dicitur, sed ignobilibus quibusdam obscurisque hominibus. Sed etiam ora- D culum hanc ipsam rem anticipans divinavit, his verbis: Et post hebdomadas septem et sexaginta duas peribit unctio, et judicium non est in ea. » Quod quidem perspicue reliqui quoque posuerunt interpretes : Aquila quidem sic : « post septem hebdomadas et sexaginta duas peribit unctus, et non est ei. › Symmachus autein sic: « Et post hebdomadas septem et sexaginta duas excidetur Christus, et non aderit ei. › Ex quo maxime mihi constare videtur, Christum ducem esse eum, quem expositio nostra deciaravit. Pust eas igitur de qui- bus diximus completas hebdomadas, • peribit Chri stus, > inquit. Sed quis tandem hic Christus, nisi dux qui legitime succedens ex pontificio genere, suæ genti præesset? Mansit igitur hic Christus, quandiu hebdomades illæ duraverunt; ubi autem illarum finis advenit, excisus est, qui de generis successio- ne genti præesset. Porro hic fuit Hyrcanus, quem cum Herodes interfecisset, regnum protinus quod ad ipsum nihil spectabat, arripuit, primusque ips: praefuit ex alieno genere. Ceterum non solus Hyr- canus, qui Christus erat, et priscorum pontificunt novissimus, excisus est, sed etiam ea quæ altius a majoribus longeque superioribus pontificibus repe- tita fuerat successio, ipsaque legitima unctio : quippe quæ non ultra ex judicio facta sit, sed in- ordinate et confuse, non secundum ea, quæ Moses in suis legibus sanxerat, concurreruntque in unum omnia, quemadmodum prophetia prædixerat, illis verbis : ‹ Peribit unctio, et judicium non est år ea. Atque optimus hujusce rei testis est Hebraicus auctor Josephus, qui in xviu Judaicre Antiquitatis libro, que ad illa tempora pertinent, in hune mo- dum exponit: c Herodes autem, regni administratio- ne a Romanis accepta, nullos amplius ex Asamo- næo genere (hi autem erant qui Machabæi vocan- tur) pontifices declarat, sed ignobiles quosdam et ab Hebræis tantummodo oriundos, præter unum Aristobulum, qui Hyrcani Gilius fuit. Hunc enim cum pontificem declarasset, sororem ejus Mariam- mam duxit uxorem, quippe qui multitudinis erga illum captaret benevolentiam, propter Hyrcani me · moriam, Deinde veritus ne omnes ad Arists -
καὶ ἐν τῷ ἡμίσει τῆς ἑβδομάδος ἀρθήσεται θυσία καὶ σπονδή, καὶ ἐπὶ τὸ ἱερὸν βδέλυγμα τῶν ἐρημώσεων ἔσται, καὶ ἕως συντελείας καιροῦ συντέλεια δοθήσεται ἐπὶ τὴν ἐρήμωσιν». τίνα δὲ τρόπον καὶ ταῦτα ἐπληροῦτο, κατανοήσωμεν. ἱστορεῖται δὲ ὁ πᾶς τῆς διδασκαλίας καὶ παραδοξοποιίας ὁμοῦ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν χρόνος τριῶν ἥμισυ γεγονὼς ἐτῶν, ὅπερ ἐστὶν ἑβδομάδος ἥμισυ. τοῦτό πως Ἰωάννης ὁ εὐαγγελιστὴς ἀκριβῶς ἐφιστῶσιν αὐτοῦ τῷ εὐαγγελίῳ παραστήσει. εἴη ἂν οὖν ἑβδομὰς ἐτῶν μία ὁ πᾶς χρόνος τῆς μετὰ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ συνδιατριβῆς, ὅ τε πρὸ τοῦ πάθους καὶ ὁ μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ. πρὸ μὲν γὰρ τοῦ πάθους ἐπὶ τρία καὶ ἥμισυ ἔτη τοῖς πᾶσιν ἑαυτὸν παρέχων μαθηταῖς τε καὶ τοῖς μὴ τοιούτοις ἀναγέγραπται, καθ’ ὃν [χρόνον] διδασκαλίαις παραδόξοις τε θεραπείαις τῆς θεότητος αὐτοῦ τὰς δυνάμεις πᾶσιν ἁπλῶς Ἕλλησίν τε καὶ Ἰουδαίοις παρείχετο. μετὰ δὲ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν τὸν ἴσον, ὡς εἰκός, τῶν ἐτῶν χρόνον·
ἀφανισμοῖς. » Καὶ ταῦτα δὲ ἐναργῆ τὴν ἔκβασιν Α εἴληφε κατ' αὐτὸν Αύγουστον καὶ Ἡρώδην, εἰς οὓς τὰς προειρημένας ἑπτὰ ἑβδομάδας συγκεφαλαιοῦσθαί φαμεν. Οδῷ γοῦν καὶ τάξει τοῦ κατὰ τὴν ἀρχιερω σύνην χρίσματος, μέχρι τῶν Ηρώδου και Αὐγούστου χρόνων διαρκέσαντος, τῆς δὲ διαδοχῆς τῶν πάλαι ἀρχιερέων ἐπὶ ᾿Αλέξανδρον τόν Υρκανοῦ πατέρα περιγραφείσης, Ἡρώδης τον Υρκανὸν ἀνελών, οὐκέτι τοῖς ἐκ πατέρων διαδόχοις ἐπιτρέψαι λέγεται τὴν λειτουργίαν, ἀλλά τισὶν ἀσήμοις καὶ ἀφανέσιν ἀνθρώποις. Τοῦτο δὲ καὶ ὁ χρησμὸς προλαβὼν ἐπε- θέσπισεν, εἰπών· • Καὶ μετὰ τὰς ἑβδομάδας τὰς ἑπτὰ καὶ ἑξηκονταδύο ἐξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ· › ὅπερ σαφῶς καὶ λοιποί τεθείκασιν ἑρμηνευταί · ὁ μὲν ᾿Ακύλας φήσας· « Καὶ μετὰ τὰς ἑπτὰ ἑβδομάδας καὶ ἑξηκονταδύο ἐξολοθρευ- θήσεται ἠλειμμένος, καὶ οὐκ ἔστιν αὐτῷ· ὁ δὲ Σύμμαχος· ι Καὶ μετὰ τὰς ἑβδομάδας ἑπτὰ καὶ ἐξη κονταδύο ἐκκοπήσεται Χριστὸς, καὶ οὐκ ὑπάρξει αὐτῷ. » Όθεν μάλιστα παρίστασθαί μοι δοκεῖ Χριστὸς ἡγού- μενος εἶναι ὁ κατὰ τὴν ἡμετέραν ἀπόδοσιν δεδηλωμέ· νος. Μετὰ γοῦν τὴν τῶν εἰρημένων ἑβδομάδων συμπλή- ρωσιν, ε ἐξολοθρευθήσεται Χριστός, εφησί. Τίς δὲ οὗτος ἢ ὁ ἡγούμενος, καὶ ὁ κατὰ διαδοχὴν ἐξ ἱερατικοῦ γένους, τοῦ ἔθνους προεστώς; Διέμενε γοῦν οὗτος εἰς ἴσον οὔπω τὰ τῶν ἐβδομάδων ἐπληροῦτο· ἐπειδὴ δὲ τέλος ἐλάμβανον αὗται, ἀκολούθως τῇ προφητείᾳ ἐξεκόπη ὁ ἐκ διαδοχής γένους, τοῦ ἔθνους προεστώς. Οὗτος δὲ ἦν Υρκανός, ὃν αὐτὸς Ἡρώδης ἀνελών, τὴν κατὰ τοῦ ἔθνους βασιλείαν μηδὲν αὐτῷ διαφέρουσαν ὑφαρ πάζει, πρῶτός τε αὐτὸς ἀλλόφυλος ἡγεῖται. Οὐ μόνος δὲ ἄρα ὁ Υρκανός Χριστὸς ὤν, καὶ τῶν πάλαι ἀρχιερέων ὕστατος, ἐξεκόπη, ἀλλὰ καὶ ἡ ἐκ προγό των ἄνωθεν ἐκ τῶν πρόπαλαι ἀρχιερέων κατιοῦσα διαδοχή, αὐτό τε τὸ κατὰ νόμους χρίσμα οὐκ ἔτι κατὰ κρίσιν γινόμενον, ἀτάκτως δὲ καὶ συγκε χυμένως, οὐ κατὰ τὰ παρὰ Μωϋσεῖ νενομοθετη- μένα, συνέτρεχε δὲ ὁμοῦ πάντα ἀκολούθως τῇ προ φητεία φησάσῃ· • Εξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ. » Μάρτυς δ' ἀξιόχρεως τούτων ὁ ἐξ αὐτῶν Ἑβραίων Ιώσηπος, ὧδέ πως ἱστορῶν τὰ κατὰ τοὺς χρόνους ἐν ὀκτωκαιδεκάτῳ τῆς Ἰουδαϊκῆς ᾿Αρχαιολογίας· ι Τὴν δὲ βασιλείαν Ηρώδης παρὰ Ῥωμαίων ἐγχειρισθεὶς, οὐκ ἔτι τοὺς ἐκ τοῦ ᾿Ασαμωναίου γένους (οὗτοι δὲ ἦσαν οἱ καλού- μενοι Μακκαβαίοι), καθίστησιν ἀρχιερεῖς, ἀλλά ..νας ασήμους καὶ μόνον ἐξ Ἑβραίων ὄντας, πλην ἑνὸς Αριστοβούλου, ὃν Υρκανοῦ υἱὸν ὄντα, κατα στήσας ἀρχιερέα, τῇ ἀδελφῇ αὐτοῦ συνῴκησε Μαριάμ - μῃ, τὴν τοῦ πλήθους πρὸς αὐτὸν θηρώμενος εύνοιαν διὰ τὴν Υρκανοῦ μνήμην. Εἶτα δεδιὼς μὴ πρὸς τὸν Αριστόβουλον πάντες ἀποκλίνωσιν, ἀνεῖλεν αὐτὸν ἐν Ἱεριχοί, πνιγῆναι μηχανησάμενος κολυμβώντα, καθ- ὡς ἤδη δεδηλώκαμεν. Μετὰ τοῦτον οὐκ ἔτὶ τοῖς ἐκγόνοις τῶν ᾿Ασαμωναίου παίδων τὴν ἀρχιερωσύνην ἐπίστευσεν. Επραξε δὲ ὅμοια τῷ Ηρώδη περὶ τῆς καταστάσεως τῶν ἀρχιερέων, Αρχέλαός τε ὁ παῖς αὐτοῦ, καὶ μετὰ τοῦτον Ῥωμαῖοι τὴν τῶν Ἰουδαίων βασιλείαν παρειληφότες. • Πάλιν ἐν ἑτέροις ταῦτα Εt DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII: quoque se habent : « Post hebdomadas septem et B C sexaginta duas peribit unctio, et judicium non est in ea; et civitatem et sanctum disperdet cum duce venturo : et excidetur in diluvio, et usque ad finem belli in compendium redacti, internecionibus. » Et hæc quidem perspicuum exitum nacta sunt Augusti Herodisque temporibus : in quos cas, de quibus dicebamus, septem hebdomadas consummari affir- mamus. Nam cum suum progressum atque ordinem pontificia illa unctio usque ad Herodem et Augu- stuin constanter servaverit, et veterum pontificum successio in Alexandro Hyrcani patre terminetur, Herodes ipso Hyrcano interfecto non amplius iis, qui a parentibus succedendi jus haberent, mi- nisterium illud concessisse dicitur, sed ignobilibus quibusdam obscurisque hominibus. Sed etiam ora- D culum hanc ipsam rem anticipans divinavit, his verbis: Et post hebdomadas septem et sexaginta duas peribit unctio, et judicium non est in ea. » Quod quidem perspicue reliqui quoque posuerunt interpretes : Aquila quidem sic : « post septem hebdomadas et sexaginta duas peribit unctus, et non est ei. › Symmachus autein sic: « Et post hebdomadas septem et sexaginta duas excidetur Christus, et non aderit ei. › Ex quo maxime mihi constare videtur, Christum ducem esse eum, quem expositio nostra deciaravit. Pust eas igitur de qui- bus diximus completas hebdomadas, • peribit Chri stus, > inquit. Sed quis tandem hic Christus, nisi dux qui legitime succedens ex pontificio genere, suæ genti præesset? Mansit igitur hic Christus, quandiu hebdomades illæ duraverunt; ubi autem illarum finis advenit, excisus est, qui de generis successio- ne genti præesset. Porro hic fuit Hyrcanus, quem cum Herodes interfecisset, regnum protinus quod ad ipsum nihil spectabat, arripuit, primusque ips: praefuit ex alieno genere. Ceterum non solus Hyr- canus, qui Christus erat, et priscorum pontificunt novissimus, excisus est, sed etiam ea quæ altius a majoribus longeque superioribus pontificibus repe- tita fuerat successio, ipsaque legitima unctio : quippe quæ non ultra ex judicio facta sit, sed in- ordinate et confuse, non secundum ea, quæ Moses in suis legibus sanxerat, concurreruntque in unum omnia, quemadmodum prophetia prædixerat, illis verbis : ‹ Peribit unctio, et judicium non est år ea. Atque optimus hujusce rei testis est Hebraicus auctor Josephus, qui in xviu Judaicre Antiquitatis libro, que ad illa tempora pertinent, in hune mo- dum exponit: c Herodes autem, regni administratio- ne a Romanis accepta, nullos amplius ex Asamo- næo genere (hi autem erant qui Machabæi vocan- tur) pontifices declarat, sed ignobiles quosdam et ab Hebræis tantummodo oriundos, præter unum Aristobulum, qui Hyrcani Gilius fuit. Hunc enim cum pontificem declarasset, sororem ejus Mariam- mam duxit uxorem, quippe qui multitudinis erga illum captaret benevolentiam, propter Hyrcani me · moriam, Deinde veritus ne omnes ad Arists -
τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς καὶ ἀποστόλοις συνῆν, «δι’ ἡμερῶν τεσσαράκοντα ὀπτανόμενος αὐτοῖς καὶ συναλιζόμενος, καὶ λέγων τὰ περὶ τῆς βασιλείας τοῦ θεοῦ», ὡς γοῦν αἱ Πράξεις τῶν ἀποστόλων περιέχουσιν, ὡς εἶναι ταύτην τὴν δηλουμένην τῆς προφητείας τῶν ἐτῶν ἑβδομάδα, καθ’ ἣν ἐνεδυνάμωσεν «διαθήκην πολλοῖς», τὴν καινὴν δηλαδὴ διαθήκην τοῦ εὐαγγελικοῦ κηρύγματος κρατύνων. τίσιν δὲ «πολλοῖς» ταύτην ἐνεδυνάμωσεν ἢ δηλονότι τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς καὶ ἀποστόλοις καὶ τοῖς ἐξ Ἑβραίων εἰς αὐτὸν πεπιστευκόσιν ἅπασιν; Πλὴν ἀλλὰ τῆς μιᾶς ταύτης ἑβδομάδος, καθ’ ἣν ἐνεδυνάμωσεν τὴν δηλωθεῖσαν «διαθήκην τοῖς πολλοῖς», «ἐν τῷ ἡμίσει» ἤρθη «θυσία καὶ σπονδή», τό τε «βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως» ἤρξατο, ἐπειδήπερ μεσαζούσης τῆς ἑβδομάδος ταύτης, μετὰ τὸν ἥμισυ καὶ τριετῆ χρόνον τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ, καθ’ ὃν καιρὸν πέπονθεν, «τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐρ[ρ]άγη ἀπὸ ἄνωθεν ἕως κάτω»· ὡς ἐξ ἐκείνου δυνάμει ἦρθαι ἐξ αὐτῶν τὴν σπονδὴν καὶ τὴν θυσίαν, καὶ τὸ «βδέλυγμα» τῆς ἐρημώσεως «ἐπὶ τὸ ἱερὸν» καταστῆναι, καταλιπούσης αὐτοὺς ἐρήμους τῆς ἀνέκαθεν εἰς ἐκεῖνο καιροῦ τὸν τόπον ἐφορώσης καὶ ἐπισκοπούσης δυνάμεως.
ἀφανισμοῖς. » Καὶ ταῦτα δὲ ἐναργῆ τὴν ἔκβασιν Α εἴληφε κατ' αὐτὸν Αύγουστον καὶ Ἡρώδην, εἰς οὓς τὰς προειρημένας ἑπτὰ ἑβδομάδας συγκεφαλαιοῦσθαί φαμεν. Οδῷ γοῦν καὶ τάξει τοῦ κατὰ τὴν ἀρχιερω σύνην χρίσματος, μέχρι τῶν Ηρώδου και Αὐγούστου χρόνων διαρκέσαντος, τῆς δὲ διαδοχῆς τῶν πάλαι ἀρχιερέων ἐπὶ ᾿Αλέξανδρον τόν Υρκανοῦ πατέρα περιγραφείσης, Ἡρώδης τον Υρκανὸν ἀνελών, οὐκέτι τοῖς ἐκ πατέρων διαδόχοις ἐπιτρέψαι λέγεται τὴν λειτουργίαν, ἀλλά τισὶν ἀσήμοις καὶ ἀφανέσιν ἀνθρώποις. Τοῦτο δὲ καὶ ὁ χρησμὸς προλαβὼν ἐπε- θέσπισεν, εἰπών· • Καὶ μετὰ τὰς ἑβδομάδας τὰς ἑπτὰ καὶ ἑξηκονταδύο ἐξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ· › ὅπερ σαφῶς καὶ λοιποί τεθείκασιν ἑρμηνευταί · ὁ μὲν ᾿Ακύλας φήσας· « Καὶ μετὰ τὰς ἑπτὰ ἑβδομάδας καὶ ἑξηκονταδύο ἐξολοθρευ- θήσεται ἠλειμμένος, καὶ οὐκ ἔστιν αὐτῷ· ὁ δὲ Σύμμαχος· ι Καὶ μετὰ τὰς ἑβδομάδας ἑπτὰ καὶ ἐξη κονταδύο ἐκκοπήσεται Χριστὸς, καὶ οὐκ ὑπάρξει αὐτῷ. » Όθεν μάλιστα παρίστασθαί μοι δοκεῖ Χριστὸς ἡγού- μενος εἶναι ὁ κατὰ τὴν ἡμετέραν ἀπόδοσιν δεδηλωμέ· νος. Μετὰ γοῦν τὴν τῶν εἰρημένων ἑβδομάδων συμπλή- ρωσιν, ε ἐξολοθρευθήσεται Χριστός, εφησί. Τίς δὲ οὗτος ἢ ὁ ἡγούμενος, καὶ ὁ κατὰ διαδοχὴν ἐξ ἱερατικοῦ γένους, τοῦ ἔθνους προεστώς; Διέμενε γοῦν οὗτος εἰς ἴσον οὔπω τὰ τῶν ἐβδομάδων ἐπληροῦτο· ἐπειδὴ δὲ τέλος ἐλάμβανον αὗται, ἀκολούθως τῇ προφητείᾳ ἐξεκόπη ὁ ἐκ διαδοχής γένους, τοῦ ἔθνους προεστώς. Οὗτος δὲ ἦν Υρκανός, ὃν αὐτὸς Ἡρώδης ἀνελών, τὴν κατὰ τοῦ ἔθνους βασιλείαν μηδὲν αὐτῷ διαφέρουσαν ὑφαρ πάζει, πρῶτός τε αὐτὸς ἀλλόφυλος ἡγεῖται. Οὐ μόνος δὲ ἄρα ὁ Υρκανός Χριστὸς ὤν, καὶ τῶν πάλαι ἀρχιερέων ὕστατος, ἐξεκόπη, ἀλλὰ καὶ ἡ ἐκ προγό των ἄνωθεν ἐκ τῶν πρόπαλαι ἀρχιερέων κατιοῦσα διαδοχή, αὐτό τε τὸ κατὰ νόμους χρίσμα οὐκ ἔτι κατὰ κρίσιν γινόμενον, ἀτάκτως δὲ καὶ συγκε χυμένως, οὐ κατὰ τὰ παρὰ Μωϋσεῖ νενομοθετη- μένα, συνέτρεχε δὲ ὁμοῦ πάντα ἀκολούθως τῇ προ φητεία φησάσῃ· • Εξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ. » Μάρτυς δ' ἀξιόχρεως τούτων ὁ ἐξ αὐτῶν Ἑβραίων Ιώσηπος, ὧδέ πως ἱστορῶν τὰ κατὰ τοὺς χρόνους ἐν ὀκτωκαιδεκάτῳ τῆς Ἰουδαϊκῆς ᾿Αρχαιολογίας· ι Τὴν δὲ βασιλείαν Ηρώδης παρὰ Ῥωμαίων ἐγχειρισθεὶς, οὐκ ἔτι τοὺς ἐκ τοῦ ᾿Ασαμωναίου γένους (οὗτοι δὲ ἦσαν οἱ καλού- μενοι Μακκαβαίοι), καθίστησιν ἀρχιερεῖς, ἀλλά ..νας ασήμους καὶ μόνον ἐξ Ἑβραίων ὄντας, πλην ἑνὸς Αριστοβούλου, ὃν Υρκανοῦ υἱὸν ὄντα, κατα στήσας ἀρχιερέα, τῇ ἀδελφῇ αὐτοῦ συνῴκησε Μαριάμ - μῃ, τὴν τοῦ πλήθους πρὸς αὐτὸν θηρώμενος εύνοιαν διὰ τὴν Υρκανοῦ μνήμην. Εἶτα δεδιὼς μὴ πρὸς τὸν Αριστόβουλον πάντες ἀποκλίνωσιν, ἀνεῖλεν αὐτὸν ἐν Ἱεριχοί, πνιγῆναι μηχανησάμενος κολυμβώντα, καθ- ὡς ἤδη δεδηλώκαμεν. Μετὰ τοῦτον οὐκ ἔτὶ τοῖς ἐκγόνοις τῶν ᾿Ασαμωναίου παίδων τὴν ἀρχιερωσύνην ἐπίστευσεν. Επραξε δὲ ὅμοια τῷ Ηρώδη περὶ τῆς καταστάσεως τῶν ἀρχιερέων, Αρχέλαός τε ὁ παῖς αὐτοῦ, καὶ μετὰ τοῦτον Ῥωμαῖοι τὴν τῶν Ἰουδαίων βασιλείαν παρειληφότες. • Πάλιν ἐν ἑτέροις ταῦτα Εt DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII: quoque se habent : « Post hebdomadas septem et B C sexaginta duas peribit unctio, et judicium non est in ea; et civitatem et sanctum disperdet cum duce venturo : et excidetur in diluvio, et usque ad finem belli in compendium redacti, internecionibus. » Et hæc quidem perspicuum exitum nacta sunt Augusti Herodisque temporibus : in quos cas, de quibus dicebamus, septem hebdomadas consummari affir- mamus. Nam cum suum progressum atque ordinem pontificia illa unctio usque ad Herodem et Augu- stuin constanter servaverit, et veterum pontificum successio in Alexandro Hyrcani patre terminetur, Herodes ipso Hyrcano interfecto non amplius iis, qui a parentibus succedendi jus haberent, mi- nisterium illud concessisse dicitur, sed ignobilibus quibusdam obscurisque hominibus. Sed etiam ora- D culum hanc ipsam rem anticipans divinavit, his verbis: Et post hebdomadas septem et sexaginta duas peribit unctio, et judicium non est in ea. » Quod quidem perspicue reliqui quoque posuerunt interpretes : Aquila quidem sic : « post septem hebdomadas et sexaginta duas peribit unctus, et non est ei. › Symmachus autein sic: « Et post hebdomadas septem et sexaginta duas excidetur Christus, et non aderit ei. › Ex quo maxime mihi constare videtur, Christum ducem esse eum, quem expositio nostra deciaravit. Pust eas igitur de qui- bus diximus completas hebdomadas, • peribit Chri stus, > inquit. Sed quis tandem hic Christus, nisi dux qui legitime succedens ex pontificio genere, suæ genti præesset? Mansit igitur hic Christus, quandiu hebdomades illæ duraverunt; ubi autem illarum finis advenit, excisus est, qui de generis successio- ne genti præesset. Porro hic fuit Hyrcanus, quem cum Herodes interfecisset, regnum protinus quod ad ipsum nihil spectabat, arripuit, primusque ips: praefuit ex alieno genere. Ceterum non solus Hyr- canus, qui Christus erat, et priscorum pontificunt novissimus, excisus est, sed etiam ea quæ altius a majoribus longeque superioribus pontificibus repe- tita fuerat successio, ipsaque legitima unctio : quippe quæ non ultra ex judicio facta sit, sed in- ordinate et confuse, non secundum ea, quæ Moses in suis legibus sanxerat, concurreruntque in unum omnia, quemadmodum prophetia prædixerat, illis verbis : ‹ Peribit unctio, et judicium non est år ea. Atque optimus hujusce rei testis est Hebraicus auctor Josephus, qui in xviu Judaicre Antiquitatis libro, que ad illa tempora pertinent, in hune mo- dum exponit: c Herodes autem, regni administratio- ne a Romanis accepta, nullos amplius ex Asamo- næo genere (hi autem erant qui Machabæi vocan- tur) pontifices declarat, sed ignobiles quosdam et ab Hebræis tantummodo oriundos, præter unum Aristobulum, qui Hyrcani Gilius fuit. Hunc enim cum pontificem declarasset, sororem ejus Mariam- mam duxit uxorem, quippe qui multitudinis erga illum captaret benevolentiam, propter Hyrcani me · moriam, Deinde veritus ne omnes ad Arists -
μέχρι γοῦν τοῦ σωτηρίου πάθους εἶναί τινα θεοῦ δύναμιν ἐπισκοποῦσαν τὸ ἱερὸν καὶ τὸ «ἅγιον τῶν ἁγίων» ἡγεῖσθαι προσήκει. οὐ γὰρ ἂν ἄλλως καὶ αὐτὸς ἅμα τοῖς πολλοῖς συνήδρευεν ἐν τῷ ἱερῷ, τὰς κατὰ νόμους ἑορτὰς ἐπιτελῶν, μὴ οὐχὶ ἔτι συνεστῶτα καὶ θεοῦ εἶναι ἄξιον τὸν τόπον εἰδώς. ἦσαν οὖν ἐν τῷ ἱερῷ καὶ προφητεύοντές τινες εἰς ἐκεῖνο τοῦ καιροῦ, ὥσπερ Ἄννα ἡ προφῆτις ἡ τοῦ Φανουὴλ καὶ Συμεὼν ὁ ἐπὶ τὰς ἀγκάλας αὐτὸν βρέφος ἔτι ὄντα λαβών, οἳ καὶ προφητεύουσι τὰ ἀναγεγραμμένα. οὐδ’ ἂν αὐτὸς ὁ κύριος ἡμῶν εἰρήκει τῷ λεπρῷ «ὕπαγε, δεῖξον σεαυτὸν τῷ ἱερεῖ καὶ προσένεγκε τὴν θυσίαν, ἣν προσέταξεν Μωσῆς εἰς μαρτύριον αὐτοῖς», μὴ οὐχὶ ἔτι δεῖν ἡγούμενος τὰ κατὰ νόμους ἐπιτελεῖσθαι αὐτόθι, ὡς ἐν ἁγίῳ καὶ θεοῦ ἀξίῳ τόπῳ, οὐδ’ ἂν τοὺς ἀγοράζοντας καὶ πιπράσκοντας ἐξωθῶν ἔλεγεν· «γέγραπται, ὅτι ὁ οἶκός μου οἶκος προσευχῆς κληθήσεται, ὑμεῖς δὲ αὐτὸν ποιεῖτε σπήλαιον λῃστῶν», καὶ αὖθις· «ἄρατε ταῦτα ἐντεῦθεν, καὶ μὴ ποιεῖτε τὸν οἶκον τοῦ πατρός μου οἶκον ἐμπορείου», εἰ μὴ ἔτι τίμιον σαφῶς δεῖν ἐνόμιζεν ὑπολαμβάνειν εἶναι τὸν τόπον.
ἀφανισμοῖς. » Καὶ ταῦτα δὲ ἐναργῆ τὴν ἔκβασιν Α εἴληφε κατ' αὐτὸν Αύγουστον καὶ Ἡρώδην, εἰς οὓς τὰς προειρημένας ἑπτὰ ἑβδομάδας συγκεφαλαιοῦσθαί φαμεν. Οδῷ γοῦν καὶ τάξει τοῦ κατὰ τὴν ἀρχιερω σύνην χρίσματος, μέχρι τῶν Ηρώδου και Αὐγούστου χρόνων διαρκέσαντος, τῆς δὲ διαδοχῆς τῶν πάλαι ἀρχιερέων ἐπὶ ᾿Αλέξανδρον τόν Υρκανοῦ πατέρα περιγραφείσης, Ἡρώδης τον Υρκανὸν ἀνελών, οὐκέτι τοῖς ἐκ πατέρων διαδόχοις ἐπιτρέψαι λέγεται τὴν λειτουργίαν, ἀλλά τισὶν ἀσήμοις καὶ ἀφανέσιν ἀνθρώποις. Τοῦτο δὲ καὶ ὁ χρησμὸς προλαβὼν ἐπε- θέσπισεν, εἰπών· • Καὶ μετὰ τὰς ἑβδομάδας τὰς ἑπτὰ καὶ ἑξηκονταδύο ἐξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ· › ὅπερ σαφῶς καὶ λοιποί τεθείκασιν ἑρμηνευταί · ὁ μὲν ᾿Ακύλας φήσας· « Καὶ μετὰ τὰς ἑπτὰ ἑβδομάδας καὶ ἑξηκονταδύο ἐξολοθρευ- θήσεται ἠλειμμένος, καὶ οὐκ ἔστιν αὐτῷ· ὁ δὲ Σύμμαχος· ι Καὶ μετὰ τὰς ἑβδομάδας ἑπτὰ καὶ ἐξη κονταδύο ἐκκοπήσεται Χριστὸς, καὶ οὐκ ὑπάρξει αὐτῷ. » Όθεν μάλιστα παρίστασθαί μοι δοκεῖ Χριστὸς ἡγού- μενος εἶναι ὁ κατὰ τὴν ἡμετέραν ἀπόδοσιν δεδηλωμέ· νος. Μετὰ γοῦν τὴν τῶν εἰρημένων ἑβδομάδων συμπλή- ρωσιν, ε ἐξολοθρευθήσεται Χριστός, εφησί. Τίς δὲ οὗτος ἢ ὁ ἡγούμενος, καὶ ὁ κατὰ διαδοχὴν ἐξ ἱερατικοῦ γένους, τοῦ ἔθνους προεστώς; Διέμενε γοῦν οὗτος εἰς ἴσον οὔπω τὰ τῶν ἐβδομάδων ἐπληροῦτο· ἐπειδὴ δὲ τέλος ἐλάμβανον αὗται, ἀκολούθως τῇ προφητείᾳ ἐξεκόπη ὁ ἐκ διαδοχής γένους, τοῦ ἔθνους προεστώς. Οὗτος δὲ ἦν Υρκανός, ὃν αὐτὸς Ἡρώδης ἀνελών, τὴν κατὰ τοῦ ἔθνους βασιλείαν μηδὲν αὐτῷ διαφέρουσαν ὑφαρ πάζει, πρῶτός τε αὐτὸς ἀλλόφυλος ἡγεῖται. Οὐ μόνος δὲ ἄρα ὁ Υρκανός Χριστὸς ὤν, καὶ τῶν πάλαι ἀρχιερέων ὕστατος, ἐξεκόπη, ἀλλὰ καὶ ἡ ἐκ προγό των ἄνωθεν ἐκ τῶν πρόπαλαι ἀρχιερέων κατιοῦσα διαδοχή, αὐτό τε τὸ κατὰ νόμους χρίσμα οὐκ ἔτι κατὰ κρίσιν γινόμενον, ἀτάκτως δὲ καὶ συγκε χυμένως, οὐ κατὰ τὰ παρὰ Μωϋσεῖ νενομοθετη- μένα, συνέτρεχε δὲ ὁμοῦ πάντα ἀκολούθως τῇ προ φητεία φησάσῃ· • Εξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ. » Μάρτυς δ' ἀξιόχρεως τούτων ὁ ἐξ αὐτῶν Ἑβραίων Ιώσηπος, ὧδέ πως ἱστορῶν τὰ κατὰ τοὺς χρόνους ἐν ὀκτωκαιδεκάτῳ τῆς Ἰουδαϊκῆς ᾿Αρχαιολογίας· ι Τὴν δὲ βασιλείαν Ηρώδης παρὰ Ῥωμαίων ἐγχειρισθεὶς, οὐκ ἔτι τοὺς ἐκ τοῦ ᾿Ασαμωναίου γένους (οὗτοι δὲ ἦσαν οἱ καλού- μενοι Μακκαβαίοι), καθίστησιν ἀρχιερεῖς, ἀλλά ..νας ασήμους καὶ μόνον ἐξ Ἑβραίων ὄντας, πλην ἑνὸς Αριστοβούλου, ὃν Υρκανοῦ υἱὸν ὄντα, κατα στήσας ἀρχιερέα, τῇ ἀδελφῇ αὐτοῦ συνῴκησε Μαριάμ - μῃ, τὴν τοῦ πλήθους πρὸς αὐτὸν θηρώμενος εύνοιαν διὰ τὴν Υρκανοῦ μνήμην. Εἶτα δεδιὼς μὴ πρὸς τὸν Αριστόβουλον πάντες ἀποκλίνωσιν, ἀνεῖλεν αὐτὸν ἐν Ἱεριχοί, πνιγῆναι μηχανησάμενος κολυμβώντα, καθ- ὡς ἤδη δεδηλώκαμεν. Μετὰ τοῦτον οὐκ ἔτὶ τοῖς ἐκγόνοις τῶν ᾿Ασαμωναίου παίδων τὴν ἀρχιερωσύνην ἐπίστευσεν. Επραξε δὲ ὅμοια τῷ Ηρώδη περὶ τῆς καταστάσεως τῶν ἀρχιερέων, Αρχέλαός τε ὁ παῖς αὐτοῦ, καὶ μετὰ τοῦτον Ῥωμαῖοι τὴν τῶν Ἰουδαίων βασιλείαν παρειληφότες. • Πάλιν ἐν ἑτέροις ταῦτα Εt DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII: quoque se habent : « Post hebdomadas septem et B C sexaginta duas peribit unctio, et judicium non est in ea; et civitatem et sanctum disperdet cum duce venturo : et excidetur in diluvio, et usque ad finem belli in compendium redacti, internecionibus. » Et hæc quidem perspicuum exitum nacta sunt Augusti Herodisque temporibus : in quos cas, de quibus dicebamus, septem hebdomadas consummari affir- mamus. Nam cum suum progressum atque ordinem pontificia illa unctio usque ad Herodem et Augu- stuin constanter servaverit, et veterum pontificum successio in Alexandro Hyrcani patre terminetur, Herodes ipso Hyrcano interfecto non amplius iis, qui a parentibus succedendi jus haberent, mi- nisterium illud concessisse dicitur, sed ignobilibus quibusdam obscurisque hominibus. Sed etiam ora- D culum hanc ipsam rem anticipans divinavit, his verbis: Et post hebdomadas septem et sexaginta duas peribit unctio, et judicium non est in ea. » Quod quidem perspicue reliqui quoque posuerunt interpretes : Aquila quidem sic : « post septem hebdomadas et sexaginta duas peribit unctus, et non est ei. › Symmachus autein sic: « Et post hebdomadas septem et sexaginta duas excidetur Christus, et non aderit ei. › Ex quo maxime mihi constare videtur, Christum ducem esse eum, quem expositio nostra deciaravit. Pust eas igitur de qui- bus diximus completas hebdomadas, • peribit Chri stus, > inquit. Sed quis tandem hic Christus, nisi dux qui legitime succedens ex pontificio genere, suæ genti præesset? Mansit igitur hic Christus, quandiu hebdomades illæ duraverunt; ubi autem illarum finis advenit, excisus est, qui de generis successio- ne genti præesset. Porro hic fuit Hyrcanus, quem cum Herodes interfecisset, regnum protinus quod ad ipsum nihil spectabat, arripuit, primusque ips: praefuit ex alieno genere. Ceterum non solus Hyr- canus, qui Christus erat, et priscorum pontificunt novissimus, excisus est, sed etiam ea quæ altius a majoribus longeque superioribus pontificibus repe- tita fuerat successio, ipsaque legitima unctio : quippe quæ non ultra ex judicio facta sit, sed in- ordinate et confuse, non secundum ea, quæ Moses in suis legibus sanxerat, concurreruntque in unum omnia, quemadmodum prophetia prædixerat, illis verbis : ‹ Peribit unctio, et judicium non est år ea. Atque optimus hujusce rei testis est Hebraicus auctor Josephus, qui in xviu Judaicre Antiquitatis libro, que ad illa tempora pertinent, in hune mo- dum exponit: c Herodes autem, regni administratio- ne a Romanis accepta, nullos amplius ex Asamo- næo genere (hi autem erant qui Machabæi vocan- tur) pontifices declarat, sed ignobiles quosdam et ab Hebræis tantummodo oriundos, præter unum Aristobulum, qui Hyrcani Gilius fuit. Hunc enim cum pontificem declarasset, sororem ejus Mariam- mam duxit uxorem, quippe qui multitudinis erga illum captaret benevolentiam, propter Hyrcani me · moriam, Deinde veritus ne omnes ad Arists -
ἀλλὰ γὰρ πλησιαζούσης αὐτῶν τῆς ἐσχάτης δυς[ς]εβείας, μετὰ ταῦτα πάντα ἀπεφήνατο εἰπών· «ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος», ὃ καὶ αὐτὸ ἐπληροῦτο, ὅτε παθόντος αὐτοῦ «τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ» ὅλον δι’ ὅλου μέσον ἐρράγη, καθῄρητό τε ἐξ ἐκείνου δυνάμει ἡ προσηνὴς τῷ θεῷ κατὰ τὴν τοῦ νόμου διάταξιν «θυσία καὶ σπονδή», ἧς ἀρθείσης καὶ τὸ «βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως» κατὰ τὴν ἐν χερσὶ προφητείαν ἐπηκολούθησεν τῷ τόπῳ. Εἰ δὲ καὶ ἐπί τινα χρόνον παραμένειν ἔδοξεν τὰ τῆς ἐν τῷ τόπῳ λειτουργίας, ἀλλ’ οὐκέτι γε ταῦτα ἀρεστὰ τῷ θεῷ ἦν, ἀκρίτως καὶ οὐ κατὰ νόμον ἐπιτελούμενα. ὥσπερ γὰρ πρόπαλαι ἐξολοθρευθέντος τοῦ χρίσματος, καὶ τῶν κατὰ διαδοχὴν νομίμων ἀρχιερέων πεπαυμένων ἀπὸ τῆς Ὑρκανοῦ τελευτῆς, οἱ μετὰ ταῦτα παριόντες ἀτάκτως καὶ παρανόμως ἐδόκουν μέν τι ποιεῖν, οὐ μὴν κατὰ τοὺς πρέποντας ἔπραττον θεσμούς, δι’ οὓς καὶ ἔφασκεν ἡ προφητεία· «ἐξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ», τὸ ἄκριτον καὶ παράνομον αὐτῶν διαβάλλουσα·
ἀφανισμοῖς. » Καὶ ταῦτα δὲ ἐναργῆ τὴν ἔκβασιν Α εἴληφε κατ' αὐτὸν Αύγουστον καὶ Ἡρώδην, εἰς οὓς τὰς προειρημένας ἑπτὰ ἑβδομάδας συγκεφαλαιοῦσθαί φαμεν. Οδῷ γοῦν καὶ τάξει τοῦ κατὰ τὴν ἀρχιερω σύνην χρίσματος, μέχρι τῶν Ηρώδου και Αὐγούστου χρόνων διαρκέσαντος, τῆς δὲ διαδοχῆς τῶν πάλαι ἀρχιερέων ἐπὶ ᾿Αλέξανδρον τόν Υρκανοῦ πατέρα περιγραφείσης, Ἡρώδης τον Υρκανὸν ἀνελών, οὐκέτι τοῖς ἐκ πατέρων διαδόχοις ἐπιτρέψαι λέγεται τὴν λειτουργίαν, ἀλλά τισὶν ἀσήμοις καὶ ἀφανέσιν ἀνθρώποις. Τοῦτο δὲ καὶ ὁ χρησμὸς προλαβὼν ἐπε- θέσπισεν, εἰπών· • Καὶ μετὰ τὰς ἑβδομάδας τὰς ἑπτὰ καὶ ἑξηκονταδύο ἐξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ· › ὅπερ σαφῶς καὶ λοιποί τεθείκασιν ἑρμηνευταί · ὁ μὲν ᾿Ακύλας φήσας· « Καὶ μετὰ τὰς ἑπτὰ ἑβδομάδας καὶ ἑξηκονταδύο ἐξολοθρευ- θήσεται ἠλειμμένος, καὶ οὐκ ἔστιν αὐτῷ· ὁ δὲ Σύμμαχος· ι Καὶ μετὰ τὰς ἑβδομάδας ἑπτὰ καὶ ἐξη κονταδύο ἐκκοπήσεται Χριστὸς, καὶ οὐκ ὑπάρξει αὐτῷ. » Όθεν μάλιστα παρίστασθαί μοι δοκεῖ Χριστὸς ἡγού- μενος εἶναι ὁ κατὰ τὴν ἡμετέραν ἀπόδοσιν δεδηλωμέ· νος. Μετὰ γοῦν τὴν τῶν εἰρημένων ἑβδομάδων συμπλή- ρωσιν, ε ἐξολοθρευθήσεται Χριστός, εφησί. Τίς δὲ οὗτος ἢ ὁ ἡγούμενος, καὶ ὁ κατὰ διαδοχὴν ἐξ ἱερατικοῦ γένους, τοῦ ἔθνους προεστώς; Διέμενε γοῦν οὗτος εἰς ἴσον οὔπω τὰ τῶν ἐβδομάδων ἐπληροῦτο· ἐπειδὴ δὲ τέλος ἐλάμβανον αὗται, ἀκολούθως τῇ προφητείᾳ ἐξεκόπη ὁ ἐκ διαδοχής γένους, τοῦ ἔθνους προεστώς. Οὗτος δὲ ἦν Υρκανός, ὃν αὐτὸς Ἡρώδης ἀνελών, τὴν κατὰ τοῦ ἔθνους βασιλείαν μηδὲν αὐτῷ διαφέρουσαν ὑφαρ πάζει, πρῶτός τε αὐτὸς ἀλλόφυλος ἡγεῖται. Οὐ μόνος δὲ ἄρα ὁ Υρκανός Χριστὸς ὤν, καὶ τῶν πάλαι ἀρχιερέων ὕστατος, ἐξεκόπη, ἀλλὰ καὶ ἡ ἐκ προγό των ἄνωθεν ἐκ τῶν πρόπαλαι ἀρχιερέων κατιοῦσα διαδοχή, αὐτό τε τὸ κατὰ νόμους χρίσμα οὐκ ἔτι κατὰ κρίσιν γινόμενον, ἀτάκτως δὲ καὶ συγκε χυμένως, οὐ κατὰ τὰ παρὰ Μωϋσεῖ νενομοθετη- μένα, συνέτρεχε δὲ ὁμοῦ πάντα ἀκολούθως τῇ προ φητεία φησάσῃ· • Εξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ. » Μάρτυς δ' ἀξιόχρεως τούτων ὁ ἐξ αὐτῶν Ἑβραίων Ιώσηπος, ὧδέ πως ἱστορῶν τὰ κατὰ τοὺς χρόνους ἐν ὀκτωκαιδεκάτῳ τῆς Ἰουδαϊκῆς ᾿Αρχαιολογίας· ι Τὴν δὲ βασιλείαν Ηρώδης παρὰ Ῥωμαίων ἐγχειρισθεὶς, οὐκ ἔτι τοὺς ἐκ τοῦ ᾿Ασαμωναίου γένους (οὗτοι δὲ ἦσαν οἱ καλού- μενοι Μακκαβαίοι), καθίστησιν ἀρχιερεῖς, ἀλλά ..νας ασήμους καὶ μόνον ἐξ Ἑβραίων ὄντας, πλην ἑνὸς Αριστοβούλου, ὃν Υρκανοῦ υἱὸν ὄντα, κατα στήσας ἀρχιερέα, τῇ ἀδελφῇ αὐτοῦ συνῴκησε Μαριάμ - μῃ, τὴν τοῦ πλήθους πρὸς αὐτὸν θηρώμενος εύνοιαν διὰ τὴν Υρκανοῦ μνήμην. Εἶτα δεδιὼς μὴ πρὸς τὸν Αριστόβουλον πάντες ἀποκλίνωσιν, ἀνεῖλεν αὐτὸν ἐν Ἱεριχοί, πνιγῆναι μηχανησάμενος κολυμβώντα, καθ- ὡς ἤδη δεδηλώκαμεν. Μετὰ τοῦτον οὐκ ἔτὶ τοῖς ἐκγόνοις τῶν ᾿Ασαμωναίου παίδων τὴν ἀρχιερωσύνην ἐπίστευσεν. Επραξε δὲ ὅμοια τῷ Ηρώδη περὶ τῆς καταστάσεως τῶν ἀρχιερέων, Αρχέλαός τε ὁ παῖς αὐτοῦ, καὶ μετὰ τοῦτον Ῥωμαῖοι τὴν τῶν Ἰουδαίων βασιλείαν παρειληφότες. • Πάλιν ἐν ἑτέροις ταῦτα Εt DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII: quoque se habent : « Post hebdomadas septem et B C sexaginta duas peribit unctio, et judicium non est in ea; et civitatem et sanctum disperdet cum duce venturo : et excidetur in diluvio, et usque ad finem belli in compendium redacti, internecionibus. » Et hæc quidem perspicuum exitum nacta sunt Augusti Herodisque temporibus : in quos cas, de quibus dicebamus, septem hebdomadas consummari affir- mamus. Nam cum suum progressum atque ordinem pontificia illa unctio usque ad Herodem et Augu- stuin constanter servaverit, et veterum pontificum successio in Alexandro Hyrcani patre terminetur, Herodes ipso Hyrcano interfecto non amplius iis, qui a parentibus succedendi jus haberent, mi- nisterium illud concessisse dicitur, sed ignobilibus quibusdam obscurisque hominibus. Sed etiam ora- D culum hanc ipsam rem anticipans divinavit, his verbis: Et post hebdomadas septem et sexaginta duas peribit unctio, et judicium non est in ea. » Quod quidem perspicue reliqui quoque posuerunt interpretes : Aquila quidem sic : « post septem hebdomadas et sexaginta duas peribit unctus, et non est ei. › Symmachus autein sic: « Et post hebdomadas septem et sexaginta duas excidetur Christus, et non aderit ei. › Ex quo maxime mihi constare videtur, Christum ducem esse eum, quem expositio nostra deciaravit. Pust eas igitur de qui- bus diximus completas hebdomadas, • peribit Chri stus, > inquit. Sed quis tandem hic Christus, nisi dux qui legitime succedens ex pontificio genere, suæ genti præesset? Mansit igitur hic Christus, quandiu hebdomades illæ duraverunt; ubi autem illarum finis advenit, excisus est, qui de generis successio- ne genti præesset. Porro hic fuit Hyrcanus, quem cum Herodes interfecisset, regnum protinus quod ad ipsum nihil spectabat, arripuit, primusque ips: praefuit ex alieno genere. Ceterum non solus Hyr- canus, qui Christus erat, et priscorum pontificunt novissimus, excisus est, sed etiam ea quæ altius a majoribus longeque superioribus pontificibus repe- tita fuerat successio, ipsaque legitima unctio : quippe quæ non ultra ex judicio facta sit, sed in- ordinate et confuse, non secundum ea, quæ Moses in suis legibus sanxerat, concurreruntque in unum omnia, quemadmodum prophetia prædixerat, illis verbis : ‹ Peribit unctio, et judicium non est år ea. Atque optimus hujusce rei testis est Hebraicus auctor Josephus, qui in xviu Judaicre Antiquitatis libro, que ad illa tempora pertinent, in hune mo- dum exponit: c Herodes autem, regni administratio- ne a Romanis accepta, nullos amplius ex Asamo- næo genere (hi autem erant qui Machabæi vocan- tur) pontifices declarat, sed ignobiles quosdam et ab Hebræis tantummodo oriundos, præter unum Aristobulum, qui Hyrcani Gilius fuit. Hunc enim cum pontificem declarasset, sororem ejus Mariam- mam duxit uxorem, quippe qui multitudinis erga illum captaret benevolentiam, propter Hyrcani me · moriam, Deinde veritus ne omnes ad Arists -
οὕτω δὴ καὶ ἐπὶ τῆς θυσίας καὶ τῆς σπονδῆς συμβεβηκέναι φήσεις, ὀρθῶς μὲν καὶ κατὰ νόμον πρὸ τοῦ πάθους τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπιτελουμένης διὰ τὴν εἰσέτι τότε τὰ τῶν ἁγίων τόπων ἐφορῶσαν δύναμιν περιαιρεθείσης δὲ αὐτίκα μετὰ τὴν αὐτοῦ τελείαν καὶ θεοπρεπῆ θυσίαν, ἣν προσήνεγκεν αὐτὸς ἑαυτὸν ὑπὲρ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν, αὐτὸς ὢν «ὁ ἀμνὸς τοῦ θεοῦ ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου», ἧς θυσίας πᾶσιν ἀνθρώποις κατὰ τὰ καινὰ μυστήρια τῆς καινῆς διαθήκης παραδοθείσης τὰ τῆς παλαιᾶς περιῄρητο. ὁμοῦ γὰρ τῷ πληροῦσθαι τὸ φάσκον λόγιον «καὶ δυναμώσει διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία», τὰ τῆς παλαιᾶς διαθήκης περιῄρητο. πότε δὲ τὰ τῆς διαθήκης τῆς καινῆς ἐδυναμοῦτο ἢ ὅτε ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν, μέλλων τελεῖν τὸ μέγα μυστήριον τῆς εἰς τὸν θάνατον αὐτοῦ παρόδου, ᾗ «νυκτὶ» «παρεδίδοτο», τὰ σύμβολα τῶν κατ’ αὐτὸν ἀπορρήτων τῆς καινῆς διαθήκης λόγων τοῖς αὑτοῦ παρεδίδου μαθηταῖς; ὁμοῦ γὰρ ταῦτ’ ἐτελεῖτο καὶ ἡ κατὰ Μωσέα παλαιὰ διαθήκη περιῄρητο, ὅπερ ἐδήλου «τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ» κατὰ τὸν αὐτὸν ῥηγνύμενον χρόνον.
ἀφανισμοῖς. » Καὶ ταῦτα δὲ ἐναργῆ τὴν ἔκβασιν Α εἴληφε κατ' αὐτὸν Αύγουστον καὶ Ἡρώδην, εἰς οὓς τὰς προειρημένας ἑπτὰ ἑβδομάδας συγκεφαλαιοῦσθαί φαμεν. Οδῷ γοῦν καὶ τάξει τοῦ κατὰ τὴν ἀρχιερω σύνην χρίσματος, μέχρι τῶν Ηρώδου και Αὐγούστου χρόνων διαρκέσαντος, τῆς δὲ διαδοχῆς τῶν πάλαι ἀρχιερέων ἐπὶ ᾿Αλέξανδρον τόν Υρκανοῦ πατέρα περιγραφείσης, Ἡρώδης τον Υρκανὸν ἀνελών, οὐκέτι τοῖς ἐκ πατέρων διαδόχοις ἐπιτρέψαι λέγεται τὴν λειτουργίαν, ἀλλά τισὶν ἀσήμοις καὶ ἀφανέσιν ἀνθρώποις. Τοῦτο δὲ καὶ ὁ χρησμὸς προλαβὼν ἐπε- θέσπισεν, εἰπών· • Καὶ μετὰ τὰς ἑβδομάδας τὰς ἑπτὰ καὶ ἑξηκονταδύο ἐξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ· › ὅπερ σαφῶς καὶ λοιποί τεθείκασιν ἑρμηνευταί · ὁ μὲν ᾿Ακύλας φήσας· « Καὶ μετὰ τὰς ἑπτὰ ἑβδομάδας καὶ ἑξηκονταδύο ἐξολοθρευ- θήσεται ἠλειμμένος, καὶ οὐκ ἔστιν αὐτῷ· ὁ δὲ Σύμμαχος· ι Καὶ μετὰ τὰς ἑβδομάδας ἑπτὰ καὶ ἐξη κονταδύο ἐκκοπήσεται Χριστὸς, καὶ οὐκ ὑπάρξει αὐτῷ. » Όθεν μάλιστα παρίστασθαί μοι δοκεῖ Χριστὸς ἡγού- μενος εἶναι ὁ κατὰ τὴν ἡμετέραν ἀπόδοσιν δεδηλωμέ· νος. Μετὰ γοῦν τὴν τῶν εἰρημένων ἑβδομάδων συμπλή- ρωσιν, ε ἐξολοθρευθήσεται Χριστός, εφησί. Τίς δὲ οὗτος ἢ ὁ ἡγούμενος, καὶ ὁ κατὰ διαδοχὴν ἐξ ἱερατικοῦ γένους, τοῦ ἔθνους προεστώς; Διέμενε γοῦν οὗτος εἰς ἴσον οὔπω τὰ τῶν ἐβδομάδων ἐπληροῦτο· ἐπειδὴ δὲ τέλος ἐλάμβανον αὗται, ἀκολούθως τῇ προφητείᾳ ἐξεκόπη ὁ ἐκ διαδοχής γένους, τοῦ ἔθνους προεστώς. Οὗτος δὲ ἦν Υρκανός, ὃν αὐτὸς Ἡρώδης ἀνελών, τὴν κατὰ τοῦ ἔθνους βασιλείαν μηδὲν αὐτῷ διαφέρουσαν ὑφαρ πάζει, πρῶτός τε αὐτὸς ἀλλόφυλος ἡγεῖται. Οὐ μόνος δὲ ἄρα ὁ Υρκανός Χριστὸς ὤν, καὶ τῶν πάλαι ἀρχιερέων ὕστατος, ἐξεκόπη, ἀλλὰ καὶ ἡ ἐκ προγό των ἄνωθεν ἐκ τῶν πρόπαλαι ἀρχιερέων κατιοῦσα διαδοχή, αὐτό τε τὸ κατὰ νόμους χρίσμα οὐκ ἔτι κατὰ κρίσιν γινόμενον, ἀτάκτως δὲ καὶ συγκε χυμένως, οὐ κατὰ τὰ παρὰ Μωϋσεῖ νενομοθετη- μένα, συνέτρεχε δὲ ὁμοῦ πάντα ἀκολούθως τῇ προ φητεία φησάσῃ· • Εξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρίμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ. » Μάρτυς δ' ἀξιόχρεως τούτων ὁ ἐξ αὐτῶν Ἑβραίων Ιώσηπος, ὧδέ πως ἱστορῶν τὰ κατὰ τοὺς χρόνους ἐν ὀκτωκαιδεκάτῳ τῆς Ἰουδαϊκῆς ᾿Αρχαιολογίας· ι Τὴν δὲ βασιλείαν Ηρώδης παρὰ Ῥωμαίων ἐγχειρισθεὶς, οὐκ ἔτι τοὺς ἐκ τοῦ ᾿Ασαμωναίου γένους (οὗτοι δὲ ἦσαν οἱ καλού- μενοι Μακκαβαίοι), καθίστησιν ἀρχιερεῖς, ἀλλά ..νας ασήμους καὶ μόνον ἐξ Ἑβραίων ὄντας, πλην ἑνὸς Αριστοβούλου, ὃν Υρκανοῦ υἱὸν ὄντα, κατα στήσας ἀρχιερέα, τῇ ἀδελφῇ αὐτοῦ συνῴκησε Μαριάμ - μῃ, τὴν τοῦ πλήθους πρὸς αὐτὸν θηρώμενος εύνοιαν διὰ τὴν Υρκανοῦ μνήμην. Εἶτα δεδιὼς μὴ πρὸς τὸν Αριστόβουλον πάντες ἀποκλίνωσιν, ἀνεῖλεν αὐτὸν ἐν Ἱεριχοί, πνιγῆναι μηχανησάμενος κολυμβώντα, καθ- ὡς ἤδη δεδηλώκαμεν. Μετὰ τοῦτον οὐκ ἔτὶ τοῖς ἐκγόνοις τῶν ᾿Ασαμωναίου παίδων τὴν ἀρχιερωσύνην ἐπίστευσεν. Επραξε δὲ ὅμοια τῷ Ηρώδη περὶ τῆς καταστάσεως τῶν ἀρχιερέων, Αρχέλαός τε ὁ παῖς αὐτοῦ, καὶ μετὰ τοῦτον Ῥωμαῖοι τὴν τῶν Ἰουδαίων βασιλείαν παρειληφότες. • Πάλιν ἐν ἑτέροις ταῦτα Εt DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII: quoque se habent : « Post hebdomadas septem et B C sexaginta duas peribit unctio, et judicium non est in ea; et civitatem et sanctum disperdet cum duce venturo : et excidetur in diluvio, et usque ad finem belli in compendium redacti, internecionibus. » Et hæc quidem perspicuum exitum nacta sunt Augusti Herodisque temporibus : in quos cas, de quibus dicebamus, septem hebdomadas consummari affir- mamus. Nam cum suum progressum atque ordinem pontificia illa unctio usque ad Herodem et Augu- stuin constanter servaverit, et veterum pontificum successio in Alexandro Hyrcani patre terminetur, Herodes ipso Hyrcano interfecto non amplius iis, qui a parentibus succedendi jus haberent, mi- nisterium illud concessisse dicitur, sed ignobilibus quibusdam obscurisque hominibus. Sed etiam ora- D culum hanc ipsam rem anticipans divinavit, his verbis: Et post hebdomadas septem et sexaginta duas peribit unctio, et judicium non est in ea. » Quod quidem perspicue reliqui quoque posuerunt interpretes : Aquila quidem sic : « post septem hebdomadas et sexaginta duas peribit unctus, et non est ei. › Symmachus autein sic: « Et post hebdomadas septem et sexaginta duas excidetur Christus, et non aderit ei. › Ex quo maxime mihi constare videtur, Christum ducem esse eum, quem expositio nostra deciaravit. Pust eas igitur de qui- bus diximus completas hebdomadas, • peribit Chri stus, > inquit. Sed quis tandem hic Christus, nisi dux qui legitime succedens ex pontificio genere, suæ genti præesset? Mansit igitur hic Christus, quandiu hebdomades illæ duraverunt; ubi autem illarum finis advenit, excisus est, qui de generis successio- ne genti præesset. Porro hic fuit Hyrcanus, quem cum Herodes interfecisset, regnum protinus quod ad ipsum nihil spectabat, arripuit, primusque ips: praefuit ex alieno genere. Ceterum non solus Hyr- canus, qui Christus erat, et priscorum pontificunt novissimus, excisus est, sed etiam ea quæ altius a majoribus longeque superioribus pontificibus repe- tita fuerat successio, ipsaque legitima unctio : quippe quæ non ultra ex judicio facta sit, sed in- ordinate et confuse, non secundum ea, quæ Moses in suis legibus sanxerat, concurreruntque in unum omnia, quemadmodum prophetia prædixerat, illis verbis : ‹ Peribit unctio, et judicium non est år ea. Atque optimus hujusce rei testis est Hebraicus auctor Josephus, qui in xviu Judaicre Antiquitatis libro, que ad illa tempora pertinent, in hune mo- dum exponit: c Herodes autem, regni administratio- ne a Romanis accepta, nullos amplius ex Asamo- næo genere (hi autem erant qui Machabæi vocan- tur) pontifices declarat, sed ignobiles quosdam et ab Hebræis tantummodo oriundos, præter unum Aristobulum, qui Hyrcani Gilius fuit. Hunc enim cum pontificem declarasset, sororem ejus Mariam- mam duxit uxorem, quippe qui multitudinis erga illum captaret benevolentiam, propter Hyrcani me · moriam, Deinde veritus ne omnes ad Arists -
PG 22:629ἀρθείσης γοῦν ἐξ ἐκείνου καὶ δυνάμει καὶ ἀληθείᾳ καταλυθείσης θυσίας καὶ σπονδῆς, αἱ μετὰ ταῦτα νομιζόμεναι αὐτόθι ἐπιτελεῖσθαι θυσίαι ἄσπονδοι καὶ ἀνίεροι ἐν βεβήλῳ τόπῳ καὶ ὑπὸ βεβήλων καὶ ἀνιέρων ἐπετελοῦντο. Δέχου δὴ καὶ τὰς περὶ τούτων Ἰωσήπου μαρτυρίας· «κατὰ δὲ τὴν ἡμέραν τῆς πεντηκοστῆς νύκτωρ οἱ ἱερεῖς παρελθόντες εἰς τὸ ἱερόν, ὥσπερ αὐτοῖς ἔθος ἦν, πρὸς τὰς λειτουργίας, πρῶτον μὲν κινήσεως ἔφασαν ἀντιλαμβάνεσθαι καὶ κτύπου, μετὰ δὲ ταῦτα φωνῆς ἀθρόας λεγούσης· μεταβαίνομεν ἐντεῦθεν». ταῦτα δὲ ἱστορεῖ μετὰ τὸ πάθος τοῦ σωτῆρος ἡμῶν γεγονέναι. καὶ πάλιν ὁ αὐτός φησιν, Πιλάτον τὸν ἡγεμόνα (αὐτὸν δὴ ἐκεῖνον τὸν ἐπὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν) τὰς Καίσαρος εἰκόνας νύκτωρ εἰς τὸ ἱερόν, ὅπερ οὐκ ἦν θέμις, εἰσκομίσαι, μεγίστην τε ταραχὴν θορύβου τε καὶ στάσεως ἐμβεβλῆσθαι τοῖς Ἰουδαίοις. αὐτὰ δὴ ταῦτα καὶ ὁ Φίλων συμμαρτυρεῖ, τὰς σημαίας φάσκων τὰς βασιλικὰς τὸν Πιλάτον νύκτωρ ἐν τῷ ἱερῷ ἀναθεῖναι, ἀρχήν τε στάσεων καὶ συμφορῶν ἐπαλλήλων ἐξ ἐκείνου τοῖς Ἰουδαίοις συμπεσεῖν.
Α πολλοῖς ταύτην ἐνεδυνάμωσεν, ἢ δηλονότι τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς καὶ ἀποστόλοις, καὶ τοῖς ἐξ Εβραίων εἰς αὐτὸν πεπιστευκόσιν ἅπασι; Πλὴν ἀλλὰ τῆς μιᾶς ταύτης ἑβδομάδος, καθ᾽ ἣν ἐνεδυνάμωσε τὴν δηλωθεί, σαν Διαθήκην τοῖς πολλοῖς, ἐν τῷ ἡμίσει ἤρθη θυσία καὶ σπονδή, τό τε βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως ἤρξατο· ἐπειδήπερ μεσαζούσης τῆς ἑβδομάδος ταύτης μετὰ τὸν ἥμισυ καὶ τριετή χρόνον τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ, καθ᾽ ἂν καιρὸν πέπονθε, τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐῤῥάγη ἀπὸ ἄνωθεν ἕως κάτω· ὡς ἐξ ἐκείνου δυνάμει ἦρθαι ἐξ αὐτῶν τὴν σπονδὴν, καὶ τὴν θυσίαν, καὶ τὸ βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως ἐπὶ τὸ ἱερὸν ἦρχθαι, κατα- λιπούσης αὐτοὺς ἐρήμους τῆς ἀνέκαθεν εἰς ἐκεῖνο καιροῦ τὸν τόπον ἐφορώσης καὶ ἐπισκοπούσης δυνά μεως. Μέχρι γοῦν τοῦ σωτηρίου πάθους εἶναί τινα Θεοῦ δύναμιν ἐπισκοποῦσαν τὸ ἱερὸν καὶ τὸ ῞Αγιον τῶν ἁγίων ἡγεῖσθαι προσήκει. Οὐ γὰρ ἂν ἄλλως καὶ αὐτὸς ἅμα τοῖς πολλοῖς συνήδρευεν ἐν τῷ ἱερῷ, τὰς κατὰ νόμους ἑορτὰς ἐπιτελῶν, μὴ οὐχὶ ἔτι συνεστώτα, καὶ Θεοῦ εἶναι ἄξιον τὸν τόπον εἰδώς. Ησαν οὖν ἐν τῷ ἱερῷ καὶ προφητεύοντές τινες εἰς ἐκεῖνο τοῦ και ροῦ, ὥσπερ "Αννα ἡ προφῆτις ἡ τοῦ Φανουήλ, και Συμεὼν ὁ ἐπὶ τὰς ἀγκάλας αὐτὸν, βρέφος ἔτι ὄντα, λαβών, οἳ καὶ προφητεύουσι τὰ ἀναγεγραμμένα· οὐδ ἂν αὐτὸς ὁ Κύριος ἡμῶν εἰρήκει τῷ λεπρών «Υπαγε, δείξον σεαυτὸν τῷ ἱερεῖ, καὶ προσήνεγκε τὴν θυσίαν, ἢν προσέταξε Μωσῆς εἰς μαρτύριον αὐτοῖς, ὁ μὴ οὐχὶ ἔτι δεῖν ἡγούμενος τὰ κατὰ νόμους ἐπιτελεῖσθαι αὐτόθι, ὡς ἐν ἁγίῳ καὶ Θεοῦ ἀξίῳ τόπῳ· οὐδ᾽ ἂν τοὺς ἀγορά- ζοντας καὶ πιπράσκοντας ἐξωθῶν ἔλεγε· « Γέγραπται, ὅτι ὁ οἶκός μου οἶκος προσευχῆς κληθήσεται, ὑμεῖς δὲ αὐτὸν ποιεῖτε σπήλαιον λῃστῶν· καὶ αὖθις· «"Αρατε ταῦτα ἐντεῦθεν, καὶ μὴ ποιεῖτε τὸν οἶκον τοῦ Πατρός μου οἶκον ἐμπορείου· . εἰ μὴ ἔτι τίμιον τα- φῶς δεῖν ἐνόμιζεν ὑπολαμβάνειν εἶναι τὸν τόπου. ᾿Αλλὰ γὰρ πλησιαζούσης αὐτῶν τῆς ἐσχάτης δυσσε βείας, μετὰ ταῦτα πάντα ἀπεφήνατο εἰπών· « Ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος·, δ καὶ αὐτὸ ἐπληροῦτο ὅτε, παθόντος αὐτοῦ, τὸ καταπέτασμα του ναοῦ ὅλον δι' ὅλου μέσον ἐρράγη, καθῄρητό τε ἐξ ἐκείνου δυνάμει ἡ προσηνής τῷ Θεῷ κατὰ τὴν τοῦ νόμου διάταξιν θυσία καὶ σπονδή, ἧς ἀφθείσης, καὶ τὸ βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως, κατὰ τὴν ἐν χερσὶ προ φητείαν, ἐπηκολούθησε τῷ τόπῳ. Εἰ δὲ καὶ ἐπί τινα χρόνον παραμένειν ἔδοξε τὰ τῆς ἐν τῷ τόπῳ λειτουρ γίας, ἀλλ' οὐκέτι γε ταῦτα ἀρεστὰ τῷ Θεῷ ἦν, ἀκρί τως καὶ οὐ κατὰ νόμον ἐπιτελούμενα. Ωσπερ γὰρ πρόπαλαι ἐξολοθρευθέντος τοῦ χρίσματος, καὶ τῶν κατά διαδοχὴν νομίμων ἀρχιερέων πεπαυμένων, ἀπὸ τῆς Ὑρκανοῦ τελευτῆς, οἱ μετὰ ταῦτα παριόντες ἀτάκτως καὶ παρανόμως, εδόκουν μέν τι ποιεῖν, οὐ μὴν κατὰ τοὺς πρέποντας ἔπραττον θεσμούς, δι' ώς καὶ ἔφασκεν ή προφητεία· « Εξολοθρευθήσετ χρίσμα, καὶ κρῖμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ, ο τὸ ἄκριτον καὶ παράνομον αὐτῶν διαβάλλουσα· οὕτω δὴ καὶ ἐπὶ τῆς θυσίας καὶ τῆς σπουδῆς συμβεβηκέναι φήσεις, ὀρθῶς μὲν καὶ κατὰ νόμον πρὸ τοῦ πάθους τοῦ Σω Β ΧΧΙ, 13. EUSEBȚI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - quam sit passus per tres annos et semis, omnibus et discipulis et non discipulis seipsum exhibuerit, pałam ex iis quæ scripta sunt de ipso, proditum 'est: quo tempore et documentis et admiratione dignis curationibus, divinitatis suæ vires omnibus simpliciter tam Græcis quam Judæis ostendit. Ubi vero a morte ad vitam est restitutus, quod idem temporis, eumdemque annorum numerum cum suis versatus sit, discipulis et apostolis, rationi sane consentaneum est, per dies XL apparens eis, et consuescens, et de regno Dei loquens, quemadmo- dum quidem in apostolorum Actis continetur, ut bæc sit illa, de qua prophetia loquitur, annorum bebdomas, in qua confirmavit pactum multis, mu- nitius videlicet reddens novum evangelicæ prædica- tionis testamentum. Sed quibus multis id confr- mavit? Nempe suis discipulis et apostolis, iisque omnibus quicunque ex Hebræis in ſidem ejus vene- runt. Ceterum in hujusce unius hebdomadis medio, in qua illud ipsum de quo diximus testamentum multis confirmavit, sublatum est sacrificium, et libatio, abominatioque desolationis inchoata est, quandoquidem hac ipsa hebdomade jam ad medium sui spatium ducta, post trium annorum tempus et semis doctrinæ illius, quo tempore passus est, ve- lum templi scissum est a summo usque deorsum : ut ex illo jam vi quadam sublata fuerit ab eis liba- tio et sacrificium et abominatio desolationis in tem- plo sederit, utpote cum eos virtus illa reliquerit solos, quæ ab initio ad illud usque tempus, et tu- telam et providentiam ejus loci gerebat : nam ad illud usque tempus quo ille pro salute nostra pas. sus est, divinam quamdam vim fuisse quæ et tem- plum et Sanctum sanctorum tueretur, existimare par est. Alioqui quid oportebat, illum una cum aliis multis sedere in templo et ex legibus festos dies celebrare, si novisset non amplius consistere lo- cum illum, neque Dei præsentia dignum esse? Fue- runt igitur ad illud usque temporis nonnulli in ten- plo divinantes, qualis Anna prophetica mulier filia Phanuel, et Simeon qui in ulnas ipsum adhuc in- fantem accepit, qui etiam cecinerunt ea quæ publi> cæ memoriæ prodita sunt, sed neque ipse Dominus noster dixisset leproso : • Abi, ostende te sacerdoti, et offer sacrificium, quod præcepit Moses in testi- monium eis ", » si illo in loco non ultra existimas- sel quæ ad ritus legesque pertinent tanquam in sancto et Dei præsentia digno loco celebrari opor- tere, neque pendentes et ementes ejiciens dixisset verba illa : c Scriptum est, domus mea domus ora- tionis vocabitur, vos autem eam facitis speluncam latronum se › Et rursus: • Auferte ista hinc, et nolite facere domym Patris mei domum negotiatio- nis”, › nisi adhuc plane censuisset venerabilem esse locum putare oportere. At enim ubi illorum extremum scelus appropinquavit, tum omnia indi- cavit dicens : Ecce relinquitur vobis domus ve- sr Blatth. 4. ss Matth. C D ss Joan. 11, 16. "
οὐ διέλιπον οὖν ἐκ τότε τὸ πᾶν ἔθνος καὶ τὴν μητρόπολιν αὐτῶν παντοίων κακῶν ἐπαναστάσεις, ἕως τοῦ ὑστάτου κατ’ αὐτῶν πολέμου καὶ τῆς ἐσχάτης πολιορκίας, καθ’ ἣν παντοίοις «ἀφανισμοῖς» λιμοῦ τε καὶ λοιμοῦ καὶ μαχαίρας, καταποντισμοῦ δίκην τοῦ κατ’ αὐτῶν ὀλέθρου συρρεύσαντος, πάντες οἱ κατασυστάντες τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἡβηδὸν ἐξεκόπησαν, ὅτε καὶ τὸ «βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως» «ἐπὶ τὸ ἱερὸν» ἔστη, ὃ καὶ εἰς δεῦρο διέμεινεν, ὁσημέραι ἐπὶ τὸ χεῖρον ἐρημίας ἐλαῦνον. εἰκὸς δὲ καὶ ἐπιτείνειν αὐτὸ μέχρι τῆς τοῦ βίου συντελείας, κατὰ τὸν ὑπὸ τῆς προφητείας ἀποφα[ν]- θέντα ὅρον, φήσαντα «καὶ ἕως συντελείας καιροῦ συντέλεια δοθήσεται ἐπὶ τὴν ἐρήμωσιν», ἥντινα φωνὴν ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς ἐπεσφραγίσατο εἰπών· «ὅταν δὲ ἴδητε τὸ βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως τὸ ῥηθὲν διὰ Δανιὴλ τοῦ προφήτου ἑστὼς ἐν τόπῳ ἁγίῳ, τότε γινώσκετε ὅτι ἤγγικεν ἡ ἐρήμωσις αὐτῆς».
Α πολλοῖς ταύτην ἐνεδυνάμωσεν, ἢ δηλονότι τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς καὶ ἀποστόλοις, καὶ τοῖς ἐξ Εβραίων εἰς αὐτὸν πεπιστευκόσιν ἅπασι; Πλὴν ἀλλὰ τῆς μιᾶς ταύτης ἑβδομάδος, καθ᾽ ἣν ἐνεδυνάμωσε τὴν δηλωθεί, σαν Διαθήκην τοῖς πολλοῖς, ἐν τῷ ἡμίσει ἤρθη θυσία καὶ σπονδή, τό τε βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως ἤρξατο· ἐπειδήπερ μεσαζούσης τῆς ἑβδομάδος ταύτης μετὰ τὸν ἥμισυ καὶ τριετή χρόνον τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ, καθ᾽ ἂν καιρὸν πέπονθε, τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐῤῥάγη ἀπὸ ἄνωθεν ἕως κάτω· ὡς ἐξ ἐκείνου δυνάμει ἦρθαι ἐξ αὐτῶν τὴν σπονδὴν, καὶ τὴν θυσίαν, καὶ τὸ βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως ἐπὶ τὸ ἱερὸν ἦρχθαι, κατα- λιπούσης αὐτοὺς ἐρήμους τῆς ἀνέκαθεν εἰς ἐκεῖνο καιροῦ τὸν τόπον ἐφορώσης καὶ ἐπισκοπούσης δυνά μεως. Μέχρι γοῦν τοῦ σωτηρίου πάθους εἶναί τινα Θεοῦ δύναμιν ἐπισκοποῦσαν τὸ ἱερὸν καὶ τὸ ῞Αγιον τῶν ἁγίων ἡγεῖσθαι προσήκει. Οὐ γὰρ ἂν ἄλλως καὶ αὐτὸς ἅμα τοῖς πολλοῖς συνήδρευεν ἐν τῷ ἱερῷ, τὰς κατὰ νόμους ἑορτὰς ἐπιτελῶν, μὴ οὐχὶ ἔτι συνεστώτα, καὶ Θεοῦ εἶναι ἄξιον τὸν τόπον εἰδώς. Ησαν οὖν ἐν τῷ ἱερῷ καὶ προφητεύοντές τινες εἰς ἐκεῖνο τοῦ και ροῦ, ὥσπερ "Αννα ἡ προφῆτις ἡ τοῦ Φανουήλ, και Συμεὼν ὁ ἐπὶ τὰς ἀγκάλας αὐτὸν, βρέφος ἔτι ὄντα, λαβών, οἳ καὶ προφητεύουσι τὰ ἀναγεγραμμένα· οὐδ ἂν αὐτὸς ὁ Κύριος ἡμῶν εἰρήκει τῷ λεπρών «Υπαγε, δείξον σεαυτὸν τῷ ἱερεῖ, καὶ προσήνεγκε τὴν θυσίαν, ἢν προσέταξε Μωσῆς εἰς μαρτύριον αὐτοῖς, ὁ μὴ οὐχὶ ἔτι δεῖν ἡγούμενος τὰ κατὰ νόμους ἐπιτελεῖσθαι αὐτόθι, ὡς ἐν ἁγίῳ καὶ Θεοῦ ἀξίῳ τόπῳ· οὐδ᾽ ἂν τοὺς ἀγορά- ζοντας καὶ πιπράσκοντας ἐξωθῶν ἔλεγε· « Γέγραπται, ὅτι ὁ οἶκός μου οἶκος προσευχῆς κληθήσεται, ὑμεῖς δὲ αὐτὸν ποιεῖτε σπήλαιον λῃστῶν· καὶ αὖθις· «"Αρατε ταῦτα ἐντεῦθεν, καὶ μὴ ποιεῖτε τὸν οἶκον τοῦ Πατρός μου οἶκον ἐμπορείου· . εἰ μὴ ἔτι τίμιον τα- φῶς δεῖν ἐνόμιζεν ὑπολαμβάνειν εἶναι τὸν τόπου. ᾿Αλλὰ γὰρ πλησιαζούσης αὐτῶν τῆς ἐσχάτης δυσσε βείας, μετὰ ταῦτα πάντα ἀπεφήνατο εἰπών· « Ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος·, δ καὶ αὐτὸ ἐπληροῦτο ὅτε, παθόντος αὐτοῦ, τὸ καταπέτασμα του ναοῦ ὅλον δι' ὅλου μέσον ἐρράγη, καθῄρητό τε ἐξ ἐκείνου δυνάμει ἡ προσηνής τῷ Θεῷ κατὰ τὴν τοῦ νόμου διάταξιν θυσία καὶ σπονδή, ἧς ἀφθείσης, καὶ τὸ βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως, κατὰ τὴν ἐν χερσὶ προ φητείαν, ἐπηκολούθησε τῷ τόπῳ. Εἰ δὲ καὶ ἐπί τινα χρόνον παραμένειν ἔδοξε τὰ τῆς ἐν τῷ τόπῳ λειτουρ γίας, ἀλλ' οὐκέτι γε ταῦτα ἀρεστὰ τῷ Θεῷ ἦν, ἀκρί τως καὶ οὐ κατὰ νόμον ἐπιτελούμενα. Ωσπερ γὰρ πρόπαλαι ἐξολοθρευθέντος τοῦ χρίσματος, καὶ τῶν κατά διαδοχὴν νομίμων ἀρχιερέων πεπαυμένων, ἀπὸ τῆς Ὑρκανοῦ τελευτῆς, οἱ μετὰ ταῦτα παριόντες ἀτάκτως καὶ παρανόμως, εδόκουν μέν τι ποιεῖν, οὐ μὴν κατὰ τοὺς πρέποντας ἔπραττον θεσμούς, δι' ώς καὶ ἔφασκεν ή προφητεία· « Εξολοθρευθήσετ χρίσμα, καὶ κρῖμα οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ, ο τὸ ἄκριτον καὶ παράνομον αὐτῶν διαβάλλουσα· οὕτω δὴ καὶ ἐπὶ τῆς θυσίας καὶ τῆς σπουδῆς συμβεβηκέναι φήσεις, ὀρθῶς μὲν καὶ κατὰ νόμον πρὸ τοῦ πάθους τοῦ Σω Β ΧΧΙ, 13. EUSEBȚI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - quam sit passus per tres annos et semis, omnibus et discipulis et non discipulis seipsum exhibuerit, pałam ex iis quæ scripta sunt de ipso, proditum 'est: quo tempore et documentis et admiratione dignis curationibus, divinitatis suæ vires omnibus simpliciter tam Græcis quam Judæis ostendit. Ubi vero a morte ad vitam est restitutus, quod idem temporis, eumdemque annorum numerum cum suis versatus sit, discipulis et apostolis, rationi sane consentaneum est, per dies XL apparens eis, et consuescens, et de regno Dei loquens, quemadmo- dum quidem in apostolorum Actis continetur, ut bæc sit illa, de qua prophetia loquitur, annorum bebdomas, in qua confirmavit pactum multis, mu- nitius videlicet reddens novum evangelicæ prædica- tionis testamentum. Sed quibus multis id confr- mavit? Nempe suis discipulis et apostolis, iisque omnibus quicunque ex Hebræis in ſidem ejus vene- runt. Ceterum in hujusce unius hebdomadis medio, in qua illud ipsum de quo diximus testamentum multis confirmavit, sublatum est sacrificium, et libatio, abominatioque desolationis inchoata est, quandoquidem hac ipsa hebdomade jam ad medium sui spatium ducta, post trium annorum tempus et semis doctrinæ illius, quo tempore passus est, ve- lum templi scissum est a summo usque deorsum : ut ex illo jam vi quadam sublata fuerit ab eis liba- tio et sacrificium et abominatio desolationis in tem- plo sederit, utpote cum eos virtus illa reliquerit solos, quæ ab initio ad illud usque tempus, et tu- telam et providentiam ejus loci gerebat : nam ad illud usque tempus quo ille pro salute nostra pas. sus est, divinam quamdam vim fuisse quæ et tem- plum et Sanctum sanctorum tueretur, existimare par est. Alioqui quid oportebat, illum una cum aliis multis sedere in templo et ex legibus festos dies celebrare, si novisset non amplius consistere lo- cum illum, neque Dei præsentia dignum esse? Fue- runt igitur ad illud usque temporis nonnulli in ten- plo divinantes, qualis Anna prophetica mulier filia Phanuel, et Simeon qui in ulnas ipsum adhuc in- fantem accepit, qui etiam cecinerunt ea quæ publi> cæ memoriæ prodita sunt, sed neque ipse Dominus noster dixisset leproso : • Abi, ostende te sacerdoti, et offer sacrificium, quod præcepit Moses in testi- monium eis ", » si illo in loco non ultra existimas- sel quæ ad ritus legesque pertinent tanquam in sancto et Dei præsentia digno loco celebrari opor- tere, neque pendentes et ementes ejiciens dixisset verba illa : c Scriptum est, domus mea domus ora- tionis vocabitur, vos autem eam facitis speluncam latronum se › Et rursus: • Auferte ista hinc, et nolite facere domym Patris mei domum negotiatio- nis”, › nisi adhuc plane censuisset venerabilem esse locum putare oportere. At enim ubi illorum extremum scelus appropinquavit, tum omnia indi- cavit dicens : Ecce relinquitur vobis domus ve- sr Blatth. 4. ss Matth. C D ss Joan. 11, 16. "
PG 22:631Εἰ δὲ δυσπίστως πρὸς ταῦτα ἔχοιεν οἱ ἐκ περιτομῆς, ἐλεγκτέον αὐτοὺς μὴ μόνον ἀναιδῶς πρὸς τὰ ἀληθῆ καὶ ἐναργῆ ἱσταμένους, ἀλλὰ καὶ τὰς προρρήσεις ὡς ψευδεῖς, τὸ ὅσον ἐπ’ αὐτοῖς, διαβάλλοντας, εἴ γε αἱ μὲν εἰς ἑβδομήκοντα ἑβδομάδας ἐτῶν τὸν πάντα περιορίζουσι χρόνον, τὰ ἐν τῷ μεταξὺ συμβησόμενα θεσπίζουσαι, οἱ δὲ σχεδὸν ἤδη χιλιοστοῦ ἔτους ἀπὸ τῆς προφητείας καὶ εἰς ἡμᾶς ἐλαύνοντος οὐδὲν τῶν γεγραμμένων γεγονὸς ἐπιδείκνυνται, καίτοι ἐξολοθρευθέντος αὐτῶν τοῦ χρίσματος κατὰ τὴν θείαν πρόρρησιν καὶ τοῦ ἁγιάσματος αὐτῶν, καὶ τῶν πρὶν οἰκητόρων διαφθαρέντων καὶ ἐκκοπέντων «ἐν κατακλυσμῷ» «πολέμου συντετμημένου ἀφανισμοῖς», καὶ τοῦ γε πάντων παραδοξοτάτου εἰσέτι νῦν αὐτόθι ὁρωμένου, λέγω δὴ τοῦ βδελύγματος τῆς ἐρημώσεως εἰς δεῦρο ἑστῶτος ἐν τῷ πρὶν ἁγίῳ τόπῳ, περὶ οὗ καὶ ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν τὰς ἐκτεθείσας προήκατο φωνάς. ὧν σαφῶς ὑπ’ ὀφθαλμοῖς ὁρωμένων ἡμῖν εἰσέτι νῦν θαυμάσαι ἔστιν τοὺς ἐκ περιτομῆς, οὐχ οὕτως ἀντιβλέπειν τοῖς ἐναργέσι τολμῶντας, ὅσον ἀβλεπτοῦντας καὶ τὴν διάνοιαν ἐσκοτωμένους πρὸς τὸ μὴ ὁρᾶν τὰ οὕτω σαφῆ καὶ ἐναργῆ τῶν θείων γραφῶν ἀποτελέσματα.
ὃ καὶ πεπόνθασιν κατὰ τὴν εἰς αὐτοὺς πληρωθεῖσαν κἀν τούτῳ τοῦ Ἡσαί̈ου φωνήν, δι’ ἧς ἐθέσπισεν αὐτοῖς, εἰπών· «ἀκοῇ ἀκούσετε καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέψετε καὶ οὐ μὴ ἴδητε· ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶν αὐτῶν βαρέως ἤκουσαν καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν, μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς καὶ τοῖς ὠσὶν ἀκούσωσιν, καὶ τῇ καρδίᾳ συνῶσιν, καὶ ἐπιστρέψωσιν, καὶ ἰάσομαι αὐτούς». Ἀλλ’ ἐπεὶ καὶ περὶ τῶν πεπιστευκότων ἐθνῶν εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ πάλαι πρότερον εἴρητο «οἷς οὐκ ἀνηγγέλη περὶ αὐτοῦ ὄψονται, καὶ οἳ οὐκ ἀκηκόασι συνήσουσιν» τῇ αὐτοῦ χάριτι καὶ τῇ τοῦ πέμψαντος αὐτὸν πατέρος, ἡμεῖς τε κατὰ τὸ δυνατὸν τὰ φανέντα εἰς τοὺς τόπους εἰρήκαμεν, καὶ τὰ τῷ πρὸ ἡμῶν Ἀφρικανῷ εὐγνωμόνως δόξαντα παρεθήκαμεν, ἐχόμενα καὶ αὐτὰ ἀκριβείας, ὅθεν καὶ αὐτοῖς ὡς καλῶς ἔχουσι χρηστέον. Ἀπὸ τοῦ Μιχαία. «Ἀκούσατε, λαοὶ πάντες, καὶ προσεχέτω ἡ γῆ καὶ πάντες οἱ ἐν αὐτῇ, καὶ ἔσται κύριος ἐν ὑμῖν εἰς μαρτύριον, κύριος ἐξ οἴκου ἁγίου αὐτοῦ.
PG 22:633διότι ἰδοὺ κύριος κύριος ἐκπορεύεται ἐκ τοῦ τόπου αὐτοῦ, καὶ καταβήσεται καὶ ἐπιβήσεται ἐπὶ τὰ ὕψη τῆς γῆς, καὶ σαλευθήσονται τὰ ὄρη ὑποκάτωθεν αὐτοῦ, καὶ αἱ κοιλάδες τακήσονται ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρός, καὶ ὡς ὕδωρ καταφερόμενον ἐν καταβάσει. δι’ ἀσέβειαν Ἰακὼβ πάντα ταῦτα καὶ δι’ ἁμαρτίαν οἴκου Ἰσραήλ.» εἶτα, μεθ’ ἕτερα πλεῖστα μεταξύ, ἐπισυνάπτει λέγων· «ἀκούσατε δὴ ταῦτα, οἱ ἡγούμενοι οἴκου Ἰακὼβ καὶ οἱ κατάλοιποι οἴκου Ἰσραήλ, οἱ βδελυσσόμενοι κρίμα καὶ πάντα τὰ ὀρθὰ διαστρέφοντες, οἱ οἰκοδομοῦντες Σιὼν ἐν αἵμασιν καὶ Ἱερουσαλὴμ ἐν ἀδικίαις· οἱ ἡγούμενοι αὐτῆς μετὰ δώρων ἔκρινον, καὶ οἱ ἱερεῖς αὐτῆς μετὰ μισθοῦ ἀπεκρίνοντο, καὶ οἱ προφῆται αὐτῆς μετὰ ἀργυρίου ἐμαντεύοντο, καὶ ἐπὶ τὸν κύριον ἐπανεπαύοντο λέγοντες, οὐχὶ κύριος ἐν ἡμῖν ἐστίν; οὐ μὴ ἐπέλθῃ ἐφ’ ἡμᾶς κακά. διὰ τοῦτο δι’ ὑμᾶς Σιὼν ὡς ἀγρὸς ἀροτριαθήσεται, καὶ Ἱερουσαλὴμ ὡς ὀπωροφυλάκιον ἔσται, καὶ τὸ ὄρος τοῦ οἴκου εἰς ἄλσος δρυμοῦ. καὶ ἔσται ἐπ’ ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν ἐμφανὲς τὸ ὄρος κυρίου, ἕτοιμον ἐπὶ τὰς κορυφὰς τῶν ὀρέων, καὶ μετεωρισθήσεται ὑπεράνω τῶν βουνῶν·
τῆρος ἡμῶν ἐπιτελουμένης, διὰ τὴν εἰσέτι τότε τὰ τῶν ἁγίων τόπων ἐφορῶσαν δύναμιν, περιαιρεθείσης δὲ αὐτίκα μετὰ τὴν αὐτοῦ τελείαν καὶ θεοπρεπή θυ- σίαν, ἣν προσήνεγκεν αὐτὸν ἑαυτὸν ὑπὲρ τῶν ἁμαρτ τῶν ἡμῶν, αὐτὸς ὢν ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, ἧς θυσίας πᾶσιν ἀνθρώποις κατὰ τὰ καινὰ μυστήρια τῆς καινῆς Διαθήκης παραδοθεί. σης, τὰ τῆς παλαιᾶς περιήρητο. Ὁμοῦ γὰρ τῷ πλη ροῦσθαι τὸ φάσκον λόγιον, « Καὶ δυναμώσει Διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία, τὰ τῆς παλαιᾶς Διαθήκης περιή ρητο. » Πότε δὲ τὰ τῆς Διαθήκης τῆς καινῆς ἐδυναμοῦτο, ἢ ὅτε ὁ Σωτὴρ και Κύριος ἡμῶν, μέλλων τελεῖν τὸ μέγα μυστήριον τῆς εἰς τὸν θάνατον αὐτοῦ παρόδου, ῇ νυκτὶ παρεδίδοτο, τὰ σύμβολα τῶν κατ' αὐτὸν ἀποῤῥήτων τῆς καινῆς Διαθήκης λόγων τοῖς αὐτοῦ παρεδίδου μαθηταῖς; ὁμοῦ γὰρ ταῦτ' ἐτελεῖτο, καὶ ἡ κατὰ Μωϋσέα παλαιὰ Διαθήκη περιῄρητο, ὅπερ ἐδή- λου τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ, κατὰ τὸν αὐτὸν ῥη γνύμενον χρόνον. ᾿Αρθείσης γοῦν ἐξ ἐκείνου, καὶ δυνάμει καὶ ἀληθείᾳ καταλυθείσης θυσίας καὶ σπον τῆς, αἱ μετὰ ταῦτα νομιζόμεναι αὐτόθι ἐπιτελεῖσθαι θυσίαι άσπονδοι καὶ ἀνίεροι ἐν βεβήλῳ τόπῳ καὶ ὑπὸ βεβήλων καὶ ἀνιέρων ἐπετελοῦντο. Δέχου δὲ καὶ τὰς περὶ τούτων Ιωσήπου μαρτυρίας· « Κατὰ δὲ τὴν ἡμέραν τῆς Πεντηκοστῆς νύκτωρ οἱ ἱερεῖς παρελθόν- τες εἰς τὸ ἱερὸν, ὥσπερ αὐτοῖς ἔθος ἦν, πρὸς τὰς λειτουργίας, πρῶτον μὲν κινήσεως ἔφασαν ἀντιλαμ βάνεσθαι καὶ κτύπου· μετὰ δὲ ταῦτα φωνῆς ἀθρόας λεγούσης: Μεταβαίνωμεν ἐντεῦθεν.» Ταῦτα δὲ ἱστο ρεῖ μετὰ τὸ πάθος τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν γεγονέναι. Καὶ πάλιν ὁ αὐτός φησι, ο Πιλάτον τὸν ἡγεμόνα, ο αὐτὸν δὴ ἐκεῖνον τὸν ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, « τὰς Καίσαρος εἰκόνας νύκτωρ εἰς τὸ ἱερὸν, ὅπερ οὐκ ἦν θέμις, εἰσκο- μίσαι, μεγίστην τε ταραχήν, θορύβου τε καὶ στάσεως ἐμβεβλῆσθαι τοῖς Ἰουδαίοις. » Αὐτὰ δὲ ταῦτα καὶ ὁ φίλων συμμαρτυρεί, « Τὰς σημαίας φάσκων τὰς βασιλικὰς τὸν Πιλάτον νύκτωρ ἐν τῷ ἱερῷ ἀναθεῖναι, ἀρχήν τε στάσεων καὶ συμφορῶν ἐπαλλήλων ἐξ ἐκεί- νου τοῖς Ἰουδαίοις συμπεσεῖν. » Οὐ διέλιπον οὖν ἔκτοτε τὸ πᾶν ἔθνος καὶ τὴν μητρόπολιν αὐτῶν παντοίων κακῶν ἐπαναστάσεις ἕως τοῦ ὑστάτου κατ' αὐτῶν πολέμου, καὶ τῆς ἐσχάτης πολιορκίας, καθ᾿ ἣν παντοίοις ἀφανισμοῖς, λιμοῦ τε καὶ λοιμοῦ καὶ μαχαίρας, καταποντισμοῦ δίκην τοῦ κατ' αὐτῶν ἐλέθρου συρρεύσαντος, πάντες οἱ κατασυστάντες τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἡβηδὸν ἐξεκόπησαν· ὅτε καὶ τὸ βδέ- λυγμα τῆς ἐρημώσεως ἐπὶ τὸ ἱερὸν ἔστη, καὶ εἰς δεῦρο διέμεινεν, όσημέραι ἐπὶ τὸ χεῖρον ἐρημίας ἐλαῦνον. Εἰκὸς δὲ καὶ ἐπιτείνειν αὐτὸ μέχρι τῆς τοῦ βίου συντελείας, κατὰ τὸν ὑπὸ τῆς προφητείας ἀπο φανθέντα ὅρον, φήσαντα· ι Καὶ ἕως συντελείας καιροῦ συντέλεια δοθήσεται ἐπὶ τὴν ἐρήμωσιν· ἥντινα φωνὴν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς ἐπεσφραγίσατο εἰπών· «Ὅτ᾽ ἂν δὲ ἴδητε τὸ βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως, τὸ ῥηθὲν διὰ Δανιὴλ τοῦ προφήτου, ἑστὼς ἐν τόπῳ ἁγίῳ, τότε γινώσκετε, ὅτι ἤγγικεν ἡ ἐρήμωσις αὐτῆς. « Εἰ δὲ δυσπίστως * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB VIHI, B A stra deserta ",, quod quidem ipsum completum C est quo tempore dum ille cruci affixus est, velum templi medium toto penitus altitudinis suæ spatio scissum est, sublatumque est ex illo, vi quadam, Deo gratum ex institutione legis sacrificium et li- batio, qua sublata, abominatio desolationis, se- cundum eam quæ nunc in manibus est, prophetiam in loco illo secuta est. Quod si per aliquod tempus permanere visa sunt ea, quæ ad functioneın illam in tali loco pertinent, non tamen eadem amplius grata Deo fuerunt, quippe cum et sine judicio et præter leges celebrarentur. Sicut enim an- tea, unctione abolita, et legitimis ex succedendi serie pontificibus post Hyrcani interitum abrogatis, qui posthac sine ordine et præter leges ad illud mu- nus accedebant, videbantur illi quidem aliquid fa- cere, et tamen id nullo laudabili instituto præsta- bant, propter quos etiam dixit prophetia: ‹ Peribit unctio, et judicium non est in ea, talibus interim verbis judiciorum legumque in illis contemptum accusans: ita etiam circa libationem et sacrificium contigisse affirmabis, quæ recte quidem ex lege an- tequam Salvator noster sit passus, celebrabantur propter virtutem illam quæ ad illud usque tempus loci sanelitatein tuebatur. Cæterum et sublata eat illico post illius perfectum Deoque conveniena sa- crificium, quod ipse se ipsum pro peccatis nostris obtulit, cum ipse esset ille Agnus Dei qui tollit peccata mundi"; quo quidem sacrificio cunctis hominibus secundum nova Novi Testamenti myste- ria tradita, quæ Veteris propria erant sublata sunt. Eodem enim tempore et oraculum illud completum est Et confirmabit pactum multis hebdomas una, et quæ ad Vetus Testamentum spectant sub- lata sunt. › Cæterum quando tandem quæ ad No- vum pertinent Testamentum sunt confirmata, nisi cum Salvator ac Dominus noster magno illo sui ad mortem accessus mysterio ſuncturus, qua nocle tradebatur, occultarum et ad ipsum spectantiuni Novi Testamenti rationum signa et notas suis di- scipulis tradidit? eodem enim tempore et hæc per- fecta sunt, et a Mose descriptum Vetus Testamen- tum sublatum eɛt, quam rem plane declaravit ve- lum templi quod per idem tempus scissum est. Sub- lato igitur ex illo deinceps, et non minus re vera quam vi, soluto sacrificio ac libatione, quæ post- hac existimabantur illic perfici sacrificia, sine gratia, rebus sacris aliena, in profino loco a pro- fanis et a re sacra alienis perficiebantur. Cæteruni his de rebus etiam Josephi testimonium accipe : • Ipso autem die Pentecostes noctu sacerdotes in templum ingressi, sicut eis mos erat, ad munera obeunda, primum quidem se motum quendam stre- pitumque sensisse dixerunt, deinde vero subitam vocem crebro repetentem, Migremus hinc. › Hæc autem ille scribit façta esse post Salvatoris nosti mortem. Rursus, idem ait : ‹ Pilatum præsidem,› ¡p- D Matth. xx111, 38. " Joan. 1, 29.
καὶ σπεύσουσιν ἐπ’ αὐτὸ λαοί, καὶ πορεύσονται ἔθνη πολλὰ καὶ ἐροῦσιν, δεῦτε καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος κυρίου καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ θεοῦ Ἰακώβ· καὶ δείξουσιν ἡμῖν τὴν ὁδὸν αὐτοῦ, καὶ πορευσόμεθα ἐν ταῖς τρίβοις αὐτοῦ. ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος κυρίου ἐξ Ἱερουσαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον πολλῶν ἐθνῶν, καὶ ἐλέγξει ἔθνη ἰσχυρὰ ἕως εἰς γῆν μακράν. καὶ συγκόψουσι τὰς μαχαίρας αὐτῶν εἰς ἄροτρα καὶ τὰ δόρατα αὐτῶν εἰς δρέπανα, καὶ οὐ λήψεται ἔτι ἔθνος ἐπ’ ἔθνος μάχαιραν, καὶ οὐ μὴ μάθωσιν ἔτι πολεμεῖν· καὶ ἀναπαύσεται ἕκαστος ὑποκάτω τῆς ἀμπέλου αὐτοῦ καὶ ὑποκάτω συκῆς αὐτοῦ, καὶ οὐκ ἔσται ὁ ἐκφοβῶν αὐτούς, ὅτι τὸ στόμα κυρίου παντοκράτορος ἐλάλησεν ταῦτα». Ἤδη καὶ πρότερον ταῦτα ἡμῖν εἰς τοὺς τόπους τεθεώρηται.
τῆρος ἡμῶν ἐπιτελουμένης, διὰ τὴν εἰσέτι τότε τὰ τῶν ἁγίων τόπων ἐφορῶσαν δύναμιν, περιαιρεθείσης δὲ αὐτίκα μετὰ τὴν αὐτοῦ τελείαν καὶ θεοπρεπή θυ- σίαν, ἣν προσήνεγκεν αὐτὸν ἑαυτὸν ὑπὲρ τῶν ἁμαρτ τῶν ἡμῶν, αὐτὸς ὢν ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, ἧς θυσίας πᾶσιν ἀνθρώποις κατὰ τὰ καινὰ μυστήρια τῆς καινῆς Διαθήκης παραδοθεί. σης, τὰ τῆς παλαιᾶς περιήρητο. Ὁμοῦ γὰρ τῷ πλη ροῦσθαι τὸ φάσκον λόγιον, « Καὶ δυναμώσει Διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία, τὰ τῆς παλαιᾶς Διαθήκης περιή ρητο. » Πότε δὲ τὰ τῆς Διαθήκης τῆς καινῆς ἐδυναμοῦτο, ἢ ὅτε ὁ Σωτὴρ και Κύριος ἡμῶν, μέλλων τελεῖν τὸ μέγα μυστήριον τῆς εἰς τὸν θάνατον αὐτοῦ παρόδου, ῇ νυκτὶ παρεδίδοτο, τὰ σύμβολα τῶν κατ' αὐτὸν ἀποῤῥήτων τῆς καινῆς Διαθήκης λόγων τοῖς αὐτοῦ παρεδίδου μαθηταῖς; ὁμοῦ γὰρ ταῦτ' ἐτελεῖτο, καὶ ἡ κατὰ Μωϋσέα παλαιὰ Διαθήκη περιῄρητο, ὅπερ ἐδή- λου τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ, κατὰ τὸν αὐτὸν ῥη γνύμενον χρόνον. ᾿Αρθείσης γοῦν ἐξ ἐκείνου, καὶ δυνάμει καὶ ἀληθείᾳ καταλυθείσης θυσίας καὶ σπον τῆς, αἱ μετὰ ταῦτα νομιζόμεναι αὐτόθι ἐπιτελεῖσθαι θυσίαι άσπονδοι καὶ ἀνίεροι ἐν βεβήλῳ τόπῳ καὶ ὑπὸ βεβήλων καὶ ἀνιέρων ἐπετελοῦντο. Δέχου δὲ καὶ τὰς περὶ τούτων Ιωσήπου μαρτυρίας· « Κατὰ δὲ τὴν ἡμέραν τῆς Πεντηκοστῆς νύκτωρ οἱ ἱερεῖς παρελθόν- τες εἰς τὸ ἱερὸν, ὥσπερ αὐτοῖς ἔθος ἦν, πρὸς τὰς λειτουργίας, πρῶτον μὲν κινήσεως ἔφασαν ἀντιλαμ βάνεσθαι καὶ κτύπου· μετὰ δὲ ταῦτα φωνῆς ἀθρόας λεγούσης: Μεταβαίνωμεν ἐντεῦθεν.» Ταῦτα δὲ ἱστο ρεῖ μετὰ τὸ πάθος τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν γεγονέναι. Καὶ πάλιν ὁ αὐτός φησι, ο Πιλάτον τὸν ἡγεμόνα, ο αὐτὸν δὴ ἐκεῖνον τὸν ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, « τὰς Καίσαρος εἰκόνας νύκτωρ εἰς τὸ ἱερὸν, ὅπερ οὐκ ἦν θέμις, εἰσκο- μίσαι, μεγίστην τε ταραχήν, θορύβου τε καὶ στάσεως ἐμβεβλῆσθαι τοῖς Ἰουδαίοις. » Αὐτὰ δὲ ταῦτα καὶ ὁ φίλων συμμαρτυρεί, « Τὰς σημαίας φάσκων τὰς βασιλικὰς τὸν Πιλάτον νύκτωρ ἐν τῷ ἱερῷ ἀναθεῖναι, ἀρχήν τε στάσεων καὶ συμφορῶν ἐπαλλήλων ἐξ ἐκεί- νου τοῖς Ἰουδαίοις συμπεσεῖν. » Οὐ διέλιπον οὖν ἔκτοτε τὸ πᾶν ἔθνος καὶ τὴν μητρόπολιν αὐτῶν παντοίων κακῶν ἐπαναστάσεις ἕως τοῦ ὑστάτου κατ' αὐτῶν πολέμου, καὶ τῆς ἐσχάτης πολιορκίας, καθ᾿ ἣν παντοίοις ἀφανισμοῖς, λιμοῦ τε καὶ λοιμοῦ καὶ μαχαίρας, καταποντισμοῦ δίκην τοῦ κατ' αὐτῶν ἐλέθρου συρρεύσαντος, πάντες οἱ κατασυστάντες τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἡβηδὸν ἐξεκόπησαν· ὅτε καὶ τὸ βδέ- λυγμα τῆς ἐρημώσεως ἐπὶ τὸ ἱερὸν ἔστη, καὶ εἰς δεῦρο διέμεινεν, όσημέραι ἐπὶ τὸ χεῖρον ἐρημίας ἐλαῦνον. Εἰκὸς δὲ καὶ ἐπιτείνειν αὐτὸ μέχρι τῆς τοῦ βίου συντελείας, κατὰ τὸν ὑπὸ τῆς προφητείας ἀπο φανθέντα ὅρον, φήσαντα· ι Καὶ ἕως συντελείας καιροῦ συντέλεια δοθήσεται ἐπὶ τὴν ἐρήμωσιν· ἥντινα φωνὴν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς ἐπεσφραγίσατο εἰπών· «Ὅτ᾽ ἂν δὲ ἴδητε τὸ βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως, τὸ ῥηθὲν διὰ Δανιὴλ τοῦ προφήτου, ἑστὼς ἐν τόπῳ ἁγίῳ, τότε γινώσκετε, ὅτι ἤγγικεν ἡ ἐρήμωσις αὐτῆς. « Εἰ δὲ δυσπίστως * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB VIHI, B A stra deserta ",, quod quidem ipsum completum C est quo tempore dum ille cruci affixus est, velum templi medium toto penitus altitudinis suæ spatio scissum est, sublatumque est ex illo, vi quadam, Deo gratum ex institutione legis sacrificium et li- batio, qua sublata, abominatio desolationis, se- cundum eam quæ nunc in manibus est, prophetiam in loco illo secuta est. Quod si per aliquod tempus permanere visa sunt ea, quæ ad functioneın illam in tali loco pertinent, non tamen eadem amplius grata Deo fuerunt, quippe cum et sine judicio et præter leges celebrarentur. Sicut enim an- tea, unctione abolita, et legitimis ex succedendi serie pontificibus post Hyrcani interitum abrogatis, qui posthac sine ordine et præter leges ad illud mu- nus accedebant, videbantur illi quidem aliquid fa- cere, et tamen id nullo laudabili instituto præsta- bant, propter quos etiam dixit prophetia: ‹ Peribit unctio, et judicium non est in ea, talibus interim verbis judiciorum legumque in illis contemptum accusans: ita etiam circa libationem et sacrificium contigisse affirmabis, quæ recte quidem ex lege an- tequam Salvator noster sit passus, celebrabantur propter virtutem illam quæ ad illud usque tempus loci sanelitatein tuebatur. Cæterum et sublata eat illico post illius perfectum Deoque conveniena sa- crificium, quod ipse se ipsum pro peccatis nostris obtulit, cum ipse esset ille Agnus Dei qui tollit peccata mundi"; quo quidem sacrificio cunctis hominibus secundum nova Novi Testamenti myste- ria tradita, quæ Veteris propria erant sublata sunt. Eodem enim tempore et oraculum illud completum est Et confirmabit pactum multis hebdomas una, et quæ ad Vetus Testamentum spectant sub- lata sunt. › Cæterum quando tandem quæ ad No- vum pertinent Testamentum sunt confirmata, nisi cum Salvator ac Dominus noster magno illo sui ad mortem accessus mysterio ſuncturus, qua nocle tradebatur, occultarum et ad ipsum spectantiuni Novi Testamenti rationum signa et notas suis di- scipulis tradidit? eodem enim tempore et hæc per- fecta sunt, et a Mose descriptum Vetus Testamen- tum sublatum eɛt, quam rem plane declaravit ve- lum templi quod per idem tempus scissum est. Sub- lato igitur ex illo deinceps, et non minus re vera quam vi, soluto sacrificio ac libatione, quæ post- hac existimabantur illic perfici sacrificia, sine gratia, rebus sacris aliena, in profino loco a pro- fanis et a re sacra alienis perficiebantur. Cæteruni his de rebus etiam Josephi testimonium accipe : • Ipso autem die Pentecostes noctu sacerdotes in templum ingressi, sicut eis mos erat, ad munera obeunda, primum quidem se motum quendam stre- pitumque sensisse dixerunt, deinde vero subitam vocem crebro repetentem, Migremus hinc. › Hæc autem ille scribit façta esse post Salvatoris nosti mortem. Rursus, idem ait : ‹ Pilatum præsidem,› ¡p- D Matth. xx111, 38. " Joan. 1, 29.
δέδεικται δὲ ὅπως οὐδ’ ἄλλοτέ ποτε ἢ ἀπὸ τῶν χρόνων [τῆς] τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰς ἀνθρώπους ἐπιφανείας τὰ πάλαι σεμνὰ τῶν Ἰουδαίων, ὄρη Σιὼν ἐπικαλούμενα καὶ Ἱερουσαλήμ, τά τε ἐπὶ τούτων οἰκοδομήματα, ὁ νεὼς δηλαδὴ καὶ τὸ ἅγιον τῶν ἁγίων καὶ τὸ θυσιαστήριον καὶ ὅσα ἄλλα αὐτόθι εἰς τιμὴν ἀνέκειτο τοῦ θεοῦ, ἐκ μέσου ἀρθέντα σεσάλευται, ἀκολούθως τῷ λόγῳ φήσαντι· «ἰδοὺ κύριος κύριος ἐκπορεύεται ἐκ τοῦ τόπου αὐτοῦ, καὶ καταβήσεται ἐπὶ τὰ ὕψη τῆς γῆς, καὶ σαλευθήσονται τὰ ὄρη ὑποκάτωθεν αὐτοῦ». ὧν σαλευθέντων τῶν ἐκ περιτομῆς αἱ ψυχαί [κοιλάδες» ὀνομαζόμεναι διὰ τὸ ταπεινὸν αὐτῶν παραθέσει τῶν παλαιῶν ὑψωμάτων) τὸν τῶν προειρημένων ἀφανισμὸν ἀπολοφυρόμεναι, «ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρὸς ἐκτακήσονται, καὶ ὡς ὕδωρ καταφερόμενον ἐν καταβάσει», διὰ τὸ πλῆθος τῶν ἐν αὐταῖς ἀπὸ τῶν κρειττόνων ἐπὶ τὰ χείρω καταπιπτόντων ὁσημέραι. πάντα δὲ ταῦτά φησιν ἔσεσθαι «διὰ ἀσέβειαν οἴκου Ἰακὼβ καὶ διὰ ἁμαρτίαν οἴκου Ἰσραήλ». τίς δ’ ἦν ἡ ἀσέβεια καὶ ἡ ἁμαρτία, προϊὼν ἑξῆς ἐπιλέγει·
τῆρος ἡμῶν ἐπιτελουμένης, διὰ τὴν εἰσέτι τότε τὰ τῶν ἁγίων τόπων ἐφορῶσαν δύναμιν, περιαιρεθείσης δὲ αὐτίκα μετὰ τὴν αὐτοῦ τελείαν καὶ θεοπρεπή θυ- σίαν, ἣν προσήνεγκεν αὐτὸν ἑαυτὸν ὑπὲρ τῶν ἁμαρτ τῶν ἡμῶν, αὐτὸς ὢν ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, ἧς θυσίας πᾶσιν ἀνθρώποις κατὰ τὰ καινὰ μυστήρια τῆς καινῆς Διαθήκης παραδοθεί. σης, τὰ τῆς παλαιᾶς περιήρητο. Ὁμοῦ γὰρ τῷ πλη ροῦσθαι τὸ φάσκον λόγιον, « Καὶ δυναμώσει Διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία, τὰ τῆς παλαιᾶς Διαθήκης περιή ρητο. » Πότε δὲ τὰ τῆς Διαθήκης τῆς καινῆς ἐδυναμοῦτο, ἢ ὅτε ὁ Σωτὴρ και Κύριος ἡμῶν, μέλλων τελεῖν τὸ μέγα μυστήριον τῆς εἰς τὸν θάνατον αὐτοῦ παρόδου, ῇ νυκτὶ παρεδίδοτο, τὰ σύμβολα τῶν κατ' αὐτὸν ἀποῤῥήτων τῆς καινῆς Διαθήκης λόγων τοῖς αὐτοῦ παρεδίδου μαθηταῖς; ὁμοῦ γὰρ ταῦτ' ἐτελεῖτο, καὶ ἡ κατὰ Μωϋσέα παλαιὰ Διαθήκη περιῄρητο, ὅπερ ἐδή- λου τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ, κατὰ τὸν αὐτὸν ῥη γνύμενον χρόνον. ᾿Αρθείσης γοῦν ἐξ ἐκείνου, καὶ δυνάμει καὶ ἀληθείᾳ καταλυθείσης θυσίας καὶ σπον τῆς, αἱ μετὰ ταῦτα νομιζόμεναι αὐτόθι ἐπιτελεῖσθαι θυσίαι άσπονδοι καὶ ἀνίεροι ἐν βεβήλῳ τόπῳ καὶ ὑπὸ βεβήλων καὶ ἀνιέρων ἐπετελοῦντο. Δέχου δὲ καὶ τὰς περὶ τούτων Ιωσήπου μαρτυρίας· « Κατὰ δὲ τὴν ἡμέραν τῆς Πεντηκοστῆς νύκτωρ οἱ ἱερεῖς παρελθόν- τες εἰς τὸ ἱερὸν, ὥσπερ αὐτοῖς ἔθος ἦν, πρὸς τὰς λειτουργίας, πρῶτον μὲν κινήσεως ἔφασαν ἀντιλαμ βάνεσθαι καὶ κτύπου· μετὰ δὲ ταῦτα φωνῆς ἀθρόας λεγούσης: Μεταβαίνωμεν ἐντεῦθεν.» Ταῦτα δὲ ἱστο ρεῖ μετὰ τὸ πάθος τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν γεγονέναι. Καὶ πάλιν ὁ αὐτός φησι, ο Πιλάτον τὸν ἡγεμόνα, ο αὐτὸν δὴ ἐκεῖνον τὸν ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, « τὰς Καίσαρος εἰκόνας νύκτωρ εἰς τὸ ἱερὸν, ὅπερ οὐκ ἦν θέμις, εἰσκο- μίσαι, μεγίστην τε ταραχήν, θορύβου τε καὶ στάσεως ἐμβεβλῆσθαι τοῖς Ἰουδαίοις. » Αὐτὰ δὲ ταῦτα καὶ ὁ φίλων συμμαρτυρεί, « Τὰς σημαίας φάσκων τὰς βασιλικὰς τὸν Πιλάτον νύκτωρ ἐν τῷ ἱερῷ ἀναθεῖναι, ἀρχήν τε στάσεων καὶ συμφορῶν ἐπαλλήλων ἐξ ἐκεί- νου τοῖς Ἰουδαίοις συμπεσεῖν. » Οὐ διέλιπον οὖν ἔκτοτε τὸ πᾶν ἔθνος καὶ τὴν μητρόπολιν αὐτῶν παντοίων κακῶν ἐπαναστάσεις ἕως τοῦ ὑστάτου κατ' αὐτῶν πολέμου, καὶ τῆς ἐσχάτης πολιορκίας, καθ᾿ ἣν παντοίοις ἀφανισμοῖς, λιμοῦ τε καὶ λοιμοῦ καὶ μαχαίρας, καταποντισμοῦ δίκην τοῦ κατ' αὐτῶν ἐλέθρου συρρεύσαντος, πάντες οἱ κατασυστάντες τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἡβηδὸν ἐξεκόπησαν· ὅτε καὶ τὸ βδέ- λυγμα τῆς ἐρημώσεως ἐπὶ τὸ ἱερὸν ἔστη, καὶ εἰς δεῦρο διέμεινεν, όσημέραι ἐπὶ τὸ χεῖρον ἐρημίας ἐλαῦνον. Εἰκὸς δὲ καὶ ἐπιτείνειν αὐτὸ μέχρι τῆς τοῦ βίου συντελείας, κατὰ τὸν ὑπὸ τῆς προφητείας ἀπο φανθέντα ὅρον, φήσαντα· ι Καὶ ἕως συντελείας καιροῦ συντέλεια δοθήσεται ἐπὶ τὴν ἐρήμωσιν· ἥντινα φωνὴν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς ἐπεσφραγίσατο εἰπών· «Ὅτ᾽ ἂν δὲ ἴδητε τὸ βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως, τὸ ῥηθὲν διὰ Δανιὴλ τοῦ προφήτου, ἑστὼς ἐν τόπῳ ἁγίῳ, τότε γινώσκετε, ὅτι ἤγγικεν ἡ ἐρήμωσις αὐτῆς. « Εἰ δὲ δυσπίστως * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB VIHI, B A stra deserta ",, quod quidem ipsum completum C est quo tempore dum ille cruci affixus est, velum templi medium toto penitus altitudinis suæ spatio scissum est, sublatumque est ex illo, vi quadam, Deo gratum ex institutione legis sacrificium et li- batio, qua sublata, abominatio desolationis, se- cundum eam quæ nunc in manibus est, prophetiam in loco illo secuta est. Quod si per aliquod tempus permanere visa sunt ea, quæ ad functioneın illam in tali loco pertinent, non tamen eadem amplius grata Deo fuerunt, quippe cum et sine judicio et præter leges celebrarentur. Sicut enim an- tea, unctione abolita, et legitimis ex succedendi serie pontificibus post Hyrcani interitum abrogatis, qui posthac sine ordine et præter leges ad illud mu- nus accedebant, videbantur illi quidem aliquid fa- cere, et tamen id nullo laudabili instituto præsta- bant, propter quos etiam dixit prophetia: ‹ Peribit unctio, et judicium non est in ea, talibus interim verbis judiciorum legumque in illis contemptum accusans: ita etiam circa libationem et sacrificium contigisse affirmabis, quæ recte quidem ex lege an- tequam Salvator noster sit passus, celebrabantur propter virtutem illam quæ ad illud usque tempus loci sanelitatein tuebatur. Cæterum et sublata eat illico post illius perfectum Deoque conveniena sa- crificium, quod ipse se ipsum pro peccatis nostris obtulit, cum ipse esset ille Agnus Dei qui tollit peccata mundi"; quo quidem sacrificio cunctis hominibus secundum nova Novi Testamenti myste- ria tradita, quæ Veteris propria erant sublata sunt. Eodem enim tempore et oraculum illud completum est Et confirmabit pactum multis hebdomas una, et quæ ad Vetus Testamentum spectant sub- lata sunt. › Cæterum quando tandem quæ ad No- vum pertinent Testamentum sunt confirmata, nisi cum Salvator ac Dominus noster magno illo sui ad mortem accessus mysterio ſuncturus, qua nocle tradebatur, occultarum et ad ipsum spectantiuni Novi Testamenti rationum signa et notas suis di- scipulis tradidit? eodem enim tempore et hæc per- fecta sunt, et a Mose descriptum Vetus Testamen- tum sublatum eɛt, quam rem plane declaravit ve- lum templi quod per idem tempus scissum est. Sub- lato igitur ex illo deinceps, et non minus re vera quam vi, soluto sacrificio ac libatione, quæ post- hac existimabantur illic perfici sacrificia, sine gratia, rebus sacris aliena, in profino loco a pro- fanis et a re sacra alienis perficiebantur. Cæteruni his de rebus etiam Josephi testimonium accipe : • Ipso autem die Pentecostes noctu sacerdotes in templum ingressi, sicut eis mos erat, ad munera obeunda, primum quidem se motum quendam stre- pitumque sensisse dixerunt, deinde vero subitam vocem crebro repetentem, Migremus hinc. › Hæc autem ille scribit façta esse post Salvatoris nosti mortem. Rursus, idem ait : ‹ Pilatum præsidem,› ¡p- D Matth. xx111, 38. " Joan. 1, 29.
PG 22:635«οἱ βδελυσσόμενοι κρίμα καὶ πάντα τὰ ὀρθὰ διαστρέφοντες, οἱ οἰκοδομοῦντες Σιὼν ἐν αἵμασι καὶ Ἱερουσαλὴμ ἐν ἀδικίαις», ἐν οἷς αἵμασι κἀκεῖνο ἦν τὸ τῶν ὑστάτων κακῶν παραίτιον αὐτοῖς γενόμενον, ἐφ’ ᾧ τὴν ἀσεβῆ φωνὴν εἰς ἑαυτοὺς ἐπεσπάσαντο, φήσαντες· «τὸ αἷμα αὐτοῦ ἐφ’ ἡμᾶς καὶ ἐπὶ τὰ τέκνα ἡμῶν». διὰ γοῦν, φησίν, αὐτὰ ταῦτα «ὡς ἀγρὸς Σιὼν ἀροτριαθήσεται, καὶ Ἱερουσαλὴμ ὡς ὀπωροφυλάκιον ἔσται», ἅπερ οὐδ’ ἄλλοτε πώποτε ἢ μετὰ τὰ κατὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν τετολμημένα ἀληθῆ τὴν ἔκβασιν εἴληφεν. ἐξ ἐκείνου γάρ τοι καὶ εἰς δεῦρο ἐσχάτης ἐρημίας καταλαβούσης τοὺς τόπους, τὸ μὲν πρὶν διαβόητον αὐτῶν Σιὼν ὄρος, ἀντὶ τῆς πάλαι ἐν αὐτῷ μελέτης καὶ ἀσκήσεως τῶν προφητικῶν καὶ θείων λόγων, ὧν παῖδες τὸ πρὶν Ἑβραίων καὶ θεοφιλεῖς προφῆται ἱερεῖς τε καὶ διδάσκαλοι τοῦ παντὸς ἔθνους ἐν αὐτῇ διὰ σπουδῆς ἐποιοῦντο, διὰ Ῥωμαίων ἀνδρῶν κατ’ οὐδὲν τῆς λοιπῆς διαφέρουσα χώρας γεωργεῖται, ὡς καὶ ἡμᾶς αὐτοὺς ὀφθαλμοῖς παραλαβεῖν βουσὶν ἀρούμενον καὶ κατασπειρόμενον τὸν τόπον·
μὴ μόνον ἀναιδῶς πρὸς τὰ ἀληθῆ καὶ ἐναργῆ ἱστα- μένους, ἀλλὰ καὶ τὰς προῤῥήσεις ὡς ψευδεῖς. τὸ ὅσον ἐπ' αὐτοῖς, διαβάλλοντας, είγε αἱ μὲν εἰς ἑβδομήκοντα ἑβδομάδας ἐτῶν τὸν πάντα περιορίζουσι χρόνον, τὰ ἐν τῷ μεταξὺ συμβησόμενα θεσπίζουσαι αἱ δὲ, σχεδὸν ἤδη χιλιοστοῦ ἔτους ἀπὸ τῆς προφη τείας καὶ εἰς ἡμᾶς ἐλαύνοντος, οὐδὲν τῶν γεγραμ- μένων γεγονὸς ἐπιδείκνυνται, καίτοι ἐξολοθρευθέντες αὐτῶν τοῦ χρίσματος, κατὰ τὴν θείαν πρόβξησιν, καὶ τοῦ ἁγιάσματος αὐτῶν, καὶ τῶν πρὶν οἰκητόρων διαφθαρέντων καὶ ἐκκοπέντων ἐν κατακλυσμῷ πο λέμου συντετμημένου ἀφανισμοῖς, καὶ τοῦ γε πάντων παραδοξοτάτου εἰσέτι νῦν αὐτόθι ὁρωμένου· λέγω δὴ τοῦ βδελύγματος τῆς ἐρημώσεως εἰς δεῦρο ἑστῶ τος ἐν τῷ πρὶν ἁγίῳ τόπῳ, περὶ οὗ καὶ ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν τὰς ἐκτεθείσας προήκατο φωνάς. Ον σαφῶς ὑπ᾽ ὀφθαλμοῖς ὁρωμένων ἡμῖν εἰσέτι νῦν, θαυμάσαι ἔστι τοὺς ἐκ περιτομῆς, οὐχ οὕτως ἀντι- βλέπειν τοῖς ἐναργέσι τολμῶντας, ὅσον ἀβλεπτοῦντας καὶ τὴν διάνοιαν ἐσκοτωμένους, πρὸς τὸ μὴ ὁρᾶν τὰ οὕτω σαφῆ καὶ ἐναργῇ τῶν θείων Γραφῶν ἀπο τελέσματα· δ καὶ πεπόνθασι κατὰ τὴν εἰς αὐτοὺς πληρωθεῖσαν κἂν τούτῳ τοῦ Ἡσαΐου φωνὴν, δι᾿ ἧς ἐθέσπισεν αὐτοῖς, εἰπών· «᾿Ακοῇ ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέψετε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου· καὶ τοῖς ὠσὶν αὐτῶν βαρέως ήκουσαν, καὶ τοὺς ὀφθαλμούς αὐτῶν ἐκάμμυσαν, μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ ὠσὶν ἀκούσωσι, καὶ τῇ καρδίᾳ συνῶσι, καὶ ἐπ Α πρὸς ταῦτα ἔχοιεν οἱ ἐκ περιτομῆς, ἐλεγκτέον αυτους β στρέψωσι, καὶ ἰάσωμαι αὐτούς. » Αλλ᾽ ἐπεὶ καὶ ΧV, περὶ τῶν πεπιστευκότων ἐθνῶν εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πάλαι πρότερον εἴρητο· ι Οἷς οὐκ ἀνηγγέλη περὶ αὐτοῦ, ὄψονται, καὶ οἱ οὐκ ἀκηκόασι, συν ήσουσι, τῇ αὐτοῦ χάριτι καὶ τῇ τοῦ πέμψαντος αὐτὸν Πατέρας, » ἡμεῖς τε κατὰ τὸ δυνατὸν τὰ φανέντα εἰς τοὺς τόπους εἰρήκαμεν, καὶ τὰ τῷ πρὸ ἡμῶν Αφρι κανῷ εὐγνωμόνως δόξαντα παρεθήκαμεν, ἐχόμενα καὶ αὐτὰ ἀκριβείας· ὅθεν καὶ αὐτοῖς ὡς καλῶς ἔχουσι χρηστέον. 21. EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. sum utique illum qui tempore Salvatoris nostri præ- ſnit, ‹ noctu in templum contra fas imagines Cæsaris intulisse, magnamque perturbationem seditio- mis atque tumultus Judæis injecisse. Eadem hæc etiam Philo confirmat, qui ait : Regias imagines Pilatum noctu in templo dicasse, initiumque sedi- tionum et mutuarum inter ipsos calamitatum, ex illo Judais accidisse. Non desierunt ergo posthac que universam gentein eorumdemque principem ci- vitatem invaderent omnis generis mala, usque ad ultimum illud quod contra illos gestum est bellum, extremamque illam obsidionem, in qua omnis generis internecionibus, et famis et pestilentia, et gladii, cum pernicies adversus eos diluvii instar conflueret, omnes quicunque adversus Salvatorem nostrum con- spiraverant, cujuscunque essent ætatis, excisi sunt : quo sane tempore etiam desolationis illius abomina- tio in templo constituit, quæ quidem ad hunc usque diem permansit singulis diebus in deteriorem soli- tudinem corruens. Par autem est eam itidem us. que ad vitæ consummationem duraturam, juxta terminum quem prophetia indicaverat, illis verbis : • Et usque ad consummationem temporis consum- natio dabitur in solitudinem, quam vocem Sal- vator ac Dominus noster Jesus Christus quasi si- gno impresso confirmavit dicens : « Cum autem videritis abominationem desolationis, quæ dicta est per Danielem prophetam stantem in loco sancto : tunc scitote quod appropinquavit desolatio ejus ”. › Quod si Judæi non credere se ista respondeant, ar- guendi sunt tanquam ii, qui non solum impuden- C ter rebus veris ac manifestis repugnent, sed etiam vaticinia sua ut falsa, quantum in ipsis est, calum. nientur, si illa quidem in Lxx annorum hebdoma- das universum tempus includunt, dum quæ inter- medio tempore eventura sunt divinant : ipsį vero cum jam ab ipsa prophetia usque ad nos prope mil- lesimus agatur annus, nihil eorum quæ scripta sunt factum esse demonstrant, tametsi ipsorum unctio, ut divinum prædixerat oraculum, deleta est, et sanctum eorumdem, una cum prioribus incolis disperditum atque excisum in diluvio belli contracti in- ternecionibus, et in eo loco adhuc cernitur, id-quod omnium admirationem superat : dico autem abomi- natiouem desolationis adhuc stare eo in loco qui antea sanctus erat, qua de re etiam Salvator ac Dominus noster exposita nuper verba enuntiavit. Quæ quidem res cum planissime sub oculos nobis sub- jectæ sint, atque etiam nunc cernantur, Judæos admirari operæ pretium est, non tam quod adversus ea quæ ita perspicua sunt intendere oculos audeant, quam quod ita caligent, eorumque mens ita involvatur tenebris, ut non videant ea, quæ tam clara tamque evidentia sunt divinarum Scripturarum eventa, quod quidem eis secundum illam Isaiæ vocem, quæ in hoc quoque adversus illos completa est, accidit, ubi utitur illis verbis: ‹ Auditu audietis, et non intelligetis et intuentes intuebimini, et non videbitis ; crassum enim factum est cor populi hujus et auribus suis graviter audierunt, et oculos suos clau- serunt, ne quando videant oculis, et auribus audiant, et corde intelligant, et convertantur, et sanem eos". Sed quoniam de gentibus quæ in fidem Christi Dei venerunt olim prius dictum fuerat : « Qui- bus nuntiatum non est de illo, ii videbunt, et qui non audierunt, ii intelligent *, . nos item illius atque ejus, qui misit illum, Patris beneficio, pro viribus, quæ visa sunt dicenda in hos locos jam diximus, neenon quæ Africano superioris ætatis viro sunt visa, illi ipsi accepta referentes apposuimus, quæ ipsa quoque diligenter atque accurate excogitata sunt: quare illis ut bene inventis erit utendum. * Luc. xxi, 20. pa Isa. vi, 10. Rom.
ἡ δὲ Ἱερουσαλὴμ αὐτὴ «ὡς ὀπωροφυλάκιον» τῆς ἐν αὐτῇ παλαιᾶς ὀπώρας διαφθαρείσης γέγονεν, μᾶλλον δὲ εἰς λιθολογίαν, κατὰ τὴν Ἑβραικὴν ἀνάγνωσιν. ὁ γοῦν Ἀκύλας φησίν· «διὰ τοῦτο χάριν ὑμῶν Σιὼν χώρα ἀροτριαθήσεται, καὶ Ἱερουσαλὴμ λιθολογηθήσεται». ὑπὸ γὰρ ἀλλοφύλων ἀνδρῶν κατοικισθεῖσα εἰσέτι καὶ σήμερον λιθολογεῖται, πάντων καθ’ ἡμᾶς αὐτοὺς τῶν τὴν πόλιν οἰκούντων τοὺς ἀπὸ τῆς πτώσεως αὐτῆς λίθους ἀναλεγομένων εἴς τε τὰ ἴδια καὶ κοινὰ καὶ δημόσια οἰκοδομήματα. καὶ ἔστιν ὀφθαλμοῖς παραλαβεῖν σκυθρωπὸν θέαμα, τοὺς ἐξ αὐτοῦ τοῦ ἱεροῦ καὶ αὐτῶν τῶν πάλαι ἀδύτων καὶ ἁγίων λίθους εἰς τὰ τῶν εἰδώλων τεμένη εἴς τε τὰ τῶν πανδήμων θεαμάτων κατασκευάσματα ἀπειλημμένους. ὧν οὕτως ἐναργῶς τοῖς πᾶσιν ὁρωμένων, καὶ ὁ καινὸς νόμος καὶ λόγος ὁ τῆς καινῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ διαθήκης ἐκεῖθέν ποθεν προελθὼν δῆλος ἂν εἴη. ἐφ’ ᾧ μυρία πλήθη λαῶν ἔθνη τε παντοῖα, τῶν πατρίων ἀποστάντα θεῶν καὶ τῆς παλαιᾶς δεισιδαίμονος πλάνης, τὸν ἐπὶ πάντων θεὸν ἀνακαλεῖται.
μὴ μόνον ἀναιδῶς πρὸς τὰ ἀληθῆ καὶ ἐναργῆ ἱστα- μένους, ἀλλὰ καὶ τὰς προῤῥήσεις ὡς ψευδεῖς. τὸ ὅσον ἐπ' αὐτοῖς, διαβάλλοντας, είγε αἱ μὲν εἰς ἑβδομήκοντα ἑβδομάδας ἐτῶν τὸν πάντα περιορίζουσι χρόνον, τὰ ἐν τῷ μεταξὺ συμβησόμενα θεσπίζουσαι αἱ δὲ, σχεδὸν ἤδη χιλιοστοῦ ἔτους ἀπὸ τῆς προφη τείας καὶ εἰς ἡμᾶς ἐλαύνοντος, οὐδὲν τῶν γεγραμ- μένων γεγονὸς ἐπιδείκνυνται, καίτοι ἐξολοθρευθέντες αὐτῶν τοῦ χρίσματος, κατὰ τὴν θείαν πρόβξησιν, καὶ τοῦ ἁγιάσματος αὐτῶν, καὶ τῶν πρὶν οἰκητόρων διαφθαρέντων καὶ ἐκκοπέντων ἐν κατακλυσμῷ πο λέμου συντετμημένου ἀφανισμοῖς, καὶ τοῦ γε πάντων παραδοξοτάτου εἰσέτι νῦν αὐτόθι ὁρωμένου· λέγω δὴ τοῦ βδελύγματος τῆς ἐρημώσεως εἰς δεῦρο ἑστῶ τος ἐν τῷ πρὶν ἁγίῳ τόπῳ, περὶ οὗ καὶ ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν τὰς ἐκτεθείσας προήκατο φωνάς. Ον σαφῶς ὑπ᾽ ὀφθαλμοῖς ὁρωμένων ἡμῖν εἰσέτι νῦν, θαυμάσαι ἔστι τοὺς ἐκ περιτομῆς, οὐχ οὕτως ἀντι- βλέπειν τοῖς ἐναργέσι τολμῶντας, ὅσον ἀβλεπτοῦντας καὶ τὴν διάνοιαν ἐσκοτωμένους, πρὸς τὸ μὴ ὁρᾶν τὰ οὕτω σαφῆ καὶ ἐναργῇ τῶν θείων Γραφῶν ἀπο τελέσματα· δ καὶ πεπόνθασι κατὰ τὴν εἰς αὐτοὺς πληρωθεῖσαν κἂν τούτῳ τοῦ Ἡσαΐου φωνὴν, δι᾿ ἧς ἐθέσπισεν αὐτοῖς, εἰπών· «᾿Ακοῇ ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέψετε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου· καὶ τοῖς ὠσὶν αὐτῶν βαρέως ήκουσαν, καὶ τοὺς ὀφθαλμούς αὐτῶν ἐκάμμυσαν, μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ ὠσὶν ἀκούσωσι, καὶ τῇ καρδίᾳ συνῶσι, καὶ ἐπ Α πρὸς ταῦτα ἔχοιεν οἱ ἐκ περιτομῆς, ἐλεγκτέον αυτους β στρέψωσι, καὶ ἰάσωμαι αὐτούς. » Αλλ᾽ ἐπεὶ καὶ ΧV, περὶ τῶν πεπιστευκότων ἐθνῶν εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πάλαι πρότερον εἴρητο· ι Οἷς οὐκ ἀνηγγέλη περὶ αὐτοῦ, ὄψονται, καὶ οἱ οὐκ ἀκηκόασι, συν ήσουσι, τῇ αὐτοῦ χάριτι καὶ τῇ τοῦ πέμψαντος αὐτὸν Πατέρας, » ἡμεῖς τε κατὰ τὸ δυνατὸν τὰ φανέντα εἰς τοὺς τόπους εἰρήκαμεν, καὶ τὰ τῷ πρὸ ἡμῶν Αφρι κανῷ εὐγνωμόνως δόξαντα παρεθήκαμεν, ἐχόμενα καὶ αὐτὰ ἀκριβείας· ὅθεν καὶ αὐτοῖς ὡς καλῶς ἔχουσι χρηστέον. 21. EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. sum utique illum qui tempore Salvatoris nostri præ- ſnit, ‹ noctu in templum contra fas imagines Cæsaris intulisse, magnamque perturbationem seditio- mis atque tumultus Judæis injecisse. Eadem hæc etiam Philo confirmat, qui ait : Regias imagines Pilatum noctu in templo dicasse, initiumque sedi- tionum et mutuarum inter ipsos calamitatum, ex illo Judais accidisse. Non desierunt ergo posthac que universam gentein eorumdemque principem ci- vitatem invaderent omnis generis mala, usque ad ultimum illud quod contra illos gestum est bellum, extremamque illam obsidionem, in qua omnis generis internecionibus, et famis et pestilentia, et gladii, cum pernicies adversus eos diluvii instar conflueret, omnes quicunque adversus Salvatorem nostrum con- spiraverant, cujuscunque essent ætatis, excisi sunt : quo sane tempore etiam desolationis illius abomina- tio in templo constituit, quæ quidem ad hunc usque diem permansit singulis diebus in deteriorem soli- tudinem corruens. Par autem est eam itidem us. que ad vitæ consummationem duraturam, juxta terminum quem prophetia indicaverat, illis verbis : • Et usque ad consummationem temporis consum- natio dabitur in solitudinem, quam vocem Sal- vator ac Dominus noster Jesus Christus quasi si- gno impresso confirmavit dicens : « Cum autem videritis abominationem desolationis, quæ dicta est per Danielem prophetam stantem in loco sancto : tunc scitote quod appropinquavit desolatio ejus ”. › Quod si Judæi non credere se ista respondeant, ar- guendi sunt tanquam ii, qui non solum impuden- C ter rebus veris ac manifestis repugnent, sed etiam vaticinia sua ut falsa, quantum in ipsis est, calum. nientur, si illa quidem in Lxx annorum hebdoma- das universum tempus includunt, dum quæ inter- medio tempore eventura sunt divinant : ipsį vero cum jam ab ipsa prophetia usque ad nos prope mil- lesimus agatur annus, nihil eorum quæ scripta sunt factum esse demonstrant, tametsi ipsorum unctio, ut divinum prædixerat oraculum, deleta est, et sanctum eorumdem, una cum prioribus incolis disperditum atque excisum in diluvio belli contracti in- ternecionibus, et in eo loco adhuc cernitur, id-quod omnium admirationem superat : dico autem abomi- natiouem desolationis adhuc stare eo in loco qui antea sanctus erat, qua de re etiam Salvator ac Dominus noster exposita nuper verba enuntiavit. Quæ quidem res cum planissime sub oculos nobis sub- jectæ sint, atque etiam nunc cernantur, Judæos admirari operæ pretium est, non tam quod adversus ea quæ ita perspicua sunt intendere oculos audeant, quam quod ita caligent, eorumque mens ita involvatur tenebris, ut non videant ea, quæ tam clara tamque evidentia sunt divinarum Scripturarum eventa, quod quidem eis secundum illam Isaiæ vocem, quæ in hoc quoque adversus illos completa est, accidit, ubi utitur illis verbis: ‹ Auditu audietis, et non intelligetis et intuentes intuebimini, et non videbitis ; crassum enim factum est cor populi hujus et auribus suis graviter audierunt, et oculos suos clau- serunt, ne quando videant oculis, et auribus audiant, et corde intelligant, et convertantur, et sanem eos". Sed quoniam de gentibus quæ in fidem Christi Dei venerunt olim prius dictum fuerat : « Qui- bus nuntiatum non est de illo, ii videbunt, et qui non audierunt, ii intelligent *, . nos item illius atque ejus, qui misit illum, Patris beneficio, pro viribus, quæ visa sunt dicenda in hos locos jam diximus, neenon quæ Africano superioris ætatis viro sunt visa, illi ipsi accepta referentes apposuimus, quæ ipsa quoque diligenter atque accurate excogitata sunt: quare illis ut bene inventis erit utendum. * Luc. xxi, 20. pa Isa. vi, 10. Rom.
διὸ καὶ κατηξίωται τῆς βαθυτάτης εἰρήνης, ὡς μηκέτι πολυαρχίας εἶναι μηδὲ βασιλείας κατὰ τόπους, μηδὲ «ἔθνος ἐπ’ ἔθνος ῥομφαίαν» αἴρειν, μηδ’ ὡς τὸ πρὶν πολέμοις τοῖς κατ’ ἀλλήλων σχολάζειν, ἀναπαύεσθαι δὲ τῶν γεωργῶν ἕκαστον «ὑποκάτω ἀμπέλου» καὶ «ὑποκάτω συκῆς αὐτοῦ», μηδενὸς ἐκφοβοῦντος αὐτούς, κατὰ τὴν προφητείαν. ὧν οὕτως οὐδ’ ἄλλοτέ πω ἐξ αἰῶνος πρότερον ἢ κατὰ τὴν τῶν Ῥωμαίων ἐπικράτησιν, ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς ἐπιφανείας τοῦ σωτῆρος ἡμῶν καὶ εἰς δεῦρο, συντελουμένων, ἀναμφίλεκτον ἡγοῦμαι τὴν ἀπόδειξιν εἰληφέναι τὸν χρόνον τῆς θεσπιζομένης εἰς ἀνθρώπους τοῦ κυρίου παρουσίας. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. «Τέρπου καὶ εὐφραίνου, θύγατερ Σιών, διότι ἰδοὺ ἐγὼ ἔρχομαι, καὶ κατασκηνώσω ἐν μέσῳ σου, λέγει κύριος. καὶ καταφεύξονται ἔθνη πολλὰ ἐπὶ τὸν κύριον ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ καὶ ἔσονται αὐτῷ εἰς λαόν, καὶ κατασκηνώσουσιν ἐν μέσῳ σου, καὶ ἐπιγνώσῃ ὅτι κύριος παντοκράτωρ ἐξαπέσταλκέν με πρὸς σέ.» καὶ μεθ’ ἕτερα πλεῖστα μεταξὺ ἐπιλέγει· «χαῖρε σφόδρα, θύγατερ Σιών, κήρυσσε, θύγατερ Ἱερουσαλήμ·
μὴ μόνον ἀναιδῶς πρὸς τὰ ἀληθῆ καὶ ἐναργῆ ἱστα- μένους, ἀλλὰ καὶ τὰς προῤῥήσεις ὡς ψευδεῖς. τὸ ὅσον ἐπ' αὐτοῖς, διαβάλλοντας, είγε αἱ μὲν εἰς ἑβδομήκοντα ἑβδομάδας ἐτῶν τὸν πάντα περιορίζουσι χρόνον, τὰ ἐν τῷ μεταξὺ συμβησόμενα θεσπίζουσαι αἱ δὲ, σχεδὸν ἤδη χιλιοστοῦ ἔτους ἀπὸ τῆς προφη τείας καὶ εἰς ἡμᾶς ἐλαύνοντος, οὐδὲν τῶν γεγραμ- μένων γεγονὸς ἐπιδείκνυνται, καίτοι ἐξολοθρευθέντες αὐτῶν τοῦ χρίσματος, κατὰ τὴν θείαν πρόβξησιν, καὶ τοῦ ἁγιάσματος αὐτῶν, καὶ τῶν πρὶν οἰκητόρων διαφθαρέντων καὶ ἐκκοπέντων ἐν κατακλυσμῷ πο λέμου συντετμημένου ἀφανισμοῖς, καὶ τοῦ γε πάντων παραδοξοτάτου εἰσέτι νῦν αὐτόθι ὁρωμένου· λέγω δὴ τοῦ βδελύγματος τῆς ἐρημώσεως εἰς δεῦρο ἑστῶ τος ἐν τῷ πρὶν ἁγίῳ τόπῳ, περὶ οὗ καὶ ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν τὰς ἐκτεθείσας προήκατο φωνάς. Ον σαφῶς ὑπ᾽ ὀφθαλμοῖς ὁρωμένων ἡμῖν εἰσέτι νῦν, θαυμάσαι ἔστι τοὺς ἐκ περιτομῆς, οὐχ οὕτως ἀντι- βλέπειν τοῖς ἐναργέσι τολμῶντας, ὅσον ἀβλεπτοῦντας καὶ τὴν διάνοιαν ἐσκοτωμένους, πρὸς τὸ μὴ ὁρᾶν τὰ οὕτω σαφῆ καὶ ἐναργῇ τῶν θείων Γραφῶν ἀπο τελέσματα· δ καὶ πεπόνθασι κατὰ τὴν εἰς αὐτοὺς πληρωθεῖσαν κἂν τούτῳ τοῦ Ἡσαΐου φωνὴν, δι᾿ ἧς ἐθέσπισεν αὐτοῖς, εἰπών· «᾿Ακοῇ ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέψετε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου· καὶ τοῖς ὠσὶν αὐτῶν βαρέως ήκουσαν, καὶ τοὺς ὀφθαλμούς αὐτῶν ἐκάμμυσαν, μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ ὠσὶν ἀκούσωσι, καὶ τῇ καρδίᾳ συνῶσι, καὶ ἐπ Α πρὸς ταῦτα ἔχοιεν οἱ ἐκ περιτομῆς, ἐλεγκτέον αυτους β στρέψωσι, καὶ ἰάσωμαι αὐτούς. » Αλλ᾽ ἐπεὶ καὶ ΧV, περὶ τῶν πεπιστευκότων ἐθνῶν εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πάλαι πρότερον εἴρητο· ι Οἷς οὐκ ἀνηγγέλη περὶ αὐτοῦ, ὄψονται, καὶ οἱ οὐκ ἀκηκόασι, συν ήσουσι, τῇ αὐτοῦ χάριτι καὶ τῇ τοῦ πέμψαντος αὐτὸν Πατέρας, » ἡμεῖς τε κατὰ τὸ δυνατὸν τὰ φανέντα εἰς τοὺς τόπους εἰρήκαμεν, καὶ τὰ τῷ πρὸ ἡμῶν Αφρι κανῷ εὐγνωμόνως δόξαντα παρεθήκαμεν, ἐχόμενα καὶ αὐτὰ ἀκριβείας· ὅθεν καὶ αὐτοῖς ὡς καλῶς ἔχουσι χρηστέον. 21. EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. sum utique illum qui tempore Salvatoris nostri præ- ſnit, ‹ noctu in templum contra fas imagines Cæsaris intulisse, magnamque perturbationem seditio- mis atque tumultus Judæis injecisse. Eadem hæc etiam Philo confirmat, qui ait : Regias imagines Pilatum noctu in templo dicasse, initiumque sedi- tionum et mutuarum inter ipsos calamitatum, ex illo Judais accidisse. Non desierunt ergo posthac que universam gentein eorumdemque principem ci- vitatem invaderent omnis generis mala, usque ad ultimum illud quod contra illos gestum est bellum, extremamque illam obsidionem, in qua omnis generis internecionibus, et famis et pestilentia, et gladii, cum pernicies adversus eos diluvii instar conflueret, omnes quicunque adversus Salvatorem nostrum con- spiraverant, cujuscunque essent ætatis, excisi sunt : quo sane tempore etiam desolationis illius abomina- tio in templo constituit, quæ quidem ad hunc usque diem permansit singulis diebus in deteriorem soli- tudinem corruens. Par autem est eam itidem us. que ad vitæ consummationem duraturam, juxta terminum quem prophetia indicaverat, illis verbis : • Et usque ad consummationem temporis consum- natio dabitur in solitudinem, quam vocem Sal- vator ac Dominus noster Jesus Christus quasi si- gno impresso confirmavit dicens : « Cum autem videritis abominationem desolationis, quæ dicta est per Danielem prophetam stantem in loco sancto : tunc scitote quod appropinquavit desolatio ejus ”. › Quod si Judæi non credere se ista respondeant, ar- guendi sunt tanquam ii, qui non solum impuden- C ter rebus veris ac manifestis repugnent, sed etiam vaticinia sua ut falsa, quantum in ipsis est, calum. nientur, si illa quidem in Lxx annorum hebdoma- das universum tempus includunt, dum quæ inter- medio tempore eventura sunt divinant : ipsį vero cum jam ab ipsa prophetia usque ad nos prope mil- lesimus agatur annus, nihil eorum quæ scripta sunt factum esse demonstrant, tametsi ipsorum unctio, ut divinum prædixerat oraculum, deleta est, et sanctum eorumdem, una cum prioribus incolis disperditum atque excisum in diluvio belli contracti in- ternecionibus, et in eo loco adhuc cernitur, id-quod omnium admirationem superat : dico autem abomi- natiouem desolationis adhuc stare eo in loco qui antea sanctus erat, qua de re etiam Salvator ac Dominus noster exposita nuper verba enuntiavit. Quæ quidem res cum planissime sub oculos nobis sub- jectæ sint, atque etiam nunc cernantur, Judæos admirari operæ pretium est, non tam quod adversus ea quæ ita perspicua sunt intendere oculos audeant, quam quod ita caligent, eorumque mens ita involvatur tenebris, ut non videant ea, quæ tam clara tamque evidentia sunt divinarum Scripturarum eventa, quod quidem eis secundum illam Isaiæ vocem, quæ in hoc quoque adversus illos completa est, accidit, ubi utitur illis verbis: ‹ Auditu audietis, et non intelligetis et intuentes intuebimini, et non videbitis ; crassum enim factum est cor populi hujus et auribus suis graviter audierunt, et oculos suos clau- serunt, ne quando videant oculis, et auribus audiant, et corde intelligant, et convertantur, et sanem eos". Sed quoniam de gentibus quæ in fidem Christi Dei venerunt olim prius dictum fuerat : « Qui- bus nuntiatum non est de illo, ii videbunt, et qui non audierunt, ii intelligent *, . nos item illius atque ejus, qui misit illum, Patris beneficio, pro viribus, quæ visa sunt dicenda in hos locos jam diximus, neenon quæ Africano superioris ætatis viro sunt visa, illi ipsi accepta referentes apposuimus, quæ ipsa quoque diligenter atque accurate excogitata sunt: quare illis ut bene inventis erit utendum. * Luc. xxi, 20. pa Isa. vi, 10. Rom.
PG 22:637ἰδοὺ ὁ βασιλεύς σου ἔρχεταί σοι δίκαιος καὶ σώζων, αὐτὸς πραὺ̈ς καὶ ἐπιβεβηκὼς ἐπὶ ὑποζύγιον καὶ πῶλον νέον. καὶ ἐξολοθρεύσει ἅρματα ἐξ Ἐφραὶ̈μ καὶ ἵππον ἐξ Ἱερουσαλήμ, καὶ ἐξολοθρευθήσεται τόξον πολεμικόν, καὶ πλῆθος εἰρήνης ἐξ ἐθνῶν· καὶ κατάρξει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης καὶ ἀπὸ ποταμῶν δι’ ἐκβολὰς γῆς.» Ταῦτα περὶ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν παρουσίας θεσπίσας καὶ νῦν ὁ λόγος, μεθ’ ἕτερα περὶ τῆς ἐσχάτης ἐρημώσεως τῆς Ἱερουσαλήμ, τοτὲ μὲν ἐπικεκρυμμένως καὶ δι’ αἰνιγμάτων, τοτὲ δὲ ἀκαλύπτως ἀναφωνεῖ, δι’ αἰνιγμάτων μὲν ἐν οἷς φησιν· «διάνοιξον ὁ Λίβανος τὰς πύλας σου, καὶ καταφαγέτω πῦρ τὰς κέδρους σου· ὀλολυξάτω πίτυς, διότι πέπτωκεν κέδρος, διότι μεγάλως μεγιστᾶνες ἐταλαιπώρησαν· ὀλολύξατε, δρύες τῆς Βασανίτιδος, ὅτι κατεσπάσθη ὁ δρυμὸς ὁ σύμφυτος. φωνὴ θρηνούντων ποιμένων, ὅτι τεταλαιπώρηκεν ἡ μεγαλωσύνη αὐτῶν· φωνὴ ὠρυομένων λεόντων, ὅτι τεταλαιπώρηκεν τὸ φρύαγμα τοῦ Ἰορδάνου». Ταῦτα μὲν δι’ αἰνιγμάτων. τὴν δὲ τούτων ἑρμηνείαν ἀνακαλύπτως ὁ αὐτὸς προφήτης ἐπιφέρει λέγων·
παλαιῶν ὑψωμάτων τὸν τῶν προειρημένων ἀφε· Διαθήκης ἐκεῖθεν ποθεν προελθὼν δῆλος ἂν εἴη. νισμὸν ἀπολοφυρόμενα:, ι ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρὸς ἐκτακήσονται, καὶ ὡς ὕδωρ καταφερόμενον ἐν καταβάσει, διὰ τὸ πλῆθος τῶν ἐν αὐταῖς ἀπὸ τῶν κρειτ τόνων ἐπὶ τὰ χείρω καταπιπτόντων ὁσημέρας. Πάντα δὲ ταῦτά φησιν ἔσεσθαι ο δι' ἀσέβειαν οἴκου Ἰακώβ, καὶ δι' ἁμαρτίαν οἴκου Ισραήλ. » Τίς δ' ἦν ἡ ἀσέβεια καὶ ἡ ἁμαρτία, προϊὼν ἑξῆς ἐπιλέγει· « Οἱ βδελυσσό μενοι κρίμα, καὶ πάντα τὰ ὀρθὰ διαστρέφοντες· ο οἰκοδομοῦντες Σιὼν ἐν αἵμασιν, καὶ Ἱερουσαλὴμ ἐν ἀδικίαις·, ἐν οἷς αἵματι κἀκεῖνο ἦν τὸ τῶν ὑστάτων κακῶν παραίτιον αὐτοῖς γενόμενον, ἐφ᾽ ᾧ τὴν ἀπεξη φωνὴν εἰς ἑαυτοὺς ἐπεσπάσαντο, φήσαντες· ι Τ αἷμα αὐτοῦ ἐφ' ἡμᾶς, καὶ ἐπὶ τὰ τέκνα ἡμῶν. » Δι γοῦν, φησί, αὐτὰ ταῦτα, « ὡς ἀγρὸς Σιὼν ἀροτριαθή Β σεται, καὶ Ἱερουσαλὴμ ὡς πωροφυλάκιον ἔσται·, ἅπερ οὐδ᾽ ἄλλοτε πώποτε ἢ μετὰ τὰ κατὰ τοῦ Σω τῆρος ἡμῶν τετολμημένα ἀληθῆ τὴν ἔκβασιν είληχεν. Ἐξ ἐκείνου γάρ τοι καὶ εἰς δεῦρο ἐσχάτης ἐρημίας καταλαβούσης τοὺς τόπους, τὸ μὲν πρὶν διαβόητον αὐτῶν Σιὼν ὅρος, ἀντὶ τῆς πάλαι ἐν αὐτῷ μελέτης καὶ ἀσκήσεως τῶν προφητικῶν καὶ θείων λόγων, ὧν παῖδες τὸ πρὶν Εβραίων καὶ θεοφιλείς προφῆται, ἱερεῖς τε καὶ διδάσκαλοι τοῦ παντὸς ἔθνους ἐν αὐτῇ διὰ σπουδῆς ἐποιοῦντο, διὰ 'Ρωμαίων ἀνδρῶν κατ' οὐδὲν τῆς λοιπῆς διαφέρουσα χώρας γεωργεῖται, ὡς καὶ ἡμᾶς αὐτοὺς ὀφθαλμοῖς παραλαβεῖν βουσὶν ἀφού μενον, καὶ κατασπειρόμενον τὸν τόπον· ἡ δὲ Ἱερου σαλὴμ αὐτὴ ὡς ὀπωροφυλάκιον τῆς ἐν αὐτῇ παλαιᾶς ὀπώρας διαφθαρείσης γέγονε, μᾶλλον δὲ εἰς λιθολο γίαν κατὰ τὴν Ἑβραϊκὴν ἀνάγνωσιν. Ο γοῦν Ακύλας φησί· « Διὰ τοῦτο χάριν ὑμῶν Σιών χώρα άροτρια θήσεται, καὶ Ἱερουσαλήμ λιθολογηθήσεται. ο Ὑπὸ γὰρ ἀλλοφύλων ἀνδρῶν κατοικισθεῖσα, εἰσέτι καὶ σήμερον λιθολογεῖται, πάντων καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς τῶν τὴν πόλιν οἰκούντων τοὺς ἀπὸ τῆς πτώσεως αὐτῆς λίθους ἀναλεγομένων εἴς τε τὰ ἴδια καὶ κοινὰ καὶ δη μόσια οικοδομήματα· καὶ ἔστιν ὀφθαλμοῖς παραλα- δεῖν σκυθρωπὸν θέαμα, τοὺς ἐξ αὐτοῦ τοῦ ἱεροῦ καὶ αὐτῶν τῶν πάλαι ἀδύτων καὶ ἁγίων λίθους εἰς τὰ τῶν εἰδώλων τεμένη, εἴς τε τὰ τῶν πανδήμων θεαμάτων κατασκευάσματα ἀπειλημμένους· ὧν οὕτως ἐναργώς τοῖς πᾶσιν ὁρωμένων, καὶ ὁ καινός νόμος καὶ λόγος ὁ τῆς καινῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ *7 Εφ᾽ ᾧ μυρία πλήθη λαῶν, ἔθνη τε παντοῖα τῶν πα τρίων ἀποστάντα θεῶν, καὶ τῆς παλαιᾶς δεισιδαίμο νος πλάνης, τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν ἀνακαλεῖται· διὸ καὶ κατηξίωται τῆς βαθυτάτης εἰρήνης, ὡς μηκέτι που λυαρχίας εἶναι, ο μηδὲ βασιλείας κατά τόπους, μηδὲ ἔθνος ἐπ᾽ ἔθνος ῥομφαίαν αἱρεῖν, μηδ', ὡς τὸ πριν. πολέμοις τοῖς κατ' ἀλλήλων σχολάζειν, ἀναπαύεσθαι δὲ τῶν γεωργῶν ἕκαστον ὑποκάτω ἀμπέλου, καὶ ὑποκάτω συκῆς αὐτοῦ, μηδενὸς ἐκφοβοῦντος αὐτοὺς, κατὰ τὴν προφητείαν. ἂν οὕτως οὐδ᾽ ἄλλοτέ πω ἐξ αἰῶνος πρότερον, ἢ κατὰ τὴν τῶν Ῥωμαίων ἐπικρός τῆσιν ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς ἐπιφανείας του Σωτήρος EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. • G3S ignis liquescent, et quasi aqua quæ defertur A in præceps, » propter multitudinem eorum qui in illis quotidie a melioribus ad deteriora labuntur : et omnia hæc ait futura propter impietatem do- mus Jacob, et propter peccatum domus Israel. ▸ Quænam vero sit bæc impietas et quod peccatum, progressus longius adjungit : « Qui abominamini, inquit, judicium, et omnia recta pervertitis. Qui ædificatis Sion in sanguinibus et Jerusalem in injustitiis, s in quibus sanguinibus etiam ille fuit, qui illis extremorum malorum initium causamque præbuit, propter quem impiam illam vocem contra seipsos emiserunt, dicentes: Sanguis ejus ¿uper nos et super filios nostros " • Itaque propter ipsa haec, inquit, e Sion quasi ager arabitur, et Jerusa- lem quasi pomorum custodia erit : » quae quidem nullo unquam alio tempore, quam post illa quæ con- tra Salvatorem nostrum ausi sunt, verum exitum accepere. Ex illo enim ad hunc usque diem locis illis extrema solitudine occupatis, mons Sion qui apud illos antea celeberrimus erat, loco antiquæ illius meditationis atque exercitationis, quæ in illo vigebat, propheticorum divinorumque oraculorum, quæ antea viri Hebræi Deique familiares prophete sacerdotesque et magistri totius gentis in eoden) magno cum studio reddebant, per viros Romanos in nulla re a reliqua regione differens aratur et coli- tur, ut nos quoque ipsi inspexerimus boum opera locum et arari et seminari. Ipsa vero Jerusalem tanquam pomorum custodia, corrupto vetere qui in ipsa erat fructu, effecta est, ac potius lapidum col- lectio, sicut in contextu Hebraico legitur. Sic enimn Aquila convertit : « Idcirco propter vos, Sion terra arabitur, et de Jerusalem lapides colligentur. > Ab externis enim hominibus habitata, hodie quo- - que lapiles legentibus præbet, cum omnes qui no- stris temporibus eam urbem incolunt, ruinæ illius lapides colligant tam de privatis, quam de commu- nibus et publicis ædificiis : et licet oculis tristissi- mum spectaculum intueri, ex ipso templo et ex ipsis quondam adytis, ex iis quæ sancta vocabantur, lapides pro simulacrorum fanis, proque spectaculis, quo omnes populi concurrant, adificandis assumni, quæ cum adeo evidenter ab omnibus cernantur, quod nova itemn lex, quodque novumn Novi a Salva- D tore nostro Jesu Christo, conditi Testamenti ver- bum illinc omnino profectum sit, sane constite- rit. Quandoquidem innumerabiles populorum conventus, omnisque generis nationes, relictis diis ipsorum patriis, relictoque vetere superstitionis errore, unum supremum Deum invocant: quare etiam profundissimæ pacis compotes evaserunt,quan- do non amplius multiplices principatus, neque re- gna per loca cernuntur, neque gens adversus gen- .em gladium sumit, neque ut antea mutuis inter se bellis student, sed agricola omnis sub vite et sub ficu sua quiescit, nemine illos exterrente, sicut pro- C Matth. xxvII, 25.
«ἰδοὺ ἐγὼ τίθημι τὴν Ἱερουσαλὴμ ὡς πρόπυλα σαλευόμενα ἅπασι τοῖς λαοῖς κύκλῳ καὶ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ καὶ ἔσται περιοχὴ ἐπὶ Ἱερουσαλήμ. καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ θήσομαι τὴν Ἱερουσαλὴμ λίθον καταπατούμενον πᾶσι τοῖς ἔθνεσι· πᾶς ὁ καταπατῶν αὐτὴν ἐμπαίζων ἐμπαίξεται, καὶ ἐπισυναχθήσονται ἐπ’ αὐτὴν πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς.» καὶ μετὰ βραχέα ἐπιλέγει· «καὶ ἐπιβλέψονται πρός με ἀνθ’ ὧν κατωρχήσαντο, καὶ κόψονται ἐπ’ αὐτὸν κοπετὸν ὡς ἐπ’ ἀγαπητῷ, καὶ ὀδύνην ὡς ἐπὶ πρωτοτόκῳ. τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ μεγαλυνθήσεται ὁ κοπετὸς Ἱερουσαλὴμ ὡς κοπετὸς ῥοῶνος ἐν πεδίῳ ἐκκοπτομένου, καὶ κόψεται ἡ γῆ κατὰ φυλάς· φυλὴ οἴκου Δαβὶδ καθ’ ἑαυτήν, καὶ αἱ γυναῖκες αὐτῶν καθ’ ἑαυτάς· φυλὴ οἴκου Νάθαν καθ’ ἑαυτήν, καὶ αἱ γυναῖκες αὐτῶν καθ’ ἑαυτάς· φυλὴ οἴκου Λευὶ καθ’ ἑαυτήν, καὶ αἱ γυναῖκες αὐτῶν καθ’ ἑαυτάς· φυλὴ τοῦ Συμεὼν καθ’ ἑαυτήν, καὶ αἱ γυναῖκες αὐτῶν καθ’ ἑαυτάς. πᾶσαι αἱ ὑπολελειμμέναι φυλαί, φυλὴ καθ’ ἑαυτὴν, καὶ αἱ γυναῖκες αὐτῶν καθ’ ἑαυτάς.» Καὶ πάλιν μεθ’ ἕτερα τὴν ἐσχάτην τῆς Ἱερουσαλὴμ πολιορκίαν σαφέστερον κηρύττει, λέγων· «ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται τοῦ κυρίου, καὶ διαμερισθήσονται τὰ σκῦλά σου ἐν σοί·
παλαιῶν ὑψωμάτων τὸν τῶν προειρημένων ἀφε· Διαθήκης ἐκεῖθεν ποθεν προελθὼν δῆλος ἂν εἴη. νισμὸν ἀπολοφυρόμενα:, ι ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρὸς ἐκτακήσονται, καὶ ὡς ὕδωρ καταφερόμενον ἐν καταβάσει, διὰ τὸ πλῆθος τῶν ἐν αὐταῖς ἀπὸ τῶν κρειτ τόνων ἐπὶ τὰ χείρω καταπιπτόντων ὁσημέρας. Πάντα δὲ ταῦτά φησιν ἔσεσθαι ο δι' ἀσέβειαν οἴκου Ἰακώβ, καὶ δι' ἁμαρτίαν οἴκου Ισραήλ. » Τίς δ' ἦν ἡ ἀσέβεια καὶ ἡ ἁμαρτία, προϊὼν ἑξῆς ἐπιλέγει· « Οἱ βδελυσσό μενοι κρίμα, καὶ πάντα τὰ ὀρθὰ διαστρέφοντες· ο οἰκοδομοῦντες Σιὼν ἐν αἵμασιν, καὶ Ἱερουσαλὴμ ἐν ἀδικίαις·, ἐν οἷς αἵματι κἀκεῖνο ἦν τὸ τῶν ὑστάτων κακῶν παραίτιον αὐτοῖς γενόμενον, ἐφ᾽ ᾧ τὴν ἀπεξη φωνὴν εἰς ἑαυτοὺς ἐπεσπάσαντο, φήσαντες· ι Τ αἷμα αὐτοῦ ἐφ' ἡμᾶς, καὶ ἐπὶ τὰ τέκνα ἡμῶν. » Δι γοῦν, φησί, αὐτὰ ταῦτα, « ὡς ἀγρὸς Σιὼν ἀροτριαθή Β σεται, καὶ Ἱερουσαλὴμ ὡς πωροφυλάκιον ἔσται·, ἅπερ οὐδ᾽ ἄλλοτε πώποτε ἢ μετὰ τὰ κατὰ τοῦ Σω τῆρος ἡμῶν τετολμημένα ἀληθῆ τὴν ἔκβασιν είληχεν. Ἐξ ἐκείνου γάρ τοι καὶ εἰς δεῦρο ἐσχάτης ἐρημίας καταλαβούσης τοὺς τόπους, τὸ μὲν πρὶν διαβόητον αὐτῶν Σιὼν ὅρος, ἀντὶ τῆς πάλαι ἐν αὐτῷ μελέτης καὶ ἀσκήσεως τῶν προφητικῶν καὶ θείων λόγων, ὧν παῖδες τὸ πρὶν Εβραίων καὶ θεοφιλείς προφῆται, ἱερεῖς τε καὶ διδάσκαλοι τοῦ παντὸς ἔθνους ἐν αὐτῇ διὰ σπουδῆς ἐποιοῦντο, διὰ 'Ρωμαίων ἀνδρῶν κατ' οὐδὲν τῆς λοιπῆς διαφέρουσα χώρας γεωργεῖται, ὡς καὶ ἡμᾶς αὐτοὺς ὀφθαλμοῖς παραλαβεῖν βουσὶν ἀφού μενον, καὶ κατασπειρόμενον τὸν τόπον· ἡ δὲ Ἱερου σαλὴμ αὐτὴ ὡς ὀπωροφυλάκιον τῆς ἐν αὐτῇ παλαιᾶς ὀπώρας διαφθαρείσης γέγονε, μᾶλλον δὲ εἰς λιθολο γίαν κατὰ τὴν Ἑβραϊκὴν ἀνάγνωσιν. Ο γοῦν Ακύλας φησί· « Διὰ τοῦτο χάριν ὑμῶν Σιών χώρα άροτρια θήσεται, καὶ Ἱερουσαλήμ λιθολογηθήσεται. ο Ὑπὸ γὰρ ἀλλοφύλων ἀνδρῶν κατοικισθεῖσα, εἰσέτι καὶ σήμερον λιθολογεῖται, πάντων καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς τῶν τὴν πόλιν οἰκούντων τοὺς ἀπὸ τῆς πτώσεως αὐτῆς λίθους ἀναλεγομένων εἴς τε τὰ ἴδια καὶ κοινὰ καὶ δη μόσια οικοδομήματα· καὶ ἔστιν ὀφθαλμοῖς παραλα- δεῖν σκυθρωπὸν θέαμα, τοὺς ἐξ αὐτοῦ τοῦ ἱεροῦ καὶ αὐτῶν τῶν πάλαι ἀδύτων καὶ ἁγίων λίθους εἰς τὰ τῶν εἰδώλων τεμένη, εἴς τε τὰ τῶν πανδήμων θεαμάτων κατασκευάσματα ἀπειλημμένους· ὧν οὕτως ἐναργώς τοῖς πᾶσιν ὁρωμένων, καὶ ὁ καινός νόμος καὶ λόγος ὁ τῆς καινῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ *7 Εφ᾽ ᾧ μυρία πλήθη λαῶν, ἔθνη τε παντοῖα τῶν πα τρίων ἀποστάντα θεῶν, καὶ τῆς παλαιᾶς δεισιδαίμο νος πλάνης, τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν ἀνακαλεῖται· διὸ καὶ κατηξίωται τῆς βαθυτάτης εἰρήνης, ὡς μηκέτι που λυαρχίας εἶναι, ο μηδὲ βασιλείας κατά τόπους, μηδὲ ἔθνος ἐπ᾽ ἔθνος ῥομφαίαν αἱρεῖν, μηδ', ὡς τὸ πριν. πολέμοις τοῖς κατ' ἀλλήλων σχολάζειν, ἀναπαύεσθαι δὲ τῶν γεωργῶν ἕκαστον ὑποκάτω ἀμπέλου, καὶ ὑποκάτω συκῆς αὐτοῦ, μηδενὸς ἐκφοβοῦντος αὐτοὺς, κατὰ τὴν προφητείαν. ἂν οὕτως οὐδ᾽ ἄλλοτέ πω ἐξ αἰῶνος πρότερον, ἢ κατὰ τὴν τῶν Ῥωμαίων ἐπικρός τῆσιν ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς ἐπιφανείας του Σωτήρος EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. • G3S ignis liquescent, et quasi aqua quæ defertur A in præceps, » propter multitudinem eorum qui in illis quotidie a melioribus ad deteriora labuntur : et omnia hæc ait futura propter impietatem do- mus Jacob, et propter peccatum domus Israel. ▸ Quænam vero sit bæc impietas et quod peccatum, progressus longius adjungit : « Qui abominamini, inquit, judicium, et omnia recta pervertitis. Qui ædificatis Sion in sanguinibus et Jerusalem in injustitiis, s in quibus sanguinibus etiam ille fuit, qui illis extremorum malorum initium causamque præbuit, propter quem impiam illam vocem contra seipsos emiserunt, dicentes: Sanguis ejus ¿uper nos et super filios nostros " • Itaque propter ipsa haec, inquit, e Sion quasi ager arabitur, et Jerusa- lem quasi pomorum custodia erit : » quae quidem nullo unquam alio tempore, quam post illa quæ con- tra Salvatorem nostrum ausi sunt, verum exitum accepere. Ex illo enim ad hunc usque diem locis illis extrema solitudine occupatis, mons Sion qui apud illos antea celeberrimus erat, loco antiquæ illius meditationis atque exercitationis, quæ in illo vigebat, propheticorum divinorumque oraculorum, quæ antea viri Hebræi Deique familiares prophete sacerdotesque et magistri totius gentis in eoden) magno cum studio reddebant, per viros Romanos in nulla re a reliqua regione differens aratur et coli- tur, ut nos quoque ipsi inspexerimus boum opera locum et arari et seminari. Ipsa vero Jerusalem tanquam pomorum custodia, corrupto vetere qui in ipsa erat fructu, effecta est, ac potius lapidum col- lectio, sicut in contextu Hebraico legitur. Sic enimn Aquila convertit : « Idcirco propter vos, Sion terra arabitur, et de Jerusalem lapides colligentur. > Ab externis enim hominibus habitata, hodie quo- - que lapiles legentibus præbet, cum omnes qui no- stris temporibus eam urbem incolunt, ruinæ illius lapides colligant tam de privatis, quam de commu- nibus et publicis ædificiis : et licet oculis tristissi- mum spectaculum intueri, ex ipso templo et ex ipsis quondam adytis, ex iis quæ sancta vocabantur, lapides pro simulacrorum fanis, proque spectaculis, quo omnes populi concurrant, adificandis assumni, quæ cum adeo evidenter ab omnibus cernantur, quod nova itemn lex, quodque novumn Novi a Salva- D tore nostro Jesu Christo, conditi Testamenti ver- bum illinc omnino profectum sit, sane constite- rit. Quandoquidem innumerabiles populorum conventus, omnisque generis nationes, relictis diis ipsorum patriis, relictoque vetere superstitionis errore, unum supremum Deum invocant: quare etiam profundissimæ pacis compotes evaserunt,quan- do non amplius multiplices principatus, neque re- gna per loca cernuntur, neque gens adversus gen- .em gladium sumit, neque ut antea mutuis inter se bellis student, sed agricola omnis sub vite et sub ficu sua quiescit, nemine illos exterrente, sicut pro- C Matth. xxvII, 25.
καὶ ἐπισυνάξω πάντα τὰ ἔθνη ἐπὶ Ἱερουσαλὴμ εἰς πόλεμον, καὶ ἁλώσεται ἡ πόλις καὶ διαρπαγήσονται αἱ οἰκίαι, καὶ αἱ γυναῖκες μολυνθήσονται, καὶ ἐξελεύσεται τὸ ἥμισυ τῆς πόλεως ἐν αἰχμαλωσίᾳ, οἱ δὲ κατάλοιποι τοῦ λαοῦ μου οὐ μὴ ἐξολοθρευθῶσιν ἐκ τῆς πόλεως. καὶ ἐξελεύσεται κύριος, καὶ παρατάξεται ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐκείνοις, καθὼς ἡμέρα παρατάξεως αὐτοῦ ἐν ἡμέρᾳ πολέμου. καὶ στήσονται οἱ πόδες αὐτοῦ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν ἐλαιῶν τὸ κατέναντι Ἱερουσαλήμ.» Εἶτα μεθ’ ἕτερα τὰ μεταξύ φησιν· «καὶ ἔσται κύριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον». καὶ αὖθις μεθ’ ἕτερα, περιγράφων τὴν βίβλον τῆς προφητείας, τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν διὰ τούτων θεσπίζει· «καὶ ἔσται ὅσοι ἐὰν καταλειφθῶσιν ἐκ πάντων τῶν ἐθνῶν τῶν ἐλθόντων ἐπὶ Ἱερουσαλήμ, καὶ ἀναβήσονται κατ’ ἐνιαυτὸν [τοῦ] προσκυνῆσαι τῷ βασιλεῖ κυρίῳ παντοκράτορι καὶ τοῦ ἑορτάζειν τὴν ἑορτὴν τῆς σκηνοπηγίας. καὶ ἔσται, ὅσοι ἐὰν μὴ ἀναβῶσιν ἐκ πασῶν τῶν φυλῶν τῆς γῆς εἰς Ἱερουσαλὴμ τοῦ προσκυνῆσαι τῷ βασιλεῖ κυρίῳ παντοκράτορι, καὶ οὗτοι ἐκείνοις προστεθήσονται.
παλαιῶν ὑψωμάτων τὸν τῶν προειρημένων ἀφε· Διαθήκης ἐκεῖθεν ποθεν προελθὼν δῆλος ἂν εἴη. νισμὸν ἀπολοφυρόμενα:, ι ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρὸς ἐκτακήσονται, καὶ ὡς ὕδωρ καταφερόμενον ἐν καταβάσει, διὰ τὸ πλῆθος τῶν ἐν αὐταῖς ἀπὸ τῶν κρειτ τόνων ἐπὶ τὰ χείρω καταπιπτόντων ὁσημέρας. Πάντα δὲ ταῦτά φησιν ἔσεσθαι ο δι' ἀσέβειαν οἴκου Ἰακώβ, καὶ δι' ἁμαρτίαν οἴκου Ισραήλ. » Τίς δ' ἦν ἡ ἀσέβεια καὶ ἡ ἁμαρτία, προϊὼν ἑξῆς ἐπιλέγει· « Οἱ βδελυσσό μενοι κρίμα, καὶ πάντα τὰ ὀρθὰ διαστρέφοντες· ο οἰκοδομοῦντες Σιὼν ἐν αἵμασιν, καὶ Ἱερουσαλὴμ ἐν ἀδικίαις·, ἐν οἷς αἵματι κἀκεῖνο ἦν τὸ τῶν ὑστάτων κακῶν παραίτιον αὐτοῖς γενόμενον, ἐφ᾽ ᾧ τὴν ἀπεξη φωνὴν εἰς ἑαυτοὺς ἐπεσπάσαντο, φήσαντες· ι Τ αἷμα αὐτοῦ ἐφ' ἡμᾶς, καὶ ἐπὶ τὰ τέκνα ἡμῶν. » Δι γοῦν, φησί, αὐτὰ ταῦτα, « ὡς ἀγρὸς Σιὼν ἀροτριαθή Β σεται, καὶ Ἱερουσαλὴμ ὡς πωροφυλάκιον ἔσται·, ἅπερ οὐδ᾽ ἄλλοτε πώποτε ἢ μετὰ τὰ κατὰ τοῦ Σω τῆρος ἡμῶν τετολμημένα ἀληθῆ τὴν ἔκβασιν είληχεν. Ἐξ ἐκείνου γάρ τοι καὶ εἰς δεῦρο ἐσχάτης ἐρημίας καταλαβούσης τοὺς τόπους, τὸ μὲν πρὶν διαβόητον αὐτῶν Σιὼν ὅρος, ἀντὶ τῆς πάλαι ἐν αὐτῷ μελέτης καὶ ἀσκήσεως τῶν προφητικῶν καὶ θείων λόγων, ὧν παῖδες τὸ πρὶν Εβραίων καὶ θεοφιλείς προφῆται, ἱερεῖς τε καὶ διδάσκαλοι τοῦ παντὸς ἔθνους ἐν αὐτῇ διὰ σπουδῆς ἐποιοῦντο, διὰ 'Ρωμαίων ἀνδρῶν κατ' οὐδὲν τῆς λοιπῆς διαφέρουσα χώρας γεωργεῖται, ὡς καὶ ἡμᾶς αὐτοὺς ὀφθαλμοῖς παραλαβεῖν βουσὶν ἀφού μενον, καὶ κατασπειρόμενον τὸν τόπον· ἡ δὲ Ἱερου σαλὴμ αὐτὴ ὡς ὀπωροφυλάκιον τῆς ἐν αὐτῇ παλαιᾶς ὀπώρας διαφθαρείσης γέγονε, μᾶλλον δὲ εἰς λιθολο γίαν κατὰ τὴν Ἑβραϊκὴν ἀνάγνωσιν. Ο γοῦν Ακύλας φησί· « Διὰ τοῦτο χάριν ὑμῶν Σιών χώρα άροτρια θήσεται, καὶ Ἱερουσαλήμ λιθολογηθήσεται. ο Ὑπὸ γὰρ ἀλλοφύλων ἀνδρῶν κατοικισθεῖσα, εἰσέτι καὶ σήμερον λιθολογεῖται, πάντων καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς τῶν τὴν πόλιν οἰκούντων τοὺς ἀπὸ τῆς πτώσεως αὐτῆς λίθους ἀναλεγομένων εἴς τε τὰ ἴδια καὶ κοινὰ καὶ δη μόσια οικοδομήματα· καὶ ἔστιν ὀφθαλμοῖς παραλα- δεῖν σκυθρωπὸν θέαμα, τοὺς ἐξ αὐτοῦ τοῦ ἱεροῦ καὶ αὐτῶν τῶν πάλαι ἀδύτων καὶ ἁγίων λίθους εἰς τὰ τῶν εἰδώλων τεμένη, εἴς τε τὰ τῶν πανδήμων θεαμάτων κατασκευάσματα ἀπειλημμένους· ὧν οὕτως ἐναργώς τοῖς πᾶσιν ὁρωμένων, καὶ ὁ καινός νόμος καὶ λόγος ὁ τῆς καινῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ *7 Εφ᾽ ᾧ μυρία πλήθη λαῶν, ἔθνη τε παντοῖα τῶν πα τρίων ἀποστάντα θεῶν, καὶ τῆς παλαιᾶς δεισιδαίμο νος πλάνης, τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν ἀνακαλεῖται· διὸ καὶ κατηξίωται τῆς βαθυτάτης εἰρήνης, ὡς μηκέτι που λυαρχίας εἶναι, ο μηδὲ βασιλείας κατά τόπους, μηδὲ ἔθνος ἐπ᾽ ἔθνος ῥομφαίαν αἱρεῖν, μηδ', ὡς τὸ πριν. πολέμοις τοῖς κατ' ἀλλήλων σχολάζειν, ἀναπαύεσθαι δὲ τῶν γεωργῶν ἕκαστον ὑποκάτω ἀμπέλου, καὶ ὑποκάτω συκῆς αὐτοῦ, μηδενὸς ἐκφοβοῦντος αὐτοὺς, κατὰ τὴν προφητείαν. ἂν οὕτως οὐδ᾽ ἄλλοτέ πω ἐξ αἰῶνος πρότερον, ἢ κατὰ τὴν τῶν Ῥωμαίων ἐπικρός τῆσιν ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς ἐπιφανείας του Σωτήρος EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. • G3S ignis liquescent, et quasi aqua quæ defertur A in præceps, » propter multitudinem eorum qui in illis quotidie a melioribus ad deteriora labuntur : et omnia hæc ait futura propter impietatem do- mus Jacob, et propter peccatum domus Israel. ▸ Quænam vero sit bæc impietas et quod peccatum, progressus longius adjungit : « Qui abominamini, inquit, judicium, et omnia recta pervertitis. Qui ædificatis Sion in sanguinibus et Jerusalem in injustitiis, s in quibus sanguinibus etiam ille fuit, qui illis extremorum malorum initium causamque præbuit, propter quem impiam illam vocem contra seipsos emiserunt, dicentes: Sanguis ejus ¿uper nos et super filios nostros " • Itaque propter ipsa haec, inquit, e Sion quasi ager arabitur, et Jerusa- lem quasi pomorum custodia erit : » quae quidem nullo unquam alio tempore, quam post illa quæ con- tra Salvatorem nostrum ausi sunt, verum exitum accepere. Ex illo enim ad hunc usque diem locis illis extrema solitudine occupatis, mons Sion qui apud illos antea celeberrimus erat, loco antiquæ illius meditationis atque exercitationis, quæ in illo vigebat, propheticorum divinorumque oraculorum, quæ antea viri Hebræi Deique familiares prophete sacerdotesque et magistri totius gentis in eoden) magno cum studio reddebant, per viros Romanos in nulla re a reliqua regione differens aratur et coli- tur, ut nos quoque ipsi inspexerimus boum opera locum et arari et seminari. Ipsa vero Jerusalem tanquam pomorum custodia, corrupto vetere qui in ipsa erat fructu, effecta est, ac potius lapidum col- lectio, sicut in contextu Hebraico legitur. Sic enimn Aquila convertit : « Idcirco propter vos, Sion terra arabitur, et de Jerusalem lapides colligentur. > Ab externis enim hominibus habitata, hodie quo- - que lapiles legentibus præbet, cum omnes qui no- stris temporibus eam urbem incolunt, ruinæ illius lapides colligant tam de privatis, quam de commu- nibus et publicis ædificiis : et licet oculis tristissi- mum spectaculum intueri, ex ipso templo et ex ipsis quondam adytis, ex iis quæ sancta vocabantur, lapides pro simulacrorum fanis, proque spectaculis, quo omnes populi concurrant, adificandis assumni, quæ cum adeo evidenter ab omnibus cernantur, quod nova itemn lex, quodque novumn Novi a Salva- D tore nostro Jesu Christo, conditi Testamenti ver- bum illinc omnino profectum sit, sane constite- rit. Quandoquidem innumerabiles populorum conventus, omnisque generis nationes, relictis diis ipsorum patriis, relictoque vetere superstitionis errore, unum supremum Deum invocant: quare etiam profundissimæ pacis compotes evaserunt,quan- do non amplius multiplices principatus, neque re- gna per loca cernuntur, neque gens adversus gen- .em gladium sumit, neque ut antea mutuis inter se bellis student, sed agricola omnis sub vite et sub ficu sua quiescit, nemine illos exterrente, sicut pro- C Matth. xxvII, 25.
ἐὰν δὲ φυλὴ Αἰγύπτου μὴ ἀναβῇ μηδὲ ἔλθῃ ἐκεῖ, καὶ ἐπὶ τούτους ἔσται ἡ πτῶσις, ἣν πατάξει κύριος πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς, ὅσα ἐὰν μὴ ἀναβῇ τοῦ ἑορτάσαι τὴν ἑορτὴν τῆς σκηνοπηγίας. αὕτη ἔσται ἡ ἁμαρτία Αἰγύπτου καὶ ἡ ἁμαρτία πάντων τῶν ἐθνῶν, ὅσα ἂν μὴ ἀναβῇ τοῦ ἑορτάσαι τὴν ἑορτὴν τῆς σκηνοπηγίας.» Ταῦτα καὶ ὁ Ζαχαρίας μετὰ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον, Δαρείου Περσῶν βασιλεύοντος, προφητεύει, τῆς Ἱερουσαλὴμ ἄρτι τότε ἀνεγηγερμένης ἐκ τῆς προτέρας ἐρημίας, ἣν ὑπὸ Βαβυλωνίων πέπονθεν. συνάγεται δὲ ὁ πᾶς χρόνος ἀπὸ τῆς Δαρείου τοῦ Πέρσου [βασιλείας] καὶ ἐπὶ Αὔγουστον Ῥωμαίων βασιλέα εἰς ἐτῶν ἑβδομάδας ἑπτὰ καὶ ἑξήκοντα δύο τὰς ἐν τῷ Δανιὴλ φερομένας (ἃ γίνεται ἔτη τετρακόσια ὀγδοήκοντα τρία, ὡς ἀπεδείξαμεν ἐν τοῖς μικρῷ πρόσθεν γεγυμνασμένοις [καθ’ ἣν ὁ Ζαχαρίας προφητεύει]), οὔτε δὲ ἐπὶ Μακεδόνων, ἀπὸ Ἀλεξάνδρου καὶ μέχρις Αὐγούστου παραταθείσης ..., τῶν ἐμφερομένων τοῖς τοῦ προφήτου λόγοις συνίσταταί τι πεπληρωμένον.
παλαιῶν ὑψωμάτων τὸν τῶν προειρημένων ἀφε· Διαθήκης ἐκεῖθεν ποθεν προελθὼν δῆλος ἂν εἴη. νισμὸν ἀπολοφυρόμενα:, ι ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρὸς ἐκτακήσονται, καὶ ὡς ὕδωρ καταφερόμενον ἐν καταβάσει, διὰ τὸ πλῆθος τῶν ἐν αὐταῖς ἀπὸ τῶν κρειτ τόνων ἐπὶ τὰ χείρω καταπιπτόντων ὁσημέρας. Πάντα δὲ ταῦτά φησιν ἔσεσθαι ο δι' ἀσέβειαν οἴκου Ἰακώβ, καὶ δι' ἁμαρτίαν οἴκου Ισραήλ. » Τίς δ' ἦν ἡ ἀσέβεια καὶ ἡ ἁμαρτία, προϊὼν ἑξῆς ἐπιλέγει· « Οἱ βδελυσσό μενοι κρίμα, καὶ πάντα τὰ ὀρθὰ διαστρέφοντες· ο οἰκοδομοῦντες Σιὼν ἐν αἵμασιν, καὶ Ἱερουσαλὴμ ἐν ἀδικίαις·, ἐν οἷς αἵματι κἀκεῖνο ἦν τὸ τῶν ὑστάτων κακῶν παραίτιον αὐτοῖς γενόμενον, ἐφ᾽ ᾧ τὴν ἀπεξη φωνὴν εἰς ἑαυτοὺς ἐπεσπάσαντο, φήσαντες· ι Τ αἷμα αὐτοῦ ἐφ' ἡμᾶς, καὶ ἐπὶ τὰ τέκνα ἡμῶν. » Δι γοῦν, φησί, αὐτὰ ταῦτα, « ὡς ἀγρὸς Σιὼν ἀροτριαθή Β σεται, καὶ Ἱερουσαλὴμ ὡς πωροφυλάκιον ἔσται·, ἅπερ οὐδ᾽ ἄλλοτε πώποτε ἢ μετὰ τὰ κατὰ τοῦ Σω τῆρος ἡμῶν τετολμημένα ἀληθῆ τὴν ἔκβασιν είληχεν. Ἐξ ἐκείνου γάρ τοι καὶ εἰς δεῦρο ἐσχάτης ἐρημίας καταλαβούσης τοὺς τόπους, τὸ μὲν πρὶν διαβόητον αὐτῶν Σιὼν ὅρος, ἀντὶ τῆς πάλαι ἐν αὐτῷ μελέτης καὶ ἀσκήσεως τῶν προφητικῶν καὶ θείων λόγων, ὧν παῖδες τὸ πρὶν Εβραίων καὶ θεοφιλείς προφῆται, ἱερεῖς τε καὶ διδάσκαλοι τοῦ παντὸς ἔθνους ἐν αὐτῇ διὰ σπουδῆς ἐποιοῦντο, διὰ 'Ρωμαίων ἀνδρῶν κατ' οὐδὲν τῆς λοιπῆς διαφέρουσα χώρας γεωργεῖται, ὡς καὶ ἡμᾶς αὐτοὺς ὀφθαλμοῖς παραλαβεῖν βουσὶν ἀφού μενον, καὶ κατασπειρόμενον τὸν τόπον· ἡ δὲ Ἱερου σαλὴμ αὐτὴ ὡς ὀπωροφυλάκιον τῆς ἐν αὐτῇ παλαιᾶς ὀπώρας διαφθαρείσης γέγονε, μᾶλλον δὲ εἰς λιθολο γίαν κατὰ τὴν Ἑβραϊκὴν ἀνάγνωσιν. Ο γοῦν Ακύλας φησί· « Διὰ τοῦτο χάριν ὑμῶν Σιών χώρα άροτρια θήσεται, καὶ Ἱερουσαλήμ λιθολογηθήσεται. ο Ὑπὸ γὰρ ἀλλοφύλων ἀνδρῶν κατοικισθεῖσα, εἰσέτι καὶ σήμερον λιθολογεῖται, πάντων καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς τῶν τὴν πόλιν οἰκούντων τοὺς ἀπὸ τῆς πτώσεως αὐτῆς λίθους ἀναλεγομένων εἴς τε τὰ ἴδια καὶ κοινὰ καὶ δη μόσια οικοδομήματα· καὶ ἔστιν ὀφθαλμοῖς παραλα- δεῖν σκυθρωπὸν θέαμα, τοὺς ἐξ αὐτοῦ τοῦ ἱεροῦ καὶ αὐτῶν τῶν πάλαι ἀδύτων καὶ ἁγίων λίθους εἰς τὰ τῶν εἰδώλων τεμένη, εἴς τε τὰ τῶν πανδήμων θεαμάτων κατασκευάσματα ἀπειλημμένους· ὧν οὕτως ἐναργώς τοῖς πᾶσιν ὁρωμένων, καὶ ὁ καινός νόμος καὶ λόγος ὁ τῆς καινῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ *7 Εφ᾽ ᾧ μυρία πλήθη λαῶν, ἔθνη τε παντοῖα τῶν πα τρίων ἀποστάντα θεῶν, καὶ τῆς παλαιᾶς δεισιδαίμο νος πλάνης, τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν ἀνακαλεῖται· διὸ καὶ κατηξίωται τῆς βαθυτάτης εἰρήνης, ὡς μηκέτι που λυαρχίας εἶναι, ο μηδὲ βασιλείας κατά τόπους, μηδὲ ἔθνος ἐπ᾽ ἔθνος ῥομφαίαν αἱρεῖν, μηδ', ὡς τὸ πριν. πολέμοις τοῖς κατ' ἀλλήλων σχολάζειν, ἀναπαύεσθαι δὲ τῶν γεωργῶν ἕκαστον ὑποκάτω ἀμπέλου, καὶ ὑποκάτω συκῆς αὐτοῦ, μηδενὸς ἐκφοβοῦντος αὐτοὺς, κατὰ τὴν προφητείαν. ἂν οὕτως οὐδ᾽ ἄλλοτέ πω ἐξ αἰῶνος πρότερον, ἢ κατὰ τὴν τῶν Ῥωμαίων ἐπικρός τῆσιν ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς ἐπιφανείας του Σωτήρος EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. • G3S ignis liquescent, et quasi aqua quæ defertur A in præceps, » propter multitudinem eorum qui in illis quotidie a melioribus ad deteriora labuntur : et omnia hæc ait futura propter impietatem do- mus Jacob, et propter peccatum domus Israel. ▸ Quænam vero sit bæc impietas et quod peccatum, progressus longius adjungit : « Qui abominamini, inquit, judicium, et omnia recta pervertitis. Qui ædificatis Sion in sanguinibus et Jerusalem in injustitiis, s in quibus sanguinibus etiam ille fuit, qui illis extremorum malorum initium causamque præbuit, propter quem impiam illam vocem contra seipsos emiserunt, dicentes: Sanguis ejus ¿uper nos et super filios nostros " • Itaque propter ipsa haec, inquit, e Sion quasi ager arabitur, et Jerusa- lem quasi pomorum custodia erit : » quae quidem nullo unquam alio tempore, quam post illa quæ con- tra Salvatorem nostrum ausi sunt, verum exitum accepere. Ex illo enim ad hunc usque diem locis illis extrema solitudine occupatis, mons Sion qui apud illos antea celeberrimus erat, loco antiquæ illius meditationis atque exercitationis, quæ in illo vigebat, propheticorum divinorumque oraculorum, quæ antea viri Hebræi Deique familiares prophete sacerdotesque et magistri totius gentis in eoden) magno cum studio reddebant, per viros Romanos in nulla re a reliqua regione differens aratur et coli- tur, ut nos quoque ipsi inspexerimus boum opera locum et arari et seminari. Ipsa vero Jerusalem tanquam pomorum custodia, corrupto vetere qui in ipsa erat fructu, effecta est, ac potius lapidum col- lectio, sicut in contextu Hebraico legitur. Sic enimn Aquila convertit : « Idcirco propter vos, Sion terra arabitur, et de Jerusalem lapides colligentur. > Ab externis enim hominibus habitata, hodie quo- - que lapiles legentibus præbet, cum omnes qui no- stris temporibus eam urbem incolunt, ruinæ illius lapides colligant tam de privatis, quam de commu- nibus et publicis ædificiis : et licet oculis tristissi- mum spectaculum intueri, ex ipso templo et ex ipsis quondam adytis, ex iis quæ sancta vocabantur, lapides pro simulacrorum fanis, proque spectaculis, quo omnes populi concurrant, adificandis assumni, quæ cum adeo evidenter ab omnibus cernantur, quod nova itemn lex, quodque novumn Novi a Salva- D tore nostro Jesu Christo, conditi Testamenti ver- bum illinc omnino profectum sit, sane constite- rit. Quandoquidem innumerabiles populorum conventus, omnisque generis nationes, relictis diis ipsorum patriis, relictoque vetere superstitionis errore, unum supremum Deum invocant: quare etiam profundissimæ pacis compotes evaserunt,quan- do non amplius multiplices principatus, neque re- gna per loca cernuntur, neque gens adversus gen- .em gladium sumit, neque ut antea mutuis inter se bellis student, sed agricola omnis sub vite et sub ficu sua quiescit, nemine illos exterrente, sicut pro- C Matth. xxvII, 25.
πότε γὰρ κατ’ ἐκείνους τοὺς χρόνους, τοῦ παρὰ τοῖς προφήταις θεολογουμένου κυρίου ἀνθρώποις ἐπιστάντος, ἔθνη πολλὰ ἐπιγνόντα αὐτὸν καὶ μόνον θεὸν αὐτὸν ὁμολογήσαντα ἐπ’ αὐτὸν καταπέφευγεν καὶ γέγονεν αὐτῷ εἰς λαόν; ἢ πότε κατὰ τοὺς Περσῶν ἢ Μακεδόνων χρόνους ὁ προφητευόμενος βασιλεὺς ἐλήλυθεν, «ἐπιβεβηκὼς ἐπὶ ὑποζύγιον καὶ πῶλον νέον», ἐλθών τε τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους [Ἐφραὶ̈μ» ὀνομαζομένου) καὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ αὐτῆς τὴν βασιλικὴν παράταξιν [ἅρματα» καὶ «ἵππον» ἐπικαλουμένην) ἐξολόθρευσεν, τό τε ὁπλιτικὸν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους καθεῖλεν; τοῦτο γὰρ ἐδήλου τὸ λόγιον φάσκον· «ἰδοὺ ὁ βασιλεύς σου ἔρχεταί σοι δίκαιος καὶ σώζων, αὐτὸς πραὺ̈ς καὶ ἐπιβεβηκὼς ἐπὶ ὑποζύγιον καὶ πῶλον νέον», «καὶ ἐξολοθρευθήσεται τόξον πολεμικόν». ταῦτα γὰρ περὶ τῆς καθαιρέσεως τῆς βασιλικῆς ἀξίας τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐθεσπίζετο, ἐφ’ ᾗ πάλιν τὰ τῆς τῶν ἐθνῶν εἰρήνης συμφώνως τοῖς πρόσθεν ἀποδεδομένοις ἐπιλέγεται διὰ τοῦ «καὶ πλῆθος εἰρήνης ἐξ ἐθνῶν». ἀνθ’ οὗ ὁ Ἀκύλας καὶ οἱ λοιποὶ ἑρμηνευταὶ ἐκδεδώκασιν·
παλαιῶν ὑψωμάτων τὸν τῶν προειρημένων ἀφε· Διαθήκης ἐκεῖθεν ποθεν προελθὼν δῆλος ἂν εἴη. νισμὸν ἀπολοφυρόμενα:, ι ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρὸς ἐκτακήσονται, καὶ ὡς ὕδωρ καταφερόμενον ἐν καταβάσει, διὰ τὸ πλῆθος τῶν ἐν αὐταῖς ἀπὸ τῶν κρειτ τόνων ἐπὶ τὰ χείρω καταπιπτόντων ὁσημέρας. Πάντα δὲ ταῦτά φησιν ἔσεσθαι ο δι' ἀσέβειαν οἴκου Ἰακώβ, καὶ δι' ἁμαρτίαν οἴκου Ισραήλ. » Τίς δ' ἦν ἡ ἀσέβεια καὶ ἡ ἁμαρτία, προϊὼν ἑξῆς ἐπιλέγει· « Οἱ βδελυσσό μενοι κρίμα, καὶ πάντα τὰ ὀρθὰ διαστρέφοντες· ο οἰκοδομοῦντες Σιὼν ἐν αἵμασιν, καὶ Ἱερουσαλὴμ ἐν ἀδικίαις·, ἐν οἷς αἵματι κἀκεῖνο ἦν τὸ τῶν ὑστάτων κακῶν παραίτιον αὐτοῖς γενόμενον, ἐφ᾽ ᾧ τὴν ἀπεξη φωνὴν εἰς ἑαυτοὺς ἐπεσπάσαντο, φήσαντες· ι Τ αἷμα αὐτοῦ ἐφ' ἡμᾶς, καὶ ἐπὶ τὰ τέκνα ἡμῶν. » Δι γοῦν, φησί, αὐτὰ ταῦτα, « ὡς ἀγρὸς Σιὼν ἀροτριαθή Β σεται, καὶ Ἱερουσαλὴμ ὡς πωροφυλάκιον ἔσται·, ἅπερ οὐδ᾽ ἄλλοτε πώποτε ἢ μετὰ τὰ κατὰ τοῦ Σω τῆρος ἡμῶν τετολμημένα ἀληθῆ τὴν ἔκβασιν είληχεν. Ἐξ ἐκείνου γάρ τοι καὶ εἰς δεῦρο ἐσχάτης ἐρημίας καταλαβούσης τοὺς τόπους, τὸ μὲν πρὶν διαβόητον αὐτῶν Σιὼν ὅρος, ἀντὶ τῆς πάλαι ἐν αὐτῷ μελέτης καὶ ἀσκήσεως τῶν προφητικῶν καὶ θείων λόγων, ὧν παῖδες τὸ πρὶν Εβραίων καὶ θεοφιλείς προφῆται, ἱερεῖς τε καὶ διδάσκαλοι τοῦ παντὸς ἔθνους ἐν αὐτῇ διὰ σπουδῆς ἐποιοῦντο, διὰ 'Ρωμαίων ἀνδρῶν κατ' οὐδὲν τῆς λοιπῆς διαφέρουσα χώρας γεωργεῖται, ὡς καὶ ἡμᾶς αὐτοὺς ὀφθαλμοῖς παραλαβεῖν βουσὶν ἀφού μενον, καὶ κατασπειρόμενον τὸν τόπον· ἡ δὲ Ἱερου σαλὴμ αὐτὴ ὡς ὀπωροφυλάκιον τῆς ἐν αὐτῇ παλαιᾶς ὀπώρας διαφθαρείσης γέγονε, μᾶλλον δὲ εἰς λιθολο γίαν κατὰ τὴν Ἑβραϊκὴν ἀνάγνωσιν. Ο γοῦν Ακύλας φησί· « Διὰ τοῦτο χάριν ὑμῶν Σιών χώρα άροτρια θήσεται, καὶ Ἱερουσαλήμ λιθολογηθήσεται. ο Ὑπὸ γὰρ ἀλλοφύλων ἀνδρῶν κατοικισθεῖσα, εἰσέτι καὶ σήμερον λιθολογεῖται, πάντων καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς τῶν τὴν πόλιν οἰκούντων τοὺς ἀπὸ τῆς πτώσεως αὐτῆς λίθους ἀναλεγομένων εἴς τε τὰ ἴδια καὶ κοινὰ καὶ δη μόσια οικοδομήματα· καὶ ἔστιν ὀφθαλμοῖς παραλα- δεῖν σκυθρωπὸν θέαμα, τοὺς ἐξ αὐτοῦ τοῦ ἱεροῦ καὶ αὐτῶν τῶν πάλαι ἀδύτων καὶ ἁγίων λίθους εἰς τὰ τῶν εἰδώλων τεμένη, εἴς τε τὰ τῶν πανδήμων θεαμάτων κατασκευάσματα ἀπειλημμένους· ὧν οὕτως ἐναργώς τοῖς πᾶσιν ὁρωμένων, καὶ ὁ καινός νόμος καὶ λόγος ὁ τῆς καινῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ *7 Εφ᾽ ᾧ μυρία πλήθη λαῶν, ἔθνη τε παντοῖα τῶν πα τρίων ἀποστάντα θεῶν, καὶ τῆς παλαιᾶς δεισιδαίμο νος πλάνης, τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν ἀνακαλεῖται· διὸ καὶ κατηξίωται τῆς βαθυτάτης εἰρήνης, ὡς μηκέτι που λυαρχίας εἶναι, ο μηδὲ βασιλείας κατά τόπους, μηδὲ ἔθνος ἐπ᾽ ἔθνος ῥομφαίαν αἱρεῖν, μηδ', ὡς τὸ πριν. πολέμοις τοῖς κατ' ἀλλήλων σχολάζειν, ἀναπαύεσθαι δὲ τῶν γεωργῶν ἕκαστον ὑποκάτω ἀμπέλου, καὶ ὑποκάτω συκῆς αὐτοῦ, μηδενὸς ἐκφοβοῦντος αὐτοὺς, κατὰ τὴν προφητείαν. ἂν οὕτως οὐδ᾽ ἄλλοτέ πω ἐξ αἰῶνος πρότερον, ἢ κατὰ τὴν τῶν Ῥωμαίων ἐπικρός τῆσιν ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς ἐπιφανείας του Σωτήρος EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. • G3S ignis liquescent, et quasi aqua quæ defertur A in præceps, » propter multitudinem eorum qui in illis quotidie a melioribus ad deteriora labuntur : et omnia hæc ait futura propter impietatem do- mus Jacob, et propter peccatum domus Israel. ▸ Quænam vero sit bæc impietas et quod peccatum, progressus longius adjungit : « Qui abominamini, inquit, judicium, et omnia recta pervertitis. Qui ædificatis Sion in sanguinibus et Jerusalem in injustitiis, s in quibus sanguinibus etiam ille fuit, qui illis extremorum malorum initium causamque præbuit, propter quem impiam illam vocem contra seipsos emiserunt, dicentes: Sanguis ejus ¿uper nos et super filios nostros " • Itaque propter ipsa haec, inquit, e Sion quasi ager arabitur, et Jerusa- lem quasi pomorum custodia erit : » quae quidem nullo unquam alio tempore, quam post illa quæ con- tra Salvatorem nostrum ausi sunt, verum exitum accepere. Ex illo enim ad hunc usque diem locis illis extrema solitudine occupatis, mons Sion qui apud illos antea celeberrimus erat, loco antiquæ illius meditationis atque exercitationis, quæ in illo vigebat, propheticorum divinorumque oraculorum, quæ antea viri Hebræi Deique familiares prophete sacerdotesque et magistri totius gentis in eoden) magno cum studio reddebant, per viros Romanos in nulla re a reliqua regione differens aratur et coli- tur, ut nos quoque ipsi inspexerimus boum opera locum et arari et seminari. Ipsa vero Jerusalem tanquam pomorum custodia, corrupto vetere qui in ipsa erat fructu, effecta est, ac potius lapidum col- lectio, sicut in contextu Hebraico legitur. Sic enimn Aquila convertit : « Idcirco propter vos, Sion terra arabitur, et de Jerusalem lapides colligentur. > Ab externis enim hominibus habitata, hodie quo- - que lapiles legentibus præbet, cum omnes qui no- stris temporibus eam urbem incolunt, ruinæ illius lapides colligant tam de privatis, quam de commu- nibus et publicis ædificiis : et licet oculis tristissi- mum spectaculum intueri, ex ipso templo et ex ipsis quondam adytis, ex iis quæ sancta vocabantur, lapides pro simulacrorum fanis, proque spectaculis, quo omnes populi concurrant, adificandis assumni, quæ cum adeo evidenter ab omnibus cernantur, quod nova itemn lex, quodque novumn Novi a Salva- D tore nostro Jesu Christo, conditi Testamenti ver- bum illinc omnino profectum sit, sane constite- rit. Quandoquidem innumerabiles populorum conventus, omnisque generis nationes, relictis diis ipsorum patriis, relictoque vetere superstitionis errore, unum supremum Deum invocant: quare etiam profundissimæ pacis compotes evaserunt,quan- do non amplius multiplices principatus, neque re- gna per loca cernuntur, neque gens adversus gen- .em gladium sumit, neque ut antea mutuis inter se bellis student, sed agricola omnis sub vite et sub ficu sua quiescit, nemine illos exterrente, sicut pro- C Matth. xxvII, 25.
«καὶ λαλήσει εἰρήνην τοῖς ἔθνεσιν», ὃ καὶ μάλιστα ἀπὸ τῆς Αὐγούστου βασιλείας συνίσταται καὶ πρὸς λέξιν πεπληρωμένον, πάσης μὲν ἐξ ἐκείνου καταλυθείσης πολυαρχίας, εἰρήνης δὲ τὰ πλεῖστα τῆς οἰκουμένης ἔθνη διαλαβούσης. τίς δὲ πρὸ τῶν Ῥωμαϊκῶν χρόνων ἐπὶ τῶν Περσικῶν ἢ τῶν Μακεδονικῶν τοιοῦτος γέγονεν Ἰουδαίων βασιλεύς, ὡς ἄρξαι αὐτὸν «ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης»; τοῦτο γοῦν ἐδήλωσαν οἱ λοιποὶ ἑρμηνευταί. ὁ γοῦν Ἀκύλας φησίν· «καὶ λαλήσει εἰρήνην τοῖς ἔθνεσιν, καὶ ἡ ἐξουσία αὐτοῦ ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης καὶ ἀπὸ ποταμοῦ ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης». ᾧ συνᾴδει καὶ τὸ ἐν ἑβδομηκοστῷ πρώτῳ ψαλμῷ περὶ τοῦ ἐκ σπέρματος Σολομῶνος γενησομένου Χριστοῦ ὧδέ πη εἰρημένον· «ἀνατελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη, καὶ πλῆθος εἰρήνης ἕως οὗ ἀνταναιρεθῇ ἡ σελήνη. καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμοῦ ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης»· ταῦτα γὰρ περὶ τοῦ υἱοῦ Σολομῶνος ἐλέγετο, οὐδὲν λειπόμενα τῶν ἐν τῷ προφήτῃ εἰρημένων.
παλαιῶν ὑψωμάτων τὸν τῶν προειρημένων ἀφε· Διαθήκης ἐκεῖθεν ποθεν προελθὼν δῆλος ἂν εἴη. νισμὸν ἀπολοφυρόμενα:, ι ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρὸς ἐκτακήσονται, καὶ ὡς ὕδωρ καταφερόμενον ἐν καταβάσει, διὰ τὸ πλῆθος τῶν ἐν αὐταῖς ἀπὸ τῶν κρειτ τόνων ἐπὶ τὰ χείρω καταπιπτόντων ὁσημέρας. Πάντα δὲ ταῦτά φησιν ἔσεσθαι ο δι' ἀσέβειαν οἴκου Ἰακώβ, καὶ δι' ἁμαρτίαν οἴκου Ισραήλ. » Τίς δ' ἦν ἡ ἀσέβεια καὶ ἡ ἁμαρτία, προϊὼν ἑξῆς ἐπιλέγει· « Οἱ βδελυσσό μενοι κρίμα, καὶ πάντα τὰ ὀρθὰ διαστρέφοντες· ο οἰκοδομοῦντες Σιὼν ἐν αἵμασιν, καὶ Ἱερουσαλὴμ ἐν ἀδικίαις·, ἐν οἷς αἵματι κἀκεῖνο ἦν τὸ τῶν ὑστάτων κακῶν παραίτιον αὐτοῖς γενόμενον, ἐφ᾽ ᾧ τὴν ἀπεξη φωνὴν εἰς ἑαυτοὺς ἐπεσπάσαντο, φήσαντες· ι Τ αἷμα αὐτοῦ ἐφ' ἡμᾶς, καὶ ἐπὶ τὰ τέκνα ἡμῶν. » Δι γοῦν, φησί, αὐτὰ ταῦτα, « ὡς ἀγρὸς Σιὼν ἀροτριαθή Β σεται, καὶ Ἱερουσαλὴμ ὡς πωροφυλάκιον ἔσται·, ἅπερ οὐδ᾽ ἄλλοτε πώποτε ἢ μετὰ τὰ κατὰ τοῦ Σω τῆρος ἡμῶν τετολμημένα ἀληθῆ τὴν ἔκβασιν είληχεν. Ἐξ ἐκείνου γάρ τοι καὶ εἰς δεῦρο ἐσχάτης ἐρημίας καταλαβούσης τοὺς τόπους, τὸ μὲν πρὶν διαβόητον αὐτῶν Σιὼν ὅρος, ἀντὶ τῆς πάλαι ἐν αὐτῷ μελέτης καὶ ἀσκήσεως τῶν προφητικῶν καὶ θείων λόγων, ὧν παῖδες τὸ πρὶν Εβραίων καὶ θεοφιλείς προφῆται, ἱερεῖς τε καὶ διδάσκαλοι τοῦ παντὸς ἔθνους ἐν αὐτῇ διὰ σπουδῆς ἐποιοῦντο, διὰ 'Ρωμαίων ἀνδρῶν κατ' οὐδὲν τῆς λοιπῆς διαφέρουσα χώρας γεωργεῖται, ὡς καὶ ἡμᾶς αὐτοὺς ὀφθαλμοῖς παραλαβεῖν βουσὶν ἀφού μενον, καὶ κατασπειρόμενον τὸν τόπον· ἡ δὲ Ἱερου σαλὴμ αὐτὴ ὡς ὀπωροφυλάκιον τῆς ἐν αὐτῇ παλαιᾶς ὀπώρας διαφθαρείσης γέγονε, μᾶλλον δὲ εἰς λιθολο γίαν κατὰ τὴν Ἑβραϊκὴν ἀνάγνωσιν. Ο γοῦν Ακύλας φησί· « Διὰ τοῦτο χάριν ὑμῶν Σιών χώρα άροτρια θήσεται, καὶ Ἱερουσαλήμ λιθολογηθήσεται. ο Ὑπὸ γὰρ ἀλλοφύλων ἀνδρῶν κατοικισθεῖσα, εἰσέτι καὶ σήμερον λιθολογεῖται, πάντων καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς τῶν τὴν πόλιν οἰκούντων τοὺς ἀπὸ τῆς πτώσεως αὐτῆς λίθους ἀναλεγομένων εἴς τε τὰ ἴδια καὶ κοινὰ καὶ δη μόσια οικοδομήματα· καὶ ἔστιν ὀφθαλμοῖς παραλα- δεῖν σκυθρωπὸν θέαμα, τοὺς ἐξ αὐτοῦ τοῦ ἱεροῦ καὶ αὐτῶν τῶν πάλαι ἀδύτων καὶ ἁγίων λίθους εἰς τὰ τῶν εἰδώλων τεμένη, εἴς τε τὰ τῶν πανδήμων θεαμάτων κατασκευάσματα ἀπειλημμένους· ὧν οὕτως ἐναργώς τοῖς πᾶσιν ὁρωμένων, καὶ ὁ καινός νόμος καὶ λόγος ὁ τῆς καινῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ *7 Εφ᾽ ᾧ μυρία πλήθη λαῶν, ἔθνη τε παντοῖα τῶν πα τρίων ἀποστάντα θεῶν, καὶ τῆς παλαιᾶς δεισιδαίμο νος πλάνης, τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν ἀνακαλεῖται· διὸ καὶ κατηξίωται τῆς βαθυτάτης εἰρήνης, ὡς μηκέτι που λυαρχίας εἶναι, ο μηδὲ βασιλείας κατά τόπους, μηδὲ ἔθνος ἐπ᾽ ἔθνος ῥομφαίαν αἱρεῖν, μηδ', ὡς τὸ πριν. πολέμοις τοῖς κατ' ἀλλήλων σχολάζειν, ἀναπαύεσθαι δὲ τῶν γεωργῶν ἕκαστον ὑποκάτω ἀμπέλου, καὶ ὑποκάτω συκῆς αὐτοῦ, μηδενὸς ἐκφοβοῦντος αὐτοὺς, κατὰ τὴν προφητείαν. ἂν οὕτως οὐδ᾽ ἄλλοτέ πω ἐξ αἰῶνος πρότερον, ἢ κατὰ τὴν τῶν Ῥωμαίων ἐπικρός τῆσιν ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς ἐπιφανείας του Σωτήρος EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. • G3S ignis liquescent, et quasi aqua quæ defertur A in præceps, » propter multitudinem eorum qui in illis quotidie a melioribus ad deteriora labuntur : et omnia hæc ait futura propter impietatem do- mus Jacob, et propter peccatum domus Israel. ▸ Quænam vero sit bæc impietas et quod peccatum, progressus longius adjungit : « Qui abominamini, inquit, judicium, et omnia recta pervertitis. Qui ædificatis Sion in sanguinibus et Jerusalem in injustitiis, s in quibus sanguinibus etiam ille fuit, qui illis extremorum malorum initium causamque præbuit, propter quem impiam illam vocem contra seipsos emiserunt, dicentes: Sanguis ejus ¿uper nos et super filios nostros " • Itaque propter ipsa haec, inquit, e Sion quasi ager arabitur, et Jerusa- lem quasi pomorum custodia erit : » quae quidem nullo unquam alio tempore, quam post illa quæ con- tra Salvatorem nostrum ausi sunt, verum exitum accepere. Ex illo enim ad hunc usque diem locis illis extrema solitudine occupatis, mons Sion qui apud illos antea celeberrimus erat, loco antiquæ illius meditationis atque exercitationis, quæ in illo vigebat, propheticorum divinorumque oraculorum, quæ antea viri Hebræi Deique familiares prophete sacerdotesque et magistri totius gentis in eoden) magno cum studio reddebant, per viros Romanos in nulla re a reliqua regione differens aratur et coli- tur, ut nos quoque ipsi inspexerimus boum opera locum et arari et seminari. Ipsa vero Jerusalem tanquam pomorum custodia, corrupto vetere qui in ipsa erat fructu, effecta est, ac potius lapidum col- lectio, sicut in contextu Hebraico legitur. Sic enimn Aquila convertit : « Idcirco propter vos, Sion terra arabitur, et de Jerusalem lapides colligentur. > Ab externis enim hominibus habitata, hodie quo- - que lapiles legentibus præbet, cum omnes qui no- stris temporibus eam urbem incolunt, ruinæ illius lapides colligant tam de privatis, quam de commu- nibus et publicis ædificiis : et licet oculis tristissi- mum spectaculum intueri, ex ipso templo et ex ipsis quondam adytis, ex iis quæ sancta vocabantur, lapides pro simulacrorum fanis, proque spectaculis, quo omnes populi concurrant, adificandis assumni, quæ cum adeo evidenter ab omnibus cernantur, quod nova itemn lex, quodque novumn Novi a Salva- D tore nostro Jesu Christo, conditi Testamenti ver- bum illinc omnino profectum sit, sane constite- rit. Quandoquidem innumerabiles populorum conventus, omnisque generis nationes, relictis diis ipsorum patriis, relictoque vetere superstitionis errore, unum supremum Deum invocant: quare etiam profundissimæ pacis compotes evaserunt,quan- do non amplius multiplices principatus, neque re- gna per loca cernuntur, neque gens adversus gen- .em gladium sumit, neque ut antea mutuis inter se bellis student, sed agricola omnis sub vite et sub ficu sua quiescit, nemine illos exterrente, sicut pro- C Matth. xxvII, 25.
πότ’ οὖν ταῦτα καὶ πῶς ἢ κατὰ ποίους χρόνους γέγονεν ὁ βουλόμενος ἑρμηνευέτω, ἢ πότε ἄλλοτε μετὰ τὴν ὑπὸ Βαβυλωνίοις πολιορκίαν δεύτερον ἐμπρησμὸν ὑπέμεινεν Ἱερουσαλήμ, καὶ ὁ ἐν αὐτῇ κατερρίφη νεώς. Ὃ καὶ αὐτὸ θαῦμα μέγα ἔχει, ὡς ᾐνίξατο ὁ προφήτης, εἰπών· «διάνοιξον ὁ Λίβανος τὰς θύρας σου, καὶ κατα[τα]φαγέτω πῦρ τὰς κέδρους σου». Λίβανον γὰρ ἐν τούτοις συνήθως αὐτὸ τὸ ἱερὸν ὀνομάζει, ἐπεὶ καὶ δι’ ἑτέρων προφητειῶν ἀποδέδεικται Λίβανος αὐτὸς ὁ νεὼς ἐπικεκλημένος. τοῦτο δὲ καὶ αὐτοὶ παῖδες Ἰουδαίων εἰσέτι νῦν ὁμολογοῦσιν, ἐπεὶ καὶ Ἡσαί̈ας, ἐμφερῆ τῷ μετὰ χεῖρας προφήτῃ θεσπίζων, ἔφησεν· «ἰδοὺ κύριος σαβαὼθ συνταράσσει τοὺς ἐνδόξους μετὰ ἰσχύος, καὶ οἱ ὑψηλοὶ τῇ ὕβρει συντριβήσονται». «ὁ δὲ Λίβανος σὺν τοῖς ὑψηλοῖς πεσεῖται. καὶ ἐξελεύσεται ῥάβδος ἐκ τῆς ῥίζης Ἰεσσαί, καὶ ἄνθος ἐκ τῆς ῥίζης ἀναβήσεται. καὶ ἐπαναπαύσεται ἐπ’ αὐτὸν πνεῦμα τοῦ θεοῦ». οἷς ἐπιλέγει· «καὶ ἔσται ἡ ῥίζα τοῦ Ἰεσσαὶ καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ’ αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν». καὶ ἐνταῦθα γὰρ ὁμοῦ τῇ ἐκ σπέρματος Ἰεσσαὶ καὶ Δαβὶδ γενέσει τοῦ Χριστοῦ Λιβάνου καθαίρεσις καὶ ἐθνῶν κλῆσις συνῆπται.
παλαιῶν ὑψωμάτων τὸν τῶν προειρημένων ἀφε· Διαθήκης ἐκεῖθεν ποθεν προελθὼν δῆλος ἂν εἴη. νισμὸν ἀπολοφυρόμενα:, ι ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρὸς ἐκτακήσονται, καὶ ὡς ὕδωρ καταφερόμενον ἐν καταβάσει, διὰ τὸ πλῆθος τῶν ἐν αὐταῖς ἀπὸ τῶν κρειτ τόνων ἐπὶ τὰ χείρω καταπιπτόντων ὁσημέρας. Πάντα δὲ ταῦτά φησιν ἔσεσθαι ο δι' ἀσέβειαν οἴκου Ἰακώβ, καὶ δι' ἁμαρτίαν οἴκου Ισραήλ. » Τίς δ' ἦν ἡ ἀσέβεια καὶ ἡ ἁμαρτία, προϊὼν ἑξῆς ἐπιλέγει· « Οἱ βδελυσσό μενοι κρίμα, καὶ πάντα τὰ ὀρθὰ διαστρέφοντες· ο οἰκοδομοῦντες Σιὼν ἐν αἵμασιν, καὶ Ἱερουσαλὴμ ἐν ἀδικίαις·, ἐν οἷς αἵματι κἀκεῖνο ἦν τὸ τῶν ὑστάτων κακῶν παραίτιον αὐτοῖς γενόμενον, ἐφ᾽ ᾧ τὴν ἀπεξη φωνὴν εἰς ἑαυτοὺς ἐπεσπάσαντο, φήσαντες· ι Τ αἷμα αὐτοῦ ἐφ' ἡμᾶς, καὶ ἐπὶ τὰ τέκνα ἡμῶν. » Δι γοῦν, φησί, αὐτὰ ταῦτα, « ὡς ἀγρὸς Σιὼν ἀροτριαθή Β σεται, καὶ Ἱερουσαλὴμ ὡς πωροφυλάκιον ἔσται·, ἅπερ οὐδ᾽ ἄλλοτε πώποτε ἢ μετὰ τὰ κατὰ τοῦ Σω τῆρος ἡμῶν τετολμημένα ἀληθῆ τὴν ἔκβασιν είληχεν. Ἐξ ἐκείνου γάρ τοι καὶ εἰς δεῦρο ἐσχάτης ἐρημίας καταλαβούσης τοὺς τόπους, τὸ μὲν πρὶν διαβόητον αὐτῶν Σιὼν ὅρος, ἀντὶ τῆς πάλαι ἐν αὐτῷ μελέτης καὶ ἀσκήσεως τῶν προφητικῶν καὶ θείων λόγων, ὧν παῖδες τὸ πρὶν Εβραίων καὶ θεοφιλείς προφῆται, ἱερεῖς τε καὶ διδάσκαλοι τοῦ παντὸς ἔθνους ἐν αὐτῇ διὰ σπουδῆς ἐποιοῦντο, διὰ 'Ρωμαίων ἀνδρῶν κατ' οὐδὲν τῆς λοιπῆς διαφέρουσα χώρας γεωργεῖται, ὡς καὶ ἡμᾶς αὐτοὺς ὀφθαλμοῖς παραλαβεῖν βουσὶν ἀφού μενον, καὶ κατασπειρόμενον τὸν τόπον· ἡ δὲ Ἱερου σαλὴμ αὐτὴ ὡς ὀπωροφυλάκιον τῆς ἐν αὐτῇ παλαιᾶς ὀπώρας διαφθαρείσης γέγονε, μᾶλλον δὲ εἰς λιθολο γίαν κατὰ τὴν Ἑβραϊκὴν ἀνάγνωσιν. Ο γοῦν Ακύλας φησί· « Διὰ τοῦτο χάριν ὑμῶν Σιών χώρα άροτρια θήσεται, καὶ Ἱερουσαλήμ λιθολογηθήσεται. ο Ὑπὸ γὰρ ἀλλοφύλων ἀνδρῶν κατοικισθεῖσα, εἰσέτι καὶ σήμερον λιθολογεῖται, πάντων καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς τῶν τὴν πόλιν οἰκούντων τοὺς ἀπὸ τῆς πτώσεως αὐτῆς λίθους ἀναλεγομένων εἴς τε τὰ ἴδια καὶ κοινὰ καὶ δη μόσια οικοδομήματα· καὶ ἔστιν ὀφθαλμοῖς παραλα- δεῖν σκυθρωπὸν θέαμα, τοὺς ἐξ αὐτοῦ τοῦ ἱεροῦ καὶ αὐτῶν τῶν πάλαι ἀδύτων καὶ ἁγίων λίθους εἰς τὰ τῶν εἰδώλων τεμένη, εἴς τε τὰ τῶν πανδήμων θεαμάτων κατασκευάσματα ἀπειλημμένους· ὧν οὕτως ἐναργώς τοῖς πᾶσιν ὁρωμένων, καὶ ὁ καινός νόμος καὶ λόγος ὁ τῆς καινῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ *7 Εφ᾽ ᾧ μυρία πλήθη λαῶν, ἔθνη τε παντοῖα τῶν πα τρίων ἀποστάντα θεῶν, καὶ τῆς παλαιᾶς δεισιδαίμο νος πλάνης, τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν ἀνακαλεῖται· διὸ καὶ κατηξίωται τῆς βαθυτάτης εἰρήνης, ὡς μηκέτι που λυαρχίας εἶναι, ο μηδὲ βασιλείας κατά τόπους, μηδὲ ἔθνος ἐπ᾽ ἔθνος ῥομφαίαν αἱρεῖν, μηδ', ὡς τὸ πριν. πολέμοις τοῖς κατ' ἀλλήλων σχολάζειν, ἀναπαύεσθαι δὲ τῶν γεωργῶν ἕκαστον ὑποκάτω ἀμπέλου, καὶ ὑποκάτω συκῆς αὐτοῦ, μηδενὸς ἐκφοβοῦντος αὐτοὺς, κατὰ τὴν προφητείαν. ἂν οὕτως οὐδ᾽ ἄλλοτέ πω ἐξ αἰῶνος πρότερον, ἢ κατὰ τὴν τῶν Ῥωμαίων ἐπικρός τῆσιν ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς ἐπιφανείας του Σωτήρος EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. • G3S ignis liquescent, et quasi aqua quæ defertur A in præceps, » propter multitudinem eorum qui in illis quotidie a melioribus ad deteriora labuntur : et omnia hæc ait futura propter impietatem do- mus Jacob, et propter peccatum domus Israel. ▸ Quænam vero sit bæc impietas et quod peccatum, progressus longius adjungit : « Qui abominamini, inquit, judicium, et omnia recta pervertitis. Qui ædificatis Sion in sanguinibus et Jerusalem in injustitiis, s in quibus sanguinibus etiam ille fuit, qui illis extremorum malorum initium causamque præbuit, propter quem impiam illam vocem contra seipsos emiserunt, dicentes: Sanguis ejus ¿uper nos et super filios nostros " • Itaque propter ipsa haec, inquit, e Sion quasi ager arabitur, et Jerusa- lem quasi pomorum custodia erit : » quae quidem nullo unquam alio tempore, quam post illa quæ con- tra Salvatorem nostrum ausi sunt, verum exitum accepere. Ex illo enim ad hunc usque diem locis illis extrema solitudine occupatis, mons Sion qui apud illos antea celeberrimus erat, loco antiquæ illius meditationis atque exercitationis, quæ in illo vigebat, propheticorum divinorumque oraculorum, quæ antea viri Hebræi Deique familiares prophete sacerdotesque et magistri totius gentis in eoden) magno cum studio reddebant, per viros Romanos in nulla re a reliqua regione differens aratur et coli- tur, ut nos quoque ipsi inspexerimus boum opera locum et arari et seminari. Ipsa vero Jerusalem tanquam pomorum custodia, corrupto vetere qui in ipsa erat fructu, effecta est, ac potius lapidum col- lectio, sicut in contextu Hebraico legitur. Sic enimn Aquila convertit : « Idcirco propter vos, Sion terra arabitur, et de Jerusalem lapides colligentur. > Ab externis enim hominibus habitata, hodie quo- - que lapiles legentibus præbet, cum omnes qui no- stris temporibus eam urbem incolunt, ruinæ illius lapides colligant tam de privatis, quam de commu- nibus et publicis ædificiis : et licet oculis tristissi- mum spectaculum intueri, ex ipso templo et ex ipsis quondam adytis, ex iis quæ sancta vocabantur, lapides pro simulacrorum fanis, proque spectaculis, quo omnes populi concurrant, adificandis assumni, quæ cum adeo evidenter ab omnibus cernantur, quod nova itemn lex, quodque novumn Novi a Salva- D tore nostro Jesu Christo, conditi Testamenti ver- bum illinc omnino profectum sit, sane constite- rit. Quandoquidem innumerabiles populorum conventus, omnisque generis nationes, relictis diis ipsorum patriis, relictoque vetere superstitionis errore, unum supremum Deum invocant: quare etiam profundissimæ pacis compotes evaserunt,quan- do non amplius multiplices principatus, neque re- gna per loca cernuntur, neque gens adversus gen- .em gladium sumit, neque ut antea mutuis inter se bellis student, sed agricola omnis sub vite et sub ficu sua quiescit, nemine illos exterrente, sicut pro- C Matth. xxvII, 25.
Λίβανον δὲ τὴν Ἱερουσαλὴμ διαρρήδην ὁ Ἰεζεκιὴλ σημαίνει λέγων· «ὁ ἀετὸς ὁ μέγας ὁ μεγαλοπτέρυγος ὁ ἔχων τὸ ἥγημα εἰσελθεῖν εἰς τὸν Λίβανον, καὶ ἀπέκνισεν τὰ ἁπαλὰ τῆς κέδρου». ταῦτα γοῦν ὁ αὐτὸς ἑξῆς διασαφῶν, ἐπιλέγει «ὅταν ἔλθῃ» Ναβουχοδονόσορ «ἐπὶ Ἱερουσαλὴμ» καὶ λάβῃ «τοὺς ἄρχοντας αὐτῆς», καὶ τὰ ἑξῆς. Ἀλλὰ ταῦτα μὲν ὁ Ἰεζεκιὴλ περὶ τῆς πρώτης ἐδήλου πολιορκίας, μεθ’ ἣν ὁ Ζαχαρίας περὶ τῆς δευτέρας θεσπίζει. πότ’ οὖν μετὰ τοὺς Ζαχαρίου χρόνους ἐπὶ τῆς Μακεδόνων βασιλείας ἐμπρησμὸν ὑπέμεινεν ὁ νεώς; ἀλλ’ οὐκ ἔστιν εἰπεῖν. μετὰ γὰρ τὴν ὑπὸ Βαβυλωνίων πυρπόλησιν οὐδ’ ἄλλοτε δευτέραν ἢ κατὰ Τίτον καὶ Οὐεσπασιανὸν Ῥωμαίων αὐτοκράτορας τὴν διὰ πυρὸς ὑπέμεινεν φθοράν, ἐφ’ ᾗ πάλιν δι’ αἰνίγματος τοὺς πάλαι ἄρχοντας τοῦ ἔθνους ἐπὶ θρήνους καὶ ὀλοφυρμοὺς ἀνακαλεῖ φάσκων ὁ λόγος· «ὀλολυξάτω πίτυς, διότι πέπτωκεν κέδρος, ὅτι μεγάλως μεγιστᾶνες ἐταλαιπώρησαν· ὀλολύξατε, δρύες τῆς Βασανίτιδος, ὅτι κατεσπάσθη ὁ δρυμὸς ὁ σύμφυτος. φωνὴ θρηνούντων ποιμένων, ὅτι τεταλαιπώρηκεν ἡ μεγαλωσύνη αὐτῶν».
παλαιῶν ὑψωμάτων τὸν τῶν προειρημένων ἀφε· Διαθήκης ἐκεῖθεν ποθεν προελθὼν δῆλος ἂν εἴη. νισμὸν ἀπολοφυρόμενα:, ι ὡς κηρὸς ἀπὸ προσώπου πυρὸς ἐκτακήσονται, καὶ ὡς ὕδωρ καταφερόμενον ἐν καταβάσει, διὰ τὸ πλῆθος τῶν ἐν αὐταῖς ἀπὸ τῶν κρειτ τόνων ἐπὶ τὰ χείρω καταπιπτόντων ὁσημέρας. Πάντα δὲ ταῦτά φησιν ἔσεσθαι ο δι' ἀσέβειαν οἴκου Ἰακώβ, καὶ δι' ἁμαρτίαν οἴκου Ισραήλ. » Τίς δ' ἦν ἡ ἀσέβεια καὶ ἡ ἁμαρτία, προϊὼν ἑξῆς ἐπιλέγει· « Οἱ βδελυσσό μενοι κρίμα, καὶ πάντα τὰ ὀρθὰ διαστρέφοντες· ο οἰκοδομοῦντες Σιὼν ἐν αἵμασιν, καὶ Ἱερουσαλὴμ ἐν ἀδικίαις·, ἐν οἷς αἵματι κἀκεῖνο ἦν τὸ τῶν ὑστάτων κακῶν παραίτιον αὐτοῖς γενόμενον, ἐφ᾽ ᾧ τὴν ἀπεξη φωνὴν εἰς ἑαυτοὺς ἐπεσπάσαντο, φήσαντες· ι Τ αἷμα αὐτοῦ ἐφ' ἡμᾶς, καὶ ἐπὶ τὰ τέκνα ἡμῶν. » Δι γοῦν, φησί, αὐτὰ ταῦτα, « ὡς ἀγρὸς Σιὼν ἀροτριαθή Β σεται, καὶ Ἱερουσαλὴμ ὡς πωροφυλάκιον ἔσται·, ἅπερ οὐδ᾽ ἄλλοτε πώποτε ἢ μετὰ τὰ κατὰ τοῦ Σω τῆρος ἡμῶν τετολμημένα ἀληθῆ τὴν ἔκβασιν είληχεν. Ἐξ ἐκείνου γάρ τοι καὶ εἰς δεῦρο ἐσχάτης ἐρημίας καταλαβούσης τοὺς τόπους, τὸ μὲν πρὶν διαβόητον αὐτῶν Σιὼν ὅρος, ἀντὶ τῆς πάλαι ἐν αὐτῷ μελέτης καὶ ἀσκήσεως τῶν προφητικῶν καὶ θείων λόγων, ὧν παῖδες τὸ πρὶν Εβραίων καὶ θεοφιλείς προφῆται, ἱερεῖς τε καὶ διδάσκαλοι τοῦ παντὸς ἔθνους ἐν αὐτῇ διὰ σπουδῆς ἐποιοῦντο, διὰ 'Ρωμαίων ἀνδρῶν κατ' οὐδὲν τῆς λοιπῆς διαφέρουσα χώρας γεωργεῖται, ὡς καὶ ἡμᾶς αὐτοὺς ὀφθαλμοῖς παραλαβεῖν βουσὶν ἀφού μενον, καὶ κατασπειρόμενον τὸν τόπον· ἡ δὲ Ἱερου σαλὴμ αὐτὴ ὡς ὀπωροφυλάκιον τῆς ἐν αὐτῇ παλαιᾶς ὀπώρας διαφθαρείσης γέγονε, μᾶλλον δὲ εἰς λιθολο γίαν κατὰ τὴν Ἑβραϊκὴν ἀνάγνωσιν. Ο γοῦν Ακύλας φησί· « Διὰ τοῦτο χάριν ὑμῶν Σιών χώρα άροτρια θήσεται, καὶ Ἱερουσαλήμ λιθολογηθήσεται. ο Ὑπὸ γὰρ ἀλλοφύλων ἀνδρῶν κατοικισθεῖσα, εἰσέτι καὶ σήμερον λιθολογεῖται, πάντων καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς τῶν τὴν πόλιν οἰκούντων τοὺς ἀπὸ τῆς πτώσεως αὐτῆς λίθους ἀναλεγομένων εἴς τε τὰ ἴδια καὶ κοινὰ καὶ δη μόσια οικοδομήματα· καὶ ἔστιν ὀφθαλμοῖς παραλα- δεῖν σκυθρωπὸν θέαμα, τοὺς ἐξ αὐτοῦ τοῦ ἱεροῦ καὶ αὐτῶν τῶν πάλαι ἀδύτων καὶ ἁγίων λίθους εἰς τὰ τῶν εἰδώλων τεμένη, εἴς τε τὰ τῶν πανδήμων θεαμάτων κατασκευάσματα ἀπειλημμένους· ὧν οὕτως ἐναργώς τοῖς πᾶσιν ὁρωμένων, καὶ ὁ καινός νόμος καὶ λόγος ὁ τῆς καινῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ *7 Εφ᾽ ᾧ μυρία πλήθη λαῶν, ἔθνη τε παντοῖα τῶν πα τρίων ἀποστάντα θεῶν, καὶ τῆς παλαιᾶς δεισιδαίμο νος πλάνης, τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν ἀνακαλεῖται· διὸ καὶ κατηξίωται τῆς βαθυτάτης εἰρήνης, ὡς μηκέτι που λυαρχίας εἶναι, ο μηδὲ βασιλείας κατά τόπους, μηδὲ ἔθνος ἐπ᾽ ἔθνος ῥομφαίαν αἱρεῖν, μηδ', ὡς τὸ πριν. πολέμοις τοῖς κατ' ἀλλήλων σχολάζειν, ἀναπαύεσθαι δὲ τῶν γεωργῶν ἕκαστον ὑποκάτω ἀμπέλου, καὶ ὑποκάτω συκῆς αὐτοῦ, μηδενὸς ἐκφοβοῦντος αὐτοὺς, κατὰ τὴν προφητείαν. ἂν οὕτως οὐδ᾽ ἄλλοτέ πω ἐξ αἰῶνος πρότερον, ἢ κατὰ τὴν τῶν Ῥωμαίων ἐπικρός τῆσιν ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς ἐπιφανείας του Σωτήρος EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. • G3S ignis liquescent, et quasi aqua quæ defertur A in præceps, » propter multitudinem eorum qui in illis quotidie a melioribus ad deteriora labuntur : et omnia hæc ait futura propter impietatem do- mus Jacob, et propter peccatum domus Israel. ▸ Quænam vero sit bæc impietas et quod peccatum, progressus longius adjungit : « Qui abominamini, inquit, judicium, et omnia recta pervertitis. Qui ædificatis Sion in sanguinibus et Jerusalem in injustitiis, s in quibus sanguinibus etiam ille fuit, qui illis extremorum malorum initium causamque præbuit, propter quem impiam illam vocem contra seipsos emiserunt, dicentes: Sanguis ejus ¿uper nos et super filios nostros " • Itaque propter ipsa haec, inquit, e Sion quasi ager arabitur, et Jerusa- lem quasi pomorum custodia erit : » quae quidem nullo unquam alio tempore, quam post illa quæ con- tra Salvatorem nostrum ausi sunt, verum exitum accepere. Ex illo enim ad hunc usque diem locis illis extrema solitudine occupatis, mons Sion qui apud illos antea celeberrimus erat, loco antiquæ illius meditationis atque exercitationis, quæ in illo vigebat, propheticorum divinorumque oraculorum, quæ antea viri Hebræi Deique familiares prophete sacerdotesque et magistri totius gentis in eoden) magno cum studio reddebant, per viros Romanos in nulla re a reliqua regione differens aratur et coli- tur, ut nos quoque ipsi inspexerimus boum opera locum et arari et seminari. Ipsa vero Jerusalem tanquam pomorum custodia, corrupto vetere qui in ipsa erat fructu, effecta est, ac potius lapidum col- lectio, sicut in contextu Hebraico legitur. Sic enimn Aquila convertit : « Idcirco propter vos, Sion terra arabitur, et de Jerusalem lapides colligentur. > Ab externis enim hominibus habitata, hodie quo- - que lapiles legentibus præbet, cum omnes qui no- stris temporibus eam urbem incolunt, ruinæ illius lapides colligant tam de privatis, quam de commu- nibus et publicis ædificiis : et licet oculis tristissi- mum spectaculum intueri, ex ipso templo et ex ipsis quondam adytis, ex iis quæ sancta vocabantur, lapides pro simulacrorum fanis, proque spectaculis, quo omnes populi concurrant, adificandis assumni, quæ cum adeo evidenter ab omnibus cernantur, quod nova itemn lex, quodque novumn Novi a Salva- D tore nostro Jesu Christo, conditi Testamenti ver- bum illinc omnino profectum sit, sane constite- rit. Quandoquidem innumerabiles populorum conventus, omnisque generis nationes, relictis diis ipsorum patriis, relictoque vetere superstitionis errore, unum supremum Deum invocant: quare etiam profundissimæ pacis compotes evaserunt,quan- do non amplius multiplices principatus, neque re- gna per loca cernuntur, neque gens adversus gen- .em gladium sumit, neque ut antea mutuis inter se bellis student, sed agricola omnis sub vite et sub ficu sua quiescit, nemine illos exterrente, sicut pro- C Matth. xxvII, 25.
PG 22:639τότε γοῦν καὶ γέγονεν ἡ Ἱερουσαλὴμ «ὡς πρόθυρα σαλευόμενα πᾶσι τοῖς λαοῖς κύκλῳ, καὶ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ» γέγονεν «περιοχή», ὅ τε νενομισμένος αὐτοῖς ἅγιος καὶ ἱερὸς τόπος εἰσέτι καὶ σήμερον λίθος τυγχάνει καταπατούμενος πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν, καὶ «πᾶς ὁ καταπατῶν αὐτὴν ἐμπαίζων ἐμπαίξεται», ἀκολούθως τῇ προφητείᾳ. ἀλλὰ καὶ «ἀνθ’ ὧν κατωρχήσαντο» τοῦ ταῦτα θεσπίσαντος κυρίου, οὐ διαλέλοιπεν αὐτοὺς κοπετὸς καὶ ὀδυρμὸς καὶ θρῆνος. οὐ πώποτε γοῦν ἄλλοτε ἢ μετὰ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν καὶ εἰς τὸν καθ’ ἡμᾶς χρόνον πᾶσαι αἱ φυλαὶ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους θρήνων καὶ κοπετῶν ἄξια πεπόνθασιν διὰ τὴν καταλαβοῦσαν αὐτοὺς ἐκ θεοῦ πληγήν, ὑφ’ ἧς καὶ ἡ μητρόπολις αὐτῶν ἀλλοφύλοις ἔθνεσιν ἐξεδόθη καὶ τὸ ἱερὸν κατεσκάφη, αὐτοί τε τῆς ἰδίας χώρας ἀπελήλαντο, ἐν τῇ πολεμίᾳ ἐχθροῖς δουλεύοντες· ὧν ἕνεκα πᾶς ὁ οἶκος αὐτῶν καὶ πᾶσα ψυχὴ αὐτῶν εἰσέτι καὶ σήμερον θρήνοις ὑποβέβληται. διό φησιν ἡ προφητεία· «καὶ κόψεται» φυλὴ κατὰ φυλήν, «φυλὴ οἴκου Δαβὶδ καθ’ ἑαυτήν, καὶ αἱ γυναῖκες αὐτῶν καθ’ ἑαυτάς», καὶ τὰ τούτοις ἑπόμενα.
Β η λογουμένου Κυρίου ἀνθρώποις ἐπιστάντος, ἔθνη πολλὰ Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται τοῦ Κυρίου, καὶ διαμερι σθήσονται τὰ σκυλά σου ἐν σοὶ, καὶ ἐπισυνάξω πάντα τὰ ἔθνη ἐπὶ Ἱερουσαλὴμ εἰς πόλεμον, καὶ ἁλώσεται ἡ πόλις, καὶ διαρπαγήσονται αἱ οἰκίαι, καὶ γυναῖκες μολυνθήσονται, καὶ ἐξελεύσεται τὸ ἥμισυ τῆς πόλεως ἐν αἰχμαλωσίᾳ· οἱ δὲ κατάλοιποι τοῦ λαοῦ μου οὐ μὴ ἐξολοθρευθῶσιν ἐκ τῆς πόλεως. Καὶ ἐξελεύσεται Κύριος, καὶ παρατάξεται ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐκείνοις, καθὼς ἡμέρα παρατάξεως αὐτοῦ ἐν ἡμέρᾳ πολέ μου, καὶ στήσονται οἱ πόδες αὐτοῦ ἐν τῇ ἡμέρα ἐκείνῃ ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν Ἐλαιῶν τὸ κατέναντι Ἱερουσαλήμ. » Εἶτα μεθ᾿ ἕτερα τὰ μεταξύ φη- σιν· ι Καὶ ἔσται Κύριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἓν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν, καὶ τὴν ἔρημον. » Καὶ αὖθις μεθ᾿ ἕτερα περιγράφων την βίβλον τῆς προ φητείας, τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν διὰ τούτων θεσπίζει· • Καὶ ἔσται, ὅσοι ἐὰν καταλειφθῶσιν ἐκ πάντων τῶν ἐθνῶν τῶν ἐλθόντων ἐπὶ Ἱερουσαλήμ, καὶ ἀναθήσον ται κατ' ἐνιαυτὸν, τοῦ προσκυνῆσαι τῷ βασιλεῖ Κυ ρίῳ παντοκράτορι, καὶ τοῦ ἑορτάζειν τὴν ἑορτὴν τῆς Σκηνοπηγίας. Καὶ ἔσται, ὅσοι ἐὰν μὴ ἀναβῶσιν ἐκ πασῶν τῶν φυλῶν τῆς γῆς εἰς Ἱερουσαλήμ, τοῦ προσκυνῆσαι τῷ βασιλεῖ Κυρίῳ παντοκράτορι, καὶ οὗτοι ἐκείνοις προστεθήσονται. Ἐὰν δὲ φυλὴ Αιγύπτου μὴ ἀναβῇ, μηδὲ ἔλθῃ ἐκεῖ, καὶ ἐπὶ τούτων ἔσται ή πτῶσις, ἣν πατάξει Κύριος πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς, ὅσα ἐὰν μὴ ἀναδῇ τοῦ ἑορτάσαι τὴν ἑορτὴν τῆς Σκτ νοπηγίας. Αὕτη ἔσται ἡ ἁμαρτία Αἰγύπτου, καὶ ἡ ἁμαρτία πάντων τῶν ἐθνῶν, ὅτα ἂν μὴ ἀναβῇ τοῦ ἑορτάσαι τὴν ἑορτὴν τῆς Σκηνοπηγίας ο Ταῦτα καὶ ὁ Ζαχαρίας μετὰ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον, Δα- ρείου Περσῶν βασιλεύοντος, προφητεύει, τῆς Ἱερου σαλὴμ ἄρτι τότε ἀνεγηγερμένης ἐκ τῆς προτέρας ἐρημίας, ἣν ὑπὸ Βαβυλωνίων πέπονθε. Συνάγεται δὲ ὁ πᾶς χρόνος ἀπὸ τῆς Δαρείου τοῦ Πέρσου, καθ' ἣν ὁ Ζαχαρίας προφητεύει, καὶ ἐπὶ Αύγουστον Ρωμαίων βασιλέα εἰς ἐτῶν ἑβδομάδας ἑπτὰ καὶ ἑξηκονταδύο, τὰς ἐν τῷ Δανιὴλ φερομένας, ἃ γίνεται ἔτη τετρα- κόσια ογδοήκοντα τρία, ὡς ἀπεδείξαμεν ἐν τοῖς με κρῷ πρόσθεν γεγυμνασμένοις. Ούτε δὲ ἐπὶ τῆς Μα κεδόνων ἀπὸ ᾿Αλεξάνδρου καὶ μέχρις Αὐγούστου πα- ραταθείσης, τῶν ἐμφερομένων τοῖς τοῦ προφήτου λόγοις συνίσταται τι πεπληρωμένον. Πότε γὰρ κατ' ἐκείνους τοὺς χρόνους τοῦ παρὰ τοῖς προφήταις θεο- ር ἐπιγνόντα αὐτὸν, καὶ μόνον Θεὸν αὐτὸν ὁμολογήσαντα, ἐπ' αὐτὸν καταπέφευγε, καὶ γέγονεν αὐτῷ εἰς λαόν ; πότε κατὰ τοὺς Περσῶν ἢ Μακεδόνων χρόνους ὁ προ φητευόμενος βασιλεὺς ἐλήλυθεν, « Επιβεβηκὼς ἐπὶ ὑποζύγιον, καὶ πῶλον νέον; › ἐλθών τε τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους Ἐφραὶμ ὀνομαζομένου, καὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ αὐτῆς τὴν βασιλικὴν παράταξιν, ἅρματα καὶ ἵππον ἐπικαλουμένην ἐξωλόθρευσε, τό τε ὁπλιτικὸν τοῦ Ἰουδαίων έθνους καθείλε; Τοῦτο γὰρ ἐδήλου τὸ λόγιον φάσκον· « Ἰδοὺ ὁ Βασιλεύς σου ἔρχεταί σοι δίκαιος καὶ σώζων, αὐτὸς πραῖς, καὶ ἐπιβεβηκὼς ἐπὶ ὑπο ζύγιον καὶ πῶλον νέον, καὶ ἐξολοθρευθήσεται τόξον - EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. spolia tua in te, et congregalo omnes gentes ad A Jerusalem in bellum, et capietur civitas, et diri- pientur domus, et mulieres polluentur, et egredie tur dimidium civitatis in captivitatem : reliqui autem de populo meo non peribunt de civitate, et egredietur Dominus, et comparabitur ad prælium in gentibus illis, sicut dies prælii ejus, in die belli, et stabunt pedes ejus in die illa in monte Olivarum quod est contra Jerusalem. Deinde post alia quæ in medio ponit, hæc ait : « Et erit Dominus unus, et nomen ejus unum complectens omnem terram et desertum *. » Rursus pust alia dum prophetiæ libro terminum ponit, voca- tionem gentium his verbis divinat : « Et erit, qui- cunque relicti fuerint ex omnibus gentibus, quæ venerint in Jerusalem, et ascendent singulis anuis, ut adorent Regem Dominum omnipotentem, et ce- lebrent diem festum Tabernaculorum. Et erit, qui- cunque non ascenderint ex omnibus tribubus terræ in Jerusalem ut adorent Regem Dominum omni- potentem, etiam hi illis addentur. Si autem tribus Ægypti non ascenderit, neque venerit illuc, etiam super his erit ruina, qua percutiet Dominus omnes gentes terræ, quæcunque non ascenderint ad cele- brandum solemne Tabernaculorum. Hoc erit pecca- tum Ægypti, et peccatum omnium gentium, quæ- cunque non ascenderint ad celebrandum diem fes- tum Tabernaculorum . . Hæc sane Zacharias post reditum de Babylone, Dario apud Persas regnante, vaticinatur, quo tempore urls Jerusalem a priore desolatione excitata instaurataque nuper fuerat, quæ desolatio illi a Babyloniis fuerat illata. Colligit autem omne tempus a Dario Persarum, sub Zacharias prophetiæ munere ſungitur, ad Augustum Roma- norum regem, annorum hebdomadas septem et sexaginta duas, quæ apud Danielem feruntur: quæ summa annorum efficitur quadringentorum octo- ginta trium, ut ostendimus in iis quæ paulo ante a nobis tractata sunt. Cæterum post imperium Macedonum ab Alexandro usque ad Augustum, etiam si ipsius Augusti regnum complectare, nihil sane quod prophetæ verbis concordet aut simile sit, invenias esse completum. Quando enim per ¡¡la tempora is Dominus, quem prophetæ ut Deum celebrant, cum hominibus versatus est ? et gentes multæ illum agnoverunt ? eumdemque solum Deum confessæ sunt? et ad ipsum confugientes factæ sunt ei in populum? vel quando tandem toto Per- sarum aut Macedonum tempore, is Rex de quo Propheta loquitur, venit impositus jumento et pullo adolescenti ? > et veniens Judaicæ gentis, qua: Ephrem hoc loco dicitur, et ipsius Jerusalem regiam aciem, quæ curruum atque equi vocabulo pominatur, perdidit? et arnatas Judaica gentis com pas delevit? Hoc enim significabat oraculum illud dicens: Ecce Rex tuus venit tibi justus et Salva- tor, ipse mansuetus et impositus super jumentum • D • Zachar. sis, 1.4. ibid. 9, 10. ibid. 1C-19.
ποῖαι δὲ μετὰ τοὺς τοῦ Ζαχαρίου χρόνους γεγόνασιν ἡμέραι, ἐν αἷς διεμερίσθη τὰ σκῦλα τῆς Ἱερουσαλὴμ καὶ ἐπισυνήχθη πάντα τὰ ἔθνη ἐπ’ αὐτὴν εἰς πόλεμον, ἥλω τε ἡ πόλις καὶ διηρπάγησαν αἱ οἰκίαι, καὶ αἱ γυναῖκες ἐμολύνθησαν ἀπήχθησάν τε εἰς αἰχμαλωσίαν, ὁμοῦ τε καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ ὁ κύριος συμμαχῶν τοῖς ἔθνεσιν τοῖς τὴν Ἱερουσαλὴμ πολεμοῦσιν παρετάξατο ἐν αὐτοῖς; ἢ πότε ἔστησαν «οἱ πόδες αὐτοῦ» «ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν ἐλαιῶν»; ἢ πότε γέγονεν «κύριος εἰς βασιλέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν», αὐτός τε εἷς κύριος ἐπὶ πάντας ἀνθρώπους, «καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον»; ταῦτα γὰρ οὐδ’ ἄλλοτέ πω πρότερον ἔχοι ἄν τις εἰς πέρας δεῖξαι ἀχθέντα ἢ κατὰ τοὺς Ῥωμαίων χρόνους, καθ’ οὓς ἐμπρησμὸν ὑπέμεινε δεύτερον μετὰ τὸν ὑπὸ Βαβυλωνίων ὁ νεὼς αὐτῶν, ἥ τε πόλις ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο ὑπὸ ἀλλοφύλων ἐθνῶν κατοικισθεῖσα δείκνυται.
Β η λογουμένου Κυρίου ἀνθρώποις ἐπιστάντος, ἔθνη πολλὰ Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται τοῦ Κυρίου, καὶ διαμερι σθήσονται τὰ σκυλά σου ἐν σοὶ, καὶ ἐπισυνάξω πάντα τὰ ἔθνη ἐπὶ Ἱερουσαλὴμ εἰς πόλεμον, καὶ ἁλώσεται ἡ πόλις, καὶ διαρπαγήσονται αἱ οἰκίαι, καὶ γυναῖκες μολυνθήσονται, καὶ ἐξελεύσεται τὸ ἥμισυ τῆς πόλεως ἐν αἰχμαλωσίᾳ· οἱ δὲ κατάλοιποι τοῦ λαοῦ μου οὐ μὴ ἐξολοθρευθῶσιν ἐκ τῆς πόλεως. Καὶ ἐξελεύσεται Κύριος, καὶ παρατάξεται ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐκείνοις, καθὼς ἡμέρα παρατάξεως αὐτοῦ ἐν ἡμέρᾳ πολέ μου, καὶ στήσονται οἱ πόδες αὐτοῦ ἐν τῇ ἡμέρα ἐκείνῃ ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν Ἐλαιῶν τὸ κατέναντι Ἱερουσαλήμ. » Εἶτα μεθ᾿ ἕτερα τὰ μεταξύ φη- σιν· ι Καὶ ἔσται Κύριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἓν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν, καὶ τὴν ἔρημον. » Καὶ αὖθις μεθ᾿ ἕτερα περιγράφων την βίβλον τῆς προ φητείας, τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν διὰ τούτων θεσπίζει· • Καὶ ἔσται, ὅσοι ἐὰν καταλειφθῶσιν ἐκ πάντων τῶν ἐθνῶν τῶν ἐλθόντων ἐπὶ Ἱερουσαλήμ, καὶ ἀναθήσον ται κατ' ἐνιαυτὸν, τοῦ προσκυνῆσαι τῷ βασιλεῖ Κυ ρίῳ παντοκράτορι, καὶ τοῦ ἑορτάζειν τὴν ἑορτὴν τῆς Σκηνοπηγίας. Καὶ ἔσται, ὅσοι ἐὰν μὴ ἀναβῶσιν ἐκ πασῶν τῶν φυλῶν τῆς γῆς εἰς Ἱερουσαλήμ, τοῦ προσκυνῆσαι τῷ βασιλεῖ Κυρίῳ παντοκράτορι, καὶ οὗτοι ἐκείνοις προστεθήσονται. Ἐὰν δὲ φυλὴ Αιγύπτου μὴ ἀναβῇ, μηδὲ ἔλθῃ ἐκεῖ, καὶ ἐπὶ τούτων ἔσται ή πτῶσις, ἣν πατάξει Κύριος πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς, ὅσα ἐὰν μὴ ἀναδῇ τοῦ ἑορτάσαι τὴν ἑορτὴν τῆς Σκτ νοπηγίας. Αὕτη ἔσται ἡ ἁμαρτία Αἰγύπτου, καὶ ἡ ἁμαρτία πάντων τῶν ἐθνῶν, ὅτα ἂν μὴ ἀναβῇ τοῦ ἑορτάσαι τὴν ἑορτὴν τῆς Σκηνοπηγίας ο Ταῦτα καὶ ὁ Ζαχαρίας μετὰ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον, Δα- ρείου Περσῶν βασιλεύοντος, προφητεύει, τῆς Ἱερου σαλὴμ ἄρτι τότε ἀνεγηγερμένης ἐκ τῆς προτέρας ἐρημίας, ἣν ὑπὸ Βαβυλωνίων πέπονθε. Συνάγεται δὲ ὁ πᾶς χρόνος ἀπὸ τῆς Δαρείου τοῦ Πέρσου, καθ' ἣν ὁ Ζαχαρίας προφητεύει, καὶ ἐπὶ Αύγουστον Ρωμαίων βασιλέα εἰς ἐτῶν ἑβδομάδας ἑπτὰ καὶ ἑξηκονταδύο, τὰς ἐν τῷ Δανιὴλ φερομένας, ἃ γίνεται ἔτη τετρα- κόσια ογδοήκοντα τρία, ὡς ἀπεδείξαμεν ἐν τοῖς με κρῷ πρόσθεν γεγυμνασμένοις. Ούτε δὲ ἐπὶ τῆς Μα κεδόνων ἀπὸ ᾿Αλεξάνδρου καὶ μέχρις Αὐγούστου πα- ραταθείσης, τῶν ἐμφερομένων τοῖς τοῦ προφήτου λόγοις συνίσταται τι πεπληρωμένον. Πότε γὰρ κατ' ἐκείνους τοὺς χρόνους τοῦ παρὰ τοῖς προφήταις θεο- ር ἐπιγνόντα αὐτὸν, καὶ μόνον Θεὸν αὐτὸν ὁμολογήσαντα, ἐπ' αὐτὸν καταπέφευγε, καὶ γέγονεν αὐτῷ εἰς λαόν ; πότε κατὰ τοὺς Περσῶν ἢ Μακεδόνων χρόνους ὁ προ φητευόμενος βασιλεὺς ἐλήλυθεν, « Επιβεβηκὼς ἐπὶ ὑποζύγιον, καὶ πῶλον νέον; › ἐλθών τε τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους Ἐφραὶμ ὀνομαζομένου, καὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ αὐτῆς τὴν βασιλικὴν παράταξιν, ἅρματα καὶ ἵππον ἐπικαλουμένην ἐξωλόθρευσε, τό τε ὁπλιτικὸν τοῦ Ἰουδαίων έθνους καθείλε; Τοῦτο γὰρ ἐδήλου τὸ λόγιον φάσκον· « Ἰδοὺ ὁ Βασιλεύς σου ἔρχεταί σοι δίκαιος καὶ σώζων, αὐτὸς πραῖς, καὶ ἐπιβεβηκὼς ἐπὶ ὑπο ζύγιον καὶ πῶλον νέον, καὶ ἐξολοθρευθήσεται τόξον - EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. spolia tua in te, et congregalo omnes gentes ad A Jerusalem in bellum, et capietur civitas, et diri- pientur domus, et mulieres polluentur, et egredie tur dimidium civitatis in captivitatem : reliqui autem de populo meo non peribunt de civitate, et egredietur Dominus, et comparabitur ad prælium in gentibus illis, sicut dies prælii ejus, in die belli, et stabunt pedes ejus in die illa in monte Olivarum quod est contra Jerusalem. Deinde post alia quæ in medio ponit, hæc ait : « Et erit Dominus unus, et nomen ejus unum complectens omnem terram et desertum *. » Rursus pust alia dum prophetiæ libro terminum ponit, voca- tionem gentium his verbis divinat : « Et erit, qui- cunque relicti fuerint ex omnibus gentibus, quæ venerint in Jerusalem, et ascendent singulis anuis, ut adorent Regem Dominum omnipotentem, et ce- lebrent diem festum Tabernaculorum. Et erit, qui- cunque non ascenderint ex omnibus tribubus terræ in Jerusalem ut adorent Regem Dominum omni- potentem, etiam hi illis addentur. Si autem tribus Ægypti non ascenderit, neque venerit illuc, etiam super his erit ruina, qua percutiet Dominus omnes gentes terræ, quæcunque non ascenderint ad cele- brandum solemne Tabernaculorum. Hoc erit pecca- tum Ægypti, et peccatum omnium gentium, quæ- cunque non ascenderint ad celebrandum diem fes- tum Tabernaculorum . . Hæc sane Zacharias post reditum de Babylone, Dario apud Persas regnante, vaticinatur, quo tempore urls Jerusalem a priore desolatione excitata instaurataque nuper fuerat, quæ desolatio illi a Babyloniis fuerat illata. Colligit autem omne tempus a Dario Persarum, sub Zacharias prophetiæ munere ſungitur, ad Augustum Roma- norum regem, annorum hebdomadas septem et sexaginta duas, quæ apud Danielem feruntur: quæ summa annorum efficitur quadringentorum octo- ginta trium, ut ostendimus in iis quæ paulo ante a nobis tractata sunt. Cæterum post imperium Macedonum ab Alexandro usque ad Augustum, etiam si ipsius Augusti regnum complectare, nihil sane quod prophetæ verbis concordet aut simile sit, invenias esse completum. Quando enim per ¡¡la tempora is Dominus, quem prophetæ ut Deum celebrant, cum hominibus versatus est ? et gentes multæ illum agnoverunt ? eumdemque solum Deum confessæ sunt? et ad ipsum confugientes factæ sunt ei in populum? vel quando tandem toto Per- sarum aut Macedonum tempore, is Rex de quo Propheta loquitur, venit impositus jumento et pullo adolescenti ? > et veniens Judaicæ gentis, qua: Ephrem hoc loco dicitur, et ipsius Jerusalem regiam aciem, quæ curruum atque equi vocabulo pominatur, perdidit? et arnatas Judaica gentis com pas delevit? Hoc enim significabat oraculum illud dicens: Ecce Rex tuus venit tibi justus et Salva- tor, ipse mansuetus et impositus super jumentum • D • Zachar. sis, 1.4. ibid. 9, 10. ibid. 1C-19.
PG 22:643Ὅτε καὶ ὁ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ τὰς οἰκείας ἐποιεῖτο διατριβὰς ἐπὶ τοῦ ἐλαιῶνος τοῦ κατάντικρυς τῆς Ἱερουσαλὴμ ὄρους, πληρουμένου τοῦ φάσκοντος λόγου «καὶ στήσονται οἱ πόδες αὐτοῦ ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν ἐλαιῶν τὸ κατέναντι Ἱερουσαλήμ», τοῦτ’ ἔστιν τοῦ θεοσεβοῦς πολιτεύματος καθ’ ὅλης τῆς ἀνθρώπων οἰκουμένης ἀνοικοδομηθέντος, πάντα τὰ ἔθνη, κατὰ τὴν προφητείαν, «τὴν ἑορτὴν τῆς σκηνοπηγίας» ἐν παντὶ τόπῳ τῷ θεῷ τῶν προφητῶν πανηγυρίζει, Αἰγύπτιοί τε ἐξ ἐκείνου τὸν τῶν ὅλων θεὸν ἐπιγνόντες τὰς σκηνὰς αὐτῶν ἐφ’ ἑκάστης πόλεως καὶ χώρας κατεπήξαντο· εἶεν δ’ ἂν αὗται αἱ κατὰ τόπον ἐκκλησίαι τοῦ Χριστοῦ. ταύτας γὰρ πολὺ κρείττους τῶν παρὰ Μωσεῖ σκηνῶν ἡ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ δύναμις καθ’ ὅλης συνεπήξατο τῆς ἀνθρώπων οἰκουμένης, εἰς τὸ πᾶν γένος ἀνθρώπων καὶ πάντα τὰ ἔθνη σκηνοπηγίας ἑορτὴν τῷ ἐπὶ πάντων θεῷ ἐπιτελεῖν.
ό Α τοὺς Ζαχαρίου χρόνους ἐπὶ τῆς Μακεδόνων βασιλείας Β Ει ἐμπρησμὸν ὑπέμεινεν ὁ νεώς; ἀλλ' οὐκ ἔστιν εἰπεῖν. Μετὰ γὰρ τὴν ὑπὸ Βαβυλωνίων πυρπόλησιν, οὐδ' ἄλλοτε δευτέραν ἢ κατὰ Τίτον και Ουεσπασιανό, Ῥωμαίων αὐτοκράτορας, τὴν διὰ πυρὸς ὑπέμεινε φθοράν, ἐφ' ᾗ πάλιν διὰ αἰνίγματος τοὺς πάλαι ἄρχον τας τοῦ ἔθνους ἐπὶ θρήνους καὶ ὀλοφυρμούς ἀνακαλεί φάσκων ὁ λόγος· . Ολολυξάτω πίτυς, διότι πέπτωκε κέδρος, ὅτι μεγάλως μεγιστάνες ἐταλαιπώρησαν. Ολολύξατε, δρύες της Βασανίτιδος, ὅτι κατεσπάσθη ὁ δρυμὸς ὁ σύμφυτος - φωνὴ θρηνούντων ποιμένων, ὅτι τεταλαιπώρηκεν ή μεγαλωσύνη αὐτῶν. » Τότε γοῦν καὶ γέγονεν ἡ Ἱερουσαλὴμ ὡς πρόθυρα σαλευ μενα πᾶσι τοῖς λαοῖς κύκλῳ, καὶ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ γέν γονε περιοχή, ὅ τε νενομισμένος αὐτοῖς ἅγιος καὶ ἱερὸς τόπος, εἰσέτι καὶ σήμερον λίθος τυγχάνει κατα- πατούμενος πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, καὶ πᾶς ὁ καταπατών αὐτὴν ἐμπαίζων ἐμπαίζεται, ἀκολούθως τῇ προφη τεία. ᾿Αλλὰ καὶ ἀνθ' ὧν κατωρχήσαντο τοῦ ταῦτα θεσπίσαντος Κυρίου, οὐ διαλέλοιπεν αὐτοὺς κοπετός καὶ ὀδυρμὸς καὶ θρῆνος. Οὐ πώποτε γοῦν ἄλλοτε ή μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν, καὶ εἰς τὸν καθ᾿ ἡμᾶς χρόνον, πᾶσαι αἱ φυλαὶ τοῦ Ἰουδαίων Έθνους θρήνων καὶ κοπετῶν ἄξια πεπόνθασι διὰ τὴν καταλαβοῦσαν αὐτοὺς ἐκ Θεοῦ πληγήν, ὑφ᾽ ἧς καὶ ἡ μητρόπολις αὐτῶν ἀλλοφύλοις ἔθνεσιν ἐξεδόθη, καὶ τὸ ἱερὸν κατεσκάφη, αὐτοί τε τῆς ἰδίας χώρας ἀπελή λαντο, ἐν τῇ πολεμίᾳ ἐχθροῖς δουλεύοντες· ὧν ἔνεκα πᾶς ὁ οἶκος αὐτῶν, καὶ πᾶσα ψυχὴ αὐτῶν εἰσέτι καὶ σήμερον θρήνοις ὑποβέβληται. Διό φησιν ἡ προςη τεία· ι Καὶ κόψεται φυλὴ κατὰ φυλήν, φυλή οίκου Δαβὶδ καθ᾿ ἑαυτὴν, καὶ γυναῖκες αὐτῶν καθ' ἑαυτάς", καὶ τὰ τούτοις ἑπόμενα. Ποῖαι δὲ μετὰ τοὺς τοῦ Ζαχαρίου χρόνους γεγόνασιν ἡμέραι, ἐν αἷς διεμε ρίσθη τὰ σκύλα τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ ἐπισυνήχθη πάντα τὰ ἔθνη ἐπ' αὐτὴν εἰς πόλεμον, έλω τε ἡ πόλις, καὶ διηρπάγησαν αἱ οἰκίαι, καὶ αἱ γυναῖκες ἐμολύνθησαν, ἀπήχθησάν τε εἰς αἰχμαλωσίαν, ὁμοῖ τε καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ ὁ Κύριος, συμμαχῶν τοῖς ἔθνεσι τοῖς τὴν Ἱερουσαλὴμ πολεμοῦσι, παρετάξατο ἐν αὐτοῖς ; ἢ πότε ἔστησαν οἱ πόδες αὐτοῦ ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν Ἐλαιῶν ; ἢ πότε γέγονε Κύριος εἰς βασιλέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν, αὐτός τε εἷς Κύριος ἐπὶ πάντα; ἀνθρώπους, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐγκυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον; ταῦτα γὰρ οὐδ᾽ ἄλλοτέ των πρότερον ἔχοι ἄν τις εἰς πέρας δεῖξαι ἀχθέντα, ἢ κατὰ τοὺς Ρωμαίων χρόνους, καθ' οὓς ἐμπρησμὲν ὑπ έμεινε δεύτερον, μετὰ τὸν ὑπὸ Βαβυλωνίων, ὁ νεώς αὐτῶν, ἥ τε πόλις ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο ὑπὸ ἀλλο φύλων ἐθνῶν κατοικισθεῖσαι δείκνυται· ὅτε καὶ ἐ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ τὰς οἰκείας ἐποιεῖτο διατριβὰς ἐπὶ τοῦ ἐλαιῶνος τοῦ ἄντικρυς τῆς Ἱερουσαλὴμ όρους, πληρουμένου του φάσκοντα λόγου· « Καὶ στήσονται οἱ πόδες αὐτοῦ ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν Ἐλαιῶν τὸ κατέναντι Ἱερουσαλήμ·, τοῦτ' ἔστι τοῦ θεοσεβοῦς πολιτεύματος καθ' ὅλης τῆς ἀνθρώπων οἰκουμένης ἀνοικοδομηθέντος, πάντα τὰ ἔθνη, κατά ῃ EUSEBH CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. rit princeps ejus ", » et quæ sequuntur. Caeterum, Ezechiel quidem hæc de prima Jerusalem obsidione prædixit : post cujus obsidionis tempus Zacharias de secunda divinat. Quando igitur post Zachariæ tempora, sub imperio Macedonum templum incen- sum est? certe nunquam. Siquidem post Babylo- niorum depopulationem atque incendium, nullam ignis alteram vastationem unquam perpessa est urbs, nis: sub Vespasiano ac Tito Romanorum imperato- ribus, ob quam sane vastationem rursus obscure et per figuras eos, qui olim genti imperabant, ad deplorationes et lamenta invitat oraculum, dicens: • Ululet pinus, quoniam cecidit cedrus, quoniam magnopere magnifici afflicti sunt: ululate, quercus Basanitidis, quoniam convulsus est saltus consitus, vox lamentantium pastorum, quoniam aflicta est magnificentia eorum. › Tunc sane facta est Jeru- salem quasi vestibula quæ quatiuntur omnibus po- pulis in circuitu, et in Judæa facta est munitio am- biens, et ab eis sacrosanctus existimatus locus, usque in hodiernum diem lapis exsistit, qui con- culcatur ab omnibus gentibus, et quicunque illum conculcat illudens illudetur, sicut prophetia prædi- xerat. Quin etiam propterea quod illi Iomnino, qui hæc cecinerat, insultaverunt, non defecit eos neque planctus, neque luctus, neque lamentatio. Nunquam igitur alias nisi post Salvatoris nostri adventum usque ad hanc tempestatem, omnes tribus Judæo- rum quidquam lamentatione planctuve dignum passæ sunt, propter plagam quæ ipsos Deo feriente deprehenderit, ex qua etiam ipsorum mater civitas externis gentibus tradita est, et templum eversum suffossumque est, ipsique de propria regione ex- pulsi sunt, in terra hostili inimicis servientes. Quas ob res, omnis ipsorum domus, omnisque ipsorum anima in hunc usque diem lamentationibus afflicta est. Quapropter propheta sic ait : . plangent singulae tribus per seipsas : tribus domus David seorsum, et mulieres eorum seorsum ", el quæ sequuntur. Sed qui tandem post Zachariæ tempora secuti sunt dies, in quibus spolia Jerusalem divisa sunt? et gentes universæ ad bellum contra eam coiverint? et civitas capta sit, et domus direptæ, et mulieres pollutæ atque in servitutem abactæ? et quando simul sub idem tempus Dominus gentibus Jerusalem oppugnantibus subveniens, comparavit se ad prælium cum illis? aut quando steterunt pe- des ejus in monte Olivarum? aut quando exstitit Dominus in Regem per universam terram ? ipseque unus Dominus apud omnes homines? et nomen ejus ambiens universam terram et solitudinem? hæc enim nunquam quisquam antea ad suum finem pers ducta demonstrare poterit, nisi Romanorum tem- poribus, quibus post Babylonicum incendium, al- tero rursus incendio ipsorum templum vastatum est, et civitas ex illo ad hunc usque diem ab exter- nis gentibus habitari ostenditur. Quo tempore etiam "Ezech. XVI, 12. 1. Zachar. xi, 12-14. C D
ὅτε τοίνυν καὶ ταῦτα τὰ πρόπαλαι τοῖς ἔθνεσιν προαναφωνηθέντα καθ’ ἡμᾶς αὐτοὺς ὁρῶμεν τὴν ἔκβασιν ἀπειληφότα, τά τε τοῦ θρήνου καὶ τοῦ κοπετοῦ ταῖς φυλαῖς τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους προκεκηρυγμένα, τά τε τῆς πυρπολήσεως τοῦ ἱεροῦ καὶ τῆς ἐσχάτης αὐτῶν ἐρημίας, ὁμοίως καὶ ταῦτα ταῖς προρρήσεσιν εἰσέτι καὶ σήμερον ὀφθαλμοῖς θεωρεῖται, τί λείπεται ἐπὶ τούτοις ἢ καὶ τὸν προφητευόμενον βασιλέα τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ ἐληλυθέναι ὁμολογεῖν, τῶν κατὰ τὴν παρουσίαν αὐτοῦ σημείων ἐφ’ ἑκάστῳ τῶν εἰρημένων ἐναργῆ τὴν ἔκβασιν εἰληφέναι ἀποδεδειγμένων; Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. «Ἰδοὺ κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κούφης καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον, καὶ σεισθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ καὶ ἡ καρδία αὐτῶν ἡττηθήσεται ἐν αὐτοῖς. καὶ ἐπεγερθήσονται Αἰγύπτιοι ἐπ’ Αἰγυπτίους, καὶ πολεμήσει ἄνθρωπος τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ καὶ ἄνθρωπος τὸν πλησίον αὐτοῦ. ἐπεγερθήσονται πόλις ἐπὶ πόλιν καὶ νόμος ἐπὶ νόμον. καὶ ταραχθήσεται τὸ πνεῦμα τῶν Αἰγυπτίων ἐν αὐτοῖς, καὶ τὴν βουλὴν αὐτῶν διασκεδάσω, καὶ ἐπερωτήσουσι τοὺς θεοὺς αὐτῶν καὶ τὰ ἀγάλματα αὐτῶν καὶ τοὺς ἐγγαστριμύθους καὶ τοὺς ἐκ τῆς γῆς φωνοῦντας».
ό Α τοὺς Ζαχαρίου χρόνους ἐπὶ τῆς Μακεδόνων βασιλείας Β Ει ἐμπρησμὸν ὑπέμεινεν ὁ νεώς; ἀλλ' οὐκ ἔστιν εἰπεῖν. Μετὰ γὰρ τὴν ὑπὸ Βαβυλωνίων πυρπόλησιν, οὐδ' ἄλλοτε δευτέραν ἢ κατὰ Τίτον και Ουεσπασιανό, Ῥωμαίων αὐτοκράτορας, τὴν διὰ πυρὸς ὑπέμεινε φθοράν, ἐφ' ᾗ πάλιν διὰ αἰνίγματος τοὺς πάλαι ἄρχον τας τοῦ ἔθνους ἐπὶ θρήνους καὶ ὀλοφυρμούς ἀνακαλεί φάσκων ὁ λόγος· . Ολολυξάτω πίτυς, διότι πέπτωκε κέδρος, ὅτι μεγάλως μεγιστάνες ἐταλαιπώρησαν. Ολολύξατε, δρύες της Βασανίτιδος, ὅτι κατεσπάσθη ὁ δρυμὸς ὁ σύμφυτος - φωνὴ θρηνούντων ποιμένων, ὅτι τεταλαιπώρηκεν ή μεγαλωσύνη αὐτῶν. » Τότε γοῦν καὶ γέγονεν ἡ Ἱερουσαλὴμ ὡς πρόθυρα σαλευ μενα πᾶσι τοῖς λαοῖς κύκλῳ, καὶ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ γέν γονε περιοχή, ὅ τε νενομισμένος αὐτοῖς ἅγιος καὶ ἱερὸς τόπος, εἰσέτι καὶ σήμερον λίθος τυγχάνει κατα- πατούμενος πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, καὶ πᾶς ὁ καταπατών αὐτὴν ἐμπαίζων ἐμπαίζεται, ἀκολούθως τῇ προφη τεία. ᾿Αλλὰ καὶ ἀνθ' ὧν κατωρχήσαντο τοῦ ταῦτα θεσπίσαντος Κυρίου, οὐ διαλέλοιπεν αὐτοὺς κοπετός καὶ ὀδυρμὸς καὶ θρῆνος. Οὐ πώποτε γοῦν ἄλλοτε ή μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν, καὶ εἰς τὸν καθ᾿ ἡμᾶς χρόνον, πᾶσαι αἱ φυλαὶ τοῦ Ἰουδαίων Έθνους θρήνων καὶ κοπετῶν ἄξια πεπόνθασι διὰ τὴν καταλαβοῦσαν αὐτοὺς ἐκ Θεοῦ πληγήν, ὑφ᾽ ἧς καὶ ἡ μητρόπολις αὐτῶν ἀλλοφύλοις ἔθνεσιν ἐξεδόθη, καὶ τὸ ἱερὸν κατεσκάφη, αὐτοί τε τῆς ἰδίας χώρας ἀπελή λαντο, ἐν τῇ πολεμίᾳ ἐχθροῖς δουλεύοντες· ὧν ἔνεκα πᾶς ὁ οἶκος αὐτῶν, καὶ πᾶσα ψυχὴ αὐτῶν εἰσέτι καὶ σήμερον θρήνοις ὑποβέβληται. Διό φησιν ἡ προςη τεία· ι Καὶ κόψεται φυλὴ κατὰ φυλήν, φυλή οίκου Δαβὶδ καθ᾿ ἑαυτὴν, καὶ γυναῖκες αὐτῶν καθ' ἑαυτάς", καὶ τὰ τούτοις ἑπόμενα. Ποῖαι δὲ μετὰ τοὺς τοῦ Ζαχαρίου χρόνους γεγόνασιν ἡμέραι, ἐν αἷς διεμε ρίσθη τὰ σκύλα τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ ἐπισυνήχθη πάντα τὰ ἔθνη ἐπ' αὐτὴν εἰς πόλεμον, έλω τε ἡ πόλις, καὶ διηρπάγησαν αἱ οἰκίαι, καὶ αἱ γυναῖκες ἐμολύνθησαν, ἀπήχθησάν τε εἰς αἰχμαλωσίαν, ὁμοῖ τε καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ ὁ Κύριος, συμμαχῶν τοῖς ἔθνεσι τοῖς τὴν Ἱερουσαλὴμ πολεμοῦσι, παρετάξατο ἐν αὐτοῖς ; ἢ πότε ἔστησαν οἱ πόδες αὐτοῦ ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν Ἐλαιῶν ; ἢ πότε γέγονε Κύριος εἰς βασιλέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν, αὐτός τε εἷς Κύριος ἐπὶ πάντα; ἀνθρώπους, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐγκυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον; ταῦτα γὰρ οὐδ᾽ ἄλλοτέ των πρότερον ἔχοι ἄν τις εἰς πέρας δεῖξαι ἀχθέντα, ἢ κατὰ τοὺς Ρωμαίων χρόνους, καθ' οὓς ἐμπρησμὲν ὑπ έμεινε δεύτερον, μετὰ τὸν ὑπὸ Βαβυλωνίων, ὁ νεώς αὐτῶν, ἥ τε πόλις ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο ὑπὸ ἀλλο φύλων ἐθνῶν κατοικισθεῖσαι δείκνυται· ὅτε καὶ ἐ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ τὰς οἰκείας ἐποιεῖτο διατριβὰς ἐπὶ τοῦ ἐλαιῶνος τοῦ ἄντικρυς τῆς Ἱερουσαλὴμ όρους, πληρουμένου του φάσκοντα λόγου· « Καὶ στήσονται οἱ πόδες αὐτοῦ ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν Ἐλαιῶν τὸ κατέναντι Ἱερουσαλήμ·, τοῦτ' ἔστι τοῦ θεοσεβοῦς πολιτεύματος καθ' ὅλης τῆς ἀνθρώπων οἰκουμένης ἀνοικοδομηθέντος, πάντα τὰ ἔθνη, κατά ῃ EUSEBH CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. rit princeps ejus ", » et quæ sequuntur. Caeterum, Ezechiel quidem hæc de prima Jerusalem obsidione prædixit : post cujus obsidionis tempus Zacharias de secunda divinat. Quando igitur post Zachariæ tempora, sub imperio Macedonum templum incen- sum est? certe nunquam. Siquidem post Babylo- niorum depopulationem atque incendium, nullam ignis alteram vastationem unquam perpessa est urbs, nis: sub Vespasiano ac Tito Romanorum imperato- ribus, ob quam sane vastationem rursus obscure et per figuras eos, qui olim genti imperabant, ad deplorationes et lamenta invitat oraculum, dicens: • Ululet pinus, quoniam cecidit cedrus, quoniam magnopere magnifici afflicti sunt: ululate, quercus Basanitidis, quoniam convulsus est saltus consitus, vox lamentantium pastorum, quoniam aflicta est magnificentia eorum. › Tunc sane facta est Jeru- salem quasi vestibula quæ quatiuntur omnibus po- pulis in circuitu, et in Judæa facta est munitio am- biens, et ab eis sacrosanctus existimatus locus, usque in hodiernum diem lapis exsistit, qui con- culcatur ab omnibus gentibus, et quicunque illum conculcat illudens illudetur, sicut prophetia prædi- xerat. Quin etiam propterea quod illi Iomnino, qui hæc cecinerat, insultaverunt, non defecit eos neque planctus, neque luctus, neque lamentatio. Nunquam igitur alias nisi post Salvatoris nostri adventum usque ad hanc tempestatem, omnes tribus Judæo- rum quidquam lamentatione planctuve dignum passæ sunt, propter plagam quæ ipsos Deo feriente deprehenderit, ex qua etiam ipsorum mater civitas externis gentibus tradita est, et templum eversum suffossumque est, ipsique de propria regione ex- pulsi sunt, in terra hostili inimicis servientes. Quas ob res, omnis ipsorum domus, omnisque ipsorum anima in hunc usque diem lamentationibus afflicta est. Quapropter propheta sic ait : . plangent singulae tribus per seipsas : tribus domus David seorsum, et mulieres eorum seorsum ", el quæ sequuntur. Sed qui tandem post Zachariæ tempora secuti sunt dies, in quibus spolia Jerusalem divisa sunt? et gentes universæ ad bellum contra eam coiverint? et civitas capta sit, et domus direptæ, et mulieres pollutæ atque in servitutem abactæ? et quando simul sub idem tempus Dominus gentibus Jerusalem oppugnantibus subveniens, comparavit se ad prælium cum illis? aut quando steterunt pe- des ejus in monte Olivarum? aut quando exstitit Dominus in Regem per universam terram ? ipseque unus Dominus apud omnes homines? et nomen ejus ambiens universam terram et solitudinem? hæc enim nunquam quisquam antea ad suum finem pers ducta demonstrare poterit, nisi Romanorum tem- poribus, quibus post Babylonicum incendium, al- tero rursus incendio ipsorum templum vastatum est, et civitas ex illo ad hunc usque diem ab exter- nis gentibus habitari ostenditur. Quo tempore etiam "Ezech. XVI, 12. 1. Zachar. xi, 12-14. C D
καὶ ἑξῆς μετὰ πλεῖστα δι’ αἰνιγμάτων εἰρημένα ἐπιλέγεται· «τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔσται θυσιαστήριον τῷ κυρίῳ ἐν χώρᾳ Αἰγύπτου, καὶ στήλη πρὸς τὸ ὅριον αὐτῆς τῷ κυρίῳ, καὶ ἔσται εἰς σημεῖον εἰς τὸν αἰῶνα τῷ κυρίῳ ἐν χώρᾳ Αἰγύπτου, ὅτι κεκράξονται πρὸς κύριον διὰ τοὺς θλίβοντας αὐτούς, καὶ ἀποστελεῖ αὐτοῖς κύριος ἄνθρωπον ὃς σώσει αὐτούς, κρίνων σώσει αὐτούς. καὶ γνωστὸς ἔσται κύριος τοῖς Αἰγυπτίοις καὶ γνώσονται οἱ Αἰγύπτιοι κύριον τὸν θεὸν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, καὶ ποιήσουσι θυσίας, καὶ εὔξονται εὐχὰς τῷ κυρίῳ καὶ ἀποδώσουσιν.» Καὶ ταῦτα προλαβόντες ἐκ μέρους διεσαφήσαμεν.
ό Α τοὺς Ζαχαρίου χρόνους ἐπὶ τῆς Μακεδόνων βασιλείας Β Ει ἐμπρησμὸν ὑπέμεινεν ὁ νεώς; ἀλλ' οὐκ ἔστιν εἰπεῖν. Μετὰ γὰρ τὴν ὑπὸ Βαβυλωνίων πυρπόλησιν, οὐδ' ἄλλοτε δευτέραν ἢ κατὰ Τίτον και Ουεσπασιανό, Ῥωμαίων αὐτοκράτορας, τὴν διὰ πυρὸς ὑπέμεινε φθοράν, ἐφ' ᾗ πάλιν διὰ αἰνίγματος τοὺς πάλαι ἄρχον τας τοῦ ἔθνους ἐπὶ θρήνους καὶ ὀλοφυρμούς ἀνακαλεί φάσκων ὁ λόγος· . Ολολυξάτω πίτυς, διότι πέπτωκε κέδρος, ὅτι μεγάλως μεγιστάνες ἐταλαιπώρησαν. Ολολύξατε, δρύες της Βασανίτιδος, ὅτι κατεσπάσθη ὁ δρυμὸς ὁ σύμφυτος - φωνὴ θρηνούντων ποιμένων, ὅτι τεταλαιπώρηκεν ή μεγαλωσύνη αὐτῶν. » Τότε γοῦν καὶ γέγονεν ἡ Ἱερουσαλὴμ ὡς πρόθυρα σαλευ μενα πᾶσι τοῖς λαοῖς κύκλῳ, καὶ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ γέν γονε περιοχή, ὅ τε νενομισμένος αὐτοῖς ἅγιος καὶ ἱερὸς τόπος, εἰσέτι καὶ σήμερον λίθος τυγχάνει κατα- πατούμενος πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, καὶ πᾶς ὁ καταπατών αὐτὴν ἐμπαίζων ἐμπαίζεται, ἀκολούθως τῇ προφη τεία. ᾿Αλλὰ καὶ ἀνθ' ὧν κατωρχήσαντο τοῦ ταῦτα θεσπίσαντος Κυρίου, οὐ διαλέλοιπεν αὐτοὺς κοπετός καὶ ὀδυρμὸς καὶ θρῆνος. Οὐ πώποτε γοῦν ἄλλοτε ή μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν, καὶ εἰς τὸν καθ᾿ ἡμᾶς χρόνον, πᾶσαι αἱ φυλαὶ τοῦ Ἰουδαίων Έθνους θρήνων καὶ κοπετῶν ἄξια πεπόνθασι διὰ τὴν καταλαβοῦσαν αὐτοὺς ἐκ Θεοῦ πληγήν, ὑφ᾽ ἧς καὶ ἡ μητρόπολις αὐτῶν ἀλλοφύλοις ἔθνεσιν ἐξεδόθη, καὶ τὸ ἱερὸν κατεσκάφη, αὐτοί τε τῆς ἰδίας χώρας ἀπελή λαντο, ἐν τῇ πολεμίᾳ ἐχθροῖς δουλεύοντες· ὧν ἔνεκα πᾶς ὁ οἶκος αὐτῶν, καὶ πᾶσα ψυχὴ αὐτῶν εἰσέτι καὶ σήμερον θρήνοις ὑποβέβληται. Διό φησιν ἡ προςη τεία· ι Καὶ κόψεται φυλὴ κατὰ φυλήν, φυλή οίκου Δαβὶδ καθ᾿ ἑαυτὴν, καὶ γυναῖκες αὐτῶν καθ' ἑαυτάς", καὶ τὰ τούτοις ἑπόμενα. Ποῖαι δὲ μετὰ τοὺς τοῦ Ζαχαρίου χρόνους γεγόνασιν ἡμέραι, ἐν αἷς διεμε ρίσθη τὰ σκύλα τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ ἐπισυνήχθη πάντα τὰ ἔθνη ἐπ' αὐτὴν εἰς πόλεμον, έλω τε ἡ πόλις, καὶ διηρπάγησαν αἱ οἰκίαι, καὶ αἱ γυναῖκες ἐμολύνθησαν, ἀπήχθησάν τε εἰς αἰχμαλωσίαν, ὁμοῖ τε καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ ὁ Κύριος, συμμαχῶν τοῖς ἔθνεσι τοῖς τὴν Ἱερουσαλὴμ πολεμοῦσι, παρετάξατο ἐν αὐτοῖς ; ἢ πότε ἔστησαν οἱ πόδες αὐτοῦ ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν Ἐλαιῶν ; ἢ πότε γέγονε Κύριος εἰς βασιλέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν, αὐτός τε εἷς Κύριος ἐπὶ πάντα; ἀνθρώπους, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐγκυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον; ταῦτα γὰρ οὐδ᾽ ἄλλοτέ των πρότερον ἔχοι ἄν τις εἰς πέρας δεῖξαι ἀχθέντα, ἢ κατὰ τοὺς Ρωμαίων χρόνους, καθ' οὓς ἐμπρησμὲν ὑπ έμεινε δεύτερον, μετὰ τὸν ὑπὸ Βαβυλωνίων, ὁ νεώς αὐτῶν, ἥ τε πόλις ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο ὑπὸ ἀλλο φύλων ἐθνῶν κατοικισθεῖσαι δείκνυται· ὅτε καὶ ἐ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ τὰς οἰκείας ἐποιεῖτο διατριβὰς ἐπὶ τοῦ ἐλαιῶνος τοῦ ἄντικρυς τῆς Ἱερουσαλὴμ όρους, πληρουμένου του φάσκοντα λόγου· « Καὶ στήσονται οἱ πόδες αὐτοῦ ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν Ἐλαιῶν τὸ κατέναντι Ἱερουσαλήμ·, τοῦτ' ἔστι τοῦ θεοσεβοῦς πολιτεύματος καθ' ὅλης τῆς ἀνθρώπων οἰκουμένης ἀνοικοδομηθέντος, πάντα τὰ ἔθνη, κατά ῃ EUSEBH CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. rit princeps ejus ", » et quæ sequuntur. Caeterum, Ezechiel quidem hæc de prima Jerusalem obsidione prædixit : post cujus obsidionis tempus Zacharias de secunda divinat. Quando igitur post Zachariæ tempora, sub imperio Macedonum templum incen- sum est? certe nunquam. Siquidem post Babylo- niorum depopulationem atque incendium, nullam ignis alteram vastationem unquam perpessa est urbs, nis: sub Vespasiano ac Tito Romanorum imperato- ribus, ob quam sane vastationem rursus obscure et per figuras eos, qui olim genti imperabant, ad deplorationes et lamenta invitat oraculum, dicens: • Ululet pinus, quoniam cecidit cedrus, quoniam magnopere magnifici afflicti sunt: ululate, quercus Basanitidis, quoniam convulsus est saltus consitus, vox lamentantium pastorum, quoniam aflicta est magnificentia eorum. › Tunc sane facta est Jeru- salem quasi vestibula quæ quatiuntur omnibus po- pulis in circuitu, et in Judæa facta est munitio am- biens, et ab eis sacrosanctus existimatus locus, usque in hodiernum diem lapis exsistit, qui con- culcatur ab omnibus gentibus, et quicunque illum conculcat illudens illudetur, sicut prophetia prædi- xerat. Quin etiam propterea quod illi Iomnino, qui hæc cecinerat, insultaverunt, non defecit eos neque planctus, neque luctus, neque lamentatio. Nunquam igitur alias nisi post Salvatoris nostri adventum usque ad hanc tempestatem, omnes tribus Judæo- rum quidquam lamentatione planctuve dignum passæ sunt, propter plagam quæ ipsos Deo feriente deprehenderit, ex qua etiam ipsorum mater civitas externis gentibus tradita est, et templum eversum suffossumque est, ipsique de propria regione ex- pulsi sunt, in terra hostili inimicis servientes. Quas ob res, omnis ipsorum domus, omnisque ipsorum anima in hunc usque diem lamentationibus afflicta est. Quapropter propheta sic ait : . plangent singulae tribus per seipsas : tribus domus David seorsum, et mulieres eorum seorsum ", el quæ sequuntur. Sed qui tandem post Zachariæ tempora secuti sunt dies, in quibus spolia Jerusalem divisa sunt? et gentes universæ ad bellum contra eam coiverint? et civitas capta sit, et domus direptæ, et mulieres pollutæ atque in servitutem abactæ? et quando simul sub idem tempus Dominus gentibus Jerusalem oppugnantibus subveniens, comparavit se ad prælium cum illis? aut quando steterunt pe- des ejus in monte Olivarum? aut quando exstitit Dominus in Regem per universam terram ? ipseque unus Dominus apud omnes homines? et nomen ejus ambiens universam terram et solitudinem? hæc enim nunquam quisquam antea ad suum finem pers ducta demonstrare poterit, nisi Romanorum tem- poribus, quibus post Babylonicum incendium, al- tero rursus incendio ipsorum templum vastatum est, et civitas ex illo ad hunc usque diem ab exter- nis gentibus habitari ostenditur. Quo tempore etiam "Ezech. XVI, 12. 1. Zachar. xi, 12-14. C D
εἰ μὲν οὖν μὴ τοὺς πατρῴους θεοὺς καταλιπόντες Αἰγύπτιοι καθ’ ἡμᾶς αὐτοὺς ὁρῶνται τὸν τῶν προφητῶν θεὸν ἐπικαλούμενοι, εἰ μὴ καθ’ ὅλης τῆς Αἰγύπτου κατὰ πάντα τόπον καὶ πόλιν καὶ χώραν ἀνεγήγερται θυσιαστήριον τῷ παρὰ μόνοις Ἑβραίοις θεολογουμένῳ θεῷ, εἰ μὴ σέσεισται «τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου», τῆς περὶ αὐτὰ δαιμονικῆς δυνάμεως ἐκλελοιπυίας καὶ τῆς παλαιᾶς δεισιδαιμονίας ἐκ τῆς τῶν Αἰγυπτίων ψυχῆς ἀρθείσης, καὶ ἔτι πρὸς τούτοις εἰ μὴ καθ’ ἑκάστην πόλιν καὶ καθ’ ἕκαστον οἶκον πόλεμος ἐμφύλιος τοῖς Αἰγυπτίοις συνίσταται, τῶν μὲν τὸν κύριον καὶ τὸ σέβας τοῦ θεοῦ τῶν προφητῶν ἀποδεξαμένων καὶ ἀποστραφέντων τὴν ἐξ αἰῶνος πολύθεον πλάνην, τῶν δὲ διὰ τὸ τοῖς πατρίοις ἔτι προστετηκέναι κακοῖς τοὺς τὸν κύριον παραδεξαμένους πολεμούντων, εἰ μὴ εἰσέτι καὶ δεῦρο, ἐπερωτᾶν πειρώμενοι τοὺς ἑαυτῶν θεοὺς καὶ τὰ ἀγάλματα καὶ «τοὺς ἐκ τῆς γῆς φωνοῦντας καὶ τοὺς ἐγγαστριμύθους», ἀτελῆ καὶ ἄπρακτον τὴν ἐπὶ τάδε καταφυγὴν ποιοῦνται, διὰ τὸ μηκέθ’ ὁμοίως ἐνεργεῖν δύνασθαι ὥσπερ τὸ πρὶν τοὺς δαίμονας, εἰ μὴ πάντα ταῦτα ἔργοις αὐτοῖς τέλος εἰληφότα δείκνυται, μή πώ μοι νομίζοιτο τὸ προφητικὸν πεπληρῶσθαι, μηδὲ τὸν θεσπιζόμενον κύριον ἐπιδεδημηκέναι τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων, εἰ δ’ αὐτοῖς ἔργοις κατὰ πολὺ τῶν λόγων ἐναργεστέροις εἰσέτι δεῦρο θεωροῦνται οἱ τὴν Αἴγυπτον οἰκοῦντες οἱ μὲν τὸν θεὸν τῶν προφητῶν ἐπεγνωκότες καὶ δι’ αὐτὸν τοὺς πατρίους καταλελοιπότες θεούς, οἱ δὲ πρὸς τούτους στασιαστικῶς ἔχοντες, καὶ οἱ μὲν «τοὺς θεοὺς αὐτῶν» εἰσέτι νῦν ἐπικαλούμενοι «καὶ τὰ ἀγάλματα καὶ τοὺς ἐκ τῆς γῆς φωνοῦντας» μηδέν τε ἐνεργεῖν δυναμένους, οἱ δὲ τῷ κυρίῳ τῶν προφητῶν ἐν πάσῃ τῇ Αἰγυπτίων χώρᾳ θυσιαστήριον καθ’ ἑκάστην ἐκκλησίαν συστησάμενοι ἔν τε ταῖς θλίψεσιν καὶ τοῖς κατ’ αὐτῶν διωγμοῖς οὐκέτι τὰ κνώδαλα οὐδὲ τὰ ἑρπετὰ τῆς γῆς ὡς θεοὺς οὐδὲ τοὺς ἀγρίους θῆρας καὶ τὰ ἄλογα ζῷα ὁμοίως τοῖς αὐτῶν πατράσιν ἀλλὰ τὸν ἐπὶ πάντων θεὸν ἐπικαλούμενοι, καὶ μόνον αὐτὸν καὶ τὸν αὐτοῦ φόβον ἐν ταῖς αὐτῶν διανοίαις κατειληφότες, εὐχόμενοί τε αὐτῷ εὐχὰς ἀλλ’ οὐκέτι τοῖς δαίμοσιν, καὶ ἀποδιδόντες τὰς θεοπρεπεῖς ἐπαγγελίας, πῶς οὐχ ἕπεται συνομολογεῖν καὶ τὰ πρὸ τῶν ἀποτελεσμάτων εἰς ἔργον ἤδη κεχωρηκέναι;
ό Α τοὺς Ζαχαρίου χρόνους ἐπὶ τῆς Μακεδόνων βασιλείας Β Ει ἐμπρησμὸν ὑπέμεινεν ὁ νεώς; ἀλλ' οὐκ ἔστιν εἰπεῖν. Μετὰ γὰρ τὴν ὑπὸ Βαβυλωνίων πυρπόλησιν, οὐδ' ἄλλοτε δευτέραν ἢ κατὰ Τίτον και Ουεσπασιανό, Ῥωμαίων αὐτοκράτορας, τὴν διὰ πυρὸς ὑπέμεινε φθοράν, ἐφ' ᾗ πάλιν διὰ αἰνίγματος τοὺς πάλαι ἄρχον τας τοῦ ἔθνους ἐπὶ θρήνους καὶ ὀλοφυρμούς ἀνακαλεί φάσκων ὁ λόγος· . Ολολυξάτω πίτυς, διότι πέπτωκε κέδρος, ὅτι μεγάλως μεγιστάνες ἐταλαιπώρησαν. Ολολύξατε, δρύες της Βασανίτιδος, ὅτι κατεσπάσθη ὁ δρυμὸς ὁ σύμφυτος - φωνὴ θρηνούντων ποιμένων, ὅτι τεταλαιπώρηκεν ή μεγαλωσύνη αὐτῶν. » Τότε γοῦν καὶ γέγονεν ἡ Ἱερουσαλὴμ ὡς πρόθυρα σαλευ μενα πᾶσι τοῖς λαοῖς κύκλῳ, καὶ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ γέν γονε περιοχή, ὅ τε νενομισμένος αὐτοῖς ἅγιος καὶ ἱερὸς τόπος, εἰσέτι καὶ σήμερον λίθος τυγχάνει κατα- πατούμενος πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, καὶ πᾶς ὁ καταπατών αὐτὴν ἐμπαίζων ἐμπαίζεται, ἀκολούθως τῇ προφη τεία. ᾿Αλλὰ καὶ ἀνθ' ὧν κατωρχήσαντο τοῦ ταῦτα θεσπίσαντος Κυρίου, οὐ διαλέλοιπεν αὐτοὺς κοπετός καὶ ὀδυρμὸς καὶ θρῆνος. Οὐ πώποτε γοῦν ἄλλοτε ή μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν, καὶ εἰς τὸν καθ᾿ ἡμᾶς χρόνον, πᾶσαι αἱ φυλαὶ τοῦ Ἰουδαίων Έθνους θρήνων καὶ κοπετῶν ἄξια πεπόνθασι διὰ τὴν καταλαβοῦσαν αὐτοὺς ἐκ Θεοῦ πληγήν, ὑφ᾽ ἧς καὶ ἡ μητρόπολις αὐτῶν ἀλλοφύλοις ἔθνεσιν ἐξεδόθη, καὶ τὸ ἱερὸν κατεσκάφη, αὐτοί τε τῆς ἰδίας χώρας ἀπελή λαντο, ἐν τῇ πολεμίᾳ ἐχθροῖς δουλεύοντες· ὧν ἔνεκα πᾶς ὁ οἶκος αὐτῶν, καὶ πᾶσα ψυχὴ αὐτῶν εἰσέτι καὶ σήμερον θρήνοις ὑποβέβληται. Διό φησιν ἡ προςη τεία· ι Καὶ κόψεται φυλὴ κατὰ φυλήν, φυλή οίκου Δαβὶδ καθ᾿ ἑαυτὴν, καὶ γυναῖκες αὐτῶν καθ' ἑαυτάς", καὶ τὰ τούτοις ἑπόμενα. Ποῖαι δὲ μετὰ τοὺς τοῦ Ζαχαρίου χρόνους γεγόνασιν ἡμέραι, ἐν αἷς διεμε ρίσθη τὰ σκύλα τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ ἐπισυνήχθη πάντα τὰ ἔθνη ἐπ' αὐτὴν εἰς πόλεμον, έλω τε ἡ πόλις, καὶ διηρπάγησαν αἱ οἰκίαι, καὶ αἱ γυναῖκες ἐμολύνθησαν, ἀπήχθησάν τε εἰς αἰχμαλωσίαν, ὁμοῖ τε καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ ὁ Κύριος, συμμαχῶν τοῖς ἔθνεσι τοῖς τὴν Ἱερουσαλὴμ πολεμοῦσι, παρετάξατο ἐν αὐτοῖς ; ἢ πότε ἔστησαν οἱ πόδες αὐτοῦ ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν Ἐλαιῶν ; ἢ πότε γέγονε Κύριος εἰς βασιλέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν, αὐτός τε εἷς Κύριος ἐπὶ πάντα; ἀνθρώπους, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐγκυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον; ταῦτα γὰρ οὐδ᾽ ἄλλοτέ των πρότερον ἔχοι ἄν τις εἰς πέρας δεῖξαι ἀχθέντα, ἢ κατὰ τοὺς Ρωμαίων χρόνους, καθ' οὓς ἐμπρησμὲν ὑπ έμεινε δεύτερον, μετὰ τὸν ὑπὸ Βαβυλωνίων, ὁ νεώς αὐτῶν, ἥ τε πόλις ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο ὑπὸ ἀλλο φύλων ἐθνῶν κατοικισθεῖσαι δείκνυται· ὅτε καὶ ἐ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ τὰς οἰκείας ἐποιεῖτο διατριβὰς ἐπὶ τοῦ ἐλαιῶνος τοῦ ἄντικρυς τῆς Ἱερουσαλὴμ όρους, πληρουμένου του φάσκοντα λόγου· « Καὶ στήσονται οἱ πόδες αὐτοῦ ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν Ἐλαιῶν τὸ κατέναντι Ἱερουσαλήμ·, τοῦτ' ἔστι τοῦ θεοσεβοῦς πολιτεύματος καθ' ὅλης τῆς ἀνθρώπων οἰκουμένης ἀνοικοδομηθέντος, πάντα τὰ ἔθνη, κατά ῃ EUSEBH CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. rit princeps ejus ", » et quæ sequuntur. Caeterum, Ezechiel quidem hæc de prima Jerusalem obsidione prædixit : post cujus obsidionis tempus Zacharias de secunda divinat. Quando igitur post Zachariæ tempora, sub imperio Macedonum templum incen- sum est? certe nunquam. Siquidem post Babylo- niorum depopulationem atque incendium, nullam ignis alteram vastationem unquam perpessa est urbs, nis: sub Vespasiano ac Tito Romanorum imperato- ribus, ob quam sane vastationem rursus obscure et per figuras eos, qui olim genti imperabant, ad deplorationes et lamenta invitat oraculum, dicens: • Ululet pinus, quoniam cecidit cedrus, quoniam magnopere magnifici afflicti sunt: ululate, quercus Basanitidis, quoniam convulsus est saltus consitus, vox lamentantium pastorum, quoniam aflicta est magnificentia eorum. › Tunc sane facta est Jeru- salem quasi vestibula quæ quatiuntur omnibus po- pulis in circuitu, et in Judæa facta est munitio am- biens, et ab eis sacrosanctus existimatus locus, usque in hodiernum diem lapis exsistit, qui con- culcatur ab omnibus gentibus, et quicunque illum conculcat illudens illudetur, sicut prophetia prædi- xerat. Quin etiam propterea quod illi Iomnino, qui hæc cecinerat, insultaverunt, non defecit eos neque planctus, neque luctus, neque lamentatio. Nunquam igitur alias nisi post Salvatoris nostri adventum usque ad hanc tempestatem, omnes tribus Judæo- rum quidquam lamentatione planctuve dignum passæ sunt, propter plagam quæ ipsos Deo feriente deprehenderit, ex qua etiam ipsorum mater civitas externis gentibus tradita est, et templum eversum suffossumque est, ipsique de propria regione ex- pulsi sunt, in terra hostili inimicis servientes. Quas ob res, omnis ipsorum domus, omnisque ipsorum anima in hunc usque diem lamentationibus afflicta est. Quapropter propheta sic ait : . plangent singulae tribus per seipsas : tribus domus David seorsum, et mulieres eorum seorsum ", el quæ sequuntur. Sed qui tandem post Zachariæ tempora secuti sunt dies, in quibus spolia Jerusalem divisa sunt? et gentes universæ ad bellum contra eam coiverint? et civitas capta sit, et domus direptæ, et mulieres pollutæ atque in servitutem abactæ? et quando simul sub idem tempus Dominus gentibus Jerusalem oppugnantibus subveniens, comparavit se ad prælium cum illis? aut quando steterunt pe- des ejus in monte Olivarum? aut quando exstitit Dominus in Regem per universam terram ? ipseque unus Dominus apud omnes homines? et nomen ejus ambiens universam terram et solitudinem? hæc enim nunquam quisquam antea ad suum finem pers ducta demonstrare poterit, nisi Romanorum tem- poribus, quibus post Babylonicum incendium, al- tero rursus incendio ipsorum templum vastatum est, et civitas ex illo ad hunc usque diem ab exter- nis gentibus habitari ostenditur. Quo tempore etiam "Ezech. XVI, 12. 1. Zachar. xi, 12-14. C D
PG 22:645ἦν δὲ ταῦτα τοῦ κυρίου παρουσία εἰς Αἴγυπτον, οὐκ ἀσώματος ἀποβησομένη, ἀλλὰ διὰ «νεφέλης κούφης» ἢ καὶ μᾶλλον «διὰ πάχους ἐλαφροῦ»· οὕτως γὰρ τὸ Ἑβραϊκὸν περιέχει, τὴν ἔνσαρκον αὐτοῦ παρουσίαν αἰνιττόμενον. τοῦτον δὴ οὖν αὐτὸν προϊὼν ἑξῆς ὁ λόγος ἄνθρωπον σωτῆρα ἀπεκάλεσεν, φήσας· «καὶ ἀποστελεῖ αὐτοῖς κύριος ἄνθρωπον, ὃς σώσει αὐτούς». πάλιν γοῦν κἀνταῦθα τὸ Ἑβραϊκὸν «καὶ ἀποστελεῖ αὐτοῖς κύριος σωτῆρα, ὃς σώσει αὐτούς» ἔχει. ὧν οὕτως ἐναργῆ τὴν ἀπόδειξιν παρεχομένων ἡγοῦμαι καὶ τοὺς χρόνους σαφεῖς γεγονέναι, καθ’ οὓς τὰ τῆς εἰς ἀνθρώπους τοῦ κυρίου παρουσίας ἐθεσπίζετο. Τοσαῦτα διὰ βραχέων καὶ τὰ περὶ τῶν χρόνων τῆς τοῦ κυρίου εἰς ἀνθρώπους ἐπιφανείας συνῆκται· πλείονα δ’ ἄν τις ἐπὶ σχολῆς εὕροι καὶ τὰς λοιπὰς ἐκπεριιὼν γραφάς· ἡμεῖς γε μὴν τοῖς εἰρημένοις ἀρκεσθέντες μέτιμεν ἤδη καὶ ἐπὶ τὰς λοιπὰς προφητείας. διὸ τὰ οἰκονομηθέντα ἐν ἀνθρώποις ἀκολούθως αὐτῷ ἐκ τῶν θείων προρρήσεων ἀναλεξόμεθα. Τάδε ἔνεστιν ἐν τῷ ἐνάτῳ συγγράμματι τῆς περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως.20 Περὶ τῶν κατὰ τὴν ἐνανθρ[ώ]πησιν αὐτοῦ πραχθησομένων· ἐκ τῶν ὑποσεσημειωμένων γραφῶν· α.
τὴν προφητείαν, τὴν ἑορτὴν τῆς Σκηνοπηγίας ἐν παντὶ τόπῳ τῷ Θεῷ τῶν προφητῶν πανηγυρίζει, Αἰγύπτιοί τε, ἐξ ἐκείνου τὸν τῶν ὅλων Θεὸν ἐπιγνόν- τες, τὰς σκηνὰς αὐτῶν ἐφ᾽ ἑκάστης πόλεως καὶ χώρας κατεπήξαντο. Εἶεν δ' ἂν αὗται αἱ κατὰ τόπον Ἐκκλησίαι τοῦ Χριστοῦ. Ταύτας γὰρ πολὺ κρείττους τῶν παρὰ Μωϋσεῖ σκηνῶν ἡ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ δύναμις καθ' ὅλης συνεπήξατο τῆς ἀνθρώπων οἰκουμένης, εἰς τὸ πᾶν γένος ἀνθρώπων καὶ πάντα τὰ ἔθνη, Σκηνοπηγίας ἑορτὴν τῷ ἐπὶ πάντων Θεῷ ἐπιτελεῖν. Ὅτε τοίνυν καὶ ταῦτα τὰ πρό- παλαι τοῖς ἔθνεσι προαναφωνηθέντα καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς ὁρῶμεν τὴν ἐκβασιν ἀπειληφότα, τά τε τοῦ θρήνου καὶ τοῦ κοπετοῦ ταῖς φυλαῖς τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους προκεκηρυγμένα, τά τε τῆς πυρπολήσεως τοῦ ἱεροῦ, καὶ τῆς ἐσχάτης αὐτῶν ἐρημίας, ὁμοίως καὶ ταῦτα ταῖς προβξήσεσιν εἰσέτι καὶ σήμερον ὀφθαλμοῖς θεω- ρεῖται· τί λείπεται ἐπὶ τούτοις ἢ καὶ τὸν προφητευό μενον Βασιλέα τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ἐληλυθέναι ὁμο- λογεῖν, τῶν κατὰ τὴν παρουσίαν αὐτοῦ σημείων ἐφ' ἑκάστῳ τῶν εἰρημένων εναργῆ τὴν ἔκβασιν εἰληφέναι ἀποδεδειγμένων ; Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. Σημεῖα χρόνων τῆς τοῦ Κυ- ρίου παρουσίας· Αἰγυπτίων ἐπίγνωσις τοῦ τῶν προφητῶν Κυρίου. Ιδού Κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κούφης, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον, καὶ σεισθήσεται χειροποίητα γύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ ἡ καρδία αὐτῶν ἡττηθήσεται ἐν αὐτοῖς, καὶ ἐπεγερθήσονται Αἰγύ πτιοι ἐπὶ Αἰγυπτίους, καὶ πολεμήσει ἄνθρωπος τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ ἄνθρωπος τὸν πλησίον αὐτοῦ· ἐπεγερθήσονται πόλις ἐπὶ πόλιν, καὶ νόμος ἐπὶ νό μον, καὶ ταραχθήσεται τὸ πνεῦμα τῶν Αἰγυπτίων ἐν αὐτοῖς, καὶ τὴν βουλὴν αὐτῶν διασκεδάσω, καὶ ἐπ- ἐρωτήσουσι τοὺς θεοὺς αὐτῶν, καὶ τὰ ἀγάλματα απο τῶν, καὶ τοὺς ἐγγαστριμύθους, καὶ τοὺς ἐκ τῆς γῆς φωνοῦντας· › καὶ ἑξῆς μετὰ πλεῖστα δι' αἰνιγμάτων εἰρημένα, ἐπιλέγεται· « Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνη ἔσται θυσιαστήριον τῷ Κυρίῳ ἐν χώρᾳ Αἰγύπτου, καὶ στήλη πρὸς τὸ ὅριον αὐτῆς τῷ Κυρίῳ, καὶ ἔσται εἰς σημεῖον εἰς τὸν αἰῶνα τῷ Κυρίῳ ἐν χώρᾳ Αἰγύπτου, ὅτι κε- κράξονται πρὸς Κύριον διὰ τοὺς θλίβοντας αὐτοὺς, καὶ ἀποστελεῖ αὐτοῖς Κύριος ἄνθρωπον, ὅς σώσει αὐτοὺς, κρίνων σώσει αὐτοὺς, καὶ γνωστὸς ἔσται Κύριος τοῖς Αἰγυπτίοις, καὶ γνώσονται οἱ Αἰγύπτιοι Κύριον τὸν Θεὸν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, καὶ ποιήσονται θυσίας, καὶ εὔξονται εὐχὰς τῷ Κυρίῳ, καὶ ἀποδώ- σουσι. » Καὶ ταῦτα προλαβόντες ἐκ μέρους διεσαφή- σαμεν. Εἰ μὲν οὖν μή, τοὺς πατρῴους θεοὺς καταλι τάντες Αἰγύπτιοι, καθ᾿ ἡμᾶς αὐτοὺς ὁρῶνται τὸν τῶν προφητῶν Θεὸν ἐπικαλούμενοι· εἰ μὴ καθ' ὅλης τῆς Αιγύπτου, κατὰ πάντα τόπον καὶ πόλιν καὶ χώραν ἀνεγήγερται θυσιαστήριον τῷ παρὰ μόνοις Εβραίοις η - Εt 6:5 DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII. 6.16 A Dominus noster Jesus Christus Dei versari in oliveto consuevit, quod est in monte contra Jeru · salem, completumque est oraculum quod ait: c E stabunt pedes ejus in monte Olivarum, qui est con- tra Jerusalem, hoc est religioso pioque vivendi instituto per orbem terrarum condito et erecto, omnes secundum prophetiam, diem festum Taber- naculorum celebrabunt Deo prophetarum, et Ægyptii ex illo Deum universi aguoscentes taberna- cula sua in singulis civitatibus et regionibus figent. Hæ porro sint Christi in omni loco conditæ Ecclc- siæ. Has enim multo præstantiores Mosaicis taber- naculis Salvatoris nostri Jesu Christi potentia, ia omni ab hominibus habitato orbe per omne homi- num genus, per omnes gentes fixit, ut Deo omnia sub se habenti celebrent diem festum Tabernacu- lorum. Quando igitur hæc quæ jam diu gentibus de- nuntiata fuerunt, nostris temporibus videnius exitum sortita esse, et quæ de lamento et planctu tanto ante ad Judaicas tribus divinitus inclamata sunt, quæque de vastatione incendioque templi, extre- maque ipsorum solitudine prædicta, ea ipsa nusquam ab oraculis discrepantia usque ad hodiernum diem vel oculis possumus intueri ; quid amplius su- perest, nisi ut Regem, de quo prophetæ loquuntur, cum qui Christus Dei est, venisse fateamur ? cum utique illius adventus signa in singulis, quæ de illo dicta sunt, evidentem exitum accepisse jam de- soonstraverimus. - B • Ai- C u Isa. XIX, 1.3. ** ibid. 19-21. Ab Isaia. Signa temporum adventus Domint : Ægyptiorum agnitio Domini prophetarum. • Ecce Dominus sedet super nube levi, et veniet in Ægyptum, et commovebuntur manufacta Ægypti a facie ejus, et cor eorum vincetur in ipsis, et ex- citabuntur Ægyptii contra Ægyptios, et bellum geret homo contra fratrem suum, et homo contra proximum suum: excitabitur civitas in civitatem, et lex in legem, et turbabitur spiritus Ægyptiorum in ipsis, et consilium eorum dissipabo, et interro- gabunt deos suos et simulacra sua, et Pythones, et eos qui de terra vocem emittunt 18. » deinceps post plurima quæ figurate et obscure dicta sunt, adjungitur: c In die illa erit altare Domino in terra Ægypti, et titulus juxta terminun ejus Domino : et erit in signum in æternum Domino in terra Ægypti, quoniam clamabunt ad Dominum propter affligentes se, et mittet eis Dominus hominem, qui salvabit eos, judicans salvabit eos, et cognitus erit Dominus Ægyptiis, et cognoscent Ægyptii Demi- num Deum in die illa, et facient sacrificia, et vove- Lunt vota Domino, et reddent. . Hæc nos quidem antea quoque citavimus, et in parte saltem planiora reddidimus quod si non patriis diis relictis Ægy- ptios hoc ipso tempore videmus prophetarum Den m invocantes; si per universam Ægyptum in omri loco, et civitate, et regione, altare illi Deo erectum non est, qui apud solos Hebræos laudibus celebra- tur, si manufacta Ægypti commota non sunt, et dæmonica vis quæ circum illa versabatur, non
Ἀπὸ τῶν Ἀριθμῶν. β. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. γ. Ἀπὸ τῶν Ἀριθμῶν. δ. Ἀπὸ τοῦ Ὠσηέ. ε. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. 2. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. ζ. Ἀπὸ Ψαλμοῦ 1. η. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. θ. Ἀπὸ Ψαλμοῦ ξζ. ι. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. ια. Ἀπὸ τοῦ Δευτερονομίου. ιβ. Ἀπὸ τοῦ Ἰώβ. ιγ. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. ιδ. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. ιε. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. ι. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. ιζ. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. ιη. Ἀπὸ Ψαλμοῦ ριζ. Λόγος θ. Τί δὴ λείπεται ἐπὶ τούτοις ἀλλ’ ἢ ταῖς ὑποσχέσεσιν ἀκολούθως διελθεῖν τὰ οἰκονομηθέντα ἐπὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως αὐτοῦ δὴ τοῦ θεοῦ λόγου; περὶ οὗ τὰ προπεπονημένα ἐν ὀκτὼ τοῖς πρὸ τούτου συγγράμμασιν διεληλύθαμεν, τοτὲ μὲν τὴν κατ’ αὐτὸν θεολογίαν διερευνώμενοι, τοτὲ δὲ τὴν οὐρανόθεν εἰς ἡμᾶς κάθοδον καὶ τόν τε τρόπον ὁμοῦ καὶ τὴν προσηγορίαν καὶ τὸν χρόνον τῆς ἀφίξεως αὐτοῦ διασκοπούμενοι. ὧν ἀποδεδειγμένων καιρὸς ἤδη τὰ κατὰ τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ συνιδεῖν παραστῆσαί τε ὅπως καὶ τούτων ἕκαστα παρ’ Ἑβραίοις προαναπεφώνητο. τό γε μὴν τῶν προρρήσεων ἀποτέλεσμα διὰ τῆς τῶν ἱερῶν εὐαγγελιστῶν μαρτυρίας καὶ τῆς δι’ αὐτῶν ἱστορηθείσης τῶν πραγμάτων ἀποβάσεως ἐπισφραγισθήσεται.
τὴν προφητείαν, τὴν ἑορτὴν τῆς Σκηνοπηγίας ἐν παντὶ τόπῳ τῷ Θεῷ τῶν προφητῶν πανηγυρίζει, Αἰγύπτιοί τε, ἐξ ἐκείνου τὸν τῶν ὅλων Θεὸν ἐπιγνόν- τες, τὰς σκηνὰς αὐτῶν ἐφ᾽ ἑκάστης πόλεως καὶ χώρας κατεπήξαντο. Εἶεν δ' ἂν αὗται αἱ κατὰ τόπον Ἐκκλησίαι τοῦ Χριστοῦ. Ταύτας γὰρ πολὺ κρείττους τῶν παρὰ Μωϋσεῖ σκηνῶν ἡ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ δύναμις καθ' ὅλης συνεπήξατο τῆς ἀνθρώπων οἰκουμένης, εἰς τὸ πᾶν γένος ἀνθρώπων καὶ πάντα τὰ ἔθνη, Σκηνοπηγίας ἑορτὴν τῷ ἐπὶ πάντων Θεῷ ἐπιτελεῖν. Ὅτε τοίνυν καὶ ταῦτα τὰ πρό- παλαι τοῖς ἔθνεσι προαναφωνηθέντα καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς ὁρῶμεν τὴν ἐκβασιν ἀπειληφότα, τά τε τοῦ θρήνου καὶ τοῦ κοπετοῦ ταῖς φυλαῖς τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους προκεκηρυγμένα, τά τε τῆς πυρπολήσεως τοῦ ἱεροῦ, καὶ τῆς ἐσχάτης αὐτῶν ἐρημίας, ὁμοίως καὶ ταῦτα ταῖς προβξήσεσιν εἰσέτι καὶ σήμερον ὀφθαλμοῖς θεω- ρεῖται· τί λείπεται ἐπὶ τούτοις ἢ καὶ τὸν προφητευό μενον Βασιλέα τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ἐληλυθέναι ὁμο- λογεῖν, τῶν κατὰ τὴν παρουσίαν αὐτοῦ σημείων ἐφ' ἑκάστῳ τῶν εἰρημένων εναργῆ τὴν ἔκβασιν εἰληφέναι ἀποδεδειγμένων ; Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. Σημεῖα χρόνων τῆς τοῦ Κυ- ρίου παρουσίας· Αἰγυπτίων ἐπίγνωσις τοῦ τῶν προφητῶν Κυρίου. Ιδού Κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κούφης, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον, καὶ σεισθήσεται χειροποίητα γύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ ἡ καρδία αὐτῶν ἡττηθήσεται ἐν αὐτοῖς, καὶ ἐπεγερθήσονται Αἰγύ πτιοι ἐπὶ Αἰγυπτίους, καὶ πολεμήσει ἄνθρωπος τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ ἄνθρωπος τὸν πλησίον αὐτοῦ· ἐπεγερθήσονται πόλις ἐπὶ πόλιν, καὶ νόμος ἐπὶ νό μον, καὶ ταραχθήσεται τὸ πνεῦμα τῶν Αἰγυπτίων ἐν αὐτοῖς, καὶ τὴν βουλὴν αὐτῶν διασκεδάσω, καὶ ἐπ- ἐρωτήσουσι τοὺς θεοὺς αὐτῶν, καὶ τὰ ἀγάλματα απο τῶν, καὶ τοὺς ἐγγαστριμύθους, καὶ τοὺς ἐκ τῆς γῆς φωνοῦντας· › καὶ ἑξῆς μετὰ πλεῖστα δι' αἰνιγμάτων εἰρημένα, ἐπιλέγεται· « Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνη ἔσται θυσιαστήριον τῷ Κυρίῳ ἐν χώρᾳ Αἰγύπτου, καὶ στήλη πρὸς τὸ ὅριον αὐτῆς τῷ Κυρίῳ, καὶ ἔσται εἰς σημεῖον εἰς τὸν αἰῶνα τῷ Κυρίῳ ἐν χώρᾳ Αἰγύπτου, ὅτι κε- κράξονται πρὸς Κύριον διὰ τοὺς θλίβοντας αὐτοὺς, καὶ ἀποστελεῖ αὐτοῖς Κύριος ἄνθρωπον, ὅς σώσει αὐτοὺς, κρίνων σώσει αὐτοὺς, καὶ γνωστὸς ἔσται Κύριος τοῖς Αἰγυπτίοις, καὶ γνώσονται οἱ Αἰγύπτιοι Κύριον τὸν Θεὸν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, καὶ ποιήσονται θυσίας, καὶ εὔξονται εὐχὰς τῷ Κυρίῳ, καὶ ἀποδώ- σουσι. » Καὶ ταῦτα προλαβόντες ἐκ μέρους διεσαφή- σαμεν. Εἰ μὲν οὖν μή, τοὺς πατρῴους θεοὺς καταλι τάντες Αἰγύπτιοι, καθ᾿ ἡμᾶς αὐτοὺς ὁρῶνται τὸν τῶν προφητῶν Θεὸν ἐπικαλούμενοι· εἰ μὴ καθ' ὅλης τῆς Αιγύπτου, κατὰ πάντα τόπον καὶ πόλιν καὶ χώραν ἀνεγήγερται θυσιαστήριον τῷ παρὰ μόνοις Εβραίοις η - Εt 6:5 DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII. 6.16 A Dominus noster Jesus Christus Dei versari in oliveto consuevit, quod est in monte contra Jeru · salem, completumque est oraculum quod ait: c E stabunt pedes ejus in monte Olivarum, qui est con- tra Jerusalem, hoc est religioso pioque vivendi instituto per orbem terrarum condito et erecto, omnes secundum prophetiam, diem festum Taber- naculorum celebrabunt Deo prophetarum, et Ægyptii ex illo Deum universi aguoscentes taberna- cula sua in singulis civitatibus et regionibus figent. Hæ porro sint Christi in omni loco conditæ Ecclc- siæ. Has enim multo præstantiores Mosaicis taber- naculis Salvatoris nostri Jesu Christi potentia, ia omni ab hominibus habitato orbe per omne homi- num genus, per omnes gentes fixit, ut Deo omnia sub se habenti celebrent diem festum Tabernacu- lorum. Quando igitur hæc quæ jam diu gentibus de- nuntiata fuerunt, nostris temporibus videnius exitum sortita esse, et quæ de lamento et planctu tanto ante ad Judaicas tribus divinitus inclamata sunt, quæque de vastatione incendioque templi, extre- maque ipsorum solitudine prædicta, ea ipsa nusquam ab oraculis discrepantia usque ad hodiernum diem vel oculis possumus intueri ; quid amplius su- perest, nisi ut Regem, de quo prophetæ loquuntur, cum qui Christus Dei est, venisse fateamur ? cum utique illius adventus signa in singulis, quæ de illo dicta sunt, evidentem exitum accepisse jam de- soonstraverimus. - B • Ai- C u Isa. XIX, 1.3. ** ibid. 19-21. Ab Isaia. Signa temporum adventus Domint : Ægyptiorum agnitio Domini prophetarum. • Ecce Dominus sedet super nube levi, et veniet in Ægyptum, et commovebuntur manufacta Ægypti a facie ejus, et cor eorum vincetur in ipsis, et ex- citabuntur Ægyptii contra Ægyptios, et bellum geret homo contra fratrem suum, et homo contra proximum suum: excitabitur civitas in civitatem, et lex in legem, et turbabitur spiritus Ægyptiorum in ipsis, et consilium eorum dissipabo, et interro- gabunt deos suos et simulacra sua, et Pythones, et eos qui de terra vocem emittunt 18. » deinceps post plurima quæ figurate et obscure dicta sunt, adjungitur: c In die illa erit altare Domino in terra Ægypti, et titulus juxta terminun ejus Domino : et erit in signum in æternum Domino in terra Ægypti, quoniam clamabunt ad Dominum propter affligentes se, et mittet eis Dominus hominem, qui salvabit eos, judicans salvabit eos, et cognitus erit Dominus Ægyptiis, et cognoscent Ægyptii Demi- num Deum in die illa, et facient sacrificia, et vove- Lunt vota Domino, et reddent. . Hæc nos quidem antea quoque citavimus, et in parte saltem planiora reddidimus quod si non patriis diis relictis Ægy- ptios hoc ipso tempore videmus prophetarum Den m invocantes; si per universam Ægyptum in omri loco, et civitate, et regione, altare illi Deo erectum non est, qui apud solos Hebræos laudibus celebra- tur, si manufacta Ægypti commota non sunt, et dæmonica vis quæ circum illa versabatur, non
Πρῶτον οὖν ἁπάντων, ἐπειδὴ τὰ περὶ τῆς γενέσεως αὐτοῦ γένους τε καὶ φυλῆς καὶ σπέρματος ἀποδέδεικται, φέρε τὰ περὶ τοῦ φανέντος ἐπὶ τῇ γενέσει αὐτοῦ νέου τινὸς καὶ ξενίζοντος παρὰ τοὺς συνήθεις ἀστέρος θεασώμεθα, ἐπεὶ καὶ τοῦτο πάλαι πρότερον ἐκ μακρῶν ἄνωθεν χρόνων παρὰ Μωσεῖ βοώμενον τοῦτον ἱστόρηται τὸν τρόπον· Ἀπὸ τῶν Ἀριθμῶν. [Μωσῆς ἐν Ἀριθμοῖς περὶ τοῦ φανέντος ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἀστέρος·] «φησὶ Βαλαὰμ υἱὸς Βεώρ, φησὶν ὁ ἄνθρωπος ὁ ἀληθινῶς ὁρῶν, ἀκούων λόγια θεοῦ, ἐπιστάμενος ἐπιστήμην ὑψίστου, καὶ ὅρασιν τοῦ θεοῦ ἰδών, ἐν ὕπνῳ, ἀποκεκαλυμμένοι οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ· δείξω αὐτῷ, καὶ οὐχὶ νῦν· μακαρίζω, καὶ οὐκ ἐγγίζει· ἀνατελεῖ ἄστρον ἐξ Ἰακώβ, καὶ ἀναστήσεται ἄνθρωπος ἐξ Ἰσραήλ, καὶ θραύσει τοὺς ἀρχηγοὺς Μωάβ, καὶ προνομεύσει πάντας υἱοὺς Σήθ. καὶ ἔσται Ἐδὼμ κληρονομία, καὶ ἔσται κληρονομία Ἠσαῦ ὁ ἐχθρὸς αὐτοῦ· καὶ Ἰσραὴλ ἐποίησεν ἐν ἰσχύϊ.
τὴν προφητείαν, τὴν ἑορτὴν τῆς Σκηνοπηγίας ἐν παντὶ τόπῳ τῷ Θεῷ τῶν προφητῶν πανηγυρίζει, Αἰγύπτιοί τε, ἐξ ἐκείνου τὸν τῶν ὅλων Θεὸν ἐπιγνόν- τες, τὰς σκηνὰς αὐτῶν ἐφ᾽ ἑκάστης πόλεως καὶ χώρας κατεπήξαντο. Εἶεν δ' ἂν αὗται αἱ κατὰ τόπον Ἐκκλησίαι τοῦ Χριστοῦ. Ταύτας γὰρ πολὺ κρείττους τῶν παρὰ Μωϋσεῖ σκηνῶν ἡ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ δύναμις καθ' ὅλης συνεπήξατο τῆς ἀνθρώπων οἰκουμένης, εἰς τὸ πᾶν γένος ἀνθρώπων καὶ πάντα τὰ ἔθνη, Σκηνοπηγίας ἑορτὴν τῷ ἐπὶ πάντων Θεῷ ἐπιτελεῖν. Ὅτε τοίνυν καὶ ταῦτα τὰ πρό- παλαι τοῖς ἔθνεσι προαναφωνηθέντα καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς ὁρῶμεν τὴν ἐκβασιν ἀπειληφότα, τά τε τοῦ θρήνου καὶ τοῦ κοπετοῦ ταῖς φυλαῖς τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους προκεκηρυγμένα, τά τε τῆς πυρπολήσεως τοῦ ἱεροῦ, καὶ τῆς ἐσχάτης αὐτῶν ἐρημίας, ὁμοίως καὶ ταῦτα ταῖς προβξήσεσιν εἰσέτι καὶ σήμερον ὀφθαλμοῖς θεω- ρεῖται· τί λείπεται ἐπὶ τούτοις ἢ καὶ τὸν προφητευό μενον Βασιλέα τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ἐληλυθέναι ὁμο- λογεῖν, τῶν κατὰ τὴν παρουσίαν αὐτοῦ σημείων ἐφ' ἑκάστῳ τῶν εἰρημένων εναργῆ τὴν ἔκβασιν εἰληφέναι ἀποδεδειγμένων ; Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. Σημεῖα χρόνων τῆς τοῦ Κυ- ρίου παρουσίας· Αἰγυπτίων ἐπίγνωσις τοῦ τῶν προφητῶν Κυρίου. Ιδού Κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κούφης, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον, καὶ σεισθήσεται χειροποίητα γύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ ἡ καρδία αὐτῶν ἡττηθήσεται ἐν αὐτοῖς, καὶ ἐπεγερθήσονται Αἰγύ πτιοι ἐπὶ Αἰγυπτίους, καὶ πολεμήσει ἄνθρωπος τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ ἄνθρωπος τὸν πλησίον αὐτοῦ· ἐπεγερθήσονται πόλις ἐπὶ πόλιν, καὶ νόμος ἐπὶ νό μον, καὶ ταραχθήσεται τὸ πνεῦμα τῶν Αἰγυπτίων ἐν αὐτοῖς, καὶ τὴν βουλὴν αὐτῶν διασκεδάσω, καὶ ἐπ- ἐρωτήσουσι τοὺς θεοὺς αὐτῶν, καὶ τὰ ἀγάλματα απο τῶν, καὶ τοὺς ἐγγαστριμύθους, καὶ τοὺς ἐκ τῆς γῆς φωνοῦντας· › καὶ ἑξῆς μετὰ πλεῖστα δι' αἰνιγμάτων εἰρημένα, ἐπιλέγεται· « Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνη ἔσται θυσιαστήριον τῷ Κυρίῳ ἐν χώρᾳ Αἰγύπτου, καὶ στήλη πρὸς τὸ ὅριον αὐτῆς τῷ Κυρίῳ, καὶ ἔσται εἰς σημεῖον εἰς τὸν αἰῶνα τῷ Κυρίῳ ἐν χώρᾳ Αἰγύπτου, ὅτι κε- κράξονται πρὸς Κύριον διὰ τοὺς θλίβοντας αὐτοὺς, καὶ ἀποστελεῖ αὐτοῖς Κύριος ἄνθρωπον, ὅς σώσει αὐτοὺς, κρίνων σώσει αὐτοὺς, καὶ γνωστὸς ἔσται Κύριος τοῖς Αἰγυπτίοις, καὶ γνώσονται οἱ Αἰγύπτιοι Κύριον τὸν Θεὸν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, καὶ ποιήσονται θυσίας, καὶ εὔξονται εὐχὰς τῷ Κυρίῳ, καὶ ἀποδώ- σουσι. » Καὶ ταῦτα προλαβόντες ἐκ μέρους διεσαφή- σαμεν. Εἰ μὲν οὖν μή, τοὺς πατρῴους θεοὺς καταλι τάντες Αἰγύπτιοι, καθ᾿ ἡμᾶς αὐτοὺς ὁρῶνται τὸν τῶν προφητῶν Θεὸν ἐπικαλούμενοι· εἰ μὴ καθ' ὅλης τῆς Αιγύπτου, κατὰ πάντα τόπον καὶ πόλιν καὶ χώραν ἀνεγήγερται θυσιαστήριον τῷ παρὰ μόνοις Εβραίοις η - Εt 6:5 DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. VIII. 6.16 A Dominus noster Jesus Christus Dei versari in oliveto consuevit, quod est in monte contra Jeru · salem, completumque est oraculum quod ait: c E stabunt pedes ejus in monte Olivarum, qui est con- tra Jerusalem, hoc est religioso pioque vivendi instituto per orbem terrarum condito et erecto, omnes secundum prophetiam, diem festum Taber- naculorum celebrabunt Deo prophetarum, et Ægyptii ex illo Deum universi aguoscentes taberna- cula sua in singulis civitatibus et regionibus figent. Hæ porro sint Christi in omni loco conditæ Ecclc- siæ. Has enim multo præstantiores Mosaicis taber- naculis Salvatoris nostri Jesu Christi potentia, ia omni ab hominibus habitato orbe per omne homi- num genus, per omnes gentes fixit, ut Deo omnia sub se habenti celebrent diem festum Tabernacu- lorum. Quando igitur hæc quæ jam diu gentibus de- nuntiata fuerunt, nostris temporibus videnius exitum sortita esse, et quæ de lamento et planctu tanto ante ad Judaicas tribus divinitus inclamata sunt, quæque de vastatione incendioque templi, extre- maque ipsorum solitudine prædicta, ea ipsa nusquam ab oraculis discrepantia usque ad hodiernum diem vel oculis possumus intueri ; quid amplius su- perest, nisi ut Regem, de quo prophetæ loquuntur, cum qui Christus Dei est, venisse fateamur ? cum utique illius adventus signa in singulis, quæ de illo dicta sunt, evidentem exitum accepisse jam de- soonstraverimus. - B • Ai- C u Isa. XIX, 1.3. ** ibid. 19-21. Ab Isaia. Signa temporum adventus Domint : Ægyptiorum agnitio Domini prophetarum. • Ecce Dominus sedet super nube levi, et veniet in Ægyptum, et commovebuntur manufacta Ægypti a facie ejus, et cor eorum vincetur in ipsis, et ex- citabuntur Ægyptii contra Ægyptios, et bellum geret homo contra fratrem suum, et homo contra proximum suum: excitabitur civitas in civitatem, et lex in legem, et turbabitur spiritus Ægyptiorum in ipsis, et consilium eorum dissipabo, et interro- gabunt deos suos et simulacra sua, et Pythones, et eos qui de terra vocem emittunt 18. » deinceps post plurima quæ figurate et obscure dicta sunt, adjungitur: c In die illa erit altare Domino in terra Ægypti, et titulus juxta terminun ejus Domino : et erit in signum in æternum Domino in terra Ægypti, quoniam clamabunt ad Dominum propter affligentes se, et mittet eis Dominus hominem, qui salvabit eos, judicans salvabit eos, et cognitus erit Dominus Ægyptiis, et cognoscent Ægyptii Demi- num Deum in die illa, et facient sacrificia, et vove- Lunt vota Domino, et reddent. . Hæc nos quidem antea quoque citavimus, et in parte saltem planiora reddidimus quod si non patriis diis relictis Ægy- ptios hoc ipso tempore videmus prophetarum Den m invocantes; si per universam Ægyptum in omri loco, et civitate, et regione, altare illi Deo erectum non est, qui apud solos Hebræos laudibus celebra- tur, si manufacta Ægypti commota non sunt, et dæmonica vis quæ circum illa versabatur, non
PG 22:647καὶ ἐξεγερθήσεται ἐξ Ἰακώβ, καὶ ἀπολεῖ σωζόμενον ἐκ πόλεως.» Ἐπὶ ταύτῃ φασὶν τῇ προφητείᾳ κινηθέντας τοὺς διαδόχους Βαλαάμ (σεσῶσθαι γὰρ αὐτήν, ὡς καὶ ἦν εἰκός, παρ’ αὐτοῖς), ὁπηνίκα συνεῖδον ἐν οὐρανῷ ξενίζοντά τινα παρὰ τοὺς συνήθεις ἀστέρα[ς] κατὰ κορυφῆς, ὡς ἂν εἴποι τις, καὶ κατὰ κάθετον τῆς Ἰουδαίας ἐστηριγμένον, σπουδὴν πεποιῆσθαι ἐπὶ τὴν Παλαιστινῶν ἀφικέσθαι γῆν, ἱστορίας ἕνεκα τοῦ διὰ [τοῦ] φανέντος ἀστέρος σημαινομένου βασιλέως. Μαρτυρεῖ τούτοις ὁ εὐαγγελιστὴς Ματθαῖος, λέγων· «τοῦ δὲ Ἰησοῦ γεννηθέντος ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας, ἐν ἡμέραις Ἡρώδου τοῦ βασιλέως, ἰδοὺ μάγοι ἀπὸ ἀνατολῶν παρεγένοντο εἰς Ἱερουσαλὴμ λέγοντες· ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων; εἴδομεν γὰρ αὐτοῦ τὸν ἀστέρα ἐν τῇ ἀνατολῇ, καὶ ἤλθομεν προσκυνῆσαι αὐτῷ». ὅτε καὶ παραπεμφθέντες εἰς Βηθλεὲμ «ἐπορεύθησαν, καὶ ἰδοὺ» πάλιν ὁ αὐτὸς «ἀστήρ, ὃν εἶδον ἐν τῇ ἀνατολῇ, προῆγεν αὐτούς, ἕως ἐλθὼν ἐστάθη ἐπάνω οὗ ἦν τὸ παιδίον. ἰδόντες δὲ τὸν ἀστέρα ἐχάρησαν χαρὰν μεγάλην σφόδρα, καὶ εἰσελθόντες εἰς τὴν οἰκίαν εἶδον τὸ παιδίον μετὰ Μαρίας τῆς μητρὸς αὐτοῦ, καὶ πεσόντες προσεκύνησαν αὐτῷ».
Β Αἰγύπτου, τῆς περὶ αὐτὰ δαιμονικής δυνάμεως έκλε λοιπυίας, καὶ τῆς παλαιᾶς δεισιδαιμονίας ἐκ τῆς τῶν Αἰγυπτίων ψυχῆς ἀρθείσης· καὶ ἔτι πρὸς τούτοις εἰ μὴ καθ᾿ ἑκάστην πόλιν καὶ καθ᾽ ἕκαστον οἶκον πόλε μος ἐμφύλιος τοῖς Αἰγυπτίοις συνίσταται, τῶν μὲν τὸν Κύριον καὶ τὸ σέβας τοῦ Θεοῦ τῶν προφητῶν ἀποδεξαμένων, καὶ ἀποστραφέντων τὴν ἐξ αἰῶνας πολύθεον πλάνην, τῶν δὲ, διὰ τὸ τοῖς πατρίοις ἔτι προστετηκέναι κακοῖς, τοὺς τὸν Κύριον παραδεξα μένους πολεμούντων· εἰ μὴ εἰσέτι καὶ δεῦρο ἐπερω- τῶν πειρώμενοι τοὺς ἑαυτῶν θεοὺς καὶ τὰ ἀγάλματα, καὶ τοὺς ἐκ τῆς γῆς φωνοῦντας, καὶ τοὺς ἐγγαστρι μύθους, ἀτελῆ καὶ ἄπρακτον τὴν ἐπὶ τάδε καταφυγὴν ποιοῦνται, διὰ τὸ μηκέθ' ὁμοίως ἐνεργεῖν δύνασθαι, ὥσπερ τὸ πρὶν, τοὺς δαίμονας· εἰ μὴ πάντα ταῦτα ἔργοις αὐτοῖς τέλος ειληφότα δείκνυται, μή πώ μα νομίζοιτο τὸ προφητικὸν πεπληρῶσθαι λόγιον, μηδὲ τὸν θεσπιζόμενον Κύριον ἐπιδεδημηκέναι τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων. Εἰ δὲ αὐτοῖς ἔργοις κατὰ πολὺ τῶν λόγων ἐναργεστέροις εἰσέτι δεῦρο θεωροῦνται οἱ τὴν Αἴγυ πτον οἰκοῦντες, οἱ μὲν τὸν Θεὸν τῶν προφητῶν ἐπ- εγνωκότες, καὶ δι' αὐτὸν τοὺς πατρίους καταλελοιπό τες θεούς, οἱ δὲ πρὸς τούτους στασιαστικῶς ἔχοντες· καὶ οἱ μὲν τοὺς θεοὺς αὑτῶν εἰσέτι νῦν ἐπικαλούμε νοι καὶ τὰ ἀγάλματα, καὶ τοὺς ἐκ τῆς γῆς φωνοῦντας, μηδέν τε ἐνεργεῖν δυναμένους, οἱ δὲ τῷ Κυρίῳ τῶν προφητῶν ἐν πάσῃ τῇ Αἰγυπτίων χώρᾳ θυσιαστήριον καθ' ἑκάστην ἐκκλησίαν συστησάμενοι, ἔν τε ταίς θλίψεσι καὶ τοῖς κατ᾿ αὐτῶν διωγμοῖς οὐκέτι τά κνώδαλα, οὐδὲ τὰ ἑρπετὰ τῆς γῆς, ὡς θεούς, οὐδὲ τοὺς ἀγρίους θῆρας καὶ τὰ ἄλογα ζῶα, ὁμοίως τοῖς αὐτῶν πατράσι, ἀλλὰ τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν ἐπικα- λούμενοι, καὶ μόνον αὐτὸν καὶ τὸν αὐτοῦ φόβον ἐν ταῖς αὐτῶν διανοίαις κατειληφότες, εὐχόμενοί τε αὐ- τῷ εὐχὰς, ἀλλ᾽ οὐκέτι τοῖς δαίμοσι, καὶ ἀποδιδόντες τὰς θεοπρεπεῖς ἐπαγγελίας, πῶς οὐχ ἕπεται συνομο λογεῖν καὶ τὰ πρὸ τῶν ἀποτελεσμάτων εἰς ἔργον ήδη κεχωρηκέναι ; ἦν δὲ ταῦτα, τοῦ Κυρίου παρου- σία εἰς Αἴγυπτον οὐκ ἀσώματος ἀποβησομένη, ἀλλὰ διὰ νεφέλης κούφης, ἢ καὶ μᾶλλον διὰ πάχους έλα- φροῦ. Οὕτω γὰρ τὸ Ἑβραϊκὸν περιέχει, τὴν ἔνσαρκον αὐτοῦ παρουσίαν αινιττόμενον. Τοῦτον δὲ οὖν αὐτὸν προϊὼν ἑξῆς ὁ λόγος ἄνθρωπον Σωτῆρα ἀπεκάλεσε, Α θεολογουμένῳ Θεῷ· εἰ μὴ σέσεισται τὰ χειροποίητα φήσας· « Καὶ ἀποστελεῖ αὐτοῖς Κύριος ἄνθρωπον, ὃς σώσει αὐτούς. » Πάλιν γοῦν κἀνταῦθα τὸ Ἑβραϊ κὸν, ι Καὶ ἀποστελεῖ αὐτοῖς Κύριος Σωτήρα, ὃς στο σει αὐτοὺς, ἡ ἔχει. Τἂν οὕτως ἐναργῆ τὴν ἀπόδειξιν παρεχομένων, ἡγοῦμαι καὶ τοὺς χρόνους σαφείς γε γονέναι, καθ' οὓς τὰ τῆς εἰς ἀνθρώπους τοῦ Κυρίου παρουσίας ἐθεσπίζετο. Τοσαῦτα διὰ βραχέων καὶ τὰ περὶ τῶν χρόνων τῆς τοῦ Κυρίου εἰς ἀνθρώπους φανείας συνῆκται· πλείονα δ' ἄν τις ἐπὶ σχολῆς εὗρο, καὶ τὰς λοιπὰς ἐκπεριιών Γραφάς. Ἡμεῖς γε μὴν, τοῖς εἰρημένοις ἀρκεσθέντες, μέτιμεν ἤδη καὶ ἐπὶ τὰς λοιπὰς προφητείας, δι' ὧν τὰ οἰκονομηθέντα ἐν ἀνθρώποις ἀκολούθως αὐτῷ ἐκ τῶν θείων προβλή σεων ἀναλεξόμεθα. EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11.- APOLOGETICA. defecit, vetusque Ægyptiorum superstitio ex ani- ins eorum sullala non est ; præterea, si per sin- gulas civitates et per singulas domos, bellum inte- stinum apud Ægyptios non grassatur, dum alii quidem Dominum et cultum Dei prophetarum acci- piunt, erroremque quo ab initio deos multos cole- bant, aversantur, alii vero propterea quod patriis adhuc malis affecti iis adhærent, eos qui Dominum acceperint, oppugnant, si non hodie quoque dum suos deos suaque simulacra, eosque qui de terra voces emittunt, et Pythones rogare conantur, in- fectum atque inane ad cuncta hæc perfugium ex- periuntur, propterea quod non amplius ut antea itidem vim suam exercere dæmones possunt; si non universa hæc reipsa finem suum invenisse osten- duntur sane nondum quisquam mihi arbitretur propheticum esse completum oraculum, neque Dominum illum ipsum, quem prophetæ canunt, apud homines vixisse. Si vero re ipsa, quæ verbis longe est evidentior, qui Ægyptum incolunt cer- nuntur interim, pars quidem prophetarum Deum agnovisse, et propter illum patrios deos reliquisse, alii vero contra hos seditiones assidue concitare, et alii deos suos, suaque simulacra, eosque qui de terra voces emittunt, invocantes nihil posse proſi- cere, alii Domino prophetarum in omni Ægyptia regione, altare per singulas ecclesias erexisse, in- que aflictionibus et sibi infestis insectationibus, non amplius belluas neque reptilia terræ deos, ne- que agrestes feras et bruta animalia, parentum suo- rum instar, sed supremum Deum invocare, solum- que eum, ejusque timorein in suis mentibus con- ceptum tenere, vovereque eidem vota, non autem dæmonibus ut prius, et quæ ipsi Deo conveniant promissa reddere: cur non sequitur, ut fateamur etiam ea, quæ ipsos eventus antecesserunt in opus jam processisse, nec futura amplius in posterum, sed in præteritum abiisse? Porro ipsa hæc sunt ipsius Domini ad Ægyptios olim futurus, non sine corpore adventus, sed per nubem levem, ac potius per crassitudinem agilem. Sic enim Hebraicus ha- bet contextus, dum illius corporeum adventum ob- scure significat. Proinde hunc ipsum progressa longius oratio, hominem Salvatorem vocavit, his verbis : . Et mittet eis Dominus hominem, D qui salvabit eos. »Nain hic rursus in Hebraico sic est : « Et mittet eis Dominus Salvatorem, qui sal- vabit eos. » Quæ cum adeo evidentem demonstra- tionem exhibeant, arbitror etiam constitisse, quibus temporibus ea futura canerentur, quæ ad Domini adventum ad homines pertinebant. Hæc sane paucis a nobis collecta sunt, de temporibus quibus Domi- nus fuit ad homines venturus. Plura autem per otium quispiam inveniet, si reliquas item Scriptum ras percurrerit. Nos autem his contenti quæ hacte- nus dicta sunt, jam nunc reliquas quoque aggredia- mur prophetias. Quare quæ ab illo inter homines suo ordine sunt administrata, ex divinis oraculis colliganus. C
Ταῦτα μὲν τὸ ἱερὸν εὐαγγέλιον. ὁ δέ γε τῆς προφητείας λόγος ἐπὶ τῇ τοῦ ἀστέρος ἐπιτολῇ καὶ τῇ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ γενέσει τίνα φησὶν ἔσεσθαι, συνιδεῖν ἄξιον· θραῦσιν ἀρχηγῶν Μωάβ, καὶ προνομὴν υἱῶν Σήθ, καὶ τῶν γε λοιπῶν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους πολεμίων κληρονομίαν. οὗτοι δὲ ἦσαν Ἐδὼμ καὶ Ἠσαῦ. τί δὲ ᾐνίξατο διὰ τούτων ἢ διὰ μὲν τῶν ἀρχηγῶν Μωὰβ τὴν τῶν ἀοράτων ἀρχόντων καθαίρεσιν, αὐτῶν δὴ τῶν πάλαι παρὰ τοῖς Μωαβίταις θεολογουμένων δαιμόνων; ἀλλ’ οὐχ ἑτέρων ἐμνήσθη, διὰ τὴν εἰδωλολατρίαν τοῦ Ἰσραὴλ τὴν ἐπὶ τῆς ἐρήμου γενομένην, ὅτε «ἐτελέσθη ὁ λαὸς τῷ Βεελφεγώρ» (δαίμων δὲ ἦν οὗτος, ὡς θεὸς παρὰ τῷ βασιλεῖ Μωὰβ τῷ Βαλὰκ τιμώμενος). ἐπεὶ οὖν νενίκητο ὁ Ἰσραὴλ κατὰ τοῦτο τοῦ καιροῦ πρὸς τῶν ἀοράτων ἀρχόντων τοῦ Μωάβ, λέγω δὲ τῶν παρὰ τοῖς Μωαβίταις νενομισμένων θεῶν (εἰδωλολάτρησαν γοῦν καὶ «προσεκύνησαν» τοῖς γλυπτοῖς, ὥς φησιν ἡ γραφή· «καὶ ἐτελέσθησαν τῷ Βεελφεγώρ», δαίμων δὲ οὗτος τῶν Μωαβιτῶν ἦν), ὅτε καὶ ἐξεπόρνευσαν εἰς τὰς Μωαβίτιδας, εἰκότως τὸ μέλλον ἔσεσθαί ποτε καὶ τὴν εἰς τοὐναντίον τῶν πραγμάτων μεταβολὴν κατὰ καιρὸν ὁ Βαλαὰμ θεσπίζει λέγων·
Β Αἰγύπτου, τῆς περὶ αὐτὰ δαιμονικής δυνάμεως έκλε λοιπυίας, καὶ τῆς παλαιᾶς δεισιδαιμονίας ἐκ τῆς τῶν Αἰγυπτίων ψυχῆς ἀρθείσης· καὶ ἔτι πρὸς τούτοις εἰ μὴ καθ᾿ ἑκάστην πόλιν καὶ καθ᾽ ἕκαστον οἶκον πόλε μος ἐμφύλιος τοῖς Αἰγυπτίοις συνίσταται, τῶν μὲν τὸν Κύριον καὶ τὸ σέβας τοῦ Θεοῦ τῶν προφητῶν ἀποδεξαμένων, καὶ ἀποστραφέντων τὴν ἐξ αἰῶνας πολύθεον πλάνην, τῶν δὲ, διὰ τὸ τοῖς πατρίοις ἔτι προστετηκέναι κακοῖς, τοὺς τὸν Κύριον παραδεξα μένους πολεμούντων· εἰ μὴ εἰσέτι καὶ δεῦρο ἐπερω- τῶν πειρώμενοι τοὺς ἑαυτῶν θεοὺς καὶ τὰ ἀγάλματα, καὶ τοὺς ἐκ τῆς γῆς φωνοῦντας, καὶ τοὺς ἐγγαστρι μύθους, ἀτελῆ καὶ ἄπρακτον τὴν ἐπὶ τάδε καταφυγὴν ποιοῦνται, διὰ τὸ μηκέθ' ὁμοίως ἐνεργεῖν δύνασθαι, ὥσπερ τὸ πρὶν, τοὺς δαίμονας· εἰ μὴ πάντα ταῦτα ἔργοις αὐτοῖς τέλος ειληφότα δείκνυται, μή πώ μα νομίζοιτο τὸ προφητικὸν πεπληρῶσθαι λόγιον, μηδὲ τὸν θεσπιζόμενον Κύριον ἐπιδεδημηκέναι τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων. Εἰ δὲ αὐτοῖς ἔργοις κατὰ πολὺ τῶν λόγων ἐναργεστέροις εἰσέτι δεῦρο θεωροῦνται οἱ τὴν Αἴγυ πτον οἰκοῦντες, οἱ μὲν τὸν Θεὸν τῶν προφητῶν ἐπ- εγνωκότες, καὶ δι' αὐτὸν τοὺς πατρίους καταλελοιπό τες θεούς, οἱ δὲ πρὸς τούτους στασιαστικῶς ἔχοντες· καὶ οἱ μὲν τοὺς θεοὺς αὑτῶν εἰσέτι νῦν ἐπικαλούμε νοι καὶ τὰ ἀγάλματα, καὶ τοὺς ἐκ τῆς γῆς φωνοῦντας, μηδέν τε ἐνεργεῖν δυναμένους, οἱ δὲ τῷ Κυρίῳ τῶν προφητῶν ἐν πάσῃ τῇ Αἰγυπτίων χώρᾳ θυσιαστήριον καθ' ἑκάστην ἐκκλησίαν συστησάμενοι, ἔν τε ταίς θλίψεσι καὶ τοῖς κατ᾿ αὐτῶν διωγμοῖς οὐκέτι τά κνώδαλα, οὐδὲ τὰ ἑρπετὰ τῆς γῆς, ὡς θεούς, οὐδὲ τοὺς ἀγρίους θῆρας καὶ τὰ ἄλογα ζῶα, ὁμοίως τοῖς αὐτῶν πατράσι, ἀλλὰ τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν ἐπικα- λούμενοι, καὶ μόνον αὐτὸν καὶ τὸν αὐτοῦ φόβον ἐν ταῖς αὐτῶν διανοίαις κατειληφότες, εὐχόμενοί τε αὐ- τῷ εὐχὰς, ἀλλ᾽ οὐκέτι τοῖς δαίμοσι, καὶ ἀποδιδόντες τὰς θεοπρεπεῖς ἐπαγγελίας, πῶς οὐχ ἕπεται συνομο λογεῖν καὶ τὰ πρὸ τῶν ἀποτελεσμάτων εἰς ἔργον ήδη κεχωρηκέναι ; ἦν δὲ ταῦτα, τοῦ Κυρίου παρου- σία εἰς Αἴγυπτον οὐκ ἀσώματος ἀποβησομένη, ἀλλὰ διὰ νεφέλης κούφης, ἢ καὶ μᾶλλον διὰ πάχους έλα- φροῦ. Οὕτω γὰρ τὸ Ἑβραϊκὸν περιέχει, τὴν ἔνσαρκον αὐτοῦ παρουσίαν αινιττόμενον. Τοῦτον δὲ οὖν αὐτὸν προϊὼν ἑξῆς ὁ λόγος ἄνθρωπον Σωτῆρα ἀπεκάλεσε, Α θεολογουμένῳ Θεῷ· εἰ μὴ σέσεισται τὰ χειροποίητα φήσας· « Καὶ ἀποστελεῖ αὐτοῖς Κύριος ἄνθρωπον, ὃς σώσει αὐτούς. » Πάλιν γοῦν κἀνταῦθα τὸ Ἑβραϊ κὸν, ι Καὶ ἀποστελεῖ αὐτοῖς Κύριος Σωτήρα, ὃς στο σει αὐτοὺς, ἡ ἔχει. Τἂν οὕτως ἐναργῆ τὴν ἀπόδειξιν παρεχομένων, ἡγοῦμαι καὶ τοὺς χρόνους σαφείς γε γονέναι, καθ' οὓς τὰ τῆς εἰς ἀνθρώπους τοῦ Κυρίου παρουσίας ἐθεσπίζετο. Τοσαῦτα διὰ βραχέων καὶ τὰ περὶ τῶν χρόνων τῆς τοῦ Κυρίου εἰς ἀνθρώπους φανείας συνῆκται· πλείονα δ' ἄν τις ἐπὶ σχολῆς εὗρο, καὶ τὰς λοιπὰς ἐκπεριιών Γραφάς. Ἡμεῖς γε μὴν, τοῖς εἰρημένοις ἀρκεσθέντες, μέτιμεν ἤδη καὶ ἐπὶ τὰς λοιπὰς προφητείας, δι' ὧν τὰ οἰκονομηθέντα ἐν ἀνθρώποις ἀκολούθως αὐτῷ ἐκ τῶν θείων προβλή σεων ἀναλεξόμεθα. EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11.- APOLOGETICA. defecit, vetusque Ægyptiorum superstitio ex ani- ins eorum sullala non est ; præterea, si per sin- gulas civitates et per singulas domos, bellum inte- stinum apud Ægyptios non grassatur, dum alii quidem Dominum et cultum Dei prophetarum acci- piunt, erroremque quo ab initio deos multos cole- bant, aversantur, alii vero propterea quod patriis adhuc malis affecti iis adhærent, eos qui Dominum acceperint, oppugnant, si non hodie quoque dum suos deos suaque simulacra, eosque qui de terra voces emittunt, et Pythones rogare conantur, in- fectum atque inane ad cuncta hæc perfugium ex- periuntur, propterea quod non amplius ut antea itidem vim suam exercere dæmones possunt; si non universa hæc reipsa finem suum invenisse osten- duntur sane nondum quisquam mihi arbitretur propheticum esse completum oraculum, neque Dominum illum ipsum, quem prophetæ canunt, apud homines vixisse. Si vero re ipsa, quæ verbis longe est evidentior, qui Ægyptum incolunt cer- nuntur interim, pars quidem prophetarum Deum agnovisse, et propter illum patrios deos reliquisse, alii vero contra hos seditiones assidue concitare, et alii deos suos, suaque simulacra, eosque qui de terra voces emittunt, invocantes nihil posse proſi- cere, alii Domino prophetarum in omni Ægyptia regione, altare per singulas ecclesias erexisse, in- que aflictionibus et sibi infestis insectationibus, non amplius belluas neque reptilia terræ deos, ne- que agrestes feras et bruta animalia, parentum suo- rum instar, sed supremum Deum invocare, solum- que eum, ejusque timorein in suis mentibus con- ceptum tenere, vovereque eidem vota, non autem dæmonibus ut prius, et quæ ipsi Deo conveniant promissa reddere: cur non sequitur, ut fateamur etiam ea, quæ ipsos eventus antecesserunt in opus jam processisse, nec futura amplius in posterum, sed in præteritum abiisse? Porro ipsa hæc sunt ipsius Domini ad Ægyptios olim futurus, non sine corpore adventus, sed per nubem levem, ac potius per crassitudinem agilem. Sic enim Hebraicus ha- bet contextus, dum illius corporeum adventum ob- scure significat. Proinde hunc ipsum progressa longius oratio, hominem Salvatorem vocavit, his verbis : . Et mittet eis Dominus hominem, D qui salvabit eos. »Nain hic rursus in Hebraico sic est : « Et mittet eis Dominus Salvatorem, qui sal- vabit eos. » Quæ cum adeo evidentem demonstra- tionem exhibeant, arbitror etiam constitisse, quibus temporibus ea futura canerentur, quæ ad Domini adventum ad homines pertinebant. Hæc sane paucis a nobis collecta sunt, de temporibus quibus Domi- nus fuit ad homines venturus. Plura autem per otium quispiam inveniet, si reliquas item Scriptum ras percurrerit. Nos autem his contenti quæ hacte- nus dicta sunt, jam nunc reliquas quoque aggredia- mur prophetias. Quare quæ ab illo inter homines suo ordine sunt administrata, ex divinis oraculis colliganus. C
Book IXLiber Nonus
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 22:649«ἀνατελεῖ ἄστρον ἐξ Ἰακώβ, καὶ ἀναστήσεται ἄνθρωπος ἐξ Ἰσραήλ, καὶ θραύσει ἡγεμόνας Μωάβ»· ὡσεὶ σαφέστερον ἔλεγεν, τοὺς μεγαλαυχήσαντας κατὰ τοῦ Ἰσραὴλ δαίμονας τῶν Μωαβιτῶν ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ προφητευομένου θραῦσίν ποτε καὶ πτῶσιν παθεῖν, ὧν θραυσθέντων τοὺς «υἱοὺς Σὴθ» καὶ «Ἐδὼμ» καὶ «Ἠσαῦ» καὶ τὰ λοιπὰ ἔθνη, ἃ διὰ τούτων σημαίνεσθαι ἡγοῦμαι, τὰ πάλαι καταδεδουλωμένα τῇ δαιμονικῇ πλάνῃ, μεταβαλόντα τῆς δεισιδαιμονίας οἰκεῖα τοῦ θεσπιζομένου γενήσεσθαι. «καὶ ἔσται» γάρ φησιν, «Ἐδὼμ κληρονομία, καὶ ἔσται κληρονομία Ἠσαῦ ὁ ἐχθρὸς αὐτοῦ». οἱ γὰρ πάλαι ἐχθροὶ τοῦ θεοῦ καὶ τοῦ Ἰσραήλ, φησί, γενήσονται κληρονομία τοῦ προφητευομένου. αὐτὸς γὰρ ἦν ᾧ εἴρητο πρὸς τοῦ θεοῦ καὶ πατρὸς αὐτοῦ· «αἴτησαι παρ’ ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου». ὧν εἰς τὸν κλῆρον τῶν ἁγίων μεταστάντων, τἀναντία τῷ Ἰσραὴλ ἔσεσθαι θεσπίζει. φησὶν γοῦν· «καὶ Ἰσραὴλ ἐποίησεν ἐν ἰσχύϊ». τί δὲ ἐποίησεν ἐν ἰσχύϊ [ἢ] τὴν πάντων μεγίστην ἀσέβειαν; διὸ «ἐξεγερθήσεται» ἀπ’ αὐτῶν καὶ ἐξαναστήσεται. τίς οὗτος ἢ ὁ προφητευόμενος τοῦ θεοῦ λόγος, ὃς καὶ ἀπώλεσεν «σωζόμενον ἐκ πόλεως»;
ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΤΟΥ ΠΑΜΦΙΛΟΥ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ ΒΙΒΛΙΟΝ ΕΝΝΑΤΟΝ ΤΑΔΕ ΕΝΕΣΤΙΝ ΕΝ ΤΩ ΕΝΝΑΤΩ ΣΥΓΓΡΑΜ- ΜΑΤΙ ΤΗΣ ΠΕΡΙ ΤΟΥ ΣΩΤΗΡΟΣ ΗΜΩΝ ΕΥ- ΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ. Περὶ τῶν κατὰ τὴν ἐνανθρώπησιν αὐτοῦ πραχθης σομένων· ἐκ τῶν ὑποσεσημειωμένων αὐτοῦ Γραφών. α'. ᾿Απὸ τῶν ᾿Αριθμῶν. β. ᾿Απὸ τοῦ Ἡσαΐου. γ. Ἀπὸ τῶν ἀριθμῶν. *. Ἀπὸ τοῦ Ωσηέ. ε. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. η. ᾿Απὸ τοῦ Ἡσαΐου. θ. 'Από ψαλμοῦ ξζ. ι. ᾿Απὸ τοῦ Ἡσαΐου. ια΄. ᾿Απὸ τοῦ Δευτερονομίου. ιδ. ᾿Απὸ τοῦ Ἰώβ. ιγ. ᾿Απὸ τοῦ Ἡσαΐου. ιδ. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. ιε'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. ις'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. ιζ. 'Απὸ τοῦ Ζαχαρίου. της. Ἀπὸ ψαλμοῦ ριζ'. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ. Τί δὴ λείπεται ἐπὶ τούτοις ἀλλ᾽ ἢ ταῖς ὑποσχέσεσιν ἀκολούθως διελθεῖν τὰ οἰκονομηθέντα ἐπὶ τῆς ἐναν θρωπήσεως αὐτοῦ δὴ τοῦ Θεοῦ Λόγου; περὶ οὗ τὰ προπεπονημένα ἐν ὀκτὼ τοῖς πρὸ τούτου συγγράμ- μασι διεληλύθαμεν, τοτὲ μὲν τὴν κατ' αὐτὸν θεολο- γίαν διερευνώμενοι, τοτὲ δὲ τὴν οὐρανόθεν εἰς ἡμᾶς κάθοδον, καὶ τόν τε τρόπον ὁμοῦ καὶ τὴν προσηγο- ρίαν, καὶ τὸν χρόνον τῆς ἀφ ξεως αὐτοῦ διασκοπού μενοι. Τῶν ἀποδεδειγμένων, καιρὸς ἤδη τὰ κατὰ τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ συνιδεῖν, παραστῆσαί τε ὅπως καὶ τούτων έκαστα παρ' Εβραίοις προαναπεφώνητο. Το με μὴν τῆς προρρήσεως αποτέλεσμα διὰ τῆς τῶν ἱερῶν εὐαγγελιστῶν μαρτυρίας, καὶ τῆς δι' αὐτῶν Ιστορηθείσης τῶν πραγμάτων ἀποβάσεως, ἐπισφρα- γισθήσεται. Πρῶτον οὖν ἁπάντων, ἐπειδὴ τὰ περὶ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. EUSEBII PAMPHILI DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIBER NONUS. A HIC INSUNT IN NONO LIBRO EVANGE- LICE DE SALVATORE NOSTRO DEMON- STRATIONIS. De iis quæ secundum humanam ab eo assumplam naturam administranda fuerunt: ex subnotatis divinæ Scripturæ locis. B . PROOEMIUM. Nihil sane postnac reliquum esse video, nisi ut ea quæ polliciti sumus sequentes, eam dispensatio- nis partem persequamur, quæ humanæ a Deo Verbo assumptæ naturæ propria est. Qua de re ea, quæ superioribus octo libris continentur, a nobis tractata sunt, modo quæ ad ejus rei theologiam pertinent scrutantibus, mnodo illius ad nos de calo descensum, simulque et modum et appellationen et tempus illius adventus explorantibus. Quibus " C demonstratis rebus, tempus jam fuerit ea contem PATROL. GR. XXII. plari, quæ quo tempore ille in apertum prodiit, gesta sunt, quoque modo ea singula apud Hebræos prædicta sint, ostendere. Oraculorum tamen effica cia, veritasque et sanctorum evangelistarum testi- monio, et ipso rerum quæ ab illis prodita sunt 5. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. 5. Ἀπὸ ψαλμού κ. 1. A Numeris. 2. Ab Isaia. 3. A Numeris. 4. Ab Osee. 5. Ab Isaia. 6. Ab eodem. 7. A Psalmo xc. 8. Ab Isaia. 9. A Psalmo LXVII. 10. Ab Isaiα. 11. A Deuteronomio. 12. Ab Jub. 13. Ab Isaia. 14. Ab eodem. 15. Ab eodem. 16. Ab eodem. 17. A Zacharia. 18. A Psalmo CXVI.
PG 22:653οἶμαι δὲ τὴν Ἱερουσαλὴμ αἰνίττεσθαι, ἐξ ἧς ὤλετο πᾶς σωζόμενος, ἢ καὶ τὸ πᾶν τοῦ ἔθνους αὐτῶν πολίτευμα. ταῦτα δὲ ὁποίου τέλους ἔτυχεν, ὁμοῦ τῇ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εἰς ἀνθρώπους ἐκλάμψει τῶν μὲν πρὶν εἰδωλολατρῶν ἐθνῶν εἰς τὸν αὐτῶν μεταστάντων κλῆρον, τοῦ δὲ Ἰουδαίων ἔθνους καὶ τῆς μητροπόλεως αὐτῶν πεπονθότων ὁποῖα οὐδεπώποτε, οὐ μακρῶν δεῖν οἶμαι λόγων. Ἀλλὰ τὰ μὲν τῆς συμφωνίας τῆς τε προφητικῆς προρρήσεως καὶ τῆς εὐαγγελικῆς συμπεράνσεως ὧδέ πως ἐχέτω τέλους. τί δ’ ἦν τὸ αἴτιον τῆς ἐπιλάμψεως τοῦ φανέντος ἀστέρος, συνιδεῖν ἄξιον. «εἰς σημεῖά» φησιν ὁ Μωσῆς καὶ «εἰς καιροὺς» τεθεῖσθαι τοὺς πάντας «ἐν τῷ στερεώματι» ὑπὸ τοῦ θεοῦ ἀστέρας. ξένος δὲ ἦν καὶ οὐ συνήθης οὐδὲ τῶν πολλῶν καὶ γνωρίμων εἷς, ἀλλά τις καινὸς καὶ νέος ἀστὴρ ἐπιφανεὶς τῷ βίῳ σημεῖον ξένου «φωστῆρος» ἐδήλου καταλάμψαντος τῷ παντὶ κόσμῳ, ὃς ἦν ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ, μέγας καὶ νέος ἀστήρ, οὗ τὴν εἰκόνα συμβολικῶς ὁ φανεὶς τότε τοῖς μάγοις ἐπεφέρετο.
PG 22:655ἐπειδὴ γὰρ καθ’ ὅλης τῆς ἱερᾶς καὶ θεοπνεύστου γραφῆς ὁ προηγούμενος τῆς διανοίας σκοπὸς μυστικώτερα καὶ θεῖα βούλεται παιδεύειν, μετὰ τοῦ καὶ τὴν πρόχειρον διάνοιαν σῴζεσθαι ἐν μέρει τῶν ἱστορικῶς πεπραγμένων, εἰκότως καὶ ἡ μετὰ χεῖρας πρόρρησις ἐπληροῦτο πρὸς λέξιν ἐπὶ τῇ τοῦ προαναφωνηθέντος ἀστέρος ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ σωτῆρος ἡμῶν προφητείᾳ. γίνονται μὲν οὖν καὶ ἐφ’ ἑτέρων ἐπιδόξων καὶ ἐπιφανῶν ἀνδρῶν ξενιζόντων ἀστέρων ἐκλάμψεις, οἷον τῶν καλουμένων παρά τισιν κομητῶν, ἢ δοκίδων, ἢ πωγωνιῶν, ἤ τινων ἑτέρων τούτοις παραπλησίων ἐπὶ μεγάλοις πράγμασιν ἐξ ἔθους ἀναφαινομένων. ἀλλὰ τί γὰρ κρεῖττον ἢ μεῖζον τῷ παντὶ κόσμῳ γένοιτ’ ἄν ποτε οἷον τὸ διὰ τῆς σωτηρίου ἐπιφανείας πᾶσιν ὑπάρξαν ἀνθρώποις νοερὸν φῶς, εὐσεβείας καὶ θεογνωσίας ἀληθοῦς κατάληψιν λογικαῖς ψυχαῖς κομιζόμενον; οὗ δὴ χάριν τὸ μέγα σημεῖον ὁ προφανεὶς ἐδήλου ἀστήρ, μέγαν καὶ νέον φωστῆρα ἐπιλάμψαντα τῷ παντὶ κόσμῳ τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ πᾶσιν αἰνιττόμενος. Κατὰ τὸ αὐτὸ δὲ ἡ προφητεία ἄνθρωπον ὁμοῦ καὶ ἀστέρα θεσπίζει δι’ ὧν φησιν·
της γενέσεως αὐτοῦ, γένους τε καὶ φυλῆς, καὶ σπέρ β ματος ἀποδέδεικται, φέρε τὰ περὶ τοῦ φανέντος ἐπὶ τῇ γενέσει αὐτοῦ νέου τινὸς καὶ ξενίζοντας παρὰ τοὺς συνήθεις ἀστέρος θεασώμεθα· ἐπεὶ καὶ τοῦτο πάλαι πρότερον ἐκ μακρῶν ἄνωθεν χρόνων παρὰ Μωϋσεῖ βοώμενον τοῦτον ἱστόρηται τὸν τρόπον. Ἀπὸ τῶν Ἀριθμῶν. - Περὶ τῶν κατὰ τὴν ἐνανθρώ πησιν αὐτοῦ πραχθησομένων, καὶ περὶ τοῦ φανέντος ἐπὶ τῇ γενέσει Σωτῆρος ἡμῶν ἀστέ ρος. Μωϋσῆς, ἐν Ἀριθμοῖς, περὶ τοῦ φανέντος ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀστέρος φησί · ο Φησί λαὰμ υἱὸς Βεωρ, φησὶν ὁ ἄνθρωπος ὁ ἀληθινῶς ὁρῶν, ἀκούων λόγια Θεοῦ, ἐπιστάμενος ἐπιστήμην Ὑψίστου, καὶ ὅρασιν τοῦ Θεοῦ ἰδὼν, ἐν ὕπνῳ ἀποκεκαλυμμένος οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ· δείξω αὐτῷ, καὶ οὐχὶ νῦν, μακα ρίζω, καὶ οὐκ ἐγγίζει. Ανατελεῖ ἄστρον ἐξ Ιακώβ, καὶ ἀναστήσεται ἄνθρωπος ἐξ Ισραήλ, καὶ θραύσει τοὺς ἀρχηγούς Μωάβ, καὶ προνομεύσει πάντας υἱοὺς Σήθ. Καὶ ἔσται Εδώμ κληρονομία, καὶ ἔσται κληρο νομία Ησαῦ ὁ ἐχθρὸς αὐτοῦ, καὶ Ἰσραὴλ ἐποίησεν ἐν ἰσχύϊ, καὶ ἐξεγερθήσεται ἐξ Ἰακώβ, καὶ ἀπολεῖ σωζόμενον ἐκ πόλεως. Ὁ Ἐπὶ ταύτῃ φησὶ τῇ προετο τείᾳ κινηθέντας τοὺς διαδόχους Βαλαάμ. Σεσώσθαι γὰρ αὐτὴν, ὡς καὶ ἦν εἰκὸς, παρ' αὐτοῖς. Ὁπηνίκα συνεῖον ἐν οὐρανῷ ξενίζοντά τινα παρὰ τοὺς συνήθεις ἀστέρα, κατὰ κορυφῆς, ὡς ἂν εἴποι τις, καὶ κατὰ κάθετον τῆς Ἰουδαίας ἐστηριγμένον, σπουδήν περ ποιῆσθαι ἐπὶ τὴν Παλαιστινῶν ἀφικέσθαι γῆν, ἱστο ρίας ἕνεκα τοῦ διὰ φανέντος ἀστέρος σημαινομένου βασιλέως. Μαρτυρεῖ τούτοις ὁ εὐαγγελιστής Ματθαίος λέγων· . Τοῦ δὲ Ἰησοῦ γεννηθέντος ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας ἐν ἡμέραις Ηρώδου του βασιλέως, ἰδοὺ μάγοι ἀπὸ ἀνατολῶν παρεγένοντο εἰς Ἱερουσαλήμ, λέγοντες· Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰου δαίων ; εἴδομεν γὰρ αὐτοῦ τὸν ἀστέρα ἐν τῇ ἀνατολῇ, καὶ ἤλθομεν προσκυνῆσαι αὐτῷ·, ὅτε καὶ παραπεμ- φθέντες εἰς Βηθλεὲμ ἐπορεύθησαν, « καὶ ἰδοὺ πάλιν ὁ αὐτὸς ἀστὴρ, ἂν εἶδον ἐν τῇ ἀνατολῇ, προῆγεν αὐτοὺς, ἕως ἐλθὼν ἐστάθη ἐπάνω οὗ ἦν τὸ παιδίον. Ἰδόντες δὲ τὸν ἀστέρα ἐχάρησαν χαρὰν μεγάλην σφόδρα, καὶ εἰσελθόντες εἰς τὴν οἰκίαν, εἶδον τὸ παιδίον μετὰ Μα- ρίας τῆς μητρὸς αὐτοῦ, καὶ πεσόντες προσεκύνησαν αὐτῷ. » Ταῦτα μὲν τὸ ἱερὸν Εὐαγγέλιον· ὁ δέ γε τῆς προφητείας λόγος ἐπὶ τῇ τοῦ ἀστέρος ἐπιτολῇ, και τῇ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ γενέσει είνα φησὶν ἔσεσθαι, συνιδεῖν ἄξιον· Θραῦσιν ἀρχηγῶν Μωάβ, καὶ προνομήν υἱῶν Σήθ, καὶ τῶν γε λοιπῶν τοῦ Ἰουδαίων Εθνους πολεμίων κληρονομίαν· οὗτος δὲ ἦσαν Ἐδὲμ καὶ Ἠσαῦ. Τί δὲ ᾐνίξατο διὰ τούτων, ἢ διὰ μὲν τῶν ἀρχηγῶν Μωαβ τὴν τῶν ἀοράτων ἀρ χόντων καθαίρεσιν, αὐτῶν δὴ τῶν πάλαι παρὰ τοῖς Μωαβίταις θεολογουμένων δαιμόνων; ἀλλ᾽ οὐχ ἑτέρων ἐμνήσθη διὰ τὴν εἰδωλολατρείαν τοῦ Ἰσραὴλ τὴν ἐπὶ τῆς ἐρήμου γενομένην, ὅτε ἐτελέσθη ὁ λαὸς τῷ Εεελ Χ, 15-19. EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. 11. APOLOGETICA. - eventu, declarabitur. Cum igitur primum omnium A ea, quæ ad illius et ortum, et genus, et tribum), et semen pertinent, demonstrata sint, nunc jam quid de sidere illo sit dicendum, quod novum et insoli- tuni præter consueta et nobis cognita sidera in or- tu illius emicuit, quæso contemplemur. Nam hoc ipsum quoque jampridem ab antiquis usque et primis in hunc modum expositum. - A Numeris. De rebus secundum humanam ab illo assumptam naturam gerendis, et de stella quæ in ortų Salvatoris nostri apparuit. Moses in Numeris de stella, quæ in ortu Salvato- ris nostri visa est, hæc ait: ‹ Dixit Balaam filius Beor, dixit homo qui vere videt, qui audit verba Dei, qui novit scientiam Altissimi, et qui visionem Dei vidit, in somno aperti oculi ejus : ostendam illi, sed non nunc : beatum dico, sed non appro- pinquat : orietur stella ex Jacob, et surget homo ex Israel, et franget ductores Moab, et captivos due cet omnes filios Seth, et erit Edom hæreditas, et erit hæreditas Esau inimicus ejus, et Israel fecit in robore, et excitabitur ex Jacob, et perdet eum, qui servatur de civitate 16., Hoc vaticinio commotos ait successores Balaam (id enim incolume exstitis- se adhuc, ut par est, apud illos, cum in caelo ignotum quoddam sidus præter cognita nobis et consuela, supra verticem, ut sic dixerim, et ad perpendiculum terra Judae constitutum inspexe- runt) festinasse ut in Palæstinam terram C pervenirent, utque sciscitarentur de rege qui per eam stellam quam ipsi viderant, significabatur. Fi- dem his facit evangelista Matthæus, his verbis : ‹ Cum autem Jesus natus esset in Bethlehem Ju- dææ in diebus erodis regis, ecce Magi ab Oriente venerunt in Jerusalem, dicentes : Ubi est, qui na- tus est rex Judæorum? Vidimus enim stellam ejus in Oriente, et venimus adorare eum , › quo teni- pore iidem missi in Bethlehem abierunt, et ecce rursus eademi stella quam viderant in Oriente, an- tecedebat eos, donec veniens staret supra ubi erat pucr. Videntes autem stellam gavisi sunt gaudio magno valde, et ingressi donum, viderunt pueru- lum cum Maria matre ejus, et procumbentes ad- oraverunt eum s. » Hactenus quidem Evangelium sanctum. At vero ipsius prophetia oraculum quid ait tandem fore aut in illius novi sideris eruptione, aut in Salvatoris nostri Jesu Christi ortu, dignum quod cognoscatur? nempe fractionem ductorum Moab, et direptionem filiorum Seth, præterea reli- quorum Judaicæ gentis hostium hæreditatem, qui quidem hostes erant Edom et Esau. Cæterum, quid aliud tandem significavit his verbis, quam per ductores Moab, invisibilium hostium eversionem, ipsorum, inquam, damonum, qui olim apud Moabi- tas deorum loco ferebantur? Atqui aliorum men- tionem non fecit, propter simulacrorum ipsius Israel D " temporibus apud Mosem celebratum invenitur, atque Ba- Num. Matth. n, 4, 2. ibid. 9-11.
«ἀνατελεῖ ἄστρον ἐξ Ἰακώβ, καὶ ἀναστήσεται ἄνθρωπος ἐξ Ἰσραήλ», τὸν μὲν οὐράνιον φωστῆρα τὸν θεὸν λόγον εἶναι, τὸν αὐτὸν δὲ ἄνθρωπον ὀνομάζουσα. διαφόρως δὲ αὐτὸν καὶ ἐν ἑτέροις «ἀνατολὴν» ὁμοῦ καὶ «φῶς» καὶ «ἥλιον δικαιοσύνης» ἀποκαλεῖ, ὡς ἐν τοῖς πρώτοις ἀπεδείξαμεν. εἶτα τὸ μὲν θειότερον αὐτοῦ, ἅτε φωτίζον «πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον», τῷ τῆς ἀνατολῆς ἐπεφήμισεν προσρήματι, φήσας· «ἀνατελεῖ ἄστρον ἐξ Ἰακώβ», τὸν δὲ ἄνθρωπον διὰ τὸ συμβὰν περὶ αὐτὸν πάθος ὡς ἂν πεπτωκότα «ἀναστήσεσθαι» θεσπίζει, ὁμοίως οἷς καὶ Ἡσαί̈ας περὶ αὐτοῦ φησιν· «καὶ ἔσται ἡ ῥίζα τοῦ Ἰες[ς]αὶ καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ’ αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν». καὶ σαφές γε, τίνα τρόπον τὸ φῶς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐκ τοῦ Ἰακὼβ ἀνατεῖλαν (τοῦτ’ ἔστιν ἀπὸ τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ), πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν, ἀλλ’ οὐχὶ τῷ Ἰακὼβ ὅθεν καὶ προῆλθεν, ἐξέλαμψεν. τοῦτο δὲ καὶ ἀπὸ πλείστων ἑτέρων πάρεστιν ἐκλαβεῖν προφητειῶν, ὡς πρὸς αὐτὸν φασκουσῶν τὸν Χριστὸν «ἰδοὺ τέθεικά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν», οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ἐκ τῶν τοῦ Βαλαὰμ λόγων, δι’ ὧν φησιν·
της γενέσεως αὐτοῦ, γένους τε καὶ φυλῆς, καὶ σπέρ β ματος ἀποδέδεικται, φέρε τὰ περὶ τοῦ φανέντος ἐπὶ τῇ γενέσει αὐτοῦ νέου τινὸς καὶ ξενίζοντας παρὰ τοὺς συνήθεις ἀστέρος θεασώμεθα· ἐπεὶ καὶ τοῦτο πάλαι πρότερον ἐκ μακρῶν ἄνωθεν χρόνων παρὰ Μωϋσεῖ βοώμενον τοῦτον ἱστόρηται τὸν τρόπον. Ἀπὸ τῶν Ἀριθμῶν. - Περὶ τῶν κατὰ τὴν ἐνανθρώ πησιν αὐτοῦ πραχθησομένων, καὶ περὶ τοῦ φανέντος ἐπὶ τῇ γενέσει Σωτῆρος ἡμῶν ἀστέ ρος. Μωϋσῆς, ἐν Ἀριθμοῖς, περὶ τοῦ φανέντος ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀστέρος φησί · ο Φησί λαὰμ υἱὸς Βεωρ, φησὶν ὁ ἄνθρωπος ὁ ἀληθινῶς ὁρῶν, ἀκούων λόγια Θεοῦ, ἐπιστάμενος ἐπιστήμην Ὑψίστου, καὶ ὅρασιν τοῦ Θεοῦ ἰδὼν, ἐν ὕπνῳ ἀποκεκαλυμμένος οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ· δείξω αὐτῷ, καὶ οὐχὶ νῦν, μακα ρίζω, καὶ οὐκ ἐγγίζει. Ανατελεῖ ἄστρον ἐξ Ιακώβ, καὶ ἀναστήσεται ἄνθρωπος ἐξ Ισραήλ, καὶ θραύσει τοὺς ἀρχηγούς Μωάβ, καὶ προνομεύσει πάντας υἱοὺς Σήθ. Καὶ ἔσται Εδώμ κληρονομία, καὶ ἔσται κληρο νομία Ησαῦ ὁ ἐχθρὸς αὐτοῦ, καὶ Ἰσραὴλ ἐποίησεν ἐν ἰσχύϊ, καὶ ἐξεγερθήσεται ἐξ Ἰακώβ, καὶ ἀπολεῖ σωζόμενον ἐκ πόλεως. Ὁ Ἐπὶ ταύτῃ φησὶ τῇ προετο τείᾳ κινηθέντας τοὺς διαδόχους Βαλαάμ. Σεσώσθαι γὰρ αὐτὴν, ὡς καὶ ἦν εἰκὸς, παρ' αὐτοῖς. Ὁπηνίκα συνεῖον ἐν οὐρανῷ ξενίζοντά τινα παρὰ τοὺς συνήθεις ἀστέρα, κατὰ κορυφῆς, ὡς ἂν εἴποι τις, καὶ κατὰ κάθετον τῆς Ἰουδαίας ἐστηριγμένον, σπουδήν περ ποιῆσθαι ἐπὶ τὴν Παλαιστινῶν ἀφικέσθαι γῆν, ἱστο ρίας ἕνεκα τοῦ διὰ φανέντος ἀστέρος σημαινομένου βασιλέως. Μαρτυρεῖ τούτοις ὁ εὐαγγελιστής Ματθαίος λέγων· . Τοῦ δὲ Ἰησοῦ γεννηθέντος ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας ἐν ἡμέραις Ηρώδου του βασιλέως, ἰδοὺ μάγοι ἀπὸ ἀνατολῶν παρεγένοντο εἰς Ἱερουσαλήμ, λέγοντες· Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰου δαίων ; εἴδομεν γὰρ αὐτοῦ τὸν ἀστέρα ἐν τῇ ἀνατολῇ, καὶ ἤλθομεν προσκυνῆσαι αὐτῷ·, ὅτε καὶ παραπεμ- φθέντες εἰς Βηθλεὲμ ἐπορεύθησαν, « καὶ ἰδοὺ πάλιν ὁ αὐτὸς ἀστὴρ, ἂν εἶδον ἐν τῇ ἀνατολῇ, προῆγεν αὐτοὺς, ἕως ἐλθὼν ἐστάθη ἐπάνω οὗ ἦν τὸ παιδίον. Ἰδόντες δὲ τὸν ἀστέρα ἐχάρησαν χαρὰν μεγάλην σφόδρα, καὶ εἰσελθόντες εἰς τὴν οἰκίαν, εἶδον τὸ παιδίον μετὰ Μα- ρίας τῆς μητρὸς αὐτοῦ, καὶ πεσόντες προσεκύνησαν αὐτῷ. » Ταῦτα μὲν τὸ ἱερὸν Εὐαγγέλιον· ὁ δέ γε τῆς προφητείας λόγος ἐπὶ τῇ τοῦ ἀστέρος ἐπιτολῇ, και τῇ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ γενέσει είνα φησὶν ἔσεσθαι, συνιδεῖν ἄξιον· Θραῦσιν ἀρχηγῶν Μωάβ, καὶ προνομήν υἱῶν Σήθ, καὶ τῶν γε λοιπῶν τοῦ Ἰουδαίων Εθνους πολεμίων κληρονομίαν· οὗτος δὲ ἦσαν Ἐδὲμ καὶ Ἠσαῦ. Τί δὲ ᾐνίξατο διὰ τούτων, ἢ διὰ μὲν τῶν ἀρχηγῶν Μωαβ τὴν τῶν ἀοράτων ἀρ χόντων καθαίρεσιν, αὐτῶν δὴ τῶν πάλαι παρὰ τοῖς Μωαβίταις θεολογουμένων δαιμόνων; ἀλλ᾽ οὐχ ἑτέρων ἐμνήσθη διὰ τὴν εἰδωλολατρείαν τοῦ Ἰσραὴλ τὴν ἐπὶ τῆς ἐρήμου γενομένην, ὅτε ἐτελέσθη ὁ λαὸς τῷ Εεελ Χ, 15-19. EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. 11. APOLOGETICA. - eventu, declarabitur. Cum igitur primum omnium A ea, quæ ad illius et ortum, et genus, et tribum), et semen pertinent, demonstrata sint, nunc jam quid de sidere illo sit dicendum, quod novum et insoli- tuni præter consueta et nobis cognita sidera in or- tu illius emicuit, quæso contemplemur. Nam hoc ipsum quoque jampridem ab antiquis usque et primis in hunc modum expositum. - A Numeris. De rebus secundum humanam ab illo assumptam naturam gerendis, et de stella quæ in ortų Salvatoris nostri apparuit. Moses in Numeris de stella, quæ in ortu Salvato- ris nostri visa est, hæc ait: ‹ Dixit Balaam filius Beor, dixit homo qui vere videt, qui audit verba Dei, qui novit scientiam Altissimi, et qui visionem Dei vidit, in somno aperti oculi ejus : ostendam illi, sed non nunc : beatum dico, sed non appro- pinquat : orietur stella ex Jacob, et surget homo ex Israel, et franget ductores Moab, et captivos due cet omnes filios Seth, et erit Edom hæreditas, et erit hæreditas Esau inimicus ejus, et Israel fecit in robore, et excitabitur ex Jacob, et perdet eum, qui servatur de civitate 16., Hoc vaticinio commotos ait successores Balaam (id enim incolume exstitis- se adhuc, ut par est, apud illos, cum in caelo ignotum quoddam sidus præter cognita nobis et consuela, supra verticem, ut sic dixerim, et ad perpendiculum terra Judae constitutum inspexe- runt) festinasse ut in Palæstinam terram C pervenirent, utque sciscitarentur de rege qui per eam stellam quam ipsi viderant, significabatur. Fi- dem his facit evangelista Matthæus, his verbis : ‹ Cum autem Jesus natus esset in Bethlehem Ju- dææ in diebus erodis regis, ecce Magi ab Oriente venerunt in Jerusalem, dicentes : Ubi est, qui na- tus est rex Judæorum? Vidimus enim stellam ejus in Oriente, et venimus adorare eum , › quo teni- pore iidem missi in Bethlehem abierunt, et ecce rursus eademi stella quam viderant in Oriente, an- tecedebat eos, donec veniens staret supra ubi erat pucr. Videntes autem stellam gavisi sunt gaudio magno valde, et ingressi donum, viderunt pueru- lum cum Maria matre ejus, et procumbentes ad- oraverunt eum s. » Hactenus quidem Evangelium sanctum. At vero ipsius prophetia oraculum quid ait tandem fore aut in illius novi sideris eruptione, aut in Salvatoris nostri Jesu Christi ortu, dignum quod cognoscatur? nempe fractionem ductorum Moab, et direptionem filiorum Seth, præterea reli- quorum Judaicæ gentis hostium hæreditatem, qui quidem hostes erant Edom et Esau. Cæterum, quid aliud tandem significavit his verbis, quam per ductores Moab, invisibilium hostium eversionem, ipsorum, inquam, damonum, qui olim apud Moabi- tas deorum loco ferebantur? Atqui aliorum men- tionem non fecit, propter simulacrorum ipsius Israel D " temporibus apud Mosem celebratum invenitur, atque Ba- Num. Matth. n, 4, 2. ibid. 9-11.
«ἐξελεύσεται ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ ἄνθρωπος, καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν». τίνος δὲ ἐκ σπέρματος ἢ τοῦ Ἰσραήλ, ὡς ἡ σύμφρασις παρέστησεν; καὶ δὴ κυριεύσας ἐθνῶν ὁ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν λόγος ἀκολούθως τῇ προφητείᾳ τὰς πάλαι πρότερον αὐτῶν ἀρχούσας ἀοράτους καὶ μοχθηρὰς δυνάμεις καθεῖλεν, καὶ «τὰ πνευματικὰ τῆς πονηρίας», τό τε στῖφος τὸ δαιμονικόν, «ἀρχηγοὺς Μωὰβ» καὶ «Σὴθ» καὶ «Ἐδὼμ» καὶ «Ἠσαῦ» τροπικώτερον ἐν τοῖς μετὰ χεῖρας ὠνομασμένα. ἀσαφῶς δὲ κείμενον παρὰ τοῖς ἑβδομήκοντα τὸ «δείξω αὐτῷ, καὶ οὐχὶ νῦν, μακαρίζω, καὶ οὐκ ἐγγίζει», σαφέστερον ὁ μὲν Ἀκύλας ἐξέδωκεν· «ὄψομαι αὐτόν, καὶ οὐ νῦν, προσκοπῶ αὐτόν, ἀλλ’ οὐκ ἐγγύς», ὁ δὲ Σύμμαχος λευκότερον, φήσας· «ὁρῶ αὐτόν, ἀλλ’ οὐκ ἐγγύς». λέγοιτο δ’ ἂν ταῦτα ὑπὸ τοῦ Βαλαὰμ ὡς μακροῖς ὕστερον μετ’ αὐτὸν χρόνοις μελλόντων ἐπιτελεσθήσεσθαι τῶν δηλουμένων· μετὰ γοῦν δισχιλιοστὸν ἔτος τῆς προρρήσεως ἐπληροῦτο ταῦτα ἐπὶ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου.
της γενέσεως αὐτοῦ, γένους τε καὶ φυλῆς, καὶ σπέρ β ματος ἀποδέδεικται, φέρε τὰ περὶ τοῦ φανέντος ἐπὶ τῇ γενέσει αὐτοῦ νέου τινὸς καὶ ξενίζοντας παρὰ τοὺς συνήθεις ἀστέρος θεασώμεθα· ἐπεὶ καὶ τοῦτο πάλαι πρότερον ἐκ μακρῶν ἄνωθεν χρόνων παρὰ Μωϋσεῖ βοώμενον τοῦτον ἱστόρηται τὸν τρόπον. Ἀπὸ τῶν Ἀριθμῶν. - Περὶ τῶν κατὰ τὴν ἐνανθρώ πησιν αὐτοῦ πραχθησομένων, καὶ περὶ τοῦ φανέντος ἐπὶ τῇ γενέσει Σωτῆρος ἡμῶν ἀστέ ρος. Μωϋσῆς, ἐν Ἀριθμοῖς, περὶ τοῦ φανέντος ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀστέρος φησί · ο Φησί λαὰμ υἱὸς Βεωρ, φησὶν ὁ ἄνθρωπος ὁ ἀληθινῶς ὁρῶν, ἀκούων λόγια Θεοῦ, ἐπιστάμενος ἐπιστήμην Ὑψίστου, καὶ ὅρασιν τοῦ Θεοῦ ἰδὼν, ἐν ὕπνῳ ἀποκεκαλυμμένος οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ· δείξω αὐτῷ, καὶ οὐχὶ νῦν, μακα ρίζω, καὶ οὐκ ἐγγίζει. Ανατελεῖ ἄστρον ἐξ Ιακώβ, καὶ ἀναστήσεται ἄνθρωπος ἐξ Ισραήλ, καὶ θραύσει τοὺς ἀρχηγούς Μωάβ, καὶ προνομεύσει πάντας υἱοὺς Σήθ. Καὶ ἔσται Εδώμ κληρονομία, καὶ ἔσται κληρο νομία Ησαῦ ὁ ἐχθρὸς αὐτοῦ, καὶ Ἰσραὴλ ἐποίησεν ἐν ἰσχύϊ, καὶ ἐξεγερθήσεται ἐξ Ἰακώβ, καὶ ἀπολεῖ σωζόμενον ἐκ πόλεως. Ὁ Ἐπὶ ταύτῃ φησὶ τῇ προετο τείᾳ κινηθέντας τοὺς διαδόχους Βαλαάμ. Σεσώσθαι γὰρ αὐτὴν, ὡς καὶ ἦν εἰκὸς, παρ' αὐτοῖς. Ὁπηνίκα συνεῖον ἐν οὐρανῷ ξενίζοντά τινα παρὰ τοὺς συνήθεις ἀστέρα, κατὰ κορυφῆς, ὡς ἂν εἴποι τις, καὶ κατὰ κάθετον τῆς Ἰουδαίας ἐστηριγμένον, σπουδήν περ ποιῆσθαι ἐπὶ τὴν Παλαιστινῶν ἀφικέσθαι γῆν, ἱστο ρίας ἕνεκα τοῦ διὰ φανέντος ἀστέρος σημαινομένου βασιλέως. Μαρτυρεῖ τούτοις ὁ εὐαγγελιστής Ματθαίος λέγων· . Τοῦ δὲ Ἰησοῦ γεννηθέντος ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας ἐν ἡμέραις Ηρώδου του βασιλέως, ἰδοὺ μάγοι ἀπὸ ἀνατολῶν παρεγένοντο εἰς Ἱερουσαλήμ, λέγοντες· Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰου δαίων ; εἴδομεν γὰρ αὐτοῦ τὸν ἀστέρα ἐν τῇ ἀνατολῇ, καὶ ἤλθομεν προσκυνῆσαι αὐτῷ·, ὅτε καὶ παραπεμ- φθέντες εἰς Βηθλεὲμ ἐπορεύθησαν, « καὶ ἰδοὺ πάλιν ὁ αὐτὸς ἀστὴρ, ἂν εἶδον ἐν τῇ ἀνατολῇ, προῆγεν αὐτοὺς, ἕως ἐλθὼν ἐστάθη ἐπάνω οὗ ἦν τὸ παιδίον. Ἰδόντες δὲ τὸν ἀστέρα ἐχάρησαν χαρὰν μεγάλην σφόδρα, καὶ εἰσελθόντες εἰς τὴν οἰκίαν, εἶδον τὸ παιδίον μετὰ Μα- ρίας τῆς μητρὸς αὐτοῦ, καὶ πεσόντες προσεκύνησαν αὐτῷ. » Ταῦτα μὲν τὸ ἱερὸν Εὐαγγέλιον· ὁ δέ γε τῆς προφητείας λόγος ἐπὶ τῇ τοῦ ἀστέρος ἐπιτολῇ, και τῇ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ γενέσει είνα φησὶν ἔσεσθαι, συνιδεῖν ἄξιον· Θραῦσιν ἀρχηγῶν Μωάβ, καὶ προνομήν υἱῶν Σήθ, καὶ τῶν γε λοιπῶν τοῦ Ἰουδαίων Εθνους πολεμίων κληρονομίαν· οὗτος δὲ ἦσαν Ἐδὲμ καὶ Ἠσαῦ. Τί δὲ ᾐνίξατο διὰ τούτων, ἢ διὰ μὲν τῶν ἀρχηγῶν Μωαβ τὴν τῶν ἀοράτων ἀρ χόντων καθαίρεσιν, αὐτῶν δὴ τῶν πάλαι παρὰ τοῖς Μωαβίταις θεολογουμένων δαιμόνων; ἀλλ᾽ οὐχ ἑτέρων ἐμνήσθη διὰ τὴν εἰδωλολατρείαν τοῦ Ἰσραὴλ τὴν ἐπὶ τῆς ἐρήμου γενομένην, ὅτε ἐτελέσθη ὁ λαὸς τῷ Εεελ Χ, 15-19. EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. 11. APOLOGETICA. - eventu, declarabitur. Cum igitur primum omnium A ea, quæ ad illius et ortum, et genus, et tribum), et semen pertinent, demonstrata sint, nunc jam quid de sidere illo sit dicendum, quod novum et insoli- tuni præter consueta et nobis cognita sidera in or- tu illius emicuit, quæso contemplemur. Nam hoc ipsum quoque jampridem ab antiquis usque et primis in hunc modum expositum. - A Numeris. De rebus secundum humanam ab illo assumptam naturam gerendis, et de stella quæ in ortų Salvatoris nostri apparuit. Moses in Numeris de stella, quæ in ortu Salvato- ris nostri visa est, hæc ait: ‹ Dixit Balaam filius Beor, dixit homo qui vere videt, qui audit verba Dei, qui novit scientiam Altissimi, et qui visionem Dei vidit, in somno aperti oculi ejus : ostendam illi, sed non nunc : beatum dico, sed non appro- pinquat : orietur stella ex Jacob, et surget homo ex Israel, et franget ductores Moab, et captivos due cet omnes filios Seth, et erit Edom hæreditas, et erit hæreditas Esau inimicus ejus, et Israel fecit in robore, et excitabitur ex Jacob, et perdet eum, qui servatur de civitate 16., Hoc vaticinio commotos ait successores Balaam (id enim incolume exstitis- se adhuc, ut par est, apud illos, cum in caelo ignotum quoddam sidus præter cognita nobis et consuela, supra verticem, ut sic dixerim, et ad perpendiculum terra Judae constitutum inspexe- runt) festinasse ut in Palæstinam terram C pervenirent, utque sciscitarentur de rege qui per eam stellam quam ipsi viderant, significabatur. Fi- dem his facit evangelista Matthæus, his verbis : ‹ Cum autem Jesus natus esset in Bethlehem Ju- dææ in diebus erodis regis, ecce Magi ab Oriente venerunt in Jerusalem, dicentes : Ubi est, qui na- tus est rex Judæorum? Vidimus enim stellam ejus in Oriente, et venimus adorare eum , › quo teni- pore iidem missi in Bethlehem abierunt, et ecce rursus eademi stella quam viderant in Oriente, an- tecedebat eos, donec veniens staret supra ubi erat pucr. Videntes autem stellam gavisi sunt gaudio magno valde, et ingressi donum, viderunt pueru- lum cum Maria matre ejus, et procumbentes ad- oraverunt eum s. » Hactenus quidem Evangelium sanctum. At vero ipsius prophetia oraculum quid ait tandem fore aut in illius novi sideris eruptione, aut in Salvatoris nostri Jesu Christi ortu, dignum quod cognoscatur? nempe fractionem ductorum Moab, et direptionem filiorum Seth, præterea reli- quorum Judaicæ gentis hostium hæreditatem, qui quidem hostes erant Edom et Esau. Cæterum, quid aliud tandem significavit his verbis, quam per ductores Moab, invisibilium hostium eversionem, ipsorum, inquam, damonum, qui olim apud Moabi- tas deorum loco ferebantur? Atqui aliorum men- tionem non fecit, propter simulacrorum ipsius Israel D " temporibus apud Mosem celebratum invenitur, atque Ba- Num. Matth. n, 4, 2. ibid. 9-11.
PG 22:657«Ἰδοὺ κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κούφης καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον, καὶ σεισθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ ἡ καρδία αὐτῶν ἡττηθήσεται ἐν αὐτοῖς.» Τὸ δ’ αἴτιον τοῦ τὸν κύριον ἥξειν εἰς Αἴγυπτον θεσπίζεσθαι τόδε μοι εἶναι δοκεῖ. πρῶτοι μὲν πάντων Αἰγύπτιοι τῆς πολυθέου καὶ δαιμονικῆς πλάνης ἀπάρξασθαι λέγονται, καὶ τοῖς λοιποῖς πᾶσιν ἀνθρώποις αἴτιοι καταστῆναι δεισιδαιμονίας, ἀλλὰ καὶ πάντων μᾶλλον περὶ τὰς δαιμονικὰς ἐνεργείας τε καὶ περιεργίας ἠσχολῆσθαι. οὗτοι δὲ καὶ ὑπὸ τῆς ἐνθέου γραφῆς ἐχθροὶ τοῦ λαοῦ τοῦ θεοῦ ἄνωθεν καὶ ἐξ ἀρχῆς γεγονέναι μεμαρτύρηνται, καὶ ὅ γε παλαιὸς αὐτῶν βασιλεὺς ὁμολογῶν μὴ εἰδέναι τὸν κύριον ἀναγέγραπται, ὅτε δὴ ἔφασκεν «οὐκ οἶδα τὸν κύριον, καὶ τὸν Ἰσραὴλ οὐκ ἐξαποστέλλω». τὸ δὴ οὖν μέγα θαῦμα τῆς ἐνθέου τοῦ Χριστοῦ δυνάμεως παραστῆσαι βουλόμενος ὁ λόγος, θεσπίζει τοῦ κυρίου τὴν εἰς Αἴγυπτον ἄφιξιν, ἐφ’ ᾗ μεταβολὴν οὐ τὴν τυχοῦσαν τῶν Αἰγυπτίων ἔσεσθαι προφητεύει, λέγων ἑξῆς· «καὶ γνώσονται οἱ Αἰγύπτιοι τὸν κύριον», οἱ πρὶν μὴ εἰδότες αὐτόν, «καὶ εὔξονται τῷ κυρίῳ εὐχάς», καὶ τὰ τούτοις παραπλήσια.
φεγώρ· δαίμων δὲ ἦν οὗτος ὡς θεὸς παρὰ τῷ βασιλεῖ Μωαβ τῷ Βαλάκ τιμώμενος. Ἐπεὶ οὖν νενίκητο ὁ Ἰσραήλ κατὰ τοῦτο τοῦ καιροῦ πρὸς τῶν ἀοράτων ἀρχόντων τοῦ Μωα6, λέγω δὲ τῶν παρὰ τοῖς Μωαβί ταις νενομισμένων θεῶν· (εἰδωλολάτρησαν γοῦν καὶ προσεκύνησαν τοῖς γλυπτοῖς, ὥς φησιν ἡ Γραφή· • Καὶ ἐτελέσθησαν τῷ Βεελφεγώρ, ο δαίμων δὲ οὗτος τῶν Μωαβιτῶν ἦν, ὅτε καὶ ἐξεπόρνευσαν εἰς τὰς Μωαβίτιδας·) εἰκότως τὸ μέλλον ἔσεσθαί ποτε, καὶ τὴν εἰς τοὐναντίον τῶν πραγμάτων μεταβολὴν κατὰ καιρὸν ὁ Βαλαάμ θεσπίζει, λέγων· ᾿Ανατελεῖ ἄστρον ἐξ Ἰακώβ, καὶ ἀναστήσεται ἄνθρωπος ἐξ Ισραήλ• καὶ θραύσει ἡγεμόνας Μωάβ., Ωσεί σαφέστερον Έλεγε, τοὺς μεγαλαυχήσαντας κατὰ τοῦ Ἰσραὴλ δαί- μονας τῶν Μωαβιτῶν ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ προφητευο- μένου, θραῦσιν ποτε καὶ πτῶσιν παθεῖν· ὧν θραυ- σθέντων, τοὺς υἱοὺς Σήθ, καὶ Ἐδώμ, καὶ Ἠσαῦ, καὶ τὰ λοιπὰ ἔθνη, ἃ διὰ τούτων σημαίνεσθαι ἡγοῦμαι, τὰ πάλαι καταδεδουλωμένα τῇ δαιμονικῇ πλάνῃ, με ταβαλόντα τῆς δεισιδαιμονίας, οἰκεῖα τοῦ θεσπιτο- μένου γενήσεσθαι. ι Καὶ ἔσται, γάρ φησιν, Εδωμ κληρονομία, καὶ ἔσται κληρονομία Ησαῦ ὁ ἐχθρὸς αὐτοῦ. » Οἱ γὰρ πάλαι ἐχθροὶ τοῦ Θεοῦ καὶ τοῦ Ἰσραήλ, φησί, γενήσονται κληρονομία τοῦ προ φητευομένου. Αὐτὸς γὰρ ἦν ᾧ εἴρητο πρὸς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς αὐτοῦ· • Αἴτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, ὧν εἰς τὸν κλῆρον τῶν ἁγίων μεταστάντων, τἀναντία τῷ Ἰσραὴλ ἔσε- σθαι θεσπίζει. Φησὶ γοῦν· ι Καὶ Ἰσραὴλ ἐποίησεν ἐν ἰσχύϊ. » Τὸ δὲ, ἐποίησεν ἐν ἰσχύῖ τὴν πάντων με γίστην ἀσέβειαν· διὸ ἐξεγερθήσεται ἀπ' αὐτῶν καὶ ἐξαναστήσεται. Τίς οὗτος ἢ ὁ προφητευόμενος τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὃς καὶ ἀπώλεσε σωζόμενον ἐκ πόλεως ; είμαι δὲ τὴν Ἱερουσαλήμ αινίττεσθαι, ἐξ ἧς ὤλετο πᾶς σωζόμενος, ἢ καὶ τὸ πᾶν τοῦ ἔθνους αὐτῶν που λίτευμα. Ταῦτα δὲ ὅποι τέλους ἔτυχεν, ὁμοῦ τῇ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εἰς ἀνθρώπους ἐκλάμψει τῶν μὲν πρὶν εἰδωλολατρῶν ἐθνῶν εἰς τὸν αὐτῶν μεταστάντων κλή ρον, τοῦ δὲ Ἰουδαίων ἔθνους καὶ τῆς μητροπόλεως αὐτῶν πεπονθότων ὁποῖα οὐδεπώποτε, οὐ μακρῶν δεῖν οἶμαι λόγων. ᾿Αλλὰ τὰ μὲν τῆς συμφωνίας, τῆς τε προφητικής προῤῥήσεως, καὶ τῆς εὐαγγελικής συμπεράνσεως, ὧδέ πως εχέτω τέλος. Τί δ' ἦν τὸ αἴτιον τῆς ἐπιλάμψεως τοῦ φανέντος ἀστέρος, συν ιδεῖν ἄξιον. Εἰς σημεῖα φησιν ὁ Μωϋσῆς, καὶ εἰς και ροὺς τεθεῖσθαι τοὺς πάντας ἐν τῷ στερεώματι ὑπὸ τοῦ Θεοῦ ἀστέρας· ξένος δὲ οὖν καὶ οὐ συνήθης, οὐδὲ τῶν πολλῶν καὶ γνωρίμων εἷς, αλλά τις καινὸς καὶ νέος ἀστὴρ ἐπιφανεὶς τῷ βίῳ, σημεῖον ξένον φωστῆς ρος ἐδήλου καταλάμψαντος τῷ παντί κόσμῳ, ὅς ἦν ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, μέγας καὶ νέος ἀστὴρ, οὗ τὴν εἰκόνα συμβολικῶς ὁ φανείς τότε τοῖς μάγοις ἐπ- εφέρετο. Ἐπειδὴ γὰρ καθ' ὅλης τῆς ἱερᾶς καὶ θεο- πνεύστου Γραφῆς ὁ προηγούμενος τῆς διανοίας σκου της μυστικώτερα καὶ θεῖα βούλεται παιδεύειν, μετὰ τοῦ καὶ τὴν πρόχειρον διάνοιαν σώζεσθαι ἐν μέρει ἱστορικῶς πεπραγμένων, εἰκότως καὶ ἡ μετὰ χεῖρας DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. IX. A cultum, quo in deserto usus est, quo tempore popu- B lus initiatus est Beelphegor. Erat porro hic dæ- mon, qui ut deus a rege Moab ipso Balac coleba - tur. Quoniam igitur victus est Israel illo tempore a principibus Moab visum eſſugientibus, dicq autem ab iis qui apud Moabitas pro diis colebantur (sane idcirco et simulacra coluerunt, et adoraverunt. sculptilia, ut ait Seriptura : « Et initiati sunt Beel- phegor, qui Reelphegor dæmon erat apud Moabitas, quo tempore iidem cum feminis Moabi- tarum fornicati sunt), merito quod olim erat futu- rum, rerum utique iu contrarium mutationem in tempore divinat Balaam, dicens: Orietur stella ex Jacob, et surget homo ex Israel. Et franget du- ces Moab. » Tanquam si manifestius diceret, Moabi- tarum dæmonas qui nunc adversus Israel gloriati sunt in ortu ejus de quo ipse vaticinatur, fractionem tan- dem et ruinam passuros: quibus fractis, filios Seth, et Edom, et Esau, et reliquas gentes, quas his nominibus significari arbitror, ut olim daemonico errori addicle erant, sic rejecta super- slitione, familiares illius futuras, qui venturus ca- nitur. « Et erit, inquit, Edom hæreditas, et erit hæreditas Esau inimicus ejus; » veteres, inquit, hostes Dei atque Israel erunt hæreditas ejus, qui canitur futurus; ipse enim est cui dictum est a Deo et Patre suo ‹ Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam "., Quæ cum in sortem sancto- rum transierint, contraria ipsi Israel fore divinat. Ait igitur: ‹ Et Israel fecit in robore, › fecit autem in robore omnium maximum scelus; quapropter excitabitur et exsurget. Quis tandem iste nisi is qui a prophetis canitur Dei Verbum, qui etiam perdidit eum qui servatur ex civitate? Quibus ver- bis ipsam Jerusalem significari arbitror, ex qua periit omnis quicunque superstes mansit : aut etiam omne ejus gentis civile institutum. Hæc autem quemnam exitum sortita sint, cum gentes prius si- mulacra colentes una cum Salvatoris nostri inter homines exortu, in illorum sortem translatæ sint, Judaica vero gens, et Judæorum mater civitas ea perpessæ sint quæ nunquam antea, non longiori arbitror oratione indigere ut apertius ostendatur. Attamen quæ ad consensum pertinent tum prophe- D ticæ prædictionis, tum evangelica consummationis, talem sane habeant exitum. Cæterum quæ tandem causa exstitit propter quam stella quæ tum visa est, illuxerit, quæ quidem causa contemplatu digna sit? Moses quidem in signa ait et tempora in firmamento a Deo posita fuisse sidera universa; at vero hoc et peregrinum et insolitum, neque idem ex nullis et cognitis unum, sed novum potius quoddam neque antea visum sidus, quod vitæ hominum illuxit, re- centis cujusdam luminaris signum, quod univer- sum mundum illustraret, indicabat : quod quidem luminare Christus Dei erat, ingens illud novum-- que sidus, cujus imaginem ex comparatione ac si- Psal. cv, 28. so Psal. 11, 8.
ἀνωτέρω μὲν οὖν ἐν τῷ πρὸ τούτου κεφαλαίῳ «κληρονομία» τοῦ θεσπιζομένου «Ἐδὼμ» καὶ «Ἠσαῦ» ἐλέγετο, τῶν ἀλλοτρίων τοῦ Ἰσραὴλ οὕτω σημαινομένων· ἐνταῦθα δὲ ἡ Αἴγυπτος καὶ ὁ τῆς Αἰγύπτου λαὸς οὐκέτι τῶν εἰδώλων ἀλλ’ αὐτοῦ τοῦ παρὰ τοῖς Ἰουδαίων προφήταις θεολογουμένου κυρίου θεσπίζεται. ἅπερ εἰ μὲν μὴ ὄψει συντελούμενα θεωρεῖται, οὐκ ἔστιν εἰπεῖν τὴν θεσπιζομένην ἄφιξιν τοῦ κυρίου εἰς τὴν Αἴγυπτον γεγονέναι· εἰ δὲ ὑπὲρ πάντα λόγον ἡ ἀλήθεια μαρτυρεῖ τοῖς πράγμασιν καὶ τοῖς ἀγνωμονεστάτοις ἐναργῶς δείκνυσιν αὐτοὺς Αἰγυπτίους τῆς μὲν ἐξ αἰῶνος πατροπαραδότου δεισιδαιμονίας ἀνακεχωρηκότας, οἰκειωθέντας δὲ τῷ θεῷ τῶν ταῦτα προαναφωνησάντων προφητῶν καὶ τοῦτον μόνον σέβοντας καὶ πάντα θάνατον ἀσπαζομένους ὑπὲρ τῆς εἰς αὐτὸν εὐσεβείας, ὥρα μὴ ἄλλως ταῦτα γεγονέναι συνομολογεῖν ἢ τοῦ κυρίου ἐληλυθότος εἰς Αἴγυπτον ἀκολούθως τῇ προκειμένῃ προρρήσει.
φεγώρ· δαίμων δὲ ἦν οὗτος ὡς θεὸς παρὰ τῷ βασιλεῖ Μωαβ τῷ Βαλάκ τιμώμενος. Ἐπεὶ οὖν νενίκητο ὁ Ἰσραήλ κατὰ τοῦτο τοῦ καιροῦ πρὸς τῶν ἀοράτων ἀρχόντων τοῦ Μωα6, λέγω δὲ τῶν παρὰ τοῖς Μωαβί ταις νενομισμένων θεῶν· (εἰδωλολάτρησαν γοῦν καὶ προσεκύνησαν τοῖς γλυπτοῖς, ὥς φησιν ἡ Γραφή· • Καὶ ἐτελέσθησαν τῷ Βεελφεγώρ, ο δαίμων δὲ οὗτος τῶν Μωαβιτῶν ἦν, ὅτε καὶ ἐξεπόρνευσαν εἰς τὰς Μωαβίτιδας·) εἰκότως τὸ μέλλον ἔσεσθαί ποτε, καὶ τὴν εἰς τοὐναντίον τῶν πραγμάτων μεταβολὴν κατὰ καιρὸν ὁ Βαλαάμ θεσπίζει, λέγων· ᾿Ανατελεῖ ἄστρον ἐξ Ἰακώβ, καὶ ἀναστήσεται ἄνθρωπος ἐξ Ισραήλ• καὶ θραύσει ἡγεμόνας Μωάβ., Ωσεί σαφέστερον Έλεγε, τοὺς μεγαλαυχήσαντας κατὰ τοῦ Ἰσραὴλ δαί- μονας τῶν Μωαβιτῶν ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ προφητευο- μένου, θραῦσιν ποτε καὶ πτῶσιν παθεῖν· ὧν θραυ- σθέντων, τοὺς υἱοὺς Σήθ, καὶ Ἐδώμ, καὶ Ἠσαῦ, καὶ τὰ λοιπὰ ἔθνη, ἃ διὰ τούτων σημαίνεσθαι ἡγοῦμαι, τὰ πάλαι καταδεδουλωμένα τῇ δαιμονικῇ πλάνῃ, με ταβαλόντα τῆς δεισιδαιμονίας, οἰκεῖα τοῦ θεσπιτο- μένου γενήσεσθαι. ι Καὶ ἔσται, γάρ φησιν, Εδωμ κληρονομία, καὶ ἔσται κληρονομία Ησαῦ ὁ ἐχθρὸς αὐτοῦ. » Οἱ γὰρ πάλαι ἐχθροὶ τοῦ Θεοῦ καὶ τοῦ Ἰσραήλ, φησί, γενήσονται κληρονομία τοῦ προ φητευομένου. Αὐτὸς γὰρ ἦν ᾧ εἴρητο πρὸς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς αὐτοῦ· • Αἴτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, ὧν εἰς τὸν κλῆρον τῶν ἁγίων μεταστάντων, τἀναντία τῷ Ἰσραὴλ ἔσε- σθαι θεσπίζει. Φησὶ γοῦν· ι Καὶ Ἰσραὴλ ἐποίησεν ἐν ἰσχύϊ. » Τὸ δὲ, ἐποίησεν ἐν ἰσχύῖ τὴν πάντων με γίστην ἀσέβειαν· διὸ ἐξεγερθήσεται ἀπ' αὐτῶν καὶ ἐξαναστήσεται. Τίς οὗτος ἢ ὁ προφητευόμενος τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὃς καὶ ἀπώλεσε σωζόμενον ἐκ πόλεως ; είμαι δὲ τὴν Ἱερουσαλήμ αινίττεσθαι, ἐξ ἧς ὤλετο πᾶς σωζόμενος, ἢ καὶ τὸ πᾶν τοῦ ἔθνους αὐτῶν που λίτευμα. Ταῦτα δὲ ὅποι τέλους ἔτυχεν, ὁμοῦ τῇ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εἰς ἀνθρώπους ἐκλάμψει τῶν μὲν πρὶν εἰδωλολατρῶν ἐθνῶν εἰς τὸν αὐτῶν μεταστάντων κλή ρον, τοῦ δὲ Ἰουδαίων ἔθνους καὶ τῆς μητροπόλεως αὐτῶν πεπονθότων ὁποῖα οὐδεπώποτε, οὐ μακρῶν δεῖν οἶμαι λόγων. ᾿Αλλὰ τὰ μὲν τῆς συμφωνίας, τῆς τε προφητικής προῤῥήσεως, καὶ τῆς εὐαγγελικής συμπεράνσεως, ὧδέ πως εχέτω τέλος. Τί δ' ἦν τὸ αἴτιον τῆς ἐπιλάμψεως τοῦ φανέντος ἀστέρος, συν ιδεῖν ἄξιον. Εἰς σημεῖα φησιν ὁ Μωϋσῆς, καὶ εἰς και ροὺς τεθεῖσθαι τοὺς πάντας ἐν τῷ στερεώματι ὑπὸ τοῦ Θεοῦ ἀστέρας· ξένος δὲ οὖν καὶ οὐ συνήθης, οὐδὲ τῶν πολλῶν καὶ γνωρίμων εἷς, αλλά τις καινὸς καὶ νέος ἀστὴρ ἐπιφανεὶς τῷ βίῳ, σημεῖον ξένον φωστῆς ρος ἐδήλου καταλάμψαντος τῷ παντί κόσμῳ, ὅς ἦν ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, μέγας καὶ νέος ἀστὴρ, οὗ τὴν εἰκόνα συμβολικῶς ὁ φανείς τότε τοῖς μάγοις ἐπ- εφέρετο. Ἐπειδὴ γὰρ καθ' ὅλης τῆς ἱερᾶς καὶ θεο- πνεύστου Γραφῆς ὁ προηγούμενος τῆς διανοίας σκου της μυστικώτερα καὶ θεῖα βούλεται παιδεύειν, μετὰ τοῦ καὶ τὴν πρόχειρον διάνοιαν σώζεσθαι ἐν μέρει ἱστορικῶς πεπραγμένων, εἰκότως καὶ ἡ μετὰ χεῖρας DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. IX. A cultum, quo in deserto usus est, quo tempore popu- B lus initiatus est Beelphegor. Erat porro hic dæ- mon, qui ut deus a rege Moab ipso Balac coleba - tur. Quoniam igitur victus est Israel illo tempore a principibus Moab visum eſſugientibus, dicq autem ab iis qui apud Moabitas pro diis colebantur (sane idcirco et simulacra coluerunt, et adoraverunt. sculptilia, ut ait Seriptura : « Et initiati sunt Beel- phegor, qui Reelphegor dæmon erat apud Moabitas, quo tempore iidem cum feminis Moabi- tarum fornicati sunt), merito quod olim erat futu- rum, rerum utique iu contrarium mutationem in tempore divinat Balaam, dicens: Orietur stella ex Jacob, et surget homo ex Israel. Et franget du- ces Moab. » Tanquam si manifestius diceret, Moabi- tarum dæmonas qui nunc adversus Israel gloriati sunt in ortu ejus de quo ipse vaticinatur, fractionem tan- dem et ruinam passuros: quibus fractis, filios Seth, et Edom, et Esau, et reliquas gentes, quas his nominibus significari arbitror, ut olim daemonico errori addicle erant, sic rejecta super- slitione, familiares illius futuras, qui venturus ca- nitur. « Et erit, inquit, Edom hæreditas, et erit hæreditas Esau inimicus ejus; » veteres, inquit, hostes Dei atque Israel erunt hæreditas ejus, qui canitur futurus; ipse enim est cui dictum est a Deo et Patre suo ‹ Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam "., Quæ cum in sortem sancto- rum transierint, contraria ipsi Israel fore divinat. Ait igitur: ‹ Et Israel fecit in robore, › fecit autem in robore omnium maximum scelus; quapropter excitabitur et exsurget. Quis tandem iste nisi is qui a prophetis canitur Dei Verbum, qui etiam perdidit eum qui servatur ex civitate? Quibus ver- bis ipsam Jerusalem significari arbitror, ex qua periit omnis quicunque superstes mansit : aut etiam omne ejus gentis civile institutum. Hæc autem quemnam exitum sortita sint, cum gentes prius si- mulacra colentes una cum Salvatoris nostri inter homines exortu, in illorum sortem translatæ sint, Judaica vero gens, et Judæorum mater civitas ea perpessæ sint quæ nunquam antea, non longiori arbitror oratione indigere ut apertius ostendatur. Attamen quæ ad consensum pertinent tum prophe- D ticæ prædictionis, tum evangelica consummationis, talem sane habeant exitum. Cæterum quæ tandem causa exstitit propter quam stella quæ tum visa est, illuxerit, quæ quidem causa contemplatu digna sit? Moses quidem in signa ait et tempora in firmamento a Deo posita fuisse sidera universa; at vero hoc et peregrinum et insolitum, neque idem ex nullis et cognitis unum, sed novum potius quoddam neque antea visum sidus, quod vitæ hominum illuxit, re- centis cujusdam luminaris signum, quod univer- sum mundum illustraret, indicabat : quod quidem luminare Christus Dei erat, ingens illud novum-- que sidus, cujus imaginem ex comparatione ac si- Psal. cv, 28. so Psal. 11, 8.
PG 22:659Ἔστι μὲν οὖν καὶ ἄλλως τὸν λόγον αἰνίττεσθαι τροπικῶς τὸν περίγειον κόσμον, εἰς ὃν ὁ λόγος προφητεύει τὸν κύριον «ἐπὶ νεφέλης κούφης» ἥξειν, οὕτω τὸν ἐκ παρθένου καὶ πνεύματος ἁγίου ληφθέντα αὐτῷ ἄνθρωπον αἰνιττόμενος, «χειροποίητα» δὲ «Αἰγύπτου» σεισθήσεσθαι, τὰ τῶν ἐθνῶν ξόανα καὶ τοὺς ἐν αὐτοῖς δαίμονας, ὡς αὖ πάλιν Αἰγυπτίους ἡττωμένους πάντας, τοὺς πάλαι πρότερον περὶ τὴν εἰδωλολατρίαν ἐπτοημένους. πλὴν ἀλλὰ καὶ σωματικῶς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπικομισθέντος τῇ Αἰγυπτίων χώρᾳ, ὅτε κατὰ τὸν χρησμὸν ἀναστὰς ὁ Ἰωσὴφ παρέλαβεν τὴν Μαριὰμ καὶ τὸ παιδίον καὶ ἦλθεν εἰς Αἴγυπτον, ἀπορρήτῳ δυνάμει καὶ ἐνεργείᾳ τὰς αὐτόθι τὸ πρὶν οἰκούσας πονηρὰς δυνάμεις εἰκὸς οὐ μικρῶς κεκινῆσθαι, καὶ μάλιστα ὅτε διὰ τῆς μετέπειτα διδασκαλίας αὐτοῦ μυρία πλήθη τῶν τὴν Αἴγυπτον οἰκούντων, τῆς τῶν δαιμόνων ἀποφυγόντα πλανήσεως, ἔτι καὶ νῦν τὸν τῶν ὅλων ὁμολογεῖ μόνον εἰδέναι θεόν. τὰ δ’ ἐν τοῖς ἑξῆς ἐπιλεγόμενα, αἰνιγματώδη ὄντα πλείονός τε δεόμενα πραγματείας, ἐπ’ οἰκείας σχολῆς ἑρμηνεύσομεν. Ἀπὸ τῶν Ἀριθμῶν.
φωνηθέντος ἀστέρος ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν προφητείᾳ. Γίγνονται μὲν οὖν καὶ ἐφ' ἑτέρων ἐπιδόξων καὶ ἐπιφανῶν ἀνδρῶν ξενιζόντων ἀστέρων ἐκλάμψεις, οἷον τῶν καλουμένων παρά εισι κομητών, ἢ δοκίδων, ἢ πωγωνιῶν, ή τινων ἑτέρων τούτοις παραπλησίων, ἐπὶ μεγάλοις πράγμασιν ἐξ ἔθους ἀναφαινομένων. ᾿Αλλὰ τί γὰρ κρεῖττον ἢ μεῖζον τῷ παντὶ κόσμῳ γένοιτ' ἄν ποτε ἢ τὸ διὰ σωτηρίου ἐπι φανείας πᾶσιν ὑπάρξαν ἀνθρώποις νοερόν φῶς, εὐτε βείας καὶ θεογνωσίας ἀληθοῦς κατάληψιν λογικαῖς ψυχαῖς νομιζόμενον ; οὗ δὴ χάριν τὸ μέγα σημεῖον ὁ προφανῆς ἐδήλου ἀστὴρ, μέγαν καὶ νέον φωστήρα ἐπιλάμψαντα τῷ παντὶ κόσμῳ τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πᾶσιν αἰνιττόμενος. Κατὰ τὸ αὐτὸ δὲ ἡ προφητεία Η πρόῤῥησις ἐπληροῦτο πρὸς λέξιν ἐπὶ τῇ τοῦ προανα Αt Β ἄνθρωπον ὁμοῦ καὶ ἀστέρα θεσπίζει δι᾽ ὧν Εt φησιν· • Ανατελεῖ ἄστρον ἐξ Ιακώβ, καὶ ἀναστήσεται ἄνθρω πος ἐξ Ισραήλ·, τὸν μὲν οὐράνιον φωστῆρα τὸν Θεόν Λόγον εἶναι, τὸν αὐτὸν δὲ ἄνθρωπον όνομάτ ζουσα. Διαφόρως δὲ αὐτὸν καὶ ἐν ἑτέροις ἀνατολὴν ὁμοῦ, καὶ φῶς, καὶ ἥλιον δικαιοσύνης ἀποκαλεῖ, ὡς ἐν τοῖς πρώτοις ἀπεδείξαμεν. Εἶτα τὸ μὲν θειότερον αὐτοῦ, ἅτε φωτίζον πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰ; τὸν κόσμον, τῷ τῆς ἀνατολῆς ἐπεφήμισε προσρήματι φήσας· . ᾿Ανατελεῖ ἄστρον ἐξ Ἰακώβ· ο τὸν δὲ ἄν- θρωπον διὰ τὸ συμβάν περὶ αὐτὸν πάθος, ὡς ἂν πεπτωκότα, ἀναστήσεσθαι θεσπίζει, ὁμοίως οἷς καὶ Ησαΐας περὶ αὐτοῦ φησι· . Καὶ ἔσται ἡ ῥίζα του Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι. » Καὶ σαφές γε τίνα τρόπον τὸ φῶς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐκ τοῦ Ἰακὼν ἀνατεῖλαν, τοῦτ' ἔστιν ἀπὸ τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ, πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν, ἀλλ' οὐχὶ τῷ Ἰακώβ, ὅθεν καὶ προῆλθεν, ἐξέλαμψε. Τοῦτο δὲ καὶ ἀπὸ πλείστων ἑτέρων πάρεστιν ἐκλα βεῖν προφητειῶν, ὡς πρὸς αὐτὸν φασκουσῶν τὸν Χρι- στόν· « Ιδου τέθεικά σε εἰς Διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν·, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ἐκ τῶν τοῦ Βαλαὰμ λόγων, δι' ὧν φησιν· · Ἐξελεύσεται ἐκ τοῦ σπέρμα τος αὐτοῦ ἄνθρωπος, καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν. » Τίνος δὲ ἐκ σπέρματος ἢ τοῦ Ἰσραὴλ, ὡς ἡ σύμφρα σις παρέστησε; καὶ δὴ κυριεύσας ἐθνῶν ὁ τοῦ Σωτῆ ρος ἡμῶν Λόγος, ἀρχούσας ἀοράτους καὶ μοχθηράς δυνάμεις καθεῖλε, καὶ τὰ πνευματικὰ τῆς πονηρίας, τό τε στίφος τὸ δαιμονικόν, ἀρχηγούς Μωάβ, καὶ Σήθ, καὶ Εδώμ, καὶ Ἡσαν τροπικώτερον ἐν τοῖς μετά χεῖρας ὠνομασμένα. Ασαφῶς δὲ κείμενον παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα τὸ, « Δείξω αὐτῷ, καὶ οὐχὶ νῦν, μετ καρίζω, καὶ οὐκ ἐγγίζει, ο σαφέστερον ὁ μὲν ᾿Ακύ λας ἐξέδωκεν· ι Ὄψομαι αὐτὸν, καὶ οὐ νῦν, προ σκοπῶ, ἀλλ' οὐκ ἐγγύς· » ὁ δὲ Σύμμαχος λευκότερον, φήσας· « Ορῶ αὐτὸν, ἀλλ᾽ οὐκ ἐγγύς. » Λέγοιτο δ' ἂν ταῦτα ὑπὸ τοῦ Βαλαάμ, ὡς μακροῖς ὕστερον μετ' αὐτὸν χρόνοις μελλόντων ἐπιτελεσθήσεσθαι τῶν δη- λουμένων· μετά γοῦν δισχιλιοστὸν ἔτος τῆς προββή- σεως ἐπληροῦτο ταῦτα, ἐπὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας. EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. II. APOLOGETICA. - 6:6 militudine quadam, illud quod tunc magis apparuit, referebat. Cum enim per totam sacrosanctam et a divino Spiritu traditam Scripturam, si quis eam ad sensum interpretetur, primum sit propositum, ut mystica quædam divinaque doceat, servato ta- men saltem in parte etiam vulgari apertoque sensu eorum quæ historice gesta sunt : merito hoc quo- que quod nunc tractatur oraculum, in ejus sideris, prophetia quod in ortu Salvatoris nostri oriturum denuntiabatur, etiam ad verbum completum est. Exsistunt quidem aliis quoque gloriosis et illustribus viris insolitarum stellarum ignes, ut ea- rum quæ a quibusdam crinitæ vocantur, item quæ trabis, aut quæ barbæ similitudinem ferentes, uti- que etiam quarumdam aliarum bis similium, quæ magnis imminentibus rebus solent exsistere. enim quid tandem aut excellentius aut majus toti mundo unquam contigerit, quam quod per saluta- rem adventum omnibus illuxit mortalibus intelli- gentiæ lumen, quod et pietatis et vere agnitionis Dei perceptionem animis rationalibus attulit, cujus gratia, ingens signum id, de quo antea dictum est, indicabat sidus, dum ingens et novum luminare quod totum illustravit mundurn, Christum utique Dei omnibus significat? Eodem vero loco prophetia, et hominem et sidus futurum divinat, his verbis : • Exorietur stella ex Jacob, et surget homo ex Is- rael, › utpote quæ et coeleste luminare Deum Ver- bum esse significet, et tamen eumdem hominem ap- pellet. Varie porro illum aliis quoque in locis et crtum simul, et lumen et solem justitiæ vocat, ut G in prioribus libris ostendimus. Caeterum quod qui- dem in illo divinius est, tanquam id quod illuminet omnem hominem venientem in hunc mundum, or- tus vocabulo celebravit, in hunc modum : « Orie tur stella ex Jacob. › Homineın vero eumdem propter afflictionem ac mortem quam pertulit, tanquam eum qui ceciderat, surrecturum divinat, quibus si- milia de eodem Isajas canit: ‹ Et erit radix Jesse, et qui surgit ut imperet gentibus : in eo gentes sperabunt". » manifestum quidem est, quonam modo Salvatoris nostri lumen de Jacob exortum, hoc est de Judaico populo, non ipsi Jacob unde profectum est, sed omnibus gentibus illuxerit. Hoc vero cum ex aliis plurimis prophetiis discere possumus, tanquam ad ipsum Christum dicentibus : • Ecce posui te in Testamentum generis, in lumen gentium”; › tum etiam ex ipsius Balaam verbis, quæ sic habent: Egredietur de semine ejus homo, et dominabitur gentibus multis ”. › Atqui de quonam alio semine quam de Israel, ut facile constat ex ipsius orationis contextu? Proinde jam gentium dominatu accepto Salvatoris nostri Verbum, cum ipsa prophetia concordans, omnes quæcunque illis quondam imperabant, invisibiles et perniciosas po- testates delevit, necnon spiritualia malitiæ cater- vamque dæmonicam, quæ ductores Moab, et Seth, et Edom, et Esau, figuratius in iis quæ nunc tracta:mus, denominata sunt. Cum autem apud LXX obscurius positum sit illud: Ostendam illi, sed D ss Isa. X1, 10. Isa SLT, 6. s Num. xxiv, 19.
«Φησὶν Βαλαὰμ υἱὸς Βεώρ, φησὶν ὁ ἄνθρωπος ὁ ἀληθινῶς ὁρῶν, φησὶν ἀκούων λόγια ἰσχυροῦ, ὅστις ὅρασιν θεοῦ εἶδεν, ἐν ὕπνῳ, ἀποκεκαλυμμένοι οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ· ὡς καλοὶ οἱ οἶκοί σου, Ἰακώβ, αἱ σκηναί σου, Ἰσραήλ· ὡσεὶ νάπαι σκιάζουσαι, καὶ ὡς παράδεισος ἐπὶ ποταμῶν· καὶ ὡς αἱ σκηναί, ἃς ἔπηξεν κύριος, ὡσεὶ κέδροι παρ’ ὕδατα. ἐξελεύσεται ἄνθρωπος ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ, καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν, καὶ ὑψωθήσεται ἡ Γὼγ βασιλεία, καὶ αὐξηθήσεται ἡ βασιλεία αὐτοῦ. θεὸς ὡδήγησεν αὐτὸν ἐξ Αἰγύπτου, ὡς δόξα μονοκέρωτος αὐτῷ· ἔδεται ἔθνη ἐχθρῶν αὐτοῦ, καὶ τὰ πάχη αὐτῶν ἐκμυλιεῖ, καὶ ταῖς βολίσιν αὐτοῦ κατατοξεύσει ἐχθρόν. κατακλιθεὶς ἀνεπαύσατο ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν; οἱ εὐλογοῦντές σε εὐλόγηνται καὶ οἱ καταρώμενοί σε κεκατήρανται.» Ἀνωτέρω διὰ τῆς προτεταγμένης προφητείας φήσας ὁ χρησμὸς τὸν κύριον ἥξειν εἰς Αἴγυπτον, ἐδήλου τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ διακομιδὴν τὴν ἅμα τοῖς γονεῦσιν εἰς Αἴγυπτον αὐτῷ γενησομένην· ἐν τούτοις δὲ τὴν ἐπάνοδον ἑξῆς καὶ ἀκολούθως τὴν ἀπ’ Αἰγύπτου, ἣν ἅμα τοῖς γονεῦσιν εἰς τὴν γῆν τοῦ Ἰσραὴλ ἐποιήσατο, θεσπίζει, λέγων·
φωνηθέντος ἀστέρος ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν προφητείᾳ. Γίγνονται μὲν οὖν καὶ ἐφ' ἑτέρων ἐπιδόξων καὶ ἐπιφανῶν ἀνδρῶν ξενιζόντων ἀστέρων ἐκλάμψεις, οἷον τῶν καλουμένων παρά εισι κομητών, ἢ δοκίδων, ἢ πωγωνιῶν, ή τινων ἑτέρων τούτοις παραπλησίων, ἐπὶ μεγάλοις πράγμασιν ἐξ ἔθους ἀναφαινομένων. ᾿Αλλὰ τί γὰρ κρεῖττον ἢ μεῖζον τῷ παντὶ κόσμῳ γένοιτ' ἄν ποτε ἢ τὸ διὰ σωτηρίου ἐπι φανείας πᾶσιν ὑπάρξαν ἀνθρώποις νοερόν φῶς, εὐτε βείας καὶ θεογνωσίας ἀληθοῦς κατάληψιν λογικαῖς ψυχαῖς νομιζόμενον ; οὗ δὴ χάριν τὸ μέγα σημεῖον ὁ προφανῆς ἐδήλου ἀστὴρ, μέγαν καὶ νέον φωστήρα ἐπιλάμψαντα τῷ παντὶ κόσμῳ τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πᾶσιν αἰνιττόμενος. Κατὰ τὸ αὐτὸ δὲ ἡ προφητεία Η πρόῤῥησις ἐπληροῦτο πρὸς λέξιν ἐπὶ τῇ τοῦ προανα Αt Β ἄνθρωπον ὁμοῦ καὶ ἀστέρα θεσπίζει δι᾽ ὧν Εt φησιν· • Ανατελεῖ ἄστρον ἐξ Ιακώβ, καὶ ἀναστήσεται ἄνθρω πος ἐξ Ισραήλ·, τὸν μὲν οὐράνιον φωστῆρα τὸν Θεόν Λόγον εἶναι, τὸν αὐτὸν δὲ ἄνθρωπον όνομάτ ζουσα. Διαφόρως δὲ αὐτὸν καὶ ἐν ἑτέροις ἀνατολὴν ὁμοῦ, καὶ φῶς, καὶ ἥλιον δικαιοσύνης ἀποκαλεῖ, ὡς ἐν τοῖς πρώτοις ἀπεδείξαμεν. Εἶτα τὸ μὲν θειότερον αὐτοῦ, ἅτε φωτίζον πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰ; τὸν κόσμον, τῷ τῆς ἀνατολῆς ἐπεφήμισε προσρήματι φήσας· . ᾿Ανατελεῖ ἄστρον ἐξ Ἰακώβ· ο τὸν δὲ ἄν- θρωπον διὰ τὸ συμβάν περὶ αὐτὸν πάθος, ὡς ἂν πεπτωκότα, ἀναστήσεσθαι θεσπίζει, ὁμοίως οἷς καὶ Ησαΐας περὶ αὐτοῦ φησι· . Καὶ ἔσται ἡ ῥίζα του Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι. » Καὶ σαφές γε τίνα τρόπον τὸ φῶς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐκ τοῦ Ἰακὼν ἀνατεῖλαν, τοῦτ' ἔστιν ἀπὸ τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ, πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν, ἀλλ' οὐχὶ τῷ Ἰακώβ, ὅθεν καὶ προῆλθεν, ἐξέλαμψε. Τοῦτο δὲ καὶ ἀπὸ πλείστων ἑτέρων πάρεστιν ἐκλα βεῖν προφητειῶν, ὡς πρὸς αὐτὸν φασκουσῶν τὸν Χρι- στόν· « Ιδου τέθεικά σε εἰς Διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν·, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ἐκ τῶν τοῦ Βαλαὰμ λόγων, δι' ὧν φησιν· · Ἐξελεύσεται ἐκ τοῦ σπέρμα τος αὐτοῦ ἄνθρωπος, καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν. » Τίνος δὲ ἐκ σπέρματος ἢ τοῦ Ἰσραὴλ, ὡς ἡ σύμφρα σις παρέστησε; καὶ δὴ κυριεύσας ἐθνῶν ὁ τοῦ Σωτῆ ρος ἡμῶν Λόγος, ἀρχούσας ἀοράτους καὶ μοχθηράς δυνάμεις καθεῖλε, καὶ τὰ πνευματικὰ τῆς πονηρίας, τό τε στίφος τὸ δαιμονικόν, ἀρχηγούς Μωάβ, καὶ Σήθ, καὶ Εδώμ, καὶ Ἡσαν τροπικώτερον ἐν τοῖς μετά χεῖρας ὠνομασμένα. Ασαφῶς δὲ κείμενον παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα τὸ, « Δείξω αὐτῷ, καὶ οὐχὶ νῦν, μετ καρίζω, καὶ οὐκ ἐγγίζει, ο σαφέστερον ὁ μὲν ᾿Ακύ λας ἐξέδωκεν· ι Ὄψομαι αὐτὸν, καὶ οὐ νῦν, προ σκοπῶ, ἀλλ' οὐκ ἐγγύς· » ὁ δὲ Σύμμαχος λευκότερον, φήσας· « Ορῶ αὐτὸν, ἀλλ᾽ οὐκ ἐγγύς. » Λέγοιτο δ' ἂν ταῦτα ὑπὸ τοῦ Βαλαάμ, ὡς μακροῖς ὕστερον μετ' αὐτὸν χρόνοις μελλόντων ἐπιτελεσθήσεσθαι τῶν δη- λουμένων· μετά γοῦν δισχιλιοστὸν ἔτος τῆς προββή- σεως ἐπληροῦτο ταῦτα, ἐπὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας. EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. II. APOLOGETICA. - 6:6 militudine quadam, illud quod tunc magis apparuit, referebat. Cum enim per totam sacrosanctam et a divino Spiritu traditam Scripturam, si quis eam ad sensum interpretetur, primum sit propositum, ut mystica quædam divinaque doceat, servato ta- men saltem in parte etiam vulgari apertoque sensu eorum quæ historice gesta sunt : merito hoc quo- que quod nunc tractatur oraculum, in ejus sideris, prophetia quod in ortu Salvatoris nostri oriturum denuntiabatur, etiam ad verbum completum est. Exsistunt quidem aliis quoque gloriosis et illustribus viris insolitarum stellarum ignes, ut ea- rum quæ a quibusdam crinitæ vocantur, item quæ trabis, aut quæ barbæ similitudinem ferentes, uti- que etiam quarumdam aliarum bis similium, quæ magnis imminentibus rebus solent exsistere. enim quid tandem aut excellentius aut majus toti mundo unquam contigerit, quam quod per saluta- rem adventum omnibus illuxit mortalibus intelli- gentiæ lumen, quod et pietatis et vere agnitionis Dei perceptionem animis rationalibus attulit, cujus gratia, ingens signum id, de quo antea dictum est, indicabat sidus, dum ingens et novum luminare quod totum illustravit mundurn, Christum utique Dei omnibus significat? Eodem vero loco prophetia, et hominem et sidus futurum divinat, his verbis : • Exorietur stella ex Jacob, et surget homo ex Is- rael, › utpote quæ et coeleste luminare Deum Ver- bum esse significet, et tamen eumdem hominem ap- pellet. Varie porro illum aliis quoque in locis et crtum simul, et lumen et solem justitiæ vocat, ut G in prioribus libris ostendimus. Caeterum quod qui- dem in illo divinius est, tanquam id quod illuminet omnem hominem venientem in hunc mundum, or- tus vocabulo celebravit, in hunc modum : « Orie tur stella ex Jacob. › Homineın vero eumdem propter afflictionem ac mortem quam pertulit, tanquam eum qui ceciderat, surrecturum divinat, quibus si- milia de eodem Isajas canit: ‹ Et erit radix Jesse, et qui surgit ut imperet gentibus : in eo gentes sperabunt". » manifestum quidem est, quonam modo Salvatoris nostri lumen de Jacob exortum, hoc est de Judaico populo, non ipsi Jacob unde profectum est, sed omnibus gentibus illuxerit. Hoc vero cum ex aliis plurimis prophetiis discere possumus, tanquam ad ipsum Christum dicentibus : • Ecce posui te in Testamentum generis, in lumen gentium”; › tum etiam ex ipsius Balaam verbis, quæ sic habent: Egredietur de semine ejus homo, et dominabitur gentibus multis ”. › Atqui de quonam alio semine quam de Israel, ut facile constat ex ipsius orationis contextu? Proinde jam gentium dominatu accepto Salvatoris nostri Verbum, cum ipsa prophetia concordans, omnes quæcunque illis quondam imperabant, invisibiles et perniciosas po- testates delevit, necnon spiritualia malitiæ cater- vamque dæmonicam, quæ ductores Moab, et Seth, et Edom, et Esau, figuratius in iis quæ nunc tracta:mus, denominata sunt. Cum autem apud LXX obscurius positum sit illud: Ostendam illi, sed D ss Isa. X1, 10. Isa SLT, 6. s Num. xxiv, 19.
«θεὸς ὡδήγησεν αὐτὸν ἐξ Αἰγύπτου». μόνος δὲ ἦν ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ καὶ οὐδὲ ἄλλος ὁ ἐκ τοῦ σπέρματος Ἰσραὴλ καὶ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους προελθὼν καὶ πολλῶν κατακυριεύσας ἐθνῶν, ὥστε ἀναμφιλόγως ὁμολογεῖσθαι πέρας ἔχειν ἐπ’ αὐτῷ καὶ τὴν παροῦσαν πρόρρησιν διαρρήδην ἐκφωνοῦσαν, ὅτι δὴ ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους «ἐξελεύσεταί» τις «ἄνθρωπος» «καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν». ἢ λεγέτω ὁ βουλόμενος εἰ ἔχοι ἄλλον συστῆσαι, τῶν πώποτε παρ’ Ἑβραίοις ἐνδόξων, πολλῶν ἐθνῶν ἄρξαντα· ἀλλ’ οὐκ ἂν εἴποι τις, ὅτι μηδὲ γέγονεν. ἐπὶ δέ γε τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, κἂν ἡμεῖς μὴ λέγωμεν, αὐτή γε ἡ ἀλήθεια βοήσει καὶ μέγα κεκράξεται, ἄντικρυς παριστῶσα ὅπως ἡ ἔνθεος αὐτοῦ δύναμις διὰ τοῦ ἀναληφθέντος αὐτῷ ἐκ σπέρματος Ἰσραὴλ τοῦ κατὰ σάρκα ἀνθρώπου ἐκυρίευσεν καὶ εἰσέτι νῦν κυριεύει «ἐθνῶν πολλῶν». αὐτὸς ἄρα οὗτος ἐκεῖνος ἦν καὶ οὐδ’ ἄλλος, ὃν ἡ προφητεία προηγόρευσεν, καθ’ ὃν καὶ «ἡ Γὼγ» ὑψώθη «βασιλεία», τῆς Χριστοῦ δυνάμεως συναυξούσης. τοῦτον δ’ ἐνταῦθά φασιν αἰνίττεσθαι καθ’ Ἑβραίους τὸν τρόπον τὴν τῶν Ῥωμαίων βασιλείαν, ᾗ καὶ συνήκμασεν ἡ Χριστοῦ διδασκαλία.
φωνηθέντος ἀστέρος ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν προφητείᾳ. Γίγνονται μὲν οὖν καὶ ἐφ' ἑτέρων ἐπιδόξων καὶ ἐπιφανῶν ἀνδρῶν ξενιζόντων ἀστέρων ἐκλάμψεις, οἷον τῶν καλουμένων παρά εισι κομητών, ἢ δοκίδων, ἢ πωγωνιῶν, ή τινων ἑτέρων τούτοις παραπλησίων, ἐπὶ μεγάλοις πράγμασιν ἐξ ἔθους ἀναφαινομένων. ᾿Αλλὰ τί γὰρ κρεῖττον ἢ μεῖζον τῷ παντὶ κόσμῳ γένοιτ' ἄν ποτε ἢ τὸ διὰ σωτηρίου ἐπι φανείας πᾶσιν ὑπάρξαν ἀνθρώποις νοερόν φῶς, εὐτε βείας καὶ θεογνωσίας ἀληθοῦς κατάληψιν λογικαῖς ψυχαῖς νομιζόμενον ; οὗ δὴ χάριν τὸ μέγα σημεῖον ὁ προφανῆς ἐδήλου ἀστὴρ, μέγαν καὶ νέον φωστήρα ἐπιλάμψαντα τῷ παντὶ κόσμῳ τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πᾶσιν αἰνιττόμενος. Κατὰ τὸ αὐτὸ δὲ ἡ προφητεία Η πρόῤῥησις ἐπληροῦτο πρὸς λέξιν ἐπὶ τῇ τοῦ προανα Αt Β ἄνθρωπον ὁμοῦ καὶ ἀστέρα θεσπίζει δι᾽ ὧν Εt φησιν· • Ανατελεῖ ἄστρον ἐξ Ιακώβ, καὶ ἀναστήσεται ἄνθρω πος ἐξ Ισραήλ·, τὸν μὲν οὐράνιον φωστῆρα τὸν Θεόν Λόγον εἶναι, τὸν αὐτὸν δὲ ἄνθρωπον όνομάτ ζουσα. Διαφόρως δὲ αὐτὸν καὶ ἐν ἑτέροις ἀνατολὴν ὁμοῦ, καὶ φῶς, καὶ ἥλιον δικαιοσύνης ἀποκαλεῖ, ὡς ἐν τοῖς πρώτοις ἀπεδείξαμεν. Εἶτα τὸ μὲν θειότερον αὐτοῦ, ἅτε φωτίζον πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰ; τὸν κόσμον, τῷ τῆς ἀνατολῆς ἐπεφήμισε προσρήματι φήσας· . ᾿Ανατελεῖ ἄστρον ἐξ Ἰακώβ· ο τὸν δὲ ἄν- θρωπον διὰ τὸ συμβάν περὶ αὐτὸν πάθος, ὡς ἂν πεπτωκότα, ἀναστήσεσθαι θεσπίζει, ὁμοίως οἷς καὶ Ησαΐας περὶ αὐτοῦ φησι· . Καὶ ἔσται ἡ ῥίζα του Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι. » Καὶ σαφές γε τίνα τρόπον τὸ φῶς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐκ τοῦ Ἰακὼν ἀνατεῖλαν, τοῦτ' ἔστιν ἀπὸ τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ, πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν, ἀλλ' οὐχὶ τῷ Ἰακώβ, ὅθεν καὶ προῆλθεν, ἐξέλαμψε. Τοῦτο δὲ καὶ ἀπὸ πλείστων ἑτέρων πάρεστιν ἐκλα βεῖν προφητειῶν, ὡς πρὸς αὐτὸν φασκουσῶν τὸν Χρι- στόν· « Ιδου τέθεικά σε εἰς Διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν·, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ἐκ τῶν τοῦ Βαλαὰμ λόγων, δι' ὧν φησιν· · Ἐξελεύσεται ἐκ τοῦ σπέρμα τος αὐτοῦ ἄνθρωπος, καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν. » Τίνος δὲ ἐκ σπέρματος ἢ τοῦ Ἰσραὴλ, ὡς ἡ σύμφρα σις παρέστησε; καὶ δὴ κυριεύσας ἐθνῶν ὁ τοῦ Σωτῆ ρος ἡμῶν Λόγος, ἀρχούσας ἀοράτους καὶ μοχθηράς δυνάμεις καθεῖλε, καὶ τὰ πνευματικὰ τῆς πονηρίας, τό τε στίφος τὸ δαιμονικόν, ἀρχηγούς Μωάβ, καὶ Σήθ, καὶ Εδώμ, καὶ Ἡσαν τροπικώτερον ἐν τοῖς μετά χεῖρας ὠνομασμένα. Ασαφῶς δὲ κείμενον παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα τὸ, « Δείξω αὐτῷ, καὶ οὐχὶ νῦν, μετ καρίζω, καὶ οὐκ ἐγγίζει, ο σαφέστερον ὁ μὲν ᾿Ακύ λας ἐξέδωκεν· ι Ὄψομαι αὐτὸν, καὶ οὐ νῦν, προ σκοπῶ, ἀλλ' οὐκ ἐγγύς· » ὁ δὲ Σύμμαχος λευκότερον, φήσας· « Ορῶ αὐτὸν, ἀλλ᾽ οὐκ ἐγγύς. » Λέγοιτο δ' ἂν ταῦτα ὑπὸ τοῦ Βαλαάμ, ὡς μακροῖς ὕστερον μετ' αὐτὸν χρόνοις μελλόντων ἐπιτελεσθήσεσθαι τῶν δη- λουμένων· μετά γοῦν δισχιλιοστὸν ἔτος τῆς προββή- σεως ἐπληροῦτο ταῦτα, ἐπὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας. EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. II. APOLOGETICA. - 6:6 militudine quadam, illud quod tunc magis apparuit, referebat. Cum enim per totam sacrosanctam et a divino Spiritu traditam Scripturam, si quis eam ad sensum interpretetur, primum sit propositum, ut mystica quædam divinaque doceat, servato ta- men saltem in parte etiam vulgari apertoque sensu eorum quæ historice gesta sunt : merito hoc quo- que quod nunc tractatur oraculum, in ejus sideris, prophetia quod in ortu Salvatoris nostri oriturum denuntiabatur, etiam ad verbum completum est. Exsistunt quidem aliis quoque gloriosis et illustribus viris insolitarum stellarum ignes, ut ea- rum quæ a quibusdam crinitæ vocantur, item quæ trabis, aut quæ barbæ similitudinem ferentes, uti- que etiam quarumdam aliarum bis similium, quæ magnis imminentibus rebus solent exsistere. enim quid tandem aut excellentius aut majus toti mundo unquam contigerit, quam quod per saluta- rem adventum omnibus illuxit mortalibus intelli- gentiæ lumen, quod et pietatis et vere agnitionis Dei perceptionem animis rationalibus attulit, cujus gratia, ingens signum id, de quo antea dictum est, indicabat sidus, dum ingens et novum luminare quod totum illustravit mundurn, Christum utique Dei omnibus significat? Eodem vero loco prophetia, et hominem et sidus futurum divinat, his verbis : • Exorietur stella ex Jacob, et surget homo ex Is- rael, › utpote quæ et coeleste luminare Deum Ver- bum esse significet, et tamen eumdem hominem ap- pellet. Varie porro illum aliis quoque in locis et crtum simul, et lumen et solem justitiæ vocat, ut G in prioribus libris ostendimus. Caeterum quod qui- dem in illo divinius est, tanquam id quod illuminet omnem hominem venientem in hunc mundum, or- tus vocabulo celebravit, in hunc modum : « Orie tur stella ex Jacob. › Homineın vero eumdem propter afflictionem ac mortem quam pertulit, tanquam eum qui ceciderat, surrecturum divinat, quibus si- milia de eodem Isajas canit: ‹ Et erit radix Jesse, et qui surgit ut imperet gentibus : in eo gentes sperabunt". » manifestum quidem est, quonam modo Salvatoris nostri lumen de Jacob exortum, hoc est de Judaico populo, non ipsi Jacob unde profectum est, sed omnibus gentibus illuxerit. Hoc vero cum ex aliis plurimis prophetiis discere possumus, tanquam ad ipsum Christum dicentibus : • Ecce posui te in Testamentum generis, in lumen gentium”; › tum etiam ex ipsius Balaam verbis, quæ sic habent: Egredietur de semine ejus homo, et dominabitur gentibus multis ”. › Atqui de quonam alio semine quam de Israel, ut facile constat ex ipsius orationis contextu? Proinde jam gentium dominatu accepto Salvatoris nostri Verbum, cum ipsa prophetia concordans, omnes quæcunque illis quondam imperabant, invisibiles et perniciosas po- testates delevit, necnon spiritualia malitiæ cater- vamque dæmonicam, quæ ductores Moab, et Seth, et Edom, et Esau, figuratius in iis quæ nunc tracta:mus, denominata sunt. Cum autem apud LXX obscurius positum sit illud: Ostendam illi, sed D ss Isa. X1, 10. Isa SLT, 6. s Num. xxiv, 19.
PG 22:661μέμνηται δὲ τοῦ Γὼγ καὶ ὁ προφήτης Ἰεζεκιήλ, «ἄρχοντα Ῥὼς Μοσὸχ καὶ Θοβὲλ» ὀνομάζων· διὰ μὲν τοῦ Ῥὼς τὴν Ῥωμαίων, ὡς ἔοικεν, πόλιν αἰνιττόμενος, ἐπεὶ καὶ ἀρχὴ καὶ κεφαλὴ κατὰ τὴν Ἑβραίων φωνὴν διὰ τοῦ Ῥὼς δηλοῦται, διὰ δὲ τοῦ Μοσὸχ τὴν Μυσίαν καὶ τὰ πέριξ ταύτης ἔθνη, ὅσα νῦν οἰκεῖα Ῥωμαίων ἐστίν, διὰ δὲ τοῦ Θοβὲλ τὴν Ἰβηρίαν, [ὡς] ὁ Ἰώσηπος δηλοῖ, ἀπὸ τοῦ Θοβὲλ γεγονέναι φάσκων Θοβεήλους τοὺς Ἴβηρας. ὧν ἁπάντων ἄρχοντα τὸν Γὼγ ὑψωθήσεσθαί φησιν ἐπὶ τῆς τοῦ προφητευομένου Χριστοῦ παρουσίας, ὃν ὁ «θεὸς ὡδήγησεν ἐξ Αἰγύπτου», ὅτε κατὰ τὸν Ματθαῖον, ἐπιβουλεύοντος τοῦ Ἡρώδου παιδὶ ὄντι αὐτῷ, «χρηματισθεὶς» ὁ Ἰωσὴφ «παρέλαβεν τὸ παιδίον καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ, καὶ ἐπανῆλθεν εἰς γῆν Ἰσραήλ». «Δόξα» δὲ «μονοκέρωτος αὐτῷ» τῷ Χριστῷ παρῆν, διὰ τὸ «ἐν αὐτῷ» εὐδοκηκέναι κατοικῆσαι «πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος», κατὰ τὸν ἱερὸν ἀπόστολον. διόπερ ὡς κέρας ἐπιγραφόμενος τὸν τῶν ὅλων θεὸν καὶ πατέρα αὐτοῦ, «μονόκερως» καὶ ἐν ἑτέραις γραφαῖς ὠνομάσθη.
Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. Ως ὁ Κύριος, ἐπιβὰς οὗ ἀνείλησεν ἐξ ἁγίας Παρθένου σώματος, ἥξειν εἰς Αἴγυπτον ῥητῶς τε καὶ κατὰ διάνοιαν ελε σπίζετο, πᾶσα τε ἐπὶ τῆς παρουσίας αὐτοῦ καθαιρεθήσεσθαι τῶν ἐθνῶν δεισιδαιμονία. Ιδού Κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κούφης, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον· καὶ σεισθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ ἡ καρδία αὐτῶν ἡττηθήσεται ἐν αὐτοῖς. » Τὸ δ' αἴτιον τοῦ τὸν Κύριον ἥξειν εἰς Αἴγυπτον θεσπίζεσθαι, τόδε μοὶ εἶναι δοκεῖ. Πρῶτοι μὲν πάντων Αἰγύπτιοι τῆς πολυθέου καὶ δαι μονικῆς πλάνης ἀπάρξασθαι λέγονται, καὶ τοῖς λοι- τοῖς πᾶσιν ἀνθρώποις αἴτιοι καταστῆναι δεισιδαιμο νίας, ἀλλὰ καὶ πάντων μᾶλλον περὶ τὰς δαιμονικάς ἐνεργείας τε καὶ περιεργείας σχολῆσθαι· οὗτοι δὲ καὶ ὑπὸ τῆς ἐνθέου Γραφῆς ἐχθροὶ τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ ἄνωθεν καὶ ἐξ ἀρχῆς γεγονέναι με μαρτύρηνται· καὶ ὅ γε παλαιὸς αὐτῶν βασιλεὺς ὁμολογῶν μὴ εἰδέναι τὸν Κύριον ἀναγέγραπται, ὅτε δὴ ἔφασκεν· « Οὐκ οἶδα τὸν Κύριον, καὶ τὸν Ἰσραὴλ οὐκ ἐξαποστελῶ. » Τὸ δὴ οὖν μέγα θαῦμα τῆς ἐνθέου τοῦ Χριστοῦ δυνάμεως παραστῆσαι βουλόμενος ὁ λόγος, θεσπίζει τοῦ Κυρίου τὴν εἰς Αἴγυπτον ἄφιξιν, ἐφ᾽ ᾖ μεταβολὴν οὐ τὴν τυχοῦσαν τῶν Αἰγυπτίων ἔπεσθαι προφητεύει, λέγων ἑξῆς· ι Καὶ γνώσονται οἱ Αἰγύπτιοι τὸν Κύριον, » οἱ πρὶν μὴ εἰδότες αὐτὸν, · καὶ εὔξονται τῷ Κυρίῳ εὐχὰς, καὶ τὰ τούτοις παρα πλήσια. Ανωτέρω μὲν οὖν ἐν τῷ πρὸ τούτου κει φαλαίῳ κληρονομία τοῦ θεσπιζομένου Εδωμ καὶ Ἡσαῦ ἐλέγετο, τῶν ἀλλοτρίων Ἰσραὴλ οὕτω σημαί νομένων· ἐνταῦθα δὲ ἡ Αίγυπτος, λαὸς οὐκ ἔτι, τῶν εἰδώλων, ἀλλ᾽ αὐτοῦ τοῦ παρὰ τοῖς Ἰουδαίων προφή ταις θεολογουμένου Κυρίου θεσπίζεται. "Απερ εἰ μὲν μὴ ὄψει συντελούμενα θεωρεῖται, οὐκ ἔστιν εἰδ πεῖν τὴν θεσπιζομένην ἄφιξιν τοῦ Κυρίου εἰς τὴν Αίγυπτον γεγονέναι· εἰ δὲ ὑπὲρ πάντα λόγον ἡ ἀλή θεια μαρτυρεῖ τοῖς πράγμασι, καὶ τοῖς ἀγνωμονεστά της ἐναργῶς δείκνυσιν αὐτοὺς Αἰγυπτίους, τῆς μὲν ἐξ αἰῶνος πατροπαραδότου δεισιδαιμονίας ανακεχω ρηκότας, οἰκειωθέντας δὲ τῷ Θεῷ τῶν ταῦτα προανα- φωνησάντων προφητῶν, καὶ τοῦτον μόνον σέβοντας, καὶ πάντα θάνατον ἀσπαζομένους ὑπὲρ τῆς εἰς αὐ- τὸν εὐσεβείας· ὥρα μὴ ἄλλως ταῦτα γεγονέναι συν- ομολογεῖν ἢ τοῦ Κυρίου ἐληλυθότος εἰς Αἴγυπτον ἀκο- λούθως τῇ προκειμένῃ προῤῥήσει. Εστι μὲν οὖν καὶ ἄλλως τὸν λόγον αινίττεσθαι τροπικῶς τὸν περίγειον κόσμον, εἰς ὃν ὁ λόγος προφητεύει τὸν Κύριον ἐπὶ νεφέλης κούφης ἥξειν, οὕτω τὸν ἐκ Παρθένου καὶ Πνεύματος ἁγίου ληφθέντα αὐτῷ ἄνθρωπον αινιττό μενος· χειροποίητα δὲ Αἰγύπτου σεισθήσεσθαι τὰ τῶν ἐθνῶν ξόανα, καὶ τοὺς ἐν αὐτοῖς δαίμονας, ὡς αὖ πάλιν Αἰγυπτίους ηττωμένους πάντας τοὺς πάλαι πρότερον περὶ τὴν εἰδωλολατρείαν επτοημένους. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. non nunc, beatum dico, sed non appropinquat, idem illud apertius Aquila edidit: Videbo illum sed non nunc, prospicio illum, sed non prope. Symmachus autem, candidius : « Video, inquit, illum, sed non prope. » Dici vero hæc videntur a Balaam, tanquam longis deinceps post ipsum tem- poribus perficienda essent ea, quæ ab ipso canebautur: nam duobus millibus annorum post illud vaticinium completa sunt hæc, quo videlicet tempore Salvator noster cum hominibus versatus est. A Ab Esaia. Quemadmodum Dominus insistens illud quod de_sancta Virgine assumpsit corpus, venturus in Ægyptum et secundum verba, secundum sententiam prædictus est, omnisque in ejus adventu evertenda gentium superstitio. - B • D Exod. V 2. ibid. 21. " Lea. xix, 1. c - et ‹ Ecce Dominus sedet super nube levi, et veniet in Ægyptum et commovebuntur manufacta Ægypti a facie ejus, et cor eorum vincetur in ipsis *. Causa porro cur Dominus ita in Ægyptum desti- netur venturus, hæc mihi esse videtur. Primi si- quidem omnium Ægyptii errori colendi multos deos ac dæmonas initium dedisse dicuntur, et reliquis universis mortalibus superstitionis auctores exsti- tisse, quin etiam omnium aliorum maxime, dæmno- nicis operationibus et curiositatibus studuisse : iidem præterea ab ipsa Scriptura divina hostes populi Dei fuisse perhibentur. Sed antiquus quoque ipsorum rex fateri se non nosse Dominum, palan descriptus est, dum sic ait : « Non novi Dominum, et Israel non emittam 15. Ergo ingens quoddam divinæ Christi virtutis miraculum exhibere nobis volens prophetica oratio, Domini in Ægyptum canit adventum, sub quem non levem futuram Ægy- ptiorum mutationem, divinat deinceps sic dicens : • Et cognoscent Ægyptii Dominum, › qui videlicet non cognoscebant illum prius, et vovebunt Do- mino vota , et quæ his similia sequuntur. Su- periori quidem proximo capite hæreditas ejus, qui venturus canitur, Edom et Esau dicebatur, quippe cum alieni ab Israel eo modo significarentur : hic vero et Ægyptus et Ægypti populus, non simula- crorum amplius futurus canitur, sed ejus Domilni qui apud Judæorum prophetas pro Deo celebratur. Quæ si oculis completa non cernuntur, ne dicamus sane adventum illum Domini, qui in Ægyptum fu- turus prædicitur, fuisse adhuc. Sed si supra omnem rationem, rebus fidem ipsa veritas facit, atque etiam rudissimis et sensu omni carentibus evidenter ostendit, ipsos Ægyptios ab ea supersti tione recessisse, quam usque ab initio a patribus suis acceperant, illique Deo adlæsisse, qui a prophetis haec ipsa divinantibus colebatur,et unum hunc interim colere, neque ullam mortem recusare pro cultu et pietate erga illum: quid aliud jam superest, nisi ut fateamur non aliter ista conti- gisse, quam per Domini in Ægyptum adventum, sicut vaticinium proxime expositum significabat? Et nihil quidem impedit aliter quoque idem accipere oraculum, ut videlicet figurate terrenum hunc mun- dum significet: in quem verba ipsa Dominum super nube levi venturum vaticinentur : quippe quæ hoc modo bominem ab illo de Virgine et Spiritu sancto assumptum, intelligi velint. Manu autem facta
ὁ δ’ αὐτὸς τοῦ θεοῦ λόγος τοῖς νοητοῖς καὶ λογικοῖς αὐτοῦ βέλεσιν τὸν ἐχθρὸν καὶ ἀντικείμενον αὐτῷ διάβολον πάσας τε τὰς ἀ[μ]φ’ αὐτὸν ἀοράτους καὶ πονηρὰς δυνάμεις διὰ κρείττονος καὶ ἀκαταμάχου δυνάμεως ἤλαυνεν, εἰσέτι τε νῦν κυριεύει ἐθνῶν πολλῶν, ὧν «τὰ πάχη» καὶ «τὸ φρόνημα τῆς σαρκὸς» λεπτύνων ἐπὶ τὴν στενὴν ὁδὸν τῆς αἰωνίου ζωῆς ἐπιτηδείους κατασκευάζει. Ἀλλὰ καὶ «κατακλιθεὶς» αὐτὸς οὗτος ὁ ἐξ Ἰσραὴλ προελθὼν ἄνθρωπος, ὁ κατακυριεύσας ἐθνῶν πολλῶν, «ἀνεπαύσατο», φησίν, «ὡς λέων», οὕτω δηλῶν ἣν ἀνεδέξατο οἰκονομίαν, καθ’ ἣν ὥσπερ τις βασιλικὸς καὶ θαρραλέος θὴρ ἀνεπαύσατο, μηδενὸς αὐτοῦ τὴν ἀρχὴν καὶ τὴν βασιλείαν μεταστήσασθαι δυναμένου·
Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. Ως ὁ Κύριος, ἐπιβὰς οὗ ἀνείλησεν ἐξ ἁγίας Παρθένου σώματος, ἥξειν εἰς Αἴγυπτον ῥητῶς τε καὶ κατὰ διάνοιαν ελε σπίζετο, πᾶσα τε ἐπὶ τῆς παρουσίας αὐτοῦ καθαιρεθήσεσθαι τῶν ἐθνῶν δεισιδαιμονία. Ιδού Κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κούφης, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον· καὶ σεισθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ ἡ καρδία αὐτῶν ἡττηθήσεται ἐν αὐτοῖς. » Τὸ δ' αἴτιον τοῦ τὸν Κύριον ἥξειν εἰς Αἴγυπτον θεσπίζεσθαι, τόδε μοὶ εἶναι δοκεῖ. Πρῶτοι μὲν πάντων Αἰγύπτιοι τῆς πολυθέου καὶ δαι μονικῆς πλάνης ἀπάρξασθαι λέγονται, καὶ τοῖς λοι- τοῖς πᾶσιν ἀνθρώποις αἴτιοι καταστῆναι δεισιδαιμο νίας, ἀλλὰ καὶ πάντων μᾶλλον περὶ τὰς δαιμονικάς ἐνεργείας τε καὶ περιεργείας σχολῆσθαι· οὗτοι δὲ καὶ ὑπὸ τῆς ἐνθέου Γραφῆς ἐχθροὶ τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ ἄνωθεν καὶ ἐξ ἀρχῆς γεγονέναι με μαρτύρηνται· καὶ ὅ γε παλαιὸς αὐτῶν βασιλεὺς ὁμολογῶν μὴ εἰδέναι τὸν Κύριον ἀναγέγραπται, ὅτε δὴ ἔφασκεν· « Οὐκ οἶδα τὸν Κύριον, καὶ τὸν Ἰσραὴλ οὐκ ἐξαποστελῶ. » Τὸ δὴ οὖν μέγα θαῦμα τῆς ἐνθέου τοῦ Χριστοῦ δυνάμεως παραστῆσαι βουλόμενος ὁ λόγος, θεσπίζει τοῦ Κυρίου τὴν εἰς Αἴγυπτον ἄφιξιν, ἐφ᾽ ᾖ μεταβολὴν οὐ τὴν τυχοῦσαν τῶν Αἰγυπτίων ἔπεσθαι προφητεύει, λέγων ἑξῆς· ι Καὶ γνώσονται οἱ Αἰγύπτιοι τὸν Κύριον, » οἱ πρὶν μὴ εἰδότες αὐτὸν, · καὶ εὔξονται τῷ Κυρίῳ εὐχὰς, καὶ τὰ τούτοις παρα πλήσια. Ανωτέρω μὲν οὖν ἐν τῷ πρὸ τούτου κει φαλαίῳ κληρονομία τοῦ θεσπιζομένου Εδωμ καὶ Ἡσαῦ ἐλέγετο, τῶν ἀλλοτρίων Ἰσραὴλ οὕτω σημαί νομένων· ἐνταῦθα δὲ ἡ Αίγυπτος, λαὸς οὐκ ἔτι, τῶν εἰδώλων, ἀλλ᾽ αὐτοῦ τοῦ παρὰ τοῖς Ἰουδαίων προφή ταις θεολογουμένου Κυρίου θεσπίζεται. "Απερ εἰ μὲν μὴ ὄψει συντελούμενα θεωρεῖται, οὐκ ἔστιν εἰδ πεῖν τὴν θεσπιζομένην ἄφιξιν τοῦ Κυρίου εἰς τὴν Αίγυπτον γεγονέναι· εἰ δὲ ὑπὲρ πάντα λόγον ἡ ἀλή θεια μαρτυρεῖ τοῖς πράγμασι, καὶ τοῖς ἀγνωμονεστά της ἐναργῶς δείκνυσιν αὐτοὺς Αἰγυπτίους, τῆς μὲν ἐξ αἰῶνος πατροπαραδότου δεισιδαιμονίας ανακεχω ρηκότας, οἰκειωθέντας δὲ τῷ Θεῷ τῶν ταῦτα προανα- φωνησάντων προφητῶν, καὶ τοῦτον μόνον σέβοντας, καὶ πάντα θάνατον ἀσπαζομένους ὑπὲρ τῆς εἰς αὐ- τὸν εὐσεβείας· ὥρα μὴ ἄλλως ταῦτα γεγονέναι συν- ομολογεῖν ἢ τοῦ Κυρίου ἐληλυθότος εἰς Αἴγυπτον ἀκο- λούθως τῇ προκειμένῃ προῤῥήσει. Εστι μὲν οὖν καὶ ἄλλως τὸν λόγον αινίττεσθαι τροπικῶς τὸν περίγειον κόσμον, εἰς ὃν ὁ λόγος προφητεύει τὸν Κύριον ἐπὶ νεφέλης κούφης ἥξειν, οὕτω τὸν ἐκ Παρθένου καὶ Πνεύματος ἁγίου ληφθέντα αὐτῷ ἄνθρωπον αινιττό μενος· χειροποίητα δὲ Αἰγύπτου σεισθήσεσθαι τὰ τῶν ἐθνῶν ξόανα, καὶ τοὺς ἐν αὐτοῖς δαίμονας, ὡς αὖ πάλιν Αἰγυπτίους ηττωμένους πάντας τοὺς πάλαι πρότερον περὶ τὴν εἰδωλολατρείαν επτοημένους. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. non nunc, beatum dico, sed non appropinquat, idem illud apertius Aquila edidit: Videbo illum sed non nunc, prospicio illum, sed non prope. Symmachus autem, candidius : « Video, inquit, illum, sed non prope. » Dici vero hæc videntur a Balaam, tanquam longis deinceps post ipsum tem- poribus perficienda essent ea, quæ ab ipso canebautur: nam duobus millibus annorum post illud vaticinium completa sunt hæc, quo videlicet tempore Salvator noster cum hominibus versatus est. A Ab Esaia. Quemadmodum Dominus insistens illud quod de_sancta Virgine assumpsit corpus, venturus in Ægyptum et secundum verba, secundum sententiam prædictus est, omnisque in ejus adventu evertenda gentium superstitio. - B • D Exod. V 2. ibid. 21. " Lea. xix, 1. c - et ‹ Ecce Dominus sedet super nube levi, et veniet in Ægyptum et commovebuntur manufacta Ægypti a facie ejus, et cor eorum vincetur in ipsis *. Causa porro cur Dominus ita in Ægyptum desti- netur venturus, hæc mihi esse videtur. Primi si- quidem omnium Ægyptii errori colendi multos deos ac dæmonas initium dedisse dicuntur, et reliquis universis mortalibus superstitionis auctores exsti- tisse, quin etiam omnium aliorum maxime, dæmno- nicis operationibus et curiositatibus studuisse : iidem præterea ab ipsa Scriptura divina hostes populi Dei fuisse perhibentur. Sed antiquus quoque ipsorum rex fateri se non nosse Dominum, palan descriptus est, dum sic ait : « Non novi Dominum, et Israel non emittam 15. Ergo ingens quoddam divinæ Christi virtutis miraculum exhibere nobis volens prophetica oratio, Domini in Ægyptum canit adventum, sub quem non levem futuram Ægy- ptiorum mutationem, divinat deinceps sic dicens : • Et cognoscent Ægyptii Dominum, › qui videlicet non cognoscebant illum prius, et vovebunt Do- mino vota , et quæ his similia sequuntur. Su- periori quidem proximo capite hæreditas ejus, qui venturus canitur, Edom et Esau dicebatur, quippe cum alieni ab Israel eo modo significarentur : hic vero et Ægyptus et Ægypti populus, non simula- crorum amplius futurus canitur, sed ejus Domilni qui apud Judæorum prophetas pro Deo celebratur. Quæ si oculis completa non cernuntur, ne dicamus sane adventum illum Domini, qui in Ægyptum fu- turus prædicitur, fuisse adhuc. Sed si supra omnem rationem, rebus fidem ipsa veritas facit, atque etiam rudissimis et sensu omni carentibus evidenter ostendit, ipsos Ægyptios ab ea supersti tione recessisse, quam usque ab initio a patribus suis acceperant, illique Deo adlæsisse, qui a prophetis haec ipsa divinantibus colebatur,et unum hunc interim colere, neque ullam mortem recusare pro cultu et pietate erga illum: quid aliud jam superest, nisi ut fateamur non aliter ista conti- gisse, quam per Domini in Ægyptum adventum, sicut vaticinium proxime expositum significabat? Et nihil quidem impedit aliter quoque idem accipere oraculum, ut videlicet figurate terrenum hunc mun- dum significet: in quem verba ipsa Dominum super nube levi venturum vaticinentur : quippe quæ hoc modo bominem ab illo de Virgine et Spiritu sancto assumptum, intelligi velint. Manu autem facta
πάντες τε οἱ τὸν Χριστὸν «εὐλογοῦντες», λόγῳ τε καὶ βίῳ σεμνύνοντες τὴν ἀρετὴν τοῦ διδασκάλου, τῆς ἐκ θεοῦ μετειλήφασιν εὐλογίας, αὔξοντες ὁσημέραι καὶ πληθύνοντες, κατὰ τὸ «αὐξάνεσθε καὶ πληθύνεσθε, καὶ πληρώσατε τὴν γῆν», ἀληθέστερον ἐπ’ αὐτῶν καὶ θεοπρεπέστερον τῆς θείας ἐκτελουμένης φωνῆς, ὡς ἔμπαλιν οἱ ἀπὸ πρώτης τῆς κατ’ αὐτοῦ ἐπιβουλῆς εἰσέτι καὶ νῦν αὐτὸν ἐν τοῖς αὐτῶν συνεδρίοις ἀρώμενοι τὴν ἐκ θεοῦ κατάραν ἐξ ἐκείνου καὶ εἰσέτι δεῦρο καθ’ ἑαυτῶν ἐπεσπάσαντο. διὸ καὶ τὴν ἐσχάτην οὐ μόνον τῆς βασιλείας ἀλλὰ καὶ τοῦ πάλαι σεμνοτάτου αὐτῶν ἁγιάσματος ἐρημίαν τε καὶ φθορὰν οὐ παύονται πρὸ ὀφθαλμῶν ὁρῶντες. Ἄξιον δὲ παραθεῖναι τοῖς μετὰ χεῖρας τὴν πρὸς τὸν Ἰούδαν τοῦ Ἰακὼβ προφητείαν, ἣν καὶ αὐτὴν ἐναργέστατα εἰς τὸν ἡμέτερον σωτῆρα ἐφαρμόζειν προπαρεστήσαμεν, συνιδεῖν τε τὴν ἐν ἑκατέροις συμφωνίαν. ὡς γὰρ ἐνταῦθα εἴρηται «ἐξελεύσεται ἄνθρωπος ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ» (δῆλον δ’ ὅτι τοῦ Ἰακώβ), οὕτως κἀκεῖ «ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης» εἴρητο ὑπ’ αὐτοῦ τοῦ Ἰακὼβ πρὸς τὸν προφητευόμενον.
Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. Ως ὁ Κύριος, ἐπιβὰς οὗ ἀνείλησεν ἐξ ἁγίας Παρθένου σώματος, ἥξειν εἰς Αἴγυπτον ῥητῶς τε καὶ κατὰ διάνοιαν ελε σπίζετο, πᾶσα τε ἐπὶ τῆς παρουσίας αὐτοῦ καθαιρεθήσεσθαι τῶν ἐθνῶν δεισιδαιμονία. Ιδού Κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κούφης, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον· καὶ σεισθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ ἡ καρδία αὐτῶν ἡττηθήσεται ἐν αὐτοῖς. » Τὸ δ' αἴτιον τοῦ τὸν Κύριον ἥξειν εἰς Αἴγυπτον θεσπίζεσθαι, τόδε μοὶ εἶναι δοκεῖ. Πρῶτοι μὲν πάντων Αἰγύπτιοι τῆς πολυθέου καὶ δαι μονικῆς πλάνης ἀπάρξασθαι λέγονται, καὶ τοῖς λοι- τοῖς πᾶσιν ἀνθρώποις αἴτιοι καταστῆναι δεισιδαιμο νίας, ἀλλὰ καὶ πάντων μᾶλλον περὶ τὰς δαιμονικάς ἐνεργείας τε καὶ περιεργείας σχολῆσθαι· οὗτοι δὲ καὶ ὑπὸ τῆς ἐνθέου Γραφῆς ἐχθροὶ τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ ἄνωθεν καὶ ἐξ ἀρχῆς γεγονέναι με μαρτύρηνται· καὶ ὅ γε παλαιὸς αὐτῶν βασιλεὺς ὁμολογῶν μὴ εἰδέναι τὸν Κύριον ἀναγέγραπται, ὅτε δὴ ἔφασκεν· « Οὐκ οἶδα τὸν Κύριον, καὶ τὸν Ἰσραὴλ οὐκ ἐξαποστελῶ. » Τὸ δὴ οὖν μέγα θαῦμα τῆς ἐνθέου τοῦ Χριστοῦ δυνάμεως παραστῆσαι βουλόμενος ὁ λόγος, θεσπίζει τοῦ Κυρίου τὴν εἰς Αἴγυπτον ἄφιξιν, ἐφ᾽ ᾖ μεταβολὴν οὐ τὴν τυχοῦσαν τῶν Αἰγυπτίων ἔπεσθαι προφητεύει, λέγων ἑξῆς· ι Καὶ γνώσονται οἱ Αἰγύπτιοι τὸν Κύριον, » οἱ πρὶν μὴ εἰδότες αὐτὸν, · καὶ εὔξονται τῷ Κυρίῳ εὐχὰς, καὶ τὰ τούτοις παρα πλήσια. Ανωτέρω μὲν οὖν ἐν τῷ πρὸ τούτου κει φαλαίῳ κληρονομία τοῦ θεσπιζομένου Εδωμ καὶ Ἡσαῦ ἐλέγετο, τῶν ἀλλοτρίων Ἰσραὴλ οὕτω σημαί νομένων· ἐνταῦθα δὲ ἡ Αίγυπτος, λαὸς οὐκ ἔτι, τῶν εἰδώλων, ἀλλ᾽ αὐτοῦ τοῦ παρὰ τοῖς Ἰουδαίων προφή ταις θεολογουμένου Κυρίου θεσπίζεται. "Απερ εἰ μὲν μὴ ὄψει συντελούμενα θεωρεῖται, οὐκ ἔστιν εἰδ πεῖν τὴν θεσπιζομένην ἄφιξιν τοῦ Κυρίου εἰς τὴν Αίγυπτον γεγονέναι· εἰ δὲ ὑπὲρ πάντα λόγον ἡ ἀλή θεια μαρτυρεῖ τοῖς πράγμασι, καὶ τοῖς ἀγνωμονεστά της ἐναργῶς δείκνυσιν αὐτοὺς Αἰγυπτίους, τῆς μὲν ἐξ αἰῶνος πατροπαραδότου δεισιδαιμονίας ανακεχω ρηκότας, οἰκειωθέντας δὲ τῷ Θεῷ τῶν ταῦτα προανα- φωνησάντων προφητῶν, καὶ τοῦτον μόνον σέβοντας, καὶ πάντα θάνατον ἀσπαζομένους ὑπὲρ τῆς εἰς αὐ- τὸν εὐσεβείας· ὥρα μὴ ἄλλως ταῦτα γεγονέναι συν- ομολογεῖν ἢ τοῦ Κυρίου ἐληλυθότος εἰς Αἴγυπτον ἀκο- λούθως τῇ προκειμένῃ προῤῥήσει. Εστι μὲν οὖν καὶ ἄλλως τὸν λόγον αινίττεσθαι τροπικῶς τὸν περίγειον κόσμον, εἰς ὃν ὁ λόγος προφητεύει τὸν Κύριον ἐπὶ νεφέλης κούφης ἥξειν, οὕτω τὸν ἐκ Παρθένου καὶ Πνεύματος ἁγίου ληφθέντα αὐτῷ ἄνθρωπον αινιττό μενος· χειροποίητα δὲ Αἰγύπτου σεισθήσεσθαι τὰ τῶν ἐθνῶν ξόανα, καὶ τοὺς ἐν αὐτοῖς δαίμονας, ὡς αὖ πάλιν Αἰγυπτίους ηττωμένους πάντας τοὺς πάλαι πρότερον περὶ τὴν εἰδωλολατρείαν επτοημένους. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. non nunc, beatum dico, sed non appropinquat, idem illud apertius Aquila edidit: Videbo illum sed non nunc, prospicio illum, sed non prope. Symmachus autem, candidius : « Video, inquit, illum, sed non prope. » Dici vero hæc videntur a Balaam, tanquam longis deinceps post ipsum tem- poribus perficienda essent ea, quæ ab ipso canebautur: nam duobus millibus annorum post illud vaticinium completa sunt hæc, quo videlicet tempore Salvator noster cum hominibus versatus est. A Ab Esaia. Quemadmodum Dominus insistens illud quod de_sancta Virgine assumpsit corpus, venturus in Ægyptum et secundum verba, secundum sententiam prædictus est, omnisque in ejus adventu evertenda gentium superstitio. - B • D Exod. V 2. ibid. 21. " Lea. xix, 1. c - et ‹ Ecce Dominus sedet super nube levi, et veniet in Ægyptum et commovebuntur manufacta Ægypti a facie ejus, et cor eorum vincetur in ipsis *. Causa porro cur Dominus ita in Ægyptum desti- netur venturus, hæc mihi esse videtur. Primi si- quidem omnium Ægyptii errori colendi multos deos ac dæmonas initium dedisse dicuntur, et reliquis universis mortalibus superstitionis auctores exsti- tisse, quin etiam omnium aliorum maxime, dæmno- nicis operationibus et curiositatibus studuisse : iidem præterea ab ipsa Scriptura divina hostes populi Dei fuisse perhibentur. Sed antiquus quoque ipsorum rex fateri se non nosse Dominum, palan descriptus est, dum sic ait : « Non novi Dominum, et Israel non emittam 15. Ergo ingens quoddam divinæ Christi virtutis miraculum exhibere nobis volens prophetica oratio, Domini in Ægyptum canit adventum, sub quem non levem futuram Ægy- ptiorum mutationem, divinat deinceps sic dicens : • Et cognoscent Ægyptii Dominum, › qui videlicet non cognoscebant illum prius, et vovebunt Do- mino vota , et quæ his similia sequuntur. Su- periori quidem proximo capite hæreditas ejus, qui venturus canitur, Edom et Esau dicebatur, quippe cum alieni ab Israel eo modo significarentur : hic vero et Ægyptus et Ægypti populus, non simula- crorum amplius futurus canitur, sed ejus Domilni qui apud Judæorum prophetas pro Deo celebratur. Quæ si oculis completa non cernuntur, ne dicamus sane adventum illum Domini, qui in Ægyptum fu- turus prædicitur, fuisse adhuc. Sed si supra omnem rationem, rebus fidem ipsa veritas facit, atque etiam rudissimis et sensu omni carentibus evidenter ostendit, ipsos Ægyptios ab ea supersti tione recessisse, quam usque ab initio a patribus suis acceperant, illique Deo adlæsisse, qui a prophetis haec ipsa divinantibus colebatur,et unum hunc interim colere, neque ullam mortem recusare pro cultu et pietate erga illum: quid aliud jam superest, nisi ut fateamur non aliter ista conti- gisse, quam per Domini in Ægyptum adventum, sicut vaticinium proxime expositum significabat? Et nihil quidem impedit aliter quoque idem accipere oraculum, ut videlicet figurate terrenum hunc mun- dum significet: in quem verba ipsa Dominum super nube levi venturum vaticinentur : quippe quæ hoc modo bominem ab illo de Virgine et Spiritu sancto assumptum, intelligi velint. Manu autem facta
PG 22:663καὶ ὡς ἐπὶ τοῦ παρόντος λέγεται τὸ «καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν», ὁμοίως καὶ ἐν ἐκείνοις τὸ «καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν». καὶ πάλιν ἐνταῦθα μὲν «ἔδεται», φησίν, «ἔθνη ἐχθρῶν αὐτοῦ, καὶ ταῖς βολίσιν αὐτοῦ κατατοξεύσει ἐχθρόν», ὡσαύτως δὲ καὶ ἐν ἐκείνοις «αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου» ἐλέγετο. καὶ τὸ «σκύμνος λέοντος, Ἰούδα» καὶ τὸ «ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν;» ἐν ἐκείνοις εἰρημένον οὐδέν μοι δοκεῖ διαφέρειν τῆς μετὰ χεῖρας λέξεως φασκούσης· «κατακλιθεὶς ἀνεπαύσατο ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος, τίς ἀναστήσει αὐτόν;» Ταῦτα δὲ εἰκότως εἰς ταυτὸν συνηγάγομεν, ἵν’ ὥσπερ «ἐπὶ στόματος δύο μαρτύρων» τῆς ἐν ταῖς προφητείαις συμφωνίας ἡ περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἀπόδειξις βεβαιοτέραν λάβοι τὴν κύρωσιν. πάντα δ’ οὖν τὰ εἰς τὴν τοῦ Ἰακὼβ πρόρρησιν τεθεωρημένα ἁρμόσειεν ἂν καὶ εἰς τὴν τοῦ Βαλαὰμ τῆς ὁμοιότητος τῶν λεγομένων ἕνεκα. εἰ δὴ οὖν ἐκεῖνα διὰ πολλῆς ἀποδείξεως ἐπὶ τὸν ἡμέτερον σωτῆρα πεπληρωμένα συνέστη, ἀκόλουθον ἂν εἴη καὶ τὰ παρόντα ὁμολογεῖν. Ἀπὸ τοῦ Ὠσηέ.
Α Πλὴν ἀλλὰ καὶ σωματικῶς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπεις κομισθέντος τῇ Αἰγυπτίων χώρᾳ, ὅτε, κατὰ τὸν χρησμόν, ἀναστὰς ὁ Ἰωσὴφ παρέλαβε την Μαριάν καὶ τὸ παιδίον, καὶ ἦλθεν εἰς Αἴγυπτον, ἀποῤῥήτω δυνάμει καὶ ἐνεργείᾳ τὰς αὐτόθι τὸ πρὶν οἰκούσας πονηράς δυνάμεις εἰκὸς οὐ μικρῶς κεκινήσθαι, καὶ μάλιστα ὅτε διὰ τῆς μετέπειτα διδασκαλίας αὐτοῦ μυρία πλήθη τῶν τὴν Αἴγυπτον οἰκούντων, τῆς τῶν δαιμόνων ἀποφυγόντα πλανήσεως, ἔτι καὶ νῦν τὴν τῶν ὅλων ὁμολογεῖ μόνον εἰδέναι Θεόν. Τὰ δ' ἐν ταῖς ἑξῆς ἐπιλεγόμενα, αἰνιγματώδη ὄντα, πλείονός τε δεόμενα πραγματείας, ἐπ' οἰκείας σχολῆς ἑρμηνεύ σομεν. Β η 'Απὸ τῶν ᾿Αριθμῶν. Ὡς ὁ Χριστὸς εἰς Αἴγυ πτον ἥξειν, κἀκεῖθεν ἐπανελεύσεσθαι προεί- ρητο. • Φησὶ Βαλαάμ υἱὸς Βεώρ· φησὶν ὁ ἄνθρωπος ὁ ἀληθινῶς ὁρῶν, φησὶν ἀκούων λόγια ἰσχυροῦ, ὅστις ὅρασιν Θεοῦ εἶδεν, ἐν ὕπνῳ ἀποκεκαλυμμένοι οι ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ, ὡς καλοὶ οἱ οἶκοί σου, Ἰακώβ, αἱ σκηναί σου, Ἰσραὴλ, ὡσεὶ νάπαι σκιάζουσαι, καὶ ὡς παράδεισος ἐπὶ ποταμῶν, καὶ ὡσεὶ σκηναὶ, ἄς Έπηξε Κύριος, ώσει κέδροι παρ' ὕδατα. Ἐξελεύσεται ἄνθρωπος ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ, καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν, καὶ ὑψωθήσεται ἡ Γώγ βασιλεία, καὶ αυξηθήσεται ἡ βασιλεία αὐτοῦ. Θεὸς ὡδήγησεν αὐτ τὸν ἐξ Αἰγύπτου, ὡς δόξα μονοκέρωτος αὐτῷ. Εδ ται ἔθνη ἐχθρῶν αὐτοῦ, καὶ τὰ πάχη αὐτῶν ἐκμυ λιεῖ, καὶ ταῖς βολίσιν αὐτοῦ κατατοξεύσει ἐχθρόν. Κατακλιθεὶς ἀνεπαύσατο ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν ; οἱ εὐλογοῦντές σε ευλόγηνται, καὶ οἱ καταρώμενοι σε κεκατέρανται. » Ανωτέρω διὰ τῆς οι προτεταγμένης προφητείας φήσας ὁ χρησμὸς τὸν Κύριον ἥξειν εἰς Αἴγυπτον, ἐδήλου τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ διακομιδὴν, τὴν ἅμα τοῖς γι νεῦσιν εἰς Αἴγυπτον αὐτῷ γενησομένην· ἐν τούτοις δὲ τὴν ἐπάνοδον ἑξῆς καὶ ἀκολούθως τὴν ἀπ' Αἰγύ πτου, ἣν ἅμα τοῖς γονεῦσιν εἰς τὴν γῆν τοῦ Ἰσραὴλ ἐποιήσατο, θεσπίζει λέγων· Θεὸς ὡδήγησεν αὐτὸν ἐξ Αἰγύπτου. › Μόνος δὲ ἦν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ οὐδὲ ἄλλος, ὁ ἐκ τοῦ σπέρματος Ἰσραὴλ, καὶ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους προελθών, καὶ πολλῶν κατακυριεύσας ἐθνῶν, ὥστε αναμφιλόγως ὁμολογεῖσθαι πέρας ἔχειν ἐπ' αὐτῷ καὶ τὴν παροῦσαν πρόρρησιν διαρρήδην ἐκφωνούσαν, ὅτι δὴ ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐξελεύσεταί τις ἄνθρω τος, καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν· ἢ λεγέτω ὁ βου λόμενος, εἰ ἔχοι ἄλλον συστῆσαι τῶν πώποτε παρ' Εβραίοις ἐνδόξων, πολλῶν ἐθνῶν ἄρξαντα· ἀλλ' οὐκ ἂν εἶπαι τις, ὅτι μηδὲ γέγονεν. Ἐπὶ δέ γε τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἂν καὶ ἡμεῖς μὴ λέγωμεν, αὐτή γε ἡ ἀλήθεια βοήσει καὶ μέγα κεκράξεται, ἄντικρυς παριστῶτα, ὅπως ἡ ἔνθεος αὐτοῦ δύναμις, διὰ τοῦ ἀναληφθέντος αὐτῷ ἐκ σπέρματος Ἰσραὴλ τοῦ κατὰ EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS. II. - APOLOGETICA. Egypti commovenda, ipsa gentium simulacra, et in illis habitantes dæmonas, sicut rursus Ægyptios victos, omnes prioribus olim temporibus colendis simulacris addictos. Attamen cum etiam ipso cor- pore Salvator noster in terram Ægyptiam vectus sit, quo tempore oraculo monitus Joseph surrexit, Mariamque una cum puerulo accepit', et cum oc- culta sua virtute atque efficacia in Ægyptum per- venit, malignas ibi prius habitantes potestates, non mediocriter commotas fuisse par est, et maxime cu postea per illius doctrinam innumerabiles eorum, qui Ægyptum incolunt conventus, ab er- rore ac fraude dæmonum recedentes, etiam nunc unum universi Deum se nosse fateantur. Quæ vero deinceps sequuntur, cum obscurioribus f- guris implícita sint, curæque ac diligentiæ majoris indigeant, alias seorsum, cum per otium licebit, interpretabimur. A Numeris. -- Quemadmodum Christus in Ægy- plum venturus, atque illinc reversurus prædictus fuerit. ‹ Dixit Balaam filius Beor: dixit homo qui vere videt, dixit qui audit oracula fortis, qui visionen Dei vidit, in somno aperti oculi ejus, quam pulchre domus tuæ Jacob, tabernacula tua Israel, ut saltus umbrosi, et quasi bortus juxta flumina, et quasi tabernacula quæ fixit Dominus, quasi cedrus juxta aquas. Egredietur homo de semine ejus, et dominabitur gentibus multis, et extolletur Gog regnum, et augebitur regnum ejus. Deus duxit illum ex Ægypto, quasi gloria rhinocerotis illi. Devorabit gentes inimicorum suorum, et crassitu- dines eorum attenuabit, et jaculis suis feriet ini- micum. Accubans quievit ut leo, et ut catulus, quis excitabit illum ? qui benedicunt tibi, ipsis bene- dictum est, et qui maledicunt tibi, ipsis maledictum est ". » Superius per eam prophetiam qua proxime exposita est, dum oraculum, venturum in Ægy- ptum Dominum affirmat, Salvatoris nostri Jesu Christi migrationem una cum parentibus suis in Ægyptum illi ipsi futuram indicabat. Hic autem reditum ab Ægypto, ut ordo postulat, quo in terram Israel una cum parentibus reversus est, canit his verbis: ‹ Deus duxit illum ab Ægypto. › Solus au- ten exstitit Salvator et Dominus noster Jesus, qui Christus est Dei, neque alius praeterea quisquam, ex semine Israel, et Judaica gente profectus, qui multis dominatus sit gentibus, ut absque læsita- tione fateri necesse sit, prasins vaticinium in illo exitum suum invenisse, utpote quod palam enun- tiet, de Judaica gente egressurum quemdam homi- nem et dominaturum gentibus multis : aut quivis mihi dicat, utrum habeat ex iis qui apud Hebræos unquam illustres fuerint alium quem proferat, qui multarum gentium dominatum ac- ceperit. Atqui nemo unquam istud dixerit, quoniam ne factum quidem eat. At vero in Salvatore 110- stro, etiamsi nos nihil dicamus, ipsa tamen nihilom minus veritas clamabit, et vehenenter vociferabi- ** Num, xxiv, 3-9. (
«Καὶ ἐξαναστήσεται ἀπώλεια ἐν τῷ λαῷ σου, καὶ πάντα τὰ περιτετειχισμένα σου οἰχήσεται. ὡς ἄρχων Σαλαμὰν ἐκ τοῦ οἴκου Ἱεροβοάμ, ἐν ἡμέραις πολέμου μητέρα ἐπὶ τέκνοις ἠδάφισαν, οὕτω ποιήσω ὑμῖν, οἶκος Ἰσραήλ, ἀπὸ προσώπου τῶν ἀδικιῶν ὑμῶν. ὄρθρου ἀπερρίφη βασιλεὺς Ἰσραήλ, διότι νήπιος Ἰςραήλ, καὶ ἐγὼ ἠγάπησα αὐτόν, καὶ ἐξ Αἰγύπτου μετεκάλεσα τὰ τέκνα αὐτοῦ.» δουλεύσας τῷ Ἑβραϊκῷ, «ἐξ Αἰγύπτου ἐκάλεσα τὸν υἱόν μου» ἐξέδωκεν ὁ Ἀκύλας. Ἀναγκαίως δὲ τὸ ῥητὸν ἐπεσημειωσάμην, ἐπείπερ καὶ ὁ Ματθαῖος τέθειται τὴν προφητείαν, ὁπηνίκα εἰς Αἴγυπτον διακομισθῆναι τὸν Ἰησοῦν κἀκεῖθεν ἐπανελθεῖν ἐπὶ τὴν γῆν τοῦ Ἰσραὴλ ἐδήλου. εἰ δὲ ἐπιμέμφοιτό τις τῇ εἰς Αἴγυπτον ἀναχωρήσει τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, ἴστω κατὰ λόγον αὐτὴν γεγονέναι. οὔτε γὰρ ἐπισχεῖν τὸν Ἡρώδην τῆς αὐτοπροαιρέτου κακίας προσῆκον ἦν οὔτ’ αὖ βρέφος ἔτ’ ὄντα τὸν σωτῆρα τῶν θαυμάτων ἀπάρξασθαι καὶ πρὸ καιροῦ τὴν θείαν ἐπιδείκνυσθαι δύναμιν, ὅπερ ἂν ἐπράχθη, εἰ παραδόξως ἐπιβουλεύοντα αὐτῷ τὸν Ἡρώδην μετῆλθεν, μηδαμῶς ὑπομείνας τὴν εἰς Αἴγυπτον ἅμα τοῖς γονεῦσιν ἀναχώρησιν.
Α Πλὴν ἀλλὰ καὶ σωματικῶς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπεις κομισθέντος τῇ Αἰγυπτίων χώρᾳ, ὅτε, κατὰ τὸν χρησμόν, ἀναστὰς ὁ Ἰωσὴφ παρέλαβε την Μαριάν καὶ τὸ παιδίον, καὶ ἦλθεν εἰς Αἴγυπτον, ἀποῤῥήτω δυνάμει καὶ ἐνεργείᾳ τὰς αὐτόθι τὸ πρὶν οἰκούσας πονηράς δυνάμεις εἰκὸς οὐ μικρῶς κεκινήσθαι, καὶ μάλιστα ὅτε διὰ τῆς μετέπειτα διδασκαλίας αὐτοῦ μυρία πλήθη τῶν τὴν Αἴγυπτον οἰκούντων, τῆς τῶν δαιμόνων ἀποφυγόντα πλανήσεως, ἔτι καὶ νῦν τὴν τῶν ὅλων ὁμολογεῖ μόνον εἰδέναι Θεόν. Τὰ δ' ἐν ταῖς ἑξῆς ἐπιλεγόμενα, αἰνιγματώδη ὄντα, πλείονός τε δεόμενα πραγματείας, ἐπ' οἰκείας σχολῆς ἑρμηνεύ σομεν. Β η 'Απὸ τῶν ᾿Αριθμῶν. Ὡς ὁ Χριστὸς εἰς Αἴγυ πτον ἥξειν, κἀκεῖθεν ἐπανελεύσεσθαι προεί- ρητο. • Φησὶ Βαλαάμ υἱὸς Βεώρ· φησὶν ὁ ἄνθρωπος ὁ ἀληθινῶς ὁρῶν, φησὶν ἀκούων λόγια ἰσχυροῦ, ὅστις ὅρασιν Θεοῦ εἶδεν, ἐν ὕπνῳ ἀποκεκαλυμμένοι οι ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ, ὡς καλοὶ οἱ οἶκοί σου, Ἰακώβ, αἱ σκηναί σου, Ἰσραὴλ, ὡσεὶ νάπαι σκιάζουσαι, καὶ ὡς παράδεισος ἐπὶ ποταμῶν, καὶ ὡσεὶ σκηναὶ, ἄς Έπηξε Κύριος, ώσει κέδροι παρ' ὕδατα. Ἐξελεύσεται ἄνθρωπος ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ, καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν, καὶ ὑψωθήσεται ἡ Γώγ βασιλεία, καὶ αυξηθήσεται ἡ βασιλεία αὐτοῦ. Θεὸς ὡδήγησεν αὐτ τὸν ἐξ Αἰγύπτου, ὡς δόξα μονοκέρωτος αὐτῷ. Εδ ται ἔθνη ἐχθρῶν αὐτοῦ, καὶ τὰ πάχη αὐτῶν ἐκμυ λιεῖ, καὶ ταῖς βολίσιν αὐτοῦ κατατοξεύσει ἐχθρόν. Κατακλιθεὶς ἀνεπαύσατο ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν ; οἱ εὐλογοῦντές σε ευλόγηνται, καὶ οἱ καταρώμενοι σε κεκατέρανται. » Ανωτέρω διὰ τῆς οι προτεταγμένης προφητείας φήσας ὁ χρησμὸς τὸν Κύριον ἥξειν εἰς Αἴγυπτον, ἐδήλου τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ διακομιδὴν, τὴν ἅμα τοῖς γι νεῦσιν εἰς Αἴγυπτον αὐτῷ γενησομένην· ἐν τούτοις δὲ τὴν ἐπάνοδον ἑξῆς καὶ ἀκολούθως τὴν ἀπ' Αἰγύ πτου, ἣν ἅμα τοῖς γονεῦσιν εἰς τὴν γῆν τοῦ Ἰσραὴλ ἐποιήσατο, θεσπίζει λέγων· Θεὸς ὡδήγησεν αὐτὸν ἐξ Αἰγύπτου. › Μόνος δὲ ἦν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ οὐδὲ ἄλλος, ὁ ἐκ τοῦ σπέρματος Ἰσραὴλ, καὶ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους προελθών, καὶ πολλῶν κατακυριεύσας ἐθνῶν, ὥστε αναμφιλόγως ὁμολογεῖσθαι πέρας ἔχειν ἐπ' αὐτῷ καὶ τὴν παροῦσαν πρόρρησιν διαρρήδην ἐκφωνούσαν, ὅτι δὴ ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐξελεύσεταί τις ἄνθρω τος, καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν· ἢ λεγέτω ὁ βου λόμενος, εἰ ἔχοι ἄλλον συστῆσαι τῶν πώποτε παρ' Εβραίοις ἐνδόξων, πολλῶν ἐθνῶν ἄρξαντα· ἀλλ' οὐκ ἂν εἶπαι τις, ὅτι μηδὲ γέγονεν. Ἐπὶ δέ γε τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἂν καὶ ἡμεῖς μὴ λέγωμεν, αὐτή γε ἡ ἀλήθεια βοήσει καὶ μέγα κεκράξεται, ἄντικρυς παριστῶτα, ὅπως ἡ ἔνθεος αὐτοῦ δύναμις, διὰ τοῦ ἀναληφθέντος αὐτῷ ἐκ σπέρματος Ἰσραὴλ τοῦ κατὰ EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS. II. - APOLOGETICA. Egypti commovenda, ipsa gentium simulacra, et in illis habitantes dæmonas, sicut rursus Ægyptios victos, omnes prioribus olim temporibus colendis simulacris addictos. Attamen cum etiam ipso cor- pore Salvator noster in terram Ægyptiam vectus sit, quo tempore oraculo monitus Joseph surrexit, Mariamque una cum puerulo accepit', et cum oc- culta sua virtute atque efficacia in Ægyptum per- venit, malignas ibi prius habitantes potestates, non mediocriter commotas fuisse par est, et maxime cu postea per illius doctrinam innumerabiles eorum, qui Ægyptum incolunt conventus, ab er- rore ac fraude dæmonum recedentes, etiam nunc unum universi Deum se nosse fateantur. Quæ vero deinceps sequuntur, cum obscurioribus f- guris implícita sint, curæque ac diligentiæ majoris indigeant, alias seorsum, cum per otium licebit, interpretabimur. A Numeris. -- Quemadmodum Christus in Ægy- plum venturus, atque illinc reversurus prædictus fuerit. ‹ Dixit Balaam filius Beor: dixit homo qui vere videt, dixit qui audit oracula fortis, qui visionen Dei vidit, in somno aperti oculi ejus, quam pulchre domus tuæ Jacob, tabernacula tua Israel, ut saltus umbrosi, et quasi bortus juxta flumina, et quasi tabernacula quæ fixit Dominus, quasi cedrus juxta aquas. Egredietur homo de semine ejus, et dominabitur gentibus multis, et extolletur Gog regnum, et augebitur regnum ejus. Deus duxit illum ex Ægypto, quasi gloria rhinocerotis illi. Devorabit gentes inimicorum suorum, et crassitu- dines eorum attenuabit, et jaculis suis feriet ini- micum. Accubans quievit ut leo, et ut catulus, quis excitabit illum ? qui benedicunt tibi, ipsis bene- dictum est, et qui maledicunt tibi, ipsis maledictum est ". » Superius per eam prophetiam qua proxime exposita est, dum oraculum, venturum in Ægy- ptum Dominum affirmat, Salvatoris nostri Jesu Christi migrationem una cum parentibus suis in Ægyptum illi ipsi futuram indicabat. Hic autem reditum ab Ægypto, ut ordo postulat, quo in terram Israel una cum parentibus reversus est, canit his verbis: ‹ Deus duxit illum ab Ægypto. › Solus au- ten exstitit Salvator et Dominus noster Jesus, qui Christus est Dei, neque alius praeterea quisquam, ex semine Israel, et Judaica gente profectus, qui multis dominatus sit gentibus, ut absque læsita- tione fateri necesse sit, prasins vaticinium in illo exitum suum invenisse, utpote quod palam enun- tiet, de Judaica gente egressurum quemdam homi- nem et dominaturum gentibus multis : aut quivis mihi dicat, utrum habeat ex iis qui apud Hebræos unquam illustres fuerint alium quem proferat, qui multarum gentium dominatum ac- ceperit. Atqui nemo unquam istud dixerit, quoniam ne factum quidem eat. At vero in Salvatore 110- stro, etiamsi nos nihil dicamus, ipsa tamen nihilom minus veritas clamabit, et vehenenter vociferabi- ** Num, xxiv, 3-9. (
PG 22:665ἀλλὰ γὰρ ἦν τῆς κρείττονος οἰκονομίας ἐπὶ καιροῦ τοῦ προσήκοντος τῶν τῆς θεότητος ἀπάρξασθαι θαυμάτων. ᾧ γε διὰ παντὸς τοῦ βίου τὸ πρᾶον καὶ ἀνεξίκακον μεμαρτύρηται, προχείρῳ μὲν εἰς τὰς εὐποιίας καὶ τὰς κοινὰς εὐεργεσίας γενομένῳ, μηδένα δὲ τῶν μὴ ἀκουόντων ἀμυνομένῳ, μηδ’ ὅτε «ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤγετο, καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείροντος ἄφωνος», πῶς εἰκὸς ἦν τὸν τοιοῦτον δεῖν ἐν παιδίῳ μὴ οὐχὶ ὑποχωρῆσαι τῇ τοῦ Ἡρώδου κακίᾳ; ᾧ καὶ ἐν ἀνδρὶ τὸ ἀναχωρεῖν καὶ τοὺς πονηροὺς ἐκκλίνειν μεμαρτύρηται ἐπικρύπτεσθαί τε καὶ ὑποφεύγειν τὸν ἐπὶ ταῖς παραδοξοποιίαις ἔπαινον· παρῄνει γοῦν τοῖς ὑπ’ αὐτοῦ θεραπευομένοις μηδενὶ λέγειν. Εἰ δ’ ἐπὶ τὸν λαὸν τὴν προφητείαν ἀναφέροι τις, φάσκων περὶ τοῦ ἐκ σπέρματος τοῦ Ἰσραὴλ λαοῦ εἰρῆσθαι, ἐπιστησάτω τῇ τοῦ λόγου ἀκολουθίᾳ, ταῦτα ἔσεσθαι φησάσῃ μετὰ τὸ εἰπεῖν ὡς πρὸς αὐτὴν τὴν Ἱερουσαλήμ·
σάρκα ἀνθρώπου ἐκυρίευσε, και εἰσέτι νῦν κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν. Αὐτὸς ἄρα οὗτος ἐκεῖνος ἦν, καὶ οὐδ᾽ ἄλλος, ἐν ἡ προφητεία προηγόρευσε, καθ᾽ ἂν καὶ * Γωγ ὑψώθη βασιλεία, τῆς Χριστοῦ δυνάμεως συναυ ξούσης. Τοῦτον δ᾽ ἐνταῦθά φησιν αινίττεσθαι καθ' Εβραίους τὸν τρόπον τὴν τῶν Ῥωμαίων βασιλείαν, ᾗ καὶ συνήκμασεν ἡ Χριστοῦ διδασκαλία. Μέμνηται δὲ τοῦ Γὼν καὶ ὁ προφήτης Ἰεζεκιήλ, ἄρχοντα Ρώς, Μετόχ καὶ Θοβὲλ ὀνομάζων· διὰ μὲν τοῦ Ῥὼς τὴν Ρωμαίων, ὡς ἔοικε, πόλιν αἰνιττόμενος, ἐπεὶ καὶ ἀρχὴ καὶ κεφαλὴ κατὰ τὴν Εβραίων φωνὴν διὰ τοῦ Ῥως δηλοῦται· διὰ δὲ τοῦ Μοσόχ τὴν Μυσίαν, καὶ τὰ πέριξ ταύτης ἔθνη, ὅσα νῦν οἰκεῖα Ῥωμαίων ἐστί· διὰ δὲ τοῦ Θοβὲλ την Ιβηρίαν, οὕτω πως ἀπὸ τοῦ Βαβέλ γεγονέναι φάσκων Θοβεήλους τοὺς Ιβηρας· ὧν ἁπάντων ἄρχοντα τὸν Γὼν ὑψωθήσεσθαί φησιν Β ἐπὶ τῆς τοῦ προφητευομένου Χριστοῦ παρουσίας, ὃν ὁ Θεὸς ὡδήγησεν ἐξ Αἰγύπτου, ὅτε κατὰ τὸν Ματ θαῖον, ἐπιβουλεύοντος τοῦ Ἡρώδου παιδὶ ὄντι αὐτῷ, χρηματισθεὶς ὁ Ἰωσὴφ παρέλαβε τὸ παιδίον καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ, καὶ ἐπανῆλθεν εἰς γῆν Ἰσραήλ. Δόξα δὲ μονοκέρωτος αὐτῷ τῷ Χριστῷ παρῆν, διὰ τὸ ἐν αὐτῷ εὐδοκηκέναι κατοικῆσαι πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος, κατὰ τὸν ἱερὸν ᾿Απόστολον. Διόπερ ὡς κέ- ρας ἐπιγραφόμενος τὸν τῶν ὅλων Θεὸν καὶ Πατέρα αὐτοῦ, μονόκερως καὶ ἐν ἑτέραις Γραφαῖς ὠνομάσθη. Ὁ δ' αὐτὸς τοῦ Θεοῦ Λόγος τοῖς νοητοῖς καὶ λογικοῖς αὐτοῦ βέλεσι τὸν ἐχθρὸν καὶ ἀντικείμενον αὐτῷ διάβο λον, πάσας τε τὰς ἀμφ' αὐτὸν ἀοράτους καὶ πονηρὰς δυνάμεις, διὰ κρείττονος καὶ ἀκαταμάχου δυνάμεως Κλαυνεν, εἰσέτι τε νῦν κυριεύει ἐθνῶν πολλῶν, ὧν τὰ πάχη καὶ τὸ φρόνημα τῆς σαρκὸς λεπτύνων, ἐπὶ τὴν στε νὴν ὁδὸν τῆς αἰωνίου ζωῆς ἐπιτηδείους κατασκευάζει. ᾿Αλλὰ καὶ κατακλιθεὶς αὐτὸς οὗτος ὁ ἐξ Ισραήλ προς ἐλθὼν ἄνθρωπος, ὁ κατακυριεύσας ἐθνῶν πολλῶν, ι ἀνεπαύσατο, φησίν, ὡς λέων, οὕτω δηλῶν ἢν ἀπεδέξατο οικονομίαν, καθ' ἣν ὥσπερ τις βασιλικός καὶ θαῤῥαλέος θὴρ ἀνεπαύσατο, μηδενὸς αὐτοῦ τὴν ἀρχὴν καὶ τὴν βασιλείαν μεταστήσασθαι δυναμένου · πάντες τε οἱ τὸν Χριστὸν εὐλογοῦντες, λόγῳ τε καὶ βίῳ σεμνύνοντες τὴν ἀρετὴν τοῦ διδασκάλου, τῆς ἐκ Θεοῦ μετειλήφασιν εὐλογίας, αύξοντες όσημέραι καὶ πληθύνοντες, κατὰ τὸ, ο Αὐξάνεσθε, καὶ πληθύνεσθε, καὶ πληρώσατε τὴν γῆν, » ἀληθέστερον ἐπ' αὐτῶν καὶ θεοπρεπέστερον τῆς θείας εκτελουμένης φωνής. ὡς ἔμπαλιν οἱ ἀπὸ πρώτης τῆς κατ' αὐτοῦ ἐπιβουλῆς εἰσέτι καὶ νῦν αὐτὸν ἐν τοῖς αὐτῶν συνεδρίοις ἀρώμε νοι, τὴν ἐκ Θεοῦ κατάραν ἐξ ἐκείνου καὶ εἰσέτι δεῦρο καθ᾿ ἑαυτῶν ἐπεσπάσαντο. Διὸ καὶ τὴν ἐσχάτην οὐ μόνον τῆς βασιλείας, ἀλλὰ καὶ τοῦ πάλαι σεμνοτάτου αὐτῶν ἁγιάσματος ἐρημίαν τε καὶ φθορὰν οὐ παύον- καὶ ὀφθαλμοῖς ὁρῶντες. "Αξιον δὲ παραθεῖναι τοῖς μετ τὰ χεῖρας τὴν πρὸς τὸν Ἰούδαν τοῦ Ἰακώβ προφη τείαν, ἣν καὶ αὐτὴν ἐναργέστατα εἰς τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα ἐφαρμόζειν προπαρεστήσαμεν, συνιδεῖν τε τὴν ἐν ἑκατέροις συμφωνίαν. Ὡς γὰρ ἐνταῦθα είρη- και· : Εξελεύσεται ἄνθρωπος ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτ 1º DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. A tur, planissime indicans, quemadmodum divina illins virtus per illum, qui ab ipso de semine Israel ratione corporis assumptus est, hominem dominata est, atque etiam nune dominatur gentibus multis, Hic igitur ille ipse erat, non alius quispiam, quemi prophetia prædixerat, cujus tempore etiam Gog regnum in sublime adauctum est, cum eo simul Christi virtute ac potentia crescente. Hoc autem modo aiunt Romanorum regnum secundum Hebraeos significari, cum quo simul Christi doctrina robur atque incrementum accepit. Meminit autem Gog etiam propheta Ezechiel, dum principem Ros, Mosoch et Thobel nominat, ubi per illud quidem Ros, Romanorum, ut par est, civitatem significat : quandoquidem principatus et caput ea voce apud Hebræos intelligitur; per Mosoch autem Mysiam, et ei finitimas gentes, quæcunque nunc sub Roma- norum imperio sunt, et per Thobel, Iberiam Jo- sephus intelligit, qui a Thobel dicit factos esse Thobeelos, qui Iberes dicuntur, quibus omnibus imperantem Geg in sublime adaugendum ait, sub ejus Christi de quo prophetæ loquuntur adventam, quem Deus duxit ex Ægypto, quo tempore, ut apud Matthæum legitur, dum ipsi adhuc puero insidia:ur Herodes, Joseph accepto oraculo, accepit puerum et matrem ejus, et reversus est in terram Israel. Rhinocerotis vero gloria ipsi Christo adfuit, propterea quod placuerit in eo habitare omnem plenitudinem divinitatis, ut ait sanctus Apostolus. Quapropter dum veluti cornu sibi universi Deum C Patrem ascribit, etiam unicornis in aliis quibusdam Scripturis est nominatus. Idem porro Dei Verbum intelligibilibus rationalibusque suis sagittis, inim micum sibique adversantem diabolum, omnesque circa illum versantes invisibiles et malignas pc- testates, præstantiori sua et inexpugnabili virtute confixit, atque etiam nunc gentibus multis do- minatur, quarum crassitudines et fastumn cor pore massæ extenuans ad angustam æter- næ vitæ viam ingrediendam idoneas comparat. Sed etiam recumbens idem hic homo ex ls- rael profectus, qui multis dominatus est gentibus, < quievit, inquit, ut leo, » quibus verbis quam ille assumpsit dispensationem, significat, secundum quam quasi quidam regulus, et quasi fera quædam audacior quievit, dum illius principatum ac regnum movere loco nemo est qui possit. Omnes autem qui Christo favent ac benedicunt, et tum oratione tum vita virtuti præceptoris addunt cultum et rc- verentiam, favoris benedictionisque divinæ vicissim participes facti, augescunt quotidie ac multipli- cantur, utpote cum in ipsis divina illa vox : « Cre- , et ve scite et multiplicamini et replete terram **, rius et Deo convenientius finem suum consequatur: sicut econtrario, qui a prima adversus illum con- spiratione etiam nunc in suis illum consiliis exse- crantur, Dei in seipsos exsecrationem ex illo in D Gen. 1, 28,
«καὶ ἐξαναστήσεται ἀπώλεια ἐν τῷ λαῷ σου, καὶ πάντα τὰ περιτετειχισμένα σου οἰχήσεται», καὶ ἅπερ, φησίν, ὁ τοιόσδε «ἄρχων» πέπονθεν κατὰ τὸν ἐπελθόντα αὐτῷ πόλεμον, ἐν ᾧ «μητέρα ἐπὶ τέκνοις ἠδάφισαν», τὰ παραπλήσια καὶ «ὑμῖν» αὐτοῖς «ποιήσω» διὰ τὰς κακίας ὑμῶν [ὑμῖν» δὲ τίσιν ἢ τοῖς καλουμένοις Ἰσραηλίταις;), οἳ καὶ ἀπερρίφητε σὺν τῷ βασιλεῖ ὑμῶν (τὸν Ἡρώδην αἰνιττόμενος). καὶ ταῦτά γε πάντα πεπόνθατε, «διότι παῖς», φησίν, «Ἰσραήλ, καὶ ἐγὼ ἠγάπησα αὐτόν, καὶ ἀπ’ Αἰγύπτου ἐκάλεσα τὸν υἱόν μου». πῶς γὰρ οἷόν τε κατὰ τὸ αὐτὸ τοῖς αὐτοῖς ἐπιμέμφεσθαι καὶ πάλιν τοὺς αὐτοὺς ἐπαινεῖν; ἀλλ’ ἦν ὁ ἀληθὴς νοῦς ταύτην ἔχων τὴν θεωρίαν· Ἰσραὴλ γὰρ ὁ Χριστὸς καὶ καθ’ ἑτέρας ἀνηγόρευται προφητείας, ὥσπερ οὖν καὶ ἐπὶ τῆς παρούσης. ἐπειδὴ τοίνυν οὗτος, φησίν, ὑπήκοός μοι γενόμενος «μορφὴν δούλου» εἴληφεν καὶ γέγονεν παιδίον ἀγαπητὸν ἐμοί, πᾶσαν τὴν ἐμὴν ἐκτελέσας βουλήν, διὰ τοῦτο αὐτὸν μὲν ἀπὸ τῆς [νοητῆς] Αἰγύπτου, εἰς ἣν ἐνανθρωπήσας κατελήλυθεν (οὕτω δηλουμένου τοῦ περιγείου τόπου), ἢ καὶ ἐξ αὐτῆς τῆς προχείρου, οἷα γνήσιον [καὶ] ἀγαπητὸν υἱὸν ἀνεκαλεσάμην·
σάρκα ἀνθρώπου ἐκυρίευσε, και εἰσέτι νῦν κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν. Αὐτὸς ἄρα οὗτος ἐκεῖνος ἦν, καὶ οὐδ᾽ ἄλλος, ἐν ἡ προφητεία προηγόρευσε, καθ᾽ ἂν καὶ * Γωγ ὑψώθη βασιλεία, τῆς Χριστοῦ δυνάμεως συναυ ξούσης. Τοῦτον δ᾽ ἐνταῦθά φησιν αινίττεσθαι καθ' Εβραίους τὸν τρόπον τὴν τῶν Ῥωμαίων βασιλείαν, ᾗ καὶ συνήκμασεν ἡ Χριστοῦ διδασκαλία. Μέμνηται δὲ τοῦ Γὼν καὶ ὁ προφήτης Ἰεζεκιήλ, ἄρχοντα Ρώς, Μετόχ καὶ Θοβὲλ ὀνομάζων· διὰ μὲν τοῦ Ῥὼς τὴν Ρωμαίων, ὡς ἔοικε, πόλιν αἰνιττόμενος, ἐπεὶ καὶ ἀρχὴ καὶ κεφαλὴ κατὰ τὴν Εβραίων φωνὴν διὰ τοῦ Ῥως δηλοῦται· διὰ δὲ τοῦ Μοσόχ τὴν Μυσίαν, καὶ τὰ πέριξ ταύτης ἔθνη, ὅσα νῦν οἰκεῖα Ῥωμαίων ἐστί· διὰ δὲ τοῦ Θοβὲλ την Ιβηρίαν, οὕτω πως ἀπὸ τοῦ Βαβέλ γεγονέναι φάσκων Θοβεήλους τοὺς Ιβηρας· ὧν ἁπάντων ἄρχοντα τὸν Γὼν ὑψωθήσεσθαί φησιν Β ἐπὶ τῆς τοῦ προφητευομένου Χριστοῦ παρουσίας, ὃν ὁ Θεὸς ὡδήγησεν ἐξ Αἰγύπτου, ὅτε κατὰ τὸν Ματ θαῖον, ἐπιβουλεύοντος τοῦ Ἡρώδου παιδὶ ὄντι αὐτῷ, χρηματισθεὶς ὁ Ἰωσὴφ παρέλαβε τὸ παιδίον καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ, καὶ ἐπανῆλθεν εἰς γῆν Ἰσραήλ. Δόξα δὲ μονοκέρωτος αὐτῷ τῷ Χριστῷ παρῆν, διὰ τὸ ἐν αὐτῷ εὐδοκηκέναι κατοικῆσαι πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος, κατὰ τὸν ἱερὸν ᾿Απόστολον. Διόπερ ὡς κέ- ρας ἐπιγραφόμενος τὸν τῶν ὅλων Θεὸν καὶ Πατέρα αὐτοῦ, μονόκερως καὶ ἐν ἑτέραις Γραφαῖς ὠνομάσθη. Ὁ δ' αὐτὸς τοῦ Θεοῦ Λόγος τοῖς νοητοῖς καὶ λογικοῖς αὐτοῦ βέλεσι τὸν ἐχθρὸν καὶ ἀντικείμενον αὐτῷ διάβο λον, πάσας τε τὰς ἀμφ' αὐτὸν ἀοράτους καὶ πονηρὰς δυνάμεις, διὰ κρείττονος καὶ ἀκαταμάχου δυνάμεως Κλαυνεν, εἰσέτι τε νῦν κυριεύει ἐθνῶν πολλῶν, ὧν τὰ πάχη καὶ τὸ φρόνημα τῆς σαρκὸς λεπτύνων, ἐπὶ τὴν στε νὴν ὁδὸν τῆς αἰωνίου ζωῆς ἐπιτηδείους κατασκευάζει. ᾿Αλλὰ καὶ κατακλιθεὶς αὐτὸς οὗτος ὁ ἐξ Ισραήλ προς ἐλθὼν ἄνθρωπος, ὁ κατακυριεύσας ἐθνῶν πολλῶν, ι ἀνεπαύσατο, φησίν, ὡς λέων, οὕτω δηλῶν ἢν ἀπεδέξατο οικονομίαν, καθ' ἣν ὥσπερ τις βασιλικός καὶ θαῤῥαλέος θὴρ ἀνεπαύσατο, μηδενὸς αὐτοῦ τὴν ἀρχὴν καὶ τὴν βασιλείαν μεταστήσασθαι δυναμένου · πάντες τε οἱ τὸν Χριστὸν εὐλογοῦντες, λόγῳ τε καὶ βίῳ σεμνύνοντες τὴν ἀρετὴν τοῦ διδασκάλου, τῆς ἐκ Θεοῦ μετειλήφασιν εὐλογίας, αύξοντες όσημέραι καὶ πληθύνοντες, κατὰ τὸ, ο Αὐξάνεσθε, καὶ πληθύνεσθε, καὶ πληρώσατε τὴν γῆν, » ἀληθέστερον ἐπ' αὐτῶν καὶ θεοπρεπέστερον τῆς θείας εκτελουμένης φωνής. ὡς ἔμπαλιν οἱ ἀπὸ πρώτης τῆς κατ' αὐτοῦ ἐπιβουλῆς εἰσέτι καὶ νῦν αὐτὸν ἐν τοῖς αὐτῶν συνεδρίοις ἀρώμε νοι, τὴν ἐκ Θεοῦ κατάραν ἐξ ἐκείνου καὶ εἰσέτι δεῦρο καθ᾿ ἑαυτῶν ἐπεσπάσαντο. Διὸ καὶ τὴν ἐσχάτην οὐ μόνον τῆς βασιλείας, ἀλλὰ καὶ τοῦ πάλαι σεμνοτάτου αὐτῶν ἁγιάσματος ἐρημίαν τε καὶ φθορὰν οὐ παύον- καὶ ὀφθαλμοῖς ὁρῶντες. "Αξιον δὲ παραθεῖναι τοῖς μετ τὰ χεῖρας τὴν πρὸς τὸν Ἰούδαν τοῦ Ἰακώβ προφη τείαν, ἣν καὶ αὐτὴν ἐναργέστατα εἰς τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα ἐφαρμόζειν προπαρεστήσαμεν, συνιδεῖν τε τὴν ἐν ἑκατέροις συμφωνίαν. Ὡς γὰρ ἐνταῦθα είρη- και· : Εξελεύσεται ἄνθρωπος ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτ 1º DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. A tur, planissime indicans, quemadmodum divina illins virtus per illum, qui ab ipso de semine Israel ratione corporis assumptus est, hominem dominata est, atque etiam nune dominatur gentibus multis, Hic igitur ille ipse erat, non alius quispiam, quemi prophetia prædixerat, cujus tempore etiam Gog regnum in sublime adauctum est, cum eo simul Christi virtute ac potentia crescente. Hoc autem modo aiunt Romanorum regnum secundum Hebraeos significari, cum quo simul Christi doctrina robur atque incrementum accepit. Meminit autem Gog etiam propheta Ezechiel, dum principem Ros, Mosoch et Thobel nominat, ubi per illud quidem Ros, Romanorum, ut par est, civitatem significat : quandoquidem principatus et caput ea voce apud Hebræos intelligitur; per Mosoch autem Mysiam, et ei finitimas gentes, quæcunque nunc sub Roma- norum imperio sunt, et per Thobel, Iberiam Jo- sephus intelligit, qui a Thobel dicit factos esse Thobeelos, qui Iberes dicuntur, quibus omnibus imperantem Geg in sublime adaugendum ait, sub ejus Christi de quo prophetæ loquuntur adventam, quem Deus duxit ex Ægypto, quo tempore, ut apud Matthæum legitur, dum ipsi adhuc puero insidia:ur Herodes, Joseph accepto oraculo, accepit puerum et matrem ejus, et reversus est in terram Israel. Rhinocerotis vero gloria ipsi Christo adfuit, propterea quod placuerit in eo habitare omnem plenitudinem divinitatis, ut ait sanctus Apostolus. Quapropter dum veluti cornu sibi universi Deum C Patrem ascribit, etiam unicornis in aliis quibusdam Scripturis est nominatus. Idem porro Dei Verbum intelligibilibus rationalibusque suis sagittis, inim micum sibique adversantem diabolum, omnesque circa illum versantes invisibiles et malignas pc- testates, præstantiori sua et inexpugnabili virtute confixit, atque etiam nunc gentibus multis do- minatur, quarum crassitudines et fastumn cor pore massæ extenuans ad angustam æter- næ vitæ viam ingrediendam idoneas comparat. Sed etiam recumbens idem hic homo ex ls- rael profectus, qui multis dominatus est gentibus, < quievit, inquit, ut leo, » quibus verbis quam ille assumpsit dispensationem, significat, secundum quam quasi quidam regulus, et quasi fera quædam audacior quievit, dum illius principatum ac regnum movere loco nemo est qui possit. Omnes autem qui Christo favent ac benedicunt, et tum oratione tum vita virtuti præceptoris addunt cultum et rc- verentiam, favoris benedictionisque divinæ vicissim participes facti, augescunt quotidie ac multipli- cantur, utpote cum in ipsis divina illa vox : « Cre- , et ve scite et multiplicamini et replete terram **, rius et Deo convenientius finem suum consequatur: sicut econtrario, qui a prima adversus illum con- spiratione etiam nunc in suis illum consiliis exse- crantur, Dei in seipsos exsecrationem ex illo in D Gen. 1, 28,
ὑμᾶς δέ, τοὺς πρὸς οὓς ὁ λόγος, σὺν καὶ τῇ ὑμετέρᾳ βασιλείᾳ ὄλεθρος καὶ ἀπώλεια παραλήψεται. ταῦτα μὲν ἡ προφητεία· πρόδηλον δὲ ὅπως ἀπὸ τῶν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν χρόνων πολιορκηθείσης τῆς Ἱερουσαλὴμ καθῃρέθη καὶ εἰς τὸ παντελὲς ἀπερρίφη ἡ μέχρι τότε συστᾶσα τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους αὐτονομία τε καὶ ἀρχή. Πλὴν ἀλλὰ τρίτον ἤδη τὰ περὶ τῆς Αἰγύπτου καὶ τῆς αὐτόθι ἀφίξεως αὐτοῦ πεπροφήτευται. εἰ δέ τις αὐτὰ μηδαμῶς ἐφαρμόζειν ἐπὶ τὸν ἡμέτερον λέγοι σωτῆρα, ἀλλὰ [τά] γε τῆς τοῦ Ματθαίου παραθέσεως ἀπὸ τῆς παρὰ Μωσεῖ μαρτυρίας αὐτῷ παρειλημμένα (ἣν καὶ ἀρτίως διεληλύθαμεν, τὸ «ὁ θεὸς ὡδήγησεν αὐτὸν ἐξ Αἰγύπτου» διηγούμενοι), ἐπεὶ μηδ’ αὐτὸς ὁ εὐαγγελιστὴς ἀπὸ τῆς τοῦ Ὠσηὲ προφητείας εἰλῆφθαι αὐτῷ τὸ λόγιον ἔφησεν, ... ὡς δύνασθαι καί ποθεν ἐπιζητήσαντας εὑρεῖν αὐτὸ κείμενον, ὅθεν εἰκὸς τὸν εὐαγγελιστὴν πεποιῆσθαι αὐτοῦ τὴν ἔκθεσιν. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. «Φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ, ἑτοιμάσατε τὴν ὁδὸν κυρίου, εὐθείας ποιεῖτε τὰς τρίβους αὐτοῦ. πᾶσα φάραγξ πληρωθήσεται, καὶ πᾶν ὄρος καὶ βουνὸς ταπεινωθήσεται·
σάρκα ἀνθρώπου ἐκυρίευσε, και εἰσέτι νῦν κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν. Αὐτὸς ἄρα οὗτος ἐκεῖνος ἦν, καὶ οὐδ᾽ ἄλλος, ἐν ἡ προφητεία προηγόρευσε, καθ᾽ ἂν καὶ * Γωγ ὑψώθη βασιλεία, τῆς Χριστοῦ δυνάμεως συναυ ξούσης. Τοῦτον δ᾽ ἐνταῦθά φησιν αινίττεσθαι καθ' Εβραίους τὸν τρόπον τὴν τῶν Ῥωμαίων βασιλείαν, ᾗ καὶ συνήκμασεν ἡ Χριστοῦ διδασκαλία. Μέμνηται δὲ τοῦ Γὼν καὶ ὁ προφήτης Ἰεζεκιήλ, ἄρχοντα Ρώς, Μετόχ καὶ Θοβὲλ ὀνομάζων· διὰ μὲν τοῦ Ῥὼς τὴν Ρωμαίων, ὡς ἔοικε, πόλιν αἰνιττόμενος, ἐπεὶ καὶ ἀρχὴ καὶ κεφαλὴ κατὰ τὴν Εβραίων φωνὴν διὰ τοῦ Ῥως δηλοῦται· διὰ δὲ τοῦ Μοσόχ τὴν Μυσίαν, καὶ τὰ πέριξ ταύτης ἔθνη, ὅσα νῦν οἰκεῖα Ῥωμαίων ἐστί· διὰ δὲ τοῦ Θοβὲλ την Ιβηρίαν, οὕτω πως ἀπὸ τοῦ Βαβέλ γεγονέναι φάσκων Θοβεήλους τοὺς Ιβηρας· ὧν ἁπάντων ἄρχοντα τὸν Γὼν ὑψωθήσεσθαί φησιν Β ἐπὶ τῆς τοῦ προφητευομένου Χριστοῦ παρουσίας, ὃν ὁ Θεὸς ὡδήγησεν ἐξ Αἰγύπτου, ὅτε κατὰ τὸν Ματ θαῖον, ἐπιβουλεύοντος τοῦ Ἡρώδου παιδὶ ὄντι αὐτῷ, χρηματισθεὶς ὁ Ἰωσὴφ παρέλαβε τὸ παιδίον καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ, καὶ ἐπανῆλθεν εἰς γῆν Ἰσραήλ. Δόξα δὲ μονοκέρωτος αὐτῷ τῷ Χριστῷ παρῆν, διὰ τὸ ἐν αὐτῷ εὐδοκηκέναι κατοικῆσαι πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος, κατὰ τὸν ἱερὸν ᾿Απόστολον. Διόπερ ὡς κέ- ρας ἐπιγραφόμενος τὸν τῶν ὅλων Θεὸν καὶ Πατέρα αὐτοῦ, μονόκερως καὶ ἐν ἑτέραις Γραφαῖς ὠνομάσθη. Ὁ δ' αὐτὸς τοῦ Θεοῦ Λόγος τοῖς νοητοῖς καὶ λογικοῖς αὐτοῦ βέλεσι τὸν ἐχθρὸν καὶ ἀντικείμενον αὐτῷ διάβο λον, πάσας τε τὰς ἀμφ' αὐτὸν ἀοράτους καὶ πονηρὰς δυνάμεις, διὰ κρείττονος καὶ ἀκαταμάχου δυνάμεως Κλαυνεν, εἰσέτι τε νῦν κυριεύει ἐθνῶν πολλῶν, ὧν τὰ πάχη καὶ τὸ φρόνημα τῆς σαρκὸς λεπτύνων, ἐπὶ τὴν στε νὴν ὁδὸν τῆς αἰωνίου ζωῆς ἐπιτηδείους κατασκευάζει. ᾿Αλλὰ καὶ κατακλιθεὶς αὐτὸς οὗτος ὁ ἐξ Ισραήλ προς ἐλθὼν ἄνθρωπος, ὁ κατακυριεύσας ἐθνῶν πολλῶν, ι ἀνεπαύσατο, φησίν, ὡς λέων, οὕτω δηλῶν ἢν ἀπεδέξατο οικονομίαν, καθ' ἣν ὥσπερ τις βασιλικός καὶ θαῤῥαλέος θὴρ ἀνεπαύσατο, μηδενὸς αὐτοῦ τὴν ἀρχὴν καὶ τὴν βασιλείαν μεταστήσασθαι δυναμένου · πάντες τε οἱ τὸν Χριστὸν εὐλογοῦντες, λόγῳ τε καὶ βίῳ σεμνύνοντες τὴν ἀρετὴν τοῦ διδασκάλου, τῆς ἐκ Θεοῦ μετειλήφασιν εὐλογίας, αύξοντες όσημέραι καὶ πληθύνοντες, κατὰ τὸ, ο Αὐξάνεσθε, καὶ πληθύνεσθε, καὶ πληρώσατε τὴν γῆν, » ἀληθέστερον ἐπ' αὐτῶν καὶ θεοπρεπέστερον τῆς θείας εκτελουμένης φωνής. ὡς ἔμπαλιν οἱ ἀπὸ πρώτης τῆς κατ' αὐτοῦ ἐπιβουλῆς εἰσέτι καὶ νῦν αὐτὸν ἐν τοῖς αὐτῶν συνεδρίοις ἀρώμε νοι, τὴν ἐκ Θεοῦ κατάραν ἐξ ἐκείνου καὶ εἰσέτι δεῦρο καθ᾿ ἑαυτῶν ἐπεσπάσαντο. Διὸ καὶ τὴν ἐσχάτην οὐ μόνον τῆς βασιλείας, ἀλλὰ καὶ τοῦ πάλαι σεμνοτάτου αὐτῶν ἁγιάσματος ἐρημίαν τε καὶ φθορὰν οὐ παύον- καὶ ὀφθαλμοῖς ὁρῶντες. "Αξιον δὲ παραθεῖναι τοῖς μετ τὰ χεῖρας τὴν πρὸς τὸν Ἰούδαν τοῦ Ἰακώβ προφη τείαν, ἣν καὶ αὐτὴν ἐναργέστατα εἰς τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα ἐφαρμόζειν προπαρεστήσαμεν, συνιδεῖν τε τὴν ἐν ἑκατέροις συμφωνίαν. Ὡς γὰρ ἐνταῦθα είρη- και· : Εξελεύσεται ἄνθρωπος ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτ 1º DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. A tur, planissime indicans, quemadmodum divina illins virtus per illum, qui ab ipso de semine Israel ratione corporis assumptus est, hominem dominata est, atque etiam nune dominatur gentibus multis, Hic igitur ille ipse erat, non alius quispiam, quemi prophetia prædixerat, cujus tempore etiam Gog regnum in sublime adauctum est, cum eo simul Christi virtute ac potentia crescente. Hoc autem modo aiunt Romanorum regnum secundum Hebraeos significari, cum quo simul Christi doctrina robur atque incrementum accepit. Meminit autem Gog etiam propheta Ezechiel, dum principem Ros, Mosoch et Thobel nominat, ubi per illud quidem Ros, Romanorum, ut par est, civitatem significat : quandoquidem principatus et caput ea voce apud Hebræos intelligitur; per Mosoch autem Mysiam, et ei finitimas gentes, quæcunque nunc sub Roma- norum imperio sunt, et per Thobel, Iberiam Jo- sephus intelligit, qui a Thobel dicit factos esse Thobeelos, qui Iberes dicuntur, quibus omnibus imperantem Geg in sublime adaugendum ait, sub ejus Christi de quo prophetæ loquuntur adventam, quem Deus duxit ex Ægypto, quo tempore, ut apud Matthæum legitur, dum ipsi adhuc puero insidia:ur Herodes, Joseph accepto oraculo, accepit puerum et matrem ejus, et reversus est in terram Israel. Rhinocerotis vero gloria ipsi Christo adfuit, propterea quod placuerit in eo habitare omnem plenitudinem divinitatis, ut ait sanctus Apostolus. Quapropter dum veluti cornu sibi universi Deum C Patrem ascribit, etiam unicornis in aliis quibusdam Scripturis est nominatus. Idem porro Dei Verbum intelligibilibus rationalibusque suis sagittis, inim micum sibique adversantem diabolum, omnesque circa illum versantes invisibiles et malignas pc- testates, præstantiori sua et inexpugnabili virtute confixit, atque etiam nunc gentibus multis do- minatur, quarum crassitudines et fastumn cor pore massæ extenuans ad angustam æter- næ vitæ viam ingrediendam idoneas comparat. Sed etiam recumbens idem hic homo ex ls- rael profectus, qui multis dominatus est gentibus, < quievit, inquit, ut leo, » quibus verbis quam ille assumpsit dispensationem, significat, secundum quam quasi quidam regulus, et quasi fera quædam audacior quievit, dum illius principatum ac regnum movere loco nemo est qui possit. Omnes autem qui Christo favent ac benedicunt, et tum oratione tum vita virtuti præceptoris addunt cultum et rc- verentiam, favoris benedictionisque divinæ vicissim participes facti, augescunt quotidie ac multipli- cantur, utpote cum in ipsis divina illa vox : « Cre- , et ve scite et multiplicamini et replete terram **, rius et Deo convenientius finem suum consequatur: sicut econtrario, qui a prima adversus illum con- spiratione etiam nunc in suis illum consiliis exse- crantur, Dei in seipsos exsecrationem ex illo in D Gen. 1, 28,
PG 22:667καὶ ἔσται τὰ σκολιὰ εἰς εὐθεῖαν, καὶ αἱ τραχεῖαι εἰς ὁδοὺς λείας, καὶ ὀφθήσεται ἡ δόξα κυρίου, καὶ ὄψεται πᾶσα σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ θεοῦ ὅτι κύριος ἐλάλησεν.» Ἔδει καὶ ταύτην ἐπὶ τῶν χρόνων τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπὶ πέρας ἐλθεῖν τὴν πρόρρησιν. διόπερ κατὰ τὸν εὐαγγελιστὴν Λουκᾶν «ἐν ἔτει πεντεκαιδεκάτῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος, ἐπιτροπεύοντος Ποντίου Πιλάτου τῆς Ἰουδαίας», καὶ τῶν τούτῳ συναριθμουμένων. «ἐγένετο ῥῆμα θεοῦ ἐπὶ Ἰωάννην, τὸν τοῦ Ζαχαρίου υἱὸν ἐν τῇ ἐρήμῳ»· ὃς ἐλθὼν «εἰς πᾶσαν τὴν περίχωρον τοῦ Ἰορδάνου ἐκήρυσσεν βάπτισμα μετανοίας εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν». τούτοις δ’ οὖν ὁ εὐαγγελιστὴς ἐπιμαρτυρεῖ, λέγων· «καθὼς γέγραπται ἐν βίβλῳ λόγων Ἡσαί̈ου τοῦ προφήτου· φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ, ἑτοιμάσατε τὴν ὁδὸν κυρίου», καὶ τὰ ἑξῆς. τί δὴ οὖν ἐβόα ἡ διὰ τοῦ Ἰωάννου φωνὴ ἐπὶ τῆς ἐρήμου κηρύσσουσα, ἢ «τοῖς ἐκπορευομένοις ὄχλοις βαπτισθῆναι ὑπ’ αὐτοῦ», ὡς ἑρπετοῖς ἐρήμου τυγχάνουσιν, οἰκείως τὸ «γεννήματα ἐχιδνῶν, τίς ὑπέδειξεν ὑμῖν φυγεῖν ἀπὸ τῆς μελλούσης ὀργῆς»; πάλιν τε αὖ τὰς σκολιὰς ψυχὰς «εἰς εὐθείας» καὶ τὰς τραχείας «εἰς ὁδοὺς λείας» μετασκευάζουσα ἔφασκεν τοῖς αὐτοῖς·
βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης, ο είρητο ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Ἰακὼβ πρὸς τὸν προφητευόμενον. Καὶ ὡς ἐπὶ τοῦ παρόντος λέγεται τὸ, « Καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν, ὁμοίως καὶ ἐν ἐκείνοις τὸ, ι Καὶ αὐτὸς ἔσται προσδο κία ἐθνῶν. » Καὶ πάλιν ἐνταῦθα μέν, ο Εδεται, φησίν, ν ἔθνη ἐχθρῶν αὐτοῦ, καὶ ταῖς βολίσιν αὐτοῦ κατατοξεύσει ἐχθρόν· › Ὡσαύτως δὲ καὶ ἐν ἐκείνοις, « Αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου, ο ἐλέγετο. Καὶ τὸ, « Σκύμνος λέοντος Ιούδα, ο καὶ τὸ, « Ανι- πεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ν ἐν ἐκείνοις εἰρημένον, οὐδέν μοι δοκεῖ δια φέρειν τῆς μετὰ χεῖρας λέξεως φασκούσης· « Κατα κλιθεὶς ἀνεπαύσατο ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τις ἀναστήσει αὐτόν; » Ταῦτα δὲ εἰκότως εἰς ταὐτὸν συνηγάγομεν, ἵν' ὥσπερ ἐπὶ στόματος δύο μαρτύρων τῆς ἐν ταῖς προφητείαις συμφωνίας ἡ περὶ τοῦ Σω τῆρος ἡμῶν ἀπόδειξις βεβαιοτέραν λάβοι τὴν κύρωσιν. Πάντα δ' οὖν τὰ εἰς τὴν τοῦ Ἰακὼς πρόῤῥησιν τεθεω ρημένα ἁρμόσειεν ἂν καὶ εἰς τὴν τοῦ Βαλαάμ τῆς ὁμοιότητος τῶν λεγομένων ἕνεκα. Εἰ δὴ ἐκεῖνα διὰ πολλῆς ἀποδείξεως ἐπὶ τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα πεπλη- ρωμένα συνέστη, ἀκόλουθον ἂν εἴη καὶ τὰ παρόντα ὁμολογεῖν. τοῦ, » (δῆλον δ' ὅτι τοῦ Ἰακώβ, οὕτω κἀκεῖ· « Εκ Εt η Από του Ωσηέ. —"Ετι περὶ τοῦ, « Εξ Αἰγύπτου ἐκάλεσα τὸν Υἱόν μου, ν καὶ περὶ Ἡρώδου του βασιλέως, καὶ περὶ τῆς καθαιρέσεως τῆς Ἰου δαίων βασιλείας. • Καὶ ἐξαναστήσεται ἀπώλεια ἐν τῷ λαῷ σου, καὶ πάντα τὰ περιτετειχισμένα σου οιχήσεται, ὡς ἄρχων Σαλαμὰν ἐκ τοῦ οἴκου Ιεροβοάμ. Ἐν ἡμέραις πολέμου μητέρα ἐπὶ τέκνοις ἐδάφισαν. Οὕτω ποιήσω ὑμῖν, οἶκος Ἰσραὴλ, ἀπὸ προσώπου τῶν ἀδικῶν ὑμῶν. Ὄρθρου απερρίφησαν· ἀπεῤῥίφη βασιλεὺς Ἰσραὴλ, διότι νήπιος Ἰσραήλ. Καὶ ἐγὼ ἠγάπησα αὐτὸν, καὶ ἐξ Αἰγύπτου μετεκάλεσα τὰ τέκνα αὐτοῦ. » Δουλεύσας τῷ Εβραϊκῷ, • Ἐξ Αἰγύπτου ἐκάλεσα τὸν υἱόν μου, » ἐξέδωκεν ὁ Ακύλας. Αναγκαίως δὲ τὸ ῥητὸν ἐπεση μειωσάμην, επείπερ καὶ ὁ Ματθαῖος τέθειται τὴν προφητείαν, οπηνίκα εἰς Αἴγυπτον διακομισθῆναι τὸν Ἰησοῦν, κατ κεῖθεν ἐπανελθεῖν ἐπὶ τὴν γῆν τοῦ Ἰσραὴλ ἐδήλου. Εἰ δὲ ἐπιμέμφοιτό τις τῇ εἰς Αἴγυπτον ἀναχωρήσει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ἵστω κατὰ λόγον αὐτὴν γεγονέναι. Οὔτε γὰρ ἐπισχεῖν τὸν Ἡρώδην τῆς αὐτοπροαιρέτου κακίας προσῆκον ἦν, οὔτ᾽ ἂν βρέφος ἔτ' ὄντα τὸν Συ τῆρα τῶν θαυμάτων ἀπάρξασθαι, καὶ πρὸ καιροῦ τὴν θείαν ἐπιδείκνυσθαι δύναμιν· ὅπερ ἂν ἐπράχθη, εἰ παραδόξως ἐπιβουλεύοντα αὐτῷ τὸν Ἡρώδην μετῆλθε, μηδαμῶς ὑπομείνας τὴν εἰς Αἴγυπτον ἅμα τοῖς γο νεῦσιν ἀναχώρησιν. Ἀλλὰ γὰρ ἦν τῆς κρείττονος οι- EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. H. - APOLOGETICA. • B hunc usque diem contraxerunt. Quapropter non d regni solum, sed etiam sui illius, quod honore omn- ni ac reverentia colebant, sanctuarii, extremam 30- Jitudinem atque interitum in oculis habere, atque intueri non desinant. Non abs re autem fuerit hisce quæ nunc tractamus, ipsius Jacob ad Judam pro- phetiam adjungere, quam etiam ipsam evidentissi- me Salvatori nostro accommodari jam demonstravi- mus, contemplarique eam, quæ in utrisque est, concordiam. Quemadmodum enim hic dictum est : • Egredietur homo de semine ejus (ipsius videlicet Jacob), » ita etiam illic dictum est : « De germine, fili mi, ascendisti ", › ab ipso Jacob, ad eum de quo ipse vaticinatur. Utque in præsenti dicitur il- lud : ‹ Et dominabitur gentibus multis, › sic in illis quoque illud : « ipse erit exspectatio gentium 80. Et rursus hic quidem : « Devorabit, inquit, gentes inimicorum suorum, et jaculis suis feriet inimi- cum; in illis autem simili ratione illud dictum est Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum Item illud : « Catulus leonis Juda, et illud : « Re- cumbens dormivisti ut leo, et ut catulus, quis ex- citabit illum , quod in illis dictum est, nihil mibi diferre videtur ab eo, quod nunc tractamus oraculo, cujus illa sunt verba : « Recumbens quievit ut leo, et ut catulus, quis excitabit illum ? » Hæc autem non abs re unum in locum coegimus, ut quasi in ore duorum testium, ejus quæ in prophetis spectatur concordiæ, de Salvatore nostro demonstratio firmiorem accipiat auctoritatem. Sed omnia quæcunque in vaticinium Jacob contemplanda contulimus, huic item quod a Balaam dictum est, accommodari poterunt, propter eorum quæ dicta sunt similitudinem. Quod si illa in nostro Salvato- re completa esse ampliori demonstratione tum constitit, sequitur jam ut præsentia quoque falea- mur. - Ab Osee. Stem de illo quod dictum est : < Ex C Ægypto vocavi Filium meum, » et de Herode rege, et eversione regni Judæoram, ‹ Et exsurget perditio iņ populo tuo, et omnia munita tua peribunt, ut princeps Salaman de domo Jeroboam, h diebus belli matrem super filiis alli- - serunt. Sic faciam, vobis domus Israel, a facie inju- riarum vestrarum, Mane ejecti sunt: ejectus est rex Israel, quoniam infans Israel. Et ego dilexi eum et ex Ægypto evocavi filios ejus "., Sed Aquila, Hebraicæ elocutioni inserviens, • Ex Ægypto vocavi filium meum, interpretatus est. Ego autem necessario ad verbum notavi locum, quoniam Matthaus quoque posuit prophetiam, ubi in Egyptum commigrasse Jesum, et illinc rediisse in terram Israel indicavit; si quis autem Salvatoris nostri in Ægyptum profectionem accuset, sciat id totum maxima cum ratione factum fuisse. Neque enim Herodis voluntariam malitiam cohibere par erat, neque rursus Salvatorem, puerum adhuc mi- racula exordiri jam tum, atque ante tempus divi- nam ostentare virtutem: quod sane factum fuisset, si mirabili quadam ratione insidiantem sibi Hero- dem punivisset, neque ullo modo illam in Egyptum una cum parentibus secessionem pertulisset. Ve- ' D "Gen. XLIX, 9. so ibid. 10. » ibid. 8. ss ibid. 9. » Ose. x, 14, 15; ×1, 1. I
«ποιήσατε οὖν καρποὺς ἀξίους τῆς μετανοίας». καὶ ταῦτά γε συνετελεῖτο προπαρασκευάζοντος Ἰωάννου τοὺς ὀψομένους τὴν «δόξαν» κυρίου, καὶ τὸ καλούμενον «σωτήριον τοῦ θεοῦ», οὐκ ἄλλον ὄντα τοῦ Χριστοῦ, ὡς ἐμαρτύρει λέγων· «ἐγὼ μὲν ὑμᾶς ὕδατι βαπτίζω· ἔρχεται δὲ ὁ ἰσχυρότερός μου ὀπίσω μου, οὗ οὐκ εἰμὶ ἄξιος τὰ ὑποδήματα βαστάσαι· αὐτὸς ὑμᾶς βαπτίσει ἐν πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί». ὃς καὶ ἰδὼν τὸν Ἰησοῦν ἐρχόμενον ἀνεφώνησεν· «ἰδὲ ὁ ἀμνὸς τοῦ θεοῦ ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. οὗτός ἐστιν περὶ οὗ ἐγὼ εἶπον, ὀπίσω μου ἔρχεται ἀνήρ, ὃς ἔμπροσθέν μου γέγονεν». τὸν αὐτὸν δὲ εἶναι «τὸ σωτήριον τοῦ θεοῦ» καὶ ὁ Συμεὼν ἐμαρτύρησεν, ὃς λαβὼν ἐπὶ ταῖς ἀγκάλαις βρέφος ὄντα τὸν Ἰησοῦν ἔφη· «νῦν ἀπολύεις τὸν δοῦλόν σου, δέσποτα, κατὰ τὸ ῥῆμά σου ἐν εἰρήνῃ, ὅτι εἶδον οἱ ὀφθαλμοί μου τὸ σωτήριόν σου, ὃ ἡτοίμασας κατὰ πρόσωπον πάντων τῶν λαῶν, φῶς εἰς ἀποκάλυψιν ἐθνῶν». οἷς συνᾴδει καὶ ὁ προφήτης εἰπών· «καὶ ὄψεται πᾶσα σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ θεοῦ» (τὸ γὰρ «πᾶσα σὰρξ» ἀντὶ πάντων εἴρηται τῶν ἐθνῶν). ὅπως δὲ ταῦτα τέλους ἔτυχεν καὶ τὰ ἔθνη τὸν Χριστὸν ἐπέγνω τοῦ θεοῦ, μακρῶν οὐ δεῖ λόγων.
βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης, ο είρητο ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Ἰακὼβ πρὸς τὸν προφητευόμενον. Καὶ ὡς ἐπὶ τοῦ παρόντος λέγεται τὸ, « Καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν, ὁμοίως καὶ ἐν ἐκείνοις τὸ, ι Καὶ αὐτὸς ἔσται προσδο κία ἐθνῶν. » Καὶ πάλιν ἐνταῦθα μέν, ο Εδεται, φησίν, ν ἔθνη ἐχθρῶν αὐτοῦ, καὶ ταῖς βολίσιν αὐτοῦ κατατοξεύσει ἐχθρόν· › Ὡσαύτως δὲ καὶ ἐν ἐκείνοις, « Αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου, ο ἐλέγετο. Καὶ τὸ, « Σκύμνος λέοντος Ιούδα, ο καὶ τὸ, « Ανι- πεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ν ἐν ἐκείνοις εἰρημένον, οὐδέν μοι δοκεῖ δια φέρειν τῆς μετὰ χεῖρας λέξεως φασκούσης· « Κατα κλιθεὶς ἀνεπαύσατο ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τις ἀναστήσει αὐτόν; » Ταῦτα δὲ εἰκότως εἰς ταὐτὸν συνηγάγομεν, ἵν' ὥσπερ ἐπὶ στόματος δύο μαρτύρων τῆς ἐν ταῖς προφητείαις συμφωνίας ἡ περὶ τοῦ Σω τῆρος ἡμῶν ἀπόδειξις βεβαιοτέραν λάβοι τὴν κύρωσιν. Πάντα δ' οὖν τὰ εἰς τὴν τοῦ Ἰακὼς πρόῤῥησιν τεθεω ρημένα ἁρμόσειεν ἂν καὶ εἰς τὴν τοῦ Βαλαάμ τῆς ὁμοιότητος τῶν λεγομένων ἕνεκα. Εἰ δὴ ἐκεῖνα διὰ πολλῆς ἀποδείξεως ἐπὶ τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα πεπλη- ρωμένα συνέστη, ἀκόλουθον ἂν εἴη καὶ τὰ παρόντα ὁμολογεῖν. τοῦ, » (δῆλον δ' ὅτι τοῦ Ἰακώβ, οὕτω κἀκεῖ· « Εκ Εt η Από του Ωσηέ. —"Ετι περὶ τοῦ, « Εξ Αἰγύπτου ἐκάλεσα τὸν Υἱόν μου, ν καὶ περὶ Ἡρώδου του βασιλέως, καὶ περὶ τῆς καθαιρέσεως τῆς Ἰου δαίων βασιλείας. • Καὶ ἐξαναστήσεται ἀπώλεια ἐν τῷ λαῷ σου, καὶ πάντα τὰ περιτετειχισμένα σου οιχήσεται, ὡς ἄρχων Σαλαμὰν ἐκ τοῦ οἴκου Ιεροβοάμ. Ἐν ἡμέραις πολέμου μητέρα ἐπὶ τέκνοις ἐδάφισαν. Οὕτω ποιήσω ὑμῖν, οἶκος Ἰσραὴλ, ἀπὸ προσώπου τῶν ἀδικῶν ὑμῶν. Ὄρθρου απερρίφησαν· ἀπεῤῥίφη βασιλεὺς Ἰσραὴλ, διότι νήπιος Ἰσραήλ. Καὶ ἐγὼ ἠγάπησα αὐτὸν, καὶ ἐξ Αἰγύπτου μετεκάλεσα τὰ τέκνα αὐτοῦ. » Δουλεύσας τῷ Εβραϊκῷ, • Ἐξ Αἰγύπτου ἐκάλεσα τὸν υἱόν μου, » ἐξέδωκεν ὁ Ακύλας. Αναγκαίως δὲ τὸ ῥητὸν ἐπεση μειωσάμην, επείπερ καὶ ὁ Ματθαῖος τέθειται τὴν προφητείαν, οπηνίκα εἰς Αἴγυπτον διακομισθῆναι τὸν Ἰησοῦν, κατ κεῖθεν ἐπανελθεῖν ἐπὶ τὴν γῆν τοῦ Ἰσραὴλ ἐδήλου. Εἰ δὲ ἐπιμέμφοιτό τις τῇ εἰς Αἴγυπτον ἀναχωρήσει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ἵστω κατὰ λόγον αὐτὴν γεγονέναι. Οὔτε γὰρ ἐπισχεῖν τὸν Ἡρώδην τῆς αὐτοπροαιρέτου κακίας προσῆκον ἦν, οὔτ᾽ ἂν βρέφος ἔτ' ὄντα τὸν Συ τῆρα τῶν θαυμάτων ἀπάρξασθαι, καὶ πρὸ καιροῦ τὴν θείαν ἐπιδείκνυσθαι δύναμιν· ὅπερ ἂν ἐπράχθη, εἰ παραδόξως ἐπιβουλεύοντα αὐτῷ τὸν Ἡρώδην μετῆλθε, μηδαμῶς ὑπομείνας τὴν εἰς Αἴγυπτον ἅμα τοῖς γο νεῦσιν ἀναχώρησιν. Ἀλλὰ γὰρ ἦν τῆς κρείττονος οι- EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. H. - APOLOGETICA. • B hunc usque diem contraxerunt. Quapropter non d regni solum, sed etiam sui illius, quod honore omn- ni ac reverentia colebant, sanctuarii, extremam 30- Jitudinem atque interitum in oculis habere, atque intueri non desinant. Non abs re autem fuerit hisce quæ nunc tractamus, ipsius Jacob ad Judam pro- phetiam adjungere, quam etiam ipsam evidentissi- me Salvatori nostro accommodari jam demonstravi- mus, contemplarique eam, quæ in utrisque est, concordiam. Quemadmodum enim hic dictum est : • Egredietur homo de semine ejus (ipsius videlicet Jacob), » ita etiam illic dictum est : « De germine, fili mi, ascendisti ", › ab ipso Jacob, ad eum de quo ipse vaticinatur. Utque in præsenti dicitur il- lud : ‹ Et dominabitur gentibus multis, › sic in illis quoque illud : « ipse erit exspectatio gentium 80. Et rursus hic quidem : « Devorabit, inquit, gentes inimicorum suorum, et jaculis suis feriet inimi- cum; in illis autem simili ratione illud dictum est Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum Item illud : « Catulus leonis Juda, et illud : « Re- cumbens dormivisti ut leo, et ut catulus, quis ex- citabit illum , quod in illis dictum est, nihil mibi diferre videtur ab eo, quod nunc tractamus oraculo, cujus illa sunt verba : « Recumbens quievit ut leo, et ut catulus, quis excitabit illum ? » Hæc autem non abs re unum in locum coegimus, ut quasi in ore duorum testium, ejus quæ in prophetis spectatur concordiæ, de Salvatore nostro demonstratio firmiorem accipiat auctoritatem. Sed omnia quæcunque in vaticinium Jacob contemplanda contulimus, huic item quod a Balaam dictum est, accommodari poterunt, propter eorum quæ dicta sunt similitudinem. Quod si illa in nostro Salvato- re completa esse ampliori demonstratione tum constitit, sequitur jam ut præsentia quoque falea- mur. - Ab Osee. Stem de illo quod dictum est : < Ex C Ægypto vocavi Filium meum, » et de Herode rege, et eversione regni Judæoram, ‹ Et exsurget perditio iņ populo tuo, et omnia munita tua peribunt, ut princeps Salaman de domo Jeroboam, h diebus belli matrem super filiis alli- - serunt. Sic faciam, vobis domus Israel, a facie inju- riarum vestrarum, Mane ejecti sunt: ejectus est rex Israel, quoniam infans Israel. Et ego dilexi eum et ex Ægypto evocavi filios ejus "., Sed Aquila, Hebraicæ elocutioni inserviens, • Ex Ægypto vocavi filium meum, interpretatus est. Ego autem necessario ad verbum notavi locum, quoniam Matthaus quoque posuit prophetiam, ubi in Egyptum commigrasse Jesum, et illinc rediisse in terram Israel indicavit; si quis autem Salvatoris nostri in Ægyptum profectionem accuset, sciat id totum maxima cum ratione factum fuisse. Neque enim Herodis voluntariam malitiam cohibere par erat, neque rursus Salvatorem, puerum adhuc mi- racula exordiri jam tum, atque ante tempus divi- nam ostentare virtutem: quod sane factum fuisset, si mirabili quadam ratione insidiantem sibi Hero- dem punivisset, neque ullo modo illam in Egyptum una cum parentibus secessionem pertulisset. Ve- ' D "Gen. XLIX, 9. so ibid. 10. » ibid. 8. ss ibid. 9. » Ose. x, 14, 15; ×1, 1. I
PG 22:669καὶ τὰ μὲν ῥητὰ τοῦτον ἐπληροῦτο τὸν τρόπον. Τί δ’ ἦν τὸ αἴτιον τοῦ μὴ ἐν πόλεσιν μηδ’ ἐπ’ αὐτῆς τῆς Ἱερουσαλήμ, ἀλλ’ ἐπὶ τῆς ἐρήμου Ἰωάννην παρελθόντα κηρύττειν; ὁ μέν τις φήσαι ἂν εἰς ἀποπλήρωσιν τῆς προφητείας τοῦτο αὐτὸν πεποιηκέναι. ἀλλ’ ὁ ἀκριβῶς εὐθέως ἐξετάζων, αὐτή γε ἡ προφητεία τί ποτ’ ἄρα σημαίνειν βουλομένη τὴν ἔρημον καὶ τὰ κατ’ αὐτὴν ἐδήλου, πεύσεται. πρὸς ὃν φήσομεν, ὅτι καὶ τοῦτο σημεῖον ἦν καθαιρέσεως τῆς Ἱερουσαλὴμ καὶ τοῦ πρὸς αὐτῇ θυσιαστηρίου τῆς τε κατὰ τὸν Μωσέως νόμον λατρείας, ὅτε μηκέτ’ αὐτοῖς διὰ τῶν κατὰ νόμον θυσιῶν τὰ τῆς ἀφέσεως τῶν ἁμαρτιῶν προυξενεῖτο, ἀλλὰ διὰ καθάρσεως λουτροῦ, ἐπὶ τῆς πάλαι διψάδος καὶ ἐρήμου, λέγω δὲ τῆς τῶν ἐθνῶν ἐκκλησίας, παραδιδομένου, ἐν ᾗ καὶ ἡ προφητικὴ γενομένη φωνὴ ἑτοιμάζειν παρακελεύεται «τὴν ὁδὸν κυρίου», τὰς μὲν κάτω που εἰς βάθος κακίας ὡς ἐν φάραγγι κειμένας ψυχὰς ἐπαρθήσεσθαι, τὰ δὲ πάλαι ὑψώματα τῆς Ἱερουσαλὴμ καὶ τῶν ἐπ’ αὐτῆς ἀρχόντων τε καὶ βασιλέων, ὄρη καὶ βουνοὺς ὀνομαζόμενα, ταπεινωθήσεσθαι θεσπίζουσα. ὧν ἐπιτελεσθέντων φησί·
βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης, ο είρητο ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Ἰακὼβ πρὸς τὸν προφητευόμενον. Καὶ ὡς ἐπὶ τοῦ παρόντος λέγεται τὸ, « Καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν, ὁμοίως καὶ ἐν ἐκείνοις τὸ, ι Καὶ αὐτὸς ἔσται προσδο κία ἐθνῶν. » Καὶ πάλιν ἐνταῦθα μέν, ο Εδεται, φησίν, ν ἔθνη ἐχθρῶν αὐτοῦ, καὶ ταῖς βολίσιν αὐτοῦ κατατοξεύσει ἐχθρόν· › Ὡσαύτως δὲ καὶ ἐν ἐκείνοις, « Αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου, ο ἐλέγετο. Καὶ τὸ, « Σκύμνος λέοντος Ιούδα, ο καὶ τὸ, « Ανι- πεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ν ἐν ἐκείνοις εἰρημένον, οὐδέν μοι δοκεῖ δια φέρειν τῆς μετὰ χεῖρας λέξεως φασκούσης· « Κατα κλιθεὶς ἀνεπαύσατο ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τις ἀναστήσει αὐτόν; » Ταῦτα δὲ εἰκότως εἰς ταὐτὸν συνηγάγομεν, ἵν' ὥσπερ ἐπὶ στόματος δύο μαρτύρων τῆς ἐν ταῖς προφητείαις συμφωνίας ἡ περὶ τοῦ Σω τῆρος ἡμῶν ἀπόδειξις βεβαιοτέραν λάβοι τὴν κύρωσιν. Πάντα δ' οὖν τὰ εἰς τὴν τοῦ Ἰακὼς πρόῤῥησιν τεθεω ρημένα ἁρμόσειεν ἂν καὶ εἰς τὴν τοῦ Βαλαάμ τῆς ὁμοιότητος τῶν λεγομένων ἕνεκα. Εἰ δὴ ἐκεῖνα διὰ πολλῆς ἀποδείξεως ἐπὶ τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα πεπλη- ρωμένα συνέστη, ἀκόλουθον ἂν εἴη καὶ τὰ παρόντα ὁμολογεῖν. τοῦ, » (δῆλον δ' ὅτι τοῦ Ἰακώβ, οὕτω κἀκεῖ· « Εκ Εt η Από του Ωσηέ. —"Ετι περὶ τοῦ, « Εξ Αἰγύπτου ἐκάλεσα τὸν Υἱόν μου, ν καὶ περὶ Ἡρώδου του βασιλέως, καὶ περὶ τῆς καθαιρέσεως τῆς Ἰου δαίων βασιλείας. • Καὶ ἐξαναστήσεται ἀπώλεια ἐν τῷ λαῷ σου, καὶ πάντα τὰ περιτετειχισμένα σου οιχήσεται, ὡς ἄρχων Σαλαμὰν ἐκ τοῦ οἴκου Ιεροβοάμ. Ἐν ἡμέραις πολέμου μητέρα ἐπὶ τέκνοις ἐδάφισαν. Οὕτω ποιήσω ὑμῖν, οἶκος Ἰσραὴλ, ἀπὸ προσώπου τῶν ἀδικῶν ὑμῶν. Ὄρθρου απερρίφησαν· ἀπεῤῥίφη βασιλεὺς Ἰσραὴλ, διότι νήπιος Ἰσραήλ. Καὶ ἐγὼ ἠγάπησα αὐτὸν, καὶ ἐξ Αἰγύπτου μετεκάλεσα τὰ τέκνα αὐτοῦ. » Δουλεύσας τῷ Εβραϊκῷ, • Ἐξ Αἰγύπτου ἐκάλεσα τὸν υἱόν μου, » ἐξέδωκεν ὁ Ακύλας. Αναγκαίως δὲ τὸ ῥητὸν ἐπεση μειωσάμην, επείπερ καὶ ὁ Ματθαῖος τέθειται τὴν προφητείαν, οπηνίκα εἰς Αἴγυπτον διακομισθῆναι τὸν Ἰησοῦν, κατ κεῖθεν ἐπανελθεῖν ἐπὶ τὴν γῆν τοῦ Ἰσραὴλ ἐδήλου. Εἰ δὲ ἐπιμέμφοιτό τις τῇ εἰς Αἴγυπτον ἀναχωρήσει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ἵστω κατὰ λόγον αὐτὴν γεγονέναι. Οὔτε γὰρ ἐπισχεῖν τὸν Ἡρώδην τῆς αὐτοπροαιρέτου κακίας προσῆκον ἦν, οὔτ᾽ ἂν βρέφος ἔτ' ὄντα τὸν Συ τῆρα τῶν θαυμάτων ἀπάρξασθαι, καὶ πρὸ καιροῦ τὴν θείαν ἐπιδείκνυσθαι δύναμιν· ὅπερ ἂν ἐπράχθη, εἰ παραδόξως ἐπιβουλεύοντα αὐτῷ τὸν Ἡρώδην μετῆλθε, μηδαμῶς ὑπομείνας τὴν εἰς Αἴγυπτον ἅμα τοῖς γο νεῦσιν ἀναχώρησιν. Ἀλλὰ γὰρ ἦν τῆς κρείττονος οι- EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. H. - APOLOGETICA. • B hunc usque diem contraxerunt. Quapropter non d regni solum, sed etiam sui illius, quod honore omn- ni ac reverentia colebant, sanctuarii, extremam 30- Jitudinem atque interitum in oculis habere, atque intueri non desinant. Non abs re autem fuerit hisce quæ nunc tractamus, ipsius Jacob ad Judam pro- phetiam adjungere, quam etiam ipsam evidentissi- me Salvatori nostro accommodari jam demonstravi- mus, contemplarique eam, quæ in utrisque est, concordiam. Quemadmodum enim hic dictum est : • Egredietur homo de semine ejus (ipsius videlicet Jacob), » ita etiam illic dictum est : « De germine, fili mi, ascendisti ", › ab ipso Jacob, ad eum de quo ipse vaticinatur. Utque in præsenti dicitur il- lud : ‹ Et dominabitur gentibus multis, › sic in illis quoque illud : « ipse erit exspectatio gentium 80. Et rursus hic quidem : « Devorabit, inquit, gentes inimicorum suorum, et jaculis suis feriet inimi- cum; in illis autem simili ratione illud dictum est Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum Item illud : « Catulus leonis Juda, et illud : « Re- cumbens dormivisti ut leo, et ut catulus, quis ex- citabit illum , quod in illis dictum est, nihil mibi diferre videtur ab eo, quod nunc tractamus oraculo, cujus illa sunt verba : « Recumbens quievit ut leo, et ut catulus, quis excitabit illum ? » Hæc autem non abs re unum in locum coegimus, ut quasi in ore duorum testium, ejus quæ in prophetis spectatur concordiæ, de Salvatore nostro demonstratio firmiorem accipiat auctoritatem. Sed omnia quæcunque in vaticinium Jacob contemplanda contulimus, huic item quod a Balaam dictum est, accommodari poterunt, propter eorum quæ dicta sunt similitudinem. Quod si illa in nostro Salvato- re completa esse ampliori demonstratione tum constitit, sequitur jam ut præsentia quoque falea- mur. - Ab Osee. Stem de illo quod dictum est : < Ex C Ægypto vocavi Filium meum, » et de Herode rege, et eversione regni Judæoram, ‹ Et exsurget perditio iņ populo tuo, et omnia munita tua peribunt, ut princeps Salaman de domo Jeroboam, h diebus belli matrem super filiis alli- - serunt. Sic faciam, vobis domus Israel, a facie inju- riarum vestrarum, Mane ejecti sunt: ejectus est rex Israel, quoniam infans Israel. Et ego dilexi eum et ex Ægypto evocavi filios ejus "., Sed Aquila, Hebraicæ elocutioni inserviens, • Ex Ægypto vocavi filium meum, interpretatus est. Ego autem necessario ad verbum notavi locum, quoniam Matthaus quoque posuit prophetiam, ubi in Egyptum commigrasse Jesum, et illinc rediisse in terram Israel indicavit; si quis autem Salvatoris nostri in Ægyptum profectionem accuset, sciat id totum maxima cum ratione factum fuisse. Neque enim Herodis voluntariam malitiam cohibere par erat, neque rursus Salvatorem, puerum adhuc mi- racula exordiri jam tum, atque ante tempus divi- nam ostentare virtutem: quod sane factum fuisset, si mirabili quadam ratione insidiantem sibi Hero- dem punivisset, neque ullo modo illam in Egyptum una cum parentibus secessionem pertulisset. Ve- ' D "Gen. XLIX, 9. so ibid. 10. » ibid. 8. ss ibid. 9. » Ose. x, 14, 15; ×1, 1. I
«πᾶσα σὰρξ ὄψεται τὸ σωτήριον τοῦ θεοῦ», δῆλον δ’ ὅτι πᾶσα ἡ ἐν σαρκὶ ἐπὶ γῆς ἀναστρέφουσα ψυχὴ Ἑλλήνων ὁμοῦ καὶ βαρβάρων καὶ πάντων ἁπαξαπλῶς τῶν ἐθνῶν, ἃ καὶ τῇ προρρήσει ἀκολούθως εἰς πέρας ἐλθόντα δείκνυται. Ζητῶν δὲ παρ’ ἐμαυτῷ τί ἄρα ἦν τὸ ἐκπλῆξαν τοὺς πολλοὺς ἐν τῷ Ἰωάννῃ, ὡς θαυμάσαι αὐτὸν καὶ κηρύττοντι «βάπτισμα μετανοίας» πιστεῦσαι, πάντας τε πανταχόθεν τὰ οἰκεῖα ἀπολιπόντας συρρεῖν ἐπὶ τὴν ἔρημον, μάλιστα ὅτε μηδεμίαν αὐτοῦ πρᾶξιν ἱστοροῦσιν οἱ λόγοι· οὔτε γὰρ νεκροὺς ἐγείρας οὔτε ἕτερα θαύματα πεποιηκὼς ἀναγέγραπται· τί δὴ οὖν ἦν τὸ ἐκπλῆξαν τοὺς πάντας; ἢ μήποτε ὁ ξένος καὶ παραλλάττων τοὺς πολλοὺς αὐτοῦ βίος; προῄει γὰρ ἐκ τῆς ἐρήμου ξένην ἠμφιεσμένος στολήν, πᾶσαν δὲ τὴν κοινὴν ἀνθρώπων διατριβὴν ἐκτρεπόμενος, οὔτε γοῦν εἰς κώμην οὔτε εἰς πόλιν οὔτε εἰς κοινὸν σύλλογον ἀνδρῶν παρέβαλλεν, ἀλλ’ οὐδὲ τῆς κοινῆς μετεῖχεν τροφῆς· γέγραπται γοῦν, ὡς ἐκ τῆς τοῦ παιδὸς ἡλικίας «ἦν ἐν ταῖς ἐρήμοις ἕως ἡμέρας ἀναδείξεως αὐτοῦ πρὸς τὸν Ἰσραήλ»· ἀλλὰ καὶ «τὸ ἔνδυμα αὐτοῦ ἦν ἐκ τριχῶν καμήλων πεποιημένον, ἡ δὲ τροφὴ αὐτοῦ ἀκρίδες καὶ μέλι ἄγριον».
βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης, ο είρητο ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Ἰακὼβ πρὸς τὸν προφητευόμενον. Καὶ ὡς ἐπὶ τοῦ παρόντος λέγεται τὸ, « Καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν, ὁμοίως καὶ ἐν ἐκείνοις τὸ, ι Καὶ αὐτὸς ἔσται προσδο κία ἐθνῶν. » Καὶ πάλιν ἐνταῦθα μέν, ο Εδεται, φησίν, ν ἔθνη ἐχθρῶν αὐτοῦ, καὶ ταῖς βολίσιν αὐτοῦ κατατοξεύσει ἐχθρόν· › Ὡσαύτως δὲ καὶ ἐν ἐκείνοις, « Αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου, ο ἐλέγετο. Καὶ τὸ, « Σκύμνος λέοντος Ιούδα, ο καὶ τὸ, « Ανι- πεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ν ἐν ἐκείνοις εἰρημένον, οὐδέν μοι δοκεῖ δια φέρειν τῆς μετὰ χεῖρας λέξεως φασκούσης· « Κατα κλιθεὶς ἀνεπαύσατο ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τις ἀναστήσει αὐτόν; » Ταῦτα δὲ εἰκότως εἰς ταὐτὸν συνηγάγομεν, ἵν' ὥσπερ ἐπὶ στόματος δύο μαρτύρων τῆς ἐν ταῖς προφητείαις συμφωνίας ἡ περὶ τοῦ Σω τῆρος ἡμῶν ἀπόδειξις βεβαιοτέραν λάβοι τὴν κύρωσιν. Πάντα δ' οὖν τὰ εἰς τὴν τοῦ Ἰακὼς πρόῤῥησιν τεθεω ρημένα ἁρμόσειεν ἂν καὶ εἰς τὴν τοῦ Βαλαάμ τῆς ὁμοιότητος τῶν λεγομένων ἕνεκα. Εἰ δὴ ἐκεῖνα διὰ πολλῆς ἀποδείξεως ἐπὶ τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα πεπλη- ρωμένα συνέστη, ἀκόλουθον ἂν εἴη καὶ τὰ παρόντα ὁμολογεῖν. τοῦ, » (δῆλον δ' ὅτι τοῦ Ἰακώβ, οὕτω κἀκεῖ· « Εκ Εt η Από του Ωσηέ. —"Ετι περὶ τοῦ, « Εξ Αἰγύπτου ἐκάλεσα τὸν Υἱόν μου, ν καὶ περὶ Ἡρώδου του βασιλέως, καὶ περὶ τῆς καθαιρέσεως τῆς Ἰου δαίων βασιλείας. • Καὶ ἐξαναστήσεται ἀπώλεια ἐν τῷ λαῷ σου, καὶ πάντα τὰ περιτετειχισμένα σου οιχήσεται, ὡς ἄρχων Σαλαμὰν ἐκ τοῦ οἴκου Ιεροβοάμ. Ἐν ἡμέραις πολέμου μητέρα ἐπὶ τέκνοις ἐδάφισαν. Οὕτω ποιήσω ὑμῖν, οἶκος Ἰσραὴλ, ἀπὸ προσώπου τῶν ἀδικῶν ὑμῶν. Ὄρθρου απερρίφησαν· ἀπεῤῥίφη βασιλεὺς Ἰσραὴλ, διότι νήπιος Ἰσραήλ. Καὶ ἐγὼ ἠγάπησα αὐτὸν, καὶ ἐξ Αἰγύπτου μετεκάλεσα τὰ τέκνα αὐτοῦ. » Δουλεύσας τῷ Εβραϊκῷ, • Ἐξ Αἰγύπτου ἐκάλεσα τὸν υἱόν μου, » ἐξέδωκεν ὁ Ακύλας. Αναγκαίως δὲ τὸ ῥητὸν ἐπεση μειωσάμην, επείπερ καὶ ὁ Ματθαῖος τέθειται τὴν προφητείαν, οπηνίκα εἰς Αἴγυπτον διακομισθῆναι τὸν Ἰησοῦν, κατ κεῖθεν ἐπανελθεῖν ἐπὶ τὴν γῆν τοῦ Ἰσραὴλ ἐδήλου. Εἰ δὲ ἐπιμέμφοιτό τις τῇ εἰς Αἴγυπτον ἀναχωρήσει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ἵστω κατὰ λόγον αὐτὴν γεγονέναι. Οὔτε γὰρ ἐπισχεῖν τὸν Ἡρώδην τῆς αὐτοπροαιρέτου κακίας προσῆκον ἦν, οὔτ᾽ ἂν βρέφος ἔτ' ὄντα τὸν Συ τῆρα τῶν θαυμάτων ἀπάρξασθαι, καὶ πρὸ καιροῦ τὴν θείαν ἐπιδείκνυσθαι δύναμιν· ὅπερ ἂν ἐπράχθη, εἰ παραδόξως ἐπιβουλεύοντα αὐτῷ τὸν Ἡρώδην μετῆλθε, μηδαμῶς ὑπομείνας τὴν εἰς Αἴγυπτον ἅμα τοῖς γο νεῦσιν ἀναχώρησιν. Ἀλλὰ γὰρ ἦν τῆς κρείττονος οι- EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. H. - APOLOGETICA. • B hunc usque diem contraxerunt. Quapropter non d regni solum, sed etiam sui illius, quod honore omn- ni ac reverentia colebant, sanctuarii, extremam 30- Jitudinem atque interitum in oculis habere, atque intueri non desinant. Non abs re autem fuerit hisce quæ nunc tractamus, ipsius Jacob ad Judam pro- phetiam adjungere, quam etiam ipsam evidentissi- me Salvatori nostro accommodari jam demonstravi- mus, contemplarique eam, quæ in utrisque est, concordiam. Quemadmodum enim hic dictum est : • Egredietur homo de semine ejus (ipsius videlicet Jacob), » ita etiam illic dictum est : « De germine, fili mi, ascendisti ", › ab ipso Jacob, ad eum de quo ipse vaticinatur. Utque in præsenti dicitur il- lud : ‹ Et dominabitur gentibus multis, › sic in illis quoque illud : « ipse erit exspectatio gentium 80. Et rursus hic quidem : « Devorabit, inquit, gentes inimicorum suorum, et jaculis suis feriet inimi- cum; in illis autem simili ratione illud dictum est Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum Item illud : « Catulus leonis Juda, et illud : « Re- cumbens dormivisti ut leo, et ut catulus, quis ex- citabit illum , quod in illis dictum est, nihil mibi diferre videtur ab eo, quod nunc tractamus oraculo, cujus illa sunt verba : « Recumbens quievit ut leo, et ut catulus, quis excitabit illum ? » Hæc autem non abs re unum in locum coegimus, ut quasi in ore duorum testium, ejus quæ in prophetis spectatur concordiæ, de Salvatore nostro demonstratio firmiorem accipiat auctoritatem. Sed omnia quæcunque in vaticinium Jacob contemplanda contulimus, huic item quod a Balaam dictum est, accommodari poterunt, propter eorum quæ dicta sunt similitudinem. Quod si illa in nostro Salvato- re completa esse ampliori demonstratione tum constitit, sequitur jam ut præsentia quoque falea- mur. - Ab Osee. Stem de illo quod dictum est : < Ex C Ægypto vocavi Filium meum, » et de Herode rege, et eversione regni Judæoram, ‹ Et exsurget perditio iņ populo tuo, et omnia munita tua peribunt, ut princeps Salaman de domo Jeroboam, h diebus belli matrem super filiis alli- - serunt. Sic faciam, vobis domus Israel, a facie inju- riarum vestrarum, Mane ejecti sunt: ejectus est rex Israel, quoniam infans Israel. Et ego dilexi eum et ex Ægypto evocavi filios ejus "., Sed Aquila, Hebraicæ elocutioni inserviens, • Ex Ægypto vocavi filium meum, interpretatus est. Ego autem necessario ad verbum notavi locum, quoniam Matthaus quoque posuit prophetiam, ubi in Egyptum commigrasse Jesum, et illinc rediisse in terram Israel indicavit; si quis autem Salvatoris nostri in Ægyptum profectionem accuset, sciat id totum maxima cum ratione factum fuisse. Neque enim Herodis voluntariam malitiam cohibere par erat, neque rursus Salvatorem, puerum adhuc mi- racula exordiri jam tum, atque ante tempus divi- nam ostentare virtutem: quod sane factum fuisset, si mirabili quadam ratione insidiantem sibi Hero- dem punivisset, neque ullo modo illam in Egyptum una cum parentibus secessionem pertulisset. Ve- ' D "Gen. XLIX, 9. so ibid. 10. » ibid. 8. ss ibid. 9. » Ose. x, 14, 15; ×1, 1. I
μή πη οὖν ὁρῶντες ἄνδρα, ναζιραῖον μὲν θεοῦ τὴν τρίχα, θεοπρεπὲς δὲ πρόσωπον ὑποφαίνοντα, σχῆμά τε ξένον περιβολῆς ἠμφιεσμένον, ἀθρόως ποθὲν ἐξ ἀφανοῦς [καὶ] ἐρήμου φαινόμενον, καὶ μετὰ τὸ κήρυγμα πάλιν εἰς τὴν ἔρημον καὶ εἰς τὸ ἀφανὲς ὑποχωροῦντα, καὶ ἄποτον, ἄτροφον, ἀκοινώνητον τοῖς πολλοῖς, εἰκότως ἐξεπλήττοντο, μηδ’ ἄνθρωπον αὐτὸν ὑπονοοῦντες ὑπάρχειν; πῶς γὰρ τὸν μηδὲ ἐν χρείᾳ τροφῆς γινόμενον; διὸ καὶ ἄγγελον αὐτὸν ὑπειλήφεσαν εἶναι, τοῦτον αὐτὸν ἐκεῖνον τὸν διὰ τοῦ προφήτου δηλούμενον κατὰ τὸ «ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου πρὸ προσώπου σου, ὃς κατασκευάσει τὴν ὁδόν σου ἔμπροσθέν σου»· κέχρηται γοῦν τῇ παραθέσει καὶ ταύτης τῆς γραφῆς Μάρκος ὁ εὐαγγελιστής. καὶ ὁ σωτὴρ δὲ μαρτυρεῖ λέγων· ἦλθεν ὁ Ἰωάννης πρὸς ὑμᾶς μήτε ἐσθίων μήτε πίνων, «καὶ λέγετε, δαιμόνιον ἔχει»· τοὺς γὰρ ἀπιστοῦντας καὶ πρὸς τἀληθῆ δυσχερεῖς καὶ δυσενδότους εἰκὸς ἦν διὰ τὸν εἰρημένον τοῦ Ἰωάννου βίον τοιαῦτα αὐτὸν βλασφημεῖν, ὡς ἔμπαλιν τοὺς συνῃσθημένους τῆς κατ’ αὐτὸν ἀρετῆς ἄγγελον ὑπολαμβάνειν. ταῦτα γοῦν ἡγοῦμαι τοῖς τὸν Ἰωάννην ὁρῶσιν θαῦμα περὶ αὐτοῦ παρασχεῖν·
βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης, ο είρητο ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Ἰακὼβ πρὸς τὸν προφητευόμενον. Καὶ ὡς ἐπὶ τοῦ παρόντος λέγεται τὸ, « Καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν, ὁμοίως καὶ ἐν ἐκείνοις τὸ, ι Καὶ αὐτὸς ἔσται προσδο κία ἐθνῶν. » Καὶ πάλιν ἐνταῦθα μέν, ο Εδεται, φησίν, ν ἔθνη ἐχθρῶν αὐτοῦ, καὶ ταῖς βολίσιν αὐτοῦ κατατοξεύσει ἐχθρόν· › Ὡσαύτως δὲ καὶ ἐν ἐκείνοις, « Αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου, ο ἐλέγετο. Καὶ τὸ, « Σκύμνος λέοντος Ιούδα, ο καὶ τὸ, « Ανι- πεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν; ν ἐν ἐκείνοις εἰρημένον, οὐδέν μοι δοκεῖ δια φέρειν τῆς μετὰ χεῖρας λέξεως φασκούσης· « Κατα κλιθεὶς ἀνεπαύσατο ὡς λέων, καὶ ὡς σκύμνος· τις ἀναστήσει αὐτόν; » Ταῦτα δὲ εἰκότως εἰς ταὐτὸν συνηγάγομεν, ἵν' ὥσπερ ἐπὶ στόματος δύο μαρτύρων τῆς ἐν ταῖς προφητείαις συμφωνίας ἡ περὶ τοῦ Σω τῆρος ἡμῶν ἀπόδειξις βεβαιοτέραν λάβοι τὴν κύρωσιν. Πάντα δ' οὖν τὰ εἰς τὴν τοῦ Ἰακὼς πρόῤῥησιν τεθεω ρημένα ἁρμόσειεν ἂν καὶ εἰς τὴν τοῦ Βαλαάμ τῆς ὁμοιότητος τῶν λεγομένων ἕνεκα. Εἰ δὴ ἐκεῖνα διὰ πολλῆς ἀποδείξεως ἐπὶ τὸν ἡμέτερον Σωτῆρα πεπλη- ρωμένα συνέστη, ἀκόλουθον ἂν εἴη καὶ τὰ παρόντα ὁμολογεῖν. τοῦ, » (δῆλον δ' ὅτι τοῦ Ἰακώβ, οὕτω κἀκεῖ· « Εκ Εt η Από του Ωσηέ. —"Ετι περὶ τοῦ, « Εξ Αἰγύπτου ἐκάλεσα τὸν Υἱόν μου, ν καὶ περὶ Ἡρώδου του βασιλέως, καὶ περὶ τῆς καθαιρέσεως τῆς Ἰου δαίων βασιλείας. • Καὶ ἐξαναστήσεται ἀπώλεια ἐν τῷ λαῷ σου, καὶ πάντα τὰ περιτετειχισμένα σου οιχήσεται, ὡς ἄρχων Σαλαμὰν ἐκ τοῦ οἴκου Ιεροβοάμ. Ἐν ἡμέραις πολέμου μητέρα ἐπὶ τέκνοις ἐδάφισαν. Οὕτω ποιήσω ὑμῖν, οἶκος Ἰσραὴλ, ἀπὸ προσώπου τῶν ἀδικῶν ὑμῶν. Ὄρθρου απερρίφησαν· ἀπεῤῥίφη βασιλεὺς Ἰσραὴλ, διότι νήπιος Ἰσραήλ. Καὶ ἐγὼ ἠγάπησα αὐτὸν, καὶ ἐξ Αἰγύπτου μετεκάλεσα τὰ τέκνα αὐτοῦ. » Δουλεύσας τῷ Εβραϊκῷ, • Ἐξ Αἰγύπτου ἐκάλεσα τὸν υἱόν μου, » ἐξέδωκεν ὁ Ακύλας. Αναγκαίως δὲ τὸ ῥητὸν ἐπεση μειωσάμην, επείπερ καὶ ὁ Ματθαῖος τέθειται τὴν προφητείαν, οπηνίκα εἰς Αἴγυπτον διακομισθῆναι τὸν Ἰησοῦν, κατ κεῖθεν ἐπανελθεῖν ἐπὶ τὴν γῆν τοῦ Ἰσραὴλ ἐδήλου. Εἰ δὲ ἐπιμέμφοιτό τις τῇ εἰς Αἴγυπτον ἀναχωρήσει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ἵστω κατὰ λόγον αὐτὴν γεγονέναι. Οὔτε γὰρ ἐπισχεῖν τὸν Ἡρώδην τῆς αὐτοπροαιρέτου κακίας προσῆκον ἦν, οὔτ᾽ ἂν βρέφος ἔτ' ὄντα τὸν Συ τῆρα τῶν θαυμάτων ἀπάρξασθαι, καὶ πρὸ καιροῦ τὴν θείαν ἐπιδείκνυσθαι δύναμιν· ὅπερ ἂν ἐπράχθη, εἰ παραδόξως ἐπιβουλεύοντα αὐτῷ τὸν Ἡρώδην μετῆλθε, μηδαμῶς ὑπομείνας τὴν εἰς Αἴγυπτον ἅμα τοῖς γο νεῦσιν ἀναχώρησιν. Ἀλλὰ γὰρ ἦν τῆς κρείττονος οι- EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. H. - APOLOGETICA. • B hunc usque diem contraxerunt. Quapropter non d regni solum, sed etiam sui illius, quod honore omn- ni ac reverentia colebant, sanctuarii, extremam 30- Jitudinem atque interitum in oculis habere, atque intueri non desinant. Non abs re autem fuerit hisce quæ nunc tractamus, ipsius Jacob ad Judam pro- phetiam adjungere, quam etiam ipsam evidentissi- me Salvatori nostro accommodari jam demonstravi- mus, contemplarique eam, quæ in utrisque est, concordiam. Quemadmodum enim hic dictum est : • Egredietur homo de semine ejus (ipsius videlicet Jacob), » ita etiam illic dictum est : « De germine, fili mi, ascendisti ", › ab ipso Jacob, ad eum de quo ipse vaticinatur. Utque in præsenti dicitur il- lud : ‹ Et dominabitur gentibus multis, › sic in illis quoque illud : « ipse erit exspectatio gentium 80. Et rursus hic quidem : « Devorabit, inquit, gentes inimicorum suorum, et jaculis suis feriet inimi- cum; in illis autem simili ratione illud dictum est Manus tuæ in tergo inimicorum tuorum Item illud : « Catulus leonis Juda, et illud : « Re- cumbens dormivisti ut leo, et ut catulus, quis ex- citabit illum , quod in illis dictum est, nihil mibi diferre videtur ab eo, quod nunc tractamus oraculo, cujus illa sunt verba : « Recumbens quievit ut leo, et ut catulus, quis excitabit illum ? » Hæc autem non abs re unum in locum coegimus, ut quasi in ore duorum testium, ejus quæ in prophetis spectatur concordiæ, de Salvatore nostro demonstratio firmiorem accipiat auctoritatem. Sed omnia quæcunque in vaticinium Jacob contemplanda contulimus, huic item quod a Balaam dictum est, accommodari poterunt, propter eorum quæ dicta sunt similitudinem. Quod si illa in nostro Salvato- re completa esse ampliori demonstratione tum constitit, sequitur jam ut præsentia quoque falea- mur. - Ab Osee. Stem de illo quod dictum est : < Ex C Ægypto vocavi Filium meum, » et de Herode rege, et eversione regni Judæoram, ‹ Et exsurget perditio iņ populo tuo, et omnia munita tua peribunt, ut princeps Salaman de domo Jeroboam, h diebus belli matrem super filiis alli- - serunt. Sic faciam, vobis domus Israel, a facie inju- riarum vestrarum, Mane ejecti sunt: ejectus est rex Israel, quoniam infans Israel. Et ego dilexi eum et ex Ægypto evocavi filios ejus "., Sed Aquila, Hebraicæ elocutioni inserviens, • Ex Ægypto vocavi filium meum, interpretatus est. Ego autem necessario ad verbum notavi locum, quoniam Matthaus quoque posuit prophetiam, ubi in Egyptum commigrasse Jesum, et illinc rediisse in terram Israel indicavit; si quis autem Salvatoris nostri in Ægyptum profectionem accuset, sciat id totum maxima cum ratione factum fuisse. Neque enim Herodis voluntariam malitiam cohibere par erat, neque rursus Salvatorem, puerum adhuc mi- racula exordiri jam tum, atque ante tempus divi- nam ostentare virtutem: quod sane factum fuisset, si mirabili quadam ratione insidiantem sibi Hero- dem punivisset, neque ullo modo illam in Egyptum una cum parentibus secessionem pertulisset. Ve- ' D "Gen. XLIX, 9. so ibid. 10. » ibid. 8. ss ibid. 9. » Ose. x, 14, 15; ×1, 1. I
PG 22:671διὸ καὶ συνέτρεχον πανταχόθεν ἐπὶ τὴν δι’ αὐτοῦ κηρυττομένην τῆς ψυχῆς κάθαρσιν. μέμνηται δὲ τῆς κατ’ αὐτὸν ἱστορίας Ἰώσηπος ἐν ὀκτωκαιδεκάτῳ τῆς Ἰουδαϊκῆς Ἀρχαιολογίας τοῦτον γράφων τὸν τρόπον· «τισὶν δὲ τῶν Ἰουδαίων ἐδόκει ὀλωλέναι τὸν Ἰουδαίων στρατὸν ὑπὸ τοῦ θεοῦ, καὶ μάλα δικαίως τιννυμένου κατὰ ποινὴν Ἰωάννου τοῦ καλουμένου βαπτιστοῦ. κτείνει γὰρ τοῦτον Ἡρώδης, ἀγαθὸν ἄνδρα καὶ τοῖς Ἰουδαίοις κελεύοντα ἀρετὴν ἐπασκοῦσι καὶ τῇ πρὸς ἀλλήλους δικαιοσύνῃ καὶ πρὸς θεὸν εὐσεβείᾳ χρωμένοις βαπτισμῷ συνιέναι. οὕτω γὰρ δὴ καὶ τὴν βάπτισιν ἀποδεκτὴν αὐτῷ φαίνεσθαι.» Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. «Εὐφράνθητι, ἔρημος διψῶσα, ἀγαλλιάσθω ἔρημος καὶ ἀνθείτω ὡς κρίνον, καὶ ἐξανθήσει καὶ ἀγαλλιάσεται τὰ ἔρημα τοῦ Ἰορδάνου· καὶ ἡ δόξα τοῦ Λιβάνου ἐδόθη αὐτῇ καὶ ἡ τιμὴ τοῦ Καρμήλου, καὶ ὁ λαός μου ὄψεται τὴν δόξαν κυρίου.» οἷς ἐπιλέγει· «ἰσχύσατε, χεῖρες ἀνειμέναι καὶ γόνατα παραλελυμένα· παρακαλέσατε, οἱ ὀλιγόψυχοι τῇ διανοίᾳ· ἰσχύσατε, μὴ φοβεῖσθε· ἰδοὺ ὁ θεὸς ἡμῶν κρίσιν ἀνταποδίδωσι καὶ ἀνταποδώσει, αὐτὸς ἥξει καὶ σώσει ἡμᾶς. τότε ἀνοιχθήσονται ὀφθαλμοὶ τυφλῶν, καὶ ὦτα κωφῶν ἀκούσονται.
κονομίας ἐπὶ καιροῦ τοῦ προσήκοντος τῶν τῆς θεότη- Α τος ἀπάρξασθαι θαυμάτων, ᾧ γε διὰ παντὸς τοῦ βίου τὸ πρᾶον καὶ ἀνεξίκακον μεμαρτύρηται, προχείρῳ μὲν εἰς τὰς εὐποιίας καὶ τὰς κοινὰς εὐεργεσίας γε- νομένῳ, μηδένα δὲ τῶν μὴ ἀκουόντων ἀμυνομένω, μηδὲ ὅτε ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤγετο, καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείροντος ἄφωνος. Πῶς οὖν εἰκὸς ἦν τὸν τοιοῦτον δεῖν ἐν παιδίῳ μὴ οὐχὶ ὑποχωρῆσαι τῇ τοῦ Ἡρώδου κακία, ᾧ καὶ ἐν ἀνδρὶ τὸ ἀναχωρεῖν καὶ τοὺς πονηροὺς ἐκκλίνειν μεμαρτύρηται, ἐπικρύ πτεσθαί τε καὶ ὑποφεύγειν τὸν ἐπὶ ταῖς παραδοξο- ποιίαις ἔπαινον; παρήνει γοῦν τοῖς ὑπ' αὐτοῦ θερα πενομένοις μηδενὶ λέγειν. Εἰ δ' ἐπὶ τὸν λαὸν τὴν προ- φητείαν ἀναφέροι τις, φάσκων περὶ τοῦ ἐκ σπέρμα τος τοῦ Ἰσραὴλ λαοῦ εἰρῆσθαι, ἐπιστησάτω τῇ τοῦ λόγου ἀκολουθίᾳ, ταῦτα ἔσεσθαι φησάσῃ μετὰ τὸ εἰ- πεῖν ὡς πρὸς αὐτὴν τὴν Ἱερουσαλήμ· ι Καὶ ἐξανα- στήσεται ἀπώλεια ἐν τῷ λαῷ σου, καὶ πάντα περιτε- τειχισμένα σου οιχήσεται. » Καὶ ἅπερ, φησὶν, ὁ τοιόσ δε άρχων πέπονθε κατὰ τὸν ἐπελθόντα αὐτῷ πόλε μον, ἐν ᾧ μητέρα ἐπὶ τέκνοις ἡδάφισαν, τὰ παρα- πλήσια καὶ ὑμῖν αὐτοῖς ποιήσω διὰ τὰς κακίας ὑμῶν. Ὑμῖν δὲ τίσι ἢ τοῖς καλουμένοις Ισραηλίταις, οι καὶ ἀποῤῥίφητε σὺν τῷ βασιλεῖ ὑμῶν; τὸν Ἡρώδην αἰνιττόμενος· καὶ ταῦτά γε πάντα πεπόνθατε, διότι παῖς, ο φησὶν, « Ἰσραὴλ, καὶ ἐγὼ ἠγάπησα αὐτὸν, καὶ ἐξ Αἰγύπτου ἐκάλεσα τὸν Υἱόν μου. » Πῶς γὰρ οἷόν τε κατὰ τὸ αὐτὸ τοῖς αὐτοῖς ἐπιμέμφεσθαι, καὶ πάλιν τοὺς αὐτοὺς ἐπαινεῖν; Αλλ᾽ ἦν ὁ ἀληθὴς νοῦς ταύτην ἔχων θεωρίαν. Ἰσραὴλ γὰρ ὁ Χριστὸς καὶ καθ' ἑτέρας ἀνηγόρευται προφητείας, ὡσπεροῦν καὶ ἐπὶ τῆς παρούσης. Ἐπειδὴ τοίνυν οὗτος, φησίν, ὑπήκοος μοι γενόμενος, μορφὴν δούλου εἴληφε, καὶ γέγονε παι- διον ἀγαπητὸν ἐμοὶ, πᾶσαν τὴν ἐμὴν ἐκτελέσας βου- λήν, διὰ τοῦτο αὐτὸν μὲν ἀπὸ τῆς Αἰγύπτου, εἰς ἣν ἐνανθρωπήσας κατελήλυθεν, οὕτω δηλουμένου τοῦ πε φιγείου τόπου, ἢ καὶ ἐξ αὐτῆς τῆς προχείρου οἷα γνή- στον καὶ ἀγαπητὸν Υἱὸν ἀνεκαλεσάμην· ὑμᾶς δὲ, τοὺς πρὸς οὓς ὁ λόγος, σὺν καὶ τῇ ὑμετέρᾳ βασιλείᾳ όλε ὕφος καὶ ἀπώλεια παραλήψεται. Ταῦτα μὲν ἡ προ φητεία· πρόδηλον δὲ ὅπως ἀπὸ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων πολιορκηθείσης τῆς Ἱερουσαλήμ, καθώ ᾑρέθη καὶ εἰς τὸ παντελὲς ἀπεῤῥίφη ή μέχρι τότε συστᾶσα τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους αὐτονομία τε καὶ ἀρχή. Πλὴν ἀλλὰ τρίτον ἤδη τὰ περὶ τῆς Αἰγύπτου καὶ τῆς αὐτόθι ἀφίξεως αὐτοῦ προεφήτευται. Εἰ δέ τις αὐτὰ μηδαμῶς ἐφαρμόζειν ἐπὶ τὸν ἡμέτερον λέγοι Σωτῆ- ρα, ἀλλὰ τά γε τῆς τοῦ Ματθαίου παραθέσεως ἀπὸ τῆς παρὰ Μωϋσεῖ μαρτυρίας αὐτῷ παρειλημμένα, ἦν καὶ ἀρτίως διεληλύθαμεν, τό, «Ὁ Θεὸς ὡδήγησεν αὐτὸν ἐξ Αἰγύπτου, ο διηγούμενοι· ἐπεὶ μηδ' αὐτὸς ὁ εὐαγγελιστὴς ἀπὸ τῆς τοῦ Ὠση προφητείας ειλήφθαι αὐτῷ τὸ λόγιον ἔφησεν, ὡς δύνασθαι, καὶ πόθεν ἐπι- ζητήσαντας, εὑρεῖν αὐτὸ κείμενον· ὅθεν εἰκὸς τὸν εὐαγγελιστὴν πεποιῆσθαι αὐτοῦ τὴν ἔκθεσιν. Β ἡ +65 DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. rum enim praestantioris cujusdam dispensationis ac sapientiæ fuit, suo atque accommodato tempore miraculorum, quæ ad divinitatem pertinent. ini tium facere eum cui in tota vita mansuetudinis et clementiæ testimonium redditum est, quique ad promerendum, atque ad communia officia ſungen- da propensus exstitit, nec aliquem unquam eorum qui non ipsi auscultaverunt, utus est, ne tunc qui- dem cum ut ovis ad occisionem ducebatur, atque ut agnus coram tondente se, obmutescebat. Qui autem, quæso, convenisset, eun, qui talis erat, puerum adhuc Herodis malitiæ non concedere, cui etiam ad virilem ætatem profecto, concedendi et malignos declinandi, testimonium redditum est ? quique et se occultare, et in miraculis edendis laudem effugere consueverit ? nam quos ipse curas set, iis imperabat ut nemini dicerent. Quod si quis prophetiam hanc ad populum referat, dicatque hæc de populo ex semine Israel oriundo dicta esse, is attendat verborum ordinem in quibus hæc futura dicuntur, postquam dictum est quasi ad ipsuîn de- rusalem, e et exsurget perditio in populo tuo, et omnia munita tua peribunt; › et quæ quidem princeps passus est in bello, in quo matrem super ſiis, terræ alliserunt, eadem vobis quoque ipsis faciam propter malitias vestras. Vobis porro qui- bus tandem aliis, nisi qui vocamini Israelitæ? quique etiam rejecti estis cum rege vestro? ubi He- rodem obscurius indicat: et hæc omnia passi estis, e quoniam puer, inquit, est Israel, et ego di- lexi eum : et de Ægypto vocavi filium meum. Qui enim fieri potest, ut eodem in loco eosdem et accuset et laudet? sed verus sensus est is, qui hanc habet contemplationem. Israel enim in alia prophe- tia dictus est Christus, quemadmodum in hac quo- que quam nunc tractamus. Quoniam igitur hic, inquit, obediens mibi faetus, formam servi accepit, et factus est puer mihi dilectus, dum omnia quæ- cunque volo efficit, idcirco illum ex Ægypto, ad quam hominis forma assumpta descendit, dum ea voce terrenus locus significatur, aut etiam ex illa vulgatiore tanquam legitimum dilectumque Filium evocavi : vos autem ipsos ad quos sermo directus est, una cum regno vestro interitas et perditio comprehendet. Hæc quidem ipsa prophetia : con- stat autem quemadmodum post Salvatoris nostri tempora, cum obsessa fuisset ac vaslala Jerusa- lem, sublatus est, et ad extremam perniciem reje- ctus, qui usque ad illud tempus stelerat Judaica gentis legum usus omnisque principatus. Verum- tamen jam tertio, quæ ad Ægyptum pertinent, quæque ad iter quod in illam est factum, divinitus prædicta sunt : quod si quis nullo modo fateatur ea nostro Salvatori convenire, at saltem cum ca Matthæus apposuerit, de testimonio quod est apud tractavimus, dum illud : «Deus duxit illum ex C D Musem ab illo accepta, ne neget, quod paulo ante Ægypto, › enarremus, quando ne ipse quidem evangelista, se ab ipsius Oseæ prophetia oraculum ac- cepisse indicavit, ut undecunque quærentes possint illi ubicunque positum sit, invenire: ibi videlicet unde par est evangelistam illud protulisse.
τότε ἁλεῖται ὡς ἔλαφος ὁ χωλός, καὶ τρανὴ ἔσται γλῶσσα μογιλάλων, ὅτι ἐρράγη ἐν τῇ ἐρήμῳ ὕδωρ καὶ φάραγξ ἐν γῇ διψώσῃ». Καὶ ταῦτα διὰ τῶν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν προφανῶς παραδόξων ἔργων ἐπληροῦτο μετὰ τὸ Ἰωάννου κήρυγμα. ὅρα τοιγαροῦν ὅπως τὴν ἔρημον εὐαγγελίζεται, οὐχ ἁπλῶς οὐδὲ τὴν τυχοῦσαν ἀλλ’ ἐκείνην ἀφωρισμένως καὶ μόνην τὴν παρὰ τῷ Ἰορδάνῃ ποταμῷ, ἐπειδήπερ παρὰ ταύτῃ διατρίβων ὁ Ἰωάννης ἐβάπτιζεν, ὡς ἡ γραφὴ μαρτυρεῖ λέγουσα· «ἐγένετο Ἰωάννης ἐν τῇ ἐρήμῳ βαπτίζων», «καὶ ἐξεπορεύετο πρὸς αὐτὸν πᾶσα ἡ Ἰουδαία χώρα, καὶ οἱ Ἱεροσολυμῖται πάντες, καὶ ἐβαπτίζοντο ὑπ’ αὐτοῦ ἐν τῷ Ἰορδάνῃ». τὴν μὲν οὖν ἔρημον τῆς πάλαι πάντων τῶν κατὰ θεὸν ἀγαθῶν ἐρήμου, λέγω δὴ τῆς ἐξ ἐθνῶν ἐκκλησίας, σύμβολον περιέχειν ἡγοῦμαι, τὸν δὲ ποταμὸν τὸν ἐπὶ τῆς ἐρήμου καθαίροντα πάντας τοὺς ἀπολουομένους ἐν αὐτῷ καθαρσίου τινὸς εἶναι κατὰ διάνοιαν θεωρουμένου εἰκόνα, περὶ οὗ διαλαλοῦσιν αἱ γραφαὶ λέγουσαι· «τοῦ ποταμοῦ τὰ ὁρμήματα εὐφραίνουσι τὴν πόλιν τοῦ θεοῦ».
κονομίας ἐπὶ καιροῦ τοῦ προσήκοντος τῶν τῆς θεότη- Α τος ἀπάρξασθαι θαυμάτων, ᾧ γε διὰ παντὸς τοῦ βίου τὸ πρᾶον καὶ ἀνεξίκακον μεμαρτύρηται, προχείρῳ μὲν εἰς τὰς εὐποιίας καὶ τὰς κοινὰς εὐεργεσίας γε- νομένῳ, μηδένα δὲ τῶν μὴ ἀκουόντων ἀμυνομένω, μηδὲ ὅτε ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤγετο, καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείροντος ἄφωνος. Πῶς οὖν εἰκὸς ἦν τὸν τοιοῦτον δεῖν ἐν παιδίῳ μὴ οὐχὶ ὑποχωρῆσαι τῇ τοῦ Ἡρώδου κακία, ᾧ καὶ ἐν ἀνδρὶ τὸ ἀναχωρεῖν καὶ τοὺς πονηροὺς ἐκκλίνειν μεμαρτύρηται, ἐπικρύ πτεσθαί τε καὶ ὑποφεύγειν τὸν ἐπὶ ταῖς παραδοξο- ποιίαις ἔπαινον; παρήνει γοῦν τοῖς ὑπ' αὐτοῦ θερα πενομένοις μηδενὶ λέγειν. Εἰ δ' ἐπὶ τὸν λαὸν τὴν προ- φητείαν ἀναφέροι τις, φάσκων περὶ τοῦ ἐκ σπέρμα τος τοῦ Ἰσραὴλ λαοῦ εἰρῆσθαι, ἐπιστησάτω τῇ τοῦ λόγου ἀκολουθίᾳ, ταῦτα ἔσεσθαι φησάσῃ μετὰ τὸ εἰ- πεῖν ὡς πρὸς αὐτὴν τὴν Ἱερουσαλήμ· ι Καὶ ἐξανα- στήσεται ἀπώλεια ἐν τῷ λαῷ σου, καὶ πάντα περιτε- τειχισμένα σου οιχήσεται. » Καὶ ἅπερ, φησὶν, ὁ τοιόσ δε άρχων πέπονθε κατὰ τὸν ἐπελθόντα αὐτῷ πόλε μον, ἐν ᾧ μητέρα ἐπὶ τέκνοις ἡδάφισαν, τὰ παρα- πλήσια καὶ ὑμῖν αὐτοῖς ποιήσω διὰ τὰς κακίας ὑμῶν. Ὑμῖν δὲ τίσι ἢ τοῖς καλουμένοις Ισραηλίταις, οι καὶ ἀποῤῥίφητε σὺν τῷ βασιλεῖ ὑμῶν; τὸν Ἡρώδην αἰνιττόμενος· καὶ ταῦτά γε πάντα πεπόνθατε, διότι παῖς, ο φησὶν, « Ἰσραὴλ, καὶ ἐγὼ ἠγάπησα αὐτὸν, καὶ ἐξ Αἰγύπτου ἐκάλεσα τὸν Υἱόν μου. » Πῶς γὰρ οἷόν τε κατὰ τὸ αὐτὸ τοῖς αὐτοῖς ἐπιμέμφεσθαι, καὶ πάλιν τοὺς αὐτοὺς ἐπαινεῖν; Αλλ᾽ ἦν ὁ ἀληθὴς νοῦς ταύτην ἔχων θεωρίαν. Ἰσραὴλ γὰρ ὁ Χριστὸς καὶ καθ' ἑτέρας ἀνηγόρευται προφητείας, ὡσπεροῦν καὶ ἐπὶ τῆς παρούσης. Ἐπειδὴ τοίνυν οὗτος, φησίν, ὑπήκοος μοι γενόμενος, μορφὴν δούλου εἴληφε, καὶ γέγονε παι- διον ἀγαπητὸν ἐμοὶ, πᾶσαν τὴν ἐμὴν ἐκτελέσας βου- λήν, διὰ τοῦτο αὐτὸν μὲν ἀπὸ τῆς Αἰγύπτου, εἰς ἣν ἐνανθρωπήσας κατελήλυθεν, οὕτω δηλουμένου τοῦ πε φιγείου τόπου, ἢ καὶ ἐξ αὐτῆς τῆς προχείρου οἷα γνή- στον καὶ ἀγαπητὸν Υἱὸν ἀνεκαλεσάμην· ὑμᾶς δὲ, τοὺς πρὸς οὓς ὁ λόγος, σὺν καὶ τῇ ὑμετέρᾳ βασιλείᾳ όλε ὕφος καὶ ἀπώλεια παραλήψεται. Ταῦτα μὲν ἡ προ φητεία· πρόδηλον δὲ ὅπως ἀπὸ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χρόνων πολιορκηθείσης τῆς Ἱερουσαλήμ, καθώ ᾑρέθη καὶ εἰς τὸ παντελὲς ἀπεῤῥίφη ή μέχρι τότε συστᾶσα τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους αὐτονομία τε καὶ ἀρχή. Πλὴν ἀλλὰ τρίτον ἤδη τὰ περὶ τῆς Αἰγύπτου καὶ τῆς αὐτόθι ἀφίξεως αὐτοῦ προεφήτευται. Εἰ δέ τις αὐτὰ μηδαμῶς ἐφαρμόζειν ἐπὶ τὸν ἡμέτερον λέγοι Σωτῆ- ρα, ἀλλὰ τά γε τῆς τοῦ Ματθαίου παραθέσεως ἀπὸ τῆς παρὰ Μωϋσεῖ μαρτυρίας αὐτῷ παρειλημμένα, ἦν καὶ ἀρτίως διεληλύθαμεν, τό, «Ὁ Θεὸς ὡδήγησεν αὐτὸν ἐξ Αἰγύπτου, ο διηγούμενοι· ἐπεὶ μηδ' αὐτὸς ὁ εὐαγγελιστὴς ἀπὸ τῆς τοῦ Ὠση προφητείας ειλήφθαι αὐτῷ τὸ λόγιον ἔφησεν, ὡς δύνασθαι, καὶ πόθεν ἐπι- ζητήσαντας, εὑρεῖν αὐτὸ κείμενον· ὅθεν εἰκὸς τὸν εὐαγγελιστὴν πεποιῆσθαι αὐτοῦ τὴν ἔκθεσιν. Β ἡ +65 DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. rum enim praestantioris cujusdam dispensationis ac sapientiæ fuit, suo atque accommodato tempore miraculorum, quæ ad divinitatem pertinent. ini tium facere eum cui in tota vita mansuetudinis et clementiæ testimonium redditum est, quique ad promerendum, atque ad communia officia ſungen- da propensus exstitit, nec aliquem unquam eorum qui non ipsi auscultaverunt, utus est, ne tunc qui- dem cum ut ovis ad occisionem ducebatur, atque ut agnus coram tondente se, obmutescebat. Qui autem, quæso, convenisset, eun, qui talis erat, puerum adhuc Herodis malitiæ non concedere, cui etiam ad virilem ætatem profecto, concedendi et malignos declinandi, testimonium redditum est ? quique et se occultare, et in miraculis edendis laudem effugere consueverit ? nam quos ipse curas set, iis imperabat ut nemini dicerent. Quod si quis prophetiam hanc ad populum referat, dicatque hæc de populo ex semine Israel oriundo dicta esse, is attendat verborum ordinem in quibus hæc futura dicuntur, postquam dictum est quasi ad ipsuîn de- rusalem, e et exsurget perditio in populo tuo, et omnia munita tua peribunt; › et quæ quidem princeps passus est in bello, in quo matrem super ſiis, terræ alliserunt, eadem vobis quoque ipsis faciam propter malitias vestras. Vobis porro qui- bus tandem aliis, nisi qui vocamini Israelitæ? quique etiam rejecti estis cum rege vestro? ubi He- rodem obscurius indicat: et hæc omnia passi estis, e quoniam puer, inquit, est Israel, et ego di- lexi eum : et de Ægypto vocavi filium meum. Qui enim fieri potest, ut eodem in loco eosdem et accuset et laudet? sed verus sensus est is, qui hanc habet contemplationem. Israel enim in alia prophe- tia dictus est Christus, quemadmodum in hac quo- que quam nunc tractamus. Quoniam igitur hic, inquit, obediens mibi faetus, formam servi accepit, et factus est puer mihi dilectus, dum omnia quæ- cunque volo efficit, idcirco illum ex Ægypto, ad quam hominis forma assumpta descendit, dum ea voce terrenus locus significatur, aut etiam ex illa vulgatiore tanquam legitimum dilectumque Filium evocavi : vos autem ipsos ad quos sermo directus est, una cum regno vestro interitas et perditio comprehendet. Hæc quidem ipsa prophetia : con- stat autem quemadmodum post Salvatoris nostri tempora, cum obsessa fuisset ac vaslala Jerusa- lem, sublatus est, et ad extremam perniciem reje- ctus, qui usque ad illud tempus stelerat Judaica gentis legum usus omnisque principatus. Verum- tamen jam tertio, quæ ad Ægyptum pertinent, quæque ad iter quod in illam est factum, divinitus prædicta sunt : quod si quis nullo modo fateatur ea nostro Salvatori convenire, at saltem cum ca Matthæus apposuerit, de testimonio quod est apud tractavimus, dum illud : «Deus duxit illum ex C D Musem ab illo accepta, ne neget, quod paulo ante Ægypto, › enarremus, quando ne ipse quidem evangelista, se ab ipsius Oseæ prophetia oraculum ac- cepisse indicavit, ut undecunque quærentes possint illi ubicunque positum sit, invenire: ibi videlicet unde par est evangelistam illud protulisse.
PG 22:673σημαίνει δὲ τοῦτο τὴν ἀέναον ἐπιρροὴν τοῦ θείου πνεύματος ἄνωθεν πηγάζοντος καὶ τὴν τοῦ θεοῦ πόλιν ἄρδοντος (οὕτω καλουμένης τῆς κατὰ θεὸν πολιτείας). οὗτος δὴ οὖν ὁ ποταμὸς τοῦ θεοῦ καὶ μέχρι τῆς ἐρήμου κατελήλυθεν, δηλαδὴ τῆς ἐξ ἐθνῶν ἐκκλησίας, καὶ ταύτῃ τῶν ἐν αὐτῷ ζωτικῶν ναμάτων εἰσέτι νῦν ἐπιχορηγεῖ. Πρὸς τούτοις ἡ προφητεία τῇ δηλωθείσῃ ἐρήμῳ δοθήσεσθαί φησιν τὴν δόξαν τοῦ Λιβάνου καὶ τὴν τιμὴν τοῦ Καρμήλου. τίς δὲ ἔστιν «ἡ δόξα τοῦ Λιβάνου» ἢ ἡ διὰ θυσιῶν κατὰ τὸν Μωσέως νόμον ἐπιτελουμένη λατρεία, ἣν παραιτησάμενος ὁ θεὸς διὰ τῆς λεγούσης προφητείας «ἵνα τί μοι λίβανον ἐκ Σαβὰ φέρετε», καὶ «τί μοι πλῆθος τῶν θυσιῶν ὑμῶν», ἐπὶ τὴν ἔρημον τοῦ Ἰορδάνου μετατέθεικεν τὴν δόξαν τῆς Ἱερουσαλήμ, τῆς κατ’ εὐσέβειαν ἀγωγῆς οὐκ ἐπὶ Ἱερουσαλὴμ ἀλλ’ ἐπὶ τῆς ἐρήμου συντελεῖσθαι ἀρξαμένης ἀπὸ τῶν Ἰωάννου χρόνων.
Ι. - Περὶ τοῦ κατὰ τὴν ἔρημον Ιωάννου κηρύγματος. Φωνή βοώντος, ἐν τῇ ἐρήμῳ· Ἑτοιμάσατε τὴν ὁδὸν Κυρίου· εὐθείας ποιεῖτε τὰς τρίβους αὐτοῦ. Πᾶ- σα φάραγξ πληρωθήσεται, καὶ πᾶν ὅρος καὶ βουνό; ταπεινωθήσεται· καὶ ἔσται τὰ σκολιὰ εἰς εὐθεῖαν, καὶ αἱ τραχεῖαι εἰς ὁδοὺς λείας· καὶ ὀφθήσεται ἡ δό ξα Κυρίου. Καὶ ὄψεται πᾶσα σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ, ὅτι Κύριος ἐλάλησεν. Εδει καὶ ταύτην ἐπὶ τῶν χρόνων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπὶ πέρας ἐλθεῖν τὴν πρόῤῥησιν. Διόπερ κατὰ τὸν εὐαγγελιστήν Λουχάν, • Ἐν ἔτει πεντεκαιδεκάτῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος, ἐπιτροπεύοντος Ποντίου Πιλάτου τῆς Ἰου δαίας, ο καὶ τῶν τούτῳ συναριθμουμένων, « ἐγένετο ῥῆμα Θεοῦ ἐπὶ Ἰωάννην τὸν τοῦ Ζαχαρίου υἱὸν ἐν τῇ • Β ἐρήμῳ· ὃς ἐλθὼν εἰς πᾶσαν τὴν περίχωρον τοῦ Ἰορ ΕΙ ριόν σου, ὁ ἡτοίμασας κατὰ πρόσωπον πάντων δάνου, ἐκήρυσσε βάπτισμα μετανοίας εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν. • Τούτοις δ' οὖν ὁ εὐαγγελιστὴς ἐπιμαρ τυρεῖ λέγων· « Καθώς γέγραπται ἐν βίβλω λόγων. Ησαίου τοῦ προφήτου· Φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ· Ετοιμάσατε τὴν ὁδὸν Κυρίου· καὶ τὰ ἑξῆς. Τί δε οὖν ἐβόα ἡ διὰ τοῦ Ἰωάννου φωνὴ ἐπὶ τῆς ἐρήμου κηρύσσουσα ἢ τοῖς ἐκπορευομένοις ὄχλοις βαπτισθῆς ναι ὑπ' αὐτοῦ, ὡς ἑρπετοῖς ἐρήμου τυγχάνουσιν, εἰ κείως τῇ προφητεία: « Γεννήματα ἐχιδνῶν, τίς ὑπέ δειξεν ὑμῖν φυγεῖν ἀπὸ τῆς μελλούσης ὀργῆς; » Πάλιν τε αὖ τὰς σκολιὰς ψυχὰς εἰς εὐθείας, καὶ τὰς τραχείας εἰς ὁδοὺς λείας μετασκευάζουσα ἔφασκε τοῖς αὐτοῖς· • Ποιήσατε οὖν καρποὺς ἀξίους τῆς μετανοίας. » Καὶ ταῦτά γε συνετελεῖτο προπαρασκευάζοντος Ιωάννου τοὺς ὀψομένους τὴν δόξαν Κυρίου, καὶ τὸ καλούμενον σωτήριον τοῦ Θεοῦ, οὐκ ἄλλον ὄντα τοῦ Χριστοῦ, ὡς ἐμαρτύρει λέγων· · Ἐγὼ μὲν ὑμᾶς ὕδατι βαπτίζω· ἔρχεται δὲ ὁ ἰσχυρότερός μου ὀπίσω μου· οὗ οὐκ εἰμὶ ἄξιος τὰ ὑποδήματα βαστά σαι, αὐτὸς ὑμᾶς βαπτίσει ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί. ο Ὃς καὶ ἰδὼν τὸν Ἰησοῦν ἐρχόμενον ἀνετώ νησιν· « Ἰδὲ ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ ὁ αἴρων ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Οὗτός ἐστι περὶ οὗ εἶπον· ε Οπίσω μου ἔρχεται ἀνὴρ, ὃς ἔμπροσθέν μου γέγονε. Τὸν αὐτὸν δὲ εἶναι τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ καὶ ὁ Συμεὼν ἐμαρτύρησεν, ὃς λαβὼν ἐπὶ ταῖς ἀγκά λαις βρέφος ὄντα τὸν Ἰησοῦν, ἔφη· « Νῦν ἀπο λύεις τὸν δοῦλον σου, Δέσποτα, κατὰ τὸ ῥῆμά σου, ἐν εἰρήνῃ. Οτι εἶδον οἱ ὀφθαλμοί μου τὸ σωτή τῶν λαῶν, φῶς εἰς ἀποκάλυψιν ἐθνῶν· οἷς συνάδει καὶ ὁ προφήτης εἰπών· . Καὶ ὄψεται πᾶσα σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ. » Τὸ γὰρ • πᾶσα σὰρξ, ο ἀντὶ πάντων εἴρηται τῶν ἐθνῶν. Ὅπως δὲ ταῦτα τέλους ἔτυχε, καὶ τὰ ἔθνη τὸν Χριστὸν ἐπέγνω τοῦ Θεοῦ, μακρῶν οὐ δεῖ λόγων. Καὶ τὰ μὲν ρητὰ τοῦτον ἐπληροῦτο τὸν τρόπον. Τί δ᾽ ἦν τὸ αἴτιον τοῦ μὴ ἐν πόλε σι, μηδ' ἐπ' αὐτῆς τῆς Ἱερουσαλήμ, ἀλλ᾽ ἐπὶ τῆς ἐρήμου Ἰωάννην παρελθόντα κηρύττειν; ὁ μέν τις φήσαι ἂν εἰς ἀποπλήρωσιν τῆς προφητ το Ab Isaia. EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. APOLOGETICA. De Joannis in deserto prædica- A 'Axd rov Hratov. tione. . • Vos clamantis in deserto : Parate viam Domini : rectas facite semitas ejus. Omnis vallis implebitur, et omnis mons et collis humiliabitur: et erunt pra- va in rectam, et asperæ in vias planas : ct videbitur gloria Domini. Et videbit omnis caro salutare Dei, quoniam Dominus locutus est *. Hoc quoque va- ticinium oportebat sub Salvatoris nostri tempus suum finem contingere. Quocirca, ut apud Lucam evangelistam scriptum est, ‹ In anno quinto deci- mo imperii Tiberii Cæsaris, procurante Pontio Pi- lato Judæam, cæterisque imperantibus qui cum hoc connumerantur, factum est verbum Dei ad Joan- nem Zachariæ filium, in deserto. Et cum venisset in omnem terram, quæ est circum Jordanem, præ- dicavit baptisma pœnitentiæ in remissionem pecca- turum s. o llisce autem evangelista adjicit testimo mium, dicens : Sicut scriptum est in libro serno- num Isaiæ prophetæ : Vox clamantis in deserto : Parate viam Domini " > et quæ sequuntur. Quid igitur tandem aliud clamabat Joannis illa in deser- to praedicans vox ad turbas exeuntes, ut ab ipso baptizarentur, tanquam ad reptilia deserti, quam conveniens accommodatumque illud: ‹ Germina viperarum, quis ostendit vobis fugere a ventura Ira ?, El rursus dum pravas animas in rectas, et asperas in vias planas reparat, dicebat iisdem : • Facite igitur fructus dignos poenitentia ". » hæc scilicet complebantur, dum Joannes præ- parabat eos qui visuri erant glorian Donini, et G quod vocatur salutare Dei, quod quidem ni- hil aliud est, quam Christus, sicut verbis il- lis testificatur : • Ego quidem vos aqua ba- plizo : venit autem fortior me post me, cujus non sum dignus calceamenta gestare. Ipse vos baptizabit in Spiritu sancto et igne . . Qui etiam cum Jesum vidisset venientem, exclama- vit Ecce Agnus Dei qui tollit peccatum mundi. Hic est, de quo ego dixi : Post 'me venit vir, qui ante me factus est . . Quod vero idem esset sa- lutare Dei, Simeon quoque testificatus est, qui ac- cepto in ulnas puero Jesu, dixit : « Nunc dimittis servum tuum, Domine, secundum verbum tuum, in pace. Quia viderunt oculi mei salutare tuum, quod parasti ante faciem omnium populorum, lumen ad D reveiationem gentium *. » Quibus etiam propheta consentit, dum ait: « Et videbit omnis caro salu- tare Dei. o illud enim, c omnis caro, » pro omni- bus gentibus dictum est. Ut autem demonstretur quomodo hæc suum finem contigerint, et gentes Cristum Dei agnoverint, multis non opus est ver- bis : et quæ quidem ad verbum solent considerari, in hunc completa sunt modum. Cæterum quid, quæso, fuit in causa, ut non in urbibus neque in ipsa Jerusalem, sed in deserto, Joannes suggestum sibi ad prædicandum elegerit? ad hoc quispiam st Isa. St. 3-5. " Luc. 11, 4-3. ibid. 4. 29, 30. * Luc, 11, 29-32. s ibid. 7. ibid. 8. . ibid. 16. to Joan,
ὡσαύτως δὲ καὶ «ἡ τιμὴ» τοῦ νόμου τῶν τε κατ’ αὐτὸν σωματικώτερον νενομοθετημένων δέδοται τῇ ἐρήμῳ τοῦ Ἰορδάνου διὰ τὴν ἀποδοθεῖσαν αἰτίαν, ὅτι μηκέτ’ ἐπὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ προσέφευγον οἱ τῆς κατὰ ψυχὴν θεραπείας δεόμενοι, ἀλλ’ ἐπὶ τὴν ὀνομαζομένην ἔρημον, τῆς ἐν αὐτῇ κηρυττομένης ἀφέσεως τῶν ἁμαρτημάτων ἕνεκεν. οἶμαι δὲ καὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν τὴν ἐπὶ τὸ βάπτισμα παρουσίαν δηλοῦσθαι διὰ τοῦ «καὶ ὁ λαός μου ὄψεται τὴν δόξαν κυρίου καὶ τὸ ὕψος τοῦ θεοῦ». τότε γὰρ καὶ ὤφθη τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἡ δόξα, ὅτε «βαπτισθεὶς ἀνέβη ἀπὸ τοῦ ὕδατος, καὶ ἀνεῴχθησαν αὐτῷ οἱ οὐρανοί, καὶ εἶδεν τὸ πνεῦμα τοῦ θεοῦ καταβαῖνον ὡσεὶ περιστεράν, καὶ μένον ἐπ’ αὐτόν», ὅτε καὶ «φωνὴ ἐκ τῶν οὐρανῶν» ἠκούσθη «λέγουσα, οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητός, ἐν ᾧ ηὐδόκησα». ἀλλὰ καὶ πᾶς ὁ γνησίως ἐπὶ τὸ τοῦ λουτροῦ παριὼν μυστήριον, τὴν περὶ τοῦ Χριστοῦ παραλαβὼν θεολογίαν, τὴν δόξαν αὐτοῦ θεάσεται, λέξων ἂν ὁμοίως τῷ Παύλῳ· «εἰ καὶ ἐγνώκαμεν κατὰ σάρκα Χριστόν, ἀλλὰ νῦν οὐκέτι γινώσκομεν». Ἀπὸ Ψαλμοῦ 1. «Ὁ κατοικῶν ἐν βοηθείᾳ τοῦ ὑψίστου ἐν σκέπῃ τοῦ θεοῦ τοῦ οὐρανοῦ αὐλισθήσεται.
Ι. - Περὶ τοῦ κατὰ τὴν ἔρημον Ιωάννου κηρύγματος. Φωνή βοώντος, ἐν τῇ ἐρήμῳ· Ἑτοιμάσατε τὴν ὁδὸν Κυρίου· εὐθείας ποιεῖτε τὰς τρίβους αὐτοῦ. Πᾶ- σα φάραγξ πληρωθήσεται, καὶ πᾶν ὅρος καὶ βουνό; ταπεινωθήσεται· καὶ ἔσται τὰ σκολιὰ εἰς εὐθεῖαν, καὶ αἱ τραχεῖαι εἰς ὁδοὺς λείας· καὶ ὀφθήσεται ἡ δό ξα Κυρίου. Καὶ ὄψεται πᾶσα σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ, ὅτι Κύριος ἐλάλησεν. Εδει καὶ ταύτην ἐπὶ τῶν χρόνων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπὶ πέρας ἐλθεῖν τὴν πρόῤῥησιν. Διόπερ κατὰ τὸν εὐαγγελιστήν Λουχάν, • Ἐν ἔτει πεντεκαιδεκάτῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος, ἐπιτροπεύοντος Ποντίου Πιλάτου τῆς Ἰου δαίας, ο καὶ τῶν τούτῳ συναριθμουμένων, « ἐγένετο ῥῆμα Θεοῦ ἐπὶ Ἰωάννην τὸν τοῦ Ζαχαρίου υἱὸν ἐν τῇ • Β ἐρήμῳ· ὃς ἐλθὼν εἰς πᾶσαν τὴν περίχωρον τοῦ Ἰορ ΕΙ ριόν σου, ὁ ἡτοίμασας κατὰ πρόσωπον πάντων δάνου, ἐκήρυσσε βάπτισμα μετανοίας εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν. • Τούτοις δ' οὖν ὁ εὐαγγελιστὴς ἐπιμαρ τυρεῖ λέγων· « Καθώς γέγραπται ἐν βίβλω λόγων. Ησαίου τοῦ προφήτου· Φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ· Ετοιμάσατε τὴν ὁδὸν Κυρίου· καὶ τὰ ἑξῆς. Τί δε οὖν ἐβόα ἡ διὰ τοῦ Ἰωάννου φωνὴ ἐπὶ τῆς ἐρήμου κηρύσσουσα ἢ τοῖς ἐκπορευομένοις ὄχλοις βαπτισθῆς ναι ὑπ' αὐτοῦ, ὡς ἑρπετοῖς ἐρήμου τυγχάνουσιν, εἰ κείως τῇ προφητεία: « Γεννήματα ἐχιδνῶν, τίς ὑπέ δειξεν ὑμῖν φυγεῖν ἀπὸ τῆς μελλούσης ὀργῆς; » Πάλιν τε αὖ τὰς σκολιὰς ψυχὰς εἰς εὐθείας, καὶ τὰς τραχείας εἰς ὁδοὺς λείας μετασκευάζουσα ἔφασκε τοῖς αὐτοῖς· • Ποιήσατε οὖν καρποὺς ἀξίους τῆς μετανοίας. » Καὶ ταῦτά γε συνετελεῖτο προπαρασκευάζοντος Ιωάννου τοὺς ὀψομένους τὴν δόξαν Κυρίου, καὶ τὸ καλούμενον σωτήριον τοῦ Θεοῦ, οὐκ ἄλλον ὄντα τοῦ Χριστοῦ, ὡς ἐμαρτύρει λέγων· · Ἐγὼ μὲν ὑμᾶς ὕδατι βαπτίζω· ἔρχεται δὲ ὁ ἰσχυρότερός μου ὀπίσω μου· οὗ οὐκ εἰμὶ ἄξιος τὰ ὑποδήματα βαστά σαι, αὐτὸς ὑμᾶς βαπτίσει ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί. ο Ὃς καὶ ἰδὼν τὸν Ἰησοῦν ἐρχόμενον ἀνετώ νησιν· « Ἰδὲ ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ ὁ αἴρων ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Οὗτός ἐστι περὶ οὗ εἶπον· ε Οπίσω μου ἔρχεται ἀνὴρ, ὃς ἔμπροσθέν μου γέγονε. Τὸν αὐτὸν δὲ εἶναι τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ καὶ ὁ Συμεὼν ἐμαρτύρησεν, ὃς λαβὼν ἐπὶ ταῖς ἀγκά λαις βρέφος ὄντα τὸν Ἰησοῦν, ἔφη· « Νῦν ἀπο λύεις τὸν δοῦλον σου, Δέσποτα, κατὰ τὸ ῥῆμά σου, ἐν εἰρήνῃ. Οτι εἶδον οἱ ὀφθαλμοί μου τὸ σωτή τῶν λαῶν, φῶς εἰς ἀποκάλυψιν ἐθνῶν· οἷς συνάδει καὶ ὁ προφήτης εἰπών· . Καὶ ὄψεται πᾶσα σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ. » Τὸ γὰρ • πᾶσα σὰρξ, ο ἀντὶ πάντων εἴρηται τῶν ἐθνῶν. Ὅπως δὲ ταῦτα τέλους ἔτυχε, καὶ τὰ ἔθνη τὸν Χριστὸν ἐπέγνω τοῦ Θεοῦ, μακρῶν οὐ δεῖ λόγων. Καὶ τὰ μὲν ρητὰ τοῦτον ἐπληροῦτο τὸν τρόπον. Τί δ᾽ ἦν τὸ αἴτιον τοῦ μὴ ἐν πόλε σι, μηδ' ἐπ' αὐτῆς τῆς Ἱερουσαλήμ, ἀλλ᾽ ἐπὶ τῆς ἐρήμου Ἰωάννην παρελθόντα κηρύττειν; ὁ μέν τις φήσαι ἂν εἰς ἀποπλήρωσιν τῆς προφητ το Ab Isaia. EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. APOLOGETICA. De Joannis in deserto prædica- A 'Axd rov Hratov. tione. . • Vos clamantis in deserto : Parate viam Domini : rectas facite semitas ejus. Omnis vallis implebitur, et omnis mons et collis humiliabitur: et erunt pra- va in rectam, et asperæ in vias planas : ct videbitur gloria Domini. Et videbit omnis caro salutare Dei, quoniam Dominus locutus est *. Hoc quoque va- ticinium oportebat sub Salvatoris nostri tempus suum finem contingere. Quocirca, ut apud Lucam evangelistam scriptum est, ‹ In anno quinto deci- mo imperii Tiberii Cæsaris, procurante Pontio Pi- lato Judæam, cæterisque imperantibus qui cum hoc connumerantur, factum est verbum Dei ad Joan- nem Zachariæ filium, in deserto. Et cum venisset in omnem terram, quæ est circum Jordanem, præ- dicavit baptisma pœnitentiæ in remissionem pecca- turum s. o llisce autem evangelista adjicit testimo mium, dicens : Sicut scriptum est in libro serno- num Isaiæ prophetæ : Vox clamantis in deserto : Parate viam Domini " > et quæ sequuntur. Quid igitur tandem aliud clamabat Joannis illa in deser- to praedicans vox ad turbas exeuntes, ut ab ipso baptizarentur, tanquam ad reptilia deserti, quam conveniens accommodatumque illud: ‹ Germina viperarum, quis ostendit vobis fugere a ventura Ira ?, El rursus dum pravas animas in rectas, et asperas in vias planas reparat, dicebat iisdem : • Facite igitur fructus dignos poenitentia ". » hæc scilicet complebantur, dum Joannes præ- parabat eos qui visuri erant glorian Donini, et G quod vocatur salutare Dei, quod quidem ni- hil aliud est, quam Christus, sicut verbis il- lis testificatur : • Ego quidem vos aqua ba- plizo : venit autem fortior me post me, cujus non sum dignus calceamenta gestare. Ipse vos baptizabit in Spiritu sancto et igne . . Qui etiam cum Jesum vidisset venientem, exclama- vit Ecce Agnus Dei qui tollit peccatum mundi. Hic est, de quo ego dixi : Post 'me venit vir, qui ante me factus est . . Quod vero idem esset sa- lutare Dei, Simeon quoque testificatus est, qui ac- cepto in ulnas puero Jesu, dixit : « Nunc dimittis servum tuum, Domine, secundum verbum tuum, in pace. Quia viderunt oculi mei salutare tuum, quod parasti ante faciem omnium populorum, lumen ad D reveiationem gentium *. » Quibus etiam propheta consentit, dum ait: « Et videbit omnis caro salu- tare Dei. o illud enim, c omnis caro, » pro omni- bus gentibus dictum est. Ut autem demonstretur quomodo hæc suum finem contigerint, et gentes Cristum Dei agnoverint, multis non opus est ver- bis : et quæ quidem ad verbum solent considerari, in hunc completa sunt modum. Cæterum quid, quæso, fuit in causa, ut non in urbibus neque in ipsa Jerusalem, sed in deserto, Joannes suggestum sibi ad prædicandum elegerit? ad hoc quispiam st Isa. St. 3-5. " Luc. 11, 4-3. ibid. 4. 29, 30. * Luc, 11, 29-32. s ibid. 7. ibid. 8. . ibid. 16. to Joan,
ἐρεῖ τῷ κυρίῳ, ἀντιλήπτωρ μου εἶ καὶ καταφυγή μου· ὁ θεός μου βοηθός μου, καὶ ἐλπιῶ ἐπ’ αὐτὸν ὅτι αὐτὸς ῥύσεταί με ἐκ παγίδος θηρευτῶν, καὶ ἀπὸ λόγου ταραχώδους· ἐν τοῖς μεταφρένοις αὐτοῦ ἐπισκιάσει σοι, καὶ ὑπὸ τὰς πτέρυγας αὐτοῦ ἐλπιεῖς· ὅπλῳ κυκλώσει σε ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ. οὐ φοβηθήσῃ ἀπὸ φόβου νυκτερινοῦ, ἀπὸ βέλους πετομένου ἡμέρας, ἀπὸ πράγματος διαπορευομένου ἐν σκότει, ἀπὸ συμπτώματος καὶ δαιμονίου μεσημβρινοῦ. πεσεῖται ἐκ τοῦ κλίτους σου χιλιάς, καὶ μυριὰς ἐκ δεξιῶν σου, πρὸς σὲ δὲ οὐκ ἐγγιεῖ. πλὴν τοῖς ὀφθαλμοῖς σου κατανοήσεις, καὶ ἀνταπόδοσιν ἁμαρτωλῶν ὄψει. ὅτι σύ, κύριε, ἡ ἐλπίς μου, τὸν ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου. οὐ προσελεύσεται πρὸς σὲ κακά, καὶ μάστιξ οὐκ ἐγγιεῖ τῷ σκηνώματί σου· ὅτι τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ τοῦ διαφυλάξαι σε ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς σου· ἐπὶ χειρῶν ἀροῦσίν σε, μή ποτε προσκόψῃς πρὸς λίθον τὸν πόδα[ν] σου.
Ι. - Περὶ τοῦ κατὰ τὴν ἔρημον Ιωάννου κηρύγματος. Φωνή βοώντος, ἐν τῇ ἐρήμῳ· Ἑτοιμάσατε τὴν ὁδὸν Κυρίου· εὐθείας ποιεῖτε τὰς τρίβους αὐτοῦ. Πᾶ- σα φάραγξ πληρωθήσεται, καὶ πᾶν ὅρος καὶ βουνό; ταπεινωθήσεται· καὶ ἔσται τὰ σκολιὰ εἰς εὐθεῖαν, καὶ αἱ τραχεῖαι εἰς ὁδοὺς λείας· καὶ ὀφθήσεται ἡ δό ξα Κυρίου. Καὶ ὄψεται πᾶσα σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ, ὅτι Κύριος ἐλάλησεν. Εδει καὶ ταύτην ἐπὶ τῶν χρόνων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπὶ πέρας ἐλθεῖν τὴν πρόῤῥησιν. Διόπερ κατὰ τὸν εὐαγγελιστήν Λουχάν, • Ἐν ἔτει πεντεκαιδεκάτῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος, ἐπιτροπεύοντος Ποντίου Πιλάτου τῆς Ἰου δαίας, ο καὶ τῶν τούτῳ συναριθμουμένων, « ἐγένετο ῥῆμα Θεοῦ ἐπὶ Ἰωάννην τὸν τοῦ Ζαχαρίου υἱὸν ἐν τῇ • Β ἐρήμῳ· ὃς ἐλθὼν εἰς πᾶσαν τὴν περίχωρον τοῦ Ἰορ ΕΙ ριόν σου, ὁ ἡτοίμασας κατὰ πρόσωπον πάντων δάνου, ἐκήρυσσε βάπτισμα μετανοίας εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν. • Τούτοις δ' οὖν ὁ εὐαγγελιστὴς ἐπιμαρ τυρεῖ λέγων· « Καθώς γέγραπται ἐν βίβλω λόγων. Ησαίου τοῦ προφήτου· Φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ· Ετοιμάσατε τὴν ὁδὸν Κυρίου· καὶ τὰ ἑξῆς. Τί δε οὖν ἐβόα ἡ διὰ τοῦ Ἰωάννου φωνὴ ἐπὶ τῆς ἐρήμου κηρύσσουσα ἢ τοῖς ἐκπορευομένοις ὄχλοις βαπτισθῆς ναι ὑπ' αὐτοῦ, ὡς ἑρπετοῖς ἐρήμου τυγχάνουσιν, εἰ κείως τῇ προφητεία: « Γεννήματα ἐχιδνῶν, τίς ὑπέ δειξεν ὑμῖν φυγεῖν ἀπὸ τῆς μελλούσης ὀργῆς; » Πάλιν τε αὖ τὰς σκολιὰς ψυχὰς εἰς εὐθείας, καὶ τὰς τραχείας εἰς ὁδοὺς λείας μετασκευάζουσα ἔφασκε τοῖς αὐτοῖς· • Ποιήσατε οὖν καρποὺς ἀξίους τῆς μετανοίας. » Καὶ ταῦτά γε συνετελεῖτο προπαρασκευάζοντος Ιωάννου τοὺς ὀψομένους τὴν δόξαν Κυρίου, καὶ τὸ καλούμενον σωτήριον τοῦ Θεοῦ, οὐκ ἄλλον ὄντα τοῦ Χριστοῦ, ὡς ἐμαρτύρει λέγων· · Ἐγὼ μὲν ὑμᾶς ὕδατι βαπτίζω· ἔρχεται δὲ ὁ ἰσχυρότερός μου ὀπίσω μου· οὗ οὐκ εἰμὶ ἄξιος τὰ ὑποδήματα βαστά σαι, αὐτὸς ὑμᾶς βαπτίσει ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί. ο Ὃς καὶ ἰδὼν τὸν Ἰησοῦν ἐρχόμενον ἀνετώ νησιν· « Ἰδὲ ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ ὁ αἴρων ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Οὗτός ἐστι περὶ οὗ εἶπον· ε Οπίσω μου ἔρχεται ἀνὴρ, ὃς ἔμπροσθέν μου γέγονε. Τὸν αὐτὸν δὲ εἶναι τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ καὶ ὁ Συμεὼν ἐμαρτύρησεν, ὃς λαβὼν ἐπὶ ταῖς ἀγκά λαις βρέφος ὄντα τὸν Ἰησοῦν, ἔφη· « Νῦν ἀπο λύεις τὸν δοῦλον σου, Δέσποτα, κατὰ τὸ ῥῆμά σου, ἐν εἰρήνῃ. Οτι εἶδον οἱ ὀφθαλμοί μου τὸ σωτή τῶν λαῶν, φῶς εἰς ἀποκάλυψιν ἐθνῶν· οἷς συνάδει καὶ ὁ προφήτης εἰπών· . Καὶ ὄψεται πᾶσα σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ. » Τὸ γὰρ • πᾶσα σὰρξ, ο ἀντὶ πάντων εἴρηται τῶν ἐθνῶν. Ὅπως δὲ ταῦτα τέλους ἔτυχε, καὶ τὰ ἔθνη τὸν Χριστὸν ἐπέγνω τοῦ Θεοῦ, μακρῶν οὐ δεῖ λόγων. Καὶ τὰ μὲν ρητὰ τοῦτον ἐπληροῦτο τὸν τρόπον. Τί δ᾽ ἦν τὸ αἴτιον τοῦ μὴ ἐν πόλε σι, μηδ' ἐπ' αὐτῆς τῆς Ἱερουσαλήμ, ἀλλ᾽ ἐπὶ τῆς ἐρήμου Ἰωάννην παρελθόντα κηρύττειν; ὁ μέν τις φήσαι ἂν εἰς ἀποπλήρωσιν τῆς προφητ το Ab Isaia. EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. APOLOGETICA. De Joannis in deserto prædica- A 'Axd rov Hratov. tione. . • Vos clamantis in deserto : Parate viam Domini : rectas facite semitas ejus. Omnis vallis implebitur, et omnis mons et collis humiliabitur: et erunt pra- va in rectam, et asperæ in vias planas : ct videbitur gloria Domini. Et videbit omnis caro salutare Dei, quoniam Dominus locutus est *. Hoc quoque va- ticinium oportebat sub Salvatoris nostri tempus suum finem contingere. Quocirca, ut apud Lucam evangelistam scriptum est, ‹ In anno quinto deci- mo imperii Tiberii Cæsaris, procurante Pontio Pi- lato Judæam, cæterisque imperantibus qui cum hoc connumerantur, factum est verbum Dei ad Joan- nem Zachariæ filium, in deserto. Et cum venisset in omnem terram, quæ est circum Jordanem, præ- dicavit baptisma pœnitentiæ in remissionem pecca- turum s. o llisce autem evangelista adjicit testimo mium, dicens : Sicut scriptum est in libro serno- num Isaiæ prophetæ : Vox clamantis in deserto : Parate viam Domini " > et quæ sequuntur. Quid igitur tandem aliud clamabat Joannis illa in deser- to praedicans vox ad turbas exeuntes, ut ab ipso baptizarentur, tanquam ad reptilia deserti, quam conveniens accommodatumque illud: ‹ Germina viperarum, quis ostendit vobis fugere a ventura Ira ?, El rursus dum pravas animas in rectas, et asperas in vias planas reparat, dicebat iisdem : • Facite igitur fructus dignos poenitentia ". » hæc scilicet complebantur, dum Joannes præ- parabat eos qui visuri erant glorian Donini, et G quod vocatur salutare Dei, quod quidem ni- hil aliud est, quam Christus, sicut verbis il- lis testificatur : • Ego quidem vos aqua ba- plizo : venit autem fortior me post me, cujus non sum dignus calceamenta gestare. Ipse vos baptizabit in Spiritu sancto et igne . . Qui etiam cum Jesum vidisset venientem, exclama- vit Ecce Agnus Dei qui tollit peccatum mundi. Hic est, de quo ego dixi : Post 'me venit vir, qui ante me factus est . . Quod vero idem esset sa- lutare Dei, Simeon quoque testificatus est, qui ac- cepto in ulnas puero Jesu, dixit : « Nunc dimittis servum tuum, Domine, secundum verbum tuum, in pace. Quia viderunt oculi mei salutare tuum, quod parasti ante faciem omnium populorum, lumen ad D reveiationem gentium *. » Quibus etiam propheta consentit, dum ait: « Et videbit omnis caro salu- tare Dei. o illud enim, c omnis caro, » pro omni- bus gentibus dictum est. Ut autem demonstretur quomodo hæc suum finem contigerint, et gentes Cristum Dei agnoverint, multis non opus est ver- bis : et quæ quidem ad verbum solent considerari, in hunc completa sunt modum. Cæterum quid, quæso, fuit in causa, ut non in urbibus neque in ipsa Jerusalem, sed in deserto, Joannes suggestum sibi ad prædicandum elegerit? ad hoc quispiam st Isa. St. 3-5. " Luc. 11, 4-3. ibid. 4. 29, 30. * Luc, 11, 29-32. s ibid. 7. ibid. 8. . ibid. 16. to Joan,
PG 22:675ἐπὶ ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον ἐπιβήσῃ, καὶ καταπατήσεις λέοντα καὶ δράκοντα.» Ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ, καθ’ ὃ ἐνηνθρώπει ἐπινοούμενος «ὁ κατοικῶν» λέγεται «ἐν βοηθείᾳ τοῦ ὑψίστου», «ἐν σκέπῃ τοῦ θεοῦ» καὶ πατρὸς αὐλιζόμενος. οὗτος δὴ οὖν μόνον τὸν πατέρα καὶ οὐδ’ ἕτερον καταφυγὴν ἐν τῷ καιρῷ τοῦ κατὰ τὸν διάβολον πειρασμοῦ κεκτημένος ἐρρύσθη ποτὲ ἐκ τῶν παγίδων τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων, «θηρευτῶν» νῦν ὀνομαζομένων, ὁπηνίκα οἷά τις κοινὸς ἄνθρωπος «ἀνήχθη εἰς τὴν ἔρημον πειρασθῆναι ὑπὸ τοῦ διαβόλου», «καὶ ἦν ἐν τῇ ἐρήμῳ τεσσαράκοντα ἡμέρας καὶ τεσσαράκοντα νύκτας πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ Σατανᾶ, καὶ ἦν», ὡς ὁ εὐαγγελιστὴς μαρτυρεῖ, «μετὰ τῶν θηρίων». ποίων δὲ τούτων ἢ ὧν μνημονεύει ὁ μετὰ χεῖρας ψαλμός, πρὸς τὸν «ἐν βοηθείᾳ τοῦ ὑψίστου» κατοικοῦντα λέγων· «ἐπὶ ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον ἐπιβήσῃ, καὶ καταπατήσεις λέοντα καὶ δράκοντα»; οὐ μόνον δὲ ἀπὸ τούτων ῥυσθήσεσθαι τὸν αὐτόν, ἀλλὰ «καὶ ἀπὸ λόγου ταραχώδους» φησίν. τίς δ’ ἂν εἴη καὶ οὗτος ἢ ὅνπερ αὐτῷ προύτεινεν ὁ πειράζων κατὰ τὸ ἱερὸν εὐαγγέλιον;
ΙΧ. τείας τοῦτο αὐτὸν πεποιηκέναι· ἀλλ' ὁ ἀκριβὴς εὐθέως ἐξετάζων, αὐτὴ δὲ ἡ προφητεία τί ποτ' Ένα σημαίνειν βουλομένη τὴν ἔρημον καὶ τὰ κατ' αὐτὴν ἐδήλου, πεύσεται· πρὸς ὅν φήσομεν, ὅτι καὶ τοῦτο σημεῖον ἦν καθαιρέσεως τῆς Ἱερουσα- λὴν, καὶ τοῦ πρὸς αὐτῇ θυσιαστηρίου, τῆς τε κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον λατρείας, ὅτε μηκέτ' αὐτοῖς διὰ τῶν κατὰ νόμον θυσιῶν τὰ τῆς ἀφέ- σεως τῶν ἁμαρτιῶν προξενεῖτο, ἀλλὰ διὰ καθ άρσεως λουτροῦ ἐπὶ τῆς πάλαι διψάδος καὶ ἐρήμου, λέγω δὲ τῆς τῶν ἐθνῶν Ἐκκλησίας, παραδιδομένου, ἐν ᾗ καὶ ἡ προφητικὴ γενομένη φωνὴ ἑτοιμάζειν παρακελεύεται τὴν ὁδὸν Κυρίου, τὰς μὲν κάτω που εἰς βάθος κακίας, ὡς ἐν φάραγγι κειμένας ψυχὰς ἐπαρθήσεσθαι, τὰ δὲ πάλαι ὑψώματα τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τῶν ἐπ' Β αὐτῆς ἀρχόντων τε καὶ βασιλέων, ὄρη και βου- τοὺς ὀνομαζόμενα, ταπεινωθήσεσθαι θεσπίζουσα· ὧν ἐπιτελεσθέντων, φησί· ι Πᾶσα σὰρξ έψεται τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ. » Δῆλον δ' ὅτι πᾶσα ἡ ἐν σαρκὶ ἐπὶ γῆς ἀναστρέφουσα ψυχή Ελλήνων όμου και βαρβάρων, καὶ πάντων ἀπαξαπλῶς τῶν ἐθνῶν· ἃ καὶ τῇ προββήσει ἀκολούθως εἰς πέρας ἐλθόντα δείκνυται. Ζητῶ δὲ παρ' ἐμαυτῷ, τί ἄρα ἦν τὸ ἐκπλῆξαν τοὺς πολλοὺς ἐν τῷ Ἰωάννη, ὡς θαυμάσαι αὐτὸν καὶ κηρύττοντι βάπτισμα μετανοίας πιστεῦσαι, πάντας τε παν ταχόθεν τὰ οἰκεῖα ἀπολιπόντας συῤῥεῖν ἐπὶ τὴν ἔρημον, μάλιστα ότε μηδεμίαν αὐτοῦ πράξιν ἐποιοῦσιν οἱ λόγοι. Οὔτε γὰρ νεκροὺς ἐγείρας, οὔτε ἕτερα θαύματα πεποιηκὼς ἀναγέγραπται. Τί δὴ οὖν ἦν τὸ ἐκπλῆξαν τοὺς πάντας; ἢ μή ποτε ὁ ξένος καὶ παραλλάττων τῶν πολλῶν αὐτοῦ βίος; προήει γὰρ ἐκ τῆς ἐρήμου ξένην ήμφι εσμένος στολὴν, πᾶσαν δὲ τὴν κοινὴν ἀνθρώπων διατριβὴν ἐκτρεπόμενος· οὔτε γοῦν εἰς κώμην, οὔτε εἰς πόλιν, οὔτε εἰς κοινὸν σύλλογον ἀνδρῶν παρέβαλλεν. Αλλὰ οὐδὲ τῆς κοινῆς μετεῖχε τρο φῆς· γέγραπται γοῦν, ὡς ι ἐκ τῆς τοῦ παιδὸς ἡλικίας ἦν ἐν ταῖς ἐρήμοις ἕως ἡμέρας ἀναδεί ξεως αὐτοῦ πρὸς τὸν Ἰσραήλ. ᾿Αλλὰ καὶ τὸ ἔνδυμα αὐτοῦ ἦν ἐκ τριχῶν καμήλων πεποιημέ- του, ἡ δὲ τροφὴ αὐτοῦ ἀκρίδες και μέλι ἄγριον.» Μή πη οὖν, ὁρῶντες ἄνδρα Ναζιραίον μὲν Θεοῦ την τρίχα, θεοπρεπὲς δὲ πρόσωπον ὑποφαίνοντα, σχημα σε ξένου περιβολῆς ἡμφιεσμένον, αθρόως πολὲν ἐξ ἀφανοῦς ἐρήμου φαινόμενον, καὶ μετὰ τὸ κήρυγμα πάλιν εἰς τὴν ἔρημον καὶ εἰς τὸ ἀγανὲς ὑποχωροῦντα, καὶ ἄποτον, ἄτροφον, ἀκοι- νώνη τον τοῖς πολλοῖς, εἰκότως ἐξεπλήττοντο, μηδ' ἄνθρωπον αὐτὸν ὑπονοοῦντες ὑπάρχειν; πῶς γὰρ τὸν μηδὲ ἐν χρεία τροφῆς γινόμενον ; διὸ καὶ ἄγγε- τον υπειλήφεσαν εἶναι τοῦτον αὐτὸν ἐκεῖνον, τὸν διὰ τοῦ προφήτου δηλούμενον, κατὰ τὸ, «Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου προ προσώπου σου, ὃς κατασκευάσει τὴν ὁδόν σου ἔμπροσθέν σου. Κέχρηται γοῦν τῇ παραθέσει καὶ ταύτης τῆς Γραφῆς Μάρκος ὁ εὐαγγελιστής. Καὶ ὁ Σω DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. A fortasse responderit, illum hoc fecisse ut prophetia C D compleretur. Sed qui exquisitius ac diligentius se doceri voluerit, illico interrogabit : Atqui prophetia hæc quid tandem sibi volebat, cum desertum, et ea quæ ad id genus pertinent enuntiabat: cui respon debimus, quod hoc quoque signum erat evertendæ urbis Jerusalem, et ejus quod in ipsa erat altaris, ritusque illius, qui secundum Mosaicam legem ser- vabatur, quando non amplius per legitima sacrifi- cia remissio illis peccatorum conciliabatur, sed per purgationem lavacri, quod in olim silibunda ac des serta, dico autem, in collecta de gentibus Ecclesia, tradebatur, in qua etiam illa quæ facta est pro- phetica vox, parare viam Domini jubet, dum mali- tias in imo quodam fundo, quasi in convalle posi- las animarum auferendas, et veteres urbis Jerusa- lem atque eorum qui in illa imperabant principum ac regum, qui montes et colles nominantur, alţi- tudines dejiciendas vaticinatur, quibus perfectis, c Omnis, inquit, caro videbit salutare Dei. Hoc est omnis quæcunque corpori inclusa in terra ver- satur anima, tam barbarorum quam Græcorum, hoc est, omnium omnino gentium : quæ quidem ipsi vaticinio consentanea ad suum finem perve nisse demonstrantur. Dum igitur mecum ta- citus quaero, olorta mihi est dubitatio, quid tan- dem illud esset in Joanne, quo capta multitudo illa admiraretur hominem, et prædicanti baptisma panitentiæ fidem haberet, quidque illud quo ducti omnes undique rebus propriis relictis confluerent in desertum, cum præsertim nulla illius gesta me- moriæ prodita sint : neque enim quod aut mortuos excitaverit, aut alia miracula fecerit, scriptum exstat. Quid igitur illud erat quod admirabundos omnes redderet? Num forsitan novum et quod a multitudine abhorreret vitæ illius genus? procede- bat enim ex deserto inusitatum indutus habitum, omnemque communem hominum consuetudinem declinans: nam neque in vicum ullum, neque in urbem, neque in communem aliquem virorum cœ. tum commeabat. Sed ne victu quidem communi vescebatur : siquidem scriptum est, quod ea puerili ætate in solitudine versaretur ad illum usque diem, quo ipsi Israel ostenderetur. Quin etiam ejus ve- stimentum ex pilis cameloruin confectum erat, et cibus locustæ et mel silvestre., Nunquid igitur cum capillo quidem Naziræum Dei viderent, qui, quæ Deum facile deceat, faciem ostentaret, vestimenti autem inusitatum genus indutum, repente nescio unde e latebris solitudinis prodeuntem, et post prædicationem, rursus in solitudinem et in late- bras recedentem, sine potu, sine cibo, abhorren tem a multitudine, merito obstupescebant, et ne ho- minem quidem illum esse arbitrabantur? quidni illum qui vel nullo cibo indigeret? quocirca eum- dem angelum esse credebant illum ipsum de quo propheta loquitur, dum dicit : « Ecce ego mitto an- gelum meum ante faciem tuam, qui parabit viam
Τὸ δ’ αἴτιον τοῦ πειράζεσθαι τὸν τηλικοῦτον σωτῆρα ἡμῶν σκοπῆσαι ἄξιον.
ΙΧ. τείας τοῦτο αὐτὸν πεποιηκέναι· ἀλλ' ὁ ἀκριβὴς εὐθέως ἐξετάζων, αὐτὴ δὲ ἡ προφητεία τί ποτ' Ένα σημαίνειν βουλομένη τὴν ἔρημον καὶ τὰ κατ' αὐτὴν ἐδήλου, πεύσεται· πρὸς ὅν φήσομεν, ὅτι καὶ τοῦτο σημεῖον ἦν καθαιρέσεως τῆς Ἱερουσα- λὴν, καὶ τοῦ πρὸς αὐτῇ θυσιαστηρίου, τῆς τε κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον λατρείας, ὅτε μηκέτ' αὐτοῖς διὰ τῶν κατὰ νόμον θυσιῶν τὰ τῆς ἀφέ- σεως τῶν ἁμαρτιῶν προξενεῖτο, ἀλλὰ διὰ καθ άρσεως λουτροῦ ἐπὶ τῆς πάλαι διψάδος καὶ ἐρήμου, λέγω δὲ τῆς τῶν ἐθνῶν Ἐκκλησίας, παραδιδομένου, ἐν ᾗ καὶ ἡ προφητικὴ γενομένη φωνὴ ἑτοιμάζειν παρακελεύεται τὴν ὁδὸν Κυρίου, τὰς μὲν κάτω που εἰς βάθος κακίας, ὡς ἐν φάραγγι κειμένας ψυχὰς ἐπαρθήσεσθαι, τὰ δὲ πάλαι ὑψώματα τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τῶν ἐπ' Β αὐτῆς ἀρχόντων τε καὶ βασιλέων, ὄρη και βου- τοὺς ὀνομαζόμενα, ταπεινωθήσεσθαι θεσπίζουσα· ὧν ἐπιτελεσθέντων, φησί· ι Πᾶσα σὰρξ έψεται τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ. » Δῆλον δ' ὅτι πᾶσα ἡ ἐν σαρκὶ ἐπὶ γῆς ἀναστρέφουσα ψυχή Ελλήνων όμου και βαρβάρων, καὶ πάντων ἀπαξαπλῶς τῶν ἐθνῶν· ἃ καὶ τῇ προββήσει ἀκολούθως εἰς πέρας ἐλθόντα δείκνυται. Ζητῶ δὲ παρ' ἐμαυτῷ, τί ἄρα ἦν τὸ ἐκπλῆξαν τοὺς πολλοὺς ἐν τῷ Ἰωάννη, ὡς θαυμάσαι αὐτὸν καὶ κηρύττοντι βάπτισμα μετανοίας πιστεῦσαι, πάντας τε παν ταχόθεν τὰ οἰκεῖα ἀπολιπόντας συῤῥεῖν ἐπὶ τὴν ἔρημον, μάλιστα ότε μηδεμίαν αὐτοῦ πράξιν ἐποιοῦσιν οἱ λόγοι. Οὔτε γὰρ νεκροὺς ἐγείρας, οὔτε ἕτερα θαύματα πεποιηκὼς ἀναγέγραπται. Τί δὴ οὖν ἦν τὸ ἐκπλῆξαν τοὺς πάντας; ἢ μή ποτε ὁ ξένος καὶ παραλλάττων τῶν πολλῶν αὐτοῦ βίος; προήει γὰρ ἐκ τῆς ἐρήμου ξένην ήμφι εσμένος στολὴν, πᾶσαν δὲ τὴν κοινὴν ἀνθρώπων διατριβὴν ἐκτρεπόμενος· οὔτε γοῦν εἰς κώμην, οὔτε εἰς πόλιν, οὔτε εἰς κοινὸν σύλλογον ἀνδρῶν παρέβαλλεν. Αλλὰ οὐδὲ τῆς κοινῆς μετεῖχε τρο φῆς· γέγραπται γοῦν, ὡς ι ἐκ τῆς τοῦ παιδὸς ἡλικίας ἦν ἐν ταῖς ἐρήμοις ἕως ἡμέρας ἀναδεί ξεως αὐτοῦ πρὸς τὸν Ἰσραήλ. ᾿Αλλὰ καὶ τὸ ἔνδυμα αὐτοῦ ἦν ἐκ τριχῶν καμήλων πεποιημέ- του, ἡ δὲ τροφὴ αὐτοῦ ἀκρίδες και μέλι ἄγριον.» Μή πη οὖν, ὁρῶντες ἄνδρα Ναζιραίον μὲν Θεοῦ την τρίχα, θεοπρεπὲς δὲ πρόσωπον ὑποφαίνοντα, σχημα σε ξένου περιβολῆς ἡμφιεσμένον, αθρόως πολὲν ἐξ ἀφανοῦς ἐρήμου φαινόμενον, καὶ μετὰ τὸ κήρυγμα πάλιν εἰς τὴν ἔρημον καὶ εἰς τὸ ἀγανὲς ὑποχωροῦντα, καὶ ἄποτον, ἄτροφον, ἀκοι- νώνη τον τοῖς πολλοῖς, εἰκότως ἐξεπλήττοντο, μηδ' ἄνθρωπον αὐτὸν ὑπονοοῦντες ὑπάρχειν; πῶς γὰρ τὸν μηδὲ ἐν χρεία τροφῆς γινόμενον ; διὸ καὶ ἄγγε- τον υπειλήφεσαν εἶναι τοῦτον αὐτὸν ἐκεῖνον, τὸν διὰ τοῦ προφήτου δηλούμενον, κατὰ τὸ, «Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου προ προσώπου σου, ὃς κατασκευάσει τὴν ὁδόν σου ἔμπροσθέν σου. Κέχρηται γοῦν τῇ παραθέσει καὶ ταύτης τῆς Γραφῆς Μάρκος ὁ εὐαγγελιστής. Καὶ ὁ Σω DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. A fortasse responderit, illum hoc fecisse ut prophetia C D compleretur. Sed qui exquisitius ac diligentius se doceri voluerit, illico interrogabit : Atqui prophetia hæc quid tandem sibi volebat, cum desertum, et ea quæ ad id genus pertinent enuntiabat: cui respon debimus, quod hoc quoque signum erat evertendæ urbis Jerusalem, et ejus quod in ipsa erat altaris, ritusque illius, qui secundum Mosaicam legem ser- vabatur, quando non amplius per legitima sacrifi- cia remissio illis peccatorum conciliabatur, sed per purgationem lavacri, quod in olim silibunda ac des serta, dico autem, in collecta de gentibus Ecclesia, tradebatur, in qua etiam illa quæ facta est pro- phetica vox, parare viam Domini jubet, dum mali- tias in imo quodam fundo, quasi in convalle posi- las animarum auferendas, et veteres urbis Jerusa- lem atque eorum qui in illa imperabant principum ac regum, qui montes et colles nominantur, alţi- tudines dejiciendas vaticinatur, quibus perfectis, c Omnis, inquit, caro videbit salutare Dei. Hoc est omnis quæcunque corpori inclusa in terra ver- satur anima, tam barbarorum quam Græcorum, hoc est, omnium omnino gentium : quæ quidem ipsi vaticinio consentanea ad suum finem perve nisse demonstrantur. Dum igitur mecum ta- citus quaero, olorta mihi est dubitatio, quid tan- dem illud esset in Joanne, quo capta multitudo illa admiraretur hominem, et prædicanti baptisma panitentiæ fidem haberet, quidque illud quo ducti omnes undique rebus propriis relictis confluerent in desertum, cum præsertim nulla illius gesta me- moriæ prodita sint : neque enim quod aut mortuos excitaverit, aut alia miracula fecerit, scriptum exstat. Quid igitur illud erat quod admirabundos omnes redderet? Num forsitan novum et quod a multitudine abhorreret vitæ illius genus? procede- bat enim ex deserto inusitatum indutus habitum, omnemque communem hominum consuetudinem declinans: nam neque in vicum ullum, neque in urbem, neque in communem aliquem virorum cœ. tum commeabat. Sed ne victu quidem communi vescebatur : siquidem scriptum est, quod ea puerili ætate in solitudine versaretur ad illum usque diem, quo ipsi Israel ostenderetur. Quin etiam ejus ve- stimentum ex pilis cameloruin confectum erat, et cibus locustæ et mel silvestre., Nunquid igitur cum capillo quidem Naziræum Dei viderent, qui, quæ Deum facile deceat, faciem ostentaret, vestimenti autem inusitatum genus indutum, repente nescio unde e latebris solitudinis prodeuntem, et post prædicationem, rursus in solitudinem et in late- bras recedentem, sine potu, sine cibo, abhorren tem a multitudine, merito obstupescebant, et ne ho- minem quidem illum esse arbitrabantur? quidni illum qui vel nullo cibo indigeret? quocirca eum- dem angelum esse credebant illum ipsum de quo propheta loquitur, dum dicit : « Ecce ego mitto an- gelum meum ante faciem tuam, qui parabit viam
μέλλων ἐξ ἀνθρώπων «πᾶσαν νόσον καὶ πᾶσαν μαλακίαν» τά τε ἐνοχλοῦντα πνεύματα καὶ τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας ἐξ αἰῶνος μακροῦ τῶν ἐπὶ γῆς πάντων διὰ τῆς πολυθέου δεισιδαιμονίας κεκρατηκότας ἐλαύνειν, οὐκ ἐκ τοῦ ἀφανοῦς ὥσπερ ἐπικρυπτόμενος ἐπὶ τὰ εἰρημένα παρῄει, τοῖς παρενοχλοῦσι δὲ πρότερον ἀοράτοις ἄρχουσιν δι’ οὗ ἀνείληφεν ἀνθρώπου ἐπιστρατεύσας, καὶ εἰς μέσον αὐτοῦ τοῦ διαβόλου καὶ παντὸς τοῦ δαιμονικοῦ στίφους παρελθών, ἐπιβάς τε ἀσπίδι καὶ βασιλίσκῳ, καὶ καταπατήσας «λέοντα καὶ δράκοντα», καὶ πολὺ πρότερον καθελὼν τῶν ἀρχοντικῶν ἐχθρῶν χιλιάδας καὶ μυριάδας, τὰς μὲν ἐκ τῶν δεξιῶν τὰς δὲ ἐκ τῶν εὐωνύμων πολεμούσας, «ἀρχάς» τε καὶ «ἐξουσίας», καὶ δὴ καὶ τοὺς λεγομένους «κοσμοκράτορας τοῦ σκότους τούτου», τά τε «πνευματικὰ τῆς πονηρίας», πάντα δὴ οὖν ταῦτα τὸ μηθὲν ἰσχύειν ἀπελέγξας, καὶ τέλος αὐτὸν τὸν τῶν κακῶν ἔξαρχον διάβολον «τῷ λόγῳ τοῦ στόματος αὐτοῦ» μακρὰν ἀποσοβήσας, διελθών τε καὶ ἐμπεριπατήσας τὴν ἀντικειμένην ἅπασαν δύναμιν, καὶ ἑαυτὸν μὲν παρασχὼν τοῖς θέλουσιν προσιέναι καὶ πειράζειν, μηδενὸς δὲ στῆναι πρὸς αὐτὸν δεδυνημένου, οὕτως ἐπὶ τὴν τῶν ἀνθρώπων σωτηρίαν παρῄει.
ΙΧ. τείας τοῦτο αὐτὸν πεποιηκέναι· ἀλλ' ὁ ἀκριβὴς εὐθέως ἐξετάζων, αὐτὴ δὲ ἡ προφητεία τί ποτ' Ένα σημαίνειν βουλομένη τὴν ἔρημον καὶ τὰ κατ' αὐτὴν ἐδήλου, πεύσεται· πρὸς ὅν φήσομεν, ὅτι καὶ τοῦτο σημεῖον ἦν καθαιρέσεως τῆς Ἱερουσα- λὴν, καὶ τοῦ πρὸς αὐτῇ θυσιαστηρίου, τῆς τε κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον λατρείας, ὅτε μηκέτ' αὐτοῖς διὰ τῶν κατὰ νόμον θυσιῶν τὰ τῆς ἀφέ- σεως τῶν ἁμαρτιῶν προξενεῖτο, ἀλλὰ διὰ καθ άρσεως λουτροῦ ἐπὶ τῆς πάλαι διψάδος καὶ ἐρήμου, λέγω δὲ τῆς τῶν ἐθνῶν Ἐκκλησίας, παραδιδομένου, ἐν ᾗ καὶ ἡ προφητικὴ γενομένη φωνὴ ἑτοιμάζειν παρακελεύεται τὴν ὁδὸν Κυρίου, τὰς μὲν κάτω που εἰς βάθος κακίας, ὡς ἐν φάραγγι κειμένας ψυχὰς ἐπαρθήσεσθαι, τὰ δὲ πάλαι ὑψώματα τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τῶν ἐπ' Β αὐτῆς ἀρχόντων τε καὶ βασιλέων, ὄρη και βου- τοὺς ὀνομαζόμενα, ταπεινωθήσεσθαι θεσπίζουσα· ὧν ἐπιτελεσθέντων, φησί· ι Πᾶσα σὰρξ έψεται τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ. » Δῆλον δ' ὅτι πᾶσα ἡ ἐν σαρκὶ ἐπὶ γῆς ἀναστρέφουσα ψυχή Ελλήνων όμου και βαρβάρων, καὶ πάντων ἀπαξαπλῶς τῶν ἐθνῶν· ἃ καὶ τῇ προββήσει ἀκολούθως εἰς πέρας ἐλθόντα δείκνυται. Ζητῶ δὲ παρ' ἐμαυτῷ, τί ἄρα ἦν τὸ ἐκπλῆξαν τοὺς πολλοὺς ἐν τῷ Ἰωάννη, ὡς θαυμάσαι αὐτὸν καὶ κηρύττοντι βάπτισμα μετανοίας πιστεῦσαι, πάντας τε παν ταχόθεν τὰ οἰκεῖα ἀπολιπόντας συῤῥεῖν ἐπὶ τὴν ἔρημον, μάλιστα ότε μηδεμίαν αὐτοῦ πράξιν ἐποιοῦσιν οἱ λόγοι. Οὔτε γὰρ νεκροὺς ἐγείρας, οὔτε ἕτερα θαύματα πεποιηκὼς ἀναγέγραπται. Τί δὴ οὖν ἦν τὸ ἐκπλῆξαν τοὺς πάντας; ἢ μή ποτε ὁ ξένος καὶ παραλλάττων τῶν πολλῶν αὐτοῦ βίος; προήει γὰρ ἐκ τῆς ἐρήμου ξένην ήμφι εσμένος στολὴν, πᾶσαν δὲ τὴν κοινὴν ἀνθρώπων διατριβὴν ἐκτρεπόμενος· οὔτε γοῦν εἰς κώμην, οὔτε εἰς πόλιν, οὔτε εἰς κοινὸν σύλλογον ἀνδρῶν παρέβαλλεν. Αλλὰ οὐδὲ τῆς κοινῆς μετεῖχε τρο φῆς· γέγραπται γοῦν, ὡς ι ἐκ τῆς τοῦ παιδὸς ἡλικίας ἦν ἐν ταῖς ἐρήμοις ἕως ἡμέρας ἀναδεί ξεως αὐτοῦ πρὸς τὸν Ἰσραήλ. ᾿Αλλὰ καὶ τὸ ἔνδυμα αὐτοῦ ἦν ἐκ τριχῶν καμήλων πεποιημέ- του, ἡ δὲ τροφὴ αὐτοῦ ἀκρίδες και μέλι ἄγριον.» Μή πη οὖν, ὁρῶντες ἄνδρα Ναζιραίον μὲν Θεοῦ την τρίχα, θεοπρεπὲς δὲ πρόσωπον ὑποφαίνοντα, σχημα σε ξένου περιβολῆς ἡμφιεσμένον, αθρόως πολὲν ἐξ ἀφανοῦς ἐρήμου φαινόμενον, καὶ μετὰ τὸ κήρυγμα πάλιν εἰς τὴν ἔρημον καὶ εἰς τὸ ἀγανὲς ὑποχωροῦντα, καὶ ἄποτον, ἄτροφον, ἀκοι- νώνη τον τοῖς πολλοῖς, εἰκότως ἐξεπλήττοντο, μηδ' ἄνθρωπον αὐτὸν ὑπονοοῦντες ὑπάρχειν; πῶς γὰρ τὸν μηδὲ ἐν χρεία τροφῆς γινόμενον ; διὸ καὶ ἄγγε- τον υπειλήφεσαν εἶναι τοῦτον αὐτὸν ἐκεῖνον, τὸν διὰ τοῦ προφήτου δηλούμενον, κατὰ τὸ, «Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου προ προσώπου σου, ὃς κατασκευάσει τὴν ὁδόν σου ἔμπροσθέν σου. Κέχρηται γοῦν τῇ παραθέσει καὶ ταύτης τῆς Γραφῆς Μάρκος ὁ εὐαγγελιστής. Καὶ ὁ Σω DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. A fortasse responderit, illum hoc fecisse ut prophetia C D compleretur. Sed qui exquisitius ac diligentius se doceri voluerit, illico interrogabit : Atqui prophetia hæc quid tandem sibi volebat, cum desertum, et ea quæ ad id genus pertinent enuntiabat: cui respon debimus, quod hoc quoque signum erat evertendæ urbis Jerusalem, et ejus quod in ipsa erat altaris, ritusque illius, qui secundum Mosaicam legem ser- vabatur, quando non amplius per legitima sacrifi- cia remissio illis peccatorum conciliabatur, sed per purgationem lavacri, quod in olim silibunda ac des serta, dico autem, in collecta de gentibus Ecclesia, tradebatur, in qua etiam illa quæ facta est pro- phetica vox, parare viam Domini jubet, dum mali- tias in imo quodam fundo, quasi in convalle posi- las animarum auferendas, et veteres urbis Jerusa- lem atque eorum qui in illa imperabant principum ac regum, qui montes et colles nominantur, alţi- tudines dejiciendas vaticinatur, quibus perfectis, c Omnis, inquit, caro videbit salutare Dei. Hoc est omnis quæcunque corpori inclusa in terra ver- satur anima, tam barbarorum quam Græcorum, hoc est, omnium omnino gentium : quæ quidem ipsi vaticinio consentanea ad suum finem perve nisse demonstrantur. Dum igitur mecum ta- citus quaero, olorta mihi est dubitatio, quid tan- dem illud esset in Joanne, quo capta multitudo illa admiraretur hominem, et prædicanti baptisma panitentiæ fidem haberet, quidque illud quo ducti omnes undique rebus propriis relictis confluerent in desertum, cum præsertim nulla illius gesta me- moriæ prodita sint : neque enim quod aut mortuos excitaverit, aut alia miracula fecerit, scriptum exstat. Quid igitur illud erat quod admirabundos omnes redderet? Num forsitan novum et quod a multitudine abhorreret vitæ illius genus? procede- bat enim ex deserto inusitatum indutus habitum, omnemque communem hominum consuetudinem declinans: nam neque in vicum ullum, neque in urbem, neque in communem aliquem virorum cœ. tum commeabat. Sed ne victu quidem communi vescebatur : siquidem scriptum est, quod ea puerili ætate in solitudine versaretur ad illum usque diem, quo ipsi Israel ostenderetur. Quin etiam ejus ve- stimentum ex pilis cameloruin confectum erat, et cibus locustæ et mel silvestre., Nunquid igitur cum capillo quidem Naziræum Dei viderent, qui, quæ Deum facile deceat, faciem ostentaret, vestimenti autem inusitatum genus indutum, repente nescio unde e latebris solitudinis prodeuntem, et post prædicationem, rursus in solitudinem et in late- bras recedentem, sine potu, sine cibo, abhorren tem a multitudine, merito obstupescebant, et ne ho- minem quidem illum esse arbitrabantur? quidni illum qui vel nullo cibo indigeret? quocirca eum- dem angelum esse credebant illum ipsum de quo propheta loquitur, dum dicit : « Ecce ego mitto an- gelum meum ante faciem tuam, qui parabit viam
PG 22:677διὸ καὶ ὁρῶντες αὐτὸν οἱ δαίμονες ἐπεγίνωσκον ἀπὸ τῆς προδηλωθείσης κατὰ τὴν ἔρημον διατριβῆς, φάσκοντες αὐτῷ· «τί ἡμῖν καὶ σοί, Ἰησοῦ, υἱὲ τοῦ θεοῦ;» Ταῦτα μὲν οὖν περὶ τῶνδε. τὰ δ’ ἑξῆς τοῦ ψαλμοῦ πρὸς αὐτὸν ἀναπεφώνηται τὸν Χριστὸν ἀπὸ τοῦ «ἐν τοῖς μεταφρένοις αὐτοῦ ἐπισκιάσει σοι» δηλονότι ὁ ὕψιστος, «καὶ ὑπὸ τὰς πτέρυγας αὐτοῦ ἐλπιεῖς· ὅπλῳ κυκλώσει σε ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ». καὶ ἐπειδήπερ ἡμέραις τεσσαράκοντα καὶ ταῖς τοσαύταις νυξὶν ἐπειράζετο, περὶ μὲν τῶν ἀμφὶ τὰς νύκτας ἐπιόντων αὐτῷ λέλεκται «οὐ φοβηθήσῃ ἀπὸ φόβου νυκτερινοῦ», περὶ δὲ τῶν ἀμφὶ τὰς ἡμέρας αὐτὸν πολεμούντων τὸ «ἀπὸ βέλους πετομένου ἡμέρας», καὶ αὖθις περὶ μὲν τῶν ἐν νυκτὶ «ἀπὸ πράγματος ἐν σκότει διαπορευομένου», περὶ δὲ τῶν ἐν ἡμέρᾳ «ἀπὸ συμπτώματος καὶ δαιμονίου μεσημβρινοῦ». εἶτ’ ἐπείπερ ἐν τῷ πειράζειν δυνάμεις πονηραὶ ἐκύκλουν αὐτόν, [καὶ] αἱ μὲν τὰ δεξιὰ πλευρὰ συνεῖχον αὐτοῦ, πολὺ δὲ πλείους τῶν ἀριστερῶν, ὡς ἂν κραταιότερα μέρη τὰ δεξιά, εἰκότως αὐτῷ ἐπιλέγεται·
Α τὴρ δὲ μαρτυρεῖ λέγων· «Ἦλθεν ὁ Ἰωάννης πρὸς • ὑμᾶς μήτε ἐσθίων, μήτε πίνων, καὶ λέγετε· Δα:- μόνιον ἔχει. » Τοὺς γὰρ ἀπιστοῦντας καὶ πρὸς τὰ ἀληθῆ δυσχερεῖς καὶ δυσενδότους εἰκὸς ἦν διὰ τὸν εἰρημένον τοῦ Ἰωάννου βίον τοιαῦτα αὐτὸν βλας- φημεῖν, ὡς ἔμπαλιν τοὺς συνᾔσθημένους της κατ' αὐτὸν ἀρετῆς ἄγγελον ὑπολαμβάνειν. Ταῦτα γούν ἡγοῦμαι τοῖς τὸν Ἰωάννην ὁρῶσι θαῦμα περί αὐτοῦ παρασχεῖν· διὸ καὶ συνέτρεχον πανταχόθεν ἐπὶ τὴν δι' αὐτοῦ κηρυττομένην τῆς ψυχῆς κα θαρσιν. Μέμνηται δὲ τῆς κατ' αὐτὸν ἱστορίας Ιώσηπος ἐν ὀκτωκαιδεκάτῳ τῆς Ἰουδαϊκῆς ᾿Αρ χαιολογίας, τοῦτον γράφων τὸν τρόπον· ο Τισί δὲ τῶν Ἰουδαίων ἐδόκει ὀλωλέναι τὸν Ἰουδαίων στρατὸν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, καὶ μάλα δικαίως τινων καλουμένου μένου κατὰ ποινὴν Ἰωάννου τοῦ Βαπτιστοῦ. Κτείνει γὰρ τοῦτον Ηρώδης ἀγαθὸν άνδρα, καὶ τοῖς Ἰουδαίοις κελεύοντα ἀρετὴν ἐπασκοῦσι, καὶ τῇ πρὸς ἀλλήλους δικαιοσύνῃ, καὶ πρὸς Θεὸν εὐσεβεία χρωμένοις βαπτισμῷ συνιέ ναι οὕτω γὰρ δὴ καὶ τὴν βάπτισιν ἀποδεκτὴν αὐτῷ φαίνεσθαι.» ⚫ Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. - "Ετι περὶ τῆς ἐρήμου, καὶ αὐτοῦ τὴ ὀνομαστὶ τοῦ Ἰορδάνου ποταμού, παρ' ᾧ Ιωάννης ἐβάπτιζεν. «Ευφράνθητι, ἔρημος διψῶσα· ἀγαλλιάσθω ἔρη μος, καὶ ἀνθείτω ὡς κρίνον, καὶ ἐξανθήσει, καὶ ἀγαλλιάσεται τὰ ἔρημα τοῦ Ἰορδάνου· καὶ ἡ δόξα τοῦ Λιβάνου ἐδόθη αὐτῇ, καὶ ἡ τιμὴ τοῦ Καρμήλου, καὶ ὁ λαός μου δίψεται τὴν δόξαν Κυρίου·, οἷς ἐπιλέγει· . Ἰσχύσατε, χεῖρες ἀνει- μέναι, καὶ γόνατα παραλελυμένα· παρακαλέσατε, οἱ ὀλιγόψυχοι τῇ διανοίᾳ, ἰσχύσατε, μὴ φοβείσθε. Ἰδοὺ ὁ Θεὸς ἡμῶν κρίσιν ἀνταποδίδωσι, καὶ ἀντ- αποδώσει. Αὐτὸς ἥξει, καὶ σώσει ἡμᾶς. Τότε ἀνοιχθήσονται ὀφθαλμοὶ τυφλῶν, καὶ ὦτα κω- φῶν ἀκούσονται· τότε ἀλεῖται ὡς ἔλαφος ὁ χω λὸς, καὶ τρανὴ ἔσται γλῶσσα μογιλάλων· ὅτι ἐξ βάγη ἐν τῇ ἐρήμῳ ὕδωρ, καὶ φάραγξ ἐν γῇ διψώσῃ. Καὶ ταῦτα διὰ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν προφανώς παραδόξων ἔργων ἐπληροῦτο μετὰ τὸ Ἰωάννου κήρυγμα. "Ορα τοιγαροῦν, ὅπως τὴν ἔρημον εὐαγγελίζεται, οὐχ ἁπλῶς, οὐδὲ τὴν των χοῦσαν, ἀλλ' ἐκείνην ἀφωρισμένως, καὶ μόνην τὴν παρὰ τῷ Ἰορδάνῃ ποταμῷ· ἐπειδήπερ παρά ταύτῃ διατρίβων ὁ Ἰωάννης ἐβάπτιζεν, ὡς ἡ Γραφή μαρτυρεί, λέγουσα· « Εγένετο Ιωάννης ἐν τῇ ἐρήμῳ βαπτίζων, καὶ ἐξεπορεύετο πρὸς αὐτὸν πᾶσα ἡ Ἰουδαία χώρα, καὶ οἱ Ἱεροσολυμίται πάν τες, καὶ ἐβαπτίζοντο ὑπ' αὐτοῦ ἐν τῷ Ἰορδάνῃ. Τὴν μὲν οὖν ἔρημον, τῆς πάλαι πάντων τῶν κατὰ Θεὸν ἀγαθῶν ἐρήμου, λέγω δὴ τῆς ἐξ ἐθνῶν Έχε κλησίας, σύμβολον περιέχειν ἡγοῦμαι, τὸν δὲ ποταμὸν τὸν ἐπὶ τῆς ἐρήμου, καθαίροντα πάντας τοὺς ἀπολουομένους ἐν αὐτῷ, καθαρσίου τινὸς εἶναι ' EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. II. APOLOGETICA. - tuam ante te te o Eumdem Scripturae locum Mar- cus qnoque evangelista citavit. Quin etiam ipse Salvator buic rei testimonium exhibet, dicens: Venit Joannes ad vos, neque comedens neque bibens, et dicitis, dæmonium habet . » Incredu los enin et adversus veritatem didieiles et pervi- caces, credibile est propter illud quo Joannes ute- batur vitæ genus, talia in illum probra jactasse, sicut econtrario qui virtutis illius sensu afficie bantur, angelum existimasse. Hæc igitur arbitror ipsum Joannem intuentibus admirationem, ac stu- porem erga hominem attulisse : quapropter ad eam animæ purgationem, quæ ab illo denuntiabatur, un- dique concurrebant. Meminit autem hujusce, quæ de illo fertur, historia, etiam Josephus in de- cimo octave Judaicæ Antiquitatis libre, in hunc modum scribens : « Nonnulli autem Judæorum pu- tabant ideo periisse Judæorum exercitum, quod Dens justissime ulcisci voluerit supplicium Joan- nis, qui Baptista vocabatur: hunc enim occiderat Herodes virum bonum, et Judæos adhortantem ut exercitatione virtutis, mutuaque inter seipsos ju- stitia atque erga Deum pietate utentes, ad baptismum accederent: sie namque ablutionem quoque ipsi videri acceptam. › - Ab eodem. Item de solitudine, ipsoque nomina- tim Jordane fluvio, apud quem Joannes bapti- zabat. • Lælare, solitudo sitiens : exsullet desertam, et Boreat ut liliun, et efflorebunt et exsultabunt de- serta Jordanis, et gloria Libani data est ei, et ho. nor Carmeli, et populus meus videbit gloriam Do- mini “. » Quibus adjungit: c Convalescite, manus remissæ, et genua soluta: consolanini pusillani- mes intellectu : confirmamini, ne timete. Ecce Deus noster judicium reddit, et reddet. Ipse veniet et salvabit nos. Tunc aperientur oculi cæcorum, et aures surdorum audient. Tunc saliet, ut cervus, claudus, et plana erit lingua mulorum. Quoniam erupit in deserto aqua, et scissura inundans in terra sitienti 48., Hæc autem Salvatoris nostri plane admirabilibus gestis completa sunt, post Joannis prædicationen. Contemplare igitur, quem- admodum solitudinem evangelice instruit, neque id simpliciter aut quamvis solitudinem, sed definite illam et solam, quæ est apud Jordanem fuvium : quandoquidem juxta hanc versans Joannes bapti- zabat, ut Scriptura ipsa Gdem facit, dicens : « Erat Joannes in solitudine baptizans, et exibat ad illum omnis Judæa regio, et Hierosolymorum incolæ omnes, et baptizabantur ab illo in Jordane “. › Hanc igitur solitudinem ejus quæ quondam ab omnibus bonis deserta erat, dico autein collectæ de gentibus Ecclesiae, signun gestare arbitror, ipsum vero fluvium in solitudine, purgantem omnes qui in ipso abluerentur, purgationis cujusdam, quæ secundum sententiam intelligatur, imaginem ge- rere, qua de re loquuntur Scripture dicentes : B C D • of Ma.ach. 111, 1. Matth. xr, 18. ** Isa. xxxv, 4, 2. w ibid.3-6. 6. Marc. I, &. '
«πεσεῖται ἐκ τοῦ κλίτους σου χιλιάς, καὶ μυριὰς ἐκ δεξιῶν σου, πρὸς σὲ δὲ οὐκ ἐγγιεῖ», «κλίτους» ἀντὶ τοῦ ἀριστεροῦ ὠνομασμένου, παρασεσιωπημένου δὲ εἰκότως τοῦ ὀνόματος «τοῦ ἀριστεροῦ», τῷ μηδὲν σκαιὸν μηδὲ ἀριστερὸν εὑρίσκεσθαι ἐν αὐτῷ. καὶ ἐπειδὴ ὅλη μυριὰς ὁμοῦ δὲ καὶ χιλιὰς ἔκ τε τοῦ κλίτους αὐτοῦ καὶ ἀπὸ τῶν δεξιῶν πεσεῖσθαι λέγονται, εἰκότως ἐπὶ τούτοις ἑξῆς εἴρηται· «πλὴν τοῖς ὀφθαλμοῖς σου κατανοήσεις καὶ ἀνταπόδοσιν ἁμαρτωλῶν ὄψει». Καὶ ἔσται ταῦτα, φησίν, περὶ σὲ τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ, ἐπειδήπερ σὺ αὐτός, ὦ «κύριε», ὃς τυγχάνεις ὢν ἡ ἐμὴ «ἐλπίς», «τὸν ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου». ἔνθα καὶ ἐπιστήσεις, τίνα τρόπον ὁ προφήτης πρὸς αὐτὸν τὸν κύριόν φησιν· «ὅτι σύ, κύριε, ἐλπίς μου, τὸν ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου», διαιρῶν ἀκριβῶς ἕτερον ἰδίως κύριον καὶ τὸν τούτου πατέρα, θεὸν ὕψιστον. διὸ ἐπειδήπερ αὐτὸν ὡς πατέρα καὶ θεὸν ὕψιστον καταφυγὴν ἑαυτοῦ ὁ Χριστὸς τέθειται, λέλεκται αὐτῷ τὸ «οὐ προσελεύσεται πρὸς σὲ κακά, καὶ μάστιξ οὐκ ἐγγιεῖ τῷ σκηνώματί σου· ὅτι τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ τοῦ διαφυλάξει σε ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς σου·
Α τὴρ δὲ μαρτυρεῖ λέγων· «Ἦλθεν ὁ Ἰωάννης πρὸς • ὑμᾶς μήτε ἐσθίων, μήτε πίνων, καὶ λέγετε· Δα:- μόνιον ἔχει. » Τοὺς γὰρ ἀπιστοῦντας καὶ πρὸς τὰ ἀληθῆ δυσχερεῖς καὶ δυσενδότους εἰκὸς ἦν διὰ τὸν εἰρημένον τοῦ Ἰωάννου βίον τοιαῦτα αὐτὸν βλας- φημεῖν, ὡς ἔμπαλιν τοὺς συνᾔσθημένους της κατ' αὐτὸν ἀρετῆς ἄγγελον ὑπολαμβάνειν. Ταῦτα γούν ἡγοῦμαι τοῖς τὸν Ἰωάννην ὁρῶσι θαῦμα περί αὐτοῦ παρασχεῖν· διὸ καὶ συνέτρεχον πανταχόθεν ἐπὶ τὴν δι' αὐτοῦ κηρυττομένην τῆς ψυχῆς κα θαρσιν. Μέμνηται δὲ τῆς κατ' αὐτὸν ἱστορίας Ιώσηπος ἐν ὀκτωκαιδεκάτῳ τῆς Ἰουδαϊκῆς ᾿Αρ χαιολογίας, τοῦτον γράφων τὸν τρόπον· ο Τισί δὲ τῶν Ἰουδαίων ἐδόκει ὀλωλέναι τὸν Ἰουδαίων στρατὸν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, καὶ μάλα δικαίως τινων καλουμένου μένου κατὰ ποινὴν Ἰωάννου τοῦ Βαπτιστοῦ. Κτείνει γὰρ τοῦτον Ηρώδης ἀγαθὸν άνδρα, καὶ τοῖς Ἰουδαίοις κελεύοντα ἀρετὴν ἐπασκοῦσι, καὶ τῇ πρὸς ἀλλήλους δικαιοσύνῃ, καὶ πρὸς Θεὸν εὐσεβεία χρωμένοις βαπτισμῷ συνιέ ναι οὕτω γὰρ δὴ καὶ τὴν βάπτισιν ἀποδεκτὴν αὐτῷ φαίνεσθαι.» ⚫ Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. - "Ετι περὶ τῆς ἐρήμου, καὶ αὐτοῦ τὴ ὀνομαστὶ τοῦ Ἰορδάνου ποταμού, παρ' ᾧ Ιωάννης ἐβάπτιζεν. «Ευφράνθητι, ἔρημος διψῶσα· ἀγαλλιάσθω ἔρη μος, καὶ ἀνθείτω ὡς κρίνον, καὶ ἐξανθήσει, καὶ ἀγαλλιάσεται τὰ ἔρημα τοῦ Ἰορδάνου· καὶ ἡ δόξα τοῦ Λιβάνου ἐδόθη αὐτῇ, καὶ ἡ τιμὴ τοῦ Καρμήλου, καὶ ὁ λαός μου δίψεται τὴν δόξαν Κυρίου·, οἷς ἐπιλέγει· . Ἰσχύσατε, χεῖρες ἀνει- μέναι, καὶ γόνατα παραλελυμένα· παρακαλέσατε, οἱ ὀλιγόψυχοι τῇ διανοίᾳ, ἰσχύσατε, μὴ φοβείσθε. Ἰδοὺ ὁ Θεὸς ἡμῶν κρίσιν ἀνταποδίδωσι, καὶ ἀντ- αποδώσει. Αὐτὸς ἥξει, καὶ σώσει ἡμᾶς. Τότε ἀνοιχθήσονται ὀφθαλμοὶ τυφλῶν, καὶ ὦτα κω- φῶν ἀκούσονται· τότε ἀλεῖται ὡς ἔλαφος ὁ χω λὸς, καὶ τρανὴ ἔσται γλῶσσα μογιλάλων· ὅτι ἐξ βάγη ἐν τῇ ἐρήμῳ ὕδωρ, καὶ φάραγξ ἐν γῇ διψώσῃ. Καὶ ταῦτα διὰ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν προφανώς παραδόξων ἔργων ἐπληροῦτο μετὰ τὸ Ἰωάννου κήρυγμα. "Ορα τοιγαροῦν, ὅπως τὴν ἔρημον εὐαγγελίζεται, οὐχ ἁπλῶς, οὐδὲ τὴν των χοῦσαν, ἀλλ' ἐκείνην ἀφωρισμένως, καὶ μόνην τὴν παρὰ τῷ Ἰορδάνῃ ποταμῷ· ἐπειδήπερ παρά ταύτῃ διατρίβων ὁ Ἰωάννης ἐβάπτιζεν, ὡς ἡ Γραφή μαρτυρεί, λέγουσα· « Εγένετο Ιωάννης ἐν τῇ ἐρήμῳ βαπτίζων, καὶ ἐξεπορεύετο πρὸς αὐτὸν πᾶσα ἡ Ἰουδαία χώρα, καὶ οἱ Ἱεροσολυμίται πάν τες, καὶ ἐβαπτίζοντο ὑπ' αὐτοῦ ἐν τῷ Ἰορδάνῃ. Τὴν μὲν οὖν ἔρημον, τῆς πάλαι πάντων τῶν κατὰ Θεὸν ἀγαθῶν ἐρήμου, λέγω δὴ τῆς ἐξ ἐθνῶν Έχε κλησίας, σύμβολον περιέχειν ἡγοῦμαι, τὸν δὲ ποταμὸν τὸν ἐπὶ τῆς ἐρήμου, καθαίροντα πάντας τοὺς ἀπολουομένους ἐν αὐτῷ, καθαρσίου τινὸς εἶναι ' EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. II. APOLOGETICA. - tuam ante te te o Eumdem Scripturae locum Mar- cus qnoque evangelista citavit. Quin etiam ipse Salvator buic rei testimonium exhibet, dicens: Venit Joannes ad vos, neque comedens neque bibens, et dicitis, dæmonium habet . » Incredu los enin et adversus veritatem didieiles et pervi- caces, credibile est propter illud quo Joannes ute- batur vitæ genus, talia in illum probra jactasse, sicut econtrario qui virtutis illius sensu afficie bantur, angelum existimasse. Hæc igitur arbitror ipsum Joannem intuentibus admirationem, ac stu- porem erga hominem attulisse : quapropter ad eam animæ purgationem, quæ ab illo denuntiabatur, un- dique concurrebant. Meminit autem hujusce, quæ de illo fertur, historia, etiam Josephus in de- cimo octave Judaicæ Antiquitatis libre, in hunc modum scribens : « Nonnulli autem Judæorum pu- tabant ideo periisse Judæorum exercitum, quod Dens justissime ulcisci voluerit supplicium Joan- nis, qui Baptista vocabatur: hunc enim occiderat Herodes virum bonum, et Judæos adhortantem ut exercitatione virtutis, mutuaque inter seipsos ju- stitia atque erga Deum pietate utentes, ad baptismum accederent: sie namque ablutionem quoque ipsi videri acceptam. › - Ab eodem. Item de solitudine, ipsoque nomina- tim Jordane fluvio, apud quem Joannes bapti- zabat. • Lælare, solitudo sitiens : exsullet desertam, et Boreat ut liliun, et efflorebunt et exsultabunt de- serta Jordanis, et gloria Libani data est ei, et ho. nor Carmeli, et populus meus videbit gloriam Do- mini “. » Quibus adjungit: c Convalescite, manus remissæ, et genua soluta: consolanini pusillani- mes intellectu : confirmamini, ne timete. Ecce Deus noster judicium reddit, et reddet. Ipse veniet et salvabit nos. Tunc aperientur oculi cæcorum, et aures surdorum audient. Tunc saliet, ut cervus, claudus, et plana erit lingua mulorum. Quoniam erupit in deserto aqua, et scissura inundans in terra sitienti 48., Hæc autem Salvatoris nostri plane admirabilibus gestis completa sunt, post Joannis prædicationen. Contemplare igitur, quem- admodum solitudinem evangelice instruit, neque id simpliciter aut quamvis solitudinem, sed definite illam et solam, quæ est apud Jordanem fuvium : quandoquidem juxta hanc versans Joannes bapti- zabat, ut Scriptura ipsa Gdem facit, dicens : « Erat Joannes in solitudine baptizans, et exibat ad illum omnis Judæa regio, et Hierosolymorum incolæ omnes, et baptizabantur ab illo in Jordane “. › Hanc igitur solitudinem ejus quæ quondam ab omnibus bonis deserta erat, dico autein collectæ de gentibus Ecclesiae, signun gestare arbitror, ipsum vero fluvium in solitudine, purgantem omnes qui in ipso abluerentur, purgationis cujusdam, quæ secundum sententiam intelligatur, imaginem ge- rere, qua de re loquuntur Scripture dicentes : B C D • of Ma.ach. 111, 1. Matth. xr, 18. ** Isa. xxxv, 4, 2. w ibid.3-6. 6. Marc. I, &. '
ἐπὶ χειρῶν ἀροῦσί σε, μήποτε προσκόψῃς πρὸς λίθον τὸν πόδα σου». καὶ ἐπιμελῶς γε τήρει, τίνα τρόπον ἐν τῷ «ὅτι σύ, κύριε, ἐλπίς μου, τὸν ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου» τὸ κύριε διὰ τοῦ τετραγράμμου ὀνόματος ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ φέρεται, ὅπερ ἀνεκφώνητον εἶναι λέγοντες Ἑβραίων παῖδες ἐπὶ μόνου τοῦ θεοῦ παραλαμβάνειν εἰώθασιν, ἡμεῖς δὲ καὶ ἐπὶ τῆς τοῦ λόγου θεότητος ἐν πλείσταις κείμενον γραφαῖς προαπεδείξαμεν, ὥσπερ καὶ ἐν τῷ μετὰ χεῖρας ψαλμῷ, ὅς φησιν εἰς πρόσωπον αὐτοῦ τοῦ κυρίου «ὅτι σύ, κύριε, ἐλπίς μου, τὸν ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου», μονονουχὶ λέγων ὅτι σὺ αὐτός, ὦ κύριε, ὃς ἐμοῦ τοῦ ταῦτα προφητεύοντος ἐλπὶς ὢν τυγχάνεις, μείζονα σαυτοῦ τὸν θεὸν τὸν ὕψιστον εἰδώς, ἐκεῖνον αὐτὸν «ἔθου καταφυγήν σου». ὅθεν καὶ ἐν ἀρχῇ ἐλέγετο τοῦ ψαλμοῦ περὶ τοῦ αὐτοῦ «ὁ κατοικῶν ἐν βοηθείᾳ τοῦ ὑψίστου ἐν σκέπῃ τοῦ θεοῦ τοῦ οὐρανοῦ αὐλισθήσεται. ἐρεῖ τῷ κυρίῳ, ἀντιλήπτωρ μου εἶ καὶ καταφυγή μου, ὁ θεός μου βοηθός μου, καὶ ἐλπιῶ ἐπ’ αὐτόν».
Α τὴρ δὲ μαρτυρεῖ λέγων· «Ἦλθεν ὁ Ἰωάννης πρὸς • ὑμᾶς μήτε ἐσθίων, μήτε πίνων, καὶ λέγετε· Δα:- μόνιον ἔχει. » Τοὺς γὰρ ἀπιστοῦντας καὶ πρὸς τὰ ἀληθῆ δυσχερεῖς καὶ δυσενδότους εἰκὸς ἦν διὰ τὸν εἰρημένον τοῦ Ἰωάννου βίον τοιαῦτα αὐτὸν βλας- φημεῖν, ὡς ἔμπαλιν τοὺς συνᾔσθημένους της κατ' αὐτὸν ἀρετῆς ἄγγελον ὑπολαμβάνειν. Ταῦτα γούν ἡγοῦμαι τοῖς τὸν Ἰωάννην ὁρῶσι θαῦμα περί αὐτοῦ παρασχεῖν· διὸ καὶ συνέτρεχον πανταχόθεν ἐπὶ τὴν δι' αὐτοῦ κηρυττομένην τῆς ψυχῆς κα θαρσιν. Μέμνηται δὲ τῆς κατ' αὐτὸν ἱστορίας Ιώσηπος ἐν ὀκτωκαιδεκάτῳ τῆς Ἰουδαϊκῆς ᾿Αρ χαιολογίας, τοῦτον γράφων τὸν τρόπον· ο Τισί δὲ τῶν Ἰουδαίων ἐδόκει ὀλωλέναι τὸν Ἰουδαίων στρατὸν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, καὶ μάλα δικαίως τινων καλουμένου μένου κατὰ ποινὴν Ἰωάννου τοῦ Βαπτιστοῦ. Κτείνει γὰρ τοῦτον Ηρώδης ἀγαθὸν άνδρα, καὶ τοῖς Ἰουδαίοις κελεύοντα ἀρετὴν ἐπασκοῦσι, καὶ τῇ πρὸς ἀλλήλους δικαιοσύνῃ, καὶ πρὸς Θεὸν εὐσεβεία χρωμένοις βαπτισμῷ συνιέ ναι οὕτω γὰρ δὴ καὶ τὴν βάπτισιν ἀποδεκτὴν αὐτῷ φαίνεσθαι.» ⚫ Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. - "Ετι περὶ τῆς ἐρήμου, καὶ αὐτοῦ τὴ ὀνομαστὶ τοῦ Ἰορδάνου ποταμού, παρ' ᾧ Ιωάννης ἐβάπτιζεν. «Ευφράνθητι, ἔρημος διψῶσα· ἀγαλλιάσθω ἔρη μος, καὶ ἀνθείτω ὡς κρίνον, καὶ ἐξανθήσει, καὶ ἀγαλλιάσεται τὰ ἔρημα τοῦ Ἰορδάνου· καὶ ἡ δόξα τοῦ Λιβάνου ἐδόθη αὐτῇ, καὶ ἡ τιμὴ τοῦ Καρμήλου, καὶ ὁ λαός μου δίψεται τὴν δόξαν Κυρίου·, οἷς ἐπιλέγει· . Ἰσχύσατε, χεῖρες ἀνει- μέναι, καὶ γόνατα παραλελυμένα· παρακαλέσατε, οἱ ὀλιγόψυχοι τῇ διανοίᾳ, ἰσχύσατε, μὴ φοβείσθε. Ἰδοὺ ὁ Θεὸς ἡμῶν κρίσιν ἀνταποδίδωσι, καὶ ἀντ- αποδώσει. Αὐτὸς ἥξει, καὶ σώσει ἡμᾶς. Τότε ἀνοιχθήσονται ὀφθαλμοὶ τυφλῶν, καὶ ὦτα κω- φῶν ἀκούσονται· τότε ἀλεῖται ὡς ἔλαφος ὁ χω λὸς, καὶ τρανὴ ἔσται γλῶσσα μογιλάλων· ὅτι ἐξ βάγη ἐν τῇ ἐρήμῳ ὕδωρ, καὶ φάραγξ ἐν γῇ διψώσῃ. Καὶ ταῦτα διὰ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν προφανώς παραδόξων ἔργων ἐπληροῦτο μετὰ τὸ Ἰωάννου κήρυγμα. "Ορα τοιγαροῦν, ὅπως τὴν ἔρημον εὐαγγελίζεται, οὐχ ἁπλῶς, οὐδὲ τὴν των χοῦσαν, ἀλλ' ἐκείνην ἀφωρισμένως, καὶ μόνην τὴν παρὰ τῷ Ἰορδάνῃ ποταμῷ· ἐπειδήπερ παρά ταύτῃ διατρίβων ὁ Ἰωάννης ἐβάπτιζεν, ὡς ἡ Γραφή μαρτυρεί, λέγουσα· « Εγένετο Ιωάννης ἐν τῇ ἐρήμῳ βαπτίζων, καὶ ἐξεπορεύετο πρὸς αὐτὸν πᾶσα ἡ Ἰουδαία χώρα, καὶ οἱ Ἱεροσολυμίται πάν τες, καὶ ἐβαπτίζοντο ὑπ' αὐτοῦ ἐν τῷ Ἰορδάνῃ. Τὴν μὲν οὖν ἔρημον, τῆς πάλαι πάντων τῶν κατὰ Θεὸν ἀγαθῶν ἐρήμου, λέγω δὴ τῆς ἐξ ἐθνῶν Έχε κλησίας, σύμβολον περιέχειν ἡγοῦμαι, τὸν δὲ ποταμὸν τὸν ἐπὶ τῆς ἐρήμου, καθαίροντα πάντας τοὺς ἀπολουομένους ἐν αὐτῷ, καθαρσίου τινὸς εἶναι ' EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. II. APOLOGETICA. - tuam ante te te o Eumdem Scripturae locum Mar- cus qnoque evangelista citavit. Quin etiam ipse Salvator buic rei testimonium exhibet, dicens: Venit Joannes ad vos, neque comedens neque bibens, et dicitis, dæmonium habet . » Incredu los enin et adversus veritatem didieiles et pervi- caces, credibile est propter illud quo Joannes ute- batur vitæ genus, talia in illum probra jactasse, sicut econtrario qui virtutis illius sensu afficie bantur, angelum existimasse. Hæc igitur arbitror ipsum Joannem intuentibus admirationem, ac stu- porem erga hominem attulisse : quapropter ad eam animæ purgationem, quæ ab illo denuntiabatur, un- dique concurrebant. Meminit autem hujusce, quæ de illo fertur, historia, etiam Josephus in de- cimo octave Judaicæ Antiquitatis libre, in hunc modum scribens : « Nonnulli autem Judæorum pu- tabant ideo periisse Judæorum exercitum, quod Dens justissime ulcisci voluerit supplicium Joan- nis, qui Baptista vocabatur: hunc enim occiderat Herodes virum bonum, et Judæos adhortantem ut exercitatione virtutis, mutuaque inter seipsos ju- stitia atque erga Deum pietate utentes, ad baptismum accederent: sie namque ablutionem quoque ipsi videri acceptam. › - Ab eodem. Item de solitudine, ipsoque nomina- tim Jordane fluvio, apud quem Joannes bapti- zabat. • Lælare, solitudo sitiens : exsullet desertam, et Boreat ut liliun, et efflorebunt et exsultabunt de- serta Jordanis, et gloria Libani data est ei, et ho. nor Carmeli, et populus meus videbit gloriam Do- mini “. » Quibus adjungit: c Convalescite, manus remissæ, et genua soluta: consolanini pusillani- mes intellectu : confirmamini, ne timete. Ecce Deus noster judicium reddit, et reddet. Ipse veniet et salvabit nos. Tunc aperientur oculi cæcorum, et aures surdorum audient. Tunc saliet, ut cervus, claudus, et plana erit lingua mulorum. Quoniam erupit in deserto aqua, et scissura inundans in terra sitienti 48., Hæc autem Salvatoris nostri plane admirabilibus gestis completa sunt, post Joannis prædicationen. Contemplare igitur, quem- admodum solitudinem evangelice instruit, neque id simpliciter aut quamvis solitudinem, sed definite illam et solam, quæ est apud Jordanem fuvium : quandoquidem juxta hanc versans Joannes bapti- zabat, ut Scriptura ipsa Gdem facit, dicens : « Erat Joannes in solitudine baptizans, et exibat ad illum omnis Judæa regio, et Hierosolymorum incolæ omnes, et baptizabantur ab illo in Jordane “. › Hanc igitur solitudinem ejus quæ quondam ab omnibus bonis deserta erat, dico autein collectæ de gentibus Ecclesiae, signun gestare arbitror, ipsum vero fluvium in solitudine, purgantem omnes qui in ipso abluerentur, purgationis cujusdam, quæ secundum sententiam intelligatur, imaginem ge- rere, qua de re loquuntur Scripture dicentes : B C D • of Ma.ach. 111, 1. Matth. xr, 18. ** Isa. xxxv, 4, 2. w ibid.3-6. 6. Marc. I, &. '
PG 22:679ἐπειδὴ τοίνυν σύ, ὦ κύριε, «τὸν ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου», τούτου χάριν αὐτὸς ὁ ὕψιστος, φησί, «ῥύσεταί» σε «ἐκ παγίδος θηρευτῶν, καὶ ἀπὸ λόγου ταραχώδους», καὶ «ἐν τοῖς μεταφρένοις αὐτοῦ ἐπισκιάσει σοι». διόπερ τὴν τοιαύτην ἔχων πατρικὴν τοῦ ὑψίστου βοήθειαν «οὐ φοβηθήσῃ ἀπὸ φόβου νυκτερινοῦ» οὔτε ἀπό τινος τῶν προκατειλεγμένων, ἀλλ’ οὐδὲ ἐκ τῶν ἑξῆς ἐπιφερομένων. ἐπεὶ γὰρ «σύ, κύριε, τὸν ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου», διὰ τοῦτο «οὐ προσελεύσεται πρὸς σὲ κακά, καὶ μάστιξ οὐκ ἐγγιεῖ τῷ σκηνώματί σου». «μάστιγας» δὲ τὰς ἀπὸ δαιμόνων ἐνεργείας καὶ ἐν τοῖς εὐαγγελίοις ὀνομαζομένας ἂν εὕροις, ἃς οὐδὲ πλησιάζειν τολμᾶν τῷ σκηνώματι τοῦ Χριστοῦ, τουτέστιν τῷ σώματι αὐτοῦ, δυνατὰς εἶναί φησιν. πῶς γάρ, ὅτε λόγῳ μόνον αὐτὰς ἐξ ἀνθρώπων ἤλαυνεν; περὶ τούτου δὲ τοῦ σκηνώματος καὶ ὁ Δαβίδ ποτε ὤμοσεν τῷ κυρίῳ καὶ ηὔξατο τῷ θεῷ Ἰακώβ, λέγων· «εἰ ἀναβήσομαι ἐπὶ κλίνης στρωμνῆς μου, εἰ δώσω ὕπνον τοῖς ὀφθαλμοῖς μου καὶ τοῖς βλεφάροις μου νυσταγμὸν καὶ ἀνάπαυσιν τοῖς κροτάφοις μου, ἕως οὗ εὕρω τόπον τῷ κυρίῳ, σκήνωμα τῷ θεῷ Ἰακώβ».
σεις, καὶ ἀνταπόδοσιν ἁμαρτωλῶν ὄψει· ὅτι σὺ, Κύ- ριε ἡ ἐλπίς μου, τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου. Οὐ προσελεύσεται πρὸς σὲ κακά, καὶ μάστιξ οὐκ ἐγε γιεῖ τῷ σκηνώματί σου· ὅτι τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐνα τελεῖται περὶ σοῦ, τοῦ διαφυλάξαι σε ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς σου. Ἐπὶ χειρῶν ἀροῦσί σε, μήποτε προσκόψης πρὸς λίθον τὸν πόδα σου. Ἐπὶ ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον ἐπιβήσῃ, καὶ καταπατήσεις λέοντα καὶ δράκοντα. Ο Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, καθ' ὁ ἐνηνθρώπει επινοούμενος, ὁ κατοικών λέγεται ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ἐν σκέπῃ τοῦ θεοῦ καὶ Πατρὸς αὐλιζόμενος. Οὗτος δὴ οὖν, μόνον τὸν Σωτῆρα καὶ οὐδ᾽ ἕτερον καταφυγὴν ἐν τῷ καιρῷ τοῦ κατὰ τὸν διάβολον πειρασμοῦ κεκτημένος εῤῥύσθη ποτὲ ἐκ τῶν παγίδων τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων, Β θηρευτῶν νῦν ὀνομαζομένων, όπηνίκα, οἷά τις κοινός ἄνθρωπος, ὁ ἀνήχθη εἰς τὴν ἔρημον, πειρασθῆ και ὑπὸ τοῦ διαβόλου, καὶ ἦν ἐν τῇ ἐρήμῳ τεσσαράκοντα ἡμέρας καὶ τεσσαράκοντα νύκτας πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ Σατανᾶ · καὶ ἦν, ν ὡς ὁ εὐαγγελιστής μαρτυρεί, • μετὰ τῶν θηρίων. » Ποίων δὲ τούτων ἢ ὧν μνημο νεύει ὁ μετὰ χεῖρας ψαλμός, πρὸς τὸν ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου κατοικοῦντα λέγων· « Ἐπὶ ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον ἐπιθήσῃ, καὶ καταπατήσεις λέοντα καὶ δράκοντα. » Τίς δ' ἂν εἴη καὶ οὗτος ἢ ὅνπερ αὐτῷ προὔτεινεν ὁ πειράζων κατὰ τὸ ἱερὸν Εὐαγγέλιον; Τὸ δ' αἴτιον τοῦ πειράζεσθαι τὸν τηλικοῦτον Σωτήρα ἡμῶν σκοπῆσαι ἄξιον. Μέλλων ἐξ ἀνθρώπων πᾶσαν νόσον καὶ πᾶσαν μαλακίαν, τά τε ἐνοχλοῦντα πνεύ ματα, καὶ τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας ἐξ αἰῶνος μας χροῦ τῶν ἐπὶ γῆς πάντων διὰ τῆς πολυθέου δεισιδαι μονίας κεκρατηκότας ἐλαύνειν, οὐκ ἐκ τοῦ ἀφανοῦς, ὥσπερ ἐπικρυπτόμενος, ἐπὶ τὰ εἰρημένα παρῄει. Τοῖς παρενοχλοῦσι δὲ πρότερον ἀοράτοις ἄρχουσι, δι' οὗ ἀνείληφεν ἀνθρώπου ἐπιστρατεύσας, καὶ εἰς μέσον αὐτοῦ τοῦ διαβόλου, καὶ παντὸς τοῦ δαιμονικοῦ στί φους παρελθών, ἐπιβάς τε ἀσπίδι καὶ βασιλίσκῳ, καὶ καταπατήσας λέοντα καὶ δράκοντα, καὶ πολύ πρότερον καθελὼν τῶν ἀρχοντικῶν ἐχθρῶν χιλιάδας καὶ μυριάδας, τὰς μὲν ἐκ τῶν δεξιῶν, τὰς δὲ ἐκ τῶν ευωνύμων πολεμούσας, ἀρχάς τε καὶ ἐξουσίας, καὶ δὴ καὶ τοὺς λεγομένους κοσμοκράτορας τοῦ σκότους τούτου, τά τε πνευματικὰ τῆς πονηρίας· πάντα δὴ οὖν ταῦτα τὸ μηδὲν ἰσχύειν ἀπελέγξας, καὶ τέλος αὐτὸν τὸν τῶν κακῶν ἔξαρχον διάβολον τῷ λόγῳ τοῦ στόματος αὐτοῦ μακρὰν ἀποσοβήσας, διελθών τε καὶ εμπεριπατήσας τὴν ἀντικειμένην ἅπασαν δύναμιν, καὶ ἑαυτὸν μὲν παρασχὼν τοῖς θέλουσι προσιέναι καὶ πειράζειν, μηδενὸς δὲ στῆναι πρὸς αὐτὸν δεδυνημέν νου, οὕτως ἐπὶ τὴν τῶν ἀνθρώπων σωτηρίαν παρῄει. Διὸ καὶ ὁρῶντες αὐτὸν οἱ δαίμονες ἐπεγίνωσκον ἀπὸ τῆς προδηλωθείσης κατὰ τὴν ἔρημον διατριβής, φά σκοντες αὐτῷ· « Τί ἡμῖν καί σοι, Ἰησοῦ Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; » Ταῦτα μὲν οὖν περὶ τῶνδε· τὰ δὲ ἑξῆς τοῦ ψαλμοῦ πρὸς αὐτὸν ἀναπεφώνηται τὸν Χριστὸν, ἀπὸ τοῦ, ὁ Ἐν τοῖς μεταφρένοις αὑτοῦ ἐπισκιάσει σοι, ο δηλονότι ὁ Ὕψιστος, « καὶ ὑπὸ τὰς πτέρυγας αὐτοῦ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. 11. APOLOGETICA. 6.6 peccatorum videbis: quoniam tu. Domine spes A mea, Altissimum posuisti refugium tuum. Non ac- cedent ad te mala, et flagellum non appropinquabit tabernaculo tuo: quoniam angelis suis mandavit de te, ut custodiant te in omnibus viis tuis. In manibus portabunt te, ne forte olendas ad Japi- dem pedem tuum. Super aspidem et basiliscum ambulabis, et conculcabis leonem et draconem 5. Salvator et Dominus noster Jesus qui Christus Dei est, dum quatenus homo factus est, consideratur, habitans dicitur in adjutorio Altissimi, utpote cum in protectione Dei et Patris commoretur. Hic igitur anum Patrem nec alium præterea quempiam, quo tempore a diabolo tentatus est, perfugium nactus, 1.beratus est olim de laqueis adversantium potesta- tum, quæ venatores hoc loco appellantur, cum instar cujusdam communis hominis ductus est in desertum, ut tentaretur a diabolo, et fuit in de- serto quadraginta dies et quadraginta noctes, et tentatus est a Satana : fuitque, ut evangelista auctor est, cum bestiis 58. Sed quæ tandem hæ bestiæ nisi quas commemorat is, qui nunc tra- ctatur psalmus ad eum, qui in adjutorio Altissimi habitat, ubi ait : « Super aspidem et basiliscum am- bulabis, et conculcabis leonem et draconem? › cœ- terum non ab his solum liberatum iri cum dicit, sed eliam ab oratione turbulenta. At vero quæ tandem haec fuit oratio, nisi quam illi objecit tentator, ut in sacro Evangelio scriptum est ? Opera autem pretium est contemplari, quæ causa fuerit, ut Salvator noster, qui talis tantusque est, tenta- C tionem perpessus sit. Cum igitur omnem ex homi- nibus ægritudinem omnemque languorem, infe- stus que spiritus atque impuros damnonas, qui plu- rimis ante sæculis omnes qui in terra versabantur, per eam superstitionem, quæ multos deos colit, subegerant, esset expulsurus, non ex abdito quasi Jatitans ad ea quæ dicta sunt, accessit. Sed contra infestos prius eosdemque invisibiles principes, per eum, quem assumpsit hominem, militantium more profectus, et in ipsius diaboli medium, omnisque damonicæ catervæ progressus, ubi super aspidem et basiliscum ambulavit, et conculcavit leonem et draconem, multoque prius regnantium inimico- rum, et millia et dena millia subvertit, principatus videlicet ac potestates, alias quidem a dextris, alias vero a sinistris bellantes, itemque eos, qui mundi rectores harum tenebrarum dicuntur, ac spiritualia malitiæ ; omnia, inquam, hæc, ubi ni- bil posse redarguit, ac denique ipsum malorum principem diabolum verbo oris sui procul extrusit, percurritque atque inambulavit, omnem adversan- tem potestatem, ac seipsum quidem adire ac ten- tare volentibus exhibuit, nec quisquam omnino adversus illumn stare potuit ; tum demum ad humi- num salutem accessit. Quocirca intuentes illum dæ- mones agnoscebant, propter eam de qua dictum est ss Psal. IC, 1-13. " Matth. v, 1,2; Mare. 1, D 12,13. ! i
καὶ τούτου γε ἕνεκα τοῦ σκηνώματος ἐλέγετο [τὸ] «οὐ φοβηθήσῃ ἀπὸ φόβου νυκτερινοῦ», καὶ τὸ «αὐτὸς ῥύσεταί σε ἐκ παγίδος θηρευτῶν, καὶ ἀπὸ λόγου ταραχώδους», καὶ τὸ «οὐ προσελεύσεται πρὸς σὲ κακά, καὶ μάστιξ οὐκ ἐγγιεῖ τῷ σκηνώματί σου», καὶ ὅσα ἀνθρωπινώτερα περὶ αὐτοῦ λέλεκται, ὡς καὶ τὸ «τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ τοῦ διαφυλάξαι σε», καὶ τὸ «ἐπὶ χειρῶν ἀροῦσί σε, μήποτε προσκόψῃς πρὸς λίθον τὸν πόδα σου». ταῦτα γὰρ οὐκ ἂν ὡς πρὸς θεὸν λέγεσθαι ἁρμόσοι, πρὸς δὲ τὸ σκήνωμα αὐτοῦ ὅπερ δι’ ἡμᾶς ἀνείληφεν, ὅτε «ὁ λόγος σὰρξ ἐγένετο καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν». δοκεῖ δέ μοι καλῶς ἔχειν ὑπὲρ ἀκριβοῦς βεβαιώσεως τῶν εἰρημένων καὶ τὰς τῶν λοιπῶν ἑρμηνευτῶν παραθεῖναι φωνάς· ὧν ὁ μὲν Ἀκύλας οὕτως ἔφησεν· «ὅτι σύ, κύριε, ἐλπίς μου, ὕψιστον ἔθηκας οἰκητήριόν σου. οὐ μεταχθήσεται πρὸς σὲ κακά, καὶ ἁφὴ οὐκ ἐγγιεῖ ἐν σκέπῃ σου· ὅτι ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται τοῦ φυλάξαι σε ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς σου», ὁ δὲ Σύμμαχος· «σὺ γάρ, κύριε, ἀφοβία μου, ὑψίστην ἔθου τὴν οἴκησίν σου. οὐ κατισχύσει σου κακόν, οὐδὲ ἁφὴ ἐγγιεῖ τῇ σκηνῇ σου·
σεις, καὶ ἀνταπόδοσιν ἁμαρτωλῶν ὄψει· ὅτι σὺ, Κύ- ριε ἡ ἐλπίς μου, τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου. Οὐ προσελεύσεται πρὸς σὲ κακά, καὶ μάστιξ οὐκ ἐγε γιεῖ τῷ σκηνώματί σου· ὅτι τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐνα τελεῖται περὶ σοῦ, τοῦ διαφυλάξαι σε ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς σου. Ἐπὶ χειρῶν ἀροῦσί σε, μήποτε προσκόψης πρὸς λίθον τὸν πόδα σου. Ἐπὶ ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον ἐπιβήσῃ, καὶ καταπατήσεις λέοντα καὶ δράκοντα. Ο Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, καθ' ὁ ἐνηνθρώπει επινοούμενος, ὁ κατοικών λέγεται ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ἐν σκέπῃ τοῦ θεοῦ καὶ Πατρὸς αὐλιζόμενος. Οὗτος δὴ οὖν, μόνον τὸν Σωτῆρα καὶ οὐδ᾽ ἕτερον καταφυγὴν ἐν τῷ καιρῷ τοῦ κατὰ τὸν διάβολον πειρασμοῦ κεκτημένος εῤῥύσθη ποτὲ ἐκ τῶν παγίδων τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων, Β θηρευτῶν νῦν ὀνομαζομένων, όπηνίκα, οἷά τις κοινός ἄνθρωπος, ὁ ἀνήχθη εἰς τὴν ἔρημον, πειρασθῆ και ὑπὸ τοῦ διαβόλου, καὶ ἦν ἐν τῇ ἐρήμῳ τεσσαράκοντα ἡμέρας καὶ τεσσαράκοντα νύκτας πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ Σατανᾶ · καὶ ἦν, ν ὡς ὁ εὐαγγελιστής μαρτυρεί, • μετὰ τῶν θηρίων. » Ποίων δὲ τούτων ἢ ὧν μνημο νεύει ὁ μετὰ χεῖρας ψαλμός, πρὸς τὸν ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου κατοικοῦντα λέγων· « Ἐπὶ ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον ἐπιθήσῃ, καὶ καταπατήσεις λέοντα καὶ δράκοντα. » Τίς δ' ἂν εἴη καὶ οὗτος ἢ ὅνπερ αὐτῷ προὔτεινεν ὁ πειράζων κατὰ τὸ ἱερὸν Εὐαγγέλιον; Τὸ δ' αἴτιον τοῦ πειράζεσθαι τὸν τηλικοῦτον Σωτήρα ἡμῶν σκοπῆσαι ἄξιον. Μέλλων ἐξ ἀνθρώπων πᾶσαν νόσον καὶ πᾶσαν μαλακίαν, τά τε ἐνοχλοῦντα πνεύ ματα, καὶ τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας ἐξ αἰῶνος μας χροῦ τῶν ἐπὶ γῆς πάντων διὰ τῆς πολυθέου δεισιδαι μονίας κεκρατηκότας ἐλαύνειν, οὐκ ἐκ τοῦ ἀφανοῦς, ὥσπερ ἐπικρυπτόμενος, ἐπὶ τὰ εἰρημένα παρῄει. Τοῖς παρενοχλοῦσι δὲ πρότερον ἀοράτοις ἄρχουσι, δι' οὗ ἀνείληφεν ἀνθρώπου ἐπιστρατεύσας, καὶ εἰς μέσον αὐτοῦ τοῦ διαβόλου, καὶ παντὸς τοῦ δαιμονικοῦ στί φους παρελθών, ἐπιβάς τε ἀσπίδι καὶ βασιλίσκῳ, καὶ καταπατήσας λέοντα καὶ δράκοντα, καὶ πολύ πρότερον καθελὼν τῶν ἀρχοντικῶν ἐχθρῶν χιλιάδας καὶ μυριάδας, τὰς μὲν ἐκ τῶν δεξιῶν, τὰς δὲ ἐκ τῶν ευωνύμων πολεμούσας, ἀρχάς τε καὶ ἐξουσίας, καὶ δὴ καὶ τοὺς λεγομένους κοσμοκράτορας τοῦ σκότους τούτου, τά τε πνευματικὰ τῆς πονηρίας· πάντα δὴ οὖν ταῦτα τὸ μηδὲν ἰσχύειν ἀπελέγξας, καὶ τέλος αὐτὸν τὸν τῶν κακῶν ἔξαρχον διάβολον τῷ λόγῳ τοῦ στόματος αὐτοῦ μακρὰν ἀποσοβήσας, διελθών τε καὶ εμπεριπατήσας τὴν ἀντικειμένην ἅπασαν δύναμιν, καὶ ἑαυτὸν μὲν παρασχὼν τοῖς θέλουσι προσιέναι καὶ πειράζειν, μηδενὸς δὲ στῆναι πρὸς αὐτὸν δεδυνημέν νου, οὕτως ἐπὶ τὴν τῶν ἀνθρώπων σωτηρίαν παρῄει. Διὸ καὶ ὁρῶντες αὐτὸν οἱ δαίμονες ἐπεγίνωσκον ἀπὸ τῆς προδηλωθείσης κατὰ τὴν ἔρημον διατριβής, φά σκοντες αὐτῷ· « Τί ἡμῖν καί σοι, Ἰησοῦ Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; » Ταῦτα μὲν οὖν περὶ τῶνδε· τὰ δὲ ἑξῆς τοῦ ψαλμοῦ πρὸς αὐτὸν ἀναπεφώνηται τὸν Χριστὸν, ἀπὸ τοῦ, ὁ Ἐν τοῖς μεταφρένοις αὑτοῦ ἐπισκιάσει σοι, ο δηλονότι ὁ Ὕψιστος, « καὶ ὑπὸ τὰς πτέρυγας αὐτοῦ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. 11. APOLOGETICA. 6.6 peccatorum videbis: quoniam tu. Domine spes A mea, Altissimum posuisti refugium tuum. Non ac- cedent ad te mala, et flagellum non appropinquabit tabernaculo tuo: quoniam angelis suis mandavit de te, ut custodiant te in omnibus viis tuis. In manibus portabunt te, ne forte olendas ad Japi- dem pedem tuum. Super aspidem et basiliscum ambulabis, et conculcabis leonem et draconem 5. Salvator et Dominus noster Jesus qui Christus Dei est, dum quatenus homo factus est, consideratur, habitans dicitur in adjutorio Altissimi, utpote cum in protectione Dei et Patris commoretur. Hic igitur anum Patrem nec alium præterea quempiam, quo tempore a diabolo tentatus est, perfugium nactus, 1.beratus est olim de laqueis adversantium potesta- tum, quæ venatores hoc loco appellantur, cum instar cujusdam communis hominis ductus est in desertum, ut tentaretur a diabolo, et fuit in de- serto quadraginta dies et quadraginta noctes, et tentatus est a Satana : fuitque, ut evangelista auctor est, cum bestiis 58. Sed quæ tandem hæ bestiæ nisi quas commemorat is, qui nunc tra- ctatur psalmus ad eum, qui in adjutorio Altissimi habitat, ubi ait : « Super aspidem et basiliscum am- bulabis, et conculcabis leonem et draconem? › cœ- terum non ab his solum liberatum iri cum dicit, sed eliam ab oratione turbulenta. At vero quæ tandem haec fuit oratio, nisi quam illi objecit tentator, ut in sacro Evangelio scriptum est ? Opera autem pretium est contemplari, quæ causa fuerit, ut Salvator noster, qui talis tantusque est, tenta- C tionem perpessus sit. Cum igitur omnem ex homi- nibus ægritudinem omnemque languorem, infe- stus que spiritus atque impuros damnonas, qui plu- rimis ante sæculis omnes qui in terra versabantur, per eam superstitionem, quæ multos deos colit, subegerant, esset expulsurus, non ex abdito quasi Jatitans ad ea quæ dicta sunt, accessit. Sed contra infestos prius eosdemque invisibiles principes, per eum, quem assumpsit hominem, militantium more profectus, et in ipsius diaboli medium, omnisque damonicæ catervæ progressus, ubi super aspidem et basiliscum ambulavit, et conculcavit leonem et draconem, multoque prius regnantium inimico- rum, et millia et dena millia subvertit, principatus videlicet ac potestates, alias quidem a dextris, alias vero a sinistris bellantes, itemque eos, qui mundi rectores harum tenebrarum dicuntur, ac spiritualia malitiæ ; omnia, inquam, hæc, ubi ni- bil posse redarguit, ac denique ipsum malorum principem diabolum verbo oris sui procul extrusit, percurritque atque inambulavit, omnem adversan- tem potestatem, ac seipsum quidem adire ac ten- tare volentibus exhibuit, nec quisquam omnino adversus illumn stare potuit ; tum demum ad humi- num salutem accessit. Quocirca intuentes illum dæ- mones agnoscebant, propter eam de qua dictum est ss Psal. IC, 1-13. " Matth. v, 1,2; Mare. 1, D 12,13. ! i
ὅτι τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ τοῦ διαφυλάξαι σε ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς». οὐκοῦν διὰ τούτων αὐτῶν τῷ κυρίῳ λέλεκται ὡς περὶ ἑτέρου μείζονος τὸ «τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ τοῦ διαφυλάς[ς]ειν σε ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς· ἐπὶ χειρῶν ἀροῦσί σε» (δηλαδὴ σὲ τὸν κύριον), «μήποτε» σὺ ὁ κύριος «προσκόψῃς πρὸς λίθον τὸν πόδα σου». ταύταις δὲ καὶ ὁ διάβολος ταῖς λέξεσιν ἐν τῷ κατὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν πειρασμῷ κέχρηται, ὅτε παραλαβὼν αὐτὸν «εἰς τὴν ἁγίαν πόλιν, ἔστησεν αὐτὸν ἐπὶ τὸ πτερύγιον τοῦ ἱεροῦ, καὶ εἶπεν αὐτῷ, εἰ υἱὸς εἶ τοῦ θεοῦ, βάλε σεαυτὸν ἐντεῦθεν κάτω· γέγραπται γὰρ ὅτι τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ, καὶ ἐπὶ χειρῶν ἀροῦσί σε, μήποτε προςκόψῃς πρὸς λίθον τὸν πόδα σου». πρὸς ὃν ὁ κύριος ἡμῶν ἀποκριθεὶς εἶπεν· «γέγραπται, οὐκ ἐκπειράσεις κύριον τὸν θεόν σου». Εἶτ’ ἐπεὶ ἐν τῷ πειρασμῷ «μετὰ τῶν θηρίων» κατὰ τὸν εὐαγγελιστὴν διέτριβεν, ποίων δὲ οὐκ ἀναγέγραπται, σαφέστερον τοῦτο αὐτὸ ἡ τοῦ ψαλμοῦ προφητεία, τὰ εἴδη τῶν θηρίων αἰνιττομένη, φησίν· «ἐπὶ ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον ἐπιβήσῃ, καὶ καταπατήσεις λέοντα καὶ δράκοντα».
σεις, καὶ ἀνταπόδοσιν ἁμαρτωλῶν ὄψει· ὅτι σὺ, Κύ- ριε ἡ ἐλπίς μου, τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου. Οὐ προσελεύσεται πρὸς σὲ κακά, καὶ μάστιξ οὐκ ἐγε γιεῖ τῷ σκηνώματί σου· ὅτι τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐνα τελεῖται περὶ σοῦ, τοῦ διαφυλάξαι σε ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς σου. Ἐπὶ χειρῶν ἀροῦσί σε, μήποτε προσκόψης πρὸς λίθον τὸν πόδα σου. Ἐπὶ ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον ἐπιβήσῃ, καὶ καταπατήσεις λέοντα καὶ δράκοντα. Ο Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, καθ' ὁ ἐνηνθρώπει επινοούμενος, ὁ κατοικών λέγεται ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ἐν σκέπῃ τοῦ θεοῦ καὶ Πατρὸς αὐλιζόμενος. Οὗτος δὴ οὖν, μόνον τὸν Σωτῆρα καὶ οὐδ᾽ ἕτερον καταφυγὴν ἐν τῷ καιρῷ τοῦ κατὰ τὸν διάβολον πειρασμοῦ κεκτημένος εῤῥύσθη ποτὲ ἐκ τῶν παγίδων τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων, Β θηρευτῶν νῦν ὀνομαζομένων, όπηνίκα, οἷά τις κοινός ἄνθρωπος, ὁ ἀνήχθη εἰς τὴν ἔρημον, πειρασθῆ και ὑπὸ τοῦ διαβόλου, καὶ ἦν ἐν τῇ ἐρήμῳ τεσσαράκοντα ἡμέρας καὶ τεσσαράκοντα νύκτας πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ Σατανᾶ · καὶ ἦν, ν ὡς ὁ εὐαγγελιστής μαρτυρεί, • μετὰ τῶν θηρίων. » Ποίων δὲ τούτων ἢ ὧν μνημο νεύει ὁ μετὰ χεῖρας ψαλμός, πρὸς τὸν ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου κατοικοῦντα λέγων· « Ἐπὶ ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον ἐπιθήσῃ, καὶ καταπατήσεις λέοντα καὶ δράκοντα. » Τίς δ' ἂν εἴη καὶ οὗτος ἢ ὅνπερ αὐτῷ προὔτεινεν ὁ πειράζων κατὰ τὸ ἱερὸν Εὐαγγέλιον; Τὸ δ' αἴτιον τοῦ πειράζεσθαι τὸν τηλικοῦτον Σωτήρα ἡμῶν σκοπῆσαι ἄξιον. Μέλλων ἐξ ἀνθρώπων πᾶσαν νόσον καὶ πᾶσαν μαλακίαν, τά τε ἐνοχλοῦντα πνεύ ματα, καὶ τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας ἐξ αἰῶνος μας χροῦ τῶν ἐπὶ γῆς πάντων διὰ τῆς πολυθέου δεισιδαι μονίας κεκρατηκότας ἐλαύνειν, οὐκ ἐκ τοῦ ἀφανοῦς, ὥσπερ ἐπικρυπτόμενος, ἐπὶ τὰ εἰρημένα παρῄει. Τοῖς παρενοχλοῦσι δὲ πρότερον ἀοράτοις ἄρχουσι, δι' οὗ ἀνείληφεν ἀνθρώπου ἐπιστρατεύσας, καὶ εἰς μέσον αὐτοῦ τοῦ διαβόλου, καὶ παντὸς τοῦ δαιμονικοῦ στί φους παρελθών, ἐπιβάς τε ἀσπίδι καὶ βασιλίσκῳ, καὶ καταπατήσας λέοντα καὶ δράκοντα, καὶ πολύ πρότερον καθελὼν τῶν ἀρχοντικῶν ἐχθρῶν χιλιάδας καὶ μυριάδας, τὰς μὲν ἐκ τῶν δεξιῶν, τὰς δὲ ἐκ τῶν ευωνύμων πολεμούσας, ἀρχάς τε καὶ ἐξουσίας, καὶ δὴ καὶ τοὺς λεγομένους κοσμοκράτορας τοῦ σκότους τούτου, τά τε πνευματικὰ τῆς πονηρίας· πάντα δὴ οὖν ταῦτα τὸ μηδὲν ἰσχύειν ἀπελέγξας, καὶ τέλος αὐτὸν τὸν τῶν κακῶν ἔξαρχον διάβολον τῷ λόγῳ τοῦ στόματος αὐτοῦ μακρὰν ἀποσοβήσας, διελθών τε καὶ εμπεριπατήσας τὴν ἀντικειμένην ἅπασαν δύναμιν, καὶ ἑαυτὸν μὲν παρασχὼν τοῖς θέλουσι προσιέναι καὶ πειράζειν, μηδενὸς δὲ στῆναι πρὸς αὐτὸν δεδυνημέν νου, οὕτως ἐπὶ τὴν τῶν ἀνθρώπων σωτηρίαν παρῄει. Διὸ καὶ ὁρῶντες αὐτὸν οἱ δαίμονες ἐπεγίνωσκον ἀπὸ τῆς προδηλωθείσης κατὰ τὴν ἔρημον διατριβής, φά σκοντες αὐτῷ· « Τί ἡμῖν καί σοι, Ἰησοῦ Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; » Ταῦτα μὲν οὖν περὶ τῶνδε· τὰ δὲ ἑξῆς τοῦ ψαλμοῦ πρὸς αὐτὸν ἀναπεφώνηται τὸν Χριστὸν, ἀπὸ τοῦ, ὁ Ἐν τοῖς μεταφρένοις αὑτοῦ ἐπισκιάσει σοι, ο δηλονότι ὁ Ὕψιστος, « καὶ ὑπὸ τὰς πτέρυγας αὐτοῦ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. 11. APOLOGETICA. 6.6 peccatorum videbis: quoniam tu. Domine spes A mea, Altissimum posuisti refugium tuum. Non ac- cedent ad te mala, et flagellum non appropinquabit tabernaculo tuo: quoniam angelis suis mandavit de te, ut custodiant te in omnibus viis tuis. In manibus portabunt te, ne forte olendas ad Japi- dem pedem tuum. Super aspidem et basiliscum ambulabis, et conculcabis leonem et draconem 5. Salvator et Dominus noster Jesus qui Christus Dei est, dum quatenus homo factus est, consideratur, habitans dicitur in adjutorio Altissimi, utpote cum in protectione Dei et Patris commoretur. Hic igitur anum Patrem nec alium præterea quempiam, quo tempore a diabolo tentatus est, perfugium nactus, 1.beratus est olim de laqueis adversantium potesta- tum, quæ venatores hoc loco appellantur, cum instar cujusdam communis hominis ductus est in desertum, ut tentaretur a diabolo, et fuit in de- serto quadraginta dies et quadraginta noctes, et tentatus est a Satana : fuitque, ut evangelista auctor est, cum bestiis 58. Sed quæ tandem hæ bestiæ nisi quas commemorat is, qui nunc tra- ctatur psalmus ad eum, qui in adjutorio Altissimi habitat, ubi ait : « Super aspidem et basiliscum am- bulabis, et conculcabis leonem et draconem? › cœ- terum non ab his solum liberatum iri cum dicit, sed eliam ab oratione turbulenta. At vero quæ tandem haec fuit oratio, nisi quam illi objecit tentator, ut in sacro Evangelio scriptum est ? Opera autem pretium est contemplari, quæ causa fuerit, ut Salvator noster, qui talis tantusque est, tenta- C tionem perpessus sit. Cum igitur omnem ex homi- nibus ægritudinem omnemque languorem, infe- stus que spiritus atque impuros damnonas, qui plu- rimis ante sæculis omnes qui in terra versabantur, per eam superstitionem, quæ multos deos colit, subegerant, esset expulsurus, non ex abdito quasi Jatitans ad ea quæ dicta sunt, accessit. Sed contra infestos prius eosdemque invisibiles principes, per eum, quem assumpsit hominem, militantium more profectus, et in ipsius diaboli medium, omnisque damonicæ catervæ progressus, ubi super aspidem et basiliscum ambulavit, et conculcavit leonem et draconem, multoque prius regnantium inimico- rum, et millia et dena millia subvertit, principatus videlicet ac potestates, alias quidem a dextris, alias vero a sinistris bellantes, itemque eos, qui mundi rectores harum tenebrarum dicuntur, ac spiritualia malitiæ ; omnia, inquam, hæc, ubi ni- bil posse redarguit, ac denique ipsum malorum principem diabolum verbo oris sui procul extrusit, percurritque atque inambulavit, omnem adversan- tem potestatem, ac seipsum quidem adire ac ten- tare volentibus exhibuit, nec quisquam omnino adversus illumn stare potuit ; tum demum ad humi- num salutem accessit. Quocirca intuentes illum dæ- mones agnoscebant, propter eam de qua dictum est ss Psal. IC, 1-13. " Matth. v, 1,2; Mare. 1, D 12,13. ! i
PG 22:681αὐτὸς μὲν οὖν τὰ ἀρχικώτατα τῶν νοητῶν θηρίων, λέοντα καὶ δράκοντα, ἀσπίδα τε καὶ βασιλίσκον, αὐτὸν δηλαδὴ τὸν διάβολον καὶ τὰς μετ’ αὐτὸν ἀρχοντικὰς καὶ πονηρὰς δυνάμεις καταπατήσειν μεμαρτύρηται. τοῖς δὲ τὴν ὁμοίαν ἀρετὴν αὐτῷ κεκτημένοις μαθηταῖς καὶ ἀποστόλοις αὐτοῦ «τὴν ἐξουσίαν» αὐτὸς «τοῦ πατεῖν ἐπάνω ὄφεων καὶ σκορπίων» δωρεῖται, οὐκ ἐῶν αὐτοὺς πειρασθῆναι ὑπὲρ ὃ δύναιντο. μόνου γὰρ ἦν αὐτοῦ τὸ τὰς χείρους ἐν πονηρίᾳ δυνάμεις καὶ αὐτὸν δὴ τὸν πάντων ἄρχοντα καὶ τύραννον τοῦ αἰῶνος τούτου τῇ ἐνθέῳ αὐτοῦ δυνάμει καθαιρεῖν. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. «Τοῦτο πρῶτον πίε, ταχὺ ποίει, χώρα Ζαβουλών, ἡ γῆ Νεφθαλείμ, καὶ οἱ λοιποὶ οἱ τὴν παραλίαν κατοικοῦντες, καὶ πέραν τοῦ Ἰορδάνου, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, ὁ λαὸς ὁ πορευόμενος ἐν σκότει, ἴδετε φῶς μέγα· καὶ τοῖς κατοικοῦσιν ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου, φῶς λάμψει ἐφ’ ὑμᾶς. τὸ πλεῖστον τοῦ λαοῦ ὃ κατήγαγες ἐν εὐφροσύνῃ σου, καὶ εὐφρανθήσονται ἐνώπιόν σου ὡς οἱ εὐφ[ρ]αινόμενοι ἐν ἀμητῷ, καὶ ὃν τρόπον οἱ διαιρούμενοι σκῦλα. διότι ἀφαιρεθήσεται ὁ ζυγὸς ὁ ἐπ’ αὐτῶν κείμενος καὶ ἡ ῥάβδος ἡ ἐπὶ τοῦ τραχήλου αὐτῶν·
τὴν γὰρ ῥάβδον τῶν ἀπαιτούντων διεσκέδασεν κύριος, ὡς τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἐπὶ Μαδιάμ. ὅτι πᾶσαν στολὴν ἐπισυνηγμένην δόλῳ, καὶ ἱμάτιον μετὰ καταλλαγῆς ἀποτίσουσιν, καὶ θελήσουσιν εἰ ἐγενήθησαν πυρίκαυστοι. ὅτι παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, υἱὸς καὶ ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐγενήθη ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, ἄρχων εἰρήνης, ἐξουσιαστής, θεὸς ἰσχυρός, πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος.» Πρὸς ἅπασι τοῖς ἄλλοις ἐπληροῦτο καὶ ταῦτα ἐπὶ τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ, ὅτε κατὰ τὸν θαυμαστὸν εὐαγγελιστὴν «ἀκούσας ὅτι Ἰωάννης παρεδόθη, ἀνεχώρησεν εἰς τὴν Γαλιλαίαν. καὶ καταλιπὼν τὴν Ναζαρέθ, ἐλθὼν κατῴκησεν εἰς Καπερναοὺμ τὴν παραθαλασσίαν, ἐν ὁρίοις Ζαβουλὼν καὶ Νεφθαλείμ, ὅπως πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ Ἡσαί̈ου τοῦ προφήτου λέγοντος, γῆ Ζαβουλὼν καὶ γῆ Νεφθαλείμ, ὁδὸν θαλάσσης πέραν τοῦ Ἰορδάνου, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, ὁ λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκότει φῶς εἶδεν μέγα, καὶ τοῖς κατοικοῦσιν ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου, φῶς ἀνέτειλεν αὐτοῖς. ἀπὸ τότε» γοῦν «ἤρξατο ὁ Ἰησοῦς κηρύσσειν καὶ λέγειν», ὅτι «ἤγγικεν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν.
PG 22:683παράγων δὲ παρὰ τὴν θάλασσαν τῆς Γαλιλαίας εἶδεν δύο ἀδελφούς, Σίμωνα τὸν καλούμενον Πέτρον καὶ Ἀνδρέαν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ βάλλοντας ἀμφίβληστρον εἰς τὴν θάλασσαν· ἦσαν γὰρ ἁλιεῖς, καὶ λέγει αὐτοῖς, δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων. οἱ δὲ εὐθέως ἀφέντες τὰ δίκτυα ἠκολούθησαν αὐτῷ. καὶ προβὰς ἐκεῖθεν εἶδεν ἄλλους δύο ἀδελφούς, Ἰάκωβον τὸν τοῦ Ζεβεδαίου καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, ἐν τῷ πλοίῳ μετὰ Ζεβεδαίου τοῦ πατρὸς αὐτῶν καταρτίζοντας τὰ δίκτυα αὐτῶν, καὶ ἐκάλεσεν αὐτούς· οἱ δὲ εὐθέως ἀφέντες τὸ πλοῖον καὶ τὸν πατέρα αὐτῶν ἠκολούθησαν αὐτῷ. καὶ περιῆγεν ὁ Ἰησοῦς ὅλην τὴν Γαλιλαίαν, διδάσκων ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν καὶ κηρύσσων τὸ εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας καὶ θεραπεύων πᾶσαν νόσον καὶ πᾶσαν μαλακίαν ἐν τῷ λαῷ. καὶ ἀπῆλθεν ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συρίαν· καὶ προσήνεγκαν αὐτῷ πάντας τοὺς κακῶς ἔχοντας, κοικίλαις νόσοις καὶ βασάνοις συνεχομένους, δαιμονιζομένους καὶ σεληνιαζομένους καὶ παραλυτικούς, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτούς·
ἐλπιεῖς. Οπλῳ κυκλώσει σε ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ· » καὶ ἐπειδήπερ ἡμέραις τεσσαράκοντα καὶ ταῖς τοσαύ ταις νυξὶν ἐπειράζετο, περὶ μὲν τῶν ἀμφὶ τὰς νύ- κτας ἐπιόντων αὐτῷ λέλεκται· « Οὐ φοβηθήσῃ ἀπὸ φόβου νυκτερινοῦ· » περὶ δὲ τῶν ἀμφὶ τὰς ἡμέρας αὐτὸν πολεμούντων, τό, « Από βέλους πετωμένου ἡμέρας· » καὶ αὖθις περὶ μὲν τῶν ἐν νυκτί· « Ἀπὸ πράγματος ἐν σκότει διαπορευομένου· › περὶ δὲ τῶν ἐν ἡμέρᾳ· « ᾿Απὸ συμπτώματος καὶ δαιμονίου μεσημ Ερινοῦ. » Εἶτ' ἐπείπερ ἐν τῷ πειράζειν δυνάμεις πονηραὶ ἐκύκλουν αὐτὸν, καὶ αἱ μὲν τὰ δεξιὰ πλευρὰ συνεῖχον αὐτοῦ, πολὺ δὲ πλείους τῶν ἀριστερῶν, ὡς ἂν κρατερώτερα μὲν τὰ δεξιὰ. εἰκότως αὐτῷ ἐπιλέ γεται • Πεσεῖται ἐκ τοῦ κλίτους σου χιλιὰς καὶ μυριὰς ἐκ δεξιῶν σου· πρὸς σὲ δὲ οὐκ ἐγγιεῖ. » «Κλί τους » ἀντὶ τοῦ ἀριστεροῦ ὀνομασμένου, παρασεσιω πημένου δὲ εἰκότως τοῦ ὀνόματος τοῦ ἀριστεροῦ, τῷ μηδὲν σκαιόν, μηδὲ ἀριστερὸν εὑρίσκεσθαι ἐν αὐτῷ. Καὶ ἐπειδὴ ὅλη μυριάς. ὁμοῦ δὲ καὶ χιλιὰς ἔκ τε τοῦ κλίτους αὐτοῦ καὶ ἀπὸ τῶν δεξιῶν πεσεῖσθαι λέγον- τα:, εἰκότως ἐπὶ τούτοις ἑξῆς εἴρηται· . Πλήν τοῖς ἐφθαλμοῖς σου κατανοήσεις, καὶ ἀνταπόδοσιν άμαρ- τωλῶν ἄψει. » Καὶ ἔσται ταῦτα, φησί, περὶ σὲ τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, ἐπειδήπερ σὺν αὐτὸς, ὦ Κύ- με, ὃς τυγχάνεις ὧν ἡ ἐμὴ ἐλπὶς, τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου. » Ενθα καὶ ἐπιστήσεις, τίνα τρόπον ὁ προφήτης πρὸς αὐτὸν τὸν Κύριόν φησιν· « Ὅτι σύ, Κύριε ἐλπίς μου, τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου, ο διαιρῶν ἀκριβῶς ἕτερον ἰδίως Κύριον, καὶ τὸν τούτου Πατέρα Θεὸν ὕψιστον· διὸ ἐπειδήπερ αὐτὸν, ὡς Πατέρα καὶ Θεὸν ὕψιστον καταφυγὴν ἑαυτοῦ ὁ Χριστὸς τέθειται, λέλεκται αὐτῷ τὸ, • Οὐ προσελεύ σεται πρὸς σὲ κακὰ, καὶ μάστιξ οὐκ ἐγγιεῖ τῷ σκη- νώματί σου. Ὅτι τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ, τοῦ διαφυλάξαι σε ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς σου. Ἐπὶ χειρῶν ἀροῦσί σε, μήποτε προσκόψῃς πρὸς λίο θον τὸν πόδα σου. • Καὶ ἐπιμελῶς γε τήρει τίνα τρό- πον ἐν τῷ, ο Ὅτι σὺ, Κύριε ἐλπίς μου, τὸν Ὕψι στον έθου καταφυγήν σου, ο τό, « Κύριε, » διὰ τοῦ παραγράμμου ὀνόματος ἐν τῷ Εβραϊκῷ φέρεται, όπερ ανεκφώνητον εἶναι λέγοντες Ἑβραίων παῖδες, ἐπὶ μόνου τοῦ Θεοῦ παραλαμβάνειν εἰώθασιν· ἡμεῖς δὲ καὶ ἐπὶ τῆς τοῦ Λόγου θεότητος ἐν πλείσταις κεί- μενον Γραφαῖς προαπεδείξαμεν, ὥσπερ καὶ ἐν τῷ μετὰ χεῖρας ψαλμῷ, ὅς φησιν εἰς πρόσωπον αὐτοῦ τοῦ Κυρίου· « Οτι σύ, Κύριε ἐλπίς μου, τον Υψι στον έθου καταφυγήν σου· ο μονονουχί λέγων· Ότι σὺ αὐτὸς, ὦ Κύριε, ὃς ἐμοῦ τοῦ ταῦτα προφητεύον- της ἐλπὶς ὢν τυγχάνεις, μείζονα σαυτοῦ τὸν Θεὸν τὸν ὕψιστον εἰδὼς ἐκεῖνον, αὐτὸν ἔθου καταφυγήν σου ὅθεν καὶ ἐν ἀρχῇ ἐλέγετο τοῦ ψαλμοῦ περὶ τοῦ αὐτ τοῦ· Ο κατοικῶν ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ἐν σκέπη τοῦ Θεοῦ οὐρανοῦ αὐλισθήσεται. Ἐρεῖ τῷ Κυρίῳ· Αντιλήπτωρ μου εἶ καὶ καταφυγή μου, ὁ Θεός μου, βοηθός μου, καὶ ἐλπιῶ ἐπ' αὐτόν. Ἐπειδὴ τοίνυν σύ, ὦ Κύριε, τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου, ο τούτου χάριν αὐτὸς ὁ Ὕψιστος, φησί, ο φύσεται ' * Α 6:7 . DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. . B A in deserto commorationem, cum ad ipsum dicerent : Hatth. vals, C D ‹ Quid nobis et tibi Jesu, Fili Dei * ? › Hæc igitur de his dicta sunt. Quæ vero deinceps in psalmo sequuntur, ad ipsum Christum enuntiantur ex illo : In scapulis suis obumbrabit tibi, Altissimus videlicet, ‹ et sub alis ejus sperabis, scuto circum- dabit te veritas ejus, et quoniam diebus XL no- ctibusque totidem tentatus est, de iis quidem qui noctu illum invadebant, dictum est ad ipsum : e Non timebis a timore nocturno; de iis vero qui eum- dem per diem oppugnabant, illud : « A sagitta vou lante in die ; item de nocturnis illis, illud : « negotio perambulante in tenebris; de diurnis vero illud: : • Ab incursu et demonio meridiano. » Ad haec, quoniam dum tentabatur, maligna pote- states illum circumstabant, et quæ quidem illius la- tus dextrum stipabant, sinistris multo plures erant, utpote cum dextra longe sint valentiora, merito adjungitur ad eumdem : e Cadent a latere tuo mille, et decem millia a dextris tuis, ad te autem non ap- propinquabit. › Ubi ca latere › dictum est, pro eo quod est a sinistro. Cum autem nomen sinistri me- rito prætermissum sit ac tacitum, ne adversi quid- piam aut sinistri in illo reperiri videatur, cumque tota decem millia, necnon ipsa mille, tum a latere ejus, tum a dextris casura esse dicantur, jure opti- mo post ipsa hæc deinceps dictum est illud: ‹ Ve- rumtamen oculis tuis considerabis, et retributio- nem peccatorum videbis. » Et hæc, inquit, circum te erunt, qui es Christus Dei, « quoniam tu › ipse, qui es ‹ spes mea, Altissimum posuisti refugium tuum. » Ubi etiam diligenter observabis quonam pacto propheta ad ipsum Dominum dicat : « Quo- miam tu Domine, spes mea, Altissimum posuisti re- fugium tuum : » ubi exquisite alterum, qui priva- tim est Dominus, ab altero distinguit qui et hujus ipsius est Paler, et præterea Deus altissimus dici- tur: quapropter, cum illum ut Patrem, utque Deum altissimum, refugium suum, Christus po- suerit, dictum est ei illud : Non accedent ad te mala, et flagellum non appropinquabit tabernaculo tuo. Quoniam angelis suis mandabit de te, ut cu- stodiant te in omnibus viis tuis. In manibus porta- bunt te, ne forte offendas ad lapidem pedem tuum,» Et sane diligenter observa quonam modo, in illo: • Quoniam tu, Domine spes mea, Altissimum po- suisti refugium tuum; » illud : « Domine, » per id nonien quod quatuor litteris constat, in Hebraico scriptum sit, quod cum inenuntiabile esse dicant Hebræi, pro solo Deo et Patre usurpare consueve · runt; nos autem idem nomen ubi de Verbi quo- que divinitate agitur, in plurimis positum esse Scripturis antea demonstravimus, ut item in eo psalmo qui nunc in manibus est, qui ait in per- sonam ipsius Domini : • Quoniam tu, Domine, spes mea, Altissimum posuisti refugium tuum, › tanquam si diceret: Quoniam tu ipse, o Domine,
καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοὶ ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας.» Ὅλα δὲ ταῦτα ἐκτέθειμαι τῆς προφητείας ἕνεκεν, τῇ Γαλιλαίᾳ μέγα φῶς ἔσεσθαι ἐπαγγελ[λ]ομένης τῇ τε χώρᾳ Ζαβουλὼν καὶ Νεφθαλείμ, οὐδετέρᾳ τυγχανούσῃ τῆς Γαλιλαίας τῶν ἐθνῶν. διὰ τί δὲ ἐπὶ τῆς Γαλιλαίας τῶν ἐθνῶν τὰς πλείστα ἐποιήσατο διατριβὰς [ἢ] τῆς ἁπάντων τῶν ἐθνῶν κλήσεως προοίμια καταβαλλόμενος; ἐντεῦθεν γοῦν ὁρμωμένους τοὺς αὐτοῦ μαθητὰς ἀνακέκλητο. διὸ μετὰ βραχέα τοῦ εὐαγγελίου εὑρήσεις ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας τὸν Ματθαῖον κεκλημένον, καὶ ἐν ἑτέρῳ δὲ πάλιν τὸν Λευίν. καὶ ὁ Φίλιππος δὲ κατὰ τὸν Ἰωάννην «ἀπὸ Βηθσαϊδᾶ» ὡρμᾶτο «ἐκ τῆς πόλεως Ἀνδρέου καὶ Πέτρου»· καὶ αὕτη δὲ τῆς Γαλιλαίας ἦν. ἀλλὰ καὶ παρ’ αὐτῷ τῷ εὐαγγελιστῇ «γάμος ἐγένετο ἐν Κανᾷ τῆς Γαλιλαίας», ἔνθα παραδόξως ὁ κύριος τὸν ἐξ ὕδατος οἶνον μετασκευάσας «ἀρχὴν» αὐτόθι «τῶν σημείων» ἐποιήσατο, ὅτε «καὶ ἐφανέρωσεν τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἐπίστευσαν οἱ μαθηταί». θέα δὲ εἰ μὴ αὐτὸ τοῦτο πρῶτον τοῦ σωτῆρος ἡμῶν θαῦμα ἐν Κανᾷ τῆς Γαλιλαίας γενόμενον ἐπὶ τῆς τοῦ οἴνου μεταβολῆς θεσπίζων ἐν ἀρχῇ τῆς προφητείας παρίστησιν ὁ παρὼν λόγος, φάσκων·
ἐλπιεῖς. Οπλῳ κυκλώσει σε ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ· » καὶ ἐπειδήπερ ἡμέραις τεσσαράκοντα καὶ ταῖς τοσαύ ταις νυξὶν ἐπειράζετο, περὶ μὲν τῶν ἀμφὶ τὰς νύ- κτας ἐπιόντων αὐτῷ λέλεκται· « Οὐ φοβηθήσῃ ἀπὸ φόβου νυκτερινοῦ· » περὶ δὲ τῶν ἀμφὶ τὰς ἡμέρας αὐτὸν πολεμούντων, τό, « Από βέλους πετωμένου ἡμέρας· » καὶ αὖθις περὶ μὲν τῶν ἐν νυκτί· « Ἀπὸ πράγματος ἐν σκότει διαπορευομένου· › περὶ δὲ τῶν ἐν ἡμέρᾳ· « ᾿Απὸ συμπτώματος καὶ δαιμονίου μεσημ Ερινοῦ. » Εἶτ' ἐπείπερ ἐν τῷ πειράζειν δυνάμεις πονηραὶ ἐκύκλουν αὐτὸν, καὶ αἱ μὲν τὰ δεξιὰ πλευρὰ συνεῖχον αὐτοῦ, πολὺ δὲ πλείους τῶν ἀριστερῶν, ὡς ἂν κρατερώτερα μὲν τὰ δεξιὰ. εἰκότως αὐτῷ ἐπιλέ γεται • Πεσεῖται ἐκ τοῦ κλίτους σου χιλιὰς καὶ μυριὰς ἐκ δεξιῶν σου· πρὸς σὲ δὲ οὐκ ἐγγιεῖ. » «Κλί τους » ἀντὶ τοῦ ἀριστεροῦ ὀνομασμένου, παρασεσιω πημένου δὲ εἰκότως τοῦ ὀνόματος τοῦ ἀριστεροῦ, τῷ μηδὲν σκαιόν, μηδὲ ἀριστερὸν εὑρίσκεσθαι ἐν αὐτῷ. Καὶ ἐπειδὴ ὅλη μυριάς. ὁμοῦ δὲ καὶ χιλιὰς ἔκ τε τοῦ κλίτους αὐτοῦ καὶ ἀπὸ τῶν δεξιῶν πεσεῖσθαι λέγον- τα:, εἰκότως ἐπὶ τούτοις ἑξῆς εἴρηται· . Πλήν τοῖς ἐφθαλμοῖς σου κατανοήσεις, καὶ ἀνταπόδοσιν άμαρ- τωλῶν ἄψει. » Καὶ ἔσται ταῦτα, φησί, περὶ σὲ τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, ἐπειδήπερ σὺν αὐτὸς, ὦ Κύ- με, ὃς τυγχάνεις ὧν ἡ ἐμὴ ἐλπὶς, τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου. » Ενθα καὶ ἐπιστήσεις, τίνα τρόπον ὁ προφήτης πρὸς αὐτὸν τὸν Κύριόν φησιν· « Ὅτι σύ, Κύριε ἐλπίς μου, τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου, ο διαιρῶν ἀκριβῶς ἕτερον ἰδίως Κύριον, καὶ τὸν τούτου Πατέρα Θεὸν ὕψιστον· διὸ ἐπειδήπερ αὐτὸν, ὡς Πατέρα καὶ Θεὸν ὕψιστον καταφυγὴν ἑαυτοῦ ὁ Χριστὸς τέθειται, λέλεκται αὐτῷ τὸ, • Οὐ προσελεύ σεται πρὸς σὲ κακὰ, καὶ μάστιξ οὐκ ἐγγιεῖ τῷ σκη- νώματί σου. Ὅτι τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ, τοῦ διαφυλάξαι σε ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς σου. Ἐπὶ χειρῶν ἀροῦσί σε, μήποτε προσκόψῃς πρὸς λίο θον τὸν πόδα σου. • Καὶ ἐπιμελῶς γε τήρει τίνα τρό- πον ἐν τῷ, ο Ὅτι σὺ, Κύριε ἐλπίς μου, τὸν Ὕψι στον έθου καταφυγήν σου, ο τό, « Κύριε, » διὰ τοῦ παραγράμμου ὀνόματος ἐν τῷ Εβραϊκῷ φέρεται, όπερ ανεκφώνητον εἶναι λέγοντες Ἑβραίων παῖδες, ἐπὶ μόνου τοῦ Θεοῦ παραλαμβάνειν εἰώθασιν· ἡμεῖς δὲ καὶ ἐπὶ τῆς τοῦ Λόγου θεότητος ἐν πλείσταις κεί- μενον Γραφαῖς προαπεδείξαμεν, ὥσπερ καὶ ἐν τῷ μετὰ χεῖρας ψαλμῷ, ὅς φησιν εἰς πρόσωπον αὐτοῦ τοῦ Κυρίου· « Οτι σύ, Κύριε ἐλπίς μου, τον Υψι στον έθου καταφυγήν σου· ο μονονουχί λέγων· Ότι σὺ αὐτὸς, ὦ Κύριε, ὃς ἐμοῦ τοῦ ταῦτα προφητεύον- της ἐλπὶς ὢν τυγχάνεις, μείζονα σαυτοῦ τὸν Θεὸν τὸν ὕψιστον εἰδὼς ἐκεῖνον, αὐτὸν ἔθου καταφυγήν σου ὅθεν καὶ ἐν ἀρχῇ ἐλέγετο τοῦ ψαλμοῦ περὶ τοῦ αὐτ τοῦ· Ο κατοικῶν ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ἐν σκέπη τοῦ Θεοῦ οὐρανοῦ αὐλισθήσεται. Ἐρεῖ τῷ Κυρίῳ· Αντιλήπτωρ μου εἶ καὶ καταφυγή μου, ὁ Θεός μου, βοηθός μου, καὶ ἐλπιῶ ἐπ' αὐτόν. Ἐπειδὴ τοίνυν σύ, ὦ Κύριε, τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου, ο τούτου χάριν αὐτὸς ὁ Ὕψιστος, φησί, ο φύσεται ' * Α 6:7 . DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. . B A in deserto commorationem, cum ad ipsum dicerent : Hatth. vals, C D ‹ Quid nobis et tibi Jesu, Fili Dei * ? › Hæc igitur de his dicta sunt. Quæ vero deinceps in psalmo sequuntur, ad ipsum Christum enuntiantur ex illo : In scapulis suis obumbrabit tibi, Altissimus videlicet, ‹ et sub alis ejus sperabis, scuto circum- dabit te veritas ejus, et quoniam diebus XL no- ctibusque totidem tentatus est, de iis quidem qui noctu illum invadebant, dictum est ad ipsum : e Non timebis a timore nocturno; de iis vero qui eum- dem per diem oppugnabant, illud : « A sagitta vou lante in die ; item de nocturnis illis, illud : « negotio perambulante in tenebris; de diurnis vero illud: : • Ab incursu et demonio meridiano. » Ad haec, quoniam dum tentabatur, maligna pote- states illum circumstabant, et quæ quidem illius la- tus dextrum stipabant, sinistris multo plures erant, utpote cum dextra longe sint valentiora, merito adjungitur ad eumdem : e Cadent a latere tuo mille, et decem millia a dextris tuis, ad te autem non ap- propinquabit. › Ubi ca latere › dictum est, pro eo quod est a sinistro. Cum autem nomen sinistri me- rito prætermissum sit ac tacitum, ne adversi quid- piam aut sinistri in illo reperiri videatur, cumque tota decem millia, necnon ipsa mille, tum a latere ejus, tum a dextris casura esse dicantur, jure opti- mo post ipsa hæc deinceps dictum est illud: ‹ Ve- rumtamen oculis tuis considerabis, et retributio- nem peccatorum videbis. » Et hæc, inquit, circum te erunt, qui es Christus Dei, « quoniam tu › ipse, qui es ‹ spes mea, Altissimum posuisti refugium tuum. » Ubi etiam diligenter observabis quonam pacto propheta ad ipsum Dominum dicat : « Quo- miam tu Domine, spes mea, Altissimum posuisti re- fugium tuum : » ubi exquisite alterum, qui priva- tim est Dominus, ab altero distinguit qui et hujus ipsius est Paler, et præterea Deus altissimus dici- tur: quapropter, cum illum ut Patrem, utque Deum altissimum, refugium suum, Christus po- suerit, dictum est ei illud : Non accedent ad te mala, et flagellum non appropinquabit tabernaculo tuo. Quoniam angelis suis mandabit de te, ut cu- stodiant te in omnibus viis tuis. In manibus porta- bunt te, ne forte offendas ad lapidem pedem tuum,» Et sane diligenter observa quonam modo, in illo: • Quoniam tu, Domine spes mea, Altissimum po- suisti refugium tuum; » illud : « Domine, » per id nonien quod quatuor litteris constat, in Hebraico scriptum sit, quod cum inenuntiabile esse dicant Hebræi, pro solo Deo et Patre usurpare consueve · runt; nos autem idem nomen ubi de Verbi quo- que divinitate agitur, in plurimis positum esse Scripturis antea demonstravimus, ut item in eo psalmo qui nunc in manibus est, qui ait in per- sonam ipsius Domini : • Quoniam tu, Domine, spes mea, Altissimum posuisti refugium tuum, › tanquam si diceret: Quoniam tu ipse, o Domine,
«τοῦτο πρῶτον πίε, ταχὺ ποίει, χώρα Ζαβουλὼν καὶ γῆ Νεφθαλείμ, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν». εἰ δὲ σύμβολον ἦν τὸ παράδοξον μυστικωτέρου κράματος, μεταβληθέντος ἐκ τῆς σωματικωτέρας ἐπὶ τὴν νοερὰν καὶ πνευματικὴν εὐφροσύνην τοῦ πιστικοῦ τῆς καινῆς διαθήκης κράματος, ὅρα μήποτε καὶ τοῦτο τοῖς περὶ τῆς Γαλιλαίας δηλουμένοις ἀκολούθως ᾐνίττετο, θεσπίζων ὡς ἄρα μελλήσουσιν ἐπὶ τῇ Χριστοῦ παρουσίᾳ πρώτιστοι πάντων οἱ τὴν Ζαβουλὼν καὶ Νεφθαλεὶμ οἰκοῦντες, ἀλλ’ οὐχ οἱ τὴν Ἰουδαίαν καὶ τὴν Ἱερουσαλήμ, τοῦ πόματος τοῦ εὐαγγελικοῦ κηρύγματος μεταλήψεσθαι. Αἰτίαν δὲ τούτοις τῆς εὐφροσύνης φησὶ γενέσθαι τὴν τοῦ μεγάλου φωτὸς ἔκλαμψιν, οἳ πρὸ τῆς παρουσίας ἐν σκότει καθεζόμενοι «ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου» διῆγον· ἀνατεταλκότος δὲ αὐτοῖς τοῦ σωτηρίου φωτός, τοῦτον «εὐφρανθήσονται» τὸν τρόπον, ὡς «οἱ εὐφραινόμενοι ἐν ἀμητῷ, καὶ ὃν τρόπον οἱ διαιρούμενοι σκῦλα». καὶ ταῦτα δὲ ἔργῳ ἐπληροῦτο, ὅτε τοὺς ἀποστόλους ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας προσκαλεσάμενος, τὰ παράδοξα τῶν ἔργων καὶ τὴν διδασκαλίαν αὐτοῖς ἐπεδείκνυτο.
ἐλπιεῖς. Οπλῳ κυκλώσει σε ἡ ἀλήθεια αὐτοῦ· » καὶ ἐπειδήπερ ἡμέραις τεσσαράκοντα καὶ ταῖς τοσαύ ταις νυξὶν ἐπειράζετο, περὶ μὲν τῶν ἀμφὶ τὰς νύ- κτας ἐπιόντων αὐτῷ λέλεκται· « Οὐ φοβηθήσῃ ἀπὸ φόβου νυκτερινοῦ· » περὶ δὲ τῶν ἀμφὶ τὰς ἡμέρας αὐτὸν πολεμούντων, τό, « Από βέλους πετωμένου ἡμέρας· » καὶ αὖθις περὶ μὲν τῶν ἐν νυκτί· « Ἀπὸ πράγματος ἐν σκότει διαπορευομένου· › περὶ δὲ τῶν ἐν ἡμέρᾳ· « ᾿Απὸ συμπτώματος καὶ δαιμονίου μεσημ Ερινοῦ. » Εἶτ' ἐπείπερ ἐν τῷ πειράζειν δυνάμεις πονηραὶ ἐκύκλουν αὐτὸν, καὶ αἱ μὲν τὰ δεξιὰ πλευρὰ συνεῖχον αὐτοῦ, πολὺ δὲ πλείους τῶν ἀριστερῶν, ὡς ἂν κρατερώτερα μὲν τὰ δεξιὰ. εἰκότως αὐτῷ ἐπιλέ γεται • Πεσεῖται ἐκ τοῦ κλίτους σου χιλιὰς καὶ μυριὰς ἐκ δεξιῶν σου· πρὸς σὲ δὲ οὐκ ἐγγιεῖ. » «Κλί τους » ἀντὶ τοῦ ἀριστεροῦ ὀνομασμένου, παρασεσιω πημένου δὲ εἰκότως τοῦ ὀνόματος τοῦ ἀριστεροῦ, τῷ μηδὲν σκαιόν, μηδὲ ἀριστερὸν εὑρίσκεσθαι ἐν αὐτῷ. Καὶ ἐπειδὴ ὅλη μυριάς. ὁμοῦ δὲ καὶ χιλιὰς ἔκ τε τοῦ κλίτους αὐτοῦ καὶ ἀπὸ τῶν δεξιῶν πεσεῖσθαι λέγον- τα:, εἰκότως ἐπὶ τούτοις ἑξῆς εἴρηται· . Πλήν τοῖς ἐφθαλμοῖς σου κατανοήσεις, καὶ ἀνταπόδοσιν άμαρ- τωλῶν ἄψει. » Καὶ ἔσται ταῦτα, φησί, περὶ σὲ τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, ἐπειδήπερ σὺν αὐτὸς, ὦ Κύ- με, ὃς τυγχάνεις ὧν ἡ ἐμὴ ἐλπὶς, τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου. » Ενθα καὶ ἐπιστήσεις, τίνα τρόπον ὁ προφήτης πρὸς αὐτὸν τὸν Κύριόν φησιν· « Ὅτι σύ, Κύριε ἐλπίς μου, τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου, ο διαιρῶν ἀκριβῶς ἕτερον ἰδίως Κύριον, καὶ τὸν τούτου Πατέρα Θεὸν ὕψιστον· διὸ ἐπειδήπερ αὐτὸν, ὡς Πατέρα καὶ Θεὸν ὕψιστον καταφυγὴν ἑαυτοῦ ὁ Χριστὸς τέθειται, λέλεκται αὐτῷ τὸ, • Οὐ προσελεύ σεται πρὸς σὲ κακὰ, καὶ μάστιξ οὐκ ἐγγιεῖ τῷ σκη- νώματί σου. Ὅτι τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ, τοῦ διαφυλάξαι σε ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς σου. Ἐπὶ χειρῶν ἀροῦσί σε, μήποτε προσκόψῃς πρὸς λίο θον τὸν πόδα σου. • Καὶ ἐπιμελῶς γε τήρει τίνα τρό- πον ἐν τῷ, ο Ὅτι σὺ, Κύριε ἐλπίς μου, τὸν Ὕψι στον έθου καταφυγήν σου, ο τό, « Κύριε, » διὰ τοῦ παραγράμμου ὀνόματος ἐν τῷ Εβραϊκῷ φέρεται, όπερ ανεκφώνητον εἶναι λέγοντες Ἑβραίων παῖδες, ἐπὶ μόνου τοῦ Θεοῦ παραλαμβάνειν εἰώθασιν· ἡμεῖς δὲ καὶ ἐπὶ τῆς τοῦ Λόγου θεότητος ἐν πλείσταις κεί- μενον Γραφαῖς προαπεδείξαμεν, ὥσπερ καὶ ἐν τῷ μετὰ χεῖρας ψαλμῷ, ὅς φησιν εἰς πρόσωπον αὐτοῦ τοῦ Κυρίου· « Οτι σύ, Κύριε ἐλπίς μου, τον Υψι στον έθου καταφυγήν σου· ο μονονουχί λέγων· Ότι σὺ αὐτὸς, ὦ Κύριε, ὃς ἐμοῦ τοῦ ταῦτα προφητεύον- της ἐλπὶς ὢν τυγχάνεις, μείζονα σαυτοῦ τὸν Θεὸν τὸν ὕψιστον εἰδὼς ἐκεῖνον, αὐτὸν ἔθου καταφυγήν σου ὅθεν καὶ ἐν ἀρχῇ ἐλέγετο τοῦ ψαλμοῦ περὶ τοῦ αὐτ τοῦ· Ο κατοικῶν ἐν βοηθείᾳ τοῦ Ὑψίστου, ἐν σκέπη τοῦ Θεοῦ οὐρανοῦ αὐλισθήσεται. Ἐρεῖ τῷ Κυρίῳ· Αντιλήπτωρ μου εἶ καὶ καταφυγή μου, ὁ Θεός μου, βοηθός μου, καὶ ἐλπιῶ ἐπ' αὐτόν. Ἐπειδὴ τοίνυν σύ, ὦ Κύριε, τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου, ο τούτου χάριν αὐτὸς ὁ Ὕψιστος, φησί, ο φύσεται ' * Α 6:7 . DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. . B A in deserto commorationem, cum ad ipsum dicerent : Hatth. vals, C D ‹ Quid nobis et tibi Jesu, Fili Dei * ? › Hæc igitur de his dicta sunt. Quæ vero deinceps in psalmo sequuntur, ad ipsum Christum enuntiantur ex illo : In scapulis suis obumbrabit tibi, Altissimus videlicet, ‹ et sub alis ejus sperabis, scuto circum- dabit te veritas ejus, et quoniam diebus XL no- ctibusque totidem tentatus est, de iis quidem qui noctu illum invadebant, dictum est ad ipsum : e Non timebis a timore nocturno; de iis vero qui eum- dem per diem oppugnabant, illud : « A sagitta vou lante in die ; item de nocturnis illis, illud : « negotio perambulante in tenebris; de diurnis vero illud: : • Ab incursu et demonio meridiano. » Ad haec, quoniam dum tentabatur, maligna pote- states illum circumstabant, et quæ quidem illius la- tus dextrum stipabant, sinistris multo plures erant, utpote cum dextra longe sint valentiora, merito adjungitur ad eumdem : e Cadent a latere tuo mille, et decem millia a dextris tuis, ad te autem non ap- propinquabit. › Ubi ca latere › dictum est, pro eo quod est a sinistro. Cum autem nomen sinistri me- rito prætermissum sit ac tacitum, ne adversi quid- piam aut sinistri in illo reperiri videatur, cumque tota decem millia, necnon ipsa mille, tum a latere ejus, tum a dextris casura esse dicantur, jure opti- mo post ipsa hæc deinceps dictum est illud: ‹ Ve- rumtamen oculis tuis considerabis, et retributio- nem peccatorum videbis. » Et hæc, inquit, circum te erunt, qui es Christus Dei, « quoniam tu › ipse, qui es ‹ spes mea, Altissimum posuisti refugium tuum. » Ubi etiam diligenter observabis quonam pacto propheta ad ipsum Dominum dicat : « Quo- miam tu Domine, spes mea, Altissimum posuisti re- fugium tuum : » ubi exquisite alterum, qui priva- tim est Dominus, ab altero distinguit qui et hujus ipsius est Paler, et præterea Deus altissimus dici- tur: quapropter, cum illum ut Patrem, utque Deum altissimum, refugium suum, Christus po- suerit, dictum est ei illud : Non accedent ad te mala, et flagellum non appropinquabit tabernaculo tuo. Quoniam angelis suis mandabit de te, ut cu- stodiant te in omnibus viis tuis. In manibus porta- bunt te, ne forte offendas ad lapidem pedem tuum,» Et sane diligenter observa quonam modo, in illo: • Quoniam tu, Domine spes mea, Altissimum po- suisti refugium tuum; » illud : « Domine, » per id nonien quod quatuor litteris constat, in Hebraico scriptum sit, quod cum inenuntiabile esse dicant Hebræi, pro solo Deo et Patre usurpare consueve · runt; nos autem idem nomen ubi de Verbi quo- que divinitate agitur, in plurimis positum esse Scripturis antea demonstravimus, ut item in eo psalmo qui nunc in manibus est, qui ait in per- sonam ipsius Domini : • Quoniam tu, Domine, spes mea, Altissimum posuisti refugium tuum, › tanquam si diceret: Quoniam tu ipse, o Domine,
PG 22:685εὐφρανθήσεσθαι δὲ αὐτοὺς ἐναντίον αὐτοῦ ἡ προφητεία θεσπίζει δίκην τῶν εὐφραινομένων «ἐν ἀμητῷ». ποίῳ δὲ τούτῳ ἢ περὶ οὗ διδάσκων αὐτὸς ἔλεγεν· «ἐπάρατε τοὺς ὀφθαλμοὺς ὑμῶν, καὶ ἴδετε τὰς χώρας, ὅτι λευκαί εἰσι πρὸς θερισμὸν ἤδη». ἐδήλου δὲ διὰ τούτων τὴν τῶν ἐθνῶν ἐπισυναγωγήν. περὶ τῶν αὐτῶν δὲ εἴρηται ὅτι «εὐφρανθήσονται ὃν τρόπον οἱ διαιρούμενοι σκῦλα». διελόμενοι γοῦν εἰς ἀλλήλους τὰς χώρας τῶν ἐθνῶν καὶ τὴν ὑφ’ ἥλιον πᾶσαν οἱ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν μαθηταί τε καὶ εὐαγγελισταὶ μυρίους ὅσους ἐσκύλευσαν ἄρχοντας τοῦ αἰῶνος τούτου τοὺς πρότερον τῶν ἐθνῶν κρατοῦντας. οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ἄλλο αἴτιον τοῦ εὐφρανθήσεσθαι αὐτούς φησιν, τὸ ἦρθαι ἀπ’ αὐτῶν τὸν σωματικὸν τοῦ νόμου ζυγὸν τὸν πάλαι πρότερον ἐπικείμενον αὐτοῖς, ὃν οὔτε αὐτοὶ οὔτε οἱ πατέρες αὐτῶν ἠδυνήθησαν βαστάσαι. οὐ μόνον δὲ ὁ ζυγὸς ἀφῄρηται αὐτῶν, ἀλλὰ καὶ ἡ ῥάβδος τῶν ἀπαιτούντων, ἡ πρότερον «ἐπὶ τοῦ τραχήλου αὐτῶν» ἐπικειμένη. δηλοῖ δὲ τοὺς ἀπαιτοῦντας, ἐν ἑτέρῳ λέγων· «λαός μου, οἱ πράκτορες ὑμῶν καλαμῶνται ὑμᾶς, καὶ οἱ ἀπαιτοῦντες κυριεύουσιν ὑμῶν».
Θεόν του, ο Βίτ ἐπεὶ ἐν τῷ πειρασμῷ μετὰ τῶν θηρίων, κατὰ τὴν εὐαγγελιστὴν, διέτριβε, ποίων δὲ οὐκ ἀναγέγραπται, σαφέστερον τοῦτο αὐτὸ ἡ τοῦ ψαλμοῦ προφητεία τὰ εἴδη τῶν θηρίων αινιττομένη φησίν· « Ἐπὶ ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον ἐπιβήσῃ, καὶ καταπατήσεις λέοντα καὶ δράκοντα. » Αὐτὸς μὲν οὖν τὰ ἀρχικώτατα τῶν νοητῶν θηρίων λέοντα καὶ δράκοντα, ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον, αὐτὸν δηλαδὴ τὸν διάβολον, καὶ τὰς μετ' αὐτοῦ ἀρχοντικὰς καὶ πονηρὰς δυνάμεις καταπατήσειν μεμαρτύρηται· τοῖς δὲ τὴν ὁμοίαν ἀρετὴν αὐτῷ κεκτημένοις μαθηταῖς καὶ ἀπο στόλοις αὐτοῦ τὴν ἐξουσίαν αὐτὸς τοῦ πατεῖν ἐπάνω ὄψεων καὶ σκορπίων δωρεῖται, οὐκ ἐῶν αὐτοὺς πειρασθῆναι ὑπὲρ ὁ δύναιντο· μόνου γὰρ ἦν αὐτοῦ τὸ τὰς χείρους ἐν πονηρίᾳ δυνάμεις, καὶ αὐτὸν δὴ τὸν πάντων ἄρχοντα καὶ τύραννον τοῦ αἰῶνος τούτου, τῇ ἐνθέῳ αὐτοῦ δυνάμει καθαιρεῖν. Β Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. Περὶ τῆς Γαλιλαίας των ἐθνῶν, ἐφ' ᾗ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν τὰ πλεῖστα τῶν παραδόξων ειργάσατο, καὶ περὶ τῆς τῶν ἀπο- στόλων αὐτοῦ κλήσεως. «Τοῦτο πρῶτον πίε, ταχὺ ποίει, χώρα Ζαβουλών, ἡ γῆ Νεφθαλείμ, καὶ οἱ λοιποὶ οἱ τὴν παραλίαν κατοικοῦντες, καὶ πέραν τοῦ Ἰορδάνου, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, ὁ λαὸς ὁ πορευόμενος ἐν σκότει, ἴδετε φῶς μέγα, καὶ τοῖς κατοικοῦσιν ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου, φῶς λάμψει ἐφ' ὑμᾶς. Τὸ πλεῖστον τοῦ λαοῦ δ κατήγαγες ἐν εὐφροσύνῃ σου, καὶ εὐφρανθή σονται ἐνώπιόν σου, ὡς οἱ εὐφραινόμενοι ἐν ἀμητῷ, καὶ ἂν τρόπον οἱ διαιρούμενοι σκύλα· διότι ἀφαιρε- θήσεται ὁ ζυγὸς ὁ ἐπ' αὐτῶν κείμενος, καὶ ἡ ῥάβδος ἡ ἐπὶ τοῦ τραχήλου αὐτῶν. Τὴν γὰρ ῥάβδον τῶν ἀπαιτούντων διεσκέδασε Κύριος, ὡς τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἐπὶ Μαδιάμ· ὅτι πᾶσαν στολὴν ἐπισυνηγμένην δόλω, καὶ ἱμάτιον μετὰ καταλλαγῆς ἀποτίσουσι, καὶ θελή- σουσιν εἰ ἐγενήθησαν πυρίκαυστοι· ὅτι παιδίον έγε- νήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐγενήθη ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ. Καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, ἄρχων εἰρήνης, εξουσια - στῆς, Θεὸς ἰσχυρὸς, πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος. » Πρὸς ἅπασι τοῖς ἄλλοις ἐπληροῦτο καὶ ταῦτα ἐπὶ τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, ὅτε κατὰ τὴν θαυμαστὸν εὐαγγελιστὴν, «Ἀκούσας, ὅτι Ἰωάννης παρεδόθη, ἀνεχώρησεν εἰς τὴν Γαλιλαίαν, καὶ καταλιπὼν τὴν Ναζαρέθ ἐλθὼν κατώκησεν εἰς Καπερναούμ την παραθαλασσίαν ἐν ορίοις Ζαβουλών καὶ Νεφθαλείμ, ὅπως πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ Ἡσαΐου τοῦ προφήτου λέγοντος· Γη Ζα βουλών, καὶ γῆ Νεφθαλείμ, ὁδὸν θαλάσσης, πέραν τοῦ Ἰορδάνου, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, ὁ λαὸς καθή- μενος ἐν σκότει φῶς εἶδε μέγα, καὶ τοῖς κατοικοῦσιν 1-6. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. A nibus viis. . Igitur nisre ipsis auctoribus, ad Do- minum tanquam de Domino dictum est illud : ‹ Angelis suis mandavit de te, ut custodiant te in omnibus viis tuis. In manibus portabunt te, videli- cet te Dominum, ne forte tu Dominus offendas ad lapidem pedem tuum. Quin etiam diabolus in › tentatione adversus Salvatorem nostrum, eisdem usus est verbis, quando ‹ assumptum illum in san- ctam civitatem constituit supra pinnaculum templi, et dixit ei: Si Filius Dei es, mitte teipsum hinc deorsum. Scriptum est enim, quod angelis suis mandabit de te, et in manibus portabunt te, ne forte offendas ad lapidem pedem tuum. Ad queni Domi- bus noster respondens, ait : Scriptum est, non ten- tabis Dominum Deum tuum 38. Præterea quoniam in tentatione cum feris, ut ipse evangelista est auctor, versabatur, cum quibus autem non descri- ptum est palam, eam rem ipsius psalmi vaticinium, dum genera ferarum commemorat, manifestius cloquitur, his verbis : Super aspidem et basiliscum ascendes, et conculcabis leonem et draconem; ubi aspidem et basiliscum, ipsum utique diabolum, et qui ipsum sequuntur, principatus malasque po- testates, conculcaturum affirmat. lis autem, qui similem ipsi virtutem nacti sunt, discipulis utique suis atque apostolis, potestatem incedendi super serpentes et scorpiones donavit, non permitter.s eos tentari supra quam ferre possent: ad illum eniın solum spectabat, pejores in nequitia potesta- tes, nec non ipsum oni‹rm principem sæculique hujus tyrannum, divina sua virtute prosternere. - - De Galilæa gentium, in qua Salvator noster maximam suorum miraculorum partem edi- dit, et de apostolorum ipsius vocatione. Ab Isaia. · C D ss Matth. 1, 5-7. so isa. 18, PATROL. GR. XXII. terra Nephthalim, et reliqui maritimam incolentes, et trans Jordanem Galilæa gentium, populus ambu- lans in tenebris, videte lucem magnam, habitantes in regione et umbra mortis, lux splendebit super vos. Plurimum populi quod deduxisti in lætitia tua : et lætabuntur coram te, tanquam qui lætantur in messe, et quemadmodum qui dividunt spolia : quoniam auferetur jugum quod super ipsis positum est, et virga quæ super collo ipsorum. Virgam enim repetentium dissipavit Dominus, sicut in die super Madiam, quoniam omnem vestem congrega- tam dolo, et vestimentum cum permutatione per- solvent, et volent si facti fuerint igne combusti : ηuoniam puerulus natus est nobis, et filius datus est nobis, cujus principatus exstitit super humerum ejus. Et vocabitur nomen ejus magni consilii an- gelus, princeps pacis, jus et potentiam habens, Deus fortis, pater futuri sæculi "., Præter alia omnia completa sunt etiam hæc in Salvatore ac Do- mino nostro Jesu, qui Christus Dei est, quo tem- pore, ut divinus evangelista auctor est, ‹ Audiens quod Joannes traditus esset, secessit in Galilzam, et relicta Nazareth, veniens habitavit in Capernaum juxta mare in finibus Zabulon et Nephthalim, ut impleretur quod dictum est per Isaiam prophetam dicentem : Terra Zabulon, et terra Nephthalim, viam maris, trans Jordanem Galilæa gentium; po- pulus sedens in tenebris vidit lucem magnam, et habitantibus in regione et umbra mortis, lux orta • 438. Hoc primum bibe, cito fac, regio Zabulon,
ἀλλ’ οὗτοι μὲν οἱ ἀπὸ τῆς Ζαβουλὼν καὶ Νεφθαλεὶμ τὸ μέγα φῶς τεθεαμένοι εὐφρανθήσονται διὰ τὰ προειρημένα, οἱ δὲ πάλαι ἀπαιτοῦντες αὐτοὺς ἐκπραχθήσονται μέχρι κοδράντου ἐσχάτου, «πᾶσάν» τε «στολὴν» καὶ πᾶν «ἱμάτιον» ἀποτίσαντες «πυρίκαυστοι» γενήσονται ἐν τῷ τῆς ἐκπράξεως καιρῷ. καὶ ταῦτά γε πάντα φησὶν πείσεσθαι, διότι «παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν», ὁ τῆς «μεγάλης βουλῆς ἄγγελος». τίσιν δὲ «ἡμῖν» ἢ τοῖς εἰς αὐτὸν πεπιστευκόσι, καὶ πάσῃ δηλαδὴ τῇ Γαλιλαίᾳ τῶν ἐθνῶν, οἷς τὸ μέγα φῶς ἀνατέταλκεν; τί δὲ ἦν τοῦτο ἀλλ’ ἢ τὸ γεγεννημένον παιδίον καὶ ὁ παρὰ τοῦ θεοῦ δοθεὶς «υἱός», «μεγάλης βουλῆς ἄγγελος», καὶ «ἄρχων εἰρήνης», καὶ «ἐξουσιαστής», καὶ «θεὸς ἰσχυρός», καὶ «πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος» ὠνομασμένος; ταῦτα δὲ ἤδη φθάσαντες ἐπὶ μόνον ἀναφέρεσθαι τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν κατὰ τὸν οἰκεῖον καιρὸν προαπεδείξαμεν. Ἀπὸ Ψαλμοῦ ξζ. «Ἐθεωρήθησαν αἱ πορεῖαί σου, ὁ θεός, αἱ πορεῖαι τοῦ θεοῦ μου τοῦ βασιλέως τοῦ ἐν τῷ ἁγίῳ· προέφθασαν ἄρχοντες ἐχόμενοι ψαλλόντων, ἐν μέσῳ νεανίδων τυμπανιστριῶν. ἐν ἐκκλησίαις εὐλογεῖτε τὸν θεὸν κύριον ἐκ πηγῶν Ἰσραήλ.
Θεόν του, ο Βίτ ἐπεὶ ἐν τῷ πειρασμῷ μετὰ τῶν θηρίων, κατὰ τὴν εὐαγγελιστὴν, διέτριβε, ποίων δὲ οὐκ ἀναγέγραπται, σαφέστερον τοῦτο αὐτὸ ἡ τοῦ ψαλμοῦ προφητεία τὰ εἴδη τῶν θηρίων αινιττομένη φησίν· « Ἐπὶ ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον ἐπιβήσῃ, καὶ καταπατήσεις λέοντα καὶ δράκοντα. » Αὐτὸς μὲν οὖν τὰ ἀρχικώτατα τῶν νοητῶν θηρίων λέοντα καὶ δράκοντα, ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον, αὐτὸν δηλαδὴ τὸν διάβολον, καὶ τὰς μετ' αὐτοῦ ἀρχοντικὰς καὶ πονηρὰς δυνάμεις καταπατήσειν μεμαρτύρηται· τοῖς δὲ τὴν ὁμοίαν ἀρετὴν αὐτῷ κεκτημένοις μαθηταῖς καὶ ἀπο στόλοις αὐτοῦ τὴν ἐξουσίαν αὐτὸς τοῦ πατεῖν ἐπάνω ὄψεων καὶ σκορπίων δωρεῖται, οὐκ ἐῶν αὐτοὺς πειρασθῆναι ὑπὲρ ὁ δύναιντο· μόνου γὰρ ἦν αὐτοῦ τὸ τὰς χείρους ἐν πονηρίᾳ δυνάμεις, καὶ αὐτὸν δὴ τὸν πάντων ἄρχοντα καὶ τύραννον τοῦ αἰῶνος τούτου, τῇ ἐνθέῳ αὐτοῦ δυνάμει καθαιρεῖν. Β Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. Περὶ τῆς Γαλιλαίας των ἐθνῶν, ἐφ' ᾗ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν τὰ πλεῖστα τῶν παραδόξων ειργάσατο, καὶ περὶ τῆς τῶν ἀπο- στόλων αὐτοῦ κλήσεως. «Τοῦτο πρῶτον πίε, ταχὺ ποίει, χώρα Ζαβουλών, ἡ γῆ Νεφθαλείμ, καὶ οἱ λοιποὶ οἱ τὴν παραλίαν κατοικοῦντες, καὶ πέραν τοῦ Ἰορδάνου, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, ὁ λαὸς ὁ πορευόμενος ἐν σκότει, ἴδετε φῶς μέγα, καὶ τοῖς κατοικοῦσιν ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου, φῶς λάμψει ἐφ' ὑμᾶς. Τὸ πλεῖστον τοῦ λαοῦ δ κατήγαγες ἐν εὐφροσύνῃ σου, καὶ εὐφρανθή σονται ἐνώπιόν σου, ὡς οἱ εὐφραινόμενοι ἐν ἀμητῷ, καὶ ἂν τρόπον οἱ διαιρούμενοι σκύλα· διότι ἀφαιρε- θήσεται ὁ ζυγὸς ὁ ἐπ' αὐτῶν κείμενος, καὶ ἡ ῥάβδος ἡ ἐπὶ τοῦ τραχήλου αὐτῶν. Τὴν γὰρ ῥάβδον τῶν ἀπαιτούντων διεσκέδασε Κύριος, ὡς τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἐπὶ Μαδιάμ· ὅτι πᾶσαν στολὴν ἐπισυνηγμένην δόλω, καὶ ἱμάτιον μετὰ καταλλαγῆς ἀποτίσουσι, καὶ θελή- σουσιν εἰ ἐγενήθησαν πυρίκαυστοι· ὅτι παιδίον έγε- νήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐγενήθη ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ. Καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, ἄρχων εἰρήνης, εξουσια - στῆς, Θεὸς ἰσχυρὸς, πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος. » Πρὸς ἅπασι τοῖς ἄλλοις ἐπληροῦτο καὶ ταῦτα ἐπὶ τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, ὅτε κατὰ τὴν θαυμαστὸν εὐαγγελιστὴν, «Ἀκούσας, ὅτι Ἰωάννης παρεδόθη, ἀνεχώρησεν εἰς τὴν Γαλιλαίαν, καὶ καταλιπὼν τὴν Ναζαρέθ ἐλθὼν κατώκησεν εἰς Καπερναούμ την παραθαλασσίαν ἐν ορίοις Ζαβουλών καὶ Νεφθαλείμ, ὅπως πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ Ἡσαΐου τοῦ προφήτου λέγοντος· Γη Ζα βουλών, καὶ γῆ Νεφθαλείμ, ὁδὸν θαλάσσης, πέραν τοῦ Ἰορδάνου, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, ὁ λαὸς καθή- μενος ἐν σκότει φῶς εἶδε μέγα, καὶ τοῖς κατοικοῦσιν 1-6. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. A nibus viis. . Igitur nisre ipsis auctoribus, ad Do- minum tanquam de Domino dictum est illud : ‹ Angelis suis mandavit de te, ut custodiant te in omnibus viis tuis. In manibus portabunt te, videli- cet te Dominum, ne forte tu Dominus offendas ad lapidem pedem tuum. Quin etiam diabolus in › tentatione adversus Salvatorem nostrum, eisdem usus est verbis, quando ‹ assumptum illum in san- ctam civitatem constituit supra pinnaculum templi, et dixit ei: Si Filius Dei es, mitte teipsum hinc deorsum. Scriptum est enim, quod angelis suis mandabit de te, et in manibus portabunt te, ne forte offendas ad lapidem pedem tuum. Ad queni Domi- bus noster respondens, ait : Scriptum est, non ten- tabis Dominum Deum tuum 38. Præterea quoniam in tentatione cum feris, ut ipse evangelista est auctor, versabatur, cum quibus autem non descri- ptum est palam, eam rem ipsius psalmi vaticinium, dum genera ferarum commemorat, manifestius cloquitur, his verbis : Super aspidem et basiliscum ascendes, et conculcabis leonem et draconem; ubi aspidem et basiliscum, ipsum utique diabolum, et qui ipsum sequuntur, principatus malasque po- testates, conculcaturum affirmat. lis autem, qui similem ipsi virtutem nacti sunt, discipulis utique suis atque apostolis, potestatem incedendi super serpentes et scorpiones donavit, non permitter.s eos tentari supra quam ferre possent: ad illum eniın solum spectabat, pejores in nequitia potesta- tes, nec non ipsum oni‹rm principem sæculique hujus tyrannum, divina sua virtute prosternere. - - De Galilæa gentium, in qua Salvator noster maximam suorum miraculorum partem edi- dit, et de apostolorum ipsius vocatione. Ab Isaia. · C D ss Matth. 1, 5-7. so isa. 18, PATROL. GR. XXII. terra Nephthalim, et reliqui maritimam incolentes, et trans Jordanem Galilæa gentium, populus ambu- lans in tenebris, videte lucem magnam, habitantes in regione et umbra mortis, lux splendebit super vos. Plurimum populi quod deduxisti in lætitia tua : et lætabuntur coram te, tanquam qui lætantur in messe, et quemadmodum qui dividunt spolia : quoniam auferetur jugum quod super ipsis positum est, et virga quæ super collo ipsorum. Virgam enim repetentium dissipavit Dominus, sicut in die super Madiam, quoniam omnem vestem congrega- tam dolo, et vestimentum cum permutatione per- solvent, et volent si facti fuerint igne combusti : ηuoniam puerulus natus est nobis, et filius datus est nobis, cujus principatus exstitit super humerum ejus. Et vocabitur nomen ejus magni consilii an- gelus, princeps pacis, jus et potentiam habens, Deus fortis, pater futuri sæculi "., Præter alia omnia completa sunt etiam hæc in Salvatore ac Do- mino nostro Jesu, qui Christus Dei est, quo tem- pore, ut divinus evangelista auctor est, ‹ Audiens quod Joannes traditus esset, secessit in Galilzam, et relicta Nazareth, veniens habitavit in Capernaum juxta mare in finibus Zabulon et Nephthalim, ut impleretur quod dictum est per Isaiam prophetam dicentem : Terra Zabulon, et terra Nephthalim, viam maris, trans Jordanem Galilæa gentium; po- pulus sedens in tenebris vidit lucem magnam, et habitantibus in regione et umbra mortis, lux orta • 438. Hoc primum bibe, cito fac, regio Zabulon,
PG 22:687ἐκεῖ Βενιαμὶν νεώτερος ἐν ἐκστάσει, ἄρχοντες Ἰούδα ἡγεμόνες αὐτῶν, ἄρχοντες Ζαβουλών, ἄρχοντες Νεφθαλείμ.» Κἀνταῦθα τοὺς δηλουμένους ἄρχοντας Νεφθαλεὶμ οὐκ ἄλλους ἡγοῦμαι τῶν ἀποστόλων τυγχάνειν. ἐνθένδε γὰρ αὐτοὺς ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν ἀναλέλεκται κατὰ τὴν Ματθαίου παράθεσιν. τὴν εἰς ἀνθρώπους δὲ πορείαν καὶ τὴν ἔνσαρκον ἐπιδημίαν τοῦ θεοῦ λόγου θεσπίζουσα ἡ γραφή φησιν· «ἐθεωρήθησαν αἱ πορεῖαί σου, ὁ θεός», καὶ τὰ ἑξῆς. ταύτης δὲ τῆς ἐπιφανείας ὡσανεὶ πρόδρομοι γεγονότες οἱ πάλαι θεοφιλεῖς προφῆται, διὰ ψαλτηρίου καὶ χορῶν καὶ παντοίων πνευματικῶν ὀργάνων κηρύττοντες καὶ ἀνυμνοῦντες «προέφθασαν» «ἐν μέσῳ νεανίδων τυμπανιστριῶν». πάντως γάρ που τῶν ἐκ περιτομῆς συναγωγῶν εἰς μέσον παριόντες οἱ θεῖοι προφῆται τὴν τοῦ Χριστοῦ προκατήγγελλον ἄφιξιν, οἱ δ’ αὐτοὶ τῷ θείῳ πνεύματι τοῖς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἀποστόλοις προσεφώνουν λέγοντες· «ἐν ἐκκλησίαις εὐλογεῖτε τὸν θεὸν κύριον ἐκ πηγῶν Ἰσραήλ». πηγαὶ δὲ Ἰσραὴλ οἱ λόγοι ἂν εἶεν οἱ τῷ Ἰσραὴλ παραδεδομένοι. «πρῶτοι γὰρ ἐπιστεύθησαν τὰ λόγια τοῦ θεοῦ», ὅθεν ἀντλοῦντας καὶ ἡμᾶς ἀρδεύειν δεήσει τὰς ἐκκλησίας τοῦ Χριστοῦ.
Α ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου, φῶς ἀνέτειλεν αὐτοῖς. Β 6ο Από τότε γοῦν ἤρξατο ὁ Ἰησοῦς κηρύσσειν καὶ λέγειν· Μετανοεῖτε, ὅτι ἤγγικεν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. Παράγων δὲ παρὰ τὴν θάλασσαν τῆς Γα- λιλαίας εἶδε δύο ἀδελφούς, Σίμωνα τον καλούμενου Πέτρον, καὶ ᾿Ανδρέαν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, βάλλοντας ἀμφίβληστρον εἰς τὴν θάλασσαν· ἦσαν γὰρ ἁλιεῖς· καὶ λέγει αὐτοῖς· Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων. Οἱ δὲ εὐθέως ἀφέντες τὰ δίκτυα ἠκολούθησαν αὐτῷ. Καὶ προβὰς ἐκεῖθεν εἶδεν ἄλλους δύο ἀδελφούς, Ἰάκωβον τὸν τοῦ Ζεβεδαίου, καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, ἐν τῷ πλοίῳ μετά Ζεβεδαίου τοῦ πατρὸς αὐτῶν καταρτίζοντας τὰ δίκτυα αὐτῶν, καὶ ἐκάλεσεν αὐτούς. Οἱ δὲ εὐθέως, ἀφέντες τὸ πλοῖον καὶ τὸν πατέρα αὐτῶν, ἠκολούθησαν αὐτῷ. Καὶ περιῆγεν ὁ Ἰησοῦς ὅλην τὴν Γαλιλαίαν, διδάσκων ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν, καὶ κηρύσσων τὸ Εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας, καὶ θεραπεύων πᾶσαν νόσον, καὶ πᾶσαν μαλακίαν ἐν τῷ λαῷ. Καὶ ἀπῆλ θεν ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συρίαν· καὶ προσ ἤνεγκαν αὐτῷ πάντας τοὺς κακῶς ἔχοντας, ποικίλαις νόσοις καὶ βασάνοις συνεχομένους, δαιμονιζομένους, καὶ σεληνιαζομένους, καὶ παραλυτικούς, καὶ ἐθερά πευσεν αὐτοὺς, καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοί ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας. » Ολα δὲ ταῦτα ἐκτέθειμαι τῆς προφητείας ένεκεν, τῇ Γαλιλαίᾳ μέγα φῶς ἔσεσθαι ἐπαγγελλομένης τῇ τε χώρα Ζαβουλών καὶ Νεφθαλείμ, οὐδετέρᾳ τυγχανούσῃ τῆς Γαλιλαίας τῶν ἐθνῶν. Διὰ τί δὲ ἐπὶ τῆς Γαλιλαίας τῶν ἐθνῶν κλήσεως προοί μια καταβαλλόμενος; ἐντεῦθεν γοῦν ὁρμωμένους τοὺς αὐτοῦ μαθητὰς ἀνακέκλητο. Διὸ μετὰ βραχέα τοῦ Εὐαγγελίου εὑρήσεις ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας την Ματθαῖον κεκλημένον, καὶ ἐν ἑτέρῳ δὲ πάλιν τὸν Λευΐν. Καὶ ὁ Φίλιππος δὲ κατὰ τὸν Ἰωάννην ἀπὸ Βηθσαϊδα ὡρμᾶτο ἐκ τῆς πόλεως Ανδρέου καὶ Πέ- τρου· καὶ αὕτη δὲ τῆς Γαλιλαίας ἦν. Ἀλλὰ καὶ παρ' αὐτῷ τῷ εὐαγγελιστῇ γάμος ἐγένετο ἐν Κανᾷ τῆς Γαλιλαίας, ἔνθα παραδόξως ὁ Κύριος τὴν ἐξ ὕδατος οἶνον μετασκευάσας, ἀρχὴν αὐτόθι τῶν σημείων ἐποιήσατο, ὅτε καὶ ι εφανέρωσε τὴν δόξαν αὐτοῦ. καὶ ἐπίστευσαν οἱ μαθηταί. » Θέα δὲ εἰ μὴ αὐτὸ τοῦτο πρῶτον τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν θαῦμα, ἐν Κανα τῆς Γαλιλαίας γενόμενον ἐπὶ τῆς τοῦ οἴνου μεταβο λῆς, θεσπίζων ἐν ἀρχῇ τῆς προφητείας παρίστησιν ὁ παρὼν λόγος, φάσκων· « Τοῦτο πρῶτον πίε, ταχύ ποίει, χώρα Ζαβουλών καὶ γῆ Νεφθαλείμ, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν. » Εἰ δὲ σύμβολον ἦν τὸ παράδοξον με στικωτέρου κράματος, μεταβληθέντος ἐκ τῆς σωματ τικωτέρας ἐπὶ τὴν νοερὰν καὶ πνευματικὴν εὐφρο σύνην τοῦ πιστικοῦ τῆς καινῆς Διαθήκης κράματος, δρα μήποτε καὶ τοῦτο τοῖς περὶ τῆς Γαλιλαίας δη- λουμένοις ἀκολούθως ᾐνίττετο, θεσπίζων, ὡς ἄρα μελλήσουσιν ἐπὶ τῇ Χριστοῦ παρουσία πρώτιστοι πάντων οἱ τὴν Ζαβουλών καὶ Νεφθαλείμ οἰκοῦντες, ἀλλ' οὐχ οἱ τὴν Ἰουδαίαν καὶ τὴν Ἱερουσαλήμ, τοῦ πόματος τοῦ εὐαγγελικοῦ κηρύγματος μεταλήψεσθαι. Αἰτίαν δὲ τούτοις τῆς εὐφροσύνης φησὶ γενέσθαι τὴν EUSEBII CÆSARIENSIS OPP PARS II. B - APOLOGETICA est eis. Ex illo igitur cepit Jesus praedicare et di- cere Pœnitentiam agite, quoniam appropinquavit regnum colorum. Præteriens autem juxta mare Ga- lilææ vidit duos fratres, Simeonem qui vocatur Pe- trus, et Andream fratrem ejus mittentes rete in mare: erant enim piscatores; et ait illis : Venite post me, et faciam vos piscatores hominum. Illi au- tem statim relictis retibus secuti sunt eum. Et pro- fectus inde vidit alios duos fratres, Jacobum Ze- bedæi, et Joannem fratrem ejus in navi cum Zebe- dao patre ipsorum reficientes retia sua, et vocavit eos illi autem continuo relicta navi et patre ipso- rum, secuti sunt eum. Et circuibat Jesus totam Ga- lilaam docens in conventibus eorum, et pra- dicans Evangelium regni, et sanans omnem ægritu- dinem et omnem languorem in populo. Et abiit opi- nio ejus in totam Syriam: et afferebant ei omnes male babentes, variis morbis et cruciatibus com- prehensos, et dæmonia habentes, et lunaticos, et paralyticos, et sanabat eos, et sequebantur eum turbæ multæ a Galilæa "., Sane hæc omnia pro- pter prophetiam exposui, quæ in Galilæa magnuin lumen fore pollicetur, et in regione Zabulon ac Ne- phthalim, cum tamen neutra sit Galilæa gentium. Cur autem in Galilæa gentium plurimum diversatus est? Nimirum ut omnium gentium vocationis exor- dia constitueret; etenim inde profectos discipulos suos evocavit. Quocirca paulo post in eodem Evan- gelio invenies Matthæum de Galilæa vocatum fuisse : et in alio rursus Levi. Philippus autem, ut apud Joannem legitur, de Belhsaida profectus est civic C tate Andreæ et Petri : atqui hæc ipsa erat Galilææ. Quin etiam apud eumdem evangelistam nuptiæ fa- ctæ sunt in Cana Galilææ, ubi cum Dominus admi- rabiliter aquam in vinum commutasset, miraculo- rum ibidem initium fecit, quo tempore • declaravit gloriam suam,et crediderunt in eum discipuli". Considera vero num hoc ipsum primum Salvatoris nostri miraculum, quod in Cana Galilææ editum est, dum aqua in vinum commutatur, divinans in ipso prophetiæ principio, ea quæ nunc tractatur oratio significet illis verbis: Hoc primum bibe, cito fac, regio Zabulon et terra Nephthalim, Ga- lilæa gentium. Quod si tale miraculum nota quæ- dam fuit arcanioris misturæ ex ea commutatæ, quæ ad corpus magis spectaret, in intelligentem ac spiritualem lætitiam spectantis ad fidem Novi Testa- menti misturæ, vide ne hoc ipsum quoque ad ea quæ de Galilza dicta sunt, accommodate signifi- caverit, canens quemadmodum sub Christi adven- tum primi omnium, ii qui Zabulon ac Nephthalim habitarent, non autem qui dunlæam et Jerusalem, polus evangelica prædicationis participes futuri essent. Porro his lætitiæ causam ait fuisse, ingen- tis lucis illustrationem, qui quidem ante adventum in tenebris sedentes, in regione et umbra mortis sedebant. Exorto autem illis salutari lumine, ita Matth 1, 12-25. Joan. 11, 11. D
νεάνιδας δὲ καὶ τυμπανιστρίας τὰς πάλαι σωματικώτερον κατὰ τὸν Μωσέως νόμον βιούσας ψυχὰς ᾐνίξατο, διὰ μὲν τὸ νεώτερον καὶ ἀτελὲς τοῦ φρονήματος νεάνιδας, διὰ δὲ τὸ περὶ σωματικὴν κατατρίβεσθαι θρησκείαν τυμπανιστρίας αὐτὰς ἀποκαλέσας. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. «Πνεῦμα κυρίου ἐπ’ ἐμέ, οὗ εἵνεκεν ἔχρισέν με εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς, ἀπέσταλκέν με κηρύξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν, ἰάσασθαι τοὺς συντετριμμένους τὴν καρδίαν, καλέσαι ἐνιαυτὸν κυρίου δεκτὸν καὶ ἡμέραν ἀνταποδόσεως.» Καὶ ταύτην αὐτὸς ὁ κύριος ἡμῶν τὴν πρόρρησιν εἰς ἑαυτὸν ὁμολογεῖ πεπληρῶσθαι, ὅτε ἐλθὼν «εἰς τὴν Ναζαρέτ, οὗ ἦν ἀνατεθραμμένος, εἰσῆλθεν κατὰ τὸ εἰωθὸς αὐτῷ ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῶν σαββάτων εἰς τὴν συναγωγήν», ἀναστάντι δὲ αὐτῷ ἐπεδόθη Ἡσαί̈ας ὁ προφήτης, οὗ καὶ ἀναπτύξας τὴν βίβλον, ἀνέγνω τὸ ἐγγεγραμμένον, «πνεῦμα κυρίου ἐπ’ ἐμέ, οὗ εἵνεκεν ἔχρισέν με εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς, ἀπέσταλκέν με κηρύξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν, ἀποστεῖλαι τεθραυσμένους ἐν ἀφέσει, καλέσαι ἐνιαυτὸν κυρίου δεκτόν. καὶ πτύξας τὸ βιβλίον ἀποδοὺς τῷ ὑπηρέτῃ ἐκάθισεν·
Α ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου, φῶς ἀνέτειλεν αὐτοῖς. Β 6ο Από τότε γοῦν ἤρξατο ὁ Ἰησοῦς κηρύσσειν καὶ λέγειν· Μετανοεῖτε, ὅτι ἤγγικεν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. Παράγων δὲ παρὰ τὴν θάλασσαν τῆς Γα- λιλαίας εἶδε δύο ἀδελφούς, Σίμωνα τον καλούμενου Πέτρον, καὶ ᾿Ανδρέαν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, βάλλοντας ἀμφίβληστρον εἰς τὴν θάλασσαν· ἦσαν γὰρ ἁλιεῖς· καὶ λέγει αὐτοῖς· Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων. Οἱ δὲ εὐθέως ἀφέντες τὰ δίκτυα ἠκολούθησαν αὐτῷ. Καὶ προβὰς ἐκεῖθεν εἶδεν ἄλλους δύο ἀδελφούς, Ἰάκωβον τὸν τοῦ Ζεβεδαίου, καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, ἐν τῷ πλοίῳ μετά Ζεβεδαίου τοῦ πατρὸς αὐτῶν καταρτίζοντας τὰ δίκτυα αὐτῶν, καὶ ἐκάλεσεν αὐτούς. Οἱ δὲ εὐθέως, ἀφέντες τὸ πλοῖον καὶ τὸν πατέρα αὐτῶν, ἠκολούθησαν αὐτῷ. Καὶ περιῆγεν ὁ Ἰησοῦς ὅλην τὴν Γαλιλαίαν, διδάσκων ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν, καὶ κηρύσσων τὸ Εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας, καὶ θεραπεύων πᾶσαν νόσον, καὶ πᾶσαν μαλακίαν ἐν τῷ λαῷ. Καὶ ἀπῆλ θεν ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συρίαν· καὶ προσ ἤνεγκαν αὐτῷ πάντας τοὺς κακῶς ἔχοντας, ποικίλαις νόσοις καὶ βασάνοις συνεχομένους, δαιμονιζομένους, καὶ σεληνιαζομένους, καὶ παραλυτικούς, καὶ ἐθερά πευσεν αὐτοὺς, καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοί ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας. » Ολα δὲ ταῦτα ἐκτέθειμαι τῆς προφητείας ένεκεν, τῇ Γαλιλαίᾳ μέγα φῶς ἔσεσθαι ἐπαγγελλομένης τῇ τε χώρα Ζαβουλών καὶ Νεφθαλείμ, οὐδετέρᾳ τυγχανούσῃ τῆς Γαλιλαίας τῶν ἐθνῶν. Διὰ τί δὲ ἐπὶ τῆς Γαλιλαίας τῶν ἐθνῶν κλήσεως προοί μια καταβαλλόμενος; ἐντεῦθεν γοῦν ὁρμωμένους τοὺς αὐτοῦ μαθητὰς ἀνακέκλητο. Διὸ μετὰ βραχέα τοῦ Εὐαγγελίου εὑρήσεις ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας την Ματθαῖον κεκλημένον, καὶ ἐν ἑτέρῳ δὲ πάλιν τὸν Λευΐν. Καὶ ὁ Φίλιππος δὲ κατὰ τὸν Ἰωάννην ἀπὸ Βηθσαϊδα ὡρμᾶτο ἐκ τῆς πόλεως Ανδρέου καὶ Πέ- τρου· καὶ αὕτη δὲ τῆς Γαλιλαίας ἦν. Ἀλλὰ καὶ παρ' αὐτῷ τῷ εὐαγγελιστῇ γάμος ἐγένετο ἐν Κανᾷ τῆς Γαλιλαίας, ἔνθα παραδόξως ὁ Κύριος τὴν ἐξ ὕδατος οἶνον μετασκευάσας, ἀρχὴν αὐτόθι τῶν σημείων ἐποιήσατο, ὅτε καὶ ι εφανέρωσε τὴν δόξαν αὐτοῦ. καὶ ἐπίστευσαν οἱ μαθηταί. » Θέα δὲ εἰ μὴ αὐτὸ τοῦτο πρῶτον τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν θαῦμα, ἐν Κανα τῆς Γαλιλαίας γενόμενον ἐπὶ τῆς τοῦ οἴνου μεταβο λῆς, θεσπίζων ἐν ἀρχῇ τῆς προφητείας παρίστησιν ὁ παρὼν λόγος, φάσκων· « Τοῦτο πρῶτον πίε, ταχύ ποίει, χώρα Ζαβουλών καὶ γῆ Νεφθαλείμ, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν. » Εἰ δὲ σύμβολον ἦν τὸ παράδοξον με στικωτέρου κράματος, μεταβληθέντος ἐκ τῆς σωματ τικωτέρας ἐπὶ τὴν νοερὰν καὶ πνευματικὴν εὐφρο σύνην τοῦ πιστικοῦ τῆς καινῆς Διαθήκης κράματος, δρα μήποτε καὶ τοῦτο τοῖς περὶ τῆς Γαλιλαίας δη- λουμένοις ἀκολούθως ᾐνίττετο, θεσπίζων, ὡς ἄρα μελλήσουσιν ἐπὶ τῇ Χριστοῦ παρουσία πρώτιστοι πάντων οἱ τὴν Ζαβουλών καὶ Νεφθαλείμ οἰκοῦντες, ἀλλ' οὐχ οἱ τὴν Ἰουδαίαν καὶ τὴν Ἱερουσαλήμ, τοῦ πόματος τοῦ εὐαγγελικοῦ κηρύγματος μεταλήψεσθαι. Αἰτίαν δὲ τούτοις τῆς εὐφροσύνης φησὶ γενέσθαι τὴν EUSEBII CÆSARIENSIS OPP PARS II. B - APOLOGETICA est eis. Ex illo igitur cepit Jesus praedicare et di- cere Pœnitentiam agite, quoniam appropinquavit regnum colorum. Præteriens autem juxta mare Ga- lilææ vidit duos fratres, Simeonem qui vocatur Pe- trus, et Andream fratrem ejus mittentes rete in mare: erant enim piscatores; et ait illis : Venite post me, et faciam vos piscatores hominum. Illi au- tem statim relictis retibus secuti sunt eum. Et pro- fectus inde vidit alios duos fratres, Jacobum Ze- bedæi, et Joannem fratrem ejus in navi cum Zebe- dao patre ipsorum reficientes retia sua, et vocavit eos illi autem continuo relicta navi et patre ipso- rum, secuti sunt eum. Et circuibat Jesus totam Ga- lilaam docens in conventibus eorum, et pra- dicans Evangelium regni, et sanans omnem ægritu- dinem et omnem languorem in populo. Et abiit opi- nio ejus in totam Syriam: et afferebant ei omnes male babentes, variis morbis et cruciatibus com- prehensos, et dæmonia habentes, et lunaticos, et paralyticos, et sanabat eos, et sequebantur eum turbæ multæ a Galilæa "., Sane hæc omnia pro- pter prophetiam exposui, quæ in Galilæa magnuin lumen fore pollicetur, et in regione Zabulon ac Ne- phthalim, cum tamen neutra sit Galilæa gentium. Cur autem in Galilæa gentium plurimum diversatus est? Nimirum ut omnium gentium vocationis exor- dia constitueret; etenim inde profectos discipulos suos evocavit. Quocirca paulo post in eodem Evan- gelio invenies Matthæum de Galilæa vocatum fuisse : et in alio rursus Levi. Philippus autem, ut apud Joannem legitur, de Belhsaida profectus est civic C tate Andreæ et Petri : atqui hæc ipsa erat Galilææ. Quin etiam apud eumdem evangelistam nuptiæ fa- ctæ sunt in Cana Galilææ, ubi cum Dominus admi- rabiliter aquam in vinum commutasset, miraculo- rum ibidem initium fecit, quo tempore • declaravit gloriam suam,et crediderunt in eum discipuli". Considera vero num hoc ipsum primum Salvatoris nostri miraculum, quod in Cana Galilææ editum est, dum aqua in vinum commutatur, divinans in ipso prophetiæ principio, ea quæ nunc tractatur oratio significet illis verbis: Hoc primum bibe, cito fac, regio Zabulon et terra Nephthalim, Ga- lilæa gentium. Quod si tale miraculum nota quæ- dam fuit arcanioris misturæ ex ea commutatæ, quæ ad corpus magis spectaret, in intelligentem ac spiritualem lætitiam spectantis ad fidem Novi Testa- menti misturæ, vide ne hoc ipsum quoque ad ea quæ de Galilza dicta sunt, accommodate signifi- caverit, canens quemadmodum sub Christi adven- tum primi omnium, ii qui Zabulon ac Nephthalim habitarent, non autem qui dunlæam et Jerusalem, polus evangelica prædicationis participes futuri essent. Porro his lætitiæ causam ait fuisse, ingen- tis lucis illustrationem, qui quidem ante adventum in tenebris sedentes, in regione et umbra mortis sedebant. Exorto autem illis salutari lumine, ita Matth 1, 12-25. Joan. 11, 11. D
καὶ πάντων οἱ ὀφθαλμοὶ ἐν τῇ συναγωγῇ ἦσαν ἀτενίζοντες αὐτῷ. ἤρξατο δὲ λέγειν πρὸς αὐτούς, ὅτι σήμερον πεπλήρωται ἡ γραφὴ αὕτη ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν». ὁ μὲν οὖν σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν διὰ ταύτης φαίνεται σαφῶς τῆς γραφῆς, διαφερόντως καὶ κρειττόνως παρὰ τοὺς πάλαι σωματικώτερον χριομένους ἱερέας, οὐκ ἐλαίῳ σκευαστῷ οὐδὲ ὑπὸ ἀνθρώπων ὁμοίως τοῖς ἄλλοις ἀλλ’ ἐνθέῳ πνεύματι αὐτοῦ δὴ τοῦ θεοῦ καὶ πατρὸς αὐτοῦ κεχρισμένος, παρ’ οὗ καὶ τῆς ἀγενήτου θεότητος μετασχὼν θεὸς καὶ κύριος πρὸς τῶν ἱερῶν ἀνηγόρευται γραφῶν. ἀκολούθως δὲ τῇ μετὰ χεῖρας προφητείᾳ πτωχοῖς εὐαγγελιζόμενος εἰσάγεται παρὰ τῷ Ματθαίῳ, ὅτε «ἰδὼν τοὺς ὄχλους ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος· καὶ καθίσαντος αὐτοῦ προσῆλθον αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, καὶ ἀνοίξας τὸ στόμα αὐτοῦ ἐδίδασκεν αὐτοὺς λέγων· μακάριοι οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν». καὶ τυφλοῖς δὲ ἀνάβλεψιν παρεσχημένος οὐκ ὀλίγοις ἀναγέγραπται· οὐ μόνον γὰρ τοῖς τὰς ὄψεις τοῦ σώματος ἠφανισμένοις τὸ βλέπειν ἐδωρεῖτο, ἀλλά γε καὶ τοῖς πρότερον τυφλώττουσιν αἴτιος τῆς κατὰ νοῦν θεωρίας καὶ τῆς ἐπιγνώσεως τοῦ τῶν ὅλων θεοῦ γέγονεν.
Α ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου, φῶς ἀνέτειλεν αὐτοῖς. Β 6ο Από τότε γοῦν ἤρξατο ὁ Ἰησοῦς κηρύσσειν καὶ λέγειν· Μετανοεῖτε, ὅτι ἤγγικεν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. Παράγων δὲ παρὰ τὴν θάλασσαν τῆς Γα- λιλαίας εἶδε δύο ἀδελφούς, Σίμωνα τον καλούμενου Πέτρον, καὶ ᾿Ανδρέαν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, βάλλοντας ἀμφίβληστρον εἰς τὴν θάλασσαν· ἦσαν γὰρ ἁλιεῖς· καὶ λέγει αὐτοῖς· Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων. Οἱ δὲ εὐθέως ἀφέντες τὰ δίκτυα ἠκολούθησαν αὐτῷ. Καὶ προβὰς ἐκεῖθεν εἶδεν ἄλλους δύο ἀδελφούς, Ἰάκωβον τὸν τοῦ Ζεβεδαίου, καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, ἐν τῷ πλοίῳ μετά Ζεβεδαίου τοῦ πατρὸς αὐτῶν καταρτίζοντας τὰ δίκτυα αὐτῶν, καὶ ἐκάλεσεν αὐτούς. Οἱ δὲ εὐθέως, ἀφέντες τὸ πλοῖον καὶ τὸν πατέρα αὐτῶν, ἠκολούθησαν αὐτῷ. Καὶ περιῆγεν ὁ Ἰησοῦς ὅλην τὴν Γαλιλαίαν, διδάσκων ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν, καὶ κηρύσσων τὸ Εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας, καὶ θεραπεύων πᾶσαν νόσον, καὶ πᾶσαν μαλακίαν ἐν τῷ λαῷ. Καὶ ἀπῆλ θεν ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συρίαν· καὶ προσ ἤνεγκαν αὐτῷ πάντας τοὺς κακῶς ἔχοντας, ποικίλαις νόσοις καὶ βασάνοις συνεχομένους, δαιμονιζομένους, καὶ σεληνιαζομένους, καὶ παραλυτικούς, καὶ ἐθερά πευσεν αὐτοὺς, καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοί ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας. » Ολα δὲ ταῦτα ἐκτέθειμαι τῆς προφητείας ένεκεν, τῇ Γαλιλαίᾳ μέγα φῶς ἔσεσθαι ἐπαγγελλομένης τῇ τε χώρα Ζαβουλών καὶ Νεφθαλείμ, οὐδετέρᾳ τυγχανούσῃ τῆς Γαλιλαίας τῶν ἐθνῶν. Διὰ τί δὲ ἐπὶ τῆς Γαλιλαίας τῶν ἐθνῶν κλήσεως προοί μια καταβαλλόμενος; ἐντεῦθεν γοῦν ὁρμωμένους τοὺς αὐτοῦ μαθητὰς ἀνακέκλητο. Διὸ μετὰ βραχέα τοῦ Εὐαγγελίου εὑρήσεις ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας την Ματθαῖον κεκλημένον, καὶ ἐν ἑτέρῳ δὲ πάλιν τὸν Λευΐν. Καὶ ὁ Φίλιππος δὲ κατὰ τὸν Ἰωάννην ἀπὸ Βηθσαϊδα ὡρμᾶτο ἐκ τῆς πόλεως Ανδρέου καὶ Πέ- τρου· καὶ αὕτη δὲ τῆς Γαλιλαίας ἦν. Ἀλλὰ καὶ παρ' αὐτῷ τῷ εὐαγγελιστῇ γάμος ἐγένετο ἐν Κανᾷ τῆς Γαλιλαίας, ἔνθα παραδόξως ὁ Κύριος τὴν ἐξ ὕδατος οἶνον μετασκευάσας, ἀρχὴν αὐτόθι τῶν σημείων ἐποιήσατο, ὅτε καὶ ι εφανέρωσε τὴν δόξαν αὐτοῦ. καὶ ἐπίστευσαν οἱ μαθηταί. » Θέα δὲ εἰ μὴ αὐτὸ τοῦτο πρῶτον τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν θαῦμα, ἐν Κανα τῆς Γαλιλαίας γενόμενον ἐπὶ τῆς τοῦ οἴνου μεταβο λῆς, θεσπίζων ἐν ἀρχῇ τῆς προφητείας παρίστησιν ὁ παρὼν λόγος, φάσκων· « Τοῦτο πρῶτον πίε, ταχύ ποίει, χώρα Ζαβουλών καὶ γῆ Νεφθαλείμ, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν. » Εἰ δὲ σύμβολον ἦν τὸ παράδοξον με στικωτέρου κράματος, μεταβληθέντος ἐκ τῆς σωματ τικωτέρας ἐπὶ τὴν νοερὰν καὶ πνευματικὴν εὐφρο σύνην τοῦ πιστικοῦ τῆς καινῆς Διαθήκης κράματος, δρα μήποτε καὶ τοῦτο τοῖς περὶ τῆς Γαλιλαίας δη- λουμένοις ἀκολούθως ᾐνίττετο, θεσπίζων, ὡς ἄρα μελλήσουσιν ἐπὶ τῇ Χριστοῦ παρουσία πρώτιστοι πάντων οἱ τὴν Ζαβουλών καὶ Νεφθαλείμ οἰκοῦντες, ἀλλ' οὐχ οἱ τὴν Ἰουδαίαν καὶ τὴν Ἱερουσαλήμ, τοῦ πόματος τοῦ εὐαγγελικοῦ κηρύγματος μεταλήψεσθαι. Αἰτίαν δὲ τούτοις τῆς εὐφροσύνης φησὶ γενέσθαι τὴν EUSEBII CÆSARIENSIS OPP PARS II. B - APOLOGETICA est eis. Ex illo igitur cepit Jesus praedicare et di- cere Pœnitentiam agite, quoniam appropinquavit regnum colorum. Præteriens autem juxta mare Ga- lilææ vidit duos fratres, Simeonem qui vocatur Pe- trus, et Andream fratrem ejus mittentes rete in mare: erant enim piscatores; et ait illis : Venite post me, et faciam vos piscatores hominum. Illi au- tem statim relictis retibus secuti sunt eum. Et pro- fectus inde vidit alios duos fratres, Jacobum Ze- bedæi, et Joannem fratrem ejus in navi cum Zebe- dao patre ipsorum reficientes retia sua, et vocavit eos illi autem continuo relicta navi et patre ipso- rum, secuti sunt eum. Et circuibat Jesus totam Ga- lilaam docens in conventibus eorum, et pra- dicans Evangelium regni, et sanans omnem ægritu- dinem et omnem languorem in populo. Et abiit opi- nio ejus in totam Syriam: et afferebant ei omnes male babentes, variis morbis et cruciatibus com- prehensos, et dæmonia habentes, et lunaticos, et paralyticos, et sanabat eos, et sequebantur eum turbæ multæ a Galilæa "., Sane hæc omnia pro- pter prophetiam exposui, quæ in Galilæa magnuin lumen fore pollicetur, et in regione Zabulon ac Ne- phthalim, cum tamen neutra sit Galilæa gentium. Cur autem in Galilæa gentium plurimum diversatus est? Nimirum ut omnium gentium vocationis exor- dia constitueret; etenim inde profectos discipulos suos evocavit. Quocirca paulo post in eodem Evan- gelio invenies Matthæum de Galilæa vocatum fuisse : et in alio rursus Levi. Philippus autem, ut apud Joannem legitur, de Belhsaida profectus est civic C tate Andreæ et Petri : atqui hæc ipsa erat Galilææ. Quin etiam apud eumdem evangelistam nuptiæ fa- ctæ sunt in Cana Galilææ, ubi cum Dominus admi- rabiliter aquam in vinum commutasset, miraculo- rum ibidem initium fecit, quo tempore • declaravit gloriam suam,et crediderunt in eum discipuli". Considera vero num hoc ipsum primum Salvatoris nostri miraculum, quod in Cana Galilææ editum est, dum aqua in vinum commutatur, divinans in ipso prophetiæ principio, ea quæ nunc tractatur oratio significet illis verbis: Hoc primum bibe, cito fac, regio Zabulon et terra Nephthalim, Ga- lilæa gentium. Quod si tale miraculum nota quæ- dam fuit arcanioris misturæ ex ea commutatæ, quæ ad corpus magis spectaret, in intelligentem ac spiritualem lætitiam spectantis ad fidem Novi Testa- menti misturæ, vide ne hoc ipsum quoque ad ea quæ de Galilza dicta sunt, accommodate signifi- caverit, canens quemadmodum sub Christi adven- tum primi omnium, ii qui Zabulon ac Nephthalim habitarent, non autem qui dunlæam et Jerusalem, polus evangelica prædicationis participes futuri essent. Porro his lætitiæ causam ait fuisse, ingen- tis lucis illustrationem, qui quidem ante adventum in tenebris sedentes, in regione et umbra mortis sedebant. Exorto autem illis salutari lumine, ita Matth 1, 12-25. Joan. 11, 11. D
PG 22:689καὶ ἄλλοις δὲ τοῖς οὖσι δεσμίοις καὶ ἀπηγμένοις αἰχμαλώτοις ὑπὸ τῆς ἀοράτου καὶ δαιμονικῆς δυνάμεως κακῶν τε σειραῖς πεπεδημένοις ἐλευθερίαν καὶ ἄνεσιν τῶν συνεχόντων ἐκήρυττεν, εἰ καὶ αὐτοὶ τῷ κηρύγματι πιστεύσαντες οἷα λυτρωτῇ καὶ σωτῆρι προσδράμοιεν αὐτῷ καὶ τοῖς αὐτοῦ πεισθεῖεν παραγγέλμασιν. καὶ τὰ λοιπὰ δὲ τοῦ λογίου κατὰ καιρὸν ἐν τοῖς περὶ τῶν ἐπαγγελιῶν ἐξετασθήσεται. Ἀπὸ τοῦ Δευτερονομίου. «Προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν σου ἀναστήσει σοι κύριος ὁ θεός σου, ὡς ἐμέ· αὐτοῦ ἀκούσεσθε. κατὰ πάντα ὅσα ᾐτήσω παρὰ κυρίου τοῦ θεοῦ σου ἐν Χωρὴβ τῇ ἡμέρᾳ τῆς ἐκκλησίας λέγοντες, οὐ προσθήσομεν ἀκοῦσαι τῆς φωνῆς κυρίου τοῦ θεοῦ ἡμῶν, καὶ τὸ πῦρ τὸ μέγα τοῦτο οὐκ ὀψόμεθα ἔτι, οὐδὲ μὴ ἀποθάνωμεν·
Α ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου, φῶς ἀνέτειλεν αὐτοῖς. Β 6ο Από τότε γοῦν ἤρξατο ὁ Ἰησοῦς κηρύσσειν καὶ λέγειν· Μετανοεῖτε, ὅτι ἤγγικεν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. Παράγων δὲ παρὰ τὴν θάλασσαν τῆς Γα- λιλαίας εἶδε δύο ἀδελφούς, Σίμωνα τον καλούμενου Πέτρον, καὶ ᾿Ανδρέαν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, βάλλοντας ἀμφίβληστρον εἰς τὴν θάλασσαν· ἦσαν γὰρ ἁλιεῖς· καὶ λέγει αὐτοῖς· Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων. Οἱ δὲ εὐθέως ἀφέντες τὰ δίκτυα ἠκολούθησαν αὐτῷ. Καὶ προβὰς ἐκεῖθεν εἶδεν ἄλλους δύο ἀδελφούς, Ἰάκωβον τὸν τοῦ Ζεβεδαίου, καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, ἐν τῷ πλοίῳ μετά Ζεβεδαίου τοῦ πατρὸς αὐτῶν καταρτίζοντας τὰ δίκτυα αὐτῶν, καὶ ἐκάλεσεν αὐτούς. Οἱ δὲ εὐθέως, ἀφέντες τὸ πλοῖον καὶ τὸν πατέρα αὐτῶν, ἠκολούθησαν αὐτῷ. Καὶ περιῆγεν ὁ Ἰησοῦς ὅλην τὴν Γαλιλαίαν, διδάσκων ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν, καὶ κηρύσσων τὸ Εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας, καὶ θεραπεύων πᾶσαν νόσον, καὶ πᾶσαν μαλακίαν ἐν τῷ λαῷ. Καὶ ἀπῆλ θεν ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συρίαν· καὶ προσ ἤνεγκαν αὐτῷ πάντας τοὺς κακῶς ἔχοντας, ποικίλαις νόσοις καὶ βασάνοις συνεχομένους, δαιμονιζομένους, καὶ σεληνιαζομένους, καὶ παραλυτικούς, καὶ ἐθερά πευσεν αὐτοὺς, καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοί ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας. » Ολα δὲ ταῦτα ἐκτέθειμαι τῆς προφητείας ένεκεν, τῇ Γαλιλαίᾳ μέγα φῶς ἔσεσθαι ἐπαγγελλομένης τῇ τε χώρα Ζαβουλών καὶ Νεφθαλείμ, οὐδετέρᾳ τυγχανούσῃ τῆς Γαλιλαίας τῶν ἐθνῶν. Διὰ τί δὲ ἐπὶ τῆς Γαλιλαίας τῶν ἐθνῶν κλήσεως προοί μια καταβαλλόμενος; ἐντεῦθεν γοῦν ὁρμωμένους τοὺς αὐτοῦ μαθητὰς ἀνακέκλητο. Διὸ μετὰ βραχέα τοῦ Εὐαγγελίου εὑρήσεις ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας την Ματθαῖον κεκλημένον, καὶ ἐν ἑτέρῳ δὲ πάλιν τὸν Λευΐν. Καὶ ὁ Φίλιππος δὲ κατὰ τὸν Ἰωάννην ἀπὸ Βηθσαϊδα ὡρμᾶτο ἐκ τῆς πόλεως Ανδρέου καὶ Πέ- τρου· καὶ αὕτη δὲ τῆς Γαλιλαίας ἦν. Ἀλλὰ καὶ παρ' αὐτῷ τῷ εὐαγγελιστῇ γάμος ἐγένετο ἐν Κανᾷ τῆς Γαλιλαίας, ἔνθα παραδόξως ὁ Κύριος τὴν ἐξ ὕδατος οἶνον μετασκευάσας, ἀρχὴν αὐτόθι τῶν σημείων ἐποιήσατο, ὅτε καὶ ι εφανέρωσε τὴν δόξαν αὐτοῦ. καὶ ἐπίστευσαν οἱ μαθηταί. » Θέα δὲ εἰ μὴ αὐτὸ τοῦτο πρῶτον τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν θαῦμα, ἐν Κανα τῆς Γαλιλαίας γενόμενον ἐπὶ τῆς τοῦ οἴνου μεταβο λῆς, θεσπίζων ἐν ἀρχῇ τῆς προφητείας παρίστησιν ὁ παρὼν λόγος, φάσκων· « Τοῦτο πρῶτον πίε, ταχύ ποίει, χώρα Ζαβουλών καὶ γῆ Νεφθαλείμ, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν. » Εἰ δὲ σύμβολον ἦν τὸ παράδοξον με στικωτέρου κράματος, μεταβληθέντος ἐκ τῆς σωματ τικωτέρας ἐπὶ τὴν νοερὰν καὶ πνευματικὴν εὐφρο σύνην τοῦ πιστικοῦ τῆς καινῆς Διαθήκης κράματος, δρα μήποτε καὶ τοῦτο τοῖς περὶ τῆς Γαλιλαίας δη- λουμένοις ἀκολούθως ᾐνίττετο, θεσπίζων, ὡς ἄρα μελλήσουσιν ἐπὶ τῇ Χριστοῦ παρουσία πρώτιστοι πάντων οἱ τὴν Ζαβουλών καὶ Νεφθαλείμ οἰκοῦντες, ἀλλ' οὐχ οἱ τὴν Ἰουδαίαν καὶ τὴν Ἱερουσαλήμ, τοῦ πόματος τοῦ εὐαγγελικοῦ κηρύγματος μεταλήψεσθαι. Αἰτίαν δὲ τούτοις τῆς εὐφροσύνης φησὶ γενέσθαι τὴν EUSEBII CÆSARIENSIS OPP PARS II. B - APOLOGETICA est eis. Ex illo igitur cepit Jesus praedicare et di- cere Pœnitentiam agite, quoniam appropinquavit regnum colorum. Præteriens autem juxta mare Ga- lilææ vidit duos fratres, Simeonem qui vocatur Pe- trus, et Andream fratrem ejus mittentes rete in mare: erant enim piscatores; et ait illis : Venite post me, et faciam vos piscatores hominum. Illi au- tem statim relictis retibus secuti sunt eum. Et pro- fectus inde vidit alios duos fratres, Jacobum Ze- bedæi, et Joannem fratrem ejus in navi cum Zebe- dao patre ipsorum reficientes retia sua, et vocavit eos illi autem continuo relicta navi et patre ipso- rum, secuti sunt eum. Et circuibat Jesus totam Ga- lilaam docens in conventibus eorum, et pra- dicans Evangelium regni, et sanans omnem ægritu- dinem et omnem languorem in populo. Et abiit opi- nio ejus in totam Syriam: et afferebant ei omnes male babentes, variis morbis et cruciatibus com- prehensos, et dæmonia habentes, et lunaticos, et paralyticos, et sanabat eos, et sequebantur eum turbæ multæ a Galilæa "., Sane hæc omnia pro- pter prophetiam exposui, quæ in Galilæa magnuin lumen fore pollicetur, et in regione Zabulon ac Ne- phthalim, cum tamen neutra sit Galilæa gentium. Cur autem in Galilæa gentium plurimum diversatus est? Nimirum ut omnium gentium vocationis exor- dia constitueret; etenim inde profectos discipulos suos evocavit. Quocirca paulo post in eodem Evan- gelio invenies Matthæum de Galilæa vocatum fuisse : et in alio rursus Levi. Philippus autem, ut apud Joannem legitur, de Belhsaida profectus est civic C tate Andreæ et Petri : atqui hæc ipsa erat Galilææ. Quin etiam apud eumdem evangelistam nuptiæ fa- ctæ sunt in Cana Galilææ, ubi cum Dominus admi- rabiliter aquam in vinum commutasset, miraculo- rum ibidem initium fecit, quo tempore • declaravit gloriam suam,et crediderunt in eum discipuli". Considera vero num hoc ipsum primum Salvatoris nostri miraculum, quod in Cana Galilææ editum est, dum aqua in vinum commutatur, divinans in ipso prophetiæ principio, ea quæ nunc tractatur oratio significet illis verbis: Hoc primum bibe, cito fac, regio Zabulon et terra Nephthalim, Ga- lilæa gentium. Quod si tale miraculum nota quæ- dam fuit arcanioris misturæ ex ea commutatæ, quæ ad corpus magis spectaret, in intelligentem ac spiritualem lætitiam spectantis ad fidem Novi Testa- menti misturæ, vide ne hoc ipsum quoque ad ea quæ de Galilza dicta sunt, accommodate signifi- caverit, canens quemadmodum sub Christi adven- tum primi omnium, ii qui Zabulon ac Nephthalim habitarent, non autem qui dunlæam et Jerusalem, polus evangelica prædicationis participes futuri essent. Porro his lætitiæ causam ait fuisse, ingen- tis lucis illustrationem, qui quidem ante adventum in tenebris sedentes, in regione et umbra mortis sedebant. Exorto autem illis salutari lumine, ita Matth 1, 12-25. Joan. 11, 11. D
καὶ εἶπεν κύριος πρός με, ὀρθῶς πάντα ὅσα ἐλάλησαν, προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἀναστήσω αὐτοῖς ὥσπερ σέ, καὶ δώσω τὸ ῥῆμά μου εἰς τὸ στόμα αὐτοῦ, καὶ λαλήσει αὐτοῖς καθ’ ὅ τι ἂν ἐντείλωμαι αὐτῷ, καὶ ὁ ἄνθρωπος ὃς ἐὰν μὴ ἀκούσῃ πάντα ὅσα ἐὰν λαλήσῃ ὁ προφήτης ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ἐγὼ ἐκδικήσω ἐξ αὐτοῦ.» Ἐπίστησον, ὅτι μηδεὶς παρ’ Ἑβραίοις Μωσεῖ παραπλήσιος προφήτης ἐγήγερται, τουτέστιν νομοθέτης καὶ εὐσεβείας ἀνθρώποις εἰσηγητὴς ἢ μόνος ὁ ἡμέτερος σωτὴρ ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ. πρὸς γοῦν τῷ τέλει τοῦ Δευτερονομίου λέγεται· «οὐκ ἀνέστη ἔτι προφήτης ἐν Ἰσραὴλ ὡς Μωσῆς»· καὶ μὴν μυρίοι προφῆται μετὰ τοῦτον γεγόνασιν, ἀλλ’ οὐχ ὡς αὐτός. ὅλον δὲ τοῦτο ἡ τοῦ θεοῦ ὑπόσχεσις ἐπαγγέλλεται, ἕνα τινὰ (οὐχὶ δὲ πολλοὺς) καὶ ὅμοιον ἀναστήσειν αὐτῷ. δηλοῖ δὲ τοῦτον νομοθέτην καὶ εὐσεβείας ἀνθρώπων διδάσκαλον, οἷος μόνος ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός, καὶ οὐδὲ ἄλλος ἀναδέδεικται νομοθέτης ὁμοῦ καὶ προφήτης τοῦ τῶν ὅλων θεοῦ καὶ πατρὸς αὐτοῦ γενόμενος. ἀλλ’ ὁ μὲν ἔθνους ἑνὸς ὁ Μωσῆς ἡγήσατο, καὶ κατάλληλα δὲ τούτῳ μόνῳ οὐχὶ δὲ καὶ ἄλλοις ἔθνεσιν νομοθετῶν ἀποδέδεικται·
Α ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου, φῶς ἀνέτειλεν αὐτοῖς. Β 6ο Από τότε γοῦν ἤρξατο ὁ Ἰησοῦς κηρύσσειν καὶ λέγειν· Μετανοεῖτε, ὅτι ἤγγικεν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. Παράγων δὲ παρὰ τὴν θάλασσαν τῆς Γα- λιλαίας εἶδε δύο ἀδελφούς, Σίμωνα τον καλούμενου Πέτρον, καὶ ᾿Ανδρέαν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, βάλλοντας ἀμφίβληστρον εἰς τὴν θάλασσαν· ἦσαν γὰρ ἁλιεῖς· καὶ λέγει αὐτοῖς· Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων. Οἱ δὲ εὐθέως ἀφέντες τὰ δίκτυα ἠκολούθησαν αὐτῷ. Καὶ προβὰς ἐκεῖθεν εἶδεν ἄλλους δύο ἀδελφούς, Ἰάκωβον τὸν τοῦ Ζεβεδαίου, καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, ἐν τῷ πλοίῳ μετά Ζεβεδαίου τοῦ πατρὸς αὐτῶν καταρτίζοντας τὰ δίκτυα αὐτῶν, καὶ ἐκάλεσεν αὐτούς. Οἱ δὲ εὐθέως, ἀφέντες τὸ πλοῖον καὶ τὸν πατέρα αὐτῶν, ἠκολούθησαν αὐτῷ. Καὶ περιῆγεν ὁ Ἰησοῦς ὅλην τὴν Γαλιλαίαν, διδάσκων ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν, καὶ κηρύσσων τὸ Εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας, καὶ θεραπεύων πᾶσαν νόσον, καὶ πᾶσαν μαλακίαν ἐν τῷ λαῷ. Καὶ ἀπῆλ θεν ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συρίαν· καὶ προσ ἤνεγκαν αὐτῷ πάντας τοὺς κακῶς ἔχοντας, ποικίλαις νόσοις καὶ βασάνοις συνεχομένους, δαιμονιζομένους, καὶ σεληνιαζομένους, καὶ παραλυτικούς, καὶ ἐθερά πευσεν αὐτοὺς, καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοί ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας. » Ολα δὲ ταῦτα ἐκτέθειμαι τῆς προφητείας ένεκεν, τῇ Γαλιλαίᾳ μέγα φῶς ἔσεσθαι ἐπαγγελλομένης τῇ τε χώρα Ζαβουλών καὶ Νεφθαλείμ, οὐδετέρᾳ τυγχανούσῃ τῆς Γαλιλαίας τῶν ἐθνῶν. Διὰ τί δὲ ἐπὶ τῆς Γαλιλαίας τῶν ἐθνῶν κλήσεως προοί μια καταβαλλόμενος; ἐντεῦθεν γοῦν ὁρμωμένους τοὺς αὐτοῦ μαθητὰς ἀνακέκλητο. Διὸ μετὰ βραχέα τοῦ Εὐαγγελίου εὑρήσεις ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας την Ματθαῖον κεκλημένον, καὶ ἐν ἑτέρῳ δὲ πάλιν τὸν Λευΐν. Καὶ ὁ Φίλιππος δὲ κατὰ τὸν Ἰωάννην ἀπὸ Βηθσαϊδα ὡρμᾶτο ἐκ τῆς πόλεως Ανδρέου καὶ Πέ- τρου· καὶ αὕτη δὲ τῆς Γαλιλαίας ἦν. Ἀλλὰ καὶ παρ' αὐτῷ τῷ εὐαγγελιστῇ γάμος ἐγένετο ἐν Κανᾷ τῆς Γαλιλαίας, ἔνθα παραδόξως ὁ Κύριος τὴν ἐξ ὕδατος οἶνον μετασκευάσας, ἀρχὴν αὐτόθι τῶν σημείων ἐποιήσατο, ὅτε καὶ ι εφανέρωσε τὴν δόξαν αὐτοῦ. καὶ ἐπίστευσαν οἱ μαθηταί. » Θέα δὲ εἰ μὴ αὐτὸ τοῦτο πρῶτον τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν θαῦμα, ἐν Κανα τῆς Γαλιλαίας γενόμενον ἐπὶ τῆς τοῦ οἴνου μεταβο λῆς, θεσπίζων ἐν ἀρχῇ τῆς προφητείας παρίστησιν ὁ παρὼν λόγος, φάσκων· « Τοῦτο πρῶτον πίε, ταχύ ποίει, χώρα Ζαβουλών καὶ γῆ Νεφθαλείμ, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν. » Εἰ δὲ σύμβολον ἦν τὸ παράδοξον με στικωτέρου κράματος, μεταβληθέντος ἐκ τῆς σωματ τικωτέρας ἐπὶ τὴν νοερὰν καὶ πνευματικὴν εὐφρο σύνην τοῦ πιστικοῦ τῆς καινῆς Διαθήκης κράματος, δρα μήποτε καὶ τοῦτο τοῖς περὶ τῆς Γαλιλαίας δη- λουμένοις ἀκολούθως ᾐνίττετο, θεσπίζων, ὡς ἄρα μελλήσουσιν ἐπὶ τῇ Χριστοῦ παρουσία πρώτιστοι πάντων οἱ τὴν Ζαβουλών καὶ Νεφθαλείμ οἰκοῦντες, ἀλλ' οὐχ οἱ τὴν Ἰουδαίαν καὶ τὴν Ἱερουσαλήμ, τοῦ πόματος τοῦ εὐαγγελικοῦ κηρύγματος μεταλήψεσθαι. Αἰτίαν δὲ τούτοις τῆς εὐφροσύνης φησὶ γενέσθαι τὴν EUSEBII CÆSARIENSIS OPP PARS II. B - APOLOGETICA est eis. Ex illo igitur cepit Jesus praedicare et di- cere Pœnitentiam agite, quoniam appropinquavit regnum colorum. Præteriens autem juxta mare Ga- lilææ vidit duos fratres, Simeonem qui vocatur Pe- trus, et Andream fratrem ejus mittentes rete in mare: erant enim piscatores; et ait illis : Venite post me, et faciam vos piscatores hominum. Illi au- tem statim relictis retibus secuti sunt eum. Et pro- fectus inde vidit alios duos fratres, Jacobum Ze- bedæi, et Joannem fratrem ejus in navi cum Zebe- dao patre ipsorum reficientes retia sua, et vocavit eos illi autem continuo relicta navi et patre ipso- rum, secuti sunt eum. Et circuibat Jesus totam Ga- lilaam docens in conventibus eorum, et pra- dicans Evangelium regni, et sanans omnem ægritu- dinem et omnem languorem in populo. Et abiit opi- nio ejus in totam Syriam: et afferebant ei omnes male babentes, variis morbis et cruciatibus com- prehensos, et dæmonia habentes, et lunaticos, et paralyticos, et sanabat eos, et sequebantur eum turbæ multæ a Galilæa "., Sane hæc omnia pro- pter prophetiam exposui, quæ in Galilæa magnuin lumen fore pollicetur, et in regione Zabulon ac Ne- phthalim, cum tamen neutra sit Galilæa gentium. Cur autem in Galilæa gentium plurimum diversatus est? Nimirum ut omnium gentium vocationis exor- dia constitueret; etenim inde profectos discipulos suos evocavit. Quocirca paulo post in eodem Evan- gelio invenies Matthæum de Galilæa vocatum fuisse : et in alio rursus Levi. Philippus autem, ut apud Joannem legitur, de Belhsaida profectus est civic C tate Andreæ et Petri : atqui hæc ipsa erat Galilææ. Quin etiam apud eumdem evangelistam nuptiæ fa- ctæ sunt in Cana Galilææ, ubi cum Dominus admi- rabiliter aquam in vinum commutasset, miraculo- rum ibidem initium fecit, quo tempore • declaravit gloriam suam,et crediderunt in eum discipuli". Considera vero num hoc ipsum primum Salvatoris nostri miraculum, quod in Cana Galilææ editum est, dum aqua in vinum commutatur, divinans in ipso prophetiæ principio, ea quæ nunc tractatur oratio significet illis verbis: Hoc primum bibe, cito fac, regio Zabulon et terra Nephthalim, Ga- lilæa gentium. Quod si tale miraculum nota quæ- dam fuit arcanioris misturæ ex ea commutatæ, quæ ad corpus magis spectaret, in intelligentem ac spiritualem lætitiam spectantis ad fidem Novi Testa- menti misturæ, vide ne hoc ipsum quoque ad ea quæ de Galilza dicta sunt, accommodate signifi- caverit, canens quemadmodum sub Christi adven- tum primi omnium, ii qui Zabulon ac Nephthalim habitarent, non autem qui dunlæam et Jerusalem, polus evangelica prædicationis participes futuri essent. Porro his lætitiæ causam ait fuisse, ingen- tis lucis illustrationem, qui quidem ante adventum in tenebris sedentes, in regione et umbra mortis sedebant. Exorto autem illis salutari lumine, ita Matth 1, 12-25. Joan. 11, 11. D
PG 22:691ὁ δέ γε Χριστὸς τοῦ θεοῦ, λαβὼν ἐπαγγελίαν παρὰ τοῦ πατρὸς τὴν «αἴτησαι παρ’ ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου», ὡς ἂν μὴ μόνον Ἰουδαίοις ἀλλὰ καὶ τῷ παντὶ τῶν ἀνθρώπων γένει καινὸς νομοθέτης εὐσεβείας ὑπὸ τοῦ πατρὸς καταστῆναι, τῇ πάντων τῶν ἐθνῶν κλήσει δυνατὴν καὶ ἁρμόδιον προβέβληται νομοθεσίαν. θειοτέρᾳ γοῦν ἢ κατὰ Μωσέα δυνάμει κατὰ παντὸς τοῦ κόσμου τοὺς ἱεροὺς αὐτοῦ νόμους διὰ τῶν εὐαγγελιστῶν αὐτοῦ διετάξατο, μείζονι ἢ κατὰ ἄνθρωπον ἐξουσίᾳ νομοθετήσας, εἰπὼν ὅτι «ἠκούσατε ὅτι ἐρρέθη τοῖς ἀρχαίοις, οὐ φονεύσεις» «ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν» μηδὲ ὀργίζεσθαι «εἰκῆ», καὶ τὰ τούτοις ἀκόλουθα, ὅσα δὴ ἐν ταῖς ἀναγράπτοις αὐτοῦ διδασκαλίαις ἐμφέρεται, ἐφ’ οἷς μαρτυρεῖ λέγων ὁ εὐαγγελιστὴς ὅτι «ἐξεπλήττοντο» πάντες «ἐπὶ τῇ διδαχῇ αὐτοῦ· ἦν γὰρ διδάσκων αὐτοὺς ὡς ἐξουσίαν ἔχων, καὶ οὐχ ὡς οἱ γραμματεῖς αὐτῶν». Τὸν δὲ τρόπον τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν διδασκαλίας τε καὶ νομοθεσίας ἐν ἀρχαῖς τῆς παρούσης ὑποθέσεως διελθόντες, ὅτε τὸν χριστιανισμὸν ὅ τι ποτέ ἐστιν εἰς φανερὸν ἤγομεν, ἐπ’ ἐκεῖνα καὶ νῦν τοὺς ἐντυγχάνοντας παραπέμψομεν.
Β τοῦ μεγάλου φωτὸς ἔκλαμψιν, οι, πρὸ τῆς παρουσίας ἐν σκότει καθεζόμενοι, ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου διήγον· ἀνατεταλκότος δὲ αὐτοῖς τοῦ σωτηρίου φω τὸς, τοῦτον εὐφρανθήσονται τὸν τρόπον, ὡς οἱ εὐ φραινόμενοι ἐν ἀμητῷ, καὶ ὃν τρόπον οι διαιρούμενοι σκῦλα. Καὶ ταῦτα δὲ ἔργῳ ἐπληροῦτο, ὅτε, τοὺς ἀποστόλους ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν ἀπὸ τῆς Γαλι λαίας προσκαλεσάμενος, τὰ παράδοξα τῶν ἔργων καὶ τὴν διδασκαλίαν αὐτοῖς ἐπεδείκνυτο· εὐφρανθήσε- σθαι δὲ αὐτοὺς ἐναντίον αὐτοῦ ἡ προφητεία θεσπίζει, δίκην τῶν εὐφραινομένων ἐν ἀμητῷ. Ποίῳ δὲ τούτῳ, ἢ περὶ οὗ διδάσκων αὐτὸς ἔλεγεν· . Ἐπάρατε τοὺς ὀφθαλμοὺς ὑμῶν, καὶ ἴδετε τὰς χώρας, ὅτι λευκαί εἰσι πρὸς θερισμὸν ἤδη ; • Εδήλου δὲ διὰ τούτων τὴν τῶν ἐθνῶν ἐπισυναγωγήν· περὶ τῶν αὐτῶν δὲ εἴρηται, ὅτι «εὐφρανθήσονται, ὃν τρόπον οἱ διαιρού- μενοι σκύλα. » Διελόμενοι γοῦν εἰς ἀλλήλους τὰς χώρας τῶν ἐθνῶν καὶ τὴν ὑφ᾽ ἥλιον πᾶσαν οἱ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθηταί τε καὶ εὐαγγελισταί, μυρίους ὅσους ἐσκύλευσαν ἄρχοντας τοῦ αἰῶνος τούτου, τοὺς πρότερον τῶν ἐθνῶν κρατοῦντας. Οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ἄλλο αἴτιον τοῦ εὐφρανθήσεσθαι αὐτούς φησί, τὸ ἦρθα: ἀπ' αὐτῶν τὸν σωματικὸν τοῦ νόμου ζυγόν, τὸν πάλαι πρότερον ἐπικείμενον αὐτοῖς, ὃν οὔτε αὐτοὶ οὔτε οἱ πατέρες αὐτῶν ἡδυνήθησαν βαστάσαι. Οὐ μόνον δὲ ὁ ζυγὸς ἀφῄρηται αὐτῶν, ἀλλὰ καὶ ἡ ῥάβδος τῶν ἀπαιτούντων ή πρότερον ἐπὶ τοῦ τρα- χήλου αὐτῶν ἐπικειμένη. Δηλοῖ δὲ τοὺς ἀπαιτοῦντας ἐν ἑτέρῳ, λέγων· ο Λαός μου, οι πράκτορες ὑμῶν καλαμῶνται ὑμᾶς, καὶ οἱ ἀπαιτοῦντες κυριεύουσιν ο ὑμῶν. » Αλλ' οὗτοι μὲν οἱ ἀπὸ τῆς Ζαβουλών καὶ Νεφθαλείμ τὸ μέγα φῶς τεθεαμένοι εὐφρανθήσονται διὰ τὰ προειρημένα· οἱ δὲ πάλαι ἀπαιτοῦντες αὐτοὺς ἐκπραχθήσονται μέχρι ποδράντου ἐσχάτου, πᾶσάν τε στολὴν καὶ πᾶν ἱμάτιον ἀποτίσαντες, πυρίκαυστοι γενήσονται ἐν τῷ τῆς ἐκπράξεως καιρῷ· καὶ ταῦτά γε πάντα φησί πείσεσθαι, διότι ο παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν, ὁ τῆς μεγάλης βουλῆς ἄγγελος. • Τίσι δὲ ἡμῖν ἢ τοῖς εἰς αὐτὸν πεπιστευ κόσι, καὶ πάσῃ δηλαδὴ τῇ Γαλιλαίᾳ τῶν ἐθνῶν, οἷς τὸ μέγα φῶς ἀνατέταλκε; τί δὴ ἦν τοῦτο, ἀλλ᾽ ἢ ι τὸ γεγεννημένον παιδίον, καὶ ὁ παρὰ τοῦ Θεοῦ δοθεὶς υἱός, μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, καὶ ἄρχων εἰρήνης, καὶ ἐξουσιαστής, καὶ Θεὸς ἰσχυρὸς, καὶ πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ὠνομασμένος;» ταῦτα δὴ ἤδη φθάσαντες ἐπὶ μόνον ἀναφέρεσθαι τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν κατὰ τὸν οἰκεῖον καιρὸν προαπεδεί ξαμεν. Ἀπὸ ψαλμοῦ ἐξ'. Περὶ τῆς τῶν ἀποστόλων κλήσεως. • Ἐθεωρήθησαν αἱ πορεῖαί σου, ὁ Θεός, αἱ που ρεῖαι τοῦ Θεοῦ μου τοῦ βασιλέως, τοῦ ἐν τῷ ἁγίῳ. Προέφθασαν ἄρχοντες ἐχόμενοι ψαλλόντων, ἐν μέσῳ νεανίδων τυμπανιστριῶν. Ἐν ἐκκλησίαις εὐλογεῖτε τὸν Θεὸν Κύριον ἐκ πηγῶν Ἰσραήλ. Ἐκεῖ Βενιαμὶν νεώτερος ἐν ἐκστάσει, ἄρχοντες Ἰούδα, ἡγεμόνες αὐτῶν, ἄρχοντες Ζαβουλών, ἄρχοντες Νεφθαλείμ. Κανταῦθα τοὺς δηλουμένους ἄρχοντας Νεφθαλείμ οὐκ « DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. B qui dividunt spolia. Hæc vero ipsa re com- pleta sunt, cum de Galilea vocalis apostolis, mira- bilia opera sua et doctrinam Salvator ac Dominus noster illis palam exhibuit: lætaturos autem eos coram ipso prophetia divinat, instar lætantium in messe. Sed in qua tandem messe, nisi in ea de qua ipse dicebat: • Attollite oculos vestros, et vi- dete regiones, ut albæ sunt ad messem jam nunc".> His autem verbis gentium congregationem signifi+ cabat : de eisdem vero dictum est, quod ‹ lætabun- tur ut ii qui dividunt spolia". Cum ergo gentium inter se regiones et universam quæ sub sole est terram, Salvatoris nostri discipuli atque evange lista divisissent, innumerabiles sæculi hujus prin- cipes spoliaverunt, eos utique qui prius gentibus imperabant. Attamen aliam quoque causam, propter quam lætitia sint afficiendi, commemorat, quod auferendum sit ab ipsis corporale legis jugum jan- pridem ipsis impositum, quod neque ipsi neque pa- tres ipsorum potuerunt ferre. Cæterum non modo jugum sublatum est ab ipsis, sed etiam virga repe tentium, quæ prius in collo ipsorum imposita erat. Declarat porro qui sint repetentes alibi, dicens : ‹ Populus meus, exactores vestri spicas vestras colligunt, et repetentes dominantur vobis. Verumn hi quidem a Zabulon et Nephthalim oriundi, qui ingens lumen intuiti sunt, lætabuntur propter illa quæ jam antea dicta sunt; qui vero ab ipsis repete- bant, ab iis repetetur usque ad ultimum quadran- tem, iidemque ubi omnem vestem omneque vesti‹ mentum persolverint, igne combusti fient in ipso exactionis tempore, omniaque hæc passuros ait, propterea quod ‹ puerulus natus est nobis, et filius datus est nobis, ipse magni consilii angelus. » At vero quibus tandem nobis, nisi qui in ipsum cre- didimus, et omni videlicet Galilææ gentium, qui- bus magnum lumen ortum est? sed quodnam quæso, nisi ipse natus puerulus, et qui a Deo datus est filius, qui magni consilii angelus, et princeps pa- cis, et jus potentiamque habens, et Deus fortis, et pater futuri sæculi nominatus est? verum hæc ipsa jam antea ad unum referenda esse Salvatorem Dominumque nostrum, suo tempore demonstra- vimus. A lætabuntur, ut ii qui lætantur in messe, utque ii Joan. IV, 33. Isa. xvII, 5. D A psalmo Lxvii. — De apostolorum boca - tione. • Visa sunt itinera tua, Deus, itinera Dei mei regis, qui est in sancto. Prævenerunt principes con- juncti psallentibus in medio adolescentularum tym- panistriarum. In ecclesiis benedicite Deo Domino de fontibus Israel. Illic Benjamin junior in mentis excessu, principes Juda, duces ipsorum, principes Zabulon, principes Nephthalim ".» Hoc quoque in loco eos qui dicuntur principes Nephthalim non es Psal. Lxvi1, 25-28.
ἐπιστῆσαι δὲ τῷ λόγῳ ἄξιον, δι’ ὃν ὁ κύριος ὑπισχνεῖται προφήτην ἀναστήσειν αὐτοῖς· ἐπειδὴ γὰρ κεκελεύκει μὲν αὐτὸς τῷ Μωσεῖ ἁγνίσαι τὸν πάντα λαὸν ἐφ’ ἡμέραις τρισίν, ὡς ἂν γένοιντο θεαταὶ ὁμοῦ καὶ ἀκροαταὶ τῆς ἐνθέου ἐπιφανείας, οἱ δὲ ἐξησθένησαν πρὸς τὴν τοῦ θεοῦ χάριν, δι’ ὃ ἐν ἀρχῇ γενόμενοι τῆς θεωρίας παρῃτοῦντο, λέγοντες τῷ Μωσεῖ «σὺ λάλει πρὸς ἡμᾶς, καὶ μὴ λαλείτω πρὸς ἡμᾶς ὁ θεός, ἵνα μὴ ἀποθάνωμεν»· εἰκότως διὰ ταῦτα ἀποδέχεται μὲν αὐτοὺς ὁ κύριος τῆς εὐλαβείας, φησὶν δέ· «ὀρθῶς πάντα ὅσα ἐλάλησαν, προφήτην ἀναστήσω αὐτοῖς ἐκ μέσου τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν, ὥσπερ σέ». οὐκοῦν καὶ τὸ αἴτιον ἐδίδαξεν τοῦ δίκην προφήτου μέλλειν αὐτὸν τὴν εἰς ἀνθρώπους ἐπιφάνειαν ποιεῖσθαι· τοῦτο δ’ ἦν ἀσθένεια ἀνθρώπων καὶ τῆς κρείττονος θεωρίας παραίτησις. ἔχεις τοιγαροῦν καὶ τὴν αἰτίαν τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ θεσπιζομένου προφήτου. εἰκότως οὖν προσδοκῶντες αὐτὸν οἱ ἐκ περιτομῆς ἐπυνθάνοντο τοῦ βαπτιστοῦ Ἰωάννου καὶ ἔλεγον· «ὁ προφήτης εἶ σύ;» ὁ δὲ ἔφη «οὔ».
Β τοῦ μεγάλου φωτὸς ἔκλαμψιν, οι, πρὸ τῆς παρουσίας ἐν σκότει καθεζόμενοι, ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου διήγον· ἀνατεταλκότος δὲ αὐτοῖς τοῦ σωτηρίου φω τὸς, τοῦτον εὐφρανθήσονται τὸν τρόπον, ὡς οἱ εὐ φραινόμενοι ἐν ἀμητῷ, καὶ ὃν τρόπον οι διαιρούμενοι σκῦλα. Καὶ ταῦτα δὲ ἔργῳ ἐπληροῦτο, ὅτε, τοὺς ἀποστόλους ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν ἀπὸ τῆς Γαλι λαίας προσκαλεσάμενος, τὰ παράδοξα τῶν ἔργων καὶ τὴν διδασκαλίαν αὐτοῖς ἐπεδείκνυτο· εὐφρανθήσε- σθαι δὲ αὐτοὺς ἐναντίον αὐτοῦ ἡ προφητεία θεσπίζει, δίκην τῶν εὐφραινομένων ἐν ἀμητῷ. Ποίῳ δὲ τούτῳ, ἢ περὶ οὗ διδάσκων αὐτὸς ἔλεγεν· . Ἐπάρατε τοὺς ὀφθαλμοὺς ὑμῶν, καὶ ἴδετε τὰς χώρας, ὅτι λευκαί εἰσι πρὸς θερισμὸν ἤδη ; • Εδήλου δὲ διὰ τούτων τὴν τῶν ἐθνῶν ἐπισυναγωγήν· περὶ τῶν αὐτῶν δὲ εἴρηται, ὅτι «εὐφρανθήσονται, ὃν τρόπον οἱ διαιρού- μενοι σκύλα. » Διελόμενοι γοῦν εἰς ἀλλήλους τὰς χώρας τῶν ἐθνῶν καὶ τὴν ὑφ᾽ ἥλιον πᾶσαν οἱ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθηταί τε καὶ εὐαγγελισταί, μυρίους ὅσους ἐσκύλευσαν ἄρχοντας τοῦ αἰῶνος τούτου, τοὺς πρότερον τῶν ἐθνῶν κρατοῦντας. Οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ἄλλο αἴτιον τοῦ εὐφρανθήσεσθαι αὐτούς φησί, τὸ ἦρθα: ἀπ' αὐτῶν τὸν σωματικὸν τοῦ νόμου ζυγόν, τὸν πάλαι πρότερον ἐπικείμενον αὐτοῖς, ὃν οὔτε αὐτοὶ οὔτε οἱ πατέρες αὐτῶν ἡδυνήθησαν βαστάσαι. Οὐ μόνον δὲ ὁ ζυγὸς ἀφῄρηται αὐτῶν, ἀλλὰ καὶ ἡ ῥάβδος τῶν ἀπαιτούντων ή πρότερον ἐπὶ τοῦ τρα- χήλου αὐτῶν ἐπικειμένη. Δηλοῖ δὲ τοὺς ἀπαιτοῦντας ἐν ἑτέρῳ, λέγων· ο Λαός μου, οι πράκτορες ὑμῶν καλαμῶνται ὑμᾶς, καὶ οἱ ἀπαιτοῦντες κυριεύουσιν ο ὑμῶν. » Αλλ' οὗτοι μὲν οἱ ἀπὸ τῆς Ζαβουλών καὶ Νεφθαλείμ τὸ μέγα φῶς τεθεαμένοι εὐφρανθήσονται διὰ τὰ προειρημένα· οἱ δὲ πάλαι ἀπαιτοῦντες αὐτοὺς ἐκπραχθήσονται μέχρι ποδράντου ἐσχάτου, πᾶσάν τε στολὴν καὶ πᾶν ἱμάτιον ἀποτίσαντες, πυρίκαυστοι γενήσονται ἐν τῷ τῆς ἐκπράξεως καιρῷ· καὶ ταῦτά γε πάντα φησί πείσεσθαι, διότι ο παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν, ὁ τῆς μεγάλης βουλῆς ἄγγελος. • Τίσι δὲ ἡμῖν ἢ τοῖς εἰς αὐτὸν πεπιστευ κόσι, καὶ πάσῃ δηλαδὴ τῇ Γαλιλαίᾳ τῶν ἐθνῶν, οἷς τὸ μέγα φῶς ἀνατέταλκε; τί δὴ ἦν τοῦτο, ἀλλ᾽ ἢ ι τὸ γεγεννημένον παιδίον, καὶ ὁ παρὰ τοῦ Θεοῦ δοθεὶς υἱός, μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, καὶ ἄρχων εἰρήνης, καὶ ἐξουσιαστής, καὶ Θεὸς ἰσχυρὸς, καὶ πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ὠνομασμένος;» ταῦτα δὴ ἤδη φθάσαντες ἐπὶ μόνον ἀναφέρεσθαι τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν κατὰ τὸν οἰκεῖον καιρὸν προαπεδεί ξαμεν. Ἀπὸ ψαλμοῦ ἐξ'. Περὶ τῆς τῶν ἀποστόλων κλήσεως. • Ἐθεωρήθησαν αἱ πορεῖαί σου, ὁ Θεός, αἱ που ρεῖαι τοῦ Θεοῦ μου τοῦ βασιλέως, τοῦ ἐν τῷ ἁγίῳ. Προέφθασαν ἄρχοντες ἐχόμενοι ψαλλόντων, ἐν μέσῳ νεανίδων τυμπανιστριῶν. Ἐν ἐκκλησίαις εὐλογεῖτε τὸν Θεὸν Κύριον ἐκ πηγῶν Ἰσραήλ. Ἐκεῖ Βενιαμὶν νεώτερος ἐν ἐκστάσει, ἄρχοντες Ἰούδα, ἡγεμόνες αὐτῶν, ἄρχοντες Ζαβουλών, ἄρχοντες Νεφθαλείμ. Κανταῦθα τοὺς δηλουμένους ἄρχοντας Νεφθαλείμ οὐκ « DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. B qui dividunt spolia. Hæc vero ipsa re com- pleta sunt, cum de Galilea vocalis apostolis, mira- bilia opera sua et doctrinam Salvator ac Dominus noster illis palam exhibuit: lætaturos autem eos coram ipso prophetia divinat, instar lætantium in messe. Sed in qua tandem messe, nisi in ea de qua ipse dicebat: • Attollite oculos vestros, et vi- dete regiones, ut albæ sunt ad messem jam nunc".> His autem verbis gentium congregationem signifi+ cabat : de eisdem vero dictum est, quod ‹ lætabun- tur ut ii qui dividunt spolia". Cum ergo gentium inter se regiones et universam quæ sub sole est terram, Salvatoris nostri discipuli atque evange lista divisissent, innumerabiles sæculi hujus prin- cipes spoliaverunt, eos utique qui prius gentibus imperabant. Attamen aliam quoque causam, propter quam lætitia sint afficiendi, commemorat, quod auferendum sit ab ipsis corporale legis jugum jan- pridem ipsis impositum, quod neque ipsi neque pa- tres ipsorum potuerunt ferre. Cæterum non modo jugum sublatum est ab ipsis, sed etiam virga repe tentium, quæ prius in collo ipsorum imposita erat. Declarat porro qui sint repetentes alibi, dicens : ‹ Populus meus, exactores vestri spicas vestras colligunt, et repetentes dominantur vobis. Verumn hi quidem a Zabulon et Nephthalim oriundi, qui ingens lumen intuiti sunt, lætabuntur propter illa quæ jam antea dicta sunt; qui vero ab ipsis repete- bant, ab iis repetetur usque ad ultimum quadran- tem, iidemque ubi omnem vestem omneque vesti‹ mentum persolverint, igne combusti fient in ipso exactionis tempore, omniaque hæc passuros ait, propterea quod ‹ puerulus natus est nobis, et filius datus est nobis, ipse magni consilii angelus. » At vero quibus tandem nobis, nisi qui in ipsum cre- didimus, et omni videlicet Galilææ gentium, qui- bus magnum lumen ortum est? sed quodnam quæso, nisi ipse natus puerulus, et qui a Deo datus est filius, qui magni consilii angelus, et princeps pa- cis, et jus potentiamque habens, et Deus fortis, et pater futuri sæculi nominatus est? verum hæc ipsa jam antea ad unum referenda esse Salvatorem Dominumque nostrum, suo tempore demonstra- vimus. A lætabuntur, ut ii qui lætantur in messe, utque ii Joan. IV, 33. Isa. xvII, 5. D A psalmo Lxvii. — De apostolorum boca - tione. • Visa sunt itinera tua, Deus, itinera Dei mei regis, qui est in sancto. Prævenerunt principes con- juncti psallentibus in medio adolescentularum tym- panistriarum. In ecclesiis benedicite Deo Domino de fontibus Israel. Illic Benjamin junior in mentis excessu, principes Juda, duces ipsorum, principes Zabulon, principes Nephthalim ".» Hoc quoque in loco eos qui dicuntur principes Nephthalim non es Psal. Lxvi1, 25-28.
ἀλλ’ ὁ Ἰωάννης τἀληθὲς ὁμολογῶν οὐ τὸ προφήτης εἶναι ἠρνήσατο, ἦν γάρ, ἀλλὰ τὸ αὐτὸς εἶναι ὁ προφήτης ὁ πρὸς τοῦ Μωσέως δεδηλωμένος, ὅτι δὲ ἀπεσταλμένος εἴη ἔμπροσθεν τοῦ προφήτου ἐκείνου ἐδίδασκεν. καὶ ἐπειδήπερ ὁ λόγος αὐτοῖς δὴ τοῖς ἐκ περιτομῆς ἀναστήσεσθαι τὸν προφήτην ἐθέσπιζεν, εἰκότως ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν, ἅτε δὴ αὐτὸς ὢν ὁ προκεκηρυγμένος, «οὐκ ἦλθον», φησίν, «εἰ μὴ εἰς τὰ πρόβατα τὰ ἀπολωλότα οἴκου Ἰσραήλ». τοῖς δὲ ἀποστόλοις αὐτοῦ παρῄνει λέγων· «εἰς ὁδὸν ἐθνῶν μὴ ἀπέλθητε, καὶ εἰς πόλιν Σαμαρειτῶν μὴ εἰσέλθητε, πορεύεσθε δὲ μᾶλλον πρὸς τὰ πρόβατα τὰ ἀπολωλότα οἴκου Ἰσραήλ», σαφῶς διδάσκων, ὅτι δὴ αὐτοῖς προηγουμένως ἀπέσταλτο τῇ προφητείᾳ ἀκολούθως. ἐπειδὴ δὲ οὐκ ἐδέξαντο τὴν χάριν, ἀπελέγχει μὲν αὐτούς, ἐν ἑτέροις λέγων· «διότι ἦλθον, καὶ οὐκ ἦν ἄνθρωπος; ἐκάλεσα, καὶ οὐκ ἦν ὁ ὑπακούων;» φησὶν δὲ πρὸς αὐτοὺς· «ἀρθήσεται ἀφ’ ὑμῶν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ καὶ δοθήσεται ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς». καὶ τοῖς γε αὐτοῦ μαθηταῖς μετὰ τὴν ἐκείνων παραίτησιν προστάττει· «πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη ἐν τῷ ὀνόματί μου».
Β τοῦ μεγάλου φωτὸς ἔκλαμψιν, οι, πρὸ τῆς παρουσίας ἐν σκότει καθεζόμενοι, ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου διήγον· ἀνατεταλκότος δὲ αὐτοῖς τοῦ σωτηρίου φω τὸς, τοῦτον εὐφρανθήσονται τὸν τρόπον, ὡς οἱ εὐ φραινόμενοι ἐν ἀμητῷ, καὶ ὃν τρόπον οι διαιρούμενοι σκῦλα. Καὶ ταῦτα δὲ ἔργῳ ἐπληροῦτο, ὅτε, τοὺς ἀποστόλους ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν ἀπὸ τῆς Γαλι λαίας προσκαλεσάμενος, τὰ παράδοξα τῶν ἔργων καὶ τὴν διδασκαλίαν αὐτοῖς ἐπεδείκνυτο· εὐφρανθήσε- σθαι δὲ αὐτοὺς ἐναντίον αὐτοῦ ἡ προφητεία θεσπίζει, δίκην τῶν εὐφραινομένων ἐν ἀμητῷ. Ποίῳ δὲ τούτῳ, ἢ περὶ οὗ διδάσκων αὐτὸς ἔλεγεν· . Ἐπάρατε τοὺς ὀφθαλμοὺς ὑμῶν, καὶ ἴδετε τὰς χώρας, ὅτι λευκαί εἰσι πρὸς θερισμὸν ἤδη ; • Εδήλου δὲ διὰ τούτων τὴν τῶν ἐθνῶν ἐπισυναγωγήν· περὶ τῶν αὐτῶν δὲ εἴρηται, ὅτι «εὐφρανθήσονται, ὃν τρόπον οἱ διαιρού- μενοι σκύλα. » Διελόμενοι γοῦν εἰς ἀλλήλους τὰς χώρας τῶν ἐθνῶν καὶ τὴν ὑφ᾽ ἥλιον πᾶσαν οἱ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθηταί τε καὶ εὐαγγελισταί, μυρίους ὅσους ἐσκύλευσαν ἄρχοντας τοῦ αἰῶνος τούτου, τοὺς πρότερον τῶν ἐθνῶν κρατοῦντας. Οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ἄλλο αἴτιον τοῦ εὐφρανθήσεσθαι αὐτούς φησί, τὸ ἦρθα: ἀπ' αὐτῶν τὸν σωματικὸν τοῦ νόμου ζυγόν, τὸν πάλαι πρότερον ἐπικείμενον αὐτοῖς, ὃν οὔτε αὐτοὶ οὔτε οἱ πατέρες αὐτῶν ἡδυνήθησαν βαστάσαι. Οὐ μόνον δὲ ὁ ζυγὸς ἀφῄρηται αὐτῶν, ἀλλὰ καὶ ἡ ῥάβδος τῶν ἀπαιτούντων ή πρότερον ἐπὶ τοῦ τρα- χήλου αὐτῶν ἐπικειμένη. Δηλοῖ δὲ τοὺς ἀπαιτοῦντας ἐν ἑτέρῳ, λέγων· ο Λαός μου, οι πράκτορες ὑμῶν καλαμῶνται ὑμᾶς, καὶ οἱ ἀπαιτοῦντες κυριεύουσιν ο ὑμῶν. » Αλλ' οὗτοι μὲν οἱ ἀπὸ τῆς Ζαβουλών καὶ Νεφθαλείμ τὸ μέγα φῶς τεθεαμένοι εὐφρανθήσονται διὰ τὰ προειρημένα· οἱ δὲ πάλαι ἀπαιτοῦντες αὐτοὺς ἐκπραχθήσονται μέχρι ποδράντου ἐσχάτου, πᾶσάν τε στολὴν καὶ πᾶν ἱμάτιον ἀποτίσαντες, πυρίκαυστοι γενήσονται ἐν τῷ τῆς ἐκπράξεως καιρῷ· καὶ ταῦτά γε πάντα φησί πείσεσθαι, διότι ο παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν, ὁ τῆς μεγάλης βουλῆς ἄγγελος. • Τίσι δὲ ἡμῖν ἢ τοῖς εἰς αὐτὸν πεπιστευ κόσι, καὶ πάσῃ δηλαδὴ τῇ Γαλιλαίᾳ τῶν ἐθνῶν, οἷς τὸ μέγα φῶς ἀνατέταλκε; τί δὴ ἦν τοῦτο, ἀλλ᾽ ἢ ι τὸ γεγεννημένον παιδίον, καὶ ὁ παρὰ τοῦ Θεοῦ δοθεὶς υἱός, μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, καὶ ἄρχων εἰρήνης, καὶ ἐξουσιαστής, καὶ Θεὸς ἰσχυρὸς, καὶ πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος ὠνομασμένος;» ταῦτα δὴ ἤδη φθάσαντες ἐπὶ μόνον ἀναφέρεσθαι τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν κατὰ τὸν οἰκεῖον καιρὸν προαπεδεί ξαμεν. Ἀπὸ ψαλμοῦ ἐξ'. Περὶ τῆς τῶν ἀποστόλων κλήσεως. • Ἐθεωρήθησαν αἱ πορεῖαί σου, ὁ Θεός, αἱ που ρεῖαι τοῦ Θεοῦ μου τοῦ βασιλέως, τοῦ ἐν τῷ ἁγίῳ. Προέφθασαν ἄρχοντες ἐχόμενοι ψαλλόντων, ἐν μέσῳ νεανίδων τυμπανιστριῶν. Ἐν ἐκκλησίαις εὐλογεῖτε τὸν Θεὸν Κύριον ἐκ πηγῶν Ἰσραήλ. Ἐκεῖ Βενιαμὶν νεώτερος ἐν ἐκστάσει, ἄρχοντες Ἰούδα, ἡγεμόνες αὐτῶν, ἄρχοντες Ζαβουλών, ἄρχοντες Νεφθαλείμ. Κανταῦθα τοὺς δηλουμένους ἄρχοντας Νεφθαλείμ οὐκ « DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. B qui dividunt spolia. Hæc vero ipsa re com- pleta sunt, cum de Galilea vocalis apostolis, mira- bilia opera sua et doctrinam Salvator ac Dominus noster illis palam exhibuit: lætaturos autem eos coram ipso prophetia divinat, instar lætantium in messe. Sed in qua tandem messe, nisi in ea de qua ipse dicebat: • Attollite oculos vestros, et vi- dete regiones, ut albæ sunt ad messem jam nunc".> His autem verbis gentium congregationem signifi+ cabat : de eisdem vero dictum est, quod ‹ lætabun- tur ut ii qui dividunt spolia". Cum ergo gentium inter se regiones et universam quæ sub sole est terram, Salvatoris nostri discipuli atque evange lista divisissent, innumerabiles sæculi hujus prin- cipes spoliaverunt, eos utique qui prius gentibus imperabant. Attamen aliam quoque causam, propter quam lætitia sint afficiendi, commemorat, quod auferendum sit ab ipsis corporale legis jugum jan- pridem ipsis impositum, quod neque ipsi neque pa- tres ipsorum potuerunt ferre. Cæterum non modo jugum sublatum est ab ipsis, sed etiam virga repe tentium, quæ prius in collo ipsorum imposita erat. Declarat porro qui sint repetentes alibi, dicens : ‹ Populus meus, exactores vestri spicas vestras colligunt, et repetentes dominantur vobis. Verumn hi quidem a Zabulon et Nephthalim oriundi, qui ingens lumen intuiti sunt, lætabuntur propter illa quæ jam antea dicta sunt; qui vero ab ipsis repete- bant, ab iis repetetur usque ad ultimum quadran- tem, iidemque ubi omnem vestem omneque vesti‹ mentum persolverint, igne combusti fient in ipso exactionis tempore, omniaque hæc passuros ait, propterea quod ‹ puerulus natus est nobis, et filius datus est nobis, ipse magni consilii angelus. » At vero quibus tandem nobis, nisi qui in ipsum cre- didimus, et omni videlicet Galilææ gentium, qui- bus magnum lumen ortum est? sed quodnam quæso, nisi ipse natus puerulus, et qui a Deo datus est filius, qui magni consilii angelus, et princeps pa- cis, et jus potentiamque habens, et Deus fortis, et pater futuri sæculi nominatus est? verum hæc ipsa jam antea ad unum referenda esse Salvatorem Dominumque nostrum, suo tempore demonstra- vimus. A lætabuntur, ut ii qui lætantur in messe, utque ii Joan. IV, 33. Isa. xvII, 5. D A psalmo Lxvii. — De apostolorum boca - tione. • Visa sunt itinera tua, Deus, itinera Dei mei regis, qui est in sancto. Prævenerunt principes con- juncti psallentibus in medio adolescentularum tym- panistriarum. In ecclesiis benedicite Deo Domino de fontibus Israel. Illic Benjamin junior in mentis excessu, principes Juda, duces ipsorum, principes Zabulon, principes Nephthalim ".» Hoc quoque in loco eos qui dicuntur principes Nephthalim non es Psal. Lxvi1, 25-28.
PG 22:693οὕτω δῆτα ἡμεῖς μέν, τὰ ἔθνη, τὸν προαναφωνηθέντα καὶ πρὸς τοῦ πατρὸς ἀπεσταλμένον προφήτην, ἅτε νομοθέτην ἅπασι γενόμενον ἀνθρώποις τῆς εἰς τὸν τῶν ὅλων θεὸν εὐσεβείας, διὰ τῆς σωτηρίου καὶ εὐαγγελικῆς διδασκαλίας ἔγνωμεν καὶ κατεδεξάμεθα, πληρουμένης κατὰ τὸ αὐτὸ καὶ ἑτέρας προρρήσεως, δι’ ἧς εἴρηται· «κατάστησον, κύριε, νομοθέτην αὐτοῖς, γνώτωσαν ἔθνη ὅτι ἄνθρωποί εἰσιν». τὸ δὲ Ἰουδαίων ἔθνος, μὴ παραδεξάμενον τὸν προφητευόμενον, δίκην ἔτισεν τὴν ἀξίαν κατὰ τὴν θείαν πρόρρησιν φήσασαν· «καὶ ὁ ἄνθρωπος ὃς ἐὰν μὴ ἀκούσῃ πάντα ὅσα ἐὰν λαλήσῃ ὁ προφήτης ἐν τῷ ὀνόματί μου, ἐγὼ ἐκδικήσω ἐξ αὐτοῦ». ἐκδεδίκηται γοῦν ἐκ τοῦ λαοῦ ἐκείνου «πᾶν αἷμα» ἐκχυθὲν «ἐπὶ τῆς γῆς ἀπὸ αἵματος Ἄβελ» «ἕως αἵματος Ζαχαρίου», καὶ αὐτοῦ γε ἐπὶ πᾶσι τοῦ Χριστοῦ, οὗ τὸ αἷμα καθ’ ἑαυτῶν ἐξαιτησάμενοι καὶ κατὰ τῶν ἰδίων παίδων, εἰσέτι νῦν τῆς τολμηθείσης αὐτοῖς ἀσεβείας τὴν τιμωρίαν ὑπέχουσιν. Ἀπὸ τοῦ Ἰώβ.
τεία πτωχοῖς εὐαγγελιζόμενος εἰσάγεται παρὰ τῷ Ματθαίῳ, ὅτε ο ἰδὼν τοὺς ὄχλους ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος, καὶ καθίσαντος αὐτοῦ, προσῆλθον αὐτῷ οἱ μαθη ταὶ αὐτοῦ, καὶ ἀνοίξας τὸ στόμα αὐτοῦ ἐδίδασκεν αὐτοὺς, λέγων· Μακάριοι οι πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. » Καὶ τυ φλοῖς δὲ ἀνάβλεψιν παρεσχημένος οὐκ ὀλίγοις ἀνα- γέγραπται· οὐ μόνον γὰρ τοῖς τὰς ὄψεις τοῦ σώ ματος ηφανισμένοις τὸ βλέπειν ἐδωρεῖτο, ἀλλά γε και τοῖς πρότερον τῇ ψυχῇ τυφλώττουσιν αἴτιος τῆς κατὰ νοῦν θεωρίας, καὶ τῆς ἐπιγνώσεως τοῦ τῶν ὅλων Θεού γέγονεν. Καὶ ἄλλως τῆς οὖσι δεσμίοις καὶ ἀπηγ μένοις αἰχμαλώτοις ὑπὸ τῆς ἀοράτου καὶ δαιμονικῆς δυνάμεως, κακῶν τε σειραῖς πεπεδημένοις ἐλευθε ρία, καὶ ἄνεσιν τῶν συνεχόντων ἐκήρυττεν, εἰ καὶ αὐτοὶ, τῷ κηρύγματι πιστεύσαντες, οἷα λυτρωτῇ καὶ Β Σωτῆρι προσδράμοιεν αὐτῷ, καὶ τοῖς αὐτοῦ πεισθεῖεν παραγγέλμασι. Καὶ τὰ λοιπὰ δὲ τοῦ λογίου κατὰ καιρὸν ἐν τοῖς περὶ τῶν ἐπαγγελιῶν ἐξετασθήσεται. ᾿Απὸ τοῦ Δευτερονομίου. -- Περὶ τῆς κατὰ τὸ Εὐα αγγέλιον τοῦ Χριστοῦ νομοθεσίας. • Προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν του ἀναστήσει Κύ ριος ὁ Θεός του ὡς ἐμέ· αὐτοῦ ἀκούσεσθε κατὰ πάντα ὅσα ᾐτήσω παρὰ Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου ἐν Χωρήβ τῇ ἡμέρᾳ τῆς ἐκκλησίας, λέγοντες· Οὐ προσθήσομεν ἀκοῦσαι τῆς φωνῆς τοῦ Κυρίου τοῦ Θεοῦ ἡμῶν, καὶ τὸ πῦρ τὸ μέγα τοῦτο οὐκ ὀψόμεθα ἔτι, οὐδὲ μὴ ἀποθάνωμεν. Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς μέ· ὀρθῶς πάντα ὅσα ἐλάλησαν· Προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν αὐτ τῶν ἀναστήσω αὐτοῖς ὥσπερ σε, καὶ δώσω τὸ ῥῆμά μου εἰς τὸ στόμα αὐτοῦ, καὶ λαλήσει αὐτοῖς καθ' ὅ τι ἂν ἐντείλωμα: αὐτῷ, καὶ ὁ ἄνθρωπος ὃς ἐὰν μὴ ἀκούσῃ πάντα ὅσα ἐὰν λαλήσῃ ὁ προφήτης ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ἐγὼ ἐκδικήσω ἐξ αὐτοῦ. Ἐπίστησον ὅτι μηδεὶς παρ' Εβραίοις Μωϋσει παραπλήσιος προφή τῆς ἐγήγερται, τουτέστι νομοθέτης, καὶ εὐσεβείας ἀνθρώποις εἰσηγητής, ἢ μόνος ὁ ἡμέτερος Σωτήρ, ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ· πρὸς γοῦν τῷ τέλει τοῦ Δεύτερο νομίου λέγεται· «Οὐκ ἀνέστη ἔτι προφήτης ἐν Ἰσραὴλ ὡς Μωϋσῆς. Καὶ μὴν μυρίοι προφῆται μετὰ τοῦτον γεγόνασιν, ἀλλὰ οὐχ ὡς αὐτός. Ολον δὲ τοῦτο ἡ τοῦ Θεοῦ ὑπόσχεσις ἐπαγγέλλεται, ἕνα τινὰ, οὐχὶ δὲ πολὺ λοὺς, καὶ ὅμοιον ἀναστήσειν αὐτῷ. Δηλοῖ δὲ τοῦτον νομοθέτην καὶ εὐσεβείας ἀνθρώπων διδάσκαλον, οἷος μόνος ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός, καὶ οὐδὲ ἄλλος ἀναδέδειχται, νομοθέτης ὁμοῦ καὶ προ φήτης τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ, καὶ Πατρὸς αὐτοῦ γενό- μενος. Αλλ' ὁ μὲν ἔθνους ἑνὸς ὁ Μωϋσῆς ἡγήσατο, καὶ κατάλληλα δὲ τούτῳ μόνῳ, οὐχὶ δὲ καὶ ἄλλοις ἔθνεσι νομοθετῶν ἀποδέδεικται· ὁ δέ γε Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, λαβὼν ἐπαγγελίαν παρὰ τοῦ Πατρὸς τὴν, • Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονο μίαν σου· › ὡς ἂν μὴ μόνον Ιουδαίοις, ἀλλὰ καὶ τῷ παντὶ τῶν ἀνθρώπων γένει καινός νομοθέτης εύσε βείας ὑπὸ τοῦ Πατρὸς καταστῆναι τῇ πάντων τῶν ἐθνῶν κλήσει δυνατὴν καὶ ἁρμόδιον προβέβληται νο το DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. instruentem inducit, quo tempore ‹ videns turbas ascendit in montem, et cum sedisset, accesserurt ad illum discipuli ejus, et aperiens os suum doce- bat eos, dicens : Beati pauperes spiritu, quoniam ipsorum est regnum cœlorum ". › Nam etiam illud scripto proditum est, quod cæcis non paucis visum restituerit; non solum enim iis, qui oculis corporis capti erant, visum largiebatur, sed etiam iis, qui in altero genere caligabant, ut animo Deum universi intuerentur atque agnoscerent, auctorem se exhibebat. Alioqui vero etiam iis, qui ab invisi- bili ac dæmonica potestate vincti essent captivique abducti ac malorun catenis impliciti, libertatem, dissolutionemque earum rerum, a quibus teneban- tur, denuntiabat, si modo ipsi quoque illius praedi- cationi filem adhibentes, ad illum tanquam ad re- demptorem et Salvatorem accurrebant et illius præ- ceptis obtemperabant. Cæterum, quæ ex hoc ora A scribit Matthæus, ubi illum pauperes evangelice culo supersunt, suo tempore in iis, quæ de promissionibus tractanda sunt, exquirentur. A Deuteronomio. De novæ legis in Evangelio Christi sanctione. • Prophetam de fratribus tuis suscitabit tibi Do- minus Deus tuus sicut me: illum audietis in omni- bus quæcunque postulasti a Domino Deo tuo in or Matth. r, 1-3. Deut. xvi, 19. Choreb in die concionis dicentes: Non ultra au- diemus vocem Domini Dei nostri, et ignem hunc grandem non videbimus amplius, neque moriemur; et dixit Dominus ad me : Recte omnia locuti sunt; prophetam ex fratribus ipsorum suscitabo eis sicut te, et dabo Verbum meum in os ejus, et loquetur C eis secundum quodcunque præcepero illi, et qui- cunque homo non audierit omnia quæcunque lo- quetur propheta ille in nomine meʊ, ego ulciscar in eo 8. Animadverte diligenter ut nullus plane apud Hebræos Mosi similis propheta surrexerit, hoc est, qui et legum auctor, et pietatis apud honines in- troductor exstiterit, nisi unus Salvator noster Chri- stus Dei; itaque in fine Deuteronomii legitur. ‹ Non surrexit ultra propheta in Israel sicut Mo- ses "., Nam etsi innumerabiles prophetæ post il- lum exstiterunt, at non tamen sicut ille. Totum vero hoc ipsa Dei pollicitatio complexa est, quippe quæ unum duntaxat non multos et eumdem simi- lemn illi suscitandum promittat. Significat autem hunc et legum auctorem et pietatis apud homines magistrum futurum, cujusmodi unus Salvator ac Dominus noster Jesus Christus, nec alius præterea quispiam fuisse demonstratur, et legumn au- ctor videlicet, et idem sui patris, qui Deus est universi, propheta. Et Moses quidem unius dun- taxat gentis dux fuit, et quæ uni illi,non autem cæteris quoque gentibus accommodari possent, in legibus suis sanxisse reperitur, at vero ipse Chri- stus Dei, ubi a Patre promissum illud accepit : • Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditateın tuam : › utpote qui non solis Judæis, sed etiam D Deut. XXXIV, 10. Psal. 11, 8.
«Ὁ λέγων τῷ ἡλίῳ καὶ οὐκ ἀνατέλλει, κατὰ δὲ ἄστρων κατασφραγίζει, ὁ τανύσας τὸν οὐρανὸν μόνος, καὶ περιπατῶν ἐπὶ θαλάσσης ὡς ἐπὶ ἐδάφους.» Καὶ ταῦτα μόνῳ τῷ σωτῆρι καὶ κυρίῳ ἡμῶν, ὡς ἂν θεοῦ λόγῳ δημιουργῷ τῶν ὅλων τυγχάνοντι, ἁρμόζοι ἄν· μόνος γοῦν τῶν πώποτε κατὰ τοὺς τῆς ἐνανθρωπήσεως χρόνους, σῶμα καὶ σχῆμα ἀνθρώπινον ἀναλαβών, ἐπὶ τῆς θαλάσσης περιπατῆσαι λέγεται, ὅτι τοὺς ἑαυτοῦ «μαθητὰς ἠνάγκασεν ἐμβῆναι εἰς πλοῖον καὶ προάγειν αὐτὸν εἰς τὸ πέραν, ἕως οὗ αὐτὸς ἀπολύσῃ τοὺς ὄχλους. καὶ ἀπολύσας τοὺς ὄχλους ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος κατ’ ἰδίαν προσεύξασθαι. ὀψίας δὲ γενομένης μόνος ἦν ἐκεῖ. τὸ δὲ πλοῖον ἤδη ἦν ἐν μέσῳ τῆς θαλάσσης». «ἰδόντες» δὲ «αὐτὸν ἐπὶ τῆς θαλάσσης ἐταράχθησαν, λέγοντες ὅτι φάντασμά ἐστιν, καὶ ἀπὸ τοῦ φόβου ἔκραξαν. εὐθέως δὲ ἐλάλησεν αὐτοῖς λέγων, θαρσεῖτε, ἐγώ εἰμι, μὴ φοβεῖσθε». ἄλλως δὲ οὐκ ἂν γένοιτο ἀξιοπρεπῆ θεολογίαν δοκεῖν περιέχειν, εἰ ἐπὶ τοῦ ἀνωτάτω θεοῦ καὶ πατρὸς τῶν ὅλων ἐκλαμβάνοι τις τὸ λόγιον. τί γὰρ ἔχει σεμνὸν καὶ ἀξιόλογον ἐπὶ τοῦ θεοῦ τῶν ὅλων περιπατεῖν λέγεσθαι ἐπὶ τῆς θαλάσσης;
τεία πτωχοῖς εὐαγγελιζόμενος εἰσάγεται παρὰ τῷ Ματθαίῳ, ὅτε ο ἰδὼν τοὺς ὄχλους ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος, καὶ καθίσαντος αὐτοῦ, προσῆλθον αὐτῷ οἱ μαθη ταὶ αὐτοῦ, καὶ ἀνοίξας τὸ στόμα αὐτοῦ ἐδίδασκεν αὐτοὺς, λέγων· Μακάριοι οι πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. » Καὶ τυ φλοῖς δὲ ἀνάβλεψιν παρεσχημένος οὐκ ὀλίγοις ἀνα- γέγραπται· οὐ μόνον γὰρ τοῖς τὰς ὄψεις τοῦ σώ ματος ηφανισμένοις τὸ βλέπειν ἐδωρεῖτο, ἀλλά γε και τοῖς πρότερον τῇ ψυχῇ τυφλώττουσιν αἴτιος τῆς κατὰ νοῦν θεωρίας, καὶ τῆς ἐπιγνώσεως τοῦ τῶν ὅλων Θεού γέγονεν. Καὶ ἄλλως τῆς οὖσι δεσμίοις καὶ ἀπηγ μένοις αἰχμαλώτοις ὑπὸ τῆς ἀοράτου καὶ δαιμονικῆς δυνάμεως, κακῶν τε σειραῖς πεπεδημένοις ἐλευθε ρία, καὶ ἄνεσιν τῶν συνεχόντων ἐκήρυττεν, εἰ καὶ αὐτοὶ, τῷ κηρύγματι πιστεύσαντες, οἷα λυτρωτῇ καὶ Β Σωτῆρι προσδράμοιεν αὐτῷ, καὶ τοῖς αὐτοῦ πεισθεῖεν παραγγέλμασι. Καὶ τὰ λοιπὰ δὲ τοῦ λογίου κατὰ καιρὸν ἐν τοῖς περὶ τῶν ἐπαγγελιῶν ἐξετασθήσεται. ᾿Απὸ τοῦ Δευτερονομίου. -- Περὶ τῆς κατὰ τὸ Εὐα αγγέλιον τοῦ Χριστοῦ νομοθεσίας. • Προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν του ἀναστήσει Κύ ριος ὁ Θεός του ὡς ἐμέ· αὐτοῦ ἀκούσεσθε κατὰ πάντα ὅσα ᾐτήσω παρὰ Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου ἐν Χωρήβ τῇ ἡμέρᾳ τῆς ἐκκλησίας, λέγοντες· Οὐ προσθήσομεν ἀκοῦσαι τῆς φωνῆς τοῦ Κυρίου τοῦ Θεοῦ ἡμῶν, καὶ τὸ πῦρ τὸ μέγα τοῦτο οὐκ ὀψόμεθα ἔτι, οὐδὲ μὴ ἀποθάνωμεν. Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς μέ· ὀρθῶς πάντα ὅσα ἐλάλησαν· Προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν αὐτ τῶν ἀναστήσω αὐτοῖς ὥσπερ σε, καὶ δώσω τὸ ῥῆμά μου εἰς τὸ στόμα αὐτοῦ, καὶ λαλήσει αὐτοῖς καθ' ὅ τι ἂν ἐντείλωμα: αὐτῷ, καὶ ὁ ἄνθρωπος ὃς ἐὰν μὴ ἀκούσῃ πάντα ὅσα ἐὰν λαλήσῃ ὁ προφήτης ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ἐγὼ ἐκδικήσω ἐξ αὐτοῦ. Ἐπίστησον ὅτι μηδεὶς παρ' Εβραίοις Μωϋσει παραπλήσιος προφή τῆς ἐγήγερται, τουτέστι νομοθέτης, καὶ εὐσεβείας ἀνθρώποις εἰσηγητής, ἢ μόνος ὁ ἡμέτερος Σωτήρ, ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ· πρὸς γοῦν τῷ τέλει τοῦ Δεύτερο νομίου λέγεται· «Οὐκ ἀνέστη ἔτι προφήτης ἐν Ἰσραὴλ ὡς Μωϋσῆς. Καὶ μὴν μυρίοι προφῆται μετὰ τοῦτον γεγόνασιν, ἀλλὰ οὐχ ὡς αὐτός. Ολον δὲ τοῦτο ἡ τοῦ Θεοῦ ὑπόσχεσις ἐπαγγέλλεται, ἕνα τινὰ, οὐχὶ δὲ πολὺ λοὺς, καὶ ὅμοιον ἀναστήσειν αὐτῷ. Δηλοῖ δὲ τοῦτον νομοθέτην καὶ εὐσεβείας ἀνθρώπων διδάσκαλον, οἷος μόνος ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός, καὶ οὐδὲ ἄλλος ἀναδέδειχται, νομοθέτης ὁμοῦ καὶ προ φήτης τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ, καὶ Πατρὸς αὐτοῦ γενό- μενος. Αλλ' ὁ μὲν ἔθνους ἑνὸς ὁ Μωϋσῆς ἡγήσατο, καὶ κατάλληλα δὲ τούτῳ μόνῳ, οὐχὶ δὲ καὶ ἄλλοις ἔθνεσι νομοθετῶν ἀποδέδεικται· ὁ δέ γε Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, λαβὼν ἐπαγγελίαν παρὰ τοῦ Πατρὸς τὴν, • Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονο μίαν σου· › ὡς ἂν μὴ μόνον Ιουδαίοις, ἀλλὰ καὶ τῷ παντὶ τῶν ἀνθρώπων γένει καινός νομοθέτης εύσε βείας ὑπὸ τοῦ Πατρὸς καταστῆναι τῇ πάντων τῶν ἐθνῶν κλήσει δυνατὴν καὶ ἁρμόδιον προβέβληται νο το DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. instruentem inducit, quo tempore ‹ videns turbas ascendit in montem, et cum sedisset, accesserurt ad illum discipuli ejus, et aperiens os suum doce- bat eos, dicens : Beati pauperes spiritu, quoniam ipsorum est regnum cœlorum ". › Nam etiam illud scripto proditum est, quod cæcis non paucis visum restituerit; non solum enim iis, qui oculis corporis capti erant, visum largiebatur, sed etiam iis, qui in altero genere caligabant, ut animo Deum universi intuerentur atque agnoscerent, auctorem se exhibebat. Alioqui vero etiam iis, qui ab invisi- bili ac dæmonica potestate vincti essent captivique abducti ac malorun catenis impliciti, libertatem, dissolutionemque earum rerum, a quibus teneban- tur, denuntiabat, si modo ipsi quoque illius praedi- cationi filem adhibentes, ad illum tanquam ad re- demptorem et Salvatorem accurrebant et illius præ- ceptis obtemperabant. Cæterum, quæ ex hoc ora A scribit Matthæus, ubi illum pauperes evangelice culo supersunt, suo tempore in iis, quæ de promissionibus tractanda sunt, exquirentur. A Deuteronomio. De novæ legis in Evangelio Christi sanctione. • Prophetam de fratribus tuis suscitabit tibi Do- minus Deus tuus sicut me: illum audietis in omni- bus quæcunque postulasti a Domino Deo tuo in or Matth. r, 1-3. Deut. xvi, 19. Choreb in die concionis dicentes: Non ultra au- diemus vocem Domini Dei nostri, et ignem hunc grandem non videbimus amplius, neque moriemur; et dixit Dominus ad me : Recte omnia locuti sunt; prophetam ex fratribus ipsorum suscitabo eis sicut te, et dabo Verbum meum in os ejus, et loquetur C eis secundum quodcunque præcepero illi, et qui- cunque homo non audierit omnia quæcunque lo- quetur propheta ille in nomine meʊ, ego ulciscar in eo 8. Animadverte diligenter ut nullus plane apud Hebræos Mosi similis propheta surrexerit, hoc est, qui et legum auctor, et pietatis apud honines in- troductor exstiterit, nisi unus Salvator noster Chri- stus Dei; itaque in fine Deuteronomii legitur. ‹ Non surrexit ultra propheta in Israel sicut Mo- ses "., Nam etsi innumerabiles prophetæ post il- lum exstiterunt, at non tamen sicut ille. Totum vero hoc ipsa Dei pollicitatio complexa est, quippe quæ unum duntaxat non multos et eumdem simi- lemn illi suscitandum promittat. Significat autem hunc et legum auctorem et pietatis apud homines magistrum futurum, cujusmodi unus Salvator ac Dominus noster Jesus Christus, nec alius præterea quispiam fuisse demonstratur, et legumn au- ctor videlicet, et idem sui patris, qui Deus est universi, propheta. Et Moses quidem unius dun- taxat gentis dux fuit, et quæ uni illi,non autem cæteris quoque gentibus accommodari possent, in legibus suis sanxisse reperitur, at vero ipse Chri- stus Dei, ubi a Patre promissum illud accepit : • Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditateın tuam : › utpote qui non solis Judæis, sed etiam D Deut. XXXIV, 10. Psal. 11, 8.
πῶς δὲ καὶ νοηθείη [ἂν] περίπατος ἐπὶ τῆς θαλάςσης τοῦ τὰ πάντα περιέχοντος καὶ τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν πληροῦντος καὶ μονονουχὶ λέγοντος· «ὁ οὐρανός μοι θρόνος, ἡ δὲ γῆ ὑποπόδιον τῶν ποδῶν μου» καὶ «τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ, λέγει κύριος»; ὁ δέ γε σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν «ἑαυτὸν κενώσας καὶ μορφὴν δούλου λαβὼν καὶ σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος» δεῖγμα τῆς λανθανούσης τοὺς πολλοὺς ἐνθέου δυνάμεως αὐτοῦ παρέχων ὁρᾶν τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς, καὶ τοῖς θαλαττίοις ἐπιβαίνων κύμασιν καὶ τῷ κλύδωνι καὶ τοῖς ἀνέμοις ἐπιτιμῶν ἀναγέγραπται, ὅτε καὶ οἱ ὁρῶντες ἐξεπλήττοντο λέγοντες·
τεία πτωχοῖς εὐαγγελιζόμενος εἰσάγεται παρὰ τῷ Ματθαίῳ, ὅτε ο ἰδὼν τοὺς ὄχλους ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος, καὶ καθίσαντος αὐτοῦ, προσῆλθον αὐτῷ οἱ μαθη ταὶ αὐτοῦ, καὶ ἀνοίξας τὸ στόμα αὐτοῦ ἐδίδασκεν αὐτοὺς, λέγων· Μακάριοι οι πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. » Καὶ τυ φλοῖς δὲ ἀνάβλεψιν παρεσχημένος οὐκ ὀλίγοις ἀνα- γέγραπται· οὐ μόνον γὰρ τοῖς τὰς ὄψεις τοῦ σώ ματος ηφανισμένοις τὸ βλέπειν ἐδωρεῖτο, ἀλλά γε και τοῖς πρότερον τῇ ψυχῇ τυφλώττουσιν αἴτιος τῆς κατὰ νοῦν θεωρίας, καὶ τῆς ἐπιγνώσεως τοῦ τῶν ὅλων Θεού γέγονεν. Καὶ ἄλλως τῆς οὖσι δεσμίοις καὶ ἀπηγ μένοις αἰχμαλώτοις ὑπὸ τῆς ἀοράτου καὶ δαιμονικῆς δυνάμεως, κακῶν τε σειραῖς πεπεδημένοις ἐλευθε ρία, καὶ ἄνεσιν τῶν συνεχόντων ἐκήρυττεν, εἰ καὶ αὐτοὶ, τῷ κηρύγματι πιστεύσαντες, οἷα λυτρωτῇ καὶ Β Σωτῆρι προσδράμοιεν αὐτῷ, καὶ τοῖς αὐτοῦ πεισθεῖεν παραγγέλμασι. Καὶ τὰ λοιπὰ δὲ τοῦ λογίου κατὰ καιρὸν ἐν τοῖς περὶ τῶν ἐπαγγελιῶν ἐξετασθήσεται. ᾿Απὸ τοῦ Δευτερονομίου. -- Περὶ τῆς κατὰ τὸ Εὐα αγγέλιον τοῦ Χριστοῦ νομοθεσίας. • Προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν του ἀναστήσει Κύ ριος ὁ Θεός του ὡς ἐμέ· αὐτοῦ ἀκούσεσθε κατὰ πάντα ὅσα ᾐτήσω παρὰ Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου ἐν Χωρήβ τῇ ἡμέρᾳ τῆς ἐκκλησίας, λέγοντες· Οὐ προσθήσομεν ἀκοῦσαι τῆς φωνῆς τοῦ Κυρίου τοῦ Θεοῦ ἡμῶν, καὶ τὸ πῦρ τὸ μέγα τοῦτο οὐκ ὀψόμεθα ἔτι, οὐδὲ μὴ ἀποθάνωμεν. Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς μέ· ὀρθῶς πάντα ὅσα ἐλάλησαν· Προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν αὐτ τῶν ἀναστήσω αὐτοῖς ὥσπερ σε, καὶ δώσω τὸ ῥῆμά μου εἰς τὸ στόμα αὐτοῦ, καὶ λαλήσει αὐτοῖς καθ' ὅ τι ἂν ἐντείλωμα: αὐτῷ, καὶ ὁ ἄνθρωπος ὃς ἐὰν μὴ ἀκούσῃ πάντα ὅσα ἐὰν λαλήσῃ ὁ προφήτης ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ἐγὼ ἐκδικήσω ἐξ αὐτοῦ. Ἐπίστησον ὅτι μηδεὶς παρ' Εβραίοις Μωϋσει παραπλήσιος προφή τῆς ἐγήγερται, τουτέστι νομοθέτης, καὶ εὐσεβείας ἀνθρώποις εἰσηγητής, ἢ μόνος ὁ ἡμέτερος Σωτήρ, ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ· πρὸς γοῦν τῷ τέλει τοῦ Δεύτερο νομίου λέγεται· «Οὐκ ἀνέστη ἔτι προφήτης ἐν Ἰσραὴλ ὡς Μωϋσῆς. Καὶ μὴν μυρίοι προφῆται μετὰ τοῦτον γεγόνασιν, ἀλλὰ οὐχ ὡς αὐτός. Ολον δὲ τοῦτο ἡ τοῦ Θεοῦ ὑπόσχεσις ἐπαγγέλλεται, ἕνα τινὰ, οὐχὶ δὲ πολὺ λοὺς, καὶ ὅμοιον ἀναστήσειν αὐτῷ. Δηλοῖ δὲ τοῦτον νομοθέτην καὶ εὐσεβείας ἀνθρώπων διδάσκαλον, οἷος μόνος ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός, καὶ οὐδὲ ἄλλος ἀναδέδειχται, νομοθέτης ὁμοῦ καὶ προ φήτης τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ, καὶ Πατρὸς αὐτοῦ γενό- μενος. Αλλ' ὁ μὲν ἔθνους ἑνὸς ὁ Μωϋσῆς ἡγήσατο, καὶ κατάλληλα δὲ τούτῳ μόνῳ, οὐχὶ δὲ καὶ ἄλλοις ἔθνεσι νομοθετῶν ἀποδέδεικται· ὁ δέ γε Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, λαβὼν ἐπαγγελίαν παρὰ τοῦ Πατρὸς τὴν, • Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονο μίαν σου· › ὡς ἂν μὴ μόνον Ιουδαίοις, ἀλλὰ καὶ τῷ παντὶ τῶν ἀνθρώπων γένει καινός νομοθέτης εύσε βείας ὑπὸ τοῦ Πατρὸς καταστῆναι τῇ πάντων τῶν ἐθνῶν κλήσει δυνατὴν καὶ ἁρμόδιον προβέβληται νο το DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. instruentem inducit, quo tempore ‹ videns turbas ascendit in montem, et cum sedisset, accesserurt ad illum discipuli ejus, et aperiens os suum doce- bat eos, dicens : Beati pauperes spiritu, quoniam ipsorum est regnum cœlorum ". › Nam etiam illud scripto proditum est, quod cæcis non paucis visum restituerit; non solum enim iis, qui oculis corporis capti erant, visum largiebatur, sed etiam iis, qui in altero genere caligabant, ut animo Deum universi intuerentur atque agnoscerent, auctorem se exhibebat. Alioqui vero etiam iis, qui ab invisi- bili ac dæmonica potestate vincti essent captivique abducti ac malorun catenis impliciti, libertatem, dissolutionemque earum rerum, a quibus teneban- tur, denuntiabat, si modo ipsi quoque illius praedi- cationi filem adhibentes, ad illum tanquam ad re- demptorem et Salvatorem accurrebant et illius præ- ceptis obtemperabant. Cæterum, quæ ex hoc ora A scribit Matthæus, ubi illum pauperes evangelice culo supersunt, suo tempore in iis, quæ de promissionibus tractanda sunt, exquirentur. A Deuteronomio. De novæ legis in Evangelio Christi sanctione. • Prophetam de fratribus tuis suscitabit tibi Do- minus Deus tuus sicut me: illum audietis in omni- bus quæcunque postulasti a Domino Deo tuo in or Matth. r, 1-3. Deut. xvi, 19. Choreb in die concionis dicentes: Non ultra au- diemus vocem Domini Dei nostri, et ignem hunc grandem non videbimus amplius, neque moriemur; et dixit Dominus ad me : Recte omnia locuti sunt; prophetam ex fratribus ipsorum suscitabo eis sicut te, et dabo Verbum meum in os ejus, et loquetur C eis secundum quodcunque præcepero illi, et qui- cunque homo non audierit omnia quæcunque lo- quetur propheta ille in nomine meʊ, ego ulciscar in eo 8. Animadverte diligenter ut nullus plane apud Hebræos Mosi similis propheta surrexerit, hoc est, qui et legum auctor, et pietatis apud honines in- troductor exstiterit, nisi unus Salvator noster Chri- stus Dei; itaque in fine Deuteronomii legitur. ‹ Non surrexit ultra propheta in Israel sicut Mo- ses "., Nam etsi innumerabiles prophetæ post il- lum exstiterunt, at non tamen sicut ille. Totum vero hoc ipsa Dei pollicitatio complexa est, quippe quæ unum duntaxat non multos et eumdem simi- lemn illi suscitandum promittat. Significat autem hunc et legum auctorem et pietatis apud homines magistrum futurum, cujusmodi unus Salvator ac Dominus noster Jesus Christus, nec alius præterea quispiam fuisse demonstratur, et legumn au- ctor videlicet, et idem sui patris, qui Deus est universi, propheta. Et Moses quidem unius dun- taxat gentis dux fuit, et quæ uni illi,non autem cæteris quoque gentibus accommodari possent, in legibus suis sanxisse reperitur, at vero ipse Chri- stus Dei, ubi a Patre promissum illud accepit : • Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditateın tuam : › utpote qui non solis Judæis, sed etiam D Deut. XXXIV, 10. Psal. 11, 8.
PG 22:695«ποταπός ἐστιν οὗτος, ὅτι καὶ οἱ ἄνεμοι καὶ ἡ θάλασσα αὐτῷ ὑπακούουσιν;» ἦν δὲ καὶ τοῦτο ἄλλου τινὸς μείζονος σύμβολον, νοουμένης ἑτέρας θαλάσσης, ἐν ᾗ λέγεται δράκων τις εἶναι «πεποιημένος ἐγκαταπαίζεσθαι ὑπὸ τῶν ἀγγέλων» τοῦ θεοῦ, ἐφ’ ἣν καὶ αὐτὴν ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν ἐμπεριπατήσας, τὴν κεφαλὴν τοῦ αὐτόθι δράκοντος καὶ τῶν λοιπῶν τῶν ὑποβεβηκότων δρακόντων λέγεται συντετριφέναι κατὰ τὸ «σὺ συνέθλασας τὰς κεφαλὰς τῶν δρακόντων ἐπὶ τοῦ ὕδατος», καὶ «σὺ συνέθλασας τὰς κεφαλὰς τοῦ δράκοντος», σαφῶς ἑτέρας νοουμένης θαλάσσης, περὶ ἧς αὐτὸς πάλιν ἐν ψαλμῷ φησιν· «ἦλθον εἰς τὰ βάθη τῆς θαλάσσης», καὶ πρὸς τὸν Ἰώβ, τὰ περὶ ἑαυτοῦ διεξιών, «ἦλθες δὲ ἐπὶ πηγὴν θαλάσσης, ἐν δὲ ἴχνεσιν ἀβύσσου περιεπάτησας; ἀνοίγονται δέ σοι φόβῳ πύλαι θανάτου, πυλωροὶ δὲ ᾅδου ἰδόντες σε ἔπτηξαν;» εἰκότως οὖν κἀν τῷ καθ’ ἡμᾶς βίῳ ἐπιβὰς τῇ θαλάττῃ, καὶ τοῖς ἀνέμοις ἐπιτιμήσας καὶ τῷ κλύδωνι, τὰ σύμβολα τῶν ἀπορρητοτέρων ἐπιτελεῖ. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. «Ἰσχύσατε, χεῖρες ἀνειμέναι καὶ γόνατα παραλελυμένα· παρακαλέσατε, οἱ ὀλιγόψυχοι τῇ διανοίᾳ· ἰσχύσατε, μὴ φοβεῖσθε·
τεία πτωχοῖς εὐαγγελιζόμενος εἰσάγεται παρὰ τῷ Ματθαίῳ, ὅτε ο ἰδὼν τοὺς ὄχλους ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος, καὶ καθίσαντος αὐτοῦ, προσῆλθον αὐτῷ οἱ μαθη ταὶ αὐτοῦ, καὶ ἀνοίξας τὸ στόμα αὐτοῦ ἐδίδασκεν αὐτοὺς, λέγων· Μακάριοι οι πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. » Καὶ τυ φλοῖς δὲ ἀνάβλεψιν παρεσχημένος οὐκ ὀλίγοις ἀνα- γέγραπται· οὐ μόνον γὰρ τοῖς τὰς ὄψεις τοῦ σώ ματος ηφανισμένοις τὸ βλέπειν ἐδωρεῖτο, ἀλλά γε και τοῖς πρότερον τῇ ψυχῇ τυφλώττουσιν αἴτιος τῆς κατὰ νοῦν θεωρίας, καὶ τῆς ἐπιγνώσεως τοῦ τῶν ὅλων Θεού γέγονεν. Καὶ ἄλλως τῆς οὖσι δεσμίοις καὶ ἀπηγ μένοις αἰχμαλώτοις ὑπὸ τῆς ἀοράτου καὶ δαιμονικῆς δυνάμεως, κακῶν τε σειραῖς πεπεδημένοις ἐλευθε ρία, καὶ ἄνεσιν τῶν συνεχόντων ἐκήρυττεν, εἰ καὶ αὐτοὶ, τῷ κηρύγματι πιστεύσαντες, οἷα λυτρωτῇ καὶ Β Σωτῆρι προσδράμοιεν αὐτῷ, καὶ τοῖς αὐτοῦ πεισθεῖεν παραγγέλμασι. Καὶ τὰ λοιπὰ δὲ τοῦ λογίου κατὰ καιρὸν ἐν τοῖς περὶ τῶν ἐπαγγελιῶν ἐξετασθήσεται. ᾿Απὸ τοῦ Δευτερονομίου. -- Περὶ τῆς κατὰ τὸ Εὐα αγγέλιον τοῦ Χριστοῦ νομοθεσίας. • Προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν του ἀναστήσει Κύ ριος ὁ Θεός του ὡς ἐμέ· αὐτοῦ ἀκούσεσθε κατὰ πάντα ὅσα ᾐτήσω παρὰ Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου ἐν Χωρήβ τῇ ἡμέρᾳ τῆς ἐκκλησίας, λέγοντες· Οὐ προσθήσομεν ἀκοῦσαι τῆς φωνῆς τοῦ Κυρίου τοῦ Θεοῦ ἡμῶν, καὶ τὸ πῦρ τὸ μέγα τοῦτο οὐκ ὀψόμεθα ἔτι, οὐδὲ μὴ ἀποθάνωμεν. Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς μέ· ὀρθῶς πάντα ὅσα ἐλάλησαν· Προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν αὐτ τῶν ἀναστήσω αὐτοῖς ὥσπερ σε, καὶ δώσω τὸ ῥῆμά μου εἰς τὸ στόμα αὐτοῦ, καὶ λαλήσει αὐτοῖς καθ' ὅ τι ἂν ἐντείλωμα: αὐτῷ, καὶ ὁ ἄνθρωπος ὃς ἐὰν μὴ ἀκούσῃ πάντα ὅσα ἐὰν λαλήσῃ ὁ προφήτης ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ἐγὼ ἐκδικήσω ἐξ αὐτοῦ. Ἐπίστησον ὅτι μηδεὶς παρ' Εβραίοις Μωϋσει παραπλήσιος προφή τῆς ἐγήγερται, τουτέστι νομοθέτης, καὶ εὐσεβείας ἀνθρώποις εἰσηγητής, ἢ μόνος ὁ ἡμέτερος Σωτήρ, ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ· πρὸς γοῦν τῷ τέλει τοῦ Δεύτερο νομίου λέγεται· «Οὐκ ἀνέστη ἔτι προφήτης ἐν Ἰσραὴλ ὡς Μωϋσῆς. Καὶ μὴν μυρίοι προφῆται μετὰ τοῦτον γεγόνασιν, ἀλλὰ οὐχ ὡς αὐτός. Ολον δὲ τοῦτο ἡ τοῦ Θεοῦ ὑπόσχεσις ἐπαγγέλλεται, ἕνα τινὰ, οὐχὶ δὲ πολὺ λοὺς, καὶ ὅμοιον ἀναστήσειν αὐτῷ. Δηλοῖ δὲ τοῦτον νομοθέτην καὶ εὐσεβείας ἀνθρώπων διδάσκαλον, οἷος μόνος ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός, καὶ οὐδὲ ἄλλος ἀναδέδειχται, νομοθέτης ὁμοῦ καὶ προ φήτης τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ, καὶ Πατρὸς αὐτοῦ γενό- μενος. Αλλ' ὁ μὲν ἔθνους ἑνὸς ὁ Μωϋσῆς ἡγήσατο, καὶ κατάλληλα δὲ τούτῳ μόνῳ, οὐχὶ δὲ καὶ ἄλλοις ἔθνεσι νομοθετῶν ἀποδέδεικται· ὁ δέ γε Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, λαβὼν ἐπαγγελίαν παρὰ τοῦ Πατρὸς τὴν, • Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονο μίαν σου· › ὡς ἂν μὴ μόνον Ιουδαίοις, ἀλλὰ καὶ τῷ παντὶ τῶν ἀνθρώπων γένει καινός νομοθέτης εύσε βείας ὑπὸ τοῦ Πατρὸς καταστῆναι τῇ πάντων τῶν ἐθνῶν κλήσει δυνατὴν καὶ ἁρμόδιον προβέβληται νο το DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. instruentem inducit, quo tempore ‹ videns turbas ascendit in montem, et cum sedisset, accesserurt ad illum discipuli ejus, et aperiens os suum doce- bat eos, dicens : Beati pauperes spiritu, quoniam ipsorum est regnum cœlorum ". › Nam etiam illud scripto proditum est, quod cæcis non paucis visum restituerit; non solum enim iis, qui oculis corporis capti erant, visum largiebatur, sed etiam iis, qui in altero genere caligabant, ut animo Deum universi intuerentur atque agnoscerent, auctorem se exhibebat. Alioqui vero etiam iis, qui ab invisi- bili ac dæmonica potestate vincti essent captivique abducti ac malorun catenis impliciti, libertatem, dissolutionemque earum rerum, a quibus teneban- tur, denuntiabat, si modo ipsi quoque illius praedi- cationi filem adhibentes, ad illum tanquam ad re- demptorem et Salvatorem accurrebant et illius præ- ceptis obtemperabant. Cæterum, quæ ex hoc ora A scribit Matthæus, ubi illum pauperes evangelice culo supersunt, suo tempore in iis, quæ de promissionibus tractanda sunt, exquirentur. A Deuteronomio. De novæ legis in Evangelio Christi sanctione. • Prophetam de fratribus tuis suscitabit tibi Do- minus Deus tuus sicut me: illum audietis in omni- bus quæcunque postulasti a Domino Deo tuo in or Matth. r, 1-3. Deut. xvi, 19. Choreb in die concionis dicentes: Non ultra au- diemus vocem Domini Dei nostri, et ignem hunc grandem non videbimus amplius, neque moriemur; et dixit Dominus ad me : Recte omnia locuti sunt; prophetam ex fratribus ipsorum suscitabo eis sicut te, et dabo Verbum meum in os ejus, et loquetur C eis secundum quodcunque præcepero illi, et qui- cunque homo non audierit omnia quæcunque lo- quetur propheta ille in nomine meʊ, ego ulciscar in eo 8. Animadverte diligenter ut nullus plane apud Hebræos Mosi similis propheta surrexerit, hoc est, qui et legum auctor, et pietatis apud honines in- troductor exstiterit, nisi unus Salvator noster Chri- stus Dei; itaque in fine Deuteronomii legitur. ‹ Non surrexit ultra propheta in Israel sicut Mo- ses "., Nam etsi innumerabiles prophetæ post il- lum exstiterunt, at non tamen sicut ille. Totum vero hoc ipsa Dei pollicitatio complexa est, quippe quæ unum duntaxat non multos et eumdem simi- lemn illi suscitandum promittat. Significat autem hunc et legum auctorem et pietatis apud homines magistrum futurum, cujusmodi unus Salvator ac Dominus noster Jesus Christus, nec alius præterea quispiam fuisse demonstratur, et legumn au- ctor videlicet, et idem sui patris, qui Deus est universi, propheta. Et Moses quidem unius dun- taxat gentis dux fuit, et quæ uni illi,non autem cæteris quoque gentibus accommodari possent, in legibus suis sanxisse reperitur, at vero ipse Chri- stus Dei, ubi a Patre promissum illud accepit : • Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditateın tuam : › utpote qui non solis Judæis, sed etiam D Deut. XXXIV, 10. Psal. 11, 8.
ἰδοὺ ὁ θεὸς ἡμῶν κρίσιν ἀνταποδίδωσιν καὶ ἀνταποδώσει, αὐτὸς ἥξει καὶ σώσει ἡμᾶς. τότε ἀνοιχθήσονται ὀφθαλμοὶ τυφλῶν, καὶ ὦτα κωφῶν ἀκούσονται, τότε ἁλεῖται ὡς ἔλαφος ὁ χωλός, καὶ τρανὴ ἔσται γλῶσσα μογιλάλων.» Καὶ τούτων ἔχεις ἐν τοῖς εὐαγγελίοις τὰ ἀποτελέσματα, τοῦτο μὲν ὁπηνίκα τῷ σωτῆρι καὶ κυρίῳ ἡμῶν προσέφερον «παραλυτικὸν ἐπὶ κλίνης βεβλημένον», ὃν καὶ ὑγιῆ λόγῳ κατεστήσατο, τοῦτο δὲ ὅτε μυρίοι τυφλοὶ καὶ δαιμονιῶντες, ἔτι μὴν διαφόροις νόσοις καὶ μαλακίαις καταπονούμενοι, πρὸς τῆς αὐτοῦ σωτηρίου δυνάμεως τῶν παθῶν ἀπηλλάττοντο· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ δι’ ὧν εἰσέτι νῦν καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης μυρία πλήθη, πολυτρόποις κακίας εἴδεσιν δεδεμένα ἀγνωσίας τε τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ τὰς ψυχὰς πεπληρωμένα, θαυμασίως καὶ ὑπὲρ πάντα λόγον τοῖς τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ φαρμάκοις ἰᾶται καὶ θεραπεύει. πλὴν ὅτι καὶ θεὸς ἐν τούτοις ἀνηγόρευται, κατὰ καιρὸν ὡς ἂν τοιαῦτα ἐνεργῶν, ἤδη πρότερον ἡμῖν ἐν ταῖς περὶ τῆς θεότητος αὐτοῦ μαρτυρίαις ἀποδέδεικται. καὶ ἔπρεπέν γε νῦν γοῦν εἰ καὶ ἄλλοτε θεὸν αὐτὸν ὁμολογεῖσθαι, ὅτε καὶ ἔργα θείας καὶ ὡς ἀληθῶς ἐνθέου δυνάμεως ἐπεδείκνυτο·
τεία πτωχοῖς εὐαγγελιζόμενος εἰσάγεται παρὰ τῷ Ματθαίῳ, ὅτε ο ἰδὼν τοὺς ὄχλους ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος, καὶ καθίσαντος αὐτοῦ, προσῆλθον αὐτῷ οἱ μαθη ταὶ αὐτοῦ, καὶ ἀνοίξας τὸ στόμα αὐτοῦ ἐδίδασκεν αὐτοὺς, λέγων· Μακάριοι οι πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. » Καὶ τυ φλοῖς δὲ ἀνάβλεψιν παρεσχημένος οὐκ ὀλίγοις ἀνα- γέγραπται· οὐ μόνον γὰρ τοῖς τὰς ὄψεις τοῦ σώ ματος ηφανισμένοις τὸ βλέπειν ἐδωρεῖτο, ἀλλά γε και τοῖς πρότερον τῇ ψυχῇ τυφλώττουσιν αἴτιος τῆς κατὰ νοῦν θεωρίας, καὶ τῆς ἐπιγνώσεως τοῦ τῶν ὅλων Θεού γέγονεν. Καὶ ἄλλως τῆς οὖσι δεσμίοις καὶ ἀπηγ μένοις αἰχμαλώτοις ὑπὸ τῆς ἀοράτου καὶ δαιμονικῆς δυνάμεως, κακῶν τε σειραῖς πεπεδημένοις ἐλευθε ρία, καὶ ἄνεσιν τῶν συνεχόντων ἐκήρυττεν, εἰ καὶ αὐτοὶ, τῷ κηρύγματι πιστεύσαντες, οἷα λυτρωτῇ καὶ Β Σωτῆρι προσδράμοιεν αὐτῷ, καὶ τοῖς αὐτοῦ πεισθεῖεν παραγγέλμασι. Καὶ τὰ λοιπὰ δὲ τοῦ λογίου κατὰ καιρὸν ἐν τοῖς περὶ τῶν ἐπαγγελιῶν ἐξετασθήσεται. ᾿Απὸ τοῦ Δευτερονομίου. -- Περὶ τῆς κατὰ τὸ Εὐα αγγέλιον τοῦ Χριστοῦ νομοθεσίας. • Προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν του ἀναστήσει Κύ ριος ὁ Θεός του ὡς ἐμέ· αὐτοῦ ἀκούσεσθε κατὰ πάντα ὅσα ᾐτήσω παρὰ Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου ἐν Χωρήβ τῇ ἡμέρᾳ τῆς ἐκκλησίας, λέγοντες· Οὐ προσθήσομεν ἀκοῦσαι τῆς φωνῆς τοῦ Κυρίου τοῦ Θεοῦ ἡμῶν, καὶ τὸ πῦρ τὸ μέγα τοῦτο οὐκ ὀψόμεθα ἔτι, οὐδὲ μὴ ἀποθάνωμεν. Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς μέ· ὀρθῶς πάντα ὅσα ἐλάλησαν· Προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν αὐτ τῶν ἀναστήσω αὐτοῖς ὥσπερ σε, καὶ δώσω τὸ ῥῆμά μου εἰς τὸ στόμα αὐτοῦ, καὶ λαλήσει αὐτοῖς καθ' ὅ τι ἂν ἐντείλωμα: αὐτῷ, καὶ ὁ ἄνθρωπος ὃς ἐὰν μὴ ἀκούσῃ πάντα ὅσα ἐὰν λαλήσῃ ὁ προφήτης ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ἐγὼ ἐκδικήσω ἐξ αὐτοῦ. Ἐπίστησον ὅτι μηδεὶς παρ' Εβραίοις Μωϋσει παραπλήσιος προφή τῆς ἐγήγερται, τουτέστι νομοθέτης, καὶ εὐσεβείας ἀνθρώποις εἰσηγητής, ἢ μόνος ὁ ἡμέτερος Σωτήρ, ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ· πρὸς γοῦν τῷ τέλει τοῦ Δεύτερο νομίου λέγεται· «Οὐκ ἀνέστη ἔτι προφήτης ἐν Ἰσραὴλ ὡς Μωϋσῆς. Καὶ μὴν μυρίοι προφῆται μετὰ τοῦτον γεγόνασιν, ἀλλὰ οὐχ ὡς αὐτός. Ολον δὲ τοῦτο ἡ τοῦ Θεοῦ ὑπόσχεσις ἐπαγγέλλεται, ἕνα τινὰ, οὐχὶ δὲ πολὺ λοὺς, καὶ ὅμοιον ἀναστήσειν αὐτῷ. Δηλοῖ δὲ τοῦτον νομοθέτην καὶ εὐσεβείας ἀνθρώπων διδάσκαλον, οἷος μόνος ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός, καὶ οὐδὲ ἄλλος ἀναδέδειχται, νομοθέτης ὁμοῦ καὶ προ φήτης τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ, καὶ Πατρὸς αὐτοῦ γενό- μενος. Αλλ' ὁ μὲν ἔθνους ἑνὸς ὁ Μωϋσῆς ἡγήσατο, καὶ κατάλληλα δὲ τούτῳ μόνῳ, οὐχὶ δὲ καὶ ἄλλοις ἔθνεσι νομοθετῶν ἀποδέδεικται· ὁ δέ γε Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, λαβὼν ἐπαγγελίαν παρὰ τοῦ Πατρὸς τὴν, • Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονο μίαν σου· › ὡς ἂν μὴ μόνον Ιουδαίοις, ἀλλὰ καὶ τῷ παντὶ τῶν ἀνθρώπων γένει καινός νομοθέτης εύσε βείας ὑπὸ τοῦ Πατρὸς καταστῆναι τῇ πάντων τῶν ἐθνῶν κλήσει δυνατὴν καὶ ἁρμόδιον προβέβληται νο το DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. instruentem inducit, quo tempore ‹ videns turbas ascendit in montem, et cum sedisset, accesserurt ad illum discipuli ejus, et aperiens os suum doce- bat eos, dicens : Beati pauperes spiritu, quoniam ipsorum est regnum cœlorum ". › Nam etiam illud scripto proditum est, quod cæcis non paucis visum restituerit; non solum enim iis, qui oculis corporis capti erant, visum largiebatur, sed etiam iis, qui in altero genere caligabant, ut animo Deum universi intuerentur atque agnoscerent, auctorem se exhibebat. Alioqui vero etiam iis, qui ab invisi- bili ac dæmonica potestate vincti essent captivique abducti ac malorun catenis impliciti, libertatem, dissolutionemque earum rerum, a quibus teneban- tur, denuntiabat, si modo ipsi quoque illius praedi- cationi filem adhibentes, ad illum tanquam ad re- demptorem et Salvatorem accurrebant et illius præ- ceptis obtemperabant. Cæterum, quæ ex hoc ora A scribit Matthæus, ubi illum pauperes evangelice culo supersunt, suo tempore in iis, quæ de promissionibus tractanda sunt, exquirentur. A Deuteronomio. De novæ legis in Evangelio Christi sanctione. • Prophetam de fratribus tuis suscitabit tibi Do- minus Deus tuus sicut me: illum audietis in omni- bus quæcunque postulasti a Domino Deo tuo in or Matth. r, 1-3. Deut. xvi, 19. Choreb in die concionis dicentes: Non ultra au- diemus vocem Domini Dei nostri, et ignem hunc grandem non videbimus amplius, neque moriemur; et dixit Dominus ad me : Recte omnia locuti sunt; prophetam ex fratribus ipsorum suscitabo eis sicut te, et dabo Verbum meum in os ejus, et loquetur C eis secundum quodcunque præcepero illi, et qui- cunque homo non audierit omnia quæcunque lo- quetur propheta ille in nomine meʊ, ego ulciscar in eo 8. Animadverte diligenter ut nullus plane apud Hebræos Mosi similis propheta surrexerit, hoc est, qui et legum auctor, et pietatis apud honines in- troductor exstiterit, nisi unus Salvator noster Chri- stus Dei; itaque in fine Deuteronomii legitur. ‹ Non surrexit ultra propheta in Israel sicut Mo- ses "., Nam etsi innumerabiles prophetæ post il- lum exstiterunt, at non tamen sicut ille. Totum vero hoc ipsa Dei pollicitatio complexa est, quippe quæ unum duntaxat non multos et eumdem simi- lemn illi suscitandum promittat. Significat autem hunc et legum auctorem et pietatis apud homines magistrum futurum, cujusmodi unus Salvator ac Dominus noster Jesus Christus, nec alius præterea quispiam fuisse demonstratur, et legumn au- ctor videlicet, et idem sui patris, qui Deus est universi, propheta. Et Moses quidem unius dun- taxat gentis dux fuit, et quæ uni illi,non autem cæteris quoque gentibus accommodari possent, in legibus suis sanxisse reperitur, at vero ipse Chri- stus Dei, ubi a Patre promissum illud accepit : • Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditateın tuam : › utpote qui non solis Judæis, sed etiam D Deut. XXXIV, 10. Psal. 11, 8.
PG 22:697θεοῦ γὰρ μόνου ἦν καὶ οὐδὲ ἄλλου ῥωννύναι μὲν παρειμένους, ζωογονεῖν δὲ νεκρούς, σωτηρίαν τε ἀσθενοῦσιν παρέχειν, ἀνοίγειν τε ὀφθαλμοὺς τυφλῶν καὶ κωφῶν ὡσαύτως ἀκοὰς ἰᾶσθαι, χωλούς τε ἀνορθοῦν, καὶ τοὺς τὴν γλῶτταν δεδεμένους εὐλάλους ἀποκαθιστᾶν, ἅπερ ἅπαντα ὑπὸ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ πέπρακται οἷα ὑπὸ θεοῦ, καὶ μεμαρτύρηταί γε ὑπὸ πλειόνων τῶν καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης κηρυξάντων αὐτόν. ὧν τὸ ἄπλαστον καὶ ἀληθὲς τῆς μαρτυρίας πιστοῦται ἡ διὰ βασάνων πεῖρα καὶ ἡ μέχρι θανάτου ἔνστασις, ἣν ἐπὶ βασιλέων ἀρχόντων τε καὶ ἡγεμόνων καὶ ὅλων ἐθνῶν ἐνεδείξαντο, τοῖς ὑπ’ αὐτῶν κηρυττομένοις ἀλήθειαν ἐπιμαρτυρήσαντες. τούτοις δὲ αὐτοῖς ἡγοῦμαι, τοῖς εὐαγγελισταῖς αὐτοῦ καὶ ἀποστόλοις, ἐπιφωνεῖν τὸ πνεῦμα τὸ προφητικὸν τὰ ἀπὸ τοῦ «ἰσχύσατε, χεῖρες ἀνειμέναι καὶ γόνατα παραλελυμένα».
τὴν προαναφωνηθέντα και πρὸς τοῦ Πατρὸς ἀπεσταλ- μένον προφήτην, ἅτε νομοθέτην ἅπασι γενόμενον ἀν- θρώποις τῆς εἰς τὸν τῶν ὅλων Θεὸν εὐσεβείας, διὰ τῆς σωτηρίου καὶ εὐαγγελικῆς διδασκαλίας ἔγνωμεν καὶ κατεδεξάμεθα, πληρουμένης κατὰ τὸ αὐτὸ καὶ ἑτέρας προῤῥήσεως, δι' ἧς εἴρηται· « Κατάστησον, Κύριε, νομοθέτην αὐτοῖς, γνώτωσαν ἔθνη, ὅτι ἄνθρω ποί εἰσι·, τὸ δὲ Ἰουδαίων ἔθνος μὴ παραδεξάμενον τὸν προφητευόμενον, δίκην ἔτισε τὴν ἀξίαν, κατὰ τὴν θείαν πρόῤῥησιν φήσασαν· ι Καὶ ὁ ἄνθρωπος ὃς ἐαν μὴ ἀκούσῃ πάντα ὅσα ἐὰν λαλήσῃ ὁ προφήτης ἐν τῷ ὀνόματί μου, ἐγὼ ἐκδικήσω ἐξ αὐτοῦ. » Ἐκδεδίκηται γοῦν ἐκ τοῦ λαοῦ ἐκείνου πᾶν αἷμα ἐκχυθὲν ἐπὶ τῆς γῆς, ἀπὸ αἷματος "Αβελ ἕως αίματος Ζαχαρίου, καὶ αὐτοῦ γε ἐπὶ πᾶσι τοῦ Χριστοῦ, οὗ τὸ αἷμα καθ᾿ ἑαυ τῶν ἐξαιτησάμενοι καὶ κατὰ τῶν ἰδίων παίδων, εἰσ- ἔτι νῦν τῆς τολμηθείσης αὐτοῖς ἀσεβείας τὴν τιμω- ρίαν ὑπέχουσιν. Ἀπὸ τοῦ Ἰώβ. — Περὶ τῆς ἐν θαλάττη πορείας - τοῦ Χριστοῦ. Β Ο λέγων τῷ ἡλίῳ, καὶ οὐκ ἀνατέλλει, κατὰ δὲ ἄστρων κατασφραγίζει, ὁ τανύσας τὸν οὐρανὸν μό- νος, καὶ περιπατῶν ἐπὶ θαλάσσης ὡς ἐπ' ἐδάφους. » Καὶ ταῦτα μόνῳ τῷ Σωτῆρι και Κυρίῳ ἡμῶν, ὡς ἂν Θεοῦ Λόγῳ, δημιουργῷ τῶν ὅλων τυγχάνοντι ἀρ μόζοι ἄν· μόνος γοῦν τῶν πώποτε κατὰ τοὺς τῆς ἐνανθρωπήσεως χρόνους, σῶμα καὶ σχῆμα ἀνθρώπι νον ἀναλαβὼν, ἐπὶ τῆς θαλάσσης περιπατῆσαι λέγε- ται, ὅτε τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς ἠνάγκασεν ἐμβῆναι εἰς πλοῖον, καὶ προάγειν αὐτὸν εἰς τὸ πέραν, ἕως οὗ αὐτὸς ἀπολύσῃ τοὺς ὄχλους· καὶ ἀπολύσας τοὺς ὄχλους ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος, κατ' ιδίαν προσεύξασθαι. Οψίας δὲ γενο- μένης μόνος ἦν ἐκεῖ. Τὸ δὲ πλοῖον ἤδη ἦν ἐν μέσῳ τῆς θαλάσσης. Ιδόντες δὲ αὐτὸν ἐπὶ τῆς θαλάσσης, έτα- ράχθησαν, λέγοντες, ὅτι φάντασμά ἐστι, καὶ ἀπὸ τοῦ φόβου ἔκραξαν. Εὐθέως δὲ ἐλάλησεν αὐτοῖς, λέγων· • Θαρσείτε, ἐγώ εἰμι, μὴ φοβεῖσθε. » Αλλως δὲ οὐκ ἂν γένοιτο ἀξιοπρεπή θεολογίαν δοκεῖν περιέχειν, εἰ ἐπὶ τοῦ ἀνωτάτω Θεοῦ καὶ Πατρὸς τῶν ὅλων ἐκλαμ- βάνοι τις τὸ λόγιον. Τί γὰρ ἔχει σεμνὸν καὶ ἀξιόλογον ἐπὶ τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων περιπατεῖν λέγεσθαι ἐπὶ τῆς θαλάσσης; Πῶς δὲ καὶ νοηθείη περίπατος ἐπὶ τῆς θαλάσσης τοῦ τὰ πάντα περιέχοντος, καὶ τὸν οὐρα- νὸν καὶ τὴν γῆν πληροῦντος ; καὶ μονονουχί λέγοντος· • Ο ουρανός μοι θρόνος, ἡ δὲ γῆ ὑποπόδιον τῶν που δῶν μου· ο καί· « Τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ, λέγει Κύριος. Ο δέ γε Σωτήρ και Κύριος ἡμῶν, ἑαυτὸν κενώσας, καὶ μορφὴν δούλου λαβών, καὶ σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος, δεῖγμα τῆς λαν θανούσης τοὺς πολλοὺς ἐνθέου δυνάμεως ἑαυτοῦ παρ- ἔχων ὁρᾷν τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς, καὶ τοῖς θαλαττίοις i DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. A dictum fuerat. Sed cum talem gratiam non accepis- sent, eosdem alibi redarguit, dicens : • Eo quod veni, et non fuit homo, vocavi, et non fuit qui au- diret ". » Deinde ad illos dicit : • Auferetur a vobis regnum Dei, et dabitur genti ferenti fructus ejus. › Suis vero discipulis post illorum rejectionem im- perat Ite et docete omnes gentes in nomine meo 78. Sic igitur nos quidem gentes, antea de- nuntiatum illum et a Patre missum prophetam, tanquam eum qui omnibus hominibus et legum et pietatis erga Deum universi auctor exstiterit, per salutarem ipsius evangelicamque doctrinam agnovi- mus, et suscepimus, cum in boc alia quoque prophetia completa sit, quæ ait : e Constitue, Do- mine, legislatorem apud eos, agnoscant gentes quod homines sunt . . Judæi vero contra qui illum, quem sua ipsorum oracula venturum prædicebant non susceperunt, idoneum dedere supplicium, sicut prophetia divina significaverat, cum dixit: • Et quicunque homo non audierit omnia quæcunque loquetur propheta ille in nomine meo, ego ulciscar ex eo. » Ultus igitur est de populo illo omnem san- guinem effusum in terram a sanguine Abel, usque ad sanguinem Zachariæ, et ad extremum ipsius Christi, cujus sanguinem cum super se, et super filios suos expoposcissent, in bunc usque diem ejus sceleris, quod audacissime perpetrarunt, supplicium pendunt. C Ab Job. - De ambulatione Christi in mari. • Qui dicit soli, et non oritur, et astra quasi signo impresso claudit, qui extendit calum solus, qui ambulat in mari sicut in sold 8°., Hæc item uni Salvatori ac Domino nostro, tanquam Dei Verbo et rerum omnium opifici accommodari possunt ; solus enim ex omnibus qui unquam fuerint, quo tempore homo factus est, et corpore et figura hominis as- sumpta, in superficie maris anbulasse dicitur : cum suos discipulos compulit ascendere in naviculam, et præcedere ipsum trans fretum, donec ipse dimit- teret turbas, et dimissis turbis ascendit in montem ut solus oraret. Vespere autem facto solus erat ibi, Navicula autem jam erat in medio mari, Videntes autem eum supra mare turbati sunt, dicentes quod phantasma esset, et præ timore clamaverunt. Sta- tim vero locutus est eis, dicens : Confidiie, ego sun nolite timere ". Nam alioqui fieri non poterit ut Deo convenientem theologiam comprehendere vi- • D deatur oraculum, si quis illud de supremo Deo et Isa. L LAVI, 1. ' Jer. xx11, 24. Patre universi intelligat. Quid enim venerationis aut dignitatis habeat si Deus universi ambulare in mari dicatur? Cujusmodi autem ambulatio in mari intelligetur illius, qui omnia complectitur, ac cosm lum terramque complet, et propemodum dieit : ⚫ Cœlum mihi sedes, terra autem scabellum pedum meorum ?, item : Calum et terram ego impleo, dicit Dominus 83. › Salvator autem ac Dominus noster, cum seipsum evacuaverit et formam servi acceperit, et habitu inventus sit ut bomo, dum si- gnum ejus quæ multos latebat divinæ virtutis suæ videndum suis præbet discipulis, super marinos Job 1x, 7,8. Matth. xiv, 22-27. 152. 2. 78 Matth. XXVIII, 19. 19 Psal. 1, 21.
ἐπεὶ γὰρ τὰς χεῖρας καὶ τὰς πρακτικὰς δυνάμεις οὗτοι τάς τε βάσεις καὶ τὴν πορείαν ἀπὸ τῆς μακρᾶς περιόδου τῆς κατὰ τὸν Μωσέως νόμον λατρείας παρείθησαν, διεγείρων αὐτοὺς ἐπὶ τὴν κατὰ τὸ εὐαγγέλιον πολιτείαν, «ἰσχύσατε», φησίν, «χεῖρες ἀνειμέναι καὶ γόνατα παραλελυμένα», εἰς ἑτοιμασίαν δηλαδὴ τοῦ κατὰ τὸ εὐαγγέλιον δρόμου. «ἰσχύσατε» δὲ καὶ εἰς τὸ παρακαλεῖν ἑτέρους καὶ παρορμᾶν ἔχεσθαι τῆς εὐαγγελικῆς σωτηρίας, ὑμεῖς οἱ τὸ πρὶν «ὀλιγόψυχοι», καὶ μή τις ὑμᾶς αἱρείτω φόβος τῶν ἔξωθεν ἀνθισταμένων τῷ εὐαγγελικῷ κηρύγματι, ἀλλὰ καὶ πρὸς τούτους «ἰσχύσατε» καὶ μὴ «φοβεῖσθε». θεὸς γὰρ ἦν καὶ θεοῦ λόγος ἀλλ’ οὐ Μωσεῖ τις παραπλήσιος οὐδέ τις τοῖς προφήταις ὅμοιος, οὐ μόνον τῶν παραδόξων ποιητὴς θαυμάτων, ἀλλὰ καὶ ὑμῖν αὐτοῖς τῆς ἰσχύος γεγονὼς αἴτιος.
τὴν προαναφωνηθέντα και πρὸς τοῦ Πατρὸς ἀπεσταλ- μένον προφήτην, ἅτε νομοθέτην ἅπασι γενόμενον ἀν- θρώποις τῆς εἰς τὸν τῶν ὅλων Θεὸν εὐσεβείας, διὰ τῆς σωτηρίου καὶ εὐαγγελικῆς διδασκαλίας ἔγνωμεν καὶ κατεδεξάμεθα, πληρουμένης κατὰ τὸ αὐτὸ καὶ ἑτέρας προῤῥήσεως, δι' ἧς εἴρηται· « Κατάστησον, Κύριε, νομοθέτην αὐτοῖς, γνώτωσαν ἔθνη, ὅτι ἄνθρω ποί εἰσι·, τὸ δὲ Ἰουδαίων ἔθνος μὴ παραδεξάμενον τὸν προφητευόμενον, δίκην ἔτισε τὴν ἀξίαν, κατὰ τὴν θείαν πρόῤῥησιν φήσασαν· ι Καὶ ὁ ἄνθρωπος ὃς ἐαν μὴ ἀκούσῃ πάντα ὅσα ἐὰν λαλήσῃ ὁ προφήτης ἐν τῷ ὀνόματί μου, ἐγὼ ἐκδικήσω ἐξ αὐτοῦ. » Ἐκδεδίκηται γοῦν ἐκ τοῦ λαοῦ ἐκείνου πᾶν αἷμα ἐκχυθὲν ἐπὶ τῆς γῆς, ἀπὸ αἷματος "Αβελ ἕως αίματος Ζαχαρίου, καὶ αὐτοῦ γε ἐπὶ πᾶσι τοῦ Χριστοῦ, οὗ τὸ αἷμα καθ᾿ ἑαυ τῶν ἐξαιτησάμενοι καὶ κατὰ τῶν ἰδίων παίδων, εἰσ- ἔτι νῦν τῆς τολμηθείσης αὐτοῖς ἀσεβείας τὴν τιμω- ρίαν ὑπέχουσιν. Ἀπὸ τοῦ Ἰώβ. — Περὶ τῆς ἐν θαλάττη πορείας - τοῦ Χριστοῦ. Β Ο λέγων τῷ ἡλίῳ, καὶ οὐκ ἀνατέλλει, κατὰ δὲ ἄστρων κατασφραγίζει, ὁ τανύσας τὸν οὐρανὸν μό- νος, καὶ περιπατῶν ἐπὶ θαλάσσης ὡς ἐπ' ἐδάφους. » Καὶ ταῦτα μόνῳ τῷ Σωτῆρι και Κυρίῳ ἡμῶν, ὡς ἂν Θεοῦ Λόγῳ, δημιουργῷ τῶν ὅλων τυγχάνοντι ἀρ μόζοι ἄν· μόνος γοῦν τῶν πώποτε κατὰ τοὺς τῆς ἐνανθρωπήσεως χρόνους, σῶμα καὶ σχῆμα ἀνθρώπι νον ἀναλαβὼν, ἐπὶ τῆς θαλάσσης περιπατῆσαι λέγε- ται, ὅτε τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς ἠνάγκασεν ἐμβῆναι εἰς πλοῖον, καὶ προάγειν αὐτὸν εἰς τὸ πέραν, ἕως οὗ αὐτὸς ἀπολύσῃ τοὺς ὄχλους· καὶ ἀπολύσας τοὺς ὄχλους ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος, κατ' ιδίαν προσεύξασθαι. Οψίας δὲ γενο- μένης μόνος ἦν ἐκεῖ. Τὸ δὲ πλοῖον ἤδη ἦν ἐν μέσῳ τῆς θαλάσσης. Ιδόντες δὲ αὐτὸν ἐπὶ τῆς θαλάσσης, έτα- ράχθησαν, λέγοντες, ὅτι φάντασμά ἐστι, καὶ ἀπὸ τοῦ φόβου ἔκραξαν. Εὐθέως δὲ ἐλάλησεν αὐτοῖς, λέγων· • Θαρσείτε, ἐγώ εἰμι, μὴ φοβεῖσθε. » Αλλως δὲ οὐκ ἂν γένοιτο ἀξιοπρεπή θεολογίαν δοκεῖν περιέχειν, εἰ ἐπὶ τοῦ ἀνωτάτω Θεοῦ καὶ Πατρὸς τῶν ὅλων ἐκλαμ- βάνοι τις τὸ λόγιον. Τί γὰρ ἔχει σεμνὸν καὶ ἀξιόλογον ἐπὶ τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων περιπατεῖν λέγεσθαι ἐπὶ τῆς θαλάσσης; Πῶς δὲ καὶ νοηθείη περίπατος ἐπὶ τῆς θαλάσσης τοῦ τὰ πάντα περιέχοντος, καὶ τὸν οὐρα- νὸν καὶ τὴν γῆν πληροῦντος ; καὶ μονονουχί λέγοντος· • Ο ουρανός μοι θρόνος, ἡ δὲ γῆ ὑποπόδιον τῶν που δῶν μου· ο καί· « Τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ, λέγει Κύριος. Ο δέ γε Σωτήρ και Κύριος ἡμῶν, ἑαυτὸν κενώσας, καὶ μορφὴν δούλου λαβών, καὶ σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος, δεῖγμα τῆς λαν θανούσης τοὺς πολλοὺς ἐνθέου δυνάμεως ἑαυτοῦ παρ- ἔχων ὁρᾷν τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς, καὶ τοῖς θαλαττίοις i DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. A dictum fuerat. Sed cum talem gratiam non accepis- sent, eosdem alibi redarguit, dicens : • Eo quod veni, et non fuit homo, vocavi, et non fuit qui au- diret ". » Deinde ad illos dicit : • Auferetur a vobis regnum Dei, et dabitur genti ferenti fructus ejus. › Suis vero discipulis post illorum rejectionem im- perat Ite et docete omnes gentes in nomine meo 78. Sic igitur nos quidem gentes, antea de- nuntiatum illum et a Patre missum prophetam, tanquam eum qui omnibus hominibus et legum et pietatis erga Deum universi auctor exstiterit, per salutarem ipsius evangelicamque doctrinam agnovi- mus, et suscepimus, cum in boc alia quoque prophetia completa sit, quæ ait : e Constitue, Do- mine, legislatorem apud eos, agnoscant gentes quod homines sunt . . Judæi vero contra qui illum, quem sua ipsorum oracula venturum prædicebant non susceperunt, idoneum dedere supplicium, sicut prophetia divina significaverat, cum dixit: • Et quicunque homo non audierit omnia quæcunque loquetur propheta ille in nomine meo, ego ulciscar ex eo. » Ultus igitur est de populo illo omnem san- guinem effusum in terram a sanguine Abel, usque ad sanguinem Zachariæ, et ad extremum ipsius Christi, cujus sanguinem cum super se, et super filios suos expoposcissent, in bunc usque diem ejus sceleris, quod audacissime perpetrarunt, supplicium pendunt. C Ab Job. - De ambulatione Christi in mari. • Qui dicit soli, et non oritur, et astra quasi signo impresso claudit, qui extendit calum solus, qui ambulat in mari sicut in sold 8°., Hæc item uni Salvatori ac Domino nostro, tanquam Dei Verbo et rerum omnium opifici accommodari possunt ; solus enim ex omnibus qui unquam fuerint, quo tempore homo factus est, et corpore et figura hominis as- sumpta, in superficie maris anbulasse dicitur : cum suos discipulos compulit ascendere in naviculam, et præcedere ipsum trans fretum, donec ipse dimit- teret turbas, et dimissis turbis ascendit in montem ut solus oraret. Vespere autem facto solus erat ibi, Navicula autem jam erat in medio mari, Videntes autem eum supra mare turbati sunt, dicentes quod phantasma esset, et præ timore clamaverunt. Sta- tim vero locutus est eis, dicens : Confidiie, ego sun nolite timere ". Nam alioqui fieri non poterit ut Deo convenientem theologiam comprehendere vi- • D deatur oraculum, si quis illud de supremo Deo et Isa. L LAVI, 1. ' Jer. xx11, 24. Patre universi intelligat. Quid enim venerationis aut dignitatis habeat si Deus universi ambulare in mari dicatur? Cujusmodi autem ambulatio in mari intelligetur illius, qui omnia complectitur, ac cosm lum terramque complet, et propemodum dieit : ⚫ Cœlum mihi sedes, terra autem scabellum pedum meorum ?, item : Calum et terram ego impleo, dicit Dominus 83. › Salvator autem ac Dominus noster, cum seipsum evacuaverit et formam servi acceperit, et habitu inventus sit ut bomo, dum si- gnum ejus quæ multos latebat divinæ virtutis suæ videndum suis præbet discipulis, super marinos Job 1x, 7,8. Matth. xiv, 22-27. 152. 2. 78 Matth. XXVIII, 19. 19 Psal. 1, 21.
Πίστις δ’ ἂν γένοιτο ἐναργεστάτη τῆς τοῦ προφητευομένου σωτῆρος ἡμῶν ἐνθέου δυνάμεως, δι’ ἧς ἀληθῶς χωλοὺς καὶ τυφλοὺς καὶ λεπροὺς καὶ παρειμένους ἰάσατό ποτε λόγῳ κατὰ τὰς περὶ αὐτοῦ γραφάς, ἡ καὶ εἰσέτι νῦν ἐνεργουμένη πρὸς τῆς αὐτοῦ θεότητος καθ’ ὅλης τῆς ἀνθρώπων οἰκουμένης ἀρετή, δι’ ἧς αὐτοῖς ἔργοις ὁποῖός τις ἦν καὶ τότε τοῖς οἵοις τε συνορᾶν ἐπιδείκνυται, ὅτε καὶ ἐπὶ τοσούτοις μετὰ ταῦτα χρόνοις διαρκὴς καὶ ἀνίκητος καὶ ὡς ἀληθῶς θεοῦ λόγος ὁ πρὸς αὐτοῦ καταγγελθεὶς ἀποδείκνυται, πάντας ὑπερβαλλόμενος τοὺς ἀρχῆθεν καὶ μέχρι τοῦ νῦν τὴν διδασκαλίαν αὐτοῦ πολεμεῖν παρεσκευασμένους, ἐξ ἁπάσης τε τῆς οἰκουμένης ὑπαγόμενος ἑαυτῷ μυρία πλήθη, καὶ πάσης μὲν ἁμαρτίας καὶ τῶν κατὰ ψυχὴν παθῶν τε καὶ νοσημάτων τοὺς αὐτῷ προσιόντας ἀπαλλάσσων, ἐπὶ δὲ τὴν εὐσεβῆ διδασκαλίαν αὐτοῦ πᾶν γένος Ἑλλήνων καὶ βαρβάρων προσκαλούμενος, μυρίους τε ὅσους προσάγων ἐπὶ τὴν τοῦ μόνου καὶ ἀληθοῦς θεοῦ γνῶσιν ἐπί τε τὸν ὑγιῆ καὶ σώφρονα βίον, ὃς δὴ καὶ πρέπων εἴη ἂν ἐπαγγελίᾳ θρησκείας τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ.
τὴν προαναφωνηθέντα και πρὸς τοῦ Πατρὸς ἀπεσταλ- μένον προφήτην, ἅτε νομοθέτην ἅπασι γενόμενον ἀν- θρώποις τῆς εἰς τὸν τῶν ὅλων Θεὸν εὐσεβείας, διὰ τῆς σωτηρίου καὶ εὐαγγελικῆς διδασκαλίας ἔγνωμεν καὶ κατεδεξάμεθα, πληρουμένης κατὰ τὸ αὐτὸ καὶ ἑτέρας προῤῥήσεως, δι' ἧς εἴρηται· « Κατάστησον, Κύριε, νομοθέτην αὐτοῖς, γνώτωσαν ἔθνη, ὅτι ἄνθρω ποί εἰσι·, τὸ δὲ Ἰουδαίων ἔθνος μὴ παραδεξάμενον τὸν προφητευόμενον, δίκην ἔτισε τὴν ἀξίαν, κατὰ τὴν θείαν πρόῤῥησιν φήσασαν· ι Καὶ ὁ ἄνθρωπος ὃς ἐαν μὴ ἀκούσῃ πάντα ὅσα ἐὰν λαλήσῃ ὁ προφήτης ἐν τῷ ὀνόματί μου, ἐγὼ ἐκδικήσω ἐξ αὐτοῦ. » Ἐκδεδίκηται γοῦν ἐκ τοῦ λαοῦ ἐκείνου πᾶν αἷμα ἐκχυθὲν ἐπὶ τῆς γῆς, ἀπὸ αἷματος "Αβελ ἕως αίματος Ζαχαρίου, καὶ αὐτοῦ γε ἐπὶ πᾶσι τοῦ Χριστοῦ, οὗ τὸ αἷμα καθ᾿ ἑαυ τῶν ἐξαιτησάμενοι καὶ κατὰ τῶν ἰδίων παίδων, εἰσ- ἔτι νῦν τῆς τολμηθείσης αὐτοῖς ἀσεβείας τὴν τιμω- ρίαν ὑπέχουσιν. Ἀπὸ τοῦ Ἰώβ. — Περὶ τῆς ἐν θαλάττη πορείας - τοῦ Χριστοῦ. Β Ο λέγων τῷ ἡλίῳ, καὶ οὐκ ἀνατέλλει, κατὰ δὲ ἄστρων κατασφραγίζει, ὁ τανύσας τὸν οὐρανὸν μό- νος, καὶ περιπατῶν ἐπὶ θαλάσσης ὡς ἐπ' ἐδάφους. » Καὶ ταῦτα μόνῳ τῷ Σωτῆρι και Κυρίῳ ἡμῶν, ὡς ἂν Θεοῦ Λόγῳ, δημιουργῷ τῶν ὅλων τυγχάνοντι ἀρ μόζοι ἄν· μόνος γοῦν τῶν πώποτε κατὰ τοὺς τῆς ἐνανθρωπήσεως χρόνους, σῶμα καὶ σχῆμα ἀνθρώπι νον ἀναλαβὼν, ἐπὶ τῆς θαλάσσης περιπατῆσαι λέγε- ται, ὅτε τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς ἠνάγκασεν ἐμβῆναι εἰς πλοῖον, καὶ προάγειν αὐτὸν εἰς τὸ πέραν, ἕως οὗ αὐτὸς ἀπολύσῃ τοὺς ὄχλους· καὶ ἀπολύσας τοὺς ὄχλους ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος, κατ' ιδίαν προσεύξασθαι. Οψίας δὲ γενο- μένης μόνος ἦν ἐκεῖ. Τὸ δὲ πλοῖον ἤδη ἦν ἐν μέσῳ τῆς θαλάσσης. Ιδόντες δὲ αὐτὸν ἐπὶ τῆς θαλάσσης, έτα- ράχθησαν, λέγοντες, ὅτι φάντασμά ἐστι, καὶ ἀπὸ τοῦ φόβου ἔκραξαν. Εὐθέως δὲ ἐλάλησεν αὐτοῖς, λέγων· • Θαρσείτε, ἐγώ εἰμι, μὴ φοβεῖσθε. » Αλλως δὲ οὐκ ἂν γένοιτο ἀξιοπρεπή θεολογίαν δοκεῖν περιέχειν, εἰ ἐπὶ τοῦ ἀνωτάτω Θεοῦ καὶ Πατρὸς τῶν ὅλων ἐκλαμ- βάνοι τις τὸ λόγιον. Τί γὰρ ἔχει σεμνὸν καὶ ἀξιόλογον ἐπὶ τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων περιπατεῖν λέγεσθαι ἐπὶ τῆς θαλάσσης; Πῶς δὲ καὶ νοηθείη περίπατος ἐπὶ τῆς θαλάσσης τοῦ τὰ πάντα περιέχοντος, καὶ τὸν οὐρα- νὸν καὶ τὴν γῆν πληροῦντος ; καὶ μονονουχί λέγοντος· • Ο ουρανός μοι θρόνος, ἡ δὲ γῆ ὑποπόδιον τῶν που δῶν μου· ο καί· « Τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ, λέγει Κύριος. Ο δέ γε Σωτήρ και Κύριος ἡμῶν, ἑαυτὸν κενώσας, καὶ μορφὴν δούλου λαβών, καὶ σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος, δεῖγμα τῆς λαν θανούσης τοὺς πολλοὺς ἐνθέου δυνάμεως ἑαυτοῦ παρ- ἔχων ὁρᾷν τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς, καὶ τοῖς θαλαττίοις i DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. A dictum fuerat. Sed cum talem gratiam non accepis- sent, eosdem alibi redarguit, dicens : • Eo quod veni, et non fuit homo, vocavi, et non fuit qui au- diret ". » Deinde ad illos dicit : • Auferetur a vobis regnum Dei, et dabitur genti ferenti fructus ejus. › Suis vero discipulis post illorum rejectionem im- perat Ite et docete omnes gentes in nomine meo 78. Sic igitur nos quidem gentes, antea de- nuntiatum illum et a Patre missum prophetam, tanquam eum qui omnibus hominibus et legum et pietatis erga Deum universi auctor exstiterit, per salutarem ipsius evangelicamque doctrinam agnovi- mus, et suscepimus, cum in boc alia quoque prophetia completa sit, quæ ait : e Constitue, Do- mine, legislatorem apud eos, agnoscant gentes quod homines sunt . . Judæi vero contra qui illum, quem sua ipsorum oracula venturum prædicebant non susceperunt, idoneum dedere supplicium, sicut prophetia divina significaverat, cum dixit: • Et quicunque homo non audierit omnia quæcunque loquetur propheta ille in nomine meo, ego ulciscar ex eo. » Ultus igitur est de populo illo omnem san- guinem effusum in terram a sanguine Abel, usque ad sanguinem Zachariæ, et ad extremum ipsius Christi, cujus sanguinem cum super se, et super filios suos expoposcissent, in bunc usque diem ejus sceleris, quod audacissime perpetrarunt, supplicium pendunt. C Ab Job. - De ambulatione Christi in mari. • Qui dicit soli, et non oritur, et astra quasi signo impresso claudit, qui extendit calum solus, qui ambulat in mari sicut in sold 8°., Hæc item uni Salvatori ac Domino nostro, tanquam Dei Verbo et rerum omnium opifici accommodari possunt ; solus enim ex omnibus qui unquam fuerint, quo tempore homo factus est, et corpore et figura hominis as- sumpta, in superficie maris anbulasse dicitur : cum suos discipulos compulit ascendere in naviculam, et præcedere ipsum trans fretum, donec ipse dimit- teret turbas, et dimissis turbis ascendit in montem ut solus oraret. Vespere autem facto solus erat ibi, Navicula autem jam erat in medio mari, Videntes autem eum supra mare turbati sunt, dicentes quod phantasma esset, et præ timore clamaverunt. Sta- tim vero locutus est eis, dicens : Confidiie, ego sun nolite timere ". Nam alioqui fieri non poterit ut Deo convenientem theologiam comprehendere vi- • D deatur oraculum, si quis illud de supremo Deo et Isa. L LAVI, 1. ' Jer. xx11, 24. Patre universi intelligat. Quid enim venerationis aut dignitatis habeat si Deus universi ambulare in mari dicatur? Cujusmodi autem ambulatio in mari intelligetur illius, qui omnia complectitur, ac cosm lum terramque complet, et propemodum dieit : ⚫ Cœlum mihi sedes, terra autem scabellum pedum meorum ?, item : Calum et terram ego impleo, dicit Dominus 83. › Salvator autem ac Dominus noster, cum seipsum evacuaverit et formam servi acceperit, et habitu inventus sit ut bomo, dum si- gnum ejus quæ multos latebat divinæ virtutis suæ videndum suis præbet discipulis, super marinos Job 1x, 7,8. Matth. xiv, 22-27. 152. 2. 78 Matth. XXVIII, 19. 19 Psal. 1, 21.
Οὗτος δὲ αὐτὸς ὁ θεὸς ἡμῶν, ἅτε τυγχάνων θεοῦ λόγος, «κρίσιν», φησίν, «ἀνταποδίδωσιν καὶ ἀνταποδώσει, αὐτὸς ἥξει καὶ σώσει ἡμᾶς». κατὰ γὰρ τὸν ψαλμὸν φήσαντα «ὁ θεὸς τὸ κρίμα σου τῷ βασιλεῖ δός», καὶ κατὰ τὴν εὐαγγελικὴν διδασκαλίαν, δι’ ἧς εἴρηται «ὁ πατὴρ κρίνει οὐδένα ἀλλὰ τὴν κρίσιν πᾶσαν δέδωκεν τῷ υἱῷ», παρὰ τοῦ πατρὸς τὴν τοῦ κρίνειν εἰληφὼς ἐξουσίαν, δικαιοσύνῃ κρίνων, τῷ μὲν ἐκ περιτομῆς λαῷ τὴν προσήκουσαν τῶν εἰς αὐτόν τε καὶ τοὺς αὐτοῦ προφήτας τετολμημένων δίκην ἀποδέδωκεν, πάντας δὲ ἁπαξαπλῶς ἀνθρώπους τοὺς αὐτῷ προσιόντας ἐξ ἴσου κατὰ τὸ δίκαιον ἀνεσώσατο, ὧν τὰ ὦτα τῆς διανοίας καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἀνέῳξεν. διὸ καὶ τὸν καιρὸν τῆς παρουσίας αὐτοῦ καιρὸν ἀνταποδόσεως ὁ θεῖος ἀποκαλεῖ λόγος, ἐν ἑτέροις φάσκων· «καλέσαι ἐνιαυτὸν κυρίου δεκτὸν καὶ ἡμέραν ἀνταποδόσεως». οὗτος δὲ ἦν καιρὸς τῆς ἀνταποδόσεως, καθ’ ὃν «πᾶν αἷμα» ἐκχυθὲν «ἀπὸ αἵματος Ἄβελ» «ἕως αἵματος Ζαχαρίου», καὶ αὐτοῦ γε τοῦ τιμίου αἵματος Ἰησοῦ, ἐκδεδίκηται ἀπὸ τῆς γενεᾶς τῶν εἰς αὐτὸν πεπλημμεληκότων, ὡς ἐξ ἐκείνου τὸν ἔσχατον αὐτοὺς ὑπομεῖναι ὄλεθρον καὶ τὴν ἐσχάτην πολιορκίαν.
τὴν προαναφωνηθέντα και πρὸς τοῦ Πατρὸς ἀπεσταλ- μένον προφήτην, ἅτε νομοθέτην ἅπασι γενόμενον ἀν- θρώποις τῆς εἰς τὸν τῶν ὅλων Θεὸν εὐσεβείας, διὰ τῆς σωτηρίου καὶ εὐαγγελικῆς διδασκαλίας ἔγνωμεν καὶ κατεδεξάμεθα, πληρουμένης κατὰ τὸ αὐτὸ καὶ ἑτέρας προῤῥήσεως, δι' ἧς εἴρηται· « Κατάστησον, Κύριε, νομοθέτην αὐτοῖς, γνώτωσαν ἔθνη, ὅτι ἄνθρω ποί εἰσι·, τὸ δὲ Ἰουδαίων ἔθνος μὴ παραδεξάμενον τὸν προφητευόμενον, δίκην ἔτισε τὴν ἀξίαν, κατὰ τὴν θείαν πρόῤῥησιν φήσασαν· ι Καὶ ὁ ἄνθρωπος ὃς ἐαν μὴ ἀκούσῃ πάντα ὅσα ἐὰν λαλήσῃ ὁ προφήτης ἐν τῷ ὀνόματί μου, ἐγὼ ἐκδικήσω ἐξ αὐτοῦ. » Ἐκδεδίκηται γοῦν ἐκ τοῦ λαοῦ ἐκείνου πᾶν αἷμα ἐκχυθὲν ἐπὶ τῆς γῆς, ἀπὸ αἷματος "Αβελ ἕως αίματος Ζαχαρίου, καὶ αὐτοῦ γε ἐπὶ πᾶσι τοῦ Χριστοῦ, οὗ τὸ αἷμα καθ᾿ ἑαυ τῶν ἐξαιτησάμενοι καὶ κατὰ τῶν ἰδίων παίδων, εἰσ- ἔτι νῦν τῆς τολμηθείσης αὐτοῖς ἀσεβείας τὴν τιμω- ρίαν ὑπέχουσιν. Ἀπὸ τοῦ Ἰώβ. — Περὶ τῆς ἐν θαλάττη πορείας - τοῦ Χριστοῦ. Β Ο λέγων τῷ ἡλίῳ, καὶ οὐκ ἀνατέλλει, κατὰ δὲ ἄστρων κατασφραγίζει, ὁ τανύσας τὸν οὐρανὸν μό- νος, καὶ περιπατῶν ἐπὶ θαλάσσης ὡς ἐπ' ἐδάφους. » Καὶ ταῦτα μόνῳ τῷ Σωτῆρι και Κυρίῳ ἡμῶν, ὡς ἂν Θεοῦ Λόγῳ, δημιουργῷ τῶν ὅλων τυγχάνοντι ἀρ μόζοι ἄν· μόνος γοῦν τῶν πώποτε κατὰ τοὺς τῆς ἐνανθρωπήσεως χρόνους, σῶμα καὶ σχῆμα ἀνθρώπι νον ἀναλαβὼν, ἐπὶ τῆς θαλάσσης περιπατῆσαι λέγε- ται, ὅτε τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς ἠνάγκασεν ἐμβῆναι εἰς πλοῖον, καὶ προάγειν αὐτὸν εἰς τὸ πέραν, ἕως οὗ αὐτὸς ἀπολύσῃ τοὺς ὄχλους· καὶ ἀπολύσας τοὺς ὄχλους ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος, κατ' ιδίαν προσεύξασθαι. Οψίας δὲ γενο- μένης μόνος ἦν ἐκεῖ. Τὸ δὲ πλοῖον ἤδη ἦν ἐν μέσῳ τῆς θαλάσσης. Ιδόντες δὲ αὐτὸν ἐπὶ τῆς θαλάσσης, έτα- ράχθησαν, λέγοντες, ὅτι φάντασμά ἐστι, καὶ ἀπὸ τοῦ φόβου ἔκραξαν. Εὐθέως δὲ ἐλάλησεν αὐτοῖς, λέγων· • Θαρσείτε, ἐγώ εἰμι, μὴ φοβεῖσθε. » Αλλως δὲ οὐκ ἂν γένοιτο ἀξιοπρεπή θεολογίαν δοκεῖν περιέχειν, εἰ ἐπὶ τοῦ ἀνωτάτω Θεοῦ καὶ Πατρὸς τῶν ὅλων ἐκλαμ- βάνοι τις τὸ λόγιον. Τί γὰρ ἔχει σεμνὸν καὶ ἀξιόλογον ἐπὶ τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων περιπατεῖν λέγεσθαι ἐπὶ τῆς θαλάσσης; Πῶς δὲ καὶ νοηθείη περίπατος ἐπὶ τῆς θαλάσσης τοῦ τὰ πάντα περιέχοντος, καὶ τὸν οὐρα- νὸν καὶ τὴν γῆν πληροῦντος ; καὶ μονονουχί λέγοντος· • Ο ουρανός μοι θρόνος, ἡ δὲ γῆ ὑποπόδιον τῶν που δῶν μου· ο καί· « Τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ, λέγει Κύριος. Ο δέ γε Σωτήρ και Κύριος ἡμῶν, ἑαυτὸν κενώσας, καὶ μορφὴν δούλου λαβών, καὶ σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος, δεῖγμα τῆς λαν θανούσης τοὺς πολλοὺς ἐνθέου δυνάμεως ἑαυτοῦ παρ- ἔχων ὁρᾷν τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς, καὶ τοῖς θαλαττίοις i DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. A dictum fuerat. Sed cum talem gratiam non accepis- sent, eosdem alibi redarguit, dicens : • Eo quod veni, et non fuit homo, vocavi, et non fuit qui au- diret ". » Deinde ad illos dicit : • Auferetur a vobis regnum Dei, et dabitur genti ferenti fructus ejus. › Suis vero discipulis post illorum rejectionem im- perat Ite et docete omnes gentes in nomine meo 78. Sic igitur nos quidem gentes, antea de- nuntiatum illum et a Patre missum prophetam, tanquam eum qui omnibus hominibus et legum et pietatis erga Deum universi auctor exstiterit, per salutarem ipsius evangelicamque doctrinam agnovi- mus, et suscepimus, cum in boc alia quoque prophetia completa sit, quæ ait : e Constitue, Do- mine, legislatorem apud eos, agnoscant gentes quod homines sunt . . Judæi vero contra qui illum, quem sua ipsorum oracula venturum prædicebant non susceperunt, idoneum dedere supplicium, sicut prophetia divina significaverat, cum dixit: • Et quicunque homo non audierit omnia quæcunque loquetur propheta ille in nomine meo, ego ulciscar ex eo. » Ultus igitur est de populo illo omnem san- guinem effusum in terram a sanguine Abel, usque ad sanguinem Zachariæ, et ad extremum ipsius Christi, cujus sanguinem cum super se, et super filios suos expoposcissent, in bunc usque diem ejus sceleris, quod audacissime perpetrarunt, supplicium pendunt. C Ab Job. - De ambulatione Christi in mari. • Qui dicit soli, et non oritur, et astra quasi signo impresso claudit, qui extendit calum solus, qui ambulat in mari sicut in sold 8°., Hæc item uni Salvatori ac Domino nostro, tanquam Dei Verbo et rerum omnium opifici accommodari possunt ; solus enim ex omnibus qui unquam fuerint, quo tempore homo factus est, et corpore et figura hominis as- sumpta, in superficie maris anbulasse dicitur : cum suos discipulos compulit ascendere in naviculam, et præcedere ipsum trans fretum, donec ipse dimit- teret turbas, et dimissis turbis ascendit in montem ut solus oraret. Vespere autem facto solus erat ibi, Navicula autem jam erat in medio mari, Videntes autem eum supra mare turbati sunt, dicentes quod phantasma esset, et præ timore clamaverunt. Sta- tim vero locutus est eis, dicens : Confidiie, ego sun nolite timere ". Nam alioqui fieri non poterit ut Deo convenientem theologiam comprehendere vi- • D deatur oraculum, si quis illud de supremo Deo et Isa. L LAVI, 1. ' Jer. xx11, 24. Patre universi intelligat. Quid enim venerationis aut dignitatis habeat si Deus universi ambulare in mari dicatur? Cujusmodi autem ambulatio in mari intelligetur illius, qui omnia complectitur, ac cosm lum terramque complet, et propemodum dieit : ⚫ Cœlum mihi sedes, terra autem scabellum pedum meorum ?, item : Calum et terram ego impleo, dicit Dominus 83. › Salvator autem ac Dominus noster, cum seipsum evacuaverit et formam servi acceperit, et habitu inventus sit ut bomo, dum si- gnum ejus quæ multos latebat divinæ virtutis suæ videndum suis præbet discipulis, super marinos Job 1x, 7,8. Matth. xiv, 22-27. 152. 2. 78 Matth. XXVIII, 19. 19 Psal. 1, 21.
καὶ ἡ μὲν κατ’ ἐκείνους κρίσις τοιαύτην ἐποιήσατο κατ’ αὐτῶν τὴν ἀνταπόδοσιν· διό φησιν ἡ προφητεία· «ἰδοὺ ὁ θεὸς ἡμῶν κρίσιν ἀνταποδίδωσι καὶ ἀνταποδώσει». ἡ δὲ περὶ τῶν δι’ αὐτοῦ σωθησομένων ἑξῆς δηλοῦται διὰ τοῦ «αὐτὸς ἥξει καὶ σώσει ἡμᾶς· τότε ἀνοιχθήσονται ὀφθαλμοὶ τυφλῶν καὶ ὦτα κωφῶν ἀκούσονται», καὶ τὰ ἑξῆς. ταύτην δὲ τὴν σωτήριον κρίσιν καὶ ἄλλη προφητεία ἐξοίσειν τὸν Χριστὸν ἐπαγγέλλεται, φάσκουσα· «ἰδοὺ ὁ παῖς μου, ἀντιλήψομαι αὐτοῦ, ὁ ἐκλεκτός μου, προσεδέξατο αὐτὸν ἡ ψυχή μου, κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἐξοίσει.» διὸ καὶ περὶ τοῦ λόγου τῆς καινῆς διαθήκης εἴρηται· «ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος καὶ λόγος κυρίου ἐξ Ἱερουσαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν». κρίσει γὰρ θείᾳ καὶ λόγοις ἡμῖν ἀρρήτοις καὶ τὰ τῆς κλήσεως τῶν εἰς αὐτὸν ἐπιστρεφόντων εἰκὸς αὐτὸν ἐνεργεῖν. ἀλλὰ καὶ τὴν θείαν διδάσκων ἡμᾶς κρίσιν, καὶ πάντα κεκριμένως ἡμᾶς πράττειν παιδεύων, «κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν» ἐξοίσειν λέγεται. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ.
τὴν προαναφωνηθέντα και πρὸς τοῦ Πατρὸς ἀπεσταλ- μένον προφήτην, ἅτε νομοθέτην ἅπασι γενόμενον ἀν- θρώποις τῆς εἰς τὸν τῶν ὅλων Θεὸν εὐσεβείας, διὰ τῆς σωτηρίου καὶ εὐαγγελικῆς διδασκαλίας ἔγνωμεν καὶ κατεδεξάμεθα, πληρουμένης κατὰ τὸ αὐτὸ καὶ ἑτέρας προῤῥήσεως, δι' ἧς εἴρηται· « Κατάστησον, Κύριε, νομοθέτην αὐτοῖς, γνώτωσαν ἔθνη, ὅτι ἄνθρω ποί εἰσι·, τὸ δὲ Ἰουδαίων ἔθνος μὴ παραδεξάμενον τὸν προφητευόμενον, δίκην ἔτισε τὴν ἀξίαν, κατὰ τὴν θείαν πρόῤῥησιν φήσασαν· ι Καὶ ὁ ἄνθρωπος ὃς ἐαν μὴ ἀκούσῃ πάντα ὅσα ἐὰν λαλήσῃ ὁ προφήτης ἐν τῷ ὀνόματί μου, ἐγὼ ἐκδικήσω ἐξ αὐτοῦ. » Ἐκδεδίκηται γοῦν ἐκ τοῦ λαοῦ ἐκείνου πᾶν αἷμα ἐκχυθὲν ἐπὶ τῆς γῆς, ἀπὸ αἷματος "Αβελ ἕως αίματος Ζαχαρίου, καὶ αὐτοῦ γε ἐπὶ πᾶσι τοῦ Χριστοῦ, οὗ τὸ αἷμα καθ᾿ ἑαυ τῶν ἐξαιτησάμενοι καὶ κατὰ τῶν ἰδίων παίδων, εἰσ- ἔτι νῦν τῆς τολμηθείσης αὐτοῖς ἀσεβείας τὴν τιμω- ρίαν ὑπέχουσιν. Ἀπὸ τοῦ Ἰώβ. — Περὶ τῆς ἐν θαλάττη πορείας - τοῦ Χριστοῦ. Β Ο λέγων τῷ ἡλίῳ, καὶ οὐκ ἀνατέλλει, κατὰ δὲ ἄστρων κατασφραγίζει, ὁ τανύσας τὸν οὐρανὸν μό- νος, καὶ περιπατῶν ἐπὶ θαλάσσης ὡς ἐπ' ἐδάφους. » Καὶ ταῦτα μόνῳ τῷ Σωτῆρι και Κυρίῳ ἡμῶν, ὡς ἂν Θεοῦ Λόγῳ, δημιουργῷ τῶν ὅλων τυγχάνοντι ἀρ μόζοι ἄν· μόνος γοῦν τῶν πώποτε κατὰ τοὺς τῆς ἐνανθρωπήσεως χρόνους, σῶμα καὶ σχῆμα ἀνθρώπι νον ἀναλαβὼν, ἐπὶ τῆς θαλάσσης περιπατῆσαι λέγε- ται, ὅτε τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς ἠνάγκασεν ἐμβῆναι εἰς πλοῖον, καὶ προάγειν αὐτὸν εἰς τὸ πέραν, ἕως οὗ αὐτὸς ἀπολύσῃ τοὺς ὄχλους· καὶ ἀπολύσας τοὺς ὄχλους ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος, κατ' ιδίαν προσεύξασθαι. Οψίας δὲ γενο- μένης μόνος ἦν ἐκεῖ. Τὸ δὲ πλοῖον ἤδη ἦν ἐν μέσῳ τῆς θαλάσσης. Ιδόντες δὲ αὐτὸν ἐπὶ τῆς θαλάσσης, έτα- ράχθησαν, λέγοντες, ὅτι φάντασμά ἐστι, καὶ ἀπὸ τοῦ φόβου ἔκραξαν. Εὐθέως δὲ ἐλάλησεν αὐτοῖς, λέγων· • Θαρσείτε, ἐγώ εἰμι, μὴ φοβεῖσθε. » Αλλως δὲ οὐκ ἂν γένοιτο ἀξιοπρεπή θεολογίαν δοκεῖν περιέχειν, εἰ ἐπὶ τοῦ ἀνωτάτω Θεοῦ καὶ Πατρὸς τῶν ὅλων ἐκλαμ- βάνοι τις τὸ λόγιον. Τί γὰρ ἔχει σεμνὸν καὶ ἀξιόλογον ἐπὶ τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων περιπατεῖν λέγεσθαι ἐπὶ τῆς θαλάσσης; Πῶς δὲ καὶ νοηθείη περίπατος ἐπὶ τῆς θαλάσσης τοῦ τὰ πάντα περιέχοντος, καὶ τὸν οὐρα- νὸν καὶ τὴν γῆν πληροῦντος ; καὶ μονονουχί λέγοντος· • Ο ουρανός μοι θρόνος, ἡ δὲ γῆ ὑποπόδιον τῶν που δῶν μου· ο καί· « Τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ, λέγει Κύριος. Ο δέ γε Σωτήρ και Κύριος ἡμῶν, ἑαυτὸν κενώσας, καὶ μορφὴν δούλου λαβών, καὶ σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος, δεῖγμα τῆς λαν θανούσης τοὺς πολλοὺς ἐνθέου δυνάμεως ἑαυτοῦ παρ- ἔχων ὁρᾷν τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς, καὶ τοῖς θαλαττίοις i DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. A dictum fuerat. Sed cum talem gratiam non accepis- sent, eosdem alibi redarguit, dicens : • Eo quod veni, et non fuit homo, vocavi, et non fuit qui au- diret ". » Deinde ad illos dicit : • Auferetur a vobis regnum Dei, et dabitur genti ferenti fructus ejus. › Suis vero discipulis post illorum rejectionem im- perat Ite et docete omnes gentes in nomine meo 78. Sic igitur nos quidem gentes, antea de- nuntiatum illum et a Patre missum prophetam, tanquam eum qui omnibus hominibus et legum et pietatis erga Deum universi auctor exstiterit, per salutarem ipsius evangelicamque doctrinam agnovi- mus, et suscepimus, cum in boc alia quoque prophetia completa sit, quæ ait : e Constitue, Do- mine, legislatorem apud eos, agnoscant gentes quod homines sunt . . Judæi vero contra qui illum, quem sua ipsorum oracula venturum prædicebant non susceperunt, idoneum dedere supplicium, sicut prophetia divina significaverat, cum dixit: • Et quicunque homo non audierit omnia quæcunque loquetur propheta ille in nomine meo, ego ulciscar ex eo. » Ultus igitur est de populo illo omnem san- guinem effusum in terram a sanguine Abel, usque ad sanguinem Zachariæ, et ad extremum ipsius Christi, cujus sanguinem cum super se, et super filios suos expoposcissent, in bunc usque diem ejus sceleris, quod audacissime perpetrarunt, supplicium pendunt. C Ab Job. - De ambulatione Christi in mari. • Qui dicit soli, et non oritur, et astra quasi signo impresso claudit, qui extendit calum solus, qui ambulat in mari sicut in sold 8°., Hæc item uni Salvatori ac Domino nostro, tanquam Dei Verbo et rerum omnium opifici accommodari possunt ; solus enim ex omnibus qui unquam fuerint, quo tempore homo factus est, et corpore et figura hominis as- sumpta, in superficie maris anbulasse dicitur : cum suos discipulos compulit ascendere in naviculam, et præcedere ipsum trans fretum, donec ipse dimit- teret turbas, et dimissis turbis ascendit in montem ut solus oraret. Vespere autem facto solus erat ibi, Navicula autem jam erat in medio mari, Videntes autem eum supra mare turbati sunt, dicentes quod phantasma esset, et præ timore clamaverunt. Sta- tim vero locutus est eis, dicens : Confidiie, ego sun nolite timere ". Nam alioqui fieri non poterit ut Deo convenientem theologiam comprehendere vi- • D deatur oraculum, si quis illud de supremo Deo et Isa. L LAVI, 1. ' Jer. xx11, 24. Patre universi intelligat. Quid enim venerationis aut dignitatis habeat si Deus universi ambulare in mari dicatur? Cujusmodi autem ambulatio in mari intelligetur illius, qui omnia complectitur, ac cosm lum terramque complet, et propemodum dieit : ⚫ Cœlum mihi sedes, terra autem scabellum pedum meorum ?, item : Calum et terram ego impleo, dicit Dominus 83. › Salvator autem ac Dominus noster, cum seipsum evacuaverit et formam servi acceperit, et habitu inventus sit ut bomo, dum si- gnum ejus quæ multos latebat divinæ virtutis suæ videndum suis præbet discipulis, super marinos Job 1x, 7,8. Matth. xiv, 22-27. 152. 2. 78 Matth. XXVIII, 19. 19 Psal. 1, 21.
«Τότε φανεροὶ ἔσονται οἱ σφραγιζόμενοι τὸν νόμον τοῦ μὴ μαθεῖν, καὶ ἐρεῖ, μενῶ τὸν θεὸν τὸν ἀποστρέψαντα τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἀπὸ τοῦ οἴκου Ἰακώβ, καὶ πεποιθὼς ἔσομαι ἐπ’ αὐτῷ. ἰδοὺ ἐγὼ καὶ τὰ παιδία ἅ μοι ἔδωκεν ὁ θεός. καὶ ἔσται σημεῖα καὶ τέρατα ἐν τῷ Ἰσραὴλ παρὰ κυρίου Σαβαώθ, ὃς κατοικεῖ ἐν τῷ ὄρει Σιών. καὶ ἐὰν εἴπωσιν πρὸς ὑμᾶς, ζητήσατε τοὺς ἐγγαστριμύθους, καὶ τοὺς ἀπὸ τῆς γῆς φωνοῦντας, τοὺς κενολογοῦντας οἳ ἐκ τῆς κοιλίας φωνοῦσιν, οὐκ ἔθνος πρὸς θεὸν αὐτοῦ; τί ἐκζητοῦσι περὶ τῶν ζώντων τοὺς νεκρούς; νόμον γὰρ εἰς βοήθειαν ἔδωκεν.» Ἐν τῇ πρὸς Ἑβραίους ἐπιστολῇ παραθεὶς ὁ ἀπόστολος τὴν φάσκουσαν λέξιν «ἰδοὺ ἐγὼ καὶ τὰ παιδία ἅ μοι ἔδωκεν ὁ θεός», ἐπεξεργάζεται περὶ τοῦ Χριστοῦ, λέγων· «ἐπεὶ οὖν τὰ παιδία κεκοινώνηκεν αἵματος καὶ σαρκός, καὶ αὐτὸς παραπλησίως μετέσχεν τῶν αὐτῶν, ἵνα διὰ τοῦ θανάτου καταργήσῃ τὸν τὸ κράτος ἔχοντα τοῦ θανάτου».
τὴν προαναφωνηθέντα και πρὸς τοῦ Πατρὸς ἀπεσταλ- μένον προφήτην, ἅτε νομοθέτην ἅπασι γενόμενον ἀν- θρώποις τῆς εἰς τὸν τῶν ὅλων Θεὸν εὐσεβείας, διὰ τῆς σωτηρίου καὶ εὐαγγελικῆς διδασκαλίας ἔγνωμεν καὶ κατεδεξάμεθα, πληρουμένης κατὰ τὸ αὐτὸ καὶ ἑτέρας προῤῥήσεως, δι' ἧς εἴρηται· « Κατάστησον, Κύριε, νομοθέτην αὐτοῖς, γνώτωσαν ἔθνη, ὅτι ἄνθρω ποί εἰσι·, τὸ δὲ Ἰουδαίων ἔθνος μὴ παραδεξάμενον τὸν προφητευόμενον, δίκην ἔτισε τὴν ἀξίαν, κατὰ τὴν θείαν πρόῤῥησιν φήσασαν· ι Καὶ ὁ ἄνθρωπος ὃς ἐαν μὴ ἀκούσῃ πάντα ὅσα ἐὰν λαλήσῃ ὁ προφήτης ἐν τῷ ὀνόματί μου, ἐγὼ ἐκδικήσω ἐξ αὐτοῦ. » Ἐκδεδίκηται γοῦν ἐκ τοῦ λαοῦ ἐκείνου πᾶν αἷμα ἐκχυθὲν ἐπὶ τῆς γῆς, ἀπὸ αἷματος "Αβελ ἕως αίματος Ζαχαρίου, καὶ αὐτοῦ γε ἐπὶ πᾶσι τοῦ Χριστοῦ, οὗ τὸ αἷμα καθ᾿ ἑαυ τῶν ἐξαιτησάμενοι καὶ κατὰ τῶν ἰδίων παίδων, εἰσ- ἔτι νῦν τῆς τολμηθείσης αὐτοῖς ἀσεβείας τὴν τιμω- ρίαν ὑπέχουσιν. Ἀπὸ τοῦ Ἰώβ. — Περὶ τῆς ἐν θαλάττη πορείας - τοῦ Χριστοῦ. Β Ο λέγων τῷ ἡλίῳ, καὶ οὐκ ἀνατέλλει, κατὰ δὲ ἄστρων κατασφραγίζει, ὁ τανύσας τὸν οὐρανὸν μό- νος, καὶ περιπατῶν ἐπὶ θαλάσσης ὡς ἐπ' ἐδάφους. » Καὶ ταῦτα μόνῳ τῷ Σωτῆρι και Κυρίῳ ἡμῶν, ὡς ἂν Θεοῦ Λόγῳ, δημιουργῷ τῶν ὅλων τυγχάνοντι ἀρ μόζοι ἄν· μόνος γοῦν τῶν πώποτε κατὰ τοὺς τῆς ἐνανθρωπήσεως χρόνους, σῶμα καὶ σχῆμα ἀνθρώπι νον ἀναλαβὼν, ἐπὶ τῆς θαλάσσης περιπατῆσαι λέγε- ται, ὅτε τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς ἠνάγκασεν ἐμβῆναι εἰς πλοῖον, καὶ προάγειν αὐτὸν εἰς τὸ πέραν, ἕως οὗ αὐτὸς ἀπολύσῃ τοὺς ὄχλους· καὶ ἀπολύσας τοὺς ὄχλους ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος, κατ' ιδίαν προσεύξασθαι. Οψίας δὲ γενο- μένης μόνος ἦν ἐκεῖ. Τὸ δὲ πλοῖον ἤδη ἦν ἐν μέσῳ τῆς θαλάσσης. Ιδόντες δὲ αὐτὸν ἐπὶ τῆς θαλάσσης, έτα- ράχθησαν, λέγοντες, ὅτι φάντασμά ἐστι, καὶ ἀπὸ τοῦ φόβου ἔκραξαν. Εὐθέως δὲ ἐλάλησεν αὐτοῖς, λέγων· • Θαρσείτε, ἐγώ εἰμι, μὴ φοβεῖσθε. » Αλλως δὲ οὐκ ἂν γένοιτο ἀξιοπρεπή θεολογίαν δοκεῖν περιέχειν, εἰ ἐπὶ τοῦ ἀνωτάτω Θεοῦ καὶ Πατρὸς τῶν ὅλων ἐκλαμ- βάνοι τις τὸ λόγιον. Τί γὰρ ἔχει σεμνὸν καὶ ἀξιόλογον ἐπὶ τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων περιπατεῖν λέγεσθαι ἐπὶ τῆς θαλάσσης; Πῶς δὲ καὶ νοηθείη περίπατος ἐπὶ τῆς θαλάσσης τοῦ τὰ πάντα περιέχοντος, καὶ τὸν οὐρα- νὸν καὶ τὴν γῆν πληροῦντος ; καὶ μονονουχί λέγοντος· • Ο ουρανός μοι θρόνος, ἡ δὲ γῆ ὑποπόδιον τῶν που δῶν μου· ο καί· « Τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ, λέγει Κύριος. Ο δέ γε Σωτήρ και Κύριος ἡμῶν, ἑαυτὸν κενώσας, καὶ μορφὴν δούλου λαβών, καὶ σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος, δεῖγμα τῆς λαν θανούσης τοὺς πολλοὺς ἐνθέου δυνάμεως ἑαυτοῦ παρ- ἔχων ὁρᾷν τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς, καὶ τοῖς θαλαττίοις i DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. A dictum fuerat. Sed cum talem gratiam non accepis- sent, eosdem alibi redarguit, dicens : • Eo quod veni, et non fuit homo, vocavi, et non fuit qui au- diret ". » Deinde ad illos dicit : • Auferetur a vobis regnum Dei, et dabitur genti ferenti fructus ejus. › Suis vero discipulis post illorum rejectionem im- perat Ite et docete omnes gentes in nomine meo 78. Sic igitur nos quidem gentes, antea de- nuntiatum illum et a Patre missum prophetam, tanquam eum qui omnibus hominibus et legum et pietatis erga Deum universi auctor exstiterit, per salutarem ipsius evangelicamque doctrinam agnovi- mus, et suscepimus, cum in boc alia quoque prophetia completa sit, quæ ait : e Constitue, Do- mine, legislatorem apud eos, agnoscant gentes quod homines sunt . . Judæi vero contra qui illum, quem sua ipsorum oracula venturum prædicebant non susceperunt, idoneum dedere supplicium, sicut prophetia divina significaverat, cum dixit: • Et quicunque homo non audierit omnia quæcunque loquetur propheta ille in nomine meo, ego ulciscar ex eo. » Ultus igitur est de populo illo omnem san- guinem effusum in terram a sanguine Abel, usque ad sanguinem Zachariæ, et ad extremum ipsius Christi, cujus sanguinem cum super se, et super filios suos expoposcissent, in bunc usque diem ejus sceleris, quod audacissime perpetrarunt, supplicium pendunt. C Ab Job. - De ambulatione Christi in mari. • Qui dicit soli, et non oritur, et astra quasi signo impresso claudit, qui extendit calum solus, qui ambulat in mari sicut in sold 8°., Hæc item uni Salvatori ac Domino nostro, tanquam Dei Verbo et rerum omnium opifici accommodari possunt ; solus enim ex omnibus qui unquam fuerint, quo tempore homo factus est, et corpore et figura hominis as- sumpta, in superficie maris anbulasse dicitur : cum suos discipulos compulit ascendere in naviculam, et præcedere ipsum trans fretum, donec ipse dimit- teret turbas, et dimissis turbis ascendit in montem ut solus oraret. Vespere autem facto solus erat ibi, Navicula autem jam erat in medio mari, Videntes autem eum supra mare turbati sunt, dicentes quod phantasma esset, et præ timore clamaverunt. Sta- tim vero locutus est eis, dicens : Confidiie, ego sun nolite timere ". Nam alioqui fieri non poterit ut Deo convenientem theologiam comprehendere vi- • D deatur oraculum, si quis illud de supremo Deo et Isa. L LAVI, 1. ' Jer. xx11, 24. Patre universi intelligat. Quid enim venerationis aut dignitatis habeat si Deus universi ambulare in mari dicatur? Cujusmodi autem ambulatio in mari intelligetur illius, qui omnia complectitur, ac cosm lum terramque complet, et propemodum dieit : ⚫ Cœlum mihi sedes, terra autem scabellum pedum meorum ?, item : Calum et terram ego impleo, dicit Dominus 83. › Salvator autem ac Dominus noster, cum seipsum evacuaverit et formam servi acceperit, et habitu inventus sit ut bomo, dum si- gnum ejus quæ multos latebat divinæ virtutis suæ videndum suis præbet discipulis, super marinos Job 1x, 7,8. Matth. xiv, 22-27. 152. 2. 78 Matth. XXVIII, 19. 19 Psal. 1, 21.
PG 22:701παῖδας δὲ αὐτοῦ ἐν τούτοις τοὺς ἀποστόλους ὀνομάζει, ἐφ’ ὧν «σημεῖα καὶ τέρατα ἐν τῷ οἴκῳ Ἰσραὴλ» ποιήσειν τὸν κύριον Σαβαώθ, τὸν κατοικοῦντα «ἐν τῷ ὄρει Σιών», διδάσκει, τούτους δὲ αὐτοὺς φανεροὺς ἔσεσθαι συνήθως ἡμῖν τὰ πρόσωπα σφραγιζομένους τῇ τοῦ Χριστοῦ σφραγῖδι, παιδευομένους τε μηκέτι τὸν Μωσέως νόμον μανθάνειν, τῷ μηκέτι συνεστάναι αὐτὸν καὶ τῷ τὸν καλούμενον οἶκον Ἰακὼβ καταλελεῖφθαι ὑπὸ τοῦ θεοῦ. ἀσαφῶς δὲ παρὰ τοῖς ἑβδομήκοντα εἰρημένου «τότε φανεροὶ ἔσονται οἱ σφραγιζόμενοι τὸν νόμον τοῦ μὴ μαθεῖν, καὶ ἐρεῖ, μενῶ τὸν θεὸν τὸν ἀποστρέψαντα τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἀπὸ τοῦ οἴκου Ἰακώβ, καὶ πεποιθὼς ἔσομαι ἐπ’ αὐτῷ», σαφέστερον ὁ Σύμμαχος ἐξέδωκεν, εἰπών· «δῆσον μαρτύριον, σφράγισον νόμον ἐν τοῖς διατάγμασίν μου, καὶ προσδοκήσω τὸν κύριον τὸν κρύβοντα τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἀπὸ τοῦ οἴκου Ἰακώβ, καὶ ἀναμενῶ αὐτὸν», καὶ ὁ Ἀκύλας δὲ τοῦτον καὶ αὐτὸς ἐξέδωκεν τὸν τρόπον· «ἔνδησον μαρτύριον, σφράγισον νόμον ἐν διδακτοῖς μου, καὶ προσδέξομαι τὸν θεὸν τὸν ἀποκρύβοντα τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἀπὸ τοῦ οἴκου Ἰακώβ, καὶ ὑπομενῶ αὐτόν». ταῦτα δ’ οὖν οἱ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἀπόστολοι διδάσκονται ποιεῖν.
οἷς ἑξῆς ἐπιλέγει· «ἰδοὺ ἐγὼ καὶ τὰ παιδία, ἅ μοι ἔδωκεν ὁ θεός. καὶ ἔσται εἰς σημεῖα καὶ τέρατα ἐν τῷ Ἰσραὴλ παρὰ κυρίου Σαβαώθ, ὃς κατοικεῖ ἐν τῷ ὄρει Σιών». κατοικήσας δὲ ὁ κύριος Σαβαώθ, ὁ τοῦ θεοῦ λόγος, ἐν ᾧ ἀνείληφεν ἀνθρώπῳ, καὶ τὰς διατριβὰς πεποιημένος «ἐν τῷ ὄρει Σιών», σημεῖά τε καὶ τέρατα διαπραξάμενος, ὁμοῦ τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς καὶ πᾶσι τοῖς εἰς αὐτὸν πεπιστευκόσιν ἐξ ἁπάντων τῶν πρὶν εἰδωλολατρῶν παρακελεύεται μηκέτι δεδιέναι κατὰ μηδένα τρόπον τὴν δεισιδαίμονα πλάνην· ἀλλ’ εἰ καὶ παρασαλεύοιεν αὐτοὺς ἢ καὶ ἀναγκάζοιεν οἱ ἐξ ἐθνῶν εἰδωλολάτραι ζητεῖν «τοὺς ἐγγαστριμύθους» καὶ τὰ τῶν δαιμόνων μαντεῖα ὡς θαυμάσια καὶ κατ’ οὐδὲν λείποντα τῆς τῶν θείων καὶ θεοφιλῶν ἀνδρῶν προφητικῆς διαίτης, αὐτοὺς δεῖν ἀποκρίνεσθαι καὶ λέγειν διδάσκει· «τί ἐκζητοῦσι περὶ τῶν ζώντων τοὺς νεκρούς; νόμον γὰρ εἰς βοήθειαν δέδωκεν», καὶ τὰ τούτοις ἀκόλουθα· τοὺς γὰρ ἅπαξ νόμον εἰληφότας καὶ σωτηρίους ἐντολὰς ἐπὶ βοηθείᾳ καὶ θεραπείᾳ τοῦ ἰδίου βίου περιττὸν μαντείας πολυπραγμονεῖν διὰ τῆς δαιμονικῆς ἀπάτης ἐνεργουμένας. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. «Ἰακὼβ ὁ παῖς μου, ἀντιλήψομαι αὐτοῦ·
PG 22:703Ἰσραὴλ ὁ ἐκλεκτός μου, προσεδέξατο αὐτὸν ἡ ψυχή μου· κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἐξοίσει· οὐ κεκράξεται οὐδὲ ἀνήσει, οὐδὲ ἀκουσθήσεται ἔξω ἡ φωνὴ αὐτοῦ. κάλαμον συντετριμμένον οὐ κατεάξει, καὶ λίνον καπνιζόμενον οὐ σβέσει, ἀλλ’ εἰς ἀλήθειαν ἐξοίσει κρίσιν. ἀναλάμψει καὶ οὐ θραυσθήσεται, ἕως ἂν θῇ ἐπὶ γῆς κρίσιν· καὶ ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. οὕτως λέγει κύριος ὁ θεὸς ὁ ποιήσας τὸν οὐρανὸν καὶ πήξας αὐτόν, ὁ στερεώσας τὴν γῆν καὶ τὰ ἐν αὐτῇ, καὶ διδοὺς πνοὴν τῷ λαῷ τῷ ἐπ’ αὐτῆς καὶ πνεῦμα τοῖς πατοῦσιν αὐτήν. ἐγὼ κύριος ὁ θεός σου ἐκάλεσά σε ἐν δικαιοσύνῃ, καὶ κρατήσω τῆς χειρός σου καὶ ἐνισχύσω σε, καὶ ἔδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν, ἀνοῖξαι ὀφθαλμοὺς τυφλῶν, καὶ ἐξαγαγεῖν ἐκ δεσμῶν δεδεμένους καὶ ἐξ οἴκου φυλακῆς καθημένους ἐν σκότει.» Καὶ ταύτης ὁ εὐαγγελιστὴς μνημονεύει τῆς λέξεως, ὅτε «ἐξελθόντες οἱ Φαρισαῖοι συμβούλιον ἔλαβον» κατὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, «ὅπως αὐτὸν ἀπολέσωσιν», ἐπειδὴ τοῖς σάββασιν τοὺς κάμνοντας ἐθεράπευεν.
πλειόνων τῶν καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης κηρυξάντων αὐτόν· ὧν τὸ ἁπλαστον καὶ ἀληθὲς τῆς μαρτυρίας πιστοῦται ἡ διὰ βασάνων πεῖρα, καὶ ἡ μέχρι θανά του ἔνστασις, ἣν ἐπὶ βασιλέων, ἀρχόντων τε καὶ ἡγε- μόνων, καὶ ὅλων ἐθνῶν ἐνεδείξαντο, τοῖς ὑπ' αὐτῶν κηρυττομένοις ἀλήθειαν ἐπιμαρτυρήσαντες. Τούτοις δὲ αὐτοῖς ἡγοῦμαι τοῖς εὐαγγελισταῖς αὐτοῦ καὶ ἀπο στόλοις ἐπιφωνεῖν τὸ πνεῦμα τὸ προφητικὸν τὰ ἀπὸ τοῦ, « Ἰσχύσατε, χεῖρες ἀνειμέναι, καὶ γόνατα παρα- λελυμένα. • Επεὶ γὰρ τὰς χεῖρας καὶ τὰς πρακτι κὰς δυνάμεις οὗτοι, τάς τε βάσεις καὶ τὴν πορείαν ἀπὸ τῆς μακράς περιόδου τῆς κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον λατρείας παρείθησαν, διεγείρων αὐτοὺς ἐπὶ τὴν κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον πολιτείαν· ι Ἰσχύσατε, φησί, χεῖρες ἀνειμέναι, καὶ γόνατα παραλελυμένα, ο εἰς ἑτοιμασίαν δηλαδὴ τοῦ κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον δρόμου. Ἰσχύσατε δὲ καὶ εἰς τὸ παρακαλεῖν ἑτέρους, καὶ παρορμᾶν ἔχεσθαι τῆς εὐαγγελικῆς σωτηρίας, ὑμεῖς οἱ τὸ πρὶν ὀλιγόψυχοι, καὶ μή τις ὑμᾶς αἱρείτω φό- 6ος τῶν ἔξωθεν ἀνθισταμένων τῷ εὐαγγελικῷ κηρύ γματι· ἀλλὰ καὶ πρὸς τούτους ἰσχύσατε, καὶ μὴ φοβεῖσθε. Θεὸς γὰρ ἦν καὶ Θεοῦ Λόγος, ἀλλ' οὐ Μωϋσει τις παραπλήσιος, οὐδέ τις τοῖς προφήταις ὅμοιος, οὐ μόνων τῶν παραδόξων ποιητής θαυμάτων, ἀλλὰ καὶ ὑμῖν αὐτοῖς τῆς ἰσχύος γεγονώς αίτιος. Π στις δ' ἂν γένοιτο ἐναργεστάτη τῆς τοῦ προφητευο- μένου Σωτῆρος ἡμῶν ἐνθέου δυνάμεως, δι' ἧς ἀλη θως χωλοὺς καὶ τυφλούς, καὶ λεπρούς, καὶ παρ ειμένους ιάσατό ποτε λόγῳ, κατὰ τὰς περὶ αὐτ τοῦ Γραφάς, ἡ καὶ εἰσέτι νῦν ἐνεργουμένη πρὸς τῆς αὐτοῦ θεότητος καθ' ὅλης τῆς ἀνθρώπων οι- κουμένης ἀρετή, δι' ἧς αὐτοῖς ἔργοις ὁποῖος τις ἦν καὶ τότε, τοῖς οἴοις τε συνορᾷν ἐπιδείκνυται· ὅτε καὶ ἐπὶ τοσούτοις μετὰ ταῦτα χρόνοις διαρκής καὶ ἀνίκητος, καὶ ὡς ἀληθῶς Θεοῦ Λόγος, ὁ πρὸς αὐτοῦ καταγγελθεὶς ἀποδείκνυται, πάντας υπερβαλλόμενος τοὺς ἀρχῆθεν καὶ μέχρι τοῦ νῦν τὴν διδασκαλίαν αὐ τοῦ πολεμεῖν παρεσκευασμένους, ἐξ ἁπάσης τε τῆς οίκοι μένης ὑπαγόμενος ἑαυτῷ μυρία πλήθη, καὶ πά σης μὲν ἁμαρτίας καὶ τῶν κατὰ ψυχὴν παθῶν τε καὶ νοσημάτων τοὺς αὐτῷ προσιόντας ἀπαλλάσσων, ἐπὶ δὲ τὴν εὐσεβὴ διδασκαλίαν αὐτοῦ πᾶν γένος Ελλήνων καὶ βαρβάρων προσκαλούμενος, μυρίους τε όσους προσάγων ἐπὶ τὴν τοῦ μόνου καὶ ἀληθοῦς Θεοῦ γνώ σιν, ἐπί τε τὸν ὑγιῆ καὶ σώφρονα βίον, ὃς δὴ καὶ πρέ- των εἴη ἂν ἐπαγγελίς θρησκείας τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ. Οὗτος δὲ αὐτὸς ὁ Θεὸς ἡμῶν, ἅτε τυγχάνων Θεοῦ Λόγος, « Κρίσιν, φησίν, ἀνταποδίδωσι, καὶ ἀνταποδώσει, αὐτὸς ἥξει καὶ σώσει ἡμᾶς. » Κατὰ γὰρ τὸν ψαλμὸν φήσαντα· Ὁ Θεὸς, τὸ κρῖμά σου τῷ βασιλεῖ δός, » καὶ κατὰ τὴν εὐαγγελικὴν διδασκαλίαν, δι' ἧς εἴρηται· « Ὁ Πατὴρ κρίνει οὐδένα, ἀλλὰ τὴν κρίσιν πᾶσαν δέδωκε τῷ Υἱῷ, ο παρὰ τοῦ Πατρὸς τὴν τοῦ κρίνειν εἰληφὼς ἐξουσίαν, δικαιοσύνῃ κρίνων, τῷ μὲν ἐκ περιτομῆς λαῷ τὴν προσήκουσαν τῶν εἰς αὐτ τόν τε καὶ τοὺς αὐτοῦ προφήτας τετολμημένων δίκην ἀποδέδωκε, πάντας δὲ ἀπαξαπλῶς ἀνθρώπους τοὺς αὐτῷ προσιόντας ἐξ ἴσου κατὰ τὸ δίκαιον ἀνεσώσατο· ὧν τὰ ὦτα τῆς διανοίας καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἀνέῳξεν. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. A habentibus facultatem loquendi restituere, quæ B C D omnia Salvator ac Dominus noster Jesus Christus admirabiliter præstitit, tanquam is qui verus sit Deus, et hæc omnia multorum testimonio, qui il- Jum in toto orbe prædicarunt, fidem acceperunt : quorum testimonii et simplicitatem et veritatem ex- ploratio per tormenta confirmat, et usque ad mor- tem certandi perseverantia, quam in conspectu et regum, et principum, et præsidum et universarum gentium præstiterunt, dum eorum, quæ ab ipsis prædicabantur, veritati fiden sic faciunt. Porro autem ad hos ipsos et evangelistas ejus et apostolos, spiritum arbitror inclamare propheticum, ea quæ deinceps sequuntur, ab illo loco : • Convalescite, manus remissæ, et genua dissoluta. » Nam quoniam Li et manibus, et viribus quæ ad agendum perti nent, et plantis ipsis et incessu, ex longo adoratio- nis secundum Mosaicam legem circuitu elangue- rant, solutioresque evaserant, idcirco excitans illos ad evangelicam vitæ institutionem: ‹ Convalescite, inquit, manus remissæ, et genua dissoluta, ad alacritatem videlicet evangelici cursus. Confirnia- mini etiam ad exhortandos, concitandosque alios, ut evangelicam salutem amplectantur, vos, inquam, qui prius eratis pusillo animo, neque ullus vos capiat tiinor eorum, qui extrinsecus evangelica prædicationi resistunt : verum contra hos quoque robur accipite, et ne timete. Deus enim est et Dei Verbum, non autem quispiam Mosi similis, ac ne ullus quidem prophetarum huic est comparandus, qui non solum miracula inusitata edere consuevit, verum etiam vobis ipsis omnis fortitudinis et con- stantiæ auctor exsistit. Argumentum vero certissi- mum fuerit divinæ ejus, quem prophetæ venturum nuntiarunt Salvatoris nostri virtutis, per quam re vera et claudos, et cæcos, et lepris infectos, et niembris dissolutos, verbo, ut Scripturæ quæ de il- lo exstant fidem faciunt, aliquando sanaverit, ea quæ etiam nunc efficaciam suam ex illius divinitate in toto, qui ab hominibus incolitur orbe, ostendit virtus, per quam rebus ipsis et factis qualis tunc quoque fuerit iis, qui intueri possunt, ostenditur : quando in tan multos annos post illa quæ scripta sunt durat invictus, et revera Dei Verbum esse, quod ab ipso denuntiatum est, demnonstratur, utpote quod omnes jam vicerit, quicunque ab ini- tio in hunc usque diem doctrinam ipsius oppu- gnare conati sint, et ex universo orbe innumera- biles conventus ad seipsum assidue trahat, et ab omni peccato, omnibusque animi et perturnationi- bus et morbis eos qui ad se accesserint, liberet, et ad religiosam, piamque doctrinam omne et Græcorum et barbarorum genus invitet, innume rabilesque ad unius verique Dei cognitionem, et sanum ac moderatum vivendi institutum adducat; quemadmodum videlicet eum deceat, qui supremi Dei cultum profiteatur. Quinetiam hic idem Deus noster, tanquam is qui sit Dei Verbum, c judicium, inquit, reddit et reddet, ipse veniet et servabit
τὸ τηνικαῦτα γάρ, ὥς φησιν, «γνοὺς» ὁ Ἰησοῦς τὴν κατ’ αὐτοῦ συσκευὴν «ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν, καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοί, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτοὺς πάντας, καὶ ἐπετίμησεν αὐτοῖς, ἵνα μὴ φανερὸν αὐτὸν ποιήσωσιν.» οἷς ἐπιφέρει λέγων· καὶ ταῦτα πάντα γέγονεν (τουτέστιν τὸ ἀναχωρεῖν αὐτὸν καὶ τὸ ἐκκλίνειν τοὺς ἐπιβούλους καὶ τὸ λανθάνειν σπουδάζειν ἐν οἷς ἔπραξεν παραδόξοις καὶ τὸ παρεγγυᾶν τοῖς θεραπευομένοις μὴ φανερὸν αὐτὸν ποιεῖν), «ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος, ἰδοὺ ὁ παῖς μου, εἰς ὃν εὐδόκησα, ὁ ἀγαπητός μου, ὃν ᾑρέτισεν ἡ ψυχή μου· θήσω τὸ πνεῦμά μου ἐπ’ αὐτόν, καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἀπαγγελεῖ. οὐκ ἐρίσει οὐδὲ κραυγάσει, οὐδὲ ἀκούσεταί τις ἐν ταῖς πλατείαις τὴν φωνὴν αὐτοῦ. κάλαμον συντετριμμένον οὐ κατεάξει, καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει, ἕως ἂν ἐκβάλῃ εἰς νῖκος τὴν κρίσιν, καὶ ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν.» τήρει δὲ ἐπιμελῶς, τίνα τρόπον ὁ Ματθαῖος, εἰπὼν «ἰδοὺ ὁ παῖς μου, ὃν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου, ἐν ᾧ εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου», οὔτε τοῦ Ἰακὼβ οὔτε τοῦ Ἰσραὴλ ἐμνήσθη.
πλειόνων τῶν καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης κηρυξάντων αὐτόν· ὧν τὸ ἁπλαστον καὶ ἀληθὲς τῆς μαρτυρίας πιστοῦται ἡ διὰ βασάνων πεῖρα, καὶ ἡ μέχρι θανά του ἔνστασις, ἣν ἐπὶ βασιλέων, ἀρχόντων τε καὶ ἡγε- μόνων, καὶ ὅλων ἐθνῶν ἐνεδείξαντο, τοῖς ὑπ' αὐτῶν κηρυττομένοις ἀλήθειαν ἐπιμαρτυρήσαντες. Τούτοις δὲ αὐτοῖς ἡγοῦμαι τοῖς εὐαγγελισταῖς αὐτοῦ καὶ ἀπο στόλοις ἐπιφωνεῖν τὸ πνεῦμα τὸ προφητικὸν τὰ ἀπὸ τοῦ, « Ἰσχύσατε, χεῖρες ἀνειμέναι, καὶ γόνατα παρα- λελυμένα. • Επεὶ γὰρ τὰς χεῖρας καὶ τὰς πρακτι κὰς δυνάμεις οὗτοι, τάς τε βάσεις καὶ τὴν πορείαν ἀπὸ τῆς μακράς περιόδου τῆς κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον λατρείας παρείθησαν, διεγείρων αὐτοὺς ἐπὶ τὴν κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον πολιτείαν· ι Ἰσχύσατε, φησί, χεῖρες ἀνειμέναι, καὶ γόνατα παραλελυμένα, ο εἰς ἑτοιμασίαν δηλαδὴ τοῦ κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον δρόμου. Ἰσχύσατε δὲ καὶ εἰς τὸ παρακαλεῖν ἑτέρους, καὶ παρορμᾶν ἔχεσθαι τῆς εὐαγγελικῆς σωτηρίας, ὑμεῖς οἱ τὸ πρὶν ὀλιγόψυχοι, καὶ μή τις ὑμᾶς αἱρείτω φό- 6ος τῶν ἔξωθεν ἀνθισταμένων τῷ εὐαγγελικῷ κηρύ γματι· ἀλλὰ καὶ πρὸς τούτους ἰσχύσατε, καὶ μὴ φοβεῖσθε. Θεὸς γὰρ ἦν καὶ Θεοῦ Λόγος, ἀλλ' οὐ Μωϋσει τις παραπλήσιος, οὐδέ τις τοῖς προφήταις ὅμοιος, οὐ μόνων τῶν παραδόξων ποιητής θαυμάτων, ἀλλὰ καὶ ὑμῖν αὐτοῖς τῆς ἰσχύος γεγονώς αίτιος. Π στις δ' ἂν γένοιτο ἐναργεστάτη τῆς τοῦ προφητευο- μένου Σωτῆρος ἡμῶν ἐνθέου δυνάμεως, δι' ἧς ἀλη θως χωλοὺς καὶ τυφλούς, καὶ λεπρούς, καὶ παρ ειμένους ιάσατό ποτε λόγῳ, κατὰ τὰς περὶ αὐτ τοῦ Γραφάς, ἡ καὶ εἰσέτι νῦν ἐνεργουμένη πρὸς τῆς αὐτοῦ θεότητος καθ' ὅλης τῆς ἀνθρώπων οι- κουμένης ἀρετή, δι' ἧς αὐτοῖς ἔργοις ὁποῖος τις ἦν καὶ τότε, τοῖς οἴοις τε συνορᾷν ἐπιδείκνυται· ὅτε καὶ ἐπὶ τοσούτοις μετὰ ταῦτα χρόνοις διαρκής καὶ ἀνίκητος, καὶ ὡς ἀληθῶς Θεοῦ Λόγος, ὁ πρὸς αὐτοῦ καταγγελθεὶς ἀποδείκνυται, πάντας υπερβαλλόμενος τοὺς ἀρχῆθεν καὶ μέχρι τοῦ νῦν τὴν διδασκαλίαν αὐ τοῦ πολεμεῖν παρεσκευασμένους, ἐξ ἁπάσης τε τῆς οίκοι μένης ὑπαγόμενος ἑαυτῷ μυρία πλήθη, καὶ πά σης μὲν ἁμαρτίας καὶ τῶν κατὰ ψυχὴν παθῶν τε καὶ νοσημάτων τοὺς αὐτῷ προσιόντας ἀπαλλάσσων, ἐπὶ δὲ τὴν εὐσεβὴ διδασκαλίαν αὐτοῦ πᾶν γένος Ελλήνων καὶ βαρβάρων προσκαλούμενος, μυρίους τε όσους προσάγων ἐπὶ τὴν τοῦ μόνου καὶ ἀληθοῦς Θεοῦ γνώ σιν, ἐπί τε τὸν ὑγιῆ καὶ σώφρονα βίον, ὃς δὴ καὶ πρέ- των εἴη ἂν ἐπαγγελίς θρησκείας τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ. Οὗτος δὲ αὐτὸς ὁ Θεὸς ἡμῶν, ἅτε τυγχάνων Θεοῦ Λόγος, « Κρίσιν, φησίν, ἀνταποδίδωσι, καὶ ἀνταποδώσει, αὐτὸς ἥξει καὶ σώσει ἡμᾶς. » Κατὰ γὰρ τὸν ψαλμὸν φήσαντα· Ὁ Θεὸς, τὸ κρῖμά σου τῷ βασιλεῖ δός, » καὶ κατὰ τὴν εὐαγγελικὴν διδασκαλίαν, δι' ἧς εἴρηται· « Ὁ Πατὴρ κρίνει οὐδένα, ἀλλὰ τὴν κρίσιν πᾶσαν δέδωκε τῷ Υἱῷ, ο παρὰ τοῦ Πατρὸς τὴν τοῦ κρίνειν εἰληφὼς ἐξουσίαν, δικαιοσύνῃ κρίνων, τῷ μὲν ἐκ περιτομῆς λαῷ τὴν προσήκουσαν τῶν εἰς αὐτ τόν τε καὶ τοὺς αὐτοῦ προφήτας τετολμημένων δίκην ἀποδέδωκε, πάντας δὲ ἀπαξαπλῶς ἀνθρώπους τοὺς αὐτῷ προσιόντας ἐξ ἴσου κατὰ τὸ δίκαιον ἀνεσώσατο· ὧν τὰ ὦτα τῆς διανοίας καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἀνέῳξεν. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. A habentibus facultatem loquendi restituere, quæ B C D omnia Salvator ac Dominus noster Jesus Christus admirabiliter præstitit, tanquam is qui verus sit Deus, et hæc omnia multorum testimonio, qui il- Jum in toto orbe prædicarunt, fidem acceperunt : quorum testimonii et simplicitatem et veritatem ex- ploratio per tormenta confirmat, et usque ad mor- tem certandi perseverantia, quam in conspectu et regum, et principum, et præsidum et universarum gentium præstiterunt, dum eorum, quæ ab ipsis prædicabantur, veritati fiden sic faciunt. Porro autem ad hos ipsos et evangelistas ejus et apostolos, spiritum arbitror inclamare propheticum, ea quæ deinceps sequuntur, ab illo loco : • Convalescite, manus remissæ, et genua dissoluta. » Nam quoniam Li et manibus, et viribus quæ ad agendum perti nent, et plantis ipsis et incessu, ex longo adoratio- nis secundum Mosaicam legem circuitu elangue- rant, solutioresque evaserant, idcirco excitans illos ad evangelicam vitæ institutionem: ‹ Convalescite, inquit, manus remissæ, et genua dissoluta, ad alacritatem videlicet evangelici cursus. Confirnia- mini etiam ad exhortandos, concitandosque alios, ut evangelicam salutem amplectantur, vos, inquam, qui prius eratis pusillo animo, neque ullus vos capiat tiinor eorum, qui extrinsecus evangelica prædicationi resistunt : verum contra hos quoque robur accipite, et ne timete. Deus enim est et Dei Verbum, non autem quispiam Mosi similis, ac ne ullus quidem prophetarum huic est comparandus, qui non solum miracula inusitata edere consuevit, verum etiam vobis ipsis omnis fortitudinis et con- stantiæ auctor exsistit. Argumentum vero certissi- mum fuerit divinæ ejus, quem prophetæ venturum nuntiarunt Salvatoris nostri virtutis, per quam re vera et claudos, et cæcos, et lepris infectos, et niembris dissolutos, verbo, ut Scripturæ quæ de il- lo exstant fidem faciunt, aliquando sanaverit, ea quæ etiam nunc efficaciam suam ex illius divinitate in toto, qui ab hominibus incolitur orbe, ostendit virtus, per quam rebus ipsis et factis qualis tunc quoque fuerit iis, qui intueri possunt, ostenditur : quando in tan multos annos post illa quæ scripta sunt durat invictus, et revera Dei Verbum esse, quod ab ipso denuntiatum est, demnonstratur, utpote quod omnes jam vicerit, quicunque ab ini- tio in hunc usque diem doctrinam ipsius oppu- gnare conati sint, et ex universo orbe innumera- biles conventus ad seipsum assidue trahat, et ab omni peccato, omnibusque animi et perturnationi- bus et morbis eos qui ad se accesserint, liberet, et ad religiosam, piamque doctrinam omne et Græcorum et barbarorum genus invitet, innume rabilesque ad unius verique Dei cognitionem, et sanum ac moderatum vivendi institutum adducat; quemadmodum videlicet eum deceat, qui supremi Dei cultum profiteatur. Quinetiam hic idem Deus noster, tanquam is qui sit Dei Verbum, c judicium, inquit, reddit et reddet, ipse veniet et servabit
οὐ γὰρ εἶπεν «Ἰακὼβ ὁ παῖς μου», «Ἰσραὴλ ὁ ἐκλεκτός μου», ἀορίστως δὲ ἐξήνεγκεν, εἰπών· «ἰδοὺ ὁ παῖς μου» καὶ «ὁ ἀγαπητός μου». ὅθεν, ὡς μηδὲ ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ τῆς προφητείας κειμένης, παρὰ μὲν τοῖς ἑβδομήκοντα ὠβέλισται τὸ τοῦ Ἰακὼβ καὶ τὸ τοῦ Ἰσραὴλ ὄνομα, καὶ παρὰ τοῖς λοιποῖς δὲ ἑρμηνευταῖς παρασεσιώπηται, ἐπεὶ μηδὲ ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ φέρεται. ἔνθεν εἰκότως οὐδὲ παρὰ τῷ εὐαγγελιστῇ εἴρηται, Ἑβραίῳ ὄντι καὶ ἀκολούθως τῇ Ἑβραίων γραφῇ τὴν προφητείαν ἐκθεμένῳ. τοιγαροῦν οὐδὲ κατὰ διάνοιαν τῷ ἐκ περιτομῆς λαῷ τὰ θεσπιζόμενα ἁρμόζει, μόνῳ δὲ τῷ Χριστῷ τοῦ θεοῦ, μαρτυρουμένῳ ὑπὸ τῆς ἐναργείας καὶ τῆς τῶν πραγμάτων ἐκβάσεως. μόνος γὰρ οὗτος τὴν μέλλουσαν «κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν» προεκήρυξεν, ἡσυχῆ τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων ἐπιδημήσας, καὶ κρίσιν ἐπὶ τῆς γῆς θέμενος· καὶ οὐ μόνον «κάλαμον συντετριμμένον οὐ κατέαξεν», ἀλλά, εἰ ἔστιν εἰπεῖν, συνέδησεν, ἀνορθώσας καὶ ἰσχυροὺς ἀπεργασάμενος τοὺς ἀσθενεῖς καὶ «τοὺς συντετριμμένους τὴν καρδίαν».
πλειόνων τῶν καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης κηρυξάντων αὐτόν· ὧν τὸ ἁπλαστον καὶ ἀληθὲς τῆς μαρτυρίας πιστοῦται ἡ διὰ βασάνων πεῖρα, καὶ ἡ μέχρι θανά του ἔνστασις, ἣν ἐπὶ βασιλέων, ἀρχόντων τε καὶ ἡγε- μόνων, καὶ ὅλων ἐθνῶν ἐνεδείξαντο, τοῖς ὑπ' αὐτῶν κηρυττομένοις ἀλήθειαν ἐπιμαρτυρήσαντες. Τούτοις δὲ αὐτοῖς ἡγοῦμαι τοῖς εὐαγγελισταῖς αὐτοῦ καὶ ἀπο στόλοις ἐπιφωνεῖν τὸ πνεῦμα τὸ προφητικὸν τὰ ἀπὸ τοῦ, « Ἰσχύσατε, χεῖρες ἀνειμέναι, καὶ γόνατα παρα- λελυμένα. • Επεὶ γὰρ τὰς χεῖρας καὶ τὰς πρακτι κὰς δυνάμεις οὗτοι, τάς τε βάσεις καὶ τὴν πορείαν ἀπὸ τῆς μακράς περιόδου τῆς κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον λατρείας παρείθησαν, διεγείρων αὐτοὺς ἐπὶ τὴν κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον πολιτείαν· ι Ἰσχύσατε, φησί, χεῖρες ἀνειμέναι, καὶ γόνατα παραλελυμένα, ο εἰς ἑτοιμασίαν δηλαδὴ τοῦ κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον δρόμου. Ἰσχύσατε δὲ καὶ εἰς τὸ παρακαλεῖν ἑτέρους, καὶ παρορμᾶν ἔχεσθαι τῆς εὐαγγελικῆς σωτηρίας, ὑμεῖς οἱ τὸ πρὶν ὀλιγόψυχοι, καὶ μή τις ὑμᾶς αἱρείτω φό- 6ος τῶν ἔξωθεν ἀνθισταμένων τῷ εὐαγγελικῷ κηρύ γματι· ἀλλὰ καὶ πρὸς τούτους ἰσχύσατε, καὶ μὴ φοβεῖσθε. Θεὸς γὰρ ἦν καὶ Θεοῦ Λόγος, ἀλλ' οὐ Μωϋσει τις παραπλήσιος, οὐδέ τις τοῖς προφήταις ὅμοιος, οὐ μόνων τῶν παραδόξων ποιητής θαυμάτων, ἀλλὰ καὶ ὑμῖν αὐτοῖς τῆς ἰσχύος γεγονώς αίτιος. Π στις δ' ἂν γένοιτο ἐναργεστάτη τῆς τοῦ προφητευο- μένου Σωτῆρος ἡμῶν ἐνθέου δυνάμεως, δι' ἧς ἀλη θως χωλοὺς καὶ τυφλούς, καὶ λεπρούς, καὶ παρ ειμένους ιάσατό ποτε λόγῳ, κατὰ τὰς περὶ αὐτ τοῦ Γραφάς, ἡ καὶ εἰσέτι νῦν ἐνεργουμένη πρὸς τῆς αὐτοῦ θεότητος καθ' ὅλης τῆς ἀνθρώπων οι- κουμένης ἀρετή, δι' ἧς αὐτοῖς ἔργοις ὁποῖος τις ἦν καὶ τότε, τοῖς οἴοις τε συνορᾷν ἐπιδείκνυται· ὅτε καὶ ἐπὶ τοσούτοις μετὰ ταῦτα χρόνοις διαρκής καὶ ἀνίκητος, καὶ ὡς ἀληθῶς Θεοῦ Λόγος, ὁ πρὸς αὐτοῦ καταγγελθεὶς ἀποδείκνυται, πάντας υπερβαλλόμενος τοὺς ἀρχῆθεν καὶ μέχρι τοῦ νῦν τὴν διδασκαλίαν αὐ τοῦ πολεμεῖν παρεσκευασμένους, ἐξ ἁπάσης τε τῆς οίκοι μένης ὑπαγόμενος ἑαυτῷ μυρία πλήθη, καὶ πά σης μὲν ἁμαρτίας καὶ τῶν κατὰ ψυχὴν παθῶν τε καὶ νοσημάτων τοὺς αὐτῷ προσιόντας ἀπαλλάσσων, ἐπὶ δὲ τὴν εὐσεβὴ διδασκαλίαν αὐτοῦ πᾶν γένος Ελλήνων καὶ βαρβάρων προσκαλούμενος, μυρίους τε όσους προσάγων ἐπὶ τὴν τοῦ μόνου καὶ ἀληθοῦς Θεοῦ γνώ σιν, ἐπί τε τὸν ὑγιῆ καὶ σώφρονα βίον, ὃς δὴ καὶ πρέ- των εἴη ἂν ἐπαγγελίς θρησκείας τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ. Οὗτος δὲ αὐτὸς ὁ Θεὸς ἡμῶν, ἅτε τυγχάνων Θεοῦ Λόγος, « Κρίσιν, φησίν, ἀνταποδίδωσι, καὶ ἀνταποδώσει, αὐτὸς ἥξει καὶ σώσει ἡμᾶς. » Κατὰ γὰρ τὸν ψαλμὸν φήσαντα· Ὁ Θεὸς, τὸ κρῖμά σου τῷ βασιλεῖ δός, » καὶ κατὰ τὴν εὐαγγελικὴν διδασκαλίαν, δι' ἧς εἴρηται· « Ὁ Πατὴρ κρίνει οὐδένα, ἀλλὰ τὴν κρίσιν πᾶσαν δέδωκε τῷ Υἱῷ, ο παρὰ τοῦ Πατρὸς τὴν τοῦ κρίνειν εἰληφὼς ἐξουσίαν, δικαιοσύνῃ κρίνων, τῷ μὲν ἐκ περιτομῆς λαῷ τὴν προσήκουσαν τῶν εἰς αὐτ τόν τε καὶ τοὺς αὐτοῦ προφήτας τετολμημένων δίκην ἀποδέδωκε, πάντας δὲ ἀπαξαπλῶς ἀνθρώπους τοὺς αὐτῷ προσιόντας ἐξ ἴσου κατὰ τὸ δίκαιον ἀνεσώσατο· ὧν τὰ ὦτα τῆς διανοίας καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἀνέῳξεν. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. A habentibus facultatem loquendi restituere, quæ B C D omnia Salvator ac Dominus noster Jesus Christus admirabiliter præstitit, tanquam is qui verus sit Deus, et hæc omnia multorum testimonio, qui il- Jum in toto orbe prædicarunt, fidem acceperunt : quorum testimonii et simplicitatem et veritatem ex- ploratio per tormenta confirmat, et usque ad mor- tem certandi perseverantia, quam in conspectu et regum, et principum, et præsidum et universarum gentium præstiterunt, dum eorum, quæ ab ipsis prædicabantur, veritati fiden sic faciunt. Porro autem ad hos ipsos et evangelistas ejus et apostolos, spiritum arbitror inclamare propheticum, ea quæ deinceps sequuntur, ab illo loco : • Convalescite, manus remissæ, et genua dissoluta. » Nam quoniam Li et manibus, et viribus quæ ad agendum perti nent, et plantis ipsis et incessu, ex longo adoratio- nis secundum Mosaicam legem circuitu elangue- rant, solutioresque evaserant, idcirco excitans illos ad evangelicam vitæ institutionem: ‹ Convalescite, inquit, manus remissæ, et genua dissoluta, ad alacritatem videlicet evangelici cursus. Confirnia- mini etiam ad exhortandos, concitandosque alios, ut evangelicam salutem amplectantur, vos, inquam, qui prius eratis pusillo animo, neque ullus vos capiat tiinor eorum, qui extrinsecus evangelica prædicationi resistunt : verum contra hos quoque robur accipite, et ne timete. Deus enim est et Dei Verbum, non autem quispiam Mosi similis, ac ne ullus quidem prophetarum huic est comparandus, qui non solum miracula inusitata edere consuevit, verum etiam vobis ipsis omnis fortitudinis et con- stantiæ auctor exsistit. Argumentum vero certissi- mum fuerit divinæ ejus, quem prophetæ venturum nuntiarunt Salvatoris nostri virtutis, per quam re vera et claudos, et cæcos, et lepris infectos, et niembris dissolutos, verbo, ut Scripturæ quæ de il- lo exstant fidem faciunt, aliquando sanaverit, ea quæ etiam nunc efficaciam suam ex illius divinitate in toto, qui ab hominibus incolitur orbe, ostendit virtus, per quam rebus ipsis et factis qualis tunc quoque fuerit iis, qui intueri possunt, ostenditur : quando in tan multos annos post illa quæ scripta sunt durat invictus, et revera Dei Verbum esse, quod ab ipso denuntiatum est, demnonstratur, utpote quod omnes jam vicerit, quicunque ab ini- tio in hunc usque diem doctrinam ipsius oppu- gnare conati sint, et ex universo orbe innumera- biles conventus ad seipsum assidue trahat, et ab omni peccato, omnibusque animi et perturnationi- bus et morbis eos qui ad se accesserint, liberet, et ad religiosam, piamque doctrinam omne et Græcorum et barbarorum genus invitet, innume rabilesque ad unius verique Dei cognitionem, et sanum ac moderatum vivendi institutum adducat; quemadmodum videlicet eum deceat, qui supremi Dei cultum profiteatur. Quinetiam hic idem Deus noster, tanquam is qui sit Dei Verbum, c judicium, inquit, reddit et reddet, ipse veniet et servabit
ὥσπερ δὲ τοὺς ἀσθενεῖς καὶ σαθροὺς καὶ τῆς αὐτοῦ θεραπείας δεομένους οὐ παρεώρα, οὐδὲ μετανοοῦντας κατακρίνων συνέτριβεν, οὕτως οὐδὲ τοὺς τοῖς κακοῖς ἐπιμένοντας καὶ ὑπὸ τῶν παθῶν τυφομένους ἐσβέννυεν κωλύων παρὰ τὴν αὐτῶν προαίρεσιν ἐνεργεῖν, οὐδὲ μὴν παρὰ καιρὸν ἐτιμωρεῖτό τινα τούτων, τὴν κατ’ ἀξίαν αὐτῶν κόλασιν εἰς τὸν τῆς καθόλου κρίσεως καιρὸν ὑπερτιθέμενος. διὸ λέλεκται· «καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει». Ἄντικρυς δὲ πέρας εἴληφεν τὸ «καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν»· ἐπὶ μόνῳ γοῦν τῷ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ὀνόματι ἤλπισεν τὰ Χριστιανῶν ἔθνη, τὴν ἐπωνυμίαν αὐτοῦ, ὡς πατρὸς ἧς παρειλήφασιν εὐσεβείας, ἐπιγραφόμενα. καὶ γὰρ «εἰς φῶς» οὐκ ἄλλοις ἢ τοῖς ἔθνεσιν δεδόσθαι προπεφώνηται, δι’ αὐτοῦ τε τῇ προρρήσει ἀκολούθως ὀφθαλμοὶ τυφλῶν τῶν πάλαι τὴν διάνοιαν πεπηρωμένων (καὶ οὐ μόνον [τούτων] ἀλλὰ καὶ τῶν αὐτὸ τὸ σῶμα ἠφανισμένων) [ἠνεῴχθησαν], καὶ οἱ δεσμοῖς δὲ καὶ σειραῖς ἁμαρτιῶν [δεδεμένοι καὶ] ἐν σκότει καὶ ἀγνοίᾳ τῆς ἀληθοῦς εὐσεβείας τὸ πρὶν κεκαλινδημένοι, δι’ αὐτοῦ τῶν ἁμαρτιῶν λυθέντες, τοῦ φωτὸς τῆς γνώσεως καὶ τῆς παρὰ τῷ θεῷ ἐλευθερίας ἠξίωνται.
πλειόνων τῶν καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης κηρυξάντων αὐτόν· ὧν τὸ ἁπλαστον καὶ ἀληθὲς τῆς μαρτυρίας πιστοῦται ἡ διὰ βασάνων πεῖρα, καὶ ἡ μέχρι θανά του ἔνστασις, ἣν ἐπὶ βασιλέων, ἀρχόντων τε καὶ ἡγε- μόνων, καὶ ὅλων ἐθνῶν ἐνεδείξαντο, τοῖς ὑπ' αὐτῶν κηρυττομένοις ἀλήθειαν ἐπιμαρτυρήσαντες. Τούτοις δὲ αὐτοῖς ἡγοῦμαι τοῖς εὐαγγελισταῖς αὐτοῦ καὶ ἀπο στόλοις ἐπιφωνεῖν τὸ πνεῦμα τὸ προφητικὸν τὰ ἀπὸ τοῦ, « Ἰσχύσατε, χεῖρες ἀνειμέναι, καὶ γόνατα παρα- λελυμένα. • Επεὶ γὰρ τὰς χεῖρας καὶ τὰς πρακτι κὰς δυνάμεις οὗτοι, τάς τε βάσεις καὶ τὴν πορείαν ἀπὸ τῆς μακράς περιόδου τῆς κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον λατρείας παρείθησαν, διεγείρων αὐτοὺς ἐπὶ τὴν κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον πολιτείαν· ι Ἰσχύσατε, φησί, χεῖρες ἀνειμέναι, καὶ γόνατα παραλελυμένα, ο εἰς ἑτοιμασίαν δηλαδὴ τοῦ κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον δρόμου. Ἰσχύσατε δὲ καὶ εἰς τὸ παρακαλεῖν ἑτέρους, καὶ παρορμᾶν ἔχεσθαι τῆς εὐαγγελικῆς σωτηρίας, ὑμεῖς οἱ τὸ πρὶν ὀλιγόψυχοι, καὶ μή τις ὑμᾶς αἱρείτω φό- 6ος τῶν ἔξωθεν ἀνθισταμένων τῷ εὐαγγελικῷ κηρύ γματι· ἀλλὰ καὶ πρὸς τούτους ἰσχύσατε, καὶ μὴ φοβεῖσθε. Θεὸς γὰρ ἦν καὶ Θεοῦ Λόγος, ἀλλ' οὐ Μωϋσει τις παραπλήσιος, οὐδέ τις τοῖς προφήταις ὅμοιος, οὐ μόνων τῶν παραδόξων ποιητής θαυμάτων, ἀλλὰ καὶ ὑμῖν αὐτοῖς τῆς ἰσχύος γεγονώς αίτιος. Π στις δ' ἂν γένοιτο ἐναργεστάτη τῆς τοῦ προφητευο- μένου Σωτῆρος ἡμῶν ἐνθέου δυνάμεως, δι' ἧς ἀλη θως χωλοὺς καὶ τυφλούς, καὶ λεπρούς, καὶ παρ ειμένους ιάσατό ποτε λόγῳ, κατὰ τὰς περὶ αὐτ τοῦ Γραφάς, ἡ καὶ εἰσέτι νῦν ἐνεργουμένη πρὸς τῆς αὐτοῦ θεότητος καθ' ὅλης τῆς ἀνθρώπων οι- κουμένης ἀρετή, δι' ἧς αὐτοῖς ἔργοις ὁποῖος τις ἦν καὶ τότε, τοῖς οἴοις τε συνορᾷν ἐπιδείκνυται· ὅτε καὶ ἐπὶ τοσούτοις μετὰ ταῦτα χρόνοις διαρκής καὶ ἀνίκητος, καὶ ὡς ἀληθῶς Θεοῦ Λόγος, ὁ πρὸς αὐτοῦ καταγγελθεὶς ἀποδείκνυται, πάντας υπερβαλλόμενος τοὺς ἀρχῆθεν καὶ μέχρι τοῦ νῦν τὴν διδασκαλίαν αὐ τοῦ πολεμεῖν παρεσκευασμένους, ἐξ ἁπάσης τε τῆς οίκοι μένης ὑπαγόμενος ἑαυτῷ μυρία πλήθη, καὶ πά σης μὲν ἁμαρτίας καὶ τῶν κατὰ ψυχὴν παθῶν τε καὶ νοσημάτων τοὺς αὐτῷ προσιόντας ἀπαλλάσσων, ἐπὶ δὲ τὴν εὐσεβὴ διδασκαλίαν αὐτοῦ πᾶν γένος Ελλήνων καὶ βαρβάρων προσκαλούμενος, μυρίους τε όσους προσάγων ἐπὶ τὴν τοῦ μόνου καὶ ἀληθοῦς Θεοῦ γνώ σιν, ἐπί τε τὸν ὑγιῆ καὶ σώφρονα βίον, ὃς δὴ καὶ πρέ- των εἴη ἂν ἐπαγγελίς θρησκείας τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ. Οὗτος δὲ αὐτὸς ὁ Θεὸς ἡμῶν, ἅτε τυγχάνων Θεοῦ Λόγος, « Κρίσιν, φησίν, ἀνταποδίδωσι, καὶ ἀνταποδώσει, αὐτὸς ἥξει καὶ σώσει ἡμᾶς. » Κατὰ γὰρ τὸν ψαλμὸν φήσαντα· Ὁ Θεὸς, τὸ κρῖμά σου τῷ βασιλεῖ δός, » καὶ κατὰ τὴν εὐαγγελικὴν διδασκαλίαν, δι' ἧς εἴρηται· « Ὁ Πατὴρ κρίνει οὐδένα, ἀλλὰ τὴν κρίσιν πᾶσαν δέδωκε τῷ Υἱῷ, ο παρὰ τοῦ Πατρὸς τὴν τοῦ κρίνειν εἰληφὼς ἐξουσίαν, δικαιοσύνῃ κρίνων, τῷ μὲν ἐκ περιτομῆς λαῷ τὴν προσήκουσαν τῶν εἰς αὐτ τόν τε καὶ τοὺς αὐτοῦ προφήτας τετολμημένων δίκην ἀποδέδωκε, πάντας δὲ ἀπαξαπλῶς ἀνθρώπους τοὺς αὐτῷ προσιόντας ἐξ ἴσου κατὰ τὸ δίκαιον ἀνεσώσατο· ὧν τὰ ὦτα τῆς διανοίας καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἀνέῳξεν. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. A habentibus facultatem loquendi restituere, quæ B C D omnia Salvator ac Dominus noster Jesus Christus admirabiliter præstitit, tanquam is qui verus sit Deus, et hæc omnia multorum testimonio, qui il- Jum in toto orbe prædicarunt, fidem acceperunt : quorum testimonii et simplicitatem et veritatem ex- ploratio per tormenta confirmat, et usque ad mor- tem certandi perseverantia, quam in conspectu et regum, et principum, et præsidum et universarum gentium præstiterunt, dum eorum, quæ ab ipsis prædicabantur, veritati fiden sic faciunt. Porro autem ad hos ipsos et evangelistas ejus et apostolos, spiritum arbitror inclamare propheticum, ea quæ deinceps sequuntur, ab illo loco : • Convalescite, manus remissæ, et genua dissoluta. » Nam quoniam Li et manibus, et viribus quæ ad agendum perti nent, et plantis ipsis et incessu, ex longo adoratio- nis secundum Mosaicam legem circuitu elangue- rant, solutioresque evaserant, idcirco excitans illos ad evangelicam vitæ institutionem: ‹ Convalescite, inquit, manus remissæ, et genua dissoluta, ad alacritatem videlicet evangelici cursus. Confirnia- mini etiam ad exhortandos, concitandosque alios, ut evangelicam salutem amplectantur, vos, inquam, qui prius eratis pusillo animo, neque ullus vos capiat tiinor eorum, qui extrinsecus evangelica prædicationi resistunt : verum contra hos quoque robur accipite, et ne timete. Deus enim est et Dei Verbum, non autem quispiam Mosi similis, ac ne ullus quidem prophetarum huic est comparandus, qui non solum miracula inusitata edere consuevit, verum etiam vobis ipsis omnis fortitudinis et con- stantiæ auctor exsistit. Argumentum vero certissi- mum fuerit divinæ ejus, quem prophetæ venturum nuntiarunt Salvatoris nostri virtutis, per quam re vera et claudos, et cæcos, et lepris infectos, et niembris dissolutos, verbo, ut Scripturæ quæ de il- lo exstant fidem faciunt, aliquando sanaverit, ea quæ etiam nunc efficaciam suam ex illius divinitate in toto, qui ab hominibus incolitur orbe, ostendit virtus, per quam rebus ipsis et factis qualis tunc quoque fuerit iis, qui intueri possunt, ostenditur : quando in tan multos annos post illa quæ scripta sunt durat invictus, et revera Dei Verbum esse, quod ab ipso denuntiatum est, demnonstratur, utpote quod omnes jam vicerit, quicunque ab ini- tio in hunc usque diem doctrinam ipsius oppu- gnare conati sint, et ex universo orbe innumera- biles conventus ad seipsum assidue trahat, et ab omni peccato, omnibusque animi et perturnationi- bus et morbis eos qui ad se accesserint, liberet, et ad religiosam, piamque doctrinam omne et Græcorum et barbarorum genus invitet, innume rabilesque ad unius verique Dei cognitionem, et sanum ac moderatum vivendi institutum adducat; quemadmodum videlicet eum deceat, qui supremi Dei cultum profiteatur. Quinetiam hic idem Deus noster, tanquam is qui sit Dei Verbum, c judicium, inquit, reddit et reddet, ipse veniet et servabit
καὶ σὺ δὲ ἐπὶ σχολῆς τοῖς ἀποδεδομένοις ἀκολούθως βασανίσας τὴν λέξιν, ἐπὶ μόνῳ ἂν εὕροις τῷ κυρίῳ καὶ σωτῆρι ἡμῶν ἕκαστον ἀκριβῶς τῶν δι’ αὐτῆς δηλουμένων πεπληρωμένον. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. «Εἶδον τὸν κύριον καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου», «καὶ Σεραφεὶμ εἱστήκεισαν κύκλῳ αὐτοῦ». εἶθ’ ὑποβάς φησιν· «καὶ ἤκουσα τῆς φωνῆς κυρίου λέγοντος, τίνα ἀποστείλω, καὶ τίς πορεύσεται πρὸς τὸν λαὸν τοῦτον; καὶ εἶπα, ἰδοὺ ἐγώ εἰμι, ἀπόστειλόν με. καὶ εἶπεν, πορεύθητι καὶ εἶπον τῷ λαῷ τούτῳ, ἀκοῇ ἀκούσετε καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέψετε καὶ οὐ μὴ ἴδητε. ἐπαχύνθη γὰρ ἧ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶν αὐτῶν βαρέως ἤκουσαν καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκά[μ]- μυσαν, μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς καὶ τοῖς ὠσὶν ἀκούσωσιν, καὶ τῇ καρδίᾳ συνῶσιν καὶ ἐπιστρέψωσιν, καὶ ἰάσομαι αὐτούς.» Ἔχεις καὶ τούτων τὸ ἀποτέλεσμα ἐπὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, κατὰ μὲν τὸν Ἰωάννην φήσαντα· «τοσαῦτα δὲ αὐτοῦ σημεῖα πεποιηκότος ἔμπροσθεν αὐτῶν οὐκ ἐπίστευσαν εἰς αὐτόν, ἵνα ὁ λόγος Ἡσαί̈ου τοῦ προφήτου πληρωθῇ ὃν εἶπεν· κύριε, τίς ἐπίστευσεν τῇ ἀκοῇ ἡμῶν; καὶ ὁ βραχίων κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη;
πλειόνων τῶν καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης κηρυξάντων αὐτόν· ὧν τὸ ἁπλαστον καὶ ἀληθὲς τῆς μαρτυρίας πιστοῦται ἡ διὰ βασάνων πεῖρα, καὶ ἡ μέχρι θανά του ἔνστασις, ἣν ἐπὶ βασιλέων, ἀρχόντων τε καὶ ἡγε- μόνων, καὶ ὅλων ἐθνῶν ἐνεδείξαντο, τοῖς ὑπ' αὐτῶν κηρυττομένοις ἀλήθειαν ἐπιμαρτυρήσαντες. Τούτοις δὲ αὐτοῖς ἡγοῦμαι τοῖς εὐαγγελισταῖς αὐτοῦ καὶ ἀπο στόλοις ἐπιφωνεῖν τὸ πνεῦμα τὸ προφητικὸν τὰ ἀπὸ τοῦ, « Ἰσχύσατε, χεῖρες ἀνειμέναι, καὶ γόνατα παρα- λελυμένα. • Επεὶ γὰρ τὰς χεῖρας καὶ τὰς πρακτι κὰς δυνάμεις οὗτοι, τάς τε βάσεις καὶ τὴν πορείαν ἀπὸ τῆς μακράς περιόδου τῆς κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον λατρείας παρείθησαν, διεγείρων αὐτοὺς ἐπὶ τὴν κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον πολιτείαν· ι Ἰσχύσατε, φησί, χεῖρες ἀνειμέναι, καὶ γόνατα παραλελυμένα, ο εἰς ἑτοιμασίαν δηλαδὴ τοῦ κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον δρόμου. Ἰσχύσατε δὲ καὶ εἰς τὸ παρακαλεῖν ἑτέρους, καὶ παρορμᾶν ἔχεσθαι τῆς εὐαγγελικῆς σωτηρίας, ὑμεῖς οἱ τὸ πρὶν ὀλιγόψυχοι, καὶ μή τις ὑμᾶς αἱρείτω φό- 6ος τῶν ἔξωθεν ἀνθισταμένων τῷ εὐαγγελικῷ κηρύ γματι· ἀλλὰ καὶ πρὸς τούτους ἰσχύσατε, καὶ μὴ φοβεῖσθε. Θεὸς γὰρ ἦν καὶ Θεοῦ Λόγος, ἀλλ' οὐ Μωϋσει τις παραπλήσιος, οὐδέ τις τοῖς προφήταις ὅμοιος, οὐ μόνων τῶν παραδόξων ποιητής θαυμάτων, ἀλλὰ καὶ ὑμῖν αὐτοῖς τῆς ἰσχύος γεγονώς αίτιος. Π στις δ' ἂν γένοιτο ἐναργεστάτη τῆς τοῦ προφητευο- μένου Σωτῆρος ἡμῶν ἐνθέου δυνάμεως, δι' ἧς ἀλη θως χωλοὺς καὶ τυφλούς, καὶ λεπρούς, καὶ παρ ειμένους ιάσατό ποτε λόγῳ, κατὰ τὰς περὶ αὐτ τοῦ Γραφάς, ἡ καὶ εἰσέτι νῦν ἐνεργουμένη πρὸς τῆς αὐτοῦ θεότητος καθ' ὅλης τῆς ἀνθρώπων οι- κουμένης ἀρετή, δι' ἧς αὐτοῖς ἔργοις ὁποῖος τις ἦν καὶ τότε, τοῖς οἴοις τε συνορᾷν ἐπιδείκνυται· ὅτε καὶ ἐπὶ τοσούτοις μετὰ ταῦτα χρόνοις διαρκής καὶ ἀνίκητος, καὶ ὡς ἀληθῶς Θεοῦ Λόγος, ὁ πρὸς αὐτοῦ καταγγελθεὶς ἀποδείκνυται, πάντας υπερβαλλόμενος τοὺς ἀρχῆθεν καὶ μέχρι τοῦ νῦν τὴν διδασκαλίαν αὐ τοῦ πολεμεῖν παρεσκευασμένους, ἐξ ἁπάσης τε τῆς οίκοι μένης ὑπαγόμενος ἑαυτῷ μυρία πλήθη, καὶ πά σης μὲν ἁμαρτίας καὶ τῶν κατὰ ψυχὴν παθῶν τε καὶ νοσημάτων τοὺς αὐτῷ προσιόντας ἀπαλλάσσων, ἐπὶ δὲ τὴν εὐσεβὴ διδασκαλίαν αὐτοῦ πᾶν γένος Ελλήνων καὶ βαρβάρων προσκαλούμενος, μυρίους τε όσους προσάγων ἐπὶ τὴν τοῦ μόνου καὶ ἀληθοῦς Θεοῦ γνώ σιν, ἐπί τε τὸν ὑγιῆ καὶ σώφρονα βίον, ὃς δὴ καὶ πρέ- των εἴη ἂν ἐπαγγελίς θρησκείας τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ. Οὗτος δὲ αὐτὸς ὁ Θεὸς ἡμῶν, ἅτε τυγχάνων Θεοῦ Λόγος, « Κρίσιν, φησίν, ἀνταποδίδωσι, καὶ ἀνταποδώσει, αὐτὸς ἥξει καὶ σώσει ἡμᾶς. » Κατὰ γὰρ τὸν ψαλμὸν φήσαντα· Ὁ Θεὸς, τὸ κρῖμά σου τῷ βασιλεῖ δός, » καὶ κατὰ τὴν εὐαγγελικὴν διδασκαλίαν, δι' ἧς εἴρηται· « Ὁ Πατὴρ κρίνει οὐδένα, ἀλλὰ τὴν κρίσιν πᾶσαν δέδωκε τῷ Υἱῷ, ο παρὰ τοῦ Πατρὸς τὴν τοῦ κρίνειν εἰληφὼς ἐξουσίαν, δικαιοσύνῃ κρίνων, τῷ μὲν ἐκ περιτομῆς λαῷ τὴν προσήκουσαν τῶν εἰς αὐτ τόν τε καὶ τοὺς αὐτοῦ προφήτας τετολμημένων δίκην ἀποδέδωκε, πάντας δὲ ἀπαξαπλῶς ἀνθρώπους τοὺς αὐτῷ προσιόντας ἐξ ἴσου κατὰ τὸ δίκαιον ἀνεσώσατο· ὧν τὰ ὦτα τῆς διανοίας καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἀνέῳξεν. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. A habentibus facultatem loquendi restituere, quæ B C D omnia Salvator ac Dominus noster Jesus Christus admirabiliter præstitit, tanquam is qui verus sit Deus, et hæc omnia multorum testimonio, qui il- Jum in toto orbe prædicarunt, fidem acceperunt : quorum testimonii et simplicitatem et veritatem ex- ploratio per tormenta confirmat, et usque ad mor- tem certandi perseverantia, quam in conspectu et regum, et principum, et præsidum et universarum gentium præstiterunt, dum eorum, quæ ab ipsis prædicabantur, veritati fiden sic faciunt. Porro autem ad hos ipsos et evangelistas ejus et apostolos, spiritum arbitror inclamare propheticum, ea quæ deinceps sequuntur, ab illo loco : • Convalescite, manus remissæ, et genua dissoluta. » Nam quoniam Li et manibus, et viribus quæ ad agendum perti nent, et plantis ipsis et incessu, ex longo adoratio- nis secundum Mosaicam legem circuitu elangue- rant, solutioresque evaserant, idcirco excitans illos ad evangelicam vitæ institutionem: ‹ Convalescite, inquit, manus remissæ, et genua dissoluta, ad alacritatem videlicet evangelici cursus. Confirnia- mini etiam ad exhortandos, concitandosque alios, ut evangelicam salutem amplectantur, vos, inquam, qui prius eratis pusillo animo, neque ullus vos capiat tiinor eorum, qui extrinsecus evangelica prædicationi resistunt : verum contra hos quoque robur accipite, et ne timete. Deus enim est et Dei Verbum, non autem quispiam Mosi similis, ac ne ullus quidem prophetarum huic est comparandus, qui non solum miracula inusitata edere consuevit, verum etiam vobis ipsis omnis fortitudinis et con- stantiæ auctor exsistit. Argumentum vero certissi- mum fuerit divinæ ejus, quem prophetæ venturum nuntiarunt Salvatoris nostri virtutis, per quam re vera et claudos, et cæcos, et lepris infectos, et niembris dissolutos, verbo, ut Scripturæ quæ de il- lo exstant fidem faciunt, aliquando sanaverit, ea quæ etiam nunc efficaciam suam ex illius divinitate in toto, qui ab hominibus incolitur orbe, ostendit virtus, per quam rebus ipsis et factis qualis tunc quoque fuerit iis, qui intueri possunt, ostenditur : quando in tan multos annos post illa quæ scripta sunt durat invictus, et revera Dei Verbum esse, quod ab ipso denuntiatum est, demnonstratur, utpote quod omnes jam vicerit, quicunque ab ini- tio in hunc usque diem doctrinam ipsius oppu- gnare conati sint, et ex universo orbe innumera- biles conventus ad seipsum assidue trahat, et ab omni peccato, omnibusque animi et perturnationi- bus et morbis eos qui ad se accesserint, liberet, et ad religiosam, piamque doctrinam omne et Græcorum et barbarorum genus invitet, innume rabilesque ad unius verique Dei cognitionem, et sanum ac moderatum vivendi institutum adducat; quemadmodum videlicet eum deceat, qui supremi Dei cultum profiteatur. Quinetiam hic idem Deus noster, tanquam is qui sit Dei Verbum, c judicium, inquit, reddit et reddet, ipse veniet et servabit
διὰ τοῦτο οὐκ ἠδύναντο πιστεύειν· εἶπεν γὰρ πάλιν Ἡσαί̈ας· τετύφλωκεν αὐτῶν τοὺς ὀφθαλμοὺς καὶ ἐπώρωσεν αὐτῶν τὴν καρδίαν, ἵνα μὴ ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς καὶ νοήσωσιν τῇ καρδίᾳ καὶ ἐπιστρέψωσιν, καὶ ἰάσωμαι αὐτούς. ταῦτα εἶπεν Ἡσαί̈ας, ὅτε εἶδεν τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἐλάλησεν περὶ αὐτοῦ», κατὰ δὲ τὸν Ματθαῖον, ὅτε «προσελθόντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ εἶπον αὐτῷ· διὰ τί ἐν παραβολαῖς αὐτοῖς λαλεῖς; ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν· ὑμῖν δέδοται γνῶναι τὰ μυστήρια τῆς βασιλείας, ἐκείνοις δὲ οὐ δέδοται», «διὰ τοῦτο ἐν παραβολαῖς αὐτοῖς λαλῶ, ἵνα βλέποντες μὴ βλέπωσιν καὶ ἀκούοντες μὴ ἀκούωσιν, μή ποτε ἐπιστρέψωσιν, καὶ ἰάσομαι αὐτούς. τότε ἐπληρώθη ἐπ’ αὐτοῖς ἡ προφητεία Ἡσαί̈ου ἡ λέγουσα· πορεύθητι, καὶ εἶπον τῷ λαῷ τούτῳ, ἀκοῇ ἀκούσετε καὶ οὐ μὴ συνῆτε», καὶ τὰ τούτοις ἑξῆς. ἐπιτήρει δὲ τίνα τρόπον ὁ Ἰωάννης ἐπάγει, λέγων· «ταῦτα εἶπεν Ἡσαί̈ας, ὅτε εἶδεν τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἐλάλησεν περὶ αὐτοῦ», ὡς τὸν Χριστὸν ἑωρακότος καὶ τὴν Χριστοῦ δόξαν τοῦ προφήτου κατὰ τὴν ὀπτασίαν, ἐν ᾗ ἔφησεν· «εἶδον τὸν κύριον Σαβαὼθ καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου», καὶ τὰ ἑξῆς.
πλειόνων τῶν καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης κηρυξάντων αὐτόν· ὧν τὸ ἁπλαστον καὶ ἀληθὲς τῆς μαρτυρίας πιστοῦται ἡ διὰ βασάνων πεῖρα, καὶ ἡ μέχρι θανά του ἔνστασις, ἣν ἐπὶ βασιλέων, ἀρχόντων τε καὶ ἡγε- μόνων, καὶ ὅλων ἐθνῶν ἐνεδείξαντο, τοῖς ὑπ' αὐτῶν κηρυττομένοις ἀλήθειαν ἐπιμαρτυρήσαντες. Τούτοις δὲ αὐτοῖς ἡγοῦμαι τοῖς εὐαγγελισταῖς αὐτοῦ καὶ ἀπο στόλοις ἐπιφωνεῖν τὸ πνεῦμα τὸ προφητικὸν τὰ ἀπὸ τοῦ, « Ἰσχύσατε, χεῖρες ἀνειμέναι, καὶ γόνατα παρα- λελυμένα. • Επεὶ γὰρ τὰς χεῖρας καὶ τὰς πρακτι κὰς δυνάμεις οὗτοι, τάς τε βάσεις καὶ τὴν πορείαν ἀπὸ τῆς μακράς περιόδου τῆς κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον λατρείας παρείθησαν, διεγείρων αὐτοὺς ἐπὶ τὴν κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον πολιτείαν· ι Ἰσχύσατε, φησί, χεῖρες ἀνειμέναι, καὶ γόνατα παραλελυμένα, ο εἰς ἑτοιμασίαν δηλαδὴ τοῦ κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον δρόμου. Ἰσχύσατε δὲ καὶ εἰς τὸ παρακαλεῖν ἑτέρους, καὶ παρορμᾶν ἔχεσθαι τῆς εὐαγγελικῆς σωτηρίας, ὑμεῖς οἱ τὸ πρὶν ὀλιγόψυχοι, καὶ μή τις ὑμᾶς αἱρείτω φό- 6ος τῶν ἔξωθεν ἀνθισταμένων τῷ εὐαγγελικῷ κηρύ γματι· ἀλλὰ καὶ πρὸς τούτους ἰσχύσατε, καὶ μὴ φοβεῖσθε. Θεὸς γὰρ ἦν καὶ Θεοῦ Λόγος, ἀλλ' οὐ Μωϋσει τις παραπλήσιος, οὐδέ τις τοῖς προφήταις ὅμοιος, οὐ μόνων τῶν παραδόξων ποιητής θαυμάτων, ἀλλὰ καὶ ὑμῖν αὐτοῖς τῆς ἰσχύος γεγονώς αίτιος. Π στις δ' ἂν γένοιτο ἐναργεστάτη τῆς τοῦ προφητευο- μένου Σωτῆρος ἡμῶν ἐνθέου δυνάμεως, δι' ἧς ἀλη θως χωλοὺς καὶ τυφλούς, καὶ λεπρούς, καὶ παρ ειμένους ιάσατό ποτε λόγῳ, κατὰ τὰς περὶ αὐτ τοῦ Γραφάς, ἡ καὶ εἰσέτι νῦν ἐνεργουμένη πρὸς τῆς αὐτοῦ θεότητος καθ' ὅλης τῆς ἀνθρώπων οι- κουμένης ἀρετή, δι' ἧς αὐτοῖς ἔργοις ὁποῖος τις ἦν καὶ τότε, τοῖς οἴοις τε συνορᾷν ἐπιδείκνυται· ὅτε καὶ ἐπὶ τοσούτοις μετὰ ταῦτα χρόνοις διαρκής καὶ ἀνίκητος, καὶ ὡς ἀληθῶς Θεοῦ Λόγος, ὁ πρὸς αὐτοῦ καταγγελθεὶς ἀποδείκνυται, πάντας υπερβαλλόμενος τοὺς ἀρχῆθεν καὶ μέχρι τοῦ νῦν τὴν διδασκαλίαν αὐ τοῦ πολεμεῖν παρεσκευασμένους, ἐξ ἁπάσης τε τῆς οίκοι μένης ὑπαγόμενος ἑαυτῷ μυρία πλήθη, καὶ πά σης μὲν ἁμαρτίας καὶ τῶν κατὰ ψυχὴν παθῶν τε καὶ νοσημάτων τοὺς αὐτῷ προσιόντας ἀπαλλάσσων, ἐπὶ δὲ τὴν εὐσεβὴ διδασκαλίαν αὐτοῦ πᾶν γένος Ελλήνων καὶ βαρβάρων προσκαλούμενος, μυρίους τε όσους προσάγων ἐπὶ τὴν τοῦ μόνου καὶ ἀληθοῦς Θεοῦ γνώ σιν, ἐπί τε τὸν ὑγιῆ καὶ σώφρονα βίον, ὃς δὴ καὶ πρέ- των εἴη ἂν ἐπαγγελίς θρησκείας τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ. Οὗτος δὲ αὐτὸς ὁ Θεὸς ἡμῶν, ἅτε τυγχάνων Θεοῦ Λόγος, « Κρίσιν, φησίν, ἀνταποδίδωσι, καὶ ἀνταποδώσει, αὐτὸς ἥξει καὶ σώσει ἡμᾶς. » Κατὰ γὰρ τὸν ψαλμὸν φήσαντα· Ὁ Θεὸς, τὸ κρῖμά σου τῷ βασιλεῖ δός, » καὶ κατὰ τὴν εὐαγγελικὴν διδασκαλίαν, δι' ἧς εἴρηται· « Ὁ Πατὴρ κρίνει οὐδένα, ἀλλὰ τὴν κρίσιν πᾶσαν δέδωκε τῷ Υἱῷ, ο παρὰ τοῦ Πατρὸς τὴν τοῦ κρίνειν εἰληφὼς ἐξουσίαν, δικαιοσύνῃ κρίνων, τῷ μὲν ἐκ περιτομῆς λαῷ τὴν προσήκουσαν τῶν εἰς αὐτ τόν τε καὶ τοὺς αὐτοῦ προφήτας τετολμημένων δίκην ἀποδέδωκε, πάντας δὲ ἀπαξαπλῶς ἀνθρώπους τοὺς αὐτῷ προσιόντας ἐξ ἴσου κατὰ τὸ δίκαιον ἀνεσώσατο· ὧν τὰ ὦτα τῆς διανοίας καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἀνέῳξεν. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. A habentibus facultatem loquendi restituere, quæ B C D omnia Salvator ac Dominus noster Jesus Christus admirabiliter præstitit, tanquam is qui verus sit Deus, et hæc omnia multorum testimonio, qui il- Jum in toto orbe prædicarunt, fidem acceperunt : quorum testimonii et simplicitatem et veritatem ex- ploratio per tormenta confirmat, et usque ad mor- tem certandi perseverantia, quam in conspectu et regum, et principum, et præsidum et universarum gentium præstiterunt, dum eorum, quæ ab ipsis prædicabantur, veritati fiden sic faciunt. Porro autem ad hos ipsos et evangelistas ejus et apostolos, spiritum arbitror inclamare propheticum, ea quæ deinceps sequuntur, ab illo loco : • Convalescite, manus remissæ, et genua dissoluta. » Nam quoniam Li et manibus, et viribus quæ ad agendum perti nent, et plantis ipsis et incessu, ex longo adoratio- nis secundum Mosaicam legem circuitu elangue- rant, solutioresque evaserant, idcirco excitans illos ad evangelicam vitæ institutionem: ‹ Convalescite, inquit, manus remissæ, et genua dissoluta, ad alacritatem videlicet evangelici cursus. Confirnia- mini etiam ad exhortandos, concitandosque alios, ut evangelicam salutem amplectantur, vos, inquam, qui prius eratis pusillo animo, neque ullus vos capiat tiinor eorum, qui extrinsecus evangelica prædicationi resistunt : verum contra hos quoque robur accipite, et ne timete. Deus enim est et Dei Verbum, non autem quispiam Mosi similis, ac ne ullus quidem prophetarum huic est comparandus, qui non solum miracula inusitata edere consuevit, verum etiam vobis ipsis omnis fortitudinis et con- stantiæ auctor exsistit. Argumentum vero certissi- mum fuerit divinæ ejus, quem prophetæ venturum nuntiarunt Salvatoris nostri virtutis, per quam re vera et claudos, et cæcos, et lepris infectos, et niembris dissolutos, verbo, ut Scripturæ quæ de il- lo exstant fidem faciunt, aliquando sanaverit, ea quæ etiam nunc efficaciam suam ex illius divinitate in toto, qui ab hominibus incolitur orbe, ostendit virtus, per quam rebus ipsis et factis qualis tunc quoque fuerit iis, qui intueri possunt, ostenditur : quando in tan multos annos post illa quæ scripta sunt durat invictus, et revera Dei Verbum esse, quod ab ipso denuntiatum est, demnonstratur, utpote quod omnes jam vicerit, quicunque ab ini- tio in hunc usque diem doctrinam ipsius oppu- gnare conati sint, et ex universo orbe innumera- biles conventus ad seipsum assidue trahat, et ab omni peccato, omnibusque animi et perturnationi- bus et morbis eos qui ad se accesserint, liberet, et ad religiosam, piamque doctrinam omne et Græcorum et barbarorum genus invitet, innume rabilesque ad unius verique Dei cognitionem, et sanum ac moderatum vivendi institutum adducat; quemadmodum videlicet eum deceat, qui supremi Dei cultum profiteatur. Quinetiam hic idem Deus noster, tanquam is qui sit Dei Verbum, c judicium, inquit, reddit et reddet, ipse veniet et servabit
PG 22:707Τίς δ’ οὐκ ἂν ἐκπλαγείη τὴν πρόρρησιν, ἐναργῶς οὕτως εἰσέτι νῦν ὁρῶν τῶν ἐκ περιτομῆς τὴν εἰς Χριστὸν ἀπιστίαν; καὶ πάλαι μὲν γὰρ ἐνανθρωποῦντα καὶ παραδοξοποιοῦντα ἐν αὐτοῖς ὁρῶντες αὐτόν, ὀφθαλμοῖς ψυχῆς καὶ διανοίας ὄμμασιν οὐκ ἐθεῶντο, οὐδέ τις ἦν ἐν αὐτοῖς νοερᾶς ἐνθυμήσεως ὅρασις εἰς τὸ συνιέναι τίς ποτ’ ἄρα ἦν ἡ τὰ τοσαῦτα καὶ τηλικαῦτα θαυματουργοῦσα ἐν αὐτοῖς δύναμις. ἀλλὰ καὶ αὐταῖς ἀκοαῖς «ῥήματα ζωῆς αἰωνίου» δέξασθαι κατηξιωμένοι καὶ φωνῆς ἐνθέου σοφίας ἀκροώμενοι, ὠσὶν διανοίας οὐκ ἤκουον, ὡς ἐναργὲς τέλος ἐπαγαγεῖν αὐτοὺς τῇ προφητείᾳ. καὶ εἰς δεῦρο δὲ τὴν ἔνθεον τοῦ Χριστοῦ δύναμιν, δι’ ἧς πᾶν γένος ἀνθρώπων ἀποστήσας τῆς πατρίου δεισιδαιμονίας ὑπηγάγετο τῇ κατ’ αὐτὸν θεοσεβείᾳ, ἐναργῶς οὕτως ἐμφαινομένην ὁρῶντες, οὐδαμῶς ἐφιστῶσιν τῇ διανοίᾳ οὐδ’ ἐπιβάλλουσιν, ὅπως τὸ μήτε Μωσεῖ μήτε τοῖς μετὰ Μωσέα προφήταις ἐπὶ μόνων αὐτῶν κατορθωθέν, τοῦτο δὴ τὸ μὴ εἰδωλολατρεῖν μηδὲ τῇ πολυθέῳ προσέχειν πλάνῃ, τοῦτ’ ἐπὶ πάντων τῶν ἐθνῶν ἡ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἔνθεος ἀρετὴ συνεστήσατο.
δὲ καὶ ταῖς προφητικαῖς ἐντυγχάνοντες περὶ αὐτοῦ μαρτυρίαις, ἀκοῇ μὲν ἀκούουσιν ἀλλ’ οὐ συνιᾶσιν, ἔργῳ πληρουμένης εἰσέτι καὶ νῦν κατ’ αὐτῶν τῆς ἐν χερσὶ προφητείας. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. «Χαῖρε σφόδρα, θύγατερ Σιών· κήρυσσε, θύγατερ Ἱερουσαλήμ· ἰδοὺ ὁ βασιλεύς σου ἔρχεταί σοι δίκαιος καὶ σώζων, αὐτὸς πραὺ̈ς καὶ ἐπιβεβηκὼς ἐπὶ ὑποζύγιον καὶ πῶλον νέον. καὶ ἐξολοθρεύσει ἅρματα ἐξ Ἐφραὶ̈μ καὶ ἵππον ἐξ Ἱερουσαλήμ, καὶ ἐξολοθρευθήσεται τόξον πολεμικόν, καὶ πλῆθος εἰρήνης ἐξ ἐθνῶν· καὶ κατάρξει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης καὶ ἀπὸ ποταμῶν διεκβολὰς γῆς.» Ταῦτα μετὰ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον τοῦ Ζαχαρίου εἰς τὰ ὕστατα τῶν προφητῶν θεσπίσαντος, οὐδεὶς μετὰ τοὺς τῆς προφητείας χρόνους βασιλεὺς παρὰ Ἰουδαίοις γεγονὼς ἱστορεῖται, οἷον ἡ προφητεία παρίστησιν, εἰ μὴ μόνος ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς [ὁ] Χριστὸς τοῦ θεοῦ, καθ’ ὃν καὶ αὕτη τέλους ἐτύγχανεν ἡ πρόρρησις, ὅτε τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς πρὸς λέξιν εἶπεν· «πορευθέντες εἰς τὴν ἀπέναντι κώμην εὑρήσετε ὄνον καὶ πῶλον δεδεμένον· λύσαντες αὐτὸν ἀγάγετε. καὶ ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ, τί ποιεῖτε; εἴπατε αὐτῷ, ὁ κύριος αὐτῶν χρείαν ἔχει».
PG 22:709καὶ ἀπελθόντες ἐκεῖνοι ἐποίησαν καθ’ ἃ προσέταξεν αὐτοῖς. τὰ μὲν οὖν τῆς προρρήσεως καὶ τὰ τοῦ συμπεράσματος τοῦτον ἔχει τὸν τρόπον. Τί δὲ ἄρα ἐβούλετο σημαίνειν ἡ ἐπὶ ὄνῳ ὄχησις αὐτοῦ ἀλλ’ ἢ τὴν ταπεινὴν καὶ ἄδοξον αὐτοῦ παρουσίαν, καθ’ ἣν ἐποιήσατο τὴν πρώτην ἄφιξιν; οὔσης γὰρ καὶ δευτέρας ἐνδόξου (περὶ ἧς καὶ Δανιὴλ γυμνότερον ἐκκαλύπτων τὴν θεωρίαν εἴρηκεν· «ἐθεώρουν ἕως ὅτου θρόνοι ἐτέθησαν, καὶ παλαιὸς ἡμερῶν ἐκάθητο», «χίλιαι χιλιάδες ἐλειτούργουν αὐτῷ, καὶ μυρίαι μυριάδες παρειστήκεισαν ἔμπροσθεν αὐτοῦ», «καὶ ἰδοὺ μετὰ τῶν νεφελῶν τοῦ οὐρανοῦ, ὡς υἱὸς ἀνθρώπου ἐρχόμενος, καὶ ἕως τοῦ παλαιοῦ τῶν ἡμερῶν ἔφθασεν», «καὶ αὐτῷ ἐδόθη ἡ ἀρχὴ καὶ ἡ τιμὴ καὶ ἡ βασιλεία, καὶ πάντες οἱ λαοί, φυλαί, γλῶσσαι αὐτῷ δουλεύουσιν·
ὀφθαλμοὺς τυφλῶν, καὶ ἐξαγαγεῖν ἐκ δεσμῶν δεδε- μένους, καὶ ἐξ οἴκου φυλακῆς καθημένους ἐν σκότει. Καὶ ταύτης ὁ εὐαγγελιστής μνημονεύει τῆς λέξεως, ὅτε ἐξελθόντες οἱ Φαρισαῖοι συμβούλιον ἔλαβον κατά τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ὅπως αὐτὸν ἀπολέσωσιν, ἐπειδὴ, τοῖς Σάββασιν τοὺς κάμνοντας ἐθεράπευε. « Τό την καῦτα γὰρ, ὥς φησι, γνοὺς ὁ Ἰησοῦς τὴν καθ' αὐτοῦ συσκευὴν, ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν, καὶ ἠκολούθη σαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοὶ, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτοὺς πάν τας, καὶ ἐπέπληξεν αὐτοῖς ἵνα μὴ φανερὸν αὐτὸν Ει ποιήσωσιν· ο οἷς ἐπιφέρει λέγων· « Καὶ ταῦτα πάντα γέγονε, » τουτέστι τὸ ἀναχωρεῖν αὐτὸν, καὶ τὸ ἐκαλί- νειν τοὺς ἐπιβούλους, καὶ τὸ λανθάνειν σπουδάζειν ἐν οἷς ἔπραξε παραδόξοις, καὶ τὸ παρεγγυάν τοῖς θερα πευομένοις μὴ φανερὸν αὐτὸν ποιεῖν, ο ἵνα πληρωθῇ Β τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος· Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, ὃν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου εἰς ὃν εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου. Θήσω τὸ πνεῦμά μου ἐπ' αὐτὸν, καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἀπαγγελεί. Οὐκ ἐρίσει οὐδὲ κραν γάσει, οὐδὲ ἀκούσεταί τις ἐν ταῖς πλατείαις τὴν τω νὴν αὐτοῦ. Κάλαμον συντετριμμένον οὐ κατεάξει, καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει, ἕως ἂν ἐκβάλῃ εἰς νίκος τὴν κρίσιν καὶ ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσι. ο Τήρει δὲ ἐπιμελῶς τίνα τρόπον ὁ Ματθαῖος εἰπών· Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, ὃν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου, ἐν ᾧ εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου, κ. οὔτε τοῦ Ἰακὼν οὔτε τοῦ Ἰσραὴλ ἐμνήσθη. Οὐ γὰρ εἶπεν· Ἰακὼβ ὁ παῖς μου, Ἰσραὴλ ὁ ἐκλεκτός μου, ἀορίστως δὲ ἑξήνεγκεν εἰ τών· < Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, καὶ ὁ ἀγαπητός μου. » "Οθεν, ὡς μηδὲ ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ τῆς προφητείας κειμένης, παρά μὲν τοῖς Εβδομήκοντα ὠβέλισται τὸ τοῦ Ἰακὼν καὶ τὸ τοῦ Ἰσραὴλ όνομα· καὶ παρὰ τοῖς λοιποῖς δὲ ἑρμηνευταῖς παρασεσιώπηται, ἐπεὶ μηδ᾽ ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ φέρεται. Ενθεν εἰκότως οὐδὲ παρὰ τῷ εὐαγγελιστῇ εἴρηται Εβραίῳ ὄντι, καὶ ἀκολούθως τῇ Ἑβραίων γραφή τὴν προφητείαν ἐκθεμένῳ. Τοιγαροῦν οὔτε κατά διά νοιαν τῷ ἐκ περιτομῆς λαῷ τὰ θεσπιζόμενα αρμόζει, μόνῳ δὲ τῷ Χριστῷ τοῦ Θεοῦ μαρτυρουμένῳ ὑπὸ τῆς ἐναργείας καὶ τῆς τῶν πραγμάτων ἐκβάσεως. Μόνος γὰρ οὗτος τὴν μέλλουσαν κρίσιν τοῖς ἔθνεσι προεκή- ρυξεν, ἡσυχῆ τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων ἐπιδημήσας, καὶ κρίσιν ἐπὶ τῆς γῆς θέμενος· καὶ οὐ μόνον κάλα- μον συντετριμμένον οὐ κατέαξεν, ἀλλὰ, εἰ ἔστιν εἰ πεῖν, συνέδησεν, ἀνορθώσας καὶ ἰσχυροὺς ἀπεργασί μενος τοὺς ἀσθενεῖς, καὶ τοὺς συντετριμμένους την καρδίαν. Ωσπερ δὲ τοὺς ἀσθενεῖς καὶ σαθρούς, καὶ τῆς αὐτοῦ θεραπείας δεομένους οὐ παρεώρα, οὐδὲ μετανοοῦντας κατακρίνων συνέτριβεν· οὕτως οὐδὲ τοὺς τοῖς κακοῖς ἐπιμένοντας, καὶ ὑπὸ τῶν παθῶν τυφομένους ἐσβέννυε, κωλύων παρὰ τὴν αὐτῶν προ- αίρεσιν ἐνεργεῖν· οὐδὲ μὴν παρὰ καιρὸν ἐτιμωρεῖτό τινα τούτων, τὴν κατ' ἀξίαν αὐτῶν κόλασιν εἰς τὸν τῆς καθόλου κρίσεως καιρὸν ὑπερτιθέμενος· διὸ λέ- λεκται· « Καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει. ο 'Αντι- κρυς δὲ πέρας εἴλησε τὸ, ο Καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Ἐπὶ μόνῳ γοῦν τῷ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ὀνόματι ἤλπισε τὰ Χριστιανῶν EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. tum generis in lumen gentium, ut aperires oculos A cæcorum, et educeres ex vinculis illigatos, et de domo carceris sedentes in tenebris . . Atque hu- jus loci evangelista meminit, quo tempore Phari- sæi consilium ceperunt contra Salvatorem no- strum, ut eum interficerent, propterea quod Sab- batis agrotantes curaret ; « tunc enim, inquit, Jesus intellecta adversum se conspiratione, secessit in- de, et seculæ sunt eum turbæ multæ, et curavit eos omnes, et præcepit eis ne manifestum ipsum facerent ". » Quibus hæc adjungit deinceps : « hæc omnia, inquit, facta sunt : » hoc est quod se- cesserit, quod declinaverit insidiatores, quod la- tere studuerit, dum miracula ederet, quodque eis quos curasset, præceperit, ne manifestum ipsum facerent, ut impleretur quod dictum est per pro- phetam dicentem: Ecce puer meus, in quo com- placui : dilectus meus, quem elegit anima mea. Ponam spiritum meum super eum, et judicium gen- tibus nuntiabit. Non contendet neque clamabit, neque audiet quispiam in plateis vocem ejus. Arun- dinem quassatam non confringet, et linum ſumi- gans non exstinguet, donec ejiciat in victoriam judicium, et in nomine ejus gentes sperabunt ”. Animadverte diligenter quonam niodo Matthæus • ubi dixit : « Ecce puer meus quem elegi, dilectus meus in quo complacuit anima mea, › neque Ja- cob, neque Israel nominaverit; non enim dixit : Jacob puer meus, Israel electus meus, sed indef- nite enuntiavit, dicens : « Ecce puer meus, et di- lectus meus. . Quocirca, quasi in Hebraico ea pro- phetia non sit, apud ipsos quidem LXX obelisco signatum est nomen Jacob, atque Israel: apud reliquos autem interpretes silentio præteritum, propterea quod ne in Hebraico quidem feratur. Proinde etiam evangelista merito id præter- misit, quippe qui et Hebreus esset, et in prophe- tiæ positione Hebraicos libros sequeretur. Ergo ne sententiam quidem si spectes, populo ad circumci- sionem spectanti, oraculum accommodari poterit, sed uni Christo Dei, cui et ipsa evidentia et even- tus rerum fidem indubitatam facit. Unus enim hic futurum judicium gentibus publice denuntiavit, cum seipsum tacite in vitam hominum insinuaverit, atque in terra judiciumn posuerit, et non modo D arundinem contritam non confregit, sed, si fas est dicere, colligavit, cum infirmos et contritos corde erexerit, fortesque reddiderit, et quemadmodum infirmos ac debiles, et suæ ipsius curationis indi- gentes non despiciebat, neque quos prioris vitæ pœnituisset, condemnabat, aut conterebat; sic ne illos quidem qui in malis perseverarent, aut qui pravis antimi affectibus incenderentur, exstinguebat, aut ne ex suo proposito suaque ipsorum libidine agerent, prohibebat; neque vero prater tempus un- quam horum aliquem supplicio afecit, quippe qui talibus debitas pro meritis pœnas in tempus com- Isa. XLII, 1-7. c C or Matth. xn, 45,10. ibid. 17-21.
ἡ ἐξουσία αὐτοῦ ἐξουσία αἰώνιος ἥτις οὐ παρελεύσεται, καὶ ἡ βασιλεία αὐτοῦ οὐ διαφθαρήσεται»), τὰ μὲν τῆς πρώτης ἀφίξεως τῆς ἐνανθρωπικωτέρας καὶ ταπεινῆς μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τοῦτο ἔχει μέγα δεῖγμα καὶ σημεῖον, τὸ πρᾶον λέγεσθαι καὶ ἡσύχιον, ἥξειν τε ὀχούμενον ὑποζυγίῳ προφητεύεσθαι (τοῦτο γὰρ κοινοῦ καὶ ἀνθρωπίνου βίου γένοιτ’ ἂν τεκμήριον), τὰ δὲ τῆς δευτέρας καὶ ἐνθέου λαμπρότατα δηλοῦται διὰ τῆς ἐπὶ νεφελῶν οὐρανοῦ παρακομιδῆς καὶ τῆς αἰωνίου πάντων τῶν ἐθνῶν βασιλείας. καὶ ἦν γε καλὸν ἀμφοτέρας παραθεῖναι τοῖς ἐκ περιτομῆς λόγον τε αὐτοὺς ἀπαιτῆσαι, πῶς ἂν σώσαιεν τὰς προφητείας, μίαν ἄφιξιν Χριστοῦ προσδοκῶντες· ἐπεὶ γὰρ ἑκατέραν τῶν παρατεθεισῶν προφητειῶν καὶ αὐτοὶ τὸν Χριστὸν ὁρᾶν ὁμολογοῦσιν, ὥρα λέγειν καὶ πυνθανομένοις ἡμῖν ἀποκρίνασθαι, πῶς οἷόν τε ὑφ’ ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν καιρὸν καὶ ὑπὸ μίαν ἄφιξιν ἐπὶ νεφελῶν οὐρανοῦ φέρεσθαι τὸν αὐτὸν καὶ ἐπὶ ὑποζυγίου καὶ πώλου νέου ὀχεῖσθαι· ἐπὶ πολὺ γὰρ ταῦτα διέστηκεν ἀλλήλων.
ὀφθαλμοὺς τυφλῶν, καὶ ἐξαγαγεῖν ἐκ δεσμῶν δεδε- μένους, καὶ ἐξ οἴκου φυλακῆς καθημένους ἐν σκότει. Καὶ ταύτης ὁ εὐαγγελιστής μνημονεύει τῆς λέξεως, ὅτε ἐξελθόντες οἱ Φαρισαῖοι συμβούλιον ἔλαβον κατά τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ὅπως αὐτὸν ἀπολέσωσιν, ἐπειδὴ, τοῖς Σάββασιν τοὺς κάμνοντας ἐθεράπευε. « Τό την καῦτα γὰρ, ὥς φησι, γνοὺς ὁ Ἰησοῦς τὴν καθ' αὐτοῦ συσκευὴν, ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν, καὶ ἠκολούθη σαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοὶ, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτοὺς πάν τας, καὶ ἐπέπληξεν αὐτοῖς ἵνα μὴ φανερὸν αὐτὸν Ει ποιήσωσιν· ο οἷς ἐπιφέρει λέγων· « Καὶ ταῦτα πάντα γέγονε, » τουτέστι τὸ ἀναχωρεῖν αὐτὸν, καὶ τὸ ἐκαλί- νειν τοὺς ἐπιβούλους, καὶ τὸ λανθάνειν σπουδάζειν ἐν οἷς ἔπραξε παραδόξοις, καὶ τὸ παρεγγυάν τοῖς θερα πευομένοις μὴ φανερὸν αὐτὸν ποιεῖν, ο ἵνα πληρωθῇ Β τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος· Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, ὃν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου εἰς ὃν εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου. Θήσω τὸ πνεῦμά μου ἐπ' αὐτὸν, καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἀπαγγελεί. Οὐκ ἐρίσει οὐδὲ κραν γάσει, οὐδὲ ἀκούσεταί τις ἐν ταῖς πλατείαις τὴν τω νὴν αὐτοῦ. Κάλαμον συντετριμμένον οὐ κατεάξει, καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει, ἕως ἂν ἐκβάλῃ εἰς νίκος τὴν κρίσιν καὶ ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσι. ο Τήρει δὲ ἐπιμελῶς τίνα τρόπον ὁ Ματθαῖος εἰπών· Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, ὃν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου, ἐν ᾧ εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου, κ. οὔτε τοῦ Ἰακὼν οὔτε τοῦ Ἰσραὴλ ἐμνήσθη. Οὐ γὰρ εἶπεν· Ἰακὼβ ὁ παῖς μου, Ἰσραὴλ ὁ ἐκλεκτός μου, ἀορίστως δὲ ἑξήνεγκεν εἰ τών· < Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, καὶ ὁ ἀγαπητός μου. » "Οθεν, ὡς μηδὲ ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ τῆς προφητείας κειμένης, παρά μὲν τοῖς Εβδομήκοντα ὠβέλισται τὸ τοῦ Ἰακὼν καὶ τὸ τοῦ Ἰσραὴλ όνομα· καὶ παρὰ τοῖς λοιποῖς δὲ ἑρμηνευταῖς παρασεσιώπηται, ἐπεὶ μηδ᾽ ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ φέρεται. Ενθεν εἰκότως οὐδὲ παρὰ τῷ εὐαγγελιστῇ εἴρηται Εβραίῳ ὄντι, καὶ ἀκολούθως τῇ Ἑβραίων γραφή τὴν προφητείαν ἐκθεμένῳ. Τοιγαροῦν οὔτε κατά διά νοιαν τῷ ἐκ περιτομῆς λαῷ τὰ θεσπιζόμενα αρμόζει, μόνῳ δὲ τῷ Χριστῷ τοῦ Θεοῦ μαρτυρουμένῳ ὑπὸ τῆς ἐναργείας καὶ τῆς τῶν πραγμάτων ἐκβάσεως. Μόνος γὰρ οὗτος τὴν μέλλουσαν κρίσιν τοῖς ἔθνεσι προεκή- ρυξεν, ἡσυχῆ τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων ἐπιδημήσας, καὶ κρίσιν ἐπὶ τῆς γῆς θέμενος· καὶ οὐ μόνον κάλα- μον συντετριμμένον οὐ κατέαξεν, ἀλλὰ, εἰ ἔστιν εἰ πεῖν, συνέδησεν, ἀνορθώσας καὶ ἰσχυροὺς ἀπεργασί μενος τοὺς ἀσθενεῖς, καὶ τοὺς συντετριμμένους την καρδίαν. Ωσπερ δὲ τοὺς ἀσθενεῖς καὶ σαθρούς, καὶ τῆς αὐτοῦ θεραπείας δεομένους οὐ παρεώρα, οὐδὲ μετανοοῦντας κατακρίνων συνέτριβεν· οὕτως οὐδὲ τοὺς τοῖς κακοῖς ἐπιμένοντας, καὶ ὑπὸ τῶν παθῶν τυφομένους ἐσβέννυε, κωλύων παρὰ τὴν αὐτῶν προ- αίρεσιν ἐνεργεῖν· οὐδὲ μὴν παρὰ καιρὸν ἐτιμωρεῖτό τινα τούτων, τὴν κατ' ἀξίαν αὐτῶν κόλασιν εἰς τὸν τῆς καθόλου κρίσεως καιρὸν ὑπερτιθέμενος· διὸ λέ- λεκται· « Καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει. ο 'Αντι- κρυς δὲ πέρας εἴλησε τὸ, ο Καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Ἐπὶ μόνῳ γοῦν τῷ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ὀνόματι ἤλπισε τὰ Χριστιανῶν EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. tum generis in lumen gentium, ut aperires oculos A cæcorum, et educeres ex vinculis illigatos, et de domo carceris sedentes in tenebris . . Atque hu- jus loci evangelista meminit, quo tempore Phari- sæi consilium ceperunt contra Salvatorem no- strum, ut eum interficerent, propterea quod Sab- batis agrotantes curaret ; « tunc enim, inquit, Jesus intellecta adversum se conspiratione, secessit in- de, et seculæ sunt eum turbæ multæ, et curavit eos omnes, et præcepit eis ne manifestum ipsum facerent ". » Quibus hæc adjungit deinceps : « hæc omnia, inquit, facta sunt : » hoc est quod se- cesserit, quod declinaverit insidiatores, quod la- tere studuerit, dum miracula ederet, quodque eis quos curasset, præceperit, ne manifestum ipsum facerent, ut impleretur quod dictum est per pro- phetam dicentem: Ecce puer meus, in quo com- placui : dilectus meus, quem elegit anima mea. Ponam spiritum meum super eum, et judicium gen- tibus nuntiabit. Non contendet neque clamabit, neque audiet quispiam in plateis vocem ejus. Arun- dinem quassatam non confringet, et linum ſumi- gans non exstinguet, donec ejiciat in victoriam judicium, et in nomine ejus gentes sperabunt ”. Animadverte diligenter quonam niodo Matthæus • ubi dixit : « Ecce puer meus quem elegi, dilectus meus in quo complacuit anima mea, › neque Ja- cob, neque Israel nominaverit; non enim dixit : Jacob puer meus, Israel electus meus, sed indef- nite enuntiavit, dicens : « Ecce puer meus, et di- lectus meus. . Quocirca, quasi in Hebraico ea pro- phetia non sit, apud ipsos quidem LXX obelisco signatum est nomen Jacob, atque Israel: apud reliquos autem interpretes silentio præteritum, propterea quod ne in Hebraico quidem feratur. Proinde etiam evangelista merito id præter- misit, quippe qui et Hebreus esset, et in prophe- tiæ positione Hebraicos libros sequeretur. Ergo ne sententiam quidem si spectes, populo ad circumci- sionem spectanti, oraculum accommodari poterit, sed uni Christo Dei, cui et ipsa evidentia et even- tus rerum fidem indubitatam facit. Unus enim hic futurum judicium gentibus publice denuntiavit, cum seipsum tacite in vitam hominum insinuaverit, atque in terra judiciumn posuerit, et non modo D arundinem contritam non confregit, sed, si fas est dicere, colligavit, cum infirmos et contritos corde erexerit, fortesque reddiderit, et quemadmodum infirmos ac debiles, et suæ ipsius curationis indi- gentes non despiciebat, neque quos prioris vitæ pœnituisset, condemnabat, aut conterebat; sic ne illos quidem qui in malis perseverarent, aut qui pravis antimi affectibus incenderentur, exstinguebat, aut ne ex suo proposito suaque ipsorum libidine agerent, prohibebat; neque vero prater tempus un- quam horum aliquem supplicio afecit, quippe qui talibus debitas pro meritis pœnas in tempus com- Isa. XLII, 1-7. c C or Matth. xn, 45,10. ibid. 17-21.
μυρίας δ’ οὖν τοιαύτας καὶ ἄλλας περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητείας συναγαγών, παραθείς τε καὶ συγκρούσας τὰ διαφόρως σημαινόμενα, ἐναργέστατα καταλήψῃ τινὰς μὲν τῆς πρώτης αὐτοῦ παρουσίας δηλώματα περιεχούσας, πεπληρωμένας κατὰ τὴν πρώτην ἐπιφάνειαν αὐτοῦ, τινὰς δὲ εἰς τὴν δευτέραν αὐτοῦ καὶ ἔνδοξον ἄφιξιν ἀναφερομένας. Ἐξωλόθρευσεν γὰρ λεληθότως «ἅρματα» καὶ «ἵππον» καὶ πᾶν «τόξον πολεμικὸν» ἡ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἔνθεος δύναμις κατὰ τὴν πρώτην αὐτοῦ παρουσίαν ἐκ τῆς σωματικωτέρας «Ἱερουσαλὴμ» καὶ τοῦ καλουμένου «Ἐφραὶ̈μ» λαοῦ· διὸ ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο οὐκέτι συνέστη αὐτῶν τὸ βασίλειον, οὐδὲ ἡ πάλαι ἐν πολέμοις ἰσχύσασα παρασκευή τε αὐτῶν καὶ ὁπλιτικὴ δύναμις. καλῶς δὲ ἐν τούτοις τὸν πάντα τῶν Ἰουδαίων λαὸν Ἐφραὶ̈μ ὠνόμασεν, ἀλλ’ οὐχὶ Ἰσραὴλ οὐδὲ Ἰούδαν, ἵνα μὴ τὰς σεμνοτέρας διαβάλλοι προσηγορίας. εὕροις δ’ ἂν καὶ ἐν ταῖς ἄλλαις προφητείαις τὸ πᾶν ἔθνος Ἐφραὶ̈μ μετὰ πολλῆς διαβολῆς καὶ κατηγορίας ὠνομασμένον, ὥσπερ καὶ νῦν·
ὀφθαλμοὺς τυφλῶν, καὶ ἐξαγαγεῖν ἐκ δεσμῶν δεδε- μένους, καὶ ἐξ οἴκου φυλακῆς καθημένους ἐν σκότει. Καὶ ταύτης ὁ εὐαγγελιστής μνημονεύει τῆς λέξεως, ὅτε ἐξελθόντες οἱ Φαρισαῖοι συμβούλιον ἔλαβον κατά τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ὅπως αὐτὸν ἀπολέσωσιν, ἐπειδὴ, τοῖς Σάββασιν τοὺς κάμνοντας ἐθεράπευε. « Τό την καῦτα γὰρ, ὥς φησι, γνοὺς ὁ Ἰησοῦς τὴν καθ' αὐτοῦ συσκευὴν, ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν, καὶ ἠκολούθη σαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοὶ, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτοὺς πάν τας, καὶ ἐπέπληξεν αὐτοῖς ἵνα μὴ φανερὸν αὐτὸν Ει ποιήσωσιν· ο οἷς ἐπιφέρει λέγων· « Καὶ ταῦτα πάντα γέγονε, » τουτέστι τὸ ἀναχωρεῖν αὐτὸν, καὶ τὸ ἐκαλί- νειν τοὺς ἐπιβούλους, καὶ τὸ λανθάνειν σπουδάζειν ἐν οἷς ἔπραξε παραδόξοις, καὶ τὸ παρεγγυάν τοῖς θερα πευομένοις μὴ φανερὸν αὐτὸν ποιεῖν, ο ἵνα πληρωθῇ Β τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος· Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, ὃν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου εἰς ὃν εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου. Θήσω τὸ πνεῦμά μου ἐπ' αὐτὸν, καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἀπαγγελεί. Οὐκ ἐρίσει οὐδὲ κραν γάσει, οὐδὲ ἀκούσεταί τις ἐν ταῖς πλατείαις τὴν τω νὴν αὐτοῦ. Κάλαμον συντετριμμένον οὐ κατεάξει, καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει, ἕως ἂν ἐκβάλῃ εἰς νίκος τὴν κρίσιν καὶ ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσι. ο Τήρει δὲ ἐπιμελῶς τίνα τρόπον ὁ Ματθαῖος εἰπών· Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, ὃν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου, ἐν ᾧ εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου, κ. οὔτε τοῦ Ἰακὼν οὔτε τοῦ Ἰσραὴλ ἐμνήσθη. Οὐ γὰρ εἶπεν· Ἰακὼβ ὁ παῖς μου, Ἰσραὴλ ὁ ἐκλεκτός μου, ἀορίστως δὲ ἑξήνεγκεν εἰ τών· < Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, καὶ ὁ ἀγαπητός μου. » "Οθεν, ὡς μηδὲ ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ τῆς προφητείας κειμένης, παρά μὲν τοῖς Εβδομήκοντα ὠβέλισται τὸ τοῦ Ἰακὼν καὶ τὸ τοῦ Ἰσραὴλ όνομα· καὶ παρὰ τοῖς λοιποῖς δὲ ἑρμηνευταῖς παρασεσιώπηται, ἐπεὶ μηδ᾽ ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ φέρεται. Ενθεν εἰκότως οὐδὲ παρὰ τῷ εὐαγγελιστῇ εἴρηται Εβραίῳ ὄντι, καὶ ἀκολούθως τῇ Ἑβραίων γραφή τὴν προφητείαν ἐκθεμένῳ. Τοιγαροῦν οὔτε κατά διά νοιαν τῷ ἐκ περιτομῆς λαῷ τὰ θεσπιζόμενα αρμόζει, μόνῳ δὲ τῷ Χριστῷ τοῦ Θεοῦ μαρτυρουμένῳ ὑπὸ τῆς ἐναργείας καὶ τῆς τῶν πραγμάτων ἐκβάσεως. Μόνος γὰρ οὗτος τὴν μέλλουσαν κρίσιν τοῖς ἔθνεσι προεκή- ρυξεν, ἡσυχῆ τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων ἐπιδημήσας, καὶ κρίσιν ἐπὶ τῆς γῆς θέμενος· καὶ οὐ μόνον κάλα- μον συντετριμμένον οὐ κατέαξεν, ἀλλὰ, εἰ ἔστιν εἰ πεῖν, συνέδησεν, ἀνορθώσας καὶ ἰσχυροὺς ἀπεργασί μενος τοὺς ἀσθενεῖς, καὶ τοὺς συντετριμμένους την καρδίαν. Ωσπερ δὲ τοὺς ἀσθενεῖς καὶ σαθρούς, καὶ τῆς αὐτοῦ θεραπείας δεομένους οὐ παρεώρα, οὐδὲ μετανοοῦντας κατακρίνων συνέτριβεν· οὕτως οὐδὲ τοὺς τοῖς κακοῖς ἐπιμένοντας, καὶ ὑπὸ τῶν παθῶν τυφομένους ἐσβέννυε, κωλύων παρὰ τὴν αὐτῶν προ- αίρεσιν ἐνεργεῖν· οὐδὲ μὴν παρὰ καιρὸν ἐτιμωρεῖτό τινα τούτων, τὴν κατ' ἀξίαν αὐτῶν κόλασιν εἰς τὸν τῆς καθόλου κρίσεως καιρὸν ὑπερτιθέμενος· διὸ λέ- λεκται· « Καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει. ο 'Αντι- κρυς δὲ πέρας εἴλησε τὸ, ο Καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Ἐπὶ μόνῳ γοῦν τῷ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ὀνόματι ἤλπισε τὰ Χριστιανῶν EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. tum generis in lumen gentium, ut aperires oculos A cæcorum, et educeres ex vinculis illigatos, et de domo carceris sedentes in tenebris . . Atque hu- jus loci evangelista meminit, quo tempore Phari- sæi consilium ceperunt contra Salvatorem no- strum, ut eum interficerent, propterea quod Sab- batis agrotantes curaret ; « tunc enim, inquit, Jesus intellecta adversum se conspiratione, secessit in- de, et seculæ sunt eum turbæ multæ, et curavit eos omnes, et præcepit eis ne manifestum ipsum facerent ". » Quibus hæc adjungit deinceps : « hæc omnia, inquit, facta sunt : » hoc est quod se- cesserit, quod declinaverit insidiatores, quod la- tere studuerit, dum miracula ederet, quodque eis quos curasset, præceperit, ne manifestum ipsum facerent, ut impleretur quod dictum est per pro- phetam dicentem: Ecce puer meus, in quo com- placui : dilectus meus, quem elegit anima mea. Ponam spiritum meum super eum, et judicium gen- tibus nuntiabit. Non contendet neque clamabit, neque audiet quispiam in plateis vocem ejus. Arun- dinem quassatam non confringet, et linum ſumi- gans non exstinguet, donec ejiciat in victoriam judicium, et in nomine ejus gentes sperabunt ”. Animadverte diligenter quonam niodo Matthæus • ubi dixit : « Ecce puer meus quem elegi, dilectus meus in quo complacuit anima mea, › neque Ja- cob, neque Israel nominaverit; non enim dixit : Jacob puer meus, Israel electus meus, sed indef- nite enuntiavit, dicens : « Ecce puer meus, et di- lectus meus. . Quocirca, quasi in Hebraico ea pro- phetia non sit, apud ipsos quidem LXX obelisco signatum est nomen Jacob, atque Israel: apud reliquos autem interpretes silentio præteritum, propterea quod ne in Hebraico quidem feratur. Proinde etiam evangelista merito id præter- misit, quippe qui et Hebreus esset, et in prophe- tiæ positione Hebraicos libros sequeretur. Ergo ne sententiam quidem si spectes, populo ad circumci- sionem spectanti, oraculum accommodari poterit, sed uni Christo Dei, cui et ipsa evidentia et even- tus rerum fidem indubitatam facit. Unus enim hic futurum judicium gentibus publice denuntiavit, cum seipsum tacite in vitam hominum insinuaverit, atque in terra judiciumn posuerit, et non modo D arundinem contritam non confregit, sed, si fas est dicere, colligavit, cum infirmos et contritos corde erexerit, fortesque reddiderit, et quemadmodum infirmos ac debiles, et suæ ipsius curationis indi- gentes non despiciebat, neque quos prioris vitæ pœnituisset, condemnabat, aut conterebat; sic ne illos quidem qui in malis perseverarent, aut qui pravis antimi affectibus incenderentur, exstinguebat, aut ne ex suo proposito suaque ipsorum libidine agerent, prohibebat; neque vero prater tempus un- quam horum aliquem supplicio afecit, quippe qui talibus debitas pro meritis pœnas in tempus com- Isa. XLII, 1-7. c C or Matth. xn, 45,10. ibid. 17-21.
μετὰ γοῦν τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον, μηκέθ’ ὁμοίως ὡς τὸ πρὶν διῃρημένου τοῦ λαοῦ, τίνας ἦν εἰκὸς δηλοῦσθαι διὰ τοῦ Ἐφραὶ̈μ ἢ αὐτοὺς τοὺς τὴν Ἱερουσαλὴμ οἰκοῦντας; ὧν τὴν πολεμικὴν καὶ ὁπλιτικὴν δύναμιν μέχρι τῶν Ῥωμαϊκῶν χρόνων διαρκέσασαν ἡ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν παρουσία ἐνθέῳ καὶ ἀπορρήτῳ δυνάμει καθεῖλεν ὁμοίως τῇ προφητείᾳ. ταῦτα δὲ τὴν ἐξ ἐθνῶν ἐκκλησίαν εὐαγγελίζεται ὁ λόγος, οὐχ ἁπλῶς χαίρειν ἀλλὰ καὶ σφόδρα χαίρειν αὐτῇ παρακελευόμενος, διὰ τὴν τοῦ θεοῦ λόγου εἰς αὐτὴν παρουσίαν. ἣν καὶ θυγατέρα τῆς ἐπουρανίου Σιὼν ἢ καὶ τῆς προτέρας συναγωγῆς ἀποκαλεῖ, διὰ τὸ πάντας ἡμᾶς τοὺς ἐξ ἐθνῶν εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ πεπιστευκότας γεννήματα εἶναι καὶ τέκνα Χριστοῦ καὶ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ, οἷα ἐκ μητρὸς τῆς τῶν Ἰουδαίων συναγωγῆς προελθόντας. Καὶ τὸ ἑξῆς δὲ ἐπληροῦτο ἐπὶ τῇ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν παρουσίᾳ. «εἰρήνη» γοῦν «ἐξ ἐθνῶν» γέγονεν ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς ἀφίξεως αὐτοῦ οἵα οὐδεπώποτε·
ὀφθαλμοὺς τυφλῶν, καὶ ἐξαγαγεῖν ἐκ δεσμῶν δεδε- μένους, καὶ ἐξ οἴκου φυλακῆς καθημένους ἐν σκότει. Καὶ ταύτης ὁ εὐαγγελιστής μνημονεύει τῆς λέξεως, ὅτε ἐξελθόντες οἱ Φαρισαῖοι συμβούλιον ἔλαβον κατά τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ὅπως αὐτὸν ἀπολέσωσιν, ἐπειδὴ, τοῖς Σάββασιν τοὺς κάμνοντας ἐθεράπευε. « Τό την καῦτα γὰρ, ὥς φησι, γνοὺς ὁ Ἰησοῦς τὴν καθ' αὐτοῦ συσκευὴν, ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν, καὶ ἠκολούθη σαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοὶ, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτοὺς πάν τας, καὶ ἐπέπληξεν αὐτοῖς ἵνα μὴ φανερὸν αὐτὸν Ει ποιήσωσιν· ο οἷς ἐπιφέρει λέγων· « Καὶ ταῦτα πάντα γέγονε, » τουτέστι τὸ ἀναχωρεῖν αὐτὸν, καὶ τὸ ἐκαλί- νειν τοὺς ἐπιβούλους, καὶ τὸ λανθάνειν σπουδάζειν ἐν οἷς ἔπραξε παραδόξοις, καὶ τὸ παρεγγυάν τοῖς θερα πευομένοις μὴ φανερὸν αὐτὸν ποιεῖν, ο ἵνα πληρωθῇ Β τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος· Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, ὃν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου εἰς ὃν εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου. Θήσω τὸ πνεῦμά μου ἐπ' αὐτὸν, καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἀπαγγελεί. Οὐκ ἐρίσει οὐδὲ κραν γάσει, οὐδὲ ἀκούσεταί τις ἐν ταῖς πλατείαις τὴν τω νὴν αὐτοῦ. Κάλαμον συντετριμμένον οὐ κατεάξει, καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει, ἕως ἂν ἐκβάλῃ εἰς νίκος τὴν κρίσιν καὶ ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσι. ο Τήρει δὲ ἐπιμελῶς τίνα τρόπον ὁ Ματθαῖος εἰπών· Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, ὃν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου, ἐν ᾧ εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου, κ. οὔτε τοῦ Ἰακὼν οὔτε τοῦ Ἰσραὴλ ἐμνήσθη. Οὐ γὰρ εἶπεν· Ἰακὼβ ὁ παῖς μου, Ἰσραὴλ ὁ ἐκλεκτός μου, ἀορίστως δὲ ἑξήνεγκεν εἰ τών· < Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, καὶ ὁ ἀγαπητός μου. » "Οθεν, ὡς μηδὲ ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ τῆς προφητείας κειμένης, παρά μὲν τοῖς Εβδομήκοντα ὠβέλισται τὸ τοῦ Ἰακὼν καὶ τὸ τοῦ Ἰσραὴλ όνομα· καὶ παρὰ τοῖς λοιποῖς δὲ ἑρμηνευταῖς παρασεσιώπηται, ἐπεὶ μηδ᾽ ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ φέρεται. Ενθεν εἰκότως οὐδὲ παρὰ τῷ εὐαγγελιστῇ εἴρηται Εβραίῳ ὄντι, καὶ ἀκολούθως τῇ Ἑβραίων γραφή τὴν προφητείαν ἐκθεμένῳ. Τοιγαροῦν οὔτε κατά διά νοιαν τῷ ἐκ περιτομῆς λαῷ τὰ θεσπιζόμενα αρμόζει, μόνῳ δὲ τῷ Χριστῷ τοῦ Θεοῦ μαρτυρουμένῳ ὑπὸ τῆς ἐναργείας καὶ τῆς τῶν πραγμάτων ἐκβάσεως. Μόνος γὰρ οὗτος τὴν μέλλουσαν κρίσιν τοῖς ἔθνεσι προεκή- ρυξεν, ἡσυχῆ τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων ἐπιδημήσας, καὶ κρίσιν ἐπὶ τῆς γῆς θέμενος· καὶ οὐ μόνον κάλα- μον συντετριμμένον οὐ κατέαξεν, ἀλλὰ, εἰ ἔστιν εἰ πεῖν, συνέδησεν, ἀνορθώσας καὶ ἰσχυροὺς ἀπεργασί μενος τοὺς ἀσθενεῖς, καὶ τοὺς συντετριμμένους την καρδίαν. Ωσπερ δὲ τοὺς ἀσθενεῖς καὶ σαθρούς, καὶ τῆς αὐτοῦ θεραπείας δεομένους οὐ παρεώρα, οὐδὲ μετανοοῦντας κατακρίνων συνέτριβεν· οὕτως οὐδὲ τοὺς τοῖς κακοῖς ἐπιμένοντας, καὶ ὑπὸ τῶν παθῶν τυφομένους ἐσβέννυε, κωλύων παρὰ τὴν αὐτῶν προ- αίρεσιν ἐνεργεῖν· οὐδὲ μὴν παρὰ καιρὸν ἐτιμωρεῖτό τινα τούτων, τὴν κατ' ἀξίαν αὐτῶν κόλασιν εἰς τὸν τῆς καθόλου κρίσεως καιρὸν ὑπερτιθέμενος· διὸ λέ- λεκται· « Καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει. ο 'Αντι- κρυς δὲ πέρας εἴλησε τὸ, ο Καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Ἐπὶ μόνῳ γοῦν τῷ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ὀνόματι ἤλπισε τὰ Χριστιανῶν EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. tum generis in lumen gentium, ut aperires oculos A cæcorum, et educeres ex vinculis illigatos, et de domo carceris sedentes in tenebris . . Atque hu- jus loci evangelista meminit, quo tempore Phari- sæi consilium ceperunt contra Salvatorem no- strum, ut eum interficerent, propterea quod Sab- batis agrotantes curaret ; « tunc enim, inquit, Jesus intellecta adversum se conspiratione, secessit in- de, et seculæ sunt eum turbæ multæ, et curavit eos omnes, et præcepit eis ne manifestum ipsum facerent ". » Quibus hæc adjungit deinceps : « hæc omnia, inquit, facta sunt : » hoc est quod se- cesserit, quod declinaverit insidiatores, quod la- tere studuerit, dum miracula ederet, quodque eis quos curasset, præceperit, ne manifestum ipsum facerent, ut impleretur quod dictum est per pro- phetam dicentem: Ecce puer meus, in quo com- placui : dilectus meus, quem elegit anima mea. Ponam spiritum meum super eum, et judicium gen- tibus nuntiabit. Non contendet neque clamabit, neque audiet quispiam in plateis vocem ejus. Arun- dinem quassatam non confringet, et linum ſumi- gans non exstinguet, donec ejiciat in victoriam judicium, et in nomine ejus gentes sperabunt ”. Animadverte diligenter quonam niodo Matthæus • ubi dixit : « Ecce puer meus quem elegi, dilectus meus in quo complacuit anima mea, › neque Ja- cob, neque Israel nominaverit; non enim dixit : Jacob puer meus, Israel electus meus, sed indef- nite enuntiavit, dicens : « Ecce puer meus, et di- lectus meus. . Quocirca, quasi in Hebraico ea pro- phetia non sit, apud ipsos quidem LXX obelisco signatum est nomen Jacob, atque Israel: apud reliquos autem interpretes silentio præteritum, propterea quod ne in Hebraico quidem feratur. Proinde etiam evangelista merito id præter- misit, quippe qui et Hebreus esset, et in prophe- tiæ positione Hebraicos libros sequeretur. Ergo ne sententiam quidem si spectes, populo ad circumci- sionem spectanti, oraculum accommodari poterit, sed uni Christo Dei, cui et ipsa evidentia et even- tus rerum fidem indubitatam facit. Unus enim hic futurum judicium gentibus publice denuntiavit, cum seipsum tacite in vitam hominum insinuaverit, atque in terra judiciumn posuerit, et non modo D arundinem contritam non confregit, sed, si fas est dicere, colligavit, cum infirmos et contritos corde erexerit, fortesque reddiderit, et quemadmodum infirmos ac debiles, et suæ ipsius curationis indi- gentes non despiciebat, neque quos prioris vitæ pœnituisset, condemnabat, aut conterebat; sic ne illos quidem qui in malis perseverarent, aut qui pravis antimi affectibus incenderentur, exstinguebat, aut ne ex suo proposito suaque ipsorum libidine agerent, prohibebat; neque vero prater tempus un- quam horum aliquem supplicio afecit, quippe qui talibus debitas pro meritis pœnas in tempus com- Isa. XLII, 1-7. c C or Matth. xn, 45,10. ibid. 17-21.
οὐκέτι γοῦν πόλεις πόλεσιν ὡς τὸ πρὶν πολεμοῦσιν, οὐδὲ ἔθνη ἔθνεσιν συρράσσουσιν, οὐδ’ ὡς τὸ παλαιὸν ὁ τῶν ἀνθρώπων βίος ἀκαταστατεῖ, οὐδ’ Ἀθηναῖοι μὲν Λακεδαιμονίοις ἐπιστρατεύονται, Σύροι δὲ Φοίνιξιν, Ἀράβιοι δὲ Παλαιστίνοις, καὶ Αἰγύπτιοι τοῖς πλησιοχώροις. ἥνωται δὲ ἐξ ἐκείνου σὺν θεῷ τὰ πάντα, καὶ ἀληθῶς «πλῆθος εἰρήνης ἐξ ἐθνῶν» ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο γέγονεν ἀκολούθως τῇ προφητείᾳ. μόνος δὲ Ἰησοῦς καὶ ὁ δι’ αὐτοῦ κηρυχθεὶς τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας λόγος ἦρξεν τῶν «ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης», [τῆς] ἑῴας καὶ τῆς κατὰ δυόμενον ἥλιον, καὶ «ἀπὸ ποταμῶν εἰς τὰς διεκβολὰς τῆς γῆς», ἀκολούθως τοῖς ἐν τῷ προφήτῃ προλελεγμένοις. ἅπερ καὶ ὁ Ἀκύλας ὧδέ πως ἡρμήνευσεν εἰπών· «καὶ λαλήσει εἰρήνην ἐν τοῖς ἔθνεσιν, καὶ ἡ ἐξουσία αὐτοῦ ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περάτων τῆς γῆς». ταῦτα δὲ τοῖς ἐν τῷ ψαλμῷ σύγκρινον, τῷ ἐπιγεγραμμένῳ «εἰς Σολομῶνα», περὶ τοῦ υἱοῦ τοῦ βασιλέως δηλαδὴ τοῦ ἐκ σπέρματος Σολομῶνος προελευσομένου λεγομένοις, περὶ οὗ φησιν ὁ ψαλμός· «καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης».
ὀφθαλμοὺς τυφλῶν, καὶ ἐξαγαγεῖν ἐκ δεσμῶν δεδε- μένους, καὶ ἐξ οἴκου φυλακῆς καθημένους ἐν σκότει. Καὶ ταύτης ὁ εὐαγγελιστής μνημονεύει τῆς λέξεως, ὅτε ἐξελθόντες οἱ Φαρισαῖοι συμβούλιον ἔλαβον κατά τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ὅπως αὐτὸν ἀπολέσωσιν, ἐπειδὴ, τοῖς Σάββασιν τοὺς κάμνοντας ἐθεράπευε. « Τό την καῦτα γὰρ, ὥς φησι, γνοὺς ὁ Ἰησοῦς τὴν καθ' αὐτοῦ συσκευὴν, ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν, καὶ ἠκολούθη σαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοὶ, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτοὺς πάν τας, καὶ ἐπέπληξεν αὐτοῖς ἵνα μὴ φανερὸν αὐτὸν Ει ποιήσωσιν· ο οἷς ἐπιφέρει λέγων· « Καὶ ταῦτα πάντα γέγονε, » τουτέστι τὸ ἀναχωρεῖν αὐτὸν, καὶ τὸ ἐκαλί- νειν τοὺς ἐπιβούλους, καὶ τὸ λανθάνειν σπουδάζειν ἐν οἷς ἔπραξε παραδόξοις, καὶ τὸ παρεγγυάν τοῖς θερα πευομένοις μὴ φανερὸν αὐτὸν ποιεῖν, ο ἵνα πληρωθῇ Β τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος· Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, ὃν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου εἰς ὃν εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου. Θήσω τὸ πνεῦμά μου ἐπ' αὐτὸν, καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἀπαγγελεί. Οὐκ ἐρίσει οὐδὲ κραν γάσει, οὐδὲ ἀκούσεταί τις ἐν ταῖς πλατείαις τὴν τω νὴν αὐτοῦ. Κάλαμον συντετριμμένον οὐ κατεάξει, καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει, ἕως ἂν ἐκβάλῃ εἰς νίκος τὴν κρίσιν καὶ ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσι. ο Τήρει δὲ ἐπιμελῶς τίνα τρόπον ὁ Ματθαῖος εἰπών· Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, ὃν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου, ἐν ᾧ εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου, κ. οὔτε τοῦ Ἰακὼν οὔτε τοῦ Ἰσραὴλ ἐμνήσθη. Οὐ γὰρ εἶπεν· Ἰακὼβ ὁ παῖς μου, Ἰσραὴλ ὁ ἐκλεκτός μου, ἀορίστως δὲ ἑξήνεγκεν εἰ τών· < Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, καὶ ὁ ἀγαπητός μου. » "Οθεν, ὡς μηδὲ ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ τῆς προφητείας κειμένης, παρά μὲν τοῖς Εβδομήκοντα ὠβέλισται τὸ τοῦ Ἰακὼν καὶ τὸ τοῦ Ἰσραὴλ όνομα· καὶ παρὰ τοῖς λοιποῖς δὲ ἑρμηνευταῖς παρασεσιώπηται, ἐπεὶ μηδ᾽ ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ φέρεται. Ενθεν εἰκότως οὐδὲ παρὰ τῷ εὐαγγελιστῇ εἴρηται Εβραίῳ ὄντι, καὶ ἀκολούθως τῇ Ἑβραίων γραφή τὴν προφητείαν ἐκθεμένῳ. Τοιγαροῦν οὔτε κατά διά νοιαν τῷ ἐκ περιτομῆς λαῷ τὰ θεσπιζόμενα αρμόζει, μόνῳ δὲ τῷ Χριστῷ τοῦ Θεοῦ μαρτυρουμένῳ ὑπὸ τῆς ἐναργείας καὶ τῆς τῶν πραγμάτων ἐκβάσεως. Μόνος γὰρ οὗτος τὴν μέλλουσαν κρίσιν τοῖς ἔθνεσι προεκή- ρυξεν, ἡσυχῆ τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων ἐπιδημήσας, καὶ κρίσιν ἐπὶ τῆς γῆς θέμενος· καὶ οὐ μόνον κάλα- μον συντετριμμένον οὐ κατέαξεν, ἀλλὰ, εἰ ἔστιν εἰ πεῖν, συνέδησεν, ἀνορθώσας καὶ ἰσχυροὺς ἀπεργασί μενος τοὺς ἀσθενεῖς, καὶ τοὺς συντετριμμένους την καρδίαν. Ωσπερ δὲ τοὺς ἀσθενεῖς καὶ σαθρούς, καὶ τῆς αὐτοῦ θεραπείας δεομένους οὐ παρεώρα, οὐδὲ μετανοοῦντας κατακρίνων συνέτριβεν· οὕτως οὐδὲ τοὺς τοῖς κακοῖς ἐπιμένοντας, καὶ ὑπὸ τῶν παθῶν τυφομένους ἐσβέννυε, κωλύων παρὰ τὴν αὐτῶν προ- αίρεσιν ἐνεργεῖν· οὐδὲ μὴν παρὰ καιρὸν ἐτιμωρεῖτό τινα τούτων, τὴν κατ' ἀξίαν αὐτῶν κόλασιν εἰς τὸν τῆς καθόλου κρίσεως καιρὸν ὑπερτιθέμενος· διὸ λέ- λεκται· « Καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει. ο 'Αντι- κρυς δὲ πέρας εἴλησε τὸ, ο Καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Ἐπὶ μόνῳ γοῦν τῷ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ὀνόματι ἤλπισε τὰ Χριστιανῶν EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. tum generis in lumen gentium, ut aperires oculos A cæcorum, et educeres ex vinculis illigatos, et de domo carceris sedentes in tenebris . . Atque hu- jus loci evangelista meminit, quo tempore Phari- sæi consilium ceperunt contra Salvatorem no- strum, ut eum interficerent, propterea quod Sab- batis agrotantes curaret ; « tunc enim, inquit, Jesus intellecta adversum se conspiratione, secessit in- de, et seculæ sunt eum turbæ multæ, et curavit eos omnes, et præcepit eis ne manifestum ipsum facerent ". » Quibus hæc adjungit deinceps : « hæc omnia, inquit, facta sunt : » hoc est quod se- cesserit, quod declinaverit insidiatores, quod la- tere studuerit, dum miracula ederet, quodque eis quos curasset, præceperit, ne manifestum ipsum facerent, ut impleretur quod dictum est per pro- phetam dicentem: Ecce puer meus, in quo com- placui : dilectus meus, quem elegit anima mea. Ponam spiritum meum super eum, et judicium gen- tibus nuntiabit. Non contendet neque clamabit, neque audiet quispiam in plateis vocem ejus. Arun- dinem quassatam non confringet, et linum ſumi- gans non exstinguet, donec ejiciat in victoriam judicium, et in nomine ejus gentes sperabunt ”. Animadverte diligenter quonam niodo Matthæus • ubi dixit : « Ecce puer meus quem elegi, dilectus meus in quo complacuit anima mea, › neque Ja- cob, neque Israel nominaverit; non enim dixit : Jacob puer meus, Israel electus meus, sed indef- nite enuntiavit, dicens : « Ecce puer meus, et di- lectus meus. . Quocirca, quasi in Hebraico ea pro- phetia non sit, apud ipsos quidem LXX obelisco signatum est nomen Jacob, atque Israel: apud reliquos autem interpretes silentio præteritum, propterea quod ne in Hebraico quidem feratur. Proinde etiam evangelista merito id præter- misit, quippe qui et Hebreus esset, et in prophe- tiæ positione Hebraicos libros sequeretur. Ergo ne sententiam quidem si spectes, populo ad circumci- sionem spectanti, oraculum accommodari poterit, sed uni Christo Dei, cui et ipsa evidentia et even- tus rerum fidem indubitatam facit. Unus enim hic futurum judicium gentibus publice denuntiavit, cum seipsum tacite in vitam hominum insinuaverit, atque in terra judiciumn posuerit, et non modo D arundinem contritam non confregit, sed, si fas est dicere, colligavit, cum infirmos et contritos corde erexerit, fortesque reddiderit, et quemadmodum infirmos ac debiles, et suæ ipsius curationis indi- gentes non despiciebat, neque quos prioris vitæ pœnituisset, condemnabat, aut conterebat; sic ne illos quidem qui in malis perseverarent, aut qui pravis antimi affectibus incenderentur, exstinguebat, aut ne ex suo proposito suaque ipsorum libidine agerent, prohibebat; neque vero prater tempus un- quam horum aliquem supplicio afecit, quippe qui talibus debitas pro meritis pœnas in tempus com- Isa. XLII, 1-7. c C or Matth. xn, 45,10. ibid. 17-21.
σημαίνει δὲ καὶ τὴν ἐνταῦθα δηλουμένην εἰρήνην ὁ αὐτὸς ψαλμὸς φάσκων· «ἀνατελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη καὶ πλῆθος εἰρήνης». καὶ Ἡσαί̈ας δὲ τούτοις συντρέχει δι’ ὧν φησι· «καὶ συγκόψουσι τὰς μαχαίρας αὐτῶν εἰς ἄροτρα καὶ τὰς ζιβύνας αὐτῶν εἰς δρέπανα, καὶ οὐ λήψεται ἔτι ἔθνος ἐπ’ ἔθνος μάχαιραν, καὶ οὐ μὴ μάθωσιν ἔτι πολεμεῖν». εὕροις δ’ ἂν καὶ Μιχαίαν τούτοις συνᾴδοντα καὶ ἄλλους πλείους τῶν προφητῶν. ἐπιστήσας δέ, ὡς ἔφην, τοῖς χρόνοις, δυνήσῃ συνιδεῖν ὡς ἀπὸ τῶν Αὐγούστου χρόνων καὶ τῆς κατ’ αὐτὸν ἐπιλαμψάσης τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείας τῆς Ῥωμαίων μοναρχίας ἐπικρατησάσης αἱ πάλαι τῶν ἐθνῶν διελύθησαν διαστάσεις καὶ πολυαρχίαι, καὶ τόνδε ἐξ ἐκείνου τὸν τρόπον τέλους ἤρξατο τυγχάνειν τὰ τῆς προφητευομένης εἰρήνης. ἀλλὰ νῦν μὲν τέως ἤρξατο, ἔσται δὲ ὅτε πληρέστατα ἡ προφητεία συμπερασθήσεται, ἐπὰν «τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ» τὸ πρὸς τοῦ ἱεροῦ ἀποστόλου δεδηλωμένον. Ἀπὸ Ψαλμοῦ ριζ. «Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γωνίας· παρὰ κυρίου ἐγένετο αὕτη, καὶ ἔστιν θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν. αὕτη ἡ ἡμέρα ἣν ἐποίησεν ὁ κύριος·
ὀφθαλμοὺς τυφλῶν, καὶ ἐξαγαγεῖν ἐκ δεσμῶν δεδε- μένους, καὶ ἐξ οἴκου φυλακῆς καθημένους ἐν σκότει. Καὶ ταύτης ὁ εὐαγγελιστής μνημονεύει τῆς λέξεως, ὅτε ἐξελθόντες οἱ Φαρισαῖοι συμβούλιον ἔλαβον κατά τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ὅπως αὐτὸν ἀπολέσωσιν, ἐπειδὴ, τοῖς Σάββασιν τοὺς κάμνοντας ἐθεράπευε. « Τό την καῦτα γὰρ, ὥς φησι, γνοὺς ὁ Ἰησοῦς τὴν καθ' αὐτοῦ συσκευὴν, ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν, καὶ ἠκολούθη σαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοὶ, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτοὺς πάν τας, καὶ ἐπέπληξεν αὐτοῖς ἵνα μὴ φανερὸν αὐτὸν Ει ποιήσωσιν· ο οἷς ἐπιφέρει λέγων· « Καὶ ταῦτα πάντα γέγονε, » τουτέστι τὸ ἀναχωρεῖν αὐτὸν, καὶ τὸ ἐκαλί- νειν τοὺς ἐπιβούλους, καὶ τὸ λανθάνειν σπουδάζειν ἐν οἷς ἔπραξε παραδόξοις, καὶ τὸ παρεγγυάν τοῖς θερα πευομένοις μὴ φανερὸν αὐτὸν ποιεῖν, ο ἵνα πληρωθῇ Β τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος· Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, ὃν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου εἰς ὃν εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου. Θήσω τὸ πνεῦμά μου ἐπ' αὐτὸν, καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἀπαγγελεί. Οὐκ ἐρίσει οὐδὲ κραν γάσει, οὐδὲ ἀκούσεταί τις ἐν ταῖς πλατείαις τὴν τω νὴν αὐτοῦ. Κάλαμον συντετριμμένον οὐ κατεάξει, καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει, ἕως ἂν ἐκβάλῃ εἰς νίκος τὴν κρίσιν καὶ ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσι. ο Τήρει δὲ ἐπιμελῶς τίνα τρόπον ὁ Ματθαῖος εἰπών· Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, ὃν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου, ἐν ᾧ εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου, κ. οὔτε τοῦ Ἰακὼν οὔτε τοῦ Ἰσραὴλ ἐμνήσθη. Οὐ γὰρ εἶπεν· Ἰακὼβ ὁ παῖς μου, Ἰσραὴλ ὁ ἐκλεκτός μου, ἀορίστως δὲ ἑξήνεγκεν εἰ τών· < Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, καὶ ὁ ἀγαπητός μου. » "Οθεν, ὡς μηδὲ ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ τῆς προφητείας κειμένης, παρά μὲν τοῖς Εβδομήκοντα ὠβέλισται τὸ τοῦ Ἰακὼν καὶ τὸ τοῦ Ἰσραὴλ όνομα· καὶ παρὰ τοῖς λοιποῖς δὲ ἑρμηνευταῖς παρασεσιώπηται, ἐπεὶ μηδ᾽ ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ φέρεται. Ενθεν εἰκότως οὐδὲ παρὰ τῷ εὐαγγελιστῇ εἴρηται Εβραίῳ ὄντι, καὶ ἀκολούθως τῇ Ἑβραίων γραφή τὴν προφητείαν ἐκθεμένῳ. Τοιγαροῦν οὔτε κατά διά νοιαν τῷ ἐκ περιτομῆς λαῷ τὰ θεσπιζόμενα αρμόζει, μόνῳ δὲ τῷ Χριστῷ τοῦ Θεοῦ μαρτυρουμένῳ ὑπὸ τῆς ἐναργείας καὶ τῆς τῶν πραγμάτων ἐκβάσεως. Μόνος γὰρ οὗτος τὴν μέλλουσαν κρίσιν τοῖς ἔθνεσι προεκή- ρυξεν, ἡσυχῆ τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων ἐπιδημήσας, καὶ κρίσιν ἐπὶ τῆς γῆς θέμενος· καὶ οὐ μόνον κάλα- μον συντετριμμένον οὐ κατέαξεν, ἀλλὰ, εἰ ἔστιν εἰ πεῖν, συνέδησεν, ἀνορθώσας καὶ ἰσχυροὺς ἀπεργασί μενος τοὺς ἀσθενεῖς, καὶ τοὺς συντετριμμένους την καρδίαν. Ωσπερ δὲ τοὺς ἀσθενεῖς καὶ σαθρούς, καὶ τῆς αὐτοῦ θεραπείας δεομένους οὐ παρεώρα, οὐδὲ μετανοοῦντας κατακρίνων συνέτριβεν· οὕτως οὐδὲ τοὺς τοῖς κακοῖς ἐπιμένοντας, καὶ ὑπὸ τῶν παθῶν τυφομένους ἐσβέννυε, κωλύων παρὰ τὴν αὐτῶν προ- αίρεσιν ἐνεργεῖν· οὐδὲ μὴν παρὰ καιρὸν ἐτιμωρεῖτό τινα τούτων, τὴν κατ' ἀξίαν αὐτῶν κόλασιν εἰς τὸν τῆς καθόλου κρίσεως καιρὸν ὑπερτιθέμενος· διὸ λέ- λεκται· « Καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει. ο 'Αντι- κρυς δὲ πέρας εἴλησε τὸ, ο Καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Ἐπὶ μόνῳ γοῦν τῷ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ὀνόματι ἤλπισε τὰ Χριστιανῶν EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. tum generis in lumen gentium, ut aperires oculos A cæcorum, et educeres ex vinculis illigatos, et de domo carceris sedentes in tenebris . . Atque hu- jus loci evangelista meminit, quo tempore Phari- sæi consilium ceperunt contra Salvatorem no- strum, ut eum interficerent, propterea quod Sab- batis agrotantes curaret ; « tunc enim, inquit, Jesus intellecta adversum se conspiratione, secessit in- de, et seculæ sunt eum turbæ multæ, et curavit eos omnes, et præcepit eis ne manifestum ipsum facerent ". » Quibus hæc adjungit deinceps : « hæc omnia, inquit, facta sunt : » hoc est quod se- cesserit, quod declinaverit insidiatores, quod la- tere studuerit, dum miracula ederet, quodque eis quos curasset, præceperit, ne manifestum ipsum facerent, ut impleretur quod dictum est per pro- phetam dicentem: Ecce puer meus, in quo com- placui : dilectus meus, quem elegit anima mea. Ponam spiritum meum super eum, et judicium gen- tibus nuntiabit. Non contendet neque clamabit, neque audiet quispiam in plateis vocem ejus. Arun- dinem quassatam non confringet, et linum ſumi- gans non exstinguet, donec ejiciat in victoriam judicium, et in nomine ejus gentes sperabunt ”. Animadverte diligenter quonam niodo Matthæus • ubi dixit : « Ecce puer meus quem elegi, dilectus meus in quo complacuit anima mea, › neque Ja- cob, neque Israel nominaverit; non enim dixit : Jacob puer meus, Israel electus meus, sed indef- nite enuntiavit, dicens : « Ecce puer meus, et di- lectus meus. . Quocirca, quasi in Hebraico ea pro- phetia non sit, apud ipsos quidem LXX obelisco signatum est nomen Jacob, atque Israel: apud reliquos autem interpretes silentio præteritum, propterea quod ne in Hebraico quidem feratur. Proinde etiam evangelista merito id præter- misit, quippe qui et Hebreus esset, et in prophe- tiæ positione Hebraicos libros sequeretur. Ergo ne sententiam quidem si spectes, populo ad circumci- sionem spectanti, oraculum accommodari poterit, sed uni Christo Dei, cui et ipsa evidentia et even- tus rerum fidem indubitatam facit. Unus enim hic futurum judicium gentibus publice denuntiavit, cum seipsum tacite in vitam hominum insinuaverit, atque in terra judiciumn posuerit, et non modo D arundinem contritam non confregit, sed, si fas est dicere, colligavit, cum infirmos et contritos corde erexerit, fortesque reddiderit, et quemadmodum infirmos ac debiles, et suæ ipsius curationis indi- gentes non despiciebat, neque quos prioris vitæ pœnituisset, condemnabat, aut conterebat; sic ne illos quidem qui in malis perseverarent, aut qui pravis antimi affectibus incenderentur, exstinguebat, aut ne ex suo proposito suaque ipsorum libidine agerent, prohibebat; neque vero prater tempus un- quam horum aliquem supplicio afecit, quippe qui talibus debitas pro meritis pœnas in tempus com- Isa. XLII, 1-7. c C or Matth. xn, 45,10. ibid. 17-21.
ἀγαλλιασώμεθα καὶ εὐφρανθῶμεν ἐν αὐτῇ. ὦ κύριε, σῶσον δή, ὦ κύριε, εὐόδωσον δή. εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι κυρίου. θεὸς κύριος καὶ ἐπέφανεν ἡμῖν.» Τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰσελθόντος ποτὲ εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα, ὅτε κατὰ τὴν πρὸ ταύτης προφητείαν ὀχούμενος ὄνῳ τὴν ἐν τῷ Ζαχαρίᾳ πρόρρησιν ἐπλήρου, κατὰ τὸν θεῖον εὐαγγελιστὴν «οἱ ὄχλοι προάγοντες αὐτὸν καὶ ἀκολουθοῦντες ἐπευφήμουν λέγοντες· ὡς ἀννὰ τῷ υἱῷ Δαβίδ, εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι κυρίου, ὡς ἀννὰ ἐν τοῖς ὑψίστοις», ὅτε «καὶ εἰσελθόντος αὐτοῦ εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα ἐσείσθη πᾶσα ἡ πόλις λεγόντων, τίς ἐστιν οὗτος; οἱ δὲ ὄχλοι ἔλεγον, οὗτός ἐστιν ὁ προφήτης Ἰησοῦς, ὁ ἀπὸ Ναζαρὲθ τῆς Γαλιλαίας». ἐπεὶ τοίνυν ἐκ τοῦ προκειμένου ψαλμοῦ εἴρηται τὸ «ὡς ἀννά» (ὅπερ ἑρμηνευθὲν δηλοῖ «σῶσον δή», τὸ δὲ Ἑβραϊκὸν «ἀννὰ Ἀδωναὶ̈ ὡς ἀννὰ» περιέχει), ἀλλὰ καὶ τὸ «εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι κυρίου» (ἐπειδήπερ καὶ αὐτὸ ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ ψαλμοῦ μετείληπται), ταῦτα δὲ σαφῶς ἐπὶ τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ ἀνενήνεκται, εἰκότως εἰς αὐτὸν καὶ τὰ λοιπὰ τῆς προρρήσεως ἐξειλήφαμεν.
ὀφθαλμοὺς τυφλῶν, καὶ ἐξαγαγεῖν ἐκ δεσμῶν δεδε- μένους, καὶ ἐξ οἴκου φυλακῆς καθημένους ἐν σκότει. Καὶ ταύτης ὁ εὐαγγελιστής μνημονεύει τῆς λέξεως, ὅτε ἐξελθόντες οἱ Φαρισαῖοι συμβούλιον ἔλαβον κατά τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ὅπως αὐτὸν ἀπολέσωσιν, ἐπειδὴ, τοῖς Σάββασιν τοὺς κάμνοντας ἐθεράπευε. « Τό την καῦτα γὰρ, ὥς φησι, γνοὺς ὁ Ἰησοῦς τὴν καθ' αὐτοῦ συσκευὴν, ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν, καὶ ἠκολούθη σαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοὶ, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτοὺς πάν τας, καὶ ἐπέπληξεν αὐτοῖς ἵνα μὴ φανερὸν αὐτὸν Ει ποιήσωσιν· ο οἷς ἐπιφέρει λέγων· « Καὶ ταῦτα πάντα γέγονε, » τουτέστι τὸ ἀναχωρεῖν αὐτὸν, καὶ τὸ ἐκαλί- νειν τοὺς ἐπιβούλους, καὶ τὸ λανθάνειν σπουδάζειν ἐν οἷς ἔπραξε παραδόξοις, καὶ τὸ παρεγγυάν τοῖς θερα πευομένοις μὴ φανερὸν αὐτὸν ποιεῖν, ο ἵνα πληρωθῇ Β τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος· Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, ὃν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου εἰς ὃν εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου. Θήσω τὸ πνεῦμά μου ἐπ' αὐτὸν, καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἀπαγγελεί. Οὐκ ἐρίσει οὐδὲ κραν γάσει, οὐδὲ ἀκούσεταί τις ἐν ταῖς πλατείαις τὴν τω νὴν αὐτοῦ. Κάλαμον συντετριμμένον οὐ κατεάξει, καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει, ἕως ἂν ἐκβάλῃ εἰς νίκος τὴν κρίσιν καὶ ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσι. ο Τήρει δὲ ἐπιμελῶς τίνα τρόπον ὁ Ματθαῖος εἰπών· Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, ὃν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου, ἐν ᾧ εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου, κ. οὔτε τοῦ Ἰακὼν οὔτε τοῦ Ἰσραὴλ ἐμνήσθη. Οὐ γὰρ εἶπεν· Ἰακὼβ ὁ παῖς μου, Ἰσραὴλ ὁ ἐκλεκτός μου, ἀορίστως δὲ ἑξήνεγκεν εἰ τών· < Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, καὶ ὁ ἀγαπητός μου. » "Οθεν, ὡς μηδὲ ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ τῆς προφητείας κειμένης, παρά μὲν τοῖς Εβδομήκοντα ὠβέλισται τὸ τοῦ Ἰακὼν καὶ τὸ τοῦ Ἰσραὴλ όνομα· καὶ παρὰ τοῖς λοιποῖς δὲ ἑρμηνευταῖς παρασεσιώπηται, ἐπεὶ μηδ᾽ ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ φέρεται. Ενθεν εἰκότως οὐδὲ παρὰ τῷ εὐαγγελιστῇ εἴρηται Εβραίῳ ὄντι, καὶ ἀκολούθως τῇ Ἑβραίων γραφή τὴν προφητείαν ἐκθεμένῳ. Τοιγαροῦν οὔτε κατά διά νοιαν τῷ ἐκ περιτομῆς λαῷ τὰ θεσπιζόμενα αρμόζει, μόνῳ δὲ τῷ Χριστῷ τοῦ Θεοῦ μαρτυρουμένῳ ὑπὸ τῆς ἐναργείας καὶ τῆς τῶν πραγμάτων ἐκβάσεως. Μόνος γὰρ οὗτος τὴν μέλλουσαν κρίσιν τοῖς ἔθνεσι προεκή- ρυξεν, ἡσυχῆ τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων ἐπιδημήσας, καὶ κρίσιν ἐπὶ τῆς γῆς θέμενος· καὶ οὐ μόνον κάλα- μον συντετριμμένον οὐ κατέαξεν, ἀλλὰ, εἰ ἔστιν εἰ πεῖν, συνέδησεν, ἀνορθώσας καὶ ἰσχυροὺς ἀπεργασί μενος τοὺς ἀσθενεῖς, καὶ τοὺς συντετριμμένους την καρδίαν. Ωσπερ δὲ τοὺς ἀσθενεῖς καὶ σαθρούς, καὶ τῆς αὐτοῦ θεραπείας δεομένους οὐ παρεώρα, οὐδὲ μετανοοῦντας κατακρίνων συνέτριβεν· οὕτως οὐδὲ τοὺς τοῖς κακοῖς ἐπιμένοντας, καὶ ὑπὸ τῶν παθῶν τυφομένους ἐσβέννυε, κωλύων παρὰ τὴν αὐτῶν προ- αίρεσιν ἐνεργεῖν· οὐδὲ μὴν παρὰ καιρὸν ἐτιμωρεῖτό τινα τούτων, τὴν κατ' ἀξίαν αὐτῶν κόλασιν εἰς τὸν τῆς καθόλου κρίσεως καιρὸν ὑπερτιθέμενος· διὸ λέ- λεκται· « Καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει. ο 'Αντι- κρυς δὲ πέρας εἴλησε τὸ, ο Καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Ἐπὶ μόνῳ γοῦν τῷ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ὀνόματι ἤλπισε τὰ Χριστιανῶν EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. tum generis in lumen gentium, ut aperires oculos A cæcorum, et educeres ex vinculis illigatos, et de domo carceris sedentes in tenebris . . Atque hu- jus loci evangelista meminit, quo tempore Phari- sæi consilium ceperunt contra Salvatorem no- strum, ut eum interficerent, propterea quod Sab- batis agrotantes curaret ; « tunc enim, inquit, Jesus intellecta adversum se conspiratione, secessit in- de, et seculæ sunt eum turbæ multæ, et curavit eos omnes, et præcepit eis ne manifestum ipsum facerent ". » Quibus hæc adjungit deinceps : « hæc omnia, inquit, facta sunt : » hoc est quod se- cesserit, quod declinaverit insidiatores, quod la- tere studuerit, dum miracula ederet, quodque eis quos curasset, præceperit, ne manifestum ipsum facerent, ut impleretur quod dictum est per pro- phetam dicentem: Ecce puer meus, in quo com- placui : dilectus meus, quem elegit anima mea. Ponam spiritum meum super eum, et judicium gen- tibus nuntiabit. Non contendet neque clamabit, neque audiet quispiam in plateis vocem ejus. Arun- dinem quassatam non confringet, et linum ſumi- gans non exstinguet, donec ejiciat in victoriam judicium, et in nomine ejus gentes sperabunt ”. Animadverte diligenter quonam niodo Matthæus • ubi dixit : « Ecce puer meus quem elegi, dilectus meus in quo complacuit anima mea, › neque Ja- cob, neque Israel nominaverit; non enim dixit : Jacob puer meus, Israel electus meus, sed indef- nite enuntiavit, dicens : « Ecce puer meus, et di- lectus meus. . Quocirca, quasi in Hebraico ea pro- phetia non sit, apud ipsos quidem LXX obelisco signatum est nomen Jacob, atque Israel: apud reliquos autem interpretes silentio præteritum, propterea quod ne in Hebraico quidem feratur. Proinde etiam evangelista merito id præter- misit, quippe qui et Hebreus esset, et in prophe- tiæ positione Hebraicos libros sequeretur. Ergo ne sententiam quidem si spectes, populo ad circumci- sionem spectanti, oraculum accommodari poterit, sed uni Christo Dei, cui et ipsa evidentia et even- tus rerum fidem indubitatam facit. Unus enim hic futurum judicium gentibus publice denuntiavit, cum seipsum tacite in vitam hominum insinuaverit, atque in terra judiciumn posuerit, et non modo D arundinem contritam non confregit, sed, si fas est dicere, colligavit, cum infirmos et contritos corde erexerit, fortesque reddiderit, et quemadmodum infirmos ac debiles, et suæ ipsius curationis indi- gentes non despiciebat, neque quos prioris vitæ pœnituisset, condemnabat, aut conterebat; sic ne illos quidem qui in malis perseverarent, aut qui pravis antimi affectibus incenderentur, exstinguebat, aut ne ex suo proposito suaque ipsorum libidine agerent, prohibebat; neque vero prater tempus un- quam horum aliquem supplicio afecit, quippe qui talibus debitas pro meritis pœnas in tempus com- Isa. XLII, 1-7. c C or Matth. xn, 45,10. ibid. 17-21.
οὗτος γὰρ ὢν τυγχάνει εὐλογημένος, ὁ καὶ δι’ ἑτέρου προφήτου ὠνομασμένος «ὁ ἐρχόμενος», τοῦ φήσαντος· ἔτι μικρόν, ὁ «ἐρχόμενος ἥξει καὶ οὐ μὴ χρονίσῃ», ὃς καὶ ἐλήλυθεν ἐν ὀνόματι κυρίου τοῦ θεοῦ καὶ πατρὸς αὐτοῦ, αὐτὸς δ’ ἂν εἴη καὶ θεὸς κύριος ὁ ἐπιφανεὶς ἡμῖν· ἐν ὀνόματι γοῦν τοῦ πατρὸς αὐτοῦ ὁμολογεῖ ἐληλυθέναι, λέγων πρὸς τοὺς Ἰουδαίους· «ἐγὼ ἐλήλυθα ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ πατρός μου, καὶ οὐ λαμβάνετέ με· ἄλλος ἐὰν ἔλθῃ ἐν τῷ ὀνόματι τῷ ἰδίῳ, ἐκεῖνον λήψεσθε». αὐτὸς δὴ οὖν οὗτος ὁ ἐπιφανεὶς ἡμῖν θεὸς κύριος, ὁ «εὐλογημένος», ὁ ἐλθὼν «ἐν ὀνόματι κυρίου», αὐτὸς ἦν καὶ ὁ λίθος, «ὃν ἀπεδοκίμασαν» οἱ πάλαι πρότερον τὸν ἐκ περιτομῆς λαὸν διὰ τῆς Μωσαϊκῆς διδασκαλίας «οἰκοδομοῦντες», ὃς καὶ ἀποδοκιμασθεὶς ὑπ’ αὐτῶν «εἰς κεφαλὴν» ἑτέρας «γωνίας», τῆς ἐξ ἐθνῶν ἐκκλησίας, κατέστη, ἣν ὡς μὴ τοῖς πᾶσιν ὁρωμένην μόνοις δὲ τοῖς προφητικοῖς ὀφθαλμοῖς θαυμαστὴν εἶναί φησιν ὁ λόγος, φάσκων· «καὶ ἔστιν θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν».
ὀφθαλμοὺς τυφλῶν, καὶ ἐξαγαγεῖν ἐκ δεσμῶν δεδε- μένους, καὶ ἐξ οἴκου φυλακῆς καθημένους ἐν σκότει. Καὶ ταύτης ὁ εὐαγγελιστής μνημονεύει τῆς λέξεως, ὅτε ἐξελθόντες οἱ Φαρισαῖοι συμβούλιον ἔλαβον κατά τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ὅπως αὐτὸν ἀπολέσωσιν, ἐπειδὴ, τοῖς Σάββασιν τοὺς κάμνοντας ἐθεράπευε. « Τό την καῦτα γὰρ, ὥς φησι, γνοὺς ὁ Ἰησοῦς τὴν καθ' αὐτοῦ συσκευὴν, ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν, καὶ ἠκολούθη σαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοὶ, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτοὺς πάν τας, καὶ ἐπέπληξεν αὐτοῖς ἵνα μὴ φανερὸν αὐτὸν Ει ποιήσωσιν· ο οἷς ἐπιφέρει λέγων· « Καὶ ταῦτα πάντα γέγονε, » τουτέστι τὸ ἀναχωρεῖν αὐτὸν, καὶ τὸ ἐκαλί- νειν τοὺς ἐπιβούλους, καὶ τὸ λανθάνειν σπουδάζειν ἐν οἷς ἔπραξε παραδόξοις, καὶ τὸ παρεγγυάν τοῖς θερα πευομένοις μὴ φανερὸν αὐτὸν ποιεῖν, ο ἵνα πληρωθῇ Β τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος· Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, ὃν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου εἰς ὃν εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου. Θήσω τὸ πνεῦμά μου ἐπ' αὐτὸν, καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἀπαγγελεί. Οὐκ ἐρίσει οὐδὲ κραν γάσει, οὐδὲ ἀκούσεταί τις ἐν ταῖς πλατείαις τὴν τω νὴν αὐτοῦ. Κάλαμον συντετριμμένον οὐ κατεάξει, καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει, ἕως ἂν ἐκβάλῃ εἰς νίκος τὴν κρίσιν καὶ ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσι. ο Τήρει δὲ ἐπιμελῶς τίνα τρόπον ὁ Ματθαῖος εἰπών· Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, ὃν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου, ἐν ᾧ εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου, κ. οὔτε τοῦ Ἰακὼν οὔτε τοῦ Ἰσραὴλ ἐμνήσθη. Οὐ γὰρ εἶπεν· Ἰακὼβ ὁ παῖς μου, Ἰσραὴλ ὁ ἐκλεκτός μου, ἀορίστως δὲ ἑξήνεγκεν εἰ τών· < Ἰδοὺ ὁ παῖς μου, καὶ ὁ ἀγαπητός μου. » "Οθεν, ὡς μηδὲ ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ τῆς προφητείας κειμένης, παρά μὲν τοῖς Εβδομήκοντα ὠβέλισται τὸ τοῦ Ἰακὼν καὶ τὸ τοῦ Ἰσραὴλ όνομα· καὶ παρὰ τοῖς λοιποῖς δὲ ἑρμηνευταῖς παρασεσιώπηται, ἐπεὶ μηδ᾽ ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ φέρεται. Ενθεν εἰκότως οὐδὲ παρὰ τῷ εὐαγγελιστῇ εἴρηται Εβραίῳ ὄντι, καὶ ἀκολούθως τῇ Ἑβραίων γραφή τὴν προφητείαν ἐκθεμένῳ. Τοιγαροῦν οὔτε κατά διά νοιαν τῷ ἐκ περιτομῆς λαῷ τὰ θεσπιζόμενα αρμόζει, μόνῳ δὲ τῷ Χριστῷ τοῦ Θεοῦ μαρτυρουμένῳ ὑπὸ τῆς ἐναργείας καὶ τῆς τῶν πραγμάτων ἐκβάσεως. Μόνος γὰρ οὗτος τὴν μέλλουσαν κρίσιν τοῖς ἔθνεσι προεκή- ρυξεν, ἡσυχῆ τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων ἐπιδημήσας, καὶ κρίσιν ἐπὶ τῆς γῆς θέμενος· καὶ οὐ μόνον κάλα- μον συντετριμμένον οὐ κατέαξεν, ἀλλὰ, εἰ ἔστιν εἰ πεῖν, συνέδησεν, ἀνορθώσας καὶ ἰσχυροὺς ἀπεργασί μενος τοὺς ἀσθενεῖς, καὶ τοὺς συντετριμμένους την καρδίαν. Ωσπερ δὲ τοὺς ἀσθενεῖς καὶ σαθρούς, καὶ τῆς αὐτοῦ θεραπείας δεομένους οὐ παρεώρα, οὐδὲ μετανοοῦντας κατακρίνων συνέτριβεν· οὕτως οὐδὲ τοὺς τοῖς κακοῖς ἐπιμένοντας, καὶ ὑπὸ τῶν παθῶν τυφομένους ἐσβέννυε, κωλύων παρὰ τὴν αὐτῶν προ- αίρεσιν ἐνεργεῖν· οὐδὲ μὴν παρὰ καιρὸν ἐτιμωρεῖτό τινα τούτων, τὴν κατ' ἀξίαν αὐτῶν κόλασιν εἰς τὸν τῆς καθόλου κρίσεως καιρὸν ὑπερτιθέμενος· διὸ λέ- λεκται· « Καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει. ο 'Αντι- κρυς δὲ πέρας εἴλησε τὸ, ο Καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Ἐπὶ μόνῳ γοῦν τῷ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ὀνόματι ἤλπισε τὰ Χριστιανῶν EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. tum generis in lumen gentium, ut aperires oculos A cæcorum, et educeres ex vinculis illigatos, et de domo carceris sedentes in tenebris . . Atque hu- jus loci evangelista meminit, quo tempore Phari- sæi consilium ceperunt contra Salvatorem no- strum, ut eum interficerent, propterea quod Sab- batis agrotantes curaret ; « tunc enim, inquit, Jesus intellecta adversum se conspiratione, secessit in- de, et seculæ sunt eum turbæ multæ, et curavit eos omnes, et præcepit eis ne manifestum ipsum facerent ". » Quibus hæc adjungit deinceps : « hæc omnia, inquit, facta sunt : » hoc est quod se- cesserit, quod declinaverit insidiatores, quod la- tere studuerit, dum miracula ederet, quodque eis quos curasset, præceperit, ne manifestum ipsum facerent, ut impleretur quod dictum est per pro- phetam dicentem: Ecce puer meus, in quo com- placui : dilectus meus, quem elegit anima mea. Ponam spiritum meum super eum, et judicium gen- tibus nuntiabit. Non contendet neque clamabit, neque audiet quispiam in plateis vocem ejus. Arun- dinem quassatam non confringet, et linum ſumi- gans non exstinguet, donec ejiciat in victoriam judicium, et in nomine ejus gentes sperabunt ”. Animadverte diligenter quonam niodo Matthæus • ubi dixit : « Ecce puer meus quem elegi, dilectus meus in quo complacuit anima mea, › neque Ja- cob, neque Israel nominaverit; non enim dixit : Jacob puer meus, Israel electus meus, sed indef- nite enuntiavit, dicens : « Ecce puer meus, et di- lectus meus. . Quocirca, quasi in Hebraico ea pro- phetia non sit, apud ipsos quidem LXX obelisco signatum est nomen Jacob, atque Israel: apud reliquos autem interpretes silentio præteritum, propterea quod ne in Hebraico quidem feratur. Proinde etiam evangelista merito id præter- misit, quippe qui et Hebreus esset, et in prophe- tiæ positione Hebraicos libros sequeretur. Ergo ne sententiam quidem si spectes, populo ad circumci- sionem spectanti, oraculum accommodari poterit, sed uni Christo Dei, cui et ipsa evidentia et even- tus rerum fidem indubitatam facit. Unus enim hic futurum judicium gentibus publice denuntiavit, cum seipsum tacite in vitam hominum insinuaverit, atque in terra judiciumn posuerit, et non modo D arundinem contritam non confregit, sed, si fas est dicere, colligavit, cum infirmos et contritos corde erexerit, fortesque reddiderit, et quemadmodum infirmos ac debiles, et suæ ipsius curationis indi- gentes non despiciebat, neque quos prioris vitæ pœnituisset, condemnabat, aut conterebat; sic ne illos quidem qui in malis perseverarent, aut qui pravis antimi affectibus incenderentur, exstinguebat, aut ne ex suo proposito suaque ipsorum libidine agerent, prohibebat; neque vero prater tempus un- quam horum aliquem supplicio afecit, quippe qui talibus debitas pro meritis pœnas in tempus com- Isa. XLII, 1-7. c C or Matth. xn, 45,10. ibid. 17-21.
PG 22:711τὴν δ’ ἐπιφάνειαν αὐτοῦ πάλιν ἡμέραν ὀνομάζει, «ἣν ἐποίησεν ὁ κύριος», ἐπεὶ καὶ «φῶς» ἦν αὐτὸς «τὸ ἀληθινὸν» καὶ «ἥλιος δικαιοσύνης» καὶ ἡμέρα τοῦ θεοῦ, ἐν ᾗ γένοιτο καὶ ἡμᾶς εἰπεῖν· «αὕτη ἡ ἡμέρα ἣν ἐποίησεν ὁ κύριος, ἀγαλλιασώμεθα καὶ εὐφρανθῶμεν ἐν αὐτῇ». Καὶ τούτων δὲ τοῦτον συντετμημένων τὸν τρόπον, καιρὸς καὶ ἐπὶ τὰς περὶ τοῦ πάθους αὐτοῦ μεταβῆναι προφητείας Τάδε ἔνεστιν ἐν τῷ δεκάτῳ συγγράμματι τῆς περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως.20 Περὶ τῆς Ἰούδα τοῦ προδότου καὶ τῶν σὺν αὐτῷ κατὰ τοῦ Χριστοῦ γενησομένης συσκευῆς· ἐκ τῶν ὑποσεσημειωμένων γραφῶν. α. Ἀπὸ Ψαλμοῦ μ. β. Ἀπὸ Ψαλμοῦ νδ. γ. Ἀπὸ Ψαλμοῦ ρη. δ. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. ε. Ἀπὸ τοῦ Ἱερεμίου. Περὶ τῶν ἀμφὶ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ συμβεβηκότων. 2. Ἀπὸ τοῦ Ἀμώς. ζ. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. η. Ἀπὸ Ψαλμοῦ κα. Εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως τόμος δέκατος. Μετὰ τὰς ἀποδεδομένας προρρήσεις περὶ τῆς εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεως τοῦ προκηρυττομένου θεοῦ καλεῖ δὴ καιρὸς καὶ τὰ περὶ τὴν ἀπαλλαγὴν τοῦ ἐξ ἀνθρώπων αὐτοῦ βίου διεξελθεῖν, συνιδεῖν τε αὖθις οἷα συμβήσεσθαι περὶ αὐτὸν ἄνωθεν ἐκ τῶν προφητικῶν ἐθεσπίζετο χρόνων.
γῆς ἀποκαλεῖ, διὰ τὸ πάντας ἡμᾶς τοὺς ἐξ ἐθνῶν εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πεπιστευκότας γεννήματα εἶναι καὶ τέκνα Χριστοῦ καὶ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ, οἷα ἐκ μητρὸς τῆς τῶν Ἰουδαίων συναγωγῆς προελ θόντας. Καὶ τὸ ἑξῆς δὲ ἐπληροῦτο ἐπὶ τῇ τοῦ Σα τῆρος ἡμῶν παρουσία. Ειρήνη γοῦν ἐξ ἐθνῶν γέγονεν ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς ἀφίξεως αὐτοῦ, οἷα οὐδεπώποτε οὐκ ἔτι γοῦν πόλεις πόλεσιν, ὡς τὸ πρὶν, πολεμοῦσιν, οὐδὲ ἔθνη ἔθνεσι συῤῥάσσουσιν, οὐδ᾽, ὡς τὸ παλαιὸν, ὁ τῶν ἀνθρώπων βίος ἀκαταστατεί, οὐδ' Αθηναίοι μὲν Λακεδαιμονίοις ἐπιστρατεύονται, Σύροι δὲ Φοί- νιξιν, 'Αράβιοι δὲ Παλαιστίνοις, καὶ Αἰγύπτιοι τοῖς πλησιοχώροις. Ἤνωται δὲ ἐξ ἐκείνου σὺν Θεῷ τὰ πάντα, καὶ ἀληθῶς πλῆθος εἰρήνης ἐξ ἐθνῶν ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο γέγονεν, ἀκολούθως τῇ προφη τείᾳ. Μόνος δὲ Ἰησοῦς, καὶ ὁ δι' αὐτοῦ κηρυχθεὶς τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας λόγος ήρξεν ἀπὸ τῆς θαλάσ σης ἕως θαλάσσης, ἀπὸ τῆς ἕω εἰς τὸν καταδυόμενον ἥλιον, καὶ ἀπὸ ποταμῶν εἰς τὰς διεκβολὰς τῆς γῆς, ἀκολούθως τοῖς ἐν τῷ προφήτῃ προλελεγμένοις. "Απερ καὶ ὁ ᾿Ακύλας ὧδέ πως ἡρμήνευσεν εἰπών· « Καὶ λα λήσει εἰρήνην ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἡ ἐξουσία αὐτοῦ ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμών ἕως περάτων τῆς γῆς. » Ταῦτα δὲ τοῖς ἐν τῷ ψαλμό σύγκρινον τῷ ἐπιγεγραμμένῳ εἰς Σολομῶνα περί τοῦ υἱοῦ τοῦ βασιλέως, δηλαδή τοῦ ἐκ σπέρματος Σολομῶνος προελευσομένου, λεγομένοις, περὶ οὗ φησὶν ὁ ψαλμός· « Καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσ της ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περά των τῆς οἰκουμένης.» Σημαίνει δὲ καὶ τὴν ἐνταῦθα δηλουμένην εἰρήνην ὁ αὐτὸς ψαλμὸς φάσκων· ο Ανα τελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη, καὶ πλῆθος εἰρήνης. » Καὶ Ἡσαΐας δὲ τούτοις συντρέχει δι' ὧν φησι· « Καὶ συγκόψουσι μαχαίρας αὐτῶν εἰς ἄρο τρα, καὶ τὰς ζιδύνας αὐτῶν εἰς δρέπανα. Καὶ οὐ λήψεται ἔτι ἔθνος ἐπ᾽ ἔθνος μάχαιραν, καὶ οὐ μὴ μάθωσιν ἔτι πολεμεῖν. » Εὔροις δ᾽ ἂν καὶ Μιχαίαν τούτοις συνάδοντα, καὶ ἄλλους πλείους τῶν προφη τῶν. Ἐπιστήσας δὲ, ὡς ἔφην, τοῖς χρόνοις, δυνήση συνιδεῖν, ὡς ἀπὸ τῶν Αὐγούστου χρόνων, καὶ τῆς κατ' αὐτὸν ἐπιλαμψάσης τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφα- νείας, τῆς Ῥωμαίων μοναρχίας ἐπικρατησάσης, αἱ πάλαι τῶν ἐθνῶν διελύθησαν διαστάσεις καὶ πολυαρ- χίαι, καὶ τόνδε ἐξ ἐκείνου τρόπον τέλους ήρξατο τυγχάνειν τὰ τῆς προφητευομένης εἰρήνης. Αλλά νῦν μὲν τέως ἤρξατο, ἔσται δὲ ὅτε πληρέστατα ή προφητεία συμπερασθήσεται, ἐπὰν τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ τὸ πρὸς τοῦ ἱεροῦ ᾿Αποστόλου δεδηλω μένον. Α τῆς ἐπουρανίου Σιών, ἢ καὶ τῆς προτέρας συναγω EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. B - 7:9 adventus, sicut in prophetia dictum fuerat, divina et ineffabili virtute delevit. Proinde collectam de gentibus Ecclesiam oraculum evangelice instruit ac monet, non ut simpliciter gaudeat, sed ut vehe- menter gaudeat, quippe quod illam ad id faciendum exhortetur propter Dei Verbi ad ipsam adventum, quam item cœlestis Sion, aut eliam prioris con- gregationis filiam vocat, propterea quod nos omnes qui ex gentibus profecti in Christum Dei credidi- mus, Christi apostolorumque ejus proles et filii su- mus, utpote qui de Judæorum congregatione tan- quam de matre orti simus: nam etiam quod se- quitur, in Salvatoris nostri adventu completum esse constat. Quis enim ignorat ejusmodi pacem ex gentibus post adventus illius tempora exstitisse, cu- jusmodi nunquam antea fuisset? neque enim ut prius, sic nunc civilates a civitatibus oppugnantur, neque gentes cum gentibus colliduntur, neque vero ut priscis temporibus, sic nostris vita hominum inquieta instabilisque est, quippe cum neque Athenienses contra Lacedæmonios ferantur, neque Syri adversus Phœnicas, neque Arabes in Palæsti- nos, neque item Ægyptii adversus Unitimos mili- tiam exerceant. Sed ex illo in hunc usque diem, Deo favente, in unum omnia coivere, et revera, sic- ut in prophetia dictum fuerat, abundantia pac's ex gentibus prodiit, et unus Jesus, et ab ipso de- nuntiatum evangelicæ doctrinæ verbum, principa- tum, a mari usque ad mare, hoc est ab oriente sole usque ad occidentem, et a luminibus ad expor- rectiones terræ, sicut ea significaverant, quæ apud prophetam prædicta sunt, accepit; quæ sane Aquila quoque in hunc modum interpretatus est: Et lo- quetur pacem in gentibus, et potestas ejus a mari usque ad mare, et a fluminibus usque ad fines terræ. › Tu vero hæc comparato cum illis quæ in psalmo con- Linentur, qui inscriptus est in Saloma:em,quæ videli- cet de filio regis ex semine Salomonis oriundo di- cuntur; de quo is psalmnus ita loquitur : e Et domina- bitur a mari usque ad mare, et a fluminibus usque ad fines orbis terræ. Porro idem hic psalmus eam item quæ hic significatur, pacem, sic futuram descri- bit : « Orietur in diebus ejus justitia et abundantia pacis ., Isaias quoque cum his ipsis concordat, cumn ait : < Et confabunt gladios suos in vomeres, D et lanceolas suas in fuices. Et non sumet amplius gens in gentem gladium, et non discent ultra bel- lum gerere. » Cæterum Michæam quoque inve- nies iisdem consentanea dicentem, itemque alios ex prophetis multos. Si vero diligenter, ut alias dixi, tempora observaveris, facile intueri poteris, quemadmodum ab Augusti temporibus, et a Sal- vatoris nostri adventu, qui per ea tempora emicuit, cum ad unum redactum Romanorum imperium omnia obtinuisset, veteres gentium differentiæ, et multiplices principatus aboliti sunt, atque ex illo in hunc modum, quæ ad pacem pertinerent, quam prophetæ prædixerant, ea finem suum contingere caperint. Cæterum hactenus quidem cæpit, tempus autem veniet, cum plenissime prophetia com- plebitur, ubi gentium plenitudo ingressa illud fuerit, quod a sancto Apostolo dictum est " • Psal. LXXI, 8. c * ibid. 7. Isa. II, 4. » Rom, xı, 25.
πρῶτα δὲ διελεύσομαι τὰ περὶ τῶν τὸν θάνατον αὐτῷ συσκευωρησαμένων, μέρος οὐ μικρὸν τυγχάνοντα τῆς προκειμένης προτάσεως. πρὸ δέ γε τοῦ λόγου τὰ πολλάκις ἡμῖν εἰρημένα περὶ τῆς κατ’ αὐτὸν οἰκονομίας τηρητέον, ὅτι δὴ τὰ μὲν κατὰ τὴν θεότητα αὐτοῦ τὰ δὲ κατὰ τὴν ἐνανθρώπησιν ἐπινοεῖται. πῆ μὲν γὰρ εἰσάγεται λόγος ὢν θεοῦ καὶ θεοῦ δύναμις καὶ θεοῦ σοφία, «μεγάλης τε βουλῆς ἄγγελος», μέγας τε καὶ αἰώνιος ἀρχιερεὺς ὑπὲρ τῆς τῶν γεννητῶν ἁπάντων οὐσιώσεώς τε καὶ σωτηρίας ἱερωμένος καὶ ἱλεούμενος τὸν πατέρα, πῆ δὲ «ὁ ἀμνὸς τοῦ θεοῦ ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου» καὶ «πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν» ἀγόμενον· τοῦτο δὲ ἦν τὸ ἀνθρώπειον σκῆνος, ὃ δίκην ἀμνοῦ καὶ προβάτου ἐκ τῆς ἡμετέρας ἀγέλης οἷά τις ἀρχιερεὺς ἀναλαβὼν καὶ τὴν ἀπαρχὴν τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους καλλιερησάμενος προσηγάγετο τῷ πατρί, δι’ οὗ καὶ τῇ τῶν ἀνθρώπων ὡμίλησεν φύσει, οὐκ ἄλλως δυναμένῃ λόγου θεοῦ καὶ δυνάμεως ἀσωμάτου καὶ νοερᾶς ἐπηκόῳ γενέσθαι οὐδέ τι μεῖζον σαρκῶν καὶ σωμάτων δι’ ὀφθαλμῶν σαρκὸς ἐπινοῆσαι.
γῆς ἀποκαλεῖ, διὰ τὸ πάντας ἡμᾶς τοὺς ἐξ ἐθνῶν εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πεπιστευκότας γεννήματα εἶναι καὶ τέκνα Χριστοῦ καὶ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ, οἷα ἐκ μητρὸς τῆς τῶν Ἰουδαίων συναγωγῆς προελ θόντας. Καὶ τὸ ἑξῆς δὲ ἐπληροῦτο ἐπὶ τῇ τοῦ Σα τῆρος ἡμῶν παρουσία. Ειρήνη γοῦν ἐξ ἐθνῶν γέγονεν ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς ἀφίξεως αὐτοῦ, οἷα οὐδεπώποτε οὐκ ἔτι γοῦν πόλεις πόλεσιν, ὡς τὸ πρὶν, πολεμοῦσιν, οὐδὲ ἔθνη ἔθνεσι συῤῥάσσουσιν, οὐδ᾽, ὡς τὸ παλαιὸν, ὁ τῶν ἀνθρώπων βίος ἀκαταστατεί, οὐδ' Αθηναίοι μὲν Λακεδαιμονίοις ἐπιστρατεύονται, Σύροι δὲ Φοί- νιξιν, 'Αράβιοι δὲ Παλαιστίνοις, καὶ Αἰγύπτιοι τοῖς πλησιοχώροις. Ἤνωται δὲ ἐξ ἐκείνου σὺν Θεῷ τὰ πάντα, καὶ ἀληθῶς πλῆθος εἰρήνης ἐξ ἐθνῶν ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο γέγονεν, ἀκολούθως τῇ προφη τείᾳ. Μόνος δὲ Ἰησοῦς, καὶ ὁ δι' αὐτοῦ κηρυχθεὶς τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας λόγος ήρξεν ἀπὸ τῆς θαλάσ σης ἕως θαλάσσης, ἀπὸ τῆς ἕω εἰς τὸν καταδυόμενον ἥλιον, καὶ ἀπὸ ποταμῶν εἰς τὰς διεκβολὰς τῆς γῆς, ἀκολούθως τοῖς ἐν τῷ προφήτῃ προλελεγμένοις. "Απερ καὶ ὁ ᾿Ακύλας ὧδέ πως ἡρμήνευσεν εἰπών· « Καὶ λα λήσει εἰρήνην ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἡ ἐξουσία αὐτοῦ ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμών ἕως περάτων τῆς γῆς. » Ταῦτα δὲ τοῖς ἐν τῷ ψαλμό σύγκρινον τῷ ἐπιγεγραμμένῳ εἰς Σολομῶνα περί τοῦ υἱοῦ τοῦ βασιλέως, δηλαδή τοῦ ἐκ σπέρματος Σολομῶνος προελευσομένου, λεγομένοις, περὶ οὗ φησὶν ὁ ψαλμός· « Καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσ της ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περά των τῆς οἰκουμένης.» Σημαίνει δὲ καὶ τὴν ἐνταῦθα δηλουμένην εἰρήνην ὁ αὐτὸς ψαλμὸς φάσκων· ο Ανα τελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη, καὶ πλῆθος εἰρήνης. » Καὶ Ἡσαΐας δὲ τούτοις συντρέχει δι' ὧν φησι· « Καὶ συγκόψουσι μαχαίρας αὐτῶν εἰς ἄρο τρα, καὶ τὰς ζιδύνας αὐτῶν εἰς δρέπανα. Καὶ οὐ λήψεται ἔτι ἔθνος ἐπ᾽ ἔθνος μάχαιραν, καὶ οὐ μὴ μάθωσιν ἔτι πολεμεῖν. » Εὔροις δ᾽ ἂν καὶ Μιχαίαν τούτοις συνάδοντα, καὶ ἄλλους πλείους τῶν προφη τῶν. Ἐπιστήσας δὲ, ὡς ἔφην, τοῖς χρόνοις, δυνήση συνιδεῖν, ὡς ἀπὸ τῶν Αὐγούστου χρόνων, καὶ τῆς κατ' αὐτὸν ἐπιλαμψάσης τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφα- νείας, τῆς Ῥωμαίων μοναρχίας ἐπικρατησάσης, αἱ πάλαι τῶν ἐθνῶν διελύθησαν διαστάσεις καὶ πολυαρ- χίαι, καὶ τόνδε ἐξ ἐκείνου τρόπον τέλους ήρξατο τυγχάνειν τὰ τῆς προφητευομένης εἰρήνης. Αλλά νῦν μὲν τέως ἤρξατο, ἔσται δὲ ὅτε πληρέστατα ή προφητεία συμπερασθήσεται, ἐπὰν τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ τὸ πρὸς τοῦ ἱεροῦ ᾿Αποστόλου δεδηλω μένον. Α τῆς ἐπουρανίου Σιών, ἢ καὶ τῆς προτέρας συναγω EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. B - 7:9 adventus, sicut in prophetia dictum fuerat, divina et ineffabili virtute delevit. Proinde collectam de gentibus Ecclesiam oraculum evangelice instruit ac monet, non ut simpliciter gaudeat, sed ut vehe- menter gaudeat, quippe quod illam ad id faciendum exhortetur propter Dei Verbi ad ipsam adventum, quam item cœlestis Sion, aut eliam prioris con- gregationis filiam vocat, propterea quod nos omnes qui ex gentibus profecti in Christum Dei credidi- mus, Christi apostolorumque ejus proles et filii su- mus, utpote qui de Judæorum congregatione tan- quam de matre orti simus: nam etiam quod se- quitur, in Salvatoris nostri adventu completum esse constat. Quis enim ignorat ejusmodi pacem ex gentibus post adventus illius tempora exstitisse, cu- jusmodi nunquam antea fuisset? neque enim ut prius, sic nunc civilates a civitatibus oppugnantur, neque gentes cum gentibus colliduntur, neque vero ut priscis temporibus, sic nostris vita hominum inquieta instabilisque est, quippe cum neque Athenienses contra Lacedæmonios ferantur, neque Syri adversus Phœnicas, neque Arabes in Palæsti- nos, neque item Ægyptii adversus Unitimos mili- tiam exerceant. Sed ex illo in hunc usque diem, Deo favente, in unum omnia coivere, et revera, sic- ut in prophetia dictum fuerat, abundantia pac's ex gentibus prodiit, et unus Jesus, et ab ipso de- nuntiatum evangelicæ doctrinæ verbum, principa- tum, a mari usque ad mare, hoc est ab oriente sole usque ad occidentem, et a luminibus ad expor- rectiones terræ, sicut ea significaverant, quæ apud prophetam prædicta sunt, accepit; quæ sane Aquila quoque in hunc modum interpretatus est: Et lo- quetur pacem in gentibus, et potestas ejus a mari usque ad mare, et a fluminibus usque ad fines terræ. › Tu vero hæc comparato cum illis quæ in psalmo con- Linentur, qui inscriptus est in Saloma:em,quæ videli- cet de filio regis ex semine Salomonis oriundo di- cuntur; de quo is psalmnus ita loquitur : e Et domina- bitur a mari usque ad mare, et a fluminibus usque ad fines orbis terræ. Porro idem hic psalmus eam item quæ hic significatur, pacem, sic futuram descri- bit : « Orietur in diebus ejus justitia et abundantia pacis ., Isaias quoque cum his ipsis concordat, cumn ait : < Et confabunt gladios suos in vomeres, D et lanceolas suas in fuices. Et non sumet amplius gens in gentem gladium, et non discent ultra bel- lum gerere. » Cæterum Michæam quoque inve- nies iisdem consentanea dicentem, itemque alios ex prophetis multos. Si vero diligenter, ut alias dixi, tempora observaveris, facile intueri poteris, quemadmodum ab Augusti temporibus, et a Sal- vatoris nostri adventu, qui per ea tempora emicuit, cum ad unum redactum Romanorum imperium omnia obtinuisset, veteres gentium differentiæ, et multiplices principatus aboliti sunt, atque ex illo in hunc modum, quæ ad pacem pertinerent, quam prophetæ prædixerant, ea finem suum contingere caperint. Cæterum hactenus quidem cæpit, tempus autem veniet, cum plenissime prophetia com- plebitur, ubi gentium plenitudo ingressa illud fuerit, quod a sancto Apostolo dictum est " • Psal. LXXI, 8. c * ibid. 7. Isa. II, 4. » Rom, xı, 25.
ὅσα τοίνυν ἐπὶ τὸ ταπεινότερον δόξειεν [ἂν] ἐν τοῖς προκειμένοις περὶ αὐτοῦ λέγεσθαι, ταῦτα τὸν ἀμνὸν ὁρᾶν τοῦ θεοῦ τὸν αἴροντα «τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου» καὶ τὸ σκῆνος τὸ ἀνθρώπειον ὑποβάλλει νοεῖν. «ἀμνὸς» μὲν γὰρ ἦν «αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου» κατὰ τὸν βαπτιστὴν Ἰωάννην τὸν λέγοντα «ἴδε ὁ ἀμνὸς τοῦ θεοῦ ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου», ἀμνὸς δὲ ἦν καὶ ὁ ἐπὶ σφαγὴν ἀγόμενος κατὰ τὸ παρὰ τῷ Ἡσαί̈ᾳ λόγιον φάσκον· «ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείροντος ἄφωνος». περὶ τοῦ αὐτοῦ δὲ ὡς περὶ ἀμνοῦ ἐλέγετο καὶ τὸ «ἀπὸ τῶν ἁμαρτιῶν τοῦ λαοῦ μου ἤχθη εἰς θάνατον». ἔδει γὰρ τὸν ἀμνὸν τοῦ θεοῦ, τὸν ὑπὸ τοῦ μεγάλου ἀρχιερέως ἀναληφθέντα ὑπὲρ τῶν λοιπῶν συγγενῶν ἀμνῶν καὶ ὑπὲρ πάσης τῆς ἀνθρωπίνης ἀγέλης, θυσίαν τῷ θεῷ προσαχθῆναι «ἐπειδὴ γὰρ δι’ ἀνθρώπου ὁ θάνατος, καὶ δι’ ἀνθρώπου ἡ ἀνάστασις ἡ ἐκ νεκρῶν» φησιν ὁ ἀπόστολος, καὶ «ὥσπερ δι’ ἑνὸς παραπτώματος εἰς πάντας ἀνθρώπους εἰς κατάκριμα, οὕτως καὶ δι’ ἑνὸς δικαιώματος εἰς πάντας ἀνθρώπους εἰς δικαίωσιν ζωῆς».
γῆς ἀποκαλεῖ, διὰ τὸ πάντας ἡμᾶς τοὺς ἐξ ἐθνῶν εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πεπιστευκότας γεννήματα εἶναι καὶ τέκνα Χριστοῦ καὶ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ, οἷα ἐκ μητρὸς τῆς τῶν Ἰουδαίων συναγωγῆς προελ θόντας. Καὶ τὸ ἑξῆς δὲ ἐπληροῦτο ἐπὶ τῇ τοῦ Σα τῆρος ἡμῶν παρουσία. Ειρήνη γοῦν ἐξ ἐθνῶν γέγονεν ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς ἀφίξεως αὐτοῦ, οἷα οὐδεπώποτε οὐκ ἔτι γοῦν πόλεις πόλεσιν, ὡς τὸ πρὶν, πολεμοῦσιν, οὐδὲ ἔθνη ἔθνεσι συῤῥάσσουσιν, οὐδ᾽, ὡς τὸ παλαιὸν, ὁ τῶν ἀνθρώπων βίος ἀκαταστατεί, οὐδ' Αθηναίοι μὲν Λακεδαιμονίοις ἐπιστρατεύονται, Σύροι δὲ Φοί- νιξιν, 'Αράβιοι δὲ Παλαιστίνοις, καὶ Αἰγύπτιοι τοῖς πλησιοχώροις. Ἤνωται δὲ ἐξ ἐκείνου σὺν Θεῷ τὰ πάντα, καὶ ἀληθῶς πλῆθος εἰρήνης ἐξ ἐθνῶν ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο γέγονεν, ἀκολούθως τῇ προφη τείᾳ. Μόνος δὲ Ἰησοῦς, καὶ ὁ δι' αὐτοῦ κηρυχθεὶς τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας λόγος ήρξεν ἀπὸ τῆς θαλάσ σης ἕως θαλάσσης, ἀπὸ τῆς ἕω εἰς τὸν καταδυόμενον ἥλιον, καὶ ἀπὸ ποταμῶν εἰς τὰς διεκβολὰς τῆς γῆς, ἀκολούθως τοῖς ἐν τῷ προφήτῃ προλελεγμένοις. "Απερ καὶ ὁ ᾿Ακύλας ὧδέ πως ἡρμήνευσεν εἰπών· « Καὶ λα λήσει εἰρήνην ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἡ ἐξουσία αὐτοῦ ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμών ἕως περάτων τῆς γῆς. » Ταῦτα δὲ τοῖς ἐν τῷ ψαλμό σύγκρινον τῷ ἐπιγεγραμμένῳ εἰς Σολομῶνα περί τοῦ υἱοῦ τοῦ βασιλέως, δηλαδή τοῦ ἐκ σπέρματος Σολομῶνος προελευσομένου, λεγομένοις, περὶ οὗ φησὶν ὁ ψαλμός· « Καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσ της ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περά των τῆς οἰκουμένης.» Σημαίνει δὲ καὶ τὴν ἐνταῦθα δηλουμένην εἰρήνην ὁ αὐτὸς ψαλμὸς φάσκων· ο Ανα τελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη, καὶ πλῆθος εἰρήνης. » Καὶ Ἡσαΐας δὲ τούτοις συντρέχει δι' ὧν φησι· « Καὶ συγκόψουσι μαχαίρας αὐτῶν εἰς ἄρο τρα, καὶ τὰς ζιδύνας αὐτῶν εἰς δρέπανα. Καὶ οὐ λήψεται ἔτι ἔθνος ἐπ᾽ ἔθνος μάχαιραν, καὶ οὐ μὴ μάθωσιν ἔτι πολεμεῖν. » Εὔροις δ᾽ ἂν καὶ Μιχαίαν τούτοις συνάδοντα, καὶ ἄλλους πλείους τῶν προφη τῶν. Ἐπιστήσας δὲ, ὡς ἔφην, τοῖς χρόνοις, δυνήση συνιδεῖν, ὡς ἀπὸ τῶν Αὐγούστου χρόνων, καὶ τῆς κατ' αὐτὸν ἐπιλαμψάσης τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφα- νείας, τῆς Ῥωμαίων μοναρχίας ἐπικρατησάσης, αἱ πάλαι τῶν ἐθνῶν διελύθησαν διαστάσεις καὶ πολυαρ- χίαι, καὶ τόνδε ἐξ ἐκείνου τρόπον τέλους ήρξατο τυγχάνειν τὰ τῆς προφητευομένης εἰρήνης. Αλλά νῦν μὲν τέως ἤρξατο, ἔσται δὲ ὅτε πληρέστατα ή προφητεία συμπερασθήσεται, ἐπὰν τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ τὸ πρὸς τοῦ ἱεροῦ ᾿Αποστόλου δεδηλω μένον. Α τῆς ἐπουρανίου Σιών, ἢ καὶ τῆς προτέρας συναγω EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. B - 7:9 adventus, sicut in prophetia dictum fuerat, divina et ineffabili virtute delevit. Proinde collectam de gentibus Ecclesiam oraculum evangelice instruit ac monet, non ut simpliciter gaudeat, sed ut vehe- menter gaudeat, quippe quod illam ad id faciendum exhortetur propter Dei Verbi ad ipsam adventum, quam item cœlestis Sion, aut eliam prioris con- gregationis filiam vocat, propterea quod nos omnes qui ex gentibus profecti in Christum Dei credidi- mus, Christi apostolorumque ejus proles et filii su- mus, utpote qui de Judæorum congregatione tan- quam de matre orti simus: nam etiam quod se- quitur, in Salvatoris nostri adventu completum esse constat. Quis enim ignorat ejusmodi pacem ex gentibus post adventus illius tempora exstitisse, cu- jusmodi nunquam antea fuisset? neque enim ut prius, sic nunc civilates a civitatibus oppugnantur, neque gentes cum gentibus colliduntur, neque vero ut priscis temporibus, sic nostris vita hominum inquieta instabilisque est, quippe cum neque Athenienses contra Lacedæmonios ferantur, neque Syri adversus Phœnicas, neque Arabes in Palæsti- nos, neque item Ægyptii adversus Unitimos mili- tiam exerceant. Sed ex illo in hunc usque diem, Deo favente, in unum omnia coivere, et revera, sic- ut in prophetia dictum fuerat, abundantia pac's ex gentibus prodiit, et unus Jesus, et ab ipso de- nuntiatum evangelicæ doctrinæ verbum, principa- tum, a mari usque ad mare, hoc est ab oriente sole usque ad occidentem, et a luminibus ad expor- rectiones terræ, sicut ea significaverant, quæ apud prophetam prædicta sunt, accepit; quæ sane Aquila quoque in hunc modum interpretatus est: Et lo- quetur pacem in gentibus, et potestas ejus a mari usque ad mare, et a fluminibus usque ad fines terræ. › Tu vero hæc comparato cum illis quæ in psalmo con- Linentur, qui inscriptus est in Saloma:em,quæ videli- cet de filio regis ex semine Salomonis oriundo di- cuntur; de quo is psalmnus ita loquitur : e Et domina- bitur a mari usque ad mare, et a fluminibus usque ad fines orbis terræ. Porro idem hic psalmus eam item quæ hic significatur, pacem, sic futuram descri- bit : « Orietur in diebus ejus justitia et abundantia pacis ., Isaias quoque cum his ipsis concordat, cumn ait : < Et confabunt gladios suos in vomeres, D et lanceolas suas in fuices. Et non sumet amplius gens in gentem gladium, et non discent ultra bel- lum gerere. » Cæterum Michæam quoque inve- nies iisdem consentanea dicentem, itemque alios ex prophetis multos. Si vero diligenter, ut alias dixi, tempora observaveris, facile intueri poteris, quemadmodum ab Augusti temporibus, et a Sal- vatoris nostri adventu, qui per ea tempora emicuit, cum ad unum redactum Romanorum imperium omnia obtinuisset, veteres gentium differentiæ, et multiplices principatus aboliti sunt, atque ex illo in hunc modum, quæ ad pacem pertinerent, quam prophetæ prædixerant, ea finem suum contingere caperint. Cæterum hactenus quidem cæpit, tempus autem veniet, cum plenissime prophetia com- plebitur, ubi gentium plenitudo ingressa illud fuerit, quod a sancto Apostolo dictum est " • Psal. LXXI, 8. c * ibid. 7. Isa. II, 4. » Rom, xı, 25.
PG 22:713ἔνθεν καὶ αὐτὸς τοῖς μὲν ἑαυτοῦ μαθηταῖς ζωὴν καὶ φῶς καὶ ἀλήθειαν ἑαυτὸν εἶναι καὶ τὰς λοιπὰς ἐπινοίας τῆς κατ’ αὐτὸν θεολογίας ἐπαίδευεν, τοῖς δὲ ἀμυήτοις τῶν κατ’ αὐτὸν ἀπορρήτων ἔλεγεν· τί «με ζητεῖτε ἀποκτεῖναι ἄνθρωπον, ὃς τὴν ἀλήθειαν ὑμῖν λελάληκα;» ὥσπερ οὖν τὰ τῆς θεολογίας ἰδιώματα ἐν τοῖς ἔμπροσθεν ἀποδέδοται, τὸν ὅμοιον δὴ τρόπον κἀνταῦθα τοῦ ἀμνοῦ τὰ ἀνθρωποπαθῆ παραστήσεται, τῶν πρὸ τοῦ πάθους αὐτοῦ μέσον ὄντων, ὁμοῦ τε ἄμφω, τά τε κατὰ τὸν θεὸν καὶ τὰ κατὰ τὸν ἄνθρωπον αὐτοῦ, περιειληφότων. τούτων χρησίμως ἡμῖν προτετηρημένων, ἤδη καὶ τῶν λογίων αὐτῶν ἐφαψώμεθα περὶ τῆς Ἰούδα τοῦ προδότου καὶ τῶν σὺν αὐτῷ κατὰ τοῦ Χριστοῦ γενομένης συσκευῆς περί τε τῶν ἀμφὶ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ συμβεβηκότων. Ἀπὸ ψαλμοῦ μ. «Μακάριος ὁ συνιὼν ἐπὶ πτωχὸν καὶ πένητα, ἐν ἡμέρᾳ πονηρᾷ ῥύσεται αὐτὸν ὁ κύριος. κύριος διαφυλάξει αὐτόν, καὶ ζήσαι αὐτόν, καὶ μακαρίσαι αὐτὸν ἐν τῇ γῇ, καὶ μὴ παραδῷ αὐτὸν εἰς χεῖρας ἐχθρῶν αὐτοῦ. κύριος βοηθήσει αὐτῷ ἐπὶ κλίνης ὀδύνης αὐτοῦ, ὅλην τὴν κοίτην αὐτοῦ ἔστρεψας ἐν τῇ ἀρρωστίᾳ αὐτοῦ. ἐγὼ εἶπα, κύριε, ἐλέησόν με·
Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ ριζ. - Περὶ ὡς ἀννὰ τῷ υἱῷ Α Δαβίδ, ἐπιφωνήματος. Λίθον ἐν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλήν γωνίας. Παρὰ Κυρίου ἐγένετο αὕτη, καὶ ἔστι θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν. Αὕτη ἡ ἡμέρα ἣν ἐποίησεν ὁ Κύριος, ἀγαλλιασώμεθα καὶ εὐφρανθῶμεν ἐν αὐτῇ. Ο Κύριε, σῶσον δὴ, ὦ Κύριε, ευόδωσον δή. Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου. Θεὸς Κύριος καὶ ἐπέφανεν ἡμῖν. Τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰσελθόντος ποτὲ εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα, ὅτε κατὰ τὴν πρὸ ταύτης προ φητείαν ὀχούμενος ὄνῳ τὴν ἐν τῷ Ζαχαρία πρόβρη- σιν ἐπλήρου, κατὰ τὸν θεῖον εὐαγγελιστήν, οἱ ὄχλοι προάγοντες αὐτὸν καὶ ἀκολουθοῦντες ἐπευφήμουν λέ- γοντες· « ὡς ἀννὰ τῷ υἱῷ Δαβίδ. Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου, ὡς ἀννὰ ἐν τοῖς ὑψι- Β στοις. Ὅτε καὶ εἰσελθόντος αὐτοῦ εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα ἐσείσθη πᾶσα ἡ πόλις λεγόντων· Τίς ἐστιν οὗτος ; Οι δὲ ὄχλοι ἔλεγον· Οὗτός ἐστιν ὁ προφήτης Ἰησοῦς, ὁ ἀπὸ Ναζαρέθ τῆς Γαλιλαίας. Ἐπεὶ τοίνυν ἐκ τοῦ προκειμένου ψαλμοῦ εἴρηται, τό, ὡς ἀννὰ, ὅπερ ἑρμηνευθὲν δηλοί, Σῶσον δή, τὸ δὲ Ἑβραϊκὸν, Αννά Αδωναί ὡς ἀννὰ, περιέχει. ᾿Αλλὰ καὶ τὸ, « Εὐλογη μένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου, ο ἐπειδήπερ καὶ αὐτὸ ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ ψαλμοῦ μετείληπται, ταῦτα δὲ σαφῶς ἐπὶ τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ἀνενήνεκται εἰκότως εἰς αὐτὸν καὶ τὰ λοιπὰ τῆς προῤῥήσεως ἐξειλήφαμεν. Οὗτος γὰρ ἂν τυγχάνει ευλογημένος, ὁ καὶ δι᾿ ἑτέρου προφήτου ὠνομασμένος ὁ ἐρχόμενος, τοῦ φήσαντος· « Ετι μικρὸν, καὶ ὁ ἐρχόμενος ἤξει, καὶ οὐ μὴ χρονίσῃ, ο ὃς καὶ ἐλήλυθεν ἐν ὀνόματι Κυρίου τοῦ Θεοῦ, καὶ Πατρὸς ἑαυτοῦ. Αὐτὸς δ' ἂν εἴη καὶ ο Θεός Κύριος ὁ ἐπιφανείς ἡμῖν. » Ἐν ὀνόματι γοῦν τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ ὁμολογεῖ ἐληλυθέναι λέγων πρὸς τοὺς Ἰουδαίους· . Ἐγὼ ἐλήλυθα ἐν τῷ ὀνό ματι τοῦ Πατρός μου, καὶ οὐ λαμβάνετέ με· ἄλλος ἐὰν ἔλθῃ ἐν τῷ ὀνόματι τῷ ἰδίῳ, ἐκεῖνον λήψεσθε. ο Αὐτὸς δὴ οὖν ὁ ἐπιφανεὶς ἡμῖν Θεὸς Κύριος, ὁ εὐλο γημένος, ὁ ἐλθὼν ἐν ὀνόματι Κυρίου, αὐτὸς ἦν καὶ ὁ λίθος, ἐν ἀπεδοκίμασαν οἱ πάλαι πρότερον τὸν ἐκ περιτομῆς λαὸν διὰ τῆς Μωσαϊκῆς διδασκαλίας οίκο- δομοῦντες, ὃς καὶ ἀποδοκιμασθεὶς ὑπ' αὐτῶν, εἰς κε φαλὴν ἑτέρας γωνίας τῆς ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίας κατ έστη, ἣν ὡς μὴ τοῖς πᾶσιν ὁρωμένην, μόνοις δὲ τοῖς προφητικοῖς ὀφθαλμοῖς, θαυμαστὴν εἶναί φησιν ὁ λόγος φάσκων· « Καὶ ἔστι θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν. » Τὴν δὲ ἐπιφάνειαν αὐτοῦ πάλιν ἡμέραν όνο μάζει, ἣν ἐποίησεν ὁ Κύριος, ἐπεὶ καὶ φῶς ἦν αὐτὸς τὸ ἀληθινὸν, καὶ ἥλιος δικαιοσύνης, καὶ ἡμέρα τοῦ Θεοῦ, ἐν ᾗ γένοιτο καὶ ἡμᾶς εἰπεῖν· «Αὕτη ἡ ἡμέρα ἣν ἐποίησεν ὁ Κύριος, ἀγαλλιασώμεθα καὶ εὐφραν θῶμεν ἐν αὐτῇ., Καὶ τούτων δὲ τοῦτον συντετμημένων τὸν τρόπον, καιρὸς καὶ ἐπὶ τὰς περὶ τοῦ πάθους αὐτοῦ μεταβῆναι προφητείας. - Ο DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. · A psalmo cxvii. B • D De acclamatione, los- anna filio David. Lapidem quem reprobaverunt ædificantes, hic factus est in caput anguli. A Domino factum est istud, et est mirabile in oculis nostris. Hæc dies quam fecit Dominus, exsultemus et lælemur in ea. Do- mine, salvum fac jam nunc; o Domine, da pro- fectum jam nunc. Benedictus qui venit in nomine Domini : [ Benediximus vobis de domo Donini :] Deus Dominus, et illuxit nobis "., Salvatore no- stro Jesu Christo ingresso quondam in urbem Hie- rosolyma, quo tempore, sicut prophetia, quam pro- xime ante hanc exposuimus, continet, dun asello insidens vehitur, fidem huic rei faciente evange- lista, vaticinium quod est apud Zachariam com- plevit, turbæ quæ præibant et quæ sequebantur, acclamabant benedicentes: • Hosanna filio David. Benedictus qui venit in nomine Domini, hosanna in altissimis. Quo etiam tempore cum intrasset Hierosolymam, commota est universa civitas, di- cens : Quis est hic? Turbæ autem dicebant: Hic est propheta Jesus a Nazareth Galilææ "., Quo- niam igitur ex proximo psalmo dictum est illud, hosanna, quod si interpreteris, significat, salvum fac jam nunc, et Hebraicus contextus, Anna Ado- nai hosanna, habet, necnon illud : ⚫ Benedictus qui venit in nomine Domini, ipsum quoque ab eodem psalmo est acceptum, et hæc ipsa plane ad Christum Deum referri constat : merito ad eum- dem reliqua quoque ejusdem vaticinii hoc in loco C retulinius. Hic enim est ille benedictus, qui ab alio propheta veniens est nominatus, ubi sic ait : • Adhuc modicum, et veniens veniet et non tar- dabit ", › qui item venit in nomine Dei et Patris suí. Idem vero fuerit etiam • Deus Dominus qui illuxit nobis. › Itaque in nomine Patris sui confi- tetur se venisse ad Judzos, dicens : . Ego veni in nomine Patris mei, et non accipitis me. Alius cum venerit in nomine proprio, illum accipietis ". › Hic ipse igitur, qui illuxit nobis Deus Dominus te- nedictus, qui venit in nomine Domini, lapis ille fuit, quem reprobaverunt, qui quondam antea popu- lum circumcisione signatum, per Mosaicam doctrinam ædificabant: qui item ab illis reprobatus in capite alterius anguli, collectæ utique de genti bus Ecclesiæ, est constitutus, quani sane Ecclesiam, non ut eam quæ ab omnibus, sed ut eam quæ ab unis propheticis oculis cernatur, adınirabilem esse, ait oraculum, ubi sic ait: Et est mirabile in oculis nostris. » Adventum vero ejus, rursus diem nomi- nat, quam fecit Dominus, quandoquidem ipse etiam lux fuit vera, et sol justitiæ, et dies Dei, iu qua utinam nobis quoque dicere liceat: Hæc dies quam fecit Dominus, exsultemus et lætemur in ea. › Cæterum cum hæc a nobis in hunc modum breviter comprehensa sint, tempus jam fuerit, ad eas quæ de passione illius loquuntur, prophetias, transire. Psal. cxvi, 22-26. « Matth. XXI, 9-11. ss Habac. 11, ‹³ Joan. v, 43. PATROL. GR. XXII.
ἴασαι ψυχήν μου, ὅτι ἥμαρτόν σοι. οἱ ἐχθροί μου εἶπαν κακά μοι, πότε ἀποθανεῖται καὶ ἀπολεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ; καὶ εἰ εἰσεπορεύετο τοῦ ἰδεῖν, μάτην ἐλάλει· ἡ καρδία αὐτοῦ συνήγαγεν ἀνομίαν ἑαυτῷ, ἐξεπορεύετο ἔξω καὶ ἐλάλει ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατ’ ἐμοῦ. ἐψιθύριζον πάντες οἱ ἐχθροί μου κατ’ ἐμοῦ· ἐλογίζοντο κακά μοι· μὴ ὁ κοιμώμενος οὐχὶ προσθήσει τοῦ ἀναστῆναι; καὶ γὰρ ὁ ἄνθρωπος τῆς εἰρήνης μου, ἐφ’ ὃν ἤλπισα, ὁ ἐσθίων ἄρτους μου, ἐμεγάλυνεν ἐπ’ ἐμὲ πτερνισμόν. σὺ δέ, κύριε, ἐλέησόν με καὶ ἀνάστησόν με, καὶ ἀνταποδώσω αὐτοῖς. ἐν τούτῳ ἔγνων ὅτι τεθέληκάς με, ὅτι οὐ μὴ ἐπιχαρῇ ὁ ἐχθρός μου ἐπ’ ἐμοί. ἐμοῦ δὲ διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου, καὶ ἐβεβαίωσάς με ἐνώπιόν σου εἰς τὸν αἰῶνα.» Ἐπειδή τινες ὑπειλήφασιν τὴν βίβλον τῶν ψαλμῶν ὕμνους μόνον εἰς θεὸν καὶ ᾠδὰς θεολογικὰς περιέχειν, οὐ μὴν καὶ προγνώσεις οὐδὲ μελλόντων προφητείας, τοῦτο πρῶτον ἐπιτηρητέον, ὡς μυρία θεσπίζεται δι’ αὐτῶν, ἃ καὶ μακρὸν ἂν εἴη συναγαγεῖν ἐπὶ τοῦ παρόντος, ἀρκεῖ δὲ χρήσασθαι εἰς μαρτυρίαν τοῦ λόγου δύο ψαλμοῖς ἐπιγεγραμμένοις μὲν τοῦ Ἀσὰφ εἰρημένοις δὲ κατὰ τοὺς τοῦ Δαβὶδ χρόνους.
Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ ριζ. - Περὶ ὡς ἀννὰ τῷ υἱῷ Α Δαβίδ, ἐπιφωνήματος. Λίθον ἐν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλήν γωνίας. Παρὰ Κυρίου ἐγένετο αὕτη, καὶ ἔστι θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν. Αὕτη ἡ ἡμέρα ἣν ἐποίησεν ὁ Κύριος, ἀγαλλιασώμεθα καὶ εὐφρανθῶμεν ἐν αὐτῇ. Ο Κύριε, σῶσον δὴ, ὦ Κύριε, ευόδωσον δή. Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου. Θεὸς Κύριος καὶ ἐπέφανεν ἡμῖν. Τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰσελθόντος ποτὲ εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα, ὅτε κατὰ τὴν πρὸ ταύτης προ φητείαν ὀχούμενος ὄνῳ τὴν ἐν τῷ Ζαχαρία πρόβρη- σιν ἐπλήρου, κατὰ τὸν θεῖον εὐαγγελιστήν, οἱ ὄχλοι προάγοντες αὐτὸν καὶ ἀκολουθοῦντες ἐπευφήμουν λέ- γοντες· « ὡς ἀννὰ τῷ υἱῷ Δαβίδ. Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου, ὡς ἀννὰ ἐν τοῖς ὑψι- Β στοις. Ὅτε καὶ εἰσελθόντος αὐτοῦ εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα ἐσείσθη πᾶσα ἡ πόλις λεγόντων· Τίς ἐστιν οὗτος ; Οι δὲ ὄχλοι ἔλεγον· Οὗτός ἐστιν ὁ προφήτης Ἰησοῦς, ὁ ἀπὸ Ναζαρέθ τῆς Γαλιλαίας. Ἐπεὶ τοίνυν ἐκ τοῦ προκειμένου ψαλμοῦ εἴρηται, τό, ὡς ἀννὰ, ὅπερ ἑρμηνευθὲν δηλοί, Σῶσον δή, τὸ δὲ Ἑβραϊκὸν, Αννά Αδωναί ὡς ἀννὰ, περιέχει. ᾿Αλλὰ καὶ τὸ, « Εὐλογη μένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου, ο ἐπειδήπερ καὶ αὐτὸ ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ ψαλμοῦ μετείληπται, ταῦτα δὲ σαφῶς ἐπὶ τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ἀνενήνεκται εἰκότως εἰς αὐτὸν καὶ τὰ λοιπὰ τῆς προῤῥήσεως ἐξειλήφαμεν. Οὗτος γὰρ ἂν τυγχάνει ευλογημένος, ὁ καὶ δι᾿ ἑτέρου προφήτου ὠνομασμένος ὁ ἐρχόμενος, τοῦ φήσαντος· « Ετι μικρὸν, καὶ ὁ ἐρχόμενος ἤξει, καὶ οὐ μὴ χρονίσῃ, ο ὃς καὶ ἐλήλυθεν ἐν ὀνόματι Κυρίου τοῦ Θεοῦ, καὶ Πατρὸς ἑαυτοῦ. Αὐτὸς δ' ἂν εἴη καὶ ο Θεός Κύριος ὁ ἐπιφανείς ἡμῖν. » Ἐν ὀνόματι γοῦν τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ ὁμολογεῖ ἐληλυθέναι λέγων πρὸς τοὺς Ἰουδαίους· . Ἐγὼ ἐλήλυθα ἐν τῷ ὀνό ματι τοῦ Πατρός μου, καὶ οὐ λαμβάνετέ με· ἄλλος ἐὰν ἔλθῃ ἐν τῷ ὀνόματι τῷ ἰδίῳ, ἐκεῖνον λήψεσθε. ο Αὐτὸς δὴ οὖν ὁ ἐπιφανεὶς ἡμῖν Θεὸς Κύριος, ὁ εὐλο γημένος, ὁ ἐλθὼν ἐν ὀνόματι Κυρίου, αὐτὸς ἦν καὶ ὁ λίθος, ἐν ἀπεδοκίμασαν οἱ πάλαι πρότερον τὸν ἐκ περιτομῆς λαὸν διὰ τῆς Μωσαϊκῆς διδασκαλίας οίκο- δομοῦντες, ὃς καὶ ἀποδοκιμασθεὶς ὑπ' αὐτῶν, εἰς κε φαλὴν ἑτέρας γωνίας τῆς ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίας κατ έστη, ἣν ὡς μὴ τοῖς πᾶσιν ὁρωμένην, μόνοις δὲ τοῖς προφητικοῖς ὀφθαλμοῖς, θαυμαστὴν εἶναί φησιν ὁ λόγος φάσκων· « Καὶ ἔστι θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν. » Τὴν δὲ ἐπιφάνειαν αὐτοῦ πάλιν ἡμέραν όνο μάζει, ἣν ἐποίησεν ὁ Κύριος, ἐπεὶ καὶ φῶς ἦν αὐτὸς τὸ ἀληθινὸν, καὶ ἥλιος δικαιοσύνης, καὶ ἡμέρα τοῦ Θεοῦ, ἐν ᾗ γένοιτο καὶ ἡμᾶς εἰπεῖν· «Αὕτη ἡ ἡμέρα ἣν ἐποίησεν ὁ Κύριος, ἀγαλλιασώμεθα καὶ εὐφραν θῶμεν ἐν αὐτῇ., Καὶ τούτων δὲ τοῦτον συντετμημένων τὸν τρόπον, καιρὸς καὶ ἐπὶ τὰς περὶ τοῦ πάθους αὐτοῦ μεταβῆναι προφητείας. - Ο DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IX. · A psalmo cxvii. B • D De acclamatione, los- anna filio David. Lapidem quem reprobaverunt ædificantes, hic factus est in caput anguli. A Domino factum est istud, et est mirabile in oculis nostris. Hæc dies quam fecit Dominus, exsultemus et lælemur in ea. Do- mine, salvum fac jam nunc; o Domine, da pro- fectum jam nunc. Benedictus qui venit in nomine Domini : [ Benediximus vobis de domo Donini :] Deus Dominus, et illuxit nobis "., Salvatore no- stro Jesu Christo ingresso quondam in urbem Hie- rosolyma, quo tempore, sicut prophetia, quam pro- xime ante hanc exposuimus, continet, dun asello insidens vehitur, fidem huic rei faciente evange- lista, vaticinium quod est apud Zachariam com- plevit, turbæ quæ præibant et quæ sequebantur, acclamabant benedicentes: • Hosanna filio David. Benedictus qui venit in nomine Domini, hosanna in altissimis. Quo etiam tempore cum intrasset Hierosolymam, commota est universa civitas, di- cens : Quis est hic? Turbæ autem dicebant: Hic est propheta Jesus a Nazareth Galilææ "., Quo- niam igitur ex proximo psalmo dictum est illud, hosanna, quod si interpreteris, significat, salvum fac jam nunc, et Hebraicus contextus, Anna Ado- nai hosanna, habet, necnon illud : ⚫ Benedictus qui venit in nomine Domini, ipsum quoque ab eodem psalmo est acceptum, et hæc ipsa plane ad Christum Deum referri constat : merito ad eum- dem reliqua quoque ejusdem vaticinii hoc in loco C retulinius. Hic enim est ille benedictus, qui ab alio propheta veniens est nominatus, ubi sic ait : • Adhuc modicum, et veniens veniet et non tar- dabit ", › qui item venit in nomine Dei et Patris suí. Idem vero fuerit etiam • Deus Dominus qui illuxit nobis. › Itaque in nomine Patris sui confi- tetur se venisse ad Judzos, dicens : . Ego veni in nomine Patris mei, et non accipitis me. Alius cum venerit in nomine proprio, illum accipietis ". › Hic ipse igitur, qui illuxit nobis Deus Dominus te- nedictus, qui venit in nomine Domini, lapis ille fuit, quem reprobaverunt, qui quondam antea popu- lum circumcisione signatum, per Mosaicam doctrinam ædificabant: qui item ab illis reprobatus in capite alterius anguli, collectæ utique de genti bus Ecclesiæ, est constitutus, quani sane Ecclesiam, non ut eam quæ ab omnibus, sed ut eam quæ ab unis propheticis oculis cernatur, adınirabilem esse, ait oraculum, ubi sic ait: Et est mirabile in oculis nostris. » Adventum vero ejus, rursus diem nomi- nat, quam fecit Dominus, quandoquidem ipse etiam lux fuit vera, et sol justitiæ, et dies Dei, iu qua utinam nobis quoque dicere liceat: Hæc dies quam fecit Dominus, exsultemus et lætemur in ea. › Cæterum cum hæc a nobis in hunc modum breviter comprehensa sint, tempus jam fuerit, ad eas quæ de passione illius loquuntur, prophetias, transire. Psal. cxvi, 22-26. « Matth. XXI, 9-11. ss Habac. 11, ‹³ Joan. v, 43. PATROL. GR. XXII.
Book XLiber Decimus
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 22:715τὸ τηνικαῦτα γὰρ εἷς τῶν ἱεροψαλτῶν ὁ Ἀσὰφ τυγχάνων, ὡς ἐν τῇ βίβλῳ φέρεται τῶν Παραλειπομένων, τοὺς ἐπιγεγραμμένους αὐτοῦ ψαλμοὺς θείῳ πνεύματι προσεφώνησεν. τί δὴ οὖν περιέχουσιν οἱ ψαλμοὶ [ἢ] προρρήσεις τῆς πολιορκίας τῆς βασιλικῆς πόλεως τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἥτις γέγονεν ἐγγύς που πεντακοσίοις ἔτεσιν μετὰ τὴν πρόρρησιν; λέγει δ’ οὖν ὁ ἑβδομηκοστὸς τρίτος ἐπιγεγραμμένος «συνέσεως τῷ Ἀσάφ»· «ἵνα τί ἀπώσω, ὁ θεός, εἰς τέλος; ὠργίσθη ὁ θυμός σου ἐπὶ πρόβατα νομῆς σου; μνήσθητι τῆς συναγωγῆς σου ἧς ἐκτήσω ἀπ’ ἀρχῆς· ἐλυτρώσω ῥάβδον κληρονομίας σου, ὄρος Σιὼν τοῦτο ὃ κατεσκήνωσας ἐν αὐτῷ. ἔπαρον τὰς χεῖράς σου ἐπὶ τὰς ὑπερηφανίας αὐτῶν εἰς τέλος, ὅσα ἐπονηρεύσατο ὁ ἐχθρὸς ἐν τοῖς ἁγίοις σου. καὶ ἐνεκαυχήσαντο οἱ μισοῦντές σε ἐν μέσῳ τῆς ἑορτῆς σου. ἔθεντο τὰ σημεῖα αὐτῶν σημεῖα, καὶ οὐκ ἔγνωσαν, ὡς εἰς τὴν εἴσοδον ὑπεράνω· ὡς ἐν δρυμῷ ξύλων ἀξίναις ἐξέκοψαν τὰς θύρας αὐτῆς· ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐν πελέκει καὶ λαξευτηρίῳ κατέρραξαν αὐτήν. ἐνεπύρισαν ἐν πυρὶ τὸ ἁγιαστήριόν σου· εἰς τὴν γῆν ἐβεβήλωσαν τὸ σκήνωμα τοῦ ὀνόματός σου.» ταῦτα μὲν ὁ ἑβδομηκοστὸς τρίτος ψαλμός.
ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΤΟΥ ΠΑΜΦΙΛΟΥ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ ΒΙΒΛΙΟΝ ΔΕΚΑΤΟΝ. ΤΑΔΕ ΕΝΕΣΤΙΝ ΕΝ ΤΟ ΔΕΚΑΤΟ ΣΥΓΓΡΑΜ- ΜΑΤΙ ΤΗΣ ΠΕΡΙ ΤΟΥ ΣΩΤΗΡΟΣ ΗΜΩΝ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ. Περὶ τοῦ Ἰούδα τοῦ προδότου, καὶ τῆς σὺν αὐ τῷ κατὰ τοῦ Χριστοῦ γενησομένης συσκευής, ἐκ τῶν ὑποσεσημειωμένων Γραφών. α'. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ μ'. β'. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ νδ'. γ. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ ρη. ε'. ᾿Απὸ τοῦ Ἱερεμίου. Περὶ τῶν ἀμφὶ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ συμβεβηκότων. ς'. ᾿Απὸ τοῦ 'Αμώς. ζ. ᾿Απὸ τοῦ Ζαχαρίου. η'. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ κα'. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ. Μετὰ τὰς ἀποδεδομένας προῤῥήσεις περὶ τῆς εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεως τοῦ προκηρυττομένου Θεοῦ καλεῖ δὴ καιρὸς καὶ τὰ περὶ τὴν ἀπαλλαγὴν τοῦ ἐξ ἀνθρώ πων αὐτοῦ βίου διεξελθεῖν, συνιδεῖν τε αὖθις οἷα συμ- βήσεσθαι περὶ αὐτῶν ἄνωθεν ἐκ τῶν προφητικών ἐθεσπίζετο χρόνων. Πρῶτα δὲ διελεύσομαι τὰ περὶ τῶν τὸν θάνατον αὐτῷ συσκευωρησαμένων, μέρος πο μικρὸν τυγχάνοντα τῆς προκειμένης προτάσεως. Πρὸ δέ γε τοῦ λόγου τὰ πολλάκις ἡμῖν εἰρημένα περὶ τῆς κατ' αὐτὸν οἰκονομίας τηρητέον, ὅτι δὴ τὰ μὲν κατὰ τὴν θεότητα αὐτοῦ, τὰ δὲ κατὰ τὴν ἐνανθρώπησιν ἐπινοεῖται. Πὴ μὲν γὰρ εἰσάγεται Λόγος ὢν Θεοῦ, καὶ Θεοῦ δύναμις, καὶ Θεοῦ σοφία· μεγάλης τε βουλῆς ἄγ γελος, μέγας τε καὶ αἰώνιος ἀρχιερεὺς, ὑπὲρ τῆς τῶν γεννητῶν ἁπάντων οὐσιώσεώς τε καὶ σωτηρίας ἱερω μένο;, καὶ ἱλεούμενος τὸν Πατέρα· πὴ δὲ ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, καὶ πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἀγόμενον. Τοῦτο δὲ ἦν τὸ ἀν- θρώπειον σκήνος, ὁ δίκην ἀμνοῦ καὶ προβάτου ἐκ τῆς ἡμετέρας ἀγέλης, οἷά τις ἀρχιερεὺς, ἀναλαβὼν, 'EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - EUSEBII PAMPHILI DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIBER DECIMUS. HAC INSUNT IN DECIMO LIBRO & EVANGELICÆ DE SALVATORE NOSTRO DEMONSTRATIONIS. De Juda proditore, et futura cum eo adversus Chri- stum conspiratione, ex subnotatis divinæ Scriptu- re locis. De iis quæ sub illius passionis tempus evenere. PROCEMIUM. Post exposita oracula de illius Dei ad homines accessu, qui antea nuntiabatur venturus, invital jam nunc tempus nos, ut de iis disseramus, quæ -consideranda sunt in ejusdem de vita humana discessu, videamusque diligenter, quæ rursus ea forent, quæ illi ab initio et a propheticis usque temporibus eventura canerentur, ac primum ea putamus esse tractanda, quæ ad illos pertinent, qui illi mortem ac cædem machinati sunt, quæ sane non parvam rerum hoc loco propositarum sibi vin- dicant partem : sed antequam ad id veniamus, ca nobis firmiter tenenda sunt, quæ plerumque dixi- mus de dispensatione, quæ omnes illius rationes complexa est, in qua illud considerari solet, quod alia sunt quæ ad ejusdem divinitatem, alia quæ ad assumptam humanitatem pertinent. Alias enim in- duci solet tanquam et Dei Verbum, et Dei virtus, et Dei sapientia : item magni consilii Angelus, ma- gnusque et æternus Pontifex, qui ut omnia quæcun- que genita sunt et sint id quod sunt, et in eo con- B J 1. A psalmo XL. 2. A psalmo LIV. 3. A psalmo cvill. 4. A Zacharia. 5. A Jeremia. 6. Ab Amos. 7. A Zacharia. 8. A psalmo XXI. 8. ᾿Απὸ τοῦ Ζαχαρίου.
PG 22:719καὶ ὁ ἑβδομηκοστὸς δὲ ὄγδοος, τοῦ Ἀσὰφ καὶ αὐτὸς τυγχάνων, τάδε περιέχει· «ὁ θεός, εἰσήλθοσαν ἔθνη εἰς τὴν κληρονομίαν σου, ἐμίαναν τὸν ναὸν τὸν ἅγιόν σου, ἔθεντο Ἱερουσαλὴμ ὡς ὀπωροφυλάκιον· ἔθεντο τὰ θνησιμαῖα τῶν δούλων σου βρώματα τοῖς πετεινοῖς τοῦ οὐρανοῦ, τὰς σάρκας τῶν ὁσίων σου τοῖς θηρίοις τῆς γῆς». τούτων δὲ τὰ μὲν πρῶτα, λέγω δὲ τὰ ἀπὸ τοῦ ἑβδομηκοστοῦ τρίτου ψαλμοῦ, εἴρητο βασιλεύοντος ἔτι τοῦ Δαβίδ, πρὸ τοῦ τὸν ναὸν ὑπὸ Σολομῶνος κατασκευασθῆναι· τέλους δὲ ἔτυχεν οὐκ ἄλλοτε ἢ πρῶτον μὲν ἐπὶ τῆς Βαβυλωνίων πολιορκίας, δεύτερον δὲ ἐπὶ τοῦ Ῥωμαϊκοῦ πρὸς Ἰουδαίους πολέμου. ἕκαστα γὰρ τῶν εἰρημένων ἐπληροῦτο ἐπί τε τῆς πρώτης καὶ δευτέρας τοῦ ἱεροῦ κατασκαφῆς, προγνωσθέντα καὶ ἀναφωνηθέντα ἐν τοῖς εἰρημένοις ψαλμοῖς ὑπὸ τοῦ Ἀσάφ·
PG 22:721τὰ δὲ δεύτερα, [τὰ] ἀπὸ τοῦ ἑβδομηκοστοῦ ὀγδόου, ἐπληροῦτο κατὰ τοὺς Ἀντιόχου χρόνους τοῦ κληθέντος Ἐπιφανοῦς, ὃς τῆς Συρίας βασιλεύσας ὑπάγεται μὲν τὰ Ἱεροσόλυμα μιαίνει δὲ τὸν ναὸν καὶ καθαιρεῖ τὸ θυσιαστήριον, ἔπειτα τοὺς Ἰουδαίους ἑλληνίζειν ἐπαναγκάζων, πλείστους ὅσους αὐτῶν ἄνδρας τε καὶ γυναῖκας ὑπὲρ τοῦ οἰκείου νόμου καὶ τῆς πατρῴας εὐσεβείας ἀνῄρει, ποικίλαις προαικιζόμενος τιμωρίαις. εἰς ἐκεῖνον τοιγαροῦν τὸν καιρόν, καὶ εἰς τοὺς μετὰ ταῦτα τῷ Ἀντιόχῳ τὰ ἴσα πράξαντας ἀναφωνεῖ ὁ Ἀσὰφ τὰ ἀπὸ τοῦ ἑβδομηκοστοῦ ὀγδόου ψαλμοῦ. μαρτυρεῖ δὲ τῷ λόγῳ ἡ τῶν καλουμένων Μακκαβαίων γραφή, τοῦτον ἔχουσα τὸν τρόπον· «καὶ προσεπισυνήχθησαν πρὸς Ἰάκειμον καὶ Βακχίδην συναγωγὴ γραμματέων ἐκζητοῦσα δίκαια», καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· «καὶ ὤμοσεν αὐτοῖς λέγων, οὐκ ἐκζητήσομεν ὑμῖν κακὸν καὶ τοῖς φίλοις ὑμῶν. καὶ ἐνεπίστευσαν αὐτῷ, καὶ συνέλαβεν ἐξ αὐτῶν ἑξήκοντα ἄνδρας, καὶ ἀπέκτεινεν αὐτοὺς ἐν ἡμέρᾳ μιᾷ κατὰ τὸν λόγον Ἀσὰφ ὃν ἔγραψεν·
ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΤΟΥ ΠΑΜΦΙΛΟΥ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ ΒΙΒΛΙΟΝ ΔΕΚΑΤΟΝ. ΤΑΔΕ ΕΝΕΣΤΙΝ ΕΝ ΤΟ ΔΕΚΑΤΟ ΣΥΓΓΡΑΜ- ΜΑΤΙ ΤΗΣ ΠΕΡΙ ΤΟΥ ΣΩΤΗΡΟΣ ΗΜΩΝ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ. Περὶ τοῦ Ἰούδα τοῦ προδότου, καὶ τῆς σὺν αὐ τῷ κατὰ τοῦ Χριστοῦ γενησομένης συσκευής, ἐκ τῶν ὑποσεσημειωμένων Γραφών. α'. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ μ'. β'. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ νδ'. γ. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ ρη. ε'. ᾿Απὸ τοῦ Ἱερεμίου. Περὶ τῶν ἀμφὶ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ συμβεβηκότων. ς'. ᾿Απὸ τοῦ 'Αμώς. ζ. ᾿Απὸ τοῦ Ζαχαρίου. η'. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ κα'. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ. Μετὰ τὰς ἀποδεδομένας προῤῥήσεις περὶ τῆς εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεως τοῦ προκηρυττομένου Θεοῦ καλεῖ δὴ καιρὸς καὶ τὰ περὶ τὴν ἀπαλλαγὴν τοῦ ἐξ ἀνθρώ πων αὐτοῦ βίου διεξελθεῖν, συνιδεῖν τε αὖθις οἷα συμ- βήσεσθαι περὶ αὐτῶν ἄνωθεν ἐκ τῶν προφητικών ἐθεσπίζετο χρόνων. Πρῶτα δὲ διελεύσομαι τὰ περὶ τῶν τὸν θάνατον αὐτῷ συσκευωρησαμένων, μέρος πο μικρὸν τυγχάνοντα τῆς προκειμένης προτάσεως. Πρὸ δέ γε τοῦ λόγου τὰ πολλάκις ἡμῖν εἰρημένα περὶ τῆς κατ' αὐτὸν οἰκονομίας τηρητέον, ὅτι δὴ τὰ μὲν κατὰ τὴν θεότητα αὐτοῦ, τὰ δὲ κατὰ τὴν ἐνανθρώπησιν ἐπινοεῖται. Πὴ μὲν γὰρ εἰσάγεται Λόγος ὢν Θεοῦ, καὶ Θεοῦ δύναμις, καὶ Θεοῦ σοφία· μεγάλης τε βουλῆς ἄγ γελος, μέγας τε καὶ αἰώνιος ἀρχιερεὺς, ὑπὲρ τῆς τῶν γεννητῶν ἁπάντων οὐσιώσεώς τε καὶ σωτηρίας ἱερω μένο;, καὶ ἱλεούμενος τὸν Πατέρα· πὴ δὲ ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, καὶ πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἀγόμενον. Τοῦτο δὲ ἦν τὸ ἀν- θρώπειον σκήνος, ὁ δίκην ἀμνοῦ καὶ προβάτου ἐκ τῆς ἡμετέρας ἀγέλης, οἷά τις ἀρχιερεὺς, ἀναλαβὼν, 'EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - EUSEBII PAMPHILI DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIBER DECIMUS. HAC INSUNT IN DECIMO LIBRO & EVANGELICÆ DE SALVATORE NOSTRO DEMONSTRATIONIS. De Juda proditore, et futura cum eo adversus Chri- stum conspiratione, ex subnotatis divinæ Scriptu- re locis. De iis quæ sub illius passionis tempus evenere. PROCEMIUM. Post exposita oracula de illius Dei ad homines accessu, qui antea nuntiabatur venturus, invital jam nunc tempus nos, ut de iis disseramus, quæ -consideranda sunt in ejusdem de vita humana discessu, videamusque diligenter, quæ rursus ea forent, quæ illi ab initio et a propheticis usque temporibus eventura canerentur, ac primum ea putamus esse tractanda, quæ ad illos pertinent, qui illi mortem ac cædem machinati sunt, quæ sane non parvam rerum hoc loco propositarum sibi vin- dicant partem : sed antequam ad id veniamus, ca nobis firmiter tenenda sunt, quæ plerumque dixi- mus de dispensatione, quæ omnes illius rationes complexa est, in qua illud considerari solet, quod alia sunt quæ ad ejusdem divinitatem, alia quæ ad assumptam humanitatem pertinent. Alias enim in- duci solet tanquam et Dei Verbum, et Dei virtus, et Dei sapientia : item magni consilii Angelus, ma- gnusque et æternus Pontifex, qui ut omnia quæcun- que genita sunt et sint id quod sunt, et in eo con- B J 1. A psalmo XL. 2. A psalmo LIV. 3. A psalmo cvill. 4. A Zacharia. 5. A Jeremia. 6. Ab Amos. 7. A Zacharia. 8. A psalmo XXI. 8. ᾿Απὸ τοῦ Ζαχαρίου.
ἔδωκαν τὰ θνησιμαῖα τῶν δούλων σου βρώματα τοῖς πετεινοῖς τοῦ οὐρανοῦ, σάρκας ὁσίων σου τοῖς ζῴοις τῆς γῆς, αἵματα αὐτῶν ἐξέχεαν κύκλῳ Ἱερουσαλήμ, καὶ οὐκ ἦν ὁ θάπτων». Τούτων οὕτως προρρηθέντων καὶ ἀποτελεσθέντων, οὐ θαυμαστὸν εἰ κατὰ τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ τὰ προεκτεθέντα τοῦ τεσσαρακοστοῦ ψαλμοῦ λόγια σημαίνει τὰ μέλλοντα ἔσεσθαι κατὰ τὸν καιρὸν τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπιβουλῆς· ἅπερ μὴ πάντων ἀνθρώπων συνιέντων, ὅπως λόγος ὢν θεοῦ καὶ σοφία καὶ ζωὴ καὶ φῶς ἀληθινόν, καὶ πάντα πλοῦτον ἀγαθῶν κεκτημένος, «δι’ ἡμᾶς ἐπτώχευσεν» σάρκα λαβών, καὶ τοῖς τὸ γένος θνητοῖς ἀνθρώποις καὶ πτωχοῖς ὁμοιωθείς, «μορφήν» τε «δούλου» καὶ πένητος ἀνειληφώς, καὶ μάλιστα καθ’ ὃν καιρὸν ἐπλήρου τὴν ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ προφητείαν, εἰκότως ἐν ἀρχῇ τοῦ ψαλμοῦ μακαρίζεται ὁ ταῦτα περὶ αὐτοῦ συνιείς, ἐπαγγελίας τυγχάνων τῆς ἀναγεγραμμένης. εἶθ’ ἑξῆς ἐκ προσώπου λοιπὸν δὴ τοῦ πένητος καὶ πτωχοῦ, αὐτοῦ δηλαδὴ τοῦ δι’ ἡμᾶς πτωχεύσαντος σωτῆρος ἡμῶν, ἐπιλέγεται· «ἐγὼ εἶπα, κύριε ἐλέησόν με». ὅτι δὲ ἐκ προσώπου τοῦ σωτῆρος τὰ ἐν τῷ ψαλμῷ θεσπίζεται, αὐτάρκης μάρτυς ὁ εὐαγγελιστὴς Ἰωάννης τυγχάνει.
ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΤΟΥ ΠΑΜΦΙΛΟΥ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ ΒΙΒΛΙΟΝ ΔΕΚΑΤΟΝ. ΤΑΔΕ ΕΝΕΣΤΙΝ ΕΝ ΤΟ ΔΕΚΑΤΟ ΣΥΓΓΡΑΜ- ΜΑΤΙ ΤΗΣ ΠΕΡΙ ΤΟΥ ΣΩΤΗΡΟΣ ΗΜΩΝ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ. Περὶ τοῦ Ἰούδα τοῦ προδότου, καὶ τῆς σὺν αὐ τῷ κατὰ τοῦ Χριστοῦ γενησομένης συσκευής, ἐκ τῶν ὑποσεσημειωμένων Γραφών. α'. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ μ'. β'. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ νδ'. γ. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ ρη. ε'. ᾿Απὸ τοῦ Ἱερεμίου. Περὶ τῶν ἀμφὶ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ συμβεβηκότων. ς'. ᾿Απὸ τοῦ 'Αμώς. ζ. ᾿Απὸ τοῦ Ζαχαρίου. η'. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ κα'. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ. Μετὰ τὰς ἀποδεδομένας προῤῥήσεις περὶ τῆς εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεως τοῦ προκηρυττομένου Θεοῦ καλεῖ δὴ καιρὸς καὶ τὰ περὶ τὴν ἀπαλλαγὴν τοῦ ἐξ ἀνθρώ πων αὐτοῦ βίου διεξελθεῖν, συνιδεῖν τε αὖθις οἷα συμ- βήσεσθαι περὶ αὐτῶν ἄνωθεν ἐκ τῶν προφητικών ἐθεσπίζετο χρόνων. Πρῶτα δὲ διελεύσομαι τὰ περὶ τῶν τὸν θάνατον αὐτῷ συσκευωρησαμένων, μέρος πο μικρὸν τυγχάνοντα τῆς προκειμένης προτάσεως. Πρὸ δέ γε τοῦ λόγου τὰ πολλάκις ἡμῖν εἰρημένα περὶ τῆς κατ' αὐτὸν οἰκονομίας τηρητέον, ὅτι δὴ τὰ μὲν κατὰ τὴν θεότητα αὐτοῦ, τὰ δὲ κατὰ τὴν ἐνανθρώπησιν ἐπινοεῖται. Πὴ μὲν γὰρ εἰσάγεται Λόγος ὢν Θεοῦ, καὶ Θεοῦ δύναμις, καὶ Θεοῦ σοφία· μεγάλης τε βουλῆς ἄγ γελος, μέγας τε καὶ αἰώνιος ἀρχιερεὺς, ὑπὲρ τῆς τῶν γεννητῶν ἁπάντων οὐσιώσεώς τε καὶ σωτηρίας ἱερω μένο;, καὶ ἱλεούμενος τὸν Πατέρα· πὴ δὲ ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, καὶ πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἀγόμενον. Τοῦτο δὲ ἦν τὸ ἀν- θρώπειον σκήνος, ὁ δίκην ἀμνοῦ καὶ προβάτου ἐκ τῆς ἡμετέρας ἀγέλης, οἷά τις ἀρχιερεὺς, ἀναλαβὼν, 'EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - EUSEBII PAMPHILI DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIBER DECIMUS. HAC INSUNT IN DECIMO LIBRO & EVANGELICÆ DE SALVATORE NOSTRO DEMONSTRATIONIS. De Juda proditore, et futura cum eo adversus Chri- stum conspiratione, ex subnotatis divinæ Scriptu- re locis. De iis quæ sub illius passionis tempus evenere. PROCEMIUM. Post exposita oracula de illius Dei ad homines accessu, qui antea nuntiabatur venturus, invital jam nunc tempus nos, ut de iis disseramus, quæ -consideranda sunt in ejusdem de vita humana discessu, videamusque diligenter, quæ rursus ea forent, quæ illi ab initio et a propheticis usque temporibus eventura canerentur, ac primum ea putamus esse tractanda, quæ ad illos pertinent, qui illi mortem ac cædem machinati sunt, quæ sane non parvam rerum hoc loco propositarum sibi vin- dicant partem : sed antequam ad id veniamus, ca nobis firmiter tenenda sunt, quæ plerumque dixi- mus de dispensatione, quæ omnes illius rationes complexa est, in qua illud considerari solet, quod alia sunt quæ ad ejusdem divinitatem, alia quæ ad assumptam humanitatem pertinent. Alias enim in- duci solet tanquam et Dei Verbum, et Dei virtus, et Dei sapientia : item magni consilii Angelus, ma- gnusque et æternus Pontifex, qui ut omnia quæcun- que genita sunt et sint id quod sunt, et in eo con- B J 1. A psalmo XL. 2. A psalmo LIV. 3. A psalmo cvill. 4. A Zacharia. 5. A Jeremia. 6. Ab Amos. 7. A Zacharia. 8. A psalmo XXI. 8. ᾿Απὸ τοῦ Ζαχαρίου.
ἱστορεῖ γάρ, ὅτι λαβὼν ὁ Ἰησοῦς ποτε λέντιον περιεζώσατο, καὶ νίψας τοὺς πόδας τῶν μαθητῶν αὐτοῦ εἶπεν, «ἐγὼ οἶδα οὓς ἐξελεξάμην. ἀλλ’ ἵνα ἡ γραφὴ πληρωθῇ, ὁ τρώγων μετ’ ἐμοῦ τὸν ἄρτον ἐπῆρεν ἐπ’ ἐμὲ τὴν πτέρναν αὐτοῦ». ποίαν γὰρ πεπληρῶσθαι γραφὴν ἐν τούτοις ἐδήλου ἀλλ’ ἢ τὴν τοῦ μετὰ χεῖρας ψαλμοῦ, ἐν ᾧ εἴρηται· «καὶ γὰρ ὁ ἄνθρωπος τῆς εἰρήνης μου, ἐφ’ ὃν ἤλπισα, ὁ ἐσθίων ἄρτους μου, ἐμεγάλυνεν ἐπ’ ἐμὲ πτερνισμόν»; φησὶν οὖν ἀρχόμενος· «ἐγὼ εἶπα, κύριε, ἐλέησόν με· ἴασαι τὴν ψυχήν μου, ὅτι ἥμαρτόν σοι», καὶ δι’ ὅλου τοῦ ψαλμοῦ. ἅπερ σαφέστερον ὁ Σύμμαχος τοῦτον ἐξέδωκε τὸν τρόπον· «ἐμοῦ λέγοντος, κύριε οἰκτείρησόν με· ἴασαι τὴν ψυχήν μου, καὶ εἰ ἥμαρτόν σοι. οἱ ἐχθροί μου ἔλεγον περὶ ἐμοῦ κακά, πότε ἀποθάνῃ καὶ ἀπολεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ; καὶ εἰσερχόμενος ἐπισκέψασθαι, μάταια ἐλάλει· ἡ καρδία αὐτοῦ ἤθροιζεν ἀδικίαν ἑαυτῇ, ἐξερχόμενος δὲ ἔξω κατελάλει. ὁμοθυμαδὸν ἐψιθύριζον κατ’ ἐμοῦ πάντες οἱ μισοῦντές με, περὶ ἐμοῦ ἐννοοῦντες κακά μοι. λόγος παράνομος ἐκκέχυτο ἔνδον αὐτῶν, καὶ πεσὼν οὐκέτι ἀναστήσεται.
ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΤΟΥ ΠΑΜΦΙΛΟΥ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ ΒΙΒΛΙΟΝ ΔΕΚΑΤΟΝ. ΤΑΔΕ ΕΝΕΣΤΙΝ ΕΝ ΤΟ ΔΕΚΑΤΟ ΣΥΓΓΡΑΜ- ΜΑΤΙ ΤΗΣ ΠΕΡΙ ΤΟΥ ΣΩΤΗΡΟΣ ΗΜΩΝ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ. Περὶ τοῦ Ἰούδα τοῦ προδότου, καὶ τῆς σὺν αὐ τῷ κατὰ τοῦ Χριστοῦ γενησομένης συσκευής, ἐκ τῶν ὑποσεσημειωμένων Γραφών. α'. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ μ'. β'. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ νδ'. γ. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ ρη. ε'. ᾿Απὸ τοῦ Ἱερεμίου. Περὶ τῶν ἀμφὶ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ συμβεβηκότων. ς'. ᾿Απὸ τοῦ 'Αμώς. ζ. ᾿Απὸ τοῦ Ζαχαρίου. η'. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ κα'. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ. Μετὰ τὰς ἀποδεδομένας προῤῥήσεις περὶ τῆς εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεως τοῦ προκηρυττομένου Θεοῦ καλεῖ δὴ καιρὸς καὶ τὰ περὶ τὴν ἀπαλλαγὴν τοῦ ἐξ ἀνθρώ πων αὐτοῦ βίου διεξελθεῖν, συνιδεῖν τε αὖθις οἷα συμ- βήσεσθαι περὶ αὐτῶν ἄνωθεν ἐκ τῶν προφητικών ἐθεσπίζετο χρόνων. Πρῶτα δὲ διελεύσομαι τὰ περὶ τῶν τὸν θάνατον αὐτῷ συσκευωρησαμένων, μέρος πο μικρὸν τυγχάνοντα τῆς προκειμένης προτάσεως. Πρὸ δέ γε τοῦ λόγου τὰ πολλάκις ἡμῖν εἰρημένα περὶ τῆς κατ' αὐτὸν οἰκονομίας τηρητέον, ὅτι δὴ τὰ μὲν κατὰ τὴν θεότητα αὐτοῦ, τὰ δὲ κατὰ τὴν ἐνανθρώπησιν ἐπινοεῖται. Πὴ μὲν γὰρ εἰσάγεται Λόγος ὢν Θεοῦ, καὶ Θεοῦ δύναμις, καὶ Θεοῦ σοφία· μεγάλης τε βουλῆς ἄγ γελος, μέγας τε καὶ αἰώνιος ἀρχιερεὺς, ὑπὲρ τῆς τῶν γεννητῶν ἁπάντων οὐσιώσεώς τε καὶ σωτηρίας ἱερω μένο;, καὶ ἱλεούμενος τὸν Πατέρα· πὴ δὲ ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, καὶ πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἀγόμενον. Τοῦτο δὲ ἦν τὸ ἀν- θρώπειον σκήνος, ὁ δίκην ἀμνοῦ καὶ προβάτου ἐκ τῆς ἡμετέρας ἀγέλης, οἷά τις ἀρχιερεὺς, ἀναλαβὼν, 'EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - EUSEBII PAMPHILI DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIBER DECIMUS. HAC INSUNT IN DECIMO LIBRO & EVANGELICÆ DE SALVATORE NOSTRO DEMONSTRATIONIS. De Juda proditore, et futura cum eo adversus Chri- stum conspiratione, ex subnotatis divinæ Scriptu- re locis. De iis quæ sub illius passionis tempus evenere. PROCEMIUM. Post exposita oracula de illius Dei ad homines accessu, qui antea nuntiabatur venturus, invital jam nunc tempus nos, ut de iis disseramus, quæ -consideranda sunt in ejusdem de vita humana discessu, videamusque diligenter, quæ rursus ea forent, quæ illi ab initio et a propheticis usque temporibus eventura canerentur, ac primum ea putamus esse tractanda, quæ ad illos pertinent, qui illi mortem ac cædem machinati sunt, quæ sane non parvam rerum hoc loco propositarum sibi vin- dicant partem : sed antequam ad id veniamus, ca nobis firmiter tenenda sunt, quæ plerumque dixi- mus de dispensatione, quæ omnes illius rationes complexa est, in qua illud considerari solet, quod alia sunt quæ ad ejusdem divinitatem, alia quæ ad assumptam humanitatem pertinent. Alias enim in- duci solet tanquam et Dei Verbum, et Dei virtus, et Dei sapientia : item magni consilii Angelus, ma- gnusque et æternus Pontifex, qui ut omnia quæcun- que genita sunt et sint id quod sunt, et in eo con- B J 1. A psalmo XL. 2. A psalmo LIV. 3. A psalmo cvill. 4. A Zacharia. 5. A Jeremia. 6. Ab Amos. 7. A Zacharia. 8. A psalmo XXI. 8. ᾿Απὸ τοῦ Ζαχαρίου.
PG 22:723ἀλλὰ καὶ ἄνθρωπος, ὃς εἰρήνευέν μοι, ᾧ ἐπεποίθειν, συνέσθων μοι ἄρτον ἐμόν, κατεμεγαλύνθη μου ἀκολούθως. σὺ δέ, κύριε, οἴκτειρόν με καὶ ἀνέγειρόν με, ἵνα ἀνταποδώσω αὐτοῖς. διὰ τοῦτο γνώσομαι ὅτι θελήσεις, ἐὰν μὴ καταλαλήσῃ ὁ ἐχθρός μου. ἐμοῦ δὲ διὰ τὴν ἁπλότητα ἀντέσχου, καὶ παραστήσεις με ἔμπροσθέν σου δι’ αἰῶνος.» ἰσοδυναμεῖ δὲ τοῖς τοῦ Συμμάχου καὶ τὰ Ἀκύλου. Πρῶτον οὖν περὶ τοῦ δοκεῖν ἀπεμφαίνειν ἐκ προσώπου τοῦ σωτῆρος ἡμῶν τὸ εἰρημένον, τὸ «ἴασαι τὴν ψυχήν μου, ὅτι ἥμαρτόν σοι», τηρήσεις τὸ παρὰ τῷ Συμμάχῳ μὴ οὕτως ἔχον, ἀλλὰ «ἴασαι τὴν ψυχήν μου, καὶ εἰ ἥμαρτόν σοι». καὶ οὕτως δὲ τοῦτό φησιν, ἐπειδὴ τὰς ἡμετέρας κοινοποιεῖ εἰς ἑαυτὸν ἁμαρτίας. διὸ λέλεκται· «καὶ κύριος παρέδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν», καὶ «αὐτὸς τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν φέρει». γέγονε γοῦν «ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα» «ὁ ἀμνὸς τοῦ θεοῦ ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου», ὃν καὶ «μὴ γνόντα ἁμαρτίαν ὁ θεὸς ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησεν», ἀντίψυχον ὑπὲρ πάντων ἡμῶν προέμενος αὐτόν, «ἵνα ἡμεῖς γενώμεθα δικαιοσύνη θεοῦ ἐν αὐτῷ».
καὶ τὴν ἀπαρχὴν τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους καλλι- Α ερησάμενος, προσηγάγετο τῷ Πατρὶ, δι᾿ οὗ καὶ τῇ τῶν ἀνθρώπων ὡμίλησε φύσει, οὐκ ἄλλως δυναμένῃ λόγου Θεοῦ καὶ δυνάμεως ἀσωμάτου καὶ νοερᾶς ἐπη- κόῳ γενέσθαι, οὐδέ τι μεῖζον σαρκῶν καὶ σωμάτων δι' ὀφθαλμῶν σαρκὸς ἐπινοῆσαι. Οσα τοίνυν ἐπὶ τὸ ταπεινότερον δόξειεν ἐν τοῖς προκειμένοις περὶ αὐτοῦ λέγεσθαι, ταῦτα τὸν Ἀμνὸν ὁρᾷν τοῦ Θεοῦ, τὸν αἴροντα τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, καὶ τὸ σκῆνος τὸ ἀνθρώ πειον ὑποβάλλει νοεῖν. Ἀμνὸς μὲν γὰρ ἦν αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, κατὰ τὸν Βαπτιστὴν Ἰωάν- νην τὸν λέγοντα· . Ἰδὲ ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου· ἀμνὸς δὲ ἦν καὶ ὁ ἐπὶ σφαγὴν ἀγόμενος, κατὰ τὸ παρὰ τῷ Ησαΐᾳ λόγιον φάσκον· . Ως πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείροντος ἄφωνος. » Περὶ τοῦ αὐτοῦ δὲ ὡς περὶ ἀμνοῦ ἐλέγετο καὶ τὸ, « Ἀπὸ τῶν ἁμαρτιῶν τοῦ λαοῦ μου ἤχθη εἰς θάνατον·, ἔδει γὰρ τὸν Ἀμνὸν τοῦ Θεοῦ τὸν ὑπὸ τοῦ μεγάλου ἀρχιερέως αναληφθέντα ὑπὲρ τῶν λοιπῶν συγγενῶν ἀμνῶν, καὶ ὑπὲρ πάσης τῆς ἀνθρωπίνης ἀγέλης θυσίαν τῷ Θεῷ προσαχθῆναι. Ἐπειδὴ γὰρ δι' ἀνθρώπου ὁ θά νατο; καὶ δι' ἀνθρώπου ἡ ἀνάστασις ἡ ἐκ νεκρῶν, ο φησὶν ὁ Ἀπόστολος· καὶ « ὥσπερ δι᾿ ἑνὸς παραπτώ ματος εἰς πάντας ἀνθρώπους εἰς κατάκριμα, οὕτω καὶ δι᾿ ἑνὸς δικαιώματος εἰς πάντας ἀνθρώπους εἰς δικαίωσιν ζωῆς· ι ἔνθεν καὶ αὐτὸς τοὺς μὲν ἑαυτοῦ μαθητὰς ζωὴν καὶ φῶς καὶ ἀλήθειαν ἑαυτὸν εἶναι, καὶ τὰς λοιπὰς ἐπινοίας τῆς κατ' αὐτὸν θεολογίας ἐπαίδευε, τοῖς δὲ ἀμυήτοις τῶν κατ' αὐτὸν ἀποῤῥήτων έλεγε· « Τί με ζητεῖτε ἀποκτεῖναι ἄνθρωπον, ὃς τὴν ἀλήθειαν ὑμῖν λελάληκα;» "Ωσπερ οὖν τὰ τῆς θεολο γίας ἰδιώματα ἐν τοῖς ἔμπροσθεν ἀποδέδοται, τὸν ὅμοιον δὴ τρόπον κανταῦθα τοῦ ἀμνοῦ τὰ ἀνθρω- τοπαθή παραστήσεται, τῶν πρὸ τοῦ πάθους αὐτοῦ μέσων όντων, ὁμοῦ τε ἄμφω, τά τε κατὰ τὸν Θεὸν καὶ τὰ κατὰ τὸν ἄνθρωπον αὐτοῦ περιειληφότων. Τούτων χρησίμως ἡμῖν προτετηρημένων, ἤδη καὶ τῶν λογίων αὐτῶν ἐφαψώμεθα, περὶ τῆς Ἰούδα τοῦ προδότου, καὶ τῶν σὺν αὐτῷ κατὰ τοῦ Χριστοῦ γενο μένης συσκευῆς, περί τε τῶν ἀμφὶ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ συμβεβηκότων. Από ψαλμοῦ μ. Περὶ Ἰούδα του προδότου, καὶ τῶν σὺν αὐτῷ τὴν κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιβουλὴν συσκευασαμένων. • Μακάριος ὁ συνιὼν ἐπὶ πτωχὸν καὶ πένητα, ἐν ἡμέρᾳ πονηρὰ ῥύσεται αὐτὸν ὁ Κύριος. Κύριος δια- φυλάξαι αὐτὸν, καὶ ζῆσαι αὐτὸν, καὶ μακαρίσαι αὐτὸν ἐν τῇ γῇ, καὶ μὴ παραδῷ αὐτὸν εἰς χεῖρας ἐχθρῶν αὐτοῦ. Κύριος βοηθήσει αὐτῷ ἐπὶ κλίνης οδύνης αὐ τοῦ, ὅλην τὴν κοίτην αὐτοῦ ἔστρεψας ἐν τῇ ἀῤῥωστίᾳ αὐτοῦ. Ἐγὼ εἶπα· Κύριε, ἐλέησόν με, ἴασαι τὴν DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. serventur, dum sacro munere fungitur, patrem B suum exorat. Alias autem tanquam et Agnus Dei, qui tollat peccata mundi, et ovis quæ ad cadem ducatur. Hoc autem fuit ipsum humanum corpus, quod ille instar agni atque ovis, cum de nostro grege veluti Pontifex assumpsisset, primitiis hu- mani generis fauste feliciterque operatus, Patri munus attulit, per quod etiam cum humana natura commercium habuit, quæ alioqui neque Dei Ver- bum, neque vim incorpoream atque intelligentem exaudire aut percipere potuisset, neque quidquamı supra carnem aut corpus per oculos corporis in- tueri. Quæcunque igitur de illo in his quæ nunc tractamus, humilius abjectiusque dici videbuntur, ea spectare Agnum Dei, qui tollit peccatum mundi, corpusque illud humanum, meminisse oportebit. Agnus ille quidem fuit, tollens peccatum mundi, ut Baptista Joannes dicebat: Ecce, inquit, Agnus Dei, qui tollit peccatum mundi "; » agnus item, ad cædem ductus, ut est in Isaiæ prophetæ oraculo, quod ita ait : ‹ Tanquam ovis ad cædem ductus est, et tanquam agnus corain tondente obmu- tuit 18. De codem vero tanquam de agno etiam illud dictum est : ‹ Ex peccatis populi mei ductus est ad mortem › oportebat enim Agnum Dei, qui a maximo Pontifice assumptus fuerat, pro re- liquis cognatis agnis, et pro omni humano grege, Deo victimam afferri. Nam quoniam per homi- nem mors, per hominem etiam resurrectio a mor- tuis 7, o inquit Apostolus, et • sicut per unius de- C lictum in omnes homines in condemnationem, sic per unius justitiam, in omnes Iromines in justifica- tionem vitæ 18, ex hoc ipse quoque suis quidem discipulis se et vitam, et lucem, et veritatem esse, et reliqua omnia quæ ex theologia de illo considerantur, ostendebat. Ad profanos autem, et arcanorum ipsius expertes dicebat : « Quid nie quæritis interficere hominem, qui veritatem vobis locutus sum "? Quemadmodum igitur quæ theolo- giæ de illo propria sunt, in prioribus libris sunt exposita, ita in hoc quæ ad agni humanas affectio nes, patibilemque naturam pertinent, tractabuntur: quæ medi! cujusdam instar fuere, ad ea quæ passionem illius antecesserunt, et utraque simul tum ea quæ ad Deum pertinent, tum ea quæ ad hominem, qui ille erat, complexa sunt. Postquam igitur hæc a nobis non inutiliter observata, retentaque sunt, jam tum ipsa etiam oracula aggredi tempus esse videtur, quæ et Judam proditorem, cumque eo futuram adversus Christum conspirationem, et quæ illi sub ipsum passionis tempus eventura erant, significabant. - D A psalmo IL. De Juda proditore, et iis qui cum ss Joan. 1, 29. Isa. LIII, 7, so ibid. 8. 40. eo insidias adversus Salvatorem nostrum con- struxere. • Beatus qui intelligit super egenum et pauperem, in die mala liberabit eum Dominus. Dominus con- servet eum, et vivificet eum, et beatum faciat eum in terra, et non tradat eum in manus inimicorum ejus. Dominus opem feret illi super lectum doloris ejus, universum stratum ejus versasti in infirmitate ejus. Ego dixi : Domine, miserere mei, sana animaın Cor. xv, 21. Rom. V, Joan. 18.
ἀλλ’ ἐπεὶ καὶ «ἐν ὁμοιώματι σαρκὸς ἁμαρτίας» γενόμενος «κατέκρινεν τὴν ἁμαρτίαν ἐν τῇ σαρκί», εἰκότως προφέρεται τὰ ἐκκείμενα. ὅτι δὲ τὰς ἡμετέρας ἁμαρτίας ἐξοικειούμενος διὰ τὴν πρὸς ἡμᾶς ἀγάπην καὶ φιλανθρωπίαν ταῦτά φησιν, ἑξῆς ὑποκαταβὰς ἐν αὐτῷ τῷ ψαλμῷ ἐπιφέρει λέγων· «ἐμοῦ δὲ διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου», σαφῶς τὸ ἀπειρόκακον τοῦ ἀμνοῦ τοῦ θεοῦ παριστάς. πῶς δὲ τὰς ἡμετέρας ἁμαρτίας ἐξοικειοῦται, καὶ πῶς φέρειν λέγεται τὰς ἀνομίας ἡμῶν ἢ καθ’ ὃ σῶμα αὐτοῦ εἶναι λεγόμεθα κατὰ τὸν ἀπόστολον φήσαντα· «ὑμεῖς δέ ἐστε σῶμα Χριστοῦ, καὶ μέλη ἐκ μέρους»; καὶ καθ’ ὃ πάσχοντος ἑνὸς μέλους «συμπάσχει πάντα τὰ μέλη», οὕτως τῶν πολλῶν μελῶν πασχόντων καὶ ἁμαρτανόντων, καὶ αὐτὸς κατὰ τοὺς τῆς συμπαθείας λόγους (ἐπειδήπερ εὐδόκησεν θεοῦ λόγος ὢν «μορφὴν δούλου» λαβεῖν καὶ τῷ κοινῷ πάντων ἡμῶν σκηνώματι συναφθῆναι) τοὺς τῶν πασχόντων μελῶν πόνους εἰς ἑαυτὸν ἀναλαμβάνει, καὶ τὰς ἡμετέρας νόσους ἰδιοποιεῖται, καὶ πάντων ἡμῶν ὑπεραλγεῖ καὶ ὑπερπονεῖ κατὰ τοὺς τῆς φιλανθρωπίας νόμους.
καὶ τὴν ἀπαρχὴν τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους καλλι- Α ερησάμενος, προσηγάγετο τῷ Πατρὶ, δι᾿ οὗ καὶ τῇ τῶν ἀνθρώπων ὡμίλησε φύσει, οὐκ ἄλλως δυναμένῃ λόγου Θεοῦ καὶ δυνάμεως ἀσωμάτου καὶ νοερᾶς ἐπη- κόῳ γενέσθαι, οὐδέ τι μεῖζον σαρκῶν καὶ σωμάτων δι' ὀφθαλμῶν σαρκὸς ἐπινοῆσαι. Οσα τοίνυν ἐπὶ τὸ ταπεινότερον δόξειεν ἐν τοῖς προκειμένοις περὶ αὐτοῦ λέγεσθαι, ταῦτα τὸν Ἀμνὸν ὁρᾷν τοῦ Θεοῦ, τὸν αἴροντα τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, καὶ τὸ σκῆνος τὸ ἀνθρώ πειον ὑποβάλλει νοεῖν. Ἀμνὸς μὲν γὰρ ἦν αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, κατὰ τὸν Βαπτιστὴν Ἰωάν- νην τὸν λέγοντα· . Ἰδὲ ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου· ἀμνὸς δὲ ἦν καὶ ὁ ἐπὶ σφαγὴν ἀγόμενος, κατὰ τὸ παρὰ τῷ Ησαΐᾳ λόγιον φάσκον· . Ως πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείροντος ἄφωνος. » Περὶ τοῦ αὐτοῦ δὲ ὡς περὶ ἀμνοῦ ἐλέγετο καὶ τὸ, « Ἀπὸ τῶν ἁμαρτιῶν τοῦ λαοῦ μου ἤχθη εἰς θάνατον·, ἔδει γὰρ τὸν Ἀμνὸν τοῦ Θεοῦ τὸν ὑπὸ τοῦ μεγάλου ἀρχιερέως αναληφθέντα ὑπὲρ τῶν λοιπῶν συγγενῶν ἀμνῶν, καὶ ὑπὲρ πάσης τῆς ἀνθρωπίνης ἀγέλης θυσίαν τῷ Θεῷ προσαχθῆναι. Ἐπειδὴ γὰρ δι' ἀνθρώπου ὁ θά νατο; καὶ δι' ἀνθρώπου ἡ ἀνάστασις ἡ ἐκ νεκρῶν, ο φησὶν ὁ Ἀπόστολος· καὶ « ὥσπερ δι᾿ ἑνὸς παραπτώ ματος εἰς πάντας ἀνθρώπους εἰς κατάκριμα, οὕτω καὶ δι᾿ ἑνὸς δικαιώματος εἰς πάντας ἀνθρώπους εἰς δικαίωσιν ζωῆς· ι ἔνθεν καὶ αὐτὸς τοὺς μὲν ἑαυτοῦ μαθητὰς ζωὴν καὶ φῶς καὶ ἀλήθειαν ἑαυτὸν εἶναι, καὶ τὰς λοιπὰς ἐπινοίας τῆς κατ' αὐτὸν θεολογίας ἐπαίδευε, τοῖς δὲ ἀμυήτοις τῶν κατ' αὐτὸν ἀποῤῥήτων έλεγε· « Τί με ζητεῖτε ἀποκτεῖναι ἄνθρωπον, ὃς τὴν ἀλήθειαν ὑμῖν λελάληκα;» "Ωσπερ οὖν τὰ τῆς θεολο γίας ἰδιώματα ἐν τοῖς ἔμπροσθεν ἀποδέδοται, τὸν ὅμοιον δὴ τρόπον κανταῦθα τοῦ ἀμνοῦ τὰ ἀνθρω- τοπαθή παραστήσεται, τῶν πρὸ τοῦ πάθους αὐτοῦ μέσων όντων, ὁμοῦ τε ἄμφω, τά τε κατὰ τὸν Θεὸν καὶ τὰ κατὰ τὸν ἄνθρωπον αὐτοῦ περιειληφότων. Τούτων χρησίμως ἡμῖν προτετηρημένων, ἤδη καὶ τῶν λογίων αὐτῶν ἐφαψώμεθα, περὶ τῆς Ἰούδα τοῦ προδότου, καὶ τῶν σὺν αὐτῷ κατὰ τοῦ Χριστοῦ γενο μένης συσκευῆς, περί τε τῶν ἀμφὶ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ συμβεβηκότων. Από ψαλμοῦ μ. Περὶ Ἰούδα του προδότου, καὶ τῶν σὺν αὐτῷ τὴν κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιβουλὴν συσκευασαμένων. • Μακάριος ὁ συνιὼν ἐπὶ πτωχὸν καὶ πένητα, ἐν ἡμέρᾳ πονηρὰ ῥύσεται αὐτὸν ὁ Κύριος. Κύριος δια- φυλάξαι αὐτὸν, καὶ ζῆσαι αὐτὸν, καὶ μακαρίσαι αὐτὸν ἐν τῇ γῇ, καὶ μὴ παραδῷ αὐτὸν εἰς χεῖρας ἐχθρῶν αὐτοῦ. Κύριος βοηθήσει αὐτῷ ἐπὶ κλίνης οδύνης αὐ τοῦ, ὅλην τὴν κοίτην αὐτοῦ ἔστρεψας ἐν τῇ ἀῤῥωστίᾳ αὐτοῦ. Ἐγὼ εἶπα· Κύριε, ἐλέησόν με, ἴασαι τὴν DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. serventur, dum sacro munere fungitur, patrem B suum exorat. Alias autem tanquam et Agnus Dei, qui tollat peccata mundi, et ovis quæ ad cadem ducatur. Hoc autem fuit ipsum humanum corpus, quod ille instar agni atque ovis, cum de nostro grege veluti Pontifex assumpsisset, primitiis hu- mani generis fauste feliciterque operatus, Patri munus attulit, per quod etiam cum humana natura commercium habuit, quæ alioqui neque Dei Ver- bum, neque vim incorpoream atque intelligentem exaudire aut percipere potuisset, neque quidquamı supra carnem aut corpus per oculos corporis in- tueri. Quæcunque igitur de illo in his quæ nunc tractamus, humilius abjectiusque dici videbuntur, ea spectare Agnum Dei, qui tollit peccatum mundi, corpusque illud humanum, meminisse oportebit. Agnus ille quidem fuit, tollens peccatum mundi, ut Baptista Joannes dicebat: Ecce, inquit, Agnus Dei, qui tollit peccatum mundi "; » agnus item, ad cædem ductus, ut est in Isaiæ prophetæ oraculo, quod ita ait : ‹ Tanquam ovis ad cædem ductus est, et tanquam agnus corain tondente obmu- tuit 18. De codem vero tanquam de agno etiam illud dictum est : ‹ Ex peccatis populi mei ductus est ad mortem › oportebat enim Agnum Dei, qui a maximo Pontifice assumptus fuerat, pro re- liquis cognatis agnis, et pro omni humano grege, Deo victimam afferri. Nam quoniam per homi- nem mors, per hominem etiam resurrectio a mor- tuis 7, o inquit Apostolus, et • sicut per unius de- C lictum in omnes homines in condemnationem, sic per unius justitiam, in omnes Iromines in justifica- tionem vitæ 18, ex hoc ipse quoque suis quidem discipulis se et vitam, et lucem, et veritatem esse, et reliqua omnia quæ ex theologia de illo considerantur, ostendebat. Ad profanos autem, et arcanorum ipsius expertes dicebat : « Quid nie quæritis interficere hominem, qui veritatem vobis locutus sum "? Quemadmodum igitur quæ theolo- giæ de illo propria sunt, in prioribus libris sunt exposita, ita in hoc quæ ad agni humanas affectio nes, patibilemque naturam pertinent, tractabuntur: quæ medi! cujusdam instar fuere, ad ea quæ passionem illius antecesserunt, et utraque simul tum ea quæ ad Deum pertinent, tum ea quæ ad hominem, qui ille erat, complexa sunt. Postquam igitur hæc a nobis non inutiliter observata, retentaque sunt, jam tum ipsa etiam oracula aggredi tempus esse videtur, quæ et Judam proditorem, cumque eo futuram adversus Christum conspirationem, et quæ illi sub ipsum passionis tempus eventura erant, significabant. - D A psalmo IL. De Juda proditore, et iis qui cum ss Joan. 1, 29. Isa. LIII, 7, so ibid. 8. 40. eo insidias adversus Salvatorem nostrum con- struxere. • Beatus qui intelligit super egenum et pauperem, in die mala liberabit eum Dominus. Dominus con- servet eum, et vivificet eum, et beatum faciat eum in terra, et non tradat eum in manus inimicorum ejus. Dominus opem feret illi super lectum doloris ejus, universum stratum ejus versasti in infirmitate ejus. Ego dixi : Domine, miserere mei, sana animaın Cor. xv, 21. Rom. V, Joan. 18.
οὐ μόνον δὲ ταῦτα πράξας «ὁ ἀμνὸς τοῦ θεοῦ», ἀλλὰ καὶ ὑπὲρ ἡμῶν κολασθεὶς καὶ τιμωρίαν ὑποσχών, ἣν αὐτὸς μὲν οὐκ ὤφειλεν ἀλλ’ ἡμεῖς τοῦ πλήθους ἕνεκεν τῶν πεπλημμελημένων, ἡμῖν αἴτιος τῆς τῶν ἁμαρτημάτων ἀφέσεως κατέστη, ἅτε τὸν ὑπὲρ ἡμῶν ἀναδεξάμενος θάνατον, μάστιγάς τε καὶ ὕβρεις καὶ ἀτιμίας ἡμῖν ἐποφειλομένας εἰς ἑαυτὸν μετατιθείς, καὶ τὴν ἡμῖν προστετιμημένην κατάραν ἐφ’ ἑαυτὸν ἑλκύσας, «γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα», καὶ τί γὰρ ἄλλο ἢ ἀντίψυχον. διό φησιν ἐξ ἡμετέρου προσώπου τὸ λόγιον· «τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν, καὶ κύριος παρέδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν», ὥστε εἰκότως ἑνῶν ἑαυτὸν ἡμῖν ἡμᾶς τε αὐτῷ καὶ τὰ ἡμέτερα πάθη ἰδιοποιούμενος φησίν· «ἐγὼ εἶπα, κύριε, ἐλέησόν με, ἴασαι τὴν ψυχήν μου, ὅτι ἥμαρτόν σοι». Ὁρῶντας δὲ εἰκότως τοὺς ἐπιβουλεύοντας, οὐ μόνον ἀνθρώπους ἀλλὰ καὶ ἀοράτους δυνάμεις, τὴν ὑπερβάλλουσαν ἰσχὺν αὐτοῦ τῆς θείας προσηγορίας καὶ τοῦ ὀνόματος, δι’ οὗ μικρὸν ὕστερον Χριστιανῶν τὴν πᾶσαν κατέπλησεν οἰκουμένην, σβέσειν αὐτὴν [οἴεσθαι] ὑπειληφέναι, εἰ τὰ πρὸς θάνατον ἐπιβουλεύσαιεν αὐτῷ, τοῦτο δὴ οὖν αὐτὸ διελέγχει, φάσκων·
καὶ τὴν ἀπαρχὴν τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους καλλι- Α ερησάμενος, προσηγάγετο τῷ Πατρὶ, δι᾿ οὗ καὶ τῇ τῶν ἀνθρώπων ὡμίλησε φύσει, οὐκ ἄλλως δυναμένῃ λόγου Θεοῦ καὶ δυνάμεως ἀσωμάτου καὶ νοερᾶς ἐπη- κόῳ γενέσθαι, οὐδέ τι μεῖζον σαρκῶν καὶ σωμάτων δι' ὀφθαλμῶν σαρκὸς ἐπινοῆσαι. Οσα τοίνυν ἐπὶ τὸ ταπεινότερον δόξειεν ἐν τοῖς προκειμένοις περὶ αὐτοῦ λέγεσθαι, ταῦτα τὸν Ἀμνὸν ὁρᾷν τοῦ Θεοῦ, τὸν αἴροντα τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, καὶ τὸ σκῆνος τὸ ἀνθρώ πειον ὑποβάλλει νοεῖν. Ἀμνὸς μὲν γὰρ ἦν αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, κατὰ τὸν Βαπτιστὴν Ἰωάν- νην τὸν λέγοντα· . Ἰδὲ ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου· ἀμνὸς δὲ ἦν καὶ ὁ ἐπὶ σφαγὴν ἀγόμενος, κατὰ τὸ παρὰ τῷ Ησαΐᾳ λόγιον φάσκον· . Ως πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείροντος ἄφωνος. » Περὶ τοῦ αὐτοῦ δὲ ὡς περὶ ἀμνοῦ ἐλέγετο καὶ τὸ, « Ἀπὸ τῶν ἁμαρτιῶν τοῦ λαοῦ μου ἤχθη εἰς θάνατον·, ἔδει γὰρ τὸν Ἀμνὸν τοῦ Θεοῦ τὸν ὑπὸ τοῦ μεγάλου ἀρχιερέως αναληφθέντα ὑπὲρ τῶν λοιπῶν συγγενῶν ἀμνῶν, καὶ ὑπὲρ πάσης τῆς ἀνθρωπίνης ἀγέλης θυσίαν τῷ Θεῷ προσαχθῆναι. Ἐπειδὴ γὰρ δι' ἀνθρώπου ὁ θά νατο; καὶ δι' ἀνθρώπου ἡ ἀνάστασις ἡ ἐκ νεκρῶν, ο φησὶν ὁ Ἀπόστολος· καὶ « ὥσπερ δι᾿ ἑνὸς παραπτώ ματος εἰς πάντας ἀνθρώπους εἰς κατάκριμα, οὕτω καὶ δι᾿ ἑνὸς δικαιώματος εἰς πάντας ἀνθρώπους εἰς δικαίωσιν ζωῆς· ι ἔνθεν καὶ αὐτὸς τοὺς μὲν ἑαυτοῦ μαθητὰς ζωὴν καὶ φῶς καὶ ἀλήθειαν ἑαυτὸν εἶναι, καὶ τὰς λοιπὰς ἐπινοίας τῆς κατ' αὐτὸν θεολογίας ἐπαίδευε, τοῖς δὲ ἀμυήτοις τῶν κατ' αὐτὸν ἀποῤῥήτων έλεγε· « Τί με ζητεῖτε ἀποκτεῖναι ἄνθρωπον, ὃς τὴν ἀλήθειαν ὑμῖν λελάληκα;» "Ωσπερ οὖν τὰ τῆς θεολο γίας ἰδιώματα ἐν τοῖς ἔμπροσθεν ἀποδέδοται, τὸν ὅμοιον δὴ τρόπον κανταῦθα τοῦ ἀμνοῦ τὰ ἀνθρω- τοπαθή παραστήσεται, τῶν πρὸ τοῦ πάθους αὐτοῦ μέσων όντων, ὁμοῦ τε ἄμφω, τά τε κατὰ τὸν Θεὸν καὶ τὰ κατὰ τὸν ἄνθρωπον αὐτοῦ περιειληφότων. Τούτων χρησίμως ἡμῖν προτετηρημένων, ἤδη καὶ τῶν λογίων αὐτῶν ἐφαψώμεθα, περὶ τῆς Ἰούδα τοῦ προδότου, καὶ τῶν σὺν αὐτῷ κατὰ τοῦ Χριστοῦ γενο μένης συσκευῆς, περί τε τῶν ἀμφὶ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ συμβεβηκότων. Από ψαλμοῦ μ. Περὶ Ἰούδα του προδότου, καὶ τῶν σὺν αὐτῷ τὴν κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιβουλὴν συσκευασαμένων. • Μακάριος ὁ συνιὼν ἐπὶ πτωχὸν καὶ πένητα, ἐν ἡμέρᾳ πονηρὰ ῥύσεται αὐτὸν ὁ Κύριος. Κύριος δια- φυλάξαι αὐτὸν, καὶ ζῆσαι αὐτὸν, καὶ μακαρίσαι αὐτὸν ἐν τῇ γῇ, καὶ μὴ παραδῷ αὐτὸν εἰς χεῖρας ἐχθρῶν αὐτοῦ. Κύριος βοηθήσει αὐτῷ ἐπὶ κλίνης οδύνης αὐ τοῦ, ὅλην τὴν κοίτην αὐτοῦ ἔστρεψας ἐν τῇ ἀῤῥωστίᾳ αὐτοῦ. Ἐγὼ εἶπα· Κύριε, ἐλέησόν με, ἴασαι τὴν DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. serventur, dum sacro munere fungitur, patrem B suum exorat. Alias autem tanquam et Agnus Dei, qui tollat peccata mundi, et ovis quæ ad cadem ducatur. Hoc autem fuit ipsum humanum corpus, quod ille instar agni atque ovis, cum de nostro grege veluti Pontifex assumpsisset, primitiis hu- mani generis fauste feliciterque operatus, Patri munus attulit, per quod etiam cum humana natura commercium habuit, quæ alioqui neque Dei Ver- bum, neque vim incorpoream atque intelligentem exaudire aut percipere potuisset, neque quidquamı supra carnem aut corpus per oculos corporis in- tueri. Quæcunque igitur de illo in his quæ nunc tractamus, humilius abjectiusque dici videbuntur, ea spectare Agnum Dei, qui tollit peccatum mundi, corpusque illud humanum, meminisse oportebit. Agnus ille quidem fuit, tollens peccatum mundi, ut Baptista Joannes dicebat: Ecce, inquit, Agnus Dei, qui tollit peccatum mundi "; » agnus item, ad cædem ductus, ut est in Isaiæ prophetæ oraculo, quod ita ait : ‹ Tanquam ovis ad cædem ductus est, et tanquam agnus corain tondente obmu- tuit 18. De codem vero tanquam de agno etiam illud dictum est : ‹ Ex peccatis populi mei ductus est ad mortem › oportebat enim Agnum Dei, qui a maximo Pontifice assumptus fuerat, pro re- liquis cognatis agnis, et pro omni humano grege, Deo victimam afferri. Nam quoniam per homi- nem mors, per hominem etiam resurrectio a mor- tuis 7, o inquit Apostolus, et • sicut per unius de- C lictum in omnes homines in condemnationem, sic per unius justitiam, in omnes Iromines in justifica- tionem vitæ 18, ex hoc ipse quoque suis quidem discipulis se et vitam, et lucem, et veritatem esse, et reliqua omnia quæ ex theologia de illo considerantur, ostendebat. Ad profanos autem, et arcanorum ipsius expertes dicebat : « Quid nie quæritis interficere hominem, qui veritatem vobis locutus sum "? Quemadmodum igitur quæ theolo- giæ de illo propria sunt, in prioribus libris sunt exposita, ita in hoc quæ ad agni humanas affectio nes, patibilemque naturam pertinent, tractabuntur: quæ medi! cujusdam instar fuere, ad ea quæ passionem illius antecesserunt, et utraque simul tum ea quæ ad Deum pertinent, tum ea quæ ad hominem, qui ille erat, complexa sunt. Postquam igitur hæc a nobis non inutiliter observata, retentaque sunt, jam tum ipsa etiam oracula aggredi tempus esse videtur, quæ et Judam proditorem, cumque eo futuram adversus Christum conspirationem, et quæ illi sub ipsum passionis tempus eventura erant, significabant. - D A psalmo IL. De Juda proditore, et iis qui cum ss Joan. 1, 29. Isa. LIII, 7, so ibid. 8. 40. eo insidias adversus Salvatorem nostrum con- struxere. • Beatus qui intelligit super egenum et pauperem, in die mala liberabit eum Dominus. Dominus con- servet eum, et vivificet eum, et beatum faciat eum in terra, et non tradat eum in manus inimicorum ejus. Dominus opem feret illi super lectum doloris ejus, universum stratum ejus versasti in infirmitate ejus. Ego dixi : Domine, miserere mei, sana animaın Cor. xv, 21. Rom. V, Joan. 18.
PG 22:725«οἱ ἐχθροί μου εἶπαν κακά μοι, πότε ἀποθανεῖται καὶ ἀπολεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ;» ἐπεὶ δὲ καθυποκρινόμενοι προσῄεσαν, πειράζοντες «ὅπως αὐτὸν παγιδεύσωσιν», ὡς ἡ θεία γραφὴ μαρτυρεῖ, ἄλλοτε ἄλλας αὐτοὺς προφάσεις καὶ κατηγορίας κατ’ αὐτοῦ συσκευάζεσθαι ἱστοροῦσα, τούτων ἕνεκα ἐπιλέγει· «καὶ εἰ εἰσεπορεύετο τοῦ ἰδεῖν, μάτην ἐλάλει· ἡ καρδία αὐτοῦ συνήγαγεν ἀνομίαν ἑαυτῷ, ἐξεπορεύετο ἔξω καὶ ἐλάλει ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατ’ ἐμοῦ». ἑξῆς δὲ τούτοις ἤδη σαφῶς ἐμφαίνει καὶ αὐτὸν ἐκεῖνον τὸν δυσσεβέστατον προδότην, ἐπειδὴ συνέβαινεν, μεθ’ ἃς πεποίητο συνθήκας τοῖς ἄρχουσι τῶν Ἰουδαίων περὶ τῆς τοῦ διδασκάλου προδοσίας, μηκέτ’ ἀπαντᾶν αὐτὸν συνήθως ἐπὶ τὴν τῶν θείων μαθημάτων διδασκαλίαν, μηδ’ ὡς παρὰ διδάσκαλον φοιτᾶν μηδ’ ὁμοίως τοῖς ἑτέροις παραβάλλειν τῇ τοῦ σωτῆρος διατριβῇ, ἀλλ’ ἐπὶ τῷ κατοπτεύειν καὶ θηρεύειν καιρὸν ὅτε δεῖ ἐπιθέσθαι αὐτῷ. τοῦτο δ’ οὖν καὶ κατηγορεῖται πράττων ὑπὸ τῶν ἱερῶν εὐαγγελιστῶν, ὧν ὁ μὲν Ματθαῖός φησιν· «τότε πορευθεὶς εἷς τῶν δώδεκα, ὁ λεγόμενος Ἰούδας Ἰσκαριώτης, πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς εἶπεν αὐτοῖς· τί θέλετέ μοι δοῦναι, κἀγὼ ὑμῖν παραδώσω αὐτόν;
τέρας τοῦ ἱεροῦ κατασκαφής, προγνωσθέντα καὶ ἀνα- φωνηθέντα ἐν τοῖς εἰρημένοις Ψαλμοῖς ὑπὸ τοῦ Ασάφ. Τὰ δὲ δεύτερα ἀπὸ τοῦ ἑβδομηκοστοῦ ὀγδόου, ἐπληροῦτο κατὰ τοὺς ᾿Αντιόχου χρόνους, τοῦ κλη θέντος Επιφανοῦς, ὃς, τῆς Συρίας βασιλεύσας, υπο ἀγεται μὲν τὰ Ἱεροσόλυμα, μιαίνει δὲ τὸν ναὸν, καὶ καθαιρεῖ τὸ θυσιαστήριον· ἔπειτα τοὺς Ἰουδαίους Ἑλληνίζων, πλείστους ὅσους αὐτῶν ἄνδρας καὶ γυ- ναῖκας ὑπὲρ τοῦ οἰκείου νόμου καὶ τῆς πατρώας εὐσεβείας ἀνήρει, ποικίλαις προαικιζόμενος τιμωρί- α:ς. Εἰς ἐκεῖνον τοιγαροῦν τὸν καιρὸν, καὶ εἰς τοὺς μετὰ ταῦτα τῷ ᾿Αντιόχῳ τὰ ἴσα πράξαντας, ἀνα φωνεῖ ὁ Ασάφ τὸ ἀπὸ τοῦ ἑβδομηκοστοῦ ὀγδόου ψαλμοῦ. Μαρτυρεῖ δὲ τῷ λόγῳ ἡ τῶν καλουμένων Μακκαβαίων γραφή, τοῦτον ἔχουσα τὸν τρόπον· · Καὶ προσεπισυνήχθησαν πρὸς Ἰάκειμον καὶ Β χίδην συναγωγή γραμματέων ἐκζητοῦσα δίκαια. Καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· ι Καὶ ὤμοσεν αὐτοῖς λέγων· Οὐκ ἐκζητήσομεν ὑμῖν κακὸν, καὶ τοῖς φίλοις ὑμῶν· καὶ ἐνεπίστευσαν αὐτῷ· καὶ συνέλαβεν ἐξ αὐτῶν ἑξή- κοντα ἄνδρας, καὶ ἀπέκτεινεν αὐτοὺς ἐν ἡμέρᾳ μιᾷ, κατὰ τὸν λόγον Ασάφ ἂν ἔγραψεν, ἔδωκαν τὰ θνησι- μαία τῶν δούλων σου βρώματα τοῖς πετεινοῖς τοῦ οὐρανοῦ, σάρκας ὁσίων σου τοῖς ζώοις τῆς γῆς, απ ματα αὐτῶν ἐξέχεαν κύκλῳ Ἱερουσαλήμ, καὶ οὐκ ἦν ὁ θάπτων. » Τούτων οὕτω προῤῥηθέντων καὶ ἀποτε- λεσθέντων, οὐ θαυμαστὸν, εἰ κατὰ τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ τὰ προεκτεθέντα τοῦ τεσσαρακοστοῦ ψαλμοῦ λόγια σημαίνει τὰ μέλλοντα ἔσεσθαι κατὰ τὸν τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιβουλῆς χρόνον, ἅπερ μὴ πάν- των ἀνθρώπων συνιέντων, ὅπως Λόγος ὢν Θεοῦ, καὶ σοφία, καὶ ζωὴ, καὶ φῶς ἀληθινὸν, καὶ πάντα πλοῦτον ἀγαθῶν κεκτημένος, δι' ἡμᾶς ἐπτώχευσε σάρκα λα τῶν, καὶ τοῖς τὸ γένος θνητοῖς ἀνθρώποις καὶ πτω χοῖς ὁμοιωθεὶς, μορφήν τε δούλου καὶ πένητος ἀνειλη φως, καὶ μάλιστα καθ᾿ ὃν καιρὸν ἐπλήρου τὴν ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ προφητείαν, εἰκότως ἐν ἀρχῇ τοῦ ψαλμοῦ μακαρίζεται ὁ ταῦτα περὶ αὐτοῦ συνιεῖς, ἐπαγγελίας τυγχάνων τῆς ἀναγεγραμμένης. Εἶθ' ἑξῆς ἐκ προσώ που λοιπὸν δὴ τοῦ πένητος καὶ πτωχοῦ, αὐτοῦ δηλαδή τοῦ δι' ἡμᾶς πτωχεύσαντος Σωτῆρος ἡμῶν, ἐπιλέ γεται· . Ἐγὼ εἶπα· Κύριε, ἐλέησόν με. » Ότι δε ἐκ προσώπου τοῦ Σωτῆρος τὰ ἐν τῷ ψαλμῷ θεσπί· ζεται, αὐτάρκης μάρτυς ὁ εὐαγγελιστής Ιωάννης τυγχάνει. Ἱστορεῖ γὰρ, ὅτι ο Λαβὼν ὁ Ἰησοῦς ποτε Β λέντιον περιεζώσατο, καὶ νίψας τοὺς πόδας τῶν μα θητῶν αὐτοῦ εἶπεν· Ἐγὼ οἶδα οὓς ἐξελεξάμην· ἀλλ' ἵνα ἡ Γραφὴ πληρωθῇ · Ο τρώγων μετ᾿ ἐμοῦ τὸν ἄρτον ἐπῆρεν ἐπ' ἐμὲ τὴν πτέρναν αὐτοῦ. » Ποίαν γὰρ πεπληρῶσθαι γραφὴν ἐν τούτοις ἐδήλου ἀλλ᾽ ἢ τὴν τοῦ μετὰ χεῖρας ψαλμοῦ ἐν ᾧ εἴρηται· « Καὶ γὰρ ὁ ἄνθρωπος τῆς εἰρήνης μου, ἐφ' ἂν ἤλπισα, ὁ ἐσθίων ἄρτους μου, ἐμεγάλυνεν ἐπ' ἐμὲ πτερνισμόν; ο Φη- σὶν οὖν ἀρχόμενος· « Ἐγὼ εἶπα· Κύριε, ἐλέησόν με, ἴασαι τὴν ψυχήν μου, ὅτι ἡμαρτόν σαι·, καὶ δι᾿ ὅλου τοῦ ψαλμοῦ· ἅπερ σαφέστερον ὁ Σύμμαχος τοῦτον ἐξ- ἔδωκε τὸν τρόπον· • Ἐμοῦ λέγοντος· Κύριε, οίκτει DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB X. A alias, quam semel quidem populantibus Babyloniis, iterum autem bello quod adversum Judæos a Romanis gestum est, unumquodque enim eorum, quæ dicta sunt, completum est tam prima templi eversione, quam ea quæ secuta est, tametsi in hisce duobus psalmis et provisum et enuntiatum est. Quæ vero secundo loco recitavimus, et a septuagesimo octavo psalmo accepimus, completa sunt ejus Antiochi temporibus, qui vocatus est illustris, qui cum in Syria regnaret, irrupit quidem in urbem Hieroso- lyma, foedavit vero templum, et sanctuarium ever- tit. Dumque Judæos Græcorum moribus cogit vi- vere, quamplurimos eorum tam mares quam femi- nas, qui neque proprias leges neque patriam pieta- tem deserere volebant, variis prius vexatos suppli- Bax- ciis, interfecit. In illud ergo tempus, et in eos qui B C Machab. VII, posthac, eadem quæ Antiochus patraverint, clamat Asaph ea quæ septuagesimo octavo psalmo conti.. nentur. Fidem huic rei facit, ea quæ vocatur Ma- cabæorum historia, quæ in hunc modum se habet : ⚫ Et convenerunt ad Jacimum et Bacchidem con- gregatio scribarum requirentium quæ justa sunt ",, et deinceps adjungit : « Et juravit illis dicens: Non inferemus vobis malum, neque amicis vestris, et crediderunt ei, et comprehendit ex iis sexaginta viros, et occidit eos in uno die, secundum verbum Asaph quod scripsit, dederunt morticina servorum tuorum escas volatilibus cœli, carnes sanctorum tuorum bestiis terræ, sanguinemque eorum effude- runt in circuitu Jerusalem, et non erat qui sepe- liret”. › Cụm hæc in hunc modum et prædicta et completa sint, mirum videri non debet, si eodemi modo etiam oracula de quadragesimo psalmo nuper accepta, quid futurum esset per id tempus, quo Judæi adversus Salvatorem nostrum conspirarunt, significant : ex quibus cum universi homines non intelligerent, quonam pacto qui Verbum Dei est, et sapientia, et vita, et lumen verum, et omnes. bonorum divitias possidens, propter nos assumpto corpore, et pauper et natura mortalibus hominibus et egenis similis sit factus, formamque et servi et pauperis acceperit, maxime quo tempore comple- bat ea quæ ad prophetiam hujus psalmi pertinent, merito in initio psalmi, is ut beatus commendatur, qui hæc de illo intellexerit, utpote qui promissum publicæ memoriæ traditum obtineat. Tum deinceps, quod superest, ex ipsius pauperis atque egeni persona, ipsius videlicet Salvatoris nostri, qui propter nos inopem vitam assumpsit, adjungi tur : « Ego dixi, Domine, miserere mei. Quod vero ex persona Salvatoris, quæ ad hunc psalmum pertinent, prædicta sint, optimus sane sit testis evangelista Joannes. Narrat enim, ut olim Jesus, cum accepisset linteum, præcinxerit se, cumque pedes discipulorum suorum abluisset, dixerit: Ego scio quos elegerim, sed ut compleatur Scriptura : Qui edit mecum panem, levavit contra me calca- ss Psal. XL, 5. 12. st ibid. 15-17.
οἱ δὲ ἔστησαν αὐτῷ τριάκοντα ἀργύρια. καὶ ἀπὸ τότε ἐζήτει εὐκαιρίαν, ἵνα αὐτὸν παραδῷ αὐτοῖς», ὁ δὲ Μάρκος· «καὶ Ἰούδας ὁ Ἰσκαριώτης, εἷς τῶν δώδεκα, ἀπῆλθεν πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς, ἵνα αὐτὸν παραδῷ αὐτοῖς. οἱ δὲ ἀκούσαντες ἐχάρησαν καὶ ἐπηγγείλαντο αὐτῷ ἀργύριον δοῦναι καὶ ἐζήτει πῶς αὐτὸν εὐκαίρως παραδῷ», ὁ δὲ Λουκᾶς γράφει λέγων· «εἰσῆλθεν δὲ ὁ Σατανᾶς εἰς Ἰούδαν τὸν ἐπικαλούμενον Ἰσκαριώτην, ὄντα ἐκ τοῦ ἀριθμοῦ τῶν δώδεκα· καὶ ἀπελθὼν συνελάλησεν τοῖς ἀρχιερεῦσιν καὶ γραμματεῦσι καὶ τοῖς στρατηγοῖς τοῦ ἱεροῦ, ἵνα αὐτὸν παραδῷ αὐτοῖς, καὶ ἐχάρησαν, καὶ συνέθεντο αὐτῷ ἀργύριον δοῦναι. καὶ ἐζήτει εὐκαιρίαν τοῦ παραδοῦναι αὐτὸν αὐτοῖς ἄτερ ὄχλου». ταῦτα δὴ οὖν αὐτὰ θεσπίζουσα ἡ μετὰ χεῖρας πρόρρησις ἐπιλέγει· «καὶ εἰ εἰσεπορεύετο τοῦ ἰδεῖν, μάτην ἐλάλει· ἡ καρδία αὐτοῦ συνήγαγεν ἀνομίαν ἑαυτῷ. ἐξεπορεύετο ἔξω καὶ ἐλάλει ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατ’ ἐμοῦ. ἐψιθύριζον πάντες οἱ ἐχθροί μου». ὁ γοῦν Σύμμαχος, «εἰσερχόμενος», φησίν, «ἐπισκοπῆσαι, μάταια ἐλάλει· ἡ καρδία αὐτοῦ ἤθροιζεν ἀδικίαν ἑαυτῇ, ἐξερχόμενος δὲ ἔξω κατελάλει. ὁμοθυμαδὸν ἐψιθύριζον κατ’ ἐμοῦ πάντες οἱ μισοῦντές με».
τέρας τοῦ ἱεροῦ κατασκαφής, προγνωσθέντα καὶ ἀνα- φωνηθέντα ἐν τοῖς εἰρημένοις Ψαλμοῖς ὑπὸ τοῦ Ασάφ. Τὰ δὲ δεύτερα ἀπὸ τοῦ ἑβδομηκοστοῦ ὀγδόου, ἐπληροῦτο κατὰ τοὺς ᾿Αντιόχου χρόνους, τοῦ κλη θέντος Επιφανοῦς, ὃς, τῆς Συρίας βασιλεύσας, υπο ἀγεται μὲν τὰ Ἱεροσόλυμα, μιαίνει δὲ τὸν ναὸν, καὶ καθαιρεῖ τὸ θυσιαστήριον· ἔπειτα τοὺς Ἰουδαίους Ἑλληνίζων, πλείστους ὅσους αὐτῶν ἄνδρας καὶ γυ- ναῖκας ὑπὲρ τοῦ οἰκείου νόμου καὶ τῆς πατρώας εὐσεβείας ἀνήρει, ποικίλαις προαικιζόμενος τιμωρί- α:ς. Εἰς ἐκεῖνον τοιγαροῦν τὸν καιρὸν, καὶ εἰς τοὺς μετὰ ταῦτα τῷ ᾿Αντιόχῳ τὰ ἴσα πράξαντας, ἀνα φωνεῖ ὁ Ασάφ τὸ ἀπὸ τοῦ ἑβδομηκοστοῦ ὀγδόου ψαλμοῦ. Μαρτυρεῖ δὲ τῷ λόγῳ ἡ τῶν καλουμένων Μακκαβαίων γραφή, τοῦτον ἔχουσα τὸν τρόπον· · Καὶ προσεπισυνήχθησαν πρὸς Ἰάκειμον καὶ Β χίδην συναγωγή γραμματέων ἐκζητοῦσα δίκαια. Καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· ι Καὶ ὤμοσεν αὐτοῖς λέγων· Οὐκ ἐκζητήσομεν ὑμῖν κακὸν, καὶ τοῖς φίλοις ὑμῶν· καὶ ἐνεπίστευσαν αὐτῷ· καὶ συνέλαβεν ἐξ αὐτῶν ἑξή- κοντα ἄνδρας, καὶ ἀπέκτεινεν αὐτοὺς ἐν ἡμέρᾳ μιᾷ, κατὰ τὸν λόγον Ασάφ ἂν ἔγραψεν, ἔδωκαν τὰ θνησι- μαία τῶν δούλων σου βρώματα τοῖς πετεινοῖς τοῦ οὐρανοῦ, σάρκας ὁσίων σου τοῖς ζώοις τῆς γῆς, απ ματα αὐτῶν ἐξέχεαν κύκλῳ Ἱερουσαλήμ, καὶ οὐκ ἦν ὁ θάπτων. » Τούτων οὕτω προῤῥηθέντων καὶ ἀποτε- λεσθέντων, οὐ θαυμαστὸν, εἰ κατὰ τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ τὰ προεκτεθέντα τοῦ τεσσαρακοστοῦ ψαλμοῦ λόγια σημαίνει τὰ μέλλοντα ἔσεσθαι κατὰ τὸν τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιβουλῆς χρόνον, ἅπερ μὴ πάν- των ἀνθρώπων συνιέντων, ὅπως Λόγος ὢν Θεοῦ, καὶ σοφία, καὶ ζωὴ, καὶ φῶς ἀληθινὸν, καὶ πάντα πλοῦτον ἀγαθῶν κεκτημένος, δι' ἡμᾶς ἐπτώχευσε σάρκα λα τῶν, καὶ τοῖς τὸ γένος θνητοῖς ἀνθρώποις καὶ πτω χοῖς ὁμοιωθεὶς, μορφήν τε δούλου καὶ πένητος ἀνειλη φως, καὶ μάλιστα καθ᾿ ὃν καιρὸν ἐπλήρου τὴν ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ προφητείαν, εἰκότως ἐν ἀρχῇ τοῦ ψαλμοῦ μακαρίζεται ὁ ταῦτα περὶ αὐτοῦ συνιεῖς, ἐπαγγελίας τυγχάνων τῆς ἀναγεγραμμένης. Εἶθ' ἑξῆς ἐκ προσώ που λοιπὸν δὴ τοῦ πένητος καὶ πτωχοῦ, αὐτοῦ δηλαδή τοῦ δι' ἡμᾶς πτωχεύσαντος Σωτῆρος ἡμῶν, ἐπιλέ γεται· . Ἐγὼ εἶπα· Κύριε, ἐλέησόν με. » Ότι δε ἐκ προσώπου τοῦ Σωτῆρος τὰ ἐν τῷ ψαλμῷ θεσπί· ζεται, αὐτάρκης μάρτυς ὁ εὐαγγελιστής Ιωάννης τυγχάνει. Ἱστορεῖ γὰρ, ὅτι ο Λαβὼν ὁ Ἰησοῦς ποτε Β λέντιον περιεζώσατο, καὶ νίψας τοὺς πόδας τῶν μα θητῶν αὐτοῦ εἶπεν· Ἐγὼ οἶδα οὓς ἐξελεξάμην· ἀλλ' ἵνα ἡ Γραφὴ πληρωθῇ · Ο τρώγων μετ᾿ ἐμοῦ τὸν ἄρτον ἐπῆρεν ἐπ' ἐμὲ τὴν πτέρναν αὐτοῦ. » Ποίαν γὰρ πεπληρῶσθαι γραφὴν ἐν τούτοις ἐδήλου ἀλλ᾽ ἢ τὴν τοῦ μετὰ χεῖρας ψαλμοῦ ἐν ᾧ εἴρηται· « Καὶ γὰρ ὁ ἄνθρωπος τῆς εἰρήνης μου, ἐφ' ἂν ἤλπισα, ὁ ἐσθίων ἄρτους μου, ἐμεγάλυνεν ἐπ' ἐμὲ πτερνισμόν; ο Φη- σὶν οὖν ἀρχόμενος· « Ἐγὼ εἶπα· Κύριε, ἐλέησόν με, ἴασαι τὴν ψυχήν μου, ὅτι ἡμαρτόν σαι·, καὶ δι᾿ ὅλου τοῦ ψαλμοῦ· ἅπερ σαφέστερον ὁ Σύμμαχος τοῦτον ἐξ- ἔδωκε τὸν τρόπον· • Ἐμοῦ λέγοντος· Κύριε, οίκτει DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB X. A alias, quam semel quidem populantibus Babyloniis, iterum autem bello quod adversum Judæos a Romanis gestum est, unumquodque enim eorum, quæ dicta sunt, completum est tam prima templi eversione, quam ea quæ secuta est, tametsi in hisce duobus psalmis et provisum et enuntiatum est. Quæ vero secundo loco recitavimus, et a septuagesimo octavo psalmo accepimus, completa sunt ejus Antiochi temporibus, qui vocatus est illustris, qui cum in Syria regnaret, irrupit quidem in urbem Hieroso- lyma, foedavit vero templum, et sanctuarium ever- tit. Dumque Judæos Græcorum moribus cogit vi- vere, quamplurimos eorum tam mares quam femi- nas, qui neque proprias leges neque patriam pieta- tem deserere volebant, variis prius vexatos suppli- Bax- ciis, interfecit. In illud ergo tempus, et in eos qui B C Machab. VII, posthac, eadem quæ Antiochus patraverint, clamat Asaph ea quæ septuagesimo octavo psalmo conti.. nentur. Fidem huic rei facit, ea quæ vocatur Ma- cabæorum historia, quæ in hunc modum se habet : ⚫ Et convenerunt ad Jacimum et Bacchidem con- gregatio scribarum requirentium quæ justa sunt ",, et deinceps adjungit : « Et juravit illis dicens: Non inferemus vobis malum, neque amicis vestris, et crediderunt ei, et comprehendit ex iis sexaginta viros, et occidit eos in uno die, secundum verbum Asaph quod scripsit, dederunt morticina servorum tuorum escas volatilibus cœli, carnes sanctorum tuorum bestiis terræ, sanguinemque eorum effude- runt in circuitu Jerusalem, et non erat qui sepe- liret”. › Cụm hæc in hunc modum et prædicta et completa sint, mirum videri non debet, si eodemi modo etiam oracula de quadragesimo psalmo nuper accepta, quid futurum esset per id tempus, quo Judæi adversus Salvatorem nostrum conspirarunt, significant : ex quibus cum universi homines non intelligerent, quonam pacto qui Verbum Dei est, et sapientia, et vita, et lumen verum, et omnes. bonorum divitias possidens, propter nos assumpto corpore, et pauper et natura mortalibus hominibus et egenis similis sit factus, formamque et servi et pauperis acceperit, maxime quo tempore comple- bat ea quæ ad prophetiam hujus psalmi pertinent, merito in initio psalmi, is ut beatus commendatur, qui hæc de illo intellexerit, utpote qui promissum publicæ memoriæ traditum obtineat. Tum deinceps, quod superest, ex ipsius pauperis atque egeni persona, ipsius videlicet Salvatoris nostri, qui propter nos inopem vitam assumpsit, adjungi tur : « Ego dixi, Domine, miserere mei. Quod vero ex persona Salvatoris, quæ ad hunc psalmum pertinent, prædicta sint, optimus sane sit testis evangelista Joannes. Narrat enim, ut olim Jesus, cum accepisset linteum, præcinxerit se, cumque pedes discipulorum suorum abluisset, dixerit: Ego scio quos elegerim, sed ut compleatur Scriptura : Qui edit mecum panem, levavit contra me calca- ss Psal. XL, 5. 12. st ibid. 15-17.
PG 22:727μόνος μὲν οὖν ὡς ἂν γνώριμος καὶ μαθητὴς παρὰ διδάσκαλον εἰσιὼν περιεσκόπει καὶ κατεμάνθανεν, ἔνδον ἐπὶ τῆς ἑαυτοῦ καρδίας κρύπτων τὴν ἐπιβουλήν, ἐξιὼν δὲ μετὰ πλειόνων «ὁμοθυμαδὸν» καὶ ἐπὶ τὸ αὐτὸ «κατελάλει», τοῖς ἐχθροῖς προδιδοὺς τὸν σωτῆρα, καὶ συνταττόμενος τοῖς τῶν Ἰουδαίων ἄρχουσιν λεληθότως περὶ ἑτέρων οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ περὶ τῶν χρημάτων, ἐφ’ οἷς παραδώσειν αὐτὸν ὑπισχνεῖτο, περὶ ὧν μετ’ αὐτῶν ἐκείνων ἐψιθύριζεν. διό φησιν· «ἐξεπορεύετο ἔξω καὶ ἐλάλει ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατ’ ἐμοῦ· ἐψιθύριζον πάντες οἱ ἐχθροί μου κατ’ ἐμοῦ· ἐλογίζοντο κακά μοι· λόγον παράνομον κατέθεντο κατ’ ἐμοῦ». ἔοικεν δὲ τὴν συνταγὴν τὴν περὶ τῶν ἀργυρίων «λόγον παράνομον» διὰ τῆς προφητείας ὀνομάζειν, ἢ καὶ ὅτι ἀσεβῆ καὶ παράνομα κατ’ αὐτοῦ διενοοῦντο, ὡς ἂν σβεσθησομένου καὶ διαφθαρησομένου μετὰ τὸν θάνατον καὶ μηκέτ’ ἐν ζῶσιν ἐξετασθησομένου. τοιοῦτον γάρ ἐστιν τὸ «μὴ ὁ κοιμώμενος οὐχὶ προσθήσει τοῦ ἀναστῆναι;» ὅπερ λευκότερον ὁ Σύμμαχος ἐξέφηνεν, εἰπών· «καὶ πεσὼν οὐκέτ’ ἀναστήσεται», ὁ δὲ Ἀκύλας φησίν· «καὶ ὃς ἂν κοιμηθῇ, οὐ προσθήσει τοῦ ἀναστῆναι».
EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. ρόν με, ἴασαι τὴν ψυχήν μου, καὶ εἰ ἡμαρτόν σοι, οἱ ἐχθροί μου ἔλεγον περὶ ἐμοῦ κακά· Πότε ἀποθάνῃ, καὶ ἀπολεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ; Εισερχόμενος ἐπισκέ ψασθαι, μάταια ἐλάλει ή καρδία αὐτοῦ, ἤθροξεν ἀδικίαν ἑαυτῇ. Εξερχόμενος δὲ ἔξω κατελάλει. Όμο θυμαδὸν ἐψιθύριζον κατ' ἐμοῦ πάντες οἱ μισοῦντες με, περὶ ἐμοῦ ἐννοοῦντες κακά μοι. Λόγος παράνομος ἐκκέχυτο ἔνδον αὐτῶν, καὶ πεσὼν οὐκέτι ἀναστήσο ται· ἀλλὰ καὶ ἄνθρωπος, ὃς εἰρήνευε μοι, ᾧ ἐπει ποίθειν, συνεσθίων μοι ἄρτον ἐμὸν, κατεμεγαλύνθη μου. Ακολούθως, σὺ δὲ, Κύριε, οἴκτειρόν με, καὶ ἀν έγειρόν με, ἵνα ἀνταποδώσω αὐτοῖς. Διὰ τοῦτο γνώ σομαι, ὅτι θελήσεις, ἐὰν μὴ καταλαλήσῃ ὁ ἐχθρός μου. Ἐμοῦ δὲ διὰ τὴν ἁπλότητα ἀντέσχου, καὶ παρα- στήσεις με ἔμπροσθέν σου δι' αἰῶνος. » Ισοδυναμεί δὲ τοῖς τοῦ Συμμάχου καὶ τὰ ᾿Ακύλου. Πρῶτον οὖν περὶ τοῦ δοκεῖν ἀπεμφαίνειν ἐκ προσώπου τοῦ Σω τῆρος ἡμῶν τὸ εἰρημένον, τό, « Ιασαι τὴν ψυχήν μου, ὅτι ἡμαρτόν σοι, ο τηρήσεις τὸ παρὰ τῷ Συμμάχω μὴ οὕτως ἔχον, ἀλλά, ο Ιασαι τὴν ψυχήν μου, καὶ εἰ ἥμαρτόν σοι. » Καὶ οὕτω δὲ τοῦτό φησιν, ἐπειδὴ τὰς ἡμετέρας κοινοποιεῖ εἰς ἑαυτὸν ἁμαρτίας. Διὸ λέλεκται· « Καὶ Κύριος παρέδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρ τίαις ἡμῶν· ο καὶ, « Αὐτὸς ἁμαρτίας ἡμῶν φέρει. Γέγονε γοῦν ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα ὁ ᾿Αμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου· ἦν καὶ μὴ γνώντα ἁμαρτίαν ὁ Θεὸς ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησεν, ἀντίψυχον ὑπὲρ πάντων ἡμῶν προέμενος αὐτὸν, ἵνα ἡμεῖς γενώμεθα δικαιοσύνη Θεοῦ ἐν αὐτῷ. Αλλ' ἐπεὶ καὶ ἐν ὁμοιώματι σαρκὸς ἁμαρτίας γενόμενος κατά έκρινε τὴν ἁμαρτίαν ἐν τῇ σαρκὶ, εἰκότως προφέρεται τὰ ἐκκείμενα. Ὅτι δὲ τὰς ἡμετέρας ἁμαρτίας έξω:- κειούμενος, διὰ τὴν πρὸς ἡμᾶς ἀγάπην καὶ φιλάν θρωπίαν, ταῦτά φησιν, ἑξῆς ὑποκαταβὰς ἐν αὐτῷ τῷ ψαλμῷ ἐπιφέρει, λέγων· · Ἐμοῦ δὲ διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου· › σαφῶς τὸ ἀπειρόκακον τοῦ Ἀμνοῦ τοῦ Θεοῦ παριστάς. Πῶς δὲ τὰς ἡμετέρας ἁμαρτίας έξε- κειοῦται ; καὶ πῶς φέρειν λέγεται τὰς ἀνομίας ἡμῶν, ἢ καθ᾽ ὅ σῶμα αὐτοῦ εἶναι λεγόμεθα; κατὰ τὸν ᾿Από στολον φήσαντα · « Ὑμεῖς δέ ἐστε σῶμα Χριστοῦ, καὶ μέλη ἐκ μέρους· καὶ καθ' πάσχοντος ἑνὸς μέλους, συμπάσχει πάντα τὰ μέλη, » οὕτω τῶν πολλῶν μελῶν πασχόντων καὶ ἁμαρτανόντων, καὶ αὐτὸς κατὰ τοὺς τῆς συμπαθείας λόγους, (ἐπειδήπερ εὐδόκησε, Θεοῦ Λόγος ων, μορφὴν δούλου λαβεῖν, καὶ τῷ κοινῷ πάν των ἡμῶν σκηνώματι συναφθῆναι) τοὺς τῶν 73- σχόντων μελῶν πόνους εἰς ἑαυτὸν ἀναλαμβάνει, καὶ τὰς ἡμετέρας νόσους ιδιοποιεῖται, καὶ πάντων ἡμῶν ὑπεραλγεῖ καὶ ὑπερπονεῖ, κατὰ τοὺς τῆς φιλανθρω πίας νόμους. Οὐ μόνον δὲ ταῦτα πράξας ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ καὶ ὑπὲρ ἡμῶν κολασθεὶς καὶ τιμωρίαν ὑποσχών, ἦν αὐτὸς μὲν οὐκ ὤφειλεν, ἀλλ᾽ ἡμεῖς τοῦ πλήθους ἕνεκεν τῶν πεπλημμελημένων, ἡμῖν αίτιος τῆς τῶν ἁμαρτημάτων ἀφέσεως κατέστη, ἅτε τὸν ὑπὲρ ἡμῶν ἀναδεξάμενος θάνατον, μάστιγας τε καὶ ὕβρεις, καὶ ἀτιμίας ἡμῖν ἐποφειλομένας εἰς αὐτὸν. μεταθεὶς, καὶ τὴν ἡμῖν προστετιμημένην κατάραν B - neum suum ". » Etenim quam tandem aliam in his A Scripturam completam esse dicebat, nisi eam quæ in hoc psalmo habetur, qui nunc in manibus est, in quo quidem psalmo illud dictum est: • Etenim homo pacis meæ in quo speravi, qui edebat panes meos, magnificavit super me supplantationem ". » Initio ergo sic ait : « Ego dixi, Domine, miserere mei, sana animam meam, quia peccavi tibi *8 : et per totum psalmum, ea quæ planius in hunc mo- dum Symmachus edidit : « Me dicente, Domine, miserere mei, sana animam meam; et si peccavi tibi, inimici mei dixerunt de me mala, quando morietur, et peribit nomen ejus? et cum ingredere- tur, vana loquebatur cor ejus, congregabat injusti- tiam sibi. Cum egrederetur foras, obloquebatur, uno animo susurrabant contra me omnes qui ode- rant me, de me cogitabant mala mihi, verbum ini- quum effusum erat inter ipsos, et qui cecidit non amplius surget, sed et homo qui pacem habebat mecum, cui confidebam, comedens mecum panem meum, magnificatus est contra me consequenter; tu autem, Domine, miserere mei, et suscita me, ut retribuam eis: propter hoc cognoscam quod voles, si non obloquetur inimicus meus, me autem propter simplicitatem suscepisti, et constitues me in con- spectu tuo in æternum. › Cum his vero quæ Sym- machus edidit concordant etiam ea quæ ab Aquila edita sunt, sensuque idem valent. Primum igitur de eo quod ex persona Salvatoris nostri enuntiari videatur, illud quod dictum est: Sana animam meam, quia peccavi tibi, » observato, quæso te, ut idem apud Symmachum non eodem modo se ha- beat, sed sic : Sana animam meam, et si peccavi tibi. Sic autem hoc ille ait, propterea quod nostra secum ipse peccata communicavit. Ex quo illud dictum est: Et Dominus tradidit eum peccatis nostris, et, ipse peccata nostra fert”. › Fa- ctus est igitur pro nobis exsecratio ille Agnus Dei, qui tollit peccatum mundi, quem non cognoscen- tem peccatum, Deus pro nobis peccatum fecit, dum illum pretium animatum ac vivum pro nostris om- nium animis tradit, ut nos efficiamur justitia Dei in ipso. Sed quando etiam in similitudinem carnis peccati factus, condemnavit peccatum in carne, merito proferuntur ea quæ jam exposita sunt. D Quod autem peccata nostra, sua faciens propter charitatem erga nos ac benevolentiam, hæc dicat, deinceps oratione progressus in eodem psalmo de- monstrat, dicens : ‹ Me autem propter innocentiam suscepisti . Quibus verbis planissime Agnum Dei, omnis mali expertem et innocuum ostendit. Sed quo tandem modo ille peccata nostra sua fe- cit, et quo item modo iniquitates nostras tulit? num ex eo quod corpus illius nos esse dicti sumus, ut ait Apostolus: ‹ Vos autem estis corpus Christi et membra ex parte, et ex eo quod dum unum membrum patitur, simul omnia cum eo membra ' Jean. XIII, c s Psal. IL, 13. 18. S7 Psal. XL, 10. on ibid. 3. »º Isa. Liii, 4-6.
καὶ ταῦτα ἔτι κοινῶς περὶ πάντων εἴρηται τῶν κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους ἐπιβεβουλευκότων αὐτῷ. ἰδίως δὲ πάλιν περὶ τοῦ προδότου, ὡς ἂν περὶ μαθητευθέντος αὐτῷ, ἑξῆς ἐπιφέρει λέγων· «καὶ γὰρ ὁ ἄνθρωπος τῆς εἰρήνης μου, ἐφ’ ὃν ἤλπισα, ὁ ἐσθίων ἄρτους μου, ἐμεγάλυνεν ἐπ’ ἐμὲ πτερνισμόν», ἀνθ’ οὗ πάλιν ὁ Σύμμαχος· «καὶ ἄνθρωπος», φησίν, «ὃς εἰρήνευέν μοι, ᾧ ἐπεποίθειν, συνεσθίων μοι ἄρτον ἐμόν, κατεμεγαλύνθη μου». χείριστος γὰρ ἀληθῶς ἁπάντων καὶ ἐναγέστατος ὁ μετὰ κοινὴν τράπεζαν καὶ τὴν ἐν λόγοις τοῦ διδασκάλου τροφὴν ἐπὶ τὰ χείρω τραπεὶς καὶ τοῖς ἐναντίοις τὸν εὐεργέτην ἀνταμειψάμενος. Ἀλλ’ ἐπειδήπερ ἐπιβουλεύοντες οἱ ἐχθροὶ ἔλεγον· «πότε ἀποθανεῖται καὶ ἀπολεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ», ᾤοντό τε κοιμηθέντα μηκέτ’ ἀναστήσεσθαι, τούτου χάριν αὐτὸς ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν τἀναντία τούτοις εὐχόμενος, καὶ τῆς ἀναστάσεως ἀκωλύτως τυχεῖν ἀξιῶν τὸν πατέρα, φησίν· «σὺ δέ, κύριε, ἐλέησόν με καὶ ἀνάστησόν με, καὶ ἀνταποδώσω αὐτοῖς. ἐν τούτῳ ἔγνων ὅτι τεθέληκάς με, ὅτι οὐ μὴ ἐπιχαρῇ ὁ ἐχθρός μου ἐπ’ ἐμέ».
EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. ρόν με, ἴασαι τὴν ψυχήν μου, καὶ εἰ ἡμαρτόν σοι, οἱ ἐχθροί μου ἔλεγον περὶ ἐμοῦ κακά· Πότε ἀποθάνῃ, καὶ ἀπολεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ; Εισερχόμενος ἐπισκέ ψασθαι, μάταια ἐλάλει ή καρδία αὐτοῦ, ἤθροξεν ἀδικίαν ἑαυτῇ. Εξερχόμενος δὲ ἔξω κατελάλει. Όμο θυμαδὸν ἐψιθύριζον κατ' ἐμοῦ πάντες οἱ μισοῦντες με, περὶ ἐμοῦ ἐννοοῦντες κακά μοι. Λόγος παράνομος ἐκκέχυτο ἔνδον αὐτῶν, καὶ πεσὼν οὐκέτι ἀναστήσο ται· ἀλλὰ καὶ ἄνθρωπος, ὃς εἰρήνευε μοι, ᾧ ἐπει ποίθειν, συνεσθίων μοι ἄρτον ἐμὸν, κατεμεγαλύνθη μου. Ακολούθως, σὺ δὲ, Κύριε, οἴκτειρόν με, καὶ ἀν έγειρόν με, ἵνα ἀνταποδώσω αὐτοῖς. Διὰ τοῦτο γνώ σομαι, ὅτι θελήσεις, ἐὰν μὴ καταλαλήσῃ ὁ ἐχθρός μου. Ἐμοῦ δὲ διὰ τὴν ἁπλότητα ἀντέσχου, καὶ παρα- στήσεις με ἔμπροσθέν σου δι' αἰῶνος. » Ισοδυναμεί δὲ τοῖς τοῦ Συμμάχου καὶ τὰ ᾿Ακύλου. Πρῶτον οὖν περὶ τοῦ δοκεῖν ἀπεμφαίνειν ἐκ προσώπου τοῦ Σω τῆρος ἡμῶν τὸ εἰρημένον, τό, « Ιασαι τὴν ψυχήν μου, ὅτι ἡμαρτόν σοι, ο τηρήσεις τὸ παρὰ τῷ Συμμάχω μὴ οὕτως ἔχον, ἀλλά, ο Ιασαι τὴν ψυχήν μου, καὶ εἰ ἥμαρτόν σοι. » Καὶ οὕτω δὲ τοῦτό φησιν, ἐπειδὴ τὰς ἡμετέρας κοινοποιεῖ εἰς ἑαυτὸν ἁμαρτίας. Διὸ λέλεκται· « Καὶ Κύριος παρέδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρ τίαις ἡμῶν· ο καὶ, « Αὐτὸς ἁμαρτίας ἡμῶν φέρει. Γέγονε γοῦν ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα ὁ ᾿Αμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου· ἦν καὶ μὴ γνώντα ἁμαρτίαν ὁ Θεὸς ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησεν, ἀντίψυχον ὑπὲρ πάντων ἡμῶν προέμενος αὐτὸν, ἵνα ἡμεῖς γενώμεθα δικαιοσύνη Θεοῦ ἐν αὐτῷ. Αλλ' ἐπεὶ καὶ ἐν ὁμοιώματι σαρκὸς ἁμαρτίας γενόμενος κατά έκρινε τὴν ἁμαρτίαν ἐν τῇ σαρκὶ, εἰκότως προφέρεται τὰ ἐκκείμενα. Ὅτι δὲ τὰς ἡμετέρας ἁμαρτίας έξω:- κειούμενος, διὰ τὴν πρὸς ἡμᾶς ἀγάπην καὶ φιλάν θρωπίαν, ταῦτά φησιν, ἑξῆς ὑποκαταβὰς ἐν αὐτῷ τῷ ψαλμῷ ἐπιφέρει, λέγων· · Ἐμοῦ δὲ διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου· › σαφῶς τὸ ἀπειρόκακον τοῦ Ἀμνοῦ τοῦ Θεοῦ παριστάς. Πῶς δὲ τὰς ἡμετέρας ἁμαρτίας έξε- κειοῦται ; καὶ πῶς φέρειν λέγεται τὰς ἀνομίας ἡμῶν, ἢ καθ᾽ ὅ σῶμα αὐτοῦ εἶναι λεγόμεθα; κατὰ τὸν ᾿Από στολον φήσαντα · « Ὑμεῖς δέ ἐστε σῶμα Χριστοῦ, καὶ μέλη ἐκ μέρους· καὶ καθ' πάσχοντος ἑνὸς μέλους, συμπάσχει πάντα τὰ μέλη, » οὕτω τῶν πολλῶν μελῶν πασχόντων καὶ ἁμαρτανόντων, καὶ αὐτὸς κατὰ τοὺς τῆς συμπαθείας λόγους, (ἐπειδήπερ εὐδόκησε, Θεοῦ Λόγος ων, μορφὴν δούλου λαβεῖν, καὶ τῷ κοινῷ πάν των ἡμῶν σκηνώματι συναφθῆναι) τοὺς τῶν 73- σχόντων μελῶν πόνους εἰς ἑαυτὸν ἀναλαμβάνει, καὶ τὰς ἡμετέρας νόσους ιδιοποιεῖται, καὶ πάντων ἡμῶν ὑπεραλγεῖ καὶ ὑπερπονεῖ, κατὰ τοὺς τῆς φιλανθρω πίας νόμους. Οὐ μόνον δὲ ταῦτα πράξας ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ καὶ ὑπὲρ ἡμῶν κολασθεὶς καὶ τιμωρίαν ὑποσχών, ἦν αὐτὸς μὲν οὐκ ὤφειλεν, ἀλλ᾽ ἡμεῖς τοῦ πλήθους ἕνεκεν τῶν πεπλημμελημένων, ἡμῖν αίτιος τῆς τῶν ἁμαρτημάτων ἀφέσεως κατέστη, ἅτε τὸν ὑπὲρ ἡμῶν ἀναδεξάμενος θάνατον, μάστιγας τε καὶ ὕβρεις, καὶ ἀτιμίας ἡμῖν ἐποφειλομένας εἰς αὐτὸν. μεταθεὶς, καὶ τὴν ἡμῖν προστετιμημένην κατάραν B - neum suum ". » Etenim quam tandem aliam in his A Scripturam completam esse dicebat, nisi eam quæ in hoc psalmo habetur, qui nunc in manibus est, in quo quidem psalmo illud dictum est: • Etenim homo pacis meæ in quo speravi, qui edebat panes meos, magnificavit super me supplantationem ". » Initio ergo sic ait : « Ego dixi, Domine, miserere mei, sana animam meam, quia peccavi tibi *8 : et per totum psalmum, ea quæ planius in hunc mo- dum Symmachus edidit : « Me dicente, Domine, miserere mei, sana animam meam; et si peccavi tibi, inimici mei dixerunt de me mala, quando morietur, et peribit nomen ejus? et cum ingredere- tur, vana loquebatur cor ejus, congregabat injusti- tiam sibi. Cum egrederetur foras, obloquebatur, uno animo susurrabant contra me omnes qui ode- rant me, de me cogitabant mala mihi, verbum ini- quum effusum erat inter ipsos, et qui cecidit non amplius surget, sed et homo qui pacem habebat mecum, cui confidebam, comedens mecum panem meum, magnificatus est contra me consequenter; tu autem, Domine, miserere mei, et suscita me, ut retribuam eis: propter hoc cognoscam quod voles, si non obloquetur inimicus meus, me autem propter simplicitatem suscepisti, et constitues me in con- spectu tuo in æternum. › Cum his vero quæ Sym- machus edidit concordant etiam ea quæ ab Aquila edita sunt, sensuque idem valent. Primum igitur de eo quod ex persona Salvatoris nostri enuntiari videatur, illud quod dictum est: Sana animam meam, quia peccavi tibi, » observato, quæso te, ut idem apud Symmachum non eodem modo se ha- beat, sed sic : Sana animam meam, et si peccavi tibi. Sic autem hoc ille ait, propterea quod nostra secum ipse peccata communicavit. Ex quo illud dictum est: Et Dominus tradidit eum peccatis nostris, et, ipse peccata nostra fert”. › Fa- ctus est igitur pro nobis exsecratio ille Agnus Dei, qui tollit peccatum mundi, quem non cognoscen- tem peccatum, Deus pro nobis peccatum fecit, dum illum pretium animatum ac vivum pro nostris om- nium animis tradit, ut nos efficiamur justitia Dei in ipso. Sed quando etiam in similitudinem carnis peccati factus, condemnavit peccatum in carne, merito proferuntur ea quæ jam exposita sunt. D Quod autem peccata nostra, sua faciens propter charitatem erga nos ac benevolentiam, hæc dicat, deinceps oratione progressus in eodem psalmo de- monstrat, dicens : ‹ Me autem propter innocentiam suscepisti . Quibus verbis planissime Agnum Dei, omnis mali expertem et innocuum ostendit. Sed quo tandem modo ille peccata nostra sua fe- cit, et quo item modo iniquitates nostras tulit? num ex eo quod corpus illius nos esse dicti sumus, ut ait Apostolus: ‹ Vos autem estis corpus Christi et membra ex parte, et ex eo quod dum unum membrum patitur, simul omnia cum eo membra ' Jean. XIII, c s Psal. IL, 13. 18. S7 Psal. XL, 10. on ibid. 3. »º Isa. Liii, 4-6.
καὶ πρόδηλόν γε τίνα τρόπον μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ παραχρῆμα καὶ οὐκ εἰς μακρὸν μετῆλθεν τοὺς ἐπιβεβουλευκότας αὐτῷ ἡ ἀνταπόδοσις, ὅπως τε «ὁ ἐχθρὸς» αὐτοῦ ζωῆς τυγχάνοντος θάνατος κατῃσχύνθη, ὥστε τοὺς ἐπονειδίζοντας εἰπεῖν· «ποῦ σου, θάνατε, τὸ κέντρον; ποῦ σου, θάνατε, τὸ νῖκος;» ἐντυχὼν δέ τις ταῖς μετὰ τὴν ἀνάστασιν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἱστορίαις τῷ Ἰωσήπῳ γραφείσαις εἴσεται τὰς μετελθούσας τὸ Ἰουδαίων ἔθνος καὶ τοὺς ἄρχοντας αὐτῶν συμφοράς, αἷς εἰκότως περιπεπτώκασιν, τὰ ἐπίχειρα ὧν εἰς αὐτὸν ἔδρασαν ἀπολαμβάνοντες. καὶ ταῦτα μὲν εἰς ἐκείνους ἐπληροῦτο πάντα κατὰ τὴν πρόρρησιν. τοῦ δὲ σωτῆρος ἡμῶν ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις διέδειξεν τοῖς πᾶσιν ὅπως ἐν αὐτῷ εὐδόκησεν ὁ πατήρ, ὃ καὶ αὐτὸς διδάσκει λέγων· «ἐλέησόν με καὶ ἀνάστησόν με, καὶ ἀνταποδώσω αὐτοῖς. ἐν τούτῳ ἔγνων ὅτι τεθέληκάς με, ὅτι οὐ μὴ ἐπιχαρῇ ὁ ἐχθρός μου ἐπ’ ἐμοί». τούτοις ἐπιλέγει· «ἐμοῦ δὲ διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου». καὶ τήρει γε τίνα τρόπον αὐτῷ τῷ θεῷ καὶ πατρὶ αὐτοῦ τὴν εὐχὴν ἀναπέμπων ἐπὶ τοσαύτῃ ταθάρρηκεν παρρησίᾳ, ὡς «ἀκακίαν» ἑαυτῷ μαρτυρεῖν, καίτοι ἀνωτέρω φήσας·
EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. ρόν με, ἴασαι τὴν ψυχήν μου, καὶ εἰ ἡμαρτόν σοι, οἱ ἐχθροί μου ἔλεγον περὶ ἐμοῦ κακά· Πότε ἀποθάνῃ, καὶ ἀπολεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ; Εισερχόμενος ἐπισκέ ψασθαι, μάταια ἐλάλει ή καρδία αὐτοῦ, ἤθροξεν ἀδικίαν ἑαυτῇ. Εξερχόμενος δὲ ἔξω κατελάλει. Όμο θυμαδὸν ἐψιθύριζον κατ' ἐμοῦ πάντες οἱ μισοῦντες με, περὶ ἐμοῦ ἐννοοῦντες κακά μοι. Λόγος παράνομος ἐκκέχυτο ἔνδον αὐτῶν, καὶ πεσὼν οὐκέτι ἀναστήσο ται· ἀλλὰ καὶ ἄνθρωπος, ὃς εἰρήνευε μοι, ᾧ ἐπει ποίθειν, συνεσθίων μοι ἄρτον ἐμὸν, κατεμεγαλύνθη μου. Ακολούθως, σὺ δὲ, Κύριε, οἴκτειρόν με, καὶ ἀν έγειρόν με, ἵνα ἀνταποδώσω αὐτοῖς. Διὰ τοῦτο γνώ σομαι, ὅτι θελήσεις, ἐὰν μὴ καταλαλήσῃ ὁ ἐχθρός μου. Ἐμοῦ δὲ διὰ τὴν ἁπλότητα ἀντέσχου, καὶ παρα- στήσεις με ἔμπροσθέν σου δι' αἰῶνος. » Ισοδυναμεί δὲ τοῖς τοῦ Συμμάχου καὶ τὰ ᾿Ακύλου. Πρῶτον οὖν περὶ τοῦ δοκεῖν ἀπεμφαίνειν ἐκ προσώπου τοῦ Σω τῆρος ἡμῶν τὸ εἰρημένον, τό, « Ιασαι τὴν ψυχήν μου, ὅτι ἡμαρτόν σοι, ο τηρήσεις τὸ παρὰ τῷ Συμμάχω μὴ οὕτως ἔχον, ἀλλά, ο Ιασαι τὴν ψυχήν μου, καὶ εἰ ἥμαρτόν σοι. » Καὶ οὕτω δὲ τοῦτό φησιν, ἐπειδὴ τὰς ἡμετέρας κοινοποιεῖ εἰς ἑαυτὸν ἁμαρτίας. Διὸ λέλεκται· « Καὶ Κύριος παρέδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρ τίαις ἡμῶν· ο καὶ, « Αὐτὸς ἁμαρτίας ἡμῶν φέρει. Γέγονε γοῦν ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα ὁ ᾿Αμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου· ἦν καὶ μὴ γνώντα ἁμαρτίαν ὁ Θεὸς ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησεν, ἀντίψυχον ὑπὲρ πάντων ἡμῶν προέμενος αὐτὸν, ἵνα ἡμεῖς γενώμεθα δικαιοσύνη Θεοῦ ἐν αὐτῷ. Αλλ' ἐπεὶ καὶ ἐν ὁμοιώματι σαρκὸς ἁμαρτίας γενόμενος κατά έκρινε τὴν ἁμαρτίαν ἐν τῇ σαρκὶ, εἰκότως προφέρεται τὰ ἐκκείμενα. Ὅτι δὲ τὰς ἡμετέρας ἁμαρτίας έξω:- κειούμενος, διὰ τὴν πρὸς ἡμᾶς ἀγάπην καὶ φιλάν θρωπίαν, ταῦτά φησιν, ἑξῆς ὑποκαταβὰς ἐν αὐτῷ τῷ ψαλμῷ ἐπιφέρει, λέγων· · Ἐμοῦ δὲ διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου· › σαφῶς τὸ ἀπειρόκακον τοῦ Ἀμνοῦ τοῦ Θεοῦ παριστάς. Πῶς δὲ τὰς ἡμετέρας ἁμαρτίας έξε- κειοῦται ; καὶ πῶς φέρειν λέγεται τὰς ἀνομίας ἡμῶν, ἢ καθ᾽ ὅ σῶμα αὐτοῦ εἶναι λεγόμεθα; κατὰ τὸν ᾿Από στολον φήσαντα · « Ὑμεῖς δέ ἐστε σῶμα Χριστοῦ, καὶ μέλη ἐκ μέρους· καὶ καθ' πάσχοντος ἑνὸς μέλους, συμπάσχει πάντα τὰ μέλη, » οὕτω τῶν πολλῶν μελῶν πασχόντων καὶ ἁμαρτανόντων, καὶ αὐτὸς κατὰ τοὺς τῆς συμπαθείας λόγους, (ἐπειδήπερ εὐδόκησε, Θεοῦ Λόγος ων, μορφὴν δούλου λαβεῖν, καὶ τῷ κοινῷ πάν των ἡμῶν σκηνώματι συναφθῆναι) τοὺς τῶν 73- σχόντων μελῶν πόνους εἰς ἑαυτὸν ἀναλαμβάνει, καὶ τὰς ἡμετέρας νόσους ιδιοποιεῖται, καὶ πάντων ἡμῶν ὑπεραλγεῖ καὶ ὑπερπονεῖ, κατὰ τοὺς τῆς φιλανθρω πίας νόμους. Οὐ μόνον δὲ ταῦτα πράξας ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ καὶ ὑπὲρ ἡμῶν κολασθεὶς καὶ τιμωρίαν ὑποσχών, ἦν αὐτὸς μὲν οὐκ ὤφειλεν, ἀλλ᾽ ἡμεῖς τοῦ πλήθους ἕνεκεν τῶν πεπλημμελημένων, ἡμῖν αίτιος τῆς τῶν ἁμαρτημάτων ἀφέσεως κατέστη, ἅτε τὸν ὑπὲρ ἡμῶν ἀναδεξάμενος θάνατον, μάστιγας τε καὶ ὕβρεις, καὶ ἀτιμίας ἡμῖν ἐποφειλομένας εἰς αὐτὸν. μεταθεὶς, καὶ τὴν ἡμῖν προστετιμημένην κατάραν B - neum suum ". » Etenim quam tandem aliam in his A Scripturam completam esse dicebat, nisi eam quæ in hoc psalmo habetur, qui nunc in manibus est, in quo quidem psalmo illud dictum est: • Etenim homo pacis meæ in quo speravi, qui edebat panes meos, magnificavit super me supplantationem ". » Initio ergo sic ait : « Ego dixi, Domine, miserere mei, sana animam meam, quia peccavi tibi *8 : et per totum psalmum, ea quæ planius in hunc mo- dum Symmachus edidit : « Me dicente, Domine, miserere mei, sana animam meam; et si peccavi tibi, inimici mei dixerunt de me mala, quando morietur, et peribit nomen ejus? et cum ingredere- tur, vana loquebatur cor ejus, congregabat injusti- tiam sibi. Cum egrederetur foras, obloquebatur, uno animo susurrabant contra me omnes qui ode- rant me, de me cogitabant mala mihi, verbum ini- quum effusum erat inter ipsos, et qui cecidit non amplius surget, sed et homo qui pacem habebat mecum, cui confidebam, comedens mecum panem meum, magnificatus est contra me consequenter; tu autem, Domine, miserere mei, et suscita me, ut retribuam eis: propter hoc cognoscam quod voles, si non obloquetur inimicus meus, me autem propter simplicitatem suscepisti, et constitues me in con- spectu tuo in æternum. › Cum his vero quæ Sym- machus edidit concordant etiam ea quæ ab Aquila edita sunt, sensuque idem valent. Primum igitur de eo quod ex persona Salvatoris nostri enuntiari videatur, illud quod dictum est: Sana animam meam, quia peccavi tibi, » observato, quæso te, ut idem apud Symmachum non eodem modo se ha- beat, sed sic : Sana animam meam, et si peccavi tibi. Sic autem hoc ille ait, propterea quod nostra secum ipse peccata communicavit. Ex quo illud dictum est: Et Dominus tradidit eum peccatis nostris, et, ipse peccata nostra fert”. › Fa- ctus est igitur pro nobis exsecratio ille Agnus Dei, qui tollit peccatum mundi, quem non cognoscen- tem peccatum, Deus pro nobis peccatum fecit, dum illum pretium animatum ac vivum pro nostris om- nium animis tradit, ut nos efficiamur justitia Dei in ipso. Sed quando etiam in similitudinem carnis peccati factus, condemnavit peccatum in carne, merito proferuntur ea quæ jam exposita sunt. D Quod autem peccata nostra, sua faciens propter charitatem erga nos ac benevolentiam, hæc dicat, deinceps oratione progressus in eodem psalmo de- monstrat, dicens : ‹ Me autem propter innocentiam suscepisti . Quibus verbis planissime Agnum Dei, omnis mali expertem et innocuum ostendit. Sed quo tandem modo ille peccata nostra sua fe- cit, et quo item modo iniquitates nostras tulit? num ex eo quod corpus illius nos esse dicti sumus, ut ait Apostolus: ‹ Vos autem estis corpus Christi et membra ex parte, et ex eo quod dum unum membrum patitur, simul omnia cum eo membra ' Jean. XIII, c s Psal. IL, 13. 18. S7 Psal. XL, 10. on ibid. 3. »º Isa. Liii, 4-6.
PG 22:729«ἴασαι τὴν ψυχήν μου, ὅτι ἥμαρτόν σοι». ἀλλὰ τὸ μὲν «ἥμαρτόν σοι» ὁποίας ἔχεται διανοίας προδιειλήφαμεν, καὶ ὁ Σύμμαχος δὲ σαφέστερον παρέστησεν εἰπών· «ἴασαι τὴν ψυχήν μου, καὶ εἰ ἥμαρτόν σοι», ὃ καὶ αὐτὸ λέγοιτ’ ἂν περὶ τῶν ἡμετέρων ἁμαρτημάτων, ἅπερ ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν εἰς ἑαυτὸν ἀνεδέξατο. τὸ δὲ «ἐμοῦ δὲ διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου» τὴν δι’ ὅλου καθαρότητα τῆς αὐτοῦ φύσεως παρίστησιν, δι’ ἣν καὶ τὸ ἑδραῖον καὶ ἄσειστον τῆς ζωῆς καὶ τῆς μετὰ τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ σωτηρίας διδάσκων, ἐπιλέγει· «καὶ ἐβεβαίωσάς με ἐνώπιόν σου εἰς τὸν αἰῶνα», ἢ «καὶ παραστήσεις με ἔμπροσθέν σου δι’ αἰῶνος» κατὰ τὸν Σύμμαχον. Ἀπὸ Ψαλμοῦ νδ. «Ἐνώτισαι, ὁ θεός, τὴν προσευχήν μου, καὶ μὴ ὑπερίδῃς τὴν δέησίν μου, πρόσχες μοι, καὶ εἰσάκουσόν μου. ἐλυπήθην ἐν τῇ ἀδολεσχίᾳ μου, καὶ ἐταράχθην ἀπὸ φωνῆς ἐχθροῦ, καὶ ἀπὸ θλίψεως ἁμαρτωλοῦ· ὅτι ἐξέκλιναν ἐπ’ ἐμὲ ἀνομίαν, καὶ ἐν ὀργῇ ἐνεκότουν μοι. ἡ καρδία μου ἐταράχθη ἐν ἐμοί, καὶ δειλία θανάτου ἐπέπεσεν ἐπ’ ἐμέ. φόβος καὶ τρόμος ἦλθεν ἐπ’ ἐμέ, καὶ ἐκάλυψέν με σκότος», καὶ τὰ ἑξῆς. οἷς ἐπιλέγει·
PG 22:731«καταπόντισον, κύριε, καὶ καταδίελε τὰς γλώσσας αὐτῶν, ὅτι εἶδον ἀνομίαν καὶ ἀντιλογίαν ἐν τῇ πόλει. ἡμέρας καὶ νυκτὸς κυκλώσει αὐτὴν ἐπὶ τὰ τείχη αὐτῆς, καὶ ἀνομία καὶ κόπος ἐν μέσῳ αὐτῆς καὶ ἀδικία, καὶ οὐκ ἐξέλιπεν ἐκ τῶν πλατειῶν αὐτῆς τόκος καὶ δόλος. ὅτι εἰ ἐχθρὸς ὠνείδισέν με, ὑπήνεγκα ἄν, καὶ εἰ ὁ μισῶν με ἐπ’ ἐμὲ ἐμεγαλορημόνησεν, ἐκρύβην ἂν ἀπ’ αὐτοῦ. σὺ δέ, ἄνθρωπε ἰσόψυχε, ἡγεμών μου καὶ γνωστέ μου· ὃς ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐγλύκανάς μοι ἐδέσματα, ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ θεοῦ ἐπορεύθημεν ἐν ὁμονοίᾳ.» Τὸ «εἰ ἐχθρὸς ὠνείδισέν με, ὑπήνεγκα ἄν, καὶ εἰ ὁ μισῶν με ἐπ’ ἐμὲ ἐμεγαλορημόνησεν, ἐκρύβην ἂν ἀπ’ αὐτοῦ, σὺ δέ, ἄνθρωπε ἰσόψυχε, ἡγεμών μου καὶ γνωστέ μου, ὃς ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐγλύκανάς μοι ἐδέσματα» ὅμοιόν ἐστιν τῷ «καὶ γὰρ ὁ ἄνθρωπος τῆς εἰρήνης μου, ἐφ’ ὃν ἤλπισα, ὁ ἐσθίων ἄρτους μου, ἐμεγάλυνεν ἐπ’ ἐμὲ πτερνισμόν», περὶ τοῦ Ἰούδα ἐν τῇ πρὸ ταύτης προφητείᾳ κειμένῳ. ὥσπερ οὖν ἐν ἐκείνῳ ἐδείκνυτο «ἄνθρωπος εἰρήνης» ποτὲ γεγονώς, ὅτε τῷ σωτῆρι ἐμαθητεύετο, εἷς καὶ αὐτὸς τοῦ τῶν ἀποστόλων ἀριθμοῦ χρηματίσας, οὕτως καὶ ἐν τῷ προκειμένῳ «ἰσόψυχος» καὶ «ἡγεμὼν» καὶ «γνωστὸς» αὐτῷ προσηγόρευται.
ἐφ' ἑαυτὸν ἑλκύσας, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα καὶ τί γὰρ ἄλλο, ἢ ἀντίψυχον; διό φησιν ἐξ ἡμε τέρου προσώπου τὸ λόγιον « Τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν· καὶ Κύριος παρέδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν. » Ωστε εἰκότως ἑνῶν ἑαυ τὸν ἡμῖν, ἡμᾶς τε αὐτῷ, καὶ τὰ ἡμέτερα πάθη Ιδιοποιούμενός φησιν· « Ἐγὼ εἶπα· Κύριε, ἐλέησόν με, ἴασαι τὴν ψυχήν μου, ὅτι ἡμαρτόν σοι. » Ορῶντας δὲ εἰκότως τοὺς ἐπιβουλεύοντας οὐ μόνον ἀνθρώπους ἀλλὰ καὶ ἀοράτους δυνάμεις τὴν ὑπερβάλλουσαν ἰσχὺν αὐτοῦ τῆς θείας προσηγορίας καὶ τοῦ ὀνόματος, δι' σε μικρὸν ὕστερον Χριστιανῶν τὴν πᾶσαν κατέπλησεν οἰκουμένην, σβέσειν αὐτὴν οἶμαι ὑπειληφέναι, εἰ τὰ πρὸς θάνατον ἐπιβουλεύσαιεν αὐτῷ. Τοῦτο δὴ οὖν αὐτὸ διελέγχει φάσκων· «Οἱ ἐχθροί μου εἶπαν κακά μοι· Πότε ἀποθανεῖται καὶ ἀπολεῖται τὸ ὄνομα αὐ- Β τοῦ; › Ἐπεὶ δὲ καθυποκρινόμενοι προσήεσαν πειρά- ζοντες ὅπως αὐτὸν παγιδεύσωσιν, ὡς ἡ θεία Γραφή μαρτυρεί, ἄλλοτε ἄλλας αὐτοὺς προφάσεις καὶ κατη- γορίας κατ' αὐτοῦ συσκευάζεσθαι ἱστοροῦσα, τούτων ἕνεκα ἐπιλέγει· ι Καὶ εἰ εἰσεπορεύετο τοῦ ἰδεῖν, μάτην ἐλάλει ἡ καρδία αὐτοῦ, συνήγαγεν ἀνομίαν ἑαυτῷ. ή Εξεπορεύετο ἔξω καὶ ἐλάλει ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατ᾿ ἐμοῦ. ὁ Ἐξῆς δὲ τούτοις ἤδη σαφῶς ἐμφαίνε: καὶ αὐτὸν ἐκεῖ- νον τὸν δυσσεβέστατον προδότην· ἐπειδὴ συνέβαινε μεθ᾽ ἂς πεποίητο συνθήκας τοῖς ἄρχουσι τῶν Ἰου δαίων περὶ τῆς τοῦ διδασκάλου προδοσίας, μηκέτ' ἀπαντᾶν αὐτὸν συνήθως ἐπὶ τὴν τῶν θείων μαθημάτων διδασκαλίαν, μηδ' ὡς παρὰ διδάσκαλον φοιτᾷν, μηδ' ὁμοίως τοῖς ἑτέροις παραβάλλειν τῇ τοῦ Σωτῆρος διατριβῇ, ἀλλ' ἐπὶ τῷ κατοπτεύειν καὶ θηρεύειν και ρὸν, ὅτε δέοι ἐπιθέσθαι αὐτῷ. Τοῦτο δ' οὖν καὶ κατη- γορείται πράττων ὑπὸ τῶν ἱερῶν εὐαγγελιστῶν, ὧν ὁ μὲν Ματθαῖός φησι· . Τότε πορευθεὶς εἷς τῶν δώδεκα, ο λεγόμενος Ἰούδας Ισκαριώτης, πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς, εἶπεν αὐτοῖς· Τί θέλετέ μοι δοῦναι, κἀγὼ ὑμῖν παραδώσω αὐτόν; Οἱ δὲ ἔστησαν αὐτῷ τρι άκοντα αργύρια. Καὶ ἀπὸ τότε ἐζήτει εὐκαιρίαν, ἵνα αὐτὸν παραδῷ αὐτοῖς· ὁ δὲ Μάρκος · ι Καὶ Ἰούδας ὁ Ισκαριώτης εἷς τῶν δώδεκα ἀπῆλθε πρὸς τοὺς ἀρ- χιερεῖς ἵνα αὐτὸν παραδῷ αὐτοῖς. Οἱ δὲ ἀκούσαντες ἐχάρησαν, καὶ ἐπηγγείλαντο αὐτῷ ἀργύριον δοῦναι. Καὶ ἐζήτει πῶς αὐτὸν εὐκαίρως παραδῷ· ν ὁ δὲ Λου- κας γράφει λέγων· . Εἰσῆλθε δὲ ὁ Σατανᾶς εἰς Ἰού δαν τὸν ἐπικαλούμενον Ισκαριώτην, ὄντα ἐκ τοῦ ἀρι- θμοῦ τῶν δώδεκα. Καὶ ἀπελθὼν συνελάλησε τοῖς ἀρ- χιερεῦσι καὶ γραμματεῦσι, καὶ τοῖς στρατηγοῖς τοῦ ἱεροῦ, ἵνα αὐτὸν παραδῷ αὐτοῖς. Καὶ ἐχάρησαν, καὶ συνέθεντο αὐτῷ ἀργύριον δοῦναι. Καὶ ἐζήτει εὐκαι - ρίαν τοῦ παραδοῦναι αὐτὸν αὐτοῖς ἄτερ ὄχλου. » Ταῦτα δὴ οὖν αὐτὰ θεσπίζουσα ἡ μετὰ χεῖρας πρόῤῥησις ἐπιλέγει· «Καὶ εἰ εἰσεπορεύετο τοῦ ἰδεῖν, μάτην ἐλάλει ἡ καρδία αὐτοῦ, συνήγαγεν ἀνομίαν ἑαυτῷ. Εξεπορεύ ετο ἔξω, καὶ ἐλάλει ἐπὶ τὸ αὐτό. Κατ' ἐμοῦ ἐψιθύριζον πάντες οἱ ἐχθροί μου. » Ο γοῦν Σύμμαχος, «Εισερχόμε- νος, ο φησίν, « ἐπισκοπῆσαι, μάταια ἐλάλει ἡ καρδία αὐτοῦ, ήθροιζεν ἀδικίαν ἑαυτῇ. Εξερχόμενος δὲ ἔξω . DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. • A patiuntur ",, ita nimirum, multis enim patientibus et peccantibus membris, ipse quoque ratione con- sentientis sibi invicem naturæ (quandoquidem cum Dei Verbum esset, ei placuit, et formam servi accipere, et communi omnium nostro domicilio co- pulari) patientium membrorum labores in seipsum assumpsit, et nostras valetudinis infirmitates, suas fecit, et ex legibus humanitatis pro omnibus nobis et dolores et labores sustinuit. Cæterum non modo rebus bis gestis Dei Agnus, verum etiam pro nobis, tormenta passus, supplicioque affectus, quo ipse quidem dignus minime erat, sed nos ipsi propter multitudinem peccatorum, ut peccata nobis dimit- terentur, auctor exstitit: utpote qui pro nobis et. mortem subierit, et verbera, et probra, et contume- - lias, quibus nos digni eramus, in seipsum transtu- lerit, et exsecratio pro nobis factus, exsecrationem quæ nobis debebatur, ad seipsum attraxerit. Quid enim aliud ille, quam pro animis nostris pretium ? Itaque ex persona nostra oraculum ait : • Livore ejus nos sanati sumus : et Dominus tradidit eum peccatis nostris ". » Proinde merito dum seipsum nobis conjungit, et nos ac vitia nostra sibi asciscit,. ita ait : « Ego dixi, Domine, miserere mei, sana animam meam, quia peccavi tibi : › videntesque item merito non solum insidiatores homines, sed etiam insidiatrices invisibiles potestates, vim. immensam illius divinæ appellationis et nominis, quo haud ita multo post totum orbem terrarum. Christianis implevit, illam se posse exstinguere putaverunt, si mortem illi machinarentur. Hoc ipsum igitur his verbis redarguit : « Inimici mei dixerunt mala mibi, quando morietur et peribit nomen ejus ? » Quoniam autem simulatis verbis . accedebant, tentantes ut ipsum caperent in ser- mone, ut legimus apud divinam Scripturam, quæ illos contra illum alias aliis et occasionibus et cri- . minibus utentes inducit, idcirco illud adjungit : • Et ingrediebatur ut videret, vana loquebatur cor ejus, congregavit iniquitatem sibi, egrediebatur foras et loquebatur in idipsum contra me", Hisce vero rebus expositis, deinceps ipsum illum scele- stissimum proditorem verbis indicat : quandoqui- dem illud evenit, ut postquam de prodendo præ- ceptore cum principibus. Judæorum pactus esset, non amplius ut solebat ad divina præcepta perdi- scenda conveniret, neque vero tanquam ad præ-. ceptorem accederet, aut aliorum more præceptoris . consuetudine uteretur, sed tempus duntaxat cir- cumspiceret atque observaret, quo adoriri illum. posset. Proinde illum ista molientem ac patrantem, sancti evangelista criminantur : quorum unus Mat- thæus ita ait : < Tunc abiens unus ex duodecim, qui dicebatur Judas Iscariotes ad principes sacer- dotum, ait illis: Quid vultis mihi dare, et ego eum vobis tradam ? illi autem constituerunt ei triginta . argenteos. Et ex illo quærebat opportunitatem, ul: D C * Cor. xit, 26, 27, Isa. 111, 4-6. s3 Psal. xL, 6. »‹ ibid. 7, 8.
καὶ πάλιν ὡς ἐν ἐκείνῳ περὶ αὐτοῦ εἴρητο «ὁ ἐσθίων ἄρτους μου ἐμεγάλυνεν ἐπ’ ἐμὲ πτερνισμόν», τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος εἰς αὐτοῦ πρόσωπον λέγεται τὸ «ὃς ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐγλύκανάς μοι ἐδέσματα»· καὶ γὰρ τῶν καταξιουμένων καὶ αὐτὸς εἷς ἦν τῆς ἀπορρήτου πρὸς τοὺς μαθητὰς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ὁμιλίας τε καὶ πνευματικῆς τροφῆς. τοῖς μὲν γὰρ ἔξω πλήθεσι καὶ «τοῖς ὄχλοις» «ἐν παραβολαῖς» ἐλάλει, μόνοις δὲ τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς, ἐν οἷς καὶ ὁ Ἰούδας ἐξητάζετο, «ἐπέλυεν ἅπαντα». διὸ λέλεκται «ὁ ἐσθίων ἄρτους μου ἐμεγάλυνεν ἐπ’ ἐμὲ πτερνισμὸν» καὶ «ὃς ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐγλύκανάς μοι ἐδέσματα». ἅπερ σαφέστερον ἐξέφηνεν ὁ μὲν Ἀκύλας εἰπών· «οἳ ὁμοῦ ἐγλυκάναμεν ἀπόρρητον», ὁ δὲ Σύμμαχος· «οἵτινες ἐκοινολογούμεθα γλυκεῖαν ὁμιλίαν». ἀντὶ δὲ τοῦ «σὺ δὲ ἄνθρωπε ἰσόψυχε, ἡγεμών μου, καὶ γνωστέ μου» ὁ Σύμμαχός φησιν «σὺ δὲ ἄνθρωπε ὁμότροπός μοι καὶ ἡγεμών μου καὶ γνωστέ μου». ἐπειδήπερ τοσούτων ἠξιωμένος φίλος ἐν τοῖς μάλιστα ἦν τοῦ σωτῆρος, εἰκότως φησὶ περὶ αὐτοῦ τὸ «ὅτι εἰ ἐχθρὸς ὠνείδισέν με, ὑπήνεγκα ἄν», καὶ τὰ ἑξῆς.
ἐφ' ἑαυτὸν ἑλκύσας, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα καὶ τί γὰρ ἄλλο, ἢ ἀντίψυχον; διό φησιν ἐξ ἡμε τέρου προσώπου τὸ λόγιον « Τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν· καὶ Κύριος παρέδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν. » Ωστε εἰκότως ἑνῶν ἑαυ τὸν ἡμῖν, ἡμᾶς τε αὐτῷ, καὶ τὰ ἡμέτερα πάθη Ιδιοποιούμενός φησιν· « Ἐγὼ εἶπα· Κύριε, ἐλέησόν με, ἴασαι τὴν ψυχήν μου, ὅτι ἡμαρτόν σοι. » Ορῶντας δὲ εἰκότως τοὺς ἐπιβουλεύοντας οὐ μόνον ἀνθρώπους ἀλλὰ καὶ ἀοράτους δυνάμεις τὴν ὑπερβάλλουσαν ἰσχὺν αὐτοῦ τῆς θείας προσηγορίας καὶ τοῦ ὀνόματος, δι' σε μικρὸν ὕστερον Χριστιανῶν τὴν πᾶσαν κατέπλησεν οἰκουμένην, σβέσειν αὐτὴν οἶμαι ὑπειληφέναι, εἰ τὰ πρὸς θάνατον ἐπιβουλεύσαιεν αὐτῷ. Τοῦτο δὴ οὖν αὐτὸ διελέγχει φάσκων· «Οἱ ἐχθροί μου εἶπαν κακά μοι· Πότε ἀποθανεῖται καὶ ἀπολεῖται τὸ ὄνομα αὐ- Β τοῦ; › Ἐπεὶ δὲ καθυποκρινόμενοι προσήεσαν πειρά- ζοντες ὅπως αὐτὸν παγιδεύσωσιν, ὡς ἡ θεία Γραφή μαρτυρεί, ἄλλοτε ἄλλας αὐτοὺς προφάσεις καὶ κατη- γορίας κατ' αὐτοῦ συσκευάζεσθαι ἱστοροῦσα, τούτων ἕνεκα ἐπιλέγει· ι Καὶ εἰ εἰσεπορεύετο τοῦ ἰδεῖν, μάτην ἐλάλει ἡ καρδία αὐτοῦ, συνήγαγεν ἀνομίαν ἑαυτῷ. ή Εξεπορεύετο ἔξω καὶ ἐλάλει ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατ᾿ ἐμοῦ. ὁ Ἐξῆς δὲ τούτοις ἤδη σαφῶς ἐμφαίνε: καὶ αὐτὸν ἐκεῖ- νον τὸν δυσσεβέστατον προδότην· ἐπειδὴ συνέβαινε μεθ᾽ ἂς πεποίητο συνθήκας τοῖς ἄρχουσι τῶν Ἰου δαίων περὶ τῆς τοῦ διδασκάλου προδοσίας, μηκέτ' ἀπαντᾶν αὐτὸν συνήθως ἐπὶ τὴν τῶν θείων μαθημάτων διδασκαλίαν, μηδ' ὡς παρὰ διδάσκαλον φοιτᾷν, μηδ' ὁμοίως τοῖς ἑτέροις παραβάλλειν τῇ τοῦ Σωτῆρος διατριβῇ, ἀλλ' ἐπὶ τῷ κατοπτεύειν καὶ θηρεύειν και ρὸν, ὅτε δέοι ἐπιθέσθαι αὐτῷ. Τοῦτο δ' οὖν καὶ κατη- γορείται πράττων ὑπὸ τῶν ἱερῶν εὐαγγελιστῶν, ὧν ὁ μὲν Ματθαῖός φησι· . Τότε πορευθεὶς εἷς τῶν δώδεκα, ο λεγόμενος Ἰούδας Ισκαριώτης, πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς, εἶπεν αὐτοῖς· Τί θέλετέ μοι δοῦναι, κἀγὼ ὑμῖν παραδώσω αὐτόν; Οἱ δὲ ἔστησαν αὐτῷ τρι άκοντα αργύρια. Καὶ ἀπὸ τότε ἐζήτει εὐκαιρίαν, ἵνα αὐτὸν παραδῷ αὐτοῖς· ὁ δὲ Μάρκος · ι Καὶ Ἰούδας ὁ Ισκαριώτης εἷς τῶν δώδεκα ἀπῆλθε πρὸς τοὺς ἀρ- χιερεῖς ἵνα αὐτὸν παραδῷ αὐτοῖς. Οἱ δὲ ἀκούσαντες ἐχάρησαν, καὶ ἐπηγγείλαντο αὐτῷ ἀργύριον δοῦναι. Καὶ ἐζήτει πῶς αὐτὸν εὐκαίρως παραδῷ· ν ὁ δὲ Λου- κας γράφει λέγων· . Εἰσῆλθε δὲ ὁ Σατανᾶς εἰς Ἰού δαν τὸν ἐπικαλούμενον Ισκαριώτην, ὄντα ἐκ τοῦ ἀρι- θμοῦ τῶν δώδεκα. Καὶ ἀπελθὼν συνελάλησε τοῖς ἀρ- χιερεῦσι καὶ γραμματεῦσι, καὶ τοῖς στρατηγοῖς τοῦ ἱεροῦ, ἵνα αὐτὸν παραδῷ αὐτοῖς. Καὶ ἐχάρησαν, καὶ συνέθεντο αὐτῷ ἀργύριον δοῦναι. Καὶ ἐζήτει εὐκαι - ρίαν τοῦ παραδοῦναι αὐτὸν αὐτοῖς ἄτερ ὄχλου. » Ταῦτα δὴ οὖν αὐτὰ θεσπίζουσα ἡ μετὰ χεῖρας πρόῤῥησις ἐπιλέγει· «Καὶ εἰ εἰσεπορεύετο τοῦ ἰδεῖν, μάτην ἐλάλει ἡ καρδία αὐτοῦ, συνήγαγεν ἀνομίαν ἑαυτῷ. Εξεπορεύ ετο ἔξω, καὶ ἐλάλει ἐπὶ τὸ αὐτό. Κατ' ἐμοῦ ἐψιθύριζον πάντες οἱ ἐχθροί μου. » Ο γοῦν Σύμμαχος, «Εισερχόμε- νος, ο φησίν, « ἐπισκοπῆσαι, μάταια ἐλάλει ἡ καρδία αὐτοῦ, ήθροιζεν ἀδικίαν ἑαυτῇ. Εξερχόμενος δὲ ἔξω . DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. • A patiuntur ",, ita nimirum, multis enim patientibus et peccantibus membris, ipse quoque ratione con- sentientis sibi invicem naturæ (quandoquidem cum Dei Verbum esset, ei placuit, et formam servi accipere, et communi omnium nostro domicilio co- pulari) patientium membrorum labores in seipsum assumpsit, et nostras valetudinis infirmitates, suas fecit, et ex legibus humanitatis pro omnibus nobis et dolores et labores sustinuit. Cæterum non modo rebus bis gestis Dei Agnus, verum etiam pro nobis, tormenta passus, supplicioque affectus, quo ipse quidem dignus minime erat, sed nos ipsi propter multitudinem peccatorum, ut peccata nobis dimit- terentur, auctor exstitit: utpote qui pro nobis et. mortem subierit, et verbera, et probra, et contume- - lias, quibus nos digni eramus, in seipsum transtu- lerit, et exsecratio pro nobis factus, exsecrationem quæ nobis debebatur, ad seipsum attraxerit. Quid enim aliud ille, quam pro animis nostris pretium ? Itaque ex persona nostra oraculum ait : • Livore ejus nos sanati sumus : et Dominus tradidit eum peccatis nostris ". » Proinde merito dum seipsum nobis conjungit, et nos ac vitia nostra sibi asciscit,. ita ait : « Ego dixi, Domine, miserere mei, sana animam meam, quia peccavi tibi : › videntesque item merito non solum insidiatores homines, sed etiam insidiatrices invisibiles potestates, vim. immensam illius divinæ appellationis et nominis, quo haud ita multo post totum orbem terrarum. Christianis implevit, illam se posse exstinguere putaverunt, si mortem illi machinarentur. Hoc ipsum igitur his verbis redarguit : « Inimici mei dixerunt mala mibi, quando morietur et peribit nomen ejus ? » Quoniam autem simulatis verbis . accedebant, tentantes ut ipsum caperent in ser- mone, ut legimus apud divinam Scripturam, quæ illos contra illum alias aliis et occasionibus et cri- . minibus utentes inducit, idcirco illud adjungit : • Et ingrediebatur ut videret, vana loquebatur cor ejus, congregavit iniquitatem sibi, egrediebatur foras et loquebatur in idipsum contra me", Hisce vero rebus expositis, deinceps ipsum illum scele- stissimum proditorem verbis indicat : quandoqui- dem illud evenit, ut postquam de prodendo præ- ceptore cum principibus. Judæorum pactus esset, non amplius ut solebat ad divina præcepta perdi- scenda conveniret, neque vero tanquam ad præ-. ceptorem accederet, aut aliorum more præceptoris . consuetudine uteretur, sed tempus duntaxat cir- cumspiceret atque observaret, quo adoriri illum. posset. Proinde illum ista molientem ac patrantem, sancti evangelista criminantur : quorum unus Mat- thæus ita ait : < Tunc abiens unus ex duodecim, qui dicebatur Judas Iscariotes ad principes sacer- dotum, ait illis: Quid vultis mihi dare, et ego eum vobis tradam ? illi autem constituerunt ei triginta . argenteos. Et ex illo quærebat opportunitatem, ul: D C * Cor. xit, 26, 27, Isa. 111, 4-6. s3 Psal. xL, 6. »‹ ibid. 7, 8.
Ταῦτα δὲ περὶ τοῦ Ἰούδα θεσπίσας, ἀκολούθως τὴν ἐκ τοῦ θανάτου σωτηρίαν καὶ ἀποφυγὴν ἑαυτοῦ προδιδάσκει λέγων· «ἐγὼ πρὸς τὸν θεὸν ἐκέκραξα, καὶ ὁ κύριος ἔσωσέν με. ἑσπέρας καὶ πρωὶ̈ καὶ μεσημβρίας διηγήσομαι καὶ ἀπαγγελῶ, καὶ εἰσακούσεται τῆς φωνῆς μου, λυτρώσεται ἐν εἰρήνῃ τὴν ψυχήν μου». ὡς ἐν εὐχῇ τὸν πρὸ τοῦ θανάτου καιρὸν σημαίνει, καθ’ ὃν καὶ ὁ Ἰούδας τὰ τῆς κατ’ αὐτοῦ προδοσίας συνεσκευάσατο· τότε οὖν ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν, ὡς ἐπὶ ὀλέθρῳ καὶ ἀπωλείᾳ τοῦ γνωρίμου δυσφορῶν, καὶ ἔτι μᾶλλον ἐπὶ τῇ τοῦ παντὸς Ἰουδαίων ἔθνους ἀποβολῇ, ὥσπερ ἐπὶ μεμηνόσιν οἰκείοις καὶ ὡς ἐπὶ φιλτάτοις συμπάσχων, πᾶσαν τὴν πρὸς αὐτοὺς ὁμιλίαν καὶ διδασκαλίαν, διὰ τὸ μηδὲν αὐτοὺς ὠφεληκέναι, «ἀδολεσχίαν» ἀποκαλεῖ, φάσκων· «ἐλυπήθην ἐν τῇ ἀδολεσχίᾳ μου, καὶ ἐταράχθην ἀπὸ φωνῆς ἐχθροῦ, καὶ ἀπὸ θλίψεως ἁμαρτωλοῦ, ὅτι ἐξέκλιναν», φησίν, «ἐπ’ ἐμὲ ἀνομίαν, καὶ ἐν ὀργῇ ἐνεκότουν μοι».
ἐφ' ἑαυτὸν ἑλκύσας, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα καὶ τί γὰρ ἄλλο, ἢ ἀντίψυχον; διό φησιν ἐξ ἡμε τέρου προσώπου τὸ λόγιον « Τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν· καὶ Κύριος παρέδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν. » Ωστε εἰκότως ἑνῶν ἑαυ τὸν ἡμῖν, ἡμᾶς τε αὐτῷ, καὶ τὰ ἡμέτερα πάθη Ιδιοποιούμενός φησιν· « Ἐγὼ εἶπα· Κύριε, ἐλέησόν με, ἴασαι τὴν ψυχήν μου, ὅτι ἡμαρτόν σοι. » Ορῶντας δὲ εἰκότως τοὺς ἐπιβουλεύοντας οὐ μόνον ἀνθρώπους ἀλλὰ καὶ ἀοράτους δυνάμεις τὴν ὑπερβάλλουσαν ἰσχὺν αὐτοῦ τῆς θείας προσηγορίας καὶ τοῦ ὀνόματος, δι' σε μικρὸν ὕστερον Χριστιανῶν τὴν πᾶσαν κατέπλησεν οἰκουμένην, σβέσειν αὐτὴν οἶμαι ὑπειληφέναι, εἰ τὰ πρὸς θάνατον ἐπιβουλεύσαιεν αὐτῷ. Τοῦτο δὴ οὖν αὐτὸ διελέγχει φάσκων· «Οἱ ἐχθροί μου εἶπαν κακά μοι· Πότε ἀποθανεῖται καὶ ἀπολεῖται τὸ ὄνομα αὐ- Β τοῦ; › Ἐπεὶ δὲ καθυποκρινόμενοι προσήεσαν πειρά- ζοντες ὅπως αὐτὸν παγιδεύσωσιν, ὡς ἡ θεία Γραφή μαρτυρεί, ἄλλοτε ἄλλας αὐτοὺς προφάσεις καὶ κατη- γορίας κατ' αὐτοῦ συσκευάζεσθαι ἱστοροῦσα, τούτων ἕνεκα ἐπιλέγει· ι Καὶ εἰ εἰσεπορεύετο τοῦ ἰδεῖν, μάτην ἐλάλει ἡ καρδία αὐτοῦ, συνήγαγεν ἀνομίαν ἑαυτῷ. ή Εξεπορεύετο ἔξω καὶ ἐλάλει ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατ᾿ ἐμοῦ. ὁ Ἐξῆς δὲ τούτοις ἤδη σαφῶς ἐμφαίνε: καὶ αὐτὸν ἐκεῖ- νον τὸν δυσσεβέστατον προδότην· ἐπειδὴ συνέβαινε μεθ᾽ ἂς πεποίητο συνθήκας τοῖς ἄρχουσι τῶν Ἰου δαίων περὶ τῆς τοῦ διδασκάλου προδοσίας, μηκέτ' ἀπαντᾶν αὐτὸν συνήθως ἐπὶ τὴν τῶν θείων μαθημάτων διδασκαλίαν, μηδ' ὡς παρὰ διδάσκαλον φοιτᾷν, μηδ' ὁμοίως τοῖς ἑτέροις παραβάλλειν τῇ τοῦ Σωτῆρος διατριβῇ, ἀλλ' ἐπὶ τῷ κατοπτεύειν καὶ θηρεύειν και ρὸν, ὅτε δέοι ἐπιθέσθαι αὐτῷ. Τοῦτο δ' οὖν καὶ κατη- γορείται πράττων ὑπὸ τῶν ἱερῶν εὐαγγελιστῶν, ὧν ὁ μὲν Ματθαῖός φησι· . Τότε πορευθεὶς εἷς τῶν δώδεκα, ο λεγόμενος Ἰούδας Ισκαριώτης, πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς, εἶπεν αὐτοῖς· Τί θέλετέ μοι δοῦναι, κἀγὼ ὑμῖν παραδώσω αὐτόν; Οἱ δὲ ἔστησαν αὐτῷ τρι άκοντα αργύρια. Καὶ ἀπὸ τότε ἐζήτει εὐκαιρίαν, ἵνα αὐτὸν παραδῷ αὐτοῖς· ὁ δὲ Μάρκος · ι Καὶ Ἰούδας ὁ Ισκαριώτης εἷς τῶν δώδεκα ἀπῆλθε πρὸς τοὺς ἀρ- χιερεῖς ἵνα αὐτὸν παραδῷ αὐτοῖς. Οἱ δὲ ἀκούσαντες ἐχάρησαν, καὶ ἐπηγγείλαντο αὐτῷ ἀργύριον δοῦναι. Καὶ ἐζήτει πῶς αὐτὸν εὐκαίρως παραδῷ· ν ὁ δὲ Λου- κας γράφει λέγων· . Εἰσῆλθε δὲ ὁ Σατανᾶς εἰς Ἰού δαν τὸν ἐπικαλούμενον Ισκαριώτην, ὄντα ἐκ τοῦ ἀρι- θμοῦ τῶν δώδεκα. Καὶ ἀπελθὼν συνελάλησε τοῖς ἀρ- χιερεῦσι καὶ γραμματεῦσι, καὶ τοῖς στρατηγοῖς τοῦ ἱεροῦ, ἵνα αὐτὸν παραδῷ αὐτοῖς. Καὶ ἐχάρησαν, καὶ συνέθεντο αὐτῷ ἀργύριον δοῦναι. Καὶ ἐζήτει εὐκαι - ρίαν τοῦ παραδοῦναι αὐτὸν αὐτοῖς ἄτερ ὄχλου. » Ταῦτα δὴ οὖν αὐτὰ θεσπίζουσα ἡ μετὰ χεῖρας πρόῤῥησις ἐπιλέγει· «Καὶ εἰ εἰσεπορεύετο τοῦ ἰδεῖν, μάτην ἐλάλει ἡ καρδία αὐτοῦ, συνήγαγεν ἀνομίαν ἑαυτῷ. Εξεπορεύ ετο ἔξω, καὶ ἐλάλει ἐπὶ τὸ αὐτό. Κατ' ἐμοῦ ἐψιθύριζον πάντες οἱ ἐχθροί μου. » Ο γοῦν Σύμμαχος, «Εισερχόμε- νος, ο φησίν, « ἐπισκοπῆσαι, μάταια ἐλάλει ἡ καρδία αὐτοῦ, ήθροιζεν ἀδικίαν ἑαυτῇ. Εξερχόμενος δὲ ἔξω . DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. • A patiuntur ",, ita nimirum, multis enim patientibus et peccantibus membris, ipse quoque ratione con- sentientis sibi invicem naturæ (quandoquidem cum Dei Verbum esset, ei placuit, et formam servi accipere, et communi omnium nostro domicilio co- pulari) patientium membrorum labores in seipsum assumpsit, et nostras valetudinis infirmitates, suas fecit, et ex legibus humanitatis pro omnibus nobis et dolores et labores sustinuit. Cæterum non modo rebus bis gestis Dei Agnus, verum etiam pro nobis, tormenta passus, supplicioque affectus, quo ipse quidem dignus minime erat, sed nos ipsi propter multitudinem peccatorum, ut peccata nobis dimit- terentur, auctor exstitit: utpote qui pro nobis et. mortem subierit, et verbera, et probra, et contume- - lias, quibus nos digni eramus, in seipsum transtu- lerit, et exsecratio pro nobis factus, exsecrationem quæ nobis debebatur, ad seipsum attraxerit. Quid enim aliud ille, quam pro animis nostris pretium ? Itaque ex persona nostra oraculum ait : • Livore ejus nos sanati sumus : et Dominus tradidit eum peccatis nostris ". » Proinde merito dum seipsum nobis conjungit, et nos ac vitia nostra sibi asciscit,. ita ait : « Ego dixi, Domine, miserere mei, sana animam meam, quia peccavi tibi : › videntesque item merito non solum insidiatores homines, sed etiam insidiatrices invisibiles potestates, vim. immensam illius divinæ appellationis et nominis, quo haud ita multo post totum orbem terrarum. Christianis implevit, illam se posse exstinguere putaverunt, si mortem illi machinarentur. Hoc ipsum igitur his verbis redarguit : « Inimici mei dixerunt mala mibi, quando morietur et peribit nomen ejus ? » Quoniam autem simulatis verbis . accedebant, tentantes ut ipsum caperent in ser- mone, ut legimus apud divinam Scripturam, quæ illos contra illum alias aliis et occasionibus et cri- . minibus utentes inducit, idcirco illud adjungit : • Et ingrediebatur ut videret, vana loquebatur cor ejus, congregavit iniquitatem sibi, egrediebatur foras et loquebatur in idipsum contra me", Hisce vero rebus expositis, deinceps ipsum illum scele- stissimum proditorem verbis indicat : quandoqui- dem illud evenit, ut postquam de prodendo præ- ceptore cum principibus. Judæorum pactus esset, non amplius ut solebat ad divina præcepta perdi- scenda conveniret, neque vero tanquam ad præ-. ceptorem accederet, aut aliorum more præceptoris . consuetudine uteretur, sed tempus duntaxat cir- cumspiceret atque observaret, quo adoriri illum. posset. Proinde illum ista molientem ac patrantem, sancti evangelista criminantur : quorum unus Mat- thæus ita ait : < Tunc abiens unus ex duodecim, qui dicebatur Judas Iscariotes ad principes sacer- dotum, ait illis: Quid vultis mihi dare, et ego eum vobis tradam ? illi autem constituerunt ei triginta . argenteos. Et ex illo quærebat opportunitatem, ul: D C * Cor. xit, 26, 27, Isa. 111, 4-6. s3 Psal. xL, 6. »‹ ibid. 7, 8.
PG 22:733ἅπερ δύναται μὲν καὶ ἐπὶ τοὺς ἄρχοντας τῶν ἐκ περιτομῆς ἀναφέρεσθαι, τοὺς ἐχθρωδῶς καὶ ἐπιβουλευτικῶς ἐνεδρεύειν αὐτὸν πειρωμένους, δύναται δὲ καὶ περὶ δυνάμεων ἀοράτων ἔξωθεν αὐτὸν προςπολεμουσῶν καὶ τὴν δι’ ἀνθρώπων κατασκευὴν ἐνεργουσῶν λέγεσθαι. ἃ καὶ συνᾴδειν μοι δοκεῖ τοῖς ἐν τῷ εὐαγγελίῳ ὑπ’ αὐτοῦ λελεγμένοις κατὰ τὸν τοῦ πάθους καιρόν, ὅτε λέγει τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς· «περίλυπός ἐστιν ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου· μείνατε ὧδε, καὶ γρηγορεῖτε μετ’ ἐμοῦ», καὶ πάλιν· «νῦν ἡ ψυχή μου τετάρακται». ὅμοια γοῦν τούτοις ἐστὶν καὶ τὰ ἐν τῷ ψαλμῷ, ἐν ᾧ λέλεκται· «ἡ καρδία μου ἐταράχθη ἐν ἐμοί, καὶ δειλία θανάτου ἐπέπεσεν ἐπ’ ἐμέ, φόβος καὶ τρόμος ἦλθεν ἐπ’ ἐμέ, καὶ ἐκάλυψέν με σκότος», δι’ ὧν τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων τὰς κατ’ αὐτοῦ ὁρμὰς σημαίνει. ὡς γοῦν ἐν ταῖς προφητείαις ὠνόμασταί τι πνεῦμα πορνείας, κατὰ τὸ «πνεύματι πορνείας ἐπλανήθησαν», καὶ ἄλλο «πνεῦμα πλανήσεως ἐν τῇ ἐρήμῳ» τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ πνεῦμα θανάτου εἴη ἂν δειλίας ποιητικόν, ὡς καὶ πνεῦμα ἰσχύος καὶ δυνάμεως καὶ ἀνδρείας τῆς κατὰ θεὸν ἐνεργητικόν.
τὴν προέβησιν· τοῦ δὲ Σωτῆρος ἡμῶν ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις διέδειξε τοῖς πᾶσιν, ὅπως ἐν αὐτῷ εὐδό χησεν ὁ Πατήρ, ὃς καὶ αὐτὸς διδάσκει λέγων· • Ελέησόν με, καὶ ἀνάστησόν με, καὶ ἀνταποδώσω αὐτοῖς. Ἐν τούτῳ ἔγνων, ὅτι τεθέληκάς με, ὅτι οὐ μὴ ἐπιχαρῇ ὁ ἐχθρός μου ἐπ' ἐμοί. » Τούτοις ἐπιλέ- γε:· « Ἐμοῦ δὲ διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου. » Καὶ τήρει γε τίνα τρόπον αὐτῷ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ αὐτοῦ τὴν εὐχὴν ἀναπέμπων, ἐπὶ τοσαύτη τεθαρρηκε παῤῥησία, ὡς ἀκακίαν ἑαυτῷ μαρτυρεῖν, καίτοι ἀνω τέρω φήσας· ο Ἴασαι τὴν ψυχήν μου, ὅτι ἡμαρτόν σοι. ο 'Αλλὰ τὸ μὲν, « ἥμαρτόν σοι, ἡ ὁποίας ἔχεται διανοίας προδιειλήφαμεν. Καὶ ὁ Σύμμαχος δὲ σαφέ- στερον παρέστησεν εἰπών· ο Ιασαι τὴν ψυχήν μου, καὶ εἰ ἡμαρτόν σοι·, ὅ καὶ αὐτὸ λέγοιτ' ἂν περὶ τῶν ἡμετέρων ἁμαρτημάτων, ἅπερ ὁ Σωτὴρ και Κύ- ριος ἡμῶν εἰς ἑαυτὸν ἀνεδέξατο. Τὸ δὲ, « Ἐμοῦ δὲ διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου, » τὴν δι᾿ ὅλου καθαρότητα τῆς αὐτοῦ φύσεως παρίστησι, δι' ήν καὶ τὸ ἑδραῖον καὶ ἄσειστον τῆς ζωῆς, καὶ τῆς μετὰ τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ σωτηρίας διδάσκων ἐπιλέγει· ι Καὶ ἐβεβαίω σάς με ἐνώπιόν σου εἰς τὸν αἰῶνα· ν α, Καὶ παρα- στήσεις με ἔμπροσθέν σου δι' αἰῶνος, » κατὰ τὸν Σύμμαχον. Β . Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ κδ'. Ἔτι περὶ τοῦ Ἰούδα, καὶ ς τῶν σὺν αὐτῷ τὴν κατὰ τοῦ Χριστοῦ συσκευὴν πεποιημένων. • Ενώτισαι, ὁ Θεὸς, τὴν προσευχήν μου, καὶ μὴ ὑπερίδῃς τὴν δέησίν μου. Πρόσχες μοι, καὶ εἰσ ἀκουσόν μου. Ἐλυπήθην ἐν τῇ ἀδολεσχία μου, καὶ ἐταράχθην ἀπὸ φωνῆς ἐχθροῦ, καὶ ἀπὸ θλίψεως ἁμαρτωλοῦ· ὅτι ἐξέκλιναν ἐπ' ἐμὲ ἀνομίαν, καὶ ἐν ὀργῇ ενεκότουν μοι. Η καρδία μου ἐταράχθη ἐν ἐμοὶ, καὶ δειλία θανάτου ἐπέπεσεν ἐπ' ἐμέ. Φόβος καὶ τρόμος ἦλθεν ἐπ' ἐμὲ, καὶ ἐκάλυψέ με σκότος, ο καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέγει· « Καταπόντισον, Κύριε, καὶ καταδίελε τὰς γλώσσας αὐτῶν· ὅτι εἶδον ἀνομίαν καὶ ἀντιλογίαν ἐν τῇ πόλει. Ἡμέρας καὶ νυκτὸς κυ κλώσει αὐτὴν ἐπὶ τὰ τείχη αὐτῆς, καὶ ἀνομία καὶ κόπος ἐν μέσῳ αὐτῆς, καὶ ἀδικία· καὶ οὐκ ἐξέλιπεν ἐκ τῶν πλατειῶν αὐτῆς τόκος καὶ δόλος. Οτι, εἰ ἐχθρὸς ὠνείδισέ με, υπήνεγκα ἄν. Εἰ ὁ μισῶν με ἐπ' ἐμὲ ἐμεγαλοῤῥημόνησεν, ἐκρύβην ἂν ἐπ' αὐτοῦ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. A se ad deteriora convertit, et contrariis rebus eum a quo juvabatur, et beneficia capiebat, remuneravit. At vero quoniam inimici insidiantes dicebant, ‹ quando morietur, et peribit nomen ejus ? › et pu- tabant morte sopitum non amplius surrecturum, idcirco ipse Salvator ac Dominus noster his adversa precatur, et reditionis ad vitam sine impe- dimento se compotem fieri Patrem suum orat, di- cens : « Tu autem, Domine, miserere mei, et sus- cita me, et retribuam eis. In hoc cognovi quod vo- luisti me, quod non gaudebit inimicus meus super me*. » Et sane haud obscurum est, quem in mo- dum postquam a mortuis rediit, e vestigio neque ita multo post, eos qui illi insidias struxerant retribu- tio ulta sit, utque ea, quæ vitæ ejus inimica erat mors, sit pudore confusa, adeo illa quidem ut quasi probrum ei objicientes dicerent: Ubi est, mors, stimulus tuus ? ubi est, mors, victoria tua 489, Caterum, si quis historias tempora post reditio nem ad vitam Salvatoris nostri complexas, quæ a Josepho conscriptæ sint, evolverit, facile videbit quænam calamitates Judaicam gentem atque ejus principes invaserint, atque affixerint, in quas ine- rito illi inciderunt, ut sceleris quod in illum pa- traverant præmia digna reciperent: et hæc quidem omnia adversus illos completa sunt, ut oraculum prædixerat. Salvatoris autem nostri de morte ad vitam reditio plane omnibus demonstravit, quantum sibi Pater in illo placuerit, quam quidem rem ipse ostendit, dicens : • Miserere mei, et suscita me, et retribuam eis. In hoc cognovi quod voluisti me, quod non gaudebit inimicus meus super me. ▸ Deinde adjungit : « Me autem propter innocentiam suscepisti. » Attende autem quonam pacto ipsi Deo et Patri suo supplicans, tanta utatur libertate loquendi, ut sibi ipsi innocentiæ testimonium exhi- heat, tametsi superius dixit : Sana animam meam, quia peccavi tibi. » Sed illud quidem, peccavi Libi, si quo sensu sit accipiendum, antea planum fecimus, quod Symmachus apertius exposuit, cum dixit : c Sana animam meam, etsi peccavi tibi : » quod sane ipsum etiam de peccatis nostris dici po- test, quæ Salvator ac Dominus noster in seipsum suscepit. Illud autem : « Me autem propter inno- centiam suscepisti, o puritatem naturæ ipsius, quam totam possidebat, demonstrat, ex qua purita- te vitam quoque et salutem stabilem atque inconcussam post reditum ipsius ad vitam exponens adjungit : ‹ Et confirmasti me in conspectu tuo in æternum, aut aliter: Et constitues me ante te iº æternum, › ut interpretatus est Symmachus: - - Item de Juda et de iis qui cum eo adversus Christum conjurationem fece- runt. A psalmo Liv. es Psal. xL, 11, D • Auribus percipe, Deus, orationem meain, et ne despexeris deprecationem meam. Præsta attentum te mii, et exaudi me. Contristatus sun in nuga- tione mea, et conturbatus sum a voce inimici, et a tribulatione peccatoris: quoniam declinaverunt in me iniquitatem, et in ira molesti erant mihi. Cor meum conturbatum est in me, et formido mortis ce- cidit super me. Timor et tremor venerunt super me, et contexerunt me tenebræ ", et quæ sequuntur, quibus adjungit: • Præcipita, Domine, et divide linguas eorum : quoniam vidi iniquitatem et contra- dictionem in civitate. Die ac nocte circumdabit eam super muros ejus, et iniquitas et labor in medio ejus et injustitia : et non defecit de plateis ejua usura et dolus. Quoniam si inimicus probro me af- fecisset, sustinuissem utique. Et si is qui oderat +2. * Cor. xv, 55. * Psal. Liv, 2-6.
οὕτω δ’ ἂν λεχθείη πνεῦμα φόβου καὶ τρόμου, καὶ πάλιν ἕτερον παρὰ ταῦτα πνεῦμα φόβου καὶ συγχύσεως, ἃ καὶ σχεδὸν εἰπεῖν ἅπασι μὲν τοῖς ἐν μαρτυρίῳ τὸν ὑπὲρ εὐσεβείας θάνατον ἀναδεχομένοις ἐφορμᾶν εἴωθεν, πολὺ πλέον δὲ καὶ μᾶλλον ἐπιτέθειται αὐτῷ τὸν ὑπὲρ ἁπάντων θάνατον ὑπομείναντι. πλὴν ἀ[λ]λ’ εἴτε πνεῦμα δειλίας καὶ θανάτου, εἴτε φόβου καὶ τρόμου, ἢ εἴ τίς γε ἑτέρα τοιαύτη δύναμις ἐπιπέπτωκεν αὐτῷ, ἀλλ’ οὔ τι γε κατέρραξεν αὐτόν, ἐπεὶ οἷα γενναῖος ἀθλητὴς τὴν μὲν δειλίαν τοῦ θανάτου πεποιθήσει ζωῆς (αὐτὸς γὰρ ἡ ζωή) μακρὰν ἀπέρριψεν ἀποσεισάμενος. ὡσαύτως δὲ καὶ τὸ ἐπελθὸν αὐτῷ πνεῦμα φόβου ἢ τρόμου ποιητικὸν πνεύματι θάρσους καὶ δυνάμεως καὶ ἰσχύος πορρωτάτω ἀπηκόντισεν, ἐπεὶ κατὰ τὸν Ἡσαί̈αν ἐπανεπαύσατο «ἐπ’ αὐτὸν» μετὰ τῶν ἄλλων πνευμάτων καὶ «πνεῦμα βουλῆς καὶ ἰσχύος». οὕτω καὶ τὸ πνεῦμα τοῦ σκότους τῇ τοῦ ἰδίου φωτὸς ἀπεσκέδασεν δυνάμει, ἐπεὶ «τὸ φῶς ἐν τῇ σκοτίᾳ φαίνει, καὶ ἡ σκοτία αὐτὸ οὐ κατέλαβεν». εὕροις δ’ ἂν τὰ παραπλήσια τούτοις καὶ ἐν εἰκοστῷ πρώτῳ ψαλμῷ, ἐν ᾧ πάλιν ἐκ τοῦ αὐτοῦ λέλεκται προσώπου· «περιεκύκλωσάν με μόσχοι πολλοί, ταῦροι πίονες περιέσχον με·
τὴν προέβησιν· τοῦ δὲ Σωτῆρος ἡμῶν ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις διέδειξε τοῖς πᾶσιν, ὅπως ἐν αὐτῷ εὐδό χησεν ὁ Πατήρ, ὃς καὶ αὐτὸς διδάσκει λέγων· • Ελέησόν με, καὶ ἀνάστησόν με, καὶ ἀνταποδώσω αὐτοῖς. Ἐν τούτῳ ἔγνων, ὅτι τεθέληκάς με, ὅτι οὐ μὴ ἐπιχαρῇ ὁ ἐχθρός μου ἐπ' ἐμοί. » Τούτοις ἐπιλέ- γε:· « Ἐμοῦ δὲ διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου. » Καὶ τήρει γε τίνα τρόπον αὐτῷ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ αὐτοῦ τὴν εὐχὴν ἀναπέμπων, ἐπὶ τοσαύτη τεθαρρηκε παῤῥησία, ὡς ἀκακίαν ἑαυτῷ μαρτυρεῖν, καίτοι ἀνω τέρω φήσας· ο Ἴασαι τὴν ψυχήν μου, ὅτι ἡμαρτόν σοι. ο 'Αλλὰ τὸ μὲν, « ἥμαρτόν σοι, ἡ ὁποίας ἔχεται διανοίας προδιειλήφαμεν. Καὶ ὁ Σύμμαχος δὲ σαφέ- στερον παρέστησεν εἰπών· ο Ιασαι τὴν ψυχήν μου, καὶ εἰ ἡμαρτόν σοι·, ὅ καὶ αὐτὸ λέγοιτ' ἂν περὶ τῶν ἡμετέρων ἁμαρτημάτων, ἅπερ ὁ Σωτὴρ και Κύ- ριος ἡμῶν εἰς ἑαυτὸν ἀνεδέξατο. Τὸ δὲ, « Ἐμοῦ δὲ διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου, » τὴν δι᾿ ὅλου καθαρότητα τῆς αὐτοῦ φύσεως παρίστησι, δι' ήν καὶ τὸ ἑδραῖον καὶ ἄσειστον τῆς ζωῆς, καὶ τῆς μετὰ τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ σωτηρίας διδάσκων ἐπιλέγει· ι Καὶ ἐβεβαίω σάς με ἐνώπιόν σου εἰς τὸν αἰῶνα· ν α, Καὶ παρα- στήσεις με ἔμπροσθέν σου δι' αἰῶνος, » κατὰ τὸν Σύμμαχον. Β . Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ κδ'. Ἔτι περὶ τοῦ Ἰούδα, καὶ ς τῶν σὺν αὐτῷ τὴν κατὰ τοῦ Χριστοῦ συσκευὴν πεποιημένων. • Ενώτισαι, ὁ Θεὸς, τὴν προσευχήν μου, καὶ μὴ ὑπερίδῃς τὴν δέησίν μου. Πρόσχες μοι, καὶ εἰσ ἀκουσόν μου. Ἐλυπήθην ἐν τῇ ἀδολεσχία μου, καὶ ἐταράχθην ἀπὸ φωνῆς ἐχθροῦ, καὶ ἀπὸ θλίψεως ἁμαρτωλοῦ· ὅτι ἐξέκλιναν ἐπ' ἐμὲ ἀνομίαν, καὶ ἐν ὀργῇ ενεκότουν μοι. Η καρδία μου ἐταράχθη ἐν ἐμοὶ, καὶ δειλία θανάτου ἐπέπεσεν ἐπ' ἐμέ. Φόβος καὶ τρόμος ἦλθεν ἐπ' ἐμὲ, καὶ ἐκάλυψέ με σκότος, ο καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέγει· « Καταπόντισον, Κύριε, καὶ καταδίελε τὰς γλώσσας αὐτῶν· ὅτι εἶδον ἀνομίαν καὶ ἀντιλογίαν ἐν τῇ πόλει. Ἡμέρας καὶ νυκτὸς κυ κλώσει αὐτὴν ἐπὶ τὰ τείχη αὐτῆς, καὶ ἀνομία καὶ κόπος ἐν μέσῳ αὐτῆς, καὶ ἀδικία· καὶ οὐκ ἐξέλιπεν ἐκ τῶν πλατειῶν αὐτῆς τόκος καὶ δόλος. Οτι, εἰ ἐχθρὸς ὠνείδισέ με, υπήνεγκα ἄν. Εἰ ὁ μισῶν με ἐπ' ἐμὲ ἐμεγαλοῤῥημόνησεν, ἐκρύβην ἂν ἐπ' αὐτοῦ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. A se ad deteriora convertit, et contrariis rebus eum a quo juvabatur, et beneficia capiebat, remuneravit. At vero quoniam inimici insidiantes dicebant, ‹ quando morietur, et peribit nomen ejus ? › et pu- tabant morte sopitum non amplius surrecturum, idcirco ipse Salvator ac Dominus noster his adversa precatur, et reditionis ad vitam sine impe- dimento se compotem fieri Patrem suum orat, di- cens : « Tu autem, Domine, miserere mei, et sus- cita me, et retribuam eis. In hoc cognovi quod vo- luisti me, quod non gaudebit inimicus meus super me*. » Et sane haud obscurum est, quem in mo- dum postquam a mortuis rediit, e vestigio neque ita multo post, eos qui illi insidias struxerant retribu- tio ulta sit, utque ea, quæ vitæ ejus inimica erat mors, sit pudore confusa, adeo illa quidem ut quasi probrum ei objicientes dicerent: Ubi est, mors, stimulus tuus ? ubi est, mors, victoria tua 489, Caterum, si quis historias tempora post reditio nem ad vitam Salvatoris nostri complexas, quæ a Josepho conscriptæ sint, evolverit, facile videbit quænam calamitates Judaicam gentem atque ejus principes invaserint, atque affixerint, in quas ine- rito illi inciderunt, ut sceleris quod in illum pa- traverant præmia digna reciperent: et hæc quidem omnia adversus illos completa sunt, ut oraculum prædixerat. Salvatoris autem nostri de morte ad vitam reditio plane omnibus demonstravit, quantum sibi Pater in illo placuerit, quam quidem rem ipse ostendit, dicens : • Miserere mei, et suscita me, et retribuam eis. In hoc cognovi quod voluisti me, quod non gaudebit inimicus meus super me. ▸ Deinde adjungit : « Me autem propter innocentiam suscepisti. » Attende autem quonam pacto ipsi Deo et Patri suo supplicans, tanta utatur libertate loquendi, ut sibi ipsi innocentiæ testimonium exhi- heat, tametsi superius dixit : Sana animam meam, quia peccavi tibi. » Sed illud quidem, peccavi Libi, si quo sensu sit accipiendum, antea planum fecimus, quod Symmachus apertius exposuit, cum dixit : c Sana animam meam, etsi peccavi tibi : » quod sane ipsum etiam de peccatis nostris dici po- test, quæ Salvator ac Dominus noster in seipsum suscepit. Illud autem : « Me autem propter inno- centiam suscepisti, o puritatem naturæ ipsius, quam totam possidebat, demonstrat, ex qua purita- te vitam quoque et salutem stabilem atque inconcussam post reditum ipsius ad vitam exponens adjungit : ‹ Et confirmasti me in conspectu tuo in æternum, aut aliter: Et constitues me ante te iº æternum, › ut interpretatus est Symmachus: - - Item de Juda et de iis qui cum eo adversus Christum conjurationem fece- runt. A psalmo Liv. es Psal. xL, 11, D • Auribus percipe, Deus, orationem meain, et ne despexeris deprecationem meam. Præsta attentum te mii, et exaudi me. Contristatus sun in nuga- tione mea, et conturbatus sum a voce inimici, et a tribulatione peccatoris: quoniam declinaverunt in me iniquitatem, et in ira molesti erant mihi. Cor meum conturbatum est in me, et formido mortis ce- cidit super me. Timor et tremor venerunt super me, et contexerunt me tenebræ ", et quæ sequuntur, quibus adjungit: • Præcipita, Domine, et divide linguas eorum : quoniam vidi iniquitatem et contra- dictionem in civitate. Die ac nocte circumdabit eam super muros ejus, et iniquitas et labor in medio ejus et injustitia : et non defecit de plateis ejua usura et dolus. Quoniam si inimicus probro me af- fecisset, sustinuissem utique. Et si is qui oderat +2. * Cor. xv, 55. * Psal. Liv, 2-6.
ἤνοιξαν ἐπ’ ἐμὲ τὸ στόμα αὐτῶν, ὡς λέων ὁ ἁρπάζων καὶ ὠρυόμενος», καὶ πάλιν· «ὅτι ἐκύκλωσάν με κύνες πολλοί, συναγωγὴ πονηρευομένων περιέσχον με», καὶ αὖθις· «ῥῦσαι ἀπὸ ῥομφαίας τὴν ψυχήν μου, καὶ ἐκ χειρὸς κυνὸς τὴν μονογενῆ μου· σῶσόν με ἐκ στόματος λέοντος, καὶ ἀπὸ κεράτων μονοκερώτων τὴν ταπείνωσίν μου». σαφῶς γὰρ ἐν τούτοις δυνάμεις πονηρὰς ταύρους καὶ μόσχους καὶ λέοντας καὶ κύνας καὶ μονοκέρωτας ἀποκαλεῖ, αἳ «περιέσχον» μὲν αὐτὸν καὶ «περιεκύκλωσαν» κατὰ τὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ καιρόν, οὐ μὴν καὶ ἐνεργῆσαί τι κατ’ αὐτοῦ δεδύνηνται. καὶ ταῦτα μὲν ..., εἰ καὶ ταῦτα τοῦ ψαλμοῦ τὰ μέρη ἐπὶ τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν ἀνάγοιτο· εἰ δὲ μὴ ἐπ’ αὐτὸν ἀλλ’ ἐφ’ ἕτερον πρόσωπον, ἐπιστήσεις καὶ αὐτός, ὡς ἂν ἐξομαλισθέντα τὰ κατὰ τὸν τόπον. πλὴν ἀλλὰ καὶ περὶ τῆς τῶν Ἰουδαίων μητροπόλεως, αὐτῆς δὴ τῆς Ἱερουσαλήμ, ἀκολούθως μετὰ τὴν κατὰ τῶν ἐπιβουλευσάντων αὐτῷ πρόρρησιν ἐπιλέγει ἑξῆς· «εἶδον ἀνομίαν καὶ ἀντιλογίαν ἐν τῇ πόλει», καὶ τὰ τούτοις ἀκόλουθα, ἃ καὶ ὁποίας ἔχεται διανοίας, οὐ νῦν σχολὴ διηγεῖσθαι. Ἀπὸ Ψαλμοῦ ρη. «Ὁ θεός, τὴν αἴνεσίν μου μὴ παρασιωπήσῃς·
τὴν προέβησιν· τοῦ δὲ Σωτῆρος ἡμῶν ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις διέδειξε τοῖς πᾶσιν, ὅπως ἐν αὐτῷ εὐδό χησεν ὁ Πατήρ, ὃς καὶ αὐτὸς διδάσκει λέγων· • Ελέησόν με, καὶ ἀνάστησόν με, καὶ ἀνταποδώσω αὐτοῖς. Ἐν τούτῳ ἔγνων, ὅτι τεθέληκάς με, ὅτι οὐ μὴ ἐπιχαρῇ ὁ ἐχθρός μου ἐπ' ἐμοί. » Τούτοις ἐπιλέ- γε:· « Ἐμοῦ δὲ διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου. » Καὶ τήρει γε τίνα τρόπον αὐτῷ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ αὐτοῦ τὴν εὐχὴν ἀναπέμπων, ἐπὶ τοσαύτη τεθαρρηκε παῤῥησία, ὡς ἀκακίαν ἑαυτῷ μαρτυρεῖν, καίτοι ἀνω τέρω φήσας· ο Ἴασαι τὴν ψυχήν μου, ὅτι ἡμαρτόν σοι. ο 'Αλλὰ τὸ μὲν, « ἥμαρτόν σοι, ἡ ὁποίας ἔχεται διανοίας προδιειλήφαμεν. Καὶ ὁ Σύμμαχος δὲ σαφέ- στερον παρέστησεν εἰπών· ο Ιασαι τὴν ψυχήν μου, καὶ εἰ ἡμαρτόν σοι·, ὅ καὶ αὐτὸ λέγοιτ' ἂν περὶ τῶν ἡμετέρων ἁμαρτημάτων, ἅπερ ὁ Σωτὴρ και Κύ- ριος ἡμῶν εἰς ἑαυτὸν ἀνεδέξατο. Τὸ δὲ, « Ἐμοῦ δὲ διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου, » τὴν δι᾿ ὅλου καθαρότητα τῆς αὐτοῦ φύσεως παρίστησι, δι' ήν καὶ τὸ ἑδραῖον καὶ ἄσειστον τῆς ζωῆς, καὶ τῆς μετὰ τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ σωτηρίας διδάσκων ἐπιλέγει· ι Καὶ ἐβεβαίω σάς με ἐνώπιόν σου εἰς τὸν αἰῶνα· ν α, Καὶ παρα- στήσεις με ἔμπροσθέν σου δι' αἰῶνος, » κατὰ τὸν Σύμμαχον. Β . Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ κδ'. Ἔτι περὶ τοῦ Ἰούδα, καὶ ς τῶν σὺν αὐτῷ τὴν κατὰ τοῦ Χριστοῦ συσκευὴν πεποιημένων. • Ενώτισαι, ὁ Θεὸς, τὴν προσευχήν μου, καὶ μὴ ὑπερίδῃς τὴν δέησίν μου. Πρόσχες μοι, καὶ εἰσ ἀκουσόν μου. Ἐλυπήθην ἐν τῇ ἀδολεσχία μου, καὶ ἐταράχθην ἀπὸ φωνῆς ἐχθροῦ, καὶ ἀπὸ θλίψεως ἁμαρτωλοῦ· ὅτι ἐξέκλιναν ἐπ' ἐμὲ ἀνομίαν, καὶ ἐν ὀργῇ ενεκότουν μοι. Η καρδία μου ἐταράχθη ἐν ἐμοὶ, καὶ δειλία θανάτου ἐπέπεσεν ἐπ' ἐμέ. Φόβος καὶ τρόμος ἦλθεν ἐπ' ἐμὲ, καὶ ἐκάλυψέ με σκότος, ο καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέγει· « Καταπόντισον, Κύριε, καὶ καταδίελε τὰς γλώσσας αὐτῶν· ὅτι εἶδον ἀνομίαν καὶ ἀντιλογίαν ἐν τῇ πόλει. Ἡμέρας καὶ νυκτὸς κυ κλώσει αὐτὴν ἐπὶ τὰ τείχη αὐτῆς, καὶ ἀνομία καὶ κόπος ἐν μέσῳ αὐτῆς, καὶ ἀδικία· καὶ οὐκ ἐξέλιπεν ἐκ τῶν πλατειῶν αὐτῆς τόκος καὶ δόλος. Οτι, εἰ ἐχθρὸς ὠνείδισέ με, υπήνεγκα ἄν. Εἰ ὁ μισῶν με ἐπ' ἐμὲ ἐμεγαλοῤῥημόνησεν, ἐκρύβην ἂν ἐπ' αὐτοῦ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. A se ad deteriora convertit, et contrariis rebus eum a quo juvabatur, et beneficia capiebat, remuneravit. At vero quoniam inimici insidiantes dicebant, ‹ quando morietur, et peribit nomen ejus ? › et pu- tabant morte sopitum non amplius surrecturum, idcirco ipse Salvator ac Dominus noster his adversa precatur, et reditionis ad vitam sine impe- dimento se compotem fieri Patrem suum orat, di- cens : « Tu autem, Domine, miserere mei, et sus- cita me, et retribuam eis. In hoc cognovi quod vo- luisti me, quod non gaudebit inimicus meus super me*. » Et sane haud obscurum est, quem in mo- dum postquam a mortuis rediit, e vestigio neque ita multo post, eos qui illi insidias struxerant retribu- tio ulta sit, utque ea, quæ vitæ ejus inimica erat mors, sit pudore confusa, adeo illa quidem ut quasi probrum ei objicientes dicerent: Ubi est, mors, stimulus tuus ? ubi est, mors, victoria tua 489, Caterum, si quis historias tempora post reditio nem ad vitam Salvatoris nostri complexas, quæ a Josepho conscriptæ sint, evolverit, facile videbit quænam calamitates Judaicam gentem atque ejus principes invaserint, atque affixerint, in quas ine- rito illi inciderunt, ut sceleris quod in illum pa- traverant præmia digna reciperent: et hæc quidem omnia adversus illos completa sunt, ut oraculum prædixerat. Salvatoris autem nostri de morte ad vitam reditio plane omnibus demonstravit, quantum sibi Pater in illo placuerit, quam quidem rem ipse ostendit, dicens : • Miserere mei, et suscita me, et retribuam eis. In hoc cognovi quod voluisti me, quod non gaudebit inimicus meus super me. ▸ Deinde adjungit : « Me autem propter innocentiam suscepisti. » Attende autem quonam pacto ipsi Deo et Patri suo supplicans, tanta utatur libertate loquendi, ut sibi ipsi innocentiæ testimonium exhi- heat, tametsi superius dixit : Sana animam meam, quia peccavi tibi. » Sed illud quidem, peccavi Libi, si quo sensu sit accipiendum, antea planum fecimus, quod Symmachus apertius exposuit, cum dixit : c Sana animam meam, etsi peccavi tibi : » quod sane ipsum etiam de peccatis nostris dici po- test, quæ Salvator ac Dominus noster in seipsum suscepit. Illud autem : « Me autem propter inno- centiam suscepisti, o puritatem naturæ ipsius, quam totam possidebat, demonstrat, ex qua purita- te vitam quoque et salutem stabilem atque inconcussam post reditum ipsius ad vitam exponens adjungit : ‹ Et confirmasti me in conspectu tuo in æternum, aut aliter: Et constitues me ante te iº æternum, › ut interpretatus est Symmachus: - - Item de Juda et de iis qui cum eo adversus Christum conjurationem fece- runt. A psalmo Liv. es Psal. xL, 11, D • Auribus percipe, Deus, orationem meain, et ne despexeris deprecationem meam. Præsta attentum te mii, et exaudi me. Contristatus sun in nuga- tione mea, et conturbatus sum a voce inimici, et a tribulatione peccatoris: quoniam declinaverunt in me iniquitatem, et in ira molesti erant mihi. Cor meum conturbatum est in me, et formido mortis ce- cidit super me. Timor et tremor venerunt super me, et contexerunt me tenebræ ", et quæ sequuntur, quibus adjungit: • Præcipita, Domine, et divide linguas eorum : quoniam vidi iniquitatem et contra- dictionem in civitate. Die ac nocte circumdabit eam super muros ejus, et iniquitas et labor in medio ejus et injustitia : et non defecit de plateis ejua usura et dolus. Quoniam si inimicus probro me af- fecisset, sustinuissem utique. Et si is qui oderat +2. * Cor. xv, 55. * Psal. Liv, 2-6.
PG 22:735ὅτι στόμα ἁμαρτωλοῦ καὶ στόμα δολίου ἐπ’ ἐμὲ ἠνοίχθη, ἐλάλησαν κατ’ ἐμοῦ γλώσσῃ δολίᾳ· καὶ λόγοις μίσους ἐκύκλωσάν με, καὶ ἐπολέμησάν με δωρεάν. ἀντὶ τοῦ ἀγαπᾶν με ἐνδιέβαλλόν με, ἐγὼ δὲ προσηυχόμην· καὶ ἔθεντο κατ’ ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου. κατάστησον ἐπ’ αὐτὸν ἁμαρτωλόν, καὶ διάβολος στήτω ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ· ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν ἐξέλθοι καταδεδικασμένος, καὶ ἡ προσευχὴ αὐτοῦ γενηθήτω εἰς ἁμαρτίαν. γενηθήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι, καὶ τὴν ἐπισκοπὴν αὐτοῦ λαβέτω ἕτερος.» Καὶ τῆς τῶν προκειμένων ἐπὶ τὸν προδότην Ἰούδαν ἀναφορᾶς ἐχέγγυος μάρτυς ὁ ἀπόστολος Πέτρος, μετὰ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἀνάληψιν συνηγμένων τῶν ἀποστόλων πάντων σὺν καὶ ἄλλοις πλείοσιν ἀδελφοῖς, μέσος ἀναστὰς καὶ ταῦτα φήσας· «ἄνδρες ἀδελφοί, ἔδει πληρωθῆναι τὴν γραφήν, ἣν προεῖπεν τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον διὰ στόματος Δαβὶδ περὶ Ἰούδα τοῦ γενομένου ὁδηγοῦ τοῖς συλλαβοῦσιν Ἰησοῦν, ὅτι κατηριθμημένος ἦν ἐν ἡμῖν, καὶ ἔλαχεν τὸν κλῆρον τῆς διακονίας ταύτης. οὗτος μὲν οὖν ἐκτήσατο χωρίον ἐκ μισθοῦ τῆς ἀδικίας αὐτοῦ, καὶ πρηνὴς γενόμενος ἐλάκησεν μέσος, καὶ ἐξεχύθη πάντα τὰ σπλάγχνα αὐτοῦ·
τὴν προέβησιν· τοῦ δὲ Σωτῆρος ἡμῶν ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις διέδειξε τοῖς πᾶσιν, ὅπως ἐν αὐτῷ εὐδό χησεν ὁ Πατήρ, ὃς καὶ αὐτὸς διδάσκει λέγων· • Ελέησόν με, καὶ ἀνάστησόν με, καὶ ἀνταποδώσω αὐτοῖς. Ἐν τούτῳ ἔγνων, ὅτι τεθέληκάς με, ὅτι οὐ μὴ ἐπιχαρῇ ὁ ἐχθρός μου ἐπ' ἐμοί. » Τούτοις ἐπιλέ- γε:· « Ἐμοῦ δὲ διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου. » Καὶ τήρει γε τίνα τρόπον αὐτῷ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ αὐτοῦ τὴν εὐχὴν ἀναπέμπων, ἐπὶ τοσαύτη τεθαρρηκε παῤῥησία, ὡς ἀκακίαν ἑαυτῷ μαρτυρεῖν, καίτοι ἀνω τέρω φήσας· ο Ἴασαι τὴν ψυχήν μου, ὅτι ἡμαρτόν σοι. ο 'Αλλὰ τὸ μὲν, « ἥμαρτόν σοι, ἡ ὁποίας ἔχεται διανοίας προδιειλήφαμεν. Καὶ ὁ Σύμμαχος δὲ σαφέ- στερον παρέστησεν εἰπών· ο Ιασαι τὴν ψυχήν μου, καὶ εἰ ἡμαρτόν σοι·, ὅ καὶ αὐτὸ λέγοιτ' ἂν περὶ τῶν ἡμετέρων ἁμαρτημάτων, ἅπερ ὁ Σωτὴρ και Κύ- ριος ἡμῶν εἰς ἑαυτὸν ἀνεδέξατο. Τὸ δὲ, « Ἐμοῦ δὲ διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου, » τὴν δι᾿ ὅλου καθαρότητα τῆς αὐτοῦ φύσεως παρίστησι, δι' ήν καὶ τὸ ἑδραῖον καὶ ἄσειστον τῆς ζωῆς, καὶ τῆς μετὰ τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ σωτηρίας διδάσκων ἐπιλέγει· ι Καὶ ἐβεβαίω σάς με ἐνώπιόν σου εἰς τὸν αἰῶνα· ν α, Καὶ παρα- στήσεις με ἔμπροσθέν σου δι' αἰῶνος, » κατὰ τὸν Σύμμαχον. Β . Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ κδ'. Ἔτι περὶ τοῦ Ἰούδα, καὶ ς τῶν σὺν αὐτῷ τὴν κατὰ τοῦ Χριστοῦ συσκευὴν πεποιημένων. • Ενώτισαι, ὁ Θεὸς, τὴν προσευχήν μου, καὶ μὴ ὑπερίδῃς τὴν δέησίν μου. Πρόσχες μοι, καὶ εἰσ ἀκουσόν μου. Ἐλυπήθην ἐν τῇ ἀδολεσχία μου, καὶ ἐταράχθην ἀπὸ φωνῆς ἐχθροῦ, καὶ ἀπὸ θλίψεως ἁμαρτωλοῦ· ὅτι ἐξέκλιναν ἐπ' ἐμὲ ἀνομίαν, καὶ ἐν ὀργῇ ενεκότουν μοι. Η καρδία μου ἐταράχθη ἐν ἐμοὶ, καὶ δειλία θανάτου ἐπέπεσεν ἐπ' ἐμέ. Φόβος καὶ τρόμος ἦλθεν ἐπ' ἐμὲ, καὶ ἐκάλυψέ με σκότος, ο καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέγει· « Καταπόντισον, Κύριε, καὶ καταδίελε τὰς γλώσσας αὐτῶν· ὅτι εἶδον ἀνομίαν καὶ ἀντιλογίαν ἐν τῇ πόλει. Ἡμέρας καὶ νυκτὸς κυ κλώσει αὐτὴν ἐπὶ τὰ τείχη αὐτῆς, καὶ ἀνομία καὶ κόπος ἐν μέσῳ αὐτῆς, καὶ ἀδικία· καὶ οὐκ ἐξέλιπεν ἐκ τῶν πλατειῶν αὐτῆς τόκος καὶ δόλος. Οτι, εἰ ἐχθρὸς ὠνείδισέ με, υπήνεγκα ἄν. Εἰ ὁ μισῶν με ἐπ' ἐμὲ ἐμεγαλοῤῥημόνησεν, ἐκρύβην ἂν ἐπ' αὐτοῦ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. A se ad deteriora convertit, et contrariis rebus eum a quo juvabatur, et beneficia capiebat, remuneravit. At vero quoniam inimici insidiantes dicebant, ‹ quando morietur, et peribit nomen ejus ? › et pu- tabant morte sopitum non amplius surrecturum, idcirco ipse Salvator ac Dominus noster his adversa precatur, et reditionis ad vitam sine impe- dimento se compotem fieri Patrem suum orat, di- cens : « Tu autem, Domine, miserere mei, et sus- cita me, et retribuam eis. In hoc cognovi quod vo- luisti me, quod non gaudebit inimicus meus super me*. » Et sane haud obscurum est, quem in mo- dum postquam a mortuis rediit, e vestigio neque ita multo post, eos qui illi insidias struxerant retribu- tio ulta sit, utque ea, quæ vitæ ejus inimica erat mors, sit pudore confusa, adeo illa quidem ut quasi probrum ei objicientes dicerent: Ubi est, mors, stimulus tuus ? ubi est, mors, victoria tua 489, Caterum, si quis historias tempora post reditio nem ad vitam Salvatoris nostri complexas, quæ a Josepho conscriptæ sint, evolverit, facile videbit quænam calamitates Judaicam gentem atque ejus principes invaserint, atque affixerint, in quas ine- rito illi inciderunt, ut sceleris quod in illum pa- traverant præmia digna reciperent: et hæc quidem omnia adversus illos completa sunt, ut oraculum prædixerat. Salvatoris autem nostri de morte ad vitam reditio plane omnibus demonstravit, quantum sibi Pater in illo placuerit, quam quidem rem ipse ostendit, dicens : • Miserere mei, et suscita me, et retribuam eis. In hoc cognovi quod voluisti me, quod non gaudebit inimicus meus super me. ▸ Deinde adjungit : « Me autem propter innocentiam suscepisti. » Attende autem quonam pacto ipsi Deo et Patri suo supplicans, tanta utatur libertate loquendi, ut sibi ipsi innocentiæ testimonium exhi- heat, tametsi superius dixit : Sana animam meam, quia peccavi tibi. » Sed illud quidem, peccavi Libi, si quo sensu sit accipiendum, antea planum fecimus, quod Symmachus apertius exposuit, cum dixit : c Sana animam meam, etsi peccavi tibi : » quod sane ipsum etiam de peccatis nostris dici po- test, quæ Salvator ac Dominus noster in seipsum suscepit. Illud autem : « Me autem propter inno- centiam suscepisti, o puritatem naturæ ipsius, quam totam possidebat, demonstrat, ex qua purita- te vitam quoque et salutem stabilem atque inconcussam post reditum ipsius ad vitam exponens adjungit : ‹ Et confirmasti me in conspectu tuo in æternum, aut aliter: Et constitues me ante te iº æternum, › ut interpretatus est Symmachus: - - Item de Juda et de iis qui cum eo adversus Christum conjurationem fece- runt. A psalmo Liv. es Psal. xL, 11, D • Auribus percipe, Deus, orationem meain, et ne despexeris deprecationem meam. Præsta attentum te mii, et exaudi me. Contristatus sun in nuga- tione mea, et conturbatus sum a voce inimici, et a tribulatione peccatoris: quoniam declinaverunt in me iniquitatem, et in ira molesti erant mihi. Cor meum conturbatum est in me, et formido mortis ce- cidit super me. Timor et tremor venerunt super me, et contexerunt me tenebræ ", et quæ sequuntur, quibus adjungit: • Præcipita, Domine, et divide linguas eorum : quoniam vidi iniquitatem et contra- dictionem in civitate. Die ac nocte circumdabit eam super muros ejus, et iniquitas et labor in medio ejus et injustitia : et non defecit de plateis ejua usura et dolus. Quoniam si inimicus probro me af- fecisset, sustinuissem utique. Et si is qui oderat +2. * Cor. xv, 55. * Psal. Liv, 2-6.
καὶ γνωστὸν ἐγένετο πᾶσι τοῖς κατοικοῦσιν Ἱερουσαλήμ, ὥστε κληθῆναι τὸ χωρίον ἐκεῖνο τῇ ἰδίᾳ διαλέκτῳ αὐτῶν Ἀκελδαμάχ, ὅ ἐστι χωρίον αἵματος. γέγραπται γὰρ ἐν βίβλῳ ψαλμῶν, γενηθήτω ἡ ἔπαυλις αὐτοῦ ἔρημος, καὶ μὴ ἔστω ὁ κατοικῶν ἐν αὐτῇ, καὶ τὴν ἐπισκοπὴν αὐτοῦ λαβέτω ἕτερος.» ταῦτα γοῦν ὁ Πέτρος εἰπὼν ὑποτίθεται ἕτερον ἀντὶ τοῦ Ἰούδα δεῖν παραλαβεῖν εἰς τὸν λείποντα τῶν δώδεκα ἀποστόλων ἀριθμόν, ὅπως πληρωθῇ τὸ τῆς προφητείας, ὅτε κλήρου γενομένου «ἔπεσεν ὁ κλῆρος ἐπὶ Ματθίαν, καὶ συγκατεψηφίσθη μετὰ τῶν δώδεκα ἀποστόλων». τούτων οὕτως ἐκτελεσθέντων, ἀκόλουθον ἂν εἴη τὸ λέγον ἐν τῷ ψαλμῷ πρόσωπον οὐχ ἕτερον ἡγεῖσθαι τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, ὃς τῷ πατρὶ τὴν ἀναπεμφθεῖσαν αὐτῷ παρὰ τὸν τοῦ πάθους καιρὸν εὐχὴν τῆς διὰ τοῦ ἁγίου πνεύματος ἀναγραφῆς προλαβὼν κατηξίωσεν, τὸ μέλλον περὶ αὐτοῦ συμβήσεσθαι θεσπίσας. φησὶν οὖν· «ὁ θεός, τὴν αἴνεσίν μου μὴ παρασιωπήσῃς», τὴν ὑπ’ αὐτοῦ παραδοθεῖσαν τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς διδασκαλίαν καὶ τῆς καινῆς διαθήκης τὴν αἴνεσιν παρακαλῶν μὴ κατασιγασθῆναι, ἀλλὰ καὶ εἰς τὸν ἑξῆς ἅπαντα αἰῶνα παραμεῖναι τῷ βίῳ.
τὴν προέβησιν· τοῦ δὲ Σωτῆρος ἡμῶν ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις διέδειξε τοῖς πᾶσιν, ὅπως ἐν αὐτῷ εὐδό χησεν ὁ Πατήρ, ὃς καὶ αὐτὸς διδάσκει λέγων· • Ελέησόν με, καὶ ἀνάστησόν με, καὶ ἀνταποδώσω αὐτοῖς. Ἐν τούτῳ ἔγνων, ὅτι τεθέληκάς με, ὅτι οὐ μὴ ἐπιχαρῇ ὁ ἐχθρός μου ἐπ' ἐμοί. » Τούτοις ἐπιλέ- γε:· « Ἐμοῦ δὲ διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου. » Καὶ τήρει γε τίνα τρόπον αὐτῷ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ αὐτοῦ τὴν εὐχὴν ἀναπέμπων, ἐπὶ τοσαύτη τεθαρρηκε παῤῥησία, ὡς ἀκακίαν ἑαυτῷ μαρτυρεῖν, καίτοι ἀνω τέρω φήσας· ο Ἴασαι τὴν ψυχήν μου, ὅτι ἡμαρτόν σοι. ο 'Αλλὰ τὸ μὲν, « ἥμαρτόν σοι, ἡ ὁποίας ἔχεται διανοίας προδιειλήφαμεν. Καὶ ὁ Σύμμαχος δὲ σαφέ- στερον παρέστησεν εἰπών· ο Ιασαι τὴν ψυχήν μου, καὶ εἰ ἡμαρτόν σοι·, ὅ καὶ αὐτὸ λέγοιτ' ἂν περὶ τῶν ἡμετέρων ἁμαρτημάτων, ἅπερ ὁ Σωτὴρ και Κύ- ριος ἡμῶν εἰς ἑαυτὸν ἀνεδέξατο. Τὸ δὲ, « Ἐμοῦ δὲ διὰ τὴν ἀκακίαν ἀντελάβου, » τὴν δι᾿ ὅλου καθαρότητα τῆς αὐτοῦ φύσεως παρίστησι, δι' ήν καὶ τὸ ἑδραῖον καὶ ἄσειστον τῆς ζωῆς, καὶ τῆς μετὰ τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ σωτηρίας διδάσκων ἐπιλέγει· ι Καὶ ἐβεβαίω σάς με ἐνώπιόν σου εἰς τὸν αἰῶνα· ν α, Καὶ παρα- στήσεις με ἔμπροσθέν σου δι' αἰῶνος, » κατὰ τὸν Σύμμαχον. Β . Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ κδ'. Ἔτι περὶ τοῦ Ἰούδα, καὶ ς τῶν σὺν αὐτῷ τὴν κατὰ τοῦ Χριστοῦ συσκευὴν πεποιημένων. • Ενώτισαι, ὁ Θεὸς, τὴν προσευχήν μου, καὶ μὴ ὑπερίδῃς τὴν δέησίν μου. Πρόσχες μοι, καὶ εἰσ ἀκουσόν μου. Ἐλυπήθην ἐν τῇ ἀδολεσχία μου, καὶ ἐταράχθην ἀπὸ φωνῆς ἐχθροῦ, καὶ ἀπὸ θλίψεως ἁμαρτωλοῦ· ὅτι ἐξέκλιναν ἐπ' ἐμὲ ἀνομίαν, καὶ ἐν ὀργῇ ενεκότουν μοι. Η καρδία μου ἐταράχθη ἐν ἐμοὶ, καὶ δειλία θανάτου ἐπέπεσεν ἐπ' ἐμέ. Φόβος καὶ τρόμος ἦλθεν ἐπ' ἐμὲ, καὶ ἐκάλυψέ με σκότος, ο καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέγει· « Καταπόντισον, Κύριε, καὶ καταδίελε τὰς γλώσσας αὐτῶν· ὅτι εἶδον ἀνομίαν καὶ ἀντιλογίαν ἐν τῇ πόλει. Ἡμέρας καὶ νυκτὸς κυ κλώσει αὐτὴν ἐπὶ τὰ τείχη αὐτῆς, καὶ ἀνομία καὶ κόπος ἐν μέσῳ αὐτῆς, καὶ ἀδικία· καὶ οὐκ ἐξέλιπεν ἐκ τῶν πλατειῶν αὐτῆς τόκος καὶ δόλος. Οτι, εἰ ἐχθρὸς ὠνείδισέ με, υπήνεγκα ἄν. Εἰ ὁ μισῶν με ἐπ' ἐμὲ ἐμεγαλοῤῥημόνησεν, ἐκρύβην ἂν ἐπ' αὐτοῦ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. A se ad deteriora convertit, et contrariis rebus eum a quo juvabatur, et beneficia capiebat, remuneravit. At vero quoniam inimici insidiantes dicebant, ‹ quando morietur, et peribit nomen ejus ? › et pu- tabant morte sopitum non amplius surrecturum, idcirco ipse Salvator ac Dominus noster his adversa precatur, et reditionis ad vitam sine impe- dimento se compotem fieri Patrem suum orat, di- cens : « Tu autem, Domine, miserere mei, et sus- cita me, et retribuam eis. In hoc cognovi quod vo- luisti me, quod non gaudebit inimicus meus super me*. » Et sane haud obscurum est, quem in mo- dum postquam a mortuis rediit, e vestigio neque ita multo post, eos qui illi insidias struxerant retribu- tio ulta sit, utque ea, quæ vitæ ejus inimica erat mors, sit pudore confusa, adeo illa quidem ut quasi probrum ei objicientes dicerent: Ubi est, mors, stimulus tuus ? ubi est, mors, victoria tua 489, Caterum, si quis historias tempora post reditio nem ad vitam Salvatoris nostri complexas, quæ a Josepho conscriptæ sint, evolverit, facile videbit quænam calamitates Judaicam gentem atque ejus principes invaserint, atque affixerint, in quas ine- rito illi inciderunt, ut sceleris quod in illum pa- traverant præmia digna reciperent: et hæc quidem omnia adversus illos completa sunt, ut oraculum prædixerat. Salvatoris autem nostri de morte ad vitam reditio plane omnibus demonstravit, quantum sibi Pater in illo placuerit, quam quidem rem ipse ostendit, dicens : • Miserere mei, et suscita me, et retribuam eis. In hoc cognovi quod voluisti me, quod non gaudebit inimicus meus super me. ▸ Deinde adjungit : « Me autem propter innocentiam suscepisti. » Attende autem quonam pacto ipsi Deo et Patri suo supplicans, tanta utatur libertate loquendi, ut sibi ipsi innocentiæ testimonium exhi- heat, tametsi superius dixit : Sana animam meam, quia peccavi tibi. » Sed illud quidem, peccavi Libi, si quo sensu sit accipiendum, antea planum fecimus, quod Symmachus apertius exposuit, cum dixit : c Sana animam meam, etsi peccavi tibi : » quod sane ipsum etiam de peccatis nostris dici po- test, quæ Salvator ac Dominus noster in seipsum suscepit. Illud autem : « Me autem propter inno- centiam suscepisti, o puritatem naturæ ipsius, quam totam possidebat, demonstrat, ex qua purita- te vitam quoque et salutem stabilem atque inconcussam post reditum ipsius ad vitam exponens adjungit : ‹ Et confirmasti me in conspectu tuo in æternum, aut aliter: Et constitues me ante te iº æternum, › ut interpretatus est Symmachus: - - Item de Juda et de iis qui cum eo adversus Christum conjurationem fece- runt. A psalmo Liv. es Psal. xL, 11, D • Auribus percipe, Deus, orationem meain, et ne despexeris deprecationem meam. Præsta attentum te mii, et exaudi me. Contristatus sun in nuga- tione mea, et conturbatus sum a voce inimici, et a tribulatione peccatoris: quoniam declinaverunt in me iniquitatem, et in ira molesti erant mihi. Cor meum conturbatum est in me, et formido mortis ce- cidit super me. Timor et tremor venerunt super me, et contexerunt me tenebræ ", et quæ sequuntur, quibus adjungit: • Præcipita, Domine, et divide linguas eorum : quoniam vidi iniquitatem et contra- dictionem in civitate. Die ac nocte circumdabit eam super muros ejus, et iniquitas et labor in medio ejus et injustitia : et non defecit de plateis ejua usura et dolus. Quoniam si inimicus probro me af- fecisset, sustinuissem utique. Et si is qui oderat +2. * Cor. xv, 55. * Psal. Liv, 2-6.
PG 22:737«Στόμα δὲ ἁμαρτωλοῦ καὶ στόμα δολίου» κυρίως ἂν λεχθείη τὸ τοῦ Ἰούδα, ὃς πορευθεὶς πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς εἶπεν αὐτοῖς· «τί θέλετέ μοι δοῦναι, κἀγὼ ὑμῖν παραδώσω αὐτόν; οἱ δὲ ἔστησαν αὐτῷ τριάκοντα στατῆρας. καὶ ἀπὸ τότε ἐζήτει εὐκαιρίαν, ἵνα αὐτὸν παραδῷ αὐτοῖς». τοιαῦτα γοῦν κατ’ αὐτοῦ συνθέμενος, εἷς ἦν τῶν μετὰ ταῦτα σὺν αὐτῷ ἀνακειμένων ἐν τῷ τοῦ πάσχα συμποσίῳ, ὅτε καὶ αὐτὸς ὁ σωτὴρ ἡμῶν «ἀνέκειτο μετὰ τῶν δώδεκα, ἐσθιόντων τε αὐτῶν εἶπεν· ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι εἷς ἐξ ὑμῶν παραδώσει με. καὶ λυπούμενοι σφόδρα ἤρξαντο λέγειν ἕκαστος αὐτῶν, μή τι ἐγώ εἰμι, κύριε;» ἐν οἷς ἦν καὶ Ἰούδας, ὃς τὸ πλῆρες παντὸς δόλου καὶ εἰρωνείας ἀνοίξας στόμα ἀποκριθεὶς «εἶπεν, μή τι ἐγώ εἰμι Ῥαββί;» δόλιον δὴ στόμα, δι’ οὗ τὸ σημεῖον τοῖς ἐπιβούλοις τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐδήλου, λέγων· «ὃν ἐὰν φιλήσω, αὐτός ἐστιν, κρατήσατε αὐτόν». ὃ καὶ εἰπὼν ἔργῳ τὸν δόλον ἀπεπλήρου, ὅτε «προςελθὼν τῷ Ἰησοῦ εἶπεν αὐτῷ, χαῖρε Ῥαββί, καὶ κατεφίλησεν αὐτόν. ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ, ἑταῖρε, ἐφ’ ᾧ πάρει;» καὶ πάλιν· «Ἰούδα, φιλήματι τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου παραδίδως;» τούτων δ’ οὖν ἕνεκα προλαβὼν διὰ τοῦ ψαλμοῦ φησιν·
Α Σὺ δὲ, ἄνθρωπε ἰσόψυχε, ηγεμών μου καὶ γνωστέ Β μου, ὃς ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐγλύκανάς μοι ἐδέσματα, ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ ἐπορεύθημεν ἐν ὁμονοίᾳ. » Τό, « ΕΙ ἐχθρὸς ὠνείδισέ με, ὑπήνεγκα ἂν, » καὶ « Εἰ ὁ μισῶν με ἐπ' ἐμὲ ἐμεγαλοῤῥημόνησεν, ἐκρύβην ἂν ἐπ' αὐτ τοῦ. Σὺ δὲ, ἄνθρωπε ἰσόψυχε, ήγεμών μου καὶ γνω στέ μου, ὃς ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐγλύκανάς μοι ἐδέσματα, κ ὅμοιόν ἐστι τῷ, • Καὶ γὰρ ὁ ἄνθρωπος τῆς εἰρήνης μου, ἐφ᾽ ἂν ἤλπισα, ὁ ἐσθίων ἄρτους μου, ἐμεγάλυνεν ἐπ' ἐμὲ πτερνισμόν· περὶ τοῦ Ἰούδα ἐν τῇ πρὸ ταύτης προφητεία κειμένῳ. Ὥσπερ οὖν ἐν ἐκείνῳ ἐδείκνυτο ἄνθρωπος εἰρήνης ποτὲ γεγονώς, ὅτε τῷ Σωτῆρι ἐμαθητεύετο, εἷς καὶ αὐτὸς τοῦ τῶν ἀποστό λων ἀριθμοῦ χρηματίσας· οὕτω καὶ ἐν τῷ προκει μένῳ ἰσόψυχος καὶ ἡγεμὼν καὶ γνωστὸς αὐτῷ προσ- αγορεύεται. Καὶ πάλιν ὡς ἐν ἐκείνῳ περὶ αὐτοῦ εἴρητο· • Ὁ ἐσθίων ἄρτους μου, ἐμεγάλυνεν ἐπ' ἐμὲ πτερα- σμόν· τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος εἰς αὐτοῦ πρόσωπον λέγεται τὸ, ο Ος ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐγλύ- κανάς μοι ἐδέσματα. » Καὶ γὰρ τῶν καταξιουμένων καὶ αὐτὸς εἷς ἦν τῆς ἀποῤῥήτου πρὸς τοὺς μαθητάς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ὁμιλίας τε καὶ πνευματικῆς τρο φῆς· τοῖς μὲν γὰρ ἔξω πλήθεσι καὶ τοῖς ὄχλοις ἐν παραβολαῖς ἐλάλει, μόνοις δὲ τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς, ἐν οἷς καὶ ὁ Ἰούδας ἐξητάζετο, ἐπέλυεν ἅπαντα. Διὸ λέλεκται· Ὁ ἐσθίων ἄρτους μου ἐμεγάλυνεν ἐπ' ἐμὲ πτερνισμὸν, » και, « Ος ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐγλύ κανάς μοι ἐδέσματα· ν ἅπερ σαφέστερον ἐξέφηνεν ὁ μὲν ᾿Ακύλας εἰπών· Οἱ ὁμοῦ ἐγλυκάναμεν ἀπό- ῥητον· ὁ δὲ Σύμμαχος· « Οἵτινες ἐκοινολογούμεθα γλυκεῖαν ὁμιλίαν. Ἀντὶ δὲ τοῦ, • Σὺ δὲ, ἄνθρωπε ἰσόψυχε, ηγεμών μου, καὶ γνωστέ μου, ν ὁ Σύμμα χός φησι· . Σὺ δὲ, ἄνθρωπε ὁμότροπέ μοι, καὶ ἡγε μών μου, καὶ γνωστέ μου·, ἐπειδήπερ τοσούτων ἠξιωμένος φίλος ἐν τοῖς μάλιστα ἦν τοῦ Σωτῆρος, εἰκότως φησὶ περὶ αὐτοῦ τὸ, « Οτι, εἰ ἐχθρὸς ὠνείς δισέ με, ὑπήνεγκα ἄν· ν καὶ τὰ ἑξῆς. Ταῦτα δὲ περὶ τοῦ Ἰούδα θεσπίσας, ἀκολούθως τὴν ἐκ τοῦ θανάτου σωτηρίαν καὶ ἀποφυγὴν ἑαυτοῦ προδιδάσκει λέγων· • Ἐγὼ πρὸς τὸν Θεὸν ἐκέκραξα, καὶ ὁ Κύριος ἔσωσε με. Εσπέρας καὶ πρωΐ καὶ μεσημβρίας διηγήσομαι καὶ ἀπαγγελῶ, καὶ εἰσακούσεται τῆς φωνῆς μου. Λυτρώσεται ἐν εἰρήνῃ τὴν ψυχήν μου· ν ὡς ἐν εὐχ τὸν πρὸ τοῦ θανάτου καιρὸν σημαίνει, καθ' δν καὶ ὁ Ἰούδας τὰ τῆς κατ' αὐτοῦ προδοσίας συνεσκευάσατο. Τότε οὖν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ὡς ἐπὶ ἐλέθρῳ καὶ ἀπολείᾳ τοῦ γνωρίμου δυσφορῶν, καὶ ἔτι μᾶλλον ἐπὶ τῇ τοῦ παντὸς Ἰουδαίων ἔθνους ἀποβολῇ, ὥσπερ ἐπὶ μεμηνόσιν οἰκείοις, καὶ ὡς ἐπὶ φιλτάτοις συμ- πάσχων, πᾶσαν τὴν πρὸς αὐτοὺς ὁμιλίαν καὶ διδασκα- λίαν, διὰ τὸ μηδὲν αὐτοὺς ὠφεληκέναι, ἀδολεσχίαν ἀποκαλεῖ, φάσκων · Ἐλυπήθην ἐν τῇ ἀδολεσχία μου, καὶ ἐταράχθην ἀπὸ φωνῆς ἐχθροῦ, καὶ ἀπὸ θλίψεως ἁμαρτωλοῦ· ὅτι ἐξέκλιναν, φησὶν, « ἐπ' ἐμὲ ἀνομίαν καὶ ἐν ὀργῇ ἐνεκότουν μοι • ἅπερ δύναται μὲν καὶ ἐπὶ τοὺς ἄρχοντας τῶν ἐκ περιτομῆς ἀναφέρεσθαι, τοὺς ἐχθρωδῶς καὶ ἐπιβουλευτικῶς ἐνεδρεύειν αὐτὸν • EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. - APOLOGETICA. me, super me magna locutus fuisset, abscondissem me forsitan ab eo. Tu vero homo unanimis, et dux meus, et notus meus : qui in idem dulces compara- bas mihi cibos. In domo Dei ambulavimus cum consensu ". » Ex his igitur illud : • Si inimicus probro me affecisset, sustinuissem utique. Et si is qui oderat me, super me magna locutus fuisset, abscondissem me forsitan ab eo. Tu vero homo unanimis, et dux meus, et notus meus, qui in idem dulces comparabas mihi cibos, simile est illi : • Etenim homo pacis meæ, in quo speravi, qui edebat panes neos, magnificavit super me supplan- tationem * : » quod cum de Juda sit accipiendum, in superiori prophetia positum est. Ut ergo in illo dicebatur, homo pacis aliquando fuisse, qui quon- dam a Salvatore instituebatur, cum ipse quoque ex numero apostolorum unus esset, sic etiam in præ- senti, et unanimis, et dux, et notus dictus est. Item quemadmodum in illo de eodem dictum est : • Qui edebat panes meos, magnificavit super me supplantationem, ita etiam nunc ex persona ipsius dicitur illud : ‹ Qui in idem dulces compa- rabas mihi cibos. » Etenim ex iis ipse quoque unus erat, qui ad arcanam, qua cum suis discipulis ute- batur, Salvatoris nostri consuetudinem spiritua- lemque cibum assumpti fuerant: nam ad profanam multitudinem et ad turbas cum verba fa- ceret, parabolis utebatur. Solis vero suis discipulis, in quorum ordinem eliam Judas admissus fuerat, apertius omnia demonstrabat. Ex quo illud dictum est: ‹ Qui edebat panes meos, magnificavit super me supplantationem ; » et illud : « qui in idem dulces comparabas mihi cibos, quod sane evi- dentius expressit Aquila quidem sic: ‹ Qui simul dulce comparabamus arcanum. Symmachus an- tem sic : « Qui inter nos communicabamus dulcem sermonis consuetudinem. » Pro illo vero : « Tu au- tem homo unanimis, dux meus, et notus meus, Symmachus ita convertit : c Tu autem homo mo- ris ejusdem mecum, et dux meus, et notus meus: nam cum ad tantam dignitatem assumptus esset, et ob id inter prinos Salvatoris amicos censeretur, merito de eo sic ait : c Si inimicus probro me af fecisset, sustinuissem utique, et quæ sequuntur. Ubi autem hac de Juda cecinit, ordine deinceps D liberationem a morte evasionemque suam tanto ante indicat illis verbis : « Ego ad Deum clamavi, et Dominus salvavit me. Vespere et mane et meridie narrabo et annuntiabo, et exaudiet vocem meam, redimet in pace animam meam ". » Sic tanquam in prece tempus quod mortem antecessit, significat, quo quidem tempore Judas quoque ad proditionem comparabatur contra illum. Tunc enim Salvator ac Dominus noster, veluti ob perniciem atque inter- itum sui familiaris dolens moerensque, ac multo etiam magis ob totius Judaicæ gentis perditionem, tanquam ob suos ad insaniam redactos, et tanquam C Psal. Liv, 10-15. Psal. Lx, 10. by Psal. LIF, 17-19.
«ὅτι στόμα ἁμαρτωλοῦ καὶ στόμα δολίου ἐπ’ ἐμὲ ἠνοίχθη, ἐλάλησαν κατ’ ἐμοῦ γλώσσῃ δολίᾳ· καὶ λόγοις μίσους ἐκύκλωσάν με, καὶ ἐπολέμησάν με δωρεάν», ἔνθα μετὰ τοῦ Ἰούδα καὶ τῶν λοιπῶν τῶν ἐπιβουλευσάντων αὐτῷ μνημονεύει. λέγει δ’ οὖν τὸ εὐαγγέλιον, ὡς ἄρα τοῦ σωτῆρος ἡμῶν «ἔτι» τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς «λαλοῦντος, ἰδοὺ Ἰούδας εἷς τῶν δώδεκα ἦλθεν, καὶ μετ’ αὐτοῦ ὄχλος πολὺς μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων ἀπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσβυτέρων τοῦ λαοῦ». οἷς καὶ εἶπεν ὁ κύριος· «ὡς ἐπὶ λῃστὴν ἐξήλθετε μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων συλλαβεῖν με; καθ’ ἡμέραν πρὸς ὑμᾶς ἐκαθεζόμην ἐν τῷ ἱερῷ διδάσκων, καὶ οὐκ ἐκρατήσατέ με. τοῦτο δὲ ὅλον γέγονεν, ἵνα πληρωθῶσιν αἱ γραφαὶ τῶν προφητῶν». Ἔτι δέ φησιν ἐν τῷ ψαλμῷ· «ἀντὶ τοῦ ἀγαπᾶν με ἐνδιέβαλλόν με, ἐγὼ δὲ προσηυχόμην».
Α Σὺ δὲ, ἄνθρωπε ἰσόψυχε, ηγεμών μου καὶ γνωστέ Β μου, ὃς ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐγλύκανάς μοι ἐδέσματα, ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ ἐπορεύθημεν ἐν ὁμονοίᾳ. » Τό, « ΕΙ ἐχθρὸς ὠνείδισέ με, ὑπήνεγκα ἂν, » καὶ « Εἰ ὁ μισῶν με ἐπ' ἐμὲ ἐμεγαλοῤῥημόνησεν, ἐκρύβην ἂν ἐπ' αὐτ τοῦ. Σὺ δὲ, ἄνθρωπε ἰσόψυχε, ήγεμών μου καὶ γνω στέ μου, ὃς ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐγλύκανάς μοι ἐδέσματα, κ ὅμοιόν ἐστι τῷ, • Καὶ γὰρ ὁ ἄνθρωπος τῆς εἰρήνης μου, ἐφ᾽ ἂν ἤλπισα, ὁ ἐσθίων ἄρτους μου, ἐμεγάλυνεν ἐπ' ἐμὲ πτερνισμόν· περὶ τοῦ Ἰούδα ἐν τῇ πρὸ ταύτης προφητεία κειμένῳ. Ὥσπερ οὖν ἐν ἐκείνῳ ἐδείκνυτο ἄνθρωπος εἰρήνης ποτὲ γεγονώς, ὅτε τῷ Σωτῆρι ἐμαθητεύετο, εἷς καὶ αὐτὸς τοῦ τῶν ἀποστό λων ἀριθμοῦ χρηματίσας· οὕτω καὶ ἐν τῷ προκει μένῳ ἰσόψυχος καὶ ἡγεμὼν καὶ γνωστὸς αὐτῷ προσ- αγορεύεται. Καὶ πάλιν ὡς ἐν ἐκείνῳ περὶ αὐτοῦ εἴρητο· • Ὁ ἐσθίων ἄρτους μου, ἐμεγάλυνεν ἐπ' ἐμὲ πτερα- σμόν· τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος εἰς αὐτοῦ πρόσωπον λέγεται τὸ, ο Ος ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐγλύ- κανάς μοι ἐδέσματα. » Καὶ γὰρ τῶν καταξιουμένων καὶ αὐτὸς εἷς ἦν τῆς ἀποῤῥήτου πρὸς τοὺς μαθητάς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ὁμιλίας τε καὶ πνευματικῆς τρο φῆς· τοῖς μὲν γὰρ ἔξω πλήθεσι καὶ τοῖς ὄχλοις ἐν παραβολαῖς ἐλάλει, μόνοις δὲ τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς, ἐν οἷς καὶ ὁ Ἰούδας ἐξητάζετο, ἐπέλυεν ἅπαντα. Διὸ λέλεκται· Ὁ ἐσθίων ἄρτους μου ἐμεγάλυνεν ἐπ' ἐμὲ πτερνισμὸν, » και, « Ος ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐγλύ κανάς μοι ἐδέσματα· ν ἅπερ σαφέστερον ἐξέφηνεν ὁ μὲν ᾿Ακύλας εἰπών· Οἱ ὁμοῦ ἐγλυκάναμεν ἀπό- ῥητον· ὁ δὲ Σύμμαχος· « Οἵτινες ἐκοινολογούμεθα γλυκεῖαν ὁμιλίαν. Ἀντὶ δὲ τοῦ, • Σὺ δὲ, ἄνθρωπε ἰσόψυχε, ηγεμών μου, καὶ γνωστέ μου, ν ὁ Σύμμα χός φησι· . Σὺ δὲ, ἄνθρωπε ὁμότροπέ μοι, καὶ ἡγε μών μου, καὶ γνωστέ μου·, ἐπειδήπερ τοσούτων ἠξιωμένος φίλος ἐν τοῖς μάλιστα ἦν τοῦ Σωτῆρος, εἰκότως φησὶ περὶ αὐτοῦ τὸ, « Οτι, εἰ ἐχθρὸς ὠνείς δισέ με, ὑπήνεγκα ἄν· ν καὶ τὰ ἑξῆς. Ταῦτα δὲ περὶ τοῦ Ἰούδα θεσπίσας, ἀκολούθως τὴν ἐκ τοῦ θανάτου σωτηρίαν καὶ ἀποφυγὴν ἑαυτοῦ προδιδάσκει λέγων· • Ἐγὼ πρὸς τὸν Θεὸν ἐκέκραξα, καὶ ὁ Κύριος ἔσωσε με. Εσπέρας καὶ πρωΐ καὶ μεσημβρίας διηγήσομαι καὶ ἀπαγγελῶ, καὶ εἰσακούσεται τῆς φωνῆς μου. Λυτρώσεται ἐν εἰρήνῃ τὴν ψυχήν μου· ν ὡς ἐν εὐχ τὸν πρὸ τοῦ θανάτου καιρὸν σημαίνει, καθ' δν καὶ ὁ Ἰούδας τὰ τῆς κατ' αὐτοῦ προδοσίας συνεσκευάσατο. Τότε οὖν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ὡς ἐπὶ ἐλέθρῳ καὶ ἀπολείᾳ τοῦ γνωρίμου δυσφορῶν, καὶ ἔτι μᾶλλον ἐπὶ τῇ τοῦ παντὸς Ἰουδαίων ἔθνους ἀποβολῇ, ὥσπερ ἐπὶ μεμηνόσιν οἰκείοις, καὶ ὡς ἐπὶ φιλτάτοις συμ- πάσχων, πᾶσαν τὴν πρὸς αὐτοὺς ὁμιλίαν καὶ διδασκα- λίαν, διὰ τὸ μηδὲν αὐτοὺς ὠφεληκέναι, ἀδολεσχίαν ἀποκαλεῖ, φάσκων · Ἐλυπήθην ἐν τῇ ἀδολεσχία μου, καὶ ἐταράχθην ἀπὸ φωνῆς ἐχθροῦ, καὶ ἀπὸ θλίψεως ἁμαρτωλοῦ· ὅτι ἐξέκλιναν, φησὶν, « ἐπ' ἐμὲ ἀνομίαν καὶ ἐν ὀργῇ ἐνεκότουν μοι • ἅπερ δύναται μὲν καὶ ἐπὶ τοὺς ἄρχοντας τῶν ἐκ περιτομῆς ἀναφέρεσθαι, τοὺς ἐχθρωδῶς καὶ ἐπιβουλευτικῶς ἐνεδρεύειν αὐτὸν • EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. - APOLOGETICA. me, super me magna locutus fuisset, abscondissem me forsitan ab eo. Tu vero homo unanimis, et dux meus, et notus meus : qui in idem dulces compara- bas mihi cibos. In domo Dei ambulavimus cum consensu ". » Ex his igitur illud : • Si inimicus probro me affecisset, sustinuissem utique. Et si is qui oderat me, super me magna locutus fuisset, abscondissem me forsitan ab eo. Tu vero homo unanimis, et dux meus, et notus meus, qui in idem dulces comparabas mihi cibos, simile est illi : • Etenim homo pacis meæ, in quo speravi, qui edebat panes neos, magnificavit super me supplan- tationem * : » quod cum de Juda sit accipiendum, in superiori prophetia positum est. Ut ergo in illo dicebatur, homo pacis aliquando fuisse, qui quon- dam a Salvatore instituebatur, cum ipse quoque ex numero apostolorum unus esset, sic etiam in præ- senti, et unanimis, et dux, et notus dictus est. Item quemadmodum in illo de eodem dictum est : • Qui edebat panes meos, magnificavit super me supplantationem, ita etiam nunc ex persona ipsius dicitur illud : ‹ Qui in idem dulces compa- rabas mihi cibos. » Etenim ex iis ipse quoque unus erat, qui ad arcanam, qua cum suis discipulis ute- batur, Salvatoris nostri consuetudinem spiritua- lemque cibum assumpti fuerant: nam ad profanam multitudinem et ad turbas cum verba fa- ceret, parabolis utebatur. Solis vero suis discipulis, in quorum ordinem eliam Judas admissus fuerat, apertius omnia demonstrabat. Ex quo illud dictum est: ‹ Qui edebat panes meos, magnificavit super me supplantationem ; » et illud : « qui in idem dulces comparabas mihi cibos, quod sane evi- dentius expressit Aquila quidem sic: ‹ Qui simul dulce comparabamus arcanum. Symmachus an- tem sic : « Qui inter nos communicabamus dulcem sermonis consuetudinem. » Pro illo vero : « Tu au- tem homo unanimis, dux meus, et notus meus, Symmachus ita convertit : c Tu autem homo mo- ris ejusdem mecum, et dux meus, et notus meus: nam cum ad tantam dignitatem assumptus esset, et ob id inter prinos Salvatoris amicos censeretur, merito de eo sic ait : c Si inimicus probro me af fecisset, sustinuissem utique, et quæ sequuntur. Ubi autem hac de Juda cecinit, ordine deinceps D liberationem a morte evasionemque suam tanto ante indicat illis verbis : « Ego ad Deum clamavi, et Dominus salvavit me. Vespere et mane et meridie narrabo et annuntiabo, et exaudiet vocem meam, redimet in pace animam meam ". » Sic tanquam in prece tempus quod mortem antecessit, significat, quo quidem tempore Judas quoque ad proditionem comparabatur contra illum. Tunc enim Salvator ac Dominus noster, veluti ob perniciem atque inter- itum sui familiaris dolens moerensque, ac multo etiam magis ob totius Judaicæ gentis perditionem, tanquam ob suos ad insaniam redactos, et tanquam C Psal. Liv, 10-15. Psal. Lx, 10. by Psal. LIF, 17-19.
τότε καὶ αὐτὸ τέλους ἐτύγχανεν, ὅτε τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐν τῷ καλουμένῳ Γεθσημανῆ χωρίῳ μετὰ τῶν ἕνδεκα ἀποστόλων προσευχομένου, μικρόν γε ἀναχωρήσαντος αὐτῶν καὶ προσπεσόντος τῷ πατρί, δεύτερόν τε εὐξαμένου καὶ τρίτον, ὁ Ἰούδας σὺν τοῖς ἄρχουσι τῶν Ἰουδαίων τὰ τῆς ἐπιβουλῆς αὐτῷ κατήρτυεν, συνάγων καὶ προξενῶν τὸ πλῆθος τῶν μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων συλλαβεῖν αὐτὸν παρεσκευασμένων. «κακὰ» δὲ εἰς αὐτὸν «ἔθεντο» «ἀντὶ ἀγαθῶν καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεως» αὐτοῦ, ὅτε πονηρὰ διετέθειντο τὸν σωτῆρα καὶ εὐεργέτην καὶ διδάσκαλον, μυρίας ὅσας ἰάσεις καὶ θεραπείας λόγων τε διδασκαλίας καὶ παντοίας ὠφελείας αὐτοῖς παρεσχημένον. ἀνθ’ ὧν, ἐπειδήπερ «κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν» «ἔθεντο» κατ’ αὐτοῦ «καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεως» αὐτοῦ, εἰκότως ἐπιλέγει· «κατάστησον ἐπ’ αὐτὸν ἁμαρτωλόν, καὶ διάβολος στήτω ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ· ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν ἐξέλθοι καταδεδικασμένος, καὶ ἡ προσευχὴ αὐτοῦ γενηθήτω εἰς ἁμαρτίαν.
Α Σὺ δὲ, ἄνθρωπε ἰσόψυχε, ηγεμών μου καὶ γνωστέ Β μου, ὃς ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐγλύκανάς μοι ἐδέσματα, ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ ἐπορεύθημεν ἐν ὁμονοίᾳ. » Τό, « ΕΙ ἐχθρὸς ὠνείδισέ με, ὑπήνεγκα ἂν, » καὶ « Εἰ ὁ μισῶν με ἐπ' ἐμὲ ἐμεγαλοῤῥημόνησεν, ἐκρύβην ἂν ἐπ' αὐτ τοῦ. Σὺ δὲ, ἄνθρωπε ἰσόψυχε, ήγεμών μου καὶ γνω στέ μου, ὃς ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐγλύκανάς μοι ἐδέσματα, κ ὅμοιόν ἐστι τῷ, • Καὶ γὰρ ὁ ἄνθρωπος τῆς εἰρήνης μου, ἐφ᾽ ἂν ἤλπισα, ὁ ἐσθίων ἄρτους μου, ἐμεγάλυνεν ἐπ' ἐμὲ πτερνισμόν· περὶ τοῦ Ἰούδα ἐν τῇ πρὸ ταύτης προφητεία κειμένῳ. Ὥσπερ οὖν ἐν ἐκείνῳ ἐδείκνυτο ἄνθρωπος εἰρήνης ποτὲ γεγονώς, ὅτε τῷ Σωτῆρι ἐμαθητεύετο, εἷς καὶ αὐτὸς τοῦ τῶν ἀποστό λων ἀριθμοῦ χρηματίσας· οὕτω καὶ ἐν τῷ προκει μένῳ ἰσόψυχος καὶ ἡγεμὼν καὶ γνωστὸς αὐτῷ προσ- αγορεύεται. Καὶ πάλιν ὡς ἐν ἐκείνῳ περὶ αὐτοῦ εἴρητο· • Ὁ ἐσθίων ἄρτους μου, ἐμεγάλυνεν ἐπ' ἐμὲ πτερα- σμόν· τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος εἰς αὐτοῦ πρόσωπον λέγεται τὸ, ο Ος ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐγλύ- κανάς μοι ἐδέσματα. » Καὶ γὰρ τῶν καταξιουμένων καὶ αὐτὸς εἷς ἦν τῆς ἀποῤῥήτου πρὸς τοὺς μαθητάς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ὁμιλίας τε καὶ πνευματικῆς τρο φῆς· τοῖς μὲν γὰρ ἔξω πλήθεσι καὶ τοῖς ὄχλοις ἐν παραβολαῖς ἐλάλει, μόνοις δὲ τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς, ἐν οἷς καὶ ὁ Ἰούδας ἐξητάζετο, ἐπέλυεν ἅπαντα. Διὸ λέλεκται· Ὁ ἐσθίων ἄρτους μου ἐμεγάλυνεν ἐπ' ἐμὲ πτερνισμὸν, » και, « Ος ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐγλύ κανάς μοι ἐδέσματα· ν ἅπερ σαφέστερον ἐξέφηνεν ὁ μὲν ᾿Ακύλας εἰπών· Οἱ ὁμοῦ ἐγλυκάναμεν ἀπό- ῥητον· ὁ δὲ Σύμμαχος· « Οἵτινες ἐκοινολογούμεθα γλυκεῖαν ὁμιλίαν. Ἀντὶ δὲ τοῦ, • Σὺ δὲ, ἄνθρωπε ἰσόψυχε, ηγεμών μου, καὶ γνωστέ μου, ν ὁ Σύμμα χός φησι· . Σὺ δὲ, ἄνθρωπε ὁμότροπέ μοι, καὶ ἡγε μών μου, καὶ γνωστέ μου·, ἐπειδήπερ τοσούτων ἠξιωμένος φίλος ἐν τοῖς μάλιστα ἦν τοῦ Σωτῆρος, εἰκότως φησὶ περὶ αὐτοῦ τὸ, « Οτι, εἰ ἐχθρὸς ὠνείς δισέ με, ὑπήνεγκα ἄν· ν καὶ τὰ ἑξῆς. Ταῦτα δὲ περὶ τοῦ Ἰούδα θεσπίσας, ἀκολούθως τὴν ἐκ τοῦ θανάτου σωτηρίαν καὶ ἀποφυγὴν ἑαυτοῦ προδιδάσκει λέγων· • Ἐγὼ πρὸς τὸν Θεὸν ἐκέκραξα, καὶ ὁ Κύριος ἔσωσε με. Εσπέρας καὶ πρωΐ καὶ μεσημβρίας διηγήσομαι καὶ ἀπαγγελῶ, καὶ εἰσακούσεται τῆς φωνῆς μου. Λυτρώσεται ἐν εἰρήνῃ τὴν ψυχήν μου· ν ὡς ἐν εὐχ τὸν πρὸ τοῦ θανάτου καιρὸν σημαίνει, καθ' δν καὶ ὁ Ἰούδας τὰ τῆς κατ' αὐτοῦ προδοσίας συνεσκευάσατο. Τότε οὖν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ὡς ἐπὶ ἐλέθρῳ καὶ ἀπολείᾳ τοῦ γνωρίμου δυσφορῶν, καὶ ἔτι μᾶλλον ἐπὶ τῇ τοῦ παντὸς Ἰουδαίων ἔθνους ἀποβολῇ, ὥσπερ ἐπὶ μεμηνόσιν οἰκείοις, καὶ ὡς ἐπὶ φιλτάτοις συμ- πάσχων, πᾶσαν τὴν πρὸς αὐτοὺς ὁμιλίαν καὶ διδασκα- λίαν, διὰ τὸ μηδὲν αὐτοὺς ὠφεληκέναι, ἀδολεσχίαν ἀποκαλεῖ, φάσκων · Ἐλυπήθην ἐν τῇ ἀδολεσχία μου, καὶ ἐταράχθην ἀπὸ φωνῆς ἐχθροῦ, καὶ ἀπὸ θλίψεως ἁμαρτωλοῦ· ὅτι ἐξέκλιναν, φησὶν, « ἐπ' ἐμὲ ἀνομίαν καὶ ἐν ὀργῇ ἐνεκότουν μοι • ἅπερ δύναται μὲν καὶ ἐπὶ τοὺς ἄρχοντας τῶν ἐκ περιτομῆς ἀναφέρεσθαι, τοὺς ἐχθρωδῶς καὶ ἐπιβουλευτικῶς ἐνεδρεύειν αὐτὸν • EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. - APOLOGETICA. me, super me magna locutus fuisset, abscondissem me forsitan ab eo. Tu vero homo unanimis, et dux meus, et notus meus : qui in idem dulces compara- bas mihi cibos. In domo Dei ambulavimus cum consensu ". » Ex his igitur illud : • Si inimicus probro me affecisset, sustinuissem utique. Et si is qui oderat me, super me magna locutus fuisset, abscondissem me forsitan ab eo. Tu vero homo unanimis, et dux meus, et notus meus, qui in idem dulces comparabas mihi cibos, simile est illi : • Etenim homo pacis meæ, in quo speravi, qui edebat panes neos, magnificavit super me supplan- tationem * : » quod cum de Juda sit accipiendum, in superiori prophetia positum est. Ut ergo in illo dicebatur, homo pacis aliquando fuisse, qui quon- dam a Salvatore instituebatur, cum ipse quoque ex numero apostolorum unus esset, sic etiam in præ- senti, et unanimis, et dux, et notus dictus est. Item quemadmodum in illo de eodem dictum est : • Qui edebat panes meos, magnificavit super me supplantationem, ita etiam nunc ex persona ipsius dicitur illud : ‹ Qui in idem dulces compa- rabas mihi cibos. » Etenim ex iis ipse quoque unus erat, qui ad arcanam, qua cum suis discipulis ute- batur, Salvatoris nostri consuetudinem spiritua- lemque cibum assumpti fuerant: nam ad profanam multitudinem et ad turbas cum verba fa- ceret, parabolis utebatur. Solis vero suis discipulis, in quorum ordinem eliam Judas admissus fuerat, apertius omnia demonstrabat. Ex quo illud dictum est: ‹ Qui edebat panes meos, magnificavit super me supplantationem ; » et illud : « qui in idem dulces comparabas mihi cibos, quod sane evi- dentius expressit Aquila quidem sic: ‹ Qui simul dulce comparabamus arcanum. Symmachus an- tem sic : « Qui inter nos communicabamus dulcem sermonis consuetudinem. » Pro illo vero : « Tu au- tem homo unanimis, dux meus, et notus meus, Symmachus ita convertit : c Tu autem homo mo- ris ejusdem mecum, et dux meus, et notus meus: nam cum ad tantam dignitatem assumptus esset, et ob id inter prinos Salvatoris amicos censeretur, merito de eo sic ait : c Si inimicus probro me af fecisset, sustinuissem utique, et quæ sequuntur. Ubi autem hac de Juda cecinit, ordine deinceps D liberationem a morte evasionemque suam tanto ante indicat illis verbis : « Ego ad Deum clamavi, et Dominus salvavit me. Vespere et mane et meridie narrabo et annuntiabo, et exaudiet vocem meam, redimet in pace animam meam ". » Sic tanquam in prece tempus quod mortem antecessit, significat, quo quidem tempore Judas quoque ad proditionem comparabatur contra illum. Tunc enim Salvator ac Dominus noster, veluti ob perniciem atque inter- itum sui familiaris dolens moerensque, ac multo etiam magis ob totius Judaicæ gentis perditionem, tanquam ob suos ad insaniam redactos, et tanquam C Psal. Liv, 10-15. Psal. Lx, 10. by Psal. LIF, 17-19.
PG 22:739γενηθήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι, καὶ τὴν ἐπισκοπὴν αὐτοῦ λαβέτω ἕτερος.» ἃ καὶ αὐτὰ ὁποίαν εἴληφεν τὴν ἔκβασιν, ὁ ἱερὸς ἀπόστολος Πέτρος προλαβὼν διεσάφησεν, ἐπ’ αὐτὸν τὸν προδότην ἐφαρμόσας τὴν γραφήν. καὶ σοὶ δὲ αὐτῷ πάρεστιν συνορᾶν, εἰ μὴ καθέσταται ἐπὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἄρχων καὶ ἡγούμενος ἁμαρτωλός, ᾧ μετὰ τὰ τολμηθέντα αὐτοῖς κατὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν παρεδόθησαν, ἀντὶ τῶν πάλαι οἰκείων καὶ θεοφιλῶν ἀρχόντων ἀλλοφύλοις καὶ εἰδωλολάτραις δουλεύειν κατηναγκασμένοι. τίς δ’ οὐκ ἂν θαυμάσειεν τῆς προρρήσεως τὸ ἀποτέλεσμα; φήσαντος γὰρ τοῦ λόγου «γενηθήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι», σαφὲς ὅπως βραχὺς ὁ πᾶς διεγένετο μετὰ τὴν κατὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπιβουλὴν αὐτῶν χρόνος καθ’ ὃν ἔδοξαν διαμένειν, μεθ’ ὃν τὴν ὑστάτην ὑπέμειναν πολιορκίαν καὶ τὴν παντελῆ καθαίρεσιν, ἐφ’ ᾗ καὶ «τὴν ἐπισκοπὴν αὐτῶν ἔλαβεν ἕτερος», ὁ διὰ Χριστοῦ συγκροτηθεὶς λαός. καὶ τὰ λοιπὰ δὲ τοῦ ψαλμοῦ αὐτοῖς τούτοις καταλλήλως νοήσεις.
πειρωμένους· δύναται δὲ καὶ περὶ δυνάμεων ἀοράτων ἔξωθεν αὐτὸν προσπολεμουσῶν, καὶ τὴν δι' ἀνθρώπων κατασκευὴν ἐνεργουσῶν λέγεσθαι· & καὶ συνάδειν μοι δοκεῖ τοῖς ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ ὑπ' αὐτοῦ λελεγμέ- νοις κατὰ τὸν τοῦ πάθους καιρὸν, ὅτε λέγει τοῖς ἑαυ τοῦ μαθηταῖς· « Περίλυπός ἐστιν ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου. Μείνατε ὧδε, καὶ γρηγορεῖτε μετ' ἐμοῦ· › καὶ πάλιν· « Νῦν ἡ ψυχή μου τετάρακται. » Ὅμοια γοῦν τούτοις ἐστὶ καὶ τὰ ἐν τῷ ψαλμῷ, ἐν ᾧ λέλεκται· ι Η καρδία μου έταράχθη ἐν ἐμοὶ, καὶ δειλία θανάτου ἐπέπεσεν ἐπ' ἐμέ. Φόβος καὶ τρόμος ἦλθεν ἐπ' ἐμὲ, καὶ ἐκάλυψέ με σκότος· ο δι' ὧν τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων τὰς καθ᾽ αὑτοῦ ὁρμὰς σημαί. νει. Ως γοῦν ἐν ταῖς προφητείαις ὠνόμασταί τι πνεῦμα πορνείας, κατὰ τὸ, « Πνεύματι πορνείας ἐπλανήθησαν, ο καὶ ἄλλο πνεῦμα πλανήσεως ἐν τῇ Β ἐρήμῳ· τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ πνεῦμα θανάτου εἴη ἂν δειλίας ποιητικόν, ὡς καὶ πνεῦμα Ισχύος καὶ δυνά- μεως καὶ ἀνδρείας τῆς κατὰ Θεὸν ἐνεργητικόν. Οὕτω δ' ἂν λεχθείη πνεῦμα φόβου καὶ τρόμου, καὶ πάλιν ἕτερον παρὰ ταῦτα πνεῦμα φόβου καὶ συγχύσεως, ἃ καὶ σχεδὸν, εἰπεῖν, ἅπασι μὲν τοῖς ἐν μαρτυρίῳ τὸν ὑπὲρ εὐσεβείας θάνατον ἀναδεχομένοις ἐφορμαν εἴωθε, πολὺ πλέον δὲ καὶ μᾶλλον ἐπιτέθειται αὐτῷ τὸν ὑπὲρ ἁπάντων θάνατον ὑπομείναντι. Πλὴν ἀλλ᾽ εἴτε πνεῦμα δειλίας καὶ θανάτου, εἴτε φόβου καὶ τρό- μου, ἢ εἴ τις ἑτέρα τοιαύτη δύναμις ἐπιπέπτωκεν αὐτῷ, ἀλλ᾽ οὔτι γε κατέῤῥαξεν αὐτόν· ἐπεὶ, οἷα γεν- ναῖος ἀθλητὴς, τὴν μὲν δειλίαν τοῦ θανάτου, πεποι- θήσει ζωῆς, (αὐτὸς γὰρ ἡ ζωή,) μακρὰν ἀπέρριψεν ἀποσεισάμενος. Ὡσαύτως δὲ καὶ τὸ ἐπελθὸν αὐτῷ πνεῦμα φόβου ἢ τρόμου ποιητικὸν πνεύματι θάρτους καὶ δυνάμεως καὶ ἰσχύος ποῤῥωτάτω ἀπηκόντισεν· ἐπεὶ, κατὰ τὸν Ἡσαΐαν, « ἐπανεπαύσατο ἐπ' αὐτὸν μετὰ τῶν ἄλλων πνευμάτων καὶ πνεῦμα βουλῆς καὶ Ισχύος. » Οὕτω καὶ τὸ πνεῦμα τοῦ σκότους τῇ τοῦ ἰδίου φωτὸς ἀπεσκέδασε δυνάμει· ἐπεὶ « τὸ φῶς ἐν τῇ σκοτίᾳ αὐτὸ οὐ κατέλαβεν. » Εὕροις δ' ἂν τὰ πα ραπλήσια τούτοις καὶ ἐν εἰκοσιῷ πρώτῳ ψαλμῷ, ἐν τῷ πάλιν ἐκ τοῦ αὐτοῦ λέλεκται προσώπου· • Περι- εκύκλωσάν με μόσχοι πολλοί, ταῦροι πίονες περιέσχον με. Ηνοιξαν ἐπ᾿ ἐμὲ τὸ στόμα αὐτῶν, ὡς λέων ὁ ἁρπάζων καὶ ὠρυόμενος· ο καὶ πάλιν· ο Ὅτι ἐκύ- κλωσάν με κύνες πολλοί, συναγωγὴ πονηρευομένων περιέσχον με· ο καὶ αὖθις· « Ῥῦσαι ἀπὸ ῥομφαίας τὴν ψυχήν μου, καὶ ἐκ χειρὸς κυνὸς τὴν μονογενῆ μου. Σῶσόν με ἐκ στόματος λέοντος, καὶ ἀπὸ κερά- των μονοκερώτων τὴν ταπείνωσίν μου. » Σαφῶς γὰρ ἐν τούτοις δυνάμεις πονηράς, ταύρους, καὶ μόσχους, καὶ λέοντας, καὶ κύνας, καὶ μονοκέρωτας ἀποκαλεῖ, αἱ περιέσχον μὲν αὐτὸν καὶ περιεκύκλωσαν κατὰ τὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ καιρόν, οὐ μὴν καὶ ἐνεργῆσαί τι κατ' αὐτοῦ δεδύνηνται. Καὶ ταῦτα μὲν, εἰ καὶ ταῦτα τοῦ ψαλμοῦ τὰ μέρη ἐπὶ τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν ἀνάγοιτο· εἰ δὲ μὴ ἐπ' αὐτὸν, ἀλλ᾽ ἐφ᾽ ἕτερον πρόσωπον, ἐπιστήσεις καὶ αὐτὸς ὡς ἂν ἐξομαλι- σθέντα τὰ κατὰ τὸν τόπον. Πλὴν ἀλλὰ καὶ περὶ τῆς ** • DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. A ob sibi charissimos misericordia commotus, ou D Matth. XXVI, 58. " Joan. x11, 27. nem qua cum illis utebatur sermonis consuetudi- nem ac doctrinam, eo quod illis nihil profuisset, nugationem appellat, dicens : c Contristatus sum in nugatione mea, et conturbatus sum a voce ini- mici, et a tribulatione peccatoris: quoniam decli- naverunt, inquit, in me iniquitatem,et in ira mo- lesti erant mihi : quæ quidem possunt etiam ad principes Judæorum referri, qui inimico iusidianti- que animo circumvenire illum conabantur. Possunt etiam de potestatibus invisibilibus, quæ extrinse- cus illum oppugnabant, ac per homines talia illi machinabantur, intelligi. Proinde eadem mihi vi dentur concordare cum iis quæ ab ipso in Evan- gelio dicta sunt sub ipsum passionis tempus, ubi ait ad suos discipulus : e Tristis est anima mea usque ad mortem, manete hic et vigilate mecum El rursus : « Nunc anima mea conturbata est 49. Similia namque his sunt etiam, quæ psalmus hic continet, ubi sic ait : . Cor meum conturba tum est in me, et formido mortis cecidit super me, et contexerunt me tenebræ : › quibus verbis con- trariarum potestatum conatus adversum se significat. Quemadmodum enim in prophetiis nominatur qui- dem spiritus fornicationis, ut est illud : « spiritu fornicationis aberraverunt, › et alius spiritus er- roris in deserto, ita etiam spiritus fuerit formidi- nem mortis efficiens : sane ut etiam spiritus robo- ris, et potentiæ, et fortitudinis ejus, quæ Deo aliena non est, auctor. Quare sic etiam dicetur spiritus timoris ac tremoris, et rursus alius præter hos, spiritus timoris et confusionis, qui quidem pane, ut ita dixerim, omnes mortem pro vera reli- gione testimonii gratia subeuntes, invadere con- sueverunt, ac multo etiam magis longeque vehemen- tius illum aggressi sunt, qui pro omnibus mortem sustinuit verumtamen sive spiritus formidinis et mortis, sive timoris et tremoris, sive alia quæpiam ejusdem generis potestas illum adorta est, ea illum non confregit, propterea quod tanquam generosus certator, formidinem quidem mortis, confidentia vitæ (ipse enim vita), procul deturbatam abjecit. Alium autem qui ipsum item invaserat spiritum timoris et tremoris efficientem, spiritu confidentiæ, et potentiæ, et roboris, longissime a se præcipita- vit : quandoquidem, ut est apud Isaiam, quievit super eum una cum aliis spiritibus, etiam spiritus consilii et fortitudinis, Sic porro etiam spiritum tenebrarum proprii luminis vi dissipavit, propterea quod lux in tenebris lucet, et tenebræ eam non comprehenderunt". Cæterum, bis similia etiam in vigesimo primo psalmo invenire poteris, in quo ex ejusdem persona rursus illud dictum est: Cir- cumdederunt me vituli multi: tauri pingues obse- derunt me. Aperuerunt super me os suum sicut leo rapiens et rugiens s. » Et rursus : • Quoniam cir cumdederunt me canes multi: concilium malignan- C ** Ose. IV, 12. Joan. 1, 5. 33 Psal. XXI, 13, 14.
Τὰ δ’ ἑξῆς ὡς περί τινων υἱῶν τοῦ Ἰούδα λεγόμενα, ἐν τῷ «γενηθήτωσαν οἱ υἱοὶ αὐτοῦ ὀρφανοί» καὶ τὰ παραπλήσια, ἀνάγοιτ’ ἂν καὶ ἐπ’ αὐτὸν μὲν προηγουμένως τὸν Ἰούδαν, μετ’ ἐκεῖνον δὲ καὶ ἐπὶ πάντας τοὺς ὁμοίους αὐτῷ τὸν σωτήριον λόγον προδιδόντας· καταλλήλως δὲ νοήσεις καὶ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, καὶ τὰς ἁμαρτίας τῶν πατέρων αὐτοῦ καὶ τῆς λεγομένης μητρὸς αὐτοῦ, τῆς τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους συναγωγῆς· περὶ αὐτῆς γὰρ ἡγοῦμαι λέγεσθαι τὸ «καὶ ἡ ἁμαρτία τῆς μητρὸς αὐτοῦ μὴ ἐξαλειφθείη». πλὴν ὥσπερ ἐν τῇ πρὸ ταύτης προφητείᾳ πτωχὸς καὶ πένης ὠνομάζετο ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν, καθάπερ ἀπεδείξαμεν ἐν τῷ «μακάριος ὁ συνιὼν ἐπὶ πτωχὸν καὶ πένητα», τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ ἐν τῷ παρόντι ψαλμῷ τούτοις ἐπικέκληται τοῖς ὀνόμασιν· τάδε γὰρ καὶ τάδε γενηθήτω τῷ Ἰούδᾳ καὶ τοῖς τὰ ὅμοια αὐτῷ ἐζηλωκόσιν διὰ τὰ τετολμημένα αὐτῷ φησιν. τίνα δὲ ταῦτα, ἐπιφέρει λέγων· «ἀνθ’ ὧν οὐκ ἐμνήσθη τοῦ ποιῆσαι ἔλεος, καὶ κατεδίωξεν ἄνθρωπον πένητα καὶ πτωχὸν καὶ κατανενυγμένον τῇ καρδίᾳ τοῦ θανατῶσαι καὶ ἠγάπησεν κατάραν, καὶ ἥξει αὐτῷ· καὶ οὐκ ἠθέλησεν εὐλογίαν, καὶ μακρυνθήσεται ἀπ’ αὐτοῦ».
πειρωμένους· δύναται δὲ καὶ περὶ δυνάμεων ἀοράτων ἔξωθεν αὐτὸν προσπολεμουσῶν, καὶ τὴν δι' ἀνθρώπων κατασκευὴν ἐνεργουσῶν λέγεσθαι· & καὶ συνάδειν μοι δοκεῖ τοῖς ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ ὑπ' αὐτοῦ λελεγμέ- νοις κατὰ τὸν τοῦ πάθους καιρὸν, ὅτε λέγει τοῖς ἑαυ τοῦ μαθηταῖς· « Περίλυπός ἐστιν ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου. Μείνατε ὧδε, καὶ γρηγορεῖτε μετ' ἐμοῦ· › καὶ πάλιν· « Νῦν ἡ ψυχή μου τετάρακται. » Ὅμοια γοῦν τούτοις ἐστὶ καὶ τὰ ἐν τῷ ψαλμῷ, ἐν ᾧ λέλεκται· ι Η καρδία μου έταράχθη ἐν ἐμοὶ, καὶ δειλία θανάτου ἐπέπεσεν ἐπ' ἐμέ. Φόβος καὶ τρόμος ἦλθεν ἐπ' ἐμὲ, καὶ ἐκάλυψέ με σκότος· ο δι' ὧν τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων τὰς καθ᾽ αὑτοῦ ὁρμὰς σημαί. νει. Ως γοῦν ἐν ταῖς προφητείαις ὠνόμασταί τι πνεῦμα πορνείας, κατὰ τὸ, « Πνεύματι πορνείας ἐπλανήθησαν, ο καὶ ἄλλο πνεῦμα πλανήσεως ἐν τῇ Β ἐρήμῳ· τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ πνεῦμα θανάτου εἴη ἂν δειλίας ποιητικόν, ὡς καὶ πνεῦμα Ισχύος καὶ δυνά- μεως καὶ ἀνδρείας τῆς κατὰ Θεὸν ἐνεργητικόν. Οὕτω δ' ἂν λεχθείη πνεῦμα φόβου καὶ τρόμου, καὶ πάλιν ἕτερον παρὰ ταῦτα πνεῦμα φόβου καὶ συγχύσεως, ἃ καὶ σχεδὸν, εἰπεῖν, ἅπασι μὲν τοῖς ἐν μαρτυρίῳ τὸν ὑπὲρ εὐσεβείας θάνατον ἀναδεχομένοις ἐφορμαν εἴωθε, πολὺ πλέον δὲ καὶ μᾶλλον ἐπιτέθειται αὐτῷ τὸν ὑπὲρ ἁπάντων θάνατον ὑπομείναντι. Πλὴν ἀλλ᾽ εἴτε πνεῦμα δειλίας καὶ θανάτου, εἴτε φόβου καὶ τρό- μου, ἢ εἴ τις ἑτέρα τοιαύτη δύναμις ἐπιπέπτωκεν αὐτῷ, ἀλλ᾽ οὔτι γε κατέῤῥαξεν αὐτόν· ἐπεὶ, οἷα γεν- ναῖος ἀθλητὴς, τὴν μὲν δειλίαν τοῦ θανάτου, πεποι- θήσει ζωῆς, (αὐτὸς γὰρ ἡ ζωή,) μακρὰν ἀπέρριψεν ἀποσεισάμενος. Ὡσαύτως δὲ καὶ τὸ ἐπελθὸν αὐτῷ πνεῦμα φόβου ἢ τρόμου ποιητικὸν πνεύματι θάρτους καὶ δυνάμεως καὶ ἰσχύος ποῤῥωτάτω ἀπηκόντισεν· ἐπεὶ, κατὰ τὸν Ἡσαΐαν, « ἐπανεπαύσατο ἐπ' αὐτὸν μετὰ τῶν ἄλλων πνευμάτων καὶ πνεῦμα βουλῆς καὶ Ισχύος. » Οὕτω καὶ τὸ πνεῦμα τοῦ σκότους τῇ τοῦ ἰδίου φωτὸς ἀπεσκέδασε δυνάμει· ἐπεὶ « τὸ φῶς ἐν τῇ σκοτίᾳ αὐτὸ οὐ κατέλαβεν. » Εὕροις δ' ἂν τὰ πα ραπλήσια τούτοις καὶ ἐν εἰκοσιῷ πρώτῳ ψαλμῷ, ἐν τῷ πάλιν ἐκ τοῦ αὐτοῦ λέλεκται προσώπου· • Περι- εκύκλωσάν με μόσχοι πολλοί, ταῦροι πίονες περιέσχον με. Ηνοιξαν ἐπ᾿ ἐμὲ τὸ στόμα αὐτῶν, ὡς λέων ὁ ἁρπάζων καὶ ὠρυόμενος· ο καὶ πάλιν· ο Ὅτι ἐκύ- κλωσάν με κύνες πολλοί, συναγωγὴ πονηρευομένων περιέσχον με· ο καὶ αὖθις· « Ῥῦσαι ἀπὸ ῥομφαίας τὴν ψυχήν μου, καὶ ἐκ χειρὸς κυνὸς τὴν μονογενῆ μου. Σῶσόν με ἐκ στόματος λέοντος, καὶ ἀπὸ κερά- των μονοκερώτων τὴν ταπείνωσίν μου. » Σαφῶς γὰρ ἐν τούτοις δυνάμεις πονηράς, ταύρους, καὶ μόσχους, καὶ λέοντας, καὶ κύνας, καὶ μονοκέρωτας ἀποκαλεῖ, αἱ περιέσχον μὲν αὐτὸν καὶ περιεκύκλωσαν κατὰ τὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ καιρόν, οὐ μὴν καὶ ἐνεργῆσαί τι κατ' αὐτοῦ δεδύνηνται. Καὶ ταῦτα μὲν, εἰ καὶ ταῦτα τοῦ ψαλμοῦ τὰ μέρη ἐπὶ τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν ἀνάγοιτο· εἰ δὲ μὴ ἐπ' αὐτὸν, ἀλλ᾽ ἐφ᾽ ἕτερον πρόσωπον, ἐπιστήσεις καὶ αὐτὸς ὡς ἂν ἐξομαλι- σθέντα τὰ κατὰ τὸν τόπον. Πλὴν ἀλλὰ καὶ περὶ τῆς ** • DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. A ob sibi charissimos misericordia commotus, ou D Matth. XXVI, 58. " Joan. x11, 27. nem qua cum illis utebatur sermonis consuetudi- nem ac doctrinam, eo quod illis nihil profuisset, nugationem appellat, dicens : c Contristatus sum in nugatione mea, et conturbatus sum a voce ini- mici, et a tribulatione peccatoris: quoniam decli- naverunt, inquit, in me iniquitatem,et in ira mo- lesti erant mihi : quæ quidem possunt etiam ad principes Judæorum referri, qui inimico iusidianti- que animo circumvenire illum conabantur. Possunt etiam de potestatibus invisibilibus, quæ extrinse- cus illum oppugnabant, ac per homines talia illi machinabantur, intelligi. Proinde eadem mihi vi dentur concordare cum iis quæ ab ipso in Evan- gelio dicta sunt sub ipsum passionis tempus, ubi ait ad suos discipulus : e Tristis est anima mea usque ad mortem, manete hic et vigilate mecum El rursus : « Nunc anima mea conturbata est 49. Similia namque his sunt etiam, quæ psalmus hic continet, ubi sic ait : . Cor meum conturba tum est in me, et formido mortis cecidit super me, et contexerunt me tenebræ : › quibus verbis con- trariarum potestatum conatus adversum se significat. Quemadmodum enim in prophetiis nominatur qui- dem spiritus fornicationis, ut est illud : « spiritu fornicationis aberraverunt, › et alius spiritus er- roris in deserto, ita etiam spiritus fuerit formidi- nem mortis efficiens : sane ut etiam spiritus robo- ris, et potentiæ, et fortitudinis ejus, quæ Deo aliena non est, auctor. Quare sic etiam dicetur spiritus timoris ac tremoris, et rursus alius præter hos, spiritus timoris et confusionis, qui quidem pane, ut ita dixerim, omnes mortem pro vera reli- gione testimonii gratia subeuntes, invadere con- sueverunt, ac multo etiam magis longeque vehemen- tius illum aggressi sunt, qui pro omnibus mortem sustinuit verumtamen sive spiritus formidinis et mortis, sive timoris et tremoris, sive alia quæpiam ejusdem generis potestas illum adorta est, ea illum non confregit, propterea quod tanquam generosus certator, formidinem quidem mortis, confidentia vitæ (ipse enim vita), procul deturbatam abjecit. Alium autem qui ipsum item invaserat spiritum timoris et tremoris efficientem, spiritu confidentiæ, et potentiæ, et roboris, longissime a se præcipita- vit : quandoquidem, ut est apud Isaiam, quievit super eum una cum aliis spiritibus, etiam spiritus consilii et fortitudinis, Sic porro etiam spiritum tenebrarum proprii luminis vi dissipavit, propterea quod lux in tenebris lucet, et tenebræ eam non comprehenderunt". Cæterum, bis similia etiam in vigesimo primo psalmo invenire poteris, in quo ex ejusdem persona rursus illud dictum est: Cir- cumdederunt me vituli multi: tauri pingues obse- derunt me. Aperuerunt super me os suum sicut leo rapiens et rugiens s. » Et rursus : • Quoniam cir cumdederunt me canes multi: concilium malignan- C ** Ose. IV, 12. Joan. 1, 5. 33 Psal. XXI, 13, 14.
PG 22:741οἷς ἑξῆς ἐπικαταβὰς αὖθις πένητα καὶ πτωχὸν ἑαυτὸν ὀνομάζει λέγων· «καὶ σύ, κύριε κύριε, ποίησον μετ’ ἐμοῦ ἔλεος ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός σου, ὅτι χρηστὸν τὸ ἔλεός σου, ῥῦσαί με· ὅτι πτωχὸς καὶ πένης εἰμὶ ἐγώ». Οἷς μεθ’ ἕτερα ἐπιλέγει· «τὰ γόνατά μου ἠσθένησαν ἀπὸ νηστείας, καὶ ἡ σάρξ μου ἠλλοιώθη δι’ ἔλαιον. καὶ ἐγὼ ἐγενήθην ὄνειδος αὐτοῖς· ἴδοσάν με, ἐσάλευσαν κεφαλὰς αὐτῶν», ἃ καὶ αὐτὰ τέλους ἐτύγχανεν, ὅτε «οἱ παραπορευόμενοι ἐβλασφήμουν αὐτόν, κινοῦντες τὰς κεφαλὰς αὐτῶν, καὶ λέγοντες», «ἄλλους ἔσωσεν, ἑαυτὸν οὐ δύναται σῶσαι». ἐπεὶ δὲ εἰσέτι νῦν οἱ ἐκ περιτομῆς τὴν τῶν πατέρων αὐτῶν εἰς ἑαυτοὺς ἀρὰν ἐπισπώμενοι, βλασφήμοις καὶ ἀσεβέσι ῥήμασι καταθεματίζειν τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν καὶ τοὺς εἰς αὐτὸν πεπιστευκότας ἅπαντας εἰώθασιν, τούτου χάριν ἑξῆς ἐπιλέγει «καταράσονται αὐτοί, καὶ σὺ εὐλογήσεις· οἱ ἐπανιστάμενοί μοι αἰσχυνθήτωσαν, ὁ δὲ δοῦλός σου εὐφρανθήσεται. ἐνδυσάσθωσαν οἱ ἐνδιαβάλλοντές με ἐντροπήν, καὶ περιβαλέσθωσαν ὡς διπλοί̈δα αἰσχύνην αὐτῶν. ἐγὼ δὲ ἐξομολογήσομαι τῷ κυρίῳ ἐν τῷ στόματί μου, καὶ ἐν μέσῳ πολλῶν αἰνέσω αὐτόν.
λήμ, ἀκολούθως μετὰ τὴν κατὰ τῶν ἐπιβουλευσάντων αὐτῷ πρόῤῥησιν ἐπιλέγει ἑξῆς· « Εἶδον ἀνομίαν καὶ ἀντιλογίαν, ἐν τῇ πόλει· ν καὶ τὰ τούτοις ἀκό λουθα, & καὶ ὁποίας έχεται διανοίας οὐ νῦν σχολὴ δι ηγεῖσθαι. Α τῶν Ἰουδαίων μητροπόλεως, αὐτῆς δὴ τῆς Ἱερουσα- Ἔτι περὶ τοῦ Ἰούδα, - Β ᾿Απὸ τοῦ ψαλμοῦ ρη.. καὶ τοῦ εἰς τὴν χώραν αὐτοῦ ἀντεισαχθέντος ἀποστόλου, καὶ περὶ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους. • Ο Θεός, τὴν αἴνεσίν μου μὴ παρασιωπήσης, ὅτι στόμα ἁμαρτωλοῦ καὶ στόμα δολίου ἐπ' ἐμὲ ἠνοίχθη. Ελάλησαν κατ᾿ ἐμοῦ γλώσσῃ δολίᾳ, καὶ λόγοις μία σους ἐκύκλωσάν με, καὶ ἐπολέμησαν με δωρεάν. Αντὶ τοῦ ἀγαπᾷν με, ἐνδιέβαλλόν με· ἐγὼ δὲ προς ηυχόμην. Καὶ ἔθεντο κατ᾿ ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν, καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου. Κατάστησον ἐπ' αὐτὸν ἁμαρτωλὸν, καὶ διάβολος στήτω ἐκ δεξιῶν αὐτ τοῦ. Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν ἐξέλθοι καταδεδικασμέν νος, καὶ ἡ προσευχὴ αὐτοῦ γενηθήτω εἰς ἁμαρτίαν. Γενηθήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι, καὶ τὴν ἐπι σκοπὴν αὐτοῦ λαβέτω ἕτερος. » Καὶ τῆς τῶν προκει μένων ἐπὶ τὸν προδότην Ἰούδαν ἀναφορᾶς ἐχέγγυος μάρτυς ὁ ἀπόστολος Πέτρος, μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνάληψιν συνηγμένων τῶν ἀποστόλων πάντων σὺν καὶ ἄλλοις πλείοσιν ἀδελφοῖς, μέσος ἀναστάς, καὶ ταῦτα φήσας· ι "Ανδρες ἀδελφοί, ἔδει πληρωθῆ καὶ τὴν Γραφήν, ἣν προείπε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον διὰ στόματος Δαβὶδ περὶ Ἰούδα τοῦ γενομένου ὁδηγοῦ τοῖς συλλαβοῦσιν Ἰησοῦν ὅτι κατηριθμημένος ἦν ἐν ἡμῖν, καὶ ἔλαχε τὸν κλῆρον τῆς διακονίας ταύτης. Οὗτος μὲν οὖν ἐκτήσατο χωρίον ἐκ μισθοῦ τῆς ἀδι- κίας αὐτοῦ, καὶ πρηνής γενόμενος ἐλάκησε μέσος, καὶ ἐξεχύθη πάντα τὰ σπλάγχνα αὐτοῦ. Καὶ γνωστὸν ἐγένετο πᾶσι τοῖς κατοικοῦσιν Ἱερουσαλήμ, ὥστε κληθῆναι τὸ χωρίον ἐκεῖνο τῇ ἰδίᾳ διαλέκτῳ αὐτῶν Ακελδαμάχ, ὅ ἐστι Χωρίον αἵματος. Γέγραπται γὰρ ἐν βίβλῳ Ψαλμῶν· « Γενηθήτω ἡ ἔπαυλις αὐτοῦ ἔρη- μος, καὶ μὴ ἔστω ὁ κατοικῶν ἐν αὐτῇ, καὶ τὴν ἐπι· σκοπὴν αὐτοῦ λαβέτω ἕτερος. » Ταῦτα γοῦν ὁ Πέτρος εἰπὼν ὑποτίθεται ἕτερον ἀντὶ τοῦ Ἰούδα δεῖν παρα- λαβεῖν εἰς τὸν λείποντα τῶν δώδεκα ἀποστόλων ἀρι θμὸν, ὅπως πληρωθῇ τὸ τῆς προφητείας. Οτε, κλή ρου γενομένου, ἔπεσεν ὁ κλῆρος ἐπὶ Ματθίαν, καὶ συγκατεψηφίσθη μετὰ τῶν δώδεκα ἀποστόλων. Τού- των οὕτως ἐκτελεσθέντων, ἀκολούθως ἂν εἴη τὸ λέγον ἐν τῷ ψαλμῷ πρόσωπον οὐχ ἕτερον τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ὃς τῷ Πατρὶ τὴν ἀναπεμφθεῖσαν αὐτῷ παρὰ τὸν τοῦ πάθους καιρὸν εὐχὴν τῆς διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύ ματος ἀναγραφῆς προλαβών κατηξίωσε, τὸ μέλλον • EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - chum obsedit me s. . Et rursus : c Erue a framea, Deus, animam meam, et de manu canis unicam meam. Salva me ex ore leonis, et a cornibus uni- cornium humilitatem meam 8. Plane enim in his malignas potestates, taurorum, et vitulorum, et leonum, et canum, et unicornium nominibus appellat, quæ quidem illum sub ipsum passionis tempus obsederunt aç circumdederunt, non tamen etiam aliquid efficere contra illum potuerunt. Et hæc quidem talem habeant rationem, si modo etiam hæ psalmi partes, ad Salvatorem Dominumque nostrum referantur. Quod si non ad il- lum, sed ad aliam personam, ipse quoque diligenter attendes, ut ea quæ ad ipsum hunc locum per- tinent, sibi invicem æquata respondeant. Verumtamen de ipsa etiam Judæorum civitate, de ipsa, inquam, Jerusalem, ordine deinceps post vaticinium de iis qui insidias illi fecerint, adjungit in hunc modum : ‹ Vidi iniquitatem et contradictionem in civitate: » et quæ sequuntur, quæ quo sensu sint accipienda, non est nunc narrandi tempus. - - A psalmo cvii. Item de Juda, et de suffecto in locum ejus apostolo, el de gente Judaica. Deus, laudem meam ne tacueris, quia os pec- catoris et os dolosi super me apertum est. Locuti sunt adversum me lingua dolosa, et sermonibus odii circumdederunt me, et oppugnaverunt me gratis. Pro eo ut me diligerent, detrahebant mihi ; ego autem orabam. Et posuerunt adversum me mala pro lionis, et odium pro dilectione mea. Con- stitue super eum peccatorem, et diabolus stet a dextris ejus. Dum judicatur, exeat condemnatus, et oratio ejus fiat in peccatum. Fiant dies ejus pauci, et episcopatum ejus accipiat aller ". » Quod etiam hæc ad proditorem Judam sint referenda, idoneus sane esto testis apostolus Petrus, qui post Salvatoris nostri ascensum, coactis in unum lo- cum apostolis omnibus, aliisque quamplurimis fra- tribus, in mediis illis stetit atque ait : ‹ Viri fra- tres, oportuit in pleri Scripturam hanc, quam præ- dixit Spiritus sanctus per os David de Juda, qui fuit dux eorum qui comprehenderunt Jesum ; quia numeratus erat nobiscum, et sortitus erat sortem ministerii hujus. Hic igitur possedit agrum de mercede injustitiæ suæ : et suspensus crepuit me- dius, et effusa sunt omnia viscera ejus. Et notum factum est omnibus habitantibus Jerusa- lem ita ut appellaretur ager ille lingua eorum, Akeldamach, hoc est, Ager sanguinis. Scriptum est enin in libro Psalmorum: ‹ Fiat commoratio ejus deserta, et non sit qui habitet in ea, et episcopa- D tum ejus accipiat alter ". . Petrus vero cum talia dixisset, subjecit in locum Judæ alium assumi oportere, quo duodecim apostolorum numerus, qui diminutus fuerat, compleretur, ut prophetia suum finem contingeret. Quo etiam tempore cum sors jacta esset, ea cecidit super Matthiam, et con- numeratus est cum duodecim apostolis. Cum hæc igitur in hunc modum peracta sint, sequitur ut personam quæ in hoc psalmo loquitur, non aliam esse arbitremur, quam Salvatoris nostri, qui assim gnatam sibi a Patre sub ipsum passionis tempus orationem, publica tanto ante per Spiritum san- : « C us Psal. xxi, 17. 3* ibid. 21, 22. Psal. CVII, 2.8. Act. 1, 16-20.
ὅτι παρέστη ἐκ δεξιῶν πένητος, τοῦ σῶσαι ἐκ τῶν καταδιωκόντων τὴν ψυχήν μου.» καὶ πρόδηλόν γε, ὁπόσοις εἰσέτι καὶ νῦν οἱ τὰς κατ’ αὐτοῦ ἀρὰς ἐν ταῖς ἑαυτῶν συναγωγαῖς ποιούμενοι παλαίουσι κακοῖς, ἀπὸ τῶν αὐτῶν χρόνων μηδ’ ὅλως ἀνανεῦσαι δεδυνημένοι, ὅπως τε αὐτὸς αἶνον τῷ πατρὶ ἐν μέσῳ πολλῶν ἐθνῶν τὸν διὰ τῆς καινῆς διαθήκης αὐτοῦ καταρτίζεται, συνεργὸν τὸν πατέρα καὶ τῆς ἑαυτοῦ δεξιᾶς πάρεδρον κεκτημένος. διό φησιν· «ἐν μέσῳ πολλῶν αἰνέσω αὐτόν, ὅτι παρέστη ἐκ δεξιῶν πένητος». καὶ τὴν μετὰ τὸν θάνατον αὐτοῦ σωτηρίαν διδάσκει λέγων· «τοῦ σῶσαι ἐκ τῶν καταδιωκόντων τὴν ψυχήν μου». ἀνωτέρω γοῦν φήσας τὸ «κατεδίωξεν ἄνθρωπον πένητα καὶ πτωχὸν καὶ κατανενυγμένον τῇ καρδίᾳ τοῦ θανατῶσαι», καὶ σαφῶς δηλώσας ἑαυτοῦ τὸν θάνατον, περιγράφων τὴν προφητείαν, τὴν μετὰ τὸν θάνατον αὐτοῦ σωτηρίαν ᾐνίξατο, εἰπών· «ὅτι παρέστη ἐκ δεξιῶν πένητος, τοῦ σῶσαι ἐκ τῶν καταδιωκόντων τὴν ψυχήν μου». Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. «Καὶ λήψομαι ἐμαυτῷ δύο ῥάβδους, τὴν μίαν ἐκάλεσα κάλλος, καὶ τὴν ἑτέραν ἐκάλεσα σχοίνισμα, καὶ ποιμανῶ τὰ πρόβατά μου.
λήμ, ἀκολούθως μετὰ τὴν κατὰ τῶν ἐπιβουλευσάντων αὐτῷ πρόῤῥησιν ἐπιλέγει ἑξῆς· « Εἶδον ἀνομίαν καὶ ἀντιλογίαν, ἐν τῇ πόλει· ν καὶ τὰ τούτοις ἀκό λουθα, & καὶ ὁποίας έχεται διανοίας οὐ νῦν σχολὴ δι ηγεῖσθαι. Α τῶν Ἰουδαίων μητροπόλεως, αὐτῆς δὴ τῆς Ἱερουσα- Ἔτι περὶ τοῦ Ἰούδα, - Β ᾿Απὸ τοῦ ψαλμοῦ ρη.. καὶ τοῦ εἰς τὴν χώραν αὐτοῦ ἀντεισαχθέντος ἀποστόλου, καὶ περὶ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους. • Ο Θεός, τὴν αἴνεσίν μου μὴ παρασιωπήσης, ὅτι στόμα ἁμαρτωλοῦ καὶ στόμα δολίου ἐπ' ἐμὲ ἠνοίχθη. Ελάλησαν κατ᾿ ἐμοῦ γλώσσῃ δολίᾳ, καὶ λόγοις μία σους ἐκύκλωσάν με, καὶ ἐπολέμησαν με δωρεάν. Αντὶ τοῦ ἀγαπᾷν με, ἐνδιέβαλλόν με· ἐγὼ δὲ προς ηυχόμην. Καὶ ἔθεντο κατ᾿ ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν, καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου. Κατάστησον ἐπ' αὐτὸν ἁμαρτωλὸν, καὶ διάβολος στήτω ἐκ δεξιῶν αὐτ τοῦ. Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν ἐξέλθοι καταδεδικασμέν νος, καὶ ἡ προσευχὴ αὐτοῦ γενηθήτω εἰς ἁμαρτίαν. Γενηθήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι, καὶ τὴν ἐπι σκοπὴν αὐτοῦ λαβέτω ἕτερος. » Καὶ τῆς τῶν προκει μένων ἐπὶ τὸν προδότην Ἰούδαν ἀναφορᾶς ἐχέγγυος μάρτυς ὁ ἀπόστολος Πέτρος, μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνάληψιν συνηγμένων τῶν ἀποστόλων πάντων σὺν καὶ ἄλλοις πλείοσιν ἀδελφοῖς, μέσος ἀναστάς, καὶ ταῦτα φήσας· ι "Ανδρες ἀδελφοί, ἔδει πληρωθῆ καὶ τὴν Γραφήν, ἣν προείπε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον διὰ στόματος Δαβὶδ περὶ Ἰούδα τοῦ γενομένου ὁδηγοῦ τοῖς συλλαβοῦσιν Ἰησοῦν ὅτι κατηριθμημένος ἦν ἐν ἡμῖν, καὶ ἔλαχε τὸν κλῆρον τῆς διακονίας ταύτης. Οὗτος μὲν οὖν ἐκτήσατο χωρίον ἐκ μισθοῦ τῆς ἀδι- κίας αὐτοῦ, καὶ πρηνής γενόμενος ἐλάκησε μέσος, καὶ ἐξεχύθη πάντα τὰ σπλάγχνα αὐτοῦ. Καὶ γνωστὸν ἐγένετο πᾶσι τοῖς κατοικοῦσιν Ἱερουσαλήμ, ὥστε κληθῆναι τὸ χωρίον ἐκεῖνο τῇ ἰδίᾳ διαλέκτῳ αὐτῶν Ακελδαμάχ, ὅ ἐστι Χωρίον αἵματος. Γέγραπται γὰρ ἐν βίβλῳ Ψαλμῶν· « Γενηθήτω ἡ ἔπαυλις αὐτοῦ ἔρη- μος, καὶ μὴ ἔστω ὁ κατοικῶν ἐν αὐτῇ, καὶ τὴν ἐπι· σκοπὴν αὐτοῦ λαβέτω ἕτερος. » Ταῦτα γοῦν ὁ Πέτρος εἰπὼν ὑποτίθεται ἕτερον ἀντὶ τοῦ Ἰούδα δεῖν παρα- λαβεῖν εἰς τὸν λείποντα τῶν δώδεκα ἀποστόλων ἀρι θμὸν, ὅπως πληρωθῇ τὸ τῆς προφητείας. Οτε, κλή ρου γενομένου, ἔπεσεν ὁ κλῆρος ἐπὶ Ματθίαν, καὶ συγκατεψηφίσθη μετὰ τῶν δώδεκα ἀποστόλων. Τού- των οὕτως ἐκτελεσθέντων, ἀκολούθως ἂν εἴη τὸ λέγον ἐν τῷ ψαλμῷ πρόσωπον οὐχ ἕτερον τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ὃς τῷ Πατρὶ τὴν ἀναπεμφθεῖσαν αὐτῷ παρὰ τὸν τοῦ πάθους καιρὸν εὐχὴν τῆς διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύ ματος ἀναγραφῆς προλαβών κατηξίωσε, τὸ μέλλον • EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - chum obsedit me s. . Et rursus : c Erue a framea, Deus, animam meam, et de manu canis unicam meam. Salva me ex ore leonis, et a cornibus uni- cornium humilitatem meam 8. Plane enim in his malignas potestates, taurorum, et vitulorum, et leonum, et canum, et unicornium nominibus appellat, quæ quidem illum sub ipsum passionis tempus obsederunt aç circumdederunt, non tamen etiam aliquid efficere contra illum potuerunt. Et hæc quidem talem habeant rationem, si modo etiam hæ psalmi partes, ad Salvatorem Dominumque nostrum referantur. Quod si non ad il- lum, sed ad aliam personam, ipse quoque diligenter attendes, ut ea quæ ad ipsum hunc locum per- tinent, sibi invicem æquata respondeant. Verumtamen de ipsa etiam Judæorum civitate, de ipsa, inquam, Jerusalem, ordine deinceps post vaticinium de iis qui insidias illi fecerint, adjungit in hunc modum : ‹ Vidi iniquitatem et contradictionem in civitate: » et quæ sequuntur, quæ quo sensu sint accipienda, non est nunc narrandi tempus. - - A psalmo cvii. Item de Juda, et de suffecto in locum ejus apostolo, el de gente Judaica. Deus, laudem meam ne tacueris, quia os pec- catoris et os dolosi super me apertum est. Locuti sunt adversum me lingua dolosa, et sermonibus odii circumdederunt me, et oppugnaverunt me gratis. Pro eo ut me diligerent, detrahebant mihi ; ego autem orabam. Et posuerunt adversum me mala pro lionis, et odium pro dilectione mea. Con- stitue super eum peccatorem, et diabolus stet a dextris ejus. Dum judicatur, exeat condemnatus, et oratio ejus fiat in peccatum. Fiant dies ejus pauci, et episcopatum ejus accipiat aller ". » Quod etiam hæc ad proditorem Judam sint referenda, idoneus sane esto testis apostolus Petrus, qui post Salvatoris nostri ascensum, coactis in unum lo- cum apostolis omnibus, aliisque quamplurimis fra- tribus, in mediis illis stetit atque ait : ‹ Viri fra- tres, oportuit in pleri Scripturam hanc, quam præ- dixit Spiritus sanctus per os David de Juda, qui fuit dux eorum qui comprehenderunt Jesum ; quia numeratus erat nobiscum, et sortitus erat sortem ministerii hujus. Hic igitur possedit agrum de mercede injustitiæ suæ : et suspensus crepuit me- dius, et effusa sunt omnia viscera ejus. Et notum factum est omnibus habitantibus Jerusa- lem ita ut appellaretur ager ille lingua eorum, Akeldamach, hoc est, Ager sanguinis. Scriptum est enin in libro Psalmorum: ‹ Fiat commoratio ejus deserta, et non sit qui habitet in ea, et episcopa- D tum ejus accipiat alter ". . Petrus vero cum talia dixisset, subjecit in locum Judæ alium assumi oportere, quo duodecim apostolorum numerus, qui diminutus fuerat, compleretur, ut prophetia suum finem contingeret. Quo etiam tempore cum sors jacta esset, ea cecidit super Matthiam, et con- numeratus est cum duodecim apostolis. Cum hæc igitur in hunc modum peracta sint, sequitur ut personam quæ in hoc psalmo loquitur, non aliam esse arbitremur, quam Salvatoris nostri, qui assim gnatam sibi a Patre sub ipsum passionis tempus orationem, publica tanto ante per Spiritum san- : « C us Psal. xxi, 17. 3* ibid. 21, 22. Psal. CVII, 2.8. Act. 1, 16-20.
καὶ ἐξαρῶ τοὺς τρεῖς ποιμένας ἐν μηνὶ ἑνί, καὶ βαρυνθήσεται ἡ ψυχή μου ἐπ’ αὐτούς, καὶ γὰρ αἱ ψυχαὶ αὐτῶν ἐπωρύοντο ἐπ’ ἐμέ. καὶ εἶπα, οὐ ποιμανῶ ὑμᾶς· τὸ ἀποθνῆσκον ἀποθνησκέτω, καὶ τὸ ἐκλεῖπον ἐκλειπέτω, καὶ τὰ κατάλοιπα ἐσθιέτωσαν, ἕκαστος τὰς σάρκας τοῦ πλησίον αὐτοῦ. καὶ λήψομαι τὴν ῥάβδον τὴν καλήν, καὶ ἀπορρίψω αὐτὴν τοῦ διασκεδάσαι τὴν διαθήκην μου ἣν διεθέμην πρὸς πάντας τοὺς λαούς· καὶ διασκεδασθήσεται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, καὶ γνώσονται οἱ Χαναναῖοι τὰ πρόβατα τὰ φυλασσόμενά μοι· ὅτι λόγος κυρίου ἐστίν. καὶ ἐρῶ πρὸς αὐτούς, εἰ καλὸν ἐνώπιον ὑμῶν ἐστιν, δότε τὸν μισθόν μου ἢ ἀπείπασθε· καὶ ἔστησαν τὸν μισθόν μου τριάκοντα ἀργυροῦς. καὶ εἶπεν κύριος πρός με, κάθες αὐτοὺς εἰς τὸ χωνευτήριον, καὶ σκέψαι εἰ δόκιμόν ἐστιν, ὃν τρόπον ἐδοκιμάσθην ὑπ[ὲρ] αὐτῶν. καὶ ἔλαβον τοὺς τριάκοντα ἀργυροῦς καὶ ἐνέβαλον αὐτοὺς εἰς τὸν οἶκον κυρίου εἰς τὸ χωνευτήριον.
λήμ, ἀκολούθως μετὰ τὴν κατὰ τῶν ἐπιβουλευσάντων αὐτῷ πρόῤῥησιν ἐπιλέγει ἑξῆς· « Εἶδον ἀνομίαν καὶ ἀντιλογίαν, ἐν τῇ πόλει· ν καὶ τὰ τούτοις ἀκό λουθα, & καὶ ὁποίας έχεται διανοίας οὐ νῦν σχολὴ δι ηγεῖσθαι. Α τῶν Ἰουδαίων μητροπόλεως, αὐτῆς δὴ τῆς Ἱερουσα- Ἔτι περὶ τοῦ Ἰούδα, - Β ᾿Απὸ τοῦ ψαλμοῦ ρη.. καὶ τοῦ εἰς τὴν χώραν αὐτοῦ ἀντεισαχθέντος ἀποστόλου, καὶ περὶ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους. • Ο Θεός, τὴν αἴνεσίν μου μὴ παρασιωπήσης, ὅτι στόμα ἁμαρτωλοῦ καὶ στόμα δολίου ἐπ' ἐμὲ ἠνοίχθη. Ελάλησαν κατ᾿ ἐμοῦ γλώσσῃ δολίᾳ, καὶ λόγοις μία σους ἐκύκλωσάν με, καὶ ἐπολέμησαν με δωρεάν. Αντὶ τοῦ ἀγαπᾷν με, ἐνδιέβαλλόν με· ἐγὼ δὲ προς ηυχόμην. Καὶ ἔθεντο κατ᾿ ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν, καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου. Κατάστησον ἐπ' αὐτὸν ἁμαρτωλὸν, καὶ διάβολος στήτω ἐκ δεξιῶν αὐτ τοῦ. Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν ἐξέλθοι καταδεδικασμέν νος, καὶ ἡ προσευχὴ αὐτοῦ γενηθήτω εἰς ἁμαρτίαν. Γενηθήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι, καὶ τὴν ἐπι σκοπὴν αὐτοῦ λαβέτω ἕτερος. » Καὶ τῆς τῶν προκει μένων ἐπὶ τὸν προδότην Ἰούδαν ἀναφορᾶς ἐχέγγυος μάρτυς ὁ ἀπόστολος Πέτρος, μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνάληψιν συνηγμένων τῶν ἀποστόλων πάντων σὺν καὶ ἄλλοις πλείοσιν ἀδελφοῖς, μέσος ἀναστάς, καὶ ταῦτα φήσας· ι "Ανδρες ἀδελφοί, ἔδει πληρωθῆ καὶ τὴν Γραφήν, ἣν προείπε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον διὰ στόματος Δαβὶδ περὶ Ἰούδα τοῦ γενομένου ὁδηγοῦ τοῖς συλλαβοῦσιν Ἰησοῦν ὅτι κατηριθμημένος ἦν ἐν ἡμῖν, καὶ ἔλαχε τὸν κλῆρον τῆς διακονίας ταύτης. Οὗτος μὲν οὖν ἐκτήσατο χωρίον ἐκ μισθοῦ τῆς ἀδι- κίας αὐτοῦ, καὶ πρηνής γενόμενος ἐλάκησε μέσος, καὶ ἐξεχύθη πάντα τὰ σπλάγχνα αὐτοῦ. Καὶ γνωστὸν ἐγένετο πᾶσι τοῖς κατοικοῦσιν Ἱερουσαλήμ, ὥστε κληθῆναι τὸ χωρίον ἐκεῖνο τῇ ἰδίᾳ διαλέκτῳ αὐτῶν Ακελδαμάχ, ὅ ἐστι Χωρίον αἵματος. Γέγραπται γὰρ ἐν βίβλῳ Ψαλμῶν· « Γενηθήτω ἡ ἔπαυλις αὐτοῦ ἔρη- μος, καὶ μὴ ἔστω ὁ κατοικῶν ἐν αὐτῇ, καὶ τὴν ἐπι· σκοπὴν αὐτοῦ λαβέτω ἕτερος. » Ταῦτα γοῦν ὁ Πέτρος εἰπὼν ὑποτίθεται ἕτερον ἀντὶ τοῦ Ἰούδα δεῖν παρα- λαβεῖν εἰς τὸν λείποντα τῶν δώδεκα ἀποστόλων ἀρι θμὸν, ὅπως πληρωθῇ τὸ τῆς προφητείας. Οτε, κλή ρου γενομένου, ἔπεσεν ὁ κλῆρος ἐπὶ Ματθίαν, καὶ συγκατεψηφίσθη μετὰ τῶν δώδεκα ἀποστόλων. Τού- των οὕτως ἐκτελεσθέντων, ἀκολούθως ἂν εἴη τὸ λέγον ἐν τῷ ψαλμῷ πρόσωπον οὐχ ἕτερον τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ὃς τῷ Πατρὶ τὴν ἀναπεμφθεῖσαν αὐτῷ παρὰ τὸν τοῦ πάθους καιρὸν εὐχὴν τῆς διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύ ματος ἀναγραφῆς προλαβών κατηξίωσε, τὸ μέλλον • EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - chum obsedit me s. . Et rursus : c Erue a framea, Deus, animam meam, et de manu canis unicam meam. Salva me ex ore leonis, et a cornibus uni- cornium humilitatem meam 8. Plane enim in his malignas potestates, taurorum, et vitulorum, et leonum, et canum, et unicornium nominibus appellat, quæ quidem illum sub ipsum passionis tempus obsederunt aç circumdederunt, non tamen etiam aliquid efficere contra illum potuerunt. Et hæc quidem talem habeant rationem, si modo etiam hæ psalmi partes, ad Salvatorem Dominumque nostrum referantur. Quod si non ad il- lum, sed ad aliam personam, ipse quoque diligenter attendes, ut ea quæ ad ipsum hunc locum per- tinent, sibi invicem æquata respondeant. Verumtamen de ipsa etiam Judæorum civitate, de ipsa, inquam, Jerusalem, ordine deinceps post vaticinium de iis qui insidias illi fecerint, adjungit in hunc modum : ‹ Vidi iniquitatem et contradictionem in civitate: » et quæ sequuntur, quæ quo sensu sint accipienda, non est nunc narrandi tempus. - - A psalmo cvii. Item de Juda, et de suffecto in locum ejus apostolo, el de gente Judaica. Deus, laudem meam ne tacueris, quia os pec- catoris et os dolosi super me apertum est. Locuti sunt adversum me lingua dolosa, et sermonibus odii circumdederunt me, et oppugnaverunt me gratis. Pro eo ut me diligerent, detrahebant mihi ; ego autem orabam. Et posuerunt adversum me mala pro lionis, et odium pro dilectione mea. Con- stitue super eum peccatorem, et diabolus stet a dextris ejus. Dum judicatur, exeat condemnatus, et oratio ejus fiat in peccatum. Fiant dies ejus pauci, et episcopatum ejus accipiat aller ". » Quod etiam hæc ad proditorem Judam sint referenda, idoneus sane esto testis apostolus Petrus, qui post Salvatoris nostri ascensum, coactis in unum lo- cum apostolis omnibus, aliisque quamplurimis fra- tribus, in mediis illis stetit atque ait : ‹ Viri fra- tres, oportuit in pleri Scripturam hanc, quam præ- dixit Spiritus sanctus per os David de Juda, qui fuit dux eorum qui comprehenderunt Jesum ; quia numeratus erat nobiscum, et sortitus erat sortem ministerii hujus. Hic igitur possedit agrum de mercede injustitiæ suæ : et suspensus crepuit me- dius, et effusa sunt omnia viscera ejus. Et notum factum est omnibus habitantibus Jerusa- lem ita ut appellaretur ager ille lingua eorum, Akeldamach, hoc est, Ager sanguinis. Scriptum est enin in libro Psalmorum: ‹ Fiat commoratio ejus deserta, et non sit qui habitet in ea, et episcopa- D tum ejus accipiat alter ". . Petrus vero cum talia dixisset, subjecit in locum Judæ alium assumi oportere, quo duodecim apostolorum numerus, qui diminutus fuerat, compleretur, ut prophetia suum finem contingeret. Quo etiam tempore cum sors jacta esset, ea cecidit super Matthiam, et con- numeratus est cum duodecim apostolis. Cum hæc igitur in hunc modum peracta sint, sequitur ut personam quæ in hoc psalmo loquitur, non aliam esse arbitremur, quam Salvatoris nostri, qui assim gnatam sibi a Patre sub ipsum passionis tempus orationem, publica tanto ante per Spiritum san- : « C us Psal. xxi, 17. 3* ibid. 21, 22. Psal. CVII, 2.8. Act. 1, 16-20.
PG 22:743καὶ ἀπέρριψα τὴν ῥάβδον τὴν δευτέραν, τὸ σχοίνισμα, τοῦ διασκεδάσαι τὴν διαθήκην ἀνὰ μέσον Ἰούδα καὶ ἀνὰ μέσον Ἰσραήλ.» Καὶ ταῦτα τέλους ἐτύγχανεν, ὅτε κατὰ [μὲν] τὸν Λουκᾶν «ἀπελθὼν» ὁ Ἰούδας «συνελάλει τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ γραμματεῦσι καὶ στρατηγοῖς τοῦ ἱεροῦ, ὅπως αὐτὸν παραδῷ αὐτοῖς. καὶ ἐχάρησαν, καὶ συνέθεντο αὐτῷ ἀργύρια δοῦναι», κατὰ δὲ τὸν Μάρκον ὁπηνίκα «ἀπῆλθεν πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς, ἵνα παραδῷ αὐτόν, οἱ δὲ ἐχάρησαν καὶ ἐπηγγείλαντο αὐτῷ ἀργύρια δοῦναι». ἀλλ’ ἐν τούτοις μὲν ἁπλῶς τὸ ἀργύριον ὠνόμασται, παρὰ δὲ τῷ Ματθαίῳ μνημονεύεται καὶ ὁ ἀριθμός, συνᾴδων τῇ ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου παραθέσει. λέγει δ’ οὖν ὁ Ματθαῖος· «τότε πορευθεὶς εἷς τῶν δώδεκα, ὁ λεγόμενος Ἰούδας Ἰσκαριώτης, πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς εἶπεν αὐτοῖς, τί θέλετέ μοι δοῦναι, κἀγὼ ὑμῖν παραδώσω αὐτόν; οἱ δὲ ἔστησαν αὐτῷ τριάκοντα στατῆρας». σύμφωνα οὖν ταῦτά ἐστιν τῷ «καὶ ἔστησαν τὸν μισθόν μου τριάκοντα ἀργυροῦς» ἐν τῇ προφητείᾳ εἰρημένῳ ὑπὸ τοῦ κυρίου, ἀνθ’ οὗ ὁ μὲν Σύμμαχος ἐποίησεν· «καὶ ἐστάθμισαν τὸν μισθόν μου τριάκοντα ἀργυροῦς», ὁ δὲ Ἀκύλας· «καὶ ἔστησαν τὸν μισθόν μου τριάκοντα ἀργυροῦς». οἷς ἐπιλέγεται·
περὶ αὐτοῦ συμβήσεσθαι θεσπίσας. Φησὶν οὖν· . Ο Α Θεός, τὴν αἴνεσίν μου μὴ παρασιωπήσῃς, ο τὴν ὑπ' αὐτοῦ παραδοθεῖσαν τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς διδασκα- λίαν, καὶ τῆς καινῆς Διαθήκης τὴν αἴνεσιν παρακα λῶν μὴ κατασιγασθῆναι, ἀλλὰ καὶ εἰς τὸν ἑξῆς ἅπαντα αἰῶνα παραμεῖναι τῷ βίῳ. • Στόμα δὲ ἁμαρ τωλοῦ καὶ στόμα δολίου ο κυρίως ἂν λεχθείη τὸ τοῦ Ἰούδα, ὃς πορευθεὶς πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς εἶπεν αὐ τοῖς· « Τί θέλετέ μοι δοῦναι, κἀγὼ ὑμῖν παραδώσω αὐτόν ; Οἱ δὲ ἔστησαν αὐτῷ τριάκοντα στατήρας. Καὶ ‹ ἀπὸ τότε ἐζήτει εὐκαιρίαν, ἵνα αὐτὸν παραδῷ.» Τοι- αῦτα γοῦν κατ᾽ αὐτοῦ συνθέμενος, εἷς ἦν τῶν μετὰ ταῦτα σὺν αὐτῷ ἀνακειμένων ἐν τῷ τοῦ Πάσχα συμ ποσίῳ, ὅτε καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἀνέκειτο μετὰ τῶν δώδεκα, ἐσθιόντων τε αὐτῶν εἶπεν· « Αμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι εἷς ἐξ ὑμῶν παραδώσει με. . Β Καὶ λυπούμενοι σφόδρα ήρξαντο λέγειν ἕκαστος αὐτ τῶν· « Μήτι ἐγώ εἰμι, Κύριε; » ἐν οἷς ἦν καὶ Ἰού δας, δς, τὸ πλῆρες παντὸς δόλου καὶ εἰρωνείας ἀνοί ξας στόμα, ἀποκριθεὶς εἶπεν· • Μήτι ἐγώ εἰμι, Ραββί, ο Δόλιον στόμα, δι' οὗ τὸ σημεῖον τοῖς ἐπι- βούλοις τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐδήλου, λέγων· . "Ον ἐὰν φιλήσω, αὐτός ἐστι· κρατήσατε αὐτόν· ο δ καὶ εἰω τῶν, ἔργῳ τὸν δόλον ἀπεπλήρου, ὅτε προσελθὼν τῷ Ἰησοῦ, εἶπεν αὐτῷ· · Χαῖρε, Ραββί· καὶ κατεφί- λησεν αὐτόν. Ο δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ· Ἑταῖρε, ἐφ᾽ ᾧ πάρει ; » καὶ πάλιν· . Ἰούδα, φιλήματι τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου παραδίδως ;» Τούτων δ' οὖν ἔνεκα προλαβὼν διὰ τοῦ ψαλμοῦ φησιν· ο Ότι στόμα ἁμαρτωλοῦ καὶ στόμα διλίου ἐπ' ἐμὲ ἠνοίχθη. Ελά λησαν κατ᾿ ἐμοῦ γλώσσῃ δολίᾳ, καὶ λόγοις μίσους ἐκύκλωσάν με δωρεάν. » Ενθα μετὰ τοῦ Ἰούδα καὶ τῶν λοιπῶν τῶν ἐπιβουλευσάντων αὐτῷ μνημονεύει. Λέγει δ᾽ οὖν τὸ Εὐαγγέλιον, ὡς ἄρα, τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἔτι τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς λαλοῦντος, ὁ Ἰδοὺ Ἰούδας εἷς τῶν δώδεκα ἦλθε, καὶ μετ' αὐτοῦ ὄχλος πολὺς μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων, ἀπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσβυτέρων τοῦ λαοῦ· ν οἷς καὶ εἶπεν ὁ Κύ- ριος· « Ὡς ἐπὶ λῃστὴν ἐξήλθετε, μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων συλλαβεῖν με; καθ᾿ ἡμέραν πρὸς ὑμᾶς ἐκαθεζόμην ἐν τῷ ἱερῷ διδάσκων, καὶ οὐκ ἐκρατή σατέ με. Τοῦτο δὲ ὅλον γέγονεν, ἵνα πληρωθῶσιν αἱ Γραφαὶ τῶν προφητῶν. » Ετι δέ φησιν ἐν τῷ ψαλμῷ· • Ἀντὶ τοῦ ἀγαπᾷν με, ἐνδιέβαλλόν με· ‹ ἐγὼ δὲ προσηυχόμην·, αὐτὸ τέλους ἐτύγχανεν, ὅτε, η τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐν τῷ καλουμένῳ Γεθσημανῇ χω ρίῳ μετὰ τῶν ἔνδεκα ἀποστόλων προσευχομένου, μια κρόν τε ἀναχωρήσαντος αὐτῶν, καὶ προσπεσόντος τῷ Πατρὶ, δεύτερόν τε εὐξαμένου καὶ τρίτον, ὁ Ἰού δας τὺν τοῖς ἄρχουσι τῶν Ἰουδαίων τὰ τῆς ἐπιβουλῆς αὐτῷ κατήρτυε, συνάγων καὶ προξενῶν τὸ πλῆθος τῶν μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων συλλαβεῖν αὐτὸν παρε- σκευασμένων. Κακὰ δὲ εἰς αὐτὸν ἔθεντο ἀντὶ ἀγα- θῶν, καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεως αὐτοῦ, ὅτε που νηρὰ διετέθειντο τὸν Σωτῆρα καὶ εὐεργέτην και δι- δάσκαλον, μυρίας ὅσας ιάσεις καὶ θεραπείας, λόγων σε σε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. ctum descriptione dignatus, quod sibi usu ventu rum erat, cecinit. Ait igitur : « Deus, laudem meam ne tacueris: ubi videlicet doctrinam quam ipse suis discipulis tradit, et laudem novi Testamenti, non esse premendam silentio exhortatur, sed in omne futurum ævum ad vitæ humanæ utilitatem permanere. • Os autem peccatoris, et os dolosi, a os ipsius Judæ proprie nominaverit quispiam, qui cum abiisset ad principes sacerdotum, eis dixit : Quid vultis mihi dare, et ego eum vobis tradam ? At illi constituerunt ei triginta stateres. Et ex illo quærebat occasionem, ut illumn eis proderet ". » Cum ergo talia contra illum molitus esset, unus postea fuit ex iis qui cum illo in paschali cena accubuerunt, quo tempore ipse quoque Salvator ac Dominus noster accumbebat una cum ipsis duode- cim, qui etiam comedentibus illis dixit: Amen amen dico vobis, quod unus vestrum me tra- det. › Et dum valde contristantur, cœperunt sin- guli dicere : Nunquid ego sum, Domine ?, in quibus erat etiam Judas, qui cum omnis doli ao simulationis plenum os aperuisset respondit, ac dixit: ‹ Nunquid ego sum, Rabbi"?, Dolosum ergo os, quo insidiatoribus Salvatoris nostri signum proposuit, dicens : . Quemcunque osculatus fuero, ipse est, tenete eum ". » Quod rum dixisset verbo, re quoque ipsa dolum complevit, quo videlicet tempore cum ad Jesum accessisset, dixit ei: Salve, Rabbi : et osculatus est eum ". » Jesus vero ad illum dixit: Amice, ad quid venisti?, Et rursus : ‹ Juda, osculo filium hominis tradis “? › Harum ergo rerum causa tanto ante in psalmo ait : • Quoniam os peccatoris et os dolosi super me apertum est. Locuti sunt contra me lin- gua dolosa et sermonibus odii circumdederunt me, et oppugnaverunt me gratis : › ubi cum ipso Juda etiam reliquorum meminit, qui ipsi insidias fece- runt. Itaque ipsum Evangelium narrat, quemadmo- dum Salvatore nostro suos adhuc alloquente disci- pulos, ille venerit : « Ecce, inquit, Judas unus de duodecim venit, et cum eo turba multa cum gla- diis et lignis, a principibus sacerdotum et seniori. bus populi es, Quibus etiam Dominus dixit : Tanquam að latronem exivistis cum gladiis et li- gnis comprehendere ne? quotidie apud vos sedem C D bam in templo docens, et non tenuistis me. Hoc autem totum factum est, ut impleantur Scripturæ prophetarum. Præterea vero quod ait in psalmo : • Pro eo ut me diligerent, detrahebant mihi, ego autem orabam : › ipsum quoque tunc suum finem contigit, cum Salvatore nostro in loco qui dicitur Gethsemani cum undecim apostolis orante, paulu- lumque ab illis digresso ut procumbens Patrem precaretur, iterumque et tertio supplicante, Judas cum principibus Judæorum insidias illi maturavit, dum cogit ipse et conducit copias quæ cum gladiis * Matth. xxνι, 14, 13. ibid. 21, 22. ss ibisl. 25. « Matth. xxv³, 47. ibid. 55, 56. so ibid. 48. ibid. 49. ** Luc. xx11, 48.
«καὶ εἶπεν κύριος πρός με, κάθες αὐτοὺς εἰς τὸ χωνευτήριον, καὶ σκέψαι εἰ δόκιμόν ἐστιν, ὃν τρόπον ἐδοκιμάσθην ὑπὲρ αὐτῶν», ἀνθ’ οὗ πάλιν ὁ μὲν Ἀκύλας φησίν· «καὶ εἶπεν κύριος πρός με, [κάθες αὐτοὺς εἰς τὸ χωνευτήριον,] ῥῖψον αὐτὰ πρὸς τὸν πλάστην· ὑπερμεγέθης ἡ τιμή, ἣν ἐτιμήθην ὑπὲρ αὐτῶν». καὶ πρό[ς]σχες τίνα τρόπον αὐτὸς ὁ κύριος τιμὴν ἑαυτοῦ ὁμολογεῖ τοὺς τριάκοντα ἀργυροῦς δεδόσθαι. ἔοικεν δὲ ἡ τῆς λέξεως διάνοια τοιοῦτόν τινα ἐμφαίνειν νοῦν· ἐγὼ μὲν ὁ κύριος ἐκ πρώτης ἀρξάμενος ἡμέρας οὐ διέλιπον τῆς ἐμαυτοῦ χρηστότητος ὑμῖν τοῖς ἐκ περιτομῆς δείγματα παρέχων καὶ μυρία ὅσα ὑμᾶς εὐεργετῶν, οὐ μόνον τὰ διὰ τῶν ἀνέκαθεν προφητῶν, ἀλλὰ καὶ τὰ διὰ τῆς ἐμαυτοῦ παρουσίας, ἔν τε ταῖς προτρεπτικαῖς διδασκαλίαις καὶ τοῖς λογικοῖς μαθήμασιν, ἔν τε τοῖς σημείοις καὶ τέρασιν καὶ ταῖς ἄλλαις παραδοξοποιίαις, ταῖς τε ἰάσεσιν καὶ ταῖς θεραπείαις· ὑμεῖς δὲ οἱ τῆς τοσαύτης εὐεργεσίας ἠξιωμένοι «δότε τὸν μισθόν μου ἢ ἀπείπασθε» (αἰτῶν αὐτούς, ὡς εἰκός, καρποὺς εὐσεβείας καὶ δεῖγμα τῆς εἰς αὐτὸν πίστεως).
περὶ αὐτοῦ συμβήσεσθαι θεσπίσας. Φησὶν οὖν· . Ο Α Θεός, τὴν αἴνεσίν μου μὴ παρασιωπήσῃς, ο τὴν ὑπ' αὐτοῦ παραδοθεῖσαν τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς διδασκα- λίαν, καὶ τῆς καινῆς Διαθήκης τὴν αἴνεσιν παρακα λῶν μὴ κατασιγασθῆναι, ἀλλὰ καὶ εἰς τὸν ἑξῆς ἅπαντα αἰῶνα παραμεῖναι τῷ βίῳ. • Στόμα δὲ ἁμαρ τωλοῦ καὶ στόμα δολίου ο κυρίως ἂν λεχθείη τὸ τοῦ Ἰούδα, ὃς πορευθεὶς πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς εἶπεν αὐ τοῖς· « Τί θέλετέ μοι δοῦναι, κἀγὼ ὑμῖν παραδώσω αὐτόν ; Οἱ δὲ ἔστησαν αὐτῷ τριάκοντα στατήρας. Καὶ ‹ ἀπὸ τότε ἐζήτει εὐκαιρίαν, ἵνα αὐτὸν παραδῷ.» Τοι- αῦτα γοῦν κατ᾽ αὐτοῦ συνθέμενος, εἷς ἦν τῶν μετὰ ταῦτα σὺν αὐτῷ ἀνακειμένων ἐν τῷ τοῦ Πάσχα συμ ποσίῳ, ὅτε καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἀνέκειτο μετὰ τῶν δώδεκα, ἐσθιόντων τε αὐτῶν εἶπεν· « Αμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι εἷς ἐξ ὑμῶν παραδώσει με. . Β Καὶ λυπούμενοι σφόδρα ήρξαντο λέγειν ἕκαστος αὐτ τῶν· « Μήτι ἐγώ εἰμι, Κύριε; » ἐν οἷς ἦν καὶ Ἰού δας, δς, τὸ πλῆρες παντὸς δόλου καὶ εἰρωνείας ἀνοί ξας στόμα, ἀποκριθεὶς εἶπεν· • Μήτι ἐγώ εἰμι, Ραββί, ο Δόλιον στόμα, δι' οὗ τὸ σημεῖον τοῖς ἐπι- βούλοις τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐδήλου, λέγων· . "Ον ἐὰν φιλήσω, αὐτός ἐστι· κρατήσατε αὐτόν· ο δ καὶ εἰω τῶν, ἔργῳ τὸν δόλον ἀπεπλήρου, ὅτε προσελθὼν τῷ Ἰησοῦ, εἶπεν αὐτῷ· · Χαῖρε, Ραββί· καὶ κατεφί- λησεν αὐτόν. Ο δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ· Ἑταῖρε, ἐφ᾽ ᾧ πάρει ; » καὶ πάλιν· . Ἰούδα, φιλήματι τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου παραδίδως ;» Τούτων δ' οὖν ἔνεκα προλαβὼν διὰ τοῦ ψαλμοῦ φησιν· ο Ότι στόμα ἁμαρτωλοῦ καὶ στόμα διλίου ἐπ' ἐμὲ ἠνοίχθη. Ελά λησαν κατ᾿ ἐμοῦ γλώσσῃ δολίᾳ, καὶ λόγοις μίσους ἐκύκλωσάν με δωρεάν. » Ενθα μετὰ τοῦ Ἰούδα καὶ τῶν λοιπῶν τῶν ἐπιβουλευσάντων αὐτῷ μνημονεύει. Λέγει δ᾽ οὖν τὸ Εὐαγγέλιον, ὡς ἄρα, τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἔτι τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς λαλοῦντος, ὁ Ἰδοὺ Ἰούδας εἷς τῶν δώδεκα ἦλθε, καὶ μετ' αὐτοῦ ὄχλος πολὺς μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων, ἀπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσβυτέρων τοῦ λαοῦ· ν οἷς καὶ εἶπεν ὁ Κύ- ριος· « Ὡς ἐπὶ λῃστὴν ἐξήλθετε, μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων συλλαβεῖν με; καθ᾿ ἡμέραν πρὸς ὑμᾶς ἐκαθεζόμην ἐν τῷ ἱερῷ διδάσκων, καὶ οὐκ ἐκρατή σατέ με. Τοῦτο δὲ ὅλον γέγονεν, ἵνα πληρωθῶσιν αἱ Γραφαὶ τῶν προφητῶν. » Ετι δέ φησιν ἐν τῷ ψαλμῷ· • Ἀντὶ τοῦ ἀγαπᾷν με, ἐνδιέβαλλόν με· ‹ ἐγὼ δὲ προσηυχόμην·, αὐτὸ τέλους ἐτύγχανεν, ὅτε, η τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐν τῷ καλουμένῳ Γεθσημανῇ χω ρίῳ μετὰ τῶν ἔνδεκα ἀποστόλων προσευχομένου, μια κρόν τε ἀναχωρήσαντος αὐτῶν, καὶ προσπεσόντος τῷ Πατρὶ, δεύτερόν τε εὐξαμένου καὶ τρίτον, ὁ Ἰού δας τὺν τοῖς ἄρχουσι τῶν Ἰουδαίων τὰ τῆς ἐπιβουλῆς αὐτῷ κατήρτυε, συνάγων καὶ προξενῶν τὸ πλῆθος τῶν μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων συλλαβεῖν αὐτὸν παρε- σκευασμένων. Κακὰ δὲ εἰς αὐτὸν ἔθεντο ἀντὶ ἀγα- θῶν, καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεως αὐτοῦ, ὅτε που νηρὰ διετέθειντο τὸν Σωτῆρα καὶ εὐεργέτην και δι- δάσκαλον, μυρίας ὅσας ιάσεις καὶ θεραπείας, λόγων σε σε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. ctum descriptione dignatus, quod sibi usu ventu rum erat, cecinit. Ait igitur : « Deus, laudem meam ne tacueris: ubi videlicet doctrinam quam ipse suis discipulis tradit, et laudem novi Testamenti, non esse premendam silentio exhortatur, sed in omne futurum ævum ad vitæ humanæ utilitatem permanere. • Os autem peccatoris, et os dolosi, a os ipsius Judæ proprie nominaverit quispiam, qui cum abiisset ad principes sacerdotum, eis dixit : Quid vultis mihi dare, et ego eum vobis tradam ? At illi constituerunt ei triginta stateres. Et ex illo quærebat occasionem, ut illumn eis proderet ". » Cum ergo talia contra illum molitus esset, unus postea fuit ex iis qui cum illo in paschali cena accubuerunt, quo tempore ipse quoque Salvator ac Dominus noster accumbebat una cum ipsis duode- cim, qui etiam comedentibus illis dixit: Amen amen dico vobis, quod unus vestrum me tra- det. › Et dum valde contristantur, cœperunt sin- guli dicere : Nunquid ego sum, Domine ?, in quibus erat etiam Judas, qui cum omnis doli ao simulationis plenum os aperuisset respondit, ac dixit: ‹ Nunquid ego sum, Rabbi"?, Dolosum ergo os, quo insidiatoribus Salvatoris nostri signum proposuit, dicens : . Quemcunque osculatus fuero, ipse est, tenete eum ". » Quod rum dixisset verbo, re quoque ipsa dolum complevit, quo videlicet tempore cum ad Jesum accessisset, dixit ei: Salve, Rabbi : et osculatus est eum ". » Jesus vero ad illum dixit: Amice, ad quid venisti?, Et rursus : ‹ Juda, osculo filium hominis tradis “? › Harum ergo rerum causa tanto ante in psalmo ait : • Quoniam os peccatoris et os dolosi super me apertum est. Locuti sunt contra me lin- gua dolosa et sermonibus odii circumdederunt me, et oppugnaverunt me gratis : › ubi cum ipso Juda etiam reliquorum meminit, qui ipsi insidias fece- runt. Itaque ipsum Evangelium narrat, quemadmo- dum Salvatore nostro suos adhuc alloquente disci- pulos, ille venerit : « Ecce, inquit, Judas unus de duodecim venit, et cum eo turba multa cum gla- diis et lignis, a principibus sacerdotum et seniori. bus populi es, Quibus etiam Dominus dixit : Tanquam að latronem exivistis cum gladiis et li- gnis comprehendere ne? quotidie apud vos sedem C D bam in templo docens, et non tenuistis me. Hoc autem totum factum est, ut impleantur Scripturæ prophetarum. Præterea vero quod ait in psalmo : • Pro eo ut me diligerent, detrahebant mihi, ego autem orabam : › ipsum quoque tunc suum finem contigit, cum Salvatore nostro in loco qui dicitur Gethsemani cum undecim apostolis orante, paulu- lumque ab illis digresso ut procumbens Patrem precaretur, iterumque et tertio supplicante, Judas cum principibus Judæorum insidias illi maturavit, dum cogit ipse et conducit copias quæ cum gladiis * Matth. xxνι, 14, 13. ibid. 21, 22. ss ibisl. 25. « Matth. xxv³, 47. ibid. 55, 56. so ibid. 48. ibid. 49. ** Luc. xx11, 48.
οἱ δέ, κατὰ τὸ εἰρημένον ἐν τῇ πρὸ ταύτης παραθέσει, «ἀντὶ τοῦ ἀγαπᾶν με ἐνδιέβαλλόν με, καὶ ἔθεντο κατ’ ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου», «τριάκοντα ἀργυροῦς» στήσαντες, ὥσπερ τοσούτου αὐτὸν πωλούμενον ἐτιμήσαντο. ἀλλ’ ἐπεὶ «τὸ ἑκάστου ἔργον ὁποῖόν ἐστι τὸ πῦρ αὐτὸ δοκιμάσει», εἰκότως προστάττει καθεῖναι αὐτοὺς «εἰς τὸ χωνευτήριον», ἐπιλέγων· «ὃν τρόπον ἐδοκιμάσθην ὑπὲρ αὐτῶν». χωνευτήριον δὲ ἐνταῦθα ἔοικεν τὸν οἶκον κυρίου ὀνομάζειν. εἰπόντος γοῦν τοῦ κυρίου κατὰ τοὺς ἑβδομήκοντα «κάθες αὐτοὺς εἰς τὸ χωνευτήριον», ἐπιφέρει· «καὶ ἐνέβαλον αὐτοὺς εἰς τὸν οἶκον κυρίου, εἰς τὸ χωνευτήριον». κατὰ δὲ τὸν Ἀκύλαν εἰπόντος τοῦ κυρίου «ῥῖψον αὐτό» (δῆλον δ’ ὅτι τὸ ἀργύριον) «πρὸς τὸν πλάστην», ἐπιφέρει· «καὶ ἔρριψα αὐτὸ ἐν οἴκῳ κυρίου πρὸς τὸν πλάστην», κατὰ δὲ τὸν Σύμμαχον, εἰπόντος τοῦ κυρίου· «ῥῖψον αὐτὸ εἰς τὸ χωνευτήριον», ἐπιφέρει λέγων· «καὶ ἔρριψα αὐτὸ εἰς τὸν οἶκον κυρίου, εἰς τὸ χωνευτήριον».
περὶ αὐτοῦ συμβήσεσθαι θεσπίσας. Φησὶν οὖν· . Ο Α Θεός, τὴν αἴνεσίν μου μὴ παρασιωπήσῃς, ο τὴν ὑπ' αὐτοῦ παραδοθεῖσαν τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς διδασκα- λίαν, καὶ τῆς καινῆς Διαθήκης τὴν αἴνεσιν παρακα λῶν μὴ κατασιγασθῆναι, ἀλλὰ καὶ εἰς τὸν ἑξῆς ἅπαντα αἰῶνα παραμεῖναι τῷ βίῳ. • Στόμα δὲ ἁμαρ τωλοῦ καὶ στόμα δολίου ο κυρίως ἂν λεχθείη τὸ τοῦ Ἰούδα, ὃς πορευθεὶς πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς εἶπεν αὐ τοῖς· « Τί θέλετέ μοι δοῦναι, κἀγὼ ὑμῖν παραδώσω αὐτόν ; Οἱ δὲ ἔστησαν αὐτῷ τριάκοντα στατήρας. Καὶ ‹ ἀπὸ τότε ἐζήτει εὐκαιρίαν, ἵνα αὐτὸν παραδῷ.» Τοι- αῦτα γοῦν κατ᾽ αὐτοῦ συνθέμενος, εἷς ἦν τῶν μετὰ ταῦτα σὺν αὐτῷ ἀνακειμένων ἐν τῷ τοῦ Πάσχα συμ ποσίῳ, ὅτε καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἀνέκειτο μετὰ τῶν δώδεκα, ἐσθιόντων τε αὐτῶν εἶπεν· « Αμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι εἷς ἐξ ὑμῶν παραδώσει με. . Β Καὶ λυπούμενοι σφόδρα ήρξαντο λέγειν ἕκαστος αὐτ τῶν· « Μήτι ἐγώ εἰμι, Κύριε; » ἐν οἷς ἦν καὶ Ἰού δας, δς, τὸ πλῆρες παντὸς δόλου καὶ εἰρωνείας ἀνοί ξας στόμα, ἀποκριθεὶς εἶπεν· • Μήτι ἐγώ εἰμι, Ραββί, ο Δόλιον στόμα, δι' οὗ τὸ σημεῖον τοῖς ἐπι- βούλοις τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐδήλου, λέγων· . "Ον ἐὰν φιλήσω, αὐτός ἐστι· κρατήσατε αὐτόν· ο δ καὶ εἰω τῶν, ἔργῳ τὸν δόλον ἀπεπλήρου, ὅτε προσελθὼν τῷ Ἰησοῦ, εἶπεν αὐτῷ· · Χαῖρε, Ραββί· καὶ κατεφί- λησεν αὐτόν. Ο δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ· Ἑταῖρε, ἐφ᾽ ᾧ πάρει ; » καὶ πάλιν· . Ἰούδα, φιλήματι τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου παραδίδως ;» Τούτων δ' οὖν ἔνεκα προλαβὼν διὰ τοῦ ψαλμοῦ φησιν· ο Ότι στόμα ἁμαρτωλοῦ καὶ στόμα διλίου ἐπ' ἐμὲ ἠνοίχθη. Ελά λησαν κατ᾿ ἐμοῦ γλώσσῃ δολίᾳ, καὶ λόγοις μίσους ἐκύκλωσάν με δωρεάν. » Ενθα μετὰ τοῦ Ἰούδα καὶ τῶν λοιπῶν τῶν ἐπιβουλευσάντων αὐτῷ μνημονεύει. Λέγει δ᾽ οὖν τὸ Εὐαγγέλιον, ὡς ἄρα, τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἔτι τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς λαλοῦντος, ὁ Ἰδοὺ Ἰούδας εἷς τῶν δώδεκα ἦλθε, καὶ μετ' αὐτοῦ ὄχλος πολὺς μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων, ἀπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσβυτέρων τοῦ λαοῦ· ν οἷς καὶ εἶπεν ὁ Κύ- ριος· « Ὡς ἐπὶ λῃστὴν ἐξήλθετε, μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων συλλαβεῖν με; καθ᾿ ἡμέραν πρὸς ὑμᾶς ἐκαθεζόμην ἐν τῷ ἱερῷ διδάσκων, καὶ οὐκ ἐκρατή σατέ με. Τοῦτο δὲ ὅλον γέγονεν, ἵνα πληρωθῶσιν αἱ Γραφαὶ τῶν προφητῶν. » Ετι δέ φησιν ἐν τῷ ψαλμῷ· • Ἀντὶ τοῦ ἀγαπᾷν με, ἐνδιέβαλλόν με· ‹ ἐγὼ δὲ προσηυχόμην·, αὐτὸ τέλους ἐτύγχανεν, ὅτε, η τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐν τῷ καλουμένῳ Γεθσημανῇ χω ρίῳ μετὰ τῶν ἔνδεκα ἀποστόλων προσευχομένου, μια κρόν τε ἀναχωρήσαντος αὐτῶν, καὶ προσπεσόντος τῷ Πατρὶ, δεύτερόν τε εὐξαμένου καὶ τρίτον, ὁ Ἰού δας τὺν τοῖς ἄρχουσι τῶν Ἰουδαίων τὰ τῆς ἐπιβουλῆς αὐτῷ κατήρτυε, συνάγων καὶ προξενῶν τὸ πλῆθος τῶν μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων συλλαβεῖν αὐτὸν παρε- σκευασμένων. Κακὰ δὲ εἰς αὐτὸν ἔθεντο ἀντὶ ἀγα- θῶν, καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεως αὐτοῦ, ὅτε που νηρὰ διετέθειντο τὸν Σωτῆρα καὶ εὐεργέτην και δι- δάσκαλον, μυρίας ὅσας ιάσεις καὶ θεραπείας, λόγων σε σε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. ctum descriptione dignatus, quod sibi usu ventu rum erat, cecinit. Ait igitur : « Deus, laudem meam ne tacueris: ubi videlicet doctrinam quam ipse suis discipulis tradit, et laudem novi Testamenti, non esse premendam silentio exhortatur, sed in omne futurum ævum ad vitæ humanæ utilitatem permanere. • Os autem peccatoris, et os dolosi, a os ipsius Judæ proprie nominaverit quispiam, qui cum abiisset ad principes sacerdotum, eis dixit : Quid vultis mihi dare, et ego eum vobis tradam ? At illi constituerunt ei triginta stateres. Et ex illo quærebat occasionem, ut illumn eis proderet ". » Cum ergo talia contra illum molitus esset, unus postea fuit ex iis qui cum illo in paschali cena accubuerunt, quo tempore ipse quoque Salvator ac Dominus noster accumbebat una cum ipsis duode- cim, qui etiam comedentibus illis dixit: Amen amen dico vobis, quod unus vestrum me tra- det. › Et dum valde contristantur, cœperunt sin- guli dicere : Nunquid ego sum, Domine ?, in quibus erat etiam Judas, qui cum omnis doli ao simulationis plenum os aperuisset respondit, ac dixit: ‹ Nunquid ego sum, Rabbi"?, Dolosum ergo os, quo insidiatoribus Salvatoris nostri signum proposuit, dicens : . Quemcunque osculatus fuero, ipse est, tenete eum ". » Quod rum dixisset verbo, re quoque ipsa dolum complevit, quo videlicet tempore cum ad Jesum accessisset, dixit ei: Salve, Rabbi : et osculatus est eum ". » Jesus vero ad illum dixit: Amice, ad quid venisti?, Et rursus : ‹ Juda, osculo filium hominis tradis “? › Harum ergo rerum causa tanto ante in psalmo ait : • Quoniam os peccatoris et os dolosi super me apertum est. Locuti sunt contra me lin- gua dolosa et sermonibus odii circumdederunt me, et oppugnaverunt me gratis : › ubi cum ipso Juda etiam reliquorum meminit, qui ipsi insidias fece- runt. Itaque ipsum Evangelium narrat, quemadmo- dum Salvatore nostro suos adhuc alloquente disci- pulos, ille venerit : « Ecce, inquit, Judas unus de duodecim venit, et cum eo turba multa cum gla- diis et lignis, a principibus sacerdotum et seniori. bus populi es, Quibus etiam Dominus dixit : Tanquam að latronem exivistis cum gladiis et li- gnis comprehendere ne? quotidie apud vos sedem C D bam in templo docens, et non tenuistis me. Hoc autem totum factum est, ut impleantur Scripturæ prophetarum. Præterea vero quod ait in psalmo : • Pro eo ut me diligerent, detrahebant mihi, ego autem orabam : › ipsum quoque tunc suum finem contigit, cum Salvatore nostro in loco qui dicitur Gethsemani cum undecim apostolis orante, paulu- lumque ab illis digresso ut procumbens Patrem precaretur, iterumque et tertio supplicante, Judas cum principibus Judæorum insidias illi maturavit, dum cogit ipse et conducit copias quæ cum gladiis * Matth. xxνι, 14, 13. ibid. 21, 22. ss ibisl. 25. « Matth. xxv³, 47. ibid. 55, 56. so ibid. 48. ibid. 49. ** Luc. xx11, 48.
PG 22:745μήποτε δὲ καὶ τοῦτο ἐπληροῦτο, ὅτε Ἰούδας ὁ παραδιδοὺς τὸν κύριον, ἰδὼν «ὅτι κατεκρίθη, μεταμεληθεὶς ἀπέστρεψεν τὸ ἀργύριον τοῖς ἀρχιερεῦσιν καὶ πρεσβυτέροις, λέγων· ἥμαρτον παραδοὺς αἷμα ἀθῷον. οἱ δὲ εἶπαν αὐτῷ τί πρὸς ἡμᾶς; σὺ ὄψει. καὶ ῥίψας τὰ ἀργύρια εἰς τὸν ναὸν ἀνεχώρησεν καὶ ἀπελθὼν ἀπήγξατο. οἱ δὲ ἀρχιερεῖς λαβόντες τὰ ἀργύρια εἶπαν· οὐκ ἔξεστιν βαλεῖν αὐτὰ εἰς τὸν κορβανᾶν, ἐπεὶ τιμὴ αἵματός ἐστιν. συμβούλιον δὲ λαβόντες ἠγόρασαν ἐξ αὐτῶν τὸν ἀγρὸν τοῦ κεραμέως εἰς ταφὴν τοῖς ξένοις. διὸ ἐκλήθη ὁ ἀγρὸς ἐκεῖνος ἀγρὸς αἵματος ἕως τῆς σήμερον ἡμέρας. τότε ἐπληρώθη τὸ ῥηθὲν διὰ Ἱερεμίου τοῦ προφήτου λέγοντος·
ΙΙ. Β - Α τε διδασκαλίας, καὶ παντοίας ὠφελείας αὐτοῖς παρ εσχημένον· ἀνθ' ὧν, ἐπειδήπερ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν ἔθεντο κατ' αὐτοῦ, καὶ μίσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεως αὐτοῦ, εἰκότως ἐπιλέγει· . Κατάστησον ἐπ' αὐτὸν ἁμαρτωλὸν, καὶ διάβολος στήτω ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ. Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν ἐξέλθοι καταδεδικασμένος, καὶ ἡ προσευχὴ αὐτοῦ γενηθήτω εἰς ἁμαρτίαν. Γενη- θήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι, καὶ τὴν ἐπισκο τὴν αὐτοῦ λαβέτω ἕτερος·, & καὶ αὐτὰ ὁποίαν εἴ- ληφε τὴν ἔκβασιν, ὁ ἱερὸς ἀπόστολος Πέτρος προς λαβὼν διεσάφησεν, ἐπ' αὐτὸν προδότην ἐφαρμόσας τὴν Γραφήν. Καί σοι δὲ αὐτῷ πάρεστι συνορᾷν, εἰ μὴ καθέσταται ἐπὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἄρχων καὶ ἡγούμενος ἁμαρτωλός, ᾧ μετὰ τὰ τολμηθέντα αὐτοῖς κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρεδόθησαν, ἀντὶ τῶν πάλαι οἰκείων καὶ θεοφιλῶν ἀρχόντων ἀλλοφύλοις καὶ εἰδωλολάτραις δουλεύειν κατηναγκασμένοι. Τίς δ' οὐκ ἂν θαυμάσειε προβλήσεως τὸ ἀποτέλεσμα ; φή σαντος γὰρ τοῦ λόγου· . Γενηθήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι, ο σαφὲς ὅπως βραχὺς ὁ πᾶς διεγένετο μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιβουλὴν αὐτῶν χρόνος, καθ᾽ ἂν ἔδοξαν διαμένειν· μεθ᾿ ἂν τὴν ὑστάτην υπο έμειναν πολιορκίαν καὶ τὴν παντελή καθαίρεσιν, ἐφ' ᾗ καὶ τὴν ἐπισκοπὴν αὐτῶν ἔλαβεν ἕτερος, ὁ διὰ Χριστοῦ συγκροτηθείς. Καὶ τὰ λοιπὰ δὲ τοῦ ψαλμοῦ αὐτοῖς τούτοις καταλλήλως νοήσεις· τὰ δὲ ἑξῆς, ὡς περί τίνων υἱῶν τοῦ Ἰούδα λεγόμενα, ἐν τῷ, «Γεντ θήτωσαν οἱ υἱοὶ αὐτοῦ ἐρφανοί, » καὶ τὰ παραπλή σια, ἀνάγοιτ' ἂν καὶ ἐπ' αὐτὸν μὲν προηγουμένως τὸν Ἰούδαν, μετ' ἐκεῖνον δὲ καὶ ἐπὶ πάντας τοὺς ομοίους αὐτῷ τὸν σωτήριον λόγον προδιδόντας. Καταλλήλως δὲ νοήσεις καὶ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, καὶ τὰς ἁμαρτίας τῶν πατέρων αὐτοῦ, καὶ τῆς λεγομένης μητρὸς αὐτοῦ, τῆς τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους συναγωγῆς. Περὶ αὐτῆς γὰρ ἡγοῦμαι λέγεσθαι τὸ, ο Καὶ ἡ ἁμαρ τία τῆς μητρὸς αὐτοῦ μὴ ἐξαλειφθείη. » Πλὴν ὥσπερ ἐν τῇ πρὸ ταύτης προφητείᾳ πτωχὸς καὶ πένης ώνο- μάζετο ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, καθάπερ ἀπο εδείξαμεν ἐν τῷ, ο Μακάριος ὁ συνιὼν ἐπὶ πτωχὸν καὶ πένητα· ο τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ ἐν τῷ παρόντι ψαλμῷ τούτοις ἐπικέκληται τοῖς ὀνόματι. Τάδε γὰρ καὶ τάδε γενηθήτω τῷ Ἰούδα, καὶ τοῖς τὰ ἔμοια αὐτῷ ἐξηλωκόσι διὰ τὰ τετολμημένα αὐτῷ, φησί. Τίνα δὲ ταῦτα, ἐπιφέρει λέγων· « Ανθ᾽ ὧν οὐκ ἐμνήσθη τοῦ ποιῆσαι ἔλεος, καὶ κατεδίωξεν ἄνθρωπον πένητα καὶ πτωχὸν καὶ κατανενυγμένον τῇ καρδίᾳ τοῦ θανατώ σαι. Καὶ ἠγάπησε κατάραν, καὶ ἥξει αὐτῷ· καὶ οὐκ ἠθέλησεν εὐλογίαν, καὶ μακρυνθήσεται ἀπ' αὐτοῦ. » Οἷς ἑξῆς ἐπικαταβάς, αὖθις πένητα καὶ πτωχὸν ἑαυ τὸν ὀνομάζει λέγων· . Καὶ σὺ, Κύριε, Κύριε, ποίη σον μετ᾿ ἐμοῦ ἔλεος ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός σου, Ετι χρηστὸν τὸ ἔλεός σου. Ρῦσαί με, ὅτι πτωχὸς καὶ πένης εἰμὶ ἐγώ.» Οἷς μεθ᾿ ἕτερα επιλέγει· « Τὰ γι νατά μου ἠσθένησαν ἀπὸ νηστείας, καὶ ἡ σάρξ μου Αλλοιώθη δι' ἔλαιον · καὶ ἐγὼ ἐγενήθην όνειδος αὐ τοῖς. Εἰδοσάν με, καὶ ἐσάλευσαν κεφαλὰς αὐτῶν. ο Α καὶ αὐτὰ τέλους ἐτύγχανεν ὅτε ο οἱ παραπορευέ • EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS APOLOGETICA. et fustibus, ut illum comprehenderent, paralæ erant. Tunc autem mala adversus ipsum posue- runt pro bonis, et odium pro dilectione ipsius, cum malis affecerunt ipsum Salvatorem et lene de ipsis meritum, et magistrum, qui innunerabiles sana- tiones et medelas, sermonumque documenta, et omnis generis utilitates ipsis præstiterat: quas ob res cum mala pro bonis adversus ipsum posuerint, et odium pro dilectione ipsius, merito adjungit : • Constitue super eum peccatorem, et diabolus stet a dextris ejus. Dum judicatur, exeat condemna- tus, et oratio ejus fiat in peccatum. Fiant dies ejus pauci, et episcopatum ejus accipiat alter. › Quæ quidem ipsa quem exitum sortita sint, san- ctus apostolus Petrus paulo ante indicavit, dum Scripturam hanc ad ipsum proditorem accommodat. Et sane tibi ipsi interim licet intueri, num super Judaicam gentem constitutus sit princeps ac dux peccator, cui videlicet post scelera adversus Salvatorem nostrum audacissime commissa, tra- diti sunt, interim pro antiquis et ipsorum do- mesticis Deoque amicis principibus, externis et simulacra colentibus servire coacti. Cæ- terum quis tandem non obstupescat ipsius præ dictionis eventum? nam cum oraculum dixerit, ● Fiant dies ejus pauci, » constat plane quam breve post structas adversus Salvatorem nostrum ab illis insidias, omne fuerit tempus, quo manere visi sunt. Post quod tempus novissimam vastationem extremumque interitum passi sunt, ex quo etiam episcopatum eorum accepit alter, conditus vide. licet per Christum novus populus. Porro etiam re- liqua hujus psalmi omnia per horum ipsorum exexs plar intelliges (quæ vero sequuntur, et quasi de quibusdam Judæ filiis dici videntur, illis verbis : ● Fiant filii ejus orphani ", » et quæcumque alia his similia sunt, referentur primo quidem loco in ipsum Judam, post illum vero etiam in omnes illi similes salutare verbum prodentes. Eadem vero ratione intelliges uxorem quoque ejus, et peccata patris, et ejus quæ ipsius mater dicitur, Judaica gentis videlicet congregationis. De hac enim arbi- tror dici illud : . Et peccatum matris ejus non de leatur 6. » Verumtamen sicut in ea quæ proxime antecessit prophetia, egenus et pauper nomina- D batur Salvator ac Dominus noster, veluti demon- stravimus in illo: «Beatus qui intelligit super ege- pum et pauperem " : . ita etiam in praesenti psalmo iisdem vocatur nominibus. Fiant enim illa et illa ipsi Judæ, iisque qui illi similia æmulati sint, pro- pter illa quæ est ausus, inquit. Quænam vero ista sint, adjungit, dicens : e Pro eo quod non est re cordalus facere misericordiam, et persecutus est hominem pauperem et egenum, et compunctum corde, ut morte afficeret. Et dilexit exsecrationem, et veniet ei. Et noluit benedictionem, et procul amovebitur ab eo "., Post quæ verba deinceps • Psal. cvill, Psal. cvill, C " 16-18. 9. so ibid. 14. 67 Psal. XL, 2.
καὶ ἔλαβον τὰ τριάκοντα ἀργύρια, τὴν τιμὴν τοῦ τετιμημένου ὃν ἐτιμήσαντο ἀπὸ υἱῶν Ἰσραήλ, καὶ ἔδωκα αὐτὰ εἰς τὸν ἀγρὸν τοῦ κεραμέως, καθὰ συνέταξέν μοι κύριος.» ἔνθα καὶ ἐπιστήσεις, ἐπεὶ μὴ ταῦτα φέρεται ἐν τῇ τοῦ Ἱερεμίου προφητείᾳ, εἴτε χρὴ ὑπονοεῖν περιῃρῆσθαι αὐτὰ ἐξ αὐτῆς κατά τινα ῥᾳδιουργίαν, ἢ καὶ σφάλμα γραφικὸν γεγονέναι, τῶν ἀμελέστερον τὰ τῶν ἱερῶν εὐαγγελίων ἀντίγραφα πεποιημένων σφαλέντος τινὸς καὶ ἀντὶ μὲν τοῦ Ζαχαρίου Ἱερεμίαν τεθεικότος, ὡς δέον οὕτως ἀναγεγράφθαι· τότε ἐπληρώθη τὸ ῥηθὲν διὰ Ζαχαρίου τοῦ προφήτου, ἀντὶ δὲ τοῦ «καὶ ἐνέβαλον αὐτοὺς εἰς τὸν οἶκον κυρίου εἰς τὸ χωνευτήριον» ἐσφαλμένως πεποιηκότος· «καὶ ἔδωκα αὐτὰ εἰς τὸν ἀγρὸν τοῦ κεραμέως». σαφῶς γὰρ διὰ μὲν τῆς προφητείας εἰς τὸν τοῦ κυρίου ναὸν ἐρρίφθαι λέγεται τὸ ἀργύριον, καὶ δι’ αὐτοῦ δὲ τοῦ εὐαγγελίου εἰς τὸν ναόν· «ῥίψας γοῦν», φησίν, «Ἰούδας τὰ ἀργύρια εἰς τὸν ναὸν ἀνεχώρησεν». καὶ εἰκός γε ἐξ ἐκείνων τῶν ἀργυρίων βέβηλον γεγονέναι τὸν ναὸν καὶ πεπληρῶσθαι τὸ «ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος».
ΙΙ. Β - Α τε διδασκαλίας, καὶ παντοίας ὠφελείας αὐτοῖς παρ εσχημένον· ἀνθ' ὧν, ἐπειδήπερ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν ἔθεντο κατ' αὐτοῦ, καὶ μίσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεως αὐτοῦ, εἰκότως ἐπιλέγει· . Κατάστησον ἐπ' αὐτὸν ἁμαρτωλὸν, καὶ διάβολος στήτω ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ. Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν ἐξέλθοι καταδεδικασμένος, καὶ ἡ προσευχὴ αὐτοῦ γενηθήτω εἰς ἁμαρτίαν. Γενη- θήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι, καὶ τὴν ἐπισκο τὴν αὐτοῦ λαβέτω ἕτερος·, & καὶ αὐτὰ ὁποίαν εἴ- ληφε τὴν ἔκβασιν, ὁ ἱερὸς ἀπόστολος Πέτρος προς λαβὼν διεσάφησεν, ἐπ' αὐτὸν προδότην ἐφαρμόσας τὴν Γραφήν. Καί σοι δὲ αὐτῷ πάρεστι συνορᾷν, εἰ μὴ καθέσταται ἐπὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἄρχων καὶ ἡγούμενος ἁμαρτωλός, ᾧ μετὰ τὰ τολμηθέντα αὐτοῖς κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρεδόθησαν, ἀντὶ τῶν πάλαι οἰκείων καὶ θεοφιλῶν ἀρχόντων ἀλλοφύλοις καὶ εἰδωλολάτραις δουλεύειν κατηναγκασμένοι. Τίς δ' οὐκ ἂν θαυμάσειε προβλήσεως τὸ ἀποτέλεσμα ; φή σαντος γὰρ τοῦ λόγου· . Γενηθήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι, ο σαφὲς ὅπως βραχὺς ὁ πᾶς διεγένετο μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιβουλὴν αὐτῶν χρόνος, καθ᾽ ἂν ἔδοξαν διαμένειν· μεθ᾿ ἂν τὴν ὑστάτην υπο έμειναν πολιορκίαν καὶ τὴν παντελή καθαίρεσιν, ἐφ' ᾗ καὶ τὴν ἐπισκοπὴν αὐτῶν ἔλαβεν ἕτερος, ὁ διὰ Χριστοῦ συγκροτηθείς. Καὶ τὰ λοιπὰ δὲ τοῦ ψαλμοῦ αὐτοῖς τούτοις καταλλήλως νοήσεις· τὰ δὲ ἑξῆς, ὡς περί τίνων υἱῶν τοῦ Ἰούδα λεγόμενα, ἐν τῷ, «Γεντ θήτωσαν οἱ υἱοὶ αὐτοῦ ἐρφανοί, » καὶ τὰ παραπλή σια, ἀνάγοιτ' ἂν καὶ ἐπ' αὐτὸν μὲν προηγουμένως τὸν Ἰούδαν, μετ' ἐκεῖνον δὲ καὶ ἐπὶ πάντας τοὺς ομοίους αὐτῷ τὸν σωτήριον λόγον προδιδόντας. Καταλλήλως δὲ νοήσεις καὶ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, καὶ τὰς ἁμαρτίας τῶν πατέρων αὐτοῦ, καὶ τῆς λεγομένης μητρὸς αὐτοῦ, τῆς τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους συναγωγῆς. Περὶ αὐτῆς γὰρ ἡγοῦμαι λέγεσθαι τὸ, ο Καὶ ἡ ἁμαρ τία τῆς μητρὸς αὐτοῦ μὴ ἐξαλειφθείη. » Πλὴν ὥσπερ ἐν τῇ πρὸ ταύτης προφητείᾳ πτωχὸς καὶ πένης ώνο- μάζετο ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, καθάπερ ἀπο εδείξαμεν ἐν τῷ, ο Μακάριος ὁ συνιὼν ἐπὶ πτωχὸν καὶ πένητα· ο τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ ἐν τῷ παρόντι ψαλμῷ τούτοις ἐπικέκληται τοῖς ὀνόματι. Τάδε γὰρ καὶ τάδε γενηθήτω τῷ Ἰούδα, καὶ τοῖς τὰ ἔμοια αὐτῷ ἐξηλωκόσι διὰ τὰ τετολμημένα αὐτῷ, φησί. Τίνα δὲ ταῦτα, ἐπιφέρει λέγων· « Ανθ᾽ ὧν οὐκ ἐμνήσθη τοῦ ποιῆσαι ἔλεος, καὶ κατεδίωξεν ἄνθρωπον πένητα καὶ πτωχὸν καὶ κατανενυγμένον τῇ καρδίᾳ τοῦ θανατώ σαι. Καὶ ἠγάπησε κατάραν, καὶ ἥξει αὐτῷ· καὶ οὐκ ἠθέλησεν εὐλογίαν, καὶ μακρυνθήσεται ἀπ' αὐτοῦ. » Οἷς ἑξῆς ἐπικαταβάς, αὖθις πένητα καὶ πτωχὸν ἑαυ τὸν ὀνομάζει λέγων· . Καὶ σὺ, Κύριε, Κύριε, ποίη σον μετ᾿ ἐμοῦ ἔλεος ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός σου, Ετι χρηστὸν τὸ ἔλεός σου. Ρῦσαί με, ὅτι πτωχὸς καὶ πένης εἰμὶ ἐγώ.» Οἷς μεθ᾿ ἕτερα επιλέγει· « Τὰ γι νατά μου ἠσθένησαν ἀπὸ νηστείας, καὶ ἡ σάρξ μου Αλλοιώθη δι' ἔλαιον · καὶ ἐγὼ ἐγενήθην όνειδος αὐ τοῖς. Εἰδοσάν με, καὶ ἐσάλευσαν κεφαλὰς αὐτῶν. ο Α καὶ αὐτὰ τέλους ἐτύγχανεν ὅτε ο οἱ παραπορευέ • EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS APOLOGETICA. et fustibus, ut illum comprehenderent, paralæ erant. Tunc autem mala adversus ipsum posue- runt pro bonis, et odium pro dilectione ipsius, cum malis affecerunt ipsum Salvatorem et lene de ipsis meritum, et magistrum, qui innunerabiles sana- tiones et medelas, sermonumque documenta, et omnis generis utilitates ipsis præstiterat: quas ob res cum mala pro bonis adversus ipsum posuerint, et odium pro dilectione ipsius, merito adjungit : • Constitue super eum peccatorem, et diabolus stet a dextris ejus. Dum judicatur, exeat condemna- tus, et oratio ejus fiat in peccatum. Fiant dies ejus pauci, et episcopatum ejus accipiat alter. › Quæ quidem ipsa quem exitum sortita sint, san- ctus apostolus Petrus paulo ante indicavit, dum Scripturam hanc ad ipsum proditorem accommodat. Et sane tibi ipsi interim licet intueri, num super Judaicam gentem constitutus sit princeps ac dux peccator, cui videlicet post scelera adversus Salvatorem nostrum audacissime commissa, tra- diti sunt, interim pro antiquis et ipsorum do- mesticis Deoque amicis principibus, externis et simulacra colentibus servire coacti. Cæ- terum quis tandem non obstupescat ipsius præ dictionis eventum? nam cum oraculum dixerit, ● Fiant dies ejus pauci, » constat plane quam breve post structas adversus Salvatorem nostrum ab illis insidias, omne fuerit tempus, quo manere visi sunt. Post quod tempus novissimam vastationem extremumque interitum passi sunt, ex quo etiam episcopatum eorum accepit alter, conditus vide. licet per Christum novus populus. Porro etiam re- liqua hujus psalmi omnia per horum ipsorum exexs plar intelliges (quæ vero sequuntur, et quasi de quibusdam Judæ filiis dici videntur, illis verbis : ● Fiant filii ejus orphani ", » et quæcumque alia his similia sunt, referentur primo quidem loco in ipsum Judam, post illum vero etiam in omnes illi similes salutare verbum prodentes. Eadem vero ratione intelliges uxorem quoque ejus, et peccata patris, et ejus quæ ipsius mater dicitur, Judaica gentis videlicet congregationis. De hac enim arbi- tror dici illud : . Et peccatum matris ejus non de leatur 6. » Verumtamen sicut in ea quæ proxime antecessit prophetia, egenus et pauper nomina- D batur Salvator ac Dominus noster, veluti demon- stravimus in illo: «Beatus qui intelligit super ege- pum et pauperem " : . ita etiam in praesenti psalmo iisdem vocatur nominibus. Fiant enim illa et illa ipsi Judæ, iisque qui illi similia æmulati sint, pro- pter illa quæ est ausus, inquit. Quænam vero ista sint, adjungit, dicens : e Pro eo quod non est re cordalus facere misericordiam, et persecutus est hominem pauperem et egenum, et compunctum corde, ut morte afficeret. Et dilexit exsecrationem, et veniet ei. Et noluit benedictionem, et procul amovebitur ab eo "., Post quæ verba deinceps • Psal. cvill, Psal. cvill, C " 16-18. 9. so ibid. 14. 67 Psal. XL, 2.
καὶ ὅρα γε μήποτε «χωνευτήριον» ὁ οἶκος κυρίου διὰ τοῦτο κέκληται, ἐπείπερ ὡς ἐν χωνείᾳ μεταπλάττεσθαι τὰς ψυχὰς ἐκ τῆς τῶν θείων λόγων πυρώσεως ἐν τῷ τοῦ θεοῦ οἴκῳ συμβαίνει, ἢ ἄλλως ἀπελέγχεσθαι μὴ καθαράς, ὡς ἐν χωνευτηρίῳ πυρουμένας καὶ δοκιμαζομένας. ὅπερ ὁ Ἀκύλας, ἔρριφεν, φήσας, τὸ ἀργύριον ἐν τῷ «οἴκῳ κυρίου πρὸς τὸν πλάστην», σαφῶς διδάσκει, ὡς τοῦ λόγου τοῦ θείου, δίκην πλάστου, κατοικοῦντος εἰς τὸν οἶκον κυρίου καὶ πλάττοντος καὶ ἀνανεοῦντος τὰς τῶν προσιόντων ψυχάς. Πλὴν ἀλλ’ ἐπείπερ ἡ τιμὴ τοῦ τετιμημένου εἰς ἐκεῖνον μεταβληθεῖσα τὸν οἶκον βέβηλον αὐτὸν κατεστήσατο, εἰκότως εὐθὺς ἐπιλέγει· «καὶ ἀπέρριψα τὴν ῥάβδον τὴν δευτέραν, τὸ σχοίνισμα, τοῦ διασκεδάσαι τὴν διαθήκην ἀνὰ μέσον Ἰούδα καὶ ἀνὰ μέσον Ἰσραήλ». ἐξ ἐκείνου γάρ τοι τὸ πλῆθος τοῦ ἔθνους ἀπερρίφη τῆς πάλαι πρότερον ἐφορώσης αὐτοὺς ἐπισκοπῆς τοῦ θεοῦ. «δευτέραν» δὲ «ῥάβδον» ἡγοῦμαι τὸ πᾶν ἀθρόως Ἰουδαίων ἔθνος ἐνταῦθα δηλοῦσθαι. καλεῖ δ’ οὖν αὐτὴν «σχοίνισμα», λέγων· «τὴν μίαν ἐκάλεσα κάλλος, καὶ τὴν δευτέραν ἐκάλεσα σχοίνισμα». καὶ σαφῶς ἐπιλέγει περὶ τῆς δευτέρας, φάσκων·
ΙΙ. Β - Α τε διδασκαλίας, καὶ παντοίας ὠφελείας αὐτοῖς παρ εσχημένον· ἀνθ' ὧν, ἐπειδήπερ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν ἔθεντο κατ' αὐτοῦ, καὶ μίσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεως αὐτοῦ, εἰκότως ἐπιλέγει· . Κατάστησον ἐπ' αὐτὸν ἁμαρτωλὸν, καὶ διάβολος στήτω ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ. Ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν ἐξέλθοι καταδεδικασμένος, καὶ ἡ προσευχὴ αὐτοῦ γενηθήτω εἰς ἁμαρτίαν. Γενη- θήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι, καὶ τὴν ἐπισκο τὴν αὐτοῦ λαβέτω ἕτερος·, & καὶ αὐτὰ ὁποίαν εἴ- ληφε τὴν ἔκβασιν, ὁ ἱερὸς ἀπόστολος Πέτρος προς λαβὼν διεσάφησεν, ἐπ' αὐτὸν προδότην ἐφαρμόσας τὴν Γραφήν. Καί σοι δὲ αὐτῷ πάρεστι συνορᾷν, εἰ μὴ καθέσταται ἐπὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἄρχων καὶ ἡγούμενος ἁμαρτωλός, ᾧ μετὰ τὰ τολμηθέντα αὐτοῖς κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρεδόθησαν, ἀντὶ τῶν πάλαι οἰκείων καὶ θεοφιλῶν ἀρχόντων ἀλλοφύλοις καὶ εἰδωλολάτραις δουλεύειν κατηναγκασμένοι. Τίς δ' οὐκ ἂν θαυμάσειε προβλήσεως τὸ ἀποτέλεσμα ; φή σαντος γὰρ τοῦ λόγου· . Γενηθήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι, ο σαφὲς ὅπως βραχὺς ὁ πᾶς διεγένετο μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιβουλὴν αὐτῶν χρόνος, καθ᾽ ἂν ἔδοξαν διαμένειν· μεθ᾿ ἂν τὴν ὑστάτην υπο έμειναν πολιορκίαν καὶ τὴν παντελή καθαίρεσιν, ἐφ' ᾗ καὶ τὴν ἐπισκοπὴν αὐτῶν ἔλαβεν ἕτερος, ὁ διὰ Χριστοῦ συγκροτηθείς. Καὶ τὰ λοιπὰ δὲ τοῦ ψαλμοῦ αὐτοῖς τούτοις καταλλήλως νοήσεις· τὰ δὲ ἑξῆς, ὡς περί τίνων υἱῶν τοῦ Ἰούδα λεγόμενα, ἐν τῷ, «Γεντ θήτωσαν οἱ υἱοὶ αὐτοῦ ἐρφανοί, » καὶ τὰ παραπλή σια, ἀνάγοιτ' ἂν καὶ ἐπ' αὐτὸν μὲν προηγουμένως τὸν Ἰούδαν, μετ' ἐκεῖνον δὲ καὶ ἐπὶ πάντας τοὺς ομοίους αὐτῷ τὸν σωτήριον λόγον προδιδόντας. Καταλλήλως δὲ νοήσεις καὶ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, καὶ τὰς ἁμαρτίας τῶν πατέρων αὐτοῦ, καὶ τῆς λεγομένης μητρὸς αὐτοῦ, τῆς τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους συναγωγῆς. Περὶ αὐτῆς γὰρ ἡγοῦμαι λέγεσθαι τὸ, ο Καὶ ἡ ἁμαρ τία τῆς μητρὸς αὐτοῦ μὴ ἐξαλειφθείη. » Πλὴν ὥσπερ ἐν τῇ πρὸ ταύτης προφητείᾳ πτωχὸς καὶ πένης ώνο- μάζετο ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, καθάπερ ἀπο εδείξαμεν ἐν τῷ, ο Μακάριος ὁ συνιὼν ἐπὶ πτωχὸν καὶ πένητα· ο τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ ἐν τῷ παρόντι ψαλμῷ τούτοις ἐπικέκληται τοῖς ὀνόματι. Τάδε γὰρ καὶ τάδε γενηθήτω τῷ Ἰούδα, καὶ τοῖς τὰ ἔμοια αὐτῷ ἐξηλωκόσι διὰ τὰ τετολμημένα αὐτῷ, φησί. Τίνα δὲ ταῦτα, ἐπιφέρει λέγων· « Ανθ᾽ ὧν οὐκ ἐμνήσθη τοῦ ποιῆσαι ἔλεος, καὶ κατεδίωξεν ἄνθρωπον πένητα καὶ πτωχὸν καὶ κατανενυγμένον τῇ καρδίᾳ τοῦ θανατώ σαι. Καὶ ἠγάπησε κατάραν, καὶ ἥξει αὐτῷ· καὶ οὐκ ἠθέλησεν εὐλογίαν, καὶ μακρυνθήσεται ἀπ' αὐτοῦ. » Οἷς ἑξῆς ἐπικαταβάς, αὖθις πένητα καὶ πτωχὸν ἑαυ τὸν ὀνομάζει λέγων· . Καὶ σὺ, Κύριε, Κύριε, ποίη σον μετ᾿ ἐμοῦ ἔλεος ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός σου, Ετι χρηστὸν τὸ ἔλεός σου. Ρῦσαί με, ὅτι πτωχὸς καὶ πένης εἰμὶ ἐγώ.» Οἷς μεθ᾿ ἕτερα επιλέγει· « Τὰ γι νατά μου ἠσθένησαν ἀπὸ νηστείας, καὶ ἡ σάρξ μου Αλλοιώθη δι' ἔλαιον · καὶ ἐγὼ ἐγενήθην όνειδος αὐ τοῖς. Εἰδοσάν με, καὶ ἐσάλευσαν κεφαλὰς αὐτῶν. ο Α καὶ αὐτὰ τέλους ἐτύγχανεν ὅτε ο οἱ παραπορευέ • EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS APOLOGETICA. et fustibus, ut illum comprehenderent, paralæ erant. Tunc autem mala adversus ipsum posue- runt pro bonis, et odium pro dilectione ipsius, cum malis affecerunt ipsum Salvatorem et lene de ipsis meritum, et magistrum, qui innunerabiles sana- tiones et medelas, sermonumque documenta, et omnis generis utilitates ipsis præstiterat: quas ob res cum mala pro bonis adversus ipsum posuerint, et odium pro dilectione ipsius, merito adjungit : • Constitue super eum peccatorem, et diabolus stet a dextris ejus. Dum judicatur, exeat condemna- tus, et oratio ejus fiat in peccatum. Fiant dies ejus pauci, et episcopatum ejus accipiat alter. › Quæ quidem ipsa quem exitum sortita sint, san- ctus apostolus Petrus paulo ante indicavit, dum Scripturam hanc ad ipsum proditorem accommodat. Et sane tibi ipsi interim licet intueri, num super Judaicam gentem constitutus sit princeps ac dux peccator, cui videlicet post scelera adversus Salvatorem nostrum audacissime commissa, tra- diti sunt, interim pro antiquis et ipsorum do- mesticis Deoque amicis principibus, externis et simulacra colentibus servire coacti. Cæ- terum quis tandem non obstupescat ipsius præ dictionis eventum? nam cum oraculum dixerit, ● Fiant dies ejus pauci, » constat plane quam breve post structas adversus Salvatorem nostrum ab illis insidias, omne fuerit tempus, quo manere visi sunt. Post quod tempus novissimam vastationem extremumque interitum passi sunt, ex quo etiam episcopatum eorum accepit alter, conditus vide. licet per Christum novus populus. Porro etiam re- liqua hujus psalmi omnia per horum ipsorum exexs plar intelliges (quæ vero sequuntur, et quasi de quibusdam Judæ filiis dici videntur, illis verbis : ● Fiant filii ejus orphani ", » et quæcumque alia his similia sunt, referentur primo quidem loco in ipsum Judam, post illum vero etiam in omnes illi similes salutare verbum prodentes. Eadem vero ratione intelliges uxorem quoque ejus, et peccata patris, et ejus quæ ipsius mater dicitur, Judaica gentis videlicet congregationis. De hac enim arbi- tror dici illud : . Et peccatum matris ejus non de leatur 6. » Verumtamen sicut in ea quæ proxime antecessit prophetia, egenus et pauper nomina- D batur Salvator ac Dominus noster, veluti demon- stravimus in illo: «Beatus qui intelligit super ege- pum et pauperem " : . ita etiam in praesenti psalmo iisdem vocatur nominibus. Fiant enim illa et illa ipsi Judæ, iisque qui illi similia æmulati sint, pro- pter illa quæ est ausus, inquit. Quænam vero ista sint, adjungit, dicens : e Pro eo quod non est re cordalus facere misericordiam, et persecutus est hominem pauperem et egenum, et compunctum corde, ut morte afficeret. Et dilexit exsecrationem, et veniet ei. Et noluit benedictionem, et procul amovebitur ab eo "., Post quæ verba deinceps • Psal. cvill, Psal. cvill, C " 16-18. 9. so ibid. 14. 67 Psal. XL, 2.
PG 22:747«καὶ ἀπέρριψα τὴν ῥάβδον τὴν δευτέραν τὸ σχοίνισμα, τοῦ διασκεδάσαι τὴν διαθήκην ἀνὰ μέσον Ἰούδα καὶ ἀνὰ μέσον Ἰσραήλ». οὗτοι γὰρ ἦσαν τὸ «σχοίνισμα» καὶ «ἡ ῥάβδος ἡ δευτέρα»· ἡ δὲ προτέρα «κάλλος» ὠνομασμένη οὐδ’ [ἂν] ἄλλη γένοιτο τῆς Ἱερουσαλὴμ αὐτῆς καὶ τῆς κατὰ Μωσέα λατρείας ἁπάσης τε τῆς παλαιᾶς διαθήκης. καὶ τοῦτο δὲ ἐξ αὐτῆς παρίσταται τῆς προφητείας, φησάσης· «καὶ λήψομαι τὴν ῥάβδον μου τὴν καλήν, καὶ ἀπορρίψω αὐτὴν τοῦ διασκεδάσαι τὴν διαθήκην μου». ὁρᾷς ὡς τὴν μὲν διαθήκην αὐτοῦ τὴν ῥάβδον ἔφησεν εἶναι τὴν πρώτην, τὴν δὲ δευτέραν ῥάβδον τὸ σχοίνισμα. πλὴν ἀμφοτέρας τὰς ῥάβδους ἀπορρίψειν ἀπειλεῖ, προειπὼν πρότερον· «καὶ λήψομαι ἐμαυτῷ δύο ῥάβδους, τὴν μίαν ἐκάλεσα κάλλος, καὶ τὴν δευτέραν ἐκάλεσα σχοίνισμα». ἀνθ’ ὧν ὁ μὲν Ἀκύλας φησίν· «τὴν μίαν ἐκάλεσα εὐπρέπειαν, καὶ τὴν ἑτέραν ἐκάλεσα σχοίνισμα», ὁ δὲ Σύμμαχος· «τὴν μὲν ἐκάλεσα εὐπρέπειαν, τὴν δὲ μίαν ἐκάλεσα σχοίνισμα». τοῦ μὲν οὖν παντὸς ἔθνους κάλλος καὶ εὐπρέπειαν τὸν θεῖον νόμον καὶ τὴν ἐν αὐτῷ περιεχομένην διαθήκην ὠνόμασεν, εἰκότως·
ΤΗ ὑμῶν ἐστι, δότε τὸν μισθόν μου, ἢ ἀπείπασθε. Καὶ ἔστησαν τὸν μισθόν μου τριάκοντα ἀργυρούς. Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς μέ· Κάθες αὐτοὺς εἰς τὸ χωνευ τήριον. Καὶ σκέψαι εἰ δόκιμόν ἐστιν, ὃν τρόπον έδωκιμάσθην ὑπὲρ αὐτῶν. Καὶ ἔλαβον τοὺς τριά κοντα ἀργυροῦς, καὶ ἐνέβαλον αὐτοὺς εἰς τὸν οἶκον Κυρίου εἰς τὸ χωνευτήριον, καὶ ἀπέρριψα τὴν ῥάβδον τὴν δευτέραν τὸ σχοίνισμα, τοῦ διασκεδάσαι τὴν Δια- θήκην ἀνὰ μέσον Ἰούδα καὶ ἀνὰ μέσον Ισραήλ. Καὶ ταῦτα τέλους ἐτύγχανεν, ὅτε, κατὰ μὲν τὴν Λουκᾶν, «ἀπελθὼν ὁ Ἰούδας συνελάλει τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ στρατηγοῖς τοῦ ἱεροῦ, ὅπως αὐτὸν παραδῷ αὐτοῖς· καὶ ἐχάρησαν, καὶ συνέθεντο αὐτῷ ἀργύρια δοῦναι. Κατὰ δὲ τὸν Μάρκον, όπηνίκα «ἀπῆλθε πρὸς τοὺς ἀρ χιερεῖς, ἵνα παραδῷ αὐτόν. Οἱ δὲ ἐχάρησαν, καὶ ἐπεγ- Β γείλαντο αὐτῷ ἀργύρια δοῦναι. » Αλλ᾽ ἐν τούτοις μὲν ἁπλῶς τὸ ἀργύριον ὠνόμασται· παρὰ δὲ τῷ Ματ θαίῳ μνημονεύεται καὶ ὁ ἀριθμὸς, συνάδων τῇ ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου παραθέσει. Λέγει δ᾽ οὖν ὁ Ματθαῖος· • Τότε πορευθεὶς εἰς τῶν δώδεκα, ὁ λεγόμενος Ἰούδας Ισκαριώτης, πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς, εἶπεν αὐτοῖς· Τί θέλετέ μοι δοῦναι, κἀγὼ ὑμῖν παραδώσω αὐτόν; Οι δὲ ἔστησαν αὐτῷ τριάκοντα στατήρας. » Σύμφωνα οὖν ταῦτά ἐστι τῷ, «Καὶ ἔστησαν τὸν μισθόν μου τριά κοντα ἀργυροῦς, ο ἐν τῇ προφητείᾳ εἰρημένῳ ὑπὸ τοῦ Κυρίου. ᾿Ανθ' οὗ ὁ μὲν Σύμμαχος ἐποίησε· « Καὶ ἐστάθμισαν τὸν μισθόν μου τριάκοντα ἀργυροῦς· νἱ δὲ ᾿Ακύλας· ι Καὶ ἔστησαν τὸν μισθόν μου τριά κοντα ἀργυροῦς· › οἷς ἐπιλέγεται· « Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς μέ· Κάθες αὐτοὺς εἰς τὸ χωνευτήριον, καὶ σκέ- ψαι εἰ δόκιμόν ἐστιν, δν τρόπον ἐδοκιμάσθην ὑπὲρ αὐ τῶν. Ἀνθ᾽ οὗ πάλιν ὁ μὲν Ακύλας φησί· «Καὶ εἶπε Κύριος· Ρίψον αὐτὰ πρὸς τὸν πλάστην. Υπερμεγέ θης ἡ τιμὴ, ἣν ἐτιμήθην ὑπὲρ αὐτῶν. » Καὶ πρόσχες τίνα τρόπον αὐτὸς ὁ Κύριος τιμὴν ἑαυτοῦ ὁμολογεῖ τοὺς τριάκοντα Αργυρούς δεδόσθαι. Εοικε δὲ ἡ τῆς λέξεως διάνοια τοιοῦτόν τινα ἐμφαίνειν νοῦν· Ἐγὼ μὲν ὁ Κύριος, ἐκ πρώτης ἀρξάμενος ἡμέρας, οὐ διέλιπον τῆς ἐμαυτοῦ χρηστότητος ὑμῖν τοῖς ἐκ περι- . τομῆς δείγματα παρέχων, καὶ μυρία ὅσα ὑμᾶς εὐερ γετῶν, οὐ μόνον τὰ διὰ τῶν ἀνέκαθεν προφητῶν, ἀλλὰ καὶ τὰ διὰ τῆς ἐμαυτοῦ παρουσίας, ἔν τε ταῖς προ- τρεπτικαῖς διδασκαλίαις καὶ τοῖς λογικοῖς μαθή μασιν, ἔν τε τοῖς σημείοις καὶ τέρασι, καὶ ταῖς δ- λαις παραδοξοποιίαις, ταῖς τε ἰάσεσι καὶ ταῖς θερα πείαις· ὑμεῖς δὲ οἱ τῆς τοσαύτης εὐεργεσίας έξω μένοι δότε τὸν μισθόν μου, ἢ ἀπείπασθε· αἰτῶν αὐτ τοὺς, ὡς εἰκὸς, καρποὺς εὐσεβείας, καὶ δεῖγμα τῆς εἰς αὐτὸν πίστεως. Οἱ δὲ, (κατὰ τὸ εἰρημένον ἐν τῇ προ ταύτης παραθέσει,) « ἀντὶ τοῦ ἀγαπᾷν με ένα- ἐβαλλόν με, καὶ ἔθεντο κατ᾿ ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν, καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου, » τριάκοντα αργυ ροῦς στήσαντες, ὥσπερ τοσούτου αὐτὸν πωλούμενον ἐτιμήσαντο. Αλλ᾽ ἐπεὶ τὸ ἑκάστου ἔργον ὁποῖον ἐστι τὸ πῦρ αὐτὸ δοκιμάσει, εἰκότως προστάττει καθ- ῆναι αὐτοὺς εἰς τὸ χωνευτήριον, ἐπιλέγων· ι Ον τρόπον ἐδοκιμάσθην ὑπὲρ αὐτῶν. » Χωνευτήριον δὲ ” το χχνι, 14, 15. το '. ' A EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. dixit Dominus ad me, Dimitte eos in fornacem, et specta num approbatum sit, quemadmodum proba- tus sum pro illis, et accepi triginta argenteos, et projeci eus in domo Domini in fornacein, et abjeci virgam alteram, quæ dicitur funiculus, ad dissi- pandum Testamentum inter Judam et Israel”. Hæc igitur suum finem consecuta sunt, quo tem- pore, ut est apud Lucam, ‹ abiens Judas locutus est cum principibus sacerdotum et scribis, et du- cibus templi, quomodo illum eis traderet; et gavisi sunt, et pacti sunt argentum illi dare "., Ut vero apud Marcum legimus, cum abiit : ad principes sacerdotum, ut illum proderet; illi autem gavisi sunt, et promiserunt ei se argentum daturos. › Verum apud hos quidem argentum simpliciter PARS II. - APOLOGETICA. nominatum est. Apud Maubæum autem numerus quoque indicatur, qui sane ab eo quem posuit Za- charias minime discrepat. Dicit igitur Matthæus : • Tunc abiens unus de duodecim, qui dicitur Judas Iscariotes, ad principes sacerdotum, dixit eis : Quirt vultis mihi dare, et ego eum vobis tradam ? illi au- tem constituerunt ei triginta stateres *. » Consen- tanea igitur hæc sunt ei quod in prophetia dictum est a Domino : « Et constituerunt inercedem meam triginta argenteos. » Pro quo Symmachus qui- dem ait: Et apprehenderunt mercedem meam triginta argenteos. Aquila vero : . Et constitue- runt mercedem meam triginta argenteos, quibus illud adjungitur : « Et dixit Dominus ad me : Di- mitte eos in fornacem, et vide num probatum sit, quemadmodum probatus sum pro illis. Pro quo rursus Aquila quidem sic ait: « Et dixit Dominus ad me : Dimitte eos in fornacem, projice eos ad f- gulum, immensum pretium quo æstimatus sum pro illis, et sane attende quonam pacto ipse Do- minus pretium suum confitetur triginta argenteos datum esse. Videtur autem ipsa verborum excogi- Calio talemn præ se ferre sensum : Ego quidem Do- minus a primo incipiens die nunquam desii meæ benignitatis indicia vobis Judais impendere,innume- rabilibusque vos beneficiis alicere, non solum dum ad vos ab initio prophetas mitto, sed etiam dum me ipsum vobis præsentem exhibeo, tum in moni- tis ac documentis, rationalibusque præceptis, tum in signis et portentis et aliis miraculorum generi- bus, tum etiam in sanationibus et medelis; vos ergo qui tanta beneficentia digni habiti estis, date mercedein meam, aut renuite: sic quidem ab illis, ut par est, fructus pietatis, et indicia fidei erga se- ipsum postulans. At illi (ut in ea quam proxime ante hanc posuimus prophetia, dictum est), « pro eo ut me diligerent, detrahebant mihi, et posuerunt adversum me mala pro bonis, et odium pro dile- ctione mea "; » et cum triginta argenteos consti- tuerint, tanquam eum qui tanti venderetur, æstima- verunt. Sed quoniam uniuscujusque opus quale sit ignis probabit,merito imperat ut mittantur in forna- *³ Zachar. x1, 7, 14. C Luc. xx11, 4, 5. Matth. Psal. cvil, 4, D 5.
τά τε γὰρ σεμνὰ τῆς Ἱερουσαλὴμ καὶ τὰ τῆς ἀρχιερατικῆς λειτουργίας, καὶ πάντα ὅσα πάλαι πρότερον ἐν αὐτοῖς κατὰ τοὺς θείους νόμους καὶ κατὰ τὴν παλαιὰν διαθήκην ἐπολιτεύετο, κόσμος εὐπρεπὴς ὑπῆρχεν τοῖς ὑπὸ τούτων κοσμουμένοις. σχοίνισμα δὲ τὸ πλῆθος τοῦ ἔθνους καὶ παρὰ Μωσεῖ κέκληται, λέγοντι· «ἐγενήθη μερὶς κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ». ἀλλὰ γὰρ τῶν δύο τούτων ῥάβδων ἀθρόαν μεταβολὴν γενήσεσθαι κατὰ τοὺς δηλουμένους χρόνους θεσπίζει, ὡς καὶ τῆς πάλαι ἐν αὐτῇ παλαιᾶς διαθήκης καὶ τοῦ πάλαι ἐν αὐτῇ κάλλους ἀφανισθησομένου, τοῦ τε σχοινίσματος καὶ τοῦ παντὸς ἔθνους διασκεδασθησομένου, ἐπὰν «τὴν τιμὴν τοῦ τετιμημένου» τριάκοντα ἀργυρίων τιμησάμενοι τῆς σφῶν δυσσεβείας τὴν προσήκουσαν ἀτιμίαν ὑπόσχοιεν. λέγει δ’ οὖν· «καὶ λήψομαι τὴν ῥάβδον μου τὴν καλήν, καὶ ἀπορρίψω αὐτὴν τοῦ διασκεδάσαι τὴν διαθήκην μου», καὶ πάλιν· «καὶ ἀπέρριψα τὴν ῥάβδον τὴν δευτέραν τὸ σχοίνισμα».
ΤΗ ὑμῶν ἐστι, δότε τὸν μισθόν μου, ἢ ἀπείπασθε. Καὶ ἔστησαν τὸν μισθόν μου τριάκοντα ἀργυρούς. Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς μέ· Κάθες αὐτοὺς εἰς τὸ χωνευ τήριον. Καὶ σκέψαι εἰ δόκιμόν ἐστιν, ὃν τρόπον έδωκιμάσθην ὑπὲρ αὐτῶν. Καὶ ἔλαβον τοὺς τριά κοντα ἀργυροῦς, καὶ ἐνέβαλον αὐτοὺς εἰς τὸν οἶκον Κυρίου εἰς τὸ χωνευτήριον, καὶ ἀπέρριψα τὴν ῥάβδον τὴν δευτέραν τὸ σχοίνισμα, τοῦ διασκεδάσαι τὴν Δια- θήκην ἀνὰ μέσον Ἰούδα καὶ ἀνὰ μέσον Ισραήλ. Καὶ ταῦτα τέλους ἐτύγχανεν, ὅτε, κατὰ μὲν τὴν Λουκᾶν, «ἀπελθὼν ὁ Ἰούδας συνελάλει τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ στρατηγοῖς τοῦ ἱεροῦ, ὅπως αὐτὸν παραδῷ αὐτοῖς· καὶ ἐχάρησαν, καὶ συνέθεντο αὐτῷ ἀργύρια δοῦναι. Κατὰ δὲ τὸν Μάρκον, όπηνίκα «ἀπῆλθε πρὸς τοὺς ἀρ χιερεῖς, ἵνα παραδῷ αὐτόν. Οἱ δὲ ἐχάρησαν, καὶ ἐπεγ- Β γείλαντο αὐτῷ ἀργύρια δοῦναι. » Αλλ᾽ ἐν τούτοις μὲν ἁπλῶς τὸ ἀργύριον ὠνόμασται· παρὰ δὲ τῷ Ματ θαίῳ μνημονεύεται καὶ ὁ ἀριθμὸς, συνάδων τῇ ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου παραθέσει. Λέγει δ᾽ οὖν ὁ Ματθαῖος· • Τότε πορευθεὶς εἰς τῶν δώδεκα, ὁ λεγόμενος Ἰούδας Ισκαριώτης, πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς, εἶπεν αὐτοῖς· Τί θέλετέ μοι δοῦναι, κἀγὼ ὑμῖν παραδώσω αὐτόν; Οι δὲ ἔστησαν αὐτῷ τριάκοντα στατήρας. » Σύμφωνα οὖν ταῦτά ἐστι τῷ, «Καὶ ἔστησαν τὸν μισθόν μου τριά κοντα ἀργυροῦς, ο ἐν τῇ προφητείᾳ εἰρημένῳ ὑπὸ τοῦ Κυρίου. ᾿Ανθ' οὗ ὁ μὲν Σύμμαχος ἐποίησε· « Καὶ ἐστάθμισαν τὸν μισθόν μου τριάκοντα ἀργυροῦς· νἱ δὲ ᾿Ακύλας· ι Καὶ ἔστησαν τὸν μισθόν μου τριά κοντα ἀργυροῦς· › οἷς ἐπιλέγεται· « Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς μέ· Κάθες αὐτοὺς εἰς τὸ χωνευτήριον, καὶ σκέ- ψαι εἰ δόκιμόν ἐστιν, δν τρόπον ἐδοκιμάσθην ὑπὲρ αὐ τῶν. Ἀνθ᾽ οὗ πάλιν ὁ μὲν Ακύλας φησί· «Καὶ εἶπε Κύριος· Ρίψον αὐτὰ πρὸς τὸν πλάστην. Υπερμεγέ θης ἡ τιμὴ, ἣν ἐτιμήθην ὑπὲρ αὐτῶν. » Καὶ πρόσχες τίνα τρόπον αὐτὸς ὁ Κύριος τιμὴν ἑαυτοῦ ὁμολογεῖ τοὺς τριάκοντα Αργυρούς δεδόσθαι. Εοικε δὲ ἡ τῆς λέξεως διάνοια τοιοῦτόν τινα ἐμφαίνειν νοῦν· Ἐγὼ μὲν ὁ Κύριος, ἐκ πρώτης ἀρξάμενος ἡμέρας, οὐ διέλιπον τῆς ἐμαυτοῦ χρηστότητος ὑμῖν τοῖς ἐκ περι- . τομῆς δείγματα παρέχων, καὶ μυρία ὅσα ὑμᾶς εὐερ γετῶν, οὐ μόνον τὰ διὰ τῶν ἀνέκαθεν προφητῶν, ἀλλὰ καὶ τὰ διὰ τῆς ἐμαυτοῦ παρουσίας, ἔν τε ταῖς προ- τρεπτικαῖς διδασκαλίαις καὶ τοῖς λογικοῖς μαθή μασιν, ἔν τε τοῖς σημείοις καὶ τέρασι, καὶ ταῖς δ- λαις παραδοξοποιίαις, ταῖς τε ἰάσεσι καὶ ταῖς θερα πείαις· ὑμεῖς δὲ οἱ τῆς τοσαύτης εὐεργεσίας έξω μένοι δότε τὸν μισθόν μου, ἢ ἀπείπασθε· αἰτῶν αὐτ τοὺς, ὡς εἰκὸς, καρποὺς εὐσεβείας, καὶ δεῖγμα τῆς εἰς αὐτὸν πίστεως. Οἱ δὲ, (κατὰ τὸ εἰρημένον ἐν τῇ προ ταύτης παραθέσει,) « ἀντὶ τοῦ ἀγαπᾷν με ένα- ἐβαλλόν με, καὶ ἔθεντο κατ᾿ ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν, καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου, » τριάκοντα αργυ ροῦς στήσαντες, ὥσπερ τοσούτου αὐτὸν πωλούμενον ἐτιμήσαντο. Αλλ᾽ ἐπεὶ τὸ ἑκάστου ἔργον ὁποῖον ἐστι τὸ πῦρ αὐτὸ δοκιμάσει, εἰκότως προστάττει καθ- ῆναι αὐτοὺς εἰς τὸ χωνευτήριον, ἐπιλέγων· ι Ον τρόπον ἐδοκιμάσθην ὑπὲρ αὐτῶν. » Χωνευτήριον δὲ ” το χχνι, 14, 15. το '. ' A EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. dixit Dominus ad me, Dimitte eos in fornacem, et specta num approbatum sit, quemadmodum proba- tus sum pro illis, et accepi triginta argenteos, et projeci eus in domo Domini in fornacein, et abjeci virgam alteram, quæ dicitur funiculus, ad dissi- pandum Testamentum inter Judam et Israel”. Hæc igitur suum finem consecuta sunt, quo tem- pore, ut est apud Lucam, ‹ abiens Judas locutus est cum principibus sacerdotum et scribis, et du- cibus templi, quomodo illum eis traderet; et gavisi sunt, et pacti sunt argentum illi dare "., Ut vero apud Marcum legimus, cum abiit : ad principes sacerdotum, ut illum proderet; illi autem gavisi sunt, et promiserunt ei se argentum daturos. › Verum apud hos quidem argentum simpliciter PARS II. - APOLOGETICA. nominatum est. Apud Maubæum autem numerus quoque indicatur, qui sane ab eo quem posuit Za- charias minime discrepat. Dicit igitur Matthæus : • Tunc abiens unus de duodecim, qui dicitur Judas Iscariotes, ad principes sacerdotum, dixit eis : Quirt vultis mihi dare, et ego eum vobis tradam ? illi au- tem constituerunt ei triginta stateres *. » Consen- tanea igitur hæc sunt ei quod in prophetia dictum est a Domino : « Et constituerunt inercedem meam triginta argenteos. » Pro quo Symmachus qui- dem ait: Et apprehenderunt mercedem meam triginta argenteos. Aquila vero : . Et constitue- runt mercedem meam triginta argenteos, quibus illud adjungitur : « Et dixit Dominus ad me : Di- mitte eos in fornacem, et vide num probatum sit, quemadmodum probatus sum pro illis. Pro quo rursus Aquila quidem sic ait: « Et dixit Dominus ad me : Dimitte eos in fornacem, projice eos ad f- gulum, immensum pretium quo æstimatus sum pro illis, et sane attende quonam pacto ipse Do- minus pretium suum confitetur triginta argenteos datum esse. Videtur autem ipsa verborum excogi- Calio talemn præ se ferre sensum : Ego quidem Do- minus a primo incipiens die nunquam desii meæ benignitatis indicia vobis Judais impendere,innume- rabilibusque vos beneficiis alicere, non solum dum ad vos ab initio prophetas mitto, sed etiam dum me ipsum vobis præsentem exhibeo, tum in moni- tis ac documentis, rationalibusque præceptis, tum in signis et portentis et aliis miraculorum generi- bus, tum etiam in sanationibus et medelis; vos ergo qui tanta beneficentia digni habiti estis, date mercedein meam, aut renuite: sic quidem ab illis, ut par est, fructus pietatis, et indicia fidei erga se- ipsum postulans. At illi (ut in ea quam proxime ante hanc posuimus prophetia, dictum est), « pro eo ut me diligerent, detrahebant mihi, et posuerunt adversum me mala pro bonis, et odium pro dile- ctione mea "; » et cum triginta argenteos consti- tuerint, tanquam eum qui tanti venderetur, æstima- verunt. Sed quoniam uniuscujusque opus quale sit ignis probabit,merito imperat ut mittantur in forna- *³ Zachar. x1, 7, 14. C Luc. xx11, 4, 5. Matth. Psal. cvil, 4, D 5.
PG 22:749Ἐπὶ τούτοις ἐπὰν ἡ προφητεία φάσκῃ «καὶ ἐξαρῶ τοὺς τρεῖς ποιμένας ἐν μηνὶ ἑνί», νομίζω τρία τάγματα αἰνίττεσθαι τῶν πάλαι τοῦ λαοῦ τοῦ θεοῦ προεστώτων, βασιλέως καὶ ἀρχιερέως καὶ προφήτου, ἐπεὶ καὶ διὰ τῶν τριῶν τούτων ποιμένων πάντα τὰ κατὰ τοὺς πάλαι πρότερον ᾠκονομεῖτο. ἀλλ’ ἐπειδὴ διαστροφὴν καὶ οἱ τρεῖς οὗτοι πεπόνθασιν ποιμένες καθ’ ἕνα καιρόν, τὸν ἐπὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν (ὅ τε γὰρ βασιλεὺς παρανόμως αὐτῶν ἡγεῖτο, ἀλλόφυλός τις ὢν καὶ οὐκ οἰκεῖος τοῦ ἔθνους, ὅ τε ἀρχιερεὺς ὑπὸ Ῥωμαίων παραγενόμενος ἐπὶ τὴν λειτουργίαν, οὐ κατὰ τὴν τοῦ γένους διαδοχὴν οὐδὲ κατὰ τοὺς ἐννόμους θεσμοὺς ἐπὶ τὴν τιμὴν παρῄει, ὅ τε προφήτης μέχρις Ἰωάννου παυσάμενος οὐκέτι ἐν αὐτοῖς ἐνήργει, ἀντὶ δὲ τούτου ψευδοπροφήτης τις ἀσεβὴς καὶ πλανῶν τὸν λαόν), εἰκότως τὰ τρία χαρίσματα, πάλαι πρότερον ὑπὲρ πάντα κόσμον εὐπρεπῆ τὸ πᾶν ἔθνος κοσμοῦντα, περιαιρήσειν ὑφ’ ἕνα καιρὸν ἀπειλεῖ, λέγων· «καὶ ἐξαρῶ τοὺς τρεῖς ποιμένας ἐν μηνὶ ἑνί, καὶ βαρυνθήσεται ἡ ψυχή μου ἐπ’ αὐτούς», ἀνθ’ οὗ ὁ μὲν Ἀκύλας φησίν· «καὶ ἐκολοβώθη ἡ ψυχή μου ἐν αὐτοῖς», ὁ δὲ Σύμμαχος· «καὶ ὠλιγοψύχησα ἐν αὐτοῖς», ὁ δὲ Θεοδοτίων·
ΤΗ ὑμῶν ἐστι, δότε τὸν μισθόν μου, ἢ ἀπείπασθε. Καὶ ἔστησαν τὸν μισθόν μου τριάκοντα ἀργυρούς. Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς μέ· Κάθες αὐτοὺς εἰς τὸ χωνευ τήριον. Καὶ σκέψαι εἰ δόκιμόν ἐστιν, ὃν τρόπον έδωκιμάσθην ὑπὲρ αὐτῶν. Καὶ ἔλαβον τοὺς τριά κοντα ἀργυροῦς, καὶ ἐνέβαλον αὐτοὺς εἰς τὸν οἶκον Κυρίου εἰς τὸ χωνευτήριον, καὶ ἀπέρριψα τὴν ῥάβδον τὴν δευτέραν τὸ σχοίνισμα, τοῦ διασκεδάσαι τὴν Δια- θήκην ἀνὰ μέσον Ἰούδα καὶ ἀνὰ μέσον Ισραήλ. Καὶ ταῦτα τέλους ἐτύγχανεν, ὅτε, κατὰ μὲν τὴν Λουκᾶν, «ἀπελθὼν ὁ Ἰούδας συνελάλει τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ στρατηγοῖς τοῦ ἱεροῦ, ὅπως αὐτὸν παραδῷ αὐτοῖς· καὶ ἐχάρησαν, καὶ συνέθεντο αὐτῷ ἀργύρια δοῦναι. Κατὰ δὲ τὸν Μάρκον, όπηνίκα «ἀπῆλθε πρὸς τοὺς ἀρ χιερεῖς, ἵνα παραδῷ αὐτόν. Οἱ δὲ ἐχάρησαν, καὶ ἐπεγ- Β γείλαντο αὐτῷ ἀργύρια δοῦναι. » Αλλ᾽ ἐν τούτοις μὲν ἁπλῶς τὸ ἀργύριον ὠνόμασται· παρὰ δὲ τῷ Ματ θαίῳ μνημονεύεται καὶ ὁ ἀριθμὸς, συνάδων τῇ ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου παραθέσει. Λέγει δ᾽ οὖν ὁ Ματθαῖος· • Τότε πορευθεὶς εἰς τῶν δώδεκα, ὁ λεγόμενος Ἰούδας Ισκαριώτης, πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς, εἶπεν αὐτοῖς· Τί θέλετέ μοι δοῦναι, κἀγὼ ὑμῖν παραδώσω αὐτόν; Οι δὲ ἔστησαν αὐτῷ τριάκοντα στατήρας. » Σύμφωνα οὖν ταῦτά ἐστι τῷ, «Καὶ ἔστησαν τὸν μισθόν μου τριά κοντα ἀργυροῦς, ο ἐν τῇ προφητείᾳ εἰρημένῳ ὑπὸ τοῦ Κυρίου. ᾿Ανθ' οὗ ὁ μὲν Σύμμαχος ἐποίησε· « Καὶ ἐστάθμισαν τὸν μισθόν μου τριάκοντα ἀργυροῦς· νἱ δὲ ᾿Ακύλας· ι Καὶ ἔστησαν τὸν μισθόν μου τριά κοντα ἀργυροῦς· › οἷς ἐπιλέγεται· « Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς μέ· Κάθες αὐτοὺς εἰς τὸ χωνευτήριον, καὶ σκέ- ψαι εἰ δόκιμόν ἐστιν, δν τρόπον ἐδοκιμάσθην ὑπὲρ αὐ τῶν. Ἀνθ᾽ οὗ πάλιν ὁ μὲν Ακύλας φησί· «Καὶ εἶπε Κύριος· Ρίψον αὐτὰ πρὸς τὸν πλάστην. Υπερμεγέ θης ἡ τιμὴ, ἣν ἐτιμήθην ὑπὲρ αὐτῶν. » Καὶ πρόσχες τίνα τρόπον αὐτὸς ὁ Κύριος τιμὴν ἑαυτοῦ ὁμολογεῖ τοὺς τριάκοντα Αργυρούς δεδόσθαι. Εοικε δὲ ἡ τῆς λέξεως διάνοια τοιοῦτόν τινα ἐμφαίνειν νοῦν· Ἐγὼ μὲν ὁ Κύριος, ἐκ πρώτης ἀρξάμενος ἡμέρας, οὐ διέλιπον τῆς ἐμαυτοῦ χρηστότητος ὑμῖν τοῖς ἐκ περι- . τομῆς δείγματα παρέχων, καὶ μυρία ὅσα ὑμᾶς εὐερ γετῶν, οὐ μόνον τὰ διὰ τῶν ἀνέκαθεν προφητῶν, ἀλλὰ καὶ τὰ διὰ τῆς ἐμαυτοῦ παρουσίας, ἔν τε ταῖς προ- τρεπτικαῖς διδασκαλίαις καὶ τοῖς λογικοῖς μαθή μασιν, ἔν τε τοῖς σημείοις καὶ τέρασι, καὶ ταῖς δ- λαις παραδοξοποιίαις, ταῖς τε ἰάσεσι καὶ ταῖς θερα πείαις· ὑμεῖς δὲ οἱ τῆς τοσαύτης εὐεργεσίας έξω μένοι δότε τὸν μισθόν μου, ἢ ἀπείπασθε· αἰτῶν αὐτ τοὺς, ὡς εἰκὸς, καρποὺς εὐσεβείας, καὶ δεῖγμα τῆς εἰς αὐτὸν πίστεως. Οἱ δὲ, (κατὰ τὸ εἰρημένον ἐν τῇ προ ταύτης παραθέσει,) « ἀντὶ τοῦ ἀγαπᾷν με ένα- ἐβαλλόν με, καὶ ἔθεντο κατ᾿ ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν, καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου, » τριάκοντα αργυ ροῦς στήσαντες, ὥσπερ τοσούτου αὐτὸν πωλούμενον ἐτιμήσαντο. Αλλ᾽ ἐπεὶ τὸ ἑκάστου ἔργον ὁποῖον ἐστι τὸ πῦρ αὐτὸ δοκιμάσει, εἰκότως προστάττει καθ- ῆναι αὐτοὺς εἰς τὸ χωνευτήριον, ἐπιλέγων· ι Ον τρόπον ἐδοκιμάσθην ὑπὲρ αὐτῶν. » Χωνευτήριον δὲ ” το χχνι, 14, 15. το '. ' A EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. dixit Dominus ad me, Dimitte eos in fornacem, et specta num approbatum sit, quemadmodum proba- tus sum pro illis, et accepi triginta argenteos, et projeci eus in domo Domini in fornacein, et abjeci virgam alteram, quæ dicitur funiculus, ad dissi- pandum Testamentum inter Judam et Israel”. Hæc igitur suum finem consecuta sunt, quo tem- pore, ut est apud Lucam, ‹ abiens Judas locutus est cum principibus sacerdotum et scribis, et du- cibus templi, quomodo illum eis traderet; et gavisi sunt, et pacti sunt argentum illi dare "., Ut vero apud Marcum legimus, cum abiit : ad principes sacerdotum, ut illum proderet; illi autem gavisi sunt, et promiserunt ei se argentum daturos. › Verum apud hos quidem argentum simpliciter PARS II. - APOLOGETICA. nominatum est. Apud Maubæum autem numerus quoque indicatur, qui sane ab eo quem posuit Za- charias minime discrepat. Dicit igitur Matthæus : • Tunc abiens unus de duodecim, qui dicitur Judas Iscariotes, ad principes sacerdotum, dixit eis : Quirt vultis mihi dare, et ego eum vobis tradam ? illi au- tem constituerunt ei triginta stateres *. » Consen- tanea igitur hæc sunt ei quod in prophetia dictum est a Domino : « Et constituerunt inercedem meam triginta argenteos. » Pro quo Symmachus qui- dem ait: Et apprehenderunt mercedem meam triginta argenteos. Aquila vero : . Et constitue- runt mercedem meam triginta argenteos, quibus illud adjungitur : « Et dixit Dominus ad me : Di- mitte eos in fornacem, et vide num probatum sit, quemadmodum probatus sum pro illis. Pro quo rursus Aquila quidem sic ait: « Et dixit Dominus ad me : Dimitte eos in fornacem, projice eos ad f- gulum, immensum pretium quo æstimatus sum pro illis, et sane attende quonam pacto ipse Do- minus pretium suum confitetur triginta argenteos datum esse. Videtur autem ipsa verborum excogi- Calio talemn præ se ferre sensum : Ego quidem Do- minus a primo incipiens die nunquam desii meæ benignitatis indicia vobis Judais impendere,innume- rabilibusque vos beneficiis alicere, non solum dum ad vos ab initio prophetas mitto, sed etiam dum me ipsum vobis præsentem exhibeo, tum in moni- tis ac documentis, rationalibusque præceptis, tum in signis et portentis et aliis miraculorum generi- bus, tum etiam in sanationibus et medelis; vos ergo qui tanta beneficentia digni habiti estis, date mercedein meam, aut renuite: sic quidem ab illis, ut par est, fructus pietatis, et indicia fidei erga se- ipsum postulans. At illi (ut in ea quam proxime ante hanc posuimus prophetia, dictum est), « pro eo ut me diligerent, detrahebant mihi, et posuerunt adversum me mala pro bonis, et odium pro dile- ctione mea "; » et cum triginta argenteos consti- tuerint, tanquam eum qui tanti venderetur, æstima- verunt. Sed quoniam uniuscujusque opus quale sit ignis probabit,merito imperat ut mittantur in forna- *³ Zachar. x1, 7, 14. C Luc. xx11, 4, 5. Matth. Psal. cvil, 4, D 5.
«καὶ ὠλιγοψύχησεν ἡ ψυχή μου ἐπ’ αὐτούς». καὶ τὸ αἴτιόν γε τῆς ὀλιγοψυχίας διδάσκει, ἐπιλέγων· «καὶ γὰρ αἱ ψυχαὶ αὐτῶν ἐπωρύοντο ἐπ’ ἐμέ», ἀνθ’ οὗ πάλιν ὁ Ἀκύλας· «καί γε ἡ ψυχὴ αὐτῶν ἐπέρκασεν ἐν ἐμοί», ὁ δὲ Σύμμαχος· «καὶ ἡ ψυχὴ αὐτῶν ἤκμασεν ἐν ἐμοί». ὅμοιον δὲ τῷ «καὶ γὰρ αἱ ψυχαὶ αὐτῶν ἐπωρύοντο ἐπ’ ἐμέ» παρὰ τοῖς ἑβδομήκοντα εἰρημένῳ φέρεται παρὰ τῷ Ἱερεμίᾳ ἐκ προσώπου τοῦ κυρίου κείμενον τὸ «ἐγκαταλέλοιπα τὸν οἶκόν μου, ἀφῆκα τὴν κληρονομίαν μου, ἔδωκα τὴν ἠγαπημένην ψυχήν μου εἰς χεῖρας ἐχθρῶν αὐτῆς. ἐγενήθη ἡ κληρονομία μου ἐμοὶ ὡς λέων ἐν δρυμῷ, ἔδωκεν ἐπ’ ἐμὲ τὴν φωνὴν αὐτῆς. μὴ σπήλαιον ὑαίνης ἡ κληρονομία μου ἐμοί;» εἰκότως οὖν διὰ ταῦτα ἑξῆς ἐπιφέρει, λέγων· «καὶ εἶπα, οὐ ποιμανῶ ὑμᾶς, τὸ ἀποθνῆσκον ἀποθνησκέτω, καὶ τὸ ἐκλεῖπον ἐκλειπέτω, καὶ τὰ κατάλοιπα ἐσθιέτωσαν, ἕκαστος τὰς σάρκας τοῦ πλησίον αὐτοῦ». μεθ’ ἃ ἐπιλέγει· «καὶ λήψομαι τὴν ῥάβδον μου τὴν καλήν, καὶ ἀπορρίψω αὐτήν», ἀνθ’ οὗ ὁ Ἀκύλας· «καὶ ἔλαβον», φησίν, «τὴν ῥάβδον μου, τὴν εὐπρέπειαν, καὶ περιέκοψα αὐτήν», δηλαδὴ τὴν κατὰ Μωσέα λατρείαν.
ΤΗ ὑμῶν ἐστι, δότε τὸν μισθόν μου, ἢ ἀπείπασθε. Καὶ ἔστησαν τὸν μισθόν μου τριάκοντα ἀργυρούς. Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς μέ· Κάθες αὐτοὺς εἰς τὸ χωνευ τήριον. Καὶ σκέψαι εἰ δόκιμόν ἐστιν, ὃν τρόπον έδωκιμάσθην ὑπὲρ αὐτῶν. Καὶ ἔλαβον τοὺς τριά κοντα ἀργυροῦς, καὶ ἐνέβαλον αὐτοὺς εἰς τὸν οἶκον Κυρίου εἰς τὸ χωνευτήριον, καὶ ἀπέρριψα τὴν ῥάβδον τὴν δευτέραν τὸ σχοίνισμα, τοῦ διασκεδάσαι τὴν Δια- θήκην ἀνὰ μέσον Ἰούδα καὶ ἀνὰ μέσον Ισραήλ. Καὶ ταῦτα τέλους ἐτύγχανεν, ὅτε, κατὰ μὲν τὴν Λουκᾶν, «ἀπελθὼν ὁ Ἰούδας συνελάλει τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ στρατηγοῖς τοῦ ἱεροῦ, ὅπως αὐτὸν παραδῷ αὐτοῖς· καὶ ἐχάρησαν, καὶ συνέθεντο αὐτῷ ἀργύρια δοῦναι. Κατὰ δὲ τὸν Μάρκον, όπηνίκα «ἀπῆλθε πρὸς τοὺς ἀρ χιερεῖς, ἵνα παραδῷ αὐτόν. Οἱ δὲ ἐχάρησαν, καὶ ἐπεγ- Β γείλαντο αὐτῷ ἀργύρια δοῦναι. » Αλλ᾽ ἐν τούτοις μὲν ἁπλῶς τὸ ἀργύριον ὠνόμασται· παρὰ δὲ τῷ Ματ θαίῳ μνημονεύεται καὶ ὁ ἀριθμὸς, συνάδων τῇ ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου παραθέσει. Λέγει δ᾽ οὖν ὁ Ματθαῖος· • Τότε πορευθεὶς εἰς τῶν δώδεκα, ὁ λεγόμενος Ἰούδας Ισκαριώτης, πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς, εἶπεν αὐτοῖς· Τί θέλετέ μοι δοῦναι, κἀγὼ ὑμῖν παραδώσω αὐτόν; Οι δὲ ἔστησαν αὐτῷ τριάκοντα στατήρας. » Σύμφωνα οὖν ταῦτά ἐστι τῷ, «Καὶ ἔστησαν τὸν μισθόν μου τριά κοντα ἀργυροῦς, ο ἐν τῇ προφητείᾳ εἰρημένῳ ὑπὸ τοῦ Κυρίου. ᾿Ανθ' οὗ ὁ μὲν Σύμμαχος ἐποίησε· « Καὶ ἐστάθμισαν τὸν μισθόν μου τριάκοντα ἀργυροῦς· νἱ δὲ ᾿Ακύλας· ι Καὶ ἔστησαν τὸν μισθόν μου τριά κοντα ἀργυροῦς· › οἷς ἐπιλέγεται· « Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς μέ· Κάθες αὐτοὺς εἰς τὸ χωνευτήριον, καὶ σκέ- ψαι εἰ δόκιμόν ἐστιν, δν τρόπον ἐδοκιμάσθην ὑπὲρ αὐ τῶν. Ἀνθ᾽ οὗ πάλιν ὁ μὲν Ακύλας φησί· «Καὶ εἶπε Κύριος· Ρίψον αὐτὰ πρὸς τὸν πλάστην. Υπερμεγέ θης ἡ τιμὴ, ἣν ἐτιμήθην ὑπὲρ αὐτῶν. » Καὶ πρόσχες τίνα τρόπον αὐτὸς ὁ Κύριος τιμὴν ἑαυτοῦ ὁμολογεῖ τοὺς τριάκοντα Αργυρούς δεδόσθαι. Εοικε δὲ ἡ τῆς λέξεως διάνοια τοιοῦτόν τινα ἐμφαίνειν νοῦν· Ἐγὼ μὲν ὁ Κύριος, ἐκ πρώτης ἀρξάμενος ἡμέρας, οὐ διέλιπον τῆς ἐμαυτοῦ χρηστότητος ὑμῖν τοῖς ἐκ περι- . τομῆς δείγματα παρέχων, καὶ μυρία ὅσα ὑμᾶς εὐερ γετῶν, οὐ μόνον τὰ διὰ τῶν ἀνέκαθεν προφητῶν, ἀλλὰ καὶ τὰ διὰ τῆς ἐμαυτοῦ παρουσίας, ἔν τε ταῖς προ- τρεπτικαῖς διδασκαλίαις καὶ τοῖς λογικοῖς μαθή μασιν, ἔν τε τοῖς σημείοις καὶ τέρασι, καὶ ταῖς δ- λαις παραδοξοποιίαις, ταῖς τε ἰάσεσι καὶ ταῖς θερα πείαις· ὑμεῖς δὲ οἱ τῆς τοσαύτης εὐεργεσίας έξω μένοι δότε τὸν μισθόν μου, ἢ ἀπείπασθε· αἰτῶν αὐτ τοὺς, ὡς εἰκὸς, καρποὺς εὐσεβείας, καὶ δεῖγμα τῆς εἰς αὐτὸν πίστεως. Οἱ δὲ, (κατὰ τὸ εἰρημένον ἐν τῇ προ ταύτης παραθέσει,) « ἀντὶ τοῦ ἀγαπᾷν με ένα- ἐβαλλόν με, καὶ ἔθεντο κατ᾿ ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν, καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου, » τριάκοντα αργυ ροῦς στήσαντες, ὥσπερ τοσούτου αὐτὸν πωλούμενον ἐτιμήσαντο. Αλλ᾽ ἐπεὶ τὸ ἑκάστου ἔργον ὁποῖον ἐστι τὸ πῦρ αὐτὸ δοκιμάσει, εἰκότως προστάττει καθ- ῆναι αὐτοὺς εἰς τὸ χωνευτήριον, ἐπιλέγων· ι Ον τρόπον ἐδοκιμάσθην ὑπὲρ αὐτῶν. » Χωνευτήριον δὲ ” το χχνι, 14, 15. το '. ' A EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. dixit Dominus ad me, Dimitte eos in fornacem, et specta num approbatum sit, quemadmodum proba- tus sum pro illis, et accepi triginta argenteos, et projeci eus in domo Domini in fornacein, et abjeci virgam alteram, quæ dicitur funiculus, ad dissi- pandum Testamentum inter Judam et Israel”. Hæc igitur suum finem consecuta sunt, quo tem- pore, ut est apud Lucam, ‹ abiens Judas locutus est cum principibus sacerdotum et scribis, et du- cibus templi, quomodo illum eis traderet; et gavisi sunt, et pacti sunt argentum illi dare "., Ut vero apud Marcum legimus, cum abiit : ad principes sacerdotum, ut illum proderet; illi autem gavisi sunt, et promiserunt ei se argentum daturos. › Verum apud hos quidem argentum simpliciter PARS II. - APOLOGETICA. nominatum est. Apud Maubæum autem numerus quoque indicatur, qui sane ab eo quem posuit Za- charias minime discrepat. Dicit igitur Matthæus : • Tunc abiens unus de duodecim, qui dicitur Judas Iscariotes, ad principes sacerdotum, dixit eis : Quirt vultis mihi dare, et ego eum vobis tradam ? illi au- tem constituerunt ei triginta stateres *. » Consen- tanea igitur hæc sunt ei quod in prophetia dictum est a Domino : « Et constituerunt inercedem meam triginta argenteos. » Pro quo Symmachus qui- dem ait: Et apprehenderunt mercedem meam triginta argenteos. Aquila vero : . Et constitue- runt mercedem meam triginta argenteos, quibus illud adjungitur : « Et dixit Dominus ad me : Di- mitte eos in fornacem, et vide num probatum sit, quemadmodum probatus sum pro illis. Pro quo rursus Aquila quidem sic ait: « Et dixit Dominus ad me : Dimitte eos in fornacem, projice eos ad f- gulum, immensum pretium quo æstimatus sum pro illis, et sane attende quonam pacto ipse Do- minus pretium suum confitetur triginta argenteos datum esse. Videtur autem ipsa verborum excogi- Calio talemn præ se ferre sensum : Ego quidem Do- minus a primo incipiens die nunquam desii meæ benignitatis indicia vobis Judais impendere,innume- rabilibusque vos beneficiis alicere, non solum dum ad vos ab initio prophetas mitto, sed etiam dum me ipsum vobis præsentem exhibeo, tum in moni- tis ac documentis, rationalibusque præceptis, tum in signis et portentis et aliis miraculorum generi- bus, tum etiam in sanationibus et medelis; vos ergo qui tanta beneficentia digni habiti estis, date mercedein meam, aut renuite: sic quidem ab illis, ut par est, fructus pietatis, et indicia fidei erga se- ipsum postulans. At illi (ut in ea quam proxime ante hanc posuimus prophetia, dictum est), « pro eo ut me diligerent, detrahebant mihi, et posuerunt adversum me mala pro bonis, et odium pro dile- ctione mea "; » et cum triginta argenteos consti- tuerint, tanquam eum qui tanti venderetur, æstima- verunt. Sed quoniam uniuscujusque opus quale sit ignis probabit,merito imperat ut mittantur in forna- *³ Zachar. x1, 7, 14. C Luc. xx11, 4, 5. Matth. Psal. cvil, 4, D 5.
οὐκοῦν ἡ μὲν πρώτη ῥάβδος, ἡ ἐν ἀρχαῖς τοῦ λόγου, πρώτη συντριβήσεσθαι καὶ ἀπορριφήσεσθαι λέγεται. ὅτε δὲ ἡ τιμὴ τοῦ τετιμημένου καὶ τὸ ὑπὲρ αὐτοῦ τῷ προδότῃ δοθὲν ἀργύριον ἐβλήθη «εἰς τὸν οἶκον κυρίου» ὡς «εἰς χωνευτήριον», τότε δὴ καὶ τὰ περὶ τῆς δευτέρας ῥάβδου, τοῦ παντὸς ἔθνους δηλαδή, ἀκολούθως οἷα πείσεται προφητεύεται ἐν τῷ «καὶ ἀπέρριψα τὴν ῥάβδον τὴν δευτέραν, τὸ σχοίνισμα, τοῦ διασκεδάσαι τὴν διαθήκην ἀνὰ μέσον Ἰούδα καὶ ἀνὰ μέσον Ἰσραήλ». καὶ ἐπειδήπερ ἀποβολὴν ἐκείνων σαφῶς διὰ τούτων ὁ λόγος ἐμήνυσεν, εἰκότως ἑξῆς οὐκέτ’ αὐτοὺς ἐπιγνώσεσθαι τὴν τῶν προφητευομένων δύναμίν φησιν ἀλλὰ τοὺς Χαναναίους, λέγων· «καὶ γνώσονται οἱ Χαναναῖοι τὰ πρόβατα τὰ φυλασσόμενά μοι, διότι λόγος κυρίου ἐστίν». τίνες δ’ ἂν εἶεν οἱ Χαναναῖοι ἀλλ’ [ἢ] ἡμεῖς, οἱ πρὶν ἀλλόφυλοι καὶ ἐξ ἁπάντων τῶν πάλαι ἀθέων καὶ ἀσεβῶν ἐθνῶν πρόβατα τῷ Χριστῷ πεφυλαγμένοι; οἳ καὶ διὰ τῆς αὐτοῦ χάριτος μεταβεβλήμεθα [καὶ] συνέντες τὰ τεθεσπισμένα γνῶσιν ἀληθῆ τοῦ λόγου τοῦ κυρίου εἰλήφαμεν, ἔγνωμέν τε, ἡμεῖς οἱ Χαναναῖοι, καὶ συνήκαμεν τὰ δηλούμενα·
ΤΗ ὑμῶν ἐστι, δότε τὸν μισθόν μου, ἢ ἀπείπασθε. Καὶ ἔστησαν τὸν μισθόν μου τριάκοντα ἀργυρούς. Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς μέ· Κάθες αὐτοὺς εἰς τὸ χωνευ τήριον. Καὶ σκέψαι εἰ δόκιμόν ἐστιν, ὃν τρόπον έδωκιμάσθην ὑπὲρ αὐτῶν. Καὶ ἔλαβον τοὺς τριά κοντα ἀργυροῦς, καὶ ἐνέβαλον αὐτοὺς εἰς τὸν οἶκον Κυρίου εἰς τὸ χωνευτήριον, καὶ ἀπέρριψα τὴν ῥάβδον τὴν δευτέραν τὸ σχοίνισμα, τοῦ διασκεδάσαι τὴν Δια- θήκην ἀνὰ μέσον Ἰούδα καὶ ἀνὰ μέσον Ισραήλ. Καὶ ταῦτα τέλους ἐτύγχανεν, ὅτε, κατὰ μὲν τὴν Λουκᾶν, «ἀπελθὼν ὁ Ἰούδας συνελάλει τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ στρατηγοῖς τοῦ ἱεροῦ, ὅπως αὐτὸν παραδῷ αὐτοῖς· καὶ ἐχάρησαν, καὶ συνέθεντο αὐτῷ ἀργύρια δοῦναι. Κατὰ δὲ τὸν Μάρκον, όπηνίκα «ἀπῆλθε πρὸς τοὺς ἀρ χιερεῖς, ἵνα παραδῷ αὐτόν. Οἱ δὲ ἐχάρησαν, καὶ ἐπεγ- Β γείλαντο αὐτῷ ἀργύρια δοῦναι. » Αλλ᾽ ἐν τούτοις μὲν ἁπλῶς τὸ ἀργύριον ὠνόμασται· παρὰ δὲ τῷ Ματ θαίῳ μνημονεύεται καὶ ὁ ἀριθμὸς, συνάδων τῇ ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου παραθέσει. Λέγει δ᾽ οὖν ὁ Ματθαῖος· • Τότε πορευθεὶς εἰς τῶν δώδεκα, ὁ λεγόμενος Ἰούδας Ισκαριώτης, πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς, εἶπεν αὐτοῖς· Τί θέλετέ μοι δοῦναι, κἀγὼ ὑμῖν παραδώσω αὐτόν; Οι δὲ ἔστησαν αὐτῷ τριάκοντα στατήρας. » Σύμφωνα οὖν ταῦτά ἐστι τῷ, «Καὶ ἔστησαν τὸν μισθόν μου τριά κοντα ἀργυροῦς, ο ἐν τῇ προφητείᾳ εἰρημένῳ ὑπὸ τοῦ Κυρίου. ᾿Ανθ' οὗ ὁ μὲν Σύμμαχος ἐποίησε· « Καὶ ἐστάθμισαν τὸν μισθόν μου τριάκοντα ἀργυροῦς· νἱ δὲ ᾿Ακύλας· ι Καὶ ἔστησαν τὸν μισθόν μου τριά κοντα ἀργυροῦς· › οἷς ἐπιλέγεται· « Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς μέ· Κάθες αὐτοὺς εἰς τὸ χωνευτήριον, καὶ σκέ- ψαι εἰ δόκιμόν ἐστιν, δν τρόπον ἐδοκιμάσθην ὑπὲρ αὐ τῶν. Ἀνθ᾽ οὗ πάλιν ὁ μὲν Ακύλας φησί· «Καὶ εἶπε Κύριος· Ρίψον αὐτὰ πρὸς τὸν πλάστην. Υπερμεγέ θης ἡ τιμὴ, ἣν ἐτιμήθην ὑπὲρ αὐτῶν. » Καὶ πρόσχες τίνα τρόπον αὐτὸς ὁ Κύριος τιμὴν ἑαυτοῦ ὁμολογεῖ τοὺς τριάκοντα Αργυρούς δεδόσθαι. Εοικε δὲ ἡ τῆς λέξεως διάνοια τοιοῦτόν τινα ἐμφαίνειν νοῦν· Ἐγὼ μὲν ὁ Κύριος, ἐκ πρώτης ἀρξάμενος ἡμέρας, οὐ διέλιπον τῆς ἐμαυτοῦ χρηστότητος ὑμῖν τοῖς ἐκ περι- . τομῆς δείγματα παρέχων, καὶ μυρία ὅσα ὑμᾶς εὐερ γετῶν, οὐ μόνον τὰ διὰ τῶν ἀνέκαθεν προφητῶν, ἀλλὰ καὶ τὰ διὰ τῆς ἐμαυτοῦ παρουσίας, ἔν τε ταῖς προ- τρεπτικαῖς διδασκαλίαις καὶ τοῖς λογικοῖς μαθή μασιν, ἔν τε τοῖς σημείοις καὶ τέρασι, καὶ ταῖς δ- λαις παραδοξοποιίαις, ταῖς τε ἰάσεσι καὶ ταῖς θερα πείαις· ὑμεῖς δὲ οἱ τῆς τοσαύτης εὐεργεσίας έξω μένοι δότε τὸν μισθόν μου, ἢ ἀπείπασθε· αἰτῶν αὐτ τοὺς, ὡς εἰκὸς, καρποὺς εὐσεβείας, καὶ δεῖγμα τῆς εἰς αὐτὸν πίστεως. Οἱ δὲ, (κατὰ τὸ εἰρημένον ἐν τῇ προ ταύτης παραθέσει,) « ἀντὶ τοῦ ἀγαπᾷν με ένα- ἐβαλλόν με, καὶ ἔθεντο κατ᾿ ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν, καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου, » τριάκοντα αργυ ροῦς στήσαντες, ὥσπερ τοσούτου αὐτὸν πωλούμενον ἐτιμήσαντο. Αλλ᾽ ἐπεὶ τὸ ἑκάστου ἔργον ὁποῖον ἐστι τὸ πῦρ αὐτὸ δοκιμάσει, εἰκότως προστάττει καθ- ῆναι αὐτοὺς εἰς τὸ χωνευτήριον, ἐπιλέγων· ι Ον τρόπον ἐδοκιμάσθην ὑπὲρ αὐτῶν. » Χωνευτήριον δὲ ” το χχνι, 14, 15. το '. ' A EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. dixit Dominus ad me, Dimitte eos in fornacem, et specta num approbatum sit, quemadmodum proba- tus sum pro illis, et accepi triginta argenteos, et projeci eus in domo Domini in fornacein, et abjeci virgam alteram, quæ dicitur funiculus, ad dissi- pandum Testamentum inter Judam et Israel”. Hæc igitur suum finem consecuta sunt, quo tem- pore, ut est apud Lucam, ‹ abiens Judas locutus est cum principibus sacerdotum et scribis, et du- cibus templi, quomodo illum eis traderet; et gavisi sunt, et pacti sunt argentum illi dare "., Ut vero apud Marcum legimus, cum abiit : ad principes sacerdotum, ut illum proderet; illi autem gavisi sunt, et promiserunt ei se argentum daturos. › Verum apud hos quidem argentum simpliciter PARS II. - APOLOGETICA. nominatum est. Apud Maubæum autem numerus quoque indicatur, qui sane ab eo quem posuit Za- charias minime discrepat. Dicit igitur Matthæus : • Tunc abiens unus de duodecim, qui dicitur Judas Iscariotes, ad principes sacerdotum, dixit eis : Quirt vultis mihi dare, et ego eum vobis tradam ? illi au- tem constituerunt ei triginta stateres *. » Consen- tanea igitur hæc sunt ei quod in prophetia dictum est a Domino : « Et constituerunt inercedem meam triginta argenteos. » Pro quo Symmachus qui- dem ait: Et apprehenderunt mercedem meam triginta argenteos. Aquila vero : . Et constitue- runt mercedem meam triginta argenteos, quibus illud adjungitur : « Et dixit Dominus ad me : Di- mitte eos in fornacem, et vide num probatum sit, quemadmodum probatus sum pro illis. Pro quo rursus Aquila quidem sic ait: « Et dixit Dominus ad me : Dimitte eos in fornacem, projice eos ad f- gulum, immensum pretium quo æstimatus sum pro illis, et sane attende quonam pacto ipse Do- minus pretium suum confitetur triginta argenteos datum esse. Videtur autem ipsa verborum excogi- Calio talemn præ se ferre sensum : Ego quidem Do- minus a primo incipiens die nunquam desii meæ benignitatis indicia vobis Judais impendere,innume- rabilibusque vos beneficiis alicere, non solum dum ad vos ab initio prophetas mitto, sed etiam dum me ipsum vobis præsentem exhibeo, tum in moni- tis ac documentis, rationalibusque præceptis, tum in signis et portentis et aliis miraculorum generi- bus, tum etiam in sanationibus et medelis; vos ergo qui tanta beneficentia digni habiti estis, date mercedein meam, aut renuite: sic quidem ab illis, ut par est, fructus pietatis, et indicia fidei erga se- ipsum postulans. At illi (ut in ea quam proxime ante hanc posuimus prophetia, dictum est), « pro eo ut me diligerent, detrahebant mihi, et posuerunt adversum me mala pro bonis, et odium pro dile- ctione mea "; » et cum triginta argenteos consti- tuerint, tanquam eum qui tanti venderetur, æstima- verunt. Sed quoniam uniuscujusque opus quale sit ignis probabit,merito imperat ut mittantur in forna- *³ Zachar. x1, 7, 14. C Luc. xx11, 4, 5. Matth. Psal. cvil, 4, D 5.
PG 22:751οὐκ ἔγνωσαν δὲ οὐδὲ συνῆκαν οἱ τὸν Ἰσραὴλ αὐχοῦντες καὶ ἐπὶ τῷ σπέρματι Ἀβραὰμ ἐπαιρόμενοι. Ἀπὸ τοῦ Ἱερεμίου. «Ἁμαρτία Ἰούδα γέγραπται ἐν γραφείῳ σιδηρῷ, ἐν ὄνυχι ἀδαμαντίνῳ, ἐκκεκολαμμένη ἐπὶ τοῦ στήθους τῆς καρδίας αὐτοῦ, καὶ τοῖς κέρασι τῶν θυσιαστηρίων ὑμῶν. ἡνίκα ἀναμνησθῶσιν οἱ υἱοὶ αὐτῶν τὰ θυσιαστήρια αὐτῶν καὶ τὰ ἄλση αὐτῶν ἐπὶ ξύλου δασέος καὶ ἐπὶ βουνῶν μετεώρων, ἰσχύν σου καὶ πάντας τοὺς θησαυρούς σου εἰς προνομὴν δώσω, καὶ τὰ ὑψηλά σου ἐν ἁμαρτίᾳ ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις σου. καὶ ἀφαιρεθήσῃ καὶ ταπεινωθήσῃ ἀπὸ τῆς κληρονομίας ἧς ἔδωκά σοι, καὶ ἀναβιβῶ σε ἐν τοῖς ἐχθροῖς σου ἐν τῇ γῇ ᾗ οὐκ ἔγνως, ὅτι πῦρ ἐκκέκαυται ἐν τῷ θυμῷ μου, ἕως αἰῶνος καυθήσεται.» Εἰ καὶ μὴ παρὰ τοῖς ἑβδομήκοντα, ἀλλ’ οὖν γε ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ ταῦτα εὑρόντες καὶ ἐν ταῖς τῶν λοιπῶν ἑρμηνευτῶν ἐκδόσεσιν, ἔτι μὴν μετὰ παραθέσεως ἀστερίσκων καὶ ἐν τοῖς ἀκριβέσι τῶν παρὰ τοῖς ἑβδομήκοντα ἀντιγράφοις, ἀναγκαίως αὐτὰ παρεθέμεθα, ἅτε καὶ ὀνομαστὶ τὸν προδότην Ἰούδαν δηλοῦντα καὶ τὴν πεπραγμένην αὐτῷ ἁμαρτίαν ἀνεξάλειπτον εἶναι διδάσκοντα.
τοῦτο γὰρ αἰνίττεσθαί μοι δοκεῖ τὸ «ἁμαρτία Ἰούδα ἐγγέγραπται ἐν γραφείῳ σιδηρῷ, ἐν ὄνυχι ἀδαμαντίνῳ». εἴη δ’ ἂν καὶ ἐπὶ πᾶν τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἀναφερόμενα, οἷς ἑξῆς καὶ ἀκολούθως μετὰ τὴν ἀνεξάλειπτον αὐτῶν ἀσέβειαν τὸν μετελθόντα αὐτοὺς ἔσχατον ὄλεθρον ἀπειλεῖ, ἅπερ κατὰ λέξιν ἑρμηνεύειν οὐ τοῦ παρόντος τυγχάνει καιροῦ. Ἀλλὰ γὰρ τοσούτων περὶ τοῦ προδώσειν μέλλοντος τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν τῶν τε ἄλλως ἐπιβεβουλευκότων αὐτῷ προαναφωνηθέντων, καιρὸς ἰδεῖν καὶ τὰ ἀμφὶ τὸ πάθος αὐτοῦ μέλλοντα συμβήσεσθαι θεσπιζόμενα. Ἀπὸ τοῦ Ἀμώς. «Ὀμνύει κύριος κατὰ ὑπερηφαν[ε]ίας Ἰακώβ, εἰ ἐπιλησθήσεται εἰς νῖκος πάντα τὰ ἔργα ὑμῶν, καὶ ἐπὶ τούτοις οὐ ταραχθήσεται ἡ γῆ, καὶ πενθήσει πᾶς ὁ κατοικῶν ἐν αὐτῇ, καὶ ἀναβήσεται ὡς ποταμὸς συντέλεια, καὶ καταβήσεται ὡς ποταμὸς Αἰγύπτου. καὶ ἔσται ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ, λέγει κύριος, δύσεται ὁ ἥλιος μεσημβρίας, καὶ συσκοτάσει ἐπὶ τῆς γῆς ἐν ἡμέρᾳ τὸ φῶς·
PG 22:753καὶ μεταστρέψω τὰς ἑορτὰς ὑμῶν εἰς πένθος, καὶ πάσας τὰς ᾠδὰς ὑμῶν εἰς θρῆνον, καὶ ἀναβιβῶ ἐπὶ πᾶσαν ὀσφὺν σάκκον, καὶ ἐπὶ πᾶσαν κεφαλὴν φαλάκρωμα, καὶ θήσομαι αὐτὸν ὥσπερ πένθος ἀγαπητοῦ, καὶ τοὺς μετ’ αὐτοῦ ὡς ἡμέραν ὀδύνης. ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, λέγει κύριος, καὶ ἐξαποστελῶ λιμὸν ἐπὶ τὴν γῆν, οὐ λιμὸν ἄρτου οὐδὲ δίψαν ὕδατος, ἀλλὰ λιμὸν τοῦ ἀκοῦσαι λόγον κυρίου· καὶ σαλευθήσονται ὕδατα ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ βορρᾶ ἕως ἀνατολῶν περιδραμοῦνται ζητοῦντες τὸν λόγον κυρίου καὶ οὐ μὴ εὕρωσιν.» Τὴν κατὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ὕβριν καὶ ὑπερηφανίαν καὶ ἐπανάστασιν, ἣν ἐπανέστησαν αὐτῷ οἱ ἐκ περιτομῆς, θεσπίζουσα ἡ παροῦσα προφητεία ὀμνύναι τὸν κύριόν φησι «καθ’ ὑπερηφανίας Ἰακώβ», ὡς οὐ μὴ γένοιτο λήθη τῶν κατ’ αὐτοῦ τετολμημένων αὐτοῖς, καὶ ὅτι πένθους ἄξια πείσεται ἡ γῆ αὐτῶν μετὰ καὶ τῶν οἰκητόρων, καὶ ὅτι οὐκέθ’ ὡς τὸ πρὶν εἰς βραχὺ παιδευθέντες αὖθις ἀποκατασταθήσονται, ἀλλ’ εἰς συντέλειαν τὰ κατ’ αὐτοὺς ἥξει.
Α τὴν δευτέραν τὸ σχοίνισμα, τοῦ διασκεδάσαι τὴν Β Εt Διαθήκην ἀνὰ μέσον Ἰούδα καὶ ἀνὰ μέσον Ἰσραήλ. ο Ἐξ ἐκείνου γάρ τοι τὸ πλῆθος τοῦ ἔθνους ἀπερείφη τῆς πάλαι πρότερον ἐφορώσης αὐτοὺς ἐπισκοπῆς τοῦ Θεοῦ. Δευτέραν δὲ ῥάβδον ἡγοῦμαι τὸ πᾶν ἀθρίως Ἰουδαίων ἔθνος ἐνταῦθα δηλοῦσθαι. Καλεί δ' οὖν αὐτ τὴν σχοίνισμα, λέγων· « Τὴν μίαν ἐκάλεσα κάλλος, καὶ τὴν δευτέραν εκάλεσα σχοίνισμα. ι Καὶ σαφές ἐπιλέγει περὶ τῆς δευτέρας φάσκων· « Καὶ ἀπέρριψα τὴν ῥάβδον τὴν δευτέραν τὸ σχοίνισμα, τοῦ διασκευ δάσαι τὴν Διαθήκην ἀνὰ μέσον Ἰούδα καὶ ἀνὰ μέσον Ἰσραήλ. » Οὗτοι γὰρ ἦσαν τὸ σχοίνισμα καὶ ἡ μά Εδος ἡ δευτέρα. Ἡ δὲ προτέρα κάλλος ώνομασμένη οὐδ' ἄλλη γένοιτο τῆς Ἱερουσαλὴμ αὐτῆς, καὶ τῆς κατὰ Μωσέα λατρείας, ἀπάσης τε τῆς παλαιᾶς Δια θήκης· καὶ τοῦτο δὲ ἐξ αὐτῆς παρίσταται τῆς προσ φητείας φησάσης· • Καὶ λήψομαι τὴν ῥάβδον μου τὴν καλὴν, καὶ ἀποῤῥίψω αὐτὴν, τοῦ διασκεδάσει τὴν Διαθήκην μου. » Ορᾷς ὡς τὴν μὲν Διαθήκην ἑαυτοῦ τὴν ῥάβδον ἔφησεν εἶναι τὴν πρώτην, την δευτέραν δὲ ῥάβδον τὸ σχοίνισμα, πλὴν ἀμφοτέρας τὰς ῥάβδους ἀποῤῥίψειν ἀπειλεῖ, προειπών πρότερον • Καὶ λήψομαι ἐμαυτῷ δύο ῥάβδους· τὴν μίαν ἐκά- λεσα κάλλος, καὶ τὴν δευτέραν ἐκάλεσα σχοίνισμα, ἀνθ' ὧν ὁ μὲν Ἀκύλας φησί· « Τὴν μίαν ἐκάλεσα εὐπρέπειαν, καὶ τὴν ἑτέραν ἐκάλεσα σχοίνισμα, ό δὲ Σύμμαχος· « Τὴν μὲν ἐκάλεσα εὐπρέπειαν, τὴν δὲ μίαν ἐκάλεσα σχοίνισμα. » Τοῦτο μὲν οὖν παντὸς ἔθνους κάλλος καὶ εὐπρέπειαν, τὸν θεῖον νόμον καὶ τὴν ἐν αὐτῷ περιεχομένην Διαθήκην ὠνόμασεν εἰκό τως. Τά τε γὰρ σεμνὰ τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τὰ τῆς ἀρχιερατικῆς λειτουργίας, καὶ πάντα ὅσα πάλαι πρότερον ἐν αὐτοῖς κατὰ τοὺς θείους νόμους, καὶ κατὰ τὴν παλαιὰν Διαθήκην ἐπολιτεύετο, κόσμο; εὐπρεπής ὑπῆρχε ταῖς ὑπὸ τούτων κοσμουμένοις. Σχοίνισμα δὲ τὸ πλῆθος τοῦ ἔθνους καὶ παρὰ Μωσεί κέκληται λέγοντι·ε. Εγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. » ᾿Αλλὰ γὰρ τῶν δύο τούτων ράβδων αθρόως μεταβο λὴν γενήσεσθαι κατὰ τοὺς δηλουμένους χρόνους θεσπί ζει, ὡς καὶ τῆς πάλαι ἐν αὐτῇ παλαιᾶς Διαθήκης, καὶ τοῦ πάλαι ἐν αὐτῇ κάλλους ἀφανισθησομένου, τοῦ σε σχοινίσματος καὶ τοῦ παντὸς ἔθνους διασκεδασθη σομένου, ἐπὰν, τὴν τιμὴν τοῦ τετιμημένου τριάκοντα ἀργυρίων τιμησάμενοι, τῆς σφῶν δυσσεβείας τὴν προσήκουσαν ἀτιμίαν ὑπόσχοιεν. Λέγει δ' οὖν · ι Καὶ λήψομαι τὴν ῥάβδον μου τὴν καλὴν, καὶ ἀπολείψω αὐτὴν, τοῦ διασκεδάσαι τὴν Διαθήκην μου· πάλιν· ο Καὶ ἀπέρριψα τὴν ῥάβδον τὴν δευτέραν τὸ σχοίνισμα.. Ἐπὶ τούτοις ἐπὰν ἡ προφητεία φάσκη • Καὶ ἐξαρῶ τοὺς τρεῖς ποιμένας ἐν μηνὶ ἑνὶ κα μίζω τρία τάγματα αινίττεσθαι τῶν πάλαι τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ προεστώτων, βασιλέων, καὶ ἀρχιερέων, προφητῶν· ἐπεὶ καὶ διὰ τῶν τριῶν τούτων ποιμένων πάντα τὰ κατὰ τοὺς πάλαι πρότερον ᾠκονομείτη. Αλλ' ἐπειδὴ διαστροφὴν καὶ οἱ τρεῖς οὗτοι πεπόν θασι ποιμένες, καθ᾽ ἕνα καιρὸν τὸν ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν (ὅ τε γὰρ βασιλεὺς παρανόμως αὐτῶν ἡγεῖτο, ἀλλόφυλος τις ὢν καὶ οὐκ οἰκεῖος τοῦ ἔθνους· ὅ τε καὶ EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. , - illuc accedunt animas informet ac renovet. Verum- tamen cum pretium appreciati in illa domo proje- ctum, eam ipsam profanam reddiderit, merito sta- tim adjungit : « Et abjeci virgam alteram, quæ di- citur funiculus, ad dissipandum testamentum inter Judam et Israel. Ex illo enim illa gentis multi- tudo abjecta est procul ab antiqua Dei tutela, quæ prius illos conservabat. Alteram autem virgam puto pro universa simul Judaica gente hoc in loco ac- cipi oportere. Qua de causa illam etiam funiculum vocat, dicens : Unam vocavi pulchritudinem, et alteram vocavi funiculum. » Tum de altera eri- denter adjungit illud: ‹ Et abjeci virgam alteram, quæ dicitur funiculus, ad dissipandum testamentum inter Judam et Israel: » siquidem hi erant et fu- niculus et virga altera. Prior autem quæ pulchri- tudo nominata est, non alia fuerit quam ipsa Jeru- salem, adoratioque Mosaica, omnisque prisca con- stitutio, quæ vetus dicitur testamentum, hocque ipsum vel ex ipsa prophetia plane constiterit, dum ait : « Et capiam virgam meam pulchram, et abji- ciam eam ad dissipandum testamentum meum. Vides ut testamentum quidem suum, virgam prio- ren esse dixerit; alteram vero virgam, funiculum, et tamen se utramque abjecturum minatur, quam- vis prius dixerit : . capiam mihi ipsi duas Et virgas, unam vocavi pulchritudinem, et alteram vo- cavi funiculum : » pro quo Aquila quidem sic con- vertit Unam vocavi decorem, et alteram vocavi funiculum. . Symmachus autem : • Hanc quidem vocavi decorem, illam autem vocavi funiculum. › Hoc igitur universæ gentis pulchritudinis deco- risque nomine, divinam legem, et quod in ea con- Cinelur testamentum, merito appellat. Venerabilitas enim illa urbis Jerusalem, et quæ in ea ad munus pontificum sacerdotumque pertinebant, tum etiam omnia quæcunque olim apud illos populos ex divi- nis legibus, et ex veteri testainento de more prius administrabantur, decens quidam ornatus iis erant, qui talibus rebus ornarentur. Funiculus autem ipsa gentis multitudo apud ipsum quoque Mosem vocata est, in illis verbis : • Facta est portio Donini po- pulus ejus Jacob, funiculus hereditatis ejus Israel. > At vero hujusce utriusque virgæ mutationem, magno impetu futuram iis temporibus, de quibus dictum cst, divinat : utpote, cumn et vetus, quod prius in ea erat, testamentum, et pulchritudo quæ in eadem olin cernebatur, delenda fuerit et ad nihilum redi- genda, simulae pretio illius æstimato, qui tri- ginta argenteis aestimatus est, illi pro sua ipso- rum impietate meritæ ignominiæ obnoxii facti sunt; dicit igitur : « Et capiam virgam meam pul- chram, et abjiciam eam ad dissipandum testamen- tum meum. › Et rursus : ‹ Et abjeci virgam altera:n, quæ dicitur funiculus. » Ad hæc, cum in prophetia di- catur illud: ‹ Et auferam tres pastores in mense uno, › arbitror sic tres ordines eorum significari, qui olim populo Dei præerant regum, pontificum et prophetarum ; quoniam ab his tribus, quasi pa- C p
«ἀναβήσεται», γοῦν φησίν, «ὡς ποταμὸς ἡ συντέλεια» αὐτῶν, τὴν ἐπελθοῦσαν αὐτοῖς οὐδ’ ἄλλοτε ἢ κατὰ τὴν Ῥωμαίων βασιλείαν ὀργὴν ποταμὸν ἀναβησόμενον ἐπ’ αὐτούς, ὡς ἐν ὕψει τὸ πρὶν ὄντας, αἰνιττόμενος. καὶ δὴ μετὰ τὴν δηλωθεῖσαν κατ’ αὐτῶν ἐκ τοῦ θεοῦ ὀργὴν αὖθις τὰ κατ’ αὐτοὺς πράγματα «ὡς ποταμός», φησίν, «Αἰγύπτου» «καταβήσεται»· δι’ ὧν οἶμαι δηλοῦσθαι, ὅτι τὰ πάλαι μετέωρα καὶ παρὰ θεῷ τετιμημένα καὶ ὥσπερ ἐν ὕψει κείμενα πλεονεκτήματα τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ὅμοια τοῖς ῥευστοῖς καὶ δίκην ποταμοῦ παρατρέχουσιν τῶν ἀπίστων ἐθνῶν πράγμασιν καταστήσεται, ἀφ’ ὕψους τε εἰς ταπεινὸν περιτραπήσεται. εἶθ’ ἑξῆς τούτοις αὐτὰ δὴ τὰ ἀμφὶ τὸν καιρὸν τοῦ σωτηρίου πάθους συμβεβηκότα δηλῶν, «ἐν ἐκείνῃ», φησίν, «τῇ ἡμέρᾳ, λέγει κύριος, δύσεται ὁ ἥλιος μεσημβρίας, καὶ συσκοτάσει ἐπὶ τῆς γῆς ἐν ἡμέρᾳ τὸ φῶς», ἃ καὶ ἐναργῆ τὴν ἔκβασιν εἴληφεν, ὅτε τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ὑψωθέντος κατὰ τὸν εὐαγγελιστὴν «ἀπὸ ἕκτης ὥρας σκότος ἐγένετο ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἕως ὥρας ἐνάτης, περὶ δὲ τὴν ἐνάτην ὥραν ἀνεβόησεν ὁ Ἰησοῦς φωνῇ μεγάλῃ λέγων ἀηλὶ ἀηλὶ λεμᾶ σαβαχθανί».
Α τὴν δευτέραν τὸ σχοίνισμα, τοῦ διασκεδάσαι τὴν Β Εt Διαθήκην ἀνὰ μέσον Ἰούδα καὶ ἀνὰ μέσον Ἰσραήλ. ο Ἐξ ἐκείνου γάρ τοι τὸ πλῆθος τοῦ ἔθνους ἀπερείφη τῆς πάλαι πρότερον ἐφορώσης αὐτοὺς ἐπισκοπῆς τοῦ Θεοῦ. Δευτέραν δὲ ῥάβδον ἡγοῦμαι τὸ πᾶν ἀθρίως Ἰουδαίων ἔθνος ἐνταῦθα δηλοῦσθαι. Καλεί δ' οὖν αὐτ τὴν σχοίνισμα, λέγων· « Τὴν μίαν ἐκάλεσα κάλλος, καὶ τὴν δευτέραν εκάλεσα σχοίνισμα. ι Καὶ σαφές ἐπιλέγει περὶ τῆς δευτέρας φάσκων· « Καὶ ἀπέρριψα τὴν ῥάβδον τὴν δευτέραν τὸ σχοίνισμα, τοῦ διασκευ δάσαι τὴν Διαθήκην ἀνὰ μέσον Ἰούδα καὶ ἀνὰ μέσον Ἰσραήλ. » Οὗτοι γὰρ ἦσαν τὸ σχοίνισμα καὶ ἡ μά Εδος ἡ δευτέρα. Ἡ δὲ προτέρα κάλλος ώνομασμένη οὐδ' ἄλλη γένοιτο τῆς Ἱερουσαλὴμ αὐτῆς, καὶ τῆς κατὰ Μωσέα λατρείας, ἀπάσης τε τῆς παλαιᾶς Δια θήκης· καὶ τοῦτο δὲ ἐξ αὐτῆς παρίσταται τῆς προσ φητείας φησάσης· • Καὶ λήψομαι τὴν ῥάβδον μου τὴν καλὴν, καὶ ἀποῤῥίψω αὐτὴν, τοῦ διασκεδάσει τὴν Διαθήκην μου. » Ορᾷς ὡς τὴν μὲν Διαθήκην ἑαυτοῦ τὴν ῥάβδον ἔφησεν εἶναι τὴν πρώτην, την δευτέραν δὲ ῥάβδον τὸ σχοίνισμα, πλὴν ἀμφοτέρας τὰς ῥάβδους ἀποῤῥίψειν ἀπειλεῖ, προειπών πρότερον • Καὶ λήψομαι ἐμαυτῷ δύο ῥάβδους· τὴν μίαν ἐκά- λεσα κάλλος, καὶ τὴν δευτέραν ἐκάλεσα σχοίνισμα, ἀνθ' ὧν ὁ μὲν Ἀκύλας φησί· « Τὴν μίαν ἐκάλεσα εὐπρέπειαν, καὶ τὴν ἑτέραν ἐκάλεσα σχοίνισμα, ό δὲ Σύμμαχος· « Τὴν μὲν ἐκάλεσα εὐπρέπειαν, τὴν δὲ μίαν ἐκάλεσα σχοίνισμα. » Τοῦτο μὲν οὖν παντὸς ἔθνους κάλλος καὶ εὐπρέπειαν, τὸν θεῖον νόμον καὶ τὴν ἐν αὐτῷ περιεχομένην Διαθήκην ὠνόμασεν εἰκό τως. Τά τε γὰρ σεμνὰ τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τὰ τῆς ἀρχιερατικῆς λειτουργίας, καὶ πάντα ὅσα πάλαι πρότερον ἐν αὐτοῖς κατὰ τοὺς θείους νόμους, καὶ κατὰ τὴν παλαιὰν Διαθήκην ἐπολιτεύετο, κόσμο; εὐπρεπής ὑπῆρχε ταῖς ὑπὸ τούτων κοσμουμένοις. Σχοίνισμα δὲ τὸ πλῆθος τοῦ ἔθνους καὶ παρὰ Μωσεί κέκληται λέγοντι·ε. Εγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. » ᾿Αλλὰ γὰρ τῶν δύο τούτων ράβδων αθρόως μεταβο λὴν γενήσεσθαι κατὰ τοὺς δηλουμένους χρόνους θεσπί ζει, ὡς καὶ τῆς πάλαι ἐν αὐτῇ παλαιᾶς Διαθήκης, καὶ τοῦ πάλαι ἐν αὐτῇ κάλλους ἀφανισθησομένου, τοῦ σε σχοινίσματος καὶ τοῦ παντὸς ἔθνους διασκεδασθη σομένου, ἐπὰν, τὴν τιμὴν τοῦ τετιμημένου τριάκοντα ἀργυρίων τιμησάμενοι, τῆς σφῶν δυσσεβείας τὴν προσήκουσαν ἀτιμίαν ὑπόσχοιεν. Λέγει δ' οὖν · ι Καὶ λήψομαι τὴν ῥάβδον μου τὴν καλὴν, καὶ ἀπολείψω αὐτὴν, τοῦ διασκεδάσαι τὴν Διαθήκην μου· πάλιν· ο Καὶ ἀπέρριψα τὴν ῥάβδον τὴν δευτέραν τὸ σχοίνισμα.. Ἐπὶ τούτοις ἐπὰν ἡ προφητεία φάσκη • Καὶ ἐξαρῶ τοὺς τρεῖς ποιμένας ἐν μηνὶ ἑνὶ κα μίζω τρία τάγματα αινίττεσθαι τῶν πάλαι τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ προεστώτων, βασιλέων, καὶ ἀρχιερέων, προφητῶν· ἐπεὶ καὶ διὰ τῶν τριῶν τούτων ποιμένων πάντα τὰ κατὰ τοὺς πάλαι πρότερον ᾠκονομείτη. Αλλ' ἐπειδὴ διαστροφὴν καὶ οἱ τρεῖς οὗτοι πεπόν θασι ποιμένες, καθ᾽ ἕνα καιρὸν τὸν ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν (ὅ τε γὰρ βασιλεὺς παρανόμως αὐτῶν ἡγεῖτο, ἀλλόφυλος τις ὢν καὶ οὐκ οἰκεῖος τοῦ ἔθνους· ὅ τε καὶ EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. , - illuc accedunt animas informet ac renovet. Verum- tamen cum pretium appreciati in illa domo proje- ctum, eam ipsam profanam reddiderit, merito sta- tim adjungit : « Et abjeci virgam alteram, quæ di- citur funiculus, ad dissipandum testamentum inter Judam et Israel. Ex illo enim illa gentis multi- tudo abjecta est procul ab antiqua Dei tutela, quæ prius illos conservabat. Alteram autem virgam puto pro universa simul Judaica gente hoc in loco ac- cipi oportere. Qua de causa illam etiam funiculum vocat, dicens : Unam vocavi pulchritudinem, et alteram vocavi funiculum. » Tum de altera eri- denter adjungit illud: ‹ Et abjeci virgam alteram, quæ dicitur funiculus, ad dissipandum testamentum inter Judam et Israel: » siquidem hi erant et fu- niculus et virga altera. Prior autem quæ pulchri- tudo nominata est, non alia fuerit quam ipsa Jeru- salem, adoratioque Mosaica, omnisque prisca con- stitutio, quæ vetus dicitur testamentum, hocque ipsum vel ex ipsa prophetia plane constiterit, dum ait : « Et capiam virgam meam pulchram, et abji- ciam eam ad dissipandum testamentum meum. Vides ut testamentum quidem suum, virgam prio- ren esse dixerit; alteram vero virgam, funiculum, et tamen se utramque abjecturum minatur, quam- vis prius dixerit : . capiam mihi ipsi duas Et virgas, unam vocavi pulchritudinem, et alteram vo- cavi funiculum : » pro quo Aquila quidem sic con- vertit Unam vocavi decorem, et alteram vocavi funiculum. . Symmachus autem : • Hanc quidem vocavi decorem, illam autem vocavi funiculum. › Hoc igitur universæ gentis pulchritudinis deco- risque nomine, divinam legem, et quod in ea con- Cinelur testamentum, merito appellat. Venerabilitas enim illa urbis Jerusalem, et quæ in ea ad munus pontificum sacerdotumque pertinebant, tum etiam omnia quæcunque olim apud illos populos ex divi- nis legibus, et ex veteri testainento de more prius administrabantur, decens quidam ornatus iis erant, qui talibus rebus ornarentur. Funiculus autem ipsa gentis multitudo apud ipsum quoque Mosem vocata est, in illis verbis : • Facta est portio Donini po- pulus ejus Jacob, funiculus hereditatis ejus Israel. > At vero hujusce utriusque virgæ mutationem, magno impetu futuram iis temporibus, de quibus dictum cst, divinat : utpote, cumn et vetus, quod prius in ea erat, testamentum, et pulchritudo quæ in eadem olin cernebatur, delenda fuerit et ad nihilum redi- genda, simulae pretio illius æstimato, qui tri- ginta argenteis aestimatus est, illi pro sua ipso- rum impietate meritæ ignominiæ obnoxii facti sunt; dicit igitur : « Et capiam virgam meam pul- chram, et abjiciam eam ad dissipandum testamen- tum meum. › Et rursus : ‹ Et abjeci virgam altera:n, quæ dicitur funiculus. » Ad hæc, cum in prophetia di- catur illud: ‹ Et auferam tres pastores in mense uno, › arbitror sic tres ordines eorum significari, qui olim populo Dei præerant regum, pontificum et prophetarum ; quoniam ab his tribus, quasi pa- C p
Τούτων δὲ τοῦτον ἐπιτελεσθέντων τὸν τρόπον, ἑξῆς ἐπιλέγει· «καὶ μεταστρέψω τὰς ἑορτὰς ὑμῶν εἰς πένθος, καὶ πάσας τὰς ᾠδὰς ὑμῶν εἰς θρῆνον, καὶ ἀναβιβῶ ἐπὶ πᾶσαν ὀσφὺν σάκκον, καὶ ἐπὶ πᾶσαν κεφαλὴν φαλάκρωμα, καὶ θήσομαι αὐτὸν ὥσπερ πένθος ἀγαπητοῦ, καὶ τοὺς μετ’ αὐτοῦ ὡς ἡμέραν ὀδύνης. ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, λέγει κύριος, καὶ ἐξαποστελῶ λιμὸν ἐπὶ τὴν γῆν, οὐ λιμὸν ἄρτου οὐδὲ δίψαν ὕδατος, ἀλλὰ λιμὸν τοῦ ἀκοῦσαι λόγον κυρίου», καὶ τὰ ἑξῆς. ἅπερ ἅπαντα διὰ τὴν ὑπερηφανίαν αὐτῶν, τὴν κατὰ τοῦ Χριστοῦ γεγενημένην, ἔσεσθαι προφητευθέντα ἐναργῆ τὴν ἔκβασιν τῆς προρρήσεως ἀπεδείξατο μετὰ τὴν κατὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπιβουλὴν αὐτῶν. οὐ πρότερον γοῦν, ἀλλ’ ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο μετέστρεψεν αὐτῶν ὁ θεὸς «τὰς ἑορτὰς εἰς πένθος καὶ τὰς ᾠδὰς εἰς θρῆνον», τῆς περιβοήτου μητροπόλεως ἀποστερήσας αὐτούς, καὶ τὸ ἐν αὐτῇ σεμνὸν ἁγίασμα κατὰ τὴν ἐπὶ Τίτου καὶ Οὐεσπασιανοῦ Ῥωμαίων αὐτοκρατόρων ἡγεμονίαν καθελών, ὡς μηδὲ ἐλθόντας δύνασθαι ἐπ’ αὐτῆς τὰς ἐννόμους ἑορτὰς καὶ πανηγύρεις ἐπιτελεῖν.
Α τὴν δευτέραν τὸ σχοίνισμα, τοῦ διασκεδάσαι τὴν Β Εt Διαθήκην ἀνὰ μέσον Ἰούδα καὶ ἀνὰ μέσον Ἰσραήλ. ο Ἐξ ἐκείνου γάρ τοι τὸ πλῆθος τοῦ ἔθνους ἀπερείφη τῆς πάλαι πρότερον ἐφορώσης αὐτοὺς ἐπισκοπῆς τοῦ Θεοῦ. Δευτέραν δὲ ῥάβδον ἡγοῦμαι τὸ πᾶν ἀθρίως Ἰουδαίων ἔθνος ἐνταῦθα δηλοῦσθαι. Καλεί δ' οὖν αὐτ τὴν σχοίνισμα, λέγων· « Τὴν μίαν ἐκάλεσα κάλλος, καὶ τὴν δευτέραν εκάλεσα σχοίνισμα. ι Καὶ σαφές ἐπιλέγει περὶ τῆς δευτέρας φάσκων· « Καὶ ἀπέρριψα τὴν ῥάβδον τὴν δευτέραν τὸ σχοίνισμα, τοῦ διασκευ δάσαι τὴν Διαθήκην ἀνὰ μέσον Ἰούδα καὶ ἀνὰ μέσον Ἰσραήλ. » Οὗτοι γὰρ ἦσαν τὸ σχοίνισμα καὶ ἡ μά Εδος ἡ δευτέρα. Ἡ δὲ προτέρα κάλλος ώνομασμένη οὐδ' ἄλλη γένοιτο τῆς Ἱερουσαλὴμ αὐτῆς, καὶ τῆς κατὰ Μωσέα λατρείας, ἀπάσης τε τῆς παλαιᾶς Δια θήκης· καὶ τοῦτο δὲ ἐξ αὐτῆς παρίσταται τῆς προσ φητείας φησάσης· • Καὶ λήψομαι τὴν ῥάβδον μου τὴν καλὴν, καὶ ἀποῤῥίψω αὐτὴν, τοῦ διασκεδάσει τὴν Διαθήκην μου. » Ορᾷς ὡς τὴν μὲν Διαθήκην ἑαυτοῦ τὴν ῥάβδον ἔφησεν εἶναι τὴν πρώτην, την δευτέραν δὲ ῥάβδον τὸ σχοίνισμα, πλὴν ἀμφοτέρας τὰς ῥάβδους ἀποῤῥίψειν ἀπειλεῖ, προειπών πρότερον • Καὶ λήψομαι ἐμαυτῷ δύο ῥάβδους· τὴν μίαν ἐκά- λεσα κάλλος, καὶ τὴν δευτέραν ἐκάλεσα σχοίνισμα, ἀνθ' ὧν ὁ μὲν Ἀκύλας φησί· « Τὴν μίαν ἐκάλεσα εὐπρέπειαν, καὶ τὴν ἑτέραν ἐκάλεσα σχοίνισμα, ό δὲ Σύμμαχος· « Τὴν μὲν ἐκάλεσα εὐπρέπειαν, τὴν δὲ μίαν ἐκάλεσα σχοίνισμα. » Τοῦτο μὲν οὖν παντὸς ἔθνους κάλλος καὶ εὐπρέπειαν, τὸν θεῖον νόμον καὶ τὴν ἐν αὐτῷ περιεχομένην Διαθήκην ὠνόμασεν εἰκό τως. Τά τε γὰρ σεμνὰ τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τὰ τῆς ἀρχιερατικῆς λειτουργίας, καὶ πάντα ὅσα πάλαι πρότερον ἐν αὐτοῖς κατὰ τοὺς θείους νόμους, καὶ κατὰ τὴν παλαιὰν Διαθήκην ἐπολιτεύετο, κόσμο; εὐπρεπής ὑπῆρχε ταῖς ὑπὸ τούτων κοσμουμένοις. Σχοίνισμα δὲ τὸ πλῆθος τοῦ ἔθνους καὶ παρὰ Μωσεί κέκληται λέγοντι·ε. Εγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. » ᾿Αλλὰ γὰρ τῶν δύο τούτων ράβδων αθρόως μεταβο λὴν γενήσεσθαι κατὰ τοὺς δηλουμένους χρόνους θεσπί ζει, ὡς καὶ τῆς πάλαι ἐν αὐτῇ παλαιᾶς Διαθήκης, καὶ τοῦ πάλαι ἐν αὐτῇ κάλλους ἀφανισθησομένου, τοῦ σε σχοινίσματος καὶ τοῦ παντὸς ἔθνους διασκεδασθη σομένου, ἐπὰν, τὴν τιμὴν τοῦ τετιμημένου τριάκοντα ἀργυρίων τιμησάμενοι, τῆς σφῶν δυσσεβείας τὴν προσήκουσαν ἀτιμίαν ὑπόσχοιεν. Λέγει δ' οὖν · ι Καὶ λήψομαι τὴν ῥάβδον μου τὴν καλὴν, καὶ ἀπολείψω αὐτὴν, τοῦ διασκεδάσαι τὴν Διαθήκην μου· πάλιν· ο Καὶ ἀπέρριψα τὴν ῥάβδον τὴν δευτέραν τὸ σχοίνισμα.. Ἐπὶ τούτοις ἐπὰν ἡ προφητεία φάσκη • Καὶ ἐξαρῶ τοὺς τρεῖς ποιμένας ἐν μηνὶ ἑνὶ κα μίζω τρία τάγματα αινίττεσθαι τῶν πάλαι τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ προεστώτων, βασιλέων, καὶ ἀρχιερέων, προφητῶν· ἐπεὶ καὶ διὰ τῶν τριῶν τούτων ποιμένων πάντα τὰ κατὰ τοὺς πάλαι πρότερον ᾠκονομείτη. Αλλ' ἐπειδὴ διαστροφὴν καὶ οἱ τρεῖς οὗτοι πεπόν θασι ποιμένες, καθ᾽ ἕνα καιρὸν τὸν ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν (ὅ τε γὰρ βασιλεὺς παρανόμως αὐτῶν ἡγεῖτο, ἀλλόφυλος τις ὢν καὶ οὐκ οἰκεῖος τοῦ ἔθνους· ὅ τε καὶ EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. , - illuc accedunt animas informet ac renovet. Verum- tamen cum pretium appreciati in illa domo proje- ctum, eam ipsam profanam reddiderit, merito sta- tim adjungit : « Et abjeci virgam alteram, quæ di- citur funiculus, ad dissipandum testamentum inter Judam et Israel. Ex illo enim illa gentis multi- tudo abjecta est procul ab antiqua Dei tutela, quæ prius illos conservabat. Alteram autem virgam puto pro universa simul Judaica gente hoc in loco ac- cipi oportere. Qua de causa illam etiam funiculum vocat, dicens : Unam vocavi pulchritudinem, et alteram vocavi funiculum. » Tum de altera eri- denter adjungit illud: ‹ Et abjeci virgam alteram, quæ dicitur funiculus, ad dissipandum testamentum inter Judam et Israel: » siquidem hi erant et fu- niculus et virga altera. Prior autem quæ pulchri- tudo nominata est, non alia fuerit quam ipsa Jeru- salem, adoratioque Mosaica, omnisque prisca con- stitutio, quæ vetus dicitur testamentum, hocque ipsum vel ex ipsa prophetia plane constiterit, dum ait : « Et capiam virgam meam pulchram, et abji- ciam eam ad dissipandum testamentum meum. Vides ut testamentum quidem suum, virgam prio- ren esse dixerit; alteram vero virgam, funiculum, et tamen se utramque abjecturum minatur, quam- vis prius dixerit : . capiam mihi ipsi duas Et virgas, unam vocavi pulchritudinem, et alteram vo- cavi funiculum : » pro quo Aquila quidem sic con- vertit Unam vocavi decorem, et alteram vocavi funiculum. . Symmachus autem : • Hanc quidem vocavi decorem, illam autem vocavi funiculum. › Hoc igitur universæ gentis pulchritudinis deco- risque nomine, divinam legem, et quod in ea con- Cinelur testamentum, merito appellat. Venerabilitas enim illa urbis Jerusalem, et quæ in ea ad munus pontificum sacerdotumque pertinebant, tum etiam omnia quæcunque olim apud illos populos ex divi- nis legibus, et ex veteri testainento de more prius administrabantur, decens quidam ornatus iis erant, qui talibus rebus ornarentur. Funiculus autem ipsa gentis multitudo apud ipsum quoque Mosem vocata est, in illis verbis : • Facta est portio Donini po- pulus ejus Jacob, funiculus hereditatis ejus Israel. > At vero hujusce utriusque virgæ mutationem, magno impetu futuram iis temporibus, de quibus dictum cst, divinat : utpote, cumn et vetus, quod prius in ea erat, testamentum, et pulchritudo quæ in eadem olin cernebatur, delenda fuerit et ad nihilum redi- genda, simulae pretio illius æstimato, qui tri- ginta argenteis aestimatus est, illi pro sua ipso- rum impietate meritæ ignominiæ obnoxii facti sunt; dicit igitur : « Et capiam virgam meam pul- chram, et abjiciam eam ad dissipandum testamen- tum meum. › Et rursus : ‹ Et abjeci virgam altera:n, quæ dicitur funiculus. » Ad hæc, cum in prophetia di- catur illud: ‹ Et auferam tres pastores in mense uno, › arbitror sic tres ordines eorum significari, qui olim populo Dei præerant regum, pontificum et prophetarum ; quoniam ab his tribus, quasi pa- C p
PG 22:755τί δεῖ λέγειν, ὡς ὁ λιμὸς «τοῦ ἀκοῦσαι λόγον κυρίου» πάντας αὐτοὺς μετῆλθεν, ἀνθ’ ὧν ἐξήλασαν ἑαυτῶν τὸν τοῦ θεοῦ λόγον, ὁμοθυμαδὸν αὐτὸν ἀρνησάμενοι καὶ ἀπαρνηθέντες ὑπ’ αὐτοῦ; Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. «Καὶ παρέσται κύριος ὁ θεός μου, καὶ πάντες οἱ ἅγιοι μετ’ αὐτοῦ. ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ οὐκ ἔσται φῶς, καὶ ψῦχος καὶ πάγος ἔσται μίαν ἡμέραν. καὶ ἡ ἡμέρα ἐκείνη γνωστὴ τῷ κυρίῳ, καὶ οὐχ ἡμέρα καὶ οὐ νύξ, πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. καὶ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐξελεύσεται ὕδωρ ζῶν ἐξ Ἱερουσαλήμ, τὸ ἥμισυ αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασσαν τὴν πρώτην, καὶ τὸ ἥμισυ αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασσαν τὴν ἐσχάτην, ἐν θέρει καὶ ἐν ἔαρι ἔσται οὕτως. καὶ ἔσται κύριος εἰς βασιλέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν· ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔσται κύριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον.» Καὶ ταῦτα ἐπὶ τῆς παρουσίας τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπληροῦτο, ἣν ἐποιήσατο, ἤτοι μετὰ τῶν ἱερῶν ἀποστόλων αὐτοῦ καὶ μαθητῶν, ἢ μετὰ τῶν ἁγίων αὐτοῦ, θείων τινῶν δυνάμεων καὶ ἀσωμάτων πνευμάτων, ἀγγέλων τε καὶ λειτουργῶν αὐτοῦ, περὶ ὧν εἴρηται ἐν τοῖς ἱεροῖς εὐαγγελίοις ὅτι «προσῆλθον αὐτῷ ἄγγελοι καὶ διηκόνουν αὐτῷ».
ἀρχιερεὺς, ὑπὸ Ῥωμαίων παραγενόμενος ἐπὶ τὴν λειτουργίαν, οὐ κατὰ τὴν τοῦ γένους διαδοχὴν οὐδὲ κατὰ τοὺς ἐννόμους θεσμούς ἐπὶ τὴν τιμὴν παρῄει· ὅ τε προφήτης μέχρις Ιωάννου, παυσάμενος, οὐκέτι ἐν αὐτοῖς ἐνήργει, ἀντὶ δὲ τούτου ψευδοπροφήτης τις ἀσεβὴς καὶ πλανῶν τὸν λαὸν ), εἰκότως τὰ τρία χα- - ρίσματα, πάλαι πρότερον ὑπὲρ πάντα κόσμον εὐ πρεπῆ τὸ πᾶν ἔθνος κοσμοῦντα, περιαιρήσειν ὑφ' ἕνα καιρὸν ἀπειλεῖ λέγων· « Καὶ ἐξαρῶ τοὺς τρεῖς ποιμένας ἐν μηνὶ ἑνὶ, καὶ βαρυνθήσεται ἡ ψυχή μου ἐπ' αὐτούς·, ἀνθ' οὗ ὁ μὲν ᾿Ακύλας φησί· ι Καὶ ἐκολοβώθη ἡ ψυχή μου ἐν αὐτοῖς· ν ὁ δὲ Σύμμαχος· • Καὶ ὠλιγοψύχησα ἐν αὐτοῖς·, ὁ δὲ Θεοδοτίων· • Καὶ ὠλιγοψύχησεν ἡ ψυχή μου ἐπ' αὐτούς. » Καὶ τὸ αἴτιόν γε τῆς ὀλιγοψυχίας διδάσκει, ἐπιλέγων· • Καὶ γὰρ αἱ ψυχαὶ αὐτῶν ἐπωρύοντο ἐπ' ἐμέ·, ἀνθ᾽ οὗ πάλιν ὁ Ἀκύλας· ο Καί γε ἡ ψυχὴ αὐτῶν ἐπέρκασεν ἐν ἐμοί· ν ὁ δὲ Σύμμαχος· « Καὶ ἡ ψυχὴ αὐτῶν ήκμασεν ἐν ἐμοί. » Ὅμοιον δὲ τῷ, • Καὶ γὰρ αἱ ψυχαὶ αὐτῶν ἐπωρύοντο ἐπ' ἐμὲ, ο παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα εἰρημένῳ, φέρεται παρὰ τῷ Ἱερεμίᾳ ἐκ προσώπου τοῦ Κυρίου κείμενον τό • Εγκαταλέλοιπα τὸν οἶκόν μου, ἀφῆκα τὴν κληρονο μίαν μου, ἔδωκα τὴν ἠγαπημένην ψυχήν μου εἰς χεῖρας ἐχθρῶν αὐτῆς· ἐγενήθη ή κληρονομία μου ἐμοὶ ὡς λέων ἐν δρυμῷ, ἔδωκεν ἐπ' ἐμὲ τὴν φωνὴν αὐτῆς. Μὴ σπήλαιον ὑαίνης ή κληρονομία μου ἐμοί; ο Εἰκότως οὖν διὰ ταῦτα ἑξῆς ἐπιφέρει λέγων· « Καὶ εἶπα· Οὐ ποιμανῶ ὑμᾶς· τὸ ἀποθνῆσκον ἀποθνη- σκέτω, καὶ τὸ ἐκλείπον ἐκλειπέτω, καὶ τὰ κατάλοιπα ἐσθιέτωσαν, ἕκαστος τὰς σάρκας τοῦ πλησίον ἑαυ τοῦ · » μεθ᾽ ὁ ἐπιλέγει· . Καὶ λήψομαι τὴν ῥάβδον μου τὴν καλὴν, καὶ ἀποῤῥίψω αὐτήν·, ἀνθ᾽ οὗ Ακύλας, « Καὶ ἔλαβον, » φησί, τὴν ῥάβδον μου, τὴν εὐπρέπει αν, καὶ περιέκοψα αὐτήν, δηλαδὴ τὴν κατὰ Μωσέα λατρείαν. Οὐκοῦν ἡ μὲν πρώτη ῥάβδος ἡ ἐν ἀρχαῖς τοῦ λόγου πρώτη, συντριβήσεσθαι καὶ ἀποῤῥιφήσεσθαι λέγεται. Ὅτε δὲ ἡ τιμὴ τοῦ τετιμημένου, καὶ τὸ ὑπὲρ αὐτοῦ τῷ προδότῃ δοθὲν ἀργύριον ἐβλήθη εἰς τὸν οἶκον Κυρίου, ὡς εἰς χωνευτήριον, τότε δὴ καὶ τὰ περὶ τῆς δευτέρας ῥάβδου, τοῦ παντὸς ἔθνους δηλαδή, ἀκολούθως οἷα πείσεται προφητεύεται ἐν τῷ, « Καὶ ἀπέρριψα την ῥάβδον τὴν δευτέραν τὸ σχοίνισμα,τοῦ διασκεδάσαι τὴν Διαθήκην ἀνὰ μέσον Ιούδα καὶ ἀνὰ μέσον Ἰσραήλ· καὶ ἐπειδήπερ ἀποβολὴν ἐκείνων σαφῶς διὰ τούτων ὁ λόγος ἐμήνυσεν, εἰκότως ἑξῆς οὐκέτ᾽ αὐτοὺς ἐπιγνώσεσθαι τὴν τῶν προφητευομένων δύναμίν φησιν, ἀλλὰ τοὺς Χαναναίου;, λέγων· ι Καὶ γνώσονται οἱ Χαναναῖοι τὰ πρόβατα τὰ φυλασσόμενά μοι, διότι λόγος Κυρίου ἐστί. ο Τίνες δ᾽ ἂν εἶεν οἱ Χαναναῖοι ἀλλ᾽ ἢ ἡμεῖς οἱ πρὶν ἀλλόφυλοι, καὶ ἐξ ἁπάντων τῶν πάλαι ἀθέω; καὶ ἀσεβῶν ἐθνῶν πρόβατα τῷ Χριστῷ πεφυλαγμένοι; οἱ καὶ διὰ τῆς αὐτοῦ χάριτος μεταβεβλήμεθα, καὶ συν- έντες τὰ τεθεσπισμένα, γνῶσιν ἀληθῆ τοῦ λόγου τοῦ Κυρίου εἰλήφαμεν. Εγνωμέν τε ἡμεῖς οἱ Χαναναίοι καὶ συνήκαμεν τὰ δηλούμενα· οὐκ ἔγνωσαν δὲ οὐδὲ συνῆκαν οἱ τὸν Ἰσραὴλ αὐκοῦντες καὶ ἐπὶ τῷ σπέρ- ματι ᾿Αβραὰμ ἐπαιρόμενοι. Ει DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. A storibus, omnia quæ ad illos veteres olim pertine- B D pro eo argentum proditori erogatum, profectum bant, gubernabantur. Sed quando tres isti pasto- res uno tempore conversionem passi sunt, Salva- tore utique nostro adveniente (nam et rex præter leges creatus, non ab ipsorum genere oriundus, sed externus ipsis tunc præerat; et pontifex a Romanis ad sacram functionem provectus, non ex successione generis, neque secundum leges atque istituta, honorem illum obtinebat; nec prophe- ta, qui usque ad Joannem perveniens, desieral, amplius apud eos operabatur, sed loco ejus men- dax quidam propheta et impius populum decipie- bat), merito tria illa dona, quæ quondam supra omne ornamentum ac decus totam illam gentem or- nabant, sublaturum se uno tempore minatur, di- cens: «Et auferam tres pastores in mense uno, et gravabitur anima mea super eos; pro quo Aquila quidem sic ait : < Et mutilata est anima mea in eis;» Symmachus autem: «Et exanimatus sum in eis ; Theodotion autem : « Et exanimata est anima mea super eos. Et causam exanimationis ostendit in iis quæ adjungit: Etenim animæ eorum rugierunt super me,› pro quo rursus Aquila hoc modo con- vertit : « Etenim anima eorum immaturuit in me, Symmachus autem: • Et anima eorum invaluit in me. › Illi vero quod apud LXX dictum est: «Etenim animæ eorum rugierunt super me, simile quid- dam fertur etiam apud Jeremiam, quod ex persona Domini profertur his verbis: Dereliqui domum meatn, dimisi hæreditatem meani, dedi dilectam C animanı meam in manus inimicorum ejus, facta est hæreditas mea mihi ut leo in silva, dedit super me vocem suam, nunquid spelunca hyænæ hære- ditas mea mihi"? › has igitur ob res merito dein- ceps adiungit: . Et dixi, Non pascam vos; quod meritur, moriatur, et quod deficit, deficiat, et quæ reliqua sunt devorent, unusquisque carnes proximi sun. Post quæ subjicit : . Et capiam virgam meam pulchram, et abjiciam eam. Pro quo Aquila: «Et accepi, inquit, virgam meam, decorem, et excidi illam, » Mosaicam videlicet adorationem. Ergo prima quidem virga initio sermonis, prima item quæ frangatur et abjiciatur, fore dicitur. Cum autem pretium ejus, qui æstimatus est, et * Jer. xii, 8,9. est in domum Domini tanquam in fornacem, tum vero etiam ea quæ ad alteram virgam, hoc est, quæ ad universam gentem pertinent, quid latura sint mali, prophetice declaratur in illis verbis : « abjeci virgam alteram, funiculum ad dissipandum testamentum inter Judam et Israel: et quoniam illorum rejectionem his verbis plane oraculum in- dicavit, merito deinceps non amplius illos vim prophetiarum intellecturos affirmat, sed Chana- næos, sic dicens : «Et cognoscent Chananæi, oves quæ custodiuntur mihi, quod verbum Domini est. › Caterum, qui tandem alii fuerint bi Chananai, quam nos ipsi ? qui prius alieni eranius, et qui es
κατὰ δὲ τὴν ἡμέραν ἐκείνην (οὕτω δὲ φίλον ἀποκαλεῖν τῇ ἱερᾷ γραφῇ πάντα τὸν χρόνον τῆς ἐν ἀνθρώποις αὐτοῦ διατριβῆς) ἐπληροῦτο μετὰ τῶν ἄλλων προρρήσεων καὶ τὰ ἐν χερσὶ τεθεσπισμένα, ὁπηνίκα παρὰ τὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ καιρὸν «ἀπὸ ὥρας ἕκτης σκότος ἐγένετο ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἕως ὥρας ἐνάτης». διό φησιν ἡ προφητεία· «ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ οὐκ ἔσται φῶς», καὶ πάλιν· «καὶ οὐχ ἡμέρα καὶ οὐ νύξ, τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς». δι’ ὧν λευκότατα ἡγοῦμαι ... τὴν τοῦ καιροῦ κατάστασιν, ἐν ᾧ τοῦ σωτῆρος ἀνυψωθέντος καὶ ἡμέρας οὔσης «νὺξ ἀπὸ ὥρας ἕκτης» τὸ περιέχον συνέσχεν «μέχρι τῆς ἐνάτης», μεθ’ ἣν αὖθις τοῦ σκότους διαλείποντος ἡμέρα καὶ φῶς ἐγίνετο, μεθ’ ἃ πάλιν συνήθως ἡ νὺξ κατελάμβανεν. ἅπερ ὁ τῆς προφητείας λόγος ᾐνίττετο φάσκων· «καὶ ἡ ἡμέρα ἐκείνη γνωστὴ τῷ κυρίῳ, καὶ οὐχ ἡμέρα καὶ οὐ νύξ, πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς». οὐχ ἡμέρα μὲν γὰρ ἦν διὰ τὸ μεσημβρινὸν σκότος, καὶ πάλιν οὐ νὺξ διὰ τὴν ἐπικαταλαβοῦσαν ἡμέραν, ἣν παρέστησεν ἐπισημηνάμενος διὰ τοῦ φάναι «τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς». τίς δ’ οὐκ ἂν θαυμάσειεν καὶ τῆς χειμαδίου ὥρας τὴν μνήμην, ἣν καὶ αὐτὴν ἐθέσπισεν ὁ λόγος φήσας·
ἀρχιερεὺς, ὑπὸ Ῥωμαίων παραγενόμενος ἐπὶ τὴν λειτουργίαν, οὐ κατὰ τὴν τοῦ γένους διαδοχὴν οὐδὲ κατὰ τοὺς ἐννόμους θεσμούς ἐπὶ τὴν τιμὴν παρῄει· ὅ τε προφήτης μέχρις Ιωάννου, παυσάμενος, οὐκέτι ἐν αὐτοῖς ἐνήργει, ἀντὶ δὲ τούτου ψευδοπροφήτης τις ἀσεβὴς καὶ πλανῶν τὸν λαὸν ), εἰκότως τὰ τρία χα- - ρίσματα, πάλαι πρότερον ὑπὲρ πάντα κόσμον εὐ πρεπῆ τὸ πᾶν ἔθνος κοσμοῦντα, περιαιρήσειν ὑφ' ἕνα καιρὸν ἀπειλεῖ λέγων· « Καὶ ἐξαρῶ τοὺς τρεῖς ποιμένας ἐν μηνὶ ἑνὶ, καὶ βαρυνθήσεται ἡ ψυχή μου ἐπ' αὐτούς·, ἀνθ' οὗ ὁ μὲν ᾿Ακύλας φησί· ι Καὶ ἐκολοβώθη ἡ ψυχή μου ἐν αὐτοῖς· ν ὁ δὲ Σύμμαχος· • Καὶ ὠλιγοψύχησα ἐν αὐτοῖς·, ὁ δὲ Θεοδοτίων· • Καὶ ὠλιγοψύχησεν ἡ ψυχή μου ἐπ' αὐτούς. » Καὶ τὸ αἴτιόν γε τῆς ὀλιγοψυχίας διδάσκει, ἐπιλέγων· • Καὶ γὰρ αἱ ψυχαὶ αὐτῶν ἐπωρύοντο ἐπ' ἐμέ·, ἀνθ᾽ οὗ πάλιν ὁ Ἀκύλας· ο Καί γε ἡ ψυχὴ αὐτῶν ἐπέρκασεν ἐν ἐμοί· ν ὁ δὲ Σύμμαχος· « Καὶ ἡ ψυχὴ αὐτῶν ήκμασεν ἐν ἐμοί. » Ὅμοιον δὲ τῷ, • Καὶ γὰρ αἱ ψυχαὶ αὐτῶν ἐπωρύοντο ἐπ' ἐμὲ, ο παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα εἰρημένῳ, φέρεται παρὰ τῷ Ἱερεμίᾳ ἐκ προσώπου τοῦ Κυρίου κείμενον τό • Εγκαταλέλοιπα τὸν οἶκόν μου, ἀφῆκα τὴν κληρονο μίαν μου, ἔδωκα τὴν ἠγαπημένην ψυχήν μου εἰς χεῖρας ἐχθρῶν αὐτῆς· ἐγενήθη ή κληρονομία μου ἐμοὶ ὡς λέων ἐν δρυμῷ, ἔδωκεν ἐπ' ἐμὲ τὴν φωνὴν αὐτῆς. Μὴ σπήλαιον ὑαίνης ή κληρονομία μου ἐμοί; ο Εἰκότως οὖν διὰ ταῦτα ἑξῆς ἐπιφέρει λέγων· « Καὶ εἶπα· Οὐ ποιμανῶ ὑμᾶς· τὸ ἀποθνῆσκον ἀποθνη- σκέτω, καὶ τὸ ἐκλείπον ἐκλειπέτω, καὶ τὰ κατάλοιπα ἐσθιέτωσαν, ἕκαστος τὰς σάρκας τοῦ πλησίον ἑαυ τοῦ · » μεθ᾽ ὁ ἐπιλέγει· . Καὶ λήψομαι τὴν ῥάβδον μου τὴν καλὴν, καὶ ἀποῤῥίψω αὐτήν·, ἀνθ᾽ οὗ Ακύλας, « Καὶ ἔλαβον, » φησί, τὴν ῥάβδον μου, τὴν εὐπρέπει αν, καὶ περιέκοψα αὐτήν, δηλαδὴ τὴν κατὰ Μωσέα λατρείαν. Οὐκοῦν ἡ μὲν πρώτη ῥάβδος ἡ ἐν ἀρχαῖς τοῦ λόγου πρώτη, συντριβήσεσθαι καὶ ἀποῤῥιφήσεσθαι λέγεται. Ὅτε δὲ ἡ τιμὴ τοῦ τετιμημένου, καὶ τὸ ὑπὲρ αὐτοῦ τῷ προδότῃ δοθὲν ἀργύριον ἐβλήθη εἰς τὸν οἶκον Κυρίου, ὡς εἰς χωνευτήριον, τότε δὴ καὶ τὰ περὶ τῆς δευτέρας ῥάβδου, τοῦ παντὸς ἔθνους δηλαδή, ἀκολούθως οἷα πείσεται προφητεύεται ἐν τῷ, « Καὶ ἀπέρριψα την ῥάβδον τὴν δευτέραν τὸ σχοίνισμα,τοῦ διασκεδάσαι τὴν Διαθήκην ἀνὰ μέσον Ιούδα καὶ ἀνὰ μέσον Ἰσραήλ· καὶ ἐπειδήπερ ἀποβολὴν ἐκείνων σαφῶς διὰ τούτων ὁ λόγος ἐμήνυσεν, εἰκότως ἑξῆς οὐκέτ᾽ αὐτοὺς ἐπιγνώσεσθαι τὴν τῶν προφητευομένων δύναμίν φησιν, ἀλλὰ τοὺς Χαναναίου;, λέγων· ι Καὶ γνώσονται οἱ Χαναναῖοι τὰ πρόβατα τὰ φυλασσόμενά μοι, διότι λόγος Κυρίου ἐστί. ο Τίνες δ᾽ ἂν εἶεν οἱ Χαναναῖοι ἀλλ᾽ ἢ ἡμεῖς οἱ πρὶν ἀλλόφυλοι, καὶ ἐξ ἁπάντων τῶν πάλαι ἀθέω; καὶ ἀσεβῶν ἐθνῶν πρόβατα τῷ Χριστῷ πεφυλαγμένοι; οἱ καὶ διὰ τῆς αὐτοῦ χάριτος μεταβεβλήμεθα, καὶ συν- έντες τὰ τεθεσπισμένα, γνῶσιν ἀληθῆ τοῦ λόγου τοῦ Κυρίου εἰλήφαμεν. Εγνωμέν τε ἡμεῖς οἱ Χαναναίοι καὶ συνήκαμεν τὰ δηλούμενα· οὐκ ἔγνωσαν δὲ οὐδὲ συνῆκαν οἱ τὸν Ἰσραὴλ αὐκοῦντες καὶ ἐπὶ τῷ σπέρ- ματι ᾿Αβραὰμ ἐπαιρόμενοι. Ει DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. A storibus, omnia quæ ad illos veteres olim pertine- B D pro eo argentum proditori erogatum, profectum bant, gubernabantur. Sed quando tres isti pasto- res uno tempore conversionem passi sunt, Salva- tore utique nostro adveniente (nam et rex præter leges creatus, non ab ipsorum genere oriundus, sed externus ipsis tunc præerat; et pontifex a Romanis ad sacram functionem provectus, non ex successione generis, neque secundum leges atque istituta, honorem illum obtinebat; nec prophe- ta, qui usque ad Joannem perveniens, desieral, amplius apud eos operabatur, sed loco ejus men- dax quidam propheta et impius populum decipie- bat), merito tria illa dona, quæ quondam supra omne ornamentum ac decus totam illam gentem or- nabant, sublaturum se uno tempore minatur, di- cens: «Et auferam tres pastores in mense uno, et gravabitur anima mea super eos; pro quo Aquila quidem sic ait : < Et mutilata est anima mea in eis;» Symmachus autem: «Et exanimatus sum in eis ; Theodotion autem : « Et exanimata est anima mea super eos. Et causam exanimationis ostendit in iis quæ adjungit: Etenim animæ eorum rugierunt super me,› pro quo rursus Aquila hoc modo con- vertit : « Etenim anima eorum immaturuit in me, Symmachus autem: • Et anima eorum invaluit in me. › Illi vero quod apud LXX dictum est: «Etenim animæ eorum rugierunt super me, simile quid- dam fertur etiam apud Jeremiam, quod ex persona Domini profertur his verbis: Dereliqui domum meatn, dimisi hæreditatem meani, dedi dilectam C animanı meam in manus inimicorum ejus, facta est hæreditas mea mihi ut leo in silva, dedit super me vocem suam, nunquid spelunca hyænæ hære- ditas mea mihi"? › has igitur ob res merito dein- ceps adiungit: . Et dixi, Non pascam vos; quod meritur, moriatur, et quod deficit, deficiat, et quæ reliqua sunt devorent, unusquisque carnes proximi sun. Post quæ subjicit : . Et capiam virgam meam pulchram, et abjiciam eam. Pro quo Aquila: «Et accepi, inquit, virgam meam, decorem, et excidi illam, » Mosaicam videlicet adorationem. Ergo prima quidem virga initio sermonis, prima item quæ frangatur et abjiciatur, fore dicitur. Cum autem pretium ejus, qui æstimatus est, et * Jer. xii, 8,9. est in domum Domini tanquam in fornacem, tum vero etiam ea quæ ad alteram virgam, hoc est, quæ ad universam gentem pertinent, quid latura sint mali, prophetice declaratur in illis verbis : « abjeci virgam alteram, funiculum ad dissipandum testamentum inter Judam et Israel: et quoniam illorum rejectionem his verbis plane oraculum in- dicavit, merito deinceps non amplius illos vim prophetiarum intellecturos affirmat, sed Chana- næos, sic dicens : «Et cognoscent Chananæi, oves quæ custodiuntur mihi, quod verbum Domini est. › Caterum, qui tandem alii fuerint bi Chananai, quam nos ipsi ? qui prius alieni eranius, et qui es
«καὶ ψῦχος καὶ πάγος ἔσται»; ὃ καὶ αὐτὸ ἡ τοῦ εὐαγγελίου μαρτυρία συνίστησιν, ὁπηνίκα ὁ Πέτρος ἀκολουθῶν τῷ Ἰησοῦ, περιαψάντων πυρὰν ἐν τῇ αὐλῇ τοῦ Καϊάφα, μετὰ τῶν ἄλλων ἐθερμαίνετο· ὁ γοῦν Ἰωάννης ἄντικρυς καὶ τοῦ ψύχους ἐμνημόνευσεν εἰπών· «εἱστήκεισαν οἱ δοῦλοι καὶ οἱ ὑπηρέται ἀνθρακιὰν πεποιηκότες, ὅτι ψῦχος ἦν, καὶ ἐθερμαίνοντο».
ἀρχιερεὺς, ὑπὸ Ῥωμαίων παραγενόμενος ἐπὶ τὴν λειτουργίαν, οὐ κατὰ τὴν τοῦ γένους διαδοχὴν οὐδὲ κατὰ τοὺς ἐννόμους θεσμούς ἐπὶ τὴν τιμὴν παρῄει· ὅ τε προφήτης μέχρις Ιωάννου, παυσάμενος, οὐκέτι ἐν αὐτοῖς ἐνήργει, ἀντὶ δὲ τούτου ψευδοπροφήτης τις ἀσεβὴς καὶ πλανῶν τὸν λαὸν ), εἰκότως τὰ τρία χα- - ρίσματα, πάλαι πρότερον ὑπὲρ πάντα κόσμον εὐ πρεπῆ τὸ πᾶν ἔθνος κοσμοῦντα, περιαιρήσειν ὑφ' ἕνα καιρὸν ἀπειλεῖ λέγων· « Καὶ ἐξαρῶ τοὺς τρεῖς ποιμένας ἐν μηνὶ ἑνὶ, καὶ βαρυνθήσεται ἡ ψυχή μου ἐπ' αὐτούς·, ἀνθ' οὗ ὁ μὲν ᾿Ακύλας φησί· ι Καὶ ἐκολοβώθη ἡ ψυχή μου ἐν αὐτοῖς· ν ὁ δὲ Σύμμαχος· • Καὶ ὠλιγοψύχησα ἐν αὐτοῖς·, ὁ δὲ Θεοδοτίων· • Καὶ ὠλιγοψύχησεν ἡ ψυχή μου ἐπ' αὐτούς. » Καὶ τὸ αἴτιόν γε τῆς ὀλιγοψυχίας διδάσκει, ἐπιλέγων· • Καὶ γὰρ αἱ ψυχαὶ αὐτῶν ἐπωρύοντο ἐπ' ἐμέ·, ἀνθ᾽ οὗ πάλιν ὁ Ἀκύλας· ο Καί γε ἡ ψυχὴ αὐτῶν ἐπέρκασεν ἐν ἐμοί· ν ὁ δὲ Σύμμαχος· « Καὶ ἡ ψυχὴ αὐτῶν ήκμασεν ἐν ἐμοί. » Ὅμοιον δὲ τῷ, • Καὶ γὰρ αἱ ψυχαὶ αὐτῶν ἐπωρύοντο ἐπ' ἐμὲ, ο παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα εἰρημένῳ, φέρεται παρὰ τῷ Ἱερεμίᾳ ἐκ προσώπου τοῦ Κυρίου κείμενον τό • Εγκαταλέλοιπα τὸν οἶκόν μου, ἀφῆκα τὴν κληρονο μίαν μου, ἔδωκα τὴν ἠγαπημένην ψυχήν μου εἰς χεῖρας ἐχθρῶν αὐτῆς· ἐγενήθη ή κληρονομία μου ἐμοὶ ὡς λέων ἐν δρυμῷ, ἔδωκεν ἐπ' ἐμὲ τὴν φωνὴν αὐτῆς. Μὴ σπήλαιον ὑαίνης ή κληρονομία μου ἐμοί; ο Εἰκότως οὖν διὰ ταῦτα ἑξῆς ἐπιφέρει λέγων· « Καὶ εἶπα· Οὐ ποιμανῶ ὑμᾶς· τὸ ἀποθνῆσκον ἀποθνη- σκέτω, καὶ τὸ ἐκλείπον ἐκλειπέτω, καὶ τὰ κατάλοιπα ἐσθιέτωσαν, ἕκαστος τὰς σάρκας τοῦ πλησίον ἑαυ τοῦ · » μεθ᾽ ὁ ἐπιλέγει· . Καὶ λήψομαι τὴν ῥάβδον μου τὴν καλὴν, καὶ ἀποῤῥίψω αὐτήν·, ἀνθ᾽ οὗ Ακύλας, « Καὶ ἔλαβον, » φησί, τὴν ῥάβδον μου, τὴν εὐπρέπει αν, καὶ περιέκοψα αὐτήν, δηλαδὴ τὴν κατὰ Μωσέα λατρείαν. Οὐκοῦν ἡ μὲν πρώτη ῥάβδος ἡ ἐν ἀρχαῖς τοῦ λόγου πρώτη, συντριβήσεσθαι καὶ ἀποῤῥιφήσεσθαι λέγεται. Ὅτε δὲ ἡ τιμὴ τοῦ τετιμημένου, καὶ τὸ ὑπὲρ αὐτοῦ τῷ προδότῃ δοθὲν ἀργύριον ἐβλήθη εἰς τὸν οἶκον Κυρίου, ὡς εἰς χωνευτήριον, τότε δὴ καὶ τὰ περὶ τῆς δευτέρας ῥάβδου, τοῦ παντὸς ἔθνους δηλαδή, ἀκολούθως οἷα πείσεται προφητεύεται ἐν τῷ, « Καὶ ἀπέρριψα την ῥάβδον τὴν δευτέραν τὸ σχοίνισμα,τοῦ διασκεδάσαι τὴν Διαθήκην ἀνὰ μέσον Ιούδα καὶ ἀνὰ μέσον Ἰσραήλ· καὶ ἐπειδήπερ ἀποβολὴν ἐκείνων σαφῶς διὰ τούτων ὁ λόγος ἐμήνυσεν, εἰκότως ἑξῆς οὐκέτ᾽ αὐτοὺς ἐπιγνώσεσθαι τὴν τῶν προφητευομένων δύναμίν φησιν, ἀλλὰ τοὺς Χαναναίου;, λέγων· ι Καὶ γνώσονται οἱ Χαναναῖοι τὰ πρόβατα τὰ φυλασσόμενά μοι, διότι λόγος Κυρίου ἐστί. ο Τίνες δ᾽ ἂν εἶεν οἱ Χαναναῖοι ἀλλ᾽ ἢ ἡμεῖς οἱ πρὶν ἀλλόφυλοι, καὶ ἐξ ἁπάντων τῶν πάλαι ἀθέω; καὶ ἀσεβῶν ἐθνῶν πρόβατα τῷ Χριστῷ πεφυλαγμένοι; οἱ καὶ διὰ τῆς αὐτοῦ χάριτος μεταβεβλήμεθα, καὶ συν- έντες τὰ τεθεσπισμένα, γνῶσιν ἀληθῆ τοῦ λόγου τοῦ Κυρίου εἰλήφαμεν. Εγνωμέν τε ἡμεῖς οἱ Χαναναίοι καὶ συνήκαμεν τὰ δηλούμενα· οὐκ ἔγνωσαν δὲ οὐδὲ συνῆκαν οἱ τὸν Ἰσραὴλ αὐκοῦντες καὶ ἐπὶ τῷ σπέρ- ματι ᾿Αβραὰμ ἐπαιρόμενοι. Ει DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. A storibus, omnia quæ ad illos veteres olim pertine- B D pro eo argentum proditori erogatum, profectum bant, gubernabantur. Sed quando tres isti pasto- res uno tempore conversionem passi sunt, Salva- tore utique nostro adveniente (nam et rex præter leges creatus, non ab ipsorum genere oriundus, sed externus ipsis tunc præerat; et pontifex a Romanis ad sacram functionem provectus, non ex successione generis, neque secundum leges atque istituta, honorem illum obtinebat; nec prophe- ta, qui usque ad Joannem perveniens, desieral, amplius apud eos operabatur, sed loco ejus men- dax quidam propheta et impius populum decipie- bat), merito tria illa dona, quæ quondam supra omne ornamentum ac decus totam illam gentem or- nabant, sublaturum se uno tempore minatur, di- cens: «Et auferam tres pastores in mense uno, et gravabitur anima mea super eos; pro quo Aquila quidem sic ait : < Et mutilata est anima mea in eis;» Symmachus autem: «Et exanimatus sum in eis ; Theodotion autem : « Et exanimata est anima mea super eos. Et causam exanimationis ostendit in iis quæ adjungit: Etenim animæ eorum rugierunt super me,› pro quo rursus Aquila hoc modo con- vertit : « Etenim anima eorum immaturuit in me, Symmachus autem: • Et anima eorum invaluit in me. › Illi vero quod apud LXX dictum est: «Etenim animæ eorum rugierunt super me, simile quid- dam fertur etiam apud Jeremiam, quod ex persona Domini profertur his verbis: Dereliqui domum meatn, dimisi hæreditatem meani, dedi dilectam C animanı meam in manus inimicorum ejus, facta est hæreditas mea mihi ut leo in silva, dedit super me vocem suam, nunquid spelunca hyænæ hære- ditas mea mihi"? › has igitur ob res merito dein- ceps adiungit: . Et dixi, Non pascam vos; quod meritur, moriatur, et quod deficit, deficiat, et quæ reliqua sunt devorent, unusquisque carnes proximi sun. Post quæ subjicit : . Et capiam virgam meam pulchram, et abjiciam eam. Pro quo Aquila: «Et accepi, inquit, virgam meam, decorem, et excidi illam, » Mosaicam videlicet adorationem. Ergo prima quidem virga initio sermonis, prima item quæ frangatur et abjiciatur, fore dicitur. Cum autem pretium ejus, qui æstimatus est, et * Jer. xii, 8,9. est in domum Domini tanquam in fornacem, tum vero etiam ea quæ ad alteram virgam, hoc est, quæ ad universam gentem pertinent, quid latura sint mali, prophetice declaratur in illis verbis : « abjeci virgam alteram, funiculum ad dissipandum testamentum inter Judam et Israel: et quoniam illorum rejectionem his verbis plane oraculum in- dicavit, merito deinceps non amplius illos vim prophetiarum intellecturos affirmat, sed Chana- næos, sic dicens : «Et cognoscent Chananæi, oves quæ custodiuntur mihi, quod verbum Domini est. › Caterum, qui tandem alii fuerint bi Chananai, quam nos ipsi ? qui prius alieni eranius, et qui es
PG 22:757Καὶ πρὸς μὲν τὴν λέξιν τοιούτου τέλους ἐτύγχανεν τὰ προηγορευμένα, πρὸς δὲ διάνοιαν τὸ πᾶν Ἰουδαίων ἔθνος, τοῦ σωτηρίου φωτὸς αὐτοῖς ἐπιλάμψαντος, αὐτῶν τε «μᾶλλον τὸ σκότος ἢ τὸ φῶς» ἑλομένων, τοῦθ’ ὅπερ καὶ εἵλοντο μετῆλθεν αὐτούς, ἀναχωρήσαντος μὲν αὐτῶν τοῦ φωτός, διαλαβούσης δὲ αὐτοὺς νυκτὸς ἀφεγγοῦς, σκοτισθείσης αὐτῶν τῆς διανοίας πρὸς τὸ μὴ διαυγάσαι τὸν φωτισμὸν τοῦ εὐαγγελίου ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν, ἀλλὰ καὶ ψυγείσης τῆς πρὸς τὸν θεὸν ἀγάπης αὐτῶν, τὰ σύμβολα τούτων εἰκότως ἐτελεῖτο, ἐπληροῦτό τε ἑξῆς τὰ τῆς προρρήσεως, κατὰ τὴν τοιάνδε τῆς σωτηρίου ἐπιφανείας ἡμέραν ὕδατος ζῶντος ἐξελθόντος ἐξ Ἱερουσαλήμ, εἰς πάντα τὰ ἔθνη προελθόντος τοῦ γονίμου καὶ ζωτικοῦ λόγου τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας, ἀρξαμένου μὲν ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας καὶ ἐξ αὐτῆς γε τῆς Ἱερουσαλήμ, διαδοθέντος δὲ εἰς πᾶσαν τὴν γῆν καὶ εἰς πάντα τὰ τῆς οἰκουμένης πέρατα. τούτου δὲ τοῦ ὕδατος καὶ αὐτὸς ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν μνημονεύει λέγων πρὸς τὴν Σαμαρεῖτιν· εἰ ᾔδεις τίς ἐστιν ὁ αἰτῶν σε πιεῖν, «σὺ ἂν ᾔτησας αὐτὸν καὶ ἔδωκεν ἄν σοι ὕδωρ ζῶν».
Α Ἀπὸ τοῦ Ἱερεμίου.—Ετι περὶ τοῦ Ἰούδα ὀνομαστί. Αμαρτία Ἰούδα γέγραπται ἐν γραφείῳ σιδηρῷ, ἐν ὄνυχι ἀδαμαντίνῳ, ἐγκεκολαμμένη ἐπὶ τοῦ στήθους τῆς καρδίας αὐτοῦ, καὶ τοῖς κέρασι τῶν θυσιαστη ρίων ἡμῶν. Ἡνίκα ἀναμνησθῶσιν οἱ υἱοὶ αὐτῶν τὰ θυσιαστήρια αὐτῶν, καὶ τὰ ἄλση αὐτῶν ἐπὶ ξύλου δασέος, καὶ ἐπὶ βουνῶν μετεώρων, ἰσχύν σου καὶ πάντας τοὺς θησαυρούς σου εἰς προνομήν δώσω, καὶ τὰ ὑψηλά σου ἐν ἁμαρτίᾳ ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις σου. Καὶ ἀφαιρεθήσῃ, καὶ ταπεινωθήσῃ ἀπὸ τῆς κληρονομίας, ἧς ἔδωκά σοι, καὶ ἀναβιβῶ σε ἐν τοῖς ἐχθροῖς σου ἐν τῇ γῇ, ἣν οὐκ ἔγνως· ὅτι πῦρ εκκέκαυται ἐν τῷ θυμῷ μου, ἕως αἰῶνος καυθήσεται. » Εἰ καὶ μὴ παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα, ἀλλ᾽ οὖν ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ ταῦτα εύ ρόντες, καὶ ἐν ταῖς τῶν λοιπῶν ἑρμηνευτῶν ἐκδόσεσιν, ἔτι μὴν μετὰ παραθέσεως αστερίσκων καὶ ἐν ταῖς ἀκριβέτι τῶν παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα ἀντιγράφοις, ἀναγκαίως αὐτὰ παρεθέμεθα, ἅτε καὶ ὀνομαστὶ τὸν προδότην Ἰούδα δηλοῦντα, καὶ τὴν πεπραγμένην αὐτῷ ἁμαρτίαν ἀνεξάλειπτον εἶναι διδάσκοντα. Τοῦτο γὰρ αινίττεσθαί μοι δοκεῖ τὸ, « Αμαρτία Ἰούδα ἐγγέγραπται ἐν γραφείῳ σιδηρῷ, ἐν ὄνυχι ἀδαμαν τίνῳ. » Εἴη δ' ἂν καὶ ἐπὶ πᾶν τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἀναφερόμενα, οἷς ἑξῆς καὶ ἀκολούθως μετὰ τὴν ἀνε ξάλειπτον αὐτῶν ἀσέβειαν τὸν μετελθόντα αὐτοὺς ἔσχατον ὄλεθρον ἀπειλεῖ· ἅπερ κατὰ λέξιν έρμη- νεύειν οὐ τοῦ παρόντος τυγχάνει καιροῦ. ᾿Αλλὰ γὰρ τοσούτων περὶ τοῦ προδώσειν μέλλοντος τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν, τῶν τε ἄλλως ἐπιβεβουλευκότων Ο αὐτῷ προαναφωνηθέντων, καιρὸς ἰδεῖν καὶ τὰ ἀμφὶ τὸ πάθος αὐτοῦ μέλλοντα συμβήσεσθαι θεσπιζό μενα. • ᾿Απὸ τοῦ ᾿Αμώς. Περὶ τῆς ἐκλείψεως τοῦ ἡλίου, τῆς ἐπὶ τῷ πάθει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν γεγενης μένης, καὶ περὶ τοῦ παντελούς ολέθρου του Ἰουδαίων ἔθνους. • Ομνύει Κύριος κατὰ ὑπερηφανίας Ἰακώβ, εξ ἐπιλησθήσεται εἰς νίκος πάντα τὰ ἔργα ὑμῶν, καὶ ἐπὶ τούτοις οὐ ταραχθήσεται ἡ γῆ, καὶ πενθήσει πας ὁ κατοικῶν ἐν αὐτῇ, καὶ ἀναβήσεται ὡς ποταμὸς ἡ συντέλεια, καὶ καταβήσεται ὡς ποταμός Αἰγύπτου. Καὶ ἔσται ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ, λέγει Κύριος, δύσε ται ὁ ἥλιος μεσημβρίας, καὶ συσκοτάσει ἐπὶ τῆς γῆς ἐν ἡμέρᾳ τὸ φῶς. Καὶ μεταστρέψω τὰς ἑορτὰς ὑμῶν εἰς πένθος, καὶ πάσας τὰς ᾠδὰς ὑμῶν εἰς θρῆνον· καὶ ἀναβιβῶ ἐπὶ πᾶσαν ὀσφὺν σάκκον, καὶ ἐπὶ πᾶσαν κεφαλὴν φαλάκρωμα· καὶ θήσομαι αὐτὸν ὥσπερ πένθος ἀγαπητοῦ, καὶ τοὺς μετ' αὐτοῦ ὡς ἡμέραν ὀδύνης. Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ ἐξαποστελῶ λιμὸν ἐπὶ τὴν γῆν, οὐ λιμὸν ἄρτου, οὐδὲ EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. universiɔ olim profanis atque impiis gentibus, oves Christo custoditi sumus? qui etiam beneficio illius sumus immutati, et ipsa vaticinia prophetarum intelligentes, cognitionem veram verbi Domini acce- pimus. lidem nos qui sumus Chananæi, novimus atque intelleximus ea quæ dicuntur. Non noverunt autem neque intellexerunt, qui nomine Israel gloriantur, et qui semen Abrahæ jactare consueve runt. A Jeremia. - Item de Juda nominatim. • Peccatum Juda scriptum est stylo ferreo in un- gue adamantino, exaratum super latitudinem cordis ejus, et in cornibus altarium vestrorum. Cum recordati fuerint filii eorum ararum suarum et lucorum suorum in ligno denso et in collibus ex- celsis, robur tuum et omnes thesauros tuos in direptionem dabo, et excelsa tua in peccato in oin • nibus finibus tuis, et privaberis et humiliaberis ab hæreditate, quam dedi tibi, et transferam te ad inimicos tuos in terram quam non nosti ; quoniam ignis accensus est in furore meo, usque in sæcu- lum ardebit 8., Tametsi hæc non apud LXX, alla- men in Hebraico nacti atque in reliquorum inter- pretum editionibus, item in exquisitioribus quo- que ipsorum LXX exemplaribus cum appositione stellularum, necessario ea apposuimus, tan- quạm ea quæ nominatim ipsum proditorem Judam significent, et peccatum quod ab illo commissum est, fieri non posse ut unquam aboleatur. Hoc enim mihi videtur significare illud: • Peccatum Juda scriptum est stylo ferreo in ungue adaman- tino. Poterunt item referri ad universam Judai- eam gentem, quibus deinceps ipso ordine post ipsorum scelus indelebile, extremam, quæ ipsos punitura est, perniciem interminatur, quæ non est Bunc sigillatim ad verbum interpretandi tempus. Sed quando tam multa hactenus de eo, qui Salva- torem ac Dominum nostrum erat proditurus, aliis- que qui illi insidias facturi erant, divinitus præ- dicta exposuimus: tempus jain fuerit quæ sub ipsam ejusdem passionen eventura fuerunt, ut item divinitus per prophetas denuntiata sint, in- tueri. - Ab Amos. De solis defectu, qui in ipsa Salvatoris nostri passione accidit, et de extremo Judaicæ gentis interitu. B • Jural Dominus in superbiam Jacob, si obli- viscetur in victoriam omnia opera vestra, et super his non turbabitur terra, et lugebit omnis qui ha- bitat in ea, et ascendet quasi fluvius consummatio, et descendet quasi fluvius Ægypti, et erit in die illa, dicit Dominus, occidet sol in meridie, et obte- nebrabitur super terram in die lux, et convertam solemnia vestra in luctumn, et omnia cantica vestra D in lamentum, et inducam super omnem lumbum saccum, et super omne caput calvitiem, et ponam eum tanquam luctum dilecti, et qui cum eo fuerint tanquam diem doloris : ecce dies veniunt, dicit Do- minus, et mittam famem in terram, non famem panis, neque sitim aquæ, sed famem audiendi ver- so Jer. xvii, 1-1. -
ὅση δὲ τοῖς ἀπογευσαμένοις τοῦ ζῶντος καὶ λογικοῦ νάματος ὑπῆρξεν ὠφέλεια, παρίστησιν ἑξῆς διδάσκων, ὡς οἱ πιόντες αὐτοῦ, τοὺς πάλαι πολλοὺς βασιλεύσαντας αὐτῶν δαίμονας πονηροὺς ἀπαρνησάμενοι, τὸν ἕνα κύριον καὶ βασιλέα σφῶν αὐτῶν ὁμολογοῦσιν, καὶ ὡς ὁ κύριος ὁ μόνοις τὸ πρὶν Ἑβραίοις γνωριζόμενος γενήσεται βασιλεὺς πάντων τῶν εἰς αὐτὸν ἐξ ἁπάσης τῆς γῆς πιστευσάντων ἐθνῶν, καὶ «τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἓν ἔσται, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον». ὃ καὶ αὐτὸ τίς οὐκ ἂν ὁρῶν ἐκπλαγείη; ἀπὸ γοῦν τῆς Χριστοῦ προσηγορίας (αὐτὸς δὲ ἦν ὁ Χριστὸς ὁ κύριος) τὸ τῶν Χριστιανῶν ὄνομα πάντα τόπον καὶ πόλιν καὶ χώραν καὶ αὐτά γε τὰ ἐν ταῖς ἐρήμοις καὶ ταῖς ἐσχατιαῖς τῆς γῆς οἰκοῦντα ἔθνη περιεκύκλωσεν τοῖς τῆς προφητείας ἀκολούθως θεσπίσμασιν. Ἀπὸ Ψαλμοῦ κα. «Εἰς τὸ τέλος, ὑπὲρ τῆς ἀντιλήψεως τῆς ἑωθινῆς. Ὁ θεὸς ὁ θεός μου, πρόσχες μοι, ἵνα τί ἐγκατέλιπές με; μακρὰν ἀπὸ τῆς σωτηρίας μου οἱ λόγοι τῶν παραπτωμάτων μου. ὁ θεός μου κεκράξομαι ἡμέρας πρὸς σὲ καὶ οὐκ εἰσακούσῃ; καὶ νυκτός, καὶ οὐκ εἰς ἄνοιαν ἐμοί. σὺ δὲ ἐν ἁγίοις κατοικεῖς, ὁ ἔπαινος τοῦ Ἰσραήλ.
Α Ἀπὸ τοῦ Ἱερεμίου.—Ετι περὶ τοῦ Ἰούδα ὀνομαστί. Αμαρτία Ἰούδα γέγραπται ἐν γραφείῳ σιδηρῷ, ἐν ὄνυχι ἀδαμαντίνῳ, ἐγκεκολαμμένη ἐπὶ τοῦ στήθους τῆς καρδίας αὐτοῦ, καὶ τοῖς κέρασι τῶν θυσιαστη ρίων ἡμῶν. Ἡνίκα ἀναμνησθῶσιν οἱ υἱοὶ αὐτῶν τὰ θυσιαστήρια αὐτῶν, καὶ τὰ ἄλση αὐτῶν ἐπὶ ξύλου δασέος, καὶ ἐπὶ βουνῶν μετεώρων, ἰσχύν σου καὶ πάντας τοὺς θησαυρούς σου εἰς προνομήν δώσω, καὶ τὰ ὑψηλά σου ἐν ἁμαρτίᾳ ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις σου. Καὶ ἀφαιρεθήσῃ, καὶ ταπεινωθήσῃ ἀπὸ τῆς κληρονομίας, ἧς ἔδωκά σοι, καὶ ἀναβιβῶ σε ἐν τοῖς ἐχθροῖς σου ἐν τῇ γῇ, ἣν οὐκ ἔγνως· ὅτι πῦρ εκκέκαυται ἐν τῷ θυμῷ μου, ἕως αἰῶνος καυθήσεται. » Εἰ καὶ μὴ παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα, ἀλλ᾽ οὖν ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ ταῦτα εύ ρόντες, καὶ ἐν ταῖς τῶν λοιπῶν ἑρμηνευτῶν ἐκδόσεσιν, ἔτι μὴν μετὰ παραθέσεως αστερίσκων καὶ ἐν ταῖς ἀκριβέτι τῶν παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα ἀντιγράφοις, ἀναγκαίως αὐτὰ παρεθέμεθα, ἅτε καὶ ὀνομαστὶ τὸν προδότην Ἰούδα δηλοῦντα, καὶ τὴν πεπραγμένην αὐτῷ ἁμαρτίαν ἀνεξάλειπτον εἶναι διδάσκοντα. Τοῦτο γὰρ αινίττεσθαί μοι δοκεῖ τὸ, « Αμαρτία Ἰούδα ἐγγέγραπται ἐν γραφείῳ σιδηρῷ, ἐν ὄνυχι ἀδαμαν τίνῳ. » Εἴη δ' ἂν καὶ ἐπὶ πᾶν τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἀναφερόμενα, οἷς ἑξῆς καὶ ἀκολούθως μετὰ τὴν ἀνε ξάλειπτον αὐτῶν ἀσέβειαν τὸν μετελθόντα αὐτοὺς ἔσχατον ὄλεθρον ἀπειλεῖ· ἅπερ κατὰ λέξιν έρμη- νεύειν οὐ τοῦ παρόντος τυγχάνει καιροῦ. ᾿Αλλὰ γὰρ τοσούτων περὶ τοῦ προδώσειν μέλλοντος τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν, τῶν τε ἄλλως ἐπιβεβουλευκότων Ο αὐτῷ προαναφωνηθέντων, καιρὸς ἰδεῖν καὶ τὰ ἀμφὶ τὸ πάθος αὐτοῦ μέλλοντα συμβήσεσθαι θεσπιζό μενα. • ᾿Απὸ τοῦ ᾿Αμώς. Περὶ τῆς ἐκλείψεως τοῦ ἡλίου, τῆς ἐπὶ τῷ πάθει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν γεγενης μένης, καὶ περὶ τοῦ παντελούς ολέθρου του Ἰουδαίων ἔθνους. • Ομνύει Κύριος κατὰ ὑπερηφανίας Ἰακώβ, εξ ἐπιλησθήσεται εἰς νίκος πάντα τὰ ἔργα ὑμῶν, καὶ ἐπὶ τούτοις οὐ ταραχθήσεται ἡ γῆ, καὶ πενθήσει πας ὁ κατοικῶν ἐν αὐτῇ, καὶ ἀναβήσεται ὡς ποταμὸς ἡ συντέλεια, καὶ καταβήσεται ὡς ποταμός Αἰγύπτου. Καὶ ἔσται ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ, λέγει Κύριος, δύσε ται ὁ ἥλιος μεσημβρίας, καὶ συσκοτάσει ἐπὶ τῆς γῆς ἐν ἡμέρᾳ τὸ φῶς. Καὶ μεταστρέψω τὰς ἑορτὰς ὑμῶν εἰς πένθος, καὶ πάσας τὰς ᾠδὰς ὑμῶν εἰς θρῆνον· καὶ ἀναβιβῶ ἐπὶ πᾶσαν ὀσφὺν σάκκον, καὶ ἐπὶ πᾶσαν κεφαλὴν φαλάκρωμα· καὶ θήσομαι αὐτὸν ὥσπερ πένθος ἀγαπητοῦ, καὶ τοὺς μετ' αὐτοῦ ὡς ἡμέραν ὀδύνης. Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ ἐξαποστελῶ λιμὸν ἐπὶ τὴν γῆν, οὐ λιμὸν ἄρτου, οὐδὲ EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. universiɔ olim profanis atque impiis gentibus, oves Christo custoditi sumus? qui etiam beneficio illius sumus immutati, et ipsa vaticinia prophetarum intelligentes, cognitionem veram verbi Domini acce- pimus. lidem nos qui sumus Chananæi, novimus atque intelleximus ea quæ dicuntur. Non noverunt autem neque intellexerunt, qui nomine Israel gloriantur, et qui semen Abrahæ jactare consueve runt. A Jeremia. - Item de Juda nominatim. • Peccatum Juda scriptum est stylo ferreo in un- gue adamantino, exaratum super latitudinem cordis ejus, et in cornibus altarium vestrorum. Cum recordati fuerint filii eorum ararum suarum et lucorum suorum in ligno denso et in collibus ex- celsis, robur tuum et omnes thesauros tuos in direptionem dabo, et excelsa tua in peccato in oin • nibus finibus tuis, et privaberis et humiliaberis ab hæreditate, quam dedi tibi, et transferam te ad inimicos tuos in terram quam non nosti ; quoniam ignis accensus est in furore meo, usque in sæcu- lum ardebit 8., Tametsi hæc non apud LXX, alla- men in Hebraico nacti atque in reliquorum inter- pretum editionibus, item in exquisitioribus quo- que ipsorum LXX exemplaribus cum appositione stellularum, necessario ea apposuimus, tan- quạm ea quæ nominatim ipsum proditorem Judam significent, et peccatum quod ab illo commissum est, fieri non posse ut unquam aboleatur. Hoc enim mihi videtur significare illud: • Peccatum Juda scriptum est stylo ferreo in ungue adaman- tino. Poterunt item referri ad universam Judai- eam gentem, quibus deinceps ipso ordine post ipsorum scelus indelebile, extremam, quæ ipsos punitura est, perniciem interminatur, quæ non est Bunc sigillatim ad verbum interpretandi tempus. Sed quando tam multa hactenus de eo, qui Salva- torem ac Dominum nostrum erat proditurus, aliis- que qui illi insidias facturi erant, divinitus præ- dicta exposuimus: tempus jain fuerit quæ sub ipsam ejusdem passionen eventura fuerunt, ut item divinitus per prophetas denuntiata sint, in- tueri. - Ab Amos. De solis defectu, qui in ipsa Salvatoris nostri passione accidit, et de extremo Judaicæ gentis interitu. B • Jural Dominus in superbiam Jacob, si obli- viscetur in victoriam omnia opera vestra, et super his non turbabitur terra, et lugebit omnis qui ha- bitat in ea, et ascendet quasi fluvius consummatio, et descendet quasi fluvius Ægypti, et erit in die illa, dicit Dominus, occidet sol in meridie, et obte- nebrabitur super terram in die lux, et convertam solemnia vestra in luctumn, et omnia cantica vestra D in lamentum, et inducam super omnem lumbum saccum, et super omne caput calvitiem, et ponam eum tanquam luctum dilecti, et qui cum eo fuerint tanquam diem doloris : ecce dies veniunt, dicit Do- minus, et mittam famem in terram, non famem panis, neque sitim aquæ, sed famem audiendi ver- so Jer. xvii, 1-1. -
ἐπὶ σοὶ ἤλπισαν οἱ πατέρες ἡμῶν, ἤλπισαν καὶ ἐρρύσω αὐτούς. πρὸς σὲ ἐκέκραξαν καὶ ἐσώθησαν, ἐπὶ σοὶ ἤλπισαν, καὶ οὐ κατῃσχύνθησαν. ἐγὼ δέ εἰμι σκώληξ καὶ οὐκ ἄνθρωπος, ὄνειδος ἀνθρώπων καὶ ἐξουδένημα λαοῦ. πάντες οἱ θεωροῦντές με ἐξεμυκτήρισάν με, ἐλάλησαν ἐν χείλεσιν, ἐκίνησαν κεφαλήν· ἤλπισεν ἐπὶ κύριον, ῥυσάσθω αὐτόν· σωσάτω αὐτόν, ὅτι θέλει αὐτόν, ὅτι σὺ εἶ ὁ ἐκσπάσας με ἐκ γαστρός, ἡ ἐλπίς μου ἀπὸ μαστῶν τῆς μητρός μου· ἐπὶ σὲ ἐπερρίφην ἐκ μήτρας. ἀπὸ γαστρὸς μητρός μου θεός μου εἶ σύ· μὴ ἀποστῇς ἀπ’ ἐμοῦ, ὅτι θλῖψις ἐγγύς, ὅτι οὐκ ἔστιν ὁ βοηθῶν. περιεκύκλωσάν με μόσχοι πολλοί, ταῦροι πίονες περιέσχον με· ἤνοιξαν ἐπ’ ἐμὲ τὸ στόμα αὐτῶν, ὡς λέων ἁρπάζων καὶ ὠρυόμενος. ὡσεὶ ὕδωρ ἐξεχύθη καὶ διεσκορπίσθη πάντα τὰ ὀστᾶ μου, ἐγενήθη ἡ καρδία μου ὡσεὶ κηρὸς τηκόμενος ἐν μέσῳ τῆς κοιλίας μου. ἐξηράνθη ὡς ὄστρακον ἡ ἰσχύς μου, καὶ ἡ γλῶσσά μου κεκόλληται τῷ λάρυγγί μου, καὶ εἰς χοῦν θανάτου κατήγαγές με. ὅτι ἐκύκλωσάν με κύνες πολλοί, συναγωγὴ πονηρευομένων περιέσχον με· ὤρυξαν χεῖράς μου καὶ πόδας μου. ἐξηρίθμησαν πάντα τὰ ὀστᾶ μου· αὐτοὶ δὲ κατενόησαν καὶ ἐπεῖδόν με.
Α Ἀπὸ τοῦ Ἱερεμίου.—Ετι περὶ τοῦ Ἰούδα ὀνομαστί. Αμαρτία Ἰούδα γέγραπται ἐν γραφείῳ σιδηρῷ, ἐν ὄνυχι ἀδαμαντίνῳ, ἐγκεκολαμμένη ἐπὶ τοῦ στήθους τῆς καρδίας αὐτοῦ, καὶ τοῖς κέρασι τῶν θυσιαστη ρίων ἡμῶν. Ἡνίκα ἀναμνησθῶσιν οἱ υἱοὶ αὐτῶν τὰ θυσιαστήρια αὐτῶν, καὶ τὰ ἄλση αὐτῶν ἐπὶ ξύλου δασέος, καὶ ἐπὶ βουνῶν μετεώρων, ἰσχύν σου καὶ πάντας τοὺς θησαυρούς σου εἰς προνομήν δώσω, καὶ τὰ ὑψηλά σου ἐν ἁμαρτίᾳ ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις σου. Καὶ ἀφαιρεθήσῃ, καὶ ταπεινωθήσῃ ἀπὸ τῆς κληρονομίας, ἧς ἔδωκά σοι, καὶ ἀναβιβῶ σε ἐν τοῖς ἐχθροῖς σου ἐν τῇ γῇ, ἣν οὐκ ἔγνως· ὅτι πῦρ εκκέκαυται ἐν τῷ θυμῷ μου, ἕως αἰῶνος καυθήσεται. » Εἰ καὶ μὴ παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα, ἀλλ᾽ οὖν ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ ταῦτα εύ ρόντες, καὶ ἐν ταῖς τῶν λοιπῶν ἑρμηνευτῶν ἐκδόσεσιν, ἔτι μὴν μετὰ παραθέσεως αστερίσκων καὶ ἐν ταῖς ἀκριβέτι τῶν παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα ἀντιγράφοις, ἀναγκαίως αὐτὰ παρεθέμεθα, ἅτε καὶ ὀνομαστὶ τὸν προδότην Ἰούδα δηλοῦντα, καὶ τὴν πεπραγμένην αὐτῷ ἁμαρτίαν ἀνεξάλειπτον εἶναι διδάσκοντα. Τοῦτο γὰρ αινίττεσθαί μοι δοκεῖ τὸ, « Αμαρτία Ἰούδα ἐγγέγραπται ἐν γραφείῳ σιδηρῷ, ἐν ὄνυχι ἀδαμαν τίνῳ. » Εἴη δ' ἂν καὶ ἐπὶ πᾶν τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἀναφερόμενα, οἷς ἑξῆς καὶ ἀκολούθως μετὰ τὴν ἀνε ξάλειπτον αὐτῶν ἀσέβειαν τὸν μετελθόντα αὐτοὺς ἔσχατον ὄλεθρον ἀπειλεῖ· ἅπερ κατὰ λέξιν έρμη- νεύειν οὐ τοῦ παρόντος τυγχάνει καιροῦ. ᾿Αλλὰ γὰρ τοσούτων περὶ τοῦ προδώσειν μέλλοντος τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν, τῶν τε ἄλλως ἐπιβεβουλευκότων Ο αὐτῷ προαναφωνηθέντων, καιρὸς ἰδεῖν καὶ τὰ ἀμφὶ τὸ πάθος αὐτοῦ μέλλοντα συμβήσεσθαι θεσπιζό μενα. • ᾿Απὸ τοῦ ᾿Αμώς. Περὶ τῆς ἐκλείψεως τοῦ ἡλίου, τῆς ἐπὶ τῷ πάθει τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν γεγενης μένης, καὶ περὶ τοῦ παντελούς ολέθρου του Ἰουδαίων ἔθνους. • Ομνύει Κύριος κατὰ ὑπερηφανίας Ἰακώβ, εξ ἐπιλησθήσεται εἰς νίκος πάντα τὰ ἔργα ὑμῶν, καὶ ἐπὶ τούτοις οὐ ταραχθήσεται ἡ γῆ, καὶ πενθήσει πας ὁ κατοικῶν ἐν αὐτῇ, καὶ ἀναβήσεται ὡς ποταμὸς ἡ συντέλεια, καὶ καταβήσεται ὡς ποταμός Αἰγύπτου. Καὶ ἔσται ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ, λέγει Κύριος, δύσε ται ὁ ἥλιος μεσημβρίας, καὶ συσκοτάσει ἐπὶ τῆς γῆς ἐν ἡμέρᾳ τὸ φῶς. Καὶ μεταστρέψω τὰς ἑορτὰς ὑμῶν εἰς πένθος, καὶ πάσας τὰς ᾠδὰς ὑμῶν εἰς θρῆνον· καὶ ἀναβιβῶ ἐπὶ πᾶσαν ὀσφὺν σάκκον, καὶ ἐπὶ πᾶσαν κεφαλὴν φαλάκρωμα· καὶ θήσομαι αὐτὸν ὥσπερ πένθος ἀγαπητοῦ, καὶ τοὺς μετ' αὐτοῦ ὡς ἡμέραν ὀδύνης. Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ ἐξαποστελῶ λιμὸν ἐπὶ τὴν γῆν, οὐ λιμὸν ἄρτου, οὐδὲ EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. universiɔ olim profanis atque impiis gentibus, oves Christo custoditi sumus? qui etiam beneficio illius sumus immutati, et ipsa vaticinia prophetarum intelligentes, cognitionem veram verbi Domini acce- pimus. lidem nos qui sumus Chananæi, novimus atque intelleximus ea quæ dicuntur. Non noverunt autem neque intellexerunt, qui nomine Israel gloriantur, et qui semen Abrahæ jactare consueve runt. A Jeremia. - Item de Juda nominatim. • Peccatum Juda scriptum est stylo ferreo in un- gue adamantino, exaratum super latitudinem cordis ejus, et in cornibus altarium vestrorum. Cum recordati fuerint filii eorum ararum suarum et lucorum suorum in ligno denso et in collibus ex- celsis, robur tuum et omnes thesauros tuos in direptionem dabo, et excelsa tua in peccato in oin • nibus finibus tuis, et privaberis et humiliaberis ab hæreditate, quam dedi tibi, et transferam te ad inimicos tuos in terram quam non nosti ; quoniam ignis accensus est in furore meo, usque in sæcu- lum ardebit 8., Tametsi hæc non apud LXX, alla- men in Hebraico nacti atque in reliquorum inter- pretum editionibus, item in exquisitioribus quo- que ipsorum LXX exemplaribus cum appositione stellularum, necessario ea apposuimus, tan- quạm ea quæ nominatim ipsum proditorem Judam significent, et peccatum quod ab illo commissum est, fieri non posse ut unquam aboleatur. Hoc enim mihi videtur significare illud: • Peccatum Juda scriptum est stylo ferreo in ungue adaman- tino. Poterunt item referri ad universam Judai- eam gentem, quibus deinceps ipso ordine post ipsorum scelus indelebile, extremam, quæ ipsos punitura est, perniciem interminatur, quæ non est Bunc sigillatim ad verbum interpretandi tempus. Sed quando tam multa hactenus de eo, qui Salva- torem ac Dominum nostrum erat proditurus, aliis- que qui illi insidias facturi erant, divinitus præ- dicta exposuimus: tempus jain fuerit quæ sub ipsam ejusdem passionen eventura fuerunt, ut item divinitus per prophetas denuntiata sint, in- tueri. - Ab Amos. De solis defectu, qui in ipsa Salvatoris nostri passione accidit, et de extremo Judaicæ gentis interitu. B • Jural Dominus in superbiam Jacob, si obli- viscetur in victoriam omnia opera vestra, et super his non turbabitur terra, et lugebit omnis qui ha- bitat in ea, et ascendet quasi fluvius consummatio, et descendet quasi fluvius Ægypti, et erit in die illa, dicit Dominus, occidet sol in meridie, et obte- nebrabitur super terram in die lux, et convertam solemnia vestra in luctumn, et omnia cantica vestra D in lamentum, et inducam super omnem lumbum saccum, et super omne caput calvitiem, et ponam eum tanquam luctum dilecti, et qui cum eo fuerint tanquam diem doloris : ecce dies veniunt, dicit Do- minus, et mittam famem in terram, non famem panis, neque sitim aquæ, sed famem audiendi ver- so Jer. xvii, 1-1. -
PG 22:759διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου ἔβαλον κλῆρον. σὺ δέ, κύριε, μὴ μακρύνῃς τὴν βοήθειάν μου, εἰς τὴν ἀντίληψίν μου πρόσχες. ῥῦσαι ἀπὸ ῥομφαίας τὴν ψυχήν μου, καὶ ἐκ χειρὸς κυνὸς τὴν μονογενῆ μου· σῶσόν με ἐκ στόματος λέοντος, καὶ ἀπὸ κεράτων μονοκερώτων τὴν ταπείνωσίν μου. διηγήσομαι τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου, ἐν μέσῳ ἐκκλησίας ὑμνήσω σε. οἱ φοβούμενοι κύριον, αἰνέσατε αὐτόν· ἅπαν τὸ σπέρμα Ἰακώβ, δοξάσατε αὐτόν. φοβηθήτωσαν αὐτὸν ἅπαν τὸ σπέρμα Ἰσραήλ. ὅτι οὐκ ἐξουδένωσεν οὐδὲ προσώχθισεν τῇ δεήσει τοῦ πτωχοῦ, οὐδὲ ἀπέστρεψεν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἀπ’ ἐμοῦ, καὶ ἐν τῷ κεκραγέναι με πρὸς αὐτὸν εἰσήκουσέν μου. παρὰ σοῦ ὁ ἔπαινός μου ἐν ἐκκλησίᾳ μεγάλῃ, τὰς εὐχάς μου ἀποδώσω ἐνώπιον τῶν φοβουμένων αὐτόν. φάγονται πένητες καὶ ἐμπλησθήσονται, καὶ αἰνέσουσι κύριον οἱ ἐκζητοῦντες αὐτόν· ζήσονται αἱ καρδίαι αὐτῶν εἰς αἰῶνα αἰῶνος. μνησθήσονται καὶ ἐπιστραφήσονται πρὸς κύριον πάντα τὰ πέρατα τῆς γῆς, καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιον αὐτοῦ πᾶσαι αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν· ὅτι τοῦ κυρίου ἡ βασιλεία, καὶ αὐτὸς δεσπόζει τῶν ἐθνῶν.
Α Θεοῦ Λόγον, ὁμοθυμαδὸν αὐτὸν ἀρνησάμενος, καὶ ἀπαρνηθέντες ὑπ' αὐτοῦ; η Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. — "Ετι περὶ τῆς ἐκλείψεως τοῦ ἡλίου, καὶ τοῦ κατὰ τὸ σωτήριον πάθος καιρού. • Καὶ παρέσται Κύριος ὁ Θεός μου, καὶ πάντες οἱ ἅγιοι μετ' αὐτοῦ. Ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ οὐκ ἔσται φῶς, καὶ ψύχος καὶ πάγος ἔσται μίαν ἡμέραν. Καὶ ἡ ἡμέρα ἐκείνη γνωστὴ τῷ Κυρίῳ, καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐ νύξ, τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. Καὶ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐξελεύσεται ὕδωρ ζῶν ἐξ Ἱερουσαλήμ, τὸ ἥμισυ αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασσαν την πρώτην, καὶ τὸ ἥμισυ αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασσαν τὴν ἐσχάτην. Ἐν θέρει καὶ ἐν ἔαρι ἔσται οὕτως. Καὶ ἔσται Κύριος εἰς βασιλέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔσται Κύ- ριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον. » Καὶ ταῦτα ἐπὶ τῆς παρουσίας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπληροῦτο, ἣν ἐποιήσατο ἤτοι μετὰ τῶν ἱερῶν ἀποστόλων αὐτοῦ καὶ μαθητῶν, ἡ μετὰ τῶν ἁγίων αὐτοῦ, θείων τινῶν δυνάμεων καὶ ἀσωμάτων πνευμάτων, ἀγγέλων τε καὶ λειτουργών αὐτοῦ, περὶ ὧν εἴρηται ἐν τοῖς ἱεροῖς Εὐαγγελίας, ὅτι ο προσῆλθον αὐτῷ ἄγγελοι, καὶ διηκόνουν αὐτῷ. Κατὰ δὲ τὴν ἡμέραν ἐκείνην (οὕτω δὲ φίλον ἀποκα- λεῖν τῇ ἱερᾷ Γραφῇ πάντα τὸν χρόνον τῆς ἐν ἀνθρώ ποις αὐτοῦ διατριβής) πληροῦτο μετὰ τῶν ἄλλων προῤῥήσεων καὶ τὰ ἐν χερσὶ τεθεσπισμένα, όπηνίκα παρὰ τὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ καιρὸν, ἀπὸ ὥρας ἕκτης σκότος ἐγένετο ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἕως ὥρας ἐννάτης. Διό φησιν ἡ προφητεία· « Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ οὐκ ἔσται φῶς· καὶ πάλιν· Καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐ νύξ, τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς· ο δι᾿ ὧν λευκότατα ἡγοῦμαι τὴν τοῦ καιροῦ κατάστασιν, ἐν ᾧ τοῦ Σω τῆρος ἀνυψωθέντος, καὶ ἡμέρας οὔσης, νὺξ ἀπὸ ὥρας ἕκτης τὸ περιέχον συνέσχε μέχρι τῆς ἐννάτης, μεθ' ην αὖθις τοῦ σκότους διαλείποντος, ἡμέρα καὶ φῶς ἐγίνε το, μεθ' & πάλιν συνήθως ἡ νύξ κατελάμβανεν. "Απερ ὁ τῆς προφητείας λόγος ἡνίττετο φάσκων· « Καὶ ἡμέρα ἐκείνη γνωστὴ τῷ Κυρίῳ, καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐ νύξ, τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς.» Οὐχ ἡμέρα μὲν γὰρ ἦν διὰ τὸ μεσημβρινὸν σκότος· καὶ πάλιν οὐ νύξ διὰ τὴν ἐπικαταλαβοῦσαν ἡμέραν, ἣν παρέστησεν ἐπιση μηνάμενος διὰ τοῦ φάναι, « τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. » Τίς δ' οὐκ ἂν θαυμάσειε τῆς χειμαδίου ὥρας τὴν μνήμην ; ἣν καὶ αὐτὴν ἐθέσπισεν ὁ λόγος φή- σας· « Καὶ ψύχος καὶ πάγος ἔσται· ι καὶ αὐτὸ ἡ τοῦ Εὐαγγελίου μαρτυρία συνίστησιν, ὁπηνίκα ὁ Πέτρος ἀκολουθῶν τῷ Ἰησοῦ, περιαψάντων πυρὰν ἐν τῇ αὐλῇ τοῦ Καϊάφα, μετὰ τῶν ἄλλων ἐθερμαί νετο. Ο γοῦν Ἰωάννης ἄντικρυς καὶ τοῦ ψύχους εμνημόνευσεν εἰπών· « Εἱστήκεισαν οἱ δοῦλοι καὶ οἱ ὑπηρέται ἀνθρακιάν πεποιηκότες, ὅτι ψύχος ἦν, καὶ ἐθερμαίνοντο. • Καὶ πρὸς μὲν τὴν λέξιν τοιού του τέλους ἐτύγχανε τὰ προηγορευμένα· πρὸς δὲ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. - APOLOGETICA. et celebrare in ea legitima solemnia, et legitimnos conventus possint. Caterum, quid opus est dicere, quemadmodum fames audiendi verbum Domini, omnes illos invaserit? propterea quod procul a seipsis Dei Verbum exegerint, cum illud uno animo negaverunt, et ab eodem negati sunt. A Zacharia. - Item de solis defectu, et de tempore salutaris Passionis. B ‹ Et adveniet Dominus Deus meus, et omnes sancti cum eu ; in die illa non erit lux, et frigus, et gelu erit in uno die, et dies ille notus Domino, et neque dies, neque nox, ad vesperam erit lux, et in die illa egredietur aqua viva de Jerusalem, di- midium ejus in mare primum, et dimidium ejus in mare extremum, in æstate et in vere erit sic, et erit Dominus in regem super universam terram; in die illa erit Dominus unus, et nomen ejus unum, ambiens omnem terram et solitudinem 83. › Hæc quoque in adventu Salvatoris nostri completa sunt : cum advenit, sive cum suis sacris apostolis, sive cum suis sanctis, divinis videlicet quibusdam po- testatibus et incorporeis spiritibus, necnon angelis et ministris suis, de quibus dictum est in sacris Evangeliis, quod utique ad illum accesserint angeli, et illi ministraverint. Porro autem die illo (sic au- tem sacræ litteræ consueverunt omne tempus vo- care, quo ille inter homines versatus est) una cum aliis prædictionibus etiam quod nunc tractatur, oraculum completum est, cum utique sub illius pas- sionis tempus ab hora sexta tenebræ factæ sunt super universam terram usque ad horam nonam. C Ex quo sic ait prophetia : In die illa non erit Jux. › Et rursus: « Et neque dies, neque nox, ad vesperam erit lux, quibus verbis perspicue indi- cari puto illius temporis conditionem, cum Salva- tore nostro altius sublato in ipsa dici luce, nox ab hora sexta id, quod circum terram est, obtinuit usque ad horam nonam. Post quam rursus desinentibus tenebris, dies et lux reversa est : post quæ rursus consueta nox secuta est. Quæ omnia sermo propheticus innuit, ubi ait: Et dies ille notus Domino, et neque dies, neque nox, ad vespe- ram erit lux, › dies quidem ille non erat, propter meridianas tenebras, sed nec item nox, propter Apsius diei recursum, quem indicavit significans per illa verba, ad vesperam erit lux. » Quis autem non admiretur etiam hibernæ horæ commemoratio- nem? quam ipsam itidem divinavit oraculum, cum ait : . Et frigus et gelu erit. Quod item ipsum Evangelii testimonium commendat, cum Petrus dum Jesum sequitur, accenso igne in atrio Caiphæ, una cum aliis calefaciebat se. Proinde Joannes frigoris quoque mentionem apertissime facit, di- cens : e Stabant servi et ministri ad prunas, quia frigus erat, et calefaciebant se 8., Et ad verbum quidem hujusmodi finem contigerunt, quæ sic præ- dicta sunt ad sensum vero, cum Judæis salutare Zachar. XIV, 5-10. ** Jean. xviii, 18. D -
ἔφαγον καὶ προσεκύνησαν πάντες οἱ πίονες τῆς γῆς, ἐνώπιον αὐτοῦ προπεσοῦνται πάντες οἱ καταβαίνοντες εἰς τὴν γῆν· καὶ ἡ ψυχή μου αὐτῷ ζῇ· καὶ τὸ σπέρμα μου δουλεύσει αὐτῷ· ἀναγγελήσεται τῷ κυρίῳ γενεὰ ἡ ἐρχομένη, καὶ ἀναγγελοῦσι τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ λαῷ τῷ τεχθησομένῳ, ὃν ἐποίησεν ὁ κύριος.» Τὸ «ὁ θεὸς ὁ θεός μου, πρόσχες μοι, ἵνα τί ἐγκατέλιπές με;» ἐν ἀρχαῖς τοῦ ψαλμοῦ λεγόμενον κατὰ τὸν Ματθαῖον ὑπὸ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν παρὰ τὸν τοῦ πάθους καιρὸν οὕτως εἴρηται· «γενομένης δὲ ὥρας ἕκτης σκότος ἐγένετο ἐφ’ ὅλην τὴν γῆν ἕως ὥρας ἐνάτης, καὶ τῇ ἐνάτῃ ὥρᾳ ἐβόησεν Ἰησοῦς φωνῇ μεγάλῃ ἐλωεὶμ ἐλωεὶμ λεμᾶ σαβαχθανί, ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον, ὁ θεὸς ὁ θεός μου ἵνα τί ἐγκατέλιπές με;» εἴληπται δὲ ἡ ἑβραϊκὴ λέξις ἀπὸ τῆς ἐν χερσὶ προφητείας. αὐταῖς γοῦν συλλαβαῖς τὸ ἠλεὶ ἠλεὶ λεμᾶ σαβαχθανεὶ» ἡ τοῦ ψαλμοῦ καταρχὴ περιέχει, ὅπερ ὁ Ἀκύλας τοῦτον ἡρμήνευσεν τὸν τρόπον «ἰσχυρέ μου, ἰσχυρέ μου, ἵνα τί ἐγκατέλιπές με;» ταῦτα δὲ ὅτι τοῖς ὑπὸ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν κατὰ τὸν τοῦ πάθους καιρὸν εἰρημένοις ἰσοδυναμεῖ πᾶς ὅστις οὖν ὁμολογήσαι ἄν.
Α Θεοῦ Λόγον, ὁμοθυμαδὸν αὐτὸν ἀρνησάμενος, καὶ ἀπαρνηθέντες ὑπ' αὐτοῦ; η Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. — "Ετι περὶ τῆς ἐκλείψεως τοῦ ἡλίου, καὶ τοῦ κατὰ τὸ σωτήριον πάθος καιρού. • Καὶ παρέσται Κύριος ὁ Θεός μου, καὶ πάντες οἱ ἅγιοι μετ' αὐτοῦ. Ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ οὐκ ἔσται φῶς, καὶ ψύχος καὶ πάγος ἔσται μίαν ἡμέραν. Καὶ ἡ ἡμέρα ἐκείνη γνωστὴ τῷ Κυρίῳ, καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐ νύξ, τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. Καὶ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐξελεύσεται ὕδωρ ζῶν ἐξ Ἱερουσαλήμ, τὸ ἥμισυ αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασσαν την πρώτην, καὶ τὸ ἥμισυ αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασσαν τὴν ἐσχάτην. Ἐν θέρει καὶ ἐν ἔαρι ἔσται οὕτως. Καὶ ἔσται Κύριος εἰς βασιλέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔσται Κύ- ριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον. » Καὶ ταῦτα ἐπὶ τῆς παρουσίας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπληροῦτο, ἣν ἐποιήσατο ἤτοι μετὰ τῶν ἱερῶν ἀποστόλων αὐτοῦ καὶ μαθητῶν, ἡ μετὰ τῶν ἁγίων αὐτοῦ, θείων τινῶν δυνάμεων καὶ ἀσωμάτων πνευμάτων, ἀγγέλων τε καὶ λειτουργών αὐτοῦ, περὶ ὧν εἴρηται ἐν τοῖς ἱεροῖς Εὐαγγελίας, ὅτι ο προσῆλθον αὐτῷ ἄγγελοι, καὶ διηκόνουν αὐτῷ. Κατὰ δὲ τὴν ἡμέραν ἐκείνην (οὕτω δὲ φίλον ἀποκα- λεῖν τῇ ἱερᾷ Γραφῇ πάντα τὸν χρόνον τῆς ἐν ἀνθρώ ποις αὐτοῦ διατριβής) πληροῦτο μετὰ τῶν ἄλλων προῤῥήσεων καὶ τὰ ἐν χερσὶ τεθεσπισμένα, όπηνίκα παρὰ τὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ καιρὸν, ἀπὸ ὥρας ἕκτης σκότος ἐγένετο ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἕως ὥρας ἐννάτης. Διό φησιν ἡ προφητεία· « Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ οὐκ ἔσται φῶς· καὶ πάλιν· Καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐ νύξ, τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς· ο δι᾿ ὧν λευκότατα ἡγοῦμαι τὴν τοῦ καιροῦ κατάστασιν, ἐν ᾧ τοῦ Σω τῆρος ἀνυψωθέντος, καὶ ἡμέρας οὔσης, νὺξ ἀπὸ ὥρας ἕκτης τὸ περιέχον συνέσχε μέχρι τῆς ἐννάτης, μεθ' ην αὖθις τοῦ σκότους διαλείποντος, ἡμέρα καὶ φῶς ἐγίνε το, μεθ' & πάλιν συνήθως ἡ νύξ κατελάμβανεν. "Απερ ὁ τῆς προφητείας λόγος ἡνίττετο φάσκων· « Καὶ ἡμέρα ἐκείνη γνωστὴ τῷ Κυρίῳ, καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐ νύξ, τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς.» Οὐχ ἡμέρα μὲν γὰρ ἦν διὰ τὸ μεσημβρινὸν σκότος· καὶ πάλιν οὐ νύξ διὰ τὴν ἐπικαταλαβοῦσαν ἡμέραν, ἣν παρέστησεν ἐπιση μηνάμενος διὰ τοῦ φάναι, « τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. » Τίς δ' οὐκ ἂν θαυμάσειε τῆς χειμαδίου ὥρας τὴν μνήμην ; ἣν καὶ αὐτὴν ἐθέσπισεν ὁ λόγος φή- σας· « Καὶ ψύχος καὶ πάγος ἔσται· ι καὶ αὐτὸ ἡ τοῦ Εὐαγγελίου μαρτυρία συνίστησιν, ὁπηνίκα ὁ Πέτρος ἀκολουθῶν τῷ Ἰησοῦ, περιαψάντων πυρὰν ἐν τῇ αὐλῇ τοῦ Καϊάφα, μετὰ τῶν ἄλλων ἐθερμαί νετο. Ο γοῦν Ἰωάννης ἄντικρυς καὶ τοῦ ψύχους εμνημόνευσεν εἰπών· « Εἱστήκεισαν οἱ δοῦλοι καὶ οἱ ὑπηρέται ἀνθρακιάν πεποιηκότες, ὅτι ψύχος ἦν, καὶ ἐθερμαίνοντο. • Καὶ πρὸς μὲν τὴν λέξιν τοιού του τέλους ἐτύγχανε τὰ προηγορευμένα· πρὸς δὲ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. - APOLOGETICA. et celebrare in ea legitima solemnia, et legitimnos conventus possint. Caterum, quid opus est dicere, quemadmodum fames audiendi verbum Domini, omnes illos invaserit? propterea quod procul a seipsis Dei Verbum exegerint, cum illud uno animo negaverunt, et ab eodem negati sunt. A Zacharia. - Item de solis defectu, et de tempore salutaris Passionis. B ‹ Et adveniet Dominus Deus meus, et omnes sancti cum eu ; in die illa non erit lux, et frigus, et gelu erit in uno die, et dies ille notus Domino, et neque dies, neque nox, ad vesperam erit lux, et in die illa egredietur aqua viva de Jerusalem, di- midium ejus in mare primum, et dimidium ejus in mare extremum, in æstate et in vere erit sic, et erit Dominus in regem super universam terram; in die illa erit Dominus unus, et nomen ejus unum, ambiens omnem terram et solitudinem 83. › Hæc quoque in adventu Salvatoris nostri completa sunt : cum advenit, sive cum suis sacris apostolis, sive cum suis sanctis, divinis videlicet quibusdam po- testatibus et incorporeis spiritibus, necnon angelis et ministris suis, de quibus dictum est in sacris Evangeliis, quod utique ad illum accesserint angeli, et illi ministraverint. Porro autem die illo (sic au- tem sacræ litteræ consueverunt omne tempus vo- care, quo ille inter homines versatus est) una cum aliis prædictionibus etiam quod nunc tractatur, oraculum completum est, cum utique sub illius pas- sionis tempus ab hora sexta tenebræ factæ sunt super universam terram usque ad horam nonam. C Ex quo sic ait prophetia : In die illa non erit Jux. › Et rursus: « Et neque dies, neque nox, ad vesperam erit lux, quibus verbis perspicue indi- cari puto illius temporis conditionem, cum Salva- tore nostro altius sublato in ipsa dici luce, nox ab hora sexta id, quod circum terram est, obtinuit usque ad horam nonam. Post quam rursus desinentibus tenebris, dies et lux reversa est : post quæ rursus consueta nox secuta est. Quæ omnia sermo propheticus innuit, ubi ait: Et dies ille notus Domino, et neque dies, neque nox, ad vespe- ram erit lux, › dies quidem ille non erat, propter meridianas tenebras, sed nec item nox, propter Apsius diei recursum, quem indicavit significans per illa verba, ad vesperam erit lux. » Quis autem non admiretur etiam hibernæ horæ commemoratio- nem? quam ipsam itidem divinavit oraculum, cum ait : . Et frigus et gelu erit. Quod item ipsum Evangelii testimonium commendat, cum Petrus dum Jesum sequitur, accenso igne in atrio Caiphæ, una cum aliis calefaciebat se. Proinde Joannes frigoris quoque mentionem apertissime facit, di- cens : e Stabant servi et ministri ad prunas, quia frigus erat, et calefaciebant se 8., Et ad verbum quidem hujusmodi finem contigerunt, quæ sic præ- dicta sunt ad sensum vero, cum Judæis salutare Zachar. XIV, 5-10. ** Jean. xviii, 18. D -
PG 22:761ὥρα τοιγαροῦν ἀναμφιλόγως τὸν ψαλμὸν οὐδ’ ἐφ’ ἕτερον ἢ ἐπὶ μόνον αὐτὸν ἀναφέρειν, ἐπειδὴ αὐτῷ μόνῳ καὶ οὐδ’ ἑτέρῳ ἁρμόζει τὰ ἐμπεριεχόμενα. ἄντικρυς γοῦν ἐπ’ αὐτῷ πεπληρωμένα τά τε ἄλλα ἀποδείκνυται καὶ δὴ καὶ τὸ φάσκον ἐν τῷ ψαλμῷ «διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου ἔβαλον κλῆρον». καὶ τὴν κατάπαρσιν δὲ τῶν ἥλων τῶν κατὰ τῶν χειρῶν καὶ ποδῶν ἐπὶ τοῦ σταυροῦ προσηλωθέντων αὐτῷ διαρρήδην ἐμφαίνει λέγων· «ὤρυξαν χεῖράς μου καὶ πόδας μου, ἐξηρίθμησαν πάντα τὰ ὀστᾶ μου». Καὶ τὰ λοιπὰ δὲ μόνῳ ἂν ἐφαρμόσαι αὐτῷ, ὡς προϊὼν ὁ λόγος παραστήσει· ἢ ὁ βουλόμενος ἐφ’ ἕτερον μεταλαβὼν πρόσωπον, ἤτοι βασιλέως ἢ προφήτου ἢ καί τινος τῶν πώποτε παρὰ Ἰουδαίοις θεοφιλῶν, δεικνύτω εἰ οἷός τε εἴη ἐφαρμόζειν τὰ ἀναγεγραμμένα. τίνι γὰρ τῶν πώποτε κυοφορουμένω[ν] ἐπὶ τοσοῦτον παρῆν ἀρετῆς καὶ δυνάμεως, ὥστε καθεστῶτι λογισμῷ καὶ ἀσυγχύτῳ ψυχῇ νηφαλίῳ τε φρονήματι θεοῦ γνῶσιν ἀναλαβεῖν καὶ πᾶσαν ἐπὶ τὸν θεὸν ἀναρτῆσαι αὐτοῦ τὴν ἐλπίδα, ὥστ’ ἂν εἰπεῖν· «ὅτι σὺ εἶ ὁ ἐκσπάσας με ἐκ γαστρὸς [μητρός μου], ἡ ἐλπίς μου ἀπὸ μαστῶν τῆς μητρός μου.
Α Θεοῦ Λόγον, ὁμοθυμαδὸν αὐτὸν ἀρνησάμενος, καὶ ἀπαρνηθέντες ὑπ' αὐτοῦ; η Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. — "Ετι περὶ τῆς ἐκλείψεως τοῦ ἡλίου, καὶ τοῦ κατὰ τὸ σωτήριον πάθος καιρού. • Καὶ παρέσται Κύριος ὁ Θεός μου, καὶ πάντες οἱ ἅγιοι μετ' αὐτοῦ. Ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ οὐκ ἔσται φῶς, καὶ ψύχος καὶ πάγος ἔσται μίαν ἡμέραν. Καὶ ἡ ἡμέρα ἐκείνη γνωστὴ τῷ Κυρίῳ, καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐ νύξ, τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. Καὶ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐξελεύσεται ὕδωρ ζῶν ἐξ Ἱερουσαλήμ, τὸ ἥμισυ αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασσαν την πρώτην, καὶ τὸ ἥμισυ αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασσαν τὴν ἐσχάτην. Ἐν θέρει καὶ ἐν ἔαρι ἔσται οὕτως. Καὶ ἔσται Κύριος εἰς βασιλέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔσται Κύ- ριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον. » Καὶ ταῦτα ἐπὶ τῆς παρουσίας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπληροῦτο, ἣν ἐποιήσατο ἤτοι μετὰ τῶν ἱερῶν ἀποστόλων αὐτοῦ καὶ μαθητῶν, ἡ μετὰ τῶν ἁγίων αὐτοῦ, θείων τινῶν δυνάμεων καὶ ἀσωμάτων πνευμάτων, ἀγγέλων τε καὶ λειτουργών αὐτοῦ, περὶ ὧν εἴρηται ἐν τοῖς ἱεροῖς Εὐαγγελίας, ὅτι ο προσῆλθον αὐτῷ ἄγγελοι, καὶ διηκόνουν αὐτῷ. Κατὰ δὲ τὴν ἡμέραν ἐκείνην (οὕτω δὲ φίλον ἀποκα- λεῖν τῇ ἱερᾷ Γραφῇ πάντα τὸν χρόνον τῆς ἐν ἀνθρώ ποις αὐτοῦ διατριβής) πληροῦτο μετὰ τῶν ἄλλων προῤῥήσεων καὶ τὰ ἐν χερσὶ τεθεσπισμένα, όπηνίκα παρὰ τὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ καιρὸν, ἀπὸ ὥρας ἕκτης σκότος ἐγένετο ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἕως ὥρας ἐννάτης. Διό φησιν ἡ προφητεία· « Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ οὐκ ἔσται φῶς· καὶ πάλιν· Καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐ νύξ, τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς· ο δι᾿ ὧν λευκότατα ἡγοῦμαι τὴν τοῦ καιροῦ κατάστασιν, ἐν ᾧ τοῦ Σω τῆρος ἀνυψωθέντος, καὶ ἡμέρας οὔσης, νὺξ ἀπὸ ὥρας ἕκτης τὸ περιέχον συνέσχε μέχρι τῆς ἐννάτης, μεθ' ην αὖθις τοῦ σκότους διαλείποντος, ἡμέρα καὶ φῶς ἐγίνε το, μεθ' & πάλιν συνήθως ἡ νύξ κατελάμβανεν. "Απερ ὁ τῆς προφητείας λόγος ἡνίττετο φάσκων· « Καὶ ἡμέρα ἐκείνη γνωστὴ τῷ Κυρίῳ, καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐ νύξ, τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς.» Οὐχ ἡμέρα μὲν γὰρ ἦν διὰ τὸ μεσημβρινὸν σκότος· καὶ πάλιν οὐ νύξ διὰ τὴν ἐπικαταλαβοῦσαν ἡμέραν, ἣν παρέστησεν ἐπιση μηνάμενος διὰ τοῦ φάναι, « τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. » Τίς δ' οὐκ ἂν θαυμάσειε τῆς χειμαδίου ὥρας τὴν μνήμην ; ἣν καὶ αὐτὴν ἐθέσπισεν ὁ λόγος φή- σας· « Καὶ ψύχος καὶ πάγος ἔσται· ι καὶ αὐτὸ ἡ τοῦ Εὐαγγελίου μαρτυρία συνίστησιν, ὁπηνίκα ὁ Πέτρος ἀκολουθῶν τῷ Ἰησοῦ, περιαψάντων πυρὰν ἐν τῇ αὐλῇ τοῦ Καϊάφα, μετὰ τῶν ἄλλων ἐθερμαί νετο. Ο γοῦν Ἰωάννης ἄντικρυς καὶ τοῦ ψύχους εμνημόνευσεν εἰπών· « Εἱστήκεισαν οἱ δοῦλοι καὶ οἱ ὑπηρέται ἀνθρακιάν πεποιηκότες, ὅτι ψύχος ἦν, καὶ ἐθερμαίνοντο. • Καὶ πρὸς μὲν τὴν λέξιν τοιού του τέλους ἐτύγχανε τὰ προηγορευμένα· πρὸς δὲ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. - APOLOGETICA. et celebrare in ea legitima solemnia, et legitimnos conventus possint. Caterum, quid opus est dicere, quemadmodum fames audiendi verbum Domini, omnes illos invaserit? propterea quod procul a seipsis Dei Verbum exegerint, cum illud uno animo negaverunt, et ab eodem negati sunt. A Zacharia. - Item de solis defectu, et de tempore salutaris Passionis. B ‹ Et adveniet Dominus Deus meus, et omnes sancti cum eu ; in die illa non erit lux, et frigus, et gelu erit in uno die, et dies ille notus Domino, et neque dies, neque nox, ad vesperam erit lux, et in die illa egredietur aqua viva de Jerusalem, di- midium ejus in mare primum, et dimidium ejus in mare extremum, in æstate et in vere erit sic, et erit Dominus in regem super universam terram; in die illa erit Dominus unus, et nomen ejus unum, ambiens omnem terram et solitudinem 83. › Hæc quoque in adventu Salvatoris nostri completa sunt : cum advenit, sive cum suis sacris apostolis, sive cum suis sanctis, divinis videlicet quibusdam po- testatibus et incorporeis spiritibus, necnon angelis et ministris suis, de quibus dictum est in sacris Evangeliis, quod utique ad illum accesserint angeli, et illi ministraverint. Porro autem die illo (sic au- tem sacræ litteræ consueverunt omne tempus vo- care, quo ille inter homines versatus est) una cum aliis prædictionibus etiam quod nunc tractatur, oraculum completum est, cum utique sub illius pas- sionis tempus ab hora sexta tenebræ factæ sunt super universam terram usque ad horam nonam. C Ex quo sic ait prophetia : In die illa non erit Jux. › Et rursus: « Et neque dies, neque nox, ad vesperam erit lux, quibus verbis perspicue indi- cari puto illius temporis conditionem, cum Salva- tore nostro altius sublato in ipsa dici luce, nox ab hora sexta id, quod circum terram est, obtinuit usque ad horam nonam. Post quam rursus desinentibus tenebris, dies et lux reversa est : post quæ rursus consueta nox secuta est. Quæ omnia sermo propheticus innuit, ubi ait: Et dies ille notus Domino, et neque dies, neque nox, ad vespe- ram erit lux, › dies quidem ille non erat, propter meridianas tenebras, sed nec item nox, propter Apsius diei recursum, quem indicavit significans per illa verba, ad vesperam erit lux. » Quis autem non admiretur etiam hibernæ horæ commemoratio- nem? quam ipsam itidem divinavit oraculum, cum ait : . Et frigus et gelu erit. Quod item ipsum Evangelii testimonium commendat, cum Petrus dum Jesum sequitur, accenso igne in atrio Caiphæ, una cum aliis calefaciebat se. Proinde Joannes frigoris quoque mentionem apertissime facit, di- cens : e Stabant servi et ministri ad prunas, quia frigus erat, et calefaciebant se 8., Et ad verbum quidem hujusmodi finem contigerunt, quæ sic præ- dicta sunt ad sensum vero, cum Judæis salutare Zachar. XIV, 5-10. ** Jean. xviii, 18. D -
ἐπὶ σὲ ἐπερρίφην ἐκ μήτρας, ἐκ κοιλίας μητρός μου θεός μου εἶ σύ». τίς δὲ τοιοῦτος θεῷ μεμελημένος «ὄνειδος ἀνθρώπων» γέγονεν καὶ «ἐξουδένημα λαοῦ;» ὑπὸ τίνων δὲ καὶ ποδαπῶν «μόσχων» καὶ «ταύρων» χρὴ νοεῖν τὸν τοιόνδε κεκυκλῶσθαι; τί δὲ παθὼν ὁ δηλούμενος «ὡσεὶ ὕδωρ ἐξεχύθη», καὶ πῶς «διεσκορπίσθη» αὐτοῦ «τὰ ὀστᾶ;» πῶς δὲ «εἰς χοῦν θανάτου» κατήχθη, καὶ καταχθεὶς «εἰς χοῦν θανάτου» τὰ τοιαῦτα λαλεῖ ἔτι καὶ ζῇ καὶ φθέγγεται; τίνες δὲ οἱ «κύνες» οἱ κυκλώσαντες αὐτόν, ἕτεροι ὄντες παρὰ τοὺς προωνομασμένους ταύρους καὶ μόσχους; ποία δὲ «συναγωγὴ πονηρευομένων» τὰς «χεῖρας» οὐ μόνον ἀλλὰ καὶ τοὺς «πόδας» τοῦ τηλικούτου «ὤρυξαν», ἀποδύσαντές τε αὐτὸν τὰ μέν τινα διείλοντο αὐτοῦ τῶν ἐνδυμάτων, τὰ δὲ καὶ κλήρῳ λαχόντες ἔλαβον; τίς δὲ ἡ «ῥομφαία» καὶ ὁ «κύων» καὶ ὁ «λέων»; τίνες δὲ οἱ λεγόμενοι «μονοκέρωτες», τὸν δηλούμενον περιέχοντες; πῶς δὲ μετὰ τὴν πρὸς τοσούτους πάλην, μετὰ τὸ «εἰς χοῦν θανάτου» καταχθῆναι, ἐπαγγέλλεται τὸ ὄνομα τοῦ πατρὸς διηγεῖσθαι, οὐ πᾶσιν ἀλλὰ μόνοις τοῖς ἑαυτοῦ «ἀδελφοῖς»;
Α Θεοῦ Λόγον, ὁμοθυμαδὸν αὐτὸν ἀρνησάμενος, καὶ ἀπαρνηθέντες ὑπ' αὐτοῦ; η Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. — "Ετι περὶ τῆς ἐκλείψεως τοῦ ἡλίου, καὶ τοῦ κατὰ τὸ σωτήριον πάθος καιρού. • Καὶ παρέσται Κύριος ὁ Θεός μου, καὶ πάντες οἱ ἅγιοι μετ' αὐτοῦ. Ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ οὐκ ἔσται φῶς, καὶ ψύχος καὶ πάγος ἔσται μίαν ἡμέραν. Καὶ ἡ ἡμέρα ἐκείνη γνωστὴ τῷ Κυρίῳ, καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐ νύξ, τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. Καὶ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐξελεύσεται ὕδωρ ζῶν ἐξ Ἱερουσαλήμ, τὸ ἥμισυ αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασσαν την πρώτην, καὶ τὸ ἥμισυ αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασσαν τὴν ἐσχάτην. Ἐν θέρει καὶ ἐν ἔαρι ἔσται οὕτως. Καὶ ἔσται Κύριος εἰς βασιλέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔσται Κύ- ριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον. » Καὶ ταῦτα ἐπὶ τῆς παρουσίας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπληροῦτο, ἣν ἐποιήσατο ἤτοι μετὰ τῶν ἱερῶν ἀποστόλων αὐτοῦ καὶ μαθητῶν, ἡ μετὰ τῶν ἁγίων αὐτοῦ, θείων τινῶν δυνάμεων καὶ ἀσωμάτων πνευμάτων, ἀγγέλων τε καὶ λειτουργών αὐτοῦ, περὶ ὧν εἴρηται ἐν τοῖς ἱεροῖς Εὐαγγελίας, ὅτι ο προσῆλθον αὐτῷ ἄγγελοι, καὶ διηκόνουν αὐτῷ. Κατὰ δὲ τὴν ἡμέραν ἐκείνην (οὕτω δὲ φίλον ἀποκα- λεῖν τῇ ἱερᾷ Γραφῇ πάντα τὸν χρόνον τῆς ἐν ἀνθρώ ποις αὐτοῦ διατριβής) πληροῦτο μετὰ τῶν ἄλλων προῤῥήσεων καὶ τὰ ἐν χερσὶ τεθεσπισμένα, όπηνίκα παρὰ τὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ καιρὸν, ἀπὸ ὥρας ἕκτης σκότος ἐγένετο ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἕως ὥρας ἐννάτης. Διό φησιν ἡ προφητεία· « Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ οὐκ ἔσται φῶς· καὶ πάλιν· Καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐ νύξ, τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς· ο δι᾿ ὧν λευκότατα ἡγοῦμαι τὴν τοῦ καιροῦ κατάστασιν, ἐν ᾧ τοῦ Σω τῆρος ἀνυψωθέντος, καὶ ἡμέρας οὔσης, νὺξ ἀπὸ ὥρας ἕκτης τὸ περιέχον συνέσχε μέχρι τῆς ἐννάτης, μεθ' ην αὖθις τοῦ σκότους διαλείποντος, ἡμέρα καὶ φῶς ἐγίνε το, μεθ' & πάλιν συνήθως ἡ νύξ κατελάμβανεν. "Απερ ὁ τῆς προφητείας λόγος ἡνίττετο φάσκων· « Καὶ ἡμέρα ἐκείνη γνωστὴ τῷ Κυρίῳ, καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐ νύξ, τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς.» Οὐχ ἡμέρα μὲν γὰρ ἦν διὰ τὸ μεσημβρινὸν σκότος· καὶ πάλιν οὐ νύξ διὰ τὴν ἐπικαταλαβοῦσαν ἡμέραν, ἣν παρέστησεν ἐπιση μηνάμενος διὰ τοῦ φάναι, « τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. » Τίς δ' οὐκ ἂν θαυμάσειε τῆς χειμαδίου ὥρας τὴν μνήμην ; ἣν καὶ αὐτὴν ἐθέσπισεν ὁ λόγος φή- σας· « Καὶ ψύχος καὶ πάγος ἔσται· ι καὶ αὐτὸ ἡ τοῦ Εὐαγγελίου μαρτυρία συνίστησιν, ὁπηνίκα ὁ Πέτρος ἀκολουθῶν τῷ Ἰησοῦ, περιαψάντων πυρὰν ἐν τῇ αὐλῇ τοῦ Καϊάφα, μετὰ τῶν ἄλλων ἐθερμαί νετο. Ο γοῦν Ἰωάννης ἄντικρυς καὶ τοῦ ψύχους εμνημόνευσεν εἰπών· « Εἱστήκεισαν οἱ δοῦλοι καὶ οἱ ὑπηρέται ἀνθρακιάν πεποιηκότες, ὅτι ψύχος ἦν, καὶ ἐθερμαίνοντο. • Καὶ πρὸς μὲν τὴν λέξιν τοιού του τέλους ἐτύγχανε τὰ προηγορευμένα· πρὸς δὲ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. - APOLOGETICA. et celebrare in ea legitima solemnia, et legitimnos conventus possint. Caterum, quid opus est dicere, quemadmodum fames audiendi verbum Domini, omnes illos invaserit? propterea quod procul a seipsis Dei Verbum exegerint, cum illud uno animo negaverunt, et ab eodem negati sunt. A Zacharia. - Item de solis defectu, et de tempore salutaris Passionis. B ‹ Et adveniet Dominus Deus meus, et omnes sancti cum eu ; in die illa non erit lux, et frigus, et gelu erit in uno die, et dies ille notus Domino, et neque dies, neque nox, ad vesperam erit lux, et in die illa egredietur aqua viva de Jerusalem, di- midium ejus in mare primum, et dimidium ejus in mare extremum, in æstate et in vere erit sic, et erit Dominus in regem super universam terram; in die illa erit Dominus unus, et nomen ejus unum, ambiens omnem terram et solitudinem 83. › Hæc quoque in adventu Salvatoris nostri completa sunt : cum advenit, sive cum suis sacris apostolis, sive cum suis sanctis, divinis videlicet quibusdam po- testatibus et incorporeis spiritibus, necnon angelis et ministris suis, de quibus dictum est in sacris Evangeliis, quod utique ad illum accesserint angeli, et illi ministraverint. Porro autem die illo (sic au- tem sacræ litteræ consueverunt omne tempus vo- care, quo ille inter homines versatus est) una cum aliis prædictionibus etiam quod nunc tractatur, oraculum completum est, cum utique sub illius pas- sionis tempus ab hora sexta tenebræ factæ sunt super universam terram usque ad horam nonam. C Ex quo sic ait prophetia : In die illa non erit Jux. › Et rursus: « Et neque dies, neque nox, ad vesperam erit lux, quibus verbis perspicue indi- cari puto illius temporis conditionem, cum Salva- tore nostro altius sublato in ipsa dici luce, nox ab hora sexta id, quod circum terram est, obtinuit usque ad horam nonam. Post quam rursus desinentibus tenebris, dies et lux reversa est : post quæ rursus consueta nox secuta est. Quæ omnia sermo propheticus innuit, ubi ait: Et dies ille notus Domino, et neque dies, neque nox, ad vespe- ram erit lux, › dies quidem ille non erat, propter meridianas tenebras, sed nec item nox, propter Apsius diei recursum, quem indicavit significans per illa verba, ad vesperam erit lux. » Quis autem non admiretur etiam hibernæ horæ commemoratio- nem? quam ipsam itidem divinavit oraculum, cum ait : . Et frigus et gelu erit. Quod item ipsum Evangelii testimonium commendat, cum Petrus dum Jesum sequitur, accenso igne in atrio Caiphæ, una cum aliis calefaciebat se. Proinde Joannes frigoris quoque mentionem apertissime facit, di- cens : e Stabant servi et ministri ad prunas, quia frigus erat, et calefaciebant se 8., Et ad verbum quidem hujusmodi finem contigerunt, quæ sic præ- dicta sunt ad sensum vero, cum Judæis salutare Zachar. XIV, 5-10. ** Jean. xviii, 18. D -
τίνες τε οἱ «ἀδελφοί», τίς τε ἡ «ἐκκλησία», περὶ ἧς φησιν ὁ τὰ τοιαῦτα παθὼν «ἐν μέσῳ ἐκκλησίας ὑμνήσω σε»; οἷς καὶ ἐπιλέγει, ὡς ἄρα οὐχ ἓν τὸ Ἰουδαίων ἔθνος, «πάντα» δὲ «τὰ πέρατα τῆς γῆς» συναισθήσονται «καὶ ἐπιστραφήσονται πρὸς κύριον», «καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιον αὐτοῦ πᾶσαι αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν»; καὶ σὺ δὲ παρὰ σαυτῷ βασανίσας ἑκάστην λέξιν τοῦ ψαλμοῦ, θέα εἰ δυνατὸν ἐπὶ τὸν τυχόντα ἀναφέρειν τὰ θεσπιζόμενα. ἀλλ’ οὐκ ἂν εὕροις ἑτέρῳ ἐφαρμόττειν αὐτὰ ἢ μόνῳ τῷ σωτῆρι ἡμῶν, ὃς πάντων πιστότατος ἂν εἴη καὶ ἀληθέστατος, εἰς ἑαυτοῦ πρόσωπον ἀνειληφὼς τὴν ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ φωνήν, ὡς ἐμαρτύρησαν οἱ εὐαγγελισταί· ὁ μὲν Ματθαῖος δι’ ὧν παρεθέμεθα αὐτοῦ λέξεων, ὁ δὲ Μάρκος δι’ ὧν καὶ αὐτὸς ὧδέ πως ἱστορεῖ λέγων· «γενομένης δὲ ὥρας ἕκτης σκότος ἐγένετο ἐφ’ ὅλης τῆς γῆς ἕως ὥρας ἐνάτης. καὶ τῇ ἐνάτῃ ὥρᾳ ἐβόησεν ὁ Ἰησοῦς φωνῇ μεγάλῃ λέγων, ἠλὶ ἠλὶ λεμᾶ σαβαχθανί, ὅ ἐστιν μεθερμηνευόμενον, ὁ θεὸς ὁ θεός μου, εἰς τί ἐγκατέλιπές με; καί τινες τῶν ἀκουσάντων ἔλεγον, Ἠλίαν φωνεῖ». Φέρε δὴ οὖν τούτοις ἀκολούθως ἴδωμεν ὅπως εἰς αὐτὸν ἀνενεχθήσεται τὰ διὰ τοῦ ψαλμοῦ δηλούμενα.
Α Θεοῦ Λόγον, ὁμοθυμαδὸν αὐτὸν ἀρνησάμενος, καὶ ἀπαρνηθέντες ὑπ' αὐτοῦ; η Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. — "Ετι περὶ τῆς ἐκλείψεως τοῦ ἡλίου, καὶ τοῦ κατὰ τὸ σωτήριον πάθος καιρού. • Καὶ παρέσται Κύριος ὁ Θεός μου, καὶ πάντες οἱ ἅγιοι μετ' αὐτοῦ. Ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ οὐκ ἔσται φῶς, καὶ ψύχος καὶ πάγος ἔσται μίαν ἡμέραν. Καὶ ἡ ἡμέρα ἐκείνη γνωστὴ τῷ Κυρίῳ, καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐ νύξ, τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. Καὶ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐξελεύσεται ὕδωρ ζῶν ἐξ Ἱερουσαλήμ, τὸ ἥμισυ αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασσαν την πρώτην, καὶ τὸ ἥμισυ αὐτοῦ εἰς τὴν θάλασσαν τὴν ἐσχάτην. Ἐν θέρει καὶ ἐν ἔαρι ἔσται οὕτως. Καὶ ἔσται Κύριος εἰς βασιλέα ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔσται Κύ- ριος εἷς, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἕν, κυκλοῦν πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον. » Καὶ ταῦτα ἐπὶ τῆς παρουσίας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπληροῦτο, ἣν ἐποιήσατο ἤτοι μετὰ τῶν ἱερῶν ἀποστόλων αὐτοῦ καὶ μαθητῶν, ἡ μετὰ τῶν ἁγίων αὐτοῦ, θείων τινῶν δυνάμεων καὶ ἀσωμάτων πνευμάτων, ἀγγέλων τε καὶ λειτουργών αὐτοῦ, περὶ ὧν εἴρηται ἐν τοῖς ἱεροῖς Εὐαγγελίας, ὅτι ο προσῆλθον αὐτῷ ἄγγελοι, καὶ διηκόνουν αὐτῷ. Κατὰ δὲ τὴν ἡμέραν ἐκείνην (οὕτω δὲ φίλον ἀποκα- λεῖν τῇ ἱερᾷ Γραφῇ πάντα τὸν χρόνον τῆς ἐν ἀνθρώ ποις αὐτοῦ διατριβής) πληροῦτο μετὰ τῶν ἄλλων προῤῥήσεων καὶ τὰ ἐν χερσὶ τεθεσπισμένα, όπηνίκα παρὰ τὸν τοῦ πάθους αὐτοῦ καιρὸν, ἀπὸ ὥρας ἕκτης σκότος ἐγένετο ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἕως ὥρας ἐννάτης. Διό φησιν ἡ προφητεία· « Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ οὐκ ἔσται φῶς· καὶ πάλιν· Καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐ νύξ, τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς· ο δι᾿ ὧν λευκότατα ἡγοῦμαι τὴν τοῦ καιροῦ κατάστασιν, ἐν ᾧ τοῦ Σω τῆρος ἀνυψωθέντος, καὶ ἡμέρας οὔσης, νὺξ ἀπὸ ὥρας ἕκτης τὸ περιέχον συνέσχε μέχρι τῆς ἐννάτης, μεθ' ην αὖθις τοῦ σκότους διαλείποντος, ἡμέρα καὶ φῶς ἐγίνε το, μεθ' & πάλιν συνήθως ἡ νύξ κατελάμβανεν. "Απερ ὁ τῆς προφητείας λόγος ἡνίττετο φάσκων· « Καὶ ἡμέρα ἐκείνη γνωστὴ τῷ Κυρίῳ, καὶ οὐχ ἡμέρα, καὶ οὐ νύξ, τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς.» Οὐχ ἡμέρα μὲν γὰρ ἦν διὰ τὸ μεσημβρινὸν σκότος· καὶ πάλιν οὐ νύξ διὰ τὴν ἐπικαταλαβοῦσαν ἡμέραν, ἣν παρέστησεν ἐπιση μηνάμενος διὰ τοῦ φάναι, « τὸ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. » Τίς δ' οὐκ ἂν θαυμάσειε τῆς χειμαδίου ὥρας τὴν μνήμην ; ἣν καὶ αὐτὴν ἐθέσπισεν ὁ λόγος φή- σας· « Καὶ ψύχος καὶ πάγος ἔσται· ι καὶ αὐτὸ ἡ τοῦ Εὐαγγελίου μαρτυρία συνίστησιν, ὁπηνίκα ὁ Πέτρος ἀκολουθῶν τῷ Ἰησοῦ, περιαψάντων πυρὰν ἐν τῇ αὐλῇ τοῦ Καϊάφα, μετὰ τῶν ἄλλων ἐθερμαί νετο. Ο γοῦν Ἰωάννης ἄντικρυς καὶ τοῦ ψύχους εμνημόνευσεν εἰπών· « Εἱστήκεισαν οἱ δοῦλοι καὶ οἱ ὑπηρέται ἀνθρακιάν πεποιηκότες, ὅτι ψύχος ἦν, καὶ ἐθερμαίνοντο. • Καὶ πρὸς μὲν τὴν λέξιν τοιού του τέλους ἐτύγχανε τὰ προηγορευμένα· πρὸς δὲ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. - APOLOGETICA. et celebrare in ea legitima solemnia, et legitimnos conventus possint. Caterum, quid opus est dicere, quemadmodum fames audiendi verbum Domini, omnes illos invaserit? propterea quod procul a seipsis Dei Verbum exegerint, cum illud uno animo negaverunt, et ab eodem negati sunt. A Zacharia. - Item de solis defectu, et de tempore salutaris Passionis. B ‹ Et adveniet Dominus Deus meus, et omnes sancti cum eu ; in die illa non erit lux, et frigus, et gelu erit in uno die, et dies ille notus Domino, et neque dies, neque nox, ad vesperam erit lux, et in die illa egredietur aqua viva de Jerusalem, di- midium ejus in mare primum, et dimidium ejus in mare extremum, in æstate et in vere erit sic, et erit Dominus in regem super universam terram; in die illa erit Dominus unus, et nomen ejus unum, ambiens omnem terram et solitudinem 83. › Hæc quoque in adventu Salvatoris nostri completa sunt : cum advenit, sive cum suis sacris apostolis, sive cum suis sanctis, divinis videlicet quibusdam po- testatibus et incorporeis spiritibus, necnon angelis et ministris suis, de quibus dictum est in sacris Evangeliis, quod utique ad illum accesserint angeli, et illi ministraverint. Porro autem die illo (sic au- tem sacræ litteræ consueverunt omne tempus vo- care, quo ille inter homines versatus est) una cum aliis prædictionibus etiam quod nunc tractatur, oraculum completum est, cum utique sub illius pas- sionis tempus ab hora sexta tenebræ factæ sunt super universam terram usque ad horam nonam. C Ex quo sic ait prophetia : In die illa non erit Jux. › Et rursus: « Et neque dies, neque nox, ad vesperam erit lux, quibus verbis perspicue indi- cari puto illius temporis conditionem, cum Salva- tore nostro altius sublato in ipsa dici luce, nox ab hora sexta id, quod circum terram est, obtinuit usque ad horam nonam. Post quam rursus desinentibus tenebris, dies et lux reversa est : post quæ rursus consueta nox secuta est. Quæ omnia sermo propheticus innuit, ubi ait: Et dies ille notus Domino, et neque dies, neque nox, ad vespe- ram erit lux, › dies quidem ille non erat, propter meridianas tenebras, sed nec item nox, propter Apsius diei recursum, quem indicavit significans per illa verba, ad vesperam erit lux. » Quis autem non admiretur etiam hibernæ horæ commemoratio- nem? quam ipsam itidem divinavit oraculum, cum ait : . Et frigus et gelu erit. Quod item ipsum Evangelii testimonium commendat, cum Petrus dum Jesum sequitur, accenso igne in atrio Caiphæ, una cum aliis calefaciebat se. Proinde Joannes frigoris quoque mentionem apertissime facit, di- cens : e Stabant servi et ministri ad prunas, quia frigus erat, et calefaciebant se 8., Et ad verbum quidem hujusmodi finem contigerunt, quæ sic præ- dicta sunt ad sensum vero, cum Judæis salutare Zachar. XIV, 5-10. ** Jean. xviii, 18. D -
PG 22:763καὶ πρῶτόν γε διαλάβωμεν τὴν φάσκουσαν προγραφὴν «εἰς τὸ τέλος» (ἢ κατὰ τὸν Ἀκύλαν «τῷ νικοποιῷ», ἢ κατὰ τὸν Σύμμαχον «ἐπινίκιος») «ὑπὲρ τῆς ἀντιλήψεως». ταῦθ’ ἡμᾶς ὑπεισέρχεται, ὅτι τὸ μὲν σωτήριον πάθος, ὡς αἱ λέξεις τῶν εὐαγγελιστῶν παρέστησαν, σκότους γενομένου ἀπὸ ὥρας ἕκτης ἕως ὥρας ἐνάτης, ἀμφὶ τὴν ἐνάτην συνετελέσθη, ὅτε καὶ τὴν φωνὴν ἀφῆκεν τὴν μεγάλην, τὰ μικρῷ πρόσθεν δεδηλωμένα εἰπών, ὥστε ὁμολογεῖσθαι σαφῶς τὸ πάθος αὐτοῦ ἀμφὶ τὴν ἑσπέραν νυκτὸς ἐπελαυνούσης γεγονέναι. τὰ δὲ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως, ἥτις ἦν «ἀντίληψις» τοῦ πατρὸς ἀντιλαμβανομένου καὶ εἰς ἑαυτὸν ἐκ τῶν τοῦ θανάτου χωρίων ἐπισπωμένου καὶ λαμβάνοντος αὐτόν, ἀμφὶ τὴν ἕω γέγονεν, ὡς αὖθις ἀπὸ τῆς τῶν εὐαγγελιστῶν μαρτυρίας παρίσταται. ὁ γοῦν Λουκᾶς φησιν· «τῇ δὲ μιᾶ τῶν σαββάτων ἦλθον ὄρθρου βαθέος ἐπὶ τὸ μνημεῖον φέρουσαι ἃ ἡτοίμασαν ἀρώματα», δηλονότι αἱ γυναῖκες καί τινες σὺν αὐταῖς, «εὗρον δὲ τὸν λίθον ἀποκεκυλισμένον ἐκ τοῦ μνημείου, εἰσελθοῦσαι δὲ οὐχ εὗρον τὸ σῶμα», διὰ τὸ ἤδη τὸν σωτῆρα ἡμῶν ἐκ νεκρῶν ἐγηγέρθαι. τοῦτο δὲ αὐτὸ καὶ ὁ Μάρκος δηλοῖ λέγων·
διάνοιαν τὸ, πᾶν Ἰουδαίων ἔθνος, τοῦ σωτηρίου φωτός αὐτοῖς ἐπιλάμψαντος, αὐτῶν τε μᾶλλον τὸ σκότος ἢ τὸ φῶς ἑλομένων, τοῦθ᾽ ὅπερ καὶ εἴλοντο μετῆλθεν αὐτούς, ἀναχωρήσαντος μὲν αὐτῶν τοῦ φωτὸς, δια- λαβούσης δὲ αὐτοὺς νυκτὸς ἀφεγγούς, σκοτισθείσης αὐτῶν τῆς διανοίας, πρὸς τὸ μὴ διαυγάσαι τὸν φω- τισμὸν τοῦ Εὐαγγελίου ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν. ᾿Αλλὰ καὶ ψυγείσης τῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἀγάπης αὐτῶν, τὰ σύμβολα τούτων εἰκότως ἐτελεῖτο, ἐπληροῦτό τε ἑξῆς τὰ τῆς προῤῥήσεως, κατὰ τὴν τοιάνδε τῆς σωτηρίου ἐπιφανείας ἡμέραν ὕδατος ζῶντος ἐξελθόντος ἐξ Ἱερουσαλήμ, εἰς πάντα τὰ ἔθνη προελθόντος τοῦ γονίμου καὶ ζωτικοῦ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας, ἀρξαμένου μὲν ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας καὶ ἐξ αὐτῆς γε τῆς Ἱερουσαλήμ, διαδοθέντος δὲ εἰς πᾶσαν τὴν γῆν καὶ εἰς πάντα τὰ τῆς οἰκουμένης πέρατα. Τούτου δὲ τοῦ ὕδατος καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν μνημονεύει λέγων πρὸς τὴν Σαμαρείτιν· · Εἰ ᾔδεις τίς ἐστιν ὁ αἰτῶν σε πιεῖν, σὺ ἂν ᾔτησας αὐτὸν, καὶ ἔδω κεν ἄν σοι ὕδωρ ζῶν. » Ὅση δὲ τοῖς ἀπογευσαμένοις τοῦ ζῶντος καὶ λογικοῦ νάματος ὑπῆρξεν ὠφέλεια, παρίστησιν ἑξῆς, διδάσκων, ὡς οἱ πιόντες αὐτοῦ, τοὺς πάλαι πολλοὺς βασιλεύσαντας αὐτῶν δαίμονας πονη- ροὺς ἀπαρνησάμενοι, τὸν ἕνα Κύριον καὶ βασιλέα σφῶν αὐτῶν ὁμολογήσουσι, καὶ ὡς ὁ Κύριος δ μόνοις τὸ πρὶν Εβραίοις γνωριζόμενος, γενήσεται βασιλεὺς πάντων τῶν εἰς αὐτὸν ἐξ ἁπάσης τῆς γῆς πιστευ σάντων ἐθνῶν· καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἓν ἔσται, κυ κλον πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον. Ο καὶ αὐτὸ τίς οὐκ ἂν ὁρῶν ἐκπλαγείη; ἀπὸ γοῦν τῆς Χριστοῦ προσηγορίας, αὐτὸς δὲ ἦν ὁ Χριστὸς ὁ Κύριος, τὸ τῶν Χριστιανῶν ὄνομα, πάντα τόπον καὶ πόλιν καὶ χώραν, καὶ αὐτά γε τὰ ἐν ταῖς ἐρήμοις καὶ ταῖς ἐσχατιαῖς τῆς γῆς οἰκοῦντα ἔθνη περιεκύκλωσε, τοῖς τῆς προφητείας ἀκολούθως θεσπίσμασιν. - . Από ψαλμοῦ κα'. — Περὶ τῶν κατὰ τὸ σωτήριον πάθος ἐπιτελεσθέντων. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῆς ἀντιλήψεως τῆς ἑωθινῆς. . Ὁ Θεὸς, ὁ Θεός μου, πρόσχες μοι· ἵνα τί ἐγκατα ἐλιπές με; μακρὰν ἀπὸ τῆς σωτηρίας μου οἱ λόγοι τῶν παραπτωμάτων μου. Ὁ Θεός μου, κεκράξομαι ἡμέρας πρὸς σέ, καὶ οὐκ εἰσακούσῃ· καὶ νυκτὸς, καὶ οὐκ εἰς ἄνοιαν ἐμοί. Σὺ δὲ ἐν ἁγίοις κατοικεῖς, ὁ ἔπαινος τοῦ Ἰσραήλ. Ἐπὶ σοὶ ἤλπισαν οἱ πατέρες ἡμῶν, ἤλπισαν, καὶ ἐῤῥύσω αὐτούς. Πρὸς σὲ ἐκέ κραξαν, καὶ ἐσώθησαν· ἐπὶ σοὶ ἤλπισαν, καὶ οὐ κατα ησχύνθησαν. Ἐγὼ δέ εἰμι σκώληξ, καὶ οὐκ ἄνθρω πος, ὄνειδος ἀνθρώπων, καὶ ἐξουδένημα λαοῦ. Πάν τες οἱ θεωροῦντές με εξεμυκτήρισαν με, ἐλάλησαν ἐν χείλεσιν, ἐκίνησαν, κεφαλήν· Ἤλπισεν ἐπὶ Κύ- ριον, ῥυσάσθω αὐτὸν, σωσάτω αὐτὸν, ὅτι θέλει αὐτόν. Ὅτι σὺ εἶ ὁ ἐκσπάσας με ἐκ γαστρὸς ἡ ἐλπίς μου ἀπὸ μαστῶν τῆς μητρός μου. Ἐπὶ σὲ ἐπεῤῥίφην ἐκ μήτρας, ἀπὸ γαστρός μητρός μου Θεός μου εί σύ. Ε, 10. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X B A lumen illuxisset, ipsique potius tenebras quam 111- C Joan. D men amplexi essent, hoc quod ab ipsis electum assumptumque est, universam ipsorum nationem invasit. Cum enim ipsi recessissent a luce, et eos obscura nos occupasset, obscuratis ipsorum men- tibus, eo quod illuminatio evangelica radios suos in corda ipsorum non immitteret, quinetiam refri- gerata ipsorum erga Deum charitate, talium rerum signa merito expressa sunt, et in tali salutaris ad- ventus die completa sunt ea, quæ ad hoc oraculum pertinent, dum aqua vivens erumpit ex Jerusalem, et in omnes gentes progreditur fecundus et vitæ apportator evangelicæ doctrinæ serno : qui cum profectus sit de Judæa et de ipsa Jerusalem, disse- minatus postea est in omnem terram et in omnes orbis terrarum fines. Hujus vero aquæ ipse quoque Salvator ac Dominus noster meminit, dum loquitur cum muliere Samaritana : « Si scires, inquit, quis est qui petit a te bibere, tu pelisses ab eo, et de- disset tibi aquam vivam s. Quanta autem ad eos, qui vivam rationalemque aquam gustaverint, ven- tura sit utilitas, declarat deinceps, dum docet quemadmodum qui eam aquam biberint, et multos illos, qui antea ipsis imperabant, malignos dæmo- nas abnegaverint, ii unum sui ipsorum et Dominum et regem confitebuntur, item quod is Dominus, qui ab unis Hebræis antea noscebatur, rex fiet oinnium earum nationum, quæ ex universa terra in ipsius fidem venerint; et nomen ejus unum erit, ambiens universam terram et solitudinem, quod quidem ipsum ubi quis viderit, qui fieri possit, ut non admiretur? etenim a Christi vocabulo, Christus porro ipse Dominus est, Christianorum nomen de- ductum omnem locum et civitatem et regionem ipsasque in desertis orisque extremis terræ habi- tantes nationes circuivit, fidem eo modo faciens et consentiens hujusce prophetiæ vaticinio. - A psalmo xxi. - De iis quæ in ipsa salutari passione facta sunt. In finem pro susceptione matutina. • Deus, Deus meus, respice in- ne; quare me de reliquisti ? longe a salute mea verba delictorum meorum. Deus meus, clamabo per diemn ad te, et non exaudies; et per noctem, et non ad insipien- tiam mihi. Tu autem in sanctis habitas, laus Israel. In te speraverunt patres nostri, speraverunt, et li- berasti eos. Ad te clamaverunt, et salvi facti sunt. In te speraverunt, et non sunt confusi. Ego autem sum vermis et non homo; opprobrium hominum et abjectio plebis. Omnes videntes me, subsannave- runt me, locuti sunt labiis, et moverunt caput. Spe- ravit in Domino : eripiat eum, salvum faciat eum, quoniam vult eum, quoniam tu es, qui extraxisti me de ventre; spes mea ab uberibus matris meæ. In te projectus sum ex utero. De ventre matris mem Deus meus es tu, ne discesseris a me, quoniam tri-
«καὶ λίαν πρωὶ̈ τῇ μιᾷ τῶν σαββάτων ἔρχονται ἐπὶ τὸ μνημεῖον, ἔτι ἀνατείλαντος τοῦ ἡλίου, καὶ ἔλεγον πρὸς ἑαυτάς· τίς ἀποκυλίσῃ ἡμῖν τὸν λίθον ἀπὸ τῆς θύρας τοῦ μνημείου; ἦν γὰρ μέγας σφόδρα. καὶ ἔρχονται καὶ εὑρίσκουσιν αὐτὸν ἀποκεκυλισμένον». ἦν δὲ ἤδη ἐγηγερμένος. ἔχεις καὶ παρὰ τῷ Ἰωάννῃ τὴν αὐτὴν μαρτυρίαν λέγοντι· «τῇ δὲ μιᾷ τῶν σαββάτων ἔρχεται Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ πρωὶ̈ εἰς τὸ μνημεῖον ἔτι σκοτίας οὔσης, καὶ βλέπει τὸν λίθον ἠρμένον ἐκ τοῦ μνημείου». καὶ ὁ Ματθαῖος δέ, εἰ καὶ «ὀψὲ σαββάτων» εἴρηκεν, ἀλλ’ ἐπιφέρει λέγων· «τῇ ἐπιφωσκούσῃ εἰς μίαν σαββάτων ἦλθεν Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ καὶ ἡ ἄλλη Μαρία θεωρῆσαι τὸν τάφον, καὶ ἰδοὺ σεισμὸς ἐγένετο μέγας· ἄγγελος γὰρ κυρίου καταβὰς ἐξ οὐρανοῦ προσελθὼν ἀπεκύλισεν τὸν λίθον ἀπὸ τῆς θύρας τοῦ μνημείου». Ταῦτα δὲ ἀναγκαίως παρεθέμην εἰς παράστασιν τῆς ἐν τῷ ψαλμῷ προφητευομένης «ἑωθινῆς ἀντιλήψεως».
διάνοιαν τὸ, πᾶν Ἰουδαίων ἔθνος, τοῦ σωτηρίου φωτός αὐτοῖς ἐπιλάμψαντος, αὐτῶν τε μᾶλλον τὸ σκότος ἢ τὸ φῶς ἑλομένων, τοῦθ᾽ ὅπερ καὶ εἴλοντο μετῆλθεν αὐτούς, ἀναχωρήσαντος μὲν αὐτῶν τοῦ φωτὸς, δια- λαβούσης δὲ αὐτοὺς νυκτὸς ἀφεγγούς, σκοτισθείσης αὐτῶν τῆς διανοίας, πρὸς τὸ μὴ διαυγάσαι τὸν φω- τισμὸν τοῦ Εὐαγγελίου ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν. ᾿Αλλὰ καὶ ψυγείσης τῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἀγάπης αὐτῶν, τὰ σύμβολα τούτων εἰκότως ἐτελεῖτο, ἐπληροῦτό τε ἑξῆς τὰ τῆς προῤῥήσεως, κατὰ τὴν τοιάνδε τῆς σωτηρίου ἐπιφανείας ἡμέραν ὕδατος ζῶντος ἐξελθόντος ἐξ Ἱερουσαλήμ, εἰς πάντα τὰ ἔθνη προελθόντος τοῦ γονίμου καὶ ζωτικοῦ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας, ἀρξαμένου μὲν ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας καὶ ἐξ αὐτῆς γε τῆς Ἱερουσαλήμ, διαδοθέντος δὲ εἰς πᾶσαν τὴν γῆν καὶ εἰς πάντα τὰ τῆς οἰκουμένης πέρατα. Τούτου δὲ τοῦ ὕδατος καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν μνημονεύει λέγων πρὸς τὴν Σαμαρείτιν· · Εἰ ᾔδεις τίς ἐστιν ὁ αἰτῶν σε πιεῖν, σὺ ἂν ᾔτησας αὐτὸν, καὶ ἔδω κεν ἄν σοι ὕδωρ ζῶν. » Ὅση δὲ τοῖς ἀπογευσαμένοις τοῦ ζῶντος καὶ λογικοῦ νάματος ὑπῆρξεν ὠφέλεια, παρίστησιν ἑξῆς, διδάσκων, ὡς οἱ πιόντες αὐτοῦ, τοὺς πάλαι πολλοὺς βασιλεύσαντας αὐτῶν δαίμονας πονη- ροὺς ἀπαρνησάμενοι, τὸν ἕνα Κύριον καὶ βασιλέα σφῶν αὐτῶν ὁμολογήσουσι, καὶ ὡς ὁ Κύριος δ μόνοις τὸ πρὶν Εβραίοις γνωριζόμενος, γενήσεται βασιλεὺς πάντων τῶν εἰς αὐτὸν ἐξ ἁπάσης τῆς γῆς πιστευ σάντων ἐθνῶν· καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἓν ἔσται, κυ κλον πᾶσαν τὴν γῆν καὶ τὴν ἔρημον. Ο καὶ αὐτὸ τίς οὐκ ἂν ὁρῶν ἐκπλαγείη; ἀπὸ γοῦν τῆς Χριστοῦ προσηγορίας, αὐτὸς δὲ ἦν ὁ Χριστὸς ὁ Κύριος, τὸ τῶν Χριστιανῶν ὄνομα, πάντα τόπον καὶ πόλιν καὶ χώραν, καὶ αὐτά γε τὰ ἐν ταῖς ἐρήμοις καὶ ταῖς ἐσχατιαῖς τῆς γῆς οἰκοῦντα ἔθνη περιεκύκλωσε, τοῖς τῆς προφητείας ἀκολούθως θεσπίσμασιν. - . Από ψαλμοῦ κα'. — Περὶ τῶν κατὰ τὸ σωτήριον πάθος ἐπιτελεσθέντων. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῆς ἀντιλήψεως τῆς ἑωθινῆς. . Ὁ Θεὸς, ὁ Θεός μου, πρόσχες μοι· ἵνα τί ἐγκατα ἐλιπές με; μακρὰν ἀπὸ τῆς σωτηρίας μου οἱ λόγοι τῶν παραπτωμάτων μου. Ὁ Θεός μου, κεκράξομαι ἡμέρας πρὸς σέ, καὶ οὐκ εἰσακούσῃ· καὶ νυκτὸς, καὶ οὐκ εἰς ἄνοιαν ἐμοί. Σὺ δὲ ἐν ἁγίοις κατοικεῖς, ὁ ἔπαινος τοῦ Ἰσραήλ. Ἐπὶ σοὶ ἤλπισαν οἱ πατέρες ἡμῶν, ἤλπισαν, καὶ ἐῤῥύσω αὐτούς. Πρὸς σὲ ἐκέ κραξαν, καὶ ἐσώθησαν· ἐπὶ σοὶ ἤλπισαν, καὶ οὐ κατα ησχύνθησαν. Ἐγὼ δέ εἰμι σκώληξ, καὶ οὐκ ἄνθρω πος, ὄνειδος ἀνθρώπων, καὶ ἐξουδένημα λαοῦ. Πάν τες οἱ θεωροῦντές με εξεμυκτήρισαν με, ἐλάλησαν ἐν χείλεσιν, ἐκίνησαν, κεφαλήν· Ἤλπισεν ἐπὶ Κύ- ριον, ῥυσάσθω αὐτὸν, σωσάτω αὐτὸν, ὅτι θέλει αὐτόν. Ὅτι σὺ εἶ ὁ ἐκσπάσας με ἐκ γαστρὸς ἡ ἐλπίς μου ἀπὸ μαστῶν τῆς μητρός μου. Ἐπὶ σὲ ἐπεῤῥίφην ἐκ μήτρας, ἀπὸ γαστρός μητρός μου Θεός μου εί σύ. Ε, 10. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X B A lumen illuxisset, ipsique potius tenebras quam 111- C Joan. D men amplexi essent, hoc quod ab ipsis electum assumptumque est, universam ipsorum nationem invasit. Cum enim ipsi recessissent a luce, et eos obscura nos occupasset, obscuratis ipsorum men- tibus, eo quod illuminatio evangelica radios suos in corda ipsorum non immitteret, quinetiam refri- gerata ipsorum erga Deum charitate, talium rerum signa merito expressa sunt, et in tali salutaris ad- ventus die completa sunt ea, quæ ad hoc oraculum pertinent, dum aqua vivens erumpit ex Jerusalem, et in omnes gentes progreditur fecundus et vitæ apportator evangelicæ doctrinæ serno : qui cum profectus sit de Judæa et de ipsa Jerusalem, disse- minatus postea est in omnem terram et in omnes orbis terrarum fines. Hujus vero aquæ ipse quoque Salvator ac Dominus noster meminit, dum loquitur cum muliere Samaritana : « Si scires, inquit, quis est qui petit a te bibere, tu pelisses ab eo, et de- disset tibi aquam vivam s. Quanta autem ad eos, qui vivam rationalemque aquam gustaverint, ven- tura sit utilitas, declarat deinceps, dum docet quemadmodum qui eam aquam biberint, et multos illos, qui antea ipsis imperabant, malignos dæmo- nas abnegaverint, ii unum sui ipsorum et Dominum et regem confitebuntur, item quod is Dominus, qui ab unis Hebræis antea noscebatur, rex fiet oinnium earum nationum, quæ ex universa terra in ipsius fidem venerint; et nomen ejus unum erit, ambiens universam terram et solitudinem, quod quidem ipsum ubi quis viderit, qui fieri possit, ut non admiretur? etenim a Christi vocabulo, Christus porro ipse Dominus est, Christianorum nomen de- ductum omnem locum et civitatem et regionem ipsasque in desertis orisque extremis terræ habi- tantes nationes circuivit, fidem eo modo faciens et consentiens hujusce prophetiæ vaticinio. - A psalmo xxi. - De iis quæ in ipsa salutari passione facta sunt. In finem pro susceptione matutina. • Deus, Deus meus, respice in- ne; quare me de reliquisti ? longe a salute mea verba delictorum meorum. Deus meus, clamabo per diemn ad te, et non exaudies; et per noctem, et non ad insipien- tiam mihi. Tu autem in sanctis habitas, laus Israel. In te speraverunt patres nostri, speraverunt, et li- berasti eos. Ad te clamaverunt, et salvi facti sunt. In te speraverunt, et non sunt confusi. Ego autem sum vermis et non homo; opprobrium hominum et abjectio plebis. Omnes videntes me, subsannave- runt me, locuti sunt labiis, et moverunt caput. Spe- ravit in Domino : eripiat eum, salvum faciat eum, quoniam vult eum, quoniam tu es, qui extraxisti me de ventre; spes mea ab uberibus matris meæ. In te projectus sum ex utero. De ventre matris mem Deus meus es tu, ne discesseris a me, quoniam tri-
PG 22:765ἐπεὶ γὰρ τὰ περὶ τοῦ πάθους τοῦ σωτῆρος ἡμῶν σημαίνει, οὐ μὴν κατέληξεν ἡ κατ’ αὐτὸν οἰκονομία ἐν τῷ πάθει, «τέλος» δὲ τοῦ πάθους ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις ἦν καὶ «ἡ ἀντίληψις ἡ ἑωθινή», εἰκότως ὁ λόγος τῷ παραδόξῳ «τέλει» τὴν γραφὴν ἀνατίθεται, ὡς τῆς ὑποθέσεως ἁπάσης καὶ τῶν πρὸ τοῦ «τέλους» παθημάτων τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως καὶ «τῆς ἀντιλήψεως τῆς ἑωθινῆς» ἕνεκεν γενομένης. εἰπὼν γοῦν ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν τὸ «ὁ θεὸς ὁ θεός μου πρόσχες μοι, ἵνα τί ἐγκατέλιπές με» καὶ ἑξῆς ἐπαγαγὼν τὸ «ἐγὼ δέ εἰμι σκώληξ, καὶ οὐκ ἄνθρωπος, ὄνειδος ἀνθρώπων καὶ ἐξουδένημα λαοῦ», καὶ ἔτι προσθεὶς τὸ «περιεκύκλωσάν με μόσχοι πολλοί, ταῦροι πίονες περιέσχον με», καὶ σαφῶς τὸν θάνατον αὐτοῦ προμαρτυράμενος διὰ τὸ «εἰς χοῦν θανάτου κατήγαγές με, ὅτι ἐκύκλωσάν με κύνες πολλοί, συναγωγὴ πονηρευομένων περιέσχεν με, ὤρυξαν χεῖράς μου καὶ πόδας μου», καὶ ἔτι τὰ ἀμφὶ τῷ πάθει συμβεβηκότα αὐτῷ σημήνας διὰ τοῦ «διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου ἔβαλον κλῆρον»· ταῦτα καὶ τὰ τούτοις παραπλήσια προειπών, οὐκ ἐπὶ τούτοις ἔστη, ἀλλ’ ἐπιλέγει·
Α Μὴ ἀποστῇς ἀπ᾿ ἐμοῦ, ὅτι θλίψις ἐγγὺς, ὅτι οὐκ ἔστιν ὁ βοηθῶν. Περιεκύκλωσάν με μόσχοι πολλοί, ταῦροι πίονες περιέσχον με. "Ηνοιξαν ἐπ' ἐμὲ τὸ στό μα αὐτῶν, ὡς λέων ἁρπάζων καὶ ὠρυόμενος. Ωσεί ὕδωρ ἐξεχύθην, καὶ διεσκορπίσθη πάντα τὰ ὀστᾶ μου. Εγενήθη ἡ καρδία μου ὡσεὶ κηρὸς τηκόμενος ἐν μέσ σῳ τῆς κοιλίας μου. Ἐξηράνθη ὡς ἔστρακον ἡ ἰσχύς μου, καὶ ἡ γλῶσσά μου κεκόλληται τῷ λάρυγγί μου, καὶ εἰς χοῦν θανάτου κατήγαγές με· ὅτι ἐκύκλωσάν με κύνες πολλοί, συναγωγή πονηρευομένων περι- έσχον με. Ωρυξαν χεῖράς μου καὶ πόδας μου, ἐξηρι θμησαν πάντα τὰ ὀστᾶ μου. Αὐτοὶ δὲ κατενόησαν καὶ ἐπεῖδόν με· διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου έβαλον κλήρον. Σὺ δὲ, Κύριε, μὴ μακρύνῃς τὴν βοήθειάν μου, εἰς τὴν ἀντίληψίν μου πρόσχες. Ῥῦσαι ἀπὸ τῥομφαίας τὴν ψυχήν μου, καὶ ἐκ χειρὸς κυνὸς τὴν μονογενῆ μου. Σωσόν με ἐκ στόματος λέοντος, καὶ ἀπὸ κεράτων μονοκερώτων τὴν ταπείνωσίν μου. Διηγήσομαι τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελ φοῖς μου, ἐν μέσῳ Ἐκκλησίας ὑμνήσω σε. Οἱ φοβού μενοι τὸν Κύριον, αἰνέσατε αὐτόν· ἅπαν τὸ σπέρμα Ἰακώβ, δοξάσατε αὐτόν. Φοβηθήτωσαν αὐτὸν ἅπαν τὸ σπέρμα Ἰσραήλ· ὅτι οὐκ ἐξουδένωσεν οὐδὲ προσ- ώχθισε τῇ δεήσει τοῦ πτωχοῦ, οὐδὲ ἀπέστρεψε το πρόσωπον αὐτοῦ ἀπ᾿ ἐμοῦ, καὶ ἐν τῷ κεκραγέναι με πρὸς αὐτὸν, εἰσήκουσέ μου. Παρὰ σοῦ ὁ ἔπαινός μου ἐν Ἐκκλησίᾳ μεγάλῃ· τὰς εὐχάς μου ἀποδώσω ἐν ώπιον τῶν φοβουμένων αὐτόν. Φάγονται πένητες, καὶ ἐμπλησθήσονται, καὶ αἰνέσουσι Κύριον οἱ ἐκζητοῦν- τες αὐτόν· ζήσονται αἱ καρδίαι αὐτῶν εἰς αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Μνησθήσονται καὶ ἐπιστραφήσονται πρὸς Κύριον πάντα τὰ πέρατα τῆς γῆς, καὶ προσκυνήσου σιν ἐνώπιον αὐτοῦ πᾶσαι αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν· ὅτι τοῦ Κυρίου ἡ βασιλεία, καὶ αὐτὸς δεσπόζει τῶν ἐθνῶν. Ἔφαγον καὶ προσεκύνησαν πάντες οἱ πίονες τῆς γῆς, ἐνώπιον αὐτοῦ προσπεσοῦνται πάντες οἱ και ταβαίνοντες εἰς τὴν γῆν. Καὶ ἡ ψυχή μου αὐτῷ ζην καὶ τὸ σπέρμα μου δουλεύσει αὐτῷ. Αναγγελήσεται τῷ Κυρίῳ γενεὰ ἡ ἐρχομένη, καὶ ἀναγγελοῦσι τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ λαῷ τῷ τεχθησομένῳ, ὃν ἐποίησεν ὁ Κύριος. » Τό, «Ο Θεός μου, πρόσχες μοι· ἵνα τι έγκατέλιπές με; ν ἐν ἀρχαῖς τοῦ ψαλμοῦ λεγόμενον, κατὰ τὸν Ματθαῖον ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρὰ τὸν τοῦ πάθους καιρὸν οὕτως εἴρηται· « Γενομένης δὲ ὥρας ἕκτης, σκότος ἐγένετο ἐφ' ὅλην τὴν γῆν, ἕως ὥρας ἐννάτης· καὶ τῇ ἐννάτῃ ὥρᾳ ἐβόησεν Ἰησοῦς φωνῇ μεγάλῃ· Ἐλωεὶμ, Ἐλωεὶμ, λαμμα σαβαχθανί, ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον· Ὁ Θεὸς, ὁ Θεός μου, ἵνα τί εγκατέλιπές με ; » είληπται δὲ ἡ Ἑβραϊκὴ λέξις ἀπὸ τῆς ἐν χερσὶ προφητείας. Αὐταῖς γοῦν συλλαβαῖς τὸν « Ἠλεί, Ἠλεί, λαμμα σαβαχθανί, ἡ τοῦ ψαλμοῦ κατ αρχή περιέχει, ὅπερ ὁ ᾿Ακύλας τοῦτον ἡρμήνευσε τον τρόπον· ο Ισχυρέ μου, ισχυρέ μου, ἵνα τί ἐγκατέλιπές με ; › Ταῦτα δὲ ὅτι τοῖς ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν κατὰ τὸν τοῦ πάθους καιρὸν εἰρημένοις ἰσοδυναμεῖ, πᾶς ὁστια οὖν ὁμολογήσαι ἄν. Ὥρα τοιγαροῦν ἀναμφιλόγως τὸν ψαλμὸν οὐδ᾽ ἐφ᾽ ἕτερον ἢ ἐπὶ μόνον αὐτὸν ἀναφέρειν, ἐπειδὴ αὐτῷ μόνῳ καὶ οὐδετέρῳ ἁρμόζει τὰ ἐμπεριεχό EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS I. APOLOGETICA. B - bulatio proxima est, quoniam non est qui adjuvet. Circumdederunt me vituli multi; tauri pingues ob sederunt me. Aperuerunt super me os suum, ut leo rapiens et rugiens. Sicut aqua effusus sum, et di- spersa sunt omnia ossa mea. Factum est cor meum tanquam cera liquescens, in medio ventris mei. Aruit tanquam testa virtus mea. Et lingua mea ad- hæsit gutturi meo, et in pulverem mortis deduxisti me : quoniam circumdederunt me canes multi. Congregatio malignantium obsedit me. Fu- derunt manus meas et pedes meos: dinumeraverunt omnia ossa mea. Ipsi vero consideraverunt, et in- spexerunt me: diviserunt vestimenta mea sibi, et super vestem meam miserunt sortem. Tu autem, Domine, ne procul amoveas auxilium meum. Ad susceptionem meam respice. Eripe a framea ani- mam meam, et ex manu canis unicam meam. Salva me ex ore leonis, et a cornibus unicornium humi- litatem meam. Narrabo nomen tuum fratribus meis. In medio Ecclesiæ laudabo te. Qui timetis Dominum, laudate eum. Omne semen Jacob glori- ficate eum. Timeant eum omne semen Israel; quo- niam non sprevit, neque moleste tulit deprecatio- nem pauperis, neque avertit faciem suam a me, et cum clamarem ad eum, exaudivit me. A te laus mea in Ecclesia magna. Vota mea reddam in con- spectu timentium eum. Comedent pauperes, et sa- turabuntur, et laudabunt Dominum, qui requirunt eum vivent corda eorum in sæculum sæculi. Re- miniscentur et convertentur ad Dominum omnes fines terræ, et adorabunt in conspectu ejus uni- versæ familiæ gentium; quoniam Domini est re- gnum, et ipse dominatur gentibus ; comederunt et adoraverunt omnes pingues terræ, in conspectu ejus prolabentur omnes, qui descendunt in ter- ram, et anima mea illi vivit, et semen meum ser- viet ei, annuntiabitur Domino generatio ventura, et annuntiabunt justitiam ejus populo qui nascetur, quem fecit Dominus, Illud quidem Deus, Deus meus, respice in me, quare dereliquisti me?, quod initio psalmi dictum est, a Salvatore nostro, ut est apud Matthaeum, ipso passionis tempore dictum est, in hunc modum : c A sexta autem hora tenebra factæ sunt super universaın terram usque ad ho- ram nonam, et hora nona clamavit Jesus voce ma gna : Eloim, Eloim, lamma sabachthani, quod ex interpretatione est: Deus, Deus meus, quare dere- liquisti me?, accepta vero sunt Hebraica verba ex ea, quæ nunc est in manibus prophetia. Siqui- dem vel iisdem syllabis illud ipsum : « Eli Eli, lamma sabachthani, initio psalmi continetur; quod Aquila in hunc modum interpretatus est : • For tis meus, fortis meus, quare dereliquisti me ? Porro quod hæc eamdem cum iis, quæ pas- sionis tempore a Salvatore nostro dicta sunt, babeant vim, nemo utique negaverit. Tempus igi- tur jam nunc fuerit psalmum ipsum absque con- troversia ad aliıın nullum referre, quam ad illum : Psal. xxi, 2-32. of Matth. xxvi, 45,46. C D
«οἱ φοβούμενοι τὸν κύριον, αἰνέσατε αὐτόν, ὅτι οὐκ ἐξουδένωσεν οὐδὲ προσώχθισεν τῇ δεήσει τοῦ πτωχοῦ, οὐδὲ ἀπέστρεψεν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἀπ’ ἐμοῦ, καὶ ἐν τῷ κεκραγέναι με πρὸς αὐτὸν ἐπήκουσέν μου». πῶς δ’ ἂν ἔλεγεν εἰσηκοῦσθαι, εἰ μὴ πάντως τετυχήκει τῶν εὐχῶν καὶ ὧν ἐν τοῖς πρόσθεν ἐδεδέητο, ὅτε ἔλεγεν τὸ «εἰς χοῦν θανάτου κατήγαγές με, ῥῦσαι ἀπὸ ῥομφαίας τὴν ψυχήν μου, καὶ ἐκ χειρὸς κυνὸς τὴν μονογενῆ μου». ταῦτα γὰρ εὐξάμενος καὶ δεηθεὶς ἐκ τούτων ῥυσθῆναί τε καὶ σωθῆναι, τυχὼν ὧν ηὔξατο ἐπιλέγει· «οὐκ ἐξουδένωσεν οὐδὲ προσώχθισεν τῇ δεήσει τοῦ πτωχοῦ, οὐδὲ ἀπέστρεψεν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἀπ’ ἐμοῦ, καὶ ἐν τῷ κεκραγέναι με πρὸς αὐτὸν ἐπήκουσέν μου», σαφῶς τὴν μετὰ θάνατον ἀναβίωσιν αὐτοῦ δηλῶν, ἥτις γέγονεν κατὰ «τὴν ἑωθινὴν ἀντίληψιν», ἣν ἑξῆς προϊὼν ὁ ψαλμὸς παρέστησεν εἰπών· «σὺ δέ, κύριε, μὴ μακρύνῃς τὴν βοήθειάν μου, εἰς τὴν ἀντίληψίν μου πρόσχες». ποίαν δὴ ἀντίληψιν ἀλλ’ [ἢ] ἣν καὶ ἡ προγραφὴ τοῦ ψαλμοῦ ᾐνίττετο; Ἀλλὰ ταῦτα μὲν ἡμῖν εἰρήσθω εἰς τὴν τοῦ ψαλμοῦ προγραφήν.
Α Μὴ ἀποστῇς ἀπ᾿ ἐμοῦ, ὅτι θλίψις ἐγγὺς, ὅτι οὐκ ἔστιν ὁ βοηθῶν. Περιεκύκλωσάν με μόσχοι πολλοί, ταῦροι πίονες περιέσχον με. "Ηνοιξαν ἐπ' ἐμὲ τὸ στό μα αὐτῶν, ὡς λέων ἁρπάζων καὶ ὠρυόμενος. Ωσεί ὕδωρ ἐξεχύθην, καὶ διεσκορπίσθη πάντα τὰ ὀστᾶ μου. Εγενήθη ἡ καρδία μου ὡσεὶ κηρὸς τηκόμενος ἐν μέσ σῳ τῆς κοιλίας μου. Ἐξηράνθη ὡς ἔστρακον ἡ ἰσχύς μου, καὶ ἡ γλῶσσά μου κεκόλληται τῷ λάρυγγί μου, καὶ εἰς χοῦν θανάτου κατήγαγές με· ὅτι ἐκύκλωσάν με κύνες πολλοί, συναγωγή πονηρευομένων περι- έσχον με. Ωρυξαν χεῖράς μου καὶ πόδας μου, ἐξηρι θμησαν πάντα τὰ ὀστᾶ μου. Αὐτοὶ δὲ κατενόησαν καὶ ἐπεῖδόν με· διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου έβαλον κλήρον. Σὺ δὲ, Κύριε, μὴ μακρύνῃς τὴν βοήθειάν μου, εἰς τὴν ἀντίληψίν μου πρόσχες. Ῥῦσαι ἀπὸ τῥομφαίας τὴν ψυχήν μου, καὶ ἐκ χειρὸς κυνὸς τὴν μονογενῆ μου. Σωσόν με ἐκ στόματος λέοντος, καὶ ἀπὸ κεράτων μονοκερώτων τὴν ταπείνωσίν μου. Διηγήσομαι τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελ φοῖς μου, ἐν μέσῳ Ἐκκλησίας ὑμνήσω σε. Οἱ φοβού μενοι τὸν Κύριον, αἰνέσατε αὐτόν· ἅπαν τὸ σπέρμα Ἰακώβ, δοξάσατε αὐτόν. Φοβηθήτωσαν αὐτὸν ἅπαν τὸ σπέρμα Ἰσραήλ· ὅτι οὐκ ἐξουδένωσεν οὐδὲ προσ- ώχθισε τῇ δεήσει τοῦ πτωχοῦ, οὐδὲ ἀπέστρεψε το πρόσωπον αὐτοῦ ἀπ᾿ ἐμοῦ, καὶ ἐν τῷ κεκραγέναι με πρὸς αὐτὸν, εἰσήκουσέ μου. Παρὰ σοῦ ὁ ἔπαινός μου ἐν Ἐκκλησίᾳ μεγάλῃ· τὰς εὐχάς μου ἀποδώσω ἐν ώπιον τῶν φοβουμένων αὐτόν. Φάγονται πένητες, καὶ ἐμπλησθήσονται, καὶ αἰνέσουσι Κύριον οἱ ἐκζητοῦν- τες αὐτόν· ζήσονται αἱ καρδίαι αὐτῶν εἰς αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Μνησθήσονται καὶ ἐπιστραφήσονται πρὸς Κύριον πάντα τὰ πέρατα τῆς γῆς, καὶ προσκυνήσου σιν ἐνώπιον αὐτοῦ πᾶσαι αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν· ὅτι τοῦ Κυρίου ἡ βασιλεία, καὶ αὐτὸς δεσπόζει τῶν ἐθνῶν. Ἔφαγον καὶ προσεκύνησαν πάντες οἱ πίονες τῆς γῆς, ἐνώπιον αὐτοῦ προσπεσοῦνται πάντες οἱ και ταβαίνοντες εἰς τὴν γῆν. Καὶ ἡ ψυχή μου αὐτῷ ζην καὶ τὸ σπέρμα μου δουλεύσει αὐτῷ. Αναγγελήσεται τῷ Κυρίῳ γενεὰ ἡ ἐρχομένη, καὶ ἀναγγελοῦσι τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ λαῷ τῷ τεχθησομένῳ, ὃν ἐποίησεν ὁ Κύριος. » Τό, «Ο Θεός μου, πρόσχες μοι· ἵνα τι έγκατέλιπές με; ν ἐν ἀρχαῖς τοῦ ψαλμοῦ λεγόμενον, κατὰ τὸν Ματθαῖον ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρὰ τὸν τοῦ πάθους καιρὸν οὕτως εἴρηται· « Γενομένης δὲ ὥρας ἕκτης, σκότος ἐγένετο ἐφ' ὅλην τὴν γῆν, ἕως ὥρας ἐννάτης· καὶ τῇ ἐννάτῃ ὥρᾳ ἐβόησεν Ἰησοῦς φωνῇ μεγάλῃ· Ἐλωεὶμ, Ἐλωεὶμ, λαμμα σαβαχθανί, ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον· Ὁ Θεὸς, ὁ Θεός μου, ἵνα τί εγκατέλιπές με ; » είληπται δὲ ἡ Ἑβραϊκὴ λέξις ἀπὸ τῆς ἐν χερσὶ προφητείας. Αὐταῖς γοῦν συλλαβαῖς τὸν « Ἠλεί, Ἠλεί, λαμμα σαβαχθανί, ἡ τοῦ ψαλμοῦ κατ αρχή περιέχει, ὅπερ ὁ ᾿Ακύλας τοῦτον ἡρμήνευσε τον τρόπον· ο Ισχυρέ μου, ισχυρέ μου, ἵνα τί ἐγκατέλιπές με ; › Ταῦτα δὲ ὅτι τοῖς ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν κατὰ τὸν τοῦ πάθους καιρὸν εἰρημένοις ἰσοδυναμεῖ, πᾶς ὁστια οὖν ὁμολογήσαι ἄν. Ὥρα τοιγαροῦν ἀναμφιλόγως τὸν ψαλμὸν οὐδ᾽ ἐφ᾽ ἕτερον ἢ ἐπὶ μόνον αὐτὸν ἀναφέρειν, ἐπειδὴ αὐτῷ μόνῳ καὶ οὐδετέρῳ ἁρμόζει τὰ ἐμπεριεχό EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS I. APOLOGETICA. B - bulatio proxima est, quoniam non est qui adjuvet. Circumdederunt me vituli multi; tauri pingues ob sederunt me. Aperuerunt super me os suum, ut leo rapiens et rugiens. Sicut aqua effusus sum, et di- spersa sunt omnia ossa mea. Factum est cor meum tanquam cera liquescens, in medio ventris mei. Aruit tanquam testa virtus mea. Et lingua mea ad- hæsit gutturi meo, et in pulverem mortis deduxisti me : quoniam circumdederunt me canes multi. Congregatio malignantium obsedit me. Fu- derunt manus meas et pedes meos: dinumeraverunt omnia ossa mea. Ipsi vero consideraverunt, et in- spexerunt me: diviserunt vestimenta mea sibi, et super vestem meam miserunt sortem. Tu autem, Domine, ne procul amoveas auxilium meum. Ad susceptionem meam respice. Eripe a framea ani- mam meam, et ex manu canis unicam meam. Salva me ex ore leonis, et a cornibus unicornium humi- litatem meam. Narrabo nomen tuum fratribus meis. In medio Ecclesiæ laudabo te. Qui timetis Dominum, laudate eum. Omne semen Jacob glori- ficate eum. Timeant eum omne semen Israel; quo- niam non sprevit, neque moleste tulit deprecatio- nem pauperis, neque avertit faciem suam a me, et cum clamarem ad eum, exaudivit me. A te laus mea in Ecclesia magna. Vota mea reddam in con- spectu timentium eum. Comedent pauperes, et sa- turabuntur, et laudabunt Dominum, qui requirunt eum vivent corda eorum in sæculum sæculi. Re- miniscentur et convertentur ad Dominum omnes fines terræ, et adorabunt in conspectu ejus uni- versæ familiæ gentium; quoniam Domini est re- gnum, et ipse dominatur gentibus ; comederunt et adoraverunt omnes pingues terræ, in conspectu ejus prolabentur omnes, qui descendunt in ter- ram, et anima mea illi vivit, et semen meum ser- viet ei, annuntiabitur Domino generatio ventura, et annuntiabunt justitiam ejus populo qui nascetur, quem fecit Dominus, Illud quidem Deus, Deus meus, respice in me, quare dereliquisti me?, quod initio psalmi dictum est, a Salvatore nostro, ut est apud Matthaeum, ipso passionis tempore dictum est, in hunc modum : c A sexta autem hora tenebra factæ sunt super universaın terram usque ad ho- ram nonam, et hora nona clamavit Jesus voce ma gna : Eloim, Eloim, lamma sabachthani, quod ex interpretatione est: Deus, Deus meus, quare dere- liquisti me?, accepta vero sunt Hebraica verba ex ea, quæ nunc est in manibus prophetia. Siqui- dem vel iisdem syllabis illud ipsum : « Eli Eli, lamma sabachthani, initio psalmi continetur; quod Aquila in hunc modum interpretatus est : • For tis meus, fortis meus, quare dereliquisti me ? Porro quod hæc eamdem cum iis, quæ pas- sionis tempore a Salvatore nostro dicta sunt, babeant vim, nemo utique negaverit. Tempus igi- tur jam nunc fuerit psalmum ipsum absque con- troversia ad aliıın nullum referre, quam ad illum : Psal. xxi, 2-32. of Matth. xxvi, 45,46. C D
εἰς δὲ τὸ «ἠλὶ ἠλὶ λεμᾶ σαβαχθανί», εἰρημένον μὲν ὑπὸ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν αὐτοῖς ἑβραϊκοῖς ὀνόμασι περὶ τὸν τοῦ πάθους καιρόν, κείμενον δὲ καὶ ἐν τῷ ψαλμῷ, ὅρα μή τις ἔγκειται βαθυτέρα θεωρία παρ’ Ἑβραίοις· ἐλωεὶμ γὰρ ὁ θεὸς ὀνομάζεται. καὶ τοῦτο διὰ πάσης σχεδὸν εὕροις ἂν τῆς γραφῆς, ἐπεὶ καὶ κυρίως οὕτως παρὰ τοῖς ἑβδομήκοντα ἔτι καὶ νῦν τῇ Ἑβραίων ὀνομάζεται φωνῇ. φέρονταί γε μὴν παρ’ αὐτοῖς ἐπὶ τῆς θείας προσηγορίας καὶ ἕτεραί τινες ἐκφωνήσεις, ὥσπερ οὖν καὶ τὸ Σαδδαὶ καὶ τὸ Ἰαὼ καὶ τὸ Ἢλ καὶ ἄλλα τούτοις παραπλήσια. ὁ δὴ οὖν μετὰ χεῖρας ψαλμὸς ἀπὸ τοῦ [ἢλ] «ἠλὶ ἠλὶ λεμᾶ σαβαχθανὶ» περιέχει, ᾧ κέχρηται καὶ ὁ κύριος ἡμῶν, οὐ μὴν ἀπὸ τοῦ ἐλωείμ. ὁ γοῦν Ἀκύλας διαφορὰν εἰδὼς τῆς παρ’ Ἑβραίοις θεοῦ προσηγορίας ἐκ τοῦ ἐλωεὶμ σημαινομένης, τὸ νῦν δηλούμενον ἐν τῷ «ἠλὶ ἠλὶ» οὐκ ἠξίωσεν, ὁμοίως τοῖς λοιποῖς, «ὁ θεὸς ὁ θεός μου» μεταβαλὼν εἰπεῖν, ἀλλὰ «ἰσχυρέ μου ἰσχυρέ μου» (τὸ δ’ ἀκριβές ἐστιν «ἰσχύς μου ἰσχύς μου»), ὥστε κατὰ τὴν τούτου διάνοιαν τὸν ἀμνὸν τοῦ θεοῦ, τὸν ἡμέτερον σωτῆρα, φάσκοντα τὸ «ἠλὶ ἠλὶ» πρὸς τὸν πατέρα λέγειν «ἰσχυρέ μου ἰσχυρέ μου, ἵνα τί ἐγκατέλιπές με».
Α Μὴ ἀποστῇς ἀπ᾿ ἐμοῦ, ὅτι θλίψις ἐγγὺς, ὅτι οὐκ ἔστιν ὁ βοηθῶν. Περιεκύκλωσάν με μόσχοι πολλοί, ταῦροι πίονες περιέσχον με. "Ηνοιξαν ἐπ' ἐμὲ τὸ στό μα αὐτῶν, ὡς λέων ἁρπάζων καὶ ὠρυόμενος. Ωσεί ὕδωρ ἐξεχύθην, καὶ διεσκορπίσθη πάντα τὰ ὀστᾶ μου. Εγενήθη ἡ καρδία μου ὡσεὶ κηρὸς τηκόμενος ἐν μέσ σῳ τῆς κοιλίας μου. Ἐξηράνθη ὡς ἔστρακον ἡ ἰσχύς μου, καὶ ἡ γλῶσσά μου κεκόλληται τῷ λάρυγγί μου, καὶ εἰς χοῦν θανάτου κατήγαγές με· ὅτι ἐκύκλωσάν με κύνες πολλοί, συναγωγή πονηρευομένων περι- έσχον με. Ωρυξαν χεῖράς μου καὶ πόδας μου, ἐξηρι θμησαν πάντα τὰ ὀστᾶ μου. Αὐτοὶ δὲ κατενόησαν καὶ ἐπεῖδόν με· διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου έβαλον κλήρον. Σὺ δὲ, Κύριε, μὴ μακρύνῃς τὴν βοήθειάν μου, εἰς τὴν ἀντίληψίν μου πρόσχες. Ῥῦσαι ἀπὸ τῥομφαίας τὴν ψυχήν μου, καὶ ἐκ χειρὸς κυνὸς τὴν μονογενῆ μου. Σωσόν με ἐκ στόματος λέοντος, καὶ ἀπὸ κεράτων μονοκερώτων τὴν ταπείνωσίν μου. Διηγήσομαι τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελ φοῖς μου, ἐν μέσῳ Ἐκκλησίας ὑμνήσω σε. Οἱ φοβού μενοι τὸν Κύριον, αἰνέσατε αὐτόν· ἅπαν τὸ σπέρμα Ἰακώβ, δοξάσατε αὐτόν. Φοβηθήτωσαν αὐτὸν ἅπαν τὸ σπέρμα Ἰσραήλ· ὅτι οὐκ ἐξουδένωσεν οὐδὲ προσ- ώχθισε τῇ δεήσει τοῦ πτωχοῦ, οὐδὲ ἀπέστρεψε το πρόσωπον αὐτοῦ ἀπ᾿ ἐμοῦ, καὶ ἐν τῷ κεκραγέναι με πρὸς αὐτὸν, εἰσήκουσέ μου. Παρὰ σοῦ ὁ ἔπαινός μου ἐν Ἐκκλησίᾳ μεγάλῃ· τὰς εὐχάς μου ἀποδώσω ἐν ώπιον τῶν φοβουμένων αὐτόν. Φάγονται πένητες, καὶ ἐμπλησθήσονται, καὶ αἰνέσουσι Κύριον οἱ ἐκζητοῦν- τες αὐτόν· ζήσονται αἱ καρδίαι αὐτῶν εἰς αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. Μνησθήσονται καὶ ἐπιστραφήσονται πρὸς Κύριον πάντα τὰ πέρατα τῆς γῆς, καὶ προσκυνήσου σιν ἐνώπιον αὐτοῦ πᾶσαι αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν· ὅτι τοῦ Κυρίου ἡ βασιλεία, καὶ αὐτὸς δεσπόζει τῶν ἐθνῶν. Ἔφαγον καὶ προσεκύνησαν πάντες οἱ πίονες τῆς γῆς, ἐνώπιον αὐτοῦ προσπεσοῦνται πάντες οἱ και ταβαίνοντες εἰς τὴν γῆν. Καὶ ἡ ψυχή μου αὐτῷ ζην καὶ τὸ σπέρμα μου δουλεύσει αὐτῷ. Αναγγελήσεται τῷ Κυρίῳ γενεὰ ἡ ἐρχομένη, καὶ ἀναγγελοῦσι τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ λαῷ τῷ τεχθησομένῳ, ὃν ἐποίησεν ὁ Κύριος. » Τό, «Ο Θεός μου, πρόσχες μοι· ἵνα τι έγκατέλιπές με; ν ἐν ἀρχαῖς τοῦ ψαλμοῦ λεγόμενον, κατὰ τὸν Ματθαῖον ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρὰ τὸν τοῦ πάθους καιρὸν οὕτως εἴρηται· « Γενομένης δὲ ὥρας ἕκτης, σκότος ἐγένετο ἐφ' ὅλην τὴν γῆν, ἕως ὥρας ἐννάτης· καὶ τῇ ἐννάτῃ ὥρᾳ ἐβόησεν Ἰησοῦς φωνῇ μεγάλῃ· Ἐλωεὶμ, Ἐλωεὶμ, λαμμα σαβαχθανί, ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον· Ὁ Θεὸς, ὁ Θεός μου, ἵνα τί εγκατέλιπές με ; » είληπται δὲ ἡ Ἑβραϊκὴ λέξις ἀπὸ τῆς ἐν χερσὶ προφητείας. Αὐταῖς γοῦν συλλαβαῖς τὸν « Ἠλεί, Ἠλεί, λαμμα σαβαχθανί, ἡ τοῦ ψαλμοῦ κατ αρχή περιέχει, ὅπερ ὁ ᾿Ακύλας τοῦτον ἡρμήνευσε τον τρόπον· ο Ισχυρέ μου, ισχυρέ μου, ἵνα τί ἐγκατέλιπές με ; › Ταῦτα δὲ ὅτι τοῖς ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν κατὰ τὸν τοῦ πάθους καιρὸν εἰρημένοις ἰσοδυναμεῖ, πᾶς ὁστια οὖν ὁμολογήσαι ἄν. Ὥρα τοιγαροῦν ἀναμφιλόγως τὸν ψαλμὸν οὐδ᾽ ἐφ᾽ ἕτερον ἢ ἐπὶ μόνον αὐτὸν ἀναφέρειν, ἐπειδὴ αὐτῷ μόνῳ καὶ οὐδετέρῳ ἁρμόζει τὰ ἐμπεριεχό EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS I. APOLOGETICA. B - bulatio proxima est, quoniam non est qui adjuvet. Circumdederunt me vituli multi; tauri pingues ob sederunt me. Aperuerunt super me os suum, ut leo rapiens et rugiens. Sicut aqua effusus sum, et di- spersa sunt omnia ossa mea. Factum est cor meum tanquam cera liquescens, in medio ventris mei. Aruit tanquam testa virtus mea. Et lingua mea ad- hæsit gutturi meo, et in pulverem mortis deduxisti me : quoniam circumdederunt me canes multi. Congregatio malignantium obsedit me. Fu- derunt manus meas et pedes meos: dinumeraverunt omnia ossa mea. Ipsi vero consideraverunt, et in- spexerunt me: diviserunt vestimenta mea sibi, et super vestem meam miserunt sortem. Tu autem, Domine, ne procul amoveas auxilium meum. Ad susceptionem meam respice. Eripe a framea ani- mam meam, et ex manu canis unicam meam. Salva me ex ore leonis, et a cornibus unicornium humi- litatem meam. Narrabo nomen tuum fratribus meis. In medio Ecclesiæ laudabo te. Qui timetis Dominum, laudate eum. Omne semen Jacob glori- ficate eum. Timeant eum omne semen Israel; quo- niam non sprevit, neque moleste tulit deprecatio- nem pauperis, neque avertit faciem suam a me, et cum clamarem ad eum, exaudivit me. A te laus mea in Ecclesia magna. Vota mea reddam in con- spectu timentium eum. Comedent pauperes, et sa- turabuntur, et laudabunt Dominum, qui requirunt eum vivent corda eorum in sæculum sæculi. Re- miniscentur et convertentur ad Dominum omnes fines terræ, et adorabunt in conspectu ejus uni- versæ familiæ gentium; quoniam Domini est re- gnum, et ipse dominatur gentibus ; comederunt et adoraverunt omnes pingues terræ, in conspectu ejus prolabentur omnes, qui descendunt in ter- ram, et anima mea illi vivit, et semen meum ser- viet ei, annuntiabitur Domino generatio ventura, et annuntiabunt justitiam ejus populo qui nascetur, quem fecit Dominus, Illud quidem Deus, Deus meus, respice in me, quare dereliquisti me?, quod initio psalmi dictum est, a Salvatore nostro, ut est apud Matthaeum, ipso passionis tempore dictum est, in hunc modum : c A sexta autem hora tenebra factæ sunt super universaın terram usque ad ho- ram nonam, et hora nona clamavit Jesus voce ma gna : Eloim, Eloim, lamma sabachthani, quod ex interpretatione est: Deus, Deus meus, quare dere- liquisti me?, accepta vero sunt Hebraica verba ex ea, quæ nunc est in manibus prophetia. Siqui- dem vel iisdem syllabis illud ipsum : « Eli Eli, lamma sabachthani, initio psalmi continetur; quod Aquila in hunc modum interpretatus est : • For tis meus, fortis meus, quare dereliquisti me ? Porro quod hæc eamdem cum iis, quæ pas- sionis tempore a Salvatore nostro dicta sunt, babeant vim, nemo utique negaverit. Tempus igi- tur jam nunc fuerit psalmum ipsum absque con- troversia ad aliıın nullum referre, quam ad illum : Psal. xxi, 2-32. of Matth. xxvi, 45,46. C D
PG 22:767καὶ τάχα ἐπεὶ ἐγκατέλιπεν αὐτὸν ὁ ἰσχυρὸς αὐτοῦ, τούτου χάριν [ἐσταυρώθη], ὥς φησιν ὁ ἀπόστολος «καὶ γὰρ ἐσταυρώθη ἐξ ἀσθενείας, καὶ ζῇ ἐκ δυνάμεως θεοῦ», ὡς μὴ σταυρωθεὶς [εἴη] ἄν, εἰ μὴ ὁ ἰσχυρὸς αὐτοῦ καταλελοίπει αὐτόν. καὶ ὅρα εἰ μὴ ἔπρεπεν τὸν ἀμνὸν τοῦ θεοῦ, τὸν «ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν» ἀχθέντα «καὶ ὡς ἀμνὸν ἐναντίον τοῦ κείροντος ἄφωνον», τὰς οἰκείας δυνάμεις ἀνατιθέναι τῷ θεῷ, καὶ μηδὲν ἴδιον ἔχειν ἡγεῖσθαι ἢ μόνον τὸν πατέρα· διὸ καὶ ἰσχυρὸν τὸν πατέρα αὐτοῦ ἀποκαλεῖ, ὡς καὶ ἐν ἑπτακαιδεκάτῳ ψαλμῷ ἰσχὺν ἑαυτοῦ καὶ κραταίωμα καὶ καταφυγὴν τὸν πατέρα ὀνομάζει, λέγων· «ἀγαπήσω σε, κύριε ἡ ἰσχύς μου· κύριος στερέωμά μου, καὶ καταφυγή μου, καὶ ῥύστης μου· ὁ θεός μου, βοηθός μου, καὶ ἐλπιῶ ἐπ’ αὐτόν· ὑπερασπιστής μου, καὶ κέρας σωτηρίας μου, καὶ ἀντιλήπτωρ μου». καταλέλοιπεν οὖν αὐτὸν ὁ ἰσχυρὸς αὐτοῦ, θελήσας αὐτὸν «μέχρι θανάτου» καὶ «θανάτου σταυροῦ» κατελθεῖν, καὶ τοῦ κόσμου παντὸς λύτρον καὶ ἀντίψυχον ἀποδειχθῆναι καὶ καθάρσιον γενέσθαι τῆς τῶν εἰς αὐτὸν πιστευσάντων ζωῆς.
Β μενα. "Αντικρυς γοῦν ἐπ' αὐτῷ πεπληρωμένα τά τε άλλα ἀποδείκνυται, καὶ δὴ τὸ φάσκον ἐν ψαλμῷ· . Διεμερί σαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου έβαλον κλῆρον. » Καὶ τὴν κατάπαρσιν δὲ τῶν ἤλων, τῶν κατὰ τῶν χειρῶν καὶ ποδῶν ἐπὶ τοῦ σταυ ροῦ προσηλωθέντων αὐτῷ, διαῤῥήδην ἐμφαίνει, λέγων· • Ωρυξαν χεῖράς μου καὶ πόδας μου, ἐξηρίθμησαν πάντα τὰ ὀστᾶ μου. » Καὶ τὰ λοιπὰ δὲ μόνῳ ἂν ἐφαρ μόσαι αὐτῷ, ὡς προϊὼν ὁ λόγος παραστήσει. Η δ βουλόμενος ἐφ᾽ ἕτερον μεταλαβεῖν πρόσωπον, ἤτοι βα σιλέως, ἢ προφήτου, ἢ καί τινος τῶν πώποτε παρὰ Ἰουδαίοις θεοφιλῶν, δεικνύτω, εἰ οἷός τε εἴη, ἐφαρ μόζειν τὰ ἀναγεγραμμένα. Τίνι γὰρ τῶν πώποτε κυρ φορουμένων ἐπὶ τοσοῦτον παρῆν ἀρετῆς καὶ δυνά- μεως, ὥστε καθεστῶτι λογισμῷ, καὶ ἀσυγχύτῳ ψυ χῇ, νηφαλίῳ τε φρονήματι Θεοῦ γνῶσιν ἀναλαβεῖν, καὶ πᾶσαν ἐπὶ τὸν Θεὸν ἀναρτῆσαι αὐτοῦ τὴν ἐλπίδα ὥστ᾽ ἂν εἰπεῖν· «Ὅτι σὺ εἶ ὁ ἐκτπάσας με ἐκ γα- στρὸς μητρός μου, ἡ ἐλπίς μου ἀπὸ μαστῶν τῆς μη- τρός μου. Ἐπὶ σὲ ἐπεῤῥίφην ἐκ μήτρας, ἐκ κοιλίας μητρός μου Θεός μου εί σύ. » Τίς δὲ τοιοῦτος Θεῷ μεμελημένος, όνειδος ἀνθρώπων γέγονε καὶ ἐξουθέ νημα λαοῦ; ὑπὸ τίνων δὲ καὶ ποδαπῶν μόσχων καὶ ταύρων χρὴ νοεῖν τὸν τοιόνδε κεκυκλῶσθαι; τί δὲ πα θὼν ὁ δηλούμενος ὡσεὶ ὕδωρ εξεχύθη; καὶ πῶς δι εσκορπίσθη αὐτοῦ τὰ ὀστᾶ; πῶς δὲ εἰς χοῦν θανάτου κατήχθη, καὶ καταχθεὶς εἰς χοῦν θανάτου, τὰ τοιαῦτα λαλεῖ ἔτι, καὶ ζῇ καὶ φθέγγεται; τίνες δὲ οἱ κύνες οἱ κυκλώσαντες αὐτὸν, ἕτεροι ὄντες παρὰ τοὺς προ- ονομασμένους ταύρους και μόσχους ; ποία δὲ συναγω γὴ πονηρευομένων τὰς χεῖρας οὐ μόνον, ἀλλὰ καὶ τοὺς πόδας τοῦ τηλικούτου ὤρυξαν, ἀποδύσαντές τε αὐτὸν, τὰ μέν τινα διείλοντο αὐτοῦ τῶν ἐνδυμάτων, τὰ δὲ καὶ κλήρῳ λαχόντες ἔλαβον; τίς δὲ ἡ ῥομφαία καὶ ὁ κύων, καὶ ὁ λέων ; τίνες δὲ οἱ λεγόμενο: μονο- κέρωτες, τὸν δηλούμενου περιέχοντες; πῶς δὲ μετὰ τὴν πρὸς τοσούτους πάλην, μετὰ τὸ εἰς χοῦν θανάτου καταχθῆναι, ἐπαγγέλλεται τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς δι ἡγεῖσθαι, οὗ πᾶσιν, ἀλλὰ μόνοις τοῖς ἑαυτοῦ ἀδελφοῖς ; τίνες τε οἱ ἀδελφοί, τίς τε ἡ Ἐκκλησία, περὶ ἧς φη- σιν ὁ τὰ τοιαῦτα παθών, « Ἐν μέσῳ Ἐκκλησίας ὑμνήσω σε, ο οἷς καὶ ἐπιλέγει, ὡς ἄρα οὐχ ἓν τὸ Ἰουδαίων έθνος, ο πάντα δὲ τὰ πέρατα τῆς γῆς συν- αισθήσονται, καὶ ἐπιστραφήσονται πρὸς Κύριον, καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιον αὐτοῦ πᾶσαι αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν; » Καὶ σὺ δὲ, παρὰ σαυτῷ βασανίσας εκάστην λέξιν τοῦ ψαλμοῦ, θέα εἰ δυνατὸν ἐπὶ τὸν τυχόντα ἀναφέρειν τὰ θεσπιζόμενα. Αλλ' οὐκ ἂν εὔροις ἑτέρῳ τῳ ἐφαρμόττειν αὐτὰ ἢ μόνῳ Σωτῆρι ἡμῶν, ὃς πάνω των πιστότατος ἂν εἴη καὶ ἀληθέστατος, εἰς ἑαυτοῦ πρόσωπον ἀνειληφὼς τὴν ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ φωνὴν, ὡς ἐμαρτύρησαν οἱ εὐαγγελισταί· ὁ μὲν Ματθαῖος δι' ὧν παρεθέμεθα αὐτοῦ λέξεων· ὁ δὲ Μάρκος δι' ὧν καὶ αὐτὸς ὧδέ πως ἱστορεῖ λέγων· « Γενομένης δὲ ὥρας ἕκτης, σκότος ἐγένετο ἐφ' ὅλης τῆς γῆς, έως ώρας ενα νάτης. Καὶ τῇ ἐννάτῃ ὥρᾳ ἐβόησεν ὁ Ἰησοῦς φω να μεγάλῃ, λέγων· Ἠλεί, Ἠλεί, λαμμα σαβαχθανί, δ ἐστι μεθερμηνευόμενον· Ὁ Θεὸς, ὁ Θεός μου, εἰς τί εγκατέλιπές με; Καί τινες τῶν ἀκουσάντων ἔλεγον· DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. ; A quandoquidem illi uni et nulli praeterea alii, quæ in eo continentur, conveniunt. Planissime igitur in illo cum alia completa esse constat, quæ in hoc psalmo leguntur, tum vero etiam illud quod ita ait: Diviserunt vestimenta mea sibi, et super vestem meam miserunt sortem. • Trajectionem vero clavorum qui illius manibus ac pedibus in cruce affixi sunt, evidentissime indicat, dum ait : • Foderunt manus meas et pedes meos, dinume- raverunt omnia ossa mea. › Sic etiam reliqua uni illi nec alii cuipiam præterea convenient, quemad- modum progressa longius oratio demonstrabit, aut certe quivis suo arbitratu, quamvis aliam proferat personam aut regis, aut prophetæ, aut alicujus eorum, qui quondam apud Judæos Dei amici et fa- miliares exstiterint, ostendatque si possit, ea quæ ita descripta sunt, huic convenire. Sed enim cui unquam eorum, quos in utero mater gestaverit, tantum virtutis, tantumque virium adfuit? ut constanti cogitatione, animoque imperturbato, et mente sobria et erecta, Dei cognitionem acceperit, et omnem suam spem in Deo collocaverit, usque adeo ut potuerit dicere : « Quoniam tu es qui ex- traxisti me de ventre matris meæ. spes mea ab uberibus matris meæ, in ţe projectus sum ex utero, de ventre matris meæ Deus meus es tu. › Quis porro unquam ubi ipse tantæ curæ Deo fuerit, post ea opprobrium hominum et abjectio populi factus est? a quibus autem et cujusmodi vitulis, aut tau- ris intelligendum est hunc fuisse circumdatum? et " quid tandem huic ipsi accidit, ut quasi aqua effusus sit? et quomodo ejusdem ossa dispersa sunt? et qua ratione in pulverem mortis deductus est? et simulac in talem pulverem est deductus, adhuc et talia loquitur, et vivit, et vocalem se praestat ? et quinam alii canes illum circumdederunt præter eos, quos dixit et tauros et vitulos? quod vero consilium malignantium non solum manus sed etiam pedes hujusce de quo sermo est, foderunt? qui etiam postquam eumdem exuerunt, partem quidem vestimentorum ipsius divisere, parlem vero jactis sortibus arripuerunt? et quænam fra- mea illa? quis canis ? quis leo ? qui item illi qui dicuntur unicornes eum, de quo sermo est, obsi- dentes ? et qua fiducia post tantam contra id genus luctam, ac postquam in pulverem mortis deductus est, pollicetur se nomen patris sui nar- raturum non omnibus, sed solis suis fratribus ? et qui tandem hi fratres ? quænam vero Ecclesia hæc, de qua is qui talia pertulit, ita loquitur ? In medio Ecclesiæ laudabo te; quibus etiam illud adjungit : quod utique non una Judaica gens, sed ‹ omnes fines terræ reminiscentur et convertentur ad Dominum, et adorabunt in conspectu ejus om- nes familiæ gentium. › Cæterum tu quoque ubi per te ipsum singula ejusdem psalmi verba explo- raveris, facile intelliges utrum ea quæ in ipso con- tinentur ad vulgarem quempiam referri possint : quod cum feceris, certe non invenies cui tandem C D
ὁ δὲ αὐτίκα μάλα συναισθόμενος τῆς ἐνθέου καὶ πατρικῆς βουλῆς, διαγνούς τε εἰ καί τις ἄλλος τὰ αἴτια τοῦ καταλελεῖφθαι αὐτὸν ὑπὸ τοῦ πατρός, ἔτι πολὺ πλέον ἐταπείνωσεν ἑαυτόν, καὶ τὸν ὑπὲρ ἡμῶν θάνατον πολλῇ τῇ προθυμίᾳ περιεβάλετο, ἐγένετό τε ὁ πανάγιος καὶ εὐλογητὸς «ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα», καὶ ὁ μὴ γνοὺς ἁμαρτίαν ἁμαρτία, «ἵνα ἡμεῖς γενώμεθα δικαιοσύνη θεοῦ ἐν αὐτῷ». καὶ ἔτι πρὸς τούτοις τὰς ἡμετέρας ἁμαρτίας ἀναμαξάμενος ἐσταυρώθη, ὃ ἐχρῆν ἡμᾶς τοὺς πρὶν ἀσεβεῖς παθεῖν, ἀντίψυχον ἡμῶν καὶ ἀντίλυτρον γεγενημένος, ὥστ’ ἂν εὐλόγως εἰπεῖν ἡμᾶς τὸ προφητικόν· «αὐτὸς τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν φέρει καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται» καὶ «αὐτὸς ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν, ἵνα «τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς» ἰαθῶμεν. «κύριος» γὰρ «παρέδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν». διόπερ ὡς παραδοθεὶς ὑπὸ τοῦ πατρὸς καὶ μαλακισθεὶς καὶ «τὰς ἀνομίας ἡμῶν» ἀνειληφώς, «ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη». συνᾴδει τούτοις καὶ ὁ ἀπόστολος λέγων· «ὅς γε τοῦ ἰδίου υἱοῦ οὐκ ἐφείσατο, ἀλλ’ ὑπὲρ ἡμῶν πάντων παρέδωκεν αὐτόν».
Β μενα. "Αντικρυς γοῦν ἐπ' αὐτῷ πεπληρωμένα τά τε άλλα ἀποδείκνυται, καὶ δὴ τὸ φάσκον ἐν ψαλμῷ· . Διεμερί σαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου έβαλον κλῆρον. » Καὶ τὴν κατάπαρσιν δὲ τῶν ἤλων, τῶν κατὰ τῶν χειρῶν καὶ ποδῶν ἐπὶ τοῦ σταυ ροῦ προσηλωθέντων αὐτῷ, διαῤῥήδην ἐμφαίνει, λέγων· • Ωρυξαν χεῖράς μου καὶ πόδας μου, ἐξηρίθμησαν πάντα τὰ ὀστᾶ μου. » Καὶ τὰ λοιπὰ δὲ μόνῳ ἂν ἐφαρ μόσαι αὐτῷ, ὡς προϊὼν ὁ λόγος παραστήσει. Η δ βουλόμενος ἐφ᾽ ἕτερον μεταλαβεῖν πρόσωπον, ἤτοι βα σιλέως, ἢ προφήτου, ἢ καί τινος τῶν πώποτε παρὰ Ἰουδαίοις θεοφιλῶν, δεικνύτω, εἰ οἷός τε εἴη, ἐφαρ μόζειν τὰ ἀναγεγραμμένα. Τίνι γὰρ τῶν πώποτε κυρ φορουμένων ἐπὶ τοσοῦτον παρῆν ἀρετῆς καὶ δυνά- μεως, ὥστε καθεστῶτι λογισμῷ, καὶ ἀσυγχύτῳ ψυ χῇ, νηφαλίῳ τε φρονήματι Θεοῦ γνῶσιν ἀναλαβεῖν, καὶ πᾶσαν ἐπὶ τὸν Θεὸν ἀναρτῆσαι αὐτοῦ τὴν ἐλπίδα ὥστ᾽ ἂν εἰπεῖν· «Ὅτι σὺ εἶ ὁ ἐκτπάσας με ἐκ γα- στρὸς μητρός μου, ἡ ἐλπίς μου ἀπὸ μαστῶν τῆς μη- τρός μου. Ἐπὶ σὲ ἐπεῤῥίφην ἐκ μήτρας, ἐκ κοιλίας μητρός μου Θεός μου εί σύ. » Τίς δὲ τοιοῦτος Θεῷ μεμελημένος, όνειδος ἀνθρώπων γέγονε καὶ ἐξουθέ νημα λαοῦ; ὑπὸ τίνων δὲ καὶ ποδαπῶν μόσχων καὶ ταύρων χρὴ νοεῖν τὸν τοιόνδε κεκυκλῶσθαι; τί δὲ πα θὼν ὁ δηλούμενος ὡσεὶ ὕδωρ εξεχύθη; καὶ πῶς δι εσκορπίσθη αὐτοῦ τὰ ὀστᾶ; πῶς δὲ εἰς χοῦν θανάτου κατήχθη, καὶ καταχθεὶς εἰς χοῦν θανάτου, τὰ τοιαῦτα λαλεῖ ἔτι, καὶ ζῇ καὶ φθέγγεται; τίνες δὲ οἱ κύνες οἱ κυκλώσαντες αὐτὸν, ἕτεροι ὄντες παρὰ τοὺς προ- ονομασμένους ταύρους και μόσχους ; ποία δὲ συναγω γὴ πονηρευομένων τὰς χεῖρας οὐ μόνον, ἀλλὰ καὶ τοὺς πόδας τοῦ τηλικούτου ὤρυξαν, ἀποδύσαντές τε αὐτὸν, τὰ μέν τινα διείλοντο αὐτοῦ τῶν ἐνδυμάτων, τὰ δὲ καὶ κλήρῳ λαχόντες ἔλαβον; τίς δὲ ἡ ῥομφαία καὶ ὁ κύων, καὶ ὁ λέων ; τίνες δὲ οἱ λεγόμενο: μονο- κέρωτες, τὸν δηλούμενου περιέχοντες; πῶς δὲ μετὰ τὴν πρὸς τοσούτους πάλην, μετὰ τὸ εἰς χοῦν θανάτου καταχθῆναι, ἐπαγγέλλεται τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς δι ἡγεῖσθαι, οὗ πᾶσιν, ἀλλὰ μόνοις τοῖς ἑαυτοῦ ἀδελφοῖς ; τίνες τε οἱ ἀδελφοί, τίς τε ἡ Ἐκκλησία, περὶ ἧς φη- σιν ὁ τὰ τοιαῦτα παθών, « Ἐν μέσῳ Ἐκκλησίας ὑμνήσω σε, ο οἷς καὶ ἐπιλέγει, ὡς ἄρα οὐχ ἓν τὸ Ἰουδαίων έθνος, ο πάντα δὲ τὰ πέρατα τῆς γῆς συν- αισθήσονται, καὶ ἐπιστραφήσονται πρὸς Κύριον, καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιον αὐτοῦ πᾶσαι αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν; » Καὶ σὺ δὲ, παρὰ σαυτῷ βασανίσας εκάστην λέξιν τοῦ ψαλμοῦ, θέα εἰ δυνατὸν ἐπὶ τὸν τυχόντα ἀναφέρειν τὰ θεσπιζόμενα. Αλλ' οὐκ ἂν εὔροις ἑτέρῳ τῳ ἐφαρμόττειν αὐτὰ ἢ μόνῳ Σωτῆρι ἡμῶν, ὃς πάνω των πιστότατος ἂν εἴη καὶ ἀληθέστατος, εἰς ἑαυτοῦ πρόσωπον ἀνειληφὼς τὴν ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ φωνὴν, ὡς ἐμαρτύρησαν οἱ εὐαγγελισταί· ὁ μὲν Ματθαῖος δι' ὧν παρεθέμεθα αὐτοῦ λέξεων· ὁ δὲ Μάρκος δι' ὧν καὶ αὐτὸς ὧδέ πως ἱστορεῖ λέγων· « Γενομένης δὲ ὥρας ἕκτης, σκότος ἐγένετο ἐφ' ὅλης τῆς γῆς, έως ώρας ενα νάτης. Καὶ τῇ ἐννάτῃ ὥρᾳ ἐβόησεν ὁ Ἰησοῦς φω να μεγάλῃ, λέγων· Ἠλεί, Ἠλεί, λαμμα σαβαχθανί, δ ἐστι μεθερμηνευόμενον· Ὁ Θεὸς, ὁ Θεός μου, εἰς τί εγκατέλιπές με; Καί τινες τῶν ἀκουσάντων ἔλεγον· DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. ; A quandoquidem illi uni et nulli praeterea alii, quæ in eo continentur, conveniunt. Planissime igitur in illo cum alia completa esse constat, quæ in hoc psalmo leguntur, tum vero etiam illud quod ita ait: Diviserunt vestimenta mea sibi, et super vestem meam miserunt sortem. • Trajectionem vero clavorum qui illius manibus ac pedibus in cruce affixi sunt, evidentissime indicat, dum ait : • Foderunt manus meas et pedes meos, dinume- raverunt omnia ossa mea. › Sic etiam reliqua uni illi nec alii cuipiam præterea convenient, quemad- modum progressa longius oratio demonstrabit, aut certe quivis suo arbitratu, quamvis aliam proferat personam aut regis, aut prophetæ, aut alicujus eorum, qui quondam apud Judæos Dei amici et fa- miliares exstiterint, ostendatque si possit, ea quæ ita descripta sunt, huic convenire. Sed enim cui unquam eorum, quos in utero mater gestaverit, tantum virtutis, tantumque virium adfuit? ut constanti cogitatione, animoque imperturbato, et mente sobria et erecta, Dei cognitionem acceperit, et omnem suam spem in Deo collocaverit, usque adeo ut potuerit dicere : « Quoniam tu es qui ex- traxisti me de ventre matris meæ. spes mea ab uberibus matris meæ, in ţe projectus sum ex utero, de ventre matris meæ Deus meus es tu. › Quis porro unquam ubi ipse tantæ curæ Deo fuerit, post ea opprobrium hominum et abjectio populi factus est? a quibus autem et cujusmodi vitulis, aut tau- ris intelligendum est hunc fuisse circumdatum? et " quid tandem huic ipsi accidit, ut quasi aqua effusus sit? et quomodo ejusdem ossa dispersa sunt? et qua ratione in pulverem mortis deductus est? et simulac in talem pulverem est deductus, adhuc et talia loquitur, et vivit, et vocalem se praestat ? et quinam alii canes illum circumdederunt præter eos, quos dixit et tauros et vitulos? quod vero consilium malignantium non solum manus sed etiam pedes hujusce de quo sermo est, foderunt? qui etiam postquam eumdem exuerunt, partem quidem vestimentorum ipsius divisere, parlem vero jactis sortibus arripuerunt? et quænam fra- mea illa? quis canis ? quis leo ? qui item illi qui dicuntur unicornes eum, de quo sermo est, obsi- dentes ? et qua fiducia post tantam contra id genus luctam, ac postquam in pulverem mortis deductus est, pollicetur se nomen patris sui nar- raturum non omnibus, sed solis suis fratribus ? et qui tandem hi fratres ? quænam vero Ecclesia hæc, de qua is qui talia pertulit, ita loquitur ? In medio Ecclesiæ laudabo te; quibus etiam illud adjungit : quod utique non una Judaica gens, sed ‹ omnes fines terræ reminiscentur et convertentur ad Dominum, et adorabunt in conspectu ejus om- nes familiæ gentium. › Cæterum tu quoque ubi per te ipsum singula ejusdem psalmi verba explo- raveris, facile intelliges utrum ea quæ in ipso con- tinentur ad vulgarem quempiam referri possint : quod cum feceris, certe non invenies cui tandem C D
κινῶν δὲ ἡμᾶς ἐπὶ ζήτησιν τῆς αἰτίας δι’ ἣν αὐτὸν ὁ πατὴρ κατέλιπεν, φάσκει, «ἵνα τί με ἐγκατέλιπες;» τὸ δ’ αἴτιον τοῦτο ἦν ἡ τοῦ παντὸς ἀνθρώπων γένους ἀπολύτρωσις, τῷ «τιμίῳ αἵματι» ἐξαγοραζομένη ἀπὸ τῆς πρὶν χαλεπῆς δουλείας, ἣν τοῖς ἀοράτοις δεσπόταις, δαίμοσιν ἀκαθάρτοις καὶ πονηροῖς ἄρχουσί τε καὶ πνεύμασιν, καταδεδούλωντο. καὶ ἄλλως δὲ καταλέλοιπεν αὐτὸν ὁ πατὴρ εἰς τὸ καὶ αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ τὴν ὑπὲρ ἀνθρώπων διάθεσιν ἀποδειχθῆναι. διὸ μηδενὸς ἔχοντος ἐξουσίαν τῆς αὐτοῦ ψυχῆς, ἑκὼν αὐτὸς ὑπὲρ ἀνθρώπων αὐτὴν τέθεικεν, ὥσπερ οὖν διδάσκει λέγων· «οὐδεὶς αἴρει τὴν ψυχήν μου ἀπ’ ἐμοῦ»· «ἐξουσίαν ἔχω θεῖναι αὐτήν, καὶ ἐξουσίαν ἔχω πάλιν λαβεῖν αὐτήν». Ἑξῆς τούτοις φησίν· «μακρὰν ἀπὸ τῆς σωτηρίας μου οἱ λόγοι τῶν παραπτωμάτων μου», ἀνθ’ οὗ ὁ μὲν Ἀκύλας· «μακρὰν ἀπὸ τῆς σωτηρίας μου ῥήματα βρυχήματός μου» ἐξέδωκεν, ὁ δὲ Σύμμαχος· «ἀφεστήκασιν ἀπὸ τῆς σωτηρίας μου οἱ λόγοι τῶν ὀδυρμῶν μου», καὶ καθ’ ἑτέραν δὲ φερομένην ἑρμηνείαν πέμπτην εἴρηται· «μακρὰν ἀπὸ τῆς σωτηρίας μου οἱ λόγοι τῶν δεήσεών μου».
Β μενα. "Αντικρυς γοῦν ἐπ' αὐτῷ πεπληρωμένα τά τε άλλα ἀποδείκνυται, καὶ δὴ τὸ φάσκον ἐν ψαλμῷ· . Διεμερί σαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου έβαλον κλῆρον. » Καὶ τὴν κατάπαρσιν δὲ τῶν ἤλων, τῶν κατὰ τῶν χειρῶν καὶ ποδῶν ἐπὶ τοῦ σταυ ροῦ προσηλωθέντων αὐτῷ, διαῤῥήδην ἐμφαίνει, λέγων· • Ωρυξαν χεῖράς μου καὶ πόδας μου, ἐξηρίθμησαν πάντα τὰ ὀστᾶ μου. » Καὶ τὰ λοιπὰ δὲ μόνῳ ἂν ἐφαρ μόσαι αὐτῷ, ὡς προϊὼν ὁ λόγος παραστήσει. Η δ βουλόμενος ἐφ᾽ ἕτερον μεταλαβεῖν πρόσωπον, ἤτοι βα σιλέως, ἢ προφήτου, ἢ καί τινος τῶν πώποτε παρὰ Ἰουδαίοις θεοφιλῶν, δεικνύτω, εἰ οἷός τε εἴη, ἐφαρ μόζειν τὰ ἀναγεγραμμένα. Τίνι γὰρ τῶν πώποτε κυρ φορουμένων ἐπὶ τοσοῦτον παρῆν ἀρετῆς καὶ δυνά- μεως, ὥστε καθεστῶτι λογισμῷ, καὶ ἀσυγχύτῳ ψυ χῇ, νηφαλίῳ τε φρονήματι Θεοῦ γνῶσιν ἀναλαβεῖν, καὶ πᾶσαν ἐπὶ τὸν Θεὸν ἀναρτῆσαι αὐτοῦ τὴν ἐλπίδα ὥστ᾽ ἂν εἰπεῖν· «Ὅτι σὺ εἶ ὁ ἐκτπάσας με ἐκ γα- στρὸς μητρός μου, ἡ ἐλπίς μου ἀπὸ μαστῶν τῆς μη- τρός μου. Ἐπὶ σὲ ἐπεῤῥίφην ἐκ μήτρας, ἐκ κοιλίας μητρός μου Θεός μου εί σύ. » Τίς δὲ τοιοῦτος Θεῷ μεμελημένος, όνειδος ἀνθρώπων γέγονε καὶ ἐξουθέ νημα λαοῦ; ὑπὸ τίνων δὲ καὶ ποδαπῶν μόσχων καὶ ταύρων χρὴ νοεῖν τὸν τοιόνδε κεκυκλῶσθαι; τί δὲ πα θὼν ὁ δηλούμενος ὡσεὶ ὕδωρ εξεχύθη; καὶ πῶς δι εσκορπίσθη αὐτοῦ τὰ ὀστᾶ; πῶς δὲ εἰς χοῦν θανάτου κατήχθη, καὶ καταχθεὶς εἰς χοῦν θανάτου, τὰ τοιαῦτα λαλεῖ ἔτι, καὶ ζῇ καὶ φθέγγεται; τίνες δὲ οἱ κύνες οἱ κυκλώσαντες αὐτὸν, ἕτεροι ὄντες παρὰ τοὺς προ- ονομασμένους ταύρους και μόσχους ; ποία δὲ συναγω γὴ πονηρευομένων τὰς χεῖρας οὐ μόνον, ἀλλὰ καὶ τοὺς πόδας τοῦ τηλικούτου ὤρυξαν, ἀποδύσαντές τε αὐτὸν, τὰ μέν τινα διείλοντο αὐτοῦ τῶν ἐνδυμάτων, τὰ δὲ καὶ κλήρῳ λαχόντες ἔλαβον; τίς δὲ ἡ ῥομφαία καὶ ὁ κύων, καὶ ὁ λέων ; τίνες δὲ οἱ λεγόμενο: μονο- κέρωτες, τὸν δηλούμενου περιέχοντες; πῶς δὲ μετὰ τὴν πρὸς τοσούτους πάλην, μετὰ τὸ εἰς χοῦν θανάτου καταχθῆναι, ἐπαγγέλλεται τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς δι ἡγεῖσθαι, οὗ πᾶσιν, ἀλλὰ μόνοις τοῖς ἑαυτοῦ ἀδελφοῖς ; τίνες τε οἱ ἀδελφοί, τίς τε ἡ Ἐκκλησία, περὶ ἧς φη- σιν ὁ τὰ τοιαῦτα παθών, « Ἐν μέσῳ Ἐκκλησίας ὑμνήσω σε, ο οἷς καὶ ἐπιλέγει, ὡς ἄρα οὐχ ἓν τὸ Ἰουδαίων έθνος, ο πάντα δὲ τὰ πέρατα τῆς γῆς συν- αισθήσονται, καὶ ἐπιστραφήσονται πρὸς Κύριον, καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιον αὐτοῦ πᾶσαι αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν; » Καὶ σὺ δὲ, παρὰ σαυτῷ βασανίσας εκάστην λέξιν τοῦ ψαλμοῦ, θέα εἰ δυνατὸν ἐπὶ τὸν τυχόντα ἀναφέρειν τὰ θεσπιζόμενα. Αλλ' οὐκ ἂν εὔροις ἑτέρῳ τῳ ἐφαρμόττειν αὐτὰ ἢ μόνῳ Σωτῆρι ἡμῶν, ὃς πάνω των πιστότατος ἂν εἴη καὶ ἀληθέστατος, εἰς ἑαυτοῦ πρόσωπον ἀνειληφὼς τὴν ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ φωνὴν, ὡς ἐμαρτύρησαν οἱ εὐαγγελισταί· ὁ μὲν Ματθαῖος δι' ὧν παρεθέμεθα αὐτοῦ λέξεων· ὁ δὲ Μάρκος δι' ὧν καὶ αὐτὸς ὧδέ πως ἱστορεῖ λέγων· « Γενομένης δὲ ὥρας ἕκτης, σκότος ἐγένετο ἐφ' ὅλης τῆς γῆς, έως ώρας ενα νάτης. Καὶ τῇ ἐννάτῃ ὥρᾳ ἐβόησεν ὁ Ἰησοῦς φω να μεγάλῃ, λέγων· Ἠλεί, Ἠλεί, λαμμα σαβαχθανί, δ ἐστι μεθερμηνευόμενον· Ὁ Θεὸς, ὁ Θεός μου, εἰς τί εγκατέλιπές με; Καί τινες τῶν ἀκουσάντων ἔλεγον· DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. X. ; A quandoquidem illi uni et nulli praeterea alii, quæ in eo continentur, conveniunt. Planissime igitur in illo cum alia completa esse constat, quæ in hoc psalmo leguntur, tum vero etiam illud quod ita ait: Diviserunt vestimenta mea sibi, et super vestem meam miserunt sortem. • Trajectionem vero clavorum qui illius manibus ac pedibus in cruce affixi sunt, evidentissime indicat, dum ait : • Foderunt manus meas et pedes meos, dinume- raverunt omnia ossa mea. › Sic etiam reliqua uni illi nec alii cuipiam præterea convenient, quemad- modum progressa longius oratio demonstrabit, aut certe quivis suo arbitratu, quamvis aliam proferat personam aut regis, aut prophetæ, aut alicujus eorum, qui quondam apud Judæos Dei amici et fa- miliares exstiterint, ostendatque si possit, ea quæ ita descripta sunt, huic convenire. Sed enim cui unquam eorum, quos in utero mater gestaverit, tantum virtutis, tantumque virium adfuit? ut constanti cogitatione, animoque imperturbato, et mente sobria et erecta, Dei cognitionem acceperit, et omnem suam spem in Deo collocaverit, usque adeo ut potuerit dicere : « Quoniam tu es qui ex- traxisti me de ventre matris meæ. spes mea ab uberibus matris meæ, in ţe projectus sum ex utero, de ventre matris meæ Deus meus es tu. › Quis porro unquam ubi ipse tantæ curæ Deo fuerit, post ea opprobrium hominum et abjectio populi factus est? a quibus autem et cujusmodi vitulis, aut tau- ris intelligendum est hunc fuisse circumdatum? et " quid tandem huic ipsi accidit, ut quasi aqua effusus sit? et quomodo ejusdem ossa dispersa sunt? et qua ratione in pulverem mortis deductus est? et simulac in talem pulverem est deductus, adhuc et talia loquitur, et vivit, et vocalem se praestat ? et quinam alii canes illum circumdederunt præter eos, quos dixit et tauros et vitulos? quod vero consilium malignantium non solum manus sed etiam pedes hujusce de quo sermo est, foderunt? qui etiam postquam eumdem exuerunt, partem quidem vestimentorum ipsius divisere, parlem vero jactis sortibus arripuerunt? et quænam fra- mea illa? quis canis ? quis leo ? qui item illi qui dicuntur unicornes eum, de quo sermo est, obsi- dentes ? et qua fiducia post tantam contra id genus luctam, ac postquam in pulverem mortis deductus est, pollicetur se nomen patris sui nar- raturum non omnibus, sed solis suis fratribus ? et qui tandem hi fratres ? quænam vero Ecclesia hæc, de qua is qui talia pertulit, ita loquitur ? In medio Ecclesiæ laudabo te; quibus etiam illud adjungit : quod utique non una Judaica gens, sed ‹ omnes fines terræ reminiscentur et convertentur ad Dominum, et adorabunt in conspectu ejus om- nes familiæ gentium. › Cæterum tu quoque ubi per te ipsum singula ejusdem psalmi verba explo- raveris, facile intelliges utrum ea quæ in ipso con- tinentur ad vulgarem quempiam referri possint : quod cum feceris, certe non invenies cui tandem C D
PG 22:769ὅρα δὴ οὖν ὅτι κατ’ οὐδετέραν τούτων τὸ «τῶν παραπτωμάτων μου» εἴρηται, ὡς συμβαίνειν ποτὲ σφάλματι γραφικῷ τοιαύτας τινὰς ἐναλλαγὰς φέρεσθαι. ἐκ δὲ τῆς τῶν πλειόνων ἑρμηνείας καταληπτέον, εἰ μὴ ἄρα τις κἀνταῦθα τὰ ἡμέτερα «παραπτώματα» ἐξοικειούμενον ταῦτα αὐτὸν εἰρηκέναι φήσειεν. Τούτοις ἑξῆς ἐπιλέγει· «ὁ θεός μου, κεκράξομαι ἡμέρας καὶ οὐκ εἰσακούσῃ, καὶ νυκτός, καὶ οὐκ εἰς ἄνοιαν ἐμοί», ἀνθ’ οὗ πάλιν ὁ Σύμμαχος «ὁ θεός μου», φησίν, «βοήσω ἡμέρας, καὶ οὐκ εἰσακούσῃ, καὶ νυκτός, καὶ οὐκ ἔστιν σιγή». θαυμάζει δὴ οὖν ἐν τούτοις τὸν πατέρα ὡς μὴ εἰσακούοντα αὐτοῦ, παράξενόν τι τούτου καὶ παρὰ τὸ σύνηθες θεωρῶν, ὁ δὲ ἐφύλαττεν αὐτῷ τὴν ἀκοὴν εἰς τὸν ἐπιτήδειον τοῦ εἰσακουσθῆναι καιρόν. οὗτος δὲ ἦν ὁ «τῆς ἀντιλήψεως τῆς ἑωθινῆς» καὶ ὁ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως, καθ’ ὃν εἰ καί τινι ἄλλῳ καὶ αὐτῷ δικαίως ἂν ἐλέχθη· «καιρῷ δεκτῷ ἐπήκουσά σου, καὶ ἐν ἡμέρᾳ σωτηρίας ἐβοήθησά σοι, ἰδοὺ νῦν καιρὸς εὐπρόσδεκτος, ἰδοὺ νῦν ἡμέρα σωτηρίας».
Δ Ηλίαν φωνεί. ο Φέρε δὴ οὖν τούτοις ἀκολούθως ἴδω μεν, ὅπως εἰς αὐτὸν ἀνενεχθήσεται τὰ διὰ τοῦ ψαλμοῦ δηλούμενα. Καὶ πρῶτόν γε διαλάβωμεν τὴν φάσκου- σαν προγραφήν, « εἰς τὸ τέλος, ο ἢ, κατὰ τὸν Ἀχύ- λαν, « τῷ νικοποιῷ, ο ή, κατὰ τὸν Σύμμαχον, « ἐπι νίκιος ὑπὲρ τῆς ἀντιλήψεως. » Ταῦθ' ἡμᾶς ὑπεισέρ χεται, ὅτι τὸ μὲν σωτήριον πάθος, ὡς αἱ λέξεις τῶν εὐαγγελιστῶν παρέστησαν, σκότους γενομένου ἀπὸ ὥρας ἕκτης ἕως ὥρας ἐννάτης, ἀμφὶ τὴν ἐννάτην συν ετελέσθη, ὅτε καὶ τὴν φωνὴν ἀφῆκε τὴν μεγάλην, τὰ μικρῷ πρόσθεν δεδηλωμένα εἰπών, ὥστε ὁμολογεῖσθαι σαφῶς τὸ πάθος αὐτοῦ ἀμφὶ τὴν ἑσπέραν νυκτὸς ἐπ- • ελαυνούσης γεγονέναι. Τὰ δὲ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως, ἥτις ἦν ἀντίληψις τοῦ Πατρὸς ἀντιλαμβανομένου, καὶ εἰς ἑαυτὸν ἐκ τῶν τοῦ θανάτου χωρίων ἐπισπωμένου, καὶ λαμβάνοντος αὐτὸν, ἀμφὶ τὴν ἕω γέγονεν, ὡς αὖθις ἀπὸ τῆς τῶν εὐαγγελιστῶν μαρτυρίας παρίσταται. Ο γοῦν Λουκᾶς φησι· «Τῇ δὲ μιᾷ τῶν Σαββάτων ἦλθον βρο θρου βαθέως ἐπὶ τὸ μνημεῖον, φέρουσαι ἃ ἡτοίμασαν ἀρώματα, δηλονότι αἱ γυναῖκες, καί τινες σὺν αὐταῖς· «εὗρον δὲ τὸν λίθον ἀποκεκυλισμένον ἐκ τοῦ μνημείου εἰσελθοῦσαι δὲ οὐχ εὗρον τὸ σῶμα, ο διὰ τὸ ἤδη τὴν Σωτῆρα ἡμῶν ἐκ νεκρῶν ἐγηγέρθαι. Τοῦτο δὲ αὐτὸ καὶ ὁ Μάρκος δηλοί, λέγων· « Καὶ λίαν πρωὶ τῇ μια τῶν Σαββάτων ἔρχονται ἐπὶ τὸ μνημεῖον, ἔτι (1) ἀνατεί λαντος τοῦ ἡλίου, καὶ ἔλεγον πρὸς ἑαυτάς· Τίς ἀποκι λίσῃ ἡμῖν τὸν λίθον ἀπὸ τῆς θύρας τοῦ μνημείου; ἦν γὰρ μέγας σφόδρα. Έρχονται, καὶ εὑρίσκουσιν αὐτὸν ἀποκεκυλισμένον. » 'Ην δὲ ἤδη ἐγηγερμένης. Έχεις καὶ παρὰ τῷ Ἰωάννῃ τὴν αὐτὴν μαρτυρία», λέγοντι· « Τῇ δὲ μιᾷ τῶν Σαββάτων έρχεται Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ πρωί εἰς τὸ μνημεῖον, ἔτι σκοτίας οὔ σης, καὶ βλέπει τὸν λίθον ἡρμένον ἐκ τοῦ μνημείου.» Καὶ ὁ Ματθαῖος δὲ, εἰ καὶ ὀψὲ Σαββάτων εἴρηκεν, ἀλλ᾽ ἐπιφέρει λέγων· . Τῆς ἐπιφωσκούτης εἰς μίαν Σαββάτων, ἦλθε Μαρία ἡ Μαγδαληνή, καὶ ἡ ἄλλη Μαρία θεωρῆσαι τὸν τάφον, καὶ ἰδοὺ σεισμὸς ἐγένετο μέγας. "Αγγελος γὰρ Κυρίου, καταβὰς ἐξ οὐρανοῦ, προσελθὼν ἀπεκύλισε τὸν λίθον ἀπὸ τῆς θύρας τοῦ μνημείου. » Ταῦτα δὲ ἀναγκαίως παρεθέμην εἰς παν ράστασιν τῆς ἐν τῷ ψαλμῷ προφητευομένης ἑωθινῆς ἀντιλήψεως. Ἐπεὶ γὰρ τὰ περὶ τοῦ πάθους τοῦ Σω τῆρος ἡμῶν σημαίνει, οὐ μὴν κατέληξεν ἡ κατ' αὐ τὸν οἰκονομία ἐν τῷ πάθει, τέλος δὲ τοῦ πάθους ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις ἦν, καὶ ἡ ἀντίληψις ἡ ἑωθινή, εἰς κότως ὁ λόγος τῷ παραδόξῳ τέλει τὴν Γραφὴν ἀνατί θεται, ὡς τῆς ὑποθέσεως ἁπάσης, καὶ τῶν πρὸ τοῦ τέλους παθημάτων τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως καὶ τῆς ἀντιλήψεως τῆς ἑωθινῆς ἕνεκεν γενομένων. Εἰ- πὼν γοῦν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν τὸ, « Ὁ Θεὸς, ὁ Θεός μου, πρόσχες μοι, ἵνα τί ἐγκατέλιπές με; ν καὶ ἑξῆς ἐπαγαγὼν τὸ, ο Ἐγὼ δὲ εἰμι σκώληξ, καὶ οὐκ ἄνθρωπος, ὄνειδος ἀνθρώπων, καὶ ἐξουδένημα λαοῦ· › καὶ ἔτι προσθεὶς τὸ, « Περιεκύκλωσάν με μόσχοι πολλοί, ταῦροι πίονες περιέσχον με·, καὶ σαφῶς τὸν θάνατον αὐτοῦ προμαρτυρόμενος διὰ τὸ, χχιν, 1-3. οι πρωί, EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. ግር cat • B illa conveniant, præter unum Salvatorem nostrum, qui omnium et fidelissime et verissime hujusce psalmi voces in suam personam assumpsit, quem admodum evangelista testificati sunt. Matthæus quidem illis verbis quæ antea retulimus. Marcus autem iis quibus etiam ille, utpote qui in hunc modum narret : « Et facta hora sexta tenebræ factæ sunt super totam terram usque ad horam nonam. Et hora nona exclamavit Jesus voce magna dicens: Eli, Eli, lamma sabachthani, quod est ex interpre- tatione : Deus, Deus meus, ad quid dereliquisti ne ? Et quidam ex audientibus dicebant: Eliam vo- Age igitur posthac ipso ordine videamus, qua ratione ea quæ in hoc psalmo continentur, ad illum referenda sint. Ac primum inscriptionem ipsam tractenus, quæ talis est : c in finem 8, › rel quemadmodum Aquila edidit : victoriæ auctori, vel etiam ut Symmachus : • ad victoriam pro susceptione. › Hæc sane nobis veniunt in mentem, propterea quod salutaris illa passio, ut scripta evangelistarum demonstrant, perfecta est circiter horam nonam, factis jam tenebris, ab hora sexta usque ad horam nonam, qua sane hora etiam vocem magnam emisit, et ea quæ paulo ante reci- tavimus, protulit, ut plane sit confitendum, illius passionem ad vesperam nocte adventante fuisse. At reditus ejusdem a mortuis, quæ fuit susceptio patris illum suscipientis, et ad seipsum ex regionibus mortis adtrahentis atque assumentis, circa auroram fuit, quemadmodum rursus evangelistarum testi- c monio confirmatur. Siquidem Lucas hæc ait : ‹ Una autem Sabbatorum valde diluculo venerunt ad mo. numentum ferentes, quæ paraverant aromata, mulieres videlicet et nonnulli cum eis ; in- venerunt autem lapidem revolutum a monumento : et ingressæ non invenerunt corpus *,, propterea quod jam tum Salvator noster a morte erat excita- tus. Hoc vero ipsum Marcus quoque ostendit sic dicens: Et valde mane una Sabbatorum veniunt að monumentum, orto jam sole, et dicebant ad se invicem Quis revolvet nobis lapidem ab ostio mo- numenti? erat quippe magnus valde : et veniunt, et inveniunt eum revolutum ". » Erat aulem jam tum excitatus. Habes apud Joannem quoque idem testimonium hoc modo : • Una autem Sabbatorum D venit Maria Magdalene mane ad monumentum, cum adhuc tenebræ essent, et videt lapidem sublatum a monumento 99. > Matthæus quoque, tametsi sero Sabbatorum, dixit, attamen adjungit: . Ea quæ illu- cescit in unam Sabbatorum, venit Maria Magdale- ne, et alia Maria videre sepulcruni, et ecce terra- motus factus est magnus. Angelus enim Domini descendens de cœlo accessit, et revolvit lapidem ab ostio monumenti. » Hæc addidi necessario, ut ostenderem quænam sit ea, quæ in psalmo prædi- citur susceptio matutina. Nam cum significet ea, Marc. xv, 33-35. sv Psal. XX1, 1. 1.uc. Marc. xvi, 2-4. es Joan. xx, 4. ejusdem, tum et cæterorum evangelist. Loιτ. (1) Ἔτι Vulg. deest ; aut certe legendum ἄρτι, vel melius οὐκέτι, qnod et magis convenit τῷ λίαν
λέγοιτο δ’ ἂν ταῦτα καὶ ἑτέρως ὑπὸ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, ὡς εἰωθότος μὲν ἀεὶ καὶ πάντοτε εἰσακούεσθαι ὑπὸ τοῦ πατρὸς νῦν δὲ πιστεύοντος εἰσακουσθήσεσθαι, ὡς εἰ σαφέστερον ἔλεγεν· μὴ οἷόν τέ ἐστιν, ὦ πάτερ, ἐμὲ τὸν σὸν μονογενῆ καὶ ἀγαπητὸν υἱὸν μὴ εἰσακούεσθαι βοῶντα καὶ κεκραγότα πρὸς σὲ τὸν ἐμαυτοῦ πατέρα; διδάσκει γοῦν αὐτὸ τοῦτο ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην εὐαγγελίῳ ἐπὶ τοῦ Λαζάρου, ὁπηνίκα εἰπὼν «ἄρατε τὸν λίθον» ἀπὸ τοῦ μνημείου, ἐπῆρεν «τοὺς ὀφθαλμοὺς» ἑαυτοῦ εἰς τὸν οὐρανὸν «καὶ εἶπεν, πάτερ εὐχαριστῶ σοι ὅτι ἤκουσάς μου, ἐγὼ δὲ ᾔδειν ὅτι πάντοτέ μου ἀκούεις». εἰ τοίνυν πάντοτε αὐτοῦ ἀκούει, οὐκ ἀμφιβάλλων ἀλλ’ ἀκριβῶς ἐπιστάμενος ὅτι καὶ νῦν αὐτοῦ εἰσακούσεται, ὡς ἀδυνάτου ὄντος τοῦ μὴ εἰσακούεσθαι αὐτόν, ἐρωτηματικῶς φησιν· «ὁ θεός μου κεκράξομαι ἡμέρας, καὶ οὐκ εἰσακούσῃ;» ὑποστιζόντων ἡμῶν ἐν τῷ «οὐκ εἰσακούσῃ» καὶ τὸ ἐναντίον ὑπονοούντων τῷ πύσματι. Τοῦτο γοῦν διδάσκει μικρὸν ὕστερον, προϊὼν ἑξῆς ἐν τῷ ψαλμῷ, λέγων· «οὐκ ἐξουδένωσεν οὐδὲ προσώχθισεν τῇ δεήσει τοῦ πτωχοῦ, οὐδὲ ἀπέστρεψεν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἀπ’ ἐμοῦ, καὶ ἐν τῷ κεκραγέναι με πρὸς αὐτὸν εἰσήκουσέν μου».
Δ Ηλίαν φωνεί. ο Φέρε δὴ οὖν τούτοις ἀκολούθως ἴδω μεν, ὅπως εἰς αὐτὸν ἀνενεχθήσεται τὰ διὰ τοῦ ψαλμοῦ δηλούμενα. Καὶ πρῶτόν γε διαλάβωμεν τὴν φάσκου- σαν προγραφήν, « εἰς τὸ τέλος, ο ἢ, κατὰ τὸν Ἀχύ- λαν, « τῷ νικοποιῷ, ο ή, κατὰ τὸν Σύμμαχον, « ἐπι νίκιος ὑπὲρ τῆς ἀντιλήψεως. » Ταῦθ' ἡμᾶς ὑπεισέρ χεται, ὅτι τὸ μὲν σωτήριον πάθος, ὡς αἱ λέξεις τῶν εὐαγγελιστῶν παρέστησαν, σκότους γενομένου ἀπὸ ὥρας ἕκτης ἕως ὥρας ἐννάτης, ἀμφὶ τὴν ἐννάτην συν ετελέσθη, ὅτε καὶ τὴν φωνὴν ἀφῆκε τὴν μεγάλην, τὰ μικρῷ πρόσθεν δεδηλωμένα εἰπών, ὥστε ὁμολογεῖσθαι σαφῶς τὸ πάθος αὐτοῦ ἀμφὶ τὴν ἑσπέραν νυκτὸς ἐπ- • ελαυνούσης γεγονέναι. Τὰ δὲ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως, ἥτις ἦν ἀντίληψις τοῦ Πατρὸς ἀντιλαμβανομένου, καὶ εἰς ἑαυτὸν ἐκ τῶν τοῦ θανάτου χωρίων ἐπισπωμένου, καὶ λαμβάνοντος αὐτὸν, ἀμφὶ τὴν ἕω γέγονεν, ὡς αὖθις ἀπὸ τῆς τῶν εὐαγγελιστῶν μαρτυρίας παρίσταται. Ο γοῦν Λουκᾶς φησι· «Τῇ δὲ μιᾷ τῶν Σαββάτων ἦλθον βρο θρου βαθέως ἐπὶ τὸ μνημεῖον, φέρουσαι ἃ ἡτοίμασαν ἀρώματα, δηλονότι αἱ γυναῖκες, καί τινες σὺν αὐταῖς· «εὗρον δὲ τὸν λίθον ἀποκεκυλισμένον ἐκ τοῦ μνημείου εἰσελθοῦσαι δὲ οὐχ εὗρον τὸ σῶμα, ο διὰ τὸ ἤδη τὴν Σωτῆρα ἡμῶν ἐκ νεκρῶν ἐγηγέρθαι. Τοῦτο δὲ αὐτὸ καὶ ὁ Μάρκος δηλοί, λέγων· « Καὶ λίαν πρωὶ τῇ μια τῶν Σαββάτων ἔρχονται ἐπὶ τὸ μνημεῖον, ἔτι (1) ἀνατεί λαντος τοῦ ἡλίου, καὶ ἔλεγον πρὸς ἑαυτάς· Τίς ἀποκι λίσῃ ἡμῖν τὸν λίθον ἀπὸ τῆς θύρας τοῦ μνημείου; ἦν γὰρ μέγας σφόδρα. Έρχονται, καὶ εὑρίσκουσιν αὐτὸν ἀποκεκυλισμένον. » 'Ην δὲ ἤδη ἐγηγερμένης. Έχεις καὶ παρὰ τῷ Ἰωάννῃ τὴν αὐτὴν μαρτυρία», λέγοντι· « Τῇ δὲ μιᾷ τῶν Σαββάτων έρχεται Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ πρωί εἰς τὸ μνημεῖον, ἔτι σκοτίας οὔ σης, καὶ βλέπει τὸν λίθον ἡρμένον ἐκ τοῦ μνημείου.» Καὶ ὁ Ματθαῖος δὲ, εἰ καὶ ὀψὲ Σαββάτων εἴρηκεν, ἀλλ᾽ ἐπιφέρει λέγων· . Τῆς ἐπιφωσκούτης εἰς μίαν Σαββάτων, ἦλθε Μαρία ἡ Μαγδαληνή, καὶ ἡ ἄλλη Μαρία θεωρῆσαι τὸν τάφον, καὶ ἰδοὺ σεισμὸς ἐγένετο μέγας. "Αγγελος γὰρ Κυρίου, καταβὰς ἐξ οὐρανοῦ, προσελθὼν ἀπεκύλισε τὸν λίθον ἀπὸ τῆς θύρας τοῦ μνημείου. » Ταῦτα δὲ ἀναγκαίως παρεθέμην εἰς παν ράστασιν τῆς ἐν τῷ ψαλμῷ προφητευομένης ἑωθινῆς ἀντιλήψεως. Ἐπεὶ γὰρ τὰ περὶ τοῦ πάθους τοῦ Σω τῆρος ἡμῶν σημαίνει, οὐ μὴν κατέληξεν ἡ κατ' αὐ τὸν οἰκονομία ἐν τῷ πάθει, τέλος δὲ τοῦ πάθους ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις ἦν, καὶ ἡ ἀντίληψις ἡ ἑωθινή, εἰς κότως ὁ λόγος τῷ παραδόξῳ τέλει τὴν Γραφὴν ἀνατί θεται, ὡς τῆς ὑποθέσεως ἁπάσης, καὶ τῶν πρὸ τοῦ τέλους παθημάτων τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως καὶ τῆς ἀντιλήψεως τῆς ἑωθινῆς ἕνεκεν γενομένων. Εἰ- πὼν γοῦν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν τὸ, « Ὁ Θεὸς, ὁ Θεός μου, πρόσχες μοι, ἵνα τί ἐγκατέλιπές με; ν καὶ ἑξῆς ἐπαγαγὼν τὸ, ο Ἐγὼ δὲ εἰμι σκώληξ, καὶ οὐκ ἄνθρωπος, ὄνειδος ἀνθρώπων, καὶ ἐξουδένημα λαοῦ· › καὶ ἔτι προσθεὶς τὸ, « Περιεκύκλωσάν με μόσχοι πολλοί, ταῦροι πίονες περιέσχον με·, καὶ σαφῶς τὸν θάνατον αὐτοῦ προμαρτυρόμενος διὰ τὸ, χχιν, 1-3. οι πρωί, EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. ግር cat • B illa conveniant, præter unum Salvatorem nostrum, qui omnium et fidelissime et verissime hujusce psalmi voces in suam personam assumpsit, quem admodum evangelista testificati sunt. Matthæus quidem illis verbis quæ antea retulimus. Marcus autem iis quibus etiam ille, utpote qui in hunc modum narret : « Et facta hora sexta tenebræ factæ sunt super totam terram usque ad horam nonam. Et hora nona exclamavit Jesus voce magna dicens: Eli, Eli, lamma sabachthani, quod est ex interpre- tatione : Deus, Deus meus, ad quid dereliquisti ne ? Et quidam ex audientibus dicebant: Eliam vo- Age igitur posthac ipso ordine videamus, qua ratione ea quæ in hoc psalmo continentur, ad illum referenda sint. Ac primum inscriptionem ipsam tractenus, quæ talis est : c in finem 8, › rel quemadmodum Aquila edidit : victoriæ auctori, vel etiam ut Symmachus : • ad victoriam pro susceptione. › Hæc sane nobis veniunt in mentem, propterea quod salutaris illa passio, ut scripta evangelistarum demonstrant, perfecta est circiter horam nonam, factis jam tenebris, ab hora sexta usque ad horam nonam, qua sane hora etiam vocem magnam emisit, et ea quæ paulo ante reci- tavimus, protulit, ut plane sit confitendum, illius passionem ad vesperam nocte adventante fuisse. At reditus ejusdem a mortuis, quæ fuit susceptio patris illum suscipientis, et ad seipsum ex regionibus mortis adtrahentis atque assumentis, circa auroram fuit, quemadmodum rursus evangelistarum testi- c monio confirmatur. Siquidem Lucas hæc ait : ‹ Una autem Sabbatorum valde diluculo venerunt ad mo. numentum ferentes, quæ paraverant aromata, mulieres videlicet et nonnulli cum eis ; in- venerunt autem lapidem revolutum a monumento : et ingressæ non invenerunt corpus *,, propterea quod jam tum Salvator noster a morte erat excita- tus. Hoc vero ipsum Marcus quoque ostendit sic dicens: Et valde mane una Sabbatorum veniunt að monumentum, orto jam sole, et dicebant ad se invicem Quis revolvet nobis lapidem ab ostio mo- numenti? erat quippe magnus valde : et veniunt, et inveniunt eum revolutum ". » Erat aulem jam tum excitatus. Habes apud Joannem quoque idem testimonium hoc modo : • Una autem Sabbatorum D venit Maria Magdalene mane ad monumentum, cum adhuc tenebræ essent, et videt lapidem sublatum a monumento 99. > Matthæus quoque, tametsi sero Sabbatorum, dixit, attamen adjungit: . Ea quæ illu- cescit in unam Sabbatorum, venit Maria Magdale- ne, et alia Maria videre sepulcruni, et ecce terra- motus factus est magnus. Angelus enim Domini descendens de cœlo accessit, et revolvit lapidem ab ostio monumenti. » Hæc addidi necessario, ut ostenderem quænam sit ea, quæ in psalmo prædi- citur susceptio matutina. Nam cum significet ea, Marc. xv, 33-35. sv Psal. XX1, 1. 1.uc. Marc. xvi, 2-4. es Joan. xx, 4. ejusdem, tum et cæterorum evangelist. Loιτ. (1) Ἔτι Vulg. deest ; aut certe legendum ἄρτι, vel melius οὐκέτι, qnod et magis convenit τῷ λίαν
πῶς οὖν ἀποφατικῶς λέγοι ἂν «ὁ θεός μου κεκράξομαι ἡμέρας καὶ οὐκ εἰσακούσῃ», εἰ μὴ κατὰ τὴν ἀποδοθεῖσαν ἡμῖν θεωρίαν; ἣν οἶμαι καὶ αὐτὸν αἰνίττεσθαι λέγοντα «ὁ θεός μου κεκράξομαι ἡμέρας, καὶ οὐκ εἰσακούσῃ; καὶ νυκτὸς καὶ οὐκ εἰς ἄνοιαν ἐμοί». οὐ γὰρ «εἰς ἄνοιαν», φησίν, ἐμοὶ λέγεται τὸ «εἰσακούσῃ»· οἶδα γὰρ αὐτὸς ὅπως τοῦτό φημι, πεπεισμένος ὅτι πέφυκας οὐχ ὅτι γε ἐμοῦ μόνον ἀντιλαμβάνεσθαι καὶ εἰσακούειν ἀλλὰ καὶ πάντων τῶν ἁγίων σου. ἀεὶ γὰρ καὶ διὰ παντὸς «ἐν» τοῖς «ἁγίοις» σου «κατοικεῖς», καὶ σὺ εἶ ὁ παντὸς ἀνδρὸς θεοφιλοῦς, «Ἰσραὴλ» προσαγορευομένου, «ἔπαινος». διὰ σὲ γὰρ παντὶ τῷ σε περιέποντι οὐχ ὁ τυχὼν προσγίνεται «ἔπαινος», καὶ «ἐπὶ σοὶ οἱ πατέρες ἡμῶν ἤλπισαν», καὶ ἐλπίσαντες τῶν ἐπαναστάντων καὶ αὐτοῖς κακῶν ἐρύσθησαν καὶ «πρὸς σὲ ἐκέκραξαν καὶ ἐσώθησαν, ἐπὶ σοί τε ἤλπισαν καὶ οὐ κατῃσχύνθησαν». ἐπειδὴ οὖν πάντες οἱ ἅγιοι τούτων ἔτυχον παρὰ σοῦ, κεκράξαντές τε εἰσηκούσθησαν καὶ «οὐ κατῃσχύνθησαν», πόσῳ δὴ πλέον ἐμοῦ τοῦ σοῦ ἀγαπητοῦ παιδὸς βοῶντος μᾶλλον ἁπάντων καὶ ἑτοιμότερον εἰσακούσῃ;
Δ Ηλίαν φωνεί. ο Φέρε δὴ οὖν τούτοις ἀκολούθως ἴδω μεν, ὅπως εἰς αὐτὸν ἀνενεχθήσεται τὰ διὰ τοῦ ψαλμοῦ δηλούμενα. Καὶ πρῶτόν γε διαλάβωμεν τὴν φάσκου- σαν προγραφήν, « εἰς τὸ τέλος, ο ἢ, κατὰ τὸν Ἀχύ- λαν, « τῷ νικοποιῷ, ο ή, κατὰ τὸν Σύμμαχον, « ἐπι νίκιος ὑπὲρ τῆς ἀντιλήψεως. » Ταῦθ' ἡμᾶς ὑπεισέρ χεται, ὅτι τὸ μὲν σωτήριον πάθος, ὡς αἱ λέξεις τῶν εὐαγγελιστῶν παρέστησαν, σκότους γενομένου ἀπὸ ὥρας ἕκτης ἕως ὥρας ἐννάτης, ἀμφὶ τὴν ἐννάτην συν ετελέσθη, ὅτε καὶ τὴν φωνὴν ἀφῆκε τὴν μεγάλην, τὰ μικρῷ πρόσθεν δεδηλωμένα εἰπών, ὥστε ὁμολογεῖσθαι σαφῶς τὸ πάθος αὐτοῦ ἀμφὶ τὴν ἑσπέραν νυκτὸς ἐπ- • ελαυνούσης γεγονέναι. Τὰ δὲ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως, ἥτις ἦν ἀντίληψις τοῦ Πατρὸς ἀντιλαμβανομένου, καὶ εἰς ἑαυτὸν ἐκ τῶν τοῦ θανάτου χωρίων ἐπισπωμένου, καὶ λαμβάνοντος αὐτὸν, ἀμφὶ τὴν ἕω γέγονεν, ὡς αὖθις ἀπὸ τῆς τῶν εὐαγγελιστῶν μαρτυρίας παρίσταται. Ο γοῦν Λουκᾶς φησι· «Τῇ δὲ μιᾷ τῶν Σαββάτων ἦλθον βρο θρου βαθέως ἐπὶ τὸ μνημεῖον, φέρουσαι ἃ ἡτοίμασαν ἀρώματα, δηλονότι αἱ γυναῖκες, καί τινες σὺν αὐταῖς· «εὗρον δὲ τὸν λίθον ἀποκεκυλισμένον ἐκ τοῦ μνημείου εἰσελθοῦσαι δὲ οὐχ εὗρον τὸ σῶμα, ο διὰ τὸ ἤδη τὴν Σωτῆρα ἡμῶν ἐκ νεκρῶν ἐγηγέρθαι. Τοῦτο δὲ αὐτὸ καὶ ὁ Μάρκος δηλοί, λέγων· « Καὶ λίαν πρωὶ τῇ μια τῶν Σαββάτων ἔρχονται ἐπὶ τὸ μνημεῖον, ἔτι (1) ἀνατεί λαντος τοῦ ἡλίου, καὶ ἔλεγον πρὸς ἑαυτάς· Τίς ἀποκι λίσῃ ἡμῖν τὸν λίθον ἀπὸ τῆς θύρας τοῦ μνημείου; ἦν γὰρ μέγας σφόδρα. Έρχονται, καὶ εὑρίσκουσιν αὐτὸν ἀποκεκυλισμένον. » 'Ην δὲ ἤδη ἐγηγερμένης. Έχεις καὶ παρὰ τῷ Ἰωάννῃ τὴν αὐτὴν μαρτυρία», λέγοντι· « Τῇ δὲ μιᾷ τῶν Σαββάτων έρχεται Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ πρωί εἰς τὸ μνημεῖον, ἔτι σκοτίας οὔ σης, καὶ βλέπει τὸν λίθον ἡρμένον ἐκ τοῦ μνημείου.» Καὶ ὁ Ματθαῖος δὲ, εἰ καὶ ὀψὲ Σαββάτων εἴρηκεν, ἀλλ᾽ ἐπιφέρει λέγων· . Τῆς ἐπιφωσκούτης εἰς μίαν Σαββάτων, ἦλθε Μαρία ἡ Μαγδαληνή, καὶ ἡ ἄλλη Μαρία θεωρῆσαι τὸν τάφον, καὶ ἰδοὺ σεισμὸς ἐγένετο μέγας. "Αγγελος γὰρ Κυρίου, καταβὰς ἐξ οὐρανοῦ, προσελθὼν ἀπεκύλισε τὸν λίθον ἀπὸ τῆς θύρας τοῦ μνημείου. » Ταῦτα δὲ ἀναγκαίως παρεθέμην εἰς παν ράστασιν τῆς ἐν τῷ ψαλμῷ προφητευομένης ἑωθινῆς ἀντιλήψεως. Ἐπεὶ γὰρ τὰ περὶ τοῦ πάθους τοῦ Σω τῆρος ἡμῶν σημαίνει, οὐ μὴν κατέληξεν ἡ κατ' αὐ τὸν οἰκονομία ἐν τῷ πάθει, τέλος δὲ τοῦ πάθους ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις ἦν, καὶ ἡ ἀντίληψις ἡ ἑωθινή, εἰς κότως ὁ λόγος τῷ παραδόξῳ τέλει τὴν Γραφὴν ἀνατί θεται, ὡς τῆς ὑποθέσεως ἁπάσης, καὶ τῶν πρὸ τοῦ τέλους παθημάτων τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως καὶ τῆς ἀντιλήψεως τῆς ἑωθινῆς ἕνεκεν γενομένων. Εἰ- πὼν γοῦν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν τὸ, « Ὁ Θεὸς, ὁ Θεός μου, πρόσχες μοι, ἵνα τί ἐγκατέλιπές με; ν καὶ ἑξῆς ἐπαγαγὼν τὸ, ο Ἐγὼ δὲ εἰμι σκώληξ, καὶ οὐκ ἄνθρωπος, ὄνειδος ἀνθρώπων, καὶ ἐξουδένημα λαοῦ· › καὶ ἔτι προσθεὶς τὸ, « Περιεκύκλωσάν με μόσχοι πολλοί, ταῦροι πίονες περιέσχον με·, καὶ σαφῶς τὸν θάνατον αὐτοῦ προμαρτυρόμενος διὰ τὸ, χχιν, 1-3. οι πρωί, EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. ግር cat • B illa conveniant, præter unum Salvatorem nostrum, qui omnium et fidelissime et verissime hujusce psalmi voces in suam personam assumpsit, quem admodum evangelista testificati sunt. Matthæus quidem illis verbis quæ antea retulimus. Marcus autem iis quibus etiam ille, utpote qui in hunc modum narret : « Et facta hora sexta tenebræ factæ sunt super totam terram usque ad horam nonam. Et hora nona exclamavit Jesus voce magna dicens: Eli, Eli, lamma sabachthani, quod est ex interpre- tatione : Deus, Deus meus, ad quid dereliquisti ne ? Et quidam ex audientibus dicebant: Eliam vo- Age igitur posthac ipso ordine videamus, qua ratione ea quæ in hoc psalmo continentur, ad illum referenda sint. Ac primum inscriptionem ipsam tractenus, quæ talis est : c in finem 8, › rel quemadmodum Aquila edidit : victoriæ auctori, vel etiam ut Symmachus : • ad victoriam pro susceptione. › Hæc sane nobis veniunt in mentem, propterea quod salutaris illa passio, ut scripta evangelistarum demonstrant, perfecta est circiter horam nonam, factis jam tenebris, ab hora sexta usque ad horam nonam, qua sane hora etiam vocem magnam emisit, et ea quæ paulo ante reci- tavimus, protulit, ut plane sit confitendum, illius passionem ad vesperam nocte adventante fuisse. At reditus ejusdem a mortuis, quæ fuit susceptio patris illum suscipientis, et ad seipsum ex regionibus mortis adtrahentis atque assumentis, circa auroram fuit, quemadmodum rursus evangelistarum testi- c monio confirmatur. Siquidem Lucas hæc ait : ‹ Una autem Sabbatorum valde diluculo venerunt ad mo. numentum ferentes, quæ paraverant aromata, mulieres videlicet et nonnulli cum eis ; in- venerunt autem lapidem revolutum a monumento : et ingressæ non invenerunt corpus *,, propterea quod jam tum Salvator noster a morte erat excita- tus. Hoc vero ipsum Marcus quoque ostendit sic dicens: Et valde mane una Sabbatorum veniunt að monumentum, orto jam sole, et dicebant ad se invicem Quis revolvet nobis lapidem ab ostio mo- numenti? erat quippe magnus valde : et veniunt, et inveniunt eum revolutum ". » Erat aulem jam tum excitatus. Habes apud Joannem quoque idem testimonium hoc modo : • Una autem Sabbatorum D venit Maria Magdalene mane ad monumentum, cum adhuc tenebræ essent, et videt lapidem sublatum a monumento 99. > Matthæus quoque, tametsi sero Sabbatorum, dixit, attamen adjungit: . Ea quæ illu- cescit in unam Sabbatorum, venit Maria Magdale- ne, et alia Maria videre sepulcruni, et ecce terra- motus factus est magnus. Angelus enim Domini descendens de cœlo accessit, et revolvit lapidem ab ostio monumenti. » Hæc addidi necessario, ut ostenderem quænam sit ea, quæ in psalmo prædi- citur susceptio matutina. Nam cum significet ea, Marc. xv, 33-35. sv Psal. XX1, 1. 1.uc. Marc. xvi, 2-4. es Joan. xx, 4. ejusdem, tum et cæterorum evangelist. Loιτ. (1) Ἔτι Vulg. deest ; aut certe legendum ἄρτι, vel melius οὐκέτι, qnod et magis convenit τῷ λίαν