Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) + khazarzar (second witness) — PG column chips mark the printed columns.
Book ILiber Primus
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Liber Primus
PG 22:13Κεφαλαίων καταγραφή. Τάδε ἔνεστιν ἐν τῷ πρώτῳ συγγράμματι τῆς περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως.20 α. Τίνα καὶ ὁπόσα ἐπαγγέλλεται ἡ πραγματεία. β. Τίς ὁ τρόπος τῆς κατὰ τὸν χριστιανισμὸν εὐσεβείας. γ. Ὅτι μὴ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κατάλληλος ἦν ἡ κατὰ Μωσέα πολιτεία. δ. Τί δήποτε τὰ παρὰ Ἰουδαίοις ἀποδεχόμενοι λόγια τὸν παρ’ αὐτοῖς βίον παρῃτησάμεθα. ε. Ὁποία τις οὖσα τυγχάνει ἡ καλουμένη τοῦ Χριστοῦ καινὴ διαθήκη. 2. Τίς ὁ κατ’ αὐτὴν κατηγγελμένος ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ πᾶσιν ἀνθρώποις βίος. ζ. Πῶς ὁ Χριστὸς τὰ παρὰ Μωσεῖ πρότερον ἐκτελέσας καινῆς καὶ νέας εἰσαγωγεὺς κατέστη πολιτείας. η. Ὡς εἰς δύο τρόπους ὁ κατὰ τὸν χριστιανισμὸν διῄρηται βίος. θ. Τί δήποτε μὴ ὁμοίως τοῖς παλαιοῖς καὶ παρ’ ἡμῖν τὰ τῆς πολυπαιδίας σπουδάζεται. ι. Τίνι λόγῳ μὴ καὶ ἡμῖν ὁμοίως τοῖς παλαιοῖς θυμιᾶν καὶ θύειν τῷ θεῷ τὰ γεώδη παραδέδοται.
PG 22:15Εὐαγγελικῆς Ἀποδείξεως Λόγος πρῶτος Ἰδοὺ δή σοι, θεῖον ἐπισκόπων χρῆμα, Θεόδοτε, ἱερὲ θεοῦ ἄνθρωπε, σὺν θεῷ καὶ σὺν αὐτῷ γε τῷ σωτῆρι ἡμῶν τῷ τοῦ θεοῦ λόγῳ, μετὰ τὴν πρώτην Προπαρασκευὴν τῆς Εὐαγγελικῆς ὑποθέσεως ἐν ὅλοις πεντεκαίδεκα συγγράμμασι διαπεπονημένην ἡμῖν, μέγα τοῦτο πρὸς ἡμῶν ἐξανύεται. δέχου δῆτα, ὦ φίλη κεφαλή, τὴν αἴτησιν καὶ ταῖς εὐχαῖς ἡμῖν συμπόνει, τὴν Εὐαγγελικὴν Ἀπόδειξιν ἤδη λοιπὸν ἐκ τῶν ἀνέκαθεν παρ’ Ἑβραίοις ἀνακειμένων προρρήσεων παραστήσασθαι πειρωμένοις. πῶς δὴ καὶ τίνα τρόπον;
ἀνέκαθεν παρ' Εβραίοις ἀνακειμένων προββήσεων παραστήσασθαι πειρωμένοις. Πῶς δὴ, καὶ τίνα τρό που τοὺς θεοφιλεῖς ἐκείνους, οἶσθα δήπου τοὺς βου μένους παρὰ τοῖς ἀνδράσι, Μωϋσέα δή λέγω, καὶ τοὺς μετ' αὐτὸν ἐκλάμψαντας θεοπρεπεῖς, καὶ τοὺς μακα- ρίους προφήτας τε καὶ ἱεροφάντας, μάρτυσιν ἀπο χρώμενοι, ἐξ αὐτῶν τ' ἐπιδεικνύναι προηρημένοι τὰ μακροῖς ὕστερον αἰῶσιν εἰς φῶς ἑλθόντα, καὶ διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως πραγματευ- θέντα, τά τε καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς εἰσέτι νῦν πρὸ ὀφθαλ- μῶν συντελούμενα θείῳ Πνεύματι προειληφότας· ὡς ἂν παρόντα τὰ μὴ παρόντα, καὶ τὰ μηδέπω μηδαμῶς ὄντα, ὡς ἐναργώς ὄντα κατωπτευκότας· καὶ οὐ τοῦτο μόνον, ἀλλὰ καὶ τοῖς μετέπειτα διὰ γραφῆς τὰ μέλ λοντά ποτε ἔσεσθαι προμεμηνυκότας· ὥστε ἤδη καὶ ἑτέρους ἐξ αὐτῶν εἰδέναι τε καὶ γνωρίζειν τὸ μέλλον δύνασθαι, όσημέραι τε προσδοκᾷν τῶν λογίων τὰ ἀπο- τελέσματα. Ποῖα δὲ ταῦτα; μυρία μὲν ἂν εἴη, καὶ ἄλλα παντοῖά τε, καὶ περὶ πάντων, κοινῶν τε καὶ τῶν ἀνὰ μέρος, καθ᾽ ἕκαστόν τε ἄνδρα, καὶ περὶ τῶν καθόλου· ἰδίως τε ἀμφὶ τῶν καθ' Εβραίους πραγμά των, καὶ αὖ πάλιν περὶ τῶν ἔξωθεν ἐθνῶν· οἷον δὴ πόλεων ἀναστάσεις, καιρῶν τε ἀλλαγάς, καὶ πραγμά των μεταβολάς, μελλόντων τε ἀγαθῶν παρουσίας, καὶ τῶν ἐναντίων ἐπιφορὰς, ἀνδραποδισμοὺς ἐθνῶν, πόλεων πολιορκίας, τῶν καθόλου βασιλείων μεταστά σεις τε καὶ καταστάσεις, καὶ ἄλλα μυρία περὶ τῶν ἔσεσθαι μακροῖς ὕστερον χρόνοι, μελλόντων, προεκή- ρυττον. Αλλ' οὐ τούτων ὅ γε παρών καιρὸς τὸν ἔλεγχον ἡμᾶς ἀπαιτεῖ παραστήσασθαι· τὰ πολλὰ δὲ εἰταῦθις ὑπερθεμένους, ἐκ τῆς τῶν παρατεθησομένων ἀλη θείας ἡρέμα καὶ τῶν ἀποσεσιωπημένων τὴν ἀπό δειξιν πιστώσεται. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Α'. Τίνα καὶ ὁπόσα επαγγέλλεται ἡ πραγματεία. Τίνα τοίνυν ἡμῖν ἐπὶ τοῦ παρόντος ἐκ τῶν προφητ τικῶν προῤῥήσεων εἰς τὴν εὐαγγελικὴν ἀπόδειξιν εξ ἂν ἔχοι συντελεῖν, καιρὸς ἂν εἴη λέγειν. Χριστὸν ἀνα μαστὶ καὶ Θεοῦ Λόγον, αὐτόν τε Θεὸν καὶ Κύριον, καί τινα μεγάλης βουλῆς ἄγγελον ἐπιδημήσειν ποτὲ εἰς ἀνθρώπους ἔφασαν, πάντων τε τῶν ἀνὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην ἐθνῶν Ἑλληνικῶν τε καὶ βαρβάρων διδάσκαλον ἀληθοῦς θεογνωσίας, καὶ τῆς εἰς τὸν τῶν ὅλων δημιουργὸν Θεὸν εὐσεβείας καταστήσεσθαι, ᾗ τὸ εὐαγγελικὸν περιέχει κήρυγμα· καὶ τοῦτον αὐτὸν πα:- δίον ἔσεσθαι, καὶ υἱὸν ἀνθρώπου κληθήσεσθαι, γένος τε ὅθεν κατάξει· καί τινα ξένον ἐκ παρθένου τρόπον αὐτοῦ τῆς ἀποτέξεως· καὶ τό γε παραδοξότατον, ὅτι μὴ πᾶσι τοῖς ἐκ περάτων γῆς εἰσέτι σήμερον ἐπὶ θέαν σπεύδουσι βούμενον, τῆς ἐν Βηθλεὲμ γενέσεως αὐτοῦ χωρίον, σιωπῇ δόντες παρῆλθον, ἀλλὰ καὶ τοῦτο λευκοῖς ὀνόμασιν ἐξεβόησαν· ὥσπερ οὖν καὶ τοὺς χρόνους τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ, καθ' οὓς ἀκριβῶς οὗτος ἐπεδήμει τῷ βίῳ, ὥσπερ φθάσαντες οἱ αὐτοὶ διὰ τῶν πραγμάτων ἐθέσπισαν. Πάρεστι δέ σοι, μετά χεῖρας ἀναλαβόντι τὴν σπουδήν, ἐν ὀφθαλμοῖς ἰδεῖν ἐν ταῖς δηλουμέναις προφητικαῖς προσθήσεσι πάσας EUSEBI CESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. B - tionem evangelicam ex prædictionibus quæ a pri- A ma origine apud Hebræos promulgatæ exstant, ex- ponere instituimus. Quomodo autem et qua ratione? ut nempe illis Deo charissimis, quos nosti omnium decantatos vocibus, Mose, inquam, et qui post hunc exsplenduerunt divinis beatisque prophetis ac sa- cris scriptoribus testibus utamur, atque ab illis prænuntiata ostendamus, quæ multis post demuni sæculis in lucem prodita, atque per Salvatoris evan- gelicam demonstrationem in rem deducta sunt, quæque adhuc præsenti ætate in conspectu nostro perficiuntur, longe prius ab iisdem, divino Spiritu docente, percepta; ita ut absentia tanquam præsen- tia, et quæ nondum usquam erant, tanquam evi- denter jam exsistentia intuerentur; nec hoc solum, sed etiam posteris scripto quæ olim essent futura præsignarent : ut jam alii quoque ex illis scirent futura cognoscerentque, et quotidie oraculorum illorum eventus et effectus præstolarentur. Qualia vero illa? infinita sane, aliaque omnivaria, et de omnibus communibus pariter et particularibus, quæque jam singulos spectarent homines, jam inte- gras universitates; proprieque de rebus Hebræo. rum, atque similiter de externis gentibus; ut sunt eversiones urbium, temporum, mutationes, rerum vicissitudines, adfuturorumque bonorum præsen- tiam, et contraria immittenda mala, ut gentium subjugationes ac servitutem, urbium obsidiones, integrorum regnorum eversiones vel instaurationes, atque alia infinita longis post temporibus eventura prænuntiavere. Verum hæc singula enumerari a no- lis, præsentis instituti ratio neutiquam postulat. Itaque quamplurimis interim in aliud tempus dila- tis, facile vel ex horum quæ afferemus veritate, nonstrabitur. CAPUT I. C ctiam illorum quæ silentio præterimus, fides de- Quænam et quanta in hacce tractatione promittantur. Quæ igitur nobis in præsenti ex propheticis va- ticiniis ad evangelicam demonstrationein persequi e re videatur, cummaxime opportunum est expo- nere. Edixerunt nimirum prophetæ fore ut nomi- natim Christus, idemque Verbum Dei, ipseque Deus ac Dominus, et magnus quidam Angelus consilii inter homines versaturus esset, universo orbi, gen- tium Græcarum pariter et barbararum futurus Doctor D veræ cognitionis Dei et pietatis in Deum, universi opificem, sicut evangelicum profitetur præconium : illumque ipsum futurum puerum, filiumque homi- nis vocatum iri, ut qui genus ab hominibus ductu- rus sit, nasciturusque ex virgine, nova quadam atque inusitata generationis ratione. Et quod ma- xime dignum est admiratione, ne locum quidem nativitatis ejus Bethlehem, omnibus etiamnum ho die qui ad illum spectandum extremis ab terræ fl- nibus accurrunt decantatum, silentio involventes preterierunt, sed et hunc claris verbis proclamave- runt : sicut etiam tempus adventus et apparitionis ejus, quo præcise ille inter homines versatus est, ¡idem veluti rebus prævertentes divino ore nuntia-
τοῖς θεοφιλέσι ἐκείνοις, οἶσθα δήπου τοὺς βοωμένους παρὰ τοῖς ἀνδράσι, Μωσέα δὴ λέγω καὶ τοὺς μετ’ αὐτὸν ἐκλάμψαντας θεοπρεπεῖς καὶ [τοὺς] μακαρίους προφήτας τε καὶ ἱεροφάντας, μάρτυσιν ἀποχρώμενοι, ἐξ αὐτῶν τ’ ἐπιδεικνύναι προῃρημένοι τὰ μακροῖς ὕστερον αἰῶσιν εἰς φῶς ἐλθόντα καὶ διὰ τῆς τοῦ σωτῆρος εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως πραγματευθέντα τά τε καθ’ ἡμᾶς αὐτοὺς εἰσέτι νῦν πρὸ ὀφθαλμῶν συντελούμενα θείῳ πνεύματι προειληφότας, ὡς ἂν παρόντα τὰ μὴ παρόντα καὶ τὰ μηδέπω μηδαμῶς ὄντα ὡς ἐναργῶς ὄντα κατωπτευκότας, καὶ οὐ τοῦτο μόνον ἀλλὰ καὶ τοῖς μετέπειτα διὰ γραφῆς τὰ μέλλοντά ποτε ἔσεσθαι προμεμηνυκότας, ὥστε ἤδη καὶ ἑτέρους ἐξ αὐτῶν εἰδέναι τε καὶ γνωρίζειν τὸ μέλλον δύνασθαι ὁσημέραι τε προσδοκᾶν τῶν λογίων τὰ ἀποτελέσματα. ποῖα δὲ ταῦτα; μυρία μὲν ἂν εἴη καὶ ἄλλα. παντοῖα τε καὶ περὶ πάντων, κοινῶν τε καὶ τῶν ἀνὰ μέρος, καθ’ ἕκαστόν τε ἄνδρα καὶ περὶ τῶν καθόλου, ἰδίως τε ἀμφὶ τῶν καθ’ Ἑβραίους πραγμάτων καὶ αὖ πάλιν περὶ τῶν ἔξωθεν ἐθνῶν·
ἀνέκαθεν παρ' Εβραίοις ἀνακειμένων προββήσεων παραστήσασθαι πειρωμένοις. Πῶς δὴ, καὶ τίνα τρό που τοὺς θεοφιλεῖς ἐκείνους, οἶσθα δήπου τοὺς βου μένους παρὰ τοῖς ἀνδράσι, Μωϋσέα δή λέγω, καὶ τοὺς μετ' αὐτὸν ἐκλάμψαντας θεοπρεπεῖς, καὶ τοὺς μακα- ρίους προφήτας τε καὶ ἱεροφάντας, μάρτυσιν ἀπο χρώμενοι, ἐξ αὐτῶν τ' ἐπιδεικνύναι προηρημένοι τὰ μακροῖς ὕστερον αἰῶσιν εἰς φῶς ἑλθόντα, καὶ διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως πραγματευ- θέντα, τά τε καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς εἰσέτι νῦν πρὸ ὀφθαλ- μῶν συντελούμενα θείῳ Πνεύματι προειληφότας· ὡς ἂν παρόντα τὰ μὴ παρόντα, καὶ τὰ μηδέπω μηδαμῶς ὄντα, ὡς ἐναργώς ὄντα κατωπτευκότας· καὶ οὐ τοῦτο μόνον, ἀλλὰ καὶ τοῖς μετέπειτα διὰ γραφῆς τὰ μέλ λοντά ποτε ἔσεσθαι προμεμηνυκότας· ὥστε ἤδη καὶ ἑτέρους ἐξ αὐτῶν εἰδέναι τε καὶ γνωρίζειν τὸ μέλλον δύνασθαι, όσημέραι τε προσδοκᾷν τῶν λογίων τὰ ἀπο- τελέσματα. Ποῖα δὲ ταῦτα; μυρία μὲν ἂν εἴη, καὶ ἄλλα παντοῖά τε, καὶ περὶ πάντων, κοινῶν τε καὶ τῶν ἀνὰ μέρος, καθ᾽ ἕκαστόν τε ἄνδρα, καὶ περὶ τῶν καθόλου· ἰδίως τε ἀμφὶ τῶν καθ' Εβραίους πραγμά των, καὶ αὖ πάλιν περὶ τῶν ἔξωθεν ἐθνῶν· οἷον δὴ πόλεων ἀναστάσεις, καιρῶν τε ἀλλαγάς, καὶ πραγμά των μεταβολάς, μελλόντων τε ἀγαθῶν παρουσίας, καὶ τῶν ἐναντίων ἐπιφορὰς, ἀνδραποδισμοὺς ἐθνῶν, πόλεων πολιορκίας, τῶν καθόλου βασιλείων μεταστά σεις τε καὶ καταστάσεις, καὶ ἄλλα μυρία περὶ τῶν ἔσεσθαι μακροῖς ὕστερον χρόνοι, μελλόντων, προεκή- ρυττον. Αλλ' οὐ τούτων ὅ γε παρών καιρὸς τὸν ἔλεγχον ἡμᾶς ἀπαιτεῖ παραστήσασθαι· τὰ πολλὰ δὲ εἰταῦθις ὑπερθεμένους, ἐκ τῆς τῶν παρατεθησομένων ἀλη θείας ἡρέμα καὶ τῶν ἀποσεσιωπημένων τὴν ἀπό δειξιν πιστώσεται. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Α'. Τίνα καὶ ὁπόσα επαγγέλλεται ἡ πραγματεία. Τίνα τοίνυν ἡμῖν ἐπὶ τοῦ παρόντος ἐκ τῶν προφητ τικῶν προῤῥήσεων εἰς τὴν εὐαγγελικὴν ἀπόδειξιν εξ ἂν ἔχοι συντελεῖν, καιρὸς ἂν εἴη λέγειν. Χριστὸν ἀνα μαστὶ καὶ Θεοῦ Λόγον, αὐτόν τε Θεὸν καὶ Κύριον, καί τινα μεγάλης βουλῆς ἄγγελον ἐπιδημήσειν ποτὲ εἰς ἀνθρώπους ἔφασαν, πάντων τε τῶν ἀνὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην ἐθνῶν Ἑλληνικῶν τε καὶ βαρβάρων διδάσκαλον ἀληθοῦς θεογνωσίας, καὶ τῆς εἰς τὸν τῶν ὅλων δημιουργὸν Θεὸν εὐσεβείας καταστήσεσθαι, ᾗ τὸ εὐαγγελικὸν περιέχει κήρυγμα· καὶ τοῦτον αὐτὸν πα:- δίον ἔσεσθαι, καὶ υἱὸν ἀνθρώπου κληθήσεσθαι, γένος τε ὅθεν κατάξει· καί τινα ξένον ἐκ παρθένου τρόπον αὐτοῦ τῆς ἀποτέξεως· καὶ τό γε παραδοξότατον, ὅτι μὴ πᾶσι τοῖς ἐκ περάτων γῆς εἰσέτι σήμερον ἐπὶ θέαν σπεύδουσι βούμενον, τῆς ἐν Βηθλεὲμ γενέσεως αὐτοῦ χωρίον, σιωπῇ δόντες παρῆλθον, ἀλλὰ καὶ τοῦτο λευκοῖς ὀνόμασιν ἐξεβόησαν· ὥσπερ οὖν καὶ τοὺς χρόνους τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ, καθ' οὓς ἀκριβῶς οὗτος ἐπεδήμει τῷ βίῳ, ὥσπερ φθάσαντες οἱ αὐτοὶ διὰ τῶν πραγμάτων ἐθέσπισαν. Πάρεστι δέ σοι, μετά χεῖρας ἀναλαβόντι τὴν σπουδήν, ἐν ὀφθαλμοῖς ἰδεῖν ἐν ταῖς δηλουμέναις προφητικαῖς προσθήσεσι πάσας EUSEBI CESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. B - tionem evangelicam ex prædictionibus quæ a pri- A ma origine apud Hebræos promulgatæ exstant, ex- ponere instituimus. Quomodo autem et qua ratione? ut nempe illis Deo charissimis, quos nosti omnium decantatos vocibus, Mose, inquam, et qui post hunc exsplenduerunt divinis beatisque prophetis ac sa- cris scriptoribus testibus utamur, atque ab illis prænuntiata ostendamus, quæ multis post demuni sæculis in lucem prodita, atque per Salvatoris evan- gelicam demonstrationem in rem deducta sunt, quæque adhuc præsenti ætate in conspectu nostro perficiuntur, longe prius ab iisdem, divino Spiritu docente, percepta; ita ut absentia tanquam præsen- tia, et quæ nondum usquam erant, tanquam evi- denter jam exsistentia intuerentur; nec hoc solum, sed etiam posteris scripto quæ olim essent futura præsignarent : ut jam alii quoque ex illis scirent futura cognoscerentque, et quotidie oraculorum illorum eventus et effectus præstolarentur. Qualia vero illa? infinita sane, aliaque omnivaria, et de omnibus communibus pariter et particularibus, quæque jam singulos spectarent homines, jam inte- gras universitates; proprieque de rebus Hebræo. rum, atque similiter de externis gentibus; ut sunt eversiones urbium, temporum, mutationes, rerum vicissitudines, adfuturorumque bonorum præsen- tiam, et contraria immittenda mala, ut gentium subjugationes ac servitutem, urbium obsidiones, integrorum regnorum eversiones vel instaurationes, atque alia infinita longis post temporibus eventura prænuntiavere. Verum hæc singula enumerari a no- lis, præsentis instituti ratio neutiquam postulat. Itaque quamplurimis interim in aliud tempus dila- tis, facile vel ex horum quæ afferemus veritate, nonstrabitur. CAPUT I. C ctiam illorum quæ silentio præterimus, fides de- Quænam et quanta in hacce tractatione promittantur. Quæ igitur nobis in præsenti ex propheticis va- ticiniis ad evangelicam demonstrationein persequi e re videatur, cummaxime opportunum est expo- nere. Edixerunt nimirum prophetæ fore ut nomi- natim Christus, idemque Verbum Dei, ipseque Deus ac Dominus, et magnus quidam Angelus consilii inter homines versaturus esset, universo orbi, gen- tium Græcarum pariter et barbararum futurus Doctor D veræ cognitionis Dei et pietatis in Deum, universi opificem, sicut evangelicum profitetur præconium : illumque ipsum futurum puerum, filiumque homi- nis vocatum iri, ut qui genus ab hominibus ductu- rus sit, nasciturusque ex virgine, nova quadam atque inusitata generationis ratione. Et quod ma- xime dignum est admiratione, ne locum quidem nativitatis ejus Bethlehem, omnibus etiamnum ho die qui ad illum spectandum extremis ab terræ fl- nibus accurrunt decantatum, silentio involventes preterierunt, sed et hunc claris verbis proclamave- runt : sicut etiam tempus adventus et apparitionis ejus, quo præcise ille inter homines versatus est, ¡idem veluti rebus prævertentes divino ore nuntia-
οἷον δὴ πόλεων ἀναστάσεις, καιρῶν τε ἀλλαγὰς καὶ πραγμάτων μεταβολάς, μελλόντων τε ἀγαθῶν παρουσίας, καὶ τῶν ἐναντίων ἐπιφοράς, ἀνδραποδισμοὺς ἐθνῶν, πόλεων πολιορκίας, τῶν καθόλου βασιλειῶν μεταστάσεις τε καὶ καταστάσεις, καὶ ἄλλα μυρία περὶ τῶν ἔσεσθαι μακροῖς ὕστερον χρόνοις μελλόντων προεκήρυττον. ἀλλ’ οὐ τούτων ὅ γε παρὼν καιρὸς τὸν ἔλεγχον ἡμᾶς ἀπαιτεῖ παραστήσασθαι, τὰ πολλὰ δὲ εἰσαῦθις ὑπερθέμενος ἐκ τῆς τῶν παρατεθησομένων ἀληθείας ἠρέμα καὶ τῶν ἀποσεσιωπημένων τὴν ἀπόδειξιν πιστώσεται. Τίνα τοίνυν ἡμῖν ἐπὶ τοῦ παρόντος ἐκ τῶν προφητικῶν προρρήσεων εἰς τὴν εὐαγγελικὴν ἀπόδειξιν εὖ ἂν ἔχοι συντελεῖν, καιρὸς ἂν εἴη λέγειν. Χριστὸν ὀνομαστὶ καὶ θεοῦ λόγον αὐτόν τε θεὸν καὶ κύριον καί τινα «μεγάλης βουλῆς ἄγγελον» ἐπιδημήσειν ποτὲ εἰς ἀνθρώπους ἔφασαν, πάντων τε τῶν ἀνὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην ἐθνῶν Ἑλληνικῶν τε καὶ βαρβάρων διδάσκαλον ἀληθοῦς θεογνωσίας καὶ τῆς εἰς τὸν τῶν ὅλων δημιουργὸν θεὸν εὐσεβείας καταστήσεσθαι, ᾗ τὸ εὐαγγελικὸν περιέχει κήρυγμα·
ἀνέκαθεν παρ' Εβραίοις ἀνακειμένων προββήσεων παραστήσασθαι πειρωμένοις. Πῶς δὴ, καὶ τίνα τρό που τοὺς θεοφιλεῖς ἐκείνους, οἶσθα δήπου τοὺς βου μένους παρὰ τοῖς ἀνδράσι, Μωϋσέα δή λέγω, καὶ τοὺς μετ' αὐτὸν ἐκλάμψαντας θεοπρεπεῖς, καὶ τοὺς μακα- ρίους προφήτας τε καὶ ἱεροφάντας, μάρτυσιν ἀπο χρώμενοι, ἐξ αὐτῶν τ' ἐπιδεικνύναι προηρημένοι τὰ μακροῖς ὕστερον αἰῶσιν εἰς φῶς ἑλθόντα, καὶ διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως πραγματευ- θέντα, τά τε καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς εἰσέτι νῦν πρὸ ὀφθαλ- μῶν συντελούμενα θείῳ Πνεύματι προειληφότας· ὡς ἂν παρόντα τὰ μὴ παρόντα, καὶ τὰ μηδέπω μηδαμῶς ὄντα, ὡς ἐναργώς ὄντα κατωπτευκότας· καὶ οὐ τοῦτο μόνον, ἀλλὰ καὶ τοῖς μετέπειτα διὰ γραφῆς τὰ μέλ λοντά ποτε ἔσεσθαι προμεμηνυκότας· ὥστε ἤδη καὶ ἑτέρους ἐξ αὐτῶν εἰδέναι τε καὶ γνωρίζειν τὸ μέλλον δύνασθαι, όσημέραι τε προσδοκᾷν τῶν λογίων τὰ ἀπο- τελέσματα. Ποῖα δὲ ταῦτα; μυρία μὲν ἂν εἴη, καὶ ἄλλα παντοῖά τε, καὶ περὶ πάντων, κοινῶν τε καὶ τῶν ἀνὰ μέρος, καθ᾽ ἕκαστόν τε ἄνδρα, καὶ περὶ τῶν καθόλου· ἰδίως τε ἀμφὶ τῶν καθ' Εβραίους πραγμά των, καὶ αὖ πάλιν περὶ τῶν ἔξωθεν ἐθνῶν· οἷον δὴ πόλεων ἀναστάσεις, καιρῶν τε ἀλλαγάς, καὶ πραγμά των μεταβολάς, μελλόντων τε ἀγαθῶν παρουσίας, καὶ τῶν ἐναντίων ἐπιφορὰς, ἀνδραποδισμοὺς ἐθνῶν, πόλεων πολιορκίας, τῶν καθόλου βασιλείων μεταστά σεις τε καὶ καταστάσεις, καὶ ἄλλα μυρία περὶ τῶν ἔσεσθαι μακροῖς ὕστερον χρόνοι, μελλόντων, προεκή- ρυττον. Αλλ' οὐ τούτων ὅ γε παρών καιρὸς τὸν ἔλεγχον ἡμᾶς ἀπαιτεῖ παραστήσασθαι· τὰ πολλὰ δὲ εἰταῦθις ὑπερθεμένους, ἐκ τῆς τῶν παρατεθησομένων ἀλη θείας ἡρέμα καὶ τῶν ἀποσεσιωπημένων τὴν ἀπό δειξιν πιστώσεται. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Α'. Τίνα καὶ ὁπόσα επαγγέλλεται ἡ πραγματεία. Τίνα τοίνυν ἡμῖν ἐπὶ τοῦ παρόντος ἐκ τῶν προφητ τικῶν προῤῥήσεων εἰς τὴν εὐαγγελικὴν ἀπόδειξιν εξ ἂν ἔχοι συντελεῖν, καιρὸς ἂν εἴη λέγειν. Χριστὸν ἀνα μαστὶ καὶ Θεοῦ Λόγον, αὐτόν τε Θεὸν καὶ Κύριον, καί τινα μεγάλης βουλῆς ἄγγελον ἐπιδημήσειν ποτὲ εἰς ἀνθρώπους ἔφασαν, πάντων τε τῶν ἀνὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην ἐθνῶν Ἑλληνικῶν τε καὶ βαρβάρων διδάσκαλον ἀληθοῦς θεογνωσίας, καὶ τῆς εἰς τὸν τῶν ὅλων δημιουργὸν Θεὸν εὐσεβείας καταστήσεσθαι, ᾗ τὸ εὐαγγελικὸν περιέχει κήρυγμα· καὶ τοῦτον αὐτὸν πα:- δίον ἔσεσθαι, καὶ υἱὸν ἀνθρώπου κληθήσεσθαι, γένος τε ὅθεν κατάξει· καί τινα ξένον ἐκ παρθένου τρόπον αὐτοῦ τῆς ἀποτέξεως· καὶ τό γε παραδοξότατον, ὅτι μὴ πᾶσι τοῖς ἐκ περάτων γῆς εἰσέτι σήμερον ἐπὶ θέαν σπεύδουσι βούμενον, τῆς ἐν Βηθλεὲμ γενέσεως αὐτοῦ χωρίον, σιωπῇ δόντες παρῆλθον, ἀλλὰ καὶ τοῦτο λευκοῖς ὀνόμασιν ἐξεβόησαν· ὥσπερ οὖν καὶ τοὺς χρόνους τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ, καθ' οὓς ἀκριβῶς οὗτος ἐπεδήμει τῷ βίῳ, ὥσπερ φθάσαντες οἱ αὐτοὶ διὰ τῶν πραγμάτων ἐθέσπισαν. Πάρεστι δέ σοι, μετά χεῖρας ἀναλαβόντι τὴν σπουδήν, ἐν ὀφθαλμοῖς ἰδεῖν ἐν ταῖς δηλουμέναις προφητικαῖς προσθήσεσι πάσας EUSEBI CESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. B - tionem evangelicam ex prædictionibus quæ a pri- A ma origine apud Hebræos promulgatæ exstant, ex- ponere instituimus. Quomodo autem et qua ratione? ut nempe illis Deo charissimis, quos nosti omnium decantatos vocibus, Mose, inquam, et qui post hunc exsplenduerunt divinis beatisque prophetis ac sa- cris scriptoribus testibus utamur, atque ab illis prænuntiata ostendamus, quæ multis post demuni sæculis in lucem prodita, atque per Salvatoris evan- gelicam demonstrationem in rem deducta sunt, quæque adhuc præsenti ætate in conspectu nostro perficiuntur, longe prius ab iisdem, divino Spiritu docente, percepta; ita ut absentia tanquam præsen- tia, et quæ nondum usquam erant, tanquam evi- denter jam exsistentia intuerentur; nec hoc solum, sed etiam posteris scripto quæ olim essent futura præsignarent : ut jam alii quoque ex illis scirent futura cognoscerentque, et quotidie oraculorum illorum eventus et effectus præstolarentur. Qualia vero illa? infinita sane, aliaque omnivaria, et de omnibus communibus pariter et particularibus, quæque jam singulos spectarent homines, jam inte- gras universitates; proprieque de rebus Hebræo. rum, atque similiter de externis gentibus; ut sunt eversiones urbium, temporum, mutationes, rerum vicissitudines, adfuturorumque bonorum præsen- tiam, et contraria immittenda mala, ut gentium subjugationes ac servitutem, urbium obsidiones, integrorum regnorum eversiones vel instaurationes, atque alia infinita longis post temporibus eventura prænuntiavere. Verum hæc singula enumerari a no- lis, præsentis instituti ratio neutiquam postulat. Itaque quamplurimis interim in aliud tempus dila- tis, facile vel ex horum quæ afferemus veritate, nonstrabitur. CAPUT I. C ctiam illorum quæ silentio præterimus, fides de- Quænam et quanta in hacce tractatione promittantur. Quæ igitur nobis in præsenti ex propheticis va- ticiniis ad evangelicam demonstrationein persequi e re videatur, cummaxime opportunum est expo- nere. Edixerunt nimirum prophetæ fore ut nomi- natim Christus, idemque Verbum Dei, ipseque Deus ac Dominus, et magnus quidam Angelus consilii inter homines versaturus esset, universo orbi, gen- tium Græcarum pariter et barbararum futurus Doctor D veræ cognitionis Dei et pietatis in Deum, universi opificem, sicut evangelicum profitetur præconium : illumque ipsum futurum puerum, filiumque homi- nis vocatum iri, ut qui genus ab hominibus ductu- rus sit, nasciturusque ex virgine, nova quadam atque inusitata generationis ratione. Et quod ma- xime dignum est admiratione, ne locum quidem nativitatis ejus Bethlehem, omnibus etiamnum ho die qui ad illum spectandum extremis ab terræ fl- nibus accurrunt decantatum, silentio involventes preterierunt, sed et hunc claris verbis proclamave- runt : sicut etiam tempus adventus et apparitionis ejus, quo præcise ille inter homines versatus est, ¡idem veluti rebus prævertentes divino ore nuntia-
PG 22:17καὶ τοῦτον αὐτὸν παιδίον ἔσεσθαι καὶ υἱὸν ἀνθρώπου κληθήσεσθαι, γένος τε ὅθεν κατάξει, καί τινα ξένον ἐκ παρθένου τρόπον αὐτοῦ τῆς ἀποτέξεως, καὶ τό γε παραδοξότατον, ὅτι μὴ [τὸ] πᾶσι τοῖς ἐκ περάτων γῆς εἰσέτι σήμερον ἐπὶ θέαν σπεύδουσι βοώμενον τῆς ἐν Βηθλεὲμ γενέσεως αὐτοῦ χωρίον σιωπῇ δόντες παρῆλθον, ἀλλὰ καὶ τοῦτο λευκοῖς ὀνόμασιν ἐξεβόησαν, ὥσπερ οὖν καὶ τοὺς χρόνους τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ, καθ’ οὓς ἀκριβῶς οὗτος ἐπεδήμει τῷ βίῳ, ὥσπερ φθάσαντες οἱ αὐτοὶ τὰ τῶν πραγμάτων ἐθέσπισαν. πάρεστι δέ σοι μετὰ χεῖρας ἀναλαβόντι τὴν σπουδὴν ἐν ὀφθαλμοῖς ἰδεῖν ἐν ταῖς δηλουμέναις προφητικαῖς προρρήσεσι πάσας ὁμοῦ περιεχομένας τὰς ὑπὸ τῶν θεσπεσίων εὐαγγελιστῶν μαρτυρουμένας αὐτοῦ δὴ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ παραδόξους θαυματουργίας καὶ τὰς ἐνθέους αὐτοῦ καὶ παναρέτους περὶ τῆς ἀληθοῦς εὐσεβείας διδασκαλίας. καὶ τί δεῖ θαυμάζειν, ὅτε καὶ τὸν νέον τῆς εὐσεβείας τρόπον τὸν πρὸς αὐτοῦ πᾶσιν ἀνθρώποις κατηγγελμένον διαρρήδην ἀνακηρύττουσι κλῆσίν τε μαθητῶν αὐτοῦ καὶ καινῆς διαθήκης διδασκαλίαν.
ὁμοῦ περιεχομένας τὰς ὑπὸ τῶν θεσπεσίων εὐαγγελι- στῶν μαρτυρουμένας αὐτοῦ δὴ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ παραδόξους θαυματουργίας, καὶ τὰς ἐνθέους αὐτοῦ καὶ παναρέτους περὶ τῆς ἀληθοῦς εὐσεβείας διδασκαλίας. Καὶ τί δεῖ θαυμάζειν, ὅτε καὶ τὸν νέον τῆς εὐσεβείας τρόπον, τὸν (1) πρὸς αὐτοῦ πᾶσιν ἀνθρώποις κατηγγελμένον, διαρρήδην ανακη- ρύττουσι, κλῆσίν τε μαθητῶν αὐτοῦ, καὶ Καινῆς Δια θήκης διδασκαλίαν; Ναὶ μὴν ἐπὶ τούτοις καὶ τὰς Ἰου- δαίων εἰς αὐτὸν ἀπιστίας καὶ ἀντιλογίας, ἀρχόντων τε ἐπαναστάσεις, διδασκάλων φθόνους, ἑνὸς μαθητοῦ προδοσίαν, ἐχθρῶν διαβολάς, συκοφαντῶν κατηγορίας, δικαστῶν κατακρίσεις, ὕβρεις ἀτίμους, μάστιγας Εκτόπους, δυσφήμους λοιδορίας, ἐπὶ πᾶσι τὸν ἐπονεί διστον θάνατον· αὐτοῦ τε ἐπὶ τούτοις σιωπὴν θαυμά- σιον, πραότητά τε καὶ καρτερίαν, ἀμήχανόν τε ὅσην Β ὑπομονὴν καὶ ἀνεξικακίαν. Ταῦτα δὲ πάντα ἄντικρυς περὶ ἑνὸς ἐν ὑστάτοις ποτὲ χρόνοις ἥξοντος, καὶ τοι αῦτα ἐν ἀνθρώποις πεισομένου, σαφῶς δι' ὧν προειλή- φασι, τὰ παλαίτατα Εβραίων παρίστησι λόγια, ἐπι- μαρτυρούμενα τὴν μετὰ θάνατον ἐκ νεκρῶν ἀναβίω σιν τοῦ δηλουμένου, τὴν τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς φανέ ρωσιν, τὴν τοῦ θείου Πνεύματος εἰς αὐτοὺς μετάδοσιν· τὴν εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον αὐτοῦ, τὴν Πατρὸς ἔνθρονον βασιλείας ίδρυσιν, τὴν ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ βίου δευτέ- ραν αὖθις ἐσομένην ἔνδοξον αὐτοῦ παρουσίαν. Ἐπὶ πᾶσι τούτοις θρήνους ἀκούσῃ καὶ ὀλοφυρμούς ἑκάστου τῶν προφητῶν διαφόρως ολοφυρομένου, καὶ ἀποκλαι ομένου, ὅσα τὸ Ἰουδαίων ἔθνος τῆς εἰς τὸν προκη ρυχθέντα δυσσεβείας ἕνεκα μετελεύσεσθαι κακὰ ἔμελ- λεν, ὡς τὸ βασίλειον αὐτῶν, ἄνωθεν ἐκ πατέρων εἰς – ἐκείνους διαρκέσαν τοὺς καιρούς, παντελῆ καθαίρεσιν μετὰ τὴν κατὰ Χριστοῦ τόλμαν αὐτῶν ὑπομενεῖ· ὡς οἱ πάτριοι αὐτῶν νόμοι καταλυθήσονται, ὡς τῆς παρ λαιᾶς θρησκείας αὐτῶν ἀποστερήσονται, ὡς τῆς ἐκ προγόνων αὐτονομίας ἐκπεσοῦνται· ὡς ἀντ᾽ ἐλευθέ ρων δοῦλοι τῶν ἐχθρῶν καταστήσονται, ὡς ἡ βασιλική μητρόπολις αὐτῶν πυρίκαυστος γενήσεται, ὡς τὸ σεμ νὸν αὐτῶν καὶ ἁγνὸν ἱερὸν ἐμπρησμὸν καὶ ἐσχάτην ἐρημίαν ὑπομενεῖ· ὡς ἀντὶ τῶν πάλαι οικητόρων ὑπὸ ὁμοφύλων (19) ἐθνῶν ἡ πόλις αὐτῶν κατοικισθή- σεται, ὡς εἰς πάντα τὰ ἔθνη καθ' ὅλης οἰκουμένης διασπαρήσονται, ὡς οὐκέτ' αὐτοῖς ἡ τῶν κακῶν παῦ- λα, οὐδέ τις ἀνάνευσις τῶν συμφορῶν ἐλπισθήσεται ἃ καὶ τυφλῷ, φασί, δῆλα, εἰσέτι νῦν τὴν τῶν λόγων δεν αὐτοῖς ἔργοις ἐνδείκνυται, ἐκ πρώτης αὐτῆς ἡμέρας, ἐξ ἧς ἀθέους ἤραντο κατὰ Χριστοῦ χεί- ρας, τὴν τῶν κακῶν ἀρχὴν εἰς ἑαυτοὺς ἐπισπώμενοι. Οὐκ ἦν δ᾽ ἄρα τοῖς θεσπεσίοις ἀνδράσιν ἐπὶ σκυ- θρωποῖς τὰ τῶν προβλήσεων ἱστάναι, οὐδὲ μέχρι τῶν λυπηρῶν ἐπιτείνεσθαι τὴν πρόγνωσιν· ἀλλὰ γὰρ εἰς τὸ φαιδρὸν μεταβάλλοντες, αὖθις ἀγαθῶν ἀγγελίας ἀθρόως ἅπασιν ἀνθρώποις ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρου σία προεκήρυττον, ἀντὶ τῆς ἑνὸς ἔθνους ἀποβολῆς τὴν ἔθνος καὶ γένος ἀνθρώπων θεογνωσίαν εὐαγγε- λιζόμενοι, καὶ δαιμόνων ἀποφυγὴν, ἀγνωσίας τε καὶ πλάνης ἀπαλλαγὴν, φωτός τε καὶ εὐσεβείας ἀνά- αλλοφύλων, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. videre ad oculum in propheticis quæ proditæ sunt prædictionibus, universa simul comprehendi testata divinis evangelistis ipsius Salvatoris nostri Jesu Christi stupenda miracula, divinasque ejus et ple- nas omnis virtutis de vera pietate doctrinas. Et quid mirum hoc, cum et novam rationem pietatis omnibus hominibus ab eo commendandam perspi- cue prædicent, vocationemque discipulorum ejus ac Novi doctrinam Testamenti. Nec minus certe præterea Judæorum in ipsum incredulitatem et con- tradictiones, principum insurrectiones, doctorum invidiam, unius discipuli proditionem, calumnias hostium, sycophantarum accusationes, judicum condemnationes, turpes ignominias, flagella gravis- sima, infamia probra, et super omnibus hisce more tem contumeliosam. Ipsius ad hæc admirandum) silentium, lenitatem et constantiam, incredibilem- que quantain patientiam malorumque tolerantiam, llæc omnia diserte de uno quodam in postremis olim venturo temporibus atque inter homines talia exantiaturo perspicue prænuntiant, traduntque an- tiquissima Hebræorum oracula ; simulque testantur eumdem post mortem iterum reversurum in vitam, discipulis suis appariturum, divinumque Spiritum in illos emissurum. Reditum item ejus memorant in coelos, firmamque in throno regni Patris sedem, atque in consummatione sæculi futurum iterum al- terum ejus adventum gloriosum. Super oninibus hisce threnos percipies atque ejulatus singulorum A vere. Licebit etiam tibi studiose admoventi operam, prophetarum multifariam quiritantium atque deplo- D C rantium quanta populo Judaico ob impietatem in hunc patratam sustinenda essent mala : quod re- gnum ipsorum a patrum temporibus usque ad illo- rum ætatem continuatum, funditus esset' everten- dum post ea quæ in Christum ausi fuissent : quod patriæ ipsorum leges dissolvendæ, quod ipsi veteri cultu suo religioso privandi, atque libertate avita exuendi, quod pro liberis servi hostium futuri es- sent: quod regia ipsorum metropolis tradenda flammis, et religiosum illorum et sanctum templum conflagraturum atque extremnam experturum soli- tudinem : quod pro avitis incolis urbs eorum alie- nis inhabitanda nationibus, quod in omnes gentes per totum orbem terrarum dispergendi, quod nulla amplius a malis requies, neque a calamitatibus respiratio speranda illis foret : quæ cxco, quod aiunt, manifesta, etiam nunc verborum vim rebus ipsis demonstrant, cum a prima illa die qua impias manus Judæi in Christum tulerunt, malorum ini- tium in se contraxerint. Non libuit autem divinis prophetis prædictiones suas in mcestis Ginire, neque ultra tristia extendere vaticinandi facultatem, sed L' ad pulchrum conversi iidem vicissim bonorun significationes magno numero, omnibus hominibus Christi adventu impertiendorum prænuntiaverunt : fore scilicet, ut pro unius gentis rejectione, omnes (1*) Leg. (1) Sic correximus pro τοῦ. EDIT. PATROL
ναὶ μὴν ἐπὶ τούτοις καὶ τὰς Ἰουδαίων εἰς αὐτὸν ἀπιστίας καὶ ἀντιλογίας, ἀρχόντων τε ἐπαναστάσεις, διδασκάλων φθόνους, ἑνὸς μαθητοῦ προδοσίαν, ἐχθρῶν διαβολάς, συκοφαντῶν κατηγορίας, δικαστῶν κατακρίσεις, ὕβρεις ἀτίμους, μάστιγας ἐκτόπους, δυσφήμους λοιδορίας, ἐπὶ πᾶσι τὸν ἐπονείδιστον θάνατον, αὐτοῦ τε ἐπὶ τούτοις σιωπὴν θαυμάσιον, πραότητά τε καὶ καρτερίαν, ἀμήχανόν τε ὅσην ὑπομονὴν καὶ ἀνεξικακίαν. ταῦτα δὲ πάντα ἄντικρυς περὶ ἑνὸς ἐν ὑστάτοις ποτὲ χρόνοις ἥξοντος καὶ τοιαῦτα ἐν ἀνθρώποις πεισομένου σαφῶς, δι’ ὧν προειλήφασι, τὰ παλαίτατα Ἑβραίων παρίστησι λόγια, ἐπιμαρτυρούμενα τὴν μετὰ θάνατον ἐκ νεκρῶν ἀναβίωσιν τοῦ δηλουμένου, τὴν τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς φανέρωσιν, τὴν τοῦ θείου πνεύματος εἰς αὐτοὺς μετάδοσιν, τὴν εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον αὐτοῦ, τὴν πατρὸς ἔνθρονον βασιλείας ἵδρυσιν, τὴν ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ βίου δευτέραν αὖθις ἐσομένην ἔνδοξον αὐτοῦ παρουσίαν.
ὁμοῦ περιεχομένας τὰς ὑπὸ τῶν θεσπεσίων εὐαγγελι- στῶν μαρτυρουμένας αὐτοῦ δὴ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ παραδόξους θαυματουργίας, καὶ τὰς ἐνθέους αὐτοῦ καὶ παναρέτους περὶ τῆς ἀληθοῦς εὐσεβείας διδασκαλίας. Καὶ τί δεῖ θαυμάζειν, ὅτε καὶ τὸν νέον τῆς εὐσεβείας τρόπον, τὸν (1) πρὸς αὐτοῦ πᾶσιν ἀνθρώποις κατηγγελμένον, διαρρήδην ανακη- ρύττουσι, κλῆσίν τε μαθητῶν αὐτοῦ, καὶ Καινῆς Δια θήκης διδασκαλίαν; Ναὶ μὴν ἐπὶ τούτοις καὶ τὰς Ἰου- δαίων εἰς αὐτὸν ἀπιστίας καὶ ἀντιλογίας, ἀρχόντων τε ἐπαναστάσεις, διδασκάλων φθόνους, ἑνὸς μαθητοῦ προδοσίαν, ἐχθρῶν διαβολάς, συκοφαντῶν κατηγορίας, δικαστῶν κατακρίσεις, ὕβρεις ἀτίμους, μάστιγας Εκτόπους, δυσφήμους λοιδορίας, ἐπὶ πᾶσι τὸν ἐπονεί διστον θάνατον· αὐτοῦ τε ἐπὶ τούτοις σιωπὴν θαυμά- σιον, πραότητά τε καὶ καρτερίαν, ἀμήχανόν τε ὅσην Β ὑπομονὴν καὶ ἀνεξικακίαν. Ταῦτα δὲ πάντα ἄντικρυς περὶ ἑνὸς ἐν ὑστάτοις ποτὲ χρόνοις ἥξοντος, καὶ τοι αῦτα ἐν ἀνθρώποις πεισομένου, σαφῶς δι' ὧν προειλή- φασι, τὰ παλαίτατα Εβραίων παρίστησι λόγια, ἐπι- μαρτυρούμενα τὴν μετὰ θάνατον ἐκ νεκρῶν ἀναβίω σιν τοῦ δηλουμένου, τὴν τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς φανέ ρωσιν, τὴν τοῦ θείου Πνεύματος εἰς αὐτοὺς μετάδοσιν· τὴν εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον αὐτοῦ, τὴν Πατρὸς ἔνθρονον βασιλείας ίδρυσιν, τὴν ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ βίου δευτέ- ραν αὖθις ἐσομένην ἔνδοξον αὐτοῦ παρουσίαν. Ἐπὶ πᾶσι τούτοις θρήνους ἀκούσῃ καὶ ὀλοφυρμούς ἑκάστου τῶν προφητῶν διαφόρως ολοφυρομένου, καὶ ἀποκλαι ομένου, ὅσα τὸ Ἰουδαίων ἔθνος τῆς εἰς τὸν προκη ρυχθέντα δυσσεβείας ἕνεκα μετελεύσεσθαι κακὰ ἔμελ- λεν, ὡς τὸ βασίλειον αὐτῶν, ἄνωθεν ἐκ πατέρων εἰς – ἐκείνους διαρκέσαν τοὺς καιρούς, παντελῆ καθαίρεσιν μετὰ τὴν κατὰ Χριστοῦ τόλμαν αὐτῶν ὑπομενεῖ· ὡς οἱ πάτριοι αὐτῶν νόμοι καταλυθήσονται, ὡς τῆς παρ λαιᾶς θρησκείας αὐτῶν ἀποστερήσονται, ὡς τῆς ἐκ προγόνων αὐτονομίας ἐκπεσοῦνται· ὡς ἀντ᾽ ἐλευθέ ρων δοῦλοι τῶν ἐχθρῶν καταστήσονται, ὡς ἡ βασιλική μητρόπολις αὐτῶν πυρίκαυστος γενήσεται, ὡς τὸ σεμ νὸν αὐτῶν καὶ ἁγνὸν ἱερὸν ἐμπρησμὸν καὶ ἐσχάτην ἐρημίαν ὑπομενεῖ· ὡς ἀντὶ τῶν πάλαι οικητόρων ὑπὸ ὁμοφύλων (19) ἐθνῶν ἡ πόλις αὐτῶν κατοικισθή- σεται, ὡς εἰς πάντα τὰ ἔθνη καθ' ὅλης οἰκουμένης διασπαρήσονται, ὡς οὐκέτ' αὐτοῖς ἡ τῶν κακῶν παῦ- λα, οὐδέ τις ἀνάνευσις τῶν συμφορῶν ἐλπισθήσεται ἃ καὶ τυφλῷ, φασί, δῆλα, εἰσέτι νῦν τὴν τῶν λόγων δεν αὐτοῖς ἔργοις ἐνδείκνυται, ἐκ πρώτης αὐτῆς ἡμέρας, ἐξ ἧς ἀθέους ἤραντο κατὰ Χριστοῦ χεί- ρας, τὴν τῶν κακῶν ἀρχὴν εἰς ἑαυτοὺς ἐπισπώμενοι. Οὐκ ἦν δ᾽ ἄρα τοῖς θεσπεσίοις ἀνδράσιν ἐπὶ σκυ- θρωποῖς τὰ τῶν προβλήσεων ἱστάναι, οὐδὲ μέχρι τῶν λυπηρῶν ἐπιτείνεσθαι τὴν πρόγνωσιν· ἀλλὰ γὰρ εἰς τὸ φαιδρὸν μεταβάλλοντες, αὖθις ἀγαθῶν ἀγγελίας ἀθρόως ἅπασιν ἀνθρώποις ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρου σία προεκήρυττον, ἀντὶ τῆς ἑνὸς ἔθνους ἀποβολῆς τὴν ἔθνος καὶ γένος ἀνθρώπων θεογνωσίαν εὐαγγε- λιζόμενοι, καὶ δαιμόνων ἀποφυγὴν, ἀγνωσίας τε καὶ πλάνης ἀπαλλαγὴν, φωτός τε καὶ εὐσεβείας ἀνά- αλλοφύλων, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. videre ad oculum in propheticis quæ proditæ sunt prædictionibus, universa simul comprehendi testata divinis evangelistis ipsius Salvatoris nostri Jesu Christi stupenda miracula, divinasque ejus et ple- nas omnis virtutis de vera pietate doctrinas. Et quid mirum hoc, cum et novam rationem pietatis omnibus hominibus ab eo commendandam perspi- cue prædicent, vocationemque discipulorum ejus ac Novi doctrinam Testamenti. Nec minus certe præterea Judæorum in ipsum incredulitatem et con- tradictiones, principum insurrectiones, doctorum invidiam, unius discipuli proditionem, calumnias hostium, sycophantarum accusationes, judicum condemnationes, turpes ignominias, flagella gravis- sima, infamia probra, et super omnibus hisce more tem contumeliosam. Ipsius ad hæc admirandum) silentium, lenitatem et constantiam, incredibilem- que quantain patientiam malorumque tolerantiam, llæc omnia diserte de uno quodam in postremis olim venturo temporibus atque inter homines talia exantiaturo perspicue prænuntiant, traduntque an- tiquissima Hebræorum oracula ; simulque testantur eumdem post mortem iterum reversurum in vitam, discipulis suis appariturum, divinumque Spiritum in illos emissurum. Reditum item ejus memorant in coelos, firmamque in throno regni Patris sedem, atque in consummatione sæculi futurum iterum al- terum ejus adventum gloriosum. Super oninibus hisce threnos percipies atque ejulatus singulorum A vere. Licebit etiam tibi studiose admoventi operam, prophetarum multifariam quiritantium atque deplo- D C rantium quanta populo Judaico ob impietatem in hunc patratam sustinenda essent mala : quod re- gnum ipsorum a patrum temporibus usque ad illo- rum ætatem continuatum, funditus esset' everten- dum post ea quæ in Christum ausi fuissent : quod patriæ ipsorum leges dissolvendæ, quod ipsi veteri cultu suo religioso privandi, atque libertate avita exuendi, quod pro liberis servi hostium futuri es- sent: quod regia ipsorum metropolis tradenda flammis, et religiosum illorum et sanctum templum conflagraturum atque extremnam experturum soli- tudinem : quod pro avitis incolis urbs eorum alie- nis inhabitanda nationibus, quod in omnes gentes per totum orbem terrarum dispergendi, quod nulla amplius a malis requies, neque a calamitatibus respiratio speranda illis foret : quæ cxco, quod aiunt, manifesta, etiam nunc verborum vim rebus ipsis demonstrant, cum a prima illa die qua impias manus Judæi in Christum tulerunt, malorum ini- tium in se contraxerint. Non libuit autem divinis prophetis prædictiones suas in mcestis Ginire, neque ultra tristia extendere vaticinandi facultatem, sed L' ad pulchrum conversi iidem vicissim bonorun significationes magno numero, omnibus hominibus Christi adventu impertiendorum prænuntiaverunt : fore scilicet, ut pro unius gentis rejectione, omnes (1*) Leg. (1) Sic correximus pro τοῦ. EDIT. PATROL
Ἐπὶ πᾶσι τούτοις θρήνους ἀκούσῃ καὶ ὀλοφυρμοὺς ἑκάστου τῶν προφητῶν διαφόρως ὀλοφυρομένου καὶ ἀποκλαιομένου ὅσα τὸ Ἰουδαίων ἔθνος τῆς εἰς τὸν προκηρυχθέντα δυσσεβείας ἕνεκα μετελεύσεσθαι κακὰ ἔμελλεν, ὡς τὸ βασίλειον αὐτῶν, ἄνωθεν ἐκ πατέρων εἰς ἐκείνους διαρκέσαν τοὺς καιρούς, παντελῆ καθαίρεσιν μετὰ τὴν κατὰ Χριστοῦ τόλμαν αὐτῶν ὑπομενεῖ, ὡς οἱ πάτριοι αὐτῶν νόμοι καταλυθήσονται, ὡς τῆς παλαιᾶς θρησκείας αὐτῶν ἀποστερήσονται, ὡς τῆς ἐκ προγόνων αὐτονομίας ἐκπεσοῦνται, ὡς ἀντ’ ἐλευθέρων δοῦλοι τῶν ἐχθρῶν καταστήσονται, ὡς ἡ βασιλικὴ μητρόπολις αὐτῶν πυρίκαυστος γενήσεται, ὡς τὸ σεμνὸν αὐτῶν καὶ ἁγνὸν ἱερὸν ἐμπρησμὸν καὶ ἐσχάτην ἐρημίαν ὑπομενεῖ, ὡς ἀντὶ τῶν πάλαι οἰκητόρων ὑπὸ ἀλλοφύλων ἐθνῶν ἡ πόλις αὐτῶν κατοικισθήσεται, ὡς εἰς πάντα τὰ ἔθνη καθ’ ὅλης οἰκουμένης διασπαρήσονται, ὡς οὐκέτ’ αὐτοῖς ἡ τῶν κακῶν παῦλα οὐδέ τις ἀνάνευσις τῶν συμφορῶν ἐλπισθήσεται, ἃ καὶ τυφλῷ, φασί, δῆλα εἰσέτι νῦν [τὴν τῶν λόγων ὄψιν] αὐτοῖς ἔργοις ἐνδείκνυται, ἐκ πρώτης αὐτῆς ἡμέρας, ἐξ ἧς ἀθέους ἤραντο κατὰ Χριστοῦ χεῖρας, τὴν τῶν κακῶν ἀρχὴν εἰς ἑαυτοὺς ἐπισπώμενοι.
ὁμοῦ περιεχομένας τὰς ὑπὸ τῶν θεσπεσίων εὐαγγελι- στῶν μαρτυρουμένας αὐτοῦ δὴ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ παραδόξους θαυματουργίας, καὶ τὰς ἐνθέους αὐτοῦ καὶ παναρέτους περὶ τῆς ἀληθοῦς εὐσεβείας διδασκαλίας. Καὶ τί δεῖ θαυμάζειν, ὅτε καὶ τὸν νέον τῆς εὐσεβείας τρόπον, τὸν (1) πρὸς αὐτοῦ πᾶσιν ἀνθρώποις κατηγγελμένον, διαρρήδην ανακη- ρύττουσι, κλῆσίν τε μαθητῶν αὐτοῦ, καὶ Καινῆς Δια θήκης διδασκαλίαν; Ναὶ μὴν ἐπὶ τούτοις καὶ τὰς Ἰου- δαίων εἰς αὐτὸν ἀπιστίας καὶ ἀντιλογίας, ἀρχόντων τε ἐπαναστάσεις, διδασκάλων φθόνους, ἑνὸς μαθητοῦ προδοσίαν, ἐχθρῶν διαβολάς, συκοφαντῶν κατηγορίας, δικαστῶν κατακρίσεις, ὕβρεις ἀτίμους, μάστιγας Εκτόπους, δυσφήμους λοιδορίας, ἐπὶ πᾶσι τὸν ἐπονεί διστον θάνατον· αὐτοῦ τε ἐπὶ τούτοις σιωπὴν θαυμά- σιον, πραότητά τε καὶ καρτερίαν, ἀμήχανόν τε ὅσην Β ὑπομονὴν καὶ ἀνεξικακίαν. Ταῦτα δὲ πάντα ἄντικρυς περὶ ἑνὸς ἐν ὑστάτοις ποτὲ χρόνοις ἥξοντος, καὶ τοι αῦτα ἐν ἀνθρώποις πεισομένου, σαφῶς δι' ὧν προειλή- φασι, τὰ παλαίτατα Εβραίων παρίστησι λόγια, ἐπι- μαρτυρούμενα τὴν μετὰ θάνατον ἐκ νεκρῶν ἀναβίω σιν τοῦ δηλουμένου, τὴν τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς φανέ ρωσιν, τὴν τοῦ θείου Πνεύματος εἰς αὐτοὺς μετάδοσιν· τὴν εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον αὐτοῦ, τὴν Πατρὸς ἔνθρονον βασιλείας ίδρυσιν, τὴν ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ βίου δευτέ- ραν αὖθις ἐσομένην ἔνδοξον αὐτοῦ παρουσίαν. Ἐπὶ πᾶσι τούτοις θρήνους ἀκούσῃ καὶ ὀλοφυρμούς ἑκάστου τῶν προφητῶν διαφόρως ολοφυρομένου, καὶ ἀποκλαι ομένου, ὅσα τὸ Ἰουδαίων ἔθνος τῆς εἰς τὸν προκη ρυχθέντα δυσσεβείας ἕνεκα μετελεύσεσθαι κακὰ ἔμελ- λεν, ὡς τὸ βασίλειον αὐτῶν, ἄνωθεν ἐκ πατέρων εἰς – ἐκείνους διαρκέσαν τοὺς καιρούς, παντελῆ καθαίρεσιν μετὰ τὴν κατὰ Χριστοῦ τόλμαν αὐτῶν ὑπομενεῖ· ὡς οἱ πάτριοι αὐτῶν νόμοι καταλυθήσονται, ὡς τῆς παρ λαιᾶς θρησκείας αὐτῶν ἀποστερήσονται, ὡς τῆς ἐκ προγόνων αὐτονομίας ἐκπεσοῦνται· ὡς ἀντ᾽ ἐλευθέ ρων δοῦλοι τῶν ἐχθρῶν καταστήσονται, ὡς ἡ βασιλική μητρόπολις αὐτῶν πυρίκαυστος γενήσεται, ὡς τὸ σεμ νὸν αὐτῶν καὶ ἁγνὸν ἱερὸν ἐμπρησμὸν καὶ ἐσχάτην ἐρημίαν ὑπομενεῖ· ὡς ἀντὶ τῶν πάλαι οικητόρων ὑπὸ ὁμοφύλων (19) ἐθνῶν ἡ πόλις αὐτῶν κατοικισθή- σεται, ὡς εἰς πάντα τὰ ἔθνη καθ' ὅλης οἰκουμένης διασπαρήσονται, ὡς οὐκέτ' αὐτοῖς ἡ τῶν κακῶν παῦ- λα, οὐδέ τις ἀνάνευσις τῶν συμφορῶν ἐλπισθήσεται ἃ καὶ τυφλῷ, φασί, δῆλα, εἰσέτι νῦν τὴν τῶν λόγων δεν αὐτοῖς ἔργοις ἐνδείκνυται, ἐκ πρώτης αὐτῆς ἡμέρας, ἐξ ἧς ἀθέους ἤραντο κατὰ Χριστοῦ χεί- ρας, τὴν τῶν κακῶν ἀρχὴν εἰς ἑαυτοὺς ἐπισπώμενοι. Οὐκ ἦν δ᾽ ἄρα τοῖς θεσπεσίοις ἀνδράσιν ἐπὶ σκυ- θρωποῖς τὰ τῶν προβλήσεων ἱστάναι, οὐδὲ μέχρι τῶν λυπηρῶν ἐπιτείνεσθαι τὴν πρόγνωσιν· ἀλλὰ γὰρ εἰς τὸ φαιδρὸν μεταβάλλοντες, αὖθις ἀγαθῶν ἀγγελίας ἀθρόως ἅπασιν ἀνθρώποις ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρου σία προεκήρυττον, ἀντὶ τῆς ἑνὸς ἔθνους ἀποβολῆς τὴν ἔθνος καὶ γένος ἀνθρώπων θεογνωσίαν εὐαγγε- λιζόμενοι, καὶ δαιμόνων ἀποφυγὴν, ἀγνωσίας τε καὶ πλάνης ἀπαλλαγὴν, φωτός τε καὶ εὐσεβείας ἀνά- αλλοφύλων, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. videre ad oculum in propheticis quæ proditæ sunt prædictionibus, universa simul comprehendi testata divinis evangelistis ipsius Salvatoris nostri Jesu Christi stupenda miracula, divinasque ejus et ple- nas omnis virtutis de vera pietate doctrinas. Et quid mirum hoc, cum et novam rationem pietatis omnibus hominibus ab eo commendandam perspi- cue prædicent, vocationemque discipulorum ejus ac Novi doctrinam Testamenti. Nec minus certe præterea Judæorum in ipsum incredulitatem et con- tradictiones, principum insurrectiones, doctorum invidiam, unius discipuli proditionem, calumnias hostium, sycophantarum accusationes, judicum condemnationes, turpes ignominias, flagella gravis- sima, infamia probra, et super omnibus hisce more tem contumeliosam. Ipsius ad hæc admirandum) silentium, lenitatem et constantiam, incredibilem- que quantain patientiam malorumque tolerantiam, llæc omnia diserte de uno quodam in postremis olim venturo temporibus atque inter homines talia exantiaturo perspicue prænuntiant, traduntque an- tiquissima Hebræorum oracula ; simulque testantur eumdem post mortem iterum reversurum in vitam, discipulis suis appariturum, divinumque Spiritum in illos emissurum. Reditum item ejus memorant in coelos, firmamque in throno regni Patris sedem, atque in consummatione sæculi futurum iterum al- terum ejus adventum gloriosum. Super oninibus hisce threnos percipies atque ejulatus singulorum A vere. Licebit etiam tibi studiose admoventi operam, prophetarum multifariam quiritantium atque deplo- D C rantium quanta populo Judaico ob impietatem in hunc patratam sustinenda essent mala : quod re- gnum ipsorum a patrum temporibus usque ad illo- rum ætatem continuatum, funditus esset' everten- dum post ea quæ in Christum ausi fuissent : quod patriæ ipsorum leges dissolvendæ, quod ipsi veteri cultu suo religioso privandi, atque libertate avita exuendi, quod pro liberis servi hostium futuri es- sent: quod regia ipsorum metropolis tradenda flammis, et religiosum illorum et sanctum templum conflagraturum atque extremnam experturum soli- tudinem : quod pro avitis incolis urbs eorum alie- nis inhabitanda nationibus, quod in omnes gentes per totum orbem terrarum dispergendi, quod nulla amplius a malis requies, neque a calamitatibus respiratio speranda illis foret : quæ cxco, quod aiunt, manifesta, etiam nunc verborum vim rebus ipsis demonstrant, cum a prima illa die qua impias manus Judæi in Christum tulerunt, malorum ini- tium in se contraxerint. Non libuit autem divinis prophetis prædictiones suas in mcestis Ginire, neque ultra tristia extendere vaticinandi facultatem, sed L' ad pulchrum conversi iidem vicissim bonorun significationes magno numero, omnibus hominibus Christi adventu impertiendorum prænuntiaverunt : fore scilicet, ut pro unius gentis rejectione, omnes (1*) Leg. (1) Sic correximus pro τοῦ. EDIT. PATROL
PG 22:19Οὐκ ἦν δ’ ἄρα τοῖς θεσπεσίοις ἀνδράσιν ἐπὶ σκυθρωποῖς τὰ τῶν προρρήσεων ἱστάναι, οὐδὲ μέχρι τῶν λυπηρῶν ἐπιτείνεσθαι τὴν πρόγνωσιν, ἀλλὰ γὰρ εἰς τὸ φαιδρὸν μεταβάλλοντες αὖθις ἀγαθῶν ἀγγελίας ἀθρόως ἅπασιν ἀνθρώποις ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρουσίᾳ προεκήρυττον, ἀντὶ τῆς ἑνὸς ἔθνους ἀποβολῆς πᾶν ἔθνος καὶ γένος ἀνθρώπων θεογνωσίαν εὐαγγελιζόμενοι, καὶ δαιμόνων ἀποφυγήν, ἀγνωσίας τε καὶ πλάνης ἀπαλλαγήν, φωτός τε καὶ εὐσεβείας ἀνάλαμψιν, καὶ ὡς οἱ τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ τὸν πάντα κόσμον τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας ἐμπλήσουσιν, ὅπως τε εἰς πάντας ἀνθρώπους τὸ εὐαγγέλιον αὐτῶν κηρυχθήσεται καινόν τινα καὶ ξενίζοντα τρόπον εὐσεβείας περιέχον, καὶ ὡς ἐκκλησίαι Χριστοῦ δι’ αὐτῶν ἐν ὅλοις τοῖς ἔθνεσι συστήσονται, καὶ ὡς ἑνὸς ὁ Χριστιανῶν λαὸς καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης ὀνομασθήσεται, καὶ ὡς αἱ τῶν κατὰ χρόνους ἀρχόντων τε καὶ βασιλέων κατὰ τῆς ἐκκλησίας τοῦ Χριστοῦ ἐπαναστάσεις οὐδὲν εἰς τὸ καθελεῖν αὐτήν, ὡς ἂν ὑπὸ τοῦ θεοῦ κραταιουμένην, ἰσχύσουσι.
Α λαμψιν· καὶ ὡς οἱ τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ τὸν πάντα κόσμον τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας ἐμπλήσουσιν, ὅπως τε εἰς πάντας ἀνθρώπους τὸ Εὐαγγέλιον αὐτῶν κηρυχθή σεται, καινόν τινα καὶ ξενίζοντα τρόπον εὐσεβείας περιέχον· καὶ ὡς Ἐκκλησίαι Χριστοῦ δι' αὐτῶν ἐν ὅλοις τοῖς ἔθνεσι συστήσονται, καὶ ὡς ἑνὸς ὁ Χρι στιανῶν λαὸς καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης ονομασθήσε ται· καὶ ὡς αἱ τῶν κατὰ χρόνους ἀρχόντων τε καὶ βασιλέων κατὰ τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Χριστοῦ ἐπανα στάσεις οὐδὲν εἰς τὸ καθελεῖν αὐτὴν, ὡς ἂν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ κραταιουμένην, ἰσχύσουσι. Τοσούτων διὰ τῶν καθ' Εβραίους θεολόγων αναπεφωνημένων, καὶ εἰς δεῦρο πᾶσιν εἰς φανερὸν τὰς ἐκβάσεις ἐπιδεικνυμέ νων, τίς οὐκ ἂν τὸ ἔνθεον ἀποθαυμάσειε τῶν ἀνδρῶν; τίς δ' οὐχὶ τῆς κατ᾿ αὐτοὺς θεοσεβείας και φιλοσο Β φίας τὰ μαθήματά τε καὶ τὰ δόγματα κύρια καὶ ἀληθῆ εἶναι ὁμολογήσει; τὴν ἀπόδειξιν παρεχόμενα οὐκ ἐν λέξεσι κεκομψευμέναις, οὐδ᾽ ἐν δεινότητι λό- γων, ἢ κακοτέχνοις ἀπάταις συλλογισμῶν· ἐν ἀπλη δὲ καὶ ἀπανούργῳ διδασκαλία, ἧς τὸ γνήσιον καὶ εἰλικρινὲς τῆς ἀληθείας ἡ τῶν θεσπεσίων αὐτῶν ἐκείνων ἀνδρῶν ἀρετή τε καὶ θεογνωσία παρίστης σιν. Οἱ γοῦν τὰ μακροῖς αἰῶσιν ὕστερον εἰς φῶς ἐλθόντα πόῤῥωθεν μυρίοις ἄνωθεν χρόνοις οὐκ ἀν- θρωπίνῳ, θείῳ δὲ πνεύματι κατοπτεῦσαι δεδυνημέ νοι, πῶς οὐκ ἄξιοι ἂν εἶεν καὶ περὶ ὧν τοὺς φοιτη τὰς ἐξεπαίδευον δογμάτων πιστεύεσθαι; Εἰ μὲν οὖν οἶδα ἀκριβῶς, ὅτι πρόχειρον ἅπασι, τοῖς τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν ὡς ἂν αὐτὸν ἀληθῶς ὄντα τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ γνησίως παραδεδεγμένοις, πρῶτον μὲν πείθειν αὐτοὺς δοκεῖν, ὅτι μὴ ἄλλως εἰς αὐτὸν πεπιστεύκασιν ἢ ταῖς περὶ αὐτοῦ προφητικαῖς μαρτυρίαις ἀκολούθως· ἔπειτα τοῦτ' αὐτὸ καὶ πᾶσιν, οἷς ἂν εἰς λόγους καταβαίνοιεν προβάλλεσθαι· μὴ μὴν ῥᾳδίως τὸ ἐπάγγελμα πιστοῦσθαι ταῖς ἀποδείξεσι δύνασθαι. "Οθεν ἀναγκαίως ἐπὶ τοῦτ' αὐτὸ παρελθών, σὺν Θεῷ βοηθῷ, κατὰ τὰ ἐπηγγελμένα τὴν ἐντελῆ πάσης τῆς εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως πραγματείαν ἐξ αὐτῶν ἐκείνων τῶν παρ' Εβραίοις θεολόγων παρα- στήσασθαι πειράσομαι. Σπουδαιολογεῖται δέ μοι ή γραφή, οὐχ ὡς ἄν τις φαίη κατὰ Ἰουδαίων, άπαγε, πολλοῦμε καὶ δεῖ· πρὸς αὐτῶν μὲν οὖν, εἰ εὐγνωμο νοῖεν, τυγχάνει· συνίστησι γὰρ τὰ μὲν Χριστιανῶν διὰ τῆς ἀνέκαθεν προῤῥήσεως επιμαρτυρίας, τὰ δ' ἐκείνων διὰ τῆς τῶν παρ' αὐτοῖς προφητειῶν ἀπο- τελεσματικῆς συμπληρώσεως. Αρμόσειε δ᾽ ἂν καὶ παισὶν Ἑλλήνων, εἰ εὐγνωμονοῖεν, διὰ τῆς παρα δόξου τῶν μελλόντων προγνώσεως, τῆς τε τῶν πρα- γμάτων κατὰ τὰς προῤῥήσεις ἐκβάσεως· ὁμοῦ μὲν τὸ ἔνθεον καὶ ἀψευδὲς τῆς καθ' ἡμᾶς ἀληθείας ἐπισ δεικνυμένη, ὁμοῦ δὲ καὶ τὰς τῶν ψευδηγόρων γλώτο τας επιστομίζουσα διὰ τῆς λογικωτέρας ἀποδείξεως, ἧς οὐδαμῶς ἡμῖν οἱ συκοφάνται μετείναι διατείνον ται, εὖ μάλα όσημέραι ταῖς καθ᾿ ἡμῶν διατριβαῖς κατακράτος ἐπεντριβόμενοι. Οὐδὲν γοῦν ἡμᾶς δύνα- σθαί φασι δι' ἀποδείξεως παρέχειν, πίστει δὲ μόνῃ προσέχειν ἀξιοῦν τοὺς ἡμῖν προσιόντας. Καὶ πρὸς οὖν τὴν τοιαύτην διαβολὴν οὐκ ἂν γένοιτο ἡμῖν ἄλο γος ἡ παρούσα πραγματεία. Ναὶ μὴν καὶ τῶν ἀθέων EUSEBI CESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - populi et nationes hominum per Evangelium edo- ceantur veri Dei cognitionem, dæmonas deserant, ignorantiamque exuant et errores, lux autem ac pietas longe lateque resplendeat: ut a Christi disci- pulis universus orbis repleatur ejus dogmate, ut Evangelium ab illis doceantur omnes homines no- vain miramque complectens pietatis rationem : at- que ut Ecclesiæ Christi per eosdem in omnibus gentibus constituantur, et unus populus Christianus nominetur per universum qua patet incolis orbem terrarum. Futurum esse etiam, ut quæ subinde a principibus regibusque contra Ecclesiam Christi excitanda sint persecutiones, nihil ad evertendam illam valeant, utpote quæ Dei robore firmatur. Hæc et tanta cum ab Hebræorum theologis proclamata fuerint, atque etiamnum omnibus palam illarum rerum eventus se ostendat, quis non divinum illo- rum virorum spiritum admiretur? quis non disci- plinam et dogmata religionis ipsorum et philoso- phiæ fateatur genuina ac verissima esse? siquidem demonstrationem præ se ferunt non quidem com- ptis atque ornatis verbis, neque vi dicendi aut pers versi artificii argumentationibus ad decipiendum comparatis, sed simplici et remoto a fraude doctri- næ genere, cujus genuinæ sinceræque veritati f- dem facit virtus et cognitio Numinis quæ in divinis illis viris fuit. Qui igitur potuerunt res, qua lon- gis sæculis post evenerunt, tot millenis ante annis, non humano sed divino videre spiritu, quidni digni fide sint ut dogmata quæ discipulos suos edocue- runt, vera esse credantur? Probe etiam novi usita- C tum esse omnibus, qui Salvatorem ac Dominum nostrum Jesum eumdem vere Christum Dei esse, ita ut par est, instituunt demonstrare, ante omnia facere fidem, quod non aliter in eum quam prophe ticis testimoniis de eo editis congruenter credant : deinde et hoc ipsum coram omnibus cum quibus in sermonem descendunt, haud diffiteri, quod singu- laris studii ac laboris sit, singula capita Evangelii posse demonstrationibus suis Armare. Unde neces- sario ad hoc ipsum delatus, Dei auxilio tentabo secundum prænuntiata ex ipsis illis Hebræorum theologis, integram universæ evangelicæ demonstra- tionis tractationem tradere. Quod vero studium præsenti opere a me impenditur, non Judzis op- p pugnandis, ut putet aliquis, est destinaturn, apage; tantum enim ab hoc abest, ut potius pro illis, si sanam mentem afferant, faciat: firmat siquidem Christianam rem petito a longis ab hinc prædictio- nibus testimonio : reni Judæorum autem, ex perfe- cla prophetiarum quas illi habent impletione. Ju- vabit quoque Græcorum filios sive ethnicos, qui animis bene constitutis accesserint, per admiran- dam futurorum prænotionem rerumque secundum prædictiones eventum, simul ostendendo divinam atque certissimam dogmatum nostrorum veritatem, simulque solidiore demonstratione obturando lin- guas patronorum mendacii, quam nusquam nobis suppetere contendunt sycophantæ, etiam atque
Τοσούτων διὰ τῶν καθ’ Ἑβραίους θεολόγων ἀναπεφωνημένων καὶ εἰς δεῦρο πᾶσιν εἰς φανερὸν τὰς ἐκβάσεις ἐπιδεικνυμένων, τίς οὐκ ἂν τὸ ἔνθεον ἀποθαυμάσειε τῶν ἀνδρῶν; τίς δ’ οὐχὶ τῆς κατ’ αὐτοὺς θεοσεβείας καὶ φιλοσοφίας τὰ μαθήματά τε καὶ τὰ δόγματα κύρια καὶ ἀληθῆ εἶναι ὁμολογήσει, τὴν ἀπόδειξιν παρεχόμενα οὐκ ἐν λέξεσι κεκομψευμέναις, οὐδ’ ἐν δεινότητι λόγων ἢ κακοτέχνοις ἀπάταις συλλογισμῶν, ἐν ἁπλῇ δὲ καὶ ἀπανούργῳ διδασκαλίᾳ, ἧς τὸ γνήσιον καὶ εἰλικρινὲς τῆς ἀληθείας ἡ τῶν θεσπεσίων αὐτῶν ἐκείνων ἀνδρῶν ἀρετή τε καὶ θεογνωσία παρίστησιν; οἱ γοῦν τὰ μακροῖς ὕστερον αἰῶσιν εἰς φῶς ἐλθόντα πόρρωθεν μυρίοις ἄνωθεν χρόνοις οὐκ ἀνθρωπίνῳ θείῳ δὲ πνεύματι κατοπτεῦσαι δεδυνημένοι πῶς οὐκ ἄξιοι ἂν εἶεν καὶ περὶ ὧν τοὺς φοιτητὰς ἐξεπαίδευον δογμάτων πιστεύεσθαι;
Α λαμψιν· καὶ ὡς οἱ τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ τὸν πάντα κόσμον τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας ἐμπλήσουσιν, ὅπως τε εἰς πάντας ἀνθρώπους τὸ Εὐαγγέλιον αὐτῶν κηρυχθή σεται, καινόν τινα καὶ ξενίζοντα τρόπον εὐσεβείας περιέχον· καὶ ὡς Ἐκκλησίαι Χριστοῦ δι' αὐτῶν ἐν ὅλοις τοῖς ἔθνεσι συστήσονται, καὶ ὡς ἑνὸς ὁ Χρι στιανῶν λαὸς καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης ονομασθήσε ται· καὶ ὡς αἱ τῶν κατὰ χρόνους ἀρχόντων τε καὶ βασιλέων κατὰ τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Χριστοῦ ἐπανα στάσεις οὐδὲν εἰς τὸ καθελεῖν αὐτὴν, ὡς ἂν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ κραταιουμένην, ἰσχύσουσι. Τοσούτων διὰ τῶν καθ' Εβραίους θεολόγων αναπεφωνημένων, καὶ εἰς δεῦρο πᾶσιν εἰς φανερὸν τὰς ἐκβάσεις ἐπιδεικνυμέ νων, τίς οὐκ ἂν τὸ ἔνθεον ἀποθαυμάσειε τῶν ἀνδρῶν; τίς δ' οὐχὶ τῆς κατ᾿ αὐτοὺς θεοσεβείας και φιλοσο Β φίας τὰ μαθήματά τε καὶ τὰ δόγματα κύρια καὶ ἀληθῆ εἶναι ὁμολογήσει; τὴν ἀπόδειξιν παρεχόμενα οὐκ ἐν λέξεσι κεκομψευμέναις, οὐδ᾽ ἐν δεινότητι λό- γων, ἢ κακοτέχνοις ἀπάταις συλλογισμῶν· ἐν ἀπλη δὲ καὶ ἀπανούργῳ διδασκαλία, ἧς τὸ γνήσιον καὶ εἰλικρινὲς τῆς ἀληθείας ἡ τῶν θεσπεσίων αὐτῶν ἐκείνων ἀνδρῶν ἀρετή τε καὶ θεογνωσία παρίστης σιν. Οἱ γοῦν τὰ μακροῖς αἰῶσιν ὕστερον εἰς φῶς ἐλθόντα πόῤῥωθεν μυρίοις ἄνωθεν χρόνοις οὐκ ἀν- θρωπίνῳ, θείῳ δὲ πνεύματι κατοπτεῦσαι δεδυνημέ νοι, πῶς οὐκ ἄξιοι ἂν εἶεν καὶ περὶ ὧν τοὺς φοιτη τὰς ἐξεπαίδευον δογμάτων πιστεύεσθαι; Εἰ μὲν οὖν οἶδα ἀκριβῶς, ὅτι πρόχειρον ἅπασι, τοῖς τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν ὡς ἂν αὐτὸν ἀληθῶς ὄντα τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ γνησίως παραδεδεγμένοις, πρῶτον μὲν πείθειν αὐτοὺς δοκεῖν, ὅτι μὴ ἄλλως εἰς αὐτὸν πεπιστεύκασιν ἢ ταῖς περὶ αὐτοῦ προφητικαῖς μαρτυρίαις ἀκολούθως· ἔπειτα τοῦτ' αὐτὸ καὶ πᾶσιν, οἷς ἂν εἰς λόγους καταβαίνοιεν προβάλλεσθαι· μὴ μὴν ῥᾳδίως τὸ ἐπάγγελμα πιστοῦσθαι ταῖς ἀποδείξεσι δύνασθαι. "Οθεν ἀναγκαίως ἐπὶ τοῦτ' αὐτὸ παρελθών, σὺν Θεῷ βοηθῷ, κατὰ τὰ ἐπηγγελμένα τὴν ἐντελῆ πάσης τῆς εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως πραγματείαν ἐξ αὐτῶν ἐκείνων τῶν παρ' Εβραίοις θεολόγων παρα- στήσασθαι πειράσομαι. Σπουδαιολογεῖται δέ μοι ή γραφή, οὐχ ὡς ἄν τις φαίη κατὰ Ἰουδαίων, άπαγε, πολλοῦμε καὶ δεῖ· πρὸς αὐτῶν μὲν οὖν, εἰ εὐγνωμο νοῖεν, τυγχάνει· συνίστησι γὰρ τὰ μὲν Χριστιανῶν διὰ τῆς ἀνέκαθεν προῤῥήσεως επιμαρτυρίας, τὰ δ' ἐκείνων διὰ τῆς τῶν παρ' αὐτοῖς προφητειῶν ἀπο- τελεσματικῆς συμπληρώσεως. Αρμόσειε δ᾽ ἂν καὶ παισὶν Ἑλλήνων, εἰ εὐγνωμονοῖεν, διὰ τῆς παρα δόξου τῶν μελλόντων προγνώσεως, τῆς τε τῶν πρα- γμάτων κατὰ τὰς προῤῥήσεις ἐκβάσεως· ὁμοῦ μὲν τὸ ἔνθεον καὶ ἀψευδὲς τῆς καθ' ἡμᾶς ἀληθείας ἐπισ δεικνυμένη, ὁμοῦ δὲ καὶ τὰς τῶν ψευδηγόρων γλώτο τας επιστομίζουσα διὰ τῆς λογικωτέρας ἀποδείξεως, ἧς οὐδαμῶς ἡμῖν οἱ συκοφάνται μετείναι διατείνον ται, εὖ μάλα όσημέραι ταῖς καθ᾿ ἡμῶν διατριβαῖς κατακράτος ἐπεντριβόμενοι. Οὐδὲν γοῦν ἡμᾶς δύνα- σθαί φασι δι' ἀποδείξεως παρέχειν, πίστει δὲ μόνῃ προσέχειν ἀξιοῦν τοὺς ἡμῖν προσιόντας. Καὶ πρὸς οὖν τὴν τοιαύτην διαβολὴν οὐκ ἂν γένοιτο ἡμῖν ἄλο γος ἡ παρούσα πραγματεία. Ναὶ μὴν καὶ τῶν ἀθέων EUSEBI CESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - populi et nationes hominum per Evangelium edo- ceantur veri Dei cognitionem, dæmonas deserant, ignorantiamque exuant et errores, lux autem ac pietas longe lateque resplendeat: ut a Christi disci- pulis universus orbis repleatur ejus dogmate, ut Evangelium ab illis doceantur omnes homines no- vain miramque complectens pietatis rationem : at- que ut Ecclesiæ Christi per eosdem in omnibus gentibus constituantur, et unus populus Christianus nominetur per universum qua patet incolis orbem terrarum. Futurum esse etiam, ut quæ subinde a principibus regibusque contra Ecclesiam Christi excitanda sint persecutiones, nihil ad evertendam illam valeant, utpote quæ Dei robore firmatur. Hæc et tanta cum ab Hebræorum theologis proclamata fuerint, atque etiamnum omnibus palam illarum rerum eventus se ostendat, quis non divinum illo- rum virorum spiritum admiretur? quis non disci- plinam et dogmata religionis ipsorum et philoso- phiæ fateatur genuina ac verissima esse? siquidem demonstrationem præ se ferunt non quidem com- ptis atque ornatis verbis, neque vi dicendi aut pers versi artificii argumentationibus ad decipiendum comparatis, sed simplici et remoto a fraude doctri- næ genere, cujus genuinæ sinceræque veritati f- dem facit virtus et cognitio Numinis quæ in divinis illis viris fuit. Qui igitur potuerunt res, qua lon- gis sæculis post evenerunt, tot millenis ante annis, non humano sed divino videre spiritu, quidni digni fide sint ut dogmata quæ discipulos suos edocue- runt, vera esse credantur? Probe etiam novi usita- C tum esse omnibus, qui Salvatorem ac Dominum nostrum Jesum eumdem vere Christum Dei esse, ita ut par est, instituunt demonstrare, ante omnia facere fidem, quod non aliter in eum quam prophe ticis testimoniis de eo editis congruenter credant : deinde et hoc ipsum coram omnibus cum quibus in sermonem descendunt, haud diffiteri, quod singu- laris studii ac laboris sit, singula capita Evangelii posse demonstrationibus suis Armare. Unde neces- sario ad hoc ipsum delatus, Dei auxilio tentabo secundum prænuntiata ex ipsis illis Hebræorum theologis, integram universæ evangelicæ demonstra- tionis tractationem tradere. Quod vero studium præsenti opere a me impenditur, non Judzis op- p pugnandis, ut putet aliquis, est destinaturn, apage; tantum enim ab hoc abest, ut potius pro illis, si sanam mentem afferant, faciat: firmat siquidem Christianam rem petito a longis ab hinc prædictio- nibus testimonio : reni Judæorum autem, ex perfe- cla prophetiarum quas illi habent impletione. Ju- vabit quoque Græcorum filios sive ethnicos, qui animis bene constitutis accesserint, per admiran- dam futurorum prænotionem rerumque secundum prædictiones eventum, simul ostendendo divinam atque certissimam dogmatum nostrorum veritatem, simulque solidiore demonstratione obturando lin- guas patronorum mendacii, quam nusquam nobis suppetere contendunt sycophantæ, etiam atque
PG 22:21Εὖ μὲν οὖν οἶδα ἀκριβῶς ὅτι πρόχειρον ἅπασι, τοῖς τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν ὡς ἂν αὐτὸν ἀληθῶς ὄντα τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ γνησίως παραδεδεγμένοις, πρῶτον μὲν πείθειν αὐτοὺς δοκεῖν, ὅτι μὴ ἄλλως εἰς αὐτὸν πεπιστεύκασιν ἢ ταῖς περὶ αὐτοῦ προφητικαῖς μαρτυρίαις ἀκολούθως, ἔπειτα τοῦτ’ αὐτὸ καὶ πᾶσιν, οἷς ἂν εἰς λόγους καταβαίνοιεν, προβάλλεσθαι· μὴ μὴν ῥᾳδίως τὸ ἐπάγγελμα πιστοῦσθαι ταῖς ἀποδείξεσι δύνασθαι. ὅθεν ἀναγκαίως ἐπὶ τοῦτ’ αὐτὸς παρελθών, σὺν θεῷ βοηθῷ κατὰ τὰ ἐπηγγελμένα τὴν ἐντελῆ πάσης τῆς Εὐαγγελικῆς Ἀποδείξεως πραγματείαν ἐξ αὐτῶν ἐκείνων τῶν παρ’ Ἑβραίοις θεολόγων παραστήσασθαι πειράσομαι. Σπουδαιολογεῖται δέ μοι ἡ γραφὴ οὐχ, ὡς ἄν τις φαίη, κατὰ Ἰουδαίων. ἄπαγε, πολλοῦ γε καὶ δεῖ. πρὸς αὐτῶν μὲν οὖν, εἰ εὐγνωμονοῖεν, τυγχάνει· συνίστησι γὰρ τὰ μὲν Χριστιανῶν διὰ τῆς ἀνέκαθεν προρρήσεως ἐπιμαρτυρίας, τὰ δ’ ἐκείνων διὰ τῆς τῶν παρ’ αὐτοῖς προφητειῶν ἀποτελεσματικῆς συμπληρώσεως.
εἱρέσεων τὰς κατὰ τῶν θείων προφητῶν ψευδοδοξίας τε καὶ βλασφημίας ἀπελέγξει διὰ τῆς πρὸς τὰ νέα τῶν παλαιῶν συμφωνίας. Τὴν μὲν οὖν μακροτέραν καὶ διεξοδικὴν τῶν προφητικών φωνῶν ἑρμηνείαν τανῦν ὁ λόγος ὑπερθήσεται, τοῖς βουλομένοις τούτων ἐξετάζειν καταλιπών, οἷοί τ' ἂν εἰπεῖν τὸν τρόπον. Διδασκάλῳ δὲ χρώμενος παραγγέλματι θείῳ φάσκοντι, • Κεφαλαίωσον ἐν ὀλίγοις πολλά, τοῦτο ζηλῶσαι φι- λοτιμήσεται· αὐτὸ μόνον ἀφορμὰς τῆς εἰς τοὺς τόπους θεωρίας, καὶ τῶν εἰς τὸ προκείμενον κατεπειγόντων, τὴν εἰς τὸ σαφὲς ἑρμηνείαν παραθησόμενος. "Αλις μὲν δὴ προοιμίων· ἤδη δὲ καὶ τῶν ἀποδείξεων ἄρξο μαι. Ἐπειδὴ πολὺς ἦν ἐπιῤῥέων καθ᾿ ἡμῶν ὁ τῶν συκοφαντῶν ὄχλος, μηδὲν δύνασθαι φάσκων δι' ἀπο δείξεων ἐναργὲς ἀληθείας παρέχειν δεῖγμα, πίστει δὲ μόνη προσέχειν ἀξιοῦν τοὺς ἡμῖν προσιόντας, τούτους δὲ καὶ πείθειν οὐδὲν πλέον, ἢ σφᾶς αὐτοὺς θρεμμάτ των ἀλόγων δίκην μύσαντας, καὶ εὖ ἀνδρείως ἔπεσθαι δεῖν ἀνεξετάστως ἅπασι τοῖς παρ' ἡμῶν λεγομένοις, παρ' ὅ καὶ πιστοὺς χρηματίζειν τῆς ἀλόγου χάριν πίστεως· εἰκότως διελὼν τὰς καθ᾿ ἡμῶν διαβολὰς ἐν τῇ προπαρασκευῇ τοῦ παντὸς λόγου, πρώτην μὲν τὴν τῶν πολυθέων ἐξεθέμην ἐθνῶν, ἐπεγκαλούντων ἡμῖν, ὅτι δὴ τῶν πατρίων θεῶν ἀποστάται κατέστης μεν, ἐπὶ μέγα φαμένων τε, ὅτι τὰ βάρβαρα τῶν Ἑλλήνων προτετιμήκαμεν, τὰ παρ' Εβραίοις ἀσπα σάμενοι λόγια· δευτέραν δὲ τὴν αὐτῶν Ἰουδαίων κατ- ηγορίαν, δι' ἧς καὶ αὐτοὶ δόξαιεν ἂν ἡμῖν ἐνδίκως ἐπιμέμφεσθαι, ὅτι δὴ ταῖς αὐτῶν Γραφαῖς καταχρώ μενοι, οὗ τὸν ὅμοιον αὐτοῖς μέτι μεν τοῦ βίου τρόπον. Τούτων δ' οὕτως ἡμῖν διευκρινημένων, πρὸς μὲν τὴν πρώτην, ὡς οἷόν τε ἦν, διὰ τῆς Εὐαγγελικῆς Προπα ρασκευῆς ἀπηντήσαμεν, Ἕλληνες μὲν εἶναι τοπρὶν ὁμολογήσαντες, καὶ ἐξ ἑτέρων ἐθνῶν τὰ Ἑλλήνων περ φρονηκότες, ἐκ πατέρων τε τῇ πολυθέῳ πλάνῃ δε δουλωμένοι· οὐ μὴν μέντοι ἀλόγῳ καὶ ἀνεξετάστῳ ὁρμῇ, κρίσει δὲ καὶ σώφρονι λογισμῷ μετατιθέμενοι, τήν τε περὶ τὰ Ἑβραίων λόγια σπουδήν κεκριμένως ἡμῖν καὶ εὐλόγως γεγενημένην παραστήσαντες. Πρὸς δὲ τὴν δευτέραν ὥρα νῦν φράξασθαι, καὶ τὸ λείπον ἐπελθεῖν σκέμμα· τοῦτο δ' ἦν πρὸς τοὺς ἐκ περιτο μῆς, οὕτω καὶ νῦν ἐξητασμένον, ἐνταῦθα δέ που κατὰ καιρὸν ἐν τοῖς σπουδαζομένοις τῆς Εὐαγγελικῆς ἀπο δείξεως ἀναπληρωθησόμενον. Φέρε οὖν, τὸν ἁπάντων Ἰουδαίων τε καὶ Ἑλλήνων Θεὸν δι' αὐτοῦ τοῦ Σωτ τῆρος ἡμῶν ἐπικαλεσάμενοι, πρῶτον ἐκεῖνο διασκε ψώμεθα, τίς ὁ τρόπος τυγχάνει τῆς καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς θεοσεβείας· ἐν ταυτῷ δὲ καὶ τῶν ἐπιζητουμένων ἁπάντων ἐπιθήσομεν τὰς λύσεις. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. A etiam quotidie omnibus viribus quando adversus nos disputant, huicce insistentes causationi, ut di- cant, nihil nos posse demonstratione firmare, sed tantum ab iis qui ad nos accedunt fidem habendam exigere. Cui calumniæ retundendæ non inoppor- tuna præsens tractatio futura est, sed et ostensa novorum cum veteribus concordia impiarum bære- sium, falsas opiniones et blasphemias adversus di- vinos prophetas profecto revincet. Longiorem au- tem et uberiorem propheticarum vocum explicatio- nem præsenti opere prætermittam illisque relin- quam, qui has altius scrutari voluerint, atque ad hoc perficiendum fuerint idonei. Ego autem divino præcepto magistro usurus sum, quod paucis multa comprehendere jubet, idque sectari omni studio annitar, tantummodo additurus, quæ ansam præbeant considerandis et intelligendis locis, per- spicuamque eorum quæ ad propositum faciunt in- terpretationem exhibere queant. Sed proceniorun quidem salis : jam demonstrationes ordiri juval. Cum enim frequens nobis insultaverit sycophanta- rum multitudo, affirmantium nihil nos posse evi- denti veritatis ostensione demonstrare, sed tantum velle, ut credant qui ad nos veniunt, atque ita al- tendant : neque aliud quidquam illis persuasum iri, quam ut brutorum pecorum more, cæco impetu, nihilque examinantes strenue obsequantur omni- bus quæcunque a nobis dicuntur, unde etiam fide- les sive credulos ab bruta credulitate appellari contingat. Hinc non ab re dividendas quæ nobis B C objiciuntur calumnias existimavi, atque in præpa- D ratione universi operis, primo quidem loco, illam gentium multos colentium deos exposui, qui nobis vertunt vitio, quod patriorum deorum desertores facti sumus, et tanquam magnum aliquid obje- clant, quod barbara Græcis prætulimus et Hebræo- rum oracula fuimus amplexi. Alteram vero crimi- nationem illatam a Judæis, qua et ipsi videntur nos haud injuria reprehendere, quod ipsorummet sa- cris usi litteris, non tamen eamdem vitæ rationem sectamur. Cum hæc igitur ita distincte exposita a nobis fuerint, priori quidem criminationi, ut res tulit, in Præparatione Evangelica occurrimus, con- fessi ethnicos initio nos fuisse atque ex cæteris gentibus, Græcos eorumque opiniones prætulisse, atque a parentibus errori multos colenti deos ser- viisse. Neutiquam autem insano impetu et sine examine nos mutasse sententiam, sed judicio so- briaque ratione, studium Hebraicorum oraculorum amplexos prudenti cognitione et sano consilio id nos fecisse docuimus. Adversus alteram porro cri- minationem jam nos armare tempus est, et quod superest certaminis opire: est autem hoc cum iis qui ex circumcisione sunt, nondum adhuc a nobis exantlatum, præsenti autem tractatione opportune in his qui præ manibus sunt, Demonstrationis Evangelicæ libris absolvendum. Age igitur, com- muni illo omnium Judæorum pariter ac gentium Deo, per ipsummet Salvatorem nostrum invocato, primum illud inquiremus, quinam modus et quæ ratio cultus nostri sit quo Deum prosequimur : cum hoc ipso enim et singulorum quæ possunt in quæstionem venire, solutionem adjungemus. × Eccli. xxxi; al. xxxv, 11.
ἁρμόσειε δ’ ἂν καὶ παισὶν Ἑλλήνων, εἰ εὐγνωμονοῖεν, διὰ τῆς παραδόξου τῶν μελλόντων προγνώσεως τῆς τε τῶν πραγμάτων κατὰ τὰς προρρήσεις ἐκβάσεως, ὁμοῦ μὲν τὸ ἔνθεον καὶ ἀψευδὲς τῆς καθ’ ἡμᾶς ἀληθείας ἐπιδεικνυμένη, ὁμοῦ δὲ καὶ τὰς τῶν ψευδηγόρων γλώττας ἐπιστομίζουσα διὰ τῆς λογικωτέρας ἀποδείξεως, ἧς οὐδαμῶς ἡμῖν οἱ συκοφάνται μετεῖναι διατείνονται, εὖ μάλα ὁσημέραι ταῖς καθ’ ἡμῶν διαβολαῖς κατὰ κράτος ἐπεντριβόμενοι. οὐδὲν γοῦν ἡμᾶς δύνασθαί φασι δι’ ἀποδείξεως παρέχειν, πίστει δὲ μόνῃ προσέχειν ἀξιοῦν τοὺς ἡμῖν προσιόντας. πρὸς οὖν τὴν τοιαύτην διαβολὴν οὐκ ἂν γένοιτο ἡμῖν ἄλογος ἡ παροῦσα πραγματεία, ναὶ μὴν καὶ τῶν ἀθέων αἱρέσεων τὰς κατὰ τῶν θείων προφητῶν ψευδοδοξίας τε καὶ βλασφημίας ἀπελέγξει διὰ τῆς πρὸς τὰ νέα τῶν παλαιῶν συμφωνίας.
εἱρέσεων τὰς κατὰ τῶν θείων προφητῶν ψευδοδοξίας τε καὶ βλασφημίας ἀπελέγξει διὰ τῆς πρὸς τὰ νέα τῶν παλαιῶν συμφωνίας. Τὴν μὲν οὖν μακροτέραν καὶ διεξοδικὴν τῶν προφητικών φωνῶν ἑρμηνείαν τανῦν ὁ λόγος ὑπερθήσεται, τοῖς βουλομένοις τούτων ἐξετάζειν καταλιπών, οἷοί τ' ἂν εἰπεῖν τὸν τρόπον. Διδασκάλῳ δὲ χρώμενος παραγγέλματι θείῳ φάσκοντι, • Κεφαλαίωσον ἐν ὀλίγοις πολλά, τοῦτο ζηλῶσαι φι- λοτιμήσεται· αὐτὸ μόνον ἀφορμὰς τῆς εἰς τοὺς τόπους θεωρίας, καὶ τῶν εἰς τὸ προκείμενον κατεπειγόντων, τὴν εἰς τὸ σαφὲς ἑρμηνείαν παραθησόμενος. "Αλις μὲν δὴ προοιμίων· ἤδη δὲ καὶ τῶν ἀποδείξεων ἄρξο μαι. Ἐπειδὴ πολὺς ἦν ἐπιῤῥέων καθ᾿ ἡμῶν ὁ τῶν συκοφαντῶν ὄχλος, μηδὲν δύνασθαι φάσκων δι' ἀπο δείξεων ἐναργὲς ἀληθείας παρέχειν δεῖγμα, πίστει δὲ μόνη προσέχειν ἀξιοῦν τοὺς ἡμῖν προσιόντας, τούτους δὲ καὶ πείθειν οὐδὲν πλέον, ἢ σφᾶς αὐτοὺς θρεμμάτ των ἀλόγων δίκην μύσαντας, καὶ εὖ ἀνδρείως ἔπεσθαι δεῖν ἀνεξετάστως ἅπασι τοῖς παρ' ἡμῶν λεγομένοις, παρ' ὅ καὶ πιστοὺς χρηματίζειν τῆς ἀλόγου χάριν πίστεως· εἰκότως διελὼν τὰς καθ᾿ ἡμῶν διαβολὰς ἐν τῇ προπαρασκευῇ τοῦ παντὸς λόγου, πρώτην μὲν τὴν τῶν πολυθέων ἐξεθέμην ἐθνῶν, ἐπεγκαλούντων ἡμῖν, ὅτι δὴ τῶν πατρίων θεῶν ἀποστάται κατέστης μεν, ἐπὶ μέγα φαμένων τε, ὅτι τὰ βάρβαρα τῶν Ἑλλήνων προτετιμήκαμεν, τὰ παρ' Εβραίοις ἀσπα σάμενοι λόγια· δευτέραν δὲ τὴν αὐτῶν Ἰουδαίων κατ- ηγορίαν, δι' ἧς καὶ αὐτοὶ δόξαιεν ἂν ἡμῖν ἐνδίκως ἐπιμέμφεσθαι, ὅτι δὴ ταῖς αὐτῶν Γραφαῖς καταχρώ μενοι, οὗ τὸν ὅμοιον αὐτοῖς μέτι μεν τοῦ βίου τρόπον. Τούτων δ' οὕτως ἡμῖν διευκρινημένων, πρὸς μὲν τὴν πρώτην, ὡς οἷόν τε ἦν, διὰ τῆς Εὐαγγελικῆς Προπα ρασκευῆς ἀπηντήσαμεν, Ἕλληνες μὲν εἶναι τοπρὶν ὁμολογήσαντες, καὶ ἐξ ἑτέρων ἐθνῶν τὰ Ἑλλήνων περ φρονηκότες, ἐκ πατέρων τε τῇ πολυθέῳ πλάνῃ δε δουλωμένοι· οὐ μὴν μέντοι ἀλόγῳ καὶ ἀνεξετάστῳ ὁρμῇ, κρίσει δὲ καὶ σώφρονι λογισμῷ μετατιθέμενοι, τήν τε περὶ τὰ Ἑβραίων λόγια σπουδήν κεκριμένως ἡμῖν καὶ εὐλόγως γεγενημένην παραστήσαντες. Πρὸς δὲ τὴν δευτέραν ὥρα νῦν φράξασθαι, καὶ τὸ λείπον ἐπελθεῖν σκέμμα· τοῦτο δ' ἦν πρὸς τοὺς ἐκ περιτο μῆς, οὕτω καὶ νῦν ἐξητασμένον, ἐνταῦθα δέ που κατὰ καιρὸν ἐν τοῖς σπουδαζομένοις τῆς Εὐαγγελικῆς ἀπο δείξεως ἀναπληρωθησόμενον. Φέρε οὖν, τὸν ἁπάντων Ἰουδαίων τε καὶ Ἑλλήνων Θεὸν δι' αὐτοῦ τοῦ Σωτ τῆρος ἡμῶν ἐπικαλεσάμενοι, πρῶτον ἐκεῖνο διασκε ψώμεθα, τίς ὁ τρόπος τυγχάνει τῆς καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς θεοσεβείας· ἐν ταυτῷ δὲ καὶ τῶν ἐπιζητουμένων ἁπάντων ἐπιθήσομεν τὰς λύσεις. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. A etiam quotidie omnibus viribus quando adversus nos disputant, huicce insistentes causationi, ut di- cant, nihil nos posse demonstratione firmare, sed tantum ab iis qui ad nos accedunt fidem habendam exigere. Cui calumniæ retundendæ non inoppor- tuna præsens tractatio futura est, sed et ostensa novorum cum veteribus concordia impiarum bære- sium, falsas opiniones et blasphemias adversus di- vinos prophetas profecto revincet. Longiorem au- tem et uberiorem propheticarum vocum explicatio- nem præsenti opere prætermittam illisque relin- quam, qui has altius scrutari voluerint, atque ad hoc perficiendum fuerint idonei. Ego autem divino præcepto magistro usurus sum, quod paucis multa comprehendere jubet, idque sectari omni studio annitar, tantummodo additurus, quæ ansam præbeant considerandis et intelligendis locis, per- spicuamque eorum quæ ad propositum faciunt in- terpretationem exhibere queant. Sed proceniorun quidem salis : jam demonstrationes ordiri juval. Cum enim frequens nobis insultaverit sycophanta- rum multitudo, affirmantium nihil nos posse evi- denti veritatis ostensione demonstrare, sed tantum velle, ut credant qui ad nos veniunt, atque ita al- tendant : neque aliud quidquam illis persuasum iri, quam ut brutorum pecorum more, cæco impetu, nihilque examinantes strenue obsequantur omni- bus quæcunque a nobis dicuntur, unde etiam fide- les sive credulos ab bruta credulitate appellari contingat. Hinc non ab re dividendas quæ nobis B C objiciuntur calumnias existimavi, atque in præpa- D ratione universi operis, primo quidem loco, illam gentium multos colentium deos exposui, qui nobis vertunt vitio, quod patriorum deorum desertores facti sumus, et tanquam magnum aliquid obje- clant, quod barbara Græcis prætulimus et Hebræo- rum oracula fuimus amplexi. Alteram vero crimi- nationem illatam a Judæis, qua et ipsi videntur nos haud injuria reprehendere, quod ipsorummet sa- cris usi litteris, non tamen eamdem vitæ rationem sectamur. Cum hæc igitur ita distincte exposita a nobis fuerint, priori quidem criminationi, ut res tulit, in Præparatione Evangelica occurrimus, con- fessi ethnicos initio nos fuisse atque ex cæteris gentibus, Græcos eorumque opiniones prætulisse, atque a parentibus errori multos colenti deos ser- viisse. Neutiquam autem insano impetu et sine examine nos mutasse sententiam, sed judicio so- briaque ratione, studium Hebraicorum oraculorum amplexos prudenti cognitione et sano consilio id nos fecisse docuimus. Adversus alteram porro cri- minationem jam nos armare tempus est, et quod superest certaminis opire: est autem hoc cum iis qui ex circumcisione sunt, nondum adhuc a nobis exantlatum, præsenti autem tractatione opportune in his qui præ manibus sunt, Demonstrationis Evangelicæ libris absolvendum. Age igitur, com- muni illo omnium Judæorum pariter ac gentium Deo, per ipsummet Salvatorem nostrum invocato, primum illud inquiremus, quinam modus et quæ ratio cultus nostri sit quo Deum prosequimur : cum hoc ipso enim et singulorum quæ possunt in quæstionem venire, solutionem adjungemus. × Eccli. xxxi; al. xxxv, 11.
τὴν μὲν οὖν μακροτέραν καὶ διεξοδικὴν τῶν προφητικῶν φωνῶν ἑρμηνείαν τὰ νῦν ὁ λόγος ὑπερθήσεται, τοῖς βουλομένοις τὰ τούτων ἐξετάζειν καταλιπών, ὃν οἷοί τ’ ἂν εἶεν εἰπεῖν [τὸν] τρόπον, διδασκάλῳ δὲ χρώμενος παραγγέλματι θείῳ φάσκοντι «κεφαλαίωσον ἐν ὀλίγοις πολλά», τοῦτο ζηλῶσαι φιλοτιμήσεται, αὐτὸ μόνον ἀφορμὰς τῆς εἰς τοὺς τόπους θεωρίας καὶ τῶν εἰς τὸ προκείμενον κατεπειγόντων τὴν εἰς τὸ σαφὲς ἑρμηνείαν παραθησόμενος. Ἅλις μὲν δὴ προοιμίων· ἤδη δὲ καὶ τῶν ἀποδείξεων ἄρξομαι. ἐπειδὴ πολὺς ἦν ἐπιρρέων καθ’ ἡμῶν ὁ τῶν συκοφαντῶν ὄχλος, μηδὲν δύνασθαι φάσκων δι’ ἀποδείξεων ἐναργὲς ἀληθείας παρέχειν δεῖγμα, πίστει δὲ μόνῃ προσέχειν ἀξιοῦν τοὺς ἡμῖν προσιόντας, τούτους δὲ καὶ πείθειν οὐδὲν πλέον ἢ σφᾶς αὐτούς, θρεμμάτων ἀλόγων δίκην, μύσαντας εὖ καὶ ἀνδρείως ἕπεσθαι δεῖν ἀνεξετάστως ἅπασι τοῖς παρ’ ἡμῶν λεγομένοις, παρ’ ὃ καὶ πιστοὺς χρηματίζειν, τῆς ἀλόγου χάριν πίστεως·
εἱρέσεων τὰς κατὰ τῶν θείων προφητῶν ψευδοδοξίας τε καὶ βλασφημίας ἀπελέγξει διὰ τῆς πρὸς τὰ νέα τῶν παλαιῶν συμφωνίας. Τὴν μὲν οὖν μακροτέραν καὶ διεξοδικὴν τῶν προφητικών φωνῶν ἑρμηνείαν τανῦν ὁ λόγος ὑπερθήσεται, τοῖς βουλομένοις τούτων ἐξετάζειν καταλιπών, οἷοί τ' ἂν εἰπεῖν τὸν τρόπον. Διδασκάλῳ δὲ χρώμενος παραγγέλματι θείῳ φάσκοντι, • Κεφαλαίωσον ἐν ὀλίγοις πολλά, τοῦτο ζηλῶσαι φι- λοτιμήσεται· αὐτὸ μόνον ἀφορμὰς τῆς εἰς τοὺς τόπους θεωρίας, καὶ τῶν εἰς τὸ προκείμενον κατεπειγόντων, τὴν εἰς τὸ σαφὲς ἑρμηνείαν παραθησόμενος. "Αλις μὲν δὴ προοιμίων· ἤδη δὲ καὶ τῶν ἀποδείξεων ἄρξο μαι. Ἐπειδὴ πολὺς ἦν ἐπιῤῥέων καθ᾿ ἡμῶν ὁ τῶν συκοφαντῶν ὄχλος, μηδὲν δύνασθαι φάσκων δι' ἀπο δείξεων ἐναργὲς ἀληθείας παρέχειν δεῖγμα, πίστει δὲ μόνη προσέχειν ἀξιοῦν τοὺς ἡμῖν προσιόντας, τούτους δὲ καὶ πείθειν οὐδὲν πλέον, ἢ σφᾶς αὐτοὺς θρεμμάτ των ἀλόγων δίκην μύσαντας, καὶ εὖ ἀνδρείως ἔπεσθαι δεῖν ἀνεξετάστως ἅπασι τοῖς παρ' ἡμῶν λεγομένοις, παρ' ὅ καὶ πιστοὺς χρηματίζειν τῆς ἀλόγου χάριν πίστεως· εἰκότως διελὼν τὰς καθ᾿ ἡμῶν διαβολὰς ἐν τῇ προπαρασκευῇ τοῦ παντὸς λόγου, πρώτην μὲν τὴν τῶν πολυθέων ἐξεθέμην ἐθνῶν, ἐπεγκαλούντων ἡμῖν, ὅτι δὴ τῶν πατρίων θεῶν ἀποστάται κατέστης μεν, ἐπὶ μέγα φαμένων τε, ὅτι τὰ βάρβαρα τῶν Ἑλλήνων προτετιμήκαμεν, τὰ παρ' Εβραίοις ἀσπα σάμενοι λόγια· δευτέραν δὲ τὴν αὐτῶν Ἰουδαίων κατ- ηγορίαν, δι' ἧς καὶ αὐτοὶ δόξαιεν ἂν ἡμῖν ἐνδίκως ἐπιμέμφεσθαι, ὅτι δὴ ταῖς αὐτῶν Γραφαῖς καταχρώ μενοι, οὗ τὸν ὅμοιον αὐτοῖς μέτι μεν τοῦ βίου τρόπον. Τούτων δ' οὕτως ἡμῖν διευκρινημένων, πρὸς μὲν τὴν πρώτην, ὡς οἷόν τε ἦν, διὰ τῆς Εὐαγγελικῆς Προπα ρασκευῆς ἀπηντήσαμεν, Ἕλληνες μὲν εἶναι τοπρὶν ὁμολογήσαντες, καὶ ἐξ ἑτέρων ἐθνῶν τὰ Ἑλλήνων περ φρονηκότες, ἐκ πατέρων τε τῇ πολυθέῳ πλάνῃ δε δουλωμένοι· οὐ μὴν μέντοι ἀλόγῳ καὶ ἀνεξετάστῳ ὁρμῇ, κρίσει δὲ καὶ σώφρονι λογισμῷ μετατιθέμενοι, τήν τε περὶ τὰ Ἑβραίων λόγια σπουδήν κεκριμένως ἡμῖν καὶ εὐλόγως γεγενημένην παραστήσαντες. Πρὸς δὲ τὴν δευτέραν ὥρα νῦν φράξασθαι, καὶ τὸ λείπον ἐπελθεῖν σκέμμα· τοῦτο δ' ἦν πρὸς τοὺς ἐκ περιτο μῆς, οὕτω καὶ νῦν ἐξητασμένον, ἐνταῦθα δέ που κατὰ καιρὸν ἐν τοῖς σπουδαζομένοις τῆς Εὐαγγελικῆς ἀπο δείξεως ἀναπληρωθησόμενον. Φέρε οὖν, τὸν ἁπάντων Ἰουδαίων τε καὶ Ἑλλήνων Θεὸν δι' αὐτοῦ τοῦ Σωτ τῆρος ἡμῶν ἐπικαλεσάμενοι, πρῶτον ἐκεῖνο διασκε ψώμεθα, τίς ὁ τρόπος τυγχάνει τῆς καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς θεοσεβείας· ἐν ταυτῷ δὲ καὶ τῶν ἐπιζητουμένων ἁπάντων ἐπιθήσομεν τὰς λύσεις. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. A etiam quotidie omnibus viribus quando adversus nos disputant, huicce insistentes causationi, ut di- cant, nihil nos posse demonstratione firmare, sed tantum ab iis qui ad nos accedunt fidem habendam exigere. Cui calumniæ retundendæ non inoppor- tuna præsens tractatio futura est, sed et ostensa novorum cum veteribus concordia impiarum bære- sium, falsas opiniones et blasphemias adversus di- vinos prophetas profecto revincet. Longiorem au- tem et uberiorem propheticarum vocum explicatio- nem præsenti opere prætermittam illisque relin- quam, qui has altius scrutari voluerint, atque ad hoc perficiendum fuerint idonei. Ego autem divino præcepto magistro usurus sum, quod paucis multa comprehendere jubet, idque sectari omni studio annitar, tantummodo additurus, quæ ansam præbeant considerandis et intelligendis locis, per- spicuamque eorum quæ ad propositum faciunt in- terpretationem exhibere queant. Sed proceniorun quidem salis : jam demonstrationes ordiri juval. Cum enim frequens nobis insultaverit sycophanta- rum multitudo, affirmantium nihil nos posse evi- denti veritatis ostensione demonstrare, sed tantum velle, ut credant qui ad nos veniunt, atque ita al- tendant : neque aliud quidquam illis persuasum iri, quam ut brutorum pecorum more, cæco impetu, nihilque examinantes strenue obsequantur omni- bus quæcunque a nobis dicuntur, unde etiam fide- les sive credulos ab bruta credulitate appellari contingat. Hinc non ab re dividendas quæ nobis B C objiciuntur calumnias existimavi, atque in præpa- D ratione universi operis, primo quidem loco, illam gentium multos colentium deos exposui, qui nobis vertunt vitio, quod patriorum deorum desertores facti sumus, et tanquam magnum aliquid obje- clant, quod barbara Græcis prætulimus et Hebræo- rum oracula fuimus amplexi. Alteram vero crimi- nationem illatam a Judæis, qua et ipsi videntur nos haud injuria reprehendere, quod ipsorummet sa- cris usi litteris, non tamen eamdem vitæ rationem sectamur. Cum hæc igitur ita distincte exposita a nobis fuerint, priori quidem criminationi, ut res tulit, in Præparatione Evangelica occurrimus, con- fessi ethnicos initio nos fuisse atque ex cæteris gentibus, Græcos eorumque opiniones prætulisse, atque a parentibus errori multos colenti deos ser- viisse. Neutiquam autem insano impetu et sine examine nos mutasse sententiam, sed judicio so- briaque ratione, studium Hebraicorum oraculorum amplexos prudenti cognitione et sano consilio id nos fecisse docuimus. Adversus alteram porro cri- minationem jam nos armare tempus est, et quod superest certaminis opire: est autem hoc cum iis qui ex circumcisione sunt, nondum adhuc a nobis exantlatum, præsenti autem tractatione opportune in his qui præ manibus sunt, Demonstrationis Evangelicæ libris absolvendum. Age igitur, com- muni illo omnium Judæorum pariter ac gentium Deo, per ipsummet Salvatorem nostrum invocato, primum illud inquiremus, quinam modus et quæ ratio cultus nostri sit quo Deum prosequimur : cum hoc ipso enim et singulorum quæ possunt in quæstionem venire, solutionem adjungemus. × Eccli. xxxi; al. xxxv, 11.
εἰκότως διελὼν τὰς καθ’ ἡμῶν διαβολάς, ἐν τῇ Προπαρασκευῇ τοῦ παντὸς λόγου πρώτην μὲν τὴν τῶν πολυθέων ἐξεθέμην ἐθνῶν, ἐπεγκαλούντων ἡμῖν ὅτι δὴ τῶν πατρίων θεῶν ἀποστάται κατέστημεν, ἐπὶ μέγα φαμένων τε ὅτι τὰ βάρβαρα τῶν Ἑλλήνων προτετιμήκαμεν, τὰ παρ’ Ἑβραίοις ἀσπασάμενοι λόγια· δευτέραν δὲ τὴν αὐτῶν Ἰουδαίων κατηγορίαν, δι’ ἧς καὶ αὐτοὶ δόξαιεν ἂν ἡμῖν ἐνδίκως ἐπιμέμφεσθαι, ὅτι δὴ ταῖς αὐτῶν γραφαῖς καταχρώμενοι οὐ τὸν ὅμοιον αὐτοῖς μέτιμεν τοῦ βίου τρόπον. τούτων δ’ οὕτως ἡμῖν διευκρινημένων, πρὸς μὲν τὴν πρώτην, ὡς οἷόν τε ἦν, διὰ τῆς Εὐαγγελικῆς Προπαρασκευῆς ἀπηντήσαμεν, Ἕλληνες μὲν εἶναι τὸ πρὶν ὁμολογήσαντες καὶ ἐξ ἑτέρων ἐθνῶν τὰ Ἑλλήνων πεφρονηκότες, ἐκ πατέρων τε τῇ πολυθέῳ πλάνῃ δεδουλωμένοι, οὐ μὴν μέντοι ἀλόγῳ καὶ ἀνεξετάστῳ ὁρμῇ κρίσει δὲ καὶ σώφρονι λογισμῷ μεταθέμενοι, τήν τε περὶ τὰ Ἑβραίων λόγια σπουδὴν κεκριμένως ἡμῖν καὶ εὐλόγως γεγενημένην παραστήσαντες. πρὸς δὲ τὴν δευτέραν ὥρα νῦν φράξασθαι καὶ τὸ λεῖπον ἐπελθεῖν σκέμμα·
εἱρέσεων τὰς κατὰ τῶν θείων προφητῶν ψευδοδοξίας τε καὶ βλασφημίας ἀπελέγξει διὰ τῆς πρὸς τὰ νέα τῶν παλαιῶν συμφωνίας. Τὴν μὲν οὖν μακροτέραν καὶ διεξοδικὴν τῶν προφητικών φωνῶν ἑρμηνείαν τανῦν ὁ λόγος ὑπερθήσεται, τοῖς βουλομένοις τούτων ἐξετάζειν καταλιπών, οἷοί τ' ἂν εἰπεῖν τὸν τρόπον. Διδασκάλῳ δὲ χρώμενος παραγγέλματι θείῳ φάσκοντι, • Κεφαλαίωσον ἐν ὀλίγοις πολλά, τοῦτο ζηλῶσαι φι- λοτιμήσεται· αὐτὸ μόνον ἀφορμὰς τῆς εἰς τοὺς τόπους θεωρίας, καὶ τῶν εἰς τὸ προκείμενον κατεπειγόντων, τὴν εἰς τὸ σαφὲς ἑρμηνείαν παραθησόμενος. "Αλις μὲν δὴ προοιμίων· ἤδη δὲ καὶ τῶν ἀποδείξεων ἄρξο μαι. Ἐπειδὴ πολὺς ἦν ἐπιῤῥέων καθ᾿ ἡμῶν ὁ τῶν συκοφαντῶν ὄχλος, μηδὲν δύνασθαι φάσκων δι' ἀπο δείξεων ἐναργὲς ἀληθείας παρέχειν δεῖγμα, πίστει δὲ μόνη προσέχειν ἀξιοῦν τοὺς ἡμῖν προσιόντας, τούτους δὲ καὶ πείθειν οὐδὲν πλέον, ἢ σφᾶς αὐτοὺς θρεμμάτ των ἀλόγων δίκην μύσαντας, καὶ εὖ ἀνδρείως ἔπεσθαι δεῖν ἀνεξετάστως ἅπασι τοῖς παρ' ἡμῶν λεγομένοις, παρ' ὅ καὶ πιστοὺς χρηματίζειν τῆς ἀλόγου χάριν πίστεως· εἰκότως διελὼν τὰς καθ᾿ ἡμῶν διαβολὰς ἐν τῇ προπαρασκευῇ τοῦ παντὸς λόγου, πρώτην μὲν τὴν τῶν πολυθέων ἐξεθέμην ἐθνῶν, ἐπεγκαλούντων ἡμῖν, ὅτι δὴ τῶν πατρίων θεῶν ἀποστάται κατέστης μεν, ἐπὶ μέγα φαμένων τε, ὅτι τὰ βάρβαρα τῶν Ἑλλήνων προτετιμήκαμεν, τὰ παρ' Εβραίοις ἀσπα σάμενοι λόγια· δευτέραν δὲ τὴν αὐτῶν Ἰουδαίων κατ- ηγορίαν, δι' ἧς καὶ αὐτοὶ δόξαιεν ἂν ἡμῖν ἐνδίκως ἐπιμέμφεσθαι, ὅτι δὴ ταῖς αὐτῶν Γραφαῖς καταχρώ μενοι, οὗ τὸν ὅμοιον αὐτοῖς μέτι μεν τοῦ βίου τρόπον. Τούτων δ' οὕτως ἡμῖν διευκρινημένων, πρὸς μὲν τὴν πρώτην, ὡς οἷόν τε ἦν, διὰ τῆς Εὐαγγελικῆς Προπα ρασκευῆς ἀπηντήσαμεν, Ἕλληνες μὲν εἶναι τοπρὶν ὁμολογήσαντες, καὶ ἐξ ἑτέρων ἐθνῶν τὰ Ἑλλήνων περ φρονηκότες, ἐκ πατέρων τε τῇ πολυθέῳ πλάνῃ δε δουλωμένοι· οὐ μὴν μέντοι ἀλόγῳ καὶ ἀνεξετάστῳ ὁρμῇ, κρίσει δὲ καὶ σώφρονι λογισμῷ μετατιθέμενοι, τήν τε περὶ τὰ Ἑβραίων λόγια σπουδήν κεκριμένως ἡμῖν καὶ εὐλόγως γεγενημένην παραστήσαντες. Πρὸς δὲ τὴν δευτέραν ὥρα νῦν φράξασθαι, καὶ τὸ λείπον ἐπελθεῖν σκέμμα· τοῦτο δ' ἦν πρὸς τοὺς ἐκ περιτο μῆς, οὕτω καὶ νῦν ἐξητασμένον, ἐνταῦθα δέ που κατὰ καιρὸν ἐν τοῖς σπουδαζομένοις τῆς Εὐαγγελικῆς ἀπο δείξεως ἀναπληρωθησόμενον. Φέρε οὖν, τὸν ἁπάντων Ἰουδαίων τε καὶ Ἑλλήνων Θεὸν δι' αὐτοῦ τοῦ Σωτ τῆρος ἡμῶν ἐπικαλεσάμενοι, πρῶτον ἐκεῖνο διασκε ψώμεθα, τίς ὁ τρόπος τυγχάνει τῆς καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς θεοσεβείας· ἐν ταυτῷ δὲ καὶ τῶν ἐπιζητουμένων ἁπάντων ἐπιθήσομεν τὰς λύσεις. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. A etiam quotidie omnibus viribus quando adversus nos disputant, huicce insistentes causationi, ut di- cant, nihil nos posse demonstratione firmare, sed tantum ab iis qui ad nos accedunt fidem habendam exigere. Cui calumniæ retundendæ non inoppor- tuna præsens tractatio futura est, sed et ostensa novorum cum veteribus concordia impiarum bære- sium, falsas opiniones et blasphemias adversus di- vinos prophetas profecto revincet. Longiorem au- tem et uberiorem propheticarum vocum explicatio- nem præsenti opere prætermittam illisque relin- quam, qui has altius scrutari voluerint, atque ad hoc perficiendum fuerint idonei. Ego autem divino præcepto magistro usurus sum, quod paucis multa comprehendere jubet, idque sectari omni studio annitar, tantummodo additurus, quæ ansam præbeant considerandis et intelligendis locis, per- spicuamque eorum quæ ad propositum faciunt in- terpretationem exhibere queant. Sed proceniorun quidem salis : jam demonstrationes ordiri juval. Cum enim frequens nobis insultaverit sycophanta- rum multitudo, affirmantium nihil nos posse evi- denti veritatis ostensione demonstrare, sed tantum velle, ut credant qui ad nos veniunt, atque ita al- tendant : neque aliud quidquam illis persuasum iri, quam ut brutorum pecorum more, cæco impetu, nihilque examinantes strenue obsequantur omni- bus quæcunque a nobis dicuntur, unde etiam fide- les sive credulos ab bruta credulitate appellari contingat. Hinc non ab re dividendas quæ nobis B C objiciuntur calumnias existimavi, atque in præpa- D ratione universi operis, primo quidem loco, illam gentium multos colentium deos exposui, qui nobis vertunt vitio, quod patriorum deorum desertores facti sumus, et tanquam magnum aliquid obje- clant, quod barbara Græcis prætulimus et Hebræo- rum oracula fuimus amplexi. Alteram vero crimi- nationem illatam a Judæis, qua et ipsi videntur nos haud injuria reprehendere, quod ipsorummet sa- cris usi litteris, non tamen eamdem vitæ rationem sectamur. Cum hæc igitur ita distincte exposita a nobis fuerint, priori quidem criminationi, ut res tulit, in Præparatione Evangelica occurrimus, con- fessi ethnicos initio nos fuisse atque ex cæteris gentibus, Græcos eorumque opiniones prætulisse, atque a parentibus errori multos colenti deos ser- viisse. Neutiquam autem insano impetu et sine examine nos mutasse sententiam, sed judicio so- briaque ratione, studium Hebraicorum oraculorum amplexos prudenti cognitione et sano consilio id nos fecisse docuimus. Adversus alteram porro cri- minationem jam nos armare tempus est, et quod superest certaminis opire: est autem hoc cum iis qui ex circumcisione sunt, nondum adhuc a nobis exantlatum, præsenti autem tractatione opportune in his qui præ manibus sunt, Demonstrationis Evangelicæ libris absolvendum. Age igitur, com- muni illo omnium Judæorum pariter ac gentium Deo, per ipsummet Salvatorem nostrum invocato, primum illud inquiremus, quinam modus et quæ ratio cultus nostri sit quo Deum prosequimur : cum hoc ipso enim et singulorum quæ possunt in quæstionem venire, solutionem adjungemus. × Eccli. xxxi; al. xxxv, 11.
PG 22:23τοῦτο δ’ ἦν πρὸς τοὺς ἐκ περιτομῆς, οὔπω καὶ νῦν ἐξητασμένον, ἐνταῦθα δέ που κατὰ καιρὸν ἐν τοῖς σπουδαζομένοις τῆς Εὐαγγελικῆς Ἀποδείξεως ἀναπληρωθησόμενον. φέρε οὖν τὸν τῶν ἁπάντων Ἰουδαίων τε καὶ Ἑλλήνων θεὸν δι’ αὐτοῦ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπικαλεσάμενοι, πρῶτον ἐκεῖνο διασκεψώμεθα, τίς ὁ τρόπος τυγχάνει τῆς καθ’ ἡμᾶς αὐτοὺς θεοσεβείας· ἐν ταὐτῷ δὲ καὶ τῶν ἐπιζητουμένων ἁπάντων ἐπιθήσομεν τὰς λύσεις. Εἴρηται μὲν ἤδη καὶ πρότερον ἐν τῇ Προπαρασκευῇ ὡς ὁ χριστιανισμὸς οὔτε ἑλληνισμός τίς ἐστιν οὔτε ἰουδαϊσμός, οἰκεῖον δέ τινα φέρων χαρακτῆρα θεοσεβείας, καὶ τοῦτον οὐ νέον οὐδὲ ἐκτετοπισμένον, ἀλλ’ εὖ μάλα παλαιότατον καὶ τοῖς πρὸ τῶν Μωσέως χρόνων θεοφιλέσιν ἐπ’ εὐσεβείᾳ τε καὶ δικαιοσύνῃ μεμαρτυρημένοις συνήθη καὶ γνώριμον. πλὴν ἀλλὰ καὶ νῦν ἐπιθεωρήσαντες τί ποτ’ ἐστὶν ὅ τε ἑλληνισμὸς καὶ ἰουδαϊσμός, σκεψώμεθα ποτέρῳ τούτων ὑπηγμένους τοὺς πρὸ Μωσέως θεοφιλεῖς ἄνδρας πρὸς αὐτοῦ Μωσέως [θεοφιλεῖς καὶ] ἐπ’ εὐσεβείᾳ μεμαρτυρημένους εὕροιμεν ἄν.
Α ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Β'. Τίς ὁ κατὰ τὸν Χριστιανισμὸν εὐσεβείας τρόπος. Εἴρηται μὲν ἤδη καὶ πρότερον ἐν τῇ Προπαρα σκευῇ, ὡς ὁ Χριστιανισμὸς οὔτε Ελληνισμός τις ἐστιν οὔτε Ἰουδαϊσμός, οἰκεῖον δέ τινα φέρων χα- ρακτῆρα θεοπεβείας· καὶ τοῦτον οὐ νέον, οὐδὲ ἐκτε- τοπισμένον, ἀλλ' εὖ μάλα παλαιότατον, καὶ τοῖς πρὸ τῶν Μωϋσέως χρόνων θεοφιλέσιν ἐπ' εὐσεβείᾳ τε καὶ δικαιοσύνῃ μεμαρτυρημένοις συνήθη καὶ γνώσ ριμον. Πλὴν ἀλλὰ καὶ νῦν ἐπιθεωρήσαντες τί ποτ' ἐστὶν ὅ τε Ἑλληνισμὸς καὶ Ἰουδαϊσμός, σκεψώ μεθα, ποτέρῳ τούτων ὑπηγμένους τοὺς πρὸ Μωϋ σέως θεοφιλεῖς ἄνδρας, πρὸς αὐτοῦ Μωϋσέως θεο φιλεῖς, καὶ ἐπ᾿ εὐσεβείᾳ μεμαρτυρημένους εὕροιμεν . . τὴν κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον διατεταγμένην πολι τείαν, ἑνὸς ἐξημμένην τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ· τὸν δὲ Ἑλληνισμόν, ὡς ἐν κεφαλαίῳ φάναι, τὴν κατὰ τὰ πάτρια τῶν ἐθνῶν ἁπάντων εἰς πλείονας θεοὺς δεισι δαιμονίαν. Τί οὖν φήσαιμεν περὶ τῶν πρὸ Μωϋσεων, καὶ πρὸ τοῦ Ἰουδαϊσμοῦ θεοφιλῶν ἀνδρῶν, ὧν ὁ Μωϋσῆς ἐμνημόνευσεν, οἷον, περὶ Ενώχ, ᾧ μαρ τυρεῖ λέγων· « Εὐηρέστησε δὲ Ενώχ τῷ Θεῷ, καὶ περὶ τοῦ Νώε, περὶ οὗ πάλιν φησί· « Νῶς δὲ ἦν ἄνθρωπος δίκαιος, ἐν τῇ γενεᾷ αὐτοῦ· ἡ περί τε τοῦ Σήθ καὶ τοῦ Ἰάφεθ, περὶ ὧν ταῦτα ἀναγράφει· • Εὐλογητός Κύριος ὁ Θεὸς τοῦ Σήθ, και, « Πλατύναι ὁ Θεὸς τῷ Ἰάφεθ·, καὶ ἔτι πρὸς τούτοις περὶ τοῦ ᾿Αβραάμ, καὶ τοῦ Ἰσαὰκ, καὶ τοῦ Ἰακώβ, οἷς καὶ τὸν Ἰὼβ συναριθμεῖν εὔλογον, καὶ εἴ τινες ἄλλοι τὸν έμφερῆ τούτοις ἐζήλωσαν βίον; Αρα γὰρ Ἰουδαίους αὐτοὺς χρῆναι γεγονέναι, ή "Ελληνας. ᾿Αλλὰ γὰρ Ἰουδαῖοι μὲν οὐκ ἂν εὐλόγως λεχθεῖεν, μήπω τῆς Μωϋσέως παρεισαχθείσης τῷ βίῳ νομοθεσίας. Εἰ γὰρ Ἰουδαϊσμὸς οὐδὲν ἦν ἕτερον ἢ ἡ κατὰ Μωϋσέα πομπεία, Μωϋσῆς δὲ μακροῖς ὕστερον χρόνοις τῶν εἰρημένων πέφηνε · δῆλον, ὡς οὐκ ἂν εἶεν Ἰουδαῖο: οἱ πρὸ τῶν αὐτοῦ χρόνων ἐπ᾿ εὐσεβεία μεμαρτυρη μένοι. 'Αλλ' οὐδὲ Ἕλληνας προσήκει νομίζειν αὐτοὺς, μὴ τῇ πολυθέῳ δεισιδαιμονία κεκρατημένους. "Ο τε γὰρ Ἀβραὰμ καταλείψαι τελέως λέγεται οἶκον πα- τρῷον καὶ συγγένειαν, καὶ ἑνὶ μόνῳ προσεσχηκέναι Θεῷ, ὃν καὶ ὁμολογεῖ φάσκων· « Εκτενῶ πρὸς τὸν Β ἄν. Τὸν μὲν Ἰουδαϊσμὸν εὐλόγως ἄν τις ονομάσεις Θεὸν τὸν ὄψιστον ὃς ἔκτισε τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν Εt ὅ τε Ἰακὼν ἀναγέγραπται παρὰ τῷ Μωϋσε φήσας τῷ οἴκῳ καὶ πᾶσι τοῖς αὐτοῦ· Αρατε τοὺς θεοὺς τοὺς ἀλλοτρίους ἐκ μέσου ὑμῶν· καὶ ἀναθῶμεν εἰς Βεθήλ, και ποιήσωμεν ἐκεῖ θυσιαστήριον τῷ Κυρίῳ, τῷ ἐπακούσαντί μου ἐν ἡμέρᾳ θλίψεως, ὃς ἦν μετ' ἐμοῦ καὶ ἔσωσέ με ἐν τῇ ὁδῷ ᾗ ἐπορεύθην. Καὶ ἔδωκαν τῷ Ἰακὼν τοὺς θεοὺς τοὺς ἀλλοτρίους, οι ἦσαν ἐν ταῖς χερσὶν αὐτῶν, καὶ τὰ ἐνώτια τὰ ἐν τοῖς ὠσὶν αὐτῶν, καὶ ἔκρυψεν αὐτὰ Ἰακὼβ ὑπὸ τὴν τερέ βινθον τὴν ἐν Σικίμοις, καὶ ἀπώλεσεν αὐτὰ ἕως τῆς σήμερον ἡμέρας. » Εἰ δὴ οὖν καὶ τῆς εἰδωλολάτρου πλάνης ἀλλότριοι καθεστήκεσαν, καὶ Ἰουδαϊσμοῦ δὲ • EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. CAPUT II. Quinam sit modus colendi Dei ex Christianismi præscripto. C - Jam prius quidem a me in Præparatione Evan- gelica dictum est, quod Christianismus nec ethni- cismus sit nec Judaismus, sed propriam quamdam gerat in se notam propriunique characterem pieta- tis ; neque novum illum aut absurdum, sed longe antiquissimum, Deoque charis et pietatis ac justi- tiæ laude illustribus viris, ante Mosis tempora usi- tatum perspectumque. Verum juvat etiam nunc bre- viter videre ac considerare quid sit ethnicismus, quid Judaismus ; atque utrum alterutri horum addi- ctos invenire liceat charos Deo viros, quibus Mo- ses ipse divini amoris atque pietatis perhibet testi- monium. Judaismum non sine ratione dixerit ali- quis rempublicam secundum legem Mosis consti- tulam, ab uno summo dependentem Deo : ethnici- sinum 1" vero summatim dixeris esse superstitio- nem ex patriis gentium quarumlibet ritibus plures colentem deos. Ecquid igitur dicturi sumus de viris illis Deo charissimis, qui ante Judaismum exstitere, quorum Moses nientionem facit, ut de Enocho, cui his verbis præbet testimonium * : « Enoch pla- cuit Deo. Atque de Noe, de quo rursus ait : « Noe homo justus in generatione sua '. . De Setho iti- dem ac lapheto, de quibus ita scribit : « Benedictus Dominus Deus Seth, et dilatet Deus Japheth *. Ac praeterea de Abrahamo, Isaaco et Jacobo, qui- bus etiam Jobum annumerare consentaneum est, et si qui alii similem bisce vitam fuere sectati. Oportet enim hosce vel Judsos exstitisse vel Ethni- cos. At enim Judæi quidem dici jure non possunt, cum eorum temporibus lex Mosis nondum in homi- num vitam fuerit introducta. Si enim Judaismus nihil exstitit aliud quam Mosis legum observatio; Moses autem longa post illas de quibus dixi, tem- pore claruit: evidens est, quod Judæi haud fuerint qui ante Mosis tempora testimonium pietatis tule- runt. Sed neque ethnicos eosdem existimare con- venit. Namque de Abrahamo dicitur, quod do- muin patriam et cognationen reliquerit, unique soli Deo adhæserit, quem etiam profitetur, cum ait * : • Extendam (manum meam) ad Deum altissimum, qui creavit coelum et terram. » De Jacobo autem D apud Mosen scriptum est 7, quod domui suæ et omnibus suis præcepit: Tollite deos alienos de medio vestri ; et surgentes ascendamus in Bethel, et faciamus ibi aramı Domino, qui exaudivit me in die tribulationis, qui fuit mecum et salvavit mẹ in via qua ivi. dederunt Jacobo deos alienos, qui erant in manibus eorum, et inaures quæ erant in auribus eorum. Et abscondit ea Jacobus sub tere- bintho quæ erat in Sichimis, et perdidit ea usque in hodiernum diem. Si igitur et ab idololatrarum errore alieni fuerunt, et sicut demonstratum est, extra Judaismum constituti: tamen quanquam nec ▸ . Gen. v, 22, 24. • Gen. vi, 9. * Gen. 15, 26, 27. 1-4. * Gen. xii, * Gen. xiv, 22. Gen.
Τὸν μὲν ἰουδαϊσμὸν εὐλόγως ἄν τις ὀνομάσειε τὴν κατὰ τὸν Μωσέως νόμον διατεταγμένην πολιτείαν, ἑνὸς ἐξημμένην τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ, τὸν δὲ ἑλληνισμόν, ὡς ἐν κεφαλαίῳ φάναι, τὴν κατὰ τὰ πάτρια τῶν ἐθνῶν ἁπάντων εἰς πλείονας θεοὺς δεισιδαιμονίαν. Τί οὖν φήσαιμεν [ἂν] περὶ τῶν πρὸ Μωσέως καὶ πρὸ τοῦ ἰουδαϊσμοῦ θεοφιλῶν ἀνδρῶν, ὧν ὁ Μωσῆς ἐμνημόνευσεν, οἷον περὶ τοῦ Ἐνώχ, ᾧ μαρτυρεῖ λέγων· «εὐηρέστησε δὲ Ἐνὼχ τῷ θεῷ», καὶ περὶ τοῦ Νῶε, περὶ οὗ πάλιν φησί· «Νῶε δὲ ἦν ἄνθρωπος δίκαιος ἐν τῇ γενεᾷ αὐτοῦ», περί τε τοῦ Σὴμ καὶ τοῦ Ἰάφεθ, περὶ ὧν ταῦτα ἀναγράφει· «εὐλογητὸς κύριος ὁ θεὸς τοῦ Σήμ, καὶ πλατύναι ὁ θεὸς τῷ Ἰάφεθ»· καὶ ἔτι πρὸς τούτοις περὶ τοῦ Ἀβραὰμ καὶ τοῦ Ἰσαὰκ καὶ τοῦ Ἰακώβ, οἷς καὶ τὸν Ἰὼβ συναριθμεῖν εὔλογον, καὶ εἴ τινες ἄλλοι τὸν ἐμφερῆ τούτοις ἐζήλωσαν βίον; ἆρά γε Ἰουδαίους αὐτοὺς χρὴ νομίζειν γεγονέναι ἢ Ἕλληνας; ἀλλὰ γὰρ Ἰουδαῖοι μὲν οὐκ ἂν εὐλόγως λεχθεῖεν, μήπω τῆς Μωσέως παρεισαχθείσης τῷ βίῳ νομοθεσίας.
Α ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Β'. Τίς ὁ κατὰ τὸν Χριστιανισμὸν εὐσεβείας τρόπος. Εἴρηται μὲν ἤδη καὶ πρότερον ἐν τῇ Προπαρα σκευῇ, ὡς ὁ Χριστιανισμὸς οὔτε Ελληνισμός τις ἐστιν οὔτε Ἰουδαϊσμός, οἰκεῖον δέ τινα φέρων χα- ρακτῆρα θεοπεβείας· καὶ τοῦτον οὐ νέον, οὐδὲ ἐκτε- τοπισμένον, ἀλλ' εὖ μάλα παλαιότατον, καὶ τοῖς πρὸ τῶν Μωϋσέως χρόνων θεοφιλέσιν ἐπ' εὐσεβείᾳ τε καὶ δικαιοσύνῃ μεμαρτυρημένοις συνήθη καὶ γνώσ ριμον. Πλὴν ἀλλὰ καὶ νῦν ἐπιθεωρήσαντες τί ποτ' ἐστὶν ὅ τε Ἑλληνισμὸς καὶ Ἰουδαϊσμός, σκεψώ μεθα, ποτέρῳ τούτων ὑπηγμένους τοὺς πρὸ Μωϋ σέως θεοφιλεῖς ἄνδρας, πρὸς αὐτοῦ Μωϋσέως θεο φιλεῖς, καὶ ἐπ᾿ εὐσεβείᾳ μεμαρτυρημένους εὕροιμεν . . τὴν κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον διατεταγμένην πολι τείαν, ἑνὸς ἐξημμένην τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ· τὸν δὲ Ἑλληνισμόν, ὡς ἐν κεφαλαίῳ φάναι, τὴν κατὰ τὰ πάτρια τῶν ἐθνῶν ἁπάντων εἰς πλείονας θεοὺς δεισι δαιμονίαν. Τί οὖν φήσαιμεν περὶ τῶν πρὸ Μωϋσεων, καὶ πρὸ τοῦ Ἰουδαϊσμοῦ θεοφιλῶν ἀνδρῶν, ὧν ὁ Μωϋσῆς ἐμνημόνευσεν, οἷον, περὶ Ενώχ, ᾧ μαρ τυρεῖ λέγων· « Εὐηρέστησε δὲ Ενώχ τῷ Θεῷ, καὶ περὶ τοῦ Νώε, περὶ οὗ πάλιν φησί· « Νῶς δὲ ἦν ἄνθρωπος δίκαιος, ἐν τῇ γενεᾷ αὐτοῦ· ἡ περί τε τοῦ Σήθ καὶ τοῦ Ἰάφεθ, περὶ ὧν ταῦτα ἀναγράφει· • Εὐλογητός Κύριος ὁ Θεὸς τοῦ Σήθ, και, « Πλατύναι ὁ Θεὸς τῷ Ἰάφεθ·, καὶ ἔτι πρὸς τούτοις περὶ τοῦ ᾿Αβραάμ, καὶ τοῦ Ἰσαὰκ, καὶ τοῦ Ἰακώβ, οἷς καὶ τὸν Ἰὼβ συναριθμεῖν εὔλογον, καὶ εἴ τινες ἄλλοι τὸν έμφερῆ τούτοις ἐζήλωσαν βίον; Αρα γὰρ Ἰουδαίους αὐτοὺς χρῆναι γεγονέναι, ή "Ελληνας. ᾿Αλλὰ γὰρ Ἰουδαῖοι μὲν οὐκ ἂν εὐλόγως λεχθεῖεν, μήπω τῆς Μωϋσέως παρεισαχθείσης τῷ βίῳ νομοθεσίας. Εἰ γὰρ Ἰουδαϊσμὸς οὐδὲν ἦν ἕτερον ἢ ἡ κατὰ Μωϋσέα πομπεία, Μωϋσῆς δὲ μακροῖς ὕστερον χρόνοις τῶν εἰρημένων πέφηνε · δῆλον, ὡς οὐκ ἂν εἶεν Ἰουδαῖο: οἱ πρὸ τῶν αὐτοῦ χρόνων ἐπ᾿ εὐσεβεία μεμαρτυρη μένοι. 'Αλλ' οὐδὲ Ἕλληνας προσήκει νομίζειν αὐτοὺς, μὴ τῇ πολυθέῳ δεισιδαιμονία κεκρατημένους. "Ο τε γὰρ Ἀβραὰμ καταλείψαι τελέως λέγεται οἶκον πα- τρῷον καὶ συγγένειαν, καὶ ἑνὶ μόνῳ προσεσχηκέναι Θεῷ, ὃν καὶ ὁμολογεῖ φάσκων· « Εκτενῶ πρὸς τὸν Β ἄν. Τὸν μὲν Ἰουδαϊσμὸν εὐλόγως ἄν τις ονομάσεις Θεὸν τὸν ὄψιστον ὃς ἔκτισε τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν Εt ὅ τε Ἰακὼν ἀναγέγραπται παρὰ τῷ Μωϋσε φήσας τῷ οἴκῳ καὶ πᾶσι τοῖς αὐτοῦ· Αρατε τοὺς θεοὺς τοὺς ἀλλοτρίους ἐκ μέσου ὑμῶν· καὶ ἀναθῶμεν εἰς Βεθήλ, και ποιήσωμεν ἐκεῖ θυσιαστήριον τῷ Κυρίῳ, τῷ ἐπακούσαντί μου ἐν ἡμέρᾳ θλίψεως, ὃς ἦν μετ' ἐμοῦ καὶ ἔσωσέ με ἐν τῇ ὁδῷ ᾗ ἐπορεύθην. Καὶ ἔδωκαν τῷ Ἰακὼν τοὺς θεοὺς τοὺς ἀλλοτρίους, οι ἦσαν ἐν ταῖς χερσὶν αὐτῶν, καὶ τὰ ἐνώτια τὰ ἐν τοῖς ὠσὶν αὐτῶν, καὶ ἔκρυψεν αὐτὰ Ἰακὼβ ὑπὸ τὴν τερέ βινθον τὴν ἐν Σικίμοις, καὶ ἀπώλεσεν αὐτὰ ἕως τῆς σήμερον ἡμέρας. » Εἰ δὴ οὖν καὶ τῆς εἰδωλολάτρου πλάνης ἀλλότριοι καθεστήκεσαν, καὶ Ἰουδαϊσμοῦ δὲ • EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. CAPUT II. Quinam sit modus colendi Dei ex Christianismi præscripto. C - Jam prius quidem a me in Præparatione Evan- gelica dictum est, quod Christianismus nec ethni- cismus sit nec Judaismus, sed propriam quamdam gerat in se notam propriunique characterem pieta- tis ; neque novum illum aut absurdum, sed longe antiquissimum, Deoque charis et pietatis ac justi- tiæ laude illustribus viris, ante Mosis tempora usi- tatum perspectumque. Verum juvat etiam nunc bre- viter videre ac considerare quid sit ethnicismus, quid Judaismus ; atque utrum alterutri horum addi- ctos invenire liceat charos Deo viros, quibus Mo- ses ipse divini amoris atque pietatis perhibet testi- monium. Judaismum non sine ratione dixerit ali- quis rempublicam secundum legem Mosis consti- tulam, ab uno summo dependentem Deo : ethnici- sinum 1" vero summatim dixeris esse superstitio- nem ex patriis gentium quarumlibet ritibus plures colentem deos. Ecquid igitur dicturi sumus de viris illis Deo charissimis, qui ante Judaismum exstitere, quorum Moses nientionem facit, ut de Enocho, cui his verbis præbet testimonium * : « Enoch pla- cuit Deo. Atque de Noe, de quo rursus ait : « Noe homo justus in generatione sua '. . De Setho iti- dem ac lapheto, de quibus ita scribit : « Benedictus Dominus Deus Seth, et dilatet Deus Japheth *. Ac praeterea de Abrahamo, Isaaco et Jacobo, qui- bus etiam Jobum annumerare consentaneum est, et si qui alii similem bisce vitam fuere sectati. Oportet enim hosce vel Judsos exstitisse vel Ethni- cos. At enim Judæi quidem dici jure non possunt, cum eorum temporibus lex Mosis nondum in homi- num vitam fuerit introducta. Si enim Judaismus nihil exstitit aliud quam Mosis legum observatio; Moses autem longa post illas de quibus dixi, tem- pore claruit: evidens est, quod Judæi haud fuerint qui ante Mosis tempora testimonium pietatis tule- runt. Sed neque ethnicos eosdem existimare con- venit. Namque de Abrahamo dicitur, quod do- muin patriam et cognationen reliquerit, unique soli Deo adhæserit, quem etiam profitetur, cum ait * : • Extendam (manum meam) ad Deum altissimum, qui creavit coelum et terram. » De Jacobo autem D apud Mosen scriptum est 7, quod domui suæ et omnibus suis præcepit: Tollite deos alienos de medio vestri ; et surgentes ascendamus in Bethel, et faciamus ibi aramı Domino, qui exaudivit me in die tribulationis, qui fuit mecum et salvavit mẹ in via qua ivi. dederunt Jacobo deos alienos, qui erant in manibus eorum, et inaures quæ erant in auribus eorum. Et abscondit ea Jacobus sub tere- bintho quæ erat in Sichimis, et perdidit ea usque in hodiernum diem. Si igitur et ab idololatrarum errore alieni fuerunt, et sicut demonstratum est, extra Judaismum constituti: tamen quanquam nec ▸ . Gen. v, 22, 24. • Gen. vi, 9. * Gen. 15, 26, 27. 1-4. * Gen. xii, * Gen. xiv, 22. Gen.
PG 22:25εἰ γὰρ ἰουδαϊσμὸς οὐδὲν ἦν ἕτερον ἢ ἡ κατὰ Μωσέα πολιτεία, Μωσῆς δὲ μακροῖς ὕστερον χρόνοις τῶν εἰρημένων πέφηνε, δῆλον ὡς οὐκ ἂν εἶεν Ἰουδαῖοι οἱ πρὸ τῶν αὐτοῦ χρόνων ἐπ’ εὐσεβείᾳ μεμαρτυρημένοι. ἀλλ’ οὐδὲ Ἕλληνας προσήκει νομίζειν αὐτούς, μὴ τῇ πολυθέῳ δεισιδαιμονίᾳ κεκρατημένους. ὅ τε γὰρ Ἀβραὰμ καταλεῖψαι τελέως λέγεται οἶκον πατρῷον καὶ συγγένειαν καὶ ἑνὶ μόνῳ προσεσχηκέναι θεῷ, ὃν καὶ ὁμολογεῖ φάσκων· «ἐκτενῶ τὴν χεῖρά μου πρὸς τὸν θεὸν τὸν ὕψιστον, ὃς ἔκτισε τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν». ὅ τε Ἰακὼβ ἀναγέγραπται παρὰ τῷ Μωσεῖ φήσας τῷ οἴκῳ καὶ πᾶσι τοῖς αὐτοῦ· «ἄρατε τοὺς θεοὺς τοὺς ἀλλοτρίους ἐκ μέσου ὑμῶν καὶ ἀναστάντες ἀναβῶμεν εἰς Βεθήλ, καὶ ποιήσωμεν ἐκεῖ θυσιαστήριον τῷ κυρίῳ τῷ ἐπακούσαντί μου ἐν ἡμέρᾳ θλίψεως, ὃς ἦν μετ’ ἐμοῦ καὶ ἔσωσέ με ἐν τῇ ὁδῷ ᾗ ἐπορεύθην. καὶ ἔδωκαν τῷ Ἰακὼβ τοὺς θεοὺς τοὺς ἀλλοτρίους, οἳ ἦσαν ἐν ταῖς χερσὶν αὐτῶν, καὶ τὰ ἐνώτια τὰ ἐν τοῖς ὠσὶν αὐτῶν, καὶ ἔκρυψεν αὐτὰ Ἰακὼβ ὑπὸ τὴν τερέβινθον τὴν ἐν Σικίμοις, καὶ ἀπώλεσεν αὐτὰ ἕως τῆς σήμερον ἡμέρας».
ἐκτὸς γεγονότες ἀπεδείχθησαν, ὅμως γε μὴν οὔτε Β Έλληνες οὔτε Ἰουδαῖοι φύντες, θεοφιλείς γεγονέναι μεμαρτύρηνται, καὶ δίκαιοι καὶ εὐσεβεῖς, εἰ καί τινες ἄλλοι· ώρα τρίτον ἐπινοεῖν θεοσεβείας τρόπον, δι' οὗ κατορθῶσαι εἰκὸς ἦν αὐτούς. Σκόπει τοιγαροῦν, εἰ μη τοῦτ' αὐτὸ ἦν, τὸ μεταξὺ Ἰουδαϊσμοῦ καὶ Ἑλληνι σμοῦ, τρίτον ἡμῖν ἀποδεδειγμένον τάγμα, παλαίτατον μὲν καὶ πάντων τυγχάνον πρεσβύτατον, νεωστὶ δὲ διὰ τοῦ ἡμετέρου Σωτῆρος πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κατηγ γελμένον. Καὶ τοῦτ᾽ ἂν εἴη ὁ Χριστιανισμός,. οὔτε Ἑλληνισμός τις ὤν, οὔτε Ἰουδαϊσμὸς, ἀλλὰ τὸ μεταξύ τούτων, παλαιότατον εὐσεβείας πολίτευμα, καὶ ἀρ χαιοτάτη μέν τις φιλοσοφία, πλὴν ἀλλὰ νεωστὶ πᾶσιν ἀνθρώποις τοῖς καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης νενομοθε- τημένη· ὥστε τὸν ἐξ Ἑλληνισμοῦ ἐπὶ τὸν Χριστια νισμὸν μετατιθέμενον οὐκ ἐπὶ Ἰουδαϊσμὸν ἐκπίπτειν. οὐδ' αὖ πάλιν ἐκ τῆς Ἰουδαϊκῆς ἐθελοθρησκείας ανα χωροῦντα, εὐθὺς Ἕλληνα γενέσθαι· τὸν δὲ ἐξ ἑκα τέρου τάγματος, ἔκ τε Ελληνισμοῦ καὶ Ἰουδαϊσμοῦ μεθιστάμενον ἐπὶ τὸν μέσον παριέναι νόμον τε καὶ βίον τὸν τῶν πάλαι θεοφιλῶν καὶ δικαίων ἀνδρῶν, ὃν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, μακρὸν ἐφησυχάσαντα χρόνον, αὖθις ἀνενεώσατο ἀκολούθως τοῖς αὐτοῦ Μωϋσέως καὶ τῶν λοιπῶν προφητῶν περὶ τούτων αὐτῶν θεσπίσμασιν. Ἐν γοῦν τοῖς πρὸς τὸν ᾿Αβραὰμ χρησμοῖς αὐτὸς ὁ Μωϋσῆς ἀναγράφει θεσπίζων, ὡς ὅτι μελλήσουσιν ἐν ὑστέροις ποτὲ χρόνοις, οὐχ οἱ τοῦ ᾿Αβραὰμ ἀπόγονοι, οὐδ᾽ οἱ ἐκ σπέρματος αὐτοῦ Ἰουδαῖοι· ἀλλὰ γὰρ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς, καὶ πάντα τὰ ἔθνη ἐπὶ τῷ ὁμοίῳ τρόπῳ τῆς τοῦ Ἀβραὰμ θεοσεβείας, εὐλογίας παρὰ Θεοῦ καταξιωθήσεσθαι. Γράφει δὲ οὕτως· « Καὶ εἶπε Κύριος τῷ ᾿Αβραάμ Έξελθε ἐκ τῆς γῆς σου καὶ ἐκ τῆς συγγενείας σου, καὶ ἐκ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου, καὶ δεῦρο εἰς γῆν, ἐν ἄν σοι δείξω. Και ποιήσω σε εἰς ἔθνος μέγα· καὶ ευλογήσω σε, καὶ μεγαλυνῶ τὸ ὄνομά σου, καὶ ἔσῃ εὐλογημένος. Καὶ εὐλογήσω τοὺς εὐλογοῦντάς σε, καὶ τοὺς καταρωμένους σε καταράσομαι, καὶ ἐνευλογη θήσονται ἐν σοὶ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς. » Καὶ πάλιν ὁ Θεὸς εἶπε· « Μὴ κρύψω ἐγὼ ἀπὸ ᾽Αβραὰμ τοῦ παιδός μου ὁ ἐγὼ ποιῶ; ᾽Αβραὰμ δὲ γενόμενος ἔσται εἰς ἔθνος μέγα καὶ πολύ. Καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς. . Πῶς δ᾽ ἂν ἔμελλον τῷ Ἀβραὰμ ἐνευλογηθήσεσθαι πάντα τὰ ἔθνη, καὶ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς, εἰ μηδέν τι προσήκοντες ὑπῆρχον αὐτῷ, μήτε κατὰ ψυχῆς τρόπον, μήτε κατὰ σώματος συγγένειαν ; Τῆς τε γὰρ κατὰ σάρκα συγ- γενείας τίς ἦν πρὸς τὸν ᾿Αβραὰμ συγγένεια, Σκύθαις φέρε εἰπεῖν, ἢ Αἰγυπτίοις, ἢ Αιθίοψιν, ἢ Ἰνδοῖς, ἢ Βρεττανοῖς, ἢ Ισπανοῖς; ἢ πῶς ἂν ταῦτα τὰ ἔθνη καὶ ὅτι τὰ τούτων ἀπῳκισμένα τῆς πρὸς τὸν ᾿Αβραὰμ κατὰ σάρκα συγγενείας χάριν ἔμελλον εὐλογηθήσεσθαι; Αλλ' οὐδὲ τῆς κατὰ ψυχὴν εὐλογίας εἰκὸς ἦν κοινω- νήσειν τῷ ᾽Αβραὰμ πάντα τὰ ἔθνη. Πῶς γάρ; ὅτε τὰ μὲν αὐτῶν ἐκθέσμοις μητρογαμίαις καὶ θυγατρο- μιξίαις, τὰ δ᾽ ἀκολάστοις ὁμιλίαις ἀῤῥένων πρὸς ἄμενας ἀνεφύρετο, τὰ δὲ τὴν εὐσέβειαν ἐν ἀνθρω- DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. A ethnici essent nec Judzi, Deo charos nihilominus c C D Gen. xii, 1-3. • Gen. xviii, 47. justosque si ulli unquam alii, et pios exstitisse, testimonium habuerunt. Convenit igitur tertium quemdam mente concipere cultus divini modum. secundum quem recte vivere poterant. Vide igitur sitne hæc illa ipsa tertia demonstrata nobis inter Judaismum et ethnicismum media ratio, antiquis- sima quidem omnesque alias ætate antecellens, sed quam recenter omnibus gentibus Salvator noster annuntiavit. Atque hæc Christianismus utique fuerit, utpote qui nec ethnicismus est nec Judaismus, inter utrumque media antiquissima quædam cultus divini administratio ac status, genusque philoso- phiæ vetustissimum, sed recens omnibus homini- bus per universum terrarum orbem sancitum : ita ut qui ab ethnicismo ad Christianismum transit, non in Judaismum excidat; neque rursus, qui re- cedit ab Judaico voluntario cultu, statim fiat ethni cus sed qui utroque ordine relicto, ethnicismum deserit atque Judaismum, is mediam subit legem vitamque priscorum charissimorum Deo et justorum virorum, quam Salvator ac Dominus noster, cum per longum illa tempus consopita jacuisset, excita- vit iterum instauravitque, ita uti Mosis et cætero- rum prophetarum vocibus hoc ipsum prædictum fuerat. Nam et in eraculis, quæ Abrahamo edita divinitus Moses testatur, scribit quod futuris olim temporibus non Abrahami posteri et ex semine ejus prognati Judæi, sed omnes tribus terræ et omnes gentes per similem cultus Dei rationem quo Abra- hamus, benedictionem divinam essent obtenturi. Ita enim ait : « Et dixit Dominus ad Abraham : Exi de terra tua, et de cognatione tua, et ex domo patris tui, et vade in terram quam tibi demonstra vero. Et faciam te in gentem magnam : et benedi- cam te, et magnificabo nomen tuum, et eris bene- dictus. Et benedicam benedicentes te, et maledicam maledicentes te, et benedicentur in te omnes tribus terræ. » Atque iterum dixit Deus': « Nunquid abɛ- condam ego ab Abrahamo servo meo, quæ ego facio? Abraham autem flet in gentem magnam et multam. Et benedicentur in eo omnes gentes terræ, a Quomodo autem in Abrahamo benedicenda essent omnes gentes et omnes tribus terræ, si quidem nulla ratione eum contingerent, neque animi ra- tione, neque cognatione corporis? Nam quod ad corporis cognationem attinet, quænam quæso, cum Abrahamo intercedit propinquitas, Scythis verbi gratia vel Ægyptiis, aut Ethiopibus, Indis, Britan- nis vel Hispanis? aut quomodo hæ gentes vel ab bis etiam remotiores, benedicendæ fuerunt propter cognationem cum Abrahamo, quod ad carnem per- tinet? Sed neque quod ad animorum cognationem, eral congruens gentes omnes de benedictione com- muni cum Abrahamo participare. Qui enim? cum aliæ nefandas matrum nuptias vel filiarum concu- bitus probarent, aliæ polluerunt sese incesta mare
Liber Secundus
Εἰ δὴ οὖν καὶ τῆς εἰδωλολάτρου πλάνης ἀλλότριοι καθεστήκεσαν, ἰουδαϊσμοῦ δὲ ἐκτὸς γεγονότες ἀπεδείχθησαν, ὅμως γε μὴν οὔτε Ἕλληνες οὔτε Ἰουδαῖοι φύντες θεοφιλεῖς γεγονέναι μεμαρτύρηνται καὶ δίκαιοι καὶ εὐσεβεῖς, εἰ καί τινες ἄλλοι, ὥρα τρίτον ἐπινοεῖν θεοσεβείας τρόπον, δι’ οὗ κατορθῶσαι εἰκὸς ἦν αὐτούς. σκόπει τοιγαροῦν εἰ μὴ τοῦτ’ αὐτὸ ἦν τὸ μεταξὺ ἰουδαϊσμοῦ καὶ ἑλληνισμοῦ τρίτον ἡμῖν ἀποδεδειγμένον τάγμα, παλαίτατον μὲν καὶ πάντων τυγχάνον πρεσβύτατον, νεωστὶ δὲ διὰ τοῦ ἡμετέρου σωτῆρος πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κατηγγελμένον. καὶ τοῦτ’ ἂν εἴη ὁ χριστιανισμός, οὔτε ἑλληνισμός τις ὢν οὔτε ἰουδαϊσμός, ἀλλὰ τὸ μεταξὺ τούτων παλαιότατον εὐσεβείας πολίτευμα, καὶ ἀρχαιοτάτη μέν τις φιλοσοφία πλὴν ἀλλὰ νεωστὶ πᾶσιν ἀνθρώποις τοῖς καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης νενομοθετημένη·
ἐκτὸς γεγονότες ἀπεδείχθησαν, ὅμως γε μὴν οὔτε Β Έλληνες οὔτε Ἰουδαῖοι φύντες, θεοφιλείς γεγονέναι μεμαρτύρηνται, καὶ δίκαιοι καὶ εὐσεβεῖς, εἰ καί τινες ἄλλοι· ώρα τρίτον ἐπινοεῖν θεοσεβείας τρόπον, δι' οὗ κατορθῶσαι εἰκὸς ἦν αὐτούς. Σκόπει τοιγαροῦν, εἰ μη τοῦτ' αὐτὸ ἦν, τὸ μεταξὺ Ἰουδαϊσμοῦ καὶ Ἑλληνι σμοῦ, τρίτον ἡμῖν ἀποδεδειγμένον τάγμα, παλαίτατον μὲν καὶ πάντων τυγχάνον πρεσβύτατον, νεωστὶ δὲ διὰ τοῦ ἡμετέρου Σωτῆρος πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κατηγ γελμένον. Καὶ τοῦτ᾽ ἂν εἴη ὁ Χριστιανισμός,. οὔτε Ἑλληνισμός τις ὤν, οὔτε Ἰουδαϊσμὸς, ἀλλὰ τὸ μεταξύ τούτων, παλαιότατον εὐσεβείας πολίτευμα, καὶ ἀρ χαιοτάτη μέν τις φιλοσοφία, πλὴν ἀλλὰ νεωστὶ πᾶσιν ἀνθρώποις τοῖς καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης νενομοθε- τημένη· ὥστε τὸν ἐξ Ἑλληνισμοῦ ἐπὶ τὸν Χριστια νισμὸν μετατιθέμενον οὐκ ἐπὶ Ἰουδαϊσμὸν ἐκπίπτειν. οὐδ' αὖ πάλιν ἐκ τῆς Ἰουδαϊκῆς ἐθελοθρησκείας ανα χωροῦντα, εὐθὺς Ἕλληνα γενέσθαι· τὸν δὲ ἐξ ἑκα τέρου τάγματος, ἔκ τε Ελληνισμοῦ καὶ Ἰουδαϊσμοῦ μεθιστάμενον ἐπὶ τὸν μέσον παριέναι νόμον τε καὶ βίον τὸν τῶν πάλαι θεοφιλῶν καὶ δικαίων ἀνδρῶν, ὃν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, μακρὸν ἐφησυχάσαντα χρόνον, αὖθις ἀνενεώσατο ἀκολούθως τοῖς αὐτοῦ Μωϋσέως καὶ τῶν λοιπῶν προφητῶν περὶ τούτων αὐτῶν θεσπίσμασιν. Ἐν γοῦν τοῖς πρὸς τὸν ᾿Αβραὰμ χρησμοῖς αὐτὸς ὁ Μωϋσῆς ἀναγράφει θεσπίζων, ὡς ὅτι μελλήσουσιν ἐν ὑστέροις ποτὲ χρόνοις, οὐχ οἱ τοῦ ᾿Αβραὰμ ἀπόγονοι, οὐδ᾽ οἱ ἐκ σπέρματος αὐτοῦ Ἰουδαῖοι· ἀλλὰ γὰρ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς, καὶ πάντα τὰ ἔθνη ἐπὶ τῷ ὁμοίῳ τρόπῳ τῆς τοῦ Ἀβραὰμ θεοσεβείας, εὐλογίας παρὰ Θεοῦ καταξιωθήσεσθαι. Γράφει δὲ οὕτως· « Καὶ εἶπε Κύριος τῷ ᾿Αβραάμ Έξελθε ἐκ τῆς γῆς σου καὶ ἐκ τῆς συγγενείας σου, καὶ ἐκ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου, καὶ δεῦρο εἰς γῆν, ἐν ἄν σοι δείξω. Και ποιήσω σε εἰς ἔθνος μέγα· καὶ ευλογήσω σε, καὶ μεγαλυνῶ τὸ ὄνομά σου, καὶ ἔσῃ εὐλογημένος. Καὶ εὐλογήσω τοὺς εὐλογοῦντάς σε, καὶ τοὺς καταρωμένους σε καταράσομαι, καὶ ἐνευλογη θήσονται ἐν σοὶ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς. » Καὶ πάλιν ὁ Θεὸς εἶπε· « Μὴ κρύψω ἐγὼ ἀπὸ ᾽Αβραὰμ τοῦ παιδός μου ὁ ἐγὼ ποιῶ; ᾽Αβραὰμ δὲ γενόμενος ἔσται εἰς ἔθνος μέγα καὶ πολύ. Καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς. . Πῶς δ᾽ ἂν ἔμελλον τῷ Ἀβραὰμ ἐνευλογηθήσεσθαι πάντα τὰ ἔθνη, καὶ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς, εἰ μηδέν τι προσήκοντες ὑπῆρχον αὐτῷ, μήτε κατὰ ψυχῆς τρόπον, μήτε κατὰ σώματος συγγένειαν ; Τῆς τε γὰρ κατὰ σάρκα συγ- γενείας τίς ἦν πρὸς τὸν ᾿Αβραὰμ συγγένεια, Σκύθαις φέρε εἰπεῖν, ἢ Αἰγυπτίοις, ἢ Αιθίοψιν, ἢ Ἰνδοῖς, ἢ Βρεττανοῖς, ἢ Ισπανοῖς; ἢ πῶς ἂν ταῦτα τὰ ἔθνη καὶ ὅτι τὰ τούτων ἀπῳκισμένα τῆς πρὸς τὸν ᾿Αβραὰμ κατὰ σάρκα συγγενείας χάριν ἔμελλον εὐλογηθήσεσθαι; Αλλ' οὐδὲ τῆς κατὰ ψυχὴν εὐλογίας εἰκὸς ἦν κοινω- νήσειν τῷ ᾽Αβραὰμ πάντα τὰ ἔθνη. Πῶς γάρ; ὅτε τὰ μὲν αὐτῶν ἐκθέσμοις μητρογαμίαις καὶ θυγατρο- μιξίαις, τὰ δ᾽ ἀκολάστοις ὁμιλίαις ἀῤῥένων πρὸς ἄμενας ἀνεφύρετο, τὰ δὲ τὴν εὐσέβειαν ἐν ἀνθρω- DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. A ethnici essent nec Judzi, Deo charos nihilominus c C D Gen. xii, 1-3. • Gen. xviii, 47. justosque si ulli unquam alii, et pios exstitisse, testimonium habuerunt. Convenit igitur tertium quemdam mente concipere cultus divini modum. secundum quem recte vivere poterant. Vide igitur sitne hæc illa ipsa tertia demonstrata nobis inter Judaismum et ethnicismum media ratio, antiquis- sima quidem omnesque alias ætate antecellens, sed quam recenter omnibus gentibus Salvator noster annuntiavit. Atque hæc Christianismus utique fuerit, utpote qui nec ethnicismus est nec Judaismus, inter utrumque media antiquissima quædam cultus divini administratio ac status, genusque philoso- phiæ vetustissimum, sed recens omnibus homini- bus per universum terrarum orbem sancitum : ita ut qui ab ethnicismo ad Christianismum transit, non in Judaismum excidat; neque rursus, qui re- cedit ab Judaico voluntario cultu, statim fiat ethni cus sed qui utroque ordine relicto, ethnicismum deserit atque Judaismum, is mediam subit legem vitamque priscorum charissimorum Deo et justorum virorum, quam Salvator ac Dominus noster, cum per longum illa tempus consopita jacuisset, excita- vit iterum instauravitque, ita uti Mosis et cætero- rum prophetarum vocibus hoc ipsum prædictum fuerat. Nam et in eraculis, quæ Abrahamo edita divinitus Moses testatur, scribit quod futuris olim temporibus non Abrahami posteri et ex semine ejus prognati Judæi, sed omnes tribus terræ et omnes gentes per similem cultus Dei rationem quo Abra- hamus, benedictionem divinam essent obtenturi. Ita enim ait : « Et dixit Dominus ad Abraham : Exi de terra tua, et de cognatione tua, et ex domo patris tui, et vade in terram quam tibi demonstra vero. Et faciam te in gentem magnam : et benedi- cam te, et magnificabo nomen tuum, et eris bene- dictus. Et benedicam benedicentes te, et maledicam maledicentes te, et benedicentur in te omnes tribus terræ. » Atque iterum dixit Deus': « Nunquid abɛ- condam ego ab Abrahamo servo meo, quæ ego facio? Abraham autem flet in gentem magnam et multam. Et benedicentur in eo omnes gentes terræ, a Quomodo autem in Abrahamo benedicenda essent omnes gentes et omnes tribus terræ, si quidem nulla ratione eum contingerent, neque animi ra- tione, neque cognatione corporis? Nam quod ad corporis cognationem attinet, quænam quæso, cum Abrahamo intercedit propinquitas, Scythis verbi gratia vel Ægyptiis, aut Ethiopibus, Indis, Britan- nis vel Hispanis? aut quomodo hæ gentes vel ab bis etiam remotiores, benedicendæ fuerunt propter cognationem cum Abrahamo, quod ad carnem per- tinet? Sed neque quod ad animorum cognationem, eral congruens gentes omnes de benedictione com- muni cum Abrahamo participare. Qui enim? cum aliæ nefandas matrum nuptias vel filiarum concu- bitus probarent, aliæ polluerunt sese incesta mare
PG 22:27ὥστε τὸν ἐξ ἑλληνισμοῦ ἐπὶ τὸν χριστιανισμὸν μετατιθέμενον οὐκ ἐπὶ ἰουδαϊσμὸν ἐκπίπτειν, οὐδ’ αὖ πάλιν [τὸν] ἐκ τῆς ἰουδαϊκῆς ἐθελοθρησκείας ἀναχωροῦντα εὐθὺς Ἕλληνα γίνεσθαι, τὸν δὲ ἐξ ἑκατέρου τάγματος ἔκ τε ἑλληνισμοῦ καὶ ἰουδαϊσμοῦ μεθιστάμενον ἐπὶ τὸν μέσον παριέναι νόμον τε καὶ βίον, τὸν τῶν πάλαι θεοφιλῶν καὶ δικαίων ἀνδρῶν, ὃν ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν μακρὸν ἐφησυχάσαντα χρόνον αὖθις ἀνενεώσατο ἀκολούθως τοῖς αὐτοῦ Μωσέως καὶ τῶν λοιπῶν προφητῶν περὶ τούτων αὐτῶν θεσπίσμασιν. ἐν γοῦν τοῖς πρὸς τὸν Ἀβραὰμ χρησμοῖς αὐτὸς ὁ Μωσῆς ἀναγράφει θεσπίζων, ὡς ὅτι μελλήσουσιν ἐν ὑστέροις ποτὲ χρόνοις οὐχ οἱ τοῦ Ἀβραὰμ ἀπόγονοι οὐδ’ οἱ ἐκ σπέρματος αὐτοῦ Ἰουδαῖοι, ἀλλὰ γὰρ «πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς» καὶ «πάντα τὰ ἔθνη» ἐπὶ τῷ ὁμοίῳ τρόπῳ τῆς τοῦ Ἀβραὰμ θεοσεβείας εὐλογίας παρὰ θεοῦ καταξιωθήσεσθαι. γράφει δὲ οὕτως·
ΙΙ. - ὕλης ἱδρύματι καὶ πνευμάτων πολυπλανῶν δεισιδαι μονίαις ἀνετίθετο· τὰ δὲ ζῶντας κατακαίειν τοὺς γεγηρακότας· τὰ δὲ πυρὶ τοὺς φιλτάτους παραδι δόναι· τὰ δὲ καὶ νεκρῶν ἀπογεύεσθαι καλὸν εἶναι καὶ εὐσεβὲς ἡγεῖτο. Πῶς οὖν τοὺς ἐν τῷ τοιούτῳ θηριώδει βίῳ προηγμένους τῆς τοῦ θεοφιλούς μετα- σχεῖν οἷόν τε ἦν εὐλογίας, εἰ μή ποτ' ἄρα τῆς θησ ριωδίας μεταβαλόντες, τοῦ ὁμοίου τρόπου τῆς τοῦ Αβραὰμ θεοσεβείας ήμελλόν ποτε μεταλήψεσθαι; Ἐπεὶ κἀκεῖνος ἀλλοεθνής τις ὢν καὶ ἀλλότριος, ἧς ὕστερον μετῆλθεν εὐσεβείας λέγεται μετατεθεῖσθαι, καὶ τῆς πατρικῆς δεισιδαιμονίας μεταβεβλήσθαι, οἶκόν τε καὶ συγγένειαν, καὶ ἔθη πάτρια, βίου τα ἀγωγὴν, ἐν ᾗ γεγέννητό τε καὶ τέθραπτο, καταλελοι πέναι· ἠκολουθηκέναι δὲ Θεῷ, τῷ καὶ τοὺς χρησμούς αὐτῷ τοὺς ἀναγράπτους δεδωκότι. Εἰ μὲν οὖν Μωϋσης μετὰ τὸν ᾿Αβραὰμ γενόμενος, καὶ πολιτείαν τινὰ διὰ τῆς ἐκδοθείσης ὑπ' αὐτοῦ νομοθεσίας τῷ Ἰου δαίων έθνει καταβεβλημένος τοιαῦτα ἐνομοθέτησεν, οἷα καὶ τοῖς πρὸ αὐτοῦ θεοφιλέσι κατώρθωτο, καὶ οἷα δυνατὸν ἦν πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐφαρμόττειν, ὡς δύνα σθαι κατὰ τὴν Μωϋσέως διαταγήν πάσας τας φυλάς τῆς γῆς, καὶ πάντα τὰ ἔθνη θεοσεβεῖν· ἦν εἰπεῖν, ὅτι διὰ τῆς Μωϋσέως νομοθεσίας τοὺς ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν θεοσεβήσαντας, καὶ τὸν Ἰουδαϊσμὸν ζηλώ σαντας, πρὸς αὐτούς τε γενησομένους κατὰ τὸν νόμον, ευλογηθήσεσθαι τῇ τοῦ ᾽Αβραὰμ εὐλογία προηγό- ρευε τὰ λόγια. Έχρῆν δὲ καὶ ἡμᾶς τὰ παρὰ Μωϋσεῖ διατεταγμένα φυλάττειν. Ἐπεὶ δὲ οὐκ ἦν ἡ κατὰ Μωϋσέα πολιτεία κατάλληλος τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν ἀλλ᾽ ἢ μόνοις Ἰουδαίοις, καὶ τούτοις οὐχὶ τοῖς πᾶσιν, ἀλλὰ τοῖς ἐπὶ τῆς Ἰουδαίας γῆς τὰς διατριβάς ποι ουμένοις· ἕτερον ἐχρῆν ἐξ ἅπαντος ὑποστῆναι τρόπον παρὰ τὸν Μωϋσέως νόμον, καθ᾽ ἂν ἔμελλον, βιοῦντα ὁμοίως τῷ ᾽Αβραὰμ τὰ καθ' ὅλης οἰκουμένης ἔθνη, τῆς ἴσης αὐτῷ κοινωνήσειν εὐλογίας. Α ποθυσίαις, καὶ ζώων ἀλόγων θεοποιίαις, αψύχου τε Β ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ. Ὅτι μὴ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κατάλληλος ἦν ἡ κατά Μωϋσέα πολιτεία. Οτι δὲ ἡ κατὰ Μωϋσέα διαταγὴ Ἰουδαίοις, ὡς ἔφην, καὶ τούτοις οὐχὶ πᾶσιν οὐδὲ γὰρ τοῖς ἐν διασπορᾷ τυγχάνουσιν, ἀλλ᾽ ἢ μόνοις τοῖς τὴν Πα- λαιστίνην οἰκοῦσιν ἐφήρμοζεν), ὧδέ σοι συλλογιζο μένῳ φανερὸν ἔσται. Φησί που Μωϋσῆς νομοθετών - • Τρὶς τοῦ ἐνιαυτοῦ ὀφθήσεται πᾶν ἀρσενικόν σου ἐνώπιον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου. » Καὶ ἔτι σαφέστερον, ὅπου ἐχρῆν ἀπαντᾶν τοὺς πάντας τρίτον τοῦ ἔτους, ἀφορίζει λέγων· › Τρεῖς καιροὺς τοῦ ἐνιαυτοῦ ὀφθή- σεται πᾶν ἀρσενικόν σου ἐναντίον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου, ἐν τῷ τόπῳ ᾧ ἂν ἐκλέξηται Κύριος, ο Θεω ρεῖς, ὡς οὐκ ἐν πάσῃ πόλει, οὐδ᾽ ὅποι ἔτυχεν ἀπαν τὴν προστάττει, ἀλλ' ἐν τόπῳ ᾧ ἐὰν ἐκλέξηται Κύριος, ὁ Θεός σου. » Ενθα τρισὶν ἑκάστου ἐνιαυτοῦ καιροῖς ἐπὶ ταυτό συνιέναι νομοθετεῖ, καὶ τοὺς και EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS APOLOGETICA. cum maribus libidine : alii cultum Numinis in bo- minibus immolandis, vel divina veneratione brutis animantibus aut idolis, ex inanima materia fabri- calis exhibita ponerent, vel in spirituum multiplicis erroris auctorum superstitionibus collocarent: aliæ vivos exurerent ætate provectiores, aliæ etiam cha- rissimos non dubitarent lammis tradere, aliæ vita spoliatorum vesci carnibus pulchrum et pium esse existimarent. Quomodo igitur eos qui tam belluinam ducerent vitam, consentaneum erat benedictionis viri Deo charissimi fieri consortes, nisi utique bel- luina illa vita abjecta et relicta, consimilem Abra- bamo pietatem aliquando essent amplexuri? Nam et ille alienigena et alienus perhibetur ad eam quam deinde professus est transiisse pietatem, avitamque superstitionem deseruisse, domum, cognationem, mores patrios et vitæ, in qua genitus erat, ratio- nem missam fecisse; Deo autem esse obsecutus, qui etiam oracula scriptis prodita illi edidit. Si igi- tur Moses qui post Abrahamum exstitit, et rem- publicam per promulgatas a se leges Judæorum genti condidit ac fundavit, ejuscemodi leges san- xisset, quas viri Deo chari ante eum recte agendo observassent, et quæ omnibus gentibus congruere, ut omnes tribus terræ et omnes gentes secundum Mosis constitutionem Deum colerent: fas erat aflir- mare, quod omnes ex omnibus gentibus Deum ex lege Mosaica pie colentes et Judaismum sectaples, Judæisque secundum legem conjunctos, Abrahami Lenedictione benedicendos esse divina oracula præ- nuntiaverint. Oportebat etiam nos leges a Mose san- citas observare. Cum autem conditio reipublicae Mosaicæ non fuerit cæteris congruens gentibus, sed tantummodo Judais, neque hisce universis, sed solum versantibus in terra Judaica: necessarium omnino erat aliam constitui rationem, qua præter legem Mosaicam possent gentes ubique terrarum incolentes, quæ consimilem Abrahamo vitam duce- rent, eamdem cum illo benedictionem obtinere. CAPUT III. Quod conditio reipublicæ Mosaicæ non fuerit omnibus gentibus conveniens. C Quod autem constitutiones Mosaicæ Judæis tan- tummodo, ut dixi, neque hisce omnibus (non enim iis qui in dispersione victitabant, sed solis in Pa- D lestina versantibus) accommodate fuerint : evi- dens tibi erit ita colligenti. Ait alicubi Moses le- geque præcipit : « Ter quovis anno apparebit omne masculum tuum coram Domino Deo tuo. > Atque adhuc magis perspicue, ubinam triplici per annum tempore universos convenire oporteret, de- terminat cum ait" : « Tribus temporibus anni ap- parebit omne masculum tuum coram Domino Deo tuo, in loco quem delegerit Dominus. » Vides, quod non in civitate quacunque, nec quovis ubi sors Lu- I erit loco convenire jubet, sed « in loco, quem de- !egerit Dominus Deus tuus '. . Ibi tribus per an- * Exod. xx!!!, 17; Exod. xxxιν, 25. "Deut. xvi, 16. Deut. xxvu, 26.
«καὶ εἶπε κύριος τῷ Ἀβραάμ, ἔξελθε ἐκ τῆς γῆς σου καὶ ἐκ τῆς συγγενείας σου, καὶ ἐκ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου, καὶ δεῦρο εἰς τὴν γῆν, ἣν ἄν σοι δείξω, καὶ ποιήσω σε εἰς ἔθνος μέγα, καὶ εὐλογήσω σε, καὶ μεγαλυνῶ τὸ ὄνομά σου, καὶ ἔσῃ εὐλογημένος, καὶ εὐλογήσω τοὺς εὐλογοῦντάς σε, καὶ τοὺς καταρωμένους σε καταράσομαι, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν σοὶ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς». καὶ πάλιν ὁ θεὸς εἶπεν· «μὴ κρύψω ἐγὼ ἀπὸ Ἀβραὰμ τοῦ παιδός μου ἃ ἐγὼ ποιῶ; Ἀβραὰμ δὲ γινόμενος ἔσται εἰς ἔθνος μέγα καὶ πολύ, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς». Πῶς δ’ ἂν ἔμελλον τῷ Ἀβραὰμ ἐνευλογηθήσεσθαι «πάντα τὰ ἔθνη» καὶ «πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς», εἰ μηδέν τι προσήκοντες ὑπῆρχον αὐτῷ, μήτε κατὰ ψυχῆς τρόπον μήτε κατὰ σώματος συγγένειαν; τῆς τε γὰρ κατὰ σάρκα συγγενείας τίς ἦν πρὸς τὸν Ἀβραὰμ συγγένεια Σκύθαις, φέρε εἰπεῖν, ἢ Αἰγυπτίοις ἢ Αἰθίοψιν ἢ Ἰνδοῖς ἢ Βρεττανοῖς ἢ Ἱσπανοῖς; ἢ πῶς ἂν ταῦτα τὰ ἔθνη καὶ τὰ ἔτι τούτων ἀπῳκισμένα τῆς πρὸς τὸν Ἀβραὰμ κατὰ σάρκα συγγενείας χάριν ἔμελλον εὐλογηθήσεσθαι; ἀλλ’ οὐδὲ τῆς κατὰ ψυχὴν εὐλογίας εἰκὸς ἦν κοινωνήσειν τῷ Ἀβραὰμ πάντα τὰ ἔθνη.
ΙΙ. - ὕλης ἱδρύματι καὶ πνευμάτων πολυπλανῶν δεισιδαι μονίαις ἀνετίθετο· τὰ δὲ ζῶντας κατακαίειν τοὺς γεγηρακότας· τὰ δὲ πυρὶ τοὺς φιλτάτους παραδι δόναι· τὰ δὲ καὶ νεκρῶν ἀπογεύεσθαι καλὸν εἶναι καὶ εὐσεβὲς ἡγεῖτο. Πῶς οὖν τοὺς ἐν τῷ τοιούτῳ θηριώδει βίῳ προηγμένους τῆς τοῦ θεοφιλούς μετα- σχεῖν οἷόν τε ἦν εὐλογίας, εἰ μή ποτ' ἄρα τῆς θησ ριωδίας μεταβαλόντες, τοῦ ὁμοίου τρόπου τῆς τοῦ Αβραὰμ θεοσεβείας ήμελλόν ποτε μεταλήψεσθαι; Ἐπεὶ κἀκεῖνος ἀλλοεθνής τις ὢν καὶ ἀλλότριος, ἧς ὕστερον μετῆλθεν εὐσεβείας λέγεται μετατεθεῖσθαι, καὶ τῆς πατρικῆς δεισιδαιμονίας μεταβεβλήσθαι, οἶκόν τε καὶ συγγένειαν, καὶ ἔθη πάτρια, βίου τα ἀγωγὴν, ἐν ᾗ γεγέννητό τε καὶ τέθραπτο, καταλελοι πέναι· ἠκολουθηκέναι δὲ Θεῷ, τῷ καὶ τοὺς χρησμούς αὐτῷ τοὺς ἀναγράπτους δεδωκότι. Εἰ μὲν οὖν Μωϋσης μετὰ τὸν ᾿Αβραὰμ γενόμενος, καὶ πολιτείαν τινὰ διὰ τῆς ἐκδοθείσης ὑπ' αὐτοῦ νομοθεσίας τῷ Ἰου δαίων έθνει καταβεβλημένος τοιαῦτα ἐνομοθέτησεν, οἷα καὶ τοῖς πρὸ αὐτοῦ θεοφιλέσι κατώρθωτο, καὶ οἷα δυνατὸν ἦν πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐφαρμόττειν, ὡς δύνα σθαι κατὰ τὴν Μωϋσέως διαταγήν πάσας τας φυλάς τῆς γῆς, καὶ πάντα τὰ ἔθνη θεοσεβεῖν· ἦν εἰπεῖν, ὅτι διὰ τῆς Μωϋσέως νομοθεσίας τοὺς ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν θεοσεβήσαντας, καὶ τὸν Ἰουδαϊσμὸν ζηλώ σαντας, πρὸς αὐτούς τε γενησομένους κατὰ τὸν νόμον, ευλογηθήσεσθαι τῇ τοῦ ᾽Αβραὰμ εὐλογία προηγό- ρευε τὰ λόγια. Έχρῆν δὲ καὶ ἡμᾶς τὰ παρὰ Μωϋσεῖ διατεταγμένα φυλάττειν. Ἐπεὶ δὲ οὐκ ἦν ἡ κατὰ Μωϋσέα πολιτεία κατάλληλος τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν ἀλλ᾽ ἢ μόνοις Ἰουδαίοις, καὶ τούτοις οὐχὶ τοῖς πᾶσιν, ἀλλὰ τοῖς ἐπὶ τῆς Ἰουδαίας γῆς τὰς διατριβάς ποι ουμένοις· ἕτερον ἐχρῆν ἐξ ἅπαντος ὑποστῆναι τρόπον παρὰ τὸν Μωϋσέως νόμον, καθ᾽ ἂν ἔμελλον, βιοῦντα ὁμοίως τῷ ᾽Αβραὰμ τὰ καθ' ὅλης οἰκουμένης ἔθνη, τῆς ἴσης αὐτῷ κοινωνήσειν εὐλογίας. Α ποθυσίαις, καὶ ζώων ἀλόγων θεοποιίαις, αψύχου τε Β ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ. Ὅτι μὴ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κατάλληλος ἦν ἡ κατά Μωϋσέα πολιτεία. Οτι δὲ ἡ κατὰ Μωϋσέα διαταγὴ Ἰουδαίοις, ὡς ἔφην, καὶ τούτοις οὐχὶ πᾶσιν οὐδὲ γὰρ τοῖς ἐν διασπορᾷ τυγχάνουσιν, ἀλλ᾽ ἢ μόνοις τοῖς τὴν Πα- λαιστίνην οἰκοῦσιν ἐφήρμοζεν), ὧδέ σοι συλλογιζο μένῳ φανερὸν ἔσται. Φησί που Μωϋσῆς νομοθετών - • Τρὶς τοῦ ἐνιαυτοῦ ὀφθήσεται πᾶν ἀρσενικόν σου ἐνώπιον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου. » Καὶ ἔτι σαφέστερον, ὅπου ἐχρῆν ἀπαντᾶν τοὺς πάντας τρίτον τοῦ ἔτους, ἀφορίζει λέγων· › Τρεῖς καιροὺς τοῦ ἐνιαυτοῦ ὀφθή- σεται πᾶν ἀρσενικόν σου ἐναντίον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου, ἐν τῷ τόπῳ ᾧ ἂν ἐκλέξηται Κύριος, ο Θεω ρεῖς, ὡς οὐκ ἐν πάσῃ πόλει, οὐδ᾽ ὅποι ἔτυχεν ἀπαν τὴν προστάττει, ἀλλ' ἐν τόπῳ ᾧ ἐὰν ἐκλέξηται Κύριος, ὁ Θεός σου. » Ενθα τρισὶν ἑκάστου ἐνιαυτοῦ καιροῖς ἐπὶ ταυτό συνιέναι νομοθετεῖ, καὶ τοὺς και EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS APOLOGETICA. cum maribus libidine : alii cultum Numinis in bo- minibus immolandis, vel divina veneratione brutis animantibus aut idolis, ex inanima materia fabri- calis exhibita ponerent, vel in spirituum multiplicis erroris auctorum superstitionibus collocarent: aliæ vivos exurerent ætate provectiores, aliæ etiam cha- rissimos non dubitarent lammis tradere, aliæ vita spoliatorum vesci carnibus pulchrum et pium esse existimarent. Quomodo igitur eos qui tam belluinam ducerent vitam, consentaneum erat benedictionis viri Deo charissimi fieri consortes, nisi utique bel- luina illa vita abjecta et relicta, consimilem Abra- bamo pietatem aliquando essent amplexuri? Nam et ille alienigena et alienus perhibetur ad eam quam deinde professus est transiisse pietatem, avitamque superstitionem deseruisse, domum, cognationem, mores patrios et vitæ, in qua genitus erat, ratio- nem missam fecisse; Deo autem esse obsecutus, qui etiam oracula scriptis prodita illi edidit. Si igi- tur Moses qui post Abrahamum exstitit, et rem- publicam per promulgatas a se leges Judæorum genti condidit ac fundavit, ejuscemodi leges san- xisset, quas viri Deo chari ante eum recte agendo observassent, et quæ omnibus gentibus congruere, ut omnes tribus terræ et omnes gentes secundum Mosis constitutionem Deum colerent: fas erat aflir- mare, quod omnes ex omnibus gentibus Deum ex lege Mosaica pie colentes et Judaismum sectaples, Judæisque secundum legem conjunctos, Abrahami Lenedictione benedicendos esse divina oracula præ- nuntiaverint. Oportebat etiam nos leges a Mose san- citas observare. Cum autem conditio reipublicae Mosaicæ non fuerit cæteris congruens gentibus, sed tantummodo Judais, neque hisce universis, sed solum versantibus in terra Judaica: necessarium omnino erat aliam constitui rationem, qua præter legem Mosaicam possent gentes ubique terrarum incolentes, quæ consimilem Abrahamo vitam duce- rent, eamdem cum illo benedictionem obtinere. CAPUT III. Quod conditio reipublicæ Mosaicæ non fuerit omnibus gentibus conveniens. C Quod autem constitutiones Mosaicæ Judæis tan- tummodo, ut dixi, neque hisce omnibus (non enim iis qui in dispersione victitabant, sed solis in Pa- D lestina versantibus) accommodate fuerint : evi- dens tibi erit ita colligenti. Ait alicubi Moses le- geque præcipit : « Ter quovis anno apparebit omne masculum tuum coram Domino Deo tuo. > Atque adhuc magis perspicue, ubinam triplici per annum tempore universos convenire oporteret, de- terminat cum ait" : « Tribus temporibus anni ap- parebit omne masculum tuum coram Domino Deo tuo, in loco quem delegerit Dominus. » Vides, quod non in civitate quacunque, nec quovis ubi sors Lu- I erit loco convenire jubet, sed « in loco, quem de- !egerit Dominus Deus tuus '. . Ibi tribus per an- * Exod. xx!!!, 17; Exod. xxxιν, 25. "Deut. xvi, 16. Deut. xxvu, 26.
πῶς γάρ, ὅτε τὰ μὲν αὐτῶν ἐκθέσμοις μητρογαμίαις καὶ θυγατρομιξίας τὰ δ’ ἀκολάστοις ὁμιλίαις ἀρρένων πρὸς ἄρρενας ἀνεφύρετο, τὰ δὲ τὴν εὐσέβειαν ἐν ἀνθρωποθυσίαις καὶ ζῴων ἀλόγων θεοποιίαις ἀψύχου τε ὕλης ἱδρύμασι καὶ πνευμάτων πολυπλανῶν δεισιδαιμονίαις ἀνετίθετο, τὰ δὲ ζῶντας κατακαίειν τοὺς γεγηρακότας, τὰ δὲ πυρὶ τοὺς φιλτάτους παραδιδόναι, τὰ δὲ καὶ νεκρῶν ἀπογεύεσθαι καλὸν εἶναι καὶ εὐσεβὲς ἡγεῖτο; πῶς οὖν τοὺς ἐν τῷ τοιούτῳ θηριώδει βίῳ προηγμένους τῆς τοῦ θεοφιλοῦς μετασχεῖν οἷόν τε ἦν εὐλογίας, εἰ μήποτ’ ἄρα τῆς θηριωδίας μεταβαλόντες τοῦ ὁμοίου τρόπου τῆς τοῦ Ἀβραὰμ θεοσεβείας ἤμελλόν ποτε μεταλήψεσθαι; ἐπεὶ κἀκεῖνος, ἀλλοεθνής τις ὢν καὶ ἀλλότριος ἧς ὕστερον μετῆλθεν εὐσεβείας, λέγεται μετατεθεῖσθαι καὶ τῆς πατρικῆς δεισιδαιμονίας μεταβεβλῆσθαι, οἶκόν τε καὶ συγγένειαν καὶ ἔθη πάτρια βίου τε ἀγωγήν, ἐν ᾗ γεγέννητό τε καὶ τέθραπτο, καταλελοιπέναι, ἠκολουθηκέναι δὲ θεῷ τῷ καὶ τοὺς χρησμοὺς αὐτῷ τοὺς ἀναγράπτους δεδωκότι.
ΙΙ. - ὕλης ἱδρύματι καὶ πνευμάτων πολυπλανῶν δεισιδαι μονίαις ἀνετίθετο· τὰ δὲ ζῶντας κατακαίειν τοὺς γεγηρακότας· τὰ δὲ πυρὶ τοὺς φιλτάτους παραδι δόναι· τὰ δὲ καὶ νεκρῶν ἀπογεύεσθαι καλὸν εἶναι καὶ εὐσεβὲς ἡγεῖτο. Πῶς οὖν τοὺς ἐν τῷ τοιούτῳ θηριώδει βίῳ προηγμένους τῆς τοῦ θεοφιλούς μετα- σχεῖν οἷόν τε ἦν εὐλογίας, εἰ μή ποτ' ἄρα τῆς θησ ριωδίας μεταβαλόντες, τοῦ ὁμοίου τρόπου τῆς τοῦ Αβραὰμ θεοσεβείας ήμελλόν ποτε μεταλήψεσθαι; Ἐπεὶ κἀκεῖνος ἀλλοεθνής τις ὢν καὶ ἀλλότριος, ἧς ὕστερον μετῆλθεν εὐσεβείας λέγεται μετατεθεῖσθαι, καὶ τῆς πατρικῆς δεισιδαιμονίας μεταβεβλήσθαι, οἶκόν τε καὶ συγγένειαν, καὶ ἔθη πάτρια, βίου τα ἀγωγὴν, ἐν ᾗ γεγέννητό τε καὶ τέθραπτο, καταλελοι πέναι· ἠκολουθηκέναι δὲ Θεῷ, τῷ καὶ τοὺς χρησμούς αὐτῷ τοὺς ἀναγράπτους δεδωκότι. Εἰ μὲν οὖν Μωϋσης μετὰ τὸν ᾿Αβραὰμ γενόμενος, καὶ πολιτείαν τινὰ διὰ τῆς ἐκδοθείσης ὑπ' αὐτοῦ νομοθεσίας τῷ Ἰου δαίων έθνει καταβεβλημένος τοιαῦτα ἐνομοθέτησεν, οἷα καὶ τοῖς πρὸ αὐτοῦ θεοφιλέσι κατώρθωτο, καὶ οἷα δυνατὸν ἦν πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐφαρμόττειν, ὡς δύνα σθαι κατὰ τὴν Μωϋσέως διαταγήν πάσας τας φυλάς τῆς γῆς, καὶ πάντα τὰ ἔθνη θεοσεβεῖν· ἦν εἰπεῖν, ὅτι διὰ τῆς Μωϋσέως νομοθεσίας τοὺς ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν θεοσεβήσαντας, καὶ τὸν Ἰουδαϊσμὸν ζηλώ σαντας, πρὸς αὐτούς τε γενησομένους κατὰ τὸν νόμον, ευλογηθήσεσθαι τῇ τοῦ ᾽Αβραὰμ εὐλογία προηγό- ρευε τὰ λόγια. Έχρῆν δὲ καὶ ἡμᾶς τὰ παρὰ Μωϋσεῖ διατεταγμένα φυλάττειν. Ἐπεὶ δὲ οὐκ ἦν ἡ κατὰ Μωϋσέα πολιτεία κατάλληλος τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν ἀλλ᾽ ἢ μόνοις Ἰουδαίοις, καὶ τούτοις οὐχὶ τοῖς πᾶσιν, ἀλλὰ τοῖς ἐπὶ τῆς Ἰουδαίας γῆς τὰς διατριβάς ποι ουμένοις· ἕτερον ἐχρῆν ἐξ ἅπαντος ὑποστῆναι τρόπον παρὰ τὸν Μωϋσέως νόμον, καθ᾽ ἂν ἔμελλον, βιοῦντα ὁμοίως τῷ ᾽Αβραὰμ τὰ καθ' ὅλης οἰκουμένης ἔθνη, τῆς ἴσης αὐτῷ κοινωνήσειν εὐλογίας. Α ποθυσίαις, καὶ ζώων ἀλόγων θεοποιίαις, αψύχου τε Β ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ. Ὅτι μὴ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κατάλληλος ἦν ἡ κατά Μωϋσέα πολιτεία. Οτι δὲ ἡ κατὰ Μωϋσέα διαταγὴ Ἰουδαίοις, ὡς ἔφην, καὶ τούτοις οὐχὶ πᾶσιν οὐδὲ γὰρ τοῖς ἐν διασπορᾷ τυγχάνουσιν, ἀλλ᾽ ἢ μόνοις τοῖς τὴν Πα- λαιστίνην οἰκοῦσιν ἐφήρμοζεν), ὧδέ σοι συλλογιζο μένῳ φανερὸν ἔσται. Φησί που Μωϋσῆς νομοθετών - • Τρὶς τοῦ ἐνιαυτοῦ ὀφθήσεται πᾶν ἀρσενικόν σου ἐνώπιον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου. » Καὶ ἔτι σαφέστερον, ὅπου ἐχρῆν ἀπαντᾶν τοὺς πάντας τρίτον τοῦ ἔτους, ἀφορίζει λέγων· › Τρεῖς καιροὺς τοῦ ἐνιαυτοῦ ὀφθή- σεται πᾶν ἀρσενικόν σου ἐναντίον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου, ἐν τῷ τόπῳ ᾧ ἂν ἐκλέξηται Κύριος, ο Θεω ρεῖς, ὡς οὐκ ἐν πάσῃ πόλει, οὐδ᾽ ὅποι ἔτυχεν ἀπαν τὴν προστάττει, ἀλλ' ἐν τόπῳ ᾧ ἐὰν ἐκλέξηται Κύριος, ὁ Θεός σου. » Ενθα τρισὶν ἑκάστου ἐνιαυτοῦ καιροῖς ἐπὶ ταυτό συνιέναι νομοθετεῖ, καὶ τοὺς και EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS APOLOGETICA. cum maribus libidine : alii cultum Numinis in bo- minibus immolandis, vel divina veneratione brutis animantibus aut idolis, ex inanima materia fabri- calis exhibita ponerent, vel in spirituum multiplicis erroris auctorum superstitionibus collocarent: aliæ vivos exurerent ætate provectiores, aliæ etiam cha- rissimos non dubitarent lammis tradere, aliæ vita spoliatorum vesci carnibus pulchrum et pium esse existimarent. Quomodo igitur eos qui tam belluinam ducerent vitam, consentaneum erat benedictionis viri Deo charissimi fieri consortes, nisi utique bel- luina illa vita abjecta et relicta, consimilem Abra- bamo pietatem aliquando essent amplexuri? Nam et ille alienigena et alienus perhibetur ad eam quam deinde professus est transiisse pietatem, avitamque superstitionem deseruisse, domum, cognationem, mores patrios et vitæ, in qua genitus erat, ratio- nem missam fecisse; Deo autem esse obsecutus, qui etiam oracula scriptis prodita illi edidit. Si igi- tur Moses qui post Abrahamum exstitit, et rem- publicam per promulgatas a se leges Judæorum genti condidit ac fundavit, ejuscemodi leges san- xisset, quas viri Deo chari ante eum recte agendo observassent, et quæ omnibus gentibus congruere, ut omnes tribus terræ et omnes gentes secundum Mosis constitutionem Deum colerent: fas erat aflir- mare, quod omnes ex omnibus gentibus Deum ex lege Mosaica pie colentes et Judaismum sectaples, Judæisque secundum legem conjunctos, Abrahami Lenedictione benedicendos esse divina oracula præ- nuntiaverint. Oportebat etiam nos leges a Mose san- citas observare. Cum autem conditio reipublicae Mosaicæ non fuerit cæteris congruens gentibus, sed tantummodo Judais, neque hisce universis, sed solum versantibus in terra Judaica: necessarium omnino erat aliam constitui rationem, qua præter legem Mosaicam possent gentes ubique terrarum incolentes, quæ consimilem Abrahamo vitam duce- rent, eamdem cum illo benedictionem obtinere. CAPUT III. Quod conditio reipublicæ Mosaicæ non fuerit omnibus gentibus conveniens. C Quod autem constitutiones Mosaicæ Judæis tan- tummodo, ut dixi, neque hisce omnibus (non enim iis qui in dispersione victitabant, sed solis in Pa- D lestina versantibus) accommodate fuerint : evi- dens tibi erit ita colligenti. Ait alicubi Moses le- geque præcipit : « Ter quovis anno apparebit omne masculum tuum coram Domino Deo tuo. > Atque adhuc magis perspicue, ubinam triplici per annum tempore universos convenire oporteret, de- terminat cum ait" : « Tribus temporibus anni ap- parebit omne masculum tuum coram Domino Deo tuo, in loco quem delegerit Dominus. » Vides, quod non in civitate quacunque, nec quovis ubi sors Lu- I erit loco convenire jubet, sed « in loco, quem de- !egerit Dominus Deus tuus '. . Ibi tribus per an- * Exod. xx!!!, 17; Exod. xxxιν, 25. "Deut. xvi, 16. Deut. xxvu, 26.
εἰ μὲν οὖν Μωσῆς μετὰ τὸν Ἀβραὰμ γενόμενος καὶ πολιτείαν τινὰ διὰ τῆς ἐκδοθείσης ὑπ’ αὐτοῦ νομοθεσίας τῷ Ἰουδαίων ἔθνει καταβεβλημένος τοιαῦτα ἐνομοθέτησεν, οἷα καὶ τοῖς πρὸ αὐτοῦ θεοφιλέσι κατώρθωτο, καὶ οἷα δυνατὸν ἦν πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐφαρμόττειν, ὡς δύνασθαι κατὰ τὴν Μωσέως διαταγὴν «πάσας τὰς φυλὰς τῆς γῆς» καὶ «πάντα τὰ ἔθνη» θεοσεβεῖν· ἦν εἰπεῖν, ὅτι διὰ τῆς Μωσέως νομοθεσίας τοὺς ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν θεοσεβήσοντας καὶ τὸν ἰουδαϊσμὸν ζηλώσοντας πρὸς αὐτούς τε γενησομένους κατὰ τὸν νόμον εὐλογηθήσεσθαι τῇ τοῦ Ἀβραὰμ εὐλογίᾳ προηγόρευε τὰ λόγια. ἐχρῆν δὲ καὶ ἡμᾶς τὰ παρὰ Μωσεῖ διατεταγμένα φυλάττειν. ἐπεὶ δὲ οὐκ ἦν ἡ κατὰ Μωσέα πολιτεία κατάλληλος τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν ἀλλ’ ἢ μόνοις Ἰουδαίοις, καὶ τούτοις οὐχὶ τοῖς πᾶσιν ἀλλὰ τοῖς ἐπὶ τῆς Ἰουδαίας γῆς τὰς διατριβὰς ποιουμένοις, ἕτερον ἐχρῆν ἐξ ἅπαντος ὑποστῆναι τρόπον παρὰ τὸν Μωσέως νόμον, καθ’ ὃν ἤμελλον βιοῦντα ὁμοίως τῷ Ἀβραὰμ τὰ καθ’ ὅλης οἰκουμένης ἔθνη τῆς ἴσης αὐτῷ κοινωνήσειν εὐλογίας.
ΙΙ. - ὕλης ἱδρύματι καὶ πνευμάτων πολυπλανῶν δεισιδαι μονίαις ἀνετίθετο· τὰ δὲ ζῶντας κατακαίειν τοὺς γεγηρακότας· τὰ δὲ πυρὶ τοὺς φιλτάτους παραδι δόναι· τὰ δὲ καὶ νεκρῶν ἀπογεύεσθαι καλὸν εἶναι καὶ εὐσεβὲς ἡγεῖτο. Πῶς οὖν τοὺς ἐν τῷ τοιούτῳ θηριώδει βίῳ προηγμένους τῆς τοῦ θεοφιλούς μετα- σχεῖν οἷόν τε ἦν εὐλογίας, εἰ μή ποτ' ἄρα τῆς θησ ριωδίας μεταβαλόντες, τοῦ ὁμοίου τρόπου τῆς τοῦ Αβραὰμ θεοσεβείας ήμελλόν ποτε μεταλήψεσθαι; Ἐπεὶ κἀκεῖνος ἀλλοεθνής τις ὢν καὶ ἀλλότριος, ἧς ὕστερον μετῆλθεν εὐσεβείας λέγεται μετατεθεῖσθαι, καὶ τῆς πατρικῆς δεισιδαιμονίας μεταβεβλήσθαι, οἶκόν τε καὶ συγγένειαν, καὶ ἔθη πάτρια, βίου τα ἀγωγὴν, ἐν ᾗ γεγέννητό τε καὶ τέθραπτο, καταλελοι πέναι· ἠκολουθηκέναι δὲ Θεῷ, τῷ καὶ τοὺς χρησμούς αὐτῷ τοὺς ἀναγράπτους δεδωκότι. Εἰ μὲν οὖν Μωϋσης μετὰ τὸν ᾿Αβραὰμ γενόμενος, καὶ πολιτείαν τινὰ διὰ τῆς ἐκδοθείσης ὑπ' αὐτοῦ νομοθεσίας τῷ Ἰου δαίων έθνει καταβεβλημένος τοιαῦτα ἐνομοθέτησεν, οἷα καὶ τοῖς πρὸ αὐτοῦ θεοφιλέσι κατώρθωτο, καὶ οἷα δυνατὸν ἦν πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐφαρμόττειν, ὡς δύνα σθαι κατὰ τὴν Μωϋσέως διαταγήν πάσας τας φυλάς τῆς γῆς, καὶ πάντα τὰ ἔθνη θεοσεβεῖν· ἦν εἰπεῖν, ὅτι διὰ τῆς Μωϋσέως νομοθεσίας τοὺς ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν θεοσεβήσαντας, καὶ τὸν Ἰουδαϊσμὸν ζηλώ σαντας, πρὸς αὐτούς τε γενησομένους κατὰ τὸν νόμον, ευλογηθήσεσθαι τῇ τοῦ ᾽Αβραὰμ εὐλογία προηγό- ρευε τὰ λόγια. Έχρῆν δὲ καὶ ἡμᾶς τὰ παρὰ Μωϋσεῖ διατεταγμένα φυλάττειν. Ἐπεὶ δὲ οὐκ ἦν ἡ κατὰ Μωϋσέα πολιτεία κατάλληλος τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν ἀλλ᾽ ἢ μόνοις Ἰουδαίοις, καὶ τούτοις οὐχὶ τοῖς πᾶσιν, ἀλλὰ τοῖς ἐπὶ τῆς Ἰουδαίας γῆς τὰς διατριβάς ποι ουμένοις· ἕτερον ἐχρῆν ἐξ ἅπαντος ὑποστῆναι τρόπον παρὰ τὸν Μωϋσέως νόμον, καθ᾽ ἂν ἔμελλον, βιοῦντα ὁμοίως τῷ ᾽Αβραὰμ τὰ καθ' ὅλης οἰκουμένης ἔθνη, τῆς ἴσης αὐτῷ κοινωνήσειν εὐλογίας. Α ποθυσίαις, καὶ ζώων ἀλόγων θεοποιίαις, αψύχου τε Β ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ. Ὅτι μὴ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κατάλληλος ἦν ἡ κατά Μωϋσέα πολιτεία. Οτι δὲ ἡ κατὰ Μωϋσέα διαταγὴ Ἰουδαίοις, ὡς ἔφην, καὶ τούτοις οὐχὶ πᾶσιν οὐδὲ γὰρ τοῖς ἐν διασπορᾷ τυγχάνουσιν, ἀλλ᾽ ἢ μόνοις τοῖς τὴν Πα- λαιστίνην οἰκοῦσιν ἐφήρμοζεν), ὧδέ σοι συλλογιζο μένῳ φανερὸν ἔσται. Φησί που Μωϋσῆς νομοθετών - • Τρὶς τοῦ ἐνιαυτοῦ ὀφθήσεται πᾶν ἀρσενικόν σου ἐνώπιον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου. » Καὶ ἔτι σαφέστερον, ὅπου ἐχρῆν ἀπαντᾶν τοὺς πάντας τρίτον τοῦ ἔτους, ἀφορίζει λέγων· › Τρεῖς καιροὺς τοῦ ἐνιαυτοῦ ὀφθή- σεται πᾶν ἀρσενικόν σου ἐναντίον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου, ἐν τῷ τόπῳ ᾧ ἂν ἐκλέξηται Κύριος, ο Θεω ρεῖς, ὡς οὐκ ἐν πάσῃ πόλει, οὐδ᾽ ὅποι ἔτυχεν ἀπαν τὴν προστάττει, ἀλλ' ἐν τόπῳ ᾧ ἐὰν ἐκλέξηται Κύριος, ὁ Θεός σου. » Ενθα τρισὶν ἑκάστου ἐνιαυτοῦ καιροῖς ἐπὶ ταυτό συνιέναι νομοθετεῖ, καὶ τοὺς και EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS APOLOGETICA. cum maribus libidine : alii cultum Numinis in bo- minibus immolandis, vel divina veneratione brutis animantibus aut idolis, ex inanima materia fabri- calis exhibita ponerent, vel in spirituum multiplicis erroris auctorum superstitionibus collocarent: aliæ vivos exurerent ætate provectiores, aliæ etiam cha- rissimos non dubitarent lammis tradere, aliæ vita spoliatorum vesci carnibus pulchrum et pium esse existimarent. Quomodo igitur eos qui tam belluinam ducerent vitam, consentaneum erat benedictionis viri Deo charissimi fieri consortes, nisi utique bel- luina illa vita abjecta et relicta, consimilem Abra- bamo pietatem aliquando essent amplexuri? Nam et ille alienigena et alienus perhibetur ad eam quam deinde professus est transiisse pietatem, avitamque superstitionem deseruisse, domum, cognationem, mores patrios et vitæ, in qua genitus erat, ratio- nem missam fecisse; Deo autem esse obsecutus, qui etiam oracula scriptis prodita illi edidit. Si igi- tur Moses qui post Abrahamum exstitit, et rem- publicam per promulgatas a se leges Judæorum genti condidit ac fundavit, ejuscemodi leges san- xisset, quas viri Deo chari ante eum recte agendo observassent, et quæ omnibus gentibus congruere, ut omnes tribus terræ et omnes gentes secundum Mosis constitutionem Deum colerent: fas erat aflir- mare, quod omnes ex omnibus gentibus Deum ex lege Mosaica pie colentes et Judaismum sectaples, Judæisque secundum legem conjunctos, Abrahami Lenedictione benedicendos esse divina oracula præ- nuntiaverint. Oportebat etiam nos leges a Mose san- citas observare. Cum autem conditio reipublicae Mosaicæ non fuerit cæteris congruens gentibus, sed tantummodo Judais, neque hisce universis, sed solum versantibus in terra Judaica: necessarium omnino erat aliam constitui rationem, qua præter legem Mosaicam possent gentes ubique terrarum incolentes, quæ consimilem Abrahamo vitam duce- rent, eamdem cum illo benedictionem obtinere. CAPUT III. Quod conditio reipublicæ Mosaicæ non fuerit omnibus gentibus conveniens. C Quod autem constitutiones Mosaicæ Judæis tan- tummodo, ut dixi, neque hisce omnibus (non enim iis qui in dispersione victitabant, sed solis in Pa- D lestina versantibus) accommodate fuerint : evi- dens tibi erit ita colligenti. Ait alicubi Moses le- geque præcipit : « Ter quovis anno apparebit omne masculum tuum coram Domino Deo tuo. > Atque adhuc magis perspicue, ubinam triplici per annum tempore universos convenire oporteret, de- terminat cum ait" : « Tribus temporibus anni ap- parebit omne masculum tuum coram Domino Deo tuo, in loco quem delegerit Dominus. » Vides, quod non in civitate quacunque, nec quovis ubi sors Lu- I erit loco convenire jubet, sed « in loco, quem de- !egerit Dominus Deus tuus '. . Ibi tribus per an- * Exod. xx!!!, 17; Exod. xxxιν, 25. "Deut. xvi, 16. Deut. xxvu, 26.
PG 22:29Ὅτι δὲ ἡ κατὰ Μωσέα διαταγὴ Ἰουδαίοις, ὡς ἔφην, καὶ τούτοις οὐχὶ πᾶσιν, οὐδὲ γὰρ τοῖς ἐν διασπορᾷ τυγχάνουσιν, ἀλλ’ ἢ μόνοις τοῖς τὴν Παλαιστίνην οἰκοῦσιν ἐφήρμοζεν, ὧδέ σοι συλλογιζομένῳ φανερὸν ἔσται. φησί που Μωσῆς νομοθετῶν· «τρὶς τοῦ ἐνιαυτοῦ ὀφθήσεται πᾶν ἀρσενικόν σου ἐνώπιον κυρίου τοῦ θεοῦ σου». καὶ ἔτι σαφέστερον ὅπου ἐχρῆν ἀπαντᾶν τοὺς πάντας τρὶς τοῦ ἔτους ἀφορίζει λέγων· «τρεῖς καιροὺς τοῦ ἐνιαυτοῦ ὀφθήσεται πᾶν ἀρσενικόν σου ἐναντίον κυρίου τοῦ θεοῦ σου ἐν τῷ τόπῳ ᾧ ἂν ἐκλέξηται κύριος». Θεωρεῖς ὡς οὐκ ἐν πάσῃ πόλει οὐδ’ ὅποι ἔτυχεν ἀπαντᾶν προςτάττει, ἀλλ’ «ἐν τόπῳ ᾧ ἐὰν ἐκλέξηται κύριος ὁ θεός σου»· ἔνθα τρισὶν ἑκάστου ἐνιαυτοῦ καιροῖς ἐπὶ ταὐτὸ συνιέναι νομοθετεῖ, καὶ τοὺς καιροὺς ἀφορίζει καθ’ οὓς ἀπαντᾶν ἐχρῆν ἐν τῷ τόπῳ, ἐν ᾧ τὰ τῆς κατ’ αὐτὸν λατρείας ἐπετελεῖτο, ἕνα μὲν τοῦ πάσχα, δεύτερον τὸν μετὰ πεντήκοντα ἡμέρας ἐπὶ τῆς ὀνομαζομένης πεντηκοστῆς ἑορτῆς, καὶ τρίτον τῷ ἑβδόμῳ μηνὶ μετὰ τὸ πάσχα κατὰ τὴν τοῦ ἱλασμοῦ ἡμέραν, καθ’ ἣν εἰσέτι νῦν Ἰουδαῖοι πάντες τὴν νηστείαν ἐπιτελοῦσιν· ἐπαρᾶταί τε τοῖς μὴ ἐμμένουσι τοῖς νομοθετουμένοις.
ρεὺς ἀφορίζει, καθ' οὓς ἀπαντᾶν ἐχρῆν ἐν τῷ τόπῳ, ἐν ᾧ τὰ τῆς κατ' αὐτὸν λατρείας ἐπετελεῖτο· ἕνα μὲν τοῦ Πάσχα, δεύτερον τὸν μετὰ πεντήκοντα ἡμέ- ρας ἐπὶ τῆς ὀνομαζομένης Πεντηκοστῆς ἑορτῆς· καὶ τρίτον τῷ ἑβδόμῳ μηνὶ μετὰ τὸ Πάσχα κατὰ τὴν τοῦ λασμοῦ ἡμέραν, καθ' ἣν εἰσέτι νῦν Ἰουδαῖοι πάντες τὴν νηστείαν ἐπιτελοῦσιν. Ἐπαρᾶτα! τε τοῖς μὴ Εμμένουσι τοῖς νομοθετουμένοις. Οὐκοῦν τοὺς μέλη λοντας ἅπαντας ἀπαντᾶν τρίτον τοῦ ἔτους εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα, καὶ τὰ νόμιμα πληροῦν, οὐ πόρξω που τῆς Ἰουδαίας ἐχρῆν δή που οἰκεῖν, ἀλλ᾽ εἰσὶν ἀμφὶ τοὺς ὅρους· εἰ δὲ δὴ τοῖς ποῤῥωτάτω τῆς Παλαιστί- ντις οἰκοῦσιν Ἰουδαίοις ἀδύνατα ἦν τελεῖν τὰ νενομο- θετημένα, πολλοῦ φάναι τοῖς πᾶσιν ἔθνεσι, καὶ τοῖς ἐν ταῖς ἐσχατιαῖς τῆς γῆς ἐφαρμόζειν. Ἐπάκουσον δὲ τίνα τρόπον ὁ αὐτὸς πάλιν νομοθέτης τὴν ἀπὸ λέ- χους γυναῖκα ἀπαντᾶν προστάττει, καὶ θυσίας τῷ Θεῷ προσφέρειν, λέγων οὕτως· « Καὶ ἐλάλησε Κύριος πρὸς Μωϋσῆν, λέγων· Λάλησον τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ, καὶ ἐρεῖς πρὸς αὐτούς· Γυνὴ ἥτις ἐὰν σπερματισθῇ, καὶ τέκῃ ἄρσεν, ἀκάθαρτος ἔσται ἑπτὰ ἡμέρας. » Εἶτα μεταξύ τινα εἰπὼν, ἐπιφέρει ο Καὶ ὅταν πλη- ρωθῶσιν αἱ ἡμέραι καθάρσεως αὐτῆς ἐφ' υἱῷ ἡ ἐπὶ θυγατρί, προσοίσει ἀμνὸν ἐνιαύσιον εἰς ολοκάρπωμα, καὶ νεοσσὸν περιστερᾶς ἢ τρυγόνα περὶ ἁμαρτίας, ἐπὶ τὴν θύραν τῆς σκηνῆς τοῦ μαρτυρίου. Πρὸς τὸν ἱερέα προσοίσει αὐτὰ ἔναντι Κυρίου. Καὶ ἐξιλάσεται περὶ αὐτῆς ὁ ἱερεύς, καὶ καθαριεῖ αὐτὴν ἀπὸ τῆς πης γῆς τοῦ αἵματος αὐτῆς. Οὗτος ὁ νόμος τῆς τικτού σης ἄρσεν ἢ θῆλυ. » Ετι πρὸς τούτοις ὁ αὐτὸς καὶ τὸν ἀπὸ κήδους καὶ νεκρῶν ἐπαφῆς προστάττει μὴ ἄλλως καθαίρεσθαι ἢ διά τινος σποδοῦ δαμάλεως ἐφ' ὅλαις ἡμέραις ἑπτὰ, τῶν συνήθων ἀποστάντα. Λέ- γει γοῦν· «Καὶ ἔσται τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ καὶ τοῖς προ- κειμένοις προσηλύτοις ἐν μέσῳ αὐτῶν νόμιμον αἰώ νιον. ῾Ο ἀπτόμενος τοῦ τεθνηκότος πάσης ψυχῆς ἀν θρώπου ἀκάθαρτος ἔσται· ἑπτὰ ἡμέραις ἀγνισθήσε- ται· τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ καὶ τῇ ἑβδόμῃ καθαρισθή- σεται. Ἐὰν δὲ μὴ ἀφαγνισθῇ τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ καὶ τῇ ἑβδόμῃ, οὐ καθαρὸς ἔσται. Πᾶς ὁ ἀπτόμενος τοῦ τεθνηκότος ἀπὸ ψυχῆς ἀνθρώπου, ἐὰν ἀποθάνῃ καὶ μὴ ἀγνισθῇ, τὴν σκηνὴν τοῦ μαρτυρίου τοῦ Κυρίου ἐμίανεν. Ἐκτριβήσεται ἡ ψυχὴ ἐκείνη ἐξ Ισραήλ, ότι ὕδωρ ραντισμοῦ οὐ περιεῤῥαντίσθη ἐπ' αὐτόν· ἀκάθαρτός ἐστιν, ἀκαθαρσία ἐπ' αὐτῷ ἔσται. Καὶ οὗ- τος ὁ νόμος. "Ανθρωπος ἐὰν ἀποθάνῃ ἐν οἰκίᾳ, πᾶς εἰσπορευόμενος εἰς τὴν οἰκίαν, καὶ πάντα ὅσα ἐστὶν ἐν τῇ οἰκίᾳ, ἀκάθαρτά ἐστιν ἑπτὰ ἡμέρας. Καὶ πᾶν σκεῦος ἀνεῳγμένον, ὅσα οὐχὶ δεσμῷ καταδέδεται, ἀκάθαρτα ἔσται. Καὶ πᾶς ὃς ἂν ἄψηται ἐπὶ πρόσ- στην τοῦ πεδίου τραυματίου ῥομφαίας, ἢ νεκροῦ, ἡ ὀνέου ἀνθρωπίνου, ἢ μνήματος, ἀκάθαρτός ἐστιν ἑπτὰ ἡμέρας. Καὶ λήψονται τῷ ἀκαθάρτῳ ἀπὸ τῆς αποδιᾶς τῆς κατακεκαυμένης τοῦ ἁγνισμοῦ, καὶ ἐκ- χέουσιν αὐτὴν εἰς σκεῦος (2), καὶ λήψονται ύσσωπον· καὶ βάψει ἀνὴρ καθαρὸς, καὶ περιῤῥανεῖ ἐπὶ τὸν οἶ- DEMONSTRATIONIS EVANGÉLICÆ LIB. I. A num temporibus, congregari in unum jubet, ten- poraque determinat quibus convenire oporteat loco quo divini cultus officia obibantur; unum quidem Paschalis, alterum post dies quinquaginta, festo quod Pentecostes inde venit nomine, et tertium mense septimo post Pascha, die expiationis, quo etiamnum Judæi hodie omnes jejunium celebrant. Diris autem Moses eos devovet, qui legibus suis sancita non observaverint. Atqui hos, qui triplici vice per annum deberent Hierosolymis convenire, ritusque legibus constitutos ad plenum obire, non procul a Judæa habitare oportebat : qui vero circa extremos Palæstinæ limites, aut longius a Palæstina degebant Judzi, præcepta legis perficere nequi bant; tantum abest, ut omnibus gentibus et ulti- mas terras incolentibus hæc potuerit congruere. Audi porro quomodo idem rursus legislator mu- lierem a puerperio accedere et sacrificium Deo of- ferre jubeat, cum ait : • Locutusque est Dominus ad Mosen et dixit: Loquere filiis Israel et dices ad eos: Mulier quæcunque conceperit semen et pepe- rerit masculum, immunda erit septem dies. Deinde interjectis nonnullis subjungit " ; « Et cum impleti fuerint dies purificationis ejus, pro filio aut pro alia, offeret agnum anniculum in holocaustum, et pullum columbæ, aut turturem pro peccato ad hostium tabernaculi testimonii. Ad sacerdotem of feret ea ante Dominum. Et exorabit pro ea sacer- dos, et purificabit eam a fonte sanguinis ejus. Hæc est lex parientis masculum et feminam. › Præterea C idem contaminatum ex funere et contactu mortui, præcipit non alio modo purificari quam per cinerem juvencæ, diebus integris septem, negotiisque con- suetis abstinere. Ait igitur : « Et erit filiis Israel et proselytis accedentibus in medio eorum legiti- mum æternum. Qui tetigerit cadaver hominis cu- jusque anima exuium, immundus erit septem diem bus : purificabitur die tertio et die septimo, et mundus erit. Si vero non fuerit purificatus die tertio et die septimo, nou erit mundus. Omnis qui tetigerit cadaver hominis mortui anima exulum, et non fuerit purificatus, tabernaculum Domini polluit. Exterminabitur anima illa ex Israel, quo- niam aqua aspersionis non circumaspersa est su- per eum : immundus est; immunditia super eum erit. Et hæc est lex. Homo si mortuus fuerit in domo, omnis ingrediens in domum, et omnia quæ sunt in domo,. immunda sunt septem diebus. Et omne vas apertum, quæcunque non vinculo (oper- culi) alligata sunt, immunda erunt. Et omnis qui in agro tetigerit occisum gladio vulneribus, vel mor- tuum, vel ossum hominis aut sepulcrum; immun- dus erit diebus septem. Et sument pro immundo, de cinere combustæ (juvenca) purificationis, et ef- fundent eum in vas, et sument hyssopum, et tinget vir purus eţ circumasperget super domum et super B D Levit. xt, 1, 2. ** Ibid. 6, 7. Num. xix,10-21. (2) Leg. ἐκχέουσιν ἐπ' αὐτὴν ὕδωρ ζῶν εἰς σκεῦος, et effundent super cum (cinerem) aquam viventem in cas.
οὐκοῦν τοὺς μέλλοντας ἀπαντᾶν τρὶς τοῦ ἔτους εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα καὶ τὰ νόμιμα πληροῦν οὐ πόρρω που τῆς Ἰουδαίας ἐχρῆν δήπου οἰκεῖν, ἀλλ’ εἴσω ἀμφὶ τοὺς ὅρους· εἰ δὲ δὴ τοῖς πορρωτάτω τῆς Παλαιστίνης οἰκοῦσιν Ἰουδαίοις ἀδύνατα ἦν τελεῖν τὰ νενομοθετημένα, πολλοῦ δεῖ φάναι πᾶσι τοῖς ἔθνεσι καὶ τοῖς ἐν ταῖς ἐσχατιαῖς τῆς γῆς ἐφαρμόζειν. Ἐπάκουσον δὲ τίνα τρόπον ὁ αὐτὸς πάλιν νομοθέτης τὴν ἀπὸ λέχους γυναῖκα ἀπαντᾶν προστάττει καὶ θυσίας τῷ θεῷ προσφέρειν, λέγων οὕτως· «καὶ ἐλάλησε κύριος πρὸς Μωσῆν, λέγων λάλησον τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ, καὶ ἐρεῖς πρὸς αὐτούς, γυνὴ ἥτις ἐὰν σπερματισθῇ καὶ τέκῃ ἄρσεν ἀκάθαρτος ἔσται ἑπτὰ ἡμέρας». εἶτα μεταξύ τινα εἰπὼν ἐπιφέρει· «καὶ ὅταν πληρωθῶσιν αἱ ἡμέραι καθάρσεως αὐτῆς ἐφ’ υἱῷ ἢ ἐπὶ θυγατρί, προσοίσει ἀμνὸν ἐνιαύσιον εἰς ὁλοκάρπωμα, καὶ νεοσσὸν περιστερᾶς ἢ τρυγόνα περὶ ἁμαρτίας, ἐπὶ τὴν θύραν τῆς σκηνῆς τοῦ μαρτυρίου πρὸς τὸν ἱερέα προσοίσει αὐτὰ ἔναντι κυρίου. καὶ ἐξιλάσεται περὶ αὐτῆς ὁ ἱερεὺς καὶ καθαριεῖ αὐτὴν ἀπὸ τῆς πηγῆς τοῦ αἵματος αὐτῆς. οὗτος ὁ νόμος τῆς τικτούσης ἄρσεν ἢ θῆλυ».
ρεὺς ἀφορίζει, καθ' οὓς ἀπαντᾶν ἐχρῆν ἐν τῷ τόπῳ, ἐν ᾧ τὰ τῆς κατ' αὐτὸν λατρείας ἐπετελεῖτο· ἕνα μὲν τοῦ Πάσχα, δεύτερον τὸν μετὰ πεντήκοντα ἡμέ- ρας ἐπὶ τῆς ὀνομαζομένης Πεντηκοστῆς ἑορτῆς· καὶ τρίτον τῷ ἑβδόμῳ μηνὶ μετὰ τὸ Πάσχα κατὰ τὴν τοῦ λασμοῦ ἡμέραν, καθ' ἣν εἰσέτι νῦν Ἰουδαῖοι πάντες τὴν νηστείαν ἐπιτελοῦσιν. Ἐπαρᾶτα! τε τοῖς μὴ Εμμένουσι τοῖς νομοθετουμένοις. Οὐκοῦν τοὺς μέλη λοντας ἅπαντας ἀπαντᾶν τρίτον τοῦ ἔτους εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα, καὶ τὰ νόμιμα πληροῦν, οὐ πόρξω που τῆς Ἰουδαίας ἐχρῆν δή που οἰκεῖν, ἀλλ᾽ εἰσὶν ἀμφὶ τοὺς ὅρους· εἰ δὲ δὴ τοῖς ποῤῥωτάτω τῆς Παλαιστί- ντις οἰκοῦσιν Ἰουδαίοις ἀδύνατα ἦν τελεῖν τὰ νενομο- θετημένα, πολλοῦ φάναι τοῖς πᾶσιν ἔθνεσι, καὶ τοῖς ἐν ταῖς ἐσχατιαῖς τῆς γῆς ἐφαρμόζειν. Ἐπάκουσον δὲ τίνα τρόπον ὁ αὐτὸς πάλιν νομοθέτης τὴν ἀπὸ λέ- χους γυναῖκα ἀπαντᾶν προστάττει, καὶ θυσίας τῷ Θεῷ προσφέρειν, λέγων οὕτως· « Καὶ ἐλάλησε Κύριος πρὸς Μωϋσῆν, λέγων· Λάλησον τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ, καὶ ἐρεῖς πρὸς αὐτούς· Γυνὴ ἥτις ἐὰν σπερματισθῇ, καὶ τέκῃ ἄρσεν, ἀκάθαρτος ἔσται ἑπτὰ ἡμέρας. » Εἶτα μεταξύ τινα εἰπὼν, ἐπιφέρει ο Καὶ ὅταν πλη- ρωθῶσιν αἱ ἡμέραι καθάρσεως αὐτῆς ἐφ' υἱῷ ἡ ἐπὶ θυγατρί, προσοίσει ἀμνὸν ἐνιαύσιον εἰς ολοκάρπωμα, καὶ νεοσσὸν περιστερᾶς ἢ τρυγόνα περὶ ἁμαρτίας, ἐπὶ τὴν θύραν τῆς σκηνῆς τοῦ μαρτυρίου. Πρὸς τὸν ἱερέα προσοίσει αὐτὰ ἔναντι Κυρίου. Καὶ ἐξιλάσεται περὶ αὐτῆς ὁ ἱερεύς, καὶ καθαριεῖ αὐτὴν ἀπὸ τῆς πης γῆς τοῦ αἵματος αὐτῆς. Οὗτος ὁ νόμος τῆς τικτού σης ἄρσεν ἢ θῆλυ. » Ετι πρὸς τούτοις ὁ αὐτὸς καὶ τὸν ἀπὸ κήδους καὶ νεκρῶν ἐπαφῆς προστάττει μὴ ἄλλως καθαίρεσθαι ἢ διά τινος σποδοῦ δαμάλεως ἐφ' ὅλαις ἡμέραις ἑπτὰ, τῶν συνήθων ἀποστάντα. Λέ- γει γοῦν· «Καὶ ἔσται τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ καὶ τοῖς προ- κειμένοις προσηλύτοις ἐν μέσῳ αὐτῶν νόμιμον αἰώ νιον. ῾Ο ἀπτόμενος τοῦ τεθνηκότος πάσης ψυχῆς ἀν θρώπου ἀκάθαρτος ἔσται· ἑπτὰ ἡμέραις ἀγνισθήσε- ται· τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ καὶ τῇ ἑβδόμῃ καθαρισθή- σεται. Ἐὰν δὲ μὴ ἀφαγνισθῇ τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ καὶ τῇ ἑβδόμῃ, οὐ καθαρὸς ἔσται. Πᾶς ὁ ἀπτόμενος τοῦ τεθνηκότος ἀπὸ ψυχῆς ἀνθρώπου, ἐὰν ἀποθάνῃ καὶ μὴ ἀγνισθῇ, τὴν σκηνὴν τοῦ μαρτυρίου τοῦ Κυρίου ἐμίανεν. Ἐκτριβήσεται ἡ ψυχὴ ἐκείνη ἐξ Ισραήλ, ότι ὕδωρ ραντισμοῦ οὐ περιεῤῥαντίσθη ἐπ' αὐτόν· ἀκάθαρτός ἐστιν, ἀκαθαρσία ἐπ' αὐτῷ ἔσται. Καὶ οὗ- τος ὁ νόμος. "Ανθρωπος ἐὰν ἀποθάνῃ ἐν οἰκίᾳ, πᾶς εἰσπορευόμενος εἰς τὴν οἰκίαν, καὶ πάντα ὅσα ἐστὶν ἐν τῇ οἰκίᾳ, ἀκάθαρτά ἐστιν ἑπτὰ ἡμέρας. Καὶ πᾶν σκεῦος ἀνεῳγμένον, ὅσα οὐχὶ δεσμῷ καταδέδεται, ἀκάθαρτα ἔσται. Καὶ πᾶς ὃς ἂν ἄψηται ἐπὶ πρόσ- στην τοῦ πεδίου τραυματίου ῥομφαίας, ἢ νεκροῦ, ἡ ὀνέου ἀνθρωπίνου, ἢ μνήματος, ἀκάθαρτός ἐστιν ἑπτὰ ἡμέρας. Καὶ λήψονται τῷ ἀκαθάρτῳ ἀπὸ τῆς αποδιᾶς τῆς κατακεκαυμένης τοῦ ἁγνισμοῦ, καὶ ἐκ- χέουσιν αὐτὴν εἰς σκεῦος (2), καὶ λήψονται ύσσωπον· καὶ βάψει ἀνὴρ καθαρὸς, καὶ περιῤῥανεῖ ἐπὶ τὸν οἶ- DEMONSTRATIONIS EVANGÉLICÆ LIB. I. A num temporibus, congregari in unum jubet, ten- poraque determinat quibus convenire oporteat loco quo divini cultus officia obibantur; unum quidem Paschalis, alterum post dies quinquaginta, festo quod Pentecostes inde venit nomine, et tertium mense septimo post Pascha, die expiationis, quo etiamnum Judæi hodie omnes jejunium celebrant. Diris autem Moses eos devovet, qui legibus suis sancita non observaverint. Atqui hos, qui triplici vice per annum deberent Hierosolymis convenire, ritusque legibus constitutos ad plenum obire, non procul a Judæa habitare oportebat : qui vero circa extremos Palæstinæ limites, aut longius a Palæstina degebant Judzi, præcepta legis perficere nequi bant; tantum abest, ut omnibus gentibus et ulti- mas terras incolentibus hæc potuerit congruere. Audi porro quomodo idem rursus legislator mu- lierem a puerperio accedere et sacrificium Deo of- ferre jubeat, cum ait : • Locutusque est Dominus ad Mosen et dixit: Loquere filiis Israel et dices ad eos: Mulier quæcunque conceperit semen et pepe- rerit masculum, immunda erit septem dies. Deinde interjectis nonnullis subjungit " ; « Et cum impleti fuerint dies purificationis ejus, pro filio aut pro alia, offeret agnum anniculum in holocaustum, et pullum columbæ, aut turturem pro peccato ad hostium tabernaculi testimonii. Ad sacerdotem of feret ea ante Dominum. Et exorabit pro ea sacer- dos, et purificabit eam a fonte sanguinis ejus. Hæc est lex parientis masculum et feminam. › Præterea C idem contaminatum ex funere et contactu mortui, præcipit non alio modo purificari quam per cinerem juvencæ, diebus integris septem, negotiisque con- suetis abstinere. Ait igitur : « Et erit filiis Israel et proselytis accedentibus in medio eorum legiti- mum æternum. Qui tetigerit cadaver hominis cu- jusque anima exuium, immundus erit septem diem bus : purificabitur die tertio et die septimo, et mundus erit. Si vero non fuerit purificatus die tertio et die septimo, nou erit mundus. Omnis qui tetigerit cadaver hominis mortui anima exulum, et non fuerit purificatus, tabernaculum Domini polluit. Exterminabitur anima illa ex Israel, quo- niam aqua aspersionis non circumaspersa est su- per eum : immundus est; immunditia super eum erit. Et hæc est lex. Homo si mortuus fuerit in domo, omnis ingrediens in domum, et omnia quæ sunt in domo,. immunda sunt septem diebus. Et omne vas apertum, quæcunque non vinculo (oper- culi) alligata sunt, immunda erunt. Et omnis qui in agro tetigerit occisum gladio vulneribus, vel mor- tuum, vel ossum hominis aut sepulcrum; immun- dus erit diebus septem. Et sument pro immundo, de cinere combustæ (juvenca) purificationis, et ef- fundent eum in vas, et sument hyssopum, et tinget vir purus eţ circumasperget super domum et super B D Levit. xt, 1, 2. ** Ibid. 6, 7. Num. xix,10-21. (2) Leg. ἐκχέουσιν ἐπ' αὐτὴν ὕδωρ ζῶν εἰς σκεῦος, et effundent super cum (cinerem) aquam viventem in cas.
PG 22:31Ἔτι πρὸς τούτοις ὁ αὐτὸς καὶ τὸν ἀπὸ κήδους καὶ νεκρῶν ἐπαφῆς προστάττει μὴ ἄλλως καθαίρεσθαι ἢ διά τινος σποδοῦ δαμάλεως, ἐφ’ ὅλαις ἡμέραις ἑπτὰ τῶν συνήθων ἀποστάντα. λέγει γοῦν· «καὶ ἔσται τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ καὶ τοῖς προσκειμένοις προσηλύτοις ἐν μέσῳ αὐτῶν νόμιμον αἰώνιον. ὁ ἁπτόμενος τοῦ τεθνηκότος πάσης ψυχῆς ἀνθρώπου ἀκάθαρτος ἔσται ἑπτὰ ἡμέρας· ἁγνισθήσεται τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ καὶ τῇ ἑβδόμῃ καθαρισθήσεται· ἐὰν δὲ μὴ ἀφαγνισθῇ τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ καὶ τῇ ἑβδόμῃ, οὐ καθαρὸς ἔσται. πᾶς ὁ ἁπτόμενος τοῦ τεθνηκότος ἀπὸ ψυχῆς ἀνθρώπου, ἐὰν ἀποθάνῃ καὶ μὴ ἁγνισθῇ, τὴν σκηνὴν τοῦ μαρτυρίου τοῦ κυρίου ἐμίανεν. ἐκτριβήσεται ἡ ψυχὴ ἐκείνη ἐξ Ἰσραήλ, ὅτι ὕδωρ ῥαντισμοῦ οὐ περιερραντίσθη ἐπ’ αὐτόν· ἀκάθαρτός ἐστιν, ἀκαθαρσία ἐπ’ αὐτῷ ἔσται. καὶ οὗτος ὁ νόμος· ἄνθρωπος ἐὰν ἀποθάνῃ ἐν οἰκίᾳ, πᾶς εἰσπορευόμενος εἰς τὴν οἰκίαν καὶ πάντα ὅσα ἐστὶν ἐν τῇ οἰκίᾳ ἀκάθαρτά ἐστιν ἑπτὰ ἡμέρας.
κον, καὶ τὰ σκεύη, καὶ τὰς ψυχὰς, ὅσοι ἐὰν ὦσιν Εt Β Εt χις, ἐκεῖ, καὶ ἐπὶ τὸν ἡμμένον τοῦ ὀστέου τοῦ ἀνθρωπί- νου, ἢ τοῦ τραυματίου, ἢ τοῦ τεθνηκότος, ἢ τοῦ μνή- ματος. Καὶ περιῤῥανεῖ ὁ καθαρὸς ἐπὶ τὸν ἀκάθαρτον ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ, καὶ ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἑβδόμη, καὶ πλυνεῖ τὰ ἱμάτια ἑαυτοῦ, καὶ λούσεται τὸ σῶμα ὕδατι, καὶ ἀκάθαρτος ἔσται ἕως ἑσπέρας. Καὶ ἄν- θρωπος ἐὰν μιανθῇ, καὶ μὴ ἀφαγνισθῇ, ἐξολοθρευ θήσεται ἡ ψυχὴ ἐκείνη ἐκ τῆς συναγωγῆς, ὅτι ὕδωρ ῥαντισμοῦ οὐ περιεῤῥαντίσθη ἐπ' αὐτόν. Καὶ ἔσται ὑμῖν νόμιμον αἰώνιον. » Ταῦτα Μωϋσῆς νομοθετήσας, τὸν τρόπον τοῦ ὕδατος τοῦ ῥαντισμοῦ ἐπεκδιδάσκει· δάμαλιν πυῤῥὰν ἄμωμον ὁλοκαυτοῦσθαι προστάττων, καὶ ἀπὸ τῆς σποδιᾶς αὐτῆς ἐμβάλλεσθαι τῷ ὕδατι ἐξ οἱ χρῆναι καθαίρεσθαι τοὺς ἐπὶ νεκρῷ μεμολυσμέ νους. Ποῦ δὲ χρὴ ὁλοκαυτοῦσθαι τὴν δάμαλιν, ποῦ δὲ τὴν ἐν λέχει προσφέρειν τὰς θυσίας, ποῦ δὲ τὰ λοιπὰ νόμιμα συντελεῖν, ὅτι μὴ ἀδιαφόρως ἐν παντὶ τόπῳ, ἀλλ' ἐν μόνῳ ἑνὶ, ᾧ αὐτὸς ἀφορίζει, δῆλον ἀφ᾽ ὧν νομοθετεῖ λέγων· ι Καὶ ἔσται ὁ τόπος ὃν ἐὰν εκλέξηται Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν, ἐν αὐτῷ ἐπικληθῆναι τὸ ὄνομα αὐτοῦ, ἐκεῖ οἴσετε πάντα ὅσα ἐγὼ ἐντέλλο μαι ὑμῖν σήμερον. » Καὶ διαστέλλεται ἑξῆς ἀκριβῶς, ἐπιλέγων· « Πρόσεχε σεαυτῷ, μήποτε ἀνενέγκῃς τα ὁλοκαυτώματά σου, οὗ ἂν ἴδῃς, ἀλλ᾽ ἢ εἰς τὸν τόπον ὃν ἐὰν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου αὐτὸν, ἐν μιᾷ τῶν πόλεών σου, ἐκεῖ ἀνοίσεις τὰ ὁλοκαυτώματά σου, καὶ ἐκεῖ ποιήσεις πάντα ὅσα ἐντέλλομαι ὑμῖν σήμε- ρον. » Καὶ προστίθησι λέγων· Οὐ δυνήσῃ φαγεῖν ἐν πάσαις ταῖς πόλεσι τὸ ἐπιδέκατον τοῦ σίτου σου, καὶ τοῦ οἴνου σου, καὶ τοῦ ἐλαίου σου, τὰ πρωτότοκα τῶν βοῶν σου, καὶ τῶν προβάτων σου, καὶ πάσας τὰς εὐχάς σου ὅσας ἂν εὔξησθε, καὶ τὰς ὁμολογίας ὑμῶν, καὶ τὰς ἀπαρχὰς τῶν χειρῶν ὑμῶν· ἀλλ᾽ ἢ ἐναντίον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου φαγῇ αὐτὰ, ἐν ᾧ ἂν τόπω ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου ἑαυτῷ, σὺ καὶ οἱ υἱοί σου, καὶ ἡ θυγάτηρ σου, ὁ παῖς σου, καὶ ἡ παιδίσκη σου, καὶ ὁ προσήλυτος ὁ ἐν ταῖς πόλεσί σου. » Καὶ ἔτι προσελθὼν ἐπασφαλίζεται τὸν λόγον, ἐν ᾧ φησιν· • Πλὴν τὰ ἅγιά σου & ἂν γένωνταί σοι, καὶ τὰς εὐ- χάς σου λαβών, ἥξεις εἰς τὸν τόπον, ὃν ἂν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου ἑαυτῷ. » Καὶ πάλιν· Δεκάτην ἀπο δεκατώσεις παντός γεννήματος τοῦ σπέρματός σου τὸ γέννημα τοῦ ἀγροῦ σου [ἐνιαυτὸν] κατ' ἐνιαυτόν, Καὶ φαγῇ αὐτὸ ἐναντίον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου, ἐν ᾧ ἂν τόπῳ ἐκλέξηται Κύριος ο Θεός σου, ἐπικληθῆναι τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκεῖ. » Εἶτ᾽ ἐπιλογισάμενος, τί δέοι πράττειν, εἰ μακρὰν ἀφεστὼς εἴη ὁ πρὸς αὐτοῦ δηλού μενος τόπος, ὁ δὲ καρπὸς τῶν γεννημάτων πολὺς, πῶς δέοι παρακομίζειν οἴκοθεν εἰς τὸν τοῦ Θεοῦ τόπον τοὺς επετείους καρποὺς τῆς ὁλοκαυτώσεως, καὶ περὶ τού του τόνδε τίθησι τὸν νόμον· Ἐὰν δὲ μακρὰν γένη- ται ἀπὸ σοῦ ἡ ὁδὸς, καὶ μὴ δυνήσῃ ἀναφέρειν αὐτὰ, ὅτι μακρὰν ἀπὸ σοῦ ὁ τόπος, ὃν ἂν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου, ἐπικληθῆναι τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκεῖ, ὅτι εὐλο γήσει σε Κύριος ὁ Θεός σου, καὶ ἀποδώσεις αὐτὰ ἀργυ ρίου, καὶ λήψῃ τὸ ἀργύριον ἐν ταῖς χερσί σου, και που EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - vasa et super animas quotquot fuerint ibi, et super eum qui tetigit ossum hominis, aut occisum vul- nere, aut mortuum, aut sepulcrum. circum- asperget mundus super immundum die tertio et die septimo et lavabit vestimenta sua, et corpus suum lavabit aqua, et impurus erit usque ad ve- speram. Et homo quiinquinatus fuerit, et non fuerit purificatus, exterminabitur anima illa ex synago- ga, quoniam aqua aspersionis non circumaspersa est super eum. Et erit vobis legitimum hoc sem- piternum 1. › Hæc ubi sancit Moses, etiam modum aquæ aspersionis præscribit. Jubet enim juvencam rufam quæ non habet in se vitium, cremari totam et de cinere ejus inspergi aquam, qua purificari contaminatos a mortuis oportet. Quo autem in loco fas sit juvencan comburere, vel ubi puerperam of- ferre sacrificia, et ubi cæteros lege præscriptos ri- tus obire deceat et exsequi, quod hoc non per- missum sit facere promiscue quolibet in loco, sed in uno quem ipse determinat; perspicuum est ex iis quæ lege praecipit cum ait s : « Et erit locus quemcunque elegerit Dominus Deus tuus, ut invo- cetur nomen ejus ibi, illuc feretis omnia, quæ ego marulo vobis hodie. Hinc accurate illa cum ex- posuisset, subjungit un : . Allende tibi ipsi, ne olferas holocautomata tua, ubicunque aspexeris, sed in loco quem delegerit Dominus Deus tuus, in una civitatum tuarum, ibi offeres holocautomata tua, et ibi facies omnia quæcunque ego mando tibi bodie. » Addit : Non poteris vesci in civitatibus tuis quibuslibet decimationem frumenti C tui, nec vini tui aut olei tui: primogenita boum tuo- rum et ovium tuarum, et onunia vola tua quæcun- que voveritis, et confessiones vestras et primitias manuum vestrarum. Sed ante Dominum Deum. tuum comede illa in loco, quem delegerit Do- minus Deus tuus sibi, tu et filii tui, filia tua et servus tuus, atque ancilla tua et proselytus in urbibus tuis. Deinde oratione progressus, quod dictum est confirmat, dum sic ait : « Verum- tamen sancta tua cum fuerint tibi, et cum vota tua susceperis, venies ad locum quem elegerit Domi- nus Deus tuus sibi s. . rursus : e Decimam. decimabis universi fetus seminis tui; fetum agri tui quotannis comedes ipsum in conspectu Domini Dei tui, eo in loco quem elegerit Dominus Deus tuus ad invocandum nomen suum ibi "., Deinde ubi reputavit quid facere oporteat, si is locus de quo agitur remotior fuerit, frugum autem proventus multus, ut videlicet domo ad locum Dei afferre oporteat annuos fructus sacrificationis, de hoc item banc constituit legem : « Si vero longe a te fuerit via, neque possis ea repræsentare, propterea quod longe a te fuerit locus, quem elegerit Dominus Deus tuus ad invocandum nomen suum ibi: tibi- que benedixerit Dominus Deus tuus, vendes ea ar- gento, et capies argentum in manus tuas, et venies porro Num. ris, 2. Deut. xi, 11. 22, 23. so Ibid. 17, 18. Ibid. 13, 14. s. Deut. D | T 10. Ibid. 26.
καὶ πᾶν σκεῦος ἀνεῳγμένον, ὅσα οὐχὶ δεσμῷ καταδέδεται, ἀκάθαρτα ἔσται, καὶ πᾶς ὃς ἂν ἅψηται ἐπὶ πρόσωπον τοῦ πεδίου τραυματίου ῥομφαίας, ἢ νεκροῦ, ἢ ὀστέου ἀνθρωπίνου, ἢ μνήματος, ἀκάθαρτός ἐστιν ἑπτὰ ἡμέρας, καὶ λήψονται τῷ ἀκαθάρτῳ ἀπὸ τῆς σποδιᾶς τῆς κατακεκαυμένης τοῦ ἁγνισμοῦ, καὶ ἐκχεοῦσιν αὐτὴν εἰς σκεῦος, καὶ λήψονται ὕσσωπον· καὶ βάψει ἀνὴρ καθαρός, καὶ περιρρανεῖ ἐπὶ τὸν οἶκον καὶ τὰ σκεύη καὶ τὰς ψυχάς, ὅσοι ἐὰν ὦσιν ἐκεῖ, καὶ ἐπὶ τὸν ἡμμένον τοῦ ὀστέου τοῦ ἀνθρωπίνου ἢ τοῦ τραυματίου ἢ τοῦ τεθνηκότος ἢ τοῦ μνήματος. καὶ περιρρανεῖ ὁ καθαρὸς ἐπὶ τὸν ἀκάθαρτον ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ καὶ ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἑβδόμῃ, καὶ πλυνεῖ τὰ ἱμάτια ἑαυτοῦ, καὶ λούσεται τὸ σῶμα ὕδατι, καὶ ἀκάθαρτος ἔσται ἕως ἑσπέρας. καὶ ἄνθρωπος ἐὰν μιανθῇ καὶ μὴ ἀφαγνισθῇ, ἐξολοθρευθήσεται ἡ ψυχὴ ἐκείνη ἐκ τῆς συναγωγῆς, ὅτι ὕδωρ ῥαντισμοῦ οὐ περιερραντίσθη ἐπ’ αὐτόν. καὶ ἔσται ὑμῖν νόμιμον αἰώνιον».
κον, καὶ τὰ σκεύη, καὶ τὰς ψυχὰς, ὅσοι ἐὰν ὦσιν Εt Β Εt χις, ἐκεῖ, καὶ ἐπὶ τὸν ἡμμένον τοῦ ὀστέου τοῦ ἀνθρωπί- νου, ἢ τοῦ τραυματίου, ἢ τοῦ τεθνηκότος, ἢ τοῦ μνή- ματος. Καὶ περιῤῥανεῖ ὁ καθαρὸς ἐπὶ τὸν ἀκάθαρτον ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ, καὶ ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἑβδόμη, καὶ πλυνεῖ τὰ ἱμάτια ἑαυτοῦ, καὶ λούσεται τὸ σῶμα ὕδατι, καὶ ἀκάθαρτος ἔσται ἕως ἑσπέρας. Καὶ ἄν- θρωπος ἐὰν μιανθῇ, καὶ μὴ ἀφαγνισθῇ, ἐξολοθρευ θήσεται ἡ ψυχὴ ἐκείνη ἐκ τῆς συναγωγῆς, ὅτι ὕδωρ ῥαντισμοῦ οὐ περιεῤῥαντίσθη ἐπ' αὐτόν. Καὶ ἔσται ὑμῖν νόμιμον αἰώνιον. » Ταῦτα Μωϋσῆς νομοθετήσας, τὸν τρόπον τοῦ ὕδατος τοῦ ῥαντισμοῦ ἐπεκδιδάσκει· δάμαλιν πυῤῥὰν ἄμωμον ὁλοκαυτοῦσθαι προστάττων, καὶ ἀπὸ τῆς σποδιᾶς αὐτῆς ἐμβάλλεσθαι τῷ ὕδατι ἐξ οἱ χρῆναι καθαίρεσθαι τοὺς ἐπὶ νεκρῷ μεμολυσμέ νους. Ποῦ δὲ χρὴ ὁλοκαυτοῦσθαι τὴν δάμαλιν, ποῦ δὲ τὴν ἐν λέχει προσφέρειν τὰς θυσίας, ποῦ δὲ τὰ λοιπὰ νόμιμα συντελεῖν, ὅτι μὴ ἀδιαφόρως ἐν παντὶ τόπῳ, ἀλλ' ἐν μόνῳ ἑνὶ, ᾧ αὐτὸς ἀφορίζει, δῆλον ἀφ᾽ ὧν νομοθετεῖ λέγων· ι Καὶ ἔσται ὁ τόπος ὃν ἐὰν εκλέξηται Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν, ἐν αὐτῷ ἐπικληθῆναι τὸ ὄνομα αὐτοῦ, ἐκεῖ οἴσετε πάντα ὅσα ἐγὼ ἐντέλλο μαι ὑμῖν σήμερον. » Καὶ διαστέλλεται ἑξῆς ἀκριβῶς, ἐπιλέγων· « Πρόσεχε σεαυτῷ, μήποτε ἀνενέγκῃς τα ὁλοκαυτώματά σου, οὗ ἂν ἴδῃς, ἀλλ᾽ ἢ εἰς τὸν τόπον ὃν ἐὰν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου αὐτὸν, ἐν μιᾷ τῶν πόλεών σου, ἐκεῖ ἀνοίσεις τὰ ὁλοκαυτώματά σου, καὶ ἐκεῖ ποιήσεις πάντα ὅσα ἐντέλλομαι ὑμῖν σήμε- ρον. » Καὶ προστίθησι λέγων· Οὐ δυνήσῃ φαγεῖν ἐν πάσαις ταῖς πόλεσι τὸ ἐπιδέκατον τοῦ σίτου σου, καὶ τοῦ οἴνου σου, καὶ τοῦ ἐλαίου σου, τὰ πρωτότοκα τῶν βοῶν σου, καὶ τῶν προβάτων σου, καὶ πάσας τὰς εὐχάς σου ὅσας ἂν εὔξησθε, καὶ τὰς ὁμολογίας ὑμῶν, καὶ τὰς ἀπαρχὰς τῶν χειρῶν ὑμῶν· ἀλλ᾽ ἢ ἐναντίον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου φαγῇ αὐτὰ, ἐν ᾧ ἂν τόπω ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου ἑαυτῷ, σὺ καὶ οἱ υἱοί σου, καὶ ἡ θυγάτηρ σου, ὁ παῖς σου, καὶ ἡ παιδίσκη σου, καὶ ὁ προσήλυτος ὁ ἐν ταῖς πόλεσί σου. » Καὶ ἔτι προσελθὼν ἐπασφαλίζεται τὸν λόγον, ἐν ᾧ φησιν· • Πλὴν τὰ ἅγιά σου & ἂν γένωνταί σοι, καὶ τὰς εὐ- χάς σου λαβών, ἥξεις εἰς τὸν τόπον, ὃν ἂν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου ἑαυτῷ. » Καὶ πάλιν· Δεκάτην ἀπο δεκατώσεις παντός γεννήματος τοῦ σπέρματός σου τὸ γέννημα τοῦ ἀγροῦ σου [ἐνιαυτὸν] κατ' ἐνιαυτόν, Καὶ φαγῇ αὐτὸ ἐναντίον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου, ἐν ᾧ ἂν τόπῳ ἐκλέξηται Κύριος ο Θεός σου, ἐπικληθῆναι τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκεῖ. » Εἶτ᾽ ἐπιλογισάμενος, τί δέοι πράττειν, εἰ μακρὰν ἀφεστὼς εἴη ὁ πρὸς αὐτοῦ δηλού μενος τόπος, ὁ δὲ καρπὸς τῶν γεννημάτων πολὺς, πῶς δέοι παρακομίζειν οἴκοθεν εἰς τὸν τοῦ Θεοῦ τόπον τοὺς επετείους καρποὺς τῆς ὁλοκαυτώσεως, καὶ περὶ τού του τόνδε τίθησι τὸν νόμον· Ἐὰν δὲ μακρὰν γένη- ται ἀπὸ σοῦ ἡ ὁδὸς, καὶ μὴ δυνήσῃ ἀναφέρειν αὐτὰ, ὅτι μακρὰν ἀπὸ σοῦ ὁ τόπος, ὃν ἂν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου, ἐπικληθῆναι τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκεῖ, ὅτι εὐλο γήσει σε Κύριος ὁ Θεός σου, καὶ ἀποδώσεις αὐτὰ ἀργυ ρίου, καὶ λήψῃ τὸ ἀργύριον ἐν ταῖς χερσί σου, και που EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - vasa et super animas quotquot fuerint ibi, et super eum qui tetigit ossum hominis, aut occisum vul- nere, aut mortuum, aut sepulcrum. circum- asperget mundus super immundum die tertio et die septimo et lavabit vestimenta sua, et corpus suum lavabit aqua, et impurus erit usque ad ve- speram. Et homo quiinquinatus fuerit, et non fuerit purificatus, exterminabitur anima illa ex synago- ga, quoniam aqua aspersionis non circumaspersa est super eum. Et erit vobis legitimum hoc sem- piternum 1. › Hæc ubi sancit Moses, etiam modum aquæ aspersionis præscribit. Jubet enim juvencam rufam quæ non habet in se vitium, cremari totam et de cinere ejus inspergi aquam, qua purificari contaminatos a mortuis oportet. Quo autem in loco fas sit juvencan comburere, vel ubi puerperam of- ferre sacrificia, et ubi cæteros lege præscriptos ri- tus obire deceat et exsequi, quod hoc non per- missum sit facere promiscue quolibet in loco, sed in uno quem ipse determinat; perspicuum est ex iis quæ lege praecipit cum ait s : « Et erit locus quemcunque elegerit Dominus Deus tuus, ut invo- cetur nomen ejus ibi, illuc feretis omnia, quæ ego marulo vobis hodie. Hinc accurate illa cum ex- posuisset, subjungit un : . Allende tibi ipsi, ne olferas holocautomata tua, ubicunque aspexeris, sed in loco quem delegerit Dominus Deus tuus, in una civitatum tuarum, ibi offeres holocautomata tua, et ibi facies omnia quæcunque ego mando tibi bodie. » Addit : Non poteris vesci in civitatibus tuis quibuslibet decimationem frumenti C tui, nec vini tui aut olei tui: primogenita boum tuo- rum et ovium tuarum, et onunia vola tua quæcun- que voveritis, et confessiones vestras et primitias manuum vestrarum. Sed ante Dominum Deum. tuum comede illa in loco, quem delegerit Do- minus Deus tuus sibi, tu et filii tui, filia tua et servus tuus, atque ancilla tua et proselytus in urbibus tuis. Deinde oratione progressus, quod dictum est confirmat, dum sic ait : « Verum- tamen sancta tua cum fuerint tibi, et cum vota tua susceperis, venies ad locum quem elegerit Domi- nus Deus tuus sibi s. . rursus : e Decimam. decimabis universi fetus seminis tui; fetum agri tui quotannis comedes ipsum in conspectu Domini Dei tui, eo in loco quem elegerit Dominus Deus tuus ad invocandum nomen suum ibi "., Deinde ubi reputavit quid facere oporteat, si is locus de quo agitur remotior fuerit, frugum autem proventus multus, ut videlicet domo ad locum Dei afferre oporteat annuos fructus sacrificationis, de hoc item banc constituit legem : « Si vero longe a te fuerit via, neque possis ea repræsentare, propterea quod longe a te fuerit locus, quem elegerit Dominus Deus tuus ad invocandum nomen suum ibi: tibi- que benedixerit Dominus Deus tuus, vendes ea ar- gento, et capies argentum in manus tuas, et venies porro Num. ris, 2. Deut. xi, 11. 22, 23. so Ibid. 17, 18. Ibid. 13, 14. s. Deut. D | T 10. Ibid. 26.
Ταῦτα Μωσῆς νομοθετήσας τὸν τρόπον τοῦ ὕδατος τοῦ ῥαντισμοῦ ἐπεκδιδάσκει, «δάμαλιν πυρρὰν ἄμωμον» ὁλοκαυτοῦσθαι προςτάττων, καὶ ἀπὸ τῆς σποδιᾶς αὐτῆς ἐμβάλλεσθαι τῷ ὕδατι ἐξ οὗ χρῆναι καθαίρεσθαι τοὺς ἐπὶ νεκρῷ μεμολυσμένους. ποῦ δὲ χρὴ ὁλοκαυτοῦσθαι τὴν δάμαλιν, ποῦ δὲ τὴν ἐν λέχει προσφέρειν τὰς θυσίας, ποῦ δὲ τὰ λοιπὰ νόμιμα συντελεῖν, ὅτι μὴ ἀδιαφόρως ἐν παντὶ τόπῳ, ἀλλ’ ἐν μόνῳ ἑνὶ ᾧ αὐτὸς ἀφορίζει, δῆλον ἀφ’ ὧν νομοθετεῖ λέγων· «καὶ ἔσται ὁ τόπος ὃν ἐὰν ἐκλέξηται κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν, ἐν αὐτῷ ἐπικληθῆναι τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκεῖ, οἴσετε πάντα ὅσα ἐγὼ ἐντέλλομαι ὑμῖν σήμερον». καὶ διαστέλλεται ἑξῆς ἀκριβῶς ἐπιλέγων· «πρόσεχε σεαυτῷ μήποτε ἀνενέγκῃς τὰ ὁλοκαυτώματά σου, οὗ ἂν ἴδῃς, ἀλλ’ ἢ εἰς τὸν τόπον ὃν ἐὰν ἐκλέξηται κύριος ὁ θεός σου αὐτὸν ἐν μιᾷ τῶν πόλεών σου, ἐκεῖ ἀνοίσεις τὰ ὁλοκαυτώματά σου, καὶ ἐκεῖ ποιήσεις πάντα ὅσα ἐντέλλομαι ὑμῖν σήμερον». καὶ προστίθησι λέγων·
κον, καὶ τὰ σκεύη, καὶ τὰς ψυχὰς, ὅσοι ἐὰν ὦσιν Εt Β Εt χις, ἐκεῖ, καὶ ἐπὶ τὸν ἡμμένον τοῦ ὀστέου τοῦ ἀνθρωπί- νου, ἢ τοῦ τραυματίου, ἢ τοῦ τεθνηκότος, ἢ τοῦ μνή- ματος. Καὶ περιῤῥανεῖ ὁ καθαρὸς ἐπὶ τὸν ἀκάθαρτον ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ, καὶ ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἑβδόμη, καὶ πλυνεῖ τὰ ἱμάτια ἑαυτοῦ, καὶ λούσεται τὸ σῶμα ὕδατι, καὶ ἀκάθαρτος ἔσται ἕως ἑσπέρας. Καὶ ἄν- θρωπος ἐὰν μιανθῇ, καὶ μὴ ἀφαγνισθῇ, ἐξολοθρευ θήσεται ἡ ψυχὴ ἐκείνη ἐκ τῆς συναγωγῆς, ὅτι ὕδωρ ῥαντισμοῦ οὐ περιεῤῥαντίσθη ἐπ' αὐτόν. Καὶ ἔσται ὑμῖν νόμιμον αἰώνιον. » Ταῦτα Μωϋσῆς νομοθετήσας, τὸν τρόπον τοῦ ὕδατος τοῦ ῥαντισμοῦ ἐπεκδιδάσκει· δάμαλιν πυῤῥὰν ἄμωμον ὁλοκαυτοῦσθαι προστάττων, καὶ ἀπὸ τῆς σποδιᾶς αὐτῆς ἐμβάλλεσθαι τῷ ὕδατι ἐξ οἱ χρῆναι καθαίρεσθαι τοὺς ἐπὶ νεκρῷ μεμολυσμέ νους. Ποῦ δὲ χρὴ ὁλοκαυτοῦσθαι τὴν δάμαλιν, ποῦ δὲ τὴν ἐν λέχει προσφέρειν τὰς θυσίας, ποῦ δὲ τὰ λοιπὰ νόμιμα συντελεῖν, ὅτι μὴ ἀδιαφόρως ἐν παντὶ τόπῳ, ἀλλ' ἐν μόνῳ ἑνὶ, ᾧ αὐτὸς ἀφορίζει, δῆλον ἀφ᾽ ὧν νομοθετεῖ λέγων· ι Καὶ ἔσται ὁ τόπος ὃν ἐὰν εκλέξηται Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν, ἐν αὐτῷ ἐπικληθῆναι τὸ ὄνομα αὐτοῦ, ἐκεῖ οἴσετε πάντα ὅσα ἐγὼ ἐντέλλο μαι ὑμῖν σήμερον. » Καὶ διαστέλλεται ἑξῆς ἀκριβῶς, ἐπιλέγων· « Πρόσεχε σεαυτῷ, μήποτε ἀνενέγκῃς τα ὁλοκαυτώματά σου, οὗ ἂν ἴδῃς, ἀλλ᾽ ἢ εἰς τὸν τόπον ὃν ἐὰν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου αὐτὸν, ἐν μιᾷ τῶν πόλεών σου, ἐκεῖ ἀνοίσεις τὰ ὁλοκαυτώματά σου, καὶ ἐκεῖ ποιήσεις πάντα ὅσα ἐντέλλομαι ὑμῖν σήμε- ρον. » Καὶ προστίθησι λέγων· Οὐ δυνήσῃ φαγεῖν ἐν πάσαις ταῖς πόλεσι τὸ ἐπιδέκατον τοῦ σίτου σου, καὶ τοῦ οἴνου σου, καὶ τοῦ ἐλαίου σου, τὰ πρωτότοκα τῶν βοῶν σου, καὶ τῶν προβάτων σου, καὶ πάσας τὰς εὐχάς σου ὅσας ἂν εὔξησθε, καὶ τὰς ὁμολογίας ὑμῶν, καὶ τὰς ἀπαρχὰς τῶν χειρῶν ὑμῶν· ἀλλ᾽ ἢ ἐναντίον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου φαγῇ αὐτὰ, ἐν ᾧ ἂν τόπω ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου ἑαυτῷ, σὺ καὶ οἱ υἱοί σου, καὶ ἡ θυγάτηρ σου, ὁ παῖς σου, καὶ ἡ παιδίσκη σου, καὶ ὁ προσήλυτος ὁ ἐν ταῖς πόλεσί σου. » Καὶ ἔτι προσελθὼν ἐπασφαλίζεται τὸν λόγον, ἐν ᾧ φησιν· • Πλὴν τὰ ἅγιά σου & ἂν γένωνταί σοι, καὶ τὰς εὐ- χάς σου λαβών, ἥξεις εἰς τὸν τόπον, ὃν ἂν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου ἑαυτῷ. » Καὶ πάλιν· Δεκάτην ἀπο δεκατώσεις παντός γεννήματος τοῦ σπέρματός σου τὸ γέννημα τοῦ ἀγροῦ σου [ἐνιαυτὸν] κατ' ἐνιαυτόν, Καὶ φαγῇ αὐτὸ ἐναντίον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου, ἐν ᾧ ἂν τόπῳ ἐκλέξηται Κύριος ο Θεός σου, ἐπικληθῆναι τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκεῖ. » Εἶτ᾽ ἐπιλογισάμενος, τί δέοι πράττειν, εἰ μακρὰν ἀφεστὼς εἴη ὁ πρὸς αὐτοῦ δηλού μενος τόπος, ὁ δὲ καρπὸς τῶν γεννημάτων πολὺς, πῶς δέοι παρακομίζειν οἴκοθεν εἰς τὸν τοῦ Θεοῦ τόπον τοὺς επετείους καρποὺς τῆς ὁλοκαυτώσεως, καὶ περὶ τού του τόνδε τίθησι τὸν νόμον· Ἐὰν δὲ μακρὰν γένη- ται ἀπὸ σοῦ ἡ ὁδὸς, καὶ μὴ δυνήσῃ ἀναφέρειν αὐτὰ, ὅτι μακρὰν ἀπὸ σοῦ ὁ τόπος, ὃν ἂν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου, ἐπικληθῆναι τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκεῖ, ὅτι εὐλο γήσει σε Κύριος ὁ Θεός σου, καὶ ἀποδώσεις αὐτὰ ἀργυ ρίου, καὶ λήψῃ τὸ ἀργύριον ἐν ταῖς χερσί σου, και που EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - vasa et super animas quotquot fuerint ibi, et super eum qui tetigit ossum hominis, aut occisum vul- nere, aut mortuum, aut sepulcrum. circum- asperget mundus super immundum die tertio et die septimo et lavabit vestimenta sua, et corpus suum lavabit aqua, et impurus erit usque ad ve- speram. Et homo quiinquinatus fuerit, et non fuerit purificatus, exterminabitur anima illa ex synago- ga, quoniam aqua aspersionis non circumaspersa est super eum. Et erit vobis legitimum hoc sem- piternum 1. › Hæc ubi sancit Moses, etiam modum aquæ aspersionis præscribit. Jubet enim juvencam rufam quæ non habet in se vitium, cremari totam et de cinere ejus inspergi aquam, qua purificari contaminatos a mortuis oportet. Quo autem in loco fas sit juvencan comburere, vel ubi puerperam of- ferre sacrificia, et ubi cæteros lege præscriptos ri- tus obire deceat et exsequi, quod hoc non per- missum sit facere promiscue quolibet in loco, sed in uno quem ipse determinat; perspicuum est ex iis quæ lege praecipit cum ait s : « Et erit locus quemcunque elegerit Dominus Deus tuus, ut invo- cetur nomen ejus ibi, illuc feretis omnia, quæ ego marulo vobis hodie. Hinc accurate illa cum ex- posuisset, subjungit un : . Allende tibi ipsi, ne olferas holocautomata tua, ubicunque aspexeris, sed in loco quem delegerit Dominus Deus tuus, in una civitatum tuarum, ibi offeres holocautomata tua, et ibi facies omnia quæcunque ego mando tibi bodie. » Addit : Non poteris vesci in civitatibus tuis quibuslibet decimationem frumenti C tui, nec vini tui aut olei tui: primogenita boum tuo- rum et ovium tuarum, et onunia vola tua quæcun- que voveritis, et confessiones vestras et primitias manuum vestrarum. Sed ante Dominum Deum. tuum comede illa in loco, quem delegerit Do- minus Deus tuus sibi, tu et filii tui, filia tua et servus tuus, atque ancilla tua et proselytus in urbibus tuis. Deinde oratione progressus, quod dictum est confirmat, dum sic ait : « Verum- tamen sancta tua cum fuerint tibi, et cum vota tua susceperis, venies ad locum quem elegerit Domi- nus Deus tuus sibi s. . rursus : e Decimam. decimabis universi fetus seminis tui; fetum agri tui quotannis comedes ipsum in conspectu Domini Dei tui, eo in loco quem elegerit Dominus Deus tuus ad invocandum nomen suum ibi "., Deinde ubi reputavit quid facere oporteat, si is locus de quo agitur remotior fuerit, frugum autem proventus multus, ut videlicet domo ad locum Dei afferre oporteat annuos fructus sacrificationis, de hoc item banc constituit legem : « Si vero longe a te fuerit via, neque possis ea repræsentare, propterea quod longe a te fuerit locus, quem elegerit Dominus Deus tuus ad invocandum nomen suum ibi: tibi- que benedixerit Dominus Deus tuus, vendes ea ar- gento, et capies argentum in manus tuas, et venies porro Num. ris, 2. Deut. xi, 11. 22, 23. so Ibid. 17, 18. Ibid. 13, 14. s. Deut. D | T 10. Ibid. 26.
«οὐ δυνήσῃ φαγεῖν ἐν πάσαις ταῖς πόλεσι τὸ ἐπιδέκατον τοῦ σίτου σου καὶ τοῦ οἴνου σου καὶ τοῦ ἐλαίου σου, τὰ πρωτότοκα τῶν βοῶν σου καὶ τῶν προβάτων σου, καὶ πάσας τὰς εὐχάς σου ὅσας ἂν εὔξησθε, καὶ τὰς ὁμολογίας ὑμῶν, καὶ τὰς ἀπαρχὰς τῶν χειρῶν ὑμῶν, ἀλλ’ ἢ ἐναντίον κυρίου τοῦ θεοῦ σου φαγῇ αὐτὰ ἐν ᾧ ἂν τόπῳ ἐκλέξηται κύριος ὁ θεός σου ἑαυτῷ, σὺ καὶ οἱ υἱοί σου, καὶ ἡ θυγάτηρ σου, ὁ παῖς σου, καὶ ἡ παιδίσκη σου, καὶ ὁ προσήλυτος ὁ ἐν ταῖς πόλεσί σου». καὶ ἔτι προελθὼν ἐπασφαλίζεται τὸν λόγον ἐν ᾧ φησιν· «πλὴν τὰ ἅγιά σου ἐὰν γένωνταί σοι, καὶ τὰς εὐχάς σου λαβὼν ἥξεις εἰς τὸν τόπον ὃν ἂν ἐκλέξηται κύριος ὁ θεός σου ἑαυτῷ». καὶ πάλιν· «δεκάτην ἀποδεκατώσεις παντὸς γενήματος τοῦ σπέρματός σου· τὸ γένημα τοῦ ἀγροῦ σου ἐνιαυτὸν κατ’ ἐνιαυτόν. φαγῇ αὐτὸ ἐναντίον κυρίου τοῦ θεοῦ σου ἐν ᾧ ἂν τόπῳ ἐκλέξηται κύριος ὁ θεός σου, ἐπικληθῆναι τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκεῖ».
κον, καὶ τὰ σκεύη, καὶ τὰς ψυχὰς, ὅσοι ἐὰν ὦσιν Εt Β Εt χις, ἐκεῖ, καὶ ἐπὶ τὸν ἡμμένον τοῦ ὀστέου τοῦ ἀνθρωπί- νου, ἢ τοῦ τραυματίου, ἢ τοῦ τεθνηκότος, ἢ τοῦ μνή- ματος. Καὶ περιῤῥανεῖ ὁ καθαρὸς ἐπὶ τὸν ἀκάθαρτον ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ, καὶ ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἑβδόμη, καὶ πλυνεῖ τὰ ἱμάτια ἑαυτοῦ, καὶ λούσεται τὸ σῶμα ὕδατι, καὶ ἀκάθαρτος ἔσται ἕως ἑσπέρας. Καὶ ἄν- θρωπος ἐὰν μιανθῇ, καὶ μὴ ἀφαγνισθῇ, ἐξολοθρευ θήσεται ἡ ψυχὴ ἐκείνη ἐκ τῆς συναγωγῆς, ὅτι ὕδωρ ῥαντισμοῦ οὐ περιεῤῥαντίσθη ἐπ' αὐτόν. Καὶ ἔσται ὑμῖν νόμιμον αἰώνιον. » Ταῦτα Μωϋσῆς νομοθετήσας, τὸν τρόπον τοῦ ὕδατος τοῦ ῥαντισμοῦ ἐπεκδιδάσκει· δάμαλιν πυῤῥὰν ἄμωμον ὁλοκαυτοῦσθαι προστάττων, καὶ ἀπὸ τῆς σποδιᾶς αὐτῆς ἐμβάλλεσθαι τῷ ὕδατι ἐξ οἱ χρῆναι καθαίρεσθαι τοὺς ἐπὶ νεκρῷ μεμολυσμέ νους. Ποῦ δὲ χρὴ ὁλοκαυτοῦσθαι τὴν δάμαλιν, ποῦ δὲ τὴν ἐν λέχει προσφέρειν τὰς θυσίας, ποῦ δὲ τὰ λοιπὰ νόμιμα συντελεῖν, ὅτι μὴ ἀδιαφόρως ἐν παντὶ τόπῳ, ἀλλ' ἐν μόνῳ ἑνὶ, ᾧ αὐτὸς ἀφορίζει, δῆλον ἀφ᾽ ὧν νομοθετεῖ λέγων· ι Καὶ ἔσται ὁ τόπος ὃν ἐὰν εκλέξηται Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν, ἐν αὐτῷ ἐπικληθῆναι τὸ ὄνομα αὐτοῦ, ἐκεῖ οἴσετε πάντα ὅσα ἐγὼ ἐντέλλο μαι ὑμῖν σήμερον. » Καὶ διαστέλλεται ἑξῆς ἀκριβῶς, ἐπιλέγων· « Πρόσεχε σεαυτῷ, μήποτε ἀνενέγκῃς τα ὁλοκαυτώματά σου, οὗ ἂν ἴδῃς, ἀλλ᾽ ἢ εἰς τὸν τόπον ὃν ἐὰν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου αὐτὸν, ἐν μιᾷ τῶν πόλεών σου, ἐκεῖ ἀνοίσεις τὰ ὁλοκαυτώματά σου, καὶ ἐκεῖ ποιήσεις πάντα ὅσα ἐντέλλομαι ὑμῖν σήμε- ρον. » Καὶ προστίθησι λέγων· Οὐ δυνήσῃ φαγεῖν ἐν πάσαις ταῖς πόλεσι τὸ ἐπιδέκατον τοῦ σίτου σου, καὶ τοῦ οἴνου σου, καὶ τοῦ ἐλαίου σου, τὰ πρωτότοκα τῶν βοῶν σου, καὶ τῶν προβάτων σου, καὶ πάσας τὰς εὐχάς σου ὅσας ἂν εὔξησθε, καὶ τὰς ὁμολογίας ὑμῶν, καὶ τὰς ἀπαρχὰς τῶν χειρῶν ὑμῶν· ἀλλ᾽ ἢ ἐναντίον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου φαγῇ αὐτὰ, ἐν ᾧ ἂν τόπω ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου ἑαυτῷ, σὺ καὶ οἱ υἱοί σου, καὶ ἡ θυγάτηρ σου, ὁ παῖς σου, καὶ ἡ παιδίσκη σου, καὶ ὁ προσήλυτος ὁ ἐν ταῖς πόλεσί σου. » Καὶ ἔτι προσελθὼν ἐπασφαλίζεται τὸν λόγον, ἐν ᾧ φησιν· • Πλὴν τὰ ἅγιά σου & ἂν γένωνταί σοι, καὶ τὰς εὐ- χάς σου λαβών, ἥξεις εἰς τὸν τόπον, ὃν ἂν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου ἑαυτῷ. » Καὶ πάλιν· Δεκάτην ἀπο δεκατώσεις παντός γεννήματος τοῦ σπέρματός σου τὸ γέννημα τοῦ ἀγροῦ σου [ἐνιαυτὸν] κατ' ἐνιαυτόν, Καὶ φαγῇ αὐτὸ ἐναντίον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου, ἐν ᾧ ἂν τόπῳ ἐκλέξηται Κύριος ο Θεός σου, ἐπικληθῆναι τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκεῖ. » Εἶτ᾽ ἐπιλογισάμενος, τί δέοι πράττειν, εἰ μακρὰν ἀφεστὼς εἴη ὁ πρὸς αὐτοῦ δηλού μενος τόπος, ὁ δὲ καρπὸς τῶν γεννημάτων πολὺς, πῶς δέοι παρακομίζειν οἴκοθεν εἰς τὸν τοῦ Θεοῦ τόπον τοὺς επετείους καρποὺς τῆς ὁλοκαυτώσεως, καὶ περὶ τού του τόνδε τίθησι τὸν νόμον· Ἐὰν δὲ μακρὰν γένη- ται ἀπὸ σοῦ ἡ ὁδὸς, καὶ μὴ δυνήσῃ ἀναφέρειν αὐτὰ, ὅτι μακρὰν ἀπὸ σοῦ ὁ τόπος, ὃν ἂν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου, ἐπικληθῆναι τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκεῖ, ὅτι εὐλο γήσει σε Κύριος ὁ Θεός σου, καὶ ἀποδώσεις αὐτὰ ἀργυ ρίου, καὶ λήψῃ τὸ ἀργύριον ἐν ταῖς χερσί σου, και που EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - vasa et super animas quotquot fuerint ibi, et super eum qui tetigit ossum hominis, aut occisum vul- nere, aut mortuum, aut sepulcrum. circum- asperget mundus super immundum die tertio et die septimo et lavabit vestimenta sua, et corpus suum lavabit aqua, et impurus erit usque ad ve- speram. Et homo quiinquinatus fuerit, et non fuerit purificatus, exterminabitur anima illa ex synago- ga, quoniam aqua aspersionis non circumaspersa est super eum. Et erit vobis legitimum hoc sem- piternum 1. › Hæc ubi sancit Moses, etiam modum aquæ aspersionis præscribit. Jubet enim juvencam rufam quæ non habet in se vitium, cremari totam et de cinere ejus inspergi aquam, qua purificari contaminatos a mortuis oportet. Quo autem in loco fas sit juvencan comburere, vel ubi puerperam of- ferre sacrificia, et ubi cæteros lege præscriptos ri- tus obire deceat et exsequi, quod hoc non per- missum sit facere promiscue quolibet in loco, sed in uno quem ipse determinat; perspicuum est ex iis quæ lege praecipit cum ait s : « Et erit locus quemcunque elegerit Dominus Deus tuus, ut invo- cetur nomen ejus ibi, illuc feretis omnia, quæ ego marulo vobis hodie. Hinc accurate illa cum ex- posuisset, subjungit un : . Allende tibi ipsi, ne olferas holocautomata tua, ubicunque aspexeris, sed in loco quem delegerit Dominus Deus tuus, in una civitatum tuarum, ibi offeres holocautomata tua, et ibi facies omnia quæcunque ego mando tibi bodie. » Addit : Non poteris vesci in civitatibus tuis quibuslibet decimationem frumenti C tui, nec vini tui aut olei tui: primogenita boum tuo- rum et ovium tuarum, et onunia vola tua quæcun- que voveritis, et confessiones vestras et primitias manuum vestrarum. Sed ante Dominum Deum. tuum comede illa in loco, quem delegerit Do- minus Deus tuus sibi, tu et filii tui, filia tua et servus tuus, atque ancilla tua et proselytus in urbibus tuis. Deinde oratione progressus, quod dictum est confirmat, dum sic ait : « Verum- tamen sancta tua cum fuerint tibi, et cum vota tua susceperis, venies ad locum quem elegerit Domi- nus Deus tuus sibi s. . rursus : e Decimam. decimabis universi fetus seminis tui; fetum agri tui quotannis comedes ipsum in conspectu Domini Dei tui, eo in loco quem elegerit Dominus Deus tuus ad invocandum nomen suum ibi "., Deinde ubi reputavit quid facere oporteat, si is locus de quo agitur remotior fuerit, frugum autem proventus multus, ut videlicet domo ad locum Dei afferre oporteat annuos fructus sacrificationis, de hoc item banc constituit legem : « Si vero longe a te fuerit via, neque possis ea repræsentare, propterea quod longe a te fuerit locus, quem elegerit Dominus Deus tuus ad invocandum nomen suum ibi: tibi- que benedixerit Dominus Deus tuus, vendes ea ar- gento, et capies argentum in manus tuas, et venies porro Num. ris, 2. Deut. xi, 11. 22, 23. so Ibid. 17, 18. Ibid. 13, 14. s. Deut. D | T 10. Ibid. 26.
PG 22:33Εἶτ’ ἐπιλογισάμενος τί δέοι πράττειν, εἰ μακρὰν ἀφεστὼς εἴη ὁ πρὸς αὐτοῦ δηλούμενος τόπος, ὁ δὲ καρπὸς τῶν γενημάτων πολύς, πῶς δέοι παρακομίζειν οἴκοθεν εἰς τὸν τοῦ θεοῦ τόπον τοὺς ἐπετείους καρποὺς τῆς ὁλοκαυτώσεως, καὶ περὶ τούτου τόνδε τίθησι τὸν νόμον· «ἐὰν δὲ μακρὰν γένηται ἀπὸ σοῦ ἡ ὁδός, καὶ μὴ δυνήσῃ ἀναφέρειν αὐτά, ὅτι μακρὰν ἀπὸ σοῦ ὁ τόπος ὃν ἂν ἐκλέξηται κύριος ὁ θεός σου, ἐπικληθῆναι τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκεῖ, ὅτι εὐλογήσῃ σε κύριος ὁ θεός σου, καὶ ἀποδώσεις αὐτὰ ἀργυρίου, καὶ λήψῃ τὸ ἀργύριον ἐν ταῖς χερσί σου, καὶ πορεύσῃ εἰς τὸν τόπον ὃν ἂν ἐκλέξηται κύριος ὁ θεός σου αὐτόν, καὶ δώσεις τὸ ἀργύριον ἐπὶ παντὸς οὗ ἐπιθυμεῖ ἡ ψυχή σου, ἐπὶ βουσίν, ἢ ἐπὶ προβάτοις, ἢ ἐπὶ οἴνῳ, ἢ ἐπὶ σικέρᾳ, ἢ ἐπὶ παντὸς οὗ ἂν ἐπιθυμεῖ ἡ ψυχή σου, καὶ φαγῇ ἐκεῖ ἐναντίον κυρίου τοῦ θεοῦ σου». καὶ αὖθις τὸν τόπον ἐπισφραγίζεται ὧδέ πως φάσκων· «πᾶν πρωτότοκον ὃ ἐὰν τεχθῇ ἐν τοῖς βουσί σου, καὶ ἐν τοῖς προβάτοις σου, τὰ ἀρσενικὰ ἀποίσεις κυρίῳ τῷ θεῷ σου. οὐκ ἐργᾷ ἐν τῷ πρωτοτόκῳ μόσχῳ, καὶ μὴ κείρῃς τὸ πρωτότοκον τῶν προβάτων σου·
ρεύσῃ εἰς τὸν τόπον, ὃν ἂν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου αὐτὸν, καὶ δώσεις τὸ ἀργύριον ἐπὶ παντὸς οὗ ἂν ἐπιθυμῇ ἡ ψυχή σου, ἐπὶ βουσὶν, ἢ ἐπὶ προβάτοις, ἢ ἐπὶ οἴνῳ, ἢ ἐπὶ σικέρᾳ, ἢ ἐπὶ παντὸς οὗ ἂν ἐπιθυμῇ ἡ ψυχή σου, καὶ φαγῇ ἐκεῖ ἐναντίον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου. » Καὶ αὖθις τὸν τόπον ἐπισφραγίζεται, ὧδέ πως φάσκων· ο Πάν πρωτότοκον δ' ἂν τεχθῇ ἐν τοῖς βουσί σου, καὶ ἐν τοῖς προβάτοις σου, τὰ ἀρσενικὰ ἀποί στις Κυρίῳ τῷ Θεῷ σου. Οὐκ ἐργάσῃ ἐν τῷ πρωτο τόπῳ μόσχῳ σου, καὶ μὴ κείρῃς τὸ πρωτότοκον τῶν προβάτων σου. Εναντίον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου φαγῇ αὐτὸ ἐνιαυτὸν ἐξ ἐνιαυτοῦ, ἐν τῷ τόπῳ ᾧ ἂν ἐκλέξη- τα: Κύριος ὁ Θεός σου, σὺ καὶ ὁ οἶχής σου. » Μετά ταῦτα πάλιν θέα, τίνα τρόπον καὶ τὰ περὶ τῶν ἑορ τῶν διαστέλλει, οὐκ ἄλλοθι γῆς, ἀλλ᾽ ἢ ἐν μόνῳ τῷ δηλουμένῳ τόπῳ, πανηγυρίζειν. Λέγει δ' οὖν· « Φύ λαξαι τὸν μῆνα τῶν νέων, καὶ ποιήσεις τὸ Πάσχα Κυρίῳ τῷ Θεῷ σου, πρόβατα καὶ βόας, ἐν τῷ τόπῳ, ᾧ ἂν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου αὐτῷ. » Πάλιν ὑπομιμνήσκει, λέγων· Οὐ δυνήσῃ θῦσαι τὸ Πάσχα ἐν οὐδεμιᾷ τῶν πόλεών σου, ὧν Κύριος ὁ Θεός σου δί δωσί σοι, ἀλλ᾽ εἰς τὸν τόπον ὃν ἂν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου. Ἐκεῖ θύσεις τὸ Πάσχα ἑσπέρας πρὸς δυ- σκαῖς ἡλίου, ἐν τῷ καιρῷ ᾧ ἐξῆλθες ἐκ γῆς Αἰγύ που· καὶ ἐψήσεις, καὶ φαγῇ ἐν τῷ τόπῳ ᾧ ἂν ἐκλέ- ζηται Κύριος ὁ Θεός σου. » Ο μὲν δὴ τῆς τοῦ Πά σχα ἑορτῆς νόμος τοιοῦτος· ὁ δὲ τῆς Πεντηκοστῆς τί φησιν, ἄκουσον· ι Ἑπτὰ ἑβδομάδας ὁλοκλήρους ἐξ- αριθμήσεις σεαυτῷ, ἀρξαμένου σου δρέπανον ἐπ' ἀμητὸν, καὶ ποιήσεις ἑορτὴν ἑβδομάδων Κυρίῳ τῷ Θεῷ σου, καθὰ ἰσχύει ἡ χείρ σου, ὅσα ἂν δῷ σο:, καθότι εὐλόγηκέ σε Κύριος ο Θεός του· καὶ εὐ- φρανθήσῃ ἐνώπιον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου, σὺ καὶ ὁ υἱός σου, καὶ ἡ θυγάτηρ σου, ὁ παῖς σου, καὶ ἡ παιδίσκη σου, καὶ ὁ Λευίτης, ὁ ἐν ταῖς πόλεσί σου, καὶ ὁ προσ- ἤλυτος, καὶ ὁ ὀρφανὸς, καὶ ἡ χήρα ἡ ἐν ὑμῖν, ἐν τῷ τόπῳ ᾧ ἂν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου αὐτῷ, ἐπι- κληθῆναι τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκεῖ. » Καὶ τὴν τρίτην δ' ἑορτὴν ἔνθα προστάττει ἐκτελεῖν, ἐπάκουσαν· « Ἑορ- τὴν τῶν Σκηνών ποιήσεις σεαυτῷ ἑπτὰ ἡμέρας, ἐν τῷ συναγαγεῖν σε ἀπὸ τῆς ἄλωνός σου καὶ ἀπὸ τῆς ληνοῦ σου, καὶ εὐφρανθήσῃ ἐν τῇ ἑορτῇ σου, σύ, καὶ υἱὸς σου, καὶ ἡ θηγάτηρ σου, ὁ παῖς σου, καὶ ἡ παι εσκη σου, καὶ ἡ χήρα, ἐν τῷ τόπῳ ᾧ ἂν ἐκλέξητα: Κύριος ὁ Θεός σου ἑαυτῷ. » Διὰ τοσούτων οὖν τὸν τόπον ἐπισημαινόμενος, τοσαυτάκις τε εἰπὼν εἰς αὐτὸν ἀπαντᾶν παγγενεῖ καὶ πανοικὶ, πῶς ἂν ἦρμοζε τοῖς τῆς Ἰουδαίας καὶ ἐπὶ μικρὸν διεστῶσι, μήτι γε τοῖς καθ᾽ ὅλης τῆς οἰκουμένης ἔθνεσι ; μάλιστα ὅτε οὐδὲ συγγνώμην τινὰ νέμει τοῖς παραβαίνουσι τὰ διωρισμένα, ἀρὰν δὲ κατὰ πάντων τῶν μὴ τὰ πάντα τηρούντων ἐπάγει, ῥήμασιν αὐτοῖς λέγων· Ἐπι κατάρατος ὃς οὐκ ἐμμενεῖ πᾶσι τοῖς γεγραμμένοις ἐν τῷδε τῷ νόμῳ τοῦ ποιῆσαι αὐτά. ο Θεώρησον δὲ καὶ ἄλλως τὰ ἀδύνατα πᾶσιν ἀνθρώποις τῆς Μωϋσέως νομοθεσίας. Διαστειλάμενος τὰ ἑκούσια καὶ χαλεπά * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. A in eum ipsum locum quem elegerit Dominus Deus Ibid. 13-15. B C D tuus, et dabis argentum pro omni quodcunque con- cupierit anima tua, pro bobus, sive ovibus, sive vino, sive sicera, sive omni quodcunque concupierit anima tua, et comedes ibi in conspectu Domini Dei tui”. › Tum rursus locum quasi signo impresso commendat, his fere verbis : « De primogenitis quæ nata fuerint in bubus atque ovibus, masculina offe- res Domino Deo tuo. Non opus facies in vitulo pri- mogenito, et non tondebis primogenitum ovium tuarum. In conspectu Domini Dei tui comedes illud singulis annis, in loco quan elegerit Dominus Deus tuus, tu et domus tua”. › Post hæc rursus inspice, quonam modo ea quæ ad festos dies pertinent dis - tinguit, ut ne alibi terrarum, quam in ea uno loco © de quo agitur, festos dies agant. Ait igitur : « Ob- serva mensem novarum frugum, et facies Pascha Domino Deo tuo, oves et boves, in loco quem ele- gerit Dominus Deus tuus s, Rursus admouet his verbis Non poteris sacrificare pascha in aliqua urbium tuarum, quas Dominus Deus tuus dederit tibi, sed in loco duntaxat quem elegerit Dominus Deus tuus. Illic immolabis pascha a vespere ad solis occasum, in tempore quo egressus es de terra Ægypti : et coques, et comedes in loco quem- cunque elegerit Dominus Deus tuus › Lex igi- tur de solemni die, qui Pascha dicitur, hujusmodi descripta est. Porro autem de Quinquagesima quid dicat, audi : « Totas septem hebdomadas nume rabis tibi ipsi, ex quo falcem in segetem immittere coperis, et celebrabis diem festum hebdomadarum Domino Deo tuo, quantum poterit manus tua, ex omnibus quæcunque dedero tibi, propterea quod tibi benedixerit Dominus Deus tuus, epulaberis coram Domino Deo tuo, tu et filius tuus, et filia tua, servus tuus et ancilla tua, et Le- vita, qui fuerit in urbibus tuis, et advena, et pu- pillus, et vidua quæ apud vos fuerit in loco quem elegerit Dominus Deus tuus sibi, ad invocandum nomen suum ibi 36. Tertium vero solemne ubi imperet celebrandum, audi : « Solemne Tabernacu- lorum celebrabis tibi ipsi septem diebus, ubi de area tua et de torculari tuo collegeris, et epulaberis in solemni tuo, tu et Alius tuus, et filia tua, ser- vus luus et ancilla tua, et vidua in loco quemcunque elegerit Dominus Deus tuus sibi 17. › Cum igitur eum locum tam multis signis ostendat, totiesque illuc cum toto genere, totaque domo venire opor- tere præcipiat, qui fieri potest, ut ea quæ dicit, vel iis conveniant, qui brevi intervallo a Judæa di- stant, nedum gentibus, quæ in toto orbe terrarum degere intelligantur? eo magis quod ne veniam qui- dem ullam tribuit iis qui transiliant quæcunque præscripta sunt, ac potius exsecrationem omnibus, quicunque non omnino omnia servaverint, denun- tict, ad verbum sic dicens : . Exsecrabilis quicum- sjid. xvi, 1, 2. et ss Ibid. 5-7. Ibid. 9-11. 2. Deut. χιν, 24-26. 23 [b'd. xv, 19, 20.
ἐναντίον κυρίου τοῦ θεοῦ φαγῇ αὐτὸ ἐνιαυτὸν ἐξ ἐνιαυτοῦ, ἐν τῷ τόπῳ ᾧ ἂν ἐκλέξηται κύριος ὁ θεός σου, σὺ καὶ ὁ οἶκός σου». Μετὰ ταῦτα πάλιν θέα τίνα τρόπον καὶ τὰ περὶ τῶν ἑορτῶν διαστέλλει οὐκ ἄλλοθι γῆς ἀλλ’ ἢ ἐν μόνῳ τῷ δηλουμένῳ τόπῳ πανηγυρίζειν. λέγει δ’ οὖν· «φύλαξαι τὸν μῆνα τῶν νέων, καὶ ποιήσεις τὸ πάσχα κυρίῳ τῷ θεῷ σου, πρόβατα καὶ βόας ἐν τῷ τόπῳ ᾧ ἂν ἐκλέξηται κύριος ὁ θεός σου αὐτόν». καὶ πάλιν ὑπομιμνήσκει λέγων· «οὐ δυνήσῃ θῦσαι τὸ πάσχα ἐν οὐδεμιᾷ τῶν πόλεών σου, ὧν κύριος ὁ θεός σου δίδωσί σοι, ἀλλ’ εἰς τὸν τόπον ὃν ἂν ἐκλέξηται κύριος ὁ θεός σου, ἐκεῖ θύσεις τὸ πάσχα ἑσπέρας πρὸς δυσμαῖς ἡλίου, ἐν τῷ καιρῷ ᾧ ἐξῆλθες ἐκ γῆς Αἰγύπτου, καὶ ἑψήσεις, καὶ φαγῇ [ἐν τῷ τόπῳ] ᾧ ἂν ἐκλέξηται κύριος ὁ θεός σου». ὁ μὲν δὴ τῆς τοῦ πάσχα ἑορτῆς νόμος τοιοῦτος. περὶ δὲ τῆς πεντηκοστῆς τί φησὶν ἄκουσον· «ἑπτὰ ἑβδομάδας ὁλοκλήρους ἐξαριθμήσεις σεαυτῷ, ἀρξαμένου σου δρέπανον ἐπ’ ἀμητόν, καὶ ποιήσεις ἑορτὴν ἑβδομάδων κυρίῳ τῷ θεῷ σου, καθὰ ἰσχύει ἡ χείρ σου, ὅσα ἂν δῷ σοι ὅτι εὐλόγησέν σε κύριος ὁ θεός σου.
ρεύσῃ εἰς τὸν τόπον, ὃν ἂν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου αὐτὸν, καὶ δώσεις τὸ ἀργύριον ἐπὶ παντὸς οὗ ἂν ἐπιθυμῇ ἡ ψυχή σου, ἐπὶ βουσὶν, ἢ ἐπὶ προβάτοις, ἢ ἐπὶ οἴνῳ, ἢ ἐπὶ σικέρᾳ, ἢ ἐπὶ παντὸς οὗ ἂν ἐπιθυμῇ ἡ ψυχή σου, καὶ φαγῇ ἐκεῖ ἐναντίον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου. » Καὶ αὖθις τὸν τόπον ἐπισφραγίζεται, ὧδέ πως φάσκων· ο Πάν πρωτότοκον δ' ἂν τεχθῇ ἐν τοῖς βουσί σου, καὶ ἐν τοῖς προβάτοις σου, τὰ ἀρσενικὰ ἀποί στις Κυρίῳ τῷ Θεῷ σου. Οὐκ ἐργάσῃ ἐν τῷ πρωτο τόπῳ μόσχῳ σου, καὶ μὴ κείρῃς τὸ πρωτότοκον τῶν προβάτων σου. Εναντίον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου φαγῇ αὐτὸ ἐνιαυτὸν ἐξ ἐνιαυτοῦ, ἐν τῷ τόπῳ ᾧ ἂν ἐκλέξη- τα: Κύριος ὁ Θεός σου, σὺ καὶ ὁ οἶχής σου. » Μετά ταῦτα πάλιν θέα, τίνα τρόπον καὶ τὰ περὶ τῶν ἑορ τῶν διαστέλλει, οὐκ ἄλλοθι γῆς, ἀλλ᾽ ἢ ἐν μόνῳ τῷ δηλουμένῳ τόπῳ, πανηγυρίζειν. Λέγει δ' οὖν· « Φύ λαξαι τὸν μῆνα τῶν νέων, καὶ ποιήσεις τὸ Πάσχα Κυρίῳ τῷ Θεῷ σου, πρόβατα καὶ βόας, ἐν τῷ τόπῳ, ᾧ ἂν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου αὐτῷ. » Πάλιν ὑπομιμνήσκει, λέγων· Οὐ δυνήσῃ θῦσαι τὸ Πάσχα ἐν οὐδεμιᾷ τῶν πόλεών σου, ὧν Κύριος ὁ Θεός σου δί δωσί σοι, ἀλλ᾽ εἰς τὸν τόπον ὃν ἂν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου. Ἐκεῖ θύσεις τὸ Πάσχα ἑσπέρας πρὸς δυ- σκαῖς ἡλίου, ἐν τῷ καιρῷ ᾧ ἐξῆλθες ἐκ γῆς Αἰγύ που· καὶ ἐψήσεις, καὶ φαγῇ ἐν τῷ τόπῳ ᾧ ἂν ἐκλέ- ζηται Κύριος ὁ Θεός σου. » Ο μὲν δὴ τῆς τοῦ Πά σχα ἑορτῆς νόμος τοιοῦτος· ὁ δὲ τῆς Πεντηκοστῆς τί φησιν, ἄκουσον· ι Ἑπτὰ ἑβδομάδας ὁλοκλήρους ἐξ- αριθμήσεις σεαυτῷ, ἀρξαμένου σου δρέπανον ἐπ' ἀμητὸν, καὶ ποιήσεις ἑορτὴν ἑβδομάδων Κυρίῳ τῷ Θεῷ σου, καθὰ ἰσχύει ἡ χείρ σου, ὅσα ἂν δῷ σο:, καθότι εὐλόγηκέ σε Κύριος ο Θεός του· καὶ εὐ- φρανθήσῃ ἐνώπιον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου, σὺ καὶ ὁ υἱός σου, καὶ ἡ θυγάτηρ σου, ὁ παῖς σου, καὶ ἡ παιδίσκη σου, καὶ ὁ Λευίτης, ὁ ἐν ταῖς πόλεσί σου, καὶ ὁ προσ- ἤλυτος, καὶ ὁ ὀρφανὸς, καὶ ἡ χήρα ἡ ἐν ὑμῖν, ἐν τῷ τόπῳ ᾧ ἂν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεός σου αὐτῷ, ἐπι- κληθῆναι τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκεῖ. » Καὶ τὴν τρίτην δ' ἑορτὴν ἔνθα προστάττει ἐκτελεῖν, ἐπάκουσαν· « Ἑορ- τὴν τῶν Σκηνών ποιήσεις σεαυτῷ ἑπτὰ ἡμέρας, ἐν τῷ συναγαγεῖν σε ἀπὸ τῆς ἄλωνός σου καὶ ἀπὸ τῆς ληνοῦ σου, καὶ εὐφρανθήσῃ ἐν τῇ ἑορτῇ σου, σύ, καὶ υἱὸς σου, καὶ ἡ θηγάτηρ σου, ὁ παῖς σου, καὶ ἡ παι εσκη σου, καὶ ἡ χήρα, ἐν τῷ τόπῳ ᾧ ἂν ἐκλέξητα: Κύριος ὁ Θεός σου ἑαυτῷ. » Διὰ τοσούτων οὖν τὸν τόπον ἐπισημαινόμενος, τοσαυτάκις τε εἰπὼν εἰς αὐτὸν ἀπαντᾶν παγγενεῖ καὶ πανοικὶ, πῶς ἂν ἦρμοζε τοῖς τῆς Ἰουδαίας καὶ ἐπὶ μικρὸν διεστῶσι, μήτι γε τοῖς καθ᾽ ὅλης τῆς οἰκουμένης ἔθνεσι ; μάλιστα ὅτε οὐδὲ συγγνώμην τινὰ νέμει τοῖς παραβαίνουσι τὰ διωρισμένα, ἀρὰν δὲ κατὰ πάντων τῶν μὴ τὰ πάντα τηρούντων ἐπάγει, ῥήμασιν αὐτοῖς λέγων· Ἐπι κατάρατος ὃς οὐκ ἐμμενεῖ πᾶσι τοῖς γεγραμμένοις ἐν τῷδε τῷ νόμῳ τοῦ ποιῆσαι αὐτά. ο Θεώρησον δὲ καὶ ἄλλως τὰ ἀδύνατα πᾶσιν ἀνθρώποις τῆς Μωϋσέως νομοθεσίας. Διαστειλάμενος τὰ ἑκούσια καὶ χαλεπά * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. A in eum ipsum locum quem elegerit Dominus Deus Ibid. 13-15. B C D tuus, et dabis argentum pro omni quodcunque con- cupierit anima tua, pro bobus, sive ovibus, sive vino, sive sicera, sive omni quodcunque concupierit anima tua, et comedes ibi in conspectu Domini Dei tui”. › Tum rursus locum quasi signo impresso commendat, his fere verbis : « De primogenitis quæ nata fuerint in bubus atque ovibus, masculina offe- res Domino Deo tuo. Non opus facies in vitulo pri- mogenito, et non tondebis primogenitum ovium tuarum. In conspectu Domini Dei tui comedes illud singulis annis, in loco quan elegerit Dominus Deus tuus, tu et domus tua”. › Post hæc rursus inspice, quonam modo ea quæ ad festos dies pertinent dis - tinguit, ut ne alibi terrarum, quam in ea uno loco © de quo agitur, festos dies agant. Ait igitur : « Ob- serva mensem novarum frugum, et facies Pascha Domino Deo tuo, oves et boves, in loco quem ele- gerit Dominus Deus tuus s, Rursus admouet his verbis Non poteris sacrificare pascha in aliqua urbium tuarum, quas Dominus Deus tuus dederit tibi, sed in loco duntaxat quem elegerit Dominus Deus tuus. Illic immolabis pascha a vespere ad solis occasum, in tempore quo egressus es de terra Ægypti : et coques, et comedes in loco quem- cunque elegerit Dominus Deus tuus › Lex igi- tur de solemni die, qui Pascha dicitur, hujusmodi descripta est. Porro autem de Quinquagesima quid dicat, audi : « Totas septem hebdomadas nume rabis tibi ipsi, ex quo falcem in segetem immittere coperis, et celebrabis diem festum hebdomadarum Domino Deo tuo, quantum poterit manus tua, ex omnibus quæcunque dedero tibi, propterea quod tibi benedixerit Dominus Deus tuus, epulaberis coram Domino Deo tuo, tu et filius tuus, et filia tua, servus tuus et ancilla tua, et Le- vita, qui fuerit in urbibus tuis, et advena, et pu- pillus, et vidua quæ apud vos fuerit in loco quem elegerit Dominus Deus tuus sibi, ad invocandum nomen suum ibi 36. Tertium vero solemne ubi imperet celebrandum, audi : « Solemne Tabernacu- lorum celebrabis tibi ipsi septem diebus, ubi de area tua et de torculari tuo collegeris, et epulaberis in solemni tuo, tu et Alius tuus, et filia tua, ser- vus luus et ancilla tua, et vidua in loco quemcunque elegerit Dominus Deus tuus sibi 17. › Cum igitur eum locum tam multis signis ostendat, totiesque illuc cum toto genere, totaque domo venire opor- tere præcipiat, qui fieri potest, ut ea quæ dicit, vel iis conveniant, qui brevi intervallo a Judæa di- stant, nedum gentibus, quæ in toto orbe terrarum degere intelligantur? eo magis quod ne veniam qui- dem ullam tribuit iis qui transiliant quæcunque præscripta sunt, ac potius exsecrationem omnibus, quicunque non omnino omnia servaverint, denun- tict, ad verbum sic dicens : . Exsecrabilis quicum- sjid. xvi, 1, 2. et ss Ibid. 5-7. Ibid. 9-11. 2. Deut. χιν, 24-26. 23 [b'd. xv, 19, 20.
PG 22:35καὶ εὐφρανθήσῃ ἐνώπιον κυρίου τοῦ θεοῦ σου, σὺ καὶ ὁ υἱός σου, καὶ ἡ θυγάτηρ σου, ὁ παῖς σου, καὶ ἡ παιδίσκη σου, καὶ ὁ Λευίτης ὁ ἐν ταῖς πόλεσί σου, καὶ ὁ προσήλυτος, καὶ ὁ ὀρφανός, καὶ ἡ χήρα ἡ ἐν ὑμῖν, ἐν τῷ τόπῳ ᾧ ἂν ἐκλέξηται κύριος ὁ θεός σου αὐτῷ, ἐπικληθῆναι τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκεῖ». καὶ τὴν τρίτην δ’ ἑορτὴν ἔνθα προστάττει ἐκτελεῖν ἐπάκουσον· «ἑορτὴν τῶν σκηνῶν ποιήσεις σεαυτῷ ἑπτὰ ἡμέρας, ἐν τῷ συναγαγεῖν σε ἀπὸ τῆς ἄλωνός σου καὶ ἀπὸ τῆς ληνοῦ σου, καὶ εὐφρανθήσῃ ἐν τῇ ἑορτῇ σου, σὺ καὶ ὁ υἱός σου καὶ ἡ θυγάτηρ σου, ὁ παῖς σου καὶ ἡ παιδίσκη σου καὶ ἡ χήρα, ἐν τῷ τόπῳ ᾧ ἐὰν ἐκλέξηται κύριος ὁ θεός σου ἑαυτῷ». Διὰ τοσούτων οὖν τὸν τόπον ἐπισημαινόμενος, τοσαυτάκις τε εἰπὼν εἰς αὐτὸν ἀπαντᾶν παγγενεὶ καὶ πανοικί, πῶς ἂν ἥρμοζε τοῖς τῆς Ἰουδαίας καὶ ἐπὶ μικρὸν διεστῶσι, μή τί γε τοῖς καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης ἔθνεσι; μάλιστα ὅτε οὐδὲ συγγνώμην τινὰ νέμει τοῖς παραβαίνουσι τὰ διωρισμένα, ἀρὰν δὲ κατὰ πάντων τῶν μὴ τὰ πάντα τηρούντων ἐπάγει, ῥήμασιν αὐτοῖς λέγων· «ἐπικατάρατος ὃς οὐκ ἐμμενεῖ πᾶσι τοῖς γεγραμμένοις ἐν τῷδε τῷ νόμῳ τοῦ ποιῆσαι αὐτά».
τῶν μεγίστης κολάσεως ἀξίων, νόμους τίθησι, καθ' οὓς ἑτέρῳ τρόπῳ καὶ τοὺς ἀκουσίως πλημμελοῦντας ἐπιστρέφει· ὧν ὁ μὲν οὕτως ἔχει· « Ἐὰν ψυχὴ μία ἁμάρτῃ ἀκουσίως ἐκ τοῦ λαοῦ τῆς γῆς, ἐν τῷ ποιῆ σαι μίαν ἀπὸ πασῶν τῶν ἐντολῶν Κυρίου, ἢ οὐ ποιηθήσεται, καὶ πλημμελήσῃ, καὶ γνωσθῇ αὐτῷ ἡ ἁμαρτία ἣν ἥμαρτεν, καὶ οἴσει δῶρον αὐτοῦ χίμαιραν ἐξ αἰγῶν ἄμωμον, θήλειαν οἴσει περὶ τῆς ἁμαρτίας αὐτοῦ ἧς ἥμαρτεν, ἐν τῷ τόπῳ οὗ σφάζουσι τὰ ὁλο καυτώματα, καὶ λήψεται ὁ ἱερεὺς ἀπὸ τοῦ αἵματος. » Καὶ ὄρα γε ὡς καὶ ἐνταῦθα τὸν πταίσαντά τι παρὰ γνώμην ἐν τῷ τόπῳ δεῖν ἀπαντᾶν, οὗ σφάζουσι τὰ ὁλοκαυτώματα. Οὗτος δὲ ἦν, οὗ διὰ πλείστων ἤδη πρότερον ἐμνήσθη, λέγων· ι Ον ἂν ἐκλέξηται Κύ Α τῶν ἁμαρτημάτων, καὶ τιμωρίας περιθεὶς ἑκάστῳ Β ριος ὁ Θεός σου. » Τοῦτο δ' ὅτι μὴ δυνατὸν πρὸς ἁπάντων τῶν ἐπὶ γῆς ἀνθρώπων ἐκτελεῖσθαι, καὶ αὐτὸς ὁ νομοθέτης συνιδών, ἀκριβῶς ἐπισημήνατο, οὐκ ἀορίστως κατὰ πάντων προαγαγὼν τὸν νόμον, ἀλλ᾽ ἐπειπών· «Ἐὰν ψυχὴ ἁμάρτῃ ἀκουσίως ἐκ τοῦ • λαοῦ τῆς γῆς. » Καὶ δεύτερον δὲ νόμον τίθησιν, ού τως ἔχοντα· ὁ Ἐὰν δὲ ψυχὴ ἀκούσῃ φωνὴν ὁρκισμοῦ, καὶ οὗτος μάρτυς ἢ ἑώρακεν, ἢ σύνοιδεν, ἐὰν μὴ ἀπαγγείλῃ, λήψεται τὴν ἁμαρτίαν. ο Τί οὖν χρὴ τοῦ τον ποιεῖν, ἀλλ᾽ ἢ λαβόντα μετὰ χεῖρας τὸ ἱερεῖον, σπεύδειν ἐπὶ τὰ καθάρσια ; Ποῦ πάλιν, ἀλλ᾽ ἢ ἐν τῷ τόπῳ, οὗ σφάζουσι τὰ ὁλοκαυτώματα; Καὶ τρίτον πάλιν • Ψυχή, φησίν, ἥτις ἂν ἅψηται παντὸς πράγματος ἀκαθάρτου, ἢ τῶν θνησιμαίων τῶν κτη νῶν τῶν ἀκαθάρτων, καὶ λάβῃ ἀπ' αὐτοῦ, καὶ αὐτὸς μεμίανται, καὶ πλημμελήσῃ ἢ ἅψηται ἀκαθαρσίας ἀνθρώπου, ἀπὸ πάσης ἀκαθαρσίας αὐτοῦ ἧς ἂν ἁψά μενος μιανθῇ, καὶ ἔλαθεν αὐτὸν, μετὰ τοῦτο δ' ἔγνω καὶ πλημμελήσῃ. » Τί δὴ οὖν καὶ τὸν μιανθέντα προσῆκον ἦν ποιεῖν, ἀλλ᾽ ἢ ἀπαντᾶν, πάλιν ἐν τῷ τόπῳ, καὶ προσφέρειν περὶ τῆς ἁμαρτίας αὐτοῦ ἧς ἥμαρτε, θῆλυ ἀπὸ τῶν προβάτων, ἢ ἀμνάδα, ἢ χίμαι ραν ἐξ αἰγῶν, περὶ ἁμαρτίας; Ο δ' αὐτὸς ἦν νόμος καὶ ἐπὶ ψυχῆς ἢ ἂν ὁμόσῃ διαστέλλουσα τοῖς χείλεσι, κακοποιῆσαι, ἢ καλῶς ποιῆσαι κατὰ πάντα ὅσα ἂν διαστείλῃ ἄνθρωπος μεθ' ὅρκου, καὶ λάθῃ αὐτὸν, καὶ οὗτος γνῷ καὶ ἁμάρτῃ ἔν τινι τούτων, καὶ ἐξαγορεύσῃ τὴν ἁμαρτίαν περὶ ἧς ἥμαρτε, ο καὶ οὗτος δῆτα, φησὶν, τὸ αὐτὸ λαβὼν ἱερεῖον, σπευδέτω ἐν τῷ τόπῳ, καὶ ἐξιλάσεται περὶ αὐτοῦ ὁ ἱερεὺς περὶ τῆς άμαρτίας αὐτοῦ, καὶ ἀφεθήσεται αὐτῷ ἡ ἁμαρτία. ο Καὶ ἄλλος παρὰ τοὺς εἰρημένους νόμος ὧδέ πη διορί ζει· « Ψυχὴ ἢ ἂν λάθῃ αὐτὸν λήθῃ, καὶ ἁμάρτῃ ἀκουσίως ἀπὸ τῶν ἁγίων Κυρίου, καὶ εἰσοίσει κριὸν τῆς πλημμελείας αὐτοῦ τῷ Κυρίῳ· οἴσει δὲ πάλιν παρὰ τὸν ἀρχιερέα, ἐν τῷ τόπῳ δηλαδὴ τῷ ἐξειλε- γμένῳ. ι Καὶ ἔκτον δὲ νόμον τούτοις προστίθησι, λέγων· • Ψυχή ἂν ἁμάρτῃ, καὶ ποιήσῃ μίαν ἀπὸ πατῶν τῶν ἐντολῶν, ὧν οὐ δεῖ ποιεῖν, καὶ οὐκ ἔγνω, καὶ πλημμελήσῃ, καὶ λάβῃ τὴν ἁμαρτίαν αὐτοῦ, καὶ οἴσει πάλιν κριὸν τῷ ἀρχιερεῖ, καὶ ἐξιλάσεται περί αὐτοῦ ὁ ἱερεὺς, περὶ τῆς ἀγνοίας αὐτοῦ ἧς ἡγνόησε, Ν.m. ι. 7. - EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. que non steterit omnibus quæ in hac lege scripta sunt, ut faciat ea. › Contemplare deinde quam omnes vires humanas superent, fierique nulla ra- tione possint, quæ in lege Mosis posita sunt. Siqui- dem ubi distinxit quæ voluntaria peccata, quæque difficilia sunt et pœnas unicuique eorum adjunxit, quæ maximo supplicio digna sunt, tum vero leges ponit, quibus alia quadam ratione eos item qui inviti peccaverint, convertat; quarum una quidem sic se habet: Si anima una peccaverit nolens ex populo terræ, dum facit unum ex omnibus præce- plis Domini, vel dum non facit, et peccat, cogni- tumque ipsi fuerit peccatum, quod peccavit, et of- feret munus suum capram anniculam immaculatam, id offeret pro peccato suo quod peccavit, in loco ubi mactant sacrificia, et accipiet sacerdos de sau- guine 18. » Et sane considera quemadmodum bic quo- que eum qui imprudens peccaverit, ad locum veni- re oporteat, ubi mactant sacrificia. Is autem est, de quo multis verbis jampridem meminit dicens : Quemcunque elegerit Dominus Deus tuus ". › Quod quidem cum ab omnibus, quicunque sunt in terra hominibus plane effici non posse, ipse quoque auctor legis videret; tum perspicue si- gnificavit legem inducens non infinite adversus omnes, sed adjiciens : Si anima peccaverit nolens, ex populo terra ". » Alteram vero legemn ponit, quæ sic habet : < Quod si anima audierit vocem jurisjurandi, atque hic testis aut viderit aut con- scius fuerit; si non indicaverit, peccatum susci- piet ". » Quidnam igitur aliud hunc facere opor- C teat, quam sumpta in manus hostia, propere abire ad expiandum? ubi porro expiabit, nisi in loco in quo mactant sacrificia ? tertiam quoque dum scri- bit, « Anima, inquit, quæ tetigerit quidvis immun- dum, sive quæ occisa fuerint de pecoribus immun- dis, et sumpserit ex eo, ipse pollutus est, et pec- cabit, si attigerit immunditiam hominis ex omni immunditia ejus, quam quis attingens pollui solet, et oblitus fuerit, et postea cognoverit et peccave- ril ". » Ergo quid tandem hunc etiam qui sit pol- Intus facere conveniet, nisi rursus ad locum ve- nire et offerre pro peccato suo quod peccavit, aut ovem, aut agnam, aut capram anniculam rite? Ea- dem vero lex est etiam de anima quæ juraverit, dum ipsis labiis distinguit vel male se facturam, " vel bene, secundum omnia quæcunque enuntiare solet homo cum jurejurando, et oblitus fuerit, et idem post cognoverit, et peccaverit unum aliquid ex iis, et prodiderit peccatum quod peccavit : • etiam hic, inquit, eadem sumpta hostia, festinet ad locum, et orabit pro ipso sacerdos, et peccato ipsius, et dimittetur ei peccatumn *. » Alia praeter- ea est lex seorsum ab eis, quæ expositæ sunt, quæ in hunc fere modum præscribit: Anima quæ obli- vione oblita fuerit, et imprudens peccaverit in iis quæ sancta sunt Domini, offeret Domino arietem D ss bid 6. Levit. iv, 27-30. Levit. iv. 27. s Levit. v, 1. as Ibid. 2, 5.
Θεώρησον δὲ καὶ ἄλλως τὰ ἀδύνατα πᾶσιν ἀνθρώποις τῆς Μωσέως νομοθεσίας. διαστειλάμενος τὰ ἑκούσια καὶ χαλεπὰ τῶν ἁμαρτημάτων, καὶ τιμωρίας περιθεὶς ἑκάστῳ τῶν μεγίστης κολάσεως ἀξίων, νόμους τίθησι, καθ’ οὓς ἑτέρῳ τρόπῳ καὶ τοὺς ἀκουσίως πλημμελοῦντας ἐπιστρέφει. ὧν ὁ μὲν οὕτως ἔχει· «ἐὰν ψυχὴ μία ἁμάρτῃ ἀκουσίως ἐκ τοῦ λαοῦ τῆς γῆς ἐν τῷ ποιῆσαι μίαν ἀπὸ πασῶν τῶν ἐντολῶν κυρίου ἣ οὐ ποιηθήσεται, καὶ πλημμελήσῃ, καὶ γνωσθῇ αὐτῷ ἡ ἁμαρτία ἣν ἥμαρτεν, καὶ οἴσει δῶρον αὐτοῦ χίμαρον ἐξ αἰγῶν, ἄμωμον θήλειαν οἴσει περὶ τῆς ἁμαρτίας αὐτοῦ ἧς ἥμαρτεν, ἐν τῷ τόπῳ οὗ σφάζουσι τὰ ὁλοκαυτώματα, καὶ λήψεται ὁ ἱερεὺς ἀπὸ τοῦ αἵματος». καὶ ὅρα γε ὡς καὶ ἐνταῦθα τὸν πταίσαντά τι παρὰ γνώμην ἐν τῷ τόπῳ δεῖ ἀπαντᾶν οὗ σφάζουσι τὰ ὁλοκαυτώματα· οὗτος δὲ ἦν οὗ διὰ πλείστων ἤδη πρότερον ἐμνήσθη λέγων· «ὃν ἂν ἐκλέξηται κύριος ὁ θεός σου». Τοῦτο δ’ ὅτι μὴ δυνατὸν πρὸς ἁπάντων τῶν ἐπὶ γῆς ἀνθρώπων ἐκτελεῖσθαι καὶ αὐτὸς ὁ νομοθέτης συνιδὼν ἀκριβῶς ἐπεσημήνατο, οὐκ ἀορίστως κατὰ πάντων προαγαγὼν τὸν νόμον, ἀλλ’ ἐπειπών· «ἐὰν ψυχὴ ἁμάρτῃ ἀκουσίως ἐκ τοῦ λαοῦ τῆς γῆς».
τῶν μεγίστης κολάσεως ἀξίων, νόμους τίθησι, καθ' οὓς ἑτέρῳ τρόπῳ καὶ τοὺς ἀκουσίως πλημμελοῦντας ἐπιστρέφει· ὧν ὁ μὲν οὕτως ἔχει· « Ἐὰν ψυχὴ μία ἁμάρτῃ ἀκουσίως ἐκ τοῦ λαοῦ τῆς γῆς, ἐν τῷ ποιῆ σαι μίαν ἀπὸ πασῶν τῶν ἐντολῶν Κυρίου, ἢ οὐ ποιηθήσεται, καὶ πλημμελήσῃ, καὶ γνωσθῇ αὐτῷ ἡ ἁμαρτία ἣν ἥμαρτεν, καὶ οἴσει δῶρον αὐτοῦ χίμαιραν ἐξ αἰγῶν ἄμωμον, θήλειαν οἴσει περὶ τῆς ἁμαρτίας αὐτοῦ ἧς ἥμαρτεν, ἐν τῷ τόπῳ οὗ σφάζουσι τὰ ὁλο καυτώματα, καὶ λήψεται ὁ ἱερεὺς ἀπὸ τοῦ αἵματος. » Καὶ ὄρα γε ὡς καὶ ἐνταῦθα τὸν πταίσαντά τι παρὰ γνώμην ἐν τῷ τόπῳ δεῖν ἀπαντᾶν, οὗ σφάζουσι τὰ ὁλοκαυτώματα. Οὗτος δὲ ἦν, οὗ διὰ πλείστων ἤδη πρότερον ἐμνήσθη, λέγων· ι Ον ἂν ἐκλέξηται Κύ Α τῶν ἁμαρτημάτων, καὶ τιμωρίας περιθεὶς ἑκάστῳ Β ριος ὁ Θεός σου. » Τοῦτο δ' ὅτι μὴ δυνατὸν πρὸς ἁπάντων τῶν ἐπὶ γῆς ἀνθρώπων ἐκτελεῖσθαι, καὶ αὐτὸς ὁ νομοθέτης συνιδών, ἀκριβῶς ἐπισημήνατο, οὐκ ἀορίστως κατὰ πάντων προαγαγὼν τὸν νόμον, ἀλλ᾽ ἐπειπών· «Ἐὰν ψυχὴ ἁμάρτῃ ἀκουσίως ἐκ τοῦ • λαοῦ τῆς γῆς. » Καὶ δεύτερον δὲ νόμον τίθησιν, ού τως ἔχοντα· ὁ Ἐὰν δὲ ψυχὴ ἀκούσῃ φωνὴν ὁρκισμοῦ, καὶ οὗτος μάρτυς ἢ ἑώρακεν, ἢ σύνοιδεν, ἐὰν μὴ ἀπαγγείλῃ, λήψεται τὴν ἁμαρτίαν. ο Τί οὖν χρὴ τοῦ τον ποιεῖν, ἀλλ᾽ ἢ λαβόντα μετὰ χεῖρας τὸ ἱερεῖον, σπεύδειν ἐπὶ τὰ καθάρσια ; Ποῦ πάλιν, ἀλλ᾽ ἢ ἐν τῷ τόπῳ, οὗ σφάζουσι τὰ ὁλοκαυτώματα; Καὶ τρίτον πάλιν • Ψυχή, φησίν, ἥτις ἂν ἅψηται παντὸς πράγματος ἀκαθάρτου, ἢ τῶν θνησιμαίων τῶν κτη νῶν τῶν ἀκαθάρτων, καὶ λάβῃ ἀπ' αὐτοῦ, καὶ αὐτὸς μεμίανται, καὶ πλημμελήσῃ ἢ ἅψηται ἀκαθαρσίας ἀνθρώπου, ἀπὸ πάσης ἀκαθαρσίας αὐτοῦ ἧς ἂν ἁψά μενος μιανθῇ, καὶ ἔλαθεν αὐτὸν, μετὰ τοῦτο δ' ἔγνω καὶ πλημμελήσῃ. » Τί δὴ οὖν καὶ τὸν μιανθέντα προσῆκον ἦν ποιεῖν, ἀλλ᾽ ἢ ἀπαντᾶν, πάλιν ἐν τῷ τόπῳ, καὶ προσφέρειν περὶ τῆς ἁμαρτίας αὐτοῦ ἧς ἥμαρτε, θῆλυ ἀπὸ τῶν προβάτων, ἢ ἀμνάδα, ἢ χίμαι ραν ἐξ αἰγῶν, περὶ ἁμαρτίας; Ο δ' αὐτὸς ἦν νόμος καὶ ἐπὶ ψυχῆς ἢ ἂν ὁμόσῃ διαστέλλουσα τοῖς χείλεσι, κακοποιῆσαι, ἢ καλῶς ποιῆσαι κατὰ πάντα ὅσα ἂν διαστείλῃ ἄνθρωπος μεθ' ὅρκου, καὶ λάθῃ αὐτὸν, καὶ οὗτος γνῷ καὶ ἁμάρτῃ ἔν τινι τούτων, καὶ ἐξαγορεύσῃ τὴν ἁμαρτίαν περὶ ἧς ἥμαρτε, ο καὶ οὗτος δῆτα, φησὶν, τὸ αὐτὸ λαβὼν ἱερεῖον, σπευδέτω ἐν τῷ τόπῳ, καὶ ἐξιλάσεται περὶ αὐτοῦ ὁ ἱερεὺς περὶ τῆς άμαρτίας αὐτοῦ, καὶ ἀφεθήσεται αὐτῷ ἡ ἁμαρτία. ο Καὶ ἄλλος παρὰ τοὺς εἰρημένους νόμος ὧδέ πη διορί ζει· « Ψυχὴ ἢ ἂν λάθῃ αὐτὸν λήθῃ, καὶ ἁμάρτῃ ἀκουσίως ἀπὸ τῶν ἁγίων Κυρίου, καὶ εἰσοίσει κριὸν τῆς πλημμελείας αὐτοῦ τῷ Κυρίῳ· οἴσει δὲ πάλιν παρὰ τὸν ἀρχιερέα, ἐν τῷ τόπῳ δηλαδὴ τῷ ἐξειλε- γμένῳ. ι Καὶ ἔκτον δὲ νόμον τούτοις προστίθησι, λέγων· • Ψυχή ἂν ἁμάρτῃ, καὶ ποιήσῃ μίαν ἀπὸ πατῶν τῶν ἐντολῶν, ὧν οὐ δεῖ ποιεῖν, καὶ οὐκ ἔγνω, καὶ πλημμελήσῃ, καὶ λάβῃ τὴν ἁμαρτίαν αὐτοῦ, καὶ οἴσει πάλιν κριὸν τῷ ἀρχιερεῖ, καὶ ἐξιλάσεται περί αὐτοῦ ὁ ἱερεὺς, περὶ τῆς ἀγνοίας αὐτοῦ ἧς ἡγνόησε, Ν.m. ι. 7. - EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. que non steterit omnibus quæ in hac lege scripta sunt, ut faciat ea. › Contemplare deinde quam omnes vires humanas superent, fierique nulla ra- tione possint, quæ in lege Mosis posita sunt. Siqui- dem ubi distinxit quæ voluntaria peccata, quæque difficilia sunt et pœnas unicuique eorum adjunxit, quæ maximo supplicio digna sunt, tum vero leges ponit, quibus alia quadam ratione eos item qui inviti peccaverint, convertat; quarum una quidem sic se habet: Si anima una peccaverit nolens ex populo terræ, dum facit unum ex omnibus præce- plis Domini, vel dum non facit, et peccat, cogni- tumque ipsi fuerit peccatum, quod peccavit, et of- feret munus suum capram anniculam immaculatam, id offeret pro peccato suo quod peccavit, in loco ubi mactant sacrificia, et accipiet sacerdos de sau- guine 18. » Et sane considera quemadmodum bic quo- que eum qui imprudens peccaverit, ad locum veni- re oporteat, ubi mactant sacrificia. Is autem est, de quo multis verbis jampridem meminit dicens : Quemcunque elegerit Dominus Deus tuus ". › Quod quidem cum ab omnibus, quicunque sunt in terra hominibus plane effici non posse, ipse quoque auctor legis videret; tum perspicue si- gnificavit legem inducens non infinite adversus omnes, sed adjiciens : Si anima peccaverit nolens, ex populo terra ". » Alteram vero legemn ponit, quæ sic habet : < Quod si anima audierit vocem jurisjurandi, atque hic testis aut viderit aut con- scius fuerit; si non indicaverit, peccatum susci- piet ". » Quidnam igitur aliud hunc facere opor- C teat, quam sumpta in manus hostia, propere abire ad expiandum? ubi porro expiabit, nisi in loco in quo mactant sacrificia ? tertiam quoque dum scri- bit, « Anima, inquit, quæ tetigerit quidvis immun- dum, sive quæ occisa fuerint de pecoribus immun- dis, et sumpserit ex eo, ipse pollutus est, et pec- cabit, si attigerit immunditiam hominis ex omni immunditia ejus, quam quis attingens pollui solet, et oblitus fuerit, et postea cognoverit et peccave- ril ". » Ergo quid tandem hunc etiam qui sit pol- Intus facere conveniet, nisi rursus ad locum ve- nire et offerre pro peccato suo quod peccavit, aut ovem, aut agnam, aut capram anniculam rite? Ea- dem vero lex est etiam de anima quæ juraverit, dum ipsis labiis distinguit vel male se facturam, " vel bene, secundum omnia quæcunque enuntiare solet homo cum jurejurando, et oblitus fuerit, et idem post cognoverit, et peccaverit unum aliquid ex iis, et prodiderit peccatum quod peccavit : • etiam hic, inquit, eadem sumpta hostia, festinet ad locum, et orabit pro ipso sacerdos, et peccato ipsius, et dimittetur ei peccatumn *. » Alia praeter- ea est lex seorsum ab eis, quæ expositæ sunt, quæ in hunc fere modum præscribit: Anima quæ obli- vione oblita fuerit, et imprudens peccaverit in iis quæ sancta sunt Domini, offeret Domino arietem D ss bid 6. Levit. iv, 27-30. Levit. iv. 27. s Levit. v, 1. as Ibid. 2, 5.
PG 22:37καὶ δεύτερον δὲ νόμον τίθησιν οὕτως ἔχοντα· «ἐὰν δὲ ψυχὴ ἀκούσῃ φωνὴν ὁρκισμοῦ, καὶ οὗτος μάρτυς ἢ ἑώρακεν ἢ σύνοιδεν, ἐὰν μὴ ἀπαγγείλῃ, λήψεται τὴν ἁμαρτίαν». τί οὖν χρὴ τοῦτον ποιεῖν ἀλλ’ ἢ λαβόντα μετὰ χεῖρας τὸ ἱερεῖον σπεύδειν ἐπὶ τὰ καθάρσια; ποῦ πάλιν ἀλλ’ ἢ ἐν τῷ τόπῳ οὗ σφάζουσι τὰ ὁλοκαυτώματα; καὶ τρίτον πάλιν· «ψυχή», φησίν, «ἥτις ἂν ἅψηται παντὸς πράγματος ἀκαθάρτου, ἢ τῶν θνησιμαίων τῶν κτηνῶν τῶν ἀκαθάρτων, καὶ λάβῃ ἀπ’ αὐτοῦ, καὶ αὐτὸς μεμίανται, καὶ πλημμελήσῃ, ἢ ἅψηται ἀκαθαρσίας ἀνθρώπου, ἀπὸ πάσης ἀκαθαρσίας αὐτοῦ ἧς ἂν ἁψάμενος μιανθῇ, καὶ ἔλαθεν αὐτόν, μετὰ τοῦτο δ’ ἔγνω καὶ πλημμελήσῃ». τί δὴ οὖν καὶ τὸν μιανθέντα προσῆκον ἦν ποιεῖν ἀλλ’ ἢ ἀπαντᾶν πάλιν ἐν τῷ τόπῳ, καὶ προσφέρειν περὶ τῆς ἁμαρτίας αὐτοῦ ἧς ἥμαρτε θῆλυ ἀπὸ τῶν προβάτων ἢ ἀμνάδα ἢ χίμαιραν ἐξ αἰγῶν περὶ ἁμαρτίας;
καὶ οὗτος οὐκ ᾔδει, καὶ ἀφεθήσεται αὐτῷ. » "Ηδη δὲ Β Εβδομόν φησι· ι Ψυχὴ ἂν ἁμάρτῃ, καὶ παριδών παρ ἴδῃ τὰς ἐντολὰς Κυρίου, καὶ ψεύσηται πρὸς τὸν πλησίον αὐτοῦ ἐν παρακαταθήκῃ, περὶ κοινωνίας ή ἁρπαγῆς, ἡ ἰδίκησέ τι τὸν πλησίον, ἢ εὗρεν ἀπώ- λειαν, καὶ ψεύσηται περὶ αὐτῆς, καὶ ὁμόσῃ ἀδίκως περὶ ἑνὸς ἀπὸ πάντων ὧν ἐὰν ποιήσῃ ἄνθρωπος, ὥστε ἀμαρτεῖν ἐν τούτοις, καὶ ἡνίκα ἂν ἁμάρτη καὶ πλημμελήσῃ καὶ ἀποδῷ τὸ ἅρπαγμα ο ήρ πασεν, ἢ τὸ ἀδίκημα ἠδίκησεν, ἢ τὴν παρα καταθήκην, ἥτις παρετέθη αὐτῷ, ἢ τὴν ἀπώλειαν ἣν εὗρεν, ἀπὸ παντὸς πράγματος οὗ ὤμοσε περὶ αὐτοῦ ἀδίκως, καὶ ἀποτίσει αὐτὸ τὸ κεφάλαιον καὶ τὸ ἐπίπεμπτον. » Ἐχρῆν δ' ἂν μετὰ τὸ ἐξαγο- ρεῦσαι τὸ ἁμάρτημα, καὶ μετὰ τὸ ἀποτῖσαι, σπεύ δειν πάλιν, πάντα ὑπερθέμενον, εἰς τὸν τόπον ὃν ἂν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεὸς, καὶ προσφέρειν γε περί τῆς πλημμελείας κριὸν ἄμωμον· καὶ ἐξιλάσεται περὶ αὐτοῦ ὁ ἱερεὺς ἔναντι Κυρίου, καὶ ἀφηθήσεται αὐτῷ. Ταῦτα καὶ περὶ τῶνδε ὁ θαυμάσιος Μωϋσῆς, περί τε τῶν ἀκουσίως ἡμαρτηκότων, καὶ περὶ τῶν κατ' ἄγνοιαν, ἐξηκριβώσατο, πόρρωθεν τῶν κατὰ προ- αίρεσιν πλημμελημάτων, ἐφ᾽ οἷς καὶ ἀπαραιτήτους ὁρίζει τιμωρίας τοὺς οἰκείους ἀναστέλλων. Ο γὰρ ἐπὶ τοῖς ἀκουσίοις μὴ πρότερον νείμας συγγνώμην, ἢ ἐξαγορεῦσαι τὸ ἁμάρτημα, κάπειτα ὥσπερ μικρὰν τιμωρίαν διὰ τῆς προστεταγμένης θυσίας εἰσπραξά- μενος τὸν ἡμαρτηκότα, διά τε τῆς ἐπὶ τὸν ἁγνὸν τό τον ἀμελλήτου πορείας τὴν σπουδὴν ὁμοῦ καὶ τὸ εὐα λαβὲς ἐπιτείνας τῶν κατ᾿ αὐτὸν θεοσεβεῖν προηρημέ νων, τῶς οὐχὶ τῶν ἑκουσίως δρωμένων πολὺ πρότε- ρον ἐπίσχοι ἂν τὰς ὁρμάς; Τί δὴ οὖν πρὸς ταῦτα συλλογίζεσθαι χρήν, ὅτε δή, ὡς εἴρηται, συγκεφα λαιούμενος τὰ πάντα ὁ Μωϋσῆς ἐπισκήπτει, λέγων· • Επικατάρατος πᾶς ὃς οὐκ ἐμμενεῖ ἐν πᾶσι τοῖς Εγγεγραμμένοις τοῦ νόμου, τοῦ ποιῆσαι αὐτά; ο 'Αρα γὰρ τοὺς ἐκ περάτων γῆς μέλλοντας κατὰ Μωϋ- σέα θεοσεβεῖν, ὡς ἂν φύγοιεν μὲν τὴν κατάραν, τύ χοιεν δὲ τῆς ἐπηγγελμένης πρὸς τὸν ᾿Αβραὰμ εύλο γίας, ταῦτα πάντα χρῆν πράττειν, καὶ τρίτον τοῦ ἔτους ἀπαντᾶν εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα; καὶ τὰς ἐκ πάν- των δὲ τῶν ἐθνῶν θεοσεβεῖν προκεκριμένας γυναῖκας, ἄρτι τόκων καὶ ὠδίνων παυσαμένας, τοσαύτην στέλ λεσθαι πορείαν, ὡς ἂν τὴν προστεταγμένην ὑπὸ Μωϋσέως θυσίαν ἐφ' ἑκάστῳ τῶν γεννωμένων ἀν- ενέγκαιεν; ἢ τοὺς ἐφαψαμένους νεκροῦ σώματος, ή τοὺς ἐπίορκον όμωμοκότας, ἢ τοὺς ἀκούσιόν τι δεδρα- κότας ἐκ περάτων γῆς ἥκειν, τρέχειν τε καὶ σπεύδειν ἐπὶ τὸν νενομοθετημένον καθαρισμόν, ὡς ἂν ἐκφύ- γοιεν τὴν τῆς κατάρας ἐπίσκηψιν; ᾿Αλλὰ συνορᾷς, ὡς καὶ αὐτοῖς τοῖς ἀμφὶ τὰ Ἱεροσόλυμα κατοικοῦσι, καὶ ἐπὶ μόνης τῆς Ἰουδαίας τὰς διατριβάς ποιουμένοις ὁ κατὰ Μωυσέα βίος δυσκατόρθωτος ἦν· μήτι γε δυ- νατὸς ἐπιτελεῖσθαι καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν (3). Ενθεν * τοῖς ἔθνεσι. ο ἐν τοῖς λοιποῖς, εἰ μουι ἔθνεσιν Ιουδαίοις, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. A pro peccato suo ";, oleret autem rursus ad Pon- tificem, in loco videlicet de quo dictum est. Sextam quoque legem prioribus adjungit bis verbis: Ani- ma si peccaverit et fecerit adversus unum ex omni- bus præceptis, aliquid eorum, quæ non oportet fa- cere, et non cognoverit, et deliquerit, et accepe- rit peccatum suum, rursus offeret Pontifici arietem et orabit pro ipso sacerdos, pro ignorantia ejus quam ignoravit, et hic ipse non novit, et dimitte- tur ei . . Septimam item scribit legem hoc mo- do: Anima si peccaverit, et contemnens contempse- rit præcepta Domini et mentita fuerit proximo suo in deposito, communicationis aut rapina causa, vel injuria aliqua affecerit proximum suun, vel inve- nerit rem perditam, ac de ea ipse mentita fuerit, et juraverit inique pro uno ex omnibus quæ- cunque facit homo, et peccat : et quandocun- que peccaverit ac deliquerit, et restituerit rema quam abstulit, aut injuriæ a se illatæ, satisfecerit, aut depositum quod suæ fidei commissum fuerat, reddiderit, aut rem perditam quam invenit, ex om- ni re pro qua inique juravit solvet ipsum totum, et ejus insuper quintam partein 3. Ceterum oporte bat postquam prodiderat peccatum ac solverat, omnibus negotiis posthabitis propere, abire ad lo- cum, quem elegerat Dominus Deus, et offerre pro delicto arietem immaculatum, et sic orare pro co sacerdotem apud Dominum, et dimitti ei. Hæc sane Moses ille admirandus tam de iis qui inviti pecca- verint, quam de iis qui per ignorantiam, diligentis- sime tractavit seorsum ab iis quæ voluntarie pec- cantur, quibus etiam inexorabiles irrogat pœnas, ut suos ita cohibeat, ac refrenet. Qui enim iis, qui inviti peccaverint non prius veniam tribuit, quam peccatum annuntiaverint, ac deinde ei qui peccavit quasi levem pœnam per indictum illud sa- crificium irrogat, et per accessionem sine mora ad locum sanctum, studium simui et religioneni eorum intendit, qui se auctore in divino cultu uti velint, qui fieri potest ut non multo prius ab iis quæ vo- luntarie committuntur, cohibuerit appetitus ? Quid ad hæc igitur argumentari oportet, quando, ut dic- tum est, cuncta redigens in summam Moses, sic im- precatur ? « Exsecrabilis omnis quicunque non ste- terit omnibus, quæ in lege scripta sunt, ut faciat ea >. Ergo etiam in extremis terræ finibus habitantes, si ritus Mosaicos servare volebant, ut talem exsecrationem vitarent, promissamque Abrahæ benedictionem contingerent, hæc omnia facere oportebat ? ac ter singulis annis Hierosolyma pe- tere ? ex omni præterea natione, quæ tales sibi ri- tus servandos proposuisset, feminas partu modo ac doloribus levatas tam longum iter ingredi, ut quod imperasset Moses sacrificium, pro singulis C D Levit. v, 15. ss Ibid. 17, 18. Ibid. v, 2-7. Nedum tale ut posset a reliquis gen. tibus observari, vertit Donatus, male; mens enim Eusebii est multo minus hoc vivendi institutum a s Deut. xxvu, 26. Judæis apud alias gentes degentibus potuisse obser- vari. Legendum igitur addendum forte vertendumque : nedum l. 4. p. a Julœis apud alias gentes degenjibus observari. (5) Μήτι με δυνατὸς ἐπιτελεῖσθαι καὶ τοῖς λοι
ὁ δ’ αὐτὸς ἦν νόμος καὶ ἐπὶ ψυχῆς, ἣ ἂν ὀμόσῃ «διαστέλλουσα τοῖς χείλεσι κακοποιῆσαι ἢ καλῶς ποιῆσαι, κατὰ πάντα ὅσα ἂν διαστείλῃ ἄνθρωπος μεθ’ ὅρκου καὶ λάθῃ αὐτόν, καὶ οὗτος γνῷ καὶ ἁμάρτῃ ἕν τι τούτων, καὶ ἐξαγορεύσῃ τὴν ἁμαρτίαν περὶ ἧς ἥμαρτεν», καὶ οὗτος δῆτα, φησίν, τὸ αὐτὸ λαβὼν ἱερεῖον σπευδέτω ἐν τῷ τόπῳ, καὶ «ἐξιλάσεται περὶ αὐτοῦ ὁ ἱερεὺς περὶ τῆς ἁμαρτίας αὐτοῦ, καὶ ἀφεθήσεται αὐτῷ ἡ ἁμαρτία». καὶ ἄλλος παρὰ τοὺς εἰρημένους νόμος ὧδέ πη διορίζει· «ψυχὴ ἣ ἂν λάθῃ αὐτὸν λήθῃ, καὶ ἁμάρτῃ ἀκουσίως ἀπὸ τῶν ἁγίων κυρίου, καὶ εἰσοίσει κριὸν τῆς πλημμελείας αὐτοῦ τῷ κυρίῳ». οἴσει δὲ πάλιν παρὰ τὸν ἀρχιερέα ἐν τῷ τόπῳ δηλαδὴ τῷ ἐξειλεγμένῳ. καὶ ἕκτον δὲ νόμον τούτοις προστίθησι λέγων· «ψυχὴ ἂν ἁμάρτῃ καὶ ποιήσῃ μίαν ἀπὸ πασῶν τῶν ἐντολῶν ὧν οὐ δεῖ ποιεῖν, καὶ οὐκ ἔγνω, καὶ πλημμελήσῃ, καὶ λάβῃ τὴν ἁμαρτίαν αὐτοῦ, καὶ οἴσει πάλιν κριὸν τῷ ἀρχιερεῖ, καὶ ἐξιλάσεται περὶ αὐτοῦ ὁ ἱερεὺς περὶ τῆς ἀγνοίας αὐτοῦ ἧς ἠγνόησεν καὶ οὗτος οὐκ ᾔδει, καὶ ἀφεθήσεται αὐτῷ». ἤδη δὲ ἕβδομόν φησιν·
καὶ οὗτος οὐκ ᾔδει, καὶ ἀφεθήσεται αὐτῷ. » "Ηδη δὲ Β Εβδομόν φησι· ι Ψυχὴ ἂν ἁμάρτῃ, καὶ παριδών παρ ἴδῃ τὰς ἐντολὰς Κυρίου, καὶ ψεύσηται πρὸς τὸν πλησίον αὐτοῦ ἐν παρακαταθήκῃ, περὶ κοινωνίας ή ἁρπαγῆς, ἡ ἰδίκησέ τι τὸν πλησίον, ἢ εὗρεν ἀπώ- λειαν, καὶ ψεύσηται περὶ αὐτῆς, καὶ ὁμόσῃ ἀδίκως περὶ ἑνὸς ἀπὸ πάντων ὧν ἐὰν ποιήσῃ ἄνθρωπος, ὥστε ἀμαρτεῖν ἐν τούτοις, καὶ ἡνίκα ἂν ἁμάρτη καὶ πλημμελήσῃ καὶ ἀποδῷ τὸ ἅρπαγμα ο ήρ πασεν, ἢ τὸ ἀδίκημα ἠδίκησεν, ἢ τὴν παρα καταθήκην, ἥτις παρετέθη αὐτῷ, ἢ τὴν ἀπώλειαν ἣν εὗρεν, ἀπὸ παντὸς πράγματος οὗ ὤμοσε περὶ αὐτοῦ ἀδίκως, καὶ ἀποτίσει αὐτὸ τὸ κεφάλαιον καὶ τὸ ἐπίπεμπτον. » Ἐχρῆν δ' ἂν μετὰ τὸ ἐξαγο- ρεῦσαι τὸ ἁμάρτημα, καὶ μετὰ τὸ ἀποτῖσαι, σπεύ δειν πάλιν, πάντα ὑπερθέμενον, εἰς τὸν τόπον ὃν ἂν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεὸς, καὶ προσφέρειν γε περί τῆς πλημμελείας κριὸν ἄμωμον· καὶ ἐξιλάσεται περὶ αὐτοῦ ὁ ἱερεὺς ἔναντι Κυρίου, καὶ ἀφηθήσεται αὐτῷ. Ταῦτα καὶ περὶ τῶνδε ὁ θαυμάσιος Μωϋσῆς, περί τε τῶν ἀκουσίως ἡμαρτηκότων, καὶ περὶ τῶν κατ' ἄγνοιαν, ἐξηκριβώσατο, πόρρωθεν τῶν κατὰ προ- αίρεσιν πλημμελημάτων, ἐφ᾽ οἷς καὶ ἀπαραιτήτους ὁρίζει τιμωρίας τοὺς οἰκείους ἀναστέλλων. Ο γὰρ ἐπὶ τοῖς ἀκουσίοις μὴ πρότερον νείμας συγγνώμην, ἢ ἐξαγορεῦσαι τὸ ἁμάρτημα, κάπειτα ὥσπερ μικρὰν τιμωρίαν διὰ τῆς προστεταγμένης θυσίας εἰσπραξά- μενος τὸν ἡμαρτηκότα, διά τε τῆς ἐπὶ τὸν ἁγνὸν τό τον ἀμελλήτου πορείας τὴν σπουδὴν ὁμοῦ καὶ τὸ εὐα λαβὲς ἐπιτείνας τῶν κατ᾿ αὐτὸν θεοσεβεῖν προηρημέ νων, τῶς οὐχὶ τῶν ἑκουσίως δρωμένων πολὺ πρότε- ρον ἐπίσχοι ἂν τὰς ὁρμάς; Τί δὴ οὖν πρὸς ταῦτα συλλογίζεσθαι χρήν, ὅτε δή, ὡς εἴρηται, συγκεφα λαιούμενος τὰ πάντα ὁ Μωϋσῆς ἐπισκήπτει, λέγων· • Επικατάρατος πᾶς ὃς οὐκ ἐμμενεῖ ἐν πᾶσι τοῖς Εγγεγραμμένοις τοῦ νόμου, τοῦ ποιῆσαι αὐτά; ο 'Αρα γὰρ τοὺς ἐκ περάτων γῆς μέλλοντας κατὰ Μωϋ- σέα θεοσεβεῖν, ὡς ἂν φύγοιεν μὲν τὴν κατάραν, τύ χοιεν δὲ τῆς ἐπηγγελμένης πρὸς τὸν ᾿Αβραὰμ εύλο γίας, ταῦτα πάντα χρῆν πράττειν, καὶ τρίτον τοῦ ἔτους ἀπαντᾶν εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα; καὶ τὰς ἐκ πάν- των δὲ τῶν ἐθνῶν θεοσεβεῖν προκεκριμένας γυναῖκας, ἄρτι τόκων καὶ ὠδίνων παυσαμένας, τοσαύτην στέλ λεσθαι πορείαν, ὡς ἂν τὴν προστεταγμένην ὑπὸ Μωϋσέως θυσίαν ἐφ' ἑκάστῳ τῶν γεννωμένων ἀν- ενέγκαιεν; ἢ τοὺς ἐφαψαμένους νεκροῦ σώματος, ή τοὺς ἐπίορκον όμωμοκότας, ἢ τοὺς ἀκούσιόν τι δεδρα- κότας ἐκ περάτων γῆς ἥκειν, τρέχειν τε καὶ σπεύδειν ἐπὶ τὸν νενομοθετημένον καθαρισμόν, ὡς ἂν ἐκφύ- γοιεν τὴν τῆς κατάρας ἐπίσκηψιν; ᾿Αλλὰ συνορᾷς, ὡς καὶ αὐτοῖς τοῖς ἀμφὶ τὰ Ἱεροσόλυμα κατοικοῦσι, καὶ ἐπὶ μόνης τῆς Ἰουδαίας τὰς διατριβάς ποιουμένοις ὁ κατὰ Μωυσέα βίος δυσκατόρθωτος ἦν· μήτι γε δυ- νατὸς ἐπιτελεῖσθαι καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν (3). Ενθεν * τοῖς ἔθνεσι. ο ἐν τοῖς λοιποῖς, εἰ μουι ἔθνεσιν Ιουδαίοις, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. A pro peccato suo ";, oleret autem rursus ad Pon- tificem, in loco videlicet de quo dictum est. Sextam quoque legem prioribus adjungit bis verbis: Ani- ma si peccaverit et fecerit adversus unum ex omni- bus præceptis, aliquid eorum, quæ non oportet fa- cere, et non cognoverit, et deliquerit, et accepe- rit peccatum suum, rursus offeret Pontifici arietem et orabit pro ipso sacerdos, pro ignorantia ejus quam ignoravit, et hic ipse non novit, et dimitte- tur ei . . Septimam item scribit legem hoc mo- do: Anima si peccaverit, et contemnens contempse- rit præcepta Domini et mentita fuerit proximo suo in deposito, communicationis aut rapina causa, vel injuria aliqua affecerit proximum suun, vel inve- nerit rem perditam, ac de ea ipse mentita fuerit, et juraverit inique pro uno ex omnibus quæ- cunque facit homo, et peccat : et quandocun- que peccaverit ac deliquerit, et restituerit rema quam abstulit, aut injuriæ a se illatæ, satisfecerit, aut depositum quod suæ fidei commissum fuerat, reddiderit, aut rem perditam quam invenit, ex om- ni re pro qua inique juravit solvet ipsum totum, et ejus insuper quintam partein 3. Ceterum oporte bat postquam prodiderat peccatum ac solverat, omnibus negotiis posthabitis propere, abire ad lo- cum, quem elegerat Dominus Deus, et offerre pro delicto arietem immaculatum, et sic orare pro co sacerdotem apud Dominum, et dimitti ei. Hæc sane Moses ille admirandus tam de iis qui inviti pecca- verint, quam de iis qui per ignorantiam, diligentis- sime tractavit seorsum ab iis quæ voluntarie pec- cantur, quibus etiam inexorabiles irrogat pœnas, ut suos ita cohibeat, ac refrenet. Qui enim iis, qui inviti peccaverint non prius veniam tribuit, quam peccatum annuntiaverint, ac deinde ei qui peccavit quasi levem pœnam per indictum illud sa- crificium irrogat, et per accessionem sine mora ad locum sanctum, studium simui et religioneni eorum intendit, qui se auctore in divino cultu uti velint, qui fieri potest ut non multo prius ab iis quæ vo- luntarie committuntur, cohibuerit appetitus ? Quid ad hæc igitur argumentari oportet, quando, ut dic- tum est, cuncta redigens in summam Moses, sic im- precatur ? « Exsecrabilis omnis quicunque non ste- terit omnibus, quæ in lege scripta sunt, ut faciat ea >. Ergo etiam in extremis terræ finibus habitantes, si ritus Mosaicos servare volebant, ut talem exsecrationem vitarent, promissamque Abrahæ benedictionem contingerent, hæc omnia facere oportebat ? ac ter singulis annis Hierosolyma pe- tere ? ex omni præterea natione, quæ tales sibi ri- tus servandos proposuisset, feminas partu modo ac doloribus levatas tam longum iter ingredi, ut quod imperasset Moses sacrificium, pro singulis C D Levit. v, 15. ss Ibid. 17, 18. Ibid. v, 2-7. Nedum tale ut posset a reliquis gen. tibus observari, vertit Donatus, male; mens enim Eusebii est multo minus hoc vivendi institutum a s Deut. xxvu, 26. Judæis apud alias gentes degentibus potuisse obser- vari. Legendum igitur addendum forte vertendumque : nedum l. 4. p. a Julœis apud alias gentes degenjibus observari. (5) Μήτι με δυνατὸς ἐπιτελεῖσθαι καὶ τοῖς λοι
Liber Tertius
«ψυχὴ ἂν ἁμάρτῃ, καὶ παριδὼν παρίδῃ τὰς ἐντολὰς κυρίου, καὶ ψεύσηται πρὸς τὸν πλησίον αὐτοῦ ἐν παρακαταθήκῃ, περὶ κοινωνίας ἢ ἁρπαγῆς, ἢ ἠδίκησέ τι τὸν πλησίον, ἢ εὗρεν ἀπώλειαν, καὶ ψεύσηται περὶ αὐτῆς, καὶ ὀμόσῃ ἀδίκως περὶ ἑνὸς ἀπὸ πάντων ὧν ἐὰν ποιήσῃ ἄνθρωπος, ὥστε ἁμαρτεῖν ἐν τούτοις, καὶ ἡνίκα ἂν ἁμάρτῃ καὶ πλημμελήσῃ καὶ ἀποδῷ τὸ ἅρπαγμα ὃ ἥρπασεν, ἢ τὸ ἀδίκημα ὃ ἠδίκησεν, ἢ τὴν παρακαταθήκην ἥτις παρετέθη αὐτῷ, ἢ τὴν ἀπώλειαν ἣν εὗρεν, ἀπὸ παντὸς πράγματος οὗ ὤμοσε περὶ αὐτοῦ ἀδίκως, καὶ ἀποτίσει αὐτὸ τὸ κεφάλαιον καὶ τὸ ἐπίπεμπτον». ἐχρῆν δ’ ἂν μετὰ τὸ ἐξαγορεῦσαι τὸ ἁμάρτημα καὶ μετὰ τὸ ἀποτῖσαι σπεύδειν πάλιν πάντα ὑπερθέμενον εἰς τὸν τόπον «ὃν ἂν ἐκλέξηται κύριος ὁ θεός», καὶ προσφέρειν γε περὶ τῆς πλημμελείας κριὸν ἄμωμον, «καὶ ἐξιλάσεται περὶ αὐτοῦ ὁ ἱερεὺς ἔναντι κυρίου, καὶ ἀφεθήσεται αὐτῷ». Ταῦτα καὶ περὶ τῶνδε ὁ θαυμάσιος Μωσῆς, περί τε τῶν ἀκουσίως ἡμαρτηκότων καὶ περὶ τῶν κατ’ ἄγνοιαν, ἐξηκριβώσατο πόρρωθεν τῶν κατὰ προαίρεσιν πλημμελημάτων, ἐφ’ οἷς καὶ ἀπαραιτήτους ὁρίζει τιμωρίας, τοὺς οἰκείους ἀναστέλλων.
καὶ οὗτος οὐκ ᾔδει, καὶ ἀφεθήσεται αὐτῷ. » "Ηδη δὲ Β Εβδομόν φησι· ι Ψυχὴ ἂν ἁμάρτῃ, καὶ παριδών παρ ἴδῃ τὰς ἐντολὰς Κυρίου, καὶ ψεύσηται πρὸς τὸν πλησίον αὐτοῦ ἐν παρακαταθήκῃ, περὶ κοινωνίας ή ἁρπαγῆς, ἡ ἰδίκησέ τι τὸν πλησίον, ἢ εὗρεν ἀπώ- λειαν, καὶ ψεύσηται περὶ αὐτῆς, καὶ ὁμόσῃ ἀδίκως περὶ ἑνὸς ἀπὸ πάντων ὧν ἐὰν ποιήσῃ ἄνθρωπος, ὥστε ἀμαρτεῖν ἐν τούτοις, καὶ ἡνίκα ἂν ἁμάρτη καὶ πλημμελήσῃ καὶ ἀποδῷ τὸ ἅρπαγμα ο ήρ πασεν, ἢ τὸ ἀδίκημα ἠδίκησεν, ἢ τὴν παρα καταθήκην, ἥτις παρετέθη αὐτῷ, ἢ τὴν ἀπώλειαν ἣν εὗρεν, ἀπὸ παντὸς πράγματος οὗ ὤμοσε περὶ αὐτοῦ ἀδίκως, καὶ ἀποτίσει αὐτὸ τὸ κεφάλαιον καὶ τὸ ἐπίπεμπτον. » Ἐχρῆν δ' ἂν μετὰ τὸ ἐξαγο- ρεῦσαι τὸ ἁμάρτημα, καὶ μετὰ τὸ ἀποτῖσαι, σπεύ δειν πάλιν, πάντα ὑπερθέμενον, εἰς τὸν τόπον ὃν ἂν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεὸς, καὶ προσφέρειν γε περί τῆς πλημμελείας κριὸν ἄμωμον· καὶ ἐξιλάσεται περὶ αὐτοῦ ὁ ἱερεὺς ἔναντι Κυρίου, καὶ ἀφηθήσεται αὐτῷ. Ταῦτα καὶ περὶ τῶνδε ὁ θαυμάσιος Μωϋσῆς, περί τε τῶν ἀκουσίως ἡμαρτηκότων, καὶ περὶ τῶν κατ' ἄγνοιαν, ἐξηκριβώσατο, πόρρωθεν τῶν κατὰ προ- αίρεσιν πλημμελημάτων, ἐφ᾽ οἷς καὶ ἀπαραιτήτους ὁρίζει τιμωρίας τοὺς οἰκείους ἀναστέλλων. Ο γὰρ ἐπὶ τοῖς ἀκουσίοις μὴ πρότερον νείμας συγγνώμην, ἢ ἐξαγορεῦσαι τὸ ἁμάρτημα, κάπειτα ὥσπερ μικρὰν τιμωρίαν διὰ τῆς προστεταγμένης θυσίας εἰσπραξά- μενος τὸν ἡμαρτηκότα, διά τε τῆς ἐπὶ τὸν ἁγνὸν τό τον ἀμελλήτου πορείας τὴν σπουδὴν ὁμοῦ καὶ τὸ εὐα λαβὲς ἐπιτείνας τῶν κατ᾿ αὐτὸν θεοσεβεῖν προηρημέ νων, τῶς οὐχὶ τῶν ἑκουσίως δρωμένων πολὺ πρότε- ρον ἐπίσχοι ἂν τὰς ὁρμάς; Τί δὴ οὖν πρὸς ταῦτα συλλογίζεσθαι χρήν, ὅτε δή, ὡς εἴρηται, συγκεφα λαιούμενος τὰ πάντα ὁ Μωϋσῆς ἐπισκήπτει, λέγων· • Επικατάρατος πᾶς ὃς οὐκ ἐμμενεῖ ἐν πᾶσι τοῖς Εγγεγραμμένοις τοῦ νόμου, τοῦ ποιῆσαι αὐτά; ο 'Αρα γὰρ τοὺς ἐκ περάτων γῆς μέλλοντας κατὰ Μωϋ- σέα θεοσεβεῖν, ὡς ἂν φύγοιεν μὲν τὴν κατάραν, τύ χοιεν δὲ τῆς ἐπηγγελμένης πρὸς τὸν ᾿Αβραὰμ εύλο γίας, ταῦτα πάντα χρῆν πράττειν, καὶ τρίτον τοῦ ἔτους ἀπαντᾶν εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα; καὶ τὰς ἐκ πάν- των δὲ τῶν ἐθνῶν θεοσεβεῖν προκεκριμένας γυναῖκας, ἄρτι τόκων καὶ ὠδίνων παυσαμένας, τοσαύτην στέλ λεσθαι πορείαν, ὡς ἂν τὴν προστεταγμένην ὑπὸ Μωϋσέως θυσίαν ἐφ' ἑκάστῳ τῶν γεννωμένων ἀν- ενέγκαιεν; ἢ τοὺς ἐφαψαμένους νεκροῦ σώματος, ή τοὺς ἐπίορκον όμωμοκότας, ἢ τοὺς ἀκούσιόν τι δεδρα- κότας ἐκ περάτων γῆς ἥκειν, τρέχειν τε καὶ σπεύδειν ἐπὶ τὸν νενομοθετημένον καθαρισμόν, ὡς ἂν ἐκφύ- γοιεν τὴν τῆς κατάρας ἐπίσκηψιν; ᾿Αλλὰ συνορᾷς, ὡς καὶ αὐτοῖς τοῖς ἀμφὶ τὰ Ἱεροσόλυμα κατοικοῦσι, καὶ ἐπὶ μόνης τῆς Ἰουδαίας τὰς διατριβάς ποιουμένοις ὁ κατὰ Μωυσέα βίος δυσκατόρθωτος ἦν· μήτι γε δυ- νατὸς ἐπιτελεῖσθαι καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν (3). Ενθεν * τοῖς ἔθνεσι. ο ἐν τοῖς λοιποῖς, εἰ μουι ἔθνεσιν Ιουδαίοις, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. A pro peccato suo ";, oleret autem rursus ad Pon- tificem, in loco videlicet de quo dictum est. Sextam quoque legem prioribus adjungit bis verbis: Ani- ma si peccaverit et fecerit adversus unum ex omni- bus præceptis, aliquid eorum, quæ non oportet fa- cere, et non cognoverit, et deliquerit, et accepe- rit peccatum suum, rursus offeret Pontifici arietem et orabit pro ipso sacerdos, pro ignorantia ejus quam ignoravit, et hic ipse non novit, et dimitte- tur ei . . Septimam item scribit legem hoc mo- do: Anima si peccaverit, et contemnens contempse- rit præcepta Domini et mentita fuerit proximo suo in deposito, communicationis aut rapina causa, vel injuria aliqua affecerit proximum suun, vel inve- nerit rem perditam, ac de ea ipse mentita fuerit, et juraverit inique pro uno ex omnibus quæ- cunque facit homo, et peccat : et quandocun- que peccaverit ac deliquerit, et restituerit rema quam abstulit, aut injuriæ a se illatæ, satisfecerit, aut depositum quod suæ fidei commissum fuerat, reddiderit, aut rem perditam quam invenit, ex om- ni re pro qua inique juravit solvet ipsum totum, et ejus insuper quintam partein 3. Ceterum oporte bat postquam prodiderat peccatum ac solverat, omnibus negotiis posthabitis propere, abire ad lo- cum, quem elegerat Dominus Deus, et offerre pro delicto arietem immaculatum, et sic orare pro co sacerdotem apud Dominum, et dimitti ei. Hæc sane Moses ille admirandus tam de iis qui inviti pecca- verint, quam de iis qui per ignorantiam, diligentis- sime tractavit seorsum ab iis quæ voluntarie pec- cantur, quibus etiam inexorabiles irrogat pœnas, ut suos ita cohibeat, ac refrenet. Qui enim iis, qui inviti peccaverint non prius veniam tribuit, quam peccatum annuntiaverint, ac deinde ei qui peccavit quasi levem pœnam per indictum illud sa- crificium irrogat, et per accessionem sine mora ad locum sanctum, studium simui et religioneni eorum intendit, qui se auctore in divino cultu uti velint, qui fieri potest ut non multo prius ab iis quæ vo- luntarie committuntur, cohibuerit appetitus ? Quid ad hæc igitur argumentari oportet, quando, ut dic- tum est, cuncta redigens in summam Moses, sic im- precatur ? « Exsecrabilis omnis quicunque non ste- terit omnibus, quæ in lege scripta sunt, ut faciat ea >. Ergo etiam in extremis terræ finibus habitantes, si ritus Mosaicos servare volebant, ut talem exsecrationem vitarent, promissamque Abrahæ benedictionem contingerent, hæc omnia facere oportebat ? ac ter singulis annis Hierosolyma pe- tere ? ex omni præterea natione, quæ tales sibi ri- tus servandos proposuisset, feminas partu modo ac doloribus levatas tam longum iter ingredi, ut quod imperasset Moses sacrificium, pro singulis C D Levit. v, 15. ss Ibid. 17, 18. Ibid. v, 2-7. Nedum tale ut posset a reliquis gen. tibus observari, vertit Donatus, male; mens enim Eusebii est multo minus hoc vivendi institutum a s Deut. xxvu, 26. Judæis apud alias gentes degentibus potuisse obser- vari. Legendum igitur addendum forte vertendumque : nedum l. 4. p. a Julœis apud alias gentes degenjibus observari. (5) Μήτι με δυνατὸς ἐπιτελεῖσθαι καὶ τοῖς λοι
ὁ γὰρ ἐπὶ τοῖς ἀκουσίοις μὴ πρότερον νείμας συγγνώμην ἢ ἐξαγορεῦσαι τὸ ἁμάρτημα, κἄπειτα ὥσπερ μικρὰν τιμωρίαν διὰ τῆς προστεταγμένης θυσίας εἰσπραξάμενος τὸν ἡμαρτηκότα, διά τε τῆς ἐπὶ τὸν ἁγνὸν τόπον ἀμελλήτου πορείας τὴν σπουδὴν ὁμοῦ καὶ τὸ εὐλαβὲς ἐπιτείνας τῶν κατ’ αὐτὸν θεοσεβεῖν προῃρημένων, πῶς οὐχὶ τῶν ἑκουσίως δρωμένων πολὺ πρότερον ἐπίσχοι ἂν τὰς ὁρμάς; τί δὴ οὖν πρὸς ταῦτα συλλογίζεσθαι χρῆν, ὅτε δή, ὡς εἴρηται, συγκεφαλαιούμενος τὰ πάντα ὁ Μωσῆς ἐπισκήπτει λέγων· «ἐπικατάρατος πᾶς ὃς οὐκ ἐμμενεῖ ἐν πᾶσι τοῖς ἐγγεγραμμένοις τοῦ νόμου, τοῦ ποιῆσαι αὐτά».
καὶ οὗτος οὐκ ᾔδει, καὶ ἀφεθήσεται αὐτῷ. » "Ηδη δὲ Β Εβδομόν φησι· ι Ψυχὴ ἂν ἁμάρτῃ, καὶ παριδών παρ ἴδῃ τὰς ἐντολὰς Κυρίου, καὶ ψεύσηται πρὸς τὸν πλησίον αὐτοῦ ἐν παρακαταθήκῃ, περὶ κοινωνίας ή ἁρπαγῆς, ἡ ἰδίκησέ τι τὸν πλησίον, ἢ εὗρεν ἀπώ- λειαν, καὶ ψεύσηται περὶ αὐτῆς, καὶ ὁμόσῃ ἀδίκως περὶ ἑνὸς ἀπὸ πάντων ὧν ἐὰν ποιήσῃ ἄνθρωπος, ὥστε ἀμαρτεῖν ἐν τούτοις, καὶ ἡνίκα ἂν ἁμάρτη καὶ πλημμελήσῃ καὶ ἀποδῷ τὸ ἅρπαγμα ο ήρ πασεν, ἢ τὸ ἀδίκημα ἠδίκησεν, ἢ τὴν παρα καταθήκην, ἥτις παρετέθη αὐτῷ, ἢ τὴν ἀπώλειαν ἣν εὗρεν, ἀπὸ παντὸς πράγματος οὗ ὤμοσε περὶ αὐτοῦ ἀδίκως, καὶ ἀποτίσει αὐτὸ τὸ κεφάλαιον καὶ τὸ ἐπίπεμπτον. » Ἐχρῆν δ' ἂν μετὰ τὸ ἐξαγο- ρεῦσαι τὸ ἁμάρτημα, καὶ μετὰ τὸ ἀποτῖσαι, σπεύ δειν πάλιν, πάντα ὑπερθέμενον, εἰς τὸν τόπον ὃν ἂν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεὸς, καὶ προσφέρειν γε περί τῆς πλημμελείας κριὸν ἄμωμον· καὶ ἐξιλάσεται περὶ αὐτοῦ ὁ ἱερεὺς ἔναντι Κυρίου, καὶ ἀφηθήσεται αὐτῷ. Ταῦτα καὶ περὶ τῶνδε ὁ θαυμάσιος Μωϋσῆς, περί τε τῶν ἀκουσίως ἡμαρτηκότων, καὶ περὶ τῶν κατ' ἄγνοιαν, ἐξηκριβώσατο, πόρρωθεν τῶν κατὰ προ- αίρεσιν πλημμελημάτων, ἐφ᾽ οἷς καὶ ἀπαραιτήτους ὁρίζει τιμωρίας τοὺς οἰκείους ἀναστέλλων. Ο γὰρ ἐπὶ τοῖς ἀκουσίοις μὴ πρότερον νείμας συγγνώμην, ἢ ἐξαγορεῦσαι τὸ ἁμάρτημα, κάπειτα ὥσπερ μικρὰν τιμωρίαν διὰ τῆς προστεταγμένης θυσίας εἰσπραξά- μενος τὸν ἡμαρτηκότα, διά τε τῆς ἐπὶ τὸν ἁγνὸν τό τον ἀμελλήτου πορείας τὴν σπουδὴν ὁμοῦ καὶ τὸ εὐα λαβὲς ἐπιτείνας τῶν κατ᾿ αὐτὸν θεοσεβεῖν προηρημέ νων, τῶς οὐχὶ τῶν ἑκουσίως δρωμένων πολὺ πρότε- ρον ἐπίσχοι ἂν τὰς ὁρμάς; Τί δὴ οὖν πρὸς ταῦτα συλλογίζεσθαι χρήν, ὅτε δή, ὡς εἴρηται, συγκεφα λαιούμενος τὰ πάντα ὁ Μωϋσῆς ἐπισκήπτει, λέγων· • Επικατάρατος πᾶς ὃς οὐκ ἐμμενεῖ ἐν πᾶσι τοῖς Εγγεγραμμένοις τοῦ νόμου, τοῦ ποιῆσαι αὐτά; ο 'Αρα γὰρ τοὺς ἐκ περάτων γῆς μέλλοντας κατὰ Μωϋ- σέα θεοσεβεῖν, ὡς ἂν φύγοιεν μὲν τὴν κατάραν, τύ χοιεν δὲ τῆς ἐπηγγελμένης πρὸς τὸν ᾿Αβραὰμ εύλο γίας, ταῦτα πάντα χρῆν πράττειν, καὶ τρίτον τοῦ ἔτους ἀπαντᾶν εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα; καὶ τὰς ἐκ πάν- των δὲ τῶν ἐθνῶν θεοσεβεῖν προκεκριμένας γυναῖκας, ἄρτι τόκων καὶ ὠδίνων παυσαμένας, τοσαύτην στέλ λεσθαι πορείαν, ὡς ἂν τὴν προστεταγμένην ὑπὸ Μωϋσέως θυσίαν ἐφ' ἑκάστῳ τῶν γεννωμένων ἀν- ενέγκαιεν; ἢ τοὺς ἐφαψαμένους νεκροῦ σώματος, ή τοὺς ἐπίορκον όμωμοκότας, ἢ τοὺς ἀκούσιόν τι δεδρα- κότας ἐκ περάτων γῆς ἥκειν, τρέχειν τε καὶ σπεύδειν ἐπὶ τὸν νενομοθετημένον καθαρισμόν, ὡς ἂν ἐκφύ- γοιεν τὴν τῆς κατάρας ἐπίσκηψιν; ᾿Αλλὰ συνορᾷς, ὡς καὶ αὐτοῖς τοῖς ἀμφὶ τὰ Ἱεροσόλυμα κατοικοῦσι, καὶ ἐπὶ μόνης τῆς Ἰουδαίας τὰς διατριβάς ποιουμένοις ὁ κατὰ Μωυσέα βίος δυσκατόρθωτος ἦν· μήτι γε δυ- νατὸς ἐπιτελεῖσθαι καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν (3). Ενθεν * τοῖς ἔθνεσι. ο ἐν τοῖς λοιποῖς, εἰ μουι ἔθνεσιν Ιουδαίοις, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. A pro peccato suo ";, oleret autem rursus ad Pon- tificem, in loco videlicet de quo dictum est. Sextam quoque legem prioribus adjungit bis verbis: Ani- ma si peccaverit et fecerit adversus unum ex omni- bus præceptis, aliquid eorum, quæ non oportet fa- cere, et non cognoverit, et deliquerit, et accepe- rit peccatum suum, rursus offeret Pontifici arietem et orabit pro ipso sacerdos, pro ignorantia ejus quam ignoravit, et hic ipse non novit, et dimitte- tur ei . . Septimam item scribit legem hoc mo- do: Anima si peccaverit, et contemnens contempse- rit præcepta Domini et mentita fuerit proximo suo in deposito, communicationis aut rapina causa, vel injuria aliqua affecerit proximum suun, vel inve- nerit rem perditam, ac de ea ipse mentita fuerit, et juraverit inique pro uno ex omnibus quæ- cunque facit homo, et peccat : et quandocun- que peccaverit ac deliquerit, et restituerit rema quam abstulit, aut injuriæ a se illatæ, satisfecerit, aut depositum quod suæ fidei commissum fuerat, reddiderit, aut rem perditam quam invenit, ex om- ni re pro qua inique juravit solvet ipsum totum, et ejus insuper quintam partein 3. Ceterum oporte bat postquam prodiderat peccatum ac solverat, omnibus negotiis posthabitis propere, abire ad lo- cum, quem elegerat Dominus Deus, et offerre pro delicto arietem immaculatum, et sic orare pro co sacerdotem apud Dominum, et dimitti ei. Hæc sane Moses ille admirandus tam de iis qui inviti pecca- verint, quam de iis qui per ignorantiam, diligentis- sime tractavit seorsum ab iis quæ voluntarie pec- cantur, quibus etiam inexorabiles irrogat pœnas, ut suos ita cohibeat, ac refrenet. Qui enim iis, qui inviti peccaverint non prius veniam tribuit, quam peccatum annuntiaverint, ac deinde ei qui peccavit quasi levem pœnam per indictum illud sa- crificium irrogat, et per accessionem sine mora ad locum sanctum, studium simui et religioneni eorum intendit, qui se auctore in divino cultu uti velint, qui fieri potest ut non multo prius ab iis quæ vo- luntarie committuntur, cohibuerit appetitus ? Quid ad hæc igitur argumentari oportet, quando, ut dic- tum est, cuncta redigens in summam Moses, sic im- precatur ? « Exsecrabilis omnis quicunque non ste- terit omnibus, quæ in lege scripta sunt, ut faciat ea >. Ergo etiam in extremis terræ finibus habitantes, si ritus Mosaicos servare volebant, ut talem exsecrationem vitarent, promissamque Abrahæ benedictionem contingerent, hæc omnia facere oportebat ? ac ter singulis annis Hierosolyma pe- tere ? ex omni præterea natione, quæ tales sibi ri- tus servandos proposuisset, feminas partu modo ac doloribus levatas tam longum iter ingredi, ut quod imperasset Moses sacrificium, pro singulis C D Levit. v, 15. ss Ibid. 17, 18. Ibid. v, 2-7. Nedum tale ut posset a reliquis gen. tibus observari, vertit Donatus, male; mens enim Eusebii est multo minus hoc vivendi institutum a s Deut. xxvu, 26. Judæis apud alias gentes degentibus potuisse obser- vari. Legendum igitur addendum forte vertendumque : nedum l. 4. p. a Julœis apud alias gentes degenjibus observari. (5) Μήτι με δυνατὸς ἐπιτελεῖσθαι καὶ τοῖς λοι
Ἆρα γὰρ τοὺς ἐκ περάτων γῆς μέλλοντας κατὰ Μωσέα θεοσεβεῖν, ὡς ἂν φύγοιεν μὲν τὴν κατάραν, τύχοιεν δὲ τῆς ἐπηγγελμένης πρὸς τὸν Ἀβραὰμ εὐλογίας, ταῦτα πάντα χρῆν πράττειν καὶ τρὶς τοῦ ἔτους ἀπαντᾶν εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα, καὶ τὰς ἐκ πάντων δὲ τῶν ἐθνῶν θεοσεβεῖν προῃρημένας γυναῖκας, ἄρτι τόκων καὶ ὠδίνων παυσαμένας, τοσαύτην στέλλεσθαι πορείαν, ὡς ἂν τὴν προστεταγμένην ὑπὸ Μωσέως θυσίαν ἐφ’ ἑκάστῳ τῶν γεννωμένων ἀνενέγκαιεν, ἢ τοὺς ἐφαψαμένους νεκροῦ σώματος, ἢ τοὺς ἐπίορκον ὀμωμοκότας, ἢ τοὺς ἀκούσιόν τι δεδρακότας, ἐκ περάτων γῆς ἥκειν τρέχειν τε καὶ σπεύδειν ἐπὶ τὸν νενομοθετημένον καθαρισμόν, ὡς ἂν ἐκφύγοιεν τὴν τῆς κατάρας ἐπίσκηψιν; ἀλλὰ συνορᾷς ὡς καὶ αὐτοῖς τοῖς ἀμφὶ τὰ Ἱεροσόλυμα κατοικοῦσι καὶ ἐπὶ μόνης τῆς Ἰουδαίας τὰς διατριβὰς ποιουμένοις ὁ κατὰ Μωσέα βίος δυσκατόρθωτος ἦν, μή τί γε δυνατὸς ἐπιτελεῖσθαι καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν. Ἔνθεν εἰκότως ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς εἰπών· «πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη», ἐπιλέγει· «διδάσκοντες αὐτοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν».
καὶ οὗτος οὐκ ᾔδει, καὶ ἀφεθήσεται αὐτῷ. » "Ηδη δὲ Β Εβδομόν φησι· ι Ψυχὴ ἂν ἁμάρτῃ, καὶ παριδών παρ ἴδῃ τὰς ἐντολὰς Κυρίου, καὶ ψεύσηται πρὸς τὸν πλησίον αὐτοῦ ἐν παρακαταθήκῃ, περὶ κοινωνίας ή ἁρπαγῆς, ἡ ἰδίκησέ τι τὸν πλησίον, ἢ εὗρεν ἀπώ- λειαν, καὶ ψεύσηται περὶ αὐτῆς, καὶ ὁμόσῃ ἀδίκως περὶ ἑνὸς ἀπὸ πάντων ὧν ἐὰν ποιήσῃ ἄνθρωπος, ὥστε ἀμαρτεῖν ἐν τούτοις, καὶ ἡνίκα ἂν ἁμάρτη καὶ πλημμελήσῃ καὶ ἀποδῷ τὸ ἅρπαγμα ο ήρ πασεν, ἢ τὸ ἀδίκημα ἠδίκησεν, ἢ τὴν παρα καταθήκην, ἥτις παρετέθη αὐτῷ, ἢ τὴν ἀπώλειαν ἣν εὗρεν, ἀπὸ παντὸς πράγματος οὗ ὤμοσε περὶ αὐτοῦ ἀδίκως, καὶ ἀποτίσει αὐτὸ τὸ κεφάλαιον καὶ τὸ ἐπίπεμπτον. » Ἐχρῆν δ' ἂν μετὰ τὸ ἐξαγο- ρεῦσαι τὸ ἁμάρτημα, καὶ μετὰ τὸ ἀποτῖσαι, σπεύ δειν πάλιν, πάντα ὑπερθέμενον, εἰς τὸν τόπον ὃν ἂν ἐκλέξηται Κύριος ὁ Θεὸς, καὶ προσφέρειν γε περί τῆς πλημμελείας κριὸν ἄμωμον· καὶ ἐξιλάσεται περὶ αὐτοῦ ὁ ἱερεὺς ἔναντι Κυρίου, καὶ ἀφηθήσεται αὐτῷ. Ταῦτα καὶ περὶ τῶνδε ὁ θαυμάσιος Μωϋσῆς, περί τε τῶν ἀκουσίως ἡμαρτηκότων, καὶ περὶ τῶν κατ' ἄγνοιαν, ἐξηκριβώσατο, πόρρωθεν τῶν κατὰ προ- αίρεσιν πλημμελημάτων, ἐφ᾽ οἷς καὶ ἀπαραιτήτους ὁρίζει τιμωρίας τοὺς οἰκείους ἀναστέλλων. Ο γὰρ ἐπὶ τοῖς ἀκουσίοις μὴ πρότερον νείμας συγγνώμην, ἢ ἐξαγορεῦσαι τὸ ἁμάρτημα, κάπειτα ὥσπερ μικρὰν τιμωρίαν διὰ τῆς προστεταγμένης θυσίας εἰσπραξά- μενος τὸν ἡμαρτηκότα, διά τε τῆς ἐπὶ τὸν ἁγνὸν τό τον ἀμελλήτου πορείας τὴν σπουδὴν ὁμοῦ καὶ τὸ εὐα λαβὲς ἐπιτείνας τῶν κατ᾿ αὐτὸν θεοσεβεῖν προηρημέ νων, τῶς οὐχὶ τῶν ἑκουσίως δρωμένων πολὺ πρότε- ρον ἐπίσχοι ἂν τὰς ὁρμάς; Τί δὴ οὖν πρὸς ταῦτα συλλογίζεσθαι χρήν, ὅτε δή, ὡς εἴρηται, συγκεφα λαιούμενος τὰ πάντα ὁ Μωϋσῆς ἐπισκήπτει, λέγων· • Επικατάρατος πᾶς ὃς οὐκ ἐμμενεῖ ἐν πᾶσι τοῖς Εγγεγραμμένοις τοῦ νόμου, τοῦ ποιῆσαι αὐτά; ο 'Αρα γὰρ τοὺς ἐκ περάτων γῆς μέλλοντας κατὰ Μωϋ- σέα θεοσεβεῖν, ὡς ἂν φύγοιεν μὲν τὴν κατάραν, τύ χοιεν δὲ τῆς ἐπηγγελμένης πρὸς τὸν ᾿Αβραὰμ εύλο γίας, ταῦτα πάντα χρῆν πράττειν, καὶ τρίτον τοῦ ἔτους ἀπαντᾶν εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα; καὶ τὰς ἐκ πάν- των δὲ τῶν ἐθνῶν θεοσεβεῖν προκεκριμένας γυναῖκας, ἄρτι τόκων καὶ ὠδίνων παυσαμένας, τοσαύτην στέλ λεσθαι πορείαν, ὡς ἂν τὴν προστεταγμένην ὑπὸ Μωϋσέως θυσίαν ἐφ' ἑκάστῳ τῶν γεννωμένων ἀν- ενέγκαιεν; ἢ τοὺς ἐφαψαμένους νεκροῦ σώματος, ή τοὺς ἐπίορκον όμωμοκότας, ἢ τοὺς ἀκούσιόν τι δεδρα- κότας ἐκ περάτων γῆς ἥκειν, τρέχειν τε καὶ σπεύδειν ἐπὶ τὸν νενομοθετημένον καθαρισμόν, ὡς ἂν ἐκφύ- γοιεν τὴν τῆς κατάρας ἐπίσκηψιν; ᾿Αλλὰ συνορᾷς, ὡς καὶ αὐτοῖς τοῖς ἀμφὶ τὰ Ἱεροσόλυμα κατοικοῦσι, καὶ ἐπὶ μόνης τῆς Ἰουδαίας τὰς διατριβάς ποιουμένοις ὁ κατὰ Μωυσέα βίος δυσκατόρθωτος ἦν· μήτι γε δυ- νατὸς ἐπιτελεῖσθαι καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν (3). Ενθεν * τοῖς ἔθνεσι. ο ἐν τοῖς λοιποῖς, εἰ μουι ἔθνεσιν Ιουδαίοις, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. A pro peccato suo ";, oleret autem rursus ad Pon- tificem, in loco videlicet de quo dictum est. Sextam quoque legem prioribus adjungit bis verbis: Ani- ma si peccaverit et fecerit adversus unum ex omni- bus præceptis, aliquid eorum, quæ non oportet fa- cere, et non cognoverit, et deliquerit, et accepe- rit peccatum suum, rursus offeret Pontifici arietem et orabit pro ipso sacerdos, pro ignorantia ejus quam ignoravit, et hic ipse non novit, et dimitte- tur ei . . Septimam item scribit legem hoc mo- do: Anima si peccaverit, et contemnens contempse- rit præcepta Domini et mentita fuerit proximo suo in deposito, communicationis aut rapina causa, vel injuria aliqua affecerit proximum suun, vel inve- nerit rem perditam, ac de ea ipse mentita fuerit, et juraverit inique pro uno ex omnibus quæ- cunque facit homo, et peccat : et quandocun- que peccaverit ac deliquerit, et restituerit rema quam abstulit, aut injuriæ a se illatæ, satisfecerit, aut depositum quod suæ fidei commissum fuerat, reddiderit, aut rem perditam quam invenit, ex om- ni re pro qua inique juravit solvet ipsum totum, et ejus insuper quintam partein 3. Ceterum oporte bat postquam prodiderat peccatum ac solverat, omnibus negotiis posthabitis propere, abire ad lo- cum, quem elegerat Dominus Deus, et offerre pro delicto arietem immaculatum, et sic orare pro co sacerdotem apud Dominum, et dimitti ei. Hæc sane Moses ille admirandus tam de iis qui inviti pecca- verint, quam de iis qui per ignorantiam, diligentis- sime tractavit seorsum ab iis quæ voluntarie pec- cantur, quibus etiam inexorabiles irrogat pœnas, ut suos ita cohibeat, ac refrenet. Qui enim iis, qui inviti peccaverint non prius veniam tribuit, quam peccatum annuntiaverint, ac deinde ei qui peccavit quasi levem pœnam per indictum illud sa- crificium irrogat, et per accessionem sine mora ad locum sanctum, studium simui et religioneni eorum intendit, qui se auctore in divino cultu uti velint, qui fieri potest ut non multo prius ab iis quæ vo- luntarie committuntur, cohibuerit appetitus ? Quid ad hæc igitur argumentari oportet, quando, ut dic- tum est, cuncta redigens in summam Moses, sic im- precatur ? « Exsecrabilis omnis quicunque non ste- terit omnibus, quæ in lege scripta sunt, ut faciat ea >. Ergo etiam in extremis terræ finibus habitantes, si ritus Mosaicos servare volebant, ut talem exsecrationem vitarent, promissamque Abrahæ benedictionem contingerent, hæc omnia facere oportebat ? ac ter singulis annis Hierosolyma pe- tere ? ex omni præterea natione, quæ tales sibi ri- tus servandos proposuisset, feminas partu modo ac doloribus levatas tam longum iter ingredi, ut quod imperasset Moses sacrificium, pro singulis C D Levit. v, 15. ss Ibid. 17, 18. Ibid. v, 2-7. Nedum tale ut posset a reliquis gen. tibus observari, vertit Donatus, male; mens enim Eusebii est multo minus hoc vivendi institutum a s Deut. xxvu, 26. Judæis apud alias gentes degentibus potuisse obser- vari. Legendum igitur addendum forte vertendumque : nedum l. 4. p. a Julœis apud alias gentes degenjibus observari. (5) Μήτι με δυνατὸς ἐπιτελεῖσθαι καὶ τοῖς λοι
PG 22:39οὐ γὰρ τὰ Μωσέως νόμιμα διδάσκειν πάντα τὰ ἔθνη παρεκελεύσατο, ἀλλ’ ὅσα αὐτὸς ἐνετείλατο· ταῦτα δ’ ἦν τὰ ἐν τοῖς εὐαγγελίοις αὐτοῦ φερόμενα. εἰκότως οὖν καὶ οἱ αὐτοῦ μαθηταὶ καὶ οἱ ἀπόστολοι ἐν τῇ περὶ τῶν ἐθνῶν σκέψει ὁμολογοῦσι μὴ δύνασθαι τὰ Μωσέως νόμιμα τοῖς ἔθνεσιν ἐφαρμόζειν, ὅτε μήτε αὐτοῖς μήτε τοῖς πατράσιν αὐτῶν εὐκατόρθωτα γέγονεν. λέγει δ’ οὖν ἐν ταῖς Πράξεσιν ὁ Πέτρος· «νῦν οὖν τί πειράζετε τὸν θεὸν ἐπιθεῖναι ζυγὸν ἐπὶ τὸν τράχηλον τῶν μαθητῶν, ὃν οὔτε οἱ πατέρες ἡμῶν οὔτε ἡμεῖς ἰσχύσαμεν βαστάσαι»; Εἰκότως δὲ καὶ αὐτὸς ὁ Μωσῆς τούτων αὐτῶν ἕνεκεν ἕτερον παρ’ ἑαυτὸν ἀναστήσεσθαι ἔφη προφήτην, καὶ τοῦτον νομοθέτην ἔσεσθαι τῶν ἐθνῶν ἁπάντων εὐαγγελίζεται, τὸν Χριστὸν αἰνιττόμενος, αὐτῷ τε πείθεσθαι τοῖς οἰκείοις παραινεῖ, ὧδέ πη καὶ τοῦτο θεσπίζων· «προφήτην ὑμῖν ἀναστήσει κύριος ὁ θεὸς ἐκ τῶν ἀδελφῶν ὑμῶν ὡς ἐμέ, αὐτοῦ ἀκούσεσθε κατὰ πάντα ὅσα ἂν λαλήσῃ ὑμῖν. ἔσται δέ, πᾶσα ψυχή, ἥτις ἂν μὴ ἀκούσῃ τοῦ προφήτου ἐκείνου, ἐξολοθρευθήσεται ἐκ τοῦ γένους αὐτῆς».
ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Δ'. Τι δήποτε, τὰ παρὰ Ἰουδαίοις ἀποδεχόμενοι λό- για, τὸν παρ' αὐτοῖς βίον παρητήσάμεθα. Διὰ δὴ οὖν ταῦτα ὡσὰν τὰ περὶ ἡμῶν τῶν ἐθνῶν θεσπίσματα περιεχούσας τὰς παρ' Εβραίοις ἱερὰς βίβλους, ἅτε καὶ ἡμῶν οἰκείας οὖσας ειλάμεθά τε καὶ ἑστέρξαμεν, ὅτε μάλιστα οὐ μόνον Μωσῆς περὶ τοῦ μετ' αὐτὸν ἥξοντος νομοθέτου τῶν ἐθνῶν προανα φώνει, ἀλλὰ καὶ οἱ μετ' αὐτὸν προφῆται συλλήβδην εἰπεῖν ἅπαντες τὰ ὅμοια προεκήρυττον. Ωσπεροῦν ὁ Δαβὶδ φάσκων· ι Κατάστησον, Κύριε, νομοθέτην ἐπ' αὐτοὺς, γνώτωσαν ἔθνη, ὅτι ἄνθρωποί εἰσιν. » Ορα ὡς δευτέρου μέμνηται καὶ οὗτος νομοθέτου ἐθνῶν. Διὸ καὶ ἐν ἑτέρῳ ψαλμῷ τοῖς ἔθνεσι προσφω- νεῖ ᾄδειν οὐ τὸ παλαιὸν καὶ Μωσαϊκὸν ᾆσμα, ἀλλ' Β ἕτερον καινὸν, λέγων· ο Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν, ᾄσατε τῷ Κυρίῳ πᾶσα ἡ γῆ. Αναγγεί λατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὴν δόξαν αὐτοῦ, ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. Ὅτι μέγας Κύριος καὶ αίνετός σφόδρα· φοβερός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς θεούς. Οτι πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν, δαιμόνια· ὁ δὲ Κύριος τοὺς οὐρανοὺς ἐποίησεν. Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν ὀνόματι αὐτοῦ. » Καὶ πάλιν· « Εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅτι Κύριος ἐβασίλευσε· καὶ γὰρ κατώρθωσε τὴν οἰκουμένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται. « Καὶ πάλιν· • Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινὸν, ὅτι θαυμαστὰ ἐποίη σεν. Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ· ἐναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε την δικαιοσύνην αὐτοῦ. Είδο- σαν πάντα τὰ πέρατα τῆς γῆς τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. » Καὶ ὄρα τίνα τρόπον ἐν τούτοις τὸ καινὸν ᾆσμα οὐ τῷ Ἰουδαίων ἔθνει, ἀλλὰ τοῖς πᾶσιν ἔθνεσι καταγγέλλει, τοῦ διὰ Μωσέως παλαιοῦ μόνοις Ίου- δαίοις προσήκοντος. Τοῦτό τοι τὸ καινὸν ᾆσμα, καινὴν Διαθήκην Ἱερεμίας, ἕτερος παρ' Εβραίοις προφήτης, ἀποκαλεῖ, λέγων· . Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύ ριος, καὶ διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραὴλ, καὶ τῷ οἴκῳ Ἰούδα Διαθήκην καινήν· οὐ κατὰ τὴν Διαθήκην ἣν διεθέμην τοῖς πατράσιν αὐτῶν, ἐν ἡμέρᾳ ἐν ᾗ ἐπελα- Κόμην τῆς χειρὸς αὐτῶν, ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αιγύπτου· ὅτι αὐτοὶ οὐκ ἐνέμειναν ἐν τῇ Διαθήκῃ μου, κἀγὼ ἡμέλησα αὐτῶν, λέγει Κύριος. Ότι αὕτη ἡ Διαθήκη ἣν διαθήσομαι τῷ Ἰσραήλ, λέγει Κύριος, διδοὺς νόμους μου, ἐπὶ τὴν διάνοιαν αὐτῶν καὶ ἐπὶ τὰς καρδίας αὐτῶν γράψω, καὶ ἔσομαι αὐτῶν Θεὸς, καὶ αὐτοὶ ἔσονταί μου λαός. » Ορᾷς καὶ τοῦτον, ὡς διαστελλόμενος δύο Διαθήκας, τὴν μὲν παλαιὰν ὀνομάζει, τὴν δὲ καινήν; καί φησι τὴν καινὴν οὐ κατὰ τὴν παλαιὰν ἔσεσθαι, ἣν διέθετο τοῖς πατρά- σιν; Η μὲν γὰρ τοῖς ἀποπεσοῦσι τῆς τῶν προγόνων εὐσεβείας Ἰουδαίοις, τὸν Αἰγυπτιακὸν δὲ βίον καὶ τρόπον ζηλώσασιν, ἐπί τε τὴν πολύθεον πλάνην, καὶ τὴν ἀμφὶ τὰ εἴδωλα τῶν ἐθνῶν δεισιδαιμονίαν όλι- σθήσασιν νενομοθέτητο, ὡσὰν πεσόντας ἀνεγείρουσα καὶ ἀνορθοῦσα τους πρηνεῖς κειμένους καταλλήλοις διδασκαλίαις· ο Δικαίοις γάρ, φησί, ο νόμος οὐ DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. I. A CAPUT IV. Quanam de causa, cum omnium Judæorum oracula acceperimus, eorumdem vivendi institutum recusa- rimus. His igitur de causis sacros Hebræorum libros, utpote qui de nobis gentibus oracula contineant, quasi proprios nostros, et accepimus et amplexi sumus : eoque magis quod non unus Moses de le- gum auctore apud gentes post seipsum futuro est vaticinatus, sed etiam ipso Mose posteriores pro- phetæ, ut breviter dicam, universi eidem illi similia cecinerunt, ut David, qui ait : • Constitue, Domi- ne, legumlatorem super eos, agnoscant gentes, quod homines sunt . . Vide, quæso, ut hic quoque al- terius legumlatoris meminit. Quocirca alibi idem hic gentibus imperat canere non antiquum amplius illud, et Mosaicum canticum, sed aliud quoddam novum, in hunc modum : • Cantate Domino can- ticum novum, cantate Domino omnis terra. Annun- tiate in gentibus gloriam ejus : in omnibus populis mirabilia ejus. Quoniam magnus Dominus et lau- dabilis valde : terribilis est supra omnes deos. Quoniam omnes dii gentium, dæmonia : Dominus autem cœlos fecit. Afferte Domino tribus gentium, afferte Domino gloriam nomini ejus ". » Et rursus : • Dicite in gentibus quod Dominus regnavit El- enim correxit orbem terræ, qui non commovebi⚫ tur 46. » Et alibi : • Cantate Domino canticum uo- vum, quia mirabilia fecit. Notum fecit Dominus salutare suum, in conspectu gentium revelavit C justitiam suam. Viderunt omnes fines terra saluta- D re Dei nostri *7., Hoc etiam loco considera quem. admodum novum canticum non uni Judaicæ genti, sed omnibus omnino gentibus indicit, quando il- lud antiquum Mosaicum solis conveniebat Judæis. Hoc sane novum canticum Jeremias alius apud Hebræos propheta Novum Testamentum appellat his verbis : c Ecce dles veniunt, dicit Dominus, et disponam domui Israel, et donui Juda Testamen tum Novum, non secundum Testamentum, quod disposui patribus eorum : quo die apprehendi ma- num eorum, ut educerem eos de terra Ægypti : eo quod ipsi non manserunt in iis quæ erant Testam menti mei, ego item neglexi cos, dicit Dominus. Quoniam hoc Testamentum quod disponam Israel, dicit Dominus, dans leges meas in interiorem sen- sum eorum, et in cordibus eorum describam, et ero ipsorum Deus, et ipsi erunt mihi populus ". » Cer- nis item hunc, dum duo Testamenta distinguit, ut hoc quidem vetus, illud vero novum appellet? et novum dicat non veteri illi quod patribus condidit simile futurum? illud enim lapsis a majorum pie- tate Judæis vitamque Ægyptiacam ac mores æmu- lantibus, et ad errorem colendi multos deos, super stitionemque gentium, quæ simulacra veneraban- tur, declinantibus legis loco impositum est, ut et eos qui ceciderant excitaret, et mutuis inter ipsos " Psal, 1x, 21. ** Psal. xcv, 1-7 . Ibid. 10. *7 Psal. xcvii, 1-5. * Jer. xxx1, 51-53. PATROL, GR. XXII. .
καὶ τοῦτον δὲ τὸν προφήτην, δηλονότι τὸν Χριστόν, ἐξ Ἰουδαίων προελθόντα πάντων τῶν ἐθνῶν κατακρατήσειν πάλιν ἀναφωνεῖ λέγων· «ὡς καλοὶ οἱ οἶκοί σου Ἰακώβ, αἱ σκηναί σου Ἰσραήλ, ὡσεὶ νάπαι σκιάζουσαι καὶ ὡσεὶ παράδεισος ἐπὶ ποταμόν, ὡς σκηναὶ ἃς ἔπηξεν κύριος. ἐξελεύσεται ἄνθρωπος ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ, καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν, καὶ ὑψωθήσεται ἡ βασιλεία αὐτοῦ». ἀλλὰ καὶ ἐξ ὁποίας φυλῆς, δώδεκα τῶν ὅλων παρ’ Ἑβραίοις οὐσῶν, ὅτι δὴ ἀπὸ τῆς Ἰούδα ὁ θεσπιζόμενος τῶν ἐθνῶν νομοθέτης Χριστὸς προελεύσεται, καὶ κατὰ ποίους χρόνους, ὅτι μετὰ τὴν ἔκλειψιν τῶν ἐκ προγόνων διαδοχῆς τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀρξάντων, δηλοῖ λέγων· «οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, καὶ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ, καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν». Ποία δὲ προσδοκία ἦν ἀλλ’ ἢ ἡ τῷ Ἀβραὰμ ἐπηγγελμένη περὶ τοῦ δεῖν «εὐλογηθήσεσθαι ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς»; πέφηνε τοιγαροῦν καὶ αὐτὸς ὁ Μωσῆς ἀκριβῶς ἐπιστάμενος τὴν μὲν πρὸς αὐτοῦ διαταγεῖσαν νομοθεσίαν ἐξασθενεῖν εἰς τὸ πᾶσιν ἐφαρμόσαι τοῖς ἔθνεσιν, εἰς ἐκπλήρωσιν δὲ τῶν πρὸς τὸν Ἀβραὰμ χρησμῶν ἑτέρου δεῖσθαι προφήτου.
ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Δ'. Τι δήποτε, τὰ παρὰ Ἰουδαίοις ἀποδεχόμενοι λό- για, τὸν παρ' αὐτοῖς βίον παρητήσάμεθα. Διὰ δὴ οὖν ταῦτα ὡσὰν τὰ περὶ ἡμῶν τῶν ἐθνῶν θεσπίσματα περιεχούσας τὰς παρ' Εβραίοις ἱερὰς βίβλους, ἅτε καὶ ἡμῶν οἰκείας οὖσας ειλάμεθά τε καὶ ἑστέρξαμεν, ὅτε μάλιστα οὐ μόνον Μωσῆς περὶ τοῦ μετ' αὐτὸν ἥξοντος νομοθέτου τῶν ἐθνῶν προανα φώνει, ἀλλὰ καὶ οἱ μετ' αὐτὸν προφῆται συλλήβδην εἰπεῖν ἅπαντες τὰ ὅμοια προεκήρυττον. Ωσπεροῦν ὁ Δαβὶδ φάσκων· ι Κατάστησον, Κύριε, νομοθέτην ἐπ' αὐτοὺς, γνώτωσαν ἔθνη, ὅτι ἄνθρωποί εἰσιν. » Ορα ὡς δευτέρου μέμνηται καὶ οὗτος νομοθέτου ἐθνῶν. Διὸ καὶ ἐν ἑτέρῳ ψαλμῷ τοῖς ἔθνεσι προσφω- νεῖ ᾄδειν οὐ τὸ παλαιὸν καὶ Μωσαϊκὸν ᾆσμα, ἀλλ' Β ἕτερον καινὸν, λέγων· ο Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν, ᾄσατε τῷ Κυρίῳ πᾶσα ἡ γῆ. Αναγγεί λατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὴν δόξαν αὐτοῦ, ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. Ὅτι μέγας Κύριος καὶ αίνετός σφόδρα· φοβερός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς θεούς. Οτι πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν, δαιμόνια· ὁ δὲ Κύριος τοὺς οὐρανοὺς ἐποίησεν. Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν ὀνόματι αὐτοῦ. » Καὶ πάλιν· « Εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅτι Κύριος ἐβασίλευσε· καὶ γὰρ κατώρθωσε τὴν οἰκουμένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται. « Καὶ πάλιν· • Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινὸν, ὅτι θαυμαστὰ ἐποίη σεν. Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ· ἐναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε την δικαιοσύνην αὐτοῦ. Είδο- σαν πάντα τὰ πέρατα τῆς γῆς τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. » Καὶ ὄρα τίνα τρόπον ἐν τούτοις τὸ καινὸν ᾆσμα οὐ τῷ Ἰουδαίων ἔθνει, ἀλλὰ τοῖς πᾶσιν ἔθνεσι καταγγέλλει, τοῦ διὰ Μωσέως παλαιοῦ μόνοις Ίου- δαίοις προσήκοντος. Τοῦτό τοι τὸ καινὸν ᾆσμα, καινὴν Διαθήκην Ἱερεμίας, ἕτερος παρ' Εβραίοις προφήτης, ἀποκαλεῖ, λέγων· . Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύ ριος, καὶ διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραὴλ, καὶ τῷ οἴκῳ Ἰούδα Διαθήκην καινήν· οὐ κατὰ τὴν Διαθήκην ἣν διεθέμην τοῖς πατράσιν αὐτῶν, ἐν ἡμέρᾳ ἐν ᾗ ἐπελα- Κόμην τῆς χειρὸς αὐτῶν, ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αιγύπτου· ὅτι αὐτοὶ οὐκ ἐνέμειναν ἐν τῇ Διαθήκῃ μου, κἀγὼ ἡμέλησα αὐτῶν, λέγει Κύριος. Ότι αὕτη ἡ Διαθήκη ἣν διαθήσομαι τῷ Ἰσραήλ, λέγει Κύριος, διδοὺς νόμους μου, ἐπὶ τὴν διάνοιαν αὐτῶν καὶ ἐπὶ τὰς καρδίας αὐτῶν γράψω, καὶ ἔσομαι αὐτῶν Θεὸς, καὶ αὐτοὶ ἔσονταί μου λαός. » Ορᾷς καὶ τοῦτον, ὡς διαστελλόμενος δύο Διαθήκας, τὴν μὲν παλαιὰν ὀνομάζει, τὴν δὲ καινήν; καί φησι τὴν καινὴν οὐ κατὰ τὴν παλαιὰν ἔσεσθαι, ἣν διέθετο τοῖς πατρά- σιν; Η μὲν γὰρ τοῖς ἀποπεσοῦσι τῆς τῶν προγόνων εὐσεβείας Ἰουδαίοις, τὸν Αἰγυπτιακὸν δὲ βίον καὶ τρόπον ζηλώσασιν, ἐπί τε τὴν πολύθεον πλάνην, καὶ τὴν ἀμφὶ τὰ εἴδωλα τῶν ἐθνῶν δεισιδαιμονίαν όλι- σθήσασιν νενομοθέτητο, ὡσὰν πεσόντας ἀνεγείρουσα καὶ ἀνορθοῦσα τους πρηνεῖς κειμένους καταλλήλοις διδασκαλίαις· ο Δικαίοις γάρ, φησί, ο νόμος οὐ DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. I. A CAPUT IV. Quanam de causa, cum omnium Judæorum oracula acceperimus, eorumdem vivendi institutum recusa- rimus. His igitur de causis sacros Hebræorum libros, utpote qui de nobis gentibus oracula contineant, quasi proprios nostros, et accepimus et amplexi sumus : eoque magis quod non unus Moses de le- gum auctore apud gentes post seipsum futuro est vaticinatus, sed etiam ipso Mose posteriores pro- phetæ, ut breviter dicam, universi eidem illi similia cecinerunt, ut David, qui ait : • Constitue, Domi- ne, legumlatorem super eos, agnoscant gentes, quod homines sunt . . Vide, quæso, ut hic quoque al- terius legumlatoris meminit. Quocirca alibi idem hic gentibus imperat canere non antiquum amplius illud, et Mosaicum canticum, sed aliud quoddam novum, in hunc modum : • Cantate Domino can- ticum novum, cantate Domino omnis terra. Annun- tiate in gentibus gloriam ejus : in omnibus populis mirabilia ejus. Quoniam magnus Dominus et lau- dabilis valde : terribilis est supra omnes deos. Quoniam omnes dii gentium, dæmonia : Dominus autem cœlos fecit. Afferte Domino tribus gentium, afferte Domino gloriam nomini ejus ". » Et rursus : • Dicite in gentibus quod Dominus regnavit El- enim correxit orbem terræ, qui non commovebi⚫ tur 46. » Et alibi : • Cantate Domino canticum uo- vum, quia mirabilia fecit. Notum fecit Dominus salutare suum, in conspectu gentium revelavit C justitiam suam. Viderunt omnes fines terra saluta- D re Dei nostri *7., Hoc etiam loco considera quem. admodum novum canticum non uni Judaicæ genti, sed omnibus omnino gentibus indicit, quando il- lud antiquum Mosaicum solis conveniebat Judæis. Hoc sane novum canticum Jeremias alius apud Hebræos propheta Novum Testamentum appellat his verbis : c Ecce dles veniunt, dicit Dominus, et disponam domui Israel, et donui Juda Testamen tum Novum, non secundum Testamentum, quod disposui patribus eorum : quo die apprehendi ma- num eorum, ut educerem eos de terra Ægypti : eo quod ipsi non manserunt in iis quæ erant Testam menti mei, ego item neglexi cos, dicit Dominus. Quoniam hoc Testamentum quod disponam Israel, dicit Dominus, dans leges meas in interiorem sen- sum eorum, et in cordibus eorum describam, et ero ipsorum Deus, et ipsi erunt mihi populus ". » Cer- nis item hunc, dum duo Testamenta distinguit, ut hoc quidem vetus, illud vero novum appellet? et novum dicat non veteri illi quod patribus condidit simile futurum? illud enim lapsis a majorum pie- tate Judæis vitamque Ægyptiacam ac mores æmu- lantibus, et ad errorem colendi multos deos, super stitionemque gentium, quæ simulacra veneraban- tur, declinantibus legis loco impositum est, ut et eos qui ceciderant excitaret, et mutuis inter ipsos " Psal, 1x, 21. ** Psal. xcv, 1-7 . Ibid. 10. *7 Psal. xcvii, 1-5. * Jer. xxx1, 51-53. PATROL, GR. XXII. .
PG 22:41οὗτος δ’ ἄρα ἦν, ὃν ἐξ Ἰούδα φυλῆς προελεύσεσθαι καὶ πολλῶν ἐθνῶν κυριεύσειν προμαρτυρόμενος εὐηγγελίζετο. Διὰ δὴ οὖν ταῦτα, ὡς ἂν τὰ περὶ ἡμῶν τῶν ἐθνῶν θεσπίσματα περιεχούσας, τὰς παρ’ Ἑβραίοις ἱερὰς βίβλους, ἅτε καὶ ἡμῶν οἰκείας οὔσας, εἱλάμεθά τε καὶ ἐστέρξαμεν, ὅτε μάλιστα οὐ μόνον Μωσῆς περὶ τοῦ μετ’ αὐτὸν ἥξοντος νομοθέτου τῶν ἐθνῶν προανεφώνει, ἀλλὰ καὶ οἱ μετ’ αὐτὸν προφῆται συλλήβδην εἰπεῖν ἅπαντες τὰ ὅμοια προεκήρυττον, ὥσπερ οὖν Δαβὶδ φάσκων· «κατάστησον, κύριε, νομοθέτην ἐπ’ αὐτούς, γνώτωσαν ἔθνη ὅτι ἄνθρωποί εἰσιν». ὅρα ὡς δευτέρου μέμνηται καὶ οὗτος νομοθέτου ἐθνῶν. διὸ καὶ ἐν ἑτέρῳ τοῖς ἔθνεσι προσφωνεῖ ᾄδειν οὐ τὸ παλαιὸν καὶ Μωσαϊκὸν ᾆσμα, ἀλλ’ ἕτερον καινόν, λέγων· «ᾄσατε τῷ κυρίῳ ᾆσμα καινόν, ᾄσατε τῷ κυρίῳ πᾶσα ἡ γῆ· ἀναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὴν δόξαν αὐτοῦ, ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. ὅτι μέγας κύριος καὶ αἰνετὸς σφόδρα, φοβερός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς θεούς. ὅτι πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια, ὁ δὲ κύριος τοὺς οὐρανοὺς ἐποίησεν, ἐνέγκατε τῷ κυρίῳ αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, ἐνέγκατε τῷ κυρίῳ δόξαν ὀνόματι αὐτοῦ». καὶ πάλιν·
PG 22:43«εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν ὅτι κύριος ἐβασίλευσε· καὶ γὰρ κατώρθωσε τὴν οἰκουμένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται». καὶ πάλιν· «ᾄσατε τῷ κυρίῳ ᾆσμα καινόν, ὅτι θαυμαστὰ ἐποίησεν. ἐγνώρισε κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ. ἐναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. εἴδοσαν πάντα τὰ πέρατα τῆς γῆς τὸ σωτήριον τοῦ θεοῦ ἡμῶν». Καὶ ὅρα τίνα τρόπον ἐν τούτοις τὸ καινὸν ᾆσμα οὐ τῷ Ἰουδαίων ἔθνει, ἀλλὰ τοῖς πᾶσιν ἔθνεσιν καταγγέλλει, τοῦ διὰ Μωσέως παλαιοῦ μόνοις Ἰουδαίοις προσήκοντος. τοῦτό τοι τὸ καινὸν ᾆσμα καινὴν διαθήκην Ἱερεμίας, ἕτερος Ἑβραίων προφήτης, ἀποκαλεῖ λέγων· «ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, λέγει κύριος, καὶ διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραὴλ καὶ τῷ οἴκῳ Ἰούδα διαθήκην καινήν, οὐ κατὰ τὴν διαθήκην ἣν διεθέμην τοῖς πατράσιν αὐτῶν ἐν ἡμέρᾳ ἐπιλαβομένου μου τῆς χειρὸς αὐτῶν ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου· ὅτι αὐτοὶ οὐκ ἐνέμειναν ἐν τῇ διαθήκῃ μου, κἀγὼ ἠμέλησα αὐτῶν, λέγει κύριος. ὅτι αὕτη ἡ διαθήκη ἣν διαθήσομαι τῷ Ἰσραήλ, λέγει κύριος, διδοὺς νόμους μου ἐπὶ τὴν διάνοιαν αὐτῶν, καὶ ἐπὶ τὰς καρδίας αὐτῶν γράψω, καὶ ἔσομαι αὐτῶν θεός, καὶ αὐτοὶ ἔσονταί μου λαός».
Α κεῖται, ἀνόμοις δὲ καὶ ἀνυποτάκτοις, ἀσεβέσι καὶ • Β ἁμαρτωλοῖς, καὶ τοῖς παραπλησίοις. Ἡ δὲ καινὴ τοὺς διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χάριτι καὶ δωρεᾷ Θεοῦ ἀν- εγηγερμένοις ἐπὶ τὸ βαδίζειν καὶ σπεύδειν εἰς τὴν ἐπηγγελμένην τοῦ Θεοῦ βασιλείαν χειραγωγεί, πάν- τας ἐπίσης ἀνθρώπους εἰς μίαν καὶ τὴν αὐτὴν τῶν ἀγαθῶν μετουσίαν προκαλουμένη. Ταύτην τὴν και - νὴν Διαθήκην αὖθις νόμον ὀνομάζει καινὸν Ἡσαΐας, ἄλλος πάλιν παρ' Εβραίοις προφήτης, λέγων· ο Ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐξ Ἱερουσαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν, καὶ ἥξουσι πάντα τὰ ἔθνη, καὶ συναχθήσονται πάντες οἱ λαοὶ, καὶ ἐροῦσι· Δεῦτε, καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος Κυρίου, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ. Τίς δ' ἂν εἴη ὁ ἐκ Σιὼν προεληλυθώς νόμος, ἕτερος ὢν τοῦ ἐπὶ τῆς ἐρήμου διὰ Μωσέως ἐν τῷ Σινὰ ὄρει νενομοθετη μένου, ἀλλ᾽ ἢ ὁ Εὐαγγελικός λόγος, ὁ διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ καὶ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ ἐκ τῆς Σιών προεληλυθώς, καὶ διελθὼν πάντα τὰ ἔθνη ; πρόδηλον γὰρ ὡς ἀπὸ τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τοῦ ταύτῃ προσπαρακειμένου Σιὼν ὅρους, ἔνθα τὰς πλείστας διατριβάς τε καὶ διδασκαλίας ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν πεποίητο, ὁ τῆς Καινῆς Διαθήκης αὐτοῦ ἀρξά μενος νόμος, κἀκεῖθεν προελθὼν, εἰς πάντας ἐξέλαμε ψεν ἀνθρώπους ἀκολούθως ταῖς αὐτοῦ φωναῖς, ἃς πρὸς τοὺς αὐτοῦ μαθητάς πεποίητο, φήσας· « Πορευ θέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, διδάσκοντες αὐτ τοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν. » Τίνα δὲ ταῦτα ἦν, ἀλλ᾽ ἢ τὰ τῆς Καινῆς Διαθήκης μαθήματά τε καὶ παιδεύματα; Ἐπειδὴ τοίνυν ταῦθ' οὕτως ἔχειν ἀποδέδεικται, ὥρα νῦν ἰδεῖν τὸν τρόπον τῆς Και νῆς Διαθήκης, καὶ τοῦ προκεκηρυγμένου καινού ᾆσματός τε καὶ νόμου. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ε'. Τίς ὁ τοῦ Χριστοῦ τῆς Καινῆς Διαθήκης τρό πως. Ἡ μὲν δὴ παλαιά Διαθήκη καὶ ὁ διὰ Μωσέως νόμος μόνῳ τῷ Ἰουδαίων ἔθνει, καὶ τούτῳ ἐπὶ τῆς οἰκείας γῆς οἰκοῦντι, κατάλληλος ἀποδέδεικται, οὔτε δὲ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι τοῖς καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης, οὔτε τοῖς ἐπὶ γῆς ἀλλοδαπῆς ἀπῳκισμένοις Ιουδαίοις ο τὸν δὲ τῆς Καινῆς Διαθήκης τρόπον πᾶσιν ἔθνεσιν βιώ φελῆ χρὴν δή που καταστῆναι, ὡς μηδαμῶς μηδαμόθεν παραποδίζεσθαι τοὺς κατὰ τοῦτον πολιτεύεσθαι μέλ λοντας, μήτ' ἀπὸ χώρας, μήτ' ἀπὸ γένους, μήτ' ἀπὸ τόπου, μήτε ἔκ τινος ἑτέρου τὸ σύνολον. Τοιοῦτος δὲ πέφηνεν ὁ πρὸς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ νε νομοθετημένος νόμος τε καὶ βίος, τὴν παλαιοτάτην καὶ πρεσβυτέραν Μωσέως εὐσέβειαν ἀνανεούμενος, καθ' ἣν ὁ θεοφιλής Αβραάμ, καὶ οἱ τούτου προπάτορες δείκνυνται πεπολιτευμένοι. Εἰ γοῦν ἐθελήσειας τόν τε Χριστιανῶν βίον, καὶ τὴν ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ πᾶσιν ἔθνεσι καταβεβλημένην θεοσέβειαν συνεξετάσαι τῷ τρόπῳ τῶν ἀμφὶ τὸν ᾿Αβραὰμ ἐπ᾿ εὐσεβείᾳ καὶ δια καιοσύνῃ μεμαρτυρημένων, ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εὑρή- σεις. Ἐκεῖνοί τε γὰρ, τῆς πολυθέου πλάνης ἀποχω ρήσαντες, καὶ τὴν περὶ τὰ ἀγάλματα δεισιδαιμονίαν EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. . APOLOGETICA. doctrinis coufossos, atque prostratos erigeret. Justis enim, inquit, lex posita non est, sed ini. quis et pervicacibus, et impiis, et peccatoribus, et borum similibus s. Novum autem eos, qui per › Salvatorem nostrum Dei beneficio ac munere con- surrexerint, ad promissum Dei regnum ut eant et properent, quasi manuduclt, atque instruit, omnes æque homines vocans in unam atque eamdem bo- norum communitatem. Hoc igitur Novum Testa- meritum,legem novam vocat alius itemapud Hebraeos propheta Isaias dicens: Nam de Sion exibit lex, et verbum Domini de Jerusalem : et judicabit in- ter gentes, et venient omnes gentes, et congrega- buntur omnes populi, et dicent : Venite, ascerida- mus in montem Domini et in domum Dei Jacob ³°. › rationem ac modum. Sed quæ tandem lex de Sion proficiscens, diversa duntaxat ab ea quæ in monte Sina per Mosem data est reperietur : nisi ipsum Evangelicum verbum, quod per Salvatorem nostrum Jesum Christum, per- que ejusdem apostolos de Sion profectum est, per- que omnes gentes disseminatum? constat enim de Jerusalem ac de eo qui illi conjunctus est, monte Sion, ubi Salvator ac Dominus noster, et multum versatus est, et plurimum doctrinæ suæ edidit, Novi Testamenti legem ab initio profectam in cunctos homines suam lucem eflisse, quæ quidem res consentanea iis vocibus fuit, quibus ille ad suos est usus discipulos, dum dicit : c lte ae docete omnes gentes, docentes eos servare omnia quæcunque præcepi st voluis. » Quanam porro hæc erant, nisi Novi Testamenti instituta ac præcepta ? quando igi- tur hæc sic se habere ostensum est, nunc jam tem- pus fuerit inspicere hujusce Novi Testamenti, ejus que quod prædictum fuerat cantici novi, novæque legis CAPUT V. Quisnam modus Novi Testamenti, cujus Christus est auctor. Ita quidem ostensum jam est, quemadmodum Vetus illud Testamentum, lexque Mosaica uni Ju- daicæ genti, et huic ipsi propriam terram inco- lenti accommodari posset, ac neque reliquis gen- tibus, quæ toto terrarum orbe tenerentur, neque alienas terras incolentibus Judæis conveniret: quod- que Novi Testamenti rationem ita oporteret insti- D tui, ut omnibus gentibus ad vitam prodesse posset, ut ne prorsus ullo modo, ullave ratione, qui hoc vitæ institutum ingredi vellent, impedirentur : ne- que aut regionis, aut generis, aut loci, aut alterius cujuspiam rei omnino causa, possent excusari. Talis porro et lex, et vita plane exstitit ea, quæ a Salvatore nostro Jesu Christo instituta est, qua prisca illa, et ipso Mose antiquior instauratur re- ligio, ad cujus normam et Abraham, et ejus majo- res vixisse facile demonstrantur. Quod si velis Christianorum vivendi rationem, atque cam quam Christus per omnes gentes disseminavit religionem, cum eo et religionis et justitiæ instituto comparare, et contendere, quo et Abraham et Abrahæ similes Tim. 1, 9. 3º Isa. 11, 3-4. Matth. XXVII, 19, 20.
Ὁρᾷς καὶ τοῦτον ὡς διαστελλόμενος δύο διαθήκας, τὴν μὲν παλαιὰν ὀνομάζει τὴν δὲ καινήν, καί φησιν τὴν καινὴν οὐ κατὰ τὴν παλαιὰν ἔσεσθαι, ἣν διέθετο τοῖς πατράσιν; ἡ μὲν γὰρ τοῖς ἀποπεσοῦσι τῆς τῶν προγόνων εὐσεβείας Ἰουδαίοις τὸν αἰγυπτιακὸν δὲ βίον καὶ τρόπον ζηλώσασιν ἐπί τε τὴν πολύθεον πλάνην καὶ τὴν ἀμφὶ τὰ εἴδωλα τῶν ἐθνῶν δεισιδαιμονίαν ὀλισθήσασιν νενομοθέτητο, ὡς ἂν πεσόντας ἀνεγείρουσα καὶ ἀνορθοῦσα τοὺς πρηνεῖς κειμένους καταλλήλοις διδασκαλίαις. «δικαίοις γάρ, φησί, νόμος οὐ κεῖται, ἀνόμοις δὲ καὶ ἀνυποτάκτοις, ἀσεβέσι καὶ ἁμαρτωλοῖς», καὶ τοῖς παραπλησίοις. ἡ δὲ καινὴ τοὺς διὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν χάριτι καὶ δωρεᾷ θεοῦ ἀνεγηγερμένους ἐπὶ τὸ βαδίζειν καὶ σπεύδειν εἰς τὴν ἐπηγγελμένην τοῦ θεοῦ βασιλείαν χειραγωγεῖ, πάντας ἐπ’ ἴσης ἀνθρώπους εἰς μίαν καὶ τὴν αὐτὴν τῶν ἀγαθῶν μετουσίαν προκαλουμένη. ταύτην τὴν καινὴν διαθήκην αὖθις νόμον ὀνομάζει καινὸν Ἡσαί̈ας, ἄλλος πάλιν Ἑβραίων προφήτης, λέγων·
Α κεῖται, ἀνόμοις δὲ καὶ ἀνυποτάκτοις, ἀσεβέσι καὶ • Β ἁμαρτωλοῖς, καὶ τοῖς παραπλησίοις. Ἡ δὲ καινὴ τοὺς διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χάριτι καὶ δωρεᾷ Θεοῦ ἀν- εγηγερμένοις ἐπὶ τὸ βαδίζειν καὶ σπεύδειν εἰς τὴν ἐπηγγελμένην τοῦ Θεοῦ βασιλείαν χειραγωγεί, πάν- τας ἐπίσης ἀνθρώπους εἰς μίαν καὶ τὴν αὐτὴν τῶν ἀγαθῶν μετουσίαν προκαλουμένη. Ταύτην τὴν και - νὴν Διαθήκην αὖθις νόμον ὀνομάζει καινὸν Ἡσαΐας, ἄλλος πάλιν παρ' Εβραίοις προφήτης, λέγων· ο Ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐξ Ἱερουσαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν, καὶ ἥξουσι πάντα τὰ ἔθνη, καὶ συναχθήσονται πάντες οἱ λαοὶ, καὶ ἐροῦσι· Δεῦτε, καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος Κυρίου, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ. Τίς δ' ἂν εἴη ὁ ἐκ Σιὼν προεληλυθώς νόμος, ἕτερος ὢν τοῦ ἐπὶ τῆς ἐρήμου διὰ Μωσέως ἐν τῷ Σινὰ ὄρει νενομοθετη μένου, ἀλλ᾽ ἢ ὁ Εὐαγγελικός λόγος, ὁ διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ καὶ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ ἐκ τῆς Σιών προεληλυθώς, καὶ διελθὼν πάντα τὰ ἔθνη ; πρόδηλον γὰρ ὡς ἀπὸ τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τοῦ ταύτῃ προσπαρακειμένου Σιὼν ὅρους, ἔνθα τὰς πλείστας διατριβάς τε καὶ διδασκαλίας ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν πεποίητο, ὁ τῆς Καινῆς Διαθήκης αὐτοῦ ἀρξά μενος νόμος, κἀκεῖθεν προελθὼν, εἰς πάντας ἐξέλαμε ψεν ἀνθρώπους ἀκολούθως ταῖς αὐτοῦ φωναῖς, ἃς πρὸς τοὺς αὐτοῦ μαθητάς πεποίητο, φήσας· « Πορευ θέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, διδάσκοντες αὐτ τοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν. » Τίνα δὲ ταῦτα ἦν, ἀλλ᾽ ἢ τὰ τῆς Καινῆς Διαθήκης μαθήματά τε καὶ παιδεύματα; Ἐπειδὴ τοίνυν ταῦθ' οὕτως ἔχειν ἀποδέδεικται, ὥρα νῦν ἰδεῖν τὸν τρόπον τῆς Και νῆς Διαθήκης, καὶ τοῦ προκεκηρυγμένου καινού ᾆσματός τε καὶ νόμου. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ε'. Τίς ὁ τοῦ Χριστοῦ τῆς Καινῆς Διαθήκης τρό πως. Ἡ μὲν δὴ παλαιά Διαθήκη καὶ ὁ διὰ Μωσέως νόμος μόνῳ τῷ Ἰουδαίων ἔθνει, καὶ τούτῳ ἐπὶ τῆς οἰκείας γῆς οἰκοῦντι, κατάλληλος ἀποδέδεικται, οὔτε δὲ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι τοῖς καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης, οὔτε τοῖς ἐπὶ γῆς ἀλλοδαπῆς ἀπῳκισμένοις Ιουδαίοις ο τὸν δὲ τῆς Καινῆς Διαθήκης τρόπον πᾶσιν ἔθνεσιν βιώ φελῆ χρὴν δή που καταστῆναι, ὡς μηδαμῶς μηδαμόθεν παραποδίζεσθαι τοὺς κατὰ τοῦτον πολιτεύεσθαι μέλ λοντας, μήτ' ἀπὸ χώρας, μήτ' ἀπὸ γένους, μήτ' ἀπὸ τόπου, μήτε ἔκ τινος ἑτέρου τὸ σύνολον. Τοιοῦτος δὲ πέφηνεν ὁ πρὸς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ νε νομοθετημένος νόμος τε καὶ βίος, τὴν παλαιοτάτην καὶ πρεσβυτέραν Μωσέως εὐσέβειαν ἀνανεούμενος, καθ' ἣν ὁ θεοφιλής Αβραάμ, καὶ οἱ τούτου προπάτορες δείκνυνται πεπολιτευμένοι. Εἰ γοῦν ἐθελήσειας τόν τε Χριστιανῶν βίον, καὶ τὴν ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ πᾶσιν ἔθνεσι καταβεβλημένην θεοσέβειαν συνεξετάσαι τῷ τρόπῳ τῶν ἀμφὶ τὸν ᾿Αβραὰμ ἐπ᾿ εὐσεβείᾳ καὶ δια καιοσύνῃ μεμαρτυρημένων, ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εὑρή- σεις. Ἐκεῖνοί τε γὰρ, τῆς πολυθέου πλάνης ἀποχω ρήσαντες, καὶ τὴν περὶ τὰ ἀγάλματα δεισιδαιμονίαν EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. . APOLOGETICA. doctrinis coufossos, atque prostratos erigeret. Justis enim, inquit, lex posita non est, sed ini. quis et pervicacibus, et impiis, et peccatoribus, et borum similibus s. Novum autem eos, qui per › Salvatorem nostrum Dei beneficio ac munere con- surrexerint, ad promissum Dei regnum ut eant et properent, quasi manuduclt, atque instruit, omnes æque homines vocans in unam atque eamdem bo- norum communitatem. Hoc igitur Novum Testa- meritum,legem novam vocat alius itemapud Hebraeos propheta Isaias dicens: Nam de Sion exibit lex, et verbum Domini de Jerusalem : et judicabit in- ter gentes, et venient omnes gentes, et congrega- buntur omnes populi, et dicent : Venite, ascerida- mus in montem Domini et in domum Dei Jacob ³°. › rationem ac modum. Sed quæ tandem lex de Sion proficiscens, diversa duntaxat ab ea quæ in monte Sina per Mosem data est reperietur : nisi ipsum Evangelicum verbum, quod per Salvatorem nostrum Jesum Christum, per- que ejusdem apostolos de Sion profectum est, per- que omnes gentes disseminatum? constat enim de Jerusalem ac de eo qui illi conjunctus est, monte Sion, ubi Salvator ac Dominus noster, et multum versatus est, et plurimum doctrinæ suæ edidit, Novi Testamenti legem ab initio profectam in cunctos homines suam lucem eflisse, quæ quidem res consentanea iis vocibus fuit, quibus ille ad suos est usus discipulos, dum dicit : c lte ae docete omnes gentes, docentes eos servare omnia quæcunque præcepi st voluis. » Quanam porro hæc erant, nisi Novi Testamenti instituta ac præcepta ? quando igi- tur hæc sic se habere ostensum est, nunc jam tem- pus fuerit inspicere hujusce Novi Testamenti, ejus que quod prædictum fuerat cantici novi, novæque legis CAPUT V. Quisnam modus Novi Testamenti, cujus Christus est auctor. Ita quidem ostensum jam est, quemadmodum Vetus illud Testamentum, lexque Mosaica uni Ju- daicæ genti, et huic ipsi propriam terram inco- lenti accommodari posset, ac neque reliquis gen- tibus, quæ toto terrarum orbe tenerentur, neque alienas terras incolentibus Judæis conveniret: quod- que Novi Testamenti rationem ita oporteret insti- D tui, ut omnibus gentibus ad vitam prodesse posset, ut ne prorsus ullo modo, ullave ratione, qui hoc vitæ institutum ingredi vellent, impedirentur : ne- que aut regionis, aut generis, aut loci, aut alterius cujuspiam rei omnino causa, possent excusari. Talis porro et lex, et vita plane exstitit ea, quæ a Salvatore nostro Jesu Christo instituta est, qua prisca illa, et ipso Mose antiquior instauratur re- ligio, ad cujus normam et Abraham, et ejus majo- res vixisse facile demonstrantur. Quod si velis Christianorum vivendi rationem, atque cam quam Christus per omnes gentes disseminavit religionem, cum eo et religionis et justitiæ instituto comparare, et contendere, quo et Abraham et Abrahæ similes Tim. 1, 9. 3º Isa. 11, 3-4. Matth. XXVII, 19, 20.
«ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος κυρίου ἐξ Ἱερουσαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν, καὶ ἥξουσι πάντα τὰ ἔθνη, καὶ συναχθήσονται πάντες οἱ λαοὶ καὶ ἐροῦσι, δεῦτε, καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος κυρίου καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ θεοῦ Ἰακώβ». τίς δ’ ἂν εἴη ὁ ἐκ Σιὼν προεληλυθὼς νόμος, ἕτερος ὢν τοῦ ἐπὶ τῆς ἐρήμου διὰ Μωσέως ἐν τῷ Σινᾶ ὄρει νενομοθετημένου, ἀλλ’ ἢ ὁ εὐαγγελικὸς λόγος ὁ διὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ καὶ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ ἐκ τῆς Σιὼν προεληλυθὼς καὶ διελθὼν πάντα τὰ ἔθνη; πρόδηλον γὰρ ὡς ἀπὸ τῆς Ἱερουσαλὴμ καὶ τοῦ ταύτῃ προσπαρακειμένου Σιὼν ὄρους, ἔνθα τὰς πλείστας διατριβάς τε καὶ διδασκαλίας ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν πεποίητο, ὁ τῆς καινῆς διαθήκης αὐτοῦ ἀρξάμενος νόμος κἀκεῖθεν προελθὼν εἰς πάντας ἐξέλαμψεν ἀνθρώπους, ἀκολούθως ταῖς αὐτοῦ φωναῖς, ἃς πρὸς τοὺς αὐτοῦ μαθητὰς πεποίητο φήσας· «πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, διδάσκοντες αὐτοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν». τίνα δὲ ταῦτα ἦν ἀλλ’ ἢ τὰ τῆς καινῆς διαθήκης μαθήματά τε καὶ παιδεύματα;
Α κεῖται, ἀνόμοις δὲ καὶ ἀνυποτάκτοις, ἀσεβέσι καὶ • Β ἁμαρτωλοῖς, καὶ τοῖς παραπλησίοις. Ἡ δὲ καινὴ τοὺς διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χάριτι καὶ δωρεᾷ Θεοῦ ἀν- εγηγερμένοις ἐπὶ τὸ βαδίζειν καὶ σπεύδειν εἰς τὴν ἐπηγγελμένην τοῦ Θεοῦ βασιλείαν χειραγωγεί, πάν- τας ἐπίσης ἀνθρώπους εἰς μίαν καὶ τὴν αὐτὴν τῶν ἀγαθῶν μετουσίαν προκαλουμένη. Ταύτην τὴν και - νὴν Διαθήκην αὖθις νόμον ὀνομάζει καινὸν Ἡσαΐας, ἄλλος πάλιν παρ' Εβραίοις προφήτης, λέγων· ο Ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐξ Ἱερουσαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν, καὶ ἥξουσι πάντα τὰ ἔθνη, καὶ συναχθήσονται πάντες οἱ λαοὶ, καὶ ἐροῦσι· Δεῦτε, καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος Κυρίου, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ. Τίς δ' ἂν εἴη ὁ ἐκ Σιὼν προεληλυθώς νόμος, ἕτερος ὢν τοῦ ἐπὶ τῆς ἐρήμου διὰ Μωσέως ἐν τῷ Σινὰ ὄρει νενομοθετη μένου, ἀλλ᾽ ἢ ὁ Εὐαγγελικός λόγος, ὁ διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ καὶ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ ἐκ τῆς Σιών προεληλυθώς, καὶ διελθὼν πάντα τὰ ἔθνη ; πρόδηλον γὰρ ὡς ἀπὸ τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τοῦ ταύτῃ προσπαρακειμένου Σιὼν ὅρους, ἔνθα τὰς πλείστας διατριβάς τε καὶ διδασκαλίας ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν πεποίητο, ὁ τῆς Καινῆς Διαθήκης αὐτοῦ ἀρξά μενος νόμος, κἀκεῖθεν προελθὼν, εἰς πάντας ἐξέλαμε ψεν ἀνθρώπους ἀκολούθως ταῖς αὐτοῦ φωναῖς, ἃς πρὸς τοὺς αὐτοῦ μαθητάς πεποίητο, φήσας· « Πορευ θέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, διδάσκοντες αὐτ τοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν. » Τίνα δὲ ταῦτα ἦν, ἀλλ᾽ ἢ τὰ τῆς Καινῆς Διαθήκης μαθήματά τε καὶ παιδεύματα; Ἐπειδὴ τοίνυν ταῦθ' οὕτως ἔχειν ἀποδέδεικται, ὥρα νῦν ἰδεῖν τὸν τρόπον τῆς Και νῆς Διαθήκης, καὶ τοῦ προκεκηρυγμένου καινού ᾆσματός τε καὶ νόμου. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ε'. Τίς ὁ τοῦ Χριστοῦ τῆς Καινῆς Διαθήκης τρό πως. Ἡ μὲν δὴ παλαιά Διαθήκη καὶ ὁ διὰ Μωσέως νόμος μόνῳ τῷ Ἰουδαίων ἔθνει, καὶ τούτῳ ἐπὶ τῆς οἰκείας γῆς οἰκοῦντι, κατάλληλος ἀποδέδεικται, οὔτε δὲ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι τοῖς καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης, οὔτε τοῖς ἐπὶ γῆς ἀλλοδαπῆς ἀπῳκισμένοις Ιουδαίοις ο τὸν δὲ τῆς Καινῆς Διαθήκης τρόπον πᾶσιν ἔθνεσιν βιώ φελῆ χρὴν δή που καταστῆναι, ὡς μηδαμῶς μηδαμόθεν παραποδίζεσθαι τοὺς κατὰ τοῦτον πολιτεύεσθαι μέλ λοντας, μήτ' ἀπὸ χώρας, μήτ' ἀπὸ γένους, μήτ' ἀπὸ τόπου, μήτε ἔκ τινος ἑτέρου τὸ σύνολον. Τοιοῦτος δὲ πέφηνεν ὁ πρὸς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ νε νομοθετημένος νόμος τε καὶ βίος, τὴν παλαιοτάτην καὶ πρεσβυτέραν Μωσέως εὐσέβειαν ἀνανεούμενος, καθ' ἣν ὁ θεοφιλής Αβραάμ, καὶ οἱ τούτου προπάτορες δείκνυνται πεπολιτευμένοι. Εἰ γοῦν ἐθελήσειας τόν τε Χριστιανῶν βίον, καὶ τὴν ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ πᾶσιν ἔθνεσι καταβεβλημένην θεοσέβειαν συνεξετάσαι τῷ τρόπῳ τῶν ἀμφὶ τὸν ᾿Αβραὰμ ἐπ᾿ εὐσεβείᾳ καὶ δια καιοσύνῃ μεμαρτυρημένων, ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εὑρή- σεις. Ἐκεῖνοί τε γὰρ, τῆς πολυθέου πλάνης ἀποχω ρήσαντες, καὶ τὴν περὶ τὰ ἀγάλματα δεισιδαιμονίαν EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. . APOLOGETICA. doctrinis coufossos, atque prostratos erigeret. Justis enim, inquit, lex posita non est, sed ini. quis et pervicacibus, et impiis, et peccatoribus, et borum similibus s. Novum autem eos, qui per › Salvatorem nostrum Dei beneficio ac munere con- surrexerint, ad promissum Dei regnum ut eant et properent, quasi manuduclt, atque instruit, omnes æque homines vocans in unam atque eamdem bo- norum communitatem. Hoc igitur Novum Testa- meritum,legem novam vocat alius itemapud Hebraeos propheta Isaias dicens: Nam de Sion exibit lex, et verbum Domini de Jerusalem : et judicabit in- ter gentes, et venient omnes gentes, et congrega- buntur omnes populi, et dicent : Venite, ascerida- mus in montem Domini et in domum Dei Jacob ³°. › rationem ac modum. Sed quæ tandem lex de Sion proficiscens, diversa duntaxat ab ea quæ in monte Sina per Mosem data est reperietur : nisi ipsum Evangelicum verbum, quod per Salvatorem nostrum Jesum Christum, per- que ejusdem apostolos de Sion profectum est, per- que omnes gentes disseminatum? constat enim de Jerusalem ac de eo qui illi conjunctus est, monte Sion, ubi Salvator ac Dominus noster, et multum versatus est, et plurimum doctrinæ suæ edidit, Novi Testamenti legem ab initio profectam in cunctos homines suam lucem eflisse, quæ quidem res consentanea iis vocibus fuit, quibus ille ad suos est usus discipulos, dum dicit : c lte ae docete omnes gentes, docentes eos servare omnia quæcunque præcepi st voluis. » Quanam porro hæc erant, nisi Novi Testamenti instituta ac præcepta ? quando igi- tur hæc sic se habere ostensum est, nunc jam tem- pus fuerit inspicere hujusce Novi Testamenti, ejus que quod prædictum fuerat cantici novi, novæque legis CAPUT V. Quisnam modus Novi Testamenti, cujus Christus est auctor. Ita quidem ostensum jam est, quemadmodum Vetus illud Testamentum, lexque Mosaica uni Ju- daicæ genti, et huic ipsi propriam terram inco- lenti accommodari posset, ac neque reliquis gen- tibus, quæ toto terrarum orbe tenerentur, neque alienas terras incolentibus Judæis conveniret: quod- que Novi Testamenti rationem ita oporteret insti- D tui, ut omnibus gentibus ad vitam prodesse posset, ut ne prorsus ullo modo, ullave ratione, qui hoc vitæ institutum ingredi vellent, impedirentur : ne- que aut regionis, aut generis, aut loci, aut alterius cujuspiam rei omnino causa, possent excusari. Talis porro et lex, et vita plane exstitit ea, quæ a Salvatore nostro Jesu Christo instituta est, qua prisca illa, et ipso Mose antiquior instauratur re- ligio, ad cujus normam et Abraham, et ejus majo- res vixisse facile demonstrantur. Quod si velis Christianorum vivendi rationem, atque cam quam Christus per omnes gentes disseminavit religionem, cum eo et religionis et justitiæ instituto comparare, et contendere, quo et Abraham et Abrahæ similes Tim. 1, 9. 3º Isa. 11, 3-4. Matth. XXVII, 19, 20.
ἐπειδὴ τοίνυν ταῦθ’ οὕτως ἔχειν ἀποδέδεικται, ὥρα νῦν ἰδεῖν τὸν τρόπον τῆς καινῆς διαθήκης καὶ τοῦ προκεκηρυγμένου καινοῦ ᾄσματός τε καὶ νόμου. Ἡ μὲν δὴ παλαιὰ διαθήκη καὶ ὁ διὰ Μωσέως νόμος μόνῳ τῷ Ἰουδαίων ἔθνει, καὶ τούτῳ ἐπὶ τῆς οἰκείας γῆς οἰκοῦντι, κατάλληλος ἀποδέδεικται, οὔτε δὲ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι τοῖς καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης οὔτε τοῖς ἐπὶ τῆς ἀλλοδαπῆς ἀπῳκισμένοις Ἰουδαίοις· τὸν δὲ τῆς καινῆς διαθήκης τρόπον πᾶσιν ἔθνεσιν βιωφελῆ χρῆν δήπου καταστῆναι, ὡς μηδαμῶς μηδαμόθεν παραποδίζεσθαι τοὺς κατὰ τοῦτον πολιτεύεσθαι μέλλοντας, μήτ’ ἀπὸ χώρας μήτ’ ἀπὸ γένους μήτ’ ἀπὸ τόπου μήτε ἔκ τινος ἑτέρου τὸ σύνολον. τοιοῦτος δὲ πέφηνεν ὁ πρὸς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ νενομοθετημένος νόμος τε καὶ βίος, τὴν παλαιτάτην καὶ πρεσβυτέραν Μωσέως εὐσέβειαν ἀνανεούμενος, καθ’ ἣν ὁ θεοφιλὴς Ἀβραὰμ καὶ οἱ τούτου προπάτορες δείκνυνται πεπολιτευμένοι. εἰ γοῦν ἐθελήσειας τόν τε Χριστιανῶν βίον καὶ τὴν ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ πᾶσιν ἔθνεσι καταβεβλημένην θεοσέβειαν συνεξετάσαι τῷ τρόπῳ τῶν ἀμφὶ τὸν Ἀβραὰμ ἐπ’ εὐσεβείᾳ καὶ δικαιοσύνῃ μεμαρτυρημένων, ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εὑρήσεις.
Α κεῖται, ἀνόμοις δὲ καὶ ἀνυποτάκτοις, ἀσεβέσι καὶ • Β ἁμαρτωλοῖς, καὶ τοῖς παραπλησίοις. Ἡ δὲ καινὴ τοὺς διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν χάριτι καὶ δωρεᾷ Θεοῦ ἀν- εγηγερμένοις ἐπὶ τὸ βαδίζειν καὶ σπεύδειν εἰς τὴν ἐπηγγελμένην τοῦ Θεοῦ βασιλείαν χειραγωγεί, πάν- τας ἐπίσης ἀνθρώπους εἰς μίαν καὶ τὴν αὐτὴν τῶν ἀγαθῶν μετουσίαν προκαλουμένη. Ταύτην τὴν και - νὴν Διαθήκην αὖθις νόμον ὀνομάζει καινὸν Ἡσαΐας, ἄλλος πάλιν παρ' Εβραίοις προφήτης, λέγων· ο Ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐξ Ἱερουσαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν, καὶ ἥξουσι πάντα τὰ ἔθνη, καὶ συναχθήσονται πάντες οἱ λαοὶ, καὶ ἐροῦσι· Δεῦτε, καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος Κυρίου, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ. Τίς δ' ἂν εἴη ὁ ἐκ Σιὼν προεληλυθώς νόμος, ἕτερος ὢν τοῦ ἐπὶ τῆς ἐρήμου διὰ Μωσέως ἐν τῷ Σινὰ ὄρει νενομοθετη μένου, ἀλλ᾽ ἢ ὁ Εὐαγγελικός λόγος, ὁ διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ καὶ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ ἐκ τῆς Σιών προεληλυθώς, καὶ διελθὼν πάντα τὰ ἔθνη ; πρόδηλον γὰρ ὡς ἀπὸ τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τοῦ ταύτῃ προσπαρακειμένου Σιὼν ὅρους, ἔνθα τὰς πλείστας διατριβάς τε καὶ διδασκαλίας ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν πεποίητο, ὁ τῆς Καινῆς Διαθήκης αὐτοῦ ἀρξά μενος νόμος, κἀκεῖθεν προελθὼν, εἰς πάντας ἐξέλαμε ψεν ἀνθρώπους ἀκολούθως ταῖς αὐτοῦ φωναῖς, ἃς πρὸς τοὺς αὐτοῦ μαθητάς πεποίητο, φήσας· « Πορευ θέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, διδάσκοντες αὐτ τοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν. » Τίνα δὲ ταῦτα ἦν, ἀλλ᾽ ἢ τὰ τῆς Καινῆς Διαθήκης μαθήματά τε καὶ παιδεύματα; Ἐπειδὴ τοίνυν ταῦθ' οὕτως ἔχειν ἀποδέδεικται, ὥρα νῦν ἰδεῖν τὸν τρόπον τῆς Και νῆς Διαθήκης, καὶ τοῦ προκεκηρυγμένου καινού ᾆσματός τε καὶ νόμου. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ε'. Τίς ὁ τοῦ Χριστοῦ τῆς Καινῆς Διαθήκης τρό πως. Ἡ μὲν δὴ παλαιά Διαθήκη καὶ ὁ διὰ Μωσέως νόμος μόνῳ τῷ Ἰουδαίων ἔθνει, καὶ τούτῳ ἐπὶ τῆς οἰκείας γῆς οἰκοῦντι, κατάλληλος ἀποδέδεικται, οὔτε δὲ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι τοῖς καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης, οὔτε τοῖς ἐπὶ γῆς ἀλλοδαπῆς ἀπῳκισμένοις Ιουδαίοις ο τὸν δὲ τῆς Καινῆς Διαθήκης τρόπον πᾶσιν ἔθνεσιν βιώ φελῆ χρὴν δή που καταστῆναι, ὡς μηδαμῶς μηδαμόθεν παραποδίζεσθαι τοὺς κατὰ τοῦτον πολιτεύεσθαι μέλ λοντας, μήτ' ἀπὸ χώρας, μήτ' ἀπὸ γένους, μήτ' ἀπὸ τόπου, μήτε ἔκ τινος ἑτέρου τὸ σύνολον. Τοιοῦτος δὲ πέφηνεν ὁ πρὸς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ νε νομοθετημένος νόμος τε καὶ βίος, τὴν παλαιοτάτην καὶ πρεσβυτέραν Μωσέως εὐσέβειαν ἀνανεούμενος, καθ' ἣν ὁ θεοφιλής Αβραάμ, καὶ οἱ τούτου προπάτορες δείκνυνται πεπολιτευμένοι. Εἰ γοῦν ἐθελήσειας τόν τε Χριστιανῶν βίον, καὶ τὴν ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ πᾶσιν ἔθνεσι καταβεβλημένην θεοσέβειαν συνεξετάσαι τῷ τρόπῳ τῶν ἀμφὶ τὸν ᾿Αβραὰμ ἐπ᾿ εὐσεβείᾳ καὶ δια καιοσύνῃ μεμαρτυρημένων, ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εὑρή- σεις. Ἐκεῖνοί τε γὰρ, τῆς πολυθέου πλάνης ἀποχω ρήσαντες, καὶ τὴν περὶ τὰ ἀγάλματα δεισιδαιμονίαν EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. . APOLOGETICA. doctrinis coufossos, atque prostratos erigeret. Justis enim, inquit, lex posita non est, sed ini. quis et pervicacibus, et impiis, et peccatoribus, et borum similibus s. Novum autem eos, qui per › Salvatorem nostrum Dei beneficio ac munere con- surrexerint, ad promissum Dei regnum ut eant et properent, quasi manuduclt, atque instruit, omnes æque homines vocans in unam atque eamdem bo- norum communitatem. Hoc igitur Novum Testa- meritum,legem novam vocat alius itemapud Hebraeos propheta Isaias dicens: Nam de Sion exibit lex, et verbum Domini de Jerusalem : et judicabit in- ter gentes, et venient omnes gentes, et congrega- buntur omnes populi, et dicent : Venite, ascerida- mus in montem Domini et in domum Dei Jacob ³°. › rationem ac modum. Sed quæ tandem lex de Sion proficiscens, diversa duntaxat ab ea quæ in monte Sina per Mosem data est reperietur : nisi ipsum Evangelicum verbum, quod per Salvatorem nostrum Jesum Christum, per- que ejusdem apostolos de Sion profectum est, per- que omnes gentes disseminatum? constat enim de Jerusalem ac de eo qui illi conjunctus est, monte Sion, ubi Salvator ac Dominus noster, et multum versatus est, et plurimum doctrinæ suæ edidit, Novi Testamenti legem ab initio profectam in cunctos homines suam lucem eflisse, quæ quidem res consentanea iis vocibus fuit, quibus ille ad suos est usus discipulos, dum dicit : c lte ae docete omnes gentes, docentes eos servare omnia quæcunque præcepi st voluis. » Quanam porro hæc erant, nisi Novi Testamenti instituta ac præcepta ? quando igi- tur hæc sic se habere ostensum est, nunc jam tem- pus fuerit inspicere hujusce Novi Testamenti, ejus que quod prædictum fuerat cantici novi, novæque legis CAPUT V. Quisnam modus Novi Testamenti, cujus Christus est auctor. Ita quidem ostensum jam est, quemadmodum Vetus illud Testamentum, lexque Mosaica uni Ju- daicæ genti, et huic ipsi propriam terram inco- lenti accommodari posset, ac neque reliquis gen- tibus, quæ toto terrarum orbe tenerentur, neque alienas terras incolentibus Judæis conveniret: quod- que Novi Testamenti rationem ita oporteret insti- D tui, ut omnibus gentibus ad vitam prodesse posset, ut ne prorsus ullo modo, ullave ratione, qui hoc vitæ institutum ingredi vellent, impedirentur : ne- que aut regionis, aut generis, aut loci, aut alterius cujuspiam rei omnino causa, possent excusari. Talis porro et lex, et vita plane exstitit ea, quæ a Salvatore nostro Jesu Christo instituta est, qua prisca illa, et ipso Mose antiquior instauratur re- ligio, ad cujus normam et Abraham, et ejus majo- res vixisse facile demonstrantur. Quod si velis Christianorum vivendi rationem, atque cam quam Christus per omnes gentes disseminavit religionem, cum eo et religionis et justitiæ instituto comparare, et contendere, quo et Abraham et Abrahæ similes Tim. 1, 9. 3º Isa. 11, 3-4. Matth. XXVII, 19, 20.
PG 22:45ἐκεῖνοί τε γὰρ τῆς πολυθέου πλάνης ἀποχωρήσαντες, καὶ τὴν περὶ τὰ ἀγάλματα δεισιδαιμονίαν ἀποστραφέντες, ὑπερκύψαντες δὲ καὶ τὴν ὁρωμένην ἅπασαν κτίσιν, καὶ μήθ’ ἥλιον μήτε σελήνην μήτε τι τῶν μερῶν τοῦ παντὸς θεοποιήσαντες, ἐφ’ ἕνα τὸν ἀνωτάτω θεόν, αὐτὸν δὴ τὸν ὕψιστον τὸν οὐρανοῦ καὶ γῆς δημιουργόν, ἑαυτοὺς ἀνήγαγον. ὃ καὶ συνίστησιν αὐτὸς ὁ Μωσῆς ἐν ταῖς τῆς ἀρχαιολογίας ἱστορίαις τὸν Ἀβραὰμ ἀναγράφων φάσκοντα· «ἐκτενῶ τὴν χεῖρά μου πρὸς τὸν θεὸν τὸν ὕψιστον, ὃς ἔκτισεν τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν». Καὶ πρό γε τούτου εἰσάγων τὸν Μελχισεδέκ, ὃν δή φησιν «ἱερέα» γεγονέναι «τοῦ θεοῦ τοῦ ὑψίστου», τὸν Ἀβραὰμ ὧδέ πως εὐλογοῦντα· «εὐλογημένος Ἀβραὰμ τῷ θεῷ τῷ ὑψίστῳ, ὃς ἔκτισεν τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν». εὕροις δ’ ἂν καὶ τὸν Ἐνὼχ καὶ τὸν Νῶε δικαιωθέντας καὶ εὐαρεστήσαντας τῷ θεῷ κατὰ τὸν αὐτὸν τῷ Ἀβραὰμ τρόπον. ἀλλὰ καὶ ὁ Ἰὼβ «ἄνθρωπος δίκαιος, ἀληθινός, ἄμεμπτος, θεοσεβής, ἀπεχόμενος ἀπὸ παντὸς πονηροῦ πράγματος» πρὸ τῶν Μωσέως χρόνων μεμαρτύρηται·
μας στηριγμένη ἐν τῇ γῇ, ἧς ἡ κεφαλὴ ἀφικνεῖτο εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ οἱ ἄγγελοι τοῦ Θεοῦ ἀνέβαινον καὶ κατέβαινον ἐπ' αὐτήν. Ὁ δὲ Κύριος ἐπεστήρικτο ἐπ' αὐτῆς, καὶ εἶπεν· Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς Ἀβραὰμ τοῦ πατρός σου, καὶ ὁ Θεὸς Ἰσαάκ· μὴ φοβοῦ, ἡ γῆ ἐφ᾿ ἧς σὺ καθεύδεις ἐπ' αὐτῆς, σοὶ δώσω αὐτὴν καὶ τῷ σπέρματί σου· καὶ ἔσται τὸ σπέρμα σου ὡς ἡ ἄμμος τῆς γῆς· ι οἷς ἑξῆς ἐπιλέγει· « καὶ ἀνέστη Ἰακὼς τὸ πρωί, καὶ ἔλαβε τὸν λίθον ὃν ὑπέθηκε πρὸς κεφαλῆς αὐτοῦ, καὶ ἔστησεν αὐτὸν στήλην. Εἶτα πρωΐ αὐτὸν δὴ τοῦτον τὸν ἐπιφανέντα αὐτῷ Θεὸν καὶ Κύριον, ἄγγελον ὀνομάζει Θεοῦ. Φησὶ γοῦν ὁ Ἰακώβ· « Καὶ εἶπέ μοι ὁ ἄγγελος τοῦ Θεοῦ καθ' ὕπνον· Ἰακώβ. Ἐγὼ δὲ εἶπα· Τί ἐστιν ; » Καὶ ἑξῆς, Εώρακα, φησί, πάντα ὅσα Λάβαν ποιεῖ τοι. Εγώ εἰμι ὁ Θεὸς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τόπῳ Θεοῦ, οὗ ήλειψάς μοι ἐκεῖ στήλην, καὶ ηύξω μοι ἐκεῖ εὐχήν. » Ο δ' αὐτὸς οὗτος, καὶ τῷ ᾿Αβραὰμ παραφανείς, Θεὸς καὶ Κύ ριος ἀνηγόρευται, μυσταγωγῶν τὴν θεοφιλῆ τὰς περὶ τοῦ πατρὸς αὐθεντίας, καί τινα ὡς περὶ ἑτέρου Θεοῦ διδάσκων, ἃ καὶ κατὰ καιρὸν ἐπισκεψόμεθα. Ἀλλὰ καὶ τῷ Ἰὼβ οὐδένα ἢ τοῦτον εἶναι τὸν χρηματίσαντα μετὰ τὴν αὐτάρκη διαγυμνασίαν, οὐ θεμιτὸν εἰπεῖν. Πρότερον μὲν γὰρ διὰ λαίλαπος καὶ νεφῶν ἐπιφανείς αὐτῷ, τὸν ὅλων Θεὸν ἑαυτὸν ὄντα παρίστη· προϊὼν δὲ ἑξῆς ἑαυτὸν ἐπιδείκνυσι, ὥστε φάναι τὸν Ἰώβ· Ακουσον δέ μου, Κύριε, ἵνα κἀγὼ λαλήσω. Ακοὴν μὲν φωνῆς ἤκουόν σου τὸ πρότερον, νυνὶ δὲ ὁ ὀφθαλ μός μου ἑώρακε σε. » Εἰ δὲ μὴ οἷόν τε τὸν ἐπέκεινα ά Θεόν, τὸν ἀόρατον καὶ ἀγέννητον, καὶ παμβασιλέα τῶν ὅλων, θνητῇ φάναι θεωρεῖσθαι φύσει, τίς ἂν ὁ δηλούμενος εἴη πλὴν τοῦ πρὸς ἡμῶν κατὰ τὸν πα τέρα κυριολογουμένου Θεοῦ Λόγου; Καὶ τί δεῖ πλείονα περὶ τούτου συναγαγεῖν, παρὸν ἐκ τῶν ἰε- μῶν βίβλων τὰς τούτων συστάσεις λαμβάνειν; "Ας καὶ αὐτοὶ κατὰ τὴν προκειμένην ὑπόθεσιν ἐπὶ σχο λῆς ἀναλεξόμεθα, εἰς ἀπόδειξιν τοῦ μηδὲ ἄλλον ἢ τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγου εἶναι τὸν τοῖς θεοφιλέσι προπάτορσιν ἑωραμένον. Οὐκοῦν μετὰ τὴν περὶ τοῦ τῶν ὅλων δη μιουργοῦ διάληψιν, καὶ τὰ περὶ τοῦ Χριστοῦ κοινῶς ἡμῖν τε κἀκείνοις παραδέδοται. Ἔνθεν καὶ Χριστούς αὐτοὺς δὲ ἐκείνους τοὺς πρὸ Μωσέως θεοφιλείς, ὡσπεροῦν ἡμᾶς Χριστιανούς, εὕροις ἂν κεκλημέ νους. Καὶ τοῦτο δὲ ἐπάκουσον, ὥς φησι περὶ αὐτῶν ἐν Ψαλμοῖς τὸ λόγιον · Ἐν τῷ εἶναι αὐτοὺς ἀριθμῷ βραχεῖς, ὀλιγοστοὺς καὶ παροίκους ἐν αὐτῇ, καὶ διῆλ θον ἐξ ἔθνους εἰς ἔθνος, καὶ ἐκ βασιλείας εἰς λαόν ἕτερον, οὐκ ἀφῆκεν ἄνθρωπον ἀδικῆσαι αὐτοὺς, καὶ ἤλεγξεν ὑπὲρ αὐτῶν βασιλεῖς, λέγων· Μὴ ἅπτεσθε τῶν Χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προφήταις μου μὴ που νηρεύεσθε. ο Ταῦτα γὰρ ἐπὶ τοῦ Ἀβραὰμ καὶ τοῦ Ἰσαὰκ, καὶ τοῦ Ἰακὼν ἀνειρῆσθαι, ἡ πᾶσα σύμφασις τοῦ λόγου παρίστησιν. Ὥστε καὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ προσηγορίας ἡμῖν ὁμοίως ἐκοινώνουν. • EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - B reddiderit, modo Deum, ac Dominum, modo Dei A angelum appellet sic quidem plane declarans, non hunc fuisse ipsum Patrem, sed ejus Filium, qui idem et Deus ac Dominus amicorum Dei, et supremi Patris Angelus dici consueverit . Dicit igitur his fere verbis : « Et profectus est Jacob in Charan, venitque in locum, et dormivit in eo : occiderat enim sol, et accepit lapides de loco, et supposuit capiti suo, et dormivit in loco illo, et somniavit : et ecce scala fixa humi, cujus caput at- tingebat cœlum, et angeli Dei ascendebant ac de- scendebant per illam, et Dominus innixus erat ei, et dixit: Ego Dominus Deus Abraham patris tui, et Deus Isaac, noli timere, terrain hanc in qua tu dormis, tibi dabo et semini tuo: et erit semen • tuum, ut arena terra 66. » Quibus deinceps adjun- git : Et surrexit Jacob mane, et accepit lapidem, quem supposuerat capiti suo, et erexit illum in ti- tuluni 57. › Oratione deinde progressus, hunc ipsum, qui illi se ostenderat, Deuin ac Dominum, Dei an- gelum nominat. Loquitur ergo Jacob; • et dixit mihi Angelus Dei in somnis: Jacob: Ego autem dixi, Quid est we?, Ac deinceps : c Vidi, inquit, omnia quæcunque fecit I.aban. Ego sum Deus, qui visus sum tibi in loco Dei, ubi unxisti mihi lapidem, votumque vovisti 59., Hic sane idem, qui etiam Abrahæ visus est, Deus ac Dominus appellatur, qui • per mysteria, hominem Dei amicum, sui patris jus et potestatem docet, ac nonnulla interim quasi de alio quodam refert, quæ sane nos suo loco conside- rabimus. Quin etiam eum, qui tum demum ipsi Job, post satis longam exercitationen respondit, alium praeter hunc dicere nefas. Nam qui antea, de turbine, et nubibus illi se ostenderat, Deum uni- versi se esse indicabat. Porro autem progressus, ita seipsum præbet videndum, ut ipse Job tum di- cat : • Audi me, Domine, ut etiam ego loquar. So- nitum quidem vocis tuæ andivi prius, nunc autem oculus meus vidit te *°. Quod si fieri non po- test, ut altissimus Deus invisibilis et ingenitus, et rex universi a mortali natura cernatur, quis tan- dem lic, qui sic visus est, alius fuerit, præter Dei Verbum, quod seipsum ad tempus de propria ma- gnitudine demiserit, ut alibi quoque dicendum est? Caterum quid plura de eadem re in hunc locum D congerere opus est, cum harum rerum confirmatio- nes e sacris libris accipere haud difficile sit? Quas utique etiam nos in materia proposita per otium collectur sumus, ut ostendamus nullum alium fuisse nisi Dei Verbum, qui ab antiquis Dei amicis patribus est visus. Itaque post rerum omnium opi- ficis nomen, etiam ea quæ ad Christum perti- nent, æque nobis, atque illis, communique ratione prodita sunt. Quam ob rem christos quoque eos ipsos qui ante Mosem amici familiaresque Dei fuerunt, sicut nos Christianos, appellatos invenies, sed audi, quæso, quid de illis oraculum in Psalmis dicat: • Cum essent numero breves, paucissimi et incolæ in ea, et transierunt de gente in gentem, et de regno in populum alterum, non dimisit homi- » Gen. xxvIII, 10-14. lbid. 18. se Gen. xxxi, 11. Ibid. 12, 15. Job XLII, 4, 5.
ὃς δὴ καὶ πεῖραν τῆς εἰς τὸν τῶν ὅλων θεὸν εὐσεβείας δι’ ἀθρόας τῆς τῶν ὑπαρχόντων ἀποβολῆς ὑποσχών, μέγιστον εὐσεβοῦς ὑπόδειγμα τρόπου καὶ τοῖς μετ’ αὐτὸν ἀπολέλοιπεν, τὸν φιλόσοφον ἐκεῖνον ἐπιφωνήσας λόγον· «γυμνὸς ἐξῆλθον ἐκ κοιλίας μητρός μου, γυμνὸς καὶ ἀπελεύσομαι· ὁ κύριος ἔδωκεν, ὁ κύριος ἀφείλετο· ὡς τῷ κυρίῳ ἔδοξεν, οὕτω καὶ ἐγένετο. εἴη τὸ ὄνομα κυρίου εὐλογημένον». καὶ τὸν ἁπάντων κύριον σέβων ταύτας ἠφίει τὰς φωνάς, ἃς προϊὼν ὁ αὐτὸς διασαφεῖ δι’ ὧν φησι· «σοφὸς γάρ ἐστι διανοίᾳ, κραταιός τε καὶ μέγας, ὁ σείων τὴν ὑπ’ οὐρανὸν ἐκ θεμελίων, οἱ δὲ στῦλοι αὐτῆς σαλεύονται, ὁ λέγων τῷ ἡλίῳ, καὶ οὐκ ἀνατέλλει, κατὰ δὲ ἄστρων κατασφραγίζει, ὁ τανύσας τὸν οὐρανὸν μόνος». Εἰ δὴ οὖν τοῦτον αὐτῶν ἐκείνων τῶν πάλαι καὶ πρὸ Μωσέως θεοφιλῶν θεὸν ἔναγχος πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ὁ Χριστοῦ λόγος ὁμοίως ἐκείνοις μόνον εὐσεβεῖν διετάξατο, πέφηνεν ὅπως κοινωνοὶ γεγενήμεθα τῆς ἴσης αὐτῶν ἐκείνων εὐσεβείας· τῆς δὲ εὐσεβείας μετασχόντες δῆλον ὡς καὶ τῆς εὐλογίας μεταληψόμεθα. Ἀλλὰ καὶ τὸν τοῦ θεοῦ λόγον, ὃν δὴ Χριστὸν ἡμῖν προσαγορεύειν φίλον, ὁμοίως κἀκεῖνοι γνόντες ἐμαρτυρήθησαν·
μας στηριγμένη ἐν τῇ γῇ, ἧς ἡ κεφαλὴ ἀφικνεῖτο εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ οἱ ἄγγελοι τοῦ Θεοῦ ἀνέβαινον καὶ κατέβαινον ἐπ' αὐτήν. Ὁ δὲ Κύριος ἐπεστήρικτο ἐπ' αὐτῆς, καὶ εἶπεν· Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς Ἀβραὰμ τοῦ πατρός σου, καὶ ὁ Θεὸς Ἰσαάκ· μὴ φοβοῦ, ἡ γῆ ἐφ᾿ ἧς σὺ καθεύδεις ἐπ' αὐτῆς, σοὶ δώσω αὐτὴν καὶ τῷ σπέρματί σου· καὶ ἔσται τὸ σπέρμα σου ὡς ἡ ἄμμος τῆς γῆς· ι οἷς ἑξῆς ἐπιλέγει· « καὶ ἀνέστη Ἰακὼς τὸ πρωί, καὶ ἔλαβε τὸν λίθον ὃν ὑπέθηκε πρὸς κεφαλῆς αὐτοῦ, καὶ ἔστησεν αὐτὸν στήλην. Εἶτα πρωΐ αὐτὸν δὴ τοῦτον τὸν ἐπιφανέντα αὐτῷ Θεὸν καὶ Κύριον, ἄγγελον ὀνομάζει Θεοῦ. Φησὶ γοῦν ὁ Ἰακώβ· « Καὶ εἶπέ μοι ὁ ἄγγελος τοῦ Θεοῦ καθ' ὕπνον· Ἰακώβ. Ἐγὼ δὲ εἶπα· Τί ἐστιν ; » Καὶ ἑξῆς, Εώρακα, φησί, πάντα ὅσα Λάβαν ποιεῖ τοι. Εγώ εἰμι ὁ Θεὸς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τόπῳ Θεοῦ, οὗ ήλειψάς μοι ἐκεῖ στήλην, καὶ ηύξω μοι ἐκεῖ εὐχήν. » Ο δ' αὐτὸς οὗτος, καὶ τῷ ᾿Αβραὰμ παραφανείς, Θεὸς καὶ Κύ ριος ἀνηγόρευται, μυσταγωγῶν τὴν θεοφιλῆ τὰς περὶ τοῦ πατρὸς αὐθεντίας, καί τινα ὡς περὶ ἑτέρου Θεοῦ διδάσκων, ἃ καὶ κατὰ καιρὸν ἐπισκεψόμεθα. Ἀλλὰ καὶ τῷ Ἰὼβ οὐδένα ἢ τοῦτον εἶναι τὸν χρηματίσαντα μετὰ τὴν αὐτάρκη διαγυμνασίαν, οὐ θεμιτὸν εἰπεῖν. Πρότερον μὲν γὰρ διὰ λαίλαπος καὶ νεφῶν ἐπιφανείς αὐτῷ, τὸν ὅλων Θεὸν ἑαυτὸν ὄντα παρίστη· προϊὼν δὲ ἑξῆς ἑαυτὸν ἐπιδείκνυσι, ὥστε φάναι τὸν Ἰώβ· Ακουσον δέ μου, Κύριε, ἵνα κἀγὼ λαλήσω. Ακοὴν μὲν φωνῆς ἤκουόν σου τὸ πρότερον, νυνὶ δὲ ὁ ὀφθαλ μός μου ἑώρακε σε. » Εἰ δὲ μὴ οἷόν τε τὸν ἐπέκεινα ά Θεόν, τὸν ἀόρατον καὶ ἀγέννητον, καὶ παμβασιλέα τῶν ὅλων, θνητῇ φάναι θεωρεῖσθαι φύσει, τίς ἂν ὁ δηλούμενος εἴη πλὴν τοῦ πρὸς ἡμῶν κατὰ τὸν πα τέρα κυριολογουμένου Θεοῦ Λόγου; Καὶ τί δεῖ πλείονα περὶ τούτου συναγαγεῖν, παρὸν ἐκ τῶν ἰε- μῶν βίβλων τὰς τούτων συστάσεις λαμβάνειν; "Ας καὶ αὐτοὶ κατὰ τὴν προκειμένην ὑπόθεσιν ἐπὶ σχο λῆς ἀναλεξόμεθα, εἰς ἀπόδειξιν τοῦ μηδὲ ἄλλον ἢ τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγου εἶναι τὸν τοῖς θεοφιλέσι προπάτορσιν ἑωραμένον. Οὐκοῦν μετὰ τὴν περὶ τοῦ τῶν ὅλων δη μιουργοῦ διάληψιν, καὶ τὰ περὶ τοῦ Χριστοῦ κοινῶς ἡμῖν τε κἀκείνοις παραδέδοται. Ἔνθεν καὶ Χριστούς αὐτοὺς δὲ ἐκείνους τοὺς πρὸ Μωσέως θεοφιλείς, ὡσπεροῦν ἡμᾶς Χριστιανούς, εὕροις ἂν κεκλημέ νους. Καὶ τοῦτο δὲ ἐπάκουσον, ὥς φησι περὶ αὐτῶν ἐν Ψαλμοῖς τὸ λόγιον · Ἐν τῷ εἶναι αὐτοὺς ἀριθμῷ βραχεῖς, ὀλιγοστοὺς καὶ παροίκους ἐν αὐτῇ, καὶ διῆλ θον ἐξ ἔθνους εἰς ἔθνος, καὶ ἐκ βασιλείας εἰς λαόν ἕτερον, οὐκ ἀφῆκεν ἄνθρωπον ἀδικῆσαι αὐτοὺς, καὶ ἤλεγξεν ὑπὲρ αὐτῶν βασιλεῖς, λέγων· Μὴ ἅπτεσθε τῶν Χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προφήταις μου μὴ που νηρεύεσθε. ο Ταῦτα γὰρ ἐπὶ τοῦ Ἀβραὰμ καὶ τοῦ Ἰσαὰκ, καὶ τοῦ Ἰακὼν ἀνειρῆσθαι, ἡ πᾶσα σύμφασις τοῦ λόγου παρίστησιν. Ὥστε καὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ προσηγορίας ἡμῖν ὁμοίως ἐκοινώνουν. • EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - B reddiderit, modo Deum, ac Dominum, modo Dei A angelum appellet sic quidem plane declarans, non hunc fuisse ipsum Patrem, sed ejus Filium, qui idem et Deus ac Dominus amicorum Dei, et supremi Patris Angelus dici consueverit . Dicit igitur his fere verbis : « Et profectus est Jacob in Charan, venitque in locum, et dormivit in eo : occiderat enim sol, et accepit lapides de loco, et supposuit capiti suo, et dormivit in loco illo, et somniavit : et ecce scala fixa humi, cujus caput at- tingebat cœlum, et angeli Dei ascendebant ac de- scendebant per illam, et Dominus innixus erat ei, et dixit: Ego Dominus Deus Abraham patris tui, et Deus Isaac, noli timere, terrain hanc in qua tu dormis, tibi dabo et semini tuo: et erit semen • tuum, ut arena terra 66. » Quibus deinceps adjun- git : Et surrexit Jacob mane, et accepit lapidem, quem supposuerat capiti suo, et erexit illum in ti- tuluni 57. › Oratione deinde progressus, hunc ipsum, qui illi se ostenderat, Deuin ac Dominum, Dei an- gelum nominat. Loquitur ergo Jacob; • et dixit mihi Angelus Dei in somnis: Jacob: Ego autem dixi, Quid est we?, Ac deinceps : c Vidi, inquit, omnia quæcunque fecit I.aban. Ego sum Deus, qui visus sum tibi in loco Dei, ubi unxisti mihi lapidem, votumque vovisti 59., Hic sane idem, qui etiam Abrahæ visus est, Deus ac Dominus appellatur, qui • per mysteria, hominem Dei amicum, sui patris jus et potestatem docet, ac nonnulla interim quasi de alio quodam refert, quæ sane nos suo loco conside- rabimus. Quin etiam eum, qui tum demum ipsi Job, post satis longam exercitationen respondit, alium praeter hunc dicere nefas. Nam qui antea, de turbine, et nubibus illi se ostenderat, Deum uni- versi se esse indicabat. Porro autem progressus, ita seipsum præbet videndum, ut ipse Job tum di- cat : • Audi me, Domine, ut etiam ego loquar. So- nitum quidem vocis tuæ andivi prius, nunc autem oculus meus vidit te *°. Quod si fieri non po- test, ut altissimus Deus invisibilis et ingenitus, et rex universi a mortali natura cernatur, quis tan- dem lic, qui sic visus est, alius fuerit, præter Dei Verbum, quod seipsum ad tempus de propria ma- gnitudine demiserit, ut alibi quoque dicendum est? Caterum quid plura de eadem re in hunc locum D congerere opus est, cum harum rerum confirmatio- nes e sacris libris accipere haud difficile sit? Quas utique etiam nos in materia proposita per otium collectur sumus, ut ostendamus nullum alium fuisse nisi Dei Verbum, qui ab antiquis Dei amicis patribus est visus. Itaque post rerum omnium opi- ficis nomen, etiam ea quæ ad Christum perti- nent, æque nobis, atque illis, communique ratione prodita sunt. Quam ob rem christos quoque eos ipsos qui ante Mosem amici familiaresque Dei fuerunt, sicut nos Christianos, appellatos invenies, sed audi, quæso, quid de illis oraculum in Psalmis dicat: • Cum essent numero breves, paucissimi et incolæ in ea, et transierunt de gente in gentem, et de regno in populum alterum, non dimisit homi- » Gen. xxvIII, 10-14. lbid. 18. se Gen. xxxi, 11. Ibid. 12, 15. Job XLII, 4, 5.
PG 22:47οἵ γε καὶ πολὺ διαφερόντως τῆς ἐμφανοῦς αὐτοῦ παρουσίας τε καὶ θεοφανείας ἠξιώθησαν. ἐπάκουσον γοῦν ὡς πάλιν αὐτὸς ὁ Μωσῆς τὸν ἐπιφανέντα τοῖς θεοφιλέσι καὶ πολλάκις χρηματίσαντα αὐτοῖς τὰ ἀναγεγραμμένα ποτὲ μὲν θεὸν καὶ κύριον ποτὲ δὲ καὶ ἄγγελον θεοῦ προσαγορεύει, ἄντικρυς παριστὰς ὅτι μὴ ὁ ἐπὶ πάντων θεὸς οὗτος ἦν, ἀλλά τις δεύτερος, θεὸς μὲν καὶ κύριος τῶν θεοφιλῶν ἀνδρῶν ἀνηγορευμένος, ἄγγελος δὲ τοῦ ἀνωτάτου πατρός. λέγει δ’ οὖν αὐτοῖς ῥήμασι· «καὶ ἐπορεύθη Ἰακὼβ εἰς Χαράν, καὶ ἀπήντησεν τόπῳ καὶ ἐκοιμήθη ἐκεῖ· ἔδυ γὰρ ὁ ἥλιος· καὶ ἔλαβεν ἀπὸ τῶν λίθων τοῦ τόπου, καὶ ἔθηκε πρὸς κεφαλῆς αὐτοῦ, καὶ ἐκοιμήθη ἐν τῷ τόπῳ ἐκείνῳ, καὶ ἐνυπνιάσθη, καὶ ἰδοὺ κλῖμαξ ἐστηριγμένη ἐν τῇ γῇ, ἧς ἡ κεφαλὴ ἀφικνεῖτο εἰς τὸν οὐρανόν, καὶ οἱ ἄγγελοι τοῦ θεοῦ ἀνέβαινον καὶ κατέβαινον ἐπ’ αὐτήν. ὁ δὲ κύριος ἐπεστήρικτο ἐπ’ αὐτῆς, καὶ εἶπεν, ἐγὼ κύριος ὁ θεὸς Ἀβραὰμ τοῦ πατρός σου καὶ ὁ θεὸς Ἰσαάκ· μὴ φοβοῦ, ἡ γῆ, ἐφ’ ἧς σὺ καθεύδεις ἐπ’ αὐτῆς, σοὶ δώσω αὐτὴν καὶ τῷ σπέρματί σου, καὶ ἔσται τὸ σπέρμα σου ὡς ἡ ἄμμος τῆς γῆς». οἷς ἑξῆς ἐπιλέγει·
μας στηριγμένη ἐν τῇ γῇ, ἧς ἡ κεφαλὴ ἀφικνεῖτο εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ οἱ ἄγγελοι τοῦ Θεοῦ ἀνέβαινον καὶ κατέβαινον ἐπ' αὐτήν. Ὁ δὲ Κύριος ἐπεστήρικτο ἐπ' αὐτῆς, καὶ εἶπεν· Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς Ἀβραὰμ τοῦ πατρός σου, καὶ ὁ Θεὸς Ἰσαάκ· μὴ φοβοῦ, ἡ γῆ ἐφ᾿ ἧς σὺ καθεύδεις ἐπ' αὐτῆς, σοὶ δώσω αὐτὴν καὶ τῷ σπέρματί σου· καὶ ἔσται τὸ σπέρμα σου ὡς ἡ ἄμμος τῆς γῆς· ι οἷς ἑξῆς ἐπιλέγει· « καὶ ἀνέστη Ἰακὼς τὸ πρωί, καὶ ἔλαβε τὸν λίθον ὃν ὑπέθηκε πρὸς κεφαλῆς αὐτοῦ, καὶ ἔστησεν αὐτὸν στήλην. Εἶτα πρωΐ αὐτὸν δὴ τοῦτον τὸν ἐπιφανέντα αὐτῷ Θεὸν καὶ Κύριον, ἄγγελον ὀνομάζει Θεοῦ. Φησὶ γοῦν ὁ Ἰακώβ· « Καὶ εἶπέ μοι ὁ ἄγγελος τοῦ Θεοῦ καθ' ὕπνον· Ἰακώβ. Ἐγὼ δὲ εἶπα· Τί ἐστιν ; » Καὶ ἑξῆς, Εώρακα, φησί, πάντα ὅσα Λάβαν ποιεῖ τοι. Εγώ εἰμι ὁ Θεὸς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τόπῳ Θεοῦ, οὗ ήλειψάς μοι ἐκεῖ στήλην, καὶ ηύξω μοι ἐκεῖ εὐχήν. » Ο δ' αὐτὸς οὗτος, καὶ τῷ ᾿Αβραὰμ παραφανείς, Θεὸς καὶ Κύ ριος ἀνηγόρευται, μυσταγωγῶν τὴν θεοφιλῆ τὰς περὶ τοῦ πατρὸς αὐθεντίας, καί τινα ὡς περὶ ἑτέρου Θεοῦ διδάσκων, ἃ καὶ κατὰ καιρὸν ἐπισκεψόμεθα. Ἀλλὰ καὶ τῷ Ἰὼβ οὐδένα ἢ τοῦτον εἶναι τὸν χρηματίσαντα μετὰ τὴν αὐτάρκη διαγυμνασίαν, οὐ θεμιτὸν εἰπεῖν. Πρότερον μὲν γὰρ διὰ λαίλαπος καὶ νεφῶν ἐπιφανείς αὐτῷ, τὸν ὅλων Θεὸν ἑαυτὸν ὄντα παρίστη· προϊὼν δὲ ἑξῆς ἑαυτὸν ἐπιδείκνυσι, ὥστε φάναι τὸν Ἰώβ· Ακουσον δέ μου, Κύριε, ἵνα κἀγὼ λαλήσω. Ακοὴν μὲν φωνῆς ἤκουόν σου τὸ πρότερον, νυνὶ δὲ ὁ ὀφθαλ μός μου ἑώρακε σε. » Εἰ δὲ μὴ οἷόν τε τὸν ἐπέκεινα ά Θεόν, τὸν ἀόρατον καὶ ἀγέννητον, καὶ παμβασιλέα τῶν ὅλων, θνητῇ φάναι θεωρεῖσθαι φύσει, τίς ἂν ὁ δηλούμενος εἴη πλὴν τοῦ πρὸς ἡμῶν κατὰ τὸν πα τέρα κυριολογουμένου Θεοῦ Λόγου; Καὶ τί δεῖ πλείονα περὶ τούτου συναγαγεῖν, παρὸν ἐκ τῶν ἰε- μῶν βίβλων τὰς τούτων συστάσεις λαμβάνειν; "Ας καὶ αὐτοὶ κατὰ τὴν προκειμένην ὑπόθεσιν ἐπὶ σχο λῆς ἀναλεξόμεθα, εἰς ἀπόδειξιν τοῦ μηδὲ ἄλλον ἢ τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγου εἶναι τὸν τοῖς θεοφιλέσι προπάτορσιν ἑωραμένον. Οὐκοῦν μετὰ τὴν περὶ τοῦ τῶν ὅλων δη μιουργοῦ διάληψιν, καὶ τὰ περὶ τοῦ Χριστοῦ κοινῶς ἡμῖν τε κἀκείνοις παραδέδοται. Ἔνθεν καὶ Χριστούς αὐτοὺς δὲ ἐκείνους τοὺς πρὸ Μωσέως θεοφιλείς, ὡσπεροῦν ἡμᾶς Χριστιανούς, εὕροις ἂν κεκλημέ νους. Καὶ τοῦτο δὲ ἐπάκουσον, ὥς φησι περὶ αὐτῶν ἐν Ψαλμοῖς τὸ λόγιον · Ἐν τῷ εἶναι αὐτοὺς ἀριθμῷ βραχεῖς, ὀλιγοστοὺς καὶ παροίκους ἐν αὐτῇ, καὶ διῆλ θον ἐξ ἔθνους εἰς ἔθνος, καὶ ἐκ βασιλείας εἰς λαόν ἕτερον, οὐκ ἀφῆκεν ἄνθρωπον ἀδικῆσαι αὐτοὺς, καὶ ἤλεγξεν ὑπὲρ αὐτῶν βασιλεῖς, λέγων· Μὴ ἅπτεσθε τῶν Χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προφήταις μου μὴ που νηρεύεσθε. ο Ταῦτα γὰρ ἐπὶ τοῦ Ἀβραὰμ καὶ τοῦ Ἰσαὰκ, καὶ τοῦ Ἰακὼν ἀνειρῆσθαι, ἡ πᾶσα σύμφασις τοῦ λόγου παρίστησιν. Ὥστε καὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ προσηγορίας ἡμῖν ὁμοίως ἐκοινώνουν. • EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - B reddiderit, modo Deum, ac Dominum, modo Dei A angelum appellet sic quidem plane declarans, non hunc fuisse ipsum Patrem, sed ejus Filium, qui idem et Deus ac Dominus amicorum Dei, et supremi Patris Angelus dici consueverit . Dicit igitur his fere verbis : « Et profectus est Jacob in Charan, venitque in locum, et dormivit in eo : occiderat enim sol, et accepit lapides de loco, et supposuit capiti suo, et dormivit in loco illo, et somniavit : et ecce scala fixa humi, cujus caput at- tingebat cœlum, et angeli Dei ascendebant ac de- scendebant per illam, et Dominus innixus erat ei, et dixit: Ego Dominus Deus Abraham patris tui, et Deus Isaac, noli timere, terrain hanc in qua tu dormis, tibi dabo et semini tuo: et erit semen • tuum, ut arena terra 66. » Quibus deinceps adjun- git : Et surrexit Jacob mane, et accepit lapidem, quem supposuerat capiti suo, et erexit illum in ti- tuluni 57. › Oratione deinde progressus, hunc ipsum, qui illi se ostenderat, Deuin ac Dominum, Dei an- gelum nominat. Loquitur ergo Jacob; • et dixit mihi Angelus Dei in somnis: Jacob: Ego autem dixi, Quid est we?, Ac deinceps : c Vidi, inquit, omnia quæcunque fecit I.aban. Ego sum Deus, qui visus sum tibi in loco Dei, ubi unxisti mihi lapidem, votumque vovisti 59., Hic sane idem, qui etiam Abrahæ visus est, Deus ac Dominus appellatur, qui • per mysteria, hominem Dei amicum, sui patris jus et potestatem docet, ac nonnulla interim quasi de alio quodam refert, quæ sane nos suo loco conside- rabimus. Quin etiam eum, qui tum demum ipsi Job, post satis longam exercitationen respondit, alium praeter hunc dicere nefas. Nam qui antea, de turbine, et nubibus illi se ostenderat, Deum uni- versi se esse indicabat. Porro autem progressus, ita seipsum præbet videndum, ut ipse Job tum di- cat : • Audi me, Domine, ut etiam ego loquar. So- nitum quidem vocis tuæ andivi prius, nunc autem oculus meus vidit te *°. Quod si fieri non po- test, ut altissimus Deus invisibilis et ingenitus, et rex universi a mortali natura cernatur, quis tan- dem lic, qui sic visus est, alius fuerit, præter Dei Verbum, quod seipsum ad tempus de propria ma- gnitudine demiserit, ut alibi quoque dicendum est? Caterum quid plura de eadem re in hunc locum D congerere opus est, cum harum rerum confirmatio- nes e sacris libris accipere haud difficile sit? Quas utique etiam nos in materia proposita per otium collectur sumus, ut ostendamus nullum alium fuisse nisi Dei Verbum, qui ab antiquis Dei amicis patribus est visus. Itaque post rerum omnium opi- ficis nomen, etiam ea quæ ad Christum perti- nent, æque nobis, atque illis, communique ratione prodita sunt. Quam ob rem christos quoque eos ipsos qui ante Mosem amici familiaresque Dei fuerunt, sicut nos Christianos, appellatos invenies, sed audi, quæso, quid de illis oraculum in Psalmis dicat: • Cum essent numero breves, paucissimi et incolæ in ea, et transierunt de gente in gentem, et de regno in populum alterum, non dimisit homi- » Gen. xxvIII, 10-14. lbid. 18. se Gen. xxxi, 11. Ibid. 12, 15. Job XLII, 4, 5.
«καὶ ἀνέστη Ἰακὼβ τὸ πρωί, καὶ ἔλαβε τὸν λίθον ὃν ὑπέθηκε πρὸς κεφαλῆς αὐτοῦ, καὶ ἔστησεν αὐτὸν στήλην». εἶτα προϊὼν αὐτὸν δὴ τοῦτον τὸν ἐπιφανέντα αὐτῷ θεὸν καὶ κύριον ἄγγελον ὀνομάζει θεοῦ. φησὶν γοῦν ὁ Ἰακώβ· «καὶ εἶπέν μοι ὁ ἄγγελος τοῦ θεοῦ καθ’ ὕπνον, Ἰακώβ· ἐγὼ δὲ εἶπα, τί ἐστίν»; καὶ ἑξῆς· «ἑώρακα», φησίν, «πάντα ὅσα Λάβαν ποιεῖ σοι. ἐγώ εἰμι ὁ θεὸς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τόπῳ θεοῦ οὗ ἤλειψάς μοι ἐκεῖ στήλην, καὶ ηὔξω μοι ἐκεῖ εὐχήν». Ὁ δ’ αὐτὸς οὗτος καὶ τῷ Ἀβραὰμ παραφανεὶς θεὸς καὶ κύριος ἀνηγόρευται, μυσταγωγῶν τὸν θεοφιλῆ τὰς περὶ τοῦ πατρὸς αὐθεντίας, καί τινα ὡς περὶ ἑτέρου θεοῦ διδάσκων, ἃ καὶ κατὰ καιρὸν ἐπισκεψώμεθα. ἀλλὰ καὶ τῷ Ἰὼβ οὐδένα ἢ τοῦτον εἶναι τὸν χρηματίσαντα μετὰ τὴν αὐτάρκη διαγυμνασίαν θεμιτὸν εἰπεῖν. πρότερον μὲν γὰρ «διὰ λαίλαπος καὶ νεφῶν» ἐπιφανεὶς αὐτῷ τὸν τῶν ὅλων θεὸν ἑαυτὸν ὄντα παρίστη, προϊὼν δὲ ἑξῆς ἑαυτὸν ἐπιδείκνυσιν, ὥστε φάναι τὸν Ἰώβ· «ἄκουσον δέ μου, κύριε, ἵνα κἀγὼ λαλήσω. ἀκοὴν μὲν φωνῆς ἤκουόν σου τὸ πρότερον, νυνὶ δὲ ὁ ὀφθαλμός μου ἑώρακέ σε».
μας στηριγμένη ἐν τῇ γῇ, ἧς ἡ κεφαλὴ ἀφικνεῖτο εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ οἱ ἄγγελοι τοῦ Θεοῦ ἀνέβαινον καὶ κατέβαινον ἐπ' αὐτήν. Ὁ δὲ Κύριος ἐπεστήρικτο ἐπ' αὐτῆς, καὶ εἶπεν· Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς Ἀβραὰμ τοῦ πατρός σου, καὶ ὁ Θεὸς Ἰσαάκ· μὴ φοβοῦ, ἡ γῆ ἐφ᾿ ἧς σὺ καθεύδεις ἐπ' αὐτῆς, σοὶ δώσω αὐτὴν καὶ τῷ σπέρματί σου· καὶ ἔσται τὸ σπέρμα σου ὡς ἡ ἄμμος τῆς γῆς· ι οἷς ἑξῆς ἐπιλέγει· « καὶ ἀνέστη Ἰακὼς τὸ πρωί, καὶ ἔλαβε τὸν λίθον ὃν ὑπέθηκε πρὸς κεφαλῆς αὐτοῦ, καὶ ἔστησεν αὐτὸν στήλην. Εἶτα πρωΐ αὐτὸν δὴ τοῦτον τὸν ἐπιφανέντα αὐτῷ Θεὸν καὶ Κύριον, ἄγγελον ὀνομάζει Θεοῦ. Φησὶ γοῦν ὁ Ἰακώβ· « Καὶ εἶπέ μοι ὁ ἄγγελος τοῦ Θεοῦ καθ' ὕπνον· Ἰακώβ. Ἐγὼ δὲ εἶπα· Τί ἐστιν ; » Καὶ ἑξῆς, Εώρακα, φησί, πάντα ὅσα Λάβαν ποιεῖ τοι. Εγώ εἰμι ὁ Θεὸς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τόπῳ Θεοῦ, οὗ ήλειψάς μοι ἐκεῖ στήλην, καὶ ηύξω μοι ἐκεῖ εὐχήν. » Ο δ' αὐτὸς οὗτος, καὶ τῷ ᾿Αβραὰμ παραφανείς, Θεὸς καὶ Κύ ριος ἀνηγόρευται, μυσταγωγῶν τὴν θεοφιλῆ τὰς περὶ τοῦ πατρὸς αὐθεντίας, καί τινα ὡς περὶ ἑτέρου Θεοῦ διδάσκων, ἃ καὶ κατὰ καιρὸν ἐπισκεψόμεθα. Ἀλλὰ καὶ τῷ Ἰὼβ οὐδένα ἢ τοῦτον εἶναι τὸν χρηματίσαντα μετὰ τὴν αὐτάρκη διαγυμνασίαν, οὐ θεμιτὸν εἰπεῖν. Πρότερον μὲν γὰρ διὰ λαίλαπος καὶ νεφῶν ἐπιφανείς αὐτῷ, τὸν ὅλων Θεὸν ἑαυτὸν ὄντα παρίστη· προϊὼν δὲ ἑξῆς ἑαυτὸν ἐπιδείκνυσι, ὥστε φάναι τὸν Ἰώβ· Ακουσον δέ μου, Κύριε, ἵνα κἀγὼ λαλήσω. Ακοὴν μὲν φωνῆς ἤκουόν σου τὸ πρότερον, νυνὶ δὲ ὁ ὀφθαλ μός μου ἑώρακε σε. » Εἰ δὲ μὴ οἷόν τε τὸν ἐπέκεινα ά Θεόν, τὸν ἀόρατον καὶ ἀγέννητον, καὶ παμβασιλέα τῶν ὅλων, θνητῇ φάναι θεωρεῖσθαι φύσει, τίς ἂν ὁ δηλούμενος εἴη πλὴν τοῦ πρὸς ἡμῶν κατὰ τὸν πα τέρα κυριολογουμένου Θεοῦ Λόγου; Καὶ τί δεῖ πλείονα περὶ τούτου συναγαγεῖν, παρὸν ἐκ τῶν ἰε- μῶν βίβλων τὰς τούτων συστάσεις λαμβάνειν; "Ας καὶ αὐτοὶ κατὰ τὴν προκειμένην ὑπόθεσιν ἐπὶ σχο λῆς ἀναλεξόμεθα, εἰς ἀπόδειξιν τοῦ μηδὲ ἄλλον ἢ τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγου εἶναι τὸν τοῖς θεοφιλέσι προπάτορσιν ἑωραμένον. Οὐκοῦν μετὰ τὴν περὶ τοῦ τῶν ὅλων δη μιουργοῦ διάληψιν, καὶ τὰ περὶ τοῦ Χριστοῦ κοινῶς ἡμῖν τε κἀκείνοις παραδέδοται. Ἔνθεν καὶ Χριστούς αὐτοὺς δὲ ἐκείνους τοὺς πρὸ Μωσέως θεοφιλείς, ὡσπεροῦν ἡμᾶς Χριστιανούς, εὕροις ἂν κεκλημέ νους. Καὶ τοῦτο δὲ ἐπάκουσον, ὥς φησι περὶ αὐτῶν ἐν Ψαλμοῖς τὸ λόγιον · Ἐν τῷ εἶναι αὐτοὺς ἀριθμῷ βραχεῖς, ὀλιγοστοὺς καὶ παροίκους ἐν αὐτῇ, καὶ διῆλ θον ἐξ ἔθνους εἰς ἔθνος, καὶ ἐκ βασιλείας εἰς λαόν ἕτερον, οὐκ ἀφῆκεν ἄνθρωπον ἀδικῆσαι αὐτοὺς, καὶ ἤλεγξεν ὑπὲρ αὐτῶν βασιλεῖς, λέγων· Μὴ ἅπτεσθε τῶν Χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προφήταις μου μὴ που νηρεύεσθε. ο Ταῦτα γὰρ ἐπὶ τοῦ Ἀβραὰμ καὶ τοῦ Ἰσαὰκ, καὶ τοῦ Ἰακὼν ἀνειρῆσθαι, ἡ πᾶσα σύμφασις τοῦ λόγου παρίστησιν. Ὥστε καὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ προσηγορίας ἡμῖν ὁμοίως ἐκοινώνουν. • EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - B reddiderit, modo Deum, ac Dominum, modo Dei A angelum appellet sic quidem plane declarans, non hunc fuisse ipsum Patrem, sed ejus Filium, qui idem et Deus ac Dominus amicorum Dei, et supremi Patris Angelus dici consueverit . Dicit igitur his fere verbis : « Et profectus est Jacob in Charan, venitque in locum, et dormivit in eo : occiderat enim sol, et accepit lapides de loco, et supposuit capiti suo, et dormivit in loco illo, et somniavit : et ecce scala fixa humi, cujus caput at- tingebat cœlum, et angeli Dei ascendebant ac de- scendebant per illam, et Dominus innixus erat ei, et dixit: Ego Dominus Deus Abraham patris tui, et Deus Isaac, noli timere, terrain hanc in qua tu dormis, tibi dabo et semini tuo: et erit semen • tuum, ut arena terra 66. » Quibus deinceps adjun- git : Et surrexit Jacob mane, et accepit lapidem, quem supposuerat capiti suo, et erexit illum in ti- tuluni 57. › Oratione deinde progressus, hunc ipsum, qui illi se ostenderat, Deuin ac Dominum, Dei an- gelum nominat. Loquitur ergo Jacob; • et dixit mihi Angelus Dei in somnis: Jacob: Ego autem dixi, Quid est we?, Ac deinceps : c Vidi, inquit, omnia quæcunque fecit I.aban. Ego sum Deus, qui visus sum tibi in loco Dei, ubi unxisti mihi lapidem, votumque vovisti 59., Hic sane idem, qui etiam Abrahæ visus est, Deus ac Dominus appellatur, qui • per mysteria, hominem Dei amicum, sui patris jus et potestatem docet, ac nonnulla interim quasi de alio quodam refert, quæ sane nos suo loco conside- rabimus. Quin etiam eum, qui tum demum ipsi Job, post satis longam exercitationen respondit, alium praeter hunc dicere nefas. Nam qui antea, de turbine, et nubibus illi se ostenderat, Deum uni- versi se esse indicabat. Porro autem progressus, ita seipsum præbet videndum, ut ipse Job tum di- cat : • Audi me, Domine, ut etiam ego loquar. So- nitum quidem vocis tuæ andivi prius, nunc autem oculus meus vidit te *°. Quod si fieri non po- test, ut altissimus Deus invisibilis et ingenitus, et rex universi a mortali natura cernatur, quis tan- dem lic, qui sic visus est, alius fuerit, præter Dei Verbum, quod seipsum ad tempus de propria ma- gnitudine demiserit, ut alibi quoque dicendum est? Caterum quid plura de eadem re in hunc locum D congerere opus est, cum harum rerum confirmatio- nes e sacris libris accipere haud difficile sit? Quas utique etiam nos in materia proposita per otium collectur sumus, ut ostendamus nullum alium fuisse nisi Dei Verbum, qui ab antiquis Dei amicis patribus est visus. Itaque post rerum omnium opi- ficis nomen, etiam ea quæ ad Christum perti- nent, æque nobis, atque illis, communique ratione prodita sunt. Quam ob rem christos quoque eos ipsos qui ante Mosem amici familiaresque Dei fuerunt, sicut nos Christianos, appellatos invenies, sed audi, quæso, quid de illis oraculum in Psalmis dicat: • Cum essent numero breves, paucissimi et incolæ in ea, et transierunt de gente in gentem, et de regno in populum alterum, non dimisit homi- » Gen. xxvIII, 10-14. lbid. 18. se Gen. xxxi, 11. Ibid. 12, 15. Job XLII, 4, 5.
PG 22:49Εἰ δὲ μὴ οἷόν τε τὸν ἐπέκεινα θεόν, τὸν ἀόρατον καὶ ἀγέννητον καὶ παμβασιλέα τῶν ὅλων, θνητῇ φάναι θεωρεῖσθαι φύσει, τίς ἂν ὁ δηλούμενος εἴη πλὴν τοῦ πρὸς ἡμῶν μετὰ τὸν πατέρα κυριολογουμένου θεοῦ λόγου; καὶ τί δεῖ πλείονα περὶ τούτου συναγαγεῖν, παρὸν ἐκ τῶν ἱερῶν βίβλων τὰς τούτων συστάσεις λαμβάνειν, ἃς καὶ αὐτοὶ κατὰ τὴν προκειμένην ὑπόθεσιν ἐπὶ σχολῆς ἀναλεξόμεθα, εἰς ἀπόδειξιν τοῦ μηδὲ ἄλλον ἢ τὸν τοῦ θεοῦ λόγον εἶναι τὸν τοῖς θεοφιλέσιν προπάτορσιν ἑωραμένον; οὐκοῦν μετὰ τὴν περὶ τοῦ τῶν ὅλων δημιουργοῦ διάληψιν καὶ τὰ περὶ τοῦ Χριστοῦ κοινῶς ἡμῖν τε κἀκείνοις παραδέδοται· ἔνθεν καὶ Χριστοὺς αὐτοὺς δὴ ἐκείνους τοὺς πρὸ Μωσέως θεοφιλεῖς, ὥσπερ οὖν ἡμᾶς Χριστιανούς, εὕροις ἂν κεκλημένους. καὶ τοῦτο δὲ ἐπάκουσον ὥς φησι περὶ αὐτῶν ἐν ψαλμοῖς τὸ λόγιον· «ἐν τῷ εἶναι αὐτοὺς ἀριθμῷ βραχεῖς, ὀλιγοστοὺς καὶ παροίκους ἐν αὐτῇ, καὶ διῆλθον ἐξ ἔθνους εἰς ἔθνος, καὶ ἐκ βασιλείας εἰς λαὸν ἕτερον, οὐκ ἀφῆκεν ἄνθρωπον ἀδικῆσαι αὐτούς, καὶ ἤλεγξεν ὑπὲρ αὐτῶν βασιλεῖς λέγων, μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου καὶ ἐν τοῖς προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε».
ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. Τίς ὁ κατὰ τὴν Καινὴν Διαθήκην κατηγγελμένος ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ πᾶσιν ἀνθρώποις βίος. Ἀλλὰ καὶ ὁ κατ' ἀρετὴν βίος, ἤ τε κατὰ εὐσέ βειαν πολιτεία, ὥσπερ τοῖς ἔθνεσιν ἅπασι διὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ νουθεσίας κεκήρυκται δίχα τῆς κατὰ Μωσέα διαταγής, οὕτως καὶ τοῖς παλαιοῖς ἐκείνοις ὁ αὐτὸς τῆς εὐσεβείας κατωρθοῦτο τρόπος. Οὔτ᾽ οὖν σώματος αὐτοῖς περιτομῆς ἔμελεν, ὅτι μηδ' ἡμῖν, οὔτε ἀποχῆς τῶν τοιῶνδε ζώων βρώσεως, ὅτι μηδὲ ἡμῖν. Αὐτίκα τὸν Μελχισεδέκ ὁ Μωσῆς εἰσάγει δε μέα τοῦ Θεοῦ ὑψίστου, οὐ τὸ σῶμα περιτετμημένον, οὐ μύρῳ σκευαστῷ κατὰ Μωσέα κεχρισμένον, οὐ σαββατου τί ποτ' ἐστὶν εἰδότα, οὐδ᾽ ὅλως τι τῶν μετὰ ταῦτα τῷ παντὶ Ἰουδαίων έθνει διὰ Μωσέως παρηγγελμένων ἐπαΐοντα, ἄντικρυς δὲ κατὰ τὸ Χρι- στοῦ Εὐαγγέλιον βιοῦντα. Πλὴν ἀλλ' ὅμως ἱερέα του Θεοῦ τοῦ ὑψίστου φησὶν αὐτὸν ὁ Μωσῆς γεγονέ και, καὶ τοῦ Ἀβραάμ κρείττονα. Εἰσῆκται γοῦν τὸν Αβραάμ εὐλογῶν. Τοιοῦτός τις ἦν καὶ Νώε, ἄν θρωπος δίκαιος ἐν τῇ γενεᾷ αὐτοῦ, ὃν καὶ ζώπυρον σπέρμα τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων ἐν τῇ τοῦ κατακλυ τοῦ φθορά, πάντων τῶν ἐπὶ γῆς ἀπολλυμένων, ὁ τῶν δίων Θεός διεφύλαξεν. Οὐδὲν γοῦν οὐδὲ οὗτος τῶν Ἰουδαϊκῶν ἐθῶν ἐπιστάμενος, οὔτε ἐν περιτομῇ σώ ματος, οὔτ᾽ ἐν τοῖς ἄλλοις τοῖς ὑπὸ Μωσέως διατε ταγμένοις, όμως δίκαιος, εἰ καί τις ἄλλοι, ἀνηγόρευ- ται. Καὶ πρό γε τούτου ὁ Ἐνώχ, ὃς καὶ λέγεται εὐηρεστηκέναι τῷ Θεῷ, καὶ μετατεθεῖσθαι, ὡς μὴ εὑρίσκεσθαι αὐτοῦ θάνατον. Τοιοῦτος δὲ καὶ οὗτος γεγονώς, οὔ τε σῶμα περιτέτμητο, οὔτ᾽ ἔτι τῆς (35) Μω σέως μετῄει νομοθεσίας, ἄντικρυς δὲ Χριστιανικῶς, ἀλλ' οὐχὶ Ἰουδαϊκῶς ζῶν ἀναπέφηνε. Καὶ αὐτὸς δ' Ο Αβραάμ, μετὰ τοὺς προωνομασμένους γεγονώς, καὶ νεώτερος παρ' αὐτοὺς τοῖς χρόνοις, πρεσβύτης δὲ διὰ τὴν ἡλικίαν, διὰ τοὺς μέλλοντας ἐξ αὐτοῦ φύ ναι, ὥσπερ τινὰ σφραγῖδα τὴν περιτομήν πρῶτος ὑπέμεινε τοῦ σώματος, γνώρισμα τῆς αὐτοῦ διαδοχῆς τῆς ἐξ αὐτοῦ κατὰ σάρκα γενησομένοις τουτί τὸ σημείον παραδιδοὺς φέρειν· πρὸ δέ γε τῆς παιδο- ποιίας, καὶ πρὸ τῆς περιτομῆς, καὶ αὐτὸς διὰ τῆς (3) τῶν εἰδώλων ἀναχωρήσεως, καὶ τῆς ἑνὸς τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ ὁμολογίας, καὶ διὰ μόνου τοῦ κατ' ἀρε τὴν βίου δείκνυται Χριστιανικῶς, ἀλλ' οὐχὶ Ἰουδαῖ πώς βεβιωκώς. Μεμαρτύρηται γοῦν τὰ προστάγματα καὶ τὰς ἐντολὰς, τά τε δικαιώματα καὶ τὰ νόμιμα τοῦ Θεοῦ, πρὸ τῆς Μωσέως διαταγής πεφυλαγμέ νος. Λέγει δ' οὖν πρὸς τὸν Ἰσαὰκ ὁ χρηματίζων θεός· ι Καὶ δώσω τῷ σπέρματί σου πᾶσαν τὴν γῆν ταύτην, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν τῷ σπέρματί σου πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς, ἀνθ' ὧν ὑπήκουσεν Αβραάμ ὁ πατήρ σου τῆς ἐμῆς φωνῆς, καὶ ἐφύλαξε τὰς ἐντο λάς μου, καὶ τὰ προστάγματά μου, καὶ τὰ δικαιώ τὴν νομοῦ τί ν; οὐδέν, αἱ ρ. Β ἀπό, τοὺς ἐξ Ελλήνων ἀναχωρούντας. DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. I. nem nocere eis, et increpuit pro illis reges dicens : Nolite tangere christos meos, et in prophetis meis nolite malignari ". » Haec sane de Abraham, et Isaac, et Jacob edita esse oracula, tota compositio et continuatio oratíonis ostendit. Quocirca Christi quoque appellationem nobiscum communem pariter habuero. vel addere, D. Εpir. A CAPUT VI. Quenam sit ea, quæ in Novo Testamento omnibus hominibus a Christo denuntiata est, vita. Sed et ea quæ virtutem sectatur vitæ ratio, et quæ pietatem amplexa est civilis institutio, sicut absque Musis constitutione, omnibus gentibus, Christo monitore patefacta est, ita plane eadem pietatis ac religionis apud priscos illos complebatur ratio. Neque igitur ut corpus circumciderent, neque ut ab horum, aut illorum animalium carnibus abs- tinerent, illi curabant : quoniam ue nos quidem. Etenim protinus Melhisedee inducit Moses, sa- cerdotem Dei altissimi, qui neque corpore erat cir- cumcisus, neque unguento comparato ex lege Mosis delibutus, neque quid sabbatum esset, ulio modo edoctus, neque præterea quidquam omnino eorum, quæ universæ Judæorum genti per Mo- sem descripta imperataque sunt, intelligens aut sciens, sed plane ut Christi Evangelium præ- cipit, vivens. Attamen ipsum hunc sacerdotem Dei altissimi fuisse, idem Moses affirmat, ip- soque Abraham præstantiorem. Proinde indur citur qui Abraham benedicat. Talis enim. Noe fuit, homo ætatis sux justissimus, quem quasi scintillam exstincti ignis, et quasi semen quod- dam humani generis, in ipsa diluvii grassationę, iis omnibus reparantis, qui in terra perierant, Deus universi conservavit. Hic igitur quamvis eo- rum, quæ ad Judaicos mores spectant, nihil sciret, neque in corporis circumcisione, aut aliis, quæ au- clore Mose constituta sunt, degeret: tamen justus, si quis unquam alius, est appellatus. Et ante hune præterea Enoch, qui et Deo dicitur placuisse, et translatus esse, ut nusquam mors illius appareat. Igitur hic quoque cum talis esset, tamen neque corpus circumcisum habebat, neque in legibus. a Mose positis ullo modo versatus, fuerat, sed Chri- stiano prorsus more, non Judaico vixisse perbibe- tur. Quin etiam ipse Abraham post eos, qui dicti sunt, natus, et illis ipsis ratione temporum ju- nior, senex vero, atque aetate provectus, propter eos qui orituri ab ipso erant, quasi signum quod- dam primus circumcisionem corporis tulit, hocque ipsum suæ dignoscendæ sobolis signum, iis qui a D.se. ratione sanguinis genus. ducturi erant, feren dum tradidit: ante vero quam susciperet liberos atque ante quam circumcideretur, ipsi quoque, propterea quod a simulacrorum cultu secesserat, unumque super omnia Deum confessus fuerat, et œnam eam, quæ cum virtute est, vitam sectaba- tur, Christiano more vixisse, non Judaico demon- stratur. Idcirco illi testimonium exhibetur, quod præcepta et mandata et cæremonias, et quæ in le- C (5") Desideratur vel ex, ut et infra (p. D) legitur, Εoir. 6. Psal. civ, 12-15. (5) Τῆς. Forte τάς; nisi tamen quis malit legere,
ταῦτα γὰρ ἐπὶ τοῦ Ἀβραὰμ καὶ τοῦ Ἰσαὰκ καὶ τοῦ Ἰακὼβ ἀνειρῆσθαι ἡ πᾶσα σύμφρασις τοῦ λόγου παρίστησιν· ὥστε καὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ προσηγορίας ἡμῖν ὁμοίως ἐκοινώνουν. Ἀλλὰ καὶ ὁ κατ’ ἀρετὴν βίος ἥ τε κατὰ εὐσέβειαν πολιτεία ὥσπερ τοῖς ἔθνεσιν ἅπασι διὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ νουθεσίας κεκήρυκται δίχα τῆς κατὰ Μωσέα διαταγῆς, οὕτως καὶ τοῖς παλαιοῖς ἐκείνοις ὁ αὐτὸς τῆς εὐσεβείας κατωρθοῦτο τρόπος. οὔτ’ οὖν σώματος αὐτοῖς περιτομῆς ἔμελεν, ὅτι μηδ’ ἡμῖν· οὔτε ἀποχῆς τῶν τοιῶνδε ζῴων βρώσεως, ὅτι μηδὲ ἡμῖν. αὐτίκα τὸν Μελχισεδὲκ ὁ Μωσῆς εἰσάγει «ἱερέα τοῦ θεοῦ τοῦ ὑψίστου», οὐ τὸ σῶμα περιτετμημένον, οὐ μύρῳ σκευαστῷ κατὰ Μωσέα κεχρισμένον, οὐ σάββατον τί ποτ’ ἐστὶν εἰδότα, οὐδ’ ὅλως τι τῶν μετὰ ταῦτα τῷ παντὶ Ἰουδαίων ἔθνει διὰ Μωσέως παρηγγελμένων ἐπαί̈οντα, ἄντικρυς δὲ κατὰ τὸ Χριστοῦ εὐαγγέλιον βιοῦντα. πλὴν ἀλλ’ ὅμως «ἱερέα τοῦ θεοῦ τοῦ ὑψίστου» φησὶν αὐτὸν ὁ Μωσῆς γεγονέναι, καὶ τοῦ Ἀβραὰμ κρείττονα· εἰσῆκται γοῦν τὸν Ἀβραὰμ εὐλογῶν.
ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. Τίς ὁ κατὰ τὴν Καινὴν Διαθήκην κατηγγελμένος ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ πᾶσιν ἀνθρώποις βίος. Ἀλλὰ καὶ ὁ κατ' ἀρετὴν βίος, ἤ τε κατὰ εὐσέ βειαν πολιτεία, ὥσπερ τοῖς ἔθνεσιν ἅπασι διὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ νουθεσίας κεκήρυκται δίχα τῆς κατὰ Μωσέα διαταγής, οὕτως καὶ τοῖς παλαιοῖς ἐκείνοις ὁ αὐτὸς τῆς εὐσεβείας κατωρθοῦτο τρόπος. Οὔτ᾽ οὖν σώματος αὐτοῖς περιτομῆς ἔμελεν, ὅτι μηδ' ἡμῖν, οὔτε ἀποχῆς τῶν τοιῶνδε ζώων βρώσεως, ὅτι μηδὲ ἡμῖν. Αὐτίκα τὸν Μελχισεδέκ ὁ Μωσῆς εἰσάγει δε μέα τοῦ Θεοῦ ὑψίστου, οὐ τὸ σῶμα περιτετμημένον, οὐ μύρῳ σκευαστῷ κατὰ Μωσέα κεχρισμένον, οὐ σαββατου τί ποτ' ἐστὶν εἰδότα, οὐδ᾽ ὅλως τι τῶν μετὰ ταῦτα τῷ παντὶ Ἰουδαίων έθνει διὰ Μωσέως παρηγγελμένων ἐπαΐοντα, ἄντικρυς δὲ κατὰ τὸ Χρι- στοῦ Εὐαγγέλιον βιοῦντα. Πλὴν ἀλλ' ὅμως ἱερέα του Θεοῦ τοῦ ὑψίστου φησὶν αὐτὸν ὁ Μωσῆς γεγονέ και, καὶ τοῦ Ἀβραάμ κρείττονα. Εἰσῆκται γοῦν τὸν Αβραάμ εὐλογῶν. Τοιοῦτός τις ἦν καὶ Νώε, ἄν θρωπος δίκαιος ἐν τῇ γενεᾷ αὐτοῦ, ὃν καὶ ζώπυρον σπέρμα τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων ἐν τῇ τοῦ κατακλυ τοῦ φθορά, πάντων τῶν ἐπὶ γῆς ἀπολλυμένων, ὁ τῶν δίων Θεός διεφύλαξεν. Οὐδὲν γοῦν οὐδὲ οὗτος τῶν Ἰουδαϊκῶν ἐθῶν ἐπιστάμενος, οὔτε ἐν περιτομῇ σώ ματος, οὔτ᾽ ἐν τοῖς ἄλλοις τοῖς ὑπὸ Μωσέως διατε ταγμένοις, όμως δίκαιος, εἰ καί τις ἄλλοι, ἀνηγόρευ- ται. Καὶ πρό γε τούτου ὁ Ἐνώχ, ὃς καὶ λέγεται εὐηρεστηκέναι τῷ Θεῷ, καὶ μετατεθεῖσθαι, ὡς μὴ εὑρίσκεσθαι αὐτοῦ θάνατον. Τοιοῦτος δὲ καὶ οὗτος γεγονώς, οὔ τε σῶμα περιτέτμητο, οὔτ᾽ ἔτι τῆς (35) Μω σέως μετῄει νομοθεσίας, ἄντικρυς δὲ Χριστιανικῶς, ἀλλ' οὐχὶ Ἰουδαϊκῶς ζῶν ἀναπέφηνε. Καὶ αὐτὸς δ' Ο Αβραάμ, μετὰ τοὺς προωνομασμένους γεγονώς, καὶ νεώτερος παρ' αὐτοὺς τοῖς χρόνοις, πρεσβύτης δὲ διὰ τὴν ἡλικίαν, διὰ τοὺς μέλλοντας ἐξ αὐτοῦ φύ ναι, ὥσπερ τινὰ σφραγῖδα τὴν περιτομήν πρῶτος ὑπέμεινε τοῦ σώματος, γνώρισμα τῆς αὐτοῦ διαδοχῆς τῆς ἐξ αὐτοῦ κατὰ σάρκα γενησομένοις τουτί τὸ σημείον παραδιδοὺς φέρειν· πρὸ δέ γε τῆς παιδο- ποιίας, καὶ πρὸ τῆς περιτομῆς, καὶ αὐτὸς διὰ τῆς (3) τῶν εἰδώλων ἀναχωρήσεως, καὶ τῆς ἑνὸς τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ ὁμολογίας, καὶ διὰ μόνου τοῦ κατ' ἀρε τὴν βίου δείκνυται Χριστιανικῶς, ἀλλ' οὐχὶ Ἰουδαῖ πώς βεβιωκώς. Μεμαρτύρηται γοῦν τὰ προστάγματα καὶ τὰς ἐντολὰς, τά τε δικαιώματα καὶ τὰ νόμιμα τοῦ Θεοῦ, πρὸ τῆς Μωσέως διαταγής πεφυλαγμέ νος. Λέγει δ' οὖν πρὸς τὸν Ἰσαὰκ ὁ χρηματίζων θεός· ι Καὶ δώσω τῷ σπέρματί σου πᾶσαν τὴν γῆν ταύτην, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν τῷ σπέρματί σου πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς, ἀνθ' ὧν ὑπήκουσεν Αβραάμ ὁ πατήρ σου τῆς ἐμῆς φωνῆς, καὶ ἐφύλαξε τὰς ἐντο λάς μου, καὶ τὰ προστάγματά μου, καὶ τὰ δικαιώ τὴν νομοῦ τί ν; οὐδέν, αἱ ρ. Β ἀπό, τοὺς ἐξ Ελλήνων ἀναχωρούντας. DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. I. nem nocere eis, et increpuit pro illis reges dicens : Nolite tangere christos meos, et in prophetis meis nolite malignari ". » Haec sane de Abraham, et Isaac, et Jacob edita esse oracula, tota compositio et continuatio oratíonis ostendit. Quocirca Christi quoque appellationem nobiscum communem pariter habuero. vel addere, D. Εpir. A CAPUT VI. Quenam sit ea, quæ in Novo Testamento omnibus hominibus a Christo denuntiata est, vita. Sed et ea quæ virtutem sectatur vitæ ratio, et quæ pietatem amplexa est civilis institutio, sicut absque Musis constitutione, omnibus gentibus, Christo monitore patefacta est, ita plane eadem pietatis ac religionis apud priscos illos complebatur ratio. Neque igitur ut corpus circumciderent, neque ut ab horum, aut illorum animalium carnibus abs- tinerent, illi curabant : quoniam ue nos quidem. Etenim protinus Melhisedee inducit Moses, sa- cerdotem Dei altissimi, qui neque corpore erat cir- cumcisus, neque unguento comparato ex lege Mosis delibutus, neque quid sabbatum esset, ulio modo edoctus, neque præterea quidquam omnino eorum, quæ universæ Judæorum genti per Mo- sem descripta imperataque sunt, intelligens aut sciens, sed plane ut Christi Evangelium præ- cipit, vivens. Attamen ipsum hunc sacerdotem Dei altissimi fuisse, idem Moses affirmat, ip- soque Abraham præstantiorem. Proinde indur citur qui Abraham benedicat. Talis enim. Noe fuit, homo ætatis sux justissimus, quem quasi scintillam exstincti ignis, et quasi semen quod- dam humani generis, in ipsa diluvii grassationę, iis omnibus reparantis, qui in terra perierant, Deus universi conservavit. Hic igitur quamvis eo- rum, quæ ad Judaicos mores spectant, nihil sciret, neque in corporis circumcisione, aut aliis, quæ au- clore Mose constituta sunt, degeret: tamen justus, si quis unquam alius, est appellatus. Et ante hune præterea Enoch, qui et Deo dicitur placuisse, et translatus esse, ut nusquam mors illius appareat. Igitur hic quoque cum talis esset, tamen neque corpus circumcisum habebat, neque in legibus. a Mose positis ullo modo versatus, fuerat, sed Chri- stiano prorsus more, non Judaico vixisse perbibe- tur. Quin etiam ipse Abraham post eos, qui dicti sunt, natus, et illis ipsis ratione temporum ju- nior, senex vero, atque aetate provectus, propter eos qui orituri ab ipso erant, quasi signum quod- dam primus circumcisionem corporis tulit, hocque ipsum suæ dignoscendæ sobolis signum, iis qui a D.se. ratione sanguinis genus. ducturi erant, feren dum tradidit: ante vero quam susciperet liberos atque ante quam circumcideretur, ipsi quoque, propterea quod a simulacrorum cultu secesserat, unumque super omnia Deum confessus fuerat, et œnam eam, quæ cum virtute est, vitam sectaba- tur, Christiano more vixisse, non Judaico demon- stratur. Idcirco illi testimonium exhibetur, quod præcepta et mandata et cæremonias, et quæ in le- C (5") Desideratur vel ex, ut et infra (p. D) legitur, Εoir. 6. Psal. civ, 12-15. (5) Τῆς. Forte τάς; nisi tamen quis malit legere,
τοιοῦτός τις ἦν καὶ Νῶε, «ἄνθρωπος δίκαιος ἐν τῇ γενεᾷ αὐτοῦ», ὃν καὶ ζώπυρον σπέρμα τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων ἐν τῇ τοῦ κατακλυσμοῦ φθορᾷ πάντων τῶν ἐπὶ γῆς ἀπολλυμένων ὁ τῶν ὅλων θεὸς διεφύλαξεν. οὐδὲν γοῦν οὐδὲ οὗτος τῶν ἰουδαϊκῶν ἐθῶν ἐπιστάμενος, οὔτε ἐν περιτομῇ σώματος οὔτ’ ἐν τοῖς ἄλλοις τοῖς ὑπὸ Μωσέως διατεταγμένοις, ὅμως δίκαιος, εἰ καί τις ἄλλος, ἀνηγόρευται. καὶ πρό γε τούτου ὁ Ἐνώχ, ὃς καὶ λέγεται εὐηρεστηκέναι τῷ θεῷ καὶ μετατεθεῖσθαι ὡς μὴ εὑρίσκεσθαι αὐτοῦ θάνατον, τοιοῦτος δὲ καὶ οὗτος γεγονὼς οὔτε τὸ σῶμα περιτέτμητο οὔτε τι τῆς Μωσέως μετῄει νομοθεσίας, ἄντικρυς δὲ χριστιανικῶς ἀλλ’ οὐχὶ ἰουδαϊκῶς ζῶν ἀναπέφηνε. καὶ αὐτὸς δ’ ὁ Ἀβραὰμ μετὰ τοὺς προωνομασμένους γεγονὼς καὶ νεώτερος παρ’ αὐτοὺς τοῖς χρόνοις, πρεσβύτης δὲ διὰ τὴν ἡλικίαν, διὰ τοὺς μέλλοντας ἐξ αὐτοῦ φῦναι ὥσπερ τινὰ σφραγῖδα τὴν περιτομὴν πρῶτος ὑπέμεινε τοῦ σώματος, γνώρισμα τῆς αὐτοῦ διαδοχῆς τοῖς ἐξ αὐτοῦ κατὰ σάρκα γενησομένοις τουτὶ τὸ σημεῖον παραδιδοὺς φέρειν·
ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. Τίς ὁ κατὰ τὴν Καινὴν Διαθήκην κατηγγελμένος ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ πᾶσιν ἀνθρώποις βίος. Ἀλλὰ καὶ ὁ κατ' ἀρετὴν βίος, ἤ τε κατὰ εὐσέ βειαν πολιτεία, ὥσπερ τοῖς ἔθνεσιν ἅπασι διὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ νουθεσίας κεκήρυκται δίχα τῆς κατὰ Μωσέα διαταγής, οὕτως καὶ τοῖς παλαιοῖς ἐκείνοις ὁ αὐτὸς τῆς εὐσεβείας κατωρθοῦτο τρόπος. Οὔτ᾽ οὖν σώματος αὐτοῖς περιτομῆς ἔμελεν, ὅτι μηδ' ἡμῖν, οὔτε ἀποχῆς τῶν τοιῶνδε ζώων βρώσεως, ὅτι μηδὲ ἡμῖν. Αὐτίκα τὸν Μελχισεδέκ ὁ Μωσῆς εἰσάγει δε μέα τοῦ Θεοῦ ὑψίστου, οὐ τὸ σῶμα περιτετμημένον, οὐ μύρῳ σκευαστῷ κατὰ Μωσέα κεχρισμένον, οὐ σαββατου τί ποτ' ἐστὶν εἰδότα, οὐδ᾽ ὅλως τι τῶν μετὰ ταῦτα τῷ παντὶ Ἰουδαίων έθνει διὰ Μωσέως παρηγγελμένων ἐπαΐοντα, ἄντικρυς δὲ κατὰ τὸ Χρι- στοῦ Εὐαγγέλιον βιοῦντα. Πλὴν ἀλλ' ὅμως ἱερέα του Θεοῦ τοῦ ὑψίστου φησὶν αὐτὸν ὁ Μωσῆς γεγονέ και, καὶ τοῦ Ἀβραάμ κρείττονα. Εἰσῆκται γοῦν τὸν Αβραάμ εὐλογῶν. Τοιοῦτός τις ἦν καὶ Νώε, ἄν θρωπος δίκαιος ἐν τῇ γενεᾷ αὐτοῦ, ὃν καὶ ζώπυρον σπέρμα τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων ἐν τῇ τοῦ κατακλυ τοῦ φθορά, πάντων τῶν ἐπὶ γῆς ἀπολλυμένων, ὁ τῶν δίων Θεός διεφύλαξεν. Οὐδὲν γοῦν οὐδὲ οὗτος τῶν Ἰουδαϊκῶν ἐθῶν ἐπιστάμενος, οὔτε ἐν περιτομῇ σώ ματος, οὔτ᾽ ἐν τοῖς ἄλλοις τοῖς ὑπὸ Μωσέως διατε ταγμένοις, όμως δίκαιος, εἰ καί τις ἄλλοι, ἀνηγόρευ- ται. Καὶ πρό γε τούτου ὁ Ἐνώχ, ὃς καὶ λέγεται εὐηρεστηκέναι τῷ Θεῷ, καὶ μετατεθεῖσθαι, ὡς μὴ εὑρίσκεσθαι αὐτοῦ θάνατον. Τοιοῦτος δὲ καὶ οὗτος γεγονώς, οὔ τε σῶμα περιτέτμητο, οὔτ᾽ ἔτι τῆς (35) Μω σέως μετῄει νομοθεσίας, ἄντικρυς δὲ Χριστιανικῶς, ἀλλ' οὐχὶ Ἰουδαϊκῶς ζῶν ἀναπέφηνε. Καὶ αὐτὸς δ' Ο Αβραάμ, μετὰ τοὺς προωνομασμένους γεγονώς, καὶ νεώτερος παρ' αὐτοὺς τοῖς χρόνοις, πρεσβύτης δὲ διὰ τὴν ἡλικίαν, διὰ τοὺς μέλλοντας ἐξ αὐτοῦ φύ ναι, ὥσπερ τινὰ σφραγῖδα τὴν περιτομήν πρῶτος ὑπέμεινε τοῦ σώματος, γνώρισμα τῆς αὐτοῦ διαδοχῆς τῆς ἐξ αὐτοῦ κατὰ σάρκα γενησομένοις τουτί τὸ σημείον παραδιδοὺς φέρειν· πρὸ δέ γε τῆς παιδο- ποιίας, καὶ πρὸ τῆς περιτομῆς, καὶ αὐτὸς διὰ τῆς (3) τῶν εἰδώλων ἀναχωρήσεως, καὶ τῆς ἑνὸς τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ ὁμολογίας, καὶ διὰ μόνου τοῦ κατ' ἀρε τὴν βίου δείκνυται Χριστιανικῶς, ἀλλ' οὐχὶ Ἰουδαῖ πώς βεβιωκώς. Μεμαρτύρηται γοῦν τὰ προστάγματα καὶ τὰς ἐντολὰς, τά τε δικαιώματα καὶ τὰ νόμιμα τοῦ Θεοῦ, πρὸ τῆς Μωσέως διαταγής πεφυλαγμέ νος. Λέγει δ' οὖν πρὸς τὸν Ἰσαὰκ ὁ χρηματίζων θεός· ι Καὶ δώσω τῷ σπέρματί σου πᾶσαν τὴν γῆν ταύτην, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν τῷ σπέρματί σου πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς, ἀνθ' ὧν ὑπήκουσεν Αβραάμ ὁ πατήρ σου τῆς ἐμῆς φωνῆς, καὶ ἐφύλαξε τὰς ἐντο λάς μου, καὶ τὰ προστάγματά μου, καὶ τὰ δικαιώ τὴν νομοῦ τί ν; οὐδέν, αἱ ρ. Β ἀπό, τοὺς ἐξ Ελλήνων ἀναχωρούντας. DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. I. nem nocere eis, et increpuit pro illis reges dicens : Nolite tangere christos meos, et in prophetis meis nolite malignari ". » Haec sane de Abraham, et Isaac, et Jacob edita esse oracula, tota compositio et continuatio oratíonis ostendit. Quocirca Christi quoque appellationem nobiscum communem pariter habuero. vel addere, D. Εpir. A CAPUT VI. Quenam sit ea, quæ in Novo Testamento omnibus hominibus a Christo denuntiata est, vita. Sed et ea quæ virtutem sectatur vitæ ratio, et quæ pietatem amplexa est civilis institutio, sicut absque Musis constitutione, omnibus gentibus, Christo monitore patefacta est, ita plane eadem pietatis ac religionis apud priscos illos complebatur ratio. Neque igitur ut corpus circumciderent, neque ut ab horum, aut illorum animalium carnibus abs- tinerent, illi curabant : quoniam ue nos quidem. Etenim protinus Melhisedee inducit Moses, sa- cerdotem Dei altissimi, qui neque corpore erat cir- cumcisus, neque unguento comparato ex lege Mosis delibutus, neque quid sabbatum esset, ulio modo edoctus, neque præterea quidquam omnino eorum, quæ universæ Judæorum genti per Mo- sem descripta imperataque sunt, intelligens aut sciens, sed plane ut Christi Evangelium præ- cipit, vivens. Attamen ipsum hunc sacerdotem Dei altissimi fuisse, idem Moses affirmat, ip- soque Abraham præstantiorem. Proinde indur citur qui Abraham benedicat. Talis enim. Noe fuit, homo ætatis sux justissimus, quem quasi scintillam exstincti ignis, et quasi semen quod- dam humani generis, in ipsa diluvii grassationę, iis omnibus reparantis, qui in terra perierant, Deus universi conservavit. Hic igitur quamvis eo- rum, quæ ad Judaicos mores spectant, nihil sciret, neque in corporis circumcisione, aut aliis, quæ au- clore Mose constituta sunt, degeret: tamen justus, si quis unquam alius, est appellatus. Et ante hune præterea Enoch, qui et Deo dicitur placuisse, et translatus esse, ut nusquam mors illius appareat. Igitur hic quoque cum talis esset, tamen neque corpus circumcisum habebat, neque in legibus. a Mose positis ullo modo versatus, fuerat, sed Chri- stiano prorsus more, non Judaico vixisse perbibe- tur. Quin etiam ipse Abraham post eos, qui dicti sunt, natus, et illis ipsis ratione temporum ju- nior, senex vero, atque aetate provectus, propter eos qui orituri ab ipso erant, quasi signum quod- dam primus circumcisionem corporis tulit, hocque ipsum suæ dignoscendæ sobolis signum, iis qui a D.se. ratione sanguinis genus. ducturi erant, feren dum tradidit: ante vero quam susciperet liberos atque ante quam circumcideretur, ipsi quoque, propterea quod a simulacrorum cultu secesserat, unumque super omnia Deum confessus fuerat, et œnam eam, quæ cum virtute est, vitam sectaba- tur, Christiano more vixisse, non Judaico demon- stratur. Idcirco illi testimonium exhibetur, quod præcepta et mandata et cæremonias, et quæ in le- C (5") Desideratur vel ex, ut et infra (p. D) legitur, Εoir. 6. Psal. civ, 12-15. (5) Τῆς. Forte τάς; nisi tamen quis malit legere,
πρὸ δέ γε τῆς παιδοποιίας καὶ πρὸ τῆς περιτομῆς καὶ αὐτὸς διὰ τῆς τῶν εἰδώλων ἀναχωρήσεως καὶ τῆς ἑνὸς τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ ὁμολογίας καὶ διὰ μόνου τοῦ κατ’ ἀρετὴν βίου δείκνυται χριστιανικῶς ἀλλ’ οὐχὶ ἰουδαϊκῶς βεβιωκώς. μεμαρτύρηται γοῦν τὰ προστάγματα καὶ τὰς ἐντολὰς τά τε δικαιώματα καὶ τὰ νόμιμα τοῦ θεοῦ πρὸ τῆς Μωσέως διαταγῆς πεφυλαγμένος. λέγει δ’ οὖν πρὸς τὸν Ἰσαὰκ χρηματίζων ὁ θεός· «καὶ δώσω τῷ σπέρματί σου πᾶσαν τὴν γῆν ταύτην, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν τῷ σπέρματί σου πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς, ἀνθ’ ὧν ὑπήκουσεν Ἀβραὰμ ὁ πατήρ σου τῆς ἐμῆς φωνῆς, καὶ ἐφύλαξε τὰς ἐντολάς μου καὶ τὰ προστάγματά μου, καὶ τὰ δικαιώματά μου, καὶ τὰ νόμιμά μου». Ἦν γὰρ καὶ πρὸ τοῦ Μωσέως νόμου προστάγματα θεοῦ ἕτερα, καὶ δικαιώματα οὐχ ὅμοια τοῖς παρὰ Μωσεῖ, νόμιμά τε ἄλλα καὶ ἐντολαὶ Χριστοῦ, δι’ ὧν ἐδικαιώθησαν. ὅτι δ’ οὐ τὰ αὐτὰ ἦν τοῖς διὰ Μωσέως νομοθετηθεῖσι σαφῶς ὁ Μωσῆς παρίστησιν ἐν οἷς φησιν πρὸς τὸν λαόν· «ἄκουε Ἰσραὴλ τὰ δικαιώματα καὶ τὰ κρίματα, ὅσα ἐγὼ λαλῶ ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ταύτῃ, καὶ μαθήσεσθε αὐτὰ καὶ φυλάξασθε ποιεῖν αὐτά.
ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. Τίς ὁ κατὰ τὴν Καινὴν Διαθήκην κατηγγελμένος ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ πᾶσιν ἀνθρώποις βίος. Ἀλλὰ καὶ ὁ κατ' ἀρετὴν βίος, ἤ τε κατὰ εὐσέ βειαν πολιτεία, ὥσπερ τοῖς ἔθνεσιν ἅπασι διὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ νουθεσίας κεκήρυκται δίχα τῆς κατὰ Μωσέα διαταγής, οὕτως καὶ τοῖς παλαιοῖς ἐκείνοις ὁ αὐτὸς τῆς εὐσεβείας κατωρθοῦτο τρόπος. Οὔτ᾽ οὖν σώματος αὐτοῖς περιτομῆς ἔμελεν, ὅτι μηδ' ἡμῖν, οὔτε ἀποχῆς τῶν τοιῶνδε ζώων βρώσεως, ὅτι μηδὲ ἡμῖν. Αὐτίκα τὸν Μελχισεδέκ ὁ Μωσῆς εἰσάγει δε μέα τοῦ Θεοῦ ὑψίστου, οὐ τὸ σῶμα περιτετμημένον, οὐ μύρῳ σκευαστῷ κατὰ Μωσέα κεχρισμένον, οὐ σαββατου τί ποτ' ἐστὶν εἰδότα, οὐδ᾽ ὅλως τι τῶν μετὰ ταῦτα τῷ παντὶ Ἰουδαίων έθνει διὰ Μωσέως παρηγγελμένων ἐπαΐοντα, ἄντικρυς δὲ κατὰ τὸ Χρι- στοῦ Εὐαγγέλιον βιοῦντα. Πλὴν ἀλλ' ὅμως ἱερέα του Θεοῦ τοῦ ὑψίστου φησὶν αὐτὸν ὁ Μωσῆς γεγονέ και, καὶ τοῦ Ἀβραάμ κρείττονα. Εἰσῆκται γοῦν τὸν Αβραάμ εὐλογῶν. Τοιοῦτός τις ἦν καὶ Νώε, ἄν θρωπος δίκαιος ἐν τῇ γενεᾷ αὐτοῦ, ὃν καὶ ζώπυρον σπέρμα τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων ἐν τῇ τοῦ κατακλυ τοῦ φθορά, πάντων τῶν ἐπὶ γῆς ἀπολλυμένων, ὁ τῶν δίων Θεός διεφύλαξεν. Οὐδὲν γοῦν οὐδὲ οὗτος τῶν Ἰουδαϊκῶν ἐθῶν ἐπιστάμενος, οὔτε ἐν περιτομῇ σώ ματος, οὔτ᾽ ἐν τοῖς ἄλλοις τοῖς ὑπὸ Μωσέως διατε ταγμένοις, όμως δίκαιος, εἰ καί τις ἄλλοι, ἀνηγόρευ- ται. Καὶ πρό γε τούτου ὁ Ἐνώχ, ὃς καὶ λέγεται εὐηρεστηκέναι τῷ Θεῷ, καὶ μετατεθεῖσθαι, ὡς μὴ εὑρίσκεσθαι αὐτοῦ θάνατον. Τοιοῦτος δὲ καὶ οὗτος γεγονώς, οὔ τε σῶμα περιτέτμητο, οὔτ᾽ ἔτι τῆς (35) Μω σέως μετῄει νομοθεσίας, ἄντικρυς δὲ Χριστιανικῶς, ἀλλ' οὐχὶ Ἰουδαϊκῶς ζῶν ἀναπέφηνε. Καὶ αὐτὸς δ' Ο Αβραάμ, μετὰ τοὺς προωνομασμένους γεγονώς, καὶ νεώτερος παρ' αὐτοὺς τοῖς χρόνοις, πρεσβύτης δὲ διὰ τὴν ἡλικίαν, διὰ τοὺς μέλλοντας ἐξ αὐτοῦ φύ ναι, ὥσπερ τινὰ σφραγῖδα τὴν περιτομήν πρῶτος ὑπέμεινε τοῦ σώματος, γνώρισμα τῆς αὐτοῦ διαδοχῆς τῆς ἐξ αὐτοῦ κατὰ σάρκα γενησομένοις τουτί τὸ σημείον παραδιδοὺς φέρειν· πρὸ δέ γε τῆς παιδο- ποιίας, καὶ πρὸ τῆς περιτομῆς, καὶ αὐτὸς διὰ τῆς (3) τῶν εἰδώλων ἀναχωρήσεως, καὶ τῆς ἑνὸς τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ ὁμολογίας, καὶ διὰ μόνου τοῦ κατ' ἀρε τὴν βίου δείκνυται Χριστιανικῶς, ἀλλ' οὐχὶ Ἰουδαῖ πώς βεβιωκώς. Μεμαρτύρηται γοῦν τὰ προστάγματα καὶ τὰς ἐντολὰς, τά τε δικαιώματα καὶ τὰ νόμιμα τοῦ Θεοῦ, πρὸ τῆς Μωσέως διαταγής πεφυλαγμέ νος. Λέγει δ' οὖν πρὸς τὸν Ἰσαὰκ ὁ χρηματίζων θεός· ι Καὶ δώσω τῷ σπέρματί σου πᾶσαν τὴν γῆν ταύτην, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν τῷ σπέρματί σου πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς, ἀνθ' ὧν ὑπήκουσεν Αβραάμ ὁ πατήρ σου τῆς ἐμῆς φωνῆς, καὶ ἐφύλαξε τὰς ἐντο λάς μου, καὶ τὰ προστάγματά μου, καὶ τὰ δικαιώ τὴν νομοῦ τί ν; οὐδέν, αἱ ρ. Β ἀπό, τοὺς ἐξ Ελλήνων ἀναχωρούντας. DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. I. nem nocere eis, et increpuit pro illis reges dicens : Nolite tangere christos meos, et in prophetis meis nolite malignari ". » Haec sane de Abraham, et Isaac, et Jacob edita esse oracula, tota compositio et continuatio oratíonis ostendit. Quocirca Christi quoque appellationem nobiscum communem pariter habuero. vel addere, D. Εpir. A CAPUT VI. Quenam sit ea, quæ in Novo Testamento omnibus hominibus a Christo denuntiata est, vita. Sed et ea quæ virtutem sectatur vitæ ratio, et quæ pietatem amplexa est civilis institutio, sicut absque Musis constitutione, omnibus gentibus, Christo monitore patefacta est, ita plane eadem pietatis ac religionis apud priscos illos complebatur ratio. Neque igitur ut corpus circumciderent, neque ut ab horum, aut illorum animalium carnibus abs- tinerent, illi curabant : quoniam ue nos quidem. Etenim protinus Melhisedee inducit Moses, sa- cerdotem Dei altissimi, qui neque corpore erat cir- cumcisus, neque unguento comparato ex lege Mosis delibutus, neque quid sabbatum esset, ulio modo edoctus, neque præterea quidquam omnino eorum, quæ universæ Judæorum genti per Mo- sem descripta imperataque sunt, intelligens aut sciens, sed plane ut Christi Evangelium præ- cipit, vivens. Attamen ipsum hunc sacerdotem Dei altissimi fuisse, idem Moses affirmat, ip- soque Abraham præstantiorem. Proinde indur citur qui Abraham benedicat. Talis enim. Noe fuit, homo ætatis sux justissimus, quem quasi scintillam exstincti ignis, et quasi semen quod- dam humani generis, in ipsa diluvii grassationę, iis omnibus reparantis, qui in terra perierant, Deus universi conservavit. Hic igitur quamvis eo- rum, quæ ad Judaicos mores spectant, nihil sciret, neque in corporis circumcisione, aut aliis, quæ au- clore Mose constituta sunt, degeret: tamen justus, si quis unquam alius, est appellatus. Et ante hune præterea Enoch, qui et Deo dicitur placuisse, et translatus esse, ut nusquam mors illius appareat. Igitur hic quoque cum talis esset, tamen neque corpus circumcisum habebat, neque in legibus. a Mose positis ullo modo versatus, fuerat, sed Chri- stiano prorsus more, non Judaico vixisse perbibe- tur. Quin etiam ipse Abraham post eos, qui dicti sunt, natus, et illis ipsis ratione temporum ju- nior, senex vero, atque aetate provectus, propter eos qui orituri ab ipso erant, quasi signum quod- dam primus circumcisionem corporis tulit, hocque ipsum suæ dignoscendæ sobolis signum, iis qui a D.se. ratione sanguinis genus. ducturi erant, feren dum tradidit: ante vero quam susciperet liberos atque ante quam circumcideretur, ipsi quoque, propterea quod a simulacrorum cultu secesserat, unumque super omnia Deum confessus fuerat, et œnam eam, quæ cum virtute est, vitam sectaba- tur, Christiano more vixisse, non Judaico demon- stratur. Idcirco illi testimonium exhibetur, quod præcepta et mandata et cæremonias, et quæ in le- C (5") Desideratur vel ex, ut et infra (p. D) legitur, Εoir. 6. Psal. civ, 12-15. (5) Τῆς. Forte τάς; nisi tamen quis malit legere,
Liber Quartus
PG 22:51κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν διέθετο πρὸς ὑμᾶς ἐν Χωρὴβ διαθήκην, οὐχὶ τοῖς πατράσιν ὑμῶν διέθετο κύριος τὴν διαθήκην ταύτην, ἀλλὰ πρὸς ὑμᾶς». Καὶ ὅρα γε ὅπως ἀκριβῶς φησι «τὴν διαθήκην ταύτην», ἐπεὶ μὴ τὴν αὐτὴν τοῖς πατράσιν αὐτῶν διετέθειτο. εἰ δ’ οὖν ἀπολύτως μὴ δεδόσθαι τοῖς πατράσιν αὐτῶν διαθήκην εἰρήκει, ψευδὴς ἂν ἦν ὁ λόγος αὐτῷ. δέδοται γοῦν τῷ Ἀβραὰμ διαθήκη καὶ τῷ Νῶε, ὡς τὰ ἱερὰ μαρτυρεῖ λόγια. διὰ τοῦτο μετὰ προσθήκης ὁ Μωσῆς οὐ ταύτην φησὶ δεδόσθαι τοῖς πατράσιν αὐτῶν, ἑτέραν αἰνιττόμενος τὴν κρείττω καὶ διαφέρουσαν, δι’ ἧς καὶ θεοφιλεῖς ἀπεφάνθησαν. αὐτίκα τῷ Ἀβραὰμ διὰ τῆς εἰς τὸν τῶν ὅλων θεὸν πίστεως τὰ τῆς δικαιοσύνης κατωρθῶσθαι μεμαρτύρηται ὑπ’ αὐτοῦ Μωσέως λέγοντος· «ἐπίστευσε δὲ Ἀβραὰμ τῷ θεῷ, καὶ ἐλογίσθη αὐτῷ εἰς δικαιοσύνην». ὅτι δὲ μετὰ τὴν τῆς δικαιοσύνης κατόρθωσιν καὶ μετὰ τὴν ἐπ’ εὐσεβείᾳ μαρτυρίαν τὸ τῆς περιτομῆς εἴληφε σημεῖον καὶ μηδὲν πρὸς εὐσεβείας δικαίωσιν αὐτῷ τουτὶ συνεβάλλετο, σαφῶς ὁ λόγος παρίστησιν. Εὕροις δ’ ἂν καὶ τὸν Ἰωσὴφ πρὸ τῶν Μωσέως χρόνων ἐν τοῖς Αἰγυπτίων βασιλείοις ἀπαραφυλάκτως ἀλλ’ οὐκ ἰουδαϊκῶς ἀχθέντα.
DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. γελικῆς διδασκαλίας μαθήματα κηρυττόμενα. Αλλά καὶ ὡς εἰδὼς εἴ μάλα τὸ « κλαίειν μετὰ κλαιόντων· καὶ τὸ, ο Μακάριοι οἱ κλαίοντες, ὅτι γελάσονται, ο καὶ τὸ, ο Εἰ πάσχει ἓν μέλος, συμπάσχει πάντα τὰ μέλη, ο ἐν τοῖς τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας μαθή- μεσι περιεχόμενα, τὸ πρὸς τοὺς ἐν τῷ βίῳ ταλαιπω ρουμένους φιλάνθρωπον ἐπεδείκνυε, λέγων· Ἐγὼ δὲ ἐπὶ παντὶ ἀδυνάτῳ ἔκλαυσα· ο ἐστέναξα δὲ ἰδὼν ἄνδρα ἐν ἀνάγκαις. » Εἶτα πάλιν, τῆς εὐαγγελικής διδασκαλίας τοὺς ἀσέμνους ἀπαγορευούσης γέλωτας, προλαβὼν ὁ μακάριος οὑτοσὶ, φησίν· « Εἰ δὲ ἤμην πεπορευμένος μετὰ γελοιαστῶν· εἰ δὲ καὶ ἐσπούδα- σεν ὁ ποῖς μου εἰς δόλον, ἔσταμαι δὲ ἐν ζυγῷ δικαίῳ, οἶδε δὲ ὁ Κύριος τὴν ἀκακίαν μου. Ἐπειδὴ δὲ ὁ παρὰ Μωσεί λόγος νομοθετεῖ, λέγων, « Οὐ μοιχεύσεις, ο θάν νατόν τε κατά μοιχῶν ἐπιψηφίζεται· ὁ δὲ τῆς εὐαγ- Β γελικῆς διδασκαλίας τὸν νόμον ἐπιτείνων, φησίν· • Εῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις· Οὐ μοιχεύσεις· ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν, μηδὲ τὴν ἀρχὴν ἐπιθυμεῖν· » σκέψασθε και λῶς τὸν περὶ οὗ νῦν ὁ λόγος, ὃς, κατὰ τὸ Χριστοῦ βιοὺς Εὐαγγέλιον, καὶ τὸ μετ' ἐπιθυμίας ἀκολαστότε- ρον ἐμβλέπειν παρεφυλάττετο, ἐφ᾽ ᾧ καὶ ἐσεμνύνετο, λέγων· « Εἰ δὲ καὶ τῷ ὀφθαλμῷ ἐπηκολούθησεν ἡ καρ δία μου γυναικὶ ἀνδρὸς ἑτέρου·, καὶ τὸν λογισμὸν ἀποδίδωσιν ἑξῆς ἐπάγων ο θυμὸς γὰρ ἀνδρὸς ἀκα- τάσχετος τὸ μιᾶναι ἀνδρὸς γυναῖκα· πῦρ γάρ ἐστι καιόμενον ἐπὶ πάντων τῶν μερῶν· οὗ δ' ἂν εἰσέλθῃ, ἐκ ῥιζῶν ἀπώλεσεν. ο ᾿Αλλὰ καὶ τὸ τοῦ τρόπου ἀδω- ροδόκη τον παρίστησιν ὧδε· « Εἰ δὲ καὶ ταῖς χερσί μου κάμην δώρων, σπείραιμι ἄρα, καὶ ἄλλοι φάγοιεν· ἄῤῥιζος δὲ γενοίμην ἐπὶ γῆς. Ὁ Ὅπως δὲ καὶ τοῖς οἰ κείοις προσεφέρετο, μαθεῖν ἔστιν, ἀφ᾽ ὧν διδάσκει, φάσκων· « Εἰ δὲ καὶ ἐφαύλισα κρέμα θεράποντός μου Η θεραπαίνης, κρινομένων αὐτῶν πρὸς ἐμέ· ν καὶ πά λιν τὸν λογισμὸν ἀποδίδωσι· « Τί γὰρ ποιήσω, ἐὰν ἔτα- σίν μου ποιῆται ὁ Θεός; πότερον οὐχ ὡς ἐγὼ ἐγενόμην ἐν σαρκί, οὕτως κἀκεῖνοι γεγόνασι ; γεγόναμεν δὲ ἐν τῇ αὐτῇ κοιλίᾳ. » Τούτοις ἐπιλέγει· ι Χήρας τὸν ὀφθαλ- μὲν οὐκ ἐξέτηξα· εἰ δὲ καὶ τὸν ψωμόν μου ἔφαγον μόνος, καὶ οὐχὶ ὀρφανῷ μετέδωκα ἐξ αὐτοῦ· εἰ δὲ καὶ εἶδον γυμνὸν ἀπολλύμενον, καὶ οὐκ ἠμφίεσα. » Και πάλιν ὑποβὰς λέγει· . Εἰ δὲ καὶ λίθῳ πολυτελεῖ ἐπ- εποίθησα· εἰ δὲ καὶ ηὐφράνθην πολλοῦ πλούτου μοι γενομένου· εἰ δὲ καὶ ἐπ' ἀναριθμήτοις εθέμην χειρά μου. » Καὶ τὸν λογισμὸν αὖθις ἐπιλέγει· ι Η οὐχ ὁρῶμεν ἥλιον ἐπιφαύσκοντα καὶ ἐκλείποντα, καὶ σε λήνην δὲ φθίνουσαν ; » Εἶτα πάλιν τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας φησάσης, • Εῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις · Αγαπήσεις τὸν πλησίον σου, καὶ μισήσεις τὸν ἐχθρόν σου. Ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν· Ἀγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν, ο αὐτοφυεί διδασκαλίᾳ προλαβὼν ὁ θαυμάσιος τοῦργον ἀπεπλήρου. Διό φησιν· . Εἰ δὲ καὶ ἐπιχαρὴς ἐγενόμην ἐπὶ πτώματι ἐχθροῦ μου, καὶ εἶπεν ἡ καρ δία μου, Εύγε, ήκουσεν ἄρα τὸ οὖς μου τὴν κατάραν μου. » Καὶ ἐπιλέγει· ι Εξω δὲ οὐκ ηυλίζετο ξένος, ἡ δὲ θύρα μου παντὶ ἐλθόντι ἀνέψατο, ο ἐπεὶ μὴ ἀλλότριος Το το το ΧΧΧΙ, 6, 7, ΙΧ, 14. nostri doctrina non abhorret. Dicit igitur ipse, ubi suam ipsius vitam exponit, et arguentibus se amicis respondet: «Servavi enim inopem de manu potentis : et pupillo, cui non erat adjutor, sub- veni. Os autem viduæ mihi benedixit, et justitiara indumenti loco accepi. Adornavi autem me ju- dicio, quasi duplici vestimento; oculus fui ca- corum, pes claudorum: ego fui pater inopum 68, . . Ipsa hac igitur documenta plane cadem sunt cum iis, quæ omnibus nobis per evangelicam do- ctrinam tradi nuntiarique solita sunt: quinetiam veluti is qui bene illud nosset: «Flere cum flenti- bus ®: » et illud, « Beati qui lugent, quoniam ri- debunt, , et illud : « Si anum membrum patitur, cum eo simul omnia membra patiuntur. Qua in disciplinæ evangelicæ documentis continentur, humanum et misericordem erga miseros in vita animum demonstravit dicens: ‹ Ego autem super omni inope flevi, et suspiravi cum virum vidi in necessitatibus ". Deinde rursus cum immodestos risus doctrina evangelica respuat, beatus hic vir tanto ante pronuntiat : • Si vero ambulari cum de- risoribus, et si festinavit pes meus ad dolum, con- stiti in statera justa, et novit Dominus simplicita- tem meam › Quoniam vero Mosis verba illa legis loco proponunt : . Non adulterium committes 1,, et mortem contra ɔdulteros pœnam constituunt : qui autem doctrinæ evangelicæ legem describit, ita ait: • Dictum est antiquis : Non machaberis ; ego vero dico vobis, ne ab initio quidem cupere : » spe- clemus probe hunc, de quo sermo est, quemadmo: dum secundum Christi Evangelium vivens, ne cum cupiditate licentius aspiceret, cavit, in quo etiam gloriabatur, dicens : « Si vero oculum secutum est cor meum in muliere alterius viri: > et rationem A sitis nihil inducit, ab evangelica autem Salvatoris 6s Job XXIX Job xxx. 25. Ibid. 12. 11-16. Jol Ibid. 7.8. Rom. III, Ibid. 13. 15. G p • assignat deinceps adjungens : • Animus enim viri dissolutus ad inquinandam viri mulierem, ignis enim est ardens in omnibus partibus : quod- cunque autem invaserit, radicitus perdere consue- vit; sed etiam incorruptos in judiciis mores inducit, sic: Si autem manibus meis atligi munera, seram ipse, et alii comedant, et sine stirpe exsistam in terra › Quomodo autem se erga domesticos gere- ret ex iis licet intueri quæ docet, cum ait : « Si con- tempsi subire judicium cum servo meo, et ancilla mea, cum disceptarent adversum me 76: et deinde rationem assignat : • Quid enim faciam, si judicium contra me exercuerit Deus? nunquid non quemad- modum ego factus sum in carne, et sic illi facti sunt? facti porro sumus in eodem utero "., His adjungit : « Viduæ oculum non liquescere feci : si autem et buccellam meam comedi solus, et non cum pupillo communicavi : et si vidi nudum pereuntem, et non vestivi 78., Et deinceps progressus sic di- cit : ‹ Si vero et in lapide pretioso fiduciam habui, 7-9. Matth. v, 5; Luc. vi, 21. I Cor. x11, 26. Exod. Matth. v. 27, 28.. Job Sex XI, ibid. 16-19. ibid. 14-15.
εἰ δὲ θέλεις, καὶ τὸν κορυφαῖον αὐτὸν καὶ νομοθέτην τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους Μωσέα γνοίης ἂν ἐξ ἔτι νηπίας ἡλικίας παρὰ τῇ τοῦ Αἰγυπτίου βασιλέως θυγατρὶ τὰς διατριβὰς πεποιημένον, τροφῆς τε τῆς Αἰγυπτίας ἀπαρατηρήτως μετειληχότα. Τί δεῖ λέγειν τὸν τρισμακάριον Ἰώβ, τὸν ἀληθῆ ἄνθρωπον ἐκεῖνον, τὸν ἄμεμπτον, τὸν δίκαιον, τὸν θεοσεβῆ, τῆς εἰς ἄκρον εὐσεβείας αὐτῷ καὶ δικαιοπραγίας τίς ἄρα αἰτία ἦν; μή τί γε τὰ Μωσέως παραγγέλματα; οὐδαμῶς. ἀλλὰ σαββάτου ἡμέρας ἐπιτήρησις ἦν ἤ τινος ἄλλης ἰουδαϊκῆς ἐθελοθρησκείας φυλακή; πόθεν, πρεσβυτέρῳ τοῖς χρόνοις Μωσέως καὶ τῆς κατ’ αὐτὸν νομοθεσίας γενομένῳ; ὁ μὲν γὰρ Μωσῆς ἕβδομος ἐξ Ἀβραὰμ γενεαλογεῖται, οὑτοσὶ δὲ πέμπτος, δυσὶ προτέραις τὸν Μωσέα γενεαῖς προάγων. θέα δ’ οὖν καὶ τούτου τὸν βίον, Μωσέως μὲν τῆς νομοθεσίας οὐδὲν ἐπαγόμενον, τῆς δὲ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικῆς διδασκαλίας οὐκ ἀλλότριον. λέγει δ’ οὖν αὐτὸς τὸν ἑαυτοῦ διεξιὼν βίον ἐν τῇ πρὸς τοὺς ἑταίρους ἀπολογίᾳ· «διέσωσα γὰρ πτωχὸν ἐκ χειρὸς δυνάστου, καὶ ὀρφανῷ ᾧ οὐκ ἦν βοηθὸς ἐβοήθησα. στόμα δὲ χήρας με εὐλόγησεν, δικαιοσύνην δὲ ἐνεδεδύκειν.
DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. γελικῆς διδασκαλίας μαθήματα κηρυττόμενα. Αλλά καὶ ὡς εἰδὼς εἴ μάλα τὸ « κλαίειν μετὰ κλαιόντων· καὶ τὸ, ο Μακάριοι οἱ κλαίοντες, ὅτι γελάσονται, ο καὶ τὸ, ο Εἰ πάσχει ἓν μέλος, συμπάσχει πάντα τὰ μέλη, ο ἐν τοῖς τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας μαθή- μεσι περιεχόμενα, τὸ πρὸς τοὺς ἐν τῷ βίῳ ταλαιπω ρουμένους φιλάνθρωπον ἐπεδείκνυε, λέγων· Ἐγὼ δὲ ἐπὶ παντὶ ἀδυνάτῳ ἔκλαυσα· ο ἐστέναξα δὲ ἰδὼν ἄνδρα ἐν ἀνάγκαις. » Εἶτα πάλιν, τῆς εὐαγγελικής διδασκαλίας τοὺς ἀσέμνους ἀπαγορευούσης γέλωτας, προλαβὼν ὁ μακάριος οὑτοσὶ, φησίν· « Εἰ δὲ ἤμην πεπορευμένος μετὰ γελοιαστῶν· εἰ δὲ καὶ ἐσπούδα- σεν ὁ ποῖς μου εἰς δόλον, ἔσταμαι δὲ ἐν ζυγῷ δικαίῳ, οἶδε δὲ ὁ Κύριος τὴν ἀκακίαν μου. Ἐπειδὴ δὲ ὁ παρὰ Μωσεί λόγος νομοθετεῖ, λέγων, « Οὐ μοιχεύσεις, ο θάν νατόν τε κατά μοιχῶν ἐπιψηφίζεται· ὁ δὲ τῆς εὐαγ- Β γελικῆς διδασκαλίας τὸν νόμον ἐπιτείνων, φησίν· • Εῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις· Οὐ μοιχεύσεις· ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν, μηδὲ τὴν ἀρχὴν ἐπιθυμεῖν· » σκέψασθε και λῶς τὸν περὶ οὗ νῦν ὁ λόγος, ὃς, κατὰ τὸ Χριστοῦ βιοὺς Εὐαγγέλιον, καὶ τὸ μετ' ἐπιθυμίας ἀκολαστότε- ρον ἐμβλέπειν παρεφυλάττετο, ἐφ᾽ ᾧ καὶ ἐσεμνύνετο, λέγων· « Εἰ δὲ καὶ τῷ ὀφθαλμῷ ἐπηκολούθησεν ἡ καρ δία μου γυναικὶ ἀνδρὸς ἑτέρου·, καὶ τὸν λογισμὸν ἀποδίδωσιν ἑξῆς ἐπάγων ο θυμὸς γὰρ ἀνδρὸς ἀκα- τάσχετος τὸ μιᾶναι ἀνδρὸς γυναῖκα· πῦρ γάρ ἐστι καιόμενον ἐπὶ πάντων τῶν μερῶν· οὗ δ' ἂν εἰσέλθῃ, ἐκ ῥιζῶν ἀπώλεσεν. ο ᾿Αλλὰ καὶ τὸ τοῦ τρόπου ἀδω- ροδόκη τον παρίστησιν ὧδε· « Εἰ δὲ καὶ ταῖς χερσί μου κάμην δώρων, σπείραιμι ἄρα, καὶ ἄλλοι φάγοιεν· ἄῤῥιζος δὲ γενοίμην ἐπὶ γῆς. Ὁ Ὅπως δὲ καὶ τοῖς οἰ κείοις προσεφέρετο, μαθεῖν ἔστιν, ἀφ᾽ ὧν διδάσκει, φάσκων· « Εἰ δὲ καὶ ἐφαύλισα κρέμα θεράποντός μου Η θεραπαίνης, κρινομένων αὐτῶν πρὸς ἐμέ· ν καὶ πά λιν τὸν λογισμὸν ἀποδίδωσι· « Τί γὰρ ποιήσω, ἐὰν ἔτα- σίν μου ποιῆται ὁ Θεός; πότερον οὐχ ὡς ἐγὼ ἐγενόμην ἐν σαρκί, οὕτως κἀκεῖνοι γεγόνασι ; γεγόναμεν δὲ ἐν τῇ αὐτῇ κοιλίᾳ. » Τούτοις ἐπιλέγει· ι Χήρας τὸν ὀφθαλ- μὲν οὐκ ἐξέτηξα· εἰ δὲ καὶ τὸν ψωμόν μου ἔφαγον μόνος, καὶ οὐχὶ ὀρφανῷ μετέδωκα ἐξ αὐτοῦ· εἰ δὲ καὶ εἶδον γυμνὸν ἀπολλύμενον, καὶ οὐκ ἠμφίεσα. » Και πάλιν ὑποβὰς λέγει· . Εἰ δὲ καὶ λίθῳ πολυτελεῖ ἐπ- εποίθησα· εἰ δὲ καὶ ηὐφράνθην πολλοῦ πλούτου μοι γενομένου· εἰ δὲ καὶ ἐπ' ἀναριθμήτοις εθέμην χειρά μου. » Καὶ τὸν λογισμὸν αὖθις ἐπιλέγει· ι Η οὐχ ὁρῶμεν ἥλιον ἐπιφαύσκοντα καὶ ἐκλείποντα, καὶ σε λήνην δὲ φθίνουσαν ; » Εἶτα πάλιν τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας φησάσης, • Εῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις · Αγαπήσεις τὸν πλησίον σου, καὶ μισήσεις τὸν ἐχθρόν σου. Ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν· Ἀγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν, ο αὐτοφυεί διδασκαλίᾳ προλαβὼν ὁ θαυμάσιος τοῦργον ἀπεπλήρου. Διό φησιν· . Εἰ δὲ καὶ ἐπιχαρὴς ἐγενόμην ἐπὶ πτώματι ἐχθροῦ μου, καὶ εἶπεν ἡ καρ δία μου, Εύγε, ήκουσεν ἄρα τὸ οὖς μου τὴν κατάραν μου. » Καὶ ἐπιλέγει· ι Εξω δὲ οὐκ ηυλίζετο ξένος, ἡ δὲ θύρα μου παντὶ ἐλθόντι ἀνέψατο, ο ἐπεὶ μὴ ἀλλότριος Το το το ΧΧΧΙ, 6, 7, ΙΧ, 14. nostri doctrina non abhorret. Dicit igitur ipse, ubi suam ipsius vitam exponit, et arguentibus se amicis respondet: «Servavi enim inopem de manu potentis : et pupillo, cui non erat adjutor, sub- veni. Os autem viduæ mihi benedixit, et justitiara indumenti loco accepi. Adornavi autem me ju- dicio, quasi duplici vestimento; oculus fui ca- corum, pes claudorum: ego fui pater inopum 68, . . Ipsa hac igitur documenta plane cadem sunt cum iis, quæ omnibus nobis per evangelicam do- ctrinam tradi nuntiarique solita sunt: quinetiam veluti is qui bene illud nosset: «Flere cum flenti- bus ®: » et illud, « Beati qui lugent, quoniam ri- debunt, , et illud : « Si anum membrum patitur, cum eo simul omnia membra patiuntur. Qua in disciplinæ evangelicæ documentis continentur, humanum et misericordem erga miseros in vita animum demonstravit dicens: ‹ Ego autem super omni inope flevi, et suspiravi cum virum vidi in necessitatibus ". Deinde rursus cum immodestos risus doctrina evangelica respuat, beatus hic vir tanto ante pronuntiat : • Si vero ambulari cum de- risoribus, et si festinavit pes meus ad dolum, con- stiti in statera justa, et novit Dominus simplicita- tem meam › Quoniam vero Mosis verba illa legis loco proponunt : . Non adulterium committes 1,, et mortem contra ɔdulteros pœnam constituunt : qui autem doctrinæ evangelicæ legem describit, ita ait: • Dictum est antiquis : Non machaberis ; ego vero dico vobis, ne ab initio quidem cupere : » spe- clemus probe hunc, de quo sermo est, quemadmo: dum secundum Christi Evangelium vivens, ne cum cupiditate licentius aspiceret, cavit, in quo etiam gloriabatur, dicens : « Si vero oculum secutum est cor meum in muliere alterius viri: > et rationem A sitis nihil inducit, ab evangelica autem Salvatoris 6s Job XXIX Job xxx. 25. Ibid. 12. 11-16. Jol Ibid. 7.8. Rom. III, Ibid. 13. 15. G p • assignat deinceps adjungens : • Animus enim viri dissolutus ad inquinandam viri mulierem, ignis enim est ardens in omnibus partibus : quod- cunque autem invaserit, radicitus perdere consue- vit; sed etiam incorruptos in judiciis mores inducit, sic: Si autem manibus meis atligi munera, seram ipse, et alii comedant, et sine stirpe exsistam in terra › Quomodo autem se erga domesticos gere- ret ex iis licet intueri quæ docet, cum ait : « Si con- tempsi subire judicium cum servo meo, et ancilla mea, cum disceptarent adversum me 76: et deinde rationem assignat : • Quid enim faciam, si judicium contra me exercuerit Deus? nunquid non quemad- modum ego factus sum in carne, et sic illi facti sunt? facti porro sumus in eodem utero "., His adjungit : « Viduæ oculum non liquescere feci : si autem et buccellam meam comedi solus, et non cum pupillo communicavi : et si vidi nudum pereuntem, et non vestivi 78., Et deinceps progressus sic di- cit : ‹ Si vero et in lapide pretioso fiduciam habui, 7-9. Matth. v, 5; Luc. vi, 21. I Cor. x11, 26. Exod. Matth. v. 27, 28.. Job Sex XI, ibid. 16-19. ibid. 14-15.
PG 22:53ἠμφιασάμην δὲ κρίμα ἴσα διπλοί̈δι, ὀφθαλμὸς ἤμην τυφλῶν, ποὺς δὲ χωλῶν, ἐγὼ ἤμην πατὴρ ἀδυνάτων». αὐτὰ δὴ ταῦτα ἄντικρυς τὰ πᾶσιν ἡμῖν διὰ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας μαθήματα κηρυττόμενα. ἀλλὰ καὶ ὡς εἰδὼς εὖ μάλα τὸ «κλαίειν μετὰ κλαιόντων», καὶ τὸ «μακάριοι οἱ κλαίοντες, ὅτι γελάσονται» καὶ τὸ «εἰ πάσχει ἓν μέλος, συμπάσχει πάντα τὰ μέλη» ἐν τοῖς τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας μηθήμασι περιεχόμενα, τὸ πρὸς τοὺς ἐν τῷ βίῳ ταλαιπωρουμένους φιλάνθρωπον ἐπεδείκνυε, λέγων· «ἐγὼ δὲ ἐπὶ παντὶ ἀδυνάτῳ ἔκλαυσα· ἐστέναξα δὲ ἰδὼν ἄνδρα ἐν ἀνάγκαις». εἶτα πάλιν τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας τοὺς ἀσέμνους ἀπαγορευούσης γέλωτας προλαβὼν ὁ μακάριός φησιν· «εἰ δὲ ἤμην πεπορευμένος μετὰ γελοιαστῶν, εἰ δὲ καὶ ἐσπούδασεν ὁ πούς μου εἰς δόλον, ἵσταμαι δὲ ζυγῷ δικαίῳ, οἶδεν δὲ ὁ κύριος τὴν ἀκακίαν μου». ἐπειδὴ δὲ ὁ παρὰ Μωσεῖ λόγος νομοθετεῖ λέγων· «οὐ μοιχεύσεις», θάνατον τε κατὰ μοιχῶν ἐπιψηφίζεται, ὁ δὲ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας τὸν νόμον ἐπιτείνων φησίν· «ἐρρέθη τοῖς ἀρχαίοις, οὐ μοιχεύσεις·
DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. γελικῆς διδασκαλίας μαθήματα κηρυττόμενα. Αλλά καὶ ὡς εἰδὼς εἴ μάλα τὸ « κλαίειν μετὰ κλαιόντων· καὶ τὸ, ο Μακάριοι οἱ κλαίοντες, ὅτι γελάσονται, ο καὶ τὸ, ο Εἰ πάσχει ἓν μέλος, συμπάσχει πάντα τὰ μέλη, ο ἐν τοῖς τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας μαθή- μεσι περιεχόμενα, τὸ πρὸς τοὺς ἐν τῷ βίῳ ταλαιπω ρουμένους φιλάνθρωπον ἐπεδείκνυε, λέγων· Ἐγὼ δὲ ἐπὶ παντὶ ἀδυνάτῳ ἔκλαυσα· ο ἐστέναξα δὲ ἰδὼν ἄνδρα ἐν ἀνάγκαις. » Εἶτα πάλιν, τῆς εὐαγγελικής διδασκαλίας τοὺς ἀσέμνους ἀπαγορευούσης γέλωτας, προλαβὼν ὁ μακάριος οὑτοσὶ, φησίν· « Εἰ δὲ ἤμην πεπορευμένος μετὰ γελοιαστῶν· εἰ δὲ καὶ ἐσπούδα- σεν ὁ ποῖς μου εἰς δόλον, ἔσταμαι δὲ ἐν ζυγῷ δικαίῳ, οἶδε δὲ ὁ Κύριος τὴν ἀκακίαν μου. Ἐπειδὴ δὲ ὁ παρὰ Μωσεί λόγος νομοθετεῖ, λέγων, « Οὐ μοιχεύσεις, ο θάν νατόν τε κατά μοιχῶν ἐπιψηφίζεται· ὁ δὲ τῆς εὐαγ- Β γελικῆς διδασκαλίας τὸν νόμον ἐπιτείνων, φησίν· • Εῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις· Οὐ μοιχεύσεις· ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν, μηδὲ τὴν ἀρχὴν ἐπιθυμεῖν· » σκέψασθε και λῶς τὸν περὶ οὗ νῦν ὁ λόγος, ὃς, κατὰ τὸ Χριστοῦ βιοὺς Εὐαγγέλιον, καὶ τὸ μετ' ἐπιθυμίας ἀκολαστότε- ρον ἐμβλέπειν παρεφυλάττετο, ἐφ᾽ ᾧ καὶ ἐσεμνύνετο, λέγων· « Εἰ δὲ καὶ τῷ ὀφθαλμῷ ἐπηκολούθησεν ἡ καρ δία μου γυναικὶ ἀνδρὸς ἑτέρου·, καὶ τὸν λογισμὸν ἀποδίδωσιν ἑξῆς ἐπάγων ο θυμὸς γὰρ ἀνδρὸς ἀκα- τάσχετος τὸ μιᾶναι ἀνδρὸς γυναῖκα· πῦρ γάρ ἐστι καιόμενον ἐπὶ πάντων τῶν μερῶν· οὗ δ' ἂν εἰσέλθῃ, ἐκ ῥιζῶν ἀπώλεσεν. ο ᾿Αλλὰ καὶ τὸ τοῦ τρόπου ἀδω- ροδόκη τον παρίστησιν ὧδε· « Εἰ δὲ καὶ ταῖς χερσί μου κάμην δώρων, σπείραιμι ἄρα, καὶ ἄλλοι φάγοιεν· ἄῤῥιζος δὲ γενοίμην ἐπὶ γῆς. Ὁ Ὅπως δὲ καὶ τοῖς οἰ κείοις προσεφέρετο, μαθεῖν ἔστιν, ἀφ᾽ ὧν διδάσκει, φάσκων· « Εἰ δὲ καὶ ἐφαύλισα κρέμα θεράποντός μου Η θεραπαίνης, κρινομένων αὐτῶν πρὸς ἐμέ· ν καὶ πά λιν τὸν λογισμὸν ἀποδίδωσι· « Τί γὰρ ποιήσω, ἐὰν ἔτα- σίν μου ποιῆται ὁ Θεός; πότερον οὐχ ὡς ἐγὼ ἐγενόμην ἐν σαρκί, οὕτως κἀκεῖνοι γεγόνασι ; γεγόναμεν δὲ ἐν τῇ αὐτῇ κοιλίᾳ. » Τούτοις ἐπιλέγει· ι Χήρας τὸν ὀφθαλ- μὲν οὐκ ἐξέτηξα· εἰ δὲ καὶ τὸν ψωμόν μου ἔφαγον μόνος, καὶ οὐχὶ ὀρφανῷ μετέδωκα ἐξ αὐτοῦ· εἰ δὲ καὶ εἶδον γυμνὸν ἀπολλύμενον, καὶ οὐκ ἠμφίεσα. » Και πάλιν ὑποβὰς λέγει· . Εἰ δὲ καὶ λίθῳ πολυτελεῖ ἐπ- εποίθησα· εἰ δὲ καὶ ηὐφράνθην πολλοῦ πλούτου μοι γενομένου· εἰ δὲ καὶ ἐπ' ἀναριθμήτοις εθέμην χειρά μου. » Καὶ τὸν λογισμὸν αὖθις ἐπιλέγει· ι Η οὐχ ὁρῶμεν ἥλιον ἐπιφαύσκοντα καὶ ἐκλείποντα, καὶ σε λήνην δὲ φθίνουσαν ; » Εἶτα πάλιν τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας φησάσης, • Εῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις · Αγαπήσεις τὸν πλησίον σου, καὶ μισήσεις τὸν ἐχθρόν σου. Ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν· Ἀγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν, ο αὐτοφυεί διδασκαλίᾳ προλαβὼν ὁ θαυμάσιος τοῦργον ἀπεπλήρου. Διό φησιν· . Εἰ δὲ καὶ ἐπιχαρὴς ἐγενόμην ἐπὶ πτώματι ἐχθροῦ μου, καὶ εἶπεν ἡ καρ δία μου, Εύγε, ήκουσεν ἄρα τὸ οὖς μου τὴν κατάραν μου. » Καὶ ἐπιλέγει· ι Εξω δὲ οὐκ ηυλίζετο ξένος, ἡ δὲ θύρα μου παντὶ ἐλθόντι ἀνέψατο, ο ἐπεὶ μὴ ἀλλότριος Το το το ΧΧΧΙ, 6, 7, ΙΧ, 14. nostri doctrina non abhorret. Dicit igitur ipse, ubi suam ipsius vitam exponit, et arguentibus se amicis respondet: «Servavi enim inopem de manu potentis : et pupillo, cui non erat adjutor, sub- veni. Os autem viduæ mihi benedixit, et justitiara indumenti loco accepi. Adornavi autem me ju- dicio, quasi duplici vestimento; oculus fui ca- corum, pes claudorum: ego fui pater inopum 68, . . Ipsa hac igitur documenta plane cadem sunt cum iis, quæ omnibus nobis per evangelicam do- ctrinam tradi nuntiarique solita sunt: quinetiam veluti is qui bene illud nosset: «Flere cum flenti- bus ®: » et illud, « Beati qui lugent, quoniam ri- debunt, , et illud : « Si anum membrum patitur, cum eo simul omnia membra patiuntur. Qua in disciplinæ evangelicæ documentis continentur, humanum et misericordem erga miseros in vita animum demonstravit dicens: ‹ Ego autem super omni inope flevi, et suspiravi cum virum vidi in necessitatibus ". Deinde rursus cum immodestos risus doctrina evangelica respuat, beatus hic vir tanto ante pronuntiat : • Si vero ambulari cum de- risoribus, et si festinavit pes meus ad dolum, con- stiti in statera justa, et novit Dominus simplicita- tem meam › Quoniam vero Mosis verba illa legis loco proponunt : . Non adulterium committes 1,, et mortem contra ɔdulteros pœnam constituunt : qui autem doctrinæ evangelicæ legem describit, ita ait: • Dictum est antiquis : Non machaberis ; ego vero dico vobis, ne ab initio quidem cupere : » spe- clemus probe hunc, de quo sermo est, quemadmo: dum secundum Christi Evangelium vivens, ne cum cupiditate licentius aspiceret, cavit, in quo etiam gloriabatur, dicens : « Si vero oculum secutum est cor meum in muliere alterius viri: > et rationem A sitis nihil inducit, ab evangelica autem Salvatoris 6s Job XXIX Job xxx. 25. Ibid. 12. 11-16. Jol Ibid. 7.8. Rom. III, Ibid. 13. 15. G p • assignat deinceps adjungens : • Animus enim viri dissolutus ad inquinandam viri mulierem, ignis enim est ardens in omnibus partibus : quod- cunque autem invaserit, radicitus perdere consue- vit; sed etiam incorruptos in judiciis mores inducit, sic: Si autem manibus meis atligi munera, seram ipse, et alii comedant, et sine stirpe exsistam in terra › Quomodo autem se erga domesticos gere- ret ex iis licet intueri quæ docet, cum ait : « Si con- tempsi subire judicium cum servo meo, et ancilla mea, cum disceptarent adversum me 76: et deinde rationem assignat : • Quid enim faciam, si judicium contra me exercuerit Deus? nunquid non quemad- modum ego factus sum in carne, et sic illi facti sunt? facti porro sumus in eodem utero "., His adjungit : « Viduæ oculum non liquescere feci : si autem et buccellam meam comedi solus, et non cum pupillo communicavi : et si vidi nudum pereuntem, et non vestivi 78., Et deinceps progressus sic di- cit : ‹ Si vero et in lapide pretioso fiduciam habui, 7-9. Matth. v, 5; Luc. vi, 21. I Cor. x11, 26. Exod. Matth. v. 27, 28.. Job Sex XI, ibid. 16-19. ibid. 14-15.
ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν, μηδὲ τὴν ἀρχὴν ἐπιθυμεῖν», σκέψασθε καλῶς τὸν περὶ οὗ νῦν ὁ λόγος, ὃς κατὰ τὸ Χριστοῦ βιοὺς εὐαγγέλιον καὶ τὸ μετ’ ἐπιθυμίας ἀκολαστότερον ἐμβλέπειν παρεφυλάττετο, ἐφ’ ᾧ καὶ ἐσεμνύνετο λέγων· «εἰ δὲ καὶ τῷ ὀφθαλμῷ ἐπηκολούθησεν ἡ καρδία μου γυναικὶ ἀνδρὸς ἑτέρου». καὶ τὸν λογισμὸν ἀποδίδωσιν ἑξῆς ἐπάγων· «θυμὸς γὰρ ἀνδρὸς ἀκατάσχετος τὸ μιᾶναι ἀνδρὸς γυναῖκα. πῦρ γάρ ἐστι καιόμενον ἐπὶ πάντων τῶν μερῶν, οὗ δ’ ἂν εἰσέλθῃ, ἐκ ῥιζῶν ἀπώλεσεν». ἀλλὰ καὶ τὸ τοῦ τρόπου ἀδωροδόκητον παρίστησιν ὧδε· «εἰ δὲ καὶ ταῖς χερσί μου ἡψάμην δώρων, σπείραιμι ἄρα καὶ ἄλλοι φάγοισαν, ἄριζος δὲ γενοίμην ἐπὶ γῆς». ὅπως δὲ καὶ τοῖς οἰκείοις προσεφέρετο, μαθεῖν ἔστιν ἀφ’ ὧν διδάσκει φάσκων· «εἰ δὴ καὶ ἐφαύλισα κρίμα θεράποντός μου ἢ θεραπαίνης, κρινομένων αὐτῶν πρὸς ἐμέ». καὶ πάλιν τὸν λογισμὸν ἀποδίδωσι· «τί γὰρ ποιήσω ἐὰν ἔτασίν μου ποιῆται ὁ θεός; πότερον οὐχ ὡς ἐγὼ ἐγενόμην ἐν σαρκί, οὕτως κἀκεῖνοι γεγόνασι; γεγόναμεν δὲ ἐν τῇ αὐτῇ κοιλίᾳ». τούτοις ἐπιλέγει· «χήρας τὸν ὀφθαλμὸν οὐκ ἐξέτηξα.
DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. γελικῆς διδασκαλίας μαθήματα κηρυττόμενα. Αλλά καὶ ὡς εἰδὼς εἴ μάλα τὸ « κλαίειν μετὰ κλαιόντων· καὶ τὸ, ο Μακάριοι οἱ κλαίοντες, ὅτι γελάσονται, ο καὶ τὸ, ο Εἰ πάσχει ἓν μέλος, συμπάσχει πάντα τὰ μέλη, ο ἐν τοῖς τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας μαθή- μεσι περιεχόμενα, τὸ πρὸς τοὺς ἐν τῷ βίῳ ταλαιπω ρουμένους φιλάνθρωπον ἐπεδείκνυε, λέγων· Ἐγὼ δὲ ἐπὶ παντὶ ἀδυνάτῳ ἔκλαυσα· ο ἐστέναξα δὲ ἰδὼν ἄνδρα ἐν ἀνάγκαις. » Εἶτα πάλιν, τῆς εὐαγγελικής διδασκαλίας τοὺς ἀσέμνους ἀπαγορευούσης γέλωτας, προλαβὼν ὁ μακάριος οὑτοσὶ, φησίν· « Εἰ δὲ ἤμην πεπορευμένος μετὰ γελοιαστῶν· εἰ δὲ καὶ ἐσπούδα- σεν ὁ ποῖς μου εἰς δόλον, ἔσταμαι δὲ ἐν ζυγῷ δικαίῳ, οἶδε δὲ ὁ Κύριος τὴν ἀκακίαν μου. Ἐπειδὴ δὲ ὁ παρὰ Μωσεί λόγος νομοθετεῖ, λέγων, « Οὐ μοιχεύσεις, ο θάν νατόν τε κατά μοιχῶν ἐπιψηφίζεται· ὁ δὲ τῆς εὐαγ- Β γελικῆς διδασκαλίας τὸν νόμον ἐπιτείνων, φησίν· • Εῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις· Οὐ μοιχεύσεις· ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν, μηδὲ τὴν ἀρχὴν ἐπιθυμεῖν· » σκέψασθε και λῶς τὸν περὶ οὗ νῦν ὁ λόγος, ὃς, κατὰ τὸ Χριστοῦ βιοὺς Εὐαγγέλιον, καὶ τὸ μετ' ἐπιθυμίας ἀκολαστότε- ρον ἐμβλέπειν παρεφυλάττετο, ἐφ᾽ ᾧ καὶ ἐσεμνύνετο, λέγων· « Εἰ δὲ καὶ τῷ ὀφθαλμῷ ἐπηκολούθησεν ἡ καρ δία μου γυναικὶ ἀνδρὸς ἑτέρου·, καὶ τὸν λογισμὸν ἀποδίδωσιν ἑξῆς ἐπάγων ο θυμὸς γὰρ ἀνδρὸς ἀκα- τάσχετος τὸ μιᾶναι ἀνδρὸς γυναῖκα· πῦρ γάρ ἐστι καιόμενον ἐπὶ πάντων τῶν μερῶν· οὗ δ' ἂν εἰσέλθῃ, ἐκ ῥιζῶν ἀπώλεσεν. ο ᾿Αλλὰ καὶ τὸ τοῦ τρόπου ἀδω- ροδόκη τον παρίστησιν ὧδε· « Εἰ δὲ καὶ ταῖς χερσί μου κάμην δώρων, σπείραιμι ἄρα, καὶ ἄλλοι φάγοιεν· ἄῤῥιζος δὲ γενοίμην ἐπὶ γῆς. Ὁ Ὅπως δὲ καὶ τοῖς οἰ κείοις προσεφέρετο, μαθεῖν ἔστιν, ἀφ᾽ ὧν διδάσκει, φάσκων· « Εἰ δὲ καὶ ἐφαύλισα κρέμα θεράποντός μου Η θεραπαίνης, κρινομένων αὐτῶν πρὸς ἐμέ· ν καὶ πά λιν τὸν λογισμὸν ἀποδίδωσι· « Τί γὰρ ποιήσω, ἐὰν ἔτα- σίν μου ποιῆται ὁ Θεός; πότερον οὐχ ὡς ἐγὼ ἐγενόμην ἐν σαρκί, οὕτως κἀκεῖνοι γεγόνασι ; γεγόναμεν δὲ ἐν τῇ αὐτῇ κοιλίᾳ. » Τούτοις ἐπιλέγει· ι Χήρας τὸν ὀφθαλ- μὲν οὐκ ἐξέτηξα· εἰ δὲ καὶ τὸν ψωμόν μου ἔφαγον μόνος, καὶ οὐχὶ ὀρφανῷ μετέδωκα ἐξ αὐτοῦ· εἰ δὲ καὶ εἶδον γυμνὸν ἀπολλύμενον, καὶ οὐκ ἠμφίεσα. » Και πάλιν ὑποβὰς λέγει· . Εἰ δὲ καὶ λίθῳ πολυτελεῖ ἐπ- εποίθησα· εἰ δὲ καὶ ηὐφράνθην πολλοῦ πλούτου μοι γενομένου· εἰ δὲ καὶ ἐπ' ἀναριθμήτοις εθέμην χειρά μου. » Καὶ τὸν λογισμὸν αὖθις ἐπιλέγει· ι Η οὐχ ὁρῶμεν ἥλιον ἐπιφαύσκοντα καὶ ἐκλείποντα, καὶ σε λήνην δὲ φθίνουσαν ; » Εἶτα πάλιν τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας φησάσης, • Εῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις · Αγαπήσεις τὸν πλησίον σου, καὶ μισήσεις τὸν ἐχθρόν σου. Ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν· Ἀγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν, ο αὐτοφυεί διδασκαλίᾳ προλαβὼν ὁ θαυμάσιος τοῦργον ἀπεπλήρου. Διό φησιν· . Εἰ δὲ καὶ ἐπιχαρὴς ἐγενόμην ἐπὶ πτώματι ἐχθροῦ μου, καὶ εἶπεν ἡ καρ δία μου, Εύγε, ήκουσεν ἄρα τὸ οὖς μου τὴν κατάραν μου. » Καὶ ἐπιλέγει· ι Εξω δὲ οὐκ ηυλίζετο ξένος, ἡ δὲ θύρα μου παντὶ ἐλθόντι ἀνέψατο, ο ἐπεὶ μὴ ἀλλότριος Το το το ΧΧΧΙ, 6, 7, ΙΧ, 14. nostri doctrina non abhorret. Dicit igitur ipse, ubi suam ipsius vitam exponit, et arguentibus se amicis respondet: «Servavi enim inopem de manu potentis : et pupillo, cui non erat adjutor, sub- veni. Os autem viduæ mihi benedixit, et justitiara indumenti loco accepi. Adornavi autem me ju- dicio, quasi duplici vestimento; oculus fui ca- corum, pes claudorum: ego fui pater inopum 68, . . Ipsa hac igitur documenta plane cadem sunt cum iis, quæ omnibus nobis per evangelicam do- ctrinam tradi nuntiarique solita sunt: quinetiam veluti is qui bene illud nosset: «Flere cum flenti- bus ®: » et illud, « Beati qui lugent, quoniam ri- debunt, , et illud : « Si anum membrum patitur, cum eo simul omnia membra patiuntur. Qua in disciplinæ evangelicæ documentis continentur, humanum et misericordem erga miseros in vita animum demonstravit dicens: ‹ Ego autem super omni inope flevi, et suspiravi cum virum vidi in necessitatibus ". Deinde rursus cum immodestos risus doctrina evangelica respuat, beatus hic vir tanto ante pronuntiat : • Si vero ambulari cum de- risoribus, et si festinavit pes meus ad dolum, con- stiti in statera justa, et novit Dominus simplicita- tem meam › Quoniam vero Mosis verba illa legis loco proponunt : . Non adulterium committes 1,, et mortem contra ɔdulteros pœnam constituunt : qui autem doctrinæ evangelicæ legem describit, ita ait: • Dictum est antiquis : Non machaberis ; ego vero dico vobis, ne ab initio quidem cupere : » spe- clemus probe hunc, de quo sermo est, quemadmo: dum secundum Christi Evangelium vivens, ne cum cupiditate licentius aspiceret, cavit, in quo etiam gloriabatur, dicens : « Si vero oculum secutum est cor meum in muliere alterius viri: > et rationem A sitis nihil inducit, ab evangelica autem Salvatoris 6s Job XXIX Job xxx. 25. Ibid. 12. 11-16. Jol Ibid. 7.8. Rom. III, Ibid. 13. 15. G p • assignat deinceps adjungens : • Animus enim viri dissolutus ad inquinandam viri mulierem, ignis enim est ardens in omnibus partibus : quod- cunque autem invaserit, radicitus perdere consue- vit; sed etiam incorruptos in judiciis mores inducit, sic: Si autem manibus meis atligi munera, seram ipse, et alii comedant, et sine stirpe exsistam in terra › Quomodo autem se erga domesticos gere- ret ex iis licet intueri quæ docet, cum ait : « Si con- tempsi subire judicium cum servo meo, et ancilla mea, cum disceptarent adversum me 76: et deinde rationem assignat : • Quid enim faciam, si judicium contra me exercuerit Deus? nunquid non quemad- modum ego factus sum in carne, et sic illi facti sunt? facti porro sumus in eodem utero "., His adjungit : « Viduæ oculum non liquescere feci : si autem et buccellam meam comedi solus, et non cum pupillo communicavi : et si vidi nudum pereuntem, et non vestivi 78., Et deinceps progressus sic di- cit : ‹ Si vero et in lapide pretioso fiduciam habui, 7-9. Matth. v, 5; Luc. vi, 21. I Cor. x11, 26. Exod. Matth. v. 27, 28.. Job Sex XI, ibid. 16-19. ibid. 14-15.
PG 22:55εἰ δὲ καὶ τὸν ψωμόν μου ἔφαγον μόνος, καὶ οὐχὶ ὀρφανῷ μετέδωκα, εἰ δὲ καὶ εἶδον γυμνὸν ἀπολλύμενον, καὶ οὐκ ἠμφίεσα». καὶ πάλιν ὑποβὰς λέγει· «εἰ δὲ καὶ λίθῳ πολυτελεῖ ἐπεποίθησα, εἰ δὲ καὶ ηὐφράνθην πολλοῦ πλούτου μοι γενομένου, εἰ δὲ καὶ ἐπ’ ἀναριθμήτοις ἐθέμην χεῖρά μου». καὶ τὸν λογισμὸν αὖθις ἐπιλέγει· «ἢ οὐχ ὁρῶμεν ἥλιον ἐπιφαύσκοντα καὶ ἐκλείποντα, καὶ σελήνην δὲ φθίνουσαν»; εἶτα πάλιν τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας φησάσης· «ἐρρέθη τοῖς ἀρχαίοις, ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου, καὶ μισήσεις τὸν ἐχθρόν σου, ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν, ἀγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν», αὐτοφυεῖ διδασκαλίᾳ προλαβὼν ὁ θαυμάσιος τοὔργον ἀπεπλήρου· διό φησιν· «εἰ δὲ καὶ ἐπιχαρὴς ἐγενόμην ἐπὶ πτώματι ἐχθροῦ μου, καὶ εἶπεν ἡ καρδία μου, εὖ γε, ἀκούσαι ἄρα τὸ οὖς μου τὴν κατάραν μου». καὶ ἐπιλέγει· «ἔξω δὲ οὐκ ηὐλίζετο ξένος, ἡ δὲ θύρα μου παντὶ ἐλθόντι ἀνέῳκτο», ἐπεὶ μὴ ἀλλότριος τοῦ φήσαντος· «ξένος ἤμην, καὶ συνηγάγετέ με». οἷα δὲ αὐτοῦ καὶ τὰ περὶ τῶν ἀκουσίων πλημμελημάτων, ἐπάκουσον λέγοντος· «εἰ δὲ καὶ ἁμαρτὼν ἀκουσίως ἔκρυψα τὴν ἁμαρτίαν μου, οὐ γὰρ διετράπην πολυοχλίαν πλήθους, τοῦ μὴ ἐξαγορεῦσαι ἐνώπιον αὐτῶν.
Β τοῦ φήσαντος· « Ξένος ήμην, και συνηγάγετέ με. » Οία δὲ αὐτοῦ καὶ τὰ περὶ τῶν ἀκουσίων πλημμελημάτων, ἐπάκουσον λέγοντος· « Εἰ δὲ καὶ ἁμαρτὼν ἀκουσίως ἔκρυψα τὴν ἁμαρτίαν μου, οὐ γὰρ διετράπην πολυ- οχλίαν πλήθους, τοῦ μὴ ἐξαγορεῦσαι ἐνώπιον αὐτῶν. Εἰ δὲ καὶ εἴασα ἀδύνατον ἐξελθεῖν τὴν θύραν μου κόλ πῳ κενῷ, χεῖρα δὲ Κυρίου εἰ μὴ ἐδεδοίκειν, συγγρα φὴν δὲ ἦν εἶχον κατά τινος, εἰ μὴ ῥῆξας αὐτὴν ἀπο ἔδωκα, οὐδὲν λαβὼν παρὰ χρεωφειλέτου. » Ταῦτα ἦν καὶ τὰ τοιαῦτα τῶν πρὸ Μωσέως θεοφιλῶν ἀνδρῶν (ἐξ ἑνὸς γὰρ καὶ τὸν τῶν λοιπῶν τεκμαίρεσθαι προσ- ήκει βίον), τὰ περιύμνητα τῆς θεοσεβείας ἆθλα, δι᾿ & φίλοι Θεοῦ καὶ προφῆται κατηξιώθησαν. Τοιούτοις δ' οὖσι, τίς ἔτι χρεία ἦν τῶν παρὰ Μωσεί παραγγελ μάτων φαύλοις ἀνδράσι καὶ μοχθηροίς παραδεδομέ νων; Οὐκοῦν διὰ τούτων ἁπάντων τὸν ἀρχαιότατον, τῆς τῶν προπατόρων θεοσεβείας τρόπον, ὁ Χριστοῦ Λόγος πᾶσι καταγγείλας τοῖς ἔθνεσι προφανῶς ἀπο- δέδεικται, ὡς εἶναι τὴν Καινὴν Διαθήκην ούδ' (3) ἄλλην ἐκείνης τῆς ἀρχαιοτάτης τῶν Μωσέως χρόνων εὐσε βοῦς πολιτείας, ὥστε ὁμοῦ καὶ παλαιὰν αὐτὴν εἶναι καὶ νέαν· παλαιοτάτην μὲν διὰ τὰ ἀποδεδειγμένα, νέαν δὲ αὖθις διὰ τὸ, μακροῖς τοῖς μεταξὺ χρόνοις ὥσπερ ἀποκρυβείσαν ἐξ ἀνθρώπων, αὖθις ἀναβεβιω κέναι διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν διδασκαλίας. Τοῦτόν γέ τοι τὸν μεταξὺ δηλούμενον χρόνον ἕως συνέβαινε λανθάνειν ἀνθρώπους, καὶ ὥσπερ ἐφησυχάζειν τὸν τῆς Καινῆς Διαθήκης τρόπον, ὁ Μωσέως ἐν τῷ μεταξὺ παρεισελθὼν νόμος, οἷά τις νηπίων καὶ ἀτελῶν ψυχῶν ἐπίτροπος καὶ οἰκονόμος, ἢ καὶ ἰατρὸς, δεινῇ καὶ Αἰγυ πτιακῇ νόσῳ τετρυχωμένῳ τῷ παντὶ Ἰουδαίων ἔθνει, αὐτοῖς δὴ τοῖς τοῦ Ἀβραὰμ ἀπογόνοις μὴ οἴοις τε οὖσιν ὁμοίως τοῖς προπάτορσι κατορθοῦν, τὸν ὑπου βεβηκότα καὶ ἀτελῆ βίον παρεδίδου. Ἐπειδὴ γὰρ ἐν τῇ παρ' Αἰγυπτίοις διατριβῇ οὗτοι μετὰ τὴν τῶν θεο φιλῶν προπατόρων τελευτήν, ταῖς Αἰγυπτιακαῖς ὁμοιοτροπίαις ἀπαχθέντες, ἐπὶ τὴν πολύθεον, ὡς ἔφην, δεισιδαιμονίαν ἀποπεπτώκεσαν, ὡς μηδὲν τῶν Αἰγυ- πτίων πλέον ἔχειν δοκεῖν, γεγονέναι δὲ κατὰ πάντα ὁμοίους αὐτοῖς, κατά τε τὴν τῶν εἰδώλων πλάνην, ἕν τε τοῖς ἄλλοις ἐγχειρήμασιν· εἰκότως, ὥσπερ ἐκ βυ- θοῦ κακῶν ἀνιμώμενος αὐτοὺς ὁ Μωσῆς, ἀφίστη μὲν τῆς ἀθέου πολυθείας, ἀνῆγε δὲ ἐπὶ τὸν πάντων δη- μιουργόν Θεόν, πρῶτον ἐκεῖνον βαθμὸν εὐσεβείας, ὡς ἐν εἰσαγωγαῖς καὶ προθύροις, τῶν τελεωτέρων προβεβλημένος. Ἔπειτα οὐ φονεύειν, οὐ μοιχεύειν, Σιν, 35. οὐ κλέπτειν, οὐκ ἐπιορκεῖν, οὐκ ἄῤῥενας ἄῤῥεσιν ἐπιμαίνεσθαι, οὐ μητράσιν, οὐκ ἀδελφαῖς, οὐ θυγα τράσιν ἐπιμίγνυσθαι, οὐδ᾽ ὅσα τοιαῦτα τοῖς τότε πράττειν ἐξῆν, ἀφόβως συνεχώρει. Παραλαβὼν δὲ ἐξ ἀνημέρου καὶ θηριώδους βίου λογικωτέραν καὶ εὔ- νομον ἐν τοῖς τότε χρόνοις πολιτείαν, πρῶτος ἐπὶ γῆς διὰ γραφῆς συνεστήσατο, οὔπω τότε πᾶσιν ἀν- θρώποις ἐκφανοῦς ὄντος οὐδὲ τοῦ τοιουδὶ τρόπου. Εἶτα δὲ ὡσὰν ἀτελέσιν ἀπειπὼν τὴν εἰδωλολατρείαν, θυσίαις καί τισι σωματικωτέροις τὰν ἕνα καὶ ἐπὶ 44. . A PARS II. APOLOGETICA. - EUSEBII CAESARIENSIS OPP. et latatus sum, cum multæ mihi divitiæ essent, et si adl innumerabilia posui manum meam . » Ra- tionemque item adjungit: An non videmus solem oriri ac deficere, lunamque desinere "?, Rursus cum doctrina evangelica dicat: Dictum est anti- quis Diliges proximum tuum, et odio habebis ini- micum tuum. Εgo autem dico vobis, diligite inimi- cos vestros **: admirabilis hic vir innata doctrina præveniens, ipsum opus complevit. Ergo sic loqui- tur: ‹ Si gavisus sum super ruina inimici mei, et dixit cor meum, Euge, audiat same auris mea exse- crationem mean › Tum adjungit : « Foris au- tem non mansit Peregrinus, et ostium meum omni venienti patuit 83, eo quod non alienus esset ab eo qui dixit : « Peregrinus sum, et collegistis me 8. Qualia porro sint, quæ idem sentiat de peccatis, quæ præter voluntatem committuntur, audi eun- dem dicentem: « Quod si nolens ipse peccaverim, et peccatum meum occultaverim, non enim horrui turbulentiam multitudinis, ne enuntiarem in con- spectu eorum : si vero permisi inopem abire sinu vacuo, et manum Domini si non extimui, syngra- pham autem, quam habui adversus quempiam, si non scissam eam reddidi, nihil accipiens a debi- tore 8. Hæc igitur atque hujusmodi erant in iis, qui ante Mosem fuerunt, viris sanctis (de vita enim unius reliquorumn item conjicere vitam licet), pro religione videlicet divinis laudibus celebranda certamina, per quæ et amici Dei, et prophetæ ut exsisterent, digni effecti sunt. Tales autem cum essent, quid illis præcepta Mosis prodesse poterant, quæ vulgaribus atque insolentibus viris descripta et tradita sunt? Ex bis igitur omnibus quod vetu- stissimum primorum Patrum religionis morem, cunctis gentibus Christi verbum denuntiaverit, ma- nifestissime apparet, ne Testamentum Novum aliud esse putemus, quam antiquissimam illam Mosaico- rum temporum religioni conjunctam civilem oratio- nem, ut et vetus pariter, et idem novum possimus clicere : vetus quidem propter ea quæ demonstrata sunt : novum autem propterea, quod longo post in- tervallo quasi hominibus absconditum, rursus per Salvatoris nostri doctrinam revixerit : toto vero hoc medio de quo dictum est tempore, quandiu Novi Testamenti mos, ut homines lateret, et quasi quiete ac silentio teneretur, evenit : Mosis interea lex D ingressa quasi puerilium imperfectorumque ani- marum curatrix quædam, et gubernatrix, aut etian medici cujusdam instar, gravi Ægyptiaco- que morbo laboranti universa Judaeorum na- tioni, ipsis videlicet Abrahæ nepotibus, et ab eo genus trahentibus, qui non quemadmodum primi patres, ita ipsi suam, quæ subsecuta est, imperfe- ctiorem vitam dirigere poterant, tradita est. Nam quia cum Ægyptiis versantes post sanctorum Pa- trum mortem, Ægyptiacorum morum similitudine Job xxx1, 24-25. so ibid. 26. Matth. v, Job xxx1, 33-35. C ss Job xxxı, 29,30. “ Ibid. 32. ss Matth. (5) Ούδ'. Forte legendum οὐκ. Επιτ.
εἰ δὲ καὶ εἴασα ἀδύνατον ἐξελθεῖν κόλπῳ κενῷ, χεῖρα δὲ κυρίου εἰ μὴ ἐδεδοίκειν, συγγραφὴν δὲ ἣν εἶχον κατά τινος εἰ μὴ ῥήξας αὐτὴν ἀπέδωκα, οὐδὲν λαβὼν παρὰ χρεωφειλέτου». Ταῦτ’ ἦν καὶ τὰ τοιαῦτα τῶν πρὸ Μωσέως θεοφιλῶν ἀνδρῶν, (ἐξ ἑνὸς γὰρ καὶ τὸν τῶν λοιπῶν τεκμαίρεσθαι προσήκει βίον) τὰ περιύμνητα τῆς θεοσεβείας ἆθλα, δι’ ἃ καὶ φίλοι θεοῦ καὶ προφῆται [κληθῆναι] κατηξιώθησαν. τοιούτοις δ’ οὖσιν τίς ἔτι χρεία ἦν τῶν παρὰ Μωσεῖ παραγγελμάτων, φαύλοις ἀνδράσι καὶ μοχθηροῖς παραδεδομένων; οὐκοῦν διὰ τούτων ἁπάντων τὸν ἀρχαιότατον τῆς τῶν προπατόρων θεοσεβείας τρόπον ὁ Χριστοῦ λόγος πᾶσι καταγγείλας τοῖς ἔθνεσιν προφανῶς ἀποδέδεικται, ὡς εἶναι τὴν καινὴν διαθήκην οὐδ’ ἄλλην ἐκείνης τῆς ἀρχαιοτάτης [πρὸ] τῶν Μωσέως χρόνων εὐσεβοῦς πολιτείας, ὥστε ὁμοῦ καὶ παλαιὰν αὐτὴν εἶναι καὶ νέαν· παλαιτάτην μὲν διὰ τὰ ἀποδεδειγμένα, νέαν δὲ αὖθις διὰ τὸ μακροῖς τοῖς μεταξὺ χρόνοις ὥσπερ ἀποκρυβεῖσαν ἐξ ἀνθρώπων αὖθις ἀναβεβιωκέναι διὰ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν διδασκαλίας.
Β τοῦ φήσαντος· « Ξένος ήμην, και συνηγάγετέ με. » Οία δὲ αὐτοῦ καὶ τὰ περὶ τῶν ἀκουσίων πλημμελημάτων, ἐπάκουσον λέγοντος· « Εἰ δὲ καὶ ἁμαρτὼν ἀκουσίως ἔκρυψα τὴν ἁμαρτίαν μου, οὐ γὰρ διετράπην πολυ- οχλίαν πλήθους, τοῦ μὴ ἐξαγορεῦσαι ἐνώπιον αὐτῶν. Εἰ δὲ καὶ εἴασα ἀδύνατον ἐξελθεῖν τὴν θύραν μου κόλ πῳ κενῷ, χεῖρα δὲ Κυρίου εἰ μὴ ἐδεδοίκειν, συγγρα φὴν δὲ ἦν εἶχον κατά τινος, εἰ μὴ ῥῆξας αὐτὴν ἀπο ἔδωκα, οὐδὲν λαβὼν παρὰ χρεωφειλέτου. » Ταῦτα ἦν καὶ τὰ τοιαῦτα τῶν πρὸ Μωσέως θεοφιλῶν ἀνδρῶν (ἐξ ἑνὸς γὰρ καὶ τὸν τῶν λοιπῶν τεκμαίρεσθαι προσ- ήκει βίον), τὰ περιύμνητα τῆς θεοσεβείας ἆθλα, δι᾿ & φίλοι Θεοῦ καὶ προφῆται κατηξιώθησαν. Τοιούτοις δ' οὖσι, τίς ἔτι χρεία ἦν τῶν παρὰ Μωσεί παραγγελ μάτων φαύλοις ἀνδράσι καὶ μοχθηροίς παραδεδομέ νων; Οὐκοῦν διὰ τούτων ἁπάντων τὸν ἀρχαιότατον, τῆς τῶν προπατόρων θεοσεβείας τρόπον, ὁ Χριστοῦ Λόγος πᾶσι καταγγείλας τοῖς ἔθνεσι προφανῶς ἀπο- δέδεικται, ὡς εἶναι τὴν Καινὴν Διαθήκην ούδ' (3) ἄλλην ἐκείνης τῆς ἀρχαιοτάτης τῶν Μωσέως χρόνων εὐσε βοῦς πολιτείας, ὥστε ὁμοῦ καὶ παλαιὰν αὐτὴν εἶναι καὶ νέαν· παλαιοτάτην μὲν διὰ τὰ ἀποδεδειγμένα, νέαν δὲ αὖθις διὰ τὸ, μακροῖς τοῖς μεταξὺ χρόνοις ὥσπερ ἀποκρυβείσαν ἐξ ἀνθρώπων, αὖθις ἀναβεβιω κέναι διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν διδασκαλίας. Τοῦτόν γέ τοι τὸν μεταξὺ δηλούμενον χρόνον ἕως συνέβαινε λανθάνειν ἀνθρώπους, καὶ ὥσπερ ἐφησυχάζειν τὸν τῆς Καινῆς Διαθήκης τρόπον, ὁ Μωσέως ἐν τῷ μεταξὺ παρεισελθὼν νόμος, οἷά τις νηπίων καὶ ἀτελῶν ψυχῶν ἐπίτροπος καὶ οἰκονόμος, ἢ καὶ ἰατρὸς, δεινῇ καὶ Αἰγυ πτιακῇ νόσῳ τετρυχωμένῳ τῷ παντὶ Ἰουδαίων ἔθνει, αὐτοῖς δὴ τοῖς τοῦ Ἀβραὰμ ἀπογόνοις μὴ οἴοις τε οὖσιν ὁμοίως τοῖς προπάτορσι κατορθοῦν, τὸν ὑπου βεβηκότα καὶ ἀτελῆ βίον παρεδίδου. Ἐπειδὴ γὰρ ἐν τῇ παρ' Αἰγυπτίοις διατριβῇ οὗτοι μετὰ τὴν τῶν θεο φιλῶν προπατόρων τελευτήν, ταῖς Αἰγυπτιακαῖς ὁμοιοτροπίαις ἀπαχθέντες, ἐπὶ τὴν πολύθεον, ὡς ἔφην, δεισιδαιμονίαν ἀποπεπτώκεσαν, ὡς μηδὲν τῶν Αἰγυ- πτίων πλέον ἔχειν δοκεῖν, γεγονέναι δὲ κατὰ πάντα ὁμοίους αὐτοῖς, κατά τε τὴν τῶν εἰδώλων πλάνην, ἕν τε τοῖς ἄλλοις ἐγχειρήμασιν· εἰκότως, ὥσπερ ἐκ βυ- θοῦ κακῶν ἀνιμώμενος αὐτοὺς ὁ Μωσῆς, ἀφίστη μὲν τῆς ἀθέου πολυθείας, ἀνῆγε δὲ ἐπὶ τὸν πάντων δη- μιουργόν Θεόν, πρῶτον ἐκεῖνον βαθμὸν εὐσεβείας, ὡς ἐν εἰσαγωγαῖς καὶ προθύροις, τῶν τελεωτέρων προβεβλημένος. Ἔπειτα οὐ φονεύειν, οὐ μοιχεύειν, Σιν, 35. οὐ κλέπτειν, οὐκ ἐπιορκεῖν, οὐκ ἄῤῥενας ἄῤῥεσιν ἐπιμαίνεσθαι, οὐ μητράσιν, οὐκ ἀδελφαῖς, οὐ θυγα τράσιν ἐπιμίγνυσθαι, οὐδ᾽ ὅσα τοιαῦτα τοῖς τότε πράττειν ἐξῆν, ἀφόβως συνεχώρει. Παραλαβὼν δὲ ἐξ ἀνημέρου καὶ θηριώδους βίου λογικωτέραν καὶ εὔ- νομον ἐν τοῖς τότε χρόνοις πολιτείαν, πρῶτος ἐπὶ γῆς διὰ γραφῆς συνεστήσατο, οὔπω τότε πᾶσιν ἀν- θρώποις ἐκφανοῦς ὄντος οὐδὲ τοῦ τοιουδὶ τρόπου. Εἶτα δὲ ὡσὰν ἀτελέσιν ἀπειπὼν τὴν εἰδωλολατρείαν, θυσίαις καί τισι σωματικωτέροις τὰν ἕνα καὶ ἐπὶ 44. . A PARS II. APOLOGETICA. - EUSEBII CAESARIENSIS OPP. et latatus sum, cum multæ mihi divitiæ essent, et si adl innumerabilia posui manum meam . » Ra- tionemque item adjungit: An non videmus solem oriri ac deficere, lunamque desinere "?, Rursus cum doctrina evangelica dicat: Dictum est anti- quis Diliges proximum tuum, et odio habebis ini- micum tuum. Εgo autem dico vobis, diligite inimi- cos vestros **: admirabilis hic vir innata doctrina præveniens, ipsum opus complevit. Ergo sic loqui- tur: ‹ Si gavisus sum super ruina inimici mei, et dixit cor meum, Euge, audiat same auris mea exse- crationem mean › Tum adjungit : « Foris au- tem non mansit Peregrinus, et ostium meum omni venienti patuit 83, eo quod non alienus esset ab eo qui dixit : « Peregrinus sum, et collegistis me 8. Qualia porro sint, quæ idem sentiat de peccatis, quæ præter voluntatem committuntur, audi eun- dem dicentem: « Quod si nolens ipse peccaverim, et peccatum meum occultaverim, non enim horrui turbulentiam multitudinis, ne enuntiarem in con- spectu eorum : si vero permisi inopem abire sinu vacuo, et manum Domini si non extimui, syngra- pham autem, quam habui adversus quempiam, si non scissam eam reddidi, nihil accipiens a debi- tore 8. Hæc igitur atque hujusmodi erant in iis, qui ante Mosem fuerunt, viris sanctis (de vita enim unius reliquorumn item conjicere vitam licet), pro religione videlicet divinis laudibus celebranda certamina, per quæ et amici Dei, et prophetæ ut exsisterent, digni effecti sunt. Tales autem cum essent, quid illis præcepta Mosis prodesse poterant, quæ vulgaribus atque insolentibus viris descripta et tradita sunt? Ex bis igitur omnibus quod vetu- stissimum primorum Patrum religionis morem, cunctis gentibus Christi verbum denuntiaverit, ma- nifestissime apparet, ne Testamentum Novum aliud esse putemus, quam antiquissimam illam Mosaico- rum temporum religioni conjunctam civilem oratio- nem, ut et vetus pariter, et idem novum possimus clicere : vetus quidem propter ea quæ demonstrata sunt : novum autem propterea, quod longo post in- tervallo quasi hominibus absconditum, rursus per Salvatoris nostri doctrinam revixerit : toto vero hoc medio de quo dictum est tempore, quandiu Novi Testamenti mos, ut homines lateret, et quasi quiete ac silentio teneretur, evenit : Mosis interea lex D ingressa quasi puerilium imperfectorumque ani- marum curatrix quædam, et gubernatrix, aut etian medici cujusdam instar, gravi Ægyptiaco- que morbo laboranti universa Judaeorum na- tioni, ipsis videlicet Abrahæ nepotibus, et ab eo genus trahentibus, qui non quemadmodum primi patres, ita ipsi suam, quæ subsecuta est, imperfe- ctiorem vitam dirigere poterant, tradita est. Nam quia cum Ægyptiis versantes post sanctorum Pa- trum mortem, Ægyptiacorum morum similitudine Job xxx1, 24-25. so ibid. 26. Matth. v, Job xxx1, 33-35. C ss Job xxxı, 29,30. “ Ibid. 32. ss Matth. (5) Ούδ'. Forte legendum οὐκ. Επιτ.
PG 22:57τοῦτόν γέ τοι τὸν μεταξὺ δηλούμενον χρόνον ἕως συνέβαινε λανθάνειν ἀνθρώπους καὶ ὥσπερ ἐφησυχάζειν τὸν τῆς καινῆς διαθήκης τρόπον, ὁ Μωσέως ἐν τῷ μεταξὺ παρεισελθὼν νόμος, οἷά τις νηπίων καὶ ἀτελῶν ψυχῶν ἐπίτροπος καὶ οἰκονόμος ἢ καὶ ἰατρὸς δεινῇ καὶ Αἰγυπτιακῇ νόσῳ τετρυχωμένῳ τῷ παντὶ Ἰουδαίων ἔθνει, αὐτοῖς δὴ τοῖς τοῦ Ἀβραὰμ ἀπογόνοις, μὴ οἵοις τε οὖσιν ὁμοίως τοῖς προπάτορσι κατορθοῦν, τὸν ὑποβεβηκότα καὶ ἀτελῆ βίον παρεδίδου. Ἐπειδὴ γὰρ ἐν τῇ παρ’ Αἰγυπτίοις διατριβῇ οὗτοι μετὰ τὴν τῶν θεοφιλῶν προπατόρων τελευτὴν ταῖς Αἰγυπτιακαῖς ὁμοιοτροπίαις ἀπαχθέντες ἐπὶ τὴν πολύθεον, ὡς ἔφην, δεισιδαιμονίαν ἀποπεπτώκεσαν, ὡς μηδὲν τῶν Αἰγυπτίων πλέον ἔχειν δοκεῖν γεγονέναι δὲ κατὰ πάντα ὁμοίους αὐτοῖς, κατά τε τὴν τῶν εἰδώλων πλάνην ἔν τε τοῖς ἄλλοις ἐγχειρήμασιν· εἰκότως, ὥσπερ ἐκ βυθοῦ κακῶν ἀνιμώμενος αὐτοὺς ὁ Μωσῆς, ἀφίστη μὲν τῆς ἀθέου πολυθεί̈ας, ἀνῆγεν δὲ ἐπὶ τὸν πάντων δημιουργὸν θεόν, πρῶτον ἐκεῖνον βαθμὸν εὐσεβείας ὡς ἐν εἰσαγωγαῖς καὶ προθύροις τῶν τελεωτέρων προβεβλημένος.
πάντων Θεὸν θεραπεύειν παρεκέλευε, διά τινων ἀποῤῥητοτέρων ἰδίᾳ συμβόλων τὴν κατ' αὐτὸν θρη- σκείαν ἐπιτελεῖν νομοθετήσας, ἣν καὶ θαυμασίως τῷ Θείῳ Πνεύματι συνιδὼν οὐκ εἰς ἄπειρον δεῖν περι- έπειν, ὑφ᾽ ἕνα τόπον περιέγραψεν, ὁρίσας μὴ ἀλλα χόσε συντελεῖν τὰ κατ᾽ αὐτὸν νόμιμα ἢ ἐν μόνῳ ἑνὶ τόπῳ· οὗτος δ' ἦν ὁ ἐν Ἱεροσολύμοις· ἔξω δὲ τούτου μηκέτι· ὅθεν εἰς ἔτι καὶ δεῦρο παισὶν Εβραίων οὐ θεμιτὸν ἄλλοτε ἐκτὸς τῆς καθῃρημένης αὐτῶν μη- τροπόλεως οὔτε θύειν κατὰ τὸν νόμον, οὔτε ἱερὸν, · οὔτε θυσιαστήριον ἐγείρειν, ούτε χρίειν ιερέας, οὔτε βασιλέας, οὔτε τὰς κατὰ Μωσέα πανηγύρεις καὶ ἑορτὰς ἐκτελεῖν, οὐ μιασμοῦ καθαίρεσθαι, οὐ πλημ- μελείας ἀπολύεσθαι, οὐ δῶρα τῷ Θεῷ προσφέρειν, οὐχ Ελεοῦσθαι κατὰ τὰ νενομοθετημένα. Διόπερ καὶ τῇ Μωσέως εἰκότως ὑποβέβληνται κατάρᾳ, ἐν μέρει μὲν φυλάττειν τινὰ πειρώμενοι, ἐν δὲ τοῖς ὅλοις παρανο- μούντες, διαρρήδην Μωσέως ἀποφηναμένου· Οτι δὴ ἐπικατάρατος πᾶς, ὃς οὐκ ἐμμενεῖ ἐν πᾶσι τοῖς Εγγεγραμμένοις τῷ νόμῳ, τοῦ ποιῆσαι αὐτά. » Τού- τοις δὲ πᾶσι περιπεπτώκασιν, αὐτοῦ Μωσέως θείῳ Πνεύματι προειληφότος, ὅτι δή, τῆς διὰ Χριστοῦ Και- νῆς Διαθήκης ἀνανεωθείσης, καὶ τοῖς πᾶσιν ἔθνεσι καταγγελθείσης, περιττή τις ἔσται ἡ κατ' αὐτὸν να μοθεσία· ἣν εἰκότως ὑφ' ἕνα τόπον περιώρισεν, ἵνα, εἴποτε τούτου στερηθεῖεν, καὶ ἀποκλεισθεῖεν τῆς οἰ- κείας ἐλευθερίας, μηκέτ' αὐτοῖς ἐξὸν εἴη ἐπὶ τῆς ἀλ λοδαπῆς τὰ κατ' αὐτὸν νόμιμα συντελεῖν, ὡς καὶ ἐξ ἀνάγκης τὴν δευτέραν Διαθήκην τὴν διὰ Χριστοῦ και τηγγελμένην γενέσθαι παραδεκτέον. Αὐτὸ δὴ οὖν τοῦτο Μωσέως προηγορευκότος, ὁμοῦ τε ὁ Χριστὸς ἐπεδή- μει τῷ βίῳ, καὶ τῆς Καινῆς Διαθήκης προεβάλλετο τοῖς ἔθνεσι διδασκαλία, παραχρῆμά τε Ρωμαῖοι τὴν πόλιν ἐλόντες πολιορκίᾳ καθεῖλον τὰ Ἱεροσόλυμα, καὶ τὸν αὐτόθι νεών λέλυτό τε αὐτίκα πᾶσα ἡ Μω- σέως διάταξις, καὶ τὰ τῆς Παλαιᾶς περιῄρητο Διαθή κης, τά τε τῆς ἀρᾶς μετῄει τοὺς παρὰ καιρὸν τὰ Μωσέως πράττειν παρανομοῦντας, εἰς αὐτὰ βιαζο μένους· ἀντεισήγετο δὲ ὁμοῦ καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ τῆς νέας καὶ ἐντελοῦς διδασκαλίας τὰ νόμιμα. Διόπερ εἰ- κότως ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν τοῖς οἰομένοις ἐν μόνῃ τῇ Ἱερουσαλήμ, ἢ ἐν ὄρεσί τισιν ἢ τόποις ἀφ αρισμένοις δεῖν τὸν Θεὸν προσκυνεῖν, φησίν· « Ερχε ται ὥρα, καὶ νῦν ἐστιν, ὅτε οἱ ἀληθινοὶ προσκυνηταί προσκυνήσουσιν οὔτε ἐν τῷ ὄρει τούτῳ, οὔτε ἐν Ἱε ρουσαλὴμ τῷ Πατρί· πνεῦμα γὰρ ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν, ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνείν. » Καὶ ταῦτα φήσαντος, παραχρῆμα καὶ οὐκ εἰς μακρὸν πολιορκηθέντων τῶν Ἱεροσολύμων, τοῦ τ' αὐτόθι ἁγιάσματος, καὶ τοῦ πρὸς αὐτῷ θυσια στηρίου, τῆς τε κατὰ Μωσέα λατρείας κατὰ τὴν αὐτ τοῦ Μωσέως διάταξιν περιῃρημένης, ἀνέφανεν εἰς πάντας ἀνθρώπους καὶ ἐξέλαμψεν ἡ ἀρχέτυπος τῶν πρὸ Μωσέως θεοφιλῶν ἀνδρῶν εὐσέβεια, ἥ τε δι' αὐτῆς πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐπηγγελμένη εὐλογία ἀπὸ τοῦ πρώτου βαθμοῦ καὶ ἀπὸ τῆς πρώτης στοιχειώσεως τῆς κατὰ Μωσέα λατρείας ἐπὶ τὸν κρείττονα καὶ τελειότερον Β DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. A allecti erant, et in muitorum deorum, ut dixi, su- Deut. xxvi, 26. perstitionem deciderant, adeo quidem, ut Ægyptiis amplius nihil habere, et illis in omnibus similes, tum in errore simulacrorum, tum in aliis quoque facinoribus evasisse viderentur: merito quasi ex profundo malorum ipsos hauriens Moses, ab impia deorum multitudine amovit, et ad opificem universi Deum reduxit, perfectiorum illorum vitam, quasi in ingressibus et vestibulis, pro primo gradu pie- tatis objiciens. Deinde non occidere, non mochari, non furari, non pejerare, non mares in maribus insanire, non matribus, non sororibus, non filiabus misceri : nec alia hujusmodi quæcunque impune ab illorum temporum hominibus committi poterant, permisit : acceptam vero ex immiti et fera vita, p rationi magis conjunctam, bonisque innitentem le- gibus, per illa tempora civilem institutionen pri- mus in terris scripto commendavit, qui sane mos omnibus hominibus nondum satis notus erat. Deinde quasi imperfectis illis, simulacrorum cultu inter- dicto, per quædam arcana seorsum signa, aut re- ligionem quam ipse probabat complecterentur, edi- cens, sacrificiis et quibusdam corporalibus cære- moniis, unum supra omnia Deum ut colerent, præ- cepit; quam sane religionem cum admirabiliter di- vino monitus spiritu, non in perpetuum servari oportere intelligeret: unum duntaxat circumscri- psit locum, addito præcepto, ne usquam alibi eos, qui ab ipso tradebantur ritus, quam certo illɔ in loco perficerent: hic autem erat Hierosolymis, ex- C tra hunc vero neutiquam : ex quo adhuc Hebrais nefas est, extra ipsorum eversam metropolim us- quam, aut ex lege sacrificare, aut fanum, aramve erigere, aut sacerdotes regesve inungere, aut cele- britates solenniaque per Mosem instituta perficere: non ab aliqua immunditie purgari, non solvi a pec- cato, non offerre Deo munera, non ad propitiandum aliquid facere ex legibus. Quocirca in Mosis exse- crationem merito relapsi intelliguntur, quippe cum in parte quidem observare nonnulla conentur, in universo autem a legibus suis aberrent, ipsc plane Mose pronuntiante atque affirmante: Quod exsecrabilis sit omnis quicunque non stet omnibus quæ scripta sunt in lege, ut ea faciat "., Lapsi autem jam sunt in hæc omnia, cum et ipse Moses divino Spiritu afflatus, providerit novo per Christum instaurato Testamento, universisque gentibus nun- tiato, supervacuam futuram esse, quæ ab ipso po- sita est, legum observationem, quam uno duntaxat loco, merito terminavit, ut si quando ex eo loco pellerentur, et patriam libertatem amitterent, non amplius illis fas esset, quas ipse posuisset, leges aut ritus servare : ut jam confitendum sit, alterum te- stamentum quod per Christum sit denuntiatum, necessario esse introductum. Cum itaque Moses hoc ipsum futurum esse prædixisset, moxque et Chri- stus vitæ hujus peregrinationem explevisset, et pa- D
ἔπειτα οὐ φονεύειν, οὐ μοιχεύειν, οὐ κλέπτειν, οὐκ ἐπιορκεῖν, οὐκ ἄρρενας ἄρρεσιν ἐπιμαίνεσθαι, οὐ μητράσιν οὐκ ἀδελφαῖς οὐ θυγατράσιν ἐπιμίγνυσθαι, οὐδ’ ὅσα τοιαῦτα τοῖς τότε πράττειν ἐξῆν ἀφόβως συνεχώρει. παραλαβὼν δὲ ἐξ ἀνημέρου καὶ θηριώδους βίου, λογικωτέραν καὶ εὔνομον ἐν τοῖς τότε χρόνοις πολιτείαν πρῶτος ἐπὶ γῆς διὰ γραφῆς συνεστήσατο, οὔπω· τότε πᾶσιν ἀνθρώποις ἐκφανοῦς ὄντος οὐδὲ τοῦ τοιουδὶ τρόπου. εἶτα δὲ ὡς ἂν ἀτελέσιν ἀπειπὼν τὴν εἰδωλολατρίαν, θυσίαις καί τισι σωματικωτέροις τὸν ἕνα καὶ ἐπὶ πάντων θεὸν θεραπεύειν παρεκέλευεν, διά τινων ἀπορρητοτέρων ἢ διὰ συμβόλων τὴν κατ’ αὐτὸν θρησκείαν ἐπιτελεῖν νομοθετήσας. ἣν καὶ θαυμασίως τῷ θείῳ πνεύματι συνιδὼν οὐκ εἰς ἄπειρον δεῖν περιέπειν, ὑφ’ ἕνα τόπον περιέγραψεν, ὁρίσας μὴ ἀλλαχόσε συντελεῖν τὰ κατ’ αὐτὸν νόμιμα ἢ ἐν μόνῳ ἑνὶ τόπῳ, οὗτος δ’ ἦν ὁ ἐν Ἱεροσολύμοις, ἔξω δὲ τούτου μηκέτι.
πάντων Θεὸν θεραπεύειν παρεκέλευε, διά τινων ἀποῤῥητοτέρων ἰδίᾳ συμβόλων τὴν κατ' αὐτὸν θρη- σκείαν ἐπιτελεῖν νομοθετήσας, ἣν καὶ θαυμασίως τῷ Θείῳ Πνεύματι συνιδὼν οὐκ εἰς ἄπειρον δεῖν περι- έπειν, ὑφ᾽ ἕνα τόπον περιέγραψεν, ὁρίσας μὴ ἀλλα χόσε συντελεῖν τὰ κατ᾽ αὐτὸν νόμιμα ἢ ἐν μόνῳ ἑνὶ τόπῳ· οὗτος δ' ἦν ὁ ἐν Ἱεροσολύμοις· ἔξω δὲ τούτου μηκέτι· ὅθεν εἰς ἔτι καὶ δεῦρο παισὶν Εβραίων οὐ θεμιτὸν ἄλλοτε ἐκτὸς τῆς καθῃρημένης αὐτῶν μη- τροπόλεως οὔτε θύειν κατὰ τὸν νόμον, οὔτε ἱερὸν, · οὔτε θυσιαστήριον ἐγείρειν, ούτε χρίειν ιερέας, οὔτε βασιλέας, οὔτε τὰς κατὰ Μωσέα πανηγύρεις καὶ ἑορτὰς ἐκτελεῖν, οὐ μιασμοῦ καθαίρεσθαι, οὐ πλημ- μελείας ἀπολύεσθαι, οὐ δῶρα τῷ Θεῷ προσφέρειν, οὐχ Ελεοῦσθαι κατὰ τὰ νενομοθετημένα. Διόπερ καὶ τῇ Μωσέως εἰκότως ὑποβέβληνται κατάρᾳ, ἐν μέρει μὲν φυλάττειν τινὰ πειρώμενοι, ἐν δὲ τοῖς ὅλοις παρανο- μούντες, διαρρήδην Μωσέως ἀποφηναμένου· Οτι δὴ ἐπικατάρατος πᾶς, ὃς οὐκ ἐμμενεῖ ἐν πᾶσι τοῖς Εγγεγραμμένοις τῷ νόμῳ, τοῦ ποιῆσαι αὐτά. » Τού- τοις δὲ πᾶσι περιπεπτώκασιν, αὐτοῦ Μωσέως θείῳ Πνεύματι προειληφότος, ὅτι δή, τῆς διὰ Χριστοῦ Και- νῆς Διαθήκης ἀνανεωθείσης, καὶ τοῖς πᾶσιν ἔθνεσι καταγγελθείσης, περιττή τις ἔσται ἡ κατ' αὐτὸν να μοθεσία· ἣν εἰκότως ὑφ' ἕνα τόπον περιώρισεν, ἵνα, εἴποτε τούτου στερηθεῖεν, καὶ ἀποκλεισθεῖεν τῆς οἰ- κείας ἐλευθερίας, μηκέτ' αὐτοῖς ἐξὸν εἴη ἐπὶ τῆς ἀλ λοδαπῆς τὰ κατ' αὐτὸν νόμιμα συντελεῖν, ὡς καὶ ἐξ ἀνάγκης τὴν δευτέραν Διαθήκην τὴν διὰ Χριστοῦ και τηγγελμένην γενέσθαι παραδεκτέον. Αὐτὸ δὴ οὖν τοῦτο Μωσέως προηγορευκότος, ὁμοῦ τε ὁ Χριστὸς ἐπεδή- μει τῷ βίῳ, καὶ τῆς Καινῆς Διαθήκης προεβάλλετο τοῖς ἔθνεσι διδασκαλία, παραχρῆμά τε Ρωμαῖοι τὴν πόλιν ἐλόντες πολιορκίᾳ καθεῖλον τὰ Ἱεροσόλυμα, καὶ τὸν αὐτόθι νεών λέλυτό τε αὐτίκα πᾶσα ἡ Μω- σέως διάταξις, καὶ τὰ τῆς Παλαιᾶς περιῄρητο Διαθή κης, τά τε τῆς ἀρᾶς μετῄει τοὺς παρὰ καιρὸν τὰ Μωσέως πράττειν παρανομοῦντας, εἰς αὐτὰ βιαζο μένους· ἀντεισήγετο δὲ ὁμοῦ καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ τῆς νέας καὶ ἐντελοῦς διδασκαλίας τὰ νόμιμα. Διόπερ εἰ- κότως ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν τοῖς οἰομένοις ἐν μόνῃ τῇ Ἱερουσαλήμ, ἢ ἐν ὄρεσί τισιν ἢ τόποις ἀφ αρισμένοις δεῖν τὸν Θεὸν προσκυνεῖν, φησίν· « Ερχε ται ὥρα, καὶ νῦν ἐστιν, ὅτε οἱ ἀληθινοὶ προσκυνηταί προσκυνήσουσιν οὔτε ἐν τῷ ὄρει τούτῳ, οὔτε ἐν Ἱε ρουσαλὴμ τῷ Πατρί· πνεῦμα γὰρ ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν, ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνείν. » Καὶ ταῦτα φήσαντος, παραχρῆμα καὶ οὐκ εἰς μακρὸν πολιορκηθέντων τῶν Ἱεροσολύμων, τοῦ τ' αὐτόθι ἁγιάσματος, καὶ τοῦ πρὸς αὐτῷ θυσια στηρίου, τῆς τε κατὰ Μωσέα λατρείας κατὰ τὴν αὐτ τοῦ Μωσέως διάταξιν περιῃρημένης, ἀνέφανεν εἰς πάντας ἀνθρώπους καὶ ἐξέλαμψεν ἡ ἀρχέτυπος τῶν πρὸ Μωσέως θεοφιλῶν ἀνδρῶν εὐσέβεια, ἥ τε δι' αὐτῆς πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐπηγγελμένη εὐλογία ἀπὸ τοῦ πρώτου βαθμοῦ καὶ ἀπὸ τῆς πρώτης στοιχειώσεως τῆς κατὰ Μωσέα λατρείας ἐπὶ τὸν κρείττονα καὶ τελειότερον Β DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. A allecti erant, et in muitorum deorum, ut dixi, su- Deut. xxvi, 26. perstitionem deciderant, adeo quidem, ut Ægyptiis amplius nihil habere, et illis in omnibus similes, tum in errore simulacrorum, tum in aliis quoque facinoribus evasisse viderentur: merito quasi ex profundo malorum ipsos hauriens Moses, ab impia deorum multitudine amovit, et ad opificem universi Deum reduxit, perfectiorum illorum vitam, quasi in ingressibus et vestibulis, pro primo gradu pie- tatis objiciens. Deinde non occidere, non mochari, non furari, non pejerare, non mares in maribus insanire, non matribus, non sororibus, non filiabus misceri : nec alia hujusmodi quæcunque impune ab illorum temporum hominibus committi poterant, permisit : acceptam vero ex immiti et fera vita, p rationi magis conjunctam, bonisque innitentem le- gibus, per illa tempora civilem institutionen pri- mus in terris scripto commendavit, qui sane mos omnibus hominibus nondum satis notus erat. Deinde quasi imperfectis illis, simulacrorum cultu inter- dicto, per quædam arcana seorsum signa, aut re- ligionem quam ipse probabat complecterentur, edi- cens, sacrificiis et quibusdam corporalibus cære- moniis, unum supra omnia Deum ut colerent, præ- cepit; quam sane religionem cum admirabiliter di- vino monitus spiritu, non in perpetuum servari oportere intelligeret: unum duntaxat circumscri- psit locum, addito præcepto, ne usquam alibi eos, qui ab ipso tradebantur ritus, quam certo illɔ in loco perficerent: hic autem erat Hierosolymis, ex- C tra hunc vero neutiquam : ex quo adhuc Hebrais nefas est, extra ipsorum eversam metropolim us- quam, aut ex lege sacrificare, aut fanum, aramve erigere, aut sacerdotes regesve inungere, aut cele- britates solenniaque per Mosem instituta perficere: non ab aliqua immunditie purgari, non solvi a pec- cato, non offerre Deo munera, non ad propitiandum aliquid facere ex legibus. Quocirca in Mosis exse- crationem merito relapsi intelliguntur, quippe cum in parte quidem observare nonnulla conentur, in universo autem a legibus suis aberrent, ipsc plane Mose pronuntiante atque affirmante: Quod exsecrabilis sit omnis quicunque non stet omnibus quæ scripta sunt in lege, ut ea faciat "., Lapsi autem jam sunt in hæc omnia, cum et ipse Moses divino Spiritu afflatus, providerit novo per Christum instaurato Testamento, universisque gentibus nun- tiato, supervacuam futuram esse, quæ ab ipso po- sita est, legum observationem, quam uno duntaxat loco, merito terminavit, ut si quando ex eo loco pellerentur, et patriam libertatem amitterent, non amplius illis fas esset, quas ipse posuisset, leges aut ritus servare : ut jam confitendum sit, alterum te- stamentum quod per Christum sit denuntiatum, necessario esse introductum. Cum itaque Moses hoc ipsum futurum esse prædixisset, moxque et Chri- stus vitæ hujus peregrinationem explevisset, et pa- D
ὅθεν εἰς ἔτι καὶ δεῦρο παισὶν Ἑβραίων οὐ θεμιτὸν ἄλλοσε ἐκτὸς τῆς καθῃρημένης αὐτῶν μητροπόλεως οὔτε θύειν κατὰ τὸν νόμον, οὔτε ἱερὸν οὔτε θυσιαστήριον ἐγείρειν, οὔτε χρίειν ἱερέας οὔτε βασιλέας, οὔτε τὰς κατὰ Μωσέα πανηγύρεις καὶ ἑορτὰς ἐκτελεῖν, οὐ μιασμοῦ καθαίρεσθαι, οὐ πλημμελείας ἀπολύεσθαι, οὐ δῶρα τῷ θεῷ προσφέρειν, οὐχ ἱλεοῦσθαι κατὰ τὰ νενομοθετημένα. διόπερ καὶ τῇ Μωσέως εἰκότως ὑποβέβληνται κατάρᾳ, ἐν μέρει μὲν φυλάττειν τινὰ πειρώμενοι, ἐν δὲ τοῖς ὅλοις παρανομοῦντες, διαρρήδην Μωσέως ἀποφηναμένου· «ὅτι δὴ ἐπικατάρατος πᾶς, ὃς οὐκ ἐμμενεῖ ἐν πᾶσι τοῖς ἐγγεγραμμένοις τοῦ νόμου, τοῦ ποιῆσαι αὐτά».
πάντων Θεὸν θεραπεύειν παρεκέλευε, διά τινων ἀποῤῥητοτέρων ἰδίᾳ συμβόλων τὴν κατ' αὐτὸν θρη- σκείαν ἐπιτελεῖν νομοθετήσας, ἣν καὶ θαυμασίως τῷ Θείῳ Πνεύματι συνιδὼν οὐκ εἰς ἄπειρον δεῖν περι- έπειν, ὑφ᾽ ἕνα τόπον περιέγραψεν, ὁρίσας μὴ ἀλλα χόσε συντελεῖν τὰ κατ᾽ αὐτὸν νόμιμα ἢ ἐν μόνῳ ἑνὶ τόπῳ· οὗτος δ' ἦν ὁ ἐν Ἱεροσολύμοις· ἔξω δὲ τούτου μηκέτι· ὅθεν εἰς ἔτι καὶ δεῦρο παισὶν Εβραίων οὐ θεμιτὸν ἄλλοτε ἐκτὸς τῆς καθῃρημένης αὐτῶν μη- τροπόλεως οὔτε θύειν κατὰ τὸν νόμον, οὔτε ἱερὸν, · οὔτε θυσιαστήριον ἐγείρειν, ούτε χρίειν ιερέας, οὔτε βασιλέας, οὔτε τὰς κατὰ Μωσέα πανηγύρεις καὶ ἑορτὰς ἐκτελεῖν, οὐ μιασμοῦ καθαίρεσθαι, οὐ πλημ- μελείας ἀπολύεσθαι, οὐ δῶρα τῷ Θεῷ προσφέρειν, οὐχ Ελεοῦσθαι κατὰ τὰ νενομοθετημένα. Διόπερ καὶ τῇ Μωσέως εἰκότως ὑποβέβληνται κατάρᾳ, ἐν μέρει μὲν φυλάττειν τινὰ πειρώμενοι, ἐν δὲ τοῖς ὅλοις παρανο- μούντες, διαρρήδην Μωσέως ἀποφηναμένου· Οτι δὴ ἐπικατάρατος πᾶς, ὃς οὐκ ἐμμενεῖ ἐν πᾶσι τοῖς Εγγεγραμμένοις τῷ νόμῳ, τοῦ ποιῆσαι αὐτά. » Τού- τοις δὲ πᾶσι περιπεπτώκασιν, αὐτοῦ Μωσέως θείῳ Πνεύματι προειληφότος, ὅτι δή, τῆς διὰ Χριστοῦ Και- νῆς Διαθήκης ἀνανεωθείσης, καὶ τοῖς πᾶσιν ἔθνεσι καταγγελθείσης, περιττή τις ἔσται ἡ κατ' αὐτὸν να μοθεσία· ἣν εἰκότως ὑφ' ἕνα τόπον περιώρισεν, ἵνα, εἴποτε τούτου στερηθεῖεν, καὶ ἀποκλεισθεῖεν τῆς οἰ- κείας ἐλευθερίας, μηκέτ' αὐτοῖς ἐξὸν εἴη ἐπὶ τῆς ἀλ λοδαπῆς τὰ κατ' αὐτὸν νόμιμα συντελεῖν, ὡς καὶ ἐξ ἀνάγκης τὴν δευτέραν Διαθήκην τὴν διὰ Χριστοῦ και τηγγελμένην γενέσθαι παραδεκτέον. Αὐτὸ δὴ οὖν τοῦτο Μωσέως προηγορευκότος, ὁμοῦ τε ὁ Χριστὸς ἐπεδή- μει τῷ βίῳ, καὶ τῆς Καινῆς Διαθήκης προεβάλλετο τοῖς ἔθνεσι διδασκαλία, παραχρῆμά τε Ρωμαῖοι τὴν πόλιν ἐλόντες πολιορκίᾳ καθεῖλον τὰ Ἱεροσόλυμα, καὶ τὸν αὐτόθι νεών λέλυτό τε αὐτίκα πᾶσα ἡ Μω- σέως διάταξις, καὶ τὰ τῆς Παλαιᾶς περιῄρητο Διαθή κης, τά τε τῆς ἀρᾶς μετῄει τοὺς παρὰ καιρὸν τὰ Μωσέως πράττειν παρανομοῦντας, εἰς αὐτὰ βιαζο μένους· ἀντεισήγετο δὲ ὁμοῦ καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ τῆς νέας καὶ ἐντελοῦς διδασκαλίας τὰ νόμιμα. Διόπερ εἰ- κότως ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν τοῖς οἰομένοις ἐν μόνῃ τῇ Ἱερουσαλήμ, ἢ ἐν ὄρεσί τισιν ἢ τόποις ἀφ αρισμένοις δεῖν τὸν Θεὸν προσκυνεῖν, φησίν· « Ερχε ται ὥρα, καὶ νῦν ἐστιν, ὅτε οἱ ἀληθινοὶ προσκυνηταί προσκυνήσουσιν οὔτε ἐν τῷ ὄρει τούτῳ, οὔτε ἐν Ἱε ρουσαλὴμ τῷ Πατρί· πνεῦμα γὰρ ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν, ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνείν. » Καὶ ταῦτα φήσαντος, παραχρῆμα καὶ οὐκ εἰς μακρὸν πολιορκηθέντων τῶν Ἱεροσολύμων, τοῦ τ' αὐτόθι ἁγιάσματος, καὶ τοῦ πρὸς αὐτῷ θυσια στηρίου, τῆς τε κατὰ Μωσέα λατρείας κατὰ τὴν αὐτ τοῦ Μωσέως διάταξιν περιῃρημένης, ἀνέφανεν εἰς πάντας ἀνθρώπους καὶ ἐξέλαμψεν ἡ ἀρχέτυπος τῶν πρὸ Μωσέως θεοφιλῶν ἀνδρῶν εὐσέβεια, ἥ τε δι' αὐτῆς πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐπηγγελμένη εὐλογία ἀπὸ τοῦ πρώτου βαθμοῦ καὶ ἀπὸ τῆς πρώτης στοιχειώσεως τῆς κατὰ Μωσέα λατρείας ἐπὶ τὸν κρείττονα καὶ τελειότερον Β DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. A allecti erant, et in muitorum deorum, ut dixi, su- Deut. xxvi, 26. perstitionem deciderant, adeo quidem, ut Ægyptiis amplius nihil habere, et illis in omnibus similes, tum in errore simulacrorum, tum in aliis quoque facinoribus evasisse viderentur: merito quasi ex profundo malorum ipsos hauriens Moses, ab impia deorum multitudine amovit, et ad opificem universi Deum reduxit, perfectiorum illorum vitam, quasi in ingressibus et vestibulis, pro primo gradu pie- tatis objiciens. Deinde non occidere, non mochari, non furari, non pejerare, non mares in maribus insanire, non matribus, non sororibus, non filiabus misceri : nec alia hujusmodi quæcunque impune ab illorum temporum hominibus committi poterant, permisit : acceptam vero ex immiti et fera vita, p rationi magis conjunctam, bonisque innitentem le- gibus, per illa tempora civilem institutionen pri- mus in terris scripto commendavit, qui sane mos omnibus hominibus nondum satis notus erat. Deinde quasi imperfectis illis, simulacrorum cultu inter- dicto, per quædam arcana seorsum signa, aut re- ligionem quam ipse probabat complecterentur, edi- cens, sacrificiis et quibusdam corporalibus cære- moniis, unum supra omnia Deum ut colerent, præ- cepit; quam sane religionem cum admirabiliter di- vino monitus spiritu, non in perpetuum servari oportere intelligeret: unum duntaxat circumscri- psit locum, addito præcepto, ne usquam alibi eos, qui ab ipso tradebantur ritus, quam certo illɔ in loco perficerent: hic autem erat Hierosolymis, ex- C tra hunc vero neutiquam : ex quo adhuc Hebrais nefas est, extra ipsorum eversam metropolim us- quam, aut ex lege sacrificare, aut fanum, aramve erigere, aut sacerdotes regesve inungere, aut cele- britates solenniaque per Mosem instituta perficere: non ab aliqua immunditie purgari, non solvi a pec- cato, non offerre Deo munera, non ad propitiandum aliquid facere ex legibus. Quocirca in Mosis exse- crationem merito relapsi intelliguntur, quippe cum in parte quidem observare nonnulla conentur, in universo autem a legibus suis aberrent, ipsc plane Mose pronuntiante atque affirmante: Quod exsecrabilis sit omnis quicunque non stet omnibus quæ scripta sunt in lege, ut ea faciat "., Lapsi autem jam sunt in hæc omnia, cum et ipse Moses divino Spiritu afflatus, providerit novo per Christum instaurato Testamento, universisque gentibus nun- tiato, supervacuam futuram esse, quæ ab ipso po- sita est, legum observationem, quam uno duntaxat loco, merito terminavit, ut si quando ex eo loco pellerentur, et patriam libertatem amitterent, non amplius illis fas esset, quas ipse posuisset, leges aut ritus servare : ut jam confitendum sit, alterum te- stamentum quod per Christum sit denuntiatum, necessario esse introductum. Cum itaque Moses hoc ipsum futurum esse prædixisset, moxque et Chri- stus vitæ hujus peregrinationem explevisset, et pa- D
Τούτοις δὲ πᾶσι περιπεπτώκασιν, (αὐτοῦ Μωσέως θείῳ πνεύματι προειληφότος), ὅτι δὴ τῆς διὰ Χριστοῦ καινῆς διαθήκης ἀνανεωθείσης καὶ τοῖς πᾶσιν ἔθνεσι καταγγελθείσης περιττή τις ἔσται ἡ κατ’ αὐτὸν νομοθεσία, ἣν εἰκότως ὑφ’ ἕνα τόπον περιώρισεν, ἵνα, εἴ ποτε τούτου στερηθεῖεν καὶ ἀποκλεισθεῖεν τῆς οἰκείας ἐλευθερίας, μηκέτ’ αὐτοῖς ἐξὸν εἴη ἐπὶ τῆς ἀλλοδαπῆς τὰ κατ’ αὐτὸν νόμιμα συντελεῖν, ὡς ἐξ ἀνάγκης τὴν δευτέραν διαθήκην τὴν διὰ Χριστοῦ κατηγγελμένην γενέσθαι παραδεκτέον. αὐτὸ δὴ οὖν τοῦτο Μωσέως προηγορευκότος ὁμοῦ τε ὁ Χριστὸς ἐπεδήμει τῷ βίῳ καὶ τῆς καινῆς διαθήκης προεβάλλετο πᾶσι τοῖς ἔθνεσι διδασκαλία, παραχρῆμά τε Ῥωμαῖοι τὴν πόλιν ἑλόντες πολιορκίᾳ καθεῖλον [τὰ Ἱεροσόλυμα] καὶ τὸν αὐτόθι νεών· λέλυτό τε αὐτίκα πᾶσα ἡ Μωσέως διάταξις, καὶ τὰ τῆς παλαιᾶς περιῄρητο διαθήκης, τά τε τῆς ἀρᾶς μετῄει τοὺς παρὰ καιρὸν τὰ Μωσέως πράττειν, παρανομοῦντας εἰς αὐτά, βιαζομένους· ἀντεισήγετο δὲ ὁμοῦ καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ τῆς νέας καὶ ἐντελοῦς διδασκαλίας τὰ νόμιμα.
πάντων Θεὸν θεραπεύειν παρεκέλευε, διά τινων ἀποῤῥητοτέρων ἰδίᾳ συμβόλων τὴν κατ' αὐτὸν θρη- σκείαν ἐπιτελεῖν νομοθετήσας, ἣν καὶ θαυμασίως τῷ Θείῳ Πνεύματι συνιδὼν οὐκ εἰς ἄπειρον δεῖν περι- έπειν, ὑφ᾽ ἕνα τόπον περιέγραψεν, ὁρίσας μὴ ἀλλα χόσε συντελεῖν τὰ κατ᾽ αὐτὸν νόμιμα ἢ ἐν μόνῳ ἑνὶ τόπῳ· οὗτος δ' ἦν ὁ ἐν Ἱεροσολύμοις· ἔξω δὲ τούτου μηκέτι· ὅθεν εἰς ἔτι καὶ δεῦρο παισὶν Εβραίων οὐ θεμιτὸν ἄλλοτε ἐκτὸς τῆς καθῃρημένης αὐτῶν μη- τροπόλεως οὔτε θύειν κατὰ τὸν νόμον, οὔτε ἱερὸν, · οὔτε θυσιαστήριον ἐγείρειν, ούτε χρίειν ιερέας, οὔτε βασιλέας, οὔτε τὰς κατὰ Μωσέα πανηγύρεις καὶ ἑορτὰς ἐκτελεῖν, οὐ μιασμοῦ καθαίρεσθαι, οὐ πλημ- μελείας ἀπολύεσθαι, οὐ δῶρα τῷ Θεῷ προσφέρειν, οὐχ Ελεοῦσθαι κατὰ τὰ νενομοθετημένα. Διόπερ καὶ τῇ Μωσέως εἰκότως ὑποβέβληνται κατάρᾳ, ἐν μέρει μὲν φυλάττειν τινὰ πειρώμενοι, ἐν δὲ τοῖς ὅλοις παρανο- μούντες, διαρρήδην Μωσέως ἀποφηναμένου· Οτι δὴ ἐπικατάρατος πᾶς, ὃς οὐκ ἐμμενεῖ ἐν πᾶσι τοῖς Εγγεγραμμένοις τῷ νόμῳ, τοῦ ποιῆσαι αὐτά. » Τού- τοις δὲ πᾶσι περιπεπτώκασιν, αὐτοῦ Μωσέως θείῳ Πνεύματι προειληφότος, ὅτι δή, τῆς διὰ Χριστοῦ Και- νῆς Διαθήκης ἀνανεωθείσης, καὶ τοῖς πᾶσιν ἔθνεσι καταγγελθείσης, περιττή τις ἔσται ἡ κατ' αὐτὸν να μοθεσία· ἣν εἰκότως ὑφ' ἕνα τόπον περιώρισεν, ἵνα, εἴποτε τούτου στερηθεῖεν, καὶ ἀποκλεισθεῖεν τῆς οἰ- κείας ἐλευθερίας, μηκέτ' αὐτοῖς ἐξὸν εἴη ἐπὶ τῆς ἀλ λοδαπῆς τὰ κατ' αὐτὸν νόμιμα συντελεῖν, ὡς καὶ ἐξ ἀνάγκης τὴν δευτέραν Διαθήκην τὴν διὰ Χριστοῦ και τηγγελμένην γενέσθαι παραδεκτέον. Αὐτὸ δὴ οὖν τοῦτο Μωσέως προηγορευκότος, ὁμοῦ τε ὁ Χριστὸς ἐπεδή- μει τῷ βίῳ, καὶ τῆς Καινῆς Διαθήκης προεβάλλετο τοῖς ἔθνεσι διδασκαλία, παραχρῆμά τε Ρωμαῖοι τὴν πόλιν ἐλόντες πολιορκίᾳ καθεῖλον τὰ Ἱεροσόλυμα, καὶ τὸν αὐτόθι νεών λέλυτό τε αὐτίκα πᾶσα ἡ Μω- σέως διάταξις, καὶ τὰ τῆς Παλαιᾶς περιῄρητο Διαθή κης, τά τε τῆς ἀρᾶς μετῄει τοὺς παρὰ καιρὸν τὰ Μωσέως πράττειν παρανομοῦντας, εἰς αὐτὰ βιαζο μένους· ἀντεισήγετο δὲ ὁμοῦ καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ τῆς νέας καὶ ἐντελοῦς διδασκαλίας τὰ νόμιμα. Διόπερ εἰ- κότως ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν τοῖς οἰομένοις ἐν μόνῃ τῇ Ἱερουσαλήμ, ἢ ἐν ὄρεσί τισιν ἢ τόποις ἀφ αρισμένοις δεῖν τὸν Θεὸν προσκυνεῖν, φησίν· « Ερχε ται ὥρα, καὶ νῦν ἐστιν, ὅτε οἱ ἀληθινοὶ προσκυνηταί προσκυνήσουσιν οὔτε ἐν τῷ ὄρει τούτῳ, οὔτε ἐν Ἱε ρουσαλὴμ τῷ Πατρί· πνεῦμα γὰρ ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν, ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνείν. » Καὶ ταῦτα φήσαντος, παραχρῆμα καὶ οὐκ εἰς μακρὸν πολιορκηθέντων τῶν Ἱεροσολύμων, τοῦ τ' αὐτόθι ἁγιάσματος, καὶ τοῦ πρὸς αὐτῷ θυσια στηρίου, τῆς τε κατὰ Μωσέα λατρείας κατὰ τὴν αὐτ τοῦ Μωσέως διάταξιν περιῃρημένης, ἀνέφανεν εἰς πάντας ἀνθρώπους καὶ ἐξέλαμψεν ἡ ἀρχέτυπος τῶν πρὸ Μωσέως θεοφιλῶν ἀνδρῶν εὐσέβεια, ἥ τε δι' αὐτῆς πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐπηγγελμένη εὐλογία ἀπὸ τοῦ πρώτου βαθμοῦ καὶ ἀπὸ τῆς πρώτης στοιχειώσεως τῆς κατὰ Μωσέα λατρείας ἐπὶ τὸν κρείττονα καὶ τελειότερον Β DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. A allecti erant, et in muitorum deorum, ut dixi, su- Deut. xxvi, 26. perstitionem deciderant, adeo quidem, ut Ægyptiis amplius nihil habere, et illis in omnibus similes, tum in errore simulacrorum, tum in aliis quoque facinoribus evasisse viderentur: merito quasi ex profundo malorum ipsos hauriens Moses, ab impia deorum multitudine amovit, et ad opificem universi Deum reduxit, perfectiorum illorum vitam, quasi in ingressibus et vestibulis, pro primo gradu pie- tatis objiciens. Deinde non occidere, non mochari, non furari, non pejerare, non mares in maribus insanire, non matribus, non sororibus, non filiabus misceri : nec alia hujusmodi quæcunque impune ab illorum temporum hominibus committi poterant, permisit : acceptam vero ex immiti et fera vita, p rationi magis conjunctam, bonisque innitentem le- gibus, per illa tempora civilem institutionen pri- mus in terris scripto commendavit, qui sane mos omnibus hominibus nondum satis notus erat. Deinde quasi imperfectis illis, simulacrorum cultu inter- dicto, per quædam arcana seorsum signa, aut re- ligionem quam ipse probabat complecterentur, edi- cens, sacrificiis et quibusdam corporalibus cære- moniis, unum supra omnia Deum ut colerent, præ- cepit; quam sane religionem cum admirabiliter di- vino monitus spiritu, non in perpetuum servari oportere intelligeret: unum duntaxat circumscri- psit locum, addito præcepto, ne usquam alibi eos, qui ab ipso tradebantur ritus, quam certo illɔ in loco perficerent: hic autem erat Hierosolymis, ex- C tra hunc vero neutiquam : ex quo adhuc Hebrais nefas est, extra ipsorum eversam metropolim us- quam, aut ex lege sacrificare, aut fanum, aramve erigere, aut sacerdotes regesve inungere, aut cele- britates solenniaque per Mosem instituta perficere: non ab aliqua immunditie purgari, non solvi a pec- cato, non offerre Deo munera, non ad propitiandum aliquid facere ex legibus. Quocirca in Mosis exse- crationem merito relapsi intelliguntur, quippe cum in parte quidem observare nonnulla conentur, in universo autem a legibus suis aberrent, ipsc plane Mose pronuntiante atque affirmante: Quod exsecrabilis sit omnis quicunque non stet omnibus quæ scripta sunt in lege, ut ea faciat "., Lapsi autem jam sunt in hæc omnia, cum et ipse Moses divino Spiritu afflatus, providerit novo per Christum instaurato Testamento, universisque gentibus nun- tiato, supervacuam futuram esse, quæ ab ipso po- sita est, legum observationem, quam uno duntaxat loco, merito terminavit, ut si quando ex eo loco pellerentur, et patriam libertatem amitterent, non amplius illis fas esset, quas ipse posuisset, leges aut ritus servare : ut jam confitendum sit, alterum te- stamentum quod per Christum sit denuntiatum, necessario esse introductum. Cum itaque Moses hoc ipsum futurum esse prædixisset, moxque et Chri- stus vitæ hujus peregrinationem explevisset, et pa- D
PG 22:59διόπερ εἰκότως ὁ σωτὴρ καὶ κύριος τοῖς οἰομένοις ἐν μόνῃ τῇ Ἱερουσαλὴμ ἢ ἐν ὄρεσί τισιν ἢ τόποις ἀφωρισμένοις δεῖν τὸν θεὸν προσκυνεῖν φησιν· «ἔρχεται ὥρα, καὶ νῦν ἐστιν, ὅτε οἱ ἀληθινοὶ προσκυνηταὶ προσκυνήσουσιν οὔτε ἐν τῷ ὄρει τούτῳ οὔτε ἐν Ἱερουσαλὴμ τῷ πατρί· πνεῦμα γὰρ ὁ θεός, καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν». Καὶ ταῦτα φήσαντος, παραχρῆμα καὶ οὐκ εἰς μακρὸν πολιορκηθέντων τῶν Ἱεροσολύμων, τοῦ τ’ αὐτόθι ἁγιάσματος καὶ τοῦ πρὸς αὐτῷ θυσιαστηρίου τῆς τε κατὰ Μωσέα λατρείας κατὰ τὴν αὐτοῦ Μωσέως διάταξιν περιῃρημένης, ἀνέφανεν εἰς πάντας ἀνθρώπους καὶ ἐξέλαμψεν ἡ ἀρχέτυπος τῶν πρὸ Μωσέως θεοφιλῶν ἀνδρῶν εὐσέβεια, ἥ τε δι’ αὐτῆς πᾶσιν τοῖς ἔθνεσιν ἐπηγγελμένη εὐλογία, ἀπὸ τοῦ πρώτου βαθμοῦ καὶ ἀπὸ τῆς πρώτης στοιχειώσεως τῆς κατὰ Μωσέα λατρείας ἐπὶ τὸν κρείττονα καὶ τελειότερον προσάγουσα τοὺς προσιόντας αὐτῇ βίον. αὐτίκα γοῦν τῶν μακαρίων ἐκείνων καὶ θεοφιλῶν, τῶν ἀμφὶ τὸν Ἀβραὰμ λέγω, οὐκ ἀφωρισμένως ἔν τινι τόπῳ προςκυνούντων, οὐδὲ διὰ συμβόλων καὶ τύπων, ἀλλ’ ᾗ φησιν ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν «ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ», ...
προσάγουσα τοὺς προσιόντας αὐτῇ βίον. Αὐτίκα γού τῶν μακαρίων ἐκείνων καὶ θεοφιλῶν, τῶν ἀμφὶ τὸν Αβραὰμ λέγω, οὐκ ἀφωρισμένως ἔν τινι τόπῳ προς κυνούντων, οὐδὲ διὰ συμβόλων καὶ τύπων, ἀλλ᾽ ᾖ φησιν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ, ἢ διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείας ἅπασι τοῖς ἔθνεσιν ὑπῆρξε, τῶν πάλαι προφητῶν καὶ τοῦτο τεθεωρηκότων. Λέγει δ' οὖν ἄντικρυς Σοφονίας· Επιφανήσεται Κύριος ἐπ' αὐτούς, καὶ ἐξολοθρεύσει πάντας τοὺς θεοὺς τῶν ἐθνῶν τῆς γῆς, καὶ προσκυ νήσουσιν αὐτῷ, ἕκαστος ἐκ τοῦ τόπου αὐτῶν. > Ο δὲ Μαλαχίας ὁμοῦ πρὸς τοὺς ἐκ περιτομῆς ἀποτεί νεται, καὶ περὶ τῶν ἐθνῶν ταῦτα προαναφωνεί, φά- σκων· «Οὐκ ἔστι μου θέλημα, λέγει Κύριος παντοκρά τωρ, καὶ θυσίας οὐ προσδέξομαι ἐκ τῶν χειρῶν ὑμῶν, διότι ἀπ' ἀνατολῆς, καὶ μέχρι δυσμῶν, τὸ όνομά μου δεδόξασται ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἐν παντὶ τόπῳ θυμίαμα προσάγεται τῷ ὀνόματί μου, καὶ θυ σία καθαρά. » Τὸ γὰρ ἐν παντὶ τόπῳ θυμίαμα καὶ θυσίαν ἀναφέρεσθαι Θεῷ, τί ἕτερον παρίστησιν, ἢ ὅτι μὴ ἐν Ἱεροσολύμοις, μηδ' άφωρισμένως ἐν τῷ δὲ τῷ τόπῳ, ἐν πάσῃ δὲ χώρᾳ, καὶ ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, μέλλουσι τὸ δι᾿ εὐχῶν θυμίαμα, καὶ τὴν οὐ δι' αἱμάτων, ἀλλὰ δι' ἔργων εὐσεβῶν καθαρὰν ώνομα- σμένην θυσίαν τῷ ἐπὶ πᾶσιν ἀναφέρειν Θεῷ; Βοᾷ δὲ διαρρήδην, καὶ κέκραγεν ὁ Ησαΐας, θεσπίζων ἅμα καὶ λέγων· ο Εσται θυσιαστήριον τῷ Κυρίῳ ἐν χώρᾳ Αἰγύπτου, καὶ γνωστὸς ἔσται Κύριος τοῖς Δ'- γυπτίοις, καὶ ἀποστελεῖ αὐτοῖς ἄνθρωπον ὅς σώσει αὐτοὺς, καὶ γνώσονται οἱ Αἰγύπτιοι τὸν Κύριον ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, καὶ ποιήσουσι θυσίας, καὶ εύξονται εὐχὰς τῷ Κυρίῳ, καὶ ἀποδώσουσι, καὶ ἐπιστραφή- σονται πρὸς Κύριον, καὶ εἰσακούσεται αὐτῶν, καὶ ἰάσεται αὐτούς. » "Αρά σοι δοκοῦμεν ἀληθῆ λέγειν μετάθεσιν τοῦ Μωσέως νόμου, μᾶλλον δὲ παῦλαν καὶ λύσιν φάσκοντες διὰ τῶν προφητικῶν φωνῶν θεσπί ζεσθαι; Ο μέν γε Μωσῆς θυσιαστήριον καὶ θυσίας οὐδ᾽ ἐν μιᾷ πόλει συστήσασθαι νομοθετεῖ· ἡ δὲ προφητεία ἐν χώρᾳ φησὶν Αιγύπτου τῷ Κυρίῳ θυσιαστήριον ἱδρυθήσεσθαι, καὶ τοὺς Αἰγυπτίους αὐτοὺς τῷ Κυρίῳ τῶν προφητῶν, ἀλλ' οὐκέτι τοῖς πατρῴοις θεοῖς καλο λιερήσειν τας θυσίας, καὶ τῆς θεογνωσίας οὐ Μωσέα αἴτιον, οὐδ᾽ ἕτερον τῶν προφητῶν αὐτοῖς γενήσεσθαι, ἀλλά τινα καινὸν καὶ νέον ἄνθρωπον θεόθεν ἀπεσταλ μένον. Μετατιθεμένου δὲ τοῦ θυσιαστηρίου παρὰ τὰ τῷ Μωσεί δοκοῦντα, ἀνάγκη πᾶσα καὶ τοῦ Μωσέως νόμου μεταβολὴν γενέσθαι. Εἶτα δὲ θύοντες Αἰγύπτιοι τῷ ἐπὶ πάντων Θεῷ, πάντως που καὶ ἱερωσύνης ἀξιωθήσονται. Ἱερωμένων δῆτα Αἰγυπτίων τὰ περὶ Λευϊτῶν καὶ τῶν ἐκ διαδοχῆς ᾿Ααρών Μωϋσεῖ δια- τεταγμένα, οὐκέτ' ἂν γένοιτο τοῖς Αἰγυπτίοις χρήσιμα. Ωρα δὴ οὖν καινῆς νομοθεσίας δεῖν εἰς τὴν τῶν δη λουμένων σύστασιν. Τί δὲ ἆρα; εἰκῇ ταῦτ᾽ ἀναπε φώνηται ; ἢ καὶ τέλος ἐπενήνεκται τοῖς λόγοις ; Σκέ- ψαι δ' οὖν εἰ μὴ σήμερον, λέγω δὴ καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς, Ούδ'. οὐκ. EUSEBH CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. riter ad omnes gentes Novi Testamenti doctrina A perferretur, tum protinus Romani, cum urbem ob- sidione cinxissent, Hierosolyma ipsa, et quod ili erat templum everterunt, solutaque est confestim omnis Mosis constitutio, et quæcunque de Vetere Testamento servabantur, sublata sunt. Exsecratio autem ad illos venit, quia cum ea quæ a Mose præ- cepta sunt præter legem facere vellent, in eam ip- sam exsecrationem vi quadam coacti sunt recidere. • E contrario autem simul et eodem tempore ejus, quæ in Novo perfectoque Testamento continetur do- ctrinæ, et leges, et ritus introducti sunt. Quare merito Salvator et Dominus, ad eos qui putabant in sola Jerusalem, aut in montibus quibusdam, sive certis determinatisque locis Deum adorari opor- tere, sic ait : c Venit hora, et nunc est, quando B veri adoratores adorabunt Patrem, neque in monte hoc, neque in Jerusalem. Spiritus enim Deus, et ipsum adorantes, in spiritu et veritate oportet ado- rare. » Quibus rebus ita ab illo prædictis, conti- nuo nec longo post tempore, Hierosolymis obsidione oppressis, et ejus loci sanctificatio, et ad eumdem usum constructum altare, et adoratio, quæ a Mose tradita fuerat, sublata eversaque sunt. Eodemque tempore in omnes homines patefacta est, et emicuit ea, quæ ante Mosem viris sanctis a principio data fuerat, pietas et religio, et quæ per illam omni- bus gentibus promissa fuerat benedictio, qua a primo ascensus gradu, et a primis illis adorationis Mosaic elementis, cos, qui ad se accedunt, c ad meliorem perfectioremque vitam adducit. Ita que protinus quando beat:s illos, Deoque amicos viros, eos dico qui Abrahamo similes exstiterunt, non in aliquo certo determinatoque loco adorasse constat, neque sub ullis signis aut figuris, sed quomodo Salvator noster et Dominus aocet, in spi- ritu et veritate, eadem adorandi ratio per ejusdem Salvatoris nostri adventum omnibus gentibus insi- nuata est. Quod quidem futurum, etiam prophetz veteres tanto ante cognoverant. Dicit itaque plane Sophonias : e Apparebit Dominus super eos, et per- det omnes deos gentium terræ, et adorabunt cum unusquisque de loco suo 68. » Malachias autem si- mul, et ad eos qui ex circumcisione sunt, sermo- nem dirigit, et de gentibus talia prædicit : « Non est D voluntas mea, dicit Dominus omnipotens, et sa- crificium non suscipiam de manibus vestris, quo- niam ab ortu usque ad occasum nomen meum glo- rificatum est in gentibus, et in omni loco in- censum offertur nomini meo, et sacrificium mun- dum ". . Quod enim in omni loco dicit, incensum et sacrificium offerri Deo, quid aliud significat, nisi non Hierosolymis ",, neque definite in hoc aut in illo loco id futurum? sed in omni regione et in omnibus gentibus, quæ quidem et orationis in- censum et sacrificium, quod mundum dictum est, non per cruores, sed per pias actiones, summo Joan. Iv, 23-24. sk Sophon. 11, 11. Malach. 1, 10,11. so Joan. IV, (3"") Forte Εpit. 21. ☐ (5) ἀλλαχόσε γῆς ἢ ἐν μόνῃ τῇ Ἰουδαίᾳ, καὶ ταύτης
διὰ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείας ἅπασι τοῖς ἔθνεσιν ὑπῆρξεν, τῶν πάλαι προφητῶν καὶ τοῦτο τεθεωρηκότων. λέγει δ’ οὖν ἄντικρυς Σοφονίας· «ἐπιφανήσεται κύριος ἐπ’ αὐτούς, καὶ ἐξολοθρεύσει πάντας τοὺς θεοὺς τῶν ἐθνῶν τῆς γῆς, καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ, ἕκαστος ἐκ τοῦ τόπου αὐτῶν». Ὁ δὲ Μαλαχίας ὁμοῦ πρὸς τοὺς ἐκ περιτομῆς ἀποτείνεται, καὶ περὶ τῶν ἐθνῶν ταῦτα προαναφωνεῖ, φάσκων· «οὐκ ἔστιν μου θέλημα, λέγει κύριος παντοκράτωρ, καὶ θυσίαν οὐ προσδέξομαι ἐκ τῶν χειρῶν ὑμῶν, διότι ἀπ’ ἀνατολῶν καὶ μέχρι δυσμῶν τὸ ὄνομά μου δεδόξασται ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἐν παντὶ τόπῳ θυμίαμα προσάγεται τῷ ὀνόματί μου καὶ θυσία καθαρά». τὸ γὰρ ἐν παντὶ τόπῳ θυμίαμα καὶ θυσίαν ἀναφέρεσθαι θεῷ τί ἕτερον παρίστησιν, ἢ ὅτι μὴ ἐν Ἱεροσολύμοις μηδ’ ἀφωρισμένως ἐν τῷδε τῷ τόπῳ, ἐν πάσῃ δὲ χώρᾳ. καὶ ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι μέλλουσι τὸ δι’ εὐχῶν θυμίαμα καὶ τὴν οὐ δι’ αἱμάτων ἀλλὰ δι’ ἔργων εὐσεβῶν καθαρὰν ὠνομασμένην θυσίαν τῷ ἐπὶ πᾶσιν ἀναφέρειν θεῷ; βοᾷ δὲ διαρρήδην καὶ κέκραγεν ὁ Ἡσαί̈ας θεσπίζων ἅμα καὶ λέγων·
προσάγουσα τοὺς προσιόντας αὐτῇ βίον. Αὐτίκα γού τῶν μακαρίων ἐκείνων καὶ θεοφιλῶν, τῶν ἀμφὶ τὸν Αβραὰμ λέγω, οὐκ ἀφωρισμένως ἔν τινι τόπῳ προς κυνούντων, οὐδὲ διὰ συμβόλων καὶ τύπων, ἀλλ᾽ ᾖ φησιν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ, ἢ διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείας ἅπασι τοῖς ἔθνεσιν ὑπῆρξε, τῶν πάλαι προφητῶν καὶ τοῦτο τεθεωρηκότων. Λέγει δ' οὖν ἄντικρυς Σοφονίας· Επιφανήσεται Κύριος ἐπ' αὐτούς, καὶ ἐξολοθρεύσει πάντας τοὺς θεοὺς τῶν ἐθνῶν τῆς γῆς, καὶ προσκυ νήσουσιν αὐτῷ, ἕκαστος ἐκ τοῦ τόπου αὐτῶν. > Ο δὲ Μαλαχίας ὁμοῦ πρὸς τοὺς ἐκ περιτομῆς ἀποτεί νεται, καὶ περὶ τῶν ἐθνῶν ταῦτα προαναφωνεί, φά- σκων· «Οὐκ ἔστι μου θέλημα, λέγει Κύριος παντοκρά τωρ, καὶ θυσίας οὐ προσδέξομαι ἐκ τῶν χειρῶν ὑμῶν, διότι ἀπ' ἀνατολῆς, καὶ μέχρι δυσμῶν, τὸ όνομά μου δεδόξασται ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἐν παντὶ τόπῳ θυμίαμα προσάγεται τῷ ὀνόματί μου, καὶ θυ σία καθαρά. » Τὸ γὰρ ἐν παντὶ τόπῳ θυμίαμα καὶ θυσίαν ἀναφέρεσθαι Θεῷ, τί ἕτερον παρίστησιν, ἢ ὅτι μὴ ἐν Ἱεροσολύμοις, μηδ' άφωρισμένως ἐν τῷ δὲ τῷ τόπῳ, ἐν πάσῃ δὲ χώρᾳ, καὶ ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, μέλλουσι τὸ δι᾿ εὐχῶν θυμίαμα, καὶ τὴν οὐ δι' αἱμάτων, ἀλλὰ δι' ἔργων εὐσεβῶν καθαρὰν ώνομα- σμένην θυσίαν τῷ ἐπὶ πᾶσιν ἀναφέρειν Θεῷ; Βοᾷ δὲ διαρρήδην, καὶ κέκραγεν ὁ Ησαΐας, θεσπίζων ἅμα καὶ λέγων· ο Εσται θυσιαστήριον τῷ Κυρίῳ ἐν χώρᾳ Αἰγύπτου, καὶ γνωστὸς ἔσται Κύριος τοῖς Δ'- γυπτίοις, καὶ ἀποστελεῖ αὐτοῖς ἄνθρωπον ὅς σώσει αὐτοὺς, καὶ γνώσονται οἱ Αἰγύπτιοι τὸν Κύριον ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, καὶ ποιήσουσι θυσίας, καὶ εύξονται εὐχὰς τῷ Κυρίῳ, καὶ ἀποδώσουσι, καὶ ἐπιστραφή- σονται πρὸς Κύριον, καὶ εἰσακούσεται αὐτῶν, καὶ ἰάσεται αὐτούς. » "Αρά σοι δοκοῦμεν ἀληθῆ λέγειν μετάθεσιν τοῦ Μωσέως νόμου, μᾶλλον δὲ παῦλαν καὶ λύσιν φάσκοντες διὰ τῶν προφητικῶν φωνῶν θεσπί ζεσθαι; Ο μέν γε Μωσῆς θυσιαστήριον καὶ θυσίας οὐδ᾽ ἐν μιᾷ πόλει συστήσασθαι νομοθετεῖ· ἡ δὲ προφητεία ἐν χώρᾳ φησὶν Αιγύπτου τῷ Κυρίῳ θυσιαστήριον ἱδρυθήσεσθαι, καὶ τοὺς Αἰγυπτίους αὐτοὺς τῷ Κυρίῳ τῶν προφητῶν, ἀλλ' οὐκέτι τοῖς πατρῴοις θεοῖς καλο λιερήσειν τας θυσίας, καὶ τῆς θεογνωσίας οὐ Μωσέα αἴτιον, οὐδ᾽ ἕτερον τῶν προφητῶν αὐτοῖς γενήσεσθαι, ἀλλά τινα καινὸν καὶ νέον ἄνθρωπον θεόθεν ἀπεσταλ μένον. Μετατιθεμένου δὲ τοῦ θυσιαστηρίου παρὰ τὰ τῷ Μωσεί δοκοῦντα, ἀνάγκη πᾶσα καὶ τοῦ Μωσέως νόμου μεταβολὴν γενέσθαι. Εἶτα δὲ θύοντες Αἰγύπτιοι τῷ ἐπὶ πάντων Θεῷ, πάντως που καὶ ἱερωσύνης ἀξιωθήσονται. Ἱερωμένων δῆτα Αἰγυπτίων τὰ περὶ Λευϊτῶν καὶ τῶν ἐκ διαδοχῆς ᾿Ααρών Μωϋσεῖ δια- τεταγμένα, οὐκέτ' ἂν γένοιτο τοῖς Αἰγυπτίοις χρήσιμα. Ωρα δὴ οὖν καινῆς νομοθεσίας δεῖν εἰς τὴν τῶν δη λουμένων σύστασιν. Τί δὲ ἆρα; εἰκῇ ταῦτ᾽ ἀναπε φώνηται ; ἢ καὶ τέλος ἐπενήνεκται τοῖς λόγοις ; Σκέ- ψαι δ' οὖν εἰ μὴ σήμερον, λέγω δὴ καθ' ἡμᾶς αὐτοὺς, Ούδ'. οὐκ. EUSEBH CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. riter ad omnes gentes Novi Testamenti doctrina A perferretur, tum protinus Romani, cum urbem ob- sidione cinxissent, Hierosolyma ipsa, et quod ili erat templum everterunt, solutaque est confestim omnis Mosis constitutio, et quæcunque de Vetere Testamento servabantur, sublata sunt. Exsecratio autem ad illos venit, quia cum ea quæ a Mose præ- cepta sunt præter legem facere vellent, in eam ip- sam exsecrationem vi quadam coacti sunt recidere. • E contrario autem simul et eodem tempore ejus, quæ in Novo perfectoque Testamento continetur do- ctrinæ, et leges, et ritus introducti sunt. Quare merito Salvator et Dominus, ad eos qui putabant in sola Jerusalem, aut in montibus quibusdam, sive certis determinatisque locis Deum adorari opor- tere, sic ait : c Venit hora, et nunc est, quando B veri adoratores adorabunt Patrem, neque in monte hoc, neque in Jerusalem. Spiritus enim Deus, et ipsum adorantes, in spiritu et veritate oportet ado- rare. » Quibus rebus ita ab illo prædictis, conti- nuo nec longo post tempore, Hierosolymis obsidione oppressis, et ejus loci sanctificatio, et ad eumdem usum constructum altare, et adoratio, quæ a Mose tradita fuerat, sublata eversaque sunt. Eodemque tempore in omnes homines patefacta est, et emicuit ea, quæ ante Mosem viris sanctis a principio data fuerat, pietas et religio, et quæ per illam omni- bus gentibus promissa fuerat benedictio, qua a primo ascensus gradu, et a primis illis adorationis Mosaic elementis, cos, qui ad se accedunt, c ad meliorem perfectioremque vitam adducit. Ita que protinus quando beat:s illos, Deoque amicos viros, eos dico qui Abrahamo similes exstiterunt, non in aliquo certo determinatoque loco adorasse constat, neque sub ullis signis aut figuris, sed quomodo Salvator noster et Dominus aocet, in spi- ritu et veritate, eadem adorandi ratio per ejusdem Salvatoris nostri adventum omnibus gentibus insi- nuata est. Quod quidem futurum, etiam prophetz veteres tanto ante cognoverant. Dicit itaque plane Sophonias : e Apparebit Dominus super eos, et per- det omnes deos gentium terræ, et adorabunt cum unusquisque de loco suo 68. » Malachias autem si- mul, et ad eos qui ex circumcisione sunt, sermo- nem dirigit, et de gentibus talia prædicit : « Non est D voluntas mea, dicit Dominus omnipotens, et sa- crificium non suscipiam de manibus vestris, quo- niam ab ortu usque ad occasum nomen meum glo- rificatum est in gentibus, et in omni loco in- censum offertur nomini meo, et sacrificium mun- dum ". . Quod enim in omni loco dicit, incensum et sacrificium offerri Deo, quid aliud significat, nisi non Hierosolymis ",, neque definite in hoc aut in illo loco id futurum? sed in omni regione et in omnibus gentibus, quæ quidem et orationis in- censum et sacrificium, quod mundum dictum est, non per cruores, sed per pias actiones, summo Joan. Iv, 23-24. sk Sophon. 11, 11. Malach. 1, 10,11. so Joan. IV, (3"") Forte Εpit. 21. ☐ (5) ἀλλαχόσε γῆς ἢ ἐν μόνῃ τῇ Ἰουδαίᾳ, καὶ ταύτης
PG 22:61«ἔσται θυσιαστήριον τῷ κυρίῳ ἐν χώρᾳ Αἰγύπτου, καὶ γνωστὸς ἔσται κύριος τοῖς Αἰγυπτίοις, καὶ ἀποστελεῖ αὐτοῖς ἄνθρωπον ὃς σώσει αὐτούς, καὶ γνώσονται οἱ Αἰγύπτιοι τὸν κύριον ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, καὶ ποιήσουσιν θυσίας, καὶ εὔξονται εὐχὰς τῷ κυρίῳ, καὶ ἀποδώσουσιν, καὶ ἐπιστραφήσονται πρὸς κύριον, καὶ εἰσακούσεται αὐτῶν, καὶ ἰάσεται αὐτούς». Ἆρά σοι δοκοῦμεν ἀληθῆ λέγειν, μετάθεσιν τοῦ Μωσέως νόμου μᾶλλον δὲ παῦλαν καὶ λύσιν φάσκοντες διὰ τῶν προφητικῶν φωνῶν θεσπίζεσθαι; ὁ μέν γε Μωσῆς θυσιαστήριον καὶ θυσίας οὐδ’ ἀλλαχόσε γῆς ἢ ἐν μόνῃ τῇ Ἰουδαίᾳ καὶ ταύτης ἐν μιᾷ πόλει συστήσασθαι νομοθετεῖ· ἡ δὲ προφητεία ἐν χώρᾳ φησὶν Αἰγύπτου τῷ κυρίῳ θυσιαστήριον ἱδρυθήσεσθαι, καὶ τοὺς Αἰγυπτίους αὐτοὺς τῷ κυρίῳ τῶν προφητῶν ἀλλ’ οὐκέτι τοῖς πατρῴοις θεοῖς καλλιερήσειν τὰς θυσίας, καὶ τῆς θεογνωσίας οὐ Μωσέα αἴτιον οὐδ’ ἕτερον τῶν προφητῶν αὐτοῖς γενήσεσθαι, ἀλλά τινα καινὸν καὶ νέον ἄνθρωπον θεόθεν ἀπεσταλμένον. μετατιθεμένου δὲ τοῦ θυσιαστηρίου παρὰ τὰ τῷ Μωσεῖ δοκοῦντα, ἀνάγκη πᾶσα καὶ τοῦ Μωσέως νόμου μεταβολὴν γενέσθαι.
DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. 1. ὀφθαλμοῖς (4) ὁρῶνται οὐ μόνον Αἰγύπτιοι, ἀλλὰ καὶ πᾶν γένος τῶν πρὶν εἰδωλολατρῶν ἀνθρώπων, οὓς ἡ πρόῤῥησις διὰ τῶν Αἰγυπτίων ᾐνίττετο, τῆς μὲν που λυθέου καὶ δαιμονικῆς ἀπηλλαγμένον πλάνης, τὸν δὲ τῶν προφητῶν θεὸν ἀνακαλούμενον. Καὶ εὔχονται δὲ οὐκέτι πλείοσι κυρίοις, ἑνὶ δὲ τῷ μόνῳ Κυρίῳ κατὰ τὸ ἱερὸν λόγιον, καὶ τούτῳ θυσιαστήριον ἀναίμων καὶ λογικῶν θυσιῶν, κατὰ τὰ καινὰ μυστήρια τῆς νέας καὶ καινῆς Διαθήκης, καθ' ὅλης τῆς ἀνθρώπων αἰκουμένης ἀνεγήγερται, ἐν αὐτῇ τε Αἰγύπτῳ, καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι τὸν τρόπον Αἰγυπτιάζουσι κατὰ τὴν δεισιδαίμονα πλάνην· νῦν καθ᾿ ἡμᾶς ἡ τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ γνῶσις διαλάμπουσα, τὴν πίστιν ἀναμφί λεκτον τῶν προθεσπισθέντων ἐπισφραγίζεται. Ταῦτα δὲ ἔργοις ἐπιτελούμενα ὁρῶν, ἀλλ' οὐκέτ᾽ ἀκοῇ προσ- δοκώμενα, τὸν καιρὸν, ὁπόθεν τὴν ἀρχὴν τῶν πρα γμάτων είληχεν, οὐδ' (4') ἄλλον ἀναζητήσας εὑρήσεις ἢ τὸν τῆς σωτηρίου ἐπιφανείας. Αὐτὸς ἄρα οὗτος ἦν ἐκεῖνος, ἂν ὁ χρησμὸς ἐδήλου, φήσας ἀποστελεῖν τὸν τῶν ὅλων Θεὸν, καὶ Κύριον τοῖς Αἰγυπτίοις ἄνθρω τον, ὃς σώσει αὐτούς· ἦν καὶ τὰ Μωσέως ἐδήλον λό για, δι' ὧν ἔφησεν· Ἐξελεύσεται ἄνθρωπος ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ, καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν·, ἐν οἷς ἔθνεσι καὶ Αἰγύπτιοι δήπουθεν καταριθμοῖντ' ἄν. Ἀλλὰ περὶ μὲν τούτων μακρὸς ἂν εἴη λόγος, ἐπ' οἰκείας σχολῆς ἐντελέστερον ἀποδοθησόμενος· τό γε μὴν παρὸν ἐπιτετηρήσθω, ὅτι τὰ προηγούμενα οὐδ' (4") ἄλλοτε ἢ μετὰ τὴν ἐπιφάνειαν Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπληροῦτο. Ἐξ ἐκείνου γάρ τοι καὶ εἰς δεῦρο παρὰ τοῖς Αἰγυπτίοις, καὶ παρὰ Πέρσαις,Σύροις τε καὶ Αρμενίοις, καὶ παρὰ τοῖς τὰς ἐσχατιάς τῆς γῆς οἰκοῦσι βαρβάροις, αὐτοῖς τε τοῖς τὸ πρὶν ἀνημερωτάτοις καὶ θηριωδε- στάτοις ἔθνεσι, καὶ μὴν καὶ παρὰ τοῖς τὰς νήσους οἰκοῦσιν (ὅτι δὴ καὶ τούτων ηξίωσε μνήμην ἡ προσ φητεία ποιήσασθαι), αὐτὴ ἐκείνη ἡ κατὰ τὸν Ἀβραὰμ πολιτεία, καὶ ὁ παλαιότατος καὶ πάντων ἀρχαιότατος τῆς θεοσεβείας τρόπος σπουδάζεται. Καὶ τίς οὐκ ἂν ἐκπλαγείη τὸ παράδοξον τοῦ πράγματος, εἰ δὴ οἱ ἐξ αἰῶνος λίθοις, καὶ ξύλοις, καὶ δαίμοσι, θηρίοις τε ἀνθρωποβόροις, καὶ ἑρπετοῖς ἰοβόλοις, ζώοις τε παν τοίοις, καὶ εἰδεχθέσι κνωδάλοις, πυρί τε καὶ γῇ, καὶ τοῖς τοῦ παντὸς ἀψύχοις στοιχείοις τὴν σεβάσμιον τιμὴν περιτιθέντες, τὸν ὕψιστον Θεὸν, τὸν οὐρανοῦ καὶ γῆς δημιουργὸν, αὐτὸν δὴ τὸν τῶν προφητῶν Κύριον, τὸν Θεὸν ᾿Αβραὰμ καὶ τῶν τούτου προπα-D τόρων, μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν ἀνα- καλοῦνται; καὶ οἱ μικρῷ πρόσθεν μητρογαμίαις καὶ θυγατρομιξίαις, ἀλληλοφθορίαις τε καὶ παντοίαις μιαιφονίαις ἐγκαλινδούμενοι, οι μηδέν τι ἀνημέρων θηρίων τὸν τρόπον διαφέροντες, νυνὶ διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐνθέου δυνάμεως μεταβληθέντες, καὶ ὥσπερ ἐξ ἑτέρων ἕτερον γεγονότες, λόγους ἀρετῆς, καὶ σωφροσύνης παιδεύματα, συνιόντες εἰς τὰ κοινὰ · δασκαλεία, μανθάνουσιν· ὡς τὴν ἀνωτάτω φιλοσο μίαν, τὴν μηδ' ἐμβλέπειν ἀκολάστοις ὀφθαλμοῖς, ** Ούδ'. οὐκ. Έπιτ. Ούδ'. οὐκ. B ciferatur Isaias vaticinans simul, ac dicens : ‹ Erit altare Domino in terra Ægypti, et cognoscetur Do- minus ab Ægyptiis, et mittet eis hominem qui sal- vos faciet cos, et cognoscent Ægyptii Dominum in die illa, et facient sacrificia, et vovebunt vota Do- mino, et reddent, et convertentur ad Dominum, et exaudiet eos, et sanabit eos 91. » Ecquid tibi vide- mur veram legis Mosi conversionem dicere? an po- tius finem et solutionem enuntiare, et propheticis vocibus vaticinari ? Etenim Moses altare et sacrifi cia nusquam terrarum in sola Judæa et in hujus una duntaxat civitate constitui, lege a se posito ju- bet prophetia autem in terra Ægypti ait altare Domino struendum dicandumque esse, et Ægyptios ipsos non amplius diis patriis rem sacram, sed ipsi prophetarum Deo facturos : et quod verum Deum sint agnituri, non Mosen illis neque alium ex pro- phetis quempiam auctorem fore, sed novum quem- dam divinitus niissum hominem. Porro autem translato commutatoque altari præter Mosis con- stitutiones atque decreta, necesse est penitus etiam legis Mosis fieri mutationem. Quod si summo Deo sacrificaturi sunt Egyptii, prorsus etiam sacerdo- tii munus sunt adepturi. At Ægyptiis ad tale mu- nus, assumptis quæ de Levitis et Aaron successori- bus a Mose sunt constituta, nulli plane usui Ægy- ptiis amplius esse posse perspicuum est. Tempus igitur jam tum fuerit, legem novam ad ea quæ di- cla sunt confirmanda, ponere opus esse. Quid igi- A Deo essent oblaturæ ? Clamat autem palam et vo- Isa. xix, 19, 20. (4*) Forte C tur? temere hæc enuntiata sunt ? an exitum invenit oratio ? inspice igitur si non hodie, hoc est nostris interim ipsorum temporibus, ipsis oculis cernuntur non solum Ægyptii, verum etiam omne genus ho- minum qui antehac simulacris addicti erant, quos- que Ægyptiorum appellatione prophetica prædictio significat, a multorum deorum ac demonum impio cultu liberatum, et verum prophetarum Deum in- vocans et adorans. Vota autem faciunt, non pluri- bus amplius dominis, sed uni soli Domino, quem- admodum sacrum prædixit oraculum. Et huic qui- dem altare incruentarum et rationalium hostiarum, ut nova Novi Testamenti mysteria postulant, per totum terrarum orbem erectum est ; et cum in Æ- gypto, tum in reliquis gentibus, quæ mores Ægy- pliorum imitantes, superstitionis errore tenebantur: hac ipsa ætate nostra cognitio veri Dei relucens, fidem iis quæ a prophetis prædicta sunt, indubita- tam adjungit. Hæc autem cum reipsa interim per- fici videas, nec amplius, ut quondain audita ex- spectari, si tempus quæras unde principium ejus- modi res acceperit, non aliud invenies, quam cum Salvator noster advenit. Ipse igitur ille ſuit, que¡n oraculum significabat, cum diceret Deum et Domi- num universi, missurum Ægyptiis hominem qui (4') Forte Epit. (4) Forte leg., καθ' ἡμᾶς, αὐτοῖς τοῖς ὀφθ. Γριτ.
εἶτα δὲ θύοντες Αἰγύπτιοι τῷ ἐπὶ πάντων θεῷ πάντως που καὶ ἱερωσύνης ἀξιωθήσονται. ἱερωμένων δῆτα Αἰγυπτίων, τὰ περὶ Λευιτῶν καὶ τῶν ἐκ διαδοχῆς Ἀαρὼν Μωσεῖ διατεταγμένα οὐκέτ’ ἂν γένοιτο τοῖς Αἰγυπτίοις χρήσιμα. Ὥρα δὴ οὖν καινῆς νομοθεσίας δεῖν εἰς τὴν τῶν δηλουμένων σύστασιν. τί δέ; ἆρα εἰκῆ ταῦτ’ ἀναπεφώνηται; ἢ καὶ τέλος ἐπενήνεκται τοῖς λόγοις; σκέψαι δ’ οὖν, εἰ μὴ σήμερον, λέγω δὴ καθ’ ἡμᾶς αὐτούς, ὀφθαλμοῖς ὁρῶνται οὐ μόνον Αἰγύπτιοι, ἀλλὰ καὶ πᾶν γένος τῶν πρὶν εἰδωλολατρῶν ἀνθρώπων, οὓς ἡ πρόρρησις διὰ τῶν Αἰγυπτίων ᾐνίττετο, τῆς μὲν πολυθέου καὶ δαιμονικῆς ἀπηλλαγμένον πλάνης, τὸν δὲ τῶν προφητῶν θεὸν ἀνακαλούμενον. καὶ εὔχονται δὲ οὐκέτι πλείοσι κυρίοις, ἑνὶ δὲ τῷ μόνῳ κυρίῳ κατὰ τὸ ἱερὸν λόγιον, καὶ τούτῳ θυσιαστήριον ἀναίμων καὶ λογικῶν θυσιῶν κατὰ τὰ καινὰ μυστήρια τῆς νέας καὶ καινῆς διαθήκης καθ’ ὅλης τῆς ἀνθρώπων οἰκουμένης ἀνεγήγερται ἐν αὐτῇ τε Αἰγύπτῳ καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι τὸν τρόπον αἰγυπτιάζουσι κατὰ τὴν δεισιδαίμονα πλάνην. νῦν καθ’ ἡμᾶς ἡ τοῦ τῶν ὅλων θεοῦ γνῶσις διαλάμπουσα τὴν πίστιν ἀναμφίλεκτον τῶν προθεσπισθέντων ἐπισφραγίζεται.
DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. 1. ὀφθαλμοῖς (4) ὁρῶνται οὐ μόνον Αἰγύπτιοι, ἀλλὰ καὶ πᾶν γένος τῶν πρὶν εἰδωλολατρῶν ἀνθρώπων, οὓς ἡ πρόῤῥησις διὰ τῶν Αἰγυπτίων ᾐνίττετο, τῆς μὲν που λυθέου καὶ δαιμονικῆς ἀπηλλαγμένον πλάνης, τὸν δὲ τῶν προφητῶν θεὸν ἀνακαλούμενον. Καὶ εὔχονται δὲ οὐκέτι πλείοσι κυρίοις, ἑνὶ δὲ τῷ μόνῳ Κυρίῳ κατὰ τὸ ἱερὸν λόγιον, καὶ τούτῳ θυσιαστήριον ἀναίμων καὶ λογικῶν θυσιῶν, κατὰ τὰ καινὰ μυστήρια τῆς νέας καὶ καινῆς Διαθήκης, καθ' ὅλης τῆς ἀνθρώπων αἰκουμένης ἀνεγήγερται, ἐν αὐτῇ τε Αἰγύπτῳ, καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι τὸν τρόπον Αἰγυπτιάζουσι κατὰ τὴν δεισιδαίμονα πλάνην· νῦν καθ᾿ ἡμᾶς ἡ τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ γνῶσις διαλάμπουσα, τὴν πίστιν ἀναμφί λεκτον τῶν προθεσπισθέντων ἐπισφραγίζεται. Ταῦτα δὲ ἔργοις ἐπιτελούμενα ὁρῶν, ἀλλ' οὐκέτ᾽ ἀκοῇ προσ- δοκώμενα, τὸν καιρὸν, ὁπόθεν τὴν ἀρχὴν τῶν πρα γμάτων είληχεν, οὐδ' (4') ἄλλον ἀναζητήσας εὑρήσεις ἢ τὸν τῆς σωτηρίου ἐπιφανείας. Αὐτὸς ἄρα οὗτος ἦν ἐκεῖνος, ἂν ὁ χρησμὸς ἐδήλου, φήσας ἀποστελεῖν τὸν τῶν ὅλων Θεὸν, καὶ Κύριον τοῖς Αἰγυπτίοις ἄνθρω τον, ὃς σώσει αὐτούς· ἦν καὶ τὰ Μωσέως ἐδήλον λό για, δι' ὧν ἔφησεν· Ἐξελεύσεται ἄνθρωπος ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ, καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν·, ἐν οἷς ἔθνεσι καὶ Αἰγύπτιοι δήπουθεν καταριθμοῖντ' ἄν. Ἀλλὰ περὶ μὲν τούτων μακρὸς ἂν εἴη λόγος, ἐπ' οἰκείας σχολῆς ἐντελέστερον ἀποδοθησόμενος· τό γε μὴν παρὸν ἐπιτετηρήσθω, ὅτι τὰ προηγούμενα οὐδ' (4") ἄλλοτε ἢ μετὰ τὴν ἐπιφάνειαν Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπληροῦτο. Ἐξ ἐκείνου γάρ τοι καὶ εἰς δεῦρο παρὰ τοῖς Αἰγυπτίοις, καὶ παρὰ Πέρσαις,Σύροις τε καὶ Αρμενίοις, καὶ παρὰ τοῖς τὰς ἐσχατιάς τῆς γῆς οἰκοῦσι βαρβάροις, αὐτοῖς τε τοῖς τὸ πρὶν ἀνημερωτάτοις καὶ θηριωδε- στάτοις ἔθνεσι, καὶ μὴν καὶ παρὰ τοῖς τὰς νήσους οἰκοῦσιν (ὅτι δὴ καὶ τούτων ηξίωσε μνήμην ἡ προσ φητεία ποιήσασθαι), αὐτὴ ἐκείνη ἡ κατὰ τὸν Ἀβραὰμ πολιτεία, καὶ ὁ παλαιότατος καὶ πάντων ἀρχαιότατος τῆς θεοσεβείας τρόπος σπουδάζεται. Καὶ τίς οὐκ ἂν ἐκπλαγείη τὸ παράδοξον τοῦ πράγματος, εἰ δὴ οἱ ἐξ αἰῶνος λίθοις, καὶ ξύλοις, καὶ δαίμοσι, θηρίοις τε ἀνθρωποβόροις, καὶ ἑρπετοῖς ἰοβόλοις, ζώοις τε παν τοίοις, καὶ εἰδεχθέσι κνωδάλοις, πυρί τε καὶ γῇ, καὶ τοῖς τοῦ παντὸς ἀψύχοις στοιχείοις τὴν σεβάσμιον τιμὴν περιτιθέντες, τὸν ὕψιστον Θεὸν, τὸν οὐρανοῦ καὶ γῆς δημιουργὸν, αὐτὸν δὴ τὸν τῶν προφητῶν Κύριον, τὸν Θεὸν ᾿Αβραὰμ καὶ τῶν τούτου προπα-D τόρων, μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν ἀνα- καλοῦνται; καὶ οἱ μικρῷ πρόσθεν μητρογαμίαις καὶ θυγατρομιξίαις, ἀλληλοφθορίαις τε καὶ παντοίαις μιαιφονίαις ἐγκαλινδούμενοι, οι μηδέν τι ἀνημέρων θηρίων τὸν τρόπον διαφέροντες, νυνὶ διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐνθέου δυνάμεως μεταβληθέντες, καὶ ὥσπερ ἐξ ἑτέρων ἕτερον γεγονότες, λόγους ἀρετῆς, καὶ σωφροσύνης παιδεύματα, συνιόντες εἰς τὰ κοινὰ · δασκαλεία, μανθάνουσιν· ὡς τὴν ἀνωτάτω φιλοσο μίαν, τὴν μηδ' ἐμβλέπειν ἀκολάστοις ὀφθαλμοῖς, ** Ούδ'. οὐκ. Έπιτ. Ούδ'. οὐκ. B ciferatur Isaias vaticinans simul, ac dicens : ‹ Erit altare Domino in terra Ægypti, et cognoscetur Do- minus ab Ægyptiis, et mittet eis hominem qui sal- vos faciet cos, et cognoscent Ægyptii Dominum in die illa, et facient sacrificia, et vovebunt vota Do- mino, et reddent, et convertentur ad Dominum, et exaudiet eos, et sanabit eos 91. » Ecquid tibi vide- mur veram legis Mosi conversionem dicere? an po- tius finem et solutionem enuntiare, et propheticis vocibus vaticinari ? Etenim Moses altare et sacrifi cia nusquam terrarum in sola Judæa et in hujus una duntaxat civitate constitui, lege a se posito ju- bet prophetia autem in terra Ægypti ait altare Domino struendum dicandumque esse, et Ægyptios ipsos non amplius diis patriis rem sacram, sed ipsi prophetarum Deo facturos : et quod verum Deum sint agnituri, non Mosen illis neque alium ex pro- phetis quempiam auctorem fore, sed novum quem- dam divinitus niissum hominem. Porro autem translato commutatoque altari præter Mosis con- stitutiones atque decreta, necesse est penitus etiam legis Mosis fieri mutationem. Quod si summo Deo sacrificaturi sunt Egyptii, prorsus etiam sacerdo- tii munus sunt adepturi. At Ægyptiis ad tale mu- nus, assumptis quæ de Levitis et Aaron successori- bus a Mose sunt constituta, nulli plane usui Ægy- ptiis amplius esse posse perspicuum est. Tempus igitur jam tum fuerit, legem novam ad ea quæ di- cla sunt confirmanda, ponere opus esse. Quid igi- A Deo essent oblaturæ ? Clamat autem palam et vo- Isa. xix, 19, 20. (4*) Forte C tur? temere hæc enuntiata sunt ? an exitum invenit oratio ? inspice igitur si non hodie, hoc est nostris interim ipsorum temporibus, ipsis oculis cernuntur non solum Ægyptii, verum etiam omne genus ho- minum qui antehac simulacris addicti erant, quos- que Ægyptiorum appellatione prophetica prædictio significat, a multorum deorum ac demonum impio cultu liberatum, et verum prophetarum Deum in- vocans et adorans. Vota autem faciunt, non pluri- bus amplius dominis, sed uni soli Domino, quem- admodum sacrum prædixit oraculum. Et huic qui- dem altare incruentarum et rationalium hostiarum, ut nova Novi Testamenti mysteria postulant, per totum terrarum orbem erectum est ; et cum in Æ- gypto, tum in reliquis gentibus, quæ mores Ægy- pliorum imitantes, superstitionis errore tenebantur: hac ipsa ætate nostra cognitio veri Dei relucens, fidem iis quæ a prophetis prædicta sunt, indubita- tam adjungit. Hæc autem cum reipsa interim per- fici videas, nec amplius, ut quondain audita ex- spectari, si tempus quæras unde principium ejus- modi res acceperit, non aliud invenies, quam cum Salvator noster advenit. Ipse igitur ille ſuit, que¡n oraculum significabat, cum diceret Deum et Domi- num universi, missurum Ægyptiis hominem qui (4') Forte Epit. (4) Forte leg., καθ' ἡμᾶς, αὐτοῖς τοῖς ὀφθ. Γριτ.
ταῦτα δὲ ἔργοις ἐπιτελούμενα ὁρῶν ἀλλ’ οὐκέτ’ ἀκοῇ προσδοκώμενα, τὸν καιρόν, ὁπόθεν τὴν ἀρχὴν τῶν πραγμάτων εἴληχεν, οὐδ’ ἄλλον ἀναζητήσας εὑρήσεις ἢ τὸν τῆς σωτηρίου ἐπιφανείας. αὐτὸς ἄρα οὗτος ἦν ἐκεῖνος, ὃν ὁ χρησμὸς ἐδήλου, φήσας ἀποστέλλειν τὸν τῶν ὅλων θεὸν καὶ κύριον τοῖς Αἰγυπτίοις «ἄνθρωπον, ὃς σώσει αὐτούς», ὃν καὶ τὰ Μωσέως ἐδήλου λόγια, δι’ ὧν ἔφησεν· «ἐξελεύσεται ἄνθρωπος ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ, καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν», ἐν οἷς ἔθνεσι καὶ Αἰγύπτιοι δήπουθεν καταριθμοῖντ’ ἄν. Ἀλλὰ περὶ μὲν τούτων μακρὸς ἂν εἴη λόγος, ἐπ’ οἰκείας σχολῆς ἐντελέστερον ἀποδοθησόμενος· τό γε μὴν παρὸν ἐπιτετηρήσθω ὅτι τὰ προηγούμενα οὐδ’ ἄλλοτε ἢ μετὰ τὴν ἐπιφάνειαν Ἰησοῦ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπληροῦτο.
DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. 1. ὀφθαλμοῖς (4) ὁρῶνται οὐ μόνον Αἰγύπτιοι, ἀλλὰ καὶ πᾶν γένος τῶν πρὶν εἰδωλολατρῶν ἀνθρώπων, οὓς ἡ πρόῤῥησις διὰ τῶν Αἰγυπτίων ᾐνίττετο, τῆς μὲν που λυθέου καὶ δαιμονικῆς ἀπηλλαγμένον πλάνης, τὸν δὲ τῶν προφητῶν θεὸν ἀνακαλούμενον. Καὶ εὔχονται δὲ οὐκέτι πλείοσι κυρίοις, ἑνὶ δὲ τῷ μόνῳ Κυρίῳ κατὰ τὸ ἱερὸν λόγιον, καὶ τούτῳ θυσιαστήριον ἀναίμων καὶ λογικῶν θυσιῶν, κατὰ τὰ καινὰ μυστήρια τῆς νέας καὶ καινῆς Διαθήκης, καθ' ὅλης τῆς ἀνθρώπων αἰκουμένης ἀνεγήγερται, ἐν αὐτῇ τε Αἰγύπτῳ, καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι τὸν τρόπον Αἰγυπτιάζουσι κατὰ τὴν δεισιδαίμονα πλάνην· νῦν καθ᾿ ἡμᾶς ἡ τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ γνῶσις διαλάμπουσα, τὴν πίστιν ἀναμφί λεκτον τῶν προθεσπισθέντων ἐπισφραγίζεται. Ταῦτα δὲ ἔργοις ἐπιτελούμενα ὁρῶν, ἀλλ' οὐκέτ᾽ ἀκοῇ προσ- δοκώμενα, τὸν καιρὸν, ὁπόθεν τὴν ἀρχὴν τῶν πρα γμάτων είληχεν, οὐδ' (4') ἄλλον ἀναζητήσας εὑρήσεις ἢ τὸν τῆς σωτηρίου ἐπιφανείας. Αὐτὸς ἄρα οὗτος ἦν ἐκεῖνος, ἂν ὁ χρησμὸς ἐδήλου, φήσας ἀποστελεῖν τὸν τῶν ὅλων Θεὸν, καὶ Κύριον τοῖς Αἰγυπτίοις ἄνθρω τον, ὃς σώσει αὐτούς· ἦν καὶ τὰ Μωσέως ἐδήλον λό για, δι' ὧν ἔφησεν· Ἐξελεύσεται ἄνθρωπος ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ, καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν·, ἐν οἷς ἔθνεσι καὶ Αἰγύπτιοι δήπουθεν καταριθμοῖντ' ἄν. Ἀλλὰ περὶ μὲν τούτων μακρὸς ἂν εἴη λόγος, ἐπ' οἰκείας σχολῆς ἐντελέστερον ἀποδοθησόμενος· τό γε μὴν παρὸν ἐπιτετηρήσθω, ὅτι τὰ προηγούμενα οὐδ' (4") ἄλλοτε ἢ μετὰ τὴν ἐπιφάνειαν Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπληροῦτο. Ἐξ ἐκείνου γάρ τοι καὶ εἰς δεῦρο παρὰ τοῖς Αἰγυπτίοις, καὶ παρὰ Πέρσαις,Σύροις τε καὶ Αρμενίοις, καὶ παρὰ τοῖς τὰς ἐσχατιάς τῆς γῆς οἰκοῦσι βαρβάροις, αὐτοῖς τε τοῖς τὸ πρὶν ἀνημερωτάτοις καὶ θηριωδε- στάτοις ἔθνεσι, καὶ μὴν καὶ παρὰ τοῖς τὰς νήσους οἰκοῦσιν (ὅτι δὴ καὶ τούτων ηξίωσε μνήμην ἡ προσ φητεία ποιήσασθαι), αὐτὴ ἐκείνη ἡ κατὰ τὸν Ἀβραὰμ πολιτεία, καὶ ὁ παλαιότατος καὶ πάντων ἀρχαιότατος τῆς θεοσεβείας τρόπος σπουδάζεται. Καὶ τίς οὐκ ἂν ἐκπλαγείη τὸ παράδοξον τοῦ πράγματος, εἰ δὴ οἱ ἐξ αἰῶνος λίθοις, καὶ ξύλοις, καὶ δαίμοσι, θηρίοις τε ἀνθρωποβόροις, καὶ ἑρπετοῖς ἰοβόλοις, ζώοις τε παν τοίοις, καὶ εἰδεχθέσι κνωδάλοις, πυρί τε καὶ γῇ, καὶ τοῖς τοῦ παντὸς ἀψύχοις στοιχείοις τὴν σεβάσμιον τιμὴν περιτιθέντες, τὸν ὕψιστον Θεὸν, τὸν οὐρανοῦ καὶ γῆς δημιουργὸν, αὐτὸν δὴ τὸν τῶν προφητῶν Κύριον, τὸν Θεὸν ᾿Αβραὰμ καὶ τῶν τούτου προπα-D τόρων, μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν ἀνα- καλοῦνται; καὶ οἱ μικρῷ πρόσθεν μητρογαμίαις καὶ θυγατρομιξίαις, ἀλληλοφθορίαις τε καὶ παντοίαις μιαιφονίαις ἐγκαλινδούμενοι, οι μηδέν τι ἀνημέρων θηρίων τὸν τρόπον διαφέροντες, νυνὶ διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐνθέου δυνάμεως μεταβληθέντες, καὶ ὥσπερ ἐξ ἑτέρων ἕτερον γεγονότες, λόγους ἀρετῆς, καὶ σωφροσύνης παιδεύματα, συνιόντες εἰς τὰ κοινὰ · δασκαλεία, μανθάνουσιν· ὡς τὴν ἀνωτάτω φιλοσο μίαν, τὴν μηδ' ἐμβλέπειν ἀκολάστοις ὀφθαλμοῖς, ** Ούδ'. οὐκ. Έπιτ. Ούδ'. οὐκ. B ciferatur Isaias vaticinans simul, ac dicens : ‹ Erit altare Domino in terra Ægypti, et cognoscetur Do- minus ab Ægyptiis, et mittet eis hominem qui sal- vos faciet cos, et cognoscent Ægyptii Dominum in die illa, et facient sacrificia, et vovebunt vota Do- mino, et reddent, et convertentur ad Dominum, et exaudiet eos, et sanabit eos 91. » Ecquid tibi vide- mur veram legis Mosi conversionem dicere? an po- tius finem et solutionem enuntiare, et propheticis vocibus vaticinari ? Etenim Moses altare et sacrifi cia nusquam terrarum in sola Judæa et in hujus una duntaxat civitate constitui, lege a se posito ju- bet prophetia autem in terra Ægypti ait altare Domino struendum dicandumque esse, et Ægyptios ipsos non amplius diis patriis rem sacram, sed ipsi prophetarum Deo facturos : et quod verum Deum sint agnituri, non Mosen illis neque alium ex pro- phetis quempiam auctorem fore, sed novum quem- dam divinitus niissum hominem. Porro autem translato commutatoque altari præter Mosis con- stitutiones atque decreta, necesse est penitus etiam legis Mosis fieri mutationem. Quod si summo Deo sacrificaturi sunt Egyptii, prorsus etiam sacerdo- tii munus sunt adepturi. At Ægyptiis ad tale mu- nus, assumptis quæ de Levitis et Aaron successori- bus a Mose sunt constituta, nulli plane usui Ægy- ptiis amplius esse posse perspicuum est. Tempus igitur jam tum fuerit, legem novam ad ea quæ di- cla sunt confirmanda, ponere opus esse. Quid igi- A Deo essent oblaturæ ? Clamat autem palam et vo- Isa. xix, 19, 20. (4*) Forte C tur? temere hæc enuntiata sunt ? an exitum invenit oratio ? inspice igitur si non hodie, hoc est nostris interim ipsorum temporibus, ipsis oculis cernuntur non solum Ægyptii, verum etiam omne genus ho- minum qui antehac simulacris addicti erant, quos- que Ægyptiorum appellatione prophetica prædictio significat, a multorum deorum ac demonum impio cultu liberatum, et verum prophetarum Deum in- vocans et adorans. Vota autem faciunt, non pluri- bus amplius dominis, sed uni soli Domino, quem- admodum sacrum prædixit oraculum. Et huic qui- dem altare incruentarum et rationalium hostiarum, ut nova Novi Testamenti mysteria postulant, per totum terrarum orbem erectum est ; et cum in Æ- gypto, tum in reliquis gentibus, quæ mores Ægy- pliorum imitantes, superstitionis errore tenebantur: hac ipsa ætate nostra cognitio veri Dei relucens, fidem iis quæ a prophetis prædicta sunt, indubita- tam adjungit. Hæc autem cum reipsa interim per- fici videas, nec amplius, ut quondain audita ex- spectari, si tempus quæras unde principium ejus- modi res acceperit, non aliud invenies, quam cum Salvator noster advenit. Ipse igitur ille ſuit, que¡n oraculum significabat, cum diceret Deum et Domi- num universi, missurum Ægyptiis hominem qui (4') Forte Epit. (4) Forte leg., καθ' ἡμᾶς, αὐτοῖς τοῖς ὀφθ. Γριτ.
ἐξ ἐκείνου γάρ τοι καὶ εἰς δεῦρο παρὰ τοῖς Αἰγυπτίοις καὶ παρὰ Πέρσαις Σύροις τε καὶ Ἀρμενίοις, καὶ παρὰ τοῖς τὰς ἐσχατιὰς τῆς γῆς οἰκοῦσι βαρβάροις, αὐτοῖς τε τοῖς τὸ πρὶν ἀνημερωτάτοις καὶ θηριωδεστάτοις ἔθνεσι, ναὶ μὴν καὶ παρὰ τοῖς τὰς νήσους οἰκοῦσιν (ὅτι δὴ καὶ τούτων ἠξίωσε μνήμην ἡ προφητεία ποιήσασθαι) αὐτὴ ἐκείνη ἡ κατὰ τὸν Ἀβραὰμ πολιτεία καὶ ὁ παλαίτατος καὶ πάντων ἀρχαιότατος τῆς θεοσεβείας τρόπος σπουδάζεται. καὶ τίς οὐκ ἂν ἐκπλαγείη τὸ παράδοξον τοῦ πράγματος, εἰ δὴ οἱ ἐξ αἰῶνος λίθοις καὶ ξύλοις καὶ δαίμοσι, θηρίοις τε ἀνθρωποβόροις, καὶ ἑρπετοῖς ἰοβόλοις, ζῴοις τε παντοίοις, καὶ εἰδεχθέσι κνωδάλοις, πυρί τε καὶ γῇ, καὶ τοῖς τοῦ παντὸς ἀψύχοις στοιχείοις τὴν σεβάσμιον τιμὴν περιτιθέντες, τὸν ὕψιστον θεὸν τὸν οὐρανοῦ καὶ γῆς δημιουργόν, αὐτὸν δὴ τὸν τῶν προφητῶν κύριον, τὸν θεὸν Ἀβραὰμ καὶ τῶν τούτου προπατόρων, μετὰ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν ἀνακαλοῦνται;
DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. 1. ὀφθαλμοῖς (4) ὁρῶνται οὐ μόνον Αἰγύπτιοι, ἀλλὰ καὶ πᾶν γένος τῶν πρὶν εἰδωλολατρῶν ἀνθρώπων, οὓς ἡ πρόῤῥησις διὰ τῶν Αἰγυπτίων ᾐνίττετο, τῆς μὲν που λυθέου καὶ δαιμονικῆς ἀπηλλαγμένον πλάνης, τὸν δὲ τῶν προφητῶν θεὸν ἀνακαλούμενον. Καὶ εὔχονται δὲ οὐκέτι πλείοσι κυρίοις, ἑνὶ δὲ τῷ μόνῳ Κυρίῳ κατὰ τὸ ἱερὸν λόγιον, καὶ τούτῳ θυσιαστήριον ἀναίμων καὶ λογικῶν θυσιῶν, κατὰ τὰ καινὰ μυστήρια τῆς νέας καὶ καινῆς Διαθήκης, καθ' ὅλης τῆς ἀνθρώπων αἰκουμένης ἀνεγήγερται, ἐν αὐτῇ τε Αἰγύπτῳ, καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι τὸν τρόπον Αἰγυπτιάζουσι κατὰ τὴν δεισιδαίμονα πλάνην· νῦν καθ᾿ ἡμᾶς ἡ τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ γνῶσις διαλάμπουσα, τὴν πίστιν ἀναμφί λεκτον τῶν προθεσπισθέντων ἐπισφραγίζεται. Ταῦτα δὲ ἔργοις ἐπιτελούμενα ὁρῶν, ἀλλ' οὐκέτ᾽ ἀκοῇ προσ- δοκώμενα, τὸν καιρὸν, ὁπόθεν τὴν ἀρχὴν τῶν πρα γμάτων είληχεν, οὐδ' (4') ἄλλον ἀναζητήσας εὑρήσεις ἢ τὸν τῆς σωτηρίου ἐπιφανείας. Αὐτὸς ἄρα οὗτος ἦν ἐκεῖνος, ἂν ὁ χρησμὸς ἐδήλου, φήσας ἀποστελεῖν τὸν τῶν ὅλων Θεὸν, καὶ Κύριον τοῖς Αἰγυπτίοις ἄνθρω τον, ὃς σώσει αὐτούς· ἦν καὶ τὰ Μωσέως ἐδήλον λό για, δι' ὧν ἔφησεν· Ἐξελεύσεται ἄνθρωπος ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ, καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν·, ἐν οἷς ἔθνεσι καὶ Αἰγύπτιοι δήπουθεν καταριθμοῖντ' ἄν. Ἀλλὰ περὶ μὲν τούτων μακρὸς ἂν εἴη λόγος, ἐπ' οἰκείας σχολῆς ἐντελέστερον ἀποδοθησόμενος· τό γε μὴν παρὸν ἐπιτετηρήσθω, ὅτι τὰ προηγούμενα οὐδ' (4") ἄλλοτε ἢ μετὰ τὴν ἐπιφάνειαν Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπληροῦτο. Ἐξ ἐκείνου γάρ τοι καὶ εἰς δεῦρο παρὰ τοῖς Αἰγυπτίοις, καὶ παρὰ Πέρσαις,Σύροις τε καὶ Αρμενίοις, καὶ παρὰ τοῖς τὰς ἐσχατιάς τῆς γῆς οἰκοῦσι βαρβάροις, αὐτοῖς τε τοῖς τὸ πρὶν ἀνημερωτάτοις καὶ θηριωδε- στάτοις ἔθνεσι, καὶ μὴν καὶ παρὰ τοῖς τὰς νήσους οἰκοῦσιν (ὅτι δὴ καὶ τούτων ηξίωσε μνήμην ἡ προσ φητεία ποιήσασθαι), αὐτὴ ἐκείνη ἡ κατὰ τὸν Ἀβραὰμ πολιτεία, καὶ ὁ παλαιότατος καὶ πάντων ἀρχαιότατος τῆς θεοσεβείας τρόπος σπουδάζεται. Καὶ τίς οὐκ ἂν ἐκπλαγείη τὸ παράδοξον τοῦ πράγματος, εἰ δὴ οἱ ἐξ αἰῶνος λίθοις, καὶ ξύλοις, καὶ δαίμοσι, θηρίοις τε ἀνθρωποβόροις, καὶ ἑρπετοῖς ἰοβόλοις, ζώοις τε παν τοίοις, καὶ εἰδεχθέσι κνωδάλοις, πυρί τε καὶ γῇ, καὶ τοῖς τοῦ παντὸς ἀψύχοις στοιχείοις τὴν σεβάσμιον τιμὴν περιτιθέντες, τὸν ὕψιστον Θεὸν, τὸν οὐρανοῦ καὶ γῆς δημιουργὸν, αὐτὸν δὴ τὸν τῶν προφητῶν Κύριον, τὸν Θεὸν ᾿Αβραὰμ καὶ τῶν τούτου προπα-D τόρων, μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν ἀνα- καλοῦνται; καὶ οἱ μικρῷ πρόσθεν μητρογαμίαις καὶ θυγατρομιξίαις, ἀλληλοφθορίαις τε καὶ παντοίαις μιαιφονίαις ἐγκαλινδούμενοι, οι μηδέν τι ἀνημέρων θηρίων τὸν τρόπον διαφέροντες, νυνὶ διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐνθέου δυνάμεως μεταβληθέντες, καὶ ὥσπερ ἐξ ἑτέρων ἕτερον γεγονότες, λόγους ἀρετῆς, καὶ σωφροσύνης παιδεύματα, συνιόντες εἰς τὰ κοινὰ · δασκαλεία, μανθάνουσιν· ὡς τὴν ἀνωτάτω φιλοσο μίαν, τὴν μηδ' ἐμβλέπειν ἀκολάστοις ὀφθαλμοῖς, ** Ούδ'. οὐκ. Έπιτ. Ούδ'. οὐκ. B ciferatur Isaias vaticinans simul, ac dicens : ‹ Erit altare Domino in terra Ægypti, et cognoscetur Do- minus ab Ægyptiis, et mittet eis hominem qui sal- vos faciet cos, et cognoscent Ægyptii Dominum in die illa, et facient sacrificia, et vovebunt vota Do- mino, et reddent, et convertentur ad Dominum, et exaudiet eos, et sanabit eos 91. » Ecquid tibi vide- mur veram legis Mosi conversionem dicere? an po- tius finem et solutionem enuntiare, et propheticis vocibus vaticinari ? Etenim Moses altare et sacrifi cia nusquam terrarum in sola Judæa et in hujus una duntaxat civitate constitui, lege a se posito ju- bet prophetia autem in terra Ægypti ait altare Domino struendum dicandumque esse, et Ægyptios ipsos non amplius diis patriis rem sacram, sed ipsi prophetarum Deo facturos : et quod verum Deum sint agnituri, non Mosen illis neque alium ex pro- phetis quempiam auctorem fore, sed novum quem- dam divinitus niissum hominem. Porro autem translato commutatoque altari præter Mosis con- stitutiones atque decreta, necesse est penitus etiam legis Mosis fieri mutationem. Quod si summo Deo sacrificaturi sunt Egyptii, prorsus etiam sacerdo- tii munus sunt adepturi. At Ægyptiis ad tale mu- nus, assumptis quæ de Levitis et Aaron successori- bus a Mose sunt constituta, nulli plane usui Ægy- ptiis amplius esse posse perspicuum est. Tempus igitur jam tum fuerit, legem novam ad ea quæ di- cla sunt confirmanda, ponere opus esse. Quid igi- A Deo essent oblaturæ ? Clamat autem palam et vo- Isa. xix, 19, 20. (4*) Forte C tur? temere hæc enuntiata sunt ? an exitum invenit oratio ? inspice igitur si non hodie, hoc est nostris interim ipsorum temporibus, ipsis oculis cernuntur non solum Ægyptii, verum etiam omne genus ho- minum qui antehac simulacris addicti erant, quos- que Ægyptiorum appellatione prophetica prædictio significat, a multorum deorum ac demonum impio cultu liberatum, et verum prophetarum Deum in- vocans et adorans. Vota autem faciunt, non pluri- bus amplius dominis, sed uni soli Domino, quem- admodum sacrum prædixit oraculum. Et huic qui- dem altare incruentarum et rationalium hostiarum, ut nova Novi Testamenti mysteria postulant, per totum terrarum orbem erectum est ; et cum in Æ- gypto, tum in reliquis gentibus, quæ mores Ægy- pliorum imitantes, superstitionis errore tenebantur: hac ipsa ætate nostra cognitio veri Dei relucens, fidem iis quæ a prophetis prædicta sunt, indubita- tam adjungit. Hæc autem cum reipsa interim per- fici videas, nec amplius, ut quondain audita ex- spectari, si tempus quæras unde principium ejus- modi res acceperit, non aliud invenies, quam cum Salvator noster advenit. Ipse igitur ille ſuit, que¡n oraculum significabat, cum diceret Deum et Domi- num universi, missurum Ægyptiis hominem qui (4') Forte Epit. (4) Forte leg., καθ' ἡμᾶς, αὐτοῖς τοῖς ὀφθ. Γριτ.
PG 22:65καὶ οἱ μικρῷ πρόσθεν μητρογαμίαις καὶ θυγατρομιξίαις, ἀλληλοφθορίαις τε καὶ παντοίαις μιαιφονίαις ἐγκαλινδούμενοι, οἱ μηδέν τι ἀνημέρων θηρίων τὸν τρόπον διαφέροντες, νυνὶ διὰ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐνθέου δυνάμεως μεταβληθέντες καὶ ὥσπερ ἐξ ἑτέρων ἕτεροι γεγονότες, λόγους ἀρετῆς καὶ σωφροσύνης παιδεύματα συνιόντες εἰς τὰ κοινὰ διδασκαλεῖα μανθάνουσιν; ὡς τὴν ἀνωτάτω φιλοσοφίαν, τὴν μηδ’ ἐμβλέπειν ἀκολάστοις ὀφθαλμοῖς μηδὲ μέχρι λόγων ἀδιαφορεῖν μηδὲ τὰ κοινὰ καὶ τοῖς πᾶσι συνήθη διαπράττεσθαι παραινοῦσαν, ἄνδρας οὐ μόνον ἀλλὰ καὶ γυναῖκας, πένητάς τε καὶ πλουσίους, λογίους τε καὶ ἰδιώτας, μέχρι καὶ παίδων καὶ ἀνδραπόδων, ἐν ταῖς κατὰ πόλιν καὶ κατ’ ἀγροὺς διατριβαῖς παιδεύεσθαι, μανθάνειν τε ἀληθῆ τρόπον, καθ’ ὃν τὸν ἐπὶ πάντων προσήκει θεὸν σέβειν καὶ θεραπεύειν ἐν παντὶ τόπῳ κατὰ τὴν φήσασαν προφητείαν· «καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ ἕκαστος ἐκ τοῦ τόπου αὐτοῦ».
ἐπιβοώμενος νόμον, ἔρα τί φησιν· Ω ἄνθρωπε, Α καὶ σύμπαν τὸ θνητῶν γένος, ὁ μὲν δὴ Μωσέως νόμος, ἀφ' ἑνὸς γένους ἀνθρώπων ἀρξάμενος, πρῶτον ἁπάντων τὸ Ἰουδαίων γένος, τῆς πρὸς τοὺς θεοφιλεῖς προπάτορας αὐτῶν ἐπαγγελίας ἕνε κεν, ἐπὶ τὴν τοῦ ἑνὸς Θεοῦ γνῶσιν ἀνεκαλεῖτο, τῆς πικρᾶς τῶν δαιμόνων δουλείας τοὺς ὑπακούοντας ἀπαλλάττων· ἐγὼ δὲ πᾶσιν ἀνθρώποις, καὶ τοῖς καθ᾿ ὅλης τῆς οἰκουμένης ἔθνεσι τὴν ἐπαναβεβηκυίαν τοῦ Θεοῦ γνῶσιν καὶ εὐσέβειαν προαγγέλλων, κατὰ τοὺς ἀμφὶ τὸν ᾿Αβραὰμ, καὶ τοὺς ἔτι παλαιοτέρους προ Μωσέως χρόνων βιοῦν παραινῶ, ἐν οἷς ἐξ ἀλλοδα τῶν ἐθνῶν πλείους ἐπ᾿ εὐσεβείᾳ μνημονεύονται δια- λάμψαντες. Καὶ πάλιν· Ὁ μὲν Μωσέως νόμος, ἐφ' ἕνα τινὰ τῆς γῆς ἀφωρισμένον τόπον τοὺς εὐσεβεῖν προηρημένους σπεύδειν πανταχόθεν παρεκελεύετο · ἐγὼ δὲ τοῖς πᾶσιν ἂν εἰς τὴν ἐλευθερίαν, οὐκ ἐν γε νίᾳ γῆς, οὐδ᾽ ἐν ὄρεσιν, ἤ τισι χειροποιήτοις ναοῖς ζητεῖν τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν, οἴκοθεν δὲ ἕκαστον σέ- βειν αὐτὸν καὶ προσκυνεῖν παιδεύω. Καὶ πάλιν· Ὁ μὲν παλαιός νόμος θυσίαις ταῖς διὰ ζώων σφαγαίς, λιβανωτοῦ τε καὶ πυρὸς, καί τινων ἄλλων ὁμοιοτρό- των τοῦ σώματος καθαρμών θρησκεύειν τὸν ἐπὶ πάν των Θεὸν παρεκελεύετο· ἐγὼ δὲ τὰ ψυχῆς παραδι- δοὺς ὄργια διανοία καθαρωτάτῃ καὶ νῷ διαυγεῖ, ἐν σωφροσύνῃ καὶ τῷ κατ᾿ ἀρετὴν βίῳ, δόγμασί τε όρ- θοῖς καὶ εὐσεβέσι τὸ θεῖον γεραίρειν προστάττω. Καὶ πάλιν · Μωσῆς μὲν ὡσαν μιαιφόνοις οὖσι τοῖς τότε μὴ φονεύειν παρῄνει· ἐγὼ δὲ τοῖς ἐν τούτῳ προπαι δαγωγηθεῖσι, καὶ τὴν πρώτην ἐντολὴν κατωρθωκόσι, νομοθετῶ τὴν τελειοτέραν, μηδ' ὀργῆς ἐνέχεσθαι πά- θει προστάττων. Καὶ αὖθις· Ὁ μὲν Μωσῆς μοιχοῖς, καὶ ἀκολάστοις διετάττετο τὸ μὴ μοιχεύειν, μηδὲ ἀρ σενοκοιτεῖν, μηδὲ τὰς παρὰ φύσιν ἡδονὰς διώκειν, θάνατον τὴν τιμωρίαν τοῖς παραβαίνουσιν ἐπάγων· ἐγὼ δὲ μηδ' ἐμβλέπειν γυναῖκα μετ' ἐπιθυμίας ἀκο- λάστου τοὺς ἐμοὺς βούλομαι μαθητάς. Καὶ πάλιν· Ὁ μὲν ἔλεγεν· ι Οὐκ ἐπιορκήσεις, ἀποδώσεις δὲ τῷ Θεῷ τοὺς ὅρκους σου· ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν, μὴ ὁμόσαι ὅλως, ἀλλ᾽ ἔσται ὁ λόγος ὑμῶν ναι, ναί· οὔ, οὗ · τὸ δὲ περιστὸν τούτων ἐκ τοῦ πονηροῦ ἐστι. » Καὶ πάλιν· Ὁ μὲν τοὺς ἀδικοῦντας ἀμύνασθαι καὶ ἀνταδικεῖν παρεκελεύετο, λέγων· Οφθαλμὸν ἀντὶ ὀφθαλμοῦ, καὶ ὀδόντα ἀντὶ ὀδόντος· ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν, μὴ ἀντι- στῆναι τῷ πονηρῷ, ἀλλ' ὅστις σε ῥαπίσει ἐπὶ τὴν δεξιάν σιαγόνα σου, στρέψον αὐτῷ καὶ τὴν ἄλλην· καὶ τῷ θέλοντί σοι κριθῆναι, καὶ τὸν χιτῶνα σου λα δεῖν, ἄφες αὐτῷ καὶ τὸ ἱμάτιον.» Καὶ πάλιν· Ὁ μὲν παρήνει τὸν μὲν φίλον ἀγαπᾶν, μισεῖν δὲ τοὺς ἐχθρούς· ἐγὼ δὲ καθ' ὑπερβολὴν φιλανθρωπίας καὶ ἀνεξικακίας, ἀγαπᾶν τοὺς ἐχθροὺς ὑμῖν νομοθετῶ, καὶ προσεύχεσθαι ὑπὲρ τῶν διωκόντων, ὅπως γένη- σθε υἱοὶ τοῦ Πατρὸς ὑμῶν τοῦ ἐν οὐρανοῖς, ὅστις τὸν ἥλιον ἀνατέλλει ἐπὶ πονηροὺς καὶ ἀγαθοὺς, καὶ βρέ- χει ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους. Καὶ ἐπὶ τούτοις· Ο μὲν πρὸς τὴν τῶν πολλῶν σκληρίαν ἡρμόζετο, καὶ τοῖς ἐμπαθέσι κατάλληλα διετάττετο, ἐξηλλαγμένον : Ο DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. ipsum adjungit ea, quibus planum faciat, quod- B nam Vetus illud dixerit esse: cui quidem novum nihil simile habiturum ostendit, ubi dicit: Condam Testamentum Novum, non secundum Testamentum quod condidi patribus in die, cum ego apprehendi illos manu, ut educerem eos de terra Ægypti ". ltaque cum secundum hoc dicit, secundum id quod legis loco a Mose positum est, intelligit. Hoc enim illud est, quod Judais, quo tempore de Ægypto egressi sunt, traditum est. Visus igitur esset No- vum Testamentum introducere, tanquam ejus ritus contrarium, quem sancti illi Abrahæ similes viri in divino cultu sequebantur, nisi plane ipsis verbis significasset, ubi dixit: « Non secundum Testa- mentum quod condidi patribus eorum, quo tempore eduxi eos de terra Ægypti ",. Ergo non secundum illud quod legis loco a Mose positum est, cum egressi sunt, et cum in deserto morabantur. No- vum hoc futurum respondit, sed secundum illud videlicet, quod primis temporibus in vita civili se- ctantes, qui ante Mosem floruerunt, tanquam ii qui plene oficio suo functi essent, comprobati sunt. Quas quidem ob res, jam tu plane confidens post- lac, cum sententias et proposita eorum, qui divi- num aliquem cultum profitentur, non in duos, sed in tres diviseris ordines, unuin eorum qui prorsus simulacris addicti, in multorum deorum errorem deciderunt alterum eorum, qui de circumcisione per Mosem in primum pietatis gradum ascenderunt : tertium eorum, qui supremum locum per doctri- nam evangelicam obtinuere. Et hunc quidem, si medium duorum constitueris, ne putato amplius eos, qui a Judæis discedant, in Græcos ritus opor- tere ullo modo recidere, neque qui a Græcis abdu- cantur, Judæos fieri necessario, sed ubi tertium acceperis, et medio loco constitueris, eminentem supraque alios exstantem invenies, et quasi super celsissima quadam specula sublimem collocatum, C reliquos duos inferius utrinque despicere. Elligit D enim et Græcorum impiam, atque erroribus plenam superstitionem, dissolutasque fornicationes, at- que insolentias et Judæorum itidem, quæ a Mose perfecta est, imperfectam et quasi parvulis atque infirmis accommodatam observantiam. Domesticam porro, atque ab initio propriam non solum Judæis, sed et Græcis, et barbaris, et quæcunque sub sole sunt, gentibus inclamans legem, vide quid dicat : homo, et universum mortalium genus, Mosis quidem lex ab uno genere hominum in- cipiens, omnium primum Judæorum genus, illius promissionis gratia, quæ ad pios Deique amicos ipsorum patres, facta est, ad unius Dei cognitio- intolerabili dæmonum tyrannide liberaret. Ego au- nem cultumque vocabat, ut dicto audientes, ab tem omnibus hominibus, et quæ ubique terrarum sunt, gentibus sublimius provectam Dei cognitio 9. Jerem. xxx, 31, 32. 98 Ibid. 32.
PG 22:67Προσκυνεῖ δῆτα οὖν πᾶς τῷ ἐπὶ πάντων θεῷ βάρβαρος καὶ Ἕλλην, οὐ τρέχων ἐπὶ τὰ Ἱεροσόλυμα, οὐδ’ αἵμασι καὶ θυσίαις ἀφοσιούμενος, οἴκοθεν δὲ καὶ ἐφ’ ἑαυτοῦ μένων, καὶ πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ τὴν ἄναιμον καὶ καθαρὰν ἀποδιδοὺς αὐτῷ λατρείαν. καὶ αὕτη γε ἦν ἡ καινὴ διαθήκη, οὐ κατὰ τὴν παλαιὰν τυγχάνουσα· παλαιὰν δὲ μή τοι νομίσῃς λέγεσθαι τὴν τῶν πρὸ Μωσέως θεοφιλῶν ἀνδρῶν, ἀλλὰ τὴν ὑπὸ Μωσέως αὐτοῦ τῷ Ἰουδαίων ἔθνει νενομοθετημένην. ἐπιφέρει γοῦν ὁ λόγος διασαφῶν τίνα ἔφησεν εἶναι τὴν παλαιάν, ᾗ μηδὲν ὅμοιον σχήσειν διδάσκει τὴν καινὴν λέγων· «διαθήσομαι διαθήκην καινήν, οὐ κατὰ τὴν διαθήκην ἣν διεθέμην τοῖς πατράσιν, ἐν ἡμέρᾳ ἐπιλαβομένου μου τῆς χειρὸς αὐτῶν ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου». οὐ κατὰ ταύτην γοῦν φησιν τὴν ὑπὸ Μωσέως νενομοθετημένην· αὕτη γὰρ ἦν κατὰ τὴν ἔξοδον τὴν ἀπ’ Αἰγύπτου τοῖς Ἰουδαίοις παραδοθεῖσα. ἔδοξεν ἂν οὖν ἐναντίαν εἰσάγειν τὴν καινὴν διαθήκην τοῦ τρόπου τῆς θεοσεβείας τῶν ἀμφὶ τὸν Ἀβραὰμ θεοφιλῶν, εἰ μὴ ἀκριβῶς ἐπεσημήνατο φήσας· «οὐ κατὰ τὴν διαθήκην ἣν διεθέμην τοῖς πατράσιν αὐτῶν κατ’ ἐκεῖνο καιροῦ, καθ’ ὃν ἐξήγαγον αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου».
Λ καὶ ὑποβεβηκότα παρὰ τὸν παλαιον τρόπον παραδ:- δοὺς εὐσεβείας· ἐγὼ δὲ ἐπὶ τὸν πρόπαλαι θεοφιλών ἀνδρῶν εὐσεβῆ καὶ θεοφιλή βίον ἀνακαλοῦμαι τοὺς πάντας. Καὶ ἐφ᾽ ἅπασιν· ὁ μὲν γῆν ῥέουσαν γάλα καὶ μέλι, οἷα νηπίοις, ἐπηγγέλλετο· ἐγὼ δὲ βασιλείαν οὐρανῶν τοῖς οἴοις τε χωρεῖν προξενῶ. Ταῦτα καὶ τὰ τοιαῦτα, ὁ τῆς Καινῆς Διαθήκης λόγος διὰ τῆς Χριστοῦ διδασκαλίας πᾶσι κατήγγειλε τοῖς ἔθνεσι. Καὶ ταῦτα ἦν, ἃ τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι καταγγέλλειν παρήνει, φή σας· . Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, διδάσκοντες αὐτοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν· ν & καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις, Ελλησί τε καὶ βαρ βάροις φυλάττειν παραδιδούς, σαφῶς, τί ποτέ ἐστιν ὁ Χριστιανισμός, ἐξέφηνε, τίνες θ' ἡμεῖς, καὶ ὁποῖος ὁ Β τῶν τοιῶνδε λόγων τε καὶ μαθημάτων διδάσκαλος, αὐτὸς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ τὴν καινὴν ταύτην καὶ πανάρετον πολι- τείαν καθ᾽ ὅλου τοῦ κόσμου συστησάμενος· ὥστε τοι αῦτα μανθάνειν, καὶ φιλοσοφεῖν μὴ μόνον ἄνδρας, ἀλλὰ καὶ γυναῖκας, πλουσίους τε καὶ πένητας, καὶ δούλους ἅμα δεσπόταις. Καὶ μὴν ὁ τῆς καινῆς ταύ της νομοθεσίας εἰσαγωγεὺς, τὰ πάντα κατὰ τὸν Μω σέως νόμον εἰσῆκται πεπολιτευμένος· ὃ καὶ αὐτὸ θαυμάζειν ἄξιον, ὅτι δή, νέας πολιτείας νομοθέτης μέλλων καταστήσεσθαι τῆς κατὰ τὸ εὐαγγέλιον αὐ τοῦ Καινῆς Διαθήκης, οὐχ ὡς ἐχθρὰ καὶ ἐναντία τὰ Μωσέως παρητήσατο. "Η γὰρ ἂν ἐνομίσθη τὰ που λέμια Μωσεί διατάττεσθαι, οὕτω τε ἂν καὶ παρ ἔσχε τῆς κατὰ Μωσέως καὶ τῶν προφητῶν τοῖς ἀθέοις αἱρεσιώταις πλείστης δυσφημίας υπόθεσιν, τοῖς τε ἐκ περιτομῆς εύλογον τῆς κατ' αὐτοῦ συ σκευῆς αἰτίαν, οι δή, ὡς παραβάτῃ καὶ ἀποστάτῃ τοῦ νόμου, τὴν πρὸς θάνατον ἐπιβουλὴν αὐτῷ συνεσκευά- σαντο. ΣΧΙΝ, 21; ត EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - rem, et pietatem apportans, ut ad regulam eorum, qui cum Abraham vixerunt, quique ante Mosis æta- tem degentes, ipso quoque Abrahamo antiquiores exstitere, vitæ suæ moderentur adhortor, in quibus ab externis gentibus profecti, qui de laude pietatis gloriam adepti sunt, plures memorantur. Et rursus : Mosis quidem lex, in unum terræ certum ac defi- nitum locum, eos qui religionis propositum com- plexi essent, ex aliis omnibus locis currere jubebat : ego autem condonata omnibus libertate, non in quodam terra angulo, neque in montibus, aut qui busdam manu factis templis, Deum quærere, sed domi suæ unumquemque illum colere atque adorare præcipio. Et rursus : Vetus quidem lex, sacrificiis et animalium cædibus, thureque et igne, et aliis quibusdam ejusdem generis purgationibus corporis, summum Deum colere hortabatur: ego autem sa- cra animæ tradens, mente purissima, animoque nitidissimo, cum modestia virtutumque sectatrice vita, rectisque sententiis, et pietatem præ sc feren- tibus, divinitatem venerari impero. Et rursus: Moses quidem illorum temporum hominibus, quasi iis qui cædibus inquinari soliti essent, non occidere impera- bat: ego autem iis, qui hoc ipsum antea didicerint et primo illi præcepto satisfecerint, alterum perfectius impono, atque ut ne iræ quidem perturbatione vin- cantur, præcipio. Et rursus: Moses quidem adulteris dissolutisque hominibus legem posuit non mochari, maribus non misceri, voluptates præter naturam non sectari, et supplicium mortis iis, qui non C obtemperassent, adjunxit : ego autem meos disci- pulos volo ne intueri quidem mulierem cum pe- tulanti cupiditate. Et rursus : Ille quidem dixit : • Non pejerabis, sed reddes Deo quæ juratus fue- ris : ego autem dico vobis, non jurare omnino, sed erit sermo vester : est, est : non, non : quod autem his abundantius est, a malo est 9. , Et rur- sus Ille quidem injurias ulcisci, et inferentibus easdem referre hortabatur, dicens : • Oculum pro oculo, et dentem pro dente: ego autem dico vobis, non resistere malo, sed si quis te percusse rit in dexteram maxillam tuam, convertito ad illum et alteram : et qui velit tecum judicio contendere, et tunicam tuam tollere, dimitte ei et pallium " › Et rursus: Ille quidem docebat amicum diligere, et inimicos insectari odio ego autem ex abundantia humanitatis et clementiæ, ut inimicos vestros diligatis, et pro persequentibus vos oretis, legem vobis pono, ut sitis filii Patris vestri, qui in cœlis est, qui solem suum oriri facit super bonos et malos, et pluit super justos et injustos "8., Ad hæc : Ille quidem se ad multorum duritiam accommodabat, et iis apta, qui perturbationibus pleni essent, præ- cipiebat, atque immutatum quemdam a vetere illo, inferioremque religionis modum tradebat: ego au- tem ad piam, religiosamque vitam corum, qui priscis illis temporibus sancte vixerunt, revoco uni- versos. Denique, ille quidem terram fluentem lac et mel, quasi parvulis promittebat: ego autem iis qui capere possint, regnum caleste concilio. Hæc atque ejusmodi alia, Novi Testamenti ratio, docente Christo, omnibus gentibus nuntiavit. Et hæc ipsa sunt, quæ suos discipulos Christus Dei, ut omni. bus gentibus nuntiarent, bortabatur dicens: Euntes disciplinam vestram tradite omnibus gentibus, docentes eas servare omnia, quæcunque præcepi vobis "., Quæ etiam cunctis hominibus, tam bar- baris quam Græcis cum observanda traderet, plane quidnam sit Christianismus ostendit, et quinam simus nos, et cujusmodi talium sermonum ac disciplinarum magister, pse utique Salvator et Do- minus noster Jesus, qui Christus est Dei, qui novam banc et omnes amplexam virtutes rempublicam in toto orbe constituit, adeo quidem, ut talia discere, philosopharique, tam feminæ quam viri, tam pauperes quam divites, tam servi quam domini possint. Et tamen novæ hujusce legis introductor, Exod. xx, 7; Lerit. xix, 12; Deut, v, ; Matth, v, 55-57. " Exod. tri, 24; Levit, Matth. v, 38-40. Matth. v, 45. Matth. xxvi, 19-20, ¡x, 20; Deut.
Οὐ κατὰ τὴν ὑπὸ Μωσέως ἄρα ἐπὶ τῆς ἐξόδου καὶ ἐπὶ τῆς κατὰ τὴν ἔρημον διατριβῆς νενομοθετημένην ἔσεσθαι τὴν καινὴν ἐθέσπιζεν, ἀλλὰ κατ’ ἐκείνην δηλαδὴ τὴν πρόπαλαι πολιτευσαμένην, δι’ ἧς κατορθώσαντες ἀνεφάνησαν οἱ πρὸ Μωσέως. δι’ ἃ δὴ λοιπὸν ἤδη θαρρῶν, τὰς τῶν θεοσεβεῖν ἐπαγγελλομένων προαιρέσεις μὴ ἐπὶ δύο ἀλλὰ τρία ... τάγματα, τό τε τῶν παντελῶς εἰδωλολατρῶν, τῶν δὴ ἐπὶ τὴν πολύθεον πλάνην ἀποπεπτωκότων, καὶ τὸ τῶν ἐκ περιτομῆς διὰ Μωσέως ἐπὶ τὸν πρῶτον ἀνεληλυθότων τῆς εὐσεβείας βαθμόν, καὶ τρίτον τὸ τῶν ἐπαναβεβηκότων διὰ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας, ὃ καὶ τῶν δυεῖν μέσον παρεμβαλών, μηκέθ’ ἡγοῦ τοὺς ἀπὸ Ἰουδαίων ἀφισταμένους πάντως δεῖν ἐφ’ ἑλληνισμὸν ἐκπίπτειν, μηδὲ τοὺς ἐξ Ἑλλήνων ἀναχωροῦντας ἐξ ἀνάγκης χρῆναι Ἰουδαίους ἔσεσθαι, τὸν δὲ μέσον ἑλὼν τὸν τρίτον εὑρήσεις ἄνω που ἑστῶτα καὶ ὥσπερ ἐφ’ ὑψηλοτάτης ἀκρωρείας ἀναβεβηκότα, ἑκατέρωθεν δὲ κάτω τοὺς λοιποὺς ἀπολελοιπότα.
Λ καὶ ὑποβεβηκότα παρὰ τὸν παλαιον τρόπον παραδ:- δοὺς εὐσεβείας· ἐγὼ δὲ ἐπὶ τὸν πρόπαλαι θεοφιλών ἀνδρῶν εὐσεβῆ καὶ θεοφιλή βίον ἀνακαλοῦμαι τοὺς πάντας. Καὶ ἐφ᾽ ἅπασιν· ὁ μὲν γῆν ῥέουσαν γάλα καὶ μέλι, οἷα νηπίοις, ἐπηγγέλλετο· ἐγὼ δὲ βασιλείαν οὐρανῶν τοῖς οἴοις τε χωρεῖν προξενῶ. Ταῦτα καὶ τὰ τοιαῦτα, ὁ τῆς Καινῆς Διαθήκης λόγος διὰ τῆς Χριστοῦ διδασκαλίας πᾶσι κατήγγειλε τοῖς ἔθνεσι. Καὶ ταῦτα ἦν, ἃ τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι καταγγέλλειν παρήνει, φή σας· . Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, διδάσκοντες αὐτοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν· ν & καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις, Ελλησί τε καὶ βαρ βάροις φυλάττειν παραδιδούς, σαφῶς, τί ποτέ ἐστιν ὁ Χριστιανισμός, ἐξέφηνε, τίνες θ' ἡμεῖς, καὶ ὁποῖος ὁ Β τῶν τοιῶνδε λόγων τε καὶ μαθημάτων διδάσκαλος, αὐτὸς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ τὴν καινὴν ταύτην καὶ πανάρετον πολι- τείαν καθ᾽ ὅλου τοῦ κόσμου συστησάμενος· ὥστε τοι αῦτα μανθάνειν, καὶ φιλοσοφεῖν μὴ μόνον ἄνδρας, ἀλλὰ καὶ γυναῖκας, πλουσίους τε καὶ πένητας, καὶ δούλους ἅμα δεσπόταις. Καὶ μὴν ὁ τῆς καινῆς ταύ της νομοθεσίας εἰσαγωγεὺς, τὰ πάντα κατὰ τὸν Μω σέως νόμον εἰσῆκται πεπολιτευμένος· ὃ καὶ αὐτὸ θαυμάζειν ἄξιον, ὅτι δή, νέας πολιτείας νομοθέτης μέλλων καταστήσεσθαι τῆς κατὰ τὸ εὐαγγέλιον αὐ τοῦ Καινῆς Διαθήκης, οὐχ ὡς ἐχθρὰ καὶ ἐναντία τὰ Μωσέως παρητήσατο. "Η γὰρ ἂν ἐνομίσθη τὰ που λέμια Μωσεί διατάττεσθαι, οὕτω τε ἂν καὶ παρ ἔσχε τῆς κατὰ Μωσέως καὶ τῶν προφητῶν τοῖς ἀθέοις αἱρεσιώταις πλείστης δυσφημίας υπόθεσιν, τοῖς τε ἐκ περιτομῆς εύλογον τῆς κατ' αὐτοῦ συ σκευῆς αἰτίαν, οι δή, ὡς παραβάτῃ καὶ ἀποστάτῃ τοῦ νόμου, τὴν πρὸς θάνατον ἐπιβουλὴν αὐτῷ συνεσκευά- σαντο. ΣΧΙΝ, 21; ត EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - rem, et pietatem apportans, ut ad regulam eorum, qui cum Abraham vixerunt, quique ante Mosis æta- tem degentes, ipso quoque Abrahamo antiquiores exstitere, vitæ suæ moderentur adhortor, in quibus ab externis gentibus profecti, qui de laude pietatis gloriam adepti sunt, plures memorantur. Et rursus : Mosis quidem lex, in unum terræ certum ac defi- nitum locum, eos qui religionis propositum com- plexi essent, ex aliis omnibus locis currere jubebat : ego autem condonata omnibus libertate, non in quodam terra angulo, neque in montibus, aut qui busdam manu factis templis, Deum quærere, sed domi suæ unumquemque illum colere atque adorare præcipio. Et rursus : Vetus quidem lex, sacrificiis et animalium cædibus, thureque et igne, et aliis quibusdam ejusdem generis purgationibus corporis, summum Deum colere hortabatur: ego autem sa- cra animæ tradens, mente purissima, animoque nitidissimo, cum modestia virtutumque sectatrice vita, rectisque sententiis, et pietatem præ sc feren- tibus, divinitatem venerari impero. Et rursus: Moses quidem illorum temporum hominibus, quasi iis qui cædibus inquinari soliti essent, non occidere impera- bat: ego autem iis, qui hoc ipsum antea didicerint et primo illi præcepto satisfecerint, alterum perfectius impono, atque ut ne iræ quidem perturbatione vin- cantur, præcipio. Et rursus: Moses quidem adulteris dissolutisque hominibus legem posuit non mochari, maribus non misceri, voluptates præter naturam non sectari, et supplicium mortis iis, qui non C obtemperassent, adjunxit : ego autem meos disci- pulos volo ne intueri quidem mulierem cum pe- tulanti cupiditate. Et rursus : Ille quidem dixit : • Non pejerabis, sed reddes Deo quæ juratus fue- ris : ego autem dico vobis, non jurare omnino, sed erit sermo vester : est, est : non, non : quod autem his abundantius est, a malo est 9. , Et rur- sus Ille quidem injurias ulcisci, et inferentibus easdem referre hortabatur, dicens : • Oculum pro oculo, et dentem pro dente: ego autem dico vobis, non resistere malo, sed si quis te percusse rit in dexteram maxillam tuam, convertito ad illum et alteram : et qui velit tecum judicio contendere, et tunicam tuam tollere, dimitte ei et pallium " › Et rursus: Ille quidem docebat amicum diligere, et inimicos insectari odio ego autem ex abundantia humanitatis et clementiæ, ut inimicos vestros diligatis, et pro persequentibus vos oretis, legem vobis pono, ut sitis filii Patris vestri, qui in cœlis est, qui solem suum oriri facit super bonos et malos, et pluit super justos et injustos "8., Ad hæc : Ille quidem se ad multorum duritiam accommodabat, et iis apta, qui perturbationibus pleni essent, præ- cipiebat, atque immutatum quemdam a vetere illo, inferioremque religionis modum tradebat: ego au- tem ad piam, religiosamque vitam corum, qui priscis illis temporibus sancte vixerunt, revoco uni- versos. Denique, ille quidem terram fluentem lac et mel, quasi parvulis promittebat: ego autem iis qui capere possint, regnum caleste concilio. Hæc atque ejusmodi alia, Novi Testamenti ratio, docente Christo, omnibus gentibus nuntiavit. Et hæc ipsa sunt, quæ suos discipulos Christus Dei, ut omni. bus gentibus nuntiarent, bortabatur dicens: Euntes disciplinam vestram tradite omnibus gentibus, docentes eas servare omnia, quæcunque præcepi vobis "., Quæ etiam cunctis hominibus, tam bar- baris quam Græcis cum observanda traderet, plane quidnam sit Christianismus ostendit, et quinam simus nos, et cujusmodi talium sermonum ac disciplinarum magister, pse utique Salvator et Do- minus noster Jesus, qui Christus est Dei, qui novam banc et omnes amplexam virtutes rempublicam in toto orbe constituit, adeo quidem, ut talia discere, philosopharique, tam feminæ quam viri, tam pauperes quam divites, tam servi quam domini possint. Et tamen novæ hujusce legis introductor, Exod. xx, 7; Lerit. xix, 12; Deut, v, ; Matth, v, 55-57. " Exod. tri, 24; Levit, Matth. v, 38-40. Matth. v, 45. Matth. xxvi, 19-20, ¡x, 20; Deut.
Ἑλλήνων μὲν γὰρ ἐκπέφευγε τὴν ἄθεον καὶ πολυπλανῆ δεισιδαιμονίαν καὶ τὰς ἀνειμένας πορνείας τε καὶ ἀκοσμίας, Ἰουδαίων δὲ ὡσαύτως τὴν ὑπὸ Μωσέως ἀτελῆ καὶ οἷα νηπίοις καὶ ἀσθενέσι κατάλληλον ἐθελοθρησκείαν. τὸν οἰκεῖον δὲ ἄνωθεν οὐ μόνον Ἰουδαίοις ἀλλὰ καὶ Ἕλλησι καὶ βαρβάροις καὶ τοῖς ὑφ’ ἡλίῳ πᾶσιν ἔθνεσιν ἐπιβοώμενος νόμον, ὅρα τί φησίν· ὦ ἄνθρωπε, καὶ σύμπαν τὸ θνητῶν γένος, ὁ μὲν δὴ Μωσέως νόμος ἀφ’ ἑνὸς γένους ἀνθρώπων ἀρξάμενος, πρῶτον ἁπάντων τὸ Ἰουδαίων γένος, τῆς πρὸς τοὺς θεοφιλεῖς προπάτορας αὐτῶν ἐπαγγελίας ἕνεκεν, ἐπὶ τὴν τοῦ ἑνὸς θεοῦ γνῶσιν ἀνεκαλεῖτο, τῆς πικρᾶς τῶν δαιμόνων δουλείας τοὺς ὑπακούοντας ἀπαλλάττων· ἐγὼ δὲ πᾶσιν ἀνθρώποις καὶ τοῖς καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης ἔθνεσιν τὴν ἐπαναβεβηκυῖαν τοῦ θεοῦ γνῶσιν καὶ εὐσέβειαν προαγγέλλων, κατὰ τοὺς ἀμφὶ τὸν Ἀβραὰμ καὶ τοὺς ἔτι παλαιτέρους πρὸ Μωσέως χρόνων βιοῦν παραινῶ, ἐν οἷς ἐξ ἀλλοδαπῶν ἐθνῶν πλείους ἐπ’ εὐσεβείᾳ μνημονεύονται διαλάμψαντες. καὶ πάλιν·
Λ καὶ ὑποβεβηκότα παρὰ τὸν παλαιον τρόπον παραδ:- δοὺς εὐσεβείας· ἐγὼ δὲ ἐπὶ τὸν πρόπαλαι θεοφιλών ἀνδρῶν εὐσεβῆ καὶ θεοφιλή βίον ἀνακαλοῦμαι τοὺς πάντας. Καὶ ἐφ᾽ ἅπασιν· ὁ μὲν γῆν ῥέουσαν γάλα καὶ μέλι, οἷα νηπίοις, ἐπηγγέλλετο· ἐγὼ δὲ βασιλείαν οὐρανῶν τοῖς οἴοις τε χωρεῖν προξενῶ. Ταῦτα καὶ τὰ τοιαῦτα, ὁ τῆς Καινῆς Διαθήκης λόγος διὰ τῆς Χριστοῦ διδασκαλίας πᾶσι κατήγγειλε τοῖς ἔθνεσι. Καὶ ταῦτα ἦν, ἃ τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι καταγγέλλειν παρήνει, φή σας· . Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, διδάσκοντες αὐτοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν· ν & καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις, Ελλησί τε καὶ βαρ βάροις φυλάττειν παραδιδούς, σαφῶς, τί ποτέ ἐστιν ὁ Χριστιανισμός, ἐξέφηνε, τίνες θ' ἡμεῖς, καὶ ὁποῖος ὁ Β τῶν τοιῶνδε λόγων τε καὶ μαθημάτων διδάσκαλος, αὐτὸς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ τὴν καινὴν ταύτην καὶ πανάρετον πολι- τείαν καθ᾽ ὅλου τοῦ κόσμου συστησάμενος· ὥστε τοι αῦτα μανθάνειν, καὶ φιλοσοφεῖν μὴ μόνον ἄνδρας, ἀλλὰ καὶ γυναῖκας, πλουσίους τε καὶ πένητας, καὶ δούλους ἅμα δεσπόταις. Καὶ μὴν ὁ τῆς καινῆς ταύ της νομοθεσίας εἰσαγωγεὺς, τὰ πάντα κατὰ τὸν Μω σέως νόμον εἰσῆκται πεπολιτευμένος· ὃ καὶ αὐτὸ θαυμάζειν ἄξιον, ὅτι δή, νέας πολιτείας νομοθέτης μέλλων καταστήσεσθαι τῆς κατὰ τὸ εὐαγγέλιον αὐ τοῦ Καινῆς Διαθήκης, οὐχ ὡς ἐχθρὰ καὶ ἐναντία τὰ Μωσέως παρητήσατο. "Η γὰρ ἂν ἐνομίσθη τὰ που λέμια Μωσεί διατάττεσθαι, οὕτω τε ἂν καὶ παρ ἔσχε τῆς κατὰ Μωσέως καὶ τῶν προφητῶν τοῖς ἀθέοις αἱρεσιώταις πλείστης δυσφημίας υπόθεσιν, τοῖς τε ἐκ περιτομῆς εύλογον τῆς κατ' αὐτοῦ συ σκευῆς αἰτίαν, οι δή, ὡς παραβάτῃ καὶ ἀποστάτῃ τοῦ νόμου, τὴν πρὸς θάνατον ἐπιβουλὴν αὐτῷ συνεσκευά- σαντο. ΣΧΙΝ, 21; ត EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - rem, et pietatem apportans, ut ad regulam eorum, qui cum Abraham vixerunt, quique ante Mosis æta- tem degentes, ipso quoque Abrahamo antiquiores exstitere, vitæ suæ moderentur adhortor, in quibus ab externis gentibus profecti, qui de laude pietatis gloriam adepti sunt, plures memorantur. Et rursus : Mosis quidem lex, in unum terræ certum ac defi- nitum locum, eos qui religionis propositum com- plexi essent, ex aliis omnibus locis currere jubebat : ego autem condonata omnibus libertate, non in quodam terra angulo, neque in montibus, aut qui busdam manu factis templis, Deum quærere, sed domi suæ unumquemque illum colere atque adorare præcipio. Et rursus : Vetus quidem lex, sacrificiis et animalium cædibus, thureque et igne, et aliis quibusdam ejusdem generis purgationibus corporis, summum Deum colere hortabatur: ego autem sa- cra animæ tradens, mente purissima, animoque nitidissimo, cum modestia virtutumque sectatrice vita, rectisque sententiis, et pietatem præ sc feren- tibus, divinitatem venerari impero. Et rursus: Moses quidem illorum temporum hominibus, quasi iis qui cædibus inquinari soliti essent, non occidere impera- bat: ego autem iis, qui hoc ipsum antea didicerint et primo illi præcepto satisfecerint, alterum perfectius impono, atque ut ne iræ quidem perturbatione vin- cantur, præcipio. Et rursus: Moses quidem adulteris dissolutisque hominibus legem posuit non mochari, maribus non misceri, voluptates præter naturam non sectari, et supplicium mortis iis, qui non C obtemperassent, adjunxit : ego autem meos disci- pulos volo ne intueri quidem mulierem cum pe- tulanti cupiditate. Et rursus : Ille quidem dixit : • Non pejerabis, sed reddes Deo quæ juratus fue- ris : ego autem dico vobis, non jurare omnino, sed erit sermo vester : est, est : non, non : quod autem his abundantius est, a malo est 9. , Et rur- sus Ille quidem injurias ulcisci, et inferentibus easdem referre hortabatur, dicens : • Oculum pro oculo, et dentem pro dente: ego autem dico vobis, non resistere malo, sed si quis te percusse rit in dexteram maxillam tuam, convertito ad illum et alteram : et qui velit tecum judicio contendere, et tunicam tuam tollere, dimitte ei et pallium " › Et rursus: Ille quidem docebat amicum diligere, et inimicos insectari odio ego autem ex abundantia humanitatis et clementiæ, ut inimicos vestros diligatis, et pro persequentibus vos oretis, legem vobis pono, ut sitis filii Patris vestri, qui in cœlis est, qui solem suum oriri facit super bonos et malos, et pluit super justos et injustos "8., Ad hæc : Ille quidem se ad multorum duritiam accommodabat, et iis apta, qui perturbationibus pleni essent, præ- cipiebat, atque immutatum quemdam a vetere illo, inferioremque religionis modum tradebat: ego au- tem ad piam, religiosamque vitam corum, qui priscis illis temporibus sancte vixerunt, revoco uni- versos. Denique, ille quidem terram fluentem lac et mel, quasi parvulis promittebat: ego autem iis qui capere possint, regnum caleste concilio. Hæc atque ejusmodi alia, Novi Testamenti ratio, docente Christo, omnibus gentibus nuntiavit. Et hæc ipsa sunt, quæ suos discipulos Christus Dei, ut omni. bus gentibus nuntiarent, bortabatur dicens: Euntes disciplinam vestram tradite omnibus gentibus, docentes eas servare omnia, quæcunque præcepi vobis "., Quæ etiam cunctis hominibus, tam bar- baris quam Græcis cum observanda traderet, plane quidnam sit Christianismus ostendit, et quinam simus nos, et cujusmodi talium sermonum ac disciplinarum magister, pse utique Salvator et Do- minus noster Jesus, qui Christus est Dei, qui novam banc et omnes amplexam virtutes rempublicam in toto orbe constituit, adeo quidem, ut talia discere, philosopharique, tam feminæ quam viri, tam pauperes quam divites, tam servi quam domini possint. Et tamen novæ hujusce legis introductor, Exod. xx, 7; Lerit. xix, 12; Deut, v, ; Matth, v, 55-57. " Exod. tri, 24; Levit, Matth. v, 38-40. Matth. v, 45. Matth. xxvi, 19-20, ¡x, 20; Deut.
ὁ μὲν Μωσέως νόμος ἐφ’ ἕνα τινὰ τῆς γῆς ἀφωρισμένον τόπον τοὺς εὐσεβεῖν προῃρημένους σπεύδειν πανταχόθεν παρεκελεύετο, ἐγὼ δὲ τοῖς πᾶσιν ἀνεὶς τὴν ἐλευθερίαν, οὐκ ἐν γωνίᾳ γῆς οὐδ’ ἐν ὄρεσιν ἤ τισιν χειροποιήτοις ναοῖς ζητεῖν τὸν ἐπὶ πάντων θεόν, οἴκοθεν δὲ ἕκαστον σέβειν αὐτὸν καὶ προσκυνεῖν παιδεύω. καὶ πάλιν· ὁ μὲν παλαιὸς νόμος θυσίαις ταῖς διὰ ζῴων [σφαγαῖς] λιβανωτοῦ τε πυρὸς καί τινων ἄλλων ὁμοιοτρόπων τοῦ σώματος καθαρμῶν θρησκεύειν τὸν ἐπὶ πάντων θεὸν παρεκελεύετο, ἐγὼ δὲ τὰ ψυχῆς παραδιδοὺς ὄργια, διανοίᾳ καθαρωτάτῃ καὶ νῷ διαυγεῖ, ἐν σωφροσύνῃ καὶ τῷ κατ’ ἀρετὴν βίῳ, δόγμασίν τε ὀρθοῖς καὶ εὐσεβέσι τὸ θεῖον γεραίρειν προστάττω. καὶ πάλιν· Μωσῆς μὲν ὡς ἂν μιαιφόνοις οὖσι τοῖς τότε μὴ φονεύειν παρῄνει, ἐγὼ δὲ τοῖς ἐν τούτῳ προπαιδαγωγηθεῖσι καὶ τὴν πρώτην ἐντολὴν κατωρθωκόσι νομοθετῶ τὴν τελειοτέραν, μηδ’ ὀργῆς ἐνέχεσθαι πάθει προστάττων. καὶ αὖθις·
Λ καὶ ὑποβεβηκότα παρὰ τὸν παλαιον τρόπον παραδ:- δοὺς εὐσεβείας· ἐγὼ δὲ ἐπὶ τὸν πρόπαλαι θεοφιλών ἀνδρῶν εὐσεβῆ καὶ θεοφιλή βίον ἀνακαλοῦμαι τοὺς πάντας. Καὶ ἐφ᾽ ἅπασιν· ὁ μὲν γῆν ῥέουσαν γάλα καὶ μέλι, οἷα νηπίοις, ἐπηγγέλλετο· ἐγὼ δὲ βασιλείαν οὐρανῶν τοῖς οἴοις τε χωρεῖν προξενῶ. Ταῦτα καὶ τὰ τοιαῦτα, ὁ τῆς Καινῆς Διαθήκης λόγος διὰ τῆς Χριστοῦ διδασκαλίας πᾶσι κατήγγειλε τοῖς ἔθνεσι. Καὶ ταῦτα ἦν, ἃ τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι καταγγέλλειν παρήνει, φή σας· . Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, διδάσκοντες αὐτοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν· ν & καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις, Ελλησί τε καὶ βαρ βάροις φυλάττειν παραδιδούς, σαφῶς, τί ποτέ ἐστιν ὁ Χριστιανισμός, ἐξέφηνε, τίνες θ' ἡμεῖς, καὶ ὁποῖος ὁ Β τῶν τοιῶνδε λόγων τε καὶ μαθημάτων διδάσκαλος, αὐτὸς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ τὴν καινὴν ταύτην καὶ πανάρετον πολι- τείαν καθ᾽ ὅλου τοῦ κόσμου συστησάμενος· ὥστε τοι αῦτα μανθάνειν, καὶ φιλοσοφεῖν μὴ μόνον ἄνδρας, ἀλλὰ καὶ γυναῖκας, πλουσίους τε καὶ πένητας, καὶ δούλους ἅμα δεσπόταις. Καὶ μὴν ὁ τῆς καινῆς ταύ της νομοθεσίας εἰσαγωγεὺς, τὰ πάντα κατὰ τὸν Μω σέως νόμον εἰσῆκται πεπολιτευμένος· ὃ καὶ αὐτὸ θαυμάζειν ἄξιον, ὅτι δή, νέας πολιτείας νομοθέτης μέλλων καταστήσεσθαι τῆς κατὰ τὸ εὐαγγέλιον αὐ τοῦ Καινῆς Διαθήκης, οὐχ ὡς ἐχθρὰ καὶ ἐναντία τὰ Μωσέως παρητήσατο. "Η γὰρ ἂν ἐνομίσθη τὰ που λέμια Μωσεί διατάττεσθαι, οὕτω τε ἂν καὶ παρ ἔσχε τῆς κατὰ Μωσέως καὶ τῶν προφητῶν τοῖς ἀθέοις αἱρεσιώταις πλείστης δυσφημίας υπόθεσιν, τοῖς τε ἐκ περιτομῆς εύλογον τῆς κατ' αὐτοῦ συ σκευῆς αἰτίαν, οι δή, ὡς παραβάτῃ καὶ ἀποστάτῃ τοῦ νόμου, τὴν πρὸς θάνατον ἐπιβουλὴν αὐτῷ συνεσκευά- σαντο. ΣΧΙΝ, 21; ត EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - rem, et pietatem apportans, ut ad regulam eorum, qui cum Abraham vixerunt, quique ante Mosis æta- tem degentes, ipso quoque Abrahamo antiquiores exstitere, vitæ suæ moderentur adhortor, in quibus ab externis gentibus profecti, qui de laude pietatis gloriam adepti sunt, plures memorantur. Et rursus : Mosis quidem lex, in unum terræ certum ac defi- nitum locum, eos qui religionis propositum com- plexi essent, ex aliis omnibus locis currere jubebat : ego autem condonata omnibus libertate, non in quodam terra angulo, neque in montibus, aut qui busdam manu factis templis, Deum quærere, sed domi suæ unumquemque illum colere atque adorare præcipio. Et rursus : Vetus quidem lex, sacrificiis et animalium cædibus, thureque et igne, et aliis quibusdam ejusdem generis purgationibus corporis, summum Deum colere hortabatur: ego autem sa- cra animæ tradens, mente purissima, animoque nitidissimo, cum modestia virtutumque sectatrice vita, rectisque sententiis, et pietatem præ sc feren- tibus, divinitatem venerari impero. Et rursus: Moses quidem illorum temporum hominibus, quasi iis qui cædibus inquinari soliti essent, non occidere impera- bat: ego autem iis, qui hoc ipsum antea didicerint et primo illi præcepto satisfecerint, alterum perfectius impono, atque ut ne iræ quidem perturbatione vin- cantur, præcipio. Et rursus: Moses quidem adulteris dissolutisque hominibus legem posuit non mochari, maribus non misceri, voluptates præter naturam non sectari, et supplicium mortis iis, qui non C obtemperassent, adjunxit : ego autem meos disci- pulos volo ne intueri quidem mulierem cum pe- tulanti cupiditate. Et rursus : Ille quidem dixit : • Non pejerabis, sed reddes Deo quæ juratus fue- ris : ego autem dico vobis, non jurare omnino, sed erit sermo vester : est, est : non, non : quod autem his abundantius est, a malo est 9. , Et rur- sus Ille quidem injurias ulcisci, et inferentibus easdem referre hortabatur, dicens : • Oculum pro oculo, et dentem pro dente: ego autem dico vobis, non resistere malo, sed si quis te percusse rit in dexteram maxillam tuam, convertito ad illum et alteram : et qui velit tecum judicio contendere, et tunicam tuam tollere, dimitte ei et pallium " › Et rursus: Ille quidem docebat amicum diligere, et inimicos insectari odio ego autem ex abundantia humanitatis et clementiæ, ut inimicos vestros diligatis, et pro persequentibus vos oretis, legem vobis pono, ut sitis filii Patris vestri, qui in cœlis est, qui solem suum oriri facit super bonos et malos, et pluit super justos et injustos "8., Ad hæc : Ille quidem se ad multorum duritiam accommodabat, et iis apta, qui perturbationibus pleni essent, præ- cipiebat, atque immutatum quemdam a vetere illo, inferioremque religionis modum tradebat: ego au- tem ad piam, religiosamque vitam corum, qui priscis illis temporibus sancte vixerunt, revoco uni- versos. Denique, ille quidem terram fluentem lac et mel, quasi parvulis promittebat: ego autem iis qui capere possint, regnum caleste concilio. Hæc atque ejusmodi alia, Novi Testamenti ratio, docente Christo, omnibus gentibus nuntiavit. Et hæc ipsa sunt, quæ suos discipulos Christus Dei, ut omni. bus gentibus nuntiarent, bortabatur dicens: Euntes disciplinam vestram tradite omnibus gentibus, docentes eas servare omnia, quæcunque præcepi vobis "., Quæ etiam cunctis hominibus, tam bar- baris quam Græcis cum observanda traderet, plane quidnam sit Christianismus ostendit, et quinam simus nos, et cujusmodi talium sermonum ac disciplinarum magister, pse utique Salvator et Do- minus noster Jesus, qui Christus est Dei, qui novam banc et omnes amplexam virtutes rempublicam in toto orbe constituit, adeo quidem, ut talia discere, philosopharique, tam feminæ quam viri, tam pauperes quam divites, tam servi quam domini possint. Et tamen novæ hujusce legis introductor, Exod. xx, 7; Lerit. xix, 12; Deut, v, ; Matth, v, 55-57. " Exod. tri, 24; Levit, Matth. v, 38-40. Matth. v, 45. Matth. xxvi, 19-20, ¡x, 20; Deut.
ὁ μὲν Μωσῆς μοιχοῖς καὶ ἀκολάστοις διετάττετο τὸ μὴ μοιχεύειν, μηδὲ ἀρσενοκοιτεῖν, μηδὲ τὰς παρὰ φύσιν ἡδονὰς διώκειν, θάνατον τὴν τιμωρίαν τοῖς παραβαίνουσιν ἐπάγων, ἐγὼ δὲ μηδ’ ἐμβλέπειν γυναῖκα μετ’ ἐπιθυμίας ἀκολάστου τοὺς ἐμοὺς βούλομαι. καὶ πάλιν· ὁ μὲν ἔλεγεν· «οὐκ ἐπιορκήσεις, ἀποδώσεις δὲ τῷ θεῷ τοὺς ὅρκους σου· ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν μὴ ὀμόσαι ὅλως, ἀλλ’ ἔσται ὁ λόγος ὑμῶν ναὶ ναί, οὒ οὔ· τὸ δὲ περισσὸν τούτων ἐκ τοῦ πονηροῦ ἐστιν». καὶ πάλιν· ὁ μὲν τοὺς ἀδικοῦντας ἀμύνασθαι καὶ ἀνταδικεῖν παρεκελεύετο λέγων· «ὀφθαλμὸν ἀντὶ ὀφθαλμοῦ καὶ ὀδόντα ἀντὶ ὀδόντος, ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν μὴ ἀντιστῆναι τῷ πονηρῷ, ἀλλ’ ὅστις σε ῥαπίσει εἰς τὴν δεξιὰν σιαγόνα σου, στρέψον αὐτῷ καὶ τὴν ἄλλην· καὶ τῷ θέλοντί σοι κριθῆναι καὶ τὸν χιτῶνά σου λαβεῖν, ἄφες αὐτῷ καὶ τὸ ἱμάτιον». καὶ πάλιν·
Λ καὶ ὑποβεβηκότα παρὰ τὸν παλαιον τρόπον παραδ:- δοὺς εὐσεβείας· ἐγὼ δὲ ἐπὶ τὸν πρόπαλαι θεοφιλών ἀνδρῶν εὐσεβῆ καὶ θεοφιλή βίον ἀνακαλοῦμαι τοὺς πάντας. Καὶ ἐφ᾽ ἅπασιν· ὁ μὲν γῆν ῥέουσαν γάλα καὶ μέλι, οἷα νηπίοις, ἐπηγγέλλετο· ἐγὼ δὲ βασιλείαν οὐρανῶν τοῖς οἴοις τε χωρεῖν προξενῶ. Ταῦτα καὶ τὰ τοιαῦτα, ὁ τῆς Καινῆς Διαθήκης λόγος διὰ τῆς Χριστοῦ διδασκαλίας πᾶσι κατήγγειλε τοῖς ἔθνεσι. Καὶ ταῦτα ἦν, ἃ τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι καταγγέλλειν παρήνει, φή σας· . Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, διδάσκοντες αὐτοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν· ν & καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις, Ελλησί τε καὶ βαρ βάροις φυλάττειν παραδιδούς, σαφῶς, τί ποτέ ἐστιν ὁ Χριστιανισμός, ἐξέφηνε, τίνες θ' ἡμεῖς, καὶ ὁποῖος ὁ Β τῶν τοιῶνδε λόγων τε καὶ μαθημάτων διδάσκαλος, αὐτὸς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ τὴν καινὴν ταύτην καὶ πανάρετον πολι- τείαν καθ᾽ ὅλου τοῦ κόσμου συστησάμενος· ὥστε τοι αῦτα μανθάνειν, καὶ φιλοσοφεῖν μὴ μόνον ἄνδρας, ἀλλὰ καὶ γυναῖκας, πλουσίους τε καὶ πένητας, καὶ δούλους ἅμα δεσπόταις. Καὶ μὴν ὁ τῆς καινῆς ταύ της νομοθεσίας εἰσαγωγεὺς, τὰ πάντα κατὰ τὸν Μω σέως νόμον εἰσῆκται πεπολιτευμένος· ὃ καὶ αὐτὸ θαυμάζειν ἄξιον, ὅτι δή, νέας πολιτείας νομοθέτης μέλλων καταστήσεσθαι τῆς κατὰ τὸ εὐαγγέλιον αὐ τοῦ Καινῆς Διαθήκης, οὐχ ὡς ἐχθρὰ καὶ ἐναντία τὰ Μωσέως παρητήσατο. "Η γὰρ ἂν ἐνομίσθη τὰ που λέμια Μωσεί διατάττεσθαι, οὕτω τε ἂν καὶ παρ ἔσχε τῆς κατὰ Μωσέως καὶ τῶν προφητῶν τοῖς ἀθέοις αἱρεσιώταις πλείστης δυσφημίας υπόθεσιν, τοῖς τε ἐκ περιτομῆς εύλογον τῆς κατ' αὐτοῦ συ σκευῆς αἰτίαν, οι δή, ὡς παραβάτῃ καὶ ἀποστάτῃ τοῦ νόμου, τὴν πρὸς θάνατον ἐπιβουλὴν αὐτῷ συνεσκευά- σαντο. ΣΧΙΝ, 21; ត EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - rem, et pietatem apportans, ut ad regulam eorum, qui cum Abraham vixerunt, quique ante Mosis æta- tem degentes, ipso quoque Abrahamo antiquiores exstitere, vitæ suæ moderentur adhortor, in quibus ab externis gentibus profecti, qui de laude pietatis gloriam adepti sunt, plures memorantur. Et rursus : Mosis quidem lex, in unum terræ certum ac defi- nitum locum, eos qui religionis propositum com- plexi essent, ex aliis omnibus locis currere jubebat : ego autem condonata omnibus libertate, non in quodam terra angulo, neque in montibus, aut qui busdam manu factis templis, Deum quærere, sed domi suæ unumquemque illum colere atque adorare præcipio. Et rursus : Vetus quidem lex, sacrificiis et animalium cædibus, thureque et igne, et aliis quibusdam ejusdem generis purgationibus corporis, summum Deum colere hortabatur: ego autem sa- cra animæ tradens, mente purissima, animoque nitidissimo, cum modestia virtutumque sectatrice vita, rectisque sententiis, et pietatem præ sc feren- tibus, divinitatem venerari impero. Et rursus: Moses quidem illorum temporum hominibus, quasi iis qui cædibus inquinari soliti essent, non occidere impera- bat: ego autem iis, qui hoc ipsum antea didicerint et primo illi præcepto satisfecerint, alterum perfectius impono, atque ut ne iræ quidem perturbatione vin- cantur, præcipio. Et rursus: Moses quidem adulteris dissolutisque hominibus legem posuit non mochari, maribus non misceri, voluptates præter naturam non sectari, et supplicium mortis iis, qui non C obtemperassent, adjunxit : ego autem meos disci- pulos volo ne intueri quidem mulierem cum pe- tulanti cupiditate. Et rursus : Ille quidem dixit : • Non pejerabis, sed reddes Deo quæ juratus fue- ris : ego autem dico vobis, non jurare omnino, sed erit sermo vester : est, est : non, non : quod autem his abundantius est, a malo est 9. , Et rur- sus Ille quidem injurias ulcisci, et inferentibus easdem referre hortabatur, dicens : • Oculum pro oculo, et dentem pro dente: ego autem dico vobis, non resistere malo, sed si quis te percusse rit in dexteram maxillam tuam, convertito ad illum et alteram : et qui velit tecum judicio contendere, et tunicam tuam tollere, dimitte ei et pallium " › Et rursus: Ille quidem docebat amicum diligere, et inimicos insectari odio ego autem ex abundantia humanitatis et clementiæ, ut inimicos vestros diligatis, et pro persequentibus vos oretis, legem vobis pono, ut sitis filii Patris vestri, qui in cœlis est, qui solem suum oriri facit super bonos et malos, et pluit super justos et injustos "8., Ad hæc : Ille quidem se ad multorum duritiam accommodabat, et iis apta, qui perturbationibus pleni essent, præ- cipiebat, atque immutatum quemdam a vetere illo, inferioremque religionis modum tradebat: ego au- tem ad piam, religiosamque vitam corum, qui priscis illis temporibus sancte vixerunt, revoco uni- versos. Denique, ille quidem terram fluentem lac et mel, quasi parvulis promittebat: ego autem iis qui capere possint, regnum caleste concilio. Hæc atque ejusmodi alia, Novi Testamenti ratio, docente Christo, omnibus gentibus nuntiavit. Et hæc ipsa sunt, quæ suos discipulos Christus Dei, ut omni. bus gentibus nuntiarent, bortabatur dicens: Euntes disciplinam vestram tradite omnibus gentibus, docentes eas servare omnia, quæcunque præcepi vobis "., Quæ etiam cunctis hominibus, tam bar- baris quam Græcis cum observanda traderet, plane quidnam sit Christianismus ostendit, et quinam simus nos, et cujusmodi talium sermonum ac disciplinarum magister, pse utique Salvator et Do- minus noster Jesus, qui Christus est Dei, qui novam banc et omnes amplexam virtutes rempublicam in toto orbe constituit, adeo quidem, ut talia discere, philosopharique, tam feminæ quam viri, tam pauperes quam divites, tam servi quam domini possint. Et tamen novæ hujusce legis introductor, Exod. xx, 7; Lerit. xix, 12; Deut, v, ; Matth, v, 55-57. " Exod. tri, 24; Levit, Matth. v, 38-40. Matth. v, 45. Matth. xxvi, 19-20, ¡x, 20; Deut.
ὁ μὲν παρῄνει τὸν μὲν φίλον ἀγαπᾶν, μισεῖν δὲ τοὺς ἐχθρούς, ἐγὼ δὲ καθ’ ὑπερβολὴν φιλανθρωπίας καὶ ἀνεξικακίας ἀγαπᾶν τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν νομοθετῶ καὶ προσεύχεσθαι «ὑπὲρ τῶν διωκόντων, ὅπως γένησθε υἱοὶ τοῦ πατρὸς ὑμῶν τοῦ ἐν οὐρανοῖς, ὅστις τὸν ἥλιον ἀνατέλλει ἐπὶ πονηροὺς καὶ ἀγαθοὺς καὶ βρέχει ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους». καὶ ἐπὶ τούτοις ὁ μὲν πρὸς τὴν τῶν πολλῶν σκληρίαν ἡρμόζετο καὶ τοῖς ἐμπαθέσι κατάλληλα διετάττετο, ἐξηλλαγμένον καὶ ὑποβεβηκότα παρὰ τὸν παλαιὸν τρόπον παραδιδοὺς εὐσεβείας· ἐγὼ δὲ ἐπὶ τὸν τῶν πρόπαλαι θεοφιλῶν ἀνδρῶν εὐσεβῆ καὶ θεοφιλῆ βίον ἀνακαλοῦμαι τοὺς πάντας. καὶ ἐφ’ ἅπασιν ὁ μὲν «γῆν ῥέουσαν γάλα καὶ μέλι» οἷα νηπίοις ἐπηγγέλλετο· ἐγὼ δὲ βασιλείαν οὐρανῶν τοῖς οἵοις τε χωρεῖν προξενῶ. Ταῦτα καὶ τὰ τοιαῦτα ὁ τῆς καινῆς διαθήκης λόγος διὰ τῆς Χριστοῦ διδασκαλίας πᾶσι κατήγγειλε τοῖς ἔθνεσιν. καὶ ταῦτα ἦν ἃ τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ πᾶσιν τοῖς ἔθνεσι καταγγέλλειν παρῄνει, φήσας· «πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, διδάσκοντες αὐτοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν»·
Λ καὶ ὑποβεβηκότα παρὰ τὸν παλαιον τρόπον παραδ:- δοὺς εὐσεβείας· ἐγὼ δὲ ἐπὶ τὸν πρόπαλαι θεοφιλών ἀνδρῶν εὐσεβῆ καὶ θεοφιλή βίον ἀνακαλοῦμαι τοὺς πάντας. Καὶ ἐφ᾽ ἅπασιν· ὁ μὲν γῆν ῥέουσαν γάλα καὶ μέλι, οἷα νηπίοις, ἐπηγγέλλετο· ἐγὼ δὲ βασιλείαν οὐρανῶν τοῖς οἴοις τε χωρεῖν προξενῶ. Ταῦτα καὶ τὰ τοιαῦτα, ὁ τῆς Καινῆς Διαθήκης λόγος διὰ τῆς Χριστοῦ διδασκαλίας πᾶσι κατήγγειλε τοῖς ἔθνεσι. Καὶ ταῦτα ἦν, ἃ τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι καταγγέλλειν παρήνει, φή σας· . Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, διδάσκοντες αὐτοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν· ν & καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις, Ελλησί τε καὶ βαρ βάροις φυλάττειν παραδιδούς, σαφῶς, τί ποτέ ἐστιν ὁ Χριστιανισμός, ἐξέφηνε, τίνες θ' ἡμεῖς, καὶ ὁποῖος ὁ Β τῶν τοιῶνδε λόγων τε καὶ μαθημάτων διδάσκαλος, αὐτὸς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ τὴν καινὴν ταύτην καὶ πανάρετον πολι- τείαν καθ᾽ ὅλου τοῦ κόσμου συστησάμενος· ὥστε τοι αῦτα μανθάνειν, καὶ φιλοσοφεῖν μὴ μόνον ἄνδρας, ἀλλὰ καὶ γυναῖκας, πλουσίους τε καὶ πένητας, καὶ δούλους ἅμα δεσπόταις. Καὶ μὴν ὁ τῆς καινῆς ταύ της νομοθεσίας εἰσαγωγεὺς, τὰ πάντα κατὰ τὸν Μω σέως νόμον εἰσῆκται πεπολιτευμένος· ὃ καὶ αὐτὸ θαυμάζειν ἄξιον, ὅτι δή, νέας πολιτείας νομοθέτης μέλλων καταστήσεσθαι τῆς κατὰ τὸ εὐαγγέλιον αὐ τοῦ Καινῆς Διαθήκης, οὐχ ὡς ἐχθρὰ καὶ ἐναντία τὰ Μωσέως παρητήσατο. "Η γὰρ ἂν ἐνομίσθη τὰ που λέμια Μωσεί διατάττεσθαι, οὕτω τε ἂν καὶ παρ ἔσχε τῆς κατὰ Μωσέως καὶ τῶν προφητῶν τοῖς ἀθέοις αἱρεσιώταις πλείστης δυσφημίας υπόθεσιν, τοῖς τε ἐκ περιτομῆς εύλογον τῆς κατ' αὐτοῦ συ σκευῆς αἰτίαν, οι δή, ὡς παραβάτῃ καὶ ἀποστάτῃ τοῦ νόμου, τὴν πρὸς θάνατον ἐπιβουλὴν αὐτῷ συνεσκευά- σαντο. ΣΧΙΝ, 21; ត EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - rem, et pietatem apportans, ut ad regulam eorum, qui cum Abraham vixerunt, quique ante Mosis æta- tem degentes, ipso quoque Abrahamo antiquiores exstitere, vitæ suæ moderentur adhortor, in quibus ab externis gentibus profecti, qui de laude pietatis gloriam adepti sunt, plures memorantur. Et rursus : Mosis quidem lex, in unum terræ certum ac defi- nitum locum, eos qui religionis propositum com- plexi essent, ex aliis omnibus locis currere jubebat : ego autem condonata omnibus libertate, non in quodam terra angulo, neque in montibus, aut qui busdam manu factis templis, Deum quærere, sed domi suæ unumquemque illum colere atque adorare præcipio. Et rursus : Vetus quidem lex, sacrificiis et animalium cædibus, thureque et igne, et aliis quibusdam ejusdem generis purgationibus corporis, summum Deum colere hortabatur: ego autem sa- cra animæ tradens, mente purissima, animoque nitidissimo, cum modestia virtutumque sectatrice vita, rectisque sententiis, et pietatem præ sc feren- tibus, divinitatem venerari impero. Et rursus: Moses quidem illorum temporum hominibus, quasi iis qui cædibus inquinari soliti essent, non occidere impera- bat: ego autem iis, qui hoc ipsum antea didicerint et primo illi præcepto satisfecerint, alterum perfectius impono, atque ut ne iræ quidem perturbatione vin- cantur, præcipio. Et rursus: Moses quidem adulteris dissolutisque hominibus legem posuit non mochari, maribus non misceri, voluptates præter naturam non sectari, et supplicium mortis iis, qui non C obtemperassent, adjunxit : ego autem meos disci- pulos volo ne intueri quidem mulierem cum pe- tulanti cupiditate. Et rursus : Ille quidem dixit : • Non pejerabis, sed reddes Deo quæ juratus fue- ris : ego autem dico vobis, non jurare omnino, sed erit sermo vester : est, est : non, non : quod autem his abundantius est, a malo est 9. , Et rur- sus Ille quidem injurias ulcisci, et inferentibus easdem referre hortabatur, dicens : • Oculum pro oculo, et dentem pro dente: ego autem dico vobis, non resistere malo, sed si quis te percusse rit in dexteram maxillam tuam, convertito ad illum et alteram : et qui velit tecum judicio contendere, et tunicam tuam tollere, dimitte ei et pallium " › Et rursus: Ille quidem docebat amicum diligere, et inimicos insectari odio ego autem ex abundantia humanitatis et clementiæ, ut inimicos vestros diligatis, et pro persequentibus vos oretis, legem vobis pono, ut sitis filii Patris vestri, qui in cœlis est, qui solem suum oriri facit super bonos et malos, et pluit super justos et injustos "8., Ad hæc : Ille quidem se ad multorum duritiam accommodabat, et iis apta, qui perturbationibus pleni essent, præ- cipiebat, atque immutatum quemdam a vetere illo, inferioremque religionis modum tradebat: ego au- tem ad piam, religiosamque vitam corum, qui priscis illis temporibus sancte vixerunt, revoco uni- versos. Denique, ille quidem terram fluentem lac et mel, quasi parvulis promittebat: ego autem iis qui capere possint, regnum caleste concilio. Hæc atque ejusmodi alia, Novi Testamenti ratio, docente Christo, omnibus gentibus nuntiavit. Et hæc ipsa sunt, quæ suos discipulos Christus Dei, ut omni. bus gentibus nuntiarent, bortabatur dicens: Euntes disciplinam vestram tradite omnibus gentibus, docentes eas servare omnia, quæcunque præcepi vobis "., Quæ etiam cunctis hominibus, tam bar- baris quam Græcis cum observanda traderet, plane quidnam sit Christianismus ostendit, et quinam simus nos, et cujusmodi talium sermonum ac disciplinarum magister, pse utique Salvator et Do- minus noster Jesus, qui Christus est Dei, qui novam banc et omnes amplexam virtutes rempublicam in toto orbe constituit, adeo quidem, ut talia discere, philosopharique, tam feminæ quam viri, tam pauperes quam divites, tam servi quam domini possint. Et tamen novæ hujusce legis introductor, Exod. xx, 7; Lerit. xix, 12; Deut, v, ; Matth, v, 55-57. " Exod. tri, 24; Levit, Matth. v, 38-40. Matth. v, 45. Matth. xxvi, 19-20, ¡x, 20; Deut.
ἃ καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις Ἕλλησί τε καὶ βαρβάροις φυλάττειν παραδιδούς, σαφῶς τί ποτέ ἐστιν ὁ χριστιανισμὸς ἐξέφηνεν, τίνες θ’ ἡμεῖς καὶ ὁποῖος ὁ τῶν τοιῶνδε λόγων τε καὶ μαθημάτων διδάσκαλος, αὐτὸς ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ, ὁ τὴν καινὴν ταύτην καὶ πανάρετον πολιτείαν καθ’ ὅλου τοῦ κόσμου συστησάμενος, ὥστε τοιαῦτα μανθάνειν φιλοσοφεῖν μὴ μόνον ἄνδρας ἀλλὰ καὶ γυναῖκας, πλουσίους τε καὶ πένητας, καὶ δούλους ἅμα δεσπόταις. Καὶ μὴν ὁ τῆς καινῆς ταύτης νομοθεσίας εἰσαγωγεὺς τὰ πάντα κατὰ τὸν Μωσέως νόμον εἰσῆκται πεπολιτευμένος· ὃ καὶ αὐτὸ θαυμάζειν ἄξιον, ὅτι δὴ νέας πολιτείας νομοθέτης μέλλων καταστήσεσθαι, τῆς κατὰ τὸ εὐαγγέλιον αὐτοῦ καινῆς διαθήκης, οὐχ ὡς ἐχθρὰ καὶ ἐναντία τὰ Μωσέως παρῃτήσατο· ἦ γὰρ ἂν ἐνομίσθη τὰ πολέμια Μωσεῖ διατάττεσθαι, οὕτω τε ἂν καὶ παρέσχεν τῆς κατὰ Μωσέως καὶ τῶν προφητῶν τοῖς ἀθέοις αἱρεσιώταις πλείστης δυσφημίας ὑπόθεσιν, τοῖς τε ἐκ περιτομῆς εὔλογον τῆς κατ’ αὐτοῦ συσκευῆς αἰτίαν, οἳ δὴ ὡς παραβάτῃ καὶ ἀποστάτῃ τοῦ νόμου τὴν πρὸς θάνατον ἐπιβουλὴν αὐτῷ συνεσκευάσαντο.
Λ καὶ ὑποβεβηκότα παρὰ τὸν παλαιον τρόπον παραδ:- δοὺς εὐσεβείας· ἐγὼ δὲ ἐπὶ τὸν πρόπαλαι θεοφιλών ἀνδρῶν εὐσεβῆ καὶ θεοφιλή βίον ἀνακαλοῦμαι τοὺς πάντας. Καὶ ἐφ᾽ ἅπασιν· ὁ μὲν γῆν ῥέουσαν γάλα καὶ μέλι, οἷα νηπίοις, ἐπηγγέλλετο· ἐγὼ δὲ βασιλείαν οὐρανῶν τοῖς οἴοις τε χωρεῖν προξενῶ. Ταῦτα καὶ τὰ τοιαῦτα, ὁ τῆς Καινῆς Διαθήκης λόγος διὰ τῆς Χριστοῦ διδασκαλίας πᾶσι κατήγγειλε τοῖς ἔθνεσι. Καὶ ταῦτα ἦν, ἃ τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι καταγγέλλειν παρήνει, φή σας· . Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, διδάσκοντες αὐτοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν· ν & καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις, Ελλησί τε καὶ βαρ βάροις φυλάττειν παραδιδούς, σαφῶς, τί ποτέ ἐστιν ὁ Χριστιανισμός, ἐξέφηνε, τίνες θ' ἡμεῖς, καὶ ὁποῖος ὁ Β τῶν τοιῶνδε λόγων τε καὶ μαθημάτων διδάσκαλος, αὐτὸς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ τὴν καινὴν ταύτην καὶ πανάρετον πολι- τείαν καθ᾽ ὅλου τοῦ κόσμου συστησάμενος· ὥστε τοι αῦτα μανθάνειν, καὶ φιλοσοφεῖν μὴ μόνον ἄνδρας, ἀλλὰ καὶ γυναῖκας, πλουσίους τε καὶ πένητας, καὶ δούλους ἅμα δεσπόταις. Καὶ μὴν ὁ τῆς καινῆς ταύ της νομοθεσίας εἰσαγωγεὺς, τὰ πάντα κατὰ τὸν Μω σέως νόμον εἰσῆκται πεπολιτευμένος· ὃ καὶ αὐτὸ θαυμάζειν ἄξιον, ὅτι δή, νέας πολιτείας νομοθέτης μέλλων καταστήσεσθαι τῆς κατὰ τὸ εὐαγγέλιον αὐ τοῦ Καινῆς Διαθήκης, οὐχ ὡς ἐχθρὰ καὶ ἐναντία τὰ Μωσέως παρητήσατο. "Η γὰρ ἂν ἐνομίσθη τὰ που λέμια Μωσεί διατάττεσθαι, οὕτω τε ἂν καὶ παρ ἔσχε τῆς κατὰ Μωσέως καὶ τῶν προφητῶν τοῖς ἀθέοις αἱρεσιώταις πλείστης δυσφημίας υπόθεσιν, τοῖς τε ἐκ περιτομῆς εύλογον τῆς κατ' αὐτοῦ συ σκευῆς αἰτίαν, οι δή, ὡς παραβάτῃ καὶ ἀποστάτῃ τοῦ νόμου, τὴν πρὸς θάνατον ἐπιβουλὴν αὐτῷ συνεσκευά- σαντο. ΣΧΙΝ, 21; ត EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - rem, et pietatem apportans, ut ad regulam eorum, qui cum Abraham vixerunt, quique ante Mosis æta- tem degentes, ipso quoque Abrahamo antiquiores exstitere, vitæ suæ moderentur adhortor, in quibus ab externis gentibus profecti, qui de laude pietatis gloriam adepti sunt, plures memorantur. Et rursus : Mosis quidem lex, in unum terræ certum ac defi- nitum locum, eos qui religionis propositum com- plexi essent, ex aliis omnibus locis currere jubebat : ego autem condonata omnibus libertate, non in quodam terra angulo, neque in montibus, aut qui busdam manu factis templis, Deum quærere, sed domi suæ unumquemque illum colere atque adorare præcipio. Et rursus : Vetus quidem lex, sacrificiis et animalium cædibus, thureque et igne, et aliis quibusdam ejusdem generis purgationibus corporis, summum Deum colere hortabatur: ego autem sa- cra animæ tradens, mente purissima, animoque nitidissimo, cum modestia virtutumque sectatrice vita, rectisque sententiis, et pietatem præ sc feren- tibus, divinitatem venerari impero. Et rursus: Moses quidem illorum temporum hominibus, quasi iis qui cædibus inquinari soliti essent, non occidere impera- bat: ego autem iis, qui hoc ipsum antea didicerint et primo illi præcepto satisfecerint, alterum perfectius impono, atque ut ne iræ quidem perturbatione vin- cantur, præcipio. Et rursus: Moses quidem adulteris dissolutisque hominibus legem posuit non mochari, maribus non misceri, voluptates præter naturam non sectari, et supplicium mortis iis, qui non C obtemperassent, adjunxit : ego autem meos disci- pulos volo ne intueri quidem mulierem cum pe- tulanti cupiditate. Et rursus : Ille quidem dixit : • Non pejerabis, sed reddes Deo quæ juratus fue- ris : ego autem dico vobis, non jurare omnino, sed erit sermo vester : est, est : non, non : quod autem his abundantius est, a malo est 9. , Et rur- sus Ille quidem injurias ulcisci, et inferentibus easdem referre hortabatur, dicens : • Oculum pro oculo, et dentem pro dente: ego autem dico vobis, non resistere malo, sed si quis te percusse rit in dexteram maxillam tuam, convertito ad illum et alteram : et qui velit tecum judicio contendere, et tunicam tuam tollere, dimitte ei et pallium " › Et rursus: Ille quidem docebat amicum diligere, et inimicos insectari odio ego autem ex abundantia humanitatis et clementiæ, ut inimicos vestros diligatis, et pro persequentibus vos oretis, legem vobis pono, ut sitis filii Patris vestri, qui in cœlis est, qui solem suum oriri facit super bonos et malos, et pluit super justos et injustos "8., Ad hæc : Ille quidem se ad multorum duritiam accommodabat, et iis apta, qui perturbationibus pleni essent, præ- cipiebat, atque immutatum quemdam a vetere illo, inferioremque religionis modum tradebat: ego au- tem ad piam, religiosamque vitam corum, qui priscis illis temporibus sancte vixerunt, revoco uni- versos. Denique, ille quidem terram fluentem lac et mel, quasi parvulis promittebat: ego autem iis qui capere possint, regnum caleste concilio. Hæc atque ejusmodi alia, Novi Testamenti ratio, docente Christo, omnibus gentibus nuntiavit. Et hæc ipsa sunt, quæ suos discipulos Christus Dei, ut omni. bus gentibus nuntiarent, bortabatur dicens: Euntes disciplinam vestram tradite omnibus gentibus, docentes eas servare omnia, quæcunque præcepi vobis "., Quæ etiam cunctis hominibus, tam bar- baris quam Græcis cum observanda traderet, plane quidnam sit Christianismus ostendit, et quinam simus nos, et cujusmodi talium sermonum ac disciplinarum magister, pse utique Salvator et Do- minus noster Jesus, qui Christus est Dei, qui novam banc et omnes amplexam virtutes rempublicam in toto orbe constituit, adeo quidem, ut talia discere, philosopharique, tam feminæ quam viri, tam pauperes quam divites, tam servi quam domini possint. Et tamen novæ hujusce legis introductor, Exod. xx, 7; Lerit. xix, 12; Deut, v, ; Matth, v, 55-57. " Exod. tri, 24; Levit, Matth. v, 38-40. Matth. v, 45. Matth. xxvi, 19-20, ¡x, 20; Deut.
Liber Quintus
PG 22:69Νυνὶ δὲ πάντα κατὰ τὸν Μωσέως νόμον πεπολιτευμένος τοῖς ἀποστόλοις αὐτοῦ κέχρηται διακόνοις τῆς καινῆς αὐτοῦ νομοθεσίας, ὁμοῦ μὲν καὶ τὰ Μωσέως οὐκ ἀλλότρια οὐδ’ ἐχθρὰ τῆς οἰκείας θεοσεβείας ἡγεῖσθαι δεῖν διδάξας, ὁμοῦ δὲ καὶ αὐθέντης καὶ εἰσηγητὴς νέας καὶ σωτηρίου πᾶσιν ἀνθρώποις καταστὰς νομοθεσίας, ὡς μηδαμῶς εἰς τὰ Μωσεῖ δοκοῦντα παρανομῆσαι αὐτόν, τέλος δ’ ἐκείνοις ἐπιθεῖναι πρότερον, καὶ πληρωτὴν αὐτῶν γενέσθαι, καὶ οὕτως ἐπὶ τὴν αὐθεντίαν τοῦ κατὰ τὸ εὐαγγέλιον νόμου παρεληλυθέναι. καὶ τοῦτον ἀκουστέον αὐτοῦ λέγοντος τὸν τρόπον· «οὐκ ἦλθον καταλῦσαι τὸν νόμον, ἀλλὰ πληρῶσαι». Εἰ μὲν γὰρ παραβάτης τοῦ Μωσέως νόμου κατέστη, κἂν εὐλόγως ἐνομίσθη λύειν αὐτὸν καὶ παρανομεῖν· φαῦλος δέ τις καὶ παράνομος πεφυκὼς οὐκ ἂν ἐπιστεύθη αὐτὸς εἶναι ὁ Χριστός. λύων δὲ τὰ Μωσέως πῶς ἂν ἐνομίσθη αὐτὸς ὑπάρχειν ὁ ὑπὸ Μωσέως καὶ τῶν προφητῶν κατηγγελμένος; πῶς δ’ ἂν ἔσχεν τὸ ἀξιόπιστον καινῆς νομοθεσίας; ἔδοξε γὰρ ἂν εἰκότως τῆς παρανομίας χάριν ἐπὶ τὴν καινοτομίαν ἐληλυθέναι, φεύγων τὴν ἐπὶ ταῖς παρανομίαις τιμωρίαν.
νῦν δὲ μηδὲν μηδαμῶς τῶν ἐν τῷ νόμῳ λύσας, πληρωτὴς δ’ αὐτῶν γενόμενος καὶ τέλειος, ὡς ἄν τις εἴποι, κατὰ Μωσέα, ἐπεὶ μηκέτι τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν δυνατὸν ἦν ἐφαρμόζειν τὰ παρὰ Μωσεῖ νόμιμα διὰ τὰς προδηλωθείσας αἰτίας, (χρῆν δὲ δήπου φιλανθρωπίᾳ τοῦ παναγάθου τῶν ὅλων θεοῦ «πάντας ἀνθρώπους σωθῆναι καὶ εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας ἐλθεῖν») τὰ κατάλληλα καὶ ἁρμόδια τοῖς πᾶσιν ἐνομοθέτησεν, οὐκ ἂν φθονήσας καὶ τὰ Μωσέως διὰ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ πᾶσιν ἀνθρώποις καταγγεῖλαι, εἰ μὴ τὸ ἀδύνατον ἐμποδὼν ἦν, ὡς διδάσκει λέγων ὁ ἀπόστολος· «τὸ γὰρ ἀδύνατον τοῦ νόμου, ἐν ᾧ ἠσθένει, ὁ θεὸς τὸν ἑαυτοῦ υἱὸν πέμψας ἐν ὁμοιώματι σαρκὸς ἁμαρτίας» καὶ τὰ ἑξῆς· ἀδύνατον δὲ πᾶσιν δή που τοῖς ἔθνεσιν ὑπάρχει[ν] τρὶς τοῦ ἔτους ἀπαντᾶν εἰς Ἱεροσόλυμα κατὰ τὸν Μωσέως νόμον, καὶ ἀπὸ τῶν περάτων τῆς οἰκουμένης τὴν ἀπὸ λέχους γυναῖκα σπεύδειν αὐτόθι τὰ καθάρσια ἀποθησομένην, καὶ ἄλλα μυρία ἃ καὶ ἑαυτῷ τις ἐπὶ σχολῆς ἀναλέξαιτο ἄν.
PG 22:73ἐπειδὴ τοίνυν ταῦτα οὐδὲ βουλομένοις δυνατὰ ἦν τοῖς ἀπῳκισμένοις τῆς Ἰουδαίας ἔθνεσιν φυλάττειν, εἰκότως μηδὲν τούτων δι’ ἑαυτοῦ λύσας ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν, πληρωτὴς δὲ γενόμενος τῶν ἐν τῷ νόμῳ, καὶ πίστιν παρασχὼν τοῖς ὁρῶσιν ὡς ἄρα αὐτός ἐστιν ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ, ὁ πρὸς τῶν παρὰ Ἰουδαίοις πάλαι γενομένων προφητῶν μεμαρτυρημένος, μετὰ ταῦτα πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὰ ἁρμόδια παραγγέλματα διὰ τῶν οἰκείων μαθητῶν προβέβληται. Ἔνθεν καὶ ἡμεῖς τὸ μὲν ἰουδαί̈ζειν παρῃτήμεθα, ὡς ἡμῖν μὴ νενομοθετημένον μηδ’ ἐφαρμόζειν τοῖς ἔθνεσι δυνάμενον, τὰς δὲ παρὰ Ἰουδαίοις προφητείας ἀσμένως κατεδεξάμεθα, ὡς ἂν τὰς περὶ ἡμῶν περιεχούσας προρρήσεις. Ὁ δέ γε σωτὴρ καὶ διδάσκαλος ἡμῶν καὶ ἄλλως πληρωτὴς ὑπάρχει τοῦ Μωσέως νόμου καὶ τῶν μετ’ αὐτὸν προφητῶν. ἐπειδὴ γὰρ τοῖς τεθεσπισμένοις τὰ τῶν συμπερασμάτων ἔλιπεν τά τε τῶν λόγων ἀποτελέσματα, χρῆν δήπου καὶ τούτων αὐτῶν πληρωτὴν αὐτὸν γενέσθαι, οἷον, ὡς ἐπὶ παραδείγματος, ἡ μὲν παρὰ Μωσεῖ φησιν προφητεία· «προφήτην ὑμῖν ἀναστήσει κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν, ὡς ἐμέ· αὐτοῦ ἀκούσεσθε κατὰ πάντα ὅσα ἂν εἴπῃ ὑμῖν ὁ προφήτης ἐκεῖνος».
πᾶσιν ἔθνεσι κατηγγελμένου τῆς Καινῆς Διαθήκης Α νόμου, ὡς ὁμοῦ νόμου καὶ ἀρχῆς αἴτιον καταστῆναι τῶν δυεῖν ὑποθέσεων, Ἰουδαϊσμοῦ λέγω καὶ Χρι- στιανισμοῦ. "Ο καὶ αὐτὸ θαυμάζειν ἄξιον, τὴν θείαν πρόρθησιν ὧδε πως ἀναφανοῦσαν· . Ἰδοὺ τίθημι ἐν Σιὼν ἔλθον ἐκλεκτόν, ἀκρογωνιαῖον, ἔντιμον· καὶ ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν οὐ καταισχυνθήσεται. » Τίς δ' ἂν εἴη ἀκρογωνιαίος, ἢ οὗτος ὁ ζῶν καὶ πολυτίμητος λίθος μίαν ἐκ δυεῖν οἰκοδομῶν, ὑποστησάμενος διὰ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας; τὴν γὰρ Μωϋσέως μέχρις αὐτοῦ παραταθεῖσαν στήσας, ἐκ θατέρου μέρους τὴν ἡμετέραν ἐπισυνῆψε τὴν κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον οίκο- δομήν. Οθεν εἰκότως ἀκρογωνιαῖος ὠνόμασται. Καὶ ἐν Ψαλμοῖς δὲ εἴρηται· « Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οικοδομούντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλήν γωνίας· παρὰ Κυρίου ἐγένετο αὕτη, καὶ ἔστι θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς Β ἡμῶν. » Ενθα σαφῶς τὸ λόγιον καὶ τὴν ἐκ τοῦ Ἰου ταίων ἔθνους ἐπιβουλὴν ἣν πέπονθεν ὁ θεσπιζόμενος, διεσάφησεν· ἀποδοκιμασθῆναι μὲν αὐτὸν πρὸς τῶν τὸν παλαιὸν τοῖχον οἰκοδομούντων γραμματέων τινῶν καὶ Φαρισαίων, ἀρχιερέων τε καὶ πάντων τῶν παρὰ Ἰουδαίοις ἀρχόντων φανέντων· πλὴν ἀλλὰ μετὰ τὴν ἐξ ἐκείνων ἀτιμίαν καὶ ἀποβολὴν θεσπίσαν αὐτὸν γε- νήσεσθαι εἰς κεφαλήν γωνίας ἀρχηγὸν καταστάντα τῆς Καινῆς Διαθήκης, ἀκολούθως ταῖς ἀποδοθείσαις θεωρίας. Οὐκ οὖν, ἀποστάντες ἡμεῖς Ἑλληνισμοῦ, οὐκ ἐπὶ Ἰουδαϊσμὸν καταπεπτώκαμεν, οὐδὲ, ἀποδεχό- μενοι τὸν Μωϋσέως νόμον, καὶ τοὺς Εβραίων προ- φήτας, μὴ βιοῦντες δὲ Ἰουδαϊκῶς, ἀλλὰ κατὰ τὴν πρὸ Μωϋσέως τῶν θεοφιλῶν ἀνδρῶν πολιτείαν, πταίοι· μὲν ἄν. Κάν τούτῳ γὰρ Μωϋσέα καὶ τοὺς μετ' αὐτὸν προ φήτας ἀληθεύοντας ἀποδείκνυμεν, τὸν ὑπ' αὐτῶν προ κεκηρυγμένον Χριστὸν ἀποδεχόμενοι, καὶ τούτου τοῖς νόμοις πειθόμενοι, κατ' ίχνος τε τῆς αὐτοῦ διδασκα- μας βαίνειν δι' εὐχῆς τιθέμενοι, αὐτῷ Μωϋσεῖ καν ' ούτῳ τὰ φίλα ποιοῦντες· ὅς, προειπών, ὅτι ο προ φ την ἀναστήσει Κύριος ὁ Θεὸς ὅμοιον αὐτῷ, » ἐπιλέ- γει· « Πᾶσα δὲ ψυχή, ἥτις μὴ ἀκούσεται τοῦ προ- φήτου ἐκείνου, ἐξολοθρευθήσεται ἐκ τοῦ γένους αὐτῆς. » Αὐτίκα Ἰουδαῖοι, μὴ παραδεξάμενοι τὸν προφήτην, μηδ' ὑπακούσαντες αὐτοῦ τοῖς ἁγίοις λό- γιας, ἔσχατον ὑπέμειναν ὄλεθρον, ἀκόλουθα τῇ προς- ῥήσει πεπονθότες. Οὔτε γὰρ τὸν Χριστοῦ νόμον τῆς Καινῆς Διαθήκης κατεδέξαντο, οὔτε τὰ Μωϋσέως παρ- αγγέλματα δίχα παρανομίας οἷοί τ᾽ ἂν εἶεν φυλάσ- σειν· διὸ καὶ τῇ Μωσέως ὑποβέβληνται κατάρα, τῷ μηδὲ δυνατὸν αὐτοῖς εἶναι τὰ παρὰ Μωϋσεῖ νενομο θετημένα συντελεῖν, περιῃρημένης αὐτῶν τῆς μητρο Φίλεως, καὶ ἀποκεκλεισμένης τῆς μόνον αὐτόθι συγ- κεχωρημένης ἐπιτελεῖσθαι Μωϋσαϊκῆς θρησκείας. Ἡμεῖς δὲ, τὸν ὑπὸ Μωσέως καὶ τῶν λοιπῶν προ- φητῶν κατηγγελμένον ἀποδεξάμενοι, καὶ τούτῳ πεί- θεσθαι δι' εὐχῆς ποιούμενοι, πληρωταὶ ἂν εἴημεν τῆς Μωϋσέως παραγγελίας, δι' ἧς ἔφησεν· « Αὐτοῦ ἀκούσεσθε· πᾶσα δὲ ψυχή, ἥτις ἂν μὴ ἀκούσῃ τοῦ προφήτου ἐκείνου, ἐξολοθρευθήσεται ἐκ τοῦ γένους αὐτῆς. » Τίνα δὲ διετάξατο ὁ προφήτης, ὧν ἐπακούειν Εx η ΣΤΗΙΙ, 19. ΧΧΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. et veritate Deum colere ' : » et alia quæcnnque his similia in illius doetrina feruntur, sapientissimi plane fuerunt, et perfectissimi legum auctoris. « quo factum est, ut audientes stupescerent, . quen- admodum Scriptura divina commemorat &; « pro- pterea quod docebat eos tanquam potestatem ha- bens, et non ut Scribæ illorum et Pharisæi. › Hoc igitur item complevit oraculum, quod Mosis pro- phetiæ deerat: eadem porro ratione cartera item. prophetiarun, quæ de ipso et gentium vocatione scripta sunt vaticinia. Constat ergo illum comple- visse et legein et prophetas, quando ea quæ de ipso prædicta sunt,ad exitum perduxit, et priorem legem usque ad seipsum stare jussit, dux vero et princeps alterius legis exstitit, quæ in Novo Testamento cunctis gentibus denuntiata est, ut simul legis principatusque auctor duorum propositorum, Ju- daismi videlicet Christianismique fuerit. Quod qui - dem ipsum admirari operæ pretium est, ut divini- tus prædictum sit. • Ecce, inquit, pono in Sion lapidem electum, angularem, pretiosum, et qui credit in eum non confundetur. At enim quis tandem fuerit angularis, nisi hic vivus et pretio- sissimus, qui ex duabus structuris unam factam sua doctrina sustinet? dum enim Mosaicam, quæ usque ad ipsum protenta est, stare jubet, ex altera parte nostram per Evangelium adjunxit. Ex quo angularis merito dictus est; sed in Psalmis quoque legitur : • Lapidem quem reprobaverunt dif- cantes, hic factus est in caput anguli : a Domino factum est istud, et est mirabile in oculis no- stris 0.28 Quod quidem oraculum plane etiam indicavit, quas a Judais insidias, de quo vaticina- tur, passus est : quando illum a Scribis et Phari- sais, et sacerdotumn principibus, et omnibus Judo- rum magistratibus, qui veterem parietem construe- bant, repudiatum fuisse, divinavit. Sed tamen post- quam ab illis contemptus sit et abjectus, futurum illum in caput anguli, et ducem principemque Novi Testamenti constituendum non tacuit, consentanea iis proferens, quæ a nobis superius demonstrata sunt. Nos igitur quamvis a Græco ritu recesseri- mus, non recidimus in Judaicum, neque delinqui- mus, licet Mosis legem et Hebræorum prophetas acceperimus, non Judaice autem, sed ad norem atque institutum sanctorum qui ante Mosem fue runt virorum, vivamus. In hoc enim et Mosem et prophetas veros fuisse vates ostendimus, cum illum Christum accepimus, et illius legibus auscultamus, et per vestigia doctrinæ ejusdem incedere etiam vo- tis expetimus, quem illi venturum prædixerunt. Eo. dem utique proposito ipsi quoque Mosi rem gra- tam facientes qui cum prædixerit, prophetam a Domino Deo nostro sibi sinile suscitandum, ad- C jungit : « Omnis vero anima quæ non audiet pre- phetam illum, delebitur ex genere suo ". » Conti- nuo enim Judæi, postquam illum prophetam non Psal. CXVII, 22,25. Deut. * Joan. 1, 23. * Matth. vii, 28,29. * Isa. xxv!!!, 16; Petr. 1, 6. PAFROL. GR.
τοῦτο δὴ τὸ λεῖπον ἀπεπλήρου δεύτερος μετὰ Μωσέα νομοθέτης ἀναφανεὶς ἀνθρώποις τῆς ἀληθοῦς εὐσεβείας τοῦ τῶν ὅλων θεοῦ. τὸ γὰρ μὴ ἁπλῶς φάσκειν Μωσέα προφήτην ἀναστήσεσθαι, ἀλλὰ μετὰ προσθήκης τῆς ὡς αὐτόν· «προφήτην γὰρ ὑμῖν ἀναστήσει, φησίν, κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν, ὡς ἐμέ· αὐτοῦ ἀκούσεσθε», τί ἕτερον ἐδήλου ἢ ὅτι αὐτῷ Μωσεῖ παρισωμένος τις ἔμελλεν [γενέσθαι] ὁ θεσπιζόμενος; Μωσῆς δὲ νομοθέτης εὐσεβείας ἦν τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ. οὐκοῦν καὶ τὸν προφητευόμενον, ὅσπερ ἔμελλεν ὅμοιος γενήσεσθαι Μωσεῖ, νομοθέτην ἐκείνῳ παραπλήσιον φῆναι εἰκὸς ἦν. μυρίων γοῦν μετὰ ταῦτα προφητῶν μετὰ Μωσέα γεγονότων, οὐδεὶς ὅμοιος Μωσεῖ μεμαρτύρηται· πάντες γὰρ εἰς ἐκεῖνον ἀνέπεμπον τοὺς ἀκροωμένους. μαρτυρεῖ δ’ οὖν ἡ γραφὴ ὅτι οὐκ ἐγήγερται προφήτης ὅμοιος Μωσεῖ· οὔτε οὖν Ἱερεμίας οὔτε Ἡσαί̈ας οὔτε τις ἕτερος τῶν προφητῶν ὅμοιος αὐτῷ ἂν εἴη, ἐπειδὴ μηδὲ εἷς τούτων νομοθέτης ἀναδέδεικται. προσδοκωμένου τοίνυν τοῦ κατὰ Μωσέα μέλλοντος ἀναστήσεσθαι προφήτου τε καὶ νομοθέτου, παρῆν οὗτος Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ, νομοθετῶν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι καὶ τὰ ὑπὲρ νόμον διαπραττόμενος. τὸ γάρ·
πᾶσιν ἔθνεσι κατηγγελμένου τῆς Καινῆς Διαθήκης Α νόμου, ὡς ὁμοῦ νόμου καὶ ἀρχῆς αἴτιον καταστῆναι τῶν δυεῖν ὑποθέσεων, Ἰουδαϊσμοῦ λέγω καὶ Χρι- στιανισμοῦ. "Ο καὶ αὐτὸ θαυμάζειν ἄξιον, τὴν θείαν πρόρθησιν ὧδε πως ἀναφανοῦσαν· . Ἰδοὺ τίθημι ἐν Σιὼν ἔλθον ἐκλεκτόν, ἀκρογωνιαῖον, ἔντιμον· καὶ ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν οὐ καταισχυνθήσεται. » Τίς δ' ἂν εἴη ἀκρογωνιαίος, ἢ οὗτος ὁ ζῶν καὶ πολυτίμητος λίθος μίαν ἐκ δυεῖν οἰκοδομῶν, ὑποστησάμενος διὰ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας; τὴν γὰρ Μωϋσέως μέχρις αὐτοῦ παραταθεῖσαν στήσας, ἐκ θατέρου μέρους τὴν ἡμετέραν ἐπισυνῆψε τὴν κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον οίκο- δομήν. Οθεν εἰκότως ἀκρογωνιαῖος ὠνόμασται. Καὶ ἐν Ψαλμοῖς δὲ εἴρηται· « Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οικοδομούντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλήν γωνίας· παρὰ Κυρίου ἐγένετο αὕτη, καὶ ἔστι θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς Β ἡμῶν. » Ενθα σαφῶς τὸ λόγιον καὶ τὴν ἐκ τοῦ Ἰου ταίων ἔθνους ἐπιβουλὴν ἣν πέπονθεν ὁ θεσπιζόμενος, διεσάφησεν· ἀποδοκιμασθῆναι μὲν αὐτὸν πρὸς τῶν τὸν παλαιὸν τοῖχον οἰκοδομούντων γραμματέων τινῶν καὶ Φαρισαίων, ἀρχιερέων τε καὶ πάντων τῶν παρὰ Ἰουδαίοις ἀρχόντων φανέντων· πλὴν ἀλλὰ μετὰ τὴν ἐξ ἐκείνων ἀτιμίαν καὶ ἀποβολὴν θεσπίσαν αὐτὸν γε- νήσεσθαι εἰς κεφαλήν γωνίας ἀρχηγὸν καταστάντα τῆς Καινῆς Διαθήκης, ἀκολούθως ταῖς ἀποδοθείσαις θεωρίας. Οὐκ οὖν, ἀποστάντες ἡμεῖς Ἑλληνισμοῦ, οὐκ ἐπὶ Ἰουδαϊσμὸν καταπεπτώκαμεν, οὐδὲ, ἀποδεχό- μενοι τὸν Μωϋσέως νόμον, καὶ τοὺς Εβραίων προ- φήτας, μὴ βιοῦντες δὲ Ἰουδαϊκῶς, ἀλλὰ κατὰ τὴν πρὸ Μωϋσέως τῶν θεοφιλῶν ἀνδρῶν πολιτείαν, πταίοι· μὲν ἄν. Κάν τούτῳ γὰρ Μωϋσέα καὶ τοὺς μετ' αὐτὸν προ φήτας ἀληθεύοντας ἀποδείκνυμεν, τὸν ὑπ' αὐτῶν προ κεκηρυγμένον Χριστὸν ἀποδεχόμενοι, καὶ τούτου τοῖς νόμοις πειθόμενοι, κατ' ίχνος τε τῆς αὐτοῦ διδασκα- μας βαίνειν δι' εὐχῆς τιθέμενοι, αὐτῷ Μωϋσεῖ καν ' ούτῳ τὰ φίλα ποιοῦντες· ὅς, προειπών, ὅτι ο προ φ την ἀναστήσει Κύριος ὁ Θεὸς ὅμοιον αὐτῷ, » ἐπιλέ- γει· « Πᾶσα δὲ ψυχή, ἥτις μὴ ἀκούσεται τοῦ προ- φήτου ἐκείνου, ἐξολοθρευθήσεται ἐκ τοῦ γένους αὐτῆς. » Αὐτίκα Ἰουδαῖοι, μὴ παραδεξάμενοι τὸν προφήτην, μηδ' ὑπακούσαντες αὐτοῦ τοῖς ἁγίοις λό- γιας, ἔσχατον ὑπέμειναν ὄλεθρον, ἀκόλουθα τῇ προς- ῥήσει πεπονθότες. Οὔτε γὰρ τὸν Χριστοῦ νόμον τῆς Καινῆς Διαθήκης κατεδέξαντο, οὔτε τὰ Μωϋσέως παρ- αγγέλματα δίχα παρανομίας οἷοί τ᾽ ἂν εἶεν φυλάσ- σειν· διὸ καὶ τῇ Μωσέως ὑποβέβληνται κατάρα, τῷ μηδὲ δυνατὸν αὐτοῖς εἶναι τὰ παρὰ Μωϋσεῖ νενομο θετημένα συντελεῖν, περιῃρημένης αὐτῶν τῆς μητρο Φίλεως, καὶ ἀποκεκλεισμένης τῆς μόνον αὐτόθι συγ- κεχωρημένης ἐπιτελεῖσθαι Μωϋσαϊκῆς θρησκείας. Ἡμεῖς δὲ, τὸν ὑπὸ Μωσέως καὶ τῶν λοιπῶν προ- φητῶν κατηγγελμένον ἀποδεξάμενοι, καὶ τούτῳ πεί- θεσθαι δι' εὐχῆς ποιούμενοι, πληρωταὶ ἂν εἴημεν τῆς Μωϋσέως παραγγελίας, δι' ἧς ἔφησεν· « Αὐτοῦ ἀκούσεσθε· πᾶσα δὲ ψυχή, ἥτις ἂν μὴ ἀκούσῃ τοῦ προφήτου ἐκείνου, ἐξολοθρευθήσεται ἐκ τοῦ γένους αὐτῆς. » Τίνα δὲ διετάξατο ὁ προφήτης, ὧν ἐπακούειν Εx η ΣΤΗΙΙ, 19. ΧΧΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. et veritate Deum colere ' : » et alia quæcnnque his similia in illius doetrina feruntur, sapientissimi plane fuerunt, et perfectissimi legum auctoris. « quo factum est, ut audientes stupescerent, . quen- admodum Scriptura divina commemorat &; « pro- pterea quod docebat eos tanquam potestatem ha- bens, et non ut Scribæ illorum et Pharisæi. › Hoc igitur item complevit oraculum, quod Mosis pro- phetiæ deerat: eadem porro ratione cartera item. prophetiarun, quæ de ipso et gentium vocatione scripta sunt vaticinia. Constat ergo illum comple- visse et legein et prophetas, quando ea quæ de ipso prædicta sunt,ad exitum perduxit, et priorem legem usque ad seipsum stare jussit, dux vero et princeps alterius legis exstitit, quæ in Novo Testamento cunctis gentibus denuntiata est, ut simul legis principatusque auctor duorum propositorum, Ju- daismi videlicet Christianismique fuerit. Quod qui - dem ipsum admirari operæ pretium est, ut divini- tus prædictum sit. • Ecce, inquit, pono in Sion lapidem electum, angularem, pretiosum, et qui credit in eum non confundetur. At enim quis tandem fuerit angularis, nisi hic vivus et pretio- sissimus, qui ex duabus structuris unam factam sua doctrina sustinet? dum enim Mosaicam, quæ usque ad ipsum protenta est, stare jubet, ex altera parte nostram per Evangelium adjunxit. Ex quo angularis merito dictus est; sed in Psalmis quoque legitur : • Lapidem quem reprobaverunt dif- cantes, hic factus est in caput anguli : a Domino factum est istud, et est mirabile in oculis no- stris 0.28 Quod quidem oraculum plane etiam indicavit, quas a Judais insidias, de quo vaticina- tur, passus est : quando illum a Scribis et Phari- sais, et sacerdotumn principibus, et omnibus Judo- rum magistratibus, qui veterem parietem construe- bant, repudiatum fuisse, divinavit. Sed tamen post- quam ab illis contemptus sit et abjectus, futurum illum in caput anguli, et ducem principemque Novi Testamenti constituendum non tacuit, consentanea iis proferens, quæ a nobis superius demonstrata sunt. Nos igitur quamvis a Græco ritu recesseri- mus, non recidimus in Judaicum, neque delinqui- mus, licet Mosis legem et Hebræorum prophetas acceperimus, non Judaice autem, sed ad norem atque institutum sanctorum qui ante Mosem fue runt virorum, vivamus. In hoc enim et Mosem et prophetas veros fuisse vates ostendimus, cum illum Christum accepimus, et illius legibus auscultamus, et per vestigia doctrinæ ejusdem incedere etiam vo- tis expetimus, quem illi venturum prædixerunt. Eo. dem utique proposito ipsi quoque Mosi rem gra- tam facientes qui cum prædixerit, prophetam a Domino Deo nostro sibi sinile suscitandum, ad- C jungit : « Omnis vero anima quæ non audiet pre- phetam illum, delebitur ex genere suo ". » Conti- nuo enim Judæi, postquam illum prophetam non Psal. CXVII, 22,25. Deut. * Joan. 1, 23. * Matth. vii, 28,29. * Isa. xxv!!!, 16; Petr. 1, 6. PAFROL. GR.
«ἐλέχθη τοῖς ἀρχαίοις, οὐ μοιχεύσεις, ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν μη[δὲ] ἐπιθυμεῖν», καὶ τὸ «ἐλέχθη τοῖς ἀρχαίοις· οὐ φονεύσεις, ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν μηδὲ ὀργίζεσθαι», καὶ τό· «μηκέτι ἐν Ἱεροσολύμοις, ἀλλ’ ἐν παντὶ τόπῳ προσκυνεῖν», καὶ τὸ μὴ λιβανωτῷ καὶ θυσίαις, «ἐν πνεύματι δὲ καὶ ἀληθείᾳ θρησκεύειν», καὶ ὅσα τοιαῦτα ἐν τῇ αὐτοῦ φέρεται διδασκαλίᾳ, πανσόφου ἦν ἄντικρυς καὶ τελειοτάτου νομοθέτου. διὸ καὶ οἱ ἀκροώμενοι «ἐξεπλήττοντο», φησὶν ἡ θεία γραφή, ὅτι ἐδίδασκεν αὐτοὺς «ὡς ἐξουσίαν ἔχων, καὶ οὐχ ὡς οἱ γραμματεῖς αὐτῶν καὶ οἱ Φαρισαῖοι». καὶ τοῦτο τοίνυν τὸ λεῖπον τῇ Μωσέως προφητείᾳ λόγιον ἀπεπλήρου, ὡσαύτως δὲ καὶ τὰ λοιπὰ τῶν προφητειῶν τῶν περὶ αὐτοῦ καὶ περὶ τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως θεσπίσματα. γέγονε τοίνυν πληρωτὴς τοῦ νόμου καὶ τῶν προφητῶν, τὰς περὶ ἑαυτοῦ προρρήσεις εἰς πέρας ἀγαγών·
πᾶσιν ἔθνεσι κατηγγελμένου τῆς Καινῆς Διαθήκης Α νόμου, ὡς ὁμοῦ νόμου καὶ ἀρχῆς αἴτιον καταστῆναι τῶν δυεῖν ὑποθέσεων, Ἰουδαϊσμοῦ λέγω καὶ Χρι- στιανισμοῦ. "Ο καὶ αὐτὸ θαυμάζειν ἄξιον, τὴν θείαν πρόρθησιν ὧδε πως ἀναφανοῦσαν· . Ἰδοὺ τίθημι ἐν Σιὼν ἔλθον ἐκλεκτόν, ἀκρογωνιαῖον, ἔντιμον· καὶ ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν οὐ καταισχυνθήσεται. » Τίς δ' ἂν εἴη ἀκρογωνιαίος, ἢ οὗτος ὁ ζῶν καὶ πολυτίμητος λίθος μίαν ἐκ δυεῖν οἰκοδομῶν, ὑποστησάμενος διὰ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας; τὴν γὰρ Μωϋσέως μέχρις αὐτοῦ παραταθεῖσαν στήσας, ἐκ θατέρου μέρους τὴν ἡμετέραν ἐπισυνῆψε τὴν κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον οίκο- δομήν. Οθεν εἰκότως ἀκρογωνιαῖος ὠνόμασται. Καὶ ἐν Ψαλμοῖς δὲ εἴρηται· « Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οικοδομούντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλήν γωνίας· παρὰ Κυρίου ἐγένετο αὕτη, καὶ ἔστι θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς Β ἡμῶν. » Ενθα σαφῶς τὸ λόγιον καὶ τὴν ἐκ τοῦ Ἰου ταίων ἔθνους ἐπιβουλὴν ἣν πέπονθεν ὁ θεσπιζόμενος, διεσάφησεν· ἀποδοκιμασθῆναι μὲν αὐτὸν πρὸς τῶν τὸν παλαιὸν τοῖχον οἰκοδομούντων γραμματέων τινῶν καὶ Φαρισαίων, ἀρχιερέων τε καὶ πάντων τῶν παρὰ Ἰουδαίοις ἀρχόντων φανέντων· πλὴν ἀλλὰ μετὰ τὴν ἐξ ἐκείνων ἀτιμίαν καὶ ἀποβολὴν θεσπίσαν αὐτὸν γε- νήσεσθαι εἰς κεφαλήν γωνίας ἀρχηγὸν καταστάντα τῆς Καινῆς Διαθήκης, ἀκολούθως ταῖς ἀποδοθείσαις θεωρίας. Οὐκ οὖν, ἀποστάντες ἡμεῖς Ἑλληνισμοῦ, οὐκ ἐπὶ Ἰουδαϊσμὸν καταπεπτώκαμεν, οὐδὲ, ἀποδεχό- μενοι τὸν Μωϋσέως νόμον, καὶ τοὺς Εβραίων προ- φήτας, μὴ βιοῦντες δὲ Ἰουδαϊκῶς, ἀλλὰ κατὰ τὴν πρὸ Μωϋσέως τῶν θεοφιλῶν ἀνδρῶν πολιτείαν, πταίοι· μὲν ἄν. Κάν τούτῳ γὰρ Μωϋσέα καὶ τοὺς μετ' αὐτὸν προ φήτας ἀληθεύοντας ἀποδείκνυμεν, τὸν ὑπ' αὐτῶν προ κεκηρυγμένον Χριστὸν ἀποδεχόμενοι, καὶ τούτου τοῖς νόμοις πειθόμενοι, κατ' ίχνος τε τῆς αὐτοῦ διδασκα- μας βαίνειν δι' εὐχῆς τιθέμενοι, αὐτῷ Μωϋσεῖ καν ' ούτῳ τὰ φίλα ποιοῦντες· ὅς, προειπών, ὅτι ο προ φ την ἀναστήσει Κύριος ὁ Θεὸς ὅμοιον αὐτῷ, » ἐπιλέ- γει· « Πᾶσα δὲ ψυχή, ἥτις μὴ ἀκούσεται τοῦ προ- φήτου ἐκείνου, ἐξολοθρευθήσεται ἐκ τοῦ γένους αὐτῆς. » Αὐτίκα Ἰουδαῖοι, μὴ παραδεξάμενοι τὸν προφήτην, μηδ' ὑπακούσαντες αὐτοῦ τοῖς ἁγίοις λό- γιας, ἔσχατον ὑπέμειναν ὄλεθρον, ἀκόλουθα τῇ προς- ῥήσει πεπονθότες. Οὔτε γὰρ τὸν Χριστοῦ νόμον τῆς Καινῆς Διαθήκης κατεδέξαντο, οὔτε τὰ Μωϋσέως παρ- αγγέλματα δίχα παρανομίας οἷοί τ᾽ ἂν εἶεν φυλάσ- σειν· διὸ καὶ τῇ Μωσέως ὑποβέβληνται κατάρα, τῷ μηδὲ δυνατὸν αὐτοῖς εἶναι τὰ παρὰ Μωϋσεῖ νενομο θετημένα συντελεῖν, περιῃρημένης αὐτῶν τῆς μητρο Φίλεως, καὶ ἀποκεκλεισμένης τῆς μόνον αὐτόθι συγ- κεχωρημένης ἐπιτελεῖσθαι Μωϋσαϊκῆς θρησκείας. Ἡμεῖς δὲ, τὸν ὑπὸ Μωσέως καὶ τῶν λοιπῶν προ- φητῶν κατηγγελμένον ἀποδεξάμενοι, καὶ τούτῳ πεί- θεσθαι δι' εὐχῆς ποιούμενοι, πληρωταὶ ἂν εἴημεν τῆς Μωϋσέως παραγγελίας, δι' ἧς ἔφησεν· « Αὐτοῦ ἀκούσεσθε· πᾶσα δὲ ψυχή, ἥτις ἂν μὴ ἀκούσῃ τοῦ προφήτου ἐκείνου, ἐξολοθρευθήσεται ἐκ τοῦ γένους αὐτῆς. » Τίνα δὲ διετάξατο ὁ προφήτης, ὧν ἐπακούειν Εx η ΣΤΗΙΙ, 19. ΧΧΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. et veritate Deum colere ' : » et alia quæcnnque his similia in illius doetrina feruntur, sapientissimi plane fuerunt, et perfectissimi legum auctoris. « quo factum est, ut audientes stupescerent, . quen- admodum Scriptura divina commemorat &; « pro- pterea quod docebat eos tanquam potestatem ha- bens, et non ut Scribæ illorum et Pharisæi. › Hoc igitur item complevit oraculum, quod Mosis pro- phetiæ deerat: eadem porro ratione cartera item. prophetiarun, quæ de ipso et gentium vocatione scripta sunt vaticinia. Constat ergo illum comple- visse et legein et prophetas, quando ea quæ de ipso prædicta sunt,ad exitum perduxit, et priorem legem usque ad seipsum stare jussit, dux vero et princeps alterius legis exstitit, quæ in Novo Testamento cunctis gentibus denuntiata est, ut simul legis principatusque auctor duorum propositorum, Ju- daismi videlicet Christianismique fuerit. Quod qui - dem ipsum admirari operæ pretium est, ut divini- tus prædictum sit. • Ecce, inquit, pono in Sion lapidem electum, angularem, pretiosum, et qui credit in eum non confundetur. At enim quis tandem fuerit angularis, nisi hic vivus et pretio- sissimus, qui ex duabus structuris unam factam sua doctrina sustinet? dum enim Mosaicam, quæ usque ad ipsum protenta est, stare jubet, ex altera parte nostram per Evangelium adjunxit. Ex quo angularis merito dictus est; sed in Psalmis quoque legitur : • Lapidem quem reprobaverunt dif- cantes, hic factus est in caput anguli : a Domino factum est istud, et est mirabile in oculis no- stris 0.28 Quod quidem oraculum plane etiam indicavit, quas a Judais insidias, de quo vaticina- tur, passus est : quando illum a Scribis et Phari- sais, et sacerdotumn principibus, et omnibus Judo- rum magistratibus, qui veterem parietem construe- bant, repudiatum fuisse, divinavit. Sed tamen post- quam ab illis contemptus sit et abjectus, futurum illum in caput anguli, et ducem principemque Novi Testamenti constituendum non tacuit, consentanea iis proferens, quæ a nobis superius demonstrata sunt. Nos igitur quamvis a Græco ritu recesseri- mus, non recidimus in Judaicum, neque delinqui- mus, licet Mosis legem et Hebræorum prophetas acceperimus, non Judaice autem, sed ad norem atque institutum sanctorum qui ante Mosem fue runt virorum, vivamus. In hoc enim et Mosem et prophetas veros fuisse vates ostendimus, cum illum Christum accepimus, et illius legibus auscultamus, et per vestigia doctrinæ ejusdem incedere etiam vo- tis expetimus, quem illi venturum prædixerunt. Eo. dem utique proposito ipsi quoque Mosi rem gra- tam facientes qui cum prædixerit, prophetam a Domino Deo nostro sibi sinile suscitandum, ad- C jungit : « Omnis vero anima quæ non audiet pre- phetam illum, delebitur ex genere suo ". » Conti- nuo enim Judæi, postquam illum prophetam non Psal. CXVII, 22,25. Deut. * Joan. 1, 23. * Matth. vii, 28,29. * Isa. xxv!!!, 16; Petr. 1, 6. PAFROL. GR.
καὶ μέχρι μὲν αὐτοῦ στήσας τὸν πρότερον νόμον, ἀρχηγὸς δὲ ἀναφανεὶς δευτέρου τοῦ τοῖς πᾶσιν ἔθνεσι κατηγγελμένου τῆς καινῆς διαθήκης νόμου, ὡς ὁμοῦ [νόμου καὶ ἀρχῆς] αἴτιον καταστῆναι τῶν δυεῖν ὑποθέσεων, ἰουδαϊσμοῦ λέγω καὶ χριστιανισμοῦ, ὃ καὶ αὐτὸ θαυμάζειν ἄξιον [κατὰ] τὴν θείαν πρόρρησιν ὧδέ πως ἀναφωνοῦσαν· «ἰδού, τίθημι ἐν Σιὼν λίθον ἐκλεκτόν, ἀκρογωνιαῖον, ἔντιμον· καὶ ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν οὐ καταισχυνθήσεται». Τίς δ’ ἂν εἴη ἀκρογωνιαῖος ἢ οὗτος ὁ ζῶν καὶ πολυτίμητος λίθος μίαν ἐκ δυεῖν οἰκοδομῶν ὑποστησάμενος διὰ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας; τὴν γὰρ Μωσέως μέχρις αὐτοῦ παραταθεῖσαν στήσας, ἐκ θατέρου μέρους τὴν ἡμετέραν ἐπισυνῆψεν τὴν κατὰ τὸ εὐαγγέλιον οἰκοδομήν. ὅθεν εἰκότως ἀκρογωνιαῖος ὠνόμασται. καὶ ἐν ψαλμοῖς δὲ εἴρηται· «λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γωνίας. παρὰ κυρίου ἐγένετο αὕτη, καὶ ἔστι θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν». ἔνθα σαφῶς τὸ λόγιον καὶ τὴν ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐπιβουλήν, ἣν πέπονθεν ὁ θεσπιζόμενος, διεσάφησεν, ἀποδοκιμασθῆναι μὲν αὐτὸν πρὸς τῶν τὸν παλαιὸν τοῖχον οἰκοδομούντων.
πᾶσιν ἔθνεσι κατηγγελμένου τῆς Καινῆς Διαθήκης Α νόμου, ὡς ὁμοῦ νόμου καὶ ἀρχῆς αἴτιον καταστῆναι τῶν δυεῖν ὑποθέσεων, Ἰουδαϊσμοῦ λέγω καὶ Χρι- στιανισμοῦ. "Ο καὶ αὐτὸ θαυμάζειν ἄξιον, τὴν θείαν πρόρθησιν ὧδε πως ἀναφανοῦσαν· . Ἰδοὺ τίθημι ἐν Σιὼν ἔλθον ἐκλεκτόν, ἀκρογωνιαῖον, ἔντιμον· καὶ ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν οὐ καταισχυνθήσεται. » Τίς δ' ἂν εἴη ἀκρογωνιαίος, ἢ οὗτος ὁ ζῶν καὶ πολυτίμητος λίθος μίαν ἐκ δυεῖν οἰκοδομῶν, ὑποστησάμενος διὰ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας; τὴν γὰρ Μωϋσέως μέχρις αὐτοῦ παραταθεῖσαν στήσας, ἐκ θατέρου μέρους τὴν ἡμετέραν ἐπισυνῆψε τὴν κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον οίκο- δομήν. Οθεν εἰκότως ἀκρογωνιαῖος ὠνόμασται. Καὶ ἐν Ψαλμοῖς δὲ εἴρηται· « Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οικοδομούντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλήν γωνίας· παρὰ Κυρίου ἐγένετο αὕτη, καὶ ἔστι θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς Β ἡμῶν. » Ενθα σαφῶς τὸ λόγιον καὶ τὴν ἐκ τοῦ Ἰου ταίων ἔθνους ἐπιβουλὴν ἣν πέπονθεν ὁ θεσπιζόμενος, διεσάφησεν· ἀποδοκιμασθῆναι μὲν αὐτὸν πρὸς τῶν τὸν παλαιὸν τοῖχον οἰκοδομούντων γραμματέων τινῶν καὶ Φαρισαίων, ἀρχιερέων τε καὶ πάντων τῶν παρὰ Ἰουδαίοις ἀρχόντων φανέντων· πλὴν ἀλλὰ μετὰ τὴν ἐξ ἐκείνων ἀτιμίαν καὶ ἀποβολὴν θεσπίσαν αὐτὸν γε- νήσεσθαι εἰς κεφαλήν γωνίας ἀρχηγὸν καταστάντα τῆς Καινῆς Διαθήκης, ἀκολούθως ταῖς ἀποδοθείσαις θεωρίας. Οὐκ οὖν, ἀποστάντες ἡμεῖς Ἑλληνισμοῦ, οὐκ ἐπὶ Ἰουδαϊσμὸν καταπεπτώκαμεν, οὐδὲ, ἀποδεχό- μενοι τὸν Μωϋσέως νόμον, καὶ τοὺς Εβραίων προ- φήτας, μὴ βιοῦντες δὲ Ἰουδαϊκῶς, ἀλλὰ κατὰ τὴν πρὸ Μωϋσέως τῶν θεοφιλῶν ἀνδρῶν πολιτείαν, πταίοι· μὲν ἄν. Κάν τούτῳ γὰρ Μωϋσέα καὶ τοὺς μετ' αὐτὸν προ φήτας ἀληθεύοντας ἀποδείκνυμεν, τὸν ὑπ' αὐτῶν προ κεκηρυγμένον Χριστὸν ἀποδεχόμενοι, καὶ τούτου τοῖς νόμοις πειθόμενοι, κατ' ίχνος τε τῆς αὐτοῦ διδασκα- μας βαίνειν δι' εὐχῆς τιθέμενοι, αὐτῷ Μωϋσεῖ καν ' ούτῳ τὰ φίλα ποιοῦντες· ὅς, προειπών, ὅτι ο προ φ την ἀναστήσει Κύριος ὁ Θεὸς ὅμοιον αὐτῷ, » ἐπιλέ- γει· « Πᾶσα δὲ ψυχή, ἥτις μὴ ἀκούσεται τοῦ προ- φήτου ἐκείνου, ἐξολοθρευθήσεται ἐκ τοῦ γένους αὐτῆς. » Αὐτίκα Ἰουδαῖοι, μὴ παραδεξάμενοι τὸν προφήτην, μηδ' ὑπακούσαντες αὐτοῦ τοῖς ἁγίοις λό- γιας, ἔσχατον ὑπέμειναν ὄλεθρον, ἀκόλουθα τῇ προς- ῥήσει πεπονθότες. Οὔτε γὰρ τὸν Χριστοῦ νόμον τῆς Καινῆς Διαθήκης κατεδέξαντο, οὔτε τὰ Μωϋσέως παρ- αγγέλματα δίχα παρανομίας οἷοί τ᾽ ἂν εἶεν φυλάσ- σειν· διὸ καὶ τῇ Μωσέως ὑποβέβληνται κατάρα, τῷ μηδὲ δυνατὸν αὐτοῖς εἶναι τὰ παρὰ Μωϋσεῖ νενομο θετημένα συντελεῖν, περιῃρημένης αὐτῶν τῆς μητρο Φίλεως, καὶ ἀποκεκλεισμένης τῆς μόνον αὐτόθι συγ- κεχωρημένης ἐπιτελεῖσθαι Μωϋσαϊκῆς θρησκείας. Ἡμεῖς δὲ, τὸν ὑπὸ Μωσέως καὶ τῶν λοιπῶν προ- φητῶν κατηγγελμένον ἀποδεξάμενοι, καὶ τούτῳ πεί- θεσθαι δι' εὐχῆς ποιούμενοι, πληρωταὶ ἂν εἴημεν τῆς Μωϋσέως παραγγελίας, δι' ἧς ἔφησεν· « Αὐτοῦ ἀκούσεσθε· πᾶσα δὲ ψυχή, ἥτις ἂν μὴ ἀκούσῃ τοῦ προφήτου ἐκείνου, ἐξολοθρευθήσεται ἐκ τοῦ γένους αὐτῆς. » Τίνα δὲ διετάξατο ὁ προφήτης, ὧν ἐπακούειν Εx η ΣΤΗΙΙ, 19. ΧΧΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. et veritate Deum colere ' : » et alia quæcnnque his similia in illius doetrina feruntur, sapientissimi plane fuerunt, et perfectissimi legum auctoris. « quo factum est, ut audientes stupescerent, . quen- admodum Scriptura divina commemorat &; « pro- pterea quod docebat eos tanquam potestatem ha- bens, et non ut Scribæ illorum et Pharisæi. › Hoc igitur item complevit oraculum, quod Mosis pro- phetiæ deerat: eadem porro ratione cartera item. prophetiarun, quæ de ipso et gentium vocatione scripta sunt vaticinia. Constat ergo illum comple- visse et legein et prophetas, quando ea quæ de ipso prædicta sunt,ad exitum perduxit, et priorem legem usque ad seipsum stare jussit, dux vero et princeps alterius legis exstitit, quæ in Novo Testamento cunctis gentibus denuntiata est, ut simul legis principatusque auctor duorum propositorum, Ju- daismi videlicet Christianismique fuerit. Quod qui - dem ipsum admirari operæ pretium est, ut divini- tus prædictum sit. • Ecce, inquit, pono in Sion lapidem electum, angularem, pretiosum, et qui credit in eum non confundetur. At enim quis tandem fuerit angularis, nisi hic vivus et pretio- sissimus, qui ex duabus structuris unam factam sua doctrina sustinet? dum enim Mosaicam, quæ usque ad ipsum protenta est, stare jubet, ex altera parte nostram per Evangelium adjunxit. Ex quo angularis merito dictus est; sed in Psalmis quoque legitur : • Lapidem quem reprobaverunt dif- cantes, hic factus est in caput anguli : a Domino factum est istud, et est mirabile in oculis no- stris 0.28 Quod quidem oraculum plane etiam indicavit, quas a Judais insidias, de quo vaticina- tur, passus est : quando illum a Scribis et Phari- sais, et sacerdotumn principibus, et omnibus Judo- rum magistratibus, qui veterem parietem construe- bant, repudiatum fuisse, divinavit. Sed tamen post- quam ab illis contemptus sit et abjectus, futurum illum in caput anguli, et ducem principemque Novi Testamenti constituendum non tacuit, consentanea iis proferens, quæ a nobis superius demonstrata sunt. Nos igitur quamvis a Græco ritu recesseri- mus, non recidimus in Judaicum, neque delinqui- mus, licet Mosis legem et Hebræorum prophetas acceperimus, non Judaice autem, sed ad norem atque institutum sanctorum qui ante Mosem fue runt virorum, vivamus. In hoc enim et Mosem et prophetas veros fuisse vates ostendimus, cum illum Christum accepimus, et illius legibus auscultamus, et per vestigia doctrinæ ejusdem incedere etiam vo- tis expetimus, quem illi venturum prædixerunt. Eo. dem utique proposito ipsi quoque Mosi rem gra- tam facientes qui cum prædixerit, prophetam a Domino Deo nostro sibi sinile suscitandum, ad- C jungit : « Omnis vero anima quæ non audiet pre- phetam illum, delebitur ex genere suo ". » Conti- nuo enim Judæi, postquam illum prophetam non Psal. CXVII, 22,25. Deut. * Joan. 1, 23. * Matth. vii, 28,29. * Isa. xxv!!!, 16; Petr. 1, 6. PAFROL. GR.
γραμματέων τινῶν καὶ Φαρισαίων ἀρχιερέων τε καὶ πάντων τῶν παρὰ Ἰουδαίοις ἀρχόντων, φῆναν, πλὴν ἀλλὰ μετὰ τὴν ἐξ ἐκείνων ἀτιμίαν καὶ ἀποβολὴν θεσπίσαν αὐτὸν «γενήσεσθαι εἰς κεφαλὴν γωνίας», ἀρχηγὸν καταστάντα τῆς καινῆς διαθήκης ἀκολούθως ταῖς ἀποδοθείσαις θεωρίαις. Οὐκοῦν ἀποστάντες ἡμεῖς ἑλληνισμοῦ οὐκ ἐπὶ ἰουδαϊσμὸν καταπεπτώκαμεν, οὐδὲ ἀποδεχόμενοι τὸν Μωσέως νόμον καὶ τοὺς Ἑβραίων προφήτας, μὴ βιοῦντες δὲ ἰουδαϊκῶς ἀλλὰ κατὰ τὴν πρὸ Μωσέως τῶν θεοφιλῶν ἀνδρῶν πολιτείαν, πταίοιμεν ἄν. κἀν τούτῳ γὰρ Μωσέα καὶ τοὺς μετ’ αὐτὸν προφήτας ἀληθεύοντας ἀποδείκνυμεν, τὸν ὑπ’ αὐτῶν προκεκηρυγμένον Χριστὸν ἀποδεχόμενοι καὶ τούτου τοῖς νόμοις πειθόμενοι, κατ’ ἴχνος τε τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας βαίνειν δι’ εὐχῆς τιθέμενοι, αὐτῷ Μωσεῖ κἀν τούτῳ τὰ φίλα ποιοῦντες· ὃς προειπὼν ὅτι «προφήτην ἀναστήσει κύριος ὁ θεὸς» ὅμοιον αὐτῷ ἐπιλέγει· «πᾶσα δὲ ψυχὴ ἥτις μὴ ἀκούσεται τοῦ προφήτου ἐκείνου ἐξολοθρευθήσεται ἐκ τοῦ γένους αὐτῆς». αὐτίκα Ἰουδαῖοι, μὴ παραδεξάμενοι τὸν προφήτην μηδ’ ἐπακούσαντες αὐτοῦ τοῖς ἁγίοις λόγοις, ἔσχατον ὑπέμειναν ὄλεθρον ἀκόλουθα τῇ προρρήσει πεπονθότες.
πᾶσιν ἔθνεσι κατηγγελμένου τῆς Καινῆς Διαθήκης Α νόμου, ὡς ὁμοῦ νόμου καὶ ἀρχῆς αἴτιον καταστῆναι τῶν δυεῖν ὑποθέσεων, Ἰουδαϊσμοῦ λέγω καὶ Χρι- στιανισμοῦ. "Ο καὶ αὐτὸ θαυμάζειν ἄξιον, τὴν θείαν πρόρθησιν ὧδε πως ἀναφανοῦσαν· . Ἰδοὺ τίθημι ἐν Σιὼν ἔλθον ἐκλεκτόν, ἀκρογωνιαῖον, ἔντιμον· καὶ ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν οὐ καταισχυνθήσεται. » Τίς δ' ἂν εἴη ἀκρογωνιαίος, ἢ οὗτος ὁ ζῶν καὶ πολυτίμητος λίθος μίαν ἐκ δυεῖν οἰκοδομῶν, ὑποστησάμενος διὰ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας; τὴν γὰρ Μωϋσέως μέχρις αὐτοῦ παραταθεῖσαν στήσας, ἐκ θατέρου μέρους τὴν ἡμετέραν ἐπισυνῆψε τὴν κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον οίκο- δομήν. Οθεν εἰκότως ἀκρογωνιαῖος ὠνόμασται. Καὶ ἐν Ψαλμοῖς δὲ εἴρηται· « Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οικοδομούντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλήν γωνίας· παρὰ Κυρίου ἐγένετο αὕτη, καὶ ἔστι θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς Β ἡμῶν. » Ενθα σαφῶς τὸ λόγιον καὶ τὴν ἐκ τοῦ Ἰου ταίων ἔθνους ἐπιβουλὴν ἣν πέπονθεν ὁ θεσπιζόμενος, διεσάφησεν· ἀποδοκιμασθῆναι μὲν αὐτὸν πρὸς τῶν τὸν παλαιὸν τοῖχον οἰκοδομούντων γραμματέων τινῶν καὶ Φαρισαίων, ἀρχιερέων τε καὶ πάντων τῶν παρὰ Ἰουδαίοις ἀρχόντων φανέντων· πλὴν ἀλλὰ μετὰ τὴν ἐξ ἐκείνων ἀτιμίαν καὶ ἀποβολὴν θεσπίσαν αὐτὸν γε- νήσεσθαι εἰς κεφαλήν γωνίας ἀρχηγὸν καταστάντα τῆς Καινῆς Διαθήκης, ἀκολούθως ταῖς ἀποδοθείσαις θεωρίας. Οὐκ οὖν, ἀποστάντες ἡμεῖς Ἑλληνισμοῦ, οὐκ ἐπὶ Ἰουδαϊσμὸν καταπεπτώκαμεν, οὐδὲ, ἀποδεχό- μενοι τὸν Μωϋσέως νόμον, καὶ τοὺς Εβραίων προ- φήτας, μὴ βιοῦντες δὲ Ἰουδαϊκῶς, ἀλλὰ κατὰ τὴν πρὸ Μωϋσέως τῶν θεοφιλῶν ἀνδρῶν πολιτείαν, πταίοι· μὲν ἄν. Κάν τούτῳ γὰρ Μωϋσέα καὶ τοὺς μετ' αὐτὸν προ φήτας ἀληθεύοντας ἀποδείκνυμεν, τὸν ὑπ' αὐτῶν προ κεκηρυγμένον Χριστὸν ἀποδεχόμενοι, καὶ τούτου τοῖς νόμοις πειθόμενοι, κατ' ίχνος τε τῆς αὐτοῦ διδασκα- μας βαίνειν δι' εὐχῆς τιθέμενοι, αὐτῷ Μωϋσεῖ καν ' ούτῳ τὰ φίλα ποιοῦντες· ὅς, προειπών, ὅτι ο προ φ την ἀναστήσει Κύριος ὁ Θεὸς ὅμοιον αὐτῷ, » ἐπιλέ- γει· « Πᾶσα δὲ ψυχή, ἥτις μὴ ἀκούσεται τοῦ προ- φήτου ἐκείνου, ἐξολοθρευθήσεται ἐκ τοῦ γένους αὐτῆς. » Αὐτίκα Ἰουδαῖοι, μὴ παραδεξάμενοι τὸν προφήτην, μηδ' ὑπακούσαντες αὐτοῦ τοῖς ἁγίοις λό- γιας, ἔσχατον ὑπέμειναν ὄλεθρον, ἀκόλουθα τῇ προς- ῥήσει πεπονθότες. Οὔτε γὰρ τὸν Χριστοῦ νόμον τῆς Καινῆς Διαθήκης κατεδέξαντο, οὔτε τὰ Μωϋσέως παρ- αγγέλματα δίχα παρανομίας οἷοί τ᾽ ἂν εἶεν φυλάσ- σειν· διὸ καὶ τῇ Μωσέως ὑποβέβληνται κατάρα, τῷ μηδὲ δυνατὸν αὐτοῖς εἶναι τὰ παρὰ Μωϋσεῖ νενομο θετημένα συντελεῖν, περιῃρημένης αὐτῶν τῆς μητρο Φίλεως, καὶ ἀποκεκλεισμένης τῆς μόνον αὐτόθι συγ- κεχωρημένης ἐπιτελεῖσθαι Μωϋσαϊκῆς θρησκείας. Ἡμεῖς δὲ, τὸν ὑπὸ Μωσέως καὶ τῶν λοιπῶν προ- φητῶν κατηγγελμένον ἀποδεξάμενοι, καὶ τούτῳ πεί- θεσθαι δι' εὐχῆς ποιούμενοι, πληρωταὶ ἂν εἴημεν τῆς Μωϋσέως παραγγελίας, δι' ἧς ἔφησεν· « Αὐτοῦ ἀκούσεσθε· πᾶσα δὲ ψυχή, ἥτις ἂν μὴ ἀκούσῃ τοῦ προφήτου ἐκείνου, ἐξολοθρευθήσεται ἐκ τοῦ γένους αὐτῆς. » Τίνα δὲ διετάξατο ὁ προφήτης, ὧν ἐπακούειν Εx η ΣΤΗΙΙ, 19. ΧΧΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. et veritate Deum colere ' : » et alia quæcnnque his similia in illius doetrina feruntur, sapientissimi plane fuerunt, et perfectissimi legum auctoris. « quo factum est, ut audientes stupescerent, . quen- admodum Scriptura divina commemorat &; « pro- pterea quod docebat eos tanquam potestatem ha- bens, et non ut Scribæ illorum et Pharisæi. › Hoc igitur item complevit oraculum, quod Mosis pro- phetiæ deerat: eadem porro ratione cartera item. prophetiarun, quæ de ipso et gentium vocatione scripta sunt vaticinia. Constat ergo illum comple- visse et legein et prophetas, quando ea quæ de ipso prædicta sunt,ad exitum perduxit, et priorem legem usque ad seipsum stare jussit, dux vero et princeps alterius legis exstitit, quæ in Novo Testamento cunctis gentibus denuntiata est, ut simul legis principatusque auctor duorum propositorum, Ju- daismi videlicet Christianismique fuerit. Quod qui - dem ipsum admirari operæ pretium est, ut divini- tus prædictum sit. • Ecce, inquit, pono in Sion lapidem electum, angularem, pretiosum, et qui credit in eum non confundetur. At enim quis tandem fuerit angularis, nisi hic vivus et pretio- sissimus, qui ex duabus structuris unam factam sua doctrina sustinet? dum enim Mosaicam, quæ usque ad ipsum protenta est, stare jubet, ex altera parte nostram per Evangelium adjunxit. Ex quo angularis merito dictus est; sed in Psalmis quoque legitur : • Lapidem quem reprobaverunt dif- cantes, hic factus est in caput anguli : a Domino factum est istud, et est mirabile in oculis no- stris 0.28 Quod quidem oraculum plane etiam indicavit, quas a Judais insidias, de quo vaticina- tur, passus est : quando illum a Scribis et Phari- sais, et sacerdotumn principibus, et omnibus Judo- rum magistratibus, qui veterem parietem construe- bant, repudiatum fuisse, divinavit. Sed tamen post- quam ab illis contemptus sit et abjectus, futurum illum in caput anguli, et ducem principemque Novi Testamenti constituendum non tacuit, consentanea iis proferens, quæ a nobis superius demonstrata sunt. Nos igitur quamvis a Græco ritu recesseri- mus, non recidimus in Judaicum, neque delinqui- mus, licet Mosis legem et Hebræorum prophetas acceperimus, non Judaice autem, sed ad norem atque institutum sanctorum qui ante Mosem fue runt virorum, vivamus. In hoc enim et Mosem et prophetas veros fuisse vates ostendimus, cum illum Christum accepimus, et illius legibus auscultamus, et per vestigia doctrinæ ejusdem incedere etiam vo- tis expetimus, quem illi venturum prædixerunt. Eo. dem utique proposito ipsi quoque Mosi rem gra- tam facientes qui cum prædixerit, prophetam a Domino Deo nostro sibi sinile suscitandum, ad- C jungit : « Omnis vero anima quæ non audiet pre- phetam illum, delebitur ex genere suo ". » Conti- nuo enim Judæi, postquam illum prophetam non Psal. CXVII, 22,25. Deut. * Joan. 1, 23. * Matth. vii, 28,29. * Isa. xxv!!!, 16; Petr. 1, 6. PAFROL. GR.
οὔτε γὰρ τὸν Χριστοῦ νόμον τὸν τῆς καινῆς διαθήκης κατεδέξαντο, οὔτε τὰ Μωσέως παραγγέλματα δίχα παρανομίας οἷοί τε ἂν εἶεν φυλάσσειν· διὸ καὶ τῇ Μωσέως ὑποβέβληνται κατάρᾳ, τῷ μηδὲ δυνατὸν αὐτοῖς εἶναι τὰ παρὰ Μωσεῖ νενομοθετημένα συντελεῖν, περιῃρημένης αὐτῶν τῆς μητροπόλεως, καὶ ἀποκεκλεισμένης τῆς μόνον αὐτόθι συγκεχωρημένης ἐπιτελεῖσθαι Μωσαϊκῆς θρησκείας. ἡμεῖς δὲ τὸν ὑπὸ Μωσέως καὶ τῶν λοιπῶν προφητῶν κατηγγελμένον ἀποδεξάμενοι καὶ τούτῳ πείθεσθαι δι’ εὐχῆς ποιούμενοι πληρωταὶ ἂν εἴημεν τῆς Μωσέως παραγγελίας, δι’ ἧς ἔφησεν· «αὐτοῦ ἀκούσεσθε. πᾶσα δὲ ψυχὴ ἥτις δ’ ἂν μὴ ἀκούσῃ τοῦ προφήτου ἐκείνου ἐξολοθρευθήσεται ἐκ τοῦ γένους αὐτῆς». τίνα δὲ διετάξατο ὁ προφήτης ὧν ἐπακούειν χρεών, μικρῷ πρόσθεν ἀκηκόαμεν· τὰ πάνσοφα καὶ ἐντελῆ καὶ οὐράνια παραγγέλματα, ἃ δὴ οὐκ «ἐν πλαξὶ λιθίναις» Μωσεῖ παραπλησίως, οὐδέ γε μέλανι καὶ χάρταις ἠξίωσεν παραθέσθαι, ψυχαῖς δὲ κεκαθαρμέναις καὶ νοερὰν οὐσίαν κεκτημέναις τῶν αὐτοῦ φοιτητῶν· ἐν αἷς ἐγγράψας τοὺς τῆς καινῆς διαθήκης νόμους ἔργοις ἀπεπλήρου τὴν φήσασαν διὰ Ἱερεμίου προφητείαν·
πᾶσιν ἔθνεσι κατηγγελμένου τῆς Καινῆς Διαθήκης Α νόμου, ὡς ὁμοῦ νόμου καὶ ἀρχῆς αἴτιον καταστῆναι τῶν δυεῖν ὑποθέσεων, Ἰουδαϊσμοῦ λέγω καὶ Χρι- στιανισμοῦ. "Ο καὶ αὐτὸ θαυμάζειν ἄξιον, τὴν θείαν πρόρθησιν ὧδε πως ἀναφανοῦσαν· . Ἰδοὺ τίθημι ἐν Σιὼν ἔλθον ἐκλεκτόν, ἀκρογωνιαῖον, ἔντιμον· καὶ ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν οὐ καταισχυνθήσεται. » Τίς δ' ἂν εἴη ἀκρογωνιαίος, ἢ οὗτος ὁ ζῶν καὶ πολυτίμητος λίθος μίαν ἐκ δυεῖν οἰκοδομῶν, ὑποστησάμενος διὰ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας; τὴν γὰρ Μωϋσέως μέχρις αὐτοῦ παραταθεῖσαν στήσας, ἐκ θατέρου μέρους τὴν ἡμετέραν ἐπισυνῆψε τὴν κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον οίκο- δομήν. Οθεν εἰκότως ἀκρογωνιαῖος ὠνόμασται. Καὶ ἐν Ψαλμοῖς δὲ εἴρηται· « Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οικοδομούντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλήν γωνίας· παρὰ Κυρίου ἐγένετο αὕτη, καὶ ἔστι θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς Β ἡμῶν. » Ενθα σαφῶς τὸ λόγιον καὶ τὴν ἐκ τοῦ Ἰου ταίων ἔθνους ἐπιβουλὴν ἣν πέπονθεν ὁ θεσπιζόμενος, διεσάφησεν· ἀποδοκιμασθῆναι μὲν αὐτὸν πρὸς τῶν τὸν παλαιὸν τοῖχον οἰκοδομούντων γραμματέων τινῶν καὶ Φαρισαίων, ἀρχιερέων τε καὶ πάντων τῶν παρὰ Ἰουδαίοις ἀρχόντων φανέντων· πλὴν ἀλλὰ μετὰ τὴν ἐξ ἐκείνων ἀτιμίαν καὶ ἀποβολὴν θεσπίσαν αὐτὸν γε- νήσεσθαι εἰς κεφαλήν γωνίας ἀρχηγὸν καταστάντα τῆς Καινῆς Διαθήκης, ἀκολούθως ταῖς ἀποδοθείσαις θεωρίας. Οὐκ οὖν, ἀποστάντες ἡμεῖς Ἑλληνισμοῦ, οὐκ ἐπὶ Ἰουδαϊσμὸν καταπεπτώκαμεν, οὐδὲ, ἀποδεχό- μενοι τὸν Μωϋσέως νόμον, καὶ τοὺς Εβραίων προ- φήτας, μὴ βιοῦντες δὲ Ἰουδαϊκῶς, ἀλλὰ κατὰ τὴν πρὸ Μωϋσέως τῶν θεοφιλῶν ἀνδρῶν πολιτείαν, πταίοι· μὲν ἄν. Κάν τούτῳ γὰρ Μωϋσέα καὶ τοὺς μετ' αὐτὸν προ φήτας ἀληθεύοντας ἀποδείκνυμεν, τὸν ὑπ' αὐτῶν προ κεκηρυγμένον Χριστὸν ἀποδεχόμενοι, καὶ τούτου τοῖς νόμοις πειθόμενοι, κατ' ίχνος τε τῆς αὐτοῦ διδασκα- μας βαίνειν δι' εὐχῆς τιθέμενοι, αὐτῷ Μωϋσεῖ καν ' ούτῳ τὰ φίλα ποιοῦντες· ὅς, προειπών, ὅτι ο προ φ την ἀναστήσει Κύριος ὁ Θεὸς ὅμοιον αὐτῷ, » ἐπιλέ- γει· « Πᾶσα δὲ ψυχή, ἥτις μὴ ἀκούσεται τοῦ προ- φήτου ἐκείνου, ἐξολοθρευθήσεται ἐκ τοῦ γένους αὐτῆς. » Αὐτίκα Ἰουδαῖοι, μὴ παραδεξάμενοι τὸν προφήτην, μηδ' ὑπακούσαντες αὐτοῦ τοῖς ἁγίοις λό- γιας, ἔσχατον ὑπέμειναν ὄλεθρον, ἀκόλουθα τῇ προς- ῥήσει πεπονθότες. Οὔτε γὰρ τὸν Χριστοῦ νόμον τῆς Καινῆς Διαθήκης κατεδέξαντο, οὔτε τὰ Μωϋσέως παρ- αγγέλματα δίχα παρανομίας οἷοί τ᾽ ἂν εἶεν φυλάσ- σειν· διὸ καὶ τῇ Μωσέως ὑποβέβληνται κατάρα, τῷ μηδὲ δυνατὸν αὐτοῖς εἶναι τὰ παρὰ Μωϋσεῖ νενομο θετημένα συντελεῖν, περιῃρημένης αὐτῶν τῆς μητρο Φίλεως, καὶ ἀποκεκλεισμένης τῆς μόνον αὐτόθι συγ- κεχωρημένης ἐπιτελεῖσθαι Μωϋσαϊκῆς θρησκείας. Ἡμεῖς δὲ, τὸν ὑπὸ Μωσέως καὶ τῶν λοιπῶν προ- φητῶν κατηγγελμένον ἀποδεξάμενοι, καὶ τούτῳ πεί- θεσθαι δι' εὐχῆς ποιούμενοι, πληρωταὶ ἂν εἴημεν τῆς Μωϋσέως παραγγελίας, δι' ἧς ἔφησεν· « Αὐτοῦ ἀκούσεσθε· πᾶσα δὲ ψυχή, ἥτις ἂν μὴ ἀκούσῃ τοῦ προφήτου ἐκείνου, ἐξολοθρευθήσεται ἐκ τοῦ γένους αὐτῆς. » Τίνα δὲ διετάξατο ὁ προφήτης, ὧν ἐπακούειν Εx η ΣΤΗΙΙ, 19. ΧΧΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. et veritate Deum colere ' : » et alia quæcnnque his similia in illius doetrina feruntur, sapientissimi plane fuerunt, et perfectissimi legum auctoris. « quo factum est, ut audientes stupescerent, . quen- admodum Scriptura divina commemorat &; « pro- pterea quod docebat eos tanquam potestatem ha- bens, et non ut Scribæ illorum et Pharisæi. › Hoc igitur item complevit oraculum, quod Mosis pro- phetiæ deerat: eadem porro ratione cartera item. prophetiarun, quæ de ipso et gentium vocatione scripta sunt vaticinia. Constat ergo illum comple- visse et legein et prophetas, quando ea quæ de ipso prædicta sunt,ad exitum perduxit, et priorem legem usque ad seipsum stare jussit, dux vero et princeps alterius legis exstitit, quæ in Novo Testamento cunctis gentibus denuntiata est, ut simul legis principatusque auctor duorum propositorum, Ju- daismi videlicet Christianismique fuerit. Quod qui - dem ipsum admirari operæ pretium est, ut divini- tus prædictum sit. • Ecce, inquit, pono in Sion lapidem electum, angularem, pretiosum, et qui credit in eum non confundetur. At enim quis tandem fuerit angularis, nisi hic vivus et pretio- sissimus, qui ex duabus structuris unam factam sua doctrina sustinet? dum enim Mosaicam, quæ usque ad ipsum protenta est, stare jubet, ex altera parte nostram per Evangelium adjunxit. Ex quo angularis merito dictus est; sed in Psalmis quoque legitur : • Lapidem quem reprobaverunt dif- cantes, hic factus est in caput anguli : a Domino factum est istud, et est mirabile in oculis no- stris 0.28 Quod quidem oraculum plane etiam indicavit, quas a Judais insidias, de quo vaticina- tur, passus est : quando illum a Scribis et Phari- sais, et sacerdotumn principibus, et omnibus Judo- rum magistratibus, qui veterem parietem construe- bant, repudiatum fuisse, divinavit. Sed tamen post- quam ab illis contemptus sit et abjectus, futurum illum in caput anguli, et ducem principemque Novi Testamenti constituendum non tacuit, consentanea iis proferens, quæ a nobis superius demonstrata sunt. Nos igitur quamvis a Græco ritu recesseri- mus, non recidimus in Judaicum, neque delinqui- mus, licet Mosis legem et Hebræorum prophetas acceperimus, non Judaice autem, sed ad norem atque institutum sanctorum qui ante Mosem fue runt virorum, vivamus. In hoc enim et Mosem et prophetas veros fuisse vates ostendimus, cum illum Christum accepimus, et illius legibus auscultamus, et per vestigia doctrinæ ejusdem incedere etiam vo- tis expetimus, quem illi venturum prædixerunt. Eo. dem utique proposito ipsi quoque Mosi rem gra- tam facientes qui cum prædixerit, prophetam a Domino Deo nostro sibi sinile suscitandum, ad- C jungit : « Omnis vero anima quæ non audiet pre- phetam illum, delebitur ex genere suo ". » Conti- nuo enim Judæi, postquam illum prophetam non Psal. CXVII, 22,25. Deut. * Joan. 1, 23. * Matth. vii, 28,29. * Isa. xxv!!!, 16; Petr. 1, 6. PAFROL. GR.
PG 22:75«διαθήσομαι διαθήκην καινήν, οὐ κατὰ τὴν διαθήκην ἣν διεθέμην τοῖς πατράσιν αὐτῶν. ὅτι αὕτη ἡ διαθήκη ἣν διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ, διδοὺς νόμους μου εἰς διάνοιαν αὐτῶν, καὶ ἐπὶ τὴν καρδίαν αὐτῶν γράψω αὐτούς, καὶ ἔσομαι αὐτῶν θεός, καὶ αὐτοὶ ἔσονταί μου λαός». Ἀλλ’ ὁ μὲν ἐν πλαξὶν ἀψύχοις, ὁ δ’ ἐν διανοίαις ζώσαις τὰ τέλεια τῆς καινῆς διαθήκης παραγγέλματα. οἱ δέ γε αὐτοῦ μαθηταὶ τῷ τοῦ διδασκάλου νεύματι κατάλληλον ταῖς τῶν πολλῶν ἀκοαῖς ποιούμενοι τὴν διδασκαλίαν, ὅσα μὲν ἅτε τὴν ἕξιν διαβεβηκόσι πρὸς τοῦ τελείου διδασκάλου παρήγγελτο, ταῦτα τοῖς οἵοις τε χωρεῖν παρεδίδοσαν, ὅσα δὲ τοῖς ἔτι τὰς ψυχὰς ἐμπαθέσι καὶ θεραπείας δεομένοις ἐφαρμόζειν ὑπελάμβανον, ταῦτα, συγκατιόντες τῇ τῶν πλειόνων ἀσθενείᾳ, τὰ μὲν διὰ γραμμάτων τὰ δὲ δι’ ἀγράφων θεσμῶν φυλάττειν παρεδίδοσαν, ὥστε ἤδη καὶ τῇ Χριστοῦ ἐκκλησίᾳ δύο βίων νενομοθετῆσθαι τρόπους·
πολιτείας τρόπος. Ο δ᾽ ὑποβεβηκὼς ἀνθρωπινώτερος, οἷος καὶ γάμοις συγκατιέναι σώφροσι καὶ παιδοποιίαις, οικονομίας τε ἐπιμελεῖσθαι, τοῖς τε κατὰ τὸ δίκαιον στρατευομένοις τὰ πρακτέα υποτίθεσθαι, ἀγρῶν τε, καὶ ἐμπορίας, καὶ τῆς ἄλλης πολιτικωτέρας ἀγωγῆς μετὰ τοῦ θεοσεβοῦς φροντίζειν, οἷς καὶ ἀσκήσεως καιροί, μαθητείας τε καὶ τῶν θείων λόγων ἀκροάσεως ἡμέρα: ἀφωρίσθησαν. Και τις τούτοις δεύτερος εύ σεβείας ἀπενεμήθη βαθμός, κατάλληλον τῷ τοιῳδί βίῳ παρέχων τὴν ὠφέλειαν, ὡς μηδένα ἀμοιρεῖν τῆς αωτηρίου ἐπιφανείας· πᾶν δὲ γένος ἀνθρώπων, Ελ- λήνων ὁμοῦ καὶ βαρβάρων, τῆς εὐαγγελικῆς ἀπολαύειν διδασκαλίας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Θ. Τί δήποτε μὴ ὁμοίως τοῖς παλαιοῖς καὶ παρ' ἡμῖν τὰ τῆς πολυπαιδίας σπουδάζεται. Τούτων ὧδε ἐχόντων, ζητήσαι ἄν τις εἰκότως, εἰ δὴ κατὰ τοὺς πάλαι καὶ πρὸς Μωϋσέως, θεοφιλεῖς ἄν- - δρας τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικήν διδασκαλίαν θεοσεβεῖν ὑποτίθεσθαί φαμεν· μίαν τε ἡμῶν τε κάτ κείνων εὐσέβειαν, καὶ Θεοῦ γνῶσιν τὴν αὐτήν· τί δῆτα οἱ μὲν περὶ γάμους καὶ παιδοποιίας πλείστην εἰσηγον σπουδήν, ἡμῖν δὲ τοῦτο παραμελεῖται τὸ μέ ρος. Καὶ πάλιν οἱ μὲν ταῖς διὰ ζώων θυσίαις ἐξιλεού- μενοι τὸν Θεὸν ἀνεγράφησαν· ἡμῖν δὲ καὶ τοῦτο πράτ των, ὥς τι τῶν ἀνοσίων, ἀπηγόρευται. Δύο γὰρ μόνα ταῦτα, οὐ σμικρὸν ἔχοντα λόγον, δόξειεν ἂν τοῖς ὑφ' ἡμῶν εἰρημένοις ἀντιπίπτειν, ὡς μὴ κατὰ ταῦτα τὸν παλαιὸν σῳζόντων τῆς εὐσεβείας τρόπον. Καὶ πρὸς ταῦτ᾽ οὖν τοιάνδε λύσιν ἐξ αὐτῶν πάρεστιν ἀναλέξασθαι τῶν [παρ'] Εβραίοις λογίων· οἱ μὲν πρὸ Μωϋσέως ἐπ' εὐσεβεία μεμαρτυρημένοι, ἀρχὴν ἔχον- της τότε καὶ συνισταμένου τοῦ βίου, γενέσθαι μνημο νεύονται· τὰ δὲ καθ' ἡμᾶς περὶ τέλος ἐλαύνειν. Διδ τοῖς μὲν σπουδάζεσθαι τὴν τῶν διαδόχων ἐπίδοσιν εἰς πολυανθρωπίαν, αύξοντος κατ' ἐκεῖνο καιροῦ, καὶ πλη- θύνοντος, εἰς ἀκμήν τε προϊόντος τοῦ τῶν ἀνθρώ των γένους· ἡμῖν δὲ μὴ σφόδρα τοι τοῦτο μέλειν, ὡς ἂν ἤδη τῶν πραγμάτων φθινόντων καὶ ἀποληγόντων, ἐπὶ πέρας τε ἔσχατον ἐλαυνόντων, διαρρήδην τῆς τοῦ βίου συντελείας, πρὸ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας ἐπὶ θύραις ἐλαύνειν λεγομένης, ἀνανεώσεώς τε καὶ παλιγγενεσίας αἰῶνος ἑτέρου, ὅσον ούπω μέλλοντος επιστήσεσθαι, προκηρυττομένης. Μία μὲν οὖν ἀπό δοσις αύτη· δευτέρα δ' ἂν εἴη τοιαύτη. Τοῖς μὲν πα- λαιοῖς, ἀνειμένον καὶ ἐλεύθερον μετιοῦσι βίον, οὐδὲν ἦν ἐμποδὼν οἴκου καὶ παίδων προΐστασθαι μετὰ τῆς περὶ τὸ θεῖον σχολῆς, αὐταῖς γαμεταῖς, καὶ παισὶ, καὶ οἴχοις θεοσεβεῖν ἀπερισπάστως δυναμένοις, καὶ μη- δαμῶς ὑπὸ τῶν ἐκτὸς τῆς περὶ τὰ κρείττω προθέ σέως ἀποσπωμένοις· τὰ δὲ καθ᾿ ἡμᾶς, μυρία τὰ έχω τὰς καθέλκοντα, καὶ εἰς ἀλλοκότους φροντίδας περι- σύροντα, τῆς τε περὶ τὰ Θεῷ ἀρεστὰ σπουδῆς ἀφι- στάντα τυγχάνει. Τοῦτο γοῦν αἴτιον εἶναι τῆς τῶν γάμων συστολῆς παρίστησιν ὁ τῆς εὐαγγελικής διδα- σκαλίας λόγος, φάσκων· . Τοῦτο δέ φημι, ἀδελφοί, 77. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. · A vinitatem ipsam placantes suum et pro seipsis, et pro aliis, qui ejusdem sint generis, administrant sacerdotium. Et talis quidem exsistit in Chri- stianismo perfectus vitæ modus. Alter vero remis- sior atque humanior; hic et modesto conjugio, et sobolis procuratione implicatur, et rei familiaris cu- ram assumit, et juste militantibus, quæ sint agen- da, describit : agros quoque, et mercaturam, alium- que magis civilem vivendi morem, adjuncta reli - gione non negligit : iis autem qui hunc modum ele- gerunt, et exercitationum tempora, et discendi, verbumque divinum audiendi, certi dies assignati sunt et his quidem secundus pietatis attributus est gradus, dum aptam huic ipsi generi vitæ præbet utilitatem, ut nullus plane ab adventu salutari separetur, sed omne genus hominum tam barbarorum, quam Græcorum, evangelicæ doctrinæ fru- ctum percipiat. B C CAPUT IX. Quam ob causam non ut prisci illi, ita nos quoque numeros@ soboli operam damus. Cum hæc ita se habeant, merito aliquis quæsi- erit, si vere dicimus ab evangelica Salvatoris nostri doctrina, eam divini cultus rationem doceri, quam prisci illi, qui ante Mosem religiose et sancte vixe- runt, secuti sunt : unamque esse et nostram, et il- lotum religionem, eandemque de Deo sententiam : quænam causa sit, ut illi quidem in nuptiis et procreatione liberorum plurimumn studii posuerint, nos vero hanc partem negligamus. Item cum de illis scriptum sit, quod animalium cædibus Deum pin- carent, cur ita nos istud facere, quasi nefarium quidpiam et sacrilegum, prohibeamur. Haec Hæc enim duo duntaxat, quæ sane haud parvi mo menti sunt, putaverit quispiam, iis quæ a nobis dicta sunt, adversari, nosque non onini ratione eundem cum priscis illis, colendi Dei morem servare. Igitur etiam adversus hæc, talem licet ex ipsis Hebræorum oraculis rationem colligere. Quicunque ante Mosem de laude pietatis nomen adepti sunt, hi tunc initium habente, tuncque pri- mum exsistente vita, fuisse memorantur : qu vero al nos pertinent, tendere ad finem. Quare illos magna cum cura, sobolis incrementum quæ- sivisse, cum per illud tempus et numerus homi- num augesceret et multipliearetur, atque in dies robur acciperet genus humanum : nobis vero non admodum curæ esse hoc, utpote cum res jam interire ac desinere, atque ad extremum finem tendere credantur: quando plane dicitur, ante vitæ consummationem, evangelicam in foribus adesse doctrinam : et renovatio ac generatio alterius eæ - culi, quod brevi instet futurum, denuntiatur. Un igitur defensio hæc, altera autem erit hujusmodi. Priscis illis qui remissiorem ac liberiorem vitam agebant, nihil erat impedimento, ne domui liberis- que præessent, ac pariter divinæ quoque rei vaca · rent, quando una cum uxoribus et literis, et domo, religioni assiduam dare operam poterant, et nus- quam ob nllas res externas a meliore proposito avellebantur. Res vero nostræ innumerabilia ha-
τὸν μὲν ὑπερφυῆ καὶ τῆς κοινῆς καὶ ἀνθρωπίνης πολιτείας ἐπέκεινα, οὐ γάμους, οὐ παιδοποιίας, οὐδὲ κτῆσιν, οὐδὲ περιουσίας ὕπαρξιν παραδεχόμενον, ὅλον δὲ δι’ ὅλου τῆς κοινῆς καὶ συνήθους ἁπάντων ἀνθρώπων ἀγωγῆς παρηλλαγμένον, καὶ μόνῃ τῇ τοῦ θεοῦ θεραπείᾳ προσῳκειωμένον καθ’ ὑπερβολὴν ἔρωτος οὐρανίου. οἱ τόνδε μετιόντες τὸν τρόπον, τὸν θνητῶν βίον τεθνάναι δοκοῦντες, καὶ αὐτὸ μόνον τὸ σῶμα φέροντες ἐπὶ γῆς, φρονήματι δὲ τὴν ψυχὴν εἰς οὐρανὸν μετενηνεγμένοι, οἷά τινες οὐράνιοι τὸν τῶν ἀνθρώπων ἐφορῶσι βίον, ὑπὲρ τοῦ παντὸς γένους ἱερωμένοι τῷ ἐπὶ πάντων θεῷ, οὐ βουθυσίαις καὶ αἵμασιν, οὐδὲ σπονδαῖς καὶ κνίσαις, οὐδ’ αὖ καπνῷ καὶ πυρὸς ἀποβρώσει καὶ σωμάτων φθοραῖς, δόγμασι δὲ ὀρθοῖς ἀληθοῦς εὐσεβείας ψυχῆς τε διαθέσει κεκαθαρμένης, καὶ προσέτι τοῖς κατ’ ἀρετὴν ἔργοις τε καὶ λόγοις· οἷς τὸ θεῖον ἐξιλεούμενοι τὴν ὑπὲρ σφῶν αὐτῶν καὶ τῶν σφίσιν ὁμογενῶν ἀποτελοῦσιν ἱερουργίαν. τοιόσδε μὲν οὖν καθέστηκεν ὁ ἐντελὴς τῆς κατὰ τὸν χριστιανισμὸν πολιτείας τρόπος·
πολιτείας τρόπος. Ο δ᾽ ὑποβεβηκὼς ἀνθρωπινώτερος, οἷος καὶ γάμοις συγκατιέναι σώφροσι καὶ παιδοποιίαις, οικονομίας τε ἐπιμελεῖσθαι, τοῖς τε κατὰ τὸ δίκαιον στρατευομένοις τὰ πρακτέα υποτίθεσθαι, ἀγρῶν τε, καὶ ἐμπορίας, καὶ τῆς ἄλλης πολιτικωτέρας ἀγωγῆς μετὰ τοῦ θεοσεβοῦς φροντίζειν, οἷς καὶ ἀσκήσεως καιροί, μαθητείας τε καὶ τῶν θείων λόγων ἀκροάσεως ἡμέρα: ἀφωρίσθησαν. Και τις τούτοις δεύτερος εύ σεβείας ἀπενεμήθη βαθμός, κατάλληλον τῷ τοιῳδί βίῳ παρέχων τὴν ὠφέλειαν, ὡς μηδένα ἀμοιρεῖν τῆς αωτηρίου ἐπιφανείας· πᾶν δὲ γένος ἀνθρώπων, Ελ- λήνων ὁμοῦ καὶ βαρβάρων, τῆς εὐαγγελικῆς ἀπολαύειν διδασκαλίας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Θ. Τί δήποτε μὴ ὁμοίως τοῖς παλαιοῖς καὶ παρ' ἡμῖν τὰ τῆς πολυπαιδίας σπουδάζεται. Τούτων ὧδε ἐχόντων, ζητήσαι ἄν τις εἰκότως, εἰ δὴ κατὰ τοὺς πάλαι καὶ πρὸς Μωϋσέως, θεοφιλεῖς ἄν- - δρας τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικήν διδασκαλίαν θεοσεβεῖν ὑποτίθεσθαί φαμεν· μίαν τε ἡμῶν τε κάτ κείνων εὐσέβειαν, καὶ Θεοῦ γνῶσιν τὴν αὐτήν· τί δῆτα οἱ μὲν περὶ γάμους καὶ παιδοποιίας πλείστην εἰσηγον σπουδήν, ἡμῖν δὲ τοῦτο παραμελεῖται τὸ μέ ρος. Καὶ πάλιν οἱ μὲν ταῖς διὰ ζώων θυσίαις ἐξιλεού- μενοι τὸν Θεὸν ἀνεγράφησαν· ἡμῖν δὲ καὶ τοῦτο πράτ των, ὥς τι τῶν ἀνοσίων, ἀπηγόρευται. Δύο γὰρ μόνα ταῦτα, οὐ σμικρὸν ἔχοντα λόγον, δόξειεν ἂν τοῖς ὑφ' ἡμῶν εἰρημένοις ἀντιπίπτειν, ὡς μὴ κατὰ ταῦτα τὸν παλαιὸν σῳζόντων τῆς εὐσεβείας τρόπον. Καὶ πρὸς ταῦτ᾽ οὖν τοιάνδε λύσιν ἐξ αὐτῶν πάρεστιν ἀναλέξασθαι τῶν [παρ'] Εβραίοις λογίων· οἱ μὲν πρὸ Μωϋσέως ἐπ' εὐσεβεία μεμαρτυρημένοι, ἀρχὴν ἔχον- της τότε καὶ συνισταμένου τοῦ βίου, γενέσθαι μνημο νεύονται· τὰ δὲ καθ' ἡμᾶς περὶ τέλος ἐλαύνειν. Διδ τοῖς μὲν σπουδάζεσθαι τὴν τῶν διαδόχων ἐπίδοσιν εἰς πολυανθρωπίαν, αύξοντος κατ' ἐκεῖνο καιροῦ, καὶ πλη- θύνοντος, εἰς ἀκμήν τε προϊόντος τοῦ τῶν ἀνθρώ των γένους· ἡμῖν δὲ μὴ σφόδρα τοι τοῦτο μέλειν, ὡς ἂν ἤδη τῶν πραγμάτων φθινόντων καὶ ἀποληγόντων, ἐπὶ πέρας τε ἔσχατον ἐλαυνόντων, διαρρήδην τῆς τοῦ βίου συντελείας, πρὸ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας ἐπὶ θύραις ἐλαύνειν λεγομένης, ἀνανεώσεώς τε καὶ παλιγγενεσίας αἰῶνος ἑτέρου, ὅσον ούπω μέλλοντος επιστήσεσθαι, προκηρυττομένης. Μία μὲν οὖν ἀπό δοσις αύτη· δευτέρα δ' ἂν εἴη τοιαύτη. Τοῖς μὲν πα- λαιοῖς, ἀνειμένον καὶ ἐλεύθερον μετιοῦσι βίον, οὐδὲν ἦν ἐμποδὼν οἴκου καὶ παίδων προΐστασθαι μετὰ τῆς περὶ τὸ θεῖον σχολῆς, αὐταῖς γαμεταῖς, καὶ παισὶ, καὶ οἴχοις θεοσεβεῖν ἀπερισπάστως δυναμένοις, καὶ μη- δαμῶς ὑπὸ τῶν ἐκτὸς τῆς περὶ τὰ κρείττω προθέ σέως ἀποσπωμένοις· τὰ δὲ καθ᾿ ἡμᾶς, μυρία τὰ έχω τὰς καθέλκοντα, καὶ εἰς ἀλλοκότους φροντίδας περι- σύροντα, τῆς τε περὶ τὰ Θεῷ ἀρεστὰ σπουδῆς ἀφι- στάντα τυγχάνει. Τοῦτο γοῦν αἴτιον εἶναι τῆς τῶν γάμων συστολῆς παρίστησιν ὁ τῆς εὐαγγελικής διδα- σκαλίας λόγος, φάσκων· . Τοῦτο δέ φημι, ἀδελφοί, 77. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. · A vinitatem ipsam placantes suum et pro seipsis, et pro aliis, qui ejusdem sint generis, administrant sacerdotium. Et talis quidem exsistit in Chri- stianismo perfectus vitæ modus. Alter vero remis- sior atque humanior; hic et modesto conjugio, et sobolis procuratione implicatur, et rei familiaris cu- ram assumit, et juste militantibus, quæ sint agen- da, describit : agros quoque, et mercaturam, alium- que magis civilem vivendi morem, adjuncta reli - gione non negligit : iis autem qui hunc modum ele- gerunt, et exercitationum tempora, et discendi, verbumque divinum audiendi, certi dies assignati sunt et his quidem secundus pietatis attributus est gradus, dum aptam huic ipsi generi vitæ præbet utilitatem, ut nullus plane ab adventu salutari separetur, sed omne genus hominum tam barbarorum, quam Græcorum, evangelicæ doctrinæ fru- ctum percipiat. B C CAPUT IX. Quam ob causam non ut prisci illi, ita nos quoque numeros@ soboli operam damus. Cum hæc ita se habeant, merito aliquis quæsi- erit, si vere dicimus ab evangelica Salvatoris nostri doctrina, eam divini cultus rationem doceri, quam prisci illi, qui ante Mosem religiose et sancte vixe- runt, secuti sunt : unamque esse et nostram, et il- lotum religionem, eandemque de Deo sententiam : quænam causa sit, ut illi quidem in nuptiis et procreatione liberorum plurimumn studii posuerint, nos vero hanc partem negligamus. Item cum de illis scriptum sit, quod animalium cædibus Deum pin- carent, cur ita nos istud facere, quasi nefarium quidpiam et sacrilegum, prohibeamur. Haec Hæc enim duo duntaxat, quæ sane haud parvi mo menti sunt, putaverit quispiam, iis quæ a nobis dicta sunt, adversari, nosque non onini ratione eundem cum priscis illis, colendi Dei morem servare. Igitur etiam adversus hæc, talem licet ex ipsis Hebræorum oraculis rationem colligere. Quicunque ante Mosem de laude pietatis nomen adepti sunt, hi tunc initium habente, tuncque pri- mum exsistente vita, fuisse memorantur : qu vero al nos pertinent, tendere ad finem. Quare illos magna cum cura, sobolis incrementum quæ- sivisse, cum per illud tempus et numerus homi- num augesceret et multipliearetur, atque in dies robur acciperet genus humanum : nobis vero non admodum curæ esse hoc, utpote cum res jam interire ac desinere, atque ad extremum finem tendere credantur: quando plane dicitur, ante vitæ consummationem, evangelicam in foribus adesse doctrinam : et renovatio ac generatio alterius eæ - culi, quod brevi instet futurum, denuntiatur. Un igitur defensio hæc, altera autem erit hujusmodi. Priscis illis qui remissiorem ac liberiorem vitam agebant, nihil erat impedimento, ne domui liberis- que præessent, ac pariter divinæ quoque rei vaca · rent, quando una cum uxoribus et literis, et domo, religioni assiduam dare operam poterant, et nus- quam ob nllas res externas a meliore proposito avellebantur. Res vero nostræ innumerabilia ha-
PG 22:77ὁ δ’ ὑποβεβηκὼς ἀνθρωπινώτερος, οἷος καὶ γάμοις συγκατιέναι σώφροσιν καὶ παιδοποιίαις, οἰκονομίας τε ἐπιμελεῖσθαι, τοῖς κατὰ τὸ δίκαιον στρατευομένοις [τε] τὰ πρακτέα ὑποτίθεσθαι, ἀγρῶν τε καὶ ἐμπορίας καὶ τῆς ἄλλης πολιτικωτέρας ἀγωγῆς μετὰ τοῦ θεοσεβοῦς φροντίζειν, οἷς καὶ ἀσκήσεων καιροὶ μαθητείας τε καὶ τῶν θείων λόγων ἀκροάσεως ἡμέραι ἀφωρίσθησαν. καί τις τούτοις δεύτερος εὐσεβείας ἀπενεμήθη βαθμός, κατάλληλον τῷ τοιῳδὶ βίῳ παρέχων τὴν ὠφέλειαν, ὡς μηδένα ἀμοιρεῖν τῆς σωτηρίου ἐπιφανείας, πᾶν δὲ γένος ἀνθρώπων, Ἑλλήνων ὁμοῦ καὶ βαρβάρων, τῆς εὐαγγελικῆς ἀπολαύειν διδασκαλίας. Τούτων ὧδε ἐχόντων ζητήσαι ἄν τις εἰκότως· εἰ δὴ κατὰ τοὺς πάλαι καὶ πρὸ Μωσέως θεοφιλεῖς ἄνδρας τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικὴν διδασκαλίαν θεοσεβεῖν ὑποτίθεσθαι φαμέν, μίαν τε ἡμῶν τε κἀκείνων εὐσέβειαν καὶ θεοῦ γνῶσιν τὴν αὐτήν, τί δῆτα οἱ μὲν περὶ γάμους καὶ παιδοποιίας πλείστην εἰσῆγον σπουδήν, ἡμῖν δὲ τοῦτο παραμελεῖται τὸ μέρος, καὶ πάλιν οἱ μὲν ταῖς διὰ ζῴων θυσίαις ἐξιλεούμενοι τὸν θεὸν ἀνεγράφησαν, ἡμῖν δὲ καὶ τοῦτο πράττειν ὥς τι τῶν ἀνοσίων ἀπηγόρευται;
ὁ καιρὸς συνεσταλμένος. Τὸ λοιπόν ἐστιν, ἵνα καὶ οἱ Β ἔχοντες γυναῖκας ὡς μὴ ἔχοντες ὦσι, καὶ οἱ κλαίον · τες ὡς μὴ κλαίοντες, καὶ οἱ χαίροντες ὡς μὴ χαίρον- τες, καὶ οἱ ἀγοράζοντες ὡς μὴ κατέχοντες, καὶ οἱ χρώμενοι τῷ κόσμῳ τούτῳ ὡς μὴ καταχρώμενοι. Παράγει γὰρ τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου· θέλω δε ὑμᾶς ἀμερίμνους εἶναι· ὁ ἄγαμος μεριμνᾷ τὰ τοῦ Κυρίου, πῶς ἀρέσῃ τῷ Κυρίῳ· ὁ δὲ γαμήσας με ριμνᾷ τὰ τοῦ κόσμου, πῶς ἀρέσῃ τῇ γυναικὶ, καὶ μεμέρισται. Καὶ ἡ γυνὴ ἡ ἄγαμος, καὶ ἡ παρθένος μεριμνὰ τὰ τοῦ Κυρίου, ἵνα ἀρέσῃ τῷ Κυρίῳ, ἵνα τ ἁγία καὶ τῷ σώματι, καὶ τῷ πνεύματι· ἡ δὲ γαμή σασα μεριμνᾷ τὰ τοῦ κόσμου, πῶς ἀρέσῃ τῷ ἀνδρί Τοῦτο δὲ πρὸς τὸ ὑμῶν συμφέρον λέγω, οὐχ ἵνα βρά χον ὑμῖν ἐπιβάλλω, ἀλλὰ πρὸς τὸ εὔσχημον καὶ εὐ πάρεδρον τῷ Κυρίῳ ἀπερισπάστως. » Διαρρήδη γοῦν ἐν τούτοις τὸ αἴτιον τῆς ἀποχῆς τοῦ γάμου παρ- ίστησι, τὴν τῶν καιρῶν, καὶ τῶν ἐκτὸς πραγμάτων άβελτερίαν ἐπιμεμψάμενος, ὧν οὐδὲν τοῖς παλαιοῖς προσέπιπτε. Καὶ τρίτος δ' ἂν εἴη παρὰ ταῦτα λόγος, καθ᾽ ἂν οἱ πάλαι θεοφιλεῖς παιδοποιίας πλείστην ἐποι οῦντο σπουδήν. Τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων εἰς κακοτρο πίαν ἐπιδόντων, εἰς ἀνήμερόν τε καὶ ἀπάνθρωπον καὶ θηριώδη βίον ἀποπεπτωκότων, εἷς τε ἀσεβῆ παν τελῶς καὶ ἄθεον τρόπον ἀπωλεσθηκότων, βραχεῖς σφόδρα καὶ ἀριθμῷ ληπτοί περιλειπόμενοι κατὰ τὰ πρόσθεν ἡμῖν εἰρημένα τοῦ τῶν πολλῶν ὑπεξίσταντο βίου, καὶ τῆς κοινῆς τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων συνανα- στροφῆς. Κεχωρισμένως δ' οὖν τῶν ἄλλων ἐθνῶν, καὶ κατὰ μόνας βιοῦντες, πολιτείαν ξένην, καὶ βίον φιλόσοφον, καὶ ὡς ἀληθῶς θεοσεβῆ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἀνθρώποις ἀνεπίμικτον συνίσταντο. Ιν' οὖν καὶ τοῖς μετέπειτα τῆς οἰκείας θεοσεβείας ζώπυρον ἐξ αὐτῶν σπέρμα φυλάττοιτο, μηδ' ἐκλίποι καὶ ἀπόλοιτο ἅμα τῇ τῶν ἀνδρῶν τελευτῇ τὰ τῆς κατ᾿ αὐτοὺς εὐστο βείας, εἰκότως παιδοποιίας καὶ παιδοτροφίας πρό νοιαν εἰσήγον, ὡς ἂν διδάσκαλοι καὶ καθηγηταὶ γέ νοιντο τῶν ἰδίων παίδων, διαδόχους εὐσεβείας καὶ τῆς οἰκείας ἀρετῆς κληρονόμους τοῖς μετέπειτα και ταλιπεῖν σπουδαῖον εἶναι ἡγούμενοι. Ενθεν μυρίας προφῆται, καὶ δίκαιοι ἄνδρες, αὐτός θ' ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, οἵ τε τούτου μαθηταὶ καὶ ἀπόστολοι ἐκ τῆς αὐτῶν διδαχῆς ἀναπεφήνασιν. Εἰ δέ τινες καὶ φαῦλοι προῆλθον ἐξ αὐτῶν, ὡς ἅμα σίτῳ καλάμης ὑποφυείσης, ἀλλ᾽ οὔπω τοὺς σπείραντας αἰτιατέον, οὐδὲ τοὺς ἀναθρεψαμένους· ἐπεὶ καὶ τῶν τοῦ Σωτῆ ρος μαθητῶν ἴσμεν τινὰς ἐξ αὐτεξουσίου παρατρο- τῆς ἀποσφαλέντας. Ἡ μὲν οὖν αἰτία τῆς τῶν πάλας θεοφιλῶν ἀνδρῶν παιδοποιίας ἀναφέρηται, ἣν οὐκέτι ἐφ' ἡμῶν χώραν ἔχει λέγειν· ὅτι σὺν Θεῷ διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικῆς διδασκαλίας μυρία ἔθνη, καὶ λαούς, κατά τε πόλεις καὶ χώρας, καὶ ἀγροὺς πάρεστιν ἡμῖν ὀφθαλμοῖς ὁρᾷν σπεύδοντα κατὰ τὸ αὐτὸ, καὶ συντρέχοντα ἐπὶ τὴν κατὰ Θεὸν μάθησιν τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας· οἷς ἀγαπητὸν δύνασθαι ἐξαρχεῖν τοὺς διδασκάλους καὶ κήρυκας του τῆς θεοσεβείας λόγου, πάντων ἀπολελυμένους τῶν ! EUSEBII CAESARIENSIS OPP, PARS II. APOLOGETICA. - bent, quæ extrinsecus prenant, et quæ in alienas A curas undique trahant, et ab carum rerum studio, quæ Deo placcnt, abducant. Hanc igitur causam esse, cur nubendi ratio contrahitur, evangelica doctrinae verbum demonstrat, ubi ait : « Hoc'au- tem dico fratres, tempus breve est. Reliquum est, ut et qui habent uxores, tanquam non habentes sint : et qui fent, tanquam non fentes : et qui gaudent, tanquam non gaudentes : et qui emunt, tanquam non possidentes : et qui utuntur hoc mundo, tanquam non abutentes. Præterit enim fi- gura hujus mundi; volo autem vos sine sollicitudine esse qui sine uxore est, sollicitus est de iis quæ Domini sunt, quomodo placeat Domino. Qui autem cum uxore est, sollicitus est de iis, quæ sunt mun- di, quomodo placeat uxori, et divisus est. Et mulier innupta, et virgo cogitat quæ Domini sunt, ut pla- ceat Domino, ut sit sancta et corpore et spiritu : quæ autem nupta est, cogitat quæ sunt mundi, quomodo placeat viro. Porro hoc ad utilitatem vestram dico, non ut laqueum vobis injiciam, sed ad id quod honestum est, et quod facultatem præbeat, sine iu- pedimento Dominum obsecrandi "., Palam igitur in his causam, cur a nuptiis sit abstinendum pro- ponit, ubi temporum rerumque extrinsecus in- gruentium stoliditatem reprehendit : quorum nihil priscis illis accidebat. Ad hæc, tertia quoque ratio adjungi petest, propter quam veteres illi Dei culto- res, in procreatione liberorum plurimum studii col- locarent. Cum reliqui homines in morum perversi- tate majus in dies incrementum accepissent, atque C in immanen, et ab omni humanitate alienam, et plane ferinam vitam relapsi essent, et in impium prorsus, omnique religioni inimicum morem, facile corruissent : valde pauci, et facile numerabiles, qui supererant, ea sectantes, quæ prius a nobis dicta sunt, a multorum cousuetudine et a communi cun reliquis hominibus victu, se amovebant. Porro au- tem cum seorsum ab aliis gentibus, singularique more viverent, novam quandam Reipublicæ ratio- nem, vitamque studiosam sapientiæ, vereque ipsius Dei cultricem, et reliquis hominibus impermiscuam, instituerunt. Ut igitur posteris quoque illorum pro- · priæ religionis, tanquam scintilla quaedam reparandi ignis, ita aliquod semen servaretur, neque una cum ipsorum decessu ipsorum pietas deficeret, atque in. teriret, merito et generandæ et alendæ sobolis cu- ram introduxere, ut sic doctores atque magistri propriorum liberorum exsisterent: quippe qui po- steris successores pietatis, propriæque virtutis hæ- redes relinquere, pulchrum atque honestum judi- carent. Hinc sane prophetæ innumerabiles, et viri justi : quin ipse quoque Salvator ac Dominus no- ster, ejusque discipuli atque apostoli, ab illorum disciplina profecti sunt. Quod si qui etiam vitiosi ab iisdem prodierunt, quasi paleæ simul cum tritico subnascentes, non ob id tamen culpandi qui ge- • I Cor. VII, 20.50. D
δύο γὰρ μόνα ταῦτα, οὐ σμικρὸν ἔχοντα λόγον, δόξειεν ἂν τοῖς ὑφ’ ἡμῶν εἰρημένοις ἀντιπίπτειν, ὡς μὴ κατὰ ταῦτα τὸν παλαιὸν σωζόντων τῆς εὐσεβείας τρόπον. καὶ πρὸς ταῦτ’ οὖν τοιάνδε λύσιν ἐξ αὐτῶν πάρεστιν ἀναλέξασθαι τῶν παρ’ Ἑβραίοις λογίων. οἱ μὲν πρὸ Μωσέως ἐπ’ εὐσεβείᾳ μεμαρτυρημένοι ἀρχὴν ἔχοντος τότε καὶ συνισταμένου τοῦ βίου γενέσθαι μνημονεύονται, τὰ δὲ καθ’ ἡμᾶς περὶ τέλος ἐλαύνειν. διὸ τοῖς μὲν σπουδάζεσθαι τὴν τῶν διαδόχων ἐπίδοσιν εἰς πολυανθρωπίαν, αὔξοντος κατ’ ἐκεῖνο καιροῦ καὶ πληθύοντος εἰς ἀκμήν τε προϊόντος τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους· ἡμῖν δὲ μὴ σφόδρα τι τοῦτο μέλειν, ὡς ἂν ἤδη τῶν πραγμάτων φθινόντων καὶ ἀποληγόντων ἐπὶ πέρας τε ἔσχατον ἐλαυνόντων, διαρρήδην τῆς τοῦ βίου συντελείας πρὸ[ς] τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας «ἐπὶ θύραις» ἐλαύνειν λεγομένης, ἀνανεώσεώς τε καὶ παλιγγενεσίας αἰῶνος ἑτέρου ὅσον οὔπω μέλλοντος ἐπιστήσεσθαι προκηρυττομένης. Μία μὲν οὖν ἀπόδοσις αὕτη· δευτέρα δ’ ἂν εἴη τοιαύτη.
ὁ καιρὸς συνεσταλμένος. Τὸ λοιπόν ἐστιν, ἵνα καὶ οἱ Β ἔχοντες γυναῖκας ὡς μὴ ἔχοντες ὦσι, καὶ οἱ κλαίον · τες ὡς μὴ κλαίοντες, καὶ οἱ χαίροντες ὡς μὴ χαίρον- τες, καὶ οἱ ἀγοράζοντες ὡς μὴ κατέχοντες, καὶ οἱ χρώμενοι τῷ κόσμῳ τούτῳ ὡς μὴ καταχρώμενοι. Παράγει γὰρ τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου· θέλω δε ὑμᾶς ἀμερίμνους εἶναι· ὁ ἄγαμος μεριμνᾷ τὰ τοῦ Κυρίου, πῶς ἀρέσῃ τῷ Κυρίῳ· ὁ δὲ γαμήσας με ριμνᾷ τὰ τοῦ κόσμου, πῶς ἀρέσῃ τῇ γυναικὶ, καὶ μεμέρισται. Καὶ ἡ γυνὴ ἡ ἄγαμος, καὶ ἡ παρθένος μεριμνὰ τὰ τοῦ Κυρίου, ἵνα ἀρέσῃ τῷ Κυρίῳ, ἵνα τ ἁγία καὶ τῷ σώματι, καὶ τῷ πνεύματι· ἡ δὲ γαμή σασα μεριμνᾷ τὰ τοῦ κόσμου, πῶς ἀρέσῃ τῷ ἀνδρί Τοῦτο δὲ πρὸς τὸ ὑμῶν συμφέρον λέγω, οὐχ ἵνα βρά χον ὑμῖν ἐπιβάλλω, ἀλλὰ πρὸς τὸ εὔσχημον καὶ εὐ πάρεδρον τῷ Κυρίῳ ἀπερισπάστως. » Διαρρήδη γοῦν ἐν τούτοις τὸ αἴτιον τῆς ἀποχῆς τοῦ γάμου παρ- ίστησι, τὴν τῶν καιρῶν, καὶ τῶν ἐκτὸς πραγμάτων άβελτερίαν ἐπιμεμψάμενος, ὧν οὐδὲν τοῖς παλαιοῖς προσέπιπτε. Καὶ τρίτος δ' ἂν εἴη παρὰ ταῦτα λόγος, καθ᾽ ἂν οἱ πάλαι θεοφιλεῖς παιδοποιίας πλείστην ἐποι οῦντο σπουδήν. Τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων εἰς κακοτρο πίαν ἐπιδόντων, εἰς ἀνήμερόν τε καὶ ἀπάνθρωπον καὶ θηριώδη βίον ἀποπεπτωκότων, εἷς τε ἀσεβῆ παν τελῶς καὶ ἄθεον τρόπον ἀπωλεσθηκότων, βραχεῖς σφόδρα καὶ ἀριθμῷ ληπτοί περιλειπόμενοι κατὰ τὰ πρόσθεν ἡμῖν εἰρημένα τοῦ τῶν πολλῶν ὑπεξίσταντο βίου, καὶ τῆς κοινῆς τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων συνανα- στροφῆς. Κεχωρισμένως δ' οὖν τῶν ἄλλων ἐθνῶν, καὶ κατὰ μόνας βιοῦντες, πολιτείαν ξένην, καὶ βίον φιλόσοφον, καὶ ὡς ἀληθῶς θεοσεβῆ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἀνθρώποις ἀνεπίμικτον συνίσταντο. Ιν' οὖν καὶ τοῖς μετέπειτα τῆς οἰκείας θεοσεβείας ζώπυρον ἐξ αὐτῶν σπέρμα φυλάττοιτο, μηδ' ἐκλίποι καὶ ἀπόλοιτο ἅμα τῇ τῶν ἀνδρῶν τελευτῇ τὰ τῆς κατ᾿ αὐτοὺς εὐστο βείας, εἰκότως παιδοποιίας καὶ παιδοτροφίας πρό νοιαν εἰσήγον, ὡς ἂν διδάσκαλοι καὶ καθηγηταὶ γέ νοιντο τῶν ἰδίων παίδων, διαδόχους εὐσεβείας καὶ τῆς οἰκείας ἀρετῆς κληρονόμους τοῖς μετέπειτα και ταλιπεῖν σπουδαῖον εἶναι ἡγούμενοι. Ενθεν μυρίας προφῆται, καὶ δίκαιοι ἄνδρες, αὐτός θ' ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, οἵ τε τούτου μαθηταὶ καὶ ἀπόστολοι ἐκ τῆς αὐτῶν διδαχῆς ἀναπεφήνασιν. Εἰ δέ τινες καὶ φαῦλοι προῆλθον ἐξ αὐτῶν, ὡς ἅμα σίτῳ καλάμης ὑποφυείσης, ἀλλ᾽ οὔπω τοὺς σπείραντας αἰτιατέον, οὐδὲ τοὺς ἀναθρεψαμένους· ἐπεὶ καὶ τῶν τοῦ Σωτῆ ρος μαθητῶν ἴσμεν τινὰς ἐξ αὐτεξουσίου παρατρο- τῆς ἀποσφαλέντας. Ἡ μὲν οὖν αἰτία τῆς τῶν πάλας θεοφιλῶν ἀνδρῶν παιδοποιίας ἀναφέρηται, ἣν οὐκέτι ἐφ' ἡμῶν χώραν ἔχει λέγειν· ὅτι σὺν Θεῷ διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικῆς διδασκαλίας μυρία ἔθνη, καὶ λαούς, κατά τε πόλεις καὶ χώρας, καὶ ἀγροὺς πάρεστιν ἡμῖν ὀφθαλμοῖς ὁρᾷν σπεύδοντα κατὰ τὸ αὐτὸ, καὶ συντρέχοντα ἐπὶ τὴν κατὰ Θεὸν μάθησιν τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας· οἷς ἀγαπητὸν δύνασθαι ἐξαρχεῖν τοὺς διδασκάλους καὶ κήρυκας του τῆς θεοσεβείας λόγου, πάντων ἀπολελυμένους τῶν ! EUSEBII CAESARIENSIS OPP, PARS II. APOLOGETICA. - bent, quæ extrinsecus prenant, et quæ in alienas A curas undique trahant, et ab carum rerum studio, quæ Deo placcnt, abducant. Hanc igitur causam esse, cur nubendi ratio contrahitur, evangelica doctrinae verbum demonstrat, ubi ait : « Hoc'au- tem dico fratres, tempus breve est. Reliquum est, ut et qui habent uxores, tanquam non habentes sint : et qui fent, tanquam non fentes : et qui gaudent, tanquam non gaudentes : et qui emunt, tanquam non possidentes : et qui utuntur hoc mundo, tanquam non abutentes. Præterit enim fi- gura hujus mundi; volo autem vos sine sollicitudine esse qui sine uxore est, sollicitus est de iis quæ Domini sunt, quomodo placeat Domino. Qui autem cum uxore est, sollicitus est de iis, quæ sunt mun- di, quomodo placeat uxori, et divisus est. Et mulier innupta, et virgo cogitat quæ Domini sunt, ut pla- ceat Domino, ut sit sancta et corpore et spiritu : quæ autem nupta est, cogitat quæ sunt mundi, quomodo placeat viro. Porro hoc ad utilitatem vestram dico, non ut laqueum vobis injiciam, sed ad id quod honestum est, et quod facultatem præbeat, sine iu- pedimento Dominum obsecrandi "., Palam igitur in his causam, cur a nuptiis sit abstinendum pro- ponit, ubi temporum rerumque extrinsecus in- gruentium stoliditatem reprehendit : quorum nihil priscis illis accidebat. Ad hæc, tertia quoque ratio adjungi petest, propter quam veteres illi Dei culto- res, in procreatione liberorum plurimum studii col- locarent. Cum reliqui homines in morum perversi- tate majus in dies incrementum accepissent, atque C in immanen, et ab omni humanitate alienam, et plane ferinam vitam relapsi essent, et in impium prorsus, omnique religioni inimicum morem, facile corruissent : valde pauci, et facile numerabiles, qui supererant, ea sectantes, quæ prius a nobis dicta sunt, a multorum cousuetudine et a communi cun reliquis hominibus victu, se amovebant. Porro au- tem cum seorsum ab aliis gentibus, singularique more viverent, novam quandam Reipublicæ ratio- nem, vitamque studiosam sapientiæ, vereque ipsius Dei cultricem, et reliquis hominibus impermiscuam, instituerunt. Ut igitur posteris quoque illorum pro- · priæ religionis, tanquam scintilla quaedam reparandi ignis, ita aliquod semen servaretur, neque una cum ipsorum decessu ipsorum pietas deficeret, atque in. teriret, merito et generandæ et alendæ sobolis cu- ram introduxere, ut sic doctores atque magistri propriorum liberorum exsisterent: quippe qui po- steris successores pietatis, propriæque virtutis hæ- redes relinquere, pulchrum atque honestum judi- carent. Hinc sane prophetæ innumerabiles, et viri justi : quin ipse quoque Salvator ac Dominus no- ster, ejusque discipuli atque apostoli, ab illorum disciplina profecti sunt. Quod si qui etiam vitiosi ab iisdem prodierunt, quasi paleæ simul cum tritico subnascentes, non ob id tamen culpandi qui ge- • I Cor. VII, 20.50. D
PG 22:79τοῖς μὲν παλαιοῖς ἀνειμένον καὶ ἐλεύθερον μετιοῦσι βίον οὐδὲν ἦν ἐμποδὼν οἴκου καὶ παίδων προί̈στασθαι μετὰ τῆς περὶ τὸ θεῖον σχολῆς, αὐταῖς γαμεταῖς καὶ παισὶ καὶ οἴκοις θεοσεβεῖν ἀπερισπάστως δυναμένοις, καὶ μηδαμῶς ὑπὸ τῶν ἐκτὸς τῆς περὶ τὰ κρείττω προθέσεως ἀποσπωμένοις· τὰ δὲ καθ’ ἡμᾶς μυρία τὰ ἐκτὸς καθέλκοντα καὶ εἰς ἀλλοκότους φροντίδας περισύροντα τῆς τε περὶ τὰ θεῷ ἀρεστὰ σπουδῆς ἀφιστάντα τυγχάνει. τοῦτο γοῦν αἴτιον εἶναι τῆς τῶν γάμων συστολῆς παρίστησιν ὁ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας λόγος, φάσκων· «τοῦτο δέ φημι, ἀδελφοί, ὁ καιρὸς συνεσταλμένος ἐστίν. τὸ λοιπὸν ἵνα καὶ οἱ ἔχοντες γυναῖκας ὡς μὴ ἔχοντες ὦσι καὶ οἱ κλαίοντες ὡς μὴ κλαίοντες, καὶ οἱ χαίροντες ὡς μὴ χαίροντες, καὶ οἱ ἀγοράζοντες ὡς μὴ κατέχοντες, καὶ οἱ χρώμενοι τῷ κόσμῳ τούτῳ ὡς μὴ καταχρώμενοι. παράγει γὰρ τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου· θέλω δὲ ὑμᾶς ἀμερίμνους εἶναι· ὁ ἄγαμος μεριμνᾷ τὰ τοῦ κυρίου, πῶς ἀρέσῃ τῷ κυρίῳ· ὁ δὲ γαμήσας μεριμνᾷ τὰ τοῦ κόσμου, πῶς ἀρέσῃ τῇ γυναικί, καὶ μεμέρισται.
ὁ καιρὸς συνεσταλμένος. Τὸ λοιπόν ἐστιν, ἵνα καὶ οἱ Β ἔχοντες γυναῖκας ὡς μὴ ἔχοντες ὦσι, καὶ οἱ κλαίον · τες ὡς μὴ κλαίοντες, καὶ οἱ χαίροντες ὡς μὴ χαίρον- τες, καὶ οἱ ἀγοράζοντες ὡς μὴ κατέχοντες, καὶ οἱ χρώμενοι τῷ κόσμῳ τούτῳ ὡς μὴ καταχρώμενοι. Παράγει γὰρ τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου· θέλω δε ὑμᾶς ἀμερίμνους εἶναι· ὁ ἄγαμος μεριμνᾷ τὰ τοῦ Κυρίου, πῶς ἀρέσῃ τῷ Κυρίῳ· ὁ δὲ γαμήσας με ριμνᾷ τὰ τοῦ κόσμου, πῶς ἀρέσῃ τῇ γυναικὶ, καὶ μεμέρισται. Καὶ ἡ γυνὴ ἡ ἄγαμος, καὶ ἡ παρθένος μεριμνὰ τὰ τοῦ Κυρίου, ἵνα ἀρέσῃ τῷ Κυρίῳ, ἵνα τ ἁγία καὶ τῷ σώματι, καὶ τῷ πνεύματι· ἡ δὲ γαμή σασα μεριμνᾷ τὰ τοῦ κόσμου, πῶς ἀρέσῃ τῷ ἀνδρί Τοῦτο δὲ πρὸς τὸ ὑμῶν συμφέρον λέγω, οὐχ ἵνα βρά χον ὑμῖν ἐπιβάλλω, ἀλλὰ πρὸς τὸ εὔσχημον καὶ εὐ πάρεδρον τῷ Κυρίῳ ἀπερισπάστως. » Διαρρήδη γοῦν ἐν τούτοις τὸ αἴτιον τῆς ἀποχῆς τοῦ γάμου παρ- ίστησι, τὴν τῶν καιρῶν, καὶ τῶν ἐκτὸς πραγμάτων άβελτερίαν ἐπιμεμψάμενος, ὧν οὐδὲν τοῖς παλαιοῖς προσέπιπτε. Καὶ τρίτος δ' ἂν εἴη παρὰ ταῦτα λόγος, καθ᾽ ἂν οἱ πάλαι θεοφιλεῖς παιδοποιίας πλείστην ἐποι οῦντο σπουδήν. Τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων εἰς κακοτρο πίαν ἐπιδόντων, εἰς ἀνήμερόν τε καὶ ἀπάνθρωπον καὶ θηριώδη βίον ἀποπεπτωκότων, εἷς τε ἀσεβῆ παν τελῶς καὶ ἄθεον τρόπον ἀπωλεσθηκότων, βραχεῖς σφόδρα καὶ ἀριθμῷ ληπτοί περιλειπόμενοι κατὰ τὰ πρόσθεν ἡμῖν εἰρημένα τοῦ τῶν πολλῶν ὑπεξίσταντο βίου, καὶ τῆς κοινῆς τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων συνανα- στροφῆς. Κεχωρισμένως δ' οὖν τῶν ἄλλων ἐθνῶν, καὶ κατὰ μόνας βιοῦντες, πολιτείαν ξένην, καὶ βίον φιλόσοφον, καὶ ὡς ἀληθῶς θεοσεβῆ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἀνθρώποις ἀνεπίμικτον συνίσταντο. Ιν' οὖν καὶ τοῖς μετέπειτα τῆς οἰκείας θεοσεβείας ζώπυρον ἐξ αὐτῶν σπέρμα φυλάττοιτο, μηδ' ἐκλίποι καὶ ἀπόλοιτο ἅμα τῇ τῶν ἀνδρῶν τελευτῇ τὰ τῆς κατ᾿ αὐτοὺς εὐστο βείας, εἰκότως παιδοποιίας καὶ παιδοτροφίας πρό νοιαν εἰσήγον, ὡς ἂν διδάσκαλοι καὶ καθηγηταὶ γέ νοιντο τῶν ἰδίων παίδων, διαδόχους εὐσεβείας καὶ τῆς οἰκείας ἀρετῆς κληρονόμους τοῖς μετέπειτα και ταλιπεῖν σπουδαῖον εἶναι ἡγούμενοι. Ενθεν μυρίας προφῆται, καὶ δίκαιοι ἄνδρες, αὐτός θ' ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, οἵ τε τούτου μαθηταὶ καὶ ἀπόστολοι ἐκ τῆς αὐτῶν διδαχῆς ἀναπεφήνασιν. Εἰ δέ τινες καὶ φαῦλοι προῆλθον ἐξ αὐτῶν, ὡς ἅμα σίτῳ καλάμης ὑποφυείσης, ἀλλ᾽ οὔπω τοὺς σπείραντας αἰτιατέον, οὐδὲ τοὺς ἀναθρεψαμένους· ἐπεὶ καὶ τῶν τοῦ Σωτῆ ρος μαθητῶν ἴσμεν τινὰς ἐξ αὐτεξουσίου παρατρο- τῆς ἀποσφαλέντας. Ἡ μὲν οὖν αἰτία τῆς τῶν πάλας θεοφιλῶν ἀνδρῶν παιδοποιίας ἀναφέρηται, ἣν οὐκέτι ἐφ' ἡμῶν χώραν ἔχει λέγειν· ὅτι σὺν Θεῷ διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικῆς διδασκαλίας μυρία ἔθνη, καὶ λαούς, κατά τε πόλεις καὶ χώρας, καὶ ἀγροὺς πάρεστιν ἡμῖν ὀφθαλμοῖς ὁρᾷν σπεύδοντα κατὰ τὸ αὐτὸ, καὶ συντρέχοντα ἐπὶ τὴν κατὰ Θεὸν μάθησιν τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας· οἷς ἀγαπητὸν δύνασθαι ἐξαρχεῖν τοὺς διδασκάλους καὶ κήρυκας του τῆς θεοσεβείας λόγου, πάντων ἀπολελυμένους τῶν ! EUSEBII CAESARIENSIS OPP, PARS II. APOLOGETICA. - bent, quæ extrinsecus prenant, et quæ in alienas A curas undique trahant, et ab carum rerum studio, quæ Deo placcnt, abducant. Hanc igitur causam esse, cur nubendi ratio contrahitur, evangelica doctrinae verbum demonstrat, ubi ait : « Hoc'au- tem dico fratres, tempus breve est. Reliquum est, ut et qui habent uxores, tanquam non habentes sint : et qui fent, tanquam non fentes : et qui gaudent, tanquam non gaudentes : et qui emunt, tanquam non possidentes : et qui utuntur hoc mundo, tanquam non abutentes. Præterit enim fi- gura hujus mundi; volo autem vos sine sollicitudine esse qui sine uxore est, sollicitus est de iis quæ Domini sunt, quomodo placeat Domino. Qui autem cum uxore est, sollicitus est de iis, quæ sunt mun- di, quomodo placeat uxori, et divisus est. Et mulier innupta, et virgo cogitat quæ Domini sunt, ut pla- ceat Domino, ut sit sancta et corpore et spiritu : quæ autem nupta est, cogitat quæ sunt mundi, quomodo placeat viro. Porro hoc ad utilitatem vestram dico, non ut laqueum vobis injiciam, sed ad id quod honestum est, et quod facultatem præbeat, sine iu- pedimento Dominum obsecrandi "., Palam igitur in his causam, cur a nuptiis sit abstinendum pro- ponit, ubi temporum rerumque extrinsecus in- gruentium stoliditatem reprehendit : quorum nihil priscis illis accidebat. Ad hæc, tertia quoque ratio adjungi petest, propter quam veteres illi Dei culto- res, in procreatione liberorum plurimum studii col- locarent. Cum reliqui homines in morum perversi- tate majus in dies incrementum accepissent, atque C in immanen, et ab omni humanitate alienam, et plane ferinam vitam relapsi essent, et in impium prorsus, omnique religioni inimicum morem, facile corruissent : valde pauci, et facile numerabiles, qui supererant, ea sectantes, quæ prius a nobis dicta sunt, a multorum cousuetudine et a communi cun reliquis hominibus victu, se amovebant. Porro au- tem cum seorsum ab aliis gentibus, singularique more viverent, novam quandam Reipublicæ ratio- nem, vitamque studiosam sapientiæ, vereque ipsius Dei cultricem, et reliquis hominibus impermiscuam, instituerunt. Ut igitur posteris quoque illorum pro- · priæ religionis, tanquam scintilla quaedam reparandi ignis, ita aliquod semen servaretur, neque una cum ipsorum decessu ipsorum pietas deficeret, atque in. teriret, merito et generandæ et alendæ sobolis cu- ram introduxere, ut sic doctores atque magistri propriorum liberorum exsisterent: quippe qui po- steris successores pietatis, propriæque virtutis hæ- redes relinquere, pulchrum atque honestum judi- carent. Hinc sane prophetæ innumerabiles, et viri justi : quin ipse quoque Salvator ac Dominus no- ster, ejusque discipuli atque apostoli, ab illorum disciplina profecti sunt. Quod si qui etiam vitiosi ab iisdem prodierunt, quasi paleæ simul cum tritico subnascentes, non ob id tamen culpandi qui ge- • I Cor. VII, 20.50. D
καὶ ἡ γυνὴ ἡ ἄγαμος καὶ ἡ παρθένος μεριμνᾷ τὰ τοῦ κυρίου, ἵνα ἀρέσῃ τῷ κυρίῳ, ἵνα ᾖ ἁγία καὶ τῷ σώματι καὶ τῷ πνεύματι, ἡ δὲ γαμήσασα μεριμνᾷ τὰ τοῦ κόσμου, πῶς ἀρέσῃ τῷ ἀνδρί. τοῦτο δὲ πρὸς τὸ ὑμῶν συμφέρον λέγω, οὐχ ἵνα βρόχον ὑμῖν ἐπιβάλω, ἀλλὰ πρὸς τὸ εὔσχημον καὶ εὐπάρεδρον τῷ κυρίῳ ἀπερισπάστως». διαρρήδην γοῦν ἐν τούτοις τὸ αἴτιον τῆς ἀποχῆς τοῦ γάμου παρίστησιν, τὴν τῶν καιρῶν καὶ τῶν ἐκτὸς πραγμάτων ἀβελτερίαν ἐπιμεμψάμενος, ὧν οὐδὲν τοῖς παλαιοῖς προσέπιπτεν. Καὶ τρίτος δ’ ἂν εἴη παρὰ ταῦτα λόγος, καθ’ ὃν οἱ πάλαι θεοφιλεῖς παιδοποιίας πλείστην ἐποιοῦντο σπουδήν. τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων εἰς κακοτροπίαν ἐπιδόντων, εἰς ἀνήμερόν τε καὶ ἀπάνθρωπον καὶ θηριώδη βίον ἀποπεπτωκότων, εἴς τε ἀσεβῆ παντελῶς καὶ ἄθεον τρόπον ἀπωλισθηκότων, βραχεῖς σφόδρα καὶ ἀριθμῷ ληπτοὶ περιλειπόμενοι κατὰ τὰ πρόσθεν ἡμῖν εἰρημένα τοῦ τῶν πολλῶν ὑπεξίσταντο βίου καὶ τῆς κοινῆς τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων συναναστροφῆς. κεχωρισμένως δ’ οὖν τῶν ἄλλων ἐθνῶν, καὶ κατὰ μόνας βιοῦντες, πολιτείαν ξένην καὶ βίον φιλόσοφον καὶ ὡς ἀληθῶς θεοσεβῆ καὶ τοῖς ἄλλοις ἀνθρώποις ἀνεπίμικτον συνίσταντο.
ὁ καιρὸς συνεσταλμένος. Τὸ λοιπόν ἐστιν, ἵνα καὶ οἱ Β ἔχοντες γυναῖκας ὡς μὴ ἔχοντες ὦσι, καὶ οἱ κλαίον · τες ὡς μὴ κλαίοντες, καὶ οἱ χαίροντες ὡς μὴ χαίρον- τες, καὶ οἱ ἀγοράζοντες ὡς μὴ κατέχοντες, καὶ οἱ χρώμενοι τῷ κόσμῳ τούτῳ ὡς μὴ καταχρώμενοι. Παράγει γὰρ τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου· θέλω δε ὑμᾶς ἀμερίμνους εἶναι· ὁ ἄγαμος μεριμνᾷ τὰ τοῦ Κυρίου, πῶς ἀρέσῃ τῷ Κυρίῳ· ὁ δὲ γαμήσας με ριμνᾷ τὰ τοῦ κόσμου, πῶς ἀρέσῃ τῇ γυναικὶ, καὶ μεμέρισται. Καὶ ἡ γυνὴ ἡ ἄγαμος, καὶ ἡ παρθένος μεριμνὰ τὰ τοῦ Κυρίου, ἵνα ἀρέσῃ τῷ Κυρίῳ, ἵνα τ ἁγία καὶ τῷ σώματι, καὶ τῷ πνεύματι· ἡ δὲ γαμή σασα μεριμνᾷ τὰ τοῦ κόσμου, πῶς ἀρέσῃ τῷ ἀνδρί Τοῦτο δὲ πρὸς τὸ ὑμῶν συμφέρον λέγω, οὐχ ἵνα βρά χον ὑμῖν ἐπιβάλλω, ἀλλὰ πρὸς τὸ εὔσχημον καὶ εὐ πάρεδρον τῷ Κυρίῳ ἀπερισπάστως. » Διαρρήδη γοῦν ἐν τούτοις τὸ αἴτιον τῆς ἀποχῆς τοῦ γάμου παρ- ίστησι, τὴν τῶν καιρῶν, καὶ τῶν ἐκτὸς πραγμάτων άβελτερίαν ἐπιμεμψάμενος, ὧν οὐδὲν τοῖς παλαιοῖς προσέπιπτε. Καὶ τρίτος δ' ἂν εἴη παρὰ ταῦτα λόγος, καθ᾽ ἂν οἱ πάλαι θεοφιλεῖς παιδοποιίας πλείστην ἐποι οῦντο σπουδήν. Τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων εἰς κακοτρο πίαν ἐπιδόντων, εἰς ἀνήμερόν τε καὶ ἀπάνθρωπον καὶ θηριώδη βίον ἀποπεπτωκότων, εἷς τε ἀσεβῆ παν τελῶς καὶ ἄθεον τρόπον ἀπωλεσθηκότων, βραχεῖς σφόδρα καὶ ἀριθμῷ ληπτοί περιλειπόμενοι κατὰ τὰ πρόσθεν ἡμῖν εἰρημένα τοῦ τῶν πολλῶν ὑπεξίσταντο βίου, καὶ τῆς κοινῆς τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων συνανα- στροφῆς. Κεχωρισμένως δ' οὖν τῶν ἄλλων ἐθνῶν, καὶ κατὰ μόνας βιοῦντες, πολιτείαν ξένην, καὶ βίον φιλόσοφον, καὶ ὡς ἀληθῶς θεοσεβῆ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἀνθρώποις ἀνεπίμικτον συνίσταντο. Ιν' οὖν καὶ τοῖς μετέπειτα τῆς οἰκείας θεοσεβείας ζώπυρον ἐξ αὐτῶν σπέρμα φυλάττοιτο, μηδ' ἐκλίποι καὶ ἀπόλοιτο ἅμα τῇ τῶν ἀνδρῶν τελευτῇ τὰ τῆς κατ᾿ αὐτοὺς εὐστο βείας, εἰκότως παιδοποιίας καὶ παιδοτροφίας πρό νοιαν εἰσήγον, ὡς ἂν διδάσκαλοι καὶ καθηγηταὶ γέ νοιντο τῶν ἰδίων παίδων, διαδόχους εὐσεβείας καὶ τῆς οἰκείας ἀρετῆς κληρονόμους τοῖς μετέπειτα και ταλιπεῖν σπουδαῖον εἶναι ἡγούμενοι. Ενθεν μυρίας προφῆται, καὶ δίκαιοι ἄνδρες, αὐτός θ' ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, οἵ τε τούτου μαθηταὶ καὶ ἀπόστολοι ἐκ τῆς αὐτῶν διδαχῆς ἀναπεφήνασιν. Εἰ δέ τινες καὶ φαῦλοι προῆλθον ἐξ αὐτῶν, ὡς ἅμα σίτῳ καλάμης ὑποφυείσης, ἀλλ᾽ οὔπω τοὺς σπείραντας αἰτιατέον, οὐδὲ τοὺς ἀναθρεψαμένους· ἐπεὶ καὶ τῶν τοῦ Σωτῆ ρος μαθητῶν ἴσμεν τινὰς ἐξ αὐτεξουσίου παρατρο- τῆς ἀποσφαλέντας. Ἡ μὲν οὖν αἰτία τῆς τῶν πάλας θεοφιλῶν ἀνδρῶν παιδοποιίας ἀναφέρηται, ἣν οὐκέτι ἐφ' ἡμῶν χώραν ἔχει λέγειν· ὅτι σὺν Θεῷ διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικῆς διδασκαλίας μυρία ἔθνη, καὶ λαούς, κατά τε πόλεις καὶ χώρας, καὶ ἀγροὺς πάρεστιν ἡμῖν ὀφθαλμοῖς ὁρᾷν σπεύδοντα κατὰ τὸ αὐτὸ, καὶ συντρέχοντα ἐπὶ τὴν κατὰ Θεὸν μάθησιν τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας· οἷς ἀγαπητὸν δύνασθαι ἐξαρχεῖν τοὺς διδασκάλους καὶ κήρυκας του τῆς θεοσεβείας λόγου, πάντων ἀπολελυμένους τῶν ! EUSEBII CAESARIENSIS OPP, PARS II. APOLOGETICA. - bent, quæ extrinsecus prenant, et quæ in alienas A curas undique trahant, et ab carum rerum studio, quæ Deo placcnt, abducant. Hanc igitur causam esse, cur nubendi ratio contrahitur, evangelica doctrinae verbum demonstrat, ubi ait : « Hoc'au- tem dico fratres, tempus breve est. Reliquum est, ut et qui habent uxores, tanquam non habentes sint : et qui fent, tanquam non fentes : et qui gaudent, tanquam non gaudentes : et qui emunt, tanquam non possidentes : et qui utuntur hoc mundo, tanquam non abutentes. Præterit enim fi- gura hujus mundi; volo autem vos sine sollicitudine esse qui sine uxore est, sollicitus est de iis quæ Domini sunt, quomodo placeat Domino. Qui autem cum uxore est, sollicitus est de iis, quæ sunt mun- di, quomodo placeat uxori, et divisus est. Et mulier innupta, et virgo cogitat quæ Domini sunt, ut pla- ceat Domino, ut sit sancta et corpore et spiritu : quæ autem nupta est, cogitat quæ sunt mundi, quomodo placeat viro. Porro hoc ad utilitatem vestram dico, non ut laqueum vobis injiciam, sed ad id quod honestum est, et quod facultatem præbeat, sine iu- pedimento Dominum obsecrandi "., Palam igitur in his causam, cur a nuptiis sit abstinendum pro- ponit, ubi temporum rerumque extrinsecus in- gruentium stoliditatem reprehendit : quorum nihil priscis illis accidebat. Ad hæc, tertia quoque ratio adjungi petest, propter quam veteres illi Dei culto- res, in procreatione liberorum plurimum studii col- locarent. Cum reliqui homines in morum perversi- tate majus in dies incrementum accepissent, atque C in immanen, et ab omni humanitate alienam, et plane ferinam vitam relapsi essent, et in impium prorsus, omnique religioni inimicum morem, facile corruissent : valde pauci, et facile numerabiles, qui supererant, ea sectantes, quæ prius a nobis dicta sunt, a multorum cousuetudine et a communi cun reliquis hominibus victu, se amovebant. Porro au- tem cum seorsum ab aliis gentibus, singularique more viverent, novam quandam Reipublicæ ratio- nem, vitamque studiosam sapientiæ, vereque ipsius Dei cultricem, et reliquis hominibus impermiscuam, instituerunt. Ut igitur posteris quoque illorum pro- · priæ religionis, tanquam scintilla quaedam reparandi ignis, ita aliquod semen servaretur, neque una cum ipsorum decessu ipsorum pietas deficeret, atque in. teriret, merito et generandæ et alendæ sobolis cu- ram introduxere, ut sic doctores atque magistri propriorum liberorum exsisterent: quippe qui po- steris successores pietatis, propriæque virtutis hæ- redes relinquere, pulchrum atque honestum judi- carent. Hinc sane prophetæ innumerabiles, et viri justi : quin ipse quoque Salvator ac Dominus no- ster, ejusque discipuli atque apostoli, ab illorum disciplina profecti sunt. Quod si qui etiam vitiosi ab iisdem prodierunt, quasi paleæ simul cum tritico subnascentes, non ob id tamen culpandi qui ge- • I Cor. VII, 20.50. D
PG 22:81ἵν’ οὖν καὶ τοῖς μετέπειτα τῆς οἰκείας θεοφοβίας ζώπυρον ἐξ αὐτῶν σπέρμα φυλάττοιτο, μηδ’ ἐκλίποι καὶ ἀπόλοιτο ἅμα τῇ τῶν ἀνδρῶν τελευτῇ τὰ τῆς κατ’ αὐτοὺς εὐσεβείας, εἰκότως παιδοποιίας καὶ παιδοτροφίας πρόνοιαν εἰσῆγον, ὡς ἂν διδάσκαλοι καὶ καθηγηταὶ γένοιντο τῶν ἰδίων παίδων, διαδόχους εὐσεβείας καὶ τῆς οἰκείας ἀρετῆς κληρονόμους τοῖς μετέπειτα καταλιπεῖν σπουδαῖον εἶναι ἡγούμενοι. ἔνθεν μυρίοι προφῆται καὶ δίκαιοι ἄνδρες αὐτός θ’ ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν οἵ τε τούτου μαθηταὶ καὶ ἀπόστολοι ἐκ τῆς αὐτῶν διαδοχῆς ἀναπεφήνασιν. εἰ δέ τινες καὶ φαῦλοι προῆλθον ἐξ αὐτῶν, ὡς ἅμα σίτῳ καλάμης ὑποφυείσης, ἀλλ’ οὔπω τοὺς σπείραντας αἰτιατέον οὐδὲ τοὺς ἀναθρεψαμένους· ἐπεὶ καὶ τῶν τοῦ σωτῆρος μαθητῶν ἴσμεν τινὰς ἐξ αὐτεξουσίου παρατροπῆς ἀποσφαλέντας.
του βίου δεσμῶν, καὶ τῶν πολυμερίμνων φροντίδων. Α Μάλιστα δ' οὖν τούτοις ἀναγκαίως τὰ νῦν διὰ τὴν περὶ τὰ κρείττω σχολὴν ἡ τῶν γάμων ἀναχώρησις σπουδάζεται, ἅτε περὶ τὴν ἔνθεον καὶ ἄπαρκον παι- δοποιίαν ἀσχολουμένοις, οὐχ ἑνὸς οὐδὲ δυεῖν παίδων, ἀλλ' ἀθρόως μυρίου πλήθους τὴν παιδοτροφίαν, καὶ τὴν κατὰ Θεὸν παίδευσιν, τῆς τε ἄλλης ἀγωγῆς τοῦ βίου τὴν ἐπιμέλειαν ἀναδεδεγμένοις. Ἐπὶ τούτοις ἅπασιν εἴ τις ἀκριβῶς ἐξετάζοι τοὺς τῶν παλαιῶν βίους, περὶ ὧν τὸν λόγον ποιούμεθα, γνώη ἂν αὐτοὺς ἐν ἀρχαῖς μὲν της ηλικίας παιδοποιουμένους, θάττον δὲ ἀνασχόντας καὶ ἀποπεπαυμένους. Γέγραπται γὰρ ὅτι «Εὐηρέ- στησεν Ενώχ τῷ Θεῷ, μετὰ τὸ γεννῆσαι τὸν Μα θουσάλα, ο ἀκριβῶς οὕτω τῆς Γραφῆς μετὰ τὸν τοῦ παιδὸς γέννησιν εὐηρεστηκέναι τῷ Θεῷ τὸν δηλού μενον ιστορούσης, καὶ οὐκέτι ἐξ ἐκείνου παῖδας αὐτῷ Β γενέσθαι μαρτυρούσης. Καὶ Νῶς δὲ, ἄνθρωπος δί- καιος, μετὰ τὴν τῶν παίδων γένεσιν μόνος σὺν τοῖς οἰκείοις ἐν τῇ τῶν ἐπὶ γῆς ἁπάντων φθορᾷ διασω θείς, πλείστοις μετὰ ταῦτα ἐπιβιοὺς ἔτεσιν, οὐδα μᾶς εἰσάγεται παῖδας κτησάμενος. Λέγεται δὲ καὶ ὁ Ἰσαάκ, ἐκ μιας γαμετῆς διδύμου γονῆς πατὴρ γεγονώς, μέχρι τούτου στῆσαι τὴν πρὸς γαμετήν ὁμιλίαν. Καὶ ὁ Ἰωσὴν, καὶ ταῦτα παρ' Αἰγυπτίοις τὰς διατριβάς πεποιημένος, οὐ πλείω δύο παίδων κατέστη πατὴρ, μίαν τὴν τούτων μητέρα αγόμενος. Καὶ αὐτός γε Μωϋσῆς ὅ τε τούτου ἀδελφὸς Ααρών πρὸ μὲν τῆς τοῦ Θεοῦ ἐπιφανείας ἱστοροῦνται παιδο- τοποιημένοι · μετὰ δὲ τοὺς θείους χρησμούς οὐκέτι ἔπιν αὐτοῖς παῖδας εὑρεῖν γεγεννημένους. Τί χρή λέγειν περὶ Μελχισεδέκ; οὗ καθάπαξ οὐ παῖς, οὐ γένος, οὐ διαδοχή φέρεται· οὐδ᾽ Ἰησοῦ τοῦ Μωϋσέως διαδόχου, οὐδὲ πλείστων ἄλλων προφητών. Ζητου- μένοις δὲ τῆς κατὰ τὸν ᾿Αβραὰμ καὶ Ἰακὼς παιδο- ποιίας ἐν ἑτέροις τὸν λόγον σχολαίτερον ἀποδεδώκα μεν, ἐν οἷς περὶ τῆς τῶν πάλαι θεοφιλῶν ἀνδρῶν πολυγαμίας τε καὶ πολυπαιδίας διειλήφαμεν, ἐφ' & καὶ νῦν τοὺς φιλομαθεῖς ἀναπέμπομεν, τοσοῦτον ἐπι- σημηνάμενοι, ὅτι καὶ κατὰ τοὺς τῆς Καινῆς Διαθήκης νόμους, οὐ πάμπαν ἀπηγόρευται τὰ τῆς παιδοποιίας, ἀλλὰ κάν τούτῳ τὰ παραπλήσια τοῖς πάλαι θεοφιλέσιν διατέτακται. « Χρῆναι γάρ φησιν ὁ λόγος τὸν ἐπί- σκοπον γεγονέναι μιᾶς γυναικὸς ἄνδρα. » Πλήν ἀλλὰ τοῖς ἱερωμένοις καὶ περὶ τὴν τοῦ Θεοῦ θερα πείαν ἀσχολουμένοις ἀνέχειν λοιπόν σφᾶς αὐτοὺς προσήκει τῆς γαμικῆς ὁμιλίας. Ὅσοι δὲ μὴ τῆς τοσαύτης ἠξίωνται ἱερουργίας, τούτοις ὁ λόγος καθυφίησι μονονουχί διαρρήδην ἅπασιν κηρύττων, ὅτι δὴ ο Τίμιος ὁ γάμος καὶ ἡ κοίτη ἁμίαντος, πόρνους δὲ καὶ μοιχούς κρινεῖ ὁ Θεός. » Ταῦτα μὲν οὖν εἰς τὴν πρώτην ἡμῖν εἰρήσθω πρότασιν. મ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. 1. nuerint, aut qui enutrierint : quando etiam de di- scipulis Salvatoris aliquos novimus libertate volun- tatis aversos, a recto aberrasse. Causa igitur ob quam viri sancti priscis temporibus magno cum studio liberos susciperent, reddita est : quæ non amplius in nobis locum habere dicenda est. Quippe cum, Deo favente, per evangelicam Salvatoris no- stri doctrinam, innumerabiles gentes, et populos, in urbibus, et regionibus, et agris liceat nobis ocu- lis intueri, eodem animo festinantes, et ad sancta evangelicae doctrinæ præcepta concurrentes, quibus quidem satis superque sit, si doctores ac praedica- tores divini verbi omnibus et vitæ vinculis, et sollicitudinibus liberati, possint sufficere. His autem ipsis maxime in præsentia, ut melio- ribus studiis vacent liberius, sejunctus a re uxo- ria victus adamatur, veluti iis, qui divina et incor- porea sobole propaganda, occupati teneantur: et non unius, neque duorum liberorum, sed acervatim innumerabilis multitudinis educationem, sanctamque disciplinam, ac reliquæ instituendæ vitæ curam susceperint. Postremum omnium, si quis priscorum illorum vitas, de quibus nunc loquimur, diligenter exploret : inveniet eos initio quidem ætatis, soboli augendæ, conjugioque vacan- tes, mature autem abstinentes atque cessantes. Scriptum est enim ", quod placuerit Enoch Deo postquam genuit Mathusala. Ubi Scriptura plane post genitum filium, Deo placuisse illum, de quo loquitur, memorat, neque illi posthac alios genitos alios prodit. Noe quoque vir justus post susceptio- nem liberorum, solus cum familia, cum reliqua οmnia quæcunque essent in terra, periissent, inco- lumis conservatus, plurimis posthac superfuisse annis inducitur, neque tamen usquam genuisse alios filios. Dicitur et Isaac postquam ex una uxo- re geminæ prolis pater factus est, desiisse cum illa consuescere. Et Joseph, cum praesertim apud Ægy- plios versatus sit, non plus quam duorum filiorum pater exstitisse invenitur, quorum matrem unamn duntaxat in matrimonio habuerit. Ipse etiam Moses atque ejus frater Aaron, antequam ipsis Deus appa- Merit, flios genuisse memorantur; postquam au- tem divina oracula acceperint, non amplius genitos ab illis filios invenias. Quid porro de Melchisedec C D est dicendum, cujus omnino non filius, non genus, non successio refertur? neque item Jesu, qui in Mosis locum successit, neque plurimorum aliorum prophetarum. Cum autem de Abraham, et Jacob quæri soleat, qui multiplicem sobolem propagave- runt, alibi nos oliosius hujusce rei rationem red- didimus: ubi de sanctorum veterum virorum multiplici conjugio multiplicique sobole disseruimus. Ad quæ scripta nostra in presenti studiosos lectores remittimus, hoc unum admonentes, ne Novi quidem Testamenti legibus, quæ ad susceptionem liberorum pertinent, omnino iuterdici, sed in hoc quoque iis consenta cca, quæ de priscis illis sanctis viris memorantur, instituta haberi. « Oportere enim, dicit sermo di- vinus ", « cpiscopum unius uxoris virum esse. Verumtamen eos, qui sacrati sint, atque in Dei mi- nisterio cultuque occupati, continere deinceps seipsos a commercio uxoris decet: qui autem nou ad Gen. 24. | Tim. 111, 2.
Ἡ μὲν οὖν αἰτία τῆς τῶν πάλαι θεοφιλῶν ἀνδρῶν παιδοποιίας ἀνείρηται, ἣν οὐκέτι ἐφ’ ἡμῶν χώραν ἔχει λέγειν, ὅτε σὺν θεῷ διὰ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικῆς διδασκαλίας μυρία ἔθνη καὶ λαοὺς κατά τε πόλεις καὶ χώρας καὶ ἀγροὺς πάρεστιν ἡμῖν ὀφθαλμοῖς ὁρᾶν σπεύδοντα κατὰ τὸ αὐτό, καὶ συντρέχοντα ἐπὶ τὴν κατὰ θεὸν μάθησιν τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας· οἷς ἀγαπητὸν δύνασθαι ἐξαρκεῖν τοὺς διδασκάλους καὶ κήρυκας τοῦ τῆς θεοσεβείας λόγου, πάντων ἀπολελυμένους τῶν τοῦ βίου δεσμῶν καὶ τῶν πολυμερίμνων φροντίδων. μάλιστα δ’ οὖν τούτοις ἀναγκαίως τὰ νῦν διὰ τὴν περὶ τὰ κρείττω σχολὴν ἡ τῶν γάμων ἀναχώρησις σπουδάζεται, ἅτε περὶ τὴν ἔνθεον καὶ ἄσαρκον παιδοποιίαν ἀσχολουμένοις, οὐχ ἑνὸς οὐδὲ δυεῖν παίδων ἀλλ’ ἀθρόως μυρίου πλήθους τὴν παιδοτροφίαν καὶ τὴν κατὰ θεὸν παίδευσιν τῆς τε ἄλλης ἀγωγῆς τοῦ βίου τὴν ἐπιμέλειαν ἀναδεδεγμένοις. Ἐπὶ τούτοις ἅπασιν εἴ τις ἀκριβῶς ἐξετάζοι τοὺς τῶν παλαιῶν βίους, περὶ ὧν τὸν λόγον ποιούμεθα, γνοίη ἂν αὐτοὺς ἐν ἀρχαῖς μὲν τῆς ἡλικίας παιδοποιουμένους, θᾶττον δὲ ἀνασχόντας καὶ ἀποπεπαυμένους.
του βίου δεσμῶν, καὶ τῶν πολυμερίμνων φροντίδων. Α Μάλιστα δ' οὖν τούτοις ἀναγκαίως τὰ νῦν διὰ τὴν περὶ τὰ κρείττω σχολὴν ἡ τῶν γάμων ἀναχώρησις σπουδάζεται, ἅτε περὶ τὴν ἔνθεον καὶ ἄπαρκον παι- δοποιίαν ἀσχολουμένοις, οὐχ ἑνὸς οὐδὲ δυεῖν παίδων, ἀλλ' ἀθρόως μυρίου πλήθους τὴν παιδοτροφίαν, καὶ τὴν κατὰ Θεὸν παίδευσιν, τῆς τε ἄλλης ἀγωγῆς τοῦ βίου τὴν ἐπιμέλειαν ἀναδεδεγμένοις. Ἐπὶ τούτοις ἅπασιν εἴ τις ἀκριβῶς ἐξετάζοι τοὺς τῶν παλαιῶν βίους, περὶ ὧν τὸν λόγον ποιούμεθα, γνώη ἂν αὐτοὺς ἐν ἀρχαῖς μὲν της ηλικίας παιδοποιουμένους, θάττον δὲ ἀνασχόντας καὶ ἀποπεπαυμένους. Γέγραπται γὰρ ὅτι «Εὐηρέ- στησεν Ενώχ τῷ Θεῷ, μετὰ τὸ γεννῆσαι τὸν Μα θουσάλα, ο ἀκριβῶς οὕτω τῆς Γραφῆς μετὰ τὸν τοῦ παιδὸς γέννησιν εὐηρεστηκέναι τῷ Θεῷ τὸν δηλού μενον ιστορούσης, καὶ οὐκέτι ἐξ ἐκείνου παῖδας αὐτῷ Β γενέσθαι μαρτυρούσης. Καὶ Νῶς δὲ, ἄνθρωπος δί- καιος, μετὰ τὴν τῶν παίδων γένεσιν μόνος σὺν τοῖς οἰκείοις ἐν τῇ τῶν ἐπὶ γῆς ἁπάντων φθορᾷ διασω θείς, πλείστοις μετὰ ταῦτα ἐπιβιοὺς ἔτεσιν, οὐδα μᾶς εἰσάγεται παῖδας κτησάμενος. Λέγεται δὲ καὶ ὁ Ἰσαάκ, ἐκ μιας γαμετῆς διδύμου γονῆς πατὴρ γεγονώς, μέχρι τούτου στῆσαι τὴν πρὸς γαμετήν ὁμιλίαν. Καὶ ὁ Ἰωσὴν, καὶ ταῦτα παρ' Αἰγυπτίοις τὰς διατριβάς πεποιημένος, οὐ πλείω δύο παίδων κατέστη πατὴρ, μίαν τὴν τούτων μητέρα αγόμενος. Καὶ αὐτός γε Μωϋσῆς ὅ τε τούτου ἀδελφὸς Ααρών πρὸ μὲν τῆς τοῦ Θεοῦ ἐπιφανείας ἱστοροῦνται παιδο- τοποιημένοι · μετὰ δὲ τοὺς θείους χρησμούς οὐκέτι ἔπιν αὐτοῖς παῖδας εὑρεῖν γεγεννημένους. Τί χρή λέγειν περὶ Μελχισεδέκ; οὗ καθάπαξ οὐ παῖς, οὐ γένος, οὐ διαδοχή φέρεται· οὐδ᾽ Ἰησοῦ τοῦ Μωϋσέως διαδόχου, οὐδὲ πλείστων ἄλλων προφητών. Ζητου- μένοις δὲ τῆς κατὰ τὸν ᾿Αβραὰμ καὶ Ἰακὼς παιδο- ποιίας ἐν ἑτέροις τὸν λόγον σχολαίτερον ἀποδεδώκα μεν, ἐν οἷς περὶ τῆς τῶν πάλαι θεοφιλῶν ἀνδρῶν πολυγαμίας τε καὶ πολυπαιδίας διειλήφαμεν, ἐφ' & καὶ νῦν τοὺς φιλομαθεῖς ἀναπέμπομεν, τοσοῦτον ἐπι- σημηνάμενοι, ὅτι καὶ κατὰ τοὺς τῆς Καινῆς Διαθήκης νόμους, οὐ πάμπαν ἀπηγόρευται τὰ τῆς παιδοποιίας, ἀλλὰ κάν τούτῳ τὰ παραπλήσια τοῖς πάλαι θεοφιλέσιν διατέτακται. « Χρῆναι γάρ φησιν ὁ λόγος τὸν ἐπί- σκοπον γεγονέναι μιᾶς γυναικὸς ἄνδρα. » Πλήν ἀλλὰ τοῖς ἱερωμένοις καὶ περὶ τὴν τοῦ Θεοῦ θερα πείαν ἀσχολουμένοις ἀνέχειν λοιπόν σφᾶς αὐτοὺς προσήκει τῆς γαμικῆς ὁμιλίας. Ὅσοι δὲ μὴ τῆς τοσαύτης ἠξίωνται ἱερουργίας, τούτοις ὁ λόγος καθυφίησι μονονουχί διαρρήδην ἅπασιν κηρύττων, ὅτι δὴ ο Τίμιος ὁ γάμος καὶ ἡ κοίτη ἁμίαντος, πόρνους δὲ καὶ μοιχούς κρινεῖ ὁ Θεός. » Ταῦτα μὲν οὖν εἰς τὴν πρώτην ἡμῖν εἰρήσθω πρότασιν. મ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. 1. nuerint, aut qui enutrierint : quando etiam de di- scipulis Salvatoris aliquos novimus libertate volun- tatis aversos, a recto aberrasse. Causa igitur ob quam viri sancti priscis temporibus magno cum studio liberos susciperent, reddita est : quæ non amplius in nobis locum habere dicenda est. Quippe cum, Deo favente, per evangelicam Salvatoris no- stri doctrinam, innumerabiles gentes, et populos, in urbibus, et regionibus, et agris liceat nobis ocu- lis intueri, eodem animo festinantes, et ad sancta evangelicae doctrinæ præcepta concurrentes, quibus quidem satis superque sit, si doctores ac praedica- tores divini verbi omnibus et vitæ vinculis, et sollicitudinibus liberati, possint sufficere. His autem ipsis maxime in præsentia, ut melio- ribus studiis vacent liberius, sejunctus a re uxo- ria victus adamatur, veluti iis, qui divina et incor- porea sobole propaganda, occupati teneantur: et non unius, neque duorum liberorum, sed acervatim innumerabilis multitudinis educationem, sanctamque disciplinam, ac reliquæ instituendæ vitæ curam susceperint. Postremum omnium, si quis priscorum illorum vitas, de quibus nunc loquimur, diligenter exploret : inveniet eos initio quidem ætatis, soboli augendæ, conjugioque vacan- tes, mature autem abstinentes atque cessantes. Scriptum est enim ", quod placuerit Enoch Deo postquam genuit Mathusala. Ubi Scriptura plane post genitum filium, Deo placuisse illum, de quo loquitur, memorat, neque illi posthac alios genitos alios prodit. Noe quoque vir justus post susceptio- nem liberorum, solus cum familia, cum reliqua οmnia quæcunque essent in terra, periissent, inco- lumis conservatus, plurimis posthac superfuisse annis inducitur, neque tamen usquam genuisse alios filios. Dicitur et Isaac postquam ex una uxo- re geminæ prolis pater factus est, desiisse cum illa consuescere. Et Joseph, cum praesertim apud Ægy- plios versatus sit, non plus quam duorum filiorum pater exstitisse invenitur, quorum matrem unamn duntaxat in matrimonio habuerit. Ipse etiam Moses atque ejus frater Aaron, antequam ipsis Deus appa- Merit, flios genuisse memorantur; postquam au- tem divina oracula acceperint, non amplius genitos ab illis filios invenias. Quid porro de Melchisedec C D est dicendum, cujus omnino non filius, non genus, non successio refertur? neque item Jesu, qui in Mosis locum successit, neque plurimorum aliorum prophetarum. Cum autem de Abraham, et Jacob quæri soleat, qui multiplicem sobolem propagave- runt, alibi nos oliosius hujusce rei rationem red- didimus: ubi de sanctorum veterum virorum multiplici conjugio multiplicique sobole disseruimus. Ad quæ scripta nostra in presenti studiosos lectores remittimus, hoc unum admonentes, ne Novi quidem Testamenti legibus, quæ ad susceptionem liberorum pertinent, omnino iuterdici, sed in hoc quoque iis consenta cca, quæ de priscis illis sanctis viris memorantur, instituta haberi. « Oportere enim, dicit sermo di- vinus ", « cpiscopum unius uxoris virum esse. Verumtamen eos, qui sacrati sint, atque in Dei mi- nisterio cultuque occupati, continere deinceps seipsos a commercio uxoris decet: qui autem nou ad Gen. 24. | Tim. 111, 2.
γέγραπται γὰρ ὅτι «εὐηρέστησεν Ἐνὼχ τῷ θεῷ μετὰ τὸ γεννῆσαι τὸν Μαθουσαλά»· ἀκριβῶς οὕτω τῆς γραφῆς μετὰ τὴν τοῦ παιδὸς γέννησιν εὐηρεστηκέναι τῷ θεῷ τὸν δηλούμενον ἱστορούσης, καὶ οὐκέτι ἐξ ἐκείνου παῖδας αὐτῷ γενέσθαι μαρτυρούσης. καὶ Νῶε δὲ ἄνθρωπος δίκαιος μετὰ τὴν τῶν παίδων γένεσιν μόνος σὺν τοῖς οἰκείοις ἐν τῇ τῶν ἐπὶ γῆς ἁπάντων φθορᾷ διασωθείς, πλείστοις μετὰ ταῦτα ἐπιβιοὺς ἔτεσιν, οὐδαμῶς εἰσάγεται παῖδας κτησάμενος. λέγεται δὲ καὶ ὁ Ἰσαὰκ ἐκ μιᾶς γαμετῆς διδύμου γονῆς πατὴρ γεγονὼς μέχρι τούτου στῆσαι τὴν πρὸς γαμετὴν ὁμιλίαν. καὶ ὁ Ἰωσήφ, καὶ ταῦτα παρ’ Αἰγυπτίοις τὰς διατριβὰς πεποιημένος, οὐ πλείω δύο παίδων κατέστη πατήρ, μίαν τὴν τούτων μητέρα ἀγόμενος. καὶ αὐτός γε Μωσῆς ὅ τε τούτου ἀδελφὸς Ἀαρὼν πρὸ μὲν τῆς τοῦ θεοῦ ἐπιφανείας ἱστοροῦνται παιδοπεποιημένοι, μετὰ δὲ τοὺς θείους χρησμοὺς οὐκέτι ἔστιν αὐτοῖς παῖδας εὑρεῖν γεγενημένους. τί χρὴ λέγειν περὶ Μελχισεδέκ; οὗ καθάπαξ οὐ παῖς, οὐ γένος, οὐ διαδοχὴ φέρεται, οὐδ’ Ἰησοῦ τοῦ Μωσέως διαδόχου, οὐδὲ πλείστων ἄλλων προφητῶν.
του βίου δεσμῶν, καὶ τῶν πολυμερίμνων φροντίδων. Α Μάλιστα δ' οὖν τούτοις ἀναγκαίως τὰ νῦν διὰ τὴν περὶ τὰ κρείττω σχολὴν ἡ τῶν γάμων ἀναχώρησις σπουδάζεται, ἅτε περὶ τὴν ἔνθεον καὶ ἄπαρκον παι- δοποιίαν ἀσχολουμένοις, οὐχ ἑνὸς οὐδὲ δυεῖν παίδων, ἀλλ' ἀθρόως μυρίου πλήθους τὴν παιδοτροφίαν, καὶ τὴν κατὰ Θεὸν παίδευσιν, τῆς τε ἄλλης ἀγωγῆς τοῦ βίου τὴν ἐπιμέλειαν ἀναδεδεγμένοις. Ἐπὶ τούτοις ἅπασιν εἴ τις ἀκριβῶς ἐξετάζοι τοὺς τῶν παλαιῶν βίους, περὶ ὧν τὸν λόγον ποιούμεθα, γνώη ἂν αὐτοὺς ἐν ἀρχαῖς μὲν της ηλικίας παιδοποιουμένους, θάττον δὲ ἀνασχόντας καὶ ἀποπεπαυμένους. Γέγραπται γὰρ ὅτι «Εὐηρέ- στησεν Ενώχ τῷ Θεῷ, μετὰ τὸ γεννῆσαι τὸν Μα θουσάλα, ο ἀκριβῶς οὕτω τῆς Γραφῆς μετὰ τὸν τοῦ παιδὸς γέννησιν εὐηρεστηκέναι τῷ Θεῷ τὸν δηλού μενον ιστορούσης, καὶ οὐκέτι ἐξ ἐκείνου παῖδας αὐτῷ Β γενέσθαι μαρτυρούσης. Καὶ Νῶς δὲ, ἄνθρωπος δί- καιος, μετὰ τὴν τῶν παίδων γένεσιν μόνος σὺν τοῖς οἰκείοις ἐν τῇ τῶν ἐπὶ γῆς ἁπάντων φθορᾷ διασω θείς, πλείστοις μετὰ ταῦτα ἐπιβιοὺς ἔτεσιν, οὐδα μᾶς εἰσάγεται παῖδας κτησάμενος. Λέγεται δὲ καὶ ὁ Ἰσαάκ, ἐκ μιας γαμετῆς διδύμου γονῆς πατὴρ γεγονώς, μέχρι τούτου στῆσαι τὴν πρὸς γαμετήν ὁμιλίαν. Καὶ ὁ Ἰωσὴν, καὶ ταῦτα παρ' Αἰγυπτίοις τὰς διατριβάς πεποιημένος, οὐ πλείω δύο παίδων κατέστη πατὴρ, μίαν τὴν τούτων μητέρα αγόμενος. Καὶ αὐτός γε Μωϋσῆς ὅ τε τούτου ἀδελφὸς Ααρών πρὸ μὲν τῆς τοῦ Θεοῦ ἐπιφανείας ἱστοροῦνται παιδο- τοποιημένοι · μετὰ δὲ τοὺς θείους χρησμούς οὐκέτι ἔπιν αὐτοῖς παῖδας εὑρεῖν γεγεννημένους. Τί χρή λέγειν περὶ Μελχισεδέκ; οὗ καθάπαξ οὐ παῖς, οὐ γένος, οὐ διαδοχή φέρεται· οὐδ᾽ Ἰησοῦ τοῦ Μωϋσέως διαδόχου, οὐδὲ πλείστων ἄλλων προφητών. Ζητου- μένοις δὲ τῆς κατὰ τὸν ᾿Αβραὰμ καὶ Ἰακὼς παιδο- ποιίας ἐν ἑτέροις τὸν λόγον σχολαίτερον ἀποδεδώκα μεν, ἐν οἷς περὶ τῆς τῶν πάλαι θεοφιλῶν ἀνδρῶν πολυγαμίας τε καὶ πολυπαιδίας διειλήφαμεν, ἐφ' & καὶ νῦν τοὺς φιλομαθεῖς ἀναπέμπομεν, τοσοῦτον ἐπι- σημηνάμενοι, ὅτι καὶ κατὰ τοὺς τῆς Καινῆς Διαθήκης νόμους, οὐ πάμπαν ἀπηγόρευται τὰ τῆς παιδοποιίας, ἀλλὰ κάν τούτῳ τὰ παραπλήσια τοῖς πάλαι θεοφιλέσιν διατέτακται. « Χρῆναι γάρ φησιν ὁ λόγος τὸν ἐπί- σκοπον γεγονέναι μιᾶς γυναικὸς ἄνδρα. » Πλήν ἀλλὰ τοῖς ἱερωμένοις καὶ περὶ τὴν τοῦ Θεοῦ θερα πείαν ἀσχολουμένοις ἀνέχειν λοιπόν σφᾶς αὐτοὺς προσήκει τῆς γαμικῆς ὁμιλίας. Ὅσοι δὲ μὴ τῆς τοσαύτης ἠξίωνται ἱερουργίας, τούτοις ὁ λόγος καθυφίησι μονονουχί διαρρήδην ἅπασιν κηρύττων, ὅτι δὴ ο Τίμιος ὁ γάμος καὶ ἡ κοίτη ἁμίαντος, πόρνους δὲ καὶ μοιχούς κρινεῖ ὁ Θεός. » Ταῦτα μὲν οὖν εἰς τὴν πρώτην ἡμῖν εἰρήσθω πρότασιν. મ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. 1. nuerint, aut qui enutrierint : quando etiam de di- scipulis Salvatoris aliquos novimus libertate volun- tatis aversos, a recto aberrasse. Causa igitur ob quam viri sancti priscis temporibus magno cum studio liberos susciperent, reddita est : quæ non amplius in nobis locum habere dicenda est. Quippe cum, Deo favente, per evangelicam Salvatoris no- stri doctrinam, innumerabiles gentes, et populos, in urbibus, et regionibus, et agris liceat nobis ocu- lis intueri, eodem animo festinantes, et ad sancta evangelicae doctrinæ præcepta concurrentes, quibus quidem satis superque sit, si doctores ac praedica- tores divini verbi omnibus et vitæ vinculis, et sollicitudinibus liberati, possint sufficere. His autem ipsis maxime in præsentia, ut melio- ribus studiis vacent liberius, sejunctus a re uxo- ria victus adamatur, veluti iis, qui divina et incor- porea sobole propaganda, occupati teneantur: et non unius, neque duorum liberorum, sed acervatim innumerabilis multitudinis educationem, sanctamque disciplinam, ac reliquæ instituendæ vitæ curam susceperint. Postremum omnium, si quis priscorum illorum vitas, de quibus nunc loquimur, diligenter exploret : inveniet eos initio quidem ætatis, soboli augendæ, conjugioque vacan- tes, mature autem abstinentes atque cessantes. Scriptum est enim ", quod placuerit Enoch Deo postquam genuit Mathusala. Ubi Scriptura plane post genitum filium, Deo placuisse illum, de quo loquitur, memorat, neque illi posthac alios genitos alios prodit. Noe quoque vir justus post susceptio- nem liberorum, solus cum familia, cum reliqua οmnia quæcunque essent in terra, periissent, inco- lumis conservatus, plurimis posthac superfuisse annis inducitur, neque tamen usquam genuisse alios filios. Dicitur et Isaac postquam ex una uxo- re geminæ prolis pater factus est, desiisse cum illa consuescere. Et Joseph, cum praesertim apud Ægy- plios versatus sit, non plus quam duorum filiorum pater exstitisse invenitur, quorum matrem unamn duntaxat in matrimonio habuerit. Ipse etiam Moses atque ejus frater Aaron, antequam ipsis Deus appa- Merit, flios genuisse memorantur; postquam au- tem divina oracula acceperint, non amplius genitos ab illis filios invenias. Quid porro de Melchisedec C D est dicendum, cujus omnino non filius, non genus, non successio refertur? neque item Jesu, qui in Mosis locum successit, neque plurimorum aliorum prophetarum. Cum autem de Abraham, et Jacob quæri soleat, qui multiplicem sobolem propagave- runt, alibi nos oliosius hujusce rei rationem red- didimus: ubi de sanctorum veterum virorum multiplici conjugio multiplicique sobole disseruimus. Ad quæ scripta nostra in presenti studiosos lectores remittimus, hoc unum admonentes, ne Novi quidem Testamenti legibus, quæ ad susceptionem liberorum pertinent, omnino iuterdici, sed in hoc quoque iis consenta cca, quæ de priscis illis sanctis viris memorantur, instituta haberi. « Oportere enim, dicit sermo di- vinus ", « cpiscopum unius uxoris virum esse. Verumtamen eos, qui sacrati sint, atque in Dei mi- nisterio cultuque occupati, continere deinceps seipsos a commercio uxoris decet: qui autem nou ad Gen. 24. | Tim. 111, 2.
Liber Sextus
Ζητουμένης δὲ τῆς κατὰ τὸν Ἀβραὰμ καὶ Ἰακὼβ παιδοποιίας, ἐν ἑτέροις τὸν λόγον σχολαίτερον ἀποδεδώκαμεν, ἐν οἷς περὶ τῆς τῶν πάλαι θεοφιλῶν ἀνδρῶν πολυγαμίας τε καὶ πολυπαιδίας διειλήφαμεν, ἐφ’ ἃ καὶ νῦν τοὺς φιλομαθεῖς ἀναπέμπομεν, τοσοῦτον ἐπισημηνάμενοι, ὅτι καὶ κατὰ τοὺς τῆς καινῆς διαθήκης νόμους οὐ πάμπαν ἀπηγόρευται τὰ τῆς παιδοποιίας, ἀλλὰ κἀν τούτῳ τὰ παραπλήσια τοῖς πάλαι θεοφιλέσιν διατέτακται. χρῆναι γάρ φησιν ὁ λόγος τὸν ἐπίσκοπον γεγονέναι «μιᾶς γυναικὸς ἄνδρα». πλὴν ἀλλὰ τοῖς ἱερωμένοις καὶ περὶ τὴν τοῦ θεοῦ θεραπείαν ἀσχολουμένοις ἀνέχειν λοιπὸν σφᾶς αὐτοὺς προσήκει τῆς γαμικῆς ὁμιλίας· ὅσοι δὲ μὴ τῆς τοσαύτης ἠξίωνται ἱερουργίας, τούτοις ὁ λόγος καθυφίησιν μονονουχὶ διαρρήδην ἅπασιν κηρύττων, ὅτι δὴ «τίμιος ὁ γάμος καὶ ἡ κοίτη ἀμίαντος, πόρνους δὲ καὶ μοιχοὺς κρινεῖ ὁ θεός». ταῦτα μὲν οὖν εἰς τὴν πρώτην ἡμῖν εἰρήσθω πρότασιν. Περὶ δὲ τοῦ μὴ ζῳοθυτεῖν ἡμᾶς τῷ ἐπὶ πάντων θεῷ, τῶν πάλαι θεοφιλῶν ἀνδρῶν, ὧν δὴ φαμὲν κατὰ ζῆλον θεοσεβείας, τοῦτο πεποιηκότων, οὗτος ἐξ ἡμῶν ἀποδοθείη ἂν ὁ λόγος.
του βίου δεσμῶν, καὶ τῶν πολυμερίμνων φροντίδων. Α Μάλιστα δ' οὖν τούτοις ἀναγκαίως τὰ νῦν διὰ τὴν περὶ τὰ κρείττω σχολὴν ἡ τῶν γάμων ἀναχώρησις σπουδάζεται, ἅτε περὶ τὴν ἔνθεον καὶ ἄπαρκον παι- δοποιίαν ἀσχολουμένοις, οὐχ ἑνὸς οὐδὲ δυεῖν παίδων, ἀλλ' ἀθρόως μυρίου πλήθους τὴν παιδοτροφίαν, καὶ τὴν κατὰ Θεὸν παίδευσιν, τῆς τε ἄλλης ἀγωγῆς τοῦ βίου τὴν ἐπιμέλειαν ἀναδεδεγμένοις. Ἐπὶ τούτοις ἅπασιν εἴ τις ἀκριβῶς ἐξετάζοι τοὺς τῶν παλαιῶν βίους, περὶ ὧν τὸν λόγον ποιούμεθα, γνώη ἂν αὐτοὺς ἐν ἀρχαῖς μὲν της ηλικίας παιδοποιουμένους, θάττον δὲ ἀνασχόντας καὶ ἀποπεπαυμένους. Γέγραπται γὰρ ὅτι «Εὐηρέ- στησεν Ενώχ τῷ Θεῷ, μετὰ τὸ γεννῆσαι τὸν Μα θουσάλα, ο ἀκριβῶς οὕτω τῆς Γραφῆς μετὰ τὸν τοῦ παιδὸς γέννησιν εὐηρεστηκέναι τῷ Θεῷ τὸν δηλού μενον ιστορούσης, καὶ οὐκέτι ἐξ ἐκείνου παῖδας αὐτῷ Β γενέσθαι μαρτυρούσης. Καὶ Νῶς δὲ, ἄνθρωπος δί- καιος, μετὰ τὴν τῶν παίδων γένεσιν μόνος σὺν τοῖς οἰκείοις ἐν τῇ τῶν ἐπὶ γῆς ἁπάντων φθορᾷ διασω θείς, πλείστοις μετὰ ταῦτα ἐπιβιοὺς ἔτεσιν, οὐδα μᾶς εἰσάγεται παῖδας κτησάμενος. Λέγεται δὲ καὶ ὁ Ἰσαάκ, ἐκ μιας γαμετῆς διδύμου γονῆς πατὴρ γεγονώς, μέχρι τούτου στῆσαι τὴν πρὸς γαμετήν ὁμιλίαν. Καὶ ὁ Ἰωσὴν, καὶ ταῦτα παρ' Αἰγυπτίοις τὰς διατριβάς πεποιημένος, οὐ πλείω δύο παίδων κατέστη πατὴρ, μίαν τὴν τούτων μητέρα αγόμενος. Καὶ αὐτός γε Μωϋσῆς ὅ τε τούτου ἀδελφὸς Ααρών πρὸ μὲν τῆς τοῦ Θεοῦ ἐπιφανείας ἱστοροῦνται παιδο- τοποιημένοι · μετὰ δὲ τοὺς θείους χρησμούς οὐκέτι ἔπιν αὐτοῖς παῖδας εὑρεῖν γεγεννημένους. Τί χρή λέγειν περὶ Μελχισεδέκ; οὗ καθάπαξ οὐ παῖς, οὐ γένος, οὐ διαδοχή φέρεται· οὐδ᾽ Ἰησοῦ τοῦ Μωϋσέως διαδόχου, οὐδὲ πλείστων ἄλλων προφητών. Ζητου- μένοις δὲ τῆς κατὰ τὸν ᾿Αβραὰμ καὶ Ἰακὼς παιδο- ποιίας ἐν ἑτέροις τὸν λόγον σχολαίτερον ἀποδεδώκα μεν, ἐν οἷς περὶ τῆς τῶν πάλαι θεοφιλῶν ἀνδρῶν πολυγαμίας τε καὶ πολυπαιδίας διειλήφαμεν, ἐφ' & καὶ νῦν τοὺς φιλομαθεῖς ἀναπέμπομεν, τοσοῦτον ἐπι- σημηνάμενοι, ὅτι καὶ κατὰ τοὺς τῆς Καινῆς Διαθήκης νόμους, οὐ πάμπαν ἀπηγόρευται τὰ τῆς παιδοποιίας, ἀλλὰ κάν τούτῳ τὰ παραπλήσια τοῖς πάλαι θεοφιλέσιν διατέτακται. « Χρῆναι γάρ φησιν ὁ λόγος τὸν ἐπί- σκοπον γεγονέναι μιᾶς γυναικὸς ἄνδρα. » Πλήν ἀλλὰ τοῖς ἱερωμένοις καὶ περὶ τὴν τοῦ Θεοῦ θερα πείαν ἀσχολουμένοις ἀνέχειν λοιπόν σφᾶς αὐτοὺς προσήκει τῆς γαμικῆς ὁμιλίας. Ὅσοι δὲ μὴ τῆς τοσαύτης ἠξίωνται ἱερουργίας, τούτοις ὁ λόγος καθυφίησι μονονουχί διαρρήδην ἅπασιν κηρύττων, ὅτι δὴ ο Τίμιος ὁ γάμος καὶ ἡ κοίτη ἁμίαντος, πόρνους δὲ καὶ μοιχούς κρινεῖ ὁ Θεός. » Ταῦτα μὲν οὖν εἰς τὴν πρώτην ἡμῖν εἰρήσθω πρότασιν. મ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. 1. nuerint, aut qui enutrierint : quando etiam de di- scipulis Salvatoris aliquos novimus libertate volun- tatis aversos, a recto aberrasse. Causa igitur ob quam viri sancti priscis temporibus magno cum studio liberos susciperent, reddita est : quæ non amplius in nobis locum habere dicenda est. Quippe cum, Deo favente, per evangelicam Salvatoris no- stri doctrinam, innumerabiles gentes, et populos, in urbibus, et regionibus, et agris liceat nobis ocu- lis intueri, eodem animo festinantes, et ad sancta evangelicae doctrinæ præcepta concurrentes, quibus quidem satis superque sit, si doctores ac praedica- tores divini verbi omnibus et vitæ vinculis, et sollicitudinibus liberati, possint sufficere. His autem ipsis maxime in præsentia, ut melio- ribus studiis vacent liberius, sejunctus a re uxo- ria victus adamatur, veluti iis, qui divina et incor- porea sobole propaganda, occupati teneantur: et non unius, neque duorum liberorum, sed acervatim innumerabilis multitudinis educationem, sanctamque disciplinam, ac reliquæ instituendæ vitæ curam susceperint. Postremum omnium, si quis priscorum illorum vitas, de quibus nunc loquimur, diligenter exploret : inveniet eos initio quidem ætatis, soboli augendæ, conjugioque vacan- tes, mature autem abstinentes atque cessantes. Scriptum est enim ", quod placuerit Enoch Deo postquam genuit Mathusala. Ubi Scriptura plane post genitum filium, Deo placuisse illum, de quo loquitur, memorat, neque illi posthac alios genitos alios prodit. Noe quoque vir justus post susceptio- nem liberorum, solus cum familia, cum reliqua οmnia quæcunque essent in terra, periissent, inco- lumis conservatus, plurimis posthac superfuisse annis inducitur, neque tamen usquam genuisse alios filios. Dicitur et Isaac postquam ex una uxo- re geminæ prolis pater factus est, desiisse cum illa consuescere. Et Joseph, cum praesertim apud Ægy- plios versatus sit, non plus quam duorum filiorum pater exstitisse invenitur, quorum matrem unamn duntaxat in matrimonio habuerit. Ipse etiam Moses atque ejus frater Aaron, antequam ipsis Deus appa- Merit, flios genuisse memorantur; postquam au- tem divina oracula acceperint, non amplius genitos ab illis filios invenias. Quid porro de Melchisedec C D est dicendum, cujus omnino non filius, non genus, non successio refertur? neque item Jesu, qui in Mosis locum successit, neque plurimorum aliorum prophetarum. Cum autem de Abraham, et Jacob quæri soleat, qui multiplicem sobolem propagave- runt, alibi nos oliosius hujusce rei rationem red- didimus: ubi de sanctorum veterum virorum multiplici conjugio multiplicique sobole disseruimus. Ad quæ scripta nostra in presenti studiosos lectores remittimus, hoc unum admonentes, ne Novi quidem Testamenti legibus, quæ ad susceptionem liberorum pertinent, omnino iuterdici, sed in hoc quoque iis consenta cca, quæ de priscis illis sanctis viris memorantur, instituta haberi. « Oportere enim, dicit sermo di- vinus ", « cpiscopum unius uxoris virum esse. Verumtamen eos, qui sacrati sint, atque in Dei mi- nisterio cultuque occupati, continere deinceps seipsos a commercio uxoris decet: qui autem nou ad Gen. 24. | Tim. 111, 2.
PG 22:83οὐχ ὥσπερ Ἕλλησιν ἐνομίζετο, καὶ τοῖς Ἑβραίων ἱεροῖς λόγοις ταὐτὰ δοκεῖ περὶ τῆς τῶν πάλαι καὶ πρώτων ἀνδρῶν θεραπείας τοῦ θείου. οἱ μὲν ἔφασαν μὴ θύειν τοὺς προτέρους μηδὲν ὁτιοῦν τῶν ζῴων μηδὲ θυμιᾶν τοῖς θεοῖς, ἀλλ’ ἡλίῳ μὲν καὶ τοῖς κατ’ οὐρανὸν ἄστροις χλόην καὶ «οἱονεί τινα τῆς γονίμου φύσεως χνοῦν ταῖς χερσὶν ἀραμένους» πόαν τε καὶ φύλλα καὶ ῥίζας κατακαίειν πυρί· πόρρω δὲ παρανομίας ἐλαύνοντας τοὺς μετὰ ταῦτα ἀνθρώπους αἱμάξαι τοὺς βωμοὺς ζῴων σφαγαῖς, εἶναι δὲ ταύτην ἀνόσιον καὶ ἄδικον καὶ οὐδαμῶς θεῷ προσφιλῆ θυσίαν· μηδὲν γὰρ τῆς τῶν ἀνθρώπων λογικῆς ψυχῆς τὴν τῶν ἀλόγων διαφέρειν· διὸ καὶ φόνου δίκην ὑπέχειν ἄξιον τοὺς ζῳοθυτοῦντας ἔφασκον, ὡς τῆς αὐτῆς καὶ ὁμοίας ἔν τε ἀνθρώπῳ καὶ ἐν τῷ ἀλόγῳ ζῴῳ ψυχῆς ἐνυπαρχούσης. Ἀλλ’ ὁ μὲν τῶν Ἑλλήνων περὶ τῶν παλαιῶν λόγος τοιόσδε τις ἦν· ὁ δέ γε τῆς Ἑβραίων γραφῆς οὐ τοιοῦτος. τοὺς γάρ τοι πρώτους εὐθὺς γενομένους ἀνθρώπους ἅμα τῇ πρώτῃ συστάσει τοῦ βίου θυσίαις ταῖς ἀπὸ ζῴων τιμῆσαι τὸ θεῖον ἱστορεῖ. λέγει δ’ οὖν· «καὶ ἐγένετο μεθ’ ἡμέρας ἤνεγκε Κάϊν ἀπὸ τῶν καρπῶν τῆς γῆς θυσίαν τῷ κυρίῳ·
Ι. καθιεροῦν ἔχοντες, ἀντὶ ταύτης τέως τὴν διὰ τῶν ἀλόγων ζώων προσήγον θυσίαν, τῆς σφῶν ψυχῆς ἀν τέψυχα προσκομίζοντες· οὐδὲν κατὰ τοῦτο πλημμε- λεῖν, οὐδ' ἀδικεῖν ἡγούμενοι, ὅτι μηδὲ τῇ τῶν ἀνθρώ- των λογικῇ καὶ νοερᾷ δυνάμει παραπλησίαν εἶναι τὴν ψυχὴν τῶν ἀλόγων ἐπαιδεύοντο, οὐδ᾽ ἄλλο τι εἶναι αὐτὴν ἢ τὸ αἷμα αὐτῶν μεμαθηκότες, καὶ τὴν ἐν τῷ αἵματι ζωτικὴν δύναμιν, δ καὶ παρέχειν αὐτοὺς ὥσπερ ψυχὴν ἀντὶ ψυχῆς ἀναφέροντας τῷ Θεῷ. Τοῦτο δὲ αὐτὸ Μωσης λευκότατα που διασαφεί, λέγων· • Ψυχή πάσης σαρκὸς αἷμα αὐτοῦ ἐστι, καὶ ἐγὼ δέδωκα ὑμῖν τὸ αἷμα ἐπὶ τοῦ θυσιαστηρίου, ἐξιλά σκεσθαι περὶ τῶν ἁμαρτιῶν ὑμῶν. Τὸ γὰρ αἷμα αυτ τῶν ἀντὶ ψυχῆς ἐξιλάσεται. Διὰ τοῦτο εἴρηκα τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ· Πᾶσα ψυχὴ ἐξ ὑμῶν οὐ φάγεται αίμα. » Πρόσχες γοῦν ἐπιμελῶς ἐν τούτοις, ὅπως Β εἴρηται το, ι Εγώ δέδωκα ὑμῖν ἐπὶ τοῦ θυσιαστη ρίου ἐξιλάσκεσθαι περὶ τῶν ψυχῶν ὑμῶν· τὸ γὰρ αἷμα ἀντὶ τῆς ψυχῆς ἐξιλάσεται. 1. Σαφῶς γὰρ ἀντὶ τῆς ἀνθρωπίνης ψυχῆς τὸ τῶν σφαγιαζομένων ζώων αἷμά φησιν ἐξιλάσκεσθαι. Τοῦτο δὲ αὐτὸ καὶ ὁ περὶ τῶν θυσιῶν νόμος ὑποβάλλει νοεῖν τῷ τεθεωρημένως σκοποῦντι. Πάντα γοῦν τὸν θύοντα τὰς χεῖρας ἐπι- βάλλειν προστάττει τῇ κεφαλῇ τοῦ θυομένου, προσ- κομίζειν δὲ τὸ ζῶον τῷ ἱερεῖ τῆς κεφαλῆς ἐχόμενον, ὡσανεὶ ὑπὲρ τῆς ἑαυτοῦ κεφαλῆς τὸ ἱερεῖον προσφέ ροντα. Λέγει δ' οὖν ἐφ' ἑκάστῳ· « Προσάξει αὐτὸ ἔναντι Κυρίου, καὶ ἐπιθήσει τὰς χεῖρας αὐτοῦ ἐπὶ τὴν κεφαλὴν τοῦ δώρου. » Καὶ οὕτως ἐφ' ἑκάστου ντήρηται θύματος, οὐδεμιᾶς θυσίας ἄλλως ἀναφερο μένης. Δι' ὧν ὁ λόγος, ὅτι δὴ ἀντίψυχα τῆς αὐτῶν ψυχῆς προσήγετο τὰ ζωοθυτούμενα· ὁ δὲ τῶν ἀλόγων ζώων τὸ αἷμα τὴν ψυχὴν εἶναι διδάξας οὐδαμῶς λο γικῆς καὶ νοερᾶς οὐσίας ὁμοίως τοῖς ἀνθρώποις μετα ἔχειν αὐτὰ παρίστησιν· εἶναι γὰρ αὐτῶν τὴν σύστα σιν ἐξ ὕλης καὶ σωμάτων, τοῖς ἀπὸ γῆς βλαστήμασι καὶ φυτοῖς παραπλησίαν. Ενὶ δ᾽ οὖν λόγῳ πάλιν ὁ Μωσῆς φησι τὸν Θεὸν εἰπεῖν· ο Βλαστησάτω ἡ γῆ βοτάνην χόρτου, σπεῖρον σπέρμα καὶ ξύλον κάρπι μον. » Καὶ αὖθις παραπλησίως· « Ἐξαγαγέτω ἡ γῆ τετράποδα, καὶ ἑρπετὰ, καὶ θηρία τῆς γῆς κατὰ γένος. ο Ώστε ὁμοιογενῆ, καὶ ὁμοφυῆ, καὶ ὁμοούσια εἶναι ἡγεῖσθαι τοῖς ἀπὸ γῆς βλαστήμασι και φυτοῖς τὰ ἄλογα· διὸ καὶ μηδαμώς πλημμελεῖν τοὺς ζωο θυτούντας. Είρηται γοῦν καὶ τῷ Νώε, ἔδεσθαι κρέα, ὡς λάχανα ἀγροῦ. Ἕως μὲν οὖν οὐδέπω τὸ κρεῖττον, οὐδὲ τὸ μέγα καὶ τίμιον, καὶ θεοπρεπές σφάγιον παρῆν ἀν θρώποις, ταῖς διὰ ζώων θυσίαις λύτρα τῆς ἑαυτῶν ζωῆς, καὶ ἀντίψυχα τῆς οἰκείας φύσεως προσηκόντως ἀπο διδόναι χρῆν τῷ Θεῷ· ὡς καὶ ἔπραττον οἱ πάλαι θεο- φιλεῖς, σεμνόν τι καὶ θεοφιλὲς καὶ μέγα ἱερεῖον ἥξειν ποτὲ εἰς ἀνθρώπους τῷ θείῳ Πνεύματι προειληφότες, τὸ τοῦ παντὸς καθάρσιον κόσμου, οὗ καὶ τὰ σύμβολα τέως ἐπιτελεῖν αὐτοὺς προφήτας ὄντας, καὶ τὸ μέλο λον ἔσεσθαι προτυπουμένους· ἐπειδὴ δὲ τὸ τέλειον παρήν, τοῖς τῶν προφητῶν ἀκολούθως θεσπίσμασι, πέπαυτο “ὰ πρῶτα καὶ λέλυτο παραχρήμα διὰ τῆς DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. A tam atque animam præbuisset, se debere putabant : sed cum nihil præstantius aut pretiosius anima sna haberent, quod dicarent, pro hac interim brutorum animalium vitam offerebant, ita suæ ipsorum anime sacrificium illud comparantes: neque se in hoc aut delinquere, aut injuste facere arbitrabantur : quippe qui hominum rationalis, atque intelligentia prædi- tæ animæ neutiquam similem brutorum animam esse didicissent, neque aliud quicquam quam illorum sanguinem, vitalemque in eo vim esse eam, edock essent, hocque unum præbere se quasi animam Deo pro.anima offerentes. Hoc autem ipsum Moses quo- dam loco planissime indicat, ubi ait : • Anima omn- nis carnis sanguis ejus est, et ego dedi vobis san- guinem in altari ad expiandum pro peccatis ve- stris : sanguis enin eorum pro anima expiabit. Id- circo dixi filiis Israel: Omnis anima ex vobis non comedet sanguinem 18. » Allende igitur diligenter, quomodo in his dictum sit illud: Ego dedi vobis in altari expiare animas vestras ; sanguis enim pro anima piaculum erit. . Plane enim pro humana ani- ma, mactatorum animalium sanguinem piaculum offerri dicit. Hoc idem etiam lex de sacrificiis ad- monet intelligendum, si quis modo consideratius attenderit. Nam capiti victimæ unumquemque dum sacrificat manus habere injectas imperat, et ad sa- cerdotem animal ipsum adducere capite compreher. · sum, atque detentum, quasi qui pro suo ipsius ca- pite hostiam exhibeat; dicit igitur de unoquoquo : ‹ Adducet illud ante Dominum, et imponet manº3 C suas in caput muneris ". » Quod sane in omni v: - ctima observatum est, cum aliter nullum sacrifi. cium offeratur. Ex quibus utique verbis sermo di- vinus illud intelligi vult, humanarum animarum pretium, quæ sacrificarentur animalia exhiberi so- lita esse. Porro autem qui docet brutorum anima- lium sanguinem, ipsorum esse animam, is nequa- quam ea cum rationali atque intelligente sub- stantia, sicut homines commercium habere signi- ficat. Constare enim ex ea materia et corporibus, sicut pullulantia omnia plantæque constant. Uno itaque sermone rursus Moses Deum usum inducit, cum ait Germinet terra herbam fœni seminan- tis semen, ut lignum fructiferum 20., Et eadem rursus ratione : • Producat terra quadrupedes, et reptilia, et bestias terræ generatinı”. , Ut om- nino ejusdem et generis et naturæ et substantiæ bruta esse dicendum sit, cujus et germinantia om- nia et plantæ sunt. Proinde neutiquam errare, qui animalia sacrificant. Dictum igitur est etiam Noe, ut comederet carnes, quasi olera agri. Proinde dum nulla prestantior, neque major, neque pretio- sior, neque Deo convenientior victima hominibus aderat : sacrificia interim ex animalibus, pro sua ipsorum vita redimenda, et quoddam quasi naturæ propriæ animatum pretium, ipsi Deo reddere illos convenienter oportebat : sicut, etiam Dei veteres D » Levit. xvi, 11,12. " Levit. m, 5, 8, 15; iv, 4, 24, 29, 53. Gen. 1, 11. fbid. 20.
καὶ Ἄβελ ἤνεγκε καὶ αὐτὸς ἀπὸ τῶν πρωτοτόκων τῶν προβάτων αὐτοῦ. καὶ ἐπεῖδεν ὁ θεὸς ἐπὶ Ἄβελ καὶ ἐπὶ τοῖς δώροις αὐτοῦ· ἐπὶ δὲ Κάϊν καὶ ταῖς θυσίαις αὐτοῦ οὐ προσέσχεν». ἔνθα δὴ ἐπιστήσεις ὡς μᾶλλον ὁ ζῳοθυτήσας ἀπόδεκτος εἴρηται παρὰ τὸν ἀπὸ γῆς προσαγαγόντα τῷ θεῷ τὴν θυσίαν. καὶ Νῶε δὲ εὐθὺς «ἀπὸ πάντων τῶν κτηνῶν τῶν καθαρῶν καὶ ἀπὸ πάντων τῶν πετεινῶν τῶν καθαρῶν ἀνήνεγκεν ὁλοκαρπώσεις ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον, καὶ ὠσφράνθη κύριος ὀσμὴν εὐωδίας». ἀλλὰ καὶ Ἀβραὰμ θύσας ἀναγέγραπται, ὥστε κατὰ τὴν τῆς θείας γραφῆς μαρτυρίαν πρώτην ἁπάντων τὴν διὰ ζῴων θυσίαν ἐπινενοῆσθαι τοῖς πάλαι θεοφιλέσι. τούτου δὲ τὸν λογισμὸν ἡγοῦμαι εἶναι οὐ τὸν τύχοντα οὐδ’ ἀνθρωπίνως κεκινημένον, κατὰ θείαν δ’ ἐπίνοιαν ὑποβεβλημένον. ἐπειδὴ γὰρ ἑώρων, ἅτε τὸν τρόπον εὐσεβεῖς καὶ θεῷ προσῳκειωμένοι θείῳ τε πνεύματι τὰς ψυχὰς πεφωτισμένοι, μεγάλης αὐτοῖς θεραπείας δεῖν εἰς ἀποκάθαρσιν τῶν θνητῶν πλημμελημάτων, λύτρον τῆς αὐτῶν σωτηρίας τῷ καὶ ζωῆς καὶ ψυχῆς χορηγῷ προσοφείλεσθαι ἡγοῦντο.
Ι. καθιεροῦν ἔχοντες, ἀντὶ ταύτης τέως τὴν διὰ τῶν ἀλόγων ζώων προσήγον θυσίαν, τῆς σφῶν ψυχῆς ἀν τέψυχα προσκομίζοντες· οὐδὲν κατὰ τοῦτο πλημμε- λεῖν, οὐδ' ἀδικεῖν ἡγούμενοι, ὅτι μηδὲ τῇ τῶν ἀνθρώ- των λογικῇ καὶ νοερᾷ δυνάμει παραπλησίαν εἶναι τὴν ψυχὴν τῶν ἀλόγων ἐπαιδεύοντο, οὐδ᾽ ἄλλο τι εἶναι αὐτὴν ἢ τὸ αἷμα αὐτῶν μεμαθηκότες, καὶ τὴν ἐν τῷ αἵματι ζωτικὴν δύναμιν, δ καὶ παρέχειν αὐτοὺς ὥσπερ ψυχὴν ἀντὶ ψυχῆς ἀναφέροντας τῷ Θεῷ. Τοῦτο δὲ αὐτὸ Μωσης λευκότατα που διασαφεί, λέγων· • Ψυχή πάσης σαρκὸς αἷμα αὐτοῦ ἐστι, καὶ ἐγὼ δέδωκα ὑμῖν τὸ αἷμα ἐπὶ τοῦ θυσιαστηρίου, ἐξιλά σκεσθαι περὶ τῶν ἁμαρτιῶν ὑμῶν. Τὸ γὰρ αἷμα αυτ τῶν ἀντὶ ψυχῆς ἐξιλάσεται. Διὰ τοῦτο εἴρηκα τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ· Πᾶσα ψυχὴ ἐξ ὑμῶν οὐ φάγεται αίμα. » Πρόσχες γοῦν ἐπιμελῶς ἐν τούτοις, ὅπως Β εἴρηται το, ι Εγώ δέδωκα ὑμῖν ἐπὶ τοῦ θυσιαστη ρίου ἐξιλάσκεσθαι περὶ τῶν ψυχῶν ὑμῶν· τὸ γὰρ αἷμα ἀντὶ τῆς ψυχῆς ἐξιλάσεται. 1. Σαφῶς γὰρ ἀντὶ τῆς ἀνθρωπίνης ψυχῆς τὸ τῶν σφαγιαζομένων ζώων αἷμά φησιν ἐξιλάσκεσθαι. Τοῦτο δὲ αὐτὸ καὶ ὁ περὶ τῶν θυσιῶν νόμος ὑποβάλλει νοεῖν τῷ τεθεωρημένως σκοποῦντι. Πάντα γοῦν τὸν θύοντα τὰς χεῖρας ἐπι- βάλλειν προστάττει τῇ κεφαλῇ τοῦ θυομένου, προσ- κομίζειν δὲ τὸ ζῶον τῷ ἱερεῖ τῆς κεφαλῆς ἐχόμενον, ὡσανεὶ ὑπὲρ τῆς ἑαυτοῦ κεφαλῆς τὸ ἱερεῖον προσφέ ροντα. Λέγει δ' οὖν ἐφ' ἑκάστῳ· « Προσάξει αὐτὸ ἔναντι Κυρίου, καὶ ἐπιθήσει τὰς χεῖρας αὐτοῦ ἐπὶ τὴν κεφαλὴν τοῦ δώρου. » Καὶ οὕτως ἐφ' ἑκάστου ντήρηται θύματος, οὐδεμιᾶς θυσίας ἄλλως ἀναφερο μένης. Δι' ὧν ὁ λόγος, ὅτι δὴ ἀντίψυχα τῆς αὐτῶν ψυχῆς προσήγετο τὰ ζωοθυτούμενα· ὁ δὲ τῶν ἀλόγων ζώων τὸ αἷμα τὴν ψυχὴν εἶναι διδάξας οὐδαμῶς λο γικῆς καὶ νοερᾶς οὐσίας ὁμοίως τοῖς ἀνθρώποις μετα ἔχειν αὐτὰ παρίστησιν· εἶναι γὰρ αὐτῶν τὴν σύστα σιν ἐξ ὕλης καὶ σωμάτων, τοῖς ἀπὸ γῆς βλαστήμασι καὶ φυτοῖς παραπλησίαν. Ενὶ δ᾽ οὖν λόγῳ πάλιν ὁ Μωσῆς φησι τὸν Θεὸν εἰπεῖν· ο Βλαστησάτω ἡ γῆ βοτάνην χόρτου, σπεῖρον σπέρμα καὶ ξύλον κάρπι μον. » Καὶ αὖθις παραπλησίως· « Ἐξαγαγέτω ἡ γῆ τετράποδα, καὶ ἑρπετὰ, καὶ θηρία τῆς γῆς κατὰ γένος. ο Ώστε ὁμοιογενῆ, καὶ ὁμοφυῆ, καὶ ὁμοούσια εἶναι ἡγεῖσθαι τοῖς ἀπὸ γῆς βλαστήμασι και φυτοῖς τὰ ἄλογα· διὸ καὶ μηδαμώς πλημμελεῖν τοὺς ζωο θυτούντας. Είρηται γοῦν καὶ τῷ Νώε, ἔδεσθαι κρέα, ὡς λάχανα ἀγροῦ. Ἕως μὲν οὖν οὐδέπω τὸ κρεῖττον, οὐδὲ τὸ μέγα καὶ τίμιον, καὶ θεοπρεπές σφάγιον παρῆν ἀν θρώποις, ταῖς διὰ ζώων θυσίαις λύτρα τῆς ἑαυτῶν ζωῆς, καὶ ἀντίψυχα τῆς οἰκείας φύσεως προσηκόντως ἀπο διδόναι χρῆν τῷ Θεῷ· ὡς καὶ ἔπραττον οἱ πάλαι θεο- φιλεῖς, σεμνόν τι καὶ θεοφιλὲς καὶ μέγα ἱερεῖον ἥξειν ποτὲ εἰς ἀνθρώπους τῷ θείῳ Πνεύματι προειληφότες, τὸ τοῦ παντὸς καθάρσιον κόσμου, οὗ καὶ τὰ σύμβολα τέως ἐπιτελεῖν αὐτοὺς προφήτας ὄντας, καὶ τὸ μέλο λον ἔσεσθαι προτυπουμένους· ἐπειδὴ δὲ τὸ τέλειον παρήν, τοῖς τῶν προφητῶν ἀκολούθως θεσπίσμασι, πέπαυτο “ὰ πρῶτα καὶ λέλυτο παραχρήμα διὰ τῆς DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. A tam atque animam præbuisset, se debere putabant : sed cum nihil præstantius aut pretiosius anima sna haberent, quod dicarent, pro hac interim brutorum animalium vitam offerebant, ita suæ ipsorum anime sacrificium illud comparantes: neque se in hoc aut delinquere, aut injuste facere arbitrabantur : quippe qui hominum rationalis, atque intelligentia prædi- tæ animæ neutiquam similem brutorum animam esse didicissent, neque aliud quicquam quam illorum sanguinem, vitalemque in eo vim esse eam, edock essent, hocque unum præbere se quasi animam Deo pro.anima offerentes. Hoc autem ipsum Moses quo- dam loco planissime indicat, ubi ait : • Anima omn- nis carnis sanguis ejus est, et ego dedi vobis san- guinem in altari ad expiandum pro peccatis ve- stris : sanguis enin eorum pro anima expiabit. Id- circo dixi filiis Israel: Omnis anima ex vobis non comedet sanguinem 18. » Allende igitur diligenter, quomodo in his dictum sit illud: Ego dedi vobis in altari expiare animas vestras ; sanguis enim pro anima piaculum erit. . Plane enim pro humana ani- ma, mactatorum animalium sanguinem piaculum offerri dicit. Hoc idem etiam lex de sacrificiis ad- monet intelligendum, si quis modo consideratius attenderit. Nam capiti victimæ unumquemque dum sacrificat manus habere injectas imperat, et ad sa- cerdotem animal ipsum adducere capite compreher. · sum, atque detentum, quasi qui pro suo ipsius ca- pite hostiam exhibeat; dicit igitur de unoquoquo : ‹ Adducet illud ante Dominum, et imponet manº3 C suas in caput muneris ". » Quod sane in omni v: - ctima observatum est, cum aliter nullum sacrifi. cium offeratur. Ex quibus utique verbis sermo di- vinus illud intelligi vult, humanarum animarum pretium, quæ sacrificarentur animalia exhiberi so- lita esse. Porro autem qui docet brutorum anima- lium sanguinem, ipsorum esse animam, is nequa- quam ea cum rationali atque intelligente sub- stantia, sicut homines commercium habere signi- ficat. Constare enim ex ea materia et corporibus, sicut pullulantia omnia plantæque constant. Uno itaque sermone rursus Moses Deum usum inducit, cum ait Germinet terra herbam fœni seminan- tis semen, ut lignum fructiferum 20., Et eadem rursus ratione : • Producat terra quadrupedes, et reptilia, et bestias terræ generatinı”. , Ut om- nino ejusdem et generis et naturæ et substantiæ bruta esse dicendum sit, cujus et germinantia om- nia et plantæ sunt. Proinde neutiquam errare, qui animalia sacrificant. Dictum igitur est etiam Noe, ut comederet carnes, quasi olera agri. Proinde dum nulla prestantior, neque major, neque pretio- sior, neque Deo convenientior victima hominibus aderat : sacrificia interim ex animalibus, pro sua ipsorum vita redimenda, et quoddam quasi naturæ propriæ animatum pretium, ipsi Deo reddere illos convenienter oportebat : sicut, etiam Dei veteres D » Levit. xvi, 11,12. " Levit. m, 5, 8, 15; iv, 4, 24, 29, 53. Gen. 1, 11. fbid. 20.
PG 22:85ἔπειτα μηδὲν κρεῖττον καὶ τιμι[ώτερ]ον τῆς οἰκείας ψυχῆς καθιεροῦν ἔχοντες, ἀντὶ ταύτης τέως τὴν διὰ τῶν ἀλόγων ζῴων προσῆγον θυσίαν, τῆς σφῶν ψυχῆς ἀντίψυχα προσκομίζοντες· οὐδὲν κατὰ τοῦτο πλημμελεῖν οὐδ’ ἀδικεῖν ἡγούμενοι, ὅτι μηδὲ τῇ τῶν ἀνθρώπων λογικῇ καὶ νοερᾷ δυνάμει παραπλησίαν εἶναι τὴν ψυχὴν τῶν ἀλόγων ἐπαιδεύοντο, οὐδ’ ἄλλο τι εἶναι αὐτὴν ἢ τὸ αἷμα αὐτῶν εἶναι μεμαθηκότες, καὶ τὴν ἐν τῷ αἵματι ζωτικὴν δύναμιν, ὃ καὶ παρέχειν αὐτοὺς ὥσπερ ψυχὴν ἀντὶ ψυχῆς ἀναφέροντας τῷ θεῷ. τοῦτο δὲ αὐτὸ Μωσῆς λευκότατά που διασαφεῖ, λέγων· «ψυχὴ πάσης σαρκὸς αἷμα αὐτοῦ ἐστιν, καὶ ἐγὼ δέδωκα ὑμῖν τὸ αἷμα ἐπὶ τοῦ θυσιαστηρίου, ἐξιλάσκεσθαι περὶ τῶν ἁμαρτιῶν ὑμῶν· τὸ γὰρ αἷμα αὐτῶν ἀντὶ ψυχῆς ἐξιλάσεται. διὰ τοῦτο εἴρηκα τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ, πᾶσα ψυχὴ ἐξ ὑμῶν οὐ φάγεται αἷμα». πρό[ς]σχες γοῦν ἐπιμελῶς ἐν τούτοις ὅπως εἴρηται τό «ἐγὼ δέδωκα ὑμῖν ἐπὶ τοῦ θυσιαστηρίου ἐξιλάσκεσθαι περὶ τῶν ψυχῶν ὑμῶν, τὸ γὰρ αἷμα ἀντὶ τῆς ψυχῆς ἐξιλάσεται». σαφῶς γὰρ ἀντὶ τῆς ἀνθρωπίνης ψυχῆς τὸ τῶν σφαγιαζομένων ζῴων αἷμά φησιν ἐξιλάσκεσθαι.
Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ἄνωθεν ἐκ παλαιῶν χρόνων ἥξειν εἰς ἀνθρώπους, καὶ προβάτου δίκην ὑπὲρ παντὸς τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους σφαγήσεσθαι προαγορευόμε νος· ᾗ φησι περὶ αὐτοῦ Ἡσαΐας ὁ προφήτης • Ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείροντος ἄφωνος. . Καὶ ἐπιλέγει· « Οὗτος τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν φέρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται· καὶ ἡμεῖς ἐλογισάμεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ καὶ ἐν πληγῇ, καὶ ἐν κακώσει· αὐτὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν. Παιδεία εἰρήνης ἡμῶν ἐπ' αὐτόν· τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν, καὶ Κύριος παρέδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν· αὐτὸς γὰρ ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν, οὐδ' εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ. Τὰ ὅμοια τούτοις καὶ Ἱερεμίας ἕτερος Εβραίων προφήτης ἐπὶ προσώπου τοῦ Χριστοῦ ἐπιφωνεῖ, λέ- γων· Ἐγὼ ὡς ἀρνίον ἄκακον ἀγόμενον τοῦ θύεσθαι. Επισφραγίζεται τὰς τούτων προῤῥήσεις Ἰωάννης ὁ Βαπτιστὴς καὶ ἐπὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφα νείας. Ἰδὼν γὰρ αὐτὸν, καὶ τοῖς παροῦσιν ἐπιδείξας ὡς ἄρα αὐτὸς εἴη ὁ προφητευόμενος, ἐπεφώνησεν • Ιδε ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. » Οτε τοίνυν κατὰ τὰς τῶν προφητῶν μαρτ τυρίας εὕρηται τὸ μέγα καὶ τίμιον λύτρον Ἰουδαίων ὁμοῦ καὶ Ἑλλήνων, τὸ τοῦ παντὸς κόσμου καθάρ σιον, πάντων ἀνθρώπων ἀντίψυχον, τὸ πάσης κηλίδος καὶ ἁμαρτίας καθαρὸν ἱερεῖον, ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, τὸ θεοφιλὲς καὶ ἁγνὸν πρόβατον, τὸ προφητευόμενον αρνίον, οὗ διὰ τῆς ἐνθέου καὶ μυστικῆς διδασκαλίας πάντες ἡμεῖς οἱ ἐξ ἐθνῶν τὴν ἄφεσιν τῶν προτέρων ἁμαρτημάτων εὑράμεθα, διὸ καὶ Ἰουδαίων οἱ εἰς αὐ τὸν ἠλπικότες ἐλεύθεροι τῆς Μωσέως ἀφίενται κατά- ρας, εἰκότως τὴν τοῦ σώματος αὐτοῦ καὶ τοῦ αἵμα τος τὴν ὑπόμνησιν ὁσημέραι ἐπιτελοῦντες, καὶ τῆς κρείττονος ἢ κατὰ τοὺς παλαιούς θυσίας τε καὶ ἱε- ρουργίας ἠξιωμένοι, οὐκ ἔθ᾽ ὅσιον ἡγούμεθα κατα πίπτειν ἐπὶ τὰ πρῶτα καὶ ἀσθενῆ στοιχεῖα, σύμβολα καὶ εἰκόνας, ἀλλ' οὐκ αὐτὴν ἀλήθειαν περιέχοντα. Είν κότως δὲ καὶ αὐτῶν Ἰουδαίων οἱ εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ καταπεφευγότες, εἰ μηκέτι τῶν Μωσέως ἐπι στρέφοιντο παραγγελμάτων, κατὰ τὴν Καινὴν Διαθή την βιοῦντες, τῆς ὑπὸ Μωσέως ὡρισμένης ἐκτὸς ἂν εἶεν κατάρας· ἅτε δὴ ἀμνοῦ τοῦ Θεοῦ οὐ μόνον τὴν Α τοῦ κρείττονος καὶ ἀληθοῦς ἱερουγίας. Όὗτος δ' ἦν ὁ ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, ἀλλὰ καὶ τὴν ἐν τῇ παραβάσει τῶν Μωσέως ἐντολῶν κατάραν εἰς αὐτὸν ἀνειληφό τος. Γέγονεν οὖν ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ καὶ ἁμαρτία καὶ κατάρα· ἁμαρτία μὲν ὑπὲρ τῶν ἁμαρτωλῶν τοῦ κά σμου, κατάρα δ' ὑπὲρ τῶν ἐμμενόντων πᾶσι τοῖς ἐγε γεγραμμένοις ἐν τῷ Μωσέως νόμῳ. Διό φησιν ὁ Απόστολος - « Χριστὸς ἡμᾶς ἐξηγόρασεν ἐκ τῆς κατ άρας τοῦ νόμου, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα. Καὶ, « Τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν, ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρ τίαν ἐποίησε. » Τί γὰρ οὐκ ἔμελλε γίνεσθαι τὸ τοῦ κόσμου καθάρσιον, τὸ τῶν ἁμαρτωλῶν ἀντίψυχον, δ δὴ καὶ ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀρνίον ἀγόμενον τοῦ θύεσθαι, ταῦτά τε πάντα ὑπὲρ ἡμῶν EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. B - arnici et cultores faciebant, qui venerabilem quam- dam, Deoque acceptam, et magnam hostiam, ven- turam olim ad homines, divino indicante spiritu, tanto ante didicerant, quæ totius mundi expiatio exsisteret: cujus etiam signa quædam et notas ipsi interea obirent atque perficerent : quippe qui et prophetæ essent, et ejus, quod futurum exspectare- tur, figuram in se quandam ante gerentes. Ubi au- tem quod perfectum erat advenit, quemadmodum vaticinia prophetarum prædixerant, priora illa de- sierunt, et præstantiore verioreque sacrificio illico sublata sunt. Hic autem fuit Christus Dei, is de quo antiquitus, a primis usque temporibus dictum est, quod ad homines esset venturus, atque instar pe- cudis pro toto genere humano interficiendus, ut apud Isaiam prophetam scriptum legimus, ubi ait: ‹ Sicut ovis ad occisionem ductus est, et sicut agnus corama tondente obmutuit s. Item dicit : « Hic pec- cata nostra fert, et pro nobis in dolore est : et nos reputavimus eum esse in labore, et in plaga, et in afflictione: ipse autem vulneratus est propter pec- cata nostra, et tulit languorem propter iniquitates nostras : disciplina pacis nostræ super eum : livore ejus nos sanati sumus, et Dominus tradidit eum peccatis nostris : ipse enim peccatum non fecit, ne- que inventus est dolus in ore ejus. » Similia his, item Jeremias alter Hebræorum propheta inducta persona Christi palam enuntiat dicens ‹ Ego sicut agnus innocens, qui ducatur ad sacrificandum *. › Claudit horum prædictiones quasi signum iis c' imprimens Joannes Baptista, in ipsius Salvatoris nostri adventu. Cum enim illum vidisset, et iis qui aderant indicasset: ut videlicet ipse esset, de quo prophetæ loquerentur, acclamavit: • Ecce agnus Dei, qui tollit peccatum mundi ". » Quando igitur secundum testimonia prophetarum inventum est magnum, magnique æstimandum pro redimendis, et Judæis pariter et Græcis pretium, illud videlicet pro toto mundo piaculum, illud pro anima cuncto- rum hominum sacrificium, illa pro omni macula, et peccato purissima hostia: ille utique agnus Dei, illa Deo accepta, et mundissima ovis : ille agnus, de quo prophetæ tam multa dixerunt, per cujus di- vinam ac mysticam doctrinam omnes nos, qui de gentibus assumpti sumus, remissionem priorum D peccatorum invenimus, ex quo etiam Judæorum quicunque in illo spem habuerint, a Mosis exsecra- Lione liberantur, merito sane, quando illius meino- riam, corporisque ejusdem et sanguinis recorda- tionem quotidie celebrant, et ad longe præstantius, et sacrificium, et munus assumpti sunt, quam il- lud antiquius fuerit. Quando igitur omnia ita se ha- bent, non amplius fas esse putamus in prima illa et infirma elementa recidere, quæ utique signa quæ- dam, et imagines, non ipsam veritatem comple ctuntur. Merito autem ipsorum quoque Judæorum quicunque ad Christum Dei confugiunt: si modo ts Isa. 2111, 7. ss Ibid. 4.9. Jer. x1, 19. Joan, 1, 29.
τοῦτο δὲ αὐτὸ καὶ ὁ περὶ τῶν θυσιῶν νόμος ὑποβάλλει νοεῖν τῷ τεθεωρημένως σκοποῦντι. πάντα γοῦν τὸν θύοντα τὰς χεῖρας ἐπιβάλλειν προςτάττει τῇ κεφαλῇ τοῦ θυομένου, προσκομίζειν δὲ τὸ ζῷον τῷ ἱερεῖ τῆς κεφαλῆς ἐχόμενον, ὡσανεὶ ὑπὲρ τῆς ἑαυτοῦ κεφαλῆς τὸ ἱερεῖον προσφέροντα. λέγει δ’ οὖν ἐφ’ ἑκάστῳ· «προσάξει αὐτὸ ἔναντι κυρίου, καὶ ἐπιθήσει τὰς χεῖρας αὐτοῦ ἐπὶ τὴν κεφαλὴν τοῦ δώρου». Καὶ οὕτως ἐφ’ ἑκάστου τετήρηται θύματος, οὐδεμιᾶς θυσίας ἄλλως ἀναφερομένης. δι’ ὧν ὁ λόγος παρίστησιν, ὅτι δὴ ἀντίψυχα τῆς αὐτῶν ψυχῆς προσήγετο τὰ ζῳοθυτούμενα· ὁ δὲ τῶν ἀλόγων ζῴων τὸ αἷμα τὴν ψυχὴν εἶναι διδάξας, οὐδαμῶς λογικῆς καὶ νοερᾶς οὐσίας ὁμοίως τοῖς ἀνθρώποις μετέχειν αὐτὰ παρίστησιν, εἶναι γὰρ αὐτῶν τὴν σύστασιν ἐξ ὕλης καὶ σωμάτων, τοῖς ἀπὸ γῆς βλαστήμασι καὶ φυτοῖς παραπλησίαν. ἑνὶ δ’ οὖν λόγῳ πάλιν ὁ Μωσῆς φησιν τὸν θεὸν εἰπεῖν· «βλαστησάτω ἡ γῆ βοτάνην χόρτου, σπεῖρον σπέρμα καὶ ξύλον κάρπιμον». καὶ αὖθις παραπλησίως· «ἐξαγαγέτω ἡ γῆ τετράποδα καὶ ἑρπετὰ καὶ θηρία τῆς γῆς κατὰ γένος».
Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ἄνωθεν ἐκ παλαιῶν χρόνων ἥξειν εἰς ἀνθρώπους, καὶ προβάτου δίκην ὑπὲρ παντὸς τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους σφαγήσεσθαι προαγορευόμε νος· ᾗ φησι περὶ αὐτοῦ Ἡσαΐας ὁ προφήτης • Ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείροντος ἄφωνος. . Καὶ ἐπιλέγει· « Οὗτος τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν φέρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται· καὶ ἡμεῖς ἐλογισάμεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ καὶ ἐν πληγῇ, καὶ ἐν κακώσει· αὐτὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν. Παιδεία εἰρήνης ἡμῶν ἐπ' αὐτόν· τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν, καὶ Κύριος παρέδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν· αὐτὸς γὰρ ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν, οὐδ' εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ. Τὰ ὅμοια τούτοις καὶ Ἱερεμίας ἕτερος Εβραίων προφήτης ἐπὶ προσώπου τοῦ Χριστοῦ ἐπιφωνεῖ, λέ- γων· Ἐγὼ ὡς ἀρνίον ἄκακον ἀγόμενον τοῦ θύεσθαι. Επισφραγίζεται τὰς τούτων προῤῥήσεις Ἰωάννης ὁ Βαπτιστὴς καὶ ἐπὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφα νείας. Ἰδὼν γὰρ αὐτὸν, καὶ τοῖς παροῦσιν ἐπιδείξας ὡς ἄρα αὐτὸς εἴη ὁ προφητευόμενος, ἐπεφώνησεν • Ιδε ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. » Οτε τοίνυν κατὰ τὰς τῶν προφητῶν μαρτ τυρίας εὕρηται τὸ μέγα καὶ τίμιον λύτρον Ἰουδαίων ὁμοῦ καὶ Ἑλλήνων, τὸ τοῦ παντὸς κόσμου καθάρ σιον, πάντων ἀνθρώπων ἀντίψυχον, τὸ πάσης κηλίδος καὶ ἁμαρτίας καθαρὸν ἱερεῖον, ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, τὸ θεοφιλὲς καὶ ἁγνὸν πρόβατον, τὸ προφητευόμενον αρνίον, οὗ διὰ τῆς ἐνθέου καὶ μυστικῆς διδασκαλίας πάντες ἡμεῖς οἱ ἐξ ἐθνῶν τὴν ἄφεσιν τῶν προτέρων ἁμαρτημάτων εὑράμεθα, διὸ καὶ Ἰουδαίων οἱ εἰς αὐ τὸν ἠλπικότες ἐλεύθεροι τῆς Μωσέως ἀφίενται κατά- ρας, εἰκότως τὴν τοῦ σώματος αὐτοῦ καὶ τοῦ αἵμα τος τὴν ὑπόμνησιν ὁσημέραι ἐπιτελοῦντες, καὶ τῆς κρείττονος ἢ κατὰ τοὺς παλαιούς θυσίας τε καὶ ἱε- ρουργίας ἠξιωμένοι, οὐκ ἔθ᾽ ὅσιον ἡγούμεθα κατα πίπτειν ἐπὶ τὰ πρῶτα καὶ ἀσθενῆ στοιχεῖα, σύμβολα καὶ εἰκόνας, ἀλλ' οὐκ αὐτὴν ἀλήθειαν περιέχοντα. Είν κότως δὲ καὶ αὐτῶν Ἰουδαίων οἱ εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ καταπεφευγότες, εἰ μηκέτι τῶν Μωσέως ἐπι στρέφοιντο παραγγελμάτων, κατὰ τὴν Καινὴν Διαθή την βιοῦντες, τῆς ὑπὸ Μωσέως ὡρισμένης ἐκτὸς ἂν εἶεν κατάρας· ἅτε δὴ ἀμνοῦ τοῦ Θεοῦ οὐ μόνον τὴν Α τοῦ κρείττονος καὶ ἀληθοῦς ἱερουγίας. Όὗτος δ' ἦν ὁ ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, ἀλλὰ καὶ τὴν ἐν τῇ παραβάσει τῶν Μωσέως ἐντολῶν κατάραν εἰς αὐτὸν ἀνειληφό τος. Γέγονεν οὖν ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ καὶ ἁμαρτία καὶ κατάρα· ἁμαρτία μὲν ὑπὲρ τῶν ἁμαρτωλῶν τοῦ κά σμου, κατάρα δ' ὑπὲρ τῶν ἐμμενόντων πᾶσι τοῖς ἐγε γεγραμμένοις ἐν τῷ Μωσέως νόμῳ. Διό φησιν ὁ Απόστολος - « Χριστὸς ἡμᾶς ἐξηγόρασεν ἐκ τῆς κατ άρας τοῦ νόμου, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα. Καὶ, « Τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν, ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρ τίαν ἐποίησε. » Τί γὰρ οὐκ ἔμελλε γίνεσθαι τὸ τοῦ κόσμου καθάρσιον, τὸ τῶν ἁμαρτωλῶν ἀντίψυχον, δ δὴ καὶ ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀρνίον ἀγόμενον τοῦ θύεσθαι, ταῦτά τε πάντα ὑπὲρ ἡμῶν EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. B - arnici et cultores faciebant, qui venerabilem quam- dam, Deoque acceptam, et magnam hostiam, ven- turam olim ad homines, divino indicante spiritu, tanto ante didicerant, quæ totius mundi expiatio exsisteret: cujus etiam signa quædam et notas ipsi interea obirent atque perficerent : quippe qui et prophetæ essent, et ejus, quod futurum exspectare- tur, figuram in se quandam ante gerentes. Ubi au- tem quod perfectum erat advenit, quemadmodum vaticinia prophetarum prædixerant, priora illa de- sierunt, et præstantiore verioreque sacrificio illico sublata sunt. Hic autem fuit Christus Dei, is de quo antiquitus, a primis usque temporibus dictum est, quod ad homines esset venturus, atque instar pe- cudis pro toto genere humano interficiendus, ut apud Isaiam prophetam scriptum legimus, ubi ait: ‹ Sicut ovis ad occisionem ductus est, et sicut agnus corama tondente obmutuit s. Item dicit : « Hic pec- cata nostra fert, et pro nobis in dolore est : et nos reputavimus eum esse in labore, et in plaga, et in afflictione: ipse autem vulneratus est propter pec- cata nostra, et tulit languorem propter iniquitates nostras : disciplina pacis nostræ super eum : livore ejus nos sanati sumus, et Dominus tradidit eum peccatis nostris : ipse enim peccatum non fecit, ne- que inventus est dolus in ore ejus. » Similia his, item Jeremias alter Hebræorum propheta inducta persona Christi palam enuntiat dicens ‹ Ego sicut agnus innocens, qui ducatur ad sacrificandum *. › Claudit horum prædictiones quasi signum iis c' imprimens Joannes Baptista, in ipsius Salvatoris nostri adventu. Cum enim illum vidisset, et iis qui aderant indicasset: ut videlicet ipse esset, de quo prophetæ loquerentur, acclamavit: • Ecce agnus Dei, qui tollit peccatum mundi ". » Quando igitur secundum testimonia prophetarum inventum est magnum, magnique æstimandum pro redimendis, et Judæis pariter et Græcis pretium, illud videlicet pro toto mundo piaculum, illud pro anima cuncto- rum hominum sacrificium, illa pro omni macula, et peccato purissima hostia: ille utique agnus Dei, illa Deo accepta, et mundissima ovis : ille agnus, de quo prophetæ tam multa dixerunt, per cujus di- vinam ac mysticam doctrinam omnes nos, qui de gentibus assumpti sumus, remissionem priorum D peccatorum invenimus, ex quo etiam Judæorum quicunque in illo spem habuerint, a Mosis exsecra- Lione liberantur, merito sane, quando illius meino- riam, corporisque ejusdem et sanguinis recorda- tionem quotidie celebrant, et ad longe præstantius, et sacrificium, et munus assumpti sunt, quam il- lud antiquius fuerit. Quando igitur omnia ita se ha- bent, non amplius fas esse putamus in prima illa et infirma elementa recidere, quæ utique signa quæ- dam, et imagines, non ipsam veritatem comple ctuntur. Merito autem ipsorum quoque Judæorum quicunque ad Christum Dei confugiunt: si modo ts Isa. 2111, 7. ss Ibid. 4.9. Jer. x1, 19. Joan, 1, 29.
PG 22:87ὥστε ὁμογενῆ καὶ ὁμοφυῆ καὶ ὁμοούσια εἶναι ἡγεῖσθαι τοῖς ἀπὸ γῆς βλαστήμασι καὶ φυτοῖς τὰ ἄλογα, διὸ καὶ μηδαμῶς πλημμελεῖν τοὺς ζῳοθυτοῦντας. εἴρηται γοῦν καὶ τῷ Νῶε ἔδεσθαι κρέα ὡς λάχανα ἀγροῦ. Ἕως μὲν οὖν οὐδέπω τὸ κρεῖττον οὐδὲ τὸ μέγα καὶ τίμιον καὶ θεοπρεπὲς σφάγιον παρῆν ἀνθρώποις, ταῖς διὰ ζῴων θυσίαις λύτρα τῆς ἑαυτῶν ζωῆς καὶ ἀντίψυχα τῆς οἰκείας φύσεως προσηκόντως ἀποδιδόναι χρῆν τῷ θεῷ, ὡς καὶ ἔπραττον οἱ πάλαι θεοφιλεῖς, σεμνόν τι καὶ θεοφιλὲς καὶ μέγα ἱερεῖον ἥξειν ποτὲ εἰς ἀνθρώπους τῷ θείῳ πνεύματι προειληφότες, τὸ τοῦ παντὸς καθάρσιον κόσμου, οὗ καὶ τὰ σύμβολα τέως ἐπιτελεῖν αὐτούς, προφήτας ὄντας καὶ τὸ μέλλον ἔσεσθαι προτυπουμένους· ἐπειδὴ δὲ τὸ τέλειον παρῆν, τοῖς τῶν προφητῶν ἀκολούθως θεσπίσμασι πέπαυτο τὰ πρῶτα καὶ λέλυτο παραχρῆμα διὰ τῆς τοῦ κρείττονος καὶ ἀληθοῦς ἱερουργίας. Οὗτος δ’ ἦν ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ, ἄνωθεν ἐκ παλαιῶν χρόνων ἥξειν εἰς ἀνθρώπους καὶ προβάτου δίκην ὑπὲρ παντὸς τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους σφαγήσεσθαι προαγορευόμενος. ᾗ φησιν περὶ αὐτοῦ Ἡσαί̈ας ὁ προφήτης· «ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείροντος ἄφωνος».
Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ἄνωθεν ἐκ παλαιῶν χρόνων ἥξειν εἰς ἀνθρώπους, καὶ προβάτου δίκην ὑπὲρ παντὸς τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους σφαγήσεσθαι προαγορευόμε νος· ᾗ φησι περὶ αὐτοῦ Ἡσαΐας ὁ προφήτης • Ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείροντος ἄφωνος. . Καὶ ἐπιλέγει· « Οὗτος τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν φέρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται· καὶ ἡμεῖς ἐλογισάμεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ καὶ ἐν πληγῇ, καὶ ἐν κακώσει· αὐτὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν. Παιδεία εἰρήνης ἡμῶν ἐπ' αὐτόν· τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν, καὶ Κύριος παρέδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν· αὐτὸς γὰρ ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν, οὐδ' εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ. Τὰ ὅμοια τούτοις καὶ Ἱερεμίας ἕτερος Εβραίων προφήτης ἐπὶ προσώπου τοῦ Χριστοῦ ἐπιφωνεῖ, λέ- γων· Ἐγὼ ὡς ἀρνίον ἄκακον ἀγόμενον τοῦ θύεσθαι. Επισφραγίζεται τὰς τούτων προῤῥήσεις Ἰωάννης ὁ Βαπτιστὴς καὶ ἐπὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφα νείας. Ἰδὼν γὰρ αὐτὸν, καὶ τοῖς παροῦσιν ἐπιδείξας ὡς ἄρα αὐτὸς εἴη ὁ προφητευόμενος, ἐπεφώνησεν • Ιδε ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. » Οτε τοίνυν κατὰ τὰς τῶν προφητῶν μαρτ τυρίας εὕρηται τὸ μέγα καὶ τίμιον λύτρον Ἰουδαίων ὁμοῦ καὶ Ἑλλήνων, τὸ τοῦ παντὸς κόσμου καθάρ σιον, πάντων ἀνθρώπων ἀντίψυχον, τὸ πάσης κηλίδος καὶ ἁμαρτίας καθαρὸν ἱερεῖον, ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, τὸ θεοφιλὲς καὶ ἁγνὸν πρόβατον, τὸ προφητευόμενον αρνίον, οὗ διὰ τῆς ἐνθέου καὶ μυστικῆς διδασκαλίας πάντες ἡμεῖς οἱ ἐξ ἐθνῶν τὴν ἄφεσιν τῶν προτέρων ἁμαρτημάτων εὑράμεθα, διὸ καὶ Ἰουδαίων οἱ εἰς αὐ τὸν ἠλπικότες ἐλεύθεροι τῆς Μωσέως ἀφίενται κατά- ρας, εἰκότως τὴν τοῦ σώματος αὐτοῦ καὶ τοῦ αἵμα τος τὴν ὑπόμνησιν ὁσημέραι ἐπιτελοῦντες, καὶ τῆς κρείττονος ἢ κατὰ τοὺς παλαιούς θυσίας τε καὶ ἱε- ρουργίας ἠξιωμένοι, οὐκ ἔθ᾽ ὅσιον ἡγούμεθα κατα πίπτειν ἐπὶ τὰ πρῶτα καὶ ἀσθενῆ στοιχεῖα, σύμβολα καὶ εἰκόνας, ἀλλ' οὐκ αὐτὴν ἀλήθειαν περιέχοντα. Είν κότως δὲ καὶ αὐτῶν Ἰουδαίων οἱ εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ καταπεφευγότες, εἰ μηκέτι τῶν Μωσέως ἐπι στρέφοιντο παραγγελμάτων, κατὰ τὴν Καινὴν Διαθή την βιοῦντες, τῆς ὑπὸ Μωσέως ὡρισμένης ἐκτὸς ἂν εἶεν κατάρας· ἅτε δὴ ἀμνοῦ τοῦ Θεοῦ οὐ μόνον τὴν Α τοῦ κρείττονος καὶ ἀληθοῦς ἱερουγίας. Όὗτος δ' ἦν ὁ ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, ἀλλὰ καὶ τὴν ἐν τῇ παραβάσει τῶν Μωσέως ἐντολῶν κατάραν εἰς αὐτὸν ἀνειληφό τος. Γέγονεν οὖν ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ καὶ ἁμαρτία καὶ κατάρα· ἁμαρτία μὲν ὑπὲρ τῶν ἁμαρτωλῶν τοῦ κά σμου, κατάρα δ' ὑπὲρ τῶν ἐμμενόντων πᾶσι τοῖς ἐγε γεγραμμένοις ἐν τῷ Μωσέως νόμῳ. Διό φησιν ὁ Απόστολος - « Χριστὸς ἡμᾶς ἐξηγόρασεν ἐκ τῆς κατ άρας τοῦ νόμου, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα. Καὶ, « Τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν, ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρ τίαν ἐποίησε. » Τί γὰρ οὐκ ἔμελλε γίνεσθαι τὸ τοῦ κόσμου καθάρσιον, τὸ τῶν ἁμαρτωλῶν ἀντίψυχον, δ δὴ καὶ ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀρνίον ἀγόμενον τοῦ θύεσθαι, ταῦτά τε πάντα ὑπὲρ ἡμῶν EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. B - arnici et cultores faciebant, qui venerabilem quam- dam, Deoque acceptam, et magnam hostiam, ven- turam olim ad homines, divino indicante spiritu, tanto ante didicerant, quæ totius mundi expiatio exsisteret: cujus etiam signa quædam et notas ipsi interea obirent atque perficerent : quippe qui et prophetæ essent, et ejus, quod futurum exspectare- tur, figuram in se quandam ante gerentes. Ubi au- tem quod perfectum erat advenit, quemadmodum vaticinia prophetarum prædixerant, priora illa de- sierunt, et præstantiore verioreque sacrificio illico sublata sunt. Hic autem fuit Christus Dei, is de quo antiquitus, a primis usque temporibus dictum est, quod ad homines esset venturus, atque instar pe- cudis pro toto genere humano interficiendus, ut apud Isaiam prophetam scriptum legimus, ubi ait: ‹ Sicut ovis ad occisionem ductus est, et sicut agnus corama tondente obmutuit s. Item dicit : « Hic pec- cata nostra fert, et pro nobis in dolore est : et nos reputavimus eum esse in labore, et in plaga, et in afflictione: ipse autem vulneratus est propter pec- cata nostra, et tulit languorem propter iniquitates nostras : disciplina pacis nostræ super eum : livore ejus nos sanati sumus, et Dominus tradidit eum peccatis nostris : ipse enim peccatum non fecit, ne- que inventus est dolus in ore ejus. » Similia his, item Jeremias alter Hebræorum propheta inducta persona Christi palam enuntiat dicens ‹ Ego sicut agnus innocens, qui ducatur ad sacrificandum *. › Claudit horum prædictiones quasi signum iis c' imprimens Joannes Baptista, in ipsius Salvatoris nostri adventu. Cum enim illum vidisset, et iis qui aderant indicasset: ut videlicet ipse esset, de quo prophetæ loquerentur, acclamavit: • Ecce agnus Dei, qui tollit peccatum mundi ". » Quando igitur secundum testimonia prophetarum inventum est magnum, magnique æstimandum pro redimendis, et Judæis pariter et Græcis pretium, illud videlicet pro toto mundo piaculum, illud pro anima cuncto- rum hominum sacrificium, illa pro omni macula, et peccato purissima hostia: ille utique agnus Dei, illa Deo accepta, et mundissima ovis : ille agnus, de quo prophetæ tam multa dixerunt, per cujus di- vinam ac mysticam doctrinam omnes nos, qui de gentibus assumpti sumus, remissionem priorum D peccatorum invenimus, ex quo etiam Judæorum quicunque in illo spem habuerint, a Mosis exsecra- Lione liberantur, merito sane, quando illius meino- riam, corporisque ejusdem et sanguinis recorda- tionem quotidie celebrant, et ad longe præstantius, et sacrificium, et munus assumpti sunt, quam il- lud antiquius fuerit. Quando igitur omnia ita se ha- bent, non amplius fas esse putamus in prima illa et infirma elementa recidere, quæ utique signa quæ- dam, et imagines, non ipsam veritatem comple ctuntur. Merito autem ipsorum quoque Judæorum quicunque ad Christum Dei confugiunt: si modo ts Isa. 2111, 7. ss Ibid. 4.9. Jer. x1, 19. Joan, 1, 29.
καὶ ἐπιλέγει· «οὗτος τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν φέρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται· καὶ ἡμεῖς ἐλογισάμεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ καὶ ἐν πληγῇ καὶ ἐν κακώσει· αὐτὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν· παιδία εἰρήνης ἡμῶν ἐπ’ αὐτόν, τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν καὶ κύριος παρέδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν». αὐτὸς γὰρ «ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν, οὐδ’ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ». τὰ ὅμοια τούτοις καὶ Ἱερεμίας ἕτερος Ἑβραίων προφήτης ἐκ προσώπου τοῦ Χριστοῦ ἐπιφωνεῖ, λέγων· «ἐγὼ ὡς ἀρνίον ἄκακον ἀγόμενον τοῦ θύεσθαι». ἐπισφραγίζεται τὰς τούτων προρρήσεις Ἰωάννης ὁ βαπτιστὴς ἐπὶ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείας. ἰδὼν γὰρ αὐτὸν καὶ τοῖς παροῦσιν ἐπιδείξας, ὡς ἄρα αὐτὸς εἴη ὁ προφητευόμενος, ἐπεφώνησεν· «ἴδε ὁ ἀμνὸς τοῦ θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου».
Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ἄνωθεν ἐκ παλαιῶν χρόνων ἥξειν εἰς ἀνθρώπους, καὶ προβάτου δίκην ὑπὲρ παντὸς τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους σφαγήσεσθαι προαγορευόμε νος· ᾗ φησι περὶ αὐτοῦ Ἡσαΐας ὁ προφήτης • Ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείροντος ἄφωνος. . Καὶ ἐπιλέγει· « Οὗτος τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν φέρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται· καὶ ἡμεῖς ἐλογισάμεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ καὶ ἐν πληγῇ, καὶ ἐν κακώσει· αὐτὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν. Παιδεία εἰρήνης ἡμῶν ἐπ' αὐτόν· τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν, καὶ Κύριος παρέδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν· αὐτὸς γὰρ ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν, οὐδ' εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ. Τὰ ὅμοια τούτοις καὶ Ἱερεμίας ἕτερος Εβραίων προφήτης ἐπὶ προσώπου τοῦ Χριστοῦ ἐπιφωνεῖ, λέ- γων· Ἐγὼ ὡς ἀρνίον ἄκακον ἀγόμενον τοῦ θύεσθαι. Επισφραγίζεται τὰς τούτων προῤῥήσεις Ἰωάννης ὁ Βαπτιστὴς καὶ ἐπὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφα νείας. Ἰδὼν γὰρ αὐτὸν, καὶ τοῖς παροῦσιν ἐπιδείξας ὡς ἄρα αὐτὸς εἴη ὁ προφητευόμενος, ἐπεφώνησεν • Ιδε ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. » Οτε τοίνυν κατὰ τὰς τῶν προφητῶν μαρτ τυρίας εὕρηται τὸ μέγα καὶ τίμιον λύτρον Ἰουδαίων ὁμοῦ καὶ Ἑλλήνων, τὸ τοῦ παντὸς κόσμου καθάρ σιον, πάντων ἀνθρώπων ἀντίψυχον, τὸ πάσης κηλίδος καὶ ἁμαρτίας καθαρὸν ἱερεῖον, ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, τὸ θεοφιλὲς καὶ ἁγνὸν πρόβατον, τὸ προφητευόμενον αρνίον, οὗ διὰ τῆς ἐνθέου καὶ μυστικῆς διδασκαλίας πάντες ἡμεῖς οἱ ἐξ ἐθνῶν τὴν ἄφεσιν τῶν προτέρων ἁμαρτημάτων εὑράμεθα, διὸ καὶ Ἰουδαίων οἱ εἰς αὐ τὸν ἠλπικότες ἐλεύθεροι τῆς Μωσέως ἀφίενται κατά- ρας, εἰκότως τὴν τοῦ σώματος αὐτοῦ καὶ τοῦ αἵμα τος τὴν ὑπόμνησιν ὁσημέραι ἐπιτελοῦντες, καὶ τῆς κρείττονος ἢ κατὰ τοὺς παλαιούς θυσίας τε καὶ ἱε- ρουργίας ἠξιωμένοι, οὐκ ἔθ᾽ ὅσιον ἡγούμεθα κατα πίπτειν ἐπὶ τὰ πρῶτα καὶ ἀσθενῆ στοιχεῖα, σύμβολα καὶ εἰκόνας, ἀλλ' οὐκ αὐτὴν ἀλήθειαν περιέχοντα. Είν κότως δὲ καὶ αὐτῶν Ἰουδαίων οἱ εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ καταπεφευγότες, εἰ μηκέτι τῶν Μωσέως ἐπι στρέφοιντο παραγγελμάτων, κατὰ τὴν Καινὴν Διαθή την βιοῦντες, τῆς ὑπὸ Μωσέως ὡρισμένης ἐκτὸς ἂν εἶεν κατάρας· ἅτε δὴ ἀμνοῦ τοῦ Θεοῦ οὐ μόνον τὴν Α τοῦ κρείττονος καὶ ἀληθοῦς ἱερουγίας. Όὗτος δ' ἦν ὁ ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, ἀλλὰ καὶ τὴν ἐν τῇ παραβάσει τῶν Μωσέως ἐντολῶν κατάραν εἰς αὐτὸν ἀνειληφό τος. Γέγονεν οὖν ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ καὶ ἁμαρτία καὶ κατάρα· ἁμαρτία μὲν ὑπὲρ τῶν ἁμαρτωλῶν τοῦ κά σμου, κατάρα δ' ὑπὲρ τῶν ἐμμενόντων πᾶσι τοῖς ἐγε γεγραμμένοις ἐν τῷ Μωσέως νόμῳ. Διό φησιν ὁ Απόστολος - « Χριστὸς ἡμᾶς ἐξηγόρασεν ἐκ τῆς κατ άρας τοῦ νόμου, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα. Καὶ, « Τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν, ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρ τίαν ἐποίησε. » Τί γὰρ οὐκ ἔμελλε γίνεσθαι τὸ τοῦ κόσμου καθάρσιον, τὸ τῶν ἁμαρτωλῶν ἀντίψυχον, δ δὴ καὶ ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀρνίον ἀγόμενον τοῦ θύεσθαι, ταῦτά τε πάντα ὑπὲρ ἡμῶν EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. B - arnici et cultores faciebant, qui venerabilem quam- dam, Deoque acceptam, et magnam hostiam, ven- turam olim ad homines, divino indicante spiritu, tanto ante didicerant, quæ totius mundi expiatio exsisteret: cujus etiam signa quædam et notas ipsi interea obirent atque perficerent : quippe qui et prophetæ essent, et ejus, quod futurum exspectare- tur, figuram in se quandam ante gerentes. Ubi au- tem quod perfectum erat advenit, quemadmodum vaticinia prophetarum prædixerant, priora illa de- sierunt, et præstantiore verioreque sacrificio illico sublata sunt. Hic autem fuit Christus Dei, is de quo antiquitus, a primis usque temporibus dictum est, quod ad homines esset venturus, atque instar pe- cudis pro toto genere humano interficiendus, ut apud Isaiam prophetam scriptum legimus, ubi ait: ‹ Sicut ovis ad occisionem ductus est, et sicut agnus corama tondente obmutuit s. Item dicit : « Hic pec- cata nostra fert, et pro nobis in dolore est : et nos reputavimus eum esse in labore, et in plaga, et in afflictione: ipse autem vulneratus est propter pec- cata nostra, et tulit languorem propter iniquitates nostras : disciplina pacis nostræ super eum : livore ejus nos sanati sumus, et Dominus tradidit eum peccatis nostris : ipse enim peccatum non fecit, ne- que inventus est dolus in ore ejus. » Similia his, item Jeremias alter Hebræorum propheta inducta persona Christi palam enuntiat dicens ‹ Ego sicut agnus innocens, qui ducatur ad sacrificandum *. › Claudit horum prædictiones quasi signum iis c' imprimens Joannes Baptista, in ipsius Salvatoris nostri adventu. Cum enim illum vidisset, et iis qui aderant indicasset: ut videlicet ipse esset, de quo prophetæ loquerentur, acclamavit: • Ecce agnus Dei, qui tollit peccatum mundi ". » Quando igitur secundum testimonia prophetarum inventum est magnum, magnique æstimandum pro redimendis, et Judæis pariter et Græcis pretium, illud videlicet pro toto mundo piaculum, illud pro anima cuncto- rum hominum sacrificium, illa pro omni macula, et peccato purissima hostia: ille utique agnus Dei, illa Deo accepta, et mundissima ovis : ille agnus, de quo prophetæ tam multa dixerunt, per cujus di- vinam ac mysticam doctrinam omnes nos, qui de gentibus assumpti sumus, remissionem priorum D peccatorum invenimus, ex quo etiam Judæorum quicunque in illo spem habuerint, a Mosis exsecra- Lione liberantur, merito sane, quando illius meino- riam, corporisque ejusdem et sanguinis recorda- tionem quotidie celebrant, et ad longe præstantius, et sacrificium, et munus assumpti sunt, quam il- lud antiquius fuerit. Quando igitur omnia ita se ha- bent, non amplius fas esse putamus in prima illa et infirma elementa recidere, quæ utique signa quæ- dam, et imagines, non ipsam veritatem comple ctuntur. Merito autem ipsorum quoque Judæorum quicunque ad Christum Dei confugiunt: si modo ts Isa. 2111, 7. ss Ibid. 4.9. Jer. x1, 19. Joan, 1, 29.
PG 22:89ὅτε τοίνυν κατὰ τὰς τῶν προφητῶν μαρτυρίας εὕρηται τὸ μέγα καὶ τίμιον λύτρον Ἰουδαίων ὁμοῦ καὶ Ἑλλήνων, τὸ τοῦ παντὸς κόσμου καθάρσιον, τὸ πάντων ἀνθρώπων ἀντίψυχον, τὸ πάσης κηλῖδος καὶ ἁμαρτίας καθαρὸν ἱερεῖον, ὁ ἀμνὸς τοῦ θεοῦ, τὸ θεοφιλὲς καὶ ἁγνὸν πρόβατον, τὸ προφητευόμενον ἀρνίον, οὗ διὰ τῆς ἐνθέου καὶ μυστικῆς διδασκαλίας πάντες ἡμεῖς οἱ ἐξ ἐθνῶν τὴν ἄφεσιν τῶν προτέρων ἁμαρτημάτων εὑράμεθα, δι’ ὃ καὶ Ἰουδαίων οἱ εἰς αὐτὸν ἠλπικότες ἐλεύθεροι τῆς Μωσέως ἀφίενται κατάρας, εἰκότως τὴν τούτου μνήμην τοῦ τε σώματος αὐτοῦ καὶ τοῦ αἵματος τὴν ὑπόμνησιν ὁσημέραι ἐπιτελοῦντες, καὶ τῆς κρείττονος ἢ κατὰ τοὺς παλαιοὺς θυσίας τε καὶ ἱερουργίας ἠξιωμένοι, οὐκέθ’ ὅσιον ἡγούμεθα καταπίπτειν ἐπὶ τὰ πρῶτα, «ἀσθενῆ στοιχεῖα», σύμβολα καὶ εἰκόνας ἀλλ’ οὐκ αὐτὴν ἀλήθειαν περιέχοντα.
καὶ δι' ἡμᾶς ; Ὅθεν οἱ μὲν παλαιοὶ καὶ θεοφιλεῖς ἄν- δρες εἰκότως, ἀπουσίᾳ τῶν κρειττόνων, τοῖς συμβόλοις προσανεἶχον. Ὡς καὶ τοῦτο αὐτὸ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν διδά- σχει, λέγων· ι Πολλοὶ προφῆται καὶ δίκαιοι ἐπεθύ μησαν ἰδεῖν ὁ ὑμεῖς βλέπετε, καὶ οὐκ εἶδον· καὶ ἀκοῦσαι ὁ ὑμεῖς ἀκούετε, καὶ οὐκ ἤκουσαν. » Ἡμεῖς δὲ, τὰ ἀληθῆ καὶ τῶν εἰκόνων τὰ ἀρχέτυπα διὰ τῆς μυστηριώδους οἰκονομίας τοῦ Χριστοῦ παρειληφότες, οὐκ ἔτι τῶν παλαιῶν δεησόμεθα. Μόνος δ᾽ οὖν αὐτὸς τῶν πώποτε Λόγος ὢν Θεοῦ, προκόσμιος, καὶ ἀρχιε ρεὺς πάσης νοερᾶς καὶ λογικῆς κτίσεως, τὸν ἡμῖν ἐμοιοπαθῆ, οἷα πρόβατον καὶ ἀμνὸν ἐκ τῆς ἀνθρώ- των ἀφορίσας ἀγέλης, τούτῳ τε ἐπιγράψας τὰς πάν των ἡμῶν ἁμαρτίας, καὶ τὴν κατάραν γε αὐτῷ, τὴν ἐν τῷ Μωσέως νόμῳ προστετιμημένην, περιάψας (ὅτι δὴ Μωσέως ἀνειπόντος· « Επικατάρατος πᾶς ὁ κρεμάμενος ἐπὶ ξύλου » ), τοῦτο πέπονθεν αὐτὸς δι᾿ ἡμᾶς γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα· καὶ δὴ καὶ ἁμαρτίαν αὐτὸν δι' ἡμᾶς ποιήσας· ι ἐπεὶ τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν, ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησε, πάσας τε αὐτῷ δι' ἡμᾶς τὰς ἡμῖν ἐπηρτημένας τι μωρίας ἐπιθείς, δεσμὰ καὶ ἀτιμίας καὶ ὕβρεις, μά στιγάς τε καὶ ἐκτόπους πληγάς, καὶ ἐπὶ πᾶσιν τὸ τῆς κατάρας τρόπαιον. Μετὰ δὴ πάντα οἷόν τι θαυ- μέσον θύμα, καὶ σφάγιον ἐξαίρετον τῷ Πατρὶ καλ λιερησάμενος, ὑπὲρ τῆς ἁπάντων ἡμῶν ἀνήνεγκε σωτηρίας, μνήμην καὶ ἡμῖν παραδούς, ἀντὶ θυσίας τῷ Θεῷ διηνεκῶς προσφέρειν. Τοῦτο καὶ προφητῶν ὁ θαυμάσιος Δαβὶδ θείῳ Πνεύματι τὸ μέλλον προλα βὼν ἐθέσπισεν, εἰπών· . Ὑπομένων ὑπέμεινα τὸν Κύριον, καὶ προσέσχε μοι· καὶ εἰσήκουσε τῆς δεή. σεώς μου, καὶ ἀνήνεγκέ με ἐκ λάκκων ταλαιπωρίας, καὶ ἀπὸ πηλοῦ ἱλύος· καὶ ἔστησεν ἐπὶ πέτραν τους τίδας μου, κατεύθυνε τὰ διαβήματά μου, καὶ ἐνέβα- δεν εἰς τὸ στόμα μου ᾆσμα καινόν, ὕμνον τῷ Θεῷ ἡμῶν. ο Καὶ τί τὸ κοινὸν ᾆσμα τυγχάνει, διασαφεί, λέγων ἑξῆς· ι θυσίαν καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, σῶμα δὲ κατηρτίσω μοι· ὁλοκαυτώματα καὶ περὶ ἁμαρτίας οὐκ ηὐδόκησας. Τότε εἶπον· Ἰδοὺ ἔχω. Ἐν κεφαλίδι βιβλίου γέγραπται περὶ ἐμοῦ, τοῦ ποιῆσαι, ὁ Θεός, τὸ θέλημά σου. Ἐβουλήθην. ο Καὶ ἐπιλέγει· . Εὐηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν Εκκλησίᾳ μεγάλῃ. » "Αντικρυς ἀντὶ τῶν πάλαι θυ- σιῶν καὶ ὁλοκαυτωμάτων τὴν ἔνσαρκον τοῦ Χρι- στοῦ παρουσίαν, καὶ τὸ καταρτισθὲν αὐτοῦ σῶμα προσενηνέχθαι τῷ Θεῷ διδάξας, τοῦτό τε αὐτὸ τῇ αὐτοῦ Ἐκκλησίᾳ εὐαγγελίζεται, ὡς ἂν μέγα μυστήριον ἐν κεφαλίδι βιβλίου τῇ προφητική φωνή προαναπεφωνημένον. Τούτου δῆτα τοῦ θύματος τὴν μνήμην ἐπὶ τραπέζης εκτελεῖν διὰ συμβόλων, το τε σώματος αὐτοῦ καὶ τοῦ σωτηρίου αίματος κατά · θεσμούς τῆς Καινῆς Διαθήκης παρειληφότες, πάλιν ὑπὸ τοῦ προφήτου Δαβὶδ παιδευόμεθα λέγειν· « Ητοί- μασας ἐνώπιόν μου τράπεζαν ἐξ ἐναντίας τῶν θλι βόντων με. Ελίπανας ἐν ἐλαίῳ τὴν κεφαλήν μου, καὶ τὸ ποτήριόν σου μεθύσκον με ὡς κράτιστον. » Διαρρήδην γοῦν ἐν τούτοις καὶ τὸ μυστικὸν σημαίνε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. B ita vivant, ut Novi Testamenti ratio docet : eam, ' quæ a Mose definita est, exsecrationem evaserint : quippe cum Agnus Dei non solum peccatum mundi. sed etiam eam exsecrationem, quæ iis debetur, qui contra Mosis legem aliquid commiserint, in seipsum receperit. Factus igitur est Dei Agnus et peccatun et exsecratio. Peccatum quidem pro peccatoribus bujus mundi : exsecratio autem pro iis qui nolunt a scripto legis Mosaicæ recedere. Quocirca dicit Apostolus : e Christus nos redemit ab exsecratione legis, factus pro nobis exsecratio *. » Item : Lum qui non noverat peccatum, pro nobis fecit pecca- tum › Quid enim non futurus fuit is, qui mundi piaculum factus est? is qui pro peccatorum anima pretium? qui tanquam ovis ad occisionem ductus est? qui existimatus est sicut agnus, qui ducatur ad sacrificandum? atque oninia hæc, et pro nobis, et propter nos. Ex quo quidem prisci illi, Deoque grati viri, cum præstantiora non haberent, merito signa ipsa attendebant. Nam etiam hoc ipsum Salvator noster docet, cum ait : ‹ Multi prophetæ et justi cupierunt videre, quæ vos videtis, et non viderunt: et audire, quæ vos auditis, et non au- dierunt 3. At nos, qui ea quæ vera sunt, atque ipsa imaginum principia per refertam magnis mysteriis dispensationem Christi accepimus, non amplius ea, quæ vetera facta sunt, desideramus. Solus igitur ipse eorum omnium qui unquam fue- rint, cum sit Dei Verbum, ipso antiquius mundo, pontifexque omnis ratione atque intelligentia pra ditæ creaturæ, eum qui nostris casibus esset ob- noxius, quasi ovem aut agnum ab hominibus se- gregans, et huic nostra omnium ascribens pec- cala, eidemque exsecrationem, quæ mulctae loco in lege Mosis adjuncta est imponens, siquidem ipso Mose proloquente, c exsecrabilis omnis qu pendet in ligno s,, hoc ipsum pertulit, factus propter nos ipse pro nobis exsecratio : qui seipsum quoque propter nos peccatum facere non veritus est: quandoquidem eum, qui peccatum nou rovit, pro nobis peccatum effecit, › eidemque propter nos, omnia quæcunque nobis impendebant, supplicia imposuit, vincula, probra, contumelias, flagella, et cum his, verbera deformia : postremumque om nium, ipsum exsecrationis trophæum. (Itaque post omnia, quasi mirabilem quandam victimam, sacri fciumque eximium patri suo operatus pro nostra omnium salute obtulit, ejusque rei memoriam ut nos ipsi Deo pro sacrificio offerremus, instituit. Hoc etiam prophetarum præcipuus David, qui quod futurum erat Spiritu divino providerat vaticinatus est, ubi ait : e Exspectans exspectavi Dominum, et intendit mihi : et exaudivit precem meam, et sustu- lit me de lacu miseriæ et de luto fæcis : et statut supra petram pedes meos, et direxit gressus meos. et immisit in os meum Canticum novum, carnien A non amplius de Musis præceptis sollicii sint, sel D Gal. 111, 15. Cor. v, 21. c Deut. xx), 25. 13. Luc. 5, 24.
εἰκότως δὲ καὶ αὐτῶν Ἰουδαίων οἱ εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ καταπεφευγότες, εἰ μηκέτι τῶν Μωσέως ἐπιστρέφοιντο παραγγελμάτων, κατὰ τὴν καινὴν διαθήκην βιοῦντες τῆς ὑπὸ Μωσέως ὡρισμένης ἐκτὸς ἂν εἶεν κατάρας, ἅτε δὴ ἀμνοῦ τοῦ θεοῦ οὐ μόνον τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, ἀλλὰ καὶ τὴν ἐν τῇ παραβάσει τῶν Μωσέως ἐντολῶν κατάραν εἰς αὐτὸν ἀνειληφότος. γέγονεν οὖν ὁ ἀμνὸς τοῦ θεοῦ καὶ ἁμαρτία καὶ κατάρα· ἁμαρτία μὲν ὑπὲρ τῶν ἁμαρτωλῶν τοῦ κόσμου, κατάρα δ’ ὑπὲρ τῶν [μὴ] ἐμμενόντων πᾶσι τοῖς ἐγγεγραμμένοις ἐν τῷ Μωσέως νόμῳ. διό φησιν ὁ ἀπόστολος· «Χριστὸς ἡμᾶς ἐξηγόρασεν ἐκ τῆς κατάρας τοῦ νόμου, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα», καὶ «τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησεν». τί γὰρ οὐκ ἔμελλε γίνεσθαι τὸ τοῦ κόσμου καθάρσιον, τὸ τῶν ἁμαρτωλῶν ἀντίψυχον, ὃ δὴ καὶ «ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη», καὶ ὡς «ἀρνίον ἀγόμενον τοῦ θύεσθαι», ταῦτά τε πάντα ὑπὲρ ἡμῶν καὶ δι’ ἡμᾶς; ὅθεν οἱ μὲν παλαιοὶ καὶ θεοφιλεῖς ἄνδρες εἰκότως ἀπουσίᾳ τῶν κρειττόνων τοῖς συμβόλοις προσανεῖχον, ὡς καὶ τοῦτο αὐτὸ ὁ σωτὴρ ἡμῶν διδάσκει λέγων·
καὶ δι' ἡμᾶς ; Ὅθεν οἱ μὲν παλαιοὶ καὶ θεοφιλεῖς ἄν- δρες εἰκότως, ἀπουσίᾳ τῶν κρειττόνων, τοῖς συμβόλοις προσανεἶχον. Ὡς καὶ τοῦτο αὐτὸ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν διδά- σχει, λέγων· ι Πολλοὶ προφῆται καὶ δίκαιοι ἐπεθύ μησαν ἰδεῖν ὁ ὑμεῖς βλέπετε, καὶ οὐκ εἶδον· καὶ ἀκοῦσαι ὁ ὑμεῖς ἀκούετε, καὶ οὐκ ἤκουσαν. » Ἡμεῖς δὲ, τὰ ἀληθῆ καὶ τῶν εἰκόνων τὰ ἀρχέτυπα διὰ τῆς μυστηριώδους οἰκονομίας τοῦ Χριστοῦ παρειληφότες, οὐκ ἔτι τῶν παλαιῶν δεησόμεθα. Μόνος δ᾽ οὖν αὐτὸς τῶν πώποτε Λόγος ὢν Θεοῦ, προκόσμιος, καὶ ἀρχιε ρεὺς πάσης νοερᾶς καὶ λογικῆς κτίσεως, τὸν ἡμῖν ἐμοιοπαθῆ, οἷα πρόβατον καὶ ἀμνὸν ἐκ τῆς ἀνθρώ- των ἀφορίσας ἀγέλης, τούτῳ τε ἐπιγράψας τὰς πάν των ἡμῶν ἁμαρτίας, καὶ τὴν κατάραν γε αὐτῷ, τὴν ἐν τῷ Μωσέως νόμῳ προστετιμημένην, περιάψας (ὅτι δὴ Μωσέως ἀνειπόντος· « Επικατάρατος πᾶς ὁ κρεμάμενος ἐπὶ ξύλου » ), τοῦτο πέπονθεν αὐτὸς δι᾿ ἡμᾶς γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα· καὶ δὴ καὶ ἁμαρτίαν αὐτὸν δι' ἡμᾶς ποιήσας· ι ἐπεὶ τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν, ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησε, πάσας τε αὐτῷ δι' ἡμᾶς τὰς ἡμῖν ἐπηρτημένας τι μωρίας ἐπιθείς, δεσμὰ καὶ ἀτιμίας καὶ ὕβρεις, μά στιγάς τε καὶ ἐκτόπους πληγάς, καὶ ἐπὶ πᾶσιν τὸ τῆς κατάρας τρόπαιον. Μετὰ δὴ πάντα οἷόν τι θαυ- μέσον θύμα, καὶ σφάγιον ἐξαίρετον τῷ Πατρὶ καλ λιερησάμενος, ὑπὲρ τῆς ἁπάντων ἡμῶν ἀνήνεγκε σωτηρίας, μνήμην καὶ ἡμῖν παραδούς, ἀντὶ θυσίας τῷ Θεῷ διηνεκῶς προσφέρειν. Τοῦτο καὶ προφητῶν ὁ θαυμάσιος Δαβὶδ θείῳ Πνεύματι τὸ μέλλον προλα βὼν ἐθέσπισεν, εἰπών· . Ὑπομένων ὑπέμεινα τὸν Κύριον, καὶ προσέσχε μοι· καὶ εἰσήκουσε τῆς δεή. σεώς μου, καὶ ἀνήνεγκέ με ἐκ λάκκων ταλαιπωρίας, καὶ ἀπὸ πηλοῦ ἱλύος· καὶ ἔστησεν ἐπὶ πέτραν τους τίδας μου, κατεύθυνε τὰ διαβήματά μου, καὶ ἐνέβα- δεν εἰς τὸ στόμα μου ᾆσμα καινόν, ὕμνον τῷ Θεῷ ἡμῶν. ο Καὶ τί τὸ κοινὸν ᾆσμα τυγχάνει, διασαφεί, λέγων ἑξῆς· ι θυσίαν καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, σῶμα δὲ κατηρτίσω μοι· ὁλοκαυτώματα καὶ περὶ ἁμαρτίας οὐκ ηὐδόκησας. Τότε εἶπον· Ἰδοὺ ἔχω. Ἐν κεφαλίδι βιβλίου γέγραπται περὶ ἐμοῦ, τοῦ ποιῆσαι, ὁ Θεός, τὸ θέλημά σου. Ἐβουλήθην. ο Καὶ ἐπιλέγει· . Εὐηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν Εκκλησίᾳ μεγάλῃ. » "Αντικρυς ἀντὶ τῶν πάλαι θυ- σιῶν καὶ ὁλοκαυτωμάτων τὴν ἔνσαρκον τοῦ Χρι- στοῦ παρουσίαν, καὶ τὸ καταρτισθὲν αὐτοῦ σῶμα προσενηνέχθαι τῷ Θεῷ διδάξας, τοῦτό τε αὐτὸ τῇ αὐτοῦ Ἐκκλησίᾳ εὐαγγελίζεται, ὡς ἂν μέγα μυστήριον ἐν κεφαλίδι βιβλίου τῇ προφητική φωνή προαναπεφωνημένον. Τούτου δῆτα τοῦ θύματος τὴν μνήμην ἐπὶ τραπέζης εκτελεῖν διὰ συμβόλων, το τε σώματος αὐτοῦ καὶ τοῦ σωτηρίου αίματος κατά · θεσμούς τῆς Καινῆς Διαθήκης παρειληφότες, πάλιν ὑπὸ τοῦ προφήτου Δαβὶδ παιδευόμεθα λέγειν· « Ητοί- μασας ἐνώπιόν μου τράπεζαν ἐξ ἐναντίας τῶν θλι βόντων με. Ελίπανας ἐν ἐλαίῳ τὴν κεφαλήν μου, καὶ τὸ ποτήριόν σου μεθύσκον με ὡς κράτιστον. » Διαρρήδην γοῦν ἐν τούτοις καὶ τὸ μυστικὸν σημαίνε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. B ita vivant, ut Novi Testamenti ratio docet : eam, ' quæ a Mose definita est, exsecrationem evaserint : quippe cum Agnus Dei non solum peccatum mundi. sed etiam eam exsecrationem, quæ iis debetur, qui contra Mosis legem aliquid commiserint, in seipsum receperit. Factus igitur est Dei Agnus et peccatun et exsecratio. Peccatum quidem pro peccatoribus bujus mundi : exsecratio autem pro iis qui nolunt a scripto legis Mosaicæ recedere. Quocirca dicit Apostolus : e Christus nos redemit ab exsecratione legis, factus pro nobis exsecratio *. » Item : Lum qui non noverat peccatum, pro nobis fecit pecca- tum › Quid enim non futurus fuit is, qui mundi piaculum factus est? is qui pro peccatorum anima pretium? qui tanquam ovis ad occisionem ductus est? qui existimatus est sicut agnus, qui ducatur ad sacrificandum? atque oninia hæc, et pro nobis, et propter nos. Ex quo quidem prisci illi, Deoque grati viri, cum præstantiora non haberent, merito signa ipsa attendebant. Nam etiam hoc ipsum Salvator noster docet, cum ait : ‹ Multi prophetæ et justi cupierunt videre, quæ vos videtis, et non viderunt: et audire, quæ vos auditis, et non au- dierunt 3. At nos, qui ea quæ vera sunt, atque ipsa imaginum principia per refertam magnis mysteriis dispensationem Christi accepimus, non amplius ea, quæ vetera facta sunt, desideramus. Solus igitur ipse eorum omnium qui unquam fue- rint, cum sit Dei Verbum, ipso antiquius mundo, pontifexque omnis ratione atque intelligentia pra ditæ creaturæ, eum qui nostris casibus esset ob- noxius, quasi ovem aut agnum ab hominibus se- gregans, et huic nostra omnium ascribens pec- cala, eidemque exsecrationem, quæ mulctae loco in lege Mosis adjuncta est imponens, siquidem ipso Mose proloquente, c exsecrabilis omnis qu pendet in ligno s,, hoc ipsum pertulit, factus propter nos ipse pro nobis exsecratio : qui seipsum quoque propter nos peccatum facere non veritus est: quandoquidem eum, qui peccatum nou rovit, pro nobis peccatum effecit, › eidemque propter nos, omnia quæcunque nobis impendebant, supplicia imposuit, vincula, probra, contumelias, flagella, et cum his, verbera deformia : postremumque om nium, ipsum exsecrationis trophæum. (Itaque post omnia, quasi mirabilem quandam victimam, sacri fciumque eximium patri suo operatus pro nostra omnium salute obtulit, ejusque rei memoriam ut nos ipsi Deo pro sacrificio offerremus, instituit. Hoc etiam prophetarum præcipuus David, qui quod futurum erat Spiritu divino providerat vaticinatus est, ubi ait : e Exspectans exspectavi Dominum, et intendit mihi : et exaudivit precem meam, et sustu- lit me de lacu miseriæ et de luto fæcis : et statut supra petram pedes meos, et direxit gressus meos. et immisit in os meum Canticum novum, carnien A non amplius de Musis præceptis sollicii sint, sel D Gal. 111, 15. Cor. v, 21. c Deut. xx), 25. 13. Luc. 5, 24.
«πολλοὶ προφῆται καὶ δίκαιοι ἐπεθύμησαν ἰδεῖν ἃ ὑμεῖς βλέπετε καὶ οὐκ εἶδον, καὶ ἀκοῦσαι ἃ ὑμεῖς ἀκούετε καὶ οὐκ ἤκουσαν». ἡμεῖς δὲ τὰ ἀληθῆ καὶ τῶν εἰκόνων τὰ ἀρχέτυπα διὰ τῆς μυστηριώδους οἰκονομίας τοῦ Χριστοῦ παρειληφότες οὐκέτι τῶν παλαιῶν δεησόμεθα. Μόνος δ’ οὖν αὐτὸς τῶν πώποτε λόγος ὢν θεοῦ προκόσμιος, καὶ ἀρχιερεὺς πάσης νοερᾶς καὶ λογικῆς κτίσεως, τὸν ἡμῖν ὁμοιοπαθῆ οἷα πρόβατον καὶ ἀμνὸν ἐκ τῆς ἀνθρώπων ἀφορίσας ἀγέλης, τούτῳ τε ἐπιγράψας τὰς πάντων ἡμῶν ἁμαρτίας, καὶ τὴν κατάραν γε αὐτῷ τὴν ἐν τῷ Μωσέως νόμῳ προστετιμημένην περιάψας, ὅτι δὴ Μωσέως ἀνειπόντος «ἐπικατάρατος πᾶς ὁ κρεμάμενος ἐπὶ ξύλου», τοῦτο πέπονθεν αὐτὸς δι’ ἡμᾶς «γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα»·
καὶ δι' ἡμᾶς ; Ὅθεν οἱ μὲν παλαιοὶ καὶ θεοφιλεῖς ἄν- δρες εἰκότως, ἀπουσίᾳ τῶν κρειττόνων, τοῖς συμβόλοις προσανεἶχον. Ὡς καὶ τοῦτο αὐτὸ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν διδά- σχει, λέγων· ι Πολλοὶ προφῆται καὶ δίκαιοι ἐπεθύ μησαν ἰδεῖν ὁ ὑμεῖς βλέπετε, καὶ οὐκ εἶδον· καὶ ἀκοῦσαι ὁ ὑμεῖς ἀκούετε, καὶ οὐκ ἤκουσαν. » Ἡμεῖς δὲ, τὰ ἀληθῆ καὶ τῶν εἰκόνων τὰ ἀρχέτυπα διὰ τῆς μυστηριώδους οἰκονομίας τοῦ Χριστοῦ παρειληφότες, οὐκ ἔτι τῶν παλαιῶν δεησόμεθα. Μόνος δ᾽ οὖν αὐτὸς τῶν πώποτε Λόγος ὢν Θεοῦ, προκόσμιος, καὶ ἀρχιε ρεὺς πάσης νοερᾶς καὶ λογικῆς κτίσεως, τὸν ἡμῖν ἐμοιοπαθῆ, οἷα πρόβατον καὶ ἀμνὸν ἐκ τῆς ἀνθρώ- των ἀφορίσας ἀγέλης, τούτῳ τε ἐπιγράψας τὰς πάν των ἡμῶν ἁμαρτίας, καὶ τὴν κατάραν γε αὐτῷ, τὴν ἐν τῷ Μωσέως νόμῳ προστετιμημένην, περιάψας (ὅτι δὴ Μωσέως ἀνειπόντος· « Επικατάρατος πᾶς ὁ κρεμάμενος ἐπὶ ξύλου » ), τοῦτο πέπονθεν αὐτὸς δι᾿ ἡμᾶς γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα· καὶ δὴ καὶ ἁμαρτίαν αὐτὸν δι' ἡμᾶς ποιήσας· ι ἐπεὶ τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν, ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησε, πάσας τε αὐτῷ δι' ἡμᾶς τὰς ἡμῖν ἐπηρτημένας τι μωρίας ἐπιθείς, δεσμὰ καὶ ἀτιμίας καὶ ὕβρεις, μά στιγάς τε καὶ ἐκτόπους πληγάς, καὶ ἐπὶ πᾶσιν τὸ τῆς κατάρας τρόπαιον. Μετὰ δὴ πάντα οἷόν τι θαυ- μέσον θύμα, καὶ σφάγιον ἐξαίρετον τῷ Πατρὶ καλ λιερησάμενος, ὑπὲρ τῆς ἁπάντων ἡμῶν ἀνήνεγκε σωτηρίας, μνήμην καὶ ἡμῖν παραδούς, ἀντὶ θυσίας τῷ Θεῷ διηνεκῶς προσφέρειν. Τοῦτο καὶ προφητῶν ὁ θαυμάσιος Δαβὶδ θείῳ Πνεύματι τὸ μέλλον προλα βὼν ἐθέσπισεν, εἰπών· . Ὑπομένων ὑπέμεινα τὸν Κύριον, καὶ προσέσχε μοι· καὶ εἰσήκουσε τῆς δεή. σεώς μου, καὶ ἀνήνεγκέ με ἐκ λάκκων ταλαιπωρίας, καὶ ἀπὸ πηλοῦ ἱλύος· καὶ ἔστησεν ἐπὶ πέτραν τους τίδας μου, κατεύθυνε τὰ διαβήματά μου, καὶ ἐνέβα- δεν εἰς τὸ στόμα μου ᾆσμα καινόν, ὕμνον τῷ Θεῷ ἡμῶν. ο Καὶ τί τὸ κοινὸν ᾆσμα τυγχάνει, διασαφεί, λέγων ἑξῆς· ι θυσίαν καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, σῶμα δὲ κατηρτίσω μοι· ὁλοκαυτώματα καὶ περὶ ἁμαρτίας οὐκ ηὐδόκησας. Τότε εἶπον· Ἰδοὺ ἔχω. Ἐν κεφαλίδι βιβλίου γέγραπται περὶ ἐμοῦ, τοῦ ποιῆσαι, ὁ Θεός, τὸ θέλημά σου. Ἐβουλήθην. ο Καὶ ἐπιλέγει· . Εὐηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν Εκκλησίᾳ μεγάλῃ. » "Αντικρυς ἀντὶ τῶν πάλαι θυ- σιῶν καὶ ὁλοκαυτωμάτων τὴν ἔνσαρκον τοῦ Χρι- στοῦ παρουσίαν, καὶ τὸ καταρτισθὲν αὐτοῦ σῶμα προσενηνέχθαι τῷ Θεῷ διδάξας, τοῦτό τε αὐτὸ τῇ αὐτοῦ Ἐκκλησίᾳ εὐαγγελίζεται, ὡς ἂν μέγα μυστήριον ἐν κεφαλίδι βιβλίου τῇ προφητική φωνή προαναπεφωνημένον. Τούτου δῆτα τοῦ θύματος τὴν μνήμην ἐπὶ τραπέζης εκτελεῖν διὰ συμβόλων, το τε σώματος αὐτοῦ καὶ τοῦ σωτηρίου αίματος κατά · θεσμούς τῆς Καινῆς Διαθήκης παρειληφότες, πάλιν ὑπὸ τοῦ προφήτου Δαβὶδ παιδευόμεθα λέγειν· « Ητοί- μασας ἐνώπιόν μου τράπεζαν ἐξ ἐναντίας τῶν θλι βόντων με. Ελίπανας ἐν ἐλαίῳ τὴν κεφαλήν μου, καὶ τὸ ποτήριόν σου μεθύσκον με ὡς κράτιστον. » Διαρρήδην γοῦν ἐν τούτοις καὶ τὸ μυστικὸν σημαίνε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. B ita vivant, ut Novi Testamenti ratio docet : eam, ' quæ a Mose definita est, exsecrationem evaserint : quippe cum Agnus Dei non solum peccatum mundi. sed etiam eam exsecrationem, quæ iis debetur, qui contra Mosis legem aliquid commiserint, in seipsum receperit. Factus igitur est Dei Agnus et peccatun et exsecratio. Peccatum quidem pro peccatoribus bujus mundi : exsecratio autem pro iis qui nolunt a scripto legis Mosaicæ recedere. Quocirca dicit Apostolus : e Christus nos redemit ab exsecratione legis, factus pro nobis exsecratio *. » Item : Lum qui non noverat peccatum, pro nobis fecit pecca- tum › Quid enim non futurus fuit is, qui mundi piaculum factus est? is qui pro peccatorum anima pretium? qui tanquam ovis ad occisionem ductus est? qui existimatus est sicut agnus, qui ducatur ad sacrificandum? atque oninia hæc, et pro nobis, et propter nos. Ex quo quidem prisci illi, Deoque grati viri, cum præstantiora non haberent, merito signa ipsa attendebant. Nam etiam hoc ipsum Salvator noster docet, cum ait : ‹ Multi prophetæ et justi cupierunt videre, quæ vos videtis, et non viderunt: et audire, quæ vos auditis, et non au- dierunt 3. At nos, qui ea quæ vera sunt, atque ipsa imaginum principia per refertam magnis mysteriis dispensationem Christi accepimus, non amplius ea, quæ vetera facta sunt, desideramus. Solus igitur ipse eorum omnium qui unquam fue- rint, cum sit Dei Verbum, ipso antiquius mundo, pontifexque omnis ratione atque intelligentia pra ditæ creaturæ, eum qui nostris casibus esset ob- noxius, quasi ovem aut agnum ab hominibus se- gregans, et huic nostra omnium ascribens pec- cala, eidemque exsecrationem, quæ mulctae loco in lege Mosis adjuncta est imponens, siquidem ipso Mose proloquente, c exsecrabilis omnis qu pendet in ligno s,, hoc ipsum pertulit, factus propter nos ipse pro nobis exsecratio : qui seipsum quoque propter nos peccatum facere non veritus est: quandoquidem eum, qui peccatum nou rovit, pro nobis peccatum effecit, › eidemque propter nos, omnia quæcunque nobis impendebant, supplicia imposuit, vincula, probra, contumelias, flagella, et cum his, verbera deformia : postremumque om nium, ipsum exsecrationis trophæum. (Itaque post omnia, quasi mirabilem quandam victimam, sacri fciumque eximium patri suo operatus pro nostra omnium salute obtulit, ejusque rei memoriam ut nos ipsi Deo pro sacrificio offerremus, instituit. Hoc etiam prophetarum præcipuus David, qui quod futurum erat Spiritu divino providerat vaticinatus est, ubi ait : e Exspectans exspectavi Dominum, et intendit mihi : et exaudivit precem meam, et sustu- lit me de lacu miseriæ et de luto fæcis : et statut supra petram pedes meos, et direxit gressus meos. et immisit in os meum Canticum novum, carnien A non amplius de Musis præceptis sollicii sint, sel D Gal. 111, 15. Cor. v, 21. c Deut. xx), 25. 13. Luc. 5, 24.
Book IILiber Secundus
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
καὶ δὴ καὶ ἁμαρτίαν αὐτὸν δι’ ἡμᾶς ποιήσας, ἐπεὶ «τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησε», πάσας τε αὐτῷ δι’ ἡμᾶς τὰς ἡμῖν ἐπηρτημένας τιμωρίας ἐπιθείς, δεσμὰ καὶ ἀτιμίας καὶ ὕβρεις μάστιγάς τε καὶ ἐκτόπους πληγάς, καὶ ἐπὶ πᾶσιν τὸ τῆς κατάρας τρόπαιον, μετὰ δὴ πάντα οἷόν τι θαυμάσιον θῦμα καὶ σφάγιον ἐξαίρετον τῷ πατρὶ καλλιερησάμενος ὑπὲρ τῆς ἁπάντων ἡμῶν ἀνήνεγκε σωτηρίας, μνήμην καὶ ἡμῖν παραδοὺς ἀντὶ θυσίας τῷ θεῷ διηνεκῶς προσφέρειν. Τοῦτο καὶ προφητῶν ὁ θαυμάσιος Δαβὶδ θείῳ πνεύματι τὸ μέλλον προλαβὼν ἐθέσπισεν εἰπών· «ὑπομένων ὑπέμεινα τὸν κύριον, καὶ προσέσχεν μοι, καὶ εἰσήκουσεν τῆς δεήσεώς μου, καὶ ἀνήνεγκέ με ἐκ λάκκου ταλαιπωρίας, καὶ ἀπὸ πηλοῦ ὕλεως. καὶ ἔστησεν ἐπὶ πέτραν τοὺς πόδας μου, κατεύθυνεν τὰ διαβήματά μου. καὶ ἐνέβαλεν εἰς τὸ στόμα μου ᾆσμα καινόν, ὕμνον τῷ θεῷ ἡμῶν». καὶ τί τὸ καινὸν ᾆσμα τυγχάνει, διασαφεῖ λέγων ἑξῆς· «θυσίαν καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, σῶμα δὲ κατηρτίσω μοι. ὁλοκαυτώματα καὶ περὶ ἁμαρτίας οὐκ ηὐδόκησας. τότε εἶπον, ἰδοὺ ἥκω, ἐν κεφαλίδι βιβλίου γέγραπται περὶ ἐμοῦ, τοῦ ποιῆσαι, ὁ θεός, τὸ θέλημά σου ἐβουλήθην».
καὶ δι' ἡμᾶς ; Ὅθεν οἱ μὲν παλαιοὶ καὶ θεοφιλεῖς ἄν- δρες εἰκότως, ἀπουσίᾳ τῶν κρειττόνων, τοῖς συμβόλοις προσανεἶχον. Ὡς καὶ τοῦτο αὐτὸ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν διδά- σχει, λέγων· ι Πολλοὶ προφῆται καὶ δίκαιοι ἐπεθύ μησαν ἰδεῖν ὁ ὑμεῖς βλέπετε, καὶ οὐκ εἶδον· καὶ ἀκοῦσαι ὁ ὑμεῖς ἀκούετε, καὶ οὐκ ἤκουσαν. » Ἡμεῖς δὲ, τὰ ἀληθῆ καὶ τῶν εἰκόνων τὰ ἀρχέτυπα διὰ τῆς μυστηριώδους οἰκονομίας τοῦ Χριστοῦ παρειληφότες, οὐκ ἔτι τῶν παλαιῶν δεησόμεθα. Μόνος δ᾽ οὖν αὐτὸς τῶν πώποτε Λόγος ὢν Θεοῦ, προκόσμιος, καὶ ἀρχιε ρεὺς πάσης νοερᾶς καὶ λογικῆς κτίσεως, τὸν ἡμῖν ἐμοιοπαθῆ, οἷα πρόβατον καὶ ἀμνὸν ἐκ τῆς ἀνθρώ- των ἀφορίσας ἀγέλης, τούτῳ τε ἐπιγράψας τὰς πάν των ἡμῶν ἁμαρτίας, καὶ τὴν κατάραν γε αὐτῷ, τὴν ἐν τῷ Μωσέως νόμῳ προστετιμημένην, περιάψας (ὅτι δὴ Μωσέως ἀνειπόντος· « Επικατάρατος πᾶς ὁ κρεμάμενος ἐπὶ ξύλου » ), τοῦτο πέπονθεν αὐτὸς δι᾿ ἡμᾶς γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα· καὶ δὴ καὶ ἁμαρτίαν αὐτὸν δι' ἡμᾶς ποιήσας· ι ἐπεὶ τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν, ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησε, πάσας τε αὐτῷ δι' ἡμᾶς τὰς ἡμῖν ἐπηρτημένας τι μωρίας ἐπιθείς, δεσμὰ καὶ ἀτιμίας καὶ ὕβρεις, μά στιγάς τε καὶ ἐκτόπους πληγάς, καὶ ἐπὶ πᾶσιν τὸ τῆς κατάρας τρόπαιον. Μετὰ δὴ πάντα οἷόν τι θαυ- μέσον θύμα, καὶ σφάγιον ἐξαίρετον τῷ Πατρὶ καλ λιερησάμενος, ὑπὲρ τῆς ἁπάντων ἡμῶν ἀνήνεγκε σωτηρίας, μνήμην καὶ ἡμῖν παραδούς, ἀντὶ θυσίας τῷ Θεῷ διηνεκῶς προσφέρειν. Τοῦτο καὶ προφητῶν ὁ θαυμάσιος Δαβὶδ θείῳ Πνεύματι τὸ μέλλον προλα βὼν ἐθέσπισεν, εἰπών· . Ὑπομένων ὑπέμεινα τὸν Κύριον, καὶ προσέσχε μοι· καὶ εἰσήκουσε τῆς δεή. σεώς μου, καὶ ἀνήνεγκέ με ἐκ λάκκων ταλαιπωρίας, καὶ ἀπὸ πηλοῦ ἱλύος· καὶ ἔστησεν ἐπὶ πέτραν τους τίδας μου, κατεύθυνε τὰ διαβήματά μου, καὶ ἐνέβα- δεν εἰς τὸ στόμα μου ᾆσμα καινόν, ὕμνον τῷ Θεῷ ἡμῶν. ο Καὶ τί τὸ κοινὸν ᾆσμα τυγχάνει, διασαφεί, λέγων ἑξῆς· ι θυσίαν καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, σῶμα δὲ κατηρτίσω μοι· ὁλοκαυτώματα καὶ περὶ ἁμαρτίας οὐκ ηὐδόκησας. Τότε εἶπον· Ἰδοὺ ἔχω. Ἐν κεφαλίδι βιβλίου γέγραπται περὶ ἐμοῦ, τοῦ ποιῆσαι, ὁ Θεός, τὸ θέλημά σου. Ἐβουλήθην. ο Καὶ ἐπιλέγει· . Εὐηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν Εκκλησίᾳ μεγάλῃ. » "Αντικρυς ἀντὶ τῶν πάλαι θυ- σιῶν καὶ ὁλοκαυτωμάτων τὴν ἔνσαρκον τοῦ Χρι- στοῦ παρουσίαν, καὶ τὸ καταρτισθὲν αὐτοῦ σῶμα προσενηνέχθαι τῷ Θεῷ διδάξας, τοῦτό τε αὐτὸ τῇ αὐτοῦ Ἐκκλησίᾳ εὐαγγελίζεται, ὡς ἂν μέγα μυστήριον ἐν κεφαλίδι βιβλίου τῇ προφητική φωνή προαναπεφωνημένον. Τούτου δῆτα τοῦ θύματος τὴν μνήμην ἐπὶ τραπέζης εκτελεῖν διὰ συμβόλων, το τε σώματος αὐτοῦ καὶ τοῦ σωτηρίου αίματος κατά · θεσμούς τῆς Καινῆς Διαθήκης παρειληφότες, πάλιν ὑπὸ τοῦ προφήτου Δαβὶδ παιδευόμεθα λέγειν· « Ητοί- μασας ἐνώπιόν μου τράπεζαν ἐξ ἐναντίας τῶν θλι βόντων με. Ελίπανας ἐν ἐλαίῳ τὴν κεφαλήν μου, καὶ τὸ ποτήριόν σου μεθύσκον με ὡς κράτιστον. » Διαρρήδην γοῦν ἐν τούτοις καὶ τὸ μυστικὸν σημαίνε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. B ita vivant, ut Novi Testamenti ratio docet : eam, ' quæ a Mose definita est, exsecrationem evaserint : quippe cum Agnus Dei non solum peccatum mundi. sed etiam eam exsecrationem, quæ iis debetur, qui contra Mosis legem aliquid commiserint, in seipsum receperit. Factus igitur est Dei Agnus et peccatun et exsecratio. Peccatum quidem pro peccatoribus bujus mundi : exsecratio autem pro iis qui nolunt a scripto legis Mosaicæ recedere. Quocirca dicit Apostolus : e Christus nos redemit ab exsecratione legis, factus pro nobis exsecratio *. » Item : Lum qui non noverat peccatum, pro nobis fecit pecca- tum › Quid enim non futurus fuit is, qui mundi piaculum factus est? is qui pro peccatorum anima pretium? qui tanquam ovis ad occisionem ductus est? qui existimatus est sicut agnus, qui ducatur ad sacrificandum? atque oninia hæc, et pro nobis, et propter nos. Ex quo quidem prisci illi, Deoque grati viri, cum præstantiora non haberent, merito signa ipsa attendebant. Nam etiam hoc ipsum Salvator noster docet, cum ait : ‹ Multi prophetæ et justi cupierunt videre, quæ vos videtis, et non viderunt: et audire, quæ vos auditis, et non au- dierunt 3. At nos, qui ea quæ vera sunt, atque ipsa imaginum principia per refertam magnis mysteriis dispensationem Christi accepimus, non amplius ea, quæ vetera facta sunt, desideramus. Solus igitur ipse eorum omnium qui unquam fue- rint, cum sit Dei Verbum, ipso antiquius mundo, pontifexque omnis ratione atque intelligentia pra ditæ creaturæ, eum qui nostris casibus esset ob- noxius, quasi ovem aut agnum ab hominibus se- gregans, et huic nostra omnium ascribens pec- cala, eidemque exsecrationem, quæ mulctae loco in lege Mosis adjuncta est imponens, siquidem ipso Mose proloquente, c exsecrabilis omnis qu pendet in ligno s,, hoc ipsum pertulit, factus propter nos ipse pro nobis exsecratio : qui seipsum quoque propter nos peccatum facere non veritus est: quandoquidem eum, qui peccatum nou rovit, pro nobis peccatum effecit, › eidemque propter nos, omnia quæcunque nobis impendebant, supplicia imposuit, vincula, probra, contumelias, flagella, et cum his, verbera deformia : postremumque om nium, ipsum exsecrationis trophæum. (Itaque post omnia, quasi mirabilem quandam victimam, sacri fciumque eximium patri suo operatus pro nostra omnium salute obtulit, ejusque rei memoriam ut nos ipsi Deo pro sacrificio offerremus, instituit. Hoc etiam prophetarum præcipuus David, qui quod futurum erat Spiritu divino providerat vaticinatus est, ubi ait : e Exspectans exspectavi Dominum, et intendit mihi : et exaudivit precem meam, et sustu- lit me de lacu miseriæ et de luto fæcis : et statut supra petram pedes meos, et direxit gressus meos. et immisit in os meum Canticum novum, carnien A non amplius de Musis præceptis sollicii sint, sel D Gal. 111, 15. Cor. v, 21. c Deut. xx), 25. 13. Luc. 5, 24.
καὶ ἐπιλέγει· «εὐηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν ἐκκλησίᾳ μεγάλῃ», ἄντικρυς ἀντὶ τῶν πάλαι θυσιῶν καὶ ὁλοκαυτωμάτων τὴν ἔνσαρκον τοῦ Χριστοῦ παρουσίαν καὶ τὰ καταρτισθὲν αὐτοῦ σῶμα προσενηνέχθαι τῷ θεῷ διδάξας, τοῦτό τε αὐτὸ τῇ αὐτοῦ ἐκκλησίᾳ εὐαγγελίζεται, ὡς ἂν μέγα μυστήριον «ἐν κεφαλίδι βιβλίου» τῇ προφητικῇ φωνῇ προαναπεφωνημένον. τούτου δῆτα τοῦ θύματος τὴν μνήμην ἐπὶ τραπέζης ἐκτελεῖν διὰ συμβόλων τοῦ τε σώματος αὐτοῦ καὶ τοῦ σωτηρίου αἵματος κατὰ θεσμοὺς τῆς καινῆς διαθήκης παρειληφότες, πάλιν ὑπὸ τοῦ προφήτου Δαβὶδ παιδευόμεθα λέγειν· «ἡτοίμασας ἐνώπιόν μου τράπεζαν, ἐξ ἐναντίας τῶν θλιβόντων με· ἐλίπανας ἐν ἐλαίῳ τὴν κεφαλήν μου, καὶ τὸ ποτήριόν σου μεθύσκον με ὡς κράτιστον». διαρρήδην γοῦν ἐν τούτοις καὶ τὸ μυστικὸν σημαίνεται χρῖσμα, καὶ τὰ σεμνὰ τῆς Χριστοῦ τραπέζης θύματα, δι’ ὧν καλλιεροῦντες τὰς ἀναίμους καὶ λογικὰς αὐτῷ τε προσηνεῖς θυσίας διὰ παντὸς βίου τῷ ἐπὶ πάντων προσφέρειν θεῷ διὰ τοῦ πάντων ἀνωτάτου ἀρχιερέως αὐτοῦ δεδιδάγμεθα. τοῦτο καὶ ὁ μέγας προφήτης Ἡσαί̈ας θαυμασίως τῷ θείῳ πνεύματι προέγνω τε καὶ προανεφώνησε. λέγει δ’ οὖν ὧδε καὶ αὐτός·
καὶ δι' ἡμᾶς ; Ὅθεν οἱ μὲν παλαιοὶ καὶ θεοφιλεῖς ἄν- δρες εἰκότως, ἀπουσίᾳ τῶν κρειττόνων, τοῖς συμβόλοις προσανεἶχον. Ὡς καὶ τοῦτο αὐτὸ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν διδά- σχει, λέγων· ι Πολλοὶ προφῆται καὶ δίκαιοι ἐπεθύ μησαν ἰδεῖν ὁ ὑμεῖς βλέπετε, καὶ οὐκ εἶδον· καὶ ἀκοῦσαι ὁ ὑμεῖς ἀκούετε, καὶ οὐκ ἤκουσαν. » Ἡμεῖς δὲ, τὰ ἀληθῆ καὶ τῶν εἰκόνων τὰ ἀρχέτυπα διὰ τῆς μυστηριώδους οἰκονομίας τοῦ Χριστοῦ παρειληφότες, οὐκ ἔτι τῶν παλαιῶν δεησόμεθα. Μόνος δ᾽ οὖν αὐτὸς τῶν πώποτε Λόγος ὢν Θεοῦ, προκόσμιος, καὶ ἀρχιε ρεὺς πάσης νοερᾶς καὶ λογικῆς κτίσεως, τὸν ἡμῖν ἐμοιοπαθῆ, οἷα πρόβατον καὶ ἀμνὸν ἐκ τῆς ἀνθρώ- των ἀφορίσας ἀγέλης, τούτῳ τε ἐπιγράψας τὰς πάν των ἡμῶν ἁμαρτίας, καὶ τὴν κατάραν γε αὐτῷ, τὴν ἐν τῷ Μωσέως νόμῳ προστετιμημένην, περιάψας (ὅτι δὴ Μωσέως ἀνειπόντος· « Επικατάρατος πᾶς ὁ κρεμάμενος ἐπὶ ξύλου » ), τοῦτο πέπονθεν αὐτὸς δι᾿ ἡμᾶς γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα· καὶ δὴ καὶ ἁμαρτίαν αὐτὸν δι' ἡμᾶς ποιήσας· ι ἐπεὶ τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν, ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησε, πάσας τε αὐτῷ δι' ἡμᾶς τὰς ἡμῖν ἐπηρτημένας τι μωρίας ἐπιθείς, δεσμὰ καὶ ἀτιμίας καὶ ὕβρεις, μά στιγάς τε καὶ ἐκτόπους πληγάς, καὶ ἐπὶ πᾶσιν τὸ τῆς κατάρας τρόπαιον. Μετὰ δὴ πάντα οἷόν τι θαυ- μέσον θύμα, καὶ σφάγιον ἐξαίρετον τῷ Πατρὶ καλ λιερησάμενος, ὑπὲρ τῆς ἁπάντων ἡμῶν ἀνήνεγκε σωτηρίας, μνήμην καὶ ἡμῖν παραδούς, ἀντὶ θυσίας τῷ Θεῷ διηνεκῶς προσφέρειν. Τοῦτο καὶ προφητῶν ὁ θαυμάσιος Δαβὶδ θείῳ Πνεύματι τὸ μέλλον προλα βὼν ἐθέσπισεν, εἰπών· . Ὑπομένων ὑπέμεινα τὸν Κύριον, καὶ προσέσχε μοι· καὶ εἰσήκουσε τῆς δεή. σεώς μου, καὶ ἀνήνεγκέ με ἐκ λάκκων ταλαιπωρίας, καὶ ἀπὸ πηλοῦ ἱλύος· καὶ ἔστησεν ἐπὶ πέτραν τους τίδας μου, κατεύθυνε τὰ διαβήματά μου, καὶ ἐνέβα- δεν εἰς τὸ στόμα μου ᾆσμα καινόν, ὕμνον τῷ Θεῷ ἡμῶν. ο Καὶ τί τὸ κοινὸν ᾆσμα τυγχάνει, διασαφεί, λέγων ἑξῆς· ι θυσίαν καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, σῶμα δὲ κατηρτίσω μοι· ὁλοκαυτώματα καὶ περὶ ἁμαρτίας οὐκ ηὐδόκησας. Τότε εἶπον· Ἰδοὺ ἔχω. Ἐν κεφαλίδι βιβλίου γέγραπται περὶ ἐμοῦ, τοῦ ποιῆσαι, ὁ Θεός, τὸ θέλημά σου. Ἐβουλήθην. ο Καὶ ἐπιλέγει· . Εὐηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν Εκκλησίᾳ μεγάλῃ. » "Αντικρυς ἀντὶ τῶν πάλαι θυ- σιῶν καὶ ὁλοκαυτωμάτων τὴν ἔνσαρκον τοῦ Χρι- στοῦ παρουσίαν, καὶ τὸ καταρτισθὲν αὐτοῦ σῶμα προσενηνέχθαι τῷ Θεῷ διδάξας, τοῦτό τε αὐτὸ τῇ αὐτοῦ Ἐκκλησίᾳ εὐαγγελίζεται, ὡς ἂν μέγα μυστήριον ἐν κεφαλίδι βιβλίου τῇ προφητική φωνή προαναπεφωνημένον. Τούτου δῆτα τοῦ θύματος τὴν μνήμην ἐπὶ τραπέζης εκτελεῖν διὰ συμβόλων, το τε σώματος αὐτοῦ καὶ τοῦ σωτηρίου αίματος κατά · θεσμούς τῆς Καινῆς Διαθήκης παρειληφότες, πάλιν ὑπὸ τοῦ προφήτου Δαβὶδ παιδευόμεθα λέγειν· « Ητοί- μασας ἐνώπιόν μου τράπεζαν ἐξ ἐναντίας τῶν θλι βόντων με. Ελίπανας ἐν ἐλαίῳ τὴν κεφαλήν μου, καὶ τὸ ποτήριόν σου μεθύσκον με ὡς κράτιστον. » Διαρρήδην γοῦν ἐν τούτοις καὶ τὸ μυστικὸν σημαίνε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. I. B ita vivant, ut Novi Testamenti ratio docet : eam, ' quæ a Mose definita est, exsecrationem evaserint : quippe cum Agnus Dei non solum peccatum mundi. sed etiam eam exsecrationem, quæ iis debetur, qui contra Mosis legem aliquid commiserint, in seipsum receperit. Factus igitur est Dei Agnus et peccatun et exsecratio. Peccatum quidem pro peccatoribus bujus mundi : exsecratio autem pro iis qui nolunt a scripto legis Mosaicæ recedere. Quocirca dicit Apostolus : e Christus nos redemit ab exsecratione legis, factus pro nobis exsecratio *. » Item : Lum qui non noverat peccatum, pro nobis fecit pecca- tum › Quid enim non futurus fuit is, qui mundi piaculum factus est? is qui pro peccatorum anima pretium? qui tanquam ovis ad occisionem ductus est? qui existimatus est sicut agnus, qui ducatur ad sacrificandum? atque oninia hæc, et pro nobis, et propter nos. Ex quo quidem prisci illi, Deoque grati viri, cum præstantiora non haberent, merito signa ipsa attendebant. Nam etiam hoc ipsum Salvator noster docet, cum ait : ‹ Multi prophetæ et justi cupierunt videre, quæ vos videtis, et non viderunt: et audire, quæ vos auditis, et non au- dierunt 3. At nos, qui ea quæ vera sunt, atque ipsa imaginum principia per refertam magnis mysteriis dispensationem Christi accepimus, non amplius ea, quæ vetera facta sunt, desideramus. Solus igitur ipse eorum omnium qui unquam fue- rint, cum sit Dei Verbum, ipso antiquius mundo, pontifexque omnis ratione atque intelligentia pra ditæ creaturæ, eum qui nostris casibus esset ob- noxius, quasi ovem aut agnum ab hominibus se- gregans, et huic nostra omnium ascribens pec- cala, eidemque exsecrationem, quæ mulctae loco in lege Mosis adjuncta est imponens, siquidem ipso Mose proloquente, c exsecrabilis omnis qu pendet in ligno s,, hoc ipsum pertulit, factus propter nos ipse pro nobis exsecratio : qui seipsum quoque propter nos peccatum facere non veritus est: quandoquidem eum, qui peccatum nou rovit, pro nobis peccatum effecit, › eidemque propter nos, omnia quæcunque nobis impendebant, supplicia imposuit, vincula, probra, contumelias, flagella, et cum his, verbera deformia : postremumque om nium, ipsum exsecrationis trophæum. (Itaque post omnia, quasi mirabilem quandam victimam, sacri fciumque eximium patri suo operatus pro nostra omnium salute obtulit, ejusque rei memoriam ut nos ipsi Deo pro sacrificio offerremus, instituit. Hoc etiam prophetarum præcipuus David, qui quod futurum erat Spiritu divino providerat vaticinatus est, ubi ait : e Exspectans exspectavi Dominum, et intendit mihi : et exaudivit precem meam, et sustu- lit me de lacu miseriæ et de luto fæcis : et statut supra petram pedes meos, et direxit gressus meos. et immisit in os meum Canticum novum, carnien A non amplius de Musis præceptis sollicii sint, sel D Gal. 111, 15. Cor. v, 21. c Deut. xx), 25. 13. Luc. 5, 24.
PG 22:91«κύριε ὁ θεός μου, δοξάσω σε, ὑμνήσω τὸ ὄνομά σου, ὅτι ἐποίησας θαυμαστὰ πράγματα». καὶ τίνα ταῦτα ὡς ἀληθῶς θαυμάσια διασαφεῖ, λέγων ἑξῆς· «ποιήσει κύριος Σαβαὼθ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι πίονται εὐφροσύνην, πίονται οἶνον, χρίσονται μύρον. παράδος ταῦτα πάντα τοῖς ἔθνεσιν· ἡ γὰρ βουλὴ αὕτη ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη». τοιαῦτά τινα ἦν καὶ τὰ Ἡσαί̈ου θαυμάσια, εὐωδίας ἀγαθῆς καὶ μύρου χρῖσιν οὐ τῷ Ἰσραὴλ ἀλλὰ πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐπαγγελλόμενα· ὅθεν εἰκότως παρὰ τὴν τοῦ μύρου χρῖσιν καὶ τῆς Χριστιανῶν ἠξιώθησαν προσηγορίας. ἀλλὰ καὶ οἴνου τοῖς ἔθνεσιν εὐφροσύνην θεσπίζει, τὸ τῆς καινῆς τοῦ Χριστοῦ διαθήκης μυστήριον αἰνιττόμενος, ὃ παρὰ πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐναργῶς κατὰ τὸν παρόντα καιρὸν ἐκτελεῖται. ταύτας δὲ πάλιν τὰς ἀσωμάτους καὶ νοερὰς θυσίας τὰ προφητικὰ κηρύττει λόγια, ὧδέ πη περιέχοντα· «θῦσον τῷ θεῷ θυσίαν αἰνέσεως, καὶ ἀπόδος τῷ ὑψίστῳ τὰς εὐχάς σου, καὶ ἐπικάλεσαί με ἐν ἡμέρᾳ θλίψεως, καὶ ἐξελοῦμαί σε, καὶ δοξάσεις με». καὶ πάλιν «ἔπαρσις τῶν χειρῶν μου θυσία ἑσπερινή». καὶ αὖθις «θυσία τῷ θεῷ πνεῦμα συντετριμμένον».
PG 22:93Πάντα δὴ οὖν ταῦτα ἐξ αἰῶνος τεθεσπισμένα διὰ τῆς εὐαγγελικῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν διδασκαλίας κατὰ τὸν παρόντα καιρὸν πρὸς ἁπάντων τῶν ἐθνῶν ἐκτελεῖται, ἀληθείας ἐπιμαρτυρούσης τῇ προφητικῇ φωνῇ, δι’ ἧς τὰς κατὰ Μωσέα θυσίας ὁ θεὸς παραιτησάμενος τὸ μέλλον ἔσεσθαι καθ’ ἡμᾶς αὐτοὺς θεσπίζει λέγων· «διότι ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου καὶ μέχρι δυσμῶν τὸ ὄνομά μου δεδόξασται ἐν τοῖς ἔθνεσι καὶ ἐν παντὶ τόπῳ θυμίαμα προσάγεται τῷ ὀνόματί μου καὶ θυσία καθαρά». Θύομεν δῆτα τοιγαροῦν τῷ ἐπὶ πάντων θεῷ «θυσίαν αἰνέσεως»· θύομεν τὸ ἔνθεον καὶ σεμνὸν καὶ ἱεροπρεπὲς θῦμα· θύομεν καινῶς κατὰ τὴν καινὴν διαθήκην «τὴν καθαρὰν θυσίαν». θυσία δὲ τῷ θεῷ πνεῦμα συντετριμμένον εἴρηται· «καρδίαν γοῦν συντετριμμένην καὶ τεταπεινωμένην ὁ θεὸς οὐκ ἐξουδενώσει». καὶ δὴ καὶ θυμιῶμεν τὸ προφητικὸν θυμίαμα, ἐν παντὶ τόπῳ προσκομίζοντες αὐτῷ τὸν εὐώδη καρπὸν τῆς παναρέτου θεολογίας, διὰ τῶν πρὸς αὐτὸν εὐχῶν ἀναφέροντες. τοῦτό τοι καὶ ἄλλος διδάσκει προφήτης, ὁ φήσας· «γενηθήτω ἡ προσευχή μου ὡς θυμίαμα ἐνώπιόν σου». οὐκοῦν καὶ θύομεν καὶ θυμιῶμεν·
αὐτοῦ Λόγῳ, αὐτῷ σώματι καὶ ψυχῇ ἀνακείμενοι. Διὸ πάσης μὲν αἰσχρουργίας τὸ σῶμα ἄχραντον καὶ ἁμίαντον αὐτῷ φυλάττειν ἀσκοῦμεν, παντὸς δὲ πάθους καὶ κηλίδος ἁπάσης τῆς ἀπὸ κακίας κεκαθαρμένην τὴν διάνοιαν αὐτῷ προσκομίζομεν, λογισμοῖς τε ἀδια- πτώτοις, καὶ διαθέσει ἀνυποκρίτῳ, δόγμασί τε ἀλη θείας εὐσεβοῦμεν αὐτόν. Αρεστὰ γὰρ αὐτῷ ταῦτα εἶναι μᾶλλον ἢ θυσιῶν πλῆθος αἷματι, καὶ καπνῷ, καὶ κνίσσαις ἐπιτελουμένων, πεπαιδεύμεθα. ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΤΟΥ ΠΑΜΦΙΛΟΥ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ ΒΙΒΛΙΟΝ ΔΕΥΤΕΡΟΝ ΤΑΔΕ ΕΝΕΣΤΙΝ ΤΟ ΔΕΥΤΕΡΟ ΣΥΓ - Β ΓΡΑΜΜΑΤΙ ΤΗΣ ΠΕΡΙ ΤΟΥ ΣΩΤΗΡΟΣ ΗΜΩΝ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ. ΠΡΟΟΙΜ.- "Οτι μὴ ὡς ἔτυχεν μηδὲ μάτην τὰς παρ' Εβραίοις προφητικὰς βίβλους δια πάσης σπου δῆς περιέπομεν. ΚΕΦ. Α'. Οπως τὰ χρηστότερα περὶ ἡμῶν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν προλαβόντες οἱ παρ' αὐτοῖς προφῆται ἐκήρυττον. α. Ἀπὸ τῆς Γενέσεως. β. Ἀπὸ τῆς αὐτῆς. γ. Ἀπὸ τῆς αὐτῆς. δ. Ἀπὸ τοῦ Δευτερονομίου. σ. Ἀπὸ τοῦ κα' ψαλμοῦ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A testimonium afferente veritate, per quam vocem Deus, Mosaicis rejectis sacrificiis, quod futurum erat nostrum ipsorum institutum, divinitus nuntiat, dicens: Quoniam ab ortu solis usque ad occa- sum, nomen meum glorificatum est in gentibus, et in omni loco incensum offertur nomini meo, et hostia munda "., Sacrificamus igitur Deo altis- simo sacrificium laudis: sacrificamus Deo plenum, et horrorem afferens, et sacrosanctum sacrificium, sacrificamus novo more, secundum Novum Testamentum, hostiam mundam. At sacrificium Deo, spiritus contritus dictus est: cor igitur contritum et bumiliatum Deus non despiciet. Jamque etiam incendimus propheticum illum odorem in omni loco, et offerimus ei bene olentem fructum omni virtute abundantis theologiæ, hoc ipsum orationibus ad eum directis facientes Quod sane ipsum alius quoque docet propheta, qui ait : « Fiat oratio mea sicut incensum in conspectu tuo "., Igitur et sacrificamus et incendimus, alias quidem memoriam magni illius sacrificii, secundum ea, quæ ab ipso tradita sunt, mysteria celebrantes, et gratias Deo pro salute nostra agentes, religiososque hy- mnos et orationes sanctas illi offerentes: alias nosipsos totos ei consecrantes, ejusque pontifici, ipsi utique verbo, corpore, animoque dicantes. Proinde ab omni obscœnitate corpus intactum at- que imníaculatum eidem conservare studemus, omnique affectu, atque omni fœditate, quæ a mali- tia proficiscatur, purgatam mentem illi reddimus, cogitationibusque sinceris, et affectione non ficta, veritatisque decretis illum colimua. Grata enim illi hæc esse magis quam hostiarum magnum nume rum, quarum sanguine et fumo et nidore operemur, edocti sumus, • Malach. 1, 11. Psal. cxL, 2. EUSEBII PAMPHILI DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIBER SECUNDUS. - EN HAC INSUNT IN SECUNDO LIBRO EVANGELICÆ DE SALVATORE NOSTRO DEMONSTRATIONIS. - PROCEM. Quod non casu, neque temere prophe- ticos Hebræorum libros, omni studio complexi su- mus. CAP. I. Quemadmodum meliora de nobis externis gentibus Prophetæ illorum ante venientes nuntia- verunt. 1. A Genesi. 2. Ab eadem. 3. Ab eadent. 4. A Deuteronomio. 5. A sxi psalmo.
τοτὲ μὲν τὴν μνήμην τοῦ μεγάλου θύματος κατὰ τὰ πρὸς αὐτοῦ παραδοθέντα μυστήρια ἐπιτελοῦντες, καὶ τὴν ὑπὲρ σωτηρίας ἡμῶν εὐχαριστίαν δι’ εὐσεβῶν ὕμνων τε καὶ εὐχῶν τῷ θεῷ προσκομίζοντες, τοτὲ δὲ σφᾶς αὐτοὺς ὅλως καθιεροῦντες αὐτῷ, καὶ τῷ γε ἀρχιερεῖ αὐτοῦ λόγῳ αὐτῷ σώματι καὶ ψυχῇ ἀνακείμενοι. διὸ πάσης μὲν αἰσχρουργίας τὸ σῶμα ἄχραντον καὶ ἀμίαντον αὐτῷ φυλάττειν ἀσκοῦμεν, παντὸς δὲ πάθους καὶ κηλῖδος ἁπάσης τῆς ἀπὸ κακίας κεκαθαρμένην τὴν διάνοιαν αὐτῷ προσκομίζομεν, λογισμοῖς τε ἀδιαπτώτοις καὶ ἀπλάστῳ διαθέσει δόγμασί τε ἀληθείας εὐσεβοῦμεν αὐτόν. ἀρεστὰ γὰρ αὐτῷ ταῦτα εἶναι μᾶλλον ἢ θυσιῶν πλῆθος αἵματι καὶ καπνῷ καὶ κνίσεσιν ἐπιτελουμένων πεπαιδεύμεθα. Τάδε ἔνεστιν ἐν τῷ δευτέρῳ συγγράμματι τῆς περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως.20 α. Ὅτι μὴ ὡς ἔτυχεν μηδὲ μάτην τὰς παρ’ Ἑβραίοις προφητικὰς βίβλους διὰ πάσης σπουδῆς περιέπομεν. β. Ὅπως τὰ χρηστότερα περὶ ἡμῶν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν προλαβόντες οἱ παρ’ αὐτοῖς προφῆται ἐκήρυττον. α. Ἀπὸ τῆς Γεν[ν]έσεως. β. Ἀπὸ [τῆς] αὐτῆς. γ. Ἀπὸ [τῆς] αὐτῆς. δ. Ἀπὸ τοῦ Δευτερονομίου. ε. Ἀπὸ τοῦ κα Ψαλμοῦ. 2. Ἀπὸ τοῦ μ Ψαλμοῦ.
αὐτοῦ Λόγῳ, αὐτῷ σώματι καὶ ψυχῇ ἀνακείμενοι. Διὸ πάσης μὲν αἰσχρουργίας τὸ σῶμα ἄχραντον καὶ ἁμίαντον αὐτῷ φυλάττειν ἀσκοῦμεν, παντὸς δὲ πάθους καὶ κηλίδος ἁπάσης τῆς ἀπὸ κακίας κεκαθαρμένην τὴν διάνοιαν αὐτῷ προσκομίζομεν, λογισμοῖς τε ἀδια- πτώτοις, καὶ διαθέσει ἀνυποκρίτῳ, δόγμασί τε ἀλη θείας εὐσεβοῦμεν αὐτόν. Αρεστὰ γὰρ αὐτῷ ταῦτα εἶναι μᾶλλον ἢ θυσιῶν πλῆθος αἷματι, καὶ καπνῷ, καὶ κνίσσαις ἐπιτελουμένων, πεπαιδεύμεθα. ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΤΟΥ ΠΑΜΦΙΛΟΥ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ ΒΙΒΛΙΟΝ ΔΕΥΤΕΡΟΝ ΤΑΔΕ ΕΝΕΣΤΙΝ ΤΟ ΔΕΥΤΕΡΟ ΣΥΓ - Β ΓΡΑΜΜΑΤΙ ΤΗΣ ΠΕΡΙ ΤΟΥ ΣΩΤΗΡΟΣ ΗΜΩΝ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ. ΠΡΟΟΙΜ.- "Οτι μὴ ὡς ἔτυχεν μηδὲ μάτην τὰς παρ' Εβραίοις προφητικὰς βίβλους δια πάσης σπου δῆς περιέπομεν. ΚΕΦ. Α'. Οπως τὰ χρηστότερα περὶ ἡμῶν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν προλαβόντες οἱ παρ' αὐτοῖς προφῆται ἐκήρυττον. α. Ἀπὸ τῆς Γενέσεως. β. Ἀπὸ τῆς αὐτῆς. γ. Ἀπὸ τῆς αὐτῆς. δ. Ἀπὸ τοῦ Δευτερονομίου. σ. Ἀπὸ τοῦ κα' ψαλμοῦ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A testimonium afferente veritate, per quam vocem Deus, Mosaicis rejectis sacrificiis, quod futurum erat nostrum ipsorum institutum, divinitus nuntiat, dicens: Quoniam ab ortu solis usque ad occa- sum, nomen meum glorificatum est in gentibus, et in omni loco incensum offertur nomini meo, et hostia munda "., Sacrificamus igitur Deo altis- simo sacrificium laudis: sacrificamus Deo plenum, et horrorem afferens, et sacrosanctum sacrificium, sacrificamus novo more, secundum Novum Testamentum, hostiam mundam. At sacrificium Deo, spiritus contritus dictus est: cor igitur contritum et bumiliatum Deus non despiciet. Jamque etiam incendimus propheticum illum odorem in omni loco, et offerimus ei bene olentem fructum omni virtute abundantis theologiæ, hoc ipsum orationibus ad eum directis facientes Quod sane ipsum alius quoque docet propheta, qui ait : « Fiat oratio mea sicut incensum in conspectu tuo "., Igitur et sacrificamus et incendimus, alias quidem memoriam magni illius sacrificii, secundum ea, quæ ab ipso tradita sunt, mysteria celebrantes, et gratias Deo pro salute nostra agentes, religiososque hy- mnos et orationes sanctas illi offerentes: alias nosipsos totos ei consecrantes, ejusque pontifici, ipsi utique verbo, corpore, animoque dicantes. Proinde ab omni obscœnitate corpus intactum at- que imníaculatum eidem conservare studemus, omnique affectu, atque omni fœditate, quæ a mali- tia proficiscatur, purgatam mentem illi reddimus, cogitationibusque sinceris, et affectione non ficta, veritatisque decretis illum colimua. Grata enim illi hæc esse magis quam hostiarum magnum nume rum, quarum sanguine et fumo et nidore operemur, edocti sumus, • Malach. 1, 11. Psal. cxL, 2. EUSEBII PAMPHILI DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIBER SECUNDUS. - EN HAC INSUNT IN SECUNDO LIBRO EVANGELICÆ DE SALVATORE NOSTRO DEMONSTRATIONIS. - PROCEM. Quod non casu, neque temere prophe- ticos Hebræorum libros, omni studio complexi su- mus. CAP. I. Quemadmodum meliora de nobis externis gentibus Prophetæ illorum ante venientes nuntia- verunt. 1. A Genesi. 2. Ab eadem. 3. Ab eadent. 4. A Deuteronomio. 5. A sxi psalmo.
Liber Septimus
PG 22:95ζ. Ἀπὸ τοῦ πε Ψαλμοῦ. η. Ἀπὸ τοῦ ε Ψαλμοῦ. θ. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. ι. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. ια. Ὁμοίως. γ. Ὅπως οἱ αὐτοὶ ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρουσίᾳ τὴν τοῦ πάλαι παρὰ Ἑβραίοις μόνου γιγνωσκομένου θεοῦ γνῶσιν τε καὶ εὐσέβειαν πάντα τὰ ἔθνη μαθήσεσθαι προεθέσπιζον. ιβ. Ἀπὸ τοῦ β Ψαλμοῦ. ιγ. Ἀπὸ τοῦ οα Ψαλμοῦ. ιδ. Ἀπὸ τοῦ ζ Ψαλμοῦ. ιε. Ἀπὸ τῆς Γεν[ν]έσεως. ι. Ἀπὸ τοῦ Σοφονίου. ιζ. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. ιη. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. ιθ. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. κ. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. κα. Ὁμοίως. κβ. Ὁμοίως. κγ. Ὁμοίως ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. δ. Ὅπως ἐπὶ τῇ τῶν ἐθνῶν κλήσει τῇ διὰ τοῦ Χριστοῦ γενομένῃ ἀπόπτωσις ἔμελλεν ἔσεσθαι τῆς κατὰ θεὸν εὐσεβείας τῷ Ἰουδαίων ἔθνει. κδ. Ἀπὸ τοῦ Ἱερεμίου. κε. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. κ. Ἀπὸ τοῦ Ἀμώς. κζ. Ἀπὸ τοῦ Μιχαίου. κη. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. κθ. Ἀπὸ τοῦ Μαλαχίου. λ. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. λα. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. λβ. Ὁμοίως. λγ. Ὁμοίως. λδ. Ὁμοίως. λε. Ὁμοίως. ε. Ὅτι μὴ εἰς ἅπαν τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἀλλ’ εἰς ὀλίγους αὐτῶν διήκει τὰ τῶν θείων ἐπαγγελιῶν. λ. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. λζ. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. λη. λθ. μ. μα. μβ. μγ. μδ. με. μ. μζ. μη. μθ. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ ὁμοίως. ν. Ἀπὸ τοῦ Μιχαίου. να. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. νβ.
Α ε. Από του με ψαλμού. η'. Ἀπὸ τοῦ με' ψαλμοῦ.. Θ. ᾿Απὸ τοῦ Ζαχαρίου. ι. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου.. ια. Ομοίως. ΚΕΦ. Β'. ῞Οπως οἱ αὐτοὶ ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρ- ουσίᾳ τὴν τοῦ πάλαι παρ' ῾Εβραίοις μόνου για νωσκομένου Θεοῦ γνωσίν τε καὶ εὐσέβειαν πάντα τὰ ἔθνη μαθήσεσθαι προεθέσπιζον. ιδ'. Ἀπὸ τοῦ β' ψαλμοῦ. ιγ. Ἀπὸ τοῦ οι ψαλμοῦ.. ιδ'. Ἀπὸ τοῦ ἐς ψαλμού. ιε. Ἀπὸ τῆς Γενέσεως. ις'. Ἀπὸ τοῦ Σοφονίου. ιζ. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. η'. ᾿Απὸ τοῦ Ζαχαρίου. ιθ'. Ἀπὸ τοῦ 'Ησαίου. κ'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. κα. ῾Ομοίως. κα. Ομοίως. κγ'. ῾Ομοίως ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. ΚΕΦ. Ε'. "Οπως ἐπὶ τῇ τῶν ἐθνῶν κλύσει, τῇ διὰ τοῦ Χριστοῦ γενομένῃ, ἀπόπτωσις ἔμελλεν ἔσεσθαι τῆς κατὰ Θεὸν εὐσεβείας τῷ Ἰουδαίων ἔθνει. κδ'. Ἀπὸ τοῦ ῾Ιερεμίου. κε'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. κς'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. κζ'. Ἀπὸ τοῦ Μιχαίου. κη'. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. κα. Ἀπὸ τοῦ Μαλαχίου. λα'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. Αγ. Ομοίως. λδ'. ῾Ομοίως. Δε. Ομοίως. ΚΕΦ. Δ'. "Οτι μὴ εἰς ἅπαν τὸ Ἰουδαίων ἔθνος, ἀλλ' εἰς ὀλίγους αὐτῶν διήκει τὰ τῶν θείων επαγ γελιών. ΑΓ. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. λη, 20, μ', μα, με με, μδ', με, με, με, μή, με. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ ὁμοίως. γ. Ἀπὸ τοῦ Μιχαίου. να'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. να. Ἀπὸ τοῦ Σοφονίου.. γγ. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. νδ'. ᾿Απὸ τοῦ Ἱερεμίου. νε. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. νς. Ἀπὸ τοῦ Ἐζεκιήλου. να'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. νη. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. νυ. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. ξ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ. Ὅτι μὴ ὡς ἔτυχεν, μηδὲ μάτην τὰς παρ' 'Εβραίοις προφητικὰς βίβλους διὰ πάσης σπουδῆς περι πομεν. Τὸν διὰ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας ἅπασιν ἀνθρώ τοις προβεβλημένον τῆς ἀληθοῦς εὐσεβείας τρόπον, καὶ τὴν ἐν Χριστῷ πολιτείαν διελθὼν ἐν τῷ πρὸ τού του Συγγράμματι, παραστήσας τε, καὶ, ὡς οἶμαι. πείσας, ὅτι μηδὲ βουλομένοις δυνατὸν ἦν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κατὰ τὰ Ἰουδαίων νόμιμα ζῆν· αὖθις ἐπὶ τοῦ παρόντος ἄνωθεν ἐπαναλαβὼν τὸν λόγον, επάνειμι ἐπὶ τὰς ἐκ τῶν προφητικῶν φωνῶν μαρτυρίας πρὸς τοὺς ἡμῶν κατηγόρους τῶν ἐκ περιτομῆς δαψιλεστέραν τὴν ἀπόκρισιν ποιησόμενος. Ἐπεὶ μηδαμώς ἡμῖν EUSEBIN CÆSARIENSIS OPP. PARS II. CAP. II. Quemadmodum idem fore ut in adventu Christi, ejus Dei qui olim a Judæis solis cogno- scebatur, cognitionem et cultum omnes gentes ac- ciperent, vaticinati sunt. 14. xcvit psalme. CAP. III. Quemadmodum in vocatione gentrum, quar per Christum facienda erat, Judæorum gentem a ritu proprio, cultuque Dei cadere oportebat. CAP. IV. Quod non iu omuem gentem Judæorum, sed in paucos Judæos, quæ ad divinas promissio- nes spectant, pervenerint. 38, 39, 40, 41, 42, 45, 44, 45, 46, 47, 48, 49, ab eodem similiter. Sx. Ab eodem. PROOEMIUM. - APOLOGETICA.. g Quod non casu, neque temere propheticos Hebræom A rum libros omni studio complexi sumus. Cum veræ pietatis rationem, quæ omnibus homi- nibus per Evangelicam doctrinam proposita est, et vivendi in Christo institutum, Libro priore tracta- verini, necnon in medio posuerim, ac, ni fallor, persuaserim, ut fieri nullo modo potuerit, ut omnes gentes, etiam si voluissent, ex legibus Judæorum viverent jam nunc ad propheticarum vocum te- stimonia revertor, paulo altius orationis initium Eumens, ut sic eos, qui ad circumcisionem perti- дentes nos accusant, abundantius pleniusque re- 6. A Xɩɩ psalmo. 7. Ab Lxxxv psalmo.. 8. A xcv psalmo. 9. A Zacharia. 10. Ab Isaia. 11. Item. 42. A 11 psalmo. 13. A Lxxi psalme. 15. A Genesi. 16. A Sophonia. 17. Ab eodem. 18. A Zacharia. 19. Ab Isaiα. 20. Ab eodem. 21. Item. 23. Atidem. 23. Itidem ab eodem. 24. A Jeremia. 25. Ab eodem. 26. Ab eodem. 27. A Michwa. 28. A Zacharia. 29. A Malachia. 50. Ab Isuiα. 31. Ab eodem. 32. Similiter. 33. lem. 54. Item. 35. Item. 36. Ab Isaia. 37. Ab eodem. 50. A Michwa. 51. Ab eodem. 52. A Sophonia. 53. A Zacharia. 54. A Jeremia. 55. Ab eodem. 56. Ab Ezechiele. 57. Ab eodem. 59. Ab eodem 60. Ab eodem. 5. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ. 1. Ἀπὸ τοῦ 'Ησαίου. 16. ῾Ομοίως. 27. Ἀπὸ τοῦ Ησαίου.
Ἀπὸ τοῦ Σοφονίου. νγ. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. νδ. Ἀπὸ τοῦ Ἱερεμίου. νε. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. ν. Ἀπὸ τοῦ Ἰεζεκιήλου. νζ. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. νη. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. νθ. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. ξ. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. Βιβλίον β. Τὸν διὰ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας ἅπασιν ἀνθρώποις προβεβλημένον τῆς ἀληθοῦς εὐσεβείας τρόπον καὶ τὴν ἐν Χριστῷ πολιτείαν διελθὼν ἐν τῷ πρὸ τούτου συγγράμματι, παραστήσας τε καὶ ὡς οἶμαι πείσας, ὅτι μηδὲ βουλομένοις δυνατὸν ἦν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κατὰ τὰ Ἰουδαίων νόμιμα ζῆν, αὖθις ἐπὶ τοῦ παρόντος ἄνωθεν ἐπαναλαβὼν τὸν λόγον, ἐπάνειμι ἐπὶ τὰς ἐκ τῶν προφητικῶν φωνῶν μαρτυρίας, πρὸς τοὺς ἡμῶν κατηγόρους τῶν ἐκ περιτομῆς δαψιλεστέραν τὴν ἀπόκρισιν ποιησόμενος, ἐπεὶ μηδαμῶς ἡμῖν μετεῖναι ἔφασαν τῶν παρ’ αὐτοῖς ἀναγράπτων ἐπαγγελιῶν· αὐτῶν γὰρ καὶ τοὺς προφήτας γεγονέναι, αὐτοῖς καὶ τὸν Χριστόν, ὃν δὴ φίλον αὐτοῖς ἀποκαλεῖν σωτῆρα καὶ λυτρωτήν, κηρύττεσθαι, αὐτοῖς καὶ τὰς ἀναγράπτους ὑποσχέσεις προσδοκᾶν ἀποδοθήσεσθαι· ἡμᾶς δὲ περιττοὺς τούτων ὑπάρχειν, οἷα τὸ γένος ἀλλοφύλους ὄντας, οἷς τὰ χείριστα διὰ πασῶν τῶν προφητειῶν θεσπίζεσθαι·
Α ε. Από του με ψαλμού. η'. Ἀπὸ τοῦ με' ψαλμοῦ.. Θ. ᾿Απὸ τοῦ Ζαχαρίου. ι. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου.. ια. Ομοίως. ΚΕΦ. Β'. ῞Οπως οἱ αὐτοὶ ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρ- ουσίᾳ τὴν τοῦ πάλαι παρ' ῾Εβραίοις μόνου για νωσκομένου Θεοῦ γνωσίν τε καὶ εὐσέβειαν πάντα τὰ ἔθνη μαθήσεσθαι προεθέσπιζον. ιδ'. Ἀπὸ τοῦ β' ψαλμοῦ. ιγ. Ἀπὸ τοῦ οι ψαλμοῦ.. ιδ'. Ἀπὸ τοῦ ἐς ψαλμού. ιε. Ἀπὸ τῆς Γενέσεως. ις'. Ἀπὸ τοῦ Σοφονίου. ιζ. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. η'. ᾿Απὸ τοῦ Ζαχαρίου. ιθ'. Ἀπὸ τοῦ 'Ησαίου. κ'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. κα. ῾Ομοίως. κα. Ομοίως. κγ'. ῾Ομοίως ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. ΚΕΦ. Ε'. "Οπως ἐπὶ τῇ τῶν ἐθνῶν κλύσει, τῇ διὰ τοῦ Χριστοῦ γενομένῃ, ἀπόπτωσις ἔμελλεν ἔσεσθαι τῆς κατὰ Θεὸν εὐσεβείας τῷ Ἰουδαίων ἔθνει. κδ'. Ἀπὸ τοῦ ῾Ιερεμίου. κε'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. κς'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. κζ'. Ἀπὸ τοῦ Μιχαίου. κη'. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. κα. Ἀπὸ τοῦ Μαλαχίου. λα'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. Αγ. Ομοίως. λδ'. ῾Ομοίως. Δε. Ομοίως. ΚΕΦ. Δ'. "Οτι μὴ εἰς ἅπαν τὸ Ἰουδαίων ἔθνος, ἀλλ' εἰς ὀλίγους αὐτῶν διήκει τὰ τῶν θείων επαγ γελιών. ΑΓ. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. λη, 20, μ', μα, με με, μδ', με, με, με, μή, με. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ ὁμοίως. γ. Ἀπὸ τοῦ Μιχαίου. να'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. να. Ἀπὸ τοῦ Σοφονίου.. γγ. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. νδ'. ᾿Απὸ τοῦ Ἱερεμίου. νε. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. νς. Ἀπὸ τοῦ Ἐζεκιήλου. να'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. νη. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. νυ. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. ξ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ. Ὅτι μὴ ὡς ἔτυχεν, μηδὲ μάτην τὰς παρ' 'Εβραίοις προφητικὰς βίβλους διὰ πάσης σπουδῆς περι πομεν. Τὸν διὰ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας ἅπασιν ἀνθρώ τοις προβεβλημένον τῆς ἀληθοῦς εὐσεβείας τρόπον, καὶ τὴν ἐν Χριστῷ πολιτείαν διελθὼν ἐν τῷ πρὸ τού του Συγγράμματι, παραστήσας τε, καὶ, ὡς οἶμαι. πείσας, ὅτι μηδὲ βουλομένοις δυνατὸν ἦν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κατὰ τὰ Ἰουδαίων νόμιμα ζῆν· αὖθις ἐπὶ τοῦ παρόντος ἄνωθεν ἐπαναλαβὼν τὸν λόγον, επάνειμι ἐπὶ τὰς ἐκ τῶν προφητικῶν φωνῶν μαρτυρίας πρὸς τοὺς ἡμῶν κατηγόρους τῶν ἐκ περιτομῆς δαψιλεστέραν τὴν ἀπόκρισιν ποιησόμενος. Ἐπεὶ μηδαμώς ἡμῖν EUSEBIN CÆSARIENSIS OPP. PARS II. CAP. II. Quemadmodum idem fore ut in adventu Christi, ejus Dei qui olim a Judæis solis cogno- scebatur, cognitionem et cultum omnes gentes ac- ciperent, vaticinati sunt. 14. xcvit psalme. CAP. III. Quemadmodum in vocatione gentrum, quar per Christum facienda erat, Judæorum gentem a ritu proprio, cultuque Dei cadere oportebat. CAP. IV. Quod non iu omuem gentem Judæorum, sed in paucos Judæos, quæ ad divinas promissio- nes spectant, pervenerint. 38, 39, 40, 41, 42, 45, 44, 45, 46, 47, 48, 49, ab eodem similiter. Sx. Ab eodem. PROOEMIUM. - APOLOGETICA.. g Quod non casu, neque temere propheticos Hebræom A rum libros omni studio complexi sumus. Cum veræ pietatis rationem, quæ omnibus homi- nibus per Evangelicam doctrinam proposita est, et vivendi in Christo institutum, Libro priore tracta- verini, necnon in medio posuerim, ac, ni fallor, persuaserim, ut fieri nullo modo potuerit, ut omnes gentes, etiam si voluissent, ex legibus Judæorum viverent jam nunc ad propheticarum vocum te- stimonia revertor, paulo altius orationis initium Eumens, ut sic eos, qui ad circumcisionem perti- дentes nos accusant, abundantius pleniusque re- 6. A Xɩɩ psalmo. 7. Ab Lxxxv psalmo.. 8. A xcv psalmo. 9. A Zacharia. 10. Ab Isaia. 11. Item. 42. A 11 psalmo. 13. A Lxxi psalme. 15. A Genesi. 16. A Sophonia. 17. Ab eodem. 18. A Zacharia. 19. Ab Isaiα. 20. Ab eodem. 21. Item. 23. Atidem. 23. Itidem ab eodem. 24. A Jeremia. 25. Ab eodem. 26. Ab eodem. 27. A Michwa. 28. A Zacharia. 29. A Malachia. 50. Ab Isuiα. 31. Ab eodem. 32. Similiter. 33. lem. 54. Item. 35. Item. 36. Ab Isaia. 37. Ab eodem. 50. A Michwa. 51. Ab eodem. 52. A Sophonia. 53. A Zacharia. 54. A Jeremia. 55. Ab eodem. 56. Ab Ezechiele. 57. Ab eodem. 59. Ab eodem 60. Ab eodem. 5. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ. 1. Ἀπὸ τοῦ 'Ησαίου. 16. ῾Ομοίως. 27. Ἀπὸ τοῦ Ησαίου.
PG 22:97πρὸς δὴ οὖν ταῦτα, φέρε, ἐξ αὐτῶν τῶν παρ’ αὐτοῖς προφητικῶν βίβλων τὴν πρὸς αὐτοὺς ἀπάντησιν ποιησώμεθα. τὸ μὲν οὖν παρ’ αὐτοῖς ἐπηγγέλθαι τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ καὶ τὴν ἄφιξιν αὐτοῦ λύτρωσιν τῷ Ἰσραὴλ κηρύττειν, οὐδ’ ἂν ἡμεῖς ἀρνηθείημεν, ὁμολογουμένως διὰ πάσης αὐτῶν γραφῆς προδήλως τούτου παρισταμένου· τό γε μὴν ἀποκλείειν τὰ ἔθνη τῶν ἐπὶ τῷ Χριστῷ προσδοκωμένων ἀγαθῶν, ὡς ἂν μόνῳ τῷ Ἰσραὴλ οὐχὶ δὲ καὶ τοῖς ἔθνεσιν ἐπηγγελμένων, οὐκέτι δίκαιον αὐτοῖς συγχωρεῖν, παρὰ τὴν τῶν θείων γραφῶν τοῦτο φάσκουσι μαρτυρίαν. Πρῶτον οὖν, ἐπειδήπερ αὐτοὶ τὰς ὑπὲρ αὐτῶν χρηστοτέρας φωνὰς ἀναλέγεσθαι εἰώθασι καὶ ταύτας διὰ στόματος ἀπομνημονεύειν, ἀντιπαραθῶμεν αὐτοῖς τὰς περὶ τῶν ἐθνῶν ἐξ αὐτῶν τῶν προφητειῶν ἀποδείξεις, παριστώσας ὡς ἄρα μυρίαι ὅσαι προρρήσεις ἀγαθὰ καὶ σωτήρια πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐθέσπιζον, καὶ ὡς οὐδ’ ἄλλως ἔφασκον ἀποτελεσθήσεσθαι τὰ ἐπηγγελμένα τοῖς ἔθνεσιν ἢ διὰ μόνης τῆς τοῦ Χριστοῦ παρουσίας. στήσαντες δὲ ἐνταῦθα τὸν λόγον, ἀποδεδειχότες ἂν εἴημεν ὡς οὐ μᾶλλον ἐκείνοις φάναι χρῆν ἢ ἡμῖν τὴν ἐπὶ τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ προσδοκίαν ἁρμόττειν.
μετεῖναι ἔφασαν τῶν παρ' αὐτοῖς ἀναγράπτων επαγ- γελιῶν· αὐτῶν γὰρ καὶ τοὺς προφήτας γεγονέναι, αὐτοῖς καὶ Χριστὸν, ἦν δὴ φίλον ἀποκαλεῖν Σωτῆρα καὶ λυτρωτὴν κηρύττεσθαι· αὐτοῖς καὶ τὰς ἀναγρά στους ὑποσχέσεις προσδοκἂν ἀποδοθήσεσθαι· ἡμᾶς δὲ περιττοὺς τούτων ὑπάρχειν, οἷα τὸ γένος ἀλλοφύ- λους όντας, οἷς τα χείριστα διὰ πατῶν τῶν προφη τειῶν θεσπίζεσθαι. Πρὸς δὴ οὖν ταῦτα, φέρε, ἐξ αὐτ τῶν τῶν παρ' αὐτοῖς προφητικῶν βίβλων τὴν πρὸς αὐτοὺς ἀπάντησιν ποιησώμεθα. Τὸ μὲν οὖν αὐτοῖς ἐπηγγέλθαι τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν ἄφιξιν αὐ τοῦ λύτρωσιν τῷ Ἰσραήλ κηρύττειν, οὐδ᾽ ἂν ἡμεῖς ἀρνηθείημεν, ὁμολογουμένως διὰ πάσης αὐτῶν Γραφῆς προδήλως τούτου παρισταμένου· τοῦ γε μὴν ἀποκλείειν τὰ ἔθνη τῶν ἐπὶ τῷ Χριστῷ προσδοκωμένων ἀγαθῶν, ὡσὰν μόνῳ τῷ Ἰσραήλ, οὐχὶ δὲ καὶ τοῖς ἔθνεσιν ἐπηγ γελμένων, οὐκέτι δίκαιον αὐτοῖς συγχωρεῖν, παρὰ τὴν τῶν θείων Γραφῶν τοῦτο φάσκουσι μαρτυρίαν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Α'. Ὅπως τὰ χρηστότερα περὶ ἡμῶν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν προλαβόντες οἱ παρ' αὐτοῖς προφῆται ἐκήρυττον. Πρῶτον οὖν, ἐπειδήπερ αὐτοὶ τὰς ὑπὲρ αὐτῶν χρη στοτέρας φωνὰς ἀναλέγεσθαι ειώθασι, καὶ ταύτας διὰ στόματος ἀπομνημονεύειν, ἀντιπαραθῶμεν αὐτοῖς τὰς περὶ τῶν ἐθνῶν ἐξ αὐτῶν τῶν προφητειῶν ἀπο- δείξεις, παριστώσας, ὡς ἄρα μυρίαι ὅσαι προκλήσεις ἀγαθὰ καὶ σωτήρια πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐθέσπιζον, καὶ ὡς οὐδ' ἄλλως ἔφασκον ἀποτελεσθήσεσθαι τὰ ἐπηγ γελμένα τοῖς ἔθνεσιν ἢ διὰ μόνης τῆς τοῦ Χριστοῦ παρουσίας. Στήσαντες δὲ ἐνταῦθα τὸν λόγον, ἀποδε δειχότες ἂν εἴημεν, ὡς οὐ μᾶλλον ἐκείνοις φάναι χρῆν ἢ ἡμῖν τὴν ἐπὶ τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ προσδοκίαν άρ- μόττειν. Ἰσοῤῥόπου δὲ Ἰουδαίοις καὶ Ἕλλησι τῆς τῶν ἐπηγγελμένων ἐλπίδος ἀποδειχθείσης, ὡς κατά τοῦτο μηδὲν τῶν ἐκ περιτομῆς λείπεσθαι τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν διὰ Χριστοῦ σωθησομένους, ἐκ περιουσίας ἑξῆς ἐλέγξομεν, ὡς ἐπὶ τοῦ Χριστοῦ παρουσίᾳ, καὶ τῇ τῶν ἐθνῶν κλήσει, ἀπόπτωσιν παντελῆ καὶ ἀπο βολὴν τοῦ παντὸς Ἰουδαίων ἔθνους τὰ θεῖα προανα φωνεῖ λόγια, βραχέσι μόνοις αὐτῶν καὶ ἀριθμῷ λη- πτοῖς τὰ χρηστότερα θεσπίζοντα, καὶ ὡς ἁλώσεται αὐτῶν ἡ πόλις αὐτῷ ἱερῷ· πάντα τε τὰ σεμνὰ καθαι· μεθήσεσθαι δηλοῦντα, ἃ καὶ ἔργοις πέφηνε δεδηλω- μένα. Πῶς δ᾽ ὑφ᾽ ἂν καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ ἐπὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ παρουσίας λύτρωσιν κακῶν τῷ Ἰσραήλ, καὶ ἀγαθῶν ἀπόλαυσιν, ἔμπαλιν τε στέρησιν ἀγαθῶν, καὶ ἀπόπτωσιν τῆς τοῦ Θεοῦ εὐσεβείας θεσπίζουσιν οἱ Ιερα, λόγοι, κατὰ τὸν προσήκοντα καιρόν διευκρινή- σομεν. Τέως δὲ ἐπίωμεν ἐπὶ τὸ πρῶτον, ὀλίγα τινὰ εἰς ἀπόδειξιν τῶν εἰρημένων ἀπὸ μυρίων ὅσων προ- φητειῶν ἀναλεξάμενοι. Ἐπεὶ τοίνυν αὐτοὶ περὶ ἑαυ τῶν χρηστοτέρας προφητείας προβάλλεσθαι ἡμῖν εἰώθασιν, ὡσὰν αὐτοῖς μόνοις ὑπεσχημένων τῶν προϋπηργμένων, ὥρα καὶ ἡμᾶς ἀντιπαραγαγεῖν, καὶ ἀντιθεῖναι αὐτοῖς τὰς περὶ τῶν ἐθνῶν ἐπαγγελίας, ὧδέ πως παρὰ τοῖς αὐτῶν προφήταις φερομένας. DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. II. A fellam. Quoniam igitur dicere solent, earum pro- missionum, quæ in suis ipsorum libris aperte de- scripta habentur, nullo modo nos esse participes : suos enim fuisse prophetas, sibi ipsis Christum nuntiari, quem libenter et Salvatorem et Redem- ptorem vocant : sibi ipsis promissiones ilas, quas aperte descriptas habent, exhibendas atque red- dendas exspectari : nos autem justo ipsorum numero supervacancos accedere, utpote qui genere simus diverso, et quibus quasi externis, deterrima in omnibus prophetiis responsa sint : jam nunc his obviam ex ipsorum propheticis libris eamus. Quod igitur apud illos promissum exstel, Christum Dei, ejusque adventum redemptionem Israel nuntiare, inficiaturi ne nos quidem sumus: quippe cum abs- que controversia in omnibus illorum scriptis hoc palam inveniri constet: ut autem gentes ab iis, quæ in Christo exspectantur bonis, excludant : quasi ab iis quæ uni Israel, non autem etiam gentibus promissa sint, non item æque justeque illis est concedendum : utpote cum hoc illi præter divinorum librorum auctoritatem jactent. B C D CAPUT I. Quemadmodum meliora de nobis externis gentibus Prophetæ illorum ante venientes nuntiaverunt. Primum igitur, quoniam pro seipsis meliores optabilioresque voces colligere solent, et eas assi- due crebroque jactare, hisce opponamus eas, quæ in illorum prophetiis exstant de gentibus demon- strationes, quæ palam proponunt, innumerabilia esse vaticinia, quibus bona et salutaria cunctis gen- tibus futura nuntientur: nec aliter dicantur ea, quæ gentibus promnissa sunt, exitum esse, quamn per unum Christi adventum habitura. Quem qui- dem locum ubi dicendo absolverimus, tum illud nobis demonstrandum erit, non illis magis, dicen- dum esse, exspectationem Christi Dei convenire,, quam nobis. Ubi vero spes promissorum, paris momenti et Judæis et Græcis ostensa fuerit, quod- que in hoc, iis qui ex Circumcisione assumendi sint, nihil ii qui ex gentibus salutem exspectant,, sint concessuri : tum in iis, quæ sequentur ube- rius, et quasi copia quadam provecti demonstrabi- mus, quemadmodum in adventu Christi, gentium- que vocatione, casuram penitus totamque abji- ciendam esse Judaeorum nationem, divina prædicunt oracula : et quod paucis duntaxat ipsorum, et fa- cile numerabilibus, meliora illa promittunt, illo- rumque urbem significant, una cum templo esse capiendamn, cunctaque illa severiorem quemdam postulantia cultum, auferenda. Quod quidem ipsum jam reipsa vere prædictum fuisse apparet. Quomodo vero una eademque ratione in ipso Christi ad- ventu, liberationem a malis ipsi Israel, bonorum- que perceptionem, et rursus bonorum ademptio- nem, ruinamque religionis futuram, Libri sancti significent, suo tempore planum faciemus. Nunc autem ad primum revertemur, si pauca quædam ex innumerabilibus prophetiis, ad demonstranda ea, quæ dicta sunt, collegerimus. Quoniam igitur cas, quæ meliores habentur de seipsis prophetias, nobis solent objicere, tanquam ii, qui ea, quæ ante-
ἰσορρόπου δὲ Ἰουδαίοις καὶ Ἕλλησι τῆς τῶν ἐπηγγελμένων ἐλπίδος ἀποδειχθείσης, ὡς κατὰ τοῦτο μηδὲν τῶν ἐκ περιτομῆς λείπεσθαι τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν διὰ Χριστοῦ σωθησομένους, ἐκ περιουσίας ἑξῆς ἐλέγξομεν, ὡς ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρουσίᾳ καὶ τῇ τῶν ἐθνῶν κλήσει ἀπόπτωσιν παντελῆ καὶ ἀποβολὴν τοῦ παντὸς Ἰουδαίων ἔθνους τὰ θεῖα προαναφωνεῖ λόγια, βραχέσι μόνοις αὐτῶν καὶ ἀριθμῷ ληπτοῖς τὰ χρηστότερα θεσπίζοντα, καὶ ὡς ἁλώσεται αὐτῶν ἡ πόλις αὐτῷ ἱερῷ, πάντα τε τὰ σεμνὰ καθαιρεθήσεσθαι δηλοῦντα, ἃ καὶ ἔργοις πέφηνεν δεδηλωμένα. πῶς δ’ ὑφ’ ἓν καὶ κατὰ τὸ αὐτό, ἐπὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ παρουσίας, λύτρωσιν κακῶν τῷ Ἰσραὴλ καὶ ἀγαθῶν ἀπόλαυσιν, ἔμπαλίν τε στέρησιν. ἀγαθῶν καὶ ἀπόπτωσιν τῆς τοῦ θεοῦ εὐσεβείας, θεσπίζουσιν οἱ ἱεροὶ λόγοι, κατὰ τὸν προσήκοντα καιρὸν διευκρινήσομεν. Τέως δὲ ἀπίωμεν ἐπὶ τὸ πρῶτον, ὀλίγα τινὰ εἰς ἀπόδειξιν τῶν εἰρημένων ἀπὸ μυρίων ὅσων προφητειῶν ἀναλεξάμενοι.
μετεῖναι ἔφασαν τῶν παρ' αὐτοῖς ἀναγράπτων επαγ- γελιῶν· αὐτῶν γὰρ καὶ τοὺς προφήτας γεγονέναι, αὐτοῖς καὶ Χριστὸν, ἦν δὴ φίλον ἀποκαλεῖν Σωτῆρα καὶ λυτρωτὴν κηρύττεσθαι· αὐτοῖς καὶ τὰς ἀναγρά στους ὑποσχέσεις προσδοκἂν ἀποδοθήσεσθαι· ἡμᾶς δὲ περιττοὺς τούτων ὑπάρχειν, οἷα τὸ γένος ἀλλοφύ- λους όντας, οἷς τα χείριστα διὰ πατῶν τῶν προφη τειῶν θεσπίζεσθαι. Πρὸς δὴ οὖν ταῦτα, φέρε, ἐξ αὐτ τῶν τῶν παρ' αὐτοῖς προφητικῶν βίβλων τὴν πρὸς αὐτοὺς ἀπάντησιν ποιησώμεθα. Τὸ μὲν οὖν αὐτοῖς ἐπηγγέλθαι τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν ἄφιξιν αὐ τοῦ λύτρωσιν τῷ Ἰσραήλ κηρύττειν, οὐδ᾽ ἂν ἡμεῖς ἀρνηθείημεν, ὁμολογουμένως διὰ πάσης αὐτῶν Γραφῆς προδήλως τούτου παρισταμένου· τοῦ γε μὴν ἀποκλείειν τὰ ἔθνη τῶν ἐπὶ τῷ Χριστῷ προσδοκωμένων ἀγαθῶν, ὡσὰν μόνῳ τῷ Ἰσραήλ, οὐχὶ δὲ καὶ τοῖς ἔθνεσιν ἐπηγ γελμένων, οὐκέτι δίκαιον αὐτοῖς συγχωρεῖν, παρὰ τὴν τῶν θείων Γραφῶν τοῦτο φάσκουσι μαρτυρίαν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Α'. Ὅπως τὰ χρηστότερα περὶ ἡμῶν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν προλαβόντες οἱ παρ' αὐτοῖς προφῆται ἐκήρυττον. Πρῶτον οὖν, ἐπειδήπερ αὐτοὶ τὰς ὑπὲρ αὐτῶν χρη στοτέρας φωνὰς ἀναλέγεσθαι ειώθασι, καὶ ταύτας διὰ στόματος ἀπομνημονεύειν, ἀντιπαραθῶμεν αὐτοῖς τὰς περὶ τῶν ἐθνῶν ἐξ αὐτῶν τῶν προφητειῶν ἀπο- δείξεις, παριστώσας, ὡς ἄρα μυρίαι ὅσαι προκλήσεις ἀγαθὰ καὶ σωτήρια πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐθέσπιζον, καὶ ὡς οὐδ' ἄλλως ἔφασκον ἀποτελεσθήσεσθαι τὰ ἐπηγ γελμένα τοῖς ἔθνεσιν ἢ διὰ μόνης τῆς τοῦ Χριστοῦ παρουσίας. Στήσαντες δὲ ἐνταῦθα τὸν λόγον, ἀποδε δειχότες ἂν εἴημεν, ὡς οὐ μᾶλλον ἐκείνοις φάναι χρῆν ἢ ἡμῖν τὴν ἐπὶ τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ προσδοκίαν άρ- μόττειν. Ἰσοῤῥόπου δὲ Ἰουδαίοις καὶ Ἕλλησι τῆς τῶν ἐπηγγελμένων ἐλπίδος ἀποδειχθείσης, ὡς κατά τοῦτο μηδὲν τῶν ἐκ περιτομῆς λείπεσθαι τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν διὰ Χριστοῦ σωθησομένους, ἐκ περιουσίας ἑξῆς ἐλέγξομεν, ὡς ἐπὶ τοῦ Χριστοῦ παρουσίᾳ, καὶ τῇ τῶν ἐθνῶν κλήσει, ἀπόπτωσιν παντελῆ καὶ ἀπο βολὴν τοῦ παντὸς Ἰουδαίων ἔθνους τὰ θεῖα προανα φωνεῖ λόγια, βραχέσι μόνοις αὐτῶν καὶ ἀριθμῷ λη- πτοῖς τὰ χρηστότερα θεσπίζοντα, καὶ ὡς ἁλώσεται αὐτῶν ἡ πόλις αὐτῷ ἱερῷ· πάντα τε τὰ σεμνὰ καθαι· μεθήσεσθαι δηλοῦντα, ἃ καὶ ἔργοις πέφηνε δεδηλω- μένα. Πῶς δ᾽ ὑφ᾽ ἂν καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ ἐπὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ παρουσίας λύτρωσιν κακῶν τῷ Ἰσραήλ, καὶ ἀγαθῶν ἀπόλαυσιν, ἔμπαλιν τε στέρησιν ἀγαθῶν, καὶ ἀπόπτωσιν τῆς τοῦ Θεοῦ εὐσεβείας θεσπίζουσιν οἱ Ιερα, λόγοι, κατὰ τὸν προσήκοντα καιρόν διευκρινή- σομεν. Τέως δὲ ἐπίωμεν ἐπὶ τὸ πρῶτον, ὀλίγα τινὰ εἰς ἀπόδειξιν τῶν εἰρημένων ἀπὸ μυρίων ὅσων προ- φητειῶν ἀναλεξάμενοι. Ἐπεὶ τοίνυν αὐτοὶ περὶ ἑαυ τῶν χρηστοτέρας προφητείας προβάλλεσθαι ἡμῖν εἰώθασιν, ὡσὰν αὐτοῖς μόνοις ὑπεσχημένων τῶν προϋπηργμένων, ὥρα καὶ ἡμᾶς ἀντιπαραγαγεῖν, καὶ ἀντιθεῖναι αὐτοῖς τὰς περὶ τῶν ἐθνῶν ἐπαγγελίας, ὧδέ πως παρὰ τοῖς αὐτῶν προφήταις φερομένας. DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. II. A fellam. Quoniam igitur dicere solent, earum pro- missionum, quæ in suis ipsorum libris aperte de- scripta habentur, nullo modo nos esse participes : suos enim fuisse prophetas, sibi ipsis Christum nuntiari, quem libenter et Salvatorem et Redem- ptorem vocant : sibi ipsis promissiones ilas, quas aperte descriptas habent, exhibendas atque red- dendas exspectari : nos autem justo ipsorum numero supervacancos accedere, utpote qui genere simus diverso, et quibus quasi externis, deterrima in omnibus prophetiis responsa sint : jam nunc his obviam ex ipsorum propheticis libris eamus. Quod igitur apud illos promissum exstel, Christum Dei, ejusque adventum redemptionem Israel nuntiare, inficiaturi ne nos quidem sumus: quippe cum abs- que controversia in omnibus illorum scriptis hoc palam inveniri constet: ut autem gentes ab iis, quæ in Christo exspectantur bonis, excludant : quasi ab iis quæ uni Israel, non autem etiam gentibus promissa sint, non item æque justeque illis est concedendum : utpote cum hoc illi præter divinorum librorum auctoritatem jactent. B C D CAPUT I. Quemadmodum meliora de nobis externis gentibus Prophetæ illorum ante venientes nuntiaverunt. Primum igitur, quoniam pro seipsis meliores optabilioresque voces colligere solent, et eas assi- due crebroque jactare, hisce opponamus eas, quæ in illorum prophetiis exstant de gentibus demon- strationes, quæ palam proponunt, innumerabilia esse vaticinia, quibus bona et salutaria cunctis gen- tibus futura nuntientur: nec aliter dicantur ea, quæ gentibus promnissa sunt, exitum esse, quamn per unum Christi adventum habitura. Quem qui- dem locum ubi dicendo absolverimus, tum illud nobis demonstrandum erit, non illis magis, dicen- dum esse, exspectationem Christi Dei convenire,, quam nobis. Ubi vero spes promissorum, paris momenti et Judæis et Græcis ostensa fuerit, quod- que in hoc, iis qui ex Circumcisione assumendi sint, nihil ii qui ex gentibus salutem exspectant,, sint concessuri : tum in iis, quæ sequentur ube- rius, et quasi copia quadam provecti demonstrabi- mus, quemadmodum in adventu Christi, gentium- que vocatione, casuram penitus totamque abji- ciendam esse Judaeorum nationem, divina prædicunt oracula : et quod paucis duntaxat ipsorum, et fa- cile numerabilibus, meliora illa promittunt, illo- rumque urbem significant, una cum templo esse capiendamn, cunctaque illa severiorem quemdam postulantia cultum, auferenda. Quod quidem ipsum jam reipsa vere prædictum fuisse apparet. Quomodo vero una eademque ratione in ipso Christi ad- ventu, liberationem a malis ipsi Israel, bonorum- que perceptionem, et rursus bonorum ademptio- nem, ruinamque religionis futuram, Libri sancti significent, suo tempore planum faciemus. Nunc autem ad primum revertemur, si pauca quædam ex innumerabilibus prophetiis, ad demonstranda ea, quæ dicta sunt, collegerimus. Quoniam igitur cas, quæ meliores habentur de seipsis prophetias, nobis solent objicere, tanquam ii, qui ea, quæ ante-
PG 22:99ἐπεὶ τοίνυν αὐτοὶ τὰς περὶ ἑαυτῶν χρηστοτέρας προφητείας προβάλλεσθαι ἡμῖν εἰώθασιν, ὡς ἂν αὐτοῖς μόνοις ὑπεσχημένων τῶν προϋπηργμένων, ὥρα καὶ ἡμᾶς ἀντιπαραγαγεῖν καὶ ἀντιθεῖναι αὐτοῖς τὰς περὶ τῶν ἐθνῶν ἐπαγγελίας, ὧδέ πως παρὰ τοῖς αὐτῶν προφήταις φερομένας. α. Ἀπὸ τῆς Γενέσεως. «Ὁ δὲ κύριος εἶπεν οὐ μὴ κρύψω ἐγὼ ἀπὸ Ἀβραὰμ τοῦ παιδός μου ἃ ἐγὼ ποιῶ; Ἀβραὰμ γινόμενος ἔσται εἰς ἔθνος μέγα καὶ πολύ· καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς». κρύφιον καὶ λεληθὸς τοὺς πολλοὺς μυστήριον μὴ κρύψειν φησὶν ὁ χρησμός, ἀποκαλύψειν δὲ τῷ θεοφιλεῖ. τοῦτο δὲ ἦν τὸ περὶ τῆς τῶν ἐθνῶν ἁπάντων εὐλογίας, ὃ πάλαι μὲν κέκρυπτο διὰ τὸ πάντα τὰ ἔθνη κατὰ τοὺς τοῦ Ἀβραὰμ χρόνους ἀφάτῳ πλάνῃ δεισιδαιμονίας κεκρατῆσθαι, νυνὶ δὲ τοῦτο καθ’ ἡμᾶς ἀναπέφανται, ὅτε διὰ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικῆς διδασκαλίας τὸν αὐτὸν τῷ Ἀβραὰμ θεοσεβοῦντα τρόπον τῆς ἴσης αὐτῷ μετέχει εὐλογίας. ὅτι δ’ οὐχ οἷόν τε ἦν κατὰ τὴν Μωσέως νομοθεσίαν πολιτεύεσθαι πάντα τὰ ἔθνη, πληρέστατα ἐν τῷ πρὸ τούτου συγγράμματι διειλήφαμεν, ὡς ἂν μή τις ὑπολάβοι περὶ τῶν παρὰ Ἰουδαίοις προσηλύτων εἰρῆσθαι τὸ λόγιον.
τὰ ἔθνη τῆς γῆς ἐπὶ τῷ ὁμοίῳ τρόπῳ τῆς τοῦ Αβραάμ προσηγορίας. Β Ὁ δὲ Κύριος εἶπεν· Οὐ μὴ κρύψω ἐγὼ ἀπὸ Αβραὰμ τοῦ παιδός μου, ἃ ἐγὼ ποιῶ. Αβραάμ για νόμενος ἔσται εἰς ἔθνος μέγα καὶ πολύ· καὶ ἐνευλο γηθήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς. » Κρύσ φιον καὶ λεληθὸς τοὺς πολλοὺς μυστήριον μὴ κρύψειν φησὶν ὁ χρησμός, ἀποκαλύψειν δὲ τῷ θεοφιλεῖ. Τοῦτο δὲ ἦν τὸ περὶ τῆς τῶν ἐθνῶν ἁπάντων εὐλογίας, δ πάλαι μὲν κέκρυπτο, διὰ τὸ πάντα τὰ ἔθνὴ κατὰ τοὺς τοῦ ᾽Αβραὰμ χρόνους ἀφάτῳ πλάνη δεισιδαιμο- νίας κεκρατῆσθαι· νυνὶ δὲ τοῦτο καθ᾿ ἡμᾶς ἀναπέ φανται, ὅτε διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικής διδασκαλίας τὸν αὐτὸν τῷ ᾽Αβραὰμ θεοσεβοῦντα τρό πον τῆς ἴσης αὐτῷ μετέχει εὐλογίας. Ὅτι δ' οὐχ οἷόν τε ἦν κατὰ τὴν Μωσέως νομοθεσίαν πολιτεύεσθαι πάντα τὰ ἔθνη, πληρέστατα ἐν τῷ πρὸ τούτου συγ γράμματι διειλήφαμεν, ὡς ἂν μή τις υπολάβοι περὶ τῶν παρὰ Ἰουδαίοις προσηλύτων εἰρῆσθαι τὸ λόγιον. Ἐν ταὐτῷ δὲ συστήσαντες, ὅτι μόνοις τοῖς διὰ Χρι στοῦ ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν ἐφαρμόζοι ἂν ἡ πρὸς τὸν ᾿Αβραὰμ θεσπισθεῖσα περὶ πάντων τῶν ἐθνῶν εὐλογία, τοὺς φιλομαθεῖς ἐπ' ἐκεῖνα καὶ νῦν ἀναπέμε ψομεν. Β'. Ἀπὸ τῆς αὐτῆς. - · Ως ευλογηθήσονται πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς ἐπὶ τῷ προελευσομένῳ ἐκ δια δοχῆς τοῦ Ἰσαὰκ σπέρματι. Ὁ δὲ Κύριος τῷ Ἰσαὰκ χρηματίζων μεθ᾿ ἕτερα, καὶ ταῦτά φησιν· « Καὶ στήσω τὸν ὅρκον μου 'Αβραάμ τῷ πατρί σου, καὶ πληθυνῶ τὸ σπέρμα σου, ὡς τοὺς ἀστέρας τοῦ οὐρανοῦ, καὶ δώσω τῷ σπέρματί σου πᾶσαν τὴν γῆν ταύτην· καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν τῷ σπέρματί σου πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς. Ὁ Σωτήρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ ἐκ σπέρματος Ἰσαὰκ γέγονε τὸ κατὰ σάρκα, ἐν ᾧ πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς εὐλογεῖται, μαθόντα δι' αὐτοῦ τὸν τῶν ὅλων Θεὸν, καὶ παιδευθέντα πάλιν δι' αὐτοῦ τοὺς θεοφιλεῖς ἄνδρας εὐλογεῖν. Διὸ καὶ ἀντευλογεῖο ται τῆς ἴσης τοῖς ὑπ' αὐτῶν εὐλογουμένοις ἀπο λαύοντα εὐλογίας, κατὰ τὸν φήσαντα τοῦ Θεοῦ πρὸς τὸν ᾿Αβραὰμ λόγον· Οἱ εὐλογοῦντές σε εὐλόγησε ται. Γ. Ἀπὸ τῆς αὐτῆς. - Περὶ πλείστων ἐθνῶν, καὶ συναγωγῶν ἐθνῶν, τῶν ἐξ Ἰακὼβ συστη σομένων, καίτοι μόνου τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐξ αὐτοῦ προεληλυθότος. Εἶπεν δὲ αὐτῷ ὁ Θεὸς (δῆλον δὲ, ὅτι τῷ Ἰακώβ). • Εγώ Κύριος ὁ Θεός· αὐξάνου καὶ πληθύνου εἰς ἔθνη, καὶ συναγωγαὶ ἐθνῶν ἐκ σοῦ ἔσονται. » Κατὰ μὲν τὸ προφανές, ἓν ἔθνος μόνον τὸ Ἰουδαίων ἀπὸ τοῦ Ἰακώβ συνέστη. Πῶς οὖν ἀληθεύοι ἂν πληθυν τικῶς λέγων ὁ χρησμός; Ἐπεὶ δὲ ὁ Χριστὸς τοῦ * EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS f. - APOLOGETICA. cesserint beneticia soli susceperint, tempus jam est, contra illos adducere, illisque opponere ea, quæ ipsis quoque gentibus promissa sunt, quæ videlicet apud prophetas ipsorum feruntur. Iloc autem sic fiet. terræ, in modum similem appellationis Abraham. Dixitque Dominus: Non celabo ego Abraham puerum meam, quæ faciam. Est autem Abraham futurus in gentem magnam et multam. Et benedi- centur in eo onines gentes terræ "., Occultum mul- tosque latens mysterium, non se occultaturum ait oraculum, sed amico Dei indicaturum. Id autem erat de benedictione omnium gentium, quod olim I quidem latebat, eo quod Abrahæ temporibus omnes gentes infando superstitionis errore tenerentur: nunc autem id in apertum prodiit, cum illæ per evangelicam Salvatoris nostri doctrinam, eundemn cum Abrahamo divini cultus ritum servantes, ejus- dem cum illo benedictionis participes exsistunt. Quemadmodum vero fieri nullo modo posset, ut ex legibus a Mose positis, gentes universæ vivendi normam acciperent, plenissiune libro superiore dis- seruimus, ne quis forte suspicetur de advenis, qui apud Judæos degebant, illud fuisse prolatum ora- culum. Itaque cum in eodem probaverimus, quod iis solis, qui per Christum de cunctis gentibus as- sumantur, benedictio omnium gentium Abrahæ di- vinitus reddita, convenire possit : studiosos le- ctores ex hoc loco, ad illa remittimus. II. Ab eadem.-–- Quemadmodum benedicentur omnes gentes terræ in eo semine, quod progressurum est de subole Isaac. Dominus autem ad Isaac respondens, post alia etiam hæc dicit : « Et confirmabo jusjurandum meum Abrahæ patri tuo, et multiplicabo semen tuum, sicut stellas cœli, et dabo semini tuo omnem terram hanc, et benedicentur in semine tuo omnes gentes terra ". » Dominus et Salvator noster Jesus, qui Christus est Dei, ex semine Isaac natus et ra- tione humani corporis, in quo omnibus gentibus terræ benedicitur, quæ ab illo communem universi Déum edoctæ sunt, didiceruntque item, Dei amicis viris benedicere. Ex quo vicissim ipsis quoque be- nedicitur, quæ in hoc videlicet eundem cum iis, quibus ipse benedixerint, benedictionis fructum percipiunt, quemadmodum Dei ad Abraham re- sponsum habet : • Qui tibi benedicunt, eis benedi- ctum est. - III. Ab eadem. De plurimis gentibus, gen- tiumque collectionibus, quæ ex Jacob constituentur, quamvis sola Judaica gens ab eo profecta sit. Dixit autem illi Deus: (constat autem dixisse Jacob) • Ego Dominus Deus : cresce et nultiplicare : gentes et congregationes gentium ex te erunt "., Ex eo quidem quod apparet ac parspicuum est una duntaxat Judaica gens ab Jacob exstitit. Quonain modo igitur verum sit oraculum, quod numero , C D - Gen. xvulg, 17-18. Gen. xxvi, 5-4. ׳ Gen. xxxv, 11. } - ☐ 451. A Genesi. Qmemadmodum benedicentur gentes Α Α'. Ἀπὸ τῆς Γενέσεως. – Ως ευλογηθήσονται
ἐν ταὐτῷ δὲ συστήσαντες, ὅτι μόνοις τοῖς διὰ Χριστοῦ ... ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν ἐφαρμόζοι ἂν ἡ πρὸς τὸν Ἀβραὰμ θεσπισθεῖσα περὶ πάντων τῶν ἐθνῶν εὐλογία, τοὺς φιλομαθεῖς ἐπ’ ἐκεῖνα καὶ νῦν ἀναπέμψομεν. β. Ἀπὸ τῆς αὐτῆς. Ὁ δὲ κύριος τῷ Ἰσαὰκ χρηματίζων μεθ’ ἕτερα καὶ ταῦτά φησιν· «καὶ στήσω τὸν ὅρκον μου Ἀβραὰμ τῷ πατρί σου, καὶ πληθυνῶ τὸ σπέρμα σου ὡς τοὺς ἀστέρας τοῦ οὐρανοῦ· καὶ δώσω τῷ σπέρματί σου πᾶσαν τὴν γῆν ταύτην, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν τῷ σπέρματί σου πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς». ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ ἐκ σπέρματος Ἰσαὰκ γέγονε τὸ κατὰ σάρκα, ἐν ᾧ πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς εὐλογεῖται, μαθόντα δι’ αὐτοῦ τὸν τῶν ὅλων θεόν, καὶ παιδευθέντα πάλιν δι’ αὐτοῦ τοὺς θεοφιλεῖς ἄνδρας εὐλογεῖν. διὸ καὶ ἀντευλογεῖται, τῆς ἴσης τοῖς ὑπ’ αὐτῶν εὐλογουμένοις ἀπολαύοντα εὐλογίας, κατὰ τὸν φήσαντα τοῦ θεοῦ πρὸς τὸν Ἀβραὰμ λόγον· οἱ εὐλογοῦντές σε εὐλόγηνται. γ. [Ἀπὸ τῆς αὐτῆς.] «Εἶπεν δὲ αὐτῷ ὁ θεός», (δῆλον δὲ ὅτι τῷ Ἰακώβ)· «ἐγὼ κύριος ὁ θεός, αὐξάνου καὶ πληθύνου εἰς ἔθνη, καὶ συναγωγαὶ ἐθνῶν ἐκ σοῦ ἔσονται».
τὰ ἔθνη τῆς γῆς ἐπὶ τῷ ὁμοίῳ τρόπῳ τῆς τοῦ Αβραάμ προσηγορίας. Β Ὁ δὲ Κύριος εἶπεν· Οὐ μὴ κρύψω ἐγὼ ἀπὸ Αβραὰμ τοῦ παιδός μου, ἃ ἐγὼ ποιῶ. Αβραάμ για νόμενος ἔσται εἰς ἔθνος μέγα καὶ πολύ· καὶ ἐνευλο γηθήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς. » Κρύσ φιον καὶ λεληθὸς τοὺς πολλοὺς μυστήριον μὴ κρύψειν φησὶν ὁ χρησμός, ἀποκαλύψειν δὲ τῷ θεοφιλεῖ. Τοῦτο δὲ ἦν τὸ περὶ τῆς τῶν ἐθνῶν ἁπάντων εὐλογίας, δ πάλαι μὲν κέκρυπτο, διὰ τὸ πάντα τὰ ἔθνὴ κατὰ τοὺς τοῦ ᾽Αβραὰμ χρόνους ἀφάτῳ πλάνη δεισιδαιμο- νίας κεκρατῆσθαι· νυνὶ δὲ τοῦτο καθ᾿ ἡμᾶς ἀναπέ φανται, ὅτε διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικής διδασκαλίας τὸν αὐτὸν τῷ ᾽Αβραὰμ θεοσεβοῦντα τρό πον τῆς ἴσης αὐτῷ μετέχει εὐλογίας. Ὅτι δ' οὐχ οἷόν τε ἦν κατὰ τὴν Μωσέως νομοθεσίαν πολιτεύεσθαι πάντα τὰ ἔθνη, πληρέστατα ἐν τῷ πρὸ τούτου συγ γράμματι διειλήφαμεν, ὡς ἂν μή τις υπολάβοι περὶ τῶν παρὰ Ἰουδαίοις προσηλύτων εἰρῆσθαι τὸ λόγιον. Ἐν ταὐτῷ δὲ συστήσαντες, ὅτι μόνοις τοῖς διὰ Χρι στοῦ ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν ἐφαρμόζοι ἂν ἡ πρὸς τὸν ᾿Αβραὰμ θεσπισθεῖσα περὶ πάντων τῶν ἐθνῶν εὐλογία, τοὺς φιλομαθεῖς ἐπ' ἐκεῖνα καὶ νῦν ἀναπέμε ψομεν. Β'. Ἀπὸ τῆς αὐτῆς. - · Ως ευλογηθήσονται πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς ἐπὶ τῷ προελευσομένῳ ἐκ δια δοχῆς τοῦ Ἰσαὰκ σπέρματι. Ὁ δὲ Κύριος τῷ Ἰσαὰκ χρηματίζων μεθ᾿ ἕτερα, καὶ ταῦτά φησιν· « Καὶ στήσω τὸν ὅρκον μου 'Αβραάμ τῷ πατρί σου, καὶ πληθυνῶ τὸ σπέρμα σου, ὡς τοὺς ἀστέρας τοῦ οὐρανοῦ, καὶ δώσω τῷ σπέρματί σου πᾶσαν τὴν γῆν ταύτην· καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν τῷ σπέρματί σου πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς. Ὁ Σωτήρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ ἐκ σπέρματος Ἰσαὰκ γέγονε τὸ κατὰ σάρκα, ἐν ᾧ πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς εὐλογεῖται, μαθόντα δι' αὐτοῦ τὸν τῶν ὅλων Θεὸν, καὶ παιδευθέντα πάλιν δι' αὐτοῦ τοὺς θεοφιλεῖς ἄνδρας εὐλογεῖν. Διὸ καὶ ἀντευλογεῖο ται τῆς ἴσης τοῖς ὑπ' αὐτῶν εὐλογουμένοις ἀπο λαύοντα εὐλογίας, κατὰ τὸν φήσαντα τοῦ Θεοῦ πρὸς τὸν ᾿Αβραὰμ λόγον· Οἱ εὐλογοῦντές σε εὐλόγησε ται. Γ. Ἀπὸ τῆς αὐτῆς. - Περὶ πλείστων ἐθνῶν, καὶ συναγωγῶν ἐθνῶν, τῶν ἐξ Ἰακὼβ συστη σομένων, καίτοι μόνου τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐξ αὐτοῦ προεληλυθότος. Εἶπεν δὲ αὐτῷ ὁ Θεὸς (δῆλον δὲ, ὅτι τῷ Ἰακώβ). • Εγώ Κύριος ὁ Θεός· αὐξάνου καὶ πληθύνου εἰς ἔθνη, καὶ συναγωγαὶ ἐθνῶν ἐκ σοῦ ἔσονται. » Κατὰ μὲν τὸ προφανές, ἓν ἔθνος μόνον τὸ Ἰουδαίων ἀπὸ τοῦ Ἰακώβ συνέστη. Πῶς οὖν ἀληθεύοι ἂν πληθυν τικῶς λέγων ὁ χρησμός; Ἐπεὶ δὲ ὁ Χριστὸς τοῦ * EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS f. - APOLOGETICA. cesserint beneticia soli susceperint, tempus jam est, contra illos adducere, illisque opponere ea, quæ ipsis quoque gentibus promissa sunt, quæ videlicet apud prophetas ipsorum feruntur. Iloc autem sic fiet. terræ, in modum similem appellationis Abraham. Dixitque Dominus: Non celabo ego Abraham puerum meam, quæ faciam. Est autem Abraham futurus in gentem magnam et multam. Et benedi- centur in eo onines gentes terræ "., Occultum mul- tosque latens mysterium, non se occultaturum ait oraculum, sed amico Dei indicaturum. Id autem erat de benedictione omnium gentium, quod olim I quidem latebat, eo quod Abrahæ temporibus omnes gentes infando superstitionis errore tenerentur: nunc autem id in apertum prodiit, cum illæ per evangelicam Salvatoris nostri doctrinam, eundemn cum Abrahamo divini cultus ritum servantes, ejus- dem cum illo benedictionis participes exsistunt. Quemadmodum vero fieri nullo modo posset, ut ex legibus a Mose positis, gentes universæ vivendi normam acciperent, plenissiune libro superiore dis- seruimus, ne quis forte suspicetur de advenis, qui apud Judæos degebant, illud fuisse prolatum ora- culum. Itaque cum in eodem probaverimus, quod iis solis, qui per Christum de cunctis gentibus as- sumantur, benedictio omnium gentium Abrahæ di- vinitus reddita, convenire possit : studiosos le- ctores ex hoc loco, ad illa remittimus. II. Ab eadem.-–- Quemadmodum benedicentur omnes gentes terræ in eo semine, quod progressurum est de subole Isaac. Dominus autem ad Isaac respondens, post alia etiam hæc dicit : « Et confirmabo jusjurandum meum Abrahæ patri tuo, et multiplicabo semen tuum, sicut stellas cœli, et dabo semini tuo omnem terram hanc, et benedicentur in semine tuo omnes gentes terra ". » Dominus et Salvator noster Jesus, qui Christus est Dei, ex semine Isaac natus et ra- tione humani corporis, in quo omnibus gentibus terræ benedicitur, quæ ab illo communem universi Déum edoctæ sunt, didiceruntque item, Dei amicis viris benedicere. Ex quo vicissim ipsis quoque be- nedicitur, quæ in hoc videlicet eundem cum iis, quibus ipse benedixerint, benedictionis fructum percipiunt, quemadmodum Dei ad Abraham re- sponsum habet : • Qui tibi benedicunt, eis benedi- ctum est. - III. Ab eadem. De plurimis gentibus, gen- tiumque collectionibus, quæ ex Jacob constituentur, quamvis sola Judaica gens ab eo profecta sit. Dixit autem illi Deus: (constat autem dixisse Jacob) • Ego Dominus Deus : cresce et nultiplicare : gentes et congregationes gentium ex te erunt "., Ex eo quidem quod apparet ac parspicuum est una duntaxat Judaica gens ab Jacob exstitit. Quonain modo igitur verum sit oraculum, quod numero , C D - Gen. xvulg, 17-18. Gen. xxvi, 5-4. ׳ Gen. xxxv, 11. } - ☐ 451. A Genesi. Qmemadmodum benedicentur gentes Α Α'. Ἀπὸ τῆς Γενέσεως. – Ως ευλογηθήσονται
PG 22:101κατὰ μὲν τὸ προφανὲς ἓν ἔθνος μόνον τὸ Ἰουδαίων ἀπὸ τοῦ Ἰακὼβ συνέστη. πῶς οὖν ἀληθεύοι ἂν πληθυντικῶς λέγων ὁ χρησμός; ἐπεὶ δὲ ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ ἐκ σπέρματος Ἰακὼβ γενόμενος πολλὰς συναγωγὰς ἐθνῶν διὰ τῆς εὐαγγελικῆς αὐτοῦ συνεκρότησε διδασκαλίας, εἰκότως εἰς αὐτὸν καὶ δι’ αὐτοῦ τὰ τῆς προφητείας τέλους τετύχηκεν ἤδη πρότερον, καὶ εἰσαῦθις ἔτι μᾶλλον τεύξεται. δ. Ἀπὸ τοῦ Δευτερονομίου. «Εὐφράνθητε οὐρανοὶ ἅμα αὐτῷ, καὶ προσκυνησάτωσαν αὐτῷ πάντες υἱοὶ θεοῦ. εὐφράνθητε ἔθνη μετὰ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, καὶ ἐνισχυσάτωσαν αὐτοὺς πάντες ἄγγελοι θεοῦ». ἀντὶ δὲ τοῦ «εὐφράνθητε ἔθνη μετὰ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ» ὁ Ἀκύλας· «αἰνοποιήσατε», φησίν, «ἔθνη λαὸς αὐτοῦ», καὶ Θεοδοτίων· «ἀγαλλιᾶσθε ἔθνη λαὸς αὐτοῦ». ε. Ψαλμοῦ κα. Μνησθήσονται καὶ ἐπιστραφήσονται πρὸς κύριον πάντα τὰ πέρατα τῆς γῆς, καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιον αὐτοῦ πᾶσαι αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν· ὅτι τοῦ κυρίου ἡ βασιλεία, καὶ αὐτὸς δεσπόζει τῶν ἐθνῶν». καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· «ἀναγγελήσεται τῷ κυρίῳ γενεὰ ἡ ἐρχομένη, καὶ ἀναγγελοῦσι τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ λαῷ τῷ τεχθησομένῳ, ὃν ἐποίησεν ὁ κύριος». σαφῆ ταῦτα, οὐδ’ ἑρμηνείας δεόμενα. 2.
Θεοῦ, ἐκ σπέρματος Ἰακώβ γενόμενος, πολλὰς συν- αγωγὰς ἐθνῶν διὰ τῆς εὐαγγελικῆς αὐτοῦ συνεκρό- τησε διδασκαλίας, εἰκότως εἰς αὐτὸν, καὶ δι' αὐτοῦ τὰ τῆς προφητείας τέλους τετύχηκεν ἤδη πρότερον, καὶ εἰσαὖθις ἔτι μᾶλλον τεύξεται. Δ'. Ἀπὸ τοῦ Δευτερονομίου. - Δήλωσις τῆς κατὰ Θεὸν εὐφροσύνης τῶν ἐθνῶν. • Ευφράνθητε, οὐρανοῖ, ἅμα αὐτῷ, καὶ προσκυνησά τωσαν αὐτῷ πάντες υἱοὶ Θεοῦ· εὐφράνθητε, ἔθνη, μετὰ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, καὶ ἐνισχυσάτωσαν αὐτοὺς πάν τις ἄγγελοι Θεοῦ. Ἀντὶ τοῦ, « Εὐφράνθητε, ἔθνη, μετὰ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, » ὁ ᾿Ακύλας· Ἐνοπήσατε, φησὶν, ἔθνη μετὰ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ· κ καὶ Θεοδοτίων· « Αγαλλιάσθε, ἔθνη, λαὸς αὐτοῦ. - Ε΄. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ κα'. — Ὡς τῶν περάτων τῆς γῆς, καὶ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων ἐπιστροφὴ ἔσται πρὸς τὸν Θεὸν, γενεά τε ἥξουσα, καὶ λαὸς ὁ τεχθησόμενος τὴν αὐτοῦ δικαιοσύνην παραλήψεται. • Μνησθήσονται, καὶ ἐπιστραφήσονται προς Κύριον πάντα τὰ πέρατα τῆς γῆς, καὶ προσκυνήσουσιν ενώ πον αὐτοῦ πᾶσαι αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν· ὅτι τοῦ Κυρίου ἡ βασιλεία, καὶ αὐτὸς δεσπόζει τῶν ἐθνῶν. Καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· « Αναγγελήσεται τῷ Κυρίῳ γε νεὰ ἡ ἐρχομένη, καὶ ἀναγγελοῦσι τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ λαῷ τῷ τεχθησομένῳ, ὃν ἐποίησεν ὁ Κύριος. » Σαφῆ ταῦτα, οὐδ᾽ ἑρμηνείας δεόμενα. - Γ'. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ μς'. Εὐσεβείας ὁμοῦ καὶ σωφροσύνης ἐπαγγελία τοῖς ἔθνεσι, καὶ Θεοῦ βασιλεία ἐπὶ τὰ ἔθνη. Πάντα τὰ ἔθνη, κροτήσατε χεῖρας, ἀλαλάξατε τῷ Θεῷ ἐν φωνῇ ἀγαλλιάσεως· ὅτι Κύριος ύψιστος, φοβερός, βασιλεὺς μέγας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. » Καὶ ἑξῆς ἐπι λέγει· « Ότι βασιλεὺς πάσης τῆς γῆς ὁ Θεὸς, ψά λατε συνετῶς. Ἐβασίλευσεν ὁ Θεὸς ἐπὶ τὰ ἔθνη. Ὁ Θεὸς κάθηται ἐπὶ θρόνου ἁγίου αὐτοῦ. ῎Αρχοντες λαών συνήχθησαν μετὰ τοῦ Θεοῦ ᾿Αβραάμ. Καὶ ταῦτα σαφῆ, καὶ οὐδ᾽ ἑρμηνείας δεόμενα. Ζ. ᾿Απὸ ψαλμοῦ πη'. - Δήλωσις εὐσεβείας τῶν ἐθνῶν. Οὐκ ἔστιν ὅμοιός σοι ἐν θεοῖς, Κύριε, καὶ οὐκ ἔστι κατὰ ἔργα σου. Πάντα τὰ ἔθνη ὅσα ἐποίησας, έξουσι, καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιόν σου, Κύριε, καὶ δοξάσουσι τὸ ὄνομά σου· ὅτι μέγας εἶ σὺ, καὶ ποιῶν θαυμάσια· σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος. » Ομοίως καὶ ταῦτα σαφή. - Ι. Απὸ τοῦ ψαλμοῦ. με. Δήλωσις πάντων τῶν ἐθνῶν εὐσεβείας καὶ ᾄσματος καινοῦ, καὶ βασιλείας Θεοῦ, καὶ οἰκουμένης κατόρθωσις. . ο Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν, ᾄσατε τῷ Κυρίῳ πᾶσα ἡ γῆ. Ασατε τῷ Κυρίῳ, εὐλογήσατε τὸ ὄνομα αὐτοῦ, εὐαγγελίσασθε ἡμέραν ἐξ ἡμέρας τὸ σωτήριον αὐτοῦ· ἀναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὴν δόξαν αὐτοῦ, ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τὰ θαυμάσια αὐτοῦ· ὅτι μέγας Κύριος καὶ αἰνετὸς σφόδρα· φοβερός ἐστιν ἐπὶ πάνω τας τοὺς θεούς. » Καὶ ἐπιλέγει· Ἐνέγκατε τῷ ** το DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A multitudinis utitur ? postquam igitur Christus Dei, qui ex semine Jacob natus est, multos gentium conventus per evangelicam suam constituit doc trinam, merito in eo, et per eum ; quæ ad prophe- tiam pertinent, jam ante exitum invenerunt, et posthac item magis invenient. IV. A Deuteronomio. - Declaratio lætitiæ gentium secundum Deum. • Lalamini, coli, cum eo, et adorent eum omnes filii Dei : lætamini, gentes, cum populo ejus, et fortes efficiant eos omnes angeli ejus“. Pro co autem quod est : « Lætamini, gentes, cum populo ejus, » Aquila, e Vociferamini, inquit, gentes, cumn populo ejus; » et Theodotion, Exsultate, gentes, populus ejus. » BV. A psalmo xxi. C • D Quod extremorum terræ, et cunctarum gentium conversio erit ad Deum, gene- ratioque ventura, et populus qui nascetur, justitiam ejus accipiet. • Reminiscentur; et convertentur ad Dominum universi fines terræ, et adorabunt in conspectu ejus universæ familiæ gentium: Quoniam Domini est re- gnum, et ipse dominabitur in gentibus > ac deinceps adjungit : ‹ Annuntiabitur Domino gene- ratio ventura, et annuntiabunt justitiam ejus po- pulo, qui nascetur, quem fecit Dominus “, Plana sunt hæc, et nullius interpretationis indigentia. VI. A psalmo XLVI. Pietatis pariter et lætitiæ promissio gentibus, et Dei regnum in gentes. - , Oinnes gentes plaudite manibus, jubilate Deo in voce exsultationis, quoniam Dominus altissimus, terribilis, rex magnus super omnem terran ac deinceps adjungit: Quoniam res omnnis terra Deus, psallite sapienter. Regnavit Deus super gentes. Deus sedet super sede sancta sua. Principes po- pulorum convenerunt cum Deo Abraham "., Et hæc item plana, nec interpretationis indigentia. VII. A psalmo LXXIV. - Declaratio pietatis gen- tium. • Non est similis tibi in diis, Domine, et non est secundum opera tua. Omnes gentes quascunque fe- cisti, venient, et adorabunt coram te, Domine, et glorificabunt nomen tuum : quoniam magnus es tu, et faciens mirabilia : tu es Deus solus ". » Hæc items non minus perspicua sunt. VIII. A psalmo xcv. Declaratio omnium gentium pietatis, et cantici, et intelligentia, et regni Dei, et orbis terræ correctio. • Cantate Domnino canticum novum, cantate Do- mino omnis terra. Cantate Domino, et benedicite nomini ejus, annuntiate de die in diem salutare ejus, annuntiate in gentibus gloriam ejus, in on- nibus populis mirabilia ejus : quoniam magnus Do- minus, et laudabilis valde: terribilis est super omnes deos s' ; » et adjungit : c Afferte Domino Deut. xxx11, 43. * Psal. xx1, 28-29. lbid. 32. LIIIV, 8-10. Psal. xcv, 5. Psal. XLVI, 2-3. ss ibid. 10. so Peal.
Ψαλμοῦ μ. «Πάντα τὰ ἔθνη κροτήσατε χεῖρας, ἀλαλάξατε τῷ θεῷ ἐν φωνῇ ἀγαλλιάσεως· ὅτι κύριος ὕψιστος, φοβερός, βασιλεὺς μέγας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν». καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· «ὅτι βασιλεὺς πάσης τῆς γῆς ὁ θεός, ψάλατε συνετῶς. ἐβασίλευσεν ὁ θεὸς ἐπὶ τὰ ἔθνη, ὁ θεὸς κάθηται ἐπὶ θρόνου ἁγίου αὐτοῦ. ἄρχοντες λαῶν συνήχθησαν μετὰ τοῦ θεοῦ Ἀβραάμ». καὶ ταῦτα σαφῆ καὶ οὐδ’ ἑρμηνείας δεόμενα. ζ. Ψαλμοῦ πε. «Οὐκ ἔστιν ὅμοιός σοι ἐν θεοῖς, κύριε, καὶ οὐκ ἔστιν κατὰ τὰ ἔργα σου· πάντα τὰ ἔθνη ὅσα ἐποίησας ἥξουσι καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιόν σου, κύριε. καὶ δοξάσουσι τὸ ὄνομά σου, ὅτι μέγας εἶ σύ, καὶ ποιῶν θαυμάσια, σὺ εἶ ὁ θεὸς μόνος». ὁμοίως καὶ ταῦτα σαφῆ. η. Ψαλμοῦ ε. «Ἄισατε τῷ κυρίῳ ᾆσμα καινόν, ᾄσατε τῷ κυρίῳ πᾶσα ἡ γῆ. ᾄσατε τῷ κυρίῳ, εὐλογήσατε τὸ ὄνομα αὐτοῦ, εὐαγγελίσασθε ἡμέραν ἐξ ἡμέρας τὸ σωτήριον αὐτοῦ· ἀναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὴν δόξαν αὐτοῦ, ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τὰ θαυμάσια αὐτοῦ. ὅτι μέγας κύριος καὶ αἰνετὸς σφόδρα, φοβερός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς θεούς». καὶ ἐπιλέγει· «ἐνέγκατε τῷ κυρίῳ αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν ἐνέγκατε τῷ κυρίῳ δόξαν ὀνόματι αὐτοῦ». καὶ ἑξῆς·
Θεοῦ, ἐκ σπέρματος Ἰακώβ γενόμενος, πολλὰς συν- αγωγὰς ἐθνῶν διὰ τῆς εὐαγγελικῆς αὐτοῦ συνεκρό- τησε διδασκαλίας, εἰκότως εἰς αὐτὸν, καὶ δι' αὐτοῦ τὰ τῆς προφητείας τέλους τετύχηκεν ἤδη πρότερον, καὶ εἰσαὖθις ἔτι μᾶλλον τεύξεται. Δ'. Ἀπὸ τοῦ Δευτερονομίου. - Δήλωσις τῆς κατὰ Θεὸν εὐφροσύνης τῶν ἐθνῶν. • Ευφράνθητε, οὐρανοῖ, ἅμα αὐτῷ, καὶ προσκυνησά τωσαν αὐτῷ πάντες υἱοὶ Θεοῦ· εὐφράνθητε, ἔθνη, μετὰ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, καὶ ἐνισχυσάτωσαν αὐτοὺς πάν τις ἄγγελοι Θεοῦ. Ἀντὶ τοῦ, « Εὐφράνθητε, ἔθνη, μετὰ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, » ὁ ᾿Ακύλας· Ἐνοπήσατε, φησὶν, ἔθνη μετὰ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ· κ καὶ Θεοδοτίων· « Αγαλλιάσθε, ἔθνη, λαὸς αὐτοῦ. - Ε΄. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ κα'. — Ὡς τῶν περάτων τῆς γῆς, καὶ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων ἐπιστροφὴ ἔσται πρὸς τὸν Θεὸν, γενεά τε ἥξουσα, καὶ λαὸς ὁ τεχθησόμενος τὴν αὐτοῦ δικαιοσύνην παραλήψεται. • Μνησθήσονται, καὶ ἐπιστραφήσονται προς Κύριον πάντα τὰ πέρατα τῆς γῆς, καὶ προσκυνήσουσιν ενώ πον αὐτοῦ πᾶσαι αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν· ὅτι τοῦ Κυρίου ἡ βασιλεία, καὶ αὐτὸς δεσπόζει τῶν ἐθνῶν. Καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· « Αναγγελήσεται τῷ Κυρίῳ γε νεὰ ἡ ἐρχομένη, καὶ ἀναγγελοῦσι τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ λαῷ τῷ τεχθησομένῳ, ὃν ἐποίησεν ὁ Κύριος. » Σαφῆ ταῦτα, οὐδ᾽ ἑρμηνείας δεόμενα. - Γ'. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ μς'. Εὐσεβείας ὁμοῦ καὶ σωφροσύνης ἐπαγγελία τοῖς ἔθνεσι, καὶ Θεοῦ βασιλεία ἐπὶ τὰ ἔθνη. Πάντα τὰ ἔθνη, κροτήσατε χεῖρας, ἀλαλάξατε τῷ Θεῷ ἐν φωνῇ ἀγαλλιάσεως· ὅτι Κύριος ύψιστος, φοβερός, βασιλεὺς μέγας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. » Καὶ ἑξῆς ἐπι λέγει· « Ότι βασιλεὺς πάσης τῆς γῆς ὁ Θεὸς, ψά λατε συνετῶς. Ἐβασίλευσεν ὁ Θεὸς ἐπὶ τὰ ἔθνη. Ὁ Θεὸς κάθηται ἐπὶ θρόνου ἁγίου αὐτοῦ. ῎Αρχοντες λαών συνήχθησαν μετὰ τοῦ Θεοῦ ᾿Αβραάμ. Καὶ ταῦτα σαφῆ, καὶ οὐδ᾽ ἑρμηνείας δεόμενα. Ζ. ᾿Απὸ ψαλμοῦ πη'. - Δήλωσις εὐσεβείας τῶν ἐθνῶν. Οὐκ ἔστιν ὅμοιός σοι ἐν θεοῖς, Κύριε, καὶ οὐκ ἔστι κατὰ ἔργα σου. Πάντα τὰ ἔθνη ὅσα ἐποίησας, έξουσι, καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιόν σου, Κύριε, καὶ δοξάσουσι τὸ ὄνομά σου· ὅτι μέγας εἶ σὺ, καὶ ποιῶν θαυμάσια· σὺ εἶ ὁ Θεὸς μόνος. » Ομοίως καὶ ταῦτα σαφή. - Ι. Απὸ τοῦ ψαλμοῦ. με. Δήλωσις πάντων τῶν ἐθνῶν εὐσεβείας καὶ ᾄσματος καινοῦ, καὶ βασιλείας Θεοῦ, καὶ οἰκουμένης κατόρθωσις. . ο Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν, ᾄσατε τῷ Κυρίῳ πᾶσα ἡ γῆ. Ασατε τῷ Κυρίῳ, εὐλογήσατε τὸ ὄνομα αὐτοῦ, εὐαγγελίσασθε ἡμέραν ἐξ ἡμέρας τὸ σωτήριον αὐτοῦ· ἀναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὴν δόξαν αὐτοῦ, ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τὰ θαυμάσια αὐτοῦ· ὅτι μέγας Κύριος καὶ αἰνετὸς σφόδρα· φοβερός ἐστιν ἐπὶ πάνω τας τοὺς θεούς. » Καὶ ἐπιλέγει· Ἐνέγκατε τῷ ** το DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A multitudinis utitur ? postquam igitur Christus Dei, qui ex semine Jacob natus est, multos gentium conventus per evangelicam suam constituit doc trinam, merito in eo, et per eum ; quæ ad prophe- tiam pertinent, jam ante exitum invenerunt, et posthac item magis invenient. IV. A Deuteronomio. - Declaratio lætitiæ gentium secundum Deum. • Lalamini, coli, cum eo, et adorent eum omnes filii Dei : lætamini, gentes, cum populo ejus, et fortes efficiant eos omnes angeli ejus“. Pro co autem quod est : « Lætamini, gentes, cum populo ejus, » Aquila, e Vociferamini, inquit, gentes, cumn populo ejus; » et Theodotion, Exsultate, gentes, populus ejus. » BV. A psalmo xxi. C • D Quod extremorum terræ, et cunctarum gentium conversio erit ad Deum, gene- ratioque ventura, et populus qui nascetur, justitiam ejus accipiet. • Reminiscentur; et convertentur ad Dominum universi fines terræ, et adorabunt in conspectu ejus universæ familiæ gentium: Quoniam Domini est re- gnum, et ipse dominabitur in gentibus > ac deinceps adjungit : ‹ Annuntiabitur Domino gene- ratio ventura, et annuntiabunt justitiam ejus po- pulo, qui nascetur, quem fecit Dominus “, Plana sunt hæc, et nullius interpretationis indigentia. VI. A psalmo XLVI. Pietatis pariter et lætitiæ promissio gentibus, et Dei regnum in gentes. - , Oinnes gentes plaudite manibus, jubilate Deo in voce exsultationis, quoniam Dominus altissimus, terribilis, rex magnus super omnem terran ac deinceps adjungit: Quoniam res omnnis terra Deus, psallite sapienter. Regnavit Deus super gentes. Deus sedet super sede sancta sua. Principes po- pulorum convenerunt cum Deo Abraham "., Et hæc item plana, nec interpretationis indigentia. VII. A psalmo LXXIV. - Declaratio pietatis gen- tium. • Non est similis tibi in diis, Domine, et non est secundum opera tua. Omnes gentes quascunque fe- cisti, venient, et adorabunt coram te, Domine, et glorificabunt nomen tuum : quoniam magnus es tu, et faciens mirabilia : tu es Deus solus ". » Hæc items non minus perspicua sunt. VIII. A psalmo xcv. Declaratio omnium gentium pietatis, et cantici, et intelligentia, et regni Dei, et orbis terræ correctio. • Cantate Domnino canticum novum, cantate Do- mino omnis terra. Cantate Domino, et benedicite nomini ejus, annuntiate de die in diem salutare ejus, annuntiate in gentibus gloriam ejus, in on- nibus populis mirabilia ejus : quoniam magnus Do- minus, et laudabilis valde: terribilis est super omnes deos s' ; » et adjungit : c Afferte Domino Deut. xxx11, 43. * Psal. xx1, 28-29. lbid. 32. LIIIV, 8-10. Psal. xcv, 5. Psal. XLVI, 2-3. ss ibid. 10. so Peal.
PG 22:103«εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὁ κύριος ἐβασίλευσεν. καὶ γὰρ κατώρθωσεν τὴν οἰκουμένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται». καὶ ταῦτα σαφῆ. θ. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. «Καὶ ἔσται, ὅσοι ἐὰν καταλειφθῶσιν ἐκ πάντων τῶν ἐθνῶν τῶν ἐλθόντων ἐπὶ Ἱερουσαλήμ, καὶ ἀναβήσονται κατ’ ἐνιαυτὸν τοῦ προσκυνῆσαι τῷ βασιλεῖ κυρίῳ παντοκράτορι, καὶ τοῦ ἑορτάζειν τὴν ἑορτὴν τῆς σκηνοπηγίας. καὶ ἔσται, ὅσοι ἂν μὴ ἀναβῶσιν ἐκ πάσης τῆς [γῆς τῆς] φυλῆς τῆς γῆς εἰς Ἱερουσαλὴμ προσκυνῆσαι τῷ βασιλεῖ κυρίῳ παντοκράτορι, καὶ αὐτοὶ ἐκείνοις προςτεθήσονται. ἐὰν δὲ φυλὴ Αἰγύπτου μὴ ἀναβῇ μηδὲ ἔλθῃ, καὶ ἐπὶ τούτους ἔσται ἡ πτῶσις, ἣν πατάξῃ κύριος πάντα τὰ ἔθνη, ὅσα ἂν μὴ ἀναβῇ τοῦ ἑορτάσαι τὴν ἑορτὴν τῆς σκηνοπηγίας, αὕτη ἔσται ἡ ἁμαρτία Αἰγύπτου, καὶ ἡ ἁμαρτία πάντων τῶν ἐθνῶν, ὃς ἂν μὴ ἀναβῇ τοῦ ἑορτάσαι τὴν ἑορτὴν τῆς σκηνοπηγίας». σαφῶς καὶ ταῦτα κλῆσιν ἁπάντων τῶν ἐθνῶν περιέχει, κατὰ διάνοιαν μόνην θεωρουμένων τῶν περὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ καὶ τῆς σκηνοπηγίας εἰρημένων, ἃ καὶ κατὰ καιρὸν τῆς προσηκούσης τεύξεται ἑρμηνείας. ι. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. «Τοῦτο πρῶτον πίε, ταχὺ ποίει.
Κυρίῳ αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν· ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ Β δόξαν ὀνόματι αὐτοῦ. Καὶ ἑξῆς· « Εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν· Ὁ Κύριος ἐβασίλευσε. Καὶ γὰρ κατώρθωσε τὴν οἰκουμένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται. » Καὶ ταῦτα σαφή. -- Θ. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. · Πάντων τῶν ἐθνῶν, καὶ τῶν παρὰ πάντας δεισιδαιμονεστάτων Αίγυ πτίων, τοῦ μόνου καὶ ἀληθοῦς Θεοῦ, καὶ τῆς κατὰ τὸν θεῖον νόμον πνευματικῆς λατρείας τε καὶ ἑορτῆς ἐπίγνωσις. • Καὶ ἔσται, ὅσοι ἂν καταλειφθῶσιν ἐκ πάντων τῶν ἐθνῶν ἐλθόντων ἐπὶ Ἱερουσαλήμ, καὶ ἀναβήσον ται κατ' ἐνιαυτὸν τοῦ προσκυνῆσαι τῷ βασιλεῖ Κυρίο παντοκράτορι, καὶ τοῦ ἑορτάζειν τὴν ἑορτὴν τῆς Σκηνοπηγίας. Καὶ ἔσται, ὅσοι ἂν μὴ ἀναβῶσιν ἐπ πάσης τῆς φυλῆς τῆς γῆς εἰς Ἱερουσαλήμ, προσκυ νῆσαι τῷ βασιλεῖ Κυρίῳ παντοκράτορι, καὶ αὐτοὶ ἐκείνοις προστεθήσονται. Ἐὰν δὲ φυλὴ Αἰγύπτου μή ἀναβῇ, μηδὲ ἔλθῃ, καὶ ἐπὶ τούτους ἔσται ἡ πτῶσις, Η πατάξει Κύριος πάντα τὰ ἔθνη, ὅσα ἂν μὴ ἀναθῇ τοῦ ἑορτάσαι τὴν ἑορτὴν τῆς Σκηνοπηγίας. Αὕτη ἔσται ἡ ἁμαρτία Αἰγύπτου, καὶ ἡ ἁμαρτία πάντων τῶν ἐθνῶν, ὅσα ἂν μὴ ἀναβῇ τοῦ ἑορτάσαι τὴν ἑορ τὴν τῆς Σκηνοπηγίας. » Σαφῶς καὶ ταῦτα κλησιν ἁπάντων τῶν ἐθνῶν περιέχει, κατά διάνοιαν μόνην θεωρουμένων τῶν περὶ τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ Σκηνο- πηγίας εἰρημένων, ἃ καὶ κατὰ καιρὸν τῆς προσηκού σης τεύξεται ἑρμηνείας. - Γ. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. Δήλωσις τῆς τῶν ἀπο- στόλων ἐκλογῆς καὶ τῆς τῶν ἐθνῶν κλή σεως. • Τοῦτο πρῶτον πίε, ταχὺ ποίει, χώρα Ζαβουλών, ἡ γῆ Νεφθαλείμ, καὶ οἱ λοιποὶ οἱ τὴν παραλίων πέραν τοῦ Ἰορδάνου, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, ὁ λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκότει. Ιδετε φῶς μέγα οἱ κατοικοῦν- τες ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου, φῶς λάμψει ἐφ' ὑμᾶς. Ο ΙΑ'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. - Τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως δήλωσις. • Ακούσατέ μου, νῆσοι, καὶ προσέχετε, ἔθνη. Δια χρόνου πολλοῦ στήσεται, λέγει Κύριος. » Οἷς ἑξῆς ὁμοῦ περὶ τῶν ἐθνῶν καὶ περὶ τοῦ Χριστοῦ ἐπιλέ- γει· « Ἰδοὺ δέδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν, τοῦ εἶναί σε σωτηρίαν ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς. » Μυρία δ᾽ ἂν εὔροις καὶ αὐτὸς δι' ὅλων τῶν προφη τῶν κατεσπαρμένα ἐν ἐπαγγελίαις τῶν ἐθνῶν, ἅπερ ἐπὶ τοῦ παρόντος οὔτε ἀναλέγειν, οὔτε ἑρμηνεύειν καιρός, πλὴν ἱκανὰ τυγχάνει καὶ τὰ προτεθέντα πα ραστῆσαι τὸ προκείμενον. Τοῦτο δ' ἦν τοῖς ἐκ περι τομῆς μέγα ἐφ' ἑαυτοῖς αὐτοῦσι καὶ σεμνυνομένοις, ὡς τοῦ Θεοῦ μόνους αὐτοὺς τῶν λοιπῶν ἐθνῶν προτι μήσαντος, καὶ μόνους τῶν θείων ἐπαγγελιών κατη ξιωκότος, ἐπιδεῖξαι ὡς οὐδὲν κρεῖττον παρὰ τοὺς λοιποὺς ἅπαντας ἰδίως αὐτοῖς ἐν ταῖς θείαις ἐπήγε γείται ὑποσχέσεσιν. "Οτε τοίνυν ἀπεδείχθη τῶν θείων ἐπαγγελιῶν τὰ ἔθνη κατηξιωμένα, φέρε λοιπόν ήδη • EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. 40% milia gcntiam, afferte Domino gloriam nomini A ejus ", » ac deinceps : « Dicite in gentibus, quod Dominus regnavit. Etenim correxit orbem terræ, qui non commovebitur ". Etiam hæc aperta sunt. Cunctarum gentium, et qui om- IX. A Zacharia. nium superstitiosissimi sunt, Egyptiorum, unius et veri Dei, et in spiritu, er divina lege, adora- tionis, et celebritatis solemnis agnitio. Et erit, quicunque reliqui fuerint ex universis gentibus, quæ venerunt contra Hierusalem, ascen- dent quotannis ut adorent Regem Dominum omni- polentem, et celebrent solenne tabernaculorum. Et erit Quicunque non ascenderint ex omni tribu terra in Hierusalemn, ut adorent Regem Dominian omnipotentem, et ipsi illis adjicientur, non erit su- per eos imber. Quod si tribus Ægypti non ascen- derit, et non venerit, et super hos erit ruina, qua percutiet Dominus omnes gentes, quæcunque non ascenderint ad celebrandum solemne tabernaculo- rum.. Hoc erit peccatum Ægypti, et peccalumn omnium gentium, quæcunque nou ascenderint ad celebran.lum solemne tabernaculorum s. Plane hæc vocationem omrium gentium continent, sisen- sum duntaxat spectemus eorum, quæ de Hierusa- lem, et celebritate tabernaculorum dicta sunt, quæ quidem suo tempore aptam interpretationem habi- tura sunt. X. Ab Isaia. - Declaratio ut electi sint apostoli, et C vocalæ gentes. Hoc primum bibe, cito fac, regio Zabulon, terra Nepthalim, et reliqui qui maritimam habita- tis trans Jordanem, Galilæa gentium, populus se- dens in tenebris. Videte lucem magnam qui habi- tatis in regione et umbra mortis, lux splendescet super vos ". XI. Ab eodem. Declaratio vocationis gentium. - • Audite me, insula, attendite, gentes. Multo tempore stabit, dicit Dominus *. » Quibus dein- ceps et de gentibus pariter, et de Christo adjungit: • Ecce dedi te in testamentum generis, in lucem gentium, ut sis in salutem usque ad extrem.u: terræ *. » Cæterum innumerabilia ipse quoque in- venies, quibus ea, quæ gentibus promissa sunt con- tinentur, per omnes prophetas dispersa, quibus sane in praesentia, neque colligendis, neque inter- pretandis tempus adest, tametsi multa ad demon- strandum id quod propositum est, in superioribus habentur. Hoc autem fuit ostendere eis, qui quo- miam ex circumcisione sunt, seipsis valde glorian- tur et superbiunt, quasi se unos Deus reliquis gen- tibus proposuerit, seque unos dignos existimaverit, quibus quæ futura erant, divinitus promitterentur, nihil ipsis seorsum a cæteris omnibus, in divinis Psal. scs, 7. ss ibid. 10. D • Zach. xiv. 16-19. ss 'sa. 15, Isa. XLIX, 1. , us ibid. 6.
χώρα Ζαβουλών, ἡ γῆ Νεφθαλείμ, καὶ οἱ λοιποὶ οἱ τὴν παραλίαν πέραν τοῦ Ἰορδάνου, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, ὁ λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκότει, ἴδετε φῶς μέγα· οἱ κατοικοῦντες ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου, φῶς λάμψει ἐφ’ ὑμᾶς». ια. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. «Ἀκούσατέ μου νῆσοι, καὶ προσέχετε ἔθνη. διὰ χρόνου πολλοῦ στήσεται, λέγει κύριος». οἷς ἑξῆς ὁμοῦ περὶ τῶν ἐθνῶν καὶ περὶ τοῦ Χριστοῦ ἐπιλέγει· «ἰδοὺ δέδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν τοῦ εἶναί σε εἰς σωτηρίαν ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς». Μυρία δ’ ἂν εὕροις καὶ αὐτὸς δι’ ὅλων τῶν προφητῶν κατεσπαρμένα ἐν ἐπαγγελίαις τῶν ἐθνῶν, ἅπερ ἐπὶ τοῦ παρόντος οὔτε ἀναλέγειν οὔτε ἑρμηνεύειν καιρός. πλὴν ἱκανὰ τυγχάνει καὶ τὰ προτεθέντα παραστῆσαι τὸ προκείμενον. τοῦτο δ’ ἦν τοῖς ἐκ περιτομῆς, μέγα ἐφ’ ἑαυτοῖς αὐχοῦσι καὶ σεμνυνομένοις, ὡς τοῦ θεοῦ μόνους αὐτοὺς τῶν λοιπῶν ἐθνῶν προτιμήσαντος καὶ μόνους τῶν θείων ἐπαγγελιῶν κατηξιωκότος, ἐπιδεῖξαι ὡς οὐδὲν κρεῖττον παρὰ τοὺς λοιποὺς ἅπαντας ἰδίως αὐτοῖς ἐν ταῖς θείαις ἐπήγγελται ὑποσχέσεσιν.
Κυρίῳ αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν· ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ Β δόξαν ὀνόματι αὐτοῦ. Καὶ ἑξῆς· « Εἴπατε ἐν τοῖς ἔθνεσιν· Ὁ Κύριος ἐβασίλευσε. Καὶ γὰρ κατώρθωσε τὴν οἰκουμένην, ἥτις οὐ σαλευθήσεται. » Καὶ ταῦτα σαφή. -- Θ. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. · Πάντων τῶν ἐθνῶν, καὶ τῶν παρὰ πάντας δεισιδαιμονεστάτων Αίγυ πτίων, τοῦ μόνου καὶ ἀληθοῦς Θεοῦ, καὶ τῆς κατὰ τὸν θεῖον νόμον πνευματικῆς λατρείας τε καὶ ἑορτῆς ἐπίγνωσις. • Καὶ ἔσται, ὅσοι ἂν καταλειφθῶσιν ἐκ πάντων τῶν ἐθνῶν ἐλθόντων ἐπὶ Ἱερουσαλήμ, καὶ ἀναβήσον ται κατ' ἐνιαυτὸν τοῦ προσκυνῆσαι τῷ βασιλεῖ Κυρίο παντοκράτορι, καὶ τοῦ ἑορτάζειν τὴν ἑορτὴν τῆς Σκηνοπηγίας. Καὶ ἔσται, ὅσοι ἂν μὴ ἀναβῶσιν ἐπ πάσης τῆς φυλῆς τῆς γῆς εἰς Ἱερουσαλήμ, προσκυ νῆσαι τῷ βασιλεῖ Κυρίῳ παντοκράτορι, καὶ αὐτοὶ ἐκείνοις προστεθήσονται. Ἐὰν δὲ φυλὴ Αἰγύπτου μή ἀναβῇ, μηδὲ ἔλθῃ, καὶ ἐπὶ τούτους ἔσται ἡ πτῶσις, Η πατάξει Κύριος πάντα τὰ ἔθνη, ὅσα ἂν μὴ ἀναθῇ τοῦ ἑορτάσαι τὴν ἑορτὴν τῆς Σκηνοπηγίας. Αὕτη ἔσται ἡ ἁμαρτία Αἰγύπτου, καὶ ἡ ἁμαρτία πάντων τῶν ἐθνῶν, ὅσα ἂν μὴ ἀναβῇ τοῦ ἑορτάσαι τὴν ἑορ τὴν τῆς Σκηνοπηγίας. » Σαφῶς καὶ ταῦτα κλησιν ἁπάντων τῶν ἐθνῶν περιέχει, κατά διάνοιαν μόνην θεωρουμένων τῶν περὶ τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ Σκηνο- πηγίας εἰρημένων, ἃ καὶ κατὰ καιρὸν τῆς προσηκού σης τεύξεται ἑρμηνείας. - Γ. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. Δήλωσις τῆς τῶν ἀπο- στόλων ἐκλογῆς καὶ τῆς τῶν ἐθνῶν κλή σεως. • Τοῦτο πρῶτον πίε, ταχὺ ποίει, χώρα Ζαβουλών, ἡ γῆ Νεφθαλείμ, καὶ οἱ λοιποὶ οἱ τὴν παραλίων πέραν τοῦ Ἰορδάνου, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, ὁ λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκότει. Ιδετε φῶς μέγα οἱ κατοικοῦν- τες ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου, φῶς λάμψει ἐφ' ὑμᾶς. Ο ΙΑ'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. - Τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως δήλωσις. • Ακούσατέ μου, νῆσοι, καὶ προσέχετε, ἔθνη. Δια χρόνου πολλοῦ στήσεται, λέγει Κύριος. » Οἷς ἑξῆς ὁμοῦ περὶ τῶν ἐθνῶν καὶ περὶ τοῦ Χριστοῦ ἐπιλέ- γει· « Ἰδοὺ δέδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν, τοῦ εἶναί σε σωτηρίαν ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς. » Μυρία δ᾽ ἂν εὔροις καὶ αὐτὸς δι' ὅλων τῶν προφη τῶν κατεσπαρμένα ἐν ἐπαγγελίαις τῶν ἐθνῶν, ἅπερ ἐπὶ τοῦ παρόντος οὔτε ἀναλέγειν, οὔτε ἑρμηνεύειν καιρός, πλὴν ἱκανὰ τυγχάνει καὶ τὰ προτεθέντα πα ραστῆσαι τὸ προκείμενον. Τοῦτο δ' ἦν τοῖς ἐκ περι τομῆς μέγα ἐφ' ἑαυτοῖς αὐτοῦσι καὶ σεμνυνομένοις, ὡς τοῦ Θεοῦ μόνους αὐτοὺς τῶν λοιπῶν ἐθνῶν προτι μήσαντος, καὶ μόνους τῶν θείων ἐπαγγελιών κατη ξιωκότος, ἐπιδεῖξαι ὡς οὐδὲν κρεῖττον παρὰ τοὺς λοιποὺς ἅπαντας ἰδίως αὐτοῖς ἐν ταῖς θείαις ἐπήγε γείται ὑποσχέσεσιν. "Οτε τοίνυν ἀπεδείχθη τῶν θείων ἐπαγγελιῶν τὰ ἔθνη κατηξιωμένα, φέρε λοιπόν ήδη • EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. 40% milia gcntiam, afferte Domino gloriam nomini A ejus ", » ac deinceps : « Dicite in gentibus, quod Dominus regnavit. Etenim correxit orbem terræ, qui non commovebitur ". Etiam hæc aperta sunt. Cunctarum gentium, et qui om- IX. A Zacharia. nium superstitiosissimi sunt, Egyptiorum, unius et veri Dei, et in spiritu, er divina lege, adora- tionis, et celebritatis solemnis agnitio. Et erit, quicunque reliqui fuerint ex universis gentibus, quæ venerunt contra Hierusalem, ascen- dent quotannis ut adorent Regem Dominum omni- polentem, et celebrent solenne tabernaculorum. Et erit Quicunque non ascenderint ex omni tribu terra in Hierusalemn, ut adorent Regem Dominian omnipotentem, et ipsi illis adjicientur, non erit su- per eos imber. Quod si tribus Ægypti non ascen- derit, et non venerit, et super hos erit ruina, qua percutiet Dominus omnes gentes, quæcunque non ascenderint ad celebrandum solemne tabernaculo- rum.. Hoc erit peccatum Ægypti, et peccalumn omnium gentium, quæcunque nou ascenderint ad celebran.lum solemne tabernaculorum s. Plane hæc vocationem omrium gentium continent, sisen- sum duntaxat spectemus eorum, quæ de Hierusa- lem, et celebritate tabernaculorum dicta sunt, quæ quidem suo tempore aptam interpretationem habi- tura sunt. X. Ab Isaia. - Declaratio ut electi sint apostoli, et C vocalæ gentes. Hoc primum bibe, cito fac, regio Zabulon, terra Nepthalim, et reliqui qui maritimam habita- tis trans Jordanem, Galilæa gentium, populus se- dens in tenebris. Videte lucem magnam qui habi- tatis in regione et umbra mortis, lux splendescet super vos ". XI. Ab eodem. Declaratio vocationis gentium. - • Audite me, insula, attendite, gentes. Multo tempore stabit, dicit Dominus *. » Quibus dein- ceps et de gentibus pariter, et de Christo adjungit: • Ecce dedi te in testamentum generis, in lucem gentium, ut sis in salutem usque ad extrem.u: terræ *. » Cæterum innumerabilia ipse quoque in- venies, quibus ea, quæ gentibus promissa sunt con- tinentur, per omnes prophetas dispersa, quibus sane in praesentia, neque colligendis, neque inter- pretandis tempus adest, tametsi multa ad demon- strandum id quod propositum est, in superioribus habentur. Hoc autem fuit ostendere eis, qui quo- miam ex circumcisione sunt, seipsis valde glorian- tur et superbiunt, quasi se unos Deus reliquis gen- tibus proposuerit, seque unos dignos existimaverit, quibus quæ futura erant, divinitus promitterentur, nihil ipsis seorsum a cæteris omnibus, in divinis Psal. scs, 7. ss ibid. 10. D • Zach. xiv. 16-19. ss 'sa. 15, Isa. XLIX, 1. , us ibid. 6.
PG 22:105Ὅτε τοίνυν ἀπεδείχθη τῶν θείων ἐπαγγελιῶν τὰ ἔθνη κατηξιωμένα, φέρε λοιπὸν ἤδη καὶ τὸ δι’ οὗ τὰ ἔθνη τῆς τοῦ θεοῦ κλήσεως καὶ τῶν θείων ἐπαγγελιῶν τεύξεσθαι λέγεται θεασώμεθα· καλὸν γὰρ καὶ τὴν αἰτίαν συνιδεῖν τὴν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἀγαθὰ προξενήσειν λεγομένην. τίς δ’ ἂν εἴη αὕτη ἢ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, δι’ οὗ καὶ οἱ ἐκ περιτομῆς τὴν ἑαυτῶν ὁμολογοῦσι γενήσεσθαι ἀπολύτρωσιν; δεικτέον τοίνυν ὡς καὶ ἡ τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως προσδοκία οὐδ’ ἑτέρα τις ὑπῆρχεν ἢ αὐτὸς ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ, οὐ μόνον Ἰουδαίοις, ἀλλὰ καὶ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι σωτὴρ ἐπιφανησόμενος. χρήσομαι δὲ τὰ νῦν ψιλαῖς τῶν προφητῶν μαρτυρίαις δίχα πάσης ἑρμηνείας, ἐπὶ σχολῆς μέλλων ἑκάστην εἰς πλάτος διερμηνεύειν, ἐπὰν σὺν θεῷ τὰς περὶ τῶν ἐθνῶν προρρήσεις συναγαγὼν ὁμοῦ πάσας διερμηνεύειν μέλλοιμι. ιβ. Ψαλμοῦ β. «Ἱνατί ἐφρύαξαν ἔθνη καὶ λαοὶ ἐμελέτησαν κενά; παρέστησαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ οἱ ἄρχοντες συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτό, κατὰ τοῦ κυρίου καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ», καὶ τὰ ἑξῆς. οἷς ἐπιλέγει· «κύριος εἶπεν πρός με, υἱός μου εἶ σύ, ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε.
καὶ τὸ δι' οὗ τὰ ἔθνη τῆς τοῦ Θεοῦ κλήσεως καὶ τῶν θείων επαγγελιών τεύξεσθαι λέγεται, θεασώμεθα. Καλὸν γὰρ καὶ τὴν αἰτίαν συνιδεῖν τὴν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἀγαθὰ προξενήσειν λεγομένην. Τίς δ' ἂν εἴη αὕτη ἢ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, δι᾿ οὗ καὶ οἱ ἐκ περιτομῆς τὴν ἑαυτῶν ὁμολογοῦσι γενήσεσθαι ἀπολύτρωσιν; Δει- κτέον τοίνυν, ὡς καὶ ἡ τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως προσ- δοκία οὐδ' (1) ἑτέρα τις ὑπῆρχεν, ἢ αὐτὸς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, οὐ μόνον Ἰουδαίοις, ἀλλὰ καὶ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι Σωτὴρ ἐπιφανησόμενος. Χρήσομαι δὲ τὰ νῦν ψιλαῖς τῶν προφητῶν μαρτυρίαις δίχα πάσης ἑρμηνείας, ἐπὶ σχολῆς μέλλων ἑκάστην εἰς πλάτος διερμηνεύειν· ἐπὰν σὺν Θεῷ τὰς περὶ τῶν ἐθνῶν προῤῥήσεις συν αγαγὼν ὁμοῦ πάσας διερμηνεύειν μέλλοιμι. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Β'. Όπως οἱ αὐτοὶ ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρουσίᾳ, τὴν τοῦ πάλαι παρ' Εβραίοις μόνου γινωσκο- μένου Θεοῦ γνωσίν τε καὶ εὐσέβειαν, πάντα τὰ ἔθνη μαθήσεσθαι προεθέσπιζον. - ΙΒ΄. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ β'. Δήλωσις ἐπιβουλῆς τοῦ Χριστοῦ, καὶ αὐτὸς ἀναγορευόμενος Υἱὸς Θεοῦ, κλῆρόν τε τὰ ἔθνη παρὰ τοῦ Πατρὸς λαμβάνων. • Ἵνα τί εφρύαξαν ἔθνη, καὶ λαοὶ ἐμελέτησαν κενά; Παρέστησαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ οἱ ἄρ χοντες συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατὰ τοῦ Κυρίου καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ, » καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέ- γει· ο Κύριος εἶπε πρὸς μέ· Υἱός μου εἶ σὺ ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε. Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω τα έθνη κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. » - ΙΓ΄. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ οα'. — Δήλωσις Χριστοῦ βα σιλείας καὶ κλήσεως ἐθνῶν, καὶ πασῶν τῶν φυ λῶν τῆς γῆς εὐλογία. . Ὁ Θεὸς, τὸ κρῖμά σου τῷ βασιλεῖ δὸς καὶ τὴν δικαιοσύνην σου τῷ υἱῷ τοῦ βασιλέως, κρίνειν τὸν λαόν σου, » καὶ τὰ ἑξῆς, οἷς ἐπιλέγει· . Καὶ κατα- κυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ που ταμοῦ ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης. » Καὶ αὖθις· • Πάντα τὰ ἔθνη δουλεύσουσιν αὐτῷ. » Καὶ πάλιν· • Ευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς, πάντα τὰ ἔθνη μακαριοῦσιν αὐτόν. » Καὶ ἐπὶ τέλει τοῦ ψαλμοῦ· . Καὶ πληρωθήσεται τῆς δόξης αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ· γένοιτο, γένοιτο ! » Ι΄. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ ιζ'. Δήλωσις ᾄσματος και τοῦ, καὶ βραχίονος Θεοῦ, καὶ τοῦ σωτηρίου αὐτοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι φανέρωσις· σωτήριον δὲ τὸ τοῦ υἱοῦ ὄνομα Εβραίων δηλοῦται φωνῇ. • Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινὸν, ὅτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ, ἐναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψεν τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, ἐμνήσθη τοῦ ἑλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ· εἴδοσαν πάντα τὰ » ΧΧΙΙ. Εt Εt σε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A promissionibus esse promissum. Quando igitur de- monstratum est, gentes quoque divinorum promis- sorum beneficium esse consecutas, age jam dein - ceps quidnam illud sit, ex quo gentes et vocatio- uis Dei et divinorum promissorum compotes fu- turæ dicuntur, contemplemur. Pulchrum eniu est causam cognoscere, quæ talia bona dicatur esse gentibus conciliatura, quænam porro alia sit hæc, quam Christi adventus? per quem ii quoque qui ex circumcisione sunt, suam futuram esse re demptionem conftentur ? Est igitur demonstrandum exspectationem vocationis gentium non aliam quampiam fuisse, quam ipsum Christum Dei, qui non solum Judæis, sed etiam omnibus gentibus Salvatorem se fuerit exhibiturus. Utar vero nunc nudis prophetarum testimoniis absque ulla in- terpretatione, otio post liberiore unumquodque eorum latius interpretaturus: quandoquidem, favente Deo, ubi omnia quæ de gentibus prædicta sunt in unum coegero, ipsa hæc interpretari constitui. Psat. 11, 1,2. se ibid. 7-8. Psal. Laxı, 2-3: PATROL. GR. C D B CAPUT 11. Quemadmodum iidem fore, ut in adventu Christi, ejus Dei qui olim a Judæis solis cognoscebatur, cognitionem et cultum omnes gentes acciperent, vaticinati sunt. - X11. A psalmo 11. • Declaratio insidiarum adversus Christum, ubi ipse Filius Dei appellatur, et gen- tes hæreditatem a Patre accipit. • Quare fremuerunt gentes, et populi meditati sunt inania? Astiterunt reges terræ, et principes convenerunt in unum, adversus Dominum, et ad- versus Christum ejus s, , et quæ sequuntur ; qui- bus adjungit : « Dominus dixit ad me: Filius meus es tu, ego hodie genui te. Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et possessionem Luam terminos terra 58. - XIII. A psalmo Lxxi. Declaratio regni Christi, et vocationis gentium, et omnium tribuum terræ benedictio. ‹ Deus, judicium tuum regi da, et justitiam tuam filio regis, judicare populum tuum ", et quæ sequuntur ; quibus adjungit . . domina- bitur a mari usque ad mare, et a ſlumine usque ad lines orbis terra 6. . Et rursus : • Omnues gen- tes servient ei "> Item: « Et benedicentur in eo omnes tribus terræ, omnes gentes beatificabunt eum ". » Et in fine psalmi : « replebitur es majestate ejus omnis terra : fiat, fiat ! XIV. A psalmo xcvii. - Declaratio cantici novi, el brachii Dei, et salutaris ejus omnibus gentibus in- dicatio : salutare autem filii nomen Hebraica voce demonstratur. • Cantate Domino canticum novum, quia mi- rabilia fecit Dominus. Salvum fecit eum dextera ipsius, et brachium sanctum ejus. Notum fecit Dominus salutare suum, in conspectu gentium revelavit justitiam suam; recordatus est miseri- cordiæ suæ Jacob, et veritatis suæ domui Israel: ibid. 8. ibid. 11. ibid. 17. 6s ibid. 18. (1) Ούδ'. Forte ούχ. Ευιτ. PATR.
αἴτησαι παρ’ ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς». ιγ. Ψαλμοῦ οα. «Ὁ θεὸς τὸ κρίμα σου τῷ βασιλεῖ δός, καὶ τὴν δικαιοσύνην σου τῷ υἱῷ τοῦ βασιλέως, κρίνειν τὸν λαόν σου», καὶ τὰ ἑξῆς. οἷς ἐπιλέγει· «καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάςσης, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης». καὶ αὖθις· «πάντα τὰ ἔθνη δουλεύσουσιν αὐτῷ». καὶ πάλιν· «εὐλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς, πάντα τὰ ἔθνη μακαριοῦσιν αὐτόν». καὶ ἐπὶ τέλει τοῦ ψαλμοῦ· «καὶ πληρωθήσεται τῆς δόξης αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ, γένοιτο, γένοιτο». ιδ. Ψαλμοῦ ζ. «Ἄισατε τῷ κυρίῳ ᾆσμα καινόν, ὅτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ κύριος. ἔσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. ἐγνώρισεν κύριος τὸ σωτήριον. αὐτοῦ, ἐναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψεν τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. ἐμνήσθη τοῦ ἐλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ· ἴδοσαν πάντα τὰ πέρατα τῆς γῆς τὸ σωτήριον τοῦ θεοῦ ἡμῶν, ἀλαλάξατε τῷ κυρίῳ πᾶσα ἡ γῆ». καὶ ἐπιλέγει· «σαλευθήτω ἡ θάλασσα καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς, ἡ οἰκουμένη καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ.
καὶ τὸ δι' οὗ τὰ ἔθνη τῆς τοῦ Θεοῦ κλήσεως καὶ τῶν θείων επαγγελιών τεύξεσθαι λέγεται, θεασώμεθα. Καλὸν γὰρ καὶ τὴν αἰτίαν συνιδεῖν τὴν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἀγαθὰ προξενήσειν λεγομένην. Τίς δ' ἂν εἴη αὕτη ἢ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, δι᾿ οὗ καὶ οἱ ἐκ περιτομῆς τὴν ἑαυτῶν ὁμολογοῦσι γενήσεσθαι ἀπολύτρωσιν; Δει- κτέον τοίνυν, ὡς καὶ ἡ τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως προσ- δοκία οὐδ' (1) ἑτέρα τις ὑπῆρχεν, ἢ αὐτὸς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, οὐ μόνον Ἰουδαίοις, ἀλλὰ καὶ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι Σωτὴρ ἐπιφανησόμενος. Χρήσομαι δὲ τὰ νῦν ψιλαῖς τῶν προφητῶν μαρτυρίαις δίχα πάσης ἑρμηνείας, ἐπὶ σχολῆς μέλλων ἑκάστην εἰς πλάτος διερμηνεύειν· ἐπὰν σὺν Θεῷ τὰς περὶ τῶν ἐθνῶν προῤῥήσεις συν αγαγὼν ὁμοῦ πάσας διερμηνεύειν μέλλοιμι. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Β'. Όπως οἱ αὐτοὶ ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρουσίᾳ, τὴν τοῦ πάλαι παρ' Εβραίοις μόνου γινωσκο- μένου Θεοῦ γνωσίν τε καὶ εὐσέβειαν, πάντα τὰ ἔθνη μαθήσεσθαι προεθέσπιζον. - ΙΒ΄. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ β'. Δήλωσις ἐπιβουλῆς τοῦ Χριστοῦ, καὶ αὐτὸς ἀναγορευόμενος Υἱὸς Θεοῦ, κλῆρόν τε τὰ ἔθνη παρὰ τοῦ Πατρὸς λαμβάνων. • Ἵνα τί εφρύαξαν ἔθνη, καὶ λαοὶ ἐμελέτησαν κενά; Παρέστησαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ οἱ ἄρ χοντες συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατὰ τοῦ Κυρίου καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ, » καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέ- γει· ο Κύριος εἶπε πρὸς μέ· Υἱός μου εἶ σὺ ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε. Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω τα έθνη κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. » - ΙΓ΄. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ οα'. — Δήλωσις Χριστοῦ βα σιλείας καὶ κλήσεως ἐθνῶν, καὶ πασῶν τῶν φυ λῶν τῆς γῆς εὐλογία. . Ὁ Θεὸς, τὸ κρῖμά σου τῷ βασιλεῖ δὸς καὶ τὴν δικαιοσύνην σου τῷ υἱῷ τοῦ βασιλέως, κρίνειν τὸν λαόν σου, » καὶ τὰ ἑξῆς, οἷς ἐπιλέγει· . Καὶ κατα- κυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ που ταμοῦ ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης. » Καὶ αὖθις· • Πάντα τὰ ἔθνη δουλεύσουσιν αὐτῷ. » Καὶ πάλιν· • Ευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς, πάντα τὰ ἔθνη μακαριοῦσιν αὐτόν. » Καὶ ἐπὶ τέλει τοῦ ψαλμοῦ· . Καὶ πληρωθήσεται τῆς δόξης αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ· γένοιτο, γένοιτο ! » Ι΄. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ ιζ'. Δήλωσις ᾄσματος και τοῦ, καὶ βραχίονος Θεοῦ, καὶ τοῦ σωτηρίου αὐτοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι φανέρωσις· σωτήριον δὲ τὸ τοῦ υἱοῦ ὄνομα Εβραίων δηλοῦται φωνῇ. • Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινὸν, ὅτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ, ἐναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψεν τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, ἐμνήσθη τοῦ ἑλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ· εἴδοσαν πάντα τὰ » ΧΧΙΙ. Εt Εt σε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A promissionibus esse promissum. Quando igitur de- monstratum est, gentes quoque divinorum promis- sorum beneficium esse consecutas, age jam dein - ceps quidnam illud sit, ex quo gentes et vocatio- uis Dei et divinorum promissorum compotes fu- turæ dicuntur, contemplemur. Pulchrum eniu est causam cognoscere, quæ talia bona dicatur esse gentibus conciliatura, quænam porro alia sit hæc, quam Christi adventus? per quem ii quoque qui ex circumcisione sunt, suam futuram esse re demptionem conftentur ? Est igitur demonstrandum exspectationem vocationis gentium non aliam quampiam fuisse, quam ipsum Christum Dei, qui non solum Judæis, sed etiam omnibus gentibus Salvatorem se fuerit exhibiturus. Utar vero nunc nudis prophetarum testimoniis absque ulla in- terpretatione, otio post liberiore unumquodque eorum latius interpretaturus: quandoquidem, favente Deo, ubi omnia quæ de gentibus prædicta sunt in unum coegero, ipsa hæc interpretari constitui. Psat. 11, 1,2. se ibid. 7-8. Psal. Laxı, 2-3: PATROL. GR. C D B CAPUT 11. Quemadmodum iidem fore, ut in adventu Christi, ejus Dei qui olim a Judæis solis cognoscebatur, cognitionem et cultum omnes gentes acciperent, vaticinati sunt. - X11. A psalmo 11. • Declaratio insidiarum adversus Christum, ubi ipse Filius Dei appellatur, et gen- tes hæreditatem a Patre accipit. • Quare fremuerunt gentes, et populi meditati sunt inania? Astiterunt reges terræ, et principes convenerunt in unum, adversus Dominum, et ad- versus Christum ejus s, , et quæ sequuntur ; qui- bus adjungit : « Dominus dixit ad me: Filius meus es tu, ego hodie genui te. Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et possessionem Luam terminos terra 58. - XIII. A psalmo Lxxi. Declaratio regni Christi, et vocationis gentium, et omnium tribuum terræ benedictio. ‹ Deus, judicium tuum regi da, et justitiam tuam filio regis, judicare populum tuum ", et quæ sequuntur ; quibus adjungit . . domina- bitur a mari usque ad mare, et a ſlumine usque ad lines orbis terra 6. . Et rursus : • Omnues gen- tes servient ei "> Item: « Et benedicentur in eo omnes tribus terræ, omnes gentes beatificabunt eum ". » Et in fine psalmi : « replebitur es majestate ejus omnis terra : fiat, fiat ! XIV. A psalmo xcvii. - Declaratio cantici novi, el brachii Dei, et salutaris ejus omnibus gentibus in- dicatio : salutare autem filii nomen Hebraica voce demonstratur. • Cantate Domino canticum novum, quia mi- rabilia fecit Dominus. Salvum fecit eum dextera ipsius, et brachium sanctum ejus. Notum fecit Dominus salutare suum, in conspectu gentium revelavit justitiam suam; recordatus est miseri- cordiæ suæ Jacob, et veritatis suæ domui Israel: ibid. 8. ibid. 11. ibid. 17. 6s ibid. 18. (1) Ούδ'. Forte ούχ. Ευιτ. PATR.
ποταμοὶ κροτήσουσι χειρὶ ἐπὶ τὸ αὐτό, τὰ ὄρη ἀγαλλιάσονται ἀπὸ προσώπου κυρίου, ὅτι ἔρχεται κρῖναι τὴν γῆν, κρινεῖ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι». ιε. Ἀπὸ τῆς Γενέσεως. «Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν». ι. Ἀπὸ τοῦ Σοφονίου. «Ἐπιφανήσεται κύριος ἐπ’ αὐτούς, καὶ ἐξολοθρεύσει πάντας τοὺς θεοὺς τῶν ἐθνῶν, καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ, ἕκαστος ἐκ τοῦ τόπου αὐτῶν, πᾶσαι αἱ νῆσοι τῶν ἐθνῶν». ιζ. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. «Διὰ τοῦτο ὑπόμεινόν με, λέγει κύριος, εἰς ἡμέραν ἀναστάσεώς μου εἰς μαρτύριον. διότι τὸ κρίμα μου εἰς συναγωγὰς ἐθνῶν, τοῦ εἰσδέξασθαι βασιλεῖς, τοῦ ἐκχέαι ἐπ’ αὐτοὺς τὴν ὀργήν μου, πᾶσαν ὀργὴν θυμοῦ μου. διότι ἐν πυρὶ ζήλου μου καταναλωθήσεται πᾶσα ἡ γῆ, ὅτι τότε μεταστρέψω ἐπὶ λαοὺς γλῶσσαν, εἰς γενεὰν αὐτῆς, τοῦ ἐπικαλεῖσθαι πάντας τὸ ὄνομα κυρίου, τοῦ δουλεύειν αὐτῷ ὑπὸ ζυγὸν ἕνα. ἐκ περάτων ποταμῶν Αἰθιοπίας οἴσουσι θυσίας μοι». ιη. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. «Τέρπου καὶ εὐφραίνου, θύγατερ Σιών, διότι ἰδοὺ ἔρχομαι, καὶ κατασκηνώσω ἐν μέσῳ σου, λέγει κύριος·
καὶ τὸ δι' οὗ τὰ ἔθνη τῆς τοῦ Θεοῦ κλήσεως καὶ τῶν θείων επαγγελιών τεύξεσθαι λέγεται, θεασώμεθα. Καλὸν γὰρ καὶ τὴν αἰτίαν συνιδεῖν τὴν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἀγαθὰ προξενήσειν λεγομένην. Τίς δ' ἂν εἴη αὕτη ἢ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, δι᾿ οὗ καὶ οἱ ἐκ περιτομῆς τὴν ἑαυτῶν ὁμολογοῦσι γενήσεσθαι ἀπολύτρωσιν; Δει- κτέον τοίνυν, ὡς καὶ ἡ τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως προσ- δοκία οὐδ' (1) ἑτέρα τις ὑπῆρχεν, ἢ αὐτὸς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, οὐ μόνον Ἰουδαίοις, ἀλλὰ καὶ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι Σωτὴρ ἐπιφανησόμενος. Χρήσομαι δὲ τὰ νῦν ψιλαῖς τῶν προφητῶν μαρτυρίαις δίχα πάσης ἑρμηνείας, ἐπὶ σχολῆς μέλλων ἑκάστην εἰς πλάτος διερμηνεύειν· ἐπὰν σὺν Θεῷ τὰς περὶ τῶν ἐθνῶν προῤῥήσεις συν αγαγὼν ὁμοῦ πάσας διερμηνεύειν μέλλοιμι. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Β'. Όπως οἱ αὐτοὶ ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρουσίᾳ, τὴν τοῦ πάλαι παρ' Εβραίοις μόνου γινωσκο- μένου Θεοῦ γνωσίν τε καὶ εὐσέβειαν, πάντα τὰ ἔθνη μαθήσεσθαι προεθέσπιζον. - ΙΒ΄. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ β'. Δήλωσις ἐπιβουλῆς τοῦ Χριστοῦ, καὶ αὐτὸς ἀναγορευόμενος Υἱὸς Θεοῦ, κλῆρόν τε τὰ ἔθνη παρὰ τοῦ Πατρὸς λαμβάνων. • Ἵνα τί εφρύαξαν ἔθνη, καὶ λαοὶ ἐμελέτησαν κενά; Παρέστησαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ οἱ ἄρ χοντες συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατὰ τοῦ Κυρίου καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ, » καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέ- γει· ο Κύριος εἶπε πρὸς μέ· Υἱός μου εἶ σὺ ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε. Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω τα έθνη κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. » - ΙΓ΄. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ οα'. — Δήλωσις Χριστοῦ βα σιλείας καὶ κλήσεως ἐθνῶν, καὶ πασῶν τῶν φυ λῶν τῆς γῆς εὐλογία. . Ὁ Θεὸς, τὸ κρῖμά σου τῷ βασιλεῖ δὸς καὶ τὴν δικαιοσύνην σου τῷ υἱῷ τοῦ βασιλέως, κρίνειν τὸν λαόν σου, » καὶ τὰ ἑξῆς, οἷς ἐπιλέγει· . Καὶ κατα- κυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ που ταμοῦ ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης. » Καὶ αὖθις· • Πάντα τὰ ἔθνη δουλεύσουσιν αὐτῷ. » Καὶ πάλιν· • Ευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς, πάντα τὰ ἔθνη μακαριοῦσιν αὐτόν. » Καὶ ἐπὶ τέλει τοῦ ψαλμοῦ· . Καὶ πληρωθήσεται τῆς δόξης αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ· γένοιτο, γένοιτο ! » Ι΄. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ ιζ'. Δήλωσις ᾄσματος και τοῦ, καὶ βραχίονος Θεοῦ, καὶ τοῦ σωτηρίου αὐτοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι φανέρωσις· σωτήριον δὲ τὸ τοῦ υἱοῦ ὄνομα Εβραίων δηλοῦται φωνῇ. • Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινὸν, ὅτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ, ἐναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψεν τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, ἐμνήσθη τοῦ ἑλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ· εἴδοσαν πάντα τὰ » ΧΧΙΙ. Εt Εt σε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A promissionibus esse promissum. Quando igitur de- monstratum est, gentes quoque divinorum promis- sorum beneficium esse consecutas, age jam dein - ceps quidnam illud sit, ex quo gentes et vocatio- uis Dei et divinorum promissorum compotes fu- turæ dicuntur, contemplemur. Pulchrum eniu est causam cognoscere, quæ talia bona dicatur esse gentibus conciliatura, quænam porro alia sit hæc, quam Christi adventus? per quem ii quoque qui ex circumcisione sunt, suam futuram esse re demptionem conftentur ? Est igitur demonstrandum exspectationem vocationis gentium non aliam quampiam fuisse, quam ipsum Christum Dei, qui non solum Judæis, sed etiam omnibus gentibus Salvatorem se fuerit exhibiturus. Utar vero nunc nudis prophetarum testimoniis absque ulla in- terpretatione, otio post liberiore unumquodque eorum latius interpretaturus: quandoquidem, favente Deo, ubi omnia quæ de gentibus prædicta sunt in unum coegero, ipsa hæc interpretari constitui. Psat. 11, 1,2. se ibid. 7-8. Psal. Laxı, 2-3: PATROL. GR. C D B CAPUT 11. Quemadmodum iidem fore, ut in adventu Christi, ejus Dei qui olim a Judæis solis cognoscebatur, cognitionem et cultum omnes gentes acciperent, vaticinati sunt. - X11. A psalmo 11. • Declaratio insidiarum adversus Christum, ubi ipse Filius Dei appellatur, et gen- tes hæreditatem a Patre accipit. • Quare fremuerunt gentes, et populi meditati sunt inania? Astiterunt reges terræ, et principes convenerunt in unum, adversus Dominum, et ad- versus Christum ejus s, , et quæ sequuntur ; qui- bus adjungit : « Dominus dixit ad me: Filius meus es tu, ego hodie genui te. Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et possessionem Luam terminos terra 58. - XIII. A psalmo Lxxi. Declaratio regni Christi, et vocationis gentium, et omnium tribuum terræ benedictio. ‹ Deus, judicium tuum regi da, et justitiam tuam filio regis, judicare populum tuum ", et quæ sequuntur ; quibus adjungit . . domina- bitur a mari usque ad mare, et a ſlumine usque ad lines orbis terra 6. . Et rursus : • Omnues gen- tes servient ei "> Item: « Et benedicentur in eo omnes tribus terræ, omnes gentes beatificabunt eum ". » Et in fine psalmi : « replebitur es majestate ejus omnis terra : fiat, fiat ! XIV. A psalmo xcvii. - Declaratio cantici novi, el brachii Dei, et salutaris ejus omnibus gentibus in- dicatio : salutare autem filii nomen Hebraica voce demonstratur. • Cantate Domino canticum novum, quia mi- rabilia fecit Dominus. Salvum fecit eum dextera ipsius, et brachium sanctum ejus. Notum fecit Dominus salutare suum, in conspectu gentium revelavit justitiam suam; recordatus est miseri- cordiæ suæ Jacob, et veritatis suæ domui Israel: ibid. 8. ibid. 11. ibid. 17. 6s ibid. 18. (1) Ούδ'. Forte ούχ. Ευιτ. PATR.
καὶ καταφεύξονται ἔθ[ν]η πολλὰ ἐπὶ τὸν κύριον τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, καὶ ἔσονται αὐτῷ εἰς λαόν. καὶ κατασκηνώσουσιν ἐν μέσῳ σου, καὶ γνώσῃ ὅτι κύριος παντοκράτωρ ἐξαπέστειλέν με πρός σε». ιθ. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. «Ἐξελεύσεται ῥάβδος ἐκ ῥίζης Ἰες[ς]αί, καὶ ἄνθος ἐκ τῆς ῥίζης ἀναβήσεται, καὶ ἀναπαύσεται ἐπ’ αὐτὸν πνεῦμα τοῦ θεοῦ», καὶ τὰ ἑξῆς. οἷς ἐπιλέγει· «καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἡ ῥίζα τοῦ Ἰες[ς]αὶ καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν· ἐπ’ αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν». κ. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. «Ἰδού, ὁ παῖς μου, ἀντιλήψομαι αὐτοῦ· ὁ ἐκλεκτός μου, προσεδέξατο αὐτὸν ἡ ψυχή μου. ἔδωκα τὸ πνεῦμά μου ἐπ’ αὐτὸν καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἐξοίσει. οὐ κεκράξει, οὐδὲ ἀνήσει, οὐδὲ ἀκουσθήσεται ἔξω ἡ φωνὴ αὐτοῦ. κάλαμον συντεθλασμένον οὐ κατεάξει καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει, ἀλλ’ εἰς ἀλήθειαν ἐξοίσει κρίσιν, ἀναλάμψει, καὶ οὐ θραυσθήσεται ἕως θῇ ἐπὶ τῆς γῆς κρίσιν· καὶ ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν». καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· «ἐγὼ κύριος ὁ θεὸς ἐκάλεσά σε ἐν δικαιοσύνῃ, καὶ κρατήσω τῆς χειρός σου, καὶ ἐνισχύσω σε·
καὶ τὸ δι' οὗ τὰ ἔθνη τῆς τοῦ Θεοῦ κλήσεως καὶ τῶν θείων επαγγελιών τεύξεσθαι λέγεται, θεασώμεθα. Καλὸν γὰρ καὶ τὴν αἰτίαν συνιδεῖν τὴν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἀγαθὰ προξενήσειν λεγομένην. Τίς δ' ἂν εἴη αὕτη ἢ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, δι᾿ οὗ καὶ οἱ ἐκ περιτομῆς τὴν ἑαυτῶν ὁμολογοῦσι γενήσεσθαι ἀπολύτρωσιν; Δει- κτέον τοίνυν, ὡς καὶ ἡ τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως προσ- δοκία οὐδ' (1) ἑτέρα τις ὑπῆρχεν, ἢ αὐτὸς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, οὐ μόνον Ἰουδαίοις, ἀλλὰ καὶ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι Σωτὴρ ἐπιφανησόμενος. Χρήσομαι δὲ τὰ νῦν ψιλαῖς τῶν προφητῶν μαρτυρίαις δίχα πάσης ἑρμηνείας, ἐπὶ σχολῆς μέλλων ἑκάστην εἰς πλάτος διερμηνεύειν· ἐπὰν σὺν Θεῷ τὰς περὶ τῶν ἐθνῶν προῤῥήσεις συν αγαγὼν ὁμοῦ πάσας διερμηνεύειν μέλλοιμι. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Β'. Όπως οἱ αὐτοὶ ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρουσίᾳ, τὴν τοῦ πάλαι παρ' Εβραίοις μόνου γινωσκο- μένου Θεοῦ γνωσίν τε καὶ εὐσέβειαν, πάντα τὰ ἔθνη μαθήσεσθαι προεθέσπιζον. - ΙΒ΄. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ β'. Δήλωσις ἐπιβουλῆς τοῦ Χριστοῦ, καὶ αὐτὸς ἀναγορευόμενος Υἱὸς Θεοῦ, κλῆρόν τε τὰ ἔθνη παρὰ τοῦ Πατρὸς λαμβάνων. • Ἵνα τί εφρύαξαν ἔθνη, καὶ λαοὶ ἐμελέτησαν κενά; Παρέστησαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ οἱ ἄρ χοντες συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατὰ τοῦ Κυρίου καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ, » καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέ- γει· ο Κύριος εἶπε πρὸς μέ· Υἱός μου εἶ σὺ ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε. Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω τα έθνη κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. » - ΙΓ΄. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ οα'. — Δήλωσις Χριστοῦ βα σιλείας καὶ κλήσεως ἐθνῶν, καὶ πασῶν τῶν φυ λῶν τῆς γῆς εὐλογία. . Ὁ Θεὸς, τὸ κρῖμά σου τῷ βασιλεῖ δὸς καὶ τὴν δικαιοσύνην σου τῷ υἱῷ τοῦ βασιλέως, κρίνειν τὸν λαόν σου, » καὶ τὰ ἑξῆς, οἷς ἐπιλέγει· . Καὶ κατα- κυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ που ταμοῦ ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης. » Καὶ αὖθις· • Πάντα τὰ ἔθνη δουλεύσουσιν αὐτῷ. » Καὶ πάλιν· • Ευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς, πάντα τὰ ἔθνη μακαριοῦσιν αὐτόν. » Καὶ ἐπὶ τέλει τοῦ ψαλμοῦ· . Καὶ πληρωθήσεται τῆς δόξης αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ· γένοιτο, γένοιτο ! » Ι΄. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ ιζ'. Δήλωσις ᾄσματος και τοῦ, καὶ βραχίονος Θεοῦ, καὶ τοῦ σωτηρίου αὐτοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι φανέρωσις· σωτήριον δὲ τὸ τοῦ υἱοῦ ὄνομα Εβραίων δηλοῦται φωνῇ. • Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινὸν, ὅτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ, ἐναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψεν τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, ἐμνήσθη τοῦ ἑλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ· εἴδοσαν πάντα τὰ » ΧΧΙΙ. Εt Εt σε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A promissionibus esse promissum. Quando igitur de- monstratum est, gentes quoque divinorum promis- sorum beneficium esse consecutas, age jam dein - ceps quidnam illud sit, ex quo gentes et vocatio- uis Dei et divinorum promissorum compotes fu- turæ dicuntur, contemplemur. Pulchrum eniu est causam cognoscere, quæ talia bona dicatur esse gentibus conciliatura, quænam porro alia sit hæc, quam Christi adventus? per quem ii quoque qui ex circumcisione sunt, suam futuram esse re demptionem conftentur ? Est igitur demonstrandum exspectationem vocationis gentium non aliam quampiam fuisse, quam ipsum Christum Dei, qui non solum Judæis, sed etiam omnibus gentibus Salvatorem se fuerit exhibiturus. Utar vero nunc nudis prophetarum testimoniis absque ulla in- terpretatione, otio post liberiore unumquodque eorum latius interpretaturus: quandoquidem, favente Deo, ubi omnia quæ de gentibus prædicta sunt in unum coegero, ipsa hæc interpretari constitui. Psat. 11, 1,2. se ibid. 7-8. Psal. Laxı, 2-3: PATROL. GR. C D B CAPUT 11. Quemadmodum iidem fore, ut in adventu Christi, ejus Dei qui olim a Judæis solis cognoscebatur, cognitionem et cultum omnes gentes acciperent, vaticinati sunt. - X11. A psalmo 11. • Declaratio insidiarum adversus Christum, ubi ipse Filius Dei appellatur, et gen- tes hæreditatem a Patre accipit. • Quare fremuerunt gentes, et populi meditati sunt inania? Astiterunt reges terræ, et principes convenerunt in unum, adversus Dominum, et ad- versus Christum ejus s, , et quæ sequuntur ; qui- bus adjungit : « Dominus dixit ad me: Filius meus es tu, ego hodie genui te. Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et possessionem Luam terminos terra 58. - XIII. A psalmo Lxxi. Declaratio regni Christi, et vocationis gentium, et omnium tribuum terræ benedictio. ‹ Deus, judicium tuum regi da, et justitiam tuam filio regis, judicare populum tuum ", et quæ sequuntur ; quibus adjungit . . domina- bitur a mari usque ad mare, et a ſlumine usque ad lines orbis terra 6. . Et rursus : • Omnues gen- tes servient ei "> Item: « Et benedicentur in eo omnes tribus terræ, omnes gentes beatificabunt eum ". » Et in fine psalmi : « replebitur es majestate ejus omnis terra : fiat, fiat ! XIV. A psalmo xcvii. - Declaratio cantici novi, el brachii Dei, et salutaris ejus omnibus gentibus in- dicatio : salutare autem filii nomen Hebraica voce demonstratur. • Cantate Domino canticum novum, quia mi- rabilia fecit Dominus. Salvum fecit eum dextera ipsius, et brachium sanctum ejus. Notum fecit Dominus salutare suum, in conspectu gentium revelavit justitiam suam; recordatus est miseri- cordiæ suæ Jacob, et veritatis suæ domui Israel: ibid. 8. ibid. 11. ibid. 17. 6s ibid. 18. (1) Ούδ'. Forte ούχ. Ευιτ. PATR.
καὶ ἔδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν, ἀνοῖξαι ὀφθαλμοὺς τυφλῶν, ἐξαγαγεῖν ἐκ δεσμῶν δεδεμένους καὶ ἐξ οἴκου φυλακῆς καθημένους ἐν σκότει. ἐγὼ κύριος ὁ θεός, τοῦτό μού ἐστιν ὄνομα, τὴν δόξαν μου ἑτέρῳ οὐ δώσω, οὐδὲ τὰς ἀρετάς μου τοῖς γλυπτοῖς. τὰ ἀπ’ ἀρχῆς ἰδοὺ ἥκασιν, καινὰ ἃ νῦν ἀναγγελῶ, καὶ πρὸ τοῦ ἀναγγεῖλαι ἐδηλώθη ὑμῖν». κα. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. «Ἀκούσατέ μου νῆσοι καὶ προσέχετε ἔθνη, διὰ χρόνου πολλοῦ στήσεται, λέγει κύριος. ἐκ κοιλίας μητρός μου ἐκάλεσεν τὸ ὄνομά μου, καὶ ἔθηκεν τὸ στόμα μου ὡς μάχαιραν ὀξεῖαν, καὶ ὑπὸ τὴν σκέπην τῆς χειρὸς αὐτοῦ· ἔθηκέν με ὡς βέλος ἐκλεκτόν, καὶ ἐν τῇ φαρέτρᾳ αὐτοῦ ἐσκέπασέν με». καὶ ἐπιλέγει ἑξῆς· «ἰδοὺ δέδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν, τοῦ εἶναί σε ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς». κβ. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. «Οὕτω λέγει κύριος ὁ ῥυσάμενός σε θεὸς Ἰσραήλ, ἁγιάσατε τὸν φαυλίζοντα τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, τὸν βδελυσσόμενον ὑπὸ τῶν ἐθνῶν τῶν δούλων τῶν ἀρχόντων· βασιλεῖς ὄψονται αὐτόν, καὶ ἀναστήσονται ἄρχοντες, καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ», καὶ τὰ ἑξῆς. οἷς ἐπιλέγει·
καὶ τὸ δι' οὗ τὰ ἔθνη τῆς τοῦ Θεοῦ κλήσεως καὶ τῶν θείων επαγγελιών τεύξεσθαι λέγεται, θεασώμεθα. Καλὸν γὰρ καὶ τὴν αἰτίαν συνιδεῖν τὴν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἀγαθὰ προξενήσειν λεγομένην. Τίς δ' ἂν εἴη αὕτη ἢ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, δι᾿ οὗ καὶ οἱ ἐκ περιτομῆς τὴν ἑαυτῶν ὁμολογοῦσι γενήσεσθαι ἀπολύτρωσιν; Δει- κτέον τοίνυν, ὡς καὶ ἡ τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως προσ- δοκία οὐδ' (1) ἑτέρα τις ὑπῆρχεν, ἢ αὐτὸς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, οὐ μόνον Ἰουδαίοις, ἀλλὰ καὶ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι Σωτὴρ ἐπιφανησόμενος. Χρήσομαι δὲ τὰ νῦν ψιλαῖς τῶν προφητῶν μαρτυρίαις δίχα πάσης ἑρμηνείας, ἐπὶ σχολῆς μέλλων ἑκάστην εἰς πλάτος διερμηνεύειν· ἐπὰν σὺν Θεῷ τὰς περὶ τῶν ἐθνῶν προῤῥήσεις συν αγαγὼν ὁμοῦ πάσας διερμηνεύειν μέλλοιμι. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Β'. Όπως οἱ αὐτοὶ ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρουσίᾳ, τὴν τοῦ πάλαι παρ' Εβραίοις μόνου γινωσκο- μένου Θεοῦ γνωσίν τε καὶ εὐσέβειαν, πάντα τὰ ἔθνη μαθήσεσθαι προεθέσπιζον. - ΙΒ΄. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ β'. Δήλωσις ἐπιβουλῆς τοῦ Χριστοῦ, καὶ αὐτὸς ἀναγορευόμενος Υἱὸς Θεοῦ, κλῆρόν τε τὰ ἔθνη παρὰ τοῦ Πατρὸς λαμβάνων. • Ἵνα τί εφρύαξαν ἔθνη, καὶ λαοὶ ἐμελέτησαν κενά; Παρέστησαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ οἱ ἄρ χοντες συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατὰ τοῦ Κυρίου καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ, » καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέ- γει· ο Κύριος εἶπε πρὸς μέ· Υἱός μου εἶ σὺ ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε. Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω τα έθνη κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. » - ΙΓ΄. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ οα'. — Δήλωσις Χριστοῦ βα σιλείας καὶ κλήσεως ἐθνῶν, καὶ πασῶν τῶν φυ λῶν τῆς γῆς εὐλογία. . Ὁ Θεὸς, τὸ κρῖμά σου τῷ βασιλεῖ δὸς καὶ τὴν δικαιοσύνην σου τῷ υἱῷ τοῦ βασιλέως, κρίνειν τὸν λαόν σου, » καὶ τὰ ἑξῆς, οἷς ἐπιλέγει· . Καὶ κατα- κυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ που ταμοῦ ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης. » Καὶ αὖθις· • Πάντα τὰ ἔθνη δουλεύσουσιν αὐτῷ. » Καὶ πάλιν· • Ευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς, πάντα τὰ ἔθνη μακαριοῦσιν αὐτόν. » Καὶ ἐπὶ τέλει τοῦ ψαλμοῦ· . Καὶ πληρωθήσεται τῆς δόξης αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ· γένοιτο, γένοιτο ! » Ι΄. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ ιζ'. Δήλωσις ᾄσματος και τοῦ, καὶ βραχίονος Θεοῦ, καὶ τοῦ σωτηρίου αὐτοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι φανέρωσις· σωτήριον δὲ τὸ τοῦ υἱοῦ ὄνομα Εβραίων δηλοῦται φωνῇ. • Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινὸν, ὅτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ, ἐναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψεν τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, ἐμνήσθη τοῦ ἑλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ· εἴδοσαν πάντα τὰ » ΧΧΙΙ. Εt Εt σε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A promissionibus esse promissum. Quando igitur de- monstratum est, gentes quoque divinorum promis- sorum beneficium esse consecutas, age jam dein - ceps quidnam illud sit, ex quo gentes et vocatio- uis Dei et divinorum promissorum compotes fu- turæ dicuntur, contemplemur. Pulchrum eniu est causam cognoscere, quæ talia bona dicatur esse gentibus conciliatura, quænam porro alia sit hæc, quam Christi adventus? per quem ii quoque qui ex circumcisione sunt, suam futuram esse re demptionem conftentur ? Est igitur demonstrandum exspectationem vocationis gentium non aliam quampiam fuisse, quam ipsum Christum Dei, qui non solum Judæis, sed etiam omnibus gentibus Salvatorem se fuerit exhibiturus. Utar vero nunc nudis prophetarum testimoniis absque ulla in- terpretatione, otio post liberiore unumquodque eorum latius interpretaturus: quandoquidem, favente Deo, ubi omnia quæ de gentibus prædicta sunt in unum coegero, ipsa hæc interpretari constitui. Psat. 11, 1,2. se ibid. 7-8. Psal. Laxı, 2-3: PATROL. GR. C D B CAPUT 11. Quemadmodum iidem fore, ut in adventu Christi, ejus Dei qui olim a Judæis solis cognoscebatur, cognitionem et cultum omnes gentes acciperent, vaticinati sunt. - X11. A psalmo 11. • Declaratio insidiarum adversus Christum, ubi ipse Filius Dei appellatur, et gen- tes hæreditatem a Patre accipit. • Quare fremuerunt gentes, et populi meditati sunt inania? Astiterunt reges terræ, et principes convenerunt in unum, adversus Dominum, et ad- versus Christum ejus s, , et quæ sequuntur ; qui- bus adjungit : « Dominus dixit ad me: Filius meus es tu, ego hodie genui te. Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et possessionem Luam terminos terra 58. - XIII. A psalmo Lxxi. Declaratio regni Christi, et vocationis gentium, et omnium tribuum terræ benedictio. ‹ Deus, judicium tuum regi da, et justitiam tuam filio regis, judicare populum tuum ", et quæ sequuntur ; quibus adjungit . . domina- bitur a mari usque ad mare, et a ſlumine usque ad lines orbis terra 6. . Et rursus : • Omnues gen- tes servient ei "> Item: « Et benedicentur in eo omnes tribus terræ, omnes gentes beatificabunt eum ". » Et in fine psalmi : « replebitur es majestate ejus omnis terra : fiat, fiat ! XIV. A psalmo xcvii. - Declaratio cantici novi, el brachii Dei, et salutaris ejus omnibus gentibus in- dicatio : salutare autem filii nomen Hebraica voce demonstratur. • Cantate Domino canticum novum, quia mi- rabilia fecit Dominus. Salvum fecit eum dextera ipsius, et brachium sanctum ejus. Notum fecit Dominus salutare suum, in conspectu gentium revelavit justitiam suam; recordatus est miseri- cordiæ suæ Jacob, et veritatis suæ domui Israel: ibid. 8. ibid. 11. ibid. 17. 6s ibid. 18. (1) Ούδ'. Forte ούχ. Ευιτ. PATR.
«καιρῷ δεκτῷ ἐπήκουσά σου, καὶ ἐν ἡμέρᾳ σωτηρίας ἐβοήθησά σοι, καὶ ἔδωκά σε εἰς διαθήκην ἐθνῶν, τοῦ καταστῆσαι τὴν γῆν, καὶ κληρονομῆσαι κληρονομίας ἐρήμους, λέγοντα τοῖς ἐν δεσμοῖς, ἐξέλθετε, καὶ τοῖς ἐν τῷ σκότει, ἀνακαλυφθῆναι, καὶ ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς βοσκηθήσονται, καὶ ἐν πάσαις ταῖς τρίβοις ἡ νομὴ αὐτῶν· οὐ πεινάσουσιν οὐδὲ διψήσουσιν, οὐδὲ πατάξει αὐτοὺς καύσων οὐδὲ ὁ ἥλιος, ἀλλ’ ὁ ἐλεῶν παρακαλέσει, καὶ διὰ πηγῶν ὑδάτων ἄξει αὐτούς· καὶ θήσω πᾶν ὄρος εἰς ὁδὸν καὶ πᾶσαν τρίβον εἰς βόσκημα αὐτοῖς. ἰδοὺ οὗτοι πόρρωθεν ἥξουσιν, οὗτοι ἀπὸ βορρᾶ καὶ θαλάσσης, ἄλλοι δὲ ἐκ γῆς Περσῶν. εὐφράνθητε οὐρανοὶ καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. ῥηξάτωσαν τὰ ὄρη εὐφροσύνην, ὅτι ἠλέησεν κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ τοὺς ταπεινοὺς τοῦ λαοῦ αὐτοῦ παρεκάλεσεν». κγ. Τοῦ αὐτοῦ. «Προσέχετε τοῖς ὠσὶν ὑμῶν καὶ ἐπακολουθήσατε ταῖς ὁδοῖς μου· ἐπακούσατέ μου, καὶ ζήσεται ἐν ἀγαθοῖς ἡ ψυχὴ ὑμῶν, καὶ διαθήσομαι ὑμῖν διαθήκην αἰώνιον, τὰ ὅσια Δαβὶδ τὰ πιστά. ἰδοὺ μαρτύριον ἔθνεσιν δέδωκα αὐτόν, ἄρχοντα καὶ προστάςσοντα ἔθνεσιν.
καὶ τὸ δι' οὗ τὰ ἔθνη τῆς τοῦ Θεοῦ κλήσεως καὶ τῶν θείων επαγγελιών τεύξεσθαι λέγεται, θεασώμεθα. Καλὸν γὰρ καὶ τὴν αἰτίαν συνιδεῖν τὴν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἀγαθὰ προξενήσειν λεγομένην. Τίς δ' ἂν εἴη αὕτη ἢ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, δι᾿ οὗ καὶ οἱ ἐκ περιτομῆς τὴν ἑαυτῶν ὁμολογοῦσι γενήσεσθαι ἀπολύτρωσιν; Δει- κτέον τοίνυν, ὡς καὶ ἡ τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως προσ- δοκία οὐδ' (1) ἑτέρα τις ὑπῆρχεν, ἢ αὐτὸς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, οὐ μόνον Ἰουδαίοις, ἀλλὰ καὶ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι Σωτὴρ ἐπιφανησόμενος. Χρήσομαι δὲ τὰ νῦν ψιλαῖς τῶν προφητῶν μαρτυρίαις δίχα πάσης ἑρμηνείας, ἐπὶ σχολῆς μέλλων ἑκάστην εἰς πλάτος διερμηνεύειν· ἐπὰν σὺν Θεῷ τὰς περὶ τῶν ἐθνῶν προῤῥήσεις συν αγαγὼν ὁμοῦ πάσας διερμηνεύειν μέλλοιμι. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Β'. Όπως οἱ αὐτοὶ ἐπὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ παρουσίᾳ, τὴν τοῦ πάλαι παρ' Εβραίοις μόνου γινωσκο- μένου Θεοῦ γνωσίν τε καὶ εὐσέβειαν, πάντα τὰ ἔθνη μαθήσεσθαι προεθέσπιζον. - ΙΒ΄. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ β'. Δήλωσις ἐπιβουλῆς τοῦ Χριστοῦ, καὶ αὐτὸς ἀναγορευόμενος Υἱὸς Θεοῦ, κλῆρόν τε τὰ ἔθνη παρὰ τοῦ Πατρὸς λαμβάνων. • Ἵνα τί εφρύαξαν ἔθνη, καὶ λαοὶ ἐμελέτησαν κενά; Παρέστησαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ οἱ ἄρ χοντες συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατὰ τοῦ Κυρίου καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ, » καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέ- γει· ο Κύριος εἶπε πρὸς μέ· Υἱός μου εἶ σὺ ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε. Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω τα έθνη κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. » - ΙΓ΄. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ οα'. — Δήλωσις Χριστοῦ βα σιλείας καὶ κλήσεως ἐθνῶν, καὶ πασῶν τῶν φυ λῶν τῆς γῆς εὐλογία. . Ὁ Θεὸς, τὸ κρῖμά σου τῷ βασιλεῖ δὸς καὶ τὴν δικαιοσύνην σου τῷ υἱῷ τοῦ βασιλέως, κρίνειν τὸν λαόν σου, » καὶ τὰ ἑξῆς, οἷς ἐπιλέγει· . Καὶ κατα- κυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ που ταμοῦ ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης. » Καὶ αὖθις· • Πάντα τὰ ἔθνη δουλεύσουσιν αὐτῷ. » Καὶ πάλιν· • Ευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς, πάντα τὰ ἔθνη μακαριοῦσιν αὐτόν. » Καὶ ἐπὶ τέλει τοῦ ψαλμοῦ· . Καὶ πληρωθήσεται τῆς δόξης αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ· γένοιτο, γένοιτο ! » Ι΄. Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ ιζ'. Δήλωσις ᾄσματος και τοῦ, καὶ βραχίονος Θεοῦ, καὶ τοῦ σωτηρίου αὐτοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι φανέρωσις· σωτήριον δὲ τὸ τοῦ υἱοῦ ὄνομα Εβραίων δηλοῦται φωνῇ. • Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινὸν, ὅτι θαυμαστὰ ἐποίησεν ὁ Κύριος. Εσωσεν αὐτὸν ἡ δεξιὰ αὐτοῦ, καὶ ὁ βραχίων ὁ ἅγιος αὐτοῦ. Ἐγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ, ἐναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψεν τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, ἐμνήσθη τοῦ ἑλέους αὐτοῦ τῷ Ἰακώβ, καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ· εἴδοσαν πάντα τὰ » ΧΧΙΙ. Εt Εt σε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A promissionibus esse promissum. Quando igitur de- monstratum est, gentes quoque divinorum promis- sorum beneficium esse consecutas, age jam dein - ceps quidnam illud sit, ex quo gentes et vocatio- uis Dei et divinorum promissorum compotes fu- turæ dicuntur, contemplemur. Pulchrum eniu est causam cognoscere, quæ talia bona dicatur esse gentibus conciliatura, quænam porro alia sit hæc, quam Christi adventus? per quem ii quoque qui ex circumcisione sunt, suam futuram esse re demptionem conftentur ? Est igitur demonstrandum exspectationem vocationis gentium non aliam quampiam fuisse, quam ipsum Christum Dei, qui non solum Judæis, sed etiam omnibus gentibus Salvatorem se fuerit exhibiturus. Utar vero nunc nudis prophetarum testimoniis absque ulla in- terpretatione, otio post liberiore unumquodque eorum latius interpretaturus: quandoquidem, favente Deo, ubi omnia quæ de gentibus prædicta sunt in unum coegero, ipsa hæc interpretari constitui. Psat. 11, 1,2. se ibid. 7-8. Psal. Laxı, 2-3: PATROL. GR. C D B CAPUT 11. Quemadmodum iidem fore, ut in adventu Christi, ejus Dei qui olim a Judæis solis cognoscebatur, cognitionem et cultum omnes gentes acciperent, vaticinati sunt. - X11. A psalmo 11. • Declaratio insidiarum adversus Christum, ubi ipse Filius Dei appellatur, et gen- tes hæreditatem a Patre accipit. • Quare fremuerunt gentes, et populi meditati sunt inania? Astiterunt reges terræ, et principes convenerunt in unum, adversus Dominum, et ad- versus Christum ejus s, , et quæ sequuntur ; qui- bus adjungit : « Dominus dixit ad me: Filius meus es tu, ego hodie genui te. Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et possessionem Luam terminos terra 58. - XIII. A psalmo Lxxi. Declaratio regni Christi, et vocationis gentium, et omnium tribuum terræ benedictio. ‹ Deus, judicium tuum regi da, et justitiam tuam filio regis, judicare populum tuum ", et quæ sequuntur ; quibus adjungit . . domina- bitur a mari usque ad mare, et a ſlumine usque ad lines orbis terra 6. . Et rursus : • Omnues gen- tes servient ei "> Item: « Et benedicentur in eo omnes tribus terræ, omnes gentes beatificabunt eum ". » Et in fine psalmi : « replebitur es majestate ejus omnis terra : fiat, fiat ! XIV. A psalmo xcvii. - Declaratio cantici novi, el brachii Dei, et salutaris ejus omnibus gentibus in- dicatio : salutare autem filii nomen Hebraica voce demonstratur. • Cantate Domino canticum novum, quia mi- rabilia fecit Dominus. Salvum fecit eum dextera ipsius, et brachium sanctum ejus. Notum fecit Dominus salutare suum, in conspectu gentium revelavit justitiam suam; recordatus est miseri- cordiæ suæ Jacob, et veritatis suæ domui Israel: ibid. 8. ibid. 11. ibid. 17. 6s ibid. 18. (1) Ούδ'. Forte ούχ. Ευιτ. PATR.
PG 22:111ἔθνη ἃ οὐκ οἴδασίν σε ἐπικαλέσονταί σε, καὶ λαοὶ οἳ οὐκ ἐπίστανταί σε ἐπὶ σὲ καταφεύξονται, ἕνεκα κυρίου τοῦ θεοῦ σου τοῦ ἁγίου σου Ἰσραήλ, ὅτι ἐδόξασέν σε». Καὶ διὰ τούτων οὖν μεμαθηκότες, ὡς ἡ τοῦ Χριστοῦ παρουσία οὐ μόνοις Ἰουδαίοις ἀλλὰ καὶ τοῖς πᾶσιν ἔθνεσιν σωτήριος ἔσεσθαι προηυτρεπίζετο, φέρε καὶ τὸ τρίτον ἀποδείξωμεν, ὅπως κατὰ τοὺς τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ χρόνους οὐ μόνον τὰ χρηστότερα τοῖς ἔθνεσι προεφητεύετο, ἀλλὰ καὶ τοῖς ἐκ περιτομῆς τὰ ἐναντία. διαρρήδην γοῦν ἀπόπτωσιν καὶ ἀποβολὴν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους διὰ τὴν εἰς Χριστὸν ἀπιστίαν αὐτῶν ἔσεσθαι τὰ παρ’ αὐτοῖς λόγια προαγορεύει, ὡς μηκέτι ἴσους ἡμᾶς αὐτοῖς, ἀλλὰ καὶ κρείττους αὐτῶν ἐκ περιουσίας ἀναφαίνεσθαι. καὶ νῦν δὲ χρήσομαι ψιλαῖς ταῖς τῶν προφητῶν παραθέσεσι δίχα πάσης τῆς εἰς αὐτὰς θεωρίας, διά τε τὸ σαφὲς αὐτῶν καὶ διὰ τὸ μέλλειν ἐπὶ σχολῆς πληρεστάτην αὐτῶν ποιήσασθαι τὴν ἐξέτασιν. κδ. Ἀπὸ τοῦ Ἱερεμίου. «Τάδε λέγει κύριος, στῆτε ἐν ταῖς ὁδοῖς, καὶ ἴδετε, καὶ ἐρωτήσατε τρίβους κυρίου αἰωνίους, καὶ ἴδετε ποία ἐστὶν ἡ ὁδὸς ἡ ἀγαθὴ καὶ βαδίζετε ἐν αὐτῇ, καὶ εὑρήσετε ἁγνισμὸν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν·
καὶ εἶπαν, οὐ πορευσόμεθα. καθέστακα ἐφ’ ὑμᾶς σκοπούς, ἀκούσατε τῆς φωνῆς τῆς σάλπιγγος· καὶ εἶπαν, οὐκ ἀκουσόμεθα. διὰ τοῦτο ἤκουσαν τὰ ἔθνη, καὶ οἱ ποιμαίνοντες τὰ ποίμνια ἐν αὐτοῖς». κε. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. «Κύριε ἰσχύς μου καὶ βοήθειά μου καὶ καταφυγή μου ἐν ἡμέρᾳ κακῶν. πρὸς σὲ ἔθνη ἥξουσιν ἀπ’ ἐσχάτου τῆς γῆς, καὶ ἐροῦσιν· ὡς ψευδῆ ἐκτήσαντο οἱ πατέρες ἡμῶν εἴδωλα, καὶ οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς ὠφέλεια. εἰ ποιήσει ἑαυτῷ ἄνθρωπος θεούς, καὶ οὗτοι οὐκ εἰσὶν θεοί. διὰ τοῦτο ἰδοὺ ἐγὼ δείξω αὐτοῖς ἐν τῷ καιρῷ τούτῳ, γνωριῶ αὐτοῖς τὴν χεῖρά μου καὶ τὴν δύναμίν μου· καὶ γνώσονται ὅτι ὄνομά μοι κύριος. ἁμαρτία Ἰούδα ἐγγέγραπται ἐν γραφῇ ἐν ὄνυχι ἀδαμαντίνῳ, ἐγκεκολαμ[μ]ένη ἐπὶ τοῦ στήθους τῆς καρδίας αὐτῶν, ἡνίκα ἂν μνησθῶσιν τὰ ἄλση αὐτῶν ἐπὶ ξύλου δασέος, καὶ ἐπὶ βουνῶν μετεώρων, καὶ ὀρέων ἐν ἀγρῷ. ἰσχύν σου καὶ θησαυρούς σου εἰς προνομὴν δώσω, καὶ τὰ ὑψηλά σου διὰ τὰς ἁμαρτίας σου τὰς ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις σου. καὶ ἀφεθήσῃ μόνη, καὶ ταπεινωθήσῃ ἀπὸ τῆς κληρονομίας σου, ἧς ἔδωκά σοι. καὶ καταδουλώσω σε τοῖς ἐχθροῖς σου ἐν τῇ γῇ ᾗ οὐκ ἔγνως·
PG 22:113ὅτι πῦρ ἐκκέκαυται ἐν τῷ θυμῷ μου, ἕως αἰῶνος καυθήσεται». κ. Ἀπὸ τοῦ Ἀμώς. «Ἰδοὺ ἐγὼ ἐντέλλομαι, καὶ λικμήσω ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὸν οἶκον Ἰσραὴλ ὃν τρόπον λικμᾶται ἐν τῷ λικμῷ, καὶ οὐ μὴ πέσῃ σύντριμμα ἐπὶ τὴν γῆν· ῥομφαίᾳ τελευτήσουσιν πάντες οἱ ἁμαρτωλοὶ τοῦ λαοῦ μου, οἱ λέγοντες, οὐ μὴ ἐγγίσῃ οὐδὲ μὴ ἔλθῃ ἐφ’ ἡμᾶς τὰ κακά· ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἀναστήσω τὴν σκηνὴν Δαβὶδ τὴν πεπτωκυῖαν, καὶ ἀνοικοδομήσω τὰ πεπτωκότα αὐτῆς, καὶ τὰ κατεσκαμμένα αὐτῆς ἀναστήσω, καὶ ἀνοικοδομήσω αὐτήν, καθὼς αἱ ἡμέραι τοῦ αἰῶνος, ὅπως ἐκζητήσωσί με οἱ κατάλοιποι τῶν ἀνθρώπων, καὶ πάντα τὰ ἔθνη, ἐφ’ ἃ ἐπικέκληται τὸ ὄνομά μου ἐπ’ αὐτά, λέγει κύριος ὁ ποιῶν ταῦτα πάντα». κζ. Ἀπὸ τοῦ Μιχαίου. «Ἀκούσατε δὴ ταῦτα, οἱ ἡγούμενοι οἴκου Ἰακὼβ καὶ οἱ κατάλοιποι οἴκου Ἰσραήλ, οἱ βδελυσσόμενοι κρίμα, καὶ πάντα τὰ ὀρθὰ διαστρέφοντες, οἱ οἰκοδομοῦντες Σιὼν ἐν αἵμασι καὶ Ἱερουσαλὴμ ἐν ἀδικίαις. οἱ ἡγούμενοι αὐτῆς μετὰ δώρων ἔκρινον, καὶ οἱ ἱερεῖς αὐτῆς μετὰ μισθοῦ ἀπεκρίναντο, καὶ οἱ προφῆται αὐτῆς μετὰ ἀργυρίου ἐμαντεύοντο, καὶ ἐπὶ τὸν κύριον ἐπανεπαύοντο, λέγοντες, οὐχὶ κύριος μεθ’ ἡμῶν ἐστιν;
ατός μου, προσεδέξατο αὐτὸν ἡ ψυχή μου. Εδώχα τὸ πνεῦμά μου ἐπ' αὐτὸν, καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἐξοίσει. Οὐ κεκράξει, οὐδὲ ἀνήσει, οὐδὲ ἀκουσθήσεται ἔξω ἡ φωνὴ αὐτοῦ· κάλαμον συντεθλασμένον οὐ κατ- εάξει, καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει, ἀλλ' εἰς ἀλή θειαν ἐξοίσει κρίσιν· ἀναλάμψει, καὶ οὐ θραυσθήσε- ται, ἕως θῇ ἐπὶ τῆς γῆς κρίσιν· καὶ ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· . Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς ἐκάλεσά σε ἐν δικαιοσύνῃ, καὶ κρα τήσω τῆς χειρός σου, καὶ ἐνισχύσω σε· καὶ ἔδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν, ἀνοίξαι ὀφθαλ μοὺς τυφλῶν, ἐξαγαγεῖν ἐκ δεσμῶν δεδεμένους καὶ ἐξ οἴκου φυλακῆς καθημένους ἐν σκότει. Ἐγὼ Κύ- ριος ὁ Θεὸς, τοῦτό μου ἐστὶν ὄνομα, τὴν δόξαν μου ἑτέρῳ οὐ δώσω, οὐδὲ τὰς ἀρετάς μου τοῖς γλυπτοῖς· τὰ ἀπ᾿ ἀρχῆς, ἰδοὺ ἤκασι· καινὰ ἃ νῦν ἀναγγελῶ, Β καὶ πρὸ τοῦ ἀναγγείλαι ἐδηλώθη ὑμῖν. » ΚΑ'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. Δήλωσις Χριστοῦ καὶ γενέσεως καὶ κλήσεως ἐθνῶν. • Ακούσατέ μου, νῆσοι, καὶ προσέχετε, ἔθνη· Διὰ χρόνου πολλοῦ στήσεται, λέγει Κύριος· ἐκ κοιλίας μητρός μου ἐκάλεσε τὸ ὄνομά μου ὡς μάχαιραν ἐξεῖαν, καὶ ὑπὸ τὴν σκέπην τῆς χειρὸς αὐτοῦ ἔκρυψέ με· ἔθηκέ με ὡς βέλος ἐκλεκτὸν, καὶ ἐν τῇ φαρέτρα αὐτοῦ ἐσκέπασέ με. Καὶ ἐπιλέγει ἑξῆς· . Ιδού δέδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν εἶναί σε εἰς σωτηρίαν ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς. ο - ΚΒ. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. Χριστοῦ παρουσίας δή- λωσις, καὶ κλήσεως ἐθνῶν. Οὕτω λέγει Κύριος, ὁ φυσάμενός σε ὁ Θεὸς Ἰσ ραήλ- Αγιάσατε τὸν φαυλίζοντα τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, τὸν βδελυσσόμενον ὑπὸ τῶν δούλων τῶν ἀρχόντων βασιλεῖς δίνονται αὐτὸν, καὶ ἀναστήσονται ἄρχοντες, καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ, » καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέγει· • Καιρῷ δεκτῷ ἐπήκουσά σου, καὶ ἐν ἡμέρᾳ σωτηρίας ἐβοήθησά σοι· καὶ ἔδωκά σε εἰς διαθήκην ἐθνῶν, τοῦ καταστῆσαι τὴν γῆν, καὶ κληρονομήσαι κληρονομίας ἐρήμους, λέγοντα τοῖς ἐν δεσμοῖς, Ἐξέλθετε· καὶ τοῖς ἐν τῷ σκότει ἀνακαλυφθῆναι· καὶ ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς βοσκηθήσονται, καὶ ἐν πάσαις ταῖς τρίβοις ἡ νομὴ αὐτῶν. Οὐ πεινάσουσιν, οὐδὲ διψήσουσιν, οὐδὲ κατάξει αὐτοὺς καύσων, οὐδὲ ἥλιος, ἀλλ' ὁ ἐλεῶν πα- ρακαλέσει, καὶ διὰ πηγῶν ὑδάτων ἄξει αὐτούς· καὶ θήσω πᾶν ὄρος εἰς ὁδὸν καὶ πᾶσαν τρίβον εἰς βό σχημα αὐτοῖς. Ἰδοὺ οὗτοι πόρρωθεν ἥξουσιν, οὗτοι ἀπὸ βορρᾶ καὶ θαλάσσης, ἄλλοι δὲ ἐκ γῆς Περσῶν. Ευφράνθητε, οὐρανοὶ, καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. Ρηξά- τωσαν τὰ ὄρη εὐφροσύνην, ὅτι ἠλέησεν Κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ τοὺς ταπεινοὺς τοῦ λαοῦ αὐτοῦ παρ εκάλεσεν. » - ΚΓ. Τοῦ αὐτοῦ. Δήλωσις Χριστοῦ καὶ κλῆσις ἐθνῶν. • Προσέχετε τοῖς ὠσὶν ὑμῶν, καὶ ἐπακολουθήσατε ταῖς ὁδοῖς μου· ἐπακούσατέ μου, καὶ ζήσεται ἐν 7ª το DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A admisit eum apud se anima mea : dedi spiritumu C • D Isa. XLII, 1-4. ibid. 6-9. * Isa. xLIX, 1-2. meum super eum, el judicium gentibus proferet : non clamabit, neque remittet, neque audietur foris vox ejus calamum collabefactatum non franget, et lignum fumigans non exstinguet, sed in veritate proferet judicium : resplendebit, et non frangetur, donec ponat in terra judicium: et in nomine ejus gentes sperabunt 7; > ac deinceps adjungit : ‹ Ego Dominus Deus vocavi te in justitia, et apprehen- dam manum tuam, et confirmabo te, et dedi te in testamentum generis, in lucem gentium. ut aperires oculos cæcorum, et de vinculis educeres vinctos, et de domo carceris, sedentes in tenebris, Ego Dominus Deus, hoc meum est nomen, gloriam meam alteri non dabo, neque virtutes meas sculpti- libus, quæ ab initio erant, ecce venerunt : nova quæ nunc annuntio, antequam nuntiaverim, indicata sunt vobis 73. > - XXI. Ab eodem. Declaratio Christi tum ortus tum vocationis gentium. • Audite me, insula, et altendite, gentes : per tempus multum consistet, dicit Dominus: ab utero matris meæ vocavit nomen meum, et posuit os meum quasi gladium acutum, et sub tegumento manus suæ occultavit me posuit me quasi sagit- tam electam, et in pharetra sua protexit me ". Et adjungit deinceps: ‹ Ecce dedi te in testamen- tum generis, in lucem gentium, ut sis in saluten, usque ad extremum terra 78. - Christi adventus significatio XXII. Ab eodem. ct vocalionis gentium. eum > • Sic dicit Dominus, qui liberavit te Deus Israel : sanctificate eum qui negligit animam suam, qui abominabilis est gentibus, servis principum : reges videbunt eum, et surgent principes, et adorabunt et quæ sequuntur; quibus adjungit : • Tempore accepto audivi te, et in die salutis ad- juvi te et dedi te in testamentum gentium, ut constitueres terram, et consequereris hæreditates de- sertas, et diceres iis qui in vinculis sunt, exite : et iis qui in tenebris, ut in lucem prodeant: et in omnibus viis pascentur, et in omnibus semitis pa- stio eorum; non esurient neque sitient, neque percutiet eos astus, neque sol, sed qui miseretur, consolabitur : et per fontes aquarum ducet eos, et ponam omnem montem in viam, et omnem semi- tam in pabulum eis: Ecce hi de longinquis venient illi ab aquilone et mari, alii vero ex terra Persa- rum. Lætamini, coeli, et exsultet terra. Erum- pant montes in lætitiam, quoniam misertus est Dominus populi sui, et humiles populi sui conso- latus est " XXIII. Ab eodem. - Declaratio Christi, et voca- tio gentium. • Attendite auribus vestris, et sectamini vias meas, et audiet me, et vivet in bonis anima vestra, rs ibid. 6. ibid, 7. " ibid. 8-13.
οὐ μὴ ἐπέλθῃ ἐφ’ ἡμᾶς κακά. διὰ τοῦτο δι’ ὑμᾶς Σιὼν ὡς ἀγρὸς ἀροτριαθήσεται, καὶ Ἱερουσαλὴμ ὡς ὀπωροφυλάκιον ἔσται, καὶ τὸ ὄρος τοῦ οἴκου εἰς ἄλσος δρυμοῦ. καὶ ἔσται ἐπ’ ἐσχάτου τῶν ἡμερῶν ἐμφανὲς τὸ ὄρος κυρίου, ἕτοιμον ἐπὶ τὰς κορυφὰς τῶν ὀρέων, καὶ μετεωρισθήσεται ὑπεράνω τῶν βουνῶν· καὶ σπεύσουσιν ἐπ’ αὐτὸ λαοί, καὶ πορεύσονται ἔθνη πολλὰ καὶ ἐροῦσι, δεῦτε καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος κυρίου καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ θεοῦ Ἰακώβ, καὶ δείξουσιν ἡμῖν τὴν ὁδὸν αὐτοῦ, καὶ πορευσόμεθα ἐν ταῖς τρίβοις αὐτοῦ· ὅτι ἐκ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος κυρίου ἐξ Ἱερουσαλήμ». κη. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. «Χαῖρε σφόδρα, θύγατερ Σιών, κήρυσσε, θύγατερ Ἱερουσαλήμ, ἰδοὺ ὁ βασιλεύς σου ἔρχεταί σοι δίκαιος καὶ σώζων, αὐτὸς πρᾶος καὶ ἐπιβεβηκὼς ἐπὶ ὑποζύγιον καὶ πῶλον νέον, καὶ ἐξολοθρεύσει ἅρματα ἐξ Ἐφραὶ̈μ καὶ ἵππον ἐξ Ἱερουσαλήμ, καὶ ἐξολοθρεύσει τόξον πολεμικόν· καὶ πλῆθος εἰρήνης ἐξ ἐθνῶν, καὶ κατάρξει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμῶν δι’ ἐκβολῶν γῆς». κθ. Ἀπὸ τοῦ Μαλαχίου. «Οὐκ ἔστι μου θέλημα ἐν ὑμῖν, λέγει κύριος παντοκράτωρ, καὶ θυσίαν οὐ προσδέξομαι ἐκ τῶν χειρῶν ὑμῶν.
ατός μου, προσεδέξατο αὐτὸν ἡ ψυχή μου. Εδώχα τὸ πνεῦμά μου ἐπ' αὐτὸν, καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἐξοίσει. Οὐ κεκράξει, οὐδὲ ἀνήσει, οὐδὲ ἀκουσθήσεται ἔξω ἡ φωνὴ αὐτοῦ· κάλαμον συντεθλασμένον οὐ κατ- εάξει, καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει, ἀλλ' εἰς ἀλή θειαν ἐξοίσει κρίσιν· ἀναλάμψει, καὶ οὐ θραυσθήσε- ται, ἕως θῇ ἐπὶ τῆς γῆς κρίσιν· καὶ ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· . Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς ἐκάλεσά σε ἐν δικαιοσύνῃ, καὶ κρα τήσω τῆς χειρός σου, καὶ ἐνισχύσω σε· καὶ ἔδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν, ἀνοίξαι ὀφθαλ μοὺς τυφλῶν, ἐξαγαγεῖν ἐκ δεσμῶν δεδεμένους καὶ ἐξ οἴκου φυλακῆς καθημένους ἐν σκότει. Ἐγὼ Κύ- ριος ὁ Θεὸς, τοῦτό μου ἐστὶν ὄνομα, τὴν δόξαν μου ἑτέρῳ οὐ δώσω, οὐδὲ τὰς ἀρετάς μου τοῖς γλυπτοῖς· τὰ ἀπ᾿ ἀρχῆς, ἰδοὺ ἤκασι· καινὰ ἃ νῦν ἀναγγελῶ, Β καὶ πρὸ τοῦ ἀναγγείλαι ἐδηλώθη ὑμῖν. » ΚΑ'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. Δήλωσις Χριστοῦ καὶ γενέσεως καὶ κλήσεως ἐθνῶν. • Ακούσατέ μου, νῆσοι, καὶ προσέχετε, ἔθνη· Διὰ χρόνου πολλοῦ στήσεται, λέγει Κύριος· ἐκ κοιλίας μητρός μου ἐκάλεσε τὸ ὄνομά μου ὡς μάχαιραν ἐξεῖαν, καὶ ὑπὸ τὴν σκέπην τῆς χειρὸς αὐτοῦ ἔκρυψέ με· ἔθηκέ με ὡς βέλος ἐκλεκτὸν, καὶ ἐν τῇ φαρέτρα αὐτοῦ ἐσκέπασέ με. Καὶ ἐπιλέγει ἑξῆς· . Ιδού δέδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν εἶναί σε εἰς σωτηρίαν ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς. ο - ΚΒ. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. Χριστοῦ παρουσίας δή- λωσις, καὶ κλήσεως ἐθνῶν. Οὕτω λέγει Κύριος, ὁ φυσάμενός σε ὁ Θεὸς Ἰσ ραήλ- Αγιάσατε τὸν φαυλίζοντα τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, τὸν βδελυσσόμενον ὑπὸ τῶν δούλων τῶν ἀρχόντων βασιλεῖς δίνονται αὐτὸν, καὶ ἀναστήσονται ἄρχοντες, καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ, » καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέγει· • Καιρῷ δεκτῷ ἐπήκουσά σου, καὶ ἐν ἡμέρᾳ σωτηρίας ἐβοήθησά σοι· καὶ ἔδωκά σε εἰς διαθήκην ἐθνῶν, τοῦ καταστῆσαι τὴν γῆν, καὶ κληρονομήσαι κληρονομίας ἐρήμους, λέγοντα τοῖς ἐν δεσμοῖς, Ἐξέλθετε· καὶ τοῖς ἐν τῷ σκότει ἀνακαλυφθῆναι· καὶ ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς βοσκηθήσονται, καὶ ἐν πάσαις ταῖς τρίβοις ἡ νομὴ αὐτῶν. Οὐ πεινάσουσιν, οὐδὲ διψήσουσιν, οὐδὲ κατάξει αὐτοὺς καύσων, οὐδὲ ἥλιος, ἀλλ' ὁ ἐλεῶν πα- ρακαλέσει, καὶ διὰ πηγῶν ὑδάτων ἄξει αὐτούς· καὶ θήσω πᾶν ὄρος εἰς ὁδὸν καὶ πᾶσαν τρίβον εἰς βό σχημα αὐτοῖς. Ἰδοὺ οὗτοι πόρρωθεν ἥξουσιν, οὗτοι ἀπὸ βορρᾶ καὶ θαλάσσης, ἄλλοι δὲ ἐκ γῆς Περσῶν. Ευφράνθητε, οὐρανοὶ, καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. Ρηξά- τωσαν τὰ ὄρη εὐφροσύνην, ὅτι ἠλέησεν Κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ τοὺς ταπεινοὺς τοῦ λαοῦ αὐτοῦ παρ εκάλεσεν. » - ΚΓ. Τοῦ αὐτοῦ. Δήλωσις Χριστοῦ καὶ κλῆσις ἐθνῶν. • Προσέχετε τοῖς ὠσὶν ὑμῶν, καὶ ἐπακολουθήσατε ταῖς ὁδοῖς μου· ἐπακούσατέ μου, καὶ ζήσεται ἐν 7ª το DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A admisit eum apud se anima mea : dedi spiritumu C • D Isa. XLII, 1-4. ibid. 6-9. * Isa. xLIX, 1-2. meum super eum, el judicium gentibus proferet : non clamabit, neque remittet, neque audietur foris vox ejus calamum collabefactatum non franget, et lignum fumigans non exstinguet, sed in veritate proferet judicium : resplendebit, et non frangetur, donec ponat in terra judicium: et in nomine ejus gentes sperabunt 7; > ac deinceps adjungit : ‹ Ego Dominus Deus vocavi te in justitia, et apprehen- dam manum tuam, et confirmabo te, et dedi te in testamentum generis, in lucem gentium. ut aperires oculos cæcorum, et de vinculis educeres vinctos, et de domo carceris, sedentes in tenebris, Ego Dominus Deus, hoc meum est nomen, gloriam meam alteri non dabo, neque virtutes meas sculpti- libus, quæ ab initio erant, ecce venerunt : nova quæ nunc annuntio, antequam nuntiaverim, indicata sunt vobis 73. > - XXI. Ab eodem. Declaratio Christi tum ortus tum vocationis gentium. • Audite me, insula, et altendite, gentes : per tempus multum consistet, dicit Dominus: ab utero matris meæ vocavit nomen meum, et posuit os meum quasi gladium acutum, et sub tegumento manus suæ occultavit me posuit me quasi sagit- tam electam, et in pharetra sua protexit me ". Et adjungit deinceps: ‹ Ecce dedi te in testamen- tum generis, in lucem gentium, ut sis in saluten, usque ad extremum terra 78. - Christi adventus significatio XXII. Ab eodem. ct vocalionis gentium. eum > • Sic dicit Dominus, qui liberavit te Deus Israel : sanctificate eum qui negligit animam suam, qui abominabilis est gentibus, servis principum : reges videbunt eum, et surgent principes, et adorabunt et quæ sequuntur; quibus adjungit : • Tempore accepto audivi te, et in die salutis ad- juvi te et dedi te in testamentum gentium, ut constitueres terram, et consequereris hæreditates de- sertas, et diceres iis qui in vinculis sunt, exite : et iis qui in tenebris, ut in lucem prodeant: et in omnibus viis pascentur, et in omnibus semitis pa- stio eorum; non esurient neque sitient, neque percutiet eos astus, neque sol, sed qui miseretur, consolabitur : et per fontes aquarum ducet eos, et ponam omnem montem in viam, et omnem semi- tam in pabulum eis: Ecce hi de longinquis venient illi ab aquilone et mari, alii vero ex terra Persa- rum. Lætamini, coeli, et exsultet terra. Erum- pant montes in lætitiam, quoniam misertus est Dominus populi sui, et humiles populi sui conso- latus est " XXIII. Ab eodem. - Declaratio Christi, et voca- tio gentium. • Attendite auribus vestris, et sectamini vias meas, et audiet me, et vivet in bonis anima vestra, rs ibid. 6. ibid, 7. " ibid. 8-13.
διότι ἀπ’ ἀνατολῶν ἡλίου καὶ μέχρι δυσμῶν τὸ ὄνομά μου δεδόξασται ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἐν παντὶ τόπῳ θυμίαμα προσάγεται τῷ ὀνόματί μου, καὶ θυσία καθαρά. διότι μέγα τὸ ὄνομά μου ἐν τοῖς ἔθνεσιν, λέγει κύριος παντοκράτωρ, ὑμεῖς δὲ βεβηλοῦτε αὐτό». λ. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. «Ἐγκαταλειφθήσεται ἡ θυγάτηρ Σιὼν ὡς σκηνὴ ἐν ἀμπελῶνι, καὶ ὡς ὀπωροφυλάκιον ἐν σικυηράτῳ, ὡς πόλις πολιορκουμένη». καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· «πῶς ἐγένετο πόρνη πόλις πιστὴ Σιών, ἐν ᾗ δικαιοσύνη ἐκοιμήθη ἐν αὐτῇ, νῦν δὲ φονευταί»; καὶ ἐπὶ τούτοις· «ἔσονται γὰρ ὡς τερέβινθος ἀποβεβληκυῖα τὰ φύλλα, καὶ ὡς παράδεισος ὕδωρ μὴ ἔχων. καὶ ἔσται ἡ ἰσχὺς αὐτῶν ὡς καλάμη στιππύου, καὶ αἱ ἐργασίαι αὐτῶν ὡς σπινθῆρες πυρός, καὶ κατακαυθήσονται οἱ ἄνομοι, καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἅμα, καὶ οὐκ ἔσται ὁ σβέσων». τούτοις ἅπασιν ἐπιλέγει· «καὶ ἔσται ἐν ταῖς ἐσχάταις ἡμέραις ἐμφανὲς τὸ ὄρος κυρίου, καὶ ὁ οἶκος τοῦ θεοῦ ἐπ’ ἄκρων τῶν ὀρέων, καὶ ὑψωθήσεται ὑπεράνω τῶν βουνῶν, καὶ ἥξουσιν ἐπ’ αὐτὸ πάντα τὰ ἔθνη·
ατός μου, προσεδέξατο αὐτὸν ἡ ψυχή μου. Εδώχα τὸ πνεῦμά μου ἐπ' αὐτὸν, καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἐξοίσει. Οὐ κεκράξει, οὐδὲ ἀνήσει, οὐδὲ ἀκουσθήσεται ἔξω ἡ φωνὴ αὐτοῦ· κάλαμον συντεθλασμένον οὐ κατ- εάξει, καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει, ἀλλ' εἰς ἀλή θειαν ἐξοίσει κρίσιν· ἀναλάμψει, καὶ οὐ θραυσθήσε- ται, ἕως θῇ ἐπὶ τῆς γῆς κρίσιν· καὶ ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· . Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς ἐκάλεσά σε ἐν δικαιοσύνῃ, καὶ κρα τήσω τῆς χειρός σου, καὶ ἐνισχύσω σε· καὶ ἔδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν, ἀνοίξαι ὀφθαλ μοὺς τυφλῶν, ἐξαγαγεῖν ἐκ δεσμῶν δεδεμένους καὶ ἐξ οἴκου φυλακῆς καθημένους ἐν σκότει. Ἐγὼ Κύ- ριος ὁ Θεὸς, τοῦτό μου ἐστὶν ὄνομα, τὴν δόξαν μου ἑτέρῳ οὐ δώσω, οὐδὲ τὰς ἀρετάς μου τοῖς γλυπτοῖς· τὰ ἀπ᾿ ἀρχῆς, ἰδοὺ ἤκασι· καινὰ ἃ νῦν ἀναγγελῶ, Β καὶ πρὸ τοῦ ἀναγγείλαι ἐδηλώθη ὑμῖν. » ΚΑ'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. Δήλωσις Χριστοῦ καὶ γενέσεως καὶ κλήσεως ἐθνῶν. • Ακούσατέ μου, νῆσοι, καὶ προσέχετε, ἔθνη· Διὰ χρόνου πολλοῦ στήσεται, λέγει Κύριος· ἐκ κοιλίας μητρός μου ἐκάλεσε τὸ ὄνομά μου ὡς μάχαιραν ἐξεῖαν, καὶ ὑπὸ τὴν σκέπην τῆς χειρὸς αὐτοῦ ἔκρυψέ με· ἔθηκέ με ὡς βέλος ἐκλεκτὸν, καὶ ἐν τῇ φαρέτρα αὐτοῦ ἐσκέπασέ με. Καὶ ἐπιλέγει ἑξῆς· . Ιδού δέδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν εἶναί σε εἰς σωτηρίαν ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς. ο - ΚΒ. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. Χριστοῦ παρουσίας δή- λωσις, καὶ κλήσεως ἐθνῶν. Οὕτω λέγει Κύριος, ὁ φυσάμενός σε ὁ Θεὸς Ἰσ ραήλ- Αγιάσατε τὸν φαυλίζοντα τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, τὸν βδελυσσόμενον ὑπὸ τῶν δούλων τῶν ἀρχόντων βασιλεῖς δίνονται αὐτὸν, καὶ ἀναστήσονται ἄρχοντες, καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ, » καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέγει· • Καιρῷ δεκτῷ ἐπήκουσά σου, καὶ ἐν ἡμέρᾳ σωτηρίας ἐβοήθησά σοι· καὶ ἔδωκά σε εἰς διαθήκην ἐθνῶν, τοῦ καταστῆσαι τὴν γῆν, καὶ κληρονομήσαι κληρονομίας ἐρήμους, λέγοντα τοῖς ἐν δεσμοῖς, Ἐξέλθετε· καὶ τοῖς ἐν τῷ σκότει ἀνακαλυφθῆναι· καὶ ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς βοσκηθήσονται, καὶ ἐν πάσαις ταῖς τρίβοις ἡ νομὴ αὐτῶν. Οὐ πεινάσουσιν, οὐδὲ διψήσουσιν, οὐδὲ κατάξει αὐτοὺς καύσων, οὐδὲ ἥλιος, ἀλλ' ὁ ἐλεῶν πα- ρακαλέσει, καὶ διὰ πηγῶν ὑδάτων ἄξει αὐτούς· καὶ θήσω πᾶν ὄρος εἰς ὁδὸν καὶ πᾶσαν τρίβον εἰς βό σχημα αὐτοῖς. Ἰδοὺ οὗτοι πόρρωθεν ἥξουσιν, οὗτοι ἀπὸ βορρᾶ καὶ θαλάσσης, ἄλλοι δὲ ἐκ γῆς Περσῶν. Ευφράνθητε, οὐρανοὶ, καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. Ρηξά- τωσαν τὰ ὄρη εὐφροσύνην, ὅτι ἠλέησεν Κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ τοὺς ταπεινοὺς τοῦ λαοῦ αὐτοῦ παρ εκάλεσεν. » - ΚΓ. Τοῦ αὐτοῦ. Δήλωσις Χριστοῦ καὶ κλῆσις ἐθνῶν. • Προσέχετε τοῖς ὠσὶν ὑμῶν, καὶ ἐπακολουθήσατε ταῖς ὁδοῖς μου· ἐπακούσατέ μου, καὶ ζήσεται ἐν 7ª το DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A admisit eum apud se anima mea : dedi spiritumu C • D Isa. XLII, 1-4. ibid. 6-9. * Isa. xLIX, 1-2. meum super eum, el judicium gentibus proferet : non clamabit, neque remittet, neque audietur foris vox ejus calamum collabefactatum non franget, et lignum fumigans non exstinguet, sed in veritate proferet judicium : resplendebit, et non frangetur, donec ponat in terra judicium: et in nomine ejus gentes sperabunt 7; > ac deinceps adjungit : ‹ Ego Dominus Deus vocavi te in justitia, et apprehen- dam manum tuam, et confirmabo te, et dedi te in testamentum generis, in lucem gentium. ut aperires oculos cæcorum, et de vinculis educeres vinctos, et de domo carceris, sedentes in tenebris, Ego Dominus Deus, hoc meum est nomen, gloriam meam alteri non dabo, neque virtutes meas sculpti- libus, quæ ab initio erant, ecce venerunt : nova quæ nunc annuntio, antequam nuntiaverim, indicata sunt vobis 73. > - XXI. Ab eodem. Declaratio Christi tum ortus tum vocationis gentium. • Audite me, insula, et altendite, gentes : per tempus multum consistet, dicit Dominus: ab utero matris meæ vocavit nomen meum, et posuit os meum quasi gladium acutum, et sub tegumento manus suæ occultavit me posuit me quasi sagit- tam electam, et in pharetra sua protexit me ". Et adjungit deinceps: ‹ Ecce dedi te in testamen- tum generis, in lucem gentium, ut sis in saluten, usque ad extremum terra 78. - Christi adventus significatio XXII. Ab eodem. ct vocalionis gentium. eum > • Sic dicit Dominus, qui liberavit te Deus Israel : sanctificate eum qui negligit animam suam, qui abominabilis est gentibus, servis principum : reges videbunt eum, et surgent principes, et adorabunt et quæ sequuntur; quibus adjungit : • Tempore accepto audivi te, et in die salutis ad- juvi te et dedi te in testamentum gentium, ut constitueres terram, et consequereris hæreditates de- sertas, et diceres iis qui in vinculis sunt, exite : et iis qui in tenebris, ut in lucem prodeant: et in omnibus viis pascentur, et in omnibus semitis pa- stio eorum; non esurient neque sitient, neque percutiet eos astus, neque sol, sed qui miseretur, consolabitur : et per fontes aquarum ducet eos, et ponam omnem montem in viam, et omnem semi- tam in pabulum eis: Ecce hi de longinquis venient illi ab aquilone et mari, alii vero ex terra Persa- rum. Lætamini, coeli, et exsultet terra. Erum- pant montes in lætitiam, quoniam misertus est Dominus populi sui, et humiles populi sui conso- latus est " XXIII. Ab eodem. - Declaratio Christi, et voca- tio gentium. • Attendite auribus vestris, et sectamini vias meas, et audiet me, et vivet in bonis anima vestra, rs ibid. 6. ibid, 7. " ibid. 8-13.
Liber Octavus
καὶ πορεύσονται ἔθνη πολλὰ καὶ ἐροῦσιν, δεῦτε καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος τοῦ κυρίου καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ θεοῦ Ἰακώβ, καὶ ἀναγγελεῖ ἡμῖν τὴν ὁδὸν αὐτοῦ, καὶ πορευσόμεθα ἐν αὐτῇ. ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος κυρίου ἐξ Ἱερουσαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν». λα. Τοῦ αὐτοῦ. «Τάδε λέγει κύριος Σαβαώθ, καὶ ἔσται ὃν τρόπον ἐάν τις συναγάγῃ στάχυν ἐν φάραγγι στερεᾷ, καὶ καταλειφθῇ ἐν αὐτῇ καλάμη, ἢ ὡς ῥῶγες ἐλαίας δύο ἢ τρεῖς ἐπ’ ἄκρου μετεώρων, ἢ τέσσαρες ἢ πέντε ἐπὶ τῶν κλάδων αὐτῶν καταλειφθῇ. τάδε λέγει κύριος ὁ θεὸς τοῦ Ἰσραήλ· τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ πεποιθὼς ἔσται ὁ ἄνθρωπος ἐπὶ τῷ ποιήσαντι αὐτόν, οἱ δὲ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ εἰς τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ ἐμβλέψονται· καὶ οὐ μὴ πεποιθότες ὦσιν ἐπὶ τοῖς βωμοῖς, οὔτε ἐπὶ τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν αὐτῶν, ἃ ἐποίησαν οἱ δάκτυλοι αὐτῶν, καὶ οὐκ ὄψονται τὰ δένδρα, οὔτε τὰ βδελύγματα αὐτῶν. τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔσονται αἱ πόλεις σου ἐγκαταλελειμμέναι, ὃν τρόπον ἐγκατέλιπον οἱ Ἀμορραῖοι καὶ οἱ Εὐαῖοι ἀπὸ προσώπου τῶν υἱῶν Ἰσραήλ, καὶ ἔσονται ἔρημοι· διότι ἐγκατέλιπες τὸν θεὸν τὸν σωτῆρά σου, καὶ κυρίου τοῦ θεοῦ σου οὐκ ἐμνήσθης.
ατός μου, προσεδέξατο αὐτὸν ἡ ψυχή μου. Εδώχα τὸ πνεῦμά μου ἐπ' αὐτὸν, καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἐξοίσει. Οὐ κεκράξει, οὐδὲ ἀνήσει, οὐδὲ ἀκουσθήσεται ἔξω ἡ φωνὴ αὐτοῦ· κάλαμον συντεθλασμένον οὐ κατ- εάξει, καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει, ἀλλ' εἰς ἀλή θειαν ἐξοίσει κρίσιν· ἀναλάμψει, καὶ οὐ θραυσθήσε- ται, ἕως θῇ ἐπὶ τῆς γῆς κρίσιν· καὶ ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· . Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς ἐκάλεσά σε ἐν δικαιοσύνῃ, καὶ κρα τήσω τῆς χειρός σου, καὶ ἐνισχύσω σε· καὶ ἔδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν, ἀνοίξαι ὀφθαλ μοὺς τυφλῶν, ἐξαγαγεῖν ἐκ δεσμῶν δεδεμένους καὶ ἐξ οἴκου φυλακῆς καθημένους ἐν σκότει. Ἐγὼ Κύ- ριος ὁ Θεὸς, τοῦτό μου ἐστὶν ὄνομα, τὴν δόξαν μου ἑτέρῳ οὐ δώσω, οὐδὲ τὰς ἀρετάς μου τοῖς γλυπτοῖς· τὰ ἀπ᾿ ἀρχῆς, ἰδοὺ ἤκασι· καινὰ ἃ νῦν ἀναγγελῶ, Β καὶ πρὸ τοῦ ἀναγγείλαι ἐδηλώθη ὑμῖν. » ΚΑ'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. Δήλωσις Χριστοῦ καὶ γενέσεως καὶ κλήσεως ἐθνῶν. • Ακούσατέ μου, νῆσοι, καὶ προσέχετε, ἔθνη· Διὰ χρόνου πολλοῦ στήσεται, λέγει Κύριος· ἐκ κοιλίας μητρός μου ἐκάλεσε τὸ ὄνομά μου ὡς μάχαιραν ἐξεῖαν, καὶ ὑπὸ τὴν σκέπην τῆς χειρὸς αὐτοῦ ἔκρυψέ με· ἔθηκέ με ὡς βέλος ἐκλεκτὸν, καὶ ἐν τῇ φαρέτρα αὐτοῦ ἐσκέπασέ με. Καὶ ἐπιλέγει ἑξῆς· . Ιδού δέδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν εἶναί σε εἰς σωτηρίαν ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς. ο - ΚΒ. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. Χριστοῦ παρουσίας δή- λωσις, καὶ κλήσεως ἐθνῶν. Οὕτω λέγει Κύριος, ὁ φυσάμενός σε ὁ Θεὸς Ἰσ ραήλ- Αγιάσατε τὸν φαυλίζοντα τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, τὸν βδελυσσόμενον ὑπὸ τῶν δούλων τῶν ἀρχόντων βασιλεῖς δίνονται αὐτὸν, καὶ ἀναστήσονται ἄρχοντες, καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ, » καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέγει· • Καιρῷ δεκτῷ ἐπήκουσά σου, καὶ ἐν ἡμέρᾳ σωτηρίας ἐβοήθησά σοι· καὶ ἔδωκά σε εἰς διαθήκην ἐθνῶν, τοῦ καταστῆσαι τὴν γῆν, καὶ κληρονομήσαι κληρονομίας ἐρήμους, λέγοντα τοῖς ἐν δεσμοῖς, Ἐξέλθετε· καὶ τοῖς ἐν τῷ σκότει ἀνακαλυφθῆναι· καὶ ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς βοσκηθήσονται, καὶ ἐν πάσαις ταῖς τρίβοις ἡ νομὴ αὐτῶν. Οὐ πεινάσουσιν, οὐδὲ διψήσουσιν, οὐδὲ κατάξει αὐτοὺς καύσων, οὐδὲ ἥλιος, ἀλλ' ὁ ἐλεῶν πα- ρακαλέσει, καὶ διὰ πηγῶν ὑδάτων ἄξει αὐτούς· καὶ θήσω πᾶν ὄρος εἰς ὁδὸν καὶ πᾶσαν τρίβον εἰς βό σχημα αὐτοῖς. Ἰδοὺ οὗτοι πόρρωθεν ἥξουσιν, οὗτοι ἀπὸ βορρᾶ καὶ θαλάσσης, ἄλλοι δὲ ἐκ γῆς Περσῶν. Ευφράνθητε, οὐρανοὶ, καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. Ρηξά- τωσαν τὰ ὄρη εὐφροσύνην, ὅτι ἠλέησεν Κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ τοὺς ταπεινοὺς τοῦ λαοῦ αὐτοῦ παρ εκάλεσεν. » - ΚΓ. Τοῦ αὐτοῦ. Δήλωσις Χριστοῦ καὶ κλῆσις ἐθνῶν. • Προσέχετε τοῖς ὠσὶν ὑμῶν, καὶ ἐπακολουθήσατε ταῖς ὁδοῖς μου· ἐπακούσατέ μου, καὶ ζήσεται ἐν 7ª το DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A admisit eum apud se anima mea : dedi spiritumu C • D Isa. XLII, 1-4. ibid. 6-9. * Isa. xLIX, 1-2. meum super eum, el judicium gentibus proferet : non clamabit, neque remittet, neque audietur foris vox ejus calamum collabefactatum non franget, et lignum fumigans non exstinguet, sed in veritate proferet judicium : resplendebit, et non frangetur, donec ponat in terra judicium: et in nomine ejus gentes sperabunt 7; > ac deinceps adjungit : ‹ Ego Dominus Deus vocavi te in justitia, et apprehen- dam manum tuam, et confirmabo te, et dedi te in testamentum generis, in lucem gentium. ut aperires oculos cæcorum, et de vinculis educeres vinctos, et de domo carceris, sedentes in tenebris, Ego Dominus Deus, hoc meum est nomen, gloriam meam alteri non dabo, neque virtutes meas sculpti- libus, quæ ab initio erant, ecce venerunt : nova quæ nunc annuntio, antequam nuntiaverim, indicata sunt vobis 73. > - XXI. Ab eodem. Declaratio Christi tum ortus tum vocationis gentium. • Audite me, insula, et altendite, gentes : per tempus multum consistet, dicit Dominus: ab utero matris meæ vocavit nomen meum, et posuit os meum quasi gladium acutum, et sub tegumento manus suæ occultavit me posuit me quasi sagit- tam electam, et in pharetra sua protexit me ". Et adjungit deinceps: ‹ Ecce dedi te in testamen- tum generis, in lucem gentium, ut sis in saluten, usque ad extremum terra 78. - Christi adventus significatio XXII. Ab eodem. ct vocalionis gentium. eum > • Sic dicit Dominus, qui liberavit te Deus Israel : sanctificate eum qui negligit animam suam, qui abominabilis est gentibus, servis principum : reges videbunt eum, et surgent principes, et adorabunt et quæ sequuntur; quibus adjungit : • Tempore accepto audivi te, et in die salutis ad- juvi te et dedi te in testamentum gentium, ut constitueres terram, et consequereris hæreditates de- sertas, et diceres iis qui in vinculis sunt, exite : et iis qui in tenebris, ut in lucem prodeant: et in omnibus viis pascentur, et in omnibus semitis pa- stio eorum; non esurient neque sitient, neque percutiet eos astus, neque sol, sed qui miseretur, consolabitur : et per fontes aquarum ducet eos, et ponam omnem montem in viam, et omnem semi- tam in pabulum eis: Ecce hi de longinquis venient illi ab aquilone et mari, alii vero ex terra Persa- rum. Lætamini, coeli, et exsultet terra. Erum- pant montes in lætitiam, quoniam misertus est Dominus populi sui, et humiles populi sui conso- latus est " XXIII. Ab eodem. - Declaratio Christi, et voca- tio gentium. • Attendite auribus vestris, et sectamini vias meas, et audiet me, et vivet in bonis anima vestra, rs ibid. 6. ibid, 7. " ibid. 8-13.
διὰ τοῦτο φυτεύσεις φύτευμα ἄπιστον· τῇ δὲ ἡμέρᾳ ᾗ ἂν φυτεύσῃς, πλανηθήσῃ». λβ. Τοῦ αὐτοῦ. «Κύριε ὁ θεός μου δοξάσω σε, ὑμνήσω τὸ ὄνομά σου, ὅτι ἐποίησας θαυμαστὰ πράγματα, βουλὴν ἀρχαίαν, ἀληθινήν. γένοιτο κύριε. ὅτι ἔθηκας πόλεις εἰς χῶμα, πόλεις ὀχυρὰς τοῦ πεσεῖν αὐτῶν τὰ θεμέλια. τῶν ἀσεβῶν πόλις εἰς τὸν αἰῶνα οὐ μὴ οἰκοδομηθῇ. διὰ τοῦτο εὐλογήσει σε ὁ λαὸς ὁ πτωχός, καὶ πόλεις ἀνθρώπων ἀδικουμένων εὐλογήσουσί σε. ἐγένου γὰρ πάσῃ πόλει ταπεινῇ βοηθός, καὶ τοῖς ἀθυμήσασι δι’ ἔνδειαν σκέπη. καὶ ποιήσει κύριος Σαβαὼθ πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν· ἐπὶ τὸ ὄρος τοῦτο πίονται εὐφροσύνην, πίονται οἶνον· χρίσονται μύρον ἐν τῷ ὄρει τούτῳ. παράδος ταῦτα πάντα τοῖς ἔθνεσιν· ἡ γὰρ βουλὴ αὕτη ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη. κατέπιεν ὁ θάνατος ἰσχύσας, καὶ πάλιν ἀφεῖλεν ὁ θεὸς πᾶν δάκρυον ἀπὸ παντὸς προσώπου· τὸ ὄνειδος τοῦ λαοῦ ἀφεῖλεν ὁ θεὸς ἀπὸ πάσης τῆς γῆς, τὸ γὰρ στόμα κυρίου ἐλάλησεν ταῦτα». λγ. Τοῦ αὐτοῦ. «Μὴ μνημονεύετε τὰ πρῶτα, καὶ τὰ ἀρχαῖα μὴ συλλογίζεσθε· ὅτι ἰδοὺ ἐγὼ ποιῶ καινὰ ἃ νῦν ἀνατελεῖ, καὶ γνώσεσθε αὐτά, καὶ ποιήσω ἐν τῇ ἐρήμῳ ὁδόν, καὶ ἐν τῇ ἀνύδρῳ ποταμούς·
ατός μου, προσεδέξατο αὐτὸν ἡ ψυχή μου. Εδώχα τὸ πνεῦμά μου ἐπ' αὐτὸν, καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἐξοίσει. Οὐ κεκράξει, οὐδὲ ἀνήσει, οὐδὲ ἀκουσθήσεται ἔξω ἡ φωνὴ αὐτοῦ· κάλαμον συντεθλασμένον οὐ κατ- εάξει, καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει, ἀλλ' εἰς ἀλή θειαν ἐξοίσει κρίσιν· ἀναλάμψει, καὶ οὐ θραυσθήσε- ται, ἕως θῇ ἐπὶ τῆς γῆς κρίσιν· καὶ ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· . Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς ἐκάλεσά σε ἐν δικαιοσύνῃ, καὶ κρα τήσω τῆς χειρός σου, καὶ ἐνισχύσω σε· καὶ ἔδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν, ἀνοίξαι ὀφθαλ μοὺς τυφλῶν, ἐξαγαγεῖν ἐκ δεσμῶν δεδεμένους καὶ ἐξ οἴκου φυλακῆς καθημένους ἐν σκότει. Ἐγὼ Κύ- ριος ὁ Θεὸς, τοῦτό μου ἐστὶν ὄνομα, τὴν δόξαν μου ἑτέρῳ οὐ δώσω, οὐδὲ τὰς ἀρετάς μου τοῖς γλυπτοῖς· τὰ ἀπ᾿ ἀρχῆς, ἰδοὺ ἤκασι· καινὰ ἃ νῦν ἀναγγελῶ, Β καὶ πρὸ τοῦ ἀναγγείλαι ἐδηλώθη ὑμῖν. » ΚΑ'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. Δήλωσις Χριστοῦ καὶ γενέσεως καὶ κλήσεως ἐθνῶν. • Ακούσατέ μου, νῆσοι, καὶ προσέχετε, ἔθνη· Διὰ χρόνου πολλοῦ στήσεται, λέγει Κύριος· ἐκ κοιλίας μητρός μου ἐκάλεσε τὸ ὄνομά μου ὡς μάχαιραν ἐξεῖαν, καὶ ὑπὸ τὴν σκέπην τῆς χειρὸς αὐτοῦ ἔκρυψέ με· ἔθηκέ με ὡς βέλος ἐκλεκτὸν, καὶ ἐν τῇ φαρέτρα αὐτοῦ ἐσκέπασέ με. Καὶ ἐπιλέγει ἑξῆς· . Ιδού δέδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν εἶναί σε εἰς σωτηρίαν ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς. ο - ΚΒ. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. Χριστοῦ παρουσίας δή- λωσις, καὶ κλήσεως ἐθνῶν. Οὕτω λέγει Κύριος, ὁ φυσάμενός σε ὁ Θεὸς Ἰσ ραήλ- Αγιάσατε τὸν φαυλίζοντα τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, τὸν βδελυσσόμενον ὑπὸ τῶν δούλων τῶν ἀρχόντων βασιλεῖς δίνονται αὐτὸν, καὶ ἀναστήσονται ἄρχοντες, καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ, » καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέγει· • Καιρῷ δεκτῷ ἐπήκουσά σου, καὶ ἐν ἡμέρᾳ σωτηρίας ἐβοήθησά σοι· καὶ ἔδωκά σε εἰς διαθήκην ἐθνῶν, τοῦ καταστῆσαι τὴν γῆν, καὶ κληρονομήσαι κληρονομίας ἐρήμους, λέγοντα τοῖς ἐν δεσμοῖς, Ἐξέλθετε· καὶ τοῖς ἐν τῷ σκότει ἀνακαλυφθῆναι· καὶ ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς βοσκηθήσονται, καὶ ἐν πάσαις ταῖς τρίβοις ἡ νομὴ αὐτῶν. Οὐ πεινάσουσιν, οὐδὲ διψήσουσιν, οὐδὲ κατάξει αὐτοὺς καύσων, οὐδὲ ἥλιος, ἀλλ' ὁ ἐλεῶν πα- ρακαλέσει, καὶ διὰ πηγῶν ὑδάτων ἄξει αὐτούς· καὶ θήσω πᾶν ὄρος εἰς ὁδὸν καὶ πᾶσαν τρίβον εἰς βό σχημα αὐτοῖς. Ἰδοὺ οὗτοι πόρρωθεν ἥξουσιν, οὗτοι ἀπὸ βορρᾶ καὶ θαλάσσης, ἄλλοι δὲ ἐκ γῆς Περσῶν. Ευφράνθητε, οὐρανοὶ, καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. Ρηξά- τωσαν τὰ ὄρη εὐφροσύνην, ὅτι ἠλέησεν Κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ τοὺς ταπεινοὺς τοῦ λαοῦ αὐτοῦ παρ εκάλεσεν. » - ΚΓ. Τοῦ αὐτοῦ. Δήλωσις Χριστοῦ καὶ κλῆσις ἐθνῶν. • Προσέχετε τοῖς ὠσὶν ὑμῶν, καὶ ἐπακολουθήσατε ταῖς ὁδοῖς μου· ἐπακούσατέ μου, καὶ ζήσεται ἐν 7ª το DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A admisit eum apud se anima mea : dedi spiritumu C • D Isa. XLII, 1-4. ibid. 6-9. * Isa. xLIX, 1-2. meum super eum, el judicium gentibus proferet : non clamabit, neque remittet, neque audietur foris vox ejus calamum collabefactatum non franget, et lignum fumigans non exstinguet, sed in veritate proferet judicium : resplendebit, et non frangetur, donec ponat in terra judicium: et in nomine ejus gentes sperabunt 7; > ac deinceps adjungit : ‹ Ego Dominus Deus vocavi te in justitia, et apprehen- dam manum tuam, et confirmabo te, et dedi te in testamentum generis, in lucem gentium. ut aperires oculos cæcorum, et de vinculis educeres vinctos, et de domo carceris, sedentes in tenebris, Ego Dominus Deus, hoc meum est nomen, gloriam meam alteri non dabo, neque virtutes meas sculpti- libus, quæ ab initio erant, ecce venerunt : nova quæ nunc annuntio, antequam nuntiaverim, indicata sunt vobis 73. > - XXI. Ab eodem. Declaratio Christi tum ortus tum vocationis gentium. • Audite me, insula, et altendite, gentes : per tempus multum consistet, dicit Dominus: ab utero matris meæ vocavit nomen meum, et posuit os meum quasi gladium acutum, et sub tegumento manus suæ occultavit me posuit me quasi sagit- tam electam, et in pharetra sua protexit me ". Et adjungit deinceps: ‹ Ecce dedi te in testamen- tum generis, in lucem gentium, ut sis in saluten, usque ad extremum terra 78. - Christi adventus significatio XXII. Ab eodem. ct vocalionis gentium. eum > • Sic dicit Dominus, qui liberavit te Deus Israel : sanctificate eum qui negligit animam suam, qui abominabilis est gentibus, servis principum : reges videbunt eum, et surgent principes, et adorabunt et quæ sequuntur; quibus adjungit : • Tempore accepto audivi te, et in die salutis ad- juvi te et dedi te in testamentum gentium, ut constitueres terram, et consequereris hæreditates de- sertas, et diceres iis qui in vinculis sunt, exite : et iis qui in tenebris, ut in lucem prodeant: et in omnibus viis pascentur, et in omnibus semitis pa- stio eorum; non esurient neque sitient, neque percutiet eos astus, neque sol, sed qui miseretur, consolabitur : et per fontes aquarum ducet eos, et ponam omnem montem in viam, et omnem semi- tam in pabulum eis: Ecce hi de longinquis venient illi ab aquilone et mari, alii vero ex terra Persa- rum. Lætamini, coeli, et exsultet terra. Erum- pant montes in lætitiam, quoniam misertus est Dominus populi sui, et humiles populi sui conso- latus est " XXIII. Ab eodem. - Declaratio Christi, et voca- tio gentium. • Attendite auribus vestris, et sectamini vias meas, et audiet me, et vivet in bonis anima vestra, rs ibid. 6. ibid, 7. " ibid. 8-13.
καὶ εὐλογήσει με τὰ θηρία τοῦ ἀγροῦ, σειρῆνες καὶ θυγατέρες στρουθῶν· ὅτι ἔδωκα ἐν τῇ ἐρήμῳ ὕδωρ ποτίσαι τὸ γένος μου τὸ ἐκλεκτόν, λαόν μου ὃν περιεποιησάμην τὰς ἀρετάς μου διηγεῖσθε. οὐ νῦν ἐκάλεσά σε Ἰακώβ, οὐδὲ κοπιάσαι σε ἐποίησα Ἰσραήλ. οὐκ ἤνεγκάς μοι πρόβατα τῆς ὁλοκαρπώσεώς σου, οὐδὲ ἐν ταῖς θυσίαις σου ἐδόξασάς με· οὐκ ἐδούλευσάς μοι ἐν δώροις, οὐδὲ ἔγκοπόν σε ἐποίησα ἐν λιβάνῳ, οὐδὲ ἐκτήσω μοι ἀργυρίου θυμίαμα, οὐδὲ στέαρ τῶν θυσιῶν σου ἐπεθύμησα, ἀλλ’ ἐν ταῖς ἁμαρτίαις σου καὶ ἐν ταῖς ἀδικίαις σου προέστην σου». καὶ ἐν τοῖς ἑξῆς φησιν· «ἐπιστράφητε πρός με, καὶ σωθήσεσθε οἱ ἀπ’ ἐσχάτου τῆς γῆς. ἐγὼ εἰμί, καὶ οὐκ ἔστιν ἄλλος. κατ’ ἐμαυτοῦ ὀμνύω, ἦ μὴν ἐξελεύσεται ἐκ τοῦ στόματός μου δικαιοσύνη, οἱ λόγοι μου οὐκ ἀποστραφήσονται, ὅτι ἐμοὶ πᾶν γόνυ κάμψει, καὶ ὀμεῖται πᾶσα γλῶσσα τὸν θεὸν τὸν ἀληθινόν, λέγων, δικαιοσύνη καὶ δόξα πρὸς αὐτὸν ἥξει, καὶ αἰσχυνθήσονται πάντες οἱ διορίζοντες ἑαυτοὺς ἀπὸ τοῦ κυρίου». λδ. Τοῦ αὐτοῦ. «Οὕτω λέγει κύριος, ποῖον τὸ βιβλίον τοῦτο τοῦ ἀποστασίου τῆς μητρὸς ὑμῶν, ἐν ᾧ ἐξαπέστειλα αὐτήν; ἢ τίνι ὑπόχρεῳ πέπρακα ὑμᾶς;
ατός μου, προσεδέξατο αὐτὸν ἡ ψυχή μου. Εδώχα τὸ πνεῦμά μου ἐπ' αὐτὸν, καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἐξοίσει. Οὐ κεκράξει, οὐδὲ ἀνήσει, οὐδὲ ἀκουσθήσεται ἔξω ἡ φωνὴ αὐτοῦ· κάλαμον συντεθλασμένον οὐ κατ- εάξει, καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει, ἀλλ' εἰς ἀλή θειαν ἐξοίσει κρίσιν· ἀναλάμψει, καὶ οὐ θραυσθήσε- ται, ἕως θῇ ἐπὶ τῆς γῆς κρίσιν· καὶ ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· . Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς ἐκάλεσά σε ἐν δικαιοσύνῃ, καὶ κρα τήσω τῆς χειρός σου, καὶ ἐνισχύσω σε· καὶ ἔδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν, ἀνοίξαι ὀφθαλ μοὺς τυφλῶν, ἐξαγαγεῖν ἐκ δεσμῶν δεδεμένους καὶ ἐξ οἴκου φυλακῆς καθημένους ἐν σκότει. Ἐγὼ Κύ- ριος ὁ Θεὸς, τοῦτό μου ἐστὶν ὄνομα, τὴν δόξαν μου ἑτέρῳ οὐ δώσω, οὐδὲ τὰς ἀρετάς μου τοῖς γλυπτοῖς· τὰ ἀπ᾿ ἀρχῆς, ἰδοὺ ἤκασι· καινὰ ἃ νῦν ἀναγγελῶ, Β καὶ πρὸ τοῦ ἀναγγείλαι ἐδηλώθη ὑμῖν. » ΚΑ'. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. Δήλωσις Χριστοῦ καὶ γενέσεως καὶ κλήσεως ἐθνῶν. • Ακούσατέ μου, νῆσοι, καὶ προσέχετε, ἔθνη· Διὰ χρόνου πολλοῦ στήσεται, λέγει Κύριος· ἐκ κοιλίας μητρός μου ἐκάλεσε τὸ ὄνομά μου ὡς μάχαιραν ἐξεῖαν, καὶ ὑπὸ τὴν σκέπην τῆς χειρὸς αὐτοῦ ἔκρυψέ με· ἔθηκέ με ὡς βέλος ἐκλεκτὸν, καὶ ἐν τῇ φαρέτρα αὐτοῦ ἐσκέπασέ με. Καὶ ἐπιλέγει ἑξῆς· . Ιδού δέδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν εἶναί σε εἰς σωτηρίαν ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς. ο - ΚΒ. ᾿Απὸ τοῦ αὐτοῦ. Χριστοῦ παρουσίας δή- λωσις, καὶ κλήσεως ἐθνῶν. Οὕτω λέγει Κύριος, ὁ φυσάμενός σε ὁ Θεὸς Ἰσ ραήλ- Αγιάσατε τὸν φαυλίζοντα τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, τὸν βδελυσσόμενον ὑπὸ τῶν δούλων τῶν ἀρχόντων βασιλεῖς δίνονται αὐτὸν, καὶ ἀναστήσονται ἄρχοντες, καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ, » καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέγει· • Καιρῷ δεκτῷ ἐπήκουσά σου, καὶ ἐν ἡμέρᾳ σωτηρίας ἐβοήθησά σοι· καὶ ἔδωκά σε εἰς διαθήκην ἐθνῶν, τοῦ καταστῆσαι τὴν γῆν, καὶ κληρονομήσαι κληρονομίας ἐρήμους, λέγοντα τοῖς ἐν δεσμοῖς, Ἐξέλθετε· καὶ τοῖς ἐν τῷ σκότει ἀνακαλυφθῆναι· καὶ ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς βοσκηθήσονται, καὶ ἐν πάσαις ταῖς τρίβοις ἡ νομὴ αὐτῶν. Οὐ πεινάσουσιν, οὐδὲ διψήσουσιν, οὐδὲ κατάξει αὐτοὺς καύσων, οὐδὲ ἥλιος, ἀλλ' ὁ ἐλεῶν πα- ρακαλέσει, καὶ διὰ πηγῶν ὑδάτων ἄξει αὐτούς· καὶ θήσω πᾶν ὄρος εἰς ὁδὸν καὶ πᾶσαν τρίβον εἰς βό σχημα αὐτοῖς. Ἰδοὺ οὗτοι πόρρωθεν ἥξουσιν, οὗτοι ἀπὸ βορρᾶ καὶ θαλάσσης, ἄλλοι δὲ ἐκ γῆς Περσῶν. Ευφράνθητε, οὐρανοὶ, καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ. Ρηξά- τωσαν τὰ ὄρη εὐφροσύνην, ὅτι ἠλέησεν Κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ τοὺς ταπεινοὺς τοῦ λαοῦ αὐτοῦ παρ εκάλεσεν. » - ΚΓ. Τοῦ αὐτοῦ. Δήλωσις Χριστοῦ καὶ κλῆσις ἐθνῶν. • Προσέχετε τοῖς ὠσὶν ὑμῶν, καὶ ἐπακολουθήσατε ταῖς ὁδοῖς μου· ἐπακούσατέ μου, καὶ ζήσεται ἐν 7ª το DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A admisit eum apud se anima mea : dedi spiritumu C • D Isa. XLII, 1-4. ibid. 6-9. * Isa. xLIX, 1-2. meum super eum, el judicium gentibus proferet : non clamabit, neque remittet, neque audietur foris vox ejus calamum collabefactatum non franget, et lignum fumigans non exstinguet, sed in veritate proferet judicium : resplendebit, et non frangetur, donec ponat in terra judicium: et in nomine ejus gentes sperabunt 7; > ac deinceps adjungit : ‹ Ego Dominus Deus vocavi te in justitia, et apprehen- dam manum tuam, et confirmabo te, et dedi te in testamentum generis, in lucem gentium. ut aperires oculos cæcorum, et de vinculis educeres vinctos, et de domo carceris, sedentes in tenebris, Ego Dominus Deus, hoc meum est nomen, gloriam meam alteri non dabo, neque virtutes meas sculpti- libus, quæ ab initio erant, ecce venerunt : nova quæ nunc annuntio, antequam nuntiaverim, indicata sunt vobis 73. > - XXI. Ab eodem. Declaratio Christi tum ortus tum vocationis gentium. • Audite me, insula, et altendite, gentes : per tempus multum consistet, dicit Dominus: ab utero matris meæ vocavit nomen meum, et posuit os meum quasi gladium acutum, et sub tegumento manus suæ occultavit me posuit me quasi sagit- tam electam, et in pharetra sua protexit me ". Et adjungit deinceps: ‹ Ecce dedi te in testamen- tum generis, in lucem gentium, ut sis in saluten, usque ad extremum terra 78. - Christi adventus significatio XXII. Ab eodem. ct vocalionis gentium. eum > • Sic dicit Dominus, qui liberavit te Deus Israel : sanctificate eum qui negligit animam suam, qui abominabilis est gentibus, servis principum : reges videbunt eum, et surgent principes, et adorabunt et quæ sequuntur; quibus adjungit : • Tempore accepto audivi te, et in die salutis ad- juvi te et dedi te in testamentum gentium, ut constitueres terram, et consequereris hæreditates de- sertas, et diceres iis qui in vinculis sunt, exite : et iis qui in tenebris, ut in lucem prodeant: et in omnibus viis pascentur, et in omnibus semitis pa- stio eorum; non esurient neque sitient, neque percutiet eos astus, neque sol, sed qui miseretur, consolabitur : et per fontes aquarum ducet eos, et ponam omnem montem in viam, et omnem semi- tam in pabulum eis: Ecce hi de longinquis venient illi ab aquilone et mari, alii vero ex terra Persa- rum. Lætamini, coeli, et exsultet terra. Erum- pant montes in lætitiam, quoniam misertus est Dominus populi sui, et humiles populi sui conso- latus est " XXIII. Ab eodem. - Declaratio Christi, et voca- tio gentium. • Attendite auribus vestris, et sectamini vias meas, et audiet me, et vivet in bonis anima vestra, rs ibid. 6. ibid, 7. " ibid. 8-13.
PG 22:119ἰδοὺ ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθηται, καὶ ταῖς ἀνομίαις ὑμῶν ἐξαπέστειλα τὴν μητέρα ὑμῶν· διότι ἦλθον, καὶ οὐκ ἦν ἄνθρωπος· ἐκάλεσα καὶ οὐκ ἦν ὁ ὑπακουσόμενος», καὶ τὰ ἑξῆς. οἷς ἐπιλέγει· «οἱ πορευόμενοι ἐν σκότει, καὶ οὐκ ἔστιν αὐτοῖς φῶς, πεποίθατε ἐπὶ τῷ ὀνόματι κυρίου, καὶ ἀντιστηρίσασθε ἐπὶ τῷ θεῷ ὑμῶν. ἰδοὺ πάντες ὑμεῖς πῦρ καίετε, κατισχύσατε φλόγα. πορεύεσθε τῷ φωτὶ τοῦ πυρὸς ὑμῶν καὶ τῇ φλογὶ ᾗ ἐξεκαύσατε. δι’ ἐμὲ ἐγένετο ταῦτα ὑμῖν, ἐν λύπῃ κοιμηθήσεσθε», καὶ τὰ ἑξῆς. οἷς ἐπιλέγει· «ἀκούσατέ μου, ἀκούσατέ μου, λαός μου, καὶ οἱ βασιλεῖς πρός με ἐνωτίσασθε, ὅτι νόμος παρ’ ἐμοῦ ἐξελεύσεται, καὶ ἡ κρίσις μου εἰς φῶς ἐθνῶν. ἐγγίζει ταχὺ ἡ δικαιοσύνη μου, καὶ ἐξελεύσεται ὡς φῶς τὸ σωτήριόν μου, καὶ ἐπὶ τὸν βραχίονά μου ἔθνη ἐλπιοῦσιν». [λε.] Ἐκ τοῦ αὐτοῦ· «Μὴ οὐχὶ ἰσχύει ἡ χείρ μου τοῦ σῶσαι; ἢ ἐβάρυνεν τὸ οὖς αὐτοῦ τοῦ μὴ ἀκοῦσαι; ἀλλὰ τὰ ἁμαρτήματα ὑμῶν διίστησιν ἀνὰ μέσον ὑμῶν καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ θεοῦ, καὶ διὰ τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν ἀπέστρεψεν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἀφ’ ὑμῶν τοῦ μὴ ἐλεῆσαι·
ΧΧΙΧ. Α Α ΚΘ'. Ἀπὸ τοῦ Μαλαχίου. -Παραίτησις τοῦ Ἰου δαίων ἔθνους, καὶ τῆς κατὰ τὸν Μωσέως νόμον σωματικῆς αὐτῶν θρησκείας ἄρνησις, τῆς διὰ Χριστοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι παραδοθείσης πνευ ματικῆς λατρείας. • Οὐκ ἔστι μου θέλημα ἐν ἡμῖν, λέγει Κύριος παντοκράτωρ, καὶ θυσίαν, οὐ προσδέξομα: ἐκ τῶν χειρῶν ὑμῶν· διότι ἀπ᾿ ἀνατολῶν ἡλίου καὶ μέχρι δυσμῶν τὸ ὄνομά μου δεδόξασται ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἐν παντὶ τόπῳ θυμίαμα προσάγεται τῷ ὀνόματι μου, καὶ θυσία καθαρά διότι μέγα τὸ ὄνομά μου ἐν τοῖς ἔθνεσι, λέγει Κύριος παντοκράτωρ· ὑμεῖς δ βεβηλοῦτε αὐτό. • - Λ'. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. Τοῦ Ἰουδαίων έθνους ἀπόπτωσις λόγου τε Θεοῦ, καὶ νόμου καινοῦ, οἴκου τε αὐτοῦ φανέρωσις, καὶ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων εὐσεβείας δήλωσις. • Εγκαταλειφθήσεται ἡ θυγάτηρ Σιών ὡς σκηνή ἐν ἀμπελῶν, καὶ ὡς ὀπωροφυλάκιον ἐν σικυηράτῳ, ὡς πόλις πολιορκουμένη. » Καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· Πῶς ἐγένετο πόρνη πόλις πιστή Σιών ; ἐν ᾗ δικαιοσύνη ἐκοιμήθη ἐν αὐτῇ, νῦν δὲ φονευταί. » Καὶ ἐπὶ τούτοις • Εσονται γὰρ ὡς τερέβινθος ἀποβεβληκυῖα τὰ φύλλα, καὶ ὡς παράδεισος ὕδωρ μὴ ἔχων. Καὶ ἔσται ἡ ἰσχὺς αὐτῶν ὡς καλάμη στυππίου, καὶ αἱ ἐργασίαι αὐτῶν ὡς σπινθῆρες πυρὸς, καὶ κατακαυθήσονται οἱ ἄνο μοι, καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἅμα, καὶ οὐκ ἔσται ὁ σβέσων. » Τούτοις ἅπασιν ἐπιλέγει· ι Καὶ ἔσται ἐν ταῖς ἐσχά ταις ἡμέραις ἐμφανὲς τὸ ὄρος Κυρίου, καὶ ὁ οἶκος τοῦ Θεοῦ ἐπ' ἄκρων τῶν ὀρέων, καὶ ὑψωθήσεται ὑπεράνω τῶν βουνῶν. Καὶ ἥξουσιν ἐπ' αὐτὸ πάντα τὰ ἔθνη· καὶ πορεύσονται ἔθνη πολλὰ, καὶ ἐροῦσιν· Δεῦτε, καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος τοῦ Κυρίου, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ· καὶ ἀναγγελεῖ ἡμῖν τὴν ὁδὸν αὐτοῦ, καὶ πορευσόμεθα ἐν αὐτῇ. Ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐξ Ιερου- σαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν. » ΛΑ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. — Καθαίρεσις τῆς δόξης τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ, καὶ ἡ τῶν ἐθνῶν ἀπὸ τῆς εἰδωλολατρείας ἐπιστροφὴ πρὸς τὸν τῶν ὅλων Θεόν, τά τε περὶ τῆς ἐρημίας τῶν Ἰουδαϊκών πόλεων, καὶ περὶ τῆς εἰς τὸν Θεὸν ἀπιστίας αὐτῶν. • Τάδε λέγει Κύριος Σαβαώθ· καὶ ἔσται ὃν τρό πον ἐάν τις συναγάγῃ στάχυν ἐν φάραγγι στερεί. καὶ καταλειφθῇ ἐν αὐτῇ καλάμη, ἢ ὡς δῶγες ἐλαίας δύο ἢ τρεῖς ἐπ' ἄκρου μετεώρων, ἢ τέσσαρες ἢ πέντε ἐπὶ τῶν κλάδων αὐτῶν καταλειφθῶσι. Τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεὸς τοῦ Ἰσραήλ· Τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ πεποιθὼς ἔσται ὁ ἄνθρωπος ἐπὶ τῷ ποιήσαντι αὐτόν· οἱ δὲ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ εἰς τὸν ἅγιον Ἰσραὴλ ἐμβλέ- ψονται· καὶ οὐ μὴ πεποιθότες ὦσιν ἐπὶ τοῖς βωμοῖς, οὔτε ἐπὶ τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν αὐτῶν, ἃ ἐποίησαν οἱ δάκτυλοι αὐτῶν· καὶ οὐκ ὄψονται τὰ δένδρα, οὔτε τὰ βδελύγματα αὐτῶν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ. Ἔσονται αἱ πόλεις σου ἐγκαταλελειμμέναι, ὃν τρόπον ἐγκατέ λιπον οἱ Αμορραίοι καὶ οἱ Εὐαῖοι ἀπὸ προσώπου τῶν υἱῶν Ἰσραήλ· καὶ ἔσονται ἔρημοι διότι εγκατ ἔλιπες τὸν Θεὸν τὸν σωτῆρά σου, καὶ Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου οὐκ ἐμνήσθης. Διὰ τοῦτο φυτεύσεις φύσ » τευμα ἄπιστον· τῇ δὲ ἡμέρᾳ ᾗ ἂν φυτεύσης πλανηθήση. Η ** EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - Malachia. Recusatio gentis Judaica, et corporalis ipsorum ex lege Mosis adorationis re- jectio, spirituali introducta in omnes gentes ado- ratione per Christum. € Non est mea voluntas in vobis, dicit Dominus omnipotens, et sacrificium non suscipiam de mani- bus vestris ; quoniam ab ortu solis, et usque ad oc- casum, nomen meum glorificatum est in gentibus : et in omni loco incensum offertur nomini meo, et hostia munda : quoniam magnum nomen meum in gentibus, dicit Dominus omnipotens, vos autem pro- fanatis illud **. XXX. Ab Isaia. Judaica gentis ruina, verbique Dei, et legis novæ ejusque domus divulgatio, et pietatis omnium gentium declaratio. B • Relinquetur filia Sion ut umbraculum in vinea, et sicut fructuum custodia in cucumerario, sicut civitas in obsidione *; › ac deinceps adjungit : Quomodo facta est meretrix civitas fidelis Sion? in qua justitia somnum cepit in ea, nunc autem in- terfectores". > Et ad hæc : ‹ Erunt enim sicut terebinthus abjectis foliis, et sicut hortus aquam non habens. Et erit fortitudo eorum, ut stipula stuppæ, et quæstus eorum, ut scintillæ ignis ; et comburentur iniqui, et peccatores simul, et non crit qui exstinguat 87. › His omnibus adjungit: ‹ Et erit in novissimis diebus manifestus mons Domini, et domus Dei in summis montium, et extolletur su- per colles. Et venient ad eum omnes gentes: et ibunt gentes multæ et dicent : Venite, ascendamus C in montem Domini et in domum Del Jacob: et annuntiabit nobis viam suam, et ambulabimus in ea. Nam de Sion exibit lex, et verbum Domini de Jerusalem : et judicabit inter gentes *8. › XXXI. Ab eodem. Sublatio gloriæ populi Judæv- rum, el gentium conversio a simulacrorum cultu in Deum universi, et de desolatione Judaicarum ur- bium, et de incredulitate eorum erga Deum. • Hæc dicit Dominus Sabaoth: Et erit quemad- ■¹odum si quis colligat spicam in convalle solida, et relicta in ea sit stipula, aut tanquam si baccæ olivæ duæ vel tres in sumīño sublimium, vel quatuor vel quinque in ramis eorum relictæ fuerint. Hæc dicit Dominus Deus Israel: Die illa confidens erit homo in eo, qui fecit ipsum; oculi autem ejus ad san- ctum Israel respicient, et non confident in altaribus, neque in operibus manuum suarum, quæ fecerunt digiti ipsorum : neque aspicient ligna, et abomina- tiones suas die illa. Erunt civitates tuæ relictæ, quemadmodum defecerunt Amorrhæi et Evæi a fa- cie filiorum Israel, et erunt deserta : quoniam de- seruisti Deum Salvatorem tuum, et Domini Dei tui non recordatus es. Propterea plantabis plantatio- nem infidelem: quacunque autem die plantaveris, decipieris "., D Məlach. », 10,11. ** Isa. 1, so ibid. 21. * ibil. 51. fsa. 1, 2-4. ** Isa. xvit, 5-10. |
αἱ γὰρ χεῖρες ὑμῶν μεμολυσμέναι αἵματι, καὶ οἱ δάκτυλοι ὑμῶν ἐν ἁμαρτίαις, τὰ δὲ χείλη ὑμῶν ἐλάλησεν ἀνομίαν, καὶ ἡ γλῶσσα ὑμῶν ἀδικίαν μελετᾷ. οὐδεὶς λαλεῖ δίκαια, οὐδ’ ἔστιν ἡ κρίσις ἀληθινή· πεποίθασιν ἐπὶ ματαίοις, καὶ λαλοῦσι καινά, ὅτι κύουσι πόνον καὶ τίκτουσιν ἀνομίαν. ὠὰ ἀσπίδων ἔρρηξαν, καὶ ἱστὸν ἀράχνης ὑφαίνουσι, καὶ ὁ θέλων τῶν ὠῶν αὐτῶν φαγεῖν συντρίψας οὔριον εὗρε καὶ ἐν αὐτῷ βασιλίσκον. ὁ ἱστὸς αὐτῶν οὐκ ἔσται εἰς ἱμάτιον, οὐδὲ μὴ περιβάλωνται ἀπὸ τῶν ἔργων αὐτῶν· τὰ γὰρ ἔργα αὐτῶν ἔργα ἀνομίας, οἱ δὲ πόδες αὐτῶν ἐπὶ πονηρίαν τρέχουσι, ταχινοὶ ἐκχέαι αἷμα, καὶ οἱ διαλογισμοὶ αὐτῶν διαλογισμοὶ ἀφρόνων. σύντριμμα καὶ ταλαιπωρία ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτῶν, αἱ τρίβοι αὐτῶν διεστραμμέναι, ἃς διοδεύουσιν, καὶ οὐκ οἴδασιν εἰρήνην. διὰ τοῦτο ἀπέστη ἡ κρίσις ἀπ’ αὐτῶν, καὶ οὐ μὴ καταλάβῃ αὐτοὺς δικαιοσύνη. ὑπομεινάντων φῶς ἐγένετο αὐτοῖς σκότος, μείναντες αὐγὴν ἐν ἀωρίᾳ περιεπάτησαν. ψηλαφήσουσιν ὡς τυφλοὶ τοῖχον, καὶ ὡς οὐχ ὑπαρχόντων ὀφθαλμῶν ψηλαφήσουσι, πεσοῦνται ἐν μεσημβρίᾳ ὡς ἐν μεσονυκτίῳ, ὡς ἀποθνήσκοντες στενάξουσιν, ὡς ἄρκος καὶ περιστερὰ ἅμα πορεύσονται», καὶ τὰ ἑξῆς.
ΧΧΙΧ. Α Α ΚΘ'. Ἀπὸ τοῦ Μαλαχίου. -Παραίτησις τοῦ Ἰου δαίων ἔθνους, καὶ τῆς κατὰ τὸν Μωσέως νόμον σωματικῆς αὐτῶν θρησκείας ἄρνησις, τῆς διὰ Χριστοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι παραδοθείσης πνευ ματικῆς λατρείας. • Οὐκ ἔστι μου θέλημα ἐν ἡμῖν, λέγει Κύριος παντοκράτωρ, καὶ θυσίαν, οὐ προσδέξομα: ἐκ τῶν χειρῶν ὑμῶν· διότι ἀπ᾿ ἀνατολῶν ἡλίου καὶ μέχρι δυσμῶν τὸ ὄνομά μου δεδόξασται ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἐν παντὶ τόπῳ θυμίαμα προσάγεται τῷ ὀνόματι μου, καὶ θυσία καθαρά διότι μέγα τὸ ὄνομά μου ἐν τοῖς ἔθνεσι, λέγει Κύριος παντοκράτωρ· ὑμεῖς δ βεβηλοῦτε αὐτό. • - Λ'. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. Τοῦ Ἰουδαίων έθνους ἀπόπτωσις λόγου τε Θεοῦ, καὶ νόμου καινοῦ, οἴκου τε αὐτοῦ φανέρωσις, καὶ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων εὐσεβείας δήλωσις. • Εγκαταλειφθήσεται ἡ θυγάτηρ Σιών ὡς σκηνή ἐν ἀμπελῶν, καὶ ὡς ὀπωροφυλάκιον ἐν σικυηράτῳ, ὡς πόλις πολιορκουμένη. » Καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· Πῶς ἐγένετο πόρνη πόλις πιστή Σιών ; ἐν ᾗ δικαιοσύνη ἐκοιμήθη ἐν αὐτῇ, νῦν δὲ φονευταί. » Καὶ ἐπὶ τούτοις • Εσονται γὰρ ὡς τερέβινθος ἀποβεβληκυῖα τὰ φύλλα, καὶ ὡς παράδεισος ὕδωρ μὴ ἔχων. Καὶ ἔσται ἡ ἰσχὺς αὐτῶν ὡς καλάμη στυππίου, καὶ αἱ ἐργασίαι αὐτῶν ὡς σπινθῆρες πυρὸς, καὶ κατακαυθήσονται οἱ ἄνο μοι, καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἅμα, καὶ οὐκ ἔσται ὁ σβέσων. » Τούτοις ἅπασιν ἐπιλέγει· ι Καὶ ἔσται ἐν ταῖς ἐσχά ταις ἡμέραις ἐμφανὲς τὸ ὄρος Κυρίου, καὶ ὁ οἶκος τοῦ Θεοῦ ἐπ' ἄκρων τῶν ὀρέων, καὶ ὑψωθήσεται ὑπεράνω τῶν βουνῶν. Καὶ ἥξουσιν ἐπ' αὐτὸ πάντα τὰ ἔθνη· καὶ πορεύσονται ἔθνη πολλὰ, καὶ ἐροῦσιν· Δεῦτε, καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος τοῦ Κυρίου, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ· καὶ ἀναγγελεῖ ἡμῖν τὴν ὁδὸν αὐτοῦ, καὶ πορευσόμεθα ἐν αὐτῇ. Ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐξ Ιερου- σαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν. » ΛΑ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. — Καθαίρεσις τῆς δόξης τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ, καὶ ἡ τῶν ἐθνῶν ἀπὸ τῆς εἰδωλολατρείας ἐπιστροφὴ πρὸς τὸν τῶν ὅλων Θεόν, τά τε περὶ τῆς ἐρημίας τῶν Ἰουδαϊκών πόλεων, καὶ περὶ τῆς εἰς τὸν Θεὸν ἀπιστίας αὐτῶν. • Τάδε λέγει Κύριος Σαβαώθ· καὶ ἔσται ὃν τρό πον ἐάν τις συναγάγῃ στάχυν ἐν φάραγγι στερεί. καὶ καταλειφθῇ ἐν αὐτῇ καλάμη, ἢ ὡς δῶγες ἐλαίας δύο ἢ τρεῖς ἐπ' ἄκρου μετεώρων, ἢ τέσσαρες ἢ πέντε ἐπὶ τῶν κλάδων αὐτῶν καταλειφθῶσι. Τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεὸς τοῦ Ἰσραήλ· Τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ πεποιθὼς ἔσται ὁ ἄνθρωπος ἐπὶ τῷ ποιήσαντι αὐτόν· οἱ δὲ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ εἰς τὸν ἅγιον Ἰσραὴλ ἐμβλέ- ψονται· καὶ οὐ μὴ πεποιθότες ὦσιν ἐπὶ τοῖς βωμοῖς, οὔτε ἐπὶ τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν αὐτῶν, ἃ ἐποίησαν οἱ δάκτυλοι αὐτῶν· καὶ οὐκ ὄψονται τὰ δένδρα, οὔτε τὰ βδελύγματα αὐτῶν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ. Ἔσονται αἱ πόλεις σου ἐγκαταλελειμμέναι, ὃν τρόπον ἐγκατέ λιπον οἱ Αμορραίοι καὶ οἱ Εὐαῖοι ἀπὸ προσώπου τῶν υἱῶν Ἰσραήλ· καὶ ἔσονται ἔρημοι διότι εγκατ ἔλιπες τὸν Θεὸν τὸν σωτῆρά σου, καὶ Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου οὐκ ἐμνήσθης. Διὰ τοῦτο φυτεύσεις φύσ » τευμα ἄπιστον· τῇ δὲ ἡμέρᾳ ᾗ ἂν φυτεύσης πλανηθήση. Η ** EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - Malachia. Recusatio gentis Judaica, et corporalis ipsorum ex lege Mosis adorationis re- jectio, spirituali introducta in omnes gentes ado- ratione per Christum. € Non est mea voluntas in vobis, dicit Dominus omnipotens, et sacrificium non suscipiam de mani- bus vestris ; quoniam ab ortu solis, et usque ad oc- casum, nomen meum glorificatum est in gentibus : et in omni loco incensum offertur nomini meo, et hostia munda : quoniam magnum nomen meum in gentibus, dicit Dominus omnipotens, vos autem pro- fanatis illud **. XXX. Ab Isaia. Judaica gentis ruina, verbique Dei, et legis novæ ejusque domus divulgatio, et pietatis omnium gentium declaratio. B • Relinquetur filia Sion ut umbraculum in vinea, et sicut fructuum custodia in cucumerario, sicut civitas in obsidione *; › ac deinceps adjungit : Quomodo facta est meretrix civitas fidelis Sion? in qua justitia somnum cepit in ea, nunc autem in- terfectores". > Et ad hæc : ‹ Erunt enim sicut terebinthus abjectis foliis, et sicut hortus aquam non habens. Et erit fortitudo eorum, ut stipula stuppæ, et quæstus eorum, ut scintillæ ignis ; et comburentur iniqui, et peccatores simul, et non crit qui exstinguat 87. › His omnibus adjungit: ‹ Et erit in novissimis diebus manifestus mons Domini, et domus Dei in summis montium, et extolletur su- per colles. Et venient ad eum omnes gentes: et ibunt gentes multæ et dicent : Venite, ascendamus C in montem Domini et in domum Del Jacob: et annuntiabit nobis viam suam, et ambulabimus in ea. Nam de Sion exibit lex, et verbum Domini de Jerusalem : et judicabit inter gentes *8. › XXXI. Ab eodem. Sublatio gloriæ populi Judæv- rum, el gentium conversio a simulacrorum cultu in Deum universi, et de desolatione Judaicarum ur- bium, et de incredulitate eorum erga Deum. • Hæc dicit Dominus Sabaoth: Et erit quemad- ■¹odum si quis colligat spicam in convalle solida, et relicta in ea sit stipula, aut tanquam si baccæ olivæ duæ vel tres in sumīño sublimium, vel quatuor vel quinque in ramis eorum relictæ fuerint. Hæc dicit Dominus Deus Israel: Die illa confidens erit homo in eo, qui fecit ipsum; oculi autem ejus ad san- ctum Israel respicient, et non confident in altaribus, neque in operibus manuum suarum, quæ fecerunt digiti ipsorum : neque aspicient ligna, et abomina- tiones suas die illa. Erunt civitates tuæ relictæ, quemadmodum defecerunt Amorrhæi et Evæi a fa- cie filiorum Israel, et erunt deserta : quoniam de- seruisti Deum Salvatorem tuum, et Domini Dei tui non recordatus es. Propterea plantabis plantatio- nem infidelem: quacunque autem die plantaveris, decipieris "., D Məlach. », 10,11. ** Isa. 1, so ibid. 21. * ibil. 51. fsa. 1, 2-4. ** Isa. xvit, 5-10. |
οἷς ἐπιλέγει· «καὶ φοβηθήσονται οἱ ἀπὸ δυσμῶν τὸ ὄνομα κυρίου, καὶ οἱ ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου τὸ ὄνομα τὸ ἔνδοξον». Ἀλλὰ γὰρ πλείστων ὅσων οὐσῶν περὶ τῆς αὐτῆς ὑποθέσεως προφητειῶν, ταῖς παρατεθείσαις μαρτυρίαις ἀρκεσθησόμεθα καὶ κατὰ καιρὸν αὖθις ἀναλαβόντες ἐξομαλίσωμεν, ἡγούμενοι τέως, δαψιλέσι ταῖς λέξεσι καὶ ταῖς ἀπὸ τούτων μαρτυρίαις κεχρημένοι, ἱκανῶς ἀποδεδειχέναι μηδὲν πλέον ἔχειν Ἰουδαίους τῶν λοιπῶν ἐθνῶν. εἴτε γὰρ τῆς τοῦ θεοφιλοῦς Ἀβραὰμ εὐλογίας μόνους αὐτούς φασιν εἶναι κοινωνοὺς διὰ τὸ ἐξ αὐτοῦ κατάγειν τὸ γένος, ἀλλὰ καὶ τοῖς ἔθνεσι [ὁ θεὸς] τῆς ἴσης τῷ Ἀβραὰμ οὐ μόνον ἀλλὰ καὶ τῷ Ἰσαὰκ καὶ τῷ Ἰακὼβ εὐλογίας μεταδώσειν ἐπήγγελται, διαρρήδην εὐλογηθήσεσθαι ὁμοίως αὐτοῖς πάντα τὰ ἔθνη προειπών, καὶ ὑπὸ μίαν καὶ τὴν αὐτὴν εὐφροσύνην τοῖς μακαρίοις καὶ θεοφιλέσι καὶ τὰ λοιπὰ ἔθνη ἀνακαλούμενος κατὰ τὸ «εὐφράνθητε ἔθνη μετὰ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ» καὶ «ἄρχοντες λαῶν συνήχθησαν μετὰ τοῦ θεοῦ Ἀβραάμ»·
ΧΧΙΧ. Α Α ΚΘ'. Ἀπὸ τοῦ Μαλαχίου. -Παραίτησις τοῦ Ἰου δαίων ἔθνους, καὶ τῆς κατὰ τὸν Μωσέως νόμον σωματικῆς αὐτῶν θρησκείας ἄρνησις, τῆς διὰ Χριστοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι παραδοθείσης πνευ ματικῆς λατρείας. • Οὐκ ἔστι μου θέλημα ἐν ἡμῖν, λέγει Κύριος παντοκράτωρ, καὶ θυσίαν, οὐ προσδέξομα: ἐκ τῶν χειρῶν ὑμῶν· διότι ἀπ᾿ ἀνατολῶν ἡλίου καὶ μέχρι δυσμῶν τὸ ὄνομά μου δεδόξασται ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἐν παντὶ τόπῳ θυμίαμα προσάγεται τῷ ὀνόματι μου, καὶ θυσία καθαρά διότι μέγα τὸ ὄνομά μου ἐν τοῖς ἔθνεσι, λέγει Κύριος παντοκράτωρ· ὑμεῖς δ βεβηλοῦτε αὐτό. • - Λ'. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. Τοῦ Ἰουδαίων έθνους ἀπόπτωσις λόγου τε Θεοῦ, καὶ νόμου καινοῦ, οἴκου τε αὐτοῦ φανέρωσις, καὶ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων εὐσεβείας δήλωσις. • Εγκαταλειφθήσεται ἡ θυγάτηρ Σιών ὡς σκηνή ἐν ἀμπελῶν, καὶ ὡς ὀπωροφυλάκιον ἐν σικυηράτῳ, ὡς πόλις πολιορκουμένη. » Καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· Πῶς ἐγένετο πόρνη πόλις πιστή Σιών ; ἐν ᾗ δικαιοσύνη ἐκοιμήθη ἐν αὐτῇ, νῦν δὲ φονευταί. » Καὶ ἐπὶ τούτοις • Εσονται γὰρ ὡς τερέβινθος ἀποβεβληκυῖα τὰ φύλλα, καὶ ὡς παράδεισος ὕδωρ μὴ ἔχων. Καὶ ἔσται ἡ ἰσχὺς αὐτῶν ὡς καλάμη στυππίου, καὶ αἱ ἐργασίαι αὐτῶν ὡς σπινθῆρες πυρὸς, καὶ κατακαυθήσονται οἱ ἄνο μοι, καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἅμα, καὶ οὐκ ἔσται ὁ σβέσων. » Τούτοις ἅπασιν ἐπιλέγει· ι Καὶ ἔσται ἐν ταῖς ἐσχά ταις ἡμέραις ἐμφανὲς τὸ ὄρος Κυρίου, καὶ ὁ οἶκος τοῦ Θεοῦ ἐπ' ἄκρων τῶν ὀρέων, καὶ ὑψωθήσεται ὑπεράνω τῶν βουνῶν. Καὶ ἥξουσιν ἐπ' αὐτὸ πάντα τὰ ἔθνη· καὶ πορεύσονται ἔθνη πολλὰ, καὶ ἐροῦσιν· Δεῦτε, καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος τοῦ Κυρίου, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ· καὶ ἀναγγελεῖ ἡμῖν τὴν ὁδὸν αὐτοῦ, καὶ πορευσόμεθα ἐν αὐτῇ. Ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐξ Ιερου- σαλήμ, καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν. » ΛΑ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. — Καθαίρεσις τῆς δόξης τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ, καὶ ἡ τῶν ἐθνῶν ἀπὸ τῆς εἰδωλολατρείας ἐπιστροφὴ πρὸς τὸν τῶν ὅλων Θεόν, τά τε περὶ τῆς ἐρημίας τῶν Ἰουδαϊκών πόλεων, καὶ περὶ τῆς εἰς τὸν Θεὸν ἀπιστίας αὐτῶν. • Τάδε λέγει Κύριος Σαβαώθ· καὶ ἔσται ὃν τρό πον ἐάν τις συναγάγῃ στάχυν ἐν φάραγγι στερεί. καὶ καταλειφθῇ ἐν αὐτῇ καλάμη, ἢ ὡς δῶγες ἐλαίας δύο ἢ τρεῖς ἐπ' ἄκρου μετεώρων, ἢ τέσσαρες ἢ πέντε ἐπὶ τῶν κλάδων αὐτῶν καταλειφθῶσι. Τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεὸς τοῦ Ἰσραήλ· Τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ πεποιθὼς ἔσται ὁ ἄνθρωπος ἐπὶ τῷ ποιήσαντι αὐτόν· οἱ δὲ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ εἰς τὸν ἅγιον Ἰσραὴλ ἐμβλέ- ψονται· καὶ οὐ μὴ πεποιθότες ὦσιν ἐπὶ τοῖς βωμοῖς, οὔτε ἐπὶ τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν αὐτῶν, ἃ ἐποίησαν οἱ δάκτυλοι αὐτῶν· καὶ οὐκ ὄψονται τὰ δένδρα, οὔτε τὰ βδελύγματα αὐτῶν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ. Ἔσονται αἱ πόλεις σου ἐγκαταλελειμμέναι, ὃν τρόπον ἐγκατέ λιπον οἱ Αμορραίοι καὶ οἱ Εὐαῖοι ἀπὸ προσώπου τῶν υἱῶν Ἰσραήλ· καὶ ἔσονται ἔρημοι διότι εγκατ ἔλιπες τὸν Θεὸν τὸν σωτῆρά σου, καὶ Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου οὐκ ἐμνήσθης. Διὰ τοῦτο φυτεύσεις φύσ » τευμα ἄπιστον· τῇ δὲ ἡμέρᾳ ᾗ ἂν φυτεύσης πλανηθήση. Η ** EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - Malachia. Recusatio gentis Judaica, et corporalis ipsorum ex lege Mosis adorationis re- jectio, spirituali introducta in omnes gentes ado- ratione per Christum. € Non est mea voluntas in vobis, dicit Dominus omnipotens, et sacrificium non suscipiam de mani- bus vestris ; quoniam ab ortu solis, et usque ad oc- casum, nomen meum glorificatum est in gentibus : et in omni loco incensum offertur nomini meo, et hostia munda : quoniam magnum nomen meum in gentibus, dicit Dominus omnipotens, vos autem pro- fanatis illud **. XXX. Ab Isaia. Judaica gentis ruina, verbique Dei, et legis novæ ejusque domus divulgatio, et pietatis omnium gentium declaratio. B • Relinquetur filia Sion ut umbraculum in vinea, et sicut fructuum custodia in cucumerario, sicut civitas in obsidione *; › ac deinceps adjungit : Quomodo facta est meretrix civitas fidelis Sion? in qua justitia somnum cepit in ea, nunc autem in- terfectores". > Et ad hæc : ‹ Erunt enim sicut terebinthus abjectis foliis, et sicut hortus aquam non habens. Et erit fortitudo eorum, ut stipula stuppæ, et quæstus eorum, ut scintillæ ignis ; et comburentur iniqui, et peccatores simul, et non crit qui exstinguat 87. › His omnibus adjungit: ‹ Et erit in novissimis diebus manifestus mons Domini, et domus Dei in summis montium, et extolletur su- per colles. Et venient ad eum omnes gentes: et ibunt gentes multæ et dicent : Venite, ascendamus C in montem Domini et in domum Del Jacob: et annuntiabit nobis viam suam, et ambulabimus in ea. Nam de Sion exibit lex, et verbum Domini de Jerusalem : et judicabit inter gentes *8. › XXXI. Ab eodem. Sublatio gloriæ populi Judæv- rum, el gentium conversio a simulacrorum cultu in Deum universi, et de desolatione Judaicarum ur- bium, et de incredulitate eorum erga Deum. • Hæc dicit Dominus Sabaoth: Et erit quemad- ■¹odum si quis colligat spicam in convalle solida, et relicta in ea sit stipula, aut tanquam si baccæ olivæ duæ vel tres in sumīño sublimium, vel quatuor vel quinque in ramis eorum relictæ fuerint. Hæc dicit Dominus Deus Israel: Die illa confidens erit homo in eo, qui fecit ipsum; oculi autem ejus ad san- ctum Israel respicient, et non confident in altaribus, neque in operibus manuum suarum, quæ fecerunt digiti ipsorum : neque aspicient ligna, et abomina- tiones suas die illa. Erunt civitates tuæ relictæ, quemadmodum defecerunt Amorrhæi et Evæi a fa- cie filiorum Israel, et erunt deserta : quoniam de- seruisti Deum Salvatorem tuum, et Domini Dei tui non recordatus es. Propterea plantabis plantatio- nem infidelem: quacunque autem die plantaveris, decipieris "., D Məlach. », 10,11. ** Isa. 1, so ibid. 21. * ibil. 51. fsa. 1, 2-4. ** Isa. xvit, 5-10. |
PG 22:121εἴτε ἐπὶ βασιλείᾳ τοῦ θεοῦ, ὡς ἂν αὐτοῦ γεγονότες κλῆρος, φρυάττονται, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ πάντα τὰ λοιπὰ ἔθνη βασιλεύσειν ὁ θεὸς θεσπίζεται, «εἴπατε» γάρ, φησίν, «ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅτι κύριος ἐβασίλευσε», καὶ πάλιν «ἐβασίλευσεν ὁ θεὸς ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη»· εἴτε ἐπὶ τὸ ἱερουργεῖν καὶ τῷ θεῷ λατρεύειν ἐξειλέχθαι αὐτοὺς φαῖεν, δεικτέον ὡς καὶ τοῖς ἔθνεσι τῆς ἴσης ὁ λόγος μεταδώσειν ἐπήγγελται θεραπείας, λέγων· «ἐνέγκατε τῷ κυρίῳ αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, ἐνέγκατε τῷ κυρίῳ δόξαν καὶ τιμήν, ἄρατε θυσίας, καὶ εἰσπορεύεσθε εἰς τὰς αὐλὰς αὐτοῦ». Οἷς καὶ τὸ παρὰ τῷ Ἡσαί̈ᾳ συνάψεις λόγιον τὸ φῆσαν· «ἔσται θυσιαστήριον τῷ κυρίῳ ἐν χώρᾳ Αἰγύπτου, καὶ γνώσονται οἱ Αἰγύπτιοι τὸν κύριον, καὶ ποιήσουσι θυσίας, καὶ εὔξονται εὐχὰς τῷ κυρίῳ καὶ ἀποδώσουσιν». ἔνθα καὶ ἐπιστήσεις, ὡς ἐκτὸς τῆς Ἱερουσαλὴμ ἐπὶ τῆς Αἰγύπτου θυσιαστήριον τῷ κυρίῳ συστήσεσθαι καὶ θύσειν αὐτόθι τοὺς Αἰγυπτίους καὶ εὔξεσθαι εὐχὰς καὶ ἀποδώσειν τῷ κυρίῳ προφητεύεται.
Η. - ΑΒ. Τοῦ αὐτοῦ. Ἰουδαϊκῶν πόλεων καὶ τῆς τῶν ἐθνῶν κατὰ Θεὸν εὐφροσύνης. Δήλωσις καθαιρέσεως τῶν Α «Κύριε ὁ Θεός μου, δοξάσω σε, ὑμνήσω τὸ ὄνομά σου, ὅτι ἐποίησας θαυμαστὰ πράγματα, βουλὴν ἀρχαίαν, ἀληθινήν. Γένοιτο, Κύριε, ὅτι ἔθηκας πόλεις εἰς χῶμα, πόλεις ὀχυράς, τοῦ πεσεῖν αὐτῶν τὰ θεμέλια. Τῶν άσε - τῶν πόλις εἰς τὸν αἰῶνα οὐ μὴ οἰκοδομηθῇ· διὰ τοῦτο εὐλογήσουσί σε. Ἐγένου γὰρ πάσῃ πόλει ταπεινῇ βοηθὸς, καὶ τοῖς ἀθυμήσασι δι' ἔνδειαν σκέπη. Καὶ ποιήσει Κύριος Σαβαώθ πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐπὶ τὸ ὄρος τοῦτο, πίονται εὐφροσύνην, πίονται οἶνον, χρίσονται μύρον ἐν τῷ ὄρει τούτῳ. Παράδος ταῦτα πάντα τοῖς ἔθνεσιν· ἡ γὰρ βουλὴ αὕτη ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη· κατα ἐπιεν ὁ θάνατος ἰσχύσας. » Καὶ πάλιν· Αφεῖλεν ὁ Θεὸς πᾶν δάκρυον ἀπὸ παντὸς προσώπου, τὸ ὄνειδος τοῦ λαοῦ ἀφεῖλεν ὁ Θεὸς ἀπὸ πάσης τῆς γῆς. Τὸ γὰρ στόμα Κυρίου ἐλάλησε ταῦτα.» - ΑΓ. Τοῦ αὐτοῦ. – Αγαθῶν ἐπαγγελία τῇ πάλαι ἐρήμῳ ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίᾳ, τοῦ τε Ιουδαίων ἔθνους ἀπόγνωσις καὶ ἔλεγχος τῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν, καὶ πάντων τῶν ἐθνῶν κλῆσις. • Μὴ μνημονεύετε τὰ πρῶτα, καὶ τὰ ἀρχαῖα μὴ συλ- λογίζεσθε· ὅτι ἰδοὺ ἐγὼ ποιῶ καινὰ ἃ νῦν ἀνατελεῖ, καὶ γνώσεσθε αὐτά· καὶ ποιήσω ἐν τῇ ἐρήμῳ ὁδὸν, καὶ ἐν τῇ ἀνύδρω ποταμούς. Καὶ εὐλογήσει με τα θηρία του ἀγροῦ, σειρήνες καὶ θυγατέρες στρουθῶν· ὅτι ἔδωκα ἐν τῇ ἐρήμῳ ὕδωρ ποτίσαι τὸ γένος μου τὸ ἐκλεκτόν, λαόν μου ὃν περιεποιησάμην· τὰς ἀρετάς μου δι- ἡγεῖσθε. Οὐ νῦν ἐκάλεσά σε Ἰακώβ, οὐδὲ κοπιάσαι σε ἐποίησα Ἰσραήλ. Οὐκ ἤνεγκάς μοι πρόβατα τῆς ὁλο καρπώσεώς σου, οὐδὲ ἐν ταῖς θυσίαις σου ἐδόξασάς με· οὐκ ἐδούλευσάς μοι ἐν δώροις, οὐδὲ ἔγκοπόν σε ἐποίησα ἐν λιβάνῳ, οὐδὲ ἐκτήσω μοι ἀργυρίου θυ μίαμα, οὐδὲ στέαρ τῶν θυσιῶν σου ἐπεθύμησα, ἀλλ᾽ ἐν ταῖς ἁμαρτίαις σου καὶ ἐν ταῖς ἀδικίας σου προ- ἐστην σου. » Καὶ ἐν τοῖς ἑξῆς φησιν· « Επιστράφητε πρὸς μέ, καὶ σωθήσεσθε οἱ ἀπ' ἐσχάτου τῆς γῆς. Ἐγώ εἰμι, καὶ οὐκ ἔστιν ἄλλος· κατ᾽ ἐμαυτοῦ ὀμνύω, ἡ μὴν ἐξελεύσεται ἐκ τοῦ στόματός μου δικαιοσύνη. Οι λόγοι μου οὐκ ἀποστραφήσονται· ὅτι ἐμοὶ πᾶν γόνυ κάμψει, καὶ ὀμεῖται πᾶσα γλῶσσα τὸν Θεὸν τὸν ἀληθινὸν, λέγων· Δικαιοσύνη καὶ δόξα πρὸς αὐτὸν ἥξει, καὶ αἰσχυνθήσονται πάντες οι διορίζοντες εαυ- τοὺς ἀπὸ τοῦ Κυρίου. » - ΛΔ'. Τοῦ αὐτοῦ. — Δήλωσις τῆς τοῦ Χριστοῦ εἰς ἀνθρώπους παρουσίας. Καὶ ἔλεγχος τοῦ Ἰου δαίων έθνους, καὶ τοῖς ἔθνεσιν ἅπασιν ἀγαθῶν ἐπαγγελία. • Οὕτω λέγει Κύριος· Ποῖον τὸ βιβλίον τοῦτο τοῦ ἀποστασίου τῆς μητρὸς ὑμῶν, ἐν ᾧ ἐξαπέστειλα αὐτ τήν; ἢ τίνι ὑπόχρεων πέπρακα ὑμᾶς; Ἰδοὺ ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, καὶ ταῖς ἀνομίαις ὑμῶν ἐξαπέστειλα τὴν μητέρα ὑμῶν· διότι ἦλθον, καὶ οὐκ ἦν ἄνθρωπος· ἐκάλεσα, καὶ οὐκ ἦν ὁ ὑπακουσόμενος, ο καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέγει· « Οἱ πορευόμενοι ἐν σκότει, DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. ΑXX11. Ab eodem. Esposito eversionis Judaica- rum urbium, et gentium lætitiæ secundum Deum. B Domine Deus meus, glorificabo te, laudabo no- men tuum, quoniam fecisti res mirabiles, consilium antiquum, verum. Fiat, Domine, quoniam posuisti civitates in tumulum, civitates munitas, ut cadent earum fundamenta. Impiorum civitas in æternum. non ædificabitur: propterea benedicet tibi populus. inops, et civitates hominum injurias ferentiumn be- nedicent tibi. Factus enim es omni civitati humili adjutor, et marore affectis propter indigentiam, protectio : et faciet Dominus Sabaoth omnibus gen- tibus in monte hoc, bibent laetitiam, bibent vinumn, ungentur unguento in monte hoc. Trade hæc om- nia gentibus, consilium enim hoc in omnes gentes : devoravit mors invalescens 90,. Et rursus: ‹Abs- tulit Deus omnem lacrymai ab omni facie, pro- brum populi abstulit Deus ab omni terra. Os enim. Domini locutum est haec 91, XXXIII. Ab eodem. Bonorum promissio ad olím desertam a gentibus Ecclesiam, et Judaicæ gentis desperatio, et redargutio peccatorum eorum, et om- nium gentium vocatio. • Ne recordamini prima, et antiqua ne compu- tate : quoniam ecce ego facio nova, quæ nunc orien tur, et cognoscetis ea : et faciam in deserto viam et ubi non est aqua, fluvios: et benedicent mihi bestiæ agri, sirenes et filiæ passerum: quoniam dedi in deserto aquam, ut potum darem generi meo electo, populo meo, quem acquisivi : virtutes meas narrare. Non nunc vocavi te, Jacob, neque la- borare te feci, Israel. Non obtulisti mihi pecudes holocausti tui, neque in sacrificiis tuis glorificasti me; non servisti mihi in donis, nec labore te affeci in thure, neque comparasti mihi argento incensum, neque adipem victimarum tuarum concupivi, sed in peccatis tuis, et in injustitiis tuis præſui tibi ”». Et in sequentibus ait: Convertimini ad me, et salvi eritis, qui venitis ab extremno terra. Ego sum, et non est alius, per me ipsum juro: vere exibit de ore meo justitia. Verba mea non revertentur: quo- niam mihi omne genu curvabitur, et jurabit omnis lingua Deum verum, dicens: Justitia et gloria ad eum veniet, et erubescent omnes, qui disjungunt • C D seipsos a Domino . "Isa, XLIII, 18-24. Isa. xxv, 1.8. * Ibid. 8. - XXXIV. Ab eodem. — Declaratio Christi ad homi- nes adventus, et redargutio gentis Judæorum, et cunctis gentibus promissio bonorum. • Sic dicit Dominus, quis est hic liber repudii matris vestræ, in quo emisi eam? aut cui debitori vendidi vos ? ecce peccatis vestris venditi estis, et iniquitatibus vestris emisi matrem vestram : quo- niam veni, et non erat homo : vocavi et non erat qui audiret "; » et reliqua. Quibus adjungit : «Am- bulan:es in tenebris, et non est eis lux : confidite in • Isa. XLV, 22-25. » Isa. L, 1,2.
οὐ μόνον δὲ ἄρα ἐπὶ τῆς Αἰγύπτου, ἀλλὰ καὶ ἐπ’ αὐτῆς τῆς ἀληθοῦς Ἱερουσαλήμ, ἥτις ποτὲ αὕτη νοεῖται, πάντα τὰ ἔθνη καὶ αὐτοί γε οἱ πάντων δεισιδαιμονέστατοι Αἰγύπτιοι τὴν κατὰ διάνοιαν θεωρουμένην σκηνοπηγίαν ἑορτάσειν ὑπὸ τῆς προφητείας ἀνακαλοῦνται. εἰ δὲ καὶ πάλαι πρότερον «ἐγενήθη μερὶς κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ», ἀλλ’ ὕστερόν ποτε καὶ τὰ ἔθνη πάντα τῷ κυρίῳ δοθήσεσθαι κλῆρος εἴρηται, φήσαντος αὐτῷ τοῦ πατρός· «αἴτησαι παρ’ ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου»· καὶ γὰρ «κατακυριεύσειν» οὐ τῆς Ἰουδαίας ἀλλ’ «ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης» καὶ «περάτων τῆς οἰκουμένης» προφητεύεται, «πάντα τε τὰ ἔθνη δουλεύσουσιν αὐτῷ, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς». τούτου δὲ ἦν αἴτιον τὸ γνωρίσαι [τὸν] τῶν ὅλων θεὸν «τὸ σωτήριον αὐτοῦ ἐνώπιον πάντων τῶν ἐθνῶν». σεσημείωται δὲ ἡμῖν ἤδη πρότερον τὸ Ἰησοῦς ὄνομα εἰς τὴν Ἑλλήνων ἀπὸ τῆς Ἑβραίων μεταβαλλόμενον φωνῆς «σωτήριον» ἑρμηνεύεσθαι, ὡς μηδὲν ἕτερον εἶναι τὸ σωτήριον τοῦ θεοῦ ἢ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ προσηγορίαν.
Η. - ΑΒ. Τοῦ αὐτοῦ. Ἰουδαϊκῶν πόλεων καὶ τῆς τῶν ἐθνῶν κατὰ Θεὸν εὐφροσύνης. Δήλωσις καθαιρέσεως τῶν Α «Κύριε ὁ Θεός μου, δοξάσω σε, ὑμνήσω τὸ ὄνομά σου, ὅτι ἐποίησας θαυμαστὰ πράγματα, βουλὴν ἀρχαίαν, ἀληθινήν. Γένοιτο, Κύριε, ὅτι ἔθηκας πόλεις εἰς χῶμα, πόλεις ὀχυράς, τοῦ πεσεῖν αὐτῶν τὰ θεμέλια. Τῶν άσε - τῶν πόλις εἰς τὸν αἰῶνα οὐ μὴ οἰκοδομηθῇ· διὰ τοῦτο εὐλογήσουσί σε. Ἐγένου γὰρ πάσῃ πόλει ταπεινῇ βοηθὸς, καὶ τοῖς ἀθυμήσασι δι' ἔνδειαν σκέπη. Καὶ ποιήσει Κύριος Σαβαώθ πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐπὶ τὸ ὄρος τοῦτο, πίονται εὐφροσύνην, πίονται οἶνον, χρίσονται μύρον ἐν τῷ ὄρει τούτῳ. Παράδος ταῦτα πάντα τοῖς ἔθνεσιν· ἡ γὰρ βουλὴ αὕτη ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη· κατα ἐπιεν ὁ θάνατος ἰσχύσας. » Καὶ πάλιν· Αφεῖλεν ὁ Θεὸς πᾶν δάκρυον ἀπὸ παντὸς προσώπου, τὸ ὄνειδος τοῦ λαοῦ ἀφεῖλεν ὁ Θεὸς ἀπὸ πάσης τῆς γῆς. Τὸ γὰρ στόμα Κυρίου ἐλάλησε ταῦτα.» - ΑΓ. Τοῦ αὐτοῦ. – Αγαθῶν ἐπαγγελία τῇ πάλαι ἐρήμῳ ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίᾳ, τοῦ τε Ιουδαίων ἔθνους ἀπόγνωσις καὶ ἔλεγχος τῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν, καὶ πάντων τῶν ἐθνῶν κλῆσις. • Μὴ μνημονεύετε τὰ πρῶτα, καὶ τὰ ἀρχαῖα μὴ συλ- λογίζεσθε· ὅτι ἰδοὺ ἐγὼ ποιῶ καινὰ ἃ νῦν ἀνατελεῖ, καὶ γνώσεσθε αὐτά· καὶ ποιήσω ἐν τῇ ἐρήμῳ ὁδὸν, καὶ ἐν τῇ ἀνύδρω ποταμούς. Καὶ εὐλογήσει με τα θηρία του ἀγροῦ, σειρήνες καὶ θυγατέρες στρουθῶν· ὅτι ἔδωκα ἐν τῇ ἐρήμῳ ὕδωρ ποτίσαι τὸ γένος μου τὸ ἐκλεκτόν, λαόν μου ὃν περιεποιησάμην· τὰς ἀρετάς μου δι- ἡγεῖσθε. Οὐ νῦν ἐκάλεσά σε Ἰακώβ, οὐδὲ κοπιάσαι σε ἐποίησα Ἰσραήλ. Οὐκ ἤνεγκάς μοι πρόβατα τῆς ὁλο καρπώσεώς σου, οὐδὲ ἐν ταῖς θυσίαις σου ἐδόξασάς με· οὐκ ἐδούλευσάς μοι ἐν δώροις, οὐδὲ ἔγκοπόν σε ἐποίησα ἐν λιβάνῳ, οὐδὲ ἐκτήσω μοι ἀργυρίου θυ μίαμα, οὐδὲ στέαρ τῶν θυσιῶν σου ἐπεθύμησα, ἀλλ᾽ ἐν ταῖς ἁμαρτίαις σου καὶ ἐν ταῖς ἀδικίας σου προ- ἐστην σου. » Καὶ ἐν τοῖς ἑξῆς φησιν· « Επιστράφητε πρὸς μέ, καὶ σωθήσεσθε οἱ ἀπ' ἐσχάτου τῆς γῆς. Ἐγώ εἰμι, καὶ οὐκ ἔστιν ἄλλος· κατ᾽ ἐμαυτοῦ ὀμνύω, ἡ μὴν ἐξελεύσεται ἐκ τοῦ στόματός μου δικαιοσύνη. Οι λόγοι μου οὐκ ἀποστραφήσονται· ὅτι ἐμοὶ πᾶν γόνυ κάμψει, καὶ ὀμεῖται πᾶσα γλῶσσα τὸν Θεὸν τὸν ἀληθινὸν, λέγων· Δικαιοσύνη καὶ δόξα πρὸς αὐτὸν ἥξει, καὶ αἰσχυνθήσονται πάντες οι διορίζοντες εαυ- τοὺς ἀπὸ τοῦ Κυρίου. » - ΛΔ'. Τοῦ αὐτοῦ. — Δήλωσις τῆς τοῦ Χριστοῦ εἰς ἀνθρώπους παρουσίας. Καὶ ἔλεγχος τοῦ Ἰου δαίων έθνους, καὶ τοῖς ἔθνεσιν ἅπασιν ἀγαθῶν ἐπαγγελία. • Οὕτω λέγει Κύριος· Ποῖον τὸ βιβλίον τοῦτο τοῦ ἀποστασίου τῆς μητρὸς ὑμῶν, ἐν ᾧ ἐξαπέστειλα αὐτ τήν; ἢ τίνι ὑπόχρεων πέπρακα ὑμᾶς; Ἰδοὺ ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, καὶ ταῖς ἀνομίαις ὑμῶν ἐξαπέστειλα τὴν μητέρα ὑμῶν· διότι ἦλθον, καὶ οὐκ ἦν ἄνθρωπος· ἐκάλεσα, καὶ οὐκ ἦν ὁ ὑπακουσόμενος, ο καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέγει· « Οἱ πορευόμενοι ἐν σκότει, DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. ΑXX11. Ab eodem. Esposito eversionis Judaica- rum urbium, et gentium lætitiæ secundum Deum. B Domine Deus meus, glorificabo te, laudabo no- men tuum, quoniam fecisti res mirabiles, consilium antiquum, verum. Fiat, Domine, quoniam posuisti civitates in tumulum, civitates munitas, ut cadent earum fundamenta. Impiorum civitas in æternum. non ædificabitur: propterea benedicet tibi populus. inops, et civitates hominum injurias ferentiumn be- nedicent tibi. Factus enim es omni civitati humili adjutor, et marore affectis propter indigentiam, protectio : et faciet Dominus Sabaoth omnibus gen- tibus in monte hoc, bibent laetitiam, bibent vinumn, ungentur unguento in monte hoc. Trade hæc om- nia gentibus, consilium enim hoc in omnes gentes : devoravit mors invalescens 90,. Et rursus: ‹Abs- tulit Deus omnem lacrymai ab omni facie, pro- brum populi abstulit Deus ab omni terra. Os enim. Domini locutum est haec 91, XXXIII. Ab eodem. Bonorum promissio ad olím desertam a gentibus Ecclesiam, et Judaicæ gentis desperatio, et redargutio peccatorum eorum, et om- nium gentium vocatio. • Ne recordamini prima, et antiqua ne compu- tate : quoniam ecce ego facio nova, quæ nunc orien tur, et cognoscetis ea : et faciam in deserto viam et ubi non est aqua, fluvios: et benedicent mihi bestiæ agri, sirenes et filiæ passerum: quoniam dedi in deserto aquam, ut potum darem generi meo electo, populo meo, quem acquisivi : virtutes meas narrare. Non nunc vocavi te, Jacob, neque la- borare te feci, Israel. Non obtulisti mihi pecudes holocausti tui, neque in sacrificiis tuis glorificasti me; non servisti mihi in donis, nec labore te affeci in thure, neque comparasti mihi argento incensum, neque adipem victimarum tuarum concupivi, sed in peccatis tuis, et in injustitiis tuis præſui tibi ”». Et in sequentibus ait: Convertimini ad me, et salvi eritis, qui venitis ab extremno terra. Ego sum, et non est alius, per me ipsum juro: vere exibit de ore meo justitia. Verba mea non revertentur: quo- niam mihi omne genu curvabitur, et jurabit omnis lingua Deum verum, dicens: Justitia et gloria ad eum veniet, et erubescent omnes, qui disjungunt • C D seipsos a Domino . "Isa, XLIII, 18-24. Isa. xxv, 1.8. * Ibid. 8. - XXXIV. Ab eodem. — Declaratio Christi ad homi- nes adventus, et redargutio gentis Judæorum, et cunctis gentibus promissio bonorum. • Sic dicit Dominus, quis est hic liber repudii matris vestræ, in quo emisi eam? aut cui debitori vendidi vos ? ecce peccatis vestris venditi estis, et iniquitatibus vestris emisi matrem vestram : quo- niam veni, et non erat homo : vocavi et non erat qui audiret "; » et reliqua. Quibus adjungit : «Am- bulan:es in tenebris, et non est eis lux : confidite in • Isa. XLV, 22-25. » Isa. L, 1,2.
μαρτυρεῖ τούτῳ καὶ ὁ Συμεὼν ἐν τῷ εὐαγγελίῳ, ὃς λαβὼν τὸ παιδίον, αὐτὸν δὴ τὸν Ἰησοῦν, μετὰ χεῖρας ἐπηύξατο· «νῦν ἀπολύεις τὸν δοῦλόν σου, δέσποτα, κατὰ τὸ ῥῆμά σου ἐν εἰρήνῃ· ὅτι εἶδον οἱ ὀφθαλμοί μου τὸ σωτήριόν σου, ὃ ἡτοίμασας κατὰ πρόσωπον πάντων τῶν λαῶν, φῶς εἰς ἀποκάλυψιν ἐθνῶν». αὐτὸ γοῦν τὸ σωτήριον καὶ ὁ ψαλμῳδὸς ἐδήλου λέγων· «ἐγνώρισε κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ, ἐναντίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ». καὶ κατὰ τὸν Ἡσαί̈αν τοῦτ’ αὐτὸ τὸ σωτήριον ἰδόντες πάντες ἄνθρωποι προσκυνήσειν λέγονται τῷ τῶν ὅλων θεῷ, τὸ σωτήριον αὐτοῦ τοῖς πᾶσιν ἀφθόνως κεχαρισμένῳ· καὶ προσκυνήσειν γε αὐτῷ, οὐκ ἐπὶ τῆς κάτω Ἱερουσαλὴμ τῆς κατὰ τὴν Παλαιστίνην, ἀλλ’ ἕκαστον «ἐκ τοῦ τόπου αὐτοῦ, καὶ πάντας τοὺς ἐν ταῖς νήσοις τῶν ἐθνῶν»·
Η. - ΑΒ. Τοῦ αὐτοῦ. Ἰουδαϊκῶν πόλεων καὶ τῆς τῶν ἐθνῶν κατὰ Θεὸν εὐφροσύνης. Δήλωσις καθαιρέσεως τῶν Α «Κύριε ὁ Θεός μου, δοξάσω σε, ὑμνήσω τὸ ὄνομά σου, ὅτι ἐποίησας θαυμαστὰ πράγματα, βουλὴν ἀρχαίαν, ἀληθινήν. Γένοιτο, Κύριε, ὅτι ἔθηκας πόλεις εἰς χῶμα, πόλεις ὀχυράς, τοῦ πεσεῖν αὐτῶν τὰ θεμέλια. Τῶν άσε - τῶν πόλις εἰς τὸν αἰῶνα οὐ μὴ οἰκοδομηθῇ· διὰ τοῦτο εὐλογήσουσί σε. Ἐγένου γὰρ πάσῃ πόλει ταπεινῇ βοηθὸς, καὶ τοῖς ἀθυμήσασι δι' ἔνδειαν σκέπη. Καὶ ποιήσει Κύριος Σαβαώθ πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐπὶ τὸ ὄρος τοῦτο, πίονται εὐφροσύνην, πίονται οἶνον, χρίσονται μύρον ἐν τῷ ὄρει τούτῳ. Παράδος ταῦτα πάντα τοῖς ἔθνεσιν· ἡ γὰρ βουλὴ αὕτη ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη· κατα ἐπιεν ὁ θάνατος ἰσχύσας. » Καὶ πάλιν· Αφεῖλεν ὁ Θεὸς πᾶν δάκρυον ἀπὸ παντὸς προσώπου, τὸ ὄνειδος τοῦ λαοῦ ἀφεῖλεν ὁ Θεὸς ἀπὸ πάσης τῆς γῆς. Τὸ γὰρ στόμα Κυρίου ἐλάλησε ταῦτα.» - ΑΓ. Τοῦ αὐτοῦ. – Αγαθῶν ἐπαγγελία τῇ πάλαι ἐρήμῳ ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίᾳ, τοῦ τε Ιουδαίων ἔθνους ἀπόγνωσις καὶ ἔλεγχος τῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν, καὶ πάντων τῶν ἐθνῶν κλῆσις. • Μὴ μνημονεύετε τὰ πρῶτα, καὶ τὰ ἀρχαῖα μὴ συλ- λογίζεσθε· ὅτι ἰδοὺ ἐγὼ ποιῶ καινὰ ἃ νῦν ἀνατελεῖ, καὶ γνώσεσθε αὐτά· καὶ ποιήσω ἐν τῇ ἐρήμῳ ὁδὸν, καὶ ἐν τῇ ἀνύδρω ποταμούς. Καὶ εὐλογήσει με τα θηρία του ἀγροῦ, σειρήνες καὶ θυγατέρες στρουθῶν· ὅτι ἔδωκα ἐν τῇ ἐρήμῳ ὕδωρ ποτίσαι τὸ γένος μου τὸ ἐκλεκτόν, λαόν μου ὃν περιεποιησάμην· τὰς ἀρετάς μου δι- ἡγεῖσθε. Οὐ νῦν ἐκάλεσά σε Ἰακώβ, οὐδὲ κοπιάσαι σε ἐποίησα Ἰσραήλ. Οὐκ ἤνεγκάς μοι πρόβατα τῆς ὁλο καρπώσεώς σου, οὐδὲ ἐν ταῖς θυσίαις σου ἐδόξασάς με· οὐκ ἐδούλευσάς μοι ἐν δώροις, οὐδὲ ἔγκοπόν σε ἐποίησα ἐν λιβάνῳ, οὐδὲ ἐκτήσω μοι ἀργυρίου θυ μίαμα, οὐδὲ στέαρ τῶν θυσιῶν σου ἐπεθύμησα, ἀλλ᾽ ἐν ταῖς ἁμαρτίαις σου καὶ ἐν ταῖς ἀδικίας σου προ- ἐστην σου. » Καὶ ἐν τοῖς ἑξῆς φησιν· « Επιστράφητε πρὸς μέ, καὶ σωθήσεσθε οἱ ἀπ' ἐσχάτου τῆς γῆς. Ἐγώ εἰμι, καὶ οὐκ ἔστιν ἄλλος· κατ᾽ ἐμαυτοῦ ὀμνύω, ἡ μὴν ἐξελεύσεται ἐκ τοῦ στόματός μου δικαιοσύνη. Οι λόγοι μου οὐκ ἀποστραφήσονται· ὅτι ἐμοὶ πᾶν γόνυ κάμψει, καὶ ὀμεῖται πᾶσα γλῶσσα τὸν Θεὸν τὸν ἀληθινὸν, λέγων· Δικαιοσύνη καὶ δόξα πρὸς αὐτὸν ἥξει, καὶ αἰσχυνθήσονται πάντες οι διορίζοντες εαυ- τοὺς ἀπὸ τοῦ Κυρίου. » - ΛΔ'. Τοῦ αὐτοῦ. — Δήλωσις τῆς τοῦ Χριστοῦ εἰς ἀνθρώπους παρουσίας. Καὶ ἔλεγχος τοῦ Ἰου δαίων έθνους, καὶ τοῖς ἔθνεσιν ἅπασιν ἀγαθῶν ἐπαγγελία. • Οὕτω λέγει Κύριος· Ποῖον τὸ βιβλίον τοῦτο τοῦ ἀποστασίου τῆς μητρὸς ὑμῶν, ἐν ᾧ ἐξαπέστειλα αὐτ τήν; ἢ τίνι ὑπόχρεων πέπρακα ὑμᾶς; Ἰδοὺ ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, καὶ ταῖς ἀνομίαις ὑμῶν ἐξαπέστειλα τὴν μητέρα ὑμῶν· διότι ἦλθον, καὶ οὐκ ἦν ἄνθρωπος· ἐκάλεσα, καὶ οὐκ ἦν ὁ ὑπακουσόμενος, ο καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέγει· « Οἱ πορευόμενοι ἐν σκότει, DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. ΑXX11. Ab eodem. Esposito eversionis Judaica- rum urbium, et gentium lætitiæ secundum Deum. B Domine Deus meus, glorificabo te, laudabo no- men tuum, quoniam fecisti res mirabiles, consilium antiquum, verum. Fiat, Domine, quoniam posuisti civitates in tumulum, civitates munitas, ut cadent earum fundamenta. Impiorum civitas in æternum. non ædificabitur: propterea benedicet tibi populus. inops, et civitates hominum injurias ferentiumn be- nedicent tibi. Factus enim es omni civitati humili adjutor, et marore affectis propter indigentiam, protectio : et faciet Dominus Sabaoth omnibus gen- tibus in monte hoc, bibent laetitiam, bibent vinumn, ungentur unguento in monte hoc. Trade hæc om- nia gentibus, consilium enim hoc in omnes gentes : devoravit mors invalescens 90,. Et rursus: ‹Abs- tulit Deus omnem lacrymai ab omni facie, pro- brum populi abstulit Deus ab omni terra. Os enim. Domini locutum est haec 91, XXXIII. Ab eodem. Bonorum promissio ad olím desertam a gentibus Ecclesiam, et Judaicæ gentis desperatio, et redargutio peccatorum eorum, et om- nium gentium vocatio. • Ne recordamini prima, et antiqua ne compu- tate : quoniam ecce ego facio nova, quæ nunc orien tur, et cognoscetis ea : et faciam in deserto viam et ubi non est aqua, fluvios: et benedicent mihi bestiæ agri, sirenes et filiæ passerum: quoniam dedi in deserto aquam, ut potum darem generi meo electo, populo meo, quem acquisivi : virtutes meas narrare. Non nunc vocavi te, Jacob, neque la- borare te feci, Israel. Non obtulisti mihi pecudes holocausti tui, neque in sacrificiis tuis glorificasti me; non servisti mihi in donis, nec labore te affeci in thure, neque comparasti mihi argento incensum, neque adipem victimarum tuarum concupivi, sed in peccatis tuis, et in injustitiis tuis præſui tibi ”». Et in sequentibus ait: Convertimini ad me, et salvi eritis, qui venitis ab extremno terra. Ego sum, et non est alius, per me ipsum juro: vere exibit de ore meo justitia. Verba mea non revertentur: quo- niam mihi omne genu curvabitur, et jurabit omnis lingua Deum verum, dicens: Justitia et gloria ad eum veniet, et erubescent omnes, qui disjungunt • C D seipsos a Domino . "Isa, XLIII, 18-24. Isa. xxv, 1.8. * Ibid. 8. - XXXIV. Ab eodem. — Declaratio Christi ad homi- nes adventus, et redargutio gentis Judæorum, et cunctis gentibus promissio bonorum. • Sic dicit Dominus, quis est hic liber repudii matris vestræ, in quo emisi eam? aut cui debitori vendidi vos ? ecce peccatis vestris venditi estis, et iniquitatibus vestris emisi matrem vestram : quo- niam veni, et non erat homo : vocavi et non erat qui audiret "; » et reliqua. Quibus adjungit : «Am- bulan:es in tenebris, et non est eis lux : confidite in • Isa. XLV, 22-25. » Isa. L, 1,2.
PG 22:123ὅτε καὶ πληρωθήσεται τὸ φάσκον λόγιον «ἐπικαλεῖσθαι πάντας» ἀνθρώπους οὐκ ἔτι τοὺς πατρῴους θεοὺς οὐδὲ τὰ εἴδωλα καὶ τοὺς δαίμονας, ἀλλὰ «τὸ ὄνομα κυρίου καὶ δουλεύειν αὐτῷ ὑπὸ ζυγὸν ἕνα, ἐκ περάτων τε ποταμῶν Αἰθιοπίας προσοίσουσιν» αὐτῷ τὰς λογικὰς καὶ ἀναίμους «θυσίας» διὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ καινῆς διαθήκης, οὐκ ἐπὶ τῆς κάτω Ἱερουσαλήμ, οὐδ’ ἐν τῷ πρὸς ταύτῃ θυσιαστηρίῳ, ἀλλ’ ἐν τοῖς δηλουμένοις πέρασι τῆς Αἰθιοπίας ἀνενεχθησομένας. εἰ δὲ καὶ μέγα τί ἐστιν λαὸν εἶναί τε καὶ χρηματίζειν θεοῦ καὶ ἕν γε τοῦτο τῶν μεγίστων θείων ἐπαγγελιῶν τυγχάνει τὸ ὑπ’ αὐτοῦ λέγεσθαι περὶ τῶν ἀξίων αὐτοῦ «ἔσομαι αὐτῶν θεός, καὶ αὐτοὶ ἔσονται λαός μου», ἐσεμνύνετό τε πρὶν εἰκότως ὁ Ἰσραὴλ ἐπὶ τῷ ὡς μόνος λαὸς ὢν τοῦ θεοῦ, ἀλλὰ καὶ τοῦτο τὸ ἀγαθὸν ἐπιδημήσας ὁ κύριος τοῖς ἔθνεσι χαριεῖσθαι ὑπισχνεῖται λέγων· «ἰδοὺ ἐγὼ ἔρχομαι καὶ κατασκηνώσω ἐν μέσῳ σου, καὶ καταφεύξονται ἔθνη πολλὰ ἐπὶ τὸν κύριον, καὶ ἔσονται αὐτῷ εἰς λαόν». περὶ ὧν καὶ ἁρμόσει λέγεσθαι· «καὶ ἐρῶ τῷ οὐ λαῷ μου, λαός μου εἶ σύ, καὶ αὐτὸς ἐρεῖ, κύριος ὁ θεός μου εἶ σύ».
καὶ οὐκ ἔστιν αὐτοῖς φῶς· πεποίθατε ἐπὶ τῷ ὀνόματι Κυρίου, καὶ ἀντιστηρίσασθε ἐπὶ τῷ Θεῷ ὑμῶν. Ἰδοὺ πάντες ὑμεῖς πῦρ καίετε καὶ κατισχύσατε φλόγα πορεύεσθε τῷ φωτὶ τοῦ πυρὸς ὑμῶν, καὶ τῇ φλογι ᾗ ἐξεκαύσατε. Δι' ἐμὲ ἐγένετο ταῦτα ὑμῖν· ἐν λύπῃ κοιμηθήσεσθε, » καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέγει. Ακούσατέ μου, ἀκούσατέ μου · λαός μου, καὶ οἱ βασιλεῖς,πρὸς μὲ ἐνωτίσασθε, ὅτι νόμος παρ' ἐμοῦ ἐξελεύσεται, καὶ ἡ κρίσις μου εἰς φῶς ἐθνῶν. Ἐγγίζει ταχὺ ἡ δικαιο σύνη μου, καὶ ἐξελεύσεται ὡς φῶς τὸ σωτήριόν μου, καὶ ἐπὶ τὸν βραχίονά μου ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » ΛΕ'. Ἐκ τοῦ αὐτοῦ.—Ελεγχος τῶν ἀσεβημάτων τοῦ τῶν Ἰουδαίων ἔθνους, καὶ ἀπόπτωσις αυ τῶν τῆς εὐσεβείας. Τῆς δὲ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων κλήσεως δήλωσις. · Μὴ οὐχὶ ἰσχύει ἡ χεὶρ Κυρίου τοῦ σῶσαι, ἢ ἐδά- ρυνε τὸ οὖς αὐτοῦ τοῦ μὴ ἀκοῦσαι ; ἀλλὰ τὰ ἁμαρτήματ τα ὑμῶν διίστησιν ἀνὰ μέσον ὑμῶν καὶ τοῦ Θεοῦ, καὶ διὰ τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν ἀπέτρεψε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἀφ' ὑμῶν, τοῦ μὴ ἐλεῆσαι. Αἱ γὰρ χεῖρες ὑμῶν μεμα λυσμένα: αἵματι, καὶ οἱ δάκτυλοι ὑμῶν ἐν ἁμαρτίαις. Τὰ δὲ χείλη ὑμῶν ἐλάλησεν ἀνομίαν, καὶ ἡ γλῶσσα ὑμῶν ἀδικίαν μελετᾷ· οὐδεὶς λαλεῖ δίκαια, οὐδ᾽ ἔστιν ἡ κρίσις ἀληθινή· πεποίθασιν ἐπὶ ματαίοις, καὶ λα- λοῦσι κενά· ὅτι κύουσι πόνον, καὶ τίκτουσιν ἀνομίαν· ὡὰ ἀσπίδων ἔρρηξαν, καὶ ἱστὸν ἀράχνης ὑφαίνουσι, καὶ ὁ θέλων τῶν ὠῶν αὐτῶν φαγεῖν, συντρίψας, οὔριον εὗρε, καὶ ἐν αὐτῷ βασιλίσκον· ὁ ἱστὸς αὐτῶν οὐκ ἔσται εἰς ἱμάτιον, οὐδὲ μὴ περιβάλωνται ἀπὸ τῶν ἔργων αὐτῶν. Τὰ γὰρ ἔργα αὐτῶν ἔργα ἀνομίας· οἱ δὲ πόδες αὐτῶν ἐπὶ πονηρίαν τρέχουσι. Ταχινοὶ ἐκχέαι αἷμα, καὶ οἱ διαλογισμοὶ αὐτῶν διαλογισμοὶ ἀφρόνων. Σύν- τριμμα καὶ ταλαιπωρία ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτῶν· αἱ τρί- 6οι αὐτῶν διεστραμμέναι, ἃς διοδεύουσι, καὶ οὐκ οἴδασιν εἰρήνην· διὰ τοῦτο ἀπέστη ἡ κρίσις ἀπ' αὐτῶν, καὶ οὐ μὴ καταλάβῃ αὐτοὺς δικαιοσύνη. Ὑπομεινάντων φῶς, ἐγένετο αὐτοῖς σκότος· μείν ναντες αὐγὴν, ἐν ἀωρίᾳ περιεπάτησαν· ψηλαφήσου- σιν ὡς τυφλοὶ τοῖχον, καὶ ὡς οὐχ ὑπαρχόντων ὀφθαλ μῶν, ψηλαφήσουσι· πεσοῦνται ἐν μεσημβρία, ὡς ἐν μεσονυκτίῳ· ὡς ἀποθνήσκοντες στενάξουσιν· ὡς ἄρ κτος καὶ περιστερά, ἅμα πορεύσονται, » καὶ τὰ ἑξῆ;" οἷς ἐπιλέγει· ι Καὶ φοβηθήσονται οἱ ἀπὸ δυσμῶν τὸ ὄνομα Κυρίου, καὶ οἱ ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου τὸ ὄνομα τὸ ἔνδοξον. . ᾿Αλλὰ γὰρ πλείστων ὅσων οὐσῶν περὶ τῆς αὐτῆς ὑποθέσεως προφητειῶν, ταῖς παρατεθείσαις μαρτυρίαις ἀρκεσθησόμεθα, καὶ κατὰ καιρὸν αὖθις ἀναλαβόντες εξομαλίσομεν· ἡγούμενοι τέως δαψιλέσι ταῖς λέξεσι, καὶ ταῖς ἀπὸ τούτων μαρτυρίαις κεχρη- μένοι, ἱκανῶς ἀποδεδειχέναι μηδὲν πλέον ἔχειν Ιου- δαίους τῶν λοιπῶν ἐθνῶν. Εἴτε γὰρ τῆς τοῦ θεοφιλοῦς ᾿Αβραὰμ εὐλογίας μόνους αυτούς φασιν εἶναι κοινω- νούς, διὰ τὸ ἐξ αὐτοῦ κατάγειν τὸ γένος· ἀλλὰ καὶ τοῖς ἔθνεσι τῆς ἴσης τῷ ᾿Αβραὰμ οὐ μόνον, ἀλλὰ καὶ τῷ Ἰσαὰκ, καὶ τῷ Ἰακὼβ εὐλογίας μεταδώσειν ἐπήγε γείται· διαῤῥήδην ευλογηθήσεσθαι ὁμοίως παντὰ τὰ ἔθνη προειπών, καὶ ὑπὸ μίαν καὶ τὴν αὐτὴν εὐφρο EUSEBII CAESARIENSIS OPP. L'ARS II.- nomine Domini, et innitimini Deo vestro : ecce A * omnes vos ignem incenditis, corroboratis flammam: £mbulate lumine ignis vestri, et ſlamma quam ac- cendistis. Propter me facta sunt hæc vobis, in tri- stitia dormietis ", » et quæ sequuntur; quibus ad- jungit : « Audite ne, audite me: populus meus et reges, ad me aures intendite quoniam lex a me egredietur, et judicium meum in lumen gentium : appropinquat cito justitia mea, et egredietur quasi lux salutare meum, et in brachium meum gentes sperabunt", XXXV. Ab eodem. Redargutio impiarum injuria- rum gentis Judaicæ, et religionis eorum ruina : rocationis autem omnium gentium patefactio. « Nunquid non robusta est manus Domini ad sal- B vandum ? aut gravata est auris ejus, ut non audiat ? sed peccata vestra dividunt inter vos et Deum, et propter peccata vestra, avertit faciem suam a vobis ne misereatur. Manus enim vestræ fœdatæ sunt sanguine, et digiti vestri in peccatis labia autem vestra locuta sunt iniquitatem, et lingua vestra injustitiam meditatur: nullus loquitur justa, neque est judicium verum: confidunt in vanis, et loquuntur inania: quoniam concipiunt laborem, et pariunt iniquitatem : ora aspidum fregerunt, et te- lam arancæ texunt, et qui vult ex ovis eorum come- dere, ubi contrivit, lotium invenit, et in eo regu- lum; tela corum non erit in vestimentum, neque operientur ex operibus suis. Opera enim eorum - APOLOGETICA. opera iniquitatis, pedes autem eorum, ad improbi" c tatem currunt, veloces ad effundendum sanguinem; et cogitationes eorum, cogitationes insipientium. Contritio et miseria in viis eorum; semitæ eorum distortæ, per quas transeunt, et nesciunt pacem. Idcirco amotum est judicium ab eis, et non com- prebendit eos justitia. Cum exspectarent lucem, factæ sunt eis tenebræ exspectantes splendorem, in obscuritate noctis ambulaverunt; manu explora- bunt ut cæci parietem, et quasi ipsis oculi non sint, contrectabunt : cadent in meridie, quasi in media nocte: tanquam morientes, ingemiscent, et quasi ursus et columba simul incedent," et que sequuntur ; quibus adjungit : « et timebunt qui ab occasu exsistunt, nomen Domini, et qui ab ortu solis, nomen gloriosum. Caeterum, cum plurimæ ejusdem argumenti sint prophetiæ, testimoniis his- ce, quæ hic apposuimus, contenti erimus : atque ea suo tempore rursus repetentes, explanabimus. In- terea vero, quando ad verbum abunde talibus testi- moniis usi sunius, satis nos ostendisse arbitramur, nihil amplius quam reliquas gentes, habere Judæos. Sive enim illius amici Dei Abrahæ benedictionis se solos dicunt esse participes, propterea quod ab illo sint oriundi : jam Deus palam pollicitus est, genti- bus quoque parem non modo ipsi Abrahæ, sed et Isaac, et Jacob benedictionem se impertiturum : ss Isa. L., 18,19. ** Isa. LI. 4-5. Isa. Lix 1.11. p on ibid. 19.
εἰ δὲ αὐτός ἐστιν καὶ οὐδ’ ἄλλος ὁ Χριστὸς ὁ «ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ» βλαστήσειν προφητευόμενος, καὶ τοῦτό γε καὶ αὐτοῖς Ἑβραίοις ἀνωμολόγηται, ὡς μηδένα μηδαμῶς περὶ τούτου γε ἀμφισβητεῖν, ὅρα ὅπως καὶ οὗτος ἀναστήσεσθαι ἐπὶ τὸ ἄρχειν οὐ τοῦ Ἰσραὴλ ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν ἀναπεφώνηται, τά τε ἔθνη ἐλπίσειν ἐπ’ αὐτῷ, ἀλλ’ οὐχ ὅ γε Ἰσραὴλ λέλεκται, ἐπειδήπερ «αὐτὸς ἦν ἡ προςδοκία τῶν ἐθνῶν». διὸ καὶ «κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἐξοίσειν» λέγεται καὶ «εἰς φῶς ἐθνῶν» γενήσεσθαι, καὶ πάλιν «ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσι», καὶ εἰς σωτηρίαν δοθήσεσθαι οὐ μόνοις Ἰουδαίοις ἀλλὰ καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις τοῖς ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς. διὸ καὶ εἴρηται αὐτῷ ὑπὸ τοῦ καταπέμψαντος αὐτὸν πατρός· «ἔδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν, τοῦ καταστῆσαι τὴν γῆν, καὶ κληρονομῆσαι κληρονομίας ἐρήμους». «μαρτύριον δὲ τοῖς ἔθνεσί» φησιν, ὥστε πάντα τὰ ἔθνη τὰ μηδεπώποτέ τι περὶ Χριστοῦ μεμαθηκότα, γνόντα τὴν περὶ αὐτοῦ οἰκονομίαν, καὶ τίς ἦν ἐν αὐτῷ δύναμις, ἐπικαλέσασθαι αὐτόν, καὶ τοὺς μὴ πάλαι πρότερον εἰδότας αὐτὸν λαοὺς ἐπ’ αὐτὸν καταφεύξασθαι.
καὶ οὐκ ἔστιν αὐτοῖς φῶς· πεποίθατε ἐπὶ τῷ ὀνόματι Κυρίου, καὶ ἀντιστηρίσασθε ἐπὶ τῷ Θεῷ ὑμῶν. Ἰδοὺ πάντες ὑμεῖς πῦρ καίετε καὶ κατισχύσατε φλόγα πορεύεσθε τῷ φωτὶ τοῦ πυρὸς ὑμῶν, καὶ τῇ φλογι ᾗ ἐξεκαύσατε. Δι' ἐμὲ ἐγένετο ταῦτα ὑμῖν· ἐν λύπῃ κοιμηθήσεσθε, » καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέγει. Ακούσατέ μου, ἀκούσατέ μου · λαός μου, καὶ οἱ βασιλεῖς,πρὸς μὲ ἐνωτίσασθε, ὅτι νόμος παρ' ἐμοῦ ἐξελεύσεται, καὶ ἡ κρίσις μου εἰς φῶς ἐθνῶν. Ἐγγίζει ταχὺ ἡ δικαιο σύνη μου, καὶ ἐξελεύσεται ὡς φῶς τὸ σωτήριόν μου, καὶ ἐπὶ τὸν βραχίονά μου ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » ΛΕ'. Ἐκ τοῦ αὐτοῦ.—Ελεγχος τῶν ἀσεβημάτων τοῦ τῶν Ἰουδαίων ἔθνους, καὶ ἀπόπτωσις αυ τῶν τῆς εὐσεβείας. Τῆς δὲ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων κλήσεως δήλωσις. · Μὴ οὐχὶ ἰσχύει ἡ χεὶρ Κυρίου τοῦ σῶσαι, ἢ ἐδά- ρυνε τὸ οὖς αὐτοῦ τοῦ μὴ ἀκοῦσαι ; ἀλλὰ τὰ ἁμαρτήματ τα ὑμῶν διίστησιν ἀνὰ μέσον ὑμῶν καὶ τοῦ Θεοῦ, καὶ διὰ τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν ἀπέτρεψε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἀφ' ὑμῶν, τοῦ μὴ ἐλεῆσαι. Αἱ γὰρ χεῖρες ὑμῶν μεμα λυσμένα: αἵματι, καὶ οἱ δάκτυλοι ὑμῶν ἐν ἁμαρτίαις. Τὰ δὲ χείλη ὑμῶν ἐλάλησεν ἀνομίαν, καὶ ἡ γλῶσσα ὑμῶν ἀδικίαν μελετᾷ· οὐδεὶς λαλεῖ δίκαια, οὐδ᾽ ἔστιν ἡ κρίσις ἀληθινή· πεποίθασιν ἐπὶ ματαίοις, καὶ λα- λοῦσι κενά· ὅτι κύουσι πόνον, καὶ τίκτουσιν ἀνομίαν· ὡὰ ἀσπίδων ἔρρηξαν, καὶ ἱστὸν ἀράχνης ὑφαίνουσι, καὶ ὁ θέλων τῶν ὠῶν αὐτῶν φαγεῖν, συντρίψας, οὔριον εὗρε, καὶ ἐν αὐτῷ βασιλίσκον· ὁ ἱστὸς αὐτῶν οὐκ ἔσται εἰς ἱμάτιον, οὐδὲ μὴ περιβάλωνται ἀπὸ τῶν ἔργων αὐτῶν. Τὰ γὰρ ἔργα αὐτῶν ἔργα ἀνομίας· οἱ δὲ πόδες αὐτῶν ἐπὶ πονηρίαν τρέχουσι. Ταχινοὶ ἐκχέαι αἷμα, καὶ οἱ διαλογισμοὶ αὐτῶν διαλογισμοὶ ἀφρόνων. Σύν- τριμμα καὶ ταλαιπωρία ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτῶν· αἱ τρί- 6οι αὐτῶν διεστραμμέναι, ἃς διοδεύουσι, καὶ οὐκ οἴδασιν εἰρήνην· διὰ τοῦτο ἀπέστη ἡ κρίσις ἀπ' αὐτῶν, καὶ οὐ μὴ καταλάβῃ αὐτοὺς δικαιοσύνη. Ὑπομεινάντων φῶς, ἐγένετο αὐτοῖς σκότος· μείν ναντες αὐγὴν, ἐν ἀωρίᾳ περιεπάτησαν· ψηλαφήσου- σιν ὡς τυφλοὶ τοῖχον, καὶ ὡς οὐχ ὑπαρχόντων ὀφθαλ μῶν, ψηλαφήσουσι· πεσοῦνται ἐν μεσημβρία, ὡς ἐν μεσονυκτίῳ· ὡς ἀποθνήσκοντες στενάξουσιν· ὡς ἄρ κτος καὶ περιστερά, ἅμα πορεύσονται, » καὶ τὰ ἑξῆ;" οἷς ἐπιλέγει· ι Καὶ φοβηθήσονται οἱ ἀπὸ δυσμῶν τὸ ὄνομα Κυρίου, καὶ οἱ ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου τὸ ὄνομα τὸ ἔνδοξον. . ᾿Αλλὰ γὰρ πλείστων ὅσων οὐσῶν περὶ τῆς αὐτῆς ὑποθέσεως προφητειῶν, ταῖς παρατεθείσαις μαρτυρίαις ἀρκεσθησόμεθα, καὶ κατὰ καιρὸν αὖθις ἀναλαβόντες εξομαλίσομεν· ἡγούμενοι τέως δαψιλέσι ταῖς λέξεσι, καὶ ταῖς ἀπὸ τούτων μαρτυρίαις κεχρη- μένοι, ἱκανῶς ἀποδεδειχέναι μηδὲν πλέον ἔχειν Ιου- δαίους τῶν λοιπῶν ἐθνῶν. Εἴτε γὰρ τῆς τοῦ θεοφιλοῦς ᾿Αβραὰμ εὐλογίας μόνους αυτούς φασιν εἶναι κοινω- νούς, διὰ τὸ ἐξ αὐτοῦ κατάγειν τὸ γένος· ἀλλὰ καὶ τοῖς ἔθνεσι τῆς ἴσης τῷ ᾿Αβραὰμ οὐ μόνον, ἀλλὰ καὶ τῷ Ἰσαὰκ, καὶ τῷ Ἰακὼβ εὐλογίας μεταδώσειν ἐπήγε γείται· διαῤῥήδην ευλογηθήσεσθαι ὁμοίως παντὰ τὰ ἔθνη προειπών, καὶ ὑπὸ μίαν καὶ τὴν αὐτὴν εὐφρο EUSEBII CAESARIENSIS OPP. L'ARS II.- nomine Domini, et innitimini Deo vestro : ecce A * omnes vos ignem incenditis, corroboratis flammam: £mbulate lumine ignis vestri, et ſlamma quam ac- cendistis. Propter me facta sunt hæc vobis, in tri- stitia dormietis ", » et quæ sequuntur; quibus ad- jungit : « Audite ne, audite me: populus meus et reges, ad me aures intendite quoniam lex a me egredietur, et judicium meum in lumen gentium : appropinquat cito justitia mea, et egredietur quasi lux salutare meum, et in brachium meum gentes sperabunt", XXXV. Ab eodem. Redargutio impiarum injuria- rum gentis Judaicæ, et religionis eorum ruina : rocationis autem omnium gentium patefactio. « Nunquid non robusta est manus Domini ad sal- B vandum ? aut gravata est auris ejus, ut non audiat ? sed peccata vestra dividunt inter vos et Deum, et propter peccata vestra, avertit faciem suam a vobis ne misereatur. Manus enim vestræ fœdatæ sunt sanguine, et digiti vestri in peccatis labia autem vestra locuta sunt iniquitatem, et lingua vestra injustitiam meditatur: nullus loquitur justa, neque est judicium verum: confidunt in vanis, et loquuntur inania: quoniam concipiunt laborem, et pariunt iniquitatem : ora aspidum fregerunt, et te- lam arancæ texunt, et qui vult ex ovis eorum come- dere, ubi contrivit, lotium invenit, et in eo regu- lum; tela corum non erit in vestimentum, neque operientur ex operibus suis. Opera enim eorum - APOLOGETICA. opera iniquitatis, pedes autem eorum, ad improbi" c tatem currunt, veloces ad effundendum sanguinem; et cogitationes eorum, cogitationes insipientium. Contritio et miseria in viis eorum; semitæ eorum distortæ, per quas transeunt, et nesciunt pacem. Idcirco amotum est judicium ab eis, et non com- prebendit eos justitia. Cum exspectarent lucem, factæ sunt eis tenebræ exspectantes splendorem, in obscuritate noctis ambulaverunt; manu explora- bunt ut cæci parietem, et quasi ipsis oculi non sint, contrectabunt : cadent in meridie, quasi in media nocte: tanquam morientes, ingemiscent, et quasi ursus et columba simul incedent," et que sequuntur ; quibus adjungit : « et timebunt qui ab occasu exsistunt, nomen Domini, et qui ab ortu solis, nomen gloriosum. Caeterum, cum plurimæ ejusdem argumenti sint prophetiæ, testimoniis his- ce, quæ hic apposuimus, contenti erimus : atque ea suo tempore rursus repetentes, explanabimus. In- terea vero, quando ad verbum abunde talibus testi- moniis usi sunius, satis nos ostendisse arbitramur, nihil amplius quam reliquas gentes, habere Judæos. Sive enim illius amici Dei Abrahæ benedictionis se solos dicunt esse participes, propterea quod ab illo sint oriundi : jam Deus palam pollicitus est, genti- bus quoque parem non modo ipsi Abrahæ, sed et Isaac, et Jacob benedictionem se impertiturum : ss Isa. L., 18,19. ** Isa. LI. 4-5. Isa. Lix 1.11. p on ibid. 19.
Καὶ τί με δεῖ μηκύνειν τὸν λόγον, παρὸν ἐξ αὐτῶν τῶν προφητικῶν λέξεων, ὧν τε παρατέθειμαι καὶ ὧν ἐπὶ σχολῆς μνημονεύσω, ἐν ταῖς θείαις φερομένων γραφαῖς, ὅτῳ φίλον ἀναλέξασθαι τὰς προφητικὰς φωνάς, αὐτόθεν κατασιγάζειν τοὺς ἐκ περιτομῆς φάσκοντας μόνοις αὐτοῖς τὰς ἐπαγγελίας τοῦ θεοῦ δεδωρῆσθαι, ἡμᾶς δὲ τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν περιττοὺς εἶναι καὶ τῶν θείων ὑποσχέσεων ἀλλοτρίους. δέδεικται γὰρ ἔμπαλιν, ὡς τεθέσπιστο τὰ μὲν ἔθνη πάντα τῆς Χριστοῦ παρουσίας ἀπολαύ[ς]ειν, τὰ δ’ Ἰουδαίων πλήθη ἀποπεσεῖσθαι τῆς πρὸς τοὺς αὐτῶν προγόνους ἐπαγγελίας διὰ τὴν εἰς Χριστὸν αὐτῶν ἀπιστίαν, σπανίων ἐξ αὐτῶν εἰς τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν πιστευσόντων καὶ διὰ τοῦτο τῆς ἐπηγγελμένης πνευματικῆς ἀπολυτρώσεως δι’ αὐτοῦ τευξομένων· περὶ ὧν καὶ ὁ θαυμάσιος ἀπόστολος διδάσκει που λέγων· «Ἡσαί̈ας δὲ κραυγάζει ὑπὲρ τοῦ Ἰσραήλ· ἐὰν ᾖ ὁ ἀριθμὸς τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης, τὸ ὑπόλειμμα σωθήσεται· λόγον γὰρ συντελῶν καὶ συντέμνων, ὅτι λόγον συντετμημένον ποιήσει κύριος ἐπὶ τῆς γῆς. καὶ καθὼς προεῖπεν Ἡσαί̈ας·
καὶ οὐκ ἔστιν αὐτοῖς φῶς· πεποίθατε ἐπὶ τῷ ὀνόματι Κυρίου, καὶ ἀντιστηρίσασθε ἐπὶ τῷ Θεῷ ὑμῶν. Ἰδοὺ πάντες ὑμεῖς πῦρ καίετε καὶ κατισχύσατε φλόγα πορεύεσθε τῷ φωτὶ τοῦ πυρὸς ὑμῶν, καὶ τῇ φλογι ᾗ ἐξεκαύσατε. Δι' ἐμὲ ἐγένετο ταῦτα ὑμῖν· ἐν λύπῃ κοιμηθήσεσθε, » καὶ τὰ ἑξῆς· οἷς ἐπιλέγει. Ακούσατέ μου, ἀκούσατέ μου · λαός μου, καὶ οἱ βασιλεῖς,πρὸς μὲ ἐνωτίσασθε, ὅτι νόμος παρ' ἐμοῦ ἐξελεύσεται, καὶ ἡ κρίσις μου εἰς φῶς ἐθνῶν. Ἐγγίζει ταχὺ ἡ δικαιο σύνη μου, καὶ ἐξελεύσεται ὡς φῶς τὸ σωτήριόν μου, καὶ ἐπὶ τὸν βραχίονά μου ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » ΛΕ'. Ἐκ τοῦ αὐτοῦ.—Ελεγχος τῶν ἀσεβημάτων τοῦ τῶν Ἰουδαίων ἔθνους, καὶ ἀπόπτωσις αυ τῶν τῆς εὐσεβείας. Τῆς δὲ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων κλήσεως δήλωσις. · Μὴ οὐχὶ ἰσχύει ἡ χεὶρ Κυρίου τοῦ σῶσαι, ἢ ἐδά- ρυνε τὸ οὖς αὐτοῦ τοῦ μὴ ἀκοῦσαι ; ἀλλὰ τὰ ἁμαρτήματ τα ὑμῶν διίστησιν ἀνὰ μέσον ὑμῶν καὶ τοῦ Θεοῦ, καὶ διὰ τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν ἀπέτρεψε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἀφ' ὑμῶν, τοῦ μὴ ἐλεῆσαι. Αἱ γὰρ χεῖρες ὑμῶν μεμα λυσμένα: αἵματι, καὶ οἱ δάκτυλοι ὑμῶν ἐν ἁμαρτίαις. Τὰ δὲ χείλη ὑμῶν ἐλάλησεν ἀνομίαν, καὶ ἡ γλῶσσα ὑμῶν ἀδικίαν μελετᾷ· οὐδεὶς λαλεῖ δίκαια, οὐδ᾽ ἔστιν ἡ κρίσις ἀληθινή· πεποίθασιν ἐπὶ ματαίοις, καὶ λα- λοῦσι κενά· ὅτι κύουσι πόνον, καὶ τίκτουσιν ἀνομίαν· ὡὰ ἀσπίδων ἔρρηξαν, καὶ ἱστὸν ἀράχνης ὑφαίνουσι, καὶ ὁ θέλων τῶν ὠῶν αὐτῶν φαγεῖν, συντρίψας, οὔριον εὗρε, καὶ ἐν αὐτῷ βασιλίσκον· ὁ ἱστὸς αὐτῶν οὐκ ἔσται εἰς ἱμάτιον, οὐδὲ μὴ περιβάλωνται ἀπὸ τῶν ἔργων αὐτῶν. Τὰ γὰρ ἔργα αὐτῶν ἔργα ἀνομίας· οἱ δὲ πόδες αὐτῶν ἐπὶ πονηρίαν τρέχουσι. Ταχινοὶ ἐκχέαι αἷμα, καὶ οἱ διαλογισμοὶ αὐτῶν διαλογισμοὶ ἀφρόνων. Σύν- τριμμα καὶ ταλαιπωρία ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτῶν· αἱ τρί- 6οι αὐτῶν διεστραμμέναι, ἃς διοδεύουσι, καὶ οὐκ οἴδασιν εἰρήνην· διὰ τοῦτο ἀπέστη ἡ κρίσις ἀπ' αὐτῶν, καὶ οὐ μὴ καταλάβῃ αὐτοὺς δικαιοσύνη. Ὑπομεινάντων φῶς, ἐγένετο αὐτοῖς σκότος· μείν ναντες αὐγὴν, ἐν ἀωρίᾳ περιεπάτησαν· ψηλαφήσου- σιν ὡς τυφλοὶ τοῖχον, καὶ ὡς οὐχ ὑπαρχόντων ὀφθαλ μῶν, ψηλαφήσουσι· πεσοῦνται ἐν μεσημβρία, ὡς ἐν μεσονυκτίῳ· ὡς ἀποθνήσκοντες στενάξουσιν· ὡς ἄρ κτος καὶ περιστερά, ἅμα πορεύσονται, » καὶ τὰ ἑξῆ;" οἷς ἐπιλέγει· ι Καὶ φοβηθήσονται οἱ ἀπὸ δυσμῶν τὸ ὄνομα Κυρίου, καὶ οἱ ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου τὸ ὄνομα τὸ ἔνδοξον. . ᾿Αλλὰ γὰρ πλείστων ὅσων οὐσῶν περὶ τῆς αὐτῆς ὑποθέσεως προφητειῶν, ταῖς παρατεθείσαις μαρτυρίαις ἀρκεσθησόμεθα, καὶ κατὰ καιρὸν αὖθις ἀναλαβόντες εξομαλίσομεν· ἡγούμενοι τέως δαψιλέσι ταῖς λέξεσι, καὶ ταῖς ἀπὸ τούτων μαρτυρίαις κεχρη- μένοι, ἱκανῶς ἀποδεδειχέναι μηδὲν πλέον ἔχειν Ιου- δαίους τῶν λοιπῶν ἐθνῶν. Εἴτε γὰρ τῆς τοῦ θεοφιλοῦς ᾿Αβραὰμ εὐλογίας μόνους αυτούς φασιν εἶναι κοινω- νούς, διὰ τὸ ἐξ αὐτοῦ κατάγειν τὸ γένος· ἀλλὰ καὶ τοῖς ἔθνεσι τῆς ἴσης τῷ ᾿Αβραὰμ οὐ μόνον, ἀλλὰ καὶ τῷ Ἰσαὰκ, καὶ τῷ Ἰακὼβ εὐλογίας μεταδώσειν ἐπήγε γείται· διαῤῥήδην ευλογηθήσεσθαι ὁμοίως παντὰ τὰ ἔθνη προειπών, καὶ ὑπὸ μίαν καὶ τὴν αὐτὴν εὐφρο EUSEBII CAESARIENSIS OPP. L'ARS II.- nomine Domini, et innitimini Deo vestro : ecce A * omnes vos ignem incenditis, corroboratis flammam: £mbulate lumine ignis vestri, et ſlamma quam ac- cendistis. Propter me facta sunt hæc vobis, in tri- stitia dormietis ", » et quæ sequuntur; quibus ad- jungit : « Audite ne, audite me: populus meus et reges, ad me aures intendite quoniam lex a me egredietur, et judicium meum in lumen gentium : appropinquat cito justitia mea, et egredietur quasi lux salutare meum, et in brachium meum gentes sperabunt", XXXV. Ab eodem. Redargutio impiarum injuria- rum gentis Judaicæ, et religionis eorum ruina : rocationis autem omnium gentium patefactio. « Nunquid non robusta est manus Domini ad sal- B vandum ? aut gravata est auris ejus, ut non audiat ? sed peccata vestra dividunt inter vos et Deum, et propter peccata vestra, avertit faciem suam a vobis ne misereatur. Manus enim vestræ fœdatæ sunt sanguine, et digiti vestri in peccatis labia autem vestra locuta sunt iniquitatem, et lingua vestra injustitiam meditatur: nullus loquitur justa, neque est judicium verum: confidunt in vanis, et loquuntur inania: quoniam concipiunt laborem, et pariunt iniquitatem : ora aspidum fregerunt, et te- lam arancæ texunt, et qui vult ex ovis eorum come- dere, ubi contrivit, lotium invenit, et in eo regu- lum; tela corum non erit in vestimentum, neque operientur ex operibus suis. Opera enim eorum - APOLOGETICA. opera iniquitatis, pedes autem eorum, ad improbi" c tatem currunt, veloces ad effundendum sanguinem; et cogitationes eorum, cogitationes insipientium. Contritio et miseria in viis eorum; semitæ eorum distortæ, per quas transeunt, et nesciunt pacem. Idcirco amotum est judicium ab eis, et non com- prebendit eos justitia. Cum exspectarent lucem, factæ sunt eis tenebræ exspectantes splendorem, in obscuritate noctis ambulaverunt; manu explora- bunt ut cæci parietem, et quasi ipsis oculi non sint, contrectabunt : cadent in meridie, quasi in media nocte: tanquam morientes, ingemiscent, et quasi ursus et columba simul incedent," et que sequuntur ; quibus adjungit : « et timebunt qui ab occasu exsistunt, nomen Domini, et qui ab ortu solis, nomen gloriosum. Caeterum, cum plurimæ ejusdem argumenti sint prophetiæ, testimoniis his- ce, quæ hic apposuimus, contenti erimus : atque ea suo tempore rursus repetentes, explanabimus. In- terea vero, quando ad verbum abunde talibus testi- moniis usi sunius, satis nos ostendisse arbitramur, nihil amplius quam reliquas gentes, habere Judæos. Sive enim illius amici Dei Abrahæ benedictionis se solos dicunt esse participes, propterea quod ab illo sint oriundi : jam Deus palam pollicitus est, genti- bus quoque parem non modo ipsi Abrahæ, sed et Isaac, et Jacob benedictionem se impertiturum : ss Isa. L., 18,19. ** Isa. LI. 4-5. Isa. Lix 1.11. p on ibid. 19.
PG 22:125εἰ μὴ κύριος Σαβαὼθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν καὶ ὡς Γόμορρα ἂν ὡμοιώθημεν». οἷς μεθ’ ἕτερα ἐπιφέρει λέγων· «μὴ ἀπώσατο ὁ θεὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ; μὴ γένοιτο· καὶ γὰρ ἐγὼ Ἰσραηλίτης εἰμὶ ἐκ σπέρματος Ἀβραάμ, φυλῆς Βενιαμίν. οὐκ ἀπώσατο ὁ θεὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ, ὃν προέγνω. ἢ οὐκ οἴδατε ἐν Ἠλίᾳ τί λέγει ἡ γραφή, ὡς ἐντυγχάνει τῷ θεῷ, λέγων περὶ τοῦ Ἰσραήλ, κύριε, τοὺς προφήτας σου ἀπέκτειναν, τὰ θυσιαστήριά σου κατέσκαψαν, κἀγὼ ὑπελείφθην μόνος, καὶ ζητοῦσι τὴν ψυχήν μου, τοῦ λαβεῖν αὐτήν; ἀλλὰ τί λέγει ὁ χρηματισμός; κατέλιπον ἐμαυτῷ ἑπτακισχιλίους ἄνδρας, οἵτινες οὐκ ἔκαμψαν γόνυ τῇ Βάαλ. οὕτως οὖν καὶ ἐν τῷ νῦν καιρῷ λεῖμμα κατὰ ἐκλογὴν χάριτος γέγονεν». Διὰ τούτων γὰρ ὁ ἀπόστολος σαφῶς ἐπὶ τῇ τοῦ παντὸς Ἰουδαίων ἔθνους ἀποπτώσει ἑαυτὸν καὶ τοὺς αὐτῷ παραπλησίους ἀποστόλους τε καὶ εὐαγγελιστὰς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν πάντας τε τοὺς ἔτι καὶ νῦν ἐξ Ἰουδαίων εἰς τὸν Χριστὸν πιστεύσαντας τὸ σπέρμα εἶναι διασαφεῖ τὸ ὑπὸ τοῦ προφήτου ὠνομασμένον κατὰ τὸ «εἰ μὴ κύριος Σαβαὼθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα».
σύνην τοῖς μακαρίοις καὶ θεοφιλέσι καὶ τὰ λοιπὰ ἔθνη ἀνακαλούμενος, κατά τό « Ευφράνθητε ἔθνη μετά τοῦ λαοῦ αὐτοῦ· » καί· ι Αρχοντες λαῶν συνήχθησαν μετὰ τοῦ Θεοῦ ᾿Αβραάμ· ν εἴτε ἐπὶ βασιλείᾳ τοῦ Θεοῦ, ὡσὰν αὐτοῦ γεγονότες κλήρος, φρυάττονται, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ πάντα τὰ λοιπὰ ἔθνη βασιλεύσειν ὁ Θεὸς θεσπί- ζεται· « Είπατε ο γάρ, φησίν, « ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅτι Κύριος ἐβασίλευσε. » Καὶ πάλιν· · Ἐβασίλευσεν ὁ Θεὸς ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη· εἴτε ἐπὶ τὸ ἱερουργεῖν καὶ τῷ Θεῷ λατρεύειν ἐξειλέχθαι αὐτοὺς φαῖεν, δεικτέον ὡς καὶ τοῖς ἔθνεσι τῆς ἴσης ὁ λόγος μεταδώσειν ἐπήγε γείται θεραπείας, λέγων· « Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τι- μήν· ἄρατε θυσίας, καὶ εἰσπορεύεσθε εἰς τὰς αὐλὰς αὐτοῦ· ν οἷς καὶ τὸ παρὰ τῷ Ἡσαΐα συνάψεις λόγιον, ο τὸ φῆσαν· ο Εσται θυσιαστήριον τῷ Κυρίῳ ἐν χώρᾳ Αἰγύπτου, καὶ γνώσονται οἱ Αἰγύπτιοι τὸν Κύριον, καὶ ποιήσουσι θυσίας, καὶ εὔξονται εὐχὰς τῷ Κυρίῳ, καὶ ἀποδώσουσιν. » Ενθα καὶ ἐπιστήσεις ὡς ἐκτὸς τῆς Ἱερουσαλήμ ἐπὶ τῆς Αἰγύπτου θυσιαστήριον τῷ Κυρίῳ συστήσεσθαι, καὶ θύσειν αὐτόθι τοὺς Αἰγυ- πτίους, καὶ εὔξεσθαι εὐχὰς, καὶ ἀποδώσειν τῷ Κυρίῳ, προφητεύεται. Οὐ μόνον δὲ ἄρα ἐπὶ τῆς Αἰγύπτου, ἀλλὰ καὶ ἐπ' αὐτῆς τῆς ἀληθοῦς Ἱερουσαλήμ, ἥτις ποτέ αὕτη νοεῖται, πάντα τὰ ἔθνη, καὶ αὐτοί γε ο! πάντων δεισιδαιμονέστατοι Αἰγύπτιοι τὴν κατὰ διά- να αν θεωρουμένην σκηνοπηγίαν ἑορτάσειν ὑπὸ τῆς προφητείας ἀνακαλοῦνται. Εἰ δὲ καὶ πάλαι πρότερον ἐγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ, ἀλλὰ ὕστερόν ποτε καὶ Σωτή τὰ ἔθνη πάντα τῷ Κυρίῳ δοθήσεσθαι κλῆρος εἴρηται, φήσαντος αὐτῷ τοῦ Πατρός· « Αἴτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου. » Καὶ γὰρ και τακυριεύσειν οὐ τῆς Ἰουδαίας, ἀλλ' ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ περάτων τῆς οἰκουμένης προφη τεύεται· « Πάντα τε τὰ ἔθνη δουλεύσουσιν αὐτῷ, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς. Τούτου δὲ ἦν αἴτιον, τὸ γνωρίσαι (1) τῶν ὅλων Θεὸν τὴν σωτήριον αὐτοῦ ἐνώπιον πάντων τῶν ἐθνῶν. Σεση- μείωται δὲ ἡμῖν ἤδη πρότερον τὸ Ἰησοῦς ὄνομα, εἰς τὴν Ἑλλήνων ἀπὸ τῆς Ἑβραίων μεταβαλλόμενον φωνῆς, Σωτήριον ἑρμηνεύεσθαι, ὡς μηδὲν ἕτερον εἶναι τὸ Σωτήριον τοῦ Θεοῦ ἢ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ προσηγορίαν. Μαρτυρεῖ τούτῳ καὶ ὁ Συμεὼν ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ, ὅς, λαβὼν τὸ παιδίον, αὐτὸν δὴ τὸν Ἰησοῦν, μετὰ χεῖρας, ἐπηύξατο ο Νῦν ἀπολύεις τὸν δοῦλόν σου, Δέσποτα, κατὰ τὸ ῥῆμά σου, ἐν εἰρήνῃ· ὅτι εἶδον οἱ ὀφθαλ- μοί μου τὸ σωτήριόν σου, ὁ ἡτοίμασας κατὰ πρόσω- τον πάντων τῶν λαῶν, φῶς εἰς ἀποκάλυψιν ἐθνῶν. » Αὐτὸ γοῦν τὸ σωτήριον καὶ ὁ Ψαλμῳδὸς ἐδήλου, λέ- των • Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ, ἐναν τίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. » Καὶ κατὰ τὸν Ἡσαΐαν τοῦτ' αὐτὸ τὸ σωτήριον ἰδόντες πάντες ἄνθρωποι, προσκυνήσειν λέγονται τῷ τῶν ὅλων Θεῷ τὸ σωτήριον αὐτοῦ τοῖς πᾶσιν ἀφθόνως » DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. 11. A quippe qui benedicendas esse itidem, ut illos omne B nes gentes prædixerit, et sub unam eandemque cum beatis illis, Deique amicis viris lætitiam, reliquas quoque gentes invitet, juxta illud : • Lelamini, gentes, cum populo ejus : › Et illud : ‹ Principes populorum congregati sunt cum Deo Abraham : sive de regno Dei, quasi illius facti læredes, gloriantur: jam in reliquis quoque gentibus regna- turum Deum, divina oracula ostendunt: ‹ Dicite enim, inquit, in gentibus, quod Dominus regna- vit . Et rursus : e Regnavit Deus super omnes gentes ' : » sive ad sacerdotii munus, et ad cultum Deo exhibendum se electos dictitant, demonstratum erit; quemadmodum gentibus quoque, æquale mi- nisterium sermo divinus se impertiturum promise- rit, ubi ait : « Aferte Domino, familiæ gentium, aferte Domino gloriam et honorem : tollite hostias, et ingrediuini in atria ejus * : » quibus etiam illud apud Isaiam oraculum adjungere poteris, quod ita habet : « Et altare Domino in terra Ægypti, et cu- gnoscent Ægyptii Dominum, et facient sacrificia, et vovebunt vota Domino, et reddent ., Ubi item illud tibi erit considerandum attentius, quod extra Jerusalem in Ægypto altare Domino constituendum, et illic sacrificaturos Ægyptios, votaque Domino el facturos, et reddituros prophetia significet. Non er- go in Ægypto solum, sed in ipsa quoque vera Je- rusalem, quæcunque ea intelligatur, omnes gen- tes, necnon ipsi omnium superstitiosissimi Ægy- C plii, ad id quod ex sententia, non ex scripto inter- – pretandum sit, tabernaculorum solenne, celebran- dum, invitantur. Quod si olim factus est e pars De- mini populus ejus Jacob, funiculus hæreditatis ejua Israel ", » at in posterum, gentes quoque omnes. Domino in sortent esse tribuendas, dictum est: ubi videlicet illi sic ait Pater: Postula a me,et dabo tibi gentes hæreditatem tuamn '. Etenim domina- turum esse non in Judæa solum, sed a mari usque ad mare, et fines orbis terra, prophetia clamat ', omnesque illi gentes esse servituras, benedicendas- que esse in eo omnes tribus terræ. Hac autem causa hoc factum est, ut Deus universi in conspectu om- nium gentium, salutare suum notum faceret * : nos vero jam ante notavimus nomen Jesus, si ex Hebraica lingua in Graecam convertatur, ptov significare, quod Latine dicitur salutare, ut nihil aliud sit Salutare Deiquam Salvatoris nostri Jesu Chri- sti appellatio : huic rei fidem facit Simeon in Evange lio, qui accepto puero, ipso utique Jesu, intra manus, sic oravit : « Nunc dimittis servun tuum, Domine, secundum verbum tuum in pace: quia viderunt oeuli mei Salutare tuum, quod parasti ante faciem omnium populorum, lumen ad revelationem gen- tium . . Hoc ipsum igitur Salutare, Psalmorum quoque auctor significavit, cum dixit: ‹ Notum fecit Dominum Salutare suum, in conspectu gen- Psal. XLVI. 9. • Psal. xcv, 7,8. * Isa. xix, 19, 21. * Deut. D Psal. xLvl, 10. • Psal. xcv, 10. XXXH, 9. Psal. 11, 8. * Psal. uxxı, 8. 11, 17. • Psal. xcv, 2. Luc, 11, 29-32. (1) Desideratur τον EDIT. PATR.
τοῦτο δὲ εἶναι καὶ τὸ ἐν ταῖς λοιπαῖς προφητείαις δηλούμενον ὑπόλειμμα τοῦ παντός, ὅπερ φησὶν «κατ’ ἐκλογὴν χάριτος» πεφυλάχθαι. περὶ οὗ ὑπολείμματος φέρε πάλιν τὰ ἀπὸ τῶν προφητῶν ἐξαπλώσωμεν, ὡς ἂν παρασταίη διὰ πλειόνων, ὅτι μὴ ἀδιακρίτως παντὶ τῷ Ἰουδαίων ἔθνει τὴν τοῦ Χριστοῦ παρουσίαν σωτήριον ἔσεσθαι ὑπέσχετο ὁ θεὸς ἀλλ’ ὀλίγοις [καὶ] κομιδῆ σπανίοις, τοῖς εἰς τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν πεπιστευκόσιν, ὥσπερ οὖν καὶ τὸ ἔργον ἀκολούθως ταῖς προρρήσεσιν ἐπηκολούθησεν. [λ.] Ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου. «Ἡ γῆ ὑμῶν ἔρημος, αἱ πόλεις ὑμῶν πυρίκαυστοι· τὴν χώραν ὑμῶν ἐνώπιον ὑμῶν ἀλλότριοι κατεσθίουσιν αὐτήν, καὶ ἠρήμωται κατεστραμμένη ὑπὸ λαῶν ἀλλοτρίων. ἐγκαταλειφθήσεται ἡ θυγάτηρ Σιὼν ὡς σκηνὴ ἐν ἀμπελῶνι καὶ ὡς ὀπωροφυλάκιον ἐν σικυηράτῳ, ὡς πόλις πολιορκουμένη. καὶ εἰ μὴ κύριος Σαβαὼθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν καὶ ὡς Γόμορρα ἂν ὡμοιώθημεν».
σύνην τοῖς μακαρίοις καὶ θεοφιλέσι καὶ τὰ λοιπὰ ἔθνη ἀνακαλούμενος, κατά τό « Ευφράνθητε ἔθνη μετά τοῦ λαοῦ αὐτοῦ· » καί· ι Αρχοντες λαῶν συνήχθησαν μετὰ τοῦ Θεοῦ ᾿Αβραάμ· ν εἴτε ἐπὶ βασιλείᾳ τοῦ Θεοῦ, ὡσὰν αὐτοῦ γεγονότες κλήρος, φρυάττονται, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ πάντα τὰ λοιπὰ ἔθνη βασιλεύσειν ὁ Θεὸς θεσπί- ζεται· « Είπατε ο γάρ, φησίν, « ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅτι Κύριος ἐβασίλευσε. » Καὶ πάλιν· · Ἐβασίλευσεν ὁ Θεὸς ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη· εἴτε ἐπὶ τὸ ἱερουργεῖν καὶ τῷ Θεῷ λατρεύειν ἐξειλέχθαι αὐτοὺς φαῖεν, δεικτέον ὡς καὶ τοῖς ἔθνεσι τῆς ἴσης ὁ λόγος μεταδώσειν ἐπήγε γείται θεραπείας, λέγων· « Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ αἱ πατριαὶ τῶν ἐθνῶν, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τι- μήν· ἄρατε θυσίας, καὶ εἰσπορεύεσθε εἰς τὰς αὐλὰς αὐτοῦ· ν οἷς καὶ τὸ παρὰ τῷ Ἡσαΐα συνάψεις λόγιον, ο τὸ φῆσαν· ο Εσται θυσιαστήριον τῷ Κυρίῳ ἐν χώρᾳ Αἰγύπτου, καὶ γνώσονται οἱ Αἰγύπτιοι τὸν Κύριον, καὶ ποιήσουσι θυσίας, καὶ εὔξονται εὐχὰς τῷ Κυρίῳ, καὶ ἀποδώσουσιν. » Ενθα καὶ ἐπιστήσεις ὡς ἐκτὸς τῆς Ἱερουσαλήμ ἐπὶ τῆς Αἰγύπτου θυσιαστήριον τῷ Κυρίῳ συστήσεσθαι, καὶ θύσειν αὐτόθι τοὺς Αἰγυ- πτίους, καὶ εὔξεσθαι εὐχὰς, καὶ ἀποδώσειν τῷ Κυρίῳ, προφητεύεται. Οὐ μόνον δὲ ἄρα ἐπὶ τῆς Αἰγύπτου, ἀλλὰ καὶ ἐπ' αὐτῆς τῆς ἀληθοῦς Ἱερουσαλήμ, ἥτις ποτέ αὕτη νοεῖται, πάντα τὰ ἔθνη, καὶ αὐτοί γε ο! πάντων δεισιδαιμονέστατοι Αἰγύπτιοι τὴν κατὰ διά- να αν θεωρουμένην σκηνοπηγίαν ἑορτάσειν ὑπὸ τῆς προφητείας ἀνακαλοῦνται. Εἰ δὲ καὶ πάλαι πρότερον ἐγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ, ἀλλὰ ὕστερόν ποτε καὶ Σωτή τὰ ἔθνη πάντα τῷ Κυρίῳ δοθήσεσθαι κλῆρος εἴρηται, φήσαντος αὐτῷ τοῦ Πατρός· « Αἴτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου. » Καὶ γὰρ και τακυριεύσειν οὐ τῆς Ἰουδαίας, ἀλλ' ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ περάτων τῆς οἰκουμένης προφη τεύεται· « Πάντα τε τὰ ἔθνη δουλεύσουσιν αὐτῷ, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς. Τούτου δὲ ἦν αἴτιον, τὸ γνωρίσαι (1) τῶν ὅλων Θεὸν τὴν σωτήριον αὐτοῦ ἐνώπιον πάντων τῶν ἐθνῶν. Σεση- μείωται δὲ ἡμῖν ἤδη πρότερον τὸ Ἰησοῦς ὄνομα, εἰς τὴν Ἑλλήνων ἀπὸ τῆς Ἑβραίων μεταβαλλόμενον φωνῆς, Σωτήριον ἑρμηνεύεσθαι, ὡς μηδὲν ἕτερον εἶναι τὸ Σωτήριον τοῦ Θεοῦ ἢ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ προσηγορίαν. Μαρτυρεῖ τούτῳ καὶ ὁ Συμεὼν ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ, ὅς, λαβὼν τὸ παιδίον, αὐτὸν δὴ τὸν Ἰησοῦν, μετὰ χεῖρας, ἐπηύξατο ο Νῦν ἀπολύεις τὸν δοῦλόν σου, Δέσποτα, κατὰ τὸ ῥῆμά σου, ἐν εἰρήνῃ· ὅτι εἶδον οἱ ὀφθαλ- μοί μου τὸ σωτήριόν σου, ὁ ἡτοίμασας κατὰ πρόσω- τον πάντων τῶν λαῶν, φῶς εἰς ἀποκάλυψιν ἐθνῶν. » Αὐτὸ γοῦν τὸ σωτήριον καὶ ὁ Ψαλμῳδὸς ἐδήλου, λέ- των • Εγνώρισε Κύριος τὸ σωτήριον αὐτοῦ, ἐναν τίον τῶν ἐθνῶν ἀπεκάλυψε τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ. » Καὶ κατὰ τὸν Ἡσαΐαν τοῦτ' αὐτὸ τὸ σωτήριον ἰδόντες πάντες ἄνθρωποι, προσκυνήσειν λέγονται τῷ τῶν ὅλων Θεῷ τὸ σωτήριον αὐτοῦ τοῖς πᾶσιν ἀφθόνως » DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. 11. A quippe qui benedicendas esse itidem, ut illos omne B nes gentes prædixerit, et sub unam eandemque cum beatis illis, Deique amicis viris lætitiam, reliquas quoque gentes invitet, juxta illud : • Lelamini, gentes, cum populo ejus : › Et illud : ‹ Principes populorum congregati sunt cum Deo Abraham : sive de regno Dei, quasi illius facti læredes, gloriantur: jam in reliquis quoque gentibus regna- turum Deum, divina oracula ostendunt: ‹ Dicite enim, inquit, in gentibus, quod Dominus regna- vit . Et rursus : e Regnavit Deus super omnes gentes ' : » sive ad sacerdotii munus, et ad cultum Deo exhibendum se electos dictitant, demonstratum erit; quemadmodum gentibus quoque, æquale mi- nisterium sermo divinus se impertiturum promise- rit, ubi ait : « Aferte Domino, familiæ gentium, aferte Domino gloriam et honorem : tollite hostias, et ingrediuini in atria ejus * : » quibus etiam illud apud Isaiam oraculum adjungere poteris, quod ita habet : « Et altare Domino in terra Ægypti, et cu- gnoscent Ægyptii Dominum, et facient sacrificia, et vovebunt vota Domino, et reddent ., Ubi item illud tibi erit considerandum attentius, quod extra Jerusalem in Ægypto altare Domino constituendum, et illic sacrificaturos Ægyptios, votaque Domino el facturos, et reddituros prophetia significet. Non er- go in Ægypto solum, sed in ipsa quoque vera Je- rusalem, quæcunque ea intelligatur, omnes gen- tes, necnon ipsi omnium superstitiosissimi Ægy- C plii, ad id quod ex sententia, non ex scripto inter- – pretandum sit, tabernaculorum solenne, celebran- dum, invitantur. Quod si olim factus est e pars De- mini populus ejus Jacob, funiculus hæreditatis ejua Israel ", » at in posterum, gentes quoque omnes. Domino in sortent esse tribuendas, dictum est: ubi videlicet illi sic ait Pater: Postula a me,et dabo tibi gentes hæreditatem tuamn '. Etenim domina- turum esse non in Judæa solum, sed a mari usque ad mare, et fines orbis terra, prophetia clamat ', omnesque illi gentes esse servituras, benedicendas- que esse in eo omnes tribus terræ. Hac autem causa hoc factum est, ut Deus universi in conspectu om- nium gentium, salutare suum notum faceret * : nos vero jam ante notavimus nomen Jesus, si ex Hebraica lingua in Graecam convertatur, ptov significare, quod Latine dicitur salutare, ut nihil aliud sit Salutare Deiquam Salvatoris nostri Jesu Chri- sti appellatio : huic rei fidem facit Simeon in Evange lio, qui accepto puero, ipso utique Jesu, intra manus, sic oravit : « Nunc dimittis servun tuum, Domine, secundum verbum tuum in pace: quia viderunt oeuli mei Salutare tuum, quod parasti ante faciem omnium populorum, lumen ad revelationem gen- tium . . Hoc ipsum igitur Salutare, Psalmorum quoque auctor significavit, cum dixit: ‹ Notum fecit Dominum Salutare suum, in conspectu gen- Psal. XLVI. 9. • Psal. xcv, 7,8. * Isa. xix, 19, 21. * Deut. D Psal. xLvl, 10. • Psal. xcv, 10. XXXH, 9. Psal. 11, 8. * Psal. uxxı, 8. 11, 17. • Psal. xcv, 2. Luc, 11, 29-32. (1) Desideratur τον EDIT. PATR.
PG 22:127Ἀρχόμενος ὁ μέγας καὶ θαυμάσιος προφήτης τῆς οἰκείας βίβλου τὴν πᾶσαν τῆς προφητείας ὑπόθεσιν «κατὰ τῆς Ἰουδαίας καὶ κατὰ τῆς Ἱερουσαλὴμ ὅρασιν» καὶ θεωρίαν περιέχειν διδάσκει, ἔπειτα τὸ πᾶν Ἰουδαίων ἔθνος ἀπελέγχει, πρῶτα μὲν λέγων· «ἔγνω βοῦς τὸν κτησάμενον καὶ ὄνος τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ· Ἰσραὴλ δέ με οὐκ ἔγνω, καὶ ὁ λαός με οὐ συνῆκεν». εἶτα τὸ πᾶν ἔθνος ταλανίζων ἐπιφέρει· «οὐαὶ ἔθνος ἁμαρτωλόν, λαὸς πλήρης ἁμαρτιῶν, σπέρμα πονηρόν, υἱοὶ ἄνομοι». τούτοις ἐν ἀρχῇ τῆς βίβλου κατ’ αὐτῶν χρησάμενος τοῖς ἐλέγχοις, καὶ προδιδάξας τὰς αἰτίας τῆς μελλούσης ἐπιφέρεσθαι κατ’ αὐτῶν προρρήσεως, ἑξῆς ἀπάρχεται φάσκων· «ἡ γῆ ὑμῶν ἔρημος», μὴ οὔσης ἐρήμου καθ’ οὓς προεφήτευε χρόνους, «αἱ πόλεις ὑμῶν πυρίκαυστοι», μηδὲ τούτου πω γεγενημένου. ἀλλ’ οὐδὲ τὴν χώραν αὐτῶν τότε ἤσθιον ἀλλότριοι, καὶ ὅμως φησὶν «τὴν χώραν ὑμῶν ἐνώπιον ὑμῶν ἀλλότριοι κατεσθίουσιν αὐτήν», καὶ τὰ ἑξῆς. εἰ οὖν ἐπὶ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ μετέλθοις παρουσίαν καὶ τοὺς ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο χρόνους, πάντα ἂν εὕροις τὰ εἰρημένα πληρούμενα.
τῆς κάτω Ἱερουσαλὴμ τῆς κατὰ τὴν Παλαιστίνην, ἀλλ᾽ ἕκαστον ἐκ τοῦ τόπου αὐτοῦ, καὶ πάντας τοὺς ἐν ταῖς νήσοις τῶν ἐθνῶν· ὅτε καὶ πληρωθήσεται τὸ φάσκον λόγιον ἐπικαλεῖσθαι πάντας ἀνθρώπους οὐκ ἔτι τοὺς πατρώους θεούς, οὐδὲ τὰ εἴδωλα, καὶ τοὺς δαίμονας, ἀλλὰ τὸ ὄνομα Κυρίου, καὶ δουλεύειν αὐτῷ ὑπὸ ζυγὸν ἕνα, ἐκ περάτων τε ποταμῶν Αἰθιοπίας προσοίσουσιν αὐτῷ τὰς λογικὰς καὶ ἀναίμους θυσίας διὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ Καινῆς Διαθήκης οὐκ ἐπὶ τῆς κάτω Ιερουσαλήμ, οὐδ' ἐν τῷ πρὸς ταύτῃ θυσιαστη ρίῳ, ἀλλ' ἐν τοῖς δηλουμένοις πέρασι τῆς Αἰθιοπίας ἀνενεχθησομένας. Εἰ δὲ καὶ μέγα τί ἐστι, λαὸν εἶναί τε καὶ χρηματίζειν Θεοῦ, καὶ ἕν γε τοῦτο τῶν μεγίστων θείων ἐπαγγελλιῶν τυγχάνει, τὸ ὑπ' αὐτοῦ λέγεσθαι περὶ τῶν ἀξίων αὐτοῦ· . Ἔσομαι αὐτῶν Θεὸς, καὶ αὐτοὶ ἔσονται λαός μου · › ἐσεμνύνετό τε πρὶν εἰκότως ὁ Ἰσραὴλ ἐπὶ τῷ ὡς μόνος λαὸς ὢν τοῦ Θεοῦ· ἀλλὰ καὶ τοῦτο τὸ ἀγαθὸν, ἐπιδημήσας ὁ Κύριος, τοῖς ἔθνεσι χαριεῖσθαι ὑπισχνεῖται, λέγων· « Ἰδοὺ ἐγὼ ἔρχομαι, καὶ κατασκηνώσω ἐν μέσῳ σου· καὶ κατα- φεύξονται ἔθνη πολλὰ ἐπὶ τὸν Κύριον, καὶ ἔσονται αὐτῷ εἰς λαόν. » Περὶ ὧν καὶ ἁρμόσει λέγεσθαι· • Καὶ ἐρῶ τῷ οὐ λαῷ μου· Λαός μου εἶ σύ· καὶ αὐτὸς ἐρεῖ· Κύριος ὁ Θεός μου εἶ σύ. » Εἰ δὲ αὐτός ἐστι καὶ οὐδ' (1) ἄλλος ὁ Χριστὸς, ὁ ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ βλαστήσειν προφητευόμενος, καὶ τοῦτό γε καὶ αὐτοῖς Εβραίοις ἀνωμολόγηται, ώς μηδένα μηδαμῶς περὶ τούτου γε ἀμφισβητεῖν· ὅρα ὅπως καὶ οὗτος ἀναστή σεσθαι ἐπὶ τὸ ἄρχειν οὐ τοῦ Ἰσραήλ, ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν αναπεφώνηται, τά τε ἔθνη ἐλπίσειν ἐπ' αὐτῷ, ἀλλὰ οὐχ ὅ γε Ισραήλ λέλεκται, ἐπειδήπερ αὐτὸς ἦν ἡ προσδοκία τῶν ἐθνῶν· διὸ καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἐξοίσειν λέγεται, καὶ εἰς φῶς ἐθνῶν γενήσεσθαι· καὶ πάλιν· ο Ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσι, ο καὶ εἰς σωτηρίαν δοθήσεσθαι οὐ μόνοις Ἰουδαίοις, ἀλλὰ καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις τοῖς ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς· διὸ καὶ εἴρηται αὐτῷ ὑπὸ τοῦ καταπέμψαντος αὐτὸν Πατρός· « Εδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν, τοῦ καταστῆσαι τὴν γῆν, καὶ κλη- ρονομῆσαι κληρονομίας Ερήμους. • Μαρτύριον δὲ τοῖς ἔθνεσί φησιν, ὥστε πάντα τὰ ἔθνη τὰ μηδέποτέ τι περὶ Χριστοῦ μεμαθηκότα, γνόντα τὴν περὶ αὐτοῦ οἰκονομίαν, καὶ τίς ἦν ἐν αὐτῷ δύναμις, ἐπικαλέσα- σθαι αὐτὸν, καὶ τοὺς μὴ πάλαι πρότερον εἰδότας αὐτὸν λαοὺς ἐπ' αὐτὸν καταφεύξασθαι. Καὶ τί με δεί μηκύνειν τὸν λόγον, παρὸν ἐξ αὐτῶν τῶν προφητι κῶν λέξεων, ὧν τε παρατέθειμαι, καὶ ὧν ἐπὶ σχολῆς μνημονεύσω, ἐν ταῖς θείαις φερομένων Γραφαῖς, ὅτῳ φίλον ἀναλέξασθαι τὰς προφητικὰς φωνὰς, απο τόθεν κατασιγάζειν τοὺς ἐκ περιτομής, φάσκοντας μόνοις αὐτοῖς τὰς ἐπαγγελίας τοῦ Θεοῦ δεδωρῆσθαι, ἡμᾶς δὲ, τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν, περιττοὺς εἶναι, καὶ τῶν θείων ὑποσχέσεων ἀλλοτρίους; Δέδεικται γὰρ ἔμπα- λιν, ώς τεθέσπιστο τὰ μὲν ἔθνη πάντα τῆς Χριστοῦ παρουσίας ἀπολαύσειν, τὰ δ᾽ Ἰουδαίων πλήθη άποπε σεῖσθαι τῆς πρὸς τοὺς αὐτῶν προγόνους επαγγελίας, Α κεχαρισμένῳ· καὶ προσκυνήσειν γε αὐτῷ οὐκ ἐπὶ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. B - "Zachar. 11, 10,11. "Ose.11, 24. " Isa. xuix, 6, & tium revelavit justitiam suam s. . Similiter apud Isaiam omnes homines, hoc ipsum salutare intuen- tes, Deum universi dicuntur adoraturi, qui Salu- tare suum omnibus abunde sit largiturus: et ado- raturi, non in hac inferiori Jerusalem, quæ est in Palæstina, sed unumquemque ex loco suo, et omnes quicunque sint in insulis gentium : quo tempore oraculum illud finem accipiet, quod affirmat omnes homines invocare non amplius Deos patrios, neque simulacra, aut damonas, sed nomen Domini, et servire illi sub jugo uno, et illi a terminis flumi- num Æthiopiæ rationales et incruentas hostias per Novum Christi Testamentum, non in inferiori Jerusalem, neque in eo quod in illa est altari, sed in ejus Ethiopiæ finibus, de qua jam dictum est, oblaturos. Quod si magnum quiddam est, Dei populum et esse, et censeri, et unum hoc divino- rum promissorum maximum est, ubi ab ipso Deo de iis qui seipso digni sint, dicitur : ‹ Ero illorum Deus, et ipsi erunt populus meus ", » meritoque antea gloriabatur Israel, quasi qui solus Dei popu- lus esset, hoc quoque bonum, tum cum ad popu- lum illum advenerit Dominus, gentibus se largitu- rum pollicetur, dicens : « Ecce ego venio, et habi- tabo in medio tui, et confugient gentes multæ ad Donuinum, et erunt ei in populum '. . De quibus illud item satis apte dicetur : ‹ Et dicam non po- pulo meo, populus meus es tu : et ipse dicet, Do- minus Deus neus es tu 18. Si vero non alius, sed ipse est Christus, qui de radice Jesse oriturus a prophetis prædicitur, et hoc ipsis quoque Hebraeis c habetur indubitatum, adeo, ut nullo pacto quis- piam de hoc ambigat : considera jam quemadmo- dum hic surrecturus ad imperandum non ipsi Israel, sed gentibus palam sit dictus, nec ipse Israel, sed gentes in co spem habituræ dictæ sint, quippe qui esset exspectatio gentium : quapropter et gentibus prolaturus judicium, et futurus lumen gentium vaticinio declaretur. Et rursus, dictum sit, in nomine ejus gentes speraturas, eumdemque in salutem datum iri non solis Judæis, sed omnibus hominibus, usque ad extremum terræ. Quocirca et ab illo, qui ipsum misit, Patre, dictum est ei : • Dedi te in Testamentum generis, in lucem gentium, ut constituas terram, et consequaris hæ- reditates desertas". Testimonium autem gentibus D dicit, ea de causa, ut omnes gentes quæcumque de Christo nihil unquam didicerint, ubi ordinis ra- tionem, quæ ad illum pertinet agnoverint : et quæ nam in eo sit virtus, invocaturæ sint eum : et qui antea illum populi nunquam viderint, ad illum con- fugituri. Caeterum, quid pluribus opus est verbis ? cum ex ipsis propheticis vocibus liceat, tum quas posui, tum quas plus otii nactus exponam, quæ in divinis libris feruntur, si cui modo placeat collige- re dicta prophetarun, facile iis, qui ex circumci- sione sunt silentium imponere, siquando jactent ** Psal. xcvii, 2. “Levit. xxvi, 12; Il Cor. vi, 6. (1) Ουδ'. Forte οὐκ. EDIT. PATR.
«ἥ τε γὰρ θυγάτηρ Σιών» (αὕτη δὲ ἦν ἡ ἐπὶ ὄρους τοῦ καλουμένου Σιὼν ἐπιτελουμένη θρησκεία) ἀπὸ τῆς Ἰησοῦ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν παρουσίας ἐγκαταλέλειπται «ὡς σκηνὴ ἐν ἀμπελῶνι καὶ ὡς ὀπωροφυλάκιον ἐν σικυηράτῳ», καὶ εἴ τι τούτων ἐρημότερον· «τήν τε χώραν αὐτῶν ἀλλότριοι ἐνώπιον αὐτῶν κατεσθίουσι», τοτὲ μὲν δασμοὺς καὶ φόρους αὐτοὺς εἰσπραττόμενοι, τοτὲ δὲ ἴδιον ἑαυτῶν κτῆμα τὴν πάλαι τῶν Ἰουδαίων γῆν πεποιημένοι· ἀλλὰ καὶ τὸ ἱερὸν τὸ εὐπρεπὲς τῆς μητροπόλεως αὐτῶν ἠρείπωται «κατεστραμμένον ὑπὸ λαῶν ἀλλοτρίων», «αἵ τε πόλεις» αὐτῶν «πυρίκαυστοι» γεγόνασι, καὶ γέγονεν Ἱερουσαλὴμ ἀληθῶς «πόλις πολιορκουμένη».
τῆς κάτω Ἱερουσαλὴμ τῆς κατὰ τὴν Παλαιστίνην, ἀλλ᾽ ἕκαστον ἐκ τοῦ τόπου αὐτοῦ, καὶ πάντας τοὺς ἐν ταῖς νήσοις τῶν ἐθνῶν· ὅτε καὶ πληρωθήσεται τὸ φάσκον λόγιον ἐπικαλεῖσθαι πάντας ἀνθρώπους οὐκ ἔτι τοὺς πατρώους θεούς, οὐδὲ τὰ εἴδωλα, καὶ τοὺς δαίμονας, ἀλλὰ τὸ ὄνομα Κυρίου, καὶ δουλεύειν αὐτῷ ὑπὸ ζυγὸν ἕνα, ἐκ περάτων τε ποταμῶν Αἰθιοπίας προσοίσουσιν αὐτῷ τὰς λογικὰς καὶ ἀναίμους θυσίας διὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ Καινῆς Διαθήκης οὐκ ἐπὶ τῆς κάτω Ιερουσαλήμ, οὐδ' ἐν τῷ πρὸς ταύτῃ θυσιαστη ρίῳ, ἀλλ' ἐν τοῖς δηλουμένοις πέρασι τῆς Αἰθιοπίας ἀνενεχθησομένας. Εἰ δὲ καὶ μέγα τί ἐστι, λαὸν εἶναί τε καὶ χρηματίζειν Θεοῦ, καὶ ἕν γε τοῦτο τῶν μεγίστων θείων ἐπαγγελλιῶν τυγχάνει, τὸ ὑπ' αὐτοῦ λέγεσθαι περὶ τῶν ἀξίων αὐτοῦ· . Ἔσομαι αὐτῶν Θεὸς, καὶ αὐτοὶ ἔσονται λαός μου · › ἐσεμνύνετό τε πρὶν εἰκότως ὁ Ἰσραὴλ ἐπὶ τῷ ὡς μόνος λαὸς ὢν τοῦ Θεοῦ· ἀλλὰ καὶ τοῦτο τὸ ἀγαθὸν, ἐπιδημήσας ὁ Κύριος, τοῖς ἔθνεσι χαριεῖσθαι ὑπισχνεῖται, λέγων· « Ἰδοὺ ἐγὼ ἔρχομαι, καὶ κατασκηνώσω ἐν μέσῳ σου· καὶ κατα- φεύξονται ἔθνη πολλὰ ἐπὶ τὸν Κύριον, καὶ ἔσονται αὐτῷ εἰς λαόν. » Περὶ ὧν καὶ ἁρμόσει λέγεσθαι· • Καὶ ἐρῶ τῷ οὐ λαῷ μου· Λαός μου εἶ σύ· καὶ αὐτὸς ἐρεῖ· Κύριος ὁ Θεός μου εἶ σύ. » Εἰ δὲ αὐτός ἐστι καὶ οὐδ' (1) ἄλλος ὁ Χριστὸς, ὁ ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ βλαστήσειν προφητευόμενος, καὶ τοῦτό γε καὶ αὐτοῖς Εβραίοις ἀνωμολόγηται, ώς μηδένα μηδαμῶς περὶ τούτου γε ἀμφισβητεῖν· ὅρα ὅπως καὶ οὗτος ἀναστή σεσθαι ἐπὶ τὸ ἄρχειν οὐ τοῦ Ἰσραήλ, ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν αναπεφώνηται, τά τε ἔθνη ἐλπίσειν ἐπ' αὐτῷ, ἀλλὰ οὐχ ὅ γε Ισραήλ λέλεκται, ἐπειδήπερ αὐτὸς ἦν ἡ προσδοκία τῶν ἐθνῶν· διὸ καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἐξοίσειν λέγεται, καὶ εἰς φῶς ἐθνῶν γενήσεσθαι· καὶ πάλιν· ο Ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσι, ο καὶ εἰς σωτηρίαν δοθήσεσθαι οὐ μόνοις Ἰουδαίοις, ἀλλὰ καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις τοῖς ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς· διὸ καὶ εἴρηται αὐτῷ ὑπὸ τοῦ καταπέμψαντος αὐτὸν Πατρός· « Εδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν, τοῦ καταστῆσαι τὴν γῆν, καὶ κλη- ρονομῆσαι κληρονομίας Ερήμους. • Μαρτύριον δὲ τοῖς ἔθνεσί φησιν, ὥστε πάντα τὰ ἔθνη τὰ μηδέποτέ τι περὶ Χριστοῦ μεμαθηκότα, γνόντα τὴν περὶ αὐτοῦ οἰκονομίαν, καὶ τίς ἦν ἐν αὐτῷ δύναμις, ἐπικαλέσα- σθαι αὐτὸν, καὶ τοὺς μὴ πάλαι πρότερον εἰδότας αὐτὸν λαοὺς ἐπ' αὐτὸν καταφεύξασθαι. Καὶ τί με δεί μηκύνειν τὸν λόγον, παρὸν ἐξ αὐτῶν τῶν προφητι κῶν λέξεων, ὧν τε παρατέθειμαι, καὶ ὧν ἐπὶ σχολῆς μνημονεύσω, ἐν ταῖς θείαις φερομένων Γραφαῖς, ὅτῳ φίλον ἀναλέξασθαι τὰς προφητικὰς φωνὰς, απο τόθεν κατασιγάζειν τοὺς ἐκ περιτομής, φάσκοντας μόνοις αὐτοῖς τὰς ἐπαγγελίας τοῦ Θεοῦ δεδωρῆσθαι, ἡμᾶς δὲ, τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν, περιττοὺς εἶναι, καὶ τῶν θείων ὑποσχέσεων ἀλλοτρίους; Δέδεικται γὰρ ἔμπα- λιν, ώς τεθέσπιστο τὰ μὲν ἔθνη πάντα τῆς Χριστοῦ παρουσίας ἀπολαύσειν, τὰ δ᾽ Ἰουδαίων πλήθη άποπε σεῖσθαι τῆς πρὸς τοὺς αὐτῶν προγόνους επαγγελίας, Α κεχαρισμένῳ· καὶ προσκυνήσειν γε αὐτῷ οὐκ ἐπὶ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. B - "Zachar. 11, 10,11. "Ose.11, 24. " Isa. xuix, 6, & tium revelavit justitiam suam s. . Similiter apud Isaiam omnes homines, hoc ipsum salutare intuen- tes, Deum universi dicuntur adoraturi, qui Salu- tare suum omnibus abunde sit largiturus: et ado- raturi, non in hac inferiori Jerusalem, quæ est in Palæstina, sed unumquemque ex loco suo, et omnes quicunque sint in insulis gentium : quo tempore oraculum illud finem accipiet, quod affirmat omnes homines invocare non amplius Deos patrios, neque simulacra, aut damonas, sed nomen Domini, et servire illi sub jugo uno, et illi a terminis flumi- num Æthiopiæ rationales et incruentas hostias per Novum Christi Testamentum, non in inferiori Jerusalem, neque in eo quod in illa est altari, sed in ejus Ethiopiæ finibus, de qua jam dictum est, oblaturos. Quod si magnum quiddam est, Dei populum et esse, et censeri, et unum hoc divino- rum promissorum maximum est, ubi ab ipso Deo de iis qui seipso digni sint, dicitur : ‹ Ero illorum Deus, et ipsi erunt populus meus ", » meritoque antea gloriabatur Israel, quasi qui solus Dei popu- lus esset, hoc quoque bonum, tum cum ad popu- lum illum advenerit Dominus, gentibus se largitu- rum pollicetur, dicens : « Ecce ego venio, et habi- tabo in medio tui, et confugient gentes multæ ad Donuinum, et erunt ei in populum '. . De quibus illud item satis apte dicetur : ‹ Et dicam non po- pulo meo, populus meus es tu : et ipse dicet, Do- minus Deus neus es tu 18. Si vero non alius, sed ipse est Christus, qui de radice Jesse oriturus a prophetis prædicitur, et hoc ipsis quoque Hebraeis c habetur indubitatum, adeo, ut nullo pacto quis- piam de hoc ambigat : considera jam quemadmo- dum hic surrecturus ad imperandum non ipsi Israel, sed gentibus palam sit dictus, nec ipse Israel, sed gentes in co spem habituræ dictæ sint, quippe qui esset exspectatio gentium : quapropter et gentibus prolaturus judicium, et futurus lumen gentium vaticinio declaretur. Et rursus, dictum sit, in nomine ejus gentes speraturas, eumdemque in salutem datum iri non solis Judæis, sed omnibus hominibus, usque ad extremum terræ. Quocirca et ab illo, qui ipsum misit, Patre, dictum est ei : • Dedi te in Testamentum generis, in lucem gentium, ut constituas terram, et consequaris hæ- reditates desertas". Testimonium autem gentibus D dicit, ea de causa, ut omnes gentes quæcumque de Christo nihil unquam didicerint, ubi ordinis ra- tionem, quæ ad illum pertinet agnoverint : et quæ nam in eo sit virtus, invocaturæ sint eum : et qui antea illum populi nunquam viderint, ad illum con- fugituri. Caeterum, quid pluribus opus est verbis ? cum ex ipsis propheticis vocibus liceat, tum quas posui, tum quas plus otii nactus exponam, quæ in divinis libris feruntur, si cui modo placeat collige- re dicta prophetarun, facile iis, qui ex circumci- sione sunt silentium imponere, siquando jactent ** Psal. xcvii, 2. “Levit. xxvi, 12; Il Cor. vi, 6. (1) Ουδ'. Forte οὐκ. EDIT. PATR.
Ἀλλ’ ἐπεὶ τούτων περὶ αὐτοὺς συμβεβηκότων ὁ τῶν ἀποστόλων χορὸς οἵ τε ἐξ Ἑβραίων εἰς τὸν Χριστὸν πεπιστευκότες γονίμου δίκην σπέρματος ἐξ αὐτῶν ἐκείνων διεφυλάχθησαν, καθ’ ὅλης τε τῆς οἰκουμένης καὶ εἰς πᾶν γένος ἀνθρώπων διελθόντες πᾶσαν πόλιν καὶ τόπον καὶ χώραν τοῦ οἰκείου καὶ Ἰσραηλιτικοῦ σπόρου κατέπλησαν, ὥστε ἐξ αὐτῶν στάχυς τὰς ἐπ’ ὀνόματος τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ὑποστάσας ἐκκλησίας φῦναι, εἰκότως ὁ θεῖος προφήτης ἐπιλέγει ταῖς προαποφανθείσαις κατ’ αὐτῶν ἀπειλαῖς «εἰ μὴ κύριος Σαβαὼθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν καὶ ὡς Γόμορρα ἂν ὡμοιώθημεν». ὅπερ συναγαγὼν ἐπὶ τὸ σαφὲς ἑρμηνεύει ἐν τῇ πρὸς Ῥωμαίους ἐπιστολῇ ὁ ἱερὸς ἀπόστολος· «Ἡσαί̈ας δὲ κράζει ὑπὲρ τοῦ Ἰσραήλ, ἐὰν ᾖ ὁ ἀριθμὸς τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης, τὸ ὑπόλειμμα σωθήσεται. λόγον γὰρ συντελῶν καὶ συντέμνων ποιήσει κύριος ἐπὶ τῆς γῆς. καὶ καθὼς προείρηκεν Ἡσαί̈ας, εἰ μὴ κύριος Σαβαὼθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν καὶ ὡς Γόμορρα ἂν ὡμοιώθημεν». οἷς αὖθις προστίθησι λέγων· «μὴ ἀπώσατο ὁ θεὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ; μὴ γένοιτο.
τῆς κάτω Ἱερουσαλὴμ τῆς κατὰ τὴν Παλαιστίνην, ἀλλ᾽ ἕκαστον ἐκ τοῦ τόπου αὐτοῦ, καὶ πάντας τοὺς ἐν ταῖς νήσοις τῶν ἐθνῶν· ὅτε καὶ πληρωθήσεται τὸ φάσκον λόγιον ἐπικαλεῖσθαι πάντας ἀνθρώπους οὐκ ἔτι τοὺς πατρώους θεούς, οὐδὲ τὰ εἴδωλα, καὶ τοὺς δαίμονας, ἀλλὰ τὸ ὄνομα Κυρίου, καὶ δουλεύειν αὐτῷ ὑπὸ ζυγὸν ἕνα, ἐκ περάτων τε ποταμῶν Αἰθιοπίας προσοίσουσιν αὐτῷ τὰς λογικὰς καὶ ἀναίμους θυσίας διὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ Καινῆς Διαθήκης οὐκ ἐπὶ τῆς κάτω Ιερουσαλήμ, οὐδ' ἐν τῷ πρὸς ταύτῃ θυσιαστη ρίῳ, ἀλλ' ἐν τοῖς δηλουμένοις πέρασι τῆς Αἰθιοπίας ἀνενεχθησομένας. Εἰ δὲ καὶ μέγα τί ἐστι, λαὸν εἶναί τε καὶ χρηματίζειν Θεοῦ, καὶ ἕν γε τοῦτο τῶν μεγίστων θείων ἐπαγγελλιῶν τυγχάνει, τὸ ὑπ' αὐτοῦ λέγεσθαι περὶ τῶν ἀξίων αὐτοῦ· . Ἔσομαι αὐτῶν Θεὸς, καὶ αὐτοὶ ἔσονται λαός μου · › ἐσεμνύνετό τε πρὶν εἰκότως ὁ Ἰσραὴλ ἐπὶ τῷ ὡς μόνος λαὸς ὢν τοῦ Θεοῦ· ἀλλὰ καὶ τοῦτο τὸ ἀγαθὸν, ἐπιδημήσας ὁ Κύριος, τοῖς ἔθνεσι χαριεῖσθαι ὑπισχνεῖται, λέγων· « Ἰδοὺ ἐγὼ ἔρχομαι, καὶ κατασκηνώσω ἐν μέσῳ σου· καὶ κατα- φεύξονται ἔθνη πολλὰ ἐπὶ τὸν Κύριον, καὶ ἔσονται αὐτῷ εἰς λαόν. » Περὶ ὧν καὶ ἁρμόσει λέγεσθαι· • Καὶ ἐρῶ τῷ οὐ λαῷ μου· Λαός μου εἶ σύ· καὶ αὐτὸς ἐρεῖ· Κύριος ὁ Θεός μου εἶ σύ. » Εἰ δὲ αὐτός ἐστι καὶ οὐδ' (1) ἄλλος ὁ Χριστὸς, ὁ ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ βλαστήσειν προφητευόμενος, καὶ τοῦτό γε καὶ αὐτοῖς Εβραίοις ἀνωμολόγηται, ώς μηδένα μηδαμῶς περὶ τούτου γε ἀμφισβητεῖν· ὅρα ὅπως καὶ οὗτος ἀναστή σεσθαι ἐπὶ τὸ ἄρχειν οὐ τοῦ Ἰσραήλ, ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν αναπεφώνηται, τά τε ἔθνη ἐλπίσειν ἐπ' αὐτῷ, ἀλλὰ οὐχ ὅ γε Ισραήλ λέλεκται, ἐπειδήπερ αὐτὸς ἦν ἡ προσδοκία τῶν ἐθνῶν· διὸ καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἐξοίσειν λέγεται, καὶ εἰς φῶς ἐθνῶν γενήσεσθαι· καὶ πάλιν· ο Ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσι, ο καὶ εἰς σωτηρίαν δοθήσεσθαι οὐ μόνοις Ἰουδαίοις, ἀλλὰ καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις τοῖς ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς· διὸ καὶ εἴρηται αὐτῷ ὑπὸ τοῦ καταπέμψαντος αὐτὸν Πατρός· « Εδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν, τοῦ καταστῆσαι τὴν γῆν, καὶ κλη- ρονομῆσαι κληρονομίας Ερήμους. • Μαρτύριον δὲ τοῖς ἔθνεσί φησιν, ὥστε πάντα τὰ ἔθνη τὰ μηδέποτέ τι περὶ Χριστοῦ μεμαθηκότα, γνόντα τὴν περὶ αὐτοῦ οἰκονομίαν, καὶ τίς ἦν ἐν αὐτῷ δύναμις, ἐπικαλέσα- σθαι αὐτὸν, καὶ τοὺς μὴ πάλαι πρότερον εἰδότας αὐτὸν λαοὺς ἐπ' αὐτὸν καταφεύξασθαι. Καὶ τί με δεί μηκύνειν τὸν λόγον, παρὸν ἐξ αὐτῶν τῶν προφητι κῶν λέξεων, ὧν τε παρατέθειμαι, καὶ ὧν ἐπὶ σχολῆς μνημονεύσω, ἐν ταῖς θείαις φερομένων Γραφαῖς, ὅτῳ φίλον ἀναλέξασθαι τὰς προφητικὰς φωνὰς, απο τόθεν κατασιγάζειν τοὺς ἐκ περιτομής, φάσκοντας μόνοις αὐτοῖς τὰς ἐπαγγελίας τοῦ Θεοῦ δεδωρῆσθαι, ἡμᾶς δὲ, τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν, περιττοὺς εἶναι, καὶ τῶν θείων ὑποσχέσεων ἀλλοτρίους; Δέδεικται γὰρ ἔμπα- λιν, ώς τεθέσπιστο τὰ μὲν ἔθνη πάντα τῆς Χριστοῦ παρουσίας ἀπολαύσειν, τὰ δ᾽ Ἰουδαίων πλήθη άποπε σεῖσθαι τῆς πρὸς τοὺς αὐτῶν προγόνους επαγγελίας, Α κεχαρισμένῳ· καὶ προσκυνήσειν γε αὐτῷ οὐκ ἐπὶ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. B - "Zachar. 11, 10,11. "Ose.11, 24. " Isa. xuix, 6, & tium revelavit justitiam suam s. . Similiter apud Isaiam omnes homines, hoc ipsum salutare intuen- tes, Deum universi dicuntur adoraturi, qui Salu- tare suum omnibus abunde sit largiturus: et ado- raturi, non in hac inferiori Jerusalem, quæ est in Palæstina, sed unumquemque ex loco suo, et omnes quicunque sint in insulis gentium : quo tempore oraculum illud finem accipiet, quod affirmat omnes homines invocare non amplius Deos patrios, neque simulacra, aut damonas, sed nomen Domini, et servire illi sub jugo uno, et illi a terminis flumi- num Æthiopiæ rationales et incruentas hostias per Novum Christi Testamentum, non in inferiori Jerusalem, neque in eo quod in illa est altari, sed in ejus Ethiopiæ finibus, de qua jam dictum est, oblaturos. Quod si magnum quiddam est, Dei populum et esse, et censeri, et unum hoc divino- rum promissorum maximum est, ubi ab ipso Deo de iis qui seipso digni sint, dicitur : ‹ Ero illorum Deus, et ipsi erunt populus meus ", » meritoque antea gloriabatur Israel, quasi qui solus Dei popu- lus esset, hoc quoque bonum, tum cum ad popu- lum illum advenerit Dominus, gentibus se largitu- rum pollicetur, dicens : « Ecce ego venio, et habi- tabo in medio tui, et confugient gentes multæ ad Donuinum, et erunt ei in populum '. . De quibus illud item satis apte dicetur : ‹ Et dicam non po- pulo meo, populus meus es tu : et ipse dicet, Do- minus Deus neus es tu 18. Si vero non alius, sed ipse est Christus, qui de radice Jesse oriturus a prophetis prædicitur, et hoc ipsis quoque Hebraeis c habetur indubitatum, adeo, ut nullo pacto quis- piam de hoc ambigat : considera jam quemadmo- dum hic surrecturus ad imperandum non ipsi Israel, sed gentibus palam sit dictus, nec ipse Israel, sed gentes in co spem habituræ dictæ sint, quippe qui esset exspectatio gentium : quapropter et gentibus prolaturus judicium, et futurus lumen gentium vaticinio declaretur. Et rursus, dictum sit, in nomine ejus gentes speraturas, eumdemque in salutem datum iri non solis Judæis, sed omnibus hominibus, usque ad extremum terræ. Quocirca et ab illo, qui ipsum misit, Patre, dictum est ei : • Dedi te in Testamentum generis, in lucem gentium, ut constituas terram, et consequaris hæ- reditates desertas". Testimonium autem gentibus D dicit, ea de causa, ut omnes gentes quæcumque de Christo nihil unquam didicerint, ubi ordinis ra- tionem, quæ ad illum pertinet agnoverint : et quæ nam in eo sit virtus, invocaturæ sint eum : et qui antea illum populi nunquam viderint, ad illum con- fugituri. Caeterum, quid pluribus opus est verbis ? cum ex ipsis propheticis vocibus liceat, tum quas posui, tum quas plus otii nactus exponam, quæ in divinis libris feruntur, si cui modo placeat collige- re dicta prophetarun, facile iis, qui ex circumci- sione sunt silentium imponere, siquando jactent ** Psal. xcvii, 2. “Levit. xxvi, 12; Il Cor. vi, 6. (1) Ουδ'. Forte οὐκ. EDIT. PATR.
PG 22:129καὶ γὰρ ἐγὼ Ἰσραηλίτης εἰμὶ ἐκ σπέρματος Ἀβραάμ, φυλῆς Βενιαμίν. οὐκ ἀπώσατο ὁ θεὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ ὃν προέγνω. ἢ οὐκ οἴδατε ἐν Ἠλίᾳ τί λέγει ἡ γραφή, ὡς ἐντυγχάνει τῷ θεῷ κατὰ τοῦ Ἰσραήλ; κύριε τοὺς προφήτας σου ἀπέκτειναν, τὰ θυσιαστήριά σου κατέσκαψαν, κἀγὼ ὑπελείφθην μόνος, καὶ ζητοῦσί μου τὴν ψυχὴν λαβεῖν αὐτήν. ἀλλὰ τί λέγει αὐτῷ ὁ χρηματισμός; κατέλιπον ἐμαυτῷ ἑπτακισχιλίους ἄνδρας, οἵτινες οὐκ ἔκαμψαν γόνυ τῇ Βάαλ. οὕτως οὖν καὶ ἐν τῷ νῦν καιρῷ λεῖμμα κατ’ ἐκλογὴν χάριτος γέγονεν». Ὅτι δ’ οὐκ εἰς ἄλλον καιρὸν ἀλλ’ εἰς τὸν τῆς ἐπιφανείας τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ συντείνει ἡ προφητεία, ἑξῆς ὁ λόγος, μετὰ τὸ φάναι «εἰ μὴ κύριος Σαβαὼθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν καὶ ὡς Γόμορρα ἂν ὡμοιώθημεν», τὸν πάντα τῶν Ἰουδαίων λαὸν «λαὸν Γομόρρας» ὀνομάσας, τοὺς δὲ ἡγουμένους αὐτῶν «ἄρχοντας Σοδόμων», ἐπιφέρει παραίτησιν τῆς κατὰ Μωσέα θρησκείας, καὶ τῆς διὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν πᾶσιν ἀνθρώποις κατηγγελμένης διαθήκης τὸν τρόπον, λέγω δὲ τὸν «διὰ λουτροῦ παλιγγενεσίας», λόγον τε ἄντικρυς νέον καὶ νόμον εἰσῆκται ἐν τῇ περὶ τῶν τοιούτων προρρήσει. λέγει δ’ οὖν·
διὰ τὴν εἰς Χριστὸν αὐτῶν ἀπιστίαν, σπανίων ἐξ αὐτῶν εἰς τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν πιστευσάν των, καὶ διὰ τοῦτο τῆς ἐπηγγελμένης πνευματικῆς ἀπολυτρώσεως δι' αὐτοῦ τευξομένων· περὶ ὧν καὶ ὁ θαυμάσιος ᾿Απόστολος διδάσκει που, λέγων· « Ἡσαΐας δὲ κραυγάζει ὑπὲρ τοῦ Ἰσραήλ· Ἐὰν ᾗ ἡ ἀριθμὸς τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης, τὸ υπόλειμμα σωθήσεται· λόγον γὰρ συντελῶν καὶ συν- τέμνων ἐν δικαιοσύνῃ· ὅτι λόγον συντετμημένον ποιήσει Κύριος ἐπὶ τῆς γῆς. Καὶ καθὼς προείπεν Ησαΐας· Εἰ μὴ Κύριος Σαβαώθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν, καὶ ὡς Γόμορρα ἂν ὡμοιώθημεν. » Οἷς μεθ' ἕτερα ἐπιφέρει λέγων· « Μὴ ἀπώσατο ὁ Θεὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ; μὴ γένοιτο! Καὶ γὰρ ἐγὼ Ἰσραηλίτης εἰμὶ ἐκ σπέρματος ᾿Αβραάμ, φυλῆς Βενιαμίν. Οὐκ ἀπώσατο ὁ Θεὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ, Β ὃν προέγνω· ἢ οὐκ οἴδατε ἐν Ἠλίᾳ τί λέγει ἡ Γραφή, ὡς ἐντυγχάνει τῷ Θεῷ, λέγων περὶ τοῦ Ἰσραήλ· Κύριε, τοὺς προφήτας σου ἀπέκτειναν, τὰ θυσια στήριά σου κατέσκαψαν· κἀγὼ ὑπελείφθην μόνος, καὶ ζητοῦσι τὴν ψυχήν μου, του λαβεῖν αὐτήν. Αλλά τί λέγει ὁ χρηματισμός; Κατέλιπον ἐμαυτῷ ἑπτα- δ κισχιλίους ἄνδρας, οἵτινες οὐκ ἔκαμψαν γόνυ τῇ Βάαλ. Οὕτως οὖν καὶ ἐν τῷ νῦν καιρῷ λείμμα κατὰ ἐκλο τὴν χάριτος γέγονεν. » Διὰ τούτων γὰρ ὁ Ἀπόστολος σαφῶς, ἐπὶ τῇ τοῦ παντὸς Ἰουδαίων ἔθνους ἀποπτώσει ἑαυτὸν καὶ τοὺς αὐτῷ παραπλησίους ἀποστόλους τε καὶ εὐαγγελιστὰς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, πάντας τε τοὺς ἔτι καὶ νῦν ἐξ Ἰουδαίων εἰς τὸν Χριστὸν πιστεύ σαντας, τὸ σπέρμα εἶναι διασαφεί, τὸ ὑπὸ τοῦ προ- φήτου ὠνομασμένον, κατὰ τό· « Εἰ μὴ Κύριος Σαβαώθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα· › τοῦτο δὲ εἶναι καὶ τὸ ἐν ταῖς λοιπαῖς προφητείαις δηλούμενον ὑπόλειμμα τοῦ παντός, ὅπερ φησὶ κατ' ἐκλογὴν χάριτος πεφυλάχθαι. Περὶ οὗ ὑπολείμματος, φέρε πάλιν, τὸ ἀπὸ τῶν προ- φητῶν ἐξαπλώσωμεν, ὡς ἂν παρασταίη διὰ πλειόνων, ὅτι μὴ ἀδιακρίτως παντὶ τῷ Ἰουδαίων ἔθνει τὴν τοῦ Χριστοῦ παρουσίαν σωτήριον ἔσεσθαι ὑπέσχετο ἡ θεὸς, ἀλλ᾽ ὀλίγοις καὶ κομιδή σπανίοις τοῖς εἰς τὸν Σω- τῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν πεπιστευκόσιν, ώσπεροῦν καὶ τὸ ἔργον ἀκολούθως ταῖς προῤῥήσεσιν ἐπηκολούθησεν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Δ'. ΔϚ. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. Ὅτι μὴ εἰς πᾶν τὸ Ἰου δαίων ἔθνος, ἀλλ᾽ εἰς ὀλίγους αὐτῶν διήκει τὰ τῶν θείων ἐπαγγελιών. Ἡ γῇ ὑμῶν ἔρημος, αἱ πόλεις ὑμῶν πυρίκαυ- στα· τὴν χώραν ὑμῶν, ἐνώπιον ὑμῶν ἀλλότριοι κατ- εσθίουσιν αὐτὴν, καὶ ἠρήμωται κατεστραμμένη ὑπὸ λαῶν ἀλλοτρίων. Εγκαταλειφθήσεται ἡ θυγάτηρ Σιών, ὡς σκηνὴ ἐν ἀμπελῶνι, καὶ ὡς ὀπωροφυλάκιον ἐν σικυηράτῳ, ὡς πόλις πολιορκουμένη. Καὶ εἰ μὴ Κύριος Σαβαώθ έγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σό τομα ἂν ἐγενήθημεν, καὶ ὡς Γόμορρα ἂν ἡμοιώθη * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. de gentibus assumimur, supervacaneos accedere, atque a divinis pollicitationibus alienos exsistere : e contrario enim ostensum est, quemadmodum ora- culis traditum sit, omnes gentes adventu Christi fruituras, et Judæorum ingentem numerum ab ea promissione, quæ ad majores ipsorum edita est, propter ipsorum erga Christum pervicaciam, esse casurum. Paucos vero eorum duntaxat in Salvato- rem et Dominum nostrum credituros, et hac ipsa re promissam spiritalem redemptionem consecutu- ros. De quibus sane divinus quoque Apostolus quo- dam loco ita scribit: Isaias autem clamat pro Israel Si fuerit numerus filiorum Israel tanquam arena maris, reliquiæ salvæ fient. Verbum enim A promissa divina sibi solis exhibita esse, et nos qui perficiens, et contrahens in æquitate : quia verbum C contractius faciet Dominus in terra. Et sicut præ- dixit Isaias Nisi Dominus Sabaoth reliquisset no- bis semen, quasi Sodoma facti essemus, et sicut Gomorrha similes fuissemus : » quibus post alia, hæc quoque adjungit : • Nunquid Deus repulit po- pulum suum? absit. Nam et ego Israelita sum, ex semine Abraham, tribu Benjamin. Non repulit Deus populum suum, quem præscivit : An nescitis in Elia quid dicat Scriptura? quemadmodum interpellat Deum, dicens de Israel : Domine, prophetas tuos occiderunt, altaria tua suffoderunt, et ego relictus snm solus, et quærunt animam meam, ut auferant eam sed quid dicit responsum divinum ? reliqui mihi ipsi septem millia virorum, qui non curvave- runt genu ante Baal. Sic ergo et in hoc tempore reli- quiæ secundum electionem gratiæ factæ sunt 16. His enim verbis Apostolus plane in ipso totius Judaicæ gentis casu, seipsum et sibi similes, Salva- toris nostri cum apostolos, tum evangelistas, om- nesque qui ex Judæis etiam nunc ad Christum ac- cedunt, semen esse illud declarat, quod nominatum est a propheta 17, ubi ait : « Nisi Dominus Sabaoth reliquisset, nobis semen; » hocque ipsum esse, quod in reliquis item prophetiis significatur, no- mine reliquiarum totius, quas dicit secundum ele- ctionem gratiæ servatas esse. De quibus sane reliquiis, age rursus, quæ dixerint prophetæ, latius exse- quamur, ut pluribus jam constet, non absolute universæ Judæorum nationi, Christi adventum salutarem falurum pollicitum esse Deum, sed paucis eorum, atque admodumn raris, iis videlicet, qui in Salvatorem, et Dominum nostrum crediderint: quemadmodum et res ipsa, ipsis prædictionibus consentanea decla- ravit. D « Rom. ix, 27-2'). 1* Rom. xi, 1-5. Isa. 1. 9. CAPUT IV. - XXXVI. Ab Isaia. Quod non in omnem Ju- daicam gentem, sed in paucos eorum duntaxat, divinorum promissorum eventa pervenerint. • Terra vestra deserta, civitales vestra succen- sæ igni : regionem vestram, in conspectu vestro alieni devorant et deserta est, cum subversa sit a populis alienis. Relinquetur filia Sion, ut umbracu- lum in vinea, et tanquam fructuum custodia in cucumerario, tanquam civitas in obsidione. Et nisi Dominus Sabaoth reliquisset nobis semen, quasi Sodoma facti essemus, et sicut Gomorrha similes ibid. 7-9.
«ἀκούσατε λόγον κυρίου, ἄρχοντες Σοδόμων· προσέχετε νόμον θεοῦ, λαὸς Γομόρρας. τί μοι πλῆθος τῶν θυσιῶν ὑμῶν», καὶ τὰ ἑξῆς· ἅπερ οἰκεῖα ὄντα τῆς κατὰ Μωσέα νομοθεσίας ἀνελὼν ἀντεισάγει ἀφέσεως ἁμαρτημάτων ἕτερον τρόπον, τὸν διὰ τοῦ σωτηρίου λουτροῦ καὶ τοῦ σὺν τούτῳ κηρυττομένου βίου, λέγων· «λούσασθε, καθαροὶ γένεσθε, ἀφέλεσθε τὰς πονηρίας ἀπὸ τῶν ψυχῶν ὑμῶν», καὶ τὰ ἑξῆς. ἄρχοντας δὲ Σοδόμων καὶ λαὸν Γομόρρων δι’ ἣν αἰτίαν αὐτοὺς ὠνόμασεν, ὁ αὐτὸς παρέστησε, παραχρῆμα εἰπών· «αἱ γὰρ χεῖρες ὑμῶν πλήρεις αἵματος». καὶ αὖθις δὲ ὑποβὰς λέγει· «τὴν ἀνομίαν αὐτῶν ὡς Σοδόμων ἀνήγγειλαν καὶ ἐνεφάνισαν. οὐαὶ τῇ ψυχῇ αὐτῶν, διότι ἐβουλεύσαντο βουλὴν πονηρὰν καθ’ ἑαυτῶν, εἰπόντες ὅτι δήσωμεν τὸν δίκαιον, ὅτι δύσχρηστος ἡμῖν ἐστιν», σαφέστατα αἵματός τινος καὶ ἑνὸς δικαίου μεμνημένος ἐπιβουλῆς. τίνος δὲ ἄρα ἢ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, δι’ ὃν καὶ μεθ’ ὃν ἅπαντα μετῆλθον αὐτοὺς τὰ προηγορευμένα; [λζ.] Τοῦ αὐτοῦ Ἡσαί̈ου. «Τῇ δὲ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐπιλάμψει ὁ θεὸς ἐν βουλῇ μετὰ δόξης ἐπὶ τῆς γῆς, τοῦ ὑψῶσαι καὶ τοῦ δοξάσαι τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραήλ·
διὰ τὴν εἰς Χριστὸν αὐτῶν ἀπιστίαν, σπανίων ἐξ αὐτῶν εἰς τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν πιστευσάν των, καὶ διὰ τοῦτο τῆς ἐπηγγελμένης πνευματικῆς ἀπολυτρώσεως δι' αὐτοῦ τευξομένων· περὶ ὧν καὶ ὁ θαυμάσιος ᾿Απόστολος διδάσκει που, λέγων· « Ἡσαΐας δὲ κραυγάζει ὑπὲρ τοῦ Ἰσραήλ· Ἐὰν ᾗ ἡ ἀριθμὸς τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης, τὸ υπόλειμμα σωθήσεται· λόγον γὰρ συντελῶν καὶ συν- τέμνων ἐν δικαιοσύνῃ· ὅτι λόγον συντετμημένον ποιήσει Κύριος ἐπὶ τῆς γῆς. Καὶ καθὼς προείπεν Ησαΐας· Εἰ μὴ Κύριος Σαβαώθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν, καὶ ὡς Γόμορρα ἂν ὡμοιώθημεν. » Οἷς μεθ' ἕτερα ἐπιφέρει λέγων· « Μὴ ἀπώσατο ὁ Θεὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ; μὴ γένοιτο! Καὶ γὰρ ἐγὼ Ἰσραηλίτης εἰμὶ ἐκ σπέρματος ᾿Αβραάμ, φυλῆς Βενιαμίν. Οὐκ ἀπώσατο ὁ Θεὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ, Β ὃν προέγνω· ἢ οὐκ οἴδατε ἐν Ἠλίᾳ τί λέγει ἡ Γραφή, ὡς ἐντυγχάνει τῷ Θεῷ, λέγων περὶ τοῦ Ἰσραήλ· Κύριε, τοὺς προφήτας σου ἀπέκτειναν, τὰ θυσια στήριά σου κατέσκαψαν· κἀγὼ ὑπελείφθην μόνος, καὶ ζητοῦσι τὴν ψυχήν μου, του λαβεῖν αὐτήν. Αλλά τί λέγει ὁ χρηματισμός; Κατέλιπον ἐμαυτῷ ἑπτα- δ κισχιλίους ἄνδρας, οἵτινες οὐκ ἔκαμψαν γόνυ τῇ Βάαλ. Οὕτως οὖν καὶ ἐν τῷ νῦν καιρῷ λείμμα κατὰ ἐκλο τὴν χάριτος γέγονεν. » Διὰ τούτων γὰρ ὁ Ἀπόστολος σαφῶς, ἐπὶ τῇ τοῦ παντὸς Ἰουδαίων ἔθνους ἀποπτώσει ἑαυτὸν καὶ τοὺς αὐτῷ παραπλησίους ἀποστόλους τε καὶ εὐαγγελιστὰς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, πάντας τε τοὺς ἔτι καὶ νῦν ἐξ Ἰουδαίων εἰς τὸν Χριστὸν πιστεύ σαντας, τὸ σπέρμα εἶναι διασαφεί, τὸ ὑπὸ τοῦ προ- φήτου ὠνομασμένον, κατὰ τό· « Εἰ μὴ Κύριος Σαβαώθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα· › τοῦτο δὲ εἶναι καὶ τὸ ἐν ταῖς λοιπαῖς προφητείαις δηλούμενον ὑπόλειμμα τοῦ παντός, ὅπερ φησὶ κατ' ἐκλογὴν χάριτος πεφυλάχθαι. Περὶ οὗ ὑπολείμματος, φέρε πάλιν, τὸ ἀπὸ τῶν προ- φητῶν ἐξαπλώσωμεν, ὡς ἂν παρασταίη διὰ πλειόνων, ὅτι μὴ ἀδιακρίτως παντὶ τῷ Ἰουδαίων ἔθνει τὴν τοῦ Χριστοῦ παρουσίαν σωτήριον ἔσεσθαι ὑπέσχετο ἡ θεὸς, ἀλλ᾽ ὀλίγοις καὶ κομιδή σπανίοις τοῖς εἰς τὸν Σω- τῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν πεπιστευκόσιν, ώσπεροῦν καὶ τὸ ἔργον ἀκολούθως ταῖς προῤῥήσεσιν ἐπηκολούθησεν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Δ'. ΔϚ. Ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου. Ὅτι μὴ εἰς πᾶν τὸ Ἰου δαίων ἔθνος, ἀλλ᾽ εἰς ὀλίγους αὐτῶν διήκει τὰ τῶν θείων ἐπαγγελιών. Ἡ γῇ ὑμῶν ἔρημος, αἱ πόλεις ὑμῶν πυρίκαυ- στα· τὴν χώραν ὑμῶν, ἐνώπιον ὑμῶν ἀλλότριοι κατ- εσθίουσιν αὐτὴν, καὶ ἠρήμωται κατεστραμμένη ὑπὸ λαῶν ἀλλοτρίων. Εγκαταλειφθήσεται ἡ θυγάτηρ Σιών, ὡς σκηνὴ ἐν ἀμπελῶνι, καὶ ὡς ὀπωροφυλάκιον ἐν σικυηράτῳ, ὡς πόλις πολιορκουμένη. Καὶ εἰ μὴ Κύριος Σαβαώθ έγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σό τομα ἂν ἐγενήθημεν, καὶ ὡς Γόμορρα ἂν ἡμοιώθη * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. de gentibus assumimur, supervacaneos accedere, atque a divinis pollicitationibus alienos exsistere : e contrario enim ostensum est, quemadmodum ora- culis traditum sit, omnes gentes adventu Christi fruituras, et Judæorum ingentem numerum ab ea promissione, quæ ad majores ipsorum edita est, propter ipsorum erga Christum pervicaciam, esse casurum. Paucos vero eorum duntaxat in Salvato- rem et Dominum nostrum credituros, et hac ipsa re promissam spiritalem redemptionem consecutu- ros. De quibus sane divinus quoque Apostolus quo- dam loco ita scribit: Isaias autem clamat pro Israel Si fuerit numerus filiorum Israel tanquam arena maris, reliquiæ salvæ fient. Verbum enim A promissa divina sibi solis exhibita esse, et nos qui perficiens, et contrahens in æquitate : quia verbum C contractius faciet Dominus in terra. Et sicut præ- dixit Isaias Nisi Dominus Sabaoth reliquisset no- bis semen, quasi Sodoma facti essemus, et sicut Gomorrha similes fuissemus : » quibus post alia, hæc quoque adjungit : • Nunquid Deus repulit po- pulum suum? absit. Nam et ego Israelita sum, ex semine Abraham, tribu Benjamin. Non repulit Deus populum suum, quem præscivit : An nescitis in Elia quid dicat Scriptura? quemadmodum interpellat Deum, dicens de Israel : Domine, prophetas tuos occiderunt, altaria tua suffoderunt, et ego relictus snm solus, et quærunt animam meam, ut auferant eam sed quid dicit responsum divinum ? reliqui mihi ipsi septem millia virorum, qui non curvave- runt genu ante Baal. Sic ergo et in hoc tempore reli- quiæ secundum electionem gratiæ factæ sunt 16. His enim verbis Apostolus plane in ipso totius Judaicæ gentis casu, seipsum et sibi similes, Salva- toris nostri cum apostolos, tum evangelistas, om- nesque qui ex Judæis etiam nunc ad Christum ac- cedunt, semen esse illud declarat, quod nominatum est a propheta 17, ubi ait : « Nisi Dominus Sabaoth reliquisset, nobis semen; » hocque ipsum esse, quod in reliquis item prophetiis significatur, no- mine reliquiarum totius, quas dicit secundum ele- ctionem gratiæ servatas esse. De quibus sane reliquiis, age rursus, quæ dixerint prophetæ, latius exse- quamur, ut pluribus jam constet, non absolute universæ Judæorum nationi, Christi adventum salutarem falurum pollicitum esse Deum, sed paucis eorum, atque admodumn raris, iis videlicet, qui in Salvatorem, et Dominum nostrum crediderint: quemadmodum et res ipsa, ipsis prædictionibus consentanea decla- ravit. D « Rom. ix, 27-2'). 1* Rom. xi, 1-5. Isa. 1. 9. CAPUT IV. - XXXVI. Ab Isaia. Quod non in omnem Ju- daicam gentem, sed in paucos eorum duntaxat, divinorum promissorum eventa pervenerint. • Terra vestra deserta, civitales vestra succen- sæ igni : regionem vestram, in conspectu vestro alieni devorant et deserta est, cum subversa sit a populis alienis. Relinquetur filia Sion, ut umbracu- lum in vinea, et tanquam fructuum custodia in cucumerario, tanquam civitas in obsidione. Et nisi Dominus Sabaoth reliquisset nobis semen, quasi Sodoma facti essemus, et sicut Gomorrha similes ibid. 7-9.
PG 22:131καὶ ἔσται τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ ἐν Σιὼν καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ, ἅγιοι κληθήσονται πάντες οἱ γραφέντες εἰς ζωὴν εἰς Ἱερουσαλήμ». Καὶ τί δ’ ἂν γένοιτο «τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραήλ», αὐτὸς ὁ προφήτης διεσάφησεν εἰπών· «πάντες οἱ γραφέντες εἰς Ἱερουσαλὴμ καὶ οἱ κληθέντες ἅγιοι». τίς οὖν αὕτη ἡ ἡμέρα, ἐν ᾗ δοξάσειν ὁ θεὸς καὶ ὑψώσειν «τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ» καὶ τοὺς κληθησομένους ἁγίους καὶ γραφησομένους εἰς ζωὴν λέγεται, ἀναδραμόντι σοι τὴν ὅλην τῆς περικοπῆς διήγησιν δῆλον ἔσται. ἐν ἀρχῇ τοιγαροῦν τῆς ὅλης βίβλου τὴν «κατὰ τῆς Ἰουδαίας καὶ κατὰ Ἱερουσαλὴμ» ἰδὼν «ὅρασιν» ὁ προφήτης, καὶ διὰ πλείστων ἀπαριθμησάμενος [τῆς] τοῦ παντὸς Ἰουδαίων ἔθνους τὰ ἀσεβήματα, ἀπειλήσας τε καὶ εἰπὼν τὰ περὶ τῆς καταστροφῆς αὐτῶν καὶ τῆς παντελοῦς ἐρημίας Ἱερουσαλήμ, τέλος τῆς κατ’ αὐτῶν θεωρίας ἐπάγει λέγων· «ἔσονται γὰρ ὡς τερέβινθος ἀποβεβληκυῖα τὰ φύλλα, καὶ ὡς παράδεισος ὕδωρ μὴ ἔχων· καὶ ἔσται ἡ ἰσχὺς αὐτῶν ὡς καλάμη στιππύου, καὶ αἱ ἐργασίαι αὐτῶν ὡς σπινθῆρες πυρός, καὶ κατακαυθήσονται οἱ ἄνομοι καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἅμα, καὶ οὐκ ἔσται ὁ σβέσων».
Α μεν. Αρχόμενος ὁ μέγας καὶ θαυμάσιος προφήτης τῆς οἰκείας βίβλου, τὴν πᾶσαν τῆς προφητείας ὑπό θεσιν, κατὰ τῆς Ἰουδαίας καὶ κατὰ τῆς Ἱερουσαλήμ ὅρασιν καὶ θεωρίαν περιέχειν διδάσκει· ἔπειτα τὸ πᾶν Ἰουδαίων ἔθνος ἀπελέγχει, πρῶτα μὲν λέγετα Εγνω βοῦς τὸν κτησάμενον, καὶ ὄνος τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ· Ισραήλ δέ με οὐκ ἔγνω, καὶ ὁ λαός με οὐ συνῆκεν. Εἶτα τὸ πᾶν ἔθνος ταλανίζων, ἐπιφέρει. Οὐαὶ ἔθνος ἁμαρτωλόν, λαὸς πλήρης ἁμαρ τιῶν, σπέρμα πονηρὸν, υἱοὶ ἄνομοι. » Τούτοις ἐν ἀρχῇ τῆς βίβλου κατ' αὐτῶν χρησάμενος τοῖς ἑλέγο χοις, καὶ προδιδάξας τὰς αἰτίας τῆς μελλούσης επι- φέρεσθαι κατ' αὐτῶν προῤῥήσεως, ἑξῆς ἀπάρχεται φάσκων· « Ἡ γῇ ὑμῶν ἔρημος, ο μὴ οὔσης ἐρήμου καθ' οὓς προεφήτευε χρόνους· « αἱ πόλεις ὑμῶν πυρί Β καυστοι· ο μηδὲ τούτου πω γεγενημένου. Ἀλλ᾿ οὐδὲ • τὴν χώραν αὐτῶν τότε ἤσθιον ἀλλότριοι· καὶ ὅμως φησί· «Τὴν χώραν ὑμῶν, ἐνώπιον ὑμῶν ἀλλότριοι κατεσθίουσιν αὐτὴν, » καὶ τὰ ἑξῆς. Εἰ οὖν ἐπὶ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ μετέλθοις παρουσίαν, καὶ τοὺς ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο χρόνους, πάντα ἂν εὕροις τὰ εἰρημένα πληρούμενα. Η τε γὰρ θυγάτηρ Σιών (αὕτη δὲ ἦν ἡ ἐπὶ ὄρους τοῦ καλουμένου Σιών ἐπιτελουμένη θρησκεία) ἀπὸ τῆς Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆ ρος ἡμῶν παρουσίας ἐγκαταλέλειπται ὡς σκηνὴ ἐν ἀμπελῶνι, καὶ ὡς ἐπωροφυλάκιον ἐν σικυηράτῳ, καὶ εἴ τι τούτων ἐρημότερον· τήν τε χώραν αὐτῶν ἀλλο τριοι ἐνώπιον αὐτῶν κατεσθίουσι, τοτὲ μὲν δασμούς καὶ φόρους αὐτοὺς εἰσπραττόμενοι, τοτὲ δὲ ἴδιον ἑαυ τῶν κτῆμα τὴν πάλαι τῶν Ἰουδαίων γῆν πεποιημένοι. Ἀλλὰ καὶ τὸ ἱερὸν τὸ εὐπρεπὲς τῆς μητροπόλεως αὐτῶν ἠρειπίωται, κατεστραμμένον ὑπὸ λαῶν ἀλλο τρίων· αἵ τε πόλεις αὐτῶν πυρίκαυστοι γεγόνασι, καὶ γέγονε Ἱερουσαλήμ ἀληθῶς πόλις πολιορκου μένη. Αλλ' ἐπεί, τούτων περὶ αὐτοὺς συμβεβηκότων, ὁ τῶν ἀποστόλων χορός, οἵ τε ἐξ Εβραίων εἰς τὸν Χριστὸν πεπιστευκότες γονίμου δίκην σπέρματος ἑξ αὐτῶν ἐκείνων διεφυλάχθησαν, καθ' ὅλης τε τῆς οἰκουμένης καὶ εἰς πᾶν γένος ἀνθρώπων διελθόντες, πᾶσαν πόλιν καὶ τόπον καὶ χώραν τοῦ οἰκείου καὶ Ἰσραηλιτικού σπόρου κατέπλησαν, ὥστε ἐξ αὐτῶν στάχυς τὰς ἐπ' ὀνόματος τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ὑποστά σας Εκκλησίας φῦναι· εἰκότως ὁ θεῖος προφήτης ἐπιλέγει ταῖς προαποφανθείσαις κατ' αὐτῶν ἀπειλαῖς· Εἰ μὴ Κύριος Σαβαώθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν, καὶ ὡς Γόμορφα ἂν ώμοιώθημεν. » υπερ συναγαγὼν ἐπὶ τὸ σαφὲς ἐρ- μηνεύει ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους Επιστολῇ ὁ ἱερὸς ἀπό στολος· ο Ησαΐας δὲ κραυγάζει ὑπὲρ τοῦ Ἰσραήλ· Ἐὰν ἡ ὁ ἀριθμὸς τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης, τὸ ὑπόλειμμα σωθήσεται. Λόγον γάρ συντελῶν καὶ συντέμνων ποιήσει Κύριος ἐπὶ τῆς γῆς. Καὶ καθὼς προείρηκεν Ησαΐας· Εἰ μὴ Κα ριος Σαβαώθ έγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν, καὶ ὡς Γόμορρα ἂν ὁμοιώθημεν. » Οἷς αὖθις προστίθησι, λέγων· « Μὴ ἀπώσατο ὁ Θεὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ; μὴ γένοιτο! Καὶ γὰρ ἐγὼ Ισραη - APOLOGETICA. EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. fuissenius ", » Exordiens magnus divinusque pro- pheta suum opus, primum docet quemadmodum universum suæ prophetiæ propositum, nihil aliud continet, quam visionein et contemplationem quæ feratur contra Judæam et contra Jerusalem : deinde cunctam Judæoruni nationem redarguit, pri- • mum hæc dicens: Agnovit bos possessorem, et asinus præsepe Domini sui; Israel autem me non agnovit, et populus non intellexit 19. . Deinde uni- versam gentem deplorans, adjungit : c Va genti peccatrici, populo pleno peccatis, semini pravo, filiis iniquis "., Hisce initio operis ubi contra illos usus est objurgationibus, et proposuit causas ejus vaticinii, quod contra illos feratur, tuin initium facit, dicens . « Terra vestra deserta, quæ tamen deserta non erat, eo ipso quo prophetiam edebat tempore. Civitates vestræ succensæ igni : > cum tamen ne hoc quidem adhuc factum esset. Sed neque regio- nem ipsorum tunc alieni devorabant, cum ta- men ille sic dicat, e regionem vestran, in con- spectu vestro alieni devorant, et quæ sequuntur. At enim si ad Salvatoris nostri Jesu Christi adven- tom transieris, et ad ea quæ subsecuta sunt usque in hunc diem tempora, facile inveneris ea quæ dicta sunt completa esse. Nam et filia Sion (hæc autem erat adoratio quæ in monte celebrabatur, qui voca- tur Sion) ex quo advenit Jesus Salvator noster, relicta est ut umbraculum in vinea, et quasi fruc- tuum custodia in cucumerario, aut si his quidquam cogitari potest desertius, regionemque ipsorum, alieni coram ipsis devorant, nunc quidem vecliga- C lia, ac tributa ab illis exigentes, nunc vero pro- prium ipsorum prædium, eam quæ olim Judæorum erat, terram facientes. Sed et templum illud admi- rabile, quod erat in eorum metropoli, in terram ce- cidit, a populis alienis eversum: et civitates eorum igni succensæ sunt: et facta est Jerusalem vere civitas in obsidione. At vero quia postquam illis hæc evenerunt et chorus apostolorum, et qui ex Ilebræis in Christum crediderunt, fecundi instar seminis ex illis ipsis servati sunt, et per universam terram, atque in omne genus hominum penetrantes, omnem civitatem, ac locum, et regionem proprio atque Israelitico semine impleverunt, adeo quidem, ut ex illis quasi spicæ, quæ in nomine Salvatoris • nostri fundatæ sunt Ecclesiæ, sint enatæ : merito divinus propheta, iis minis, quibus contra illos est usus, adjungit : e Nisi Dominus Sabaoth reliquisset nobis semen, quasi Sodoma facti essemus, et sicut Gomorrha similes fuissemus. Quod quidem in apertiorem sensum contrahens sanctus Apostolus in Epistola ad Romanos interpretatus est: Isaias autem clamat pro Israel, si fuerit numerus filiorum Israel sicut arena maris, reliquæ salva fient. Ver- Lum enim perficiens et contrahens faciet Dominus in terra. Et sicut prædixit Isaias: Nisi Dominus Sabaoth reliquisset nobis semen, quasi Sodoma Isa. 1, 5. 1º ibid. D .
Liber Nonus
Περιγράψας δὲ ἐνταῦθα τὴν κατ’ αὐτῶν πρόρρησιν, ὑποστολῇ χρῆται· ἐξ ἑτέρας δὲ ἀρχῆς δευτέρας ὑποθέσεως ἅπτεται, καὶ προοιμίῳ γε τῷ λεγομένῳ τοιῷδε χρῆται· «ὁ λόγος ὁ γενόμενος πρὸς Ἡσαί̈αν υἱὸν Ἀμὼς τὸν προφήτην περὶ τῆς Ἰουδαίας καὶ περὶ Ἱερουσαλήμ», ἢ, ὡς ὁ Σύμμαχος ἡρμήνευσεν, «ὑπὲρ τῆς Ἰουδαίας καὶ ὑπὲρ Ἱερουσαλήμ». ἴσως τις ὑπολήψεται, περὶ ὧν τὰ σκυθρωπὰ προλαβὼν ἐθέσπισε, τούτων αὐτῶν πέρι τὰ χρηστότερα μεταβαλόντα λέγειν. ἀλλ’ οὐκ ἂν ταῦτα ἐπιτρέψειεν φάναι ἡ τῶν ἐπιφερομένων ἀκολουθία, ὑπὲρ μὲν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἢ ὑπὲρ τοῦ καλουμένου Ἰσραὴλ οὐδὲν οὐδὲ ὅλως χρηστὸν περιέχουσα, οὐδέ γε ὑπὲρ τῆς Ἰουδαίας οὐδὲ ὑπὲρ Ἱερουσαλήμ, τοὐναντίον δὲ μυρίας κατὰ τοῦ Ἰσραὴλ μέμψεις καὶ κατηγορίας, ἀπειλάς τε κατὰ τῆς Ἱερουσαλὴμ σκυθρωπάς, καὶ τὸ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι σωτήριον, κλῆσιν καὶ γνῶσιν τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ, θεσπίζουσα, καὶ ἔτι πρὸς τούτοις ὄρους ἐπιφάνειαν καινοῦ καὶ οἴκου θεοῦ ἑτέρου παρὰ τὸν ἐν Ἱερουσαλὴμ ἀνάδειξιν παριστᾶσα. λέγει δ’ οὖν μετὰ τὸ φάναι «περὶ τῆς Ἰουδαίας καὶ περὶ Ἱερουσαλήμ»·
Α μεν. Αρχόμενος ὁ μέγας καὶ θαυμάσιος προφήτης τῆς οἰκείας βίβλου, τὴν πᾶσαν τῆς προφητείας ὑπό θεσιν, κατὰ τῆς Ἰουδαίας καὶ κατὰ τῆς Ἱερουσαλήμ ὅρασιν καὶ θεωρίαν περιέχειν διδάσκει· ἔπειτα τὸ πᾶν Ἰουδαίων ἔθνος ἀπελέγχει, πρῶτα μὲν λέγετα Εγνω βοῦς τὸν κτησάμενον, καὶ ὄνος τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ· Ισραήλ δέ με οὐκ ἔγνω, καὶ ὁ λαός με οὐ συνῆκεν. Εἶτα τὸ πᾶν ἔθνος ταλανίζων, ἐπιφέρει. Οὐαὶ ἔθνος ἁμαρτωλόν, λαὸς πλήρης ἁμαρ τιῶν, σπέρμα πονηρὸν, υἱοὶ ἄνομοι. » Τούτοις ἐν ἀρχῇ τῆς βίβλου κατ' αὐτῶν χρησάμενος τοῖς ἑλέγο χοις, καὶ προδιδάξας τὰς αἰτίας τῆς μελλούσης επι- φέρεσθαι κατ' αὐτῶν προῤῥήσεως, ἑξῆς ἀπάρχεται φάσκων· « Ἡ γῇ ὑμῶν ἔρημος, ο μὴ οὔσης ἐρήμου καθ' οὓς προεφήτευε χρόνους· « αἱ πόλεις ὑμῶν πυρί Β καυστοι· ο μηδὲ τούτου πω γεγενημένου. Ἀλλ᾿ οὐδὲ • τὴν χώραν αὐτῶν τότε ἤσθιον ἀλλότριοι· καὶ ὅμως φησί· «Τὴν χώραν ὑμῶν, ἐνώπιον ὑμῶν ἀλλότριοι κατεσθίουσιν αὐτὴν, » καὶ τὰ ἑξῆς. Εἰ οὖν ἐπὶ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ μετέλθοις παρουσίαν, καὶ τοὺς ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο χρόνους, πάντα ἂν εὕροις τὰ εἰρημένα πληρούμενα. Η τε γὰρ θυγάτηρ Σιών (αὕτη δὲ ἦν ἡ ἐπὶ ὄρους τοῦ καλουμένου Σιών ἐπιτελουμένη θρησκεία) ἀπὸ τῆς Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆ ρος ἡμῶν παρουσίας ἐγκαταλέλειπται ὡς σκηνὴ ἐν ἀμπελῶνι, καὶ ὡς ἐπωροφυλάκιον ἐν σικυηράτῳ, καὶ εἴ τι τούτων ἐρημότερον· τήν τε χώραν αὐτῶν ἀλλο τριοι ἐνώπιον αὐτῶν κατεσθίουσι, τοτὲ μὲν δασμούς καὶ φόρους αὐτοὺς εἰσπραττόμενοι, τοτὲ δὲ ἴδιον ἑαυ τῶν κτῆμα τὴν πάλαι τῶν Ἰουδαίων γῆν πεποιημένοι. Ἀλλὰ καὶ τὸ ἱερὸν τὸ εὐπρεπὲς τῆς μητροπόλεως αὐτῶν ἠρειπίωται, κατεστραμμένον ὑπὸ λαῶν ἀλλο τρίων· αἵ τε πόλεις αὐτῶν πυρίκαυστοι γεγόνασι, καὶ γέγονε Ἱερουσαλήμ ἀληθῶς πόλις πολιορκου μένη. Αλλ' ἐπεί, τούτων περὶ αὐτοὺς συμβεβηκότων, ὁ τῶν ἀποστόλων χορός, οἵ τε ἐξ Εβραίων εἰς τὸν Χριστὸν πεπιστευκότες γονίμου δίκην σπέρματος ἑξ αὐτῶν ἐκείνων διεφυλάχθησαν, καθ' ὅλης τε τῆς οἰκουμένης καὶ εἰς πᾶν γένος ἀνθρώπων διελθόντες, πᾶσαν πόλιν καὶ τόπον καὶ χώραν τοῦ οἰκείου καὶ Ἰσραηλιτικού σπόρου κατέπλησαν, ὥστε ἐξ αὐτῶν στάχυς τὰς ἐπ' ὀνόματος τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ὑποστά σας Εκκλησίας φῦναι· εἰκότως ὁ θεῖος προφήτης ἐπιλέγει ταῖς προαποφανθείσαις κατ' αὐτῶν ἀπειλαῖς· Εἰ μὴ Κύριος Σαβαώθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν, καὶ ὡς Γόμορφα ἂν ώμοιώθημεν. » υπερ συναγαγὼν ἐπὶ τὸ σαφὲς ἐρ- μηνεύει ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους Επιστολῇ ὁ ἱερὸς ἀπό στολος· ο Ησαΐας δὲ κραυγάζει ὑπὲρ τοῦ Ἰσραήλ· Ἐὰν ἡ ὁ ἀριθμὸς τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης, τὸ ὑπόλειμμα σωθήσεται. Λόγον γάρ συντελῶν καὶ συντέμνων ποιήσει Κύριος ἐπὶ τῆς γῆς. Καὶ καθὼς προείρηκεν Ησαΐας· Εἰ μὴ Κα ριος Σαβαώθ έγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν, καὶ ὡς Γόμορρα ἂν ὁμοιώθημεν. » Οἷς αὖθις προστίθησι, λέγων· « Μὴ ἀπώσατο ὁ Θεὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ; μὴ γένοιτο! Καὶ γὰρ ἐγὼ Ισραη - APOLOGETICA. EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. fuissenius ", » Exordiens magnus divinusque pro- pheta suum opus, primum docet quemadmodum universum suæ prophetiæ propositum, nihil aliud continet, quam visionein et contemplationem quæ feratur contra Judæam et contra Jerusalem : deinde cunctam Judæoruni nationem redarguit, pri- • mum hæc dicens: Agnovit bos possessorem, et asinus præsepe Domini sui; Israel autem me non agnovit, et populus non intellexit 19. . Deinde uni- versam gentem deplorans, adjungit : c Va genti peccatrici, populo pleno peccatis, semini pravo, filiis iniquis "., Hisce initio operis ubi contra illos usus est objurgationibus, et proposuit causas ejus vaticinii, quod contra illos feratur, tuin initium facit, dicens . « Terra vestra deserta, quæ tamen deserta non erat, eo ipso quo prophetiam edebat tempore. Civitates vestræ succensæ igni : > cum tamen ne hoc quidem adhuc factum esset. Sed neque regio- nem ipsorum tunc alieni devorabant, cum ta- men ille sic dicat, e regionem vestran, in con- spectu vestro alieni devorant, et quæ sequuntur. At enim si ad Salvatoris nostri Jesu Christi adven- tom transieris, et ad ea quæ subsecuta sunt usque in hunc diem tempora, facile inveneris ea quæ dicta sunt completa esse. Nam et filia Sion (hæc autem erat adoratio quæ in monte celebrabatur, qui voca- tur Sion) ex quo advenit Jesus Salvator noster, relicta est ut umbraculum in vinea, et quasi fruc- tuum custodia in cucumerario, aut si his quidquam cogitari potest desertius, regionemque ipsorum, alieni coram ipsis devorant, nunc quidem vecliga- C lia, ac tributa ab illis exigentes, nunc vero pro- prium ipsorum prædium, eam quæ olim Judæorum erat, terram facientes. Sed et templum illud admi- rabile, quod erat in eorum metropoli, in terram ce- cidit, a populis alienis eversum: et civitates eorum igni succensæ sunt: et facta est Jerusalem vere civitas in obsidione. At vero quia postquam illis hæc evenerunt et chorus apostolorum, et qui ex Ilebræis in Christum crediderunt, fecundi instar seminis ex illis ipsis servati sunt, et per universam terram, atque in omne genus hominum penetrantes, omnem civitatem, ac locum, et regionem proprio atque Israelitico semine impleverunt, adeo quidem, ut ex illis quasi spicæ, quæ in nomine Salvatoris • nostri fundatæ sunt Ecclesiæ, sint enatæ : merito divinus propheta, iis minis, quibus contra illos est usus, adjungit : e Nisi Dominus Sabaoth reliquisset nobis semen, quasi Sodoma facti essemus, et sicut Gomorrha similes fuissemus. Quod quidem in apertiorem sensum contrahens sanctus Apostolus in Epistola ad Romanos interpretatus est: Isaias autem clamat pro Israel, si fuerit numerus filiorum Israel sicut arena maris, reliquæ salva fient. Ver- Lum enim perficiens et contrahens faciet Dominus in terra. Et sicut prædixit Isaias: Nisi Dominus Sabaoth reliquisset nobis semen, quasi Sodoma Isa. 1, 5. 1º ibid. D .
«ὅτι ἔσται ἐν ταῖς ἐσχάταις ἡμέραις ἐμφανὲς τὸ ὄρος κυρίου, καὶ ὁ οἶκος τοῦ θεοῦ ἐπ’ ἄκρων τῶν ὀρέων, καὶ ὑψωθήσεται ὑπεράνω τῶν βουνῶν, καὶ ἥξουσιν ἐπ’ αὐτὸ πάντα τὰ ἔθνη, καὶ πορεύσονται ἔθνη πολλά, καὶ ἐροῦσι, δεῦτε καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος κυρίου, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ θεοῦ Ἰακώβ». Καὶ περὶ μὲν τῶν ἐθνῶν ἁπάντων τοιαῦτα θεσπίζει· περὶ δὲ τῶν Ἰουδαίων ἑξῆς οἷα ἐπιλέγει ἄκουε· «ἀνῆκεν γὰρ τὸν λαὸν αὐτοῦ τὸν οἶκον τοῦ θεοῦ Ἰακώβ· ὅτι ἐνεπλήσθη ὡς τὸ ἀπ’ ἀρχῆς ἡ χώρα αὐτῶν κληδονισμῶν, ὡς ἡ τῶν ἀλλοφύλων, καὶ τέκνα πολλὰ ἀλλόφυλα ἐγενήθη αὐτοῖς. ἐνεπλήσθη γὰρ ἡ χώρα αὐτῶν ἀργυρίου καὶ χρυσίου, καὶ οὐκ ἦν ἀριθμὸς τῶν θησαυρῶν αὐτῶν», καὶ τὰ ἑξῆς τούτων, ὄντα πλείω. οἷς ἐπιφέρει· «καὶ προσεκύνησαν οἷς ἐποίησαν οἱ δάκτυλοι αὐτῶν, καὶ ἔκυψεν ἄνθρωπος καὶ ἐταπεινώθη, καὶ οὐ μὴ ἀνήσω αὐτούς. καὶ νῦν εἰσέλθετε εἰς τὰς πέτρας, καὶ κρύπτεσθαι εἰς τὴν γῆν ἀπὸ προςώπου τοῦ φόβου κυρίου, καὶ ἀπὸ προσώπου τῆς δόξης αὐτοῦ, ὅτ’ ἂν ἀναστῇ θραῦσαι τὴν γῆν»· δι’ ὧν σαφῶς ἀνάστασίν τινα τοῦ κυρίου διδάσκει ἔσεσθαι, ἐν ᾗ θραυσθήσεσθαι πᾶσαν τὴν γῆν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους.
Α μεν. Αρχόμενος ὁ μέγας καὶ θαυμάσιος προφήτης τῆς οἰκείας βίβλου, τὴν πᾶσαν τῆς προφητείας ὑπό θεσιν, κατὰ τῆς Ἰουδαίας καὶ κατὰ τῆς Ἱερουσαλήμ ὅρασιν καὶ θεωρίαν περιέχειν διδάσκει· ἔπειτα τὸ πᾶν Ἰουδαίων ἔθνος ἀπελέγχει, πρῶτα μὲν λέγετα Εγνω βοῦς τὸν κτησάμενον, καὶ ὄνος τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ· Ισραήλ δέ με οὐκ ἔγνω, καὶ ὁ λαός με οὐ συνῆκεν. Εἶτα τὸ πᾶν ἔθνος ταλανίζων, ἐπιφέρει. Οὐαὶ ἔθνος ἁμαρτωλόν, λαὸς πλήρης ἁμαρ τιῶν, σπέρμα πονηρὸν, υἱοὶ ἄνομοι. » Τούτοις ἐν ἀρχῇ τῆς βίβλου κατ' αὐτῶν χρησάμενος τοῖς ἑλέγο χοις, καὶ προδιδάξας τὰς αἰτίας τῆς μελλούσης επι- φέρεσθαι κατ' αὐτῶν προῤῥήσεως, ἑξῆς ἀπάρχεται φάσκων· « Ἡ γῇ ὑμῶν ἔρημος, ο μὴ οὔσης ἐρήμου καθ' οὓς προεφήτευε χρόνους· « αἱ πόλεις ὑμῶν πυρί Β καυστοι· ο μηδὲ τούτου πω γεγενημένου. Ἀλλ᾿ οὐδὲ • τὴν χώραν αὐτῶν τότε ἤσθιον ἀλλότριοι· καὶ ὅμως φησί· «Τὴν χώραν ὑμῶν, ἐνώπιον ὑμῶν ἀλλότριοι κατεσθίουσιν αὐτὴν, » καὶ τὰ ἑξῆς. Εἰ οὖν ἐπὶ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ μετέλθοις παρουσίαν, καὶ τοὺς ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο χρόνους, πάντα ἂν εὕροις τὰ εἰρημένα πληρούμενα. Η τε γὰρ θυγάτηρ Σιών (αὕτη δὲ ἦν ἡ ἐπὶ ὄρους τοῦ καλουμένου Σιών ἐπιτελουμένη θρησκεία) ἀπὸ τῆς Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆ ρος ἡμῶν παρουσίας ἐγκαταλέλειπται ὡς σκηνὴ ἐν ἀμπελῶνι, καὶ ὡς ἐπωροφυλάκιον ἐν σικυηράτῳ, καὶ εἴ τι τούτων ἐρημότερον· τήν τε χώραν αὐτῶν ἀλλο τριοι ἐνώπιον αὐτῶν κατεσθίουσι, τοτὲ μὲν δασμούς καὶ φόρους αὐτοὺς εἰσπραττόμενοι, τοτὲ δὲ ἴδιον ἑαυ τῶν κτῆμα τὴν πάλαι τῶν Ἰουδαίων γῆν πεποιημένοι. Ἀλλὰ καὶ τὸ ἱερὸν τὸ εὐπρεπὲς τῆς μητροπόλεως αὐτῶν ἠρειπίωται, κατεστραμμένον ὑπὸ λαῶν ἀλλο τρίων· αἵ τε πόλεις αὐτῶν πυρίκαυστοι γεγόνασι, καὶ γέγονε Ἱερουσαλήμ ἀληθῶς πόλις πολιορκου μένη. Αλλ' ἐπεί, τούτων περὶ αὐτοὺς συμβεβηκότων, ὁ τῶν ἀποστόλων χορός, οἵ τε ἐξ Εβραίων εἰς τὸν Χριστὸν πεπιστευκότες γονίμου δίκην σπέρματος ἑξ αὐτῶν ἐκείνων διεφυλάχθησαν, καθ' ὅλης τε τῆς οἰκουμένης καὶ εἰς πᾶν γένος ἀνθρώπων διελθόντες, πᾶσαν πόλιν καὶ τόπον καὶ χώραν τοῦ οἰκείου καὶ Ἰσραηλιτικού σπόρου κατέπλησαν, ὥστε ἐξ αὐτῶν στάχυς τὰς ἐπ' ὀνόματος τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ὑποστά σας Εκκλησίας φῦναι· εἰκότως ὁ θεῖος προφήτης ἐπιλέγει ταῖς προαποφανθείσαις κατ' αὐτῶν ἀπειλαῖς· Εἰ μὴ Κύριος Σαβαώθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν, καὶ ὡς Γόμορφα ἂν ώμοιώθημεν. » υπερ συναγαγὼν ἐπὶ τὸ σαφὲς ἐρ- μηνεύει ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους Επιστολῇ ὁ ἱερὸς ἀπό στολος· ο Ησαΐας δὲ κραυγάζει ὑπὲρ τοῦ Ἰσραήλ· Ἐὰν ἡ ὁ ἀριθμὸς τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης, τὸ ὑπόλειμμα σωθήσεται. Λόγον γάρ συντελῶν καὶ συντέμνων ποιήσει Κύριος ἐπὶ τῆς γῆς. Καὶ καθὼς προείρηκεν Ησαΐας· Εἰ μὴ Κα ριος Σαβαώθ έγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν, καὶ ὡς Γόμορρα ἂν ὁμοιώθημεν. » Οἷς αὖθις προστίθησι, λέγων· « Μὴ ἀπώσατο ὁ Θεὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ; μὴ γένοιτο! Καὶ γὰρ ἐγὼ Ισραη - APOLOGETICA. EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. fuissenius ", » Exordiens magnus divinusque pro- pheta suum opus, primum docet quemadmodum universum suæ prophetiæ propositum, nihil aliud continet, quam visionein et contemplationem quæ feratur contra Judæam et contra Jerusalem : deinde cunctam Judæoruni nationem redarguit, pri- • mum hæc dicens: Agnovit bos possessorem, et asinus præsepe Domini sui; Israel autem me non agnovit, et populus non intellexit 19. . Deinde uni- versam gentem deplorans, adjungit : c Va genti peccatrici, populo pleno peccatis, semini pravo, filiis iniquis "., Hisce initio operis ubi contra illos usus est objurgationibus, et proposuit causas ejus vaticinii, quod contra illos feratur, tuin initium facit, dicens . « Terra vestra deserta, quæ tamen deserta non erat, eo ipso quo prophetiam edebat tempore. Civitates vestræ succensæ igni : > cum tamen ne hoc quidem adhuc factum esset. Sed neque regio- nem ipsorum tunc alieni devorabant, cum ta- men ille sic dicat, e regionem vestran, in con- spectu vestro alieni devorant, et quæ sequuntur. At enim si ad Salvatoris nostri Jesu Christi adven- tom transieris, et ad ea quæ subsecuta sunt usque in hunc diem tempora, facile inveneris ea quæ dicta sunt completa esse. Nam et filia Sion (hæc autem erat adoratio quæ in monte celebrabatur, qui voca- tur Sion) ex quo advenit Jesus Salvator noster, relicta est ut umbraculum in vinea, et quasi fruc- tuum custodia in cucumerario, aut si his quidquam cogitari potest desertius, regionemque ipsorum, alieni coram ipsis devorant, nunc quidem vecliga- C lia, ac tributa ab illis exigentes, nunc vero pro- prium ipsorum prædium, eam quæ olim Judæorum erat, terram facientes. Sed et templum illud admi- rabile, quod erat in eorum metropoli, in terram ce- cidit, a populis alienis eversum: et civitates eorum igni succensæ sunt: et facta est Jerusalem vere civitas in obsidione. At vero quia postquam illis hæc evenerunt et chorus apostolorum, et qui ex Ilebræis in Christum crediderunt, fecundi instar seminis ex illis ipsis servati sunt, et per universam terram, atque in omne genus hominum penetrantes, omnem civitatem, ac locum, et regionem proprio atque Israelitico semine impleverunt, adeo quidem, ut ex illis quasi spicæ, quæ in nomine Salvatoris • nostri fundatæ sunt Ecclesiæ, sint enatæ : merito divinus propheta, iis minis, quibus contra illos est usus, adjungit : e Nisi Dominus Sabaoth reliquisset nobis semen, quasi Sodoma facti essemus, et sicut Gomorrha similes fuissemus. Quod quidem in apertiorem sensum contrahens sanctus Apostolus in Epistola ad Romanos interpretatus est: Isaias autem clamat pro Israel, si fuerit numerus filiorum Israel sicut arena maris, reliquæ salva fient. Ver- Lum enim perficiens et contrahens faciet Dominus in terra. Et sicut prædixit Isaias: Nisi Dominus Sabaoth reliquisset nobis semen, quasi Sodoma Isa. 1, 5. 1º ibid. D .
PG 22:133περὶ αὐτῶν γὰρ ὁ πᾶς ἦν λόγος, ὥσπερ καὶ ἑξῆς, δι’ οὗ φησιν· «ἡμέρα γὰρ κυρίου Σαβαὼθ ἐπὶ πάντα ὑβριστὴν καὶ ὑπερήφανον, καὶ ἐπὶ πάντα ὑψηλὸν καὶ μετέωρον», καὶ τὰ τούτοις ἀκόλουθα. ἐν ταύτῃ τοιγαροῦν τῇ ἡμέρᾳ τῆς ἀναστάσεως τοῦ κυρίου τὰ κατὰ τῶν ἐπαιρομένων κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ θεοῦ προαγορεύσας, ἐν αὐτῇ ταύτῃ, φησίν, τῇ ἡμέρᾳ «ὑψωθήσεται κύριος ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ. καὶ τὰ χειροποίητα πάντα κατακρύψουσιν, εἰσενέγκαντες εἰς τὰ σπήλαια»· μονονουχὶ δηλῶν τὴν ἀποστροφὴν τῶν εἰδώλων, ἣν ἀπεστράφησαν αὐτοί τε Ἰουδαῖοι καὶ οἱ λοιποὶ πάντες ἄνθρωποι, μετὰ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφάνειαν καταπτύσαντες πάσης δεισιδαιμονίας. «τῇ γοῦν ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, φησίν, ἐκβαλεῖ ἄνθρωπος τὰ βδελύγματα αὐτοῦ τὰ χρυσᾶ καὶ τὰ ἀργυρᾶ, ἃ ἐποίησαν προσκυνεῖν τοῖς ματαίοις», καθ’ ὅλου ὡς εἰκὸς καὶ περὶ παντὸς ἀνθρώπου ταῦτα ἀναφωνῶν διὰ τὴν μέλλουσαν ἔσεσθαι τῶν ἐθνῶν κλῆσιν. Ἰδίως δὲ αὖθις περὶ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ὑπὸ μίαν διάνοιαν ἑξῆς ἐπιλέγει·
λίτης εἰμὶ ἐκ σπέρματος ᾿Αβραὰμ φυλῆς Βενιαμίν. Οὐκ ἀπώσατο ὁ Θεὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ, ὃν προέγνω ἢ οὐκ οἴδατε ἐν Ηλίᾳ τί λέγει η Γραφή, ὡς ἐντυγχάνει τῷ Θεῷ κατὰ τοῦ Ἰσραήλ; Κύριε, τοὺς προφήτας σου ἀπέκτειναν, τὰ θυσιαστήρια στο κατέσκαψαν· κἀγὼ ὑπελείφθην μόνος, καὶ ζητοῦσε μου τὴν ψυχὴν τοῦ λαβεῖν αὐτήν. ᾿Αλλὰ τί λέγει αὐτῷ ὁ χρηματισμός ; Κατέλιπον ἐμαυτῷ ἑπτα- κισχιλίους άνδρας, οἵτινες οὐκ ἔκαμψαν γόνυ τῇ Βάαλ. Οὕτως οὖν καὶ ἐν τῷ νῦν καιρῷ λεῖμμα κατ' ἐκλογὴν χάριτος γέγονεν. » Οτι δ' οὐκ εἰς ἄλλον και ρόν, ἀλλ᾽ εἰς τὸν τῆς ἐπιφανείας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ συντείνει ἡ προφητεία, ἑξῆς ὁ λόγος, μετὰ τὸ φάναι, « Εἰ μὴ Κύριος Σαβαὼθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν, καὶ ὡς Γό- μορία ἂν ὠμοιώθημεν, » τὸν πάντα τῶν Ἰουδαίων λαὸν Γομόρβας ονομάτας, τοὺς δὲ ἡγουμένους αὐτῶν ἄρ- χοντας Σοδόμων, ἐπιφέρει παραίτησιν τῆς κατὰ Μωσέα θρησκείας, καὶ τῆς διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πᾶσιν ἀνθρώποις κατηγγελμένης Διαθήκης τον τρό του, λέγω δὲ τὸν διὰ λουτροῦ παλιγγενεσίας, λόγον τε ἄντικρυς νέον καὶ νόμον εἰσῆκται ἐν τῇ περὶ τῶν τοιούτων προῤῥήσει. Λέγει δὲ οὖν · ι 'Ακούσατε λόγον Κυρίου, ἄρχοντες Σοδόμων, προσέχετε νόμον Θεοῦ, λαός Γομόρβας, τί μοι πλῆθος τῶν θυσιῶν ὑμῶν; » καὶ τὰ ἑξῆς· ἅπερ οἰκεῖα ἔντα τῆς κατὰ Μωσέα νομοθεσίας ἀνελών, αντεισάγει ἀφέσεως ἁμαρτημά‐ των ἕτερον τρόπον, τὸν διὰ τοῦ σωτηρίου λουτρού, καὶ τοῦ σὺν τούτῳ κηρυττομένου βίου, λέγων· «Λού- σασθε, καθαρο! γένεσθε, ἀφέλετε τὰς πονηρίας ἀπὸ τῶν ψυχῶν ὑμῶν, » καὶ τὰ ἑξῆς. "Αρχοντας δὲ Σοδό μων καὶ λαὸν Γομόρρων δι' ἣν αἰτίαν αὐτοὺς ὠνόμα σεν, αὐτὸς παρέστησε παραχρῆμα εἰπών· « Αἱ γὰρ χεῖρες ὑμῶν πλήρεις αἵματος. » Καὶ αὖθις δὲ ὑποβὰς λέγει· « Τὴν ἀνομίαν αὐτῶν ὡς Σοδόμων ἀνήγγειλαν, καὶ ἐνεφάνισαν. Οὐαὶ τῇ ψυχῇ αὐτῶν· διότι ἐβουλεύ σαν το βουλὴν πονηρὰν καθ᾿ ἑαυτῶν, εἰπόντες, ὅτι Δήσομεν τὸν δίκαιον, ὅτι δύσχρηστος ἡμῖν ἐστιν, ο σαφέστατα αἵματός τινος καὶ ἑνὸς δικαίου μεμνημέ- νος ἐπιβουλῆς. Τίνος δὲ ἄρα ἢ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ; δι' ἦν καὶ μεθ᾿ ἣν ἅπαντα μετῆλθον αὐτοῖς τὰ προηγορευμένα. ΑΖ'. Τοῦ αὐτοῦ Ἡσαΐου. "Οτι διὰ τὸν Σωτῆρα | ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν καὶ μετὰ τὴν αὐτοῦ παρ ουσίαν ἅπαντα τὰ ὑπὸ τοῦ προφήτου προη γορευμένα μετήλθον αὐτοῖς. Τῇ δὲ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐπιλάμψει ὁ Θεὸς ἐν βουλῇ μετὰ δόξης ἐπὶ τῆς γῆς, τοῦ ὑψῶσαι καὶ τοῦ δοξάσαι τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ ἐν Σιών, καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ· ἅγιοι κληθήσονται πάντες οἱ γρα φέντες εἰς ζωὴν εἰς Ἱερουσαλήμ. » Καὶ τί δ' ἂν γένοιτο τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ, αὐτὸς ὁ προφήτης δι εσάφησεν εἰπών· « Πάντες οἱ γραφέντες εἰς Ἱερουσα- * DEMONSTRATIONIS EVANGELICA. LIB II. B A facti essemus, et sicut Gomorrha similes fuisse mus ". » Quibus rursus hæc adjungit : < Num- quid, inquit, repulit Deus populum suum? Absit. Nam et ego Israelita sum ex semine Abraham, tribu Benjamin. Non repulit Deus populum suum quem præscivit : an non nostis in Elia quid dicat Scriptura? quemadmodum intercedit apud Deum contra Israel? Domine, prophetas tuos occiderunt, altaria tua suffoderunt, et ego relictus sum solus, et quæ- runt animam meam ut auferant eam. Cæterum quid dicit ei responsum divinum? reliqui mihi septem millia virorum, qui non curvaverunt genu ante Baal. Sic ergo et in hoc tempore, reliquia se- cundum electionem gratiae facta sunt . . Ne vero in aliud tempus prophetiam eventum suum dirige- re suspiceris, quam in adventum Salvatoris nostri Jesu Christi, verba quæ sequuntur post illud di- ctum, Nisi Dominus Sabaoth reliquisset nobis semen, quasi Sodoma facti essemus, et sicut Go- morrha similes fuissemus, universum Judaicum populum, Gomorrha, populum appellantia, et eo. rum duces, • principes Sodomorum, › adjungunt rejectionem Mosaici ritus, et ejus Testamenti mo- dum, quod per Salvatorem nostrum omnibus homi- nibus denuntiatum est (cum Testamenti dico, ejus regenerationis, quæ fit per lavacrum intelligo) ver- bumque plane novum ac legem introducunt, ubi de talibus prædicunt. Sic igitur habent: Audite verbum Domini, principes Sodomorum, attendite legem Domini, populus Gomorrha. Quid mihi mul- titudo victimarum vestrarum **?, et cætera : quæ ut propria legum a Moyse positarum auferens, eo- rum loco alium remittendi peccata modum introdu- cit, eum videlicet qui per lavacrum salutis et per eam quæ cum hoc prædicatur vitam celebratur sic dicens: • Lavamini, mundi estote, auferte pravitates ab animis vestris ", et quæ sequuntur. Cur autem principes Sodomorum et populum Gomorrhæ eos nominaverit, idem illico exposuit, sic dicens : « Mac nus enim vestræ plenæ sanguine 2. » Et rursus ubi paulum progressus est, ait : • Iniquitatem suam, ut Sodomorum nuntiaverunt atque indicaverunt. Væ animæ illorum : quoniam cogitaverunt consilium pravum contra seipsos dicentes: Ligabimus justum, quoniam inutilis nobis est "> ubi cum de quodam sanguine et de insidiis adversus justum quemdam mentionem fecerit, quem hunc tandem intelligi vult, nisi Salvatorem nostrum Jesum Chri- stam? propter quem et post quem omnia in illos quæcunque dicta sunt, redundarunt. - C - XXXVII. Ab eodem Isaia. Quod propter Salva- torem nostrum Jesum Christum, et post ejusdem adventum, omnia quæ dicta sunt a Prophcía, illis acciderint. • Rom. 1x, 27-29. Sap. 11, 12. Isa. IV, • In die illa, illucescet Deus in consilio cum glo- ria in terra, ut extollat et glorificet id, quod reli- quum fuerit ex Israel, et erit illud reliquum ex ls- rael in Sion, et quod relictum fuerit in Jerusalem; sancti vocabuntur, omnes qui scripti sunt ad vitam in Jerusalem ". Quodnam vero sit illud reliquum ex Israel, ipse propheta explanavit, cum ibid. 15. Isa. 111, 9,10 ; ss Rom. x1, 1-5. ”ª Isa. 1, 10-11. ss ibid. 16. 2,3.
«ἰδοὺ δὴ ὁ δεσπότης κύριος Σαβαὼθ ἀφελεῖ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας καὶ ἀπὸ Ἱερουσαλὴμ ἰσχύοντα καὶ ἰσχύουσαν, ἰσχὺν ἄρτου καὶ ἰσχὺν ὕδατος, γίγαντα καὶ ἰσχύοντα καὶ ἄνθρωπον πολεμιστὴν καὶ δικαστὴν καὶ προφήτην καὶ στοχαστὴν καὶ πρεσβύτερον καὶ πεντηκόνταρχον καὶ θαυμαστὸν σύμβουλον καὶ σοφὸν ἀρχιτέκτονα καὶ συνετὸν ἀκροατήν» καὶ τὰ τούτοις ἑξῆς. ἔνθα ἐπιστήσας, παράθες τὰ προλεγόμενα τῆς προφητείας, δι’ ὧν εἴρηται· «ὁ λόγος ὁ γενόμενος παρὰ κυρίου πρὸς Ἡσαί̈αν υἱὸν Ἀμὼς ὑπὲρ τῆς Ἰουδαίας καὶ ὑπὲρ Ἱερουσαλήμ», ὡς μᾶλλον κατ’ αὐτῶν ἢ ὑπὲρ αὐτῶν τὰ ἐπενηνεγμένα τυγχάνει, εἰ μή τις ἄρα ἐν τούτοις λανθάνων περιέχεται νοῦς. πῶς γὰρ μέλλων ἀφαιρεῖν «ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας καὶ ἀπὸ Ἱερουσαλὴμ ἰσχύοντα καὶ ἰσχύουσαν, ἰσχὺν ἄρτου καὶ ἰσχὺν ὕδατος», καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς πάλαι διαπρέποντα, «ὑπὲρ τῆς Ἰουδαίας καὶ ὑπὲρ Ἱερουσαλὴμ» ἔσεσθαι τὰ θεσπιζόμενα προύλεγε; πῶς δὲ ὑπὲρ αὐτῶν ἔστι· καὶ τὰ ἑξῆς αὖθις λέγεσθαι· «ἀνεῖται Ἱερουσαλήμ, καὶ ἡ Ἰουδαία συμπέπτωκε, καὶ αἱ γλῶσσαι αὐτῶν μετὰ ἀνομίας, τὰ πρὸς κύριον ἀπειθοῦντες»;
λίτης εἰμὶ ἐκ σπέρματος ᾿Αβραὰμ φυλῆς Βενιαμίν. Οὐκ ἀπώσατο ὁ Θεὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ, ὃν προέγνω ἢ οὐκ οἴδατε ἐν Ηλίᾳ τί λέγει η Γραφή, ὡς ἐντυγχάνει τῷ Θεῷ κατὰ τοῦ Ἰσραήλ; Κύριε, τοὺς προφήτας σου ἀπέκτειναν, τὰ θυσιαστήρια στο κατέσκαψαν· κἀγὼ ὑπελείφθην μόνος, καὶ ζητοῦσε μου τὴν ψυχὴν τοῦ λαβεῖν αὐτήν. ᾿Αλλὰ τί λέγει αὐτῷ ὁ χρηματισμός ; Κατέλιπον ἐμαυτῷ ἑπτα- κισχιλίους άνδρας, οἵτινες οὐκ ἔκαμψαν γόνυ τῇ Βάαλ. Οὕτως οὖν καὶ ἐν τῷ νῦν καιρῷ λεῖμμα κατ' ἐκλογὴν χάριτος γέγονεν. » Οτι δ' οὐκ εἰς ἄλλον και ρόν, ἀλλ᾽ εἰς τὸν τῆς ἐπιφανείας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ συντείνει ἡ προφητεία, ἑξῆς ὁ λόγος, μετὰ τὸ φάναι, « Εἰ μὴ Κύριος Σαβαὼθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν, καὶ ὡς Γό- μορία ἂν ὠμοιώθημεν, » τὸν πάντα τῶν Ἰουδαίων λαὸν Γομόρβας ονομάτας, τοὺς δὲ ἡγουμένους αὐτῶν ἄρ- χοντας Σοδόμων, ἐπιφέρει παραίτησιν τῆς κατὰ Μωσέα θρησκείας, καὶ τῆς διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πᾶσιν ἀνθρώποις κατηγγελμένης Διαθήκης τον τρό του, λέγω δὲ τὸν διὰ λουτροῦ παλιγγενεσίας, λόγον τε ἄντικρυς νέον καὶ νόμον εἰσῆκται ἐν τῇ περὶ τῶν τοιούτων προῤῥήσει. Λέγει δὲ οὖν · ι 'Ακούσατε λόγον Κυρίου, ἄρχοντες Σοδόμων, προσέχετε νόμον Θεοῦ, λαός Γομόρβας, τί μοι πλῆθος τῶν θυσιῶν ὑμῶν; » καὶ τὰ ἑξῆς· ἅπερ οἰκεῖα ἔντα τῆς κατὰ Μωσέα νομοθεσίας ἀνελών, αντεισάγει ἀφέσεως ἁμαρτημά‐ των ἕτερον τρόπον, τὸν διὰ τοῦ σωτηρίου λουτρού, καὶ τοῦ σὺν τούτῳ κηρυττομένου βίου, λέγων· «Λού- σασθε, καθαρο! γένεσθε, ἀφέλετε τὰς πονηρίας ἀπὸ τῶν ψυχῶν ὑμῶν, » καὶ τὰ ἑξῆς. "Αρχοντας δὲ Σοδό μων καὶ λαὸν Γομόρρων δι' ἣν αἰτίαν αὐτοὺς ὠνόμα σεν, αὐτὸς παρέστησε παραχρῆμα εἰπών· « Αἱ γὰρ χεῖρες ὑμῶν πλήρεις αἵματος. » Καὶ αὖθις δὲ ὑποβὰς λέγει· « Τὴν ἀνομίαν αὐτῶν ὡς Σοδόμων ἀνήγγειλαν, καὶ ἐνεφάνισαν. Οὐαὶ τῇ ψυχῇ αὐτῶν· διότι ἐβουλεύ σαν το βουλὴν πονηρὰν καθ᾿ ἑαυτῶν, εἰπόντες, ὅτι Δήσομεν τὸν δίκαιον, ὅτι δύσχρηστος ἡμῖν ἐστιν, ο σαφέστατα αἵματός τινος καὶ ἑνὸς δικαίου μεμνημέ- νος ἐπιβουλῆς. Τίνος δὲ ἄρα ἢ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ; δι' ἦν καὶ μεθ᾿ ἣν ἅπαντα μετῆλθον αὐτοῖς τὰ προηγορευμένα. ΑΖ'. Τοῦ αὐτοῦ Ἡσαΐου. "Οτι διὰ τὸν Σωτῆρα | ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν καὶ μετὰ τὴν αὐτοῦ παρ ουσίαν ἅπαντα τὰ ὑπὸ τοῦ προφήτου προη γορευμένα μετήλθον αὐτοῖς. Τῇ δὲ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐπιλάμψει ὁ Θεὸς ἐν βουλῇ μετὰ δόξης ἐπὶ τῆς γῆς, τοῦ ὑψῶσαι καὶ τοῦ δοξάσαι τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ ἐν Σιών, καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ· ἅγιοι κληθήσονται πάντες οἱ γρα φέντες εἰς ζωὴν εἰς Ἱερουσαλήμ. » Καὶ τί δ' ἂν γένοιτο τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ, αὐτὸς ὁ προφήτης δι εσάφησεν εἰπών· « Πάντες οἱ γραφέντες εἰς Ἱερουσα- * DEMONSTRATIONIS EVANGELICA. LIB II. B A facti essemus, et sicut Gomorrha similes fuisse mus ". » Quibus rursus hæc adjungit : < Num- quid, inquit, repulit Deus populum suum? Absit. Nam et ego Israelita sum ex semine Abraham, tribu Benjamin. Non repulit Deus populum suum quem præscivit : an non nostis in Elia quid dicat Scriptura? quemadmodum intercedit apud Deum contra Israel? Domine, prophetas tuos occiderunt, altaria tua suffoderunt, et ego relictus sum solus, et quæ- runt animam meam ut auferant eam. Cæterum quid dicit ei responsum divinum? reliqui mihi septem millia virorum, qui non curvaverunt genu ante Baal. Sic ergo et in hoc tempore, reliquia se- cundum electionem gratiae facta sunt . . Ne vero in aliud tempus prophetiam eventum suum dirige- re suspiceris, quam in adventum Salvatoris nostri Jesu Christi, verba quæ sequuntur post illud di- ctum, Nisi Dominus Sabaoth reliquisset nobis semen, quasi Sodoma facti essemus, et sicut Go- morrha similes fuissemus, universum Judaicum populum, Gomorrha, populum appellantia, et eo. rum duces, • principes Sodomorum, › adjungunt rejectionem Mosaici ritus, et ejus Testamenti mo- dum, quod per Salvatorem nostrum omnibus homi- nibus denuntiatum est (cum Testamenti dico, ejus regenerationis, quæ fit per lavacrum intelligo) ver- bumque plane novum ac legem introducunt, ubi de talibus prædicunt. Sic igitur habent: Audite verbum Domini, principes Sodomorum, attendite legem Domini, populus Gomorrha. Quid mihi mul- titudo victimarum vestrarum **?, et cætera : quæ ut propria legum a Moyse positarum auferens, eo- rum loco alium remittendi peccata modum introdu- cit, eum videlicet qui per lavacrum salutis et per eam quæ cum hoc prædicatur vitam celebratur sic dicens: • Lavamini, mundi estote, auferte pravitates ab animis vestris ", et quæ sequuntur. Cur autem principes Sodomorum et populum Gomorrhæ eos nominaverit, idem illico exposuit, sic dicens : « Mac nus enim vestræ plenæ sanguine 2. » Et rursus ubi paulum progressus est, ait : • Iniquitatem suam, ut Sodomorum nuntiaverunt atque indicaverunt. Væ animæ illorum : quoniam cogitaverunt consilium pravum contra seipsos dicentes: Ligabimus justum, quoniam inutilis nobis est "> ubi cum de quodam sanguine et de insidiis adversus justum quemdam mentionem fecerit, quem hunc tandem intelligi vult, nisi Salvatorem nostrum Jesum Chri- stam? propter quem et post quem omnia in illos quæcunque dicta sunt, redundarunt. - C - XXXVII. Ab eodem Isaia. Quod propter Salva- torem nostrum Jesum Christum, et post ejusdem adventum, omnia quæ dicta sunt a Prophcía, illis acciderint. • Rom. 1x, 27-29. Sap. 11, 12. Isa. IV, • In die illa, illucescet Deus in consilio cum glo- ria in terra, ut extollat et glorificet id, quod reli- quum fuerit ex Israel, et erit illud reliquum ex ls- rael in Sion, et quod relictum fuerit in Jerusalem; sancti vocabuntur, omnes qui scripti sunt ad vitam in Jerusalem ". Quodnam vero sit illud reliquum ex Israel, ipse propheta explanavit, cum ibid. 15. Isa. 111, 9,10 ; ss Rom. x1, 1-5. ”ª Isa. 1, 10-11. ss ibid. 16. 2,3.
Ἀλλὰ γὰρ ἐν τοιῷδε καιρῷ, ἐν ᾧ «τὸ ὄρος κυρίου» πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἀνάγκη κηρύττεσθαι, ὅ τε ἐπὶ τοῦ ὄρους οἶκος τοῦ θεοῦ, ἐφ’ ὃν πάντα τὰ ἔθνη συνιόντα φασίν· «δεῦτε καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος κυρίου καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ θεοῦ Ἰακώβ», τοιαύταις ὁ λόγος χρησάμενος κατηγορίαις τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἀπειλήσας τε αὐτοῖς τὰ ἔσχατα, ἐπισυνάπτει τούτοις πᾶσι τὰς προεκτεθείσας ἡμῖν λέξεις, διδάσκων ὅτι, τοῦ παντὸς Ἰουδαίων ἔθνους μέλλοντος ἀποπεσεῖσθαι τῆς κατὰ τὸν θεὸν εὐσεβείας, περιλειφθήσονταί τινες ἐν αὐτοῖς οὐ συναπολαύσαντες τοῖς πᾶσι τῶν κακῶν. ἔμπαλιν δὲ ὡς ἂν ἐκ μοχθηρῶν καὶ παρανόμων διασεσωσμένοι, καὶ τὸ δοκίμιον καὶ τὸ εἰλικρινὲς τῆς εὐσεβείας ἐπιδεδειγμένοι, τῆς παρὰ τῷ θεῷ γραφῆς καταξιωθήσονται καὶ «ἅγιοι κληθήσονται» τοῦ θεοῦ δοῦλοι. δηλοῖ δὲ διὰ τούτων τοὺς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἀποστόλους καὶ μαθητὰς καὶ εὐαγγελιστὰς καὶ τοὺς λοιποὺς ἅπαντας τοὺς ἐν περιτομῇ εἰς αὐτὸν πεπιστευκότας κατὰ τὸν χρόνον τῆς ἀποπτώσεως τοῦ παντὸς αὐτῶν ἔθνους.
λίτης εἰμὶ ἐκ σπέρματος ᾿Αβραὰμ φυλῆς Βενιαμίν. Οὐκ ἀπώσατο ὁ Θεὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ, ὃν προέγνω ἢ οὐκ οἴδατε ἐν Ηλίᾳ τί λέγει η Γραφή, ὡς ἐντυγχάνει τῷ Θεῷ κατὰ τοῦ Ἰσραήλ; Κύριε, τοὺς προφήτας σου ἀπέκτειναν, τὰ θυσιαστήρια στο κατέσκαψαν· κἀγὼ ὑπελείφθην μόνος, καὶ ζητοῦσε μου τὴν ψυχὴν τοῦ λαβεῖν αὐτήν. ᾿Αλλὰ τί λέγει αὐτῷ ὁ χρηματισμός ; Κατέλιπον ἐμαυτῷ ἑπτα- κισχιλίους άνδρας, οἵτινες οὐκ ἔκαμψαν γόνυ τῇ Βάαλ. Οὕτως οὖν καὶ ἐν τῷ νῦν καιρῷ λεῖμμα κατ' ἐκλογὴν χάριτος γέγονεν. » Οτι δ' οὐκ εἰς ἄλλον και ρόν, ἀλλ᾽ εἰς τὸν τῆς ἐπιφανείας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ συντείνει ἡ προφητεία, ἑξῆς ὁ λόγος, μετὰ τὸ φάναι, « Εἰ μὴ Κύριος Σαβαὼθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν, καὶ ὡς Γό- μορία ἂν ὠμοιώθημεν, » τὸν πάντα τῶν Ἰουδαίων λαὸν Γομόρβας ονομάτας, τοὺς δὲ ἡγουμένους αὐτῶν ἄρ- χοντας Σοδόμων, ἐπιφέρει παραίτησιν τῆς κατὰ Μωσέα θρησκείας, καὶ τῆς διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πᾶσιν ἀνθρώποις κατηγγελμένης Διαθήκης τον τρό του, λέγω δὲ τὸν διὰ λουτροῦ παλιγγενεσίας, λόγον τε ἄντικρυς νέον καὶ νόμον εἰσῆκται ἐν τῇ περὶ τῶν τοιούτων προῤῥήσει. Λέγει δὲ οὖν · ι 'Ακούσατε λόγον Κυρίου, ἄρχοντες Σοδόμων, προσέχετε νόμον Θεοῦ, λαός Γομόρβας, τί μοι πλῆθος τῶν θυσιῶν ὑμῶν; » καὶ τὰ ἑξῆς· ἅπερ οἰκεῖα ἔντα τῆς κατὰ Μωσέα νομοθεσίας ἀνελών, αντεισάγει ἀφέσεως ἁμαρτημά‐ των ἕτερον τρόπον, τὸν διὰ τοῦ σωτηρίου λουτρού, καὶ τοῦ σὺν τούτῳ κηρυττομένου βίου, λέγων· «Λού- σασθε, καθαρο! γένεσθε, ἀφέλετε τὰς πονηρίας ἀπὸ τῶν ψυχῶν ὑμῶν, » καὶ τὰ ἑξῆς. "Αρχοντας δὲ Σοδό μων καὶ λαὸν Γομόρρων δι' ἣν αἰτίαν αὐτοὺς ὠνόμα σεν, αὐτὸς παρέστησε παραχρῆμα εἰπών· « Αἱ γὰρ χεῖρες ὑμῶν πλήρεις αἵματος. » Καὶ αὖθις δὲ ὑποβὰς λέγει· « Τὴν ἀνομίαν αὐτῶν ὡς Σοδόμων ἀνήγγειλαν, καὶ ἐνεφάνισαν. Οὐαὶ τῇ ψυχῇ αὐτῶν· διότι ἐβουλεύ σαν το βουλὴν πονηρὰν καθ᾿ ἑαυτῶν, εἰπόντες, ὅτι Δήσομεν τὸν δίκαιον, ὅτι δύσχρηστος ἡμῖν ἐστιν, ο σαφέστατα αἵματός τινος καὶ ἑνὸς δικαίου μεμνημέ- νος ἐπιβουλῆς. Τίνος δὲ ἄρα ἢ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ; δι' ἦν καὶ μεθ᾿ ἣν ἅπαντα μετῆλθον αὐτοῖς τὰ προηγορευμένα. ΑΖ'. Τοῦ αὐτοῦ Ἡσαΐου. "Οτι διὰ τὸν Σωτῆρα | ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν καὶ μετὰ τὴν αὐτοῦ παρ ουσίαν ἅπαντα τὰ ὑπὸ τοῦ προφήτου προη γορευμένα μετήλθον αὐτοῖς. Τῇ δὲ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐπιλάμψει ὁ Θεὸς ἐν βουλῇ μετὰ δόξης ἐπὶ τῆς γῆς, τοῦ ὑψῶσαι καὶ τοῦ δοξάσαι τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ ἐν Σιών, καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ· ἅγιοι κληθήσονται πάντες οἱ γρα φέντες εἰς ζωὴν εἰς Ἱερουσαλήμ. » Καὶ τί δ' ἂν γένοιτο τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ, αὐτὸς ὁ προφήτης δι εσάφησεν εἰπών· « Πάντες οἱ γραφέντες εἰς Ἱερουσα- * DEMONSTRATIONIS EVANGELICA. LIB II. B A facti essemus, et sicut Gomorrha similes fuisse mus ". » Quibus rursus hæc adjungit : < Num- quid, inquit, repulit Deus populum suum? Absit. Nam et ego Israelita sum ex semine Abraham, tribu Benjamin. Non repulit Deus populum suum quem præscivit : an non nostis in Elia quid dicat Scriptura? quemadmodum intercedit apud Deum contra Israel? Domine, prophetas tuos occiderunt, altaria tua suffoderunt, et ego relictus sum solus, et quæ- runt animam meam ut auferant eam. Cæterum quid dicit ei responsum divinum? reliqui mihi septem millia virorum, qui non curvaverunt genu ante Baal. Sic ergo et in hoc tempore, reliquia se- cundum electionem gratiae facta sunt . . Ne vero in aliud tempus prophetiam eventum suum dirige- re suspiceris, quam in adventum Salvatoris nostri Jesu Christi, verba quæ sequuntur post illud di- ctum, Nisi Dominus Sabaoth reliquisset nobis semen, quasi Sodoma facti essemus, et sicut Go- morrha similes fuissemus, universum Judaicum populum, Gomorrha, populum appellantia, et eo. rum duces, • principes Sodomorum, › adjungunt rejectionem Mosaici ritus, et ejus Testamenti mo- dum, quod per Salvatorem nostrum omnibus homi- nibus denuntiatum est (cum Testamenti dico, ejus regenerationis, quæ fit per lavacrum intelligo) ver- bumque plane novum ac legem introducunt, ubi de talibus prædicunt. Sic igitur habent: Audite verbum Domini, principes Sodomorum, attendite legem Domini, populus Gomorrha. Quid mihi mul- titudo victimarum vestrarum **?, et cætera : quæ ut propria legum a Moyse positarum auferens, eo- rum loco alium remittendi peccata modum introdu- cit, eum videlicet qui per lavacrum salutis et per eam quæ cum hoc prædicatur vitam celebratur sic dicens: • Lavamini, mundi estote, auferte pravitates ab animis vestris ", et quæ sequuntur. Cur autem principes Sodomorum et populum Gomorrhæ eos nominaverit, idem illico exposuit, sic dicens : « Mac nus enim vestræ plenæ sanguine 2. » Et rursus ubi paulum progressus est, ait : • Iniquitatem suam, ut Sodomorum nuntiaverunt atque indicaverunt. Væ animæ illorum : quoniam cogitaverunt consilium pravum contra seipsos dicentes: Ligabimus justum, quoniam inutilis nobis est "> ubi cum de quodam sanguine et de insidiis adversus justum quemdam mentionem fecerit, quem hunc tandem intelligi vult, nisi Salvatorem nostrum Jesum Chri- stam? propter quem et post quem omnia in illos quæcunque dicta sunt, redundarunt. - C - XXXVII. Ab eodem Isaia. Quod propter Salva- torem nostrum Jesum Christum, et post ejusdem adventum, omnia quæ dicta sunt a Prophcía, illis acciderint. • Rom. 1x, 27-29. Sap. 11, 12. Isa. IV, • In die illa, illucescet Deus in consilio cum glo- ria in terra, ut extollat et glorificet id, quod reli- quum fuerit ex Israel, et erit illud reliquum ex ls- rael in Sion, et quod relictum fuerit in Jerusalem; sancti vocabuntur, omnes qui scripti sunt ad vitam in Jerusalem ". Quodnam vero sit illud reliquum ex Israel, ipse propheta explanavit, cum ibid. 15. Isa. 111, 9,10 ; ss Rom. x1, 1-5. ”ª Isa. 1, 10-11. ss ibid. 16. 2,3.
ταῦτα δὲ αἰνίττεται φάσκων ὁ λόγος «ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ» (ἐν ᾗ δῆλον ὅτι τὰ προηγορευμένα πάντα περὶ τῆς κλήσεως τῶν ἐθνῶν καὶ περὶ τῆς τῶν Ἰουδαίων ἀποπτώσεως γενήσεται) «ἐπιλάμψει ὁ θεὸς ἐν βουλῇ μετὰ δόξης ἐπὶ τῆς γῆς, τοῦ ὑψῶσαι καὶ δοξάσαι τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραήλ· καὶ ἔσται τὸ ὑπολειφθὲν ἐν Σιὼν καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ, ἅγιοι κληθήσονται πάντες οἱ γραφέντες εἰς ζωὴν ἐν Ἱερουσαλήμ»· δι’ οὓς καὶ εἰκότως, ἀπὸ τῆς Ἱερουσαλὴμ καὶ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας προελθόντας, «ὑπὲρ τῆς Ἰουδαίας καὶ ὑπὲρ Ἱερουσαλὴμ» τὴν προφητείαν ἐδήλου λέγεσθαι τὸ προοίμιον, ἢ καὶ διὰ τὴν ἀληθῆ Ἱερουσαλὴμ καὶ τὴν ἀναλόγως αὐτῇ κατὰ διάνοιαν θεωρουμένην Ἰουδαίαν· περὶ οὗ κατὰ καιρὸν εἰσόμεθα.
λίτης εἰμὶ ἐκ σπέρματος ᾿Αβραὰμ φυλῆς Βενιαμίν. Οὐκ ἀπώσατο ὁ Θεὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ, ὃν προέγνω ἢ οὐκ οἴδατε ἐν Ηλίᾳ τί λέγει η Γραφή, ὡς ἐντυγχάνει τῷ Θεῷ κατὰ τοῦ Ἰσραήλ; Κύριε, τοὺς προφήτας σου ἀπέκτειναν, τὰ θυσιαστήρια στο κατέσκαψαν· κἀγὼ ὑπελείφθην μόνος, καὶ ζητοῦσε μου τὴν ψυχὴν τοῦ λαβεῖν αὐτήν. ᾿Αλλὰ τί λέγει αὐτῷ ὁ χρηματισμός ; Κατέλιπον ἐμαυτῷ ἑπτα- κισχιλίους άνδρας, οἵτινες οὐκ ἔκαμψαν γόνυ τῇ Βάαλ. Οὕτως οὖν καὶ ἐν τῷ νῦν καιρῷ λεῖμμα κατ' ἐκλογὴν χάριτος γέγονεν. » Οτι δ' οὐκ εἰς ἄλλον και ρόν, ἀλλ᾽ εἰς τὸν τῆς ἐπιφανείας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ συντείνει ἡ προφητεία, ἑξῆς ὁ λόγος, μετὰ τὸ φάναι, « Εἰ μὴ Κύριος Σαβαὼθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν, καὶ ὡς Γό- μορία ἂν ὠμοιώθημεν, » τὸν πάντα τῶν Ἰουδαίων λαὸν Γομόρβας ονομάτας, τοὺς δὲ ἡγουμένους αὐτῶν ἄρ- χοντας Σοδόμων, ἐπιφέρει παραίτησιν τῆς κατὰ Μωσέα θρησκείας, καὶ τῆς διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πᾶσιν ἀνθρώποις κατηγγελμένης Διαθήκης τον τρό του, λέγω δὲ τὸν διὰ λουτροῦ παλιγγενεσίας, λόγον τε ἄντικρυς νέον καὶ νόμον εἰσῆκται ἐν τῇ περὶ τῶν τοιούτων προῤῥήσει. Λέγει δὲ οὖν · ι 'Ακούσατε λόγον Κυρίου, ἄρχοντες Σοδόμων, προσέχετε νόμον Θεοῦ, λαός Γομόρβας, τί μοι πλῆθος τῶν θυσιῶν ὑμῶν; » καὶ τὰ ἑξῆς· ἅπερ οἰκεῖα ἔντα τῆς κατὰ Μωσέα νομοθεσίας ἀνελών, αντεισάγει ἀφέσεως ἁμαρτημά‐ των ἕτερον τρόπον, τὸν διὰ τοῦ σωτηρίου λουτρού, καὶ τοῦ σὺν τούτῳ κηρυττομένου βίου, λέγων· «Λού- σασθε, καθαρο! γένεσθε, ἀφέλετε τὰς πονηρίας ἀπὸ τῶν ψυχῶν ὑμῶν, » καὶ τὰ ἑξῆς. "Αρχοντας δὲ Σοδό μων καὶ λαὸν Γομόρρων δι' ἣν αἰτίαν αὐτοὺς ὠνόμα σεν, αὐτὸς παρέστησε παραχρῆμα εἰπών· « Αἱ γὰρ χεῖρες ὑμῶν πλήρεις αἵματος. » Καὶ αὖθις δὲ ὑποβὰς λέγει· « Τὴν ἀνομίαν αὐτῶν ὡς Σοδόμων ἀνήγγειλαν, καὶ ἐνεφάνισαν. Οὐαὶ τῇ ψυχῇ αὐτῶν· διότι ἐβουλεύ σαν το βουλὴν πονηρὰν καθ᾿ ἑαυτῶν, εἰπόντες, ὅτι Δήσομεν τὸν δίκαιον, ὅτι δύσχρηστος ἡμῖν ἐστιν, ο σαφέστατα αἵματός τινος καὶ ἑνὸς δικαίου μεμνημέ- νος ἐπιβουλῆς. Τίνος δὲ ἄρα ἢ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ; δι' ἦν καὶ μεθ᾿ ἣν ἅπαντα μετῆλθον αὐτοῖς τὰ προηγορευμένα. ΑΖ'. Τοῦ αὐτοῦ Ἡσαΐου. "Οτι διὰ τὸν Σωτῆρα | ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν καὶ μετὰ τὴν αὐτοῦ παρ ουσίαν ἅπαντα τὰ ὑπὸ τοῦ προφήτου προη γορευμένα μετήλθον αὐτοῖς. Τῇ δὲ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐπιλάμψει ὁ Θεὸς ἐν βουλῇ μετὰ δόξης ἐπὶ τῆς γῆς, τοῦ ὑψῶσαι καὶ τοῦ δοξάσαι τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ ἐν Σιών, καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ· ἅγιοι κληθήσονται πάντες οἱ γρα φέντες εἰς ζωὴν εἰς Ἱερουσαλήμ. » Καὶ τί δ' ἂν γένοιτο τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ, αὐτὸς ὁ προφήτης δι εσάφησεν εἰπών· « Πάντες οἱ γραφέντες εἰς Ἱερουσα- * DEMONSTRATIONIS EVANGELICA. LIB II. B A facti essemus, et sicut Gomorrha similes fuisse mus ". » Quibus rursus hæc adjungit : < Num- quid, inquit, repulit Deus populum suum? Absit. Nam et ego Israelita sum ex semine Abraham, tribu Benjamin. Non repulit Deus populum suum quem præscivit : an non nostis in Elia quid dicat Scriptura? quemadmodum intercedit apud Deum contra Israel? Domine, prophetas tuos occiderunt, altaria tua suffoderunt, et ego relictus sum solus, et quæ- runt animam meam ut auferant eam. Cæterum quid dicit ei responsum divinum? reliqui mihi septem millia virorum, qui non curvaverunt genu ante Baal. Sic ergo et in hoc tempore, reliquia se- cundum electionem gratiae facta sunt . . Ne vero in aliud tempus prophetiam eventum suum dirige- re suspiceris, quam in adventum Salvatoris nostri Jesu Christi, verba quæ sequuntur post illud di- ctum, Nisi Dominus Sabaoth reliquisset nobis semen, quasi Sodoma facti essemus, et sicut Go- morrha similes fuissemus, universum Judaicum populum, Gomorrha, populum appellantia, et eo. rum duces, • principes Sodomorum, › adjungunt rejectionem Mosaici ritus, et ejus Testamenti mo- dum, quod per Salvatorem nostrum omnibus homi- nibus denuntiatum est (cum Testamenti dico, ejus regenerationis, quæ fit per lavacrum intelligo) ver- bumque plane novum ac legem introducunt, ubi de talibus prædicunt. Sic igitur habent: Audite verbum Domini, principes Sodomorum, attendite legem Domini, populus Gomorrha. Quid mihi mul- titudo victimarum vestrarum **?, et cætera : quæ ut propria legum a Moyse positarum auferens, eo- rum loco alium remittendi peccata modum introdu- cit, eum videlicet qui per lavacrum salutis et per eam quæ cum hoc prædicatur vitam celebratur sic dicens: • Lavamini, mundi estote, auferte pravitates ab animis vestris ", et quæ sequuntur. Cur autem principes Sodomorum et populum Gomorrhæ eos nominaverit, idem illico exposuit, sic dicens : « Mac nus enim vestræ plenæ sanguine 2. » Et rursus ubi paulum progressus est, ait : • Iniquitatem suam, ut Sodomorum nuntiaverunt atque indicaverunt. Væ animæ illorum : quoniam cogitaverunt consilium pravum contra seipsos dicentes: Ligabimus justum, quoniam inutilis nobis est "> ubi cum de quodam sanguine et de insidiis adversus justum quemdam mentionem fecerit, quem hunc tandem intelligi vult, nisi Salvatorem nostrum Jesum Chri- stam? propter quem et post quem omnia in illos quæcunque dicta sunt, redundarunt. - C - XXXVII. Ab eodem Isaia. Quod propter Salva- torem nostrum Jesum Christum, et post ejusdem adventum, omnia quæ dicta sunt a Prophcía, illis acciderint. • Rom. 1x, 27-29. Sap. 11, 12. Isa. IV, • In die illa, illucescet Deus in consilio cum glo- ria in terra, ut extollat et glorificet id, quod reli- quum fuerit ex Israel, et erit illud reliquum ex ls- rael in Sion, et quod relictum fuerit in Jerusalem; sancti vocabuntur, omnes qui scripti sunt ad vitam in Jerusalem ". Quodnam vero sit illud reliquum ex Israel, ipse propheta explanavit, cum ibid. 15. Isa. 111, 9,10 ; ss Rom. x1, 1-5. ”ª Isa. 1, 10-11. ss ibid. 16. 2,3.
Καὶ τίς γε τῶν ἀποστόλων τοῦ σωτῆρος ἡμῶν καὶ τῶν εὐαγγελιστῶν τὴν ἔνθεον συνορῶν δύναμιν, καθ’ ἣν «εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν», πᾶσαί τε ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο αἱ τοῦ Χριστοῦ ἐκκλησίαι τοὺς λόγους αὐτῶν ἀνὰ στόμα καὶ μαθήματα ἔχουσιν, καὶ τὰς τῆς καινῆς διαθήκης δι’ αὐτῶν κηρυχθείσας τοῦ Χριστοῦ νομοθεσίας, οὐκ ἂν ἀλήθειαν τῇ προφητείᾳ ἐπιμαρτυρήσαι, φησάσῃ ἐμφανῶς «ἐν βουλῇ καὶ μετὰ δόξης ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ὑψώσειν τὸν θεὸν καὶ δοξάσειν «τὸ καταλειφθὲν Ἰσραήλ», καὶ ὡς ἄρα «τὸ καταλειφθὲν ἐν Σιὼν καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλὴμ ἅγιοι κληθήσονται πάντες οἱ γραφέντες εἰς ζωήν». ἀντὶ δὲ τοῦ λεγομένου παρὰ τοῖς ἑβδομήκοντα «ἐν βουλῇ μετὰ δόξης» ὁ Ἀκύλας καὶ Θεοδοτίων συμφώνως «εἰς δύναμιν καὶ δόξαν» ἡρμήνευσαν, τὴν ὑπὸ τοῦ θεοῦ δοθεῖσαν τοῖς ἀποστόλοις δύναμιν καὶ τὴν ἐπὶ ταύτῃ παρὰ τῷ θεῷ δόξαν παριστῶντες κατὰ τὸ «κύριος δώσει ῥῆμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει πολλῇ» καὶ αὐτό γε τὸ γεγενημένον. [λη.] «Ἀκοῇ ἀκούσετε καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέψετε καὶ οὐ μὴ ἴδητε.
λίτης εἰμὶ ἐκ σπέρματος ᾿Αβραὰμ φυλῆς Βενιαμίν. Οὐκ ἀπώσατο ὁ Θεὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ, ὃν προέγνω ἢ οὐκ οἴδατε ἐν Ηλίᾳ τί λέγει η Γραφή, ὡς ἐντυγχάνει τῷ Θεῷ κατὰ τοῦ Ἰσραήλ; Κύριε, τοὺς προφήτας σου ἀπέκτειναν, τὰ θυσιαστήρια στο κατέσκαψαν· κἀγὼ ὑπελείφθην μόνος, καὶ ζητοῦσε μου τὴν ψυχὴν τοῦ λαβεῖν αὐτήν. ᾿Αλλὰ τί λέγει αὐτῷ ὁ χρηματισμός ; Κατέλιπον ἐμαυτῷ ἑπτα- κισχιλίους άνδρας, οἵτινες οὐκ ἔκαμψαν γόνυ τῇ Βάαλ. Οὕτως οὖν καὶ ἐν τῷ νῦν καιρῷ λεῖμμα κατ' ἐκλογὴν χάριτος γέγονεν. » Οτι δ' οὐκ εἰς ἄλλον και ρόν, ἀλλ᾽ εἰς τὸν τῆς ἐπιφανείας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ συντείνει ἡ προφητεία, ἑξῆς ὁ λόγος, μετὰ τὸ φάναι, « Εἰ μὴ Κύριος Σαβαὼθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν, καὶ ὡς Γό- μορία ἂν ὠμοιώθημεν, » τὸν πάντα τῶν Ἰουδαίων λαὸν Γομόρβας ονομάτας, τοὺς δὲ ἡγουμένους αὐτῶν ἄρ- χοντας Σοδόμων, ἐπιφέρει παραίτησιν τῆς κατὰ Μωσέα θρησκείας, καὶ τῆς διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πᾶσιν ἀνθρώποις κατηγγελμένης Διαθήκης τον τρό του, λέγω δὲ τὸν διὰ λουτροῦ παλιγγενεσίας, λόγον τε ἄντικρυς νέον καὶ νόμον εἰσῆκται ἐν τῇ περὶ τῶν τοιούτων προῤῥήσει. Λέγει δὲ οὖν · ι 'Ακούσατε λόγον Κυρίου, ἄρχοντες Σοδόμων, προσέχετε νόμον Θεοῦ, λαός Γομόρβας, τί μοι πλῆθος τῶν θυσιῶν ὑμῶν; » καὶ τὰ ἑξῆς· ἅπερ οἰκεῖα ἔντα τῆς κατὰ Μωσέα νομοθεσίας ἀνελών, αντεισάγει ἀφέσεως ἁμαρτημά‐ των ἕτερον τρόπον, τὸν διὰ τοῦ σωτηρίου λουτρού, καὶ τοῦ σὺν τούτῳ κηρυττομένου βίου, λέγων· «Λού- σασθε, καθαρο! γένεσθε, ἀφέλετε τὰς πονηρίας ἀπὸ τῶν ψυχῶν ὑμῶν, » καὶ τὰ ἑξῆς. "Αρχοντας δὲ Σοδό μων καὶ λαὸν Γομόρρων δι' ἣν αἰτίαν αὐτοὺς ὠνόμα σεν, αὐτὸς παρέστησε παραχρῆμα εἰπών· « Αἱ γὰρ χεῖρες ὑμῶν πλήρεις αἵματος. » Καὶ αὖθις δὲ ὑποβὰς λέγει· « Τὴν ἀνομίαν αὐτῶν ὡς Σοδόμων ἀνήγγειλαν, καὶ ἐνεφάνισαν. Οὐαὶ τῇ ψυχῇ αὐτῶν· διότι ἐβουλεύ σαν το βουλὴν πονηρὰν καθ᾿ ἑαυτῶν, εἰπόντες, ὅτι Δήσομεν τὸν δίκαιον, ὅτι δύσχρηστος ἡμῖν ἐστιν, ο σαφέστατα αἵματός τινος καὶ ἑνὸς δικαίου μεμνημέ- νος ἐπιβουλῆς. Τίνος δὲ ἄρα ἢ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ; δι' ἦν καὶ μεθ᾿ ἣν ἅπαντα μετῆλθον αὐτοῖς τὰ προηγορευμένα. ΑΖ'. Τοῦ αὐτοῦ Ἡσαΐου. "Οτι διὰ τὸν Σωτῆρα | ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν καὶ μετὰ τὴν αὐτοῦ παρ ουσίαν ἅπαντα τὰ ὑπὸ τοῦ προφήτου προη γορευμένα μετήλθον αὐτοῖς. Τῇ δὲ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐπιλάμψει ὁ Θεὸς ἐν βουλῇ μετὰ δόξης ἐπὶ τῆς γῆς, τοῦ ὑψῶσαι καὶ τοῦ δοξάσαι τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ ἐν Σιών, καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ· ἅγιοι κληθήσονται πάντες οἱ γρα φέντες εἰς ζωὴν εἰς Ἱερουσαλήμ. » Καὶ τί δ' ἂν γένοιτο τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ, αὐτὸς ὁ προφήτης δι εσάφησεν εἰπών· « Πάντες οἱ γραφέντες εἰς Ἱερουσα- * DEMONSTRATIONIS EVANGELICA. LIB II. B A facti essemus, et sicut Gomorrha similes fuisse mus ". » Quibus rursus hæc adjungit : < Num- quid, inquit, repulit Deus populum suum? Absit. Nam et ego Israelita sum ex semine Abraham, tribu Benjamin. Non repulit Deus populum suum quem præscivit : an non nostis in Elia quid dicat Scriptura? quemadmodum intercedit apud Deum contra Israel? Domine, prophetas tuos occiderunt, altaria tua suffoderunt, et ego relictus sum solus, et quæ- runt animam meam ut auferant eam. Cæterum quid dicit ei responsum divinum? reliqui mihi septem millia virorum, qui non curvaverunt genu ante Baal. Sic ergo et in hoc tempore, reliquia se- cundum electionem gratiae facta sunt . . Ne vero in aliud tempus prophetiam eventum suum dirige- re suspiceris, quam in adventum Salvatoris nostri Jesu Christi, verba quæ sequuntur post illud di- ctum, Nisi Dominus Sabaoth reliquisset nobis semen, quasi Sodoma facti essemus, et sicut Go- morrha similes fuissemus, universum Judaicum populum, Gomorrha, populum appellantia, et eo. rum duces, • principes Sodomorum, › adjungunt rejectionem Mosaici ritus, et ejus Testamenti mo- dum, quod per Salvatorem nostrum omnibus homi- nibus denuntiatum est (cum Testamenti dico, ejus regenerationis, quæ fit per lavacrum intelligo) ver- bumque plane novum ac legem introducunt, ubi de talibus prædicunt. Sic igitur habent: Audite verbum Domini, principes Sodomorum, attendite legem Domini, populus Gomorrha. Quid mihi mul- titudo victimarum vestrarum **?, et cætera : quæ ut propria legum a Moyse positarum auferens, eo- rum loco alium remittendi peccata modum introdu- cit, eum videlicet qui per lavacrum salutis et per eam quæ cum hoc prædicatur vitam celebratur sic dicens: • Lavamini, mundi estote, auferte pravitates ab animis vestris ", et quæ sequuntur. Cur autem principes Sodomorum et populum Gomorrhæ eos nominaverit, idem illico exposuit, sic dicens : « Mac nus enim vestræ plenæ sanguine 2. » Et rursus ubi paulum progressus est, ait : • Iniquitatem suam, ut Sodomorum nuntiaverunt atque indicaverunt. Væ animæ illorum : quoniam cogitaverunt consilium pravum contra seipsos dicentes: Ligabimus justum, quoniam inutilis nobis est "> ubi cum de quodam sanguine et de insidiis adversus justum quemdam mentionem fecerit, quem hunc tandem intelligi vult, nisi Salvatorem nostrum Jesum Chri- stam? propter quem et post quem omnia in illos quæcunque dicta sunt, redundarunt. - C - XXXVII. Ab eodem Isaia. Quod propter Salva- torem nostrum Jesum Christum, et post ejusdem adventum, omnia quæ dicta sunt a Prophcía, illis acciderint. • Rom. 1x, 27-29. Sap. 11, 12. Isa. IV, • In die illa, illucescet Deus in consilio cum glo- ria in terra, ut extollat et glorificet id, quod reli- quum fuerit ex Israel, et erit illud reliquum ex ls- rael in Sion, et quod relictum fuerit in Jerusalem; sancti vocabuntur, omnes qui scripti sunt ad vitam in Jerusalem ". Quodnam vero sit illud reliquum ex Israel, ipse propheta explanavit, cum ibid. 15. Isa. 111, 9,10 ; ss Rom. x1, 1-5. ”ª Isa. 1, 10-11. ss ibid. 16. 2,3.
ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶ βαρέως ἤκουσαν καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν, μή ποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς καὶ τοῖς ὠσὶν ἀκούσωσιν, καὶ ἐπιστρέψουσι, καὶ ἰάσομαι αὐτούς. καὶ εἶπα, ἕως πότε, κύριε; καὶ εἶπεν, ἕως ἂν ἐρημωθῶσι πόλεις παρὰ τὸ μὴ κατοικεῖσθαι, καὶ οἶκοι παρὰ τὸ μὴ εἶναι ἀνθρώπους, καὶ ἡ γῆ καταλειφθήσεται ἔρημος. καὶ μετὰ ταῦτα μακρυνεῖ ὁ θεὸς τοὺς ἀνθρώπους, καὶ πληθυνθήσονται οἱ καταλειφθέντες ἐπὶ τῆς γῆς». Ὅρα δὴ καὶ ἐνταῦθα τίνα τρόπον οἱ καταλειφθέντες πάλιν ἐπὶ τῆς γῆς, τῆς λοιπῆς ἁπάσης ἐρήμου γενησομένης, μόνοι πληθυνθήσεσθαι λέγονται. εἶεν δ’ ἂν καὶ οὗτοι οἱ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν μαθηταί, ἐξ Ἑβραίων εἰς πάντας ἀνθρώπους προελθόντες, οἳ καὶ δίκην σπέρματος καταλειφθέντες πολύχουν προσήνεγκαν τὸν καρπόν, τὰς καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης τῶν ἐθνῶν ἐκκλησίας. καὶ θέα γε, ὡς κατὰ τὸ αὐτό φησιν, τούτους μὲν πληθυνθήσεσθαι μόνους καταλειφθέντας ἐκ τῆς τῶν Ἰουδαίων ἀποπτώσεως, ἐκείνους γε μὴν πάμπαν ἐρήμους ἔσεσθαι. «ἡ γῆ» γὰρ αὐτῶν, φησίν, «καταλειφθήσεται ἔρημος».
λίτης εἰμὶ ἐκ σπέρματος ᾿Αβραὰμ φυλῆς Βενιαμίν. Οὐκ ἀπώσατο ὁ Θεὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ, ὃν προέγνω ἢ οὐκ οἴδατε ἐν Ηλίᾳ τί λέγει η Γραφή, ὡς ἐντυγχάνει τῷ Θεῷ κατὰ τοῦ Ἰσραήλ; Κύριε, τοὺς προφήτας σου ἀπέκτειναν, τὰ θυσιαστήρια στο κατέσκαψαν· κἀγὼ ὑπελείφθην μόνος, καὶ ζητοῦσε μου τὴν ψυχὴν τοῦ λαβεῖν αὐτήν. ᾿Αλλὰ τί λέγει αὐτῷ ὁ χρηματισμός ; Κατέλιπον ἐμαυτῷ ἑπτα- κισχιλίους άνδρας, οἵτινες οὐκ ἔκαμψαν γόνυ τῇ Βάαλ. Οὕτως οὖν καὶ ἐν τῷ νῦν καιρῷ λεῖμμα κατ' ἐκλογὴν χάριτος γέγονεν. » Οτι δ' οὐκ εἰς ἄλλον και ρόν, ἀλλ᾽ εἰς τὸν τῆς ἐπιφανείας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ συντείνει ἡ προφητεία, ἑξῆς ὁ λόγος, μετὰ τὸ φάναι, « Εἰ μὴ Κύριος Σαβαὼθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν, καὶ ὡς Γό- μορία ἂν ὠμοιώθημεν, » τὸν πάντα τῶν Ἰουδαίων λαὸν Γομόρβας ονομάτας, τοὺς δὲ ἡγουμένους αὐτῶν ἄρ- χοντας Σοδόμων, ἐπιφέρει παραίτησιν τῆς κατὰ Μωσέα θρησκείας, καὶ τῆς διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πᾶσιν ἀνθρώποις κατηγγελμένης Διαθήκης τον τρό του, λέγω δὲ τὸν διὰ λουτροῦ παλιγγενεσίας, λόγον τε ἄντικρυς νέον καὶ νόμον εἰσῆκται ἐν τῇ περὶ τῶν τοιούτων προῤῥήσει. Λέγει δὲ οὖν · ι 'Ακούσατε λόγον Κυρίου, ἄρχοντες Σοδόμων, προσέχετε νόμον Θεοῦ, λαός Γομόρβας, τί μοι πλῆθος τῶν θυσιῶν ὑμῶν; » καὶ τὰ ἑξῆς· ἅπερ οἰκεῖα ἔντα τῆς κατὰ Μωσέα νομοθεσίας ἀνελών, αντεισάγει ἀφέσεως ἁμαρτημά‐ των ἕτερον τρόπον, τὸν διὰ τοῦ σωτηρίου λουτρού, καὶ τοῦ σὺν τούτῳ κηρυττομένου βίου, λέγων· «Λού- σασθε, καθαρο! γένεσθε, ἀφέλετε τὰς πονηρίας ἀπὸ τῶν ψυχῶν ὑμῶν, » καὶ τὰ ἑξῆς. "Αρχοντας δὲ Σοδό μων καὶ λαὸν Γομόρρων δι' ἣν αἰτίαν αὐτοὺς ὠνόμα σεν, αὐτὸς παρέστησε παραχρῆμα εἰπών· « Αἱ γὰρ χεῖρες ὑμῶν πλήρεις αἵματος. » Καὶ αὖθις δὲ ὑποβὰς λέγει· « Τὴν ἀνομίαν αὐτῶν ὡς Σοδόμων ἀνήγγειλαν, καὶ ἐνεφάνισαν. Οὐαὶ τῇ ψυχῇ αὐτῶν· διότι ἐβουλεύ σαν το βουλὴν πονηρὰν καθ᾿ ἑαυτῶν, εἰπόντες, ὅτι Δήσομεν τὸν δίκαιον, ὅτι δύσχρηστος ἡμῖν ἐστιν, ο σαφέστατα αἵματός τινος καὶ ἑνὸς δικαίου μεμνημέ- νος ἐπιβουλῆς. Τίνος δὲ ἄρα ἢ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ; δι' ἦν καὶ μεθ᾿ ἣν ἅπαντα μετῆλθον αὐτοῖς τὰ προηγορευμένα. ΑΖ'. Τοῦ αὐτοῦ Ἡσαΐου. "Οτι διὰ τὸν Σωτῆρα | ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν καὶ μετὰ τὴν αὐτοῦ παρ ουσίαν ἅπαντα τὰ ὑπὸ τοῦ προφήτου προη γορευμένα μετήλθον αὐτοῖς. Τῇ δὲ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐπιλάμψει ὁ Θεὸς ἐν βουλῇ μετὰ δόξης ἐπὶ τῆς γῆς, τοῦ ὑψῶσαι καὶ τοῦ δοξάσαι τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ ἐν Σιών, καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ· ἅγιοι κληθήσονται πάντες οἱ γρα φέντες εἰς ζωὴν εἰς Ἱερουσαλήμ. » Καὶ τί δ' ἂν γένοιτο τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ, αὐτὸς ὁ προφήτης δι εσάφησεν εἰπών· « Πάντες οἱ γραφέντες εἰς Ἱερουσα- * DEMONSTRATIONIS EVANGELICA. LIB II. B A facti essemus, et sicut Gomorrha similes fuisse mus ". » Quibus rursus hæc adjungit : < Num- quid, inquit, repulit Deus populum suum? Absit. Nam et ego Israelita sum ex semine Abraham, tribu Benjamin. Non repulit Deus populum suum quem præscivit : an non nostis in Elia quid dicat Scriptura? quemadmodum intercedit apud Deum contra Israel? Domine, prophetas tuos occiderunt, altaria tua suffoderunt, et ego relictus sum solus, et quæ- runt animam meam ut auferant eam. Cæterum quid dicit ei responsum divinum? reliqui mihi septem millia virorum, qui non curvaverunt genu ante Baal. Sic ergo et in hoc tempore, reliquia se- cundum electionem gratiae facta sunt . . Ne vero in aliud tempus prophetiam eventum suum dirige- re suspiceris, quam in adventum Salvatoris nostri Jesu Christi, verba quæ sequuntur post illud di- ctum, Nisi Dominus Sabaoth reliquisset nobis semen, quasi Sodoma facti essemus, et sicut Go- morrha similes fuissemus, universum Judaicum populum, Gomorrha, populum appellantia, et eo. rum duces, • principes Sodomorum, › adjungunt rejectionem Mosaici ritus, et ejus Testamenti mo- dum, quod per Salvatorem nostrum omnibus homi- nibus denuntiatum est (cum Testamenti dico, ejus regenerationis, quæ fit per lavacrum intelligo) ver- bumque plane novum ac legem introducunt, ubi de talibus prædicunt. Sic igitur habent: Audite verbum Domini, principes Sodomorum, attendite legem Domini, populus Gomorrha. Quid mihi mul- titudo victimarum vestrarum **?, et cætera : quæ ut propria legum a Moyse positarum auferens, eo- rum loco alium remittendi peccata modum introdu- cit, eum videlicet qui per lavacrum salutis et per eam quæ cum hoc prædicatur vitam celebratur sic dicens: • Lavamini, mundi estote, auferte pravitates ab animis vestris ", et quæ sequuntur. Cur autem principes Sodomorum et populum Gomorrhæ eos nominaverit, idem illico exposuit, sic dicens : « Mac nus enim vestræ plenæ sanguine 2. » Et rursus ubi paulum progressus est, ait : • Iniquitatem suam, ut Sodomorum nuntiaverunt atque indicaverunt. Væ animæ illorum : quoniam cogitaverunt consilium pravum contra seipsos dicentes: Ligabimus justum, quoniam inutilis nobis est "> ubi cum de quodam sanguine et de insidiis adversus justum quemdam mentionem fecerit, quem hunc tandem intelligi vult, nisi Salvatorem nostrum Jesum Chri- stam? propter quem et post quem omnia in illos quæcunque dicta sunt, redundarunt. - C - XXXVII. Ab eodem Isaia. Quod propter Salva- torem nostrum Jesum Christum, et post ejusdem adventum, omnia quæ dicta sunt a Prophcía, illis acciderint. • Rom. 1x, 27-29. Sap. 11, 12. Isa. IV, • In die illa, illucescet Deus in consilio cum glo- ria in terra, ut extollat et glorificet id, quod reli- quum fuerit ex Israel, et erit illud reliquum ex ls- rael in Sion, et quod relictum fuerit in Jerusalem; sancti vocabuntur, omnes qui scripti sunt ad vitam in Jerusalem ". Quodnam vero sit illud reliquum ex Israel, ipse propheta explanavit, cum ibid. 15. Isa. 111, 9,10 ; ss Rom. x1, 1-5. ”ª Isa. 1, 10-11. ss ibid. 16. 2,3.
τοῦτο δὲ καὶ ἀνωτέρω αὐτοῖς ἐλέγετο ὑπὸ τοῦ αὐτοῦ προφήτου, κατὰ τὸ «ἡ γῆ ὑμῶν ἔρημος, αἱ πόλεις ὑμῶν πυρίκαυστοι, τὴν χώραν ὑμῶν ἐνώπιον ὑμῶν ἀλλότριοι κατεσθίουσιν αὐτήν». πότε δὲ καὶ ταῦτα ἐπληροῦτο ἢ ἀπὸ τῶν χρόνων τοῦ σωτῆρος ἡμῶν; ἕως μὲν γὰρ οὐδέπω τὰς κατ’ αὐτοῦ τετολμήκεσαν δυσσεβείας, οὐκ ἦν ἡ γῆ αὐτῶν ἔρημος, οὐδὲ αἱ πόλεις πυρίκαυστοι, οὐδὲ τὴν χώραν αὐτῶν ἀλλότριοι κατήσθιον· ἀπὸ δὲ τῆς ἐνθέου φωνῆς ἐκείνης, δι’ ἧς τὸ μέλλον αὐτοῖς ἔσεσθαι προυθέσπισεν αὐτὸς ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν, εἰπών «ἀφίεται ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος», ἐξ ἐκείνου καὶ [οὐ] μετ’ οὐ πολὺ τῆς προρρήσεως πολιορκηθέντες ὑπὸ Ῥωμαίων εἰς ἔρημον κατέστησαν. καὶ τό γε αἴτιον τῆς ἐρημώσεως αὐτῶν ὁ προφητικὸς λόγος ἀπελέγχει, μονονουχὶ σαφῶς διερμηνεύων, καὶ τὴν αἰτίαν τῆς ἀποπτώσεως αὐτῶν παριστάς.
λίτης εἰμὶ ἐκ σπέρματος ᾿Αβραὰμ φυλῆς Βενιαμίν. Οὐκ ἀπώσατο ὁ Θεὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ, ὃν προέγνω ἢ οὐκ οἴδατε ἐν Ηλίᾳ τί λέγει η Γραφή, ὡς ἐντυγχάνει τῷ Θεῷ κατὰ τοῦ Ἰσραήλ; Κύριε, τοὺς προφήτας σου ἀπέκτειναν, τὰ θυσιαστήρια στο κατέσκαψαν· κἀγὼ ὑπελείφθην μόνος, καὶ ζητοῦσε μου τὴν ψυχὴν τοῦ λαβεῖν αὐτήν. ᾿Αλλὰ τί λέγει αὐτῷ ὁ χρηματισμός ; Κατέλιπον ἐμαυτῷ ἑπτα- κισχιλίους άνδρας, οἵτινες οὐκ ἔκαμψαν γόνυ τῇ Βάαλ. Οὕτως οὖν καὶ ἐν τῷ νῦν καιρῷ λεῖμμα κατ' ἐκλογὴν χάριτος γέγονεν. » Οτι δ' οὐκ εἰς ἄλλον και ρόν, ἀλλ᾽ εἰς τὸν τῆς ἐπιφανείας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ συντείνει ἡ προφητεία, ἑξῆς ὁ λόγος, μετὰ τὸ φάναι, « Εἰ μὴ Κύριος Σαβαὼθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν, καὶ ὡς Γό- μορία ἂν ὠμοιώθημεν, » τὸν πάντα τῶν Ἰουδαίων λαὸν Γομόρβας ονομάτας, τοὺς δὲ ἡγουμένους αὐτῶν ἄρ- χοντας Σοδόμων, ἐπιφέρει παραίτησιν τῆς κατὰ Μωσέα θρησκείας, καὶ τῆς διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πᾶσιν ἀνθρώποις κατηγγελμένης Διαθήκης τον τρό του, λέγω δὲ τὸν διὰ λουτροῦ παλιγγενεσίας, λόγον τε ἄντικρυς νέον καὶ νόμον εἰσῆκται ἐν τῇ περὶ τῶν τοιούτων προῤῥήσει. Λέγει δὲ οὖν · ι 'Ακούσατε λόγον Κυρίου, ἄρχοντες Σοδόμων, προσέχετε νόμον Θεοῦ, λαός Γομόρβας, τί μοι πλῆθος τῶν θυσιῶν ὑμῶν; » καὶ τὰ ἑξῆς· ἅπερ οἰκεῖα ἔντα τῆς κατὰ Μωσέα νομοθεσίας ἀνελών, αντεισάγει ἀφέσεως ἁμαρτημά‐ των ἕτερον τρόπον, τὸν διὰ τοῦ σωτηρίου λουτρού, καὶ τοῦ σὺν τούτῳ κηρυττομένου βίου, λέγων· «Λού- σασθε, καθαρο! γένεσθε, ἀφέλετε τὰς πονηρίας ἀπὸ τῶν ψυχῶν ὑμῶν, » καὶ τὰ ἑξῆς. "Αρχοντας δὲ Σοδό μων καὶ λαὸν Γομόρρων δι' ἣν αἰτίαν αὐτοὺς ὠνόμα σεν, αὐτὸς παρέστησε παραχρῆμα εἰπών· « Αἱ γὰρ χεῖρες ὑμῶν πλήρεις αἵματος. » Καὶ αὖθις δὲ ὑποβὰς λέγει· « Τὴν ἀνομίαν αὐτῶν ὡς Σοδόμων ἀνήγγειλαν, καὶ ἐνεφάνισαν. Οὐαὶ τῇ ψυχῇ αὐτῶν· διότι ἐβουλεύ σαν το βουλὴν πονηρὰν καθ᾿ ἑαυτῶν, εἰπόντες, ὅτι Δήσομεν τὸν δίκαιον, ὅτι δύσχρηστος ἡμῖν ἐστιν, ο σαφέστατα αἵματός τινος καὶ ἑνὸς δικαίου μεμνημέ- νος ἐπιβουλῆς. Τίνος δὲ ἄρα ἢ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ; δι' ἦν καὶ μεθ᾿ ἣν ἅπαντα μετῆλθον αὐτοῖς τὰ προηγορευμένα. ΑΖ'. Τοῦ αὐτοῦ Ἡσαΐου. "Οτι διὰ τὸν Σωτῆρα | ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν καὶ μετὰ τὴν αὐτοῦ παρ ουσίαν ἅπαντα τὰ ὑπὸ τοῦ προφήτου προη γορευμένα μετήλθον αὐτοῖς. Τῇ δὲ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐπιλάμψει ὁ Θεὸς ἐν βουλῇ μετὰ δόξης ἐπὶ τῆς γῆς, τοῦ ὑψῶσαι καὶ τοῦ δοξάσαι τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ ἐν Σιών, καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ· ἅγιοι κληθήσονται πάντες οἱ γρα φέντες εἰς ζωὴν εἰς Ἱερουσαλήμ. » Καὶ τί δ' ἂν γένοιτο τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ, αὐτὸς ὁ προφήτης δι εσάφησεν εἰπών· « Πάντες οἱ γραφέντες εἰς Ἱερουσα- * DEMONSTRATIONIS EVANGELICA. LIB II. B A facti essemus, et sicut Gomorrha similes fuisse mus ". » Quibus rursus hæc adjungit : < Num- quid, inquit, repulit Deus populum suum? Absit. Nam et ego Israelita sum ex semine Abraham, tribu Benjamin. Non repulit Deus populum suum quem præscivit : an non nostis in Elia quid dicat Scriptura? quemadmodum intercedit apud Deum contra Israel? Domine, prophetas tuos occiderunt, altaria tua suffoderunt, et ego relictus sum solus, et quæ- runt animam meam ut auferant eam. Cæterum quid dicit ei responsum divinum? reliqui mihi septem millia virorum, qui non curvaverunt genu ante Baal. Sic ergo et in hoc tempore, reliquia se- cundum electionem gratiae facta sunt . . Ne vero in aliud tempus prophetiam eventum suum dirige- re suspiceris, quam in adventum Salvatoris nostri Jesu Christi, verba quæ sequuntur post illud di- ctum, Nisi Dominus Sabaoth reliquisset nobis semen, quasi Sodoma facti essemus, et sicut Go- morrha similes fuissemus, universum Judaicum populum, Gomorrha, populum appellantia, et eo. rum duces, • principes Sodomorum, › adjungunt rejectionem Mosaici ritus, et ejus Testamenti mo- dum, quod per Salvatorem nostrum omnibus homi- nibus denuntiatum est (cum Testamenti dico, ejus regenerationis, quæ fit per lavacrum intelligo) ver- bumque plane novum ac legem introducunt, ubi de talibus prædicunt. Sic igitur habent: Audite verbum Domini, principes Sodomorum, attendite legem Domini, populus Gomorrha. Quid mihi mul- titudo victimarum vestrarum **?, et cætera : quæ ut propria legum a Moyse positarum auferens, eo- rum loco alium remittendi peccata modum introdu- cit, eum videlicet qui per lavacrum salutis et per eam quæ cum hoc prædicatur vitam celebratur sic dicens: • Lavamini, mundi estote, auferte pravitates ab animis vestris ", et quæ sequuntur. Cur autem principes Sodomorum et populum Gomorrhæ eos nominaverit, idem illico exposuit, sic dicens : « Mac nus enim vestræ plenæ sanguine 2. » Et rursus ubi paulum progressus est, ait : • Iniquitatem suam, ut Sodomorum nuntiaverunt atque indicaverunt. Væ animæ illorum : quoniam cogitaverunt consilium pravum contra seipsos dicentes: Ligabimus justum, quoniam inutilis nobis est "> ubi cum de quodam sanguine et de insidiis adversus justum quemdam mentionem fecerit, quem hunc tandem intelligi vult, nisi Salvatorem nostrum Jesum Chri- stam? propter quem et post quem omnia in illos quæcunque dicta sunt, redundarunt. - C - XXXVII. Ab eodem Isaia. Quod propter Salva- torem nostrum Jesum Christum, et post ejusdem adventum, omnia quæ dicta sunt a Prophcía, illis acciderint. • Rom. 1x, 27-29. Sap. 11, 12. Isa. IV, • In die illa, illucescet Deus in consilio cum glo- ria in terra, ut extollat et glorificet id, quod reli- quum fuerit ex Israel, et erit illud reliquum ex ls- rael in Sion, et quod relictum fuerit in Jerusalem; sancti vocabuntur, omnes qui scripti sunt ad vitam in Jerusalem ". Quodnam vero sit illud reliquum ex Israel, ipse propheta explanavit, cum ibid. 15. Isa. 111, 9,10 ; ss Rom. x1, 1-5. ”ª Isa. 1, 10-11. ss ibid. 16. 2,3.
PG 22:137ἐπειδὴ γὰρ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν διδάσκοντος ἐν αὐτοῖς ἀκούσαντες ὠσὶ διανοίας οὐκ ἤκουσαν, οὐδὲ συνῆκαν ὅστις ἦν, ἰδόντες δὲ αὐτὸν σαρκὸς ὀφθαλμοῖς, τοῖς τῆς ψυχῆς οὐ τεθέανται, ἐπάχυνάν τε ἑαυτῶν τὴν καρδίαν, καὶ μονονουχὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς τῆς διανοίας ἔμυσαν, καὶ τὰ ὦτα ἐβάρυναν, ὥς φησιν ἡ προφητεία, τούτου χάριν ἐρημωθήσεσθαι αὐτῶν, φησί, τὰς πόλεις παρὰ τὸ μὴ κατοικεῖσθαι, καὶ τὴν γῆν γενήσεσθαι ἔρημον, βραχεῖς δέ τινας ἐξ αὐτῶν ὑπολειφθήσεσθαι, δίκην γονίμου καὶ ζωπύρου σπέρματος πεφυλαγμένους, οἳ καὶ εἰς πάντας προελθόντες ἀνθρώπους πληθυνθήσεσθαι ἐπὶ τῆς γῆς λέγονται. πλὴν ἀλλὰ καὶ μετὰ τὴν πρόοδον τούτων αὐτῶν, δηλαδὴ τῶν ἀποστόλων τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, ἔτι φησὶν ἐπ’ αὐτῆς τῆς Ἰουδαίας χώρας διαμεῖναι «τὸ ἐπιδέκατον», καὶ μετὰ ταῦτα αὖθις ἔσεσθαι αὐτοὺς «εἰς προνομὴν ὡς τερέβινθος καὶ ὡς βάλανος ὅτ’ ἂν ἐκπέσῃ τῆς θήκης αὐτῆς».
παρίστησι δέ, ὡς οἶμαι, διὰ τούτων ὁ λόγος, ὅτι μετὰ τὴν πρώτην πολιορκίαν, ἣν κατὰ τοὺς τῶν ἀποστόλων χρόνους καὶ κατὰ Ῥωμαίων αὐτοκράτορα Οὐεσπασιανὸν ἱστοροῦνται πεπονθέναι, αὖθις ἐπὶ Ἀδριανοῦ δεύτερον πολιορκηθέντες παντελῶς εἴρχθησαν τοῦ τόπου, ὡς μηδὲ τοῦ ἐδάφους τῆς Ἱερουσαλὴμ ἐπιβαίνειν ἐπιτρέπεσθαι. τοῦτο δ’ οὖν αἰνιττόμενός φησιν· «καὶ πάλιν ἔσται εἰς προνομὴν ὡς τερέβινθος καὶ βάλανος ὅτ’ ἂν ἐκπέσῃ ἐκ τῆς θήκης αὐτῆς». [λθ.] «Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ θρέψει ἄνθρωπος δάμαλιν βοῶν καὶ δύο πρόβατα· καὶ ἔσται ἀπὸ τοῦ πλεῖστον ποιεῖν γάλα, φάγεται βούτυρον, καὶ μέλι φάγεται πᾶς ὁ καταλειφθεὶς ἐπὶ τῆς γῆς». Ἐνταῦθα τὴν δηλουμένην ἡμέραν ἐπιζητήσας, εὕροις ἂν τὸν χρόνον τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείας. εἰπὼν γὰρ ὁ προφήτης «ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται καὶ τέξεται υἱόν», [καὶ] πλεῖστα διὰ μέσου, θεσπίζει περὶ τῶν κατὰ τὴν αὐτὴν ἡμέραν, τοῦτ’ ἔστιν ἀμφὶ τὸν χρόνον τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπιφανείας, γενησομένων.
PG 22:139δυνάμεις γὰρ ἀοράτους καὶ [νοητούς] τινας ἐχθροὺς καὶ πολεμίους, «μυίας» καὶ «μελίσσας» νόμοις ἀλληγορίας ὀνομαζομένους, ἐπιβήσεσθαι τῇ τῶν Ἰουδαίων χώρᾳ φησίν, καὶ τὸν κύριον «ξυρῷ» τῶν πολεμίων, ὡς ἂν μεγάλου σώματος, τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους «τὴν κεφαλὴν καὶ τὰς τρίχας τῶν ποδῶν καὶ τὸν πώγωνα» καὶ πάντα συλλήβδην εἰπεῖν τὸν κόσμον αὐτῶν ξυρήσειν. τούτων δ’ ἐσομένων ἐν τῇ θεσπιζομένῃ ἡμέρᾳ τοῦ ἐκ τῆς παρθένου γενησομένου, τὸν καταλειφθέντα ἄνθρωπον ἐκ τῆς τοῦ παντὸς ἔθνους ἀπωλείας, τοῦτ’ ἔστιν πάντα τὸν ἐξ αὐτῶν εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ πεπιστευκότα, θρέψειν «δάμαλιν βοῶν καὶ δύο πρόβατα» προφητεύει, «ἀπό τε τοῦ πλεῖστον ποιεῖν γάλα», «φάγεσθαι βούτυρον καὶ μέλι». νοήσεις δὲ καὶ ταῦτα κατὰ μυστικὴν θεωρίαν ἐπὶ τῶν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἀποστόλων τετελεσμένα.
Θεῷ Γραφῆς καταξιωθήσονται, τοῦ Θεοῦ τε καὶ ἅγιοι ' , κληθήσονται δοῦλοι. Δηλοῖ δὲ διὰ τούτων τοὺς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀποστόλους καὶ μαθητάς, καὶ εὐαγ γελιστάς, καὶ τοὺς λοιποὺς ἅπαντας τοὺς ἐν περισ τομῇ εἰς αὐτὸν πεπιστευκότας, κατὰ τὸν χρόνον τῆς ἀποπτώσεως τοῦ παντὸς αὐτῶν ἔθνους. Ταῦτα δὲ αἰ νίττεται φάσκων ὁ λόγος· « Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ (ἐν ᾗ δηλονότι τὰ προηγορευμένα πάντα περὶ τῆς κλήσ σεως τῶν ἐθνῶν, καὶ περὶ τῆς τῶν Ἰουδαίων ἀπο πτώσεως γενήσεται) ἐπιλάμψει ὁ Θεὸς ἐν βουλῇ μετὰ δόξης ἐπὶ τῆς γῆς, τοῦ ὑψῶσαι καὶ δοξάσαι τὸ κατα- λειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ, καὶ ἔσται, τὸ ὑπολειφθὲν ἐν Σιών καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ, ἅγιοι κληθήσονται πάντες οι γραφέντες εἰς ζωὴν ἐν Ἱερουσαλήμ, ο δι' οἷς καὶ εἰκότως ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας καὶ ὑπὲρ Ἱερου σαλήμ (1) τὴν προφητείαν ἐδήλου λέγεσθαι τὸ προοίμιον, ἢ καὶ διὰ τὴν ἀληθῆ Ἱερουσαλήμ, καὶ τὴν ἀναλόγως αὐτῇ κατὰ διάνοιαν θεωρουμένην Ιουδαίαν· περὶ οὗ κατὰ καιρὸν εἰσόμεθα. Καὶ τίς γε τῶν ἀποστόλων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν καὶ τῶν εὐαγγελιστῶν τὴν ἔνθεον συν ορῶν δύναμιν, καθ᾽ ἣν εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης › τὰ ῥήματα αὐτῶν, πᾶσαί τε ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο αἱ τοῦ Χριστοῦ Ἐκκλησίαι τοὺς λόγους αὐτῶν ἀνὰ στόμα καὶ μαθήματα ἔχουσι, καὶ τὰς τῆς Καινῆς Διαθήκης δι' αὐτῶν κηρυχθείσας τοῦ Χριστοῦ νομο θεσίας,οὐκ ἂν ἀλήθειαν τῇ προφητείᾳ ἐπιμαρτυρήσαι, φησάσῃ ἐμφανῶς, « ἐν βουλῇ, καὶ · μετὰ δόξης » ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ὑψώσειν τὸν Θεὸν καὶ δοξάσειν ο τὸ καὶ ταλειφθὲν Ισραήλ; » καὶ ὡς ἄρα • τὸ καταλειφθὲν ἐν Σιὼν καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ ἅγιοι κλη- θήσονται πάντες οι γραφέντες εἰς ζωήν; ο Αντὶ δὲ τοῦ λεγομένου παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα, « Εν βουλῇ μετὰ δόξης, ὁ ᾿Ακύλας καὶ Θεοδοτίων συμφώνως « εἰς δύναμιν καὶ δόξαν ο ἡρμήνευσαν, τὴν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ δο θεῖσαν τοῖς ἀποστόλοις δύναμιν, καὶ τὴν ἐπὶ ταύτῃ παρὰ τῷ Θεῷ δόξαν παριστῶντες, κατά τό ο Κύριος ‹ δώσει ῥῆμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει πολλῇ. » ΛΗ'. Καὶ αὐτὸ γεγενημένον· « Ακοῇ ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε· καὶ βλέποντες βλέψετε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε. Ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶ βαρέως ήκουσαν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν, μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ τοῖς ὠσὶν ἀκούσωσι, καὶ ἐπιστρέψωσι, καὶ ἰάσω· μαι αὐτούς. Καὶ εἶπα· Εως πότε, Κύριε; καὶ εἶπεν· Εως ἂν ἐρημωθῶσι πόλεις παρὰ τὸ μὴ κατοικεῖ- σθαι, καὶ οἶκοι, παρὰ τὸ μὴ εἶναι ἀνθρώπους· καὶ ἡ γῆ καταλειφθήσεται ἔρημος. Καὶ μετὰ ταῦτα μα κρυνεῖ ὁ Θεὸς τοὺς ἀνθρώπους, καὶ πληθυνθήσονται καταλειφθέντες ἐπὶ τῆς γῆς. » Ορα δὴ καὶ ἐνταῦθα τίνα τρόπον οἱ καταλειφθέντες πάλιν ἐπὶ τῆς γῆς, EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. tum his omnibus, ea qua ante exposuimus verba A adjungit, docetque ex omni Judaica gente, quæ a vero Dei cultu casura sit, superfuturos quosdam, qui non eadem cum omnibus mala sint subituri, quin contra potius, tanquam ex pravis atque in- justis relicti superstites, comprobatamque ac sin- ceram pietatem aniplexi, ea scriptura quæ a Deo profecta sit, digui sint habendi, ac servi Dei sancti vocandi, quibus sane verbis plane significat Salva- tor noster, apostolus ac discipulos, atque evange- listas, reliquosque omnes, qui de circumcisione assumpti in ipsum crediderint, quo tempore gens eorum universa cecidit. Porro hæc ille sermo innuit, qui sic habet : « In die illa (in qua videlicet ea quæ prædicta sunt omnia de vocatione gentium, et de Judaeorum ruina futura sunt) illucescet Deus B in consilio cum gloria in terra, ut extollat et glorificet quod relictum fuerit ex Israel, et erit quod relictum fuerit in Sion, et quod relictum fuerit in Jerusalem sancti vocabuntur omnes qui scripti sunt ad vitam in Jerusa- Gen to propter quos prodituros de Jerusalem vi- delicet ac de Judæa, merito super Judæa, et super Jerusalem, prophetiam illam dici, proœmium ipsum ostendit, aut etiam propter veram Jerusalem, et propter Judæam illam, quæ si ex sententia, non ex scripto consideretur, huic alteri proportione re- spondeat. Qua de re cum erit tempus, videbimus, et quis tandem divinam apostolorum Salvatoris nostri, et evangelistarum cernens virtutem, se- cundum quam in omnem terram exivit sonus eo- rum, et in fines orbis terræ verba eorum, omnesque ex illo ad hoc usque tempus Christi Ecclesias, quæ verba eorum in ore præceptaque habent, et Novi Testamenti per eos publicatas Christi leges non huic prophetiæ testimonium veritatis exhibeat? utpote ei quæ manifeste dicat, e in consilio, » et cum gloria, › in omnem terram Deum in sublimi collocaturum et glorificaturum ‹ id quod relictum fuerit ex Israel? item quemadmodum ‹ id quod relictum fuerit in Sion, et quod relictum fuerit in Jerusalem, sancti vocabuntur, omnes qui scripti ad vitamı? » pro eo autem quod dicitur apud LXX, c in consilio cum gloria : » Aquila ct Theodotion, inter se concordantes, ‹ in virtutem et gloriam, interpretati sunt : sic utique eam virtutem quæ a Deo apostolis data est, et quam post talem virtutem apud Deum habituri erant, gloriam indican- tes, juxta illud : c Dominus dabit verbum evangelizantibus virtute multa ". » C XXXVIII. Item quod re ipsa factum est: au- D ditu audietis, et non intelligetis, et aspicientes aspi- cietis, et non videbitis. Crassum enim factum est cor populi hujus, et auribus graviter audierunt, et oculos suos clauserunt, ne quando videant oculis et auribus audiant, et convertantur, et sanem eos. Et dixi : quousque, Domine ? et dixit : Donec vasten- tur civitates, adeo, ut non habitentur, et domus, adeo, ut non sit homo : et terra relinquetur de serta. Et post hæc amovelit procul Deus homines. et multiplicabuntur, qui relicti fuerint in terra”. Considera igitur hic quoque, quonam modo, qui relicti sint rursus in terra, cum reliqua universa Isa. IV, 2-3. * Psal. Lxvn, 12. "Isa. vi, 9-12. > (1) Deesse aliquid patet, tum ex ανακολουθία phraseos, tum ex collatione Latinæ interpretationis. EDIT. PATR
ὧν ἕκαστος, ἐν αἷς σὺν τῇ τοῦ Χριστοῦ δυνάμει συνεστήσατο ἐκκλησίαις, δύο πρόβατα, τοῦτ’ ἔστιν δύο τάγματα δίκην προβάτων ἐπὶ τὴν τοῦ Χριστοῦ ποίμνην συνιόντα, τὸ μὲν εἰσέτι στοιχειούμενον, τὸ δ’ ἤδη διὰ τοῦ λουτροῦ πεφωτισμένον, καὶ ἐπὶ τούτοις μίαν «δάμαλιν» τὴν ἐκκλησιαστικὴν τῶν προέδρων ἀρχὴν ταῖς ἐνθέοις καὶ λογικαῖς τροφαῖς ἐκθρέψας, γόνιμον ἐξ αὐτῶν «γάλα» καὶ «μέλι», τῆς πονηθείσης αὐτῷ τροφῆς τὸν καρπόν, ἀπηνέγκατο. ὅπως μὲν οὖν τὰ τῶν ἀτελεστέρων πλήθη προβάτοις εἴωθεν ὁ θεῖος ἀφομοιοῦν λόγος, οὐδὲν δεῖ λέγειν, πάσης γραφῆς τοῦτο διδασκούσης· τὸν δέ γε ἐντελέστερον καὶ τοὺς πολλοὺς γεωργοῦντα τῆς ἐκκλησίας ἡγούμενον ὅπως τῷ γεωπόνῳ τῶν βοῶν παραβάλλει, συνίστησιν ὁ ἱερὸς ἀπόστολος, λέγων· «μὴ τῶν βοῶν μέλει τῷ θεῷ, ἢ δι’ ἡμᾶς πάντως λέγει; ὅτι ὀφείλει ἐπ’ ἐλπίδι ὁ ἀροτριῶν ἀροτριᾶν καὶ ὁ ἀλοῶν ἐπ’ ἐλπίδι τοῦ μετέχειν». Εἰ δὲ προσκόπτοι τις ταῖς τοιαῖσδε τροπολογίαις, ὥρα τοῦτον μηδὲ τὰς ὀνομαζομένας μυίας ἢ μελίσσας μηδὲ τὸ ξυρὸν μηδὲ τὸν πώγωνα μηδὲ τὰς τρίχας τῶν ποδῶν κατὰ διάνοιαν θεωρεῖν, εἰς ἀτόπους δὲ καὶ ἀσυστάτους ἐκπίπτειν μυθολογίας.
Θεῷ Γραφῆς καταξιωθήσονται, τοῦ Θεοῦ τε καὶ ἅγιοι ' , κληθήσονται δοῦλοι. Δηλοῖ δὲ διὰ τούτων τοὺς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀποστόλους καὶ μαθητάς, καὶ εὐαγ γελιστάς, καὶ τοὺς λοιποὺς ἅπαντας τοὺς ἐν περισ τομῇ εἰς αὐτὸν πεπιστευκότας, κατὰ τὸν χρόνον τῆς ἀποπτώσεως τοῦ παντὸς αὐτῶν ἔθνους. Ταῦτα δὲ αἰ νίττεται φάσκων ὁ λόγος· « Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ (ἐν ᾗ δηλονότι τὰ προηγορευμένα πάντα περὶ τῆς κλήσ σεως τῶν ἐθνῶν, καὶ περὶ τῆς τῶν Ἰουδαίων ἀπο πτώσεως γενήσεται) ἐπιλάμψει ὁ Θεὸς ἐν βουλῇ μετὰ δόξης ἐπὶ τῆς γῆς, τοῦ ὑψῶσαι καὶ δοξάσαι τὸ κατα- λειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ, καὶ ἔσται, τὸ ὑπολειφθὲν ἐν Σιών καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ, ἅγιοι κληθήσονται πάντες οι γραφέντες εἰς ζωὴν ἐν Ἱερουσαλήμ, ο δι' οἷς καὶ εἰκότως ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας καὶ ὑπὲρ Ἱερου σαλήμ (1) τὴν προφητείαν ἐδήλου λέγεσθαι τὸ προοίμιον, ἢ καὶ διὰ τὴν ἀληθῆ Ἱερουσαλήμ, καὶ τὴν ἀναλόγως αὐτῇ κατὰ διάνοιαν θεωρουμένην Ιουδαίαν· περὶ οὗ κατὰ καιρὸν εἰσόμεθα. Καὶ τίς γε τῶν ἀποστόλων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν καὶ τῶν εὐαγγελιστῶν τὴν ἔνθεον συν ορῶν δύναμιν, καθ᾽ ἣν εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης › τὰ ῥήματα αὐτῶν, πᾶσαί τε ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο αἱ τοῦ Χριστοῦ Ἐκκλησίαι τοὺς λόγους αὐτῶν ἀνὰ στόμα καὶ μαθήματα ἔχουσι, καὶ τὰς τῆς Καινῆς Διαθήκης δι' αὐτῶν κηρυχθείσας τοῦ Χριστοῦ νομο θεσίας,οὐκ ἂν ἀλήθειαν τῇ προφητείᾳ ἐπιμαρτυρήσαι, φησάσῃ ἐμφανῶς, « ἐν βουλῇ, καὶ · μετὰ δόξης » ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ὑψώσειν τὸν Θεὸν καὶ δοξάσειν ο τὸ καὶ ταλειφθὲν Ισραήλ; » καὶ ὡς ἄρα • τὸ καταλειφθὲν ἐν Σιὼν καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ ἅγιοι κλη- θήσονται πάντες οι γραφέντες εἰς ζωήν; ο Αντὶ δὲ τοῦ λεγομένου παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα, « Εν βουλῇ μετὰ δόξης, ὁ ᾿Ακύλας καὶ Θεοδοτίων συμφώνως « εἰς δύναμιν καὶ δόξαν ο ἡρμήνευσαν, τὴν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ δο θεῖσαν τοῖς ἀποστόλοις δύναμιν, καὶ τὴν ἐπὶ ταύτῃ παρὰ τῷ Θεῷ δόξαν παριστῶντες, κατά τό ο Κύριος ‹ δώσει ῥῆμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει πολλῇ. » ΛΗ'. Καὶ αὐτὸ γεγενημένον· « Ακοῇ ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε· καὶ βλέποντες βλέψετε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε. Ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶ βαρέως ήκουσαν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν, μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ τοῖς ὠσὶν ἀκούσωσι, καὶ ἐπιστρέψωσι, καὶ ἰάσω· μαι αὐτούς. Καὶ εἶπα· Εως πότε, Κύριε; καὶ εἶπεν· Εως ἂν ἐρημωθῶσι πόλεις παρὰ τὸ μὴ κατοικεῖ- σθαι, καὶ οἶκοι, παρὰ τὸ μὴ εἶναι ἀνθρώπους· καὶ ἡ γῆ καταλειφθήσεται ἔρημος. Καὶ μετὰ ταῦτα μα κρυνεῖ ὁ Θεὸς τοὺς ἀνθρώπους, καὶ πληθυνθήσονται καταλειφθέντες ἐπὶ τῆς γῆς. » Ορα δὴ καὶ ἐνταῦθα τίνα τρόπον οἱ καταλειφθέντες πάλιν ἐπὶ τῆς γῆς, EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. tum his omnibus, ea qua ante exposuimus verba A adjungit, docetque ex omni Judaica gente, quæ a vero Dei cultu casura sit, superfuturos quosdam, qui non eadem cum omnibus mala sint subituri, quin contra potius, tanquam ex pravis atque in- justis relicti superstites, comprobatamque ac sin- ceram pietatem aniplexi, ea scriptura quæ a Deo profecta sit, digui sint habendi, ac servi Dei sancti vocandi, quibus sane verbis plane significat Salva- tor noster, apostolus ac discipulos, atque evange- listas, reliquosque omnes, qui de circumcisione assumpti in ipsum crediderint, quo tempore gens eorum universa cecidit. Porro hæc ille sermo innuit, qui sic habet : « In die illa (in qua videlicet ea quæ prædicta sunt omnia de vocatione gentium, et de Judaeorum ruina futura sunt) illucescet Deus B in consilio cum gloria in terra, ut extollat et glorificet quod relictum fuerit ex Israel, et erit quod relictum fuerit in Sion, et quod relictum fuerit in Jerusalem sancti vocabuntur omnes qui scripti sunt ad vitam in Jerusa- Gen to propter quos prodituros de Jerusalem vi- delicet ac de Judæa, merito super Judæa, et super Jerusalem, prophetiam illam dici, proœmium ipsum ostendit, aut etiam propter veram Jerusalem, et propter Judæam illam, quæ si ex sententia, non ex scripto consideretur, huic alteri proportione re- spondeat. Qua de re cum erit tempus, videbimus, et quis tandem divinam apostolorum Salvatoris nostri, et evangelistarum cernens virtutem, se- cundum quam in omnem terram exivit sonus eo- rum, et in fines orbis terræ verba eorum, omnesque ex illo ad hoc usque tempus Christi Ecclesias, quæ verba eorum in ore præceptaque habent, et Novi Testamenti per eos publicatas Christi leges non huic prophetiæ testimonium veritatis exhibeat? utpote ei quæ manifeste dicat, e in consilio, » et cum gloria, › in omnem terram Deum in sublimi collocaturum et glorificaturum ‹ id quod relictum fuerit ex Israel? item quemadmodum ‹ id quod relictum fuerit in Sion, et quod relictum fuerit in Jerusalem, sancti vocabuntur, omnes qui scripti ad vitamı? » pro eo autem quod dicitur apud LXX, c in consilio cum gloria : » Aquila ct Theodotion, inter se concordantes, ‹ in virtutem et gloriam, interpretati sunt : sic utique eam virtutem quæ a Deo apostolis data est, et quam post talem virtutem apud Deum habituri erant, gloriam indican- tes, juxta illud : c Dominus dabit verbum evangelizantibus virtute multa ". » C XXXVIII. Item quod re ipsa factum est: au- D ditu audietis, et non intelligetis, et aspicientes aspi- cietis, et non videbitis. Crassum enim factum est cor populi hujus, et auribus graviter audierunt, et oculos suos clauserunt, ne quando videant oculis et auribus audiant, et convertantur, et sanem eos. Et dixi : quousque, Domine ? et dixit : Donec vasten- tur civitates, adeo, ut non habitentur, et domus, adeo, ut non sit homo : et terra relinquetur de serta. Et post hæc amovelit procul Deus homines. et multiplicabuntur, qui relicti fuerint in terra”. Considera igitur hic quoque, quonam modo, qui relicti sint rursus in terra, cum reliqua universa Isa. IV, 2-3. * Psal. Lxvn, 12. "Isa. vi, 9-12. > (1) Deesse aliquid patet, tum ex ανακολουθία phraseos, tum ex collatione Latinæ interpretationis. EDIT. PATR
εἰ δ’ ἀνάγκη ταῦτα μὴ ἄλλως ἢ κατὰ μόνην θεωρίαν δέχεσθαι, δῆλον ὅτι καὶ τὰ ἀκόλουθα παραπλησίως. [μ.] «Τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἀποσβεσθήσεται τὰ ὄρη καὶ οἱ βουνοὶ καὶ οἱ δρυμοί, καὶ καταφάγεται ἀπὸ ψυχῆς ἕως σαρκῶν· καὶ ἔσται ὁ φεύγων ὡς ὁ φεύγων ἀπὸ φλογὸς καιομένης· καὶ οἱ καταλειφθέντες ἀπ’ αὐτῶν ἔσονται ἀριθμός, καὶ παιδίον μικρὸν γράψει αὐτούς. καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ οὐκέτι προστεθήσεται τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραήλ, καὶ οἱ διασωθέντες τοῦ Ἰακὼβ οὐκέτι πεποιθότες ὦσιν ἐπὶ τοὺς ἀδικήσαντας αὐτούς, ἀλλ’ ἔσονται πεποιθότες ἐπὶ τὸν θεὸν τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ τῇ ἀληθείᾳ, καὶ ἀναστρέψει τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ ἐπὶ θεὸν ἰσχύοντα. καὶ ἐὰν γένηται ὁ ἀριθμὸς τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης, τὸ κατάλειμμα αὐτῶν σωθήσεται. λόγον γὰρ συντελῶν καὶ συντέμνων ἐν δικαιοσύνῃ, ὅτι λόγον συντετμημένον ποιήσει ὁ θεὸς ἐν τῇ οἰκουμένῃ ὅλῃ». Κἀνταῦθα πρό[ς]σχες, ὅτι ἐν τῇ τῶν σκυθρωπῶν ἀπειλῇ, φησίν, «ἔσται ὁ φεύγων ὡς ὁ φεύγων ἀπὸ φλογὸς καιομένης· καὶ οἱ καταλειφθέντες ἀπ’ αὐτῶν ἀριθμὸς ἔσται, καὶ παιδίον μικρὸν γράψει αὐτούς».
Θεῷ Γραφῆς καταξιωθήσονται, τοῦ Θεοῦ τε καὶ ἅγιοι ' , κληθήσονται δοῦλοι. Δηλοῖ δὲ διὰ τούτων τοὺς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀποστόλους καὶ μαθητάς, καὶ εὐαγ γελιστάς, καὶ τοὺς λοιποὺς ἅπαντας τοὺς ἐν περισ τομῇ εἰς αὐτὸν πεπιστευκότας, κατὰ τὸν χρόνον τῆς ἀποπτώσεως τοῦ παντὸς αὐτῶν ἔθνους. Ταῦτα δὲ αἰ νίττεται φάσκων ὁ λόγος· « Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ (ἐν ᾗ δηλονότι τὰ προηγορευμένα πάντα περὶ τῆς κλήσ σεως τῶν ἐθνῶν, καὶ περὶ τῆς τῶν Ἰουδαίων ἀπο πτώσεως γενήσεται) ἐπιλάμψει ὁ Θεὸς ἐν βουλῇ μετὰ δόξης ἐπὶ τῆς γῆς, τοῦ ὑψῶσαι καὶ δοξάσαι τὸ κατα- λειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ, καὶ ἔσται, τὸ ὑπολειφθὲν ἐν Σιών καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ, ἅγιοι κληθήσονται πάντες οι γραφέντες εἰς ζωὴν ἐν Ἱερουσαλήμ, ο δι' οἷς καὶ εἰκότως ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας καὶ ὑπὲρ Ἱερου σαλήμ (1) τὴν προφητείαν ἐδήλου λέγεσθαι τὸ προοίμιον, ἢ καὶ διὰ τὴν ἀληθῆ Ἱερουσαλήμ, καὶ τὴν ἀναλόγως αὐτῇ κατὰ διάνοιαν θεωρουμένην Ιουδαίαν· περὶ οὗ κατὰ καιρὸν εἰσόμεθα. Καὶ τίς γε τῶν ἀποστόλων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν καὶ τῶν εὐαγγελιστῶν τὴν ἔνθεον συν ορῶν δύναμιν, καθ᾽ ἣν εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης › τὰ ῥήματα αὐτῶν, πᾶσαί τε ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο αἱ τοῦ Χριστοῦ Ἐκκλησίαι τοὺς λόγους αὐτῶν ἀνὰ στόμα καὶ μαθήματα ἔχουσι, καὶ τὰς τῆς Καινῆς Διαθήκης δι' αὐτῶν κηρυχθείσας τοῦ Χριστοῦ νομο θεσίας,οὐκ ἂν ἀλήθειαν τῇ προφητείᾳ ἐπιμαρτυρήσαι, φησάσῃ ἐμφανῶς, « ἐν βουλῇ, καὶ · μετὰ δόξης » ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ὑψώσειν τὸν Θεὸν καὶ δοξάσειν ο τὸ καὶ ταλειφθὲν Ισραήλ; » καὶ ὡς ἄρα • τὸ καταλειφθὲν ἐν Σιὼν καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ ἅγιοι κλη- θήσονται πάντες οι γραφέντες εἰς ζωήν; ο Αντὶ δὲ τοῦ λεγομένου παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα, « Εν βουλῇ μετὰ δόξης, ὁ ᾿Ακύλας καὶ Θεοδοτίων συμφώνως « εἰς δύναμιν καὶ δόξαν ο ἡρμήνευσαν, τὴν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ δο θεῖσαν τοῖς ἀποστόλοις δύναμιν, καὶ τὴν ἐπὶ ταύτῃ παρὰ τῷ Θεῷ δόξαν παριστῶντες, κατά τό ο Κύριος ‹ δώσει ῥῆμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει πολλῇ. » ΛΗ'. Καὶ αὐτὸ γεγενημένον· « Ακοῇ ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε· καὶ βλέποντες βλέψετε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε. Ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶ βαρέως ήκουσαν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν, μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ τοῖς ὠσὶν ἀκούσωσι, καὶ ἐπιστρέψωσι, καὶ ἰάσω· μαι αὐτούς. Καὶ εἶπα· Εως πότε, Κύριε; καὶ εἶπεν· Εως ἂν ἐρημωθῶσι πόλεις παρὰ τὸ μὴ κατοικεῖ- σθαι, καὶ οἶκοι, παρὰ τὸ μὴ εἶναι ἀνθρώπους· καὶ ἡ γῆ καταλειφθήσεται ἔρημος. Καὶ μετὰ ταῦτα μα κρυνεῖ ὁ Θεὸς τοὺς ἀνθρώπους, καὶ πληθυνθήσονται καταλειφθέντες ἐπὶ τῆς γῆς. » Ορα δὴ καὶ ἐνταῦθα τίνα τρόπον οἱ καταλειφθέντες πάλιν ἐπὶ τῆς γῆς, EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. tum his omnibus, ea qua ante exposuimus verba A adjungit, docetque ex omni Judaica gente, quæ a vero Dei cultu casura sit, superfuturos quosdam, qui non eadem cum omnibus mala sint subituri, quin contra potius, tanquam ex pravis atque in- justis relicti superstites, comprobatamque ac sin- ceram pietatem aniplexi, ea scriptura quæ a Deo profecta sit, digui sint habendi, ac servi Dei sancti vocandi, quibus sane verbis plane significat Salva- tor noster, apostolus ac discipulos, atque evange- listas, reliquosque omnes, qui de circumcisione assumpti in ipsum crediderint, quo tempore gens eorum universa cecidit. Porro hæc ille sermo innuit, qui sic habet : « In die illa (in qua videlicet ea quæ prædicta sunt omnia de vocatione gentium, et de Judaeorum ruina futura sunt) illucescet Deus B in consilio cum gloria in terra, ut extollat et glorificet quod relictum fuerit ex Israel, et erit quod relictum fuerit in Sion, et quod relictum fuerit in Jerusalem sancti vocabuntur omnes qui scripti sunt ad vitam in Jerusa- Gen to propter quos prodituros de Jerusalem vi- delicet ac de Judæa, merito super Judæa, et super Jerusalem, prophetiam illam dici, proœmium ipsum ostendit, aut etiam propter veram Jerusalem, et propter Judæam illam, quæ si ex sententia, non ex scripto consideretur, huic alteri proportione re- spondeat. Qua de re cum erit tempus, videbimus, et quis tandem divinam apostolorum Salvatoris nostri, et evangelistarum cernens virtutem, se- cundum quam in omnem terram exivit sonus eo- rum, et in fines orbis terræ verba eorum, omnesque ex illo ad hoc usque tempus Christi Ecclesias, quæ verba eorum in ore præceptaque habent, et Novi Testamenti per eos publicatas Christi leges non huic prophetiæ testimonium veritatis exhibeat? utpote ei quæ manifeste dicat, e in consilio, » et cum gloria, › in omnem terram Deum in sublimi collocaturum et glorificaturum ‹ id quod relictum fuerit ex Israel? item quemadmodum ‹ id quod relictum fuerit in Sion, et quod relictum fuerit in Jerusalem, sancti vocabuntur, omnes qui scripti ad vitamı? » pro eo autem quod dicitur apud LXX, c in consilio cum gloria : » Aquila ct Theodotion, inter se concordantes, ‹ in virtutem et gloriam, interpretati sunt : sic utique eam virtutem quæ a Deo apostolis data est, et quam post talem virtutem apud Deum habituri erant, gloriam indican- tes, juxta illud : c Dominus dabit verbum evangelizantibus virtute multa ". » C XXXVIII. Item quod re ipsa factum est: au- D ditu audietis, et non intelligetis, et aspicientes aspi- cietis, et non videbitis. Crassum enim factum est cor populi hujus, et auribus graviter audierunt, et oculos suos clauserunt, ne quando videant oculis et auribus audiant, et convertantur, et sanem eos. Et dixi : quousque, Domine ? et dixit : Donec vasten- tur civitates, adeo, ut non habitentur, et domus, adeo, ut non sit homo : et terra relinquetur de serta. Et post hæc amovelit procul Deus homines. et multiplicabuntur, qui relicti fuerint in terra”. Considera igitur hic quoque, quonam modo, qui relicti sint rursus in terra, cum reliqua universa Isa. IV, 2-3. * Psal. Lxvn, 12. "Isa. vi, 9-12. > (1) Deesse aliquid patet, tum ex ανακολουθία phraseos, tum ex collatione Latinæ interpretationis. EDIT. PATR
δι’ ὧν τὸ σπάνιον τῶν φευξομένων τὸν ὄλεθρον τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ καὶ τὸν τῆς Ἱερουσαλὴμ ἐμπρησμὸν παρίστησιν. «οἱ δὲ καταλειφθέντες» οὗτοι, φησίν, «ἀριθμὸς ἔσονται», τοῦτ’ ἔστιν ἀριθμῷ ληπτοὶ γενήσονται, οὕτω βραχεῖς καὶ εὐαρίθμητοι ὄντες. τοσοῦτοι δ’ οὖν ὡς ἐν συγκρίσει τοῦ παντὸς πλήθους τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους οἱ εἰς τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν πεπιστευκότες γεγόνασιν, οἳ καὶ κατηξιώθησαν τῆς ὑπ’ αὐτοῦ γραφῆς, ὡς δηλοῖ φάσκων ὁ λόγος· «καὶ παιδίον γράψει αὐτούς», προδιδάξας, ὅ τι ποτὲ ἦν τὸ παιδίον, ἐν οἷς ἔλεγεν· «ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ ἕξει, καὶ τέξεται υἱόν», καὶ «πρὶν ἢ γνῶναι τὸ παιδίον καλεῖν πατέρα ἢ μητέρα». καὶ ἐπειδήπερ ἐνταῦθα «παιδίον», φησίν, «γράψει αὐτούς», εἰκότως ἐν τοῖς πρόσθεν ἐλέγετο καὶ «ἔσται τὸ ὑπολειφθὲν ἐν Σιὼν καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ, ἅγιοι κληθήσονται πάντες οἱ γραφέντες εἰς ζωήν». ὥσπερ γοῦν ἐν ἐκείνοις «τὸ καταλειφθὲν» ὠνόμαστο, οἱ δ’ αὐτοὶ «γραφέντες» ἦσαν «εἰς ζωήν», οὕτως καὶ ἐνταῦθα «οἱ καταλειφθέντες ἀπ’ αὐτῶν ἀριθμὸς ἔσονται καὶ παιδίον γράψει αὐτούς».
Θεῷ Γραφῆς καταξιωθήσονται, τοῦ Θεοῦ τε καὶ ἅγιοι ' , κληθήσονται δοῦλοι. Δηλοῖ δὲ διὰ τούτων τοὺς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀποστόλους καὶ μαθητάς, καὶ εὐαγ γελιστάς, καὶ τοὺς λοιποὺς ἅπαντας τοὺς ἐν περισ τομῇ εἰς αὐτὸν πεπιστευκότας, κατὰ τὸν χρόνον τῆς ἀποπτώσεως τοῦ παντὸς αὐτῶν ἔθνους. Ταῦτα δὲ αἰ νίττεται φάσκων ὁ λόγος· « Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ (ἐν ᾗ δηλονότι τὰ προηγορευμένα πάντα περὶ τῆς κλήσ σεως τῶν ἐθνῶν, καὶ περὶ τῆς τῶν Ἰουδαίων ἀπο πτώσεως γενήσεται) ἐπιλάμψει ὁ Θεὸς ἐν βουλῇ μετὰ δόξης ἐπὶ τῆς γῆς, τοῦ ὑψῶσαι καὶ δοξάσαι τὸ κατα- λειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ, καὶ ἔσται, τὸ ὑπολειφθὲν ἐν Σιών καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ, ἅγιοι κληθήσονται πάντες οι γραφέντες εἰς ζωὴν ἐν Ἱερουσαλήμ, ο δι' οἷς καὶ εἰκότως ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας καὶ ὑπὲρ Ἱερου σαλήμ (1) τὴν προφητείαν ἐδήλου λέγεσθαι τὸ προοίμιον, ἢ καὶ διὰ τὴν ἀληθῆ Ἱερουσαλήμ, καὶ τὴν ἀναλόγως αὐτῇ κατὰ διάνοιαν θεωρουμένην Ιουδαίαν· περὶ οὗ κατὰ καιρὸν εἰσόμεθα. Καὶ τίς γε τῶν ἀποστόλων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν καὶ τῶν εὐαγγελιστῶν τὴν ἔνθεον συν ορῶν δύναμιν, καθ᾽ ἣν εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης › τὰ ῥήματα αὐτῶν, πᾶσαί τε ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο αἱ τοῦ Χριστοῦ Ἐκκλησίαι τοὺς λόγους αὐτῶν ἀνὰ στόμα καὶ μαθήματα ἔχουσι, καὶ τὰς τῆς Καινῆς Διαθήκης δι' αὐτῶν κηρυχθείσας τοῦ Χριστοῦ νομο θεσίας,οὐκ ἂν ἀλήθειαν τῇ προφητείᾳ ἐπιμαρτυρήσαι, φησάσῃ ἐμφανῶς, « ἐν βουλῇ, καὶ · μετὰ δόξης » ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ὑψώσειν τὸν Θεὸν καὶ δοξάσειν ο τὸ καὶ ταλειφθὲν Ισραήλ; » καὶ ὡς ἄρα • τὸ καταλειφθὲν ἐν Σιὼν καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ ἅγιοι κλη- θήσονται πάντες οι γραφέντες εἰς ζωήν; ο Αντὶ δὲ τοῦ λεγομένου παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα, « Εν βουλῇ μετὰ δόξης, ὁ ᾿Ακύλας καὶ Θεοδοτίων συμφώνως « εἰς δύναμιν καὶ δόξαν ο ἡρμήνευσαν, τὴν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ δο θεῖσαν τοῖς ἀποστόλοις δύναμιν, καὶ τὴν ἐπὶ ταύτῃ παρὰ τῷ Θεῷ δόξαν παριστῶντες, κατά τό ο Κύριος ‹ δώσει ῥῆμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει πολλῇ. » ΛΗ'. Καὶ αὐτὸ γεγενημένον· « Ακοῇ ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε· καὶ βλέποντες βλέψετε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε. Ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶ βαρέως ήκουσαν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν, μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ τοῖς ὠσὶν ἀκούσωσι, καὶ ἐπιστρέψωσι, καὶ ἰάσω· μαι αὐτούς. Καὶ εἶπα· Εως πότε, Κύριε; καὶ εἶπεν· Εως ἂν ἐρημωθῶσι πόλεις παρὰ τὸ μὴ κατοικεῖ- σθαι, καὶ οἶκοι, παρὰ τὸ μὴ εἶναι ἀνθρώπους· καὶ ἡ γῆ καταλειφθήσεται ἔρημος. Καὶ μετὰ ταῦτα μα κρυνεῖ ὁ Θεὸς τοὺς ἀνθρώπους, καὶ πληθυνθήσονται καταλειφθέντες ἐπὶ τῆς γῆς. » Ορα δὴ καὶ ἐνταῦθα τίνα τρόπον οἱ καταλειφθέντες πάλιν ἐπὶ τῆς γῆς, EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. tum his omnibus, ea qua ante exposuimus verba A adjungit, docetque ex omni Judaica gente, quæ a vero Dei cultu casura sit, superfuturos quosdam, qui non eadem cum omnibus mala sint subituri, quin contra potius, tanquam ex pravis atque in- justis relicti superstites, comprobatamque ac sin- ceram pietatem aniplexi, ea scriptura quæ a Deo profecta sit, digui sint habendi, ac servi Dei sancti vocandi, quibus sane verbis plane significat Salva- tor noster, apostolus ac discipulos, atque evange- listas, reliquosque omnes, qui de circumcisione assumpti in ipsum crediderint, quo tempore gens eorum universa cecidit. Porro hæc ille sermo innuit, qui sic habet : « In die illa (in qua videlicet ea quæ prædicta sunt omnia de vocatione gentium, et de Judaeorum ruina futura sunt) illucescet Deus B in consilio cum gloria in terra, ut extollat et glorificet quod relictum fuerit ex Israel, et erit quod relictum fuerit in Sion, et quod relictum fuerit in Jerusalem sancti vocabuntur omnes qui scripti sunt ad vitam in Jerusa- Gen to propter quos prodituros de Jerusalem vi- delicet ac de Judæa, merito super Judæa, et super Jerusalem, prophetiam illam dici, proœmium ipsum ostendit, aut etiam propter veram Jerusalem, et propter Judæam illam, quæ si ex sententia, non ex scripto consideretur, huic alteri proportione re- spondeat. Qua de re cum erit tempus, videbimus, et quis tandem divinam apostolorum Salvatoris nostri, et evangelistarum cernens virtutem, se- cundum quam in omnem terram exivit sonus eo- rum, et in fines orbis terræ verba eorum, omnesque ex illo ad hoc usque tempus Christi Ecclesias, quæ verba eorum in ore præceptaque habent, et Novi Testamenti per eos publicatas Christi leges non huic prophetiæ testimonium veritatis exhibeat? utpote ei quæ manifeste dicat, e in consilio, » et cum gloria, › in omnem terram Deum in sublimi collocaturum et glorificaturum ‹ id quod relictum fuerit ex Israel? item quemadmodum ‹ id quod relictum fuerit in Sion, et quod relictum fuerit in Jerusalem, sancti vocabuntur, omnes qui scripti ad vitamı? » pro eo autem quod dicitur apud LXX, c in consilio cum gloria : » Aquila ct Theodotion, inter se concordantes, ‹ in virtutem et gloriam, interpretati sunt : sic utique eam virtutem quæ a Deo apostolis data est, et quam post talem virtutem apud Deum habituri erant, gloriam indican- tes, juxta illud : c Dominus dabit verbum evangelizantibus virtute multa ". » C XXXVIII. Item quod re ipsa factum est: au- D ditu audietis, et non intelligetis, et aspicientes aspi- cietis, et non videbitis. Crassum enim factum est cor populi hujus, et auribus graviter audierunt, et oculos suos clauserunt, ne quando videant oculis et auribus audiant, et convertantur, et sanem eos. Et dixi : quousque, Domine ? et dixit : Donec vasten- tur civitates, adeo, ut non habitentur, et domus, adeo, ut non sit homo : et terra relinquetur de serta. Et post hæc amovelit procul Deus homines. et multiplicabuntur, qui relicti fuerint in terra”. Considera igitur hic quoque, quonam modo, qui relicti sint rursus in terra, cum reliqua universa Isa. IV, 2-3. * Psal. Lxvn, 12. "Isa. vi, 9-12. > (1) Deesse aliquid patet, tum ex ανακολουθία phraseos, tum ex collatione Latinæ interpretationis. EDIT. PATR
Liber Decimus
τοῦτο δὲ [τὸ] «καταλειφθὲν ἐκ τοῦ Ἰσραὴλ καὶ οἱ διασωθέντες ἀπὸ τοῦ Ἰακὼβ οὐκέτι», φησίν, ἔσονται «[πεποιθότες] ἐπὶ τοὺς ἀδικήσαντας αὐτούς, ἀλλ’ ἔσονται πεποιθότες ἐπὶ τὸν θεὸν τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραήλ». καὶ ὅρα γε, εἰ μὴ ταύτῃ γε τῇ πεποιθήσει οἱ ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους προελθόντες οἵ τε ἐκ τῆς ἀποπτώσεως τοῦ Ἰσραὴλ περιλειφθέντες μαθηταὶ καὶ ἀπόστολοι τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, μηδένα λόγον ποιησάμενοι «τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου» ἢ τῶν ἀρχόντων τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ τῶν πάλαι ἀδικούντων αὐτούς, ἐξῆλθον εἰς πάντα τὰ ἔθνη κηρύττοντες τὸν Χριστοῦ λόγον, πεποιθήσει τε τῇ πρὸς τὸν θεόν (ἐπείπερ κατὰ τὴν προφητείαν «πεποιθότες» ἦσαν «ἐπὶ τὸν θεὸν τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ ἐν ἀληθείᾳ», οὐ γὰρ ὑπούλως οὐδὲ μεθ’ ὑποκρίσεως, σὺν ἀληθείᾳ δὲ ὅλους ἑαυτοὺς ἐπιδέδονται ἐλπίδι) οὐ μόνον προῆλθον τῆς ἑαυτῶν χώρας, ἀλλὰ κατώρθωσαν τὸ προτεθειμένον.
Θεῷ Γραφῆς καταξιωθήσονται, τοῦ Θεοῦ τε καὶ ἅγιοι ' , κληθήσονται δοῦλοι. Δηλοῖ δὲ διὰ τούτων τοὺς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀποστόλους καὶ μαθητάς, καὶ εὐαγ γελιστάς, καὶ τοὺς λοιποὺς ἅπαντας τοὺς ἐν περισ τομῇ εἰς αὐτὸν πεπιστευκότας, κατὰ τὸν χρόνον τῆς ἀποπτώσεως τοῦ παντὸς αὐτῶν ἔθνους. Ταῦτα δὲ αἰ νίττεται φάσκων ὁ λόγος· « Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ (ἐν ᾗ δηλονότι τὰ προηγορευμένα πάντα περὶ τῆς κλήσ σεως τῶν ἐθνῶν, καὶ περὶ τῆς τῶν Ἰουδαίων ἀπο πτώσεως γενήσεται) ἐπιλάμψει ὁ Θεὸς ἐν βουλῇ μετὰ δόξης ἐπὶ τῆς γῆς, τοῦ ὑψῶσαι καὶ δοξάσαι τὸ κατα- λειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ, καὶ ἔσται, τὸ ὑπολειφθὲν ἐν Σιών καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ, ἅγιοι κληθήσονται πάντες οι γραφέντες εἰς ζωὴν ἐν Ἱερουσαλήμ, ο δι' οἷς καὶ εἰκότως ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας καὶ ὑπὲρ Ἱερου σαλήμ (1) τὴν προφητείαν ἐδήλου λέγεσθαι τὸ προοίμιον, ἢ καὶ διὰ τὴν ἀληθῆ Ἱερουσαλήμ, καὶ τὴν ἀναλόγως αὐτῇ κατὰ διάνοιαν θεωρουμένην Ιουδαίαν· περὶ οὗ κατὰ καιρὸν εἰσόμεθα. Καὶ τίς γε τῶν ἀποστόλων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν καὶ τῶν εὐαγγελιστῶν τὴν ἔνθεον συν ορῶν δύναμιν, καθ᾽ ἣν εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης › τὰ ῥήματα αὐτῶν, πᾶσαί τε ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο αἱ τοῦ Χριστοῦ Ἐκκλησίαι τοὺς λόγους αὐτῶν ἀνὰ στόμα καὶ μαθήματα ἔχουσι, καὶ τὰς τῆς Καινῆς Διαθήκης δι' αὐτῶν κηρυχθείσας τοῦ Χριστοῦ νομο θεσίας,οὐκ ἂν ἀλήθειαν τῇ προφητείᾳ ἐπιμαρτυρήσαι, φησάσῃ ἐμφανῶς, « ἐν βουλῇ, καὶ · μετὰ δόξης » ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ὑψώσειν τὸν Θεὸν καὶ δοξάσειν ο τὸ καὶ ταλειφθὲν Ισραήλ; » καὶ ὡς ἄρα • τὸ καταλειφθὲν ἐν Σιὼν καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ ἅγιοι κλη- θήσονται πάντες οι γραφέντες εἰς ζωήν; ο Αντὶ δὲ τοῦ λεγομένου παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα, « Εν βουλῇ μετὰ δόξης, ὁ ᾿Ακύλας καὶ Θεοδοτίων συμφώνως « εἰς δύναμιν καὶ δόξαν ο ἡρμήνευσαν, τὴν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ δο θεῖσαν τοῖς ἀποστόλοις δύναμιν, καὶ τὴν ἐπὶ ταύτῃ παρὰ τῷ Θεῷ δόξαν παριστῶντες, κατά τό ο Κύριος ‹ δώσει ῥῆμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει πολλῇ. » ΛΗ'. Καὶ αὐτὸ γεγενημένον· « Ακοῇ ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε· καὶ βλέποντες βλέψετε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε. Ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶ βαρέως ήκουσαν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν, μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ τοῖς ὠσὶν ἀκούσωσι, καὶ ἐπιστρέψωσι, καὶ ἰάσω· μαι αὐτούς. Καὶ εἶπα· Εως πότε, Κύριε; καὶ εἶπεν· Εως ἂν ἐρημωθῶσι πόλεις παρὰ τὸ μὴ κατοικεῖ- σθαι, καὶ οἶκοι, παρὰ τὸ μὴ εἶναι ἀνθρώπους· καὶ ἡ γῆ καταλειφθήσεται ἔρημος. Καὶ μετὰ ταῦτα μα κρυνεῖ ὁ Θεὸς τοὺς ἀνθρώπους, καὶ πληθυνθήσονται καταλειφθέντες ἐπὶ τῆς γῆς. » Ορα δὴ καὶ ἐνταῦθα τίνα τρόπον οἱ καταλειφθέντες πάλιν ἐπὶ τῆς γῆς, EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. tum his omnibus, ea qua ante exposuimus verba A adjungit, docetque ex omni Judaica gente, quæ a vero Dei cultu casura sit, superfuturos quosdam, qui non eadem cum omnibus mala sint subituri, quin contra potius, tanquam ex pravis atque in- justis relicti superstites, comprobatamque ac sin- ceram pietatem aniplexi, ea scriptura quæ a Deo profecta sit, digui sint habendi, ac servi Dei sancti vocandi, quibus sane verbis plane significat Salva- tor noster, apostolus ac discipulos, atque evange- listas, reliquosque omnes, qui de circumcisione assumpti in ipsum crediderint, quo tempore gens eorum universa cecidit. Porro hæc ille sermo innuit, qui sic habet : « In die illa (in qua videlicet ea quæ prædicta sunt omnia de vocatione gentium, et de Judaeorum ruina futura sunt) illucescet Deus B in consilio cum gloria in terra, ut extollat et glorificet quod relictum fuerit ex Israel, et erit quod relictum fuerit in Sion, et quod relictum fuerit in Jerusalem sancti vocabuntur omnes qui scripti sunt ad vitam in Jerusa- Gen to propter quos prodituros de Jerusalem vi- delicet ac de Judæa, merito super Judæa, et super Jerusalem, prophetiam illam dici, proœmium ipsum ostendit, aut etiam propter veram Jerusalem, et propter Judæam illam, quæ si ex sententia, non ex scripto consideretur, huic alteri proportione re- spondeat. Qua de re cum erit tempus, videbimus, et quis tandem divinam apostolorum Salvatoris nostri, et evangelistarum cernens virtutem, se- cundum quam in omnem terram exivit sonus eo- rum, et in fines orbis terræ verba eorum, omnesque ex illo ad hoc usque tempus Christi Ecclesias, quæ verba eorum in ore præceptaque habent, et Novi Testamenti per eos publicatas Christi leges non huic prophetiæ testimonium veritatis exhibeat? utpote ei quæ manifeste dicat, e in consilio, » et cum gloria, › in omnem terram Deum in sublimi collocaturum et glorificaturum ‹ id quod relictum fuerit ex Israel? item quemadmodum ‹ id quod relictum fuerit in Sion, et quod relictum fuerit in Jerusalem, sancti vocabuntur, omnes qui scripti ad vitamı? » pro eo autem quod dicitur apud LXX, c in consilio cum gloria : » Aquila ct Theodotion, inter se concordantes, ‹ in virtutem et gloriam, interpretati sunt : sic utique eam virtutem quæ a Deo apostolis data est, et quam post talem virtutem apud Deum habituri erant, gloriam indican- tes, juxta illud : c Dominus dabit verbum evangelizantibus virtute multa ". » C XXXVIII. Item quod re ipsa factum est: au- D ditu audietis, et non intelligetis, et aspicientes aspi- cietis, et non videbitis. Crassum enim factum est cor populi hujus, et auribus graviter audierunt, et oculos suos clauserunt, ne quando videant oculis et auribus audiant, et convertantur, et sanem eos. Et dixi : quousque, Domine ? et dixit : Donec vasten- tur civitates, adeo, ut non habitentur, et domus, adeo, ut non sit homo : et terra relinquetur de serta. Et post hæc amovelit procul Deus homines. et multiplicabuntur, qui relicti fuerint in terra”. Considera igitur hic quoque, quonam modo, qui relicti sint rursus in terra, cum reliqua universa Isa. IV, 2-3. * Psal. Lxvn, 12. "Isa. vi, 9-12. > (1) Deesse aliquid patet, tum ex ανακολουθία phraseos, tum ex collatione Latinæ interpretationis. EDIT. PATR
τοῦτο δὲ αὐτὸ πάλιν τὸ καταλειφθὲν οἱονεὶ τὸ σπέρμα τῆς ἀποπτώσεως τοῦ Ἰακὼβ γέγονε πεποιθὸς «ἐπὶ θεὸν ἰσχύοντα», καὶ αὐτὸ δὴ τοῦτο τὸ κατάλειμμα τοῦ παντὸς ἔθνους αὐτῶν, γενομένου «ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης» ἀλλ’ οὐ κατὰ τὰ ἄστρα τοῦ οὐρανοῦ, τῆς παρὰ τῷ θεῷ σωτηρίας ἠξιώθη, ὥσπερ οὖν ἐμαρτύρησεν ὁ ἀπόστολος εἰπών· «Ἡσαί̈ας δὲ κράζει ὑπὲρ τοῦ Ἰσραήλ, ἐὰν ᾖ ὁ ἀριθμὸς τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης, τὸ κατάλειμμα σωθήσεται». δύο γάρ τοι ἐπαγγελιῶν διὰ τοῦ χρησμοῦ τῷ Ἀβραὰμ δεδομένων περὶ τῶν ἐξ αὐτοῦ γενησομένων, ὡς ἄρα ἔσονται κατὰ τὰ ἄστρα τοῦ οὐρανοῦ καὶ κατὰ τὴν ἄμμον τῆς θαλάσσης (τῶν μὲν θεοφιλῶν λαμπόντων ὁμοίως τοῖς οὐρανίοις φωστῆρσιν, οἷοι ἦσαν οἱ παλαιοὶ προφῆται καὶ οἱ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἀπόστολοι, οἷς ἐμαρτύρησεν εἰπών· «ὑμεῖς ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου»· τῶν δὲ γηγενῶν καὶ χαμαιπετῶν ἄμμῳ γῆς παραβαλλομένων), εἰκότως ἐν τούτοις ὁ προφητικὸς λόγος· ἐπὰν τὸ πᾶν πλῆθος τῶν υἱῶν Ἰσραήλ, ἐκπεσούμενον τῆς ἀξίας καὶ τοῦ μεγαλοφυοῦς τῆς ἀρετῆς, ὅλον δι’ ὅλου χαμαιπετὲς γενόμενον παραβληθῇ τῇ ἄμμῳ τῆς θαλάσσης, τότε δὴ τὸ κατάλειμμα αὐτῶν μόνον σωθήσεται.
Θεῷ Γραφῆς καταξιωθήσονται, τοῦ Θεοῦ τε καὶ ἅγιοι ' , κληθήσονται δοῦλοι. Δηλοῖ δὲ διὰ τούτων τοὺς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀποστόλους καὶ μαθητάς, καὶ εὐαγ γελιστάς, καὶ τοὺς λοιποὺς ἅπαντας τοὺς ἐν περισ τομῇ εἰς αὐτὸν πεπιστευκότας, κατὰ τὸν χρόνον τῆς ἀποπτώσεως τοῦ παντὸς αὐτῶν ἔθνους. Ταῦτα δὲ αἰ νίττεται φάσκων ὁ λόγος· « Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ (ἐν ᾗ δηλονότι τὰ προηγορευμένα πάντα περὶ τῆς κλήσ σεως τῶν ἐθνῶν, καὶ περὶ τῆς τῶν Ἰουδαίων ἀπο πτώσεως γενήσεται) ἐπιλάμψει ὁ Θεὸς ἐν βουλῇ μετὰ δόξης ἐπὶ τῆς γῆς, τοῦ ὑψῶσαι καὶ δοξάσαι τὸ κατα- λειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ, καὶ ἔσται, τὸ ὑπολειφθὲν ἐν Σιών καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ, ἅγιοι κληθήσονται πάντες οι γραφέντες εἰς ζωὴν ἐν Ἱερουσαλήμ, ο δι' οἷς καὶ εἰκότως ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας καὶ ὑπὲρ Ἱερου σαλήμ (1) τὴν προφητείαν ἐδήλου λέγεσθαι τὸ προοίμιον, ἢ καὶ διὰ τὴν ἀληθῆ Ἱερουσαλήμ, καὶ τὴν ἀναλόγως αὐτῇ κατὰ διάνοιαν θεωρουμένην Ιουδαίαν· περὶ οὗ κατὰ καιρὸν εἰσόμεθα. Καὶ τίς γε τῶν ἀποστόλων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν καὶ τῶν εὐαγγελιστῶν τὴν ἔνθεον συν ορῶν δύναμιν, καθ᾽ ἣν εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης › τὰ ῥήματα αὐτῶν, πᾶσαί τε ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο αἱ τοῦ Χριστοῦ Ἐκκλησίαι τοὺς λόγους αὐτῶν ἀνὰ στόμα καὶ μαθήματα ἔχουσι, καὶ τὰς τῆς Καινῆς Διαθήκης δι' αὐτῶν κηρυχθείσας τοῦ Χριστοῦ νομο θεσίας,οὐκ ἂν ἀλήθειαν τῇ προφητείᾳ ἐπιμαρτυρήσαι, φησάσῃ ἐμφανῶς, « ἐν βουλῇ, καὶ · μετὰ δόξης » ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ὑψώσειν τὸν Θεὸν καὶ δοξάσειν ο τὸ καὶ ταλειφθὲν Ισραήλ; » καὶ ὡς ἄρα • τὸ καταλειφθὲν ἐν Σιὼν καὶ τὸ καταλειφθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ ἅγιοι κλη- θήσονται πάντες οι γραφέντες εἰς ζωήν; ο Αντὶ δὲ τοῦ λεγομένου παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα, « Εν βουλῇ μετὰ δόξης, ὁ ᾿Ακύλας καὶ Θεοδοτίων συμφώνως « εἰς δύναμιν καὶ δόξαν ο ἡρμήνευσαν, τὴν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ δο θεῖσαν τοῖς ἀποστόλοις δύναμιν, καὶ τὴν ἐπὶ ταύτῃ παρὰ τῷ Θεῷ δόξαν παριστῶντες, κατά τό ο Κύριος ‹ δώσει ῥῆμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει πολλῇ. » ΛΗ'. Καὶ αὐτὸ γεγενημένον· « Ακοῇ ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε· καὶ βλέποντες βλέψετε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε. Ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶ βαρέως ήκουσαν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν, μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ τοῖς ὠσὶν ἀκούσωσι, καὶ ἐπιστρέψωσι, καὶ ἰάσω· μαι αὐτούς. Καὶ εἶπα· Εως πότε, Κύριε; καὶ εἶπεν· Εως ἂν ἐρημωθῶσι πόλεις παρὰ τὸ μὴ κατοικεῖ- σθαι, καὶ οἶκοι, παρὰ τὸ μὴ εἶναι ἀνθρώπους· καὶ ἡ γῆ καταλειφθήσεται ἔρημος. Καὶ μετὰ ταῦτα μα κρυνεῖ ὁ Θεὸς τοὺς ἀνθρώπους, καὶ πληθυνθήσονται καταλειφθέντες ἐπὶ τῆς γῆς. » Ορα δὴ καὶ ἐνταῦθα τίνα τρόπον οἱ καταλειφθέντες πάλιν ἐπὶ τῆς γῆς, EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. tum his omnibus, ea qua ante exposuimus verba A adjungit, docetque ex omni Judaica gente, quæ a vero Dei cultu casura sit, superfuturos quosdam, qui non eadem cum omnibus mala sint subituri, quin contra potius, tanquam ex pravis atque in- justis relicti superstites, comprobatamque ac sin- ceram pietatem aniplexi, ea scriptura quæ a Deo profecta sit, digui sint habendi, ac servi Dei sancti vocandi, quibus sane verbis plane significat Salva- tor noster, apostolus ac discipulos, atque evange- listas, reliquosque omnes, qui de circumcisione assumpti in ipsum crediderint, quo tempore gens eorum universa cecidit. Porro hæc ille sermo innuit, qui sic habet : « In die illa (in qua videlicet ea quæ prædicta sunt omnia de vocatione gentium, et de Judaeorum ruina futura sunt) illucescet Deus B in consilio cum gloria in terra, ut extollat et glorificet quod relictum fuerit ex Israel, et erit quod relictum fuerit in Sion, et quod relictum fuerit in Jerusalem sancti vocabuntur omnes qui scripti sunt ad vitam in Jerusa- Gen to propter quos prodituros de Jerusalem vi- delicet ac de Judæa, merito super Judæa, et super Jerusalem, prophetiam illam dici, proœmium ipsum ostendit, aut etiam propter veram Jerusalem, et propter Judæam illam, quæ si ex sententia, non ex scripto consideretur, huic alteri proportione re- spondeat. Qua de re cum erit tempus, videbimus, et quis tandem divinam apostolorum Salvatoris nostri, et evangelistarum cernens virtutem, se- cundum quam in omnem terram exivit sonus eo- rum, et in fines orbis terræ verba eorum, omnesque ex illo ad hoc usque tempus Christi Ecclesias, quæ verba eorum in ore præceptaque habent, et Novi Testamenti per eos publicatas Christi leges non huic prophetiæ testimonium veritatis exhibeat? utpote ei quæ manifeste dicat, e in consilio, » et cum gloria, › in omnem terram Deum in sublimi collocaturum et glorificaturum ‹ id quod relictum fuerit ex Israel? item quemadmodum ‹ id quod relictum fuerit in Sion, et quod relictum fuerit in Jerusalem, sancti vocabuntur, omnes qui scripti ad vitamı? » pro eo autem quod dicitur apud LXX, c in consilio cum gloria : » Aquila ct Theodotion, inter se concordantes, ‹ in virtutem et gloriam, interpretati sunt : sic utique eam virtutem quæ a Deo apostolis data est, et quam post talem virtutem apud Deum habituri erant, gloriam indican- tes, juxta illud : c Dominus dabit verbum evangelizantibus virtute multa ". » C XXXVIII. Item quod re ipsa factum est: au- D ditu audietis, et non intelligetis, et aspicientes aspi- cietis, et non videbitis. Crassum enim factum est cor populi hujus, et auribus graviter audierunt, et oculos suos clauserunt, ne quando videant oculis et auribus audiant, et convertantur, et sanem eos. Et dixi : quousque, Domine ? et dixit : Donec vasten- tur civitates, adeo, ut non habitentur, et domus, adeo, ut non sit homo : et terra relinquetur de serta. Et post hæc amovelit procul Deus homines. et multiplicabuntur, qui relicti fuerint in terra”. Considera igitur hic quoque, quonam modo, qui relicti sint rursus in terra, cum reliqua universa Isa. IV, 2-3. * Psal. Lxvn, 12. "Isa. vi, 9-12. > (1) Deesse aliquid patet, tum ex ανακολουθία phraseos, tum ex collatione Latinæ interpretationis. EDIT. PATR
PG 22:143περὶ οὗ καταλείμματος πλεῖστα ἡμῖν γεγύμνασται. ταῦτα δέ φησιν ἔσεσθαι, ἐπὰν αὐτὸς ὁ κύριος συντέμνων καὶ συντελῶν λόγον καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης ποιήσει, ἐναργῶς τὸ εὐαγγελικὸν παριστὰς κήρυγμα, ἐν ᾧ, πάσης τῆς κατὰ Μωσέα περιόδου ἐν εἰκόσι καὶ συμβόλοις καὶ σωματικαῖς θρησκείαις περιαιρεθείσης, ὁ σύντομος τοῦ εὐαγγελίου λόγος εἰς πάντας ἀνθρώπους παραδοθεὶς τῆς προφητείας τὴν ἀλήθειαν ἐπιστώσατο. [μα.] «Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἡ ῥίζα τοῦ Ἰεσσαὶ καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ’ αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. καὶ ἔσται ἡ ἀνάπαυσις αὐτοῦ τιμή. καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ προσθήσει κύριος τοῦ δεῖξαι τὴν χεῖρα αὐτοῦ, τοῦ ζηλῶσαι καὶ ζητῆσαι τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, ὃ ἐὰν καταλειφθῇ ὑπὸ τῶν Ἀσσυρίων, καὶ ἀπὸ Αἰγύπτου, καὶ ἀπὸ Βαβυλωνίας, καὶ ἀπὸ Αἰθιοπίας, καὶ Ἐλαμιτῶν, καὶ ἀπὸ ἡλίου ἀνατολῶν, καὶ ἀπὸ τῶν νήσων τῆς θαλάσσης. καὶ ἀρεῖ σημεῖον εἰς τὰ ἔθνη, καὶ τοὺς διεσπαρμένους Ἰούδα συνάξει ἐκ τῶν τεσσάρων πτερύγων τῆς γῆς».
θέντες τοῦ Ἰακώβ οὐκέτι πεποιθότες ὦσιν ἐπὶ τοὺς ἀδικήσαντας αὐτοὺς, ἀλλ' ἔσονται πεποιθότες ἐπὶ τὸν θεὸν τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ τῇ ἀληθείᾳ, καὶ ἀναστρέ ψει τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ ἐπὶ Θεὸν ἰσχύοντα· છે καὶ ἐὰν γένηται ὁ ἀριθμὸς τῶν υἱῶν Ἰσραήλ ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης, τὸ κατάλειμμα αὐτῶν σωθήσε ται. Λόγον γὰρ συντελῶν καὶ συντέμνων ἐν δικαιο- σύνῃ· ὅτι λόγον συντετμημένον ποιήσει ὁ Θεὸς ἐν τῇ οἰκουμένῃ έλη. » Κανταῦθα πρόσχες, ὅτι ο ἐν τῇ σκυθρωπῶν ἀπειλῇ, φησίν, ἔσται ὁ φεύγων, ὡς ὁ φεύγων ἀπὸ φλογὸς καιομένης· καὶ οἱ καταλειφθέντες ἐπ' αὐτῶν ἀριθμὸς ἔσται, καὶ παιδίον μικρόν γράψει αὐτούς· ο δι' ὧν τὸ σπάνιον τῶν φευξομένων τὸν ὅλε βρον ἐκ περιτομῆς λαοῦ, καὶ τὸν τῆς Ἱερουσαλήμ ἐμπρησμόν παρίστησιν. « Οἱ δὲ καταλειφθέντες ού- τοι, φησίν, ἀριθμὸς ἔσονται, » τοῦτ' ἔστιν ἀριθμῷ Β ληπτοί γενήσονται, οὕτω βραχεῖς καὶ εὐαρίθμητοι έντες. Τοσούτοι δ' οὖν, ὡς ἐν συγκρίσει τοῦ παντὸς πλήθους τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, οἱ εἰς τὸν Σωτῆρα και Κύριον ἡμῶν πεπιστευκότες γεγόνασιν, οἱ καὶ και τηξιώθησαν τῆς ὑπ' αὐτοῦ Γραφῆς, ὡς δηλοῖ φά σκων ὁ λόγος, ο Καὶ παιδίον γράψει αὐτούς· ο προ διδάξας ὅ τί ποτε ἦν τὸ παιδίον, ἐν οἷς ἔλεγεν • Ιδού ή Παρθένος ἐν γαστρὶ ἕξει, καὶ τέξεται υἱόν· καὶ πρὶν ἡ γνῶναι τὸ παιδίον καλεῖν πατέρα ἢ μη τέρα·, καὶ ἐπειδήπερ ἐνταῦθα, « Παιδίον, φησί, · γράψει αὐτοὺς, ο εἰκότως ἐν τοῖς πρόσθεν ἐλέγετο • Καὶ ἔσται τὸ ὑπολειφθὲν ἐν Σιών, καὶ τὸ καταλει φθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ, ἅγιοι κληθήσονται πάντες οἱ γραφέντες εἰς ζωήν. » Ὥσπερ γοῦν ἐν ἐκείνοις τὸ καταλειφθὲν ὠνόμαστο, οἱ δ' αὐτοὶ γραφέντες ἦσαν εἰς ζωήν· οὕτως καὶ ἐνταῦθα, οἱ καταλειφθέντες ἀπ' αὐτῶν ὁ ἀριθμὸς ἔσονται, καὶ παιδίον γράψει αυτούς. Τοῦτο δὲ καταλειφθὲν ἐκ τοῦ Ἰσραὴλ, καὶ οἱ διασω θέντες ἀπὸ τοῦ Ἰακὼβ « οὐκέτι, ο φησίν, ο έσονται ἐπὶ τοὺς ἀδικήσαντας αὐτοὺς, ἀλλ᾽ ἔσονται πεποιθό τες ἐπὶ τὸν Θεὸν τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραήλ. » Καὶ ὅρα γε εἰ μὴ ταύτῃ γε τῇ πεποιθήσει οἱ ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους προελθόντες, οἵ τε ἐκ τῆς ἀποπτώσεως τοῦ Ἰσραὴλ περιλειφθέντες μαθηταὶ καὶ ἀπόστολοι τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, μηδένα λόγον ποιησάμενοι τῶν ἀρχόν- των τοῦ αἰῶνος τούτου, ἢ τῶν ἀρχόντων τοῦ ἐκ περ ρετομῆς λαοῦ τῶν πάλαι ἀδικούντων αὐτοὺς, ἐξῆλθον εἰς πάντα τὰ ἔθνη κηρύττοντες τὸν Χριστὸν λόγον, πεποιθήσει τε τῇ πρὸς τὸν Θεὸν (ἐπείπερ κατὰ τὴν προφητείαν πεποιθότες ἦσαν ἐπὶ τὸν Θεὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ ἐν ἀληθείᾳ· οὐ γὰρ ὑπούλως, οὐδὲ μεθ᾽ ὑπο- κρίσεως, σὺν ἀληθείᾳ δὲ ὅλους ἑαυτοὺς ἐπιδέδονται ἐλπίδι), οὐ μόνον προῆλθον τῆς ἑαυτῶν χώρας, ἀλλὰ κατώρθωσαν τὸ προστεθειμένον. Τοῦτο δὲ αὐτὸ πάλιν τὸ καταλειφθὲν, οἱονεὶ τὸ σπέρμα τῆς ἀποπτώσεως τοῦ Ἰακώβ γέγονε, πεποιθὸς ἐπὶ Θεὸν ἰσχύοντα· καὶ αὐτὸ δὲ τοῦτο τὸ κατάλειμμα τοῦ παντὸς ἔθνους αὐτ τῶν, γενομένου ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης, ἀλλ' οὐ κατὰ τὰ ἄστρα τοῦ οὐρανοῦ, τῆς παρὰ τῷ Θεῷ σωτη- ρίας ἠξιώθη, ώσπεροῦν ἐμαρτύρησεν ὁ Ἀπόστολος, εἰπών· ο Ησαΐας δὲ κράζει ὑπὲρ τοῦ Ἰσραὴλ, ἐὰν " * ο DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A dentes erunt in eis, qui injuriis ipsos affecerint, sel Isa. x, 17.2.3. ** Isa. vii, 14. si Isa. viii, 4. C erunt confidentes in Deo sancto Israel in veritate · et convertetur quod reliquum fuerit ex Israel, ad Deum fortem : et si fuerit numerus filiorum Israel sicut arena maris, reliquiæ eorum salvæ fient. Ver- bum enim qui perficit, et qui contrahit in justitia ; quoniam verbum contractius faciet Deus in orbe terræ universo ". Hic quoque attende, dum tri- stia minitatur, quemadmodum erit, o inquit, qui fu- giet tanquam fugiens a flanıma ardente : et qui re- liqui fuerint ex illis, numerus erunt : et puer par- vulus scribet eos, › quibus sane verbis, paucitatem eorum, qui ex populo Circumcisionis interitum sint evasuri, una cum urbis Hierusalem incendio, no- bis ostendit. c Hi vero, inquit, qui reliqui fuerint, numerus erunt, , hoc est, non plures quam ut nu- mero comprehendi possint: utpote qui et pauci, et facile numerabiles futuri sint: non plures igitur exstiterunt, duntaxat universæ Judæorum multitu- dini comparati, qui in Salvatorem et Dominum no- strùm crediderunt, qui quidem etiam digni habiti sint, qui ab eo scripturam acciperent : quemad- modum verba illa demonstrant, et puerulus scribet eos: siquidem prius ostensum est quisnam hic esset puerulus, ubi dictum est a Ecce virgo in utero habebit, et pariet - lium so : » et c antequam sciat puer vocare pa- trem, aut matrem " : » et quoniam hoc loco puer, inquit, ‹ scribet eos, › merito in superioribus di- cebat: ‹ Et erit quod reliquum fuerit in Hierusa- lem, sancti vocabuntur omnes, qui scripti sunt ad vitam ”. › Ergo ut illic reliquum nominatum est, hicque ipsi erant, qui scripti sunt ad vitam : s ita etiam bic, ‹ qui reliqui fuerint ex eis, numerus erunt, et puerulus scribet eos. Iloc porro ipsum • quod relictum fuerit ex Israel, et qui servati ex Jacob, non ultra, inquit, in eis qui ipsos injuria affecerint, sed in Deo sancto Israel confidentes erunt : › et sane jam specta, utrum ipsa hac con- fidentia ii, qui ex Judaica gente profecti sunt, et qui de ruina Israel relicti sunt discipuli et apostoli Salvatoris nostri, nibil æstimaverint principes sæ- culi hujus, seu principes Judaici, qui olim injuria eos afficiebant, et sic in omnes gentes penetrave- rint, Christum verbum prædicantes, an vero nihil horum ausi sint, atque utrum eadem erga Deum confidentia (nam, ut prophetia habet, confidentes erant in Deo sancto Israel in veritate. > Non enim subdole aut simulate, sed vere totos seipsos spei dediderant) non solum de sua regione profecti sint, verum id quod ipsis propositum fuerat, abo unde perfecerint, an non. Nempe hoc ipsum rursus id fuisse invenies, quod relictum est quasi semen ruinæ Jacob, in Deo forti confidens: atque item hoc ipsum universæ ejus gentis residuum (qua quidem gens fuerit quasi arena maris, non quasi stellæ cœli) dignum habitum esse, cui salus a Deo Isa. 1V, 3. p D
Πολλάκις τινῶν λεγομένων ἔσεσθαί τι ἐν ἐπισήμῳ ἡμέρᾳ, τοῦτ’ ἔστιν ἐν ἐπιφανείᾳ χρόνου, λογισμῷ συνάγοντες τὴν τῶν δηλουμένων ἀκολουθίαν ἐπὶ τὴν τοῦ θεοῦ παρουσίαν ἀναφέρεσθαι ἀπεδείξαμεν· καθ’ ἥν, τοῦ παντὸς Ἰουδαίων ἔθνους ἀποπεσουμένου, σπανίους τινὰς σωθήσεσθαι τοὺς ἐξ αὐτῶν καταλειφθησομένους οἱ θεῖοι δηλοῦσι λόγοι. ἥ γε μὴν μετὰ χεῖρας λέξις καὶ τὴν ἡμέραν καὶ τὸν διὰ ταύτης σημαινόμενον χρόνον καὶ τὰ ἐπὶ τούτῳ συμβεβηκότα λευκότατα παρίστησιν· θεσπίζουσα γὰρ τὴν ἐκ σπέρματος τοῦ Δαβὶδ γενησομένην τοῦ Χριστοῦ γένεσιν ὁμοῦ καὶ τὴν Ἰουδαίων ἀπόπτωσιν προαναφωνεῖ. λέγει δὲ οὕτως· «ἰδοὺ δὴ ὁ δεσπότης κύριος Σαβαὼθ συνταράξει τοὺς ἐνδόξους μετὰ ἰσχύος, καὶ οἱ ὑψηλοὶ ταπεινωθήσονται, καὶ πεσοῦνται οἱ ὑψηλοὶ μαχαίρᾳ, ὁ δὲ Λίβανος σὺν τοῖς ὑψηλοῖς πεσεῖται». Λίβανον δὲ ἐνταῦθα τὴν Ἱερουσαλὴμ αἰνίττεται, ὡς ἐν ἑτέροις ἀπεδείξαμεν, ἣν μετὰ πάντων τῶν ἐν αὐτῇ σεμνῶν καὶ ἐνδόξων πεσεῖσθαι ὁ λόγος ἀπειλεῖ. Καὶ ταῦτά γε προανατεινάμενος ἑξῆς ἐπιλέγει·
θέντες τοῦ Ἰακώβ οὐκέτι πεποιθότες ὦσιν ἐπὶ τοὺς ἀδικήσαντας αὐτοὺς, ἀλλ' ἔσονται πεποιθότες ἐπὶ τὸν θεὸν τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ τῇ ἀληθείᾳ, καὶ ἀναστρέ ψει τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ ἐπὶ Θεὸν ἰσχύοντα· છે καὶ ἐὰν γένηται ὁ ἀριθμὸς τῶν υἱῶν Ἰσραήλ ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης, τὸ κατάλειμμα αὐτῶν σωθήσε ται. Λόγον γὰρ συντελῶν καὶ συντέμνων ἐν δικαιο- σύνῃ· ὅτι λόγον συντετμημένον ποιήσει ὁ Θεὸς ἐν τῇ οἰκουμένῃ έλη. » Κανταῦθα πρόσχες, ὅτι ο ἐν τῇ σκυθρωπῶν ἀπειλῇ, φησίν, ἔσται ὁ φεύγων, ὡς ὁ φεύγων ἀπὸ φλογὸς καιομένης· καὶ οἱ καταλειφθέντες ἐπ' αὐτῶν ἀριθμὸς ἔσται, καὶ παιδίον μικρόν γράψει αὐτούς· ο δι' ὧν τὸ σπάνιον τῶν φευξομένων τὸν ὅλε βρον ἐκ περιτομῆς λαοῦ, καὶ τὸν τῆς Ἱερουσαλήμ ἐμπρησμόν παρίστησιν. « Οἱ δὲ καταλειφθέντες ού- τοι, φησίν, ἀριθμὸς ἔσονται, » τοῦτ' ἔστιν ἀριθμῷ Β ληπτοί γενήσονται, οὕτω βραχεῖς καὶ εὐαρίθμητοι έντες. Τοσούτοι δ' οὖν, ὡς ἐν συγκρίσει τοῦ παντὸς πλήθους τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, οἱ εἰς τὸν Σωτῆρα και Κύριον ἡμῶν πεπιστευκότες γεγόνασιν, οἱ καὶ και τηξιώθησαν τῆς ὑπ' αὐτοῦ Γραφῆς, ὡς δηλοῖ φά σκων ὁ λόγος, ο Καὶ παιδίον γράψει αὐτούς· ο προ διδάξας ὅ τί ποτε ἦν τὸ παιδίον, ἐν οἷς ἔλεγεν • Ιδού ή Παρθένος ἐν γαστρὶ ἕξει, καὶ τέξεται υἱόν· καὶ πρὶν ἡ γνῶναι τὸ παιδίον καλεῖν πατέρα ἢ μη τέρα·, καὶ ἐπειδήπερ ἐνταῦθα, « Παιδίον, φησί, · γράψει αὐτοὺς, ο εἰκότως ἐν τοῖς πρόσθεν ἐλέγετο • Καὶ ἔσται τὸ ὑπολειφθὲν ἐν Σιών, καὶ τὸ καταλει φθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ, ἅγιοι κληθήσονται πάντες οἱ γραφέντες εἰς ζωήν. » Ὥσπερ γοῦν ἐν ἐκείνοις τὸ καταλειφθὲν ὠνόμαστο, οἱ δ' αὐτοὶ γραφέντες ἦσαν εἰς ζωήν· οὕτως καὶ ἐνταῦθα, οἱ καταλειφθέντες ἀπ' αὐτῶν ὁ ἀριθμὸς ἔσονται, καὶ παιδίον γράψει αυτούς. Τοῦτο δὲ καταλειφθὲν ἐκ τοῦ Ἰσραὴλ, καὶ οἱ διασω θέντες ἀπὸ τοῦ Ἰακὼβ « οὐκέτι, ο φησίν, ο έσονται ἐπὶ τοὺς ἀδικήσαντας αὐτοὺς, ἀλλ᾽ ἔσονται πεποιθό τες ἐπὶ τὸν Θεὸν τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραήλ. » Καὶ ὅρα γε εἰ μὴ ταύτῃ γε τῇ πεποιθήσει οἱ ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους προελθόντες, οἵ τε ἐκ τῆς ἀποπτώσεως τοῦ Ἰσραὴλ περιλειφθέντες μαθηταὶ καὶ ἀπόστολοι τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, μηδένα λόγον ποιησάμενοι τῶν ἀρχόν- των τοῦ αἰῶνος τούτου, ἢ τῶν ἀρχόντων τοῦ ἐκ περ ρετομῆς λαοῦ τῶν πάλαι ἀδικούντων αὐτοὺς, ἐξῆλθον εἰς πάντα τὰ ἔθνη κηρύττοντες τὸν Χριστὸν λόγον, πεποιθήσει τε τῇ πρὸς τὸν Θεὸν (ἐπείπερ κατὰ τὴν προφητείαν πεποιθότες ἦσαν ἐπὶ τὸν Θεὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ ἐν ἀληθείᾳ· οὐ γὰρ ὑπούλως, οὐδὲ μεθ᾽ ὑπο- κρίσεως, σὺν ἀληθείᾳ δὲ ὅλους ἑαυτοὺς ἐπιδέδονται ἐλπίδι), οὐ μόνον προῆλθον τῆς ἑαυτῶν χώρας, ἀλλὰ κατώρθωσαν τὸ προστεθειμένον. Τοῦτο δὲ αὐτὸ πάλιν τὸ καταλειφθὲν, οἱονεὶ τὸ σπέρμα τῆς ἀποπτώσεως τοῦ Ἰακώβ γέγονε, πεποιθὸς ἐπὶ Θεὸν ἰσχύοντα· καὶ αὐτὸ δὲ τοῦτο τὸ κατάλειμμα τοῦ παντὸς ἔθνους αὐτ τῶν, γενομένου ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης, ἀλλ' οὐ κατὰ τὰ ἄστρα τοῦ οὐρανοῦ, τῆς παρὰ τῷ Θεῷ σωτη- ρίας ἠξιώθη, ώσπεροῦν ἐμαρτύρησεν ὁ Ἀπόστολος, εἰπών· ο Ησαΐας δὲ κράζει ὑπὲρ τοῦ Ἰσραὴλ, ἐὰν " * ο DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A dentes erunt in eis, qui injuriis ipsos affecerint, sel Isa. x, 17.2.3. ** Isa. vii, 14. si Isa. viii, 4. C erunt confidentes in Deo sancto Israel in veritate · et convertetur quod reliquum fuerit ex Israel, ad Deum fortem : et si fuerit numerus filiorum Israel sicut arena maris, reliquiæ eorum salvæ fient. Ver- bum enim qui perficit, et qui contrahit in justitia ; quoniam verbum contractius faciet Deus in orbe terræ universo ". Hic quoque attende, dum tri- stia minitatur, quemadmodum erit, o inquit, qui fu- giet tanquam fugiens a flanıma ardente : et qui re- liqui fuerint ex illis, numerus erunt : et puer par- vulus scribet eos, › quibus sane verbis, paucitatem eorum, qui ex populo Circumcisionis interitum sint evasuri, una cum urbis Hierusalem incendio, no- bis ostendit. c Hi vero, inquit, qui reliqui fuerint, numerus erunt, , hoc est, non plures quam ut nu- mero comprehendi possint: utpote qui et pauci, et facile numerabiles futuri sint: non plures igitur exstiterunt, duntaxat universæ Judæorum multitu- dini comparati, qui in Salvatorem et Dominum no- strùm crediderunt, qui quidem etiam digni habiti sint, qui ab eo scripturam acciperent : quemad- modum verba illa demonstrant, et puerulus scribet eos: siquidem prius ostensum est quisnam hic esset puerulus, ubi dictum est a Ecce virgo in utero habebit, et pariet - lium so : » et c antequam sciat puer vocare pa- trem, aut matrem " : » et quoniam hoc loco puer, inquit, ‹ scribet eos, › merito in superioribus di- cebat: ‹ Et erit quod reliquum fuerit in Hierusa- lem, sancti vocabuntur omnes, qui scripti sunt ad vitam ”. › Ergo ut illic reliquum nominatum est, hicque ipsi erant, qui scripti sunt ad vitam : s ita etiam bic, ‹ qui reliqui fuerint ex eis, numerus erunt, et puerulus scribet eos. Iloc porro ipsum • quod relictum fuerit ex Israel, et qui servati ex Jacob, non ultra, inquit, in eis qui ipsos injuria affecerint, sed in Deo sancto Israel confidentes erunt : › et sane jam specta, utrum ipsa hac con- fidentia ii, qui ex Judaica gente profecti sunt, et qui de ruina Israel relicti sunt discipuli et apostoli Salvatoris nostri, nibil æstimaverint principes sæ- culi hujus, seu principes Judaici, qui olim injuria eos afficiebant, et sic in omnes gentes penetrave- rint, Christum verbum prædicantes, an vero nihil horum ausi sint, atque utrum eadem erga Deum confidentia (nam, ut prophetia habet, confidentes erant in Deo sancto Israel in veritate. > Non enim subdole aut simulate, sed vere totos seipsos spei dediderant) non solum de sua regione profecti sint, verum id quod ipsis propositum fuerat, abo unde perfecerint, an non. Nempe hoc ipsum rursus id fuisse invenies, quod relictum est quasi semen ruinæ Jacob, in Deo forti confidens: atque item hoc ipsum universæ ejus gentis residuum (qua quidem gens fuerit quasi arena maris, non quasi stellæ cœli) dignum habitum esse, cui salus a Deo Isa. 1V, 3. p D
«καὶ ἐξελεύσεται ῥάβδος ἐκ τῆς ῥίζης Ἰεσσαί, καὶ ἄνθος ἐκ τῆς ῥίζης ἀναβήσεται», καὶ τὰ ἑξῆς, σαφέστατα τὴν ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ (πατὴρ δὲ ἦν οὗτος τοῦ Δαβὶδ) γένεσιν τοῦ Χριστοῦ παριστάς. ἐφ’ ᾗ γενέσει τὴν τῶν ἐθνῶν κλῆσιν πρότερον μὲν δι’ αἰνίγματος προφητικῷ τρόπῳ ἀναφωνεῖ· τὸ γὰρ «συμβοσκηθήσεται λύκος μετὰ ἀρνός, καὶ πάρδαλις σὺν ἐρίφῳ συναναπαύσεται», καὶ τὰ τοιαῦτα, οὐδὲν ἕτερον ἢ τῶν ἀγρίων καὶ ἀπηνῶν τὸν τρόπον καὶ μηδὲν θηρίων διαφερόντων ἐθνῶν τὴν ἐπὶ τὸν εὐσεβῆ καὶ ἥμερόν τε καὶ κοινωνικὸν τρόπον μεταβολὴν ἐδήλου. τοῦτο δὲ αὐτὸ εἰς ὕστερον γυμνότερον διδάσκει φάσκων· «ἐνεπλήσθη ἡ σύμπασα τοῦ γνῶναι τὸν κύριον, ὡς ὕδωρ πολὺ καλύψαι θαλάσσας». καὶ ἔτι γε αὐτὸς ἑαυτὸν ἑρμηνεύων ὁ προφητικὸς λόγος ἐπιλέγει· «καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἡ ῥίζα τοῦ Ἰεσσαὶ καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ’ αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. καὶ ἔσται ἡ ἀνάπαυσις αὐτοῦ τιμή».
θέντες τοῦ Ἰακώβ οὐκέτι πεποιθότες ὦσιν ἐπὶ τοὺς ἀδικήσαντας αὐτοὺς, ἀλλ' ἔσονται πεποιθότες ἐπὶ τὸν θεὸν τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ τῇ ἀληθείᾳ, καὶ ἀναστρέ ψει τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ ἐπὶ Θεὸν ἰσχύοντα· છે καὶ ἐὰν γένηται ὁ ἀριθμὸς τῶν υἱῶν Ἰσραήλ ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης, τὸ κατάλειμμα αὐτῶν σωθήσε ται. Λόγον γὰρ συντελῶν καὶ συντέμνων ἐν δικαιο- σύνῃ· ὅτι λόγον συντετμημένον ποιήσει ὁ Θεὸς ἐν τῇ οἰκουμένῃ έλη. » Κανταῦθα πρόσχες, ὅτι ο ἐν τῇ σκυθρωπῶν ἀπειλῇ, φησίν, ἔσται ὁ φεύγων, ὡς ὁ φεύγων ἀπὸ φλογὸς καιομένης· καὶ οἱ καταλειφθέντες ἐπ' αὐτῶν ἀριθμὸς ἔσται, καὶ παιδίον μικρόν γράψει αὐτούς· ο δι' ὧν τὸ σπάνιον τῶν φευξομένων τὸν ὅλε βρον ἐκ περιτομῆς λαοῦ, καὶ τὸν τῆς Ἱερουσαλήμ ἐμπρησμόν παρίστησιν. « Οἱ δὲ καταλειφθέντες ού- τοι, φησίν, ἀριθμὸς ἔσονται, » τοῦτ' ἔστιν ἀριθμῷ Β ληπτοί γενήσονται, οὕτω βραχεῖς καὶ εὐαρίθμητοι έντες. Τοσούτοι δ' οὖν, ὡς ἐν συγκρίσει τοῦ παντὸς πλήθους τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, οἱ εἰς τὸν Σωτῆρα και Κύριον ἡμῶν πεπιστευκότες γεγόνασιν, οἱ καὶ και τηξιώθησαν τῆς ὑπ' αὐτοῦ Γραφῆς, ὡς δηλοῖ φά σκων ὁ λόγος, ο Καὶ παιδίον γράψει αὐτούς· ο προ διδάξας ὅ τί ποτε ἦν τὸ παιδίον, ἐν οἷς ἔλεγεν • Ιδού ή Παρθένος ἐν γαστρὶ ἕξει, καὶ τέξεται υἱόν· καὶ πρὶν ἡ γνῶναι τὸ παιδίον καλεῖν πατέρα ἢ μη τέρα·, καὶ ἐπειδήπερ ἐνταῦθα, « Παιδίον, φησί, · γράψει αὐτοὺς, ο εἰκότως ἐν τοῖς πρόσθεν ἐλέγετο • Καὶ ἔσται τὸ ὑπολειφθὲν ἐν Σιών, καὶ τὸ καταλει φθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ, ἅγιοι κληθήσονται πάντες οἱ γραφέντες εἰς ζωήν. » Ὥσπερ γοῦν ἐν ἐκείνοις τὸ καταλειφθὲν ὠνόμαστο, οἱ δ' αὐτοὶ γραφέντες ἦσαν εἰς ζωήν· οὕτως καὶ ἐνταῦθα, οἱ καταλειφθέντες ἀπ' αὐτῶν ὁ ἀριθμὸς ἔσονται, καὶ παιδίον γράψει αυτούς. Τοῦτο δὲ καταλειφθὲν ἐκ τοῦ Ἰσραὴλ, καὶ οἱ διασω θέντες ἀπὸ τοῦ Ἰακὼβ « οὐκέτι, ο φησίν, ο έσονται ἐπὶ τοὺς ἀδικήσαντας αὐτοὺς, ἀλλ᾽ ἔσονται πεποιθό τες ἐπὶ τὸν Θεὸν τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραήλ. » Καὶ ὅρα γε εἰ μὴ ταύτῃ γε τῇ πεποιθήσει οἱ ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους προελθόντες, οἵ τε ἐκ τῆς ἀποπτώσεως τοῦ Ἰσραὴλ περιλειφθέντες μαθηταὶ καὶ ἀπόστολοι τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, μηδένα λόγον ποιησάμενοι τῶν ἀρχόν- των τοῦ αἰῶνος τούτου, ἢ τῶν ἀρχόντων τοῦ ἐκ περ ρετομῆς λαοῦ τῶν πάλαι ἀδικούντων αὐτοὺς, ἐξῆλθον εἰς πάντα τὰ ἔθνη κηρύττοντες τὸν Χριστὸν λόγον, πεποιθήσει τε τῇ πρὸς τὸν Θεὸν (ἐπείπερ κατὰ τὴν προφητείαν πεποιθότες ἦσαν ἐπὶ τὸν Θεὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ ἐν ἀληθείᾳ· οὐ γὰρ ὑπούλως, οὐδὲ μεθ᾽ ὑπο- κρίσεως, σὺν ἀληθείᾳ δὲ ὅλους ἑαυτοὺς ἐπιδέδονται ἐλπίδι), οὐ μόνον προῆλθον τῆς ἑαυτῶν χώρας, ἀλλὰ κατώρθωσαν τὸ προστεθειμένον. Τοῦτο δὲ αὐτὸ πάλιν τὸ καταλειφθὲν, οἱονεὶ τὸ σπέρμα τῆς ἀποπτώσεως τοῦ Ἰακώβ γέγονε, πεποιθὸς ἐπὶ Θεὸν ἰσχύοντα· καὶ αὐτὸ δὲ τοῦτο τὸ κατάλειμμα τοῦ παντὸς ἔθνους αὐτ τῶν, γενομένου ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης, ἀλλ' οὐ κατὰ τὰ ἄστρα τοῦ οὐρανοῦ, τῆς παρὰ τῷ Θεῷ σωτη- ρίας ἠξιώθη, ώσπεροῦν ἐμαρτύρησεν ὁ Ἀπόστολος, εἰπών· ο Ησαΐας δὲ κράζει ὑπὲρ τοῦ Ἰσραὴλ, ἐὰν " * ο DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A dentes erunt in eis, qui injuriis ipsos affecerint, sel Isa. x, 17.2.3. ** Isa. vii, 14. si Isa. viii, 4. C erunt confidentes in Deo sancto Israel in veritate · et convertetur quod reliquum fuerit ex Israel, ad Deum fortem : et si fuerit numerus filiorum Israel sicut arena maris, reliquiæ eorum salvæ fient. Ver- bum enim qui perficit, et qui contrahit in justitia ; quoniam verbum contractius faciet Deus in orbe terræ universo ". Hic quoque attende, dum tri- stia minitatur, quemadmodum erit, o inquit, qui fu- giet tanquam fugiens a flanıma ardente : et qui re- liqui fuerint ex illis, numerus erunt : et puer par- vulus scribet eos, › quibus sane verbis, paucitatem eorum, qui ex populo Circumcisionis interitum sint evasuri, una cum urbis Hierusalem incendio, no- bis ostendit. c Hi vero, inquit, qui reliqui fuerint, numerus erunt, , hoc est, non plures quam ut nu- mero comprehendi possint: utpote qui et pauci, et facile numerabiles futuri sint: non plures igitur exstiterunt, duntaxat universæ Judæorum multitu- dini comparati, qui in Salvatorem et Dominum no- strùm crediderunt, qui quidem etiam digni habiti sint, qui ab eo scripturam acciperent : quemad- modum verba illa demonstrant, et puerulus scribet eos: siquidem prius ostensum est quisnam hic esset puerulus, ubi dictum est a Ecce virgo in utero habebit, et pariet - lium so : » et c antequam sciat puer vocare pa- trem, aut matrem " : » et quoniam hoc loco puer, inquit, ‹ scribet eos, › merito in superioribus di- cebat: ‹ Et erit quod reliquum fuerit in Hierusa- lem, sancti vocabuntur omnes, qui scripti sunt ad vitam ”. › Ergo ut illic reliquum nominatum est, hicque ipsi erant, qui scripti sunt ad vitam : s ita etiam bic, ‹ qui reliqui fuerint ex eis, numerus erunt, et puerulus scribet eos. Iloc porro ipsum • quod relictum fuerit ex Israel, et qui servati ex Jacob, non ultra, inquit, in eis qui ipsos injuria affecerint, sed in Deo sancto Israel confidentes erunt : › et sane jam specta, utrum ipsa hac con- fidentia ii, qui ex Judaica gente profecti sunt, et qui de ruina Israel relicti sunt discipuli et apostoli Salvatoris nostri, nibil æstimaverint principes sæ- culi hujus, seu principes Judaici, qui olim injuria eos afficiebant, et sic in omnes gentes penetrave- rint, Christum verbum prædicantes, an vero nihil horum ausi sint, atque utrum eadem erga Deum confidentia (nam, ut prophetia habet, confidentes erant in Deo sancto Israel in veritate. > Non enim subdole aut simulate, sed vere totos seipsos spei dediderant) non solum de sua regione profecti sint, verum id quod ipsis propositum fuerat, abo unde perfecerint, an non. Nempe hoc ipsum rursus id fuisse invenies, quod relictum est quasi semen ruinæ Jacob, in Deo forti confidens: atque item hoc ipsum universæ ejus gentis residuum (qua quidem gens fuerit quasi arena maris, non quasi stellæ cœli) dignum habitum esse, cui salus a Deo Isa. 1V, 3. p D
Ἐπειδὴ τοίνυν ἀνωτέρω μὲν τὴν ἀπόπτωσιν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐσήμαινεν ἐπικεκαλυμμένως, μετὰ δὲ ταῦτα τὴν τῶν ἐθνῶν κλῆσιν τοτὲ μὲν κεκαλυμμένως τοτὲ δὲ γυμνῶς, εἰκότως αὖθις ἐπαναλαμβάνων τὸν λόγον, τῶν ἐκ περιτομῆς εἰς τὸν Χριστὸν πιστευόντων μνημονεύει, ὑπὲρ τοῦ μὴ πάντη ἀποκλεῖσαι αὐτῶν τὴν εἰς τὸν Χριστὸν ἐλπίδα. «ἔσται» μὲν γάρ, φησίν, «ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν». τίς δ’ ἦν ὁ ἀνιστάμενος ἀλλ’ ἢ «[ἡ] ῥίζα τοῦ Ἰεσσαί», ὃν καὶ σαφῶς φησιν ἄρξειν ἐθνῶν ἀλλ’ οὐχὶ Ἰσραήλ; ἐπειδὴ τοίνυν διαφόρως τὴν τῶν ἐθνῶν ἐπιστροφὴν ἐπὶ τὸν ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ φύντα καὶ βλαστήσαντα ἐδίδαξεν, οὐδὲν δὲ οὐδέπω χρηστὸν περὶ τῶν ἐκ περιτομῆς εἰρήκει, εἰκότως τὸ ἐλλιπὲς τῆς προρρήσεως ἀποδίδωσι φάσκων· «καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ», τοῦτ’ ἔστιν ἐν τῷ χρόνῳ τῆς ἐπιφανείας τοῦ ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ φύντος, «προσθήσει κύριος τοῦ δεῖξαι τὴν χεῖρα αὐτοῦ, τοῦ ζητῆσαι καὶ ζηλῶσαι τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ, ὃ ἂν καταλειφθῇ ἀπὸ» τῶνδε καὶ τῶνδε τῶν πολεμίων. ἀνθ’ οὗ ὁ μὲν Ἀκύλας πεποίηκεν·
θέντες τοῦ Ἰακώβ οὐκέτι πεποιθότες ὦσιν ἐπὶ τοὺς ἀδικήσαντας αὐτοὺς, ἀλλ' ἔσονται πεποιθότες ἐπὶ τὸν θεὸν τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ τῇ ἀληθείᾳ, καὶ ἀναστρέ ψει τὸ καταλειφθὲν τοῦ Ἰσραὴλ ἐπὶ Θεὸν ἰσχύοντα· છે καὶ ἐὰν γένηται ὁ ἀριθμὸς τῶν υἱῶν Ἰσραήλ ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης, τὸ κατάλειμμα αὐτῶν σωθήσε ται. Λόγον γὰρ συντελῶν καὶ συντέμνων ἐν δικαιο- σύνῃ· ὅτι λόγον συντετμημένον ποιήσει ὁ Θεὸς ἐν τῇ οἰκουμένῃ έλη. » Κανταῦθα πρόσχες, ὅτι ο ἐν τῇ σκυθρωπῶν ἀπειλῇ, φησίν, ἔσται ὁ φεύγων, ὡς ὁ φεύγων ἀπὸ φλογὸς καιομένης· καὶ οἱ καταλειφθέντες ἐπ' αὐτῶν ἀριθμὸς ἔσται, καὶ παιδίον μικρόν γράψει αὐτούς· ο δι' ὧν τὸ σπάνιον τῶν φευξομένων τὸν ὅλε βρον ἐκ περιτομῆς λαοῦ, καὶ τὸν τῆς Ἱερουσαλήμ ἐμπρησμόν παρίστησιν. « Οἱ δὲ καταλειφθέντες ού- τοι, φησίν, ἀριθμὸς ἔσονται, » τοῦτ' ἔστιν ἀριθμῷ Β ληπτοί γενήσονται, οὕτω βραχεῖς καὶ εὐαρίθμητοι έντες. Τοσούτοι δ' οὖν, ὡς ἐν συγκρίσει τοῦ παντὸς πλήθους τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, οἱ εἰς τὸν Σωτῆρα και Κύριον ἡμῶν πεπιστευκότες γεγόνασιν, οἱ καὶ και τηξιώθησαν τῆς ὑπ' αὐτοῦ Γραφῆς, ὡς δηλοῖ φά σκων ὁ λόγος, ο Καὶ παιδίον γράψει αὐτούς· ο προ διδάξας ὅ τί ποτε ἦν τὸ παιδίον, ἐν οἷς ἔλεγεν • Ιδού ή Παρθένος ἐν γαστρὶ ἕξει, καὶ τέξεται υἱόν· καὶ πρὶν ἡ γνῶναι τὸ παιδίον καλεῖν πατέρα ἢ μη τέρα·, καὶ ἐπειδήπερ ἐνταῦθα, « Παιδίον, φησί, · γράψει αὐτοὺς, ο εἰκότως ἐν τοῖς πρόσθεν ἐλέγετο • Καὶ ἔσται τὸ ὑπολειφθὲν ἐν Σιών, καὶ τὸ καταλει φθὲν ἐν Ἱερουσαλήμ, ἅγιοι κληθήσονται πάντες οἱ γραφέντες εἰς ζωήν. » Ὥσπερ γοῦν ἐν ἐκείνοις τὸ καταλειφθὲν ὠνόμαστο, οἱ δ' αὐτοὶ γραφέντες ἦσαν εἰς ζωήν· οὕτως καὶ ἐνταῦθα, οἱ καταλειφθέντες ἀπ' αὐτῶν ὁ ἀριθμὸς ἔσονται, καὶ παιδίον γράψει αυτούς. Τοῦτο δὲ καταλειφθὲν ἐκ τοῦ Ἰσραὴλ, καὶ οἱ διασω θέντες ἀπὸ τοῦ Ἰακὼβ « οὐκέτι, ο φησίν, ο έσονται ἐπὶ τοὺς ἀδικήσαντας αὐτοὺς, ἀλλ᾽ ἔσονται πεποιθό τες ἐπὶ τὸν Θεὸν τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραήλ. » Καὶ ὅρα γε εἰ μὴ ταύτῃ γε τῇ πεποιθήσει οἱ ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους προελθόντες, οἵ τε ἐκ τῆς ἀποπτώσεως τοῦ Ἰσραὴλ περιλειφθέντες μαθηταὶ καὶ ἀπόστολοι τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, μηδένα λόγον ποιησάμενοι τῶν ἀρχόν- των τοῦ αἰῶνος τούτου, ἢ τῶν ἀρχόντων τοῦ ἐκ περ ρετομῆς λαοῦ τῶν πάλαι ἀδικούντων αὐτοὺς, ἐξῆλθον εἰς πάντα τὰ ἔθνη κηρύττοντες τὸν Χριστὸν λόγον, πεποιθήσει τε τῇ πρὸς τὸν Θεὸν (ἐπείπερ κατὰ τὴν προφητείαν πεποιθότες ἦσαν ἐπὶ τὸν Θεὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ ἐν ἀληθείᾳ· οὐ γὰρ ὑπούλως, οὐδὲ μεθ᾽ ὑπο- κρίσεως, σὺν ἀληθείᾳ δὲ ὅλους ἑαυτοὺς ἐπιδέδονται ἐλπίδι), οὐ μόνον προῆλθον τῆς ἑαυτῶν χώρας, ἀλλὰ κατώρθωσαν τὸ προστεθειμένον. Τοῦτο δὲ αὐτὸ πάλιν τὸ καταλειφθὲν, οἱονεὶ τὸ σπέρμα τῆς ἀποπτώσεως τοῦ Ἰακώβ γέγονε, πεποιθὸς ἐπὶ Θεὸν ἰσχύοντα· καὶ αὐτὸ δὲ τοῦτο τὸ κατάλειμμα τοῦ παντὸς ἔθνους αὐτ τῶν, γενομένου ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης, ἀλλ' οὐ κατὰ τὰ ἄστρα τοῦ οὐρανοῦ, τῆς παρὰ τῷ Θεῷ σωτη- ρίας ἠξιώθη, ώσπεροῦν ἐμαρτύρησεν ὁ Ἀπόστολος, εἰπών· ο Ησαΐας δὲ κράζει ὑπὲρ τοῦ Ἰσραὴλ, ἐὰν " * ο DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A dentes erunt in eis, qui injuriis ipsos affecerint, sel Isa. x, 17.2.3. ** Isa. vii, 14. si Isa. viii, 4. C erunt confidentes in Deo sancto Israel in veritate · et convertetur quod reliquum fuerit ex Israel, ad Deum fortem : et si fuerit numerus filiorum Israel sicut arena maris, reliquiæ eorum salvæ fient. Ver- bum enim qui perficit, et qui contrahit in justitia ; quoniam verbum contractius faciet Deus in orbe terræ universo ". Hic quoque attende, dum tri- stia minitatur, quemadmodum erit, o inquit, qui fu- giet tanquam fugiens a flanıma ardente : et qui re- liqui fuerint ex illis, numerus erunt : et puer par- vulus scribet eos, › quibus sane verbis, paucitatem eorum, qui ex populo Circumcisionis interitum sint evasuri, una cum urbis Hierusalem incendio, no- bis ostendit. c Hi vero, inquit, qui reliqui fuerint, numerus erunt, , hoc est, non plures quam ut nu- mero comprehendi possint: utpote qui et pauci, et facile numerabiles futuri sint: non plures igitur exstiterunt, duntaxat universæ Judæorum multitu- dini comparati, qui in Salvatorem et Dominum no- strùm crediderunt, qui quidem etiam digni habiti sint, qui ab eo scripturam acciperent : quemad- modum verba illa demonstrant, et puerulus scribet eos: siquidem prius ostensum est quisnam hic esset puerulus, ubi dictum est a Ecce virgo in utero habebit, et pariet - lium so : » et c antequam sciat puer vocare pa- trem, aut matrem " : » et quoniam hoc loco puer, inquit, ‹ scribet eos, › merito in superioribus di- cebat: ‹ Et erit quod reliquum fuerit in Hierusa- lem, sancti vocabuntur omnes, qui scripti sunt ad vitam ”. › Ergo ut illic reliquum nominatum est, hicque ipsi erant, qui scripti sunt ad vitam : s ita etiam bic, ‹ qui reliqui fuerint ex eis, numerus erunt, et puerulus scribet eos. Iloc porro ipsum • quod relictum fuerit ex Israel, et qui servati ex Jacob, non ultra, inquit, in eis qui ipsos injuria affecerint, sed in Deo sancto Israel confidentes erunt : › et sane jam specta, utrum ipsa hac con- fidentia ii, qui ex Judaica gente profecti sunt, et qui de ruina Israel relicti sunt discipuli et apostoli Salvatoris nostri, nibil æstimaverint principes sæ- culi hujus, seu principes Judaici, qui olim injuria eos afficiebant, et sic in omnes gentes penetrave- rint, Christum verbum prædicantes, an vero nihil horum ausi sint, atque utrum eadem erga Deum confidentia (nam, ut prophetia habet, confidentes erant in Deo sancto Israel in veritate. > Non enim subdole aut simulate, sed vere totos seipsos spei dediderant) non solum de sua regione profecti sint, verum id quod ipsis propositum fuerat, abo unde perfecerint, an non. Nempe hoc ipsum rursus id fuisse invenies, quod relictum est quasi semen ruinæ Jacob, in Deo forti confidens: atque item hoc ipsum universæ ejus gentis residuum (qua quidem gens fuerit quasi arena maris, non quasi stellæ cœli) dignum habitum esse, cui salus a Deo Isa. 1V, 3. p D
PG 22:145«καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, προσθήσει κύριος δεύτερον τὴν χεῖρα αὐτοῦ, τοῦ κτήσασθαι τὸ ὑπόλειμμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, ὃ ὑπολειφθήσεται ἀπὸ τῶν Ἀσσυρίων» καὶ τῶν ἑξῆς. νοήσεις δὲ καὶ ταῦτα, πολεμίους τοῦ λαοῦ τοῦ θεοῦ νοητούς τινας καὶ πνευματικοὺς ἤτοι δαίμονας πονηροὺς ἢ δυνάμεις ἀντικειμένας τῷ λόγῳ θεωρήσας, οἳ τῶν κατωνομασμένων ἐθνῶν πάλαι πρότερον ἀοράτως προεστῶτες τὰς ψυχὰς ἐπολιόρκουν τοῦ Ἰσραήλ, ποικίλοις πάθεσιν αὐτὰς περιβάλλοντες, ὑποσύροντές τε καὶ αἰχμαλωτίζοντες εἰς τὸν ὅμοιον τῆς τῶν ἀλλοφύλων ἀγωγῆς βίον. Τούτου δὴ οὖν παντὸς σχεδὸν εἰπεῖν τοῦ λαοῦ κατὰ ψυχὴν αἰχμαλώτου ληφθέντος ὑπὸ τῶν δεδηλωμένων, οἱ φυλαχθέντες καὶ καταλειφθέντες ἄτρωτοι καὶ ἄσυλοι κατὰ τὴν προφητείαν τῆς δηλουμένης ἐπαγγελίας τεύξονται, ὀψόμενοι τοῦ κυρίου τὴν χεῖρα καὶ κτῆμα αὐτοῦ γενησόμενοι, κατὰ τὸ φάσκον λόγιον· «προσθήσει κύριος τοῦ δεῖξαι τὴν χεῖρα αὐτοῦ, τοῦ ζηλῶσαι τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ». τί δὲ «προσθήσει κύριος»;
και ῥάβδος ἐκ τῆς ῥίζης Ιεσσαί, καὶ ἄνθος ἐκ τῆς ρίζης αὐτοῦ ἀναβήσεται, » καὶ τὰ ἑξῆς. Σαφέστατα τὴν ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ (πατὴρ δὲ ἦν οὗτος τοῦ Δαβίδ) γένεσιν τοῦ Χριστοῦ παριστάς, ἐφ' ᾗ γενέσει τὴν τῶν ἐθνῶν κλῆσιν πρότερον μὲν δι' αἰνίγματος προ- φητικῷ τρόπῳ ἀναφωνεῖ· τὴ γὰρ, « Συμβοσκηθήσε- ται λύκος μετ' ἀρνὸς, καὶ πάρδαλις σὺν ἐρίφῳ συν αναπαύσεται, ο καὶ τὰ τοιαῦτα, οὐδὲν ἕτερον ἢ τῶν ἀγρίων καὶ ἀπηνῶν τὸν τρόπον καὶ μηδὲν θηρίων διαφερόντων ἐθνῶν, τὴν ἐπὶ τὸν εὐσεβῆ καὶ ἡμερόν τις καὶ κοινωνικὸν τρόπον μεταβολὴν ἐδήλου· τοῦτο δὲ αὐτὸ εἰς ὕστερον γυμνότερον διδάσκει, φάσκων· • Ἐνεπλήσθη ἡ σύμπασα γῆ τοῦ γνῶναι τὸν Κύριον, ὡς ὕδωρ πολὺ κατακαλύψει θαλάσσας. » Καὶ ἔτι γε αὐτὸς ἑαυτὸν ἑρμηνεύων ὁ προφητικὸς λόγος επιλέγει· • Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἡ ῥίζα Ἰεσσαὶ, καὶ Β ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν· καὶ ἔσται ἡ ἀνάπαυσις αὐτοῦ τιμή. » Ἐπειδὴ τοίνυν ἀνωτέρω μὲν τὴν ἀπόπτωσιν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐσήμαινεν ἐπικεκαλυμμένως, μετὰ δὲ ταῦτα τὴν τῶν ἐθνῶν κλήσιν, τοτὲ μὲν κεκαλυμμένως, τοτὲ δὲ γυ μνῶς· εἰκότως αὖθις ἐπαναλαμβάνων τὸν λόγον, τῶν ἐκ περιτομῆς εἰς τὸν Χριστὸν πιστευόντων μνημο νεύει, ὑπὲρ τοῦ μὴ πάντῃ ἀποκλεῖσαι αὐτῶν τὴν εἰς τὸν Χριστὸν ἐλπίδα· ι Εσται μὲν γὰρ, ο φησίν, ο δ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν. » Τίς δ' ἦν ὁ ἀνιστάμενος ἀλλ' ἡ ῥίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, δν καὶ σαφῶς φησιν ἄρξειν ἐθνῶν, ἀλλ᾽ οὐχὶ Ἰσραήλ; Ἐπειδὴ τοίνυν διαφόρως τὴν τῶν ἐθνῶν ἐπιστροφὴν ἐπὶ τὸν ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ φύντα καὶ βλαστήσαντα ἐδίδαξεν, οὐδὲν δὲ οὐδέπω Χριστὴν περὶ τῶν ἐκ περιτομῆς εἰρήκει· εἰκότως τὸ ἐλλειπὲς τῆς προῤῥήσεως ἀποδίδωσι, φάσκων· • Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, » τοῦτ' ἔστιν ἐν τῷ χρόνῳ τῆς ἐπιφανείας τοῦ ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ φύν της, ο προσθήσει Κύριος τοῦ δεῖξαι τὴν χεῖρα αὐτοῦ, ζητῆσαι, καὶ ζηλῶσαι τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ, ὁ ἂν καταλειφθῇ ἀπὸ τῶνδε καὶ τῶνδε τῶν που λεμίων. » Ανθ᾽ οὗ ὁ μὲν Ἀκύλας πεποίηκε· Καὶ Επαι ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, προσθήσει Κύριος δεύτε ρον τὴν χεῖρα αὐτοῦ, τοῦ κτήσασθαι τὸ ὑπόλειμμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, ὁ ὑπολειφθήσεται ἀπὸ τῶν ᾿Ασσυ ρίων, καὶ τῶν ἑξῆς. Νοήσεις δὲ καὶ ἐνταῦθα πολεμίους τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ νοητούς τινας καὶ πνευματικοὺς, ἤτοι δαίμονας πονηρούς, ἢ δυνάμεις αντικειμένας τῷ λόγῳ θεοσεβείας, οι, τῶν κατωνομασμένων ἐθνῶν πά- και πρότερον ἀοράτως προεστῶτες, τὰς ψυχὰς ἐπο λιόρκουν τοῦ Ἰσραήλ, ποικίλοις πάθεσιν αὐτὰς περι- βάλλοντες, ὑποσύροντές τε καὶ αἰχμαλωτίζοντες εἰς τὸν ὅμοιον τῆς τῶν ἀλλοφύλων ἀγωγῆς βίον. Τούτου δὴ οὖν παντὸς σχεδὸν εἰπεῖν τοῦ λαοῦ κατὰ ψυχήν αἰχμαλώτου ληφθέντος ὑπὸ τῶν δεδηλωμένων, οἱ φυ- λαχθέντες καὶ καταλειφθέντες άτρωτοι καὶ ἄσυλοι κατὰ τὴν προφητείαν τῆς δηλουμένης επαγγελίας τεύ- ζονται, ὀψόμενοι τοῦ Κυρίου τὴν χεῖρα καὶ κτῆμα αὐτοῦ γενησόμενοι, κατὰ τὸ φάσκον λόγιον • Προσ- θήσει Κύριος τοῦ δεῖξαι τὴν χεῖρα αὐτοῦ, τοῦ ζηλῶσα: τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ. » Τί δὲ προσθή- σε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A dietur virga de radice Jesse, et flos de radice ejus › ascendet ",, et caetera. In quibus manifestissime, ex radice Jesse (pater autem hic fuit David) ortum Christi significat, in quo ortu, vocationem gentium prius per quamdam sermonis obscuritatem, more prophetico explicat. Illud enim : e Pascetur simul lupus cum agno, et pardus cum hædo simul quie- scet 8, et quæ sunt hujusmodi nihil aliud quam gentium indomitarum, et immanium, et in nulla re a belluis differentium, ad pios et mansuelos, et omni charitate refertos mores, conversionem futu- ram indicant. Sed hoc ipsum docet apertius in iis quæ sequuntur, sic dicens: Repleta est universa terra cognitione Domini, sicut aqua multa ad co- operienda maria . Praeterea ipse seipsum inter- pretans sermo propheticus sequitur? • Et erit in die illa, radix Jesse, et qui surgit ut imperet genti- bus, in eo gentes sperabunt : et erit requies ejus cum honore". › Quoniam igitur superius Judaica gentis ruinam involute significavit, post vero gen- tium vocationem, nunc quidem involutius, nunc . autem explicatius: merito rursus eumdem repo- tens sermonem, de iis qui ex circumcisione in. Christum credituri sunt, mentionem facit, ne omni ratione a Christo spem illorum excludat. Erit enim, inquit, qui surgit, ut imperet gentibus... Sed quis tandem hic est qui surgit, nisi radix Jes- se? quem etiam gentibus non ipsi Israel imperatu- rum affirmat. Quoniam ergo varie docuit hanc gen - tium conversionem, ad eum qui de radice Jessa nascetur, et pullulabit, necdum boni quidquam de iis qui in circumcisione sunt, protulit: merito quod prædictioni ejusmodi deerat, reddit, dicens: Et erit in die illa, hoc est, in illo tempore in quo adveniet is qui orturus est de radice Jesse, adji- ciet Dominus demonstrare manum suam, ut æmu- letur, et quærat quod remanserit reliquum populi, quocunque relictum fuerit ",, aut ab his, aut ab illis hostibus. Quem quidem locum Aquila ita con- vertit: ‹ Et erit in die illa, adjiciet Dominus se- cundo manum suam ad acquirendum residuum po- puli sui, quod relinquetur ab Assyriis, et cætera. Cæterum hæc quoque te considerare oportebit : bostes populi Dei censendos intelligibiles quosdam et spirituales, hoc est, malos dæmones, sive po- G aª Isa. XJ, 4. ss Ibid. 8. "Ibid. 9. so Ibid. 10. D testates, quæ Verbo adversentur. Hi porro sunt illi qui olim iis gentibus quæ hic nominatæ sunt, invisibiliter præerant, et animas Israel vastabant,cum eas in varios effectus inducerent, et captivas face- rent, et ad morem victus, alienarum gentium victui similem, attraherent. Cum igitur hic universus, prope dixerim, populus, animis factus esset capti- vus ab iis, quos diximus hostibus, qui servati, re- lictique sunt sine vulnere, non spoliati suis rebus, promissum illud, de quo prophetia loquitur, obti- nebunt : utpote qui visuri sint manum Domini, et illius possessio futuri; quemadmodum illud habet Ibid. 11.
ἀλλὰ γὰρ πρὸς οἷς ἅπαξ ἐπεδείξατο πάλαι πρότερον διὰ τῶν προφητῶν προσεγενήθη χεὶρ κυρίου καὶ τούτοις, ὡς ἂν διασωθεῖσιν ἀπὸ τῆς πτώσεως τοῦ παντὸς λαοῦ τὰ λείποντα τοῖς προτέροις προσθήσειν. ταῦτα δὲ ἦν τὰ τῆς καινῆς διαθήκης μυστήρια, διὰ τῆς χειρὸς τοῦ κυρίου δεδειγμένα τῷ καταλειφθέντι ἀπὸ τοῦ λαοῦ. ἀλλὰ καὶ «τοῦ ζηλῶσαι», φησίν, «τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ», ἀνθ’ οὗ συμφώνως ὁ Ἀκύλας καὶ Θεοδοτίων· «τοῦ κτήσασθαι», φησίν, «τὸ ὑπόλειμμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ», ὃ ἂν καταλίπῃ ἀπὸ τῶν Ἀσσυρίων καὶ ἀπὸ τῶν λοιπῶν πολεμίων ἐθνῶν. τοῦτο δὲ «τὸ καταλειφθὲν τοῦ λαοῦ ὑπόλοιπον» «ἀρεῖ», φησίν, «σημεῖον εἰς τὰ ἔθνη», σαφῶς δι’ αὐτῶν τὸ ἑαυτοῦ σημεῖον ὁ κύριος ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐπιδεικνύμενος, «καὶ συνάξει» δι’ αὐτῶν «τοὺς ἀπολομένους Ἰσραὴλ καὶ τοὺς διεσπαρμένους Ἰούδα ἐκ τῶν τεσσάρων πτερύγων τῆς γῆς», ἐπὶ τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ διὰ τοῦ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ κηρύγματος καταπεφευγότας, τοὺς συναχθέντας [εἶναι] λέγων τῶν πάλαι ἀπῳκισμένων καὶ ἀφωρισμένων ἐκ τοῦ κατὰ διάνοιαν Ἰσραὴλ καὶ Ἰούδα.
και ῥάβδος ἐκ τῆς ῥίζης Ιεσσαί, καὶ ἄνθος ἐκ τῆς ρίζης αὐτοῦ ἀναβήσεται, » καὶ τὰ ἑξῆς. Σαφέστατα τὴν ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ (πατὴρ δὲ ἦν οὗτος τοῦ Δαβίδ) γένεσιν τοῦ Χριστοῦ παριστάς, ἐφ' ᾗ γενέσει τὴν τῶν ἐθνῶν κλῆσιν πρότερον μὲν δι' αἰνίγματος προ- φητικῷ τρόπῳ ἀναφωνεῖ· τὴ γὰρ, « Συμβοσκηθήσε- ται λύκος μετ' ἀρνὸς, καὶ πάρδαλις σὺν ἐρίφῳ συν αναπαύσεται, ο καὶ τὰ τοιαῦτα, οὐδὲν ἕτερον ἢ τῶν ἀγρίων καὶ ἀπηνῶν τὸν τρόπον καὶ μηδὲν θηρίων διαφερόντων ἐθνῶν, τὴν ἐπὶ τὸν εὐσεβῆ καὶ ἡμερόν τις καὶ κοινωνικὸν τρόπον μεταβολὴν ἐδήλου· τοῦτο δὲ αὐτὸ εἰς ὕστερον γυμνότερον διδάσκει, φάσκων· • Ἐνεπλήσθη ἡ σύμπασα γῆ τοῦ γνῶναι τὸν Κύριον, ὡς ὕδωρ πολὺ κατακαλύψει θαλάσσας. » Καὶ ἔτι γε αὐτὸς ἑαυτὸν ἑρμηνεύων ὁ προφητικὸς λόγος επιλέγει· • Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἡ ῥίζα Ἰεσσαὶ, καὶ Β ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν· καὶ ἔσται ἡ ἀνάπαυσις αὐτοῦ τιμή. » Ἐπειδὴ τοίνυν ἀνωτέρω μὲν τὴν ἀπόπτωσιν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐσήμαινεν ἐπικεκαλυμμένως, μετὰ δὲ ταῦτα τὴν τῶν ἐθνῶν κλήσιν, τοτὲ μὲν κεκαλυμμένως, τοτὲ δὲ γυ μνῶς· εἰκότως αὖθις ἐπαναλαμβάνων τὸν λόγον, τῶν ἐκ περιτομῆς εἰς τὸν Χριστὸν πιστευόντων μνημο νεύει, ὑπὲρ τοῦ μὴ πάντῃ ἀποκλεῖσαι αὐτῶν τὴν εἰς τὸν Χριστὸν ἐλπίδα· ι Εσται μὲν γὰρ, ο φησίν, ο δ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν. » Τίς δ' ἦν ὁ ἀνιστάμενος ἀλλ' ἡ ῥίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, δν καὶ σαφῶς φησιν ἄρξειν ἐθνῶν, ἀλλ᾽ οὐχὶ Ἰσραήλ; Ἐπειδὴ τοίνυν διαφόρως τὴν τῶν ἐθνῶν ἐπιστροφὴν ἐπὶ τὸν ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ φύντα καὶ βλαστήσαντα ἐδίδαξεν, οὐδὲν δὲ οὐδέπω Χριστὴν περὶ τῶν ἐκ περιτομῆς εἰρήκει· εἰκότως τὸ ἐλλειπὲς τῆς προῤῥήσεως ἀποδίδωσι, φάσκων· • Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, » τοῦτ' ἔστιν ἐν τῷ χρόνῳ τῆς ἐπιφανείας τοῦ ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ φύν της, ο προσθήσει Κύριος τοῦ δεῖξαι τὴν χεῖρα αὐτοῦ, ζητῆσαι, καὶ ζηλῶσαι τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ, ὁ ἂν καταλειφθῇ ἀπὸ τῶνδε καὶ τῶνδε τῶν που λεμίων. » Ανθ᾽ οὗ ὁ μὲν Ἀκύλας πεποίηκε· Καὶ Επαι ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, προσθήσει Κύριος δεύτε ρον τὴν χεῖρα αὐτοῦ, τοῦ κτήσασθαι τὸ ὑπόλειμμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, ὁ ὑπολειφθήσεται ἀπὸ τῶν ᾿Ασσυ ρίων, καὶ τῶν ἑξῆς. Νοήσεις δὲ καὶ ἐνταῦθα πολεμίους τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ νοητούς τινας καὶ πνευματικοὺς, ἤτοι δαίμονας πονηρούς, ἢ δυνάμεις αντικειμένας τῷ λόγῳ θεοσεβείας, οι, τῶν κατωνομασμένων ἐθνῶν πά- και πρότερον ἀοράτως προεστῶτες, τὰς ψυχὰς ἐπο λιόρκουν τοῦ Ἰσραήλ, ποικίλοις πάθεσιν αὐτὰς περι- βάλλοντες, ὑποσύροντές τε καὶ αἰχμαλωτίζοντες εἰς τὸν ὅμοιον τῆς τῶν ἀλλοφύλων ἀγωγῆς βίον. Τούτου δὴ οὖν παντὸς σχεδὸν εἰπεῖν τοῦ λαοῦ κατὰ ψυχήν αἰχμαλώτου ληφθέντος ὑπὸ τῶν δεδηλωμένων, οἱ φυ- λαχθέντες καὶ καταλειφθέντες άτρωτοι καὶ ἄσυλοι κατὰ τὴν προφητείαν τῆς δηλουμένης επαγγελίας τεύ- ζονται, ὀψόμενοι τοῦ Κυρίου τὴν χεῖρα καὶ κτῆμα αὐτοῦ γενησόμενοι, κατὰ τὸ φάσκον λόγιον • Προσ- θήσει Κύριος τοῦ δεῖξαι τὴν χεῖρα αὐτοῦ, τοῦ ζηλῶσα: τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ. » Τί δὲ προσθή- σε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A dietur virga de radice Jesse, et flos de radice ejus › ascendet ",, et caetera. In quibus manifestissime, ex radice Jesse (pater autem hic fuit David) ortum Christi significat, in quo ortu, vocationem gentium prius per quamdam sermonis obscuritatem, more prophetico explicat. Illud enim : e Pascetur simul lupus cum agno, et pardus cum hædo simul quie- scet 8, et quæ sunt hujusmodi nihil aliud quam gentium indomitarum, et immanium, et in nulla re a belluis differentium, ad pios et mansuelos, et omni charitate refertos mores, conversionem futu- ram indicant. Sed hoc ipsum docet apertius in iis quæ sequuntur, sic dicens: Repleta est universa terra cognitione Domini, sicut aqua multa ad co- operienda maria . Praeterea ipse seipsum inter- pretans sermo propheticus sequitur? • Et erit in die illa, radix Jesse, et qui surgit ut imperet genti- bus, in eo gentes sperabunt : et erit requies ejus cum honore". › Quoniam igitur superius Judaica gentis ruinam involute significavit, post vero gen- tium vocationem, nunc quidem involutius, nunc . autem explicatius: merito rursus eumdem repo- tens sermonem, de iis qui ex circumcisione in. Christum credituri sunt, mentionem facit, ne omni ratione a Christo spem illorum excludat. Erit enim, inquit, qui surgit, ut imperet gentibus... Sed quis tandem hic est qui surgit, nisi radix Jes- se? quem etiam gentibus non ipsi Israel imperatu- rum affirmat. Quoniam ergo varie docuit hanc gen - tium conversionem, ad eum qui de radice Jessa nascetur, et pullulabit, necdum boni quidquam de iis qui in circumcisione sunt, protulit: merito quod prædictioni ejusmodi deerat, reddit, dicens: Et erit in die illa, hoc est, in illo tempore in quo adveniet is qui orturus est de radice Jesse, adji- ciet Dominus demonstrare manum suam, ut æmu- letur, et quærat quod remanserit reliquum populi, quocunque relictum fuerit ",, aut ab his, aut ab illis hostibus. Quem quidem locum Aquila ita con- vertit: ‹ Et erit in die illa, adjiciet Dominus se- cundo manum suam ad acquirendum residuum po- puli sui, quod relinquetur ab Assyriis, et cætera. Cæterum hæc quoque te considerare oportebit : bostes populi Dei censendos intelligibiles quosdam et spirituales, hoc est, malos dæmones, sive po- G aª Isa. XJ, 4. ss Ibid. 8. "Ibid. 9. so Ibid. 10. D testates, quæ Verbo adversentur. Hi porro sunt illi qui olim iis gentibus quæ hic nominatæ sunt, invisibiliter præerant, et animas Israel vastabant,cum eas in varios effectus inducerent, et captivas face- rent, et ad morem victus, alienarum gentium victui similem, attraherent. Cum igitur hic universus, prope dixerim, populus, animis factus esset capti- vus ab iis, quos diximus hostibus, qui servati, re- lictique sunt sine vulnere, non spoliati suis rebus, promissum illud, de quo prophetia loquitur, obti- nebunt : utpote qui visuri sint manum Domini, et illius possessio futuri; quemadmodum illud habet Ibid. 11.
PG 22:147τρόπος δὲ τοιῶνδε ψυχῶν τὸν ἀληθινὸν Ἰσραὴλ τοῦ θεοῦ δείκνυσιν, ὡς ἀνάπαλιν φαύλη καὶ μοχθηρὰ διάθεσις τὸν κατὰ σάρκα Ἰσραὴλ ἄρχοντας Σοδόμων καὶ λαὸν Γομόρρας χρηματίζειν ποιεῖ. τὸ τοίνυν «λεῖμμα κατ’ ἐκλογὴν χάριτος» καὶ τὸ λεγόμενον ἐν τῇ προφητείᾳ «καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ» τὸ σημεῖον τοῦ κυρίου πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἀνεκήρυξεν, καὶ τὰς τοιάσδε ψυχὰς τῶν ἐθνῶν ἐξ ἀπωλείας ἐπὶ τὴν τοῦ κυρίου γνῶσιν ἐφελκυσάμενον ἕνα λαὸν συνῆξε τῷ θεῷ, τὸν «ἐκ τῶν τεσσάρων πτερύγων τῆς γῆς» εἰσέτι νῦν τῇ τοῦ Χριστοῦ δυνάμει συγκροτούμενον. οὗτοι δὲ αὐτοὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἀπολωλότων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους διασωθέντες μαθηταὶ καὶ ἀπόστολοι τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, ἐκ διαφόρων φυλῶν τυγχάνοντες, μιᾶς κλήσεως καὶ μιᾶς χάριτος καὶ ἑνὸς πνεύματος ἁγίου κατηξιωμένοι, πάντα ζῆλον, ὃν πάλαι πρὸς αὐτοὺς εἶχον αἱ τοῦ Ἑβραίων ἔθνους φυλαί, ἀπορρίψουσιν, ὡς ἡ προφητεία φησίν.
και ῥάβδος ἐκ τῆς ῥίζης Ιεσσαί, καὶ ἄνθος ἐκ τῆς ρίζης αὐτοῦ ἀναβήσεται, » καὶ τὰ ἑξῆς. Σαφέστατα τὴν ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ (πατὴρ δὲ ἦν οὗτος τοῦ Δαβίδ) γένεσιν τοῦ Χριστοῦ παριστάς, ἐφ' ᾗ γενέσει τὴν τῶν ἐθνῶν κλῆσιν πρότερον μὲν δι' αἰνίγματος προ- φητικῷ τρόπῳ ἀναφωνεῖ· τὴ γὰρ, « Συμβοσκηθήσε- ται λύκος μετ' ἀρνὸς, καὶ πάρδαλις σὺν ἐρίφῳ συν αναπαύσεται, ο καὶ τὰ τοιαῦτα, οὐδὲν ἕτερον ἢ τῶν ἀγρίων καὶ ἀπηνῶν τὸν τρόπον καὶ μηδὲν θηρίων διαφερόντων ἐθνῶν, τὴν ἐπὶ τὸν εὐσεβῆ καὶ ἡμερόν τις καὶ κοινωνικὸν τρόπον μεταβολὴν ἐδήλου· τοῦτο δὲ αὐτὸ εἰς ὕστερον γυμνότερον διδάσκει, φάσκων· • Ἐνεπλήσθη ἡ σύμπασα γῆ τοῦ γνῶναι τὸν Κύριον, ὡς ὕδωρ πολὺ κατακαλύψει θαλάσσας. » Καὶ ἔτι γε αὐτὸς ἑαυτὸν ἑρμηνεύων ὁ προφητικὸς λόγος επιλέγει· • Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἡ ῥίζα Ἰεσσαὶ, καὶ Β ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν· καὶ ἔσται ἡ ἀνάπαυσις αὐτοῦ τιμή. » Ἐπειδὴ τοίνυν ἀνωτέρω μὲν τὴν ἀπόπτωσιν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐσήμαινεν ἐπικεκαλυμμένως, μετὰ δὲ ταῦτα τὴν τῶν ἐθνῶν κλήσιν, τοτὲ μὲν κεκαλυμμένως, τοτὲ δὲ γυ μνῶς· εἰκότως αὖθις ἐπαναλαμβάνων τὸν λόγον, τῶν ἐκ περιτομῆς εἰς τὸν Χριστὸν πιστευόντων μνημο νεύει, ὑπὲρ τοῦ μὴ πάντῃ ἀποκλεῖσαι αὐτῶν τὴν εἰς τὸν Χριστὸν ἐλπίδα· ι Εσται μὲν γὰρ, ο φησίν, ο δ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν. » Τίς δ' ἦν ὁ ἀνιστάμενος ἀλλ' ἡ ῥίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, δν καὶ σαφῶς φησιν ἄρξειν ἐθνῶν, ἀλλ᾽ οὐχὶ Ἰσραήλ; Ἐπειδὴ τοίνυν διαφόρως τὴν τῶν ἐθνῶν ἐπιστροφὴν ἐπὶ τὸν ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ φύντα καὶ βλαστήσαντα ἐδίδαξεν, οὐδὲν δὲ οὐδέπω Χριστὴν περὶ τῶν ἐκ περιτομῆς εἰρήκει· εἰκότως τὸ ἐλλειπὲς τῆς προῤῥήσεως ἀποδίδωσι, φάσκων· • Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, » τοῦτ' ἔστιν ἐν τῷ χρόνῳ τῆς ἐπιφανείας τοῦ ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ φύν της, ο προσθήσει Κύριος τοῦ δεῖξαι τὴν χεῖρα αὐτοῦ, ζητῆσαι, καὶ ζηλῶσαι τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ, ὁ ἂν καταλειφθῇ ἀπὸ τῶνδε καὶ τῶνδε τῶν που λεμίων. » Ανθ᾽ οὗ ὁ μὲν Ἀκύλας πεποίηκε· Καὶ Επαι ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, προσθήσει Κύριος δεύτε ρον τὴν χεῖρα αὐτοῦ, τοῦ κτήσασθαι τὸ ὑπόλειμμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, ὁ ὑπολειφθήσεται ἀπὸ τῶν ᾿Ασσυ ρίων, καὶ τῶν ἑξῆς. Νοήσεις δὲ καὶ ἐνταῦθα πολεμίους τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ νοητούς τινας καὶ πνευματικοὺς, ἤτοι δαίμονας πονηρούς, ἢ δυνάμεις αντικειμένας τῷ λόγῳ θεοσεβείας, οι, τῶν κατωνομασμένων ἐθνῶν πά- και πρότερον ἀοράτως προεστῶτες, τὰς ψυχὰς ἐπο λιόρκουν τοῦ Ἰσραήλ, ποικίλοις πάθεσιν αὐτὰς περι- βάλλοντες, ὑποσύροντές τε καὶ αἰχμαλωτίζοντες εἰς τὸν ὅμοιον τῆς τῶν ἀλλοφύλων ἀγωγῆς βίον. Τούτου δὴ οὖν παντὸς σχεδὸν εἰπεῖν τοῦ λαοῦ κατὰ ψυχήν αἰχμαλώτου ληφθέντος ὑπὸ τῶν δεδηλωμένων, οἱ φυ- λαχθέντες καὶ καταλειφθέντες άτρωτοι καὶ ἄσυλοι κατὰ τὴν προφητείαν τῆς δηλουμένης επαγγελίας τεύ- ζονται, ὀψόμενοι τοῦ Κυρίου τὴν χεῖρα καὶ κτῆμα αὐτοῦ γενησόμενοι, κατὰ τὸ φάσκον λόγιον • Προσ- θήσει Κύριος τοῦ δεῖξαι τὴν χεῖρα αὐτοῦ, τοῦ ζηλῶσα: τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ. » Τί δὲ προσθή- σε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A dietur virga de radice Jesse, et flos de radice ejus › ascendet ",, et caetera. In quibus manifestissime, ex radice Jesse (pater autem hic fuit David) ortum Christi significat, in quo ortu, vocationem gentium prius per quamdam sermonis obscuritatem, more prophetico explicat. Illud enim : e Pascetur simul lupus cum agno, et pardus cum hædo simul quie- scet 8, et quæ sunt hujusmodi nihil aliud quam gentium indomitarum, et immanium, et in nulla re a belluis differentium, ad pios et mansuelos, et omni charitate refertos mores, conversionem futu- ram indicant. Sed hoc ipsum docet apertius in iis quæ sequuntur, sic dicens: Repleta est universa terra cognitione Domini, sicut aqua multa ad co- operienda maria . Praeterea ipse seipsum inter- pretans sermo propheticus sequitur? • Et erit in die illa, radix Jesse, et qui surgit ut imperet genti- bus, in eo gentes sperabunt : et erit requies ejus cum honore". › Quoniam igitur superius Judaica gentis ruinam involute significavit, post vero gen- tium vocationem, nunc quidem involutius, nunc . autem explicatius: merito rursus eumdem repo- tens sermonem, de iis qui ex circumcisione in. Christum credituri sunt, mentionem facit, ne omni ratione a Christo spem illorum excludat. Erit enim, inquit, qui surgit, ut imperet gentibus... Sed quis tandem hic est qui surgit, nisi radix Jes- se? quem etiam gentibus non ipsi Israel imperatu- rum affirmat. Quoniam ergo varie docuit hanc gen - tium conversionem, ad eum qui de radice Jessa nascetur, et pullulabit, necdum boni quidquam de iis qui in circumcisione sunt, protulit: merito quod prædictioni ejusmodi deerat, reddit, dicens: Et erit in die illa, hoc est, in illo tempore in quo adveniet is qui orturus est de radice Jesse, adji- ciet Dominus demonstrare manum suam, ut æmu- letur, et quærat quod remanserit reliquum populi, quocunque relictum fuerit ",, aut ab his, aut ab illis hostibus. Quem quidem locum Aquila ita con- vertit: ‹ Et erit in die illa, adjiciet Dominus se- cundo manum suam ad acquirendum residuum po- puli sui, quod relinquetur ab Assyriis, et cætera. Cæterum hæc quoque te considerare oportebit : bostes populi Dei censendos intelligibiles quosdam et spirituales, hoc est, malos dæmones, sive po- G aª Isa. XJ, 4. ss Ibid. 8. "Ibid. 9. so Ibid. 10. D testates, quæ Verbo adversentur. Hi porro sunt illi qui olim iis gentibus quæ hic nominatæ sunt, invisibiliter præerant, et animas Israel vastabant,cum eas in varios effectus inducerent, et captivas face- rent, et ad morem victus, alienarum gentium victui similem, attraherent. Cum igitur hic universus, prope dixerim, populus, animis factus esset capti- vus ab iis, quos diximus hostibus, qui servati, re- lictique sunt sine vulnere, non spoliati suis rebus, promissum illud, de quo prophetia loquitur, obti- nebunt : utpote qui visuri sint manum Domini, et illius possessio futuri; quemadmodum illud habet Ibid. 11.
«κατηρτισμένοι» γοῦν «τῷ αὐτῷ νοὶ̈ καὶ τῇ αὐτῇ γνώμῃ», οὐ μόνον τὴν ἤπειρον ἀλλὰ καὶ τὰς νήσους διῆλθον τῶν ἐθνῶν, πάσας πανταχόθεν τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχὰς «προνομεύοντες» καὶ αἰχμαλωτεύοντες εἰς τὴν ὑποταγὴν τοῦ Χριστοῦ, ἀκολούθως τῷ χρησμῷ φήσαντι· «καὶ πετασθήσονται ἐν πλοίοις ἀλλοφύλων, θάλασσαν ἅμα προνομεύοντες καὶ τοὺς ἀφ’ ἡλίου ἀνατολῶν». Καὶ τὰ λοιπὰ δὲ τῆς προφητείας τούτοις ἀναλόγως ἐπιθεωρήσεις, ἑκάστην λέξιν παρὰ σαυτῷ βασανίσας, καὶ πᾶν μὲν τὸ ἀσύστατον καὶ ταπεινὸν αὐτῆς διακρουσάμενος, τὴν δὲ διάνοιαν τοῦ πνεύματος, ὡς ἂν αὐτό σοι τὸ πνεῦμα τοῦ θεοῦ θεωρεῖν ὑποβάλλῃ, νοήσας. ἡμῖν γὰρ ὁ καιρὸς οὐκ ἐπιτρέπει τοῖς τόποις ἐπὶ πλεῖον ἐνδιατρίβειν, τὴν προκειμένην ὑπόθεσιν ἐξανύσαι κατεπειγομένοις. [μβ.] «Καὶ ἐντελοῦμαι τῇ οἰκουμένῃ ὅλῃ κακά, καὶ τοῖς ἀσεβέσι τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν· καὶ ἀπολῶ ὕβριν ἀνόμων, καὶ ὕβριν ὑπερηφάνων ταπεινώσω. καὶ ἔσονται οἱ ἐγκαταλελειμμένοι ἔντιμοι μᾶλλον ἢ τὸ χρυσίον τὸ ἄπυρον, καὶ ἄνθρωπος ἔντιμος ἔσται μᾶλλον ἢ ὁ λίθος ὁ ἐκ Σουφείρ». καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· «καὶ ἔσονται οἱ καταλελειμμένοι ὡς δορκάδιον φεῦγον καὶ ὡς πρόβατον πλανώμενον».
και ῥάβδος ἐκ τῆς ῥίζης Ιεσσαί, καὶ ἄνθος ἐκ τῆς ρίζης αὐτοῦ ἀναβήσεται, » καὶ τὰ ἑξῆς. Σαφέστατα τὴν ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ (πατὴρ δὲ ἦν οὗτος τοῦ Δαβίδ) γένεσιν τοῦ Χριστοῦ παριστάς, ἐφ' ᾗ γενέσει τὴν τῶν ἐθνῶν κλῆσιν πρότερον μὲν δι' αἰνίγματος προ- φητικῷ τρόπῳ ἀναφωνεῖ· τὴ γὰρ, « Συμβοσκηθήσε- ται λύκος μετ' ἀρνὸς, καὶ πάρδαλις σὺν ἐρίφῳ συν αναπαύσεται, ο καὶ τὰ τοιαῦτα, οὐδὲν ἕτερον ἢ τῶν ἀγρίων καὶ ἀπηνῶν τὸν τρόπον καὶ μηδὲν θηρίων διαφερόντων ἐθνῶν, τὴν ἐπὶ τὸν εὐσεβῆ καὶ ἡμερόν τις καὶ κοινωνικὸν τρόπον μεταβολὴν ἐδήλου· τοῦτο δὲ αὐτὸ εἰς ὕστερον γυμνότερον διδάσκει, φάσκων· • Ἐνεπλήσθη ἡ σύμπασα γῆ τοῦ γνῶναι τὸν Κύριον, ὡς ὕδωρ πολὺ κατακαλύψει θαλάσσας. » Καὶ ἔτι γε αὐτὸς ἑαυτὸν ἑρμηνεύων ὁ προφητικὸς λόγος επιλέγει· • Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἡ ῥίζα Ἰεσσαὶ, καὶ Β ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν· καὶ ἔσται ἡ ἀνάπαυσις αὐτοῦ τιμή. » Ἐπειδὴ τοίνυν ἀνωτέρω μὲν τὴν ἀπόπτωσιν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐσήμαινεν ἐπικεκαλυμμένως, μετὰ δὲ ταῦτα τὴν τῶν ἐθνῶν κλήσιν, τοτὲ μὲν κεκαλυμμένως, τοτὲ δὲ γυ μνῶς· εἰκότως αὖθις ἐπαναλαμβάνων τὸν λόγον, τῶν ἐκ περιτομῆς εἰς τὸν Χριστὸν πιστευόντων μνημο νεύει, ὑπὲρ τοῦ μὴ πάντῃ ἀποκλεῖσαι αὐτῶν τὴν εἰς τὸν Χριστὸν ἐλπίδα· ι Εσται μὲν γὰρ, ο φησίν, ο δ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν. » Τίς δ' ἦν ὁ ἀνιστάμενος ἀλλ' ἡ ῥίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, δν καὶ σαφῶς φησιν ἄρξειν ἐθνῶν, ἀλλ᾽ οὐχὶ Ἰσραήλ; Ἐπειδὴ τοίνυν διαφόρως τὴν τῶν ἐθνῶν ἐπιστροφὴν ἐπὶ τὸν ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ φύντα καὶ βλαστήσαντα ἐδίδαξεν, οὐδὲν δὲ οὐδέπω Χριστὴν περὶ τῶν ἐκ περιτομῆς εἰρήκει· εἰκότως τὸ ἐλλειπὲς τῆς προῤῥήσεως ἀποδίδωσι, φάσκων· • Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, » τοῦτ' ἔστιν ἐν τῷ χρόνῳ τῆς ἐπιφανείας τοῦ ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ φύν της, ο προσθήσει Κύριος τοῦ δεῖξαι τὴν χεῖρα αὐτοῦ, ζητῆσαι, καὶ ζηλῶσαι τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ, ὁ ἂν καταλειφθῇ ἀπὸ τῶνδε καὶ τῶνδε τῶν που λεμίων. » Ανθ᾽ οὗ ὁ μὲν Ἀκύλας πεποίηκε· Καὶ Επαι ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, προσθήσει Κύριος δεύτε ρον τὴν χεῖρα αὐτοῦ, τοῦ κτήσασθαι τὸ ὑπόλειμμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, ὁ ὑπολειφθήσεται ἀπὸ τῶν ᾿Ασσυ ρίων, καὶ τῶν ἑξῆς. Νοήσεις δὲ καὶ ἐνταῦθα πολεμίους τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ νοητούς τινας καὶ πνευματικοὺς, ἤτοι δαίμονας πονηρούς, ἢ δυνάμεις αντικειμένας τῷ λόγῳ θεοσεβείας, οι, τῶν κατωνομασμένων ἐθνῶν πά- και πρότερον ἀοράτως προεστῶτες, τὰς ψυχὰς ἐπο λιόρκουν τοῦ Ἰσραήλ, ποικίλοις πάθεσιν αὐτὰς περι- βάλλοντες, ὑποσύροντές τε καὶ αἰχμαλωτίζοντες εἰς τὸν ὅμοιον τῆς τῶν ἀλλοφύλων ἀγωγῆς βίον. Τούτου δὴ οὖν παντὸς σχεδὸν εἰπεῖν τοῦ λαοῦ κατὰ ψυχήν αἰχμαλώτου ληφθέντος ὑπὸ τῶν δεδηλωμένων, οἱ φυ- λαχθέντες καὶ καταλειφθέντες άτρωτοι καὶ ἄσυλοι κατὰ τὴν προφητείαν τῆς δηλουμένης επαγγελίας τεύ- ζονται, ὀψόμενοι τοῦ Κυρίου τὴν χεῖρα καὶ κτῆμα αὐτοῦ γενησόμενοι, κατὰ τὸ φάσκον λόγιον • Προσ- θήσει Κύριος τοῦ δεῖξαι τὴν χεῖρα αὐτοῦ, τοῦ ζηλῶσα: τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ. » Τί δὲ προσθή- σε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A dietur virga de radice Jesse, et flos de radice ejus › ascendet ",, et caetera. In quibus manifestissime, ex radice Jesse (pater autem hic fuit David) ortum Christi significat, in quo ortu, vocationem gentium prius per quamdam sermonis obscuritatem, more prophetico explicat. Illud enim : e Pascetur simul lupus cum agno, et pardus cum hædo simul quie- scet 8, et quæ sunt hujusmodi nihil aliud quam gentium indomitarum, et immanium, et in nulla re a belluis differentium, ad pios et mansuelos, et omni charitate refertos mores, conversionem futu- ram indicant. Sed hoc ipsum docet apertius in iis quæ sequuntur, sic dicens: Repleta est universa terra cognitione Domini, sicut aqua multa ad co- operienda maria . Praeterea ipse seipsum inter- pretans sermo propheticus sequitur? • Et erit in die illa, radix Jesse, et qui surgit ut imperet genti- bus, in eo gentes sperabunt : et erit requies ejus cum honore". › Quoniam igitur superius Judaica gentis ruinam involute significavit, post vero gen- tium vocationem, nunc quidem involutius, nunc . autem explicatius: merito rursus eumdem repo- tens sermonem, de iis qui ex circumcisione in. Christum credituri sunt, mentionem facit, ne omni ratione a Christo spem illorum excludat. Erit enim, inquit, qui surgit, ut imperet gentibus... Sed quis tandem hic est qui surgit, nisi radix Jes- se? quem etiam gentibus non ipsi Israel imperatu- rum affirmat. Quoniam ergo varie docuit hanc gen - tium conversionem, ad eum qui de radice Jessa nascetur, et pullulabit, necdum boni quidquam de iis qui in circumcisione sunt, protulit: merito quod prædictioni ejusmodi deerat, reddit, dicens: Et erit in die illa, hoc est, in illo tempore in quo adveniet is qui orturus est de radice Jesse, adji- ciet Dominus demonstrare manum suam, ut æmu- letur, et quærat quod remanserit reliquum populi, quocunque relictum fuerit ",, aut ab his, aut ab illis hostibus. Quem quidem locum Aquila ita con- vertit: ‹ Et erit in die illa, adjiciet Dominus se- cundo manum suam ad acquirendum residuum po- puli sui, quod relinquetur ab Assyriis, et cætera. Cæterum hæc quoque te considerare oportebit : bostes populi Dei censendos intelligibiles quosdam et spirituales, hoc est, malos dæmones, sive po- G aª Isa. XJ, 4. ss Ibid. 8. "Ibid. 9. so Ibid. 10. D testates, quæ Verbo adversentur. Hi porro sunt illi qui olim iis gentibus quæ hic nominatæ sunt, invisibiliter præerant, et animas Israel vastabant,cum eas in varios effectus inducerent, et captivas face- rent, et ad morem victus, alienarum gentium victui similem, attraherent. Cum igitur hic universus, prope dixerim, populus, animis factus esset capti- vus ab iis, quos diximus hostibus, qui servati, re- lictique sunt sine vulnere, non spoliati suis rebus, promissum illud, de quo prophetia loquitur, obti- nebunt : utpote qui visuri sint manum Domini, et illius possessio futuri; quemadmodum illud habet Ibid. 11.
PG 22:149Καὶ διὰ τούτων τὸ σπάνιον τῶν σωθησομένων ἐν τῷ καιρῷ τῆς τῶν ἀσεβῶν ἀπωλείας σαφέστατα ὁ λόγος παρίστησιν, ὥστε μὴ χώραν ἔχειν ὑπονοεῖν ἀδιακρίτως πάντας ἁπαξαπλῶς τοὺς ἐκ περιτομῆς καὶ πᾶν τὸ Ἰουδαίων ἔθνος τῶν τοῦ θεοῦ τεύξεσθαι ἐπαγγελιῶν. [μγ.] «Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔκλειψις δόξης Ἰακώβ, καὶ τὰ πίονα τῆς δόξης αὐτοῦ σεισθήσονται. καὶ ἔσται ὃν τρόπον ἐάν τις συναγάγῃ ἀμητὸν ἑστηκότα, καὶ σπέρμα σταχύων ἀμήσῃ· καὶ ἔσται ὃν τρόπον ἐάν τις συναγάγῃ στάχυας ἐν φάραγγι στερεᾷ, καὶ καταλειφθῇ ἐν αὐτῇ καλάμη· ἢ ὡς ῥῶγες ἐλαίας δύο ἢ τρεῖς ἐπ’ ἄκρου μετεώρου ἢ τέσσαρες ἢ πέντε ἐπὶ τῶν κλάδων αὐτῶν καταλειφθῇ. τάδε λέγει κύριος ὁ θεὸς τοῦ Ἰσραήλ. τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ πεποιθὼς ἔσται ἄνθρωπος ἐπὶ τῷ ποιήσαντι αὐτόν, οἱ δὲ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ εἰς τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ ἐμβλέψονται, καὶ οὐ μὴ πεποιθότες ὦσιν ἐπὶ τοῖς βωμοῖς οὐδὲ ἐπὶ τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν αὐτῶν, ἃ ἐποίησαν οἱ δάκτυλοι αὐτῶν». Καὶ διὰ τούτων ἐναργῶς θεσπίζεται ἡ δόξα τοῦ Ἰσραήλ, καὶ πάντα «τὰ πίονα» αὐτῶν καθαιρεθήσεσθαι, ὀλίγοι δὲ αὖθις καὶ ἀριθμῷ ληπτοὶ ὡς ἂν ἐλαίας ἐν φυτῷ «ῥῶγες» βραχεῖς καταλειφθήσεσθαι λέγονται·
Α σει Κύριος; ἀλλὰ γὰρ πρὸς οἷς ἅπαξ ἐπεδείξατο πάρ και πρότερον διὰ τῶν προφητῶν· . Προσεγενήθη χείρ Κυρίου, καὶ τούτοις διασωθεῖσιν ἀπὸ τῆς πτώσεως τοῦ παντὸς λαοῦ, τὰ λείποντα τοῖς προτέρας προσ Θήσειν. » Ταῦτα δὲ ἦν τὰ τῆς καινῆς Διαθήκης μυστή ρια, διὰ τῆς χειρὸς τοῦ Κυρίου δεδειγμένα τῷ κατα- λειφθέντι ἀπὸ τοῦ λαοῦ. Ἀλλὰ καὶ τοῦ ζηλῶσαί φησιν τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ. ᾿Ανθ᾽ οὗ συμφώ νως ὁ ᾿Ακύλας καὶ Θεοδοτίων, τοῦ κτήσασθαι, φησίν, τὸ ὑπόλειμμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, ὁ ἂν καταλίπῃ ἀπὸ τῶν Ασσυρίων καὶ ἀπὸ τῶν λοιπῶν πολεμίων ἐθνῶν. Τοῦτο δὲ τὸ καταλειφθὲν τοῦ λαοῦ ὑπόλοιπον ἀρεῖ, φησίν, σημεῖον εἰς τὰ ἔθνη· σαφῶς δι' αὐτῶν τὸ ἑαυ τοῦ σημεῖον ὁ Κύριος ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐπιδεικνύ μενος· καὶ συνάξει δι' αὐτῶν τοὺς ἀπολομένους Ισ- ραήλ, καὶ τοὺς διεσπαρμένους Ἰούδα, ἐκ τῶν τεσσά ρων πτερύγων τῆς γῆς ἐπὶ τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, διὰ τοῦ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ κηρύγματος καταπε φευγότας· τοὺς συναχθέντας εἶναι λέγων τῶν πάλαι ἀπῳκισμένων καὶ ἀφωρισμένων ἐκ τοῦ κατὰ διάνοιαν Ἰσραὴλ καὶ Ἰούδα. Τρόπος δὲ τοιῶνδε ψυχῶν τὸν ἀληθινὸν Ἰσραὴλ τοῦ Θεοῦ δείκνυσιν, ὡς ἀνάπαλιν φαύλη καὶ μοχθηρά διάθεσις τὸν κατὰ σάρκα Ίσ- ραὴλ, ἄρχοντας Σοδόμων καὶ λαὸν Γομόρρας χρημα τίζειν ποιεῖ. Τὸ τοίνυν λείμμα κατ' ἐκλογὴν χάρι της, καὶ τὸ λεγόμενον ἐν τῇ προφητεία καταλειφθέν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ, τὸ σημεῖον τοῦ Κυρίου πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἀνεκήρυξεν, καὶ τὰς τοιάσδε ψυχὰς τῶν ἐθνῶν ἐξ ἀπωλείας ἐπὶ τὴν τοῦ Κυρίου γνώ σιν ἐφελκυσάμενον, ἕνα λαὸν συνῆξε τῷ Θεῷ, τὸν ἐκ τῶν τεσσάρων πτερύγων τῆς γῆς εἰσέτι νῦν τῇ τοῦ Χριστοῦ δυνάμει συγκροτούμενον. Ού- τοι δὲ αὐτοὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἀπολωλότων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους διασωθέντες μαθηταὶ καὶ ἀπόστολοι Σωτῆρος ἡμῶν, ἐκ διαφόρων φυλών τυγχάνοντες, μιᾶς κλήσεως καὶ μιᾶς χάριτος ἑνὸς Πνεύματος ἁγίου κατηξιωμέ νοι, πάντα ζῆλον ὅν πάλαι πρὸς αὐτοὺς εἶχον αἱ τοῦ Εβραίων ἔθνους φυλαί, ἀποῤῥίψουσιν, ὡς ἡ προφη τεία φησίν. Κατηρτισμένοι γοῦν τῷ αὐτῷ νοῖ καὶ τῇ αὐτῇ γνώμῃ, οὐ μόνον τὴν ἤπειρον, ἀλλὰ καὶ τὰς νήσους διῆλθον τῶν ἐθνῶν, πάσας πανταχόθεν τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχὰς προνομεύοντες καὶ αἰχμαλω τεύοντες εἰς τὴν ὑποταγὴν τοῦ Χριστοῦ, ἀκολούθως τῷ χρησμῷ φήσαντι· ι Καὶ πετασθήσονται ἐν πλοίοις ἀλλοφύλων, θάλασσαν ἅμα προνομεύοντες, καὶ τοὺς ἀφ᾽ ἡλίου ἀνατολῶν. • Καὶ τὰ λοιπὰ δὲ τῆς προφη τείας τούτοις ἀναλόγως ἐπιθεωρήσεις, ἑκάστην, λέξιν παρὰ σαυτῷ βασανίσας, καὶ πᾶν μὲν τὸ ἀσύστατον καὶ ταπεινὸν αὐτῆς διακρουσάμενος, τὴν δὲ διάνοιαν τοῦ πνεύματος, ὡς ἂν αὐτό σοι τὸ πνεῦμα τοῦ Θεοῦ θεωρεῖν ὑποβάλῃ, νοήσας. Ὑμῖν γὰρ ὁ καιρὸς οὐκ ἐπιτρέπει τοῖς τόποις ἐπὶ πλεῖον ἐνδιατρίβειν, τὴν προκειμένην ὑπόθεσιν ἐξανύσαι κατεπειγομένοις. σε 152. ΧΙ, 44. EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - oraculum quod fts ait : • Adjiciet Dominus de- monstrare manum suam, ut æmuletur ob id quod remanserit reliquum populi. Quid autem adjiciet Dominus? nempe, iis quos semel quondam per pro- phetas ostendit : Adjecta est manus Domini, ut his ipsis veluti de totius populi ruina servatis, quæ prioribus deerant, adjungerentur. Hæc porro erant Novi Testamenti mysteria, quæ manu Domini ostensa sunt ei parti quæ de populo relicta est. Sed etiam, ut æmuletur, inquit, ob id quod remanse- rit reliquum populi. » Pro quo Aquila et Theodo- tion concorditer, ad acquirendum, inquiunt, < re- siduum populi sui, quodcunque relictum fuerit ab Assyriis, › et a reliquis inimicis gentibus. Hoc au- tem quod relictum fuerit de populo, • extollet, inquit, signum in gentes : » per eos enim plane Dominus signum suum in cunctis gentibus patefe cit, et per eosdem collegit eos, qui ex Israel perie- rant, et qui ex Juda dispersi erant, postquam a quatuor alis terra, ad Christum Dei, ex prædica- tione apostolorum ipsius, confugerunt: sic sane collectos esse intelligens eos, qui quondam ex Israel et Juda, secundum sententiam consideratis atque acceptis, abducti procul, separatique fuerant. Mos autem hujuscemodi animarum, verum Israel Dei demonstrat, sicut e contrario, vitiosa pravaque affectio eum Israel, qui ratione corporis eam appel- lationem sortitus est, principes Sodomorum, et po- pulum Gomorrhæ appellare in oraculis facit. Reli- quiæ igitur secundum electionem gratiæ, et quod in prophetia dicitur, relictum residuum populi, signum Domini apud cunctas gentes prædica- runt : et istiusmodi gentium animas ab interitu, ad Domini cognitionem trahentes, unum Deo populum confecerunt, qui a quatuor alis terræ hodie quoque una Christi virtute contrahitur. Hi vero ipsi de Judaicæ gentis interitu con- servati discipuli, et apostoli Salvatoris nostri, ex diversis tribubus oriundi, una vocatione, unaque gratia, atque uno sancto Spiritu digni effecti, om. nem amorem, quem olim erga ipsos Hebraicæ tri- bus habebant, abjecturi erant, ut ait prophetia. Cum igitur eodem intellectu eademque sententia perfecti essent, non solum continentem terram, sed et insulas gentium pervagati sunt, et omnes undique hominum animas deprædati, eas ducentes captivas, ut imperio Christi subjicerentur. Qui qui- dem in hoc consentanea illi oraculo egerunt, quod ait : « Et volabunt in navigiis externum mare si- mul deprædantes, et eos, qui ad solis ortum spe- ctant ". » Reliqua vero ejusdem prophetiæ, his item proportione respondere intueberis, si unam- quamque dictionem tecum ipse diligenter perpen- deris, et quod quidem ex ea inconstans vel humile visum fuerit, rejeceris, spiritus vero ipsius intelli- gentiam perceperis, quatenus ipse tibi Dei spiritus contemplandum suppeditaverit. Nobis enim tempus non permittit diutius in his locis immorari, qui materiam propositam absolvere festinamus. B C D
οὗτοι δὲ ἂν εἶεν οἱ ἐξ αὐτῶν εἰς τὸν κύριον ἡμῶν πεπιστευκότες. ἀκολούθως δὲ μετὰ τὰ περὶ ἐκείνων εἰρημένα περὶ παντὸς ἀνθρώπων γένους ἀποστραφησομένου τὴν κατὰ τὰ εἴδωλα πλάνην, ἐπιγνωσομένου δὲ τὸν θεὸν Ἰσραήλ, προφητεύεται. [μδ.] «Ἀκούσατε νῆσοι ἐγκαταλελειμμένοι καὶ ὀδυνώμενοι ἀκούσατε ἃ ἤκουσα παρὰ κυρίου Σαβαώθ, ὁ θεὸς τοῦ Ἰσραὴλ ἀνήγγειλεν ἡμῖν.» Ὅρα τίνα τρόπον καὶ ἐνταῦθα οὐ πάντας τοὺς ἐκ περιτομῆς ἐπὶ τὴν τῶν ἀπορρήτων ἀκρόασιν παρακαλεῖ, ἀλλ’ ἢ μόνους οὓς ὀνομάζει καταλελειμμένους καὶ ὀδυνωμένους, οἷοι ἦσαν οἱ κατὰ τὸν ἀπόστολον στενάζοντες καὶ ἀποκλαόμενοι τὴν κακίαν τοῦ τῶν ἀνθρώπων βίου. [με.] «Ἐπένθησαν οἱ ὑψηλοὶ τῆς γῆς, ἡ δὲ γῆ ἠνόμησε διὰ τοὺς κατοικοῦντας αὐτήν. διὰ τοῦτο πτωχοὶ ἔσονται οἱ ἐνοικοῦντες ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ καταλειφθήσονται ἄνθρωποι ὀλίγοι.» Καὶ ἐν τούτοις τοὺς παραβεβηκότας τὸν νόμον καὶ τὴν τοῦ θεοῦ διαθήκην τοῦ ἐκ περιτομῆς λαοῦ ἀπελέγξας, ἀπειλήσας τε αὐτοῖς τὰ ἀναγεγραμμένα, καταλειφθήσεσθαι ἀνθρώπους ἐξ αὐτῶν ὀλίγους προφητεύει. εἶεν δ’ ἂν οὗτοι τὸ ὠνομασμένον παρὰ τῷ ἀποστόλῳ «λεῖμμα κατ’ ἐκλογὴν χάριτος».
Α σει Κύριος; ἀλλὰ γὰρ πρὸς οἷς ἅπαξ ἐπεδείξατο πάρ και πρότερον διὰ τῶν προφητῶν· . Προσεγενήθη χείρ Κυρίου, καὶ τούτοις διασωθεῖσιν ἀπὸ τῆς πτώσεως τοῦ παντὸς λαοῦ, τὰ λείποντα τοῖς προτέρας προσ Θήσειν. » Ταῦτα δὲ ἦν τὰ τῆς καινῆς Διαθήκης μυστή ρια, διὰ τῆς χειρὸς τοῦ Κυρίου δεδειγμένα τῷ κατα- λειφθέντι ἀπὸ τοῦ λαοῦ. Ἀλλὰ καὶ τοῦ ζηλῶσαί φησιν τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ. ᾿Ανθ᾽ οὗ συμφώ νως ὁ ᾿Ακύλας καὶ Θεοδοτίων, τοῦ κτήσασθαι, φησίν, τὸ ὑπόλειμμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, ὁ ἂν καταλίπῃ ἀπὸ τῶν Ασσυρίων καὶ ἀπὸ τῶν λοιπῶν πολεμίων ἐθνῶν. Τοῦτο δὲ τὸ καταλειφθὲν τοῦ λαοῦ ὑπόλοιπον ἀρεῖ, φησίν, σημεῖον εἰς τὰ ἔθνη· σαφῶς δι' αὐτῶν τὸ ἑαυ τοῦ σημεῖον ὁ Κύριος ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐπιδεικνύ μενος· καὶ συνάξει δι' αὐτῶν τοὺς ἀπολομένους Ισ- ραήλ, καὶ τοὺς διεσπαρμένους Ἰούδα, ἐκ τῶν τεσσά ρων πτερύγων τῆς γῆς ἐπὶ τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, διὰ τοῦ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ κηρύγματος καταπε φευγότας· τοὺς συναχθέντας εἶναι λέγων τῶν πάλαι ἀπῳκισμένων καὶ ἀφωρισμένων ἐκ τοῦ κατὰ διάνοιαν Ἰσραὴλ καὶ Ἰούδα. Τρόπος δὲ τοιῶνδε ψυχῶν τὸν ἀληθινὸν Ἰσραὴλ τοῦ Θεοῦ δείκνυσιν, ὡς ἀνάπαλιν φαύλη καὶ μοχθηρά διάθεσις τὸν κατὰ σάρκα Ίσ- ραὴλ, ἄρχοντας Σοδόμων καὶ λαὸν Γομόρρας χρημα τίζειν ποιεῖ. Τὸ τοίνυν λείμμα κατ' ἐκλογὴν χάρι της, καὶ τὸ λεγόμενον ἐν τῇ προφητεία καταλειφθέν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ, τὸ σημεῖον τοῦ Κυρίου πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἀνεκήρυξεν, καὶ τὰς τοιάσδε ψυχὰς τῶν ἐθνῶν ἐξ ἀπωλείας ἐπὶ τὴν τοῦ Κυρίου γνώ σιν ἐφελκυσάμενον, ἕνα λαὸν συνῆξε τῷ Θεῷ, τὸν ἐκ τῶν τεσσάρων πτερύγων τῆς γῆς εἰσέτι νῦν τῇ τοῦ Χριστοῦ δυνάμει συγκροτούμενον. Ού- τοι δὲ αὐτοὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἀπολωλότων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους διασωθέντες μαθηταὶ καὶ ἀπόστολοι Σωτῆρος ἡμῶν, ἐκ διαφόρων φυλών τυγχάνοντες, μιᾶς κλήσεως καὶ μιᾶς χάριτος ἑνὸς Πνεύματος ἁγίου κατηξιωμέ νοι, πάντα ζῆλον ὅν πάλαι πρὸς αὐτοὺς εἶχον αἱ τοῦ Εβραίων ἔθνους φυλαί, ἀποῤῥίψουσιν, ὡς ἡ προφη τεία φησίν. Κατηρτισμένοι γοῦν τῷ αὐτῷ νοῖ καὶ τῇ αὐτῇ γνώμῃ, οὐ μόνον τὴν ἤπειρον, ἀλλὰ καὶ τὰς νήσους διῆλθον τῶν ἐθνῶν, πάσας πανταχόθεν τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχὰς προνομεύοντες καὶ αἰχμαλω τεύοντες εἰς τὴν ὑποταγὴν τοῦ Χριστοῦ, ἀκολούθως τῷ χρησμῷ φήσαντι· ι Καὶ πετασθήσονται ἐν πλοίοις ἀλλοφύλων, θάλασσαν ἅμα προνομεύοντες, καὶ τοὺς ἀφ᾽ ἡλίου ἀνατολῶν. • Καὶ τὰ λοιπὰ δὲ τῆς προφη τείας τούτοις ἀναλόγως ἐπιθεωρήσεις, ἑκάστην, λέξιν παρὰ σαυτῷ βασανίσας, καὶ πᾶν μὲν τὸ ἀσύστατον καὶ ταπεινὸν αὐτῆς διακρουσάμενος, τὴν δὲ διάνοιαν τοῦ πνεύματος, ὡς ἂν αὐτό σοι τὸ πνεῦμα τοῦ Θεοῦ θεωρεῖν ὑποβάλῃ, νοήσας. Ὑμῖν γὰρ ὁ καιρὸς οὐκ ἐπιτρέπει τοῖς τόποις ἐπὶ πλεῖον ἐνδιατρίβειν, τὴν προκειμένην ὑπόθεσιν ἐξανύσαι κατεπειγομένοις. σε 152. ΧΙ, 44. EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - oraculum quod fts ait : • Adjiciet Dominus de- monstrare manum suam, ut æmuletur ob id quod remanserit reliquum populi. Quid autem adjiciet Dominus? nempe, iis quos semel quondam per pro- phetas ostendit : Adjecta est manus Domini, ut his ipsis veluti de totius populi ruina servatis, quæ prioribus deerant, adjungerentur. Hæc porro erant Novi Testamenti mysteria, quæ manu Domini ostensa sunt ei parti quæ de populo relicta est. Sed etiam, ut æmuletur, inquit, ob id quod remanse- rit reliquum populi. » Pro quo Aquila et Theodo- tion concorditer, ad acquirendum, inquiunt, < re- siduum populi sui, quodcunque relictum fuerit ab Assyriis, › et a reliquis inimicis gentibus. Hoc au- tem quod relictum fuerit de populo, • extollet, inquit, signum in gentes : » per eos enim plane Dominus signum suum in cunctis gentibus patefe cit, et per eosdem collegit eos, qui ex Israel perie- rant, et qui ex Juda dispersi erant, postquam a quatuor alis terra, ad Christum Dei, ex prædica- tione apostolorum ipsius, confugerunt: sic sane collectos esse intelligens eos, qui quondam ex Israel et Juda, secundum sententiam consideratis atque acceptis, abducti procul, separatique fuerant. Mos autem hujuscemodi animarum, verum Israel Dei demonstrat, sicut e contrario, vitiosa pravaque affectio eum Israel, qui ratione corporis eam appel- lationem sortitus est, principes Sodomorum, et po- pulum Gomorrhæ appellare in oraculis facit. Reli- quiæ igitur secundum electionem gratiæ, et quod in prophetia dicitur, relictum residuum populi, signum Domini apud cunctas gentes prædica- runt : et istiusmodi gentium animas ab interitu, ad Domini cognitionem trahentes, unum Deo populum confecerunt, qui a quatuor alis terræ hodie quoque una Christi virtute contrahitur. Hi vero ipsi de Judaicæ gentis interitu con- servati discipuli, et apostoli Salvatoris nostri, ex diversis tribubus oriundi, una vocatione, unaque gratia, atque uno sancto Spiritu digni effecti, om. nem amorem, quem olim erga ipsos Hebraicæ tri- bus habebant, abjecturi erant, ut ait prophetia. Cum igitur eodem intellectu eademque sententia perfecti essent, non solum continentem terram, sed et insulas gentium pervagati sunt, et omnes undique hominum animas deprædati, eas ducentes captivas, ut imperio Christi subjicerentur. Qui qui- dem in hoc consentanea illi oraculo egerunt, quod ait : « Et volabunt in navigiis externum mare si- mul deprædantes, et eos, qui ad solis ortum spe- ctant ". » Reliqua vero ejusdem prophetiæ, his item proportione respondere intueberis, si unam- quamque dictionem tecum ipse diligenter perpen- deris, et quod quidem ex ea inconstans vel humile visum fuerit, rejeceris, spiritus vero ipsius intelli- gentiam perceperis, quatenus ipse tibi Dei spiritus contemplandum suppeditaverit. Nobis enim tempus non permittit diutius in his locis immorari, qui materiam propositam absolvere festinamus. B C D
[μ.] «Καταλειφθήσονται πόλεις ἔρημοι, καὶ οἱ οἶκοι οἱ ἐγκαταλελειμμένοι ἀπολοῦνται. ταῦτα πάντα ἔσται ἐν τῇ γῇ ἐν μέσῳ τῶν ἐθνῶν· ὃν τρόπον ἐὰν καλαμήσηται ἐλαίαν, οὕτως καλαμήσονται αὐτούς· καὶ ἐὰν παύσηται ὁ τρυγητός. οὗτοι φωνῇ φωνήσουσιν, οἱ δὲ καταλειφθέντες ἐπὶ τῆς γῆς εὐφρανθήσονται ἅμα τῇ δόξῃ κυρίου.» Καὶ ἐνταῦθα οἱ καταλειφθέντες μόνοι εὐφρανθήσεσθαι λέγονται, τῶν λοιπῶν ἁπάντων τοῖς θεσπιζομένοις παραδοθησομένων. [μζ.] «Καταπατηθήσεται ὁ στέφανος τῆς ὕβρεως, οἱ μισθωτοὶ Ἐφραί̈μ. καὶ ἔσται τὸ ἄνθος τὸ ἐκπεσὸν τῆς ἐλπίδος τῆς δόξης ἐπ’ ἄκρου τοῦ ὄρους τοῦ ὑψηλοῦ· ὡς πρόδρομος σύκου, ὁ ἰδὼν αὐτό, πρὶν ἢ εἰς τὴν χεῖρα λαβεῖν αὐτό, θελήσει αὐτὸ[ν] καταπιεῖν. τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ κύριος ἔσται ὁ στέφανος τῆς ἐλπίδος, ὁ πλακεὶς τῆς δόξης τῷ καταλειφθέντι τοῦ λαοῦ αὐτοῦ·
Α σει Κύριος; ἀλλὰ γὰρ πρὸς οἷς ἅπαξ ἐπεδείξατο πάρ και πρότερον διὰ τῶν προφητῶν· . Προσεγενήθη χείρ Κυρίου, καὶ τούτοις διασωθεῖσιν ἀπὸ τῆς πτώσεως τοῦ παντὸς λαοῦ, τὰ λείποντα τοῖς προτέρας προσ Θήσειν. » Ταῦτα δὲ ἦν τὰ τῆς καινῆς Διαθήκης μυστή ρια, διὰ τῆς χειρὸς τοῦ Κυρίου δεδειγμένα τῷ κατα- λειφθέντι ἀπὸ τοῦ λαοῦ. Ἀλλὰ καὶ τοῦ ζηλῶσαί φησιν τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ. ᾿Ανθ᾽ οὗ συμφώ νως ὁ ᾿Ακύλας καὶ Θεοδοτίων, τοῦ κτήσασθαι, φησίν, τὸ ὑπόλειμμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, ὁ ἂν καταλίπῃ ἀπὸ τῶν Ασσυρίων καὶ ἀπὸ τῶν λοιπῶν πολεμίων ἐθνῶν. Τοῦτο δὲ τὸ καταλειφθὲν τοῦ λαοῦ ὑπόλοιπον ἀρεῖ, φησίν, σημεῖον εἰς τὰ ἔθνη· σαφῶς δι' αὐτῶν τὸ ἑαυ τοῦ σημεῖον ὁ Κύριος ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐπιδεικνύ μενος· καὶ συνάξει δι' αὐτῶν τοὺς ἀπολομένους Ισ- ραήλ, καὶ τοὺς διεσπαρμένους Ἰούδα, ἐκ τῶν τεσσά ρων πτερύγων τῆς γῆς ἐπὶ τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, διὰ τοῦ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ κηρύγματος καταπε φευγότας· τοὺς συναχθέντας εἶναι λέγων τῶν πάλαι ἀπῳκισμένων καὶ ἀφωρισμένων ἐκ τοῦ κατὰ διάνοιαν Ἰσραὴλ καὶ Ἰούδα. Τρόπος δὲ τοιῶνδε ψυχῶν τὸν ἀληθινὸν Ἰσραὴλ τοῦ Θεοῦ δείκνυσιν, ὡς ἀνάπαλιν φαύλη καὶ μοχθηρά διάθεσις τὸν κατὰ σάρκα Ίσ- ραὴλ, ἄρχοντας Σοδόμων καὶ λαὸν Γομόρρας χρημα τίζειν ποιεῖ. Τὸ τοίνυν λείμμα κατ' ἐκλογὴν χάρι της, καὶ τὸ λεγόμενον ἐν τῇ προφητεία καταλειφθέν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ, τὸ σημεῖον τοῦ Κυρίου πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἀνεκήρυξεν, καὶ τὰς τοιάσδε ψυχὰς τῶν ἐθνῶν ἐξ ἀπωλείας ἐπὶ τὴν τοῦ Κυρίου γνώ σιν ἐφελκυσάμενον, ἕνα λαὸν συνῆξε τῷ Θεῷ, τὸν ἐκ τῶν τεσσάρων πτερύγων τῆς γῆς εἰσέτι νῦν τῇ τοῦ Χριστοῦ δυνάμει συγκροτούμενον. Ού- τοι δὲ αὐτοὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἀπολωλότων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους διασωθέντες μαθηταὶ καὶ ἀπόστολοι Σωτῆρος ἡμῶν, ἐκ διαφόρων φυλών τυγχάνοντες, μιᾶς κλήσεως καὶ μιᾶς χάριτος ἑνὸς Πνεύματος ἁγίου κατηξιωμέ νοι, πάντα ζῆλον ὅν πάλαι πρὸς αὐτοὺς εἶχον αἱ τοῦ Εβραίων ἔθνους φυλαί, ἀποῤῥίψουσιν, ὡς ἡ προφη τεία φησίν. Κατηρτισμένοι γοῦν τῷ αὐτῷ νοῖ καὶ τῇ αὐτῇ γνώμῃ, οὐ μόνον τὴν ἤπειρον, ἀλλὰ καὶ τὰς νήσους διῆλθον τῶν ἐθνῶν, πάσας πανταχόθεν τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχὰς προνομεύοντες καὶ αἰχμαλω τεύοντες εἰς τὴν ὑποταγὴν τοῦ Χριστοῦ, ἀκολούθως τῷ χρησμῷ φήσαντι· ι Καὶ πετασθήσονται ἐν πλοίοις ἀλλοφύλων, θάλασσαν ἅμα προνομεύοντες, καὶ τοὺς ἀφ᾽ ἡλίου ἀνατολῶν. • Καὶ τὰ λοιπὰ δὲ τῆς προφη τείας τούτοις ἀναλόγως ἐπιθεωρήσεις, ἑκάστην, λέξιν παρὰ σαυτῷ βασανίσας, καὶ πᾶν μὲν τὸ ἀσύστατον καὶ ταπεινὸν αὐτῆς διακρουσάμενος, τὴν δὲ διάνοιαν τοῦ πνεύματος, ὡς ἂν αὐτό σοι τὸ πνεῦμα τοῦ Θεοῦ θεωρεῖν ὑποβάλῃ, νοήσας. Ὑμῖν γὰρ ὁ καιρὸς οὐκ ἐπιτρέπει τοῖς τόποις ἐπὶ πλεῖον ἐνδιατρίβειν, τὴν προκειμένην ὑπόθεσιν ἐξανύσαι κατεπειγομένοις. σε 152. ΧΙ, 44. EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - oraculum quod fts ait : • Adjiciet Dominus de- monstrare manum suam, ut æmuletur ob id quod remanserit reliquum populi. Quid autem adjiciet Dominus? nempe, iis quos semel quondam per pro- phetas ostendit : Adjecta est manus Domini, ut his ipsis veluti de totius populi ruina servatis, quæ prioribus deerant, adjungerentur. Hæc porro erant Novi Testamenti mysteria, quæ manu Domini ostensa sunt ei parti quæ de populo relicta est. Sed etiam, ut æmuletur, inquit, ob id quod remanse- rit reliquum populi. » Pro quo Aquila et Theodo- tion concorditer, ad acquirendum, inquiunt, < re- siduum populi sui, quodcunque relictum fuerit ab Assyriis, › et a reliquis inimicis gentibus. Hoc au- tem quod relictum fuerit de populo, • extollet, inquit, signum in gentes : » per eos enim plane Dominus signum suum in cunctis gentibus patefe cit, et per eosdem collegit eos, qui ex Israel perie- rant, et qui ex Juda dispersi erant, postquam a quatuor alis terra, ad Christum Dei, ex prædica- tione apostolorum ipsius, confugerunt: sic sane collectos esse intelligens eos, qui quondam ex Israel et Juda, secundum sententiam consideratis atque acceptis, abducti procul, separatique fuerant. Mos autem hujuscemodi animarum, verum Israel Dei demonstrat, sicut e contrario, vitiosa pravaque affectio eum Israel, qui ratione corporis eam appel- lationem sortitus est, principes Sodomorum, et po- pulum Gomorrhæ appellare in oraculis facit. Reli- quiæ igitur secundum electionem gratiæ, et quod in prophetia dicitur, relictum residuum populi, signum Domini apud cunctas gentes prædica- runt : et istiusmodi gentium animas ab interitu, ad Domini cognitionem trahentes, unum Deo populum confecerunt, qui a quatuor alis terræ hodie quoque una Christi virtute contrahitur. Hi vero ipsi de Judaicæ gentis interitu con- servati discipuli, et apostoli Salvatoris nostri, ex diversis tribubus oriundi, una vocatione, unaque gratia, atque uno sancto Spiritu digni effecti, om. nem amorem, quem olim erga ipsos Hebraicæ tri- bus habebant, abjecturi erant, ut ait prophetia. Cum igitur eodem intellectu eademque sententia perfecti essent, non solum continentem terram, sed et insulas gentium pervagati sunt, et omnes undique hominum animas deprædati, eas ducentes captivas, ut imperio Christi subjicerentur. Qui qui- dem in hoc consentanea illi oraculo egerunt, quod ait : « Et volabunt in navigiis externum mare si- mul deprædantes, et eos, qui ad solis ortum spe- ctant ". » Reliqua vero ejusdem prophetiæ, his item proportione respondere intueberis, si unam- quamque dictionem tecum ipse diligenter perpen- deris, et quod quidem ex ea inconstans vel humile visum fuerit, rejeceris, spiritus vero ipsius intelli- gentiam perceperis, quatenus ipse tibi Dei spiritus contemplandum suppeditaverit. Nobis enim tempus non permittit diutius in his locis immorari, qui materiam propositam absolvere festinamus. B C D
καταλειφθήσονται γὰρ ἐν πνεύματι κρίσεως.» Καὶ ἐνταῦθα «τῷ καταλειφθέντι τοῦ λαοῦ», οὐχὶ δὲ παντὶ τῷ ἔθνει αὐτῶν, ἀλλὰ μόνοις τοῖς διὰ τοῦ καταλείμματος σημαινομένοις, τὸν κύριον στέφανον ἔσεσθαι ἐλπίδος καὶ δόξης προφητεύει, τοὺς ἄλλους παρὰ τὸ κατάλειμμα τοῦ λαοῦ στέφανον ὕβρεως καὶ μισθωτοὺς τοῦ Ἐφραὶ̈μ ὀνομάζων. [μη.] «Καὶ ἔσονται οἱ ἐγκαταλελειμμένοι ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, φυήσουσι ῥίζαν κάτω. καὶ ποιήσουσι σπέρμα ἄνω ὅτι ἐξ Ἱερουσαλὴμ ἔσονται οἱ σωζόμενοι ἐξ ὄρους Σιών· ὁ ζῆλος κυρίου Σαβαὼθ ποιήσει ταῦτα.» Τοὺς «κατ’ ἐκλογὴν χάριτος» καταλειφθέντας ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους φυήσειν «ῥίζαν κάτω» καὶ ποιήσειν «σπέρμα ἄνω» προφητεύει, σαφέστατα τὴν τῶν ἀποστόλων καὶ μαθητῶν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐκλογὴν παριστάς. οὗτοι γὰρ ἀπὸ τῶν ἐκ περιτομῆς καταλειφθέντες κάτω μὲν εἰς γῆν τὰς ῥίζας τῆς διδασκαλίας αὐτῶν κατέβαλον, ὡς ἐμπαγῆναι καὶ ῥιζῶσαι καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης τὴν διδαχὴν αὐτῶν, ἄνω δὲ τὸ σπέρμα καὶ τὸν καρπὸν φέρεσθαι εἰς τὰς ἐπουρανίους ἐπαγγελίας παρεκελεύσαντο. οἱ δ’ αὐτοὶ οὗτοι ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους «καταλελειμμένοι», τῶν λοιπῶν ἀπολλυμένων, μόνοι σωζόμενοι λέγονται.
Α σει Κύριος; ἀλλὰ γὰρ πρὸς οἷς ἅπαξ ἐπεδείξατο πάρ και πρότερον διὰ τῶν προφητῶν· . Προσεγενήθη χείρ Κυρίου, καὶ τούτοις διασωθεῖσιν ἀπὸ τῆς πτώσεως τοῦ παντὸς λαοῦ, τὰ λείποντα τοῖς προτέρας προσ Θήσειν. » Ταῦτα δὲ ἦν τὰ τῆς καινῆς Διαθήκης μυστή ρια, διὰ τῆς χειρὸς τοῦ Κυρίου δεδειγμένα τῷ κατα- λειφθέντι ἀπὸ τοῦ λαοῦ. Ἀλλὰ καὶ τοῦ ζηλῶσαί φησιν τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ. ᾿Ανθ᾽ οὗ συμφώ νως ὁ ᾿Ακύλας καὶ Θεοδοτίων, τοῦ κτήσασθαι, φησίν, τὸ ὑπόλειμμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, ὁ ἂν καταλίπῃ ἀπὸ τῶν Ασσυρίων καὶ ἀπὸ τῶν λοιπῶν πολεμίων ἐθνῶν. Τοῦτο δὲ τὸ καταλειφθὲν τοῦ λαοῦ ὑπόλοιπον ἀρεῖ, φησίν, σημεῖον εἰς τὰ ἔθνη· σαφῶς δι' αὐτῶν τὸ ἑαυ τοῦ σημεῖον ὁ Κύριος ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐπιδεικνύ μενος· καὶ συνάξει δι' αὐτῶν τοὺς ἀπολομένους Ισ- ραήλ, καὶ τοὺς διεσπαρμένους Ἰούδα, ἐκ τῶν τεσσά ρων πτερύγων τῆς γῆς ἐπὶ τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, διὰ τοῦ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ κηρύγματος καταπε φευγότας· τοὺς συναχθέντας εἶναι λέγων τῶν πάλαι ἀπῳκισμένων καὶ ἀφωρισμένων ἐκ τοῦ κατὰ διάνοιαν Ἰσραὴλ καὶ Ἰούδα. Τρόπος δὲ τοιῶνδε ψυχῶν τὸν ἀληθινὸν Ἰσραὴλ τοῦ Θεοῦ δείκνυσιν, ὡς ἀνάπαλιν φαύλη καὶ μοχθηρά διάθεσις τὸν κατὰ σάρκα Ίσ- ραὴλ, ἄρχοντας Σοδόμων καὶ λαὸν Γομόρρας χρημα τίζειν ποιεῖ. Τὸ τοίνυν λείμμα κατ' ἐκλογὴν χάρι της, καὶ τὸ λεγόμενον ἐν τῇ προφητεία καταλειφθέν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ, τὸ σημεῖον τοῦ Κυρίου πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἀνεκήρυξεν, καὶ τὰς τοιάσδε ψυχὰς τῶν ἐθνῶν ἐξ ἀπωλείας ἐπὶ τὴν τοῦ Κυρίου γνώ σιν ἐφελκυσάμενον, ἕνα λαὸν συνῆξε τῷ Θεῷ, τὸν ἐκ τῶν τεσσάρων πτερύγων τῆς γῆς εἰσέτι νῦν τῇ τοῦ Χριστοῦ δυνάμει συγκροτούμενον. Ού- τοι δὲ αὐτοὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἀπολωλότων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους διασωθέντες μαθηταὶ καὶ ἀπόστολοι Σωτῆρος ἡμῶν, ἐκ διαφόρων φυλών τυγχάνοντες, μιᾶς κλήσεως καὶ μιᾶς χάριτος ἑνὸς Πνεύματος ἁγίου κατηξιωμέ νοι, πάντα ζῆλον ὅν πάλαι πρὸς αὐτοὺς εἶχον αἱ τοῦ Εβραίων ἔθνους φυλαί, ἀποῤῥίψουσιν, ὡς ἡ προφη τεία φησίν. Κατηρτισμένοι γοῦν τῷ αὐτῷ νοῖ καὶ τῇ αὐτῇ γνώμῃ, οὐ μόνον τὴν ἤπειρον, ἀλλὰ καὶ τὰς νήσους διῆλθον τῶν ἐθνῶν, πάσας πανταχόθεν τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχὰς προνομεύοντες καὶ αἰχμαλω τεύοντες εἰς τὴν ὑποταγὴν τοῦ Χριστοῦ, ἀκολούθως τῷ χρησμῷ φήσαντι· ι Καὶ πετασθήσονται ἐν πλοίοις ἀλλοφύλων, θάλασσαν ἅμα προνομεύοντες, καὶ τοὺς ἀφ᾽ ἡλίου ἀνατολῶν. • Καὶ τὰ λοιπὰ δὲ τῆς προφη τείας τούτοις ἀναλόγως ἐπιθεωρήσεις, ἑκάστην, λέξιν παρὰ σαυτῷ βασανίσας, καὶ πᾶν μὲν τὸ ἀσύστατον καὶ ταπεινὸν αὐτῆς διακρουσάμενος, τὴν δὲ διάνοιαν τοῦ πνεύματος, ὡς ἂν αὐτό σοι τὸ πνεῦμα τοῦ Θεοῦ θεωρεῖν ὑποβάλῃ, νοήσας. Ὑμῖν γὰρ ὁ καιρὸς οὐκ ἐπιτρέπει τοῖς τόποις ἐπὶ πλεῖον ἐνδιατρίβειν, τὴν προκειμένην ὑπόθεσιν ἐξανύσαι κατεπειγομένοις. σε 152. ΧΙ, 44. EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - oraculum quod fts ait : • Adjiciet Dominus de- monstrare manum suam, ut æmuletur ob id quod remanserit reliquum populi. Quid autem adjiciet Dominus? nempe, iis quos semel quondam per pro- phetas ostendit : Adjecta est manus Domini, ut his ipsis veluti de totius populi ruina servatis, quæ prioribus deerant, adjungerentur. Hæc porro erant Novi Testamenti mysteria, quæ manu Domini ostensa sunt ei parti quæ de populo relicta est. Sed etiam, ut æmuletur, inquit, ob id quod remanse- rit reliquum populi. » Pro quo Aquila et Theodo- tion concorditer, ad acquirendum, inquiunt, < re- siduum populi sui, quodcunque relictum fuerit ab Assyriis, › et a reliquis inimicis gentibus. Hoc au- tem quod relictum fuerit de populo, • extollet, inquit, signum in gentes : » per eos enim plane Dominus signum suum in cunctis gentibus patefe cit, et per eosdem collegit eos, qui ex Israel perie- rant, et qui ex Juda dispersi erant, postquam a quatuor alis terra, ad Christum Dei, ex prædica- tione apostolorum ipsius, confugerunt: sic sane collectos esse intelligens eos, qui quondam ex Israel et Juda, secundum sententiam consideratis atque acceptis, abducti procul, separatique fuerant. Mos autem hujuscemodi animarum, verum Israel Dei demonstrat, sicut e contrario, vitiosa pravaque affectio eum Israel, qui ratione corporis eam appel- lationem sortitus est, principes Sodomorum, et po- pulum Gomorrhæ appellare in oraculis facit. Reli- quiæ igitur secundum electionem gratiæ, et quod in prophetia dicitur, relictum residuum populi, signum Domini apud cunctas gentes prædica- runt : et istiusmodi gentium animas ab interitu, ad Domini cognitionem trahentes, unum Deo populum confecerunt, qui a quatuor alis terræ hodie quoque una Christi virtute contrahitur. Hi vero ipsi de Judaicæ gentis interitu con- servati discipuli, et apostoli Salvatoris nostri, ex diversis tribubus oriundi, una vocatione, unaque gratia, atque uno sancto Spiritu digni effecti, om. nem amorem, quem olim erga ipsos Hebraicæ tri- bus habebant, abjecturi erant, ut ait prophetia. Cum igitur eodem intellectu eademque sententia perfecti essent, non solum continentem terram, sed et insulas gentium pervagati sunt, et omnes undique hominum animas deprædati, eas ducentes captivas, ut imperio Christi subjicerentur. Qui qui- dem in hoc consentanea illi oraculo egerunt, quod ait : « Et volabunt in navigiis externum mare si- mul deprædantes, et eos, qui ad solis ortum spe- ctant ". » Reliqua vero ejusdem prophetiæ, his item proportione respondere intueberis, si unam- quamque dictionem tecum ipse diligenter perpen- deris, et quod quidem ex ea inconstans vel humile visum fuerit, rejeceris, spiritus vero ipsius intelli- gentiam perceperis, quatenus ipse tibi Dei spiritus contemplandum suppeditaverit. Nobis enim tempus non permittit diutius in his locis immorari, qui materiam propositam absolvere festinamus. B C D
PG 22:151ταῦτα δὲ πάντα ὁ ζῆλος κυρίου ἐποίησεν. εἰς γὰρ τὸ παραζηλῶσαι τοὺς ἀσεβεῖς τῶν ἐκ περιτομῆς ἐκλεξάμενος ὁ ζῆλος κυρίου τούτους, παρεζήλωσεν ἐκείνους, κατὰ τὸ παρὰ Μωσεῖ λεγόμενον· «αὐτοὶ παρεζήλωσάν με ἐπ’ οὐ θεῷ, κἀγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ’ οὐκ ἔθνει, ἐπ’ ἔθνει ἀσυνέτῳ παροργιῶ αὐτούς». [μθ.] «Οὕτως λέγει κύριος· ὃν τρόπον εὑρ[εθ]ήσεται ὁ ῥὼξ ἐν τῷ βότρυϊ, καὶ ἐροῦσιν, μὴ λυμήνῃ αὐτόν, ὅτι εὐλογία κυρίου ἐστὶν ἐν αὐτῷ· οὕτως ποιήσω ἕνεκεν τοῦ δουλεύοντός μοι, τούτου ἕνεκεν οὐ μὴ ἀπολέσω πάντας. καὶ ἐξάξω τὸ ἐξ Ἰακὼβ σπέρμα καὶ τὸ ἐξ Ἰούδα, καὶ κληρονομήσει τὸ ὄρος τὸ ἅγιόν μου, καὶ κληρονομήσουσιν οἱ ἐκλεκτοί μου καὶ οἱ δοῦλοί μου, καὶ κατοικήσουσιν ἐκεῖ. καὶ ἔσται ἐν τῷ δρυμῷ ἔπαυλις ποιμνίων, καὶ φάραγξ Ἀχὼρ εἰς ἀνάπαυσιν βουκολίων τῷ λαῷ μου, οἳ ἐζήτησάν με. ὑμεῖς δὲ οἱ ἐγκαταλιπόντες με καὶ ἐπιλανθανόμενοι τὸ ὄρος τὸ ἅγιόν μου, καὶ ἑτοιμάζοντες τῇ τύχῃ τράπεζαν, καὶ πληροῦντες τῷ δαίμονι κέρασμα, ἐγὼ παραδώσω ὑμᾶς εἰς μάχαιραν, πάντες ἐν σφαγῇ πεσεῖσθε·
Β ΜϚ'. • Καταλειφθήσονται πόλεις ἔρημοι, καὶ οἱ οἶκοι οἱ ἐγκαταλελειμμένοι ἀπολοῦνται. Ταῦτα πάντα ἔσται ἐν τῇ γῇ ἐν μέσῳ τῶν ἐθνῶν· δν τρόπον ἐάν τις καλαμήσηται ἐλαίαν, οὕτως καλαμήσονται αὐτούς· καὶ ἐὰν παύσηται ὁ τρυγητός, οὗτοι φωνῇ φωνήσουσιν· οἱ δὲ καταλειφθέντες ἐπὶ τῆς γῆς εὐ φρανθήσονται ἅμα τῇ δόξῃ Κυρίου. » Καὶ ἐνταῦθα οἱ καταλειφθέντες μόνοι εὐφρανθήσεσθαι λέγονται, τῶν λοιπῶν ἁπάντων τοῖς θεσπιζομένοις παραδοθησο μένων. ΜΖ'. « Καταπατηθήσεται ὁ στέφανος τῆς ὕβρεως, οἱ μισθωτοί τοῦ Ἐφραὶμ· καὶ ἔσται τὸ ἄνθος τὸ ἐχ πεσὸν τῆς ἐλπίδος τῆς δόξης ἐπ' ἄκρου τοῦ ὄρους τοῦ ὑψηλοῦ, ὡς πρόδρομος σύκου· ὁ ἰδὼν αὐτὸ, πρὶν ἢ εἰς τὴν χεῖρα λαβεῖν αὐτὸ, θελήσει αὐτὸ και ταπιεῖν. Τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ Κύριος ἔσται ὁ στέφανος τῆς ἐλπίδος, ὁ πλακεὶς τῆς δόξης τῷ καταλειφθέντι τοῦ λαοῦ αὐτοῦ· καταλειφθήσονται γὰρ ἐν πνεύματι κρίσεως. » Καὶ ἐνταῦθα τῷ καταλειφθέντι τοῦ λαοῦ, οὐχὶ δὲ παντὶ τῷ ἔθνει αὐτῶν, ἀλλὰ μόνοις τοῖς διὰ τοῦ καταλείμματος σημαινομένοις, τὸν Κύριον στέ φανον ἔσεσθαι ἐλπίδος καὶ δόξης προφητεύει, τοὺς ἄλλους παρὰ τὸ κατάλειμμα τοῦ λαοῦ στέφανον ὕβρεως καὶ μισθωτούς τοῦ Ἐφραὶμ ὀνομάζων. - ΜΗ'. « Καὶ ἔσονται οἱ ἐγκαταλελειμμένοι ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, φυήσουσι ῥίζαν κάτω, καὶ ποιήσουσι σπέρμα ἄνω, ὅτι ἐξ Ιερουσαλὴμ ἔσονται οἱ σωζόμενοι ἐξ ὄρους Σιών. Ο ζῆλος Κυρίου Σαβαώθ ποιήσει ταῦτα. Τοὺς κατ' ἐκλογὴν χάριτος καταλειφθέντας ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους φυήσειν ῥίζαν κάτω, καὶ ποιήσειν σπέρμα άνω προφητεύει, σαφέστατα τὴν τῶν ἀπο- στόλων καὶ μαθητῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐκλογὴν πα ριστάς. Οὗτοι γάρ, ἀπὸ τῶν ἐκ περιτομῆς καταλει φθέντες, κάτω μὲν εἰς γῆν τὰς ῥίζας τῆς διδασκαλίας αὐτῶν κατέβαλλον, ὡς ἐμπαγῆναι, καὶ ῥιζῶσαι καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης τὴν διδαχὴν αὐτῶν· ἄνω δὲ τὸ σπέρμα καὶ τὸν καρπὸν φέρεσθαι εἰς τὰς ἐπουρα νίους ἐπαγγελίας παρεκελεύσαντο. Οἱ δ' αὐτοὶ οὗτοι ἐκ τοῦ Ἰουδαίων έθνους καταλελειμμένοι, τῶν λοι τῶν ἀπολλυμένων, μόνοι σωζόμενοι λέγονται. Ταῦτα δὲ πάντα ὁ ζῆλος Κυρίου ἐποίησεν. Εἰς γὰρ τὸ πα ραζηλῶσαι τοὺς ἀσεβεῖς τῶν ἐκ περιτομῆς, ἐκλεξά μενος ὁ ζῆλος Κυρίου τούτους, παρεζήλωσεν ἐκεί νους· κατὰ τὸ παρὰ Μωσεί λεγόμενον· « Αὐτοὶ πα ρεζήλωσάν με ἐπ' οὐ Θεῷ, κἀγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ' οὐκ ἔθνει· ἐπ᾽ ἔθνει ἀσυνέτῳ παροργιῶ αὐτούς. Ο ΜΘ'. « Οὕτως λέγει Κύριος· "Ον τρόπον εὑρήσεται ὁ ρὼς ἐν τῷ βότρυϊ, καὶ ἐροῦσιν· Μὴ λυμήνῃ αὐτὸν, ὅτι εὐλογία Κυρίου ἐστὶν ἐν αὐτῷ· οὕτως ποιήσει ἕνεκεν τοῦ δουλεύοντός μοι· τούτου ἕνεκεν οὐ μὴ ἀπολέσω πάντας· καὶ ἐξάξω τὸ ἐξ Ἰακὼβ σπέρμα, καὶ τὸ ἐξ Ἰούδα· καὶ κληρονομήσει τὸ ὄρος τὸ ἅγιόν μου· καὶ κληρονομήσουσιν οἱ ἐκλεκτοί μου καὶ οἱ δοῦλοί μου, καὶ κατοικήσουσιν ἐκεῖ. Καὶ ἔσται ἐν τῷ δρυμῷ ἔπαυλις ποιμνίων, καὶ φάραγξ ᾿Αχώρ εἰς ἀνάπαυσιν βουκολίων τῷ λαῷ μου, οἱ ἐζήτησαν με. ΧΙΩΤΗ, 31,32. EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. XI.VI. ‹ Relinquentur civitates desertæ, et domus A quæ relictæ fuerint, interibunt. Hæc omnia erunt in terra in medio gentium: quemadmodum si quis colligat paucas baccas, quæ in oliva remanserint, sic colligent eos; et si cessaverit vindemia, hi voce clamabunt : qui autem relicti fuerint in terra, lætabuntur sinul cum gloria Domini “. , Hic quo- que soli qui relicti fuerint, gavisuri dicuntur, cum reliqui omnes his, quæ in vaticinio continentur, sint tradendi. XLVII. « Conculcabitur corona contumeliæ, mer- cenarii Ephraim; et erit flos, qui decidet de spe gloriæ in cacumine montis excelsi, quasi præcor ficus : qui vidit eum priusquam in manus acci- piat, vellet cum devorare. Die illa Dominus erit corona spei, contexta gloriæ ei, qui relictus sit de populo ipsius : relinquentur enim in spiritu ju. dicii. . Etiam hic ei, qui relictus sit de populo, non universa illi genti, solis utique illis, qui reliquia- rum nomine significantur, Dominum coronam spei, et gloriæ futurum, vaticinatur: alios vero præter populi reliquias, coronam coutumeliæ, et mercena- rios Ephraim nominat, C - APOLOGETICA. p D stulta irritabo eos 7. XLVIII. Et erunt, qui relicti fuerint in Judæa, mittent radicem deorsum, et facient fructum sur- sum quoniam ex Hierusalem erunt, qui relicti fuerint, et qui salvi futuri sunt ex monte Sion : æmulatio Domini Sabaoth faciet hæc : » eos, qui secundum electionem gratiæ relicti fuerint ex Ju- dzorum gente missuros radicem deorsum, et factu- ros semen sursum vaticinatur. Ubi manifestissime apostolorum et discipulorum Salvatoris nostri ele- ctionem significat. Siquidem hi, ex iis qui ad cir- cumcisionem pertinent, relicti, deorsum in terram doctrinæ suæ radices miserunt, adeo quidem, ut la ipsa eorumdem doctrina infixa sit, et radicibus firmata per totum terrarum orbem: sursum autem ferre semen et fructum ad promissa cœlestia ex- hortati sunt. Hi vero ipsi de gente Judæorum re- licti, caeteris pereuntibus, soli servari dicuntur. Hæc autem omnia, æmulatio Domini fecit. Nam æmulatio Domini, quæ hos ad provocandum eos impios, qui in circumcisione manserunt elegit, illos provocavit, ut est illud apud Moysem dictum : « ipsi me provocaverunt in eo, qui non est Deus : et ego provocabo eos in ea, quæ non est gens in gente XLIX. « Sic dicit Dominus : Quemadmodum invenietur acinus in racemo, et dicent, ne dissipa- veris eum, quoniam benedictio Domini est in eo, sic faciam propter eum, qui servit mihi : hujus causa non perdam omnes et educam ex Jacob se- men, et ex Juda et bæreditabit montem sanctum meum, et hæreditabunt electi mei et servi mei, et habitabunt illic. Et erit in silva stabulum gregum, et vallis Achor in requiem armentorum boum po- pulo meo, qui exquisiverunt me. Vos autem, qui "Isa. xxiv, 10-14. Isa. xxvm, 3.6. > Deut. xxx!1, 21. Isa.
ὅτι ἐκάλεσα ὑμᾶς καὶ οὐχ ὑπηκούσατε, καὶ ἐποιήσατε τὸ πονηρὸν ἐναντίον ἐμοῦ, καὶ ἃ οὐκ ἐβουλόμην ἐξελέξασθε.» Διελὼν καὶ ἐν τούτοις ὁ λόγος βραχὺ μέν τί φησιν «σπέρμα ἐξ Ἰακὼβ» τεύξεσθαι τῶν ἐπηγγελμένων, ἐκλεκτούς τε εἶναι τοὺς κατοικήσοντας ἐν τῷ δρυμῷ, οὕτως ὀνομάζων τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν· ἐν ᾗ οἱ ἐκλεκτοὶ τοῦ κυρίου καὶ τὸ Ἰακὼβ σπέρμα εἶεν [δ’] ἂν οἱ ἀπόστολοι καὶ μαθηταὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν. οἱ δὲ λοιποὶ πάντες παρὰ τούτους ταῖς δηλουμέναις ἀπειλαῖς ὑποβέβληνται, μονονουχὶ τοῦ λόγου γυμνότατα παριστῶντος μὴ ὡς ἔτυχεν ἐπὶ πᾶν τὸ Ἰουδαίων ἔθνος φθάσειν τὰς τοῦ θεοῦ ἐπαγγελίας, ἀλλ’ ἐπὶ μόνον τὸ ὠνομασμένον σπέρμα καὶ τοὺς ἐπικαλουμένους ἐκλεκτοὺς τοῦ θεοῦ, ἐπεὶ «πολλοὶ κλητοί, ὀλίγοι δὲ ἐκλεκτοί». τούτοις δὲ καὶ νῦν ὄνομα καινὸν ἐπιτεθήσεσθαι ἑξῆς ὁ λόγος θεσπίζει, φάσκων πρὸς τοὺς ἀσεβεῖς· «καταλειφθήσεται γὰρ τὸ ὄνομα ὑμῶν εἰς πλησμονὴν τοῖς ἐκλεκτοῖς μου, ὑμᾶς δ’ ἀνελεῖ κύριος. τοῖς δὲ δουλεύσουσί μοι κληθήσεται ὄνομα καινόν».
Β ΜϚ'. • Καταλειφθήσονται πόλεις ἔρημοι, καὶ οἱ οἶκοι οἱ ἐγκαταλελειμμένοι ἀπολοῦνται. Ταῦτα πάντα ἔσται ἐν τῇ γῇ ἐν μέσῳ τῶν ἐθνῶν· δν τρόπον ἐάν τις καλαμήσηται ἐλαίαν, οὕτως καλαμήσονται αὐτούς· καὶ ἐὰν παύσηται ὁ τρυγητός, οὗτοι φωνῇ φωνήσουσιν· οἱ δὲ καταλειφθέντες ἐπὶ τῆς γῆς εὐ φρανθήσονται ἅμα τῇ δόξῃ Κυρίου. » Καὶ ἐνταῦθα οἱ καταλειφθέντες μόνοι εὐφρανθήσεσθαι λέγονται, τῶν λοιπῶν ἁπάντων τοῖς θεσπιζομένοις παραδοθησο μένων. ΜΖ'. « Καταπατηθήσεται ὁ στέφανος τῆς ὕβρεως, οἱ μισθωτοί τοῦ Ἐφραὶμ· καὶ ἔσται τὸ ἄνθος τὸ ἐχ πεσὸν τῆς ἐλπίδος τῆς δόξης ἐπ' ἄκρου τοῦ ὄρους τοῦ ὑψηλοῦ, ὡς πρόδρομος σύκου· ὁ ἰδὼν αὐτὸ, πρὶν ἢ εἰς τὴν χεῖρα λαβεῖν αὐτὸ, θελήσει αὐτὸ και ταπιεῖν. Τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ Κύριος ἔσται ὁ στέφανος τῆς ἐλπίδος, ὁ πλακεὶς τῆς δόξης τῷ καταλειφθέντι τοῦ λαοῦ αὐτοῦ· καταλειφθήσονται γὰρ ἐν πνεύματι κρίσεως. » Καὶ ἐνταῦθα τῷ καταλειφθέντι τοῦ λαοῦ, οὐχὶ δὲ παντὶ τῷ ἔθνει αὐτῶν, ἀλλὰ μόνοις τοῖς διὰ τοῦ καταλείμματος σημαινομένοις, τὸν Κύριον στέ φανον ἔσεσθαι ἐλπίδος καὶ δόξης προφητεύει, τοὺς ἄλλους παρὰ τὸ κατάλειμμα τοῦ λαοῦ στέφανον ὕβρεως καὶ μισθωτούς τοῦ Ἐφραὶμ ὀνομάζων. - ΜΗ'. « Καὶ ἔσονται οἱ ἐγκαταλελειμμένοι ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, φυήσουσι ῥίζαν κάτω, καὶ ποιήσουσι σπέρμα ἄνω, ὅτι ἐξ Ιερουσαλὴμ ἔσονται οἱ σωζόμενοι ἐξ ὄρους Σιών. Ο ζῆλος Κυρίου Σαβαώθ ποιήσει ταῦτα. Τοὺς κατ' ἐκλογὴν χάριτος καταλειφθέντας ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους φυήσειν ῥίζαν κάτω, καὶ ποιήσειν σπέρμα άνω προφητεύει, σαφέστατα τὴν τῶν ἀπο- στόλων καὶ μαθητῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐκλογὴν πα ριστάς. Οὗτοι γάρ, ἀπὸ τῶν ἐκ περιτομῆς καταλει φθέντες, κάτω μὲν εἰς γῆν τὰς ῥίζας τῆς διδασκαλίας αὐτῶν κατέβαλλον, ὡς ἐμπαγῆναι, καὶ ῥιζῶσαι καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης τὴν διδαχὴν αὐτῶν· ἄνω δὲ τὸ σπέρμα καὶ τὸν καρπὸν φέρεσθαι εἰς τὰς ἐπουρα νίους ἐπαγγελίας παρεκελεύσαντο. Οἱ δ' αὐτοὶ οὗτοι ἐκ τοῦ Ἰουδαίων έθνους καταλελειμμένοι, τῶν λοι τῶν ἀπολλυμένων, μόνοι σωζόμενοι λέγονται. Ταῦτα δὲ πάντα ὁ ζῆλος Κυρίου ἐποίησεν. Εἰς γὰρ τὸ πα ραζηλῶσαι τοὺς ἀσεβεῖς τῶν ἐκ περιτομῆς, ἐκλεξά μενος ὁ ζῆλος Κυρίου τούτους, παρεζήλωσεν ἐκεί νους· κατὰ τὸ παρὰ Μωσεί λεγόμενον· « Αὐτοὶ πα ρεζήλωσάν με ἐπ' οὐ Θεῷ, κἀγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ' οὐκ ἔθνει· ἐπ᾽ ἔθνει ἀσυνέτῳ παροργιῶ αὐτούς. Ο ΜΘ'. « Οὕτως λέγει Κύριος· "Ον τρόπον εὑρήσεται ὁ ρὼς ἐν τῷ βότρυϊ, καὶ ἐροῦσιν· Μὴ λυμήνῃ αὐτὸν, ὅτι εὐλογία Κυρίου ἐστὶν ἐν αὐτῷ· οὕτως ποιήσει ἕνεκεν τοῦ δουλεύοντός μοι· τούτου ἕνεκεν οὐ μὴ ἀπολέσω πάντας· καὶ ἐξάξω τὸ ἐξ Ἰακὼβ σπέρμα, καὶ τὸ ἐξ Ἰούδα· καὶ κληρονομήσει τὸ ὄρος τὸ ἅγιόν μου· καὶ κληρονομήσουσιν οἱ ἐκλεκτοί μου καὶ οἱ δοῦλοί μου, καὶ κατοικήσουσιν ἐκεῖ. Καὶ ἔσται ἐν τῷ δρυμῷ ἔπαυλις ποιμνίων, καὶ φάραγξ ᾿Αχώρ εἰς ἀνάπαυσιν βουκολίων τῷ λαῷ μου, οἱ ἐζήτησαν με. ΧΙΩΤΗ, 31,32. EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. XI.VI. ‹ Relinquentur civitates desertæ, et domus A quæ relictæ fuerint, interibunt. Hæc omnia erunt in terra in medio gentium: quemadmodum si quis colligat paucas baccas, quæ in oliva remanserint, sic colligent eos; et si cessaverit vindemia, hi voce clamabunt : qui autem relicti fuerint in terra, lætabuntur sinul cum gloria Domini “. , Hic quo- que soli qui relicti fuerint, gavisuri dicuntur, cum reliqui omnes his, quæ in vaticinio continentur, sint tradendi. XLVII. « Conculcabitur corona contumeliæ, mer- cenarii Ephraim; et erit flos, qui decidet de spe gloriæ in cacumine montis excelsi, quasi præcor ficus : qui vidit eum priusquam in manus acci- piat, vellet cum devorare. Die illa Dominus erit corona spei, contexta gloriæ ei, qui relictus sit de populo ipsius : relinquentur enim in spiritu ju. dicii. . Etiam hic ei, qui relictus sit de populo, non universa illi genti, solis utique illis, qui reliquia- rum nomine significantur, Dominum coronam spei, et gloriæ futurum, vaticinatur: alios vero præter populi reliquias, coronam coutumeliæ, et mercena- rios Ephraim nominat, C - APOLOGETICA. p D stulta irritabo eos 7. XLVIII. Et erunt, qui relicti fuerint in Judæa, mittent radicem deorsum, et facient fructum sur- sum quoniam ex Hierusalem erunt, qui relicti fuerint, et qui salvi futuri sunt ex monte Sion : æmulatio Domini Sabaoth faciet hæc : » eos, qui secundum electionem gratiæ relicti fuerint ex Ju- dzorum gente missuros radicem deorsum, et factu- ros semen sursum vaticinatur. Ubi manifestissime apostolorum et discipulorum Salvatoris nostri ele- ctionem significat. Siquidem hi, ex iis qui ad cir- cumcisionem pertinent, relicti, deorsum in terram doctrinæ suæ radices miserunt, adeo quidem, ut la ipsa eorumdem doctrina infixa sit, et radicibus firmata per totum terrarum orbem: sursum autem ferre semen et fructum ad promissa cœlestia ex- hortati sunt. Hi vero ipsi de gente Judæorum re- licti, caeteris pereuntibus, soli servari dicuntur. Hæc autem omnia, æmulatio Domini fecit. Nam æmulatio Domini, quæ hos ad provocandum eos impios, qui in circumcisione manserunt elegit, illos provocavit, ut est illud apud Moysem dictum : « ipsi me provocaverunt in eo, qui non est Deus : et ego provocabo eos in ea, quæ non est gens in gente XLIX. « Sic dicit Dominus : Quemadmodum invenietur acinus in racemo, et dicent, ne dissipa- veris eum, quoniam benedictio Domini est in eo, sic faciam propter eum, qui servit mihi : hujus causa non perdam omnes et educam ex Jacob se- men, et ex Juda et bæreditabit montem sanctum meum, et hæreditabunt electi mei et servi mei, et habitabunt illic. Et erit in silva stabulum gregum, et vallis Achor in requiem armentorum boum po- pulo meo, qui exquisiverunt me. Vos autem, qui "Isa. xxiv, 10-14. Isa. xxvm, 3.6. > Deut. xxx!1, 21. Isa.
PG 22:153τὸ δὴ οὖν ὄνομα καινόν, ὃ μὴ παρὰ τοῖς παλαιοῖς ἔγνωστο, ποῖον ἂν εἴη ἢ τὸ ἀπὸ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ προσωνυμίας καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης εὐλογημένον Χριστιανῶν ὄνομα; ν. Ἀπὸ τοῦ Μιχαίου. «Καὶ ἔσται ἐκ τῆς σταγόνος τοῦ λαοῦ τούτου συναγόμενος συναχ[θ]ήσεται Ἰακὼβ σὺν πᾶσιν, ἐκδεχόμενος ἐκδέξομαι τοὺς καταλοίπους τοῦ Ἰσραήλ· ἐπὶ τὸ αὐτὸ θήσομαι τὴν ἀποστροφὴν αὐτῶν.» Συμφώνως τοῖς προεκτεθεῖσιν ἐκ τοῦ Ἡσαί̈ου καὶ ὁ Μιχαίας ἐκδέξασθαι τὸν θεὸν οὐχ ἁπλῶς πάντας ἀλλὰ μόνους τοὺς καταλοίπους ὀνομάζει. ὥσπερ δὲ παρὰ τῷ Ἡσαί̈ᾳ σπέρμα ὠνομάζετο τὸ ἐξ αὐτῶν λεῖμμα, οὕτως καὶ νῦν σταγόνα ὀνομάζει τοὺς ἐξ αὐτῶν σωθησομένους. δηλοῦται δὲ καὶ διὰ τούτων ὁ τῶν ἀποστόλων χορός, ὡς σταγών τις καὶ σπέρμα τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους γεγενημένος, ἐξ ἧς σταγόνος πάντες οἱ καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης τὸν Χριστὸν ἐπεγνωκότες τοῦ θεοῦ καὶ τὴν διδασκαλίαν αὐτοῦ παραδεδεγμένοι τῆς θεσπιζομένης ἐπισυναγωγῆς κατηξιώθησαν, τὴν ἀπὸ τῶν πολεμίων λύτρωσιν εὑράμενοι. να. «Καὶ σὺ Βηθλεὲμ οἶκος τοῦ Ἐφραθά, ὀλιγοστὸς εἶ ἐν χιλιάσιν Ἰούδα.
PG 22:155ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύσεται ἡγούμενος τοῦ εἶναι εἰς ἄρχοντα τῷ Ἰσραήλ, καὶ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ’ ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος. διὰ τοῦτο δώσει αὐτοὺς ἕως καιροῦ τικτούσης· τέξεται, καὶ οἱ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἐπιστρέψουσιν». καὶ μετὰ βραχέα ἐπιλέγει· «καὶ ἔσται τὸ ὑπόλειμμα τοῦ Ἰακὼβ ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐν μέσῳ λαῶν πολλῶν, ὡς δρόσος παρὰ κυρίου πίπτουσα καὶ ὡς ἄρνες ἐπ’ ἄγρωστιν, ὅπως μὴ συναχθῇ μηδεὶς μηδὲ ὑποστῇ ἐν υἱοῖς ἀνθρώπων. καὶ ἔσται τὸ ὑπόλειμμα Ἰακὼβ ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐν μέσῳ λαῶν πολλῶν ὡς λέων ἐν τοῖς κτήνεσι τοῦ δρυμοῦ καὶ ὡς σκύμνος ἐν ποιμνίοις προβάτων, ὃν τρόπον ὅτ’ ἂν διέλθῃ καὶ διαστείλας ἁρπάσῃ, καὶ μὴ ᾖ ὁ ἐξαιρούμενος. ὑψωθήσεται ἡ χείρ σου ἐπὶ τοὺς θλίβοντάς σε, καὶ πάντες οἱ ἐχθροί σου ἐξολοθρευθήσονται». Τούτων οὐδ’ ἄν τι γένοιτο λευκότερον, κατὰ τὸ αὐτὸ καὶ τὴν γένεσιν τὴν ἐν Βηθλεὲμ τοῦ σωτῆρος ἀναφωνούντων, καὶ τὴν πρὸ αἰῶνος οὐσίωσιν αὐτοῦ, καὶ τὸν τῆς παρθένου τοκετόν, καὶ τῶν ἀποστόλων καὶ μαθητῶν αὐτοῦ τὴν κλῆσιν, καὶ τὸ κήρυγμα τὸ καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης περὶ τοῦ Χριστοῦ δι’ αὐτῶν κατηγγελμένον.
Β ΜϚ'. • Καταλειφθήσονται πόλεις ἔρημοι, καὶ οἱ οἶκοι οἱ ἐγκαταλελειμμένοι ἀπολοῦνται. Ταῦτα πάντα ἔσται ἐν τῇ γῇ ἐν μέσῳ τῶν ἐθνῶν· δν τρόπον ἐάν τις καλαμήσηται ἐλαίαν, οὕτως καλαμήσονται αὐτούς· καὶ ἐὰν παύσηται ὁ τρυγητός, οὗτοι φωνῇ φωνήσουσιν· οἱ δὲ καταλειφθέντες ἐπὶ τῆς γῆς εὐ φρανθήσονται ἅμα τῇ δόξῃ Κυρίου. » Καὶ ἐνταῦθα οἱ καταλειφθέντες μόνοι εὐφρανθήσεσθαι λέγονται, τῶν λοιπῶν ἁπάντων τοῖς θεσπιζομένοις παραδοθησο μένων. ΜΖ'. « Καταπατηθήσεται ὁ στέφανος τῆς ὕβρεως, οἱ μισθωτοί τοῦ Ἐφραὶμ· καὶ ἔσται τὸ ἄνθος τὸ ἐχ πεσὸν τῆς ἐλπίδος τῆς δόξης ἐπ' ἄκρου τοῦ ὄρους τοῦ ὑψηλοῦ, ὡς πρόδρομος σύκου· ὁ ἰδὼν αὐτὸ, πρὶν ἢ εἰς τὴν χεῖρα λαβεῖν αὐτὸ, θελήσει αὐτὸ και ταπιεῖν. Τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ Κύριος ἔσται ὁ στέφανος τῆς ἐλπίδος, ὁ πλακεὶς τῆς δόξης τῷ καταλειφθέντι τοῦ λαοῦ αὐτοῦ· καταλειφθήσονται γὰρ ἐν πνεύματι κρίσεως. » Καὶ ἐνταῦθα τῷ καταλειφθέντι τοῦ λαοῦ, οὐχὶ δὲ παντὶ τῷ ἔθνει αὐτῶν, ἀλλὰ μόνοις τοῖς διὰ τοῦ καταλείμματος σημαινομένοις, τὸν Κύριον στέ φανον ἔσεσθαι ἐλπίδος καὶ δόξης προφητεύει, τοὺς ἄλλους παρὰ τὸ κατάλειμμα τοῦ λαοῦ στέφανον ὕβρεως καὶ μισθωτούς τοῦ Ἐφραὶμ ὀνομάζων. - ΜΗ'. « Καὶ ἔσονται οἱ ἐγκαταλελειμμένοι ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, φυήσουσι ῥίζαν κάτω, καὶ ποιήσουσι σπέρμα ἄνω, ὅτι ἐξ Ιερουσαλὴμ ἔσονται οἱ σωζόμενοι ἐξ ὄρους Σιών. Ο ζῆλος Κυρίου Σαβαώθ ποιήσει ταῦτα. Τοὺς κατ' ἐκλογὴν χάριτος καταλειφθέντας ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους φυήσειν ῥίζαν κάτω, καὶ ποιήσειν σπέρμα άνω προφητεύει, σαφέστατα τὴν τῶν ἀπο- στόλων καὶ μαθητῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐκλογὴν πα ριστάς. Οὗτοι γάρ, ἀπὸ τῶν ἐκ περιτομῆς καταλει φθέντες, κάτω μὲν εἰς γῆν τὰς ῥίζας τῆς διδασκαλίας αὐτῶν κατέβαλλον, ὡς ἐμπαγῆναι, καὶ ῥιζῶσαι καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης τὴν διδαχὴν αὐτῶν· ἄνω δὲ τὸ σπέρμα καὶ τὸν καρπὸν φέρεσθαι εἰς τὰς ἐπουρα νίους ἐπαγγελίας παρεκελεύσαντο. Οἱ δ' αὐτοὶ οὗτοι ἐκ τοῦ Ἰουδαίων έθνους καταλελειμμένοι, τῶν λοι τῶν ἀπολλυμένων, μόνοι σωζόμενοι λέγονται. Ταῦτα δὲ πάντα ὁ ζῆλος Κυρίου ἐποίησεν. Εἰς γὰρ τὸ πα ραζηλῶσαι τοὺς ἀσεβεῖς τῶν ἐκ περιτομῆς, ἐκλεξά μενος ὁ ζῆλος Κυρίου τούτους, παρεζήλωσεν ἐκεί νους· κατὰ τὸ παρὰ Μωσεί λεγόμενον· « Αὐτοὶ πα ρεζήλωσάν με ἐπ' οὐ Θεῷ, κἀγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ' οὐκ ἔθνει· ἐπ᾽ ἔθνει ἀσυνέτῳ παροργιῶ αὐτούς. Ο ΜΘ'. « Οὕτως λέγει Κύριος· "Ον τρόπον εὑρήσεται ὁ ρὼς ἐν τῷ βότρυϊ, καὶ ἐροῦσιν· Μὴ λυμήνῃ αὐτὸν, ὅτι εὐλογία Κυρίου ἐστὶν ἐν αὐτῷ· οὕτως ποιήσει ἕνεκεν τοῦ δουλεύοντός μοι· τούτου ἕνεκεν οὐ μὴ ἀπολέσω πάντας· καὶ ἐξάξω τὸ ἐξ Ἰακὼβ σπέρμα, καὶ τὸ ἐξ Ἰούδα· καὶ κληρονομήσει τὸ ὄρος τὸ ἅγιόν μου· καὶ κληρονομήσουσιν οἱ ἐκλεκτοί μου καὶ οἱ δοῦλοί μου, καὶ κατοικήσουσιν ἐκεῖ. Καὶ ἔσται ἐν τῷ δρυμῷ ἔπαυλις ποιμνίων, καὶ φάραγξ ᾿Αχώρ εἰς ἀνάπαυσιν βουκολίων τῷ λαῷ μου, οἱ ἐζήτησαν με. ΧΙΩΤΗ, 31,32. EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. XI.VI. ‹ Relinquentur civitates desertæ, et domus A quæ relictæ fuerint, interibunt. Hæc omnia erunt in terra in medio gentium: quemadmodum si quis colligat paucas baccas, quæ in oliva remanserint, sic colligent eos; et si cessaverit vindemia, hi voce clamabunt : qui autem relicti fuerint in terra, lætabuntur sinul cum gloria Domini “. , Hic quo- que soli qui relicti fuerint, gavisuri dicuntur, cum reliqui omnes his, quæ in vaticinio continentur, sint tradendi. XLVII. « Conculcabitur corona contumeliæ, mer- cenarii Ephraim; et erit flos, qui decidet de spe gloriæ in cacumine montis excelsi, quasi præcor ficus : qui vidit eum priusquam in manus acci- piat, vellet cum devorare. Die illa Dominus erit corona spei, contexta gloriæ ei, qui relictus sit de populo ipsius : relinquentur enim in spiritu ju. dicii. . Etiam hic ei, qui relictus sit de populo, non universa illi genti, solis utique illis, qui reliquia- rum nomine significantur, Dominum coronam spei, et gloriæ futurum, vaticinatur: alios vero præter populi reliquias, coronam coutumeliæ, et mercena- rios Ephraim nominat, C - APOLOGETICA. p D stulta irritabo eos 7. XLVIII. Et erunt, qui relicti fuerint in Judæa, mittent radicem deorsum, et facient fructum sur- sum quoniam ex Hierusalem erunt, qui relicti fuerint, et qui salvi futuri sunt ex monte Sion : æmulatio Domini Sabaoth faciet hæc : » eos, qui secundum electionem gratiæ relicti fuerint ex Ju- dzorum gente missuros radicem deorsum, et factu- ros semen sursum vaticinatur. Ubi manifestissime apostolorum et discipulorum Salvatoris nostri ele- ctionem significat. Siquidem hi, ex iis qui ad cir- cumcisionem pertinent, relicti, deorsum in terram doctrinæ suæ radices miserunt, adeo quidem, ut la ipsa eorumdem doctrina infixa sit, et radicibus firmata per totum terrarum orbem: sursum autem ferre semen et fructum ad promissa cœlestia ex- hortati sunt. Hi vero ipsi de gente Judæorum re- licti, caeteris pereuntibus, soli servari dicuntur. Hæc autem omnia, æmulatio Domini fecit. Nam æmulatio Domini, quæ hos ad provocandum eos impios, qui in circumcisione manserunt elegit, illos provocavit, ut est illud apud Moysem dictum : « ipsi me provocaverunt in eo, qui non est Deus : et ego provocabo eos in ea, quæ non est gens in gente XLIX. « Sic dicit Dominus : Quemadmodum invenietur acinus in racemo, et dicent, ne dissipa- veris eum, quoniam benedictio Domini est in eo, sic faciam propter eum, qui servit mihi : hujus causa non perdam omnes et educam ex Jacob se- men, et ex Juda et bæreditabit montem sanctum meum, et hæreditabunt electi mei et servi mei, et habitabunt illic. Et erit in silva stabulum gregum, et vallis Achor in requiem armentorum boum po- pulo meo, qui exquisiverunt me. Vos autem, qui "Isa. xxiv, 10-14. Isa. xxvm, 3.6. > Deut. xxx!1, 21. Isa.
Fragmentum
τοῦ γὰρ δηλουμένου ἄρχοντος, οὗ τὰς ἐξόδους ὁ λόγος ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος εἶναι δηλοῖ, ἐκ τῆς Βηθλεὲμ προελευσομένου καὶ τῆς τοῦτον ἀποτικτούσης ἁγίας παρθένου τεξομένης, οὐ πάντας φησὶν τοὺς ἐκ περιτομῆς ἀλλὰ μόνους τοὺς ἐπιλοίπους ἀνασωθήσεσθαι, οὓς καὶ λεῖμμα γενήσεσθαι τοῦ Ἰακώβ, καὶ δίκην δρόσου ἐπὶ πάντα δοθήσεσθαι τὰ ἔθνη. «ἔσται» γάρ, φησίν, «τὸ ὑπόλειμμα τοῦ Ἰακὼβ ἐν τοῖς ἔθνεσιν ὡς δρόσος παρὰ κυρίου πίπτουσα καὶ ὡς ἄρνες ἐπ’ ἄγρωστιν», ἀνθ’ οὗ «καὶ ὡς ψεκάδες ἐπὶ πόαν» ὁ Ἀκύλας, ὁ δὲ Θεοδοτίων «καὶ ὡσεὶ νιφετὸς ἐπὶ χόρτον» ἐκδεδώκασιν. καὶ πάλιν ἀντὶ τοῦ «ὅπως μὴ συναχθῇ μηδεὶς μηδὲ ὑποστῇ ἐν υἱοῖς ἀνθρώπων, μηδὲ προσκόψῃ υἱὸς ἀνθρώπου» φησὶν ὁ Θεοδοτίων· «ὃς οὐ μενεῖ ἄνθρωπον, καὶ οὐκ ἐλπίζει ἐπὶ υἱὸν ἀνθρώπου», καὶ ὁ Ἀκύλας· «ὃς οὐχ ὑπομενεῖ ἄνδρα καὶ οὐ περι[μενεῖ] υἱοὺς ἀνθρώπων». δι’ ὧν πᾶσα τῶν ἀποστόλων τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐλπὶς οὔτε εἰς ἄνθρωπον ἀλλ’ εἰς τὸν σωτῆρα καὶ κύριον αὐτῶν· οὗτος δὲ ἦν ὁ τοῦ θεοῦ λόγος. οἷς ἑξῆς ἐπιλέγει·
Β ΜϚ'. • Καταλειφθήσονται πόλεις ἔρημοι, καὶ οἱ οἶκοι οἱ ἐγκαταλελειμμένοι ἀπολοῦνται. Ταῦτα πάντα ἔσται ἐν τῇ γῇ ἐν μέσῳ τῶν ἐθνῶν· δν τρόπον ἐάν τις καλαμήσηται ἐλαίαν, οὕτως καλαμήσονται αὐτούς· καὶ ἐὰν παύσηται ὁ τρυγητός, οὗτοι φωνῇ φωνήσουσιν· οἱ δὲ καταλειφθέντες ἐπὶ τῆς γῆς εὐ φρανθήσονται ἅμα τῇ δόξῃ Κυρίου. » Καὶ ἐνταῦθα οἱ καταλειφθέντες μόνοι εὐφρανθήσεσθαι λέγονται, τῶν λοιπῶν ἁπάντων τοῖς θεσπιζομένοις παραδοθησο μένων. ΜΖ'. « Καταπατηθήσεται ὁ στέφανος τῆς ὕβρεως, οἱ μισθωτοί τοῦ Ἐφραὶμ· καὶ ἔσται τὸ ἄνθος τὸ ἐχ πεσὸν τῆς ἐλπίδος τῆς δόξης ἐπ' ἄκρου τοῦ ὄρους τοῦ ὑψηλοῦ, ὡς πρόδρομος σύκου· ὁ ἰδὼν αὐτὸ, πρὶν ἢ εἰς τὴν χεῖρα λαβεῖν αὐτὸ, θελήσει αὐτὸ και ταπιεῖν. Τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ Κύριος ἔσται ὁ στέφανος τῆς ἐλπίδος, ὁ πλακεὶς τῆς δόξης τῷ καταλειφθέντι τοῦ λαοῦ αὐτοῦ· καταλειφθήσονται γὰρ ἐν πνεύματι κρίσεως. » Καὶ ἐνταῦθα τῷ καταλειφθέντι τοῦ λαοῦ, οὐχὶ δὲ παντὶ τῷ ἔθνει αὐτῶν, ἀλλὰ μόνοις τοῖς διὰ τοῦ καταλείμματος σημαινομένοις, τὸν Κύριον στέ φανον ἔσεσθαι ἐλπίδος καὶ δόξης προφητεύει, τοὺς ἄλλους παρὰ τὸ κατάλειμμα τοῦ λαοῦ στέφανον ὕβρεως καὶ μισθωτούς τοῦ Ἐφραὶμ ὀνομάζων. - ΜΗ'. « Καὶ ἔσονται οἱ ἐγκαταλελειμμένοι ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, φυήσουσι ῥίζαν κάτω, καὶ ποιήσουσι σπέρμα ἄνω, ὅτι ἐξ Ιερουσαλὴμ ἔσονται οἱ σωζόμενοι ἐξ ὄρους Σιών. Ο ζῆλος Κυρίου Σαβαώθ ποιήσει ταῦτα. Τοὺς κατ' ἐκλογὴν χάριτος καταλειφθέντας ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους φυήσειν ῥίζαν κάτω, καὶ ποιήσειν σπέρμα άνω προφητεύει, σαφέστατα τὴν τῶν ἀπο- στόλων καὶ μαθητῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐκλογὴν πα ριστάς. Οὗτοι γάρ, ἀπὸ τῶν ἐκ περιτομῆς καταλει φθέντες, κάτω μὲν εἰς γῆν τὰς ῥίζας τῆς διδασκαλίας αὐτῶν κατέβαλλον, ὡς ἐμπαγῆναι, καὶ ῥιζῶσαι καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης τὴν διδαχὴν αὐτῶν· ἄνω δὲ τὸ σπέρμα καὶ τὸν καρπὸν φέρεσθαι εἰς τὰς ἐπουρα νίους ἐπαγγελίας παρεκελεύσαντο. Οἱ δ' αὐτοὶ οὗτοι ἐκ τοῦ Ἰουδαίων έθνους καταλελειμμένοι, τῶν λοι τῶν ἀπολλυμένων, μόνοι σωζόμενοι λέγονται. Ταῦτα δὲ πάντα ὁ ζῆλος Κυρίου ἐποίησεν. Εἰς γὰρ τὸ πα ραζηλῶσαι τοὺς ἀσεβεῖς τῶν ἐκ περιτομῆς, ἐκλεξά μενος ὁ ζῆλος Κυρίου τούτους, παρεζήλωσεν ἐκεί νους· κατὰ τὸ παρὰ Μωσεί λεγόμενον· « Αὐτοὶ πα ρεζήλωσάν με ἐπ' οὐ Θεῷ, κἀγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ' οὐκ ἔθνει· ἐπ᾽ ἔθνει ἀσυνέτῳ παροργιῶ αὐτούς. Ο ΜΘ'. « Οὕτως λέγει Κύριος· "Ον τρόπον εὑρήσεται ὁ ρὼς ἐν τῷ βότρυϊ, καὶ ἐροῦσιν· Μὴ λυμήνῃ αὐτὸν, ὅτι εὐλογία Κυρίου ἐστὶν ἐν αὐτῷ· οὕτως ποιήσει ἕνεκεν τοῦ δουλεύοντός μοι· τούτου ἕνεκεν οὐ μὴ ἀπολέσω πάντας· καὶ ἐξάξω τὸ ἐξ Ἰακὼβ σπέρμα, καὶ τὸ ἐξ Ἰούδα· καὶ κληρονομήσει τὸ ὄρος τὸ ἅγιόν μου· καὶ κληρονομήσουσιν οἱ ἐκλεκτοί μου καὶ οἱ δοῦλοί μου, καὶ κατοικήσουσιν ἐκεῖ. Καὶ ἔσται ἐν τῷ δρυμῷ ἔπαυλις ποιμνίων, καὶ φάραγξ ᾿Αχώρ εἰς ἀνάπαυσιν βουκολίων τῷ λαῷ μου, οἱ ἐζήτησαν με. ΧΙΩΤΗ, 31,32. EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. XI.VI. ‹ Relinquentur civitates desertæ, et domus A quæ relictæ fuerint, interibunt. Hæc omnia erunt in terra in medio gentium: quemadmodum si quis colligat paucas baccas, quæ in oliva remanserint, sic colligent eos; et si cessaverit vindemia, hi voce clamabunt : qui autem relicti fuerint in terra, lætabuntur sinul cum gloria Domini “. , Hic quo- que soli qui relicti fuerint, gavisuri dicuntur, cum reliqui omnes his, quæ in vaticinio continentur, sint tradendi. XLVII. « Conculcabitur corona contumeliæ, mer- cenarii Ephraim; et erit flos, qui decidet de spe gloriæ in cacumine montis excelsi, quasi præcor ficus : qui vidit eum priusquam in manus acci- piat, vellet cum devorare. Die illa Dominus erit corona spei, contexta gloriæ ei, qui relictus sit de populo ipsius : relinquentur enim in spiritu ju. dicii. . Etiam hic ei, qui relictus sit de populo, non universa illi genti, solis utique illis, qui reliquia- rum nomine significantur, Dominum coronam spei, et gloriæ futurum, vaticinatur: alios vero præter populi reliquias, coronam coutumeliæ, et mercena- rios Ephraim nominat, C - APOLOGETICA. p D stulta irritabo eos 7. XLVIII. Et erunt, qui relicti fuerint in Judæa, mittent radicem deorsum, et facient fructum sur- sum quoniam ex Hierusalem erunt, qui relicti fuerint, et qui salvi futuri sunt ex monte Sion : æmulatio Domini Sabaoth faciet hæc : » eos, qui secundum electionem gratiæ relicti fuerint ex Ju- dzorum gente missuros radicem deorsum, et factu- ros semen sursum vaticinatur. Ubi manifestissime apostolorum et discipulorum Salvatoris nostri ele- ctionem significat. Siquidem hi, ex iis qui ad cir- cumcisionem pertinent, relicti, deorsum in terram doctrinæ suæ radices miserunt, adeo quidem, ut la ipsa eorumdem doctrina infixa sit, et radicibus firmata per totum terrarum orbem: sursum autem ferre semen et fructum ad promissa cœlestia ex- hortati sunt. Hi vero ipsi de gente Judæorum re- licti, caeteris pereuntibus, soli servari dicuntur. Hæc autem omnia, æmulatio Domini fecit. Nam æmulatio Domini, quæ hos ad provocandum eos impios, qui in circumcisione manserunt elegit, illos provocavit, ut est illud apud Moysem dictum : « ipsi me provocaverunt in eo, qui non est Deus : et ego provocabo eos in ea, quæ non est gens in gente XLIX. « Sic dicit Dominus : Quemadmodum invenietur acinus in racemo, et dicent, ne dissipa- veris eum, quoniam benedictio Domini est in eo, sic faciam propter eum, qui servit mihi : hujus causa non perdam omnes et educam ex Jacob se- men, et ex Juda et bæreditabit montem sanctum meum, et hæreditabunt electi mei et servi mei, et habitabunt illic. Et erit in silva stabulum gregum, et vallis Achor in requiem armentorum boum po- pulo meo, qui exquisiverunt me. Vos autem, qui "Isa. xxiv, 10-14. Isa. xxvm, 3.6. > Deut. xxx!1, 21. Isa.
«καὶ ἔσται τὸ ὑπόλειμμα Ἰακὼβ ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐν μέσῳ λαῶν πολλῶν, ὡς λέων ἐν τοῖς κτήνεσι τοῦ δρυμοῦ καὶ ὡς σκύμνος ἐν ποιμνίοις προβάτων, ὃν τρόπον ὅταν διέλθῃ καὶ διαστείλας ἁρπάσῃ, καὶ μὴ ᾖ ὁ ἐξαιρούμενος». δι’ ὧν οἶμαι δηλοῦσθαι τὸ θαρσαλέον καὶ ἀκατάπληκτον τοῦ ἀποστολικοῦ κηρύγματος· δίκην γοῦν λέοντος καὶ σκύμνου ἐν τῷ δρυμῷ τῶν ἐθνῶν καὶ ἐν ταῖς τῶν ἀνθρωπίνων προβάτων ἀγέλαις εἰσβαλόντες, καὶ διαστείλαντες τοὺς ἀξίους ἀπὸ τῶν ἀναξίων ὑπηγάγοντο τῷ Χριστοῦ λόγῳ. πρὸς ὃν ἑξῆς ἀναφωνεῖται τὰ ἀπ’ αὐτοῦ· «ὑψωθήσεται ἡ χείρ σου ἐπὶ τοὺς θλίβοντάς σε, καὶ πάντες οἱ ἐχθροί σου ἐξολοθρευθήσονται». ὃ καὶ αὐτὸ πάρεστιν ὀφθαλμοῖς παραλαμβάνειν· μυρίων γὰρ ὅσων τὸν Χριστοῦ λόγον θλιψάντων καὶ εἰσέτι νῦν πολεμούντων ὑπερήρθη καὶ κρείττων πάντων γέγονεν. ἀλλὰ καὶ ὑψώθη ἡ χεὶρ τοῦ Χριστοῦ κατὰ πάντων τῶν θλιψάντων αὐτόν, οἵ τε ἐχθροὶ αὐτοῦ πάντες οἱ κατὰ χρόνους ἐπανιστάμενοι αὐτοῦ τῇ ἐκκλησίᾳ ἐξολοθρευθήσεσθαι λέγονται. νβ. Ἀπὸ τοῦ Σοφονίου. «Ὅτι τότε μεταστρέψω ἐπὶ λαοὺς γλῶσσαν, εἰς ὄνομα κυρίου, τοῦ δουλεύειν αὐτῷ ὑπὸ ζυγὸν ἕνα.
Β ΜϚ'. • Καταλειφθήσονται πόλεις ἔρημοι, καὶ οἱ οἶκοι οἱ ἐγκαταλελειμμένοι ἀπολοῦνται. Ταῦτα πάντα ἔσται ἐν τῇ γῇ ἐν μέσῳ τῶν ἐθνῶν· δν τρόπον ἐάν τις καλαμήσηται ἐλαίαν, οὕτως καλαμήσονται αὐτούς· καὶ ἐὰν παύσηται ὁ τρυγητός, οὗτοι φωνῇ φωνήσουσιν· οἱ δὲ καταλειφθέντες ἐπὶ τῆς γῆς εὐ φρανθήσονται ἅμα τῇ δόξῃ Κυρίου. » Καὶ ἐνταῦθα οἱ καταλειφθέντες μόνοι εὐφρανθήσεσθαι λέγονται, τῶν λοιπῶν ἁπάντων τοῖς θεσπιζομένοις παραδοθησο μένων. ΜΖ'. « Καταπατηθήσεται ὁ στέφανος τῆς ὕβρεως, οἱ μισθωτοί τοῦ Ἐφραὶμ· καὶ ἔσται τὸ ἄνθος τὸ ἐχ πεσὸν τῆς ἐλπίδος τῆς δόξης ἐπ' ἄκρου τοῦ ὄρους τοῦ ὑψηλοῦ, ὡς πρόδρομος σύκου· ὁ ἰδὼν αὐτὸ, πρὶν ἢ εἰς τὴν χεῖρα λαβεῖν αὐτὸ, θελήσει αὐτὸ και ταπιεῖν. Τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ Κύριος ἔσται ὁ στέφανος τῆς ἐλπίδος, ὁ πλακεὶς τῆς δόξης τῷ καταλειφθέντι τοῦ λαοῦ αὐτοῦ· καταλειφθήσονται γὰρ ἐν πνεύματι κρίσεως. » Καὶ ἐνταῦθα τῷ καταλειφθέντι τοῦ λαοῦ, οὐχὶ δὲ παντὶ τῷ ἔθνει αὐτῶν, ἀλλὰ μόνοις τοῖς διὰ τοῦ καταλείμματος σημαινομένοις, τὸν Κύριον στέ φανον ἔσεσθαι ἐλπίδος καὶ δόξης προφητεύει, τοὺς ἄλλους παρὰ τὸ κατάλειμμα τοῦ λαοῦ στέφανον ὕβρεως καὶ μισθωτούς τοῦ Ἐφραὶμ ὀνομάζων. - ΜΗ'. « Καὶ ἔσονται οἱ ἐγκαταλελειμμένοι ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, φυήσουσι ῥίζαν κάτω, καὶ ποιήσουσι σπέρμα ἄνω, ὅτι ἐξ Ιερουσαλὴμ ἔσονται οἱ σωζόμενοι ἐξ ὄρους Σιών. Ο ζῆλος Κυρίου Σαβαώθ ποιήσει ταῦτα. Τοὺς κατ' ἐκλογὴν χάριτος καταλειφθέντας ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους φυήσειν ῥίζαν κάτω, καὶ ποιήσειν σπέρμα άνω προφητεύει, σαφέστατα τὴν τῶν ἀπο- στόλων καὶ μαθητῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐκλογὴν πα ριστάς. Οὗτοι γάρ, ἀπὸ τῶν ἐκ περιτομῆς καταλει φθέντες, κάτω μὲν εἰς γῆν τὰς ῥίζας τῆς διδασκαλίας αὐτῶν κατέβαλλον, ὡς ἐμπαγῆναι, καὶ ῥιζῶσαι καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης τὴν διδαχὴν αὐτῶν· ἄνω δὲ τὸ σπέρμα καὶ τὸν καρπὸν φέρεσθαι εἰς τὰς ἐπουρα νίους ἐπαγγελίας παρεκελεύσαντο. Οἱ δ' αὐτοὶ οὗτοι ἐκ τοῦ Ἰουδαίων έθνους καταλελειμμένοι, τῶν λοι τῶν ἀπολλυμένων, μόνοι σωζόμενοι λέγονται. Ταῦτα δὲ πάντα ὁ ζῆλος Κυρίου ἐποίησεν. Εἰς γὰρ τὸ πα ραζηλῶσαι τοὺς ἀσεβεῖς τῶν ἐκ περιτομῆς, ἐκλεξά μενος ὁ ζῆλος Κυρίου τούτους, παρεζήλωσεν ἐκεί νους· κατὰ τὸ παρὰ Μωσεί λεγόμενον· « Αὐτοὶ πα ρεζήλωσάν με ἐπ' οὐ Θεῷ, κἀγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ' οὐκ ἔθνει· ἐπ᾽ ἔθνει ἀσυνέτῳ παροργιῶ αὐτούς. Ο ΜΘ'. « Οὕτως λέγει Κύριος· "Ον τρόπον εὑρήσεται ὁ ρὼς ἐν τῷ βότρυϊ, καὶ ἐροῦσιν· Μὴ λυμήνῃ αὐτὸν, ὅτι εὐλογία Κυρίου ἐστὶν ἐν αὐτῷ· οὕτως ποιήσει ἕνεκεν τοῦ δουλεύοντός μοι· τούτου ἕνεκεν οὐ μὴ ἀπολέσω πάντας· καὶ ἐξάξω τὸ ἐξ Ἰακὼβ σπέρμα, καὶ τὸ ἐξ Ἰούδα· καὶ κληρονομήσει τὸ ὄρος τὸ ἅγιόν μου· καὶ κληρονομήσουσιν οἱ ἐκλεκτοί μου καὶ οἱ δοῦλοί μου, καὶ κατοικήσουσιν ἐκεῖ. Καὶ ἔσται ἐν τῷ δρυμῷ ἔπαυλις ποιμνίων, καὶ φάραγξ ᾿Αχώρ εἰς ἀνάπαυσιν βουκολίων τῷ λαῷ μου, οἱ ἐζήτησαν με. ΧΙΩΤΗ, 31,32. EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. XI.VI. ‹ Relinquentur civitates desertæ, et domus A quæ relictæ fuerint, interibunt. Hæc omnia erunt in terra in medio gentium: quemadmodum si quis colligat paucas baccas, quæ in oliva remanserint, sic colligent eos; et si cessaverit vindemia, hi voce clamabunt : qui autem relicti fuerint in terra, lætabuntur sinul cum gloria Domini “. , Hic quo- que soli qui relicti fuerint, gavisuri dicuntur, cum reliqui omnes his, quæ in vaticinio continentur, sint tradendi. XLVII. « Conculcabitur corona contumeliæ, mer- cenarii Ephraim; et erit flos, qui decidet de spe gloriæ in cacumine montis excelsi, quasi præcor ficus : qui vidit eum priusquam in manus acci- piat, vellet cum devorare. Die illa Dominus erit corona spei, contexta gloriæ ei, qui relictus sit de populo ipsius : relinquentur enim in spiritu ju. dicii. . Etiam hic ei, qui relictus sit de populo, non universa illi genti, solis utique illis, qui reliquia- rum nomine significantur, Dominum coronam spei, et gloriæ futurum, vaticinatur: alios vero præter populi reliquias, coronam coutumeliæ, et mercena- rios Ephraim nominat, C - APOLOGETICA. p D stulta irritabo eos 7. XLVIII. Et erunt, qui relicti fuerint in Judæa, mittent radicem deorsum, et facient fructum sur- sum quoniam ex Hierusalem erunt, qui relicti fuerint, et qui salvi futuri sunt ex monte Sion : æmulatio Domini Sabaoth faciet hæc : » eos, qui secundum electionem gratiæ relicti fuerint ex Ju- dzorum gente missuros radicem deorsum, et factu- ros semen sursum vaticinatur. Ubi manifestissime apostolorum et discipulorum Salvatoris nostri ele- ctionem significat. Siquidem hi, ex iis qui ad cir- cumcisionem pertinent, relicti, deorsum in terram doctrinæ suæ radices miserunt, adeo quidem, ut la ipsa eorumdem doctrina infixa sit, et radicibus firmata per totum terrarum orbem: sursum autem ferre semen et fructum ad promissa cœlestia ex- hortati sunt. Hi vero ipsi de gente Judæorum re- licti, caeteris pereuntibus, soli servari dicuntur. Hæc autem omnia, æmulatio Domini fecit. Nam æmulatio Domini, quæ hos ad provocandum eos impios, qui in circumcisione manserunt elegit, illos provocavit, ut est illud apud Moysem dictum : « ipsi me provocaverunt in eo, qui non est Deus : et ego provocabo eos in ea, quæ non est gens in gente XLIX. « Sic dicit Dominus : Quemadmodum invenietur acinus in racemo, et dicent, ne dissipa- veris eum, quoniam benedictio Domini est in eo, sic faciam propter eum, qui servit mihi : hujus causa non perdam omnes et educam ex Jacob se- men, et ex Juda et bæreditabit montem sanctum meum, et hæreditabunt electi mei et servi mei, et habitabunt illic. Et erit in silva stabulum gregum, et vallis Achor in requiem armentorum boum po- pulo meo, qui exquisiverunt me. Vos autem, qui "Isa. xxiv, 10-14. Isa. xxvm, 3.6. > Deut. xxx!1, 21. Isa.
PG 22:157ἐκ περάτων ποταμῶν Αἰθιοπίας προσδέξομαι τοὺς ἱκετεύοντάς με, τῶν διεσπαρμένων οἴσουσι θυσίας μοι. ἐν τῇ ἡμέρα ἐκείνῃ οὐ μὴ καταισχυνθῇς ἐκ πάντων τῶν ἐπιτηδευμάτων σου ὧν ἠσέβησας εἰς ἐμέ· ὅτι τότε περιελῶ ἀπὸ σοῦ τὰ φαυλίσματα τῆς ὕβρεώς σου, καὶ οὐκ ἔτι οὐ μὴ προστεθῇς τοῦ μεγαλαυχῆσαι ἐπὶ τὸ ὄρος τὸ ἅγιόν μου. καὶ ὑπολείψομαι ἐν σοὶ λαὸν πρᾶον καὶ ταπεινόν, καὶ εὐλαβηθήσονται ἐν τῷ ὀνόματι κυρίου οἱ κατάλοιποι τοῦ Ἰσραήλ, καὶ οὐ ποιήσουσιν ἀδικίαν καὶ οὐ λαλήσουσιν μάταια, καὶ οὐ μὴ εὑρεθῇ ἐν στόματι αὐτῶν γλῶσσα δολία, διότι αὐτοὶ νεμήσονται καὶ κοιτασθήσονται, καὶ οὐκ ἔσται ὁ ἐκφοβῶν αὐτούς». Καὶ ἐν τούτοις ὑπολείψεσθαι ἑαυτῷ «λαὸν πραὺ̈ν καὶ ταπεινὸν» ὁ κύριος ἐπήγγελται, οὐκ ἄλλον δηλῶν ἢ τὸν ἐκ περιτομῆς εἰς τὸν Χριστὸν αὐτοῦ πεπιστευκότα. καὶ πάλιν τοὺς καταλοίπους τοῦ Ἰσραὴλ μόνους σωθήσεσθαι μετὰ τῆς τῶν λοιπῶν ἐθνῶν κλήσεως, ἣν ἐν τοῖς πρώτοις τῆς προφητείας ἐσήμαινεν. νγ. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. «Ἰδοὺ ἡμέρα ἔρχεται ἐν σοί, καὶ διαμερισθήσεται τὰ σκῦλά σου ἐν σοί.
Ὑμεῖς δὲ οἱ ἐγκαταλιπόντες με καὶ ἐπιλανθανόμενοι τὸ ὄρος τὸ ἅγιόν μου, καὶ ἑτοιμάζοντες τῇ τύχῃ τρά πεζαν, καὶ πληροῦντες τῷ δαίμονι κέρασμα, ἐγὼ παραδώσω ὑμᾶς εἰς μάχαιραν. Πάντες ἐν σφαγῇ πε σεῖσθε· ὅτι ἐκάλεσα ὑμᾶς, καὶ οὐχ ὑπηκούσατε, καὶ ἐποιήσατε τὸ πονηρὸν ἐναντίον ἐμοῦ, καὶ ἃ οὐκ ἐβουλόμην ἐξελέξασθε. . Διελὼν καὶ ἐν τούτοις ὁ λό- γος, βραχύ μέν τί φησι σπέρμα ἐξ Ἰακὼβ τεύξεσθαι τῶν ἐπηγγελμένων· ἐκλεκτούς τε εἶναι τοὺς κατοι- χήσαντας ἐν τῷ δρυμῷ· οὕτως ὀνομάζων τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν, ἐν ᾗ οἱ ἐκλεκτοὶ τοῦ Κυρίου, καὶ τὸ Ἰα χώς σπέρμα, εἶεν δ' (1) ἂν οἱ ἀπόστολοι καὶ μαθηταὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν· οἱ δὲ λοιποὶ πάντες παρὰ τούτους ταῖς δηλουμέναις ἀπειλαῖς ὑποβέβληνται· μονονουχί τοῦ λόγου γυμνότατα παριστῶντος, μὴ ὡς ἔτυχεν ἐπὶ πᾶν τὸ Ἰουδαίων ἔθνος φθάσειν τὰς τοῦ Θεοῦ ἐπαγ- γελίας, ἀλλ᾽ ἐπὶ μόνον τὸ ώνομασμένον σπέρμα, καὶ τοὺς ἐπικαλουμένους ἐκλεκτοὺς τοῦ Θεοῦ· ἐπεὶ πολλοὶ κλητοί, ὀλίγοι δὲ ἐκλεκτοί. » Τούτοις δὲ καὶ νῦν ὄνομα καινὸν ἐπιτεθήσεσθαι ἑξῆς ὁ λόγος θεσπίσ ζει, φάσκων πρὸς τοὺς ἀσεβεῖς· « Καταλειφθήσεται γὰρ τὸ ὄνομα ὑμῶν εἰς πλησμονὴν τοῖς ἐκλεκτοῖς μου· ὑμᾶς δ' ἀνελεῖ Κύριος· τοῖς δὲ δουλεύσουσί μοι κληθήσεται όνομα καινόν. » Τὸ δὴ οὖν ὄνομα καινὸν, μὴ παρὰ τοῖς παλαιοῖς ἔγνωστο, ποῖον ἂν εἴη ἢ τὸ ἀπὸ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ προ- σωνυμίας καθ᾽ ὅλης τῆς οἰκουμένης εὐλογημένον Χριστιανῶν ὄνομα ; " Ν', Ἀπὸ τοῦ Μιχαίου. . Καὶ ἔσται ἐκ τῆς σταγόνος τοῦ λαοῦ τούτου συν ναγόμενος· συναχθήσεται Ἰακώβ σὺν πᾶσιν. Εκε δεχόμενος ἐκδέξομαι τοὺς καταλοίπους τοῦ Ἰσραήλ. ἐπὶ τὸ αὐτὸ θήσομαι τὴν ἀποστροφὴν αὐτῶν. • Συμ- φώνως τοῖς προεκτεθεῖσιν ἐκ τοῦ Ἡσαΐου καὶ ὁ Μι- χαίας ἐκδέξασθαι τὸν Θεὸν οὐχ ἁπλῶς πάντας, ἀλλὰ μόνους τους καταλοίπους ὀνομάζει. Ὥσπερ δὲ παρὰ τῷ Ησαΐα σπέρμα ὠνομάζετο τὸ ἐξ αὐτῶν λείμμα, οὕτως καὶ νῦν σταγόνα ονομάζει τοὺς ἐξ αὐτῶν σω θησομένους. Δηλοῦται δὲ καὶ διὰ τούτων ὁ τῶν ἀπο- στόλων χορός, ὡς σταγών τις καὶ σπέρμα τοῦ Ἰου δαίων ἔθνους γεγενημένος· ἐξ ἧς σταγόνος πάντες οἱ καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης τὸν Χριστὸν ἐπεγνωκότες τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν διδασκαλίαν αὐτοῦ παραδεδεγμέ- ναι, τῆς θεσπιζομένης ἐπισυναγωγῆς κατηξιώθησαν, τὴν ἀπὸ τῶν πολεμίων λύτρωσιν εὑράμενοι. ΝΑ'. « Καὶ σὺ Βηθλεέμ, οἶκος τοῦ Εὐφραθά, όλι- γοστὸς εἶ ἐν χιλιάσιν Ἰούδα· ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύσε ται ἡγούμενος, τοῦ εἶναι εἰς ἄρχοντα τῷ Ἰσραὴλ, καὶ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ' ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος. Δια τοῦτο δώσει αὐτοὺς ἕως καιροῦ τικτούσης· τέξεται, καὶ οἱ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἐπιστρέψουσι. Καὶ μετὰ βραχέα ἐπιλέγει· ι Καὶ ἔσται τὸ ὑπό λειμμα τοῦ Ἰακὼβ ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ἐν μέσῳ λαῶν πολλῶν, ὡς δρόσος παρὰ Κυρίου πίπτουσα, καὶ ὡς το DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A reliquistis me, et obliviscimini montem sanctum B C • D v, 2, 3. meum, et paratis fortunæ mensam, et impletis dæ- moni poculum mistum : ego tradam vos in gla- dium. Omnes in occisione cadetis ; quoniam vocavi vos, et non auscultastis, et fecistis malum in con- spectu meo, et quæ nolebam, elegistis 78. > Cum in his divisione quadam sermo divinus utatur, tum exiguum quoddam semen Jacob, ea quæ promissa sunt consecuturum affirmat: electos autem esse eos, qui habitent in silva. Nam sic vocationem gentium nominat, in qua electi Domini, et semen Jacob sint, sane ipsi apostoli et discipuli Salvato- ris nostri præter quos qui reliqui sunt, omnes in eas, quæ expositæ sunt, minas reciderunt : quan- doquidem ipsa oratio prope apertissime demon- strat, non casu quodam in cunctam Judæorum gentem promissa divina esse ventura, sed in id solum quod semen est nominatum, et in eos, qui vocari solent electi Dei: multi enim sunt vocati, pauci vero electi ". » Quibus etiam nomen novum imponendum deinceps oraculum canit, sic ad im- pios dicens : « Relinquetur enim nomen vestrum in satietatem electis meis. Vos autem interficiet Dominus : ii vero, qui mihi servient, vocabuntur nomine novo”.› Atqui novum istud nomen, quod antiquis ignotum fuerit, quodnam quæso fuerit, nisi Christianorum ? quod a Salvatoris nostri Jesu Christi appellatione deductum in toto orbe terra- rum laudibus et favore celebratur? L. A Michæa. se- . Et erit de stilla populi bujus, qui congrega- tur : congregabitur Jacob cum omnibus. Excipiens excipiam reliquos ex Israel : in unum ponam con- versionem eorum ". » Consentanea iis, quæ ab Isaia accepta sunt, supraque a nobis exposita, Mi- chæas quoque indicat: qui Deum non simpliciter omnes, sed solus eos, qui reliqui fuerint, exceptu- rum narrat: et quemadmodum apud Isaiam " men nominabatur ipsum illorum residuum, ita bie stillam eos nominat, qui ex illis superstites futuri sunt. Significatur autem his verbis ipse chorus apostolorum, qui quasi stilla quædam, et semen Judaicæ gentis exstiterunt : de qua stilla ones quicunque ex toto orbe Christum Dei cognoverint, et doctrinam ejus acceperint, ea quam oraculum canit congregatione digni effecti sunt, et liberatio- nem ab hostibus nacti. LI. ‹ Et tu Bethlehem, domus Ephrata, minima es ut sis in millibus Juda; ex te mihi egredietur qui præsit, ut sit in principem ipsi Israel, et exi- tus ejus ab initio ex diebus sæculi. Propter hoc dabit eos usque ad tempus parientis: pariet, et reliqui ex fratribus eorum convertentur 78. Et post pauca adjungit : « Et erit quod réliquum fue- rit ex Jacob in gentibus in medio populorum mul- torum, quasi ros a Domino cadens, et tanquam Isa. Lxv, 9. Mich. Isa. Lxv, 8-12. Matth. xxii, 14. Isa. Lxv, 15. Mich. II, 11, 12. (1) Forte corrigendum γ' pro δ'. EDIT. PATR.
καὶ ἐπισυνάξω πάντα τὰ ἔθνη ἐπὶ Ἱερουσαλὴμ εἰς πόλεμον, καὶ ἁλώσεται ἡ πόλις, καὶ διαρπαγήσονται οἰκίαι, καὶ γυναῖκες μολυνθήσονται, καὶ ἐξελεύσεται τὸ ἥμισυ τῆς πόλεως ἐν αἰχμαλωσίᾳ, οἱ δὲ κατάλοιποι τοῦ λαοῦ μου οὐ μὴ ἐξολοθρευθήσονται ἐκ τῆς πόλεως.» Συνᾴδει καὶ ταῦτα τοῖς προτεθειμένοις, ἐπὶ τῷ ὀλέθρῳ τοῦ παντὸς Ἰουδαίων ἔθνους μετελθόντι αὐτοὺς μετὰ τὴν τοῦ Χριστοῦ παρουσίαν πεπληρωμένα. μετὰ οὖν τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον ταῦτα ὁ Ζαχαρίας προφητεύει, θεσπίζων τὴν ὑπὸ Ῥωμαίων γενησομένην ὑστάτην πολιορκίαν τοῦ λαοῦ, ἐφ’ ᾗ τοῦ παντὸς ἔθνους Ἰουδαίων ὑποχειρίου τοῖς πολεμίοις γενησομένου μόνους φησὶν «τοὺς καταλοίπους» τοῦ λαοῦ σωθήσεσθαι, ἄντικρυς αὐτοὺς τοὺς ἀποστόλους τοῦ σωτῆρος ἡμῶν δηλῶν. νδ. Ἀπὸ τοῦ Ἱερεμίου. «Ἐπιστράφητε, υἱοὶ ἀφεστηκότες, λέγει κύριος, δι’ ὅτι ἐγὼ κατακυριεύσω ὑμῶν, καὶ λήψομαι ὑμᾶς ἕνα ἐκ πόλεως καὶ δύο ἐκ πατριᾶς καὶ εἰσάξω ὑμᾶς εἰς Σιών, καὶ δώσω ὑμῖν ποιμένας κατὰ τὴν καρδίαν μου, καὶ ποιμανοῦσιν ὑμᾶς ποιμαίνοντες μετ’ ἐπιστήμης.
Ὑμεῖς δὲ οἱ ἐγκαταλιπόντες με καὶ ἐπιλανθανόμενοι τὸ ὄρος τὸ ἅγιόν μου, καὶ ἑτοιμάζοντες τῇ τύχῃ τρά πεζαν, καὶ πληροῦντες τῷ δαίμονι κέρασμα, ἐγὼ παραδώσω ὑμᾶς εἰς μάχαιραν. Πάντες ἐν σφαγῇ πε σεῖσθε· ὅτι ἐκάλεσα ὑμᾶς, καὶ οὐχ ὑπηκούσατε, καὶ ἐποιήσατε τὸ πονηρὸν ἐναντίον ἐμοῦ, καὶ ἃ οὐκ ἐβουλόμην ἐξελέξασθε. . Διελὼν καὶ ἐν τούτοις ὁ λό- γος, βραχύ μέν τί φησι σπέρμα ἐξ Ἰακὼβ τεύξεσθαι τῶν ἐπηγγελμένων· ἐκλεκτούς τε εἶναι τοὺς κατοι- χήσαντας ἐν τῷ δρυμῷ· οὕτως ὀνομάζων τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν, ἐν ᾗ οἱ ἐκλεκτοὶ τοῦ Κυρίου, καὶ τὸ Ἰα χώς σπέρμα, εἶεν δ' (1) ἂν οἱ ἀπόστολοι καὶ μαθηταὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν· οἱ δὲ λοιποὶ πάντες παρὰ τούτους ταῖς δηλουμέναις ἀπειλαῖς ὑποβέβληνται· μονονουχί τοῦ λόγου γυμνότατα παριστῶντος, μὴ ὡς ἔτυχεν ἐπὶ πᾶν τὸ Ἰουδαίων ἔθνος φθάσειν τὰς τοῦ Θεοῦ ἐπαγ- γελίας, ἀλλ᾽ ἐπὶ μόνον τὸ ώνομασμένον σπέρμα, καὶ τοὺς ἐπικαλουμένους ἐκλεκτοὺς τοῦ Θεοῦ· ἐπεὶ πολλοὶ κλητοί, ὀλίγοι δὲ ἐκλεκτοί. » Τούτοις δὲ καὶ νῦν ὄνομα καινὸν ἐπιτεθήσεσθαι ἑξῆς ὁ λόγος θεσπίσ ζει, φάσκων πρὸς τοὺς ἀσεβεῖς· « Καταλειφθήσεται γὰρ τὸ ὄνομα ὑμῶν εἰς πλησμονὴν τοῖς ἐκλεκτοῖς μου· ὑμᾶς δ' ἀνελεῖ Κύριος· τοῖς δὲ δουλεύσουσί μοι κληθήσεται όνομα καινόν. » Τὸ δὴ οὖν ὄνομα καινὸν, μὴ παρὰ τοῖς παλαιοῖς ἔγνωστο, ποῖον ἂν εἴη ἢ τὸ ἀπὸ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ προ- σωνυμίας καθ᾽ ὅλης τῆς οἰκουμένης εὐλογημένον Χριστιανῶν ὄνομα ; " Ν', Ἀπὸ τοῦ Μιχαίου. . Καὶ ἔσται ἐκ τῆς σταγόνος τοῦ λαοῦ τούτου συν ναγόμενος· συναχθήσεται Ἰακώβ σὺν πᾶσιν. Εκε δεχόμενος ἐκδέξομαι τοὺς καταλοίπους τοῦ Ἰσραήλ. ἐπὶ τὸ αὐτὸ θήσομαι τὴν ἀποστροφὴν αὐτῶν. • Συμ- φώνως τοῖς προεκτεθεῖσιν ἐκ τοῦ Ἡσαΐου καὶ ὁ Μι- χαίας ἐκδέξασθαι τὸν Θεὸν οὐχ ἁπλῶς πάντας, ἀλλὰ μόνους τους καταλοίπους ὀνομάζει. Ὥσπερ δὲ παρὰ τῷ Ησαΐα σπέρμα ὠνομάζετο τὸ ἐξ αὐτῶν λείμμα, οὕτως καὶ νῦν σταγόνα ονομάζει τοὺς ἐξ αὐτῶν σω θησομένους. Δηλοῦται δὲ καὶ διὰ τούτων ὁ τῶν ἀπο- στόλων χορός, ὡς σταγών τις καὶ σπέρμα τοῦ Ἰου δαίων ἔθνους γεγενημένος· ἐξ ἧς σταγόνος πάντες οἱ καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης τὸν Χριστὸν ἐπεγνωκότες τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν διδασκαλίαν αὐτοῦ παραδεδεγμέ- ναι, τῆς θεσπιζομένης ἐπισυναγωγῆς κατηξιώθησαν, τὴν ἀπὸ τῶν πολεμίων λύτρωσιν εὑράμενοι. ΝΑ'. « Καὶ σὺ Βηθλεέμ, οἶκος τοῦ Εὐφραθά, όλι- γοστὸς εἶ ἐν χιλιάσιν Ἰούδα· ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύσε ται ἡγούμενος, τοῦ εἶναι εἰς ἄρχοντα τῷ Ἰσραὴλ, καὶ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ' ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος. Δια τοῦτο δώσει αὐτοὺς ἕως καιροῦ τικτούσης· τέξεται, καὶ οἱ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἐπιστρέψουσι. Καὶ μετὰ βραχέα ἐπιλέγει· ι Καὶ ἔσται τὸ ὑπό λειμμα τοῦ Ἰακὼβ ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ἐν μέσῳ λαῶν πολλῶν, ὡς δρόσος παρὰ Κυρίου πίπτουσα, καὶ ὡς το DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A reliquistis me, et obliviscimini montem sanctum B C • D v, 2, 3. meum, et paratis fortunæ mensam, et impletis dæ- moni poculum mistum : ego tradam vos in gla- dium. Omnes in occisione cadetis ; quoniam vocavi vos, et non auscultastis, et fecistis malum in con- spectu meo, et quæ nolebam, elegistis 78. > Cum in his divisione quadam sermo divinus utatur, tum exiguum quoddam semen Jacob, ea quæ promissa sunt consecuturum affirmat: electos autem esse eos, qui habitent in silva. Nam sic vocationem gentium nominat, in qua electi Domini, et semen Jacob sint, sane ipsi apostoli et discipuli Salvato- ris nostri præter quos qui reliqui sunt, omnes in eas, quæ expositæ sunt, minas reciderunt : quan- doquidem ipsa oratio prope apertissime demon- strat, non casu quodam in cunctam Judæorum gentem promissa divina esse ventura, sed in id solum quod semen est nominatum, et in eos, qui vocari solent electi Dei: multi enim sunt vocati, pauci vero electi ". » Quibus etiam nomen novum imponendum deinceps oraculum canit, sic ad im- pios dicens : « Relinquetur enim nomen vestrum in satietatem electis meis. Vos autem interficiet Dominus : ii vero, qui mihi servient, vocabuntur nomine novo”.› Atqui novum istud nomen, quod antiquis ignotum fuerit, quodnam quæso fuerit, nisi Christianorum ? quod a Salvatoris nostri Jesu Christi appellatione deductum in toto orbe terra- rum laudibus et favore celebratur? L. A Michæa. se- . Et erit de stilla populi bujus, qui congrega- tur : congregabitur Jacob cum omnibus. Excipiens excipiam reliquos ex Israel : in unum ponam con- versionem eorum ". » Consentanea iis, quæ ab Isaia accepta sunt, supraque a nobis exposita, Mi- chæas quoque indicat: qui Deum non simpliciter omnes, sed solus eos, qui reliqui fuerint, exceptu- rum narrat: et quemadmodum apud Isaiam " men nominabatur ipsum illorum residuum, ita bie stillam eos nominat, qui ex illis superstites futuri sunt. Significatur autem his verbis ipse chorus apostolorum, qui quasi stilla quædam, et semen Judaicæ gentis exstiterunt : de qua stilla ones quicunque ex toto orbe Christum Dei cognoverint, et doctrinam ejus acceperint, ea quam oraculum canit congregatione digni effecti sunt, et liberatio- nem ab hostibus nacti. LI. ‹ Et tu Bethlehem, domus Ephrata, minima es ut sis in millibus Juda; ex te mihi egredietur qui præsit, ut sit in principem ipsi Israel, et exi- tus ejus ab initio ex diebus sæculi. Propter hoc dabit eos usque ad tempus parientis: pariet, et reliqui ex fratribus eorum convertentur 78. Et post pauca adjungit : « Et erit quod réliquum fue- rit ex Jacob in gentibus in medio populorum mul- torum, quasi ros a Domino cadens, et tanquam Isa. Lxv, 9. Mich. Isa. Lxv, 8-12. Matth. xxii, 14. Isa. Lxv, 15. Mich. II, 11, 12. (1) Forte corrigendum γ' pro δ'. EDIT. PATR.
καὶ ἔσται, ἐὰν πληθυνθῆτε καὶ αὐξηθῆτε, λέγει κύριος, ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, οὐκ ἐροῦσιν ἔτι κιβωτὸς διαθήκης κυρίου Ἰσραὴλ οὐκ ἀναβήσεται ἐπὶ καρδίαν, οὐδὲ ὀνομασθήσεται καὶ οὐ ποιηθήσεται ἔτι.» Ὁμοῦ καὶ ἐν τούτοις τὴν ἐπιστροφὴν τοῦ Ἰσραὴλ τὴν ἐν τῇ παρουσίᾳ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ γενησομένην θεσπίζει, καθ’ ἣν «ἕνα ἐκ πόλεως καὶ δύο ἐκ πατριᾶς» καὶ σφόδρα ὀλιγοστοὺς καὶ ἀριθμῷ βραχεῖς ἐκλεξάμενος ποιμένας τῶν εἰς αὐτὸν πεπιστευκότων ἐθνῶν καὶ αὐξηθέντων ἐπὶ τῆς γῆς ἐν τῇ δι’ αὐτῶν ἐσομένῃ κλήσει τῶν ἐθνῶν, «οὐκέτι», φησίν, «ἐροῦσιν, κιβωτὸς διαθήκης κυρίου». οὐκέτι γὰρ ἐπὶ τὰς Μωσέως ἀναδραμοῦνται σωματικωτέρας θρησκείας, ἅτε καινῆς διαθήκης αὐτοῖς παραδοθησομένης. νε. «Ἐπλήθυναν ἀσεβείας αὐτῶν, ἴσχυναν ἐν ταῖς ἀποστροφαῖς αὐτῶν. ποίᾳ τούτων ἵλεως ἔσομαί σοι; [οἱ] υἱοί σου ἐγκατέλιπόν με καὶ ὤμνυον ἐν τοῖς οὐκ οὖσι θεοῖς καὶ ἐχόρτασα αὐτούς, καὶ ἐμοιχῶντο καὶ ἐν οἴκοις πορνῶν κατελύοσαν. ἵπποι θηλυμανεῖς ἐγενήθησαν, ἕκαστος ἐπὶ τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον ἐχρεμέτιζον. μὴ ἐπὶ τούτοις οὐκ ἐπισκέψομαι; λέγει κύριος·
Ὑμεῖς δὲ οἱ ἐγκαταλιπόντες με καὶ ἐπιλανθανόμενοι τὸ ὄρος τὸ ἅγιόν μου, καὶ ἑτοιμάζοντες τῇ τύχῃ τρά πεζαν, καὶ πληροῦντες τῷ δαίμονι κέρασμα, ἐγὼ παραδώσω ὑμᾶς εἰς μάχαιραν. Πάντες ἐν σφαγῇ πε σεῖσθε· ὅτι ἐκάλεσα ὑμᾶς, καὶ οὐχ ὑπηκούσατε, καὶ ἐποιήσατε τὸ πονηρὸν ἐναντίον ἐμοῦ, καὶ ἃ οὐκ ἐβουλόμην ἐξελέξασθε. . Διελὼν καὶ ἐν τούτοις ὁ λό- γος, βραχύ μέν τί φησι σπέρμα ἐξ Ἰακὼβ τεύξεσθαι τῶν ἐπηγγελμένων· ἐκλεκτούς τε εἶναι τοὺς κατοι- χήσαντας ἐν τῷ δρυμῷ· οὕτως ὀνομάζων τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν, ἐν ᾗ οἱ ἐκλεκτοὶ τοῦ Κυρίου, καὶ τὸ Ἰα χώς σπέρμα, εἶεν δ' (1) ἂν οἱ ἀπόστολοι καὶ μαθηταὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν· οἱ δὲ λοιποὶ πάντες παρὰ τούτους ταῖς δηλουμέναις ἀπειλαῖς ὑποβέβληνται· μονονουχί τοῦ λόγου γυμνότατα παριστῶντος, μὴ ὡς ἔτυχεν ἐπὶ πᾶν τὸ Ἰουδαίων ἔθνος φθάσειν τὰς τοῦ Θεοῦ ἐπαγ- γελίας, ἀλλ᾽ ἐπὶ μόνον τὸ ώνομασμένον σπέρμα, καὶ τοὺς ἐπικαλουμένους ἐκλεκτοὺς τοῦ Θεοῦ· ἐπεὶ πολλοὶ κλητοί, ὀλίγοι δὲ ἐκλεκτοί. » Τούτοις δὲ καὶ νῦν ὄνομα καινὸν ἐπιτεθήσεσθαι ἑξῆς ὁ λόγος θεσπίσ ζει, φάσκων πρὸς τοὺς ἀσεβεῖς· « Καταλειφθήσεται γὰρ τὸ ὄνομα ὑμῶν εἰς πλησμονὴν τοῖς ἐκλεκτοῖς μου· ὑμᾶς δ' ἀνελεῖ Κύριος· τοῖς δὲ δουλεύσουσί μοι κληθήσεται όνομα καινόν. » Τὸ δὴ οὖν ὄνομα καινὸν, μὴ παρὰ τοῖς παλαιοῖς ἔγνωστο, ποῖον ἂν εἴη ἢ τὸ ἀπὸ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ προ- σωνυμίας καθ᾽ ὅλης τῆς οἰκουμένης εὐλογημένον Χριστιανῶν ὄνομα ; " Ν', Ἀπὸ τοῦ Μιχαίου. . Καὶ ἔσται ἐκ τῆς σταγόνος τοῦ λαοῦ τούτου συν ναγόμενος· συναχθήσεται Ἰακώβ σὺν πᾶσιν. Εκε δεχόμενος ἐκδέξομαι τοὺς καταλοίπους τοῦ Ἰσραήλ. ἐπὶ τὸ αὐτὸ θήσομαι τὴν ἀποστροφὴν αὐτῶν. • Συμ- φώνως τοῖς προεκτεθεῖσιν ἐκ τοῦ Ἡσαΐου καὶ ὁ Μι- χαίας ἐκδέξασθαι τὸν Θεὸν οὐχ ἁπλῶς πάντας, ἀλλὰ μόνους τους καταλοίπους ὀνομάζει. Ὥσπερ δὲ παρὰ τῷ Ησαΐα σπέρμα ὠνομάζετο τὸ ἐξ αὐτῶν λείμμα, οὕτως καὶ νῦν σταγόνα ονομάζει τοὺς ἐξ αὐτῶν σω θησομένους. Δηλοῦται δὲ καὶ διὰ τούτων ὁ τῶν ἀπο- στόλων χορός, ὡς σταγών τις καὶ σπέρμα τοῦ Ἰου δαίων ἔθνους γεγενημένος· ἐξ ἧς σταγόνος πάντες οἱ καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης τὸν Χριστὸν ἐπεγνωκότες τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν διδασκαλίαν αὐτοῦ παραδεδεγμέ- ναι, τῆς θεσπιζομένης ἐπισυναγωγῆς κατηξιώθησαν, τὴν ἀπὸ τῶν πολεμίων λύτρωσιν εὑράμενοι. ΝΑ'. « Καὶ σὺ Βηθλεέμ, οἶκος τοῦ Εὐφραθά, όλι- γοστὸς εἶ ἐν χιλιάσιν Ἰούδα· ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύσε ται ἡγούμενος, τοῦ εἶναι εἰς ἄρχοντα τῷ Ἰσραὴλ, καὶ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ' ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος. Δια τοῦτο δώσει αὐτοὺς ἕως καιροῦ τικτούσης· τέξεται, καὶ οἱ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἐπιστρέψουσι. Καὶ μετὰ βραχέα ἐπιλέγει· ι Καὶ ἔσται τὸ ὑπό λειμμα τοῦ Ἰακὼβ ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ἐν μέσῳ λαῶν πολλῶν, ὡς δρόσος παρὰ Κυρίου πίπτουσα, καὶ ὡς το DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A reliquistis me, et obliviscimini montem sanctum B C • D v, 2, 3. meum, et paratis fortunæ mensam, et impletis dæ- moni poculum mistum : ego tradam vos in gla- dium. Omnes in occisione cadetis ; quoniam vocavi vos, et non auscultastis, et fecistis malum in con- spectu meo, et quæ nolebam, elegistis 78. > Cum in his divisione quadam sermo divinus utatur, tum exiguum quoddam semen Jacob, ea quæ promissa sunt consecuturum affirmat: electos autem esse eos, qui habitent in silva. Nam sic vocationem gentium nominat, in qua electi Domini, et semen Jacob sint, sane ipsi apostoli et discipuli Salvato- ris nostri præter quos qui reliqui sunt, omnes in eas, quæ expositæ sunt, minas reciderunt : quan- doquidem ipsa oratio prope apertissime demon- strat, non casu quodam in cunctam Judæorum gentem promissa divina esse ventura, sed in id solum quod semen est nominatum, et in eos, qui vocari solent electi Dei: multi enim sunt vocati, pauci vero electi ". » Quibus etiam nomen novum imponendum deinceps oraculum canit, sic ad im- pios dicens : « Relinquetur enim nomen vestrum in satietatem electis meis. Vos autem interficiet Dominus : ii vero, qui mihi servient, vocabuntur nomine novo”.› Atqui novum istud nomen, quod antiquis ignotum fuerit, quodnam quæso fuerit, nisi Christianorum ? quod a Salvatoris nostri Jesu Christi appellatione deductum in toto orbe terra- rum laudibus et favore celebratur? L. A Michæa. se- . Et erit de stilla populi bujus, qui congrega- tur : congregabitur Jacob cum omnibus. Excipiens excipiam reliquos ex Israel : in unum ponam con- versionem eorum ". » Consentanea iis, quæ ab Isaia accepta sunt, supraque a nobis exposita, Mi- chæas quoque indicat: qui Deum non simpliciter omnes, sed solus eos, qui reliqui fuerint, exceptu- rum narrat: et quemadmodum apud Isaiam " men nominabatur ipsum illorum residuum, ita bie stillam eos nominat, qui ex illis superstites futuri sunt. Significatur autem his verbis ipse chorus apostolorum, qui quasi stilla quædam, et semen Judaicæ gentis exstiterunt : de qua stilla ones quicunque ex toto orbe Christum Dei cognoverint, et doctrinam ejus acceperint, ea quam oraculum canit congregatione digni effecti sunt, et liberatio- nem ab hostibus nacti. LI. ‹ Et tu Bethlehem, domus Ephrata, minima es ut sis in millibus Juda; ex te mihi egredietur qui præsit, ut sit in principem ipsi Israel, et exi- tus ejus ab initio ex diebus sæculi. Propter hoc dabit eos usque ad tempus parientis: pariet, et reliqui ex fratribus eorum convertentur 78. Et post pauca adjungit : « Et erit quod réliquum fue- rit ex Jacob in gentibus in medio populorum mul- torum, quasi ros a Domino cadens, et tanquam Isa. Lxv, 9. Mich. Isa. Lxv, 8-12. Matth. xxii, 14. Isa. Lxv, 15. Mich. II, 11, 12. (1) Forte corrigendum γ' pro δ'. EDIT. PATR.
ἢ ἐν ἔθνει τῷ τοιούτῳ οὐκ ἐκδικήσει ἡ ψυχή μου; ἀνάβητε ἐπὶ τοὺς προμαχῶνας αὐτῆς, καὶ κατασφάξατε, συντέλειαν δὲ μὴ ποιήσητε· ὑπολείπεσθε τὰ ὑποστηρίγματα αὐτῆς, ὅτι τοῦ κυρίου εἰσίν.» Καὶ ἐν τούτοις ὁμοῦ κατηγορία τοῦ παντὸς ἔθνους αὐτῶν καὶ ἡ μετελθοῦσα αὐτοὺς πολιορκία δηλοῦται, καὶ πάλιν τὸ κατάλειμμα «ὑποστήριγμα αὐτῆς» ὀνομάζει, «τοῦ κυρίου» τυγχάνον· τοῦτο δὲ ἦν τὸ διὰ τῆς εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ πίστεως δυναμωθὲν καὶ στερρωθέν, ὡς μηδὲ τὰ ὅμοια ὑπομεῖναι, οἷς τὸ πᾶν ἔθνος αὐτῶν ἐπεπόνθει. ν. Ἀπὸ τοῦ Ἰεζεκιήλ. «Καὶ πεσοῦνται τραυματίαι ἐν μέσῳ ὑμῶν, καὶ ἐπιγνώσεσθε ὅτι ἐγὼ κύριος, ἐν τῷ γενέσθαι ἐξ ὑμῶν ἀνασωζομένους ἐκ ῥομφαίας ἐν τοῖς ἔθνεσιν, καὶ ἐν τῷ διασκορπισμῷ ὑμῶν ἐν ταῖς χώραις, καὶ μνησθήσονταί μου οἱ ἀνασωζόμενοι ἐξ ὑμῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, οὗ ἠχμαλωτεύ[θη]σαν ἐκεῖ.» Δοκεῖ μοι καὶ ταῦτα συνᾴδειν τοῖς ἀπὸ τῶν λοιπῶν προφητειῶν. τοὺς γὰρ ἀνασωζομένους τίνας ἂν εἴποις ἢ τὸ ἐν ἑτέροις ὠνομασμένον ὑπόλειμμα, καὶ τὴν σταγόνα καὶ τὴν δρόσον τοῦ λαοῦ ἐκείνου; δι’ ὧν ἐδηλοῦτο ἡ τῶν ἀποστόλων τοῦ σωτῆρος ἡμῶν σύστασις.
Ὑμεῖς δὲ οἱ ἐγκαταλιπόντες με καὶ ἐπιλανθανόμενοι τὸ ὄρος τὸ ἅγιόν μου, καὶ ἑτοιμάζοντες τῇ τύχῃ τρά πεζαν, καὶ πληροῦντες τῷ δαίμονι κέρασμα, ἐγὼ παραδώσω ὑμᾶς εἰς μάχαιραν. Πάντες ἐν σφαγῇ πε σεῖσθε· ὅτι ἐκάλεσα ὑμᾶς, καὶ οὐχ ὑπηκούσατε, καὶ ἐποιήσατε τὸ πονηρὸν ἐναντίον ἐμοῦ, καὶ ἃ οὐκ ἐβουλόμην ἐξελέξασθε. . Διελὼν καὶ ἐν τούτοις ὁ λό- γος, βραχύ μέν τί φησι σπέρμα ἐξ Ἰακὼβ τεύξεσθαι τῶν ἐπηγγελμένων· ἐκλεκτούς τε εἶναι τοὺς κατοι- χήσαντας ἐν τῷ δρυμῷ· οὕτως ὀνομάζων τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν, ἐν ᾗ οἱ ἐκλεκτοὶ τοῦ Κυρίου, καὶ τὸ Ἰα χώς σπέρμα, εἶεν δ' (1) ἂν οἱ ἀπόστολοι καὶ μαθηταὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν· οἱ δὲ λοιποὶ πάντες παρὰ τούτους ταῖς δηλουμέναις ἀπειλαῖς ὑποβέβληνται· μονονουχί τοῦ λόγου γυμνότατα παριστῶντος, μὴ ὡς ἔτυχεν ἐπὶ πᾶν τὸ Ἰουδαίων ἔθνος φθάσειν τὰς τοῦ Θεοῦ ἐπαγ- γελίας, ἀλλ᾽ ἐπὶ μόνον τὸ ώνομασμένον σπέρμα, καὶ τοὺς ἐπικαλουμένους ἐκλεκτοὺς τοῦ Θεοῦ· ἐπεὶ πολλοὶ κλητοί, ὀλίγοι δὲ ἐκλεκτοί. » Τούτοις δὲ καὶ νῦν ὄνομα καινὸν ἐπιτεθήσεσθαι ἑξῆς ὁ λόγος θεσπίσ ζει, φάσκων πρὸς τοὺς ἀσεβεῖς· « Καταλειφθήσεται γὰρ τὸ ὄνομα ὑμῶν εἰς πλησμονὴν τοῖς ἐκλεκτοῖς μου· ὑμᾶς δ' ἀνελεῖ Κύριος· τοῖς δὲ δουλεύσουσί μοι κληθήσεται όνομα καινόν. » Τὸ δὴ οὖν ὄνομα καινὸν, μὴ παρὰ τοῖς παλαιοῖς ἔγνωστο, ποῖον ἂν εἴη ἢ τὸ ἀπὸ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ προ- σωνυμίας καθ᾽ ὅλης τῆς οἰκουμένης εὐλογημένον Χριστιανῶν ὄνομα ; " Ν', Ἀπὸ τοῦ Μιχαίου. . Καὶ ἔσται ἐκ τῆς σταγόνος τοῦ λαοῦ τούτου συν ναγόμενος· συναχθήσεται Ἰακώβ σὺν πᾶσιν. Εκε δεχόμενος ἐκδέξομαι τοὺς καταλοίπους τοῦ Ἰσραήλ. ἐπὶ τὸ αὐτὸ θήσομαι τὴν ἀποστροφὴν αὐτῶν. • Συμ- φώνως τοῖς προεκτεθεῖσιν ἐκ τοῦ Ἡσαΐου καὶ ὁ Μι- χαίας ἐκδέξασθαι τὸν Θεὸν οὐχ ἁπλῶς πάντας, ἀλλὰ μόνους τους καταλοίπους ὀνομάζει. Ὥσπερ δὲ παρὰ τῷ Ησαΐα σπέρμα ὠνομάζετο τὸ ἐξ αὐτῶν λείμμα, οὕτως καὶ νῦν σταγόνα ονομάζει τοὺς ἐξ αὐτῶν σω θησομένους. Δηλοῦται δὲ καὶ διὰ τούτων ὁ τῶν ἀπο- στόλων χορός, ὡς σταγών τις καὶ σπέρμα τοῦ Ἰου δαίων ἔθνους γεγενημένος· ἐξ ἧς σταγόνος πάντες οἱ καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης τὸν Χριστὸν ἐπεγνωκότες τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν διδασκαλίαν αὐτοῦ παραδεδεγμέ- ναι, τῆς θεσπιζομένης ἐπισυναγωγῆς κατηξιώθησαν, τὴν ἀπὸ τῶν πολεμίων λύτρωσιν εὑράμενοι. ΝΑ'. « Καὶ σὺ Βηθλεέμ, οἶκος τοῦ Εὐφραθά, όλι- γοστὸς εἶ ἐν χιλιάσιν Ἰούδα· ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύσε ται ἡγούμενος, τοῦ εἶναι εἰς ἄρχοντα τῷ Ἰσραὴλ, καὶ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ' ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος. Δια τοῦτο δώσει αὐτοὺς ἕως καιροῦ τικτούσης· τέξεται, καὶ οἱ ἐπίλοιποι τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἐπιστρέψουσι. Καὶ μετὰ βραχέα ἐπιλέγει· ι Καὶ ἔσται τὸ ὑπό λειμμα τοῦ Ἰακὼβ ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ἐν μέσῳ λαῶν πολλῶν, ὡς δρόσος παρὰ Κυρίου πίπτουσα, καὶ ὡς το DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A reliquistis me, et obliviscimini montem sanctum B C • D v, 2, 3. meum, et paratis fortunæ mensam, et impletis dæ- moni poculum mistum : ego tradam vos in gla- dium. Omnes in occisione cadetis ; quoniam vocavi vos, et non auscultastis, et fecistis malum in con- spectu meo, et quæ nolebam, elegistis 78. > Cum in his divisione quadam sermo divinus utatur, tum exiguum quoddam semen Jacob, ea quæ promissa sunt consecuturum affirmat: electos autem esse eos, qui habitent in silva. Nam sic vocationem gentium nominat, in qua electi Domini, et semen Jacob sint, sane ipsi apostoli et discipuli Salvato- ris nostri præter quos qui reliqui sunt, omnes in eas, quæ expositæ sunt, minas reciderunt : quan- doquidem ipsa oratio prope apertissime demon- strat, non casu quodam in cunctam Judæorum gentem promissa divina esse ventura, sed in id solum quod semen est nominatum, et in eos, qui vocari solent electi Dei: multi enim sunt vocati, pauci vero electi ". » Quibus etiam nomen novum imponendum deinceps oraculum canit, sic ad im- pios dicens : « Relinquetur enim nomen vestrum in satietatem electis meis. Vos autem interficiet Dominus : ii vero, qui mihi servient, vocabuntur nomine novo”.› Atqui novum istud nomen, quod antiquis ignotum fuerit, quodnam quæso fuerit, nisi Christianorum ? quod a Salvatoris nostri Jesu Christi appellatione deductum in toto orbe terra- rum laudibus et favore celebratur? L. A Michæa. se- . Et erit de stilla populi bujus, qui congrega- tur : congregabitur Jacob cum omnibus. Excipiens excipiam reliquos ex Israel : in unum ponam con- versionem eorum ". » Consentanea iis, quæ ab Isaia accepta sunt, supraque a nobis exposita, Mi- chæas quoque indicat: qui Deum non simpliciter omnes, sed solus eos, qui reliqui fuerint, exceptu- rum narrat: et quemadmodum apud Isaiam " men nominabatur ipsum illorum residuum, ita bie stillam eos nominat, qui ex illis superstites futuri sunt. Significatur autem his verbis ipse chorus apostolorum, qui quasi stilla quædam, et semen Judaicæ gentis exstiterunt : de qua stilla ones quicunque ex toto orbe Christum Dei cognoverint, et doctrinam ejus acceperint, ea quam oraculum canit congregatione digni effecti sunt, et liberatio- nem ab hostibus nacti. LI. ‹ Et tu Bethlehem, domus Ephrata, minima es ut sis in millibus Juda; ex te mihi egredietur qui præsit, ut sit in principem ipsi Israel, et exi- tus ejus ab initio ex diebus sæculi. Propter hoc dabit eos usque ad tempus parientis: pariet, et reliqui ex fratribus eorum convertentur 78. Et post pauca adjungit : « Et erit quod réliquum fue- rit ex Jacob in gentibus in medio populorum mul- torum, quasi ros a Domino cadens, et tanquam Isa. Lxv, 9. Mich. Isa. Lxv, 8-12. Matth. xxii, 14. Isa. Lxv, 15. Mich. II, 11, 12. (1) Forte corrigendum γ' pro δ'. EDIT. PATR.
PG 22:159οὗτοι γοῦν ἀνασωθέντες ἐκ τῆς ἀπωλείας τοῦ παντὸς αὐτῶν ἔθνους καὶ «[ἐν] τῷ διασκορπισμῷ» αὐτῶν ἐμνήσθησαν τοῦ θεοῦ, ὡς ὁμολογεῖσθαι περὶ αὐτῶν εἰρῆσθαι τὰ ἀναγεγραμμένα. νζ. «Τάδε λέγει Ἀδωναὶ̈ κύριος, ὅτι ἀπώσομαι αὐτοὺς εἰς τὰ ἔθνη, καὶ διασκορπιῶ αὐτοὺς εἰς πάντα τὰ ἔθνη, καὶ διασκορπιῶ αὐτοὺς εἰς πᾶσαν τὴν γῆν, καὶ ἔσομαι αὐτῶν εἰς ἁγίασμα μικρὸν ἐν ταῖς χώραις οὗ ἐὰν εἰσέλθωσιν ἐκεῖ.» Καὶ ἐνταῦθα ἑτέρῳ ὀνόματι τοὺς αὐτοὺς κέκληκεν, «ἁγίασμα μικρὸν» εἰπὼν τοὺς ἐξ αὐτῶν ἀνασωθησομένους καὶ ὑπολειφθησομένους. νη. «Καὶ πάντας τοὺς ἀντιλαμβανομένους αὐτῶν διασπερῶ εἰς πάντα ἄνεμον, καὶ ῥομφαίαν ἐκχεῶ ὀπίσω αὐτῶν. καὶ ἐπιγνώσονται ὅτι ἐγὼ κύριος, ἐν τῷ διασκορπίσαι με ἐν τοῖς ἔθνεσιν, καὶ διασπερῶ αὐτοὺς ἐν ταῖς χώραις· καὶ ὑπολείψομαι ἐξ αὐτῶν ἄνδρας ἐν ἀριθμῷ ἐκ ῥομφαίας καὶ ἐκ λιμοῦ καὶ ἐκ θανάτου, ὅπως ἐκδιηγήσωνται πάσας τὰς ἀνομίας αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν οὗ ἐὰν εἰσέλθωσιν ἐκεῖ· καὶ γνώσονται ὅτι ἐγὼ κύριος». Ἐπὶ τῇ τοῦ παντὸς λαοῦ διασπορᾷ καὶ νῦν ὑπολείψεσθαι ἑαυτῷ ὀλίγους ἀριθμῷ φησιν, οὐδ’ ἄλλους δηλῶν τῶν προειρημένων. νθ.
Α θρησκείας, ἅτε καινῆς Διαθήκης αὐτοῖς παραδο - Εt Β θησομένης. ΜΕ'. 'Από τοῦ αὐτοῦ. • Ἐπλήθυναν ἀσεβείας αὐτῶν, ἴσχυσαν ἐν ταῖς ἀπο στροφαῖς αὐτῶν. Ποίῳ τούτων ἵλεως ἔσομαί σοι ; Υιοί σου ἐγκατέλιπόν με, καὶ ὤμνυον ἐν τοῖς οὐκ οὖσι θεοῖς, καὶ ἐχόρτασα αὐτοὺς, καὶ ἐμοιχῶντο, καὶ ἐν οἴκους πορνῶν κατελύοσαν· ἵπποι θηλυμανεῖς ἐγενήθησαν, ἕκαστος ἐπὶ τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον εχρεμέτιζον. Μὴ ἐπὶ τούτοις οὐκ ἐπισκέψομαι, λέγει Κύριος, η ἐν ἔθνει τῷ τοιούτῳ οὐκ ἐκδικήσει ἡ ψυχή μου; Ανάβητε ἐπὶ τοὺς προμαχώνας αὐτῆς, καὶ κατασφά ξατε. Συντέλειαν δὲ μὴ ποιήσητε· ὑπολείπεσθε τα ὑποστηρίγματα αὐτῆς· ὅτι τοῦ Κυρίου εἰσί. » Καὶ ἐν τούτοις ὁμοῦ κατηγορία τοῦ παντὸς ἔθνους αὐτῶν, καὶ ή μετελθοῦσα αὐτοὺς πολιορκία δηλοῦται, καὶ πάλιν τὸ κατάλειμμα, ὅπερ στήριγμα αὐτῆς ὀνομάζει τοῦ Κυρίου τυγχάνον. Τοῦτο δὲ ἦν τὸ διὰ τῆς εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πίστεως δυναμωθὲν καὶ στεῤῥωθὲν, ὡς μηδὲ τὰ ὅμοια ὑπομεῖναι, οἷς τὸ πᾶν ἔθνος αὐτῶν ἐπεπόνθει. Να'. Ἀπὸ τοῦ 'Εζεκιήλ. • Καὶ πεσοῦνται τραυματίαι ἐν μέσῳ ὑμῶν, καὶ ἐπιγνώσεσθε, ὅτι ἐγὼ Κύριος, ἐν τῷ γενέσθαι ἐξ ὑμῶν ἀνασωζομένους ἐκ ῥομφαίας ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἐν τῷ διασκορπισμῷ ὑμῶν ἐν ταῖς χώραις. Καὶ μνησθήσονταί μου οἱ ἀνασωζόμενοι ἐξ ὑμῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, οὗ ᾐχμαλωτεύθησαν ἐκεῖ. » Δοκεί μοι κάν ταῦθα συνάδειν τοῖς ἀπὸ τῶν λοιπῶν προφητειών. Τοὺς γὰρ ἀνασωζομένους τίνας ἂν εἴποις ἢ τὸ ἐν ἑτέ ροις ὠνομασμένον ὑπόλειμμα, καὶ τὴν σταγόνα καὶ δρόσον τοῦ λαοῦ ἐκείνου, δι' ὧν ἐδηλοῦτο ἡ τῶν ἀποστόλων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν σύστασις ; Οὗτοι γοῦν, ἀνασωθέντες ἐκ τῆς ἀπωλείας τοῦ παντὸς αὐτῶν ἔθνους, καὶ ἐν τῷ διασκορπισμῷ αὐτῶν, ἐμνήσθη- σαν τοῦ Θεοῦ, ὡς ὁμολογεῖσθαι περὶ αὐτῶν εἰρῆσθαι τὰ ἀναγεγραμμένα. ΝΖ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. • Τάδε λέγει Αδωναί Κύριος· ὅτι Απώσομαι αυτ τοὺς εἰς τὰ ἔθνη, καὶ διασκορπιῶ αὐτοὺς εἰς πάντα τὰ ἔθνη, καὶ διασκορπιῶ αὐτοὺς εἰς πᾶσαν τὴν γῆν καὶ ἔσομαι αὐτοῖς εἰς ἁγίασμα μικρὸν ἐν ταῖς χώραις, οὗ ἂν εἰσέλθωσιν ἐκεῖ. » Καὶ ἐνταῦθα ἑτέρως τοὺς αὐτοὺς κέκληκεν, « ἁγίασμα μικρὸν ν εἰπὼν τοὺς ἐξ αὐτῶν ἀνασωθησομένους καὶ ὑπολειφθησομένους. Εt ΝΗ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. • Καὶ πάντας τοὺς ἀντιλαμβανομένους αὐτῶν δια- σπερῶ εἰς πάντα ἄνεμον, καὶ ῥομφαίαν ἐκχεῷ ὀπίσω αὐτῶν, καὶ ἐπιγνώσονται, ὅτι ἐγὼ Κύριος, ἐν τῷ δια σκορπίσαι με ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ διασπερῶ αὐτοὺς ἐν ταῖς χώραις· καὶ ὑπολείψομαι ἐξ αὐτῶν ἄνδρας ἐν ἀριθμῷ ἐκ ῥομφαίας, καὶ ἐκ λιμοῦ, καὶ ἐκ θανάτου, ὅπως ἐκδιηγήσωνται πάσας τὰς ἀνομίας αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, οὗ ἂν εἰσέλθωσιν ἐκεῖ· καὶ γνώσονται ὅτι ἐγὼ Κύριος. · Ἐπὶ τῇ τοῦ παντὸς λαοῦ δια σπορᾷ καὶ νῦν ὑπολείψεσθαι ἑαυτῷ ὀλίγους ἀριθμῷ φησιν, οὐδ' [Γ. οὐκ] ἄλλους δηλῶν τῶν προειρημένων. ' EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. ΑΓΟΙOGETICA. - utpote cum eis novum tradendum sit Testa- mentum. LV. Ab eodem. Multiplicaverunt impietates suas, invaluerunt În aversionibus suis. Quanam ex his propitius ero tibi? filii tui dereliquerunt me, et juraverunt in iis, qui dii non sunt, et saturavi eos, et mochati sunt, et in domibus scortorum habitaverunt, equi libidine perciti evaserunt, unusquisque ad uxo- rem proximi hinnitum emisit: nunquid non super his visitabo? dicit Dominus, an in gente tali non ulciscetur anima mea? Ascendite propugnacula ejus, et jugulate : consummationem vero ue facile, relinquite fulcimenta ejus, quoniam Domini sunt, In his simul, et accusatio totius nationis eorum, et quæ eos oppressit obsidio indicatur : et pre- terea residuum, quod fulcimentum ejus nominat : cum ipsius Domini sit. Hoc vero residuum fuit, quod ex fde quam in Christum Dei habuit, confr- matum solidatumque est, ut ne iis similia patere- tur, quæ universa illa gens perpessa est. LVI. Ab Ezechiele. « cadent vulnerati in medio vestri, et cogno- scetis quod ego Dominus, cum abierint de vobis, qui liberabuntur a gladio ad gentes, et cum vos dispersi eritis per regiones, et recordabuntur mei, gui liberati erunt ex vobis in gentibus, ad quas captivi ducti sint. Videtur sane hic inibi quo- que concordare iis, qui a reliquis prophetiis acce- pta sunt eos enim qui liberați erunt, quositan alios dixeris, nisi quod in cæteris, residuum, seu reliquum, et stilla, et ros, populi illius nominatur? quibus utique denominationibus, apostolorum Sal- vatoris nostri conventus indicatur. Ili ergo liberati ab interitu universæ illorum nationis et a disper- sione illorum, recordati sunt Dei, ut sit confiten- dum, ea quæ scripta sunt, de his fuisse dicta. LVII. Ab eodem. Hæc dicit Adonai Dominus: Expellam eos ad gentes, et dispergam eos in omnes nationes, et di- spergam eos in omnem terrain: et ero eis in san- ctificationem parvam in regionibus, quocunque in- gressi fuerint illuc. Hic quoque alio nomine eos vocavit, ubi sanctificationem parvam dixit, eos qui C ex illis superstites inansuri sint et incolumes 6. D LVIII. Ab eodem. , • omnes suscipientes eus dispergam in omnem ventum: et gladium effundam a tergo eo- rum, et cognoscent quod ego Dominus, dum di- spergam eos inter gentes, et disseminabo eos in regionibus : et relinquam ex eis viros in numero ex gladio, et ex fame, et ex morte: ut enarrent omnes iniquitates suas in gentibus, quocunque in- gressi fuerint illuc : et cognoscent quod ego Domi- Hus › In totius populi dispersione, etiam hic sibi ipsi relicturum ait paucos numero, non alios tique significans, quam eos, qui prædicti sunt. "Jer. v, 6-10. • Ezech. vi, 7-0. Ezech. xi, 16. Ezech. XII, 14-16.
«Τάδε λέγει Ἀδωναὶ̈ κύριος· ἐὰν δὲ καὶ τὰς τέσσαρας ἐκδικήσεις μου τὰς πονηράς, ῥομφαίαν καὶ λιμὸν καὶ θηρία πονηρὰ καὶ θάνατον, ἐξαποστελῶ ἐπὶ Ἱερουσαλὴμ τοῦ ἐξολοθρεῦσαι ἐξ αὐτῆς ἄνθρωπον καὶ κτῆνος, καὶ ἰδοὺ ὑπολελειμμένοι ἐν αὐτῇ οἱ ἀνασεσωσμένοι.» Οὐδὲν ἂν καὶ ταῦτα διαφέροι τῶν προειρημένων. ξ. «Οὕτως κρινῶ ὑμᾶς, λέγει κύριος, καὶ διάξω ὑμᾶς ὑπὸ τὴν ῥάβδον μου, καὶ εἰσάξω ὑμᾶς ἐν ἀριθμῷ τῆς διαθήκης μου, καὶ ἐκλέξω ἐξ ὑμῶν τοὺς ἀπεστηκότας καὶ τοὺς ἀσεβεῖς, διότι ἐκ τῆς παροικίας αὐτῶν ἐξάγω αὐτούς, καὶ εἰς τὴν γῆν τοῦ Ἰσραὴλ οὐκ εἰσελεύσονται.» Σαφῶς καὶ ἐν τούτοις ἀριθμῷ βραχεῖς «ὑπὸ τὴν ῥάβδον» τοῦ θεοῦ γενήσεσθαι, ἐπὶ τῷ τοὺς λοιποὺς τοῦ Ἰσραὴλ ἀποπεσεῖσθαι τῶν ἐπαγγελιῶν, μαρτύρεται.
Α θρησκείας, ἅτε καινῆς Διαθήκης αὐτοῖς παραδο - Εt Β θησομένης. ΜΕ'. 'Από τοῦ αὐτοῦ. • Ἐπλήθυναν ἀσεβείας αὐτῶν, ἴσχυσαν ἐν ταῖς ἀπο στροφαῖς αὐτῶν. Ποίῳ τούτων ἵλεως ἔσομαί σοι ; Υιοί σου ἐγκατέλιπόν με, καὶ ὤμνυον ἐν τοῖς οὐκ οὖσι θεοῖς, καὶ ἐχόρτασα αὐτοὺς, καὶ ἐμοιχῶντο, καὶ ἐν οἴκους πορνῶν κατελύοσαν· ἵπποι θηλυμανεῖς ἐγενήθησαν, ἕκαστος ἐπὶ τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον εχρεμέτιζον. Μὴ ἐπὶ τούτοις οὐκ ἐπισκέψομαι, λέγει Κύριος, η ἐν ἔθνει τῷ τοιούτῳ οὐκ ἐκδικήσει ἡ ψυχή μου; Ανάβητε ἐπὶ τοὺς προμαχώνας αὐτῆς, καὶ κατασφά ξατε. Συντέλειαν δὲ μὴ ποιήσητε· ὑπολείπεσθε τα ὑποστηρίγματα αὐτῆς· ὅτι τοῦ Κυρίου εἰσί. » Καὶ ἐν τούτοις ὁμοῦ κατηγορία τοῦ παντὸς ἔθνους αὐτῶν, καὶ ή μετελθοῦσα αὐτοὺς πολιορκία δηλοῦται, καὶ πάλιν τὸ κατάλειμμα, ὅπερ στήριγμα αὐτῆς ὀνομάζει τοῦ Κυρίου τυγχάνον. Τοῦτο δὲ ἦν τὸ διὰ τῆς εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πίστεως δυναμωθὲν καὶ στεῤῥωθὲν, ὡς μηδὲ τὰ ὅμοια ὑπομεῖναι, οἷς τὸ πᾶν ἔθνος αὐτῶν ἐπεπόνθει. Να'. Ἀπὸ τοῦ 'Εζεκιήλ. • Καὶ πεσοῦνται τραυματίαι ἐν μέσῳ ὑμῶν, καὶ ἐπιγνώσεσθε, ὅτι ἐγὼ Κύριος, ἐν τῷ γενέσθαι ἐξ ὑμῶν ἀνασωζομένους ἐκ ῥομφαίας ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἐν τῷ διασκορπισμῷ ὑμῶν ἐν ταῖς χώραις. Καὶ μνησθήσονταί μου οἱ ἀνασωζόμενοι ἐξ ὑμῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, οὗ ᾐχμαλωτεύθησαν ἐκεῖ. » Δοκεί μοι κάν ταῦθα συνάδειν τοῖς ἀπὸ τῶν λοιπῶν προφητειών. Τοὺς γὰρ ἀνασωζομένους τίνας ἂν εἴποις ἢ τὸ ἐν ἑτέ ροις ὠνομασμένον ὑπόλειμμα, καὶ τὴν σταγόνα καὶ δρόσον τοῦ λαοῦ ἐκείνου, δι' ὧν ἐδηλοῦτο ἡ τῶν ἀποστόλων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν σύστασις ; Οὗτοι γοῦν, ἀνασωθέντες ἐκ τῆς ἀπωλείας τοῦ παντὸς αὐτῶν ἔθνους, καὶ ἐν τῷ διασκορπισμῷ αὐτῶν, ἐμνήσθη- σαν τοῦ Θεοῦ, ὡς ὁμολογεῖσθαι περὶ αὐτῶν εἰρῆσθαι τὰ ἀναγεγραμμένα. ΝΖ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. • Τάδε λέγει Αδωναί Κύριος· ὅτι Απώσομαι αυτ τοὺς εἰς τὰ ἔθνη, καὶ διασκορπιῶ αὐτοὺς εἰς πάντα τὰ ἔθνη, καὶ διασκορπιῶ αὐτοὺς εἰς πᾶσαν τὴν γῆν καὶ ἔσομαι αὐτοῖς εἰς ἁγίασμα μικρὸν ἐν ταῖς χώραις, οὗ ἂν εἰσέλθωσιν ἐκεῖ. » Καὶ ἐνταῦθα ἑτέρως τοὺς αὐτοὺς κέκληκεν, « ἁγίασμα μικρὸν ν εἰπὼν τοὺς ἐξ αὐτῶν ἀνασωθησομένους καὶ ὑπολειφθησομένους. Εt ΝΗ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. • Καὶ πάντας τοὺς ἀντιλαμβανομένους αὐτῶν δια- σπερῶ εἰς πάντα ἄνεμον, καὶ ῥομφαίαν ἐκχεῷ ὀπίσω αὐτῶν, καὶ ἐπιγνώσονται, ὅτι ἐγὼ Κύριος, ἐν τῷ δια σκορπίσαι με ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ διασπερῶ αὐτοὺς ἐν ταῖς χώραις· καὶ ὑπολείψομαι ἐξ αὐτῶν ἄνδρας ἐν ἀριθμῷ ἐκ ῥομφαίας, καὶ ἐκ λιμοῦ, καὶ ἐκ θανάτου, ὅπως ἐκδιηγήσωνται πάσας τὰς ἀνομίας αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, οὗ ἂν εἰσέλθωσιν ἐκεῖ· καὶ γνώσονται ὅτι ἐγὼ Κύριος. · Ἐπὶ τῇ τοῦ παντὸς λαοῦ δια σπορᾷ καὶ νῦν ὑπολείψεσθαι ἑαυτῷ ὀλίγους ἀριθμῷ φησιν, οὐδ' [Γ. οὐκ] ἄλλους δηλῶν τῶν προειρημένων. ' EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. ΑΓΟΙOGETICA. - utpote cum eis novum tradendum sit Testa- mentum. LV. Ab eodem. Multiplicaverunt impietates suas, invaluerunt În aversionibus suis. Quanam ex his propitius ero tibi? filii tui dereliquerunt me, et juraverunt in iis, qui dii non sunt, et saturavi eos, et mochati sunt, et in domibus scortorum habitaverunt, equi libidine perciti evaserunt, unusquisque ad uxo- rem proximi hinnitum emisit: nunquid non super his visitabo? dicit Dominus, an in gente tali non ulciscetur anima mea? Ascendite propugnacula ejus, et jugulate : consummationem vero ue facile, relinquite fulcimenta ejus, quoniam Domini sunt, In his simul, et accusatio totius nationis eorum, et quæ eos oppressit obsidio indicatur : et pre- terea residuum, quod fulcimentum ejus nominat : cum ipsius Domini sit. Hoc vero residuum fuit, quod ex fde quam in Christum Dei habuit, confr- matum solidatumque est, ut ne iis similia patere- tur, quæ universa illa gens perpessa est. LVI. Ab Ezechiele. « cadent vulnerati in medio vestri, et cogno- scetis quod ego Dominus, cum abierint de vobis, qui liberabuntur a gladio ad gentes, et cum vos dispersi eritis per regiones, et recordabuntur mei, gui liberati erunt ex vobis in gentibus, ad quas captivi ducti sint. Videtur sane hic inibi quo- que concordare iis, qui a reliquis prophetiis acce- pta sunt eos enim qui liberați erunt, quositan alios dixeris, nisi quod in cæteris, residuum, seu reliquum, et stilla, et ros, populi illius nominatur? quibus utique denominationibus, apostolorum Sal- vatoris nostri conventus indicatur. Ili ergo liberati ab interitu universæ illorum nationis et a disper- sione illorum, recordati sunt Dei, ut sit confiten- dum, ea quæ scripta sunt, de his fuisse dicta. LVII. Ab eodem. Hæc dicit Adonai Dominus: Expellam eos ad gentes, et dispergam eos in omnes nationes, et di- spergam eos in omnem terrain: et ero eis in san- ctificationem parvam in regionibus, quocunque in- gressi fuerint illuc. Hic quoque alio nomine eos vocavit, ubi sanctificationem parvam dixit, eos qui C ex illis superstites inansuri sint et incolumes 6. D LVIII. Ab eodem. , • omnes suscipientes eus dispergam in omnem ventum: et gladium effundam a tergo eo- rum, et cognoscent quod ego Dominus, dum di- spergam eos inter gentes, et disseminabo eos in regionibus : et relinquam ex eis viros in numero ex gladio, et ex fame, et ex morte: ut enarrent omnes iniquitates suas in gentibus, quocunque in- gressi fuerint illuc : et cognoscent quod ego Domi- Hus › In totius populi dispersione, etiam hic sibi ipsi relicturum ait paucos numero, non alios tique significans, quam eos, qui prædicti sunt. "Jer. v, 6-10. • Ezech. vi, 7-0. Ezech. xi, 16. Ezech. XII, 14-16.
PG 22:161ἀλλὰ γὰρ ἀποδείξας, ὅτι μὴ ὡς ἔτυχεν ἀδιακρίτως πᾶσιν ἁπλῶς τοῖς ἀπὸ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους φαύλοις τε καὶ ἀσεβέσι καὶ τοῖς μὴ τοιούτοις τὰς τῶν ἀγαθῶν ἐπαγγελίας οἱ θεῖοι λόγοι προεθέσπιζον, σπανίοις δὲ αὐτῶν καὶ ἀριθμῷ ληπτοῖς, ἤτοι τοῖς εἰς τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν ἐξ αὐτῶν πεπιστευκόσιν, ἢ τοῖς πρὸ τῆς παρουσίας αὐτοῦ δεδικαιωμένοις, αὐτάρκως ἡγοῦμαι δεδηλωκέναι, ὅτι [μὴ] ἀδιακρίτως εἰς ἅπαντας Ἰουδαίους τὰ τῶν θείων ἐπαγγελιῶν ἐπληροῦτο, καὶ ὅτι μὴ μᾶλλον αὐτοῖς ἢ τοῖς ἐξ ἐθνῶν τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ παραδεξαμένοις τὰ τῶν προφητῶν ἐφαρμόττει λόγια. τίς δὲ ἦν ἡ τῶν θείων ἐπαγγελιῶν διάνοια, κατὰ καιρὸν τὸν προσήκοντα παραστήσω. Ταῦτα δὲ ὡς ἀναγκαίως μοι συνείλεκται εἰς ἔλεγχον τῶν ἐκ περιτομῆς ὑπ’ ἀλόγου μεγαλαυχίας μόνοις αὐτοῖς τὸν Χριστὸν ἐπιδημήσειν, οὐχὶ δὲ καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις, ἀπαυθαδιζομένων, εἴς τε ἀπόδειξιν τῆς ἡμῶν αὐτῶν περὶ τὰ ἐκείνων λόγια εὐλόγου σπουδῆς.
Α θρησκείας, ἅτε καινῆς Διαθήκης αὐτοῖς παραδο - Εt Β θησομένης. ΜΕ'. 'Από τοῦ αὐτοῦ. • Ἐπλήθυναν ἀσεβείας αὐτῶν, ἴσχυσαν ἐν ταῖς ἀπο στροφαῖς αὐτῶν. Ποίῳ τούτων ἵλεως ἔσομαί σοι ; Υιοί σου ἐγκατέλιπόν με, καὶ ὤμνυον ἐν τοῖς οὐκ οὖσι θεοῖς, καὶ ἐχόρτασα αὐτοὺς, καὶ ἐμοιχῶντο, καὶ ἐν οἴκους πορνῶν κατελύοσαν· ἵπποι θηλυμανεῖς ἐγενήθησαν, ἕκαστος ἐπὶ τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον εχρεμέτιζον. Μὴ ἐπὶ τούτοις οὐκ ἐπισκέψομαι, λέγει Κύριος, η ἐν ἔθνει τῷ τοιούτῳ οὐκ ἐκδικήσει ἡ ψυχή μου; Ανάβητε ἐπὶ τοὺς προμαχώνας αὐτῆς, καὶ κατασφά ξατε. Συντέλειαν δὲ μὴ ποιήσητε· ὑπολείπεσθε τα ὑποστηρίγματα αὐτῆς· ὅτι τοῦ Κυρίου εἰσί. » Καὶ ἐν τούτοις ὁμοῦ κατηγορία τοῦ παντὸς ἔθνους αὐτῶν, καὶ ή μετελθοῦσα αὐτοὺς πολιορκία δηλοῦται, καὶ πάλιν τὸ κατάλειμμα, ὅπερ στήριγμα αὐτῆς ὀνομάζει τοῦ Κυρίου τυγχάνον. Τοῦτο δὲ ἦν τὸ διὰ τῆς εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πίστεως δυναμωθὲν καὶ στεῤῥωθὲν, ὡς μηδὲ τὰ ὅμοια ὑπομεῖναι, οἷς τὸ πᾶν ἔθνος αὐτῶν ἐπεπόνθει. Να'. Ἀπὸ τοῦ 'Εζεκιήλ. • Καὶ πεσοῦνται τραυματίαι ἐν μέσῳ ὑμῶν, καὶ ἐπιγνώσεσθε, ὅτι ἐγὼ Κύριος, ἐν τῷ γενέσθαι ἐξ ὑμῶν ἀνασωζομένους ἐκ ῥομφαίας ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἐν τῷ διασκορπισμῷ ὑμῶν ἐν ταῖς χώραις. Καὶ μνησθήσονταί μου οἱ ἀνασωζόμενοι ἐξ ὑμῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, οὗ ᾐχμαλωτεύθησαν ἐκεῖ. » Δοκεί μοι κάν ταῦθα συνάδειν τοῖς ἀπὸ τῶν λοιπῶν προφητειών. Τοὺς γὰρ ἀνασωζομένους τίνας ἂν εἴποις ἢ τὸ ἐν ἑτέ ροις ὠνομασμένον ὑπόλειμμα, καὶ τὴν σταγόνα καὶ δρόσον τοῦ λαοῦ ἐκείνου, δι' ὧν ἐδηλοῦτο ἡ τῶν ἀποστόλων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν σύστασις ; Οὗτοι γοῦν, ἀνασωθέντες ἐκ τῆς ἀπωλείας τοῦ παντὸς αὐτῶν ἔθνους, καὶ ἐν τῷ διασκορπισμῷ αὐτῶν, ἐμνήσθη- σαν τοῦ Θεοῦ, ὡς ὁμολογεῖσθαι περὶ αὐτῶν εἰρῆσθαι τὰ ἀναγεγραμμένα. ΝΖ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. • Τάδε λέγει Αδωναί Κύριος· ὅτι Απώσομαι αυτ τοὺς εἰς τὰ ἔθνη, καὶ διασκορπιῶ αὐτοὺς εἰς πάντα τὰ ἔθνη, καὶ διασκορπιῶ αὐτοὺς εἰς πᾶσαν τὴν γῆν καὶ ἔσομαι αὐτοῖς εἰς ἁγίασμα μικρὸν ἐν ταῖς χώραις, οὗ ἂν εἰσέλθωσιν ἐκεῖ. » Καὶ ἐνταῦθα ἑτέρως τοὺς αὐτοὺς κέκληκεν, « ἁγίασμα μικρὸν ν εἰπὼν τοὺς ἐξ αὐτῶν ἀνασωθησομένους καὶ ὑπολειφθησομένους. Εt ΝΗ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. • Καὶ πάντας τοὺς ἀντιλαμβανομένους αὐτῶν δια- σπερῶ εἰς πάντα ἄνεμον, καὶ ῥομφαίαν ἐκχεῷ ὀπίσω αὐτῶν, καὶ ἐπιγνώσονται, ὅτι ἐγὼ Κύριος, ἐν τῷ δια σκορπίσαι με ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ διασπερῶ αὐτοὺς ἐν ταῖς χώραις· καὶ ὑπολείψομαι ἐξ αὐτῶν ἄνδρας ἐν ἀριθμῷ ἐκ ῥομφαίας, καὶ ἐκ λιμοῦ, καὶ ἐκ θανάτου, ὅπως ἐκδιηγήσωνται πάσας τὰς ἀνομίας αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, οὗ ἂν εἰσέλθωσιν ἐκεῖ· καὶ γνώσονται ὅτι ἐγὼ Κύριος. · Ἐπὶ τῇ τοῦ παντὸς λαοῦ δια σπορᾷ καὶ νῦν ὑπολείψεσθαι ἑαυτῷ ὀλίγους ἀριθμῷ φησιν, οὐδ' [Γ. οὐκ] ἄλλους δηλῶν τῶν προειρημένων. ' EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. ΑΓΟΙOGETICA. - utpote cum eis novum tradendum sit Testa- mentum. LV. Ab eodem. Multiplicaverunt impietates suas, invaluerunt În aversionibus suis. Quanam ex his propitius ero tibi? filii tui dereliquerunt me, et juraverunt in iis, qui dii non sunt, et saturavi eos, et mochati sunt, et in domibus scortorum habitaverunt, equi libidine perciti evaserunt, unusquisque ad uxo- rem proximi hinnitum emisit: nunquid non super his visitabo? dicit Dominus, an in gente tali non ulciscetur anima mea? Ascendite propugnacula ejus, et jugulate : consummationem vero ue facile, relinquite fulcimenta ejus, quoniam Domini sunt, In his simul, et accusatio totius nationis eorum, et quæ eos oppressit obsidio indicatur : et pre- terea residuum, quod fulcimentum ejus nominat : cum ipsius Domini sit. Hoc vero residuum fuit, quod ex fde quam in Christum Dei habuit, confr- matum solidatumque est, ut ne iis similia patere- tur, quæ universa illa gens perpessa est. LVI. Ab Ezechiele. « cadent vulnerati in medio vestri, et cogno- scetis quod ego Dominus, cum abierint de vobis, qui liberabuntur a gladio ad gentes, et cum vos dispersi eritis per regiones, et recordabuntur mei, gui liberati erunt ex vobis in gentibus, ad quas captivi ducti sint. Videtur sane hic inibi quo- que concordare iis, qui a reliquis prophetiis acce- pta sunt eos enim qui liberați erunt, quositan alios dixeris, nisi quod in cæteris, residuum, seu reliquum, et stilla, et ros, populi illius nominatur? quibus utique denominationibus, apostolorum Sal- vatoris nostri conventus indicatur. Ili ergo liberati ab interitu universæ illorum nationis et a disper- sione illorum, recordati sunt Dei, ut sit confiten- dum, ea quæ scripta sunt, de his fuisse dicta. LVII. Ab eodem. Hæc dicit Adonai Dominus: Expellam eos ad gentes, et dispergam eos in omnes nationes, et di- spergam eos in omnem terrain: et ero eis in san- ctificationem parvam in regionibus, quocunque in- gressi fuerint illuc. Hic quoque alio nomine eos vocavit, ubi sanctificationem parvam dixit, eos qui C ex illis superstites inansuri sint et incolumes 6. D LVIII. Ab eodem. , • omnes suscipientes eus dispergam in omnem ventum: et gladium effundam a tergo eo- rum, et cognoscent quod ego Dominus, dum di- spergam eos inter gentes, et disseminabo eos in regionibus : et relinquam ex eis viros in numero ex gladio, et ex fame, et ex morte: ut enarrent omnes iniquitates suas in gentibus, quocunque in- gressi fuerint illuc : et cognoscent quod ego Domi- Hus › In totius populi dispersione, etiam hic sibi ipsi relicturum ait paucos numero, non alios tique significans, quam eos, qui prædicti sunt. "Jer. v, 6-10. • Ezech. vi, 7-0. Ezech. xi, 16. Ezech. XII, 14-16.
συνέστη δέ μοι διὰ τοῦ πρὸ τούτου συγγράμματος καὶ τὸ αἴτιον τοῦ μὴ ἰουδαί̈ζειν ἡμᾶς, καὶ ταῦτα ταῖς αὐτῶν χαίροντας προφητικαῖς γραφαῖς, ἀλλὰ καὶ ὁποῖος ὁ βίος τυγχάνει ὁ διὰ τοῦ Χριστοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κεκηρυγμένος ἥ τε ἀρχαιότης τοῦ τρόπου τῆς εὐαγγελικῆς πολιτείας, ὡς οἷόν τε ἦν, ἐν αὐτῷ διελήλυθα. τούτων δ’ ἡμῖν προηνυσμένων, ἤδη ποτὲ καιρὸς ἀπορρητοτέρων ἅψασθαι λόγων, τῶν περὶ τῆς κατὰ τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ μυστικῆς οἰκονομίας, καὶ ὡς ἂν μάθοιμεν διὰ τί νῦν ἀλλ’ οὐ πρὸ τούτου τὴν εἰς ἅπαντας ἀνθρώπους ἐπιφάνειαν αὐτοῦ πεποίητο, καὶ τί τὸ αἴτιον ἦν τοῦ μὴ πάλαι πρότερον ἔναγχος δὲ καὶ μετὰ τὸν μακρὸν αἰῶνα τῆς τῶν ἐθνῶν ἀπάρξασθαι αὐτὸν κλήσεως, τά τε ἄλλα ὅσα δήποτε τῆς κατ’ αὐτὸν ἀπορρήτου θεολογίας οἰκεῖα τυγχάνει, ἔτι μὴν καὶ τὰ περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως αὐτοῦ· ἃ καὶ πρῶτα ἐξ ἑτέρας λόγου ἀρχῆς, ὡς πρὸς τοὺς ἀπίστους, τέως αὐτὸν βοηθὸν ἐπικαλεσάμενοι τὸν τοῦ θεοῦ λόγον, φέρε διασκεψώμεθα. Τάδε ἔνεστιν ἐν τῷ τρίτῳ συγγράμματι τῆς περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως.20 α. Ὅπως οἱ παρ’ Ἑβραίοις προφῆται τὸ εὐαγγέλιον ἐκήρυττον. β.
Α θρησκείας, ἅτε καινῆς Διαθήκης αὐτοῖς παραδο - Εt Β θησομένης. ΜΕ'. 'Από τοῦ αὐτοῦ. • Ἐπλήθυναν ἀσεβείας αὐτῶν, ἴσχυσαν ἐν ταῖς ἀπο στροφαῖς αὐτῶν. Ποίῳ τούτων ἵλεως ἔσομαί σοι ; Υιοί σου ἐγκατέλιπόν με, καὶ ὤμνυον ἐν τοῖς οὐκ οὖσι θεοῖς, καὶ ἐχόρτασα αὐτοὺς, καὶ ἐμοιχῶντο, καὶ ἐν οἴκους πορνῶν κατελύοσαν· ἵπποι θηλυμανεῖς ἐγενήθησαν, ἕκαστος ἐπὶ τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον εχρεμέτιζον. Μὴ ἐπὶ τούτοις οὐκ ἐπισκέψομαι, λέγει Κύριος, η ἐν ἔθνει τῷ τοιούτῳ οὐκ ἐκδικήσει ἡ ψυχή μου; Ανάβητε ἐπὶ τοὺς προμαχώνας αὐτῆς, καὶ κατασφά ξατε. Συντέλειαν δὲ μὴ ποιήσητε· ὑπολείπεσθε τα ὑποστηρίγματα αὐτῆς· ὅτι τοῦ Κυρίου εἰσί. » Καὶ ἐν τούτοις ὁμοῦ κατηγορία τοῦ παντὸς ἔθνους αὐτῶν, καὶ ή μετελθοῦσα αὐτοὺς πολιορκία δηλοῦται, καὶ πάλιν τὸ κατάλειμμα, ὅπερ στήριγμα αὐτῆς ὀνομάζει τοῦ Κυρίου τυγχάνον. Τοῦτο δὲ ἦν τὸ διὰ τῆς εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πίστεως δυναμωθὲν καὶ στεῤῥωθὲν, ὡς μηδὲ τὰ ὅμοια ὑπομεῖναι, οἷς τὸ πᾶν ἔθνος αὐτῶν ἐπεπόνθει. Να'. Ἀπὸ τοῦ 'Εζεκιήλ. • Καὶ πεσοῦνται τραυματίαι ἐν μέσῳ ὑμῶν, καὶ ἐπιγνώσεσθε, ὅτι ἐγὼ Κύριος, ἐν τῷ γενέσθαι ἐξ ὑμῶν ἀνασωζομένους ἐκ ῥομφαίας ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἐν τῷ διασκορπισμῷ ὑμῶν ἐν ταῖς χώραις. Καὶ μνησθήσονταί μου οἱ ἀνασωζόμενοι ἐξ ὑμῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, οὗ ᾐχμαλωτεύθησαν ἐκεῖ. » Δοκεί μοι κάν ταῦθα συνάδειν τοῖς ἀπὸ τῶν λοιπῶν προφητειών. Τοὺς γὰρ ἀνασωζομένους τίνας ἂν εἴποις ἢ τὸ ἐν ἑτέ ροις ὠνομασμένον ὑπόλειμμα, καὶ τὴν σταγόνα καὶ δρόσον τοῦ λαοῦ ἐκείνου, δι' ὧν ἐδηλοῦτο ἡ τῶν ἀποστόλων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν σύστασις ; Οὗτοι γοῦν, ἀνασωθέντες ἐκ τῆς ἀπωλείας τοῦ παντὸς αὐτῶν ἔθνους, καὶ ἐν τῷ διασκορπισμῷ αὐτῶν, ἐμνήσθη- σαν τοῦ Θεοῦ, ὡς ὁμολογεῖσθαι περὶ αὐτῶν εἰρῆσθαι τὰ ἀναγεγραμμένα. ΝΖ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. • Τάδε λέγει Αδωναί Κύριος· ὅτι Απώσομαι αυτ τοὺς εἰς τὰ ἔθνη, καὶ διασκορπιῶ αὐτοὺς εἰς πάντα τὰ ἔθνη, καὶ διασκορπιῶ αὐτοὺς εἰς πᾶσαν τὴν γῆν καὶ ἔσομαι αὐτοῖς εἰς ἁγίασμα μικρὸν ἐν ταῖς χώραις, οὗ ἂν εἰσέλθωσιν ἐκεῖ. » Καὶ ἐνταῦθα ἑτέρως τοὺς αὐτοὺς κέκληκεν, « ἁγίασμα μικρὸν ν εἰπὼν τοὺς ἐξ αὐτῶν ἀνασωθησομένους καὶ ὑπολειφθησομένους. Εt ΝΗ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. • Καὶ πάντας τοὺς ἀντιλαμβανομένους αὐτῶν δια- σπερῶ εἰς πάντα ἄνεμον, καὶ ῥομφαίαν ἐκχεῷ ὀπίσω αὐτῶν, καὶ ἐπιγνώσονται, ὅτι ἐγὼ Κύριος, ἐν τῷ δια σκορπίσαι με ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ διασπερῶ αὐτοὺς ἐν ταῖς χώραις· καὶ ὑπολείψομαι ἐξ αὐτῶν ἄνδρας ἐν ἀριθμῷ ἐκ ῥομφαίας, καὶ ἐκ λιμοῦ, καὶ ἐκ θανάτου, ὅπως ἐκδιηγήσωνται πάσας τὰς ἀνομίας αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, οὗ ἂν εἰσέλθωσιν ἐκεῖ· καὶ γνώσονται ὅτι ἐγὼ Κύριος. · Ἐπὶ τῇ τοῦ παντὸς λαοῦ δια σπορᾷ καὶ νῦν ὑπολείψεσθαι ἑαυτῷ ὀλίγους ἀριθμῷ φησιν, οὐδ' [Γ. οὐκ] ἄλλους δηλῶν τῶν προειρημένων. ' EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. ΑΓΟΙOGETICA. - utpote cum eis novum tradendum sit Testa- mentum. LV. Ab eodem. Multiplicaverunt impietates suas, invaluerunt În aversionibus suis. Quanam ex his propitius ero tibi? filii tui dereliquerunt me, et juraverunt in iis, qui dii non sunt, et saturavi eos, et mochati sunt, et in domibus scortorum habitaverunt, equi libidine perciti evaserunt, unusquisque ad uxo- rem proximi hinnitum emisit: nunquid non super his visitabo? dicit Dominus, an in gente tali non ulciscetur anima mea? Ascendite propugnacula ejus, et jugulate : consummationem vero ue facile, relinquite fulcimenta ejus, quoniam Domini sunt, In his simul, et accusatio totius nationis eorum, et quæ eos oppressit obsidio indicatur : et pre- terea residuum, quod fulcimentum ejus nominat : cum ipsius Domini sit. Hoc vero residuum fuit, quod ex fde quam in Christum Dei habuit, confr- matum solidatumque est, ut ne iis similia patere- tur, quæ universa illa gens perpessa est. LVI. Ab Ezechiele. « cadent vulnerati in medio vestri, et cogno- scetis quod ego Dominus, cum abierint de vobis, qui liberabuntur a gladio ad gentes, et cum vos dispersi eritis per regiones, et recordabuntur mei, gui liberati erunt ex vobis in gentibus, ad quas captivi ducti sint. Videtur sane hic inibi quo- que concordare iis, qui a reliquis prophetiis acce- pta sunt eos enim qui liberați erunt, quositan alios dixeris, nisi quod in cæteris, residuum, seu reliquum, et stilla, et ros, populi illius nominatur? quibus utique denominationibus, apostolorum Sal- vatoris nostri conventus indicatur. Ili ergo liberati ab interitu universæ illorum nationis et a disper- sione illorum, recordati sunt Dei, ut sit confiten- dum, ea quæ scripta sunt, de his fuisse dicta. LVII. Ab eodem. Hæc dicit Adonai Dominus: Expellam eos ad gentes, et dispergam eos in omnes nationes, et di- spergam eos in omnem terrain: et ero eis in san- ctificationem parvam in regionibus, quocunque in- gressi fuerint illuc. Hic quoque alio nomine eos vocavit, ubi sanctificationem parvam dixit, eos qui C ex illis superstites inansuri sint et incolumes 6. D LVIII. Ab eodem. , • omnes suscipientes eus dispergam in omnem ventum: et gladium effundam a tergo eo- rum, et cognoscent quod ego Dominus, dum di- spergam eos inter gentes, et disseminabo eos in regionibus : et relinquam ex eis viros in numero ex gladio, et ex fame, et ex morte: ut enarrent omnes iniquitates suas in gentibus, quocunque in- gressi fuerint illuc : et cognoscent quod ego Domi- Hus › In totius populi dispersione, etiam hic sibi ipsi relicturum ait paucos numero, non alios tique significans, quam eos, qui prædicti sunt. "Jer. v, 6-10. • Ezech. vi, 7-0. Ezech. xi, 16. Ezech. XII, 14-16.
Ὅπως περὶ τοῦ Χριστοῦ προανεφώνουν. γ. Πῶς πρὸς τοὺς πλάνον ὑπειληφότας γεγονέναι αὐτὸν ἀντενεχθησόμεθα. δ. Περὶ τῶν θειοτέρων ἔργων αὐτοῦ. ε. Ὅτι μὴ πλασάμενοι οἱ αὐτοῦ μαθηταὶ τῇ δὲ ἀληθείᾳ ἐμαρτύρουν τὰς ὑπ’ αὐτοῦ πραχθείσας παραδοξοποιοὺς ἱστορίας. 2. Ὅτι μὴ κατὰ γοητείαν ἐνθέῳ δὲ ἀρετῇ καὶ δυνάμει τὰ παράδοξα διεπράξατο. ζ. Ὡς καὶ ἀπὸ τῆς ἐνεργείας αὐτῆς συνορᾶται τοῖς φιλαληθέσιν ἡ τῆς περὶ αὐτὸν ἐνθέου ἀρετῆς δύναμις. Λόγος γ. Τῶν προλεγομένων εἰς τὴν εὐαγγελικὴν ἀπόδειξιν αὐτάρκως μοι γεγυμνασμένων, ἀποδεδειγμένου τε τοῦ τρόπου τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικῆς διδασκαλίας, τῆς τε αἰτίας ἀποδοθείσης δι’ ὧν τὰ Ἰουδαίων ἀσπασάμενοι λόγια τὸν κατ’ αὐτοὺς βίον παρῃτησάμεθα, καὶ ἔτι πρὸς τούτοις συστάντος, ὡς αἱ προφητικαὶ παρ’ αὐτοῖς γραφαί, προλαβοῦσαι τὸ μέλλον, τῆς ἡμετέρας διὰ Χριστοῦ γενομένης κλήσεως ἐμνημόνευσαν, δι’ ὃ καὶ ὡς οἰκείων ἀλλ’ οὐκ ἀλλοτρίων αὐτῶν μεταποιούμεθα· καλεῖ δὴ καιρὸς ἐπ’ αὐτὴν ἐμβάντα τὴν ὑπόθεσιν ἄρξασθαι τῶν ἐπηγγελμένων.
Α θρησκείας, ἅτε καινῆς Διαθήκης αὐτοῖς παραδο - Εt Β θησομένης. ΜΕ'. 'Από τοῦ αὐτοῦ. • Ἐπλήθυναν ἀσεβείας αὐτῶν, ἴσχυσαν ἐν ταῖς ἀπο στροφαῖς αὐτῶν. Ποίῳ τούτων ἵλεως ἔσομαί σοι ; Υιοί σου ἐγκατέλιπόν με, καὶ ὤμνυον ἐν τοῖς οὐκ οὖσι θεοῖς, καὶ ἐχόρτασα αὐτοὺς, καὶ ἐμοιχῶντο, καὶ ἐν οἴκους πορνῶν κατελύοσαν· ἵπποι θηλυμανεῖς ἐγενήθησαν, ἕκαστος ἐπὶ τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον εχρεμέτιζον. Μὴ ἐπὶ τούτοις οὐκ ἐπισκέψομαι, λέγει Κύριος, η ἐν ἔθνει τῷ τοιούτῳ οὐκ ἐκδικήσει ἡ ψυχή μου; Ανάβητε ἐπὶ τοὺς προμαχώνας αὐτῆς, καὶ κατασφά ξατε. Συντέλειαν δὲ μὴ ποιήσητε· ὑπολείπεσθε τα ὑποστηρίγματα αὐτῆς· ὅτι τοῦ Κυρίου εἰσί. » Καὶ ἐν τούτοις ὁμοῦ κατηγορία τοῦ παντὸς ἔθνους αὐτῶν, καὶ ή μετελθοῦσα αὐτοὺς πολιορκία δηλοῦται, καὶ πάλιν τὸ κατάλειμμα, ὅπερ στήριγμα αὐτῆς ὀνομάζει τοῦ Κυρίου τυγχάνον. Τοῦτο δὲ ἦν τὸ διὰ τῆς εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πίστεως δυναμωθὲν καὶ στεῤῥωθὲν, ὡς μηδὲ τὰ ὅμοια ὑπομεῖναι, οἷς τὸ πᾶν ἔθνος αὐτῶν ἐπεπόνθει. Να'. Ἀπὸ τοῦ 'Εζεκιήλ. • Καὶ πεσοῦνται τραυματίαι ἐν μέσῳ ὑμῶν, καὶ ἐπιγνώσεσθε, ὅτι ἐγὼ Κύριος, ἐν τῷ γενέσθαι ἐξ ὑμῶν ἀνασωζομένους ἐκ ῥομφαίας ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἐν τῷ διασκορπισμῷ ὑμῶν ἐν ταῖς χώραις. Καὶ μνησθήσονταί μου οἱ ἀνασωζόμενοι ἐξ ὑμῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, οὗ ᾐχμαλωτεύθησαν ἐκεῖ. » Δοκεί μοι κάν ταῦθα συνάδειν τοῖς ἀπὸ τῶν λοιπῶν προφητειών. Τοὺς γὰρ ἀνασωζομένους τίνας ἂν εἴποις ἢ τὸ ἐν ἑτέ ροις ὠνομασμένον ὑπόλειμμα, καὶ τὴν σταγόνα καὶ δρόσον τοῦ λαοῦ ἐκείνου, δι' ὧν ἐδηλοῦτο ἡ τῶν ἀποστόλων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν σύστασις ; Οὗτοι γοῦν, ἀνασωθέντες ἐκ τῆς ἀπωλείας τοῦ παντὸς αὐτῶν ἔθνους, καὶ ἐν τῷ διασκορπισμῷ αὐτῶν, ἐμνήσθη- σαν τοῦ Θεοῦ, ὡς ὁμολογεῖσθαι περὶ αὐτῶν εἰρῆσθαι τὰ ἀναγεγραμμένα. ΝΖ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. • Τάδε λέγει Αδωναί Κύριος· ὅτι Απώσομαι αυτ τοὺς εἰς τὰ ἔθνη, καὶ διασκορπιῶ αὐτοὺς εἰς πάντα τὰ ἔθνη, καὶ διασκορπιῶ αὐτοὺς εἰς πᾶσαν τὴν γῆν καὶ ἔσομαι αὐτοῖς εἰς ἁγίασμα μικρὸν ἐν ταῖς χώραις, οὗ ἂν εἰσέλθωσιν ἐκεῖ. » Καὶ ἐνταῦθα ἑτέρως τοὺς αὐτοὺς κέκληκεν, « ἁγίασμα μικρὸν ν εἰπὼν τοὺς ἐξ αὐτῶν ἀνασωθησομένους καὶ ὑπολειφθησομένους. Εt ΝΗ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. • Καὶ πάντας τοὺς ἀντιλαμβανομένους αὐτῶν δια- σπερῶ εἰς πάντα ἄνεμον, καὶ ῥομφαίαν ἐκχεῷ ὀπίσω αὐτῶν, καὶ ἐπιγνώσονται, ὅτι ἐγὼ Κύριος, ἐν τῷ δια σκορπίσαι με ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ διασπερῶ αὐτοὺς ἐν ταῖς χώραις· καὶ ὑπολείψομαι ἐξ αὐτῶν ἄνδρας ἐν ἀριθμῷ ἐκ ῥομφαίας, καὶ ἐκ λιμοῦ, καὶ ἐκ θανάτου, ὅπως ἐκδιηγήσωνται πάσας τὰς ἀνομίας αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, οὗ ἂν εἰσέλθωσιν ἐκεῖ· καὶ γνώσονται ὅτι ἐγὼ Κύριος. · Ἐπὶ τῇ τοῦ παντὸς λαοῦ δια σπορᾷ καὶ νῦν ὑπολείψεσθαι ἑαυτῷ ὀλίγους ἀριθμῷ φησιν, οὐδ' [Γ. οὐκ] ἄλλους δηλῶν τῶν προειρημένων. ' EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. ΑΓΟΙOGETICA. - utpote cum eis novum tradendum sit Testa- mentum. LV. Ab eodem. Multiplicaverunt impietates suas, invaluerunt În aversionibus suis. Quanam ex his propitius ero tibi? filii tui dereliquerunt me, et juraverunt in iis, qui dii non sunt, et saturavi eos, et mochati sunt, et in domibus scortorum habitaverunt, equi libidine perciti evaserunt, unusquisque ad uxo- rem proximi hinnitum emisit: nunquid non super his visitabo? dicit Dominus, an in gente tali non ulciscetur anima mea? Ascendite propugnacula ejus, et jugulate : consummationem vero ue facile, relinquite fulcimenta ejus, quoniam Domini sunt, In his simul, et accusatio totius nationis eorum, et quæ eos oppressit obsidio indicatur : et pre- terea residuum, quod fulcimentum ejus nominat : cum ipsius Domini sit. Hoc vero residuum fuit, quod ex fde quam in Christum Dei habuit, confr- matum solidatumque est, ut ne iis similia patere- tur, quæ universa illa gens perpessa est. LVI. Ab Ezechiele. « cadent vulnerati in medio vestri, et cogno- scetis quod ego Dominus, cum abierint de vobis, qui liberabuntur a gladio ad gentes, et cum vos dispersi eritis per regiones, et recordabuntur mei, gui liberati erunt ex vobis in gentibus, ad quas captivi ducti sint. Videtur sane hic inibi quo- que concordare iis, qui a reliquis prophetiis acce- pta sunt eos enim qui liberați erunt, quositan alios dixeris, nisi quod in cæteris, residuum, seu reliquum, et stilla, et ros, populi illius nominatur? quibus utique denominationibus, apostolorum Sal- vatoris nostri conventus indicatur. Ili ergo liberati ab interitu universæ illorum nationis et a disper- sione illorum, recordati sunt Dei, ut sit confiten- dum, ea quæ scripta sunt, de his fuisse dicta. LVII. Ab eodem. Hæc dicit Adonai Dominus: Expellam eos ad gentes, et dispergam eos in omnes nationes, et di- spergam eos in omnem terrain: et ero eis in san- ctificationem parvam in regionibus, quocunque in- gressi fuerint illuc. Hic quoque alio nomine eos vocavit, ubi sanctificationem parvam dixit, eos qui C ex illis superstites inansuri sint et incolumes 6. D LVIII. Ab eodem. , • omnes suscipientes eus dispergam in omnem ventum: et gladium effundam a tergo eo- rum, et cognoscent quod ego Dominus, dum di- spergam eos inter gentes, et disseminabo eos in regionibus : et relinquam ex eis viros in numero ex gladio, et ex fame, et ex morte: ut enarrent omnes iniquitates suas in gentibus, quocunque in- gressi fuerint illuc : et cognoscent quod ego Domi- Hus › In totius populi dispersione, etiam hic sibi ipsi relicturum ait paucos numero, non alios tique significans, quam eos, qui prædicti sunt. "Jer. v, 6-10. • Ezech. vi, 7-0. Ezech. xi, 16. Ezech. XII, 14-16.
τίνα δὲ ἦν ταῦτα ἀλλ’ ἢ τὰ περὶ τῆς κατὰ τὸν ἄνθρωπον οἰκονομίας Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ τοῦ θεοῦ, αἵ τε τῶν παρ’ Ἑβραίοις προφητῶν περὶ τῆς κατ’ αὐτὸν θεολογίας διδασκαλίαι, καὶ αἱ περὶ τῆς εἰς ἀνθρώπους ἐπιφανείας αὐτοῦ προρρήσεις, ἃς αὐτῷ μόνῳ ἐφαρμόζειν ἐξ ἐναργῶν τῶν ἀποτελεσμάτων αὐτίκα μάλα παραστήσομεν, πρῶτον ἀναγκαίως ἐκεῖνο θεωρήσαντες, ὅπως οἱ προφῆται τὴν τοῦ εὐαγγελίου μνήμην ἐπὶ τοῦ Χριστοῦ προελάμβανον. Τοῦ δηλωθέντος μάρτυς ἂν εἴη ῥήμασιν αὐτοῖς Ἡσαί̈ας, ἐκ προσώπου τοῦ Χριστοῦ κεκραγώς· «πνεῦμα κυρίου ἐπ’ ἐμέ, οὗ εἵνεκεν ἔχρισέν με εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς, ἀπέσταλκέν με κηρῦξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν», ἥντινα προφητείαν ὁ σωτὴρ ἡμῶν ἐν τῇ συναγωγῇ ποτε διελθὼν ἐπὶ τοῦ πλήθους τῶν Ἰουδαίων, «πτύξας τὸ βιβλίον» εἶπεν· «σήμερον πεπλήρωται ἡ γραφὴ αὕτη ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν». καὶ δὴ ἐνθένδε ἀρξάμενος τῆς οἰκείας διδασκαλίας πτωχοῖς εὐηγγελίζετο, τῶν παρ’ αὐτῷ μακαρισμῶν προτάττων «μακάριοι οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν».
Α θρησκείας, ἅτε καινῆς Διαθήκης αὐτοῖς παραδο - Εt Β θησομένης. ΜΕ'. 'Από τοῦ αὐτοῦ. • Ἐπλήθυναν ἀσεβείας αὐτῶν, ἴσχυσαν ἐν ταῖς ἀπο στροφαῖς αὐτῶν. Ποίῳ τούτων ἵλεως ἔσομαί σοι ; Υιοί σου ἐγκατέλιπόν με, καὶ ὤμνυον ἐν τοῖς οὐκ οὖσι θεοῖς, καὶ ἐχόρτασα αὐτοὺς, καὶ ἐμοιχῶντο, καὶ ἐν οἴκους πορνῶν κατελύοσαν· ἵπποι θηλυμανεῖς ἐγενήθησαν, ἕκαστος ἐπὶ τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον εχρεμέτιζον. Μὴ ἐπὶ τούτοις οὐκ ἐπισκέψομαι, λέγει Κύριος, η ἐν ἔθνει τῷ τοιούτῳ οὐκ ἐκδικήσει ἡ ψυχή μου; Ανάβητε ἐπὶ τοὺς προμαχώνας αὐτῆς, καὶ κατασφά ξατε. Συντέλειαν δὲ μὴ ποιήσητε· ὑπολείπεσθε τα ὑποστηρίγματα αὐτῆς· ὅτι τοῦ Κυρίου εἰσί. » Καὶ ἐν τούτοις ὁμοῦ κατηγορία τοῦ παντὸς ἔθνους αὐτῶν, καὶ ή μετελθοῦσα αὐτοὺς πολιορκία δηλοῦται, καὶ πάλιν τὸ κατάλειμμα, ὅπερ στήριγμα αὐτῆς ὀνομάζει τοῦ Κυρίου τυγχάνον. Τοῦτο δὲ ἦν τὸ διὰ τῆς εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πίστεως δυναμωθὲν καὶ στεῤῥωθὲν, ὡς μηδὲ τὰ ὅμοια ὑπομεῖναι, οἷς τὸ πᾶν ἔθνος αὐτῶν ἐπεπόνθει. Να'. Ἀπὸ τοῦ 'Εζεκιήλ. • Καὶ πεσοῦνται τραυματίαι ἐν μέσῳ ὑμῶν, καὶ ἐπιγνώσεσθε, ὅτι ἐγὼ Κύριος, ἐν τῷ γενέσθαι ἐξ ὑμῶν ἀνασωζομένους ἐκ ῥομφαίας ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἐν τῷ διασκορπισμῷ ὑμῶν ἐν ταῖς χώραις. Καὶ μνησθήσονταί μου οἱ ἀνασωζόμενοι ἐξ ὑμῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, οὗ ᾐχμαλωτεύθησαν ἐκεῖ. » Δοκεί μοι κάν ταῦθα συνάδειν τοῖς ἀπὸ τῶν λοιπῶν προφητειών. Τοὺς γὰρ ἀνασωζομένους τίνας ἂν εἴποις ἢ τὸ ἐν ἑτέ ροις ὠνομασμένον ὑπόλειμμα, καὶ τὴν σταγόνα καὶ δρόσον τοῦ λαοῦ ἐκείνου, δι' ὧν ἐδηλοῦτο ἡ τῶν ἀποστόλων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν σύστασις ; Οὗτοι γοῦν, ἀνασωθέντες ἐκ τῆς ἀπωλείας τοῦ παντὸς αὐτῶν ἔθνους, καὶ ἐν τῷ διασκορπισμῷ αὐτῶν, ἐμνήσθη- σαν τοῦ Θεοῦ, ὡς ὁμολογεῖσθαι περὶ αὐτῶν εἰρῆσθαι τὰ ἀναγεγραμμένα. ΝΖ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. • Τάδε λέγει Αδωναί Κύριος· ὅτι Απώσομαι αυτ τοὺς εἰς τὰ ἔθνη, καὶ διασκορπιῶ αὐτοὺς εἰς πάντα τὰ ἔθνη, καὶ διασκορπιῶ αὐτοὺς εἰς πᾶσαν τὴν γῆν καὶ ἔσομαι αὐτοῖς εἰς ἁγίασμα μικρὸν ἐν ταῖς χώραις, οὗ ἂν εἰσέλθωσιν ἐκεῖ. » Καὶ ἐνταῦθα ἑτέρως τοὺς αὐτοὺς κέκληκεν, « ἁγίασμα μικρὸν ν εἰπὼν τοὺς ἐξ αὐτῶν ἀνασωθησομένους καὶ ὑπολειφθησομένους. Εt ΝΗ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. • Καὶ πάντας τοὺς ἀντιλαμβανομένους αὐτῶν δια- σπερῶ εἰς πάντα ἄνεμον, καὶ ῥομφαίαν ἐκχεῷ ὀπίσω αὐτῶν, καὶ ἐπιγνώσονται, ὅτι ἐγὼ Κύριος, ἐν τῷ δια σκορπίσαι με ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ διασπερῶ αὐτοὺς ἐν ταῖς χώραις· καὶ ὑπολείψομαι ἐξ αὐτῶν ἄνδρας ἐν ἀριθμῷ ἐκ ῥομφαίας, καὶ ἐκ λιμοῦ, καὶ ἐκ θανάτου, ὅπως ἐκδιηγήσωνται πάσας τὰς ἀνομίας αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, οὗ ἂν εἰσέλθωσιν ἐκεῖ· καὶ γνώσονται ὅτι ἐγὼ Κύριος. · Ἐπὶ τῇ τοῦ παντὸς λαοῦ δια σπορᾷ καὶ νῦν ὑπολείψεσθαι ἑαυτῷ ὀλίγους ἀριθμῷ φησιν, οὐδ' [Γ. οὐκ] ἄλλους δηλῶν τῶν προειρημένων. ' EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. ΑΓΟΙOGETICA. - utpote cum eis novum tradendum sit Testa- mentum. LV. Ab eodem. Multiplicaverunt impietates suas, invaluerunt În aversionibus suis. Quanam ex his propitius ero tibi? filii tui dereliquerunt me, et juraverunt in iis, qui dii non sunt, et saturavi eos, et mochati sunt, et in domibus scortorum habitaverunt, equi libidine perciti evaserunt, unusquisque ad uxo- rem proximi hinnitum emisit: nunquid non super his visitabo? dicit Dominus, an in gente tali non ulciscetur anima mea? Ascendite propugnacula ejus, et jugulate : consummationem vero ue facile, relinquite fulcimenta ejus, quoniam Domini sunt, In his simul, et accusatio totius nationis eorum, et quæ eos oppressit obsidio indicatur : et pre- terea residuum, quod fulcimentum ejus nominat : cum ipsius Domini sit. Hoc vero residuum fuit, quod ex fde quam in Christum Dei habuit, confr- matum solidatumque est, ut ne iis similia patere- tur, quæ universa illa gens perpessa est. LVI. Ab Ezechiele. « cadent vulnerati in medio vestri, et cogno- scetis quod ego Dominus, cum abierint de vobis, qui liberabuntur a gladio ad gentes, et cum vos dispersi eritis per regiones, et recordabuntur mei, gui liberati erunt ex vobis in gentibus, ad quas captivi ducti sint. Videtur sane hic inibi quo- que concordare iis, qui a reliquis prophetiis acce- pta sunt eos enim qui liberați erunt, quositan alios dixeris, nisi quod in cæteris, residuum, seu reliquum, et stilla, et ros, populi illius nominatur? quibus utique denominationibus, apostolorum Sal- vatoris nostri conventus indicatur. Ili ergo liberati ab interitu universæ illorum nationis et a disper- sione illorum, recordati sunt Dei, ut sit confiten- dum, ea quæ scripta sunt, de his fuisse dicta. LVII. Ab eodem. Hæc dicit Adonai Dominus: Expellam eos ad gentes, et dispergam eos in omnes nationes, et di- spergam eos in omnem terrain: et ero eis in san- ctificationem parvam in regionibus, quocunque in- gressi fuerint illuc. Hic quoque alio nomine eos vocavit, ubi sanctificationem parvam dixit, eos qui C ex illis superstites inansuri sint et incolumes 6. D LVIII. Ab eodem. , • omnes suscipientes eus dispergam in omnem ventum: et gladium effundam a tergo eo- rum, et cognoscent quod ego Dominus, dum di- spergam eos inter gentes, et disseminabo eos in regionibus : et relinquam ex eis viros in numero ex gladio, et ex fame, et ex morte: ut enarrent omnes iniquitates suas in gentibus, quocunque in- gressi fuerint illuc : et cognoscent quod ego Domi- Hus › In totius populi dispersione, etiam hic sibi ipsi relicturum ait paucos numero, non alios tique significans, quam eos, qui prædicti sunt. "Jer. v, 6-10. • Ezech. vi, 7-0. Ezech. xi, 16. Ezech. XII, 14-16.
ἀλλὰ καὶ τοῖς ὑπὸ πνευμάτων πονηρῶν ὀχλουμένοις, ὑπό τε δαιμόνων τρόπον αἰχμαλώτων πάλαι πρότερον κεκρατημένοις, τὴν ἄφεσιν προεκήρυττε, τοὺς πάντας εἰς ἐλευθερίαν καὶ λύσιν τῶν ἀπὸ κακίας δεσμῶν ἀνακαλούμενος δι’ ὧν ἔφασκεν· «δεῦτε πρός με πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς». καὶ τυφλοῖς δὲ τὴν ἀνάβλεψιν παρεῖχεν, τοῖς τὰς ὄψεις τοῦ σώματος διεφθαρμένοις τὸ βλέπειν δωρούμενος, κατὰ διάνοιαν τοῖς πάλαι περὶ τὴν ἀλήθειαν ἀμβλυωποῦσι τὸ φῶς τῆς ἀληθοῦς εὐσεβείας παρέχων ὁρᾶν. Τὸν μὲν οὖν Χριστὸν ἐν πρώτοις αὐθέντην καὶ ἀρχηγὸν ἔσεσθαι τῆς εὐαγγελικῆς πραγματ[ε]ίας ἡ παρατεθεῖσα προφητεία παρίστησιν, μετὰ δὲ αὐτὸν τῆς αὐτῆς ὑποθέσεως ὑπηρέτας ἔσεσθαι τοὺς αὐτοῦ μαθητὰς θεσπίζει ὁ αὐτὸς λέγων προφήτης· «ὡς ὡραῖοι οἱ πόδες τῶν εὐαγγελιζομένων ἀγαθὰ» ἢ «τῶν εὐαγγελιζομένων εἰρήνην». Ἔνθα σφόδρα ἀπηκριβωμένως ὡραίους ἔφησεν ἔσεσθαι τοὺς πόδας τῶν εὐαγγελιζομένων τὰ τοῦ Χριστοῦ ἀγαθά.
Α θρησκείας, ἅτε καινῆς Διαθήκης αὐτοῖς παραδο - Εt Β θησομένης. ΜΕ'. 'Από τοῦ αὐτοῦ. • Ἐπλήθυναν ἀσεβείας αὐτῶν, ἴσχυσαν ἐν ταῖς ἀπο στροφαῖς αὐτῶν. Ποίῳ τούτων ἵλεως ἔσομαί σοι ; Υιοί σου ἐγκατέλιπόν με, καὶ ὤμνυον ἐν τοῖς οὐκ οὖσι θεοῖς, καὶ ἐχόρτασα αὐτοὺς, καὶ ἐμοιχῶντο, καὶ ἐν οἴκους πορνῶν κατελύοσαν· ἵπποι θηλυμανεῖς ἐγενήθησαν, ἕκαστος ἐπὶ τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον εχρεμέτιζον. Μὴ ἐπὶ τούτοις οὐκ ἐπισκέψομαι, λέγει Κύριος, η ἐν ἔθνει τῷ τοιούτῳ οὐκ ἐκδικήσει ἡ ψυχή μου; Ανάβητε ἐπὶ τοὺς προμαχώνας αὐτῆς, καὶ κατασφά ξατε. Συντέλειαν δὲ μὴ ποιήσητε· ὑπολείπεσθε τα ὑποστηρίγματα αὐτῆς· ὅτι τοῦ Κυρίου εἰσί. » Καὶ ἐν τούτοις ὁμοῦ κατηγορία τοῦ παντὸς ἔθνους αὐτῶν, καὶ ή μετελθοῦσα αὐτοὺς πολιορκία δηλοῦται, καὶ πάλιν τὸ κατάλειμμα, ὅπερ στήριγμα αὐτῆς ὀνομάζει τοῦ Κυρίου τυγχάνον. Τοῦτο δὲ ἦν τὸ διὰ τῆς εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πίστεως δυναμωθὲν καὶ στεῤῥωθὲν, ὡς μηδὲ τὰ ὅμοια ὑπομεῖναι, οἷς τὸ πᾶν ἔθνος αὐτῶν ἐπεπόνθει. Να'. Ἀπὸ τοῦ 'Εζεκιήλ. • Καὶ πεσοῦνται τραυματίαι ἐν μέσῳ ὑμῶν, καὶ ἐπιγνώσεσθε, ὅτι ἐγὼ Κύριος, ἐν τῷ γενέσθαι ἐξ ὑμῶν ἀνασωζομένους ἐκ ῥομφαίας ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἐν τῷ διασκορπισμῷ ὑμῶν ἐν ταῖς χώραις. Καὶ μνησθήσονταί μου οἱ ἀνασωζόμενοι ἐξ ὑμῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, οὗ ᾐχμαλωτεύθησαν ἐκεῖ. » Δοκεί μοι κάν ταῦθα συνάδειν τοῖς ἀπὸ τῶν λοιπῶν προφητειών. Τοὺς γὰρ ἀνασωζομένους τίνας ἂν εἴποις ἢ τὸ ἐν ἑτέ ροις ὠνομασμένον ὑπόλειμμα, καὶ τὴν σταγόνα καὶ δρόσον τοῦ λαοῦ ἐκείνου, δι' ὧν ἐδηλοῦτο ἡ τῶν ἀποστόλων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν σύστασις ; Οὗτοι γοῦν, ἀνασωθέντες ἐκ τῆς ἀπωλείας τοῦ παντὸς αὐτῶν ἔθνους, καὶ ἐν τῷ διασκορπισμῷ αὐτῶν, ἐμνήσθη- σαν τοῦ Θεοῦ, ὡς ὁμολογεῖσθαι περὶ αὐτῶν εἰρῆσθαι τὰ ἀναγεγραμμένα. ΝΖ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. • Τάδε λέγει Αδωναί Κύριος· ὅτι Απώσομαι αυτ τοὺς εἰς τὰ ἔθνη, καὶ διασκορπιῶ αὐτοὺς εἰς πάντα τὰ ἔθνη, καὶ διασκορπιῶ αὐτοὺς εἰς πᾶσαν τὴν γῆν καὶ ἔσομαι αὐτοῖς εἰς ἁγίασμα μικρὸν ἐν ταῖς χώραις, οὗ ἂν εἰσέλθωσιν ἐκεῖ. » Καὶ ἐνταῦθα ἑτέρως τοὺς αὐτοὺς κέκληκεν, « ἁγίασμα μικρὸν ν εἰπὼν τοὺς ἐξ αὐτῶν ἀνασωθησομένους καὶ ὑπολειφθησομένους. Εt ΝΗ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. • Καὶ πάντας τοὺς ἀντιλαμβανομένους αὐτῶν δια- σπερῶ εἰς πάντα ἄνεμον, καὶ ῥομφαίαν ἐκχεῷ ὀπίσω αὐτῶν, καὶ ἐπιγνώσονται, ὅτι ἐγὼ Κύριος, ἐν τῷ δια σκορπίσαι με ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ διασπερῶ αὐτοὺς ἐν ταῖς χώραις· καὶ ὑπολείψομαι ἐξ αὐτῶν ἄνδρας ἐν ἀριθμῷ ἐκ ῥομφαίας, καὶ ἐκ λιμοῦ, καὶ ἐκ θανάτου, ὅπως ἐκδιηγήσωνται πάσας τὰς ἀνομίας αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, οὗ ἂν εἰσέλθωσιν ἐκεῖ· καὶ γνώσονται ὅτι ἐγὼ Κύριος. · Ἐπὶ τῇ τοῦ παντὸς λαοῦ δια σπορᾷ καὶ νῦν ὑπολείψεσθαι ἑαυτῷ ὀλίγους ἀριθμῷ φησιν, οὐδ' [Γ. οὐκ] ἄλλους δηλῶν τῶν προειρημένων. ' EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. ΑΓΟΙOGETICA. - utpote cum eis novum tradendum sit Testa- mentum. LV. Ab eodem. Multiplicaverunt impietates suas, invaluerunt În aversionibus suis. Quanam ex his propitius ero tibi? filii tui dereliquerunt me, et juraverunt in iis, qui dii non sunt, et saturavi eos, et mochati sunt, et in domibus scortorum habitaverunt, equi libidine perciti evaserunt, unusquisque ad uxo- rem proximi hinnitum emisit: nunquid non super his visitabo? dicit Dominus, an in gente tali non ulciscetur anima mea? Ascendite propugnacula ejus, et jugulate : consummationem vero ue facile, relinquite fulcimenta ejus, quoniam Domini sunt, In his simul, et accusatio totius nationis eorum, et quæ eos oppressit obsidio indicatur : et pre- terea residuum, quod fulcimentum ejus nominat : cum ipsius Domini sit. Hoc vero residuum fuit, quod ex fde quam in Christum Dei habuit, confr- matum solidatumque est, ut ne iis similia patere- tur, quæ universa illa gens perpessa est. LVI. Ab Ezechiele. « cadent vulnerati in medio vestri, et cogno- scetis quod ego Dominus, cum abierint de vobis, qui liberabuntur a gladio ad gentes, et cum vos dispersi eritis per regiones, et recordabuntur mei, gui liberati erunt ex vobis in gentibus, ad quas captivi ducti sint. Videtur sane hic inibi quo- que concordare iis, qui a reliquis prophetiis acce- pta sunt eos enim qui liberați erunt, quositan alios dixeris, nisi quod in cæteris, residuum, seu reliquum, et stilla, et ros, populi illius nominatur? quibus utique denominationibus, apostolorum Sal- vatoris nostri conventus indicatur. Ili ergo liberati ab interitu universæ illorum nationis et a disper- sione illorum, recordati sunt Dei, ut sit confiten- dum, ea quæ scripta sunt, de his fuisse dicta. LVII. Ab eodem. Hæc dicit Adonai Dominus: Expellam eos ad gentes, et dispergam eos in omnes nationes, et di- spergam eos in omnem terrain: et ero eis in san- ctificationem parvam in regionibus, quocunque in- gressi fuerint illuc. Hic quoque alio nomine eos vocavit, ubi sanctificationem parvam dixit, eos qui C ex illis superstites inansuri sint et incolumes 6. D LVIII. Ab eodem. , • omnes suscipientes eus dispergam in omnem ventum: et gladium effundam a tergo eo- rum, et cognoscent quod ego Dominus, dum di- spergam eos inter gentes, et disseminabo eos in regionibus : et relinquam ex eis viros in numero ex gladio, et ex fame, et ex morte: ut enarrent omnes iniquitates suas in gentibus, quocunque in- gressi fuerint illuc : et cognoscent quod ego Domi- Hus › In totius populi dispersione, etiam hic sibi ipsi relicturum ait paucos numero, non alios tique significans, quam eos, qui prædicti sunt. "Jer. v, 6-10. • Ezech. vi, 7-0. Ezech. xi, 16. Ezech. XII, 14-16.
Book IIILiber Tertius
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
πῶς γὰρ οὐκ ἔμελλον ὡραῖοι ἔσεσθαι οἱ ἐν ὀλίγῳ καὶ βραχεῖ χρόνῳ τὴν πᾶσαν περιδραμούμενοι οἰκουμένην καὶ πάντα τόπον πληρώσοντες τῆς περὶ τοῦ σωτῆρος τοῦ κόσμου θεοσεβοῦς διδασκαλίας; ὅτι δὲ μὴ ῥήμασιν ἀνθρωπίνοις ἐκέχρηντο εἰς πειθὼ τῶν ἀκροωμένων, θεοῦ δὲ δύναμις ἦν ἡ συνεργοῦσα αὐτοῖς ἐν τῷ εὐαγγελικῷ κηρύγματι, ἄλλος πάλιν προφήτης ἀναφωνεῖ· «κύριος δώσει ῥῆμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει πολλῇ». Καὶ πάλιν ὁ Ἡσαί̈ας· «ἐπ’ ὄρος ὑψηλὸν ἀνάβηθι ὁ εὐαγγελιζόμενος Σιών, ὕψωσον τῇ ἰσχύϊ τὴν φωνήν σου, ὁ εὐαγγελιζόμενος Ἱερουσαλήμ· ὑψώσατε, μὴ φοβεῖσθε· εἶπον ταῖς πόλεσιν Ἰούδα, ἰδοὺ ὁ θεὸς ἡμῶν. ἰδοὺ κύριος μετὰ ἰσχύος ἔρχεται, καὶ ὁ βραχίων μετὰ κυρίας· ἰδοὺ ὁ μισθὸς αὐτοῦ μετ’ αὐτοῦ, καὶ τὸ ἔργον αὐτοῦ ἐναντίον αὐτοῦ. ὡς ποιμὴν ποιμανεῖ τὸ ποίμνιον αὐτοῦ, καὶ ἐν τῷ βραχίονι αὐτοῦ συνάξει ἄρνας καὶ ἐν γαστρὶ ἐχούσας παρακαλέσει». Ταῦτα δὲ ὁποίας ἔχεται διανοίας, ὁδῷ προϊόντες κατὰ τὴν εὐαγγελικὴν εἰσόμεθα διδασκαλίαν.
Α θρησκείας, ἅτε καινῆς Διαθήκης αὐτοῖς παραδο - Εt Β θησομένης. ΜΕ'. 'Από τοῦ αὐτοῦ. • Ἐπλήθυναν ἀσεβείας αὐτῶν, ἴσχυσαν ἐν ταῖς ἀπο στροφαῖς αὐτῶν. Ποίῳ τούτων ἵλεως ἔσομαί σοι ; Υιοί σου ἐγκατέλιπόν με, καὶ ὤμνυον ἐν τοῖς οὐκ οὖσι θεοῖς, καὶ ἐχόρτασα αὐτοὺς, καὶ ἐμοιχῶντο, καὶ ἐν οἴκους πορνῶν κατελύοσαν· ἵπποι θηλυμανεῖς ἐγενήθησαν, ἕκαστος ἐπὶ τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον εχρεμέτιζον. Μὴ ἐπὶ τούτοις οὐκ ἐπισκέψομαι, λέγει Κύριος, η ἐν ἔθνει τῷ τοιούτῳ οὐκ ἐκδικήσει ἡ ψυχή μου; Ανάβητε ἐπὶ τοὺς προμαχώνας αὐτῆς, καὶ κατασφά ξατε. Συντέλειαν δὲ μὴ ποιήσητε· ὑπολείπεσθε τα ὑποστηρίγματα αὐτῆς· ὅτι τοῦ Κυρίου εἰσί. » Καὶ ἐν τούτοις ὁμοῦ κατηγορία τοῦ παντὸς ἔθνους αὐτῶν, καὶ ή μετελθοῦσα αὐτοὺς πολιορκία δηλοῦται, καὶ πάλιν τὸ κατάλειμμα, ὅπερ στήριγμα αὐτῆς ὀνομάζει τοῦ Κυρίου τυγχάνον. Τοῦτο δὲ ἦν τὸ διὰ τῆς εἰς τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ πίστεως δυναμωθὲν καὶ στεῤῥωθὲν, ὡς μηδὲ τὰ ὅμοια ὑπομεῖναι, οἷς τὸ πᾶν ἔθνος αὐτῶν ἐπεπόνθει. Να'. Ἀπὸ τοῦ 'Εζεκιήλ. • Καὶ πεσοῦνται τραυματίαι ἐν μέσῳ ὑμῶν, καὶ ἐπιγνώσεσθε, ὅτι ἐγὼ Κύριος, ἐν τῷ γενέσθαι ἐξ ὑμῶν ἀνασωζομένους ἐκ ῥομφαίας ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἐν τῷ διασκορπισμῷ ὑμῶν ἐν ταῖς χώραις. Καὶ μνησθήσονταί μου οἱ ἀνασωζόμενοι ἐξ ὑμῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, οὗ ᾐχμαλωτεύθησαν ἐκεῖ. » Δοκεί μοι κάν ταῦθα συνάδειν τοῖς ἀπὸ τῶν λοιπῶν προφητειών. Τοὺς γὰρ ἀνασωζομένους τίνας ἂν εἴποις ἢ τὸ ἐν ἑτέ ροις ὠνομασμένον ὑπόλειμμα, καὶ τὴν σταγόνα καὶ δρόσον τοῦ λαοῦ ἐκείνου, δι' ὧν ἐδηλοῦτο ἡ τῶν ἀποστόλων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν σύστασις ; Οὗτοι γοῦν, ἀνασωθέντες ἐκ τῆς ἀπωλείας τοῦ παντὸς αὐτῶν ἔθνους, καὶ ἐν τῷ διασκορπισμῷ αὐτῶν, ἐμνήσθη- σαν τοῦ Θεοῦ, ὡς ὁμολογεῖσθαι περὶ αὐτῶν εἰρῆσθαι τὰ ἀναγεγραμμένα. ΝΖ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. • Τάδε λέγει Αδωναί Κύριος· ὅτι Απώσομαι αυτ τοὺς εἰς τὰ ἔθνη, καὶ διασκορπιῶ αὐτοὺς εἰς πάντα τὰ ἔθνη, καὶ διασκορπιῶ αὐτοὺς εἰς πᾶσαν τὴν γῆν καὶ ἔσομαι αὐτοῖς εἰς ἁγίασμα μικρὸν ἐν ταῖς χώραις, οὗ ἂν εἰσέλθωσιν ἐκεῖ. » Καὶ ἐνταῦθα ἑτέρως τοὺς αὐτοὺς κέκληκεν, « ἁγίασμα μικρὸν ν εἰπὼν τοὺς ἐξ αὐτῶν ἀνασωθησομένους καὶ ὑπολειφθησομένους. Εt ΝΗ'. Ἀπὸ τοῦ αὐτοῦ. • Καὶ πάντας τοὺς ἀντιλαμβανομένους αὐτῶν δια- σπερῶ εἰς πάντα ἄνεμον, καὶ ῥομφαίαν ἐκχεῷ ὀπίσω αὐτῶν, καὶ ἐπιγνώσονται, ὅτι ἐγὼ Κύριος, ἐν τῷ δια σκορπίσαι με ἐν τοῖς ἔθνεσι, καὶ διασπερῶ αὐτοὺς ἐν ταῖς χώραις· καὶ ὑπολείψομαι ἐξ αὐτῶν ἄνδρας ἐν ἀριθμῷ ἐκ ῥομφαίας, καὶ ἐκ λιμοῦ, καὶ ἐκ θανάτου, ὅπως ἐκδιηγήσωνται πάσας τὰς ἀνομίας αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, οὗ ἂν εἰσέλθωσιν ἐκεῖ· καὶ γνώσονται ὅτι ἐγὼ Κύριος. · Ἐπὶ τῇ τοῦ παντὸς λαοῦ δια σπορᾷ καὶ νῦν ὑπολείψεσθαι ἑαυτῷ ὀλίγους ἀριθμῷ φησιν, οὐδ' [Γ. οὐκ] ἄλλους δηλῶν τῶν προειρημένων. ' EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. ΑΓΟΙOGETICA. - utpote cum eis novum tradendum sit Testa- mentum. LV. Ab eodem. Multiplicaverunt impietates suas, invaluerunt În aversionibus suis. Quanam ex his propitius ero tibi? filii tui dereliquerunt me, et juraverunt in iis, qui dii non sunt, et saturavi eos, et mochati sunt, et in domibus scortorum habitaverunt, equi libidine perciti evaserunt, unusquisque ad uxo- rem proximi hinnitum emisit: nunquid non super his visitabo? dicit Dominus, an in gente tali non ulciscetur anima mea? Ascendite propugnacula ejus, et jugulate : consummationem vero ue facile, relinquite fulcimenta ejus, quoniam Domini sunt, In his simul, et accusatio totius nationis eorum, et quæ eos oppressit obsidio indicatur : et pre- terea residuum, quod fulcimentum ejus nominat : cum ipsius Domini sit. Hoc vero residuum fuit, quod ex fde quam in Christum Dei habuit, confr- matum solidatumque est, ut ne iis similia patere- tur, quæ universa illa gens perpessa est. LVI. Ab Ezechiele. « cadent vulnerati in medio vestri, et cogno- scetis quod ego Dominus, cum abierint de vobis, qui liberabuntur a gladio ad gentes, et cum vos dispersi eritis per regiones, et recordabuntur mei, gui liberati erunt ex vobis in gentibus, ad quas captivi ducti sint. Videtur sane hic inibi quo- que concordare iis, qui a reliquis prophetiis acce- pta sunt eos enim qui liberați erunt, quositan alios dixeris, nisi quod in cæteris, residuum, seu reliquum, et stilla, et ros, populi illius nominatur? quibus utique denominationibus, apostolorum Sal- vatoris nostri conventus indicatur. Ili ergo liberati ab interitu universæ illorum nationis et a disper- sione illorum, recordati sunt Dei, ut sit confiten- dum, ea quæ scripta sunt, de his fuisse dicta. LVII. Ab eodem. Hæc dicit Adonai Dominus: Expellam eos ad gentes, et dispergam eos in omnes nationes, et di- spergam eos in omnem terrain: et ero eis in san- ctificationem parvam in regionibus, quocunque in- gressi fuerint illuc. Hic quoque alio nomine eos vocavit, ubi sanctificationem parvam dixit, eos qui C ex illis superstites inansuri sint et incolumes 6. D LVIII. Ab eodem. , • omnes suscipientes eus dispergam in omnem ventum: et gladium effundam a tergo eo- rum, et cognoscent quod ego Dominus, dum di- spergam eos inter gentes, et disseminabo eos in regionibus : et relinquam ex eis viros in numero ex gladio, et ex fame, et ex morte: ut enarrent omnes iniquitates suas in gentibus, quocunque in- gressi fuerint illuc : et cognoscent quod ego Domi- Hus › In totius populi dispersione, etiam hic sibi ipsi relicturum ait paucos numero, non alios tique significans, quam eos, qui prædicti sunt. "Jer. v, 6-10. • Ezech. vi, 7-0. Ezech. xi, 16. Ezech. XII, 14-16.
PG 22:165πλὴν ἀλλὰ πέφανται τὸ εὐαγγέλιον καὶ τοὔνομα δὲ τοῦ εὐαγγελίου διὰ τῶν προφητικῶν φωνῶν μεμαρτυρημένον, ἔχεις τε λευκὰς καὶ ἐναργεῖς ἀποδείξεις, ἐκ τίνος μὲν ἄρξεται τὸ εὐαγγέλιον, ὅτι δὴ ἐξ αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ, δι’ ὧν τε κηρυχθήσεται, ὅτι διὰ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ, ἀλλὰ καὶ ποίᾳ δυνάμει κρατήσει, ὅτι μὴ ἀνθρωπείᾳ· ὃ δὴ καὶ αὐτὸ συνέστη διὰ τοῦ «κύριος δώσει ῥῆμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει πολλῇ». τί δὴ οὖν λείπεται ἐπὶ τούτοις ἢ ἐκ πολλῶν ὀλίγα προλαβεῖν τῶν παρ’ Ἑβραίοις ἀνέκαθεν περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητευομένων, ὡς ἂν εἰδῇς, τίνα ἔσεσθαι τὸ εὐαγγέλιον ἐν ὑστέροις καιροῖς εὐηγγελίζετο, ὁμοῦ τε τῶν προφητῶν τὸ θαῦμα τῆς τῶν μελλόντων προγνώσεως, καὶ τῶν προρρήσεων τὰ ἀποτελέσματα, ὅπως ἐπὶ τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ συνίσταται πεπληρωμένα; Πρῶτος προφητῶν Μωσῆς ἕτερον προφήτην ὅμοιον αὐτῷ ἀναστήσεσθαι εὐαγγελίζεται. ἐπειδὴ γὰρ ἡ κατ’ αὐτὸν νομοθεσία μόνῳ τῷ Ἰουδαίων προσῆκεν ἔθνει, καὶ τούτῳ ἐπὶ τῆς Ἰουδαίας γῆς ἢ ἀμφὶ ταύτην οὐχὶ δὲ καὶ τῷ πορρωτάτω τῆς ἀλλοδαπῆς διατρίβοντι (...
ὅπως οἱ προφῆται τὴν τοῦ Εὐαγγελίου μνήμην ἐπὶ τοῦ Χριστοῦ παρελάμβανον. Οπως οἱ προφῆται τὴν τοῦ Εὐαγγελίου μνήμην ἐπὶ τοῦ Χριστοῦ παρελάμβανον. Β Δ'. Τοῦ δηλωθέντος μάρτυς ἂν εἴη ρήμασιν αὐτ ταῖς Ἡσαΐας, ἐκ προσώπου τοῦ Χριστοῦ κεκραγώς • Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ, οὗ εἶνεκεν ἔχρισέ με· εὐαγ γελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, κηρύξαι αἰχμαλώ- τοις ἄφεσιν, καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν· ν ἦν τινα προ- φητείαν ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἐν τῇ συναγωγῇ ποτὲ διελθὼν ἐπὶ τοῦ πλήθους τῶν Ἰουδαίων, πτύξας τὸ βιβλίον εἶπε· « Σήμερον πεπλήρωται ἡ Γραφὴ αὕτη ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν, » καὶ δὴ ἐνθένδε ἀρξάμενος τῆς οἰκείας διδασκαλίας πτωχοῖς εὐηγγελίζετο τῶν παρ' αὐτῷ μακαρισμῶν, προτάττων· ο Μακάριοι οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν.» ᾿Αλλὰ καὶ τοῖς ὑπὸ πνευμάτων πονηρῶν ὀχλουμένοις, υπό τε δαιμόνων τρόπον αἰχμαλώτων πάλαι πρότερον κεκρατημένοις, τὴν ἄφεσιν προεκήρυττε τοὺς πάντας εἰς ἐλευθερίαν καὶ λύσιν τῶν ἀπὸ κακίας δεσμῶν ἀνα- καλούμενος, δι' ὧν ἔφασκεν· « Δεῦτε πρός με πάν- τες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. » Καὶ τυφλοῖς δὲ τὴν ἀνάβλεψιν παρείχε, τοῖς τὰς ἔψεις τοῦ σώματος διεφθαρμένοις τὸ βλέπειν δε ρούμενος, κατὰ διάνοιαν τοῖς πάλαι περὶ τὴν ἀλήθειαν ἀναβλέπουσι (1), τὸ φῶς τῆς ἀληθοῦς εὐσεβείας πα μέχων ὁρᾷν. Τὸν μὲν οὖν Χριστὸν ἐν πρώτοις αὐθέν την καὶ ἀρχηγὸν ἔσεσθαι τῆς εὐαγγελικής πραγμα- τείας ἡ παρατεθείσα προφητεία παρίστησι. Μετὰ δὲ αὐτὸν τῆς αὐτῆς ὑποθέσεως ὑπηρέτας ἔσεσθαι τοὺς αὐτοῦ μαθητὰς θεσπίζει ὁ αὐτὸς λέγων προφήτης • Ώς ὡραῖοι οἱ πόδες τῶν εὐαγγελιζομένων ἀγαθὰ, ἢ τῶν εὐαγγελιζομένων εἰρήνην. » Ενθα σφόδρα ἀπηκριβωμένως ὡραίους ἔφησεν ἔσεσθαι τοὺς πόδας τῶν εὐαγγελιζομένων τὰ τοῦ Χριστοῦ ἀγαθὰ, πῶς οὐκ ἔμελλον ὡραῖοι ἔσεσθαι, οἱ ἐν ὀλίγῳ καὶ βραχεῖ χρόνῳ τὴν πᾶσαν περιδραμούμενοι οἰκουμένην, καὶ πάντα τόπον πληρώσαντες τῆς περὶ τοῦ Σωτῆρος τοῦ κόσμου θεοσεβοῦς διδασκαλίας; Οτι δὲ μὴ βήμασιν ἀνθρωπίνοις ἐκέχρηντο εἰς πειθὼ τῶν ἀκροωμένων, Θεοῦ δὲ δύναμις ἦν ἡ συνεργοῦσα αὐτοῖς ἐν τῷ εὐαγ γελικῷ κηρύγματι, ἄλλος πάλιν προφήτης ἀναφωνεῖ • Κύριος δώσει ρήμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει " πολλῇ. » Καὶ πάλιν ὁ Ἡσαΐας· Ἐπ᾿ ὄρος ὑψηλὸν ἀνάβηθι ὁ εὐαγγελιζόμενος, Σιών, ὕψωσον τῇ ἰσχύλ τὴν φωνὴν σου ὁ εὐαγγελιζόμενος Ἱερουσαλήμ ὑψώ- σατε, μὴ φοβεῖσθε, εἰπὸν ταῖς πόλεσιν Ἰούδα, ἰδοὺ ὁ Θεὸς ὑμῶν, ἰδοὺ Κύριος μετὰ ἰσχύος ἔρχεται, καὶ ὁ βραχίων μετὰ κυρίας· ἰδοὺ ὁ μισθὸς αὐτοῦ μετ' αὐτοῦ, καὶ τὸ ἔργον αὐτοῦ ἐναντίον αὐτοῦ· ὡς ποι μὴν ποιμανεῖ τὸ ποίμνιον αὐτοῦ, καὶ ἐν τῷ βραχίονι αὐτοῦ συνάξει ἄρνας, καὶ ἐν γαστρὶ ἐχούσας παρα- καλέσει. » Ταύτα δὲ ὁποίαν ἔχεται διάνοιαν, ὁδῷ . * 182. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A illi uni posse accommodari, ex eventis certissimis jam jam comprobabimus, si, quod necessarium est, prius illud contemplati erimus, quemadmodum prophetæ Evangelii mentionem in Christo non præ- termiserint. Quod prophetæ in ipso Christo Evangelii mentionem assumpserint. B C LX1, 1. * Isa. xL. 9-11. » Luc. 1, 18. es Matth. v, 5. qui ex persona Christi clamat, « Spiritus Domini super me, propter quod unxit me: Evangelizare pauperibus misit me, prædicare captivis remissio- nem, et cæcis visum ® : » quam sane prophetiam Salvator noster olim, in conventu apud multitudi - nem Judæorum cum legisset, librumque post le- ctionem plicuisset, sic locutus est : • hodie impleta est scriptura hac in auribus vestris ", » proti- nusque hinc suam doctrinam exorsus evangelizare capit pauperibus, eos in commendatione beato- rum,qui apud se futuri sint, reliquis anteponens : • Beati, inquit, pauperes spiritu, quoniam ipsorum est regnum calorum ". » lis præterea qui a malis spiritibus vexarentur, quique a demonibus, capti- vorum instar, jam diu tenerentur, dimissionem ante nuntiavit, omnes ad libertatem et solutionem a malitiæ vinculis invitans, verbis illia: ‹ venite ad me, omnes qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam vos ". » Cæcis vero, qui corporeos oculos haberent corruptos, integritatem restituens, visum largitus est, ut sic significaret, se iis qui olim veri- tatem parum intuerentur, virtutem qua lumen veræ pietatis respicerent, erogare. Christum ergo in pri- mis auctorem et ducem futurum omnis provinciæ evangelica, ea quæ exposita est, prophetia decla- rat. At post illum ejusdem propositi ministros fore illius discipulos, idem propheta canit dicens : Quam speciosi pedes evangelizantium bona quam evangelizantium pacem"., Ubi valde accu- rate speciosos dixit fore pedes evangelizantium bona Christi, qui enim speciosi futuri non erant, qui in exiguo brevique tempore totum orbem erant percursuri, et omnem locum sancta illa de Salva- tore mundi doctrina impleturi? Quod autem huma- nis verbis non uterentur ad persuadendum audien- tibus, sed Dei virtus esset quæ cum illis faciebat, dum Evangelium prædicarent, alius rursus clamat propheta : « Dominus dabit verbum evangelizanti- bus virtute multa” ;, et rursus Isaias. • Super montem excelsum ascende qui evangelizas Sion; extolle quantum poles vecem tuam qui evangelizas Hierusalem : extollite, ne timete; dic civitatibus Juda, ecce Deus vester, ecce Dominus cum robore venit, et brachium cum potestate: ecce merces ejus cum eo, et opus ejus coram ipso tanquam pastor pascel gregein suum, et in brachio suo congregabit agnos, et eas quæ in utero habent, consolabitur 9.9 Cæterum hæc quonam sensu accipienda sint, pro- * Matth. x1, 28. » Isa. LII, 7. ” Psal. lxvii, 43. D (1) Interpres legit, αναπήροις οὖσι. 1. Hujusce veritatis testis ad verbum sit Isaias,
συνῶπται διὰ τῶν πρόσθεν ἡμῖν γεγυμνασμένων), χρῆν δὲ δήπου τὸν μὴ μόνον Ἰουδαίων θεὸν ἀλλὰ καὶ ἐθνῶν καὶ τὰ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι λυσιτελῆ πρὸς τὴν αὐτοῦ γνῶσίν τε καὶ εὐσέβειαν παρασχεῖν τῷ βίῳ, εἰκότως προφήτην ἕτερον κατ’ οὐδὲν ἀποδέοντα τῆς κατ’ αὐτὸν οἰκονομίας ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀναστήσειν διὰ χρησμοῦ θεσπίζει, τοῦτον εἰρηκότος αὐτοῦ τοῦ θεοῦ τὸν τρόπον· «προφήτην ἀναστήσω αὐτοῖς ἐκ τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ὥσπερ σέ, καὶ δώσω τὸ ῥῆμά μου ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ, καὶ λαλήσει αὐτοῖς καθ’ ὅ τι ἂν ἐντείλωμαι αὐτῷ. καὶ ὁ ἄνθρωπος ὃς ἐὰν μὴ ἀκούσῃ τῶν λόγων αὐτοῦ, ὅσα ἂν λαλήσῃ ὁ προφήτης ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ἐγὼ ἐκδικήσω ἐξ αὐτοῦ». τὰ ὅμοια δὲ καὶ αὐτὸς ὁ Μωσῆς, πρὸς τὸν λαὸν διερμηνεύων τὸ τοῦ θεοῦ λόγιον, φησίν· «προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν ὑμῶν ὡς ἐμὲ ἀναστήσει κύριος ὁ θεός, αὐτοῦ ἀκούσεσθε κατὰ πάντα ὅσα ᾐτήσω παρὰ κυρίου τοῦ θεοῦ ἐν Χωρὴβ τῇ ἡμέρᾳ τῆς ἐκκλησίας». Ἆρ’ οὖν οἱ μετὰ Μωσέα προφῆται, Ἡσαί̈ας, φέρε, ἢ Ἱερεμίας ἢ Ἰεζεκιὴλ ἢ Δανιὴλ ἤ τις ἕτερος τῶν δώδεκα Μωσεῖ κατέστη παραπλήσιος νομοθέτης; οὐδαμῶς. ἀλλὰ τὰ ὅμοιά τις ἐκείνων Μωσεῖ διαπέπρακται; οὐκ ἔστιν εἰπεῖν.
ὅπως οἱ προφῆται τὴν τοῦ Εὐαγγελίου μνήμην ἐπὶ τοῦ Χριστοῦ παρελάμβανον. Οπως οἱ προφῆται τὴν τοῦ Εὐαγγελίου μνήμην ἐπὶ τοῦ Χριστοῦ παρελάμβανον. Β Δ'. Τοῦ δηλωθέντος μάρτυς ἂν εἴη ρήμασιν αὐτ ταῖς Ἡσαΐας, ἐκ προσώπου τοῦ Χριστοῦ κεκραγώς • Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ, οὗ εἶνεκεν ἔχρισέ με· εὐαγ γελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, κηρύξαι αἰχμαλώ- τοις ἄφεσιν, καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν· ν ἦν τινα προ- φητείαν ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἐν τῇ συναγωγῇ ποτὲ διελθὼν ἐπὶ τοῦ πλήθους τῶν Ἰουδαίων, πτύξας τὸ βιβλίον εἶπε· « Σήμερον πεπλήρωται ἡ Γραφὴ αὕτη ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν, » καὶ δὴ ἐνθένδε ἀρξάμενος τῆς οἰκείας διδασκαλίας πτωχοῖς εὐηγγελίζετο τῶν παρ' αὐτῷ μακαρισμῶν, προτάττων· ο Μακάριοι οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν.» ᾿Αλλὰ καὶ τοῖς ὑπὸ πνευμάτων πονηρῶν ὀχλουμένοις, υπό τε δαιμόνων τρόπον αἰχμαλώτων πάλαι πρότερον κεκρατημένοις, τὴν ἄφεσιν προεκήρυττε τοὺς πάντας εἰς ἐλευθερίαν καὶ λύσιν τῶν ἀπὸ κακίας δεσμῶν ἀνα- καλούμενος, δι' ὧν ἔφασκεν· « Δεῦτε πρός με πάν- τες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. » Καὶ τυφλοῖς δὲ τὴν ἀνάβλεψιν παρείχε, τοῖς τὰς ἔψεις τοῦ σώματος διεφθαρμένοις τὸ βλέπειν δε ρούμενος, κατὰ διάνοιαν τοῖς πάλαι περὶ τὴν ἀλήθειαν ἀναβλέπουσι (1), τὸ φῶς τῆς ἀληθοῦς εὐσεβείας πα μέχων ὁρᾷν. Τὸν μὲν οὖν Χριστὸν ἐν πρώτοις αὐθέν την καὶ ἀρχηγὸν ἔσεσθαι τῆς εὐαγγελικής πραγμα- τείας ἡ παρατεθείσα προφητεία παρίστησι. Μετὰ δὲ αὐτὸν τῆς αὐτῆς ὑποθέσεως ὑπηρέτας ἔσεσθαι τοὺς αὐτοῦ μαθητὰς θεσπίζει ὁ αὐτὸς λέγων προφήτης • Ώς ὡραῖοι οἱ πόδες τῶν εὐαγγελιζομένων ἀγαθὰ, ἢ τῶν εὐαγγελιζομένων εἰρήνην. » Ενθα σφόδρα ἀπηκριβωμένως ὡραίους ἔφησεν ἔσεσθαι τοὺς πόδας τῶν εὐαγγελιζομένων τὰ τοῦ Χριστοῦ ἀγαθὰ, πῶς οὐκ ἔμελλον ὡραῖοι ἔσεσθαι, οἱ ἐν ὀλίγῳ καὶ βραχεῖ χρόνῳ τὴν πᾶσαν περιδραμούμενοι οἰκουμένην, καὶ πάντα τόπον πληρώσαντες τῆς περὶ τοῦ Σωτῆρος τοῦ κόσμου θεοσεβοῦς διδασκαλίας; Οτι δὲ μὴ βήμασιν ἀνθρωπίνοις ἐκέχρηντο εἰς πειθὼ τῶν ἀκροωμένων, Θεοῦ δὲ δύναμις ἦν ἡ συνεργοῦσα αὐτοῖς ἐν τῷ εὐαγ γελικῷ κηρύγματι, ἄλλος πάλιν προφήτης ἀναφωνεῖ • Κύριος δώσει ρήμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει " πολλῇ. » Καὶ πάλιν ὁ Ἡσαΐας· Ἐπ᾿ ὄρος ὑψηλὸν ἀνάβηθι ὁ εὐαγγελιζόμενος, Σιών, ὕψωσον τῇ ἰσχύλ τὴν φωνὴν σου ὁ εὐαγγελιζόμενος Ἱερουσαλήμ ὑψώ- σατε, μὴ φοβεῖσθε, εἰπὸν ταῖς πόλεσιν Ἰούδα, ἰδοὺ ὁ Θεὸς ὑμῶν, ἰδοὺ Κύριος μετὰ ἰσχύος ἔρχεται, καὶ ὁ βραχίων μετὰ κυρίας· ἰδοὺ ὁ μισθὸς αὐτοῦ μετ' αὐτοῦ, καὶ τὸ ἔργον αὐτοῦ ἐναντίον αὐτοῦ· ὡς ποι μὴν ποιμανεῖ τὸ ποίμνιον αὐτοῦ, καὶ ἐν τῷ βραχίονι αὐτοῦ συνάξει ἄρνας, καὶ ἐν γαστρὶ ἐχούσας παρα- καλέσει. » Ταύτα δὲ ὁποίαν ἔχεται διάνοιαν, ὁδῷ . * 182. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A illi uni posse accommodari, ex eventis certissimis jam jam comprobabimus, si, quod necessarium est, prius illud contemplati erimus, quemadmodum prophetæ Evangelii mentionem in Christo non præ- termiserint. Quod prophetæ in ipso Christo Evangelii mentionem assumpserint. B C LX1, 1. * Isa. xL. 9-11. » Luc. 1, 18. es Matth. v, 5. qui ex persona Christi clamat, « Spiritus Domini super me, propter quod unxit me: Evangelizare pauperibus misit me, prædicare captivis remissio- nem, et cæcis visum ® : » quam sane prophetiam Salvator noster olim, in conventu apud multitudi - nem Judæorum cum legisset, librumque post le- ctionem plicuisset, sic locutus est : • hodie impleta est scriptura hac in auribus vestris ", » proti- nusque hinc suam doctrinam exorsus evangelizare capit pauperibus, eos in commendatione beato- rum,qui apud se futuri sint, reliquis anteponens : • Beati, inquit, pauperes spiritu, quoniam ipsorum est regnum calorum ". » lis præterea qui a malis spiritibus vexarentur, quique a demonibus, capti- vorum instar, jam diu tenerentur, dimissionem ante nuntiavit, omnes ad libertatem et solutionem a malitiæ vinculis invitans, verbis illia: ‹ venite ad me, omnes qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam vos ". » Cæcis vero, qui corporeos oculos haberent corruptos, integritatem restituens, visum largitus est, ut sic significaret, se iis qui olim veri- tatem parum intuerentur, virtutem qua lumen veræ pietatis respicerent, erogare. Christum ergo in pri- mis auctorem et ducem futurum omnis provinciæ evangelica, ea quæ exposita est, prophetia decla- rat. At post illum ejusdem propositi ministros fore illius discipulos, idem propheta canit dicens : Quam speciosi pedes evangelizantium bona quam evangelizantium pacem"., Ubi valde accu- rate speciosos dixit fore pedes evangelizantium bona Christi, qui enim speciosi futuri non erant, qui in exiguo brevique tempore totum orbem erant percursuri, et omnem locum sancta illa de Salva- tore mundi doctrina impleturi? Quod autem huma- nis verbis non uterentur ad persuadendum audien- tibus, sed Dei virtus esset quæ cum illis faciebat, dum Evangelium prædicarent, alius rursus clamat propheta : « Dominus dabit verbum evangelizanti- bus virtute multa” ;, et rursus Isaias. • Super montem excelsum ascende qui evangelizas Sion; extolle quantum poles vecem tuam qui evangelizas Hierusalem : extollite, ne timete; dic civitatibus Juda, ecce Deus vester, ecce Dominus cum robore venit, et brachium cum potestate: ecce merces ejus cum eo, et opus ejus coram ipso tanquam pastor pascel gregein suum, et in brachio suo congregabit agnos, et eas quæ in utero habent, consolabitur 9.9 Cæterum hæc quonam sensu accipienda sint, pro- * Matth. x1, 28. » Isa. LII, 7. ” Psal. lxvii, 43. D (1) Interpres legit, αναπήροις οὖσι. 1. Hujusce veritatis testis ad verbum sit Isaias,
PG 22:169ἕκαστος γοῦν αὐτῶν ἀπὸ [τοῦ] πρώτου καὶ εἰς τὸν τελευταῖον ἐπὶ Μωσέα τοὺς ἀκροωμένους ἀνέπεμπον, καὶ τόν γε κατὰ τοῦ λαοῦ ἔλεγχον διὰ τὰς παραβάσεις τοῦ Μωσέως ἐποιοῦντο νόμου, προύτρεπόν τε οὐδὲν ἄλλο ἢ τῶν παρὰ Μωσεῖ νενομοθετημένων ἐξέχεσθαι. οὐδένα γοῦν ... τούτων ὅμοιον· Μωσῆς δὲ περὶ ἑνὸς ὡρισμένως ἀναφωνεῖ. τίνα τοίνυν ὁ χρησμὸς θεσπίζει Μωσεῖ παραπλήσιον ἔσεσθαι προφήτην ἢ μόνον τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστόν; ὅπως δὲ τοῦτ’ εἴρηται διασκέψασθαι ἀναγκαῖον. Μωσῆς πρῶτος ἡγήσατο τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, εὑρών τε αὐτοὺς τῇ κατὰ Αἰγυπτίους πολυθέῳ πλάνῃ προσέχοντας, πρῶτος μὲν ταύτης ἀπέστρεψεν, ἀπαραιτήτοις τιμωρίαις ἀπαγορεύσας εἰδωλολατρεῖν· πρῶτος δὲ αὐτοῖς καὶ τὴν περὶ μοναρχίας θεολογίαν κατήγγειλεν, τὸν τῶν ἁπάντων δημιουργὸν καὶ ποιητὴν μόνον παραγγείλας σέβειν· πρῶτος δὲ καὶ ἀγωγήν τινα θεοσεβοῦς βίου τοῖς αὐτοῖς διαταξάμενος νομοθέτης αὐτοῖς εὐσεβοῦς πολιτείας πρῶτος καὶ μόνος ἀποδέδεικται.
ὅπως οἱ προφῆται τὴν τοῦ Εὐαγγελίου μνήμην ἐπὶ τοῦ Χριστοῦ παρελάμβανον. Οπως οἱ προφῆται τὴν τοῦ Εὐαγγελίου μνήμην ἐπὶ τοῦ Χριστοῦ παρελάμβανον. Β Δ'. Τοῦ δηλωθέντος μάρτυς ἂν εἴη ρήμασιν αὐτ ταῖς Ἡσαΐας, ἐκ προσώπου τοῦ Χριστοῦ κεκραγώς • Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ, οὗ εἶνεκεν ἔχρισέ με· εὐαγ γελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, κηρύξαι αἰχμαλώ- τοις ἄφεσιν, καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν· ν ἦν τινα προ- φητείαν ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἐν τῇ συναγωγῇ ποτὲ διελθὼν ἐπὶ τοῦ πλήθους τῶν Ἰουδαίων, πτύξας τὸ βιβλίον εἶπε· « Σήμερον πεπλήρωται ἡ Γραφὴ αὕτη ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν, » καὶ δὴ ἐνθένδε ἀρξάμενος τῆς οἰκείας διδασκαλίας πτωχοῖς εὐηγγελίζετο τῶν παρ' αὐτῷ μακαρισμῶν, προτάττων· ο Μακάριοι οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν.» ᾿Αλλὰ καὶ τοῖς ὑπὸ πνευμάτων πονηρῶν ὀχλουμένοις, υπό τε δαιμόνων τρόπον αἰχμαλώτων πάλαι πρότερον κεκρατημένοις, τὴν ἄφεσιν προεκήρυττε τοὺς πάντας εἰς ἐλευθερίαν καὶ λύσιν τῶν ἀπὸ κακίας δεσμῶν ἀνα- καλούμενος, δι' ὧν ἔφασκεν· « Δεῦτε πρός με πάν- τες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. » Καὶ τυφλοῖς δὲ τὴν ἀνάβλεψιν παρείχε, τοῖς τὰς ἔψεις τοῦ σώματος διεφθαρμένοις τὸ βλέπειν δε ρούμενος, κατὰ διάνοιαν τοῖς πάλαι περὶ τὴν ἀλήθειαν ἀναβλέπουσι (1), τὸ φῶς τῆς ἀληθοῦς εὐσεβείας πα μέχων ὁρᾷν. Τὸν μὲν οὖν Χριστὸν ἐν πρώτοις αὐθέν την καὶ ἀρχηγὸν ἔσεσθαι τῆς εὐαγγελικής πραγμα- τείας ἡ παρατεθείσα προφητεία παρίστησι. Μετὰ δὲ αὐτὸν τῆς αὐτῆς ὑποθέσεως ὑπηρέτας ἔσεσθαι τοὺς αὐτοῦ μαθητὰς θεσπίζει ὁ αὐτὸς λέγων προφήτης • Ώς ὡραῖοι οἱ πόδες τῶν εὐαγγελιζομένων ἀγαθὰ, ἢ τῶν εὐαγγελιζομένων εἰρήνην. » Ενθα σφόδρα ἀπηκριβωμένως ὡραίους ἔφησεν ἔσεσθαι τοὺς πόδας τῶν εὐαγγελιζομένων τὰ τοῦ Χριστοῦ ἀγαθὰ, πῶς οὐκ ἔμελλον ὡραῖοι ἔσεσθαι, οἱ ἐν ὀλίγῳ καὶ βραχεῖ χρόνῳ τὴν πᾶσαν περιδραμούμενοι οἰκουμένην, καὶ πάντα τόπον πληρώσαντες τῆς περὶ τοῦ Σωτῆρος τοῦ κόσμου θεοσεβοῦς διδασκαλίας; Οτι δὲ μὴ βήμασιν ἀνθρωπίνοις ἐκέχρηντο εἰς πειθὼ τῶν ἀκροωμένων, Θεοῦ δὲ δύναμις ἦν ἡ συνεργοῦσα αὐτοῖς ἐν τῷ εὐαγ γελικῷ κηρύγματι, ἄλλος πάλιν προφήτης ἀναφωνεῖ • Κύριος δώσει ρήμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει " πολλῇ. » Καὶ πάλιν ὁ Ἡσαΐας· Ἐπ᾿ ὄρος ὑψηλὸν ἀνάβηθι ὁ εὐαγγελιζόμενος, Σιών, ὕψωσον τῇ ἰσχύλ τὴν φωνὴν σου ὁ εὐαγγελιζόμενος Ἱερουσαλήμ ὑψώ- σατε, μὴ φοβεῖσθε, εἰπὸν ταῖς πόλεσιν Ἰούδα, ἰδοὺ ὁ Θεὸς ὑμῶν, ἰδοὺ Κύριος μετὰ ἰσχύος ἔρχεται, καὶ ὁ βραχίων μετὰ κυρίας· ἰδοὺ ὁ μισθὸς αὐτοῦ μετ' αὐτοῦ, καὶ τὸ ἔργον αὐτοῦ ἐναντίον αὐτοῦ· ὡς ποι μὴν ποιμανεῖ τὸ ποίμνιον αὐτοῦ, καὶ ἐν τῷ βραχίονι αὐτοῦ συνάξει ἄρνας, καὶ ἐν γαστρὶ ἐχούσας παρα- καλέσει. » Ταύτα δὲ ὁποίαν ἔχεται διάνοιαν, ὁδῷ . * 182. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A illi uni posse accommodari, ex eventis certissimis jam jam comprobabimus, si, quod necessarium est, prius illud contemplati erimus, quemadmodum prophetæ Evangelii mentionem in Christo non præ- termiserint. Quod prophetæ in ipso Christo Evangelii mentionem assumpserint. B C LX1, 1. * Isa. xL. 9-11. » Luc. 1, 18. es Matth. v, 5. qui ex persona Christi clamat, « Spiritus Domini super me, propter quod unxit me: Evangelizare pauperibus misit me, prædicare captivis remissio- nem, et cæcis visum ® : » quam sane prophetiam Salvator noster olim, in conventu apud multitudi - nem Judæorum cum legisset, librumque post le- ctionem plicuisset, sic locutus est : • hodie impleta est scriptura hac in auribus vestris ", » proti- nusque hinc suam doctrinam exorsus evangelizare capit pauperibus, eos in commendatione beato- rum,qui apud se futuri sint, reliquis anteponens : • Beati, inquit, pauperes spiritu, quoniam ipsorum est regnum calorum ". » lis præterea qui a malis spiritibus vexarentur, quique a demonibus, capti- vorum instar, jam diu tenerentur, dimissionem ante nuntiavit, omnes ad libertatem et solutionem a malitiæ vinculis invitans, verbis illia: ‹ venite ad me, omnes qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam vos ". » Cæcis vero, qui corporeos oculos haberent corruptos, integritatem restituens, visum largitus est, ut sic significaret, se iis qui olim veri- tatem parum intuerentur, virtutem qua lumen veræ pietatis respicerent, erogare. Christum ergo in pri- mis auctorem et ducem futurum omnis provinciæ evangelica, ea quæ exposita est, prophetia decla- rat. At post illum ejusdem propositi ministros fore illius discipulos, idem propheta canit dicens : Quam speciosi pedes evangelizantium bona quam evangelizantium pacem"., Ubi valde accu- rate speciosos dixit fore pedes evangelizantium bona Christi, qui enim speciosi futuri non erant, qui in exiguo brevique tempore totum orbem erant percursuri, et omnem locum sancta illa de Salva- tore mundi doctrina impleturi? Quod autem huma- nis verbis non uterentur ad persuadendum audien- tibus, sed Dei virtus esset quæ cum illis faciebat, dum Evangelium prædicarent, alius rursus clamat propheta : « Dominus dabit verbum evangelizanti- bus virtute multa” ;, et rursus Isaias. • Super montem excelsum ascende qui evangelizas Sion; extolle quantum poles vecem tuam qui evangelizas Hierusalem : extollite, ne timete; dic civitatibus Juda, ecce Deus vester, ecce Dominus cum robore venit, et brachium cum potestate: ecce merces ejus cum eo, et opus ejus coram ipso tanquam pastor pascel gregein suum, et in brachio suo congregabit agnos, et eas quæ in utero habent, consolabitur 9.9 Cæterum hæc quonam sensu accipienda sint, pro- * Matth. x1, 28. » Isa. LII, 7. ” Psal. lxvii, 43. D (1) Interpres legit, αναπήροις οὖσι. 1. Hujusce veritatis testis ad verbum sit Isaias,
ἀλλὰ καὶ Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς Μωσεῖ παραπλησίως καὶ πολὺ κρειττόνως πρῶτος τῆς κατ’ εὐσέβειαν διδασκαλίας τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι καθηγήσατο, καὶ πρῶτος ἀνατροπὴν τῆς καθ’ ὅλην τὴν οἰκουμένην εἰδωλολατρείας εἰργάσατο· πρῶτός τε τὴν ἑνὸς τοῦ παμβασιλέως θεοῦ γνῶσίν τε καὶ εὐσέβειαν πᾶσιν ἀνθρώποις προυβάλετο, καινοῦ τε βίου καὶ πολιτείας θεοσεβέσι προσηκούσης πρῶτος εἰσαγωγεὺς καὶ νομοθέτης ἀποδέδεικται. καὶ τὰ λοιπὰ δὲ τὰ περὶ κόσμου γενέσεως, καὶ τὰ περὶ ψυχῆς ἀθανασίας, καὶ ὅσα ἄλλα φιλόσοφα δόγματα πρῶτος Μωσῆς τῷ Ἰουδαίων παρέδωκεν ἔθνει, ταῦτα θεοπρεπέστερον πρῶτος τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς διὰ τῶν αὐτοῦ μαθητῶν κατήγγειλεν. ὥστε Μωσέα μὲν εἰκότως πρῶτον καὶ μόνον εὐσεβείας νομοθέτην ἀνηγορεῦσθαι Ἰουδαίων, Ἰησοῦν δὲ τὸν Χριστὸν τῶν ἐθνῶν ἁπάντων, κατὰ τὴν φήσασαν περὶ αὐτοῦ προφητείαν· «κατάστησον, κύριε, νομοθέτην ἐπ’ αὐτούς, γνώτωσαν ἔθνη ὅτι ἄνθρωποί εἰσιν». Πάλιν Μωσῆς θαυμασίοις ἔργοις καὶ παραδοξοποιίαις τὴν πρὸς αὐτοῦ καταγγελθεῖσαν εὐσέβειαν ἐπιστώσατο.
ὅπως οἱ προφῆται τὴν τοῦ Εὐαγγελίου μνήμην ἐπὶ τοῦ Χριστοῦ παρελάμβανον. Οπως οἱ προφῆται τὴν τοῦ Εὐαγγελίου μνήμην ἐπὶ τοῦ Χριστοῦ παρελάμβανον. Β Δ'. Τοῦ δηλωθέντος μάρτυς ἂν εἴη ρήμασιν αὐτ ταῖς Ἡσαΐας, ἐκ προσώπου τοῦ Χριστοῦ κεκραγώς • Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ, οὗ εἶνεκεν ἔχρισέ με· εὐαγ γελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, κηρύξαι αἰχμαλώ- τοις ἄφεσιν, καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν· ν ἦν τινα προ- φητείαν ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἐν τῇ συναγωγῇ ποτὲ διελθὼν ἐπὶ τοῦ πλήθους τῶν Ἰουδαίων, πτύξας τὸ βιβλίον εἶπε· « Σήμερον πεπλήρωται ἡ Γραφὴ αὕτη ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν, » καὶ δὴ ἐνθένδε ἀρξάμενος τῆς οἰκείας διδασκαλίας πτωχοῖς εὐηγγελίζετο τῶν παρ' αὐτῷ μακαρισμῶν, προτάττων· ο Μακάριοι οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν.» ᾿Αλλὰ καὶ τοῖς ὑπὸ πνευμάτων πονηρῶν ὀχλουμένοις, υπό τε δαιμόνων τρόπον αἰχμαλώτων πάλαι πρότερον κεκρατημένοις, τὴν ἄφεσιν προεκήρυττε τοὺς πάντας εἰς ἐλευθερίαν καὶ λύσιν τῶν ἀπὸ κακίας δεσμῶν ἀνα- καλούμενος, δι' ὧν ἔφασκεν· « Δεῦτε πρός με πάν- τες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. » Καὶ τυφλοῖς δὲ τὴν ἀνάβλεψιν παρείχε, τοῖς τὰς ἔψεις τοῦ σώματος διεφθαρμένοις τὸ βλέπειν δε ρούμενος, κατὰ διάνοιαν τοῖς πάλαι περὶ τὴν ἀλήθειαν ἀναβλέπουσι (1), τὸ φῶς τῆς ἀληθοῦς εὐσεβείας πα μέχων ὁρᾷν. Τὸν μὲν οὖν Χριστὸν ἐν πρώτοις αὐθέν την καὶ ἀρχηγὸν ἔσεσθαι τῆς εὐαγγελικής πραγμα- τείας ἡ παρατεθείσα προφητεία παρίστησι. Μετὰ δὲ αὐτὸν τῆς αὐτῆς ὑποθέσεως ὑπηρέτας ἔσεσθαι τοὺς αὐτοῦ μαθητὰς θεσπίζει ὁ αὐτὸς λέγων προφήτης • Ώς ὡραῖοι οἱ πόδες τῶν εὐαγγελιζομένων ἀγαθὰ, ἢ τῶν εὐαγγελιζομένων εἰρήνην. » Ενθα σφόδρα ἀπηκριβωμένως ὡραίους ἔφησεν ἔσεσθαι τοὺς πόδας τῶν εὐαγγελιζομένων τὰ τοῦ Χριστοῦ ἀγαθὰ, πῶς οὐκ ἔμελλον ὡραῖοι ἔσεσθαι, οἱ ἐν ὀλίγῳ καὶ βραχεῖ χρόνῳ τὴν πᾶσαν περιδραμούμενοι οἰκουμένην, καὶ πάντα τόπον πληρώσαντες τῆς περὶ τοῦ Σωτῆρος τοῦ κόσμου θεοσεβοῦς διδασκαλίας; Οτι δὲ μὴ βήμασιν ἀνθρωπίνοις ἐκέχρηντο εἰς πειθὼ τῶν ἀκροωμένων, Θεοῦ δὲ δύναμις ἦν ἡ συνεργοῦσα αὐτοῖς ἐν τῷ εὐαγ γελικῷ κηρύγματι, ἄλλος πάλιν προφήτης ἀναφωνεῖ • Κύριος δώσει ρήμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει " πολλῇ. » Καὶ πάλιν ὁ Ἡσαΐας· Ἐπ᾿ ὄρος ὑψηλὸν ἀνάβηθι ὁ εὐαγγελιζόμενος, Σιών, ὕψωσον τῇ ἰσχύλ τὴν φωνὴν σου ὁ εὐαγγελιζόμενος Ἱερουσαλήμ ὑψώ- σατε, μὴ φοβεῖσθε, εἰπὸν ταῖς πόλεσιν Ἰούδα, ἰδοὺ ὁ Θεὸς ὑμῶν, ἰδοὺ Κύριος μετὰ ἰσχύος ἔρχεται, καὶ ὁ βραχίων μετὰ κυρίας· ἰδοὺ ὁ μισθὸς αὐτοῦ μετ' αὐτοῦ, καὶ τὸ ἔργον αὐτοῦ ἐναντίον αὐτοῦ· ὡς ποι μὴν ποιμανεῖ τὸ ποίμνιον αὐτοῦ, καὶ ἐν τῷ βραχίονι αὐτοῦ συνάξει ἄρνας, καὶ ἐν γαστρὶ ἐχούσας παρα- καλέσει. » Ταύτα δὲ ὁποίαν ἔχεται διάνοιαν, ὁδῷ . * 182. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A illi uni posse accommodari, ex eventis certissimis jam jam comprobabimus, si, quod necessarium est, prius illud contemplati erimus, quemadmodum prophetæ Evangelii mentionem in Christo non præ- termiserint. Quod prophetæ in ipso Christo Evangelii mentionem assumpserint. B C LX1, 1. * Isa. xL. 9-11. » Luc. 1, 18. es Matth. v, 5. qui ex persona Christi clamat, « Spiritus Domini super me, propter quod unxit me: Evangelizare pauperibus misit me, prædicare captivis remissio- nem, et cæcis visum ® : » quam sane prophetiam Salvator noster olim, in conventu apud multitudi - nem Judæorum cum legisset, librumque post le- ctionem plicuisset, sic locutus est : • hodie impleta est scriptura hac in auribus vestris ", » proti- nusque hinc suam doctrinam exorsus evangelizare capit pauperibus, eos in commendatione beato- rum,qui apud se futuri sint, reliquis anteponens : • Beati, inquit, pauperes spiritu, quoniam ipsorum est regnum calorum ". » lis præterea qui a malis spiritibus vexarentur, quique a demonibus, capti- vorum instar, jam diu tenerentur, dimissionem ante nuntiavit, omnes ad libertatem et solutionem a malitiæ vinculis invitans, verbis illia: ‹ venite ad me, omnes qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam vos ". » Cæcis vero, qui corporeos oculos haberent corruptos, integritatem restituens, visum largitus est, ut sic significaret, se iis qui olim veri- tatem parum intuerentur, virtutem qua lumen veræ pietatis respicerent, erogare. Christum ergo in pri- mis auctorem et ducem futurum omnis provinciæ evangelica, ea quæ exposita est, prophetia decla- rat. At post illum ejusdem propositi ministros fore illius discipulos, idem propheta canit dicens : Quam speciosi pedes evangelizantium bona quam evangelizantium pacem"., Ubi valde accu- rate speciosos dixit fore pedes evangelizantium bona Christi, qui enim speciosi futuri non erant, qui in exiguo brevique tempore totum orbem erant percursuri, et omnem locum sancta illa de Salva- tore mundi doctrina impleturi? Quod autem huma- nis verbis non uterentur ad persuadendum audien- tibus, sed Dei virtus esset quæ cum illis faciebat, dum Evangelium prædicarent, alius rursus clamat propheta : « Dominus dabit verbum evangelizanti- bus virtute multa” ;, et rursus Isaias. • Super montem excelsum ascende qui evangelizas Sion; extolle quantum poles vecem tuam qui evangelizas Hierusalem : extollite, ne timete; dic civitatibus Juda, ecce Deus vester, ecce Dominus cum robore venit, et brachium cum potestate: ecce merces ejus cum eo, et opus ejus coram ipso tanquam pastor pascel gregein suum, et in brachio suo congregabit agnos, et eas quæ in utero habent, consolabitur 9.9 Cæterum hæc quonam sensu accipienda sint, pro- * Matth. x1, 28. » Isa. LII, 7. ” Psal. lxvii, 43. D (1) Interpres legit, αναπήροις οὖσι. 1. Hujusce veritatis testis ad verbum sit Isaias,
ὡσαύτως δὲ καὶ ὁ Χριστὸς ταῖς ἀναγράπτοις θαυματουργίαις πρὸς πίστιν τῶν ὁρώντων κεχρημένος τὰ καινὰ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας αὐτοῦ μαθήματα συνεστήσατο. Πάλιν Μωσῆς ἐκ πικρᾶς τῆς ὑπ’ Αἰγυπτίοις δουλείας τὸ Ἰουδαίων ἔθνος εἰς ἐλευθερίαν μετεστήσατο. καὶ Ἰησοῦς δὲ ὁ Χριστὸς ἐκ τῆς ὑπὸ τοῖς πονηροῖς δαίμοσι δυσσεβοῦς καὶ Αἰγυπτιακῆς εἰδωλολατρείας εἰς ἐλευθερίαν τὸ πάντων ἀνθρώπων γένος ἀνεκαλέσατο. Πάλιν Μωσῆς γῆν ἁγίαν καὶ θεοφιλῆ βίον ἐν ταύτῃ [καὶ] μακαριστὸν τοῖς τὸν νόμον φυλάξασιν ἐπηγγείλατο ὡσαύτως δὲ καὶ Ἰησοῦς ὁ Χριστός, «μακάριοι», φησίν, «οἱ πραεῖς, ὅτι αὐτοὶ κληρονομήσουσι τὴν γῆν», πολὺ κρείττονα γῆν, ἀληθῶς ἁγίαν καὶ θεοφιλῆ, οὐχὶ τὴν ἐπὶ τῆς Ἰουδαίας (ὅτι μηδὲν τῆς λοιπῆς αὕτη διενήνοχεν), ἀλλὰ τὴν κατ’ οὐρανὸν ψυχαῖς φιλοθέοις προσήκουσαν τοῖς κατορθοῦσι τὸν πρὸς αὐτοῦ κατηγγελμένον βίον ὑποσχόμενος· ὃ δὴ καὶ παριστὰς λευκότερον, τοῖς πρὸς αὐτοῦ μακαριζομένοις βασιλείαν οὐρανῶν κατήγγειλε. Καὶ ἄλλας δὲ πράξεις εὕροις [ἂν] ὑπὸ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν κρείττονι ἢ κατὰ Μωσέα δυνάμει γεγονυίας, παραπλησίας γε μὴν αἷς καὶ ὁ Μωσῆς διεπράξατο.
ὅπως οἱ προφῆται τὴν τοῦ Εὐαγγελίου μνήμην ἐπὶ τοῦ Χριστοῦ παρελάμβανον. Οπως οἱ προφῆται τὴν τοῦ Εὐαγγελίου μνήμην ἐπὶ τοῦ Χριστοῦ παρελάμβανον. Β Δ'. Τοῦ δηλωθέντος μάρτυς ἂν εἴη ρήμασιν αὐτ ταῖς Ἡσαΐας, ἐκ προσώπου τοῦ Χριστοῦ κεκραγώς • Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ, οὗ εἶνεκεν ἔχρισέ με· εὐαγ γελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, κηρύξαι αἰχμαλώ- τοις ἄφεσιν, καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν· ν ἦν τινα προ- φητείαν ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἐν τῇ συναγωγῇ ποτὲ διελθὼν ἐπὶ τοῦ πλήθους τῶν Ἰουδαίων, πτύξας τὸ βιβλίον εἶπε· « Σήμερον πεπλήρωται ἡ Γραφὴ αὕτη ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν, » καὶ δὴ ἐνθένδε ἀρξάμενος τῆς οἰκείας διδασκαλίας πτωχοῖς εὐηγγελίζετο τῶν παρ' αὐτῷ μακαρισμῶν, προτάττων· ο Μακάριοι οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν.» ᾿Αλλὰ καὶ τοῖς ὑπὸ πνευμάτων πονηρῶν ὀχλουμένοις, υπό τε δαιμόνων τρόπον αἰχμαλώτων πάλαι πρότερον κεκρατημένοις, τὴν ἄφεσιν προεκήρυττε τοὺς πάντας εἰς ἐλευθερίαν καὶ λύσιν τῶν ἀπὸ κακίας δεσμῶν ἀνα- καλούμενος, δι' ὧν ἔφασκεν· « Δεῦτε πρός με πάν- τες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. » Καὶ τυφλοῖς δὲ τὴν ἀνάβλεψιν παρείχε, τοῖς τὰς ἔψεις τοῦ σώματος διεφθαρμένοις τὸ βλέπειν δε ρούμενος, κατὰ διάνοιαν τοῖς πάλαι περὶ τὴν ἀλήθειαν ἀναβλέπουσι (1), τὸ φῶς τῆς ἀληθοῦς εὐσεβείας πα μέχων ὁρᾷν. Τὸν μὲν οὖν Χριστὸν ἐν πρώτοις αὐθέν την καὶ ἀρχηγὸν ἔσεσθαι τῆς εὐαγγελικής πραγμα- τείας ἡ παρατεθείσα προφητεία παρίστησι. Μετὰ δὲ αὐτὸν τῆς αὐτῆς ὑποθέσεως ὑπηρέτας ἔσεσθαι τοὺς αὐτοῦ μαθητὰς θεσπίζει ὁ αὐτὸς λέγων προφήτης • Ώς ὡραῖοι οἱ πόδες τῶν εὐαγγελιζομένων ἀγαθὰ, ἢ τῶν εὐαγγελιζομένων εἰρήνην. » Ενθα σφόδρα ἀπηκριβωμένως ὡραίους ἔφησεν ἔσεσθαι τοὺς πόδας τῶν εὐαγγελιζομένων τὰ τοῦ Χριστοῦ ἀγαθὰ, πῶς οὐκ ἔμελλον ὡραῖοι ἔσεσθαι, οἱ ἐν ὀλίγῳ καὶ βραχεῖ χρόνῳ τὴν πᾶσαν περιδραμούμενοι οἰκουμένην, καὶ πάντα τόπον πληρώσαντες τῆς περὶ τοῦ Σωτῆρος τοῦ κόσμου θεοσεβοῦς διδασκαλίας; Οτι δὲ μὴ βήμασιν ἀνθρωπίνοις ἐκέχρηντο εἰς πειθὼ τῶν ἀκροωμένων, Θεοῦ δὲ δύναμις ἦν ἡ συνεργοῦσα αὐτοῖς ἐν τῷ εὐαγ γελικῷ κηρύγματι, ἄλλος πάλιν προφήτης ἀναφωνεῖ • Κύριος δώσει ρήμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει " πολλῇ. » Καὶ πάλιν ὁ Ἡσαΐας· Ἐπ᾿ ὄρος ὑψηλὸν ἀνάβηθι ὁ εὐαγγελιζόμενος, Σιών, ὕψωσον τῇ ἰσχύλ τὴν φωνὴν σου ὁ εὐαγγελιζόμενος Ἱερουσαλήμ ὑψώ- σατε, μὴ φοβεῖσθε, εἰπὸν ταῖς πόλεσιν Ἰούδα, ἰδοὺ ὁ Θεὸς ὑμῶν, ἰδοὺ Κύριος μετὰ ἰσχύος ἔρχεται, καὶ ὁ βραχίων μετὰ κυρίας· ἰδοὺ ὁ μισθὸς αὐτοῦ μετ' αὐτοῦ, καὶ τὸ ἔργον αὐτοῦ ἐναντίον αὐτοῦ· ὡς ποι μὴν ποιμανεῖ τὸ ποίμνιον αὐτοῦ, καὶ ἐν τῷ βραχίονι αὐτοῦ συνάξει ἄρνας, καὶ ἐν γαστρὶ ἐχούσας παρα- καλέσει. » Ταύτα δὲ ὁποίαν ἔχεται διάνοιαν, ὁδῷ . * 182. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A illi uni posse accommodari, ex eventis certissimis jam jam comprobabimus, si, quod necessarium est, prius illud contemplati erimus, quemadmodum prophetæ Evangelii mentionem in Christo non præ- termiserint. Quod prophetæ in ipso Christo Evangelii mentionem assumpserint. B C LX1, 1. * Isa. xL. 9-11. » Luc. 1, 18. es Matth. v, 5. qui ex persona Christi clamat, « Spiritus Domini super me, propter quod unxit me: Evangelizare pauperibus misit me, prædicare captivis remissio- nem, et cæcis visum ® : » quam sane prophetiam Salvator noster olim, in conventu apud multitudi - nem Judæorum cum legisset, librumque post le- ctionem plicuisset, sic locutus est : • hodie impleta est scriptura hac in auribus vestris ", » proti- nusque hinc suam doctrinam exorsus evangelizare capit pauperibus, eos in commendatione beato- rum,qui apud se futuri sint, reliquis anteponens : • Beati, inquit, pauperes spiritu, quoniam ipsorum est regnum calorum ". » lis præterea qui a malis spiritibus vexarentur, quique a demonibus, capti- vorum instar, jam diu tenerentur, dimissionem ante nuntiavit, omnes ad libertatem et solutionem a malitiæ vinculis invitans, verbis illia: ‹ venite ad me, omnes qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam vos ". » Cæcis vero, qui corporeos oculos haberent corruptos, integritatem restituens, visum largitus est, ut sic significaret, se iis qui olim veri- tatem parum intuerentur, virtutem qua lumen veræ pietatis respicerent, erogare. Christum ergo in pri- mis auctorem et ducem futurum omnis provinciæ evangelica, ea quæ exposita est, prophetia decla- rat. At post illum ejusdem propositi ministros fore illius discipulos, idem propheta canit dicens : Quam speciosi pedes evangelizantium bona quam evangelizantium pacem"., Ubi valde accu- rate speciosos dixit fore pedes evangelizantium bona Christi, qui enim speciosi futuri non erant, qui in exiguo brevique tempore totum orbem erant percursuri, et omnem locum sancta illa de Salva- tore mundi doctrina impleturi? Quod autem huma- nis verbis non uterentur ad persuadendum audien- tibus, sed Dei virtus esset quæ cum illis faciebat, dum Evangelium prædicarent, alius rursus clamat propheta : « Dominus dabit verbum evangelizanti- bus virtute multa” ;, et rursus Isaias. • Super montem excelsum ascende qui evangelizas Sion; extolle quantum poles vecem tuam qui evangelizas Hierusalem : extollite, ne timete; dic civitatibus Juda, ecce Deus vester, ecce Dominus cum robore venit, et brachium cum potestate: ecce merces ejus cum eo, et opus ejus coram ipso tanquam pastor pascel gregein suum, et in brachio suo congregabit agnos, et eas quæ in utero habent, consolabitur 9.9 Cæterum hæc quonam sensu accipienda sint, pro- * Matth. x1, 28. » Isa. LII, 7. ” Psal. lxvii, 43. D (1) Interpres legit, αναπήροις οὖσι. 1. Hujusce veritatis testis ad verbum sit Isaias,
οἷον, ὡς ἐπὶ παραδείγματος, Μωσῆς ἐφεξῆς τεσσαράκοντα ἡμέρας ἐνήστευσεν, ὡς ἡ γραφὴ μαρτυρεῖ, λέγουσα «καὶ ἦν ἐκεῖ Μωσῆς ἔναντι κυρίου τεσσαράκοντα ἡμέρας καὶ τεσσαράκοντα νύκτας, ἄρτον οὐκ ἔφαγεν, καὶ ὕδωρ οὐκ ἔπιεν», ὡσαύτως δὲ καὶ ὁ Χριστός. γέγραπται γοῦν· «καὶ ἤγετο εἰς τὴν ἔρημον τεσσαράκοντα ἡμέρας πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ διαβόλου, καὶ οὐδὲν ἔφαγεν ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις». Καὶ πάλιν Μωσῆς ἐν τῇ ἐρήμῳ τροφὰς τῷ λαῷ παρέσχε. λέγει δ’ οὖν ἡ γραφή· «ἰδοὺ ἐγὼ δίδωμι ὑμῖν ἄρτους ἐκ τοῦ οὐρανοῦ», καὶ μετ’ ὀλίγα· «ἐγένετο καταπαυομένης τῆς δρόσου κύκλῳ τῆς παρεμβολῆς, καὶ ἰδοὺ ἐπὶ πρόσωπον τῆς ἐρήμου λεπτὸν ὡσεὶ κόριον λευκόν, ὡσεὶ πάγος ἐπὶ τῆς γῆς». καὶ ὁ σωτὴρ δὲ καὶ κύριος ἡμῶν ὡσαύτως φησὶν πρὸς τοὺς ἑαυτοῦ μαθητάς· «τί διαλογίζεσθε ἐν ἑαυτοῖς, ὀλιγόπιστοι, ὅτι ἄρτους οὐκ ἐλάβετε; οὔπω νοεῖτε, οὐδὲ μνημονεύετε τοὺς πέντε ἄρτους τῶν πεντακισχιλίων καὶ πόσους κοφίνους ἐλάβετε; οὐδὲ τοὺς ἑπτὰ τῶν τετρακισχιλίων καὶ πόσας σπυρίδας ἐλάβετε;» Πάλιν Μωσῆς διὰ μέσης τῆς θαλάσσης διῆλθε καὶ τὸν λαὸν ὡδήγησε. λέγει δ’ οὖν ἡ γραφή·
ὅπως οἱ προφῆται τὴν τοῦ Εὐαγγελίου μνήμην ἐπὶ τοῦ Χριστοῦ παρελάμβανον. Οπως οἱ προφῆται τὴν τοῦ Εὐαγγελίου μνήμην ἐπὶ τοῦ Χριστοῦ παρελάμβανον. Β Δ'. Τοῦ δηλωθέντος μάρτυς ἂν εἴη ρήμασιν αὐτ ταῖς Ἡσαΐας, ἐκ προσώπου τοῦ Χριστοῦ κεκραγώς • Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ, οὗ εἶνεκεν ἔχρισέ με· εὐαγ γελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, κηρύξαι αἰχμαλώ- τοις ἄφεσιν, καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν· ν ἦν τινα προ- φητείαν ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἐν τῇ συναγωγῇ ποτὲ διελθὼν ἐπὶ τοῦ πλήθους τῶν Ἰουδαίων, πτύξας τὸ βιβλίον εἶπε· « Σήμερον πεπλήρωται ἡ Γραφὴ αὕτη ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν, » καὶ δὴ ἐνθένδε ἀρξάμενος τῆς οἰκείας διδασκαλίας πτωχοῖς εὐηγγελίζετο τῶν παρ' αὐτῷ μακαρισμῶν, προτάττων· ο Μακάριοι οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν.» ᾿Αλλὰ καὶ τοῖς ὑπὸ πνευμάτων πονηρῶν ὀχλουμένοις, υπό τε δαιμόνων τρόπον αἰχμαλώτων πάλαι πρότερον κεκρατημένοις, τὴν ἄφεσιν προεκήρυττε τοὺς πάντας εἰς ἐλευθερίαν καὶ λύσιν τῶν ἀπὸ κακίας δεσμῶν ἀνα- καλούμενος, δι' ὧν ἔφασκεν· « Δεῦτε πρός με πάν- τες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. » Καὶ τυφλοῖς δὲ τὴν ἀνάβλεψιν παρείχε, τοῖς τὰς ἔψεις τοῦ σώματος διεφθαρμένοις τὸ βλέπειν δε ρούμενος, κατὰ διάνοιαν τοῖς πάλαι περὶ τὴν ἀλήθειαν ἀναβλέπουσι (1), τὸ φῶς τῆς ἀληθοῦς εὐσεβείας πα μέχων ὁρᾷν. Τὸν μὲν οὖν Χριστὸν ἐν πρώτοις αὐθέν την καὶ ἀρχηγὸν ἔσεσθαι τῆς εὐαγγελικής πραγμα- τείας ἡ παρατεθείσα προφητεία παρίστησι. Μετὰ δὲ αὐτὸν τῆς αὐτῆς ὑποθέσεως ὑπηρέτας ἔσεσθαι τοὺς αὐτοῦ μαθητὰς θεσπίζει ὁ αὐτὸς λέγων προφήτης • Ώς ὡραῖοι οἱ πόδες τῶν εὐαγγελιζομένων ἀγαθὰ, ἢ τῶν εὐαγγελιζομένων εἰρήνην. » Ενθα σφόδρα ἀπηκριβωμένως ὡραίους ἔφησεν ἔσεσθαι τοὺς πόδας τῶν εὐαγγελιζομένων τὰ τοῦ Χριστοῦ ἀγαθὰ, πῶς οὐκ ἔμελλον ὡραῖοι ἔσεσθαι, οἱ ἐν ὀλίγῳ καὶ βραχεῖ χρόνῳ τὴν πᾶσαν περιδραμούμενοι οἰκουμένην, καὶ πάντα τόπον πληρώσαντες τῆς περὶ τοῦ Σωτῆρος τοῦ κόσμου θεοσεβοῦς διδασκαλίας; Οτι δὲ μὴ βήμασιν ἀνθρωπίνοις ἐκέχρηντο εἰς πειθὼ τῶν ἀκροωμένων, Θεοῦ δὲ δύναμις ἦν ἡ συνεργοῦσα αὐτοῖς ἐν τῷ εὐαγ γελικῷ κηρύγματι, ἄλλος πάλιν προφήτης ἀναφωνεῖ • Κύριος δώσει ρήμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει " πολλῇ. » Καὶ πάλιν ὁ Ἡσαΐας· Ἐπ᾿ ὄρος ὑψηλὸν ἀνάβηθι ὁ εὐαγγελιζόμενος, Σιών, ὕψωσον τῇ ἰσχύλ τὴν φωνὴν σου ὁ εὐαγγελιζόμενος Ἱερουσαλήμ ὑψώ- σατε, μὴ φοβεῖσθε, εἰπὸν ταῖς πόλεσιν Ἰούδα, ἰδοὺ ὁ Θεὸς ὑμῶν, ἰδοὺ Κύριος μετὰ ἰσχύος ἔρχεται, καὶ ὁ βραχίων μετὰ κυρίας· ἰδοὺ ὁ μισθὸς αὐτοῦ μετ' αὐτοῦ, καὶ τὸ ἔργον αὐτοῦ ἐναντίον αὐτοῦ· ὡς ποι μὴν ποιμανεῖ τὸ ποίμνιον αὐτοῦ, καὶ ἐν τῷ βραχίονι αὐτοῦ συνάξει ἄρνας, καὶ ἐν γαστρὶ ἐχούσας παρα- καλέσει. » Ταύτα δὲ ὁποίαν ἔχεται διάνοιαν, ὁδῷ . * 182. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A illi uni posse accommodari, ex eventis certissimis jam jam comprobabimus, si, quod necessarium est, prius illud contemplati erimus, quemadmodum prophetæ Evangelii mentionem in Christo non præ- termiserint. Quod prophetæ in ipso Christo Evangelii mentionem assumpserint. B C LX1, 1. * Isa. xL. 9-11. » Luc. 1, 18. es Matth. v, 5. qui ex persona Christi clamat, « Spiritus Domini super me, propter quod unxit me: Evangelizare pauperibus misit me, prædicare captivis remissio- nem, et cæcis visum ® : » quam sane prophetiam Salvator noster olim, in conventu apud multitudi - nem Judæorum cum legisset, librumque post le- ctionem plicuisset, sic locutus est : • hodie impleta est scriptura hac in auribus vestris ", » proti- nusque hinc suam doctrinam exorsus evangelizare capit pauperibus, eos in commendatione beato- rum,qui apud se futuri sint, reliquis anteponens : • Beati, inquit, pauperes spiritu, quoniam ipsorum est regnum calorum ". » lis præterea qui a malis spiritibus vexarentur, quique a demonibus, capti- vorum instar, jam diu tenerentur, dimissionem ante nuntiavit, omnes ad libertatem et solutionem a malitiæ vinculis invitans, verbis illia: ‹ venite ad me, omnes qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam vos ". » Cæcis vero, qui corporeos oculos haberent corruptos, integritatem restituens, visum largitus est, ut sic significaret, se iis qui olim veri- tatem parum intuerentur, virtutem qua lumen veræ pietatis respicerent, erogare. Christum ergo in pri- mis auctorem et ducem futurum omnis provinciæ evangelica, ea quæ exposita est, prophetia decla- rat. At post illum ejusdem propositi ministros fore illius discipulos, idem propheta canit dicens : Quam speciosi pedes evangelizantium bona quam evangelizantium pacem"., Ubi valde accu- rate speciosos dixit fore pedes evangelizantium bona Christi, qui enim speciosi futuri non erant, qui in exiguo brevique tempore totum orbem erant percursuri, et omnem locum sancta illa de Salva- tore mundi doctrina impleturi? Quod autem huma- nis verbis non uterentur ad persuadendum audien- tibus, sed Dei virtus esset quæ cum illis faciebat, dum Evangelium prædicarent, alius rursus clamat propheta : « Dominus dabit verbum evangelizanti- bus virtute multa” ;, et rursus Isaias. • Super montem excelsum ascende qui evangelizas Sion; extolle quantum poles vecem tuam qui evangelizas Hierusalem : extollite, ne timete; dic civitatibus Juda, ecce Deus vester, ecce Dominus cum robore venit, et brachium cum potestate: ecce merces ejus cum eo, et opus ejus coram ipso tanquam pastor pascel gregein suum, et in brachio suo congregabit agnos, et eas quæ in utero habent, consolabitur 9.9 Cæterum hæc quonam sensu accipienda sint, pro- * Matth. x1, 28. » Isa. LII, 7. ” Psal. lxvii, 43. D (1) Interpres legit, αναπήροις οὖσι. 1. Hujusce veritatis testis ad verbum sit Isaias,
«ἐξέτεινε Μωσῆς τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπὶ τὴν θάλασσαν, καὶ ὑπήγαγεν κύριος τὴν θάλασσαν ἀνέμῳ νότῳ βιαίῳ ὅλην τὴν ἡμέραν, καὶ ἐποίησεν τὴν θάλασσαν ξηράν, καὶ ἐσχίσθη τὸ ὕδωρ, καὶ διῆλθον οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ διὰ μέσης τῆς θαλάσσης κατὰ τὸ ξηρόν, καὶ τὸ ὕδωρ αὐτοῖς τεῖχος ἐκ δεξιῶν καὶ τεῖχος ἐξ εὐωνύμων». ὡσαύτως δὲ καὶ μᾶλλον θεοπρεπέστερον Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ ἐπὶ τῆς θαλάσσης περιπατήσας καὶ τὸν Πέτρον βαίνειν ἐπ’ αὐτῆς ἐποίησε. γέγραπται δ’ οὖν· «τετάρτῃ δὲ φυλακῇ τῆς νυκτὸς ἦλθεν ὁ Ἰησοῦς πρὸς αὐτοὺς περιπατῶν ἐπὶ τῆς θαλάςσης. καὶ ἰδόντες αὐτὸν περιπατοῦντα ἐπὶ τῆς θαλάσσης ἐταράχθησαν», καὶ μετ’ ὀλίγα· «ἀποκριθεὶς δὲ αὐτῷ ὁ Πέτρος εἶπεν, κύριε, εἰ σὺ εἶ, κέλευσόν με ἐλθεῖν πρὸς σὲ ἐπὶ τὰ ὕδατα. ὁ δὲ εἶπεν, ἐλθέ· καὶ καταβὰς ἀπὸ τοῦ πλοίου Πέτρος περιεπάτησεν ἐπὶ τὰ ὕδατα». Πάλιν Μωσῆς ἀνέμῳ νότῳ βιαίῳ ἔπηξε τὴν θάλασσαν. λέγει δ’ οὖν ἡ γραφή· «ἐξέτεινε δὲ Μωσῆς τὴν χεῖρα ἐπὶ τὴν θάλασσαν, καὶ ὑπήγαγε κύριος τὴν θάλασσαν ἀνέμῳ νότῳ βιαίῳ», καὶ ἐπιφέρει· «ἐπάγη τὰ κύματα ἐν μέσῳ τῆς θαλάσσης».
ὅπως οἱ προφῆται τὴν τοῦ Εὐαγγελίου μνήμην ἐπὶ τοῦ Χριστοῦ παρελάμβανον. Οπως οἱ προφῆται τὴν τοῦ Εὐαγγελίου μνήμην ἐπὶ τοῦ Χριστοῦ παρελάμβανον. Β Δ'. Τοῦ δηλωθέντος μάρτυς ἂν εἴη ρήμασιν αὐτ ταῖς Ἡσαΐας, ἐκ προσώπου τοῦ Χριστοῦ κεκραγώς • Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ, οὗ εἶνεκεν ἔχρισέ με· εὐαγ γελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, κηρύξαι αἰχμαλώ- τοις ἄφεσιν, καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν· ν ἦν τινα προ- φητείαν ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἐν τῇ συναγωγῇ ποτὲ διελθὼν ἐπὶ τοῦ πλήθους τῶν Ἰουδαίων, πτύξας τὸ βιβλίον εἶπε· « Σήμερον πεπλήρωται ἡ Γραφὴ αὕτη ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν, » καὶ δὴ ἐνθένδε ἀρξάμενος τῆς οἰκείας διδασκαλίας πτωχοῖς εὐηγγελίζετο τῶν παρ' αὐτῷ μακαρισμῶν, προτάττων· ο Μακάριοι οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν.» ᾿Αλλὰ καὶ τοῖς ὑπὸ πνευμάτων πονηρῶν ὀχλουμένοις, υπό τε δαιμόνων τρόπον αἰχμαλώτων πάλαι πρότερον κεκρατημένοις, τὴν ἄφεσιν προεκήρυττε τοὺς πάντας εἰς ἐλευθερίαν καὶ λύσιν τῶν ἀπὸ κακίας δεσμῶν ἀνα- καλούμενος, δι' ὧν ἔφασκεν· « Δεῦτε πρός με πάν- τες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. » Καὶ τυφλοῖς δὲ τὴν ἀνάβλεψιν παρείχε, τοῖς τὰς ἔψεις τοῦ σώματος διεφθαρμένοις τὸ βλέπειν δε ρούμενος, κατὰ διάνοιαν τοῖς πάλαι περὶ τὴν ἀλήθειαν ἀναβλέπουσι (1), τὸ φῶς τῆς ἀληθοῦς εὐσεβείας πα μέχων ὁρᾷν. Τὸν μὲν οὖν Χριστὸν ἐν πρώτοις αὐθέν την καὶ ἀρχηγὸν ἔσεσθαι τῆς εὐαγγελικής πραγμα- τείας ἡ παρατεθείσα προφητεία παρίστησι. Μετὰ δὲ αὐτὸν τῆς αὐτῆς ὑποθέσεως ὑπηρέτας ἔσεσθαι τοὺς αὐτοῦ μαθητὰς θεσπίζει ὁ αὐτὸς λέγων προφήτης • Ώς ὡραῖοι οἱ πόδες τῶν εὐαγγελιζομένων ἀγαθὰ, ἢ τῶν εὐαγγελιζομένων εἰρήνην. » Ενθα σφόδρα ἀπηκριβωμένως ὡραίους ἔφησεν ἔσεσθαι τοὺς πόδας τῶν εὐαγγελιζομένων τὰ τοῦ Χριστοῦ ἀγαθὰ, πῶς οὐκ ἔμελλον ὡραῖοι ἔσεσθαι, οἱ ἐν ὀλίγῳ καὶ βραχεῖ χρόνῳ τὴν πᾶσαν περιδραμούμενοι οἰκουμένην, καὶ πάντα τόπον πληρώσαντες τῆς περὶ τοῦ Σωτῆρος τοῦ κόσμου θεοσεβοῦς διδασκαλίας; Οτι δὲ μὴ βήμασιν ἀνθρωπίνοις ἐκέχρηντο εἰς πειθὼ τῶν ἀκροωμένων, Θεοῦ δὲ δύναμις ἦν ἡ συνεργοῦσα αὐτοῖς ἐν τῷ εὐαγ γελικῷ κηρύγματι, ἄλλος πάλιν προφήτης ἀναφωνεῖ • Κύριος δώσει ρήμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει " πολλῇ. » Καὶ πάλιν ὁ Ἡσαΐας· Ἐπ᾿ ὄρος ὑψηλὸν ἀνάβηθι ὁ εὐαγγελιζόμενος, Σιών, ὕψωσον τῇ ἰσχύλ τὴν φωνὴν σου ὁ εὐαγγελιζόμενος Ἱερουσαλήμ ὑψώ- σατε, μὴ φοβεῖσθε, εἰπὸν ταῖς πόλεσιν Ἰούδα, ἰδοὺ ὁ Θεὸς ὑμῶν, ἰδοὺ Κύριος μετὰ ἰσχύος ἔρχεται, καὶ ὁ βραχίων μετὰ κυρίας· ἰδοὺ ὁ μισθὸς αὐτοῦ μετ' αὐτοῦ, καὶ τὸ ἔργον αὐτοῦ ἐναντίον αὐτοῦ· ὡς ποι μὴν ποιμανεῖ τὸ ποίμνιον αὐτοῦ, καὶ ἐν τῷ βραχίονι αὐτοῦ συνάξει ἄρνας, καὶ ἐν γαστρὶ ἐχούσας παρα- καλέσει. » Ταύτα δὲ ὁποίαν ἔχεται διάνοιαν, ὁδῷ . * 182. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A illi uni posse accommodari, ex eventis certissimis jam jam comprobabimus, si, quod necessarium est, prius illud contemplati erimus, quemadmodum prophetæ Evangelii mentionem in Christo non præ- termiserint. Quod prophetæ in ipso Christo Evangelii mentionem assumpserint. B C LX1, 1. * Isa. xL. 9-11. » Luc. 1, 18. es Matth. v, 5. qui ex persona Christi clamat, « Spiritus Domini super me, propter quod unxit me: Evangelizare pauperibus misit me, prædicare captivis remissio- nem, et cæcis visum ® : » quam sane prophetiam Salvator noster olim, in conventu apud multitudi - nem Judæorum cum legisset, librumque post le- ctionem plicuisset, sic locutus est : • hodie impleta est scriptura hac in auribus vestris ", » proti- nusque hinc suam doctrinam exorsus evangelizare capit pauperibus, eos in commendatione beato- rum,qui apud se futuri sint, reliquis anteponens : • Beati, inquit, pauperes spiritu, quoniam ipsorum est regnum calorum ". » lis præterea qui a malis spiritibus vexarentur, quique a demonibus, capti- vorum instar, jam diu tenerentur, dimissionem ante nuntiavit, omnes ad libertatem et solutionem a malitiæ vinculis invitans, verbis illia: ‹ venite ad me, omnes qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam vos ". » Cæcis vero, qui corporeos oculos haberent corruptos, integritatem restituens, visum largitus est, ut sic significaret, se iis qui olim veri- tatem parum intuerentur, virtutem qua lumen veræ pietatis respicerent, erogare. Christum ergo in pri- mis auctorem et ducem futurum omnis provinciæ evangelica, ea quæ exposita est, prophetia decla- rat. At post illum ejusdem propositi ministros fore illius discipulos, idem propheta canit dicens : Quam speciosi pedes evangelizantium bona quam evangelizantium pacem"., Ubi valde accu- rate speciosos dixit fore pedes evangelizantium bona Christi, qui enim speciosi futuri non erant, qui in exiguo brevique tempore totum orbem erant percursuri, et omnem locum sancta illa de Salva- tore mundi doctrina impleturi? Quod autem huma- nis verbis non uterentur ad persuadendum audien- tibus, sed Dei virtus esset quæ cum illis faciebat, dum Evangelium prædicarent, alius rursus clamat propheta : « Dominus dabit verbum evangelizanti- bus virtute multa” ;, et rursus Isaias. • Super montem excelsum ascende qui evangelizas Sion; extolle quantum poles vecem tuam qui evangelizas Hierusalem : extollite, ne timete; dic civitatibus Juda, ecce Deus vester, ecce Dominus cum robore venit, et brachium cum potestate: ecce merces ejus cum eo, et opus ejus coram ipso tanquam pastor pascel gregein suum, et in brachio suo congregabit agnos, et eas quæ in utero habent, consolabitur 9.9 Cæterum hæc quonam sensu accipienda sint, pro- * Matth. x1, 28. » Isa. LII, 7. ” Psal. lxvii, 43. D (1) Interpres legit, αναπήροις οὖσι. 1. Hujusce veritatis testis ad verbum sit Isaias,
ὡσαύτως δὲ καὶ πολὺ κρειττόνως ὁ σωτὴρ ἡμῶν «ἐπετίμησε τῷ ἀνέμῳ καὶ τῇ θαλάσσῃ, καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη». Πάλιν Μωσέως ἀπὸ τοῦ ὄρους κατιόντος τὸ πρόσωπον ἑωρᾶτο πλήρης δόξης. γέγραπται δ’ οὖν· «καταβαίνων δ’ αὐτὸς ἐκ τοῦ ὄρους Μωσῆς οὐκ ᾔδει ὅτι δεδόξασται ἡ ὄψις τοῦ χρωτὸς τοῦ προσώπου αὐτοῦ ἐν τῷ αὐτὸν λαλεῖν αὐτῷ. καὶ εἶδεν Ἀρὼν καὶ πάντες οἱ πρεσβύτεροι τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ τὸν Μωσῆν, καὶ ἦν δεδοξασμένη ἡ ὄψις τοῦ χρωτὸς τοῦ προσώπου αὐτοῦ». ὡσαύτως δὲ καὶ πολὺ διαφερόντως ὁ ἡμέτερος σωτὴρ ἀναγαγὼν τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς «εἰς ὄρος ὑψηλὸν λίαν, μετεμορφώθη ἔμπροσθεν αὐτῶν, καὶ ἔλαμψε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος, τὰ δὲ ἱμάτια αὐτοῦ ἐγένετο λευκὰ ὡς τὸ φῶς». Πάλιν Μωσῆς λεπρὸν ἐκαθάρισε. γέγραπται δ’ οὖν· «καὶ ἰδοὺ Μαρία λεπρῶσα ὡσεὶ χιών», καὶ μετ’ ὀλίγα· «καὶ ἐβόησεν Μωσῆς πρὸς κύριον, λέγων, ὁ θεὸς δέομαι ἴασαι αὐτήν». ὡσαύτως δὲ καὶ μείζονι δυνάμει ἐξουσίας ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ, προσελθόντος αὐτῷ λεπροῦ καὶ φήσαντος· «ἐὰν θέλῃς, δύνασαί με καθαρίσαι», ἀπεκρίνατο· «θέλω, καθαρίσθητι. καὶ ἐκαθαρίσθη αὐτοῦ ἡ λέπρα». Πάλιν Μωσῆς δακτύλῳ θεοῦ ἔφησε τὸν νόμον γεγράφθαι. γέγραπται δ’ οὖν·
ὅπως οἱ προφῆται τὴν τοῦ Εὐαγγελίου μνήμην ἐπὶ τοῦ Χριστοῦ παρελάμβανον. Οπως οἱ προφῆται τὴν τοῦ Εὐαγγελίου μνήμην ἐπὶ τοῦ Χριστοῦ παρελάμβανον. Β Δ'. Τοῦ δηλωθέντος μάρτυς ἂν εἴη ρήμασιν αὐτ ταῖς Ἡσαΐας, ἐκ προσώπου τοῦ Χριστοῦ κεκραγώς • Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ, οὗ εἶνεκεν ἔχρισέ με· εὐαγ γελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, κηρύξαι αἰχμαλώ- τοις ἄφεσιν, καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν· ν ἦν τινα προ- φητείαν ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἐν τῇ συναγωγῇ ποτὲ διελθὼν ἐπὶ τοῦ πλήθους τῶν Ἰουδαίων, πτύξας τὸ βιβλίον εἶπε· « Σήμερον πεπλήρωται ἡ Γραφὴ αὕτη ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν, » καὶ δὴ ἐνθένδε ἀρξάμενος τῆς οἰκείας διδασκαλίας πτωχοῖς εὐηγγελίζετο τῶν παρ' αὐτῷ μακαρισμῶν, προτάττων· ο Μακάριοι οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν.» ᾿Αλλὰ καὶ τοῖς ὑπὸ πνευμάτων πονηρῶν ὀχλουμένοις, υπό τε δαιμόνων τρόπον αἰχμαλώτων πάλαι πρότερον κεκρατημένοις, τὴν ἄφεσιν προεκήρυττε τοὺς πάντας εἰς ἐλευθερίαν καὶ λύσιν τῶν ἀπὸ κακίας δεσμῶν ἀνα- καλούμενος, δι' ὧν ἔφασκεν· « Δεῦτε πρός με πάν- τες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. » Καὶ τυφλοῖς δὲ τὴν ἀνάβλεψιν παρείχε, τοῖς τὰς ἔψεις τοῦ σώματος διεφθαρμένοις τὸ βλέπειν δε ρούμενος, κατὰ διάνοιαν τοῖς πάλαι περὶ τὴν ἀλήθειαν ἀναβλέπουσι (1), τὸ φῶς τῆς ἀληθοῦς εὐσεβείας πα μέχων ὁρᾷν. Τὸν μὲν οὖν Χριστὸν ἐν πρώτοις αὐθέν την καὶ ἀρχηγὸν ἔσεσθαι τῆς εὐαγγελικής πραγμα- τείας ἡ παρατεθείσα προφητεία παρίστησι. Μετὰ δὲ αὐτὸν τῆς αὐτῆς ὑποθέσεως ὑπηρέτας ἔσεσθαι τοὺς αὐτοῦ μαθητὰς θεσπίζει ὁ αὐτὸς λέγων προφήτης • Ώς ὡραῖοι οἱ πόδες τῶν εὐαγγελιζομένων ἀγαθὰ, ἢ τῶν εὐαγγελιζομένων εἰρήνην. » Ενθα σφόδρα ἀπηκριβωμένως ὡραίους ἔφησεν ἔσεσθαι τοὺς πόδας τῶν εὐαγγελιζομένων τὰ τοῦ Χριστοῦ ἀγαθὰ, πῶς οὐκ ἔμελλον ὡραῖοι ἔσεσθαι, οἱ ἐν ὀλίγῳ καὶ βραχεῖ χρόνῳ τὴν πᾶσαν περιδραμούμενοι οἰκουμένην, καὶ πάντα τόπον πληρώσαντες τῆς περὶ τοῦ Σωτῆρος τοῦ κόσμου θεοσεβοῦς διδασκαλίας; Οτι δὲ μὴ βήμασιν ἀνθρωπίνοις ἐκέχρηντο εἰς πειθὼ τῶν ἀκροωμένων, Θεοῦ δὲ δύναμις ἦν ἡ συνεργοῦσα αὐτοῖς ἐν τῷ εὐαγ γελικῷ κηρύγματι, ἄλλος πάλιν προφήτης ἀναφωνεῖ • Κύριος δώσει ρήμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει " πολλῇ. » Καὶ πάλιν ὁ Ἡσαΐας· Ἐπ᾿ ὄρος ὑψηλὸν ἀνάβηθι ὁ εὐαγγελιζόμενος, Σιών, ὕψωσον τῇ ἰσχύλ τὴν φωνὴν σου ὁ εὐαγγελιζόμενος Ἱερουσαλήμ ὑψώ- σατε, μὴ φοβεῖσθε, εἰπὸν ταῖς πόλεσιν Ἰούδα, ἰδοὺ ὁ Θεὸς ὑμῶν, ἰδοὺ Κύριος μετὰ ἰσχύος ἔρχεται, καὶ ὁ βραχίων μετὰ κυρίας· ἰδοὺ ὁ μισθὸς αὐτοῦ μετ' αὐτοῦ, καὶ τὸ ἔργον αὐτοῦ ἐναντίον αὐτοῦ· ὡς ποι μὴν ποιμανεῖ τὸ ποίμνιον αὐτοῦ, καὶ ἐν τῷ βραχίονι αὐτοῦ συνάξει ἄρνας, καὶ ἐν γαστρὶ ἐχούσας παρα- καλέσει. » Ταύτα δὲ ὁποίαν ἔχεται διάνοιαν, ὁδῷ . * 182. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A illi uni posse accommodari, ex eventis certissimis jam jam comprobabimus, si, quod necessarium est, prius illud contemplati erimus, quemadmodum prophetæ Evangelii mentionem in Christo non præ- termiserint. Quod prophetæ in ipso Christo Evangelii mentionem assumpserint. B C LX1, 1. * Isa. xL. 9-11. » Luc. 1, 18. es Matth. v, 5. qui ex persona Christi clamat, « Spiritus Domini super me, propter quod unxit me: Evangelizare pauperibus misit me, prædicare captivis remissio- nem, et cæcis visum ® : » quam sane prophetiam Salvator noster olim, in conventu apud multitudi - nem Judæorum cum legisset, librumque post le- ctionem plicuisset, sic locutus est : • hodie impleta est scriptura hac in auribus vestris ", » proti- nusque hinc suam doctrinam exorsus evangelizare capit pauperibus, eos in commendatione beato- rum,qui apud se futuri sint, reliquis anteponens : • Beati, inquit, pauperes spiritu, quoniam ipsorum est regnum calorum ". » lis præterea qui a malis spiritibus vexarentur, quique a demonibus, capti- vorum instar, jam diu tenerentur, dimissionem ante nuntiavit, omnes ad libertatem et solutionem a malitiæ vinculis invitans, verbis illia: ‹ venite ad me, omnes qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam vos ". » Cæcis vero, qui corporeos oculos haberent corruptos, integritatem restituens, visum largitus est, ut sic significaret, se iis qui olim veri- tatem parum intuerentur, virtutem qua lumen veræ pietatis respicerent, erogare. Christum ergo in pri- mis auctorem et ducem futurum omnis provinciæ evangelica, ea quæ exposita est, prophetia decla- rat. At post illum ejusdem propositi ministros fore illius discipulos, idem propheta canit dicens : Quam speciosi pedes evangelizantium bona quam evangelizantium pacem"., Ubi valde accu- rate speciosos dixit fore pedes evangelizantium bona Christi, qui enim speciosi futuri non erant, qui in exiguo brevique tempore totum orbem erant percursuri, et omnem locum sancta illa de Salva- tore mundi doctrina impleturi? Quod autem huma- nis verbis non uterentur ad persuadendum audien- tibus, sed Dei virtus esset quæ cum illis faciebat, dum Evangelium prædicarent, alius rursus clamat propheta : « Dominus dabit verbum evangelizanti- bus virtute multa” ;, et rursus Isaias. • Super montem excelsum ascende qui evangelizas Sion; extolle quantum poles vecem tuam qui evangelizas Hierusalem : extollite, ne timete; dic civitatibus Juda, ecce Deus vester, ecce Dominus cum robore venit, et brachium cum potestate: ecce merces ejus cum eo, et opus ejus coram ipso tanquam pastor pascel gregein suum, et in brachio suo congregabit agnos, et eas quæ in utero habent, consolabitur 9.9 Cæterum hæc quonam sensu accipienda sint, pro- * Matth. x1, 28. » Isa. LII, 7. ” Psal. lxvii, 43. D (1) Interpres legit, αναπήροις οὖσι. 1. Hujusce veritatis testis ad verbum sit Isaias,
PG 22:173«καὶ ἔδωκε τῷ Μωσεῖ, ἡνίκα κατέπαυσε λαλῶν αὐτῷ ἐν τῷ ὄρει Σινᾶ, τὰς δύο πλάκας τοῦ μαρτυρίου, πλάκας λιθίνας γεγραμμένας τῷ δακτύλῳ τοῦ θεοῦ», καὶ ἐν τῇ ἐξόδῳ· «εἶπον οὖν οἱ ἐπαοιδοὶ τῷ Φαραῷ, δάκτυλος θεοῦ ἐστιν τοῦτο». ὡσαύτως δὲ καὶ Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ τοῖς Φαρισαίοις ἔλεγεν· «εἰ δὲ ἐν δακτύλῳ θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια». Ἐφ’ ὅλοις τούτοις Μωσῆς μετωνόμασε τὸν Ναυὴν Ἰησοῦν. ὡσαύτως δὲ καὶ ὁ σωτὴρ τὸν Σίμωνα Πέτρον. Καὶ πάλιν Μωσῆς κατέστησε τῷ λαῷ ἡγουμένους ἑβδομήκοντα. λέγει δ’ οὖν ἡ γραφή· «συνάγαγέ μοι ἑβδομήκοντα ἄνδρας ἀπὸ τῶν πρεσβυτέρων Ἰσραήλ», «καὶ ἀφελῶ ἀπὸ τοῦ πνεύματος τοῦ ἐπὶ σοί, καὶ ἐπιθήσω ἐπ’ αὐτοὺς» καὶ «συνήγαγεν ἑβδομήκοντα ἄνδρας»· ὡσαύτως δὲ καὶ ὁ σωτὴρ «ἀνέδειξεν» ἑαυτοῦ μαθητὰς «ἑβδομήκοντα, καὶ ἀπέστειλεν ἀνὰ δύο πρὸ προσώπου αὐτοῦ». Καὶ πάλιν Μωσῆς δώδεκα ἄνδρας ἐξέπεμψε τὴν γῆν κατασκεψομένους· ὡσαύτως δὲ καὶ πολὺ κρεῖττον ὁ ἡμέτερος σωτὴρ δώδεκα ἀποστόλους ἐξαπέστειλεν ἐπισκέψασθαι «πάντα τὰ ἔθνη». Πάλιν Μωσῆς νομοθετεῖ λέγων· «οὐ φονεύσεις, οὐ μοιχεύσεις, οὐ κλέψεις, οὐκ ἐπιορκήσεις».
Α Μωϋσῆς ἔναντι Κυρίου τεσσαράκοντα ἡμέρας καὶ τεσ σαράκοντα νύκτας, ἄρτον οὐκ ἔφαγε, καὶ ὕδωρ οὐκ ἔπιεν. » Ὡσαύτως δὲ καὶ ὁ Χριστός. Γέγραπται γοῦν· ι Καὶ ἤγετο εἰς τὴν ἔρημον τεσσαράκοντα ἡμέρας, πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ διαβόλου, καὶ οὐδὲν Εφαγεν ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις. Καὶ πάλιν Μω σῆς ἐν τῇ ἐρήμῳ τροφὰς τῷ λαῷ παρέσχε. Λέγει δ' οὖν ἡ Γραφή· « Ἰδοὺ ἐγὼ δίδωμι ὑμῖν ἄρτους ἐκ τοῦ οὐρανοῦ. » Καὶ μετ' ὀλίγα· « Εγένετο κατα- παυομένης τῆς δρόσου κύκλῳ τῆς παρεμβολῆς, καὶ ἰδοὺ ἐπὶ πρόσωπον τῆς ἐρήμου λεπτὸν ὡσεὶ κύριον λευκὸν, ὡσεὶ πάγος ἐπὶ τῆς γῆς. » Καὶ ὁ Σωτὴρ δὲ • καὶ Κύριος ἡμῶν ὡσαύτως φησὶ πρὸς τοὺς ἑαυτοῦ μαθητάς· « Τί διαλογίζεσθε ἐν ἑαυτοῖς, ὀλιγόπιστοι, ὅτι ἄρτους οὐκ ἐλάβετε ; οὔπω νοεῖτε οὐδὲ μνημο Β νεύετε τοὺς πέντε ἄρτους τῶν πεντακισχιλίων, καὶ Εt πόσους κοφίνους ἐλάβετε ; οὐδὲ τοὺς ἑπτὰ τῶν τετρα κισχιλίων, καὶ πόσας σπυρίδας ἐλάβετε; ; Πάλιν Μωϋσῆς διὰ μέσης τῆς θαλάσσης διῆλθε, καὶ τὸν λαὸν ὡδήγησε. Λέγει δ' οὖν ἡ Γραφή· · Ἐξέτεινε Μωσῆς τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπὶ τὴν θάλασσαν, καὶ ὑπήγαγε Κύριος τὴν θάλασσαν ἀνέμῳ νότῳ βιαίῳ ὅλην τὴν ἡμέραν, καὶ ἐποίησε τὴν θάλασσαν ξηράν, καὶ ἐσχί σθη τὸ ὕδωρ, καὶ διῆλθον οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ διὰ μέσης τῆς θαλάσσης κατὰ τὸ ξηρὸν, καὶ τὸ ὕδωρ αὐτοῖς τεῖχος ἐκ δεξιῶν, καὶ τεῖχος ἐξ ευωνύμων.» Ὡσαύτως δὲ καὶ μᾶλλον θεοπρεπέστερον Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ ἐπὶ τῆς θαλάσσης περιπατήσας, καὶ τὸν Πέτρον βαίνειν ἐπ᾿ αὐτῆς ἐποίησε. Γέγραπται δ' οὖν' « Τετάρτῃ δὲ φυλακῇ τῆς νυκτὸς ἦλθεν ὁ Ἰησοῦς πρὸς αὐτοὺς περιπατῶν ἐπὶ τῆς θαλάσσης - καὶ ἰδόντες αὐτὸν περιπατοῦντα ἐπὶ τῆς θαλάσσης, ἐταράχθησαν. Καὶ μετ' ὀλίγα· « Αποκριθεὶς δὲ αὐτῷ ὁ Πέτρος εἶπε· Κύριε, εἰ σὺ εἶ, κέλευσόν με ἐλθεῖν πρὸς σὲ ἐπὶ τὰ ὕδατα. Ὁ δὲ εἶπεν. Ἐλθέ • καὶ καταβὰς ἀπὸ τοῦ πλοίου Πέτρος περιεπά ‹ τησεν ἐπὶ τὰ ὕδατα. Πάλιν Μωϋσῆς ἀνέμῳ νότῳ βιαίῳ ἔπηξε τὴν θάλασσαν. Λέγει δ' οὖν ἡ Γραφή- Εξέτεινε δὲ Μωϋσῆς τὴν χεῖρα ἐπὶ τὴν θάλασσαν, • καὶ ὑπήγαγε Κύριος την θάλασσαν ἀνέμῳ νότῳ βιαίῳ. » Καὶ ἐπιφέρει· ι Επάγη τὰ κύματα ἐν μέσῳ τῆς θαλάσσης. • Ωσαύτως δὲ καὶ πολὺ κρειτ τόνως ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἐπετίμησε τῷ ἀνέμῳ καὶ τῇ θαλάσσῃ, καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη. Πάλιν Μω σέως ἀπὸ τοῦ ὄρους κατιόντος, τὸ πρόσωπον ἑωρᾶτο πλήρης δόξης. Γέγραπτα: δ' οὖν· « Καταβαίνων δ' αὐτὸς ἐκ τοῦ ὄρους Μωϋσῆς, οὐκ ᾔδει, ὅτι δεδόξασται ἡ ὄψις τοῦ χρωτὸς τοῦ προσώπου αὐτοῦ, ἐν τῷ αὐτ τὸν λαλεῖν αὐτῷ· καὶ εἶδεν 'Ααρών, καὶ πάντες οἱ πρεσβύτεροι τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ τὸν Μωϋσῆν, καὶ ἦν δεδοξασμένη ή όψις τοῦ χρωτὸς τοῦ προσώπου αὐτ τοῦ. » Ὡσαύτως δὲ καὶ πολὺ διαφερόντως ὁ ἡμέτε- ρος Σωτήρ, ἀναγαγὼν τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς εἰς ὄρος ὑψηλὸν λίαν, μετεμορφώθη έμπροσθεν αὐτῶν, καὶ ἔλαμψε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος, τὰ δὲ ἱμάτια αὐτοῦ ἐγένετο λευκὰ ὡς τὸ φῶς. Πάλιν Μωϋσῆς λε- χνι, 3. χιν, 21, 22. χιν, 25, 26. 21, 22. EUSEBIL CÆSARIENSIS OPP. PARS II. -- ་ APOLOGETICA. plene observaverint, pollicitus. Quod quidem aper- tius indicans iis, quos apud se beatos futuros præ- dicabat, regnum colorum appellavit. Ceterum, alias quoque res a Salvatore nostro gestas invenies, quæ virtute longe praestiterint iis, quas Moses edidit, magnam tamen cum Mosaicis illis labentes simili- tudinem. Exempli gratia : Moses totos quadraginta dies jejunus fuit. Nam Scriptura hoc illi testimo- nium exhibet, c et fuit, inquit, Moses illic in con- specta Domini. Quadraginta dies et quadraginta noctes panem non edit, et aquam non bibit: . itidem etiam Christus. Etenim sic scriptum est : et agebatur in desertum quadraginta dies, et ten- tabatur a diabolo, et nihil comedit in diebus illis³.› Rursus Moses in deserto alimenta populo præbuit. Nam Scriptura sic habet : « Ecce ego do vobis panes de coelo '. . paulo post: Factum est, inquit, cum subsedisset ros circum castra, et ecce super faciem deserti minutum quasi coriandrum album, quasi gelu super terram '., Salvator quoque ac Dominus noster ad discipulos suos : • Quid, in- quit, cogitatis in vobis ipsis, nodicæ fidei, quod panes non accepistis? nondum scitis, neque recordamini quinque panes quinque millium ? et quot cophinos recepistis ? neque septem, quatuor millium? et quot sportas tulistis?', Item Moyses per medium mare ingressus est, populoque itineris dux fuit. Sic enim habet Scriptura: Extendit Moses manum suam in mare: et subduxit Dominus mare vento austro violento totum diem, et fecit mare siccum, et di- visa est aqua, et transierunt filii Israel per me- dium mare in sicco, et aqua eis murus a dextris, et murus a sinistris : » simili potestate, ac Deo etiam convenientius, Jesus qui Christus est Dei, in superficie maris ingrediens Petrum item ad se in- cedere super eadem fecit. Nam sic scriptum est : Quarta autem vigilia noctis, venit Jesus ad illos ambulans supra mare, et cum vidissent illum ambu- lantem supra mare, conturbati sunt ". > Et paulo post : • Respondens autem illi Petrus, dixit : Domine, si tu es, jube me venire ad te super aquas: ille autem dixit, Veni D et descendens de navi Petrus, ambulabat supra aquas. Rursus Moses, vento austro vio- lento mare solidum fecit. Nam Scriptura: • Ex-- tendit, inquit, Moses manum super mare, et sustulit Dominus mare vento austro violento, › ac subjungit : c Steterunt undæ in medio mari .. Ea- dem ratione ac multo quidem præstantius, Salvator noster increpuit ventum et mare, et facta est tranquillitas magna 1. > Mosis item vultus, cum de monte descenderet, cernebatur plenus gloria. Sic enim scriptum est: Descendens autem Moses de monte, ipse nesciebat quod glorificatus esset as- pectus outis faciei suæ, dum ad ipsum loqueretur : et vidit Aaron, omnesque seniores filiorum Israel Mosen, et erat glorificatus aspectus cutis faciei 1-2. C • Exod. XIV, * Exod. Ibid. 13,14. * Matth. xvi, 8-10. • Ibid. 28,29. • Exod. Matth. viu, 20; Luc. vi, 24. * Exod. xxxiv, 28. Luc. 1, * Matth.
ὁ δὲ σωτὴρ ἡμῶν ἐπιτείνων τὸν νόμον οὐ τὸ φονεύειν μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸ θυμοῦσθαι ἀπαγορεύει, ἀντὶ τοῦ μὴ μοιχεύειν μηδ’ ἐμβλέπειν γυναικὶ μετὰ ἐπιθυμίας ἀκολάστου παραινεῖ, ἀντί τε τοῦ μὴ κλέπτειν τὰ οἰκεῖα τοῖς ἐνδεέσι προί̈εσθαι προστάττει, ὑπερβὰς δὲ καὶ τὸ ἐπιορκεῖν τὴν ἀρχὴν μηδὲ ὀμνύναι νομοθετεῖ. Καὶ τί με δεῖ μηκύνειν τὸν λόγον εἰς ἀπόδειξιν τοῦ τὰ παραπλήσια καὶ ἐγγὺς ἀλλήλων πεποιηκέναι Μωσέα καὶ Ἰησοῦν τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν, παρὸν ὅτῳ φίλον ἐπὶ σχολῆς ἀναλέξασθαι ταῦτα; ἐπεὶ καὶ τὸν θάνατον Μωσέως μηδένα φασὶν ἐγνωκέναι, μηδὲ τὴν ταφὴν αὐτοῦ, ὥσπερ οὖν οὐδὲ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν τὴν μετὰ τὴν ἀναβίωσιν εἰς τὴν θεότητα μεταβολήν. Εἰ δὴ οὖν διὰ τῶν τοσούτων οὐδεὶς μὲν ἄλλος μόνος δὲ ὁ σωτὴρ ἡμῶν παρέστη τὰ παραπλήσια Μωσεῖ διαπεπραγμένος, θέα λοιπὸν ἐπὶ μόνον αὐτὸν καὶ οὐδ’ ἐφ’ ἕτερον ἀναφέρειν χρὴ τὴν παρὰ Μωσεῖ προφητείαν, δι’ ἧς ὅμοιον αὐτῷ παραστήσειν ὁ θεὸς ἐθέσπισεν εἰπών· «προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἀναστήσω αὐτοῖς ὥσπερ σέ, καὶ δώσω τὸ ῥῆμά μου ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ, καὶ λαλήσει αὐτοῖς καθὰ ἂν ἐντείλωμαι αὐτῷ.
Α Μωϋσῆς ἔναντι Κυρίου τεσσαράκοντα ἡμέρας καὶ τεσ σαράκοντα νύκτας, ἄρτον οὐκ ἔφαγε, καὶ ὕδωρ οὐκ ἔπιεν. » Ὡσαύτως δὲ καὶ ὁ Χριστός. Γέγραπται γοῦν· ι Καὶ ἤγετο εἰς τὴν ἔρημον τεσσαράκοντα ἡμέρας, πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ διαβόλου, καὶ οὐδὲν Εφαγεν ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις. Καὶ πάλιν Μω σῆς ἐν τῇ ἐρήμῳ τροφὰς τῷ λαῷ παρέσχε. Λέγει δ' οὖν ἡ Γραφή· « Ἰδοὺ ἐγὼ δίδωμι ὑμῖν ἄρτους ἐκ τοῦ οὐρανοῦ. » Καὶ μετ' ὀλίγα· « Εγένετο κατα- παυομένης τῆς δρόσου κύκλῳ τῆς παρεμβολῆς, καὶ ἰδοὺ ἐπὶ πρόσωπον τῆς ἐρήμου λεπτὸν ὡσεὶ κύριον λευκὸν, ὡσεὶ πάγος ἐπὶ τῆς γῆς. » Καὶ ὁ Σωτὴρ δὲ • καὶ Κύριος ἡμῶν ὡσαύτως φησὶ πρὸς τοὺς ἑαυτοῦ μαθητάς· « Τί διαλογίζεσθε ἐν ἑαυτοῖς, ὀλιγόπιστοι, ὅτι ἄρτους οὐκ ἐλάβετε ; οὔπω νοεῖτε οὐδὲ μνημο Β νεύετε τοὺς πέντε ἄρτους τῶν πεντακισχιλίων, καὶ Εt πόσους κοφίνους ἐλάβετε ; οὐδὲ τοὺς ἑπτὰ τῶν τετρα κισχιλίων, καὶ πόσας σπυρίδας ἐλάβετε; ; Πάλιν Μωϋσῆς διὰ μέσης τῆς θαλάσσης διῆλθε, καὶ τὸν λαὸν ὡδήγησε. Λέγει δ' οὖν ἡ Γραφή· · Ἐξέτεινε Μωσῆς τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπὶ τὴν θάλασσαν, καὶ ὑπήγαγε Κύριος τὴν θάλασσαν ἀνέμῳ νότῳ βιαίῳ ὅλην τὴν ἡμέραν, καὶ ἐποίησε τὴν θάλασσαν ξηράν, καὶ ἐσχί σθη τὸ ὕδωρ, καὶ διῆλθον οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ διὰ μέσης τῆς θαλάσσης κατὰ τὸ ξηρὸν, καὶ τὸ ὕδωρ αὐτοῖς τεῖχος ἐκ δεξιῶν, καὶ τεῖχος ἐξ ευωνύμων.» Ὡσαύτως δὲ καὶ μᾶλλον θεοπρεπέστερον Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ ἐπὶ τῆς θαλάσσης περιπατήσας, καὶ τὸν Πέτρον βαίνειν ἐπ᾿ αὐτῆς ἐποίησε. Γέγραπται δ' οὖν' « Τετάρτῃ δὲ φυλακῇ τῆς νυκτὸς ἦλθεν ὁ Ἰησοῦς πρὸς αὐτοὺς περιπατῶν ἐπὶ τῆς θαλάσσης - καὶ ἰδόντες αὐτὸν περιπατοῦντα ἐπὶ τῆς θαλάσσης, ἐταράχθησαν. Καὶ μετ' ὀλίγα· « Αποκριθεὶς δὲ αὐτῷ ὁ Πέτρος εἶπε· Κύριε, εἰ σὺ εἶ, κέλευσόν με ἐλθεῖν πρὸς σὲ ἐπὶ τὰ ὕδατα. Ὁ δὲ εἶπεν. Ἐλθέ • καὶ καταβὰς ἀπὸ τοῦ πλοίου Πέτρος περιεπά ‹ τησεν ἐπὶ τὰ ὕδατα. Πάλιν Μωϋσῆς ἀνέμῳ νότῳ βιαίῳ ἔπηξε τὴν θάλασσαν. Λέγει δ' οὖν ἡ Γραφή- Εξέτεινε δὲ Μωϋσῆς τὴν χεῖρα ἐπὶ τὴν θάλασσαν, • καὶ ὑπήγαγε Κύριος την θάλασσαν ἀνέμῳ νότῳ βιαίῳ. » Καὶ ἐπιφέρει· ι Επάγη τὰ κύματα ἐν μέσῳ τῆς θαλάσσης. • Ωσαύτως δὲ καὶ πολὺ κρειτ τόνως ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἐπετίμησε τῷ ἀνέμῳ καὶ τῇ θαλάσσῃ, καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη. Πάλιν Μω σέως ἀπὸ τοῦ ὄρους κατιόντος, τὸ πρόσωπον ἑωρᾶτο πλήρης δόξης. Γέγραπτα: δ' οὖν· « Καταβαίνων δ' αὐτὸς ἐκ τοῦ ὄρους Μωϋσῆς, οὐκ ᾔδει, ὅτι δεδόξασται ἡ ὄψις τοῦ χρωτὸς τοῦ προσώπου αὐτοῦ, ἐν τῷ αὐτ τὸν λαλεῖν αὐτῷ· καὶ εἶδεν 'Ααρών, καὶ πάντες οἱ πρεσβύτεροι τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ τὸν Μωϋσῆν, καὶ ἦν δεδοξασμένη ή όψις τοῦ χρωτὸς τοῦ προσώπου αὐτ τοῦ. » Ὡσαύτως δὲ καὶ πολὺ διαφερόντως ὁ ἡμέτε- ρος Σωτήρ, ἀναγαγὼν τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς εἰς ὄρος ὑψηλὸν λίαν, μετεμορφώθη έμπροσθεν αὐτῶν, καὶ ἔλαμψε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος, τὰ δὲ ἱμάτια αὐτοῦ ἐγένετο λευκὰ ὡς τὸ φῶς. Πάλιν Μωϋσῆς λε- χνι, 3. χιν, 21, 22. χιν, 25, 26. 21, 22. EUSEBIL CÆSARIENSIS OPP. PARS II. -- ་ APOLOGETICA. plene observaverint, pollicitus. Quod quidem aper- tius indicans iis, quos apud se beatos futuros præ- dicabat, regnum colorum appellavit. Ceterum, alias quoque res a Salvatore nostro gestas invenies, quæ virtute longe praestiterint iis, quas Moses edidit, magnam tamen cum Mosaicis illis labentes simili- tudinem. Exempli gratia : Moses totos quadraginta dies jejunus fuit. Nam Scriptura hoc illi testimo- nium exhibet, c et fuit, inquit, Moses illic in con- specta Domini. Quadraginta dies et quadraginta noctes panem non edit, et aquam non bibit: . itidem etiam Christus. Etenim sic scriptum est : et agebatur in desertum quadraginta dies, et ten- tabatur a diabolo, et nihil comedit in diebus illis³.› Rursus Moses in deserto alimenta populo præbuit. Nam Scriptura sic habet : « Ecce ego do vobis panes de coelo '. . paulo post: Factum est, inquit, cum subsedisset ros circum castra, et ecce super faciem deserti minutum quasi coriandrum album, quasi gelu super terram '., Salvator quoque ac Dominus noster ad discipulos suos : • Quid, in- quit, cogitatis in vobis ipsis, nodicæ fidei, quod panes non accepistis? nondum scitis, neque recordamini quinque panes quinque millium ? et quot cophinos recepistis ? neque septem, quatuor millium? et quot sportas tulistis?', Item Moyses per medium mare ingressus est, populoque itineris dux fuit. Sic enim habet Scriptura: Extendit Moses manum suam in mare: et subduxit Dominus mare vento austro violento totum diem, et fecit mare siccum, et di- visa est aqua, et transierunt filii Israel per me- dium mare in sicco, et aqua eis murus a dextris, et murus a sinistris : » simili potestate, ac Deo etiam convenientius, Jesus qui Christus est Dei, in superficie maris ingrediens Petrum item ad se in- cedere super eadem fecit. Nam sic scriptum est : Quarta autem vigilia noctis, venit Jesus ad illos ambulans supra mare, et cum vidissent illum ambu- lantem supra mare, conturbati sunt ". > Et paulo post : • Respondens autem illi Petrus, dixit : Domine, si tu es, jube me venire ad te super aquas: ille autem dixit, Veni D et descendens de navi Petrus, ambulabat supra aquas. Rursus Moses, vento austro vio- lento mare solidum fecit. Nam Scriptura: • Ex-- tendit, inquit, Moses manum super mare, et sustulit Dominus mare vento austro violento, › ac subjungit : c Steterunt undæ in medio mari .. Ea- dem ratione ac multo quidem præstantius, Salvator noster increpuit ventum et mare, et facta est tranquillitas magna 1. > Mosis item vultus, cum de monte descenderet, cernebatur plenus gloria. Sic enim scriptum est: Descendens autem Moses de monte, ipse nesciebat quod glorificatus esset as- pectus outis faciei suæ, dum ad ipsum loqueretur : et vidit Aaron, omnesque seniores filiorum Israel Mosen, et erat glorificatus aspectus cutis faciei 1-2. C • Exod. XIV, * Exod. Ibid. 13,14. * Matth. xvi, 8-10. • Ibid. 28,29. • Exod. Matth. viu, 20; Luc. vi, 24. * Exod. xxxiv, 28. Luc. 1, * Matth.
PG 22:175καὶ ὁ ἄνθρωπος ὃς ἂν μὴ ἀκούσῃ τῶν λόγων αὐτοῦ, ὅσα ἂν λαλήσῃ ὁ προφήτης ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ἐγὼ ἐκδικήσω ἐξ αὐτοῦ». αὐτός τε Μωσῆς πρὸς τὸν λαὸν τὴν τοῦ θεοῦ διερμηνεύων φωνὴν ἔφησεν· «προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν ὑμῶν ἀναστήσει κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν· αὐτοῦ ἀκούσεσθε κατὰ πάντα ὅσα ᾐτήσω παρὰ κυρίου τοῦ θεοῦ σου ἐν Χωρὴβ τῇ ἡμέρᾳ τῆς ἐκκλησίας». ὅτι δὲ τῶν μετὰ Μωσέα προφητῶν οὐδεὶς πρὸ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ὅμοιος ἐγήγερται Μωσεῖ, σαφῶς ἡ παλαιὰ γραφὴ διδάσκει λέγουσα· «καὶ οὐκ ἀνέστη ἔτι προφήτης ἐν Ἰσραὴλ ὡς Μωσῆς, ὃν ἔγνω κύριος πρόσωπον πρὸς πρόσωπον ἐν πᾶσι τοῖς σημείοις καὶ τέρασι». Δέδεικται τοίνυν τὸ ἔνθεον πνεῦμα διὰ Μωσέως περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν θεσπίσαν, εἰ δὴ μόνος αὐτὸς καὶ οὐδ’ ἄλλος ὅμοιος τῷ Μωσεῖ γεγονὼς ταῖς αὐτοῦ Μωσέως φωναῖς ἀκολούθως συνέστη. σκέψαι δὲ καὶ ἄλλην προφητείαν ἀνάγραπτον. ἐπειδὴ γὰρ τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν, ἄνθρωπον κατὰ σάρκα γενόμενον ἐκ σπέρματος Ἰσραήλ, μυρία πλήθη ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κυριολογεῖ, τῆς ἐνθέου δυνάμεως αὐτοῦ χάριν κύριον ὁμολογοῦντα, καὶ τοῦτο πάλιν Μωσῆς συνιδὼν τῷ θείῳ πνεύματι, διὰ τῆς αὐτοῦ γραφῆς τοῦτον ἀνεφώνησε τὸν τρόπον·
Α Μωϋσῆς ἔναντι Κυρίου τεσσαράκοντα ἡμέρας καὶ τεσ σαράκοντα νύκτας, ἄρτον οὐκ ἔφαγε, καὶ ὕδωρ οὐκ ἔπιεν. » Ὡσαύτως δὲ καὶ ὁ Χριστός. Γέγραπται γοῦν· ι Καὶ ἤγετο εἰς τὴν ἔρημον τεσσαράκοντα ἡμέρας, πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ διαβόλου, καὶ οὐδὲν Εφαγεν ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις. Καὶ πάλιν Μω σῆς ἐν τῇ ἐρήμῳ τροφὰς τῷ λαῷ παρέσχε. Λέγει δ' οὖν ἡ Γραφή· « Ἰδοὺ ἐγὼ δίδωμι ὑμῖν ἄρτους ἐκ τοῦ οὐρανοῦ. » Καὶ μετ' ὀλίγα· « Εγένετο κατα- παυομένης τῆς δρόσου κύκλῳ τῆς παρεμβολῆς, καὶ ἰδοὺ ἐπὶ πρόσωπον τῆς ἐρήμου λεπτὸν ὡσεὶ κύριον λευκὸν, ὡσεὶ πάγος ἐπὶ τῆς γῆς. » Καὶ ὁ Σωτὴρ δὲ • καὶ Κύριος ἡμῶν ὡσαύτως φησὶ πρὸς τοὺς ἑαυτοῦ μαθητάς· « Τί διαλογίζεσθε ἐν ἑαυτοῖς, ὀλιγόπιστοι, ὅτι ἄρτους οὐκ ἐλάβετε ; οὔπω νοεῖτε οὐδὲ μνημο Β νεύετε τοὺς πέντε ἄρτους τῶν πεντακισχιλίων, καὶ Εt πόσους κοφίνους ἐλάβετε ; οὐδὲ τοὺς ἑπτὰ τῶν τετρα κισχιλίων, καὶ πόσας σπυρίδας ἐλάβετε; ; Πάλιν Μωϋσῆς διὰ μέσης τῆς θαλάσσης διῆλθε, καὶ τὸν λαὸν ὡδήγησε. Λέγει δ' οὖν ἡ Γραφή· · Ἐξέτεινε Μωσῆς τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπὶ τὴν θάλασσαν, καὶ ὑπήγαγε Κύριος τὴν θάλασσαν ἀνέμῳ νότῳ βιαίῳ ὅλην τὴν ἡμέραν, καὶ ἐποίησε τὴν θάλασσαν ξηράν, καὶ ἐσχί σθη τὸ ὕδωρ, καὶ διῆλθον οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ διὰ μέσης τῆς θαλάσσης κατὰ τὸ ξηρὸν, καὶ τὸ ὕδωρ αὐτοῖς τεῖχος ἐκ δεξιῶν, καὶ τεῖχος ἐξ ευωνύμων.» Ὡσαύτως δὲ καὶ μᾶλλον θεοπρεπέστερον Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ ἐπὶ τῆς θαλάσσης περιπατήσας, καὶ τὸν Πέτρον βαίνειν ἐπ᾿ αὐτῆς ἐποίησε. Γέγραπται δ' οὖν' « Τετάρτῃ δὲ φυλακῇ τῆς νυκτὸς ἦλθεν ὁ Ἰησοῦς πρὸς αὐτοὺς περιπατῶν ἐπὶ τῆς θαλάσσης - καὶ ἰδόντες αὐτὸν περιπατοῦντα ἐπὶ τῆς θαλάσσης, ἐταράχθησαν. Καὶ μετ' ὀλίγα· « Αποκριθεὶς δὲ αὐτῷ ὁ Πέτρος εἶπε· Κύριε, εἰ σὺ εἶ, κέλευσόν με ἐλθεῖν πρὸς σὲ ἐπὶ τὰ ὕδατα. Ὁ δὲ εἶπεν. Ἐλθέ • καὶ καταβὰς ἀπὸ τοῦ πλοίου Πέτρος περιεπά ‹ τησεν ἐπὶ τὰ ὕδατα. Πάλιν Μωϋσῆς ἀνέμῳ νότῳ βιαίῳ ἔπηξε τὴν θάλασσαν. Λέγει δ' οὖν ἡ Γραφή- Εξέτεινε δὲ Μωϋσῆς τὴν χεῖρα ἐπὶ τὴν θάλασσαν, • καὶ ὑπήγαγε Κύριος την θάλασσαν ἀνέμῳ νότῳ βιαίῳ. » Καὶ ἐπιφέρει· ι Επάγη τὰ κύματα ἐν μέσῳ τῆς θαλάσσης. • Ωσαύτως δὲ καὶ πολὺ κρειτ τόνως ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἐπετίμησε τῷ ἀνέμῳ καὶ τῇ θαλάσσῃ, καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη. Πάλιν Μω σέως ἀπὸ τοῦ ὄρους κατιόντος, τὸ πρόσωπον ἑωρᾶτο πλήρης δόξης. Γέγραπτα: δ' οὖν· « Καταβαίνων δ' αὐτὸς ἐκ τοῦ ὄρους Μωϋσῆς, οὐκ ᾔδει, ὅτι δεδόξασται ἡ ὄψις τοῦ χρωτὸς τοῦ προσώπου αὐτοῦ, ἐν τῷ αὐτ τὸν λαλεῖν αὐτῷ· καὶ εἶδεν 'Ααρών, καὶ πάντες οἱ πρεσβύτεροι τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ τὸν Μωϋσῆν, καὶ ἦν δεδοξασμένη ή όψις τοῦ χρωτὸς τοῦ προσώπου αὐτ τοῦ. » Ὡσαύτως δὲ καὶ πολὺ διαφερόντως ὁ ἡμέτε- ρος Σωτήρ, ἀναγαγὼν τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς εἰς ὄρος ὑψηλὸν λίαν, μετεμορφώθη έμπροσθεν αὐτῶν, καὶ ἔλαμψε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος, τὰ δὲ ἱμάτια αὐτοῦ ἐγένετο λευκὰ ὡς τὸ φῶς. Πάλιν Μωϋσῆς λε- χνι, 3. χιν, 21, 22. χιν, 25, 26. 21, 22. EUSEBIL CÆSARIENSIS OPP. PARS II. -- ་ APOLOGETICA. plene observaverint, pollicitus. Quod quidem aper- tius indicans iis, quos apud se beatos futuros præ- dicabat, regnum colorum appellavit. Ceterum, alias quoque res a Salvatore nostro gestas invenies, quæ virtute longe praestiterint iis, quas Moses edidit, magnam tamen cum Mosaicis illis labentes simili- tudinem. Exempli gratia : Moses totos quadraginta dies jejunus fuit. Nam Scriptura hoc illi testimo- nium exhibet, c et fuit, inquit, Moses illic in con- specta Domini. Quadraginta dies et quadraginta noctes panem non edit, et aquam non bibit: . itidem etiam Christus. Etenim sic scriptum est : et agebatur in desertum quadraginta dies, et ten- tabatur a diabolo, et nihil comedit in diebus illis³.› Rursus Moses in deserto alimenta populo præbuit. Nam Scriptura sic habet : « Ecce ego do vobis panes de coelo '. . paulo post: Factum est, inquit, cum subsedisset ros circum castra, et ecce super faciem deserti minutum quasi coriandrum album, quasi gelu super terram '., Salvator quoque ac Dominus noster ad discipulos suos : • Quid, in- quit, cogitatis in vobis ipsis, nodicæ fidei, quod panes non accepistis? nondum scitis, neque recordamini quinque panes quinque millium ? et quot cophinos recepistis ? neque septem, quatuor millium? et quot sportas tulistis?', Item Moyses per medium mare ingressus est, populoque itineris dux fuit. Sic enim habet Scriptura: Extendit Moses manum suam in mare: et subduxit Dominus mare vento austro violento totum diem, et fecit mare siccum, et di- visa est aqua, et transierunt filii Israel per me- dium mare in sicco, et aqua eis murus a dextris, et murus a sinistris : » simili potestate, ac Deo etiam convenientius, Jesus qui Christus est Dei, in superficie maris ingrediens Petrum item ad se in- cedere super eadem fecit. Nam sic scriptum est : Quarta autem vigilia noctis, venit Jesus ad illos ambulans supra mare, et cum vidissent illum ambu- lantem supra mare, conturbati sunt ". > Et paulo post : • Respondens autem illi Petrus, dixit : Domine, si tu es, jube me venire ad te super aquas: ille autem dixit, Veni D et descendens de navi Petrus, ambulabat supra aquas. Rursus Moses, vento austro vio- lento mare solidum fecit. Nam Scriptura: • Ex-- tendit, inquit, Moses manum super mare, et sustulit Dominus mare vento austro violento, › ac subjungit : c Steterunt undæ in medio mari .. Ea- dem ratione ac multo quidem præstantius, Salvator noster increpuit ventum et mare, et facta est tranquillitas magna 1. > Mosis item vultus, cum de monte descenderet, cernebatur plenus gloria. Sic enim scriptum est: Descendens autem Moses de monte, ipse nesciebat quod glorificatus esset as- pectus outis faciei suæ, dum ad ipsum loqueretur : et vidit Aaron, omnesque seniores filiorum Israel Mosen, et erat glorificatus aspectus cutis faciei 1-2. C • Exod. XIV, * Exod. Ibid. 13,14. * Matth. xvi, 8-10. • Ibid. 28,29. • Exod. Matth. viu, 20; Luc. vi, 24. * Exod. xxxiv, 28. Luc. 1, * Matth.
«ἐξελεύσεται ἄνθρωπος ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ» (λέγει δὲ τοῦ Ἰσραήλ), «καὶ κυριεύσει ἐθνῶν [πολλῶν], καὶ ὑψωθήσεται ἡ βασιλεία αὐτοῦ». εἰ δὴ μηδεὶς ἄλλος πώποτε τῶν ἐκ περιτομῆς ἀρχόντων καὶ βασιλέων κύριος ἐθνῶν πολλῶν κατέστη (οὐδεμία γὰρ ἱστορία δηλοῖ τοῦτο), βοᾷ δὲ καὶ κέκραγεν ἡ ἀλήθεια ἐπὶ μόνου τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, ὅτι δὴ κύριον αὐτόν, καὶ οὐκ αὐτὸ μόνον τοῖς χείλεσι διαθέσει δὲ γνησιωτάτῃ, μυρία πλήθη ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν ὁμολογεῖ, τί δή ποτε ἐμποδὼν μὴ οὐχὶ αὐτὸν εἶναι φάσκειν τὸν προφητευόμενον; Ὅτι δὲ Μωσῆς ταῦτα οὐκ ἀπεριορίστως προλέγει, οὐδ’ εἰς ἄπειρον καὶ ἀπερίμετρον χρόνῳ ἐπισκιάζων τὴν πρόρρησιν, εὖ μάλα δὲ ἀκριβῶς τὴν τῶν προφητευομένων ἔκβασιν χρόνοις ὡρισμένοις περιγράφων, ἄκουε οἷα καὶ περὶ τούτου θεσπίζει· «οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, καὶ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν»· δι’ ὧν οὐ διαλείψειν ἑξῆς καὶ κατὰ διαδοχὴν ἡγουμένους καὶ ἄρχοντας ἐκ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους μέχρι τῆς τοῦ προσδοκωμένου παρουσίας ἀποφαίνεται, διαλιπόντων δὲ τῶν παρ’ αὐτοῖς ἀρχόντων παρέσεσθαι τὸν προφητευόμενον.
Α Μωϋσῆς ἔναντι Κυρίου τεσσαράκοντα ἡμέρας καὶ τεσ σαράκοντα νύκτας, ἄρτον οὐκ ἔφαγε, καὶ ὕδωρ οὐκ ἔπιεν. » Ὡσαύτως δὲ καὶ ὁ Χριστός. Γέγραπται γοῦν· ι Καὶ ἤγετο εἰς τὴν ἔρημον τεσσαράκοντα ἡμέρας, πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ διαβόλου, καὶ οὐδὲν Εφαγεν ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις. Καὶ πάλιν Μω σῆς ἐν τῇ ἐρήμῳ τροφὰς τῷ λαῷ παρέσχε. Λέγει δ' οὖν ἡ Γραφή· « Ἰδοὺ ἐγὼ δίδωμι ὑμῖν ἄρτους ἐκ τοῦ οὐρανοῦ. » Καὶ μετ' ὀλίγα· « Εγένετο κατα- παυομένης τῆς δρόσου κύκλῳ τῆς παρεμβολῆς, καὶ ἰδοὺ ἐπὶ πρόσωπον τῆς ἐρήμου λεπτὸν ὡσεὶ κύριον λευκὸν, ὡσεὶ πάγος ἐπὶ τῆς γῆς. » Καὶ ὁ Σωτὴρ δὲ • καὶ Κύριος ἡμῶν ὡσαύτως φησὶ πρὸς τοὺς ἑαυτοῦ μαθητάς· « Τί διαλογίζεσθε ἐν ἑαυτοῖς, ὀλιγόπιστοι, ὅτι ἄρτους οὐκ ἐλάβετε ; οὔπω νοεῖτε οὐδὲ μνημο Β νεύετε τοὺς πέντε ἄρτους τῶν πεντακισχιλίων, καὶ Εt πόσους κοφίνους ἐλάβετε ; οὐδὲ τοὺς ἑπτὰ τῶν τετρα κισχιλίων, καὶ πόσας σπυρίδας ἐλάβετε; ; Πάλιν Μωϋσῆς διὰ μέσης τῆς θαλάσσης διῆλθε, καὶ τὸν λαὸν ὡδήγησε. Λέγει δ' οὖν ἡ Γραφή· · Ἐξέτεινε Μωσῆς τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπὶ τὴν θάλασσαν, καὶ ὑπήγαγε Κύριος τὴν θάλασσαν ἀνέμῳ νότῳ βιαίῳ ὅλην τὴν ἡμέραν, καὶ ἐποίησε τὴν θάλασσαν ξηράν, καὶ ἐσχί σθη τὸ ὕδωρ, καὶ διῆλθον οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ διὰ μέσης τῆς θαλάσσης κατὰ τὸ ξηρὸν, καὶ τὸ ὕδωρ αὐτοῖς τεῖχος ἐκ δεξιῶν, καὶ τεῖχος ἐξ ευωνύμων.» Ὡσαύτως δὲ καὶ μᾶλλον θεοπρεπέστερον Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ ἐπὶ τῆς θαλάσσης περιπατήσας, καὶ τὸν Πέτρον βαίνειν ἐπ᾿ αὐτῆς ἐποίησε. Γέγραπται δ' οὖν' « Τετάρτῃ δὲ φυλακῇ τῆς νυκτὸς ἦλθεν ὁ Ἰησοῦς πρὸς αὐτοὺς περιπατῶν ἐπὶ τῆς θαλάσσης - καὶ ἰδόντες αὐτὸν περιπατοῦντα ἐπὶ τῆς θαλάσσης, ἐταράχθησαν. Καὶ μετ' ὀλίγα· « Αποκριθεὶς δὲ αὐτῷ ὁ Πέτρος εἶπε· Κύριε, εἰ σὺ εἶ, κέλευσόν με ἐλθεῖν πρὸς σὲ ἐπὶ τὰ ὕδατα. Ὁ δὲ εἶπεν. Ἐλθέ • καὶ καταβὰς ἀπὸ τοῦ πλοίου Πέτρος περιεπά ‹ τησεν ἐπὶ τὰ ὕδατα. Πάλιν Μωϋσῆς ἀνέμῳ νότῳ βιαίῳ ἔπηξε τὴν θάλασσαν. Λέγει δ' οὖν ἡ Γραφή- Εξέτεινε δὲ Μωϋσῆς τὴν χεῖρα ἐπὶ τὴν θάλασσαν, • καὶ ὑπήγαγε Κύριος την θάλασσαν ἀνέμῳ νότῳ βιαίῳ. » Καὶ ἐπιφέρει· ι Επάγη τὰ κύματα ἐν μέσῳ τῆς θαλάσσης. • Ωσαύτως δὲ καὶ πολὺ κρειτ τόνως ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἐπετίμησε τῷ ἀνέμῳ καὶ τῇ θαλάσσῃ, καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη. Πάλιν Μω σέως ἀπὸ τοῦ ὄρους κατιόντος, τὸ πρόσωπον ἑωρᾶτο πλήρης δόξης. Γέγραπτα: δ' οὖν· « Καταβαίνων δ' αὐτὸς ἐκ τοῦ ὄρους Μωϋσῆς, οὐκ ᾔδει, ὅτι δεδόξασται ἡ ὄψις τοῦ χρωτὸς τοῦ προσώπου αὐτοῦ, ἐν τῷ αὐτ τὸν λαλεῖν αὐτῷ· καὶ εἶδεν 'Ααρών, καὶ πάντες οἱ πρεσβύτεροι τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ τὸν Μωϋσῆν, καὶ ἦν δεδοξασμένη ή όψις τοῦ χρωτὸς τοῦ προσώπου αὐτ τοῦ. » Ὡσαύτως δὲ καὶ πολὺ διαφερόντως ὁ ἡμέτε- ρος Σωτήρ, ἀναγαγὼν τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς εἰς ὄρος ὑψηλὸν λίαν, μετεμορφώθη έμπροσθεν αὐτῶν, καὶ ἔλαμψε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος, τὰ δὲ ἱμάτια αὐτοῦ ἐγένετο λευκὰ ὡς τὸ φῶς. Πάλιν Μωϋσῆς λε- χνι, 3. χιν, 21, 22. χιν, 25, 26. 21, 22. EUSEBIL CÆSARIENSIS OPP. PARS II. -- ་ APOLOGETICA. plene observaverint, pollicitus. Quod quidem aper- tius indicans iis, quos apud se beatos futuros præ- dicabat, regnum colorum appellavit. Ceterum, alias quoque res a Salvatore nostro gestas invenies, quæ virtute longe praestiterint iis, quas Moses edidit, magnam tamen cum Mosaicis illis labentes simili- tudinem. Exempli gratia : Moses totos quadraginta dies jejunus fuit. Nam Scriptura hoc illi testimo- nium exhibet, c et fuit, inquit, Moses illic in con- specta Domini. Quadraginta dies et quadraginta noctes panem non edit, et aquam non bibit: . itidem etiam Christus. Etenim sic scriptum est : et agebatur in desertum quadraginta dies, et ten- tabatur a diabolo, et nihil comedit in diebus illis³.› Rursus Moses in deserto alimenta populo præbuit. Nam Scriptura sic habet : « Ecce ego do vobis panes de coelo '. . paulo post: Factum est, inquit, cum subsedisset ros circum castra, et ecce super faciem deserti minutum quasi coriandrum album, quasi gelu super terram '., Salvator quoque ac Dominus noster ad discipulos suos : • Quid, in- quit, cogitatis in vobis ipsis, nodicæ fidei, quod panes non accepistis? nondum scitis, neque recordamini quinque panes quinque millium ? et quot cophinos recepistis ? neque septem, quatuor millium? et quot sportas tulistis?', Item Moyses per medium mare ingressus est, populoque itineris dux fuit. Sic enim habet Scriptura: Extendit Moses manum suam in mare: et subduxit Dominus mare vento austro violento totum diem, et fecit mare siccum, et di- visa est aqua, et transierunt filii Israel per me- dium mare in sicco, et aqua eis murus a dextris, et murus a sinistris : » simili potestate, ac Deo etiam convenientius, Jesus qui Christus est Dei, in superficie maris ingrediens Petrum item ad se in- cedere super eadem fecit. Nam sic scriptum est : Quarta autem vigilia noctis, venit Jesus ad illos ambulans supra mare, et cum vidissent illum ambu- lantem supra mare, conturbati sunt ". > Et paulo post : • Respondens autem illi Petrus, dixit : Domine, si tu es, jube me venire ad te super aquas: ille autem dixit, Veni D et descendens de navi Petrus, ambulabat supra aquas. Rursus Moses, vento austro vio- lento mare solidum fecit. Nam Scriptura: • Ex-- tendit, inquit, Moses manum super mare, et sustulit Dominus mare vento austro violento, › ac subjungit : c Steterunt undæ in medio mari .. Ea- dem ratione ac multo quidem præstantius, Salvator noster increpuit ventum et mare, et facta est tranquillitas magna 1. > Mosis item vultus, cum de monte descenderet, cernebatur plenus gloria. Sic enim scriptum est: Descendens autem Moses de monte, ipse nesciebat quod glorificatus esset as- pectus outis faciei suæ, dum ad ipsum loqueretur : et vidit Aaron, omnesque seniores filiorum Israel Mosen, et erat glorificatus aspectus cutis faciei 1-2. C • Exod. XIV, * Exod. Ibid. 13,14. * Matth. xvi, 8-10. • Ibid. 28,29. • Exod. Matth. viu, 20; Luc. vi, 24. * Exod. xxxiv, 28. Luc. 1, * Matth.
Ἰούδαν δὲ νῦν οὐ τὴν φυλὴν ὀνομάζει, ἀλλ’ ἐπεὶ κατά τινα προσωνυμίαν ἐν τοῖς μετὰ ταῦτα χρόνοις ἀπὸ βασιλικῆς φυλῆς τῆς Ἰούδα τὸ πᾶν Ἰουδαίων ἔθνος ἐχρημάτιζεν, ὡς καὶ εἰς σήμερον Ἰουδαίους ὀνομάζεσθαι, σφόδρα θαυμαστῶς καὶ προφητικῶς τὸ πᾶν ἔθνος Ἰουδαίων ὠνόμασεν, ὥσπερ οὖν καὶ ἡμεῖς Ἰουδαίους προσαγορεύομεν. εἶτά φησιν μὴ πρότερον ἐκλείψειν ἐκ τοῦ ἔθνους αὐτῶν ἄρχοντας καὶ ἡγουμένους ἢ παρεῖναι τὸν προφητευόμενον· τούτου δὲ ἐπιστάντος καταλυθήσεσθαι μὲν αὐτίκα τὴν Ἰουδαίων ἀρχήν, αὐτὸν δὲ οὐκ ἔτι Ἰουδαίων, ἐθνῶν δὲ ἔσεσθαι προσδοκίαν. καὶ τοῦτο δὲ ἐπὶ μὲν τῶν προφητῶν οὐκ ἂν δύναιο ἐφαρμόζειν, ἐπὶ δὲ μόνον τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν. ἅμα τε γὰρ αὐτὸς εἰς ἀνθρώπους παρῆν καὶ τὸ Ἰουδαίων καθῄρητο βασίλειον· ἐκλελοίπει δὲ παραχρῆμα ὁ ἐκ προγόνων διαδοχῆς ἄρχων αὐτῶν καὶ ὁ κατὰ νόμους τοὺς οἰκείους ἡγούμενος, Αὐγούστου τότε πρώτου Ῥωμαίων μοναρχήσαντος, Ἡρώδου τε ἐξ ἀλλοφύλων ἐθνῶν βασιλέως αὐτῶν καταστάντος.
Α Μωϋσῆς ἔναντι Κυρίου τεσσαράκοντα ἡμέρας καὶ τεσ σαράκοντα νύκτας, ἄρτον οὐκ ἔφαγε, καὶ ὕδωρ οὐκ ἔπιεν. » Ὡσαύτως δὲ καὶ ὁ Χριστός. Γέγραπται γοῦν· ι Καὶ ἤγετο εἰς τὴν ἔρημον τεσσαράκοντα ἡμέρας, πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ διαβόλου, καὶ οὐδὲν Εφαγεν ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις. Καὶ πάλιν Μω σῆς ἐν τῇ ἐρήμῳ τροφὰς τῷ λαῷ παρέσχε. Λέγει δ' οὖν ἡ Γραφή· « Ἰδοὺ ἐγὼ δίδωμι ὑμῖν ἄρτους ἐκ τοῦ οὐρανοῦ. » Καὶ μετ' ὀλίγα· « Εγένετο κατα- παυομένης τῆς δρόσου κύκλῳ τῆς παρεμβολῆς, καὶ ἰδοὺ ἐπὶ πρόσωπον τῆς ἐρήμου λεπτὸν ὡσεὶ κύριον λευκὸν, ὡσεὶ πάγος ἐπὶ τῆς γῆς. » Καὶ ὁ Σωτὴρ δὲ • καὶ Κύριος ἡμῶν ὡσαύτως φησὶ πρὸς τοὺς ἑαυτοῦ μαθητάς· « Τί διαλογίζεσθε ἐν ἑαυτοῖς, ὀλιγόπιστοι, ὅτι ἄρτους οὐκ ἐλάβετε ; οὔπω νοεῖτε οὐδὲ μνημο Β νεύετε τοὺς πέντε ἄρτους τῶν πεντακισχιλίων, καὶ Εt πόσους κοφίνους ἐλάβετε ; οὐδὲ τοὺς ἑπτὰ τῶν τετρα κισχιλίων, καὶ πόσας σπυρίδας ἐλάβετε; ; Πάλιν Μωϋσῆς διὰ μέσης τῆς θαλάσσης διῆλθε, καὶ τὸν λαὸν ὡδήγησε. Λέγει δ' οὖν ἡ Γραφή· · Ἐξέτεινε Μωσῆς τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπὶ τὴν θάλασσαν, καὶ ὑπήγαγε Κύριος τὴν θάλασσαν ἀνέμῳ νότῳ βιαίῳ ὅλην τὴν ἡμέραν, καὶ ἐποίησε τὴν θάλασσαν ξηράν, καὶ ἐσχί σθη τὸ ὕδωρ, καὶ διῆλθον οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ διὰ μέσης τῆς θαλάσσης κατὰ τὸ ξηρὸν, καὶ τὸ ὕδωρ αὐτοῖς τεῖχος ἐκ δεξιῶν, καὶ τεῖχος ἐξ ευωνύμων.» Ὡσαύτως δὲ καὶ μᾶλλον θεοπρεπέστερον Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ ἐπὶ τῆς θαλάσσης περιπατήσας, καὶ τὸν Πέτρον βαίνειν ἐπ᾿ αὐτῆς ἐποίησε. Γέγραπται δ' οὖν' « Τετάρτῃ δὲ φυλακῇ τῆς νυκτὸς ἦλθεν ὁ Ἰησοῦς πρὸς αὐτοὺς περιπατῶν ἐπὶ τῆς θαλάσσης - καὶ ἰδόντες αὐτὸν περιπατοῦντα ἐπὶ τῆς θαλάσσης, ἐταράχθησαν. Καὶ μετ' ὀλίγα· « Αποκριθεὶς δὲ αὐτῷ ὁ Πέτρος εἶπε· Κύριε, εἰ σὺ εἶ, κέλευσόν με ἐλθεῖν πρὸς σὲ ἐπὶ τὰ ὕδατα. Ὁ δὲ εἶπεν. Ἐλθέ • καὶ καταβὰς ἀπὸ τοῦ πλοίου Πέτρος περιεπά ‹ τησεν ἐπὶ τὰ ὕδατα. Πάλιν Μωϋσῆς ἀνέμῳ νότῳ βιαίῳ ἔπηξε τὴν θάλασσαν. Λέγει δ' οὖν ἡ Γραφή- Εξέτεινε δὲ Μωϋσῆς τὴν χεῖρα ἐπὶ τὴν θάλασσαν, • καὶ ὑπήγαγε Κύριος την θάλασσαν ἀνέμῳ νότῳ βιαίῳ. » Καὶ ἐπιφέρει· ι Επάγη τὰ κύματα ἐν μέσῳ τῆς θαλάσσης. • Ωσαύτως δὲ καὶ πολὺ κρειτ τόνως ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἐπετίμησε τῷ ἀνέμῳ καὶ τῇ θαλάσσῃ, καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη. Πάλιν Μω σέως ἀπὸ τοῦ ὄρους κατιόντος, τὸ πρόσωπον ἑωρᾶτο πλήρης δόξης. Γέγραπτα: δ' οὖν· « Καταβαίνων δ' αὐτὸς ἐκ τοῦ ὄρους Μωϋσῆς, οὐκ ᾔδει, ὅτι δεδόξασται ἡ ὄψις τοῦ χρωτὸς τοῦ προσώπου αὐτοῦ, ἐν τῷ αὐτ τὸν λαλεῖν αὐτῷ· καὶ εἶδεν 'Ααρών, καὶ πάντες οἱ πρεσβύτεροι τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ τὸν Μωϋσῆν, καὶ ἦν δεδοξασμένη ή όψις τοῦ χρωτὸς τοῦ προσώπου αὐτ τοῦ. » Ὡσαύτως δὲ καὶ πολὺ διαφερόντως ὁ ἡμέτε- ρος Σωτήρ, ἀναγαγὼν τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς εἰς ὄρος ὑψηλὸν λίαν, μετεμορφώθη έμπροσθεν αὐτῶν, καὶ ἔλαμψε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος, τὰ δὲ ἱμάτια αὐτοῦ ἐγένετο λευκὰ ὡς τὸ φῶς. Πάλιν Μωϋσῆς λε- χνι, 3. χιν, 21, 22. χιν, 25, 26. 21, 22. EUSEBIL CÆSARIENSIS OPP. PARS II. -- ་ APOLOGETICA. plene observaverint, pollicitus. Quod quidem aper- tius indicans iis, quos apud se beatos futuros præ- dicabat, regnum colorum appellavit. Ceterum, alias quoque res a Salvatore nostro gestas invenies, quæ virtute longe praestiterint iis, quas Moses edidit, magnam tamen cum Mosaicis illis labentes simili- tudinem. Exempli gratia : Moses totos quadraginta dies jejunus fuit. Nam Scriptura hoc illi testimo- nium exhibet, c et fuit, inquit, Moses illic in con- specta Domini. Quadraginta dies et quadraginta noctes panem non edit, et aquam non bibit: . itidem etiam Christus. Etenim sic scriptum est : et agebatur in desertum quadraginta dies, et ten- tabatur a diabolo, et nihil comedit in diebus illis³.› Rursus Moses in deserto alimenta populo præbuit. Nam Scriptura sic habet : « Ecce ego do vobis panes de coelo '. . paulo post: Factum est, inquit, cum subsedisset ros circum castra, et ecce super faciem deserti minutum quasi coriandrum album, quasi gelu super terram '., Salvator quoque ac Dominus noster ad discipulos suos : • Quid, in- quit, cogitatis in vobis ipsis, nodicæ fidei, quod panes non accepistis? nondum scitis, neque recordamini quinque panes quinque millium ? et quot cophinos recepistis ? neque septem, quatuor millium? et quot sportas tulistis?', Item Moyses per medium mare ingressus est, populoque itineris dux fuit. Sic enim habet Scriptura: Extendit Moses manum suam in mare: et subduxit Dominus mare vento austro violento totum diem, et fecit mare siccum, et di- visa est aqua, et transierunt filii Israel per me- dium mare in sicco, et aqua eis murus a dextris, et murus a sinistris : » simili potestate, ac Deo etiam convenientius, Jesus qui Christus est Dei, in superficie maris ingrediens Petrum item ad se in- cedere super eadem fecit. Nam sic scriptum est : Quarta autem vigilia noctis, venit Jesus ad illos ambulans supra mare, et cum vidissent illum ambu- lantem supra mare, conturbati sunt ". > Et paulo post : • Respondens autem illi Petrus, dixit : Domine, si tu es, jube me venire ad te super aquas: ille autem dixit, Veni D et descendens de navi Petrus, ambulabat supra aquas. Rursus Moses, vento austro vio- lento mare solidum fecit. Nam Scriptura: • Ex-- tendit, inquit, Moses manum super mare, et sustulit Dominus mare vento austro violento, › ac subjungit : c Steterunt undæ in medio mari .. Ea- dem ratione ac multo quidem præstantius, Salvator noster increpuit ventum et mare, et facta est tranquillitas magna 1. > Mosis item vultus, cum de monte descenderet, cernebatur plenus gloria. Sic enim scriptum est: Descendens autem Moses de monte, ipse nesciebat quod glorificatus esset as- pectus outis faciei suæ, dum ad ipsum loqueretur : et vidit Aaron, omnesque seniores filiorum Israel Mosen, et erat glorificatus aspectus cutis faciei 1-2. C • Exod. XIV, * Exod. Ibid. 13,14. * Matth. xvi, 8-10. • Ibid. 28,29. • Exod. Matth. viu, 20; Luc. vi, 24. * Exod. xxxiv, 28. Luc. 1, * Matth.
PG 22:177καὶ οἱ μὲν ἐκλελοίπεσαν, ὁ δὲ προσδοκία τῶν καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης ἐθνῶν κατὰ τὴν θείαν πρόρρησιν ἀναπέφανται, ὡς καὶ εἰσέτι νῦν πάντας τοὺς ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν εἰς αὐτὸν πεπιστευκότας τῆς κατὰ θεὸν αὐτῶν προσδοκίας τὴν ἐλπίδα ἐπ’ αὐτῷ τίθεσθαι. Καὶ Μωσῆς μὲν τοσαῦτα καὶ τὰ τούτων ἕτερα πλείω περὶ τοῦ Χριστοῦ πάντας ἡμᾶς εὐαγγελίζεται· ἀδελφὰ δὲ αὐτῷ καὶ Ἡσαί̈ας ἀφωρισμένως περί τινος ἑνὸς ἐκ σπέρματος καὶ διαδοχῆς Δαβὶδ τοῦ βασιλέως ἀναστησομένου ταῦτα προλέγει· «ἐξελεύσεται ῥάβδος ἐκ ῥίζης Ἰεσσαί, καὶ ἄνθος ἐκ τῆς ῥίζης ἀναβήσεται· καὶ ἀναπαύσεται ἐπ’ αὐτὸν πνεῦμα τοῦ θεοῦ, πνεῦμα σοφίας καὶ συνέσεως» καὶ τὰ λοιπά. εἶθ’ ὑποβὰς ἑξῆς προφητικῷ τρόπῳ τὴν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν βαρβάρων τε καὶ Ἑλλήνων τῶν τε ἀγριωτάτων καὶ θηριωδεστάτων ἀνθρώπων τὴν ἐπὶ τὸ πρᾶον καὶ ἥμερον διὰ τῆς Χριστοῦ διδασκαλίας γενησομένην μεταβολὴν θεσπίζει. λέγει δ’ οὖν· «καὶ συμβοσκηθήσεται λύκος μετὰ ἀρνός, καὶ πάρδαλις συναναπαύσεται ἐρίφῳ, καὶ μοσχάριον καὶ ταῦρος καὶ λέων ἅμα βοσκηθήσονται», καὶ τὰ τούτοις παραπλήσια, ἃ καὶ παρὰ πόδας διασαφῶν ἑρμηνεύει, φήσας·
πρὸν ἐκαθάρισε. Γέγραπται δ' οὖν· ι Καὶ ἰδοὺ Μα- ρία λεπρῶσα ὡσεὶ χιών. » Καὶ μετ' ὀλίγα· ι Καὶ ἐβότ σε Μωϋσῆς πρὸς Κύριον, λέγων· Ο Θεός, δέο μαι, ἴασαι αὐτήν. » Ὡσαύτως δὲ καὶ μείζονι δυνάμει ἐξουσίας ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, προσελθόντος αὐτῷ λεπροῦ καὶ φήσαντος, « Ἐὰν θέλης, δύνασαι με καθα ρίσαι, ἀπεκρίνατο· Θέλω, καθαρίσθητι· καὶ ἐκαθα- ρίσθη αὐτοῦ ή λέπρα, ο Πάλιν Μωϋσῆς δακτύλῳ Θεοῦ ἔφησε τὸν νόμον γεγράφθαι. Γέγραπται δ' οὖν • Καὶ ἔδωκε τῷ Μωϋσεῖ, ἡνίκα κατέπαυσε λαλῶν αὐτῷ ἐν τῷ ὄρει Σινᾶ, τὰς δύο πλάκας τοῦ μαρτυ ρίου, πλάκας λιθίνας γεγραμμένας τῷ δακτύλῳ τοῦ Θεοῦ. » Καὶ ἐν τῇ Ἐξόδῳ· « Εἶπον οὖν οἱ ἐπαοιδοί τῷ Φαραώ· ι Δάκτυλος Θεοῦ ἐστι τοῦτο. . Ὡσαύ- τως δὲ καὶ Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ τοῖς Φαρι σαίοις ἔλεγεν · « Εἰ δὲ ἐν δακτύλῳ Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ Β δαιμόνια. » Εφ' ὅλοις τούτοις Μωϋσῆς μετωνόμασε τὸν Ἰησοῦν. Ωσαύτως δὲ καὶ ὁ Σωτὴρ τὸν Σίμωνα Πέτρον. Καὶ πάλιν · Μωϋσῆς κατέστησε τῷ λαῷ ἡγου- μένους ἑβδομήκοντα. Λέγει δ' οὖν ἡ Γραφή • • Συνά γαγέ μοι ἑβδομήκοντα ἄνδρας, ἀπὸ τῶν πρεσβυτέ ρων Ἰσραὴλ, καὶ ἀφελῶ ἀπὸ τοῦ πνεύματος τοῦ ἐπὶ σοὶ, καὶ ἐπιθήσω ἐπ' αὐτούς· καὶ συνήγαγεν ἑβδο μήκοντα άνδρας. » Ωσαύτως δὲ καὶ ὁ Σωτὴρ ἀνέδει ξεν αὐτοῦ μαθητὰς ἑβδομήκοντα, καὶ ἀπέστειλεν ἀνὰ δύο πρὸ προσώπου αὐτοῦ. Καὶ πάλιν Μωϋσῆς δώδεκα ἄνδρας ἐξέπεμψε τὴν γῆν κατασκεψομένους. Ωσαύ τως δὲ καὶ πολὺ κρεῖττον ὁ ἡμέτερος Σωτὴρ δώδεκα ἀποστόλους εξαπέστειλεν ἐπισκέψασθαι πάντα τὰ Εθνη. Πάλιν Μωϋσῆς νομοθετεῖ λέγων· « Οὐ φονεύ σεις, οὐ κλέψεις, οὐκ ἐπιορκήσεις. Ὁ δὲ Σωτήρ ἡμῶν, ἐπιτείνων τὸν νόμον, οὐ τὸ φονεύειν μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸ θυμοῦσθαι ἀπαγορεύει· ἀντὶ τοῦ μὴ μοιχεύειν, μηδ' ἐμβλέπειν γυναικὶ μετὰ ἐπιθυμίας ἀκολάστου παραινεῖ· ἀντί τε τοῦ μὴ κλέπτειν, τὰ οἰκεῖα τοῖς ἐνδεέσι προΐεσθαι προστάττει· ὑπερβὰς δὲ καὶ τὸ ἐπιορκεῖν, τὴν ἀρχὴν μηδὲ ὀμνύναι νομο θετεῖ. Καὶ τί με δεῖ μηκύνειν τὸν λόγον εἰς ἀπόδει ξιν τοῦ τὰ παραπλήσια, καὶ ἐγγὺς ἀλλήλων πεποιη- κέναι Μωϋσέα καὶ Ἰησοῦν τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν; Παρὸν, ὅτῳ φίλον, ἐπὶ σχολῆς ἀναλέξασθαι ταῦτα. Ἐπεὶ καὶ τὸν θάνατον Μωϋσέως μηδένα φα σὶν ἐγνωκέναι, μηδὲ τὴν ταφὴν αὐτοῦ· ὥσπερ οὖν οὐδὲ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν τὴν μετὰ τὴν ἀναβίωσιν εἰς τὴν θεότητα μεταβολήν. Εἰ δὴ οὖν διὰ τῶν τοσούτων οὐδεὶς μὲν ἄλλος, μόνος δὲ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν παρέστη τὰ παραπλήσια Μωϋσεί διαπεπραγμένος, θέα λοιπόν ἐπὶ μόνον αὐτὸν, καὶ οὐδ᾽ ἐφ' ἕτερον ἀναφέρειν χρή τὴν παρὰ Μωϋσεῖ προφητείαν, δι' ἧς ὅμοιον αὐτῷ παραστήσειν ὁ Θεὸς ἐθέσπισεν εἰπών· ο Προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἀναστήσω αὐτοῖς, ὥσπερ σε, καὶ δώσω τὸ ῥῆμά μου ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ· καὶ λαλήσει αὐτοῖς, καθὰ ἂν ἐντείλωμαι αὐτῷ. Καὶ ὁ ἄνθρωπος ὃς ἂν μὴ ἀκούσῃ τῶν λόγων αὐτοῦ, ὅσα ἂν λαλήσῃ ὁ προφήτης ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ἐγὼ ἐκδι πήσω ἐξ αὐτοῦ. » Αὐτός τε Μωϋσῆς, πρὸς τὸν λαὸν Χ, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A ejus 1. Simili ratione, et longe quidem excellen D tins, Salvator noster ‹ cum duxisset suos discipu- los in montem excelsum valde, transfiguratus est coram eis, et resplenduit facies ejus ut sol, vesti- menta autem ejus facta sunt alba sicut lux ". Moses item leprosum mundavit. Siquidem scriptum est : . Et ecce Maria lepra candens sicut nix 18. Et paulo post Et clamavit Moses ad Dominum, dicens : Deus, obsecro, sana eam ". Simili ergo ratione, sed longe majori potestate Christus Dei cum ad eum leprosus accessisset, dixissetque : • Si vis, poles me mundare. Respondit: Volo, mun- dare, et mundata est ejus lepra 15. > Rursus Moses digito Dei scriptam esse legem affirmavit. Nempe sic scriptum est: Et dedit Mosi, cum desiisset loqui ad eum in monte Sina, duas tabulas testimo- nii, tabulas lapideas scriptas digito Dei ". » Et in Exodo Dixerunt igitur incantatores Pharaoni digitus Dei est hic 1. . ltidem Jesus quoque, qui Christus est Dei, Pharisæis dicebat : Si autem in digito Dei ejicio dæmonia ". » Ad hæc omnia Moses denominavit Jesum Nave. Pari ratione etiam Sal- vator Simonen, Petrum. Atque item Moses consti- tuit populo, qui præessent septuaginta. Siquidem dicit Scriptura: • Congrega mihi septuaginta viros de senioribus Israel, et auferam de spiritu qui in te est, et immittam in eos: et congregavit septua ginta viros ". » Sic etiam ipse Salvator • design- vit suos discipulos septuaginta, et misit binos ante faciem suam 20., Rursus Moses duodecim viros C emisit terram exploraturos 3. Noster itemn Salvator, multoque etiam praestantius duodecim apostolos emisit, ad inspiciendas omnes gentes . Rursus Moses ponit legem quæ dicit: . Non oc cides, non mochaberis, non furaberis, non pejera- bis s. » At Salvator noster lege proposita, non oc cidere solum, sed etiam irasci prohibet ", et pro eo quod dictum est, non mœchari, ne intueri qui- dem mulierem cum petulanti cupidine admonet g et pro eo quod est, non furari, res proprias indi- gentibus elargiri imperat " : etiam illud longe transiliens quod est, non pejerare, ne jurare qui- dem ullo modo instituit ". Et quid me oratione lon- gius provehi necesse est, ut demonstrem similia, fnitinaque inter se, Mosen ac Salvatorem, Duni numque nostrum fecisse cum unicuique volenti, in otio talia colligere facillimum sit? Etenim cum Mosis mortem novisse neminem dicant, ac ne se pulcrum quidem ejus, heque itidem Salvatoris now stri post reditum suum in vitam, mutationem in specieni divinam quisquam scire potuit. Si igitur in tam multis rebus alius nemo, sed solus Salvator noster, qui cum Mose similitudinem factorum has buerit, proferri potest, superest jam ut in illum unum spectemius. Neque vero ad alium quempiam referamus prophetiam, quæ apud Mosen exstat, Num. xi, 10. so Ibid. 13. Matth. viii, 2,5. * Exod. xxx1, 18. ir Exod. viii, 19. * Luc. x1, 20. Num. x1, 16, 17, 24. * Deut. 1, 23. " Matth. x, 1-5. ºª Exod. xx, 13-16. * Matth. v, 22. lbid. 28. #ibld. 34. Exod. XXXI, 29, 30. . ”. i Luc. lbid. 49. 1. Matth. XVI, 1-.3.
«καὶ ἔσται ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ’ αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν». Σαφῶς γὰρ τὰ ἄλογα θρέμματα καὶ τοὺς προκαταλελεγμένους θῆρας οὐδὲ ἄλλους εἶναι τῶν ἐθνῶν, τοῦ θηριώδους ἕνεκα τρόπου, διεσάφησεν· ὧν ἐθνῶν ἄρξειν φησὶν τὸν ἀνιστάμενον ἐκ σπέρματος Ἰεσσαί, ἀφ’ οὗ δὴ ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν γενεαλογεῖται, ἐφ’ ὃν τὰ εἰς αὐτὸν πιστεύοντα ἔθνη εἰσέτι νῦν ἐλπίζει, συμφώνως τῇ προρρήσει «καὶ ἔσται ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ’ αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι». τοῦτο δὴ παράθες τοῖς παρὰ Μωσεῖ φερομένοις διαστέλλων, καὶ τὸ μὲν «ἔσται ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν» ἐφάρμοσον τῷ «ἐξελεύσεται ἄνθρωπος ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ, καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν», καὶ τὸ «ἐπ’ αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι» τῷ «καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν». τί γὰρ διαφέρει φάσκειν «ἐπ’ αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν» ἢ «αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν»; πάλιν δ’ ὁ αὐτὸς Ἡσαί̈ας προϊὼν περὶ τοῦ Χριστοῦ ταῦτα προφητεύει· «ἰδοὺ ὁ παῖς μου ὃν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου, εἰς ὃν εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου, κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἐξοίσει», καὶ ἐπιφέρει· «ἕως ἂν θῇ ἐπὶ γῆς κρίσιν, καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν».
πρὸν ἐκαθάρισε. Γέγραπται δ' οὖν· ι Καὶ ἰδοὺ Μα- ρία λεπρῶσα ὡσεὶ χιών. » Καὶ μετ' ὀλίγα· ι Καὶ ἐβότ σε Μωϋσῆς πρὸς Κύριον, λέγων· Ο Θεός, δέο μαι, ἴασαι αὐτήν. » Ὡσαύτως δὲ καὶ μείζονι δυνάμει ἐξουσίας ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, προσελθόντος αὐτῷ λεπροῦ καὶ φήσαντος, « Ἐὰν θέλης, δύνασαι με καθα ρίσαι, ἀπεκρίνατο· Θέλω, καθαρίσθητι· καὶ ἐκαθα- ρίσθη αὐτοῦ ή λέπρα, ο Πάλιν Μωϋσῆς δακτύλῳ Θεοῦ ἔφησε τὸν νόμον γεγράφθαι. Γέγραπται δ' οὖν • Καὶ ἔδωκε τῷ Μωϋσεῖ, ἡνίκα κατέπαυσε λαλῶν αὐτῷ ἐν τῷ ὄρει Σινᾶ, τὰς δύο πλάκας τοῦ μαρτυ ρίου, πλάκας λιθίνας γεγραμμένας τῷ δακτύλῳ τοῦ Θεοῦ. » Καὶ ἐν τῇ Ἐξόδῳ· « Εἶπον οὖν οἱ ἐπαοιδοί τῷ Φαραώ· ι Δάκτυλος Θεοῦ ἐστι τοῦτο. . Ὡσαύ- τως δὲ καὶ Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ τοῖς Φαρι σαίοις ἔλεγεν · « Εἰ δὲ ἐν δακτύλῳ Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ Β δαιμόνια. » Εφ' ὅλοις τούτοις Μωϋσῆς μετωνόμασε τὸν Ἰησοῦν. Ωσαύτως δὲ καὶ ὁ Σωτὴρ τὸν Σίμωνα Πέτρον. Καὶ πάλιν · Μωϋσῆς κατέστησε τῷ λαῷ ἡγου- μένους ἑβδομήκοντα. Λέγει δ' οὖν ἡ Γραφή • • Συνά γαγέ μοι ἑβδομήκοντα ἄνδρας, ἀπὸ τῶν πρεσβυτέ ρων Ἰσραὴλ, καὶ ἀφελῶ ἀπὸ τοῦ πνεύματος τοῦ ἐπὶ σοὶ, καὶ ἐπιθήσω ἐπ' αὐτούς· καὶ συνήγαγεν ἑβδο μήκοντα άνδρας. » Ωσαύτως δὲ καὶ ὁ Σωτὴρ ἀνέδει ξεν αὐτοῦ μαθητὰς ἑβδομήκοντα, καὶ ἀπέστειλεν ἀνὰ δύο πρὸ προσώπου αὐτοῦ. Καὶ πάλιν Μωϋσῆς δώδεκα ἄνδρας ἐξέπεμψε τὴν γῆν κατασκεψομένους. Ωσαύ τως δὲ καὶ πολὺ κρεῖττον ὁ ἡμέτερος Σωτὴρ δώδεκα ἀποστόλους εξαπέστειλεν ἐπισκέψασθαι πάντα τὰ Εθνη. Πάλιν Μωϋσῆς νομοθετεῖ λέγων· « Οὐ φονεύ σεις, οὐ κλέψεις, οὐκ ἐπιορκήσεις. Ὁ δὲ Σωτήρ ἡμῶν, ἐπιτείνων τὸν νόμον, οὐ τὸ φονεύειν μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸ θυμοῦσθαι ἀπαγορεύει· ἀντὶ τοῦ μὴ μοιχεύειν, μηδ' ἐμβλέπειν γυναικὶ μετὰ ἐπιθυμίας ἀκολάστου παραινεῖ· ἀντί τε τοῦ μὴ κλέπτειν, τὰ οἰκεῖα τοῖς ἐνδεέσι προΐεσθαι προστάττει· ὑπερβὰς δὲ καὶ τὸ ἐπιορκεῖν, τὴν ἀρχὴν μηδὲ ὀμνύναι νομο θετεῖ. Καὶ τί με δεῖ μηκύνειν τὸν λόγον εἰς ἀπόδει ξιν τοῦ τὰ παραπλήσια, καὶ ἐγγὺς ἀλλήλων πεποιη- κέναι Μωϋσέα καὶ Ἰησοῦν τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν; Παρὸν, ὅτῳ φίλον, ἐπὶ σχολῆς ἀναλέξασθαι ταῦτα. Ἐπεὶ καὶ τὸν θάνατον Μωϋσέως μηδένα φα σὶν ἐγνωκέναι, μηδὲ τὴν ταφὴν αὐτοῦ· ὥσπερ οὖν οὐδὲ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν τὴν μετὰ τὴν ἀναβίωσιν εἰς τὴν θεότητα μεταβολήν. Εἰ δὴ οὖν διὰ τῶν τοσούτων οὐδεὶς μὲν ἄλλος, μόνος δὲ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν παρέστη τὰ παραπλήσια Μωϋσεί διαπεπραγμένος, θέα λοιπόν ἐπὶ μόνον αὐτὸν, καὶ οὐδ᾽ ἐφ' ἕτερον ἀναφέρειν χρή τὴν παρὰ Μωϋσεῖ προφητείαν, δι' ἧς ὅμοιον αὐτῷ παραστήσειν ὁ Θεὸς ἐθέσπισεν εἰπών· ο Προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἀναστήσω αὐτοῖς, ὥσπερ σε, καὶ δώσω τὸ ῥῆμά μου ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ· καὶ λαλήσει αὐτοῖς, καθὰ ἂν ἐντείλωμαι αὐτῷ. Καὶ ὁ ἄνθρωπος ὃς ἂν μὴ ἀκούσῃ τῶν λόγων αὐτοῦ, ὅσα ἂν λαλήσῃ ὁ προφήτης ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ἐγὼ ἐκδι πήσω ἐξ αὐτοῦ. » Αὐτός τε Μωϋσῆς, πρὸς τὸν λαὸν Χ, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A ejus 1. Simili ratione, et longe quidem excellen D tins, Salvator noster ‹ cum duxisset suos discipu- los in montem excelsum valde, transfiguratus est coram eis, et resplenduit facies ejus ut sol, vesti- menta autem ejus facta sunt alba sicut lux ". Moses item leprosum mundavit. Siquidem scriptum est : . Et ecce Maria lepra candens sicut nix 18. Et paulo post Et clamavit Moses ad Dominum, dicens : Deus, obsecro, sana eam ". Simili ergo ratione, sed longe majori potestate Christus Dei cum ad eum leprosus accessisset, dixissetque : • Si vis, poles me mundare. Respondit: Volo, mun- dare, et mundata est ejus lepra 15. > Rursus Moses digito Dei scriptam esse legem affirmavit. Nempe sic scriptum est: Et dedit Mosi, cum desiisset loqui ad eum in monte Sina, duas tabulas testimo- nii, tabulas lapideas scriptas digito Dei ". » Et in Exodo Dixerunt igitur incantatores Pharaoni digitus Dei est hic 1. . ltidem Jesus quoque, qui Christus est Dei, Pharisæis dicebat : Si autem in digito Dei ejicio dæmonia ". » Ad hæc omnia Moses denominavit Jesum Nave. Pari ratione etiam Sal- vator Simonen, Petrum. Atque item Moses consti- tuit populo, qui præessent septuaginta. Siquidem dicit Scriptura: • Congrega mihi septuaginta viros de senioribus Israel, et auferam de spiritu qui in te est, et immittam in eos: et congregavit septua ginta viros ". » Sic etiam ipse Salvator • design- vit suos discipulos septuaginta, et misit binos ante faciem suam 20., Rursus Moses duodecim viros C emisit terram exploraturos 3. Noster itemn Salvator, multoque etiam praestantius duodecim apostolos emisit, ad inspiciendas omnes gentes . Rursus Moses ponit legem quæ dicit: . Non oc cides, non mochaberis, non furaberis, non pejera- bis s. » At Salvator noster lege proposita, non oc cidere solum, sed etiam irasci prohibet ", et pro eo quod dictum est, non mœchari, ne intueri qui- dem mulierem cum petulanti cupidine admonet g et pro eo quod est, non furari, res proprias indi- gentibus elargiri imperat " : etiam illud longe transiliens quod est, non pejerare, ne jurare qui- dem ullo modo instituit ". Et quid me oratione lon- gius provehi necesse est, ut demonstrem similia, fnitinaque inter se, Mosen ac Salvatorem, Duni numque nostrum fecisse cum unicuique volenti, in otio talia colligere facillimum sit? Etenim cum Mosis mortem novisse neminem dicant, ac ne se pulcrum quidem ejus, heque itidem Salvatoris now stri post reditum suum in vitam, mutationem in specieni divinam quisquam scire potuit. Si igitur in tam multis rebus alius nemo, sed solus Salvator noster, qui cum Mose similitudinem factorum has buerit, proferri potest, superest jam ut in illum unum spectemius. Neque vero ad alium quempiam referamus prophetiam, quæ apud Mosen exstat, Num. xi, 10. so Ibid. 13. Matth. viii, 2,5. * Exod. xxx1, 18. ir Exod. viii, 19. * Luc. x1, 20. Num. x1, 16, 17, 24. * Deut. 1, 23. " Matth. x, 1-5. ºª Exod. xx, 13-16. * Matth. v, 22. lbid. 28. #ibld. 34. Exod. XXXI, 29, 30. . ”. i Luc. lbid. 49. 1. Matth. XVI, 1-.3.
ἤδη δεύτερον ἐν τούτοις ὁ προφήτης τὸ ἐπὶ τῷ Χριστῷ τὰ ἔθνη ἐλπίσειν τίθεται, ἀνώτερον εἰπών «ἐπ’ αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν», ἐνταῦθα δὲ «καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν». λέλεκται δὲ καὶ τῷ Δαβίδ, ὡς ἄρα «ἐκ τοῦ καρποῦ τῆς κοιλίας» αὐτοῦ ἀναστήσεταί τις, περὶ οὗ ἑξῆς φησιν ὁ θεός· «αὐτὸς ἐπικαλέσεταί με, πατήρ μου εἶ σύ»· «κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτόν». καὶ περὶ τούτου δὲ πάλιν εἴρηται· «καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ ποταμῶν ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης», καὶ αὖθις· «πάντα τὰ ἔθνη δουλεύσουσιν αὐτῷ», «καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν σοὶ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς». Καὶ τόπος δέ τις πάλιν ἀφωρισμένος τῆς τοῦ προφητευομένου γενέσεως θεσπίζεται ὑπὸ Μιχαίου λέγοντος· «καὶ σὺ Βηθλεὲμ οἶκος Ἐφραθά, ὀλιγοστὸς εἶ τοῦ εἶναι ἐν χιλιάσιν Ἰούδα· ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύσεται ἡγούμενος, ὅστις ποιμανεῖ τὸν λαόν μου τὸν Ἰσραήλ. καὶ αἱ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ’ ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος». ὡμολόγηται δὲ παρὰ τοῖς πᾶσιν ὅτι ἐν Βηθλεὲμ ἐγεννήθη Ἰησοῦς ὁ Χριστός, ὡς καὶ σπήλαιον δείκνυσθαι πρὸς τῶν ἐπιχωρίων αὐτόθι τοῖς ἐπὶ θέαν ἀπὸ τῆς ἀλλοδαπῆς ἀφικνουμένοις.
πρὸν ἐκαθάρισε. Γέγραπται δ' οὖν· ι Καὶ ἰδοὺ Μα- ρία λεπρῶσα ὡσεὶ χιών. » Καὶ μετ' ὀλίγα· ι Καὶ ἐβότ σε Μωϋσῆς πρὸς Κύριον, λέγων· Ο Θεός, δέο μαι, ἴασαι αὐτήν. » Ὡσαύτως δὲ καὶ μείζονι δυνάμει ἐξουσίας ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, προσελθόντος αὐτῷ λεπροῦ καὶ φήσαντος, « Ἐὰν θέλης, δύνασαι με καθα ρίσαι, ἀπεκρίνατο· Θέλω, καθαρίσθητι· καὶ ἐκαθα- ρίσθη αὐτοῦ ή λέπρα, ο Πάλιν Μωϋσῆς δακτύλῳ Θεοῦ ἔφησε τὸν νόμον γεγράφθαι. Γέγραπται δ' οὖν • Καὶ ἔδωκε τῷ Μωϋσεῖ, ἡνίκα κατέπαυσε λαλῶν αὐτῷ ἐν τῷ ὄρει Σινᾶ, τὰς δύο πλάκας τοῦ μαρτυ ρίου, πλάκας λιθίνας γεγραμμένας τῷ δακτύλῳ τοῦ Θεοῦ. » Καὶ ἐν τῇ Ἐξόδῳ· « Εἶπον οὖν οἱ ἐπαοιδοί τῷ Φαραώ· ι Δάκτυλος Θεοῦ ἐστι τοῦτο. . Ὡσαύ- τως δὲ καὶ Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ τοῖς Φαρι σαίοις ἔλεγεν · « Εἰ δὲ ἐν δακτύλῳ Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ Β δαιμόνια. » Εφ' ὅλοις τούτοις Μωϋσῆς μετωνόμασε τὸν Ἰησοῦν. Ωσαύτως δὲ καὶ ὁ Σωτὴρ τὸν Σίμωνα Πέτρον. Καὶ πάλιν · Μωϋσῆς κατέστησε τῷ λαῷ ἡγου- μένους ἑβδομήκοντα. Λέγει δ' οὖν ἡ Γραφή • • Συνά γαγέ μοι ἑβδομήκοντα ἄνδρας, ἀπὸ τῶν πρεσβυτέ ρων Ἰσραὴλ, καὶ ἀφελῶ ἀπὸ τοῦ πνεύματος τοῦ ἐπὶ σοὶ, καὶ ἐπιθήσω ἐπ' αὐτούς· καὶ συνήγαγεν ἑβδο μήκοντα άνδρας. » Ωσαύτως δὲ καὶ ὁ Σωτὴρ ἀνέδει ξεν αὐτοῦ μαθητὰς ἑβδομήκοντα, καὶ ἀπέστειλεν ἀνὰ δύο πρὸ προσώπου αὐτοῦ. Καὶ πάλιν Μωϋσῆς δώδεκα ἄνδρας ἐξέπεμψε τὴν γῆν κατασκεψομένους. Ωσαύ τως δὲ καὶ πολὺ κρεῖττον ὁ ἡμέτερος Σωτὴρ δώδεκα ἀποστόλους εξαπέστειλεν ἐπισκέψασθαι πάντα τὰ Εθνη. Πάλιν Μωϋσῆς νομοθετεῖ λέγων· « Οὐ φονεύ σεις, οὐ κλέψεις, οὐκ ἐπιορκήσεις. Ὁ δὲ Σωτήρ ἡμῶν, ἐπιτείνων τὸν νόμον, οὐ τὸ φονεύειν μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸ θυμοῦσθαι ἀπαγορεύει· ἀντὶ τοῦ μὴ μοιχεύειν, μηδ' ἐμβλέπειν γυναικὶ μετὰ ἐπιθυμίας ἀκολάστου παραινεῖ· ἀντί τε τοῦ μὴ κλέπτειν, τὰ οἰκεῖα τοῖς ἐνδεέσι προΐεσθαι προστάττει· ὑπερβὰς δὲ καὶ τὸ ἐπιορκεῖν, τὴν ἀρχὴν μηδὲ ὀμνύναι νομο θετεῖ. Καὶ τί με δεῖ μηκύνειν τὸν λόγον εἰς ἀπόδει ξιν τοῦ τὰ παραπλήσια, καὶ ἐγγὺς ἀλλήλων πεποιη- κέναι Μωϋσέα καὶ Ἰησοῦν τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν; Παρὸν, ὅτῳ φίλον, ἐπὶ σχολῆς ἀναλέξασθαι ταῦτα. Ἐπεὶ καὶ τὸν θάνατον Μωϋσέως μηδένα φα σὶν ἐγνωκέναι, μηδὲ τὴν ταφὴν αὐτοῦ· ὥσπερ οὖν οὐδὲ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν τὴν μετὰ τὴν ἀναβίωσιν εἰς τὴν θεότητα μεταβολήν. Εἰ δὴ οὖν διὰ τῶν τοσούτων οὐδεὶς μὲν ἄλλος, μόνος δὲ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν παρέστη τὰ παραπλήσια Μωϋσεί διαπεπραγμένος, θέα λοιπόν ἐπὶ μόνον αὐτὸν, καὶ οὐδ᾽ ἐφ' ἕτερον ἀναφέρειν χρή τὴν παρὰ Μωϋσεῖ προφητείαν, δι' ἧς ὅμοιον αὐτῷ παραστήσειν ὁ Θεὸς ἐθέσπισεν εἰπών· ο Προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἀναστήσω αὐτοῖς, ὥσπερ σε, καὶ δώσω τὸ ῥῆμά μου ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ· καὶ λαλήσει αὐτοῖς, καθὰ ἂν ἐντείλωμαι αὐτῷ. Καὶ ὁ ἄνθρωπος ὃς ἂν μὴ ἀκούσῃ τῶν λόγων αὐτοῦ, ὅσα ἂν λαλήσῃ ὁ προφήτης ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ἐγὼ ἐκδι πήσω ἐξ αὐτοῦ. » Αὐτός τε Μωϋσῆς, πρὸς τὸν λαὸν Χ, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A ejus 1. Simili ratione, et longe quidem excellen D tins, Salvator noster ‹ cum duxisset suos discipu- los in montem excelsum valde, transfiguratus est coram eis, et resplenduit facies ejus ut sol, vesti- menta autem ejus facta sunt alba sicut lux ". Moses item leprosum mundavit. Siquidem scriptum est : . Et ecce Maria lepra candens sicut nix 18. Et paulo post Et clamavit Moses ad Dominum, dicens : Deus, obsecro, sana eam ". Simili ergo ratione, sed longe majori potestate Christus Dei cum ad eum leprosus accessisset, dixissetque : • Si vis, poles me mundare. Respondit: Volo, mun- dare, et mundata est ejus lepra 15. > Rursus Moses digito Dei scriptam esse legem affirmavit. Nempe sic scriptum est: Et dedit Mosi, cum desiisset loqui ad eum in monte Sina, duas tabulas testimo- nii, tabulas lapideas scriptas digito Dei ". » Et in Exodo Dixerunt igitur incantatores Pharaoni digitus Dei est hic 1. . ltidem Jesus quoque, qui Christus est Dei, Pharisæis dicebat : Si autem in digito Dei ejicio dæmonia ". » Ad hæc omnia Moses denominavit Jesum Nave. Pari ratione etiam Sal- vator Simonen, Petrum. Atque item Moses consti- tuit populo, qui præessent septuaginta. Siquidem dicit Scriptura: • Congrega mihi septuaginta viros de senioribus Israel, et auferam de spiritu qui in te est, et immittam in eos: et congregavit septua ginta viros ". » Sic etiam ipse Salvator • design- vit suos discipulos septuaginta, et misit binos ante faciem suam 20., Rursus Moses duodecim viros C emisit terram exploraturos 3. Noster itemn Salvator, multoque etiam praestantius duodecim apostolos emisit, ad inspiciendas omnes gentes . Rursus Moses ponit legem quæ dicit: . Non oc cides, non mochaberis, non furaberis, non pejera- bis s. » At Salvator noster lege proposita, non oc cidere solum, sed etiam irasci prohibet ", et pro eo quod dictum est, non mœchari, ne intueri qui- dem mulierem cum petulanti cupidine admonet g et pro eo quod est, non furari, res proprias indi- gentibus elargiri imperat " : etiam illud longe transiliens quod est, non pejerare, ne jurare qui- dem ullo modo instituit ". Et quid me oratione lon- gius provehi necesse est, ut demonstrem similia, fnitinaque inter se, Mosen ac Salvatorem, Duni numque nostrum fecisse cum unicuique volenti, in otio talia colligere facillimum sit? Etenim cum Mosis mortem novisse neminem dicant, ac ne se pulcrum quidem ejus, heque itidem Salvatoris now stri post reditum suum in vitam, mutationem in specieni divinam quisquam scire potuit. Si igitur in tam multis rebus alius nemo, sed solus Salvator noster, qui cum Mose similitudinem factorum has buerit, proferri potest, superest jam ut in illum unum spectemius. Neque vero ad alium quempiam referamus prophetiam, quæ apud Mosen exstat, Num. xi, 10. so Ibid. 13. Matth. viii, 2,5. * Exod. xxx1, 18. ir Exod. viii, 19. * Luc. x1, 20. Num. x1, 16, 17, 24. * Deut. 1, 23. " Matth. x, 1-5. ºª Exod. xx, 13-16. * Matth. v, 22. lbid. 28. #ibld. 34. Exod. XXXI, 29, 30. . ”. i Luc. lbid. 49. 1. Matth. XVI, 1-.3.
καὶ ὁ μὲν τόπος οὗτος, ἔνθα γεγεννῆσθαι ἔμελλεν, προείρητο. Τῆς δὲ γενέσεως αὐτοῦ τὸ θαῦμα ποτὲ μὲν δι’ αἰνιγμάτων, ποτὲ δὲ καὶ λευκότερον ὁ Ἡσαί̈ας παρίστησι· δι’ αἰνιγμάτων μέν, ὅταν λέγῃ· «κύριε, τίς ἐπίστευσε τῇ ἀκοῇ ἡμῶν; καὶ ὁ βραχίων κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη; ἀνηγγείλαμεν ἐναντίον αὐτοῦ ὡς παιδίον, ὡς ῥίζα ἐν γῇ διψώσῃ», ἀνθ’ οὗ ὁ μὲν Ἀκύλας ἡρμήνευσεν οὕτως· «καὶ ἀναρρηθήσεται ὡς τιθιζόμενον εἰς πρόσωπον αὐτοῦ, καὶ ὡς ῥίζα ἀπὸ γῆς ἀβάτου», ὁ δὲ Θεοδοτίων· «καὶ ἀναβήσεται ὡς θηλάζον ἐνώπιον αὐτοῦ, καὶ ὡς ῥίζα ἐν γῇ διψώσῃ». διὰ γὰρ τούτων μνημονεύσας ὁ προφήτης τοῦ βραχίονος τοῦ κυρίου, ὃς ἦν ὁ τοῦ θεοῦ λόγος, «ἐνώπιον αὐτοῦ», φησίν, «ἀνηγγείλαμεν ὡς παιδίον» «θηλάζον» καὶ «τιθιζόμενον», καὶ «ὡς ῥίζαν ἀπὸ γῆς ἀβάτου». τὸ μὲν οὖν παιδίον τὸ «τιθιζόμενον» καὶ «θηλάζον» ἄντικρυς τὴν γένεσιν τοῦ Χριστοῦ δηλοῖ, ἡ δὲ «γῆ ἡ ἄβατος καὶ διψῶσα» τὴν ἀποκυήσασαν αὐτὸν παρθένον, ἧς οὐδεὶς ἀνὴρ ἐπιβέβηκεν, ἀφ’ ἧς καίπερ ἀβάτου τυγχανούσης προῆλθεν ἡ εὐλογημένη ῥίζα, καὶ τὸ «τιθιζόμενον» καὶ «θηλάζον» παιδίον. ἀλλὰ ταῦτα μὲν ἐπεσκιασμένως ᾐνίξατο·
πρὸν ἐκαθάρισε. Γέγραπται δ' οὖν· ι Καὶ ἰδοὺ Μα- ρία λεπρῶσα ὡσεὶ χιών. » Καὶ μετ' ὀλίγα· ι Καὶ ἐβότ σε Μωϋσῆς πρὸς Κύριον, λέγων· Ο Θεός, δέο μαι, ἴασαι αὐτήν. » Ὡσαύτως δὲ καὶ μείζονι δυνάμει ἐξουσίας ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, προσελθόντος αὐτῷ λεπροῦ καὶ φήσαντος, « Ἐὰν θέλης, δύνασαι με καθα ρίσαι, ἀπεκρίνατο· Θέλω, καθαρίσθητι· καὶ ἐκαθα- ρίσθη αὐτοῦ ή λέπρα, ο Πάλιν Μωϋσῆς δακτύλῳ Θεοῦ ἔφησε τὸν νόμον γεγράφθαι. Γέγραπται δ' οὖν • Καὶ ἔδωκε τῷ Μωϋσεῖ, ἡνίκα κατέπαυσε λαλῶν αὐτῷ ἐν τῷ ὄρει Σινᾶ, τὰς δύο πλάκας τοῦ μαρτυ ρίου, πλάκας λιθίνας γεγραμμένας τῷ δακτύλῳ τοῦ Θεοῦ. » Καὶ ἐν τῇ Ἐξόδῳ· « Εἶπον οὖν οἱ ἐπαοιδοί τῷ Φαραώ· ι Δάκτυλος Θεοῦ ἐστι τοῦτο. . Ὡσαύ- τως δὲ καὶ Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ τοῖς Φαρι σαίοις ἔλεγεν · « Εἰ δὲ ἐν δακτύλῳ Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ Β δαιμόνια. » Εφ' ὅλοις τούτοις Μωϋσῆς μετωνόμασε τὸν Ἰησοῦν. Ωσαύτως δὲ καὶ ὁ Σωτὴρ τὸν Σίμωνα Πέτρον. Καὶ πάλιν · Μωϋσῆς κατέστησε τῷ λαῷ ἡγου- μένους ἑβδομήκοντα. Λέγει δ' οὖν ἡ Γραφή • • Συνά γαγέ μοι ἑβδομήκοντα ἄνδρας, ἀπὸ τῶν πρεσβυτέ ρων Ἰσραὴλ, καὶ ἀφελῶ ἀπὸ τοῦ πνεύματος τοῦ ἐπὶ σοὶ, καὶ ἐπιθήσω ἐπ' αὐτούς· καὶ συνήγαγεν ἑβδο μήκοντα άνδρας. » Ωσαύτως δὲ καὶ ὁ Σωτὴρ ἀνέδει ξεν αὐτοῦ μαθητὰς ἑβδομήκοντα, καὶ ἀπέστειλεν ἀνὰ δύο πρὸ προσώπου αὐτοῦ. Καὶ πάλιν Μωϋσῆς δώδεκα ἄνδρας ἐξέπεμψε τὴν γῆν κατασκεψομένους. Ωσαύ τως δὲ καὶ πολὺ κρεῖττον ὁ ἡμέτερος Σωτὴρ δώδεκα ἀποστόλους εξαπέστειλεν ἐπισκέψασθαι πάντα τὰ Εθνη. Πάλιν Μωϋσῆς νομοθετεῖ λέγων· « Οὐ φονεύ σεις, οὐ κλέψεις, οὐκ ἐπιορκήσεις. Ὁ δὲ Σωτήρ ἡμῶν, ἐπιτείνων τὸν νόμον, οὐ τὸ φονεύειν μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸ θυμοῦσθαι ἀπαγορεύει· ἀντὶ τοῦ μὴ μοιχεύειν, μηδ' ἐμβλέπειν γυναικὶ μετὰ ἐπιθυμίας ἀκολάστου παραινεῖ· ἀντί τε τοῦ μὴ κλέπτειν, τὰ οἰκεῖα τοῖς ἐνδεέσι προΐεσθαι προστάττει· ὑπερβὰς δὲ καὶ τὸ ἐπιορκεῖν, τὴν ἀρχὴν μηδὲ ὀμνύναι νομο θετεῖ. Καὶ τί με δεῖ μηκύνειν τὸν λόγον εἰς ἀπόδει ξιν τοῦ τὰ παραπλήσια, καὶ ἐγγὺς ἀλλήλων πεποιη- κέναι Μωϋσέα καὶ Ἰησοῦν τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν; Παρὸν, ὅτῳ φίλον, ἐπὶ σχολῆς ἀναλέξασθαι ταῦτα. Ἐπεὶ καὶ τὸν θάνατον Μωϋσέως μηδένα φα σὶν ἐγνωκέναι, μηδὲ τὴν ταφὴν αὐτοῦ· ὥσπερ οὖν οὐδὲ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν τὴν μετὰ τὴν ἀναβίωσιν εἰς τὴν θεότητα μεταβολήν. Εἰ δὴ οὖν διὰ τῶν τοσούτων οὐδεὶς μὲν ἄλλος, μόνος δὲ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν παρέστη τὰ παραπλήσια Μωϋσεί διαπεπραγμένος, θέα λοιπόν ἐπὶ μόνον αὐτὸν, καὶ οὐδ᾽ ἐφ' ἕτερον ἀναφέρειν χρή τὴν παρὰ Μωϋσεῖ προφητείαν, δι' ἧς ὅμοιον αὐτῷ παραστήσειν ὁ Θεὸς ἐθέσπισεν εἰπών· ο Προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἀναστήσω αὐτοῖς, ὥσπερ σε, καὶ δώσω τὸ ῥῆμά μου ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ· καὶ λαλήσει αὐτοῖς, καθὰ ἂν ἐντείλωμαι αὐτῷ. Καὶ ὁ ἄνθρωπος ὃς ἂν μὴ ἀκούσῃ τῶν λόγων αὐτοῦ, ὅσα ἂν λαλήσῃ ὁ προφήτης ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ἐγὼ ἐκδι πήσω ἐξ αὐτοῦ. » Αὐτός τε Μωϋσῆς, πρὸς τὸν λαὸν Χ, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A ejus 1. Simili ratione, et longe quidem excellen D tins, Salvator noster ‹ cum duxisset suos discipu- los in montem excelsum valde, transfiguratus est coram eis, et resplenduit facies ejus ut sol, vesti- menta autem ejus facta sunt alba sicut lux ". Moses item leprosum mundavit. Siquidem scriptum est : . Et ecce Maria lepra candens sicut nix 18. Et paulo post Et clamavit Moses ad Dominum, dicens : Deus, obsecro, sana eam ". Simili ergo ratione, sed longe majori potestate Christus Dei cum ad eum leprosus accessisset, dixissetque : • Si vis, poles me mundare. Respondit: Volo, mun- dare, et mundata est ejus lepra 15. > Rursus Moses digito Dei scriptam esse legem affirmavit. Nempe sic scriptum est: Et dedit Mosi, cum desiisset loqui ad eum in monte Sina, duas tabulas testimo- nii, tabulas lapideas scriptas digito Dei ". » Et in Exodo Dixerunt igitur incantatores Pharaoni digitus Dei est hic 1. . ltidem Jesus quoque, qui Christus est Dei, Pharisæis dicebat : Si autem in digito Dei ejicio dæmonia ". » Ad hæc omnia Moses denominavit Jesum Nave. Pari ratione etiam Sal- vator Simonen, Petrum. Atque item Moses consti- tuit populo, qui præessent septuaginta. Siquidem dicit Scriptura: • Congrega mihi septuaginta viros de senioribus Israel, et auferam de spiritu qui in te est, et immittam in eos: et congregavit septua ginta viros ". » Sic etiam ipse Salvator • design- vit suos discipulos septuaginta, et misit binos ante faciem suam 20., Rursus Moses duodecim viros C emisit terram exploraturos 3. Noster itemn Salvator, multoque etiam praestantius duodecim apostolos emisit, ad inspiciendas omnes gentes . Rursus Moses ponit legem quæ dicit: . Non oc cides, non mochaberis, non furaberis, non pejera- bis s. » At Salvator noster lege proposita, non oc cidere solum, sed etiam irasci prohibet ", et pro eo quod dictum est, non mœchari, ne intueri qui- dem mulierem cum petulanti cupidine admonet g et pro eo quod est, non furari, res proprias indi- gentibus elargiri imperat " : etiam illud longe transiliens quod est, non pejerare, ne jurare qui- dem ullo modo instituit ". Et quid me oratione lon- gius provehi necesse est, ut demonstrem similia, fnitinaque inter se, Mosen ac Salvatorem, Duni numque nostrum fecisse cum unicuique volenti, in otio talia colligere facillimum sit? Etenim cum Mosis mortem novisse neminem dicant, ac ne se pulcrum quidem ejus, heque itidem Salvatoris now stri post reditum suum in vitam, mutationem in specieni divinam quisquam scire potuit. Si igitur in tam multis rebus alius nemo, sed solus Salvator noster, qui cum Mose similitudinem factorum has buerit, proferri potest, superest jam ut in illum unum spectemius. Neque vero ad alium quempiam referamus prophetiam, quæ apud Mosen exstat, Num. xi, 10. so Ibid. 13. Matth. viii, 2,5. * Exod. xxx1, 18. ir Exod. viii, 19. * Luc. x1, 20. Num. x1, 16, 17, 24. * Deut. 1, 23. " Matth. x, 1-5. ºª Exod. xx, 13-16. * Matth. v, 22. lbid. 28. #ibld. 34. Exod. XXXI, 29, 30. . ”. i Luc. lbid. 49. 1. Matth. XVI, 1-.3.
γυμνότερον δὲ ὁ αὐτὸς ἑρμηνεύει προφήτης τὴν διάνοιαν, ἐπὰν λέγῃ· «ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱόν, καὶ καλέσουσι τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεθ’ ἡμῶν ὁ θεός»· τοῦτο γὰρ ἑρμηνεύει τὸ Ἐμμανουήλ. Τοιαῦτα περὶ τῆς εἰς ἀνθρώπους γενέσεως τοῦ Χριστοῦ πάλαι πρότερον παρ’ Ἑβραίοις ἐμελετᾶτο. μή τι οὖν ἐπίδοξόν τινα δυνάστην ἢ τύραννον ἤ τινα ἄλλως τῶν τὰ μεγάλα κατὰ τὸν βίον δυναμένων τὸν προφητευόμενον ὑπογράφουσιν; οὐκ ἔστιν εἰπεῖν, ὅτι μηδὲ ἐφάνη τοιοῦτος. ἀλλ’ οἷος ἐφάνη τῷ βίῳ, τοιοῦτον αὐτὸν καὶ ἐθέσπισαν ἔσεσθαι, τῆς ἀληθείας κατ’ οὐδὲν ἀπολελειμμένοι. εἰπὼν δ’ οὖν ὁ Ἡσαί̈ας «ἀνηγγείλαμεν ἐνώπιον αὐτοῦ, ὡς παιδίον, ὡς ῥίζα ἐν γῇ διψώσῃ», ἑξῆς συνάπτει λέγων· «οὐκ ἔστιν εἶδος αὐτῷ οὐδὲ δόξα. καὶ εἴδομεν αὐτόν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος, καὶ ἦν τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων· ἄνθρωπος ἐν πληγῇ ὢν καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, ἠτιμάσθη καὶ οὐκ ἐλογίσθη». Τί οὖν λείπεται ἐπὶ τούτοις; εἰ γὰρ προεῖπον αὐτοῦ φυλὴν καὶ γένος καὶ τρόπον γενέσεως καὶ τῆς παρθένου τὸ θαῦμα καὶ βίου τρόπον, ἀκόλουθον ἦν ἑξῆς μηδὲ τὴν τελευτὴν ἀποσιωπῆσαι αὐτοῦ.
πρὸν ἐκαθάρισε. Γέγραπται δ' οὖν· ι Καὶ ἰδοὺ Μα- ρία λεπρῶσα ὡσεὶ χιών. » Καὶ μετ' ὀλίγα· ι Καὶ ἐβότ σε Μωϋσῆς πρὸς Κύριον, λέγων· Ο Θεός, δέο μαι, ἴασαι αὐτήν. » Ὡσαύτως δὲ καὶ μείζονι δυνάμει ἐξουσίας ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, προσελθόντος αὐτῷ λεπροῦ καὶ φήσαντος, « Ἐὰν θέλης, δύνασαι με καθα ρίσαι, ἀπεκρίνατο· Θέλω, καθαρίσθητι· καὶ ἐκαθα- ρίσθη αὐτοῦ ή λέπρα, ο Πάλιν Μωϋσῆς δακτύλῳ Θεοῦ ἔφησε τὸν νόμον γεγράφθαι. Γέγραπται δ' οὖν • Καὶ ἔδωκε τῷ Μωϋσεῖ, ἡνίκα κατέπαυσε λαλῶν αὐτῷ ἐν τῷ ὄρει Σινᾶ, τὰς δύο πλάκας τοῦ μαρτυ ρίου, πλάκας λιθίνας γεγραμμένας τῷ δακτύλῳ τοῦ Θεοῦ. » Καὶ ἐν τῇ Ἐξόδῳ· « Εἶπον οὖν οἱ ἐπαοιδοί τῷ Φαραώ· ι Δάκτυλος Θεοῦ ἐστι τοῦτο. . Ὡσαύ- τως δὲ καὶ Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ τοῖς Φαρι σαίοις ἔλεγεν · « Εἰ δὲ ἐν δακτύλῳ Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ Β δαιμόνια. » Εφ' ὅλοις τούτοις Μωϋσῆς μετωνόμασε τὸν Ἰησοῦν. Ωσαύτως δὲ καὶ ὁ Σωτὴρ τὸν Σίμωνα Πέτρον. Καὶ πάλιν · Μωϋσῆς κατέστησε τῷ λαῷ ἡγου- μένους ἑβδομήκοντα. Λέγει δ' οὖν ἡ Γραφή • • Συνά γαγέ μοι ἑβδομήκοντα ἄνδρας, ἀπὸ τῶν πρεσβυτέ ρων Ἰσραὴλ, καὶ ἀφελῶ ἀπὸ τοῦ πνεύματος τοῦ ἐπὶ σοὶ, καὶ ἐπιθήσω ἐπ' αὐτούς· καὶ συνήγαγεν ἑβδο μήκοντα άνδρας. » Ωσαύτως δὲ καὶ ὁ Σωτὴρ ἀνέδει ξεν αὐτοῦ μαθητὰς ἑβδομήκοντα, καὶ ἀπέστειλεν ἀνὰ δύο πρὸ προσώπου αὐτοῦ. Καὶ πάλιν Μωϋσῆς δώδεκα ἄνδρας ἐξέπεμψε τὴν γῆν κατασκεψομένους. Ωσαύ τως δὲ καὶ πολὺ κρεῖττον ὁ ἡμέτερος Σωτὴρ δώδεκα ἀποστόλους εξαπέστειλεν ἐπισκέψασθαι πάντα τὰ Εθνη. Πάλιν Μωϋσῆς νομοθετεῖ λέγων· « Οὐ φονεύ σεις, οὐ κλέψεις, οὐκ ἐπιορκήσεις. Ὁ δὲ Σωτήρ ἡμῶν, ἐπιτείνων τὸν νόμον, οὐ τὸ φονεύειν μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸ θυμοῦσθαι ἀπαγορεύει· ἀντὶ τοῦ μὴ μοιχεύειν, μηδ' ἐμβλέπειν γυναικὶ μετὰ ἐπιθυμίας ἀκολάστου παραινεῖ· ἀντί τε τοῦ μὴ κλέπτειν, τὰ οἰκεῖα τοῖς ἐνδεέσι προΐεσθαι προστάττει· ὑπερβὰς δὲ καὶ τὸ ἐπιορκεῖν, τὴν ἀρχὴν μηδὲ ὀμνύναι νομο θετεῖ. Καὶ τί με δεῖ μηκύνειν τὸν λόγον εἰς ἀπόδει ξιν τοῦ τὰ παραπλήσια, καὶ ἐγγὺς ἀλλήλων πεποιη- κέναι Μωϋσέα καὶ Ἰησοῦν τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν; Παρὸν, ὅτῳ φίλον, ἐπὶ σχολῆς ἀναλέξασθαι ταῦτα. Ἐπεὶ καὶ τὸν θάνατον Μωϋσέως μηδένα φα σὶν ἐγνωκέναι, μηδὲ τὴν ταφὴν αὐτοῦ· ὥσπερ οὖν οὐδὲ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν τὴν μετὰ τὴν ἀναβίωσιν εἰς τὴν θεότητα μεταβολήν. Εἰ δὴ οὖν διὰ τῶν τοσούτων οὐδεὶς μὲν ἄλλος, μόνος δὲ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν παρέστη τὰ παραπλήσια Μωϋσεί διαπεπραγμένος, θέα λοιπόν ἐπὶ μόνον αὐτὸν, καὶ οὐδ᾽ ἐφ' ἕτερον ἀναφέρειν χρή τὴν παρὰ Μωϋσεῖ προφητείαν, δι' ἧς ὅμοιον αὐτῷ παραστήσειν ὁ Θεὸς ἐθέσπισεν εἰπών· ο Προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν ἀναστήσω αὐτοῖς, ὥσπερ σε, καὶ δώσω τὸ ῥῆμά μου ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ· καὶ λαλήσει αὐτοῖς, καθὰ ἂν ἐντείλωμαι αὐτῷ. Καὶ ὁ ἄνθρωπος ὃς ἂν μὴ ἀκούσῃ τῶν λόγων αὐτοῦ, ὅσα ἂν λαλήσῃ ὁ προφήτης ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ἐγὼ ἐκδι πήσω ἐξ αὐτοῦ. » Αὐτός τε Μωϋσῆς, πρὸς τὸν λαὸν Χ, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A ejus 1. Simili ratione, et longe quidem excellen D tins, Salvator noster ‹ cum duxisset suos discipu- los in montem excelsum valde, transfiguratus est coram eis, et resplenduit facies ejus ut sol, vesti- menta autem ejus facta sunt alba sicut lux ". Moses item leprosum mundavit. Siquidem scriptum est : . Et ecce Maria lepra candens sicut nix 18. Et paulo post Et clamavit Moses ad Dominum, dicens : Deus, obsecro, sana eam ". Simili ergo ratione, sed longe majori potestate Christus Dei cum ad eum leprosus accessisset, dixissetque : • Si vis, poles me mundare. Respondit: Volo, mun- dare, et mundata est ejus lepra 15. > Rursus Moses digito Dei scriptam esse legem affirmavit. Nempe sic scriptum est: Et dedit Mosi, cum desiisset loqui ad eum in monte Sina, duas tabulas testimo- nii, tabulas lapideas scriptas digito Dei ". » Et in Exodo Dixerunt igitur incantatores Pharaoni digitus Dei est hic 1. . ltidem Jesus quoque, qui Christus est Dei, Pharisæis dicebat : Si autem in digito Dei ejicio dæmonia ". » Ad hæc omnia Moses denominavit Jesum Nave. Pari ratione etiam Sal- vator Simonen, Petrum. Atque item Moses consti- tuit populo, qui præessent septuaginta. Siquidem dicit Scriptura: • Congrega mihi septuaginta viros de senioribus Israel, et auferam de spiritu qui in te est, et immittam in eos: et congregavit septua ginta viros ". » Sic etiam ipse Salvator • design- vit suos discipulos septuaginta, et misit binos ante faciem suam 20., Rursus Moses duodecim viros C emisit terram exploraturos 3. Noster itemn Salvator, multoque etiam praestantius duodecim apostolos emisit, ad inspiciendas omnes gentes . Rursus Moses ponit legem quæ dicit: . Non oc cides, non mochaberis, non furaberis, non pejera- bis s. » At Salvator noster lege proposita, non oc cidere solum, sed etiam irasci prohibet ", et pro eo quod dictum est, non mœchari, ne intueri qui- dem mulierem cum petulanti cupidine admonet g et pro eo quod est, non furari, res proprias indi- gentibus elargiri imperat " : etiam illud longe transiliens quod est, non pejerare, ne jurare qui- dem ullo modo instituit ". Et quid me oratione lon- gius provehi necesse est, ut demonstrem similia, fnitinaque inter se, Mosen ac Salvatorem, Duni numque nostrum fecisse cum unicuique volenti, in otio talia colligere facillimum sit? Etenim cum Mosis mortem novisse neminem dicant, ac ne se pulcrum quidem ejus, heque itidem Salvatoris now stri post reditum suum in vitam, mutationem in specieni divinam quisquam scire potuit. Si igitur in tam multis rebus alius nemo, sed solus Salvator noster, qui cum Mose similitudinem factorum has buerit, proferri potest, superest jam ut in illum unum spectemius. Neque vero ad alium quempiam referamus prophetiam, quæ apud Mosen exstat, Num. xi, 10. so Ibid. 13. Matth. viii, 2,5. * Exod. xxx1, 18. ir Exod. viii, 19. * Luc. x1, 20. Num. x1, 16, 17, 24. * Deut. 1, 23. " Matth. x, 1-5. ºª Exod. xx, 13-16. * Matth. v, 22. lbid. 28. #ibld. 34. Exod. XXXI, 29, 30. . ”. i Luc. lbid. 49. 1. Matth. XVI, 1-.3.
PG 22:181τί οὖν καὶ περὶ ταύτης Ἡσαί̈ας θεσπίζει; «ἄνθρωπος», φησίν, ἐν πληγῇ ὢν καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, ἠτιμάσθη καὶ οὐκ ἐλογίσθη. οὗτος τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν φέρει καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται, καὶ ἡμεῖς ἐλογισάμεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ καὶ ἐν πληγῇ καὶ ἐν κακώσει. αὐτὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν· παιδεία εἰρήνης ἡμῶν ἐπ’ αὐτόν, τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν. πάντες ὡς πρόβατα ἐπλανήθημεν, καὶ κύριος παρέδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν. καὶ αὐτὸς διὰ τὸ κεκακῶσθαι οὐκ ἀνοίγει τὸ στόμα· ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνὸς ἔναντι τοῦ κείροντος ἄφωνος, οὕτως οὐκ ἀνοίγει τὸ στόμα. τὴν γενεὰν αὐτοῦ τίς διηγήσεται; ὅτι αἴρεται ἀπὸ τῆς γῆς ἡ ζωὴ αὐτοῦ», καὶ τὰ λοιπά. σημαίνει δὲ διὰ τούτων ὡς ἄρα ὁ Χριστὸς ἐκτὸς πάσης ὑπάρχων πλημμελείας τὰς ὑπὲρ ἀνθρώπων ἁμαρτίας εἰς ἑαυτὸν ἀναδέξεται. διὸ καὶ πείσεται τὰ τῶν ἡμαρτηκότων καὶ ὑπὲρ ἡμῶν ὀδυνηθήσεται, ἀλλ’ οὐχ ὑπὲρ ἑαυτοῦ. εἰ δὲ καὶ τραυματισθήσεται λόγοις βλασφήμοις βαλλόμενος, καὶ τοῦτ’ ἔργον ἔσται τῶν ἡμετέρων ἁμαρτιῶν·
ה! δοχῆς ἄρχων αὐτῶν, καὶ ὁ κατὰ νόμους τοὺς οἰκείους Α ἡγούμενος, Αὐγούστου τότε πρώτου Ρωμαίων μοναρ χήσαντος, Ηρώδου τε ἐξ ἀλλοφύλων ἐθνῶν βασιλέως αὐτῶν καταστάντος. Καὶ οἱ μὲν ἐκλελοίπεσαν, ὁ δὲ προσδοκία τῶν καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης ἐθνῶν, κατά τὴν θείαν πρόῤῥησιν ἀναπέφανται· ὡς καὶ εἰσέτι νῦν πάντας τοὺς ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν εἰς αὐτὸν πεπιστευκότας τῆς κατὰ Θεὸν αὐτῶν προσδοκίας τὴν ἐλπίδα ἐπ' αὐτῷ τίθεσθαι. Καὶ Μωϋσῆς μὲν τοσαῦτα, καὶ τὰ τούτων ἕτερα πλείω περὶ τοῦ Χριστοῦ πρὸς πάντας ἡμᾶς εὐαγγελίζεται· ἀδελφὰ δὲ αὐτῷ καὶ Ησαΐας ἀφωρισμένως περί τινος ἑνὸς ἐκ σπέρματος καὶ διαδοχής Δαβὶδ τοῦ βασιλέως ἀναστησομένου ταῦτα, προλέγει· Ἐξελεύσεται ῥάβδος ἐκ τῆς ῥίζης Ιεσσαί, καὶ ἄνθος ἐκ τῆς ῥίζης αὐτοῦ ἀναβήσεται, καὶ ἀναπαύσεται ἐπ' αὐτὸν πνεῦμα Β τοῦ Θεοῦ, πνεῦμα σοφίας καὶ συνέσεως· καὶ τὰ λοιπά. Εἶθ᾽ ὑποβὰς ἑξῆς προφητικῷ τρόπῳ τὴν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν βαρβάρων τε καὶ Ἑλλήνων, τῶν τε ἀγριωτάτων καὶ θηριωδεστάτων ἀνθρώπων τὴν ἐπὶ τὸ πρᾶον καὶ ἡμερον διὰ τῆς Χρι- στοῦ διδασκαλίας γενησομένην μεταβολὴν θεσπίζει. Λέγει δ' οὖν · ι Καὶ συμβοσκηθήσεται λύκος μετὰ ἀρ νός, καὶ πάρδαλις συναναπαύσεται ἐρίφῳ, καὶ μοσχά- ριον, καὶ ταῦρος, καὶ λέων ἅμα βοσκηθήσονται, » καὶ τα τούτοις παραπλήσια, ἃ καὶ παρὰ πόδας διασαφῶν ἑρμηνεύει, φήσας· « Καὶ ἔσται ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Σαφῶς γὰρ τὰ άλογα θρέμματα καὶ τοὺς προκαταλελειμένους θήρας οὐδὲ ἄλλους εἶναι τῶν ἐθνῶν, τοῦ θηριώδους ένεκα τρόπου, διεσάφησεν· ὧν ἐθνῶν ἄρξειν φησὶ τὸν ἀνι- στάμενον ἐκ σπέρματος Ἰεσσαί· ἀφ᾽ οὗ δὴ ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν γενεαλογεῖται, ἐφ᾽ ἂν τὰ εἰς αὐτὸν πιστεύοντα ἔθνη εἰσέτι νῦν ἐλπίζει συμφώνως τῇ προββήσει· « Καὶ ἔσται ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι. » Τοῦτο δὴ παράθες τοῖς πα ρὰ Μωϋσεῖ φερομένοις διαστέλλων καὶ τὸ μὲν, « Ε σται ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, » εφάρμοσον τῷ, • ἐξελεύσεται ἄνθρωπος ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ, καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν· › καὶ τὸ, « Επ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι, » τῷ, ο Καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία εθ- νῶν. » Τί γὰρ διαφέρει φάσκειν, Ἐπ' αὐτῷ ἔθνη έλ- πιοῦσιν, ἢ, Αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν ; πάλιν δ᾽ ὁ αὐτὸς Ησαΐας προϊὼν περὶ τοῦ Χριστοῦ ταῦτα προ- φητεύει· ι Ἰδοὺ ὁ παῖς μου δν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου, εἰς ὃν εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου, κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἐξοίσει· ν καὶ ἐπιφέρει, « Εως ἂν θῶ ἐπὶ γῆς κρίσ σιν, καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Ηδη δεύτερον ἐν τούτοις ὁ προφήτης τὸ ἐπὶ τῷ Χριστῷ τὰ ἔθνη ἐλπίσειν τίθεται, ἀνώτερον εἰπών· « Ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Ἐνταῦθα δὲ, Καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσι. Λέλεκται δὲ καὶ τῷ Δαβίδ, ὡς ἄρα • Εκ τοῦ καρποῦ τῆς κοιλίας αὐτοῦ ἀναστήσεται τις περὶ οὗ ἑξῆς φησιν ὁ Θεός· . Αὐτὸς ἐπικαλέσε- ταί με, πατήρ μου εἶ σύ· κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτόν. » Καὶ περὶ τούτου δὲ πάλιν εἴρηται· « Καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ * ο DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. nominentur, valde mirabiliter et prophetice omnem • p Isa. x1, 1,2. ss ibid. 6. es ibid. 10. – D Judaicam gentem Judam nominavit, sane ut nos quoque Judæos appellare consuevimus: tum affir- mat non prius defuturos de gente ipsorum princi- pes ac duces, quam is adveniat, quem prophetia significat. Porro hic simul atque advenerit, Judæo- rum quidem principatum esse dissolvendum, ipsum vero non Judæorum amplius, sed gentium fore exspectationem : quod quidem ipsum nulli unquam prophetarum accommodare, sed uni duntaxat Sal- vatori Dominoque nostro, poteris. Nam simul atque ille ad homines venit, Judzorum regia sub- lata est, continuoque illorum princeps defecit, qui quidem majoribus suis succederet, atque ex legi bus propriis illis præesset. Tunc enim Augustus Romanorum primus accepit imperium : et Herodes ab externis gentibus accitus, illorum rex consti- tulus est. Et illi quidem defecerunt, hic autem gen- tium per totum terrarum orbem exspectatio, sicut divinitus prædictum fuerat, declaratus est: adeo quidem, ut nunc quoque omnes quicunque ex omnibus gentibus in illum credunt, exspectationis suæ secundum Deum, in illo spem reponant. Et Moyses quidem hæc aliaque his plura de Christo omnibus nobis feliciter nuntiat; ei vero germana Isaias quoque definite de uno certo rege, qui ex semine ac successione David sit suscitandus, haec canit: «Egredietur virga de radice Jesse, et flos de radice ejus ascendet, et requiescet super eo spiritus Dei, spiritus sapientia et intellectus *, et reliqua. Tum longius progressus, more prophe- Lico, externarum gentium et barbararum, nec non cum Græcorum, tum asperrimorum ac ferocissi- morum hominum, futuram in mites mansuetosque mores ex doctrina Christi mutationem, prædicit. Sunt autem ejus verba hæc : Et pascetur simul lupus cum agno, et pardus simul quiescet cum hæ- do : et vitulus et taurus et leo simul pascentur”, et alia his similia: quæ etiam e vestigio planiora eliciens interpretatur, ubi ait : « Et erit, qui sure git ad imperandum gentibus, in eo gentes spera- bunt. » Plane enim irrationalia illa jumenta, et quas illic prædixit belluas, nullas esse alias quai ipsas gentes propter earum ferinos mores, decla- ravit : quibus sane gentibus imperaturum alirmat eum, qui surgit de semine Jesse : ex quo semine Salvator et Dominus noster oriundus prædica- tur, in quem gentes, quæ in ipsum credunt, etiam nunc sperant, ipsi utique vaticinio consen- tanea facientes, quod ait : Et erit, qui surgit im- perare gentibus, in ipso gentes sperabunt. Hoc igitur apponito iis quæ apud Moysen feruntur, ac distinguito. Et illud quidem : « Erit, qui surgit in- perare gentibus, cum illo componito : ‹ Egredie- tur homo de semine ejus, et dominabitur gentibus multis. » Et illud : • In ipso gentes sperabunt, cum illo : ‹ Et ipse erit exspectatio gentium. »
ἐπεὶ καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, ὅπως ἡμεῖς, ἀνειληφότος αὐτοῦ τὰ ἡμέτερα ἀμπλακήματα καὶ τὰ τῆς ἡμετέρας κακίας τραύματα, τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἰαθῶμεν. καὶ τὰ μὲν αἴτια, ὧν παρ’ ἀνθρώποις πείσεται ὁ ἀναμάρτητος, ταῦτα ἦν. Ἰουδαίων δὲ τῶν τὸν θάνατον αὐτῷ συσκευασαμένων οὐδὲν ὑπε[ρ]ιδόμενος, ὁ θαυμάσιος προφήτης διαρρήδην ἀπελέγχει, καὶ τοῦτο ἄντικρυς σχετλιάζων καὶ λέγων· «ἀπὸ τῶν ἀνομιῶν τοῦ λαοῦ μου ἤχθη εἰς θάνατον». εἶτ’ ἐπεὶ παραχρῆμα καὶ οὐκ εἰς μακρὸν μετὰ τὴν κατὰ τοῦ Χριστοῦ τόλμαν ὁ παντελὴς αὐτοὺς μετῆλθεν ὄλεθρος πολιορκηθέντας ὑπὸ Ῥωμαίων, οὐδὲ τοῦτο παριδὼν ἐπιλέγει· «καὶ δώσω τοὺς πονηροὺς ἀντὶ τῆς ταφῆς αὐτοῦ καὶ τοὺς πλουσίους ἀντὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ». Ἤρκει μὲν οὖν ἐπὶ τούτοις περιγράψαι τὴν προφητείαν, εἰ μηδέν τι πλέον ἔσεσθαι μετὰ τὴν τοῦ Χριστοῦ τελευτὴν ἑώρα· ἐπεὶ δὲ ὅσον οὔπω ἔμελλε μετὰ τὴν τελευτὴν ἢ μετὰ τὴν ταφὴν παλινοστεῖν καὶ ἀναβιοῦν, ἔτι περὶ αὐτοῦ καὶ ταῦτα προστίθησιν, ἑξῆς ἐπιλέγων· «καὶ κύριος βούλεται καθαρίσαι αὐτὸν τῆς πληγῆς· ἐὰν δῶτε περὶ ἁμαρτίας, ἡ ψυχὴ ὑμῶν ὄψεται σπέρμα μακρόβιον.
ה! δοχῆς ἄρχων αὐτῶν, καὶ ὁ κατὰ νόμους τοὺς οἰκείους Α ἡγούμενος, Αὐγούστου τότε πρώτου Ρωμαίων μοναρ χήσαντος, Ηρώδου τε ἐξ ἀλλοφύλων ἐθνῶν βασιλέως αὐτῶν καταστάντος. Καὶ οἱ μὲν ἐκλελοίπεσαν, ὁ δὲ προσδοκία τῶν καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης ἐθνῶν, κατά τὴν θείαν πρόῤῥησιν ἀναπέφανται· ὡς καὶ εἰσέτι νῦν πάντας τοὺς ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν εἰς αὐτὸν πεπιστευκότας τῆς κατὰ Θεὸν αὐτῶν προσδοκίας τὴν ἐλπίδα ἐπ' αὐτῷ τίθεσθαι. Καὶ Μωϋσῆς μὲν τοσαῦτα, καὶ τὰ τούτων ἕτερα πλείω περὶ τοῦ Χριστοῦ πρὸς πάντας ἡμᾶς εὐαγγελίζεται· ἀδελφὰ δὲ αὐτῷ καὶ Ησαΐας ἀφωρισμένως περί τινος ἑνὸς ἐκ σπέρματος καὶ διαδοχής Δαβὶδ τοῦ βασιλέως ἀναστησομένου ταῦτα, προλέγει· Ἐξελεύσεται ῥάβδος ἐκ τῆς ῥίζης Ιεσσαί, καὶ ἄνθος ἐκ τῆς ῥίζης αὐτοῦ ἀναβήσεται, καὶ ἀναπαύσεται ἐπ' αὐτὸν πνεῦμα Β τοῦ Θεοῦ, πνεῦμα σοφίας καὶ συνέσεως· καὶ τὰ λοιπά. Εἶθ᾽ ὑποβὰς ἑξῆς προφητικῷ τρόπῳ τὴν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν βαρβάρων τε καὶ Ἑλλήνων, τῶν τε ἀγριωτάτων καὶ θηριωδεστάτων ἀνθρώπων τὴν ἐπὶ τὸ πρᾶον καὶ ἡμερον διὰ τῆς Χρι- στοῦ διδασκαλίας γενησομένην μεταβολὴν θεσπίζει. Λέγει δ' οὖν · ι Καὶ συμβοσκηθήσεται λύκος μετὰ ἀρ νός, καὶ πάρδαλις συναναπαύσεται ἐρίφῳ, καὶ μοσχά- ριον, καὶ ταῦρος, καὶ λέων ἅμα βοσκηθήσονται, » καὶ τα τούτοις παραπλήσια, ἃ καὶ παρὰ πόδας διασαφῶν ἑρμηνεύει, φήσας· « Καὶ ἔσται ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Σαφῶς γὰρ τὰ άλογα θρέμματα καὶ τοὺς προκαταλελειμένους θήρας οὐδὲ ἄλλους εἶναι τῶν ἐθνῶν, τοῦ θηριώδους ένεκα τρόπου, διεσάφησεν· ὧν ἐθνῶν ἄρξειν φησὶ τὸν ἀνι- στάμενον ἐκ σπέρματος Ἰεσσαί· ἀφ᾽ οὗ δὴ ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν γενεαλογεῖται, ἐφ᾽ ἂν τὰ εἰς αὐτὸν πιστεύοντα ἔθνη εἰσέτι νῦν ἐλπίζει συμφώνως τῇ προββήσει· « Καὶ ἔσται ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι. » Τοῦτο δὴ παράθες τοῖς πα ρὰ Μωϋσεῖ φερομένοις διαστέλλων καὶ τὸ μὲν, « Ε σται ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, » εφάρμοσον τῷ, • ἐξελεύσεται ἄνθρωπος ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ, καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν· › καὶ τὸ, « Επ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι, » τῷ, ο Καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία εθ- νῶν. » Τί γὰρ διαφέρει φάσκειν, Ἐπ' αὐτῷ ἔθνη έλ- πιοῦσιν, ἢ, Αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν ; πάλιν δ᾽ ὁ αὐτὸς Ησαΐας προϊὼν περὶ τοῦ Χριστοῦ ταῦτα προ- φητεύει· ι Ἰδοὺ ὁ παῖς μου δν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου, εἰς ὃν εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου, κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἐξοίσει· ν καὶ ἐπιφέρει, « Εως ἂν θῶ ἐπὶ γῆς κρίσ σιν, καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Ηδη δεύτερον ἐν τούτοις ὁ προφήτης τὸ ἐπὶ τῷ Χριστῷ τὰ ἔθνη ἐλπίσειν τίθεται, ἀνώτερον εἰπών· « Ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Ἐνταῦθα δὲ, Καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσι. Λέλεκται δὲ καὶ τῷ Δαβίδ, ὡς ἄρα • Εκ τοῦ καρποῦ τῆς κοιλίας αὐτοῦ ἀναστήσεται τις περὶ οὗ ἑξῆς φησιν ὁ Θεός· . Αὐτὸς ἐπικαλέσε- ταί με, πατήρ μου εἶ σύ· κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτόν. » Καὶ περὶ τούτου δὲ πάλιν εἴρηται· « Καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ * ο DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. nominentur, valde mirabiliter et prophetice omnem • p Isa. x1, 1,2. ss ibid. 6. es ibid. 10. – D Judaicam gentem Judam nominavit, sane ut nos quoque Judæos appellare consuevimus: tum affir- mat non prius defuturos de gente ipsorum princi- pes ac duces, quam is adveniat, quem prophetia significat. Porro hic simul atque advenerit, Judæo- rum quidem principatum esse dissolvendum, ipsum vero non Judæorum amplius, sed gentium fore exspectationem : quod quidem ipsum nulli unquam prophetarum accommodare, sed uni duntaxat Sal- vatori Dominoque nostro, poteris. Nam simul atque ille ad homines venit, Judzorum regia sub- lata est, continuoque illorum princeps defecit, qui quidem majoribus suis succederet, atque ex legi bus propriis illis præesset. Tunc enim Augustus Romanorum primus accepit imperium : et Herodes ab externis gentibus accitus, illorum rex consti- tulus est. Et illi quidem defecerunt, hic autem gen- tium per totum terrarum orbem exspectatio, sicut divinitus prædictum fuerat, declaratus est: adeo quidem, ut nunc quoque omnes quicunque ex omnibus gentibus in illum credunt, exspectationis suæ secundum Deum, in illo spem reponant. Et Moyses quidem hæc aliaque his plura de Christo omnibus nobis feliciter nuntiat; ei vero germana Isaias quoque definite de uno certo rege, qui ex semine ac successione David sit suscitandus, haec canit: «Egredietur virga de radice Jesse, et flos de radice ejus ascendet, et requiescet super eo spiritus Dei, spiritus sapientia et intellectus *, et reliqua. Tum longius progressus, more prophe- Lico, externarum gentium et barbararum, nec non cum Græcorum, tum asperrimorum ac ferocissi- morum hominum, futuram in mites mansuetosque mores ex doctrina Christi mutationem, prædicit. Sunt autem ejus verba hæc : Et pascetur simul lupus cum agno, et pardus simul quiescet cum hæ- do : et vitulus et taurus et leo simul pascentur”, et alia his similia: quæ etiam e vestigio planiora eliciens interpretatur, ubi ait : « Et erit, qui sure git ad imperandum gentibus, in eo gentes spera- bunt. » Plane enim irrationalia illa jumenta, et quas illic prædixit belluas, nullas esse alias quai ipsas gentes propter earum ferinos mores, decla- ravit : quibus sane gentibus imperaturum alirmat eum, qui surgit de semine Jesse : ex quo semine Salvator et Dominus noster oriundus prædica- tur, in quem gentes, quæ in ipsum credunt, etiam nunc sperant, ipsi utique vaticinio consen- tanea facientes, quod ait : Et erit, qui surgit im- perare gentibus, in ipso gentes sperabunt. Hoc igitur apponito iis quæ apud Moysen feruntur, ac distinguito. Et illud quidem : « Erit, qui surgit in- perare gentibus, cum illo componito : ‹ Egredie- tur homo de semine ejus, et dominabitur gentibus multis. » Et illud : • In ipso gentes sperabunt, cum illo : ‹ Et ipse erit exspectatio gentium. »
καὶ βούλεται κύριος ἀφελεῖν ἀπὸ τοῦ πόνου τῆς ψυχῆς αὐτοῦ, δεῖξαι αὐτῷ φῶς». ἀνώτερον εἰπὼν «ἄνθρωπος ἐν πληγῇ ὢν καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν», νῦν μετὰ τὸν θάνατον αὐτοῦ καὶ τὴν ταφήν, «κύριος», φησίν, «βούλεται καθαρίσαι αὐτὸν τῆς πληγῆς»· καὶ πῶς ἔσται; «ἐὰν δῶτε», φησίν, «περὶ ἁμαρτίας, ἡ ψυχὴ ὑμῶν ὄψεται σπέρμα μακρόβιον». οὐ πᾶσι γὰρ ἐφεῖται τὸ μακρόβιον τοῦ Χριστοῦ σπέρμα συνιδεῖν ἢ μόνοις τοῖς ἐξομολογησαμένοις καὶ τὰ δῶρα τὰ ὑπὲρ ἁμαρτιῶν προςάγουσι τῷ θεῷ. μόνων γὰρ τούτων «ἡ ψυχὴ ὄψεται σπέρμα μακρόβιον» τὸ τοῦ Χριστοῦ, ἤτοι τὴν αἰώνιον ζωὴν αὐτοῦ τὴν μετὰ τὸν θάνατον, ἢ τὸν καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης ἐπισπαρέντα αὐτοῦ λόγον μακρόβιον ἐσόμενον καὶ εἰς τὸ ἀεὶ διαρκέσοντα. πάλιν ἀνώτερον εἰπών «καὶ ἡμεῖς ἐλογισάμεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ», νῦν μετὰ τὴν σφαγὴν καὶ τὸν θάνατον αὐτοῦ φησιν· «καὶ βούλεται κύριος ἀφελεῖν ἀπὸ τοῦ πόνου τῆς ψυχῆς αὐτοῦ δεῖξαι αὐτῷ φῶς». ἐπεὶ τοίνυν βεβούλευται κύριος ὁ τῶν ὅλων θεὸς «καθαρίσαι αὐτὸν τῆς πληγῆς καὶ δεῖξαι αὐτῷ φῶς», πάντως που βουληθεὶς πράξειεν ἂν ὃ ἐβουλήθη. οὐδὲν γάρ ἐστιν ὃ μὴ γίνεται ὧν βούλεται·
ה! δοχῆς ἄρχων αὐτῶν, καὶ ὁ κατὰ νόμους τοὺς οἰκείους Α ἡγούμενος, Αὐγούστου τότε πρώτου Ρωμαίων μοναρ χήσαντος, Ηρώδου τε ἐξ ἀλλοφύλων ἐθνῶν βασιλέως αὐτῶν καταστάντος. Καὶ οἱ μὲν ἐκλελοίπεσαν, ὁ δὲ προσδοκία τῶν καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης ἐθνῶν, κατά τὴν θείαν πρόῤῥησιν ἀναπέφανται· ὡς καὶ εἰσέτι νῦν πάντας τοὺς ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν εἰς αὐτὸν πεπιστευκότας τῆς κατὰ Θεὸν αὐτῶν προσδοκίας τὴν ἐλπίδα ἐπ' αὐτῷ τίθεσθαι. Καὶ Μωϋσῆς μὲν τοσαῦτα, καὶ τὰ τούτων ἕτερα πλείω περὶ τοῦ Χριστοῦ πρὸς πάντας ἡμᾶς εὐαγγελίζεται· ἀδελφὰ δὲ αὐτῷ καὶ Ησαΐας ἀφωρισμένως περί τινος ἑνὸς ἐκ σπέρματος καὶ διαδοχής Δαβὶδ τοῦ βασιλέως ἀναστησομένου ταῦτα, προλέγει· Ἐξελεύσεται ῥάβδος ἐκ τῆς ῥίζης Ιεσσαί, καὶ ἄνθος ἐκ τῆς ῥίζης αὐτοῦ ἀναβήσεται, καὶ ἀναπαύσεται ἐπ' αὐτὸν πνεῦμα Β τοῦ Θεοῦ, πνεῦμα σοφίας καὶ συνέσεως· καὶ τὰ λοιπά. Εἶθ᾽ ὑποβὰς ἑξῆς προφητικῷ τρόπῳ τὴν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν βαρβάρων τε καὶ Ἑλλήνων, τῶν τε ἀγριωτάτων καὶ θηριωδεστάτων ἀνθρώπων τὴν ἐπὶ τὸ πρᾶον καὶ ἡμερον διὰ τῆς Χρι- στοῦ διδασκαλίας γενησομένην μεταβολὴν θεσπίζει. Λέγει δ' οὖν · ι Καὶ συμβοσκηθήσεται λύκος μετὰ ἀρ νός, καὶ πάρδαλις συναναπαύσεται ἐρίφῳ, καὶ μοσχά- ριον, καὶ ταῦρος, καὶ λέων ἅμα βοσκηθήσονται, » καὶ τα τούτοις παραπλήσια, ἃ καὶ παρὰ πόδας διασαφῶν ἑρμηνεύει, φήσας· « Καὶ ἔσται ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Σαφῶς γὰρ τὰ άλογα θρέμματα καὶ τοὺς προκαταλελειμένους θήρας οὐδὲ ἄλλους εἶναι τῶν ἐθνῶν, τοῦ θηριώδους ένεκα τρόπου, διεσάφησεν· ὧν ἐθνῶν ἄρξειν φησὶ τὸν ἀνι- στάμενον ἐκ σπέρματος Ἰεσσαί· ἀφ᾽ οὗ δὴ ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν γενεαλογεῖται, ἐφ᾽ ἂν τὰ εἰς αὐτὸν πιστεύοντα ἔθνη εἰσέτι νῦν ἐλπίζει συμφώνως τῇ προββήσει· « Καὶ ἔσται ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι. » Τοῦτο δὴ παράθες τοῖς πα ρὰ Μωϋσεῖ φερομένοις διαστέλλων καὶ τὸ μὲν, « Ε σται ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, » εφάρμοσον τῷ, • ἐξελεύσεται ἄνθρωπος ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ, καὶ κυριεύσει ἐθνῶν πολλῶν· › καὶ τὸ, « Επ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι, » τῷ, ο Καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία εθ- νῶν. » Τί γὰρ διαφέρει φάσκειν, Ἐπ' αὐτῷ ἔθνη έλ- πιοῦσιν, ἢ, Αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν ; πάλιν δ᾽ ὁ αὐτὸς Ησαΐας προϊὼν περὶ τοῦ Χριστοῦ ταῦτα προ- φητεύει· ι Ἰδοὺ ὁ παῖς μου δν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου, εἰς ὃν εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου, κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἐξοίσει· ν καὶ ἐπιφέρει, « Εως ἂν θῶ ἐπὶ γῆς κρίσ σιν, καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Ηδη δεύτερον ἐν τούτοις ὁ προφήτης τὸ ἐπὶ τῷ Χριστῷ τὰ ἔθνη ἐλπίσειν τίθεται, ἀνώτερον εἰπών· « Ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Ἐνταῦθα δὲ, Καὶ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσι. Λέλεκται δὲ καὶ τῷ Δαβίδ, ὡς ἄρα • Εκ τοῦ καρποῦ τῆς κοιλίας αὐτοῦ ἀναστήσεται τις περὶ οὗ ἑξῆς φησιν ὁ Θεός· . Αὐτὸς ἐπικαλέσε- ταί με, πατήρ μου εἶ σύ· κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτόν. » Καὶ περὶ τούτου δὲ πάλιν εἴρηται· « Καὶ κατακυριεύσει ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης, καὶ ἀπὸ * ο DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. nominentur, valde mirabiliter et prophetice omnem • p Isa. x1, 1,2. ss ibid. 6. es ibid. 10. – D Judaicam gentem Judam nominavit, sane ut nos quoque Judæos appellare consuevimus: tum affir- mat non prius defuturos de gente ipsorum princi- pes ac duces, quam is adveniat, quem prophetia significat. Porro hic simul atque advenerit, Judæo- rum quidem principatum esse dissolvendum, ipsum vero non Judæorum amplius, sed gentium fore exspectationem : quod quidem ipsum nulli unquam prophetarum accommodare, sed uni duntaxat Sal- vatori Dominoque nostro, poteris. Nam simul atque ille ad homines venit, Judzorum regia sub- lata est, continuoque illorum princeps defecit, qui quidem majoribus suis succederet, atque ex legi bus propriis illis præesset. Tunc enim Augustus Romanorum primus accepit imperium : et Herodes ab externis gentibus accitus, illorum rex consti- tulus est. Et illi quidem defecerunt, hic autem gen- tium per totum terrarum orbem exspectatio, sicut divinitus prædictum fuerat, declaratus est: adeo quidem, ut nunc quoque omnes quicunque ex omnibus gentibus in illum credunt, exspectationis suæ secundum Deum, in illo spem reponant. Et Moyses quidem hæc aliaque his plura de Christo omnibus nobis feliciter nuntiat; ei vero germana Isaias quoque definite de uno certo rege, qui ex semine ac successione David sit suscitandus, haec canit: «Egredietur virga de radice Jesse, et flos de radice ejus ascendet, et requiescet super eo spiritus Dei, spiritus sapientia et intellectus *, et reliqua. Tum longius progressus, more prophe- Lico, externarum gentium et barbararum, nec non cum Græcorum, tum asperrimorum ac ferocissi- morum hominum, futuram in mites mansuetosque mores ex doctrina Christi mutationem, prædicit. Sunt autem ejus verba hæc : Et pascetur simul lupus cum agno, et pardus simul quiescet cum hæ- do : et vitulus et taurus et leo simul pascentur”, et alia his similia: quæ etiam e vestigio planiora eliciens interpretatur, ubi ait : « Et erit, qui sure git ad imperandum gentibus, in eo gentes spera- bunt. » Plane enim irrationalia illa jumenta, et quas illic prædixit belluas, nullas esse alias quai ipsas gentes propter earum ferinos mores, decla- ravit : quibus sane gentibus imperaturum alirmat eum, qui surgit de semine Jesse : ex quo semine Salvator et Dominus noster oriundus prædica- tur, in quem gentes, quæ in ipsum credunt, etiam nunc sperant, ipsi utique vaticinio consen- tanea facientes, quod ait : Et erit, qui surgit im- perare gentibus, in ipso gentes sperabunt. Hoc igitur apponito iis quæ apud Moysen feruntur, ac distinguito. Et illud quidem : « Erit, qui surgit in- perare gentibus, cum illo componito : ‹ Egredie- tur homo de semine ejus, et dominabitur gentibus multis. » Et illud : • In ipso gentes sperabunt, cum illo : ‹ Et ipse erit exspectatio gentium. »
PG 22:183ἐβουλήθη δὲ «καθαρίσαι αὐτὸν» καὶ «δεῖξαι αὐτῷ φῶς». ἐποίησεν ἄρα ταῦτα, καὶ καθαρίσας αὐτὸν ἔδειξεν αὐτῷ φῶς. καὶ ἐπεὶ ἐβουλήθη, καὶ βουληθεὶς ἀφεῖλε τὸν πόνον τῆς ψυχῆς αὐτοῦ, καὶ ἔδειξεν αὐτῷ φῶς, εἰκότως ὁ προφήτης ἐπισυνάπτει λέγων· «διὰ τοῦτο αὐτὸς κληρονομήσει πολλοὺς καὶ τῶν ἰσχυρῶν μεριεῖ σκῦλα». Ἔνθα λοιπὸν ἤδη καὶ τῆς κληρονομίας τοῦ Χριστοῦ μέμνηται τῷ δευτέρῳ συμφώνως ψαλμῷ, δι’ οὗ περὶ τῆς ἐπιβουλῆς τῆς κατ’ αὐτοῦ συσκευασθείσης ὀνομαστὶ θεσπίσας ὁ λόγος ἐν τῷ «παρέστησαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ οἱ ἄρχοντες συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατὰ τοῦ κυρίου καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ», ἑξῆς ἐπιλέγει· «κύριος εἶπεν πρός με, υἱός μου εἶ σύ, ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε· αἴτησαι παρ’ ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς». ταῦτα δ’ οὖν τὰ ἔθνη καὶ ὁ προφήτης ᾐνίξατο εἰπών· «διὰ τοῦτο αὐτὸς κληρονομήσει πολλούς», καὶ ἐπιλέγει· «καὶ τῶν ἰσχυρῶν μεριεῖ σκῦλα». τῶν γὰρ δυνάμεων τῶν ἀντικειμένων, αἳ πάλαι τῶν ἐθνῶν ἦρχον, τὰς ὑποχειρίους ῥυσάμενος ψυχάς, οἷα δή τινα σκῦλα τοῖς οἰκείοις διένειμεν μαθηταῖς. διό φησιν ὁ Ἡσαί̈ας περὶ αὐτῶν·
ποταμῶν ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης. » Καὶ αὖθις * • Πάντα τὰ ἔθνη δουλεύσουσιν αὐτῷ, καὶ ἐνευλογη θήσονται ἐν σοὶ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς. » Καὶ τόπος δέ τις πάλιν ἀφωρισμένος τῆς τοῦ προφητευομένου γενέσεως θεσπίζεται ὑπὸ Μιχαίου λέγοντος· « Καὶ σὺ, Βηθλεέμ, οἶκος τοῦ Εὐφραθᾶ, ὀλιγοστὸς εἶ τοῦ εἶναι ἐν χιλιάσιν Ἰούδα· ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύσεται ἡγούμενος, ὅστις ποιμανεῖ τὸν λαόν μου τὸν Ἰσραήλ· καὶ αἱ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπαρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος. » Ωμολό γηται δὲ παρὰ τοῖς πᾶσιν, ὅτι ἐν Βηθλεὲμ ἐγεννήθη Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς, ὡς καὶ σπήλαιον δείκνυσθαι πρὸς τῶν ἐπιχωρίων αὐτόθι τοῖς ἐπὶ θέαν ἀπὸ τῆς ἀλλοδα τῆς ἀφικνουμένοις. Καὶ ὁ μὲν τόπος οὗτος, ἔνθα γε- γεννῆσθαι ἔμελλεν, προείρητο· τίς δὲ καὶ λευκότερο ὁ Ἡσαΐας παρίστησι, δι' αἰνιγμάτων μὲν (1), ὅταν λέγῃ· « Κύριε, τίς ἐπίστευσε τῇ ἀκοῇ ἡμῶν, καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη ; ἀνηγγείλαμεν ἐναντίον αὐτοῦ ὡς παιδίον, ὡς ῥίζα ἐν γῇ διψώσῃ. » Ανθ᾽ οὗ ὁ μὲν Ἀκύλας ἡρμήνευσεν οὕτως· « Καὶ ἀναῤῥηθήσεται ὡς τιτθιζόμενον εἰς πρόσωπον αὐτοῦ, καὶ ὡς ῥίζα ἀπὸ γῆς ἀβάτου ▸ ὁ δὲ Θεοδοτίων ΙΙ. Α Εt Β ω ἡ καὶ ἀναβήσεται ὡς θηλάζον ἐνώπιον αὐτοῦ, καὶ ὡς ῥίζα ἐν γῇ διψώση. » Διὰ γὰρ τούτων μνημονεύσας ὁ προφήτης τοῦ βραχίονος τοῦ Κυρίου, ὃς ἦν ὁ τοῦ Θεοῦ λόγος, « Εγώπιον αὐτοῦ, » φησίν, ο ἀνηγγείλα- μεν ὡς παιδίον θηλάζον καὶ τιτθιζόμενον, καὶ ὡς ῥίζαν ἀπὸ γῆς ἀβάτου. » Τὸ μὲν οὖν παιδίον τὸ τιτθι- ζόμενον καὶ θηλάζον ἄντικρυς την γένεσιν τοῦ Χρι- στοῦ δηλοῖ· ἡ δὲ γῆ ἄβατος καὶ διψῶσα τὴν ἀποκυή- σασαν αὐτὸν παρθένον, ᾗ οὐδεὶς ἀνὴρ ἐπιβέβηκεν, ἀφ᾿ ἧς, καίπερ ἀβάτου τυγχανούσης, προῆλθεν ἡ εὐλογημένη ρίζα, καὶ τὸ τιτθιζόμενον καὶ θηλάζον παιδίον. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν ἐπεσκιασμένως ηνίξατο· γυμνότερον δὲ ὁ αὐτὸς ἑρμηνεύει προφήτης τὴν διά νοιαν, ἐπ᾽ ἂν λέγῃ· ὁ Ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται, υἱὸν, καὶ καλέσουσι τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. » Τοῦτο γὰρ ἑρμηνεύει τὸ • Εμμανουήλ. » Τοιαῦτα περὶ τῆς εἰς ἀνθρώπους γε- νέσεως τοῦ Χριστοῦ πάλαι πρότερον παρ' Εβραίοις μεμελετάσθω. Μήτι οὖν ἐπίδοξόν τινα δυνάστην, ἢ τύραννον, ή τινα ἄλλως τῶν τὰ μεγάλα κατὰ τὸν βίον δυναμένων, τον προφητευόμενον ὑπογράφουσιν ; οὐκ ἔστιν εἰπεῖν· ὅτι μηδὲ ἐφάνη τοιοῦτος. Αλλ' οἷος ἐφάνη τῷ βίῳ, τοιοῦτον αὐτὸν καὶ ἐθέσπισαν ἔσεσθαι, τῆς ἀληθείας κατ᾿ οὐδὲν ἀπολελειμμένοι. Εἰπὼν δ᾽ οὖν ὁ Ἡσαΐας· « Ανηγγείλαμεν ἐνώπιον αὐτοῦ, ὡς παιδίον, ὡς ῥίζα ἐν γῇ διψώσῃ· ἑξῆς συνάπτει λέ γων· « Οὐκ ἔστιν εἶδος αὐτῷ οὐδὲ δόξα· καὶ εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος· καὶ ἦν τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον καὶ ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων. Ανθρωπος, ἐν πληγῇ ὢν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, ἡτιμάσθη, καὶ οὐκ ἐλογίσθη. » Τι οὖν λείπεται ἐπὶ τούτοις; Εἰ γὰρ προεῖπον αὐτοῦ φυλὴν, καὶ γένος, καὶ τρόπον γενέσεως, καὶ τῆς ω μὲν δι' αινιγμάτων, ποτὲ δὲ καὶ λευκότερον ὁ Ησαΐας παρίστησι, δι' αινιγμάτων μέν, κ. τ. λ., de -- APOLOGETICA. EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS Quid enim interest dicasne, in ipso gentes spera- bunt, an vero : ipse erit exspectatio gentium? Rursus vero idem Isaias, oratione progressus, de Christo hæc divinat : « Ecce puer meus, quem elegi ; dilectus meus, in quo complacuit sibi ani- ma mea : judicium gentibus proferet ", » ac dein- ceps adjungit : e donec ponat in terra judicium, et in nomine ejus gentes sperabunt : » in his Pro- pheta jam secundo gentes in Christo speraturas ponit, cum superius illud dixerit: c in ipso gen- tes sperabunt » Hic vero : « in nomine ejus gen- tes sperabunt. › Etiam ipsi David dictum est ³, fructu ventris ejus suscitandum esse quemdam, de quo deinceps ait Deus : « Ipse invocabit me, pater meus es tu, et ego primogenitum ponam eum . Nam de hoc rursus dictum est : dominabitur a mari usque ad mare, et a fluminibus usque ad terminos orbis terræ *. » Et rursus; ‹ Omnes gen- les servient ei, et benedicentur in te omnes tribus þerræ *. › Præterea autem locus quidem certus a Michæa canitur, in quo is oriturus sit, de quo fe- runtur tot vaticinia : « Et tu, inquit, Bethlehem, domus Euphrata, minima es ut sis in millibus Ju- da : ex te mihi egredietur dux, qui pascet populum meum Israel, et exitus ejus ab initio ex diebus saculi s : a et omnes confitentur, in Bethlehem Je sum Christum esse natum. Quin etiam incol ejus loci speluncam ibidem monstrant iis, qui ab exter- nis terris venerint ad spectandum: et locus qui- dem hic ubi ortus ejus futurus fuit, prædictus est. Ipsius vero ortus miraculum, nunc obscure ac fi- gurate, nunc plane et aperte ponit Isaias: obscure quidem, ubi ait: « Domine, quis credidit auditui nostro ? et brachium Domini cui revelatum est? annuntiavimus coram eo, quasi puerulus, quasi radix in terra sitienti *. » Pro quo Aquila quidem sic interpretatus est: Et prædicabitur tanquam quod ubere nutritur in faciem ejus, et tanquam radix de terra invia. › Theodotion vero : ‹ Et ascen- det sicut quod lacte alitur coram eo, et sicut radix in terra sitienti. › lliş enim verbis cum mentionem fecerit propheta de brachio Domini, quod erat Dei Verbum : : Coram eo, inquit, annuntiavimus quasi puerulum lactentem, et qui ubere nutriatur, et quasi radicem de terra invia ; » ubi pucrulus qui- dem ille, qui ubere atque lacte putritur, plane ore tum Christi declaṛat. Ţerra vero invia et sitiens, virginem quæ illum enixa est, quam scilicet nullus vir adiit, de qua quamvis invia, laudata illa radix prodiit, et qui ubere, lacteque nutriretur puerulus. Verum hæc adumbrate adinodum signi- ficavit apertius vero idem propheta sententiam şuam interpretatur, ubi ait: ‹ Ecce virgo in utero Capiet, et pariet filium, et vocabunt nomen ejus, ** Isa. XLII, 1. ibid. 11, 17, " C D · ss ibid. 4. Isa. xi, 10. ** Il Reg. vi, 12. * Psal. Lxxseil, 27, 28, Psal. Lxxi, 8. * Mich. et sic legit interpres, 2. * Isa. Lut, 1,2. (1) Mss., Τῆς δὲ γενέσεως αὐτοῦ τὸ θαῦμα, ποτὲ
«καὶ εὐφρανθήσονται ἐνώπιόν σου ὃν τρόπον οἱ διαιρούμενοι σκῦλα». καὶ ὁ ψαλμῳδός· «κύριος δώσει ῥῆμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει πολλῇ. ὁ βασιλεὺς τῶν δυνάμεων τοῦ ἀγαπητοῦ, τῇ ὡραιότητι τοῦ οἴκου διελέσθαι σκῦλα». εἰκότως τοιγαροῦν καὶ ἐνταῦθα περὶ τοῦ Χριστοῦ φησιν· «διὰ τοῦτο αὐτὸς κληρονομήσει πολλούς, καὶ τῶν ἰσχυρῶν μεριεῖ σκῦλα». διὰ ποῖον δὲ τοῦτο, πάλιν ἑξῆς διδάσκει φήσας· «ἀνθ’ ὧν παρεδόθη εἰς θάνατον ἡ ψυχὴ αὐτοῦ καὶ ἐν τοῖς ἀνόμοις ἐλογίσθη, καὶ αὐτὸς ἁμαρτίας πολλῶν ἀνήνεγκεν, καὶ διὰ τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν παρεδόθη». ἀντὶ τούτων γὰρ ἀμειβόμενος αὐτὸν ὁ πατὴρ τῆς ὑπακοῆς καὶ τῆς ὑπομονῆς ἕνεκα δεδώρηται αὐτῷ τὰ ἐκκείμενα· γέγονε γὰρ «ὑπήκοος» τῷ πατρὶ «μέχρι θανάτου»· διὸ καὶ κληρονομήσειν πολλούς, καὶ οὐ πρότερον ἀλλὰ μετὰ τὸ παραδοθῆναι εἰς θάνατον τὴν ψυχὴν αὐτοῦ καὶ ἐν τοῖς ἀνόμοις λογισθῆναι, θεσπίζεται. διὰ ταῦτα γὰρ εἴρηται κληρονομήσειν πολλοὺς καὶ τῶν ἰσχυρῶν μερίσειν τὰ σκῦλα. ἡγοῦμαι δὲ ἀναμφιλόγως τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν τοῦ προφητευομένου διὰ τούτων παρίστασθαι.
ποταμῶν ἕως περάτων τῆς οἰκουμένης. » Καὶ αὖθις * • Πάντα τὰ ἔθνη δουλεύσουσιν αὐτῷ, καὶ ἐνευλογη θήσονται ἐν σοὶ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς. » Καὶ τόπος δέ τις πάλιν ἀφωρισμένος τῆς τοῦ προφητευομένου γενέσεως θεσπίζεται ὑπὸ Μιχαίου λέγοντος· « Καὶ σὺ, Βηθλεέμ, οἶκος τοῦ Εὐφραθᾶ, ὀλιγοστὸς εἶ τοῦ εἶναι ἐν χιλιάσιν Ἰούδα· ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύσεται ἡγούμενος, ὅστις ποιμανεῖ τὸν λαόν μου τὸν Ἰσραήλ· καὶ αἱ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπαρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος. » Ωμολό γηται δὲ παρὰ τοῖς πᾶσιν, ὅτι ἐν Βηθλεὲμ ἐγεννήθη Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς, ὡς καὶ σπήλαιον δείκνυσθαι πρὸς τῶν ἐπιχωρίων αὐτόθι τοῖς ἐπὶ θέαν ἀπὸ τῆς ἀλλοδα τῆς ἀφικνουμένοις. Καὶ ὁ μὲν τόπος οὗτος, ἔνθα γε- γεννῆσθαι ἔμελλεν, προείρητο· τίς δὲ καὶ λευκότερο ὁ Ἡσαΐας παρίστησι, δι' αἰνιγμάτων μὲν (1), ὅταν λέγῃ· « Κύριε, τίς ἐπίστευσε τῇ ἀκοῇ ἡμῶν, καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη ; ἀνηγγείλαμεν ἐναντίον αὐτοῦ ὡς παιδίον, ὡς ῥίζα ἐν γῇ διψώσῃ. » Ανθ᾽ οὗ ὁ μὲν Ἀκύλας ἡρμήνευσεν οὕτως· « Καὶ ἀναῤῥηθήσεται ὡς τιτθιζόμενον εἰς πρόσωπον αὐτοῦ, καὶ ὡς ῥίζα ἀπὸ γῆς ἀβάτου ▸ ὁ δὲ Θεοδοτίων ΙΙ. Α Εt Β ω ἡ καὶ ἀναβήσεται ὡς θηλάζον ἐνώπιον αὐτοῦ, καὶ ὡς ῥίζα ἐν γῇ διψώση. » Διὰ γὰρ τούτων μνημονεύσας ὁ προφήτης τοῦ βραχίονος τοῦ Κυρίου, ὃς ἦν ὁ τοῦ Θεοῦ λόγος, « Εγώπιον αὐτοῦ, » φησίν, ο ἀνηγγείλα- μεν ὡς παιδίον θηλάζον καὶ τιτθιζόμενον, καὶ ὡς ῥίζαν ἀπὸ γῆς ἀβάτου. » Τὸ μὲν οὖν παιδίον τὸ τιτθι- ζόμενον καὶ θηλάζον ἄντικρυς την γένεσιν τοῦ Χρι- στοῦ δηλοῖ· ἡ δὲ γῆ ἄβατος καὶ διψῶσα τὴν ἀποκυή- σασαν αὐτὸν παρθένον, ᾗ οὐδεὶς ἀνὴρ ἐπιβέβηκεν, ἀφ᾿ ἧς, καίπερ ἀβάτου τυγχανούσης, προῆλθεν ἡ εὐλογημένη ρίζα, καὶ τὸ τιτθιζόμενον καὶ θηλάζον παιδίον. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν ἐπεσκιασμένως ηνίξατο· γυμνότερον δὲ ὁ αὐτὸς ἑρμηνεύει προφήτης τὴν διά νοιαν, ἐπ᾽ ἂν λέγῃ· ὁ Ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται, υἱὸν, καὶ καλέσουσι τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. » Τοῦτο γὰρ ἑρμηνεύει τὸ • Εμμανουήλ. » Τοιαῦτα περὶ τῆς εἰς ἀνθρώπους γε- νέσεως τοῦ Χριστοῦ πάλαι πρότερον παρ' Εβραίοις μεμελετάσθω. Μήτι οὖν ἐπίδοξόν τινα δυνάστην, ἢ τύραννον, ή τινα ἄλλως τῶν τὰ μεγάλα κατὰ τὸν βίον δυναμένων, τον προφητευόμενον ὑπογράφουσιν ; οὐκ ἔστιν εἰπεῖν· ὅτι μηδὲ ἐφάνη τοιοῦτος. Αλλ' οἷος ἐφάνη τῷ βίῳ, τοιοῦτον αὐτὸν καὶ ἐθέσπισαν ἔσεσθαι, τῆς ἀληθείας κατ᾿ οὐδὲν ἀπολελειμμένοι. Εἰπὼν δ᾽ οὖν ὁ Ἡσαΐας· « Ανηγγείλαμεν ἐνώπιον αὐτοῦ, ὡς παιδίον, ὡς ῥίζα ἐν γῇ διψώσῃ· ἑξῆς συνάπτει λέ γων· « Οὐκ ἔστιν εἶδος αὐτῷ οὐδὲ δόξα· καὶ εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος· καὶ ἦν τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον καὶ ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων. Ανθρωπος, ἐν πληγῇ ὢν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, ἡτιμάσθη, καὶ οὐκ ἐλογίσθη. » Τι οὖν λείπεται ἐπὶ τούτοις; Εἰ γὰρ προεῖπον αὐτοῦ φυλὴν, καὶ γένος, καὶ τρόπον γενέσεως, καὶ τῆς ω μὲν δι' αινιγμάτων, ποτὲ δὲ καὶ λευκότερον ὁ Ησαΐας παρίστησι, δι' αινιγμάτων μέν, κ. τ. λ., de -- APOLOGETICA. EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS Quid enim interest dicasne, in ipso gentes spera- bunt, an vero : ipse erit exspectatio gentium? Rursus vero idem Isaias, oratione progressus, de Christo hæc divinat : « Ecce puer meus, quem elegi ; dilectus meus, in quo complacuit sibi ani- ma mea : judicium gentibus proferet ", » ac dein- ceps adjungit : e donec ponat in terra judicium, et in nomine ejus gentes sperabunt : » in his Pro- pheta jam secundo gentes in Christo speraturas ponit, cum superius illud dixerit: c in ipso gen- tes sperabunt » Hic vero : « in nomine ejus gen- tes sperabunt. › Etiam ipsi David dictum est ³, fructu ventris ejus suscitandum esse quemdam, de quo deinceps ait Deus : « Ipse invocabit me, pater meus es tu, et ego primogenitum ponam eum . Nam de hoc rursus dictum est : dominabitur a mari usque ad mare, et a fluminibus usque ad terminos orbis terræ *. » Et rursus; ‹ Omnes gen- les servient ei, et benedicentur in te omnes tribus þerræ *. › Præterea autem locus quidem certus a Michæa canitur, in quo is oriturus sit, de quo fe- runtur tot vaticinia : « Et tu, inquit, Bethlehem, domus Euphrata, minima es ut sis in millibus Ju- da : ex te mihi egredietur dux, qui pascet populum meum Israel, et exitus ejus ab initio ex diebus saculi s : a et omnes confitentur, in Bethlehem Je sum Christum esse natum. Quin etiam incol ejus loci speluncam ibidem monstrant iis, qui ab exter- nis terris venerint ad spectandum: et locus qui- dem hic ubi ortus ejus futurus fuit, prædictus est. Ipsius vero ortus miraculum, nunc obscure ac fi- gurate, nunc plane et aperte ponit Isaias: obscure quidem, ubi ait: « Domine, quis credidit auditui nostro ? et brachium Domini cui revelatum est? annuntiavimus coram eo, quasi puerulus, quasi radix in terra sitienti *. » Pro quo Aquila quidem sic interpretatus est: Et prædicabitur tanquam quod ubere nutritur in faciem ejus, et tanquam radix de terra invia. › Theodotion vero : ‹ Et ascen- det sicut quod lacte alitur coram eo, et sicut radix in terra sitienti. › lliş enim verbis cum mentionem fecerit propheta de brachio Domini, quod erat Dei Verbum : : Coram eo, inquit, annuntiavimus quasi puerulum lactentem, et qui ubere nutriatur, et quasi radicem de terra invia ; » ubi pucrulus qui- dem ille, qui ubere atque lacte putritur, plane ore tum Christi declaṛat. Ţerra vero invia et sitiens, virginem quæ illum enixa est, quam scilicet nullus vir adiit, de qua quamvis invia, laudata illa radix prodiit, et qui ubere, lacteque nutriretur puerulus. Verum hæc adumbrate adinodum signi- ficavit apertius vero idem propheta sententiam şuam interpretatur, ubi ait: ‹ Ecce virgo in utero Capiet, et pariet filium, et vocabunt nomen ejus, ** Isa. XLII, 1. ibid. 11, 17, " C D · ss ibid. 4. Isa. xi, 10. ** Il Reg. vi, 12. * Psal. Lxxseil, 27, 28, Psal. Lxxi, 8. * Mich. et sic legit interpres, 2. * Isa. Lut, 1,2. (1) Mss., Τῆς δὲ γενέσεως αὐτοῦ τὸ θαῦμα, ποτὲ
PG 22:185πῶς γὰρ ἄλλως ἐπινοῆσαι δυνατὸν ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἀχθέντα, καὶ ἀπὸ τῶν ἀνομιῶν τοῦ Ἰουδαίων, λαοῦ θανάτῳ παραδοθέντα, καὶ μετὰ ἀνόμων λογισθέντα ταφῇ τε παραδοθέντα, εἶτα καθαριζόμενον ὑπὸ τοῦ κυρίου, καὶ φῶς παρ’ αὐτῷ ὀψόμενον, καὶ κληρονομοῦντα πολλούς, καὶ σκῦλα τοῖς οἰκείοις διανέμοντα; καὶ ἄλλως δὲ περὶ τῆς μετὰ τὸν θάνατον ἀναβιώσεως αὐτοῦ λέγει που προφητεύων ἐκ προσώπου τοῦ Χριστοῦ ὁ Δαβίδ· «οὐκ ἐγκαταλείψεις τὴν ψυχήν μου εἰς ᾅδην, οὐδὲ δώσεις τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν», καὶ πάλιν· «κύριε, ἀνήγαγες ἐξ ᾅδου τὴν ψυχήν μου, ἔσωσάς με ἀπὸ τῶν καταβαινόντων εἰς λάκκον», καὶ πάλιν· «ὁ ὑψῶν με ἐκ τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου, ὅπως ἂν ἐξαγγείλω πάσας τὰς αἰνέσεις σου». Τούτοις δὲ πᾶσιν ἀντιβλέψαι δύνασθαι οὐδὲ τοὺς σφόδρα ἀγνωμονεστάτους ἡγοῦμαι. πλὴν ἀλλὰ τῆς Ἡσαί̈ου προφητείας τὸ συμπέρασμα τὴν πάλαι στεῖραν καὶ ἔρημον θεοῦ ψυχὴν ἢ καὶ μᾶλλον τὴν ἐξ ἐθνῶν ἐκκλησίαν εὐαγγελίζεται, ἀκολούθως τῇ θεωρίᾳ τῶν εἰρημένων. ἐπειδὴ γὰρ τὰ πάντα δι’ αὐτὴν ὁ Χριστὸς ὑπέμεινεν, εἰκότως μετὰ τὰς περὶ αὐτοῦ προρρήσεις ἐπιφέρει λέγων·
Παρθένου τὸ θαῦμα καὶ βίου τρόπον, ἀκόλουθον ἦν Ο ἑξῆς μηδὲ τὴν τελευτὴν ἀποσιωπῆσαι αὐτοῦ. Τί οὖν καὶ περὶ ταύτης Ησαΐας θεσπίζει; ο "Ανθρωπος, φησὶν, ἐν πληγῇ ὤν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, ἠτιμάσθη καὶ οὐκ ἐλογίσθη. Οὗτος τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν φέρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται· καὶ ἡμεῖς ἐλογισάμεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ καὶ ἐν πληγῇ, καὶ ἐν κακώσει· αὐτὸς δὲ ἑτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρ τίας ἡμῶν, καὶ με μαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν. Παιδεία εἰρήνης ἡμῶν ἐπ' αὐτὸν, τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν. Πάντες ὡς πρόβατα ἐπλανήθημεν, καὶ Κύριος παρέδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν· καὶ αὐτὸς διὰ τὸ κεκακῶσθαι οὐκ ἀνοίγει τὸ στόμα αὐτοῦ. Ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνὸς Εναντι τοῦ κείροντος ἄφωνος, οὕτως οὐκ ἀνοίγει τὸ στόμα· τὴν γενεὰν αὐτοῦ τις διηγήσεται; ὅτι αι- Β ρεται ἀπὸ τῆς γῆς ἡ ζωὴ αὐτοῦ· ν καὶ τὰ λοιπά. Σημαίνει δὲ διὰ τούτων, ὡς ἄρα ὁ Χριστὸς, ἐκτὸς πάσης ὑπάρχων πλημμελείας, τὰς ὑπὲρ ἀνθρώπων ἁμαρτίας εἰς ἑαυτὸν ἀναδέξεται. Διδ καὶ πείσεται τὰ τῶν ἡμαρτηκότων καὶ ὑπὲρ ἡμῶν ὀδυνηθήσεται, ἀλλ' οὐχ ὑπὲρ ἑαυτοῦ. Εἰ δὲ καὶ τραυματισθήσεται λόγοις βλασφήμοις, καὶ τοῦτ' ἔρω γον ἔσται τῶν ἡμετέρων ἁμαρτιῶν· ἐπεὶ καὶ μεμα λάχισται διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, ὅπως ἡμεῖς, ἀνει- ληφότος αὐτοῦ τὰ ἡμέτερα ἀμπλακήματα, καὶ τὰ τῆς ἡμετέρας κακίας τραύματα, τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἰαθῶμεν. Καὶ τὰ μὲν αἴτια ὧν παρ' ἀνθρώποις πεί- σεται ὁ ἀναμάρτητος, ταῦτα ἦν. Ἰουδαίων δὲ τῶν τὸν θάνατον αὐτῷ συσκευασαμένων οὐδὲ ὑπειδόμενος ὁ θαυμάσιος προφήτης, διαρρήδην ἀπελέγχει, καὶ τοῦτο αντικρυς σχετλιάζων καὶ λέγων· « ᾿Απὸ τῶν ἀνο- μιῶν τοῦ λαοῦ μου ἤχθη εἰς θάνατον. » Εἶτ᾽ ἐπεὶ παραχρῆμα, καὶ οὐκ εἰς μακρὰν μετὰ τὴν κατὰ τοῦ Χριστοῦ τόλμαν ὁ παντελὴς αὐτοὺς μετῆλθεν ὄλεθρος πολιορκηθέντας ὑπὸ Ῥωμαίων, οὐδὲ τοῦτο παρι δῶν, ἐπιλέγει· ι Καὶ δώσω τους πονηροὺς ἀντὶ τῆς τα τῆς αὐτοῦ, καὶ τοὺς πλουσίους ἀντὶ θανάτου αὐτοῦ. » Ηρχει μὲν οὖν ἐπὶ τούτοις ἐπιγράψαι την προφη- τείαν, εἰ μηδέν τι πλέον ἔσεσθαι μετὰ τὴν τοῦ Χρι- στοῦ τελευτὴν ἑώρα· ἐπεὶ δὲ ὅσον οὔπω ἔμελλε μετὰ τὴν τελευτὴν, ἢ μετὰ τὴν ταφὴν παλινοστεῖν καὶ ἀναβιοῦν, ἔτι περὶ αὐτοῦ καὶ ταῦτα προστίθησιν, ἑξῆς ἐπιλέγων· ι Καὶ Κύριος βούλεται καθαρίσαι αὐτὸν τῆς πληγῆς. Ἐὰν δῶτε περὶ ἁμαρτίας, ἡ ψυχή ὑμῶν ὄψεται σπέρμα μακρόβιον· καὶ βούλεται Κύ- ριος ἀφελεῖν ἀπὸ τοῦ πόνου τῆς ψυχῆς αὐτοῦ, δεῖξαι αὐτῷ φῶς. » ᾿Ανώτερον εἰπών, « ἄνθρωπος ἐν πληγῇ ῶν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν ο νῦν μετὰ τὸν θά- να τον αὐτοῦ καὶ τὴν ταφὴν, ο Κύριος, ο φησί, ο βού- λεται καθαρίσαι αὐτὸν τῆς πληγής. • Καὶ πῶς ἔσται ; • Ἐὰν δῶτε, ο φησί, ο περὶ ἁμαρτίας, ἡ ψυχὴ ὑμῶν έφεται σπέρμα μακρόβιον· οὐ πᾶσι γὰρ ἐφεῖται τὸ μακρόβιον τοῦ Χριστοῦ σπέρμα συνιδεῖν, ἢ μόνοις τοῖς ἐξομολογησαμένοις καὶ τὰ δῶρα τὰ ὑπὲρ ἁμαρ τιῶν προσάγουσι τῷ Θεῷ. Μόνων γὰρ τούτων ἡ ψυχὴ Έχεται σπέρμα μακρόβιον τὸ τοῦ Χριστοῦ, ἤτοι τὴν DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A Nobiscum Deus, hoc enim significat « Emmanuel *: D Isa. vi, 14. s Isa. L111, 2. ** ibid. 2-4. C et Talia de Christi apud homines origine antiqui He- bræorum prophetæ meditabantur. Nunquid igitur illustrem quemdam principem, aut tyrannum, aut alioqui unum eorum, qui plurimum possunt in vita, eum de quo vaticinantur describunt? non potest dici quoniam ne apparuit quidem aliquid tale. Sed qualis ipse visus est vita, talem item eum fore cecinerunt, hac utique in re nihil a veritate aberrantes. Postquam ergo Isaias dixit : « Annun- tiavimus coram eo, quasi puerulus, quasi radix in terra sitienti 48. , deinceps adjungit, dicens: • Non est species ei, neque gloria : et vidimus eum, et non habuit speciem neque pulchritudinem: et fuit species ejus sine honore deficiens præ filiis hominum. Hono cum plaga esset, sciens ferre lan- guorem contemptus est, et non computatus 4. Quid ad hæc igitur superest? Nam cum illius et tribun, et genus, et modum nascendi, et Virginis miraculum, et vitæ morem prædixerint, sequitur deinceps, ut ne mortem quidem cjus taciti præter- ierint. Sed quid tandem canit etiam de hac Isaias? • Homo, inquit, cum in plaga esset, sciens ferre languorem, contemptus est et non computatus : hic peccata nostra fert, et pro nobis est in dolore, nos existimavimus eum esse in labore, et in plaga, et in afflictione: ipse antem vulneratus est propter peccata nostra, et infirmatus est propter iniquitates nostras. Doctrina pacis nostræ super eum, livore ejus ņos sanati sumus. Omnes tanquam oves erravimus, et Dominus tradidit eum peccatis nostris : et ipse cum vexaretur, non aperiebat os suum. Quasi ovis ad oc- cisionem ductus est, et sicut agnus coram tondente non aperuit os generationem ejus quis enarrabit? quoniam tollitur de terra vita ejus 4, et reliqua. Nam his verbis significat Christum ipsum quidem, quamvis ab omni peccato alienum, tamen peccata ho- minum pro ipsis hominibus in seipsum suscepturum. Quocirca etiam ea patietur, quæ qui peccare- rint pati solent, et pro nobis dolebit, non autem pro seipso. Quod si vulnerabitur et verbis probrosis ferietur, hoc item nostrorum peccatorum causa fiet nam infirmus quoque factus est propter pec- cata nostra, ut nos videlicet, cum ille delicta no- stra, nostraeque malitia vulnera assumpserit, ejus livore sanemur et eorum quidem quæ ille insons ab hominibus passurus erat, hæ fuerunt causæ : Judæos autem qui illi mortem attulerunt, nusquam veritus propheta mirabilis, hoc ipsum quoque perspicue redarguit, plane deplorans, ac dicens : • Ex iniquitatibus populi mei ductus est ad mor- tem 48. . Deinde vero, quoniam cito, neque ita multo post nefarios adversus Christum ausus, ex- tremus ad illos ex obsidione Romanorum interitus erat venturus, ne hoc quidem præterit silentio, sed adjungit: « Et dabo sceleratos pro sepultura ejus, et divites pro morte ejus " : > et poterat quidem his $7 ibid. 4-8. ** ibid. 8. se ilidl. 9. .
«εὐφράνθητι, στεῖρα ἡ οὐ τίκτουσα, ῥῆξον καὶ βόησον, ἡ οὐκ ὠδίνουσα, ὅτι πολλὰ τὰ τέκνα τῆς ἐρήμου μᾶλλον ἢ τῆς ἐχούσης τὸν ἄνδρα· εἶπεν γὰρ κύριος, πλάτυνον τὸν τόπον τῆς σκηνῆς σου καὶ τῶν αὐλαιῶν σου, πῆξον, μὴ φείσῃ· πλάτυνον τὰ σχοινίσματά σου, καὶ τοὺς πασσάλους σου κατίσχυσον, ἔτι εἰς τὰ δεξιὰ καὶ εἰς τὰ ἀριστερὰ ἐκπέτασον· καὶ τὸ σπέρμα σου ἔθνη κληρονομήσει». ταῦτα δὲ τὴν ἐξ ἐθνῶν ἐκκλησίαν καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης ἐξηπλωμένην καὶ ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου μέχρι δυσμῶν παρατείνουσαν ὁ λόγος εὐαγγελίζεται, σαφέστατα τοῦτο παριστὰς διὰ τοῦ «καὶ τὸ σπέρμα σου ἔθνη κληρονομήσει». Πλείονος δὲ ἐξεργασίας δεομένων τῶν κατὰ τὸν τόπον, ἀρκούντως ἐπὶ τοῦ παρόντος ταῦθ’ ἡμῖν ἐπιτετμήσθω· πλεῖστα δὲ ἂν καὶ αὐτὸς ἐπὶ σχολῆς ἀναλέξασθαι δύναιο περὶ τοῦ προκειμένου, καὶ ἡ παροῦσα δὲ πραγματεία τῆς Εὐαγγελικῆς Ἀποδείξεως κατὰ καιρὸν ἕκαστα παραδώσεταί τε καὶ ἑρμηνεύσει.
Παρθένου τὸ θαῦμα καὶ βίου τρόπον, ἀκόλουθον ἦν Ο ἑξῆς μηδὲ τὴν τελευτὴν ἀποσιωπῆσαι αὐτοῦ. Τί οὖν καὶ περὶ ταύτης Ησαΐας θεσπίζει; ο "Ανθρωπος, φησὶν, ἐν πληγῇ ὤν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, ἠτιμάσθη καὶ οὐκ ἐλογίσθη. Οὗτος τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν φέρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται· καὶ ἡμεῖς ἐλογισάμεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ καὶ ἐν πληγῇ, καὶ ἐν κακώσει· αὐτὸς δὲ ἑτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρ τίας ἡμῶν, καὶ με μαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν. Παιδεία εἰρήνης ἡμῶν ἐπ' αὐτὸν, τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν. Πάντες ὡς πρόβατα ἐπλανήθημεν, καὶ Κύριος παρέδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν· καὶ αὐτὸς διὰ τὸ κεκακῶσθαι οὐκ ἀνοίγει τὸ στόμα αὐτοῦ. Ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνὸς Εναντι τοῦ κείροντος ἄφωνος, οὕτως οὐκ ἀνοίγει τὸ στόμα· τὴν γενεὰν αὐτοῦ τις διηγήσεται; ὅτι αι- Β ρεται ἀπὸ τῆς γῆς ἡ ζωὴ αὐτοῦ· ν καὶ τὰ λοιπά. Σημαίνει δὲ διὰ τούτων, ὡς ἄρα ὁ Χριστὸς, ἐκτὸς πάσης ὑπάρχων πλημμελείας, τὰς ὑπὲρ ἀνθρώπων ἁμαρτίας εἰς ἑαυτὸν ἀναδέξεται. Διδ καὶ πείσεται τὰ τῶν ἡμαρτηκότων καὶ ὑπὲρ ἡμῶν ὀδυνηθήσεται, ἀλλ' οὐχ ὑπὲρ ἑαυτοῦ. Εἰ δὲ καὶ τραυματισθήσεται λόγοις βλασφήμοις, καὶ τοῦτ' ἔρω γον ἔσται τῶν ἡμετέρων ἁμαρτιῶν· ἐπεὶ καὶ μεμα λάχισται διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, ὅπως ἡμεῖς, ἀνει- ληφότος αὐτοῦ τὰ ἡμέτερα ἀμπλακήματα, καὶ τὰ τῆς ἡμετέρας κακίας τραύματα, τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἰαθῶμεν. Καὶ τὰ μὲν αἴτια ὧν παρ' ἀνθρώποις πεί- σεται ὁ ἀναμάρτητος, ταῦτα ἦν. Ἰουδαίων δὲ τῶν τὸν θάνατον αὐτῷ συσκευασαμένων οὐδὲ ὑπειδόμενος ὁ θαυμάσιος προφήτης, διαρρήδην ἀπελέγχει, καὶ τοῦτο αντικρυς σχετλιάζων καὶ λέγων· « ᾿Απὸ τῶν ἀνο- μιῶν τοῦ λαοῦ μου ἤχθη εἰς θάνατον. » Εἶτ᾽ ἐπεὶ παραχρῆμα, καὶ οὐκ εἰς μακρὰν μετὰ τὴν κατὰ τοῦ Χριστοῦ τόλμαν ὁ παντελὴς αὐτοὺς μετῆλθεν ὄλεθρος πολιορκηθέντας ὑπὸ Ῥωμαίων, οὐδὲ τοῦτο παρι δῶν, ἐπιλέγει· ι Καὶ δώσω τους πονηροὺς ἀντὶ τῆς τα τῆς αὐτοῦ, καὶ τοὺς πλουσίους ἀντὶ θανάτου αὐτοῦ. » Ηρχει μὲν οὖν ἐπὶ τούτοις ἐπιγράψαι την προφη- τείαν, εἰ μηδέν τι πλέον ἔσεσθαι μετὰ τὴν τοῦ Χρι- στοῦ τελευτὴν ἑώρα· ἐπεὶ δὲ ὅσον οὔπω ἔμελλε μετὰ τὴν τελευτὴν, ἢ μετὰ τὴν ταφὴν παλινοστεῖν καὶ ἀναβιοῦν, ἔτι περὶ αὐτοῦ καὶ ταῦτα προστίθησιν, ἑξῆς ἐπιλέγων· ι Καὶ Κύριος βούλεται καθαρίσαι αὐτὸν τῆς πληγῆς. Ἐὰν δῶτε περὶ ἁμαρτίας, ἡ ψυχή ὑμῶν ὄψεται σπέρμα μακρόβιον· καὶ βούλεται Κύ- ριος ἀφελεῖν ἀπὸ τοῦ πόνου τῆς ψυχῆς αὐτοῦ, δεῖξαι αὐτῷ φῶς. » ᾿Ανώτερον εἰπών, « ἄνθρωπος ἐν πληγῇ ῶν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν ο νῦν μετὰ τὸν θά- να τον αὐτοῦ καὶ τὴν ταφὴν, ο Κύριος, ο φησί, ο βού- λεται καθαρίσαι αὐτὸν τῆς πληγής. • Καὶ πῶς ἔσται ; • Ἐὰν δῶτε, ο φησί, ο περὶ ἁμαρτίας, ἡ ψυχὴ ὑμῶν έφεται σπέρμα μακρόβιον· οὐ πᾶσι γὰρ ἐφεῖται τὸ μακρόβιον τοῦ Χριστοῦ σπέρμα συνιδεῖν, ἢ μόνοις τοῖς ἐξομολογησαμένοις καὶ τὰ δῶρα τὰ ὑπὲρ ἁμαρ τιῶν προσάγουσι τῷ Θεῷ. Μόνων γὰρ τούτων ἡ ψυχὴ Έχεται σπέρμα μακρόβιον τὸ τοῦ Χριστοῦ, ἤτοι τὴν DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A Nobiscum Deus, hoc enim significat « Emmanuel *: D Isa. vi, 14. s Isa. L111, 2. ** ibid. 2-4. C et Talia de Christi apud homines origine antiqui He- bræorum prophetæ meditabantur. Nunquid igitur illustrem quemdam principem, aut tyrannum, aut alioqui unum eorum, qui plurimum possunt in vita, eum de quo vaticinantur describunt? non potest dici quoniam ne apparuit quidem aliquid tale. Sed qualis ipse visus est vita, talem item eum fore cecinerunt, hac utique in re nihil a veritate aberrantes. Postquam ergo Isaias dixit : « Annun- tiavimus coram eo, quasi puerulus, quasi radix in terra sitienti 48. , deinceps adjungit, dicens: • Non est species ei, neque gloria : et vidimus eum, et non habuit speciem neque pulchritudinem: et fuit species ejus sine honore deficiens præ filiis hominum. Hono cum plaga esset, sciens ferre lan- guorem contemptus est, et non computatus 4. Quid ad hæc igitur superest? Nam cum illius et tribun, et genus, et modum nascendi, et Virginis miraculum, et vitæ morem prædixerint, sequitur deinceps, ut ne mortem quidem cjus taciti præter- ierint. Sed quid tandem canit etiam de hac Isaias? • Homo, inquit, cum in plaga esset, sciens ferre languorem, contemptus est et non computatus : hic peccata nostra fert, et pro nobis est in dolore, nos existimavimus eum esse in labore, et in plaga, et in afflictione: ipse antem vulneratus est propter peccata nostra, et infirmatus est propter iniquitates nostras. Doctrina pacis nostræ super eum, livore ejus ņos sanati sumus. Omnes tanquam oves erravimus, et Dominus tradidit eum peccatis nostris : et ipse cum vexaretur, non aperiebat os suum. Quasi ovis ad oc- cisionem ductus est, et sicut agnus coram tondente non aperuit os generationem ejus quis enarrabit? quoniam tollitur de terra vita ejus 4, et reliqua. Nam his verbis significat Christum ipsum quidem, quamvis ab omni peccato alienum, tamen peccata ho- minum pro ipsis hominibus in seipsum suscepturum. Quocirca etiam ea patietur, quæ qui peccare- rint pati solent, et pro nobis dolebit, non autem pro seipso. Quod si vulnerabitur et verbis probrosis ferietur, hoc item nostrorum peccatorum causa fiet nam infirmus quoque factus est propter pec- cata nostra, ut nos videlicet, cum ille delicta no- stra, nostraeque malitia vulnera assumpserit, ejus livore sanemur et eorum quidem quæ ille insons ab hominibus passurus erat, hæ fuerunt causæ : Judæos autem qui illi mortem attulerunt, nusquam veritus propheta mirabilis, hoc ipsum quoque perspicue redarguit, plane deplorans, ac dicens : • Ex iniquitatibus populi mei ductus est ad mor- tem 48. . Deinde vero, quoniam cito, neque ita multo post nefarios adversus Christum ausus, ex- tremus ad illos ex obsidione Romanorum interitus erat venturus, ne hoc quidem præterit silentio, sed adjungit: « Et dabo sceleratos pro sepultura ejus, et divites pro morte ejus " : > et poterat quidem his $7 ibid. 4-8. ** ibid. 8. se ilidl. 9. .
τέως δὲ ἐπὶ τοῦ παρόντος τῆς τῶν προφητῶν περὶ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν προρρήσεώς τε καὶ προγνώσεως, καὶ ὡς πᾶσιν ἀνθρώποις τὴν τῶν μελλόντων ἀγαθῶν παρουσίαν εὐηγγελίζετο, ἱκανῶς ἔχει τὰ εἰρημένα, προαναφωνοῦντα προφήτου τινὸς ἄφιξιν καὶ εὐσέβειας νομοθέτου Μωσεῖ παραπλησίου, γένος τε αὐτοῦ καὶ φυλὴν καὶ τόπον ὅθεν προελεύσεται, χρόνον τε καθ’ ὃν ἥξειν προφητεύεται, καὶ γένεσιν, καὶ τελευτήν, καὶ ἀναβίωσιν, καὶ ἀρχὴν τὴν κατὰ πάντων ἐθνῶν, ἃ δὴ πάντα παρέστη καὶ ἔτι μᾶλλον διὰ τῶν ἑξῆς παραστήσεται ἐπὶ μόνον τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν συμπεπερασμένα. Ἀλλὰ ταῦτα μὲν ἀπὸ τῶν ἱερῶν λογίων τοῖς πιστεύουσιν αὐτοῖς παρατέθειται· τοῖς δ’ ἀπειθοῦσι ταῖς προφητικαῖς γραφαῖς ἰδίως ἀπαντήσομεν, ὡς περὶ ἀνδρὸς κοινοῦ καὶ τοῖς λοιποῖς παραπλησίου τέως τὴν ἐξέτασιν ποιούμενοι, ἵνα, ὁπόταν πάντων τῶν ἐξ αἰῶνος βοηθέντων ἐν ἀνθρώποις πολὺ κρείττων ἀσυγκρίτῳ ὑπεροχῇ καὶ διαφέρων ἀναφανῇ, τὸ τηνικάδε καὶ τὰ περὶ τῆς θειοτέρας αὐτοῦ φύσεως κατὰ καιρὸν διαλάβωμεν, ἐξ ἐναργῶν τῶν ἀποδείξεων παριστῶντες ὡς οὐκ ἀνθρωπείας ἄρα ἦν φύσεως ἡ περὶ αὐτὸν δύναμις·
Παρθένου τὸ θαῦμα καὶ βίου τρόπον, ἀκόλουθον ἦν Ο ἑξῆς μηδὲ τὴν τελευτὴν ἀποσιωπῆσαι αὐτοῦ. Τί οὖν καὶ περὶ ταύτης Ησαΐας θεσπίζει; ο "Ανθρωπος, φησὶν, ἐν πληγῇ ὤν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, ἠτιμάσθη καὶ οὐκ ἐλογίσθη. Οὗτος τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν φέρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται· καὶ ἡμεῖς ἐλογισάμεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ καὶ ἐν πληγῇ, καὶ ἐν κακώσει· αὐτὸς δὲ ἑτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρ τίας ἡμῶν, καὶ με μαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν. Παιδεία εἰρήνης ἡμῶν ἐπ' αὐτὸν, τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν. Πάντες ὡς πρόβατα ἐπλανήθημεν, καὶ Κύριος παρέδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν· καὶ αὐτὸς διὰ τὸ κεκακῶσθαι οὐκ ἀνοίγει τὸ στόμα αὐτοῦ. Ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνὸς Εναντι τοῦ κείροντος ἄφωνος, οὕτως οὐκ ἀνοίγει τὸ στόμα· τὴν γενεὰν αὐτοῦ τις διηγήσεται; ὅτι αι- Β ρεται ἀπὸ τῆς γῆς ἡ ζωὴ αὐτοῦ· ν καὶ τὰ λοιπά. Σημαίνει δὲ διὰ τούτων, ὡς ἄρα ὁ Χριστὸς, ἐκτὸς πάσης ὑπάρχων πλημμελείας, τὰς ὑπὲρ ἀνθρώπων ἁμαρτίας εἰς ἑαυτὸν ἀναδέξεται. Διδ καὶ πείσεται τὰ τῶν ἡμαρτηκότων καὶ ὑπὲρ ἡμῶν ὀδυνηθήσεται, ἀλλ' οὐχ ὑπὲρ ἑαυτοῦ. Εἰ δὲ καὶ τραυματισθήσεται λόγοις βλασφήμοις, καὶ τοῦτ' ἔρω γον ἔσται τῶν ἡμετέρων ἁμαρτιῶν· ἐπεὶ καὶ μεμα λάχισται διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, ὅπως ἡμεῖς, ἀνει- ληφότος αὐτοῦ τὰ ἡμέτερα ἀμπλακήματα, καὶ τὰ τῆς ἡμετέρας κακίας τραύματα, τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἰαθῶμεν. Καὶ τὰ μὲν αἴτια ὧν παρ' ἀνθρώποις πεί- σεται ὁ ἀναμάρτητος, ταῦτα ἦν. Ἰουδαίων δὲ τῶν τὸν θάνατον αὐτῷ συσκευασαμένων οὐδὲ ὑπειδόμενος ὁ θαυμάσιος προφήτης, διαρρήδην ἀπελέγχει, καὶ τοῦτο αντικρυς σχετλιάζων καὶ λέγων· « ᾿Απὸ τῶν ἀνο- μιῶν τοῦ λαοῦ μου ἤχθη εἰς θάνατον. » Εἶτ᾽ ἐπεὶ παραχρῆμα, καὶ οὐκ εἰς μακρὰν μετὰ τὴν κατὰ τοῦ Χριστοῦ τόλμαν ὁ παντελὴς αὐτοὺς μετῆλθεν ὄλεθρος πολιορκηθέντας ὑπὸ Ῥωμαίων, οὐδὲ τοῦτο παρι δῶν, ἐπιλέγει· ι Καὶ δώσω τους πονηροὺς ἀντὶ τῆς τα τῆς αὐτοῦ, καὶ τοὺς πλουσίους ἀντὶ θανάτου αὐτοῦ. » Ηρχει μὲν οὖν ἐπὶ τούτοις ἐπιγράψαι την προφη- τείαν, εἰ μηδέν τι πλέον ἔσεσθαι μετὰ τὴν τοῦ Χρι- στοῦ τελευτὴν ἑώρα· ἐπεὶ δὲ ὅσον οὔπω ἔμελλε μετὰ τὴν τελευτὴν, ἢ μετὰ τὴν ταφὴν παλινοστεῖν καὶ ἀναβιοῦν, ἔτι περὶ αὐτοῦ καὶ ταῦτα προστίθησιν, ἑξῆς ἐπιλέγων· ι Καὶ Κύριος βούλεται καθαρίσαι αὐτὸν τῆς πληγῆς. Ἐὰν δῶτε περὶ ἁμαρτίας, ἡ ψυχή ὑμῶν ὄψεται σπέρμα μακρόβιον· καὶ βούλεται Κύ- ριος ἀφελεῖν ἀπὸ τοῦ πόνου τῆς ψυχῆς αὐτοῦ, δεῖξαι αὐτῷ φῶς. » ᾿Ανώτερον εἰπών, « ἄνθρωπος ἐν πληγῇ ῶν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν ο νῦν μετὰ τὸν θά- να τον αὐτοῦ καὶ τὴν ταφὴν, ο Κύριος, ο φησί, ο βού- λεται καθαρίσαι αὐτὸν τῆς πληγής. • Καὶ πῶς ἔσται ; • Ἐὰν δῶτε, ο φησί, ο περὶ ἁμαρτίας, ἡ ψυχὴ ὑμῶν έφεται σπέρμα μακρόβιον· οὐ πᾶσι γὰρ ἐφεῖται τὸ μακρόβιον τοῦ Χριστοῦ σπέρμα συνιδεῖν, ἢ μόνοις τοῖς ἐξομολογησαμένοις καὶ τὰ δῶρα τὰ ὑπὲρ ἁμαρ τιῶν προσάγουσι τῷ Θεῷ. Μόνων γὰρ τούτων ἡ ψυχὴ Έχεται σπέρμα μακρόβιον τὸ τοῦ Χριστοῦ, ἤτοι τὴν DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. II. A Nobiscum Deus, hoc enim significat « Emmanuel *: D Isa. vi, 14. s Isa. L111, 2. ** ibid. 2-4. C et Talia de Christi apud homines origine antiqui He- bræorum prophetæ meditabantur. Nunquid igitur illustrem quemdam principem, aut tyrannum, aut alioqui unum eorum, qui plurimum possunt in vita, eum de quo vaticinantur describunt? non potest dici quoniam ne apparuit quidem aliquid tale. Sed qualis ipse visus est vita, talem item eum fore cecinerunt, hac utique in re nihil a veritate aberrantes. Postquam ergo Isaias dixit : « Annun- tiavimus coram eo, quasi puerulus, quasi radix in terra sitienti 48. , deinceps adjungit, dicens: • Non est species ei, neque gloria : et vidimus eum, et non habuit speciem neque pulchritudinem: et fuit species ejus sine honore deficiens præ filiis hominum. Hono cum plaga esset, sciens ferre lan- guorem contemptus est, et non computatus 4. Quid ad hæc igitur superest? Nam cum illius et tribun, et genus, et modum nascendi, et Virginis miraculum, et vitæ morem prædixerint, sequitur deinceps, ut ne mortem quidem cjus taciti præter- ierint. Sed quid tandem canit etiam de hac Isaias? • Homo, inquit, cum in plaga esset, sciens ferre languorem, contemptus est et non computatus : hic peccata nostra fert, et pro nobis est in dolore, nos existimavimus eum esse in labore, et in plaga, et in afflictione: ipse antem vulneratus est propter peccata nostra, et infirmatus est propter iniquitates nostras. Doctrina pacis nostræ super eum, livore ejus ņos sanati sumus. Omnes tanquam oves erravimus, et Dominus tradidit eum peccatis nostris : et ipse cum vexaretur, non aperiebat os suum. Quasi ovis ad oc- cisionem ductus est, et sicut agnus coram tondente non aperuit os generationem ejus quis enarrabit? quoniam tollitur de terra vita ejus 4, et reliqua. Nam his verbis significat Christum ipsum quidem, quamvis ab omni peccato alienum, tamen peccata ho- minum pro ipsis hominibus in seipsum suscepturum. Quocirca etiam ea patietur, quæ qui peccare- rint pati solent, et pro nobis dolebit, non autem pro seipso. Quod si vulnerabitur et verbis probrosis ferietur, hoc item nostrorum peccatorum causa fiet nam infirmus quoque factus est propter pec- cata nostra, ut nos videlicet, cum ille delicta no- stra, nostraeque malitia vulnera assumpserit, ejus livore sanemur et eorum quidem quæ ille insons ab hominibus passurus erat, hæ fuerunt causæ : Judæos autem qui illi mortem attulerunt, nusquam veritus propheta mirabilis, hoc ipsum quoque perspicue redarguit, plane deplorans, ac dicens : • Ex iniquitatibus populi mei ductus est ad mor- tem 48. . Deinde vero, quoniam cito, neque ita multo post nefarios adversus Christum ausus, ex- tremus ad illos ex obsidione Romanorum interitus erat venturus, ne hoc quidem præterit silentio, sed adjungit: « Et dabo sceleratos pro sepultura ejus, et divites pro morte ejus " : > et poterat quidem his $7 ibid. 4-8. ** ibid. 8. se ilidl. 9. .
PG 22:187οἷς ἀκολούθως καὶ τὰ τῆς κατ’ αὐτὸν θεολογίας, ὡς οἷόν τέ ἐστιν ἡμῖν ἐποπτεῦσαι, ποιησόμεθα. ἐπεὶ τοίνυν τῶν ἀπίστων οἱ πλείους γόητα καὶ πλάνον ἀποκαλοῦντες καὶ μυρίαις ἄλλαις κατηγορίαις βλασφημοῦντες αὐτὸν οὔπω καὶ νῦν παύονται, φέρε καὶ πρὸς τούτους ἀποκρινώμεθα, οἴκοθεν μὲν οὐδέν, ἐξ αὐτῶν δὲ τῶν αὐτοῦ φωνῶν καὶ ἧς παρέδωκε διδασκαλίας τὰς παραθέσεις ποιούμενοι. Πευστέον δὴ αὐτῶν, εἴ ποτέ τις ἄλλος τοιοῦτος πλάνος ἱστόρηται πραότητος καὶ ἐπιεικείας σωφροσύνης τε καὶ τῆς ἄλλης ἀρετῆς διδάσκαλος τοῖς ἀπατωμένοις γεγονὼς αἴτιος, καὶ εἰ θεμιτὸν τούτοις ἀποκαλεῖν τοῖς ὀνόμασι τὸν μηδὲ ἐμβλέπειν μετὰ ἐπιθυμίας ἀκολάστου γυναιξὶν ἐπιτρέψαντα, καὶ εἰ πλάνος ὁ τὴν εἰς ἄκρον παραδοὺς φιλοσοφίαν, ἐν τῷ τοὺς φοιτητὰς παιδεύειν τῶν ὑπαρχόντων ἐνδεέσι κοινωνεῖν καὶ τὸ φιλόπονον καὶ κοινωνικὸν περὶ πολλοῦ τίθεσθαι, καὶ εἰ πλάνος ὁ τῆς πανδήμου καὶ ἀγελαίου καὶ θορυβώδους συνουσίας ἀνείργων, διδάσκων δὲ μόνην ἀσπάζεσθαι τὴν περὶ τὰ θεῖα λόγια σχολήν. ὁ δὲ παντὸς μὲν ψεύδους ἀποτρέπων, τὴν δ’ ἀλήθειαν πρὸ παντὸς τιμᾶν παραινῶν, ὡς μηδ’ εὐορκίας δεῖσθαι, πολλοῦ δεῖ ἐπιορκεῖν·
«ἔστω γὰρ ὑμῶν τὸ ναὶ ναί, τὸ οὒ οὔ», πῶς ἂν πλάνος ἐνδίκως ὀνομασθείη; καὶ τί με χρὴ πλείονα νῦν λέγειν, παρὸν ἐκ τῶν πρόσθεν εἰρημένων τίς ποτε ἦν ὁ τρόπος γνῶναι τῆς ὑπ’ αὐτοῦ κατασπαρείσης τῷ βίῳ πολιτείας, ἀφ’ ἧς οὐχ ὅπως πλάνον ἀλλά τινα θεῖον ὡς ἀληθῶς καὶ θείας καὶ εὐσεβοῦς ἀλλ’ οὐ τῆς κοινῆς καὶ πανδήμου φιλοσοφίας εἰσηγητὴν πᾶς ὁ φιλαλήθης αὐτὸν ὁμολογήσαι ἄν; τὸν γοῦν βίον τῶν πάλαι θεοφιλῶν Ἑβραίων ἤδη πως ἐξ ἀνθρώπων ἀπολωλότα μόνος ἀνανεωσάμενος οὐκ εἰς βραχεῖς καὶ μετρίους, ἀλλ’ εἰς ὅλον ἐφαπλῶσαι τὸν κόσμον ἀποδέδεικται διὰ τοῦ πρώτου συγγράμματος τῆς παρούσης ὑποθέσεως· δι’ οὗ πάρεστιν ἀνθρώποις ἐπὶ σπείρας τοῖς καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης τὸν ... τῶν θεοφιλῶν ἐκείνων ἀμφὶ τὸν Ἀβραὰμ μυρίους τε ὅσους ζηλωτὰς οὐκ ἐξ Ἑλλήνων μόνον ἀλλὰ καὶ βαρβάρων τῆς ἐκείνων θεοσεβοῦς πολιτείας ἀποδεῖξαι. ἀλλὰ τὰ μὲν ἠθικώτερα τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ τοιαῦτα. φέρε δὲ σκεψώμεθα, μὴ ἄρα ποτὲ ὁ πλάνος αὐτῷ περὶ τὰ κυριώτατα τῶν δογμάτων κατεγίνετο.
PG 22:189Ἆρ’ οὖν οὐχὶ μόνῳ τῷ παμβασιλεῖ θεῷ, τῷ καὶ οὐρανοῦ καὶ γῆς καὶ τοῦ σύμπαντος κόσμου δημιουργῷ, αὐτός τε ἀνακείμενος καὶ τοὺς φοιτητὰς προσάγων ἀναγέγραπται, εἰσέτι τε καὶ δεῦρο οἱ τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ λόγοι πάντα Ἕλληνα καὶ βάρβαρον ἄνω τὴν διάνοιαν πρὸς τὸν ἀνωτάτω θεὸν ἀνάγουσιν, πᾶσαν ὁρατὴν φύσιν ὑπερκύψαντα; ἆρα οὖν μὴ οὗτος ἦν ὁ πλάνος; ἢ ὅτι μὴ καὶ πλείους σέβειν θεούς, ἐκ τῆς ἀνωτάτω καὶ μόνης ἀληθοῦς θεολογίας [ὡς] τὸν ὡς ἀληθῶς πλάνον τραχηλισθέντα, συγχωρεῖ; ἀλλ’ οὗτος οὐ νεώτερος οὐδ’ οἰκεῖος αὐτῷ λόγος, τοῖς δ’ ἐκ μακροῦ πάλαι θεοφιλέσιν Ἑβραίοις προσφιλής, ὥσπερ οὖν δέδεικται διὰ τῆς Προπαρασκευῆς, παρ’ ὧν ἤδη καὶ τῶν νέων φιλοσόφων παῖδες τὰ μεγάλα ὠφελημένοι τῷ δόγματι συνηρέσθησαν. σεμνύνονταί γέ τοι καὶ αὐτῶν Ἑλλήνων οἱ λογιώτατοι ἐπὶ χρησμοῖς τῶν οἰκείων θεῶν ὧδέ πως Ἑβραίων μνημονεύουσιν· Μοῦνοι Χαλδαῖοι σοφίην λάχον, ἠδ’ ἄρ’ Ἑβραῖοι, αὐτογένεθλον ἄνακτα σεβαζόμενοι θεὸν ἁγνῶς. Χαλδαίους δὲ τοὺς αὐτοὺς διὰ τὸν Ἀβραὰμ ὠνόμασεν, ἐπεὶ Χαλδαῖος ἦν τὸ γένος, ὡς ἱστορεῖται.
λογισθέντα, ταφῇ τε παραδοθέντα· εἶτα καθαριζόμενον ὑπὸ τοῦ Κυρίου, καὶ φῶς παρ' αὐτῷ ἀψόμενον, καὶ κληρονομούντα πολλοὺς, καὶ σκῦλα τοῖς οἰκείοις δια νέμοντα ; Καὶ ἄλλως δὲ περὶ τῆς μετὰ τὸν θάνατον ἀναβιώσεως αὐτοῦ λέγει που προφητεύων ἐκ προσ ώπου τοῦ Χριστοῦ ὁ Δαβίδ· Οὐκ ἐγκαταλείψεις τὴν ψυχήν μου εἰς ᾅδην, οὐδὲ δώσεις όσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν. » Καὶ πάλιν « Κύριε, ἀνήγαγες ἐξ ᾅδου τὴν ψυχήν μου, ἔσωσάς με ἀπὸ τῶν καταβαινόντων εἰς λάκκον. » Καὶ πάλιν· Ὁ ὑψῶν με ἐκ τῶν πυ λῶν τοῦ θανάτου, ὅπως ἂν ἐξαγγείλω πάσας τὰς αἰ νέσεις σου. » Τούτοις δὲ πᾶσιν ἀντιβλέψαι δύνασθαι οὐδὲ τοὺς σφόδρα αγνωμονεστάτους ἡγοῦμαι. Πλὴν ἀλλὰ τῆς Ἡσαΐου προφητείας τὸ συμπέρασμα τὴν πάλαι στείραν καὶ ἔρημον Θεοῦ ψυχὴν, ἢ καὶ μᾶλλον τὴν ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίαν εὐαγγελίζεται, ἀκολούθως Β τῇ θεωρίᾳ τῶν εἰρημένων. Ἐπειδὴ γὰρ τὰ πάντα δι' αὐτὴν ὁ Χριστὸς ὑπέμεινεν, εἰκότως μετὰ τὰς περὶ αὐτοῦ προῤῥήσεις ἐπιφέρει λέγων· « Εὐφράν- θητι στείρα ή οὐ τίκτουσα, ῥῆξον καὶ βόησον ή οὐκ ὠδίνουσα· ὅτι πολλὰ τὰ τέκνα τῆς ἐρήμου μᾶλλον ἢ τῆς ἐχούσης τὸν ἄνδρα. Εἶπε γὰρ Κύριος· Πλάτυνον τὸν τόπον τῆς σκηνῆς σου καὶ τῶν αὐλαιῶν σου, πῆ- ξον, μὴ φείσῃ· πλάτυνον τὰ σχοινίσματά σου, καὶ τοὺς πασσάλους σου κατίσχυσον· ὅτι εἰς τὰ δεξιὰ καὶ εἰς τὰ ἀριστερὰ ἐκπέτασον, καὶ τὸ σπέρμα σου ἔθνη κληρονομήσει. » Ἐνταῦθα δὲ τὴν ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλη- σίαν καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης ἐξηπλωμένην καὶ ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου μέχρι δυσμῶν παρατείνουσαν ὁ λόγος εὐαγγελίζεται, σαφέστατα τοῦτο παριστὰς διὰ τοῦ · • Καὶ τὸ σπέρμα σου ἔθνη κληρονομήσει. » Πλείονος δὲ ἐξεργασίας δεομένων τῶν κατὰ τὸν τόπον, ἀρχούν τως ἐπὶ τοῦ παρόντος ταῦθ' ἡμῖν ἐπιτετμήσθω. Ηλεῖστα δ᾽ ἂν καὶ αὐτὸς ἐπὶ σχολῆς ἀναλέξασθαι δύο ναις περὶ τοῦ προκειμένου. Καὶ ἡ παροῦσα δὲ πρα γματεία τῆς εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως κατὰ καιρὸν έκαστα παραδώσεταί τε καὶ ἑρμηνεύσει. Τέως δὲ ἐπὶ τοῦ παρόντος τῆς τῶν προφητῶν περὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν προῤῥήσεως, καὶ ὡς πᾶσιν ἀνθρώποις τὴν τῶν μελλόντων ἀγαθῶν παρουσίαν εὐηγγελίζετο, ἱκανῶς ἔχει τὰ εἰρημένα, προαναφωνοῦντα προφήτου τινὸς ἄφιξιν, καὶ εὐσέβειαν νομοθέτου Μωϋσεί παρα- πλησίου, γένος τε αὐτοῦ, καὶ φυλὴν, καὶ τόπον ὅθεν προελεύσεται, χρόνον τε καθ' δν ἥξει, προφητεύεται καὶ γένεσιν, καὶ τελευτὴν, καὶ ἀναβίωσιν, καὶ ἀρχὴν τὴν κατὰ πάντων ἐθνῶν· ἃ δὴ πάντα παρέστη, καὶ ἔτι μᾶλλον διὰ τῶν ἑξῆς παραστήσεται ἐπὶ μόνον τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν συμπεπερασμένα. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν ἀπὸ τῶν ἱερῶν λογίων τοῖς πιστεύουσιν αὐτοῖς παρατεθήσεται· τοῖς δ' ἀπειθοῦσι ταῖς προφη τικαῖς Γραφαῖς ἰδίως ἀπαντήσομεν, ὡς περὶ ἀνδρός κοινοῦ, καὶ τοῖς λοιποῖς παραπλησίου τέως τὴν ἐξέ τασιν ποιούμενοι· ἵνα, ὁπόταν πάντων τῶν ἐξ αἰῶνος βοηθέντων ἐν ἀνθρώποις, πολὺ κρείττων ἀσυγκρίτῳ ὑπεροχῇ καὶ διαφέρων ἀναφανῇ, τοτηνικάδε καὶ τὰ περὶ τῆς θειοτέρας αὐτοῦ φύσεως κατὰ καιρὸν διαλά βωμεν, ἐξ ἐναργῶν τῶν ἀποδείξεων παριστῶντες, ὡς DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. 'A bæreditabit multos, et fortium dividet spolia. Quam D “Isa. Lill, 12. st Psal. xv, 10. Psal. xxix. 4. autem ob rem hoc illi datum sit, docet deinceps, ubi ait: Pro eo quod tradita est in mortem ahima ejus, et cum iniquis deputatus est: et ipse peccala multorum tulit, et propter peccata eorum traditus est ". » Pro his enim remunerans illumn Pater, eo quod dicto audiens fuerit sustinueritque, donavit illum iis quæ exposita sunt. Factus enim est obe- diens Patri usque ad mortem: quare multorum quoque hæreditatem consecuturum illum canit, non prius tamen quam tradita fuerit anima ejus in mortem, et cum iniquis sit deputatus. Propter hæc enim dictum est, illum bæreditaturum multos, et for- tium divisurum spolia. Puto autem indubitate re- versionem ejus a mortuis significari talibus oraculis : qut enim fieri potest, ut aliter de eo intelli- gamus, qui tanquam ovis ad occisionem sit ductus, et ab iniquitatibus Judaici populi traditus sit ad mortem, et cum iniquis deputatus, sepulturæque commendatus, deinde purgatus a Domino ? et lu- cem penes se visurus sit, et multorum hæreditatem consecuturus, et suis spolia divisurus ? Sed aliter quoque de illius reditu in vitam, post mortem dicit quodam loco vaticinans David ex persona Christi : • Non relinques animam meam in inferno, neque dabis sanctum tuum videre corruptionem ". › Et alibi :: Domine, eduxisti ab inferno auimam meam, salvasti me a descendentibus in lacum **. , Et alibi ; ‹ Qui exaltas me de portis mortis, ut annun- tiem omnes laudationes tuas¯”. Contra omn- C nia hæc intendere ullam aciem, ne inimicissimos quidem atque ingratissimos posse arbitror. Verum- tamen ejus prophetiæ conclusio, cujus auctor Isa- jas, sterilem illam quondam et desertam a Deo ani- mam, aut potius Ecclesiam de gentibus collectamı, lælis vocibus, bonoque nuntio prosequitur, cum illis utique recordans, quæ jam contemplati sumus. Nam cum propter eam Christus omnia pertulerit, merito post ea, quæ de illo prædixit, adjungit : • Latare, inquit, sterilis quæ non paris, vociferare et clama, quæ non parturis: quoniam multi Elii desertæ magis, quam ejus quæ habet virum. Dixit enim Dominus : Dilata locum tentorii tui, et pel- les tabernaculorum tuorum fige, ne parcas: dilata funiculos tuos, et clavos tuos corrobora: amplius ad dextram et ad sinistram extende, et semen tuum gentes hæreditabit ". › His autem verbis Eccle- ¸ siam de gentibus collectam, et toto orbe terraruin diffusam, et ab ortu solis ad occasum extentam, oraculum lætari jubet, planissime hoc ipsum signi- ficans, ubi ait: « Et semen tuum gentes hæredita- bit. › Cum autem longiorem explanationem deside- rent ea, quæ ad hunc locum spectant, abunde no- bis hæc compendii locum explebunt. Nam tu quo- que per otium multa plura colligere poteris, quæ ad idem propositum spectent. Sed ipsum quoque evan- gelica demonstrationis propositum quod nunc in Psal. IX, 15. [sa. LIV, 1-3.
εἰ δὴ οὖν καὶ πρόπαλαι παῖδες Ἑβραίων, τῶν δὴ μάλιστα καὶ πρὸς τῶν χρησμῶν ἐπὶ σοφίᾳ μεμαρτυρημένων, ἐπὶ μόνον τὸν πάντων δημιουργὸν θεὸν ἀνῆγον τὸ σέβας, τί δεῖ πλάνον οὐχὶ δὲ θαυμαστὸν εὐσεβείας διδάσκαλον ὁμολογεῖν τοῦτον, ὃς τὰ πρόπαλαι μόνοις τοῖς θεοφιλέσιν Ἑβραίοις ἐγνωσμένα εἰς πάντας ἀνθρώπους ἀοράτῳ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει προαγαγὼν ἐξήπλωσεν, ὥστε μηκέτι κατὰ τὸ παλαιὸν βραχεῖς τινας καὶ ἀριθμῷ ληπτοὺς ὀρθὰς περὶ θεοῦ φέρειν δόξας, ἀλλὰ μυρία πλήθη βαρβάρων τῶν πάλαι θηριωδεστάτων λογίων τε καὶ Ἑλλήνων ἀνδρῶν, οἳ τοῖς πάλαι προφήταις καὶ δικαίοις ἀνδράσιν εὐσεβεῖν ὁμοίως διὰ μόνης τῆς αὐτοῦ δυνάμεως ἐπαιδεύθησαν;
λογισθέντα, ταφῇ τε παραδοθέντα· εἶτα καθαριζόμενον ὑπὸ τοῦ Κυρίου, καὶ φῶς παρ' αὐτῷ ἀψόμενον, καὶ κληρονομούντα πολλοὺς, καὶ σκῦλα τοῖς οἰκείοις δια νέμοντα ; Καὶ ἄλλως δὲ περὶ τῆς μετὰ τὸν θάνατον ἀναβιώσεως αὐτοῦ λέγει που προφητεύων ἐκ προσ ώπου τοῦ Χριστοῦ ὁ Δαβίδ· Οὐκ ἐγκαταλείψεις τὴν ψυχήν μου εἰς ᾅδην, οὐδὲ δώσεις όσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν. » Καὶ πάλιν « Κύριε, ἀνήγαγες ἐξ ᾅδου τὴν ψυχήν μου, ἔσωσάς με ἀπὸ τῶν καταβαινόντων εἰς λάκκον. » Καὶ πάλιν· Ὁ ὑψῶν με ἐκ τῶν πυ λῶν τοῦ θανάτου, ὅπως ἂν ἐξαγγείλω πάσας τὰς αἰ νέσεις σου. » Τούτοις δὲ πᾶσιν ἀντιβλέψαι δύνασθαι οὐδὲ τοὺς σφόδρα αγνωμονεστάτους ἡγοῦμαι. Πλὴν ἀλλὰ τῆς Ἡσαΐου προφητείας τὸ συμπέρασμα τὴν πάλαι στείραν καὶ ἔρημον Θεοῦ ψυχὴν, ἢ καὶ μᾶλλον τὴν ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίαν εὐαγγελίζεται, ἀκολούθως Β τῇ θεωρίᾳ τῶν εἰρημένων. Ἐπειδὴ γὰρ τὰ πάντα δι' αὐτὴν ὁ Χριστὸς ὑπέμεινεν, εἰκότως μετὰ τὰς περὶ αὐτοῦ προῤῥήσεις ἐπιφέρει λέγων· « Εὐφράν- θητι στείρα ή οὐ τίκτουσα, ῥῆξον καὶ βόησον ή οὐκ ὠδίνουσα· ὅτι πολλὰ τὰ τέκνα τῆς ἐρήμου μᾶλλον ἢ τῆς ἐχούσης τὸν ἄνδρα. Εἶπε γὰρ Κύριος· Πλάτυνον τὸν τόπον τῆς σκηνῆς σου καὶ τῶν αὐλαιῶν σου, πῆ- ξον, μὴ φείσῃ· πλάτυνον τὰ σχοινίσματά σου, καὶ τοὺς πασσάλους σου κατίσχυσον· ὅτι εἰς τὰ δεξιὰ καὶ εἰς τὰ ἀριστερὰ ἐκπέτασον, καὶ τὸ σπέρμα σου ἔθνη κληρονομήσει. » Ἐνταῦθα δὲ τὴν ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλη- σίαν καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης ἐξηπλωμένην καὶ ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου μέχρι δυσμῶν παρατείνουσαν ὁ λόγος εὐαγγελίζεται, σαφέστατα τοῦτο παριστὰς διὰ τοῦ · • Καὶ τὸ σπέρμα σου ἔθνη κληρονομήσει. » Πλείονος δὲ ἐξεργασίας δεομένων τῶν κατὰ τὸν τόπον, ἀρχούν τως ἐπὶ τοῦ παρόντος ταῦθ' ἡμῖν ἐπιτετμήσθω. Ηλεῖστα δ᾽ ἂν καὶ αὐτὸς ἐπὶ σχολῆς ἀναλέξασθαι δύο ναις περὶ τοῦ προκειμένου. Καὶ ἡ παροῦσα δὲ πρα γματεία τῆς εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως κατὰ καιρὸν έκαστα παραδώσεταί τε καὶ ἑρμηνεύσει. Τέως δὲ ἐπὶ τοῦ παρόντος τῆς τῶν προφητῶν περὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν προῤῥήσεως, καὶ ὡς πᾶσιν ἀνθρώποις τὴν τῶν μελλόντων ἀγαθῶν παρουσίαν εὐηγγελίζετο, ἱκανῶς ἔχει τὰ εἰρημένα, προαναφωνοῦντα προφήτου τινὸς ἄφιξιν, καὶ εὐσέβειαν νομοθέτου Μωϋσεί παρα- πλησίου, γένος τε αὐτοῦ, καὶ φυλὴν, καὶ τόπον ὅθεν προελεύσεται, χρόνον τε καθ' δν ἥξει, προφητεύεται καὶ γένεσιν, καὶ τελευτὴν, καὶ ἀναβίωσιν, καὶ ἀρχὴν τὴν κατὰ πάντων ἐθνῶν· ἃ δὴ πάντα παρέστη, καὶ ἔτι μᾶλλον διὰ τῶν ἑξῆς παραστήσεται ἐπὶ μόνον τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν συμπεπερασμένα. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν ἀπὸ τῶν ἱερῶν λογίων τοῖς πιστεύουσιν αὐτοῖς παρατεθήσεται· τοῖς δ' ἀπειθοῦσι ταῖς προφη τικαῖς Γραφαῖς ἰδίως ἀπαντήσομεν, ὡς περὶ ἀνδρός κοινοῦ, καὶ τοῖς λοιποῖς παραπλησίου τέως τὴν ἐξέ τασιν ποιούμενοι· ἵνα, ὁπόταν πάντων τῶν ἐξ αἰῶνος βοηθέντων ἐν ἀνθρώποις, πολὺ κρείττων ἀσυγκρίτῳ ὑπεροχῇ καὶ διαφέρων ἀναφανῇ, τοτηνικάδε καὶ τὰ περὶ τῆς θειοτέρας αὐτοῦ φύσεως κατὰ καιρὸν διαλά βωμεν, ἐξ ἐναργῶν τῶν ἀποδείξεων παριστῶντες, ὡς DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. 'A bæreditabit multos, et fortium dividet spolia. Quam D “Isa. Lill, 12. st Psal. xv, 10. Psal. xxix. 4. autem ob rem hoc illi datum sit, docet deinceps, ubi ait: Pro eo quod tradita est in mortem ahima ejus, et cum iniquis deputatus est: et ipse peccala multorum tulit, et propter peccata eorum traditus est ". » Pro his enim remunerans illumn Pater, eo quod dicto audiens fuerit sustinueritque, donavit illum iis quæ exposita sunt. Factus enim est obe- diens Patri usque ad mortem: quare multorum quoque hæreditatem consecuturum illum canit, non prius tamen quam tradita fuerit anima ejus in mortem, et cum iniquis sit deputatus. Propter hæc enim dictum est, illum bæreditaturum multos, et for- tium divisurum spolia. Puto autem indubitate re- versionem ejus a mortuis significari talibus oraculis : qut enim fieri potest, ut aliter de eo intelli- gamus, qui tanquam ovis ad occisionem sit ductus, et ab iniquitatibus Judaici populi traditus sit ad mortem, et cum iniquis deputatus, sepulturæque commendatus, deinde purgatus a Domino ? et lu- cem penes se visurus sit, et multorum hæreditatem consecuturus, et suis spolia divisurus ? Sed aliter quoque de illius reditu in vitam, post mortem dicit quodam loco vaticinans David ex persona Christi : • Non relinques animam meam in inferno, neque dabis sanctum tuum videre corruptionem ". › Et alibi :: Domine, eduxisti ab inferno auimam meam, salvasti me a descendentibus in lacum **. , Et alibi ; ‹ Qui exaltas me de portis mortis, ut annun- tiem omnes laudationes tuas¯”. Contra omn- C nia hæc intendere ullam aciem, ne inimicissimos quidem atque ingratissimos posse arbitror. Verum- tamen ejus prophetiæ conclusio, cujus auctor Isa- jas, sterilem illam quondam et desertam a Deo ani- mam, aut potius Ecclesiam de gentibus collectamı, lælis vocibus, bonoque nuntio prosequitur, cum illis utique recordans, quæ jam contemplati sumus. Nam cum propter eam Christus omnia pertulerit, merito post ea, quæ de illo prædixit, adjungit : • Latare, inquit, sterilis quæ non paris, vociferare et clama, quæ non parturis: quoniam multi Elii desertæ magis, quam ejus quæ habet virum. Dixit enim Dominus : Dilata locum tentorii tui, et pel- les tabernaculorum tuorum fige, ne parcas: dilata funiculos tuos, et clavos tuos corrobora: amplius ad dextram et ad sinistram extende, et semen tuum gentes hæreditabit ". › His autem verbis Eccle- ¸ siam de gentibus collectam, et toto orbe terraruin diffusam, et ab ortu solis ad occasum extentam, oraculum lætari jubet, planissime hoc ipsum signi- ficans, ubi ait: « Et semen tuum gentes hæredita- bit. › Cum autem longiorem explanationem deside- rent ea, quæ ad hunc locum spectant, abunde no- bis hæc compendii locum explebunt. Nam tu quo- que per otium multa plura colligere poteris, quæ ad idem propositum spectent. Sed ipsum quoque evan- gelica demonstrationis propositum quod nunc in Psal. IX, 15. [sa. LIV, 1-3.
Ἀλλὰ δὴ τὸ τρίτον σκεψώμεθα, μή ποτ’ ἄρα τοῦτ’ ἦν δι’ ὃ πλάνον αὐτόν φασιν, ὅτι μὴ βουθυσίαις μηδὲ ζῴων ἀλόγων σφαγαῖς μηδ’ αἵμασι καὶ πυρὶ μηδὲ τοῖς ἀπὸ γῆς ἀναθυμιωμένοις τὸ θεῖον τιμᾶν διετάξατο, ταπεινὰ μὲν καὶ γεώδη ταῦτα καὶ τῆς ἀθανάτου φύσεως οὐδαμῶς οἰκεῖα λογισάμενος, κρίνας δὲ πάσης θυσίας προσηνεστάτην καὶ ἡδεῖαν εἶναι τῷ θεῷ τὴν τῶν οἰκείων ἐντολῶν κατόρθωσιν, δι’ ὧν αὐτῷ σώματι καὶ ψυχῇ κεκαθαρμένους, νῷ τε διαυγεῖ καὶ δόγμασιν εὐσεβέσιν κεκοσμημένους, τὴν πρὸς τὸν θεὸν ἐξομοίωσιν ἀπομιμεῖσθαι ἐδίδασκεν, διαρρήδην φάσκων· «ἔσεσθε τέλειοι, ὡς ὁ πατὴρ ὑμῶν τέλειός ἐστιν». εἰ δὴ ταῦτά τις Ἑλλήνων αἰτιῷτο, ἴστω μὴ φίλα τοῖς οἰκείοις διδασκάλοις φρονῶν, οἵ γε, ὡς εἰκὸς ἐξ ἡμῶν ὠφελημένοι, ἐπεὶ καὶ μεθ’ ἡμᾶς γεγόνασι τοῖς χρόνοις, λέγω δὲ μετὰ τὴν προβεβλημένην ἡμῖν ὑπὸ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν διδασκαλίαν, οἷα δὴ ἐγγράφως ὡμολόγουν, ἄκουε. Ἀπὸ τῶν Πορφυρίου περὶ ἐμψύχων ἀποχῆς. «Θεῷ μὲν τῷ ἐπὶ πᾶσιν, ὥς τις ἀνὴρ σοφὸς ἔφη, μηδὲν τῶν αἰσθητῶν μήτε θυμιῶντες μήτ’ ἐπονομάζοντες (οὐδὲν γὰρ ἔνυλον, ὃ μὴ τῷ ἀύ̈λῳ εὐθύς ἐστιν ἀκάθαρτον·
λογισθέντα, ταφῇ τε παραδοθέντα· εἶτα καθαριζόμενον ὑπὸ τοῦ Κυρίου, καὶ φῶς παρ' αὐτῷ ἀψόμενον, καὶ κληρονομούντα πολλοὺς, καὶ σκῦλα τοῖς οἰκείοις δια νέμοντα ; Καὶ ἄλλως δὲ περὶ τῆς μετὰ τὸν θάνατον ἀναβιώσεως αὐτοῦ λέγει που προφητεύων ἐκ προσ ώπου τοῦ Χριστοῦ ὁ Δαβίδ· Οὐκ ἐγκαταλείψεις τὴν ψυχήν μου εἰς ᾅδην, οὐδὲ δώσεις όσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν. » Καὶ πάλιν « Κύριε, ἀνήγαγες ἐξ ᾅδου τὴν ψυχήν μου, ἔσωσάς με ἀπὸ τῶν καταβαινόντων εἰς λάκκον. » Καὶ πάλιν· Ὁ ὑψῶν με ἐκ τῶν πυ λῶν τοῦ θανάτου, ὅπως ἂν ἐξαγγείλω πάσας τὰς αἰ νέσεις σου. » Τούτοις δὲ πᾶσιν ἀντιβλέψαι δύνασθαι οὐδὲ τοὺς σφόδρα αγνωμονεστάτους ἡγοῦμαι. Πλὴν ἀλλὰ τῆς Ἡσαΐου προφητείας τὸ συμπέρασμα τὴν πάλαι στείραν καὶ ἔρημον Θεοῦ ψυχὴν, ἢ καὶ μᾶλλον τὴν ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίαν εὐαγγελίζεται, ἀκολούθως Β τῇ θεωρίᾳ τῶν εἰρημένων. Ἐπειδὴ γὰρ τὰ πάντα δι' αὐτὴν ὁ Χριστὸς ὑπέμεινεν, εἰκότως μετὰ τὰς περὶ αὐτοῦ προῤῥήσεις ἐπιφέρει λέγων· « Εὐφράν- θητι στείρα ή οὐ τίκτουσα, ῥῆξον καὶ βόησον ή οὐκ ὠδίνουσα· ὅτι πολλὰ τὰ τέκνα τῆς ἐρήμου μᾶλλον ἢ τῆς ἐχούσης τὸν ἄνδρα. Εἶπε γὰρ Κύριος· Πλάτυνον τὸν τόπον τῆς σκηνῆς σου καὶ τῶν αὐλαιῶν σου, πῆ- ξον, μὴ φείσῃ· πλάτυνον τὰ σχοινίσματά σου, καὶ τοὺς πασσάλους σου κατίσχυσον· ὅτι εἰς τὰ δεξιὰ καὶ εἰς τὰ ἀριστερὰ ἐκπέτασον, καὶ τὸ σπέρμα σου ἔθνη κληρονομήσει. » Ἐνταῦθα δὲ τὴν ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλη- σίαν καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης ἐξηπλωμένην καὶ ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου μέχρι δυσμῶν παρατείνουσαν ὁ λόγος εὐαγγελίζεται, σαφέστατα τοῦτο παριστὰς διὰ τοῦ · • Καὶ τὸ σπέρμα σου ἔθνη κληρονομήσει. » Πλείονος δὲ ἐξεργασίας δεομένων τῶν κατὰ τὸν τόπον, ἀρχούν τως ἐπὶ τοῦ παρόντος ταῦθ' ἡμῖν ἐπιτετμήσθω. Ηλεῖστα δ᾽ ἂν καὶ αὐτὸς ἐπὶ σχολῆς ἀναλέξασθαι δύο ναις περὶ τοῦ προκειμένου. Καὶ ἡ παροῦσα δὲ πρα γματεία τῆς εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως κατὰ καιρὸν έκαστα παραδώσεταί τε καὶ ἑρμηνεύσει. Τέως δὲ ἐπὶ τοῦ παρόντος τῆς τῶν προφητῶν περὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν προῤῥήσεως, καὶ ὡς πᾶσιν ἀνθρώποις τὴν τῶν μελλόντων ἀγαθῶν παρουσίαν εὐηγγελίζετο, ἱκανῶς ἔχει τὰ εἰρημένα, προαναφωνοῦντα προφήτου τινὸς ἄφιξιν, καὶ εὐσέβειαν νομοθέτου Μωϋσεί παρα- πλησίου, γένος τε αὐτοῦ, καὶ φυλὴν, καὶ τόπον ὅθεν προελεύσεται, χρόνον τε καθ' δν ἥξει, προφητεύεται καὶ γένεσιν, καὶ τελευτὴν, καὶ ἀναβίωσιν, καὶ ἀρχὴν τὴν κατὰ πάντων ἐθνῶν· ἃ δὴ πάντα παρέστη, καὶ ἔτι μᾶλλον διὰ τῶν ἑξῆς παραστήσεται ἐπὶ μόνον τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν συμπεπερασμένα. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν ἀπὸ τῶν ἱερῶν λογίων τοῖς πιστεύουσιν αὐτοῖς παρατεθήσεται· τοῖς δ' ἀπειθοῦσι ταῖς προφη τικαῖς Γραφαῖς ἰδίως ἀπαντήσομεν, ὡς περὶ ἀνδρός κοινοῦ, καὶ τοῖς λοιποῖς παραπλησίου τέως τὴν ἐξέ τασιν ποιούμενοι· ἵνα, ὁπόταν πάντων τῶν ἐξ αἰῶνος βοηθέντων ἐν ἀνθρώποις, πολὺ κρείττων ἀσυγκρίτῳ ὑπεροχῇ καὶ διαφέρων ἀναφανῇ, τοτηνικάδε καὶ τὰ περὶ τῆς θειοτέρας αὐτοῦ φύσεως κατὰ καιρὸν διαλά βωμεν, ἐξ ἐναργῶν τῶν ἀποδείξεων παριστῶντες, ὡς DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. 'A bæreditabit multos, et fortium dividet spolia. Quam D “Isa. Lill, 12. st Psal. xv, 10. Psal. xxix. 4. autem ob rem hoc illi datum sit, docet deinceps, ubi ait: Pro eo quod tradita est in mortem ahima ejus, et cum iniquis deputatus est: et ipse peccala multorum tulit, et propter peccata eorum traditus est ". » Pro his enim remunerans illumn Pater, eo quod dicto audiens fuerit sustinueritque, donavit illum iis quæ exposita sunt. Factus enim est obe- diens Patri usque ad mortem: quare multorum quoque hæreditatem consecuturum illum canit, non prius tamen quam tradita fuerit anima ejus in mortem, et cum iniquis sit deputatus. Propter hæc enim dictum est, illum bæreditaturum multos, et for- tium divisurum spolia. Puto autem indubitate re- versionem ejus a mortuis significari talibus oraculis : qut enim fieri potest, ut aliter de eo intelli- gamus, qui tanquam ovis ad occisionem sit ductus, et ab iniquitatibus Judaici populi traditus sit ad mortem, et cum iniquis deputatus, sepulturæque commendatus, deinde purgatus a Domino ? et lu- cem penes se visurus sit, et multorum hæreditatem consecuturus, et suis spolia divisurus ? Sed aliter quoque de illius reditu in vitam, post mortem dicit quodam loco vaticinans David ex persona Christi : • Non relinques animam meam in inferno, neque dabis sanctum tuum videre corruptionem ". › Et alibi :: Domine, eduxisti ab inferno auimam meam, salvasti me a descendentibus in lacum **. , Et alibi ; ‹ Qui exaltas me de portis mortis, ut annun- tiem omnes laudationes tuas¯”. Contra omn- C nia hæc intendere ullam aciem, ne inimicissimos quidem atque ingratissimos posse arbitror. Verum- tamen ejus prophetiæ conclusio, cujus auctor Isa- jas, sterilem illam quondam et desertam a Deo ani- mam, aut potius Ecclesiam de gentibus collectamı, lælis vocibus, bonoque nuntio prosequitur, cum illis utique recordans, quæ jam contemplati sumus. Nam cum propter eam Christus omnia pertulerit, merito post ea, quæ de illo prædixit, adjungit : • Latare, inquit, sterilis quæ non paris, vociferare et clama, quæ non parturis: quoniam multi Elii desertæ magis, quam ejus quæ habet virum. Dixit enim Dominus : Dilata locum tentorii tui, et pel- les tabernaculorum tuorum fige, ne parcas: dilata funiculos tuos, et clavos tuos corrobora: amplius ad dextram et ad sinistram extende, et semen tuum gentes hæreditabit ". › His autem verbis Eccle- ¸ siam de gentibus collectam, et toto orbe terraruin diffusam, et ab ortu solis ad occasum extentam, oraculum lætari jubet, planissime hoc ipsum signi- ficans, ubi ait: « Et semen tuum gentes hæredita- bit. › Cum autem longiorem explanationem deside- rent ea, quæ ad hunc locum spectant, abunde no- bis hæc compendii locum explebunt. Nam tu quo- que per otium multa plura colligere poteris, quæ ad idem propositum spectent. Sed ipsum quoque evan- gelica demonstrationis propositum quod nunc in Psal. IX, 15. [sa. LIV, 1-3.
PG 22:191διὸ οὐδὲ λόγος αὐτῷ ὁ κατὰ φωνὴν οἰκεῖος, οὐδ’ ὁ ἔνδον, ὅταν πάθει ψυχῆς ᾖ μεμολυσμένος), διὰ δὲ σιγῆς καθαρᾶς καὶ τῶν περὶ αὐτοῦ καθαρῶν ἐννοιῶν θρησκεύσομεν αὐτόν. δεῖ ἄρα συναφθέντας καὶ ὁμοιωθέντας αὐτῷ τὴν αὐτῶν ἀγωγὴν θυσίαν ἱερὰν προσαγαγεῖν θεῷ, τὴν αὐτὴν δὲ καὶ ὕμνον οὖσαν καὶ ἡμῶν σωτηρίαν. ἐν ἀπαθείᾳ ἄρα τῆς ψυχῆς τοῦ δὲ θεοῦ θεωρίᾳ ἡ θυσία αὕτη τελεῖται.» Ἐκ τῆς Ἀπολλωνίου τοῦ Τυανέως θεολογίας. «Οὕτως τοίνυν μάλιστα ἄν τις τὴν προσήκουσαν ἐπιμέλειαν ποιοῖτο τοῦ θείου, τυγχάνοι τε αὐτόθεν ἵλεώ τε καὶ εὐμενοῦς αὐτοῦ παρ’ ὁντιναοῦν μόνος ἀνθρώπων, εἰ θεῷ μέν, ὃν δὴ φαμὲν τοῦτον, ἑνί τε ὄντι καὶ κεχωρισμένῳ πάντων, μεθ’ ὃν γνωρίζεσθαι τοὺς λοιποὺς ἀναγκαῖον, μὴ θύοι τι τὴν ἀρχὴν μήτε ἀνάπτοι πῦρ μήτε τι καθόλου τῶν αἰσθητῶν ἐπονομάζοι (δεῖται γὰρ οὐδενὸς οὐδὲ παρὰ τῶν κρειττόνων ἤπερ ἡμεῖς ἐσμεν, οὐδ’ ἔστιν ὃ τὴν ἀρχὴν γῆ ἀνίησιν φυτὸν ἢ τρέφει ζῷον ἢ ἀήρ, ᾧ οὐ πρόσεστίν γε μίασμα), μόνῳ δὲ χρῷτο πρὸς αὐτὸν ἀεὶ τῷ κρείττονι λόγῳ (λέγω δὲ τῷ μὴ διὰ στόματος ἰόντι), παρὰ δὲ τοῦ καλλίστου τῶν ὄντων διὰ τοῦ καλλίστου τοῦ ἐν ἡμῖν αἰτοίη τὰ ἀγαθά·
μις· οἷς ἀκολούθως καὶ τὰ τῆς κατ' αὐτὸν θεολογίας, ὡς οἷόν τε ἐστὶν ἡμῖν ἐποπτεῦσαι, ποιησόμεθα. Ἐπεὶ τοίνυν τῶν ἀπίστων οἱ πλείους γόητα καὶ πλάνον ἀπο καλοῦντες, καὶ μυρίαις άλλαις κακηγορίαις βλασφη μοῦντες αὐτὸν, οὔπω καὶ νῦν παύονται, φέρε, καὶ πρὸς τούτους ἀποκρινώμεθα, οἴκοθεν μὲν οὐδὲν, ἐξ αὐτῶν δὲ τῶν αὐτοῦ φωνῶν, καὶ ἧς παρέδωκε διδα σκαλίας τὰς παραθέσεις ποιούμενοι. Α οὐκ ἀνθρωπείας ἄρα ἦν φύσεως ἡ περὶ αὐτὸν δύνα- Β Γ'. Πρὸς τοὺς πλάνον ὑπειληφότας γεγονέναι τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ. οι ν. 37. Πευστέον δὴ αὐτῶν εἴποτέ τις ἄλλος τοιοῦτος πλάνος ἱστόρηται πραότητος, καὶ ἐπιεικείας, σωφρο σύνης τε καὶ τῆς ἄλλης ἀρετῆς διδάσκαλος τοῖς ἀπατωμένοις γεγονώς αἴτιος· καὶ εἰ θεμιτόν τού τοις ἀποκαλεῖν τοῖς ὀνόμασι τὸν μηδὲ ἐμβλέπειν μετὰ ἐπιθυμίας ἀκολάστου γυναιξὶν ἐπιτρέψαντα καὶ εἰ πλάνος ὁ τὴν εἰς ἄκρον παραδούς φιλοσο φίαν ἐν τῷ τοὺς φοιτητὰς παιδεύειν τῶν ὑπαρχόντων ἐνδεέσι κοινωνεῖν, καὶ τὸ φιλόπονον καὶ κοινωνικὸν περὶ πολλοῦ τίθεσθαι· καὶ εἰ πλάνος ὁ τῆς πανδή- μου, καὶ ἀγελαίου, καὶ θορυβώδους συνουσίας ἀνε- γείρων, διδάσκων δὲ μόνην ἀσπάζεσθαι τὴν περὶ τὰ θεῖα λόγια σχολήν. Ο δὲ παντὸς μὲν ψεύδους ἀπο τρέπων, την δ' ἀλήθειαν πρὸ παντὸς τιμᾷν παραι νῶν· ὡς μηδ' εὐορκίας δεῖσθαι, πολλοῦ δεῖ ἐπιορκεῖν· • Εστω γὰρ ὑμῶν τὸ Ναὶ ναὶ, τὸ οὐ οὔ· ο πῶς ἂν πλάνος ἐνδίκως ὀνομασθείη; Καὶ τί με χρὴ πλείονα νῦν λέγειν, παρὸν ἐκ τῶν πρόσθεν ειρημένων τίς ποτε ἦν τρόπος γνῶναι τῆς ὑπ' αὐτοῦ κατασπαρεί σης τῷ βίῳ πολιτείας, ἀφ' ἧς οὐχ ὅπως πλάνον, ἀλλά τινα θεῖον ὡς ἀληθῶς, καὶ θείας, καὶ εὐσεβοῦς, ἀλλ' οὐ τῆς κοινῆς καὶ πανδήμου φιλοσοφίας εἰσηγητὴν πᾶς ὁ φιλαλήθης αὐτὸν ὁμολογήσαι ἄν; Τὸν γοῦν βίον τῶν πάλαι θεοφιλῶν Εβραίων ἤδη πως ἐξ ἀν θρώπων ἀπολωλότα μόνος ἀνανεωσάμενος, οὐκ εἰς βραχεῖς καὶ μετρίους, ἀλλ᾽ εἰς ὅλον ἐφαπλῶσαι τὸν κόσμον ἀποδέδεικται διὰ τοῦ πρώτου συγγράμματος τῆς παρούσης ὑποθέσεως· δι' οὗ πάρεστιν ἀνθρώποις ἐπὶ σπείρας τοῖς καθ᾽ ὅλης τῆς οἰκουμένης τὸν τῶν θεοφιλῶν ἐκείνων ἀμφὶ τὸν ᾿Αβραάμ μυρίους τε ὅσους ζηλωτὰς οὐκ ἐξ Ελλήνων μόνον, ἀλλὰ καὶ βαρβάρων EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - manibus est, tradet suo tempore atque interpreta- bitur singula. Interim vero quod ad prædictionem divinationemque propheticam de Salvatore nostro pertinet, quodque item ad id quod ea prædictio om- nes homines eorum bonorum adventu gau- dere jubebat quæ exspectabantur, iis quæ jam dicta sunt contenti esse possumus: quæ quidem plane enuntiant prophetæ cujusdam adventum, et legum auctoris pietatem qui Mosi similis futurus sit, nec- non ejusdem genus, et tribum, et locum unde exiturus, et tempus quo venturus sit. Vaticinatur præterea et ortum, et mortem, et reditum in vitam, et principatum in omnibus gentibus, quæ sane jam evenere omnia et magis etiam deinceps ex iis, quæ dicentur constabit, in uno Salvatore ac Do- mino nostro ea finem accepisse. Sed hæc quæ de sanctis oraculis accepta vides, iis qui credunt, ex- posita sunt : iis autem qui non credunt, seorsum obviam scriptis propheticis ibimus, atque interim tanquam de communi viro, et qui reliquis fuerit similis inquiremus: ut cum omnibus qui unquanı a condito ævo inter homines celebrati sint, multo præstantior et incomparabili quadam eminentia sur perior apparuerit, cum ea quoque quæ ad diviniorem ejus naturam spectant pertractemus: et quod virtus quæ in illo erat nulla bumana natura constaret, certissimis demonstrationibus comprobemus : ordine deinceps sequetur, ut ea proponamus contemplanda pro viribus, quæ ad eam theologiam perti- nent, quæ illum complexa est. Quonianı igitur major pars eorum qui non credunt, vocant illum præ- stigiatorem ac seductorem, aliasque innumerabiles calumnias in illum exsecrabiliter jactant, ac ne nunc quidem desinunt ejusmodi probra confingere, tempus jam videtur esse ut etiam istis respondea- mus, de nostro quidem nihil afferentes, sed de doctrina quam ipse publicavit assumentes, quod hic apponamus. Ill. Adversus eos qui Christum Dei seductorem fuisse existimant. quæ- c C Interrogandi igitur sunt, num quis unquam alius huic similis seductor ex historiis ipsorum proferri possit, qui mansuetudinis, probitatis, temperantiæ, omirisque reliquæ virtutis iis quos seduxerit ma- gister et auctor exstiterit: et utrum fas sit iis no- minibus vocare eum: qui ne intueri quidem mu- lierem cum petulanti cupiditate permittit: et num is seductor, qui summum philosophie fastigiumn tradiderit, discipulosque suos docuerit, cunque possideant bona, indigentibus imper- tiri, et laboris studium ac benedicentiam plurimi facere : et utrum seductor is, qui in multitudine populari, in plebeio turbulentoque grege versari prohibet, solum autem rerum divina- rum studium sua doctrina comniendat. Qui porro fieri potest, ut is merito nominetur seductor, qui et ab omni mendacio deterreat, et ad veritatein præter cuncta alia amplectendam adhortetur? ut ne jure quidem jurando velit nos indigere? quanto autem minus perjurio? Sit enim sermo vester : Est, est : non, non " : » et quid ine plura colligere oportet, cum ex iis, quæ jam dicta sunt, plane li- ceat discere, quodnam fuerit ejus reipublicæ insti- tutum, quæ ab illo inter homines ad vitæ utilita- tem disseminata est? ex qua, non modo non sedu- ctorem, sed vere divinum quemdam, et divinæ pie- tatemque amplexæ philosophiæ, non communis il- lius et vulgaris introductorem, omnis veritatis amator sit confessurus. Nam quod illud vivendi D institutum, quo Hebræorum antiquissimi, Dei • amici, viri utebantur, quodque jam ex hominibus Matth.
νοῦς δέ ἐστιν οὗτος ὀργάνου μὴ δεόμενος». Εἰ δὴ οὖν ταῦτα καὶ πρὸς τῶν παρ’ Ἕλλησι διαπρεπῶν φιλοσόφων τε καὶ θεολόγων ὁμολογεῖται, πῶς ἂν εἴη πλάνος ὁ μὴ μόνον λόγους ἀλλ’ ἔργα τῶν λόγων πολὺ πρότερον τοῖς φοιτηταῖς ἐκτελεῖν παραδούς, δι’ ὧν κατὰ τὸν ὀρθὸν λόγον ἤμελλον θεραπεύειν τὸ θεῖον; ὅπως δὲ καὶ τίσιν λόγοις οἱ παλαιοὶ Ἑβραῖοι θύειν μνημονεύονται, διειληφότες ἐν τῷ πρώτῳ συγγράμματι τῆς παρούσης ὑποθέσεως, ἐκείνοις ἀρκεσθησόμεθα. Ἐπεὶ δὲ πρὸς τοῖς ἐξητασμένοις ἔγνωμεν, παρὰ τοῦ Χριστοῦ μαθόντες, ὅτι γεννητὸς ὁ κόσμος [καὶ ὅτι] οὐρανὸς αὐτὸς καὶ ἥλιος καὶ σελήνη καὶ ἄστρα ἔργα θεοῦ τυγχάνει, καὶ ὅτι χρὴ μὴ ταῦτα ἀλλὰ τὸν ποιητὴν αὐτῶν σέβειν, σκέψασθαι δεῖ, μὴ ἄρα ἠπατήμεθα, τοῦτον παρ’ αὐτοῦ διδαχθέντες φρονεῖν τὸν τρόπον. καὶ μὴν Ἑβραίων καὶ οὗτος ἦν ὁ λόγος, καὶ φιλοσόφων δὲ οἱ μάλιστα διαφανεῖς τοῖς αὐτοῖς συνηνέχθησαν, γεννητὸν καὶ αὐτὸν τὸν οὐρανὸν καὶ ἥλιον καὶ σελήνην καὶ ἄστρα καὶ τὸν σύμπαντα κόσμον πρὸς τοῦ τῶν ὅλων ποιητοῦ γεγονότα ἀποφηνάμενοι.
μις· οἷς ἀκολούθως καὶ τὰ τῆς κατ' αὐτὸν θεολογίας, ὡς οἷόν τε ἐστὶν ἡμῖν ἐποπτεῦσαι, ποιησόμεθα. Ἐπεὶ τοίνυν τῶν ἀπίστων οἱ πλείους γόητα καὶ πλάνον ἀπο καλοῦντες, καὶ μυρίαις άλλαις κακηγορίαις βλασφη μοῦντες αὐτὸν, οὔπω καὶ νῦν παύονται, φέρε, καὶ πρὸς τούτους ἀποκρινώμεθα, οἴκοθεν μὲν οὐδὲν, ἐξ αὐτῶν δὲ τῶν αὐτοῦ φωνῶν, καὶ ἧς παρέδωκε διδα σκαλίας τὰς παραθέσεις ποιούμενοι. Α οὐκ ἀνθρωπείας ἄρα ἦν φύσεως ἡ περὶ αὐτὸν δύνα- Β Γ'. Πρὸς τοὺς πλάνον ὑπειληφότας γεγονέναι τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ. οι ν. 37. Πευστέον δὴ αὐτῶν εἴποτέ τις ἄλλος τοιοῦτος πλάνος ἱστόρηται πραότητος, καὶ ἐπιεικείας, σωφρο σύνης τε καὶ τῆς ἄλλης ἀρετῆς διδάσκαλος τοῖς ἀπατωμένοις γεγονώς αἴτιος· καὶ εἰ θεμιτόν τού τοις ἀποκαλεῖν τοῖς ὀνόμασι τὸν μηδὲ ἐμβλέπειν μετὰ ἐπιθυμίας ἀκολάστου γυναιξὶν ἐπιτρέψαντα καὶ εἰ πλάνος ὁ τὴν εἰς ἄκρον παραδούς φιλοσο φίαν ἐν τῷ τοὺς φοιτητὰς παιδεύειν τῶν ὑπαρχόντων ἐνδεέσι κοινωνεῖν, καὶ τὸ φιλόπονον καὶ κοινωνικὸν περὶ πολλοῦ τίθεσθαι· καὶ εἰ πλάνος ὁ τῆς πανδή- μου, καὶ ἀγελαίου, καὶ θορυβώδους συνουσίας ἀνε- γείρων, διδάσκων δὲ μόνην ἀσπάζεσθαι τὴν περὶ τὰ θεῖα λόγια σχολήν. Ο δὲ παντὸς μὲν ψεύδους ἀπο τρέπων, την δ' ἀλήθειαν πρὸ παντὸς τιμᾷν παραι νῶν· ὡς μηδ' εὐορκίας δεῖσθαι, πολλοῦ δεῖ ἐπιορκεῖν· • Εστω γὰρ ὑμῶν τὸ Ναὶ ναὶ, τὸ οὐ οὔ· ο πῶς ἂν πλάνος ἐνδίκως ὀνομασθείη; Καὶ τί με χρὴ πλείονα νῦν λέγειν, παρὸν ἐκ τῶν πρόσθεν ειρημένων τίς ποτε ἦν τρόπος γνῶναι τῆς ὑπ' αὐτοῦ κατασπαρεί σης τῷ βίῳ πολιτείας, ἀφ' ἧς οὐχ ὅπως πλάνον, ἀλλά τινα θεῖον ὡς ἀληθῶς, καὶ θείας, καὶ εὐσεβοῦς, ἀλλ' οὐ τῆς κοινῆς καὶ πανδήμου φιλοσοφίας εἰσηγητὴν πᾶς ὁ φιλαλήθης αὐτὸν ὁμολογήσαι ἄν; Τὸν γοῦν βίον τῶν πάλαι θεοφιλῶν Εβραίων ἤδη πως ἐξ ἀν θρώπων ἀπολωλότα μόνος ἀνανεωσάμενος, οὐκ εἰς βραχεῖς καὶ μετρίους, ἀλλ᾽ εἰς ὅλον ἐφαπλῶσαι τὸν κόσμον ἀποδέδεικται διὰ τοῦ πρώτου συγγράμματος τῆς παρούσης ὑποθέσεως· δι' οὗ πάρεστιν ἀνθρώποις ἐπὶ σπείρας τοῖς καθ᾽ ὅλης τῆς οἰκουμένης τὸν τῶν θεοφιλῶν ἐκείνων ἀμφὶ τὸν ᾿Αβραάμ μυρίους τε ὅσους ζηλωτὰς οὐκ ἐξ Ελλήνων μόνον, ἀλλὰ καὶ βαρβάρων EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - manibus est, tradet suo tempore atque interpreta- bitur singula. Interim vero quod ad prædictionem divinationemque propheticam de Salvatore nostro pertinet, quodque item ad id quod ea prædictio om- nes homines eorum bonorum adventu gau- dere jubebat quæ exspectabantur, iis quæ jam dicta sunt contenti esse possumus: quæ quidem plane enuntiant prophetæ cujusdam adventum, et legum auctoris pietatem qui Mosi similis futurus sit, nec- non ejusdem genus, et tribum, et locum unde exiturus, et tempus quo venturus sit. Vaticinatur præterea et ortum, et mortem, et reditum in vitam, et principatum in omnibus gentibus, quæ sane jam evenere omnia et magis etiam deinceps ex iis, quæ dicentur constabit, in uno Salvatore ac Do- mino nostro ea finem accepisse. Sed hæc quæ de sanctis oraculis accepta vides, iis qui credunt, ex- posita sunt : iis autem qui non credunt, seorsum obviam scriptis propheticis ibimus, atque interim tanquam de communi viro, et qui reliquis fuerit similis inquiremus: ut cum omnibus qui unquanı a condito ævo inter homines celebrati sint, multo præstantior et incomparabili quadam eminentia sur perior apparuerit, cum ea quoque quæ ad diviniorem ejus naturam spectant pertractemus: et quod virtus quæ in illo erat nulla bumana natura constaret, certissimis demonstrationibus comprobemus : ordine deinceps sequetur, ut ea proponamus contemplanda pro viribus, quæ ad eam theologiam perti- nent, quæ illum complexa est. Quonianı igitur major pars eorum qui non credunt, vocant illum præ- stigiatorem ac seductorem, aliasque innumerabiles calumnias in illum exsecrabiliter jactant, ac ne nunc quidem desinunt ejusmodi probra confingere, tempus jam videtur esse ut etiam istis respondea- mus, de nostro quidem nihil afferentes, sed de doctrina quam ipse publicavit assumentes, quod hic apponamus. Ill. Adversus eos qui Christum Dei seductorem fuisse existimant. quæ- c C Interrogandi igitur sunt, num quis unquam alius huic similis seductor ex historiis ipsorum proferri possit, qui mansuetudinis, probitatis, temperantiæ, omirisque reliquæ virtutis iis quos seduxerit ma- gister et auctor exstiterit: et utrum fas sit iis no- minibus vocare eum: qui ne intueri quidem mu- lierem cum petulanti cupiditate permittit: et num is seductor, qui summum philosophie fastigiumn tradiderit, discipulosque suos docuerit, cunque possideant bona, indigentibus imper- tiri, et laboris studium ac benedicentiam plurimi facere : et utrum seductor is, qui in multitudine populari, in plebeio turbulentoque grege versari prohibet, solum autem rerum divina- rum studium sua doctrina comniendat. Qui porro fieri potest, ut is merito nominetur seductor, qui et ab omni mendacio deterreat, et ad veritatein præter cuncta alia amplectendam adhortetur? ut ne jure quidem jurando velit nos indigere? quanto autem minus perjurio? Sit enim sermo vester : Est, est : non, non " : » et quid ine plura colligere oportet, cum ex iis, quæ jam dicta sunt, plane li- ceat discere, quodnam fuerit ejus reipublicæ insti- tutum, quæ ab illo inter homines ad vitæ utilita- tem disseminata est? ex qua, non modo non sedu- ctorem, sed vere divinum quemdam, et divinæ pie- tatemque amplexæ philosophiæ, non communis il- lius et vulgaris introductorem, omnis veritatis amator sit confessurus. Nam quod illud vivendi D institutum, quo Hebræorum antiquissimi, Dei • amici, viri utebantur, quodque jam ex hominibus Matth.
PG 22:193ἀλλὰ καὶ συντέλειαν καὶ μεταβολὴν τὴν ἐπὶ τὰ κρείττω τοῦδε τοῦ παντὸς ἔσεσθαι προσδοκᾶν ἐδίδαξεν, ταῖς Ἑβραίων καὶ τοῦτο ἀκολούθως γραφαῖς. τί οὖν; οὐχὶ καὶ ὁ Πλάτων φύσεως λυτῆς καὶ φθαρτῆς οἶδεν αὐτόν τε οὐρανὸν καὶ ἥλιον καὶ σελήνην καὶ τοὺς λοιποὺς ἀστέρας, εἰ καὶ μὴ λυθήσεσθαί φησιν ταῦτα, τῷ μὴ τὸν συμπήξαντα βούλεσθαι; Εἰ δ’ ἄρα βουληθείη εἶναι φύσεως τοιαύτης, ψυχὴν δὲ ἀθάνατον ἔχειν ἡμᾶς κατ’ οὐδὲν μὲν ἐμφερῆ τοῖς ἀλόγοις ζῴοις τῶν δὲ τοῦ θεοῦ δυνάμεων φέρουσαν ἀπεικονίσματα διδάξας ἡγεῖσθαι, οὕτως τ’ ἔχειν καὶ διακεῖσθαι καὶ φρονεῖν πάντα βάρβαρον καὶ ἰδιώτην παιδεύσας, ἆρ’ οὐχὶ σοφωτέρους ἀπείργασται τοὺς καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης τὰ αὐτοῦ φρονοῦντας τῶν τὰς ὀφρῦς ἀνεσπακότων, οἳ μηδὲν κατὰ τὴν οὐσίαν διαφέρειν ἀπεφήναντο ἐμπίδος τε καὶ εὐλῆς καὶ μυίας τὴν ἐν ἀνθρώποις ψυχήν, ἀλλὰ καὶ ὄφεως καὶ ἐχίδνης ἄρκτου τε καὶ παρδάλεως καὶ συὸς ψυχῆς κατ’ οὐδέν, ὅσον ἐπὶ λόγῳ φύσεώς τε καὶ οὐσίας, τὴν σφῶν αὐτῶν τῶν φιλοσοφωτάτων ψυχὴν διαλλάττειν;
τῆς ἐκείνων θεοσεβοῦς πολιτείας ἀποδείξαι. ᾿Αλλὰ τὰ μὲν ἠθικώτερα τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ τοιαῦτα. Φέρε με σκεψώμεθα μὴ ἄρα ποτὲ ὁ πλάνος αὐτῷ περὶ τὰ κυριώτατα τῶν δογμάτων κατεγίνετο. "Αρ' οὖν οὐχὶ μόνῳ τῷ παμβασιλεῖ Θεῷ τῷ καὶ οὐρανοῦ, καὶ γῆς, καὶ τοῦ σύμπαντος κόσμου δημιουργῷ αὐτός τε ἀνακείμενος καὶ τοὺς φοιτητὰς προσάγων ἀναγέγρα- παι; Εἰσέτι τε καὶ δεῦρο οἱ τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ λόγοι πάντα Ἕλληνα καὶ βάρβαρον ἄνω τὴν διάνοιαν πρὸς τὸν ἀνωτάτω Θεὸν ἀνάγουσι, πᾶσαν ὁρατὴν φύσ σιν ὑπερέψαντα. Αρα οὖν μὴ οὕτως ἦν ὁ πλάνος, ἢ δτι μὴ καὶ πλείους σέβειν θεοὺς ἐκ τῆς ἀνωτάτω καὶ μόνης ἀληθοῦς θεολογίας τὸν ὡς ἀληθῶς πλάνον τρα- χηλισθέντα συγχωρεῖ; Αλλ' οὗτος οὐ νεώτερος, οὐδ᾽ οἰκεῖος αὐτῷ λόγος, τοῖς δ' ἐκ μακρού πάλιν θεοφιλέ σιν Εβραίοις προσφιλής, ώσπεροῦν δέδεικται διὰ τῆς Προπαρασκευῆς, παρ' ὧν ἤδη καὶ τῶν νέων φιλοσό φων παῖδες τὰ μεγάλα ὠφελημένοι, τῷ δόγματι συνε ηρέσθησαν. Σεμνύνονται γέ τοι καὶ αὐτῶν Ἑλλήνων οἱ λογιώτατοι ἐπὶ χρησμοῖς τῶν οἰκείων θεῶν, ὧδέ πως Εβραίων μνημονεύουσιν· Μοῦνοι Χαλδαίοι σοφίην λάχον, ἡδ' ἄρ᾽ Ἑβραῖοι, Αυτογένεθλον ἄνακτα σεβαζόμενοι Θεὸν ἁγνῶς. Β Χαλδαίους δὲ τοὺς αὐτοὺς διὰ τὸν ᾿Αβραὰμ ὠνόμα τιν, ἐπεὶ Χαλδαῖος ἦν τὸ γένος, ὡς ἱστορεῖται. Εἰ δὴ οὖν καὶ πρόπαλαι παῖδες Εβραίων τῶν δὴ μάλι- στα, καὶ πρὸς τῶν χρησμῶν ἐπὶ σοφία με μαρτυρη μένων ἐπὶ μόνον τὸν πάντων δημιουργὸν Θεὸν ἀνῆ γον τὸ σέβας· τί δεῖ πλάνον, οὐχὶ δὲ θαυμαστὸν εὐ σεβείας διδάσκαλον ὁμολογεῖν τοῦτον; ὃς τὰ πρόπαλαι μόνος τοῖς θεοφιλέσιν Ἑβραίοις εγνωσμένα εἰς πάν τας ἀνθρώπους ἀοράτῳ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει προαγα γὼν ἐξήπλωσεν· ὥστε μηκέτι κατὰ τὸ παλαιὸν βρα- χεῖς τινας καὶ ἀριθμῷ ληπτοὺς ὀρθὰς περὶ Θεοῦ φέ- ρειν δόξας, ἀλλὰ μυρία πλήθη βαρβάρων τῶν πάλαι θηριωδεστάτων, λογίων τε καὶ Ἑλλήνων ἀνδρῶν, οἱ τοῖς πάλαι προφήταις καὶ δικαίοις ἀνδράσιν εὐσεβεῖν ὁμοίως διὰ μόνης τῆς αὐτοῦ δυνάμεως επαιδεύθησαν. ᾿Αλλὰ δὴ τὸ τρίτον σκεψώμεθα, μή ποτ' ἄρα τοῦτ' ἦν δι' ὁ πλάνον αὐτόν φησιν, ὅτι μὴ βουθυσίαις μηδὲ ζώων ἀλόγων σφαγαίς μηδ' αίμασι καὶ πυρί, μηδὲ τῆς ἀπὸ γῆς ἀναθυμιωμένοις τὸ θεῖον τιμᾷν διετά- ξατο. Ταπεινὰ μὲν καὶ γεώδη ταῦτα καὶ τῆς ἀθανά του φύσεως οὐδαμῶς οἰκεῖα λογισάμενος, κρίνας δὲ πάτης θυσίας προσηνεστάτην καὶ ἡδεῖαν εἶναι τῷ Θεῷ τὴν τῶν οἰκείων ἐντολῶν κατόρθωσιν, δι᾿ ὧν αὐτῷ σώματι καὶ ψυχῇ κεκαθαρμένους, νῷ τε διαυ- γεῖ καὶ δόγμασιν εὐσεβέσιν κεκοσμημένους, τὴν πρὸς τὸν Θεὸν ἐξομοίωσιν ἀπομιμεῖσθαι ἐδίδασκε, διαῤῥή- δεν φάσκων· « Εσεσθε τέλειοι, ὡς ὁ Πατὴρ ὑμῶν τελειός ἐστιν. » Εἰ δὴ ταῦτά τις Ἑλλήνων αἰτιῷτο, ἔστω μὴ φίλα τοῖς οἰκείοις διδασκάλοις φρονῶν, ο DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. A quodammodo interierat, solus ipse renovaverit, neque in paucos et modicos, sed in totum orbem diffuderit, in primo hujus operis libro satis a nobis ostensum est: per quem utique licet hominibus jam turmatim in toto orbe, illius vitæ, religionem- que amplexæ reipublicæ, quam et ipse Abraham et qui per ideni tempus vixere sectati sunt, innu- merabiles non solum ex Græcis, sed etiam ex bar- baris, æmulatores ostendere. Et illius quidem do ctrinæ pars quæ ad mores pertinet magis, ejus- modi. Nunc videamus utrum seductoris nomen, illi in eo genere præceptorum conveniat, quod maxime dominatur. Nonne igitur de illo palam scriptum est, quemadmodum soli omnium regi Deo, et cœli ac terræ, mundique universi opifici, et ipse deditus fuerit, et commendare suos discipulos consueverit? Sed nonne etiam nunc illius doctrinæ præcepta omnes, et Græcoз et barbaros ad supremum Deum sursum mente animoque percipiendum, et omnem visibilem naturam despiciendam extollunt? num igitur hic fuit seductor? an vero quod plures colere deos ex suprema et sola vera theologia eum, qui revera in errorem præceps sit lapsus non permit- tit? at hic non recens, neque illius proprius sermo, sed ex multo tempore priscis Dei cultoribus He- bræis consuetus, quemadmodum et in Præparatione ostensum est, ex qua jam nunc cum recentes phi- losophi magnam utilitatem acceperint, ipsum doctrinæ genus comprobaverunt. Cæterum ipsorum etiam Græcorum doctissimi suorum deorum oraculis gloriantur, de Hebræis in hunc modum mentionem facientibus : B C D Solis Chaldæis sapientia contigit, atque Hebræis, qui ex se genitum, regemque deumque Pura mente colunt, atque unum numen adorant. Chaldæos autem eosdem propter Abraham nomina- vit, qui, ut memoriæ proditum est, genere Chal- dæus fuit. Si igitur etiam ab 'antiquis usque tem- poribus, Hebræi, qui maxime ab oraculis quoque sapientiæ testimonium acceperunt, in unum om- nium rerum opificem Deum adorationem dirige- bant, cur seductorem amplius, ac non potius mi- rabilem religionis magistrum, hunc jam fuisse fa- teamur? qui ea quæ quondam solis Dei amicis Hebræis cognita erant, in cunctos homines invisi - bili, divinaque virtute protulit ac delitavit? ut non amplius, sicut prius pauci quidam et numerabiles, rectas de Deo habeant opiniones, sed conventus in- numerabiles tam hominum barbarorum, qui olim ferissimi erant, quam sapientium et Græcorum, qui antiquorum prophetarum, justorumque virorum religionem amplecti, sola illius virtute edocti sunt? Sed jam tertium illud contemplemur, num vere illum seductorem appellent, quod non sacrificiis boum, neque brutorum animalium mactationibus, neque cruoribus atque igne, neque iis rebus quæ de terra nascuntur incensis, divinitatem colere in- stituit: nempe humilia hæc et terrena, immorta- lique naturæ nullo modo convenientia existimans, judicansque omni sacrificio gratius jucundiusque Teo munus offerri, cum quis illius præcepta plene observaverit, per quæ ipso corpore, animaque pur- gatos, menteque nitida ac decretis religiosis inibu- tos, dum ea imitari docet, quæ similes Deo homi-
Καὶ θείου δὲ πρὸς τούτοις δικαιωτηρίου συνεχῶς ὑπομιμνήσκων καὶ μελλούσης ἔσεσθαι κρίσεως, κολάσεις τε καὶ τιμωρίας ἀπαραιτήτους τοῖς ἀσεβέσιν ὑπογράφων τοῖς τε εὐσεβέσιν ἐπαγγελίας θεοῦ αἰωνίου ζωῆς καὶ οὐρανῶν βασιλείας καὶ σὺν θεῷ μακαρίας διαγωγῆς, τίνα ἂν πλανήσειεν, οὐχὶ δὲ μᾶλλον προτρέψαιτο σπεύδειν μὲν ἐπ’ ἀρετὴν τῶν προσδοκωμένων ἕνεκα τοῖς εὐσεβέσιν ἐπάθλων, ἀποτρέπεσθαι δὲ πάσης κακίας διὰ τὰς ἐπηρτημένας τοῖς ἀσεβέσι τιμωρίας; Ἐν τοῖς δογματικοῖς τῶν αὐτοῦ λόγων παρειλήφαμεν εἶναί τινας μετὰ τὸν ἀνωτάτω θεὸν δυνάμεις, ἀσωμάτους τὴν φύσιν καὶ νοεράς, λογικάς τε καὶ παναρέτους, τὸν παμβασιλέα χορευούσας, ὧν πλείους καὶ μέχρις ἀνθρώπων νεύματι τοῦ πατρὸς διά τινας σωτηρίους οἰκονομίας ἀπεστάλθαι· ἃς δὴ γνωρίζειν καὶ τιμᾶν κατὰ τὸ μέτρον τῆς ἀξίας ἐδιδάχθημεν, μόνῳ τῷ παμβασιλεῖ θεῷ τὴν σεβάσμιον τιμὴν ἀπονέμοντες.
τῆς ἐκείνων θεοσεβοῦς πολιτείας ἀποδείξαι. ᾿Αλλὰ τὰ μὲν ἠθικώτερα τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ τοιαῦτα. Φέρε με σκεψώμεθα μὴ ἄρα ποτὲ ὁ πλάνος αὐτῷ περὶ τὰ κυριώτατα τῶν δογμάτων κατεγίνετο. "Αρ' οὖν οὐχὶ μόνῳ τῷ παμβασιλεῖ Θεῷ τῷ καὶ οὐρανοῦ, καὶ γῆς, καὶ τοῦ σύμπαντος κόσμου δημιουργῷ αὐτός τε ἀνακείμενος καὶ τοὺς φοιτητὰς προσάγων ἀναγέγρα- παι; Εἰσέτι τε καὶ δεῦρο οἱ τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ λόγοι πάντα Ἕλληνα καὶ βάρβαρον ἄνω τὴν διάνοιαν πρὸς τὸν ἀνωτάτω Θεὸν ἀνάγουσι, πᾶσαν ὁρατὴν φύσ σιν ὑπερέψαντα. Αρα οὖν μὴ οὕτως ἦν ὁ πλάνος, ἢ δτι μὴ καὶ πλείους σέβειν θεοὺς ἐκ τῆς ἀνωτάτω καὶ μόνης ἀληθοῦς θεολογίας τὸν ὡς ἀληθῶς πλάνον τρα- χηλισθέντα συγχωρεῖ; Αλλ' οὗτος οὐ νεώτερος, οὐδ᾽ οἰκεῖος αὐτῷ λόγος, τοῖς δ' ἐκ μακρού πάλιν θεοφιλέ σιν Εβραίοις προσφιλής, ώσπεροῦν δέδεικται διὰ τῆς Προπαρασκευῆς, παρ' ὧν ἤδη καὶ τῶν νέων φιλοσό φων παῖδες τὰ μεγάλα ὠφελημένοι, τῷ δόγματι συνε ηρέσθησαν. Σεμνύνονται γέ τοι καὶ αὐτῶν Ἑλλήνων οἱ λογιώτατοι ἐπὶ χρησμοῖς τῶν οἰκείων θεῶν, ὧδέ πως Εβραίων μνημονεύουσιν· Μοῦνοι Χαλδαίοι σοφίην λάχον, ἡδ' ἄρ᾽ Ἑβραῖοι, Αυτογένεθλον ἄνακτα σεβαζόμενοι Θεὸν ἁγνῶς. Β Χαλδαίους δὲ τοὺς αὐτοὺς διὰ τὸν ᾿Αβραὰμ ὠνόμα τιν, ἐπεὶ Χαλδαῖος ἦν τὸ γένος, ὡς ἱστορεῖται. Εἰ δὴ οὖν καὶ πρόπαλαι παῖδες Εβραίων τῶν δὴ μάλι- στα, καὶ πρὸς τῶν χρησμῶν ἐπὶ σοφία με μαρτυρη μένων ἐπὶ μόνον τὸν πάντων δημιουργὸν Θεὸν ἀνῆ γον τὸ σέβας· τί δεῖ πλάνον, οὐχὶ δὲ θαυμαστὸν εὐ σεβείας διδάσκαλον ὁμολογεῖν τοῦτον; ὃς τὰ πρόπαλαι μόνος τοῖς θεοφιλέσιν Ἑβραίοις εγνωσμένα εἰς πάν τας ἀνθρώπους ἀοράτῳ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει προαγα γὼν ἐξήπλωσεν· ὥστε μηκέτι κατὰ τὸ παλαιὸν βρα- χεῖς τινας καὶ ἀριθμῷ ληπτοὺς ὀρθὰς περὶ Θεοῦ φέ- ρειν δόξας, ἀλλὰ μυρία πλήθη βαρβάρων τῶν πάλαι θηριωδεστάτων, λογίων τε καὶ Ἑλλήνων ἀνδρῶν, οἱ τοῖς πάλαι προφήταις καὶ δικαίοις ἀνδράσιν εὐσεβεῖν ὁμοίως διὰ μόνης τῆς αὐτοῦ δυνάμεως επαιδεύθησαν. ᾿Αλλὰ δὴ τὸ τρίτον σκεψώμεθα, μή ποτ' ἄρα τοῦτ' ἦν δι' ὁ πλάνον αὐτόν φησιν, ὅτι μὴ βουθυσίαις μηδὲ ζώων ἀλόγων σφαγαίς μηδ' αίμασι καὶ πυρί, μηδὲ τῆς ἀπὸ γῆς ἀναθυμιωμένοις τὸ θεῖον τιμᾷν διετά- ξατο. Ταπεινὰ μὲν καὶ γεώδη ταῦτα καὶ τῆς ἀθανά του φύσεως οὐδαμῶς οἰκεῖα λογισάμενος, κρίνας δὲ πάτης θυσίας προσηνεστάτην καὶ ἡδεῖαν εἶναι τῷ Θεῷ τὴν τῶν οἰκείων ἐντολῶν κατόρθωσιν, δι᾿ ὧν αὐτῷ σώματι καὶ ψυχῇ κεκαθαρμένους, νῷ τε διαυ- γεῖ καὶ δόγμασιν εὐσεβέσιν κεκοσμημένους, τὴν πρὸς τὸν Θεὸν ἐξομοίωσιν ἀπομιμεῖσθαι ἐδίδασκε, διαῤῥή- δεν φάσκων· « Εσεσθε τέλειοι, ὡς ὁ Πατὴρ ὑμῶν τελειός ἐστιν. » Εἰ δὴ ταῦτά τις Ἑλλήνων αἰτιῷτο, ἔστω μὴ φίλα τοῖς οἰκείοις διδασκάλοις φρονῶν, ο DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. A quodammodo interierat, solus ipse renovaverit, neque in paucos et modicos, sed in totum orbem diffuderit, in primo hujus operis libro satis a nobis ostensum est: per quem utique licet hominibus jam turmatim in toto orbe, illius vitæ, religionem- que amplexæ reipublicæ, quam et ipse Abraham et qui per ideni tempus vixere sectati sunt, innu- merabiles non solum ex Græcis, sed etiam ex bar- baris, æmulatores ostendere. Et illius quidem do ctrinæ pars quæ ad mores pertinet magis, ejus- modi. Nunc videamus utrum seductoris nomen, illi in eo genere præceptorum conveniat, quod maxime dominatur. Nonne igitur de illo palam scriptum est, quemadmodum soli omnium regi Deo, et cœli ac terræ, mundique universi opifici, et ipse deditus fuerit, et commendare suos discipulos consueverit? Sed nonne etiam nunc illius doctrinæ præcepta omnes, et Græcoз et barbaros ad supremum Deum sursum mente animoque percipiendum, et omnem visibilem naturam despiciendam extollunt? num igitur hic fuit seductor? an vero quod plures colere deos ex suprema et sola vera theologia eum, qui revera in errorem præceps sit lapsus non permit- tit? at hic non recens, neque illius proprius sermo, sed ex multo tempore priscis Dei cultoribus He- bræis consuetus, quemadmodum et in Præparatione ostensum est, ex qua jam nunc cum recentes phi- losophi magnam utilitatem acceperint, ipsum doctrinæ genus comprobaverunt. Cæterum ipsorum etiam Græcorum doctissimi suorum deorum oraculis gloriantur, de Hebræis in hunc modum mentionem facientibus : B C D Solis Chaldæis sapientia contigit, atque Hebræis, qui ex se genitum, regemque deumque Pura mente colunt, atque unum numen adorant. Chaldæos autem eosdem propter Abraham nomina- vit, qui, ut memoriæ proditum est, genere Chal- dæus fuit. Si igitur etiam ab 'antiquis usque tem- poribus, Hebræi, qui maxime ab oraculis quoque sapientiæ testimonium acceperunt, in unum om- nium rerum opificem Deum adorationem dirige- bant, cur seductorem amplius, ac non potius mi- rabilem religionis magistrum, hunc jam fuisse fa- teamur? qui ea quæ quondam solis Dei amicis Hebræis cognita erant, in cunctos homines invisi - bili, divinaque virtute protulit ac delitavit? ut non amplius, sicut prius pauci quidam et numerabiles, rectas de Deo habeant opiniones, sed conventus in- numerabiles tam hominum barbarorum, qui olim ferissimi erant, quam sapientium et Græcorum, qui antiquorum prophetarum, justorumque virorum religionem amplecti, sola illius virtute edocti sunt? Sed jam tertium illud contemplemur, num vere illum seductorem appellent, quod non sacrificiis boum, neque brutorum animalium mactationibus, neque cruoribus atque igne, neque iis rebus quæ de terra nascuntur incensis, divinitatem colere in- stituit: nempe humilia hæc et terrena, immorta- lique naturæ nullo modo convenientia existimans, judicansque omni sacrificio gratius jucundiusque Teo munus offerri, cum quis illius præcepta plene observaverit, per quæ ipso corpore, animaque pur- gatos, menteque nitida ac decretis religiosis inibu- tos, dum ea imitari docet, quæ similes Deo homi-
ἔτι πρὸς τούτοις ἔγνωμεν, παρ’ αὐτοῦ μαθόντες, πολεμίας τινὰς καὶ ἐχθρὰς τοῦ ἀνθρωπείου γένους ἀμφὶ τὸν περὶ γῆν ἀέρα πωτᾶσθαι καὶ σὺν τοῖς πονηροῖς διατρίβειν δυνάμεις δαιμόνων καὶ πνευμάτων πονηρῶν καὶ τῶν ἐν τούτοις ἀρχόντων, οὓς παντὶ σθένει φεύγειν πεπαιδεύμεθα, εἰ καὶ ὅτι μάλιστα θεῶν προσηγορίας καὶ τιμὰς ἑαυτοῖς ὑφαρπάζουσιν, ταύτης δ’ οὖν ἔτι μᾶλλον τῆς θεομαχίας καὶ τῆς θεοεχθρίας ἕνεκεν ἀποτρεπτέας εἶναι, καθ’ ἃς ἐν τῇ Προπαρασκευῇ πεποιήμεθα διὰ πλείστων ἀποδείξεις. τοιαῦτα ἄττα τυγχάνει καὶ ἐν τοῖς δογματικοῖς μαθήμασιν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἀναφερόμενα Ἑβραίων τῶν πάλαι θεοφιλῶν ἀνδρῶν τε καὶ προφητῶν ἄντικρυς εὐσεβῆ παιδεύματα. εἰ δὴ οὖν ταῦτα σεμνὰ εἰ ὠφέλιμα εἰ φιλόσοφα εἰ ἀρετῆς μεστά, τίσιν [λόγοις] εὐλόγως ἂν ὁ τούτων διδάσκαλος ἐπιγραφείη τὸ τοῦ πλάνου ὄνομα; ἀλλὰ ταῦτα μὲν ὡς περὶ κοινοῦ τὴν φύσιν ἀνθρώπου τέως ἐξητάσθω, παραστατικὰ τῆς σεμνῆς καὶ βιωφελοῦς διδασκαλίας αὐτοῦ τυγχάνοντα. φέρε δὴ καὶ τὰ θειότερα σκεψώμεθα.
τῆς ἐκείνων θεοσεβοῦς πολιτείας ἀποδείξαι. ᾿Αλλὰ τὰ μὲν ἠθικώτερα τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ τοιαῦτα. Φέρε με σκεψώμεθα μὴ ἄρα ποτὲ ὁ πλάνος αὐτῷ περὶ τὰ κυριώτατα τῶν δογμάτων κατεγίνετο. "Αρ' οὖν οὐχὶ μόνῳ τῷ παμβασιλεῖ Θεῷ τῷ καὶ οὐρανοῦ, καὶ γῆς, καὶ τοῦ σύμπαντος κόσμου δημιουργῷ αὐτός τε ἀνακείμενος καὶ τοὺς φοιτητὰς προσάγων ἀναγέγρα- παι; Εἰσέτι τε καὶ δεῦρο οἱ τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ λόγοι πάντα Ἕλληνα καὶ βάρβαρον ἄνω τὴν διάνοιαν πρὸς τὸν ἀνωτάτω Θεὸν ἀνάγουσι, πᾶσαν ὁρατὴν φύσ σιν ὑπερέψαντα. Αρα οὖν μὴ οὕτως ἦν ὁ πλάνος, ἢ δτι μὴ καὶ πλείους σέβειν θεοὺς ἐκ τῆς ἀνωτάτω καὶ μόνης ἀληθοῦς θεολογίας τὸν ὡς ἀληθῶς πλάνον τρα- χηλισθέντα συγχωρεῖ; Αλλ' οὗτος οὐ νεώτερος, οὐδ᾽ οἰκεῖος αὐτῷ λόγος, τοῖς δ' ἐκ μακρού πάλιν θεοφιλέ σιν Εβραίοις προσφιλής, ώσπεροῦν δέδεικται διὰ τῆς Προπαρασκευῆς, παρ' ὧν ἤδη καὶ τῶν νέων φιλοσό φων παῖδες τὰ μεγάλα ὠφελημένοι, τῷ δόγματι συνε ηρέσθησαν. Σεμνύνονται γέ τοι καὶ αὐτῶν Ἑλλήνων οἱ λογιώτατοι ἐπὶ χρησμοῖς τῶν οἰκείων θεῶν, ὧδέ πως Εβραίων μνημονεύουσιν· Μοῦνοι Χαλδαίοι σοφίην λάχον, ἡδ' ἄρ᾽ Ἑβραῖοι, Αυτογένεθλον ἄνακτα σεβαζόμενοι Θεὸν ἁγνῶς. Β Χαλδαίους δὲ τοὺς αὐτοὺς διὰ τὸν ᾿Αβραὰμ ὠνόμα τιν, ἐπεὶ Χαλδαῖος ἦν τὸ γένος, ὡς ἱστορεῖται. Εἰ δὴ οὖν καὶ πρόπαλαι παῖδες Εβραίων τῶν δὴ μάλι- στα, καὶ πρὸς τῶν χρησμῶν ἐπὶ σοφία με μαρτυρη μένων ἐπὶ μόνον τὸν πάντων δημιουργὸν Θεὸν ἀνῆ γον τὸ σέβας· τί δεῖ πλάνον, οὐχὶ δὲ θαυμαστὸν εὐ σεβείας διδάσκαλον ὁμολογεῖν τοῦτον; ὃς τὰ πρόπαλαι μόνος τοῖς θεοφιλέσιν Ἑβραίοις εγνωσμένα εἰς πάν τας ἀνθρώπους ἀοράτῳ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει προαγα γὼν ἐξήπλωσεν· ὥστε μηκέτι κατὰ τὸ παλαιὸν βρα- χεῖς τινας καὶ ἀριθμῷ ληπτοὺς ὀρθὰς περὶ Θεοῦ φέ- ρειν δόξας, ἀλλὰ μυρία πλήθη βαρβάρων τῶν πάλαι θηριωδεστάτων, λογίων τε καὶ Ἑλλήνων ἀνδρῶν, οἱ τοῖς πάλαι προφήταις καὶ δικαίοις ἀνδράσιν εὐσεβεῖν ὁμοίως διὰ μόνης τῆς αὐτοῦ δυνάμεως επαιδεύθησαν. ᾿Αλλὰ δὴ τὸ τρίτον σκεψώμεθα, μή ποτ' ἄρα τοῦτ' ἦν δι' ὁ πλάνον αὐτόν φησιν, ὅτι μὴ βουθυσίαις μηδὲ ζώων ἀλόγων σφαγαίς μηδ' αίμασι καὶ πυρί, μηδὲ τῆς ἀπὸ γῆς ἀναθυμιωμένοις τὸ θεῖον τιμᾷν διετά- ξατο. Ταπεινὰ μὲν καὶ γεώδη ταῦτα καὶ τῆς ἀθανά του φύσεως οὐδαμῶς οἰκεῖα λογισάμενος, κρίνας δὲ πάτης θυσίας προσηνεστάτην καὶ ἡδεῖαν εἶναι τῷ Θεῷ τὴν τῶν οἰκείων ἐντολῶν κατόρθωσιν, δι᾿ ὧν αὐτῷ σώματι καὶ ψυχῇ κεκαθαρμένους, νῷ τε διαυ- γεῖ καὶ δόγμασιν εὐσεβέσιν κεκοσμημένους, τὴν πρὸς τὸν Θεὸν ἐξομοίωσιν ἀπομιμεῖσθαι ἐδίδασκε, διαῤῥή- δεν φάσκων· « Εσεσθε τέλειοι, ὡς ὁ Πατὴρ ὑμῶν τελειός ἐστιν. » Εἰ δὴ ταῦτά τις Ἑλλήνων αἰτιῷτο, ἔστω μὴ φίλα τοῖς οἰκείοις διδασκάλοις φρονῶν, ο DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. A quodammodo interierat, solus ipse renovaverit, neque in paucos et modicos, sed in totum orbem diffuderit, in primo hujus operis libro satis a nobis ostensum est: per quem utique licet hominibus jam turmatim in toto orbe, illius vitæ, religionem- que amplexæ reipublicæ, quam et ipse Abraham et qui per ideni tempus vixere sectati sunt, innu- merabiles non solum ex Græcis, sed etiam ex bar- baris, æmulatores ostendere. Et illius quidem do ctrinæ pars quæ ad mores pertinet magis, ejus- modi. Nunc videamus utrum seductoris nomen, illi in eo genere præceptorum conveniat, quod maxime dominatur. Nonne igitur de illo palam scriptum est, quemadmodum soli omnium regi Deo, et cœli ac terræ, mundique universi opifici, et ipse deditus fuerit, et commendare suos discipulos consueverit? Sed nonne etiam nunc illius doctrinæ præcepta omnes, et Græcoз et barbaros ad supremum Deum sursum mente animoque percipiendum, et omnem visibilem naturam despiciendam extollunt? num igitur hic fuit seductor? an vero quod plures colere deos ex suprema et sola vera theologia eum, qui revera in errorem præceps sit lapsus non permit- tit? at hic non recens, neque illius proprius sermo, sed ex multo tempore priscis Dei cultoribus He- bræis consuetus, quemadmodum et in Præparatione ostensum est, ex qua jam nunc cum recentes phi- losophi magnam utilitatem acceperint, ipsum doctrinæ genus comprobaverunt. Cæterum ipsorum etiam Græcorum doctissimi suorum deorum oraculis gloriantur, de Hebræis in hunc modum mentionem facientibus : B C D Solis Chaldæis sapientia contigit, atque Hebræis, qui ex se genitum, regemque deumque Pura mente colunt, atque unum numen adorant. Chaldæos autem eosdem propter Abraham nomina- vit, qui, ut memoriæ proditum est, genere Chal- dæus fuit. Si igitur etiam ab 'antiquis usque tem- poribus, Hebræi, qui maxime ab oraculis quoque sapientiæ testimonium acceperunt, in unum om- nium rerum opificem Deum adorationem dirige- bant, cur seductorem amplius, ac non potius mi- rabilem religionis magistrum, hunc jam fuisse fa- teamur? qui ea quæ quondam solis Dei amicis Hebræis cognita erant, in cunctos homines invisi - bili, divinaque virtute protulit ac delitavit? ut non amplius, sicut prius pauci quidam et numerabiles, rectas de Deo habeant opiniones, sed conventus in- numerabiles tam hominum barbarorum, qui olim ferissimi erant, quam sapientium et Græcorum, qui antiquorum prophetarum, justorumque virorum religionem amplecti, sola illius virtute edocti sunt? Sed jam tertium illud contemplemur, num vere illum seductorem appellent, quod non sacrificiis boum, neque brutorum animalium mactationibus, neque cruoribus atque igne, neque iis rebus quæ de terra nascuntur incensis, divinitatem colere in- stituit: nempe humilia hæc et terrena, immorta- lique naturæ nullo modo convenientia existimans, judicansque omni sacrificio gratius jucundiusque Teo munus offerri, cum quis illius præcepta plene observaverit, per quæ ipso corpore, animaque pur- gatos, menteque nitida ac decretis religiosis inibu- tos, dum ea imitari docet, quæ similes Deo homi-
PG 22:195Καὶ δὴ σκεψώμεθα ὅσων καὶ οἵων, σὺν ἀνθρώποις τὰς διατριβὰς πεποιημένος, παραδόξων γέγονεν ποιητὴς ἔργων, τοτὲ μὲν λεπροὺς τὸ σῶμα δυνάμει θείᾳ καθαίρων, τοτὲ δὲ προστάγματι λόγου τοὺς ἐν ἀνθρώποις δαίμονας ἐλαύνων, καὶ ἄλλοτε πάλιν νοσηλευομένοις καὶ παντοίοις ἀσθενειῶν εἴδεσι καταπονουμένοις τὴν ἴασιν ἀφθόνως δωρούμενος. καὶ ποτὲ μὲν ἔφησεν παραλυτικῷ· «ἀναστὰς ἆρον τὸν κράββατόν σου, καὶ περιπάτει», ὁ δὲ τὸ κελευσθὲν ἐποίει. τυφλοῖς δὲ πάλιν ἄλλοτε τὰ βλεπτικὰ τοῦ φωτὸς ἐχαρίζετο. ἤδη δέ ποτε καὶ αἱμορροοῦσα γυνὴ μακραῖς ἐτῶν περιόδοις πρὸς τοῦ πάθους κατατρυχομένη, ἐπειδὴ ἑώρα μυρία πλήθη κυκλοῦντα αὐτὸν καὶ μηδαμῶς ἐπιτρέποντα αὐτῇ γονυπετῆσαι προσελθούσῃ τοῦ τε πάθους τὴν ἀπαλλαγὴν ἐξαιτήσασθαι, ἀλλὰ καὶ ἄκρου τοῦ ἱματίου προσψαῦσαι μόνον διανοηθεῖσα ὑποδύνει, καὶ τοῦ κρασπέδου ἐπιλαβομένη ὁμοῦ καὶ τῆς τῶν κακῶν ἰάσεως ἐπελάβετο, παραχρῆμά τε ὑγιὴς ἦν, τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐνθέου δυνάμεως δεῖγμα μέγιστον ἐπικομιζομένη. ἄλλος δέ τις βασιλικὸς ἀνὴρ κακῶς ἔχοντα τὸν παῖδα προσπεσὼν τῷ Ἰησοῦ παραχρῆμα σῶον ἀπελάμβανεν·
ὡς εἰκὸς ἐξ ἡμῶν ἀφελόμενοι, ἐπεὶ καὶ μεθ᾿ ἡμᾶς γεγόνασι τοῖς χρόνοις, λέγω δὲ μετὰ τὴν προβεβλη μένην ἡμῖν ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν διδασκαλίαν, οἷα δὴ ἐγγράφως ὡμολόγουν. Ὅτι οὐδὲν τῶν ἀπὸ γῆς χρὴ τῷ ἐπὶ πάντων Θεῷ οὔτε θυμιᾷν οὔτε θύειν. ᾿Απὸ τῶν Πορφυρίου Περὶ ἐμψύχων ἀποχῆς (1). · Θεῷ μὲν τῷ ἐπὶ πᾶσιν, ὥς τις ανήρ σοφός (2) ἔφη, μηδὲν τῶν αἰσθητῶν μήτε θύοντες μήτ' ἐπονο μάζοντες, (οὐδὲν γὰρ ἔνυλον, ὁ μὴ τῷ ἀΰλῳ εὐθύς ἐστιν ἀκάθαρτον. Διὸ οὐδὲ λόγος αὐτῷ οὔθ᾽ ὁ κατὰ φωνὴν οἰκεῖος, οὔθ᾽ ὁ ἔνδον, ὅτ' ἂν πάθει ψυχῆς ᾖ • μεμολυσμένος) διὰ δὲ σιγῆς καθαρᾶς καὶ τῶν περὶ αὐτοῦ καθαρῶν ἐννοιῶν θρησκεύσομεν αὐτόν. Δεῖ ἄρα, συναφθέντας καὶ ὁμοιωθέντας αὐτῷ, τὴν αὐτῶν ἀγω γὴν θυσίαν ἱερὰν προσαγαγεῖν Θεῷ· τὴν αὐτὴν δὲ καὶ ὕμνον οὖσαν καὶ ἡμῶν σωτηρίαν ἐν ἀπαθείᾳ ἀρε τῆς ψυχῆς. Τοῦ δὲ Θεοῦ θεωρίᾳ ἡ θυσία αὕτη τελεί ται. Ετι περὶ αὐτοῦ, ἐκ τῆς Ἀπολλωνίου του Τυα νέως Θεολογίας. ‹ δι' ὧν κατὰ τὸν ὀρθὸν λόγον ἔμελλον θεραπεύειν τὸ Οὕτω τοίνυν μάλιστα ἄν τις τὴν προσήκουσαν ἐπιμέλειαν ποιοῖτο τοῦ Θείου, τυγχάνοι τε αὐτόθεν ἴλεώ τε καὶ εὐμενοῦς αὐτοῦ παρ' όντιναοῦν τῶν ἀν θρώπων, εἰ Θεῷ μὲν, ὃν δὴ φαμὲν τοῦτον, ἑνί τε ὄντι καὶ κεχωρισμένῳ πάντων, μεθ' ὂν γνωρίζεσθαι τοὺς λοιποὺς ἀναγκαῖον, μὴ θύοι τι τὴν ἀρχὴν, μήτε ἀνά- πτοι πῦρ, μήτε τι καθόλου τῶν αἰσθητῶν ἐπονομάζοι. Δεῖται γὰρ οὐδενὸς οὐδὲ παρὰ τῶν κρειττόνων, οἵπερ ἡμεῖς ἐσμεν· οὐδ' ἔστιν τὴν ἀρχὴν γῆ ἀνίησι φυτὸν ἢ τρέφει ζῶον ἢ ἀὴρ, ᾧ οὐ πρόσεστί γε μίασμα· μόνῳ δὲ χρῷτο πρὸς αὐτὸν ἀεὶ τῷ κρείττονι λόγῳ, λέγω δὲ τῷ μὴ διὰ στόματος έντι, παρὰ δὲ τοῦ καλ- λίστου τῶν ὄντων διὰ τοῦ καλλίστου τοῦ ἐν ἡμῖν δόντι τὰ ἀγαθά. Νοῦς δέ ἐστιν οὗτος ὀργάνου μὴ δεόμενος. Εἰ δὴ οὖν ταῦτα καὶ πρὸς τῶν παρ' Έλλησι διαπρε- πῶν φιλοσόφων τε καὶ θεολόγων ὁμολογεῖται, πως ἂν εἴη πλάνος ὁ μὴ μόνον λόγους, ἀλλ' ἔργα τῶν λό- γων πολύ πρότερον τοῖς φοιτηταῖς ἐκτελεῖν παραδούς, Θεῖον ; Οπως δὲ, καὶ τίσι λόγοις οἱ παλαιοὶ Ἑβραῖοι θύειν μνημονεύονται, διειληφότες ἐν τῷ πρώτῳ συγ- γράμματι τῆς παρούσης ὑποθέσεως, ἐκείνοις ἀρκε σθησόμεθα. Ἐπεὶ δὲ πρὸς τοῖς ἐξητασμένοις ἔγνωμεν παρὰ τοῦ Χριστοῦ μαθόντες, ὅτι γενητὸς ὁ κόσμος, καὶ ὅτι οὐρανὸς αὐτὸς καὶ ἥλιος, καὶ σελήνη, καὶ άστρα, ἔργα Θεοῦ τυγχάνει, καὶ ὅτι χρὴ μὴ ταῦτα, ἀλλὰ τὸν ποιητὴν αὐτῶν σέβειν, σκέψασθαι δεῖ μὴ ἄρα ἠπατήμεθα, τοῦτον παρ' αὐτοῦ διδαχθέντες φρονεῖν τὸν τρόπον. Καὶ μὴν Ἑβραίων καὶ οὗτος ἦν ὁ λόγος καὶ φιλοσόφων δὲ οἱ μάλιστα διαφανεῖς τοῖς αὐτοῖς EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. nes efficiant, suos palam instituit, dicens : « Estote A perfecti, sicut Pater vester perfectus est "., Quod si quis Græcorum hæc reprehendat, is sciat se etiam præceptoribus suis contraria sentire, qui vi- delicet, ut par est, multa a nobis utilia edocti, quippe qui nobis etiam tempore fuerint posterio- res, dico autem ea doctrina quæ nobis a Salvatore nostro ex posita est, audi jam runc qualia sint, quæ scripto fateantur. Quod nihil eorum quæ de terra prodeunt, oportet summo Deo incendere aut sacrificare. Ex Porphy- rio De abstinentia ab animatis. Deo summo, sicut quidam vir sapiens dixit, nihil eorum quæ ad sensus pertinent sive incen- dentes, sive denominantes (nihil enim est eorum, quæ materia constant, quod non protinus ei sit im- mundum, qui expers est omnis materiæ. Quare ne verbum quidem ullum, sive id dicas, quod in voce B consistit, sive id quod intrinsecus concipi solet, cum animi aliquo vitio est contaminatum, illi con- veniat), sed silentio puro, purisque de ipso cogita- tionibus illum colamus. Oportet igitur illi conjunctos similesque factos, hanc vitæ nostræ rationem Deo afferre pro sacrificio. Eadem vero et illius laudatio erit, et nostra conservatio: afferetur enim cum stabilitate et quiete virtutis animi. Ipsius vero Dei contemplatione hoc sacrificium perficitur. › Item de eodem ex Apollonii Tyanensis Theologia. Ex quo igitur maxime quis naturæ divinæ con- venientem curam adhibeat, ex eo maxime illam propitiam benignamque obtineat. Hoc quidem pe- nes quemvis hominum viget : idque ipsum unus- C quisque complebit, si eorum quæ sub visum cadunt, qualia sunt hæc, quæ digito demonstramus, illi quæ una est, et ab omnibus rebus separata, secundum quam reliqua omnia cognoscere necesse est, nihil omnino sacrilicet, neque ignem incendat, neque prorsus quidquam illa postulet, ne a præstantiori- bus quidem quam nos sumus: neque ullum est plantæ genus quod ab initio terra pariat, neque animalis quod eadem nutriat, cui protinus immun- dities non adsit, sed utatur erga illam solo meliori verbo, dico autem non eo quod ore emittitur, sed quod ab optimo eorum quæ sunt proficiscitur, per optimum eorum quæ in nobis sunt bonorum. Mens autem hæc est, quæ instrumento non indiget. igitur Græcorum quoque illustres, tam philosophi D quam theologi, hæc confitentur, quonam modo se- ductor erit is qui non solum verba, sed facta multo prius quam verba suis discipulis, qui- bus fungerentur tradiderit! et quibus, ut recta ratio jubet, Deum ipsum essent veneraturi? Quo autem modo, et quibus rationibus usi in sacrificiis dicantur prisci Hebræi, in primo hujus operis libro disseruimus : atque iis quæ illic dicta sunt contenti esse debemus. Verum quoniam præter illa quæ jam disputata sunt, novimus (id quod a Chri- sto didicimus) factum esse mundum, coelumque • Si es Matth. v, 48. (1) Lib. 11. (2) Apollonius Tyaneus, ut ex sequentibus patet.
καὶ θυγατέρα πάλιν ἄλλος, Ἰουδαίων δὲ ἀρχισυνάγωγος ἦν, ἀλλ’ οὗτος ἤδη καὶ θανοῦσαν. τί δεῖ λέγειν ὡς τεταρταῖος ἄλλος δυνάμει τοῦ Ἰησοῦ νεκρὸς ἠγείρετο; ἢ ὡς ἐπὶ θαλάττης οἷα ἐπὶ λεωφόρου γῆς τὰς πορείας ἤνυεν ποιούμενος, τῶν αὐτοῦ μαθητῶν ἐμπλεόντων, καὶ ὡς χειμασθέντων ἐπετίμησεν τῇ θαλάσσῃ καὶ τῷ κλύδωνι καὶ τοῖς ἀνέμοις, καὶ πάντα γε ἔστη παραχρῆμα, οἷα δεσπότου φωνὴν καταπτήξαντα; πέντε δὲ χιλιάδας ἀνδρῶν, συνεπιπαρόντος μυρίου ἄλλου γυναικῶν τε καὶ παίδων πλήθους, ἐκ πέντε τὸν ἀριθμὸν ἄρτων εἰς κόρον πληρώσας, ὡς καὶ περιττὰ τοσαῦτα, ὅσα ἱκανὰ ἦν πληρῶσαι δώδεκα κοφίνους, λαβεῖν, τίνα οὐκ ἂν ἐκπλήξειεν καὶ ἐπὶ ζήτησίν γε εἰκότως τῆς κατ’ αὐτὸν ἀπορρήτου δυνάμεως ἐκκαλέσεται; Ἀλλ’ ἵνα μή μοι τὰ νῦν ὁ λόγος εἰς μακρὸν μῆκος ἐκτείνοιτο, ἐπὶ πᾶσιν ἐκκείσθω ὁ αὐτοῦ θάνατος, οὐ κοινὸς τοῖς λοιποῖς ἀνθρώποις γεγενημένος.
ὡς εἰκὸς ἐξ ἡμῶν ἀφελόμενοι, ἐπεὶ καὶ μεθ᾿ ἡμᾶς γεγόνασι τοῖς χρόνοις, λέγω δὲ μετὰ τὴν προβεβλη μένην ἡμῖν ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν διδασκαλίαν, οἷα δὴ ἐγγράφως ὡμολόγουν. Ὅτι οὐδὲν τῶν ἀπὸ γῆς χρὴ τῷ ἐπὶ πάντων Θεῷ οὔτε θυμιᾷν οὔτε θύειν. ᾿Απὸ τῶν Πορφυρίου Περὶ ἐμψύχων ἀποχῆς (1). · Θεῷ μὲν τῷ ἐπὶ πᾶσιν, ὥς τις ανήρ σοφός (2) ἔφη, μηδὲν τῶν αἰσθητῶν μήτε θύοντες μήτ' ἐπονο μάζοντες, (οὐδὲν γὰρ ἔνυλον, ὁ μὴ τῷ ἀΰλῳ εὐθύς ἐστιν ἀκάθαρτον. Διὸ οὐδὲ λόγος αὐτῷ οὔθ᾽ ὁ κατὰ φωνὴν οἰκεῖος, οὔθ᾽ ὁ ἔνδον, ὅτ' ἂν πάθει ψυχῆς ᾖ • μεμολυσμένος) διὰ δὲ σιγῆς καθαρᾶς καὶ τῶν περὶ αὐτοῦ καθαρῶν ἐννοιῶν θρησκεύσομεν αὐτόν. Δεῖ ἄρα, συναφθέντας καὶ ὁμοιωθέντας αὐτῷ, τὴν αὐτῶν ἀγω γὴν θυσίαν ἱερὰν προσαγαγεῖν Θεῷ· τὴν αὐτὴν δὲ καὶ ὕμνον οὖσαν καὶ ἡμῶν σωτηρίαν ἐν ἀπαθείᾳ ἀρε τῆς ψυχῆς. Τοῦ δὲ Θεοῦ θεωρίᾳ ἡ θυσία αὕτη τελεί ται. Ετι περὶ αὐτοῦ, ἐκ τῆς Ἀπολλωνίου του Τυα νέως Θεολογίας. ‹ δι' ὧν κατὰ τὸν ὀρθὸν λόγον ἔμελλον θεραπεύειν τὸ Οὕτω τοίνυν μάλιστα ἄν τις τὴν προσήκουσαν ἐπιμέλειαν ποιοῖτο τοῦ Θείου, τυγχάνοι τε αὐτόθεν ἴλεώ τε καὶ εὐμενοῦς αὐτοῦ παρ' όντιναοῦν τῶν ἀν θρώπων, εἰ Θεῷ μὲν, ὃν δὴ φαμὲν τοῦτον, ἑνί τε ὄντι καὶ κεχωρισμένῳ πάντων, μεθ' ὂν γνωρίζεσθαι τοὺς λοιποὺς ἀναγκαῖον, μὴ θύοι τι τὴν ἀρχὴν, μήτε ἀνά- πτοι πῦρ, μήτε τι καθόλου τῶν αἰσθητῶν ἐπονομάζοι. Δεῖται γὰρ οὐδενὸς οὐδὲ παρὰ τῶν κρειττόνων, οἵπερ ἡμεῖς ἐσμεν· οὐδ' ἔστιν τὴν ἀρχὴν γῆ ἀνίησι φυτὸν ἢ τρέφει ζῶον ἢ ἀὴρ, ᾧ οὐ πρόσεστί γε μίασμα· μόνῳ δὲ χρῷτο πρὸς αὐτὸν ἀεὶ τῷ κρείττονι λόγῳ, λέγω δὲ τῷ μὴ διὰ στόματος έντι, παρὰ δὲ τοῦ καλ- λίστου τῶν ὄντων διὰ τοῦ καλλίστου τοῦ ἐν ἡμῖν δόντι τὰ ἀγαθά. Νοῦς δέ ἐστιν οὗτος ὀργάνου μὴ δεόμενος. Εἰ δὴ οὖν ταῦτα καὶ πρὸς τῶν παρ' Έλλησι διαπρε- πῶν φιλοσόφων τε καὶ θεολόγων ὁμολογεῖται, πως ἂν εἴη πλάνος ὁ μὴ μόνον λόγους, ἀλλ' ἔργα τῶν λό- γων πολύ πρότερον τοῖς φοιτηταῖς ἐκτελεῖν παραδούς, Θεῖον ; Οπως δὲ, καὶ τίσι λόγοις οἱ παλαιοὶ Ἑβραῖοι θύειν μνημονεύονται, διειληφότες ἐν τῷ πρώτῳ συγ- γράμματι τῆς παρούσης ὑποθέσεως, ἐκείνοις ἀρκε σθησόμεθα. Ἐπεὶ δὲ πρὸς τοῖς ἐξητασμένοις ἔγνωμεν παρὰ τοῦ Χριστοῦ μαθόντες, ὅτι γενητὸς ὁ κόσμος, καὶ ὅτι οὐρανὸς αὐτὸς καὶ ἥλιος, καὶ σελήνη, καὶ άστρα, ἔργα Θεοῦ τυγχάνει, καὶ ὅτι χρὴ μὴ ταῦτα, ἀλλὰ τὸν ποιητὴν αὐτῶν σέβειν, σκέψασθαι δεῖ μὴ ἄρα ἠπατήμεθα, τοῦτον παρ' αὐτοῦ διδαχθέντες φρονεῖν τὸν τρόπον. Καὶ μὴν Ἑβραίων καὶ οὗτος ἦν ὁ λόγος καὶ φιλοσόφων δὲ οἱ μάλιστα διαφανεῖς τοῖς αὐτοῖς EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. nes efficiant, suos palam instituit, dicens : « Estote A perfecti, sicut Pater vester perfectus est "., Quod si quis Græcorum hæc reprehendat, is sciat se etiam præceptoribus suis contraria sentire, qui vi- delicet, ut par est, multa a nobis utilia edocti, quippe qui nobis etiam tempore fuerint posterio- res, dico autem ea doctrina quæ nobis a Salvatore nostro ex posita est, audi jam runc qualia sint, quæ scripto fateantur. Quod nihil eorum quæ de terra prodeunt, oportet summo Deo incendere aut sacrificare. Ex Porphy- rio De abstinentia ab animatis. Deo summo, sicut quidam vir sapiens dixit, nihil eorum quæ ad sensus pertinent sive incen- dentes, sive denominantes (nihil enim est eorum, quæ materia constant, quod non protinus ei sit im- mundum, qui expers est omnis materiæ. Quare ne verbum quidem ullum, sive id dicas, quod in voce B consistit, sive id quod intrinsecus concipi solet, cum animi aliquo vitio est contaminatum, illi con- veniat), sed silentio puro, purisque de ipso cogita- tionibus illum colamus. Oportet igitur illi conjunctos similesque factos, hanc vitæ nostræ rationem Deo afferre pro sacrificio. Eadem vero et illius laudatio erit, et nostra conservatio: afferetur enim cum stabilitate et quiete virtutis animi. Ipsius vero Dei contemplatione hoc sacrificium perficitur. › Item de eodem ex Apollonii Tyanensis Theologia. Ex quo igitur maxime quis naturæ divinæ con- venientem curam adhibeat, ex eo maxime illam propitiam benignamque obtineat. Hoc quidem pe- nes quemvis hominum viget : idque ipsum unus- C quisque complebit, si eorum quæ sub visum cadunt, qualia sunt hæc, quæ digito demonstramus, illi quæ una est, et ab omnibus rebus separata, secundum quam reliqua omnia cognoscere necesse est, nihil omnino sacrilicet, neque ignem incendat, neque prorsus quidquam illa postulet, ne a præstantiori- bus quidem quam nos sumus: neque ullum est plantæ genus quod ab initio terra pariat, neque animalis quod eadem nutriat, cui protinus immun- dities non adsit, sed utatur erga illam solo meliori verbo, dico autem non eo quod ore emittitur, sed quod ab optimo eorum quæ sunt proficiscitur, per optimum eorum quæ in nobis sunt bonorum. Mens autem hæc est, quæ instrumento non indiget. igitur Græcorum quoque illustres, tam philosophi D quam theologi, hæc confitentur, quonam modo se- ductor erit is qui non solum verba, sed facta multo prius quam verba suis discipulis, qui- bus fungerentur tradiderit! et quibus, ut recta ratio jubet, Deum ipsum essent veneraturi? Quo autem modo, et quibus rationibus usi in sacrificiis dicantur prisci Hebræi, in primo hujus operis libro disseruimus : atque iis quæ illic dicta sunt contenti esse debemus. Verum quoniam præter illa quæ jam disputata sunt, novimus (id quod a Chri- sto didicimus) factum esse mundum, coelumque • Si es Matth. v, 48. (1) Lib. 11. (2) Apollonius Tyaneus, ut ex sequentibus patet.
PG 22:197οὐ γὰρ νόσῳ διαφθαρείς, ἀλλ’ οὐδὲ βρόχῳ ἢ πυρί, οὐδὲ μὴν κατ’ αὐτὸ τοῦ σταυροῦ τὸ τρόπαιον ὁμοίως τοῖς λοιποῖς κακούργοις ὑποτμηθεὶς σιδήρῳ τὰ σκέλη, οὐδὲ ὅλως πρός τινος ἀνθρώπων παθών τι, τῶν ἀναιρεῖν εἰωθότων, βίαιον ὑπέμεινε τελευτήν, ἀλλ’ ὡς αὐτὸ μόνον ἑκὼν παρεδίδου τοῖς ἐπιβουλεύουσι τὸ σῶμα, ἀνωρθοῦτο μὲν ἀπὸ γῆς αὐτίκα, κἄπειτα ἐπὶ τοῦ ἰκρίου φωνήσας μέγα, καὶ τῷ πατρὶ παρατιθεὶς τὸ πνεῦμα, εἰπὼν αὐτοῖς ῥήμασιν «πάτερ εἰς χεῖράς σου παρατίθεμαι τὸ πνεῦμά μου», οὕτως ἄφετος καὶ ἐλεύθερος αὐτὸς ἀφ’ ἑαυτοῦ τὴν ἐκ τοῦ σώματος ἀναχώρησιν ἐποιεῖτο. εἶτα δὲ τοῦ σώματος αὐτοῦ ληφθέντος πρὸς τῶν γνωρίμων καὶ τῇ προσηκούσῃ παραδοθέντος ταφῇ, τριταῖος αὖθις ἀπελάμβανε τοῦτο, ὁ πρὶν ἀναχωρήσας ἑκών. καὶ δείκνυσίν γε πάλιν αὐτὸς ἑαυτὸν ἔνσαρκον, ἔνσωμον, αὐτὸν ἐκεῖνον, οἷος καὶ τὸ πρὶν ἦν, τοῖς οἰκείοις μαθηταῖς, οἷς καὶ ἐπὶ βραχὺ ὁμιλήσας καί τινα συνδιατρίψας χρόνον, ἄνεισιν ὅθεν καὶ παρῆν, ὑπ’ ὀφθαλμοῖς αὐτῶν τὴν εἰς οὐρανοὺς πορείαν στειλάμενος· οἷς δὴ καὶ ὑποθήκας περὶ τῶν πρακτέων παραδοὺς διδασκάλους τῶν ἐθνῶν ἁπάντων τῆς ἀνωτάτω θεοσεβείας ἀπέφηνεν.
ὡς εἰκὸς ἐξ ἡμῶν ἀφελόμενοι, ἐπεὶ καὶ μεθ᾿ ἡμᾶς γεγόνασι τοῖς χρόνοις, λέγω δὲ μετὰ τὴν προβεβλη μένην ἡμῖν ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν διδασκαλίαν, οἷα δὴ ἐγγράφως ὡμολόγουν. Ὅτι οὐδὲν τῶν ἀπὸ γῆς χρὴ τῷ ἐπὶ πάντων Θεῷ οὔτε θυμιᾷν οὔτε θύειν. ᾿Απὸ τῶν Πορφυρίου Περὶ ἐμψύχων ἀποχῆς (1). · Θεῷ μὲν τῷ ἐπὶ πᾶσιν, ὥς τις ανήρ σοφός (2) ἔφη, μηδὲν τῶν αἰσθητῶν μήτε θύοντες μήτ' ἐπονο μάζοντες, (οὐδὲν γὰρ ἔνυλον, ὁ μὴ τῷ ἀΰλῳ εὐθύς ἐστιν ἀκάθαρτον. Διὸ οὐδὲ λόγος αὐτῷ οὔθ᾽ ὁ κατὰ φωνὴν οἰκεῖος, οὔθ᾽ ὁ ἔνδον, ὅτ' ἂν πάθει ψυχῆς ᾖ • μεμολυσμένος) διὰ δὲ σιγῆς καθαρᾶς καὶ τῶν περὶ αὐτοῦ καθαρῶν ἐννοιῶν θρησκεύσομεν αὐτόν. Δεῖ ἄρα, συναφθέντας καὶ ὁμοιωθέντας αὐτῷ, τὴν αὐτῶν ἀγω γὴν θυσίαν ἱερὰν προσαγαγεῖν Θεῷ· τὴν αὐτὴν δὲ καὶ ὕμνον οὖσαν καὶ ἡμῶν σωτηρίαν ἐν ἀπαθείᾳ ἀρε τῆς ψυχῆς. Τοῦ δὲ Θεοῦ θεωρίᾳ ἡ θυσία αὕτη τελεί ται. Ετι περὶ αὐτοῦ, ἐκ τῆς Ἀπολλωνίου του Τυα νέως Θεολογίας. ‹ δι' ὧν κατὰ τὸν ὀρθὸν λόγον ἔμελλον θεραπεύειν τὸ Οὕτω τοίνυν μάλιστα ἄν τις τὴν προσήκουσαν ἐπιμέλειαν ποιοῖτο τοῦ Θείου, τυγχάνοι τε αὐτόθεν ἴλεώ τε καὶ εὐμενοῦς αὐτοῦ παρ' όντιναοῦν τῶν ἀν θρώπων, εἰ Θεῷ μὲν, ὃν δὴ φαμὲν τοῦτον, ἑνί τε ὄντι καὶ κεχωρισμένῳ πάντων, μεθ' ὂν γνωρίζεσθαι τοὺς λοιποὺς ἀναγκαῖον, μὴ θύοι τι τὴν ἀρχὴν, μήτε ἀνά- πτοι πῦρ, μήτε τι καθόλου τῶν αἰσθητῶν ἐπονομάζοι. Δεῖται γὰρ οὐδενὸς οὐδὲ παρὰ τῶν κρειττόνων, οἵπερ ἡμεῖς ἐσμεν· οὐδ' ἔστιν τὴν ἀρχὴν γῆ ἀνίησι φυτὸν ἢ τρέφει ζῶον ἢ ἀὴρ, ᾧ οὐ πρόσεστί γε μίασμα· μόνῳ δὲ χρῷτο πρὸς αὐτὸν ἀεὶ τῷ κρείττονι λόγῳ, λέγω δὲ τῷ μὴ διὰ στόματος έντι, παρὰ δὲ τοῦ καλ- λίστου τῶν ὄντων διὰ τοῦ καλλίστου τοῦ ἐν ἡμῖν δόντι τὰ ἀγαθά. Νοῦς δέ ἐστιν οὗτος ὀργάνου μὴ δεόμενος. Εἰ δὴ οὖν ταῦτα καὶ πρὸς τῶν παρ' Έλλησι διαπρε- πῶν φιλοσόφων τε καὶ θεολόγων ὁμολογεῖται, πως ἂν εἴη πλάνος ὁ μὴ μόνον λόγους, ἀλλ' ἔργα τῶν λό- γων πολύ πρότερον τοῖς φοιτηταῖς ἐκτελεῖν παραδούς, Θεῖον ; Οπως δὲ, καὶ τίσι λόγοις οἱ παλαιοὶ Ἑβραῖοι θύειν μνημονεύονται, διειληφότες ἐν τῷ πρώτῳ συγ- γράμματι τῆς παρούσης ὑποθέσεως, ἐκείνοις ἀρκε σθησόμεθα. Ἐπεὶ δὲ πρὸς τοῖς ἐξητασμένοις ἔγνωμεν παρὰ τοῦ Χριστοῦ μαθόντες, ὅτι γενητὸς ὁ κόσμος, καὶ ὅτι οὐρανὸς αὐτὸς καὶ ἥλιος, καὶ σελήνη, καὶ άστρα, ἔργα Θεοῦ τυγχάνει, καὶ ὅτι χρὴ μὴ ταῦτα, ἀλλὰ τὸν ποιητὴν αὐτῶν σέβειν, σκέψασθαι δεῖ μὴ ἄρα ἠπατήμεθα, τοῦτον παρ' αὐτοῦ διδαχθέντες φρονεῖν τὸν τρόπον. Καὶ μὴν Ἑβραίων καὶ οὗτος ἦν ὁ λόγος καὶ φιλοσόφων δὲ οἱ μάλιστα διαφανεῖς τοῖς αὐτοῖς EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. nes efficiant, suos palam instituit, dicens : « Estote A perfecti, sicut Pater vester perfectus est "., Quod si quis Græcorum hæc reprehendat, is sciat se etiam præceptoribus suis contraria sentire, qui vi- delicet, ut par est, multa a nobis utilia edocti, quippe qui nobis etiam tempore fuerint posterio- res, dico autem ea doctrina quæ nobis a Salvatore nostro ex posita est, audi jam runc qualia sint, quæ scripto fateantur. Quod nihil eorum quæ de terra prodeunt, oportet summo Deo incendere aut sacrificare. Ex Porphy- rio De abstinentia ab animatis. Deo summo, sicut quidam vir sapiens dixit, nihil eorum quæ ad sensus pertinent sive incen- dentes, sive denominantes (nihil enim est eorum, quæ materia constant, quod non protinus ei sit im- mundum, qui expers est omnis materiæ. Quare ne verbum quidem ullum, sive id dicas, quod in voce B consistit, sive id quod intrinsecus concipi solet, cum animi aliquo vitio est contaminatum, illi con- veniat), sed silentio puro, purisque de ipso cogita- tionibus illum colamus. Oportet igitur illi conjunctos similesque factos, hanc vitæ nostræ rationem Deo afferre pro sacrificio. Eadem vero et illius laudatio erit, et nostra conservatio: afferetur enim cum stabilitate et quiete virtutis animi. Ipsius vero Dei contemplatione hoc sacrificium perficitur. › Item de eodem ex Apollonii Tyanensis Theologia. Ex quo igitur maxime quis naturæ divinæ con- venientem curam adhibeat, ex eo maxime illam propitiam benignamque obtineat. Hoc quidem pe- nes quemvis hominum viget : idque ipsum unus- C quisque complebit, si eorum quæ sub visum cadunt, qualia sunt hæc, quæ digito demonstramus, illi quæ una est, et ab omnibus rebus separata, secundum quam reliqua omnia cognoscere necesse est, nihil omnino sacrilicet, neque ignem incendat, neque prorsus quidquam illa postulet, ne a præstantiori- bus quidem quam nos sumus: neque ullum est plantæ genus quod ab initio terra pariat, neque animalis quod eadem nutriat, cui protinus immun- dities non adsit, sed utatur erga illam solo meliori verbo, dico autem non eo quod ore emittitur, sed quod ab optimo eorum quæ sunt proficiscitur, per optimum eorum quæ in nobis sunt bonorum. Mens autem hæc est, quæ instrumento non indiget. igitur Græcorum quoque illustres, tam philosophi D quam theologi, hæc confitentur, quonam modo se- ductor erit is qui non solum verba, sed facta multo prius quam verba suis discipulis, qui- bus fungerentur tradiderit! et quibus, ut recta ratio jubet, Deum ipsum essent veneraturi? Quo autem modo, et quibus rationibus usi in sacrificiis dicantur prisci Hebræi, in primo hujus operis libro disseruimus : atque iis quæ illic dicta sunt contenti esse debemus. Verum quoniam præter illa quæ jam disputata sunt, novimus (id quod a Chri- sto didicimus) factum esse mundum, coelumque • Si es Matth. v, 48. (1) Lib. 11. (2) Apollonius Tyaneus, ut ex sequentibus patet.
Τοιαῦτα ἦν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν τὰ πολυύμνητα τῆς ἀρετῆς θαύματα, ταῦτα τῆς ἐν αὐτῷ θεότητος τὰ τεκμήρια· ταῦτα καὶ αὐτοὶ λογισμῷ σώφρονι τεθαυμάκαμεν, βεβασανισμένῃ τε καὶ ἐξητασμένῃ τῇ κρίσει κατεδεξάμεθα. ἐξήτασται παρ’ ἡμῖν καὶ βεβασάνισται ταῦτα καὶ δι’ ἑτέρων πραγμάτων ἐναργῶν, πάντα καλυπτόντων λόγον, δι’ ὧν αὐτὸς ὁ κύριος ἡμῶν εἰσέτι καὶ νῦν, οἷς ἂν κρίνειεν, μικρά τινα τῆς αὐτοῦ δυνάμεως παραφαίνειν εἴωθεν, πλὴν ἀλλὰ καὶ [διὰ] τῆς λογικωτέρας μεθόδου, ἣν προσάγειν εἰώθαμεν τοῖς οὐ παραδεχομένοις τὰ προειρημένα, ἀλλ’ ἤτοι παντελῶς ἀπιστοῦσιν αὐτοῖς καὶ μηδὲν καθόλου γεγονέναι τοιοῦτον πρὸς αὐτοῦ φάσκουσιν, ἢ γεγονέναι μέν, γοητείᾳ δὲ ἄλλως ἐπὶ πλάνῃ τῶν ὁρώντων ὡς ἂν ὑπ’ ἀνδρὸς πλάνου ἐπιθέσθαι. εἰ δὲ χρὴ καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος βραχέα πρὸς τοὺς δεδηλωμένους ἐνστῆναι, οὐκ ἀπολειψόμεθα σπουδῆς. ἄλλως δὲ πῶς αὐτοῖς ἀπαντήσομεν; Εἰ δὲ λέγοιεν μηδὲν τὴν ἀρχὴν πεποιηκέναι τὸν σωτῆρα ἡμῶν θαυμαστὸν μηδέ τι παράδοξον ὧν ἐμαρτύρησαν οἱ γνώριμοι, σκεψώμεθα εἰ πιθανὸς ὁ λόγος αὐτοῖς ἔσται, μὴ τὴν αἰτίαν ἔχουσιν ἀποδιδόναι, δι’ ἣν οἱ μὲν μαθηταί, ὁ δὲ διδάσκαλος ἐχρημάτισαν.
ὡς εἰκὸς ἐξ ἡμῶν ἀφελόμενοι, ἐπεὶ καὶ μεθ᾿ ἡμᾶς γεγόνασι τοῖς χρόνοις, λέγω δὲ μετὰ τὴν προβεβλη μένην ἡμῖν ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν διδασκαλίαν, οἷα δὴ ἐγγράφως ὡμολόγουν. Ὅτι οὐδὲν τῶν ἀπὸ γῆς χρὴ τῷ ἐπὶ πάντων Θεῷ οὔτε θυμιᾷν οὔτε θύειν. ᾿Απὸ τῶν Πορφυρίου Περὶ ἐμψύχων ἀποχῆς (1). · Θεῷ μὲν τῷ ἐπὶ πᾶσιν, ὥς τις ανήρ σοφός (2) ἔφη, μηδὲν τῶν αἰσθητῶν μήτε θύοντες μήτ' ἐπονο μάζοντες, (οὐδὲν γὰρ ἔνυλον, ὁ μὴ τῷ ἀΰλῳ εὐθύς ἐστιν ἀκάθαρτον. Διὸ οὐδὲ λόγος αὐτῷ οὔθ᾽ ὁ κατὰ φωνὴν οἰκεῖος, οὔθ᾽ ὁ ἔνδον, ὅτ' ἂν πάθει ψυχῆς ᾖ • μεμολυσμένος) διὰ δὲ σιγῆς καθαρᾶς καὶ τῶν περὶ αὐτοῦ καθαρῶν ἐννοιῶν θρησκεύσομεν αὐτόν. Δεῖ ἄρα, συναφθέντας καὶ ὁμοιωθέντας αὐτῷ, τὴν αὐτῶν ἀγω γὴν θυσίαν ἱερὰν προσαγαγεῖν Θεῷ· τὴν αὐτὴν δὲ καὶ ὕμνον οὖσαν καὶ ἡμῶν σωτηρίαν ἐν ἀπαθείᾳ ἀρε τῆς ψυχῆς. Τοῦ δὲ Θεοῦ θεωρίᾳ ἡ θυσία αὕτη τελεί ται. Ετι περὶ αὐτοῦ, ἐκ τῆς Ἀπολλωνίου του Τυα νέως Θεολογίας. ‹ δι' ὧν κατὰ τὸν ὀρθὸν λόγον ἔμελλον θεραπεύειν τὸ Οὕτω τοίνυν μάλιστα ἄν τις τὴν προσήκουσαν ἐπιμέλειαν ποιοῖτο τοῦ Θείου, τυγχάνοι τε αὐτόθεν ἴλεώ τε καὶ εὐμενοῦς αὐτοῦ παρ' όντιναοῦν τῶν ἀν θρώπων, εἰ Θεῷ μὲν, ὃν δὴ φαμὲν τοῦτον, ἑνί τε ὄντι καὶ κεχωρισμένῳ πάντων, μεθ' ὂν γνωρίζεσθαι τοὺς λοιποὺς ἀναγκαῖον, μὴ θύοι τι τὴν ἀρχὴν, μήτε ἀνά- πτοι πῦρ, μήτε τι καθόλου τῶν αἰσθητῶν ἐπονομάζοι. Δεῖται γὰρ οὐδενὸς οὐδὲ παρὰ τῶν κρειττόνων, οἵπερ ἡμεῖς ἐσμεν· οὐδ' ἔστιν τὴν ἀρχὴν γῆ ἀνίησι φυτὸν ἢ τρέφει ζῶον ἢ ἀὴρ, ᾧ οὐ πρόσεστί γε μίασμα· μόνῳ δὲ χρῷτο πρὸς αὐτὸν ἀεὶ τῷ κρείττονι λόγῳ, λέγω δὲ τῷ μὴ διὰ στόματος έντι, παρὰ δὲ τοῦ καλ- λίστου τῶν ὄντων διὰ τοῦ καλλίστου τοῦ ἐν ἡμῖν δόντι τὰ ἀγαθά. Νοῦς δέ ἐστιν οὗτος ὀργάνου μὴ δεόμενος. Εἰ δὴ οὖν ταῦτα καὶ πρὸς τῶν παρ' Έλλησι διαπρε- πῶν φιλοσόφων τε καὶ θεολόγων ὁμολογεῖται, πως ἂν εἴη πλάνος ὁ μὴ μόνον λόγους, ἀλλ' ἔργα τῶν λό- γων πολύ πρότερον τοῖς φοιτηταῖς ἐκτελεῖν παραδούς, Θεῖον ; Οπως δὲ, καὶ τίσι λόγοις οἱ παλαιοὶ Ἑβραῖοι θύειν μνημονεύονται, διειληφότες ἐν τῷ πρώτῳ συγ- γράμματι τῆς παρούσης ὑποθέσεως, ἐκείνοις ἀρκε σθησόμεθα. Ἐπεὶ δὲ πρὸς τοῖς ἐξητασμένοις ἔγνωμεν παρὰ τοῦ Χριστοῦ μαθόντες, ὅτι γενητὸς ὁ κόσμος, καὶ ὅτι οὐρανὸς αὐτὸς καὶ ἥλιος, καὶ σελήνη, καὶ άστρα, ἔργα Θεοῦ τυγχάνει, καὶ ὅτι χρὴ μὴ ταῦτα, ἀλλὰ τὸν ποιητὴν αὐτῶν σέβειν, σκέψασθαι δεῖ μὴ ἄρα ἠπατήμεθα, τοῦτον παρ' αὐτοῦ διδαχθέντες φρονεῖν τὸν τρόπον. Καὶ μὴν Ἑβραίων καὶ οὗτος ἦν ὁ λόγος καὶ φιλοσόφων δὲ οἱ μάλιστα διαφανεῖς τοῖς αὐτοῖς EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. nes efficiant, suos palam instituit, dicens : « Estote A perfecti, sicut Pater vester perfectus est "., Quod si quis Græcorum hæc reprehendat, is sciat se etiam præceptoribus suis contraria sentire, qui vi- delicet, ut par est, multa a nobis utilia edocti, quippe qui nobis etiam tempore fuerint posterio- res, dico autem ea doctrina quæ nobis a Salvatore nostro ex posita est, audi jam runc qualia sint, quæ scripto fateantur. Quod nihil eorum quæ de terra prodeunt, oportet summo Deo incendere aut sacrificare. Ex Porphy- rio De abstinentia ab animatis. Deo summo, sicut quidam vir sapiens dixit, nihil eorum quæ ad sensus pertinent sive incen- dentes, sive denominantes (nihil enim est eorum, quæ materia constant, quod non protinus ei sit im- mundum, qui expers est omnis materiæ. Quare ne verbum quidem ullum, sive id dicas, quod in voce B consistit, sive id quod intrinsecus concipi solet, cum animi aliquo vitio est contaminatum, illi con- veniat), sed silentio puro, purisque de ipso cogita- tionibus illum colamus. Oportet igitur illi conjunctos similesque factos, hanc vitæ nostræ rationem Deo afferre pro sacrificio. Eadem vero et illius laudatio erit, et nostra conservatio: afferetur enim cum stabilitate et quiete virtutis animi. Ipsius vero Dei contemplatione hoc sacrificium perficitur. › Item de eodem ex Apollonii Tyanensis Theologia. Ex quo igitur maxime quis naturæ divinæ con- venientem curam adhibeat, ex eo maxime illam propitiam benignamque obtineat. Hoc quidem pe- nes quemvis hominum viget : idque ipsum unus- C quisque complebit, si eorum quæ sub visum cadunt, qualia sunt hæc, quæ digito demonstramus, illi quæ una est, et ab omnibus rebus separata, secundum quam reliqua omnia cognoscere necesse est, nihil omnino sacrilicet, neque ignem incendat, neque prorsus quidquam illa postulet, ne a præstantiori- bus quidem quam nos sumus: neque ullum est plantæ genus quod ab initio terra pariat, neque animalis quod eadem nutriat, cui protinus immun- dities non adsit, sed utatur erga illam solo meliori verbo, dico autem non eo quod ore emittitur, sed quod ab optimo eorum quæ sunt proficiscitur, per optimum eorum quæ in nobis sunt bonorum. Mens autem hæc est, quæ instrumento non indiget. igitur Græcorum quoque illustres, tam philosophi D quam theologi, hæc confitentur, quonam modo se- ductor erit is qui non solum verba, sed facta multo prius quam verba suis discipulis, qui- bus fungerentur tradiderit! et quibus, ut recta ratio jubet, Deum ipsum essent veneraturi? Quo autem modo, et quibus rationibus usi in sacrificiis dicantur prisci Hebræi, in primo hujus operis libro disseruimus : atque iis quæ illic dicta sunt contenti esse debemus. Verum quoniam præter illa quæ jam disputata sunt, novimus (id quod a Chri- sto didicimus) factum esse mundum, coelumque • Si es Matth. v, 48. (1) Lib. 11. (2) Apollonius Tyaneus, ut ex sequentibus patet.
ὅ τε γὰρ διδάσκων ἐπαγγελίαν μαθήματός τινος ἐπαγγέλλεται, οἵ τ’ αὖ μαθηταὶ μαθημάτων ὀριγνώμενοι σφᾶς αὐτοὺς τῷ διδασκάλῳ προςφέροντες ἐπιτρέπουσιν. τίνα οὖν ἔστιν εἰπεῖν αἰτίαν τῶν τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν τῆς σὺν αὐτῷ διατριβῆς, καὶ τί τὸ ἀναγκαῖον τῆς περὶ αὐτὸν σπουδῆς; τίνων δὲ καὶ διδάσκαλον ἐπεγράφοντο μαθημάτων; ἢ τοῦτο μὲν δῆλον; πάντως γάρ που ὧν παρ’ αὐτοῦ μαθόντες εἰς ἑτέρους ἐξήνεγκαν· παραγγελίαι δ’ ἦσαν αὐτῷ φιλοσόφου βίου, ὃν ὑπογράφων αὐτοῖς ἔλεγεν· «μὴ κτήσησθε χρυσὸν μηδὲ ἄργυρον εἰς τὰς ζώνας, μὴ πήραν εἰς ὁδόν» καὶ τὰ τοιαῦτα, τῇ δὲ πάντα διοικούσῃ προνοίᾳ αὐτοὺς ἀναθέντας μηδὲν μεριμνᾶν τῶν χρειῶν ἕνεκα. παρῄνει δ’ αὐτοῖς καὶ τῶν Ἰουδαίοις ὑπὸ Μωσέως παρηγγελμένων κρείττονα φρονεῖν.
ὡς εἰκὸς ἐξ ἡμῶν ἀφελόμενοι, ἐπεὶ καὶ μεθ᾿ ἡμᾶς γεγόνασι τοῖς χρόνοις, λέγω δὲ μετὰ τὴν προβεβλη μένην ἡμῖν ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν διδασκαλίαν, οἷα δὴ ἐγγράφως ὡμολόγουν. Ὅτι οὐδὲν τῶν ἀπὸ γῆς χρὴ τῷ ἐπὶ πάντων Θεῷ οὔτε θυμιᾷν οὔτε θύειν. ᾿Απὸ τῶν Πορφυρίου Περὶ ἐμψύχων ἀποχῆς (1). · Θεῷ μὲν τῷ ἐπὶ πᾶσιν, ὥς τις ανήρ σοφός (2) ἔφη, μηδὲν τῶν αἰσθητῶν μήτε θύοντες μήτ' ἐπονο μάζοντες, (οὐδὲν γὰρ ἔνυλον, ὁ μὴ τῷ ἀΰλῳ εὐθύς ἐστιν ἀκάθαρτον. Διὸ οὐδὲ λόγος αὐτῷ οὔθ᾽ ὁ κατὰ φωνὴν οἰκεῖος, οὔθ᾽ ὁ ἔνδον, ὅτ' ἂν πάθει ψυχῆς ᾖ • μεμολυσμένος) διὰ δὲ σιγῆς καθαρᾶς καὶ τῶν περὶ αὐτοῦ καθαρῶν ἐννοιῶν θρησκεύσομεν αὐτόν. Δεῖ ἄρα, συναφθέντας καὶ ὁμοιωθέντας αὐτῷ, τὴν αὐτῶν ἀγω γὴν θυσίαν ἱερὰν προσαγαγεῖν Θεῷ· τὴν αὐτὴν δὲ καὶ ὕμνον οὖσαν καὶ ἡμῶν σωτηρίαν ἐν ἀπαθείᾳ ἀρε τῆς ψυχῆς. Τοῦ δὲ Θεοῦ θεωρίᾳ ἡ θυσία αὕτη τελεί ται. Ετι περὶ αὐτοῦ, ἐκ τῆς Ἀπολλωνίου του Τυα νέως Θεολογίας. ‹ δι' ὧν κατὰ τὸν ὀρθὸν λόγον ἔμελλον θεραπεύειν τὸ Οὕτω τοίνυν μάλιστα ἄν τις τὴν προσήκουσαν ἐπιμέλειαν ποιοῖτο τοῦ Θείου, τυγχάνοι τε αὐτόθεν ἴλεώ τε καὶ εὐμενοῦς αὐτοῦ παρ' όντιναοῦν τῶν ἀν θρώπων, εἰ Θεῷ μὲν, ὃν δὴ φαμὲν τοῦτον, ἑνί τε ὄντι καὶ κεχωρισμένῳ πάντων, μεθ' ὂν γνωρίζεσθαι τοὺς λοιποὺς ἀναγκαῖον, μὴ θύοι τι τὴν ἀρχὴν, μήτε ἀνά- πτοι πῦρ, μήτε τι καθόλου τῶν αἰσθητῶν ἐπονομάζοι. Δεῖται γὰρ οὐδενὸς οὐδὲ παρὰ τῶν κρειττόνων, οἵπερ ἡμεῖς ἐσμεν· οὐδ' ἔστιν τὴν ἀρχὴν γῆ ἀνίησι φυτὸν ἢ τρέφει ζῶον ἢ ἀὴρ, ᾧ οὐ πρόσεστί γε μίασμα· μόνῳ δὲ χρῷτο πρὸς αὐτὸν ἀεὶ τῷ κρείττονι λόγῳ, λέγω δὲ τῷ μὴ διὰ στόματος έντι, παρὰ δὲ τοῦ καλ- λίστου τῶν ὄντων διὰ τοῦ καλλίστου τοῦ ἐν ἡμῖν δόντι τὰ ἀγαθά. Νοῦς δέ ἐστιν οὗτος ὀργάνου μὴ δεόμενος. Εἰ δὴ οὖν ταῦτα καὶ πρὸς τῶν παρ' Έλλησι διαπρε- πῶν φιλοσόφων τε καὶ θεολόγων ὁμολογεῖται, πως ἂν εἴη πλάνος ὁ μὴ μόνον λόγους, ἀλλ' ἔργα τῶν λό- γων πολύ πρότερον τοῖς φοιτηταῖς ἐκτελεῖν παραδούς, Θεῖον ; Οπως δὲ, καὶ τίσι λόγοις οἱ παλαιοὶ Ἑβραῖοι θύειν μνημονεύονται, διειληφότες ἐν τῷ πρώτῳ συγ- γράμματι τῆς παρούσης ὑποθέσεως, ἐκείνοις ἀρκε σθησόμεθα. Ἐπεὶ δὲ πρὸς τοῖς ἐξητασμένοις ἔγνωμεν παρὰ τοῦ Χριστοῦ μαθόντες, ὅτι γενητὸς ὁ κόσμος, καὶ ὅτι οὐρανὸς αὐτὸς καὶ ἥλιος, καὶ σελήνη, καὶ άστρα, ἔργα Θεοῦ τυγχάνει, καὶ ὅτι χρὴ μὴ ταῦτα, ἀλλὰ τὸν ποιητὴν αὐτῶν σέβειν, σκέψασθαι δεῖ μὴ ἄρα ἠπατήμεθα, τοῦτον παρ' αὐτοῦ διδαχθέντες φρονεῖν τὸν τρόπον. Καὶ μὴν Ἑβραίων καὶ οὗτος ἦν ὁ λόγος καὶ φιλοσόφων δὲ οἱ μάλιστα διαφανεῖς τοῖς αὐτοῖς EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. nes efficiant, suos palam instituit, dicens : « Estote A perfecti, sicut Pater vester perfectus est "., Quod si quis Græcorum hæc reprehendat, is sciat se etiam præceptoribus suis contraria sentire, qui vi- delicet, ut par est, multa a nobis utilia edocti, quippe qui nobis etiam tempore fuerint posterio- res, dico autem ea doctrina quæ nobis a Salvatore nostro ex posita est, audi jam runc qualia sint, quæ scripto fateantur. Quod nihil eorum quæ de terra prodeunt, oportet summo Deo incendere aut sacrificare. Ex Porphy- rio De abstinentia ab animatis. Deo summo, sicut quidam vir sapiens dixit, nihil eorum quæ ad sensus pertinent sive incen- dentes, sive denominantes (nihil enim est eorum, quæ materia constant, quod non protinus ei sit im- mundum, qui expers est omnis materiæ. Quare ne verbum quidem ullum, sive id dicas, quod in voce B consistit, sive id quod intrinsecus concipi solet, cum animi aliquo vitio est contaminatum, illi con- veniat), sed silentio puro, purisque de ipso cogita- tionibus illum colamus. Oportet igitur illi conjunctos similesque factos, hanc vitæ nostræ rationem Deo afferre pro sacrificio. Eadem vero et illius laudatio erit, et nostra conservatio: afferetur enim cum stabilitate et quiete virtutis animi. Ipsius vero Dei contemplatione hoc sacrificium perficitur. › Item de eodem ex Apollonii Tyanensis Theologia. Ex quo igitur maxime quis naturæ divinæ con- venientem curam adhibeat, ex eo maxime illam propitiam benignamque obtineat. Hoc quidem pe- nes quemvis hominum viget : idque ipsum unus- C quisque complebit, si eorum quæ sub visum cadunt, qualia sunt hæc, quæ digito demonstramus, illi quæ una est, et ab omnibus rebus separata, secundum quam reliqua omnia cognoscere necesse est, nihil omnino sacrilicet, neque ignem incendat, neque prorsus quidquam illa postulet, ne a præstantiori- bus quidem quam nos sumus: neque ullum est plantæ genus quod ab initio terra pariat, neque animalis quod eadem nutriat, cui protinus immun- dities non adsit, sed utatur erga illam solo meliori verbo, dico autem non eo quod ore emittitur, sed quod ab optimo eorum quæ sunt proficiscitur, per optimum eorum quæ in nobis sunt bonorum. Mens autem hæc est, quæ instrumento non indiget. igitur Græcorum quoque illustres, tam philosophi D quam theologi, hæc confitentur, quonam modo se- ductor erit is qui non solum verba, sed facta multo prius quam verba suis discipulis, qui- bus fungerentur tradiderit! et quibus, ut recta ratio jubet, Deum ipsum essent veneraturi? Quo autem modo, et quibus rationibus usi in sacrificiis dicantur prisci Hebræi, in primo hujus operis libro disseruimus : atque iis quæ illic dicta sunt contenti esse debemus. Verum quoniam præter illa quæ jam disputata sunt, novimus (id quod a Chri- sto didicimus) factum esse mundum, coelumque • Si es Matth. v, 48. (1) Lib. 11. (2) Apollonius Tyaneus, ut ex sequentibus patet.
PG 22:199τὸν μὲν γὰρ οἷα προχείροις εἰς ἀνδροφονίας νομοθετῆσαι μὴ φονεύειν, ὡσαύτως δὲ καὶ μὴ μοιχεύειν, οἷα λαγνιστάτοις καὶ καταφερεστάτοις, καὶ αὖ πάλιν μὴ κλέπτειν, οἷα δουλοπρεπεστάτοις, αὐτοὺς δὲ δεῖν τούτους μὲν ἡγεῖσθαι μὴ προσήκειν αὐτοῖς τοὺς νόμους, τὸ δ’ ἀπαθὲς τῆς ψυχῆς περὶ πολλοῦ προτιμᾶν, κάτωθεν ἐκ βάθους αὐτῆς διανοίας ὥσπερ ἀπὸ ῥιζῶν τὰ τῆς κακίας ἀποτέμνοντας βλαστήματα, καὶ κρατεῖν μὲν ὀργῆς καὶ πάσης αἰσχρᾶς ἐπιθυμίας πειρᾶσθαι, μᾶλλον δὲ μηδὲ ὀργίζεσθαι δι’ ἄκραν ψυχῆς ἀπάθειαν, μηδὲ προσβλέπειν γυναῖκα μετὰ ἐπιθυμίας ἀκολάστου, τοῦ δὲ κλέπτειν τοὐναντίον καὶ τὰ οἰκεῖα προί̈εσθαι τοῖς δεομένοις, ἀλλὰ μηδὲ σεμνύνεσθαι ἐπὶ τῷ μὴ ἀποστερεῖν ἄλλ[ηλ]ους, ἀλλ’ ἐπὶ τῷ τοὺς σφᾶς ἀποστερεῖν προηγουμένους ἀμνησικάκως φέρειν. καὶ τί με δεῖ συναγαγεῖν πάνθ’ ὅσα ὁ μὲν ἐδίδασκεν, οἱ δ’ ἐμάνθανον; παρῄνει δ’ αὐτοῖς πρὸς τοῖς ἄλλοις τῆς ἀληθείας οὕτως ἔχεσθαι ὡς μηδ’ εὐορκίας δεῖσθαι, πολλοῦ δεῖ ἐπιορκεῖν, παρασκευάζειν δὲ τὸν τρόπον παντὸς ὅρκου πιστότερον φαίνεσθαι, μέχρι τοῦ ναί καὶ τοῦ οὔ χωροῦντας, σὺν ἀληθείᾳ τοῖς ῥήμασι χρωμένους.
φύσιν ἀνθρώπου τέως ἐξητάσθω, παραστατικά της σεμνῆς καὶ βιωφελοῦς διδασκαλίας αὐτοῦ τυγχάνοντα Φέρε, δὴ καὶ τὰ θειότερα σκεψώμεθα. Δ'. Περὶ τῶν θειοτέρων έργων αὐτοῦ Χριστοῦ. Καὶ δὴ σκεψώμεθα, ὅσων καὶ οἴων σὺν ἀνθρώποις τὰς διατριβὰς πεποιημένος, παραδόξων γέγονε ποιη- της ἔργων, τοτὲ μὲν λεπροὺς τὸ σῶμα δυνάμει θεία καθαίρων, τοτὲ δὲ προστάγματι λόγου τοὺς ἐν Β ἀνθρώποις δαίμονας ἐλαύνων, καὶ ἄλλοτε πάλιν νο σηλευομένοις παντοίοις ἀσθενειῶν εἴξεσι καταπονου- μένοις τὴν ἴασιν ἀφθόνως δωρούμενος. Καὶ ποτὲ μὲν ἔφησε παραλυτικῷ· • Αναστὰς ἄρον τὸν κράββατόν σου, καὶ περιπάτει · › ὁ δὲ τὸ κελευσθὲν ἐποίει. Τυ- φλοῖς δὲ πάλιν ἄλλοτε τὰ βλεπτικὰ τοῦ φωτὸς ἐχαρ!- ζετο. "Ηδη δέ ποτε καὶ αἱμορροούσα γυνή μακραίς ἐτῶν περιόδοις πρὸς τοῦ πάθους κατατρυχομένη, ἐπειδὴ ἑώρα μυρία πλήθη κυκλοῦντα αὐτὸν, καὶ μη δαμῶς ἐπιτρέποντα αὐτῇ γονυπετῆσαι προσελθούσῃ, τοῦ τε πάθους τὴν ἀπαλλαγὴν ἐξαιτήσασθαι, ἀλλὰ καὶ ἄκρου τοῦ ἱματίου προσψαῦσαι μόνον διανοηθεῖσα, ὑποδύνει, καὶ τοῦ κρασπέδου ἐπιλαβομένη, ὁμοῦ καὶ τῆς τῶν κακῶν ἰάσεως ἐπελάβετο, παραχρῆμα τε ὑγιὴς ἦν, τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐνθέου δυνάμεως δεῖγμα μέγιστον ἐπικομιζομένη. Αλλος δέ τις βασι- λικὸς ἀνὴρ κακῶς ἔχοντα τὸν παῖδα, προσπεσών τῷ Ἰησοῦ, παραχρῆμα σῶον ἀπελάμβανε. Καὶ θυγατέρα πάλιν ἄλλος, Ἰουδαίων δὲ ἀρχισυνάγωγος ἦν, ἀλλ᾽ οὗ τος ἤδη καὶ θανοῦσαν. Τί δεῖ λέγειν ὡς τεταρταίος ἄλλος δυνάμει τοῦ Ἰησοῦ νεκρὸς ἠγείρετο ; ἢ ὡς ἐπὶ θαλάττης, οἷα ἐπὶ λεωφόρου γῆς, πορείας ήνυεν ποιού μένος, τῶν αὐτοῦ μαθητῶν ἐμπλεόντων ; καὶ ὡς χει μασθέντων ἐπετίμησε τῇ θαλάσσῃ καὶ τῷ κλύδωνι καὶ τοῖς ἀνέμοις, καὶ πάντα γε ἔστη παραχρῆμα, οἷα δεσπότου φωνὴν καταπτήξαντα ; Πέντε δὲ χιλιά δας ἀνδρῶν συνεπιπαρόντος μυρίου ἄλλου γυναικῶν τε καὶ παίδων πλήθους, ἐκ πέντε τὸν ἀριθμὸν ἄρτων εἰς κόρον πληρώσας, ὡς καὶ περιττὰ τοσαῦτα, ὅσα ἱκανὰ ἦν πληρῶσαι δώδεκα κοφίνους λαβεῖν, τίνα οὐκ ἂν ἐκπλήξει, καὶ ἐπὶ ζήτησίν γε εἰκότως τῆς κατ' αὐτὸν ἀποῤῥήτου δυνάμεως εκκαλέσεται; Αλλ' ίνα μή μοι τὰ νῦν ὁ λόγος εἰς μακρὸν μῆκος ἐκτείνοιτο, ἐπὶ πᾶσιν ἐκκείσθω ὁ αὐτοῦ θάνατος, οὐ κοινὸς τοῖς λοιποῖς ἀνθρώποις γεγενημένος. Οὐ γὰρ νόσῳ δια φθαρείς, ἀλλ' οὐδὲ βρόχῳ πνιγείς, οὐδὲ μὴν κατ' αὐτὸ τοῦ σταυροῦ τὸ τρόπαιον ὁμοίως τοῖς λοιποῖς κακούρ γοις ὑποτμηθεὶς σιδήρῳ τὰ σκέλη, οὐδὲ ὅλως πρός τινος ἀνθρώπων παθών τι τῶν ἀναιρεῖν εἰωθότων, βίαιον ὑπέμεινε τελευτήν, ἀλλ' ὡς αὐτὸ μόνον ἑκὼν παρεδίδου τοῖς ἐπιβουλεύουσι τὸ σῶμα, ἀνωρθοῦτο μὲν ἀπὸ γῆς αὐτίκα, κάπειτα ἐπὶ τοῦ ἱκρίου φωνήσας EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - Deo repugnantiam, lasque adversus Deum inimi- A citias quemadmodum latius in Præparatione de- monstravimus. Sane hujuscemodi sunt, quæ in præceptis atque institutis Salvatoris nostri feruntur, vere priscorum Hebræorum, qui Deo grati fuere, tum virorum, tum prophetarum, pia sanctaque docunienta. Quod si hæc gravitatem habent, si utilitatem, si studium sapientiæ, si denique omni virtute referta sunt: quo tandem jure, quave ratione ei, qui talia docuerit, ascribatur nomen seductoris? et hæc quidem tanquam de eo homine, qui a cæteris natura non differat, disputata sint, quæ videlicet et gravem, et ipsi vitæ utilem illiuɛ doctrinam exhibeant: nunc ea quæ magis divina sint, consideremus. IV. De divinioribus Christi gestis. Ac primum omnium contemplemur, quo tempore versatus est cum hominibus, quot, qualiaque sint, quæ mirabiliter gesserit, nunc quidem lepram de corporibus ejiciens, eaque divinitus purgans, nunc vero jussu verbi dæmonas ex hominibus expellens : alias rursus ægrotantibus, omnique languorum ge- nere laborantibus, sanitatem abunde suppeditans. Quodam vero tempore etiam paralytico dixit: • Surgens tolle grabatum tuum et ambula ", at- que ille quod imperatum est fecit. Rursus cæcis alio tempore, videndæ lucis facultatem largitus est. Olim vero mulier quæ sanguinis fluxu laborabat, et annos plurimos eo genere morbi vexabatur, ubi vidit innumerabilem circum illum multitudinem, quæ nusquam permittebat ut ad illum accederet ac supplicaret, liberationemque a morbo peteret, extremum illius vestimentum attingere duntaxat cogitavit, atque ita subiit; limbumque cun apprehendisset, una cum eo curationem malorum apprehendit, atque illico sana evasil, sic quidem divinæ Salvatoris nostri virtutis maximum signum reportans. Alius autem quidam vir regulus, cum ad Jesu pedes cecidisset, filium qui ægrotabat evesti- gio sanum recepit. Filiam item alius, qui Judaicæ Synagogæ princeps erat, et hic quidem jam mor- tuam. Quid vero dicam, quod alius jam quatriduum mortuus, virtute Jesu excitatus est? vel quod in mari tanquam in terra qua publice itur olim pedi- bus ingressus est, ipsius interim discipulis navi- gantibus? et quod iidem cum adversa tempestate agitarentur, mare, fluctus, ventos increpuit, atque omnia protinus tanquam Domini vocem formidan- tia constiterunt. Cum vero quinque millia viro- rum, una cum innumerabili feminarum puero- rumque multitudine quinque non amplius panibus abunde quondam saturaverit, adeo, ut quæ super- fuerunt reliquiæ, duodecim cophinos implere po- tuerint, quem non stupore affecerit? aut quem non merito ad quærendum de ipsius arcana oc- cultaque virtute excitaverit? sed ne mihi nunc in longum nimis ducatur oratio, postrema omnium illius mors exponatur, quæ non communi reliquo❤ rum hominum more exstitit. Non enim morbo con- sumptus, ac ne laqueo quidem, aut igne : neque vero ad morem reliquorum, qui ob scelera sua, crucis supplicio affici solent, cruribus itidem ferro *³ Marc. 11, 9-11. C D
πευστέον τοίνυν, τίνα ἂν ἔχοι λόγον τοὺς τῶν τοιωνδὶ ἀκροατάς, ἤδη δὲ καὶ διδασκάλους τῶν αὐτῶν φύντας μαθημάτων, πεπλάσθαι ὑπονοεῖν ὅσα διαπράξασθαι τὸν διδάσκαλον ἐμαρτύρησαν. τί δὲ τὸ πιθανὸν τοῦ νομίζειν συμφώνως ἅπαντας ψεύσασθαι, δώδεκα μὲν ὄντας τὸν ἀριθμὸν τοὺς ἐκκρίτους, ἑβδομήκοντα δὲ τοὺς λοιπούς, οὓς καὶ ἀποστεῖλαι λέγεται «ἀνὰ δύο δύο πρὸ προσώπου αὐτοῦ εἰς πάντα τόπον καὶ χώραν οὗ ἔμελλεν αὐτὸς ἔρχεσθαι»; ἀλλ’ οὐδεὶς αἱρεῖ λόγος ἀπιστεῖσθαι τοσοῦτο πλῆθος ἀνδρῶν εὐσεβῆ καὶ σεμνὸν βίον ἀσπασαμένων καὶ πάντων μὲν τῶν οἰκείων ὠλιγωρηκότων, ἀντὶ δὲ τῶν φιλτάτων, γυναικὸς λέγω καὶ παίδων καὶ παντὸς γένους, τὸν ἀκτήμονα τρόπον ἑλομένων, καὶ τὴν περὶ τοῦ διδασκάλου μαρτυρίαν σύμφωνον ὡς ἀφ’ ἑνὸς στόματος εἰς πάντας ἀνθρώπους ἐξενηνοχότων. ὁ μὲν οὖν κύριος καὶ πρῶτος καὶ ἀληθὴς λόγος εἴη ἂν οὗτος. Σκεψώμεθα δὲ καὶ τὸν ἐναντίον. ἔστω γὰρ ὁ μὲν διδάσκαλος, οἱ δὲ μαθηταί·
φύσιν ἀνθρώπου τέως ἐξητάσθω, παραστατικά της σεμνῆς καὶ βιωφελοῦς διδασκαλίας αὐτοῦ τυγχάνοντα Φέρε, δὴ καὶ τὰ θειότερα σκεψώμεθα. Δ'. Περὶ τῶν θειοτέρων έργων αὐτοῦ Χριστοῦ. Καὶ δὴ σκεψώμεθα, ὅσων καὶ οἴων σὺν ἀνθρώποις τὰς διατριβὰς πεποιημένος, παραδόξων γέγονε ποιη- της ἔργων, τοτὲ μὲν λεπροὺς τὸ σῶμα δυνάμει θεία καθαίρων, τοτὲ δὲ προστάγματι λόγου τοὺς ἐν Β ἀνθρώποις δαίμονας ἐλαύνων, καὶ ἄλλοτε πάλιν νο σηλευομένοις παντοίοις ἀσθενειῶν εἴξεσι καταπονου- μένοις τὴν ἴασιν ἀφθόνως δωρούμενος. Καὶ ποτὲ μὲν ἔφησε παραλυτικῷ· • Αναστὰς ἄρον τὸν κράββατόν σου, καὶ περιπάτει · › ὁ δὲ τὸ κελευσθὲν ἐποίει. Τυ- φλοῖς δὲ πάλιν ἄλλοτε τὰ βλεπτικὰ τοῦ φωτὸς ἐχαρ!- ζετο. "Ηδη δέ ποτε καὶ αἱμορροούσα γυνή μακραίς ἐτῶν περιόδοις πρὸς τοῦ πάθους κατατρυχομένη, ἐπειδὴ ἑώρα μυρία πλήθη κυκλοῦντα αὐτὸν, καὶ μη δαμῶς ἐπιτρέποντα αὐτῇ γονυπετῆσαι προσελθούσῃ, τοῦ τε πάθους τὴν ἀπαλλαγὴν ἐξαιτήσασθαι, ἀλλὰ καὶ ἄκρου τοῦ ἱματίου προσψαῦσαι μόνον διανοηθεῖσα, ὑποδύνει, καὶ τοῦ κρασπέδου ἐπιλαβομένη, ὁμοῦ καὶ τῆς τῶν κακῶν ἰάσεως ἐπελάβετο, παραχρῆμα τε ὑγιὴς ἦν, τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐνθέου δυνάμεως δεῖγμα μέγιστον ἐπικομιζομένη. Αλλος δέ τις βασι- λικὸς ἀνὴρ κακῶς ἔχοντα τὸν παῖδα, προσπεσών τῷ Ἰησοῦ, παραχρῆμα σῶον ἀπελάμβανε. Καὶ θυγατέρα πάλιν ἄλλος, Ἰουδαίων δὲ ἀρχισυνάγωγος ἦν, ἀλλ᾽ οὗ τος ἤδη καὶ θανοῦσαν. Τί δεῖ λέγειν ὡς τεταρταίος ἄλλος δυνάμει τοῦ Ἰησοῦ νεκρὸς ἠγείρετο ; ἢ ὡς ἐπὶ θαλάττης, οἷα ἐπὶ λεωφόρου γῆς, πορείας ήνυεν ποιού μένος, τῶν αὐτοῦ μαθητῶν ἐμπλεόντων ; καὶ ὡς χει μασθέντων ἐπετίμησε τῇ θαλάσσῃ καὶ τῷ κλύδωνι καὶ τοῖς ἀνέμοις, καὶ πάντα γε ἔστη παραχρῆμα, οἷα δεσπότου φωνὴν καταπτήξαντα ; Πέντε δὲ χιλιά δας ἀνδρῶν συνεπιπαρόντος μυρίου ἄλλου γυναικῶν τε καὶ παίδων πλήθους, ἐκ πέντε τὸν ἀριθμὸν ἄρτων εἰς κόρον πληρώσας, ὡς καὶ περιττὰ τοσαῦτα, ὅσα ἱκανὰ ἦν πληρῶσαι δώδεκα κοφίνους λαβεῖν, τίνα οὐκ ἂν ἐκπλήξει, καὶ ἐπὶ ζήτησίν γε εἰκότως τῆς κατ' αὐτὸν ἀποῤῥήτου δυνάμεως εκκαλέσεται; Αλλ' ίνα μή μοι τὰ νῦν ὁ λόγος εἰς μακρὸν μῆκος ἐκτείνοιτο, ἐπὶ πᾶσιν ἐκκείσθω ὁ αὐτοῦ θάνατος, οὐ κοινὸς τοῖς λοιποῖς ἀνθρώποις γεγενημένος. Οὐ γὰρ νόσῳ δια φθαρείς, ἀλλ' οὐδὲ βρόχῳ πνιγείς, οὐδὲ μὴν κατ' αὐτὸ τοῦ σταυροῦ τὸ τρόπαιον ὁμοίως τοῖς λοιποῖς κακούρ γοις ὑποτμηθεὶς σιδήρῳ τὰ σκέλη, οὐδὲ ὅλως πρός τινος ἀνθρώπων παθών τι τῶν ἀναιρεῖν εἰωθότων, βίαιον ὑπέμεινε τελευτήν, ἀλλ' ὡς αὐτὸ μόνον ἑκὼν παρεδίδου τοῖς ἐπιβουλεύουσι τὸ σῶμα, ἀνωρθοῦτο μὲν ἀπὸ γῆς αὐτίκα, κάπειτα ἐπὶ τοῦ ἱκρίου φωνήσας EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - Deo repugnantiam, lasque adversus Deum inimi- A citias quemadmodum latius in Præparatione de- monstravimus. Sane hujuscemodi sunt, quæ in præceptis atque institutis Salvatoris nostri feruntur, vere priscorum Hebræorum, qui Deo grati fuere, tum virorum, tum prophetarum, pia sanctaque docunienta. Quod si hæc gravitatem habent, si utilitatem, si studium sapientiæ, si denique omni virtute referta sunt: quo tandem jure, quave ratione ei, qui talia docuerit, ascribatur nomen seductoris? et hæc quidem tanquam de eo homine, qui a cæteris natura non differat, disputata sint, quæ videlicet et gravem, et ipsi vitæ utilem illiuɛ doctrinam exhibeant: nunc ea quæ magis divina sint, consideremus. IV. De divinioribus Christi gestis. Ac primum omnium contemplemur, quo tempore versatus est cum hominibus, quot, qualiaque sint, quæ mirabiliter gesserit, nunc quidem lepram de corporibus ejiciens, eaque divinitus purgans, nunc vero jussu verbi dæmonas ex hominibus expellens : alias rursus ægrotantibus, omnique languorum ge- nere laborantibus, sanitatem abunde suppeditans. Quodam vero tempore etiam paralytico dixit: • Surgens tolle grabatum tuum et ambula ", at- que ille quod imperatum est fecit. Rursus cæcis alio tempore, videndæ lucis facultatem largitus est. Olim vero mulier quæ sanguinis fluxu laborabat, et annos plurimos eo genere morbi vexabatur, ubi vidit innumerabilem circum illum multitudinem, quæ nusquam permittebat ut ad illum accederet ac supplicaret, liberationemque a morbo peteret, extremum illius vestimentum attingere duntaxat cogitavit, atque ita subiit; limbumque cun apprehendisset, una cum eo curationem malorum apprehendit, atque illico sana evasil, sic quidem divinæ Salvatoris nostri virtutis maximum signum reportans. Alius autem quidam vir regulus, cum ad Jesu pedes cecidisset, filium qui ægrotabat evesti- gio sanum recepit. Filiam item alius, qui Judaicæ Synagogæ princeps erat, et hic quidem jam mor- tuam. Quid vero dicam, quod alius jam quatriduum mortuus, virtute Jesu excitatus est? vel quod in mari tanquam in terra qua publice itur olim pedi- bus ingressus est, ipsius interim discipulis navi- gantibus? et quod iidem cum adversa tempestate agitarentur, mare, fluctus, ventos increpuit, atque omnia protinus tanquam Domini vocem formidan- tia constiterunt. Cum vero quinque millia viro- rum, una cum innumerabili feminarum puero- rumque multitudine quinque non amplius panibus abunde quondam saturaverit, adeo, ut quæ super- fuerunt reliquiæ, duodecim cophinos implere po- tuerint, quem non stupore affecerit? aut quem non merito ad quærendum de ipsius arcana oc- cultaque virtute excitaverit? sed ne mihi nunc in longum nimis ducatur oratio, postrema omnium illius mors exponatur, quæ non communi reliquo❤ rum hominum more exstitit. Non enim morbo con- sumptus, ac ne laqueo quidem, aut igne : neque vero ad morem reliquorum, qui ob scelera sua, crucis supplicio affici solent, cruribus itidem ferro *³ Marc. 11, 9-11. C D
PG 22:201εἶθ’ ὡς ἐν ὑποθέσει λόγου ὁ μὲν μὴ τὰ προλελεγμένα διδασκέτω, τὰ δ’ ἐκείνοις ἐναντία, παρανομεῖν δηλαδὴ καὶ ἀσεβεῖν καὶ ἀδικεῖν καὶ πλεονεκτεῖν καὶ ἀποστερεῖν, καὶ εἴ τι ἕτερον κακὸν λέγοιτο, λανθάνειν δ’ ἐπὶ πᾶσι τούτοις σπουδάζειν καὶ τὸ ἦθος μάλ’ εὐφυῶς ἐπικρύπτεσθαι προσχήματι σεμνῆς διδασκαλίας καὶ εὐσεβείας ἐπαγγελίᾳ καινῆς· οἱ δὲ ταῦτα μετερχέσθων, καὶ τὰ τούτων ἔτι μοχθηρότερα, διὰ τὸ προαλὲς τῆς κακίας καὶ αὐτοδίδακτον αὐτῆς· ἐπὶ μέγα δὲ πλαστοῖς ῥήμασιν ἐπαιρόντων τὸν διδάσκαλον, μηδενὸς ψευδοῦς φειδόμενοι λόγου· πάντα δὲ αὐτῷ τὰ παράδοξα καὶ τὰς θαυματουργίας πεπλασμένως ἐπιγραφόντων, ὡς ἂν θαυμάζοιντο καὶ αὐτοὶ καὶ μακαρίζοιντο, οἷα μαθηταὶ τοιοῦδε γενέσθαι ἠξιωμένοι. φέρε οὖν ἴδωμεν, εἰ τοιοῖσδε οὖσιν αὐτοῖς συστῆναι οἷόν τε ἦν τὸ ἐπιχείρημα. κακῷ δὴ κακὸν οὔ φασιν εἶναι φίλον, ἀλλ’ οὐδὲ ἀγαθῷ. πόθεν οὖν ἐν πλήθει τοσῶνδε ἀνδρῶν ἡ τῶν κακῶν εὕρηται συμφωνία; πόθεν ἡ περὶ τῶν αὐτῶν ἐν πᾶσιν αὐτοῖς ὁμόφωνος μαρτυρία, ἡ μέχρι θανάτου ὁμοφροσύνη; ἀνδρὶ δὲ γόητι τοιάδε διδάσκοντι καὶ τοιάδε ἐπαγγελλομένῳ τίς ἂν τὴν ἀρχὴν προσέσχεν τὸν νοῦν;
Β " μέγα, καὶ τῷ Πατρὶ παρατιθεὶς τὸ πνεῦμα, εἰπὼν Α αὐτοῖς ῥήμασιν· « Πάτερ, εἰς χεῖράς σου παρατίθε μαι τὸ πνεῦμά μου, » οὕτως ἄφετος καὶ ἐλεύθερος αὐτὸς ἀφ' ἑαυτοῦ τὴν ἐκ τοῦ σώματος ἀναχώρησιν, ταυτὶ πρόσθες, ἐποιεῖτο. Εἶτα δὲ τοῦ σώματος αὐτοῦ ληφθέντος πρὸς τῶν γνωρίμων, καὶ τῇ προσηκούσῃ παραδοθέντος ταφῇ, τριταῖος αὖθις ἀπελάμβανε τοῦτο, ὁ πρὶν ἀναχωρήσας ἐχών κατέθετο. Καὶ δείκνυσι γε πάλιν αὐτὸς ἑαυτὸν ἔνσαρκον, ἔνσω- μον, αὐτὸν ἐκεῖνον, οἷος καὶ τὸ πρὶν ἦν, τοῖς οἰκείοις μαθηταῖς, οἷς καὶ ἐπὶ βραχύ όμιλήσας, και είναι συνδιατρίψας χρόνον, ἄνεισιν ὅθεν καὶ παρ- ἦν, ὑπ᾽ ὀφθαλμοῖς αὐτῶν τὴν εἰς οὐρανοὺς πορείαν στειλάμενος· οἷς δὴ καὶ ὑποθήκας περὶ τῶν πρα- κτέων παραδούς, διδασκάλους τῶν ἐθνῶν ἁπάντων τῆς ἀνωτάτω θεοσεβείας ἀπέφηνε. Τοιαῦτα ἡμῶν τὰ πολυύμνητα τῆς ἀρετῆς θαύματα· ταῦτα τῆς ἐν αὐτῷ θεότητος τὰ τεκμήρια· ταῦτα καὶ αὐτοὶ λο γισμῷ σώφρονι τεθαυμάκαμεν, βεβασανισμένῃ τε καὶ εξητασμένῃ κρίσει κατεδεξάμεθα. Ἐξήτασται παρ' ἡμῖν καὶ βεβασάνισται καὶ δι᾿ ἑτέρων πραγμάτων ἐνεργῶν πάντα καλυπτόντων λόγον, δι' ὧν αὐτὸς ὁ Κύριος ἡμῶν εἰσέτι καὶ νῦν οἷς ἂν κρίνειεν, μικρά εινα τῆς αὐτοῦ δυνάμεως παραφαίνειν εἴωθε. Πλὴν ἀλλὰ καὶ τῇ λογικωτέρα μεθόδῳ, ἣν προσάγειν ειώ- θαμεν τοῖς οὐ παραδεχομένοις τὰ προειρημένα, ἀλλ᾽ ἤτοι παντελῶς ἀπιστοῦσιν αὐτοῖς, καὶ μηδὲν καθόλου γεγονέναι τοιοῦτον πρὸς αὐτοῦ φάσκουσιν, ἢ γεγονέ- και μὲν, γοητικὰ δὲ ἄλλως ἐπὶ πλάνῃ τῶν ὁρώντων ὡσὰν ὑπ' ἀνδρὸς πλάνου ἀναγκαῖον ἐπιθέσθαι. Εἰ δὲ χρὴ καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος βραχέα πρὸς τοὺς δεδη - λωμένους ἐνστῆναι, οὐκ ἀπολειψόμεθα σπουδῆς · ἄλλως δέ πως αὐτοῖς ἀπαντήσομεν; Ε'. Πρὸς τοὺς ἀπειθοῦντας τῇ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν περὶ τῶν παραδόξων πράξεων διηγήσει. Εἰ δὴ λέγοιεν μηδὲν τὴν ἀρχὴν πεποιηκέναι τὸν Σωτῆρα ἡμῶν θαυμαστόν, μηδέ τι παράδοξον ὧν ἐμαρτύρησαν οἱ γνώριμοι, σκεψώμεθα εἰ πιθανὸς ὁ λόγος αὐτοῖς ἔσται, μὴ τὴν αἰτίαν ἔχουσιν ἀποδιδόναι, δι' ἦν οἱ μὲν μαθηταί, ὁ δὲ διδάσκαλος έχρημάτισεν. Ο τε γὰρ διδάσκων ἐπαγγελίαν μαθήματός τινος ἐπαγγέλλεται· οἵ τε αὖ μαθηταί, μαθημάτων ορεγό- μενοι, σφᾶς αὐτοὺς τῷ διδασκάλῳ προσφέροντες ἐπι τρέπουσι. Τίνα οὖν ἐστὶν εἰπεῖν αἰτίαν τῶν τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν τῆς σὺν αὐτῷ διατριβῆς, καὶ τί τὸ ἀναγκαῖον τῆς περὶ αὐτὸν σπουδῆς; τίνων δὲ καὶ διδάσκαλον ἐπεγράφοντο μαθημάτων; Η τοῦτο δῆλον; πάντως γάρ που ὧν παρ' αὐτοῦ μαθόντες εἰς ἑτέρους ἐξήνεγ- καν' παραγγελίαι δ' ἦσαν αὐτῷ φιλοσόφου βίου, εν ὑπογράφων αὐτοῖς ἔλεγε· . Μὴ κτήσησθε χρυσίον μηδὲ άργυρον εἰς τὰς ζώνας, μὴ πήραν εἰς ὁδόν καὶ τὰ τοιαῦτα. Τῇ δὲ πάντα διοικούσῃ προνοία αὐτοὺς ἀναθέντας, μηδὲν μεριμναν τῶν χρεῶν DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. 111. succisis, neque omnino quidquam ab ullo homi- num passus, eorum qui alios necare consueverunt, violentæ mortis genus ullum pertulit. Sed ubi ipsum duntaxat sponte præbuit inimicis insidianti- bus corpus, tum erectus est a terra illico. Deinde in ligno magna voce clamans, et Patri spiritum commendans, atque hæc ad verbum dicens : < Pa- ter, in manus tuas commendo spiritum meum : ita solutus ac liber, ipse per seipsum a corpore secessit. Deinde cum corpus ipsius familiares ac- cepissent, atque honestæ sepulturæ commendassent, tertio die rursus illud ipsum recepit, quod videli- cet sponte reliquerat. Et sic rursus, ipse seipsum in carne, in corpore, ipsum illum qui prius fuerat, suis ostendit discipulis, quibus cum paul- cos dies versatus, et per aliquod tempus suo etiam sermone dignatus, illuc reversus est, unde oculis illorum se obtulerat, sicque iter ad ccelum direxit. lisdemn vero, cum præcepta quoque de rebus agendis tradidisset, eosdem apud omnes gentes supremæ religionis doctores decla- ravit. Hæc sane sunt virtutis, quæ in Salvatore nostro erat, apprime celebranda miracula: hæc divinitatis, quæ in illo erat indicia : hæc ipsi quo- que casta æstimatione admirati sumus, explorato- que atque exquisito judicio recepimus. Exquisita sane hæc a nobis, explorataque sunt, aliis quoque evidentibus rebus, omnemque aperientibus ra- tionem, quibus ipse Dominus noster etiam nunc iis, quos dignos putaverit, exigua quædam suæ virtutis signa ostendere consuevit. Quin etiam subtiliore ac certiore doctrina idem a nobis effectum est: quam quidem iis adhibere consuevimus, qui ea quæ dicta sunt non concedunt, sed nullam prorsus iis fidem habent, neque omnino quidquam tale ab eo factum esse confitentur, aut exstitisse illa' quidem non negant, verum magicis præstigiis, ad errorem intuen- tium tanquain a viro seductore imposita, quod si etiam in præsenti adversus tales pauca quædam dis- putare opus sit, non deseremus studium inceptum : alioqui vero quonam pacto ibimus illis obviam? C V. Adversus eos qui non credunt Salvatoris nostri discipulis, admirabiles illius res gestas narran- tibus. Nam si dicant nihil omnino admirabile Salvato- rem nostrum, neque quidquam quod superet cogi- tationem humanam fecisse, qualia sunt quæ illius familiares testificati sunt, videamus num illis talia D dicentibus credi ullo modo possit, quippe qui nul “Luc. xx111, 46. lam possint assignare causam, propter quam, hi quidem illius discipuli, ille vero horum magister exstiterit. Nam et qui docet, alicujus disciplinæ ma- gistrum se profitetur : et discipuli talis disciplinæ cupidi magistrum adeuntes, seipsos illi instruendos committunt. Quam igitur causam isti afferre possunt, quare sui cum Jesu discipuli versati, frequentesque fuerint? aut quidnam illud, quæso, erat, quod illos tali viro dare operam cogeret? quarum porro disci- plinarum doctorem illum fuisse dicent? an hoc quidem nemini dubium esse potest? plane enim earum rerum doctorem fuisse necesse est, quas qui ab illo didicerunt, ad reliquos homines attulere :
εἴποις ἂν ὅτι γόητες ἄλλοι τοῦ καθηγητοῦ κατ’ οὐδέν. ἆρ’ οὖν οἵδε τὸ τέλος οὐ συνεωράκεσαν τοῦ διδασκάλου καὶ οἵῳ κέχρητο θανάτῳ; τί δῆτα οὖν καὶ μετὰ τὸ αἴσχιστον ἐκεῖνο τέλος αὐτοῦ ἐπέμενον, τὸν ἐν νεκροῖς θεολογοῦντες, ἢ τί ἄρα ποθοῦντες τὰ ἴσα παθεῖν; καὶ τίς πώποτ’ ἐπ’ οὐδενὶ λόγῳ πρόδηλον ἕλοιτ’ [ἂν] τοιαύτην τιμωρίαν; καὶ μὴν δεδόσθω τιμᾶν αὐτὸν συνόντα ἔτι καὶ σὺν αὐτοῖς διατρίβοντα καὶ δι’ ἀπάτης αὐτούς, ὡς ἂν φαίη τις, ἀποπλανῶντα· τί οὖν, ὅτι καὶ μετὰ τὴν τελευτήν, καὶ πολὺ μᾶλλον τότε ἢ πρότερον, αὐτὸν τεθειάκασιν, ἐπεὶ σὺν ἀνθρώποις μένοντα λέγονται καὶ ἀπολελοιπέναι καὶ ἀπηρνῆσθαί ποτε, ὅτε αὐτῷ τὰ τῆς γε ἐπιβουλῆς ἐσκευώρητο, μετὰ δὲ τὸ ἐξ ἀνθρώπων γενέσθαι ἀσμένως αὐτοὶ θνῄσκειν μᾶλλον ᾑροῦντο ἢ τῆς ὑπὲρ αὐτοῦ μαρτυρίας ἀγαθῆς ἐξίστασθαι;
Β " μέγα, καὶ τῷ Πατρὶ παρατιθεὶς τὸ πνεῦμα, εἰπὼν Α αὐτοῖς ῥήμασιν· « Πάτερ, εἰς χεῖράς σου παρατίθε μαι τὸ πνεῦμά μου, » οὕτως ἄφετος καὶ ἐλεύθερος αὐτὸς ἀφ' ἑαυτοῦ τὴν ἐκ τοῦ σώματος ἀναχώρησιν, ταυτὶ πρόσθες, ἐποιεῖτο. Εἶτα δὲ τοῦ σώματος αὐτοῦ ληφθέντος πρὸς τῶν γνωρίμων, καὶ τῇ προσηκούσῃ παραδοθέντος ταφῇ, τριταῖος αὖθις ἀπελάμβανε τοῦτο, ὁ πρὶν ἀναχωρήσας ἐχών κατέθετο. Καὶ δείκνυσι γε πάλιν αὐτὸς ἑαυτὸν ἔνσαρκον, ἔνσω- μον, αὐτὸν ἐκεῖνον, οἷος καὶ τὸ πρὶν ἦν, τοῖς οἰκείοις μαθηταῖς, οἷς καὶ ἐπὶ βραχύ όμιλήσας, και είναι συνδιατρίψας χρόνον, ἄνεισιν ὅθεν καὶ παρ- ἦν, ὑπ᾽ ὀφθαλμοῖς αὐτῶν τὴν εἰς οὐρανοὺς πορείαν στειλάμενος· οἷς δὴ καὶ ὑποθήκας περὶ τῶν πρα- κτέων παραδούς, διδασκάλους τῶν ἐθνῶν ἁπάντων τῆς ἀνωτάτω θεοσεβείας ἀπέφηνε. Τοιαῦτα ἡμῶν τὰ πολυύμνητα τῆς ἀρετῆς θαύματα· ταῦτα τῆς ἐν αὐτῷ θεότητος τὰ τεκμήρια· ταῦτα καὶ αὐτοὶ λο γισμῷ σώφρονι τεθαυμάκαμεν, βεβασανισμένῃ τε καὶ εξητασμένῃ κρίσει κατεδεξάμεθα. Ἐξήτασται παρ' ἡμῖν καὶ βεβασάνισται καὶ δι᾿ ἑτέρων πραγμάτων ἐνεργῶν πάντα καλυπτόντων λόγον, δι' ὧν αὐτὸς ὁ Κύριος ἡμῶν εἰσέτι καὶ νῦν οἷς ἂν κρίνειεν, μικρά εινα τῆς αὐτοῦ δυνάμεως παραφαίνειν εἴωθε. Πλὴν ἀλλὰ καὶ τῇ λογικωτέρα μεθόδῳ, ἣν προσάγειν ειώ- θαμεν τοῖς οὐ παραδεχομένοις τὰ προειρημένα, ἀλλ᾽ ἤτοι παντελῶς ἀπιστοῦσιν αὐτοῖς, καὶ μηδὲν καθόλου γεγονέναι τοιοῦτον πρὸς αὐτοῦ φάσκουσιν, ἢ γεγονέ- και μὲν, γοητικὰ δὲ ἄλλως ἐπὶ πλάνῃ τῶν ὁρώντων ὡσὰν ὑπ' ἀνδρὸς πλάνου ἀναγκαῖον ἐπιθέσθαι. Εἰ δὲ χρὴ καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος βραχέα πρὸς τοὺς δεδη - λωμένους ἐνστῆναι, οὐκ ἀπολειψόμεθα σπουδῆς · ἄλλως δέ πως αὐτοῖς ἀπαντήσομεν; Ε'. Πρὸς τοὺς ἀπειθοῦντας τῇ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν περὶ τῶν παραδόξων πράξεων διηγήσει. Εἰ δὴ λέγοιεν μηδὲν τὴν ἀρχὴν πεποιηκέναι τὸν Σωτῆρα ἡμῶν θαυμαστόν, μηδέ τι παράδοξον ὧν ἐμαρτύρησαν οἱ γνώριμοι, σκεψώμεθα εἰ πιθανὸς ὁ λόγος αὐτοῖς ἔσται, μὴ τὴν αἰτίαν ἔχουσιν ἀποδιδόναι, δι' ἦν οἱ μὲν μαθηταί, ὁ δὲ διδάσκαλος έχρημάτισεν. Ο τε γὰρ διδάσκων ἐπαγγελίαν μαθήματός τινος ἐπαγγέλλεται· οἵ τε αὖ μαθηταί, μαθημάτων ορεγό- μενοι, σφᾶς αὐτοὺς τῷ διδασκάλῳ προσφέροντες ἐπι τρέπουσι. Τίνα οὖν ἐστὶν εἰπεῖν αἰτίαν τῶν τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν τῆς σὺν αὐτῷ διατριβῆς, καὶ τί τὸ ἀναγκαῖον τῆς περὶ αὐτὸν σπουδῆς; τίνων δὲ καὶ διδάσκαλον ἐπεγράφοντο μαθημάτων; Η τοῦτο δῆλον; πάντως γάρ που ὧν παρ' αὐτοῦ μαθόντες εἰς ἑτέρους ἐξήνεγ- καν' παραγγελίαι δ' ἦσαν αὐτῷ φιλοσόφου βίου, εν ὑπογράφων αὐτοῖς ἔλεγε· . Μὴ κτήσησθε χρυσίον μηδὲ άργυρον εἰς τὰς ζώνας, μὴ πήραν εἰς ὁδόν καὶ τὰ τοιαῦτα. Τῇ δὲ πάντα διοικούσῃ προνοία αὐτοὺς ἀναθέντας, μηδὲν μεριμναν τῶν χρεῶν DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. 111. succisis, neque omnino quidquam ab ullo homi- num passus, eorum qui alios necare consueverunt, violentæ mortis genus ullum pertulit. Sed ubi ipsum duntaxat sponte præbuit inimicis insidianti- bus corpus, tum erectus est a terra illico. Deinde in ligno magna voce clamans, et Patri spiritum commendans, atque hæc ad verbum dicens : < Pa- ter, in manus tuas commendo spiritum meum : ita solutus ac liber, ipse per seipsum a corpore secessit. Deinde cum corpus ipsius familiares ac- cepissent, atque honestæ sepulturæ commendassent, tertio die rursus illud ipsum recepit, quod videli- cet sponte reliquerat. Et sic rursus, ipse seipsum in carne, in corpore, ipsum illum qui prius fuerat, suis ostendit discipulis, quibus cum paul- cos dies versatus, et per aliquod tempus suo etiam sermone dignatus, illuc reversus est, unde oculis illorum se obtulerat, sicque iter ad ccelum direxit. lisdemn vero, cum præcepta quoque de rebus agendis tradidisset, eosdem apud omnes gentes supremæ religionis doctores decla- ravit. Hæc sane sunt virtutis, quæ in Salvatore nostro erat, apprime celebranda miracula: hæc divinitatis, quæ in illo erat indicia : hæc ipsi quo- que casta æstimatione admirati sumus, explorato- que atque exquisito judicio recepimus. Exquisita sane hæc a nobis, explorataque sunt, aliis quoque evidentibus rebus, omnemque aperientibus ra- tionem, quibus ipse Dominus noster etiam nunc iis, quos dignos putaverit, exigua quædam suæ virtutis signa ostendere consuevit. Quin etiam subtiliore ac certiore doctrina idem a nobis effectum est: quam quidem iis adhibere consuevimus, qui ea quæ dicta sunt non concedunt, sed nullam prorsus iis fidem habent, neque omnino quidquam tale ab eo factum esse confitentur, aut exstitisse illa' quidem non negant, verum magicis præstigiis, ad errorem intuen- tium tanquain a viro seductore imposita, quod si etiam in præsenti adversus tales pauca quædam dis- putare opus sit, non deseremus studium inceptum : alioqui vero quonam pacto ibimus illis obviam? C V. Adversus eos qui non credunt Salvatoris nostri discipulis, admirabiles illius res gestas narran- tibus. Nam si dicant nihil omnino admirabile Salvato- rem nostrum, neque quidquam quod superet cogi- tationem humanam fecisse, qualia sunt quæ illius familiares testificati sunt, videamus num illis talia D dicentibus credi ullo modo possit, quippe qui nul “Luc. xx111, 46. lam possint assignare causam, propter quam, hi quidem illius discipuli, ille vero horum magister exstiterit. Nam et qui docet, alicujus disciplinæ ma- gistrum se profitetur : et discipuli talis disciplinæ cupidi magistrum adeuntes, seipsos illi instruendos committunt. Quam igitur causam isti afferre possunt, quare sui cum Jesu discipuli versati, frequentesque fuerint? aut quidnam illud, quæso, erat, quod illos tali viro dare operam cogeret? quarum porro disci- plinarum doctorem illum fuisse dicent? an hoc quidem nemini dubium esse potest? plane enim earum rerum doctorem fuisse necesse est, quas qui ab illo didicerunt, ad reliquos homines attulere :
εἰ δὴ οὖν μηδὲν ἀγαθὸν συνεγνωκότες τῷ διδασκάλῳ, μὴ βίον μὴ μάθημα μὴ πρᾶξιν μὴ ἔργον ἐπαίνου ἄξιον, μηδὲ μὴν κατά τι ὠφελημένοι πρὸς αὐτοῦ, ἢ ὅσον πονηρίαν καὶ ἀνδρῶν πλάνην, πῶς ἔθνῃσκον προθύμως, τὰ σεμνὰ καὶ ἐπίδοξα περὶ αὐτοῦ μαρτυροῦντες, παρὸν ἑκάστῳ ζῆν ἀπραγμόνως καὶ ἐπὶ τῆς οἰκείας ἑστίας μετὰ τῶν φιλτάτων τὸν ἀκίνδυνον διάγειν βίον; Πλάνοι δὲ ἄνδρες καὶ ἀπατεῶνες πῶς ἀγαπητὸν ἡγοῦντο τὸν ὑπὲρ ἑτέρου θάνατον, ὃν ἀκριβῶς πάντων μᾶλλον ἐγίνωσκον οὐδενὸς μὲν αὐτοῖς, ὡς ἂν φαίη τις, γεγονότα παραίτιον ἀγαθοῦ, πάσης δὲ κακίας διδάσκαλον; ἀνὴρ μὲν γὰρ λογισμοῦ καὶ ἀρετῆς μέτοχος ὑπὲρ ἀγαθοῦ κατορθώματος κἂν εὐλόγως ποτὲ τὸν μετ’ εὐκλείας θάνατον ὑπομείνειεν, ὁ δὲ μοχθηρός, τὸν τρόπον φιλοπαθής τις καὶ φιλήδονος ὤν, μόνην δὲ τὴν πρόσκαιρον ταυτηνὶ ζωὴν καὶ τὰς κατ’ αὐτὴν ἡδυπαθείας μεταδιώκων, οὐκ ἄν ποτε ἕλοιτο πρὸ ζωῆς θάνατον, οὐδ’ ὑπὲρ οἰκείων καὶ φιλτάτων τιμωρίας ὑπομείνειεν, μή τί γε ὑπὲρ τοῦ φαυλότητα κατεγνωσμένου.
Β " μέγα, καὶ τῷ Πατρὶ παρατιθεὶς τὸ πνεῦμα, εἰπὼν Α αὐτοῖς ῥήμασιν· « Πάτερ, εἰς χεῖράς σου παρατίθε μαι τὸ πνεῦμά μου, » οὕτως ἄφετος καὶ ἐλεύθερος αὐτὸς ἀφ' ἑαυτοῦ τὴν ἐκ τοῦ σώματος ἀναχώρησιν, ταυτὶ πρόσθες, ἐποιεῖτο. Εἶτα δὲ τοῦ σώματος αὐτοῦ ληφθέντος πρὸς τῶν γνωρίμων, καὶ τῇ προσηκούσῃ παραδοθέντος ταφῇ, τριταῖος αὖθις ἀπελάμβανε τοῦτο, ὁ πρὶν ἀναχωρήσας ἐχών κατέθετο. Καὶ δείκνυσι γε πάλιν αὐτὸς ἑαυτὸν ἔνσαρκον, ἔνσω- μον, αὐτὸν ἐκεῖνον, οἷος καὶ τὸ πρὶν ἦν, τοῖς οἰκείοις μαθηταῖς, οἷς καὶ ἐπὶ βραχύ όμιλήσας, και είναι συνδιατρίψας χρόνον, ἄνεισιν ὅθεν καὶ παρ- ἦν, ὑπ᾽ ὀφθαλμοῖς αὐτῶν τὴν εἰς οὐρανοὺς πορείαν στειλάμενος· οἷς δὴ καὶ ὑποθήκας περὶ τῶν πρα- κτέων παραδούς, διδασκάλους τῶν ἐθνῶν ἁπάντων τῆς ἀνωτάτω θεοσεβείας ἀπέφηνε. Τοιαῦτα ἡμῶν τὰ πολυύμνητα τῆς ἀρετῆς θαύματα· ταῦτα τῆς ἐν αὐτῷ θεότητος τὰ τεκμήρια· ταῦτα καὶ αὐτοὶ λο γισμῷ σώφρονι τεθαυμάκαμεν, βεβασανισμένῃ τε καὶ εξητασμένῃ κρίσει κατεδεξάμεθα. Ἐξήτασται παρ' ἡμῖν καὶ βεβασάνισται καὶ δι᾿ ἑτέρων πραγμάτων ἐνεργῶν πάντα καλυπτόντων λόγον, δι' ὧν αὐτὸς ὁ Κύριος ἡμῶν εἰσέτι καὶ νῦν οἷς ἂν κρίνειεν, μικρά εινα τῆς αὐτοῦ δυνάμεως παραφαίνειν εἴωθε. Πλὴν ἀλλὰ καὶ τῇ λογικωτέρα μεθόδῳ, ἣν προσάγειν ειώ- θαμεν τοῖς οὐ παραδεχομένοις τὰ προειρημένα, ἀλλ᾽ ἤτοι παντελῶς ἀπιστοῦσιν αὐτοῖς, καὶ μηδὲν καθόλου γεγονέναι τοιοῦτον πρὸς αὐτοῦ φάσκουσιν, ἢ γεγονέ- και μὲν, γοητικὰ δὲ ἄλλως ἐπὶ πλάνῃ τῶν ὁρώντων ὡσὰν ὑπ' ἀνδρὸς πλάνου ἀναγκαῖον ἐπιθέσθαι. Εἰ δὲ χρὴ καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος βραχέα πρὸς τοὺς δεδη - λωμένους ἐνστῆναι, οὐκ ἀπολειψόμεθα σπουδῆς · ἄλλως δέ πως αὐτοῖς ἀπαντήσομεν; Ε'. Πρὸς τοὺς ἀπειθοῦντας τῇ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν περὶ τῶν παραδόξων πράξεων διηγήσει. Εἰ δὴ λέγοιεν μηδὲν τὴν ἀρχὴν πεποιηκέναι τὸν Σωτῆρα ἡμῶν θαυμαστόν, μηδέ τι παράδοξον ὧν ἐμαρτύρησαν οἱ γνώριμοι, σκεψώμεθα εἰ πιθανὸς ὁ λόγος αὐτοῖς ἔσται, μὴ τὴν αἰτίαν ἔχουσιν ἀποδιδόναι, δι' ἦν οἱ μὲν μαθηταί, ὁ δὲ διδάσκαλος έχρημάτισεν. Ο τε γὰρ διδάσκων ἐπαγγελίαν μαθήματός τινος ἐπαγγέλλεται· οἵ τε αὖ μαθηταί, μαθημάτων ορεγό- μενοι, σφᾶς αὐτοὺς τῷ διδασκάλῳ προσφέροντες ἐπι τρέπουσι. Τίνα οὖν ἐστὶν εἰπεῖν αἰτίαν τῶν τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν τῆς σὺν αὐτῷ διατριβῆς, καὶ τί τὸ ἀναγκαῖον τῆς περὶ αὐτὸν σπουδῆς; τίνων δὲ καὶ διδάσκαλον ἐπεγράφοντο μαθημάτων; Η τοῦτο δῆλον; πάντως γάρ που ὧν παρ' αὐτοῦ μαθόντες εἰς ἑτέρους ἐξήνεγ- καν' παραγγελίαι δ' ἦσαν αὐτῷ φιλοσόφου βίου, εν ὑπογράφων αὐτοῖς ἔλεγε· . Μὴ κτήσησθε χρυσίον μηδὲ άργυρον εἰς τὰς ζώνας, μὴ πήραν εἰς ὁδόν καὶ τὰ τοιαῦτα. Τῇ δὲ πάντα διοικούσῃ προνοία αὐτοὺς ἀναθέντας, μηδὲν μεριμναν τῶν χρεῶν DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. 111. succisis, neque omnino quidquam ab ullo homi- num passus, eorum qui alios necare consueverunt, violentæ mortis genus ullum pertulit. Sed ubi ipsum duntaxat sponte præbuit inimicis insidianti- bus corpus, tum erectus est a terra illico. Deinde in ligno magna voce clamans, et Patri spiritum commendans, atque hæc ad verbum dicens : < Pa- ter, in manus tuas commendo spiritum meum : ita solutus ac liber, ipse per seipsum a corpore secessit. Deinde cum corpus ipsius familiares ac- cepissent, atque honestæ sepulturæ commendassent, tertio die rursus illud ipsum recepit, quod videli- cet sponte reliquerat. Et sic rursus, ipse seipsum in carne, in corpore, ipsum illum qui prius fuerat, suis ostendit discipulis, quibus cum paul- cos dies versatus, et per aliquod tempus suo etiam sermone dignatus, illuc reversus est, unde oculis illorum se obtulerat, sicque iter ad ccelum direxit. lisdemn vero, cum præcepta quoque de rebus agendis tradidisset, eosdem apud omnes gentes supremæ religionis doctores decla- ravit. Hæc sane sunt virtutis, quæ in Salvatore nostro erat, apprime celebranda miracula: hæc divinitatis, quæ in illo erat indicia : hæc ipsi quo- que casta æstimatione admirati sumus, explorato- que atque exquisito judicio recepimus. Exquisita sane hæc a nobis, explorataque sunt, aliis quoque evidentibus rebus, omnemque aperientibus ra- tionem, quibus ipse Dominus noster etiam nunc iis, quos dignos putaverit, exigua quædam suæ virtutis signa ostendere consuevit. Quin etiam subtiliore ac certiore doctrina idem a nobis effectum est: quam quidem iis adhibere consuevimus, qui ea quæ dicta sunt non concedunt, sed nullam prorsus iis fidem habent, neque omnino quidquam tale ab eo factum esse confitentur, aut exstitisse illa' quidem non negant, verum magicis præstigiis, ad errorem intuen- tium tanquain a viro seductore imposita, quod si etiam in præsenti adversus tales pauca quædam dis- putare opus sit, non deseremus studium inceptum : alioqui vero quonam pacto ibimus illis obviam? C V. Adversus eos qui non credunt Salvatoris nostri discipulis, admirabiles illius res gestas narran- tibus. Nam si dicant nihil omnino admirabile Salvato- rem nostrum, neque quidquam quod superet cogi- tationem humanam fecisse, qualia sunt quæ illius familiares testificati sunt, videamus num illis talia D dicentibus credi ullo modo possit, quippe qui nul “Luc. xx111, 46. lam possint assignare causam, propter quam, hi quidem illius discipuli, ille vero horum magister exstiterit. Nam et qui docet, alicujus disciplinæ ma- gistrum se profitetur : et discipuli talis disciplinæ cupidi magistrum adeuntes, seipsos illi instruendos committunt. Quam igitur causam isti afferre possunt, quare sui cum Jesu discipuli versati, frequentesque fuerint? aut quidnam illud, quæso, erat, quod illos tali viro dare operam cogeret? quarum porro disci- plinarum doctorem illum fuisse dicent? an hoc quidem nemini dubium esse potest? plane enim earum rerum doctorem fuisse necesse est, quas qui ab illo didicerunt, ad reliquos homines attulere :
πῶς οὖν οἱ τοῦ δηλουμένου μαθηταί, εἰ ἄρα πλάνος ἦν καὶ γόης, οὐκ ἀγνοοῦντες αὐτὸν τοιοῦτον, ἀλλὰ καὶ αὐτοὶ χείρονι μοχθηρίας τρόπῳ τὰς ψυχὰς ἐνεσχημένοι, ὑπέμενον πρὸς τῶν ὁμοεθνῶν πάσας αἰκίας καὶ πᾶν τιμωριῶν εἶδος ὑπὲρ τῆς αὐτοῦ μαρτυρίας ἀναδέχεσθαι, οὐκ ὂν τοῦτο τῆς τῶν φαύλων οἰκεῖον φύσεως; Ἔτι δὲ καὶ τούτῳ πρό[ς]σχες. εἰ δὴ καὶ αὐτοὶ πλάνοι καὶ ἀπατεῶνες ἐτύγχανον, προσθὲς δ’ ὅτι καὶ ἀπαίδευτοι καὶ παντελῶς ἰδιῶται, μᾶλλον δὲ ὅτι καὶ βάρβαροι, καὶ τῆς Σύρων οὐ πλέον ἐπαί̈οντες φωνῆς, πῶς ἐπὶ πᾶσαν προῆλθον τὴν οἰκουμένην; ἢ ποίᾳ τοῦτο διανοίᾳ ἐφαντάσθησαν τολμῆσαι; ποίᾳ δὲ δυνάμει τὸ ἐπιχειρηθὲν κατώρθωσαν; ἔστω γὰρ ἐπὶ τῆς οἰκείας γῆς καλινδουμένους ἀγροίκους ἄνδρας πλανᾶν καὶ πλανᾶσθαι, καὶ μὴ ἐφ’ ἡσυχίας βάλλεσθαι τὸ πρᾶγμα·
Β " μέγα, καὶ τῷ Πατρὶ παρατιθεὶς τὸ πνεῦμα, εἰπὼν Α αὐτοῖς ῥήμασιν· « Πάτερ, εἰς χεῖράς σου παρατίθε μαι τὸ πνεῦμά μου, » οὕτως ἄφετος καὶ ἐλεύθερος αὐτὸς ἀφ' ἑαυτοῦ τὴν ἐκ τοῦ σώματος ἀναχώρησιν, ταυτὶ πρόσθες, ἐποιεῖτο. Εἶτα δὲ τοῦ σώματος αὐτοῦ ληφθέντος πρὸς τῶν γνωρίμων, καὶ τῇ προσηκούσῃ παραδοθέντος ταφῇ, τριταῖος αὖθις ἀπελάμβανε τοῦτο, ὁ πρὶν ἀναχωρήσας ἐχών κατέθετο. Καὶ δείκνυσι γε πάλιν αὐτὸς ἑαυτὸν ἔνσαρκον, ἔνσω- μον, αὐτὸν ἐκεῖνον, οἷος καὶ τὸ πρὶν ἦν, τοῖς οἰκείοις μαθηταῖς, οἷς καὶ ἐπὶ βραχύ όμιλήσας, και είναι συνδιατρίψας χρόνον, ἄνεισιν ὅθεν καὶ παρ- ἦν, ὑπ᾽ ὀφθαλμοῖς αὐτῶν τὴν εἰς οὐρανοὺς πορείαν στειλάμενος· οἷς δὴ καὶ ὑποθήκας περὶ τῶν πρα- κτέων παραδούς, διδασκάλους τῶν ἐθνῶν ἁπάντων τῆς ἀνωτάτω θεοσεβείας ἀπέφηνε. Τοιαῦτα ἡμῶν τὰ πολυύμνητα τῆς ἀρετῆς θαύματα· ταῦτα τῆς ἐν αὐτῷ θεότητος τὰ τεκμήρια· ταῦτα καὶ αὐτοὶ λο γισμῷ σώφρονι τεθαυμάκαμεν, βεβασανισμένῃ τε καὶ εξητασμένῃ κρίσει κατεδεξάμεθα. Ἐξήτασται παρ' ἡμῖν καὶ βεβασάνισται καὶ δι᾿ ἑτέρων πραγμάτων ἐνεργῶν πάντα καλυπτόντων λόγον, δι' ὧν αὐτὸς ὁ Κύριος ἡμῶν εἰσέτι καὶ νῦν οἷς ἂν κρίνειεν, μικρά εινα τῆς αὐτοῦ δυνάμεως παραφαίνειν εἴωθε. Πλὴν ἀλλὰ καὶ τῇ λογικωτέρα μεθόδῳ, ἣν προσάγειν ειώ- θαμεν τοῖς οὐ παραδεχομένοις τὰ προειρημένα, ἀλλ᾽ ἤτοι παντελῶς ἀπιστοῦσιν αὐτοῖς, καὶ μηδὲν καθόλου γεγονέναι τοιοῦτον πρὸς αὐτοῦ φάσκουσιν, ἢ γεγονέ- και μὲν, γοητικὰ δὲ ἄλλως ἐπὶ πλάνῃ τῶν ὁρώντων ὡσὰν ὑπ' ἀνδρὸς πλάνου ἀναγκαῖον ἐπιθέσθαι. Εἰ δὲ χρὴ καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος βραχέα πρὸς τοὺς δεδη - λωμένους ἐνστῆναι, οὐκ ἀπολειψόμεθα σπουδῆς · ἄλλως δέ πως αὐτοῖς ἀπαντήσομεν; Ε'. Πρὸς τοὺς ἀπειθοῦντας τῇ τῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν περὶ τῶν παραδόξων πράξεων διηγήσει. Εἰ δὴ λέγοιεν μηδὲν τὴν ἀρχὴν πεποιηκέναι τὸν Σωτῆρα ἡμῶν θαυμαστόν, μηδέ τι παράδοξον ὧν ἐμαρτύρησαν οἱ γνώριμοι, σκεψώμεθα εἰ πιθανὸς ὁ λόγος αὐτοῖς ἔσται, μὴ τὴν αἰτίαν ἔχουσιν ἀποδιδόναι, δι' ἦν οἱ μὲν μαθηταί, ὁ δὲ διδάσκαλος έχρημάτισεν. Ο τε γὰρ διδάσκων ἐπαγγελίαν μαθήματός τινος ἐπαγγέλλεται· οἵ τε αὖ μαθηταί, μαθημάτων ορεγό- μενοι, σφᾶς αὐτοὺς τῷ διδασκάλῳ προσφέροντες ἐπι τρέπουσι. Τίνα οὖν ἐστὶν εἰπεῖν αἰτίαν τῶν τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν τῆς σὺν αὐτῷ διατριβῆς, καὶ τί τὸ ἀναγκαῖον τῆς περὶ αὐτὸν σπουδῆς; τίνων δὲ καὶ διδάσκαλον ἐπεγράφοντο μαθημάτων; Η τοῦτο δῆλον; πάντως γάρ που ὧν παρ' αὐτοῦ μαθόντες εἰς ἑτέρους ἐξήνεγ- καν' παραγγελίαι δ' ἦσαν αὐτῷ φιλοσόφου βίου, εν ὑπογράφων αὐτοῖς ἔλεγε· . Μὴ κτήσησθε χρυσίον μηδὲ άργυρον εἰς τὰς ζώνας, μὴ πήραν εἰς ὁδόν καὶ τὰ τοιαῦτα. Τῇ δὲ πάντα διοικούσῃ προνοία αὐτοὺς ἀναθέντας, μηδὲν μεριμναν τῶν χρεῶν DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. 111. succisis, neque omnino quidquam ab ullo homi- num passus, eorum qui alios necare consueverunt, violentæ mortis genus ullum pertulit. Sed ubi ipsum duntaxat sponte præbuit inimicis insidianti- bus corpus, tum erectus est a terra illico. Deinde in ligno magna voce clamans, et Patri spiritum commendans, atque hæc ad verbum dicens : < Pa- ter, in manus tuas commendo spiritum meum : ita solutus ac liber, ipse per seipsum a corpore secessit. Deinde cum corpus ipsius familiares ac- cepissent, atque honestæ sepulturæ commendassent, tertio die rursus illud ipsum recepit, quod videli- cet sponte reliquerat. Et sic rursus, ipse seipsum in carne, in corpore, ipsum illum qui prius fuerat, suis ostendit discipulis, quibus cum paul- cos dies versatus, et per aliquod tempus suo etiam sermone dignatus, illuc reversus est, unde oculis illorum se obtulerat, sicque iter ad ccelum direxit. lisdemn vero, cum præcepta quoque de rebus agendis tradidisset, eosdem apud omnes gentes supremæ religionis doctores decla- ravit. Hæc sane sunt virtutis, quæ in Salvatore nostro erat, apprime celebranda miracula: hæc divinitatis, quæ in illo erat indicia : hæc ipsi quo- que casta æstimatione admirati sumus, explorato- que atque exquisito judicio recepimus. Exquisita sane hæc a nobis, explorataque sunt, aliis quoque evidentibus rebus, omnemque aperientibus ra- tionem, quibus ipse Dominus noster etiam nunc iis, quos dignos putaverit, exigua quædam suæ virtutis signa ostendere consuevit. Quin etiam subtiliore ac certiore doctrina idem a nobis effectum est: quam quidem iis adhibere consuevimus, qui ea quæ dicta sunt non concedunt, sed nullam prorsus iis fidem habent, neque omnino quidquam tale ab eo factum esse confitentur, aut exstitisse illa' quidem non negant, verum magicis præstigiis, ad errorem intuen- tium tanquain a viro seductore imposita, quod si etiam in præsenti adversus tales pauca quædam dis- putare opus sit, non deseremus studium inceptum : alioqui vero quonam pacto ibimus illis obviam? C V. Adversus eos qui non credunt Salvatoris nostri discipulis, admirabiles illius res gestas narran- tibus. Nam si dicant nihil omnino admirabile Salvato- rem nostrum, neque quidquam quod superet cogi- tationem humanam fecisse, qualia sunt quæ illius familiares testificati sunt, videamus num illis talia D dicentibus credi ullo modo possit, quippe qui nul “Luc. xx111, 46. lam possint assignare causam, propter quam, hi quidem illius discipuli, ille vero horum magister exstiterit. Nam et qui docet, alicujus disciplinæ ma- gistrum se profitetur : et discipuli talis disciplinæ cupidi magistrum adeuntes, seipsos illi instruendos committunt. Quam igitur causam isti afferre possunt, quare sui cum Jesu discipuli versati, frequentesque fuerint? aut quidnam illud, quæso, erat, quod illos tali viro dare operam cogeret? quarum porro disci- plinarum doctorem illum fuisse dicent? an hoc quidem nemini dubium esse potest? plane enim earum rerum doctorem fuisse necesse est, quas qui ab illo didicerunt, ad reliquos homines attulere :
PG 22:203κηρύττειν δ’ εἰς πάντας τὸ τοῦ Ἰησοῦ ὄνομα, καὶ τὰς παραδόξους πράξεις αὐτοῦ κατά τε ἀγροὺς καὶ κατὰ πόλιν διδάσκειν, καὶ τοὺς μὲν αὐτῶν τὴν Ῥωμαίων ἀρχὴν καὶ αὐτήν τε τὴν βασιλικωτάτην πόλιν νείμασθαι, τοὺς δὲ τὴν Περσῶν, τοὺς δὲ τὴν Ἀρμενίων, ἑτέρους δὲ τὸ Πάρθων ἔθνος, καὶ αὖ πάλιν τὸ Σκυθῶν, τινὰς δὲ ἤδη καὶ ἐπ’ αὐτὰ τῆς οἰκουμένης ἐλθεῖν τὰ ἄκρα, ἐπί τε τὴν Ἰνδῶν φθάσαι χώραν, καὶ ἑτέρους ὑπὲρ τὸν Ὠκεανὸν παρελθεῖν ἐπὶ τὰς καλουμένας Βρεττανικὰς νήσους, ταῦτα οὐκ ἔτ’ ἔγωγε ἡγοῦμαι κατὰ ἄνθρωπον εἶναι, μή τί γε κατὰ εὐτελεῖς καὶ ἰδιώτας, πολλοῦ δεῖ κατὰ πλάνους καὶ γόητας. Οἱ δὲ διδασκάλου φαύλου καὶ διαστροφέως πεπειραμένοι, καὶ τούτου τὴν ἔκβασιν τῆς τελευτῆς καθεωρακότες, ποίοις ἄρα λόγοις ἐχρήσαντο πρὸς ἀλλήλους εἰς τὸ σύμφωνα περὶ αὐτοῦ πλάσασθαι; ἐξ ἑνὸς γὰρ στόματος οἱ πάντες καὶ λεπρῶν καθάρσεις καὶ δαιμόνων ἀπελάσεις νεκρῶν τε ἀναβιώσεις πηρῶν τε ἀναβλέψεις καὶ μυρίας ἄλλας νοσούντων ἰάσεις πρὸς αὐτοῦ γενέσθαι ἐμαρτύρησαν, καὶ ἐπὶ πᾶσιν τὴν αὐτοῦ μετὰ τὸν θάνατον ἀναβίωσιν πρώτοις αὐτοῖς ἑωραμένην.
ἕνεκα. Παρήνει δ' αὐτοῖς καὶ τῶν Ἰουδαίοις ὑπὸ Μωϋσέως παρηγγελμένων κρείττονα φρονείν. Τον μὲν γὰρ, οἷα προχείροις εἰς ἀνδροφονίας, νομοθετή σαι μὴ φονεύειν· ὡσαύτως δὲ καὶ μὴ μοιχεύειν, οἷα λαγνιστάταις, καὶ καταφερεστάτοις. Καὶ αὖ πάλιν μὴ κλέπτειν, οἷα δουλοπρεπεστάτοις. Αὐτοὺς δὲ δεῖν τούτους μὲν ἡγεῖσθαι μη προσήκειν αὐτοῖς τοὺς να μους, τὸ δ' ἀπαθὲς τῆς ψυχῆς περὶ πολλοῦ προτιμᾷν κάτωθεν ἐκ βάθους αὐτῆς διανοίας, ὥσπερ ἀπὸ ῥιζῶν, τὰ τῆς κακίας ἀποτέμνοντας βλαστήματα· καὶ κρατεῖν μὲν ὀργῆς καὶ πάσης αἰσχρᾶς ἐπιθυμίας πειρᾶσθαι, μᾶλλον δὲ μηδὲ ὀργίζεσθαι δι᾿ ἄκραν ψυχῆς ἀπά θειαν, μηδὲ προσβλέπειν γυναῖκα μετὰ ἐπιθυμίας ἀκολάστου· μηδὲ κλέπτειν, τοὐναντίον δὲ, καὶ τὰ οἰκεῖα προΐεσθαι τοῖς δεομένοις· ἀλλὰ μηδὲ σεμνύ Β νεσθαι ἐπὶ τῷ μὴ ἀποστερεῖν, ἀλλ' ἐπὶ τῷ τοὺς σφᾶς ἀποστερεῖν προηγουμένους, ἀμνησικάκως φέρειν. Καὶ τί με χρὴ συναγαγεῖν πάνθ' ὅσα ὁ μὲν ἐδίδα- σκεν, οἱ δ' ἐμάνθανον ; παρήνει δ' αὐτοῖς πρὸς τοῖ; ἄλλοις τῆς ἀληθείας οὕτως ἔχεσθαι, ώς μηδ' εὐορο κίας δεῖσθαι, πολλοῦ δεῖ ἐπιορκεῖν· παρασκευάζειν δὲ τὸν τρόπον παντὸς ὅρκου πιστότερον φαίνεσθαι, μέχρι τοῦ Ναὶ καὶ τοῦ Οὐ χωροῦντας, σὺν ἀληθείᾳ τοῖς ῥήμασι χρωμένους. Πευστέον τοίνυν, τίνα ἂν ἔχοι λόγον τοὺς τῶν τοιωνδί ἀκροατάς, ἤδη δὲ καὶ διδασκάλους τῶν αὐτῶν φύντας μαθημάτων, πεπλά σθαι ὑπονοεῖν, ὅσα διαπράξασθαι τὸν διδάσκαλον ἐμαρτύρησαν. Τί δὲ τὸ πιθανὸν τοῦ νομίζειν συμφώ νως ἅπαντας ψεύσασθαι, δώδεκα ὄντας τὸν ἀριθμὸν τοὺς ἐκκρίτους, ἑβδομήκοντα δὲ τοὺς λοιπούς; οὓς καὶ ἀποστείλαι λέγεται ἀνὰ δύο πρὸ προσώπου αὐτοῦ, εἰς πάντα τόπον καὶ χώραν οὗ ἔμελλεν αὐτὸς ἔρχε σθαι. Αλλ' οὐδεὶς αἱρεῖ λόγος ἀπιστεῖσθαι τοσοῦτο πλῆθος ἀνδρῶν εὐσεβῆ καὶ σεμνὸν βίον ἀσπασαμέν νων, καὶ πάντων μὲν τῶν οἰκείων ὠλιγωρηκότων, ἀντὶ δὲ τῶν φιλτάτων, γυναικὸς λέγω, καὶ παίδων, καὶ παντὸς γένους, τὸν ἀκτήμονα τρόπον ἑλομένων, καὶ τὴν περὶ τοῦ διδασκάλου μαρτυρίαν σύμφωνον, ὡς ἀφ' ἑνὸς στόματος, εἰς πάντας ἀνθρώπους ἐξενη - νοχότων. σε Ὁ μὲν οὖν κύριος καὶ πρῶτος καὶ ἀληθὴς λόγος εἴη ἂν οὗτος. Σκεψώμεθα δὲ καὶ τὸν ἐναν τίον. Εστω γὰρ ὁ μὲν διδάσκαλος, οἱ δὲ μαθηταί. Εἶθ᾽ ὡς ἐν ὑποθέσει λόγου, ὁ μὲν μὴ τὰ προλελεγμένα διδασκέτω, τὰ δ᾽ ἐκείνοις ἐναντία, παρανομεῖν δη λαδὴ, καὶ ἀσεβεῖν, καὶ ἀδικεῖν, καὶ πλεονεκτεῖν, καὶ ἀποστερεῖν, καὶ εἴ τι ἕτερον κακὸν λέγοιτο· λανθά νειν δ᾽ ἐπὶ πᾶσι τούτοις σπουδάζειν, καὶ τὸ ἦθος μάλ' εὐφυῶς ἐπικρύπτεσθαι προσχήματι σεμνῆς δι δασκαλίας καὶ εὐσεβείας ἐπαγγελίᾳ καινῆς. Οἱ δὲ ταῦτα μετερχέσθωσαν, καὶ τὰ τούτων ἔτι μοχθηρό. Τ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - alqui præcepta erant hæc philosophicæ vitæ, quam A illis describens dicebat: Nolite possidere aurum, neque argentum in zonis vestris, non peram in via “, › et alia ejusmodi. Seipsos vero jubebat pro- videntiæ, quæ omnia gubernat, commendantes, et ad illam referentes, nusquam sollicitos esse de rebus necessariis. Admonebat etiam eos, ut altius sape- rent iis, quæ Judæis a Mose præcepta fuerant : illum enim legem illis posuisse, non occidere, tanquam proclivibus ad occidendum: item non mochari, tanquam iis qui lascivissimi, atque in libidinem propensissimi essent. Rursus non furari, tanquam servile maxime ingenium præ se ferenti- bus. Ipsos vero oportere arbitrari, has sibi ipsis nusquam esse accommodatas leges, sed animi libe- rationem ab omni morbo plurimi facere, et ab imis partibus ac de profundo cogitationis, tanquam a ra- dicibus malitiam pullulantem resecare, iramque atque omnem minus honestam cupiditatem vincere coronari, ac potius ex summa animi tranquillitate ne irasci quidem, neque mulierem cum libidine in- tueri, ac non modo non furari, sed contra, res etiam suas indigentibus erogare. Neque vero in eo gloriari, quod aliena inter se non auferrent, sed quod eis, qui se primi spoliassent, omnem inju- riam remitterent. Et quid opus est me omnia repe- tere, quæcunque aut ille docuit, aut illi didicerunt? nam præter catera, illos ita veritatem amplecti hor- tabatur, ut ne jure quidem jurando indigerent, ac multo quidem minus perjurio. Ita vero se vita ac moribus comparare, ut quod dicerent, omni jure jurando certius haberetur, progredientes ad id us- que sermonis ut pro affirmatione dicerent, Etiam : pro negatione, Non : et cum veritate hujusmodi vo- cibus uterentur. Interrogemus igitur, quam proba- bilitatem habeat, talium documentorum auditores, ac potius jam magistros effectos, suspicari mentitos, quæcunque suum præceptorem effecisse testificali sunt? aut quam credibiliter faciant, si putent illos omnes sibi inter se consensisse in mendacio? duo- decim quidem de omni numero electos, septuaginta autem reliquos? Quos etiam binos misisse dicitur ante faciem suam, ad omnem locum et regionem, quo erat ipse venturus. Sed nulla unquam afferetur ratio, quare tantæ multitudini bominum credendum non sit, qui quidem religiosam gravemque vitanı amplexi sint, resque omnes suas aspernati, et pro charissimis, uxore, inquam, et liberis et omni ge- nere, inopem victum elegerint, ac de suo præceptore concors testimonium, tanquam uno ore, in omnes homines protulerint. C Princeps igitur hæc et prima et vera sit ratio. Sed D contrariam quoque spectemus : in qua saltem pri- mum illud constet, nobisque cum illis conveniat,bunc quidem fuisse præceptorem, illos vero discipulos. Deinde fingamus illum non ea quæ jam dicta sunt, docuisse, sed illis plane contraria facere, vi- delicet contra leges, impie injusteque agere, supe- rare, spoliare cæteros, et si quid aliud, quod ad malitiam pertineat, dici potest : latere autem in iis omnibus conari, et ejusmodi mores simulatione doctrinæ gravioris, et nova professione pietatis ob- Luc. 5, 4.
ταῦτα γὰρ μὴ γενόμενα μηδ’ ἀκουσθέντα πω κατὰ τοὺς αὐτῶν χρόνους πῶς ἐξ ἑνὸς στόματος ἐμαρτύρουν γεγονέναι, μέχρι καὶ θανάτου πιστούμενοι τὴν ὁμολογίαν; ἢ μή ποτε ἄρα συνελθόντες συνωμοσίαν τε κατὰ τὸ αὐτὸ πεποιημένοι συνθήκας ἔθεντο πρὸς ἀλλήλους πλάσασθαι καὶ καταψεύσασθαι τῶν μὴ γεγονότων; καὶ ποίοις ἄρα πιθανὸν εἰπεῖν χρήσασθαι αὐτοὺς λόγοις ἐπὶ ταῖς συνθήκαις; ἢ μή ποτε τοῖς τοιοῖσδε· «Ἄνδρες φίλοι, τὸν μὲν δὴ χθὲς καὶ πρώην ἀπατεῶνα καὶ πλάνης διδάσκαλον ὑπ’ ὀφθαλμοῖς ἁπάντων ἡμῶν τὴν ἐσχάτην ὑπομείναντα τιμωρίαν, ὅστις ποτὲ ἦν, πάντων ἡμεῖς μάλιστα ἀκριβῶς ἴσμεν, οἷα μύσται τῶν ἀπορρήτων αὐτοῦ γεγενημένοι· σεμνὸς μέν τις τοῖς πολλοῖς ἐφαντάζετο, καί τι πλέον ἔχειν παρὰ τοὺς πολλοὺς ἐφρόνει, οὐδὲν δὲ μέγα οὐδὲ τῆς ἀναστάσεως ἄξιον ἐπήγετο, εἰ μή τις τὸ δολερὸν καὶ ὕπουλον λέγοι τοῦ τρόπου, καὶ τὸ διάστροφα διδάξαι ἡμᾶς αὐτοὺς τόν τε δι’ ἀπάτης τῦφον· ἀνθ’ ὧν, φέρε, δεξιὰς δόντες ἀλλήλοις, ὁμοῦ πάντες συνθώμεθα περὶ αὐτοῦ σύμφωνον ἐξενεγκεῖν εἰς πάντας ἀνθρώπους πλάνην, καὶ λέγωμεν ἑωρακέναι αὐτὸν τυφλοῖς τὸ βλέπειν κεχαρισμένον, ὃ οὐδείς ποθ’ ἡμῶν ἱστόρησεν·
ἕνεκα. Παρήνει δ' αὐτοῖς καὶ τῶν Ἰουδαίοις ὑπὸ Μωϋσέως παρηγγελμένων κρείττονα φρονείν. Τον μὲν γὰρ, οἷα προχείροις εἰς ἀνδροφονίας, νομοθετή σαι μὴ φονεύειν· ὡσαύτως δὲ καὶ μὴ μοιχεύειν, οἷα λαγνιστάταις, καὶ καταφερεστάτοις. Καὶ αὖ πάλιν μὴ κλέπτειν, οἷα δουλοπρεπεστάτοις. Αὐτοὺς δὲ δεῖν τούτους μὲν ἡγεῖσθαι μη προσήκειν αὐτοῖς τοὺς να μους, τὸ δ' ἀπαθὲς τῆς ψυχῆς περὶ πολλοῦ προτιμᾷν κάτωθεν ἐκ βάθους αὐτῆς διανοίας, ὥσπερ ἀπὸ ῥιζῶν, τὰ τῆς κακίας ἀποτέμνοντας βλαστήματα· καὶ κρατεῖν μὲν ὀργῆς καὶ πάσης αἰσχρᾶς ἐπιθυμίας πειρᾶσθαι, μᾶλλον δὲ μηδὲ ὀργίζεσθαι δι᾿ ἄκραν ψυχῆς ἀπά θειαν, μηδὲ προσβλέπειν γυναῖκα μετὰ ἐπιθυμίας ἀκολάστου· μηδὲ κλέπτειν, τοὐναντίον δὲ, καὶ τὰ οἰκεῖα προΐεσθαι τοῖς δεομένοις· ἀλλὰ μηδὲ σεμνύ Β νεσθαι ἐπὶ τῷ μὴ ἀποστερεῖν, ἀλλ' ἐπὶ τῷ τοὺς σφᾶς ἀποστερεῖν προηγουμένους, ἀμνησικάκως φέρειν. Καὶ τί με χρὴ συναγαγεῖν πάνθ' ὅσα ὁ μὲν ἐδίδα- σκεν, οἱ δ' ἐμάνθανον ; παρήνει δ' αὐτοῖς πρὸς τοῖ; ἄλλοις τῆς ἀληθείας οὕτως ἔχεσθαι, ώς μηδ' εὐορο κίας δεῖσθαι, πολλοῦ δεῖ ἐπιορκεῖν· παρασκευάζειν δὲ τὸν τρόπον παντὸς ὅρκου πιστότερον φαίνεσθαι, μέχρι τοῦ Ναὶ καὶ τοῦ Οὐ χωροῦντας, σὺν ἀληθείᾳ τοῖς ῥήμασι χρωμένους. Πευστέον τοίνυν, τίνα ἂν ἔχοι λόγον τοὺς τῶν τοιωνδί ἀκροατάς, ἤδη δὲ καὶ διδασκάλους τῶν αὐτῶν φύντας μαθημάτων, πεπλά σθαι ὑπονοεῖν, ὅσα διαπράξασθαι τὸν διδάσκαλον ἐμαρτύρησαν. Τί δὲ τὸ πιθανὸν τοῦ νομίζειν συμφώ νως ἅπαντας ψεύσασθαι, δώδεκα ὄντας τὸν ἀριθμὸν τοὺς ἐκκρίτους, ἑβδομήκοντα δὲ τοὺς λοιπούς; οὓς καὶ ἀποστείλαι λέγεται ἀνὰ δύο πρὸ προσώπου αὐτοῦ, εἰς πάντα τόπον καὶ χώραν οὗ ἔμελλεν αὐτὸς ἔρχε σθαι. Αλλ' οὐδεὶς αἱρεῖ λόγος ἀπιστεῖσθαι τοσοῦτο πλῆθος ἀνδρῶν εὐσεβῆ καὶ σεμνὸν βίον ἀσπασαμέν νων, καὶ πάντων μὲν τῶν οἰκείων ὠλιγωρηκότων, ἀντὶ δὲ τῶν φιλτάτων, γυναικὸς λέγω, καὶ παίδων, καὶ παντὸς γένους, τὸν ἀκτήμονα τρόπον ἑλομένων, καὶ τὴν περὶ τοῦ διδασκάλου μαρτυρίαν σύμφωνον, ὡς ἀφ' ἑνὸς στόματος, εἰς πάντας ἀνθρώπους ἐξενη - νοχότων. σε Ὁ μὲν οὖν κύριος καὶ πρῶτος καὶ ἀληθὴς λόγος εἴη ἂν οὗτος. Σκεψώμεθα δὲ καὶ τὸν ἐναν τίον. Εστω γὰρ ὁ μὲν διδάσκαλος, οἱ δὲ μαθηταί. Εἶθ᾽ ὡς ἐν ὑποθέσει λόγου, ὁ μὲν μὴ τὰ προλελεγμένα διδασκέτω, τὰ δ᾽ ἐκείνοις ἐναντία, παρανομεῖν δη λαδὴ, καὶ ἀσεβεῖν, καὶ ἀδικεῖν, καὶ πλεονεκτεῖν, καὶ ἀποστερεῖν, καὶ εἴ τι ἕτερον κακὸν λέγοιτο· λανθά νειν δ᾽ ἐπὶ πᾶσι τούτοις σπουδάζειν, καὶ τὸ ἦθος μάλ' εὐφυῶς ἐπικρύπτεσθαι προσχήματι σεμνῆς δι δασκαλίας καὶ εὐσεβείας ἐπαγγελίᾳ καινῆς. Οἱ δὲ ταῦτα μετερχέσθωσαν, καὶ τὰ τούτων ἔτι μοχθηρό. Τ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - alqui præcepta erant hæc philosophicæ vitæ, quam A illis describens dicebat: Nolite possidere aurum, neque argentum in zonis vestris, non peram in via “, › et alia ejusmodi. Seipsos vero jubebat pro- videntiæ, quæ omnia gubernat, commendantes, et ad illam referentes, nusquam sollicitos esse de rebus necessariis. Admonebat etiam eos, ut altius sape- rent iis, quæ Judæis a Mose præcepta fuerant : illum enim legem illis posuisse, non occidere, tanquam proclivibus ad occidendum: item non mochari, tanquam iis qui lascivissimi, atque in libidinem propensissimi essent. Rursus non furari, tanquam servile maxime ingenium præ se ferenti- bus. Ipsos vero oportere arbitrari, has sibi ipsis nusquam esse accommodatas leges, sed animi libe- rationem ab omni morbo plurimi facere, et ab imis partibus ac de profundo cogitationis, tanquam a ra- dicibus malitiam pullulantem resecare, iramque atque omnem minus honestam cupiditatem vincere coronari, ac potius ex summa animi tranquillitate ne irasci quidem, neque mulierem cum libidine in- tueri, ac non modo non furari, sed contra, res etiam suas indigentibus erogare. Neque vero in eo gloriari, quod aliena inter se non auferrent, sed quod eis, qui se primi spoliassent, omnem inju- riam remitterent. Et quid opus est me omnia repe- tere, quæcunque aut ille docuit, aut illi didicerunt? nam præter catera, illos ita veritatem amplecti hor- tabatur, ut ne jure quidem jurando indigerent, ac multo quidem minus perjurio. Ita vero se vita ac moribus comparare, ut quod dicerent, omni jure jurando certius haberetur, progredientes ad id us- que sermonis ut pro affirmatione dicerent, Etiam : pro negatione, Non : et cum veritate hujusmodi vo- cibus uterentur. Interrogemus igitur, quam proba- bilitatem habeat, talium documentorum auditores, ac potius jam magistros effectos, suspicari mentitos, quæcunque suum præceptorem effecisse testificali sunt? aut quam credibiliter faciant, si putent illos omnes sibi inter se consensisse in mendacio? duo- decim quidem de omni numero electos, septuaginta autem reliquos? Quos etiam binos misisse dicitur ante faciem suam, ad omnem locum et regionem, quo erat ipse venturus. Sed nulla unquam afferetur ratio, quare tantæ multitudini bominum credendum non sit, qui quidem religiosam gravemque vitanı amplexi sint, resque omnes suas aspernati, et pro charissimis, uxore, inquam, et liberis et omni ge- nere, inopem victum elegerint, ac de suo præceptore concors testimonium, tanquam uno ore, in omnes homines protulerint. C Princeps igitur hæc et prima et vera sit ratio. Sed D contrariam quoque spectemus : in qua saltem pri- mum illud constet, nobisque cum illis conveniat,bunc quidem fuisse præceptorem, illos vero discipulos. Deinde fingamus illum non ea quæ jam dicta sunt, docuisse, sed illis plane contraria facere, vi- delicet contra leges, impie injusteque agere, supe- rare, spoliare cæteros, et si quid aliud, quod ad malitiam pertineat, dici potest : latere autem in iis omnibus conari, et ejusmodi mores simulatione doctrinæ gravioris, et nova professione pietatis ob- Luc. 5, 4.
καὶ κωφοῖς τὴν ἀκοὴν παρασχεῖν, ὃ οὐδείς ποθ’ ἡμῶν ἤκουσεν· λεπρούς τε καθαρίσαι καὶ νεκροὺς ἐγεῖραι. καὶ συλλήβδην εἰπεῖν, ἃ μήτε εἴδομεν πρὸς αὐτοῦ πραχθέντα μήτε ἠκούσαμεν λεχθέντα, ταῦτα ὡς ἀληθῶς πεπραγμένα διατεινώμεθα. ἀλλ’ ἐπεὶ καὶ ἡ ἐσχάτη αὐτοῦ τελευτὴ περιβόητον ἔσχεν καὶ διαφανῆ τὸν θάνατον, ὡς μὴ δύνασθαι αὐτὸν ἐπικρύψασθαι, ἀλλὰ καὶ τοῦτον ἡμεῖς ἀδιαστρέπτως ἐπιλυώμεθα, μαρτυροῦντες εὖ μάλα ἀναιδῶς, ὅτι δὴ πᾶσιν ἡμῖν μετὰ τὸ ἐκ νεκρῶν ἀναβιῶσαι συνεγένετο, ἑστίας τε καὶ τροφῆς συνήθους ἐκοινώνησεν. φυλαττέσθω δ’ ἡμῖν πᾶσιν τὸ ἀναιδὲς καὶ ἀδιάτρεπτον, μενέτω δὲ ἡ ἔκστασις μέχρι θανάτου· τί γὰρ καὶ ἄτοπον ὑπὲρ τοῦ μηδενὸς ἀποθνῄσκειν; τί δὲ καὶ λυπεῖ μηδενὸς εὐλόγου χάριν μάστιγας καὶ βασάνους κατὰ τοῦ σώματος [φέρειν], εἰ δὲ δέοι καὶ δεσμωτηρίων πειρᾶσθαι ἀτιμιῶν τε καὶ ὕβρεων ὑπὲρ οὐδενὸς ἀληθοῦς. καὶ τοῦθ’ ἡμῖν ἤδη μεμελετήσθω.» «Ψευδώμεθα δὴ πάντες ὁμοῦ συμφώνως, καὶ πλαττώμεθα ἐπ’ οὐδενὸς ὠφελείᾳ, οὔθ’ ἡμῶν οὔτε τῶν ἀπατωμένων, οὐδὲ μὴν αὐτοῦ τοῦ τὰ ψευδῆ πρὸς ἡμῶν ἐκθειαζομένου.
ἕνεκα. Παρήνει δ' αὐτοῖς καὶ τῶν Ἰουδαίοις ὑπὸ Μωϋσέως παρηγγελμένων κρείττονα φρονείν. Τον μὲν γὰρ, οἷα προχείροις εἰς ἀνδροφονίας, νομοθετή σαι μὴ φονεύειν· ὡσαύτως δὲ καὶ μὴ μοιχεύειν, οἷα λαγνιστάταις, καὶ καταφερεστάτοις. Καὶ αὖ πάλιν μὴ κλέπτειν, οἷα δουλοπρεπεστάτοις. Αὐτοὺς δὲ δεῖν τούτους μὲν ἡγεῖσθαι μη προσήκειν αὐτοῖς τοὺς να μους, τὸ δ' ἀπαθὲς τῆς ψυχῆς περὶ πολλοῦ προτιμᾷν κάτωθεν ἐκ βάθους αὐτῆς διανοίας, ὥσπερ ἀπὸ ῥιζῶν, τὰ τῆς κακίας ἀποτέμνοντας βλαστήματα· καὶ κρατεῖν μὲν ὀργῆς καὶ πάσης αἰσχρᾶς ἐπιθυμίας πειρᾶσθαι, μᾶλλον δὲ μηδὲ ὀργίζεσθαι δι᾿ ἄκραν ψυχῆς ἀπά θειαν, μηδὲ προσβλέπειν γυναῖκα μετὰ ἐπιθυμίας ἀκολάστου· μηδὲ κλέπτειν, τοὐναντίον δὲ, καὶ τὰ οἰκεῖα προΐεσθαι τοῖς δεομένοις· ἀλλὰ μηδὲ σεμνύ Β νεσθαι ἐπὶ τῷ μὴ ἀποστερεῖν, ἀλλ' ἐπὶ τῷ τοὺς σφᾶς ἀποστερεῖν προηγουμένους, ἀμνησικάκως φέρειν. Καὶ τί με χρὴ συναγαγεῖν πάνθ' ὅσα ὁ μὲν ἐδίδα- σκεν, οἱ δ' ἐμάνθανον ; παρήνει δ' αὐτοῖς πρὸς τοῖ; ἄλλοις τῆς ἀληθείας οὕτως ἔχεσθαι, ώς μηδ' εὐορο κίας δεῖσθαι, πολλοῦ δεῖ ἐπιορκεῖν· παρασκευάζειν δὲ τὸν τρόπον παντὸς ὅρκου πιστότερον φαίνεσθαι, μέχρι τοῦ Ναὶ καὶ τοῦ Οὐ χωροῦντας, σὺν ἀληθείᾳ τοῖς ῥήμασι χρωμένους. Πευστέον τοίνυν, τίνα ἂν ἔχοι λόγον τοὺς τῶν τοιωνδί ἀκροατάς, ἤδη δὲ καὶ διδασκάλους τῶν αὐτῶν φύντας μαθημάτων, πεπλά σθαι ὑπονοεῖν, ὅσα διαπράξασθαι τὸν διδάσκαλον ἐμαρτύρησαν. Τί δὲ τὸ πιθανὸν τοῦ νομίζειν συμφώ νως ἅπαντας ψεύσασθαι, δώδεκα ὄντας τὸν ἀριθμὸν τοὺς ἐκκρίτους, ἑβδομήκοντα δὲ τοὺς λοιπούς; οὓς καὶ ἀποστείλαι λέγεται ἀνὰ δύο πρὸ προσώπου αὐτοῦ, εἰς πάντα τόπον καὶ χώραν οὗ ἔμελλεν αὐτὸς ἔρχε σθαι. Αλλ' οὐδεὶς αἱρεῖ λόγος ἀπιστεῖσθαι τοσοῦτο πλῆθος ἀνδρῶν εὐσεβῆ καὶ σεμνὸν βίον ἀσπασαμέν νων, καὶ πάντων μὲν τῶν οἰκείων ὠλιγωρηκότων, ἀντὶ δὲ τῶν φιλτάτων, γυναικὸς λέγω, καὶ παίδων, καὶ παντὸς γένους, τὸν ἀκτήμονα τρόπον ἑλομένων, καὶ τὴν περὶ τοῦ διδασκάλου μαρτυρίαν σύμφωνον, ὡς ἀφ' ἑνὸς στόματος, εἰς πάντας ἀνθρώπους ἐξενη - νοχότων. σε Ὁ μὲν οὖν κύριος καὶ πρῶτος καὶ ἀληθὴς λόγος εἴη ἂν οὗτος. Σκεψώμεθα δὲ καὶ τὸν ἐναν τίον. Εστω γὰρ ὁ μὲν διδάσκαλος, οἱ δὲ μαθηταί. Εἶθ᾽ ὡς ἐν ὑποθέσει λόγου, ὁ μὲν μὴ τὰ προλελεγμένα διδασκέτω, τὰ δ᾽ ἐκείνοις ἐναντία, παρανομεῖν δη λαδὴ, καὶ ἀσεβεῖν, καὶ ἀδικεῖν, καὶ πλεονεκτεῖν, καὶ ἀποστερεῖν, καὶ εἴ τι ἕτερον κακὸν λέγοιτο· λανθά νειν δ᾽ ἐπὶ πᾶσι τούτοις σπουδάζειν, καὶ τὸ ἦθος μάλ' εὐφυῶς ἐπικρύπτεσθαι προσχήματι σεμνῆς δι δασκαλίας καὶ εὐσεβείας ἐπαγγελίᾳ καινῆς. Οἱ δὲ ταῦτα μετερχέσθωσαν, καὶ τὰ τούτων ἔτι μοχθηρό. Τ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - alqui præcepta erant hæc philosophicæ vitæ, quam A illis describens dicebat: Nolite possidere aurum, neque argentum in zonis vestris, non peram in via “, › et alia ejusmodi. Seipsos vero jubebat pro- videntiæ, quæ omnia gubernat, commendantes, et ad illam referentes, nusquam sollicitos esse de rebus necessariis. Admonebat etiam eos, ut altius sape- rent iis, quæ Judæis a Mose præcepta fuerant : illum enim legem illis posuisse, non occidere, tanquam proclivibus ad occidendum: item non mochari, tanquam iis qui lascivissimi, atque in libidinem propensissimi essent. Rursus non furari, tanquam servile maxime ingenium præ se ferenti- bus. Ipsos vero oportere arbitrari, has sibi ipsis nusquam esse accommodatas leges, sed animi libe- rationem ab omni morbo plurimi facere, et ab imis partibus ac de profundo cogitationis, tanquam a ra- dicibus malitiam pullulantem resecare, iramque atque omnem minus honestam cupiditatem vincere coronari, ac potius ex summa animi tranquillitate ne irasci quidem, neque mulierem cum libidine in- tueri, ac non modo non furari, sed contra, res etiam suas indigentibus erogare. Neque vero in eo gloriari, quod aliena inter se non auferrent, sed quod eis, qui se primi spoliassent, omnem inju- riam remitterent. Et quid opus est me omnia repe- tere, quæcunque aut ille docuit, aut illi didicerunt? nam præter catera, illos ita veritatem amplecti hor- tabatur, ut ne jure quidem jurando indigerent, ac multo quidem minus perjurio. Ita vero se vita ac moribus comparare, ut quod dicerent, omni jure jurando certius haberetur, progredientes ad id us- que sermonis ut pro affirmatione dicerent, Etiam : pro negatione, Non : et cum veritate hujusmodi vo- cibus uterentur. Interrogemus igitur, quam proba- bilitatem habeat, talium documentorum auditores, ac potius jam magistros effectos, suspicari mentitos, quæcunque suum præceptorem effecisse testificali sunt? aut quam credibiliter faciant, si putent illos omnes sibi inter se consensisse in mendacio? duo- decim quidem de omni numero electos, septuaginta autem reliquos? Quos etiam binos misisse dicitur ante faciem suam, ad omnem locum et regionem, quo erat ipse venturus. Sed nulla unquam afferetur ratio, quare tantæ multitudini bominum credendum non sit, qui quidem religiosam gravemque vitanı amplexi sint, resque omnes suas aspernati, et pro charissimis, uxore, inquam, et liberis et omni ge- nere, inopem victum elegerint, ac de suo præceptore concors testimonium, tanquam uno ore, in omnes homines protulerint. C Princeps igitur hæc et prima et vera sit ratio. Sed D contrariam quoque spectemus : in qua saltem pri- mum illud constet, nobisque cum illis conveniat,bunc quidem fuisse præceptorem, illos vero discipulos. Deinde fingamus illum non ea quæ jam dicta sunt, docuisse, sed illis plane contraria facere, vi- delicet contra leges, impie injusteque agere, supe- rare, spoliare cæteros, et si quid aliud, quod ad malitiam pertineat, dici potest : latere autem in iis omnibus conari, et ejusmodi mores simulatione doctrinæ gravioris, et nova professione pietatis ob- Luc. 5, 4.
PG 22:205τείνωμεν δὲ τὸ ψεῦδος μὴ ἐπὶ μόνους τοὺς ὁμοεθνεῖς, ἀλλὰ καὶ εἰς πάντας προελθόντες ἀνθρώπους, καὶ σύμπασαν τὴν οἰκουμένην καταπλήσωμεν τῶν περὶ αὐτοῦ συντιθεμένων. ἤδη δὲ ἐντεῦθεν νομοθετῶμεν πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἀντίστροφα ταῖς ἐξ αἰῶνος παρ’ αὐτοῖς περὶ τῶν πατρῴων θεῶν δόξαις. κελεύωμεν Ῥωμαίοις αὐτοῖς πρώτιστα πάντων μὴ σέβειν οὓς ἡγοῦντο θεοὺς οἱ προπάτορες, παρίωμεν δὲ καὶ ἐπὶ τὴν Ἑλλάδα, καὶ τοῖς τούτων σοφοῖς ἀντικηρύττωμεν, μηδ’ Αἰγυπτίους ἀνῶμεν, πολεμῶμεν δὲ καὶ τοὺς τούτων θεούς, μὴ τὰ Μωσέως πρόσθεν κατ’ αὐτῶν γενόμενα ἀνατεινόμενοι, τὸν δὲ τοῦ ἡμετέρου διδασκάλου θάνατον ὥσπερ τι φόβητρον αὐτοῖς ἀντιτάττοντες, καὶ τὴν ἀπ’ αἰῶνος ἐξ αὐτῶν εἰς πάντας ἀνθρώπους προελθοῦσαν περὶ θεῶν φήμην μὴ ῥηματίοις καὶ λόγοις δυνάμει δὲ τοῦ σταυρωθέντος διδασκάλου καταλύωμεν, ἀπίωμεν καὶ ἐπὶ τὴν ἄλλην βάρβαρον γῆν, καὶ τὰ παρὰ τοῖς πᾶσιν ἀνατρέπωμεν. προθυμίας δὲ μηδεὶς ἡμῶν λειπέσθω».
τερα, διὰ τὸ προαλὲς τῆς κακίας καὶ αὐτοδίδακτον αὐτῆς· ἐπὶ μέγα δὲ πλαστοῖς ῥήμασιν ἐπαιρόντων τὴν διδάσκαλον, μηδενός ψευδούς φειδόμενοι λόγου· πάντα δὲ αὐτῷ τὰ παράδοξα καὶ τὰς θαυματουργίας πεπλασμένως ἐπιγραφόντων, ὡς ἂν θαυμάζοιντο καὶ αὐτοὶ, καὶ μακαρίζοιντο, οἷα μαθηταὶ τοιούδε γενέ- σθαι ἠξιωμένοι. Φέρε οὖν ἴδωμεν, εἰ τοιοῖσδε οὖσιν αὐτοῖς συστῆναι οἷόν τε ἦν τὸ ἐπιχείρημα. Κακῷ δὴ κακὸν οὐ φασιν εἶναι φίλον, ἀλλ' οὐδὲ ἀγαθῷ. Πό θεν οὖν ἐν πλήθει τοσῶνδε ἀνδρῶν ἡ τῶν κακῶν εἴ- ρηται συμφωνία ; πόθεν ἡ περὶ τῶν αὐτῶν ἐν πᾶσιν αὐτοῖς ὁμόφωνος μαρτυρία; ἡ μέχρι θανάτου όμο φροσύνη ; ἀνδρὶ δὲ γόητι τοιάδε ἐπαγγελλομένω, τίς ἂν τὴν ἀρχὴν προσέσχε τὸν νοῦν; Εἶποις ἂν, ὅτι γόητες αὐτοὶ οὐδὲν ἧττον τοῦ καθηγητοῦ ἦσαν. "Αρ' οὖν οἶδε τὸ τέλος οὐ συνεωράκεσαν τοῦ διδασκάλου, καὶ οἴῳ κέχρητο θανάτῳ ; Τί δῆτα οὖν καὶ μετὰ τὸ αἴσχιστον ἐκεῖνο τέλος αὐτοῦ ἐπέμενον, τὸν ἐν νε- κροῖς θεολογοῦντες, τὰ ἴσα παθεῖν; Καὶ τίς πώποτ' ἐπ᾽ οὐδενὶ λόγῳ πρόδηλον ἔλοιτο τοιαύτην τιμωρίαν; Καὶ μὴν δεδόσθω τιμᾶν αὐτὸν συνόντα ἔτι καὶ συν- διατρίβοντα, καὶ δι᾿ ἀπάτης αὐτούς, ὡς ἂν φαίη τις, ἀποπλανώντα. Τί οὖν, ὅτι καὶ μετὰ τὴν τελευτήν, καὶ πολὺ μᾶλλον τότε ἢ πρότερον αὐτὸν τεθνηκότα, τετιμήκασιν ; ἐπεὶ σὺν ἀνθρώποις μένοντα λέγονται καὶ ἀπηρνῆσθαί ποτε, ὅτε αὐτῷ τὰ τῆς γε ἐπιβου- λῆς ἐσκευώρητο. Μετὰ δὲ τὸ ἐξ ἀνθρώπων γενέσθαι, ἀσμένως αὐτοὶ θνήσκειν μᾶλλον ᾑροῦντο, ἢ τῆς ὑπὲρ αὐτοῦ μαρτυρίας ἀγαθῆς ἐξίστασθαι. Εἰ δὴ οὖν μη- δὲν ἀγαθὸν συνεγνωκότες τῷ διδασκάλῳ, μὴ βίον, μή μάθημα, μὴ πράξιν, μὴ ἔργον ἐπαίνου ἄξιον, μηδὲ μὴν κατά τι ὠφελημένοι αὐτοῦ, ἢ ὅσον πονηρίαν καὶ ἀνδρῶν πλάνην, πῶς ἔθνησκον προθύμως τὰ σεμνά καὶ ἐπίδοξα περὶ αὐτοῦ μαρτυροῦντες, παρὸν ἑκάστῳ τὴν ἀπραγμόνως, καὶ ἐπὶ τῆς οἰκείας εστίας μετά τῶν φιλτάτων τὸν ἀκίνδυνον διάγειν βίον ; Πλάνοι δὲ ἄνδρες καὶ ἀπατεῶνες πῶς ἀγαπητὸν ἡγοῦντο τὸν ὑπὲρ ἑτέρου θάνατον, ὃν ἀκριβῶς πάντων μᾶλλον ἐγί νωσκον οὐδενὸς μὲν αὐτοῖς, ὡς ἂν φαίη τις, γεγονότα παραίτιον ἀγαθοῦ, πάσης δὲ κακίας διδάσκαλον ; Ανὴρ μὲν γὰρ λογισμοῦ καὶ ἀρετῆς μέτοχος ὑπὲρ ἀγαθοῦ κατορθώματος κἂν εὐλόγως ποτὲ τὸν μετ' εὐκλείας θάνατον ὑπομείνειεν· ὁ δὲ μοχθηρὸς τὸν τρόπον, φιλοπαθής τις καὶ φιλήδονος ων, μόνην δὲ τὴν πρόσκαιρον ταυτηνὶ ζωὴν, καὶ τὰς κατ' αὐτὴν ηδυπαθείας μεταδιώκων, οὐκ ἄν ποτε ἔλοιτο πρὸ ζωῆς θάνατον, οὐδ᾽ ὑπὲρ οἰκείων καὶ φιλτάτων τιμωρίας ὑπομείνειε, μήτιγε ὑπὲρ τοῦ φαυλότητα κατεγνωσμέ- νου. Πῶς οὖν οἱ τοῦ δηλουμένου μαθηταί, εἰ ἄρα πλάνος ἦν καὶ γόης, οὐκ ἀγνοοῦντες αὐτὸν τοιοῦτον, ἀλλὰ καὶ αὐτοί, χείρονι μοχθηρίας τρόπῳ τὰς ψυχὰς Ενεσχημένοι, ὑπέμενον πρὸς τῶν ὁμοεθνῶν πάσας αἰκίας, καὶ πᾶν τιμωριῶν εἶδος ὑπὲρ τῆς αὐτοῦ μαρ τυρίας ἀναδέχεσθαι, οὐκ ἂν τοῦτο τῆς τῶν φαύλων οἰκεῖον φύσεως ; Ἔτι δὲ καὶ τούτῳ πρόσχες· εἰ δὴ καὶ αὐτοὶ πλάνοι καὶ ἀπατεῶνες ἐτύγχανον, πρόσθες δ' ὅτι καὶ ἀπαίδευτοι καὶ παντελῶς ἰδιῶται, μᾶλλον δὲ ὅτι καὶ βάρβαροι, καὶ τῆς Σύρων οὐ πλέον ἐπαῖον- τῆς φωνῆς, καὶ πῶς ἐπὶ πᾶσαν προῆλθον τὴν οἰκου ΧΧΙΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. 111. c C A legere. Ipsi vero discipuli et his exerceantur, et PATROL, GA. quam hæc sunt, etiam nequioribus. Propterea vi- delicet quod magna est ad malitiam proclivitas, eamque vel nullo præceptore discere facile est : in sublime vero suum præceptorem fictis verbis ex- tollant, nullique mendacio parcant : omnia vero illi miracula et portenta, cum simulatione, falsi- lateque ascribant, ut ipsi quoque in admiratione babeantur, beatique judicentur, qui ejusmodi præ- ceptoris discipuli exstiterint. Videamus igitur qui potuerit illis tam audax incœptum consistere, si tales fuere. quales descripti sunt. Nam malum ma- lo, aiunt, amicum non est : ac ue bono quidem. Unde igitur in tanta virorum multitudine, concor - dia malitiæ reperta est ? unde in illis omnibus, de Bjisdem rebus concors testimonium? et eadem us- que ad mortem sententia ? Viro autem pra:stigiis utenti et fallaciis, qui talia doceret, ac talia profi- teretur, quis ab initio studuisset ? Dices, quod alii quoque illo præceptore non minus præstigiarum cu- pidi : ergo illi præceptoris sui exitum non vide- runt ? et quali morte fuerit affectus ? cur igitur post illam turpissimam illius necem, de eo qui mortuus esset novam theologiam constautissime protulerunt, nec ab incepto deterreri potuerunt ? aut quid ex ea re tandem petebant ? num ut eodem supplicio affi- cerentur ? sed quis ullo unquam tempore, nulla spe proposita ejusmodi supplicium manifestum elige- ret? Cæterum demus illos illum esse veneratos, quamdiu cum ipsis versatus commoratusque sit, et quamdiu fallaciis eos, ut sermone istorum utar, decipere potuerit. Cur igitur post mortem multo magis quam ante, illum admirati sunt ? nam in humanis degentern et deseruisse et abnegasse olim dicuntur, cum illi videlicet insidiæ factæ sunt. Postquam vero inter homines esse desiit, alacres ipsi mori malebant, quam a vera de illo testifica- tione amoveri. Si igitur præceptori suo nullius boni conscii erant, non vitæ, non disciplinæ, non ac- tionis, non operis alicujus laudem merentis, neque vero quidquam ab illo emolumenti perceperant, præter unam malitiam et aliorum hominum dece- plionem, quam ob rem tam prompte morie bantur, dummodo de illo severa quædam et insignia prædicarent ? cum interim illorum unicuique lice- ret oliose vivere, et in propria domo una cum sibi clarissimnis, securiorem multo tutioremque vitamn agere ? fallaces autem homines et in fraudibus ver- santes, quomodo affectassent mori pro alio, quem ipsi omnium hominum maxime certissimeque nos vissent ? præsertim qui ipsis, ut sermone istorum ular, nullius boni auctor fuisset, sed contra potius, omnis malitiæ præceptor? vir enim et rationis,usun labens, et virtute præditus, boni cujuspiam oficii gratia nonnunquam probabiliter mortem cum ho- nestate et gloria subierit. Qui vero moribus per- versis sit, et affectibus voluptatibusque totus de→ ditus, solamque hanc temporariam vitam, et quæ ad eam spectant libidines persequens, nunquam D
«Οὔτε γὰρ μικρὸς ὁ ἆθλος τῶν τολμωμένων, ἐπεὶ μὴ τὰ τυχόντα βραβεῖα ἡμᾶς ἐκδέξεται, ἀλλ’ αἱ ἀπὸ τῶν παρ’ ἑκάστοις, ὡς εἰκός, νόμων τιμωρίαι, δεσμὰ δηλαδὴ καὶ βάσανοι καὶ φυλακαί, πῦρ τε καὶ σίδηρος, καὶ σταυροὶ καὶ θῆρες, ὧν μάλιστα προθυμητέον καὶ τοῖς κακοῖς ὁμόσε χωρητέον, ὑπόδειγμα τὸν διδάσκαλον κεκτημένοις. τί γὰρ τούτων γένοιτ’ ἂν κάλλιον ἐχθροὺς καὶ θεοῖς καὶ ἀνθρώποις ἐπ’ οὐδενὶ λόγῳ καταστῆναι, καὶ μή ποτε ἡδέος ἀπολαῦσαί τινος, μήτε τῶν φιλτάτων ὄνασθαι, μήτε χρημάτων τυχεῖν, μήτε τινὸς ἀγαθοῦ τὸ παράπαν ἐλπίδα κτήσασθαι, εἰκῆ δὲ καὶ μάτην πλανᾶσθαι καὶ πλανᾶν; τοῦτο γὰρ ἦν τὸ συμφέρον καὶ τὸ φέρεσθαι ἐξ ἐναντίας πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν καὶ τὸ θεοῖς μὲν τοῖς ἐξ αἰῶνος παρὰ πᾶσιν ὡμολογημένοις πολεμεῖν, τὸν δ’ ὑπ’ ὀφθαλμοῖς ἡμῶν ἀποθανόντα διδάσκαλον θεὸν εἶναι καὶ θεοῦ παῖδα κηρύττειν, ὑπὲρ οὗ καὶ αὐτοὺς θνῄσκειν ἑτοίμους εἶναι, μηδὲν ἀληθὲς παρ’ αὐτοῦ μηδ’ ὠφέλιμον μεμαθηκότας.
τερα, διὰ τὸ προαλὲς τῆς κακίας καὶ αὐτοδίδακτον αὐτῆς· ἐπὶ μέγα δὲ πλαστοῖς ῥήμασιν ἐπαιρόντων τὴν διδάσκαλον, μηδενός ψευδούς φειδόμενοι λόγου· πάντα δὲ αὐτῷ τὰ παράδοξα καὶ τὰς θαυματουργίας πεπλασμένως ἐπιγραφόντων, ὡς ἂν θαυμάζοιντο καὶ αὐτοὶ, καὶ μακαρίζοιντο, οἷα μαθηταὶ τοιούδε γενέ- σθαι ἠξιωμένοι. Φέρε οὖν ἴδωμεν, εἰ τοιοῖσδε οὖσιν αὐτοῖς συστῆναι οἷόν τε ἦν τὸ ἐπιχείρημα. Κακῷ δὴ κακὸν οὐ φασιν εἶναι φίλον, ἀλλ' οὐδὲ ἀγαθῷ. Πό θεν οὖν ἐν πλήθει τοσῶνδε ἀνδρῶν ἡ τῶν κακῶν εἴ- ρηται συμφωνία ; πόθεν ἡ περὶ τῶν αὐτῶν ἐν πᾶσιν αὐτοῖς ὁμόφωνος μαρτυρία; ἡ μέχρι θανάτου όμο φροσύνη ; ἀνδρὶ δὲ γόητι τοιάδε ἐπαγγελλομένω, τίς ἂν τὴν ἀρχὴν προσέσχε τὸν νοῦν; Εἶποις ἂν, ὅτι γόητες αὐτοὶ οὐδὲν ἧττον τοῦ καθηγητοῦ ἦσαν. "Αρ' οὖν οἶδε τὸ τέλος οὐ συνεωράκεσαν τοῦ διδασκάλου, καὶ οἴῳ κέχρητο θανάτῳ ; Τί δῆτα οὖν καὶ μετὰ τὸ αἴσχιστον ἐκεῖνο τέλος αὐτοῦ ἐπέμενον, τὸν ἐν νε- κροῖς θεολογοῦντες, τὰ ἴσα παθεῖν; Καὶ τίς πώποτ' ἐπ᾽ οὐδενὶ λόγῳ πρόδηλον ἔλοιτο τοιαύτην τιμωρίαν; Καὶ μὴν δεδόσθω τιμᾶν αὐτὸν συνόντα ἔτι καὶ συν- διατρίβοντα, καὶ δι᾿ ἀπάτης αὐτούς, ὡς ἂν φαίη τις, ἀποπλανώντα. Τί οὖν, ὅτι καὶ μετὰ τὴν τελευτήν, καὶ πολὺ μᾶλλον τότε ἢ πρότερον αὐτὸν τεθνηκότα, τετιμήκασιν ; ἐπεὶ σὺν ἀνθρώποις μένοντα λέγονται καὶ ἀπηρνῆσθαί ποτε, ὅτε αὐτῷ τὰ τῆς γε ἐπιβου- λῆς ἐσκευώρητο. Μετὰ δὲ τὸ ἐξ ἀνθρώπων γενέσθαι, ἀσμένως αὐτοὶ θνήσκειν μᾶλλον ᾑροῦντο, ἢ τῆς ὑπὲρ αὐτοῦ μαρτυρίας ἀγαθῆς ἐξίστασθαι. Εἰ δὴ οὖν μη- δὲν ἀγαθὸν συνεγνωκότες τῷ διδασκάλῳ, μὴ βίον, μή μάθημα, μὴ πράξιν, μὴ ἔργον ἐπαίνου ἄξιον, μηδὲ μὴν κατά τι ὠφελημένοι αὐτοῦ, ἢ ὅσον πονηρίαν καὶ ἀνδρῶν πλάνην, πῶς ἔθνησκον προθύμως τὰ σεμνά καὶ ἐπίδοξα περὶ αὐτοῦ μαρτυροῦντες, παρὸν ἑκάστῳ τὴν ἀπραγμόνως, καὶ ἐπὶ τῆς οἰκείας εστίας μετά τῶν φιλτάτων τὸν ἀκίνδυνον διάγειν βίον ; Πλάνοι δὲ ἄνδρες καὶ ἀπατεῶνες πῶς ἀγαπητὸν ἡγοῦντο τὸν ὑπὲρ ἑτέρου θάνατον, ὃν ἀκριβῶς πάντων μᾶλλον ἐγί νωσκον οὐδενὸς μὲν αὐτοῖς, ὡς ἂν φαίη τις, γεγονότα παραίτιον ἀγαθοῦ, πάσης δὲ κακίας διδάσκαλον ; Ανὴρ μὲν γὰρ λογισμοῦ καὶ ἀρετῆς μέτοχος ὑπὲρ ἀγαθοῦ κατορθώματος κἂν εὐλόγως ποτὲ τὸν μετ' εὐκλείας θάνατον ὑπομείνειεν· ὁ δὲ μοχθηρὸς τὸν τρόπον, φιλοπαθής τις καὶ φιλήδονος ων, μόνην δὲ τὴν πρόσκαιρον ταυτηνὶ ζωὴν, καὶ τὰς κατ' αὐτὴν ηδυπαθείας μεταδιώκων, οὐκ ἄν ποτε ἔλοιτο πρὸ ζωῆς θάνατον, οὐδ᾽ ὑπὲρ οἰκείων καὶ φιλτάτων τιμωρίας ὑπομείνειε, μήτιγε ὑπὲρ τοῦ φαυλότητα κατεγνωσμέ- νου. Πῶς οὖν οἱ τοῦ δηλουμένου μαθηταί, εἰ ἄρα πλάνος ἦν καὶ γόης, οὐκ ἀγνοοῦντες αὐτὸν τοιοῦτον, ἀλλὰ καὶ αὐτοί, χείρονι μοχθηρίας τρόπῳ τὰς ψυχὰς Ενεσχημένοι, ὑπέμενον πρὸς τῶν ὁμοεθνῶν πάσας αἰκίας, καὶ πᾶν τιμωριῶν εἶδος ὑπὲρ τῆς αὐτοῦ μαρ τυρίας ἀναδέχεσθαι, οὐκ ἂν τοῦτο τῆς τῶν φαύλων οἰκεῖον φύσεως ; Ἔτι δὲ καὶ τούτῳ πρόσχες· εἰ δὴ καὶ αὐτοὶ πλάνοι καὶ ἀπατεῶνες ἐτύγχανον, πρόσθες δ' ὅτι καὶ ἀπαίδευτοι καὶ παντελῶς ἰδιῶται, μᾶλλον δὲ ὅτι καὶ βάρβαροι, καὶ τῆς Σύρων οὐ πλέον ἐπαῖον- τῆς φωνῆς, καὶ πῶς ἐπὶ πᾶσαν προῆλθον τὴν οἰκου ΧΧΙΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. 111. c C A legere. Ipsi vero discipuli et his exerceantur, et PATROL, GA. quam hæc sunt, etiam nequioribus. Propterea vi- delicet quod magna est ad malitiam proclivitas, eamque vel nullo præceptore discere facile est : in sublime vero suum præceptorem fictis verbis ex- tollant, nullique mendacio parcant : omnia vero illi miracula et portenta, cum simulatione, falsi- lateque ascribant, ut ipsi quoque in admiratione babeantur, beatique judicentur, qui ejusmodi præ- ceptoris discipuli exstiterint. Videamus igitur qui potuerit illis tam audax incœptum consistere, si tales fuere. quales descripti sunt. Nam malum ma- lo, aiunt, amicum non est : ac ue bono quidem. Unde igitur in tanta virorum multitudine, concor - dia malitiæ reperta est ? unde in illis omnibus, de Bjisdem rebus concors testimonium? et eadem us- que ad mortem sententia ? Viro autem pra:stigiis utenti et fallaciis, qui talia doceret, ac talia profi- teretur, quis ab initio studuisset ? Dices, quod alii quoque illo præceptore non minus præstigiarum cu- pidi : ergo illi præceptoris sui exitum non vide- runt ? et quali morte fuerit affectus ? cur igitur post illam turpissimam illius necem, de eo qui mortuus esset novam theologiam constautissime protulerunt, nec ab incepto deterreri potuerunt ? aut quid ex ea re tandem petebant ? num ut eodem supplicio affi- cerentur ? sed quis ullo unquam tempore, nulla spe proposita ejusmodi supplicium manifestum elige- ret? Cæterum demus illos illum esse veneratos, quamdiu cum ipsis versatus commoratusque sit, et quamdiu fallaciis eos, ut sermone istorum utar, decipere potuerit. Cur igitur post mortem multo magis quam ante, illum admirati sunt ? nam in humanis degentern et deseruisse et abnegasse olim dicuntur, cum illi videlicet insidiæ factæ sunt. Postquam vero inter homines esse desiit, alacres ipsi mori malebant, quam a vera de illo testifica- tione amoveri. Si igitur præceptori suo nullius boni conscii erant, non vitæ, non disciplinæ, non ac- tionis, non operis alicujus laudem merentis, neque vero quidquam ab illo emolumenti perceperant, præter unam malitiam et aliorum hominum dece- plionem, quam ob rem tam prompte morie bantur, dummodo de illo severa quædam et insignia prædicarent ? cum interim illorum unicuique lice- ret oliose vivere, et in propria domo una cum sibi clarissimnis, securiorem multo tutioremque vitamn agere ? fallaces autem homines et in fraudibus ver- santes, quomodo affectassent mori pro alio, quem ipsi omnium hominum maxime certissimeque nos vissent ? præsertim qui ipsis, ut sermone istorum ular, nullius boni auctor fuisset, sed contra potius, omnis malitiæ præceptor? vir enim et rationis,usun labens, et virtute præditus, boni cujuspiam oficii gratia nonnunquam probabiliter mortem cum ho- nestate et gloria subierit. Qui vero moribus per- versis sit, et affectibus voluptatibusque totus de→ ditus, solamque hanc temporariam vitam, et quæ ad eam spectant libidines persequens, nunquam D
ταύτῃ δ’ οὖν καὶ μᾶλλον τιμητέον αὐτόν, εἰ μηδὲν ἡμᾶς ὤνησεν, πάντα τε ἐπὶ τῷ δοξάσαι αὐτοῦ τὴν προσηγορίαν ποιητέον, καὶ πάσας ὕβρεις καὶ τιμωρίας ὑπομενετέον, πάντα τε τρόπον ἀναδεκτέον θανάτου ὑπὲρ μηδενὸς ἀληθοῦς. κακὸν γὰρ ἴσως ἀλήθεια, τὸ δὲ ψεῦδος ἔχει τοῦ κακοῦ τὸ ἐναντίον. διὸ λέγωμεν, ὅτι καὶ νεκροὺς ἤγειρεν, καὶ λεπροὺς ἐκαθάρισεν, καὶ δαίμονας ἤλασεν, καὶ τῶν ἄλλων παραδόξων ἔργων γέγονεν ποιητής, μηδὲν μὲν τοιοῦτον αὐτῷ συνεγνωκότες, ἑαυτοῖς δὲ τὰ πάντα πλαττόμενοι καὶ πλανῶντες μὲν οὓς δυνατόν· εἰ δὲ μὴ πείθοιτό τις, ἀλλ’ αὐτοί γε ὑπὲρ ὧν συντεθείμεθα τἀπίχειρα τῆς πλάνης καθ’ ἑαυτῶν ἐφελκόμενοι.» Ἆρά σοι πιθανὰ ταῦτα ἢ καὶ ἀληθοῦς ἐχόμενα λόγου τὰ τοιαῦτα εἶναι δοκεῖ;
τερα, διὰ τὸ προαλὲς τῆς κακίας καὶ αὐτοδίδακτον αὐτῆς· ἐπὶ μέγα δὲ πλαστοῖς ῥήμασιν ἐπαιρόντων τὴν διδάσκαλον, μηδενός ψευδούς φειδόμενοι λόγου· πάντα δὲ αὐτῷ τὰ παράδοξα καὶ τὰς θαυματουργίας πεπλασμένως ἐπιγραφόντων, ὡς ἂν θαυμάζοιντο καὶ αὐτοὶ, καὶ μακαρίζοιντο, οἷα μαθηταὶ τοιούδε γενέ- σθαι ἠξιωμένοι. Φέρε οὖν ἴδωμεν, εἰ τοιοῖσδε οὖσιν αὐτοῖς συστῆναι οἷόν τε ἦν τὸ ἐπιχείρημα. Κακῷ δὴ κακὸν οὐ φασιν εἶναι φίλον, ἀλλ' οὐδὲ ἀγαθῷ. Πό θεν οὖν ἐν πλήθει τοσῶνδε ἀνδρῶν ἡ τῶν κακῶν εἴ- ρηται συμφωνία ; πόθεν ἡ περὶ τῶν αὐτῶν ἐν πᾶσιν αὐτοῖς ὁμόφωνος μαρτυρία; ἡ μέχρι θανάτου όμο φροσύνη ; ἀνδρὶ δὲ γόητι τοιάδε ἐπαγγελλομένω, τίς ἂν τὴν ἀρχὴν προσέσχε τὸν νοῦν; Εἶποις ἂν, ὅτι γόητες αὐτοὶ οὐδὲν ἧττον τοῦ καθηγητοῦ ἦσαν. "Αρ' οὖν οἶδε τὸ τέλος οὐ συνεωράκεσαν τοῦ διδασκάλου, καὶ οἴῳ κέχρητο θανάτῳ ; Τί δῆτα οὖν καὶ μετὰ τὸ αἴσχιστον ἐκεῖνο τέλος αὐτοῦ ἐπέμενον, τὸν ἐν νε- κροῖς θεολογοῦντες, τὰ ἴσα παθεῖν; Καὶ τίς πώποτ' ἐπ᾽ οὐδενὶ λόγῳ πρόδηλον ἔλοιτο τοιαύτην τιμωρίαν; Καὶ μὴν δεδόσθω τιμᾶν αὐτὸν συνόντα ἔτι καὶ συν- διατρίβοντα, καὶ δι᾿ ἀπάτης αὐτούς, ὡς ἂν φαίη τις, ἀποπλανώντα. Τί οὖν, ὅτι καὶ μετὰ τὴν τελευτήν, καὶ πολὺ μᾶλλον τότε ἢ πρότερον αὐτὸν τεθνηκότα, τετιμήκασιν ; ἐπεὶ σὺν ἀνθρώποις μένοντα λέγονται καὶ ἀπηρνῆσθαί ποτε, ὅτε αὐτῷ τὰ τῆς γε ἐπιβου- λῆς ἐσκευώρητο. Μετὰ δὲ τὸ ἐξ ἀνθρώπων γενέσθαι, ἀσμένως αὐτοὶ θνήσκειν μᾶλλον ᾑροῦντο, ἢ τῆς ὑπὲρ αὐτοῦ μαρτυρίας ἀγαθῆς ἐξίστασθαι. Εἰ δὴ οὖν μη- δὲν ἀγαθὸν συνεγνωκότες τῷ διδασκάλῳ, μὴ βίον, μή μάθημα, μὴ πράξιν, μὴ ἔργον ἐπαίνου ἄξιον, μηδὲ μὴν κατά τι ὠφελημένοι αὐτοῦ, ἢ ὅσον πονηρίαν καὶ ἀνδρῶν πλάνην, πῶς ἔθνησκον προθύμως τὰ σεμνά καὶ ἐπίδοξα περὶ αὐτοῦ μαρτυροῦντες, παρὸν ἑκάστῳ τὴν ἀπραγμόνως, καὶ ἐπὶ τῆς οἰκείας εστίας μετά τῶν φιλτάτων τὸν ἀκίνδυνον διάγειν βίον ; Πλάνοι δὲ ἄνδρες καὶ ἀπατεῶνες πῶς ἀγαπητὸν ἡγοῦντο τὸν ὑπὲρ ἑτέρου θάνατον, ὃν ἀκριβῶς πάντων μᾶλλον ἐγί νωσκον οὐδενὸς μὲν αὐτοῖς, ὡς ἂν φαίη τις, γεγονότα παραίτιον ἀγαθοῦ, πάσης δὲ κακίας διδάσκαλον ; Ανὴρ μὲν γὰρ λογισμοῦ καὶ ἀρετῆς μέτοχος ὑπὲρ ἀγαθοῦ κατορθώματος κἂν εὐλόγως ποτὲ τὸν μετ' εὐκλείας θάνατον ὑπομείνειεν· ὁ δὲ μοχθηρὸς τὸν τρόπον, φιλοπαθής τις καὶ φιλήδονος ων, μόνην δὲ τὴν πρόσκαιρον ταυτηνὶ ζωὴν, καὶ τὰς κατ' αὐτὴν ηδυπαθείας μεταδιώκων, οὐκ ἄν ποτε ἔλοιτο πρὸ ζωῆς θάνατον, οὐδ᾽ ὑπὲρ οἰκείων καὶ φιλτάτων τιμωρίας ὑπομείνειε, μήτιγε ὑπὲρ τοῦ φαυλότητα κατεγνωσμέ- νου. Πῶς οὖν οἱ τοῦ δηλουμένου μαθηταί, εἰ ἄρα πλάνος ἦν καὶ γόης, οὐκ ἀγνοοῦντες αὐτὸν τοιοῦτον, ἀλλὰ καὶ αὐτοί, χείρονι μοχθηρίας τρόπῳ τὰς ψυχὰς Ενεσχημένοι, ὑπέμενον πρὸς τῶν ὁμοεθνῶν πάσας αἰκίας, καὶ πᾶν τιμωριῶν εἶδος ὑπὲρ τῆς αὐτοῦ μαρ τυρίας ἀναδέχεσθαι, οὐκ ἂν τοῦτο τῆς τῶν φαύλων οἰκεῖον φύσεως ; Ἔτι δὲ καὶ τούτῳ πρόσχες· εἰ δὴ καὶ αὐτοὶ πλάνοι καὶ ἀπατεῶνες ἐτύγχανον, πρόσθες δ' ὅτι καὶ ἀπαίδευτοι καὶ παντελῶς ἰδιῶται, μᾶλλον δὲ ὅτι καὶ βάρβαροι, καὶ τῆς Σύρων οὐ πλέον ἐπαῖον- τῆς φωνῆς, καὶ πῶς ἐπὶ πᾶσαν προῆλθον τὴν οἰκου ΧΧΙΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. 111. c C A legere. Ipsi vero discipuli et his exerceantur, et PATROL, GA. quam hæc sunt, etiam nequioribus. Propterea vi- delicet quod magna est ad malitiam proclivitas, eamque vel nullo præceptore discere facile est : in sublime vero suum præceptorem fictis verbis ex- tollant, nullique mendacio parcant : omnia vero illi miracula et portenta, cum simulatione, falsi- lateque ascribant, ut ipsi quoque in admiratione babeantur, beatique judicentur, qui ejusmodi præ- ceptoris discipuli exstiterint. Videamus igitur qui potuerit illis tam audax incœptum consistere, si tales fuere. quales descripti sunt. Nam malum ma- lo, aiunt, amicum non est : ac ue bono quidem. Unde igitur in tanta virorum multitudine, concor - dia malitiæ reperta est ? unde in illis omnibus, de Bjisdem rebus concors testimonium? et eadem us- que ad mortem sententia ? Viro autem pra:stigiis utenti et fallaciis, qui talia doceret, ac talia profi- teretur, quis ab initio studuisset ? Dices, quod alii quoque illo præceptore non minus præstigiarum cu- pidi : ergo illi præceptoris sui exitum non vide- runt ? et quali morte fuerit affectus ? cur igitur post illam turpissimam illius necem, de eo qui mortuus esset novam theologiam constautissime protulerunt, nec ab incepto deterreri potuerunt ? aut quid ex ea re tandem petebant ? num ut eodem supplicio affi- cerentur ? sed quis ullo unquam tempore, nulla spe proposita ejusmodi supplicium manifestum elige- ret? Cæterum demus illos illum esse veneratos, quamdiu cum ipsis versatus commoratusque sit, et quamdiu fallaciis eos, ut sermone istorum utar, decipere potuerit. Cur igitur post mortem multo magis quam ante, illum admirati sunt ? nam in humanis degentern et deseruisse et abnegasse olim dicuntur, cum illi videlicet insidiæ factæ sunt. Postquam vero inter homines esse desiit, alacres ipsi mori malebant, quam a vera de illo testifica- tione amoveri. Si igitur præceptori suo nullius boni conscii erant, non vitæ, non disciplinæ, non ac- tionis, non operis alicujus laudem merentis, neque vero quidquam ab illo emolumenti perceperant, præter unam malitiam et aliorum hominum dece- plionem, quam ob rem tam prompte morie bantur, dummodo de illo severa quædam et insignia prædicarent ? cum interim illorum unicuique lice- ret oliose vivere, et in propria domo una cum sibi clarissimnis, securiorem multo tutioremque vitamn agere ? fallaces autem homines et in fraudibus ver- santes, quomodo affectassent mori pro alio, quem ipsi omnium hominum maxime certissimeque nos vissent ? præsertim qui ipsis, ut sermone istorum ular, nullius boni auctor fuisset, sed contra potius, omnis malitiæ præceptor? vir enim et rationis,usun labens, et virtute præditus, boni cujuspiam oficii gratia nonnunquam probabiliter mortem cum ho- nestate et gloria subierit. Qui vero moribus per- versis sit, et affectibus voluptatibusque totus de→ ditus, solamque hanc temporariam vitam, et quæ ad eam spectant libidines persequens, nunquam D
καὶ πείσειέ τις [ἂν] ἑαυτόν, ὡς τοιαῦτα πλασάμενοι καὶ συνθέμενοι ἀλλήλοις εὐτελεῖς ἄνδρες καὶ ἰδιῶται παρῄεσαν ἐπὶ τὴν Ῥωμαίων ἀρχήν, ἢ ὡς ἀνθρωπεία φύσις τὸ φιλόζωον οἰκεῖον κεκτημένη δύναιτ’ ἄν ποθ’ ὑπὲρ τοῦ μηδενὸς αὐθαίρετον ὑπομεῖναι τελευτήν, [ἢ] ὡς οἱ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν μαθηταὶ εἰς τοσαύτην ὑπερβολὴν ἐκπληξίας ἤλασαν, ὡς μηδὲν μὲν ὑπ’ αὐτοῦ παράδοξον πραχθὲν ἑωρακέναι, αὐτοὺς δ’ ἐκ συνθήματος ὁμοῦ πάντα τὰ τοιαῦτα πεπλάσθαι, ἔπειτα ῥημάτια περὶ αὐτοῦ ψευδῆ συν[τ]αξαμένους ὑπὲρ τούτων θνῄσκειν ὑπομένειν ἑτοίμως ἔχειν; ἀλλὰ τί φῄς; μὴ προσδοκῆσαι αὐτοὺς μηδὲ ἐλπίσαι δεινόν τι πείσεσθαι ἐκ τῆς περὶ τοῦ Ἰησοῦ μαρτυρίας, διὸ καὶ ἀδεῶς ἐπὶ τὸ περὶ αὐτοῦ κήρυγμα προελθεῖν; ἀλλ’ οὐκ εἰκὸς ἦν ἀπελπίσαι τὰ πάντα ὑπ[ὲρ] αὐτοῦ πείσεσθαι, τοὺς Ῥωμαίοις ὁμοῦ καὶ Ἕλλησι καὶ βαρβάροις θεῶν ἀνατροπὴν εἰσηγησαμένους. ἡ δέ γε περὶ αὐτῶν ἱστορία σαφῶς δείκνυσιν, ὡς μετὰ τὴν τοῦ διδασκάλου τελευτὴν ἐπίβουλοί τινες συλλαβόντες αὐτοὺς πρῶτα μὲν παρέδωκαν φυλακῇ, ἔπειτα δὲ ἀπέλυσαν παραγγείλαντες μηδενὶ λαλεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ Ἰησοῦ·
τερα, διὰ τὸ προαλὲς τῆς κακίας καὶ αὐτοδίδακτον αὐτῆς· ἐπὶ μέγα δὲ πλαστοῖς ῥήμασιν ἐπαιρόντων τὴν διδάσκαλον, μηδενός ψευδούς φειδόμενοι λόγου· πάντα δὲ αὐτῷ τὰ παράδοξα καὶ τὰς θαυματουργίας πεπλασμένως ἐπιγραφόντων, ὡς ἂν θαυμάζοιντο καὶ αὐτοὶ, καὶ μακαρίζοιντο, οἷα μαθηταὶ τοιούδε γενέ- σθαι ἠξιωμένοι. Φέρε οὖν ἴδωμεν, εἰ τοιοῖσδε οὖσιν αὐτοῖς συστῆναι οἷόν τε ἦν τὸ ἐπιχείρημα. Κακῷ δὴ κακὸν οὐ φασιν εἶναι φίλον, ἀλλ' οὐδὲ ἀγαθῷ. Πό θεν οὖν ἐν πλήθει τοσῶνδε ἀνδρῶν ἡ τῶν κακῶν εἴ- ρηται συμφωνία ; πόθεν ἡ περὶ τῶν αὐτῶν ἐν πᾶσιν αὐτοῖς ὁμόφωνος μαρτυρία; ἡ μέχρι θανάτου όμο φροσύνη ; ἀνδρὶ δὲ γόητι τοιάδε ἐπαγγελλομένω, τίς ἂν τὴν ἀρχὴν προσέσχε τὸν νοῦν; Εἶποις ἂν, ὅτι γόητες αὐτοὶ οὐδὲν ἧττον τοῦ καθηγητοῦ ἦσαν. "Αρ' οὖν οἶδε τὸ τέλος οὐ συνεωράκεσαν τοῦ διδασκάλου, καὶ οἴῳ κέχρητο θανάτῳ ; Τί δῆτα οὖν καὶ μετὰ τὸ αἴσχιστον ἐκεῖνο τέλος αὐτοῦ ἐπέμενον, τὸν ἐν νε- κροῖς θεολογοῦντες, τὰ ἴσα παθεῖν; Καὶ τίς πώποτ' ἐπ᾽ οὐδενὶ λόγῳ πρόδηλον ἔλοιτο τοιαύτην τιμωρίαν; Καὶ μὴν δεδόσθω τιμᾶν αὐτὸν συνόντα ἔτι καὶ συν- διατρίβοντα, καὶ δι᾿ ἀπάτης αὐτούς, ὡς ἂν φαίη τις, ἀποπλανώντα. Τί οὖν, ὅτι καὶ μετὰ τὴν τελευτήν, καὶ πολὺ μᾶλλον τότε ἢ πρότερον αὐτὸν τεθνηκότα, τετιμήκασιν ; ἐπεὶ σὺν ἀνθρώποις μένοντα λέγονται καὶ ἀπηρνῆσθαί ποτε, ὅτε αὐτῷ τὰ τῆς γε ἐπιβου- λῆς ἐσκευώρητο. Μετὰ δὲ τὸ ἐξ ἀνθρώπων γενέσθαι, ἀσμένως αὐτοὶ θνήσκειν μᾶλλον ᾑροῦντο, ἢ τῆς ὑπὲρ αὐτοῦ μαρτυρίας ἀγαθῆς ἐξίστασθαι. Εἰ δὴ οὖν μη- δὲν ἀγαθὸν συνεγνωκότες τῷ διδασκάλῳ, μὴ βίον, μή μάθημα, μὴ πράξιν, μὴ ἔργον ἐπαίνου ἄξιον, μηδὲ μὴν κατά τι ὠφελημένοι αὐτοῦ, ἢ ὅσον πονηρίαν καὶ ἀνδρῶν πλάνην, πῶς ἔθνησκον προθύμως τὰ σεμνά καὶ ἐπίδοξα περὶ αὐτοῦ μαρτυροῦντες, παρὸν ἑκάστῳ τὴν ἀπραγμόνως, καὶ ἐπὶ τῆς οἰκείας εστίας μετά τῶν φιλτάτων τὸν ἀκίνδυνον διάγειν βίον ; Πλάνοι δὲ ἄνδρες καὶ ἀπατεῶνες πῶς ἀγαπητὸν ἡγοῦντο τὸν ὑπὲρ ἑτέρου θάνατον, ὃν ἀκριβῶς πάντων μᾶλλον ἐγί νωσκον οὐδενὸς μὲν αὐτοῖς, ὡς ἂν φαίη τις, γεγονότα παραίτιον ἀγαθοῦ, πάσης δὲ κακίας διδάσκαλον ; Ανὴρ μὲν γὰρ λογισμοῦ καὶ ἀρετῆς μέτοχος ὑπὲρ ἀγαθοῦ κατορθώματος κἂν εὐλόγως ποτὲ τὸν μετ' εὐκλείας θάνατον ὑπομείνειεν· ὁ δὲ μοχθηρὸς τὸν τρόπον, φιλοπαθής τις καὶ φιλήδονος ων, μόνην δὲ τὴν πρόσκαιρον ταυτηνὶ ζωὴν, καὶ τὰς κατ' αὐτὴν ηδυπαθείας μεταδιώκων, οὐκ ἄν ποτε ἔλοιτο πρὸ ζωῆς θάνατον, οὐδ᾽ ὑπὲρ οἰκείων καὶ φιλτάτων τιμωρίας ὑπομείνειε, μήτιγε ὑπὲρ τοῦ φαυλότητα κατεγνωσμέ- νου. Πῶς οὖν οἱ τοῦ δηλουμένου μαθηταί, εἰ ἄρα πλάνος ἦν καὶ γόης, οὐκ ἀγνοοῦντες αὐτὸν τοιοῦτον, ἀλλὰ καὶ αὐτοί, χείρονι μοχθηρίας τρόπῳ τὰς ψυχὰς Ενεσχημένοι, ὑπέμενον πρὸς τῶν ὁμοεθνῶν πάσας αἰκίας, καὶ πᾶν τιμωριῶν εἶδος ὑπὲρ τῆς αὐτοῦ μαρ τυρίας ἀναδέχεσθαι, οὐκ ἂν τοῦτο τῆς τῶν φαύλων οἰκεῖον φύσεως ; Ἔτι δὲ καὶ τούτῳ πρόσχες· εἰ δὴ καὶ αὐτοὶ πλάνοι καὶ ἀπατεῶνες ἐτύγχανον, πρόσθες δ' ὅτι καὶ ἀπαίδευτοι καὶ παντελῶς ἰδιῶται, μᾶλλον δὲ ὅτι καὶ βάρβαροι, καὶ τῆς Σύρων οὐ πλέον ἐπαῖον- τῆς φωνῆς, καὶ πῶς ἐπὶ πᾶσαν προῆλθον τὴν οἰκου ΧΧΙΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICE LIB. 111. c C A legere. Ipsi vero discipuli et his exerceantur, et PATROL, GA. quam hæc sunt, etiam nequioribus. Propterea vi- delicet quod magna est ad malitiam proclivitas, eamque vel nullo præceptore discere facile est : in sublime vero suum præceptorem fictis verbis ex- tollant, nullique mendacio parcant : omnia vero illi miracula et portenta, cum simulatione, falsi- lateque ascribant, ut ipsi quoque in admiratione babeantur, beatique judicentur, qui ejusmodi præ- ceptoris discipuli exstiterint. Videamus igitur qui potuerit illis tam audax incœptum consistere, si tales fuere. quales descripti sunt. Nam malum ma- lo, aiunt, amicum non est : ac ue bono quidem. Unde igitur in tanta virorum multitudine, concor - dia malitiæ reperta est ? unde in illis omnibus, de Bjisdem rebus concors testimonium? et eadem us- que ad mortem sententia ? Viro autem pra:stigiis utenti et fallaciis, qui talia doceret, ac talia profi- teretur, quis ab initio studuisset ? Dices, quod alii quoque illo præceptore non minus præstigiarum cu- pidi : ergo illi præceptoris sui exitum non vide- runt ? et quali morte fuerit affectus ? cur igitur post illam turpissimam illius necem, de eo qui mortuus esset novam theologiam constautissime protulerunt, nec ab incepto deterreri potuerunt ? aut quid ex ea re tandem petebant ? num ut eodem supplicio affi- cerentur ? sed quis ullo unquam tempore, nulla spe proposita ejusmodi supplicium manifestum elige- ret? Cæterum demus illos illum esse veneratos, quamdiu cum ipsis versatus commoratusque sit, et quamdiu fallaciis eos, ut sermone istorum utar, decipere potuerit. Cur igitur post mortem multo magis quam ante, illum admirati sunt ? nam in humanis degentern et deseruisse et abnegasse olim dicuntur, cum illi videlicet insidiæ factæ sunt. Postquam vero inter homines esse desiit, alacres ipsi mori malebant, quam a vera de illo testifica- tione amoveri. Si igitur præceptori suo nullius boni conscii erant, non vitæ, non disciplinæ, non ac- tionis, non operis alicujus laudem merentis, neque vero quidquam ab illo emolumenti perceperant, præter unam malitiam et aliorum hominum dece- plionem, quam ob rem tam prompte morie bantur, dummodo de illo severa quædam et insignia prædicarent ? cum interim illorum unicuique lice- ret oliose vivere, et in propria domo una cum sibi clarissimnis, securiorem multo tutioremque vitamn agere ? fallaces autem homines et in fraudibus ver- santes, quomodo affectassent mori pro alio, quem ipsi omnium hominum maxime certissimeque nos vissent ? præsertim qui ipsis, ut sermone istorum ular, nullius boni auctor fuisset, sed contra potius, omnis malitiæ præceptor? vir enim et rationis,usun labens, et virtute præditus, boni cujuspiam oficii gratia nonnunquam probabiliter mortem cum ho- nestate et gloria subierit. Qui vero moribus per- versis sit, et affectibus voluptatibusque totus de→ ditus, solamque hanc temporariam vitam, et quæ ad eam spectant libidines persequens, nunquam D
PG 22:207γνόντες δὲ αὐτοὺς μετὰ ταῦτα δημοσίᾳ τῷ πλήθει τὰ περὶ αὐτοῦ διαλεγομένους, ἀναρπάσαντες ἐμάστιζον, ἐπιτιμῶντες ἐπὶ τῇ διδασκαλίᾳ, ὅτε ἀποκριθεὶς αὖθις αὐτοῖς ὁ Πέτρος εἶπεν· «πειθαρχεῖν δεῖ θεῷ μᾶλλον ἢ ἀνθρώποις». μετὰ δὲ ταῦτα λίθοις βληθεὶς ἀναιρεῖται Στέφανος, ἐπὶ τοῦ Ἰουδαίων πλήθους παρρησιασάμενος, καὶ διωγμὸς οὐχ ὁ τυχὼν ἐπανίσταται τοῖς πρεσβεύουσι τὸ τοῦ Ἰησοῦ ὄνομα. καὶ πάλιν ἄλλοτε Ἡρώδης ὁ τῶν Ἰουδαίων βασιλεὺς «ἀνεῖλεν τὸν Ἰάκωβον τὸν ἀδελφὸν Ἰωάννου μαχαίρᾳ», τόν τε Πέτρον ὁ αὐτὸς δεσμοῖς περιέβαλεν, ὡς ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν Ἀποστόλων γέγραπται. καὶ τούτων ταῦτα πεπονθότων, οἱ λοιποὶ μαθηταί, ἀπρὶξ ἐχόμενοι τοῦ Ἰησοῦ, παρέμενον ἔτι μᾶλλον εἰς πάντας αὐτόν τε καὶ τὰς παραδοξοποιίας αὐτοῦ καταγγέλλοντες. ἐπὶ τούτοις Ἰάκωβος ὁ ἀδελφὸς τοῦ κυρίου, ὃν οἱ πάλαι τὰ Ἱεροσόλυμα οἰκοῦντες ἐκάλουν δίκαιον διὰ τὰ τῆς ἀρετῆς πλεονεκτήματα, ἐρωτηθεὶς πρὸς τῶν ἀρχιερέων καὶ διδασκάλων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, τίνα περὶ τοῦ Χριστοῦ ἔχοι δόξαν, κἄπειτα ἀποκρινάμενος ὅτι υἱὸς θεοῦ εἴ[η], λίθοις καὶ αὐτὸς πρὸς αὐτῶν βάλλεται.
PG 22:209καὶ Πέτρος δὲ ἐπὶ Ῥώμης κατὰ κεφαλῆς σταυροῦται, Παῦλός τε ἀποτέμνεται, Ἰωάννης τε νήσῳ παραδίδοται. καὶ τούτων ταῦτα παθόντων οὐδεὶς τῶν λοιπῶν ἐξέστη τῆς προθέσεως, δι’ εὐχῆς δὲ τιθέμενοι καὶ αὐτοὶ τῶν ἴσων τοῖς προειρημένοις τῆς εἰς τὸ θεῖον εὐσεβείας ἕνεκα τυχεῖν, ἔτι μᾶλλον τῷ Ἰησοῦ καὶ τοῖς παραδόξοις ἔργοις αὐτοῦ μετὰ παρρησίας ἐμαρτύρουν. Καὶ μήν, εἴπερ ψεύσματα ἦν κατὰ συνθήκην αὐτοῖς πεπλασμένα, θαυμάζειν ἄξιον ὅπως τοσοῦτο πλῆθος τὴν συμφωνίαν ἐπὶ τοῖς πλάσμασιν καὶ μέχρι θανάτου διεφύλαξεν, οὐδείς τε αὐτῶν πώποτε, τὰ συμβάντα τοῖς προανῃρημένοις τρέσας, ἐξέστη τῆς ἑταιρίας, οὐδ’ ἀντεκήρυξε τοῖς ἄλλοις εἰς φῶς ἀγαγὼν τὰ συντεθειμένα, ἀλλὰ καὶ ὁ ζῶντα προδοῦναι τολμήσας αὐτὸν αὐτοχειρίᾳ καθ’ ἑαυτοῦ παραχρῆμα τὴν δίκην ἐπεσπάσατο. κἀκεῖνο δὲ πῶς οὐ μεστὸν ἐκπλήξεως, τὸ πλάνους ἄνδρας καὶ ἰδιώτας, μήτε λαλεῖν μήτε ἀκούειν πλέον τῆς πατρίου φωνῆς ἐπισταμένους, μὴ μόνον διανοηθῆναι τολμῆσαι προελθεῖν ἐπὶ τὴν τῶν ἐθνῶν ἁπάντων περίοδον, ἀλλὰ καὶ προελθόντας κατορθῶσαι τὸ ἐπιτήδευμα;
νετο, Αστίας τε καὶ τροφῆς συνήθους ἐκοινώνησε. Φυ- Α λαττέσθω δ᾽ ἡμῖν πᾶσι τὸ ἀναιδὲς καὶ ἀδιάτρεπτον, μενέτω δὲ ἔκστασις μέχρι θανάτου· τί γὰρ καὶ ἄτο τον ὑπὲρ τοῦ μηδενὸς ἀποθνήσκειν ; τί δὲ καὶ λυπεῖ, με δενὸς εὐλόγου χάριν, μάστιγας καὶ βασάνους κατά τοῦ σώματος λαβεῖν ; εἰ δὲ δέοι και δεσμωτηρίων πει ρᾶσθαι, ἀτιμιῶν τε καὶ ὕβρεων ὑπὲρ οὐδενὸς ἀλη θούς, καὶ τοῦθ' ἡμῖν ἤδη μεμελετήσθω. Ψευδώμεθα δὴ πάντες ὁμοῦ συμφώνως, καὶ πλαττώμεθα ἐπ' αὐ δενὸς ὠφελείᾳ, οὔθ᾽ ἡμῶν, οὔτε τῶν ἀπατωμένων, οὐδὲ μὴν αὐτοῦ τοῦ τὰ ψευδῆ πρὸς ἡμῶν ἐκθειαζομέ- νου. Τείνωμεν δὲ τὸ ψεῦδος, μὴ ἐπὶ μόνους τοὺς ὑμοεθνεῖς, ἀλλὰ καὶ εἰς πάντας προελθόντες ἀνθρώ- τους, καὶ σύμπασαν τὴν οἰκουμένην καταπλήσωμεν τῶν περὶ αὐτοῦ συντιθεμένων. Ηδη δὲ ἐντεῦθεν νομοθετῶμεν πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἀντίστροφα ταῖς ἐξ αἰῶνος παρ' αὐτοῖς περὶ τῶν πατρῴων θεῶν δόξαις. Κελεύωμεν Ῥωμαίοις αὐτοῖς πρώτιστα πάντων μὴ σέβειν οὓς ἡγοῦντο θεοὺς οἱ προπάτορες. Παρίωμεν δὲ καὶ ἐπὶ τὴν Ἑλλάδα, καὶ τοῖς τούτων σοφοῖς ἀν- πικηρύττωμεν· μηδ' Αἰγυπτίους ἀνῶμεν, πολε- μῶμεν δὲ καὶ τοὺς τούτων θεούς, μὴ τὰ Μω- σέως πρόσθεν κατ' αὐτῶν γενόμενα ἀνατεινόμενοι, τὸν δὲ τοῦ ἡμετέρου διδασκάλου θάνατον, ὥσπερ τι φόβητρον, αὐτοῖς ἀντιτάττοντες· καὶ τὴν ἀπ' αἰῶνος ἐξ αὐτῶν εἰς πάντας ἀνθρώπους προελθοῦσαν περὶ θεῶν φήμην, μὴ ῥηματίοις καὶ λόγοις, δυνάμει δὲ τοῦ σταυρωθέντος διδασκάλου καταλύωμεν. Απίωμεν καὶ ἐπὶ τὴν ἄλλην βάρβαρον γῆν, καὶ τὰ παρὰ τοῖς πᾶσιν ἀνατρέπωμεν. Προθυμίαις δὲ μηδεὶς ἡμῶν λειπέσθω· οὔτε γὰρ μικρὸς ὁ ἄθλος τῶν τολμωμένων, ἐπεὶ μὴ τὰ τυχόντα βραβεῖα ἡμᾶς ἐκδέξεται, ἀλλ᾽ αἱ ἀπὸ τῶν παρ' ἑκάστοις, ὡς εἰκὸς, νόμων τιμωρίαι, δεσμὰ δηλαδὴ καὶ βάσανοι καὶ φυλακαί, πῦρ τε καὶ σίδηρος, καὶ σταυροί, καὶ θῆρες, ὧν μάλιστα προθυ μητέον, καὶ τοῖς κακοῖς ὁμόσε χωρητέον ὑπόδειγμα τὸν διδάσκαλον κεκτημένοις. Τί γὰρ τούτων γένοιτ' ἂν κάλλιον, ἐχθροὺς καὶ θεοῖς καὶ ἀνθρώποις ἐπ' οὐδενὶ λόγῳ καταστῆναι καὶ μήποτε ἡδέος ἀπο- λαῦσαί τινος, μήτε τῶν φιλτάτων ὄνασθαι, μήτε χρη- μάτων τυχεῖν, μήτε τινὸς ἀγαθοῦ τὸ παράπαν ἐλπίδα κτήσασθαι, εἰκῆ δὲ καὶ μάτην πλανᾶσθαι καὶ πλανᾷν; Τοῦτο γὰρ ἦν τὸ συμφέρον, καὶ τὸ φέρεσθαι ἐξεναν- τίας πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, καὶ τὸ θεοῖς μὲν τοῖς ἐξ αἰῶνος παρὰ πᾶσιν ὡμολογημένοις πολεμεῖν, τὸν δ᾽ ὑπ' ὀφθαλμοῖς ἡμῶν αὐτῶν διδάσκαλον, Θεὸν εἶναι, καὶ Θεοῦ παῖδα κηρύττειν, ὑπὲρ οὗ καὶ αὐτοὺς θνήσκειν ἑτοίμους εἶναι, μηδὲν ἀληθὲς παρ' αὐτοῦ μηδ' ὠφέ λιμον μεμαθηκότας. Ταύτῃ δ' οὖν καὶ μᾶλλον τιμη. τέον αὐτὸν, εἰ μηδὲν ἡμᾶς ὤνησε, πάντα τε ἐπὶ τῷ δοξάσαι αὐτοῦ τὴν προσηγορίαν ποιητέον, καὶ πάσας ξέρεις καὶ τιμωρίας ὑπομενητέον, πάντα τε τρόπον ἀναδεκτέον θανάτου, ὑπὲρ μηδενὸς ἀληθοῦς. Κακὸν γὰρ ἴσως ἀλήθεια, τὸ δὲ ψεῦδος ἔχει τοῦ κακοῦ τὸ ἐναντίον· διὸ λέγωμεν, ὅτι καὶ νεκροὺς ἤγειρε, καὶ λεπροὺς ἐκαθάρισε, καὶ δαίμονας Κλασε, καὶ τῶν ἄλ λων παραδόξων ἔργων γέγονε ποιητής, μηδὲν μὲν τοιοῦτον αὐτῷ συνεγνωκότες, ἑαυτοῖς δὲ τὰ πάντα DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. illius mens erat, ut omni rerum genere cæteros B superaret, ac ne magnum quidem prorsus quid- quam illi, aut reditu in vitam dignum actum est, nisi quis dolis omnique simulatione refertos illius referat mores, et quod ipsos nos usum ver…. sutiarum, inanemque jactantiam per fraudem ac dolum docuerit. Quocirca demus, quæso, inter vos dextras, simulque omnes fœdus paciscamur, ut do illo in cunctos homines deceptionem consonam pro- feramus, narremusque vidisse nos illum dum cæcis visum largiretur, tametsi nullus unquam nostrum hoc vidit, et dum surdis auditum præberet, quod quidem nullus unquam nostrum audivit, et dum leprosos purgaret, mortuosque ad vitam restitueret. Denique ea quæ neque facta ab illo novimus, ne- que dicta audivimus, tanquam vere gesta contenda- mus. Verum quoniam extremum illius tempus, celebrem habuit et perspicuum interitum, ut nus- quam ab illo occultari potuerit, nos huic quoque incommodo recta pergentes occurramus; testifice- murque plane bene impudenter, illum postquam a morte ad vitam redierit, inter nos esse ver- satuin, focumque et cibum consuetum nobiscum usurpasse. Conservetur autem ab omnibus nobis impudentiæ immutabilitatisque tenor, et maneat hæc mentis alienatio usque ad mortem; quid enim absurdi habet pro nihilo mori, aut quid quempiam offendat, nulla probabili causa, verbera tormentaque in corpore, et si opus sit, vincula quoque et car- ceres, nec non contumelias et probra nullius veræ C rei gratia experiri? Hoc igitur jam nunc medite- p mur, mentiamurque omnes uno ore, et fingamus ea, quæ neque alicui nostrum utilia futura sint, neque alicui eorum quos decipiemus, ac ne illi quidem qui a nobis mendacio extollitur, et pro Deo commendatur. Porro autem mendacium inten- damus non modo in nostræ gentis homines, sed in omne omnino hominum genus, totunque ore bem terrarum hoc errore, iisque quæ de illo inter nos composuimus impleamus. Jamque deinceps leges alias cunctis gentibus imponamus, quæ omnes omnium de patriis ipsorum diis opiniones oppu- gnent atque evertant, quascunque a condito ævo habuerint, imperemusque primis omnium Romanis, ne colant quos majores ipsorum deos arbitrati sunt. In Græciam quoque penetremus, et sapien- tibus qui illic sunt contraria publice doceamus, að ne Ægyptios quidem omittamus, sed ipsorum quo- que deos patrios oppugnemus, non Mosaica am- plius quæ olim apud illos gesta sunt proferentes. sed nostri præceptoris interitum illis quasi quod- dam insigne terroris objicientes. Quæ vero opinio et fama ab initio ab illis, ad omnes homines de diis pervenit, hanc nos non voculis quibusdamı aut ra- tionibus, sed præceptoris crucifixi vi diluamus. Progrediamur vero etiam in reliquam barbaran terram, et quæ apud omnes decreta sunt everta- mus : neque vero quisquam nostrum animi inten- tionem remittat. Non enim exiguum aut paryum
σκέψαι δὲ ὁποῖόν ἐστιν καὶ τὸ μηδένα μηδαμοῦ διάφωνον ἐξενεγκεῖν περὶ τῶν πράξεων τοῦ Ἰησοῦ λόγον. εἰ γὰρ ἐπὶ πάντων ἀμφιγνοουμένων πραγμάτων ἔν τε τοῖς κατὰ νόμους δικαστηρίοις καὶ ἐν ταῖς κοιναῖς ἀμφισβητήσεσιν τῶν μαρτύρων συμφωνία κυροῖ τὸ ἀμφιγνοούμενον [ἐπὶ στόματος» δ’ οὖν «δύο καὶ τριῶν μαρτύρων συνίσταται πᾶν ῥῆμα»), πῶς οὐκ ἂν ἡ ἀλήθεια καὶ ἐπὶ τῶνδε συσταίη, δώδεκα μὲν ὄντων ἀποστόλων, ἑβδομήκοντα δὲ μαθητῶν, μυρίου τε πλήθους τούτων ἐκτός, πάντων θαυμαστὴν συμφωνίαν ἐπιδεδειγμένων καὶ μαρτυρησάντων γε τοῖς ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ πεπραγμένοις, οὐκ ἀνιδρωτί, διὰ δὲ βασάνων ὑπομονῆς καὶ πάσης αἰκίας καὶ θανάτου, καὶ ἐπὶ πᾶσιν ὑπὸ τοῦ θεοῦ μαρτυρηθέντων, ὃς τὸν ὑπ’ αὐτῶν καταγγελθέντα λόγον ἔτι καὶ νῦν καὶ εἰς ὅλον τὸν αἰῶνα κρατύνει; Ταῦτα μὲν οὖν, ἀρχῆς ἀτόπου κατὰ συγχώρησιν δοθείσης, γεγυμνάσθω.
νετο, Αστίας τε καὶ τροφῆς συνήθους ἐκοινώνησε. Φυ- Α λαττέσθω δ᾽ ἡμῖν πᾶσι τὸ ἀναιδὲς καὶ ἀδιάτρεπτον, μενέτω δὲ ἔκστασις μέχρι θανάτου· τί γὰρ καὶ ἄτο τον ὑπὲρ τοῦ μηδενὸς ἀποθνήσκειν ; τί δὲ καὶ λυπεῖ, με δενὸς εὐλόγου χάριν, μάστιγας καὶ βασάνους κατά τοῦ σώματος λαβεῖν ; εἰ δὲ δέοι και δεσμωτηρίων πει ρᾶσθαι, ἀτιμιῶν τε καὶ ὕβρεων ὑπὲρ οὐδενὸς ἀλη θούς, καὶ τοῦθ' ἡμῖν ἤδη μεμελετήσθω. Ψευδώμεθα δὴ πάντες ὁμοῦ συμφώνως, καὶ πλαττώμεθα ἐπ' αὐ δενὸς ὠφελείᾳ, οὔθ᾽ ἡμῶν, οὔτε τῶν ἀπατωμένων, οὐδὲ μὴν αὐτοῦ τοῦ τὰ ψευδῆ πρὸς ἡμῶν ἐκθειαζομέ- νου. Τείνωμεν δὲ τὸ ψεῦδος, μὴ ἐπὶ μόνους τοὺς ὑμοεθνεῖς, ἀλλὰ καὶ εἰς πάντας προελθόντες ἀνθρώ- τους, καὶ σύμπασαν τὴν οἰκουμένην καταπλήσωμεν τῶν περὶ αὐτοῦ συντιθεμένων. Ηδη δὲ ἐντεῦθεν νομοθετῶμεν πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἀντίστροφα ταῖς ἐξ αἰῶνος παρ' αὐτοῖς περὶ τῶν πατρῴων θεῶν δόξαις. Κελεύωμεν Ῥωμαίοις αὐτοῖς πρώτιστα πάντων μὴ σέβειν οὓς ἡγοῦντο θεοὺς οἱ προπάτορες. Παρίωμεν δὲ καὶ ἐπὶ τὴν Ἑλλάδα, καὶ τοῖς τούτων σοφοῖς ἀν- πικηρύττωμεν· μηδ' Αἰγυπτίους ἀνῶμεν, πολε- μῶμεν δὲ καὶ τοὺς τούτων θεούς, μὴ τὰ Μω- σέως πρόσθεν κατ' αὐτῶν γενόμενα ἀνατεινόμενοι, τὸν δὲ τοῦ ἡμετέρου διδασκάλου θάνατον, ὥσπερ τι φόβητρον, αὐτοῖς ἀντιτάττοντες· καὶ τὴν ἀπ' αἰῶνος ἐξ αὐτῶν εἰς πάντας ἀνθρώπους προελθοῦσαν περὶ θεῶν φήμην, μὴ ῥηματίοις καὶ λόγοις, δυνάμει δὲ τοῦ σταυρωθέντος διδασκάλου καταλύωμεν. Απίωμεν καὶ ἐπὶ τὴν ἄλλην βάρβαρον γῆν, καὶ τὰ παρὰ τοῖς πᾶσιν ἀνατρέπωμεν. Προθυμίαις δὲ μηδεὶς ἡμῶν λειπέσθω· οὔτε γὰρ μικρὸς ὁ ἄθλος τῶν τολμωμένων, ἐπεὶ μὴ τὰ τυχόντα βραβεῖα ἡμᾶς ἐκδέξεται, ἀλλ᾽ αἱ ἀπὸ τῶν παρ' ἑκάστοις, ὡς εἰκὸς, νόμων τιμωρίαι, δεσμὰ δηλαδὴ καὶ βάσανοι καὶ φυλακαί, πῦρ τε καὶ σίδηρος, καὶ σταυροί, καὶ θῆρες, ὧν μάλιστα προθυ μητέον, καὶ τοῖς κακοῖς ὁμόσε χωρητέον ὑπόδειγμα τὸν διδάσκαλον κεκτημένοις. Τί γὰρ τούτων γένοιτ' ἂν κάλλιον, ἐχθροὺς καὶ θεοῖς καὶ ἀνθρώποις ἐπ' οὐδενὶ λόγῳ καταστῆναι καὶ μήποτε ἡδέος ἀπο- λαῦσαί τινος, μήτε τῶν φιλτάτων ὄνασθαι, μήτε χρη- μάτων τυχεῖν, μήτε τινὸς ἀγαθοῦ τὸ παράπαν ἐλπίδα κτήσασθαι, εἰκῆ δὲ καὶ μάτην πλανᾶσθαι καὶ πλανᾷν; Τοῦτο γὰρ ἦν τὸ συμφέρον, καὶ τὸ φέρεσθαι ἐξεναν- τίας πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, καὶ τὸ θεοῖς μὲν τοῖς ἐξ αἰῶνος παρὰ πᾶσιν ὡμολογημένοις πολεμεῖν, τὸν δ᾽ ὑπ' ὀφθαλμοῖς ἡμῶν αὐτῶν διδάσκαλον, Θεὸν εἶναι, καὶ Θεοῦ παῖδα κηρύττειν, ὑπὲρ οὗ καὶ αὐτοὺς θνήσκειν ἑτοίμους εἶναι, μηδὲν ἀληθὲς παρ' αὐτοῦ μηδ' ὠφέ λιμον μεμαθηκότας. Ταύτῃ δ' οὖν καὶ μᾶλλον τιμη. τέον αὐτὸν, εἰ μηδὲν ἡμᾶς ὤνησε, πάντα τε ἐπὶ τῷ δοξάσαι αὐτοῦ τὴν προσηγορίαν ποιητέον, καὶ πάσας ξέρεις καὶ τιμωρίας ὑπομενητέον, πάντα τε τρόπον ἀναδεκτέον θανάτου, ὑπὲρ μηδενὸς ἀληθοῦς. Κακὸν γὰρ ἴσως ἀλήθεια, τὸ δὲ ψεῦδος ἔχει τοῦ κακοῦ τὸ ἐναντίον· διὸ λέγωμεν, ὅτι καὶ νεκροὺς ἤγειρε, καὶ λεπροὺς ἐκαθάρισε, καὶ δαίμονας Κλασε, καὶ τῶν ἄλ λων παραδόξων ἔργων γέγονε ποιητής, μηδὲν μὲν τοιοῦτον αὐτῷ συνεγνωκότες, ἑαυτοῖς δὲ τὰ πάντα DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. illius mens erat, ut omni rerum genere cæteros B superaret, ac ne magnum quidem prorsus quid- quam illi, aut reditu in vitam dignum actum est, nisi quis dolis omnique simulatione refertos illius referat mores, et quod ipsos nos usum ver…. sutiarum, inanemque jactantiam per fraudem ac dolum docuerit. Quocirca demus, quæso, inter vos dextras, simulque omnes fœdus paciscamur, ut do illo in cunctos homines deceptionem consonam pro- feramus, narremusque vidisse nos illum dum cæcis visum largiretur, tametsi nullus unquam nostrum hoc vidit, et dum surdis auditum præberet, quod quidem nullus unquam nostrum audivit, et dum leprosos purgaret, mortuosque ad vitam restitueret. Denique ea quæ neque facta ab illo novimus, ne- que dicta audivimus, tanquam vere gesta contenda- mus. Verum quoniam extremum illius tempus, celebrem habuit et perspicuum interitum, ut nus- quam ab illo occultari potuerit, nos huic quoque incommodo recta pergentes occurramus; testifice- murque plane bene impudenter, illum postquam a morte ad vitam redierit, inter nos esse ver- satuin, focumque et cibum consuetum nobiscum usurpasse. Conservetur autem ab omnibus nobis impudentiæ immutabilitatisque tenor, et maneat hæc mentis alienatio usque ad mortem; quid enim absurdi habet pro nihilo mori, aut quid quempiam offendat, nulla probabili causa, verbera tormentaque in corpore, et si opus sit, vincula quoque et car- ceres, nec non contumelias et probra nullius veræ C rei gratia experiri? Hoc igitur jam nunc medite- p mur, mentiamurque omnes uno ore, et fingamus ea, quæ neque alicui nostrum utilia futura sint, neque alicui eorum quos decipiemus, ac ne illi quidem qui a nobis mendacio extollitur, et pro Deo commendatur. Porro autem mendacium inten- damus non modo in nostræ gentis homines, sed in omne omnino hominum genus, totunque ore bem terrarum hoc errore, iisque quæ de illo inter nos composuimus impleamus. Jamque deinceps leges alias cunctis gentibus imponamus, quæ omnes omnium de patriis ipsorum diis opiniones oppu- gnent atque evertant, quascunque a condito ævo habuerint, imperemusque primis omnium Romanis, ne colant quos majores ipsorum deos arbitrati sunt. In Græciam quoque penetremus, et sapien- tibus qui illic sunt contraria publice doceamus, að ne Ægyptios quidem omittamus, sed ipsorum quo- que deos patrios oppugnemus, non Mosaica am- plius quæ olim apud illos gesta sunt proferentes. sed nostri præceptoris interitum illis quasi quod- dam insigne terroris objicientes. Quæ vero opinio et fama ab initio ab illis, ad omnes homines de diis pervenit, hanc nos non voculis quibusdamı aut ra- tionibus, sed præceptoris crucifixi vi diluamus. Progrediamur vero etiam in reliquam barbaran terram, et quæ apud omnes decreta sunt everta- mus : neque vero quisquam nostrum animi inten- tionem remittat. Non enim exiguum aut paryum
τὸ γὰρ τοῖς ἐγγράφοις τἀναντία ὑπολαβεῖν, καὶ φάναι τὸν Ἰησοῦν διδάσκαλον γεγονέναι μὴ σωφρόνων λόγων, ἀδικίας δὲ καὶ πλεονεξίας καὶ πάσης ἀκολασίας, τούς τε μαθητὰς αὐτοῦ τοιαῦτα παρ’ αὐτοῦ δεδιδαγμένους παντορέκτας γεγονέναι καὶ παμπονήρους τῶν πώποτε ἀνθρώπων, καθ’ ὑπόθεσιν ἡμῖν συνεχωρεῖτο, ὅπερ ἦν παντὸς ἀτοπώτατον· ὅμοιον ὡς εἰ καὶ Μωσέως ἐν τοῖς νόμοις λέγοντος «οὐ φονεύσεις, οὐ μοιχεύσεις, οὐ κλέψεις, οὐ ψευδομαρτυρήσεις», συκοφαντῶν αὐτὸν διέβαλλέ τις λέγων εἰρωνείᾳ ταῦτα φάναι καὶ προσποιήσει· βούλεσθαι μὲν γὰρ τοὺς ὑπηκόους καὶ φονεύειν καὶ μοιχεύειν καὶ τἀναντία πράττειν οἷς νομοθετεῖν προσποιεῖται, σχηματίζεσθαι δὲ καὶ καθυποκρίνεσθαι τὸν σεμνὸν βίον. ταύτῃ γὰρ καὶ τὰς τῶν παρ’ Ἕλλησι φιλοσόφων ὑποθήκας διαβάλλοι ἄν τις τόν τε καρτερικὸν βίον καὶ τοὺς λόγους αὐτῶν πάντας, φάσκων ἐναντίως μὲν τοῖς ἀναγεγραμμένοις διατεθεῖσθαι αὐτοὺς καὶ ἀναβεβιωκέναι, προσπεποιῆσθαι δὲ καθ’ ὑπόκρισιν τὸν φιλόσοφον ἑλεῖν βίον. οὕτως δέ τις καὶ πάσας ἁπλῶς εἰπεῖν τὰς τῶν παλαιῶν διαβάλλοι ἂν ἱστορίας, ἀθετῶν τὴν ἐν αὐταῖς ἀλήθειαν, καὶ εἰς τοὐναντίον τὰ δηλούμενα παρεκδεχόμενος.
νετο, Αστίας τε καὶ τροφῆς συνήθους ἐκοινώνησε. Φυ- Α λαττέσθω δ᾽ ἡμῖν πᾶσι τὸ ἀναιδὲς καὶ ἀδιάτρεπτον, μενέτω δὲ ἔκστασις μέχρι θανάτου· τί γὰρ καὶ ἄτο τον ὑπὲρ τοῦ μηδενὸς ἀποθνήσκειν ; τί δὲ καὶ λυπεῖ, με δενὸς εὐλόγου χάριν, μάστιγας καὶ βασάνους κατά τοῦ σώματος λαβεῖν ; εἰ δὲ δέοι και δεσμωτηρίων πει ρᾶσθαι, ἀτιμιῶν τε καὶ ὕβρεων ὑπὲρ οὐδενὸς ἀλη θούς, καὶ τοῦθ' ἡμῖν ἤδη μεμελετήσθω. Ψευδώμεθα δὴ πάντες ὁμοῦ συμφώνως, καὶ πλαττώμεθα ἐπ' αὐ δενὸς ὠφελείᾳ, οὔθ᾽ ἡμῶν, οὔτε τῶν ἀπατωμένων, οὐδὲ μὴν αὐτοῦ τοῦ τὰ ψευδῆ πρὸς ἡμῶν ἐκθειαζομέ- νου. Τείνωμεν δὲ τὸ ψεῦδος, μὴ ἐπὶ μόνους τοὺς ὑμοεθνεῖς, ἀλλὰ καὶ εἰς πάντας προελθόντες ἀνθρώ- τους, καὶ σύμπασαν τὴν οἰκουμένην καταπλήσωμεν τῶν περὶ αὐτοῦ συντιθεμένων. Ηδη δὲ ἐντεῦθεν νομοθετῶμεν πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἀντίστροφα ταῖς ἐξ αἰῶνος παρ' αὐτοῖς περὶ τῶν πατρῴων θεῶν δόξαις. Κελεύωμεν Ῥωμαίοις αὐτοῖς πρώτιστα πάντων μὴ σέβειν οὓς ἡγοῦντο θεοὺς οἱ προπάτορες. Παρίωμεν δὲ καὶ ἐπὶ τὴν Ἑλλάδα, καὶ τοῖς τούτων σοφοῖς ἀν- πικηρύττωμεν· μηδ' Αἰγυπτίους ἀνῶμεν, πολε- μῶμεν δὲ καὶ τοὺς τούτων θεούς, μὴ τὰ Μω- σέως πρόσθεν κατ' αὐτῶν γενόμενα ἀνατεινόμενοι, τὸν δὲ τοῦ ἡμετέρου διδασκάλου θάνατον, ὥσπερ τι φόβητρον, αὐτοῖς ἀντιτάττοντες· καὶ τὴν ἀπ' αἰῶνος ἐξ αὐτῶν εἰς πάντας ἀνθρώπους προελθοῦσαν περὶ θεῶν φήμην, μὴ ῥηματίοις καὶ λόγοις, δυνάμει δὲ τοῦ σταυρωθέντος διδασκάλου καταλύωμεν. Απίωμεν καὶ ἐπὶ τὴν ἄλλην βάρβαρον γῆν, καὶ τὰ παρὰ τοῖς πᾶσιν ἀνατρέπωμεν. Προθυμίαις δὲ μηδεὶς ἡμῶν λειπέσθω· οὔτε γὰρ μικρὸς ὁ ἄθλος τῶν τολμωμένων, ἐπεὶ μὴ τὰ τυχόντα βραβεῖα ἡμᾶς ἐκδέξεται, ἀλλ᾽ αἱ ἀπὸ τῶν παρ' ἑκάστοις, ὡς εἰκὸς, νόμων τιμωρίαι, δεσμὰ δηλαδὴ καὶ βάσανοι καὶ φυλακαί, πῦρ τε καὶ σίδηρος, καὶ σταυροί, καὶ θῆρες, ὧν μάλιστα προθυ μητέον, καὶ τοῖς κακοῖς ὁμόσε χωρητέον ὑπόδειγμα τὸν διδάσκαλον κεκτημένοις. Τί γὰρ τούτων γένοιτ' ἂν κάλλιον, ἐχθροὺς καὶ θεοῖς καὶ ἀνθρώποις ἐπ' οὐδενὶ λόγῳ καταστῆναι καὶ μήποτε ἡδέος ἀπο- λαῦσαί τινος, μήτε τῶν φιλτάτων ὄνασθαι, μήτε χρη- μάτων τυχεῖν, μήτε τινὸς ἀγαθοῦ τὸ παράπαν ἐλπίδα κτήσασθαι, εἰκῆ δὲ καὶ μάτην πλανᾶσθαι καὶ πλανᾷν; Τοῦτο γὰρ ἦν τὸ συμφέρον, καὶ τὸ φέρεσθαι ἐξεναν- τίας πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, καὶ τὸ θεοῖς μὲν τοῖς ἐξ αἰῶνος παρὰ πᾶσιν ὡμολογημένοις πολεμεῖν, τὸν δ᾽ ὑπ' ὀφθαλμοῖς ἡμῶν αὐτῶν διδάσκαλον, Θεὸν εἶναι, καὶ Θεοῦ παῖδα κηρύττειν, ὑπὲρ οὗ καὶ αὐτοὺς θνήσκειν ἑτοίμους εἶναι, μηδὲν ἀληθὲς παρ' αὐτοῦ μηδ' ὠφέ λιμον μεμαθηκότας. Ταύτῃ δ' οὖν καὶ μᾶλλον τιμη. τέον αὐτὸν, εἰ μηδὲν ἡμᾶς ὤνησε, πάντα τε ἐπὶ τῷ δοξάσαι αὐτοῦ τὴν προσηγορίαν ποιητέον, καὶ πάσας ξέρεις καὶ τιμωρίας ὑπομενητέον, πάντα τε τρόπον ἀναδεκτέον θανάτου, ὑπὲρ μηδενὸς ἀληθοῦς. Κακὸν γὰρ ἴσως ἀλήθεια, τὸ δὲ ψεῦδος ἔχει τοῦ κακοῦ τὸ ἐναντίον· διὸ λέγωμεν, ὅτι καὶ νεκροὺς ἤγειρε, καὶ λεπροὺς ἐκαθάρισε, καὶ δαίμονας Κλασε, καὶ τῶν ἄλ λων παραδόξων ἔργων γέγονε ποιητής, μηδὲν μὲν τοιοῦτον αὐτῷ συνεγνωκότες, ἑαυτοῖς δὲ τὰ πάντα DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. illius mens erat, ut omni rerum genere cæteros B superaret, ac ne magnum quidem prorsus quid- quam illi, aut reditu in vitam dignum actum est, nisi quis dolis omnique simulatione refertos illius referat mores, et quod ipsos nos usum ver…. sutiarum, inanemque jactantiam per fraudem ac dolum docuerit. Quocirca demus, quæso, inter vos dextras, simulque omnes fœdus paciscamur, ut do illo in cunctos homines deceptionem consonam pro- feramus, narremusque vidisse nos illum dum cæcis visum largiretur, tametsi nullus unquam nostrum hoc vidit, et dum surdis auditum præberet, quod quidem nullus unquam nostrum audivit, et dum leprosos purgaret, mortuosque ad vitam restitueret. Denique ea quæ neque facta ab illo novimus, ne- que dicta audivimus, tanquam vere gesta contenda- mus. Verum quoniam extremum illius tempus, celebrem habuit et perspicuum interitum, ut nus- quam ab illo occultari potuerit, nos huic quoque incommodo recta pergentes occurramus; testifice- murque plane bene impudenter, illum postquam a morte ad vitam redierit, inter nos esse ver- satuin, focumque et cibum consuetum nobiscum usurpasse. Conservetur autem ab omnibus nobis impudentiæ immutabilitatisque tenor, et maneat hæc mentis alienatio usque ad mortem; quid enim absurdi habet pro nihilo mori, aut quid quempiam offendat, nulla probabili causa, verbera tormentaque in corpore, et si opus sit, vincula quoque et car- ceres, nec non contumelias et probra nullius veræ C rei gratia experiri? Hoc igitur jam nunc medite- p mur, mentiamurque omnes uno ore, et fingamus ea, quæ neque alicui nostrum utilia futura sint, neque alicui eorum quos decipiemus, ac ne illi quidem qui a nobis mendacio extollitur, et pro Deo commendatur. Porro autem mendacium inten- damus non modo in nostræ gentis homines, sed in omne omnino hominum genus, totunque ore bem terrarum hoc errore, iisque quæ de illo inter nos composuimus impleamus. Jamque deinceps leges alias cunctis gentibus imponamus, quæ omnes omnium de patriis ipsorum diis opiniones oppu- gnent atque evertant, quascunque a condito ævo habuerint, imperemusque primis omnium Romanis, ne colant quos majores ipsorum deos arbitrati sunt. In Græciam quoque penetremus, et sapien- tibus qui illic sunt contraria publice doceamus, að ne Ægyptios quidem omittamus, sed ipsorum quo- que deos patrios oppugnemus, non Mosaica am- plius quæ olim apud illos gesta sunt proferentes. sed nostri præceptoris interitum illis quasi quod- dam insigne terroris objicientes. Quæ vero opinio et fama ab initio ab illis, ad omnes homines de diis pervenit, hanc nos non voculis quibusdamı aut ra- tionibus, sed præceptoris crucifixi vi diluamus. Progrediamur vero etiam in reliquam barbaran terram, et quæ apud omnes decreta sunt everta- mus : neque vero quisquam nostrum animi inten- tionem remittat. Non enim exiguum aut paryum
PG 22:211ἀλλ’ ὡς οὐκ ἄν τις ὀκνήσειεν τῶν εὖ φρονούντων μαίνεσθαι τὸν τοιοῦτον ἀποφήνασθαι, οὕτω καὶ ἐπὶ τῶν τοῦ σωτῆρος λόγων τε καὶ μαθημάτων, εἴ τις τἀληθὲς διαστρέφων τὴν ἐναντίαν οἷς ἐδίδασκεν περιβάλλειν αὐτῷ δόξαν πειρῷτο. πλὴν ἀλλ’ ἐδόθη καὶ τοῦτο ὡς ἐν ὑποθέσει, ὅπως καὶ ἐκ περιουσίας καὶ ἐν ἀτόπῳ συγχωρήσει τὸ ἀσύστατον τοῦ δι’ ἐναντίας λόγου φανῇ. Ἐληλεγμένου δῆτα τούτου, φέρε ἀναδραμόντες ἐπὶ τὴν τῶν ἱερῶν γραφῶν ἀλήθειαν, τὸ ἦθος τῶν τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν θεασώμεθα. αὐτόθεν μὲν οὖν ἄν τις εὖ φρονῶν πῶς οὐ πάσης ἀποδοχῆς αὐτοὺς ἀξίους κρίνειεν, ἄνδρας μὲν εὐτελεῖς ὁμολογουμένως καὶ τὸν λόγον ἰδιώτας, εὐσεβοῦς δὲ καὶ φιλοσόφου διδασκαλίας εἰς ἔρωτα συμβεβηκότας, καὶ στέρξαντας βίον καρτερικὸν καὶ ἐπίπονον, διὰ νηστειῶν, οἴνου τε καὶ κρεῶν ἀποχῆς, καὶ πλείστης ἄλλης ταπεινώσεως τοῦ σώματος, διά τε εὐχῶν καὶ ἱκετηριῶν τῶν πρὸς τὸν θεόν, καὶ πολὺ πρότερον δι’ ἄκρας σωφροσύνης καὶ ἁγνείας σώματος ὁμοῦ καὶ ψυχῆς κατορθούμενον.
πλαττόμενοι, καὶ πλανῶντες μὲν οὖς δυνατόν· εἰ δὲ μὴ πείθοιτό τις, ἀλλ᾽ αὐτοί γε, ὑπὲρ ὧν συντεθείμεθα, ταπίχειρα τῆς πλάνης καθ᾿ ἑαυτῶν ἐφελκόμενοι. "Αρά σοι πιθανὰ ταῦτα ἢ καὶ ἀληθοῦς ἐχόμενα λά γου, ὡς τὰ τοιαῦτα πλασάμενοι καὶ συνθέμενοι ἀλ- λήλοις εὐτελεῖς ἄνδρες καὶ ἰδιῶται, παρῄεσαν ἐπὶ τὴν Ρωμαίων ἀρχήν; ἢ ὡς ἀνθρωπεία φύσις, τὸ φιλόζωον οἰκεῖον κεκτημένη, δύναιτ' ἄν ποθ᾽ ὑπὲρ τοῦ μηδενὸς αὐθαίρετον ὑπομεῖναι τελευτήν; ἢ ὡς οἱ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθηταὶ εἰς τοσαύτην ὑπερβολὴν ἐκπληξίας ἤλασαν, ὡς μηδὲν μὲν ὑπ' αὐτοῦ παράδοξον πραχθὲν ἑωρακέναι, αὐτοὺς δ᾽ ἐκ συνθήματος ὁμοῦ πάντα τὰ τοιαῦτα πεπλάσθαι, ἔπειτα ῥημάτια περὶ αὐτοῦ ψευδῆ συνταξαμένους, ὑπὲρ τούτων θνήσκειν ὑπο μένειν ἑτοίμως ἔχειν; ᾿Αλλὰ τί φής; μὴ προσδο κῆσαι αὐτοὺς μηδὲ ἐλπίσαι δεινόν τι πείσεσθαι ἐκ τῆς περὶ τοῦ Ἰησοῦ μαρτυρίας, διὸ καὶ ἀδεῶς ἐπὶ τὸ περὶ αὐτοῦ κήρυγμα προελθεῖν; Αλλ' οὐκ εἰκὸς ἦν ἀπελπίσαι τὰ πάντα ὑπ' αὐτῶν πείσεσθαι, τοὺς Ρωμαίοις ὁμοῦ καὶ Ἕλλησι καὶ βαρβάροις θεῶν ἀνατροπὴν εἰσηγησαμένους; Η δέ γε περὶ αὐτῶν ἱστορία σαφῶς δείκνυσιν, ὡς μετὰ τὴν τοῦ διδασκά λου τελευτὴν ἐπίβουλοί τινες, συλλαβόντες αὐτοὺς, πρῶτα μὲν παρέδωκαν φυλακῇ, ἔπειτα δὲ ἀπέλυσαν, παραγγείλαντες μηδενὶ λαλεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ Ἰησοῦ. Γνόντες δὲ αὐτοὺς μετὰ ταῦτα, δημοσίᾳ τῷ πλήθει τὰ περὶ αὐτοῦ διαλεγομένους, ἀναρπάσαντες ἐμάστιζον, ἐπιτιμῶντες ἐπὶ τῇ διδασκαλία. ιτε ἀποκριθεὶς αὖθις αὐτοῖς ὁ Πέτρος εἶπεν· « Πειθαρ χεῖν δεῖ Θεῷ μᾶλλον ἢ ἀνθρώποις. » Μετὰ δὲ ταῦτα λίθοις βληθεὶς ἀναιρεῖται Στέφανος, ἐπὶ τοῦ Ἰου δαίων πλήθους παρρησιασάμενος, καὶ διωγμὸς οὐχ τυχὼν ἐπανίσταται τοῖς πρεσβεύουσι τὸ τοῦ Ἰησοῦ όνομα. Καὶ πάλιν ἄλλοτε Ηρώδης ὁ τῶν Ἰουδαίων βασιλεὺς ἀνεῖλεν τὸν Ἰάκωβον τὸν ἀδελφὸν Ἰωάννου μαχαίρᾳ, τόν τε Πέτρον ὁ αὐτὸς δεσμοῖς περιέβαλεν, ὡς ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων γέγραπται. Καὶ τούτων ταῦτα πεπονθότων, οἱ λοιποὶ μαθηταὶ ἀπρίξ ἐχόμενοι τοῦ Ἰησοῦ, παρέμενον ἔτι μᾶλλον εἰς πάν τας αὐτόν τε καὶ τὰς παραδοξοποιίας αὐτοῦ καταγ- γέλλοντες. Ἐπὶ τούτοις Ἰάκωβος ὁ ἀδελφὸς τοῦ Κυ Β EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. riet hujus audaciæ præmium, siquidem non vul- A gares nos pro tantis certaminibus manent coronæ, sed quæ supplicia videlicet a legibus omnium ho- minum, ut par est, contradicentibus injuncta sunt, vincula scilicet, tormenta, carceres : necnon ignis, et ferrum, et cruces, et belluæ ad quæ omnia promptissimo animo est accedendum, iisque obviam malis eundum intrepide, quæ præceptorem nostrum nobis pro exemplo ostentant. Quid enim pulchrius, quam nulla ratione et diis et hominibus fieri inimicos; neque ulla unquam prorsus frui jucunditate, neque clarissimis rebus oblectari, neque comparare pecunias, nec ullius prorsus boni spen sibi reliquam facere: temere autem et inaniter errare ac decipere? Hoc enim præcipuum est quod spectemus : ac præterea omnibus nationibus adversari, et deos, qui a condito ævo apud omnes cer- tissimi babiti sunt oppugnare. Præceptorem vero, quem oculis nostris supplicio affici vidinius, pro Deo et pro Dei Filio prædicare. Pro quo et ipsi mori parati simus, tametsi ab illo neque veri neque utilis aut commodi quidquam didicimus. Hoc enim ipso ille pluris est faciendus, quod nihil nobis pro- fuerit. Omnia vero nobis facienda sunt, ut illius nomen illustre gloriosumque reddamus. Omzia probra, omnia supplicia ferenda, omne genus mortis subeundum pro ea re, quæ nulla in parte vera est. Malum enim forsitan veritas, et mali contrarium in mendacio: quare aflirmemus illum et mortuos excitasse, et leprosos purgasse, et dæmonas ejecisse, et alia incredibilia, omnemque fi- dem superantia fecisse, quarum quidem rerum nullius illi nos conscii sumus, sed arbitratu nostro cuncta fingentes : et decipiamus quidem quos possumus, si cui vero non persuaserimus, tum ipsi pro jis quæ inter nos composuimus erroris mercedem, adversus nos ipsos eliciamus. c Videnturne tibi credibilia hac, aut ulli vero si- milia? ignobiles vulgaresque homines, postquam talia finxerint, atque inter se composuerint, Roma- num imperium invasisse? aut humanam naturam, quæ vitæ amorem ac studium quasi proprium quiddam possidet, potuisse unquam ulla mercede voluntarium subire interitum, quemadmodum Sal- vatoris nostri discipuli potuere? Quos sic quidem eo stuporis venisse credas, ut cum ab illo nihil di- gnum admiratione gestum inspexerint, ipsi tamen ex composito cuncta ejus generis confinxerint? deinde nugis quibusdam de illo corrogatis, pro iis omne genus mortis subire parati, promptique fue- rint? tu vero quid ais tandem adversus hæc ? Newn- pe illos neque opinatos fuisse, neque sperasse quidquam ejusmodi ob commendationem Jesu per- pessuros. Quare tam intrepide ad prædicandum de illo provectos at istuc quonam pacto concede- tur? illos non sperasse pro illo se omnia passuros? qui et apud Romanos, et apud Græcos, et apud barbaros, deorum eversionen essent invecturi? At enim historia quæ de illis exstat, aperte hoc habet, illos post Præceptoris interitum, ab insidia- toribus quibusdam captos fuisse, et primum qui- dem in carcerem conjectos, deinde vero dimissos, tum iis imperatum ne ulli hominum in nomine Jesu loquerentur. Postea vero cum illi hos vidissent aprd multitudinem palam de illo iterum loquentes, correptos verberarunt, eosque ob doctrinæ genus increparunt. Quo tempore videlicet rursus illi re- spondens Petrus dixit : « Obedire oportet Deo na- gis quam hominibus ". » Haud ita multo post la- pidibus petitus Stephanus interficitur, cum apud Judæorum multitudinem intrepide concionaretur, atque insertatio non mediocris orta est adversus eos, qui nomen Jesu publice commendabant. Alio rursus tempore Herodes, qui Judæorum rex erat, Jacobum fratrem Joannis occidit gladio. Petrum Acl. V, 29. D
τίς δ’ οὖν οὐκ ἂν αὐτοὺς θαυμάσειεν δι’ ὑπερβολὴν φιλοσοφίας καὶ ταῖς κατὰ νόμον συγκεχωρημέναις γαμεταῖς ἀποτεταγμένους, καὶ μήθ’ ὑπὸ τῆς φυσικῆς ἡδονῆς καθελκυσθέντας, μήτε παίδων καὶ ἐγγόνων ἐπιθυμίᾳ δουλωθέντας, ἐπεὶ μηδὲ θνητῶν ἐγγόνων ἀλλ’ ἀθανάτων ὠρέχθησαν; τὸ δὲ ἀφιλοχρήματον αὐτῶν τοῦ τρόπου πῶς οὐκ ἄν τις ἐκπλαγείη; καὶ τοῦτο τεκμηράμενος ἐκ τοῦ μὴ φεύγειν ἀλλ’ ἀσπάσασθαι διδάσκαλον χρυσοῦ καὶ ἀργύρου τὴν κτῆσιν ἀπαγορεύοντα καὶ νομοθετοῦντα μηδὲ μέχρι δευτέρου χιτῶνος αὔξειν τὴν ὕπαρξιν· ὅπερ τάχα τις ἀκούσας παρῄτητο ἂν τὸ βαρὺ τοῦ προστάγματος, οἱ δὲ καὶ ἔργον πεποιηκότες τὸν λόγον ἀποδείκνυνται. αἰτήσαντος γοῦν ποτε τοὺς ἀμφὶ τὸν Πέτρον χωλοῦ τινος (οὗτος δ’ ἦν τῶν δι’ ἐσχάτην ἀπορίαν τὰς τροφὰς μεταιτούντων), οὐκ ἔχων ὁ Πέτρος ὅ τι δῷ, ὡμολόγει πάσης ὑπάρξεως χρυσίου καὶ ἀργυρίου καθαρεύειν, φήσας· «ἀργύριον καὶ χρυσίον οὐχ ὑπάρχει μοι, ὃ δὲ ἔχω, τοῦτό σοι δίδωμι· ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ ἔγειραι καὶ περιπάτει».
πλαττόμενοι, καὶ πλανῶντες μὲν οὖς δυνατόν· εἰ δὲ μὴ πείθοιτό τις, ἀλλ᾽ αὐτοί γε, ὑπὲρ ὧν συντεθείμεθα, ταπίχειρα τῆς πλάνης καθ᾿ ἑαυτῶν ἐφελκόμενοι. "Αρά σοι πιθανὰ ταῦτα ἢ καὶ ἀληθοῦς ἐχόμενα λά γου, ὡς τὰ τοιαῦτα πλασάμενοι καὶ συνθέμενοι ἀλ- λήλοις εὐτελεῖς ἄνδρες καὶ ἰδιῶται, παρῄεσαν ἐπὶ τὴν Ρωμαίων ἀρχήν; ἢ ὡς ἀνθρωπεία φύσις, τὸ φιλόζωον οἰκεῖον κεκτημένη, δύναιτ' ἄν ποθ᾽ ὑπὲρ τοῦ μηδενὸς αὐθαίρετον ὑπομεῖναι τελευτήν; ἢ ὡς οἱ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθηταὶ εἰς τοσαύτην ὑπερβολὴν ἐκπληξίας ἤλασαν, ὡς μηδὲν μὲν ὑπ' αὐτοῦ παράδοξον πραχθὲν ἑωρακέναι, αὐτοὺς δ᾽ ἐκ συνθήματος ὁμοῦ πάντα τὰ τοιαῦτα πεπλάσθαι, ἔπειτα ῥημάτια περὶ αὐτοῦ ψευδῆ συνταξαμένους, ὑπὲρ τούτων θνήσκειν ὑπο μένειν ἑτοίμως ἔχειν; ᾿Αλλὰ τί φής; μὴ προσδο κῆσαι αὐτοὺς μηδὲ ἐλπίσαι δεινόν τι πείσεσθαι ἐκ τῆς περὶ τοῦ Ἰησοῦ μαρτυρίας, διὸ καὶ ἀδεῶς ἐπὶ τὸ περὶ αὐτοῦ κήρυγμα προελθεῖν; Αλλ' οὐκ εἰκὸς ἦν ἀπελπίσαι τὰ πάντα ὑπ' αὐτῶν πείσεσθαι, τοὺς Ρωμαίοις ὁμοῦ καὶ Ἕλλησι καὶ βαρβάροις θεῶν ἀνατροπὴν εἰσηγησαμένους; Η δέ γε περὶ αὐτῶν ἱστορία σαφῶς δείκνυσιν, ὡς μετὰ τὴν τοῦ διδασκά λου τελευτὴν ἐπίβουλοί τινες, συλλαβόντες αὐτοὺς, πρῶτα μὲν παρέδωκαν φυλακῇ, ἔπειτα δὲ ἀπέλυσαν, παραγγείλαντες μηδενὶ λαλεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ Ἰησοῦ. Γνόντες δὲ αὐτοὺς μετὰ ταῦτα, δημοσίᾳ τῷ πλήθει τὰ περὶ αὐτοῦ διαλεγομένους, ἀναρπάσαντες ἐμάστιζον, ἐπιτιμῶντες ἐπὶ τῇ διδασκαλία. ιτε ἀποκριθεὶς αὖθις αὐτοῖς ὁ Πέτρος εἶπεν· « Πειθαρ χεῖν δεῖ Θεῷ μᾶλλον ἢ ἀνθρώποις. » Μετὰ δὲ ταῦτα λίθοις βληθεὶς ἀναιρεῖται Στέφανος, ἐπὶ τοῦ Ἰου δαίων πλήθους παρρησιασάμενος, καὶ διωγμὸς οὐχ τυχὼν ἐπανίσταται τοῖς πρεσβεύουσι τὸ τοῦ Ἰησοῦ όνομα. Καὶ πάλιν ἄλλοτε Ηρώδης ὁ τῶν Ἰουδαίων βασιλεὺς ἀνεῖλεν τὸν Ἰάκωβον τὸν ἀδελφὸν Ἰωάννου μαχαίρᾳ, τόν τε Πέτρον ὁ αὐτὸς δεσμοῖς περιέβαλεν, ὡς ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων γέγραπται. Καὶ τούτων ταῦτα πεπονθότων, οἱ λοιποὶ μαθηταὶ ἀπρίξ ἐχόμενοι τοῦ Ἰησοῦ, παρέμενον ἔτι μᾶλλον εἰς πάν τας αὐτόν τε καὶ τὰς παραδοξοποιίας αὐτοῦ καταγ- γέλλοντες. Ἐπὶ τούτοις Ἰάκωβος ὁ ἀδελφὸς τοῦ Κυ Β EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. riet hujus audaciæ præmium, siquidem non vul- A gares nos pro tantis certaminibus manent coronæ, sed quæ supplicia videlicet a legibus omnium ho- minum, ut par est, contradicentibus injuncta sunt, vincula scilicet, tormenta, carceres : necnon ignis, et ferrum, et cruces, et belluæ ad quæ omnia promptissimo animo est accedendum, iisque obviam malis eundum intrepide, quæ præceptorem nostrum nobis pro exemplo ostentant. Quid enim pulchrius, quam nulla ratione et diis et hominibus fieri inimicos; neque ulla unquam prorsus frui jucunditate, neque clarissimis rebus oblectari, neque comparare pecunias, nec ullius prorsus boni spen sibi reliquam facere: temere autem et inaniter errare ac decipere? Hoc enim præcipuum est quod spectemus : ac præterea omnibus nationibus adversari, et deos, qui a condito ævo apud omnes cer- tissimi babiti sunt oppugnare. Præceptorem vero, quem oculis nostris supplicio affici vidinius, pro Deo et pro Dei Filio prædicare. Pro quo et ipsi mori parati simus, tametsi ab illo neque veri neque utilis aut commodi quidquam didicimus. Hoc enim ipso ille pluris est faciendus, quod nihil nobis pro- fuerit. Omnia vero nobis facienda sunt, ut illius nomen illustre gloriosumque reddamus. Omzia probra, omnia supplicia ferenda, omne genus mortis subeundum pro ea re, quæ nulla in parte vera est. Malum enim forsitan veritas, et mali contrarium in mendacio: quare aflirmemus illum et mortuos excitasse, et leprosos purgasse, et dæmonas ejecisse, et alia incredibilia, omnemque fi- dem superantia fecisse, quarum quidem rerum nullius illi nos conscii sumus, sed arbitratu nostro cuncta fingentes : et decipiamus quidem quos possumus, si cui vero non persuaserimus, tum ipsi pro jis quæ inter nos composuimus erroris mercedem, adversus nos ipsos eliciamus. c Videnturne tibi credibilia hac, aut ulli vero si- milia? ignobiles vulgaresque homines, postquam talia finxerint, atque inter se composuerint, Roma- num imperium invasisse? aut humanam naturam, quæ vitæ amorem ac studium quasi proprium quiddam possidet, potuisse unquam ulla mercede voluntarium subire interitum, quemadmodum Sal- vatoris nostri discipuli potuere? Quos sic quidem eo stuporis venisse credas, ut cum ab illo nihil di- gnum admiratione gestum inspexerint, ipsi tamen ex composito cuncta ejus generis confinxerint? deinde nugis quibusdam de illo corrogatis, pro iis omne genus mortis subire parati, promptique fue- rint? tu vero quid ais tandem adversus hæc ? Newn- pe illos neque opinatos fuisse, neque sperasse quidquam ejusmodi ob commendationem Jesu per- pessuros. Quare tam intrepide ad prædicandum de illo provectos at istuc quonam pacto concede- tur? illos non sperasse pro illo se omnia passuros? qui et apud Romanos, et apud Græcos, et apud barbaros, deorum eversionen essent invecturi? At enim historia quæ de illis exstat, aperte hoc habet, illos post Præceptoris interitum, ab insidia- toribus quibusdam captos fuisse, et primum qui- dem in carcerem conjectos, deinde vero dimissos, tum iis imperatum ne ulli hominum in nomine Jesu loquerentur. Postea vero cum illi hos vidissent aprd multitudinem palam de illo iterum loquentes, correptos verberarunt, eosque ob doctrinæ genus increparunt. Quo tempore videlicet rursus illi re- spondens Petrus dixit : « Obedire oportet Deo na- gis quam hominibus ". » Haud ita multo post la- pidibus petitus Stephanus interficitur, cum apud Judæorum multitudinem intrepide concionaretur, atque insertatio non mediocris orta est adversus eos, qui nomen Jesu publice commendabant. Alio rursus tempore Herodes, qui Judæorum rex erat, Jacobum fratrem Joannis occidit gladio. Petrum Acl. V, 29. D
σκυθρωπὰ δὲ αὐτοῖς προαγγέλ[λ]οντος τοῦ διδασκάλου, προσέχοντες δι’ ὧν πρὸς αὐτοὺς ἔλεγεν «ἐν τῷ κόσμῳ θλίψιν ἔχετε» καὶ πάλιν «κλαύσετε καὶ θρηνήσετε ὑμεῖς, ὁ δὲ κόσμος χαρήσεται», πῶς οὐκ αὐτοὶ μὲν δῆλοι τὸν τρόπον, ὅτι δὴ στερροί τινες καὶ βαθεῖς ὑπῆρχον, μὴ φεύγοντες τὰ τῆς ψυχῆς γυμνάσια μηδὲ τὰ πρὸς ἡδονὴν μεταδιώκοντες· καὶ ὁ διδάσκαλος δέ, ὅτι μὴ δι’ ἀπάτης θέλγων αὐτοὺς καὶ τὰ οἰκεῖα προϊσχόμενος ἐξῳκειοῦτο, ἐλευθέρῳ δὲ καὶ ἀληθεῖ λόγῳ τὰ συμβησόμενα θεσπίζων, τὴν αἵρεσιν τῆς κατ’ αὐτὸν πολιτείας εἰς αὐτοὺς ἐνετίθετο. τοιαῦτα δὲ ἦν καὶ τὰ περὶ τῶν μελλόντων διὰ τὸ ὄνομα αὐτοῦ συμβήσεσθαι αὐτοῖς, ἐν οἷς προλέγων ἐμαρτύρατο, ὅτι καὶ ἐπὶ ἡγεμόνας ἀχθήσονται, καὶ μέχρι βασιλέων φθάσουσιν, καὶ παντοίας ὑπομενοῦσι τιμωρίας, δι’ οὐδὲν μὲν φαῦλον οὐδὲ δι’ ἑτέραν εὔλογον αἰτίαν, αὐτὸ δὲ τοῦτο ὅλον διὰ τὸ ὄνομα αὐτοῦ. ὃ καὶ εἰσέτι δεῦρο θεωροῦντας ἐνεργούμενον ... καταπλαγῆναι τὴν πρόρρησιν· ἡ γὰρ τοῦ Ἰησοῦ ὀνόματος ὁμολογία τοὺς θυμοὺς εἴωθεν ἐκκαίειν τῶν ἀρχόντων.
πλαττόμενοι, καὶ πλανῶντες μὲν οὖς δυνατόν· εἰ δὲ μὴ πείθοιτό τις, ἀλλ᾽ αὐτοί γε, ὑπὲρ ὧν συντεθείμεθα, ταπίχειρα τῆς πλάνης καθ᾿ ἑαυτῶν ἐφελκόμενοι. "Αρά σοι πιθανὰ ταῦτα ἢ καὶ ἀληθοῦς ἐχόμενα λά γου, ὡς τὰ τοιαῦτα πλασάμενοι καὶ συνθέμενοι ἀλ- λήλοις εὐτελεῖς ἄνδρες καὶ ἰδιῶται, παρῄεσαν ἐπὶ τὴν Ρωμαίων ἀρχήν; ἢ ὡς ἀνθρωπεία φύσις, τὸ φιλόζωον οἰκεῖον κεκτημένη, δύναιτ' ἄν ποθ᾽ ὑπὲρ τοῦ μηδενὸς αὐθαίρετον ὑπομεῖναι τελευτήν; ἢ ὡς οἱ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθηταὶ εἰς τοσαύτην ὑπερβολὴν ἐκπληξίας ἤλασαν, ὡς μηδὲν μὲν ὑπ' αὐτοῦ παράδοξον πραχθὲν ἑωρακέναι, αὐτοὺς δ᾽ ἐκ συνθήματος ὁμοῦ πάντα τὰ τοιαῦτα πεπλάσθαι, ἔπειτα ῥημάτια περὶ αὐτοῦ ψευδῆ συνταξαμένους, ὑπὲρ τούτων θνήσκειν ὑπο μένειν ἑτοίμως ἔχειν; ᾿Αλλὰ τί φής; μὴ προσδο κῆσαι αὐτοὺς μηδὲ ἐλπίσαι δεινόν τι πείσεσθαι ἐκ τῆς περὶ τοῦ Ἰησοῦ μαρτυρίας, διὸ καὶ ἀδεῶς ἐπὶ τὸ περὶ αὐτοῦ κήρυγμα προελθεῖν; Αλλ' οὐκ εἰκὸς ἦν ἀπελπίσαι τὰ πάντα ὑπ' αὐτῶν πείσεσθαι, τοὺς Ρωμαίοις ὁμοῦ καὶ Ἕλλησι καὶ βαρβάροις θεῶν ἀνατροπὴν εἰσηγησαμένους; Η δέ γε περὶ αὐτῶν ἱστορία σαφῶς δείκνυσιν, ὡς μετὰ τὴν τοῦ διδασκά λου τελευτὴν ἐπίβουλοί τινες, συλλαβόντες αὐτοὺς, πρῶτα μὲν παρέδωκαν φυλακῇ, ἔπειτα δὲ ἀπέλυσαν, παραγγείλαντες μηδενὶ λαλεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ Ἰησοῦ. Γνόντες δὲ αὐτοὺς μετὰ ταῦτα, δημοσίᾳ τῷ πλήθει τὰ περὶ αὐτοῦ διαλεγομένους, ἀναρπάσαντες ἐμάστιζον, ἐπιτιμῶντες ἐπὶ τῇ διδασκαλία. ιτε ἀποκριθεὶς αὖθις αὐτοῖς ὁ Πέτρος εἶπεν· « Πειθαρ χεῖν δεῖ Θεῷ μᾶλλον ἢ ἀνθρώποις. » Μετὰ δὲ ταῦτα λίθοις βληθεὶς ἀναιρεῖται Στέφανος, ἐπὶ τοῦ Ἰου δαίων πλήθους παρρησιασάμενος, καὶ διωγμὸς οὐχ τυχὼν ἐπανίσταται τοῖς πρεσβεύουσι τὸ τοῦ Ἰησοῦ όνομα. Καὶ πάλιν ἄλλοτε Ηρώδης ὁ τῶν Ἰουδαίων βασιλεὺς ἀνεῖλεν τὸν Ἰάκωβον τὸν ἀδελφὸν Ἰωάννου μαχαίρᾳ, τόν τε Πέτρον ὁ αὐτὸς δεσμοῖς περιέβαλεν, ὡς ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων γέγραπται. Καὶ τούτων ταῦτα πεπονθότων, οἱ λοιποὶ μαθηταὶ ἀπρίξ ἐχόμενοι τοῦ Ἰησοῦ, παρέμενον ἔτι μᾶλλον εἰς πάν τας αὐτόν τε καὶ τὰς παραδοξοποιίας αὐτοῦ καταγ- γέλλοντες. Ἐπὶ τούτοις Ἰάκωβος ὁ ἀδελφὸς τοῦ Κυ Β EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. riet hujus audaciæ præmium, siquidem non vul- A gares nos pro tantis certaminibus manent coronæ, sed quæ supplicia videlicet a legibus omnium ho- minum, ut par est, contradicentibus injuncta sunt, vincula scilicet, tormenta, carceres : necnon ignis, et ferrum, et cruces, et belluæ ad quæ omnia promptissimo animo est accedendum, iisque obviam malis eundum intrepide, quæ præceptorem nostrum nobis pro exemplo ostentant. Quid enim pulchrius, quam nulla ratione et diis et hominibus fieri inimicos; neque ulla unquam prorsus frui jucunditate, neque clarissimis rebus oblectari, neque comparare pecunias, nec ullius prorsus boni spen sibi reliquam facere: temere autem et inaniter errare ac decipere? Hoc enim præcipuum est quod spectemus : ac præterea omnibus nationibus adversari, et deos, qui a condito ævo apud omnes cer- tissimi babiti sunt oppugnare. Præceptorem vero, quem oculis nostris supplicio affici vidinius, pro Deo et pro Dei Filio prædicare. Pro quo et ipsi mori parati simus, tametsi ab illo neque veri neque utilis aut commodi quidquam didicimus. Hoc enim ipso ille pluris est faciendus, quod nihil nobis pro- fuerit. Omnia vero nobis facienda sunt, ut illius nomen illustre gloriosumque reddamus. Omzia probra, omnia supplicia ferenda, omne genus mortis subeundum pro ea re, quæ nulla in parte vera est. Malum enim forsitan veritas, et mali contrarium in mendacio: quare aflirmemus illum et mortuos excitasse, et leprosos purgasse, et dæmonas ejecisse, et alia incredibilia, omnemque fi- dem superantia fecisse, quarum quidem rerum nullius illi nos conscii sumus, sed arbitratu nostro cuncta fingentes : et decipiamus quidem quos possumus, si cui vero non persuaserimus, tum ipsi pro jis quæ inter nos composuimus erroris mercedem, adversus nos ipsos eliciamus. c Videnturne tibi credibilia hac, aut ulli vero si- milia? ignobiles vulgaresque homines, postquam talia finxerint, atque inter se composuerint, Roma- num imperium invasisse? aut humanam naturam, quæ vitæ amorem ac studium quasi proprium quiddam possidet, potuisse unquam ulla mercede voluntarium subire interitum, quemadmodum Sal- vatoris nostri discipuli potuere? Quos sic quidem eo stuporis venisse credas, ut cum ab illo nihil di- gnum admiratione gestum inspexerint, ipsi tamen ex composito cuncta ejus generis confinxerint? deinde nugis quibusdam de illo corrogatis, pro iis omne genus mortis subire parati, promptique fue- rint? tu vero quid ais tandem adversus hæc ? Newn- pe illos neque opinatos fuisse, neque sperasse quidquam ejusmodi ob commendationem Jesu per- pessuros. Quare tam intrepide ad prædicandum de illo provectos at istuc quonam pacto concede- tur? illos non sperasse pro illo se omnia passuros? qui et apud Romanos, et apud Græcos, et apud barbaros, deorum eversionen essent invecturi? At enim historia quæ de illis exstat, aperte hoc habet, illos post Præceptoris interitum, ab insidia- toribus quibusdam captos fuisse, et primum qui- dem in carcerem conjectos, deinde vero dimissos, tum iis imperatum ne ulli hominum in nomine Jesu loquerentur. Postea vero cum illi hos vidissent aprd multitudinem palam de illo iterum loquentes, correptos verberarunt, eosque ob doctrinæ genus increparunt. Quo tempore videlicet rursus illi re- spondens Petrus dixit : « Obedire oportet Deo na- gis quam hominibus ". » Haud ita multo post la- pidibus petitus Stephanus interficitur, cum apud Judæorum multitudinem intrepide concionaretur, atque insertatio non mediocris orta est adversus eos, qui nomen Jesu publice commendabant. Alio rursus tempore Herodes, qui Judæorum rex erat, Jacobum fratrem Joannis occidit gladio. Petrum Acl. V, 29. D
κἂν μηδὲν γὰρ φαῦλον ᾖ πεπραγμένον τῷ τὸν Χριστὸν ὁμολογοῦντι, κολάζουσιν ὅμως αἰκιζόμενοι διὰ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ὡς πάντων ἀνοσιουργῶν χαλεπωτέρους· εἰ δ’ ἐξομόσαιτό τις τὴν προσηγορίαν καὶ ἀρνηθείη μὴ εἶναι τῶν Χριστοῦ μαθητῶν, ἀφεῖται παραχρῆμα ἐλεύθερος, κἂν μυρίοις ἔνοχος ἁλίσκηται πλημμελήμασιν. καὶ τί με [χρὴ] μυρία συναγαγεῖν τὸ τῶν ἀποστόλων τοῦ σωτῆρος ἡμῶν διαγράφειν ἦθος πειρώμενον, ἀρκούντων καὶ τῶν εἰρημένων εἰς ἀπόδειξιν τοῦ προκειμένου; οἷς ἔτι ταῦτα προσθεὶς ἐπὶ τὸ ἕτερον στῖφος τῶν συκοφαντῶν μεταβήσομαι. Ματθαῖος [ὁ] ἀπόστολος τὸν πρότερον βίον οὐκ ἀπὸ σεμνῆς διατριβῆς ὡρμᾶτο, ἐκ δὲ τῶν ἀμφὶ τὰς τελωνείας καὶ πλεονεξίας σχολαζόντων. τοῦτο οὐδεὶς τῶν [λοιπῶν] εὐαγγελιστῶν ἐδήλωσεν, οὐχ ὁ συναπόστολος αὐτοῦ Ἰωάννης, οὐδέ γε Λουκᾶς, οὐδὲ Μάρκος, αὐτὸς δὲ Ματθαῖος τὸν ἑαυτοῦ στηλιτεύων βίον, καὶ κατήγορος αὐτὸς ἑαυτοῦ γιγνόμενος. ἐπάκουσον γοῦν ὅπως διαρρήδην ἐπ’ ὀνόματος αὐτοῦ μέμνηται ἐν τῷ πρὸς αὐτοῦ γραφέντι εὐαγγελίῳ ... τὸν τρόπον·
πλαττόμενοι, καὶ πλανῶντες μὲν οὖς δυνατόν· εἰ δὲ μὴ πείθοιτό τις, ἀλλ᾽ αὐτοί γε, ὑπὲρ ὧν συντεθείμεθα, ταπίχειρα τῆς πλάνης καθ᾿ ἑαυτῶν ἐφελκόμενοι. "Αρά σοι πιθανὰ ταῦτα ἢ καὶ ἀληθοῦς ἐχόμενα λά γου, ὡς τὰ τοιαῦτα πλασάμενοι καὶ συνθέμενοι ἀλ- λήλοις εὐτελεῖς ἄνδρες καὶ ἰδιῶται, παρῄεσαν ἐπὶ τὴν Ρωμαίων ἀρχήν; ἢ ὡς ἀνθρωπεία φύσις, τὸ φιλόζωον οἰκεῖον κεκτημένη, δύναιτ' ἄν ποθ᾽ ὑπὲρ τοῦ μηδενὸς αὐθαίρετον ὑπομεῖναι τελευτήν; ἢ ὡς οἱ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθηταὶ εἰς τοσαύτην ὑπερβολὴν ἐκπληξίας ἤλασαν, ὡς μηδὲν μὲν ὑπ' αὐτοῦ παράδοξον πραχθὲν ἑωρακέναι, αὐτοὺς δ᾽ ἐκ συνθήματος ὁμοῦ πάντα τὰ τοιαῦτα πεπλάσθαι, ἔπειτα ῥημάτια περὶ αὐτοῦ ψευδῆ συνταξαμένους, ὑπὲρ τούτων θνήσκειν ὑπο μένειν ἑτοίμως ἔχειν; ᾿Αλλὰ τί φής; μὴ προσδο κῆσαι αὐτοὺς μηδὲ ἐλπίσαι δεινόν τι πείσεσθαι ἐκ τῆς περὶ τοῦ Ἰησοῦ μαρτυρίας, διὸ καὶ ἀδεῶς ἐπὶ τὸ περὶ αὐτοῦ κήρυγμα προελθεῖν; Αλλ' οὐκ εἰκὸς ἦν ἀπελπίσαι τὰ πάντα ὑπ' αὐτῶν πείσεσθαι, τοὺς Ρωμαίοις ὁμοῦ καὶ Ἕλλησι καὶ βαρβάροις θεῶν ἀνατροπὴν εἰσηγησαμένους; Η δέ γε περὶ αὐτῶν ἱστορία σαφῶς δείκνυσιν, ὡς μετὰ τὴν τοῦ διδασκά λου τελευτὴν ἐπίβουλοί τινες, συλλαβόντες αὐτοὺς, πρῶτα μὲν παρέδωκαν φυλακῇ, ἔπειτα δὲ ἀπέλυσαν, παραγγείλαντες μηδενὶ λαλεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ Ἰησοῦ. Γνόντες δὲ αὐτοὺς μετὰ ταῦτα, δημοσίᾳ τῷ πλήθει τὰ περὶ αὐτοῦ διαλεγομένους, ἀναρπάσαντες ἐμάστιζον, ἐπιτιμῶντες ἐπὶ τῇ διδασκαλία. ιτε ἀποκριθεὶς αὖθις αὐτοῖς ὁ Πέτρος εἶπεν· « Πειθαρ χεῖν δεῖ Θεῷ μᾶλλον ἢ ἀνθρώποις. » Μετὰ δὲ ταῦτα λίθοις βληθεὶς ἀναιρεῖται Στέφανος, ἐπὶ τοῦ Ἰου δαίων πλήθους παρρησιασάμενος, καὶ διωγμὸς οὐχ τυχὼν ἐπανίσταται τοῖς πρεσβεύουσι τὸ τοῦ Ἰησοῦ όνομα. Καὶ πάλιν ἄλλοτε Ηρώδης ὁ τῶν Ἰουδαίων βασιλεὺς ἀνεῖλεν τὸν Ἰάκωβον τὸν ἀδελφὸν Ἰωάννου μαχαίρᾳ, τόν τε Πέτρον ὁ αὐτὸς δεσμοῖς περιέβαλεν, ὡς ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων γέγραπται. Καὶ τούτων ταῦτα πεπονθότων, οἱ λοιποὶ μαθηταὶ ἀπρίξ ἐχόμενοι τοῦ Ἰησοῦ, παρέμενον ἔτι μᾶλλον εἰς πάν τας αὐτόν τε καὶ τὰς παραδοξοποιίας αὐτοῦ καταγ- γέλλοντες. Ἐπὶ τούτοις Ἰάκωβος ὁ ἀδελφὸς τοῦ Κυ Β EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. riet hujus audaciæ præmium, siquidem non vul- A gares nos pro tantis certaminibus manent coronæ, sed quæ supplicia videlicet a legibus omnium ho- minum, ut par est, contradicentibus injuncta sunt, vincula scilicet, tormenta, carceres : necnon ignis, et ferrum, et cruces, et belluæ ad quæ omnia promptissimo animo est accedendum, iisque obviam malis eundum intrepide, quæ præceptorem nostrum nobis pro exemplo ostentant. Quid enim pulchrius, quam nulla ratione et diis et hominibus fieri inimicos; neque ulla unquam prorsus frui jucunditate, neque clarissimis rebus oblectari, neque comparare pecunias, nec ullius prorsus boni spen sibi reliquam facere: temere autem et inaniter errare ac decipere? Hoc enim præcipuum est quod spectemus : ac præterea omnibus nationibus adversari, et deos, qui a condito ævo apud omnes cer- tissimi babiti sunt oppugnare. Præceptorem vero, quem oculis nostris supplicio affici vidinius, pro Deo et pro Dei Filio prædicare. Pro quo et ipsi mori parati simus, tametsi ab illo neque veri neque utilis aut commodi quidquam didicimus. Hoc enim ipso ille pluris est faciendus, quod nihil nobis pro- fuerit. Omnia vero nobis facienda sunt, ut illius nomen illustre gloriosumque reddamus. Omzia probra, omnia supplicia ferenda, omne genus mortis subeundum pro ea re, quæ nulla in parte vera est. Malum enim forsitan veritas, et mali contrarium in mendacio: quare aflirmemus illum et mortuos excitasse, et leprosos purgasse, et dæmonas ejecisse, et alia incredibilia, omnemque fi- dem superantia fecisse, quarum quidem rerum nullius illi nos conscii sumus, sed arbitratu nostro cuncta fingentes : et decipiamus quidem quos possumus, si cui vero non persuaserimus, tum ipsi pro jis quæ inter nos composuimus erroris mercedem, adversus nos ipsos eliciamus. c Videnturne tibi credibilia hac, aut ulli vero si- milia? ignobiles vulgaresque homines, postquam talia finxerint, atque inter se composuerint, Roma- num imperium invasisse? aut humanam naturam, quæ vitæ amorem ac studium quasi proprium quiddam possidet, potuisse unquam ulla mercede voluntarium subire interitum, quemadmodum Sal- vatoris nostri discipuli potuere? Quos sic quidem eo stuporis venisse credas, ut cum ab illo nihil di- gnum admiratione gestum inspexerint, ipsi tamen ex composito cuncta ejus generis confinxerint? deinde nugis quibusdam de illo corrogatis, pro iis omne genus mortis subire parati, promptique fue- rint? tu vero quid ais tandem adversus hæc ? Newn- pe illos neque opinatos fuisse, neque sperasse quidquam ejusmodi ob commendationem Jesu per- pessuros. Quare tam intrepide ad prædicandum de illo provectos at istuc quonam pacto concede- tur? illos non sperasse pro illo se omnia passuros? qui et apud Romanos, et apud Græcos, et apud barbaros, deorum eversionen essent invecturi? At enim historia quæ de illis exstat, aperte hoc habet, illos post Præceptoris interitum, ab insidia- toribus quibusdam captos fuisse, et primum qui- dem in carcerem conjectos, deinde vero dimissos, tum iis imperatum ne ulli hominum in nomine Jesu loquerentur. Postea vero cum illi hos vidissent aprd multitudinem palam de illo iterum loquentes, correptos verberarunt, eosque ob doctrinæ genus increparunt. Quo tempore videlicet rursus illi re- spondens Petrus dixit : « Obedire oportet Deo na- gis quam hominibus ". » Haud ita multo post la- pidibus petitus Stephanus interficitur, cum apud Judæorum multitudinem intrepide concionaretur, atque insertatio non mediocris orta est adversus eos, qui nomen Jesu publice commendabant. Alio rursus tempore Herodes, qui Judæorum rex erat, Jacobum fratrem Joannis occidit gladio. Petrum Acl. V, 29. D
«καὶ παράγων ἐκεῖθεν ὁ Ἰησοῦς εἶδεν ἄνθρωπον καθήμενον ἐπὶ τὸ τελώνιον, Ματθαῖον ὀνόματι, καὶ εἶπεν αὐτῷ, ἀκολούθει μοι· καὶ ἀναστὰς ἠκολούθησεν αὐτῷ. καὶ ἐγένετο ἀνακειμένου αὐτοῦ ἐν τῇ οἰκίᾳ, καὶ ἰδοὺ πολλοὶ τελῶναι καὶ ἁμαρτωλοὶ συνανέκειντο τῷ Ἰησοῦ καὶ τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ». καὶ πάλιν προϊὼν ἑξῆς τόν τε κατάλογον τῶν μαθητῶν ἐξαριθμούμενος, αὐτὸς ἑαυτῷ τὸ τοῦ τελώνου ὄνομα προςτίθησιν. λέγει δ’ οὖν· «τῶν δὲ δώδεκα ἀποστόλων τὰ ὀνόματά ἐστιν ταῦτα· πρῶτος Σίμων ὁ λεγόμενος Πέτρος, καὶ Ἀνδρέας ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ, Ἰάκωβος ὁ τοῦ Ζεβεδαίου, καὶ Ἰωάννης ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ, Φίλιππος καὶ Βαρθολομαῖος, Θωμᾶς καὶ Ματθαῖος ὁ τελώνης». Οὕτως μὲν ὁ Ματθαῖος δι’ ὑπερβολὴν ἐπιεικείας τὸ φιλάληθες ὑποφαίνων τοῦ ἰδίου τρόπου καὶ τελώνην ἑαυτὸν ἀπεκάλει, μὴ ἐπικρύπτων τὸν πρότερον ἑαυτοῦ βίον καὶ τοῦ συζύγου δεύτερον ἑαυτὸν κατέλεγεν. συνεζευγμένος γοῦν τῷ Θωμᾷ, ὡς Πέτρος Ἀνδρέᾳ, καὶ Ἰάκωβος τῷ Ἰωάννῃ, καὶ Φίλιππος Βαρθολομαίῳ, προτάττει ἑαυτοῦ τὸν Θωμᾶν, προτιμῶν ὡς κρείττονα τὸν συναπόστολον, τῶν λοιπῶν εὐαγγελιστῶν τοὐναντίον πεποιηκότων.
πλαττόμενοι, καὶ πλανῶντες μὲν οὖς δυνατόν· εἰ δὲ μὴ πείθοιτό τις, ἀλλ᾽ αὐτοί γε, ὑπὲρ ὧν συντεθείμεθα, ταπίχειρα τῆς πλάνης καθ᾿ ἑαυτῶν ἐφελκόμενοι. "Αρά σοι πιθανὰ ταῦτα ἢ καὶ ἀληθοῦς ἐχόμενα λά γου, ὡς τὰ τοιαῦτα πλασάμενοι καὶ συνθέμενοι ἀλ- λήλοις εὐτελεῖς ἄνδρες καὶ ἰδιῶται, παρῄεσαν ἐπὶ τὴν Ρωμαίων ἀρχήν; ἢ ὡς ἀνθρωπεία φύσις, τὸ φιλόζωον οἰκεῖον κεκτημένη, δύναιτ' ἄν ποθ᾽ ὑπὲρ τοῦ μηδενὸς αὐθαίρετον ὑπομεῖναι τελευτήν; ἢ ὡς οἱ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθηταὶ εἰς τοσαύτην ὑπερβολὴν ἐκπληξίας ἤλασαν, ὡς μηδὲν μὲν ὑπ' αὐτοῦ παράδοξον πραχθὲν ἑωρακέναι, αὐτοὺς δ᾽ ἐκ συνθήματος ὁμοῦ πάντα τὰ τοιαῦτα πεπλάσθαι, ἔπειτα ῥημάτια περὶ αὐτοῦ ψευδῆ συνταξαμένους, ὑπὲρ τούτων θνήσκειν ὑπο μένειν ἑτοίμως ἔχειν; ᾿Αλλὰ τί φής; μὴ προσδο κῆσαι αὐτοὺς μηδὲ ἐλπίσαι δεινόν τι πείσεσθαι ἐκ τῆς περὶ τοῦ Ἰησοῦ μαρτυρίας, διὸ καὶ ἀδεῶς ἐπὶ τὸ περὶ αὐτοῦ κήρυγμα προελθεῖν; Αλλ' οὐκ εἰκὸς ἦν ἀπελπίσαι τὰ πάντα ὑπ' αὐτῶν πείσεσθαι, τοὺς Ρωμαίοις ὁμοῦ καὶ Ἕλλησι καὶ βαρβάροις θεῶν ἀνατροπὴν εἰσηγησαμένους; Η δέ γε περὶ αὐτῶν ἱστορία σαφῶς δείκνυσιν, ὡς μετὰ τὴν τοῦ διδασκά λου τελευτὴν ἐπίβουλοί τινες, συλλαβόντες αὐτοὺς, πρῶτα μὲν παρέδωκαν φυλακῇ, ἔπειτα δὲ ἀπέλυσαν, παραγγείλαντες μηδενὶ λαλεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ Ἰησοῦ. Γνόντες δὲ αὐτοὺς μετὰ ταῦτα, δημοσίᾳ τῷ πλήθει τὰ περὶ αὐτοῦ διαλεγομένους, ἀναρπάσαντες ἐμάστιζον, ἐπιτιμῶντες ἐπὶ τῇ διδασκαλία. ιτε ἀποκριθεὶς αὖθις αὐτοῖς ὁ Πέτρος εἶπεν· « Πειθαρ χεῖν δεῖ Θεῷ μᾶλλον ἢ ἀνθρώποις. » Μετὰ δὲ ταῦτα λίθοις βληθεὶς ἀναιρεῖται Στέφανος, ἐπὶ τοῦ Ἰου δαίων πλήθους παρρησιασάμενος, καὶ διωγμὸς οὐχ τυχὼν ἐπανίσταται τοῖς πρεσβεύουσι τὸ τοῦ Ἰησοῦ όνομα. Καὶ πάλιν ἄλλοτε Ηρώδης ὁ τῶν Ἰουδαίων βασιλεὺς ἀνεῖλεν τὸν Ἰάκωβον τὸν ἀδελφὸν Ἰωάννου μαχαίρᾳ, τόν τε Πέτρον ὁ αὐτὸς δεσμοῖς περιέβαλεν, ὡς ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων γέγραπται. Καὶ τούτων ταῦτα πεπονθότων, οἱ λοιποὶ μαθηταὶ ἀπρίξ ἐχόμενοι τοῦ Ἰησοῦ, παρέμενον ἔτι μᾶλλον εἰς πάν τας αὐτόν τε καὶ τὰς παραδοξοποιίας αὐτοῦ καταγ- γέλλοντες. Ἐπὶ τούτοις Ἰάκωβος ὁ ἀδελφὸς τοῦ Κυ Β EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. riet hujus audaciæ præmium, siquidem non vul- A gares nos pro tantis certaminibus manent coronæ, sed quæ supplicia videlicet a legibus omnium ho- minum, ut par est, contradicentibus injuncta sunt, vincula scilicet, tormenta, carceres : necnon ignis, et ferrum, et cruces, et belluæ ad quæ omnia promptissimo animo est accedendum, iisque obviam malis eundum intrepide, quæ præceptorem nostrum nobis pro exemplo ostentant. Quid enim pulchrius, quam nulla ratione et diis et hominibus fieri inimicos; neque ulla unquam prorsus frui jucunditate, neque clarissimis rebus oblectari, neque comparare pecunias, nec ullius prorsus boni spen sibi reliquam facere: temere autem et inaniter errare ac decipere? Hoc enim præcipuum est quod spectemus : ac præterea omnibus nationibus adversari, et deos, qui a condito ævo apud omnes cer- tissimi babiti sunt oppugnare. Præceptorem vero, quem oculis nostris supplicio affici vidinius, pro Deo et pro Dei Filio prædicare. Pro quo et ipsi mori parati simus, tametsi ab illo neque veri neque utilis aut commodi quidquam didicimus. Hoc enim ipso ille pluris est faciendus, quod nihil nobis pro- fuerit. Omnia vero nobis facienda sunt, ut illius nomen illustre gloriosumque reddamus. Omzia probra, omnia supplicia ferenda, omne genus mortis subeundum pro ea re, quæ nulla in parte vera est. Malum enim forsitan veritas, et mali contrarium in mendacio: quare aflirmemus illum et mortuos excitasse, et leprosos purgasse, et dæmonas ejecisse, et alia incredibilia, omnemque fi- dem superantia fecisse, quarum quidem rerum nullius illi nos conscii sumus, sed arbitratu nostro cuncta fingentes : et decipiamus quidem quos possumus, si cui vero non persuaserimus, tum ipsi pro jis quæ inter nos composuimus erroris mercedem, adversus nos ipsos eliciamus. c Videnturne tibi credibilia hac, aut ulli vero si- milia? ignobiles vulgaresque homines, postquam talia finxerint, atque inter se composuerint, Roma- num imperium invasisse? aut humanam naturam, quæ vitæ amorem ac studium quasi proprium quiddam possidet, potuisse unquam ulla mercede voluntarium subire interitum, quemadmodum Sal- vatoris nostri discipuli potuere? Quos sic quidem eo stuporis venisse credas, ut cum ab illo nihil di- gnum admiratione gestum inspexerint, ipsi tamen ex composito cuncta ejus generis confinxerint? deinde nugis quibusdam de illo corrogatis, pro iis omne genus mortis subire parati, promptique fue- rint? tu vero quid ais tandem adversus hæc ? Newn- pe illos neque opinatos fuisse, neque sperasse quidquam ejusmodi ob commendationem Jesu per- pessuros. Quare tam intrepide ad prædicandum de illo provectos at istuc quonam pacto concede- tur? illos non sperasse pro illo se omnia passuros? qui et apud Romanos, et apud Græcos, et apud barbaros, deorum eversionen essent invecturi? At enim historia quæ de illis exstat, aperte hoc habet, illos post Præceptoris interitum, ab insidia- toribus quibusdam captos fuisse, et primum qui- dem in carcerem conjectos, deinde vero dimissos, tum iis imperatum ne ulli hominum in nomine Jesu loquerentur. Postea vero cum illi hos vidissent aprd multitudinem palam de illo iterum loquentes, correptos verberarunt, eosque ob doctrinæ genus increparunt. Quo tempore videlicet rursus illi re- spondens Petrus dixit : « Obedire oportet Deo na- gis quam hominibus ". » Haud ita multo post la- pidibus petitus Stephanus interficitur, cum apud Judæorum multitudinem intrepide concionaretur, atque insertatio non mediocris orta est adversus eos, qui nomen Jesu publice commendabant. Alio rursus tempore Herodes, qui Judæorum rex erat, Jacobum fratrem Joannis occidit gladio. Petrum Acl. V, 29. D
ἄκουε γοῦν Λουκᾶ, πῶς τοῦ Ματθαίου μνημονεύσας οὐ τελώνην ὀνομάζει, οὐδ’ ὑποτάττει τῷ Θωμᾷ, κρείττονα δὲ αὐτὸν εἰδὼς πρῶτον αὐτὸν κατέλεξεν, δεύτερον τὸν Θωμᾶν ἐπαγαγών, ὥσπερ καὶ ὁ Μάρκος πεποίηκεν. ἔχουσιν δὲ αὐτοῦ αἱ λέξεις οὕτως· «καὶ ὅτε ἡμέρα ἐγένετο, ἐφώνησεν τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ, καὶ ἐκλεξάμενος ἐξ αὐτῶν δώδεκα, οὓς καὶ ἀποστόλους ὠνόμασεν, Σίμωνα, ὃν καὶ ἐκάλεσεν Πέτρον, καὶ Ἀνδρέαν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, Ἰάκωβον καὶ Ἰωάννην καὶ Φίλιππον καὶ Βαρθολομαῖον καὶ Ματθαῖον καὶ Θωμᾶν». οὕτως μὲν τὸν Ματθαῖον ὁ Λουκᾶς ἐτίμησεν, καθ’ ἃ παρέδωκαν αὐτῷ «οἱ ἀπ’ ἀρχῆς αὐτόπται καὶ ὑπηρέται γενόμενοι τοῦ λόγου». Καὶ τὸν Ἰωάννην δὲ ὅμοιον εὕροις ἂν τῷ Ματθαίῳ· ἐν μὲν γὰρ ταῖς ἐπιστολαῖς αὐτοῦ οὐδὲ μνήμην τῆς οἰκείας προσηγορίας ποιεῖται, ἢ πρεσβύτερον ἑαυτὸν ὀνομάζει, οὐδαμοῦ δὲ ἀπόστολον οὐδ’ εὐαγγελιστήν· ἐν δὲ τῷ εὐαγγελίῳ ἐπισημηνάμενος «ὃν ἠγάπα ὁ Ἰησοῦς» οὐκ ἐδήλωσεν ὀνομαστὶ ἑαυτόν. Ὅ γε μὴν Πέτρος οὐδὲ καθῆκεν ἐπὶ εὐαγγελίου γραφὴν δι’ εὐλαβείας ὑπερβολήν. τούτου Μάρκος γνώριμος καὶ φοιτητὴς γεγονὼς ἀπομνημονεῦσαι λέγεται τὰς τοῦ Πέτρου περὶ τῶν πράξεων τοῦ Ἰησοῦ διαλέξεις·
πλαττόμενοι, καὶ πλανῶντες μὲν οὖς δυνατόν· εἰ δὲ μὴ πείθοιτό τις, ἀλλ᾽ αὐτοί γε, ὑπὲρ ὧν συντεθείμεθα, ταπίχειρα τῆς πλάνης καθ᾿ ἑαυτῶν ἐφελκόμενοι. "Αρά σοι πιθανὰ ταῦτα ἢ καὶ ἀληθοῦς ἐχόμενα λά γου, ὡς τὰ τοιαῦτα πλασάμενοι καὶ συνθέμενοι ἀλ- λήλοις εὐτελεῖς ἄνδρες καὶ ἰδιῶται, παρῄεσαν ἐπὶ τὴν Ρωμαίων ἀρχήν; ἢ ὡς ἀνθρωπεία φύσις, τὸ φιλόζωον οἰκεῖον κεκτημένη, δύναιτ' ἄν ποθ᾽ ὑπὲρ τοῦ μηδενὸς αὐθαίρετον ὑπομεῖναι τελευτήν; ἢ ὡς οἱ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθηταὶ εἰς τοσαύτην ὑπερβολὴν ἐκπληξίας ἤλασαν, ὡς μηδὲν μὲν ὑπ' αὐτοῦ παράδοξον πραχθὲν ἑωρακέναι, αὐτοὺς δ᾽ ἐκ συνθήματος ὁμοῦ πάντα τὰ τοιαῦτα πεπλάσθαι, ἔπειτα ῥημάτια περὶ αὐτοῦ ψευδῆ συνταξαμένους, ὑπὲρ τούτων θνήσκειν ὑπο μένειν ἑτοίμως ἔχειν; ᾿Αλλὰ τί φής; μὴ προσδο κῆσαι αὐτοὺς μηδὲ ἐλπίσαι δεινόν τι πείσεσθαι ἐκ τῆς περὶ τοῦ Ἰησοῦ μαρτυρίας, διὸ καὶ ἀδεῶς ἐπὶ τὸ περὶ αὐτοῦ κήρυγμα προελθεῖν; Αλλ' οὐκ εἰκὸς ἦν ἀπελπίσαι τὰ πάντα ὑπ' αὐτῶν πείσεσθαι, τοὺς Ρωμαίοις ὁμοῦ καὶ Ἕλλησι καὶ βαρβάροις θεῶν ἀνατροπὴν εἰσηγησαμένους; Η δέ γε περὶ αὐτῶν ἱστορία σαφῶς δείκνυσιν, ὡς μετὰ τὴν τοῦ διδασκά λου τελευτὴν ἐπίβουλοί τινες, συλλαβόντες αὐτοὺς, πρῶτα μὲν παρέδωκαν φυλακῇ, ἔπειτα δὲ ἀπέλυσαν, παραγγείλαντες μηδενὶ λαλεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ Ἰησοῦ. Γνόντες δὲ αὐτοὺς μετὰ ταῦτα, δημοσίᾳ τῷ πλήθει τὰ περὶ αὐτοῦ διαλεγομένους, ἀναρπάσαντες ἐμάστιζον, ἐπιτιμῶντες ἐπὶ τῇ διδασκαλία. ιτε ἀποκριθεὶς αὖθις αὐτοῖς ὁ Πέτρος εἶπεν· « Πειθαρ χεῖν δεῖ Θεῷ μᾶλλον ἢ ἀνθρώποις. » Μετὰ δὲ ταῦτα λίθοις βληθεὶς ἀναιρεῖται Στέφανος, ἐπὶ τοῦ Ἰου δαίων πλήθους παρρησιασάμενος, καὶ διωγμὸς οὐχ τυχὼν ἐπανίσταται τοῖς πρεσβεύουσι τὸ τοῦ Ἰησοῦ όνομα. Καὶ πάλιν ἄλλοτε Ηρώδης ὁ τῶν Ἰουδαίων βασιλεὺς ἀνεῖλεν τὸν Ἰάκωβον τὸν ἀδελφὸν Ἰωάννου μαχαίρᾳ, τόν τε Πέτρον ὁ αὐτὸς δεσμοῖς περιέβαλεν, ὡς ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων γέγραπται. Καὶ τούτων ταῦτα πεπονθότων, οἱ λοιποὶ μαθηταὶ ἀπρίξ ἐχόμενοι τοῦ Ἰησοῦ, παρέμενον ἔτι μᾶλλον εἰς πάν τας αὐτόν τε καὶ τὰς παραδοξοποιίας αὐτοῦ καταγ- γέλλοντες. Ἐπὶ τούτοις Ἰάκωβος ὁ ἀδελφὸς τοῦ Κυ Β EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. riet hujus audaciæ præmium, siquidem non vul- A gares nos pro tantis certaminibus manent coronæ, sed quæ supplicia videlicet a legibus omnium ho- minum, ut par est, contradicentibus injuncta sunt, vincula scilicet, tormenta, carceres : necnon ignis, et ferrum, et cruces, et belluæ ad quæ omnia promptissimo animo est accedendum, iisque obviam malis eundum intrepide, quæ præceptorem nostrum nobis pro exemplo ostentant. Quid enim pulchrius, quam nulla ratione et diis et hominibus fieri inimicos; neque ulla unquam prorsus frui jucunditate, neque clarissimis rebus oblectari, neque comparare pecunias, nec ullius prorsus boni spen sibi reliquam facere: temere autem et inaniter errare ac decipere? Hoc enim præcipuum est quod spectemus : ac præterea omnibus nationibus adversari, et deos, qui a condito ævo apud omnes cer- tissimi babiti sunt oppugnare. Præceptorem vero, quem oculis nostris supplicio affici vidinius, pro Deo et pro Dei Filio prædicare. Pro quo et ipsi mori parati simus, tametsi ab illo neque veri neque utilis aut commodi quidquam didicimus. Hoc enim ipso ille pluris est faciendus, quod nihil nobis pro- fuerit. Omnia vero nobis facienda sunt, ut illius nomen illustre gloriosumque reddamus. Omzia probra, omnia supplicia ferenda, omne genus mortis subeundum pro ea re, quæ nulla in parte vera est. Malum enim forsitan veritas, et mali contrarium in mendacio: quare aflirmemus illum et mortuos excitasse, et leprosos purgasse, et dæmonas ejecisse, et alia incredibilia, omnemque fi- dem superantia fecisse, quarum quidem rerum nullius illi nos conscii sumus, sed arbitratu nostro cuncta fingentes : et decipiamus quidem quos possumus, si cui vero non persuaserimus, tum ipsi pro jis quæ inter nos composuimus erroris mercedem, adversus nos ipsos eliciamus. c Videnturne tibi credibilia hac, aut ulli vero si- milia? ignobiles vulgaresque homines, postquam talia finxerint, atque inter se composuerint, Roma- num imperium invasisse? aut humanam naturam, quæ vitæ amorem ac studium quasi proprium quiddam possidet, potuisse unquam ulla mercede voluntarium subire interitum, quemadmodum Sal- vatoris nostri discipuli potuere? Quos sic quidem eo stuporis venisse credas, ut cum ab illo nihil di- gnum admiratione gestum inspexerint, ipsi tamen ex composito cuncta ejus generis confinxerint? deinde nugis quibusdam de illo corrogatis, pro iis omne genus mortis subire parati, promptique fue- rint? tu vero quid ais tandem adversus hæc ? Newn- pe illos neque opinatos fuisse, neque sperasse quidquam ejusmodi ob commendationem Jesu per- pessuros. Quare tam intrepide ad prædicandum de illo provectos at istuc quonam pacto concede- tur? illos non sperasse pro illo se omnia passuros? qui et apud Romanos, et apud Græcos, et apud barbaros, deorum eversionen essent invecturi? At enim historia quæ de illis exstat, aperte hoc habet, illos post Præceptoris interitum, ab insidia- toribus quibusdam captos fuisse, et primum qui- dem in carcerem conjectos, deinde vero dimissos, tum iis imperatum ne ulli hominum in nomine Jesu loquerentur. Postea vero cum illi hos vidissent aprd multitudinem palam de illo iterum loquentes, correptos verberarunt, eosque ob doctrinæ genus increparunt. Quo tempore videlicet rursus illi re- spondens Petrus dixit : « Obedire oportet Deo na- gis quam hominibus ". » Haud ita multo post la- pidibus petitus Stephanus interficitur, cum apud Judæorum multitudinem intrepide concionaretur, atque insertatio non mediocris orta est adversus eos, qui nomen Jesu publice commendabant. Alio rursus tempore Herodes, qui Judæorum rex erat, Jacobum fratrem Joannis occidit gladio. Petrum Acl. V, 29. D
PG 22:213ὃς ἐλθὼν ἐπ’ ἐκεῖνα τῆς ἱστορίας, ἐν οἷς ὁ Ἰησοῦς ἐρωτήσας, τίνα φασὶν αὐτὸν οἱ ἄνθρωποι, καὶ αὐτοὶ δὲ οἱ αὐτοῦ μαθηταὶ τίνα δόξαν ἔχοιεν περὶ αὐτοῦ, ὑπακούσαντος τοῦ Πέτρου, ὡς περὶ Χριστοῦ, οὐδὲν ἀποκρινάμενον τὸν Ἰησοῦν οὐδὲ λέγοντα αὐτῷ γράφει, ἀλλ’ ὅτι «ἐπετίμησεν αὐτοῖς, ἵνα μηδενὶ λέγωσιν περὶ αὐτοῦ». οὐ γὰρ παρῆν ὁ Μάρκος τοῖς ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ λεχθεῖσιν, ἀλλ’ οὐδὲ Πέτρος τὰ πρὸς αὐτὸν καὶ περὶ αὐτοῦ λεχθέντα τῷ Ἰησοῦ ἐδικαίου δι’ οἰκείας προφέρειν μαρτυρίας. τίνα δὲ ἦν τὰ πρὸς αὐτὸν λεχθέντα Ματθαῖος δηλοῖ διὰ τούτων· «ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι; ἀποκριθεὶς δὲ Σίμων Πέτρος εἶπεν, σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ τοῦ ζῶντος. ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ, μακάριος εἶ Σίμων Βὰρ Ἰωνᾶ, ὅτι σὰρξ καὶ αἷμα οὐκ ἀπεκάλυψέν σοι, ἀλλ’ ὁ πατήρ μου ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. καὶ ἐγώ σοι λέγω, σὺ εἶ Πέτρος, καὶ ἐπὶ ταύτην τὴν πέτραν οἰκοδομήσω μου τὴν ἐκκλησίαν, καὶ πύλαι ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς, καὶ δώσω σοι τὰς κλεῖς τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν, καὶ ὅσα ἂν δήσῃς ἐπὶ τῆς γῆς, ἔσται δεδεμένα ἐν τοῖς οὐρανοῖς, καὶ ὅσα ἂν λύσῃς ἐπὶ τῆς γῆς, ἔσται λελυμένα ἐν τοῖς οὐρανοῖς».
Χριστοῦ ἔγειραι καὶ περιπάτει. » Σκυθρωπὰ δὲ αὐτοῖς προαγγέλλοντος τοῦ Διδασκάλου, προσέχοντες δι' ὧν πρὸς αὐτοὺς ἔλεγεν· . Ἐν τῷ κόσμῳ θλίψιν ἔχετε·, καὶ πάλιν· «Κλαύσετε καὶ θρηνήσετε ὑμεῖς, ὁ δὲ κόσμος χαρήσεται, πῶς οὐκ αὐτοὶ μὲν δῆλοι τὸν τρόπον, ὅτι δὴ στεῤῥοί τινες καὶ βαθεῖς ὑπῆρχον, μὴ φεύγοντες τὰ τῆς ψυχῆς γυμνάσια, μηδὲ τὰ πρὸς ἡδονὴν μεταδιώκοντες; καὶ ὁ διδάσκαλος δὲ, ὅτι μὴ δι' ἀπάτης θέλγων αὐτοὺς καὶ τὰ οἰκεία προϊσχόμενος ἐξῳκειοῦτο, ἐλευθέρῳ δὲ καὶ ἀληθεῖ λόγῳ τὰ συμβησόμενα θεσπίζων, τὴν αἵρεσιν τῆς κατ' αὐτοῦ (1) πολιτείας εἰς αὐτοὺς ἐνετίθετο ; Τοιαῦτα δὲ ἦν καὶ τὰ περὶ τῶν μελλόντων διὰ τὸ ὄνομα αὐτοῦ συμβήσεσθαι αὐτοῖς, ἐν οἷς προλέγων εμαρτύρατο, ὅτι καὶ ἐπὶ ἡγεμονίας ἀχθήσονται, καὶ μέχρι βασι- λέων φθάσουσι, καὶ παντοίας ὑπομενοῦσι τιμωρίας, Β δι' οὐδὲν μὲν φαῦλον, οὐδὲ δι᾿ ἑτέραν εύλογον αἰτίαν, αὐτὸ δὲ τοῦτο ὅλον διὰ τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Ο καὶ ἔστιν εἰς δεῦρο θεωροῦντας ἐνεργούμενον, καταπλαγῆναι τὴν πρόρρησιν· ἡ γὰρ τοῦ Ἰησοῦ ὀνόματος ὁμολογία τοὺς θυμοὺς εἴωθεν ἐκκαίειν τῶν ἀρχόντων. Καν μηδενὶ γὰρ φαῦλον ᾗ πεπραγμένον τῷ τὸν Χριστὸν ὁμολογοῦντι, χολάζουσιν ομοίως αἰκιζόμενοι διὰ τὸ ὄνομα αὐτοῦ, ὡς πάντων ἀνοσιουργῶν χαλεπωτέρους· εἰ δ' ἐξομόσαιτό τις τὴν προσηγορίαν, καὶ ἀρνηθείη μὴ εἶναι τῶν Χριστοῦ μαθητῶν, ἀφεῖται παραχρῆμα Ελεύθερος, καν μυρίοις ἔνοχος αλίσκηται πλημμελή- μασι. Καὶ τί με χρὴ μυρία συναγαγεῖν, τὸ τῶν ἀποστό- λων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν διαγράφειν ἦθος πειρώμενον, ἀρχούντων καὶ τῶν εἰρημένων εἰς. ἀπόδειξιν τοῦ προκειμένου ; οἷς ἔτι ταῦτα προσθεὶς, ἐπὶ τὸ ἕτερον στῆρος τῶν συκοφαντών μεταβήσομαι. Ματθαῖος ἀπόστολος τὸν πρότερον βίον οὐκ ἀπὸ σεμνῆς διατρι- τῆς ὡρμᾶτο, ἐκ δὲ τῶν ἀμφὶ τὰς τελωνίας καὶ πλεο- νεξίας σχολαζόντων. Τοῦτο οὐδεὶς τῶν εὐαγγελιστῶν ἐδήλωσεν, οὐχ ὁ συναπόστολος αὐτοῦ Ἰωάννης, οὐδέ γε Λουκᾶς, οὐδὲ Μάρκος, ὁ δὲ Ματθαῖος τὸν ἑαυτοῦ στηλι τεύων βίον, καὶ κατήγορος αὐτὸς ἑαυτοῦ γιγνόμενος. Ἐπάκουσον γοῦν ὅπως διαρρήδην ἐπ' ὀνόματος αὐτοῦ μέμνηται ἐν τῷ πρὸς αὐτοῦ γραφέντι Εὐαγγελίῳ, τοῦ τον λέγων τὸν τρόπον· «Καὶ παράγων ἐκεῖθεν ὁ Ἰησοῦς εἶδεν ἄνθρωπον καθήμενον ἐπὶ τὸ τελώνιον, Ματθαῖον δήματι, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Ακολούθει μοι· καὶ ἀναστὰς ἠκολούθησεν αὐτῷ. Καὶ ἐγένετο, ἀνακειμέ- νου αὐτοῦ ἐν τῇ οἰκίᾳ, καὶ ἰδοὺ πολλοὶ τελῶναι καὶ ἁμαρτωλοὶ συνανέκειντο τῷ Ἰησοῦ καὶ τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ. » Καὶ πάλιν προϊὼν ἑξῆς, τόν τε κατάλογον τῶν μαθητῶν ἐξαριθμούμενος, αὐτὸς ἑαυτῷ τὸ τοῦ τελώνου ὄνομα προστίθησιν. Λέγει δ' οὖν· « Τῶν δὲ δώδεκα ἀποστόλων τὰ ὀνόματά ἐστι ταῦτα· πρῶτ τος Σίμων ὁ λεγόμενος Πέτρος, καὶ ᾿Ανδρέας ὁ ἀδελ φὲς αὐτοῦ, Ἰάκωβος ὁ τοῦ Ζεβεδαίου, καὶ Ἰωάννης το Εt DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. B , A tro, et ab iis qui circum Petrum erant aliud postu· laret (hic porro unus erat eorum, qui ob extremam inopiam victum mendicabant) non habens Petras quid daret, confessus est, ab omni se posses. sione auri atque argenti abhorrere, his quidem verbis: Argentum et aurum non est mili, quod autem habeo, hoc tibi do; in noinine Jesu Christi surge et ambula ". Cum vero illi a suo Præceptore tristia auditu perciperent, si modo at- tendebant quæ ad ipsos diceret, «In mundo aflictio nem habebitis. Et rursus: Lugebitis et plorabitis vos, mundus autem gaudebit : 70, nonne de animi sui moribus plane indicabant? quod videlicet soli- diori quadam altiorique natura constarent, cum ani mi labores non fugerent, neque voluptatem perse- querentur, quodque ipsorum magister non fraudu lente eos demulcens, aut res suas eis ostentans sibi ipsi illos adjungeret, sed ingenua veraque oratione quæ eventura erant canens, suæ reipublicae rationem atque propositum, in animis illorum infigeret? Talia item erant quæ propter nomen suum passuros illos prædicabat, significans, quod ad praesides ducendi essent, quod ante reges sistendi, quod omnis ge- neris poenas subituri, non ob levem rem aliquam, neque ob ullam probabilem causam, sed id totum propter unum suum nomen. Quod interim cum reipsa ad hunc usque diem compleri cernamus, cur non hujusce eventus prædictionem obstupescimus? una enim confessio nóminis Jesu, animos consuevit accendere principum. Nam etsi nihil reprehensione dignum admiserit, qui Christum confessus est, eum tamen puniunt plectentes nominis illius causa, om- nibus scelestis asperius. Quod si quis eam appellationem abjuraverit, negaveritque se Christi esse discipulum, dimittitur illico ac liberatur, etiamsi innumerabilibus peccatis obnoxius teneatur. C Act. 111, 6. Luc. vi, 25. Matth. 15, 10. D Et quid me Salvatoris nostri apostolorum mores describere conantem, plura in unum cogere opor- tet, cum iis quæ dicta sunt, abunde contenti esse possimus, ad id demonstrandum quod a nobis pro- positum est? Quibus cum pauca quæ sequuntur ad- didero, ad aliud calumniantium genus me conver- tam. Matthæus apostolus vitæ genus, quod prius sectatus est, nullo graviore studio aut consuetu- dine refertum sibi delegit, sed inter publicanos, et eos qui pecuniæ colligendæ vacarent. Hoc qui- dem nullus evangelistarum indicavit, non coaposto- lus ejus Joannes, non Lucas, non Marcus, sed ipse Matthæus suam ipsius vitam non dissimulans, pla- neque ipse seipsum accusans. Audi igitur quomodo palam sui nominis meminit, in eo, quod ipse scri- psit Evangelio, et mores proprios notavit: . præteriens illinc Jesus, vidit hominem seden- tem in telonio, Matthæum nomine, et dixit ei: Se- quere me, et surgens secutus est eum, et factum est, discumbente illo in domo, ecce multi publicani et peccatores simul discumbebant cum Jesu, et discipulis ejus"., Deinceps sermone progressus, ac discipulorum nomina enumerans, ipse sibi ipsi publicani nomen adjungit, dicit igitur: • Duodecim vero apostolorum nomina sunt hæc, primus Simon, (4) Αὐτοῦ. Forte αὐτόν. EDIT.
τοσούτων εἰρημένων τῷ Πέτρῳ ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ, ὁ Μάρκος μηδενὸς τούτων μνημονεύσας, ὅτι μηδ’ ὁ Πέτρος ταῦθ’ ὡς εἰκὸς ἐν ταῖς αὐτοῦ διδασκαλίαις ἐξηγόρευσεν, ὅρα τί φησίν· ἐρωτήσαντος τοῦ Ἰησοῦ, «ἀποκριθεὶς ὁ Πέτρος λέγει, σὺ εἶ ὁ Χριστός. καὶ ἐπετίμησεν αὐτοῖς, ἵνα μηδενὶ λέγωσιν περὶ αὐτοῦ». ταῦτα μὲν οὖν ὁ Πέτρος εἰκότως παρασιωπᾶσθαι ἠξίου· διὸ καὶ Μάρκος αὐτὰ παρέλιπεν. τὰ δὲ κατὰ τὴν ἄρνησιν αὐτοῦ εἰς πάντας ἐκήρυξεν ἀνθρώπους, ἐπεὶ καὶ ἔκλαυσεν ἐπ’ αὐτῇ πικρῶς. εὕροις δ’ οὖν τὸν Μάρκον ἱστοροῦντα περὶ αὐτοῦ τάδε· «καὶ ὄντος τοῦ Πέτρου ἐν τῇ αὐλῇ ἔρχεται πρὸς αὐτὸν μία τῶν παιδισκῶν τοῦ ἀρχιερέως, καὶ ἰδοῦσα αὐτὸν θερμαινόμενον. ἐμβλέψασα αὐτῷ λέγει, καὶ σὺ μετὰ Ἰησοῦ τοῦ Ναζωραίου ἦς. ὁ δὲ ἠρνήσατο λέγων· οὔτε οἶδα οὔτε ἐπίσταμαι τί σὺ λέγεις. καὶ ἐξῆλθεν εἰς τὴν ἔξω πρόαυλιν, καὶ ἀλέκτωρ ἐφώνησεν. πάλιν δὲ ἰδοῦσα αὐτὸν ἡ παιδίσκη ἤρξατο λέγειν τοῖς παρεστῶσιν· οὗτος ἐξ αὐτῶν ἐστιν. ὁ δὲ πάλιν ἠρνήσατο. καὶ μετὰ μικρὸν πάλιν [οἱ] παρεστῶτες ἔλεγον τῷ Πέτρῳ· ἀληθῶς ἐξ αὐτῶν εἶ, καὶ γὰρ Γαλιλαῖος εἶ.
Χριστοῦ ἔγειραι καὶ περιπάτει. » Σκυθρωπὰ δὲ αὐτοῖς προαγγέλλοντος τοῦ Διδασκάλου, προσέχοντες δι' ὧν πρὸς αὐτοὺς ἔλεγεν· . Ἐν τῷ κόσμῳ θλίψιν ἔχετε·, καὶ πάλιν· «Κλαύσετε καὶ θρηνήσετε ὑμεῖς, ὁ δὲ κόσμος χαρήσεται, πῶς οὐκ αὐτοὶ μὲν δῆλοι τὸν τρόπον, ὅτι δὴ στεῤῥοί τινες καὶ βαθεῖς ὑπῆρχον, μὴ φεύγοντες τὰ τῆς ψυχῆς γυμνάσια, μηδὲ τὰ πρὸς ἡδονὴν μεταδιώκοντες; καὶ ὁ διδάσκαλος δὲ, ὅτι μὴ δι' ἀπάτης θέλγων αὐτοὺς καὶ τὰ οἰκεία προϊσχόμενος ἐξῳκειοῦτο, ἐλευθέρῳ δὲ καὶ ἀληθεῖ λόγῳ τὰ συμβησόμενα θεσπίζων, τὴν αἵρεσιν τῆς κατ' αὐτοῦ (1) πολιτείας εἰς αὐτοὺς ἐνετίθετο ; Τοιαῦτα δὲ ἦν καὶ τὰ περὶ τῶν μελλόντων διὰ τὸ ὄνομα αὐτοῦ συμβήσεσθαι αὐτοῖς, ἐν οἷς προλέγων εμαρτύρατο, ὅτι καὶ ἐπὶ ἡγεμονίας ἀχθήσονται, καὶ μέχρι βασι- λέων φθάσουσι, καὶ παντοίας ὑπομενοῦσι τιμωρίας, Β δι' οὐδὲν μὲν φαῦλον, οὐδὲ δι᾿ ἑτέραν εύλογον αἰτίαν, αὐτὸ δὲ τοῦτο ὅλον διὰ τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Ο καὶ ἔστιν εἰς δεῦρο θεωροῦντας ἐνεργούμενον, καταπλαγῆναι τὴν πρόρρησιν· ἡ γὰρ τοῦ Ἰησοῦ ὀνόματος ὁμολογία τοὺς θυμοὺς εἴωθεν ἐκκαίειν τῶν ἀρχόντων. Καν μηδενὶ γὰρ φαῦλον ᾗ πεπραγμένον τῷ τὸν Χριστὸν ὁμολογοῦντι, χολάζουσιν ομοίως αἰκιζόμενοι διὰ τὸ ὄνομα αὐτοῦ, ὡς πάντων ἀνοσιουργῶν χαλεπωτέρους· εἰ δ' ἐξομόσαιτό τις τὴν προσηγορίαν, καὶ ἀρνηθείη μὴ εἶναι τῶν Χριστοῦ μαθητῶν, ἀφεῖται παραχρῆμα Ελεύθερος, καν μυρίοις ἔνοχος αλίσκηται πλημμελή- μασι. Καὶ τί με χρὴ μυρία συναγαγεῖν, τὸ τῶν ἀποστό- λων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν διαγράφειν ἦθος πειρώμενον, ἀρχούντων καὶ τῶν εἰρημένων εἰς. ἀπόδειξιν τοῦ προκειμένου ; οἷς ἔτι ταῦτα προσθεὶς, ἐπὶ τὸ ἕτερον στῆρος τῶν συκοφαντών μεταβήσομαι. Ματθαῖος ἀπόστολος τὸν πρότερον βίον οὐκ ἀπὸ σεμνῆς διατρι- τῆς ὡρμᾶτο, ἐκ δὲ τῶν ἀμφὶ τὰς τελωνίας καὶ πλεο- νεξίας σχολαζόντων. Τοῦτο οὐδεὶς τῶν εὐαγγελιστῶν ἐδήλωσεν, οὐχ ὁ συναπόστολος αὐτοῦ Ἰωάννης, οὐδέ γε Λουκᾶς, οὐδὲ Μάρκος, ὁ δὲ Ματθαῖος τὸν ἑαυτοῦ στηλι τεύων βίον, καὶ κατήγορος αὐτὸς ἑαυτοῦ γιγνόμενος. Ἐπάκουσον γοῦν ὅπως διαρρήδην ἐπ' ὀνόματος αὐτοῦ μέμνηται ἐν τῷ πρὸς αὐτοῦ γραφέντι Εὐαγγελίῳ, τοῦ τον λέγων τὸν τρόπον· «Καὶ παράγων ἐκεῖθεν ὁ Ἰησοῦς εἶδεν ἄνθρωπον καθήμενον ἐπὶ τὸ τελώνιον, Ματθαῖον δήματι, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Ακολούθει μοι· καὶ ἀναστὰς ἠκολούθησεν αὐτῷ. Καὶ ἐγένετο, ἀνακειμέ- νου αὐτοῦ ἐν τῇ οἰκίᾳ, καὶ ἰδοὺ πολλοὶ τελῶναι καὶ ἁμαρτωλοὶ συνανέκειντο τῷ Ἰησοῦ καὶ τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ. » Καὶ πάλιν προϊὼν ἑξῆς, τόν τε κατάλογον τῶν μαθητῶν ἐξαριθμούμενος, αὐτὸς ἑαυτῷ τὸ τοῦ τελώνου ὄνομα προστίθησιν. Λέγει δ' οὖν· « Τῶν δὲ δώδεκα ἀποστόλων τὰ ὀνόματά ἐστι ταῦτα· πρῶτ τος Σίμων ὁ λεγόμενος Πέτρος, καὶ ᾿Ανδρέας ὁ ἀδελ φὲς αὐτοῦ, Ἰάκωβος ὁ τοῦ Ζεβεδαίου, καὶ Ἰωάννης το Εt DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. B , A tro, et ab iis qui circum Petrum erant aliud postu· laret (hic porro unus erat eorum, qui ob extremam inopiam victum mendicabant) non habens Petras quid daret, confessus est, ab omni se posses. sione auri atque argenti abhorrere, his quidem verbis: Argentum et aurum non est mili, quod autem habeo, hoc tibi do; in noinine Jesu Christi surge et ambula ". Cum vero illi a suo Præceptore tristia auditu perciperent, si modo at- tendebant quæ ad ipsos diceret, «In mundo aflictio nem habebitis. Et rursus: Lugebitis et plorabitis vos, mundus autem gaudebit : 70, nonne de animi sui moribus plane indicabant? quod videlicet soli- diori quadam altiorique natura constarent, cum ani mi labores non fugerent, neque voluptatem perse- querentur, quodque ipsorum magister non fraudu lente eos demulcens, aut res suas eis ostentans sibi ipsi illos adjungeret, sed ingenua veraque oratione quæ eventura erant canens, suæ reipublicae rationem atque propositum, in animis illorum infigeret? Talia item erant quæ propter nomen suum passuros illos prædicabat, significans, quod ad praesides ducendi essent, quod ante reges sistendi, quod omnis ge- neris poenas subituri, non ob levem rem aliquam, neque ob ullam probabilem causam, sed id totum propter unum suum nomen. Quod interim cum reipsa ad hunc usque diem compleri cernamus, cur non hujusce eventus prædictionem obstupescimus? una enim confessio nóminis Jesu, animos consuevit accendere principum. Nam etsi nihil reprehensione dignum admiserit, qui Christum confessus est, eum tamen puniunt plectentes nominis illius causa, om- nibus scelestis asperius. Quod si quis eam appellationem abjuraverit, negaveritque se Christi esse discipulum, dimittitur illico ac liberatur, etiamsi innumerabilibus peccatis obnoxius teneatur. C Act. 111, 6. Luc. vi, 25. Matth. 15, 10. D Et quid me Salvatoris nostri apostolorum mores describere conantem, plura in unum cogere opor- tet, cum iis quæ dicta sunt, abunde contenti esse possimus, ad id demonstrandum quod a nobis pro- positum est? Quibus cum pauca quæ sequuntur ad- didero, ad aliud calumniantium genus me conver- tam. Matthæus apostolus vitæ genus, quod prius sectatus est, nullo graviore studio aut consuetu- dine refertum sibi delegit, sed inter publicanos, et eos qui pecuniæ colligendæ vacarent. Hoc qui- dem nullus evangelistarum indicavit, non coaposto- lus ejus Joannes, non Lucas, non Marcus, sed ipse Matthæus suam ipsius vitam non dissimulans, pla- neque ipse seipsum accusans. Audi igitur quomodo palam sui nominis meminit, in eo, quod ipse scri- psit Evangelio, et mores proprios notavit: . præteriens illinc Jesus, vidit hominem seden- tem in telonio, Matthæum nomine, et dixit ei: Se- quere me, et surgens secutus est eum, et factum est, discumbente illo in domo, ecce multi publicani et peccatores simul discumbebant cum Jesu, et discipulis ejus"., Deinceps sermone progressus, ac discipulorum nomina enumerans, ipse sibi ipsi publicani nomen adjungit, dicit igitur: • Duodecim vero apostolorum nomina sunt hæc, primus Simon, (4) Αὐτοῦ. Forte αὐτόν. EDIT.
PG 22:217ὁ δὲ ἤρξατο ἀναθεματίζειν καὶ ὀμνύειν, ὅτι οὐκ οἶδα τὸν ἄνθρωπον τοῦτον, ὃν λέγετε· καὶ εὐθέως ἐκ δευτέρου ἀλέκτωρ ἐφώνησεν». Μάρκος μὲν ταῦτα γράφει, Πέτρος δὲ ταῦτα περὶ ἑαυτοῦ μαρτυρεῖ· πάντα γὰρ τὰ παρὰ Μάρκῳ τῶν Πέτρου διαλέξεων εἶναι λέγεται ἀπομνημονεύματα. οἱ δὴ οὖν τὰ μὲν δόξαντα αὐτοῖς ἀγαθὴν φέρειν φήμην παραιτούμενοι, τὰς δὲ καθ’ ἑαυτῶν διαβολὰς εἰς ἄληστον αἰῶνα καταγράφοντες, καὶ τῶν πλημμεληθέντων αὐτοῖς τὰς κατηγορίας, ἃς οὐκ ἄν τις ἔγνω τῶν μετὰ ταῦτα εἰ μὴ διὰ τῆς αὐτῶν ἔμαθεν φωνῆς, καθ’ ἑαυτῶν στηλιτεύοντες, πῶς οὐ φιλαυτίας μὲν ἁπάσης καὶ ψευδολογίας ἐκτὸς γεγονέναι ἐνδίκως ἂν ὁμολογοῖντο, φιλαλήθους δὲ διαθέσεως σαφῆ καὶ ἐναργῆ τεκμήρια παρεσχηκέναι;
ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ, Φίλιππος καὶ Βαρθολομαίος, Θωμάς Β καὶ Ματθαῖος ὁ τελώνης. » Οὕτως μὲν ὁ Ματθαῖος, δι' ὑπερβολὴν ἐπιεικείας τὸ φιλάληθες ὑποφαίνων τοῦ ἰδίου τρόπου, καὶ τελώνην ἑαυτὸν ἀπεκάλει, μὴ ἀποκρύπτων τὸν πρότερον ἑαυτοῦ βίον, καὶ τοῦ συζύγου δεύτερον ἑαυτὸν κατέλεγεν. Συνεζευγμένος γοῦν τῷ Θωμᾷ, ὁ Πέτρος Ανδρέᾳ, καὶ Ἰάκωβος τῷ Ἰωάννῃ, καὶ Φίλιππος Βαρθολομαίῳ, προτάττει ἑαυτοῦ τὸν Θωμᾶν, προτιμῶν ὡς κρείττονα τον συν- απόστολον, τῶν λοιπῶν εὐαγγελιστῶν τοὐναντίον πεποιηκότων. Ακουε γοῦν Λουκᾶ, πῶς, τοῦ Ματθαίου μνημονεύσας, οὐ τελώνην ὀνομάζει, οὐδ᾽ ὑποτάττει τῷ Θωμά, κρείττονα δὲ αὐτὸν εἰδὼς, πρῶτον αὐτὸν κατέλεξεν, δεύτερον τὸν Θωμᾶν ἐπαγαγών, ὥσπερ καὶ ὁ Μάρκος πεποίηκεν· ἔχουσι δὲ αὐτοῦ αἱ λέξεις οὕτως· « Καὶ ὅτε ἡμέρα ἐγένετο, ἐφώνησε τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ, καὶ ἐκλεξάμενος ἐξ αὐτῶν δώδεκα, οὓς καὶ ἀποστόλους ὠνόμασεν, Σίμωνα, ὃν καὶ ἐκά- λεσε Πέτρον, καὶ ᾿Ανδρέαν τὴν ἀδελφὸν αὐτοῦ, Ιά- κωβον καὶ Ἰωάννην, καὶ Φίλιππον, καὶ Βαρθολομαῖον, καὶ Ματθαῖον, καὶ Θωμᾶν. » Οὕτως μὲν τὸν Ματ- θαῖον ὁ Λουκᾶς ἐτίμησε, καθ᾽ ἃ παρέδωκαν αὐτῷ οἱ ἀπαρχῆς αὐτόπται καὶ ὑπηρέται γενόμενοι τοῦ λόγου. Καὶ τὸν Ἰωάννην δὲ ὅμοιον εὕροις ἂν τῷ Ματθαίῳ. Ἐν μὲν γὰρ ταῖς ἐπιστολαῖς αὐτοῦ οὐδὲ μνήμην τῆς οἰκείας προσηγορίας ποιεῖται, ἢ πρεσβύ τερον ἑαυτὸν ὀνομάζει, οὐδαμοῦ δὲ ἀπόστολον, οὐδὲ εὐαγγελιστήν· ἐν δὲ τῷ Εὐαγγελίῳ ἐπισημηνάμενος ἂν ἠγάπα ὁ Ἰησοῦς, οὐκ ἐδήλωσαν ὀνομαστὶ ἑαυτόν. "Ο γε μὴν Πέτρος οὐδὲ καθῆκεν ἐπὶ τὴν Εὐαγγελίου γραφὴν δι' εὐλαβείας ὑπερβολήν. Τούτου Μάρκος γνώ ριμος καὶ φοιτητὴς γεγονὼς ἀπομνημονεῦσαι λέγεται τὰς τοῦ Πέτρου περὶ τῶν πράξεων τοῦ Ἰησοῦ διαλέξεις, ὃς ἐλθὼν ἐπ' ἐκεῖνα τῆς ἱστορίας, ἐν οἷς ὁ Ἰησοῦς έρωτήσας, τίνα φασὶν αὐτὸν οἱ ἄνθρωποι, καὶ αὐτοὶ δὲ οἱ αὐτοῦ μαθηταί, τίνα δόξαν ἔχοιεν περὶ αὐτοῦ, ὑπακούσαντος τοῦ Πέτρου, ὡς περὶ Χριστοῦ, οὐδὲν ἀποκρινάμενον τὸν Ἰησοῦν οὐδὲ λέγοντα αὐτῷ γρά φει, ἀλλ' ὅτι ἐπετίμησεν αὐτοῖς, ἵνα μηδενὶ λέγωσε περὶ αὐτοῦ. Οὐ γὰρ παρῆν ὁ Μάρκος τοῖς ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ λεχθεῖσιν, ἀλλ᾽ οὐδὲ Πέτρος τὰ πρὸς αὐτὸν καὶ περὶ αὐτοῦ λεχθέντα τῷ Ἰησοῦ ἐδικαίου δι' οι κείας προφέρειν μαρτυρίας. Τίνα δὲ ἦν τὰ πρὸς αὐ τὸν λεχθέντα, Ματθαῖος δηλοῖ διὰ τούτων· « Ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι; Αποκριθεὶς δὲ Σίμων Πέν τρος εἶπε· Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος. ᾿Αποκριθεὶς δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ· Μακά- ριος εἶ, Σίμων Βαριωνᾶ, ὅτι σὰρξ καὶ αἷμα οὐκ ἐπ - εκάλυψέ τοι, ἀλλ' ὁ Πατήρ μου ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, καὶ ἐγώ σοι λέγω· Σὺ εἶ Πέτρος, καὶ ἐπὶ ταύτην τὴν πέτραν οἰκοδομήσω μου τὴν Ἐκκλησίαν, καὶ πύλαι ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς· καὶ δώσω σοι τὰς κλεῖς τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν· καὶ ὅσα ἂν δήσῃς ἐπὶ τῆς γῆς, ἔσται δεδεμένα ἐν τοῖς οὐρανοῖς· καὶ ὅσα ἂν λύσῃς ἐπὶ τῆς γῆς, ἔσται λελυμένα ἐν τοῖς οὐρανοῖς. » Τοσούτων εἰρημένων τῷ Πέτρῳ ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ, ὁ Μάρκος, μηδὲν τούτων μνημονεύσας, • . EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - qui dicitur Petrus, et Andreas frater ejus, Jacobus A Zebedæi, et Joannes frater ejus, Philippus et Bar- tholomæus, Thomas et Matthaeus publicanus 78. Itaque Matthæus abundantia quadam modestiæ, stu- dium præ se ferens veritatis in suis moribus indi- candis, publicanum se appellavit, neque priorem suam vitam occultare voluit. Et secundo loco post æqualem suum se nominavit. Cum enim singuli sin- gulis comparantur, ipse Matthæus Thomæ, Petrus Andrea, Jacobus Joanni, Philippus Bartholomao, Thomam sibi ipsi præponit, priorem illi locum, quamvis coapostolo, tanquam honoratiori tribuens, tametsi reliqui evangelistæ contrarium faciunt. Audi itaque Lucam, ut Matthæi mentionem faciens, non publicanum dicit, neque post Thomam col- Iocat, sed praestantiorem illum cognoscens, priorem quoque nominat, Thomam illi secundo loco subjun- gens, quod ipsum Marcus quoque servavit. Verba igitur illius sic se habent: Et cum dies factus esset, vocavit discipulos suos, et elegit duodecim ex eis, quos et apostolos nominavit : Simonem, quem etiam Petrum vocavit, et Andream fratrem ejus, Jacobum et Joannem, Philippum et Bartholom mæum, Matthæum et Thomam '. . Sic Matthaum Lucas anteponit, quemadmodum ipsi tradiderant, qui ab initio ipsi viderant, et ministri ſuerant ser- monis. Joannem quoque similem Matthæo invenies. Nam in suis epistolis ne meminit quidem suæ ap- pellationis, aut seniorem se nominat, nusquam vero apostolum aut evangelistam. In Evangelio autem, cum significasset illum quem diligebat Jesus, nomen suum non posuit. Petrus vero ex nimia quadam reverentia, ne dignum quidem se scriptione Evan- gelii existimavit. Sed ejus familiaris ac discipu- Ius Marcus, in commentarium retulisse ejusdem de rebus gestis Jesu, narrationes memoratur. Qui cum ad illum historiæ locum venisset, ubi Jesus interrogavit, quem se esse homines dicerent, ipsique sui discipuli quam de se opinionem habe- rent, subjunxissetque Petrus, tanquam de Christo, nihil illi respondentem Jesum aut dicentem descri- t, sed illis comminantem duntaxat, ut nemini de pso dicant. Non enim interfuit Marcus iis quæ a Christo dicta sunt ac ne Petrus quidem, quæ ad ipsum ac de ipso dicta sunt ab Jesu, proprio testi - monio proferre æquum putavit. Quæ autem illa sint, quæ videlicet ad ipsum Petrum dicta sunt, Mat- thæus his indicat verbis: «Vos autem quem me dicitis esse? et respondens Simon Petrus dixit: Tu es Chri- stus Filius Dei vivi. Respondens Jesus dixit ei : Bea- sus es, Simon Barjona, quoniam caro et sanguis non revelavit tibi, sed Pater meus qui est in cœlis, et ego tibi dico : Tu es Petrus, et super hanc petram ædificabo Ecclesiam meam, et portæ inferni non prævalebunt adversus eam; et dabo tibi claves regni coelorum, et quæcunque ligaveris super terram, erunt ligata et in cœlis: et quæcunque solveris super ter- vs Matth. s, 2, 5. * Luc. v, 13-15. D
Οἱ δέ γε τοὺς τοιούσδε πεπλάσθαι καὶ κατεψεῦσθαι νομίζοντες, καὶ οἷα πλάνους βλασφημεῖν πειρώμενοι, πῶς οὐκ ἂν γένοιντο καταγέλαστοι, φίλοι μὲν φθόνου καὶ βασκανίας, ἐχθροὶ δὲ αὐτῆς ἀληθείας ἁλισκόμενοι, οἵ γε τοὺς οὕτως ἀπανούργους, καὶ ἄπλαστον ὡς ἀληθῶς καὶ ἀκέραιον ἦθος διὰ τῶν οἰκείων λόγων ἐπιδεδειγμένους, πανούργους τινὰς καὶ δεινοὺς ὑποτίθενται σοφιστάς, ὡς τὰ μὴ ὄντα πλασαμένους, καὶ τῷ οἰκείῳ διδασκάλῳ τὰ μὴ πρὸς αὐτοῦ πραχθέντα κεχαρισμένως ἀναθέντας; ὡς εὖ μοι δοκεῖ εἰρῆσθαι, πάντα χρὴ πιστεύειν τοῖς τοῦ Ἰησοῦ μαθηταῖς, ἢ μή· καὶ εἰ μόνοις τούτοις τοῖς ἀνδράσιν ἀπιστητέον, καὶ τοῖς πᾶσιν, οἵτινες ποτ’ ἄρα παρ’ Ἕλλησιν ἢ παρὰ βαρβάροις βίους καὶ λόγους καὶ ἀπομνημονεύματα τῶν κατὰ χρόνους ἐπί τισιν ἀγαθοῖς κατορθώμασι βοηθέντων συνεγράψαντο. ἢ τοῖς μὲν ἄλλοις πιστεύειν εὔλογον, μόνοις δὲ τούτοις ἀπιστεῖν; καὶ πῶς οὐκ ἐμφανὴς ὁ φθόνος; Τί δέ; οἱ καταψευδόμενοι τοῦ διδασκάλου καὶ τὰ μὴ γεγονότα τῇ αὐτῶν παραδιδόντες γραφῇ, ἆρα καὶ τὰ πάθη κατεψεύσαντο αὐτοῦ;
ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ, Φίλιππος καὶ Βαρθολομαίος, Θωμάς Β καὶ Ματθαῖος ὁ τελώνης. » Οὕτως μὲν ὁ Ματθαῖος, δι' ὑπερβολὴν ἐπιεικείας τὸ φιλάληθες ὑποφαίνων τοῦ ἰδίου τρόπου, καὶ τελώνην ἑαυτὸν ἀπεκάλει, μὴ ἀποκρύπτων τὸν πρότερον ἑαυτοῦ βίον, καὶ τοῦ συζύγου δεύτερον ἑαυτὸν κατέλεγεν. Συνεζευγμένος γοῦν τῷ Θωμᾷ, ὁ Πέτρος Ανδρέᾳ, καὶ Ἰάκωβος τῷ Ἰωάννῃ, καὶ Φίλιππος Βαρθολομαίῳ, προτάττει ἑαυτοῦ τὸν Θωμᾶν, προτιμῶν ὡς κρείττονα τον συν- απόστολον, τῶν λοιπῶν εὐαγγελιστῶν τοὐναντίον πεποιηκότων. Ακουε γοῦν Λουκᾶ, πῶς, τοῦ Ματθαίου μνημονεύσας, οὐ τελώνην ὀνομάζει, οὐδ᾽ ὑποτάττει τῷ Θωμά, κρείττονα δὲ αὐτὸν εἰδὼς, πρῶτον αὐτὸν κατέλεξεν, δεύτερον τὸν Θωμᾶν ἐπαγαγών, ὥσπερ καὶ ὁ Μάρκος πεποίηκεν· ἔχουσι δὲ αὐτοῦ αἱ λέξεις οὕτως· « Καὶ ὅτε ἡμέρα ἐγένετο, ἐφώνησε τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ, καὶ ἐκλεξάμενος ἐξ αὐτῶν δώδεκα, οὓς καὶ ἀποστόλους ὠνόμασεν, Σίμωνα, ὃν καὶ ἐκά- λεσε Πέτρον, καὶ ᾿Ανδρέαν τὴν ἀδελφὸν αὐτοῦ, Ιά- κωβον καὶ Ἰωάννην, καὶ Φίλιππον, καὶ Βαρθολομαῖον, καὶ Ματθαῖον, καὶ Θωμᾶν. » Οὕτως μὲν τὸν Ματ- θαῖον ὁ Λουκᾶς ἐτίμησε, καθ᾽ ἃ παρέδωκαν αὐτῷ οἱ ἀπαρχῆς αὐτόπται καὶ ὑπηρέται γενόμενοι τοῦ λόγου. Καὶ τὸν Ἰωάννην δὲ ὅμοιον εὕροις ἂν τῷ Ματθαίῳ. Ἐν μὲν γὰρ ταῖς ἐπιστολαῖς αὐτοῦ οὐδὲ μνήμην τῆς οἰκείας προσηγορίας ποιεῖται, ἢ πρεσβύ τερον ἑαυτὸν ὀνομάζει, οὐδαμοῦ δὲ ἀπόστολον, οὐδὲ εὐαγγελιστήν· ἐν δὲ τῷ Εὐαγγελίῳ ἐπισημηνάμενος ἂν ἠγάπα ὁ Ἰησοῦς, οὐκ ἐδήλωσαν ὀνομαστὶ ἑαυτόν. "Ο γε μὴν Πέτρος οὐδὲ καθῆκεν ἐπὶ τὴν Εὐαγγελίου γραφὴν δι' εὐλαβείας ὑπερβολήν. Τούτου Μάρκος γνώ ριμος καὶ φοιτητὴς γεγονὼς ἀπομνημονεῦσαι λέγεται τὰς τοῦ Πέτρου περὶ τῶν πράξεων τοῦ Ἰησοῦ διαλέξεις, ὃς ἐλθὼν ἐπ' ἐκεῖνα τῆς ἱστορίας, ἐν οἷς ὁ Ἰησοῦς έρωτήσας, τίνα φασὶν αὐτὸν οἱ ἄνθρωποι, καὶ αὐτοὶ δὲ οἱ αὐτοῦ μαθηταί, τίνα δόξαν ἔχοιεν περὶ αὐτοῦ, ὑπακούσαντος τοῦ Πέτρου, ὡς περὶ Χριστοῦ, οὐδὲν ἀποκρινάμενον τὸν Ἰησοῦν οὐδὲ λέγοντα αὐτῷ γρά φει, ἀλλ' ὅτι ἐπετίμησεν αὐτοῖς, ἵνα μηδενὶ λέγωσε περὶ αὐτοῦ. Οὐ γὰρ παρῆν ὁ Μάρκος τοῖς ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ λεχθεῖσιν, ἀλλ᾽ οὐδὲ Πέτρος τὰ πρὸς αὐτὸν καὶ περὶ αὐτοῦ λεχθέντα τῷ Ἰησοῦ ἐδικαίου δι' οι κείας προφέρειν μαρτυρίας. Τίνα δὲ ἦν τὰ πρὸς αὐ τὸν λεχθέντα, Ματθαῖος δηλοῖ διὰ τούτων· « Ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι; Αποκριθεὶς δὲ Σίμων Πέν τρος εἶπε· Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος. ᾿Αποκριθεὶς δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ· Μακά- ριος εἶ, Σίμων Βαριωνᾶ, ὅτι σὰρξ καὶ αἷμα οὐκ ἐπ - εκάλυψέ τοι, ἀλλ' ὁ Πατήρ μου ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, καὶ ἐγώ σοι λέγω· Σὺ εἶ Πέτρος, καὶ ἐπὶ ταύτην τὴν πέτραν οἰκοδομήσω μου τὴν Ἐκκλησίαν, καὶ πύλαι ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς· καὶ δώσω σοι τὰς κλεῖς τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν· καὶ ὅσα ἂν δήσῃς ἐπὶ τῆς γῆς, ἔσται δεδεμένα ἐν τοῖς οὐρανοῖς· καὶ ὅσα ἂν λύσῃς ἐπὶ τῆς γῆς, ἔσται λελυμένα ἐν τοῖς οὐρανοῖς. » Τοσούτων εἰρημένων τῷ Πέτρῳ ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ, ὁ Μάρκος, μηδὲν τούτων μνημονεύσας, • . EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - qui dicitur Petrus, et Andreas frater ejus, Jacobus A Zebedæi, et Joannes frater ejus, Philippus et Bar- tholomæus, Thomas et Matthaeus publicanus 78. Itaque Matthæus abundantia quadam modestiæ, stu- dium præ se ferens veritatis in suis moribus indi- candis, publicanum se appellavit, neque priorem suam vitam occultare voluit. Et secundo loco post æqualem suum se nominavit. Cum enim singuli sin- gulis comparantur, ipse Matthæus Thomæ, Petrus Andrea, Jacobus Joanni, Philippus Bartholomao, Thomam sibi ipsi præponit, priorem illi locum, quamvis coapostolo, tanquam honoratiori tribuens, tametsi reliqui evangelistæ contrarium faciunt. Audi itaque Lucam, ut Matthæi mentionem faciens, non publicanum dicit, neque post Thomam col- Iocat, sed praestantiorem illum cognoscens, priorem quoque nominat, Thomam illi secundo loco subjun- gens, quod ipsum Marcus quoque servavit. Verba igitur illius sic se habent: Et cum dies factus esset, vocavit discipulos suos, et elegit duodecim ex eis, quos et apostolos nominavit : Simonem, quem etiam Petrum vocavit, et Andream fratrem ejus, Jacobum et Joannem, Philippum et Bartholom mæum, Matthæum et Thomam '. . Sic Matthaum Lucas anteponit, quemadmodum ipsi tradiderant, qui ab initio ipsi viderant, et ministri ſuerant ser- monis. Joannem quoque similem Matthæo invenies. Nam in suis epistolis ne meminit quidem suæ ap- pellationis, aut seniorem se nominat, nusquam vero apostolum aut evangelistam. In Evangelio autem, cum significasset illum quem diligebat Jesus, nomen suum non posuit. Petrus vero ex nimia quadam reverentia, ne dignum quidem se scriptione Evan- gelii existimavit. Sed ejus familiaris ac discipu- Ius Marcus, in commentarium retulisse ejusdem de rebus gestis Jesu, narrationes memoratur. Qui cum ad illum historiæ locum venisset, ubi Jesus interrogavit, quem se esse homines dicerent, ipsique sui discipuli quam de se opinionem habe- rent, subjunxissetque Petrus, tanquam de Christo, nihil illi respondentem Jesum aut dicentem descri- t, sed illis comminantem duntaxat, ut nemini de pso dicant. Non enim interfuit Marcus iis quæ a Christo dicta sunt ac ne Petrus quidem, quæ ad ipsum ac de ipso dicta sunt ab Jesu, proprio testi - monio proferre æquum putavit. Quæ autem illa sint, quæ videlicet ad ipsum Petrum dicta sunt, Mat- thæus his indicat verbis: «Vos autem quem me dicitis esse? et respondens Simon Petrus dixit: Tu es Chri- stus Filius Dei vivi. Respondens Jesus dixit ei : Bea- sus es, Simon Barjona, quoniam caro et sanguis non revelavit tibi, sed Pater meus qui est in cœlis, et ego tibi dico : Tu es Petrus, et super hanc petram ædificabo Ecclesiam meam, et portæ inferni non prævalebunt adversus eam; et dabo tibi claves regni coelorum, et quæcunque ligaveris super terram, erunt ligata et in cœlis: et quæcunque solveris super ter- vs Matth. s, 2, 5. * Luc. v, 13-15. D
τὴν ἑνὸς λέγω μαθητοῦ προδοσίαν, καὶ τὴν τῶν συκοφαντῶν κατηγορίαν, χλεύας τε καὶ διασυρμοὺς δικαστῶν, τάς τε ὕβρεις καὶ τὰς πληγὰς τὰς κατὰ προσώπου, μάστιγάς τε κατὰ νώτου, καὶ τὸν ἐξ ἀκανθῶν στέφανον ἐπ’ ἀτιμίᾳ περιτιθέμενον αὐτῷ, φοινικοῦν τε χιτῶνα ἐν χλαμύδος σχήματι περιβληθέντα, καὶ τέλος αὐτὸν αὐτὸ τὸ τοῦ σταυροῦ τρόπαιον ἐπικομίζοντα, ἐν τούτῳ τε πηγνύμενον καὶ χεῖρας καὶ πόδας καταπειρόμενον, ὄξει τε ποτιζόμενον, καὶ παιόμενον κατὰ κόρρης καλάμῳ, καὶ πρὸς τῶν ὁρώντων ὀνειδιζόμενον; ἀλλὰ γὰρ καὶ ταῦτα, καὶ ὅσα τούτοις [συμ]φέρεται ὅμοια, πεπλάσθαι χρὴ ... πρὸς τῶν αὐτοῦ μαθητῶν, ἢ ἐν τούτοις μὲν χρὴ πιστεύειν αὐτοῖς ὡς ἀληθεστάτοις, ἐν δὲ τοῖς ἐπιδόξοις καὶ σεμνοτέροις ἀπιστεῖν. καὶ πόθεν τὸ περὶ αὐτοὺς ἐναντίον δόγμα συστήσεται; τὸ γὰρ ἀληθεύειν τοὺς αὐτοὺς φάναι καὶ ἐν τῷ αὐτῷ ψεύδεσθαι οὐδέν ἐστιν ἢ τἀναντία κατὰ τὸ αὐτὸ περὶ τῶν αὐτῶν λέγειν. τίς οὖν ὁ τούτων ἔλεγχος;
ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ, Φίλιππος καὶ Βαρθολομαίος, Θωμάς Β καὶ Ματθαῖος ὁ τελώνης. » Οὕτως μὲν ὁ Ματθαῖος, δι' ὑπερβολὴν ἐπιεικείας τὸ φιλάληθες ὑποφαίνων τοῦ ἰδίου τρόπου, καὶ τελώνην ἑαυτὸν ἀπεκάλει, μὴ ἀποκρύπτων τὸν πρότερον ἑαυτοῦ βίον, καὶ τοῦ συζύγου δεύτερον ἑαυτὸν κατέλεγεν. Συνεζευγμένος γοῦν τῷ Θωμᾷ, ὁ Πέτρος Ανδρέᾳ, καὶ Ἰάκωβος τῷ Ἰωάννῃ, καὶ Φίλιππος Βαρθολομαίῳ, προτάττει ἑαυτοῦ τὸν Θωμᾶν, προτιμῶν ὡς κρείττονα τον συν- απόστολον, τῶν λοιπῶν εὐαγγελιστῶν τοὐναντίον πεποιηκότων. Ακουε γοῦν Λουκᾶ, πῶς, τοῦ Ματθαίου μνημονεύσας, οὐ τελώνην ὀνομάζει, οὐδ᾽ ὑποτάττει τῷ Θωμά, κρείττονα δὲ αὐτὸν εἰδὼς, πρῶτον αὐτὸν κατέλεξεν, δεύτερον τὸν Θωμᾶν ἐπαγαγών, ὥσπερ καὶ ὁ Μάρκος πεποίηκεν· ἔχουσι δὲ αὐτοῦ αἱ λέξεις οὕτως· « Καὶ ὅτε ἡμέρα ἐγένετο, ἐφώνησε τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ, καὶ ἐκλεξάμενος ἐξ αὐτῶν δώδεκα, οὓς καὶ ἀποστόλους ὠνόμασεν, Σίμωνα, ὃν καὶ ἐκά- λεσε Πέτρον, καὶ ᾿Ανδρέαν τὴν ἀδελφὸν αὐτοῦ, Ιά- κωβον καὶ Ἰωάννην, καὶ Φίλιππον, καὶ Βαρθολομαῖον, καὶ Ματθαῖον, καὶ Θωμᾶν. » Οὕτως μὲν τὸν Ματ- θαῖον ὁ Λουκᾶς ἐτίμησε, καθ᾽ ἃ παρέδωκαν αὐτῷ οἱ ἀπαρχῆς αὐτόπται καὶ ὑπηρέται γενόμενοι τοῦ λόγου. Καὶ τὸν Ἰωάννην δὲ ὅμοιον εὕροις ἂν τῷ Ματθαίῳ. Ἐν μὲν γὰρ ταῖς ἐπιστολαῖς αὐτοῦ οὐδὲ μνήμην τῆς οἰκείας προσηγορίας ποιεῖται, ἢ πρεσβύ τερον ἑαυτὸν ὀνομάζει, οὐδαμοῦ δὲ ἀπόστολον, οὐδὲ εὐαγγελιστήν· ἐν δὲ τῷ Εὐαγγελίῳ ἐπισημηνάμενος ἂν ἠγάπα ὁ Ἰησοῦς, οὐκ ἐδήλωσαν ὀνομαστὶ ἑαυτόν. "Ο γε μὴν Πέτρος οὐδὲ καθῆκεν ἐπὶ τὴν Εὐαγγελίου γραφὴν δι' εὐλαβείας ὑπερβολήν. Τούτου Μάρκος γνώ ριμος καὶ φοιτητὴς γεγονὼς ἀπομνημονεῦσαι λέγεται τὰς τοῦ Πέτρου περὶ τῶν πράξεων τοῦ Ἰησοῦ διαλέξεις, ὃς ἐλθὼν ἐπ' ἐκεῖνα τῆς ἱστορίας, ἐν οἷς ὁ Ἰησοῦς έρωτήσας, τίνα φασὶν αὐτὸν οἱ ἄνθρωποι, καὶ αὐτοὶ δὲ οἱ αὐτοῦ μαθηταί, τίνα δόξαν ἔχοιεν περὶ αὐτοῦ, ὑπακούσαντος τοῦ Πέτρου, ὡς περὶ Χριστοῦ, οὐδὲν ἀποκρινάμενον τὸν Ἰησοῦν οὐδὲ λέγοντα αὐτῷ γρά φει, ἀλλ' ὅτι ἐπετίμησεν αὐτοῖς, ἵνα μηδενὶ λέγωσε περὶ αὐτοῦ. Οὐ γὰρ παρῆν ὁ Μάρκος τοῖς ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ λεχθεῖσιν, ἀλλ᾽ οὐδὲ Πέτρος τὰ πρὸς αὐτὸν καὶ περὶ αὐτοῦ λεχθέντα τῷ Ἰησοῦ ἐδικαίου δι' οι κείας προφέρειν μαρτυρίας. Τίνα δὲ ἦν τὰ πρὸς αὐ τὸν λεχθέντα, Ματθαῖος δηλοῖ διὰ τούτων· « Ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι; Αποκριθεὶς δὲ Σίμων Πέν τρος εἶπε· Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος. ᾿Αποκριθεὶς δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ· Μακά- ριος εἶ, Σίμων Βαριωνᾶ, ὅτι σὰρξ καὶ αἷμα οὐκ ἐπ - εκάλυψέ τοι, ἀλλ' ὁ Πατήρ μου ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, καὶ ἐγώ σοι λέγω· Σὺ εἶ Πέτρος, καὶ ἐπὶ ταύτην τὴν πέτραν οἰκοδομήσω μου τὴν Ἐκκλησίαν, καὶ πύλαι ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς· καὶ δώσω σοι τὰς κλεῖς τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν· καὶ ὅσα ἂν δήσῃς ἐπὶ τῆς γῆς, ἔσται δεδεμένα ἐν τοῖς οὐρανοῖς· καὶ ὅσα ἂν λύσῃς ἐπὶ τῆς γῆς, ἔσται λελυμένα ἐν τοῖς οὐρανοῖς. » Τοσούτων εἰρημένων τῷ Πέτρῳ ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ, ὁ Μάρκος, μηδὲν τούτων μνημονεύσας, • . EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - qui dicitur Petrus, et Andreas frater ejus, Jacobus A Zebedæi, et Joannes frater ejus, Philippus et Bar- tholomæus, Thomas et Matthaeus publicanus 78. Itaque Matthæus abundantia quadam modestiæ, stu- dium præ se ferens veritatis in suis moribus indi- candis, publicanum se appellavit, neque priorem suam vitam occultare voluit. Et secundo loco post æqualem suum se nominavit. Cum enim singuli sin- gulis comparantur, ipse Matthæus Thomæ, Petrus Andrea, Jacobus Joanni, Philippus Bartholomao, Thomam sibi ipsi præponit, priorem illi locum, quamvis coapostolo, tanquam honoratiori tribuens, tametsi reliqui evangelistæ contrarium faciunt. Audi itaque Lucam, ut Matthæi mentionem faciens, non publicanum dicit, neque post Thomam col- Iocat, sed praestantiorem illum cognoscens, priorem quoque nominat, Thomam illi secundo loco subjun- gens, quod ipsum Marcus quoque servavit. Verba igitur illius sic se habent: Et cum dies factus esset, vocavit discipulos suos, et elegit duodecim ex eis, quos et apostolos nominavit : Simonem, quem etiam Petrum vocavit, et Andream fratrem ejus, Jacobum et Joannem, Philippum et Bartholom mæum, Matthæum et Thomam '. . Sic Matthaum Lucas anteponit, quemadmodum ipsi tradiderant, qui ab initio ipsi viderant, et ministri ſuerant ser- monis. Joannem quoque similem Matthæo invenies. Nam in suis epistolis ne meminit quidem suæ ap- pellationis, aut seniorem se nominat, nusquam vero apostolum aut evangelistam. In Evangelio autem, cum significasset illum quem diligebat Jesus, nomen suum non posuit. Petrus vero ex nimia quadam reverentia, ne dignum quidem se scriptione Evan- gelii existimavit. Sed ejus familiaris ac discipu- Ius Marcus, in commentarium retulisse ejusdem de rebus gestis Jesu, narrationes memoratur. Qui cum ad illum historiæ locum venisset, ubi Jesus interrogavit, quem se esse homines dicerent, ipsique sui discipuli quam de se opinionem habe- rent, subjunxissetque Petrus, tanquam de Christo, nihil illi respondentem Jesum aut dicentem descri- t, sed illis comminantem duntaxat, ut nemini de pso dicant. Non enim interfuit Marcus iis quæ a Christo dicta sunt ac ne Petrus quidem, quæ ad ipsum ac de ipso dicta sunt ab Jesu, proprio testi - monio proferre æquum putavit. Quæ autem illa sint, quæ videlicet ad ipsum Petrum dicta sunt, Mat- thæus his indicat verbis: «Vos autem quem me dicitis esse? et respondens Simon Petrus dixit: Tu es Chri- stus Filius Dei vivi. Respondens Jesus dixit ei : Bea- sus es, Simon Barjona, quoniam caro et sanguis non revelavit tibi, sed Pater meus qui est in cœlis, et ego tibi dico : Tu es Petrus, et super hanc petram ædificabo Ecclesiam meam, et portæ inferni non prævalebunt adversus eam; et dabo tibi claves regni coelorum, et quæcunque ligaveris super terram, erunt ligata et in cœlis: et quæcunque solveris super ter- vs Matth. s, 2, 5. * Luc. v, 13-15. D
εἰ γὰρ δὴ πλάττεσθαι αὐτοῖς σκοπὸς ἦν καὶ λόγοις ψευδέσι τὸν διδάσκαλον κοσμεῖν, οὐκ ἄν ποτε αὐτοῖς τὰ προειρημένα κατέγραφον, οὐδ’ ἂν ἐδήλουν τοῖς μετὰ ταῦτα ἀνθρώποις, ὅτι δὴ «ἐλυπεῖτο» καὶ «ἠδημόνει» καὶ τετάρακτο τὴν ψυχήν, ὅτι αὐτοὶ αὐτὸν ἀπολιπόντες ᾤχοντο, ἢ ὅτι ὁ πάντων αὐτῶν προκεκριμένος ἀπόστολός τε καὶ μαθητὴς αὐτοῦ Πέτρος βασάνων ἐκτὸς καὶ ἀρχοντικῆς ἀπειλῆς τρίτον αὐτὸν ἐξωμόσατο. ταῦτα γάρ, κἂν ἄλλων λεγόντων, χρῆν δήπουθεν ἀρνεῖσθαι τοὺς οὐδὲν ἄλλο ἢ χαρίζεσθαι τὰ σεμνότερα τῷ διδασκάλῳ προτεθειμένους. εἰ δὲ φιλαλήθεις ἐν τοῖς περὶ αὐτοῦ σκυθρωποῖς διηγήμασι φαίνονται, πολὺ μᾶλλον ἐν τοῖς ἐνδοξοτέροις εἶεν ἂν τοιοῦτοι. τοὺς γὰρ ἅπαξ ψεύδεσθαι προελομένους τὰ λυπηρὰ χρῆν μᾶλλον ἐκφυγεῖν, ἤτοι διὰ σιωπῆς, ἢ διὰ τῆς περὶ αὐτὸν ἀρνήσεως, μὴ ἄλλως τῶν ὀψιγόνων ἐλέγξαι δυναμένων τὰ σεσιγημένα.
ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ, Φίλιππος καὶ Βαρθολομαίος, Θωμάς Β καὶ Ματθαῖος ὁ τελώνης. » Οὕτως μὲν ὁ Ματθαῖος, δι' ὑπερβολὴν ἐπιεικείας τὸ φιλάληθες ὑποφαίνων τοῦ ἰδίου τρόπου, καὶ τελώνην ἑαυτὸν ἀπεκάλει, μὴ ἀποκρύπτων τὸν πρότερον ἑαυτοῦ βίον, καὶ τοῦ συζύγου δεύτερον ἑαυτὸν κατέλεγεν. Συνεζευγμένος γοῦν τῷ Θωμᾷ, ὁ Πέτρος Ανδρέᾳ, καὶ Ἰάκωβος τῷ Ἰωάννῃ, καὶ Φίλιππος Βαρθολομαίῳ, προτάττει ἑαυτοῦ τὸν Θωμᾶν, προτιμῶν ὡς κρείττονα τον συν- απόστολον, τῶν λοιπῶν εὐαγγελιστῶν τοὐναντίον πεποιηκότων. Ακουε γοῦν Λουκᾶ, πῶς, τοῦ Ματθαίου μνημονεύσας, οὐ τελώνην ὀνομάζει, οὐδ᾽ ὑποτάττει τῷ Θωμά, κρείττονα δὲ αὐτὸν εἰδὼς, πρῶτον αὐτὸν κατέλεξεν, δεύτερον τὸν Θωμᾶν ἐπαγαγών, ὥσπερ καὶ ὁ Μάρκος πεποίηκεν· ἔχουσι δὲ αὐτοῦ αἱ λέξεις οὕτως· « Καὶ ὅτε ἡμέρα ἐγένετο, ἐφώνησε τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ, καὶ ἐκλεξάμενος ἐξ αὐτῶν δώδεκα, οὓς καὶ ἀποστόλους ὠνόμασεν, Σίμωνα, ὃν καὶ ἐκά- λεσε Πέτρον, καὶ ᾿Ανδρέαν τὴν ἀδελφὸν αὐτοῦ, Ιά- κωβον καὶ Ἰωάννην, καὶ Φίλιππον, καὶ Βαρθολομαῖον, καὶ Ματθαῖον, καὶ Θωμᾶν. » Οὕτως μὲν τὸν Ματ- θαῖον ὁ Λουκᾶς ἐτίμησε, καθ᾽ ἃ παρέδωκαν αὐτῷ οἱ ἀπαρχῆς αὐτόπται καὶ ὑπηρέται γενόμενοι τοῦ λόγου. Καὶ τὸν Ἰωάννην δὲ ὅμοιον εὕροις ἂν τῷ Ματθαίῳ. Ἐν μὲν γὰρ ταῖς ἐπιστολαῖς αὐτοῦ οὐδὲ μνήμην τῆς οἰκείας προσηγορίας ποιεῖται, ἢ πρεσβύ τερον ἑαυτὸν ὀνομάζει, οὐδαμοῦ δὲ ἀπόστολον, οὐδὲ εὐαγγελιστήν· ἐν δὲ τῷ Εὐαγγελίῳ ἐπισημηνάμενος ἂν ἠγάπα ὁ Ἰησοῦς, οὐκ ἐδήλωσαν ὀνομαστὶ ἑαυτόν. "Ο γε μὴν Πέτρος οὐδὲ καθῆκεν ἐπὶ τὴν Εὐαγγελίου γραφὴν δι' εὐλαβείας ὑπερβολήν. Τούτου Μάρκος γνώ ριμος καὶ φοιτητὴς γεγονὼς ἀπομνημονεῦσαι λέγεται τὰς τοῦ Πέτρου περὶ τῶν πράξεων τοῦ Ἰησοῦ διαλέξεις, ὃς ἐλθὼν ἐπ' ἐκεῖνα τῆς ἱστορίας, ἐν οἷς ὁ Ἰησοῦς έρωτήσας, τίνα φασὶν αὐτὸν οἱ ἄνθρωποι, καὶ αὐτοὶ δὲ οἱ αὐτοῦ μαθηταί, τίνα δόξαν ἔχοιεν περὶ αὐτοῦ, ὑπακούσαντος τοῦ Πέτρου, ὡς περὶ Χριστοῦ, οὐδὲν ἀποκρινάμενον τὸν Ἰησοῦν οὐδὲ λέγοντα αὐτῷ γρά φει, ἀλλ' ὅτι ἐπετίμησεν αὐτοῖς, ἵνα μηδενὶ λέγωσε περὶ αὐτοῦ. Οὐ γὰρ παρῆν ὁ Μάρκος τοῖς ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ λεχθεῖσιν, ἀλλ᾽ οὐδὲ Πέτρος τὰ πρὸς αὐτὸν καὶ περὶ αὐτοῦ λεχθέντα τῷ Ἰησοῦ ἐδικαίου δι' οι κείας προφέρειν μαρτυρίας. Τίνα δὲ ἦν τὰ πρὸς αὐ τὸν λεχθέντα, Ματθαῖος δηλοῖ διὰ τούτων· « Ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι; Αποκριθεὶς δὲ Σίμων Πέν τρος εἶπε· Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος. ᾿Αποκριθεὶς δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ· Μακά- ριος εἶ, Σίμων Βαριωνᾶ, ὅτι σὰρξ καὶ αἷμα οὐκ ἐπ - εκάλυψέ τοι, ἀλλ' ὁ Πατήρ μου ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, καὶ ἐγώ σοι λέγω· Σὺ εἶ Πέτρος, καὶ ἐπὶ ταύτην τὴν πέτραν οἰκοδομήσω μου τὴν Ἐκκλησίαν, καὶ πύλαι ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς· καὶ δώσω σοι τὰς κλεῖς τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν· καὶ ὅσα ἂν δήσῃς ἐπὶ τῆς γῆς, ἔσται δεδεμένα ἐν τοῖς οὐρανοῖς· καὶ ὅσα ἂν λύσῃς ἐπὶ τῆς γῆς, ἔσται λελυμένα ἐν τοῖς οὐρανοῖς. » Τοσούτων εἰρημένων τῷ Πέτρῳ ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ, ὁ Μάρκος, μηδὲν τούτων μνημονεύσας, • . EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - qui dicitur Petrus, et Andreas frater ejus, Jacobus A Zebedæi, et Joannes frater ejus, Philippus et Bar- tholomæus, Thomas et Matthaeus publicanus 78. Itaque Matthæus abundantia quadam modestiæ, stu- dium præ se ferens veritatis in suis moribus indi- candis, publicanum se appellavit, neque priorem suam vitam occultare voluit. Et secundo loco post æqualem suum se nominavit. Cum enim singuli sin- gulis comparantur, ipse Matthæus Thomæ, Petrus Andrea, Jacobus Joanni, Philippus Bartholomao, Thomam sibi ipsi præponit, priorem illi locum, quamvis coapostolo, tanquam honoratiori tribuens, tametsi reliqui evangelistæ contrarium faciunt. Audi itaque Lucam, ut Matthæi mentionem faciens, non publicanum dicit, neque post Thomam col- Iocat, sed praestantiorem illum cognoscens, priorem quoque nominat, Thomam illi secundo loco subjun- gens, quod ipsum Marcus quoque servavit. Verba igitur illius sic se habent: Et cum dies factus esset, vocavit discipulos suos, et elegit duodecim ex eis, quos et apostolos nominavit : Simonem, quem etiam Petrum vocavit, et Andream fratrem ejus, Jacobum et Joannem, Philippum et Bartholom mæum, Matthæum et Thomam '. . Sic Matthaum Lucas anteponit, quemadmodum ipsi tradiderant, qui ab initio ipsi viderant, et ministri ſuerant ser- monis. Joannem quoque similem Matthæo invenies. Nam in suis epistolis ne meminit quidem suæ ap- pellationis, aut seniorem se nominat, nusquam vero apostolum aut evangelistam. In Evangelio autem, cum significasset illum quem diligebat Jesus, nomen suum non posuit. Petrus vero ex nimia quadam reverentia, ne dignum quidem se scriptione Evan- gelii existimavit. Sed ejus familiaris ac discipu- Ius Marcus, in commentarium retulisse ejusdem de rebus gestis Jesu, narrationes memoratur. Qui cum ad illum historiæ locum venisset, ubi Jesus interrogavit, quem se esse homines dicerent, ipsique sui discipuli quam de se opinionem habe- rent, subjunxissetque Petrus, tanquam de Christo, nihil illi respondentem Jesum aut dicentem descri- t, sed illis comminantem duntaxat, ut nemini de pso dicant. Non enim interfuit Marcus iis quæ a Christo dicta sunt ac ne Petrus quidem, quæ ad ipsum ac de ipso dicta sunt ab Jesu, proprio testi - monio proferre æquum putavit. Quæ autem illa sint, quæ videlicet ad ipsum Petrum dicta sunt, Mat- thæus his indicat verbis: «Vos autem quem me dicitis esse? et respondens Simon Petrus dixit: Tu es Chri- stus Filius Dei vivi. Respondens Jesus dixit ei : Bea- sus es, Simon Barjona, quoniam caro et sanguis non revelavit tibi, sed Pater meus qui est in cœlis, et ego tibi dico : Tu es Petrus, et super hanc petram ædificabo Ecclesiam meam, et portæ inferni non prævalebunt adversus eam; et dabo tibi claves regni coelorum, et quæcunque ligaveris super terram, erunt ligata et in cœlis: et quæcunque solveris super ter- vs Matth. s, 2, 5. * Luc. v, 13-15. D
PG 22:219Διὰ τί γὰρ μὴ ἐψεύσαντο καὶ ἔφησαν, ὅτι Ἰούδας μὲν ὁ προδοὺς αὐτὸν φιλήματι, τολμήσας τὸ σύμβολον ἐνδείξασθαι τῆς προδοσίας, ἀπελιθώθη αὐτίκα, ὁ δὲ ῥαπίσαι αὐτὸν τολμήσας ξηρὸς παραχρῆμα τὴν δεξιάν, ὁ δ’ ἀρχιερεὺς Καϊάφας, ὡς ἂν συντρέχων τοῖς κατ’ αὐτοῦ συκοφάνταις, πηρωθείη τὰς ὄψεις; διὰ τί δὲ μὴ ἐψεύσαντο πάντες, ὅτι μηδὲν σκυθρωπὸν ἀληθῶς περὶ αὐτὸν γέγονεν, ἀλλ’ ὁ μὲν ἀφανὴς ἦν καταγελάσας αὐτῶν τοῦ δικαστηρίου, οἱ δὲ ἐπιβουλεύοντες, ὑπὸ φαντασίας θεηλάτου πλανώμενοι, ἐνεργεῖν κατ’ αὐτοῦ μὴ παρόντος ἐδόκουν; τί δ’ ἄρα; οὐκ ἦν σεμνότερον τοῦ πλάττεσθαι, ... καὶ τῶν τοιῶνδε ποιητὴς ἔργων παραδόξων γέγονεν, τὸ γράφειν ὅτι μηδὲν μὲν ἀνθρώπινον μηδὲ θνητὸν περὶ αὐτὸν συνέβη, ἐνθέῳ δὲ δυνάμει τὰ πάντα καταστησάμενος τὴν εἰς οὐρανοὺς ἐπάνοδον μετὰ θειοτέρας δόξης ἐποιήσατο; οὐ γὰρ δὴ τούτοις ἀπιστεῖν ἔμελλον οἱ ταῖς ἄλλαις αὐτῶν διηγήσεσιν πεπιστευκότες. οἱ δὴ οὖν μηδὲν τῆς ἀληθείας ἐν τοῖς ἀπεμφαίνουσι καὶ σκυθρωποῖς παραχαράξαντες πῶς οὐκ ἂν εἶεν ἄξιοι καὶ ἐν τοῖς λοιποῖς, οἷς ἐμαρτύρησαν αὐτῷ τὰ παράδοξα, φαύλης ἐκτὸς ὑπονοίας καθεστάναι;
PG 22:221αὐτάρκης μὲν οὖν καὶ ἡ τῶνδε τυγχάνει περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν μαρτυρία. Οὐδὲν δὲ [κωλύει] οἷον ἐκ περιουσίας καὶ τῷ ἐξ Ἑβραίων Ἰωσήπῳ μάρτυρι χρήσασθαι, ὃς ἐν τῷ ὀκτωκαιδεκάτῳ τῆς Ἰουδαϊκῆς Ἀρχαιολογίας τὰ κατὰ τοὺς Πιλάτου χρόνους ἱστορῶν μέμνηται τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐν τούτοις· «Γίνεται δὲ κατ’ ἐκεῖνον τὸν χρόνον Ἰησοῦς, σοφὸς ἀνήρ, εἴ γε ἄνδρα αὐτὸν λέγειν χρή. ἦν γὰρ παραδόξων ἔργων ποιητής, διδάσκαλος ἀνθρώπων τἀληθῆ σεβομένων. καὶ πολλοὺς μὲν τοῦ Ἰουδαϊκοῦ, πολλοὺς δὲ καὶ τοῦ Ἑλληνικοῦ ἐπηγάγετο. ὁ Χριστὸς οὗτος ἦν· καὶ αὐτὸν ἐνδείξει τῶν παρ’ ἡμῖν ἀρχόντων σταυρῷ ἐπιτετιμηκότος Πιλάτου, οὐκ ἐπαύσαντο οἱ τὸ πρῶτον ἀγαπήσαντες. ἐφάνη γὰρ αὐτοῖς τρίτην ἡμέραν πάλιν ζῶν, τῶν θείων προφητῶν ταῦτά τε καὶ ἄλλα μυρία περὶ αὐτοῦ εἰρηκότων. ὅθεν εἰσέτι νῦν ἀπὸ τοῦδε τῶν Χριστιανῶν οὐκ ἐπέλ[ε]ιπεν τὸ φῦλον.» Εἰ τοίνυν καὶ κατὰ τὸν ἱστορικὸν μαρτυρεῖται οὐ μόνον τοὺς δώδεκα ἀποστόλους οὐδὲ τοὺς ἑβδομήκοντα μαθητὰς ἐξῳκειωμένος, ἀλλὰ «πολλοὺς μὲν τοῦ Ἰουδαϊκοῦ, πολλοὺς δὲ τοῦ Ἑλληνικοῦ» προςαγόμενος, δῆλος ἂν εἴη περιττόν τι κεκτημένος παρὰ τοὺς λοιποὺς ἀνθρώπους.
Β ότι μηδ' ὁ Πέτρος ταῦθ', ὡς εἰκὸς, ἐν ταῖς αὐτοῦ διδασκαλίαις ἐξηγόρευσεν, ἄρα τί φησιν, ἐρωτήσαντος τοῦ Ἰησοῦ · « Αποκριθεὶς ὁ Πέτρος λέγει· Σὺ εἶ ὁ Χριστός. Καὶ ἐπετίμησεν αὐτοῖς, ἵνα μηδενὶ λέγωσι περὶ αὐτοῦ. » Ταῦτα μὲν οὖν ὁ Πέτρος εἰκότως πα ρασιωπᾶσθαι ἠξίου· διὸ καὶ Μάρκος αὐτὰ παρέλιπε· τὰ δὲ κατὰ τὴν ἄρνησιν αὐτοῦ εἰς πάντας ἐκήρυξεν ἀνθρώπους. Ἐπεὶ καὶ ἔκλαυσεν ἐπ' αὐτῇ πικρῶς. Εὕροις δ' οὖν τὸν Μάρκον ἱστοροῦντα περὶ αὐτοῦ τάδε· ι Καὶ ὄντος τοῦ Πέτρου ἐν τῇ αὐλῇ, ἔρχεται πρὸς αὐτὸν μία τῶν παιδίσκων τοῦ ἀρχιερέως, καὶ Ιδούσα αὐτὸν θερμαινόμενον, ἐμβλέψασα αὐτῷ λέγει· Καὶ σὺ μετὰ Ἰησοῦ τοῦ Ναζωραίου ἧς. Ὁ δὲ ἠρνή σατο λέγων· Οὔτε ἐπίσταμαι τί σὺ λέγεις· καὶ ἐξῆλ- θεν εἰς τὸ ἔξω προαύλιον, καὶ ἀλέκτωρ ἐφώνησε. Πάλιν δὲ ἰδοῦσα αὐτὸν ἡ παιδίσκη, ἤρξατο λέγειν τοῖς παρεστῶσιν · Οὗτος ἐξ αὐτῶν ἐστιν. Ὁ δὲ πάλιν ηρνήσατο. Καὶ μετὰ μικρὸν πάλιν παρεστῶτες Ελε γον τῷ Πέτρῳ· Αληθῶς ἐξ αὐτῶν εἶ, καὶ γὰρ Γαλι λαῖος εἶ. Ὁ δὲ ἤρξατο ἀναθεματίζειν καὶ ὀμνύειν, ὅτι οὐκ οἶδα τὸν ἄνθρωπον τοῦτον, ὃν λέγετε· καὶ εὐθέως ἐκ δευτέρου αλέκτωρ ἐφώνησε. ο Μάρκος μὲν ταῦτα γράφει · Πέτρος δὲ ταῦτα περὶ ἑαυτοῦ μαρ τυρεῖ· πάντα γὰρ τὰ παρὰ Μάρκῳ τῶν Πέτρου δια- λέξεων εἶναι λέγεται ἀπομνημονεύματα. Οἱ δὴ οὖν τὰ μὲν δόξαντα αὐτοῖς ἀγαθὴν φέρειν φήμην παραι- τούμενοι, τὰς δὲ καθ᾿ ἑαυτῶν διαβολὰς εἰς ἄληστον αἰῶνα καταγράφοντες, καὶ τῶν πλημμεληθέντων αὐτ τοῖς τὰς κατηγορίας, ἃς οὐκ ἄν τις ἔγνω τῶν μετὰ ταῦτα, εἰ μὴ διὰ τῆς αὐτῶν ἔμαθεν φωνῆς καθ᾿ ἑαυ τῶν στηλιτεύοντες, πῶς οὐ φιλαυτίας μὲν ἁπάσης καὶ ψευδολογίας ἐκτὸς γεγονέναι ἐνδίκως ἂν ὁμολογοῦντο, φιλαλήθους δὲ διαθέσεως σαφῆ καὶ ἐναργῆ τεκμήρια παρεσχηκέναι ; Οἱ δέ γε τοὺς τοιούσδε πεπλάσθαι καὶ καταψεύσασθαι νομίζοντες, καὶ οἷα πλάνοις βλασφη μεῖν πειρώμενοι, πῶς οὐκ ἂν γένοιντο καταγέλαστοι ; φίλοι μὲν φθόνου καὶ βασκανίας, ἐχθροὶ δὲ αὐτῆς ἀληθείας αλισκόμενοι, οι γε τοὺς οὕτως ἀπανούργους καὶ ἄπλαστον ὡς ἀληθῶς καὶ ἀκέραιον ἦθος διὰ τῶν οἰκείων λόγων ἐπιδεδειγμένους, πανούργους τινὰς καὶ δεινοὺς ὑποτίθενται σοφιστάς, ὡς τὰ μὴ ὄντα πλασα μένους, καὶ τῷ οἰκείῳ διδασκάλῳ τὰ μὴ πρὸς αὐτοῦ πραχθέντα κεχαρισμένως ἀναθέντας. Ὡς εὖ μοι δου κεῖ εἰρῆσθαι· Πάντα χρὴ πιστεύειν τοῖς τοῦ Ἰησοῦ μαθηταῖς, ἢ μή· καὶ εἰ μόνοις τούτοις τοῖς ἀνδρά- σιν ἀπιστητέον, καὶ τοῖς πᾶσιν, οἵτινές ποτ' ἄρα παρ' Ἕλλησιν, ἢ παρὰ βαρβάροις βίους καὶ λόγους καὶ ἀπομνημονεύματα τῶν κατὰ χρόνους ἐπί τισιν ἀγα- θοῖς κατορθώμασι βοηθέντων συνεγράψαντο ἢ τοῖς μὲν ἄλλοις πιστεύειν εύλογον, μόνοις δὲ τούτοις ἀπι- στεῖν. Καὶ πῶς οὐκ ἐμφανὴς ὁ φθόνος ; Τί δέ ; οἱ και ταψευδόμενοι τοῦ Διδασκάλου, καὶ τὰ μὴ γεγονότα τῇ αὐτῶν παραδιδόντες γραφῇ, ἄρα καὶ τὰ πάθη κατ εψεύσαντο αὐτοῦ; τὴν ἑνὸς λέγω μαθητών προδο σίαν, καὶ τὴν τῶν συκοφαντών κατηγορίαν, χλεύας σε καὶ διασυρμούς δικαστῶν, τάς τε ὕβρεις καὶ τὰς πληγὰς τὰς κατὰ προσώπου, μάστιγάς τε κατὰ νώ το DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IU. B A ram, erunt soluta et in cœlis ". Cum haec tam multa dicta sint Petro ab Jesu, Marcus nihil horum com- memorans, propterea quod ne Petrus quidem, ut veri- simile est talia in suis narrationibus enuntiavit, audi, quid dicat, post Jesu interrogationem : e Respon- dens, inquit, Petrus dicit : Tu es Christus, et com- minatus est eis, ut nemini dicerent de ipso 8. Hæc sane Petrus merito tacenda judicavit : quare etiam Marcus ea præteriit. Quæ autem ad negatio- nem suam pertinebant, in omnes homines protulit ac publicavit : quoniam post illam flevit amare. Invenies itaque de eo narrantem Marcum : « Et cum esset Pe trus in atrio, venit ad eum una ex ancillis summi sacerdotis, et cum vidisset Petrum calefacientem se, aspiciens illum, ait: Et tu cum Jesu Nazareno eras, at ille negavit dicens: Neque novi, neque scio quid dicas, et exivit foras ante atrium, et gal- lus cantavit. Rursus autem cum vidisset illum an- cilla, carpit dicere circumstantibus: Hic ex illis est, at ille iterum negavit : Et post pusillum, rursus qui astabant dicebant Petro : Vere ex illis es, nam et Galilæus es : ille autem cœpit anathematizare, et jurare, quod nescio hominem istum, quem di- citis : et statim gallus iterum cantavit ". » Marcus quidem hæc scribit, ac Petrus hæc de seipso testificatur: omnia enim quæ apud Marcum legun- tur, narrationum sermonumque Petri dicuntur esse commentaria. Qui igitur ea quæ poterant ipsis af- ferre bonam famam, recusant, criminationes vero contra seipsos, sempiternæ niemoriæ in scriptis suis commendant, et eorum quæ ab ipsis peccata sunt accusationes, quas posteriorum nullus unquam co- gnovisset, nisi ipsorum scriptis didicisset, publice ab omnibus legendas proponunt, cur non ab omni de seipsis opinione, omnique mendacio merito abhorrere credantur? studiique erga veritatem ar- gumenta certissima præbere? Qui vero tales viros fictionibus usos, ac mentitos putant, et tanquam impostores infamia probrisque notare conantur, cur non ipsi potius et ridiculi sunt, et odio invidiaque digni, tanquam omnis veritatis inimici habentur? qui quidem viros tam ab omni malitia alienos, tam- que sine fuco, vereque sincerum animum in suis scriptis prae se ferentes, malitiosos quosdam et cal- p lidos audent fingere sophistas, tanquam eos qui quidquid scripserint commenti sint, et suo præce- ptori, quæ ille nunquam fecerit, ad gratiam tribue- rint? Sane commode nihi dictum videtur : aut prorsus credere oportet Jesu discipulis, si reliquis quoque scriptoribus : aut si non his, ne reliquis quidem. Cur enim, si solis his viris detrahenda sit fides, non etiam reliquis omnibus, quicunque iun- quam aut apud Græcos, aut apud barbaros, vitas, aut orationes, aut commentaria conscripserunt, co- rum qui variis temporibus in aliquo genere virtutis atque officij, præstiterint? aut si dicis aliis quidem credere æquum esse, at his solis non credere : C ” Matth. xvi, 15-19. Ibid. 20. Marc. xiv, 66-72.
πῶς γὰρ [ἂν] ἄλλως προσήγετο τοῦ Ἰουδαϊκοῦ καὶ τοῦ Ἑλληνικοῦ πλείους, εἰ μή τισιν θαυμαστοῖς καὶ παραδόξοις ἔργοις καὶ ξενιζούσῃ κέχρητο διδασκαλίᾳ; μαρτυρεῖ δὲ καὶ ἡ τῶν Πράξεων τῶν ἀποστόλων γραφή, ὅτι πολλαὶ μυριάδες ἦσαν Ἰουδαίων ἀνδρῶν πεπεισμένων αὐτὸν εἶναι τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ, τὸν ὑπὸ τῶν προφητῶν κατηγγελμένον. καὶ ἡ ἱστορία δὲ κατέχει ὡς καὶ μεγίστη τις ἦν ἐκκλησία Χριστοῦ ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις ἀπὸ Ἰουδαίων συγκροτουμένη μέχρι τῶν χρόνων τῆς κατ’ Ἀδριανὸν πολιορκίας. λέγονται γοῦν οἱ πρῶτοι κατὰ διαδοχὴν προστάντες αὐτόθι ἐπίσκοποι Ἰουδαῖοι γεγονέναι, ὧν καὶ τὰ ὀνόματα εἰσέτι νῦν παρὰ τοῖς ἐγχωρίοις μνημονεύεται· ὡς καὶ ἐκ τούτων λελύσθαι πᾶσαν τὴν κατὰ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ διαβολήν, ὅτε καὶ πρὸς αὐτῶν καὶ δίχα τῆς αὐτῶν μαρτυρίας μυρία ὁμολογεῖται πλήθη Ἰουδαίων τε καὶ Ἑλλήνων αὐτὸς Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ, δι’ ὧν ἐπετέλει παραδόξων ἔργων, ὑφ’ ἑαυτὸν πεποιημένος. Ἀλλὰ τούτων ἡμῖν ἐπὶ τοσοῦτον εἰρημένων πρὸς τὸ πρῶτον τῶν ἀπίστων τάγμα, φέρε καὶ πρὸς τὸ δεύτερον στῖφος ἐνστῶμεν.
Β ότι μηδ' ὁ Πέτρος ταῦθ', ὡς εἰκὸς, ἐν ταῖς αὐτοῦ διδασκαλίαις ἐξηγόρευσεν, ἄρα τί φησιν, ἐρωτήσαντος τοῦ Ἰησοῦ · « Αποκριθεὶς ὁ Πέτρος λέγει· Σὺ εἶ ὁ Χριστός. Καὶ ἐπετίμησεν αὐτοῖς, ἵνα μηδενὶ λέγωσι περὶ αὐτοῦ. » Ταῦτα μὲν οὖν ὁ Πέτρος εἰκότως πα ρασιωπᾶσθαι ἠξίου· διὸ καὶ Μάρκος αὐτὰ παρέλιπε· τὰ δὲ κατὰ τὴν ἄρνησιν αὐτοῦ εἰς πάντας ἐκήρυξεν ἀνθρώπους. Ἐπεὶ καὶ ἔκλαυσεν ἐπ' αὐτῇ πικρῶς. Εὕροις δ' οὖν τὸν Μάρκον ἱστοροῦντα περὶ αὐτοῦ τάδε· ι Καὶ ὄντος τοῦ Πέτρου ἐν τῇ αὐλῇ, ἔρχεται πρὸς αὐτὸν μία τῶν παιδίσκων τοῦ ἀρχιερέως, καὶ Ιδούσα αὐτὸν θερμαινόμενον, ἐμβλέψασα αὐτῷ λέγει· Καὶ σὺ μετὰ Ἰησοῦ τοῦ Ναζωραίου ἧς. Ὁ δὲ ἠρνή σατο λέγων· Οὔτε ἐπίσταμαι τί σὺ λέγεις· καὶ ἐξῆλ- θεν εἰς τὸ ἔξω προαύλιον, καὶ ἀλέκτωρ ἐφώνησε. Πάλιν δὲ ἰδοῦσα αὐτὸν ἡ παιδίσκη, ἤρξατο λέγειν τοῖς παρεστῶσιν · Οὗτος ἐξ αὐτῶν ἐστιν. Ὁ δὲ πάλιν ηρνήσατο. Καὶ μετὰ μικρὸν πάλιν παρεστῶτες Ελε γον τῷ Πέτρῳ· Αληθῶς ἐξ αὐτῶν εἶ, καὶ γὰρ Γαλι λαῖος εἶ. Ὁ δὲ ἤρξατο ἀναθεματίζειν καὶ ὀμνύειν, ὅτι οὐκ οἶδα τὸν ἄνθρωπον τοῦτον, ὃν λέγετε· καὶ εὐθέως ἐκ δευτέρου αλέκτωρ ἐφώνησε. ο Μάρκος μὲν ταῦτα γράφει · Πέτρος δὲ ταῦτα περὶ ἑαυτοῦ μαρ τυρεῖ· πάντα γὰρ τὰ παρὰ Μάρκῳ τῶν Πέτρου δια- λέξεων εἶναι λέγεται ἀπομνημονεύματα. Οἱ δὴ οὖν τὰ μὲν δόξαντα αὐτοῖς ἀγαθὴν φέρειν φήμην παραι- τούμενοι, τὰς δὲ καθ᾿ ἑαυτῶν διαβολὰς εἰς ἄληστον αἰῶνα καταγράφοντες, καὶ τῶν πλημμεληθέντων αὐτ τοῖς τὰς κατηγορίας, ἃς οὐκ ἄν τις ἔγνω τῶν μετὰ ταῦτα, εἰ μὴ διὰ τῆς αὐτῶν ἔμαθεν φωνῆς καθ᾿ ἑαυ τῶν στηλιτεύοντες, πῶς οὐ φιλαυτίας μὲν ἁπάσης καὶ ψευδολογίας ἐκτὸς γεγονέναι ἐνδίκως ἂν ὁμολογοῦντο, φιλαλήθους δὲ διαθέσεως σαφῆ καὶ ἐναργῆ τεκμήρια παρεσχηκέναι ; Οἱ δέ γε τοὺς τοιούσδε πεπλάσθαι καὶ καταψεύσασθαι νομίζοντες, καὶ οἷα πλάνοις βλασφη μεῖν πειρώμενοι, πῶς οὐκ ἂν γένοιντο καταγέλαστοι ; φίλοι μὲν φθόνου καὶ βασκανίας, ἐχθροὶ δὲ αὐτῆς ἀληθείας αλισκόμενοι, οι γε τοὺς οὕτως ἀπανούργους καὶ ἄπλαστον ὡς ἀληθῶς καὶ ἀκέραιον ἦθος διὰ τῶν οἰκείων λόγων ἐπιδεδειγμένους, πανούργους τινὰς καὶ δεινοὺς ὑποτίθενται σοφιστάς, ὡς τὰ μὴ ὄντα πλασα μένους, καὶ τῷ οἰκείῳ διδασκάλῳ τὰ μὴ πρὸς αὐτοῦ πραχθέντα κεχαρισμένως ἀναθέντας. Ὡς εὖ μοι δου κεῖ εἰρῆσθαι· Πάντα χρὴ πιστεύειν τοῖς τοῦ Ἰησοῦ μαθηταῖς, ἢ μή· καὶ εἰ μόνοις τούτοις τοῖς ἀνδρά- σιν ἀπιστητέον, καὶ τοῖς πᾶσιν, οἵτινές ποτ' ἄρα παρ' Ἕλλησιν, ἢ παρὰ βαρβάροις βίους καὶ λόγους καὶ ἀπομνημονεύματα τῶν κατὰ χρόνους ἐπί τισιν ἀγα- θοῖς κατορθώμασι βοηθέντων συνεγράψαντο ἢ τοῖς μὲν ἄλλοις πιστεύειν εύλογον, μόνοις δὲ τούτοις ἀπι- στεῖν. Καὶ πῶς οὐκ ἐμφανὴς ὁ φθόνος ; Τί δέ ; οἱ και ταψευδόμενοι τοῦ Διδασκάλου, καὶ τὰ μὴ γεγονότα τῇ αὐτῶν παραδιδόντες γραφῇ, ἄρα καὶ τὰ πάθη κατ εψεύσαντο αὐτοῦ; τὴν ἑνὸς λέγω μαθητών προδο σίαν, καὶ τὴν τῶν συκοφαντών κατηγορίαν, χλεύας σε καὶ διασυρμούς δικαστῶν, τάς τε ὕβρεις καὶ τὰς πληγὰς τὰς κατὰ προσώπου, μάστιγάς τε κατὰ νώ το DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IU. B A ram, erunt soluta et in cœlis ". Cum haec tam multa dicta sint Petro ab Jesu, Marcus nihil horum com- memorans, propterea quod ne Petrus quidem, ut veri- simile est talia in suis narrationibus enuntiavit, audi, quid dicat, post Jesu interrogationem : e Respon- dens, inquit, Petrus dicit : Tu es Christus, et com- minatus est eis, ut nemini dicerent de ipso 8. Hæc sane Petrus merito tacenda judicavit : quare etiam Marcus ea præteriit. Quæ autem ad negatio- nem suam pertinebant, in omnes homines protulit ac publicavit : quoniam post illam flevit amare. Invenies itaque de eo narrantem Marcum : « Et cum esset Pe trus in atrio, venit ad eum una ex ancillis summi sacerdotis, et cum vidisset Petrum calefacientem se, aspiciens illum, ait: Et tu cum Jesu Nazareno eras, at ille negavit dicens: Neque novi, neque scio quid dicas, et exivit foras ante atrium, et gal- lus cantavit. Rursus autem cum vidisset illum an- cilla, carpit dicere circumstantibus: Hic ex illis est, at ille iterum negavit : Et post pusillum, rursus qui astabant dicebant Petro : Vere ex illis es, nam et Galilæus es : ille autem cœpit anathematizare, et jurare, quod nescio hominem istum, quem di- citis : et statim gallus iterum cantavit ". » Marcus quidem hæc scribit, ac Petrus hæc de seipso testificatur: omnia enim quæ apud Marcum legun- tur, narrationum sermonumque Petri dicuntur esse commentaria. Qui igitur ea quæ poterant ipsis af- ferre bonam famam, recusant, criminationes vero contra seipsos, sempiternæ niemoriæ in scriptis suis commendant, et eorum quæ ab ipsis peccata sunt accusationes, quas posteriorum nullus unquam co- gnovisset, nisi ipsorum scriptis didicisset, publice ab omnibus legendas proponunt, cur non ab omni de seipsis opinione, omnique mendacio merito abhorrere credantur? studiique erga veritatem ar- gumenta certissima præbere? Qui vero tales viros fictionibus usos, ac mentitos putant, et tanquam impostores infamia probrisque notare conantur, cur non ipsi potius et ridiculi sunt, et odio invidiaque digni, tanquam omnis veritatis inimici habentur? qui quidem viros tam ab omni malitia alienos, tam- que sine fuco, vereque sincerum animum in suis scriptis prae se ferentes, malitiosos quosdam et cal- p lidos audent fingere sophistas, tanquam eos qui quidquid scripserint commenti sint, et suo præce- ptori, quæ ille nunquam fecerit, ad gratiam tribue- rint? Sane commode nihi dictum videtur : aut prorsus credere oportet Jesu discipulis, si reliquis quoque scriptoribus : aut si non his, ne reliquis quidem. Cur enim, si solis his viris detrahenda sit fides, non etiam reliquis omnibus, quicunque iun- quam aut apud Græcos, aut apud barbaros, vitas, aut orationes, aut commentaria conscripserunt, co- rum qui variis temporibus in aliquo genere virtutis atque officij, præstiterint? aut si dicis aliis quidem credere æquum esse, at his solis non credere : C ” Matth. xvi, 15-19. Ibid. 20. Marc. xiv, 66-72.
PG 22:223τοῦτο δὲ ἦν τὸ τῶν συνομολογούντων μὲν τὸν Ἰησοῦν τὰ παράδοξα πεποιηκέναι, γοητείᾳ δὲ ἄλλως ἐπὶ πλάνῃ τῶν ὁρώντων οἷα θαυματουργὸν ἢ φαρμακέα τινὰ θαυμασιῶσαι τοὺς παρόντας. Καὶ δὴ τούσδε πρῶτον ἁπάντων ἐρωτητέον, τίνα φαῖεν πρὸς τὰ προωδευμένα; ἆρα γὰρ ἐπινοῆσαι δυνατόν, ἄνδρα διδάσκαλον σεμνῆς καὶ παναρέτου πολιτείας, ὑγιῶν τε καὶ ἀληθῶν δογμάτων, οἵων προδιήλθομεν, γόητα τὸν τρόπον γεγονέναι; εἰ δὲ δὴ μαγγανευτής τις ἦν καὶ φαρμακεύς, ἀπατεών τε καὶ γόης, πῶς ἂν τοιαύτης διδασκαλίας· πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κατέστη αἴτιος, οἵας αὐτοῖς ὁρῶμεν ὀφθαλμοῖς καὶ ἀκοαῖς εἰς δεῦρο παραλαμβάνομεν; ποῖος δὲ καὶ αἱρήσεται τὰ ἀσύνακτα συνάγειν; γόης μὲν γάρ τις ὡς ἀληθῶς ἀνόσιος καὶ μιαρὸς τὸν τρόπον, ἀπειρημένοις καὶ ἀνοσίοις ἐγχειρῶν, πάντα πράττει αἰσχροῦ καὶ ῥυπαροῦ κέρδους χάριν. μή τι οὖν καὶ ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ τοιοῖσδέ τισιν ἔνοχος ἦν; πόθεν, ἢ πῶς, ὁ τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς, ὡς πρὸς αὐτῶν μεμαρτύρηται, εἰρηκώς· «μὴ κτήσησθε χρυσὸν μηδ’ ἄργυρον εἰς τὰς ζώνας ὑμῶν, μὴ πήραν εἰς ὁδόν, μηδ’ ὑποδήματα»;
Α του, καὶ τὸν ἐξ ἀκανθῶν στέφανον ἐπ' ἀτιμίᾳ περιτι- θέμενον αὐτῷ, φοινικούν τε χιτῶνα ἐν χλαμύδος σχή ματι περιβληθέντα, καὶ τέλος αὐτὸν αὐτὸ τὸ τοῦ σταυροῦ τρόπαιον ἐπικομίζοντα· ἐν τούτῳ τα πη γνύμενον, καὶ χεῖρας καὶ πόδας καταπειρόμενον, ὄξει τε ποτιζόμενον, καὶ παιόμενον κατὰ κόρρης καλάμῳ, καὶ πρὸς τῶν ὁρώντων ὀνειδιζόμενον ; Ἀλλὰ γὰρ καὶ ταῦτα, καὶ ὅσα τούτοις συμφέρεται, ὁμοίως πεπλάσθαι χρὴ πρὸς τῶν αὐτοῦ μαθητῶν, ἢ ἐν τούτοις μὲν χρὴ πιστεύειν αὐτοῖς ὡς ἀληθε- στάτοις, ἐν δὲ τοῖς ἐπιδόξοις καὶ σεμνοτέροις ἀπι- στεῖν. Καὶ πόθεν τὸ περὶ αὐτοὺς ἐναντίον δόγμα συ- στήσεται ; Τὸ γὰρ ἀληθεύειν τοὺς αὐτοὺς φάναι, καὶ ἐν τῷ αὐτῷ ψεύδεσθαι, οὐδέν ἐστιν ἢ τἀναντία κατά τὸ αὐτὸ περὶ τῶν αὐτῶν λέγειν. Τίς οὖν ὁ τούτων ἔλεγχος; εἰ γὰρ δὴ πλάττεσθαι αὐτοῖς σκοπὸς ἦν, καὶ λόγοις ψευδέσι τὸν Διδάσκαλον κοσμεῖν, οὐκ ἂν ποτε αὐτοῖς τὰ προειρημένα κατέγραφον, οὐδ' ἂν ἐδήλουν τοῖς μετὰ ταῦτα ἀνθρώποις, ὅτι δὴ ἐλυπεῖτο, καὶ ἡδημόνει, καὶ τετάρακτο τὴν ψυχὴν, ὅτι αὐτοὶ αὐτὸν άπολιπόντες ᾤχοντο· ἢ ὅτι ὁ πάντων αὐτῶν προκε κριμένος ἀπόστολός τε καὶ μαθητὴς αὐτοῦ Πέτρος, βασάνων ἐκτὸς καὶ ἀρχοντικῆς ἀπειλῆς τρίτον αὐτὸν ἐξωμόσατο. Ταῦτα· γὰρ κἂν ἄλλων λεγόντων, χρῆν δήπουθεν ἀρνεῖσθαι τοὺς οὐδὲν ἄλλο ἡ χαρίζεσθαι τὰ σεμνότερα τῷ διδασκάλῳ προτεθειμένους. Εἰ δὲ φιλα- λήθεις ἐν τοῖς αὐτοῦ σκυθρωποῖς διηγήμασι φαίνον ται, πολὺ μᾶλλον ἐν τοῖς ἐνδοξοτέροις εἶεν ἂν τοιοῦ τοι. Τοὺς γὰρ ἅπαξ ψεύδεσθαι προελομένους, τὰ λυ- πηρὰ χρῆν μᾶλλον ἐκφυγεῖν ἤτοι διὰ σιωπῆς, ἢ διὰ τῆς περὶ αὐτῶν ἀρνήσεως, μὴ ἄλλως τῶν ὀψιγόνων ἐλέγξαι δυναμένων τὰ σεσιγημένα. Διὰ τί γὰρ μὴ ἐψεύσαντο, καὶ ἔφησαν, ὅτι Ἰούδας μὲν ὁ προδούς αὐτὸν φιλήματι, τολμήσας τὸ σύμβολον ἐνδείξασθαι της προδοσίας, ἀπολιθωθείη αὐτίκα· ὁ δὲ ῥαπίσαι αὐτὸν τολμήσας, ξηρός παραχρῆμα γένοιτο τὴν δε ξιάν· ὁ δ᾽ ἀρχιερεὺς Καϊάφας, ὡς ἂν συντρέχων τοῖς κατ' αὐτοῦ συκοφάνταις, πηρωθείη τὰς ὄψεις; διὰ τέ δὲ μὴ ἐψεύσαντο πάντες, ὅτι μηδὲν σκυθρωπὸν ἀλη θῶς περὶ αὐτὸν γέγονεν; Αλλ' ὁ μὲν ἀφανὴς ἦν καταγελάσας αὐτῶν τοῦ δικαστηρίου· οἱ δὲ ἐπιβου λεύοντες, ὑπὸ φαντασίας θεηλάτου πλανώμενοι, ἐνερ γεῖν κατ' αὐτοῦ μὴ παρόντος ἐδόκουν ; Τί δ'; ἆρα οὐκ ἦν σεμνότερον τοῦ πλάττεσθαι, ὅτι τῶν τοιῶνδε ποιη- τῆς ἔργων παραδόξων γέγονε, τὸ γράφειν, ὅτι μηδὲν μὲν ἀνθρώπινον, μηδὲ θνητὸν περὶ αὐτὸν συνέβη, ένα θέῳ δὲ δυνάμει τὰ πάντα καταδησάμενος, τὴν εἰς οὐρανοὺς ἐπάνοδον μετὰ θειοτέρας δόξης ἐποιήσατο ; οὐ γὰρ δὴ τούτοις ἀπιστεῖν ἔμελλον οἱ ταῖς ἄλλαις αὐτῶν διηγήσεσι πεπιστευκότες. Οἱ δ' οὖν μηδὲν τῆς ἀληθείας ἐν τοῖς ἀπεμφαίνουσι καὶ σκυθρωποῖς πα ραχαράξαντες πῶς οὐκ ἂν εἶεν ἄξιοι καὶ ἐν τοῖς λου τοῖς, οἷς ἐμαρτύρησαν αὐτῷ τὰ παράδοξα, φαύλης ἐκτὸς ὑπονοίας καθεστάναι; Αὐτάρκης μὲν οὖν καὶ ἡ τῶνδε τυγχάνει περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαρτυρία οὐδὲν δὲ οἷον ἐκ περιουσίας καὶ τῷ ἐξ Εβραίων Ιω σήπῳ μάρτυρι χρήσασθαι, ὃς ἐν τῷ ὀκτωκαιδεκάτῳ τῆς Ἰουδαϊκῆς ᾿Αρχαιολογίας. τὰ κατὰ τοὺς Πιλά EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. cur non hoc plane ad invidiam referatur? Quod si de- mus illos de Præceptore fuisse mentitos, et quæ ille nunquam fecerit scriptis suis complexos, num etiam de iis mentitos, quæ idem passus est, dare possu- mus ? dico autem de unius ex discipulis proditione, de calumniis criminantium, de ludibriis et irrisio- nibus judicum, de contumeliis, de ictibus in facie, flagellisque in tergo de corona spinea, quæ illi ad ignominiam imposita est : de purpureo vestimento, quod iustar chlamydis illi circumdatum est : de illo ipso denique crucem quasi tropæum aliquod hume- ris gestante, et in ea infixo, manibus pedibusque trajectis, de aceto quod illi potus loco porrexerunt, de arundine qua illius tempora percussere, de con- viciis quæ in illum a spectantibus jactata sunt? At enim et hæc, et quæcunque alia de illo his similia feruntur, aut ficta esse oportet ab illius discipulis, aut in his quidem tanquam verissimis, illis credendum est, in reliquis vero, quæ clario- rem illum venerabilioremque reddunt, non cre- dendum. Sed hac de iisdem sibi ipsi contraria opi- nio, unde confirmabitur? Dicere enim eosdem de codem, et vera prodere et mentiri, nihil aliud est, nisi contraria in eodem de iisdem rebus dicere. Quomodo hæc refellentur? Si enim hoc illis fingendi propositumn fuit, ut mendaciis suum præceptorem ornarent, cur illi ea, quæ modo diximus ascripse- runt? aut cur posteris indicarunt, quod et tristis fuerit, et tadio affectus, et animo turbatus? aut B c C quod ipsi illum deseruerint atque abierint? aut quod qui omnibus ipsis præpositus fuerat apostolus illius, et discipulus Petrus, nullis neque tormentis, neque tyrannicis minis, ter illum abjuraverit ? Hæc enim et si alii dixissent, neganda ab iis tamen fuere, qui nihil aliud sibi in scribendo proposuiss sent, nisi ut reverentiam præceptori compararent. Quod si veridici in tristioribus de illo narrationibus videntur, cur non in iis item, que lælitiam, glo- riamque habent, multo magis, quam sibi ipsis con- trarii? Nam quibus unum propositum fuerit men- tiendi, ab iis si qua offendunt, ea in primis, aut præteriri oportebat silentio, aut si id non poterat, negatione refelli. Quis enim apud posteros ea quæ tacuissent, reprehendere unquani potuisset? Sed si mentiri decreverant, cur non illud quoque mentiti D sunt, Judam qui osculo illum tradidit, simul ac proditionis signum ostendere ausus est, in lapidem esse conversum? et qui alapam illi inferre ausus est, ejus illico dextram aruisse ? et Caipham pouti- ticem, propterea quod falsis contra illum crimini- bus consenserit, oculis captum fuisse? Cur vero non omnes mentiti sunt, significantes nihil plane illi quod possit offendere evenisse? sed ipsum qui- dem evanuisse, forumque et judicia illorum risisse ? qui vero illum comprehendere ausi fuerant, divini- tus illusos, contra illum se agere quæ egerunt, tam - etsi ille non aderat, credidisse? Quid porro? Nonne gravius digniusque scripsissent, nailum plane humanum aut mortalem casum, illum sub-
πῶς δ’ ἂν ἐπείθοντο λέγοντι, καὶ ἐν ἀπομνημονεύμασιν ἐγγράφοις ταῦτα παραδιδόναι ἠξίουν, εἰ χρηματιζόμενον τὸν διδάσκαλον ἑώρων καὶ τἀναντία οἷς ἑτέρους ἐδίδασκεν μετιόντα; πάλαι δ’ ἂν καταγελάσαντες αὐτοῦ καὶ τῶν λόγων καταπτύσαντες ἀνεχώρησαν τῆς μαθητείας εἰκότως, εἰ αὐτοῖς μὲν τοιαῦτα σεμνῶς νομοθετοῦντα ἑώρων, αὐτὸν δὲ τὸν νομοθέτην κατ’ οὐδένα τρόπον ἑπόμενον τοῖς οἰκείοις λόγοις. Πάλιν ὁ μὲν γόης καὶ ὡς ἀληθῶς πλάνος τοῖς ἀπειρημένοις καὶ τοῖς ἀνοσίοις ἑαυτὸν ἐπιδίδωσιν ἀνοσίων καὶ ἀθεμίτων ἡδονῶν ἕνεκεν θήρας, ὥστε ἤδη διὰ τὰς μαγγανείας γύναιά τινα καταβάλλειν καὶ ὑποσύρειν τῇ αὐτοῦ κακίᾳ· ὁ δὲ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν οὐδ’ ἔστιν εἰπεῖν ὅπως ἀνέστραπται περὶ σωφροσύνην, ὁπότε πάλιν οἱ μαθηταὶ μαρτυροῦσι παραινεῖν μηδ’ ἐμβλέπειν μετ’ ἐπιθυμίας ἀκολάστου, φήσαντα· «ἐρρέθη τοῖς ἀρχαίοις, οὐ μοιχεύσεις· ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν, ὅτι πᾶς ὁ ἐμβλέπων γυναῖκα πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι αὐτὴν ἤδη ἐμοίχευσεν αὐτὴν ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ».
Α του, καὶ τὸν ἐξ ἀκανθῶν στέφανον ἐπ' ἀτιμίᾳ περιτι- θέμενον αὐτῷ, φοινικούν τε χιτῶνα ἐν χλαμύδος σχή ματι περιβληθέντα, καὶ τέλος αὐτὸν αὐτὸ τὸ τοῦ σταυροῦ τρόπαιον ἐπικομίζοντα· ἐν τούτῳ τα πη γνύμενον, καὶ χεῖρας καὶ πόδας καταπειρόμενον, ὄξει τε ποτιζόμενον, καὶ παιόμενον κατὰ κόρρης καλάμῳ, καὶ πρὸς τῶν ὁρώντων ὀνειδιζόμενον ; Ἀλλὰ γὰρ καὶ ταῦτα, καὶ ὅσα τούτοις συμφέρεται, ὁμοίως πεπλάσθαι χρὴ πρὸς τῶν αὐτοῦ μαθητῶν, ἢ ἐν τούτοις μὲν χρὴ πιστεύειν αὐτοῖς ὡς ἀληθε- στάτοις, ἐν δὲ τοῖς ἐπιδόξοις καὶ σεμνοτέροις ἀπι- στεῖν. Καὶ πόθεν τὸ περὶ αὐτοὺς ἐναντίον δόγμα συ- στήσεται ; Τὸ γὰρ ἀληθεύειν τοὺς αὐτοὺς φάναι, καὶ ἐν τῷ αὐτῷ ψεύδεσθαι, οὐδέν ἐστιν ἢ τἀναντία κατά τὸ αὐτὸ περὶ τῶν αὐτῶν λέγειν. Τίς οὖν ὁ τούτων ἔλεγχος; εἰ γὰρ δὴ πλάττεσθαι αὐτοῖς σκοπὸς ἦν, καὶ λόγοις ψευδέσι τὸν Διδάσκαλον κοσμεῖν, οὐκ ἂν ποτε αὐτοῖς τὰ προειρημένα κατέγραφον, οὐδ' ἂν ἐδήλουν τοῖς μετὰ ταῦτα ἀνθρώποις, ὅτι δὴ ἐλυπεῖτο, καὶ ἡδημόνει, καὶ τετάρακτο τὴν ψυχὴν, ὅτι αὐτοὶ αὐτὸν άπολιπόντες ᾤχοντο· ἢ ὅτι ὁ πάντων αὐτῶν προκε κριμένος ἀπόστολός τε καὶ μαθητὴς αὐτοῦ Πέτρος, βασάνων ἐκτὸς καὶ ἀρχοντικῆς ἀπειλῆς τρίτον αὐτὸν ἐξωμόσατο. Ταῦτα· γὰρ κἂν ἄλλων λεγόντων, χρῆν δήπουθεν ἀρνεῖσθαι τοὺς οὐδὲν ἄλλο ἡ χαρίζεσθαι τὰ σεμνότερα τῷ διδασκάλῳ προτεθειμένους. Εἰ δὲ φιλα- λήθεις ἐν τοῖς αὐτοῦ σκυθρωποῖς διηγήμασι φαίνον ται, πολὺ μᾶλλον ἐν τοῖς ἐνδοξοτέροις εἶεν ἂν τοιοῦ τοι. Τοὺς γὰρ ἅπαξ ψεύδεσθαι προελομένους, τὰ λυ- πηρὰ χρῆν μᾶλλον ἐκφυγεῖν ἤτοι διὰ σιωπῆς, ἢ διὰ τῆς περὶ αὐτῶν ἀρνήσεως, μὴ ἄλλως τῶν ὀψιγόνων ἐλέγξαι δυναμένων τὰ σεσιγημένα. Διὰ τί γὰρ μὴ ἐψεύσαντο, καὶ ἔφησαν, ὅτι Ἰούδας μὲν ὁ προδούς αὐτὸν φιλήματι, τολμήσας τὸ σύμβολον ἐνδείξασθαι της προδοσίας, ἀπολιθωθείη αὐτίκα· ὁ δὲ ῥαπίσαι αὐτὸν τολμήσας, ξηρός παραχρῆμα γένοιτο τὴν δε ξιάν· ὁ δ᾽ ἀρχιερεὺς Καϊάφας, ὡς ἂν συντρέχων τοῖς κατ' αὐτοῦ συκοφάνταις, πηρωθείη τὰς ὄψεις; διὰ τέ δὲ μὴ ἐψεύσαντο πάντες, ὅτι μηδὲν σκυθρωπὸν ἀλη θῶς περὶ αὐτὸν γέγονεν; Αλλ' ὁ μὲν ἀφανὴς ἦν καταγελάσας αὐτῶν τοῦ δικαστηρίου· οἱ δὲ ἐπιβου λεύοντες, ὑπὸ φαντασίας θεηλάτου πλανώμενοι, ἐνερ γεῖν κατ' αὐτοῦ μὴ παρόντος ἐδόκουν ; Τί δ'; ἆρα οὐκ ἦν σεμνότερον τοῦ πλάττεσθαι, ὅτι τῶν τοιῶνδε ποιη- τῆς ἔργων παραδόξων γέγονε, τὸ γράφειν, ὅτι μηδὲν μὲν ἀνθρώπινον, μηδὲ θνητὸν περὶ αὐτὸν συνέβη, ένα θέῳ δὲ δυνάμει τὰ πάντα καταδησάμενος, τὴν εἰς οὐρανοὺς ἐπάνοδον μετὰ θειοτέρας δόξης ἐποιήσατο ; οὐ γὰρ δὴ τούτοις ἀπιστεῖν ἔμελλον οἱ ταῖς ἄλλαις αὐτῶν διηγήσεσι πεπιστευκότες. Οἱ δ' οὖν μηδὲν τῆς ἀληθείας ἐν τοῖς ἀπεμφαίνουσι καὶ σκυθρωποῖς πα ραχαράξαντες πῶς οὐκ ἂν εἶεν ἄξιοι καὶ ἐν τοῖς λου τοῖς, οἷς ἐμαρτύρησαν αὐτῷ τὰ παράδοξα, φαύλης ἐκτὸς ὑπονοίας καθεστάναι; Αὐτάρκης μὲν οὖν καὶ ἡ τῶνδε τυγχάνει περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαρτυρία οὐδὲν δὲ οἷον ἐκ περιουσίας καὶ τῷ ἐξ Εβραίων Ιω σήπῳ μάρτυρι χρήσασθαι, ὃς ἐν τῷ ὀκτωκαιδεκάτῳ τῆς Ἰουδαϊκῆς ᾿Αρχαιολογίας. τὰ κατὰ τοὺς Πιλά EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. cur non hoc plane ad invidiam referatur? Quod si de- mus illos de Præceptore fuisse mentitos, et quæ ille nunquam fecerit scriptis suis complexos, num etiam de iis mentitos, quæ idem passus est, dare possu- mus ? dico autem de unius ex discipulis proditione, de calumniis criminantium, de ludibriis et irrisio- nibus judicum, de contumeliis, de ictibus in facie, flagellisque in tergo de corona spinea, quæ illi ad ignominiam imposita est : de purpureo vestimento, quod iustar chlamydis illi circumdatum est : de illo ipso denique crucem quasi tropæum aliquod hume- ris gestante, et in ea infixo, manibus pedibusque trajectis, de aceto quod illi potus loco porrexerunt, de arundine qua illius tempora percussere, de con- viciis quæ in illum a spectantibus jactata sunt? At enim et hæc, et quæcunque alia de illo his similia feruntur, aut ficta esse oportet ab illius discipulis, aut in his quidem tanquam verissimis, illis credendum est, in reliquis vero, quæ clario- rem illum venerabilioremque reddunt, non cre- dendum. Sed hac de iisdem sibi ipsi contraria opi- nio, unde confirmabitur? Dicere enim eosdem de codem, et vera prodere et mentiri, nihil aliud est, nisi contraria in eodem de iisdem rebus dicere. Quomodo hæc refellentur? Si enim hoc illis fingendi propositumn fuit, ut mendaciis suum præceptorem ornarent, cur illi ea, quæ modo diximus ascripse- runt? aut cur posteris indicarunt, quod et tristis fuerit, et tadio affectus, et animo turbatus? aut B c C quod ipsi illum deseruerint atque abierint? aut quod qui omnibus ipsis præpositus fuerat apostolus illius, et discipulus Petrus, nullis neque tormentis, neque tyrannicis minis, ter illum abjuraverit ? Hæc enim et si alii dixissent, neganda ab iis tamen fuere, qui nihil aliud sibi in scribendo proposuiss sent, nisi ut reverentiam præceptori compararent. Quod si veridici in tristioribus de illo narrationibus videntur, cur non in iis item, que lælitiam, glo- riamque habent, multo magis, quam sibi ipsis con- trarii? Nam quibus unum propositum fuerit men- tiendi, ab iis si qua offendunt, ea in primis, aut præteriri oportebat silentio, aut si id non poterat, negatione refelli. Quis enim apud posteros ea quæ tacuissent, reprehendere unquani potuisset? Sed si mentiri decreverant, cur non illud quoque mentiti D sunt, Judam qui osculo illum tradidit, simul ac proditionis signum ostendere ausus est, in lapidem esse conversum? et qui alapam illi inferre ausus est, ejus illico dextram aruisse ? et Caipham pouti- ticem, propterea quod falsis contra illum crimini- bus consenserit, oculis captum fuisse? Cur vero non omnes mentiti sunt, significantes nihil plane illi quod possit offendere evenisse? sed ipsum qui- dem evanuisse, forumque et judicia illorum risisse ? qui vero illum comprehendere ausi fuerant, divini- tus illusos, contra illum se agere quæ egerunt, tam - etsi ille non aderat, credidisse? Quid porro? Nonne gravius digniusque scripsissent, nailum plane humanum aut mortalem casum, illum sub-
καί ποτε ἀναγκαίως ἐπ’ ὠφελείᾳ καὶ σωτηρίᾳ πολλῶν Σαμαρείτιδι γυναικὶ διαλεγόμενον αὐτὸν τεθεαμένοι «ἐθαύμαζον, ὅτι μετὰ γυναικὸς ἐλάλει», παράδοξόν τι τοῦτο δόξαντες ὁρᾶν, ὥσπερ οὔπω καὶ ἄλλοτε πρότερον. συνίστη δὲ ἄρα ὁ λόγος τοῦ σωτῆρος ἡμῶν τὸ ἐμβριθὲς καὶ αὐστηρὸν τοῦ τρόπου· σωφροσύνης δὲ αὐτοῦ μέγα δεῖγμα ἦν κἀκείνη ἡ διδασκαλία, δι’ ἧς ἁγνεύειν ἐξ αὐτοῦ τοῦ τῆς διανοίας βάθους, τὰς ἐμπαθεῖς ὀρέξεις ἀποτέμνοντας, ἐδίδασκεν λέγων· «εἰσὶν εὐνοῦχοι οἵτινες ἐγενήθησαν οὕτως, καὶ εἰσὶν εὐνοῦχοι οἵτινες εὐνουχίσθησαν ὑπὸ ἀνθρώπων, καὶ εἰσὶν εὐνοῦχοι οἵτινες εὐνούχισαν ἑαυτοὺς διὰ τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν». Πάλιν ὁ μὲν γόης καὶ ἀληθῶς λαοπλάνος πάντα ἐγχειρεῖ καὶ πράττει δοξοκοπῶν τὰ πολλὰ καὶ φαντασιοκοπῶν, καὶ πλέον τι παρὰ τοὺς πολλοὺς εἰδέναι καὶ ἔχειν μεγαλαυχούμενος· ὁ δὲ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν, ὅτι μὴ δοξομανὴς καὶ ἀλαζὼν καὶ φαντασιοκόπος ἦν, ἀφ’ ὧν ἰώμενος παρῄνει μηδενὶ φράζειν μηδὲ εἰς πολλοὺς αὐτὸν ἐκφαίνειν γένοιτ’ ἂν ἔκδηλος, ἀπό τε τοῦ τὰς ἐν ὄρεσι διατριβὰς καὶ τὰς ἀναχωρήσεις διώκειν καὶ φεύγειν τὰς κατὰ πόλεις τῶν πολλῶν ἐπιβλαβεῖς ὁμιλίας.
Α του, καὶ τὸν ἐξ ἀκανθῶν στέφανον ἐπ' ἀτιμίᾳ περιτι- θέμενον αὐτῷ, φοινικούν τε χιτῶνα ἐν χλαμύδος σχή ματι περιβληθέντα, καὶ τέλος αὐτὸν αὐτὸ τὸ τοῦ σταυροῦ τρόπαιον ἐπικομίζοντα· ἐν τούτῳ τα πη γνύμενον, καὶ χεῖρας καὶ πόδας καταπειρόμενον, ὄξει τε ποτιζόμενον, καὶ παιόμενον κατὰ κόρρης καλάμῳ, καὶ πρὸς τῶν ὁρώντων ὀνειδιζόμενον ; Ἀλλὰ γὰρ καὶ ταῦτα, καὶ ὅσα τούτοις συμφέρεται, ὁμοίως πεπλάσθαι χρὴ πρὸς τῶν αὐτοῦ μαθητῶν, ἢ ἐν τούτοις μὲν χρὴ πιστεύειν αὐτοῖς ὡς ἀληθε- στάτοις, ἐν δὲ τοῖς ἐπιδόξοις καὶ σεμνοτέροις ἀπι- στεῖν. Καὶ πόθεν τὸ περὶ αὐτοὺς ἐναντίον δόγμα συ- στήσεται ; Τὸ γὰρ ἀληθεύειν τοὺς αὐτοὺς φάναι, καὶ ἐν τῷ αὐτῷ ψεύδεσθαι, οὐδέν ἐστιν ἢ τἀναντία κατά τὸ αὐτὸ περὶ τῶν αὐτῶν λέγειν. Τίς οὖν ὁ τούτων ἔλεγχος; εἰ γὰρ δὴ πλάττεσθαι αὐτοῖς σκοπὸς ἦν, καὶ λόγοις ψευδέσι τὸν Διδάσκαλον κοσμεῖν, οὐκ ἂν ποτε αὐτοῖς τὰ προειρημένα κατέγραφον, οὐδ' ἂν ἐδήλουν τοῖς μετὰ ταῦτα ἀνθρώποις, ὅτι δὴ ἐλυπεῖτο, καὶ ἡδημόνει, καὶ τετάρακτο τὴν ψυχὴν, ὅτι αὐτοὶ αὐτὸν άπολιπόντες ᾤχοντο· ἢ ὅτι ὁ πάντων αὐτῶν προκε κριμένος ἀπόστολός τε καὶ μαθητὴς αὐτοῦ Πέτρος, βασάνων ἐκτὸς καὶ ἀρχοντικῆς ἀπειλῆς τρίτον αὐτὸν ἐξωμόσατο. Ταῦτα· γὰρ κἂν ἄλλων λεγόντων, χρῆν δήπουθεν ἀρνεῖσθαι τοὺς οὐδὲν ἄλλο ἡ χαρίζεσθαι τὰ σεμνότερα τῷ διδασκάλῳ προτεθειμένους. Εἰ δὲ φιλα- λήθεις ἐν τοῖς αὐτοῦ σκυθρωποῖς διηγήμασι φαίνον ται, πολὺ μᾶλλον ἐν τοῖς ἐνδοξοτέροις εἶεν ἂν τοιοῦ τοι. Τοὺς γὰρ ἅπαξ ψεύδεσθαι προελομένους, τὰ λυ- πηρὰ χρῆν μᾶλλον ἐκφυγεῖν ἤτοι διὰ σιωπῆς, ἢ διὰ τῆς περὶ αὐτῶν ἀρνήσεως, μὴ ἄλλως τῶν ὀψιγόνων ἐλέγξαι δυναμένων τὰ σεσιγημένα. Διὰ τί γὰρ μὴ ἐψεύσαντο, καὶ ἔφησαν, ὅτι Ἰούδας μὲν ὁ προδούς αὐτὸν φιλήματι, τολμήσας τὸ σύμβολον ἐνδείξασθαι της προδοσίας, ἀπολιθωθείη αὐτίκα· ὁ δὲ ῥαπίσαι αὐτὸν τολμήσας, ξηρός παραχρῆμα γένοιτο τὴν δε ξιάν· ὁ δ᾽ ἀρχιερεὺς Καϊάφας, ὡς ἂν συντρέχων τοῖς κατ' αὐτοῦ συκοφάνταις, πηρωθείη τὰς ὄψεις; διὰ τέ δὲ μὴ ἐψεύσαντο πάντες, ὅτι μηδὲν σκυθρωπὸν ἀλη θῶς περὶ αὐτὸν γέγονεν; Αλλ' ὁ μὲν ἀφανὴς ἦν καταγελάσας αὐτῶν τοῦ δικαστηρίου· οἱ δὲ ἐπιβου λεύοντες, ὑπὸ φαντασίας θεηλάτου πλανώμενοι, ἐνερ γεῖν κατ' αὐτοῦ μὴ παρόντος ἐδόκουν ; Τί δ'; ἆρα οὐκ ἦν σεμνότερον τοῦ πλάττεσθαι, ὅτι τῶν τοιῶνδε ποιη- τῆς ἔργων παραδόξων γέγονε, τὸ γράφειν, ὅτι μηδὲν μὲν ἀνθρώπινον, μηδὲ θνητὸν περὶ αὐτὸν συνέβη, ένα θέῳ δὲ δυνάμει τὰ πάντα καταδησάμενος, τὴν εἰς οὐρανοὺς ἐπάνοδον μετὰ θειοτέρας δόξης ἐποιήσατο ; οὐ γὰρ δὴ τούτοις ἀπιστεῖν ἔμελλον οἱ ταῖς ἄλλαις αὐτῶν διηγήσεσι πεπιστευκότες. Οἱ δ' οὖν μηδὲν τῆς ἀληθείας ἐν τοῖς ἀπεμφαίνουσι καὶ σκυθρωποῖς πα ραχαράξαντες πῶς οὐκ ἂν εἶεν ἄξιοι καὶ ἐν τοῖς λου τοῖς, οἷς ἐμαρτύρησαν αὐτῷ τὰ παράδοξα, φαύλης ἐκτὸς ὑπονοίας καθεστάναι; Αὐτάρκης μὲν οὖν καὶ ἡ τῶνδε τυγχάνει περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαρτυρία οὐδὲν δὲ οἷον ἐκ περιουσίας καὶ τῷ ἐξ Εβραίων Ιω σήπῳ μάρτυρι χρήσασθαι, ὃς ἐν τῷ ὀκτωκαιδεκάτῳ τῆς Ἰουδαϊκῆς ᾿Αρχαιολογίας. τὰ κατὰ τοὺς Πιλά EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. cur non hoc plane ad invidiam referatur? Quod si de- mus illos de Præceptore fuisse mentitos, et quæ ille nunquam fecerit scriptis suis complexos, num etiam de iis mentitos, quæ idem passus est, dare possu- mus ? dico autem de unius ex discipulis proditione, de calumniis criminantium, de ludibriis et irrisio- nibus judicum, de contumeliis, de ictibus in facie, flagellisque in tergo de corona spinea, quæ illi ad ignominiam imposita est : de purpureo vestimento, quod iustar chlamydis illi circumdatum est : de illo ipso denique crucem quasi tropæum aliquod hume- ris gestante, et in ea infixo, manibus pedibusque trajectis, de aceto quod illi potus loco porrexerunt, de arundine qua illius tempora percussere, de con- viciis quæ in illum a spectantibus jactata sunt? At enim et hæc, et quæcunque alia de illo his similia feruntur, aut ficta esse oportet ab illius discipulis, aut in his quidem tanquam verissimis, illis credendum est, in reliquis vero, quæ clario- rem illum venerabilioremque reddunt, non cre- dendum. Sed hac de iisdem sibi ipsi contraria opi- nio, unde confirmabitur? Dicere enim eosdem de codem, et vera prodere et mentiri, nihil aliud est, nisi contraria in eodem de iisdem rebus dicere. Quomodo hæc refellentur? Si enim hoc illis fingendi propositumn fuit, ut mendaciis suum præceptorem ornarent, cur illi ea, quæ modo diximus ascripse- runt? aut cur posteris indicarunt, quod et tristis fuerit, et tadio affectus, et animo turbatus? aut B c C quod ipsi illum deseruerint atque abierint? aut quod qui omnibus ipsis præpositus fuerat apostolus illius, et discipulus Petrus, nullis neque tormentis, neque tyrannicis minis, ter illum abjuraverit ? Hæc enim et si alii dixissent, neganda ab iis tamen fuere, qui nihil aliud sibi in scribendo proposuiss sent, nisi ut reverentiam præceptori compararent. Quod si veridici in tristioribus de illo narrationibus videntur, cur non in iis item, que lælitiam, glo- riamque habent, multo magis, quam sibi ipsis con- trarii? Nam quibus unum propositum fuerit men- tiendi, ab iis si qua offendunt, ea in primis, aut præteriri oportebat silentio, aut si id non poterat, negatione refelli. Quis enim apud posteros ea quæ tacuissent, reprehendere unquani potuisset? Sed si mentiri decreverant, cur non illud quoque mentiti D sunt, Judam qui osculo illum tradidit, simul ac proditionis signum ostendere ausus est, in lapidem esse conversum? et qui alapam illi inferre ausus est, ejus illico dextram aruisse ? et Caipham pouti- ticem, propterea quod falsis contra illum crimini- bus consenserit, oculis captum fuisse? Cur vero non omnes mentiti sunt, significantes nihil plane illi quod possit offendere evenisse? sed ipsum qui- dem evanuisse, forumque et judicia illorum risisse ? qui vero illum comprehendere ausi fuerant, divini- tus illusos, contra illum se agere quæ egerunt, tam - etsi ille non aderat, credidisse? Quid porro? Nonne gravius digniusque scripsissent, nailum plane humanum aut mortalem casum, illum sub-
PG 22:225εἰ μήτε τοιγαροῦν δόξης μήτε χρημάτων μήτε ἡδονῆς ἕνεκεν ἐπιβέβλητο τῇ διδασκαλίᾳ, τίς ἔτι χώρα περιλείπεται ὑπονοίας τοῦ πλάνον αὐτὸν καὶ γόητα νομίζειν; Σκέψαι δὲ καὶ ταῦτα πάλιν· γόης, ὅταν ἑτέροις τὰ τῆς κακίας μεταδιδῶ, ὁποίους ἄνδρας κατασκευάζει; ἆρ’ οὐχὶ γόητας καὶ πλάνους καὶ φαρμακέας αὐτῷ κατὰ πάντα παραπλησίους; τίς οὖν ἤδη πώποτε τὸ πᾶν Χριστιανῶν γένος ἐκ τῆς ἐκείνου διδασκαλίας γοητεῦον ἢ φαρμακεῦον κατείληφεν; ἀλλ’ οὐκ ἔστιν εἰπεῖν, ἔμπαλιν δὲ λόγους φιλοσόφους μετιόν, ὡς ἀποδέδεικται. ὁ δὴ οὖν ἑτέροις σεμνοῦ καὶ σώφρονος βίου εὐσεβείας τε τῆς ἀνωτάτω παραίτιος γεγενημένος τίς ἂν ἐνδίκως νομισθείη ἢ φιλοσόφων ὁ πρώτιστος καὶ εὐσεβῶν ἀνδρῶν διδάσκαλος; καὶ γὰρ ἂν εἴη βελτίων δή που πᾶς ὁ διδάσκων τῶν μαθητευομένων· φιλόσοφος ἄρα καὶ ἀληθῶς εὐσεβής, πολλοῦ δεῖ πλάνος καὶ γόης, ὁμολογοῖτ’ ἂν ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν. Εἰ δὴ οὖν τοιόσδε τις ἦν, πῶς ἂν ἄλλως ἐπεχείρει ταῖς θαυματουργίαις ἢ θείᾳ καὶ ἀπορρήτῳ δυνάμει καὶ τῇ ἀνωτάτω περὶ τοῦ τῶν ὅλων θεοῦ εὐσεβείᾳ, ὃν οἷα πατέρα τιμῶν καὶ σέβων τὰ μάλιστα ἀποδείκνυται ἐκ τῶν περὶ αὐτοῦ λόγων.
DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. του χρόνους Ιστορῶν, μέμνηται τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Α ἐν τούτοις. Ιωσήπον περὶ τοῦ Χριστοῦ. Γίνεται δὲ κατ᾽ ἐκεῖνον τὸν χρόνον Ἰησοῦς σου τὸς ἀνὴρ, εἶχε ἄνδρα αὐτὸν λέγειν χρή. "Ην γάρ πα ραδόξων ἔργων ποιητής, διδάσκαλος ἀνθρώπων τά- ληθῆ σεβομένων· καὶ πολλοὺς μὲν τοῦ Ἰουδαϊκού, πολλοὺς δὲ καὶ Ἑλληνικοῦ ἐπηγάγετο ὁ Χριστὸς οὗτος ἦν (1), καὶ αὐτῶν ἐνδείξει τῶν παρ' ἡμῖν ἀρχόντων σταυρῷ ἐπιτετιμηκότος Πιλάτου, οὐκ ἐπαύσαντο οἱ τὸ πρῶτον ἀγαπήσαντες. Εφάνη γὰρ αὐτοῖς τρίτην ἡμέραν πάλιν ζῶν, τῶν θείων προφητῶν ταῦτά τε καὶ ἄλλα μυρία περὶ αὐτοῦ εἰρηκότων. Οθεν εἰσέτι νῦν ἀπὸ τοῦδε τῶν Χριστιανῶν οὐκ ἐπέλιπε τὸ φῦ- λον. » Εἰ τοίνυν καὶ κατὰ τὸν ἱστορικὸν μαρτυρεῖται, οὐ μόνον τοὺς δώδεκα ἀποστόλους, οὐδὲ τοὺς ἑβδο μήκοντα μαθητὰς ἐξῳκειωμένος, ἀλλὰ πολλοὺς μὲν τοῦ Ἰουδαϊκοῦ, πολλοὺς δὲ τοῦ Ἑλληνικοῦ προσαγό- μενος, δῆλος ἂν εἴη περιττόν τι κεκτημένος παρὰ τοὺς λοιποὺς ἀνθρώπους. Πῶς γὰρ ἂν ἄλλως προσήγετο τοῦ Ἰουδαϊκοῦ, καὶ τοῦ Ἑλληνικοῦ πλείους, εἰ μή τισι θαυμαστοῖς καὶ παραδόξοις ἔργοις, καὶ ξενιζούσῃ κέ- χρήτο διδασκαλία; Μαρτυρεῖ δὲ καὶ ἡ τῶν Πράξεων τῶν ἀποστόλων γραφή, ὅτι πολλαὶ μυριάδες ἦσαν Ἰουδαίων ἀνδρῶν πεπεισμένων αὐτὸν εἶναι τὸν Χρι στὸν τοῦ Θεοῦ, τὸν ὑπὸ τῶν προφητῶν κατηγγελμέ- νον· καὶ ἡ ἱστορία δὲ κατέχει, ὡς καὶ μεγίστη τις ἦν Ἐκκλησία Χριστοῦ ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις, ἀπὸ Ἰουδαίων συγκροτουμένη, μέχρι τῶν χρόνων τῆς κατ' Αδριανὸν πολιορκίας. Λέγονται γοῦν οἱ πρῶτοι κατά διαδοχὴν προστάντες αὐτόθι ἐπίσκοποι Ἰουδαῖοι γεγονέναι, ὧν καὶ ὀνόματα εἰσέτι νῦν παρὰ τοῖς ἐγχωρίοις μνημονεύεται· ὡς καὶ ἐκ τούτων λελύ σθαι πᾶσαν τὴν κατὰ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ διαβολὴν, ὅτε καὶ πρὸς αὐτῶν, καὶ δίχα τῆς αὐτῶν μαρτυρίας, μυρία ὁμολογεῖται πλήθη Ἰουδαίων τε καὶ Ἑλλήνων αὐτὸς Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ δι' ὧν ἐπετέλει παραδόξων ἔργων ὑφ' ἑαυτὸν πεποιημένος. Ἀλλὰ τούτων ἡμῖν ἐπὶ τοσοῦτον εἰρημένων, πρὸς τὸ πρῶτ τὴν τῶν ἀπίστων τάγμα, φέρε, καὶ πρὸς τὸ δεύτερον στίφος ἐνστῶμεν. Τοῦτο δὲ ἦν τὸ τῶν συνομολογούν των μὲν τὸν Ἰησοῦν τὰ παράδοξα πεποιηκέναι, γοη τείᾳ δὲ ἄλλως ἐπὶ πλάνῃ τῶν ὁρώντων, οἷα θαυμα τουργὸν ἢ φαρμακέα τινά, θαυμαστῶσαι τοὺς παρ όντας. iisse? verum ubi vi divina res omnes suas confir- masset, tum in cœlum gloriosius diviniusque re- vertisse? Certe hoc multo majorem venerationem comparasset, quam fingere, ab illo ea miracula : facta quæ novimus? neque enim his credituri non fuerant, qui cæteris eorumdem narrationibus fdem habuere. Qui igitur in iis quæ dedecus habent atque tristitiam, veritatem corrumpere ausi non sunt, cur non in reliquis quoque, quæ de illo protulerunt digni habentur, quibus absque suspi- cione falsitatis credatur, etiam si miracula narraverint? ergo licet talium hominum de Salvatore nostro testimonium, nobis abunde satisfacere debeat, tamen nihil me præter propositum facturum arbitror, si quasi ex abundantia quadam, Hebræi quoque Josephi testimonio utar, qui in decimo oc- tavo Judaicæ Antiquitatis, libro, Pilati tempora in historiam suam referens, de Salvatore nostro men- tionem facit, his verbis. B Josephi de Christo. • Exsistit per idem tempus Jesus sapiens vir, si modo virum eum dicere oportet, quippe qui earum rerum auctor ſuerit, quæ humanam ſidem superant. Docebat porro hic homines, si quos veritatis stu- diosos reperiebat: ergo multos sibi Judaicæ, mul- tos etiam Græcæ factionis adjunxit. Christus plane hic fuit siquidem cum magistratibus nostris ac- cusantibus, illum crucis supplicio affecisset Pilatus, non destiterunt, qui ab initio complexi fuerant : apparuit enim illis tertio die iterum vivens, quem- admodum divini prophetæ et hæc et alia innume rabilia de illo prædixerant, ex quo ad hunc usque diem Christianorum non defecit genus. › Si ergo historicus quoque testificatur, non solos duodecim apostolos, septuagintaque discipulos, ab illo sibi adjunctos, sed multos quoque tum Judaica, tum Græcæ factionis assumptos, palam est illum in se aliquid excellentius cæteris hominibus habuisse : qua enim alia ratione et Judaici et Græci generis multos sibi adjungere potuisset, nisi admirabilibus Gdemque superantibus gestis, et inaudita quadam doctrina usus esset? fidem etiam facit liber qui Acta apostolorum inscribitur, multa millia homi- num Judæorum credidisse, illum esse Christum Dei, quem prophetæ venturum nuntiassent. Histo- ria quoque illud habet grandem Christi Ecclesiam Hierosolymis fuisse, quam Judæi comparassent, durasseque usque ad obsidionem, quæ Adriani tempore facta est ; ergo qui primi episcopi ex suc- cessione illic præfuerunt, Judæi fuisse dicuntur, quorum nomina ab ejus loci incolis etiam nunc memorantur, ut ex his quoque omnis contra discipulos illius calumnia diluatur, quando et illis • C D testificantibus, et contra, illis non testificantibus, ipse Jesus, qui Christus est Dei, comprobatur : innumerabilem multitudinem, tum Judæorum tum Græcorum sibi ipsi subjecisse. Cæterum cum hæc a nobis dicta sint adversus primum non credentium genus, nunc ad alterum convertamur, idque refel- lamus. Id autem est eorum, qui fatentur quidem Jesuni res gessisse admirabiles, sed præstigiis ocu- los intuentium delusisse, atque ut solent incanta- tores et venefici, in admirationem sui traxisse præsentes. tur in niss. et in Josepho (1) Procul dubio glossema est et marginalis cujusdam Christiani lectoris adnotatio, licet habea-
ἐπὶ τοσοῦτον δὲ ἄρα οἵ τε ἀρχῆθεν αὐτῷ προσεσχηκότες μαθηταὶ αὐτοῦ, καὶ οἱ μετὰ ταῦτα τῆς ἐκείνων διατριβῆς διάδοχοι, πορρωτάτω καθεστήκεσαν φαύλης καὶ πονηρᾶς ὑπονοίας, ὡς μηδὲ τοῖς νοσηλευομένοις ἐπιτρέπειν, οἷα πολλοὶ πολλὰ δρᾶν ἐπιχειροῦσιν, ἢ πετάλων ἐπιγραφαῖς καὶ περιάμμασιν χρῆσθαι, ἢ τοῖς κατεπᾴδειν ἐπαγγελλομένοις προσέχειν τὸν νοῦν, ἢ ῥιζῶν καὶ βοτανῶν θυμιάμασιν καί τισιν ἄλλοις τοιουτοτρόποις ἀκέσεις τῶν παθῶν ἑαυτοῖς πορίζειν. ταῦτα γοῦν πάντα τῆς Χριστοῦ διδασκαλίας ἐξελήλαται, οὐδ’ ἔστιν πώποτε Χριστιανὸν περιάμματι χρώμενον θεάσασθαι, οὐδ’ ἐπιλαλιαῖς, ἢ πετάλων τινῶν περιέργων ἐπιγραφαῖς, οὐδ’ ἄλλοις, ὧν τὴν χρῆσιν ἀδιάφορον οἱ πολλοὶ νενομίκασιν. τίς οὖν αἱρεῖ λόγος τοὺς τοιούσδε διδασκάλου γόητος καὶ πλάνου μαθητὰς γεγονέναι νομίζειν; Καὶ μὴν παντὸς ἐπαγγελλομένου τι μέγας ἔλεγχος ἡ τῶν φοιτητῶν συνουσία. ἄνδρες γοῦν ἔντεχνοι καὶ ἐπιστήμονες πάντως που τὸν αἴτιον αὐτοῖς τῆς ἐπιστήμης πολὺ κρείττονα σφῶν αὐτῶν ἀποφαίνουσιν· ὥσπερ οὖν ἰατρικοὶ μὲν τῆς τοῦ διδασκάλου περὶ τὸ μάθημα κατορθώσεως εἶεν ἂν μάρτυρες·
DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. του χρόνους Ιστορῶν, μέμνηται τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Α ἐν τούτοις. Ιωσήπον περὶ τοῦ Χριστοῦ. Γίνεται δὲ κατ᾽ ἐκεῖνον τὸν χρόνον Ἰησοῦς σου τὸς ἀνὴρ, εἶχε ἄνδρα αὐτὸν λέγειν χρή. "Ην γάρ πα ραδόξων ἔργων ποιητής, διδάσκαλος ἀνθρώπων τά- ληθῆ σεβομένων· καὶ πολλοὺς μὲν τοῦ Ἰουδαϊκού, πολλοὺς δὲ καὶ Ἑλληνικοῦ ἐπηγάγετο ὁ Χριστὸς οὗτος ἦν (1), καὶ αὐτῶν ἐνδείξει τῶν παρ' ἡμῖν ἀρχόντων σταυρῷ ἐπιτετιμηκότος Πιλάτου, οὐκ ἐπαύσαντο οἱ τὸ πρῶτον ἀγαπήσαντες. Εφάνη γὰρ αὐτοῖς τρίτην ἡμέραν πάλιν ζῶν, τῶν θείων προφητῶν ταῦτά τε καὶ ἄλλα μυρία περὶ αὐτοῦ εἰρηκότων. Οθεν εἰσέτι νῦν ἀπὸ τοῦδε τῶν Χριστιανῶν οὐκ ἐπέλιπε τὸ φῦ- λον. » Εἰ τοίνυν καὶ κατὰ τὸν ἱστορικὸν μαρτυρεῖται, οὐ μόνον τοὺς δώδεκα ἀποστόλους, οὐδὲ τοὺς ἑβδο μήκοντα μαθητὰς ἐξῳκειωμένος, ἀλλὰ πολλοὺς μὲν τοῦ Ἰουδαϊκοῦ, πολλοὺς δὲ τοῦ Ἑλληνικοῦ προσαγό- μενος, δῆλος ἂν εἴη περιττόν τι κεκτημένος παρὰ τοὺς λοιποὺς ἀνθρώπους. Πῶς γὰρ ἂν ἄλλως προσήγετο τοῦ Ἰουδαϊκοῦ, καὶ τοῦ Ἑλληνικοῦ πλείους, εἰ μή τισι θαυμαστοῖς καὶ παραδόξοις ἔργοις, καὶ ξενιζούσῃ κέ- χρήτο διδασκαλία; Μαρτυρεῖ δὲ καὶ ἡ τῶν Πράξεων τῶν ἀποστόλων γραφή, ὅτι πολλαὶ μυριάδες ἦσαν Ἰουδαίων ἀνδρῶν πεπεισμένων αὐτὸν εἶναι τὸν Χρι στὸν τοῦ Θεοῦ, τὸν ὑπὸ τῶν προφητῶν κατηγγελμέ- νον· καὶ ἡ ἱστορία δὲ κατέχει, ὡς καὶ μεγίστη τις ἦν Ἐκκλησία Χριστοῦ ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις, ἀπὸ Ἰουδαίων συγκροτουμένη, μέχρι τῶν χρόνων τῆς κατ' Αδριανὸν πολιορκίας. Λέγονται γοῦν οἱ πρῶτοι κατά διαδοχὴν προστάντες αὐτόθι ἐπίσκοποι Ἰουδαῖοι γεγονέναι, ὧν καὶ ὀνόματα εἰσέτι νῦν παρὰ τοῖς ἐγχωρίοις μνημονεύεται· ὡς καὶ ἐκ τούτων λελύ σθαι πᾶσαν τὴν κατὰ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ διαβολὴν, ὅτε καὶ πρὸς αὐτῶν, καὶ δίχα τῆς αὐτῶν μαρτυρίας, μυρία ὁμολογεῖται πλήθη Ἰουδαίων τε καὶ Ἑλλήνων αὐτὸς Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ δι' ὧν ἐπετέλει παραδόξων ἔργων ὑφ' ἑαυτὸν πεποιημένος. Ἀλλὰ τούτων ἡμῖν ἐπὶ τοσοῦτον εἰρημένων, πρὸς τὸ πρῶτ τὴν τῶν ἀπίστων τάγμα, φέρε, καὶ πρὸς τὸ δεύτερον στίφος ἐνστῶμεν. Τοῦτο δὲ ἦν τὸ τῶν συνομολογούν των μὲν τὸν Ἰησοῦν τὰ παράδοξα πεποιηκέναι, γοη τείᾳ δὲ ἄλλως ἐπὶ πλάνῃ τῶν ὁρώντων, οἷα θαυμα τουργὸν ἢ φαρμακέα τινά, θαυμαστῶσαι τοὺς παρ όντας. iisse? verum ubi vi divina res omnes suas confir- masset, tum in cœlum gloriosius diviniusque re- vertisse? Certe hoc multo majorem venerationem comparasset, quam fingere, ab illo ea miracula : facta quæ novimus? neque enim his credituri non fuerant, qui cæteris eorumdem narrationibus fdem habuere. Qui igitur in iis quæ dedecus habent atque tristitiam, veritatem corrumpere ausi non sunt, cur non in reliquis quoque, quæ de illo protulerunt digni habentur, quibus absque suspi- cione falsitatis credatur, etiam si miracula narraverint? ergo licet talium hominum de Salvatore nostro testimonium, nobis abunde satisfacere debeat, tamen nihil me præter propositum facturum arbitror, si quasi ex abundantia quadam, Hebræi quoque Josephi testimonio utar, qui in decimo oc- tavo Judaicæ Antiquitatis, libro, Pilati tempora in historiam suam referens, de Salvatore nostro men- tionem facit, his verbis. B Josephi de Christo. • Exsistit per idem tempus Jesus sapiens vir, si modo virum eum dicere oportet, quippe qui earum rerum auctor ſuerit, quæ humanam ſidem superant. Docebat porro hic homines, si quos veritatis stu- diosos reperiebat: ergo multos sibi Judaicæ, mul- tos etiam Græcæ factionis adjunxit. Christus plane hic fuit siquidem cum magistratibus nostris ac- cusantibus, illum crucis supplicio affecisset Pilatus, non destiterunt, qui ab initio complexi fuerant : apparuit enim illis tertio die iterum vivens, quem- admodum divini prophetæ et hæc et alia innume rabilia de illo prædixerant, ex quo ad hunc usque diem Christianorum non defecit genus. › Si ergo historicus quoque testificatur, non solos duodecim apostolos, septuagintaque discipulos, ab illo sibi adjunctos, sed multos quoque tum Judaica, tum Græcæ factionis assumptos, palam est illum in se aliquid excellentius cæteris hominibus habuisse : qua enim alia ratione et Judaici et Græci generis multos sibi adjungere potuisset, nisi admirabilibus Gdemque superantibus gestis, et inaudita quadam doctrina usus esset? fidem etiam facit liber qui Acta apostolorum inscribitur, multa millia homi- num Judæorum credidisse, illum esse Christum Dei, quem prophetæ venturum nuntiassent. Histo- ria quoque illud habet grandem Christi Ecclesiam Hierosolymis fuisse, quam Judæi comparassent, durasseque usque ad obsidionem, quæ Adriani tempore facta est ; ergo qui primi episcopi ex suc- cessione illic præfuerunt, Judæi fuisse dicuntur, quorum nomina ab ejus loci incolis etiam nunc memorantur, ut ex his quoque omnis contra discipulos illius calumnia diluatur, quando et illis • C D testificantibus, et contra, illis non testificantibus, ipse Jesus, qui Christus est Dei, comprobatur : innumerabilem multitudinem, tum Judæorum tum Græcorum sibi ipsi subjecisse. Cæterum cum hæc a nobis dicta sint adversus primum non credentium genus, nunc ad alterum convertamur, idque refel- lamus. Id autem est eorum, qui fatentur quidem Jesuni res gessisse admirabiles, sed præstigiis ocu- los intuentium delusisse, atque ut solent incanta- tores et venefici, in admirationem sui traxisse præsentes. tur in niss. et in Josepho (1) Procul dubio glossema est et marginalis cujusdam Christiani lectoris adnotatio, licet habea-
γεωμετρικοὶ δὲ τὸν ἄρχοντα τίνα ἄλλον ἢ γεωμέτρην ἐπιγράψονται καὶ ἀριθμητικοὶ τὸν ἀριθμητικόν; κατὰ τὰ αὐτὰ δὲ καὶ γόητος ἀνδρὸς μέγιστοι ἂν εἶεν μάρτυρες οἱ φοιτηταί, τὰ ὅμοιά που τῷ διδασκάλῳ καὶ αὐτοὶ μετιόντες. ἀλλ’ οὐδείς πω τοσούτων ἐτῶν γόης πέφανται τοῦ Ἰησοῦ μαθητής, καίτοι διὰ βασάνων πείρας τῶν κατὰ χρόνους ἡγεμόνων τε καὶ βασιλέων ἀκριβῆ τῶν καθ’ ἡμᾶς πραγμάτων τὴν ἐξέτασιν πεποιημένων. οὕτως δὲ ἄρα οὐδεὶς ἦν γόης, ὡς ἐλεύθερον ἀφεῖσθαι καὶ παντὸς ἐκτὸς κινδύνου τὸν αὐτὸ μόνον τὸ θῦσαι πρὸς αὐτῶν βεβιασμένον. εἰ δὲ οὐδεὶς πώποτε τῶν καθ’ ἡμᾶς οὔτε τῶν παλαιῶν ἐκείνων τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν γοητείας ἥλω, οὐδ’ ὁ διδάσκαλος ἦν ἄρα τοιοῦτος. ἵνα δὲ μὴ ἐξ ἀγράφων ὁ λόγος ἡμῖν ὁδεύοι, δέχου τὰς ἀποδείξεις καὶ ἀπὸ ἱστορίας ἐγγράφου. Οἱ δὴ πρῶτοι τοῦ Ἰησοῦ μαθηταὶ ἐν τῇ βίβλῳ τῶν ἰδίων Πράξεων ἱστοροῦνται τοὺς ἐξ ἐθνῶν τῇ διδασκαλίᾳ αὐτῶν προσιόντας ... ὥστε πολλοὺς τῶν πρότερον περὶ γοητείαν διαβεβλημένων εἰς τοσοῦτον μεταβάλλειν τὸν ἑαυτῶν τρόπον, ὡς εἰς μέσον ἀγαγεῖν τολμῆσαι τὰς ἀπηγορευμένας βίβλους καὶ ταύτας ἐνώπιον πάντων πυρὶ παραδοῦναι.
DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. του χρόνους Ιστορῶν, μέμνηται τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Α ἐν τούτοις. Ιωσήπον περὶ τοῦ Χριστοῦ. Γίνεται δὲ κατ᾽ ἐκεῖνον τὸν χρόνον Ἰησοῦς σου τὸς ἀνὴρ, εἶχε ἄνδρα αὐτὸν λέγειν χρή. "Ην γάρ πα ραδόξων ἔργων ποιητής, διδάσκαλος ἀνθρώπων τά- ληθῆ σεβομένων· καὶ πολλοὺς μὲν τοῦ Ἰουδαϊκού, πολλοὺς δὲ καὶ Ἑλληνικοῦ ἐπηγάγετο ὁ Χριστὸς οὗτος ἦν (1), καὶ αὐτῶν ἐνδείξει τῶν παρ' ἡμῖν ἀρχόντων σταυρῷ ἐπιτετιμηκότος Πιλάτου, οὐκ ἐπαύσαντο οἱ τὸ πρῶτον ἀγαπήσαντες. Εφάνη γὰρ αὐτοῖς τρίτην ἡμέραν πάλιν ζῶν, τῶν θείων προφητῶν ταῦτά τε καὶ ἄλλα μυρία περὶ αὐτοῦ εἰρηκότων. Οθεν εἰσέτι νῦν ἀπὸ τοῦδε τῶν Χριστιανῶν οὐκ ἐπέλιπε τὸ φῦ- λον. » Εἰ τοίνυν καὶ κατὰ τὸν ἱστορικὸν μαρτυρεῖται, οὐ μόνον τοὺς δώδεκα ἀποστόλους, οὐδὲ τοὺς ἑβδο μήκοντα μαθητὰς ἐξῳκειωμένος, ἀλλὰ πολλοὺς μὲν τοῦ Ἰουδαϊκοῦ, πολλοὺς δὲ τοῦ Ἑλληνικοῦ προσαγό- μενος, δῆλος ἂν εἴη περιττόν τι κεκτημένος παρὰ τοὺς λοιποὺς ἀνθρώπους. Πῶς γὰρ ἂν ἄλλως προσήγετο τοῦ Ἰουδαϊκοῦ, καὶ τοῦ Ἑλληνικοῦ πλείους, εἰ μή τισι θαυμαστοῖς καὶ παραδόξοις ἔργοις, καὶ ξενιζούσῃ κέ- χρήτο διδασκαλία; Μαρτυρεῖ δὲ καὶ ἡ τῶν Πράξεων τῶν ἀποστόλων γραφή, ὅτι πολλαὶ μυριάδες ἦσαν Ἰουδαίων ἀνδρῶν πεπεισμένων αὐτὸν εἶναι τὸν Χρι στὸν τοῦ Θεοῦ, τὸν ὑπὸ τῶν προφητῶν κατηγγελμέ- νον· καὶ ἡ ἱστορία δὲ κατέχει, ὡς καὶ μεγίστη τις ἦν Ἐκκλησία Χριστοῦ ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις, ἀπὸ Ἰουδαίων συγκροτουμένη, μέχρι τῶν χρόνων τῆς κατ' Αδριανὸν πολιορκίας. Λέγονται γοῦν οἱ πρῶτοι κατά διαδοχὴν προστάντες αὐτόθι ἐπίσκοποι Ἰουδαῖοι γεγονέναι, ὧν καὶ ὀνόματα εἰσέτι νῦν παρὰ τοῖς ἐγχωρίοις μνημονεύεται· ὡς καὶ ἐκ τούτων λελύ σθαι πᾶσαν τὴν κατὰ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ διαβολὴν, ὅτε καὶ πρὸς αὐτῶν, καὶ δίχα τῆς αὐτῶν μαρτυρίας, μυρία ὁμολογεῖται πλήθη Ἰουδαίων τε καὶ Ἑλλήνων αὐτὸς Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ δι' ὧν ἐπετέλει παραδόξων ἔργων ὑφ' ἑαυτὸν πεποιημένος. Ἀλλὰ τούτων ἡμῖν ἐπὶ τοσοῦτον εἰρημένων, πρὸς τὸ πρῶτ τὴν τῶν ἀπίστων τάγμα, φέρε, καὶ πρὸς τὸ δεύτερον στίφος ἐνστῶμεν. Τοῦτο δὲ ἦν τὸ τῶν συνομολογούν των μὲν τὸν Ἰησοῦν τὰ παράδοξα πεποιηκέναι, γοη τείᾳ δὲ ἄλλως ἐπὶ πλάνῃ τῶν ὁρώντων, οἷα θαυμα τουργὸν ἢ φαρμακέα τινά, θαυμαστῶσαι τοὺς παρ όντας. iisse? verum ubi vi divina res omnes suas confir- masset, tum in cœlum gloriosius diviniusque re- vertisse? Certe hoc multo majorem venerationem comparasset, quam fingere, ab illo ea miracula : facta quæ novimus? neque enim his credituri non fuerant, qui cæteris eorumdem narrationibus fdem habuere. Qui igitur in iis quæ dedecus habent atque tristitiam, veritatem corrumpere ausi non sunt, cur non in reliquis quoque, quæ de illo protulerunt digni habentur, quibus absque suspi- cione falsitatis credatur, etiam si miracula narraverint? ergo licet talium hominum de Salvatore nostro testimonium, nobis abunde satisfacere debeat, tamen nihil me præter propositum facturum arbitror, si quasi ex abundantia quadam, Hebræi quoque Josephi testimonio utar, qui in decimo oc- tavo Judaicæ Antiquitatis, libro, Pilati tempora in historiam suam referens, de Salvatore nostro men- tionem facit, his verbis. B Josephi de Christo. • Exsistit per idem tempus Jesus sapiens vir, si modo virum eum dicere oportet, quippe qui earum rerum auctor ſuerit, quæ humanam ſidem superant. Docebat porro hic homines, si quos veritatis stu- diosos reperiebat: ergo multos sibi Judaicæ, mul- tos etiam Græcæ factionis adjunxit. Christus plane hic fuit siquidem cum magistratibus nostris ac- cusantibus, illum crucis supplicio affecisset Pilatus, non destiterunt, qui ab initio complexi fuerant : apparuit enim illis tertio die iterum vivens, quem- admodum divini prophetæ et hæc et alia innume rabilia de illo prædixerant, ex quo ad hunc usque diem Christianorum non defecit genus. › Si ergo historicus quoque testificatur, non solos duodecim apostolos, septuagintaque discipulos, ab illo sibi adjunctos, sed multos quoque tum Judaica, tum Græcæ factionis assumptos, palam est illum in se aliquid excellentius cæteris hominibus habuisse : qua enim alia ratione et Judaici et Græci generis multos sibi adjungere potuisset, nisi admirabilibus Gdemque superantibus gestis, et inaudita quadam doctrina usus esset? fidem etiam facit liber qui Acta apostolorum inscribitur, multa millia homi- num Judæorum credidisse, illum esse Christum Dei, quem prophetæ venturum nuntiassent. Histo- ria quoque illud habet grandem Christi Ecclesiam Hierosolymis fuisse, quam Judæi comparassent, durasseque usque ad obsidionem, quæ Adriani tempore facta est ; ergo qui primi episcopi ex suc- cessione illic præfuerunt, Judæi fuisse dicuntur, quorum nomina ab ejus loci incolis etiam nunc memorantur, ut ex his quoque omnis contra discipulos illius calumnia diluatur, quando et illis • C D testificantibus, et contra, illis non testificantibus, ipse Jesus, qui Christus est Dei, comprobatur : innumerabilem multitudinem, tum Judæorum tum Græcorum sibi ipsi subjecisse. Cæterum cum hæc a nobis dicta sint adversus primum non credentium genus, nunc ad alterum convertamur, idque refel- lamus. Id autem est eorum, qui fatentur quidem Jesuni res gessisse admirabiles, sed præstigiis ocu- los intuentium delusisse, atque ut solent incanta- tores et venefici, in admirationem sui traxisse præsentes. tur in niss. et in Josepho (1) Procul dubio glossema est et marginalis cujusdam Christiani lectoris adnotatio, licet habea-
PG 22:227ἐπάκουσον δὲ ὅπως ἡ γραφὴ περιέχει· «ἱκανοὶ δὲ τῶν τὰ περίεργα πραξάντων συνεισενέγκαντες τὰς βίβλους κατέκαιον ἐνώπιον πάντων, καὶ συνεψήφισαν τὰς τιμὰς αὐτῶν, καὶ εὗρον μυριάδας πέντε». τοιοῦτοι δή τινες οἱ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν μαθηταί, τοσαύτην δύναμιν προφέροντες λόγων ἐν ταῖς πρὸς τοὺς ἀκροωμένους ὁμιλίαις, ὡς καθικνεῖσθαι τοῦ βάθους τῆς ψυχῆς αὐτῶν, καθάπτεσθαί τε καὶ τιτρώσκειν τὸ ἑκάστου συνειδός, ὡς μηκέτι στέγειν ἀποκρύπτοντας, εἰς φανερὸν δὲ ἄγειν τὰ ἀπόρρητα, ἐλέγχους τε αὐτοὺς ἑαυτῶν καὶ τῆς προτέρας αὐτῶν μοχθηρίας ἀπεργάζεσθαι. τοιοῦτοι δὲ καὶ οἱ πρὸς αὐτῶν μαθητευόμενοι, καθαροὶ καὶ γνήσιοι τὰς διαθέσεις, ὡς μηδὲν ὕπουλον ἐν αὐτοῖς λανθάνειν, ἐνσεμνύνεσθαι δὲ καὶ παρρησιάζεσθαι ἐπὶ τῇ τῶν κρειττόνων ἀπὸ τῶν χειρόνων μεταβολῇ. οἱ δὴ οὖν πυρὶ παραδόντες τὰς μαγικὰς βίβλους καὶ παντελῆ φθορὰν αὐτῶν ψηφισάμενοι πῶς οὐκ ἂν εἶεν πρόδηλοι τοῖς πᾶσιν, ὅτι μηδεμίαν ἔχοιεν τοῦ λοιποῦ περὶ γοητείαν σπουδήν, καθαροὶ δὲ ἐξ ἐκείνου πάσης τῆς περὶ τούτου ὑπονοίας ἐτύγχανον; ὅτε τοίνυν οἱ μαθηταὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν πεφήνασιν γεγονότες τοιοῦτοι, πῶς οὐ πολὺ πρότερον ὁ διδάσκαλος;
PG 22:229Εἰ δ’ ὅλως ἀπὸ τῶν γνωρίμων τὸν προστάτην, ὁποῖός τις ἦν, βούλει διαγιγνώσκειν, ἔχεις τοῦ Ἰησοῦ τῶν λόγων μαθητὰς εἰσέτι νῦν μυρίους, ὧν πλεῖστα μὲν ἀνδρῶν τυγχάνει πλήθη, παραταξαμένων μὲν πρὸς τὰς φυσικὰς τοῦ σώματος ἡδονάς, ἄτρωτον δὲ καὶ τὴν διάνοιαν παντὸς αἰσχροῦ πάθους φυλαξάντων, οἳ καὶ τὸν πάντα βίον ἐν ἐγκρατείᾳ καταγηράσαντες τῆς ἐκ τῶν λόγων αὐτοῦ τροφῆς λαμπρὰ τεκμήρια παρεστήσαντο. οὐ μόνον δὲ ἄνδρες παρ’ αὐτῷ τοῦτον φιλοσοφοῦσι τὸν τρόπον, ἀλλὰ καὶ γυναικῶν οὐδ’ ἔστιν εἰπεῖν ὅσαι μυριάδες καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης, οἷά τινες ἱέρειαι τοῦ τῶν ὅλων θεοῦ, τὴν ἀνωτάτω σοφίαν ἀσπασάμεναι, οὐρανίου τε σοφίας ἔρωτι ληφθεῖσαι, τῶν μὲν σαρκὸς ἐγγόνων ἠλόγησαν, ψυχῆς δὲ πᾶσαν ἐπιμέλειαν πεποιηκυῖαι ὅλας αὐτὰς αὐτῷ σώματι καὶ ψυχῇ τῷ παμβασιλεῖ καὶ θεῷ τῶν ὅλων ἀνατεθείκασιν, ἁγνείαν παντελῆ καὶ παρθενίαν ἀσκήσασαι. Ἕνα μὲν οὖν μηλόβοτον καταλιπόντα τὴν ἑαυτοῦ χώραν προφάσει φιλοσοφίας ᾄδουσιν ὧδε κἀκεῖσε περιφέροντες Ἑλλήνων παῖδες· Δημόκριτος αὐτοῖς οὗτος ἦν.
Α Γ'. Πρὸς τοὺς οἰομένους γόητα γεγονέναι τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ. οσίοις ἑαυτὸν ἐπιδίδωσιν, ἀνοσίων καὶ ἀθεμίτων ἡδο εμβριθὲς καὶ αὐστηρὸν τοῦ τρόπου Σωφροσύνης δὲ Καὶ δὴ τούσδε πρῶτον ἁπάντων ἐρωτητέον, τίνα φαῖεν πρὸς τὰ προωδευμένα. 'Αρα γὰρ ἐπινοῆσαι δυο νατόν, ἄνδρα διδάσκαλον σεμνῆς καὶ παναρέτου πολι τείας, ἁγίων τε καὶ ἀληθῶν δογμάτων, οίων προδιήλ- θομεν, γόητα τὸν τρόπον γεγονέναι ; Εἰ δὲ δὴ μαγγα νευτής τις ἦν καὶ φαρμακεὺς, ἀπατεών τε καὶ γόης, πῶς ἂν τοιαύτης διδασκαλίας πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κατά έστη αἴτιος, οἵας αὐτοὶ ὁρῶμεν ὀφθαλμοῖς, καὶ ἀκοαῖς εἰς δεῦρο παραλαμβάνομεν ; Ποῖος δὲ καὶ αἱρήσεται τὰ ἀσύνακτα συνάγειν; γόης μὲν γάρ τις ὡς ἀληθῶς ἀνόσιος καὶ μιαρὸς τὸν τρόπον, ἀπειρημένοις καὶ ἀνοσίοις ἐγχειρῶν, πάντα πράττει αἰσχροῦ καὶ ῥυπα· τοῦ κέρδους χάριν. Μήτι οὖν καὶ ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ τοιοῖσδέ τισιν ἕνα οχος ἦν; Πόθεν, ἢ πῶς, ὁ τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς, ὡς πρὸς αὐτῶν μεμαρτύρηται, ειρηκώς· « Μή κτήσησθε χρυσόν, μηδ' ἄργυρον εἰς τὰς ζώνας ὑμῶν, μὴ πή ραν εἰς ὁδὸν, μηδ' ὑποδήματα ; » Πῶς δ᾽ ἂν ἐπείθοντο λέγοντι, καὶ ἐν ἀπομνημονεύμασιν ἐγγράφοις ταῦτα παραδιδόναι ἠξίουν, εἰ χρηματιζόμενον τὴν διδάσκα λον ἑώρων καὶ κατεναντία οἷς ἑτέρους ἐδίδασκε μετα ιόντα; Πάλα: δ᾽ ἂν καταγελάσαντες αὐτοῦ, καὶ τῶν λόγων καταπτύσαντες, ἀνεχώρησαν τῆς μαθητείας εἰκότως, εἰ αὐτοῖς μὲν τοιαῦτα σεμνῶς νομοθετοῦντα ἑώρων, αὐτὸν δὲ τὸν νομοθέτην κατ᾽ οὐδένα τρόπον επόμενον τοῖς οἰκείοις λόγοις. Πάλιν ὁ μὲν γόης καὶ ὡς ἀληθῶς πλάνος τοῖς ἀπειρημένοις καὶ τοῖς ἀν νῶν ἕνεκεν θήρας, ὥστε ἤδη διὰ τὰς μαγγανείας γυ- ναϊκά τινα καταβάλλειν καὶ ὑποσύρειν τῇ αὐτοῦ και xίᾳ· ὁ δὲ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν οὐδ᾽ ἔστιν εἰπεῖν ὅπως ἀνέστραπται περὶ σωφροσύνην, ὁπότε πάλιν οἱ μαθηταὶ μαρτυροῦσι παραινεῖν μηδ' ἐμβλέπειν γυναι- κι μετ' ἐπιθυμίας ἀκολάστου, φήσαντα· « Εῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις· Οὐ μοιχεύσεις· ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν, ὅτι πᾶς ὁ ἐμβλέπων γυναῖκα πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι αὐτ τὴν ἤδη ἐμοίχευσεν αὐτὴν ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ. » Καί ποτε ἀναγκαίως ἐπὶ ὠφελείᾳ καὶ σωτηρίᾳ πολλῶν Σαμαρείτιδι γυναικὶ διαλεγόμενον αὐτὸν τεθεαμένοι ἐθαύμαζον, ὅτι μετὰ γυναικὸς ἐλάλει, παράδοξόν τι τοῦτο δόξαντες ὁρᾶν, ὥσπερ οὔπω καὶ ἄλλοτε πρότε- ρον. Συνίστη δὲ ἄρα ὁ λόγος τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν τὸ αὐτοῦ μέγα δείγμα ἦν κἀκείνη ἡ διδασκαλία, δι' ἧς άγνεύειν ἐξ αὐτοῦ τοῦ τῆς διανοίας βάθους, τὰς ἐμπα- θεῖς ὀρέξεις ἀποτέμνοντας ἐδίδασκε λέγων· . Εἰσὶν εὐνοῦχοι οἵτινες ἐγεννήθησαν οὕτως· καὶ εἰσὶν εὐνοῦ χοι οἵτινες ευνουχίσθησαν ὑπὸ ἀνθρώπων· καὶ εἰσὶν εὐνοῦχοι οἵτινες ευνούχισαν ἑαυτοὺς διὰ τὴν βασι λείαν τῶν οὐρανῶν. » Πάλιν ὁ μὲν γόης καὶ ἀληθῶς λαοπλάνος πάντα ἐγχειρεῖ καὶ πράττει δοξοκοπῶν τὰ πολλὰ φαντασιοκοπῶν, καὶ πλέον τι παρὰ τοὺς πολύ λοὺς εἰδέναι καὶ ἔχειν μεγαλαυχούμενος· ὁ δὲ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ὅτι μὴ δοξομανής καὶ ἀλαζὼν καὶ φαντασιοκόπος ἦν, ἀφ᾽ ὧν ἰώμενος παρήνει μηδενὶ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. - APOLOGETICA. Vl. Contra eos qui prastigiatorem putant Christum Dei fuisse. B Ac primum quidem isti interrogandi sunt, quid ad ea quæ antecesserunt respondeant? Numquid ullus hominum usquam excogitari potuit, omni gravitate ac virtute refertæ reipublicæ institutor, sinceræque ac veræ doctrinæ, qualis ea est quam ante exposuimus, præceptor : qui mores praestigia- toris habuerit? Quod si et magus, et veneficus, et impostor, et præstigiator fuit, quonam modo talis doctrinæ apud omnes gentes auctor exstitit, qua- lem ad hunc usque diem et oculis intuemur, et au— ribus percipimus? deinde quis tam sibi ipsi con- fidens, ut aggrediatur ea in unum cogere, quæ cogi nullo modo possunt? Quis enim vere praestigiator est, cum et sceleratis sit et nefariis moribus, et eas res aggrediatur, quæ desperatis nefariisque hominibus conveniant, omnia agere solet turpis ac sordidi lucri gratia. Numquid igitur Salvator quo- que, ac Dominus noster Jesus, qui Christus est Dei, talibus rebus obnoxius sit? At enim unde tene- bitur reus, aut quomodo, qui suis discipulis, ut ex ipsorum testimonio apparet, præcepit ne posside- rent aurum, aut argentum in zonis suis, neque pe- ram in via, neque calceamenta? Deinde cur dicto illius audientes fuissent, et ea quæ acceperant in commentarios referenda litterisque comnendanda putassent, si pecuni studiosum suum Præcepto- rem vidissent, et il contraria quæ alios docebat tractantemn? Non diu profecto se continuissent, C quin illum habuissent derisui, verbaque ejus asper- nati essent, atque a disciplina recessissent: et merito quidem, si vidissent illum sibi quidem ipsis severissimas leges imponentern, ipsum autem legum auctorem nullo modo verba suarum legum sequen- tem. Deinde qui vere præstigiator est ac seductor, desperatis nefariisque hominibus seipsum permittit, ut possit liberius scelestas atque infandas voluptates persequi, et præstigiis atque incantatio- nibus subigere mulierculas et sub suam malitiam trahere. At vero de Salvatoris ac Domini nostri temperantia ne dici quidem satis abunde unquam posset. Rursus enim discipuli illum testificantur præcepisse, ut ne intuerentur quidem mulierem cum libidine, his verbis : « Dictum est antiquis, D Non mochaberis, ego autem dico vobis, quod qui- cunque intuebitur mulierem ad concupiscendum eam, jam mochatus est eam in corde suo 7. › Cum vero olim ex causa necessaria, ut multis utique prod- esset, cum Samaritana muliere loquentem illum vidissent, admirati sunt quod cum muliere loque- retur, inopinatum quiddam hoc atque insolitum se intueri arbitrantes, tanquam ii qui nunquam ante- hac idem vidissent. Commendabat enim Salvatoris nostri sermo nihil aliud, nisi in moribus gravita- tem atque austeritatem. Cæterum temperantiæ ejus- dem, illa quoque doctrina magno argumento esse Matth. 27, 28.
καὶ Κράτης εἷς παρ’ αὐτοῖς θαυμάζεται, ὅτι δὴ τὴν οὐσίαν καταλιπὼν τοῖς πολίταις, αὐτὸς ἑαυτόν, Κράτης Κράτητα, ἠλευθέρου κομπάζων. οἱ δὲ τῶν Ἰησοῦ λόγων ζηλωταὶ μυρίοι τὸν ἀριθμόν, ἀλλ’ οὐχ εἷς οὐδὲ δύο, τὰς κτήσεις ἀπεμπολήσαντες πένησι καὶ ἐνδεέσιν μεταδεδώκασιν, ὧν καὶ αὐτοὶ τυγχάνομεν μάρτυρες συγγενόμενοι τοιούτοις, καὶ αὐτοῖς ἔργοις ἀλλ’ οὐ λόγοις μόνοις τῆς τοῦ Ἰησοῦ μαθητείας συνιδόντες τὰ κατορθώματα. Τί χρὴ λέγειν ὁπόσαι μυριάδες καὶ αὐτῶν βαρβάρων, οὐχὶ δὲ μόνον Ἑλλήνων, ἐκ τῶν Ἰησοῦ λόγων πᾶσαν μὲν ὑπερεκκῦψαι πολύθεον πλάνην «τὸν δὲ πατέρα καὶ δημιουργὸν τοῦδε τοῦ παντὸς» μόνον εἰδέναι θεὸν ἐμαρτύρησαν; ὃν πάλαι φιλοσόφων εἷς μόνος ὁ Πλάτων εἰδώς, εἰς πάντας ἐκφέρειν ὡμολόγει μὴ τολμᾶν, διαρρήδην φάσκων· «τὸν μὲν οὖν πατέρα καὶ δημιουργὸν τοῦδε τοῦ παντὸς εὑρεῖν τε ἔργον καὶ εὑρόντα εἰς πάντας ἀδύνατον λέγειν».
Α Γ'. Πρὸς τοὺς οἰομένους γόητα γεγονέναι τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ. οσίοις ἑαυτὸν ἐπιδίδωσιν, ἀνοσίων καὶ ἀθεμίτων ἡδο εμβριθὲς καὶ αὐστηρὸν τοῦ τρόπου Σωφροσύνης δὲ Καὶ δὴ τούσδε πρῶτον ἁπάντων ἐρωτητέον, τίνα φαῖεν πρὸς τὰ προωδευμένα. 'Αρα γὰρ ἐπινοῆσαι δυο νατόν, ἄνδρα διδάσκαλον σεμνῆς καὶ παναρέτου πολι τείας, ἁγίων τε καὶ ἀληθῶν δογμάτων, οίων προδιήλ- θομεν, γόητα τὸν τρόπον γεγονέναι ; Εἰ δὲ δὴ μαγγα νευτής τις ἦν καὶ φαρμακεὺς, ἀπατεών τε καὶ γόης, πῶς ἂν τοιαύτης διδασκαλίας πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κατά έστη αἴτιος, οἵας αὐτοὶ ὁρῶμεν ὀφθαλμοῖς, καὶ ἀκοαῖς εἰς δεῦρο παραλαμβάνομεν ; Ποῖος δὲ καὶ αἱρήσεται τὰ ἀσύνακτα συνάγειν; γόης μὲν γάρ τις ὡς ἀληθῶς ἀνόσιος καὶ μιαρὸς τὸν τρόπον, ἀπειρημένοις καὶ ἀνοσίοις ἐγχειρῶν, πάντα πράττει αἰσχροῦ καὶ ῥυπα· τοῦ κέρδους χάριν. Μήτι οὖν καὶ ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ τοιοῖσδέ τισιν ἕνα οχος ἦν; Πόθεν, ἢ πῶς, ὁ τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς, ὡς πρὸς αὐτῶν μεμαρτύρηται, ειρηκώς· « Μή κτήσησθε χρυσόν, μηδ' ἄργυρον εἰς τὰς ζώνας ὑμῶν, μὴ πή ραν εἰς ὁδὸν, μηδ' ὑποδήματα ; » Πῶς δ᾽ ἂν ἐπείθοντο λέγοντι, καὶ ἐν ἀπομνημονεύμασιν ἐγγράφοις ταῦτα παραδιδόναι ἠξίουν, εἰ χρηματιζόμενον τὴν διδάσκα λον ἑώρων καὶ κατεναντία οἷς ἑτέρους ἐδίδασκε μετα ιόντα; Πάλα: δ᾽ ἂν καταγελάσαντες αὐτοῦ, καὶ τῶν λόγων καταπτύσαντες, ἀνεχώρησαν τῆς μαθητείας εἰκότως, εἰ αὐτοῖς μὲν τοιαῦτα σεμνῶς νομοθετοῦντα ἑώρων, αὐτὸν δὲ τὸν νομοθέτην κατ᾽ οὐδένα τρόπον επόμενον τοῖς οἰκείοις λόγοις. Πάλιν ὁ μὲν γόης καὶ ὡς ἀληθῶς πλάνος τοῖς ἀπειρημένοις καὶ τοῖς ἀν νῶν ἕνεκεν θήρας, ὥστε ἤδη διὰ τὰς μαγγανείας γυ- ναϊκά τινα καταβάλλειν καὶ ὑποσύρειν τῇ αὐτοῦ και xίᾳ· ὁ δὲ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν οὐδ᾽ ἔστιν εἰπεῖν ὅπως ἀνέστραπται περὶ σωφροσύνην, ὁπότε πάλιν οἱ μαθηταὶ μαρτυροῦσι παραινεῖν μηδ' ἐμβλέπειν γυναι- κι μετ' ἐπιθυμίας ἀκολάστου, φήσαντα· « Εῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις· Οὐ μοιχεύσεις· ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν, ὅτι πᾶς ὁ ἐμβλέπων γυναῖκα πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι αὐτ τὴν ἤδη ἐμοίχευσεν αὐτὴν ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ. » Καί ποτε ἀναγκαίως ἐπὶ ὠφελείᾳ καὶ σωτηρίᾳ πολλῶν Σαμαρείτιδι γυναικὶ διαλεγόμενον αὐτὸν τεθεαμένοι ἐθαύμαζον, ὅτι μετὰ γυναικὸς ἐλάλει, παράδοξόν τι τοῦτο δόξαντες ὁρᾶν, ὥσπερ οὔπω καὶ ἄλλοτε πρότε- ρον. Συνίστη δὲ ἄρα ὁ λόγος τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν τὸ αὐτοῦ μέγα δείγμα ἦν κἀκείνη ἡ διδασκαλία, δι' ἧς άγνεύειν ἐξ αὐτοῦ τοῦ τῆς διανοίας βάθους, τὰς ἐμπα- θεῖς ὀρέξεις ἀποτέμνοντας ἐδίδασκε λέγων· . Εἰσὶν εὐνοῦχοι οἵτινες ἐγεννήθησαν οὕτως· καὶ εἰσὶν εὐνοῦ χοι οἵτινες ευνουχίσθησαν ὑπὸ ἀνθρώπων· καὶ εἰσὶν εὐνοῦχοι οἵτινες ευνούχισαν ἑαυτοὺς διὰ τὴν βασι λείαν τῶν οὐρανῶν. » Πάλιν ὁ μὲν γόης καὶ ἀληθῶς λαοπλάνος πάντα ἐγχειρεῖ καὶ πράττει δοξοκοπῶν τὰ πολλὰ φαντασιοκοπῶν, καὶ πλέον τι παρὰ τοὺς πολύ λοὺς εἰδέναι καὶ ἔχειν μεγαλαυχούμενος· ὁ δὲ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ὅτι μὴ δοξομανής καὶ ἀλαζὼν καὶ φαντασιοκόπος ἦν, ἀφ᾽ ὧν ἰώμενος παρήνει μηδενὶ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. - APOLOGETICA. Vl. Contra eos qui prastigiatorem putant Christum Dei fuisse. B Ac primum quidem isti interrogandi sunt, quid ad ea quæ antecesserunt respondeant? Numquid ullus hominum usquam excogitari potuit, omni gravitate ac virtute refertæ reipublicæ institutor, sinceræque ac veræ doctrinæ, qualis ea est quam ante exposuimus, præceptor : qui mores praestigia- toris habuerit? Quod si et magus, et veneficus, et impostor, et præstigiator fuit, quonam modo talis doctrinæ apud omnes gentes auctor exstitit, qua- lem ad hunc usque diem et oculis intuemur, et au— ribus percipimus? deinde quis tam sibi ipsi con- fidens, ut aggrediatur ea in unum cogere, quæ cogi nullo modo possunt? Quis enim vere praestigiator est, cum et sceleratis sit et nefariis moribus, et eas res aggrediatur, quæ desperatis nefariisque hominibus conveniant, omnia agere solet turpis ac sordidi lucri gratia. Numquid igitur Salvator quo- que, ac Dominus noster Jesus, qui Christus est Dei, talibus rebus obnoxius sit? At enim unde tene- bitur reus, aut quomodo, qui suis discipulis, ut ex ipsorum testimonio apparet, præcepit ne posside- rent aurum, aut argentum in zonis suis, neque pe- ram in via, neque calceamenta? Deinde cur dicto illius audientes fuissent, et ea quæ acceperant in commentarios referenda litterisque comnendanda putassent, si pecuni studiosum suum Præcepto- rem vidissent, et il contraria quæ alios docebat tractantemn? Non diu profecto se continuissent, C quin illum habuissent derisui, verbaque ejus asper- nati essent, atque a disciplina recessissent: et merito quidem, si vidissent illum sibi quidem ipsis severissimas leges imponentern, ipsum autem legum auctorem nullo modo verba suarum legum sequen- tem. Deinde qui vere præstigiator est ac seductor, desperatis nefariisque hominibus seipsum permittit, ut possit liberius scelestas atque infandas voluptates persequi, et præstigiis atque incantatio- nibus subigere mulierculas et sub suam malitiam trahere. At vero de Salvatoris ac Domini nostri temperantia ne dici quidem satis abunde unquam posset. Rursus enim discipuli illum testificantur præcepisse, ut ne intuerentur quidem mulierem cum libidine, his verbis : « Dictum est antiquis, D Non mochaberis, ego autem dico vobis, quod qui- cunque intuebitur mulierem ad concupiscendum eam, jam mochatus est eam in corde suo 7. › Cum vero olim ex causa necessaria, ut multis utique prod- esset, cum Samaritana muliere loquentem illum vidissent, admirati sunt quod cum muliere loque- retur, inopinatum quiddam hoc atque insolitum se intueri arbitrantes, tanquam ii qui nunquam ante- hac idem vidissent. Commendabat enim Salvatoris nostri sermo nihil aliud, nisi in moribus gravita- tem atque austeritatem. Cæterum temperantiæ ejus- dem, illa quoque doctrina magno argumento esse Matth. 27, 28.
ἀλλ’ ἐκείνῳ μὲν καὶ ἔργον εὑρεῖν ἐδόκει τὸ πρᾶγμα, καὶ ἦν ὡς ἀληθῶς μέγιστον, ἀδύνατον δ’ ἦν αὐτῷ λέγειν εἰς πάντας, ὅτι μὴ παρῆν αὐτῷ τοσαύτη τις εὐσεβείας δύναμις ὅση τοῖς Ἰησοῦ μαθηταῖς, οἷς διὰ τῆς τοῦ διδασκάλου συνεργίας τὸν πατέρα καὶ δημιουργὸν τῶν ὅλων εὑρεῖν τε καὶ γνῶναι ῥᾴδιον γέγονεν, καὶ εὑροῦσιν εἰς πᾶν γένος ἀνθρώπων ἐξενεγκεῖν ἀνακαλύψαι τε καὶ πληρῶσαι καὶ κηρῦξαι τὴν γνῶσιν πᾶσιν, ὥστε ἐκ τῆς αὐτῶν ἐκείνων διδασκαλίας εἰσέτι νῦν κατὰ τὸν παρόντα καιρὸν ἐν ὅλοις τοῖς ἐπὶ γῆς ἔθνεσιν μυρία πλήθη οὐ μόνον ἀνδρῶν, ἀλλὰ καὶ γυναικῶν καὶ παίδων, οἰκετῶν τε καὶ ἀγροίκων, τοσοῦτον [τῷ] τοῦ Πλάτωνος μὴ πείθεσθαι, ὡς τὸν ποιητὴν καὶ «δημιουργὸν τοῦδε τοῦ παντὸς» μόνον θεὸν γνωρίζειν καὶ μόνον σέβειν καὶ μόνον διὰ τοῦ Χριστοῦ θεολογεῖν. ταῦτ’ ἦν τοῦ νέου καὶ καινοῦ γόητος τὰ κατορθώματα, τοιαῦτα τοῦ νομιζομένου πλάνου τὰ γοητεύματα, καὶ τοιοίδε οἱ τοῦ Ἰησοῦ μαθηταί, ἀφ’ ὧν δεῖ τὸν διδάσκαλον ὁποῖός τις ἦν γνωρίζειν. Φέρε δ’ ἔτι καὶ ταύτῃ τὸν λόγον διερευνησώμεθα. γόητα φῂς αὐτόν, ὦ οὗτος, ἀλλὰ καὶ φαρμακέα δεινὸν καὶ ἀπατεῶνα καλεῖς.
Α Γ'. Πρὸς τοὺς οἰομένους γόητα γεγονέναι τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ. οσίοις ἑαυτὸν ἐπιδίδωσιν, ἀνοσίων καὶ ἀθεμίτων ἡδο εμβριθὲς καὶ αὐστηρὸν τοῦ τρόπου Σωφροσύνης δὲ Καὶ δὴ τούσδε πρῶτον ἁπάντων ἐρωτητέον, τίνα φαῖεν πρὸς τὰ προωδευμένα. 'Αρα γὰρ ἐπινοῆσαι δυο νατόν, ἄνδρα διδάσκαλον σεμνῆς καὶ παναρέτου πολι τείας, ἁγίων τε καὶ ἀληθῶν δογμάτων, οίων προδιήλ- θομεν, γόητα τὸν τρόπον γεγονέναι ; Εἰ δὲ δὴ μαγγα νευτής τις ἦν καὶ φαρμακεὺς, ἀπατεών τε καὶ γόης, πῶς ἂν τοιαύτης διδασκαλίας πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κατά έστη αἴτιος, οἵας αὐτοὶ ὁρῶμεν ὀφθαλμοῖς, καὶ ἀκοαῖς εἰς δεῦρο παραλαμβάνομεν ; Ποῖος δὲ καὶ αἱρήσεται τὰ ἀσύνακτα συνάγειν; γόης μὲν γάρ τις ὡς ἀληθῶς ἀνόσιος καὶ μιαρὸς τὸν τρόπον, ἀπειρημένοις καὶ ἀνοσίοις ἐγχειρῶν, πάντα πράττει αἰσχροῦ καὶ ῥυπα· τοῦ κέρδους χάριν. Μήτι οὖν καὶ ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ τοιοῖσδέ τισιν ἕνα οχος ἦν; Πόθεν, ἢ πῶς, ὁ τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς, ὡς πρὸς αὐτῶν μεμαρτύρηται, ειρηκώς· « Μή κτήσησθε χρυσόν, μηδ' ἄργυρον εἰς τὰς ζώνας ὑμῶν, μὴ πή ραν εἰς ὁδὸν, μηδ' ὑποδήματα ; » Πῶς δ᾽ ἂν ἐπείθοντο λέγοντι, καὶ ἐν ἀπομνημονεύμασιν ἐγγράφοις ταῦτα παραδιδόναι ἠξίουν, εἰ χρηματιζόμενον τὴν διδάσκα λον ἑώρων καὶ κατεναντία οἷς ἑτέρους ἐδίδασκε μετα ιόντα; Πάλα: δ᾽ ἂν καταγελάσαντες αὐτοῦ, καὶ τῶν λόγων καταπτύσαντες, ἀνεχώρησαν τῆς μαθητείας εἰκότως, εἰ αὐτοῖς μὲν τοιαῦτα σεμνῶς νομοθετοῦντα ἑώρων, αὐτὸν δὲ τὸν νομοθέτην κατ᾽ οὐδένα τρόπον επόμενον τοῖς οἰκείοις λόγοις. Πάλιν ὁ μὲν γόης καὶ ὡς ἀληθῶς πλάνος τοῖς ἀπειρημένοις καὶ τοῖς ἀν νῶν ἕνεκεν θήρας, ὥστε ἤδη διὰ τὰς μαγγανείας γυ- ναϊκά τινα καταβάλλειν καὶ ὑποσύρειν τῇ αὐτοῦ και xίᾳ· ὁ δὲ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν οὐδ᾽ ἔστιν εἰπεῖν ὅπως ἀνέστραπται περὶ σωφροσύνην, ὁπότε πάλιν οἱ μαθηταὶ μαρτυροῦσι παραινεῖν μηδ' ἐμβλέπειν γυναι- κι μετ' ἐπιθυμίας ἀκολάστου, φήσαντα· « Εῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις· Οὐ μοιχεύσεις· ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν, ὅτι πᾶς ὁ ἐμβλέπων γυναῖκα πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι αὐτ τὴν ἤδη ἐμοίχευσεν αὐτὴν ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ. » Καί ποτε ἀναγκαίως ἐπὶ ὠφελείᾳ καὶ σωτηρίᾳ πολλῶν Σαμαρείτιδι γυναικὶ διαλεγόμενον αὐτὸν τεθεαμένοι ἐθαύμαζον, ὅτι μετὰ γυναικὸς ἐλάλει, παράδοξόν τι τοῦτο δόξαντες ὁρᾶν, ὥσπερ οὔπω καὶ ἄλλοτε πρότε- ρον. Συνίστη δὲ ἄρα ὁ λόγος τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν τὸ αὐτοῦ μέγα δείγμα ἦν κἀκείνη ἡ διδασκαλία, δι' ἧς άγνεύειν ἐξ αὐτοῦ τοῦ τῆς διανοίας βάθους, τὰς ἐμπα- θεῖς ὀρέξεις ἀποτέμνοντας ἐδίδασκε λέγων· . Εἰσὶν εὐνοῦχοι οἵτινες ἐγεννήθησαν οὕτως· καὶ εἰσὶν εὐνοῦ χοι οἵτινες ευνουχίσθησαν ὑπὸ ἀνθρώπων· καὶ εἰσὶν εὐνοῦχοι οἵτινες ευνούχισαν ἑαυτοὺς διὰ τὴν βασι λείαν τῶν οὐρανῶν. » Πάλιν ὁ μὲν γόης καὶ ἀληθῶς λαοπλάνος πάντα ἐγχειρεῖ καὶ πράττει δοξοκοπῶν τὰ πολλὰ φαντασιοκοπῶν, καὶ πλέον τι παρὰ τοὺς πολύ λοὺς εἰδέναι καὶ ἔχειν μεγαλαυχούμενος· ὁ δὲ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ὅτι μὴ δοξομανής καὶ ἀλαζὼν καὶ φαντασιοκόπος ἦν, ἀφ᾽ ὧν ἰώμενος παρήνει μηδενὶ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. - APOLOGETICA. Vl. Contra eos qui prastigiatorem putant Christum Dei fuisse. B Ac primum quidem isti interrogandi sunt, quid ad ea quæ antecesserunt respondeant? Numquid ullus hominum usquam excogitari potuit, omni gravitate ac virtute refertæ reipublicæ institutor, sinceræque ac veræ doctrinæ, qualis ea est quam ante exposuimus, præceptor : qui mores praestigia- toris habuerit? Quod si et magus, et veneficus, et impostor, et præstigiator fuit, quonam modo talis doctrinæ apud omnes gentes auctor exstitit, qua- lem ad hunc usque diem et oculis intuemur, et au— ribus percipimus? deinde quis tam sibi ipsi con- fidens, ut aggrediatur ea in unum cogere, quæ cogi nullo modo possunt? Quis enim vere praestigiator est, cum et sceleratis sit et nefariis moribus, et eas res aggrediatur, quæ desperatis nefariisque hominibus conveniant, omnia agere solet turpis ac sordidi lucri gratia. Numquid igitur Salvator quo- que, ac Dominus noster Jesus, qui Christus est Dei, talibus rebus obnoxius sit? At enim unde tene- bitur reus, aut quomodo, qui suis discipulis, ut ex ipsorum testimonio apparet, præcepit ne posside- rent aurum, aut argentum in zonis suis, neque pe- ram in via, neque calceamenta? Deinde cur dicto illius audientes fuissent, et ea quæ acceperant in commentarios referenda litterisque comnendanda putassent, si pecuni studiosum suum Præcepto- rem vidissent, et il contraria quæ alios docebat tractantemn? Non diu profecto se continuissent, C quin illum habuissent derisui, verbaque ejus asper- nati essent, atque a disciplina recessissent: et merito quidem, si vidissent illum sibi quidem ipsis severissimas leges imponentern, ipsum autem legum auctorem nullo modo verba suarum legum sequen- tem. Deinde qui vere præstigiator est ac seductor, desperatis nefariisque hominibus seipsum permittit, ut possit liberius scelestas atque infandas voluptates persequi, et præstigiis atque incantatio- nibus subigere mulierculas et sub suam malitiam trahere. At vero de Salvatoris ac Domini nostri temperantia ne dici quidem satis abunde unquam posset. Rursus enim discipuli illum testificantur præcepisse, ut ne intuerentur quidem mulierem cum libidine, his verbis : « Dictum est antiquis, D Non mochaberis, ego autem dico vobis, quod qui- cunque intuebitur mulierem ad concupiscendum eam, jam mochatus est eam in corde suo 7. › Cum vero olim ex causa necessaria, ut multis utique prod- esset, cum Samaritana muliere loquentem illum vidissent, admirati sunt quod cum muliere loque- retur, inopinatum quiddam hoc atque insolitum se intueri arbitrantes, tanquam ii qui nunquam ante- hac idem vidissent. Commendabat enim Salvatoris nostri sermo nihil aliud, nisi in moribus gravita- tem atque austeritatem. Cæterum temperantiæ ejus- dem, illa quoque doctrina magno argumento esse Matth. 27, 28.
PG 22:231ἆρ’ οὖν πρῶτος αὐτὸς καὶ μόνος εὑρετὴς κατέστη τοῦ πράγματος, ἢ πάντως που κατὰ τὸ ἀκόλουθον εἰς διδασκάλους ἀναπέμπειν χρὴ τὰ αἴτια; εἰ μὲν γὰρ μηδενὸς διδάξαντος αὐτὸς πρῶτος καὶ μόνος εὑρετὴς γέγονε τῆς ἐπιχειρήσεως, μηδὲν μηδαμῶς παρ’ ἑτέρων μαθὼν μηδ’ ἐκ παλαιῶν ἐρανισάμενος, πῶς οὐ θείας φύσεως χρῆν ὁμολογεῖν αὐτόν, ὃς ἄνευ βίβλων καὶ λόγων καὶ διδασκάλων αὐτοδίδακτος καὶ αὐτομαθὴς τοιούτων πραγμάτων εὑρετὴς ἀναπέφηνεν; καὶ μὴν οὔτε βαναύσου τέχνης οὔτε λογικῆς ἐπιστήμης οὐδέ γε τῶν πρώτων στοιχείων τὴν μάθησιν δίχα ποδηγοῦ καὶ διδασκάλου τινὸς ἀναλαβεῖν δυνατόν, μὴ οὐχὶ τὴν κοινὴν ἐκβεβηκότα φύσιν. οὐδεὶς γοῦν τῶν πώποτε αὐτοδίδακτος ἡμῖν γραμματικῆς παρῆλθεν διδάσκαλος, οὐδέ γε ῥήτωρ μὴ μεμαθηκώς, οὐδ’ αὐτοφυὴς ἰατρός, οὐδὲ τέκτων, οὐδ’ ἑτέρας δημιουργὸς τέχνης. καίτοι μικρὰ ταῦτα καὶ ἀνθρώπεια·
Α σμένον. Εἰ δὲ οὐδεὶς πώποτε τῶν καθ᾿ ἡμᾶς οὔτε τῶν παλαιῶν ἐκείνων τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν γοητείας ἥλω, οὐδὲ ὁ Διδάσκαλος ἦν ἄρα τοιοῦτος. Να δὲ μὴ ἐξ ἀγράφων ὁ λόγος ἡμῶν ὁδεύοι, δέχου τὰς ἀποδεί ξεις καὶ ἀπὸ ἱστορίας ἐγγράφου. Οἱ δὴ πρῶτοι τοῦ Ἰησοῦ μαθηταὶ ἐν τῇ βίβλῳ τῶν ἰδίων πράξεων ἱστοροῦνται τοὺς ἐξ ἐθνῶν τῇ δια σκαλίᾳ αὐτῶν προσιόντας, ὥστε πολλοὺς τῶν πρότε ρον περὶ γοητείαν διαβεβλημένων εἰς τοσοῦτον μετα βαλεῖν τὸν ἑαυτῶν τρόπον, ὡς εἰς μέσον ἀγαγεῖν τολ μῆσαι τὰς ἀπηγορευμένας βίβλους, καὶ ταύτας έχε ώπιον πάντων πυρὶ παραδοῦναι. Ἐπάκουσον δὲ ὅπω; ἡ γραφὴ περιέχει·ι Ικανοὶ δὲ τῶν τὰ περίεργα πραξάντων, συνεισενέγκαντες τὰς βίβλους, κατέκαιον ἐνώπιον πάντων, καὶ συνεψήφισαν τὰς τιμὰς αὐτῶν, καὶ εὗρον ἀργυρίου μυριάδας πέντε. » Τοιοῦτοι δή τινες οἱ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθηταὶ τοσαύτην δύνα μιν προφέροντες λόγων ἐν ταῖς πρὸς τοὺς ἀκροωμέν νους ὁμιλίαις, ὡς καθικνεῖσθαι τοῦ βάθους τῆς ψυχῆς αὐτῶν, καθάπτεσθαί τε καὶ τιτρώσκειν τὸ ἑκάστου συνειδός, ὡς μηκέτι στέγειν ἀποκρύπτοντες, εἰς φα- νερὸν δὲ ἄγειν τὰ ἀποῤῥητα, ἐλέγχους τε αὐτοὺς ἑαυτῶν καὶ τῆς προτέρας αὐτῶν μοχθηρίας απεργά- ζεσθαι· τοιοῦτοι δὲ καὶ οἱ πρὸς αὐτῶν μαθητευόμε νοι, καθαροὶ καὶ γνήσιοι τὰς διαθέσεις, ὡς μηδὲν ὕπουλον ἐν αὐτοῖς λανθάνειν, ἐνσεμνύνεσθαι δὲ καὶ παῤῥησιάζεσθαι ἐπὶ τῇ τῶν κρειττόνων ἀπὸ τῶν χει ρόνων μεταβολῇ. Οἱ δὴ οὖν πυρὶ παραδόντες τάς μαγικὰς βίβλους, καὶ παντελῆ φθορὰν αὐτῶν ψηφι σάμενοι, πῶς οὐκ ἂν εἶεν πρόδηλοι τοῖς πᾶσιν, ὅτι μηδεμίαν ἔχοιεν τοῦ λοιποῦ περὶ γοητείαν σπου δὴν, καθαροὶ δὲ ἐξ ἐκείνου πάσης τῆς περὶ τού του ὑπονοίας ἐτύγχανον; Οτε τοίνυν οἱ μαθηταὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πεφήνασι γεγονότες τοιούτου, πῶς οὐ πολὺ πρότερον ὁ Διδάσκαλος; Εἰ δὲ ὅλες ἀπὸ τῶν γνωρίμων τὸν προστάτην, ὁποῖος τις ἦν, βούλει διαγινώσκειν, ἔχεις τοῦ Ἰησοῦ τῶν λόγων μαθητὰς εἰσέτι νῦν μυρίους, ὧν πλεῖστα μὲν ἀνδρῶν τυγχάνει, πλήθη παραταξαμένων μὲν πρὸς τὰ; φυσικὰς τοῦ σώματος ἡδονὰς, ἄτρωτον δὲ καὶ τὴν διάνοιαν παντὸς αἰσχροῦ πάθους φυλαξάντων, οἶ, καὶ τὸν πάντα βίον ἐν ἐγκρατείᾳ καταγηράσαντες, τῆς ἐκ τῶν λόγων αὐτοῦ τροφῆς λαμπρὰ τεκμήρια παρ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. II. - APOLOGETICA. anscriptionibus, neque ceteris similibus, quorum usam indiſſerentem plerique arbitrantur : quæ igi- tur unquam ratio convincet, ut qui talis præceptoris discipuli fuerint, præstigiatoris aut impostoris di- scipuli fuisse judicentur? atqui qualis sit omnis qui- cunque aliquid profiteatur, nulla res evidentius probaverit, quam discipulorum consuetudo: nam si viri sint artibus et scientiis præditi, profecto qui ipsis ejusmodi artium et scientiarum auctor fuerit, eum longe se ipsis præstantiorem fuisse demonstrabunt. Exempli gratia, qui medicinam ab aliquo didicerunt, excellentiæ præceptoris in tali disciplina testes idonei habendi sunt, qui vero geometriam, nullum alium se habuisse talis disciplinæ magistrum quam geometram probabunt ; nec vero arithmetici alium quam arithmeticum : eadem ratione, aliquem fuisse impostorem optimi sane testes habendi sunt qui ab illo didicerint, et qui eamdem cum suo præceptore artem exerceant. Sed nullus ad- huc in tam multis annis discipulus Jesu præstigiator apparuit, tametsi in diversis temporibus et re- ges et præsides per tormenta quidquid ad nos pertinet, diligentissime exquisiverint: ita porro nullus præstigiator fuit, ut liber dimitteretur, atque extra omne periculum constitueretur, qui modo ab ipsis coactus esset ipsorum ritu sacrificare. Quod si nullus unquam nostrorum, tam illorum quos ipsi vi- dere potuimus, quam illorum qui quondam ipsius Jesu discipuli fuerunt, veneficii aut præstigiarum damnatus est, ergo ne Præceptor quidem talis fuit. Cæterum ne omnis nostra oratio, ex rebus non scri- ptis proficiscatur, videamus item quid probationis ab historia quæ litteris continetur, elici possit. Primi igitur ipsius Jesu. discipuli, in libro qui B Acta ipsorum continet, memorantur, quoscunque ex gentibus in suam disciplinam acciperent, cum eorum plerique crimine præstigiarum infames es · sent, in diversos mores adeo commutasse, ut ausi sint quos libros illis interdixissent, in medium pro- ferre, et in conspectu omnium comburere. Audia- mus itaque quid Scriptura illa contineat. Multi autem eorum qui fuerant curiosa sectati, contu- lerunt libros, et combusserunt eos coram omnibus, et computatis pretiis illorum, invenerunt pecuniam denariorum quinquaginta millium " : » tales sane erant Salvatoris nostri discipuli, tantaque orationis eorum vis erat, cum suos auditores alloquerentur, ut intimas animi partes penetrarent, tangerentque ac vulnerarent uniuscujusque conscientiam adeo, C ut nemo amplius occultare posset, sed unusquisque in apertum proferret, si cujus arcani conscius sibi esset, indicemque suorum quæ prius commisisset flagitiorum, seipsum præstaret tales item qui ab illis instituti sunt, puris utique, sincerisque animis præditi, ut nihil in illis simulati, aut fraudulenti lateret sed contra potius ipsi mutatione a dete- riore vita ad meliorem, gloriarentur atque confide- rent: qui igitur magicos libros incenderunt, et ex- ternam illorum perditionem publico judicio suo comprobarunt, cur non de seipsis apud omnes cer- tissimum posthac præbeant argumentum, nullo se prorsus magicarum rerum studio teneri ? sed contra potius, ex illo jam puros se esse, et ab omni ejusmodi suspicione remotos ? Si ergo jam D constat Salvatoris nostri discipulos tales exsti- tisse, cur non ipse Præceptor fuit multo ante? Quod si de discipulis qualem praeceptorem nabuerint vis cognoscere, babes hodie quoque in- uumerabiles verborum Jesu discipulos, ex quibus plurimi virorum conventus exsistunt, qui tum con- tra naturales corporis voluptates quasi in acie con- : " Act. xix, 19.
τὸ δὲ φάναι τὸν τῆς ἀνθρώπων εὐσεβείας ἀληθοῦς διδάσκαλον τοιαῦτα τεθαυματουργηκότα, καθ’ ὃν ἐπεδήμει τῷ βίῳ χρόνον, καὶ τοιαύτας παραδόξους τεραστείας πεποιηκότα, ἃς ἀρτίως διεξήλθομεν, ἐκ τοῦ αὐτομάτου τοιοῦτον φῦναι, μήτε παρὰ παλαιῶν ἐρανισάμενον μήτ’ ἐκ νέων διδασκάλων ὠφελημένον, τὰ ὅμοια καὶ πρὸ αὐτοῦ πεποιηκότων, τί ἄλλο ἢ μαρτυρούντων ἐστὶ καὶ ὁμολογούντων θεῖον ἀληθῶς χρῆμα γεγονέναι, καὶ πᾶσαν ἀνθρώπου φύσιν ὑπερβεβηκέναι τὸν δηλούμενον; Ἀλλὰ διδασκάλοις αὐτὸν φῂς προσεσχηκέναι πλάνοις, μηδὲ λαθεῖν αὐτὸν τὰ σοφὰ τῶν Αἰγυπτίων καὶ τῶν πάλαι παρ’ αὐτοῖς λεγομένων τὰ ἀπόρρητα, παρ’ ὧν συλλεξάμενον, ἄνδρα τοιοῦτον, οἷον ὁ λόγος παρίστησιν, ἀποδειχθῆναι. τί δῆτα οὖν, ἦ τινες ἄλλοι κρείττους αὐτοῦ πεφήνασιν καὶ πρότεροι τῷ χρόνῳ καὶ αὐτοῦ διδάσκαλοι, εἴτ’ ἐπ’ Αἰγύπτου εἴθ’ ὅπῃ δή; τί οὖν οὐχὶ κἀκείνων, πρὸ τῆς τούτου κατηγορίας, ἔφθασεν εἰς πάντας ἀνθρώπους ἡ φήμη, ἢ τί μὴ οὐχὶ κἀκείνων εἰσέτι νῦν τὸ κλέος ᾄδεται τῷ ἡμετέρῳ παραπλησίως;
Α σμένον. Εἰ δὲ οὐδεὶς πώποτε τῶν καθ᾿ ἡμᾶς οὔτε τῶν παλαιῶν ἐκείνων τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν γοητείας ἥλω, οὐδὲ ὁ Διδάσκαλος ἦν ἄρα τοιοῦτος. Να δὲ μὴ ἐξ ἀγράφων ὁ λόγος ἡμῶν ὁδεύοι, δέχου τὰς ἀποδεί ξεις καὶ ἀπὸ ἱστορίας ἐγγράφου. Οἱ δὴ πρῶτοι τοῦ Ἰησοῦ μαθηταὶ ἐν τῇ βίβλῳ τῶν ἰδίων πράξεων ἱστοροῦνται τοὺς ἐξ ἐθνῶν τῇ δια σκαλίᾳ αὐτῶν προσιόντας, ὥστε πολλοὺς τῶν πρότε ρον περὶ γοητείαν διαβεβλημένων εἰς τοσοῦτον μετα βαλεῖν τὸν ἑαυτῶν τρόπον, ὡς εἰς μέσον ἀγαγεῖν τολ μῆσαι τὰς ἀπηγορευμένας βίβλους, καὶ ταύτας έχε ώπιον πάντων πυρὶ παραδοῦναι. Ἐπάκουσον δὲ ὅπω; ἡ γραφὴ περιέχει·ι Ικανοὶ δὲ τῶν τὰ περίεργα πραξάντων, συνεισενέγκαντες τὰς βίβλους, κατέκαιον ἐνώπιον πάντων, καὶ συνεψήφισαν τὰς τιμὰς αὐτῶν, καὶ εὗρον ἀργυρίου μυριάδας πέντε. » Τοιοῦτοι δή τινες οἱ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθηταὶ τοσαύτην δύνα μιν προφέροντες λόγων ἐν ταῖς πρὸς τοὺς ἀκροωμέν νους ὁμιλίαις, ὡς καθικνεῖσθαι τοῦ βάθους τῆς ψυχῆς αὐτῶν, καθάπτεσθαί τε καὶ τιτρώσκειν τὸ ἑκάστου συνειδός, ὡς μηκέτι στέγειν ἀποκρύπτοντες, εἰς φα- νερὸν δὲ ἄγειν τὰ ἀποῤῥητα, ἐλέγχους τε αὐτοὺς ἑαυτῶν καὶ τῆς προτέρας αὐτῶν μοχθηρίας απεργά- ζεσθαι· τοιοῦτοι δὲ καὶ οἱ πρὸς αὐτῶν μαθητευόμε νοι, καθαροὶ καὶ γνήσιοι τὰς διαθέσεις, ὡς μηδὲν ὕπουλον ἐν αὐτοῖς λανθάνειν, ἐνσεμνύνεσθαι δὲ καὶ παῤῥησιάζεσθαι ἐπὶ τῇ τῶν κρειττόνων ἀπὸ τῶν χει ρόνων μεταβολῇ. Οἱ δὴ οὖν πυρὶ παραδόντες τάς μαγικὰς βίβλους, καὶ παντελῆ φθορὰν αὐτῶν ψηφι σάμενοι, πῶς οὐκ ἂν εἶεν πρόδηλοι τοῖς πᾶσιν, ὅτι μηδεμίαν ἔχοιεν τοῦ λοιποῦ περὶ γοητείαν σπου δὴν, καθαροὶ δὲ ἐξ ἐκείνου πάσης τῆς περὶ τού του ὑπονοίας ἐτύγχανον; Οτε τοίνυν οἱ μαθηταὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πεφήνασι γεγονότες τοιούτου, πῶς οὐ πολὺ πρότερον ὁ Διδάσκαλος; Εἰ δὲ ὅλες ἀπὸ τῶν γνωρίμων τὸν προστάτην, ὁποῖος τις ἦν, βούλει διαγινώσκειν, ἔχεις τοῦ Ἰησοῦ τῶν λόγων μαθητὰς εἰσέτι νῦν μυρίους, ὧν πλεῖστα μὲν ἀνδρῶν τυγχάνει, πλήθη παραταξαμένων μὲν πρὸς τὰ; φυσικὰς τοῦ σώματος ἡδονὰς, ἄτρωτον δὲ καὶ τὴν διάνοιαν παντὸς αἰσχροῦ πάθους φυλαξάντων, οἶ, καὶ τὸν πάντα βίον ἐν ἐγκρατείᾳ καταγηράσαντες, τῆς ἐκ τῶν λόγων αὐτοῦ τροφῆς λαμπρὰ τεκμήρια παρ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. II. - APOLOGETICA. anscriptionibus, neque ceteris similibus, quorum usam indiſſerentem plerique arbitrantur : quæ igi- tur unquam ratio convincet, ut qui talis præceptoris discipuli fuerint, præstigiatoris aut impostoris di- scipuli fuisse judicentur? atqui qualis sit omnis qui- cunque aliquid profiteatur, nulla res evidentius probaverit, quam discipulorum consuetudo: nam si viri sint artibus et scientiis præditi, profecto qui ipsis ejusmodi artium et scientiarum auctor fuerit, eum longe se ipsis præstantiorem fuisse demonstrabunt. Exempli gratia, qui medicinam ab aliquo didicerunt, excellentiæ præceptoris in tali disciplina testes idonei habendi sunt, qui vero geometriam, nullum alium se habuisse talis disciplinæ magistrum quam geometram probabunt ; nec vero arithmetici alium quam arithmeticum : eadem ratione, aliquem fuisse impostorem optimi sane testes habendi sunt qui ab illo didicerint, et qui eamdem cum suo præceptore artem exerceant. Sed nullus ad- huc in tam multis annis discipulus Jesu præstigiator apparuit, tametsi in diversis temporibus et re- ges et præsides per tormenta quidquid ad nos pertinet, diligentissime exquisiverint: ita porro nullus præstigiator fuit, ut liber dimitteretur, atque extra omne periculum constitueretur, qui modo ab ipsis coactus esset ipsorum ritu sacrificare. Quod si nullus unquam nostrorum, tam illorum quos ipsi vi- dere potuimus, quam illorum qui quondam ipsius Jesu discipuli fuerunt, veneficii aut præstigiarum damnatus est, ergo ne Præceptor quidem talis fuit. Cæterum ne omnis nostra oratio, ex rebus non scri- ptis proficiscatur, videamus item quid probationis ab historia quæ litteris continetur, elici possit. Primi igitur ipsius Jesu. discipuli, in libro qui B Acta ipsorum continet, memorantur, quoscunque ex gentibus in suam disciplinam acciperent, cum eorum plerique crimine præstigiarum infames es · sent, in diversos mores adeo commutasse, ut ausi sint quos libros illis interdixissent, in medium pro- ferre, et in conspectu omnium comburere. Audia- mus itaque quid Scriptura illa contineat. Multi autem eorum qui fuerant curiosa sectati, contu- lerunt libros, et combusserunt eos coram omnibus, et computatis pretiis illorum, invenerunt pecuniam denariorum quinquaginta millium " : » tales sane erant Salvatoris nostri discipuli, tantaque orationis eorum vis erat, cum suos auditores alloquerentur, ut intimas animi partes penetrarent, tangerentque ac vulnerarent uniuscujusque conscientiam adeo, C ut nemo amplius occultare posset, sed unusquisque in apertum proferret, si cujus arcani conscius sibi esset, indicemque suorum quæ prius commisisset flagitiorum, seipsum præstaret tales item qui ab illis instituti sunt, puris utique, sincerisque animis præditi, ut nihil in illis simulati, aut fraudulenti lateret sed contra potius ipsi mutatione a dete- riore vita ad meliorem, gloriarentur atque confide- rent: qui igitur magicos libros incenderunt, et ex- ternam illorum perditionem publico judicio suo comprobarunt, cur non de seipsis apud omnes cer- tissimum posthac præbeant argumentum, nullo se prorsus magicarum rerum studio teneri ? sed contra potius, ex illo jam puros se esse, et ab omni ejusmodi suspicione remotos ? Si ergo jam D constat Salvatoris nostri discipulos tales exsti- tisse, cur non ipse Præceptor fuit multo ante? Quod si de discipulis qualem praeceptorem nabuerint vis cognoscere, babes hodie quoque in- uumerabiles verborum Jesu discipulos, ex quibus plurimi virorum conventus exsistunt, qui tum con- tra naturales corporis voluptates quasi in acie con- : " Act. xix, 19.
Τίς δὲ τῶν ἀπ’ αἰῶνος πώποτε γόης, βάρβαρος ἢ Ἕλλην, τοιούτων κατέστη διδάσκαλος φοιτητῶν καὶ τοιούτων νόμων καὶ λόγων αὐθέντης, οἵων ἡ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπιδέδεικται δύναμις; ἰάσεις δὲ τοσάσδε καὶ παραδόξους εὐεργεσίας τοιάσδε, οἵας ὁ ἡμέτερος πεποιηκὼς μνημονεύεται, τίς πώποτε διαπραξάμενος ἱστορεῖται; τίνος δὲ οἱ γνώριμοι καὶ τῶν πραγμάτων αὐτόπται διὰ πυρὸς καὶ σιδήρου δοκιμῆς τὴν ὑπὲρ ὧν ἐμαρτύρησαν ἀλήθειαν ἐπιστώσαντο ὥσπερ οὖν οἱ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν μαθηταί, πάσας μὲν αἰκίας ἀνατλάντες, πάσας δὲ βασάνων ἰδέας ὑπομείναντες, καὶ τέλος διὰ τοῦ ἰδίου αἵματος τὰ περὶ αὐτοῦ μαρτυρηθέντα αὐτοῖς πιστωσάμενοι; Ἔτι πρὸς τούτοις ὁ τῷ δι’ ἐναντίας ἡμῖν λόγῳ παριστάμενος λεγέτω, τίς τῶν πώποτε γοήτων κἂν εἰς νοῦν ἐβάλλετο νέου ἔθνους ἐπὶ οἰκείῳ ὀνόματι σύστασιν ποιήσασθαι. τὸ δὲ μὴ μόνον ἐννοῆσαι τοῦτο, ἀλλὰ καὶ κατορθῶσαι τὸ βουληθέν, πῶς οὐ πᾶσαν ἀνθρώπου καλύπτοι ἂν φύσιν;
Α σμένον. Εἰ δὲ οὐδεὶς πώποτε τῶν καθ᾿ ἡμᾶς οὔτε τῶν παλαιῶν ἐκείνων τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν γοητείας ἥλω, οὐδὲ ὁ Διδάσκαλος ἦν ἄρα τοιοῦτος. Να δὲ μὴ ἐξ ἀγράφων ὁ λόγος ἡμῶν ὁδεύοι, δέχου τὰς ἀποδεί ξεις καὶ ἀπὸ ἱστορίας ἐγγράφου. Οἱ δὴ πρῶτοι τοῦ Ἰησοῦ μαθηταὶ ἐν τῇ βίβλῳ τῶν ἰδίων πράξεων ἱστοροῦνται τοὺς ἐξ ἐθνῶν τῇ δια σκαλίᾳ αὐτῶν προσιόντας, ὥστε πολλοὺς τῶν πρότε ρον περὶ γοητείαν διαβεβλημένων εἰς τοσοῦτον μετα βαλεῖν τὸν ἑαυτῶν τρόπον, ὡς εἰς μέσον ἀγαγεῖν τολ μῆσαι τὰς ἀπηγορευμένας βίβλους, καὶ ταύτας έχε ώπιον πάντων πυρὶ παραδοῦναι. Ἐπάκουσον δὲ ὅπω; ἡ γραφὴ περιέχει·ι Ικανοὶ δὲ τῶν τὰ περίεργα πραξάντων, συνεισενέγκαντες τὰς βίβλους, κατέκαιον ἐνώπιον πάντων, καὶ συνεψήφισαν τὰς τιμὰς αὐτῶν, καὶ εὗρον ἀργυρίου μυριάδας πέντε. » Τοιοῦτοι δή τινες οἱ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθηταὶ τοσαύτην δύνα μιν προφέροντες λόγων ἐν ταῖς πρὸς τοὺς ἀκροωμέν νους ὁμιλίαις, ὡς καθικνεῖσθαι τοῦ βάθους τῆς ψυχῆς αὐτῶν, καθάπτεσθαί τε καὶ τιτρώσκειν τὸ ἑκάστου συνειδός, ὡς μηκέτι στέγειν ἀποκρύπτοντες, εἰς φα- νερὸν δὲ ἄγειν τὰ ἀποῤῥητα, ἐλέγχους τε αὐτοὺς ἑαυτῶν καὶ τῆς προτέρας αὐτῶν μοχθηρίας απεργά- ζεσθαι· τοιοῦτοι δὲ καὶ οἱ πρὸς αὐτῶν μαθητευόμε νοι, καθαροὶ καὶ γνήσιοι τὰς διαθέσεις, ὡς μηδὲν ὕπουλον ἐν αὐτοῖς λανθάνειν, ἐνσεμνύνεσθαι δὲ καὶ παῤῥησιάζεσθαι ἐπὶ τῇ τῶν κρειττόνων ἀπὸ τῶν χει ρόνων μεταβολῇ. Οἱ δὴ οὖν πυρὶ παραδόντες τάς μαγικὰς βίβλους, καὶ παντελῆ φθορὰν αὐτῶν ψηφι σάμενοι, πῶς οὐκ ἂν εἶεν πρόδηλοι τοῖς πᾶσιν, ὅτι μηδεμίαν ἔχοιεν τοῦ λοιποῦ περὶ γοητείαν σπου δὴν, καθαροὶ δὲ ἐξ ἐκείνου πάσης τῆς περὶ τού του ὑπονοίας ἐτύγχανον; Οτε τοίνυν οἱ μαθηταὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πεφήνασι γεγονότες τοιούτου, πῶς οὐ πολὺ πρότερον ὁ Διδάσκαλος; Εἰ δὲ ὅλες ἀπὸ τῶν γνωρίμων τὸν προστάτην, ὁποῖος τις ἦν, βούλει διαγινώσκειν, ἔχεις τοῦ Ἰησοῦ τῶν λόγων μαθητὰς εἰσέτι νῦν μυρίους, ὧν πλεῖστα μὲν ἀνδρῶν τυγχάνει, πλήθη παραταξαμένων μὲν πρὸς τὰ; φυσικὰς τοῦ σώματος ἡδονὰς, ἄτρωτον δὲ καὶ τὴν διάνοιαν παντὸς αἰσχροῦ πάθους φυλαξάντων, οἶ, καὶ τὸν πάντα βίον ἐν ἐγκρατείᾳ καταγηράσαντες, τῆς ἐκ τῶν λόγων αὐτοῦ τροφῆς λαμπρὰ τεκμήρια παρ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. II. - APOLOGETICA. anscriptionibus, neque ceteris similibus, quorum usam indiſſerentem plerique arbitrantur : quæ igi- tur unquam ratio convincet, ut qui talis præceptoris discipuli fuerint, præstigiatoris aut impostoris di- scipuli fuisse judicentur? atqui qualis sit omnis qui- cunque aliquid profiteatur, nulla res evidentius probaverit, quam discipulorum consuetudo: nam si viri sint artibus et scientiis præditi, profecto qui ipsis ejusmodi artium et scientiarum auctor fuerit, eum longe se ipsis præstantiorem fuisse demonstrabunt. Exempli gratia, qui medicinam ab aliquo didicerunt, excellentiæ præceptoris in tali disciplina testes idonei habendi sunt, qui vero geometriam, nullum alium se habuisse talis disciplinæ magistrum quam geometram probabunt ; nec vero arithmetici alium quam arithmeticum : eadem ratione, aliquem fuisse impostorem optimi sane testes habendi sunt qui ab illo didicerint, et qui eamdem cum suo præceptore artem exerceant. Sed nullus ad- huc in tam multis annis discipulus Jesu præstigiator apparuit, tametsi in diversis temporibus et re- ges et præsides per tormenta quidquid ad nos pertinet, diligentissime exquisiverint: ita porro nullus præstigiator fuit, ut liber dimitteretur, atque extra omne periculum constitueretur, qui modo ab ipsis coactus esset ipsorum ritu sacrificare. Quod si nullus unquam nostrorum, tam illorum quos ipsi vi- dere potuimus, quam illorum qui quondam ipsius Jesu discipuli fuerunt, veneficii aut præstigiarum damnatus est, ergo ne Præceptor quidem talis fuit. Cæterum ne omnis nostra oratio, ex rebus non scri- ptis proficiscatur, videamus item quid probationis ab historia quæ litteris continetur, elici possit. Primi igitur ipsius Jesu. discipuli, in libro qui B Acta ipsorum continet, memorantur, quoscunque ex gentibus in suam disciplinam acciperent, cum eorum plerique crimine præstigiarum infames es · sent, in diversos mores adeo commutasse, ut ausi sint quos libros illis interdixissent, in medium pro- ferre, et in conspectu omnium comburere. Audia- mus itaque quid Scriptura illa contineat. Multi autem eorum qui fuerant curiosa sectati, contu- lerunt libros, et combusserunt eos coram omnibus, et computatis pretiis illorum, invenerunt pecuniam denariorum quinquaginta millium " : » tales sane erant Salvatoris nostri discipuli, tantaque orationis eorum vis erat, cum suos auditores alloquerentur, ut intimas animi partes penetrarent, tangerentque ac vulnerarent uniuscujusque conscientiam adeo, C ut nemo amplius occultare posset, sed unusquisque in apertum proferret, si cujus arcani conscius sibi esset, indicemque suorum quæ prius commisisset flagitiorum, seipsum præstaret tales item qui ab illis instituti sunt, puris utique, sincerisque animis præditi, ut nihil in illis simulati, aut fraudulenti lateret sed contra potius ipsi mutatione a dete- riore vita ad meliorem, gloriarentur atque confide- rent: qui igitur magicos libros incenderunt, et ex- ternam illorum perditionem publico judicio suo comprobarunt, cur non de seipsis apud omnes cer- tissimum posthac præbeant argumentum, nullo se prorsus magicarum rerum studio teneri ? sed contra potius, ex illo jam puros se esse, et ab omni ejusmodi suspicione remotos ? Si ergo jam D constat Salvatoris nostri discipulos tales exsti- tisse, cur non ipse Præceptor fuit multo ante? Quod si de discipulis qualem praeceptorem nabuerint vis cognoscere, babes hodie quoque in- uumerabiles verborum Jesu discipulos, ex quibus plurimi virorum conventus exsistunt, qui tum con- tra naturales corporis voluptates quasi in acie con- : " Act. xix, 19.
Βασιλέων δὲ δόγμασιν καὶ παλαιῶν νομοθετῶν φιλοσόφων τε καὶ ποιητῶν καὶ θεολόγων ἐξ ἐναντίας θέσθαι νόμους τοὺς κατ’ εἰδωλολατρίας, καὶ τούτους κρατῦναι, ἀμάχους τε καὶ ἀηττήτους εἰς μακρὸν ἐπιδεῖξαι αἰῶνα, τίς πώποτε γοήτων διανενόηται; ὁ δὲ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν οὐκ ἐνενόησεν μέν, οὐ τετόλμηκεν δὲ ἐπιχειρῆσαι, ἀλλ’ οὐδ’ ἐπεχείρησεν μέν, οὐ κατώρθωσεν δέ, ἑνὶ δὲ ῥήματι καὶ μιᾷ φωνῇ φήσας πρὸς τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς «πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη ἐν τῷ ὀνόματί μου, διδάσκοντες αὐτοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν», ἔργον ἐπῆγε τῷ λόγῳ, αὐτίκα τε ἐμαθητεύετο ἐν ὀλίγῳ πᾶν γένος Ἑλλήνων ὁμοῦ καὶ βαρβάρων, καὶ νόμοι πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κατεσπείροντο ἐναντίοι τῇ τῶν παλαιῶν δεισιδαιμονίᾳ, νόμοι δαιμόνων πολέμιοι καὶ πάσης ἐχθροὶ πολυθέου πλάνης, νόμοι Σκυθῶν καὶ Περσῶν καὶ τῶν ἄλλων βαρβάρων σωφρονισταί, ἐπιστρεπτικοί τε πάσης ἐκθέσμου καὶ θηριώδους διαίτης, νόμοι τῶν ἐξ αἰῶνος παρ’ αὐτοῖς Ἕλλησιν ἐθῶν ἀνατρεπτικοί, καινῆς δὲ καὶ ἀληθοῦς εὐσεβείας καταγγελτικοί.
Α σμένον. Εἰ δὲ οὐδεὶς πώποτε τῶν καθ᾿ ἡμᾶς οὔτε τῶν παλαιῶν ἐκείνων τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν γοητείας ἥλω, οὐδὲ ὁ Διδάσκαλος ἦν ἄρα τοιοῦτος. Να δὲ μὴ ἐξ ἀγράφων ὁ λόγος ἡμῶν ὁδεύοι, δέχου τὰς ἀποδεί ξεις καὶ ἀπὸ ἱστορίας ἐγγράφου. Οἱ δὴ πρῶτοι τοῦ Ἰησοῦ μαθηταὶ ἐν τῇ βίβλῳ τῶν ἰδίων πράξεων ἱστοροῦνται τοὺς ἐξ ἐθνῶν τῇ δια σκαλίᾳ αὐτῶν προσιόντας, ὥστε πολλοὺς τῶν πρότε ρον περὶ γοητείαν διαβεβλημένων εἰς τοσοῦτον μετα βαλεῖν τὸν ἑαυτῶν τρόπον, ὡς εἰς μέσον ἀγαγεῖν τολ μῆσαι τὰς ἀπηγορευμένας βίβλους, καὶ ταύτας έχε ώπιον πάντων πυρὶ παραδοῦναι. Ἐπάκουσον δὲ ὅπω; ἡ γραφὴ περιέχει·ι Ικανοὶ δὲ τῶν τὰ περίεργα πραξάντων, συνεισενέγκαντες τὰς βίβλους, κατέκαιον ἐνώπιον πάντων, καὶ συνεψήφισαν τὰς τιμὰς αὐτῶν, καὶ εὗρον ἀργυρίου μυριάδας πέντε. » Τοιοῦτοι δή τινες οἱ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθηταὶ τοσαύτην δύνα μιν προφέροντες λόγων ἐν ταῖς πρὸς τοὺς ἀκροωμέν νους ὁμιλίαις, ὡς καθικνεῖσθαι τοῦ βάθους τῆς ψυχῆς αὐτῶν, καθάπτεσθαί τε καὶ τιτρώσκειν τὸ ἑκάστου συνειδός, ὡς μηκέτι στέγειν ἀποκρύπτοντες, εἰς φα- νερὸν δὲ ἄγειν τὰ ἀποῤῥητα, ἐλέγχους τε αὐτοὺς ἑαυτῶν καὶ τῆς προτέρας αὐτῶν μοχθηρίας απεργά- ζεσθαι· τοιοῦτοι δὲ καὶ οἱ πρὸς αὐτῶν μαθητευόμε νοι, καθαροὶ καὶ γνήσιοι τὰς διαθέσεις, ὡς μηδὲν ὕπουλον ἐν αὐτοῖς λανθάνειν, ἐνσεμνύνεσθαι δὲ καὶ παῤῥησιάζεσθαι ἐπὶ τῇ τῶν κρειττόνων ἀπὸ τῶν χει ρόνων μεταβολῇ. Οἱ δὴ οὖν πυρὶ παραδόντες τάς μαγικὰς βίβλους, καὶ παντελῆ φθορὰν αὐτῶν ψηφι σάμενοι, πῶς οὐκ ἂν εἶεν πρόδηλοι τοῖς πᾶσιν, ὅτι μηδεμίαν ἔχοιεν τοῦ λοιποῦ περὶ γοητείαν σπου δὴν, καθαροὶ δὲ ἐξ ἐκείνου πάσης τῆς περὶ τού του ὑπονοίας ἐτύγχανον; Οτε τοίνυν οἱ μαθηταὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πεφήνασι γεγονότες τοιούτου, πῶς οὐ πολὺ πρότερον ὁ Διδάσκαλος; Εἰ δὲ ὅλες ἀπὸ τῶν γνωρίμων τὸν προστάτην, ὁποῖος τις ἦν, βούλει διαγινώσκειν, ἔχεις τοῦ Ἰησοῦ τῶν λόγων μαθητὰς εἰσέτι νῦν μυρίους, ὧν πλεῖστα μὲν ἀνδρῶν τυγχάνει, πλήθη παραταξαμένων μὲν πρὸς τὰ; φυσικὰς τοῦ σώματος ἡδονὰς, ἄτρωτον δὲ καὶ τὴν διάνοιαν παντὸς αἰσχροῦ πάθους φυλαξάντων, οἶ, καὶ τὸν πάντα βίον ἐν ἐγκρατείᾳ καταγηράσαντες, τῆς ἐκ τῶν λόγων αὐτοῦ τροφῆς λαμπρὰ τεκμήρια παρ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. II. - APOLOGETICA. anscriptionibus, neque ceteris similibus, quorum usam indiſſerentem plerique arbitrantur : quæ igi- tur unquam ratio convincet, ut qui talis præceptoris discipuli fuerint, præstigiatoris aut impostoris di- scipuli fuisse judicentur? atqui qualis sit omnis qui- cunque aliquid profiteatur, nulla res evidentius probaverit, quam discipulorum consuetudo: nam si viri sint artibus et scientiis præditi, profecto qui ipsis ejusmodi artium et scientiarum auctor fuerit, eum longe se ipsis præstantiorem fuisse demonstrabunt. Exempli gratia, qui medicinam ab aliquo didicerunt, excellentiæ præceptoris in tali disciplina testes idonei habendi sunt, qui vero geometriam, nullum alium se habuisse talis disciplinæ magistrum quam geometram probabunt ; nec vero arithmetici alium quam arithmeticum : eadem ratione, aliquem fuisse impostorem optimi sane testes habendi sunt qui ab illo didicerint, et qui eamdem cum suo præceptore artem exerceant. Sed nullus ad- huc in tam multis annis discipulus Jesu præstigiator apparuit, tametsi in diversis temporibus et re- ges et præsides per tormenta quidquid ad nos pertinet, diligentissime exquisiverint: ita porro nullus præstigiator fuit, ut liber dimitteretur, atque extra omne periculum constitueretur, qui modo ab ipsis coactus esset ipsorum ritu sacrificare. Quod si nullus unquam nostrorum, tam illorum quos ipsi vi- dere potuimus, quam illorum qui quondam ipsius Jesu discipuli fuerunt, veneficii aut præstigiarum damnatus est, ergo ne Præceptor quidem talis fuit. Cæterum ne omnis nostra oratio, ex rebus non scri- ptis proficiscatur, videamus item quid probationis ab historia quæ litteris continetur, elici possit. Primi igitur ipsius Jesu. discipuli, in libro qui B Acta ipsorum continet, memorantur, quoscunque ex gentibus in suam disciplinam acciperent, cum eorum plerique crimine præstigiarum infames es · sent, in diversos mores adeo commutasse, ut ausi sint quos libros illis interdixissent, in medium pro- ferre, et in conspectu omnium comburere. Audia- mus itaque quid Scriptura illa contineat. Multi autem eorum qui fuerant curiosa sectati, contu- lerunt libros, et combusserunt eos coram omnibus, et computatis pretiis illorum, invenerunt pecuniam denariorum quinquaginta millium " : » tales sane erant Salvatoris nostri discipuli, tantaque orationis eorum vis erat, cum suos auditores alloquerentur, ut intimas animi partes penetrarent, tangerentque ac vulnerarent uniuscujusque conscientiam adeo, C ut nemo amplius occultare posset, sed unusquisque in apertum proferret, si cujus arcani conscius sibi esset, indicemque suorum quæ prius commisisset flagitiorum, seipsum præstaret tales item qui ab illis instituti sunt, puris utique, sincerisque animis præditi, ut nihil in illis simulati, aut fraudulenti lateret sed contra potius ipsi mutatione a dete- riore vita ad meliorem, gloriarentur atque confide- rent: qui igitur magicos libros incenderunt, et ex- ternam illorum perditionem publico judicio suo comprobarunt, cur non de seipsis apud omnes cer- tissimum posthac præbeant argumentum, nullo se prorsus magicarum rerum studio teneri ? sed contra potius, ex illo jam puros se esse, et ab omni ejusmodi suspicione remotos ? Si ergo jam D constat Salvatoris nostri discipulos tales exsti- tisse, cur non ipse Præceptor fuit multo ante? Quod si de discipulis qualem praeceptorem nabuerint vis cognoscere, babes hodie quoque in- uumerabiles verborum Jesu discipulos, ex quibus plurimi virorum conventus exsistunt, qui tum con- tra naturales corporis voluptates quasi in acie con- : " Act. xix, 19.
Τί δῆτα οὖν τοῖς πάλαι γόησιν πρὸ τῶν τοῦ Ἰησοῦ χρόνων ἢ καὶ μετὰ ταῦτα τοιοῦτον ἢ καὶ παραπλήσιον τετόλμηται, ὡς εἰκότως φάναι αὐτὸν παρ’ ἑτέρων ὠφελῆσθαι τὰ τῆς γοητείας; εἰ δ’ οὐδένα ἄν τις ἔχοι λέγειν αὐτῷ γεγονέναι ὅμοιον (οὐδεὶς γὰρ ἦν αὐτῷ αἴτιος τῆς τοσαύτης ἀρετῆς), ὥρα τοιγαροῦν ὁμολογεῖν ξένην τινὰ καὶ θείαν φύσιν ἐπιδεδημηκέναι τῷ βίῳ, ᾗ μόνῃ καὶ πρώτῃ τὰ μηδεπώποτε παρ’ ἀνθρώποις μνημονευθέντα κατώρθωται. ἀλλὰ καὶ ταῦτα μὲν ὧδε τέλος ἐχέτω. Πάλιν δ’ ἐπὶ τὸν δι’ ἐναντίας ἰτέον, ἐρωτητέον τε εἴ ποτε ὀφθαλμοῖς εἶδεν ἢ ἀκοῇ ἔγνω γόητάς τε καὶ φαρμακέας δίχα σπονδῶν καὶ θυμάτων καὶ δαιμόνων ἐπικλήσεώς τε καὶ παρουσίας γοητεύοντας. μή τι οὖν καὶ κατὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, ἢ κατὰ τῶν αὐτοῦ λόγων, ἢ κατὰ τῶν εἰσέτι νῦν ζηλούντων τὸν αὐτοῦ βίον, ἔχει τις τοιαύτην ἐπιφέρειν διαβολήν; οὐχὶ καὶ τυφλῷ δῆλον ὡς πᾶν τοὐναντίον τούτοις ἡμεῖς οἱ τὰ Ἰησοῦ φρονοῦντες ἐπιτηδεύομεν, θᾶττον μὲν θανάτῳ τὴν ψυχὴν ἢ δαίμοσιν θυσίαν προέσθαι τολμῶντες, θᾶττον δὲ τῆς ζωῆς ἐξιστάμενοι ἢ τοῖς πονηροῖς δαίμοσιν δουλωθῆναι ὑπομένοντες.
Α σμένον. Εἰ δὲ οὐδεὶς πώποτε τῶν καθ᾿ ἡμᾶς οὔτε τῶν παλαιῶν ἐκείνων τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν γοητείας ἥλω, οὐδὲ ὁ Διδάσκαλος ἦν ἄρα τοιοῦτος. Να δὲ μὴ ἐξ ἀγράφων ὁ λόγος ἡμῶν ὁδεύοι, δέχου τὰς ἀποδεί ξεις καὶ ἀπὸ ἱστορίας ἐγγράφου. Οἱ δὴ πρῶτοι τοῦ Ἰησοῦ μαθηταὶ ἐν τῇ βίβλῳ τῶν ἰδίων πράξεων ἱστοροῦνται τοὺς ἐξ ἐθνῶν τῇ δια σκαλίᾳ αὐτῶν προσιόντας, ὥστε πολλοὺς τῶν πρότε ρον περὶ γοητείαν διαβεβλημένων εἰς τοσοῦτον μετα βαλεῖν τὸν ἑαυτῶν τρόπον, ὡς εἰς μέσον ἀγαγεῖν τολ μῆσαι τὰς ἀπηγορευμένας βίβλους, καὶ ταύτας έχε ώπιον πάντων πυρὶ παραδοῦναι. Ἐπάκουσον δὲ ὅπω; ἡ γραφὴ περιέχει·ι Ικανοὶ δὲ τῶν τὰ περίεργα πραξάντων, συνεισενέγκαντες τὰς βίβλους, κατέκαιον ἐνώπιον πάντων, καὶ συνεψήφισαν τὰς τιμὰς αὐτῶν, καὶ εὗρον ἀργυρίου μυριάδας πέντε. » Τοιοῦτοι δή τινες οἱ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθηταὶ τοσαύτην δύνα μιν προφέροντες λόγων ἐν ταῖς πρὸς τοὺς ἀκροωμέν νους ὁμιλίαις, ὡς καθικνεῖσθαι τοῦ βάθους τῆς ψυχῆς αὐτῶν, καθάπτεσθαί τε καὶ τιτρώσκειν τὸ ἑκάστου συνειδός, ὡς μηκέτι στέγειν ἀποκρύπτοντες, εἰς φα- νερὸν δὲ ἄγειν τὰ ἀποῤῥητα, ἐλέγχους τε αὐτοὺς ἑαυτῶν καὶ τῆς προτέρας αὐτῶν μοχθηρίας απεργά- ζεσθαι· τοιοῦτοι δὲ καὶ οἱ πρὸς αὐτῶν μαθητευόμε νοι, καθαροὶ καὶ γνήσιοι τὰς διαθέσεις, ὡς μηδὲν ὕπουλον ἐν αὐτοῖς λανθάνειν, ἐνσεμνύνεσθαι δὲ καὶ παῤῥησιάζεσθαι ἐπὶ τῇ τῶν κρειττόνων ἀπὸ τῶν χει ρόνων μεταβολῇ. Οἱ δὴ οὖν πυρὶ παραδόντες τάς μαγικὰς βίβλους, καὶ παντελῆ φθορὰν αὐτῶν ψηφι σάμενοι, πῶς οὐκ ἂν εἶεν πρόδηλοι τοῖς πᾶσιν, ὅτι μηδεμίαν ἔχοιεν τοῦ λοιποῦ περὶ γοητείαν σπου δὴν, καθαροὶ δὲ ἐξ ἐκείνου πάσης τῆς περὶ τού του ὑπονοίας ἐτύγχανον; Οτε τοίνυν οἱ μαθηταὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πεφήνασι γεγονότες τοιούτου, πῶς οὐ πολὺ πρότερον ὁ Διδάσκαλος; Εἰ δὲ ὅλες ἀπὸ τῶν γνωρίμων τὸν προστάτην, ὁποῖος τις ἦν, βούλει διαγινώσκειν, ἔχεις τοῦ Ἰησοῦ τῶν λόγων μαθητὰς εἰσέτι νῦν μυρίους, ὧν πλεῖστα μὲν ἀνδρῶν τυγχάνει, πλήθη παραταξαμένων μὲν πρὸς τὰ; φυσικὰς τοῦ σώματος ἡδονὰς, ἄτρωτον δὲ καὶ τὴν διάνοιαν παντὸς αἰσχροῦ πάθους φυλαξάντων, οἶ, καὶ τὸν πάντα βίον ἐν ἐγκρατείᾳ καταγηράσαντες, τῆς ἐκ τῶν λόγων αὐτοῦ τροφῆς λαμπρὰ τεκμήρια παρ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. II. - APOLOGETICA. anscriptionibus, neque ceteris similibus, quorum usam indiſſerentem plerique arbitrantur : quæ igi- tur unquam ratio convincet, ut qui talis præceptoris discipuli fuerint, præstigiatoris aut impostoris di- scipuli fuisse judicentur? atqui qualis sit omnis qui- cunque aliquid profiteatur, nulla res evidentius probaverit, quam discipulorum consuetudo: nam si viri sint artibus et scientiis præditi, profecto qui ipsis ejusmodi artium et scientiarum auctor fuerit, eum longe se ipsis præstantiorem fuisse demonstrabunt. Exempli gratia, qui medicinam ab aliquo didicerunt, excellentiæ præceptoris in tali disciplina testes idonei habendi sunt, qui vero geometriam, nullum alium se habuisse talis disciplinæ magistrum quam geometram probabunt ; nec vero arithmetici alium quam arithmeticum : eadem ratione, aliquem fuisse impostorem optimi sane testes habendi sunt qui ab illo didicerint, et qui eamdem cum suo præceptore artem exerceant. Sed nullus ad- huc in tam multis annis discipulus Jesu præstigiator apparuit, tametsi in diversis temporibus et re- ges et præsides per tormenta quidquid ad nos pertinet, diligentissime exquisiverint: ita porro nullus præstigiator fuit, ut liber dimitteretur, atque extra omne periculum constitueretur, qui modo ab ipsis coactus esset ipsorum ritu sacrificare. Quod si nullus unquam nostrorum, tam illorum quos ipsi vi- dere potuimus, quam illorum qui quondam ipsius Jesu discipuli fuerunt, veneficii aut præstigiarum damnatus est, ergo ne Præceptor quidem talis fuit. Cæterum ne omnis nostra oratio, ex rebus non scri- ptis proficiscatur, videamus item quid probationis ab historia quæ litteris continetur, elici possit. Primi igitur ipsius Jesu. discipuli, in libro qui B Acta ipsorum continet, memorantur, quoscunque ex gentibus in suam disciplinam acciperent, cum eorum plerique crimine præstigiarum infames es · sent, in diversos mores adeo commutasse, ut ausi sint quos libros illis interdixissent, in medium pro- ferre, et in conspectu omnium comburere. Audia- mus itaque quid Scriptura illa contineat. Multi autem eorum qui fuerant curiosa sectati, contu- lerunt libros, et combusserunt eos coram omnibus, et computatis pretiis illorum, invenerunt pecuniam denariorum quinquaginta millium " : » tales sane erant Salvatoris nostri discipuli, tantaque orationis eorum vis erat, cum suos auditores alloquerentur, ut intimas animi partes penetrarent, tangerentque ac vulnerarent uniuscujusque conscientiam adeo, C ut nemo amplius occultare posset, sed unusquisque in apertum proferret, si cujus arcani conscius sibi esset, indicemque suorum quæ prius commisisset flagitiorum, seipsum præstaret tales item qui ab illis instituti sunt, puris utique, sincerisque animis præditi, ut nihil in illis simulati, aut fraudulenti lateret sed contra potius ipsi mutatione a dete- riore vita ad meliorem, gloriarentur atque confide- rent: qui igitur magicos libros incenderunt, et ex- ternam illorum perditionem publico judicio suo comprobarunt, cur non de seipsis apud omnes cer- tissimum posthac præbeant argumentum, nullo se prorsus magicarum rerum studio teneri ? sed contra potius, ex illo jam puros se esse, et ab omni ejusmodi suspicione remotos ? Si ergo jam D constat Salvatoris nostri discipulos tales exsti- tisse, cur non ipse Præceptor fuit multo ante? Quod si de discipulis qualem praeceptorem nabuerint vis cognoscere, babes hodie quoque in- uumerabiles verborum Jesu discipulos, ex quibus plurimi virorum conventus exsistunt, qui tum con- tra naturales corporis voluptates quasi in acie con- : " Act. xix, 19.
τίς δ’ οὐκ οἶδεν, ὅπως σὺν αὐτῇ τῇ τοῦ Ἰησοῦ προσηγορίᾳ καὶ σὺν εὐχαῖς καθαρωτάταις πᾶν τὸ δαιμόνων ἔργον ἀπελαύνειν ἡμῖν φίλον ἐστίν; οὕτως ὁ τοῦ Ἰησοῦ λόγος καὶ ἡ παρ’ αὐτοῦ διδασκαλία πολὺ κρείττους τῆς ἀοράτου ταύτης δυνάμεως πάντας ἡμᾶς ἀπειργάσατο, ἐχθρούς τε δαιμόνων καὶ πολεμίους, ἀλλ’ οὐ φίλους οὐδὲ συνήθεις, πολλοῦ δεῖ ὑπηκόους καὶ ὑποχειρίους εἶναι παρεσκεύασεν. ὁ δὴ τοιούτους ἡμᾶς προαγαγὼν πῶς ἂν αὐτὸς δοῦλος ἐγεγόνει δαιμόνων; πῶς δ’ ἂν τοῖς πονηροῖς πνεύμασιν ἔθυσεν; ἢ πῶς βοηθοὺς δαίμονας ἐπεκαλέσατο ἐν ταῖς παραδοξοποιίαις, ὁπότε εἰσέτι δεῦρο πᾶς δαίμων καὶ πᾶν ἀκάθαρτον πνεῦμα, ὥς τι τῶν κολαστικῶν καὶ βασανιστικῶν τῆς οἰκείας φύσεως, τοῦ Ἰησοῦ τὸ ὄνομα φρίττει, ὑπεξίσταταί τε καὶ παραχωρεῖ τῇ τῆς προσηγορίας δυνάμει; ὥσπερ οὖν καὶ πάλαι καθ’ ὃν ἐπεδήμει τῷ βίῳ χρόνον, μὴ φέροντες αὐτοῦ τὴν παρουσίαν, ἄλλος ἄλλοθεν ἐβόα· «ἔα, τί ἡμῖν καὶ σοί, Ἰησοῦ, υἱὲ τοῦ θεοῦ; ἦλθες πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς»;
Α σμένον. Εἰ δὲ οὐδεὶς πώποτε τῶν καθ᾿ ἡμᾶς οὔτε τῶν παλαιῶν ἐκείνων τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν γοητείας ἥλω, οὐδὲ ὁ Διδάσκαλος ἦν ἄρα τοιοῦτος. Να δὲ μὴ ἐξ ἀγράφων ὁ λόγος ἡμῶν ὁδεύοι, δέχου τὰς ἀποδεί ξεις καὶ ἀπὸ ἱστορίας ἐγγράφου. Οἱ δὴ πρῶτοι τοῦ Ἰησοῦ μαθηταὶ ἐν τῇ βίβλῳ τῶν ἰδίων πράξεων ἱστοροῦνται τοὺς ἐξ ἐθνῶν τῇ δια σκαλίᾳ αὐτῶν προσιόντας, ὥστε πολλοὺς τῶν πρότε ρον περὶ γοητείαν διαβεβλημένων εἰς τοσοῦτον μετα βαλεῖν τὸν ἑαυτῶν τρόπον, ὡς εἰς μέσον ἀγαγεῖν τολ μῆσαι τὰς ἀπηγορευμένας βίβλους, καὶ ταύτας έχε ώπιον πάντων πυρὶ παραδοῦναι. Ἐπάκουσον δὲ ὅπω; ἡ γραφὴ περιέχει·ι Ικανοὶ δὲ τῶν τὰ περίεργα πραξάντων, συνεισενέγκαντες τὰς βίβλους, κατέκαιον ἐνώπιον πάντων, καὶ συνεψήφισαν τὰς τιμὰς αὐτῶν, καὶ εὗρον ἀργυρίου μυριάδας πέντε. » Τοιοῦτοι δή τινες οἱ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθηταὶ τοσαύτην δύνα μιν προφέροντες λόγων ἐν ταῖς πρὸς τοὺς ἀκροωμέν νους ὁμιλίαις, ὡς καθικνεῖσθαι τοῦ βάθους τῆς ψυχῆς αὐτῶν, καθάπτεσθαί τε καὶ τιτρώσκειν τὸ ἑκάστου συνειδός, ὡς μηκέτι στέγειν ἀποκρύπτοντες, εἰς φα- νερὸν δὲ ἄγειν τὰ ἀποῤῥητα, ἐλέγχους τε αὐτοὺς ἑαυτῶν καὶ τῆς προτέρας αὐτῶν μοχθηρίας απεργά- ζεσθαι· τοιοῦτοι δὲ καὶ οἱ πρὸς αὐτῶν μαθητευόμε νοι, καθαροὶ καὶ γνήσιοι τὰς διαθέσεις, ὡς μηδὲν ὕπουλον ἐν αὐτοῖς λανθάνειν, ἐνσεμνύνεσθαι δὲ καὶ παῤῥησιάζεσθαι ἐπὶ τῇ τῶν κρειττόνων ἀπὸ τῶν χει ρόνων μεταβολῇ. Οἱ δὴ οὖν πυρὶ παραδόντες τάς μαγικὰς βίβλους, καὶ παντελῆ φθορὰν αὐτῶν ψηφι σάμενοι, πῶς οὐκ ἂν εἶεν πρόδηλοι τοῖς πᾶσιν, ὅτι μηδεμίαν ἔχοιεν τοῦ λοιποῦ περὶ γοητείαν σπου δὴν, καθαροὶ δὲ ἐξ ἐκείνου πάσης τῆς περὶ τού του ὑπονοίας ἐτύγχανον; Οτε τοίνυν οἱ μαθηταὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πεφήνασι γεγονότες τοιούτου, πῶς οὐ πολὺ πρότερον ὁ Διδάσκαλος; Εἰ δὲ ὅλες ἀπὸ τῶν γνωρίμων τὸν προστάτην, ὁποῖος τις ἦν, βούλει διαγινώσκειν, ἔχεις τοῦ Ἰησοῦ τῶν λόγων μαθητὰς εἰσέτι νῦν μυρίους, ὧν πλεῖστα μὲν ἀνδρῶν τυγχάνει, πλήθη παραταξαμένων μὲν πρὸς τὰ; φυσικὰς τοῦ σώματος ἡδονὰς, ἄτρωτον δὲ καὶ τὴν διάνοιαν παντὸς αἰσχροῦ πάθους φυλαξάντων, οἶ, καὶ τὸν πάντα βίον ἐν ἐγκρατείᾳ καταγηράσαντες, τῆς ἐκ τῶν λόγων αὐτοῦ τροφῆς λαμπρὰ τεκμήρια παρ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. II. - APOLOGETICA. anscriptionibus, neque ceteris similibus, quorum usam indiſſerentem plerique arbitrantur : quæ igi- tur unquam ratio convincet, ut qui talis præceptoris discipuli fuerint, præstigiatoris aut impostoris di- scipuli fuisse judicentur? atqui qualis sit omnis qui- cunque aliquid profiteatur, nulla res evidentius probaverit, quam discipulorum consuetudo: nam si viri sint artibus et scientiis præditi, profecto qui ipsis ejusmodi artium et scientiarum auctor fuerit, eum longe se ipsis præstantiorem fuisse demonstrabunt. Exempli gratia, qui medicinam ab aliquo didicerunt, excellentiæ præceptoris in tali disciplina testes idonei habendi sunt, qui vero geometriam, nullum alium se habuisse talis disciplinæ magistrum quam geometram probabunt ; nec vero arithmetici alium quam arithmeticum : eadem ratione, aliquem fuisse impostorem optimi sane testes habendi sunt qui ab illo didicerint, et qui eamdem cum suo præceptore artem exerceant. Sed nullus ad- huc in tam multis annis discipulus Jesu præstigiator apparuit, tametsi in diversis temporibus et re- ges et præsides per tormenta quidquid ad nos pertinet, diligentissime exquisiverint: ita porro nullus præstigiator fuit, ut liber dimitteretur, atque extra omne periculum constitueretur, qui modo ab ipsis coactus esset ipsorum ritu sacrificare. Quod si nullus unquam nostrorum, tam illorum quos ipsi vi- dere potuimus, quam illorum qui quondam ipsius Jesu discipuli fuerunt, veneficii aut præstigiarum damnatus est, ergo ne Præceptor quidem talis fuit. Cæterum ne omnis nostra oratio, ex rebus non scri- ptis proficiscatur, videamus item quid probationis ab historia quæ litteris continetur, elici possit. Primi igitur ipsius Jesu. discipuli, in libro qui B Acta ipsorum continet, memorantur, quoscunque ex gentibus in suam disciplinam acciperent, cum eorum plerique crimine præstigiarum infames es · sent, in diversos mores adeo commutasse, ut ausi sint quos libros illis interdixissent, in medium pro- ferre, et in conspectu omnium comburere. Audia- mus itaque quid Scriptura illa contineat. Multi autem eorum qui fuerant curiosa sectati, contu- lerunt libros, et combusserunt eos coram omnibus, et computatis pretiis illorum, invenerunt pecuniam denariorum quinquaginta millium " : » tales sane erant Salvatoris nostri discipuli, tantaque orationis eorum vis erat, cum suos auditores alloquerentur, ut intimas animi partes penetrarent, tangerentque ac vulnerarent uniuscujusque conscientiam adeo, C ut nemo amplius occultare posset, sed unusquisque in apertum proferret, si cujus arcani conscius sibi esset, indicemque suorum quæ prius commisisset flagitiorum, seipsum præstaret tales item qui ab illis instituti sunt, puris utique, sincerisque animis præditi, ut nihil in illis simulati, aut fraudulenti lateret sed contra potius ipsi mutatione a dete- riore vita ad meliorem, gloriarentur atque confide- rent: qui igitur magicos libros incenderunt, et ex- ternam illorum perditionem publico judicio suo comprobarunt, cur non de seipsis apud omnes cer- tissimum posthac præbeant argumentum, nullo se prorsus magicarum rerum studio teneri ? sed contra potius, ex illo jam puros se esse, et ab omni ejusmodi suspicione remotos ? Si ergo jam D constat Salvatoris nostri discipulos tales exsti- tisse, cur non ipse Præceptor fuit multo ante? Quod si de discipulis qualem praeceptorem nabuerint vis cognoscere, babes hodie quoque in- uumerabiles verborum Jesu discipulos, ex quibus plurimi virorum conventus exsistunt, qui tum con- tra naturales corporis voluptates quasi in acie con- : " Act. xix, 19.
Ἀνὴρ δὲ ὅλως γοητείᾳ προσέχων τὸν νοῦν, καὶ πάντως γέ που ἀπειρημένοις πράγμασιν ἐγχειρῶν, ἆρ’ οὐκ ἂν εἴη δῆλος ἀνόσιος ὢν τὸν τρόπον καὶ μιαρὸς καὶ αἰσχρὸς καὶ ἄθεος καὶ ἄδικος καὶ ἀσεβής; τοιοῦτος δὲ ὢν πόθεν ἢ πῶς τὰ περὶ εὐσεβείας διδάξειεν ἂν ἑτέρους, ἢ τὰ περὶ σωφροσύνης, ἢ τὰ περὶ θεοῦ γνώσεως, ἢ τὰ περὶ δικαιωτηρίου καὶ κρίσεως τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ; οὐχὶ τούτων ἁπάντων τὰ ἐναντία πρεσβεύ[ς]ει, ἀκόλουθα τῇ ἑαυτοῦ μοχθηρίᾳ πράττων, καὶ θεὸν μὲν ἀρνήσεται καὶ θεοῦ πρόνοιαν καὶ θεοῦ κρίσιν, χλευάσει δὲ τοὺς περὶ ἀρετῆς καὶ τοὺς περὶ ψυχῆς ἀθανασίας λόγους; εἰ μὲν δὴ τοιαῦτά τινα ἦν ἰδεῖν καὶ περὶ τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν, οὐδὲν ἂν ἦν εἰπεῖν·
Α σμένον. Εἰ δὲ οὐδεὶς πώποτε τῶν καθ᾿ ἡμᾶς οὔτε τῶν παλαιῶν ἐκείνων τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν γοητείας ἥλω, οὐδὲ ὁ Διδάσκαλος ἦν ἄρα τοιοῦτος. Να δὲ μὴ ἐξ ἀγράφων ὁ λόγος ἡμῶν ὁδεύοι, δέχου τὰς ἀποδεί ξεις καὶ ἀπὸ ἱστορίας ἐγγράφου. Οἱ δὴ πρῶτοι τοῦ Ἰησοῦ μαθηταὶ ἐν τῇ βίβλῳ τῶν ἰδίων πράξεων ἱστοροῦνται τοὺς ἐξ ἐθνῶν τῇ δια σκαλίᾳ αὐτῶν προσιόντας, ὥστε πολλοὺς τῶν πρότε ρον περὶ γοητείαν διαβεβλημένων εἰς τοσοῦτον μετα βαλεῖν τὸν ἑαυτῶν τρόπον, ὡς εἰς μέσον ἀγαγεῖν τολ μῆσαι τὰς ἀπηγορευμένας βίβλους, καὶ ταύτας έχε ώπιον πάντων πυρὶ παραδοῦναι. Ἐπάκουσον δὲ ὅπω; ἡ γραφὴ περιέχει·ι Ικανοὶ δὲ τῶν τὰ περίεργα πραξάντων, συνεισενέγκαντες τὰς βίβλους, κατέκαιον ἐνώπιον πάντων, καὶ συνεψήφισαν τὰς τιμὰς αὐτῶν, καὶ εὗρον ἀργυρίου μυριάδας πέντε. » Τοιοῦτοι δή τινες οἱ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθηταὶ τοσαύτην δύνα μιν προφέροντες λόγων ἐν ταῖς πρὸς τοὺς ἀκροωμέν νους ὁμιλίαις, ὡς καθικνεῖσθαι τοῦ βάθους τῆς ψυχῆς αὐτῶν, καθάπτεσθαί τε καὶ τιτρώσκειν τὸ ἑκάστου συνειδός, ὡς μηκέτι στέγειν ἀποκρύπτοντες, εἰς φα- νερὸν δὲ ἄγειν τὰ ἀποῤῥητα, ἐλέγχους τε αὐτοὺς ἑαυτῶν καὶ τῆς προτέρας αὐτῶν μοχθηρίας απεργά- ζεσθαι· τοιοῦτοι δὲ καὶ οἱ πρὸς αὐτῶν μαθητευόμε νοι, καθαροὶ καὶ γνήσιοι τὰς διαθέσεις, ὡς μηδὲν ὕπουλον ἐν αὐτοῖς λανθάνειν, ἐνσεμνύνεσθαι δὲ καὶ παῤῥησιάζεσθαι ἐπὶ τῇ τῶν κρειττόνων ἀπὸ τῶν χει ρόνων μεταβολῇ. Οἱ δὴ οὖν πυρὶ παραδόντες τάς μαγικὰς βίβλους, καὶ παντελῆ φθορὰν αὐτῶν ψηφι σάμενοι, πῶς οὐκ ἂν εἶεν πρόδηλοι τοῖς πᾶσιν, ὅτι μηδεμίαν ἔχοιεν τοῦ λοιποῦ περὶ γοητείαν σπου δὴν, καθαροὶ δὲ ἐξ ἐκείνου πάσης τῆς περὶ τού του ὑπονοίας ἐτύγχανον; Οτε τοίνυν οἱ μαθηταὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πεφήνασι γεγονότες τοιούτου, πῶς οὐ πολὺ πρότερον ὁ Διδάσκαλος; Εἰ δὲ ὅλες ἀπὸ τῶν γνωρίμων τὸν προστάτην, ὁποῖος τις ἦν, βούλει διαγινώσκειν, ἔχεις τοῦ Ἰησοῦ τῶν λόγων μαθητὰς εἰσέτι νῦν μυρίους, ὧν πλεῖστα μὲν ἀνδρῶν τυγχάνει, πλήθη παραταξαμένων μὲν πρὸς τὰ; φυσικὰς τοῦ σώματος ἡδονὰς, ἄτρωτον δὲ καὶ τὴν διάνοιαν παντὸς αἰσχροῦ πάθους φυλαξάντων, οἶ, καὶ τὸν πάντα βίον ἐν ἐγκρατείᾳ καταγηράσαντες, τῆς ἐκ τῶν λόγων αὐτοῦ τροφῆς λαμπρὰ τεκμήρια παρ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. II. - APOLOGETICA. anscriptionibus, neque ceteris similibus, quorum usam indiſſerentem plerique arbitrantur : quæ igi- tur unquam ratio convincet, ut qui talis præceptoris discipuli fuerint, præstigiatoris aut impostoris di- scipuli fuisse judicentur? atqui qualis sit omnis qui- cunque aliquid profiteatur, nulla res evidentius probaverit, quam discipulorum consuetudo: nam si viri sint artibus et scientiis præditi, profecto qui ipsis ejusmodi artium et scientiarum auctor fuerit, eum longe se ipsis præstantiorem fuisse demonstrabunt. Exempli gratia, qui medicinam ab aliquo didicerunt, excellentiæ præceptoris in tali disciplina testes idonei habendi sunt, qui vero geometriam, nullum alium se habuisse talis disciplinæ magistrum quam geometram probabunt ; nec vero arithmetici alium quam arithmeticum : eadem ratione, aliquem fuisse impostorem optimi sane testes habendi sunt qui ab illo didicerint, et qui eamdem cum suo præceptore artem exerceant. Sed nullus ad- huc in tam multis annis discipulus Jesu præstigiator apparuit, tametsi in diversis temporibus et re- ges et præsides per tormenta quidquid ad nos pertinet, diligentissime exquisiverint: ita porro nullus præstigiator fuit, ut liber dimitteretur, atque extra omne periculum constitueretur, qui modo ab ipsis coactus esset ipsorum ritu sacrificare. Quod si nullus unquam nostrorum, tam illorum quos ipsi vi- dere potuimus, quam illorum qui quondam ipsius Jesu discipuli fuerunt, veneficii aut præstigiarum damnatus est, ergo ne Præceptor quidem talis fuit. Cæterum ne omnis nostra oratio, ex rebus non scri- ptis proficiscatur, videamus item quid probationis ab historia quæ litteris continetur, elici possit. Primi igitur ipsius Jesu. discipuli, in libro qui B Acta ipsorum continet, memorantur, quoscunque ex gentibus in suam disciplinam acciperent, cum eorum plerique crimine præstigiarum infames es · sent, in diversos mores adeo commutasse, ut ausi sint quos libros illis interdixissent, in medium pro- ferre, et in conspectu omnium comburere. Audia- mus itaque quid Scriptura illa contineat. Multi autem eorum qui fuerant curiosa sectati, contu- lerunt libros, et combusserunt eos coram omnibus, et computatis pretiis illorum, invenerunt pecuniam denariorum quinquaginta millium " : » tales sane erant Salvatoris nostri discipuli, tantaque orationis eorum vis erat, cum suos auditores alloquerentur, ut intimas animi partes penetrarent, tangerentque ac vulnerarent uniuscujusque conscientiam adeo, C ut nemo amplius occultare posset, sed unusquisque in apertum proferret, si cujus arcani conscius sibi esset, indicemque suorum quæ prius commisisset flagitiorum, seipsum præstaret tales item qui ab illis instituti sunt, puris utique, sincerisque animis præditi, ut nihil in illis simulati, aut fraudulenti lateret sed contra potius ipsi mutatione a dete- riore vita ad meliorem, gloriarentur atque confide- rent: qui igitur magicos libros incenderunt, et ex- ternam illorum perditionem publico judicio suo comprobarunt, cur non de seipsis apud omnes cer- tissimum posthac præbeant argumentum, nullo se prorsus magicarum rerum studio teneri ? sed contra potius, ex illo jam puros se esse, et ab omni ejusmodi suspicione remotos ? Si ergo jam D constat Salvatoris nostri discipulos tales exsti- tisse, cur non ipse Præceptor fuit multo ante? Quod si de discipulis qualem praeceptorem nabuerint vis cognoscere, babes hodie quoque in- uumerabiles verborum Jesu discipulos, ex quibus plurimi virorum conventus exsistunt, qui tum con- tra naturales corporis voluptates quasi in acie con- : " Act. xix, 19.
PG 22:235εἰ δ’ ἐφ’ ἑκάστῳ πράγματι καὶ λόγῳ τὸν πάντων δημιουργὸν πατέρα θεὸν ἀνακαλούμενος ἀποδείκνυται καὶ τοὺς φοιτητὰς τοιούτους εἶναι παρασκευάζων, καὶ εἰ σώφρων αὐτὸς καὶ σωφρόνων λόγων διδάσκαλος, καὶ εἰ ποιητὴς καὶ κῆρυξ δικαιοσύνης καὶ ἀληθείας καὶ φιλανθρωπίας καὶ ἀρετῆς ἁπάσης καὶ θεοσεβείας εἰσηγητὴς τοῦ παμβασιλέως θεοῦ, πῶς οὐχ ἕπεται τούτοις τὸ μηδὲν μὲν ἡγεῖσθαι κατὰ γοητείαν αὐτὸν τῶν παραδόξων πεποιηκέναι, δυνάμει δ’ ἀπορρήτῳ καὶ ὡς ἀληθῶς ἐνθέῳ συνομολογεῖν; Ἀλλ’ εἰς τοσοῦτον ἐλαύνεις ἀπηνείας, ὡς μὴ λογισμοῖς σώφροσιν λόγων τε ἀκολουθίᾳ προσέχειν τὸν νοῦν, μηδὲ πείθεσθαι τοῖς εἰκόσι τεκμηρίοις, ὑπονοῶν τάχα που τοὺς λέγοντας ἡμᾶς. ἀλλὰ σύ γε κἂν τῶν σαυτοῦ δαιμόνων, αὐτῶν δὴ τῶν χρησμῳδῶν θεῶν, ἄκουε τῷ σωτῆρι ἡμῶν οὐχ ὥσπερ σὺ γοητείαν, ἀλλ’ εὐσέβειαν καὶ σοφίαν καὶ εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον μαρτυρούντων. τίς δ’ ἂν γένοιτό σοι τούτων ἀξιόπιστος ὁμολογία [μᾶλλον] τῆς τοῦ καθ’ ἡμῶν πολεμίου γραφῆς, ἣν ἐν οἷς ἐπέγραψεν· «Περὶ τῆς ἐκ λογίων φιλοσοφίας» ἐν τρίτῳ συγγράμματι τέθειται, ὧδέ πως ἱστορῶν κατὰ λέξιν·
PG 22:237«Παράδοξον ἴσως δόξειεν [ἄν] τισιν εἶναι τὸ μέλλον λέγεσθαι ὑφ’ ἡμῶν. τὸν γὰρ Χριστὸν οἱ θεοὶ εὐσεβέστατον ἀπεφήναντο καὶ ἀθάνατον γεγονότα, εὐφήμως τε αὐτοῦ μνημονεύουσιν.» καὶ ὑποβὰς ἐπιλέγει· «περὶ γοῦν τοῦ Χριστοῦ ἐρωτησάντων εἰ ἔστιν θεός, φησίν· Ὅτ[τ]ι μὲν ἀθανάτη ψυχὴ μετὰ σῶμα προβαίνει γιγνώσκεις, σοφίης δὲ τετμημένη αἰὲν ἀλᾶται· ἀνέρος εὐσεβίῃ προφερεστάτου ἐστὶν ἐκείνη ψυχή· εὐσεβέστατον ἄρα ἔφη αὐτόν, καὶ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, καθάπερ [καὶ] τῶν ἄλλων [εὐσεβῶν], μετὰ θάνατον ἀπαθανατισθῆναι, ἣν σέβειν ἀγνοοῦντας τοὺς Χριστιανούς. ἐπερωτησάντων δὲ διὰ τί ἐκολάσθη, ἔχρησεν· Σῶμα μὲν ἀδρανέσι[ν] βασάνοις αἰεὶ προβέβληται· ψυχὴ δ’ εὐσεβέων εἰς οὐράνιον πέδον ἵζει», καὶ ἐπιλέγει μετὰ τὸν χρησμὸν ἑξῆς· «αὐτὸς οὖν εὐσεβὴς καὶ εἰς οὐρανούς, ὥσπερ οἱ εὐσεβεῖς, χωρήσας. ὥστε τοῦτον μὲν οὐ βλασφημήσεις, ἐλεήσεις δὲ τῶν ἀνθρώπων τὴν ἄνοιαν.» Ταῦτα καὶ νῦν ὁ Πορφύριος. ἆρ’ οὖν ἀπατεὼν οὗτος; κἂν τὰ φίλα σε δυσωπείτω τῶν οἰκείων ῥήματα.
γοήτων διανενόηται; Ὁ δὲ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν οὐκ ἐνενόησε μὲν, οὐ τετόλμηκε δὲ ἐπιχειρῆσαι· ἀλλ' οὐδὲ ἐπεχείρησε μὲν, οὐ κατώρθωσε δέ· ἑνὶ δὲ ῥήματα και μια φωνῇ φήσας πρὸς τοὺς ἑαυτοῦ μαθητάς• Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη ἐν τῷ ὀνόματί μου, διδάσκοντες αὐτοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν,» ἔργον ἐπῆγε τῷ λόγῳ, αὐτίκα τε ἐμαθητεύετο ἐν ὀλίγῳ πᾶν γένος Ἑλλήνων ὁμοῦ καὶ βαρβάρων, καὶ νόμοι πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κατε- σπείροντο, ἐναντίοι τῇ τῶν παλαιῶν δεισιδαιμονίᾳ· νόμοι δαιμόνων πολέμιοι καὶ πάσης ἐχθροὶ πολυθέου πλάνης · νόμοι Σκυθῶν, καὶ Περσῶν, καὶ τῶν ἄλλων βαρβάρων σωφρονισταί, ἀποτρεπτικοί τε πάσης ἐκ- θέσμου καὶ θηριώδους διαίτης· νόμοι τῶν ἐξ αἰῶνος παρ' αὐτοῖς Ἕλλησιν ἐθῶν ἀνατρεπτικοί, καινῆς δὲ καὶ ἀληθοῦς εὐσεβείας καταγγελτικοί. Τί δῆτα οὖν τοῖς πάλαι γόησι πρὸ τῶν τοῦ Ἰησοῦ χρόνων, ἢ καὶ μετὰ ταῦτα τοιοῦτον, ἢ καὶ παραπλήσιον τετόλμηται, ὡς εἰκότως φάναι αὐτὸν παρ' ἑτέρων ὠφελῆσθαι τὰ τῆς γοητείας ; Εἰ δ᾽ οὐδένα ἄν τις ἔχοι λέγειν αὐτῷ γεγονένα: ὅμοιον (οὐδεὶς γὰρ ἦν αὐτῷ αἴτιος τῆς τηταύτης ἀρετῆς), ὥρα τοιγαροῦν ὁμολογεῖν ξένην τινὰ καὶ θείαν φύσιν ἐπιδεδημηκέναι τῷ βίῳ, ᾗ μόνη καὶ πρώτῃ τὰ μηδεπώποτε παρ' ἀνθρώποις μνημο νευθέντα κατώρθωται. ᾿Αλλὰ καὶ ταῦτα μὲν ὧδε τέλος ἐχέτω. Πάλιν δὲ ἐπὶ τὸν δι' ἐναντίας Ιτέον, ἐρωτητέον τε, εἴποτε ὀφθαλμοῖς οἶδεν, ἢ ἀκοῇ ἔγνω γόητάς τε καὶ φαρμακέας δίχα σπουδῶν καὶ θυμάτων καὶ δαιμόνων ἐπικλήσεώς τε καὶ παρουσίας γοητεύοντας. Μήτι οὖν καὶ κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ἢ κατὰ τῶν αὐτοῦ λόγων, ἢ κατὰ τῶν εἰσέτι νῦν ζηλούντων τὸν αὐτοῦ βίον, έχει τις τοιαύτην ἐπιφέρειν διαβολήν ; Οὐχὶ καὶ τυφλῷ δῆλον, ὡς πᾶν τοὐναντίον τούτοις ἡμεῖς οἱ τὰ Ἰησοῦ φρονοῦντες ἐπιτηδεύομεν, θᾶττον μὲν θανάτῳ τὴν ψυχὴν ἢ δαίμοσι θυσίαν προέσθαι τολμῶντες, θάττον δὲ τῆς ζωῆς ἐξιστάμενοι ἢ τοῖς πονηροῖς δαί- μασι δουλωθῆναι ὑπομένοντες; Τίς δὲ οὐκ οἶδεν, όπως σὺν αὐτῇ τῇ τοῦ Ἰησοῦ προσηγορίᾳ καὶ σὺν εὐχαῖς καθαρωτάταις πᾶν τὸ δαιμόνων ἔργον ἀπε- λαύνειν ἡμῖν φίλον ἐστίν; Οὗτος ὁ τοῦ Ἰησοῦ λόγος καὶ ἡ παρ' αὐτοῦ διδασκαλία πολὺ κρείττους τῆς φοράτου ταύτης δυνάμεως πάντας ἡμᾶς ἀπειρ- γάσατο, ἐχθρούς τε δαιμόνων καὶ πολεμίους, ἀλλ᾽ οὐ φίλους, οὐδὲ συνήθεις, πολλοῦ δεῖ ὑπηκόους καὶ ὑποχειρίους εἶναι παρεσκεύασεν. Ο δὴ τοιού- τους ἡμᾶς προαγαγών, πῶς ἂν αὐτὸς δοῦλος ἐγε γόνει δαιμόνων; πῶς δ᾽ ἂν τοῖς πονηροῖς πνεύ- μασιν ἔθυσεν; ἢ πῶς βοηθοὺς δαίμονας ἐπεκαλέ σατο ἐν ταῖς παραδοξοποιίαις, οπότε εἰσέτι δεῦρο πᾶς δαίμων καὶ πᾶν ἀκάθαρτον πνεῦμα, ὥς τι τῶν 19,20. ΧΧΙΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. A etiam perfecisse suo arbitratu, cur non tolam ho- B minis naturam effugiat? Decretis vero et regum, et eorum qui leges priscas condiderint, et philo- sophorum, et poetarum, et theologorum contrarias • leges ponere, quæ simulacrorum cultum oppugnent. quæque quod volunt obtineant, easdemque inexpu- gnabiles, et invictas in perpetuum constituere, quis ex omnibus qui unquam fuerint, præstigiator co- gitavit? At enim Salvator ac Dominus noster non sic quidem cogitavit hoc, ut postea aggredi non sit ausus; neque vero sic aggressus est, ut postea non perfecerit : sed uno verbo unaque voce cum dixis- set ad suos discipulos : • lte, instituite omnes gentes in nomine meo, docentes eas ser- vare quæcunque mandavi vobis 80, › verbo rem atque efficaciain adjecit: atque evestigio in disciplinam venit brevi tempore omne genus et Græcorum et barbarorum : et leges in cunctas nationes dissemi- natæ sunt, antiquæ superstitioni adversantes : leges dæmonum oppugnatrices, et omnis in multorum deorum cultu erroris inimicæ : leges Scytharum et Persarum et aliorum barbarorum moderatrices, et quæ damnaverint omnem ab omni jure alierum ac ferinum victum : leges quæ everterint quæcun- que instituta habuerint Græci ab initio humani generis, et novam veramque pietatem induxe- rint. Cur igitur antiquis præstigiatoribus ante Jesu tempora, aut etiam post, nihil tale aut simile incœptum est, ut probabiliter affirmare possimus, illum ab aliis in iis quæ ad præstigias pertinent ad- jutum fuisse? Quod si nemo illi similem quempiam proferre possit (nullus enim illi tantæ auctor vir- tutis), jam ergo fatendum sit, inusitatam quamdam divinamque naturam inter homincs esse versa- tam, quæ sola et prima ea quæ nunquam humanis auribus audita sint, perfecerit. Et hæc quidem bactenus. C D Matth. XXVIII, PATROL. GR. Nunc rursus contradicenti adversario obviam eundum, isque interrogandus: ecquando suis oculis viderit auribusve perceperit, præstigiatores ac ve- neficos homines, sine libationibus et sacrificiis, dæmonumque invocatione ac præsentia, quidquam operatos? Nunquid igitur aut contra Salvatorem nostrum, aut contra illius præcepta, aut etiam contra eos qui hodie quoque illius vitam imitantur, possit aliquis talem jactare calumniam? Nonue vel cæcutienti perspicuum nos quicunque Jesum secta- mur, istis plane contraria omnia operari atque amplecti, et cilius pati ut morti animam, quam ut dæmonibus sacrificium offeramus: citius vero susti- nere de vita excedere, quam pravis dæmonibus in servitutem dari? Quis autem ignorat nostræ esse consuetudinis, ipso Jesu nomine, et purissimis pre- cibus, omnem dæmonum vexationem abigere? Sic ipsius Jesu verbum, ejusdemque doctrina, isto potestatis invisibili genere, ut omnes nos longe potentiores essemus, effecit, dæmonum utique hostes atque inimicos, non autem amicos aut familiares reddens; quanto ergo minus eorum dicto audientes, aut subjectos comparavit? Qui igitur nos tales produxit, qui fieri potest ut ipse dæmonibus fuerit addictus? Quam porro
ἔχεις τοιγαροῦν τὸν ἡμέτερον σωτῆρα Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ καὶ παρὰ τοῖς σαὐτοῦ ὡμολογημένον οὐ γόητα οὐδὲ φαρμακέα, ἀλλ’ εὐσεβῆ καὶ δικαιότατον καὶ σοφὸν καὶ οὐρανίων ἁψίδων οἰκήτορα. ὁ δὴ οὖν τοιοῦτος πῶς ἂν ἄλλως τῶν παραδόξων ἔργων γεγόνει ποιητὴς ἢ δυνάμει θείᾳ, ἣν καὶ τὰ ἱερὰ λόγια μαρτυροῦσιν αὐτῷ, θεοῦ λόγον καὶ θεοῦ δύναμιν τὴν ἀνωτάτω ἐν ἀνθρώπου μορφῇ καὶ σχήματι μᾶλλον δ’ ἐν αὐτῇ σαρκὶ καὶ σώματι κατοικῆσαι, καὶ πᾶσαν τὴν ἐν ἀνθρώποις οἰκονομίαν ἐπιτελέσαι μαρτυροῦντα; Καὶ σὺ δ’ ἂν αὐτὸς καταμάθοις τὸ ἔνθεον τῆς περὶ αὐτοῦ δυνάμεως, εἰ λογίσαιο, τίς ποτε ὢν ἄρα τὴν φύσιν καὶ πηλίκος, ἄνδρας εὐτελεῖς ἐξ ἁλείας καὶ ταπεινοῦ βίου προσοικειωσάμενος, τούτοις κέχρηται διακόνοις ἐπὶ κατορθώσει πράγματος πάντα καλύπτοντος λόγον. διανοηθεὶς γάρ, ὃ μηδεὶς πώποτε, νόμους οἰκείους καὶ ξένην διδασκαλίαν εἰς πάντα κατασπεῖραι τὰ ἔθνη, καὶ παντὸς γένους ἀνθρώπων διδάσκαλον εὐσεβείας ἑνὸς τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ ἑαυτὸν ἀποφῆναι, τοῖς πάντων ἀγροικοτάτοις καὶ εὐτελεστάτοις ἡγήσατο χρῆσθαι τῆς οἰκείας βουλῆς ὑπηρέταις, [ὡς] εἰκός τινα παραλογώτατα ταῦτ’ αὐτὸν πεποιηκέναι νομίσαι.
γοήτων διανενόηται; Ὁ δὲ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν οὐκ ἐνενόησε μὲν, οὐ τετόλμηκε δὲ ἐπιχειρῆσαι· ἀλλ' οὐδὲ ἐπεχείρησε μὲν, οὐ κατώρθωσε δέ· ἑνὶ δὲ ῥήματα και μια φωνῇ φήσας πρὸς τοὺς ἑαυτοῦ μαθητάς• Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη ἐν τῷ ὀνόματί μου, διδάσκοντες αὐτοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν,» ἔργον ἐπῆγε τῷ λόγῳ, αὐτίκα τε ἐμαθητεύετο ἐν ὀλίγῳ πᾶν γένος Ἑλλήνων ὁμοῦ καὶ βαρβάρων, καὶ νόμοι πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κατε- σπείροντο, ἐναντίοι τῇ τῶν παλαιῶν δεισιδαιμονίᾳ· νόμοι δαιμόνων πολέμιοι καὶ πάσης ἐχθροὶ πολυθέου πλάνης · νόμοι Σκυθῶν, καὶ Περσῶν, καὶ τῶν ἄλλων βαρβάρων σωφρονισταί, ἀποτρεπτικοί τε πάσης ἐκ- θέσμου καὶ θηριώδους διαίτης· νόμοι τῶν ἐξ αἰῶνος παρ' αὐτοῖς Ἕλλησιν ἐθῶν ἀνατρεπτικοί, καινῆς δὲ καὶ ἀληθοῦς εὐσεβείας καταγγελτικοί. Τί δῆτα οὖν τοῖς πάλαι γόησι πρὸ τῶν τοῦ Ἰησοῦ χρόνων, ἢ καὶ μετὰ ταῦτα τοιοῦτον, ἢ καὶ παραπλήσιον τετόλμηται, ὡς εἰκότως φάναι αὐτὸν παρ' ἑτέρων ὠφελῆσθαι τὰ τῆς γοητείας ; Εἰ δ᾽ οὐδένα ἄν τις ἔχοι λέγειν αὐτῷ γεγονένα: ὅμοιον (οὐδεὶς γὰρ ἦν αὐτῷ αἴτιος τῆς τηταύτης ἀρετῆς), ὥρα τοιγαροῦν ὁμολογεῖν ξένην τινὰ καὶ θείαν φύσιν ἐπιδεδημηκέναι τῷ βίῳ, ᾗ μόνη καὶ πρώτῃ τὰ μηδεπώποτε παρ' ἀνθρώποις μνημο νευθέντα κατώρθωται. ᾿Αλλὰ καὶ ταῦτα μὲν ὧδε τέλος ἐχέτω. Πάλιν δὲ ἐπὶ τὸν δι' ἐναντίας Ιτέον, ἐρωτητέον τε, εἴποτε ὀφθαλμοῖς οἶδεν, ἢ ἀκοῇ ἔγνω γόητάς τε καὶ φαρμακέας δίχα σπουδῶν καὶ θυμάτων καὶ δαιμόνων ἐπικλήσεώς τε καὶ παρουσίας γοητεύοντας. Μήτι οὖν καὶ κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ἢ κατὰ τῶν αὐτοῦ λόγων, ἢ κατὰ τῶν εἰσέτι νῦν ζηλούντων τὸν αὐτοῦ βίον, έχει τις τοιαύτην ἐπιφέρειν διαβολήν ; Οὐχὶ καὶ τυφλῷ δῆλον, ὡς πᾶν τοὐναντίον τούτοις ἡμεῖς οἱ τὰ Ἰησοῦ φρονοῦντες ἐπιτηδεύομεν, θᾶττον μὲν θανάτῳ τὴν ψυχὴν ἢ δαίμοσι θυσίαν προέσθαι τολμῶντες, θάττον δὲ τῆς ζωῆς ἐξιστάμενοι ἢ τοῖς πονηροῖς δαί- μασι δουλωθῆναι ὑπομένοντες; Τίς δὲ οὐκ οἶδεν, όπως σὺν αὐτῇ τῇ τοῦ Ἰησοῦ προσηγορίᾳ καὶ σὺν εὐχαῖς καθαρωτάταις πᾶν τὸ δαιμόνων ἔργον ἀπε- λαύνειν ἡμῖν φίλον ἐστίν; Οὗτος ὁ τοῦ Ἰησοῦ λόγος καὶ ἡ παρ' αὐτοῦ διδασκαλία πολὺ κρείττους τῆς φοράτου ταύτης δυνάμεως πάντας ἡμᾶς ἀπειρ- γάσατο, ἐχθρούς τε δαιμόνων καὶ πολεμίους, ἀλλ᾽ οὐ φίλους, οὐδὲ συνήθεις, πολλοῦ δεῖ ὑπηκόους καὶ ὑποχειρίους εἶναι παρεσκεύασεν. Ο δὴ τοιού- τους ἡμᾶς προαγαγών, πῶς ἂν αὐτὸς δοῦλος ἐγε γόνει δαιμόνων; πῶς δ᾽ ἂν τοῖς πονηροῖς πνεύ- μασιν ἔθυσεν; ἢ πῶς βοηθοὺς δαίμονας ἐπεκαλέ σατο ἐν ταῖς παραδοξοποιίαις, οπότε εἰσέτι δεῦρο πᾶς δαίμων καὶ πᾶν ἀκάθαρτον πνεῦμα, ὥς τι τῶν 19,20. ΧΧΙΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. A etiam perfecisse suo arbitratu, cur non tolam ho- B minis naturam effugiat? Decretis vero et regum, et eorum qui leges priscas condiderint, et philo- sophorum, et poetarum, et theologorum contrarias • leges ponere, quæ simulacrorum cultum oppugnent. quæque quod volunt obtineant, easdemque inexpu- gnabiles, et invictas in perpetuum constituere, quis ex omnibus qui unquam fuerint, præstigiator co- gitavit? At enim Salvator ac Dominus noster non sic quidem cogitavit hoc, ut postea aggredi non sit ausus; neque vero sic aggressus est, ut postea non perfecerit : sed uno verbo unaque voce cum dixis- set ad suos discipulos : • lte, instituite omnes gentes in nomine meo, docentes eas ser- vare quæcunque mandavi vobis 80, › verbo rem atque efficaciain adjecit: atque evestigio in disciplinam venit brevi tempore omne genus et Græcorum et barbarorum : et leges in cunctas nationes dissemi- natæ sunt, antiquæ superstitioni adversantes : leges dæmonum oppugnatrices, et omnis in multorum deorum cultu erroris inimicæ : leges Scytharum et Persarum et aliorum barbarorum moderatrices, et quæ damnaverint omnem ab omni jure alierum ac ferinum victum : leges quæ everterint quæcun- que instituta habuerint Græci ab initio humani generis, et novam veramque pietatem induxe- rint. Cur igitur antiquis præstigiatoribus ante Jesu tempora, aut etiam post, nihil tale aut simile incœptum est, ut probabiliter affirmare possimus, illum ab aliis in iis quæ ad præstigias pertinent ad- jutum fuisse? Quod si nemo illi similem quempiam proferre possit (nullus enim illi tantæ auctor vir- tutis), jam ergo fatendum sit, inusitatam quamdam divinamque naturam inter homincs esse versa- tam, quæ sola et prima ea quæ nunquam humanis auribus audita sint, perfecerit. Et hæc quidem bactenus. C D Matth. XXVIII, PATROL. GR. Nunc rursus contradicenti adversario obviam eundum, isque interrogandus: ecquando suis oculis viderit auribusve perceperit, præstigiatores ac ve- neficos homines, sine libationibus et sacrificiis, dæmonumque invocatione ac præsentia, quidquam operatos? Nunquid igitur aut contra Salvatorem nostrum, aut contra illius præcepta, aut etiam contra eos qui hodie quoque illius vitam imitantur, possit aliquis talem jactare calumniam? Nonue vel cæcutienti perspicuum nos quicunque Jesum secta- mur, istis plane contraria omnia operari atque amplecti, et cilius pati ut morti animam, quam ut dæmonibus sacrificium offeramus: citius vero susti- nere de vita excedere, quam pravis dæmonibus in servitutem dari? Quis autem ignorat nostræ esse consuetudinis, ipso Jesu nomine, et purissimis pre- cibus, omnem dæmonum vexationem abigere? Sic ipsius Jesu verbum, ejusdemque doctrina, isto potestatis invisibili genere, ut omnes nos longe potentiores essemus, effecit, dæmonum utique hostes atque inimicos, non autem amicos aut familiares reddens; quanto ergo minus eorum dicto audientes, aut subjectos comparavit? Qui igitur nos tales produxit, qui fieri potest ut ipse dæmonibus fuerit addictus? Quam porro
πῶς γάρ; οἱ μηδὲ διᾶραι δυνάμενοι στόμα, κἂν ἑνός τινος διδάσκαλοι κατέστησαν, οὐχί γε ἀνδρῶν συλλόγου; πῶς δ’ ἂν πλήθει διειλέχθησαν οἱ πάσης ἐκτὸς γεγονότες παιδείας; ἀλλὰ τοῦτ’ ἦν ἄρα τὸ τῆς ἐνθέου βουλῆς καὶ τῆς ἐνεργούσης ἐν αὐτοῖς θείας δυνάμεως παραστατικόν. ἀνακαλέσας γοῦν αὐτοὺς τὰ μὲν πρῶτά φησιν· «δεῦτε, ἀκολουθεῖτέ μοι, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων»· ἐπειδὴ δὲ λοιπὸν αὐτοὺς ἀκολούθους ἐκτήσατο, ἐμπνεύσας αὐτοῖς δυνάμεως θείας, μένους τε καὶ θάρσους ἐμπλήσας, καὶ δὴ οἷά τις ἀληθῶς θεοῦ λόγος καὶ αὐτὸς θεὸς τηλικούτων θαυμάτων ποιητής, νοερῶν αὐτοὺς καὶ λογικῶν ψυχῶν θηρευτὰς ποιήσας, ἔργον τε ἐπιθεὶς τῇ φωνῇ τῇ «δεῦτε, ἀκολουθεῖτέ μοι, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων» φησάσῃ, ὁμοῦ τε ἐργάτας καὶ διδασκάλους αὐτοὺς εὐσεβείας ἀπειργασμένος ἤδη καὶ εἰς πάντα τὰ ἔθνη διεπέμπετο, κήρυκας ἀναδείξας τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας.
γοήτων διανενόηται; Ὁ δὲ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν οὐκ ἐνενόησε μὲν, οὐ τετόλμηκε δὲ ἐπιχειρῆσαι· ἀλλ' οὐδὲ ἐπεχείρησε μὲν, οὐ κατώρθωσε δέ· ἑνὶ δὲ ῥήματα και μια φωνῇ φήσας πρὸς τοὺς ἑαυτοῦ μαθητάς• Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη ἐν τῷ ὀνόματί μου, διδάσκοντες αὐτοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν,» ἔργον ἐπῆγε τῷ λόγῳ, αὐτίκα τε ἐμαθητεύετο ἐν ὀλίγῳ πᾶν γένος Ἑλλήνων ὁμοῦ καὶ βαρβάρων, καὶ νόμοι πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κατε- σπείροντο, ἐναντίοι τῇ τῶν παλαιῶν δεισιδαιμονίᾳ· νόμοι δαιμόνων πολέμιοι καὶ πάσης ἐχθροὶ πολυθέου πλάνης · νόμοι Σκυθῶν, καὶ Περσῶν, καὶ τῶν ἄλλων βαρβάρων σωφρονισταί, ἀποτρεπτικοί τε πάσης ἐκ- θέσμου καὶ θηριώδους διαίτης· νόμοι τῶν ἐξ αἰῶνος παρ' αὐτοῖς Ἕλλησιν ἐθῶν ἀνατρεπτικοί, καινῆς δὲ καὶ ἀληθοῦς εὐσεβείας καταγγελτικοί. Τί δῆτα οὖν τοῖς πάλαι γόησι πρὸ τῶν τοῦ Ἰησοῦ χρόνων, ἢ καὶ μετὰ ταῦτα τοιοῦτον, ἢ καὶ παραπλήσιον τετόλμηται, ὡς εἰκότως φάναι αὐτὸν παρ' ἑτέρων ὠφελῆσθαι τὰ τῆς γοητείας ; Εἰ δ᾽ οὐδένα ἄν τις ἔχοι λέγειν αὐτῷ γεγονένα: ὅμοιον (οὐδεὶς γὰρ ἦν αὐτῷ αἴτιος τῆς τηταύτης ἀρετῆς), ὥρα τοιγαροῦν ὁμολογεῖν ξένην τινὰ καὶ θείαν φύσιν ἐπιδεδημηκέναι τῷ βίῳ, ᾗ μόνη καὶ πρώτῃ τὰ μηδεπώποτε παρ' ἀνθρώποις μνημο νευθέντα κατώρθωται. ᾿Αλλὰ καὶ ταῦτα μὲν ὧδε τέλος ἐχέτω. Πάλιν δὲ ἐπὶ τὸν δι' ἐναντίας Ιτέον, ἐρωτητέον τε, εἴποτε ὀφθαλμοῖς οἶδεν, ἢ ἀκοῇ ἔγνω γόητάς τε καὶ φαρμακέας δίχα σπουδῶν καὶ θυμάτων καὶ δαιμόνων ἐπικλήσεώς τε καὶ παρουσίας γοητεύοντας. Μήτι οὖν καὶ κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ἢ κατὰ τῶν αὐτοῦ λόγων, ἢ κατὰ τῶν εἰσέτι νῦν ζηλούντων τὸν αὐτοῦ βίον, έχει τις τοιαύτην ἐπιφέρειν διαβολήν ; Οὐχὶ καὶ τυφλῷ δῆλον, ὡς πᾶν τοὐναντίον τούτοις ἡμεῖς οἱ τὰ Ἰησοῦ φρονοῦντες ἐπιτηδεύομεν, θᾶττον μὲν θανάτῳ τὴν ψυχὴν ἢ δαίμοσι θυσίαν προέσθαι τολμῶντες, θάττον δὲ τῆς ζωῆς ἐξιστάμενοι ἢ τοῖς πονηροῖς δαί- μασι δουλωθῆναι ὑπομένοντες; Τίς δὲ οὐκ οἶδεν, όπως σὺν αὐτῇ τῇ τοῦ Ἰησοῦ προσηγορίᾳ καὶ σὺν εὐχαῖς καθαρωτάταις πᾶν τὸ δαιμόνων ἔργον ἀπε- λαύνειν ἡμῖν φίλον ἐστίν; Οὗτος ὁ τοῦ Ἰησοῦ λόγος καὶ ἡ παρ' αὐτοῦ διδασκαλία πολὺ κρείττους τῆς φοράτου ταύτης δυνάμεως πάντας ἡμᾶς ἀπειρ- γάσατο, ἐχθρούς τε δαιμόνων καὶ πολεμίους, ἀλλ᾽ οὐ φίλους, οὐδὲ συνήθεις, πολλοῦ δεῖ ὑπηκόους καὶ ὑποχειρίους εἶναι παρεσκεύασεν. Ο δὴ τοιού- τους ἡμᾶς προαγαγών, πῶς ἂν αὐτὸς δοῦλος ἐγε γόνει δαιμόνων; πῶς δ᾽ ἂν τοῖς πονηροῖς πνεύ- μασιν ἔθυσεν; ἢ πῶς βοηθοὺς δαίμονας ἐπεκαλέ σατο ἐν ταῖς παραδοξοποιίαις, οπότε εἰσέτι δεῦρο πᾶς δαίμων καὶ πᾶν ἀκάθαρτον πνεῦμα, ὥς τι τῶν 19,20. ΧΧΙΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. A etiam perfecisse suo arbitratu, cur non tolam ho- B minis naturam effugiat? Decretis vero et regum, et eorum qui leges priscas condiderint, et philo- sophorum, et poetarum, et theologorum contrarias • leges ponere, quæ simulacrorum cultum oppugnent. quæque quod volunt obtineant, easdemque inexpu- gnabiles, et invictas in perpetuum constituere, quis ex omnibus qui unquam fuerint, præstigiator co- gitavit? At enim Salvator ac Dominus noster non sic quidem cogitavit hoc, ut postea aggredi non sit ausus; neque vero sic aggressus est, ut postea non perfecerit : sed uno verbo unaque voce cum dixis- set ad suos discipulos : • lte, instituite omnes gentes in nomine meo, docentes eas ser- vare quæcunque mandavi vobis 80, › verbo rem atque efficaciain adjecit: atque evestigio in disciplinam venit brevi tempore omne genus et Græcorum et barbarorum : et leges in cunctas nationes dissemi- natæ sunt, antiquæ superstitioni adversantes : leges dæmonum oppugnatrices, et omnis in multorum deorum cultu erroris inimicæ : leges Scytharum et Persarum et aliorum barbarorum moderatrices, et quæ damnaverint omnem ab omni jure alierum ac ferinum victum : leges quæ everterint quæcun- que instituta habuerint Græci ab initio humani generis, et novam veramque pietatem induxe- rint. Cur igitur antiquis præstigiatoribus ante Jesu tempora, aut etiam post, nihil tale aut simile incœptum est, ut probabiliter affirmare possimus, illum ab aliis in iis quæ ad præstigias pertinent ad- jutum fuisse? Quod si nemo illi similem quempiam proferre possit (nullus enim illi tantæ auctor vir- tutis), jam ergo fatendum sit, inusitatam quamdam divinamque naturam inter homincs esse versa- tam, quæ sola et prima ea quæ nunquam humanis auribus audita sint, perfecerit. Et hæc quidem bactenus. C D Matth. XXVIII, PATROL. GR. Nunc rursus contradicenti adversario obviam eundum, isque interrogandus: ecquando suis oculis viderit auribusve perceperit, præstigiatores ac ve- neficos homines, sine libationibus et sacrificiis, dæmonumque invocatione ac præsentia, quidquam operatos? Nunquid igitur aut contra Salvatorem nostrum, aut contra illius præcepta, aut etiam contra eos qui hodie quoque illius vitam imitantur, possit aliquis talem jactare calumniam? Nonue vel cæcutienti perspicuum nos quicunque Jesum secta- mur, istis plane contraria omnia operari atque amplecti, et cilius pati ut morti animam, quam ut dæmonibus sacrificium offeramus: citius vero susti- nere de vita excedere, quam pravis dæmonibus in servitutem dari? Quis autem ignorat nostræ esse consuetudinis, ipso Jesu nomine, et purissimis pre- cibus, omnem dæmonum vexationem abigere? Sic ipsius Jesu verbum, ejusdemque doctrina, isto potestatis invisibili genere, ut omnes nos longe potentiores essemus, effecit, dæmonum utique hostes atque inimicos, non autem amicos aut familiares reddens; quanto ergo minus eorum dicto audientes, aut subjectos comparavit? Qui igitur nos tales produxit, qui fieri potest ut ipse dæmonibus fuerit addictus? Quam porro
PG 22:239Καὶ τίς οὐκ ἂν ἐξεπλάγη καὶ ἠπίστησεν ἂν εἰκότως τῷ παραδόξῳ τοῦ θαύματος, ὅτε μηδεὶς μὲν τῶν πώποτε ἐν ἀνθρώποις γενομένων διαφανῶν, μὴ βασιλεὺς μὴ νομοθέτης μὴ φιλόσοφος μὴ Ἕλλην μὴ βάρβαρος, τοιοῦτόν τι διανοηθεὶς ἱστορεῖται, ἀλλ’ οὐδ’ εἰς φαντασίαν ἐλθὼν τοῦ παραπλησίου; ἀγαπητὸν γὰρ ἑκάστῳ ἦν, εἰ καὶ ἐπὶ μόνης τῆς οἰκείας γῆς τὸ οἰκεῖον ἐπάγγελμα συνεστήσατο, καὶ τοὺς καλῶς ἔχειν φανέντας νόμους κἂν ἐφ’ ἑνὸς τοῦ οἰκείου ἔθνους κρατῦναι οἷός τε ἦν· ὁ δὲ μηδὲν θνητὸν καὶ ἀνθρώπινον διανοηθεὶς ὅρα εἰ μὴ ὡς ἀληθῶς θεοῦ πάλιν προήκατο φωνήν, αὐτολεξεὶ φήσας τοῖς εὐτελεστάτοις ἐκείνοις αὐτοῦ μαθηταῖς· «πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη». καὶ πῶς, εἶπον ἂν οἱ μαθηταὶ τῷ διδασκάλῳ πάντως που ἀποκρινάμενοι, τοῦθ’ ἡμῖν ἔσται δυνατόν; πῶς γὰρ Ῥωμαίοις, φέρε, κηρύξομεν; πῶς δ’ Αἰγυπτίοις διαλεχθησόμεθα; ποίᾳ δὲ χρησόμεθα λέξει πρὸς Ἕλληνας, ἄνδρες τῇ Σύρων ἐντραφέντες μόνῃ φωνῇ; Πέρσας δὲ καὶ Ἀρμενίους, καὶ Χαλδαίους, καὶ Σκύθας, καὶ Ἰνδούς, καὶ εἴ τινα βαρβάρων γένοιτο ἔθνη, πῶς πείσομεν τῶν μὲν πατρίων θεῶν ἀφίστασθαι, ἕνα δὲ τὸν πάντων δημιουργὸν σέβειν;
Οττι μὲν ἀθανάτη ψυχὴ μετὰ σῶμα προβαίνει, Γιγνώσκει σοφίῃ τετιμημένος· ἀλλά γε ψυχὴ Ανέρος εὐσεβίῃ προφερεστάτη ἐστὶν ἐκείνου. » Εὐσεβέστατον ἄρα ἔφη αὐτὸν, καὶ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, καθάπερ καὶ τῶν ἄλλων, μετὰ θάνατον ἀπαθανα τισθῆναι, ἣν σέβειν ἀγνοοῦντας τους Χριστιανούς. Επερωτησάντων δὲ διὰ τί ἐκολάσθη, ἔχρησεν· გ Σωμα μὲν ἀδρανέσιν βασάνοις αἰεὶ προβέβληται· Ψυχὴ δ' εὐσεβέων εἰς οὐράνιον πέδον ίζει. Καὶ ἐπιλέγει μετὰ τὸν χρησμὸν ἑξῆς· « Αὐτὸς οὖν εὐσεβὴς, καὶ εἰς οὐρανοὺς ὥσπερ οἱ εὐσεβεῖς χωρή- σας. Ὥστε τοῦτον μὲν οὐ βλασφημήσεις, ελεήσεις δὲ τῶν ἀνθρώπων τὴν ἄνοιαν. » Ταῦτα καὶ νῦν ὁ Πορφύριος. Αρ' οὖν ἀπατεών, ὦ οὗτος; κἂν τὰ φίλα σε δυσωπείτω τῶν οἰκείων ῥήματα. Έχεις τοιγαροῦν τὴν ἡμέτερον Σωτῆρα Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ παρὰ τοῖς ἑαυτοῦ ὡμολογημένον οὐ γόητα οὐδὲ φαρμακέα, ἀλλ᾽ εὐσεβῆ καὶ δικαιότατον καὶ σοφὸν καὶ οὐρανίων ἁψίδων οικήτορα. Ο δὴ οὖν τοιοῦτος πῶς ἂν ἄλλως τῶν παραδόξων ἔργων γέγονε ποιητής ἢ δυνάμει θείᾳ ; ἣν καὶ τὰ ἱερὰ λόγια μαρτυροῦσιν αὐτῷ, Θεοῦ λόγον καὶ Θεοῦ δύναμιν τὴν ἀνωτάτω ἐν ἀνθρώπου μορφῇ καὶ σχήματι, μᾶλλον δ' ἐν αὐτῇ σαρκὶ καὶ σώματι κατοικῆσαι, καὶ πᾶσαν τὴν ἐν ἀνθρώποις οἰκονομίαν ἐπιτελέσαι μαρτυροῦντα. Καὶ σὺ δ᾽ ἂν αὐτὸς καταμάθοις τὸ ἔνθεον τῆς περὶ αὐτοῦ δυνάμεως, εἰ λογίσαιο τίς ποτε ὢν ἄρα τὴν φύσιν καὶ πηλίκος ἄνδρας εὐτελεῖς ἐξ ἁλείας και ι ταπεινοῦ βίου προσοικειωσάμενος, τούτοις κέχρηται ο διακόνοις ἐπὶ κατορθώσει πράγματος πάντα καλύ ποντος λόγον. Διανοηθεὶς γὰρ ὅ μηδεὶς πώποτε, νό- μους οἰκείους καὶ ξένην διδασκαλίαν εἰς πάντα κατα σπεῖραι τὰ ἔθνη, καὶ παντὸς γένους ἀνθρώπων διδά- σκαλον εὐσεβείας ἑνὸς τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ ἑαυτὸν ἀποφῆναι, τοῖς πάντων ἀγροικοτάτοις καὶ εὐτελεστά τοῖς ἡγήσατο χρῆσθαι τῆς οἰκείας βουλῆς ὑπηρέταις. Εἰκός τινα παραλογώτατα ταῦτα αὐτὸν πεποιηκέναι νομίσαι. Πῶς γὰρ οἱ μηδὲ διᾶραι δυνάμενοι στόμα, κἂν ἑνός τινος διδάσκαλοι κατέστησαν, οὐχί γε ἀνδρῶν συλλόγου; πῶς δ᾽ ἂν πλήθει διειλέχθησαν οἱ πάσης ἐκτὸς γεγονότες παιδείας; Ἀλλὰ τοῦτ᾽ ἦν ἄρα τὸ τῆς ἐνθέου βουλῆς, καὶ τῆς ἐνεργούσης ἐν αὐτοῖς θείας δυνάμεως παραστατικόν. Ανακαλέσας γοῦν αὐτοὺς, τὰ μὲν πρῶτά φησι· « Δεῦτε, ἀκολουθεῖτε μοι, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων. » Ἐπειδὴ δὲ λοιπὸν αὐτοὺς ἀκολούθους ἐκτήσατο, ἐμπνεύσας αὐτοῖς δυνάμεως θείας, μένους τε καὶ θάρσους ἐμ- πλήσας, καὶ δὴ οἱά τις ἀληθῶς Θεοῦ λόγος καὶ αὐτὸς θεός, τηλικούτων θαυμάτων ποιητής, νοερῶν αὐτοὺς καὶ λογικῶν ψυχῶν θηρευτάς ποιήσας, ἔργον τε ἐπισ θεὶς τῇ φωνῇ, τῇ, « Δεῦτε, ἀκολουθεῖτέ μοι, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων, ο φησάσῃ, ὁμοῦ τε ἐργάτας καὶ διδασκάλους αὐτοὺς εὐσεβείας ἀπειργασμένος, ἤδη καὶ εἰς πάντα τὰ ἔθνη διεπέμπετο, κήρυκας ἀναδείξας τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας. Καὶ τίς οὐκ ἂν ἐξ- επλάγη, καὶ ἡ πίστησεν ἂν εἰκότως τῷ παραδόξῳ τοῦ θαύματος, ὅτε μηδεὶς μὲν τῶν πώποτε ἐν ἀνθρώποις DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. A Immortalem animam post cassum incedere corpus, Noscere honoratam sapientis luce, sed iilam Insignis pietate viri mentem esse decoram. > Summe ergo religiosum illum dixit, et animam il- lius sicuti aliorum, post mortem immortalem ſa- ctam, eamque colere, ignorantes Christianos ; deinde interrogantibus cur supplicio affectus esset, respondit : C Esse quidem semper modico cruciamine tortum Corpus, at @thereis mentem clarescere campis. Et post oraculum adjungit deinceps: Ipse igitur pius, et in caelum, ut pii solent, subvectus. Quare hunc quidem non exsecraberis, miseraberis vero hominum ignorantiam? › Hæc etiam nunc Porphy- rius. Quæso igitur, nuuquid impostor ille? at sal- B tem tuorum amicorum verba tibi blandientia, te flectant. Habes igitur nostrum Salvatorem Jesum, qui Christus est Dei, etiam virorum testimonio comprobatum, ut non præstigiatorem, aut veneni- cum, sed ut pium, et justissimum, et sapientem, orbiumque coelestium incolam. Qui igitur talis fuit, quanam alia ratione admirabilium factorum auctor esse potuit, nisi virtute divina ? quam etiam sacra oracula testimoniis suis illi tribuunt, quæ qui- dem Dei verbum Deique virtutem supremam, in homi- nis forma atque habitu, ac potius in ipsa carne, ipso- quecorpore habitasse, omnemque humanam disposi tionem, gubernationemque absolvisse, testificantur. Tu quoque facile discas divinitatem virtutis quæ de illo fertur, si cogites qua ille natura, et cujusmodi præditus, viros ignobiles de piscatorio atque humili victu acceperit, sibique adjunxerit. Deinde iis usus sit administris ad illud inceptum perficiendum, quod omnem effugiat rationem. Cum enim cogitasset id quod nullus unquam cogita- vit proprias leges novamque doctrinam in omnes disseminare nationes, omneque hominum genus eam docere pietatem, quæ unuin supremum Deum veneraretur, huju que rei se magistrum exhibere, omnium maxime agrestibus maximeque ignobilibus putavit sibi utendum esse hujusce consilii ministris : utpote cum verisimile sit illum censuisse, præter omnem rationem hæc se facturum. Quo enim pa- clo, qui ne diducere quidem os idonei erant, sal- tem unius cujuspiam hominis præceptores feri po- tuerunt, nedum virorum conventus ? quomodo au- tem multitudinem alloqui aut instruere, qui ab omni eruditione abhorrebant ? At hoc quidem fuit, quod et divinum consilium, et vin divinam quæ in illis, et cum illis ipsum opus obibat, declararet. Ergo cum illos vocasset, tum primum dixit : . Venite, sequimini me : et faciam vos piscatores hominum ., Cum vero jam illos sectatores esset adeptus, divi- naque sua vi amasset, roboreque atque animi con- fidentia complesset, jamque veluti quoddam vere Dei verbum, ipseque Deus tantorum auctor miraculo - rum, intelligentium rationaliumque animarum ve. natores illos constituisset: remque ipsam atque ef- D o Matth: 17, 18.
ποίᾳ δὲ λόγων ἱκανότητι θαρσοῦντες ἐπὶ τοῦτο παρελευσόμεθα; ἢ τίς ἡμῖν ἐλπὶς ἔσται τοῦ κατορθώματος ἀντινομοθετεῖν τολμῶσιν τοῖς πάντων ἐθνῶν περὶ τῶν οἰκείων θεῶν ἐξ αἰῶνος κειμένοις νόμοις; ἐπὶ ποίᾳ δὲ καὶ δυνάμει περιέσεσθαι ἔστιν τοῦ τολμήματος; ταῦτα ἢ φησάντων ἂν κατὰ τὸ εἰκὸς ἢ διανοηθέντων τῶν τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν, μιᾶς προσθήκῃ λέξεως αὐτοῖς ὁ διδάσκαλος λύσιν τῶν ἀπορηθέντων ὑπέθετο, φήσας κατορθώσειν «τῷ ὀνόματί μου»· οὐ γὰρ δὴ ἁπλῶς καὶ ἀδιορίστως μαθητεῦσαι πάντα τὰ ἔθνη προσέταττεν, μετὰ προσθήκης δὲ ἀναγκαίας τῆς «ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ». ἐπειδὴ γὰρ ἡ δύναμις τῆς αὐτοῦ προσηγορίας τοιαύτη τις ἦν, ὡς φάναι τὸν ἀπόστολον, ὅτι δὴ «ἐχαρίσατο αὐτῷ ὁ θεὸς τὸ ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα, ἵνα ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ πᾶν γόνυ κάμψῃ ἐπουρανίων καὶ ἐπιγείων καὶ καταχθονίων», εἰκότως τῆς τοὺς πολλοὺς λανθανούσης ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ δυνάμεως τὴν ἀρετὴν ἐμφαίνων, τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς ἔφησεν· «πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη τῷ ὀνόματί μου». εἶτα καὶ θεσπίζει εὖ μάλα ἀκριβῶς τὸ μέλλον εἰπών· «δεῖ γὰρ κηρυχθῆναι τὸ εὐαγγέλιον τοῦτο ἐν ὅλῃ τῇ οἰκουμένῃ εἰς μαρτύριον πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν».
Οττι μὲν ἀθανάτη ψυχὴ μετὰ σῶμα προβαίνει, Γιγνώσκει σοφίῃ τετιμημένος· ἀλλά γε ψυχὴ Ανέρος εὐσεβίῃ προφερεστάτη ἐστὶν ἐκείνου. » Εὐσεβέστατον ἄρα ἔφη αὐτὸν, καὶ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, καθάπερ καὶ τῶν ἄλλων, μετὰ θάνατον ἀπαθανα τισθῆναι, ἣν σέβειν ἀγνοοῦντας τους Χριστιανούς. Επερωτησάντων δὲ διὰ τί ἐκολάσθη, ἔχρησεν· გ Σωμα μὲν ἀδρανέσιν βασάνοις αἰεὶ προβέβληται· Ψυχὴ δ' εὐσεβέων εἰς οὐράνιον πέδον ίζει. Καὶ ἐπιλέγει μετὰ τὸν χρησμὸν ἑξῆς· « Αὐτὸς οὖν εὐσεβὴς, καὶ εἰς οὐρανοὺς ὥσπερ οἱ εὐσεβεῖς χωρή- σας. Ὥστε τοῦτον μὲν οὐ βλασφημήσεις, ελεήσεις δὲ τῶν ἀνθρώπων τὴν ἄνοιαν. » Ταῦτα καὶ νῦν ὁ Πορφύριος. Αρ' οὖν ἀπατεών, ὦ οὗτος; κἂν τὰ φίλα σε δυσωπείτω τῶν οἰκείων ῥήματα. Έχεις τοιγαροῦν τὴν ἡμέτερον Σωτῆρα Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ παρὰ τοῖς ἑαυτοῦ ὡμολογημένον οὐ γόητα οὐδὲ φαρμακέα, ἀλλ᾽ εὐσεβῆ καὶ δικαιότατον καὶ σοφὸν καὶ οὐρανίων ἁψίδων οικήτορα. Ο δὴ οὖν τοιοῦτος πῶς ἂν ἄλλως τῶν παραδόξων ἔργων γέγονε ποιητής ἢ δυνάμει θείᾳ ; ἣν καὶ τὰ ἱερὰ λόγια μαρτυροῦσιν αὐτῷ, Θεοῦ λόγον καὶ Θεοῦ δύναμιν τὴν ἀνωτάτω ἐν ἀνθρώπου μορφῇ καὶ σχήματι, μᾶλλον δ' ἐν αὐτῇ σαρκὶ καὶ σώματι κατοικῆσαι, καὶ πᾶσαν τὴν ἐν ἀνθρώποις οἰκονομίαν ἐπιτελέσαι μαρτυροῦντα. Καὶ σὺ δ᾽ ἂν αὐτὸς καταμάθοις τὸ ἔνθεον τῆς περὶ αὐτοῦ δυνάμεως, εἰ λογίσαιο τίς ποτε ὢν ἄρα τὴν φύσιν καὶ πηλίκος ἄνδρας εὐτελεῖς ἐξ ἁλείας και ι ταπεινοῦ βίου προσοικειωσάμενος, τούτοις κέχρηται ο διακόνοις ἐπὶ κατορθώσει πράγματος πάντα καλύ ποντος λόγον. Διανοηθεὶς γὰρ ὅ μηδεὶς πώποτε, νό- μους οἰκείους καὶ ξένην διδασκαλίαν εἰς πάντα κατα σπεῖραι τὰ ἔθνη, καὶ παντὸς γένους ἀνθρώπων διδά- σκαλον εὐσεβείας ἑνὸς τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ ἑαυτὸν ἀποφῆναι, τοῖς πάντων ἀγροικοτάτοις καὶ εὐτελεστά τοῖς ἡγήσατο χρῆσθαι τῆς οἰκείας βουλῆς ὑπηρέταις. Εἰκός τινα παραλογώτατα ταῦτα αὐτὸν πεποιηκέναι νομίσαι. Πῶς γὰρ οἱ μηδὲ διᾶραι δυνάμενοι στόμα, κἂν ἑνός τινος διδάσκαλοι κατέστησαν, οὐχί γε ἀνδρῶν συλλόγου; πῶς δ᾽ ἂν πλήθει διειλέχθησαν οἱ πάσης ἐκτὸς γεγονότες παιδείας; Ἀλλὰ τοῦτ᾽ ἦν ἄρα τὸ τῆς ἐνθέου βουλῆς, καὶ τῆς ἐνεργούσης ἐν αὐτοῖς θείας δυνάμεως παραστατικόν. Ανακαλέσας γοῦν αὐτοὺς, τὰ μὲν πρῶτά φησι· « Δεῦτε, ἀκολουθεῖτε μοι, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων. » Ἐπειδὴ δὲ λοιπὸν αὐτοὺς ἀκολούθους ἐκτήσατο, ἐμπνεύσας αὐτοῖς δυνάμεως θείας, μένους τε καὶ θάρσους ἐμ- πλήσας, καὶ δὴ οἱά τις ἀληθῶς Θεοῦ λόγος καὶ αὐτὸς θεός, τηλικούτων θαυμάτων ποιητής, νοερῶν αὐτοὺς καὶ λογικῶν ψυχῶν θηρευτάς ποιήσας, ἔργον τε ἐπισ θεὶς τῇ φωνῇ, τῇ, « Δεῦτε, ἀκολουθεῖτέ μοι, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων, ο φησάσῃ, ὁμοῦ τε ἐργάτας καὶ διδασκάλους αὐτοὺς εὐσεβείας ἀπειργασμένος, ἤδη καὶ εἰς πάντα τὰ ἔθνη διεπέμπετο, κήρυκας ἀναδείξας τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας. Καὶ τίς οὐκ ἂν ἐξ- επλάγη, καὶ ἡ πίστησεν ἂν εἰκότως τῷ παραδόξῳ τοῦ θαύματος, ὅτε μηδεὶς μὲν τῶν πώποτε ἐν ἀνθρώποις DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. A Immortalem animam post cassum incedere corpus, Noscere honoratam sapientis luce, sed iilam Insignis pietate viri mentem esse decoram. > Summe ergo religiosum illum dixit, et animam il- lius sicuti aliorum, post mortem immortalem ſa- ctam, eamque colere, ignorantes Christianos ; deinde interrogantibus cur supplicio affectus esset, respondit : C Esse quidem semper modico cruciamine tortum Corpus, at @thereis mentem clarescere campis. Et post oraculum adjungit deinceps: Ipse igitur pius, et in caelum, ut pii solent, subvectus. Quare hunc quidem non exsecraberis, miseraberis vero hominum ignorantiam? › Hæc etiam nunc Porphy- rius. Quæso igitur, nuuquid impostor ille? at sal- B tem tuorum amicorum verba tibi blandientia, te flectant. Habes igitur nostrum Salvatorem Jesum, qui Christus est Dei, etiam virorum testimonio comprobatum, ut non præstigiatorem, aut veneni- cum, sed ut pium, et justissimum, et sapientem, orbiumque coelestium incolam. Qui igitur talis fuit, quanam alia ratione admirabilium factorum auctor esse potuit, nisi virtute divina ? quam etiam sacra oracula testimoniis suis illi tribuunt, quæ qui- dem Dei verbum Deique virtutem supremam, in homi- nis forma atque habitu, ac potius in ipsa carne, ipso- quecorpore habitasse, omnemque humanam disposi tionem, gubernationemque absolvisse, testificantur. Tu quoque facile discas divinitatem virtutis quæ de illo fertur, si cogites qua ille natura, et cujusmodi præditus, viros ignobiles de piscatorio atque humili victu acceperit, sibique adjunxerit. Deinde iis usus sit administris ad illud inceptum perficiendum, quod omnem effugiat rationem. Cum enim cogitasset id quod nullus unquam cogita- vit proprias leges novamque doctrinam in omnes disseminare nationes, omneque hominum genus eam docere pietatem, quæ unuin supremum Deum veneraretur, huju que rei se magistrum exhibere, omnium maxime agrestibus maximeque ignobilibus putavit sibi utendum esse hujusce consilii ministris : utpote cum verisimile sit illum censuisse, præter omnem rationem hæc se facturum. Quo enim pa- clo, qui ne diducere quidem os idonei erant, sal- tem unius cujuspiam hominis præceptores feri po- tuerunt, nedum virorum conventus ? quomodo au- tem multitudinem alloqui aut instruere, qui ab omni eruditione abhorrebant ? At hoc quidem fuit, quod et divinum consilium, et vin divinam quæ in illis, et cum illis ipsum opus obibat, declararet. Ergo cum illos vocasset, tum primum dixit : . Venite, sequimini me : et faciam vos piscatores hominum ., Cum vero jam illos sectatores esset adeptus, divi- naque sua vi amasset, roboreque atque animi con- fidentia complesset, jamque veluti quoddam vere Dei verbum, ipseque Deus tantorum auctor miraculo - rum, intelligentium rationaliumque animarum ve. natores illos constituisset: remque ipsam atque ef- D o Matth: 17, 18.
ὁ δὲ λόγος εἴρητο μὲν ἐν γωνίᾳ γῆς τότε, καὶ οἱ παρόντες ἤκουον μόνοι. πῶς οὖν ἄρα πιστὸς ἦν αὐτοῖς τοῦτο λέγων, εἰ μὴ ἐξ ἑτέρων τῶν ὑπ’ αὐτοῦ πεπραγμένων ἐνθέων ἔργων τῆς ἐν τοῖς λόγοις ἀληθείας αὐτοῦ τὴν πεῖραν εἰλήφεσαν; ὅτι γὰρ ἐπίστευσαν λέγοντι, συλλογιζομένῳ σοι ὁμολογεῖν ἀνάγκη. προστάξαντι γὰρ οὐδεὶς ἠπείθει, ἀλλὰ πειθαρχήσαντες αὐτοῦ τῷ νεύματι κατὰ τὰ παρηγγελμένα πᾶν γένος ἀνθρώπων ἐμαθήτευον, ἐκ τῆς οἰκείας γῆς ἐπὶ πάντα στειλάμενοι τὰ ἔθνη, ἐν ὀλίγῳ τε ἦν ἔργα θεωρῆσαι τοὺς λόγους. κεκήρυκτο γοῦν τὸ εὐαγγέλιον ἐν βραχεῖ χρόνῳ ἐν ὅλῃ τῇ οἰκουμένῃ εἰς μαρτύριον τοῖς ἔθνεσιν, καὶ βάρβαροι καὶ Ἕλληνες τὰς περὶ τοῦ Ἰησοῦ γραφὰς πατρίοις χαρακτῆρσιν καὶ πατρίῳ φωνῇ μετελάμβανον. Καίτοι τίς οὐκ ἂν ἀπορήσειεν εὐλόγως, τίς ἦν ἄρα ὁ τῆς τῶν μαθητῶν τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλίας τρόπος; ἆρα γὰρ εἰς μέσην παρελθόντες πόλιν, ἔπειτα ἐν ἀγορᾷ στάντες καὶ βοῇ μείζονι χρησάμενοι συνεκάλουν τοὺς παριόντας κἄπειτα ἐδημηγόρουν; καὶ τίς ἦν ἄρα αὐτοῖς τῆς δημηγορίας ὁ λόγος, ᾧ πεπεῖσθαι εἰκὸς ἦν τοὺς ἀκροωμένους; πῶς δὲ καὶ ἐδημηγόρουν ἄνδρες λόγων ἄπειροι καὶ πάσης ἀμέτοχοι παιδείας;
Οττι μὲν ἀθανάτη ψυχὴ μετὰ σῶμα προβαίνει, Γιγνώσκει σοφίῃ τετιμημένος· ἀλλά γε ψυχὴ Ανέρος εὐσεβίῃ προφερεστάτη ἐστὶν ἐκείνου. » Εὐσεβέστατον ἄρα ἔφη αὐτὸν, καὶ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, καθάπερ καὶ τῶν ἄλλων, μετὰ θάνατον ἀπαθανα τισθῆναι, ἣν σέβειν ἀγνοοῦντας τους Χριστιανούς. Επερωτησάντων δὲ διὰ τί ἐκολάσθη, ἔχρησεν· გ Σωμα μὲν ἀδρανέσιν βασάνοις αἰεὶ προβέβληται· Ψυχὴ δ' εὐσεβέων εἰς οὐράνιον πέδον ίζει. Καὶ ἐπιλέγει μετὰ τὸν χρησμὸν ἑξῆς· « Αὐτὸς οὖν εὐσεβὴς, καὶ εἰς οὐρανοὺς ὥσπερ οἱ εὐσεβεῖς χωρή- σας. Ὥστε τοῦτον μὲν οὐ βλασφημήσεις, ελεήσεις δὲ τῶν ἀνθρώπων τὴν ἄνοιαν. » Ταῦτα καὶ νῦν ὁ Πορφύριος. Αρ' οὖν ἀπατεών, ὦ οὗτος; κἂν τὰ φίλα σε δυσωπείτω τῶν οἰκείων ῥήματα. Έχεις τοιγαροῦν τὴν ἡμέτερον Σωτῆρα Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ παρὰ τοῖς ἑαυτοῦ ὡμολογημένον οὐ γόητα οὐδὲ φαρμακέα, ἀλλ᾽ εὐσεβῆ καὶ δικαιότατον καὶ σοφὸν καὶ οὐρανίων ἁψίδων οικήτορα. Ο δὴ οὖν τοιοῦτος πῶς ἂν ἄλλως τῶν παραδόξων ἔργων γέγονε ποιητής ἢ δυνάμει θείᾳ ; ἣν καὶ τὰ ἱερὰ λόγια μαρτυροῦσιν αὐτῷ, Θεοῦ λόγον καὶ Θεοῦ δύναμιν τὴν ἀνωτάτω ἐν ἀνθρώπου μορφῇ καὶ σχήματι, μᾶλλον δ' ἐν αὐτῇ σαρκὶ καὶ σώματι κατοικῆσαι, καὶ πᾶσαν τὴν ἐν ἀνθρώποις οἰκονομίαν ἐπιτελέσαι μαρτυροῦντα. Καὶ σὺ δ᾽ ἂν αὐτὸς καταμάθοις τὸ ἔνθεον τῆς περὶ αὐτοῦ δυνάμεως, εἰ λογίσαιο τίς ποτε ὢν ἄρα τὴν φύσιν καὶ πηλίκος ἄνδρας εὐτελεῖς ἐξ ἁλείας και ι ταπεινοῦ βίου προσοικειωσάμενος, τούτοις κέχρηται ο διακόνοις ἐπὶ κατορθώσει πράγματος πάντα καλύ ποντος λόγον. Διανοηθεὶς γὰρ ὅ μηδεὶς πώποτε, νό- μους οἰκείους καὶ ξένην διδασκαλίαν εἰς πάντα κατα σπεῖραι τὰ ἔθνη, καὶ παντὸς γένους ἀνθρώπων διδά- σκαλον εὐσεβείας ἑνὸς τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ ἑαυτὸν ἀποφῆναι, τοῖς πάντων ἀγροικοτάτοις καὶ εὐτελεστά τοῖς ἡγήσατο χρῆσθαι τῆς οἰκείας βουλῆς ὑπηρέταις. Εἰκός τινα παραλογώτατα ταῦτα αὐτὸν πεποιηκέναι νομίσαι. Πῶς γὰρ οἱ μηδὲ διᾶραι δυνάμενοι στόμα, κἂν ἑνός τινος διδάσκαλοι κατέστησαν, οὐχί γε ἀνδρῶν συλλόγου; πῶς δ᾽ ἂν πλήθει διειλέχθησαν οἱ πάσης ἐκτὸς γεγονότες παιδείας; Ἀλλὰ τοῦτ᾽ ἦν ἄρα τὸ τῆς ἐνθέου βουλῆς, καὶ τῆς ἐνεργούσης ἐν αὐτοῖς θείας δυνάμεως παραστατικόν. Ανακαλέσας γοῦν αὐτοὺς, τὰ μὲν πρῶτά φησι· « Δεῦτε, ἀκολουθεῖτε μοι, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων. » Ἐπειδὴ δὲ λοιπὸν αὐτοὺς ἀκολούθους ἐκτήσατο, ἐμπνεύσας αὐτοῖς δυνάμεως θείας, μένους τε καὶ θάρσους ἐμ- πλήσας, καὶ δὴ οἱά τις ἀληθῶς Θεοῦ λόγος καὶ αὐτὸς θεός, τηλικούτων θαυμάτων ποιητής, νοερῶν αὐτοὺς καὶ λογικῶν ψυχῶν θηρευτάς ποιήσας, ἔργον τε ἐπισ θεὶς τῇ φωνῇ, τῇ, « Δεῦτε, ἀκολουθεῖτέ μοι, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων, ο φησάσῃ, ὁμοῦ τε ἐργάτας καὶ διδασκάλους αὐτοὺς εὐσεβείας ἀπειργασμένος, ἤδη καὶ εἰς πάντα τὰ ἔθνη διεπέμπετο, κήρυκας ἀναδείξας τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας. Καὶ τίς οὐκ ἂν ἐξ- επλάγη, καὶ ἡ πίστησεν ἂν εἰκότως τῷ παραδόξῳ τοῦ θαύματος, ὅτε μηδεὶς μὲν τῶν πώποτε ἐν ἀνθρώποις DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. A Immortalem animam post cassum incedere corpus, Noscere honoratam sapientis luce, sed iilam Insignis pietate viri mentem esse decoram. > Summe ergo religiosum illum dixit, et animam il- lius sicuti aliorum, post mortem immortalem ſa- ctam, eamque colere, ignorantes Christianos ; deinde interrogantibus cur supplicio affectus esset, respondit : C Esse quidem semper modico cruciamine tortum Corpus, at @thereis mentem clarescere campis. Et post oraculum adjungit deinceps: Ipse igitur pius, et in caelum, ut pii solent, subvectus. Quare hunc quidem non exsecraberis, miseraberis vero hominum ignorantiam? › Hæc etiam nunc Porphy- rius. Quæso igitur, nuuquid impostor ille? at sal- B tem tuorum amicorum verba tibi blandientia, te flectant. Habes igitur nostrum Salvatorem Jesum, qui Christus est Dei, etiam virorum testimonio comprobatum, ut non præstigiatorem, aut veneni- cum, sed ut pium, et justissimum, et sapientem, orbiumque coelestium incolam. Qui igitur talis fuit, quanam alia ratione admirabilium factorum auctor esse potuit, nisi virtute divina ? quam etiam sacra oracula testimoniis suis illi tribuunt, quæ qui- dem Dei verbum Deique virtutem supremam, in homi- nis forma atque habitu, ac potius in ipsa carne, ipso- quecorpore habitasse, omnemque humanam disposi tionem, gubernationemque absolvisse, testificantur. Tu quoque facile discas divinitatem virtutis quæ de illo fertur, si cogites qua ille natura, et cujusmodi præditus, viros ignobiles de piscatorio atque humili victu acceperit, sibique adjunxerit. Deinde iis usus sit administris ad illud inceptum perficiendum, quod omnem effugiat rationem. Cum enim cogitasset id quod nullus unquam cogita- vit proprias leges novamque doctrinam in omnes disseminare nationes, omneque hominum genus eam docere pietatem, quæ unuin supremum Deum veneraretur, huju que rei se magistrum exhibere, omnium maxime agrestibus maximeque ignobilibus putavit sibi utendum esse hujusce consilii ministris : utpote cum verisimile sit illum censuisse, præter omnem rationem hæc se facturum. Quo enim pa- clo, qui ne diducere quidem os idonei erant, sal- tem unius cujuspiam hominis præceptores feri po- tuerunt, nedum virorum conventus ? quomodo au- tem multitudinem alloqui aut instruere, qui ab omni eruditione abhorrebant ? At hoc quidem fuit, quod et divinum consilium, et vin divinam quæ in illis, et cum illis ipsum opus obibat, declararet. Ergo cum illos vocasset, tum primum dixit : . Venite, sequimini me : et faciam vos piscatores hominum ., Cum vero jam illos sectatores esset adeptus, divi- naque sua vi amasset, roboreque atque animi con- fidentia complesset, jamque veluti quoddam vere Dei verbum, ipseque Deus tantorum auctor miraculo - rum, intelligentium rationaliumque animarum ve. natores illos constituisset: remque ipsam atque ef- D o Matth: 17, 18.
PG 22:241ἀλλὰ μὴ[ν] οὐ κατὰ πλῆθος, κατὰ μέρος δὲ τοῖς προστυχοῦσι διελέγοντο. τίσιν οὖν καὶ ὁποίοις ἐχρῶντο λόγοις ἐπὶ πειθὼ τῶν ἀκουόντων, ἐπεὶ μηδὲ μικρὸς ἦν αὐτοῖς ὁ ἀγών, μὴ ἀρνουμένοις τὸν ἐπονείδιστον θάνατον τοῦ καταγγελλομένου; εἰ μὲν γάρ, τοῦτον ἐπικρυψάμενοι καὶ μὴ ὁμολογοῦντες εἰς πάντας, οἷα καὶ ὁπόσα πέπονθεν ὑπὸ Ἰουδαίων, τὰ σεμνὰ μόνα καὶ ἔνδοξα προσεκόμιζον (λέγω δὲ τὰς θαυματουργίας καὶ τὰς παραδοξοποιίας αὐτοῦ τάς τε φιλοσόφους διδασκαλίας αὐτοῦ), οὐδ’ οὕτως ἦν αὐτοῖς εὐχερὴς ὁ λόγος πρὸς τὸ ποιῆσαι ῥᾳδίως συγκαταθέσθαι τοὺς ἀκούοντας ξενοφωνουμένους καὶ ἄρτι πρῶτον ἐπακούοντας καινῶν ῥημάτων ὑπ’ ἀνδρῶν οὐδὲν ἐπαγομένων ἀξιόπιστον εἰς τὴν τῶν λεγομένων μαρτυρίαν· πλὴν ἀλλ’ ἔδοξεν ἂν πιθανώτερον λέγεσθαι τὰ εἰρημένα.
Οττι μὲν ἀθανάτη ψυχὴ μετὰ σῶμα προβαίνει, Γιγνώσκει σοφίῃ τετιμημένος· ἀλλά γε ψυχὴ Ανέρος εὐσεβίῃ προφερεστάτη ἐστὶν ἐκείνου. » Εὐσεβέστατον ἄρα ἔφη αὐτὸν, καὶ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, καθάπερ καὶ τῶν ἄλλων, μετὰ θάνατον ἀπαθανα τισθῆναι, ἣν σέβειν ἀγνοοῦντας τους Χριστιανούς. Επερωτησάντων δὲ διὰ τί ἐκολάσθη, ἔχρησεν· გ Σωμα μὲν ἀδρανέσιν βασάνοις αἰεὶ προβέβληται· Ψυχὴ δ' εὐσεβέων εἰς οὐράνιον πέδον ίζει. Καὶ ἐπιλέγει μετὰ τὸν χρησμὸν ἑξῆς· « Αὐτὸς οὖν εὐσεβὴς, καὶ εἰς οὐρανοὺς ὥσπερ οἱ εὐσεβεῖς χωρή- σας. Ὥστε τοῦτον μὲν οὐ βλασφημήσεις, ελεήσεις δὲ τῶν ἀνθρώπων τὴν ἄνοιαν. » Ταῦτα καὶ νῦν ὁ Πορφύριος. Αρ' οὖν ἀπατεών, ὦ οὗτος; κἂν τὰ φίλα σε δυσωπείτω τῶν οἰκείων ῥήματα. Έχεις τοιγαροῦν τὴν ἡμέτερον Σωτῆρα Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ παρὰ τοῖς ἑαυτοῦ ὡμολογημένον οὐ γόητα οὐδὲ φαρμακέα, ἀλλ᾽ εὐσεβῆ καὶ δικαιότατον καὶ σοφὸν καὶ οὐρανίων ἁψίδων οικήτορα. Ο δὴ οὖν τοιοῦτος πῶς ἂν ἄλλως τῶν παραδόξων ἔργων γέγονε ποιητής ἢ δυνάμει θείᾳ ; ἣν καὶ τὰ ἱερὰ λόγια μαρτυροῦσιν αὐτῷ, Θεοῦ λόγον καὶ Θεοῦ δύναμιν τὴν ἀνωτάτω ἐν ἀνθρώπου μορφῇ καὶ σχήματι, μᾶλλον δ' ἐν αὐτῇ σαρκὶ καὶ σώματι κατοικῆσαι, καὶ πᾶσαν τὴν ἐν ἀνθρώποις οἰκονομίαν ἐπιτελέσαι μαρτυροῦντα. Καὶ σὺ δ᾽ ἂν αὐτὸς καταμάθοις τὸ ἔνθεον τῆς περὶ αὐτοῦ δυνάμεως, εἰ λογίσαιο τίς ποτε ὢν ἄρα τὴν φύσιν καὶ πηλίκος ἄνδρας εὐτελεῖς ἐξ ἁλείας και ι ταπεινοῦ βίου προσοικειωσάμενος, τούτοις κέχρηται ο διακόνοις ἐπὶ κατορθώσει πράγματος πάντα καλύ ποντος λόγον. Διανοηθεὶς γὰρ ὅ μηδεὶς πώποτε, νό- μους οἰκείους καὶ ξένην διδασκαλίαν εἰς πάντα κατα σπεῖραι τὰ ἔθνη, καὶ παντὸς γένους ἀνθρώπων διδά- σκαλον εὐσεβείας ἑνὸς τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ ἑαυτὸν ἀποφῆναι, τοῖς πάντων ἀγροικοτάτοις καὶ εὐτελεστά τοῖς ἡγήσατο χρῆσθαι τῆς οἰκείας βουλῆς ὑπηρέταις. Εἰκός τινα παραλογώτατα ταῦτα αὐτὸν πεποιηκέναι νομίσαι. Πῶς γὰρ οἱ μηδὲ διᾶραι δυνάμενοι στόμα, κἂν ἑνός τινος διδάσκαλοι κατέστησαν, οὐχί γε ἀνδρῶν συλλόγου; πῶς δ᾽ ἂν πλήθει διειλέχθησαν οἱ πάσης ἐκτὸς γεγονότες παιδείας; Ἀλλὰ τοῦτ᾽ ἦν ἄρα τὸ τῆς ἐνθέου βουλῆς, καὶ τῆς ἐνεργούσης ἐν αὐτοῖς θείας δυνάμεως παραστατικόν. Ανακαλέσας γοῦν αὐτοὺς, τὰ μὲν πρῶτά φησι· « Δεῦτε, ἀκολουθεῖτε μοι, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων. » Ἐπειδὴ δὲ λοιπὸν αὐτοὺς ἀκολούθους ἐκτήσατο, ἐμπνεύσας αὐτοῖς δυνάμεως θείας, μένους τε καὶ θάρσους ἐμ- πλήσας, καὶ δὴ οἱά τις ἀληθῶς Θεοῦ λόγος καὶ αὐτὸς θεός, τηλικούτων θαυμάτων ποιητής, νοερῶν αὐτοὺς καὶ λογικῶν ψυχῶν θηρευτάς ποιήσας, ἔργον τε ἐπισ θεὶς τῇ φωνῇ, τῇ, « Δεῦτε, ἀκολουθεῖτέ μοι, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων, ο φησάσῃ, ὁμοῦ τε ἐργάτας καὶ διδασκάλους αὐτοὺς εὐσεβείας ἀπειργασμένος, ἤδη καὶ εἰς πάντα τὰ ἔθνη διεπέμπετο, κήρυκας ἀναδείξας τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας. Καὶ τίς οὐκ ἂν ἐξ- επλάγη, καὶ ἡ πίστησεν ἂν εἰκότως τῷ παραδόξῳ τοῦ θαύματος, ὅτε μηδεὶς μὲν τῶν πώποτε ἐν ἀνθρώποις DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. A Immortalem animam post cassum incedere corpus, Noscere honoratam sapientis luce, sed iilam Insignis pietate viri mentem esse decoram. > Summe ergo religiosum illum dixit, et animam il- lius sicuti aliorum, post mortem immortalem ſa- ctam, eamque colere, ignorantes Christianos ; deinde interrogantibus cur supplicio affectus esset, respondit : C Esse quidem semper modico cruciamine tortum Corpus, at @thereis mentem clarescere campis. Et post oraculum adjungit deinceps: Ipse igitur pius, et in caelum, ut pii solent, subvectus. Quare hunc quidem non exsecraberis, miseraberis vero hominum ignorantiam? › Hæc etiam nunc Porphy- rius. Quæso igitur, nuuquid impostor ille? at sal- B tem tuorum amicorum verba tibi blandientia, te flectant. Habes igitur nostrum Salvatorem Jesum, qui Christus est Dei, etiam virorum testimonio comprobatum, ut non præstigiatorem, aut veneni- cum, sed ut pium, et justissimum, et sapientem, orbiumque coelestium incolam. Qui igitur talis fuit, quanam alia ratione admirabilium factorum auctor esse potuit, nisi virtute divina ? quam etiam sacra oracula testimoniis suis illi tribuunt, quæ qui- dem Dei verbum Deique virtutem supremam, in homi- nis forma atque habitu, ac potius in ipsa carne, ipso- quecorpore habitasse, omnemque humanam disposi tionem, gubernationemque absolvisse, testificantur. Tu quoque facile discas divinitatem virtutis quæ de illo fertur, si cogites qua ille natura, et cujusmodi præditus, viros ignobiles de piscatorio atque humili victu acceperit, sibique adjunxerit. Deinde iis usus sit administris ad illud inceptum perficiendum, quod omnem effugiat rationem. Cum enim cogitasset id quod nullus unquam cogita- vit proprias leges novamque doctrinam in omnes disseminare nationes, omneque hominum genus eam docere pietatem, quæ unuin supremum Deum veneraretur, huju que rei se magistrum exhibere, omnium maxime agrestibus maximeque ignobilibus putavit sibi utendum esse hujusce consilii ministris : utpote cum verisimile sit illum censuisse, præter omnem rationem hæc se facturum. Quo enim pa- clo, qui ne diducere quidem os idonei erant, sal- tem unius cujuspiam hominis præceptores feri po- tuerunt, nedum virorum conventus ? quomodo au- tem multitudinem alloqui aut instruere, qui ab omni eruditione abhorrebant ? At hoc quidem fuit, quod et divinum consilium, et vin divinam quæ in illis, et cum illis ipsum opus obibat, declararet. Ergo cum illos vocasset, tum primum dixit : . Venite, sequimini me : et faciam vos piscatores hominum ., Cum vero jam illos sectatores esset adeptus, divi- naque sua vi amasset, roboreque atque animi con- fidentia complesset, jamque veluti quoddam vere Dei verbum, ipseque Deus tantorum auctor miraculo - rum, intelligentium rationaliumque animarum ve. natores illos constituisset: remque ipsam atque ef- D o Matth: 17, 18.
νῦν δὲ τοτὲ μὲν τὸν πρεσβευόμενον θεὸν ἐν ἀνθρώπου γεγονέναι σώματι καὶ οὐδὲν ἄλλο τὴν φύσιν εἶναι ἢ θεοῦ λόγον (διὸ καὶ τοιαύτας τεραστίας δυνάμεις πεποιηκέναι οἷα θεόν), τοτὲ δὲ τούτοις ἐναντίως ὕβρεις αὐτὸν καὶ ἀτιμίας ὑπομεῖναι καὶ τέλος τὴν αἰσχίστην καὶ τοῖς πάντων ἀνθρώπων κακουργοτάτοις ἐπηρτημένην διὰ σταυροῦ τιμωρίαν, τίς οὐκ ἂν ὡς ἐναντία λεγόντων κατέπτυσεν εἰκότως; τίς δ’ οὕτως ἠλίθιος ὑπῆρχεν, ὡς εὐχερῶς πιστεῦσαι λέγουσιν ἑωρακέναι μετὰ τὸν θάνατον ἐκ νεκρῶν ἀναβεβιωκότα τὸν μηδὲ ὅτε ἐν ζῶσιν ἦν ἐπαμῦναι ἑαυτῷ δεδυνημένον; τίς δὲ τοῖς ἰδιώταις καὶ εὐτελέσιν ἐκείνοις ἐπείσθη ποτ’ ἂν λέγουσιν χρῆναι δεῖν τῶν μὲν πατρῴων θεῶν καταφρονῆσαι, καὶ μωρίαν μὲν τῶν ἐξ αἰῶνος καταγνῶναι πάντων, μόνοις δὲ αὐτοῖς πείθεσθαι καὶ τοῖς ὑπὸ τοῦ σταυρωθέντος παρηγγελμένοις; τοῦτον γὰρ εἶναι τοῦ μόνου καὶ ἐπὶ πάντων θεοῦ μόνον ἀγαπητὸν καὶ μονογενῆ παῖδα. ἐγὼ μὲν οὖν ἐξετάζων παρ’ ἐμαυτῷ φιλαλήθως τὸν λόγον, οὐδεμίαν πειστικὴν δύναμιν ἐν αὐτῷ, οὐδέ τι σεμνὸν οὐδ’ ἀξιόπιστον, ἀλλ’ οὐδὲ πιθανὸν εἰς τὸ κἂν ἕνα τινὰ τῶν ἠλιθίων πεῖσαι δύνασθαι ...
Οττι μὲν ἀθανάτη ψυχὴ μετὰ σῶμα προβαίνει, Γιγνώσκει σοφίῃ τετιμημένος· ἀλλά γε ψυχὴ Ανέρος εὐσεβίῃ προφερεστάτη ἐστὶν ἐκείνου. » Εὐσεβέστατον ἄρα ἔφη αὐτὸν, καὶ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, καθάπερ καὶ τῶν ἄλλων, μετὰ θάνατον ἀπαθανα τισθῆναι, ἣν σέβειν ἀγνοοῦντας τους Χριστιανούς. Επερωτησάντων δὲ διὰ τί ἐκολάσθη, ἔχρησεν· გ Σωμα μὲν ἀδρανέσιν βασάνοις αἰεὶ προβέβληται· Ψυχὴ δ' εὐσεβέων εἰς οὐράνιον πέδον ίζει. Καὶ ἐπιλέγει μετὰ τὸν χρησμὸν ἑξῆς· « Αὐτὸς οὖν εὐσεβὴς, καὶ εἰς οὐρανοὺς ὥσπερ οἱ εὐσεβεῖς χωρή- σας. Ὥστε τοῦτον μὲν οὐ βλασφημήσεις, ελεήσεις δὲ τῶν ἀνθρώπων τὴν ἄνοιαν. » Ταῦτα καὶ νῦν ὁ Πορφύριος. Αρ' οὖν ἀπατεών, ὦ οὗτος; κἂν τὰ φίλα σε δυσωπείτω τῶν οἰκείων ῥήματα. Έχεις τοιγαροῦν τὴν ἡμέτερον Σωτῆρα Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ παρὰ τοῖς ἑαυτοῦ ὡμολογημένον οὐ γόητα οὐδὲ φαρμακέα, ἀλλ᾽ εὐσεβῆ καὶ δικαιότατον καὶ σοφὸν καὶ οὐρανίων ἁψίδων οικήτορα. Ο δὴ οὖν τοιοῦτος πῶς ἂν ἄλλως τῶν παραδόξων ἔργων γέγονε ποιητής ἢ δυνάμει θείᾳ ; ἣν καὶ τὰ ἱερὰ λόγια μαρτυροῦσιν αὐτῷ, Θεοῦ λόγον καὶ Θεοῦ δύναμιν τὴν ἀνωτάτω ἐν ἀνθρώπου μορφῇ καὶ σχήματι, μᾶλλον δ' ἐν αὐτῇ σαρκὶ καὶ σώματι κατοικῆσαι, καὶ πᾶσαν τὴν ἐν ἀνθρώποις οἰκονομίαν ἐπιτελέσαι μαρτυροῦντα. Καὶ σὺ δ᾽ ἂν αὐτὸς καταμάθοις τὸ ἔνθεον τῆς περὶ αὐτοῦ δυνάμεως, εἰ λογίσαιο τίς ποτε ὢν ἄρα τὴν φύσιν καὶ πηλίκος ἄνδρας εὐτελεῖς ἐξ ἁλείας και ι ταπεινοῦ βίου προσοικειωσάμενος, τούτοις κέχρηται ο διακόνοις ἐπὶ κατορθώσει πράγματος πάντα καλύ ποντος λόγον. Διανοηθεὶς γὰρ ὅ μηδεὶς πώποτε, νό- μους οἰκείους καὶ ξένην διδασκαλίαν εἰς πάντα κατα σπεῖραι τὰ ἔθνη, καὶ παντὸς γένους ἀνθρώπων διδά- σκαλον εὐσεβείας ἑνὸς τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ ἑαυτὸν ἀποφῆναι, τοῖς πάντων ἀγροικοτάτοις καὶ εὐτελεστά τοῖς ἡγήσατο χρῆσθαι τῆς οἰκείας βουλῆς ὑπηρέταις. Εἰκός τινα παραλογώτατα ταῦτα αὐτὸν πεποιηκέναι νομίσαι. Πῶς γὰρ οἱ μηδὲ διᾶραι δυνάμενοι στόμα, κἂν ἑνός τινος διδάσκαλοι κατέστησαν, οὐχί γε ἀνδρῶν συλλόγου; πῶς δ᾽ ἂν πλήθει διειλέχθησαν οἱ πάσης ἐκτὸς γεγονότες παιδείας; Ἀλλὰ τοῦτ᾽ ἦν ἄρα τὸ τῆς ἐνθέου βουλῆς, καὶ τῆς ἐνεργούσης ἐν αὐτοῖς θείας δυνάμεως παραστατικόν. Ανακαλέσας γοῦν αὐτοὺς, τὰ μὲν πρῶτά φησι· « Δεῦτε, ἀκολουθεῖτε μοι, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων. » Ἐπειδὴ δὲ λοιπὸν αὐτοὺς ἀκολούθους ἐκτήσατο, ἐμπνεύσας αὐτοῖς δυνάμεως θείας, μένους τε καὶ θάρσους ἐμ- πλήσας, καὶ δὴ οἱά τις ἀληθῶς Θεοῦ λόγος καὶ αὐτὸς θεός, τηλικούτων θαυμάτων ποιητής, νοερῶν αὐτοὺς καὶ λογικῶν ψυχῶν θηρευτάς ποιήσας, ἔργον τε ἐπισ θεὶς τῇ φωνῇ, τῇ, « Δεῦτε, ἀκολουθεῖτέ μοι, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων, ο φησάσῃ, ὁμοῦ τε ἐργάτας καὶ διδασκάλους αὐτοὺς εὐσεβείας ἀπειργασμένος, ἤδη καὶ εἰς πάντα τὰ ἔθνη διεπέμπετο, κήρυκας ἀναδείξας τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας. Καὶ τίς οὐκ ἂν ἐξ- επλάγη, καὶ ἡ πίστησεν ἂν εἰκότως τῷ παραδόξῳ τοῦ θαύματος, ὅτε μηδεὶς μὲν τῶν πώποτε ἐν ἀνθρώποις DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. A Immortalem animam post cassum incedere corpus, Noscere honoratam sapientis luce, sed iilam Insignis pietate viri mentem esse decoram. > Summe ergo religiosum illum dixit, et animam il- lius sicuti aliorum, post mortem immortalem ſa- ctam, eamque colere, ignorantes Christianos ; deinde interrogantibus cur supplicio affectus esset, respondit : C Esse quidem semper modico cruciamine tortum Corpus, at @thereis mentem clarescere campis. Et post oraculum adjungit deinceps: Ipse igitur pius, et in caelum, ut pii solent, subvectus. Quare hunc quidem non exsecraberis, miseraberis vero hominum ignorantiam? › Hæc etiam nunc Porphy- rius. Quæso igitur, nuuquid impostor ille? at sal- B tem tuorum amicorum verba tibi blandientia, te flectant. Habes igitur nostrum Salvatorem Jesum, qui Christus est Dei, etiam virorum testimonio comprobatum, ut non præstigiatorem, aut veneni- cum, sed ut pium, et justissimum, et sapientem, orbiumque coelestium incolam. Qui igitur talis fuit, quanam alia ratione admirabilium factorum auctor esse potuit, nisi virtute divina ? quam etiam sacra oracula testimoniis suis illi tribuunt, quæ qui- dem Dei verbum Deique virtutem supremam, in homi- nis forma atque habitu, ac potius in ipsa carne, ipso- quecorpore habitasse, omnemque humanam disposi tionem, gubernationemque absolvisse, testificantur. Tu quoque facile discas divinitatem virtutis quæ de illo fertur, si cogites qua ille natura, et cujusmodi præditus, viros ignobiles de piscatorio atque humili victu acceperit, sibique adjunxerit. Deinde iis usus sit administris ad illud inceptum perficiendum, quod omnem effugiat rationem. Cum enim cogitasset id quod nullus unquam cogita- vit proprias leges novamque doctrinam in omnes disseminare nationes, omneque hominum genus eam docere pietatem, quæ unuin supremum Deum veneraretur, huju que rei se magistrum exhibere, omnium maxime agrestibus maximeque ignobilibus putavit sibi utendum esse hujusce consilii ministris : utpote cum verisimile sit illum censuisse, præter omnem rationem hæc se facturum. Quo enim pa- clo, qui ne diducere quidem os idonei erant, sal- tem unius cujuspiam hominis præceptores feri po- tuerunt, nedum virorum conventus ? quomodo au- tem multitudinem alloqui aut instruere, qui ab omni eruditione abhorrebant ? At hoc quidem fuit, quod et divinum consilium, et vin divinam quæ in illis, et cum illis ipsum opus obibat, declararet. Ergo cum illos vocasset, tum primum dixit : . Venite, sequimini me : et faciam vos piscatores hominum ., Cum vero jam illos sectatores esset adeptus, divi- naque sua vi amasset, roboreque atque animi con- fidentia complesset, jamque veluti quoddam vere Dei verbum, ipseque Deus tantorum auctor miraculo - rum, intelligentium rationaliumque animarum ve. natores illos constituisset: remque ipsam atque ef- D o Matth: 17, 18.
Ἀλλὰ πάλιν ἀφορῶν εἰς τὴν τοῦ λόγου δύναμιν ὡς μυρία πλήθη πέπεικεν, καὶ ὡς συνέστησαν μυρίανδροι ἐκκλησίαι πρὸς αὐτῶν ἐκείνων τῶν εὐτελεστάτων καὶ ἀγροίκων τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν, οὐκ ἐν ἀδήλοις που καὶ ἀφανέσι τόποις, ἀλλ’ ἐν ταῖς μάλιστα διαπρεπεστάταις πόλεσιν ἱδρυθεῖσαι, ἐπ’ αὐτῆς λέγω τῆς Ῥωμαίων βασιλευούσης, ἐπί τε τῆς Ἀλεξανδρέων καὶ Ἀντιοχέων, καθ’ ὅλης τε τῆς Αἰγύπτου καὶ Λιβύης, Εὐρώπης τε καὶ Ἀσίας, ἔν τε κώμαις τε καὶ χώραις καὶ παντοίοις ἔθνεσιν, πάλιν ἐξ ἀνάγκης ἀνατρέχειν ἐκβιάζομαι ἐπὶ τὴν τοῦ αἰτίου ζήτησιν, καὶ συνομολογεῖν μὴ ἄλλως αὐτοὺς κεκρατηκέναι τοῦ τολμήματος ἢ θειοτέρᾳ καὶ ὑπὲρ ἄνθρωπον δυνάμει καὶ συνεργίᾳ τοῦ φήσαντος αὐτοῖς· «μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη ἐν τῷ ὀνόματί μου». τοῦτο δ’ οὖν εἰπὼν ἐπισυνῆψεν ἐπαγγελίαν, δι’ ἧς ἔμελλον ἐπιθαρρεῖν καὶ προθύμως ἐπιδιδόναι σφᾶς αὐτοὺς τοῖς παρηγγελμένοις. φησὶν γοῦν αὐτοῖς· «καὶ ἰδοὺ ἐγὼ μεθ’ ὑμῶν εἰμι πάσας τὰς ἡμέρας, ἕως τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος».
Οττι μὲν ἀθανάτη ψυχὴ μετὰ σῶμα προβαίνει, Γιγνώσκει σοφίῃ τετιμημένος· ἀλλά γε ψυχὴ Ανέρος εὐσεβίῃ προφερεστάτη ἐστὶν ἐκείνου. » Εὐσεβέστατον ἄρα ἔφη αὐτὸν, καὶ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, καθάπερ καὶ τῶν ἄλλων, μετὰ θάνατον ἀπαθανα τισθῆναι, ἣν σέβειν ἀγνοοῦντας τους Χριστιανούς. Επερωτησάντων δὲ διὰ τί ἐκολάσθη, ἔχρησεν· გ Σωμα μὲν ἀδρανέσιν βασάνοις αἰεὶ προβέβληται· Ψυχὴ δ' εὐσεβέων εἰς οὐράνιον πέδον ίζει. Καὶ ἐπιλέγει μετὰ τὸν χρησμὸν ἑξῆς· « Αὐτὸς οὖν εὐσεβὴς, καὶ εἰς οὐρανοὺς ὥσπερ οἱ εὐσεβεῖς χωρή- σας. Ὥστε τοῦτον μὲν οὐ βλασφημήσεις, ελεήσεις δὲ τῶν ἀνθρώπων τὴν ἄνοιαν. » Ταῦτα καὶ νῦν ὁ Πορφύριος. Αρ' οὖν ἀπατεών, ὦ οὗτος; κἂν τὰ φίλα σε δυσωπείτω τῶν οἰκείων ῥήματα. Έχεις τοιγαροῦν τὴν ἡμέτερον Σωτῆρα Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ παρὰ τοῖς ἑαυτοῦ ὡμολογημένον οὐ γόητα οὐδὲ φαρμακέα, ἀλλ᾽ εὐσεβῆ καὶ δικαιότατον καὶ σοφὸν καὶ οὐρανίων ἁψίδων οικήτορα. Ο δὴ οὖν τοιοῦτος πῶς ἂν ἄλλως τῶν παραδόξων ἔργων γέγονε ποιητής ἢ δυνάμει θείᾳ ; ἣν καὶ τὰ ἱερὰ λόγια μαρτυροῦσιν αὐτῷ, Θεοῦ λόγον καὶ Θεοῦ δύναμιν τὴν ἀνωτάτω ἐν ἀνθρώπου μορφῇ καὶ σχήματι, μᾶλλον δ' ἐν αὐτῇ σαρκὶ καὶ σώματι κατοικῆσαι, καὶ πᾶσαν τὴν ἐν ἀνθρώποις οἰκονομίαν ἐπιτελέσαι μαρτυροῦντα. Καὶ σὺ δ᾽ ἂν αὐτὸς καταμάθοις τὸ ἔνθεον τῆς περὶ αὐτοῦ δυνάμεως, εἰ λογίσαιο τίς ποτε ὢν ἄρα τὴν φύσιν καὶ πηλίκος ἄνδρας εὐτελεῖς ἐξ ἁλείας και ι ταπεινοῦ βίου προσοικειωσάμενος, τούτοις κέχρηται ο διακόνοις ἐπὶ κατορθώσει πράγματος πάντα καλύ ποντος λόγον. Διανοηθεὶς γὰρ ὅ μηδεὶς πώποτε, νό- μους οἰκείους καὶ ξένην διδασκαλίαν εἰς πάντα κατα σπεῖραι τὰ ἔθνη, καὶ παντὸς γένους ἀνθρώπων διδά- σκαλον εὐσεβείας ἑνὸς τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ ἑαυτὸν ἀποφῆναι, τοῖς πάντων ἀγροικοτάτοις καὶ εὐτελεστά τοῖς ἡγήσατο χρῆσθαι τῆς οἰκείας βουλῆς ὑπηρέταις. Εἰκός τινα παραλογώτατα ταῦτα αὐτὸν πεποιηκέναι νομίσαι. Πῶς γὰρ οἱ μηδὲ διᾶραι δυνάμενοι στόμα, κἂν ἑνός τινος διδάσκαλοι κατέστησαν, οὐχί γε ἀνδρῶν συλλόγου; πῶς δ᾽ ἂν πλήθει διειλέχθησαν οἱ πάσης ἐκτὸς γεγονότες παιδείας; Ἀλλὰ τοῦτ᾽ ἦν ἄρα τὸ τῆς ἐνθέου βουλῆς, καὶ τῆς ἐνεργούσης ἐν αὐτοῖς θείας δυνάμεως παραστατικόν. Ανακαλέσας γοῦν αὐτοὺς, τὰ μὲν πρῶτά φησι· « Δεῦτε, ἀκολουθεῖτε μοι, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων. » Ἐπειδὴ δὲ λοιπὸν αὐτοὺς ἀκολούθους ἐκτήσατο, ἐμπνεύσας αὐτοῖς δυνάμεως θείας, μένους τε καὶ θάρσους ἐμ- πλήσας, καὶ δὴ οἱά τις ἀληθῶς Θεοῦ λόγος καὶ αὐτὸς θεός, τηλικούτων θαυμάτων ποιητής, νοερῶν αὐτοὺς καὶ λογικῶν ψυχῶν θηρευτάς ποιήσας, ἔργον τε ἐπισ θεὶς τῇ φωνῇ, τῇ, « Δεῦτε, ἀκολουθεῖτέ μοι, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων, ο φησάσῃ, ὁμοῦ τε ἐργάτας καὶ διδασκάλους αὐτοὺς εὐσεβείας ἀπειργασμένος, ἤδη καὶ εἰς πάντα τὰ ἔθνη διεπέμπετο, κήρυκας ἀναδείξας τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας. Καὶ τίς οὐκ ἂν ἐξ- επλάγη, καὶ ἡ πίστησεν ἂν εἰκότως τῷ παραδόξῳ τοῦ θαύματος, ὅτε μηδεὶς μὲν τῶν πώποτε ἐν ἀνθρώποις DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. A Immortalem animam post cassum incedere corpus, Noscere honoratam sapientis luce, sed iilam Insignis pietate viri mentem esse decoram. > Summe ergo religiosum illum dixit, et animam il- lius sicuti aliorum, post mortem immortalem ſa- ctam, eamque colere, ignorantes Christianos ; deinde interrogantibus cur supplicio affectus esset, respondit : C Esse quidem semper modico cruciamine tortum Corpus, at @thereis mentem clarescere campis. Et post oraculum adjungit deinceps: Ipse igitur pius, et in caelum, ut pii solent, subvectus. Quare hunc quidem non exsecraberis, miseraberis vero hominum ignorantiam? › Hæc etiam nunc Porphy- rius. Quæso igitur, nuuquid impostor ille? at sal- B tem tuorum amicorum verba tibi blandientia, te flectant. Habes igitur nostrum Salvatorem Jesum, qui Christus est Dei, etiam virorum testimonio comprobatum, ut non præstigiatorem, aut veneni- cum, sed ut pium, et justissimum, et sapientem, orbiumque coelestium incolam. Qui igitur talis fuit, quanam alia ratione admirabilium factorum auctor esse potuit, nisi virtute divina ? quam etiam sacra oracula testimoniis suis illi tribuunt, quæ qui- dem Dei verbum Deique virtutem supremam, in homi- nis forma atque habitu, ac potius in ipsa carne, ipso- quecorpore habitasse, omnemque humanam disposi tionem, gubernationemque absolvisse, testificantur. Tu quoque facile discas divinitatem virtutis quæ de illo fertur, si cogites qua ille natura, et cujusmodi præditus, viros ignobiles de piscatorio atque humili victu acceperit, sibique adjunxerit. Deinde iis usus sit administris ad illud inceptum perficiendum, quod omnem effugiat rationem. Cum enim cogitasset id quod nullus unquam cogita- vit proprias leges novamque doctrinam in omnes disseminare nationes, omneque hominum genus eam docere pietatem, quæ unuin supremum Deum veneraretur, huju que rei se magistrum exhibere, omnium maxime agrestibus maximeque ignobilibus putavit sibi utendum esse hujusce consilii ministris : utpote cum verisimile sit illum censuisse, præter omnem rationem hæc se facturum. Quo enim pa- clo, qui ne diducere quidem os idonei erant, sal- tem unius cujuspiam hominis præceptores feri po- tuerunt, nedum virorum conventus ? quomodo au- tem multitudinem alloqui aut instruere, qui ab omni eruditione abhorrebant ? At hoc quidem fuit, quod et divinum consilium, et vin divinam quæ in illis, et cum illis ipsum opus obibat, declararet. Ergo cum illos vocasset, tum primum dixit : . Venite, sequimini me : et faciam vos piscatores hominum ., Cum vero jam illos sectatores esset adeptus, divi- naque sua vi amasset, roboreque atque animi con- fidentia complesset, jamque veluti quoddam vere Dei verbum, ipseque Deus tantorum auctor miraculo - rum, intelligentium rationaliumque animarum ve. natores illos constituisset: remque ipsam atque ef- D o Matth: 17, 18.
PG 22:243ἀλλὰ καὶ πνεύματος αὐτοῖς ἐμπνεῦσαι λέγεται θείου, ἀλλὰ καὶ δύναμιν αὐτοῖς ἔνθεον καὶ παραδοξοποιὸν πεποιηκέναι, τοτὲ μὲν φήσας «λάβετε πνεῦμα ἅγιον», τοτὲ δὲ εἰπὼν «ἀσθενοῦντας θεραπεύετε, λεπροὺς καθαρίζετε, δαίμονας ἐκβάλλετε· δωρεὰν ἐλάβετε, δωρεὰν δότε». Συνορᾷς τοιγαροῦν καὶ αὐτὸς ὅπως κεκράτηκεν ὁ δι’ αὐτῶν λόγος, ἐπεὶ καὶ αὐτῶν ἡ βίβλος τῶν Πράξεων συνῳδὰ τούτοις καὶ σύμφωνα μαρτυρεῖ· ἔνθα ἱστοροῦνται καὶ αὐτοὶ τῇ τῶν παραδόξων ἐνεργείᾳ δι’ ὀνόματος τοῦ Ἰησοῦ πρὸς αὐτῶν ἐπιτελουμένῃ τοὺς παρόντας καὶ τοὺς θεωμένους ἐκπλῆξαι. ἐξέπληττον γὰρ ὡς εἰκὸς διὰ τῶν ἔργων τοὺς θεωμένους πρότερον· εἶθ’ οὕτως προθύμους εἶχον αὐτοὺς ἐπὶ τὸ φιλοπευστεῖν, τίς ποτ’ ἦν οὗτος οὗ τῇ δυνάμει καὶ προσηγορίᾳ τὸ θαῦμα γέγονεν· εἶτα διδάσκοντες ηὕρισκον τῇ πίστει φθάνοντας τὴν παρ’ αὐτῶν διδασκαλίαν. οὐ γὰρ τοῖς λόγοις πεισθέντες ἀλλὰ τοῖς ἔργοις προκαταληφθέντες ῥᾴδιον ἐποιοῦντο τὴν ἐν τοῖς λόγοις διάθεσιν. λέγονται γοῦν ἤδη τινὲς βουθυσίας καὶ σπονδὰς ὡς ἂν ἤδη θεοῖς οὖσιν τοῖς τοῦ Ἰησοῦ προσαγηοχέναι· καὶ τινὰ μὲν αὐτῶν τὸν Ἑρμῆν εἶναι, τινὰ δὲ τὸν Δία νενομικέναι.
τῶν μαθητῶν τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλίας τρόπος; "Αρα Β γὰρ εἰς μέσην παρελθόντες πόλιν, ἔπειτ' ἐν ἀγορ στάντες, καὶ βοῇ μείζονι χρησάμενοι συνεκάλουν τοὺς παριόντας, κάπειτα ἐδημηγόρουν ; Καὶ τίς ἦν ἄρα αὐτοῖς τῆς δημηγορίας ὁ λόγος, ᾧ πεπεῖσθαι εἰκὸς ἦν τοὺς ἀκροωμένους; Πῶς δὲ καὶ ἐδημηγόρουν ἄνδρες λόγων άπειροι, καὶ πάσης ἀμέτοχοι παιδείας; ᾿Αλλὰ μὴν οὐ κατὰ πλῆθος, κατὰ μέρος δὲ τοῖς προστυχοῦσι διελέγοντο. Τίσιν οὖν καὶ ὁποίοις ἐχρῶντο λόγοις ἐπὶ πειθὺ τῶν ἀκουόντων; ἐπεὶ μηδὲ μικρὸς ἦν αὐτοῖς ὁ ἀγὼν, μὴ ἀρνουμένοις τὸν ἐπονείδιστον θάνατον την τοῦ καταγγελλομένου. Εἰ μὲν γὰρ τοῦτον ἐπικρυφά- μενοι, καὶ μὴ ὁμολογοῦντες εἰς πάντας οἷα καὶ ὁπόσα πέπονθεν ὑπὸ Ἰουδαίων, τὰ σεμνὰ μόνα καὶ ἔνδοξα προσεκόμιζον· λέγω δὲ τὰς θαυματουργίας, καὶ τὰς παραδοξοποιίας αὐτοῦ, τάς τε φιλοσόφους διδασκα- λίας αὐτοῦ· οὐδ᾽ οὕτως ἦν αὐτοῖς εὐχερὴς ὁ λόγος πρὸς τὸ ποιῆσαι ῥᾳδίως συγκαταθέσθαι τοὺς ἀκούον τας ξενοφωνου μένους, καὶ ἄρτι πρῶτον ἐπακούοντας καινῶν ῥημάτων, ὑπ' ἀνδρῶν οὐδὲν ἐπαγομένων ἀξιόπιστον τὴν τῶν λεγομένων μαρτυρίαν. Πλὴν ἀλλ' ειξεν ἂν πιθανώτερον λέγεσθαι τὰ εἰρημένα. Νῦν δὲ τοτὲ μὲν τὸν πρεσβευόμενον θεὸν ἐν ἀνθρώπου γεγο- νέναι σώματι, καὶ οὐδὲν ἄλλο τὴν φύσιν εἶναι ἢ Θεοῦ Λόγοι, διὸ καὶ τοιαύτας τεραστίας δυνάμεις πεποιη- κέναι οἷα Θεόν· τοτὲ δὲ τούτοις ἐναντίως ὕβρεις αὐτ τὴν καὶ ἀτιμίας ὑπομεῖναι, καὶ τέλος τὴν αἰσχίστην καὶ τοῖς πάντων ἀνθρώπων κακουργοτάτοις ἐπηρτη- μένην διὰ σταυροῦ τιμωρίαν, τίς οὐκ ἂν ὡς ἐναντία λεγόντων κατέπτυσεν εἰκότως ; Τίς δ' οὕτως ἠλίθιος ὑπῆρχεν, ὡς εὐχερῶς πιστεῦσαι λέγουσιν ἑωρακένα: μετὰ τὸν θάνατον ἐκ νεκρῶν ἀναβεβιωκότα, τὸν μηδὲ ὅτι ἐν ζῶσιν ἦν ἐπαμῦναι ἑαυτῷ δεδυνημένον; Τίς δὲ τοῖς ἰδιώταις καὶ εὐτελέσιν ἐκείνοις ἐπείσθη ποτ' ἂν λέγουσι, χρῆναι τῶν μὲν πατρῴων θεῶν κατα φρονῆσαι, καὶ μωρίαν μὲν τῶν ἐξ αἰῶνος καταγνῶ- ναι πάντων, μόνοις δὲ αὐτοῖς πείθεσθαι καὶ τοῖς ὑπὸ τοῦ σταυρωθέντος παρηγγελμένοις ; τοῦτον γὰρ εἶναι τοῦ μόνου καὶ ἐπὶ πάντων Θεοῦ μόνον ἀγαπητὸν καὶ μονογενή Παῖδα. Ἐγὼ μὲν οὖν ἐξετάζων παρ ἐμαυτῷ φιλαλήθως τὸν λόγον, οὐδεμίαν πειστικὴν δύναμιν ἐν αὐτῷ, οὐδέ τι σεμνὸν, οὐδ᾽ ἀξιόπιστον, ἀλλ᾽ οὐδὲ πιθανὸν εἰς τὸ κἂν ἕνα τινὰ τῶν ἠλιθίων τείται δύνασθαι εὑρίσκω. ᾿Αλλὰ πάλιν ἀφορῶν εἰς τὴν τοῦ λόγου δύναμιν ὡς μυρία πλήθη πέπεικε, καὶ ὡς συνέστησαν μυρίανδροι Εκκλησίαι πρὸς αὐτῶν ἐκείνων τῶν εὐτελεστάτων καὶ ἀγροίκων τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν, οὐκ ἐν ἀδήλοις που καὶ ἀφανέσι τόποις, ἀλλ᾽ ἐν ταῖς μάλιστα διαπρεπεστάταις πόλεσιν ἱδρυ θεῖσαι, ἐπ' αὐτῆς λέγω τῆς Ῥωμαίων βασιλευούσης, ἐπί τε τῆς ᾿Αλεξανδρέων καὶ ᾿Αντιοχέων, καθ' ὅλης τε τῆς Αἰγύπτου καὶ Λιβύης, Εὐρώπης τε καὶ ᾿Ασίας, Εν τε χώμαις τε καὶ χώραις καὶ παντοίοις ἔθνεσι, πάλιν ἐξ ἀνάγκης ἀνατρέχειν ἐκβιάζομαι ἐπὶ τὴν τοῦ αἰτίου ζήτησιν, καὶ συνομολογεῖν μὴ ἄλλως αὐτ τοὺς κεκρατηκέναι τοῦ τολμήματος ἢ θειοτέρᾳ καὶ ὑπὲρ ἄνθρωπον δυνάμει καὶ συνεργίᾳ τοῦ φήσαντος αὐτοῖς· ο Μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη ἐν τῷ ὀνόματί μου, ο Τοῦτο δ' οὖν εἰπὼν ἐπισυνῆψεν ἐπαγγελίαν, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. A fieri potest ut hoc dicenti illi crederent, nisi c ex aliis ejusdem divinis gestis, veracem illumı in verbis experti essent ? quod enim verbis H- lius crederent, ratiocinanti tibi confiteri neces- se est. Imperanti enim illi nullus non paruit ; sed protinus auscultantes illius mutui quem. admodum ipsis præceptum fuerat, ac de patriis se- dibus ad omnes gentes profecti, omne hominum genus docuerunt, brevique tempore intueri licuit respondentia verbis facta. Prædicatum itaque est in exiguo temporis spatio in toto orbe Evangelium, in testimonium cunctis gentibus; et barbari et Græci quæ de Jesu scripta erant, patríis litteris patriaque voce exceperunt. Cæterum, quis non merito ambigat quænam fuerit Jesu discipulorum docendi ratio, quis modus? Nunquid in mediam progressi civitatem, deinde stantes in fcro, vocem- que attolleutes, convocabant eos qui accedebant? et quæ tandem illis concionandi ratio, cui quidem ve- risimile sit auscultasse audientes? quomodo autem concionabantur viri sermonis imperiti, et omues expertes eruditionis? atqui non multitudinem, sed singulos adeuntes alloquebantur. Qua igitur et cu- jusmodi oratione utebantur, ut audientibus persua- derent? non enim parvum illis propositum erat certamen, non dissimulantibus probrosam ejus mortem quem ut Deum commendabant. Nam si hanc dissimulassent, neque qualia quantaque pas- sus sit a Judæis apud omnes confessi essent, sed quæ reverentiam homini gloriamque adderent, ca sola protulissent: dico autem prodigia et miracula ab illo edita, necnon philosophica ejusdem docu- menta ne sic quidem illis exitum celerem inve- nisset oratio, ut facile consensum audientium eli- cerent; qui quidem audientes aliena lingua uteban- tur, ac tune primum ab hominibus nihil fide di- gnum afferentibus, inaudita sibi prius verba perci piebant, ad ea quæ illi dicerent comprobanda. Ve- rumtamen si talia dixissent, aliquanto probabilius dicere visi essent. Nunc autem cum dicerent illum quem ut Deum commendabant, modo in corpore bumano versatum, nihilque aliud natura quam Dei Verbum esse, quocirca etiam talia miracula tan quam Deum edere potuisse, modo his contraria, D injurias illum contumeliasque tulisse, et denique probrosissimum, et omnium hominum scelera- tissinis injungi solitum crucis supplicium: quis non merito illos ut contraria sibi ipsis dicentes delusisset? Quis autem usque adeo fatuus fuisset, ut facile crederet dicentibus atque affirmantibus, vidisse se post mortem illum a mortuis rediisse ac revixisse, qui ne tunc quidem cum apud vivos esset seipsum tutari potuisset ? Quis vero imperitis illis, atque ignobilibus unquam paruisset dicenti- bus, oportere deos quidem patrios contemnere, et stultitiam omnium, qui unquam ab initio huma- ni generis fuissent, damnare : solis vero sibi pa- rere, el iis quæ crucitixus præcepisset? hunc enim esse solius supremi Dei solum dilectum atque
τοσοῦτον αὐτῶν τὰς διανοίας ἐξέπληττεν ἡ τῶν παραδόξων ἔργων ἐπίδειξις. καὶ δὴ οὕτω διακειμένοις πάνθ’ ὅσα περὶ τοῦ Ἰησοῦ κατήγγελλον ἤδη λοιπὸν ἀληθεύειν εὐλόγως ἐνομίζοντο, καὶ τῇ μετὰ τὸν θάνατον ἀναβιώσει αὐτοῦ οὐχ ἁπλοῖς οὐδ’ ἀναποδείκτοις ἐμαρτύρουν λόγοις, δι’ αὐτῆς δ’ ἐνεργείας ἔπειθον, ζῶντος ἔργα παριστῶντες. εἰ δὲ καὶ θεὸν αὐτὸν καὶ θεοῦ παῖδα πρὸ τῆς εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεως παρὰ τῷ πατρὶ τυγχάνοντα κατήγγελλον, καὶ τούτῳ πῶς οὐκ ἂν προσέθεντο μᾶλλον, τὸ ἐναντίον ἄπιστον εἶναι καὶ ἀδύνατον ἡγούμενοι εἰκότως, λογισάμενοι μὴ δύνασθαι θνητῆς ἔργα φύσεως εἶναι νομίζειν τὰ δρώμενα ἀλλὰ θεοῦ, κἂν μὴ λέγῃ τις; τοῦτ’ ἦν ἄρα καὶ οὐδὲ[ν] ἄλλο τὸ ζητηθὲν αὐτὸ ἐκεῖνο, ὁποίᾳ δυνάμει περιγεγόνασιν τῶν ἐν ἀρχαῖς ἀκροωμένων οἱ τοῦ Ἰησοῦ μαθηταί, καὶ ὅπως Ἕλληνας ὁμοῦ καὶ βαρβάρους ὡς περὶ λόγου θεοῦ περὶ αὐτοῦ φρονεῖν ἔπεισαν, ὅπως τε ἐν μέσαις ταῖς πόλεσιν καὶ ἀνὰ τὰς χώρας εὐσεβείας ἑνὸς τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ συνεστήσαντο διδασκαλεῖα.
τῶν μαθητῶν τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλίας τρόπος; "Αρα Β γὰρ εἰς μέσην παρελθόντες πόλιν, ἔπειτ' ἐν ἀγορ στάντες, καὶ βοῇ μείζονι χρησάμενοι συνεκάλουν τοὺς παριόντας, κάπειτα ἐδημηγόρουν ; Καὶ τίς ἦν ἄρα αὐτοῖς τῆς δημηγορίας ὁ λόγος, ᾧ πεπεῖσθαι εἰκὸς ἦν τοὺς ἀκροωμένους; Πῶς δὲ καὶ ἐδημηγόρουν ἄνδρες λόγων άπειροι, καὶ πάσης ἀμέτοχοι παιδείας; ᾿Αλλὰ μὴν οὐ κατὰ πλῆθος, κατὰ μέρος δὲ τοῖς προστυχοῦσι διελέγοντο. Τίσιν οὖν καὶ ὁποίοις ἐχρῶντο λόγοις ἐπὶ πειθὺ τῶν ἀκουόντων; ἐπεὶ μηδὲ μικρὸς ἦν αὐτοῖς ὁ ἀγὼν, μὴ ἀρνουμένοις τὸν ἐπονείδιστον θάνατον την τοῦ καταγγελλομένου. Εἰ μὲν γὰρ τοῦτον ἐπικρυφά- μενοι, καὶ μὴ ὁμολογοῦντες εἰς πάντας οἷα καὶ ὁπόσα πέπονθεν ὑπὸ Ἰουδαίων, τὰ σεμνὰ μόνα καὶ ἔνδοξα προσεκόμιζον· λέγω δὲ τὰς θαυματουργίας, καὶ τὰς παραδοξοποιίας αὐτοῦ, τάς τε φιλοσόφους διδασκα- λίας αὐτοῦ· οὐδ᾽ οὕτως ἦν αὐτοῖς εὐχερὴς ὁ λόγος πρὸς τὸ ποιῆσαι ῥᾳδίως συγκαταθέσθαι τοὺς ἀκούον τας ξενοφωνου μένους, καὶ ἄρτι πρῶτον ἐπακούοντας καινῶν ῥημάτων, ὑπ' ἀνδρῶν οὐδὲν ἐπαγομένων ἀξιόπιστον τὴν τῶν λεγομένων μαρτυρίαν. Πλὴν ἀλλ' ειξεν ἂν πιθανώτερον λέγεσθαι τὰ εἰρημένα. Νῦν δὲ τοτὲ μὲν τὸν πρεσβευόμενον θεὸν ἐν ἀνθρώπου γεγο- νέναι σώματι, καὶ οὐδὲν ἄλλο τὴν φύσιν εἶναι ἢ Θεοῦ Λόγοι, διὸ καὶ τοιαύτας τεραστίας δυνάμεις πεποιη- κέναι οἷα Θεόν· τοτὲ δὲ τούτοις ἐναντίως ὕβρεις αὐτ τὴν καὶ ἀτιμίας ὑπομεῖναι, καὶ τέλος τὴν αἰσχίστην καὶ τοῖς πάντων ἀνθρώπων κακουργοτάτοις ἐπηρτη- μένην διὰ σταυροῦ τιμωρίαν, τίς οὐκ ἂν ὡς ἐναντία λεγόντων κατέπτυσεν εἰκότως ; Τίς δ' οὕτως ἠλίθιος ὑπῆρχεν, ὡς εὐχερῶς πιστεῦσαι λέγουσιν ἑωρακένα: μετὰ τὸν θάνατον ἐκ νεκρῶν ἀναβεβιωκότα, τὸν μηδὲ ὅτι ἐν ζῶσιν ἦν ἐπαμῦναι ἑαυτῷ δεδυνημένον; Τίς δὲ τοῖς ἰδιώταις καὶ εὐτελέσιν ἐκείνοις ἐπείσθη ποτ' ἂν λέγουσι, χρῆναι τῶν μὲν πατρῴων θεῶν κατα φρονῆσαι, καὶ μωρίαν μὲν τῶν ἐξ αἰῶνος καταγνῶ- ναι πάντων, μόνοις δὲ αὐτοῖς πείθεσθαι καὶ τοῖς ὑπὸ τοῦ σταυρωθέντος παρηγγελμένοις ; τοῦτον γὰρ εἶναι τοῦ μόνου καὶ ἐπὶ πάντων Θεοῦ μόνον ἀγαπητὸν καὶ μονογενή Παῖδα. Ἐγὼ μὲν οὖν ἐξετάζων παρ ἐμαυτῷ φιλαλήθως τὸν λόγον, οὐδεμίαν πειστικὴν δύναμιν ἐν αὐτῷ, οὐδέ τι σεμνὸν, οὐδ᾽ ἀξιόπιστον, ἀλλ᾽ οὐδὲ πιθανὸν εἰς τὸ κἂν ἕνα τινὰ τῶν ἠλιθίων τείται δύνασθαι εὑρίσκω. ᾿Αλλὰ πάλιν ἀφορῶν εἰς τὴν τοῦ λόγου δύναμιν ὡς μυρία πλήθη πέπεικε, καὶ ὡς συνέστησαν μυρίανδροι Εκκλησίαι πρὸς αὐτῶν ἐκείνων τῶν εὐτελεστάτων καὶ ἀγροίκων τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν, οὐκ ἐν ἀδήλοις που καὶ ἀφανέσι τόποις, ἀλλ᾽ ἐν ταῖς μάλιστα διαπρεπεστάταις πόλεσιν ἱδρυ θεῖσαι, ἐπ' αὐτῆς λέγω τῆς Ῥωμαίων βασιλευούσης, ἐπί τε τῆς ᾿Αλεξανδρέων καὶ ᾿Αντιοχέων, καθ' ὅλης τε τῆς Αἰγύπτου καὶ Λιβύης, Εὐρώπης τε καὶ ᾿Ασίας, Εν τε χώμαις τε καὶ χώραις καὶ παντοίοις ἔθνεσι, πάλιν ἐξ ἀνάγκης ἀνατρέχειν ἐκβιάζομαι ἐπὶ τὴν τοῦ αἰτίου ζήτησιν, καὶ συνομολογεῖν μὴ ἄλλως αὐτ τοὺς κεκρατηκέναι τοῦ τολμήματος ἢ θειοτέρᾳ καὶ ὑπὲρ ἄνθρωπον δυνάμει καὶ συνεργίᾳ τοῦ φήσαντος αὐτοῖς· ο Μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη ἐν τῷ ὀνόματί μου, ο Τοῦτο δ' οὖν εἰπὼν ἐπισυνῆψεν ἐπαγγελίαν, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. A fieri potest ut hoc dicenti illi crederent, nisi c ex aliis ejusdem divinis gestis, veracem illumı in verbis experti essent ? quod enim verbis H- lius crederent, ratiocinanti tibi confiteri neces- se est. Imperanti enim illi nullus non paruit ; sed protinus auscultantes illius mutui quem. admodum ipsis præceptum fuerat, ac de patriis se- dibus ad omnes gentes profecti, omne hominum genus docuerunt, brevique tempore intueri licuit respondentia verbis facta. Prædicatum itaque est in exiguo temporis spatio in toto orbe Evangelium, in testimonium cunctis gentibus; et barbari et Græci quæ de Jesu scripta erant, patríis litteris patriaque voce exceperunt. Cæterum, quis non merito ambigat quænam fuerit Jesu discipulorum docendi ratio, quis modus? Nunquid in mediam progressi civitatem, deinde stantes in fcro, vocem- que attolleutes, convocabant eos qui accedebant? et quæ tandem illis concionandi ratio, cui quidem ve- risimile sit auscultasse audientes? quomodo autem concionabantur viri sermonis imperiti, et omues expertes eruditionis? atqui non multitudinem, sed singulos adeuntes alloquebantur. Qua igitur et cu- jusmodi oratione utebantur, ut audientibus persua- derent? non enim parvum illis propositum erat certamen, non dissimulantibus probrosam ejus mortem quem ut Deum commendabant. Nam si hanc dissimulassent, neque qualia quantaque pas- sus sit a Judæis apud omnes confessi essent, sed quæ reverentiam homini gloriamque adderent, ca sola protulissent: dico autem prodigia et miracula ab illo edita, necnon philosophica ejusdem docu- menta ne sic quidem illis exitum celerem inve- nisset oratio, ut facile consensum audientium eli- cerent; qui quidem audientes aliena lingua uteban- tur, ac tune primum ab hominibus nihil fide di- gnum afferentibus, inaudita sibi prius verba perci piebant, ad ea quæ illi dicerent comprobanda. Ve- rumtamen si talia dixissent, aliquanto probabilius dicere visi essent. Nunc autem cum dicerent illum quem ut Deum commendabant, modo in corpore bumano versatum, nihilque aliud natura quam Dei Verbum esse, quocirca etiam talia miracula tan quam Deum edere potuisse, modo his contraria, D injurias illum contumeliasque tulisse, et denique probrosissimum, et omnium hominum scelera- tissinis injungi solitum crucis supplicium: quis non merito illos ut contraria sibi ipsis dicentes delusisset? Quis autem usque adeo fatuus fuisset, ut facile crederet dicentibus atque affirmantibus, vidisse se post mortem illum a mortuis rediisse ac revixisse, qui ne tunc quidem cum apud vivos esset seipsum tutari potuisset ? Quis vero imperitis illis, atque ignobilibus unquam paruisset dicenti- bus, oportere deos quidem patrios contemnere, et stultitiam omnium, qui unquam ab initio huma- ni generis fuissent, damnare : solis vero sibi pa- rere, el iis quæ crucitixus præcepisset? hunc enim esse solius supremi Dei solum dilectum atque
Καίτοι τίς οὐκ ἂν θαυμάσειεν πρὸς ἑαυτὸν ἐπιλογισάμενος καὶ ἐνθυμηθείς, ὡς οὐκ ἀνθρώπινον ἦν τὸ μηδ’ ἄλλοτε ὑπὸ μίαν τὴν Ῥωμαίων [ἀρχὴν] γενέσθαι τὰ πλεῖστα τῆς οἰκουμένης ἔθνη, ἀλλ’ ἀπὸ τῶν τοῦ Ἰησοῦ χρόνων. ἅμα γὰρ τῇ εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ παραδόξῳ ἐπιδημίᾳ καὶ τὰ Ῥωμαίων ἀκμάσαι συνηνέχθη, τότε πρῶτον Αὐγούστου τῶν πλείστων ἐθνῶν μοναρχήσαντος, καθ’ ὃν Κλεοπάτρας ἁλούσης ἡ κατ’ Αἴγυπτον τῶν Πτολεμαίων διαδοχὴ λέλυτο· ἐξ ἐκείνου τε καὶ εἰς δεῦρο τὸ ἀπ’ αἰῶνος καὶ ἀπ’ αὐτῆς ὡς εἰπεῖν τῆς πρώτης ἀνθρωπείας ... συστὰν Αἰγύπτου βασίλειον καθῄρητο. ἐξ ἐκείνου τε καὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος Ῥωμαίων δοῦλον γέγονεν, καὶ τὸ Σύρων ὡσαύτως, Καππαδόκων τε καὶ Μακεδόνων, καὶ Βιθυνῶν καὶ Ἑλλήνων, καὶ συνελόντι φάναι τῶν λοιπῶν τῶν ὑπὸ τὴν Ῥωμαίων ἀρχὴν ἁπάντων. τοῦτο δ’ ὅτι μὴ ἀθεεὶ τῇ περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν διδασκαλίᾳ συνεισῆλθεν τίς οὐκ ἂν ὁμολογήσειεν, διανοηθεὶς ὡς οὐ ῥᾴδιον ἦν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ πορείαν ἐπὶ τῆς ἀλλοδαπῆς στείλασθαι, διεστώτων πρὸς ἄλληλα τῶν ἐθνῶν, καὶ μηδεμιᾶς οὔσης ἐν αὐτοῖς ἐπιμιξίας διὰ τὰς πολλὰς ἐθναρχίας·
τῶν μαθητῶν τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλίας τρόπος; "Αρα Β γὰρ εἰς μέσην παρελθόντες πόλιν, ἔπειτ' ἐν ἀγορ στάντες, καὶ βοῇ μείζονι χρησάμενοι συνεκάλουν τοὺς παριόντας, κάπειτα ἐδημηγόρουν ; Καὶ τίς ἦν ἄρα αὐτοῖς τῆς δημηγορίας ὁ λόγος, ᾧ πεπεῖσθαι εἰκὸς ἦν τοὺς ἀκροωμένους; Πῶς δὲ καὶ ἐδημηγόρουν ἄνδρες λόγων άπειροι, καὶ πάσης ἀμέτοχοι παιδείας; ᾿Αλλὰ μὴν οὐ κατὰ πλῆθος, κατὰ μέρος δὲ τοῖς προστυχοῦσι διελέγοντο. Τίσιν οὖν καὶ ὁποίοις ἐχρῶντο λόγοις ἐπὶ πειθὺ τῶν ἀκουόντων; ἐπεὶ μηδὲ μικρὸς ἦν αὐτοῖς ὁ ἀγὼν, μὴ ἀρνουμένοις τὸν ἐπονείδιστον θάνατον την τοῦ καταγγελλομένου. Εἰ μὲν γὰρ τοῦτον ἐπικρυφά- μενοι, καὶ μὴ ὁμολογοῦντες εἰς πάντας οἷα καὶ ὁπόσα πέπονθεν ὑπὸ Ἰουδαίων, τὰ σεμνὰ μόνα καὶ ἔνδοξα προσεκόμιζον· λέγω δὲ τὰς θαυματουργίας, καὶ τὰς παραδοξοποιίας αὐτοῦ, τάς τε φιλοσόφους διδασκα- λίας αὐτοῦ· οὐδ᾽ οὕτως ἦν αὐτοῖς εὐχερὴς ὁ λόγος πρὸς τὸ ποιῆσαι ῥᾳδίως συγκαταθέσθαι τοὺς ἀκούον τας ξενοφωνου μένους, καὶ ἄρτι πρῶτον ἐπακούοντας καινῶν ῥημάτων, ὑπ' ἀνδρῶν οὐδὲν ἐπαγομένων ἀξιόπιστον τὴν τῶν λεγομένων μαρτυρίαν. Πλὴν ἀλλ' ειξεν ἂν πιθανώτερον λέγεσθαι τὰ εἰρημένα. Νῦν δὲ τοτὲ μὲν τὸν πρεσβευόμενον θεὸν ἐν ἀνθρώπου γεγο- νέναι σώματι, καὶ οὐδὲν ἄλλο τὴν φύσιν εἶναι ἢ Θεοῦ Λόγοι, διὸ καὶ τοιαύτας τεραστίας δυνάμεις πεποιη- κέναι οἷα Θεόν· τοτὲ δὲ τούτοις ἐναντίως ὕβρεις αὐτ τὴν καὶ ἀτιμίας ὑπομεῖναι, καὶ τέλος τὴν αἰσχίστην καὶ τοῖς πάντων ἀνθρώπων κακουργοτάτοις ἐπηρτη- μένην διὰ σταυροῦ τιμωρίαν, τίς οὐκ ἂν ὡς ἐναντία λεγόντων κατέπτυσεν εἰκότως ; Τίς δ' οὕτως ἠλίθιος ὑπῆρχεν, ὡς εὐχερῶς πιστεῦσαι λέγουσιν ἑωρακένα: μετὰ τὸν θάνατον ἐκ νεκρῶν ἀναβεβιωκότα, τὸν μηδὲ ὅτι ἐν ζῶσιν ἦν ἐπαμῦναι ἑαυτῷ δεδυνημένον; Τίς δὲ τοῖς ἰδιώταις καὶ εὐτελέσιν ἐκείνοις ἐπείσθη ποτ' ἂν λέγουσι, χρῆναι τῶν μὲν πατρῴων θεῶν κατα φρονῆσαι, καὶ μωρίαν μὲν τῶν ἐξ αἰῶνος καταγνῶ- ναι πάντων, μόνοις δὲ αὐτοῖς πείθεσθαι καὶ τοῖς ὑπὸ τοῦ σταυρωθέντος παρηγγελμένοις ; τοῦτον γὰρ εἶναι τοῦ μόνου καὶ ἐπὶ πάντων Θεοῦ μόνον ἀγαπητὸν καὶ μονογενή Παῖδα. Ἐγὼ μὲν οὖν ἐξετάζων παρ ἐμαυτῷ φιλαλήθως τὸν λόγον, οὐδεμίαν πειστικὴν δύναμιν ἐν αὐτῷ, οὐδέ τι σεμνὸν, οὐδ᾽ ἀξιόπιστον, ἀλλ᾽ οὐδὲ πιθανὸν εἰς τὸ κἂν ἕνα τινὰ τῶν ἠλιθίων τείται δύνασθαι εὑρίσκω. ᾿Αλλὰ πάλιν ἀφορῶν εἰς τὴν τοῦ λόγου δύναμιν ὡς μυρία πλήθη πέπεικε, καὶ ὡς συνέστησαν μυρίανδροι Εκκλησίαι πρὸς αὐτῶν ἐκείνων τῶν εὐτελεστάτων καὶ ἀγροίκων τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν, οὐκ ἐν ἀδήλοις που καὶ ἀφανέσι τόποις, ἀλλ᾽ ἐν ταῖς μάλιστα διαπρεπεστάταις πόλεσιν ἱδρυ θεῖσαι, ἐπ' αὐτῆς λέγω τῆς Ῥωμαίων βασιλευούσης, ἐπί τε τῆς ᾿Αλεξανδρέων καὶ ᾿Αντιοχέων, καθ' ὅλης τε τῆς Αἰγύπτου καὶ Λιβύης, Εὐρώπης τε καὶ ᾿Ασίας, Εν τε χώμαις τε καὶ χώραις καὶ παντοίοις ἔθνεσι, πάλιν ἐξ ἀνάγκης ἀνατρέχειν ἐκβιάζομαι ἐπὶ τὴν τοῦ αἰτίου ζήτησιν, καὶ συνομολογεῖν μὴ ἄλλως αὐτ τοὺς κεκρατηκέναι τοῦ τολμήματος ἢ θειοτέρᾳ καὶ ὑπὲρ ἄνθρωπον δυνάμει καὶ συνεργίᾳ τοῦ φήσαντος αὐτοῖς· ο Μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη ἐν τῷ ὀνόματί μου, ο Τοῦτο δ' οὖν εἰπὼν ἐπισυνῆψεν ἐπαγγελίαν, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. A fieri potest ut hoc dicenti illi crederent, nisi c ex aliis ejusdem divinis gestis, veracem illumı in verbis experti essent ? quod enim verbis H- lius crederent, ratiocinanti tibi confiteri neces- se est. Imperanti enim illi nullus non paruit ; sed protinus auscultantes illius mutui quem. admodum ipsis præceptum fuerat, ac de patriis se- dibus ad omnes gentes profecti, omne hominum genus docuerunt, brevique tempore intueri licuit respondentia verbis facta. Prædicatum itaque est in exiguo temporis spatio in toto orbe Evangelium, in testimonium cunctis gentibus; et barbari et Græci quæ de Jesu scripta erant, patríis litteris patriaque voce exceperunt. Cæterum, quis non merito ambigat quænam fuerit Jesu discipulorum docendi ratio, quis modus? Nunquid in mediam progressi civitatem, deinde stantes in fcro, vocem- que attolleutes, convocabant eos qui accedebant? et quæ tandem illis concionandi ratio, cui quidem ve- risimile sit auscultasse audientes? quomodo autem concionabantur viri sermonis imperiti, et omues expertes eruditionis? atqui non multitudinem, sed singulos adeuntes alloquebantur. Qua igitur et cu- jusmodi oratione utebantur, ut audientibus persua- derent? non enim parvum illis propositum erat certamen, non dissimulantibus probrosam ejus mortem quem ut Deum commendabant. Nam si hanc dissimulassent, neque qualia quantaque pas- sus sit a Judæis apud omnes confessi essent, sed quæ reverentiam homini gloriamque adderent, ca sola protulissent: dico autem prodigia et miracula ab illo edita, necnon philosophica ejusdem docu- menta ne sic quidem illis exitum celerem inve- nisset oratio, ut facile consensum audientium eli- cerent; qui quidem audientes aliena lingua uteban- tur, ac tune primum ab hominibus nihil fide di- gnum afferentibus, inaudita sibi prius verba perci piebant, ad ea quæ illi dicerent comprobanda. Ve- rumtamen si talia dixissent, aliquanto probabilius dicere visi essent. Nunc autem cum dicerent illum quem ut Deum commendabant, modo in corpore bumano versatum, nihilque aliud natura quam Dei Verbum esse, quocirca etiam talia miracula tan quam Deum edere potuisse, modo his contraria, D injurias illum contumeliasque tulisse, et denique probrosissimum, et omnium hominum scelera- tissinis injungi solitum crucis supplicium: quis non merito illos ut contraria sibi ipsis dicentes delusisset? Quis autem usque adeo fatuus fuisset, ut facile crederet dicentibus atque affirmantibus, vidisse se post mortem illum a mortuis rediisse ac revixisse, qui ne tunc quidem cum apud vivos esset seipsum tutari potuisset ? Quis vero imperitis illis, atque ignobilibus unquam paruisset dicenti- bus, oportere deos quidem patrios contemnere, et stultitiam omnium, qui unquam ab initio huma- ni generis fuissent, damnare : solis vero sibi pa- rere, el iis quæ crucitixus præcepisset? hunc enim esse solius supremi Dei solum dilectum atque
ὧν περιῃρημένων ἀφόβως ἤδη καὶ ἐπ’ ἀδείας τὸ προκείμενον ἤνυον, τὴν πορείαν αὐτοῖς προεξευμαρίσαντος τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ καὶ τοὺς θυμοὺς τῶν κατὰ πόλεις δεισιδαιμόνων φόβῳ τῆς μείζονος ἀρχῆς καταστείλαντος. λόγισαι γὰρ ὡς, εἰ μηδὲν τὸ κωλῦον ἦν τοὺς περὶ τὴν πολύθεον πλάνην ἐπτοημένους τῇ τοῦ Χριστοῦ πολεμεῖν διδασκαλίᾳ, πάλαι ἂν ἑώρας κατὰ πόλεις καὶ κατὰ ἀγροὺς ἐμφυλίους στάσεις, διωγμούς τε καὶ πολέμους οὐ τοὺς τυχόντας, εἰ δὴ ἐφ’ ἑαυτοῖς εἶχον οἱ δεισιδαίμονες τὴν ἐπ’ αὐτῶν ἐξουσίαν. νῦν δὲ καὶ τοῦτο θεοῦ τοῦ ἐπὶ πάντων ἔργον ἦν, τὸ μείζονι φόβῳ τῆς ἀνωτάτω ἀρχῆς τοὺς ἐχθροὺς τοῦ οἰκείου λόγου καταδουλῶσαι· προκόπτειν γὰρ αὐτὸν ὁσημέραι καὶ εἰς πάντας ἀνθρώπους αὔξειν βούλεται. Πάλιν τε αὖ ὡς μὴ νομισθείη κατὰ συγχώρησιν τῶν κρατούντων διαρκέσειν· εἴποτέ τις τούτων πονηρίᾳ ληφθεὶς τῷ τοῦ Χριστοῦ λόγῳ πολεμεῖν προύθετο, καὶ τούτῳ πράττειν ἐνεδίδου τὸ καταθύμιον, ὁμοῦ μὲν εἰς ἔνδειξιν τῶν τῆς εὐσεβείας ἀθλητῶν, ὁμοῦ δὲ καὶ εἰς τὸ τοῖς πᾶσιν φανερὸν καταστῆναι, ὅτι μὴ ἐξ ἀνθρώπων ἦν βουλῆς ἀλλ’ ἐκ τῆς τοῦ θεοῦ δυνάμεως ἡ τοῦ λόγου σύστασις.
τῶν μαθητῶν τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλίας τρόπος; "Αρα Β γὰρ εἰς μέσην παρελθόντες πόλιν, ἔπειτ' ἐν ἀγορ στάντες, καὶ βοῇ μείζονι χρησάμενοι συνεκάλουν τοὺς παριόντας, κάπειτα ἐδημηγόρουν ; Καὶ τίς ἦν ἄρα αὐτοῖς τῆς δημηγορίας ὁ λόγος, ᾧ πεπεῖσθαι εἰκὸς ἦν τοὺς ἀκροωμένους; Πῶς δὲ καὶ ἐδημηγόρουν ἄνδρες λόγων άπειροι, καὶ πάσης ἀμέτοχοι παιδείας; ᾿Αλλὰ μὴν οὐ κατὰ πλῆθος, κατὰ μέρος δὲ τοῖς προστυχοῦσι διελέγοντο. Τίσιν οὖν καὶ ὁποίοις ἐχρῶντο λόγοις ἐπὶ πειθὺ τῶν ἀκουόντων; ἐπεὶ μηδὲ μικρὸς ἦν αὐτοῖς ὁ ἀγὼν, μὴ ἀρνουμένοις τὸν ἐπονείδιστον θάνατον την τοῦ καταγγελλομένου. Εἰ μὲν γὰρ τοῦτον ἐπικρυφά- μενοι, καὶ μὴ ὁμολογοῦντες εἰς πάντας οἷα καὶ ὁπόσα πέπονθεν ὑπὸ Ἰουδαίων, τὰ σεμνὰ μόνα καὶ ἔνδοξα προσεκόμιζον· λέγω δὲ τὰς θαυματουργίας, καὶ τὰς παραδοξοποιίας αὐτοῦ, τάς τε φιλοσόφους διδασκα- λίας αὐτοῦ· οὐδ᾽ οὕτως ἦν αὐτοῖς εὐχερὴς ὁ λόγος πρὸς τὸ ποιῆσαι ῥᾳδίως συγκαταθέσθαι τοὺς ἀκούον τας ξενοφωνου μένους, καὶ ἄρτι πρῶτον ἐπακούοντας καινῶν ῥημάτων, ὑπ' ἀνδρῶν οὐδὲν ἐπαγομένων ἀξιόπιστον τὴν τῶν λεγομένων μαρτυρίαν. Πλὴν ἀλλ' ειξεν ἂν πιθανώτερον λέγεσθαι τὰ εἰρημένα. Νῦν δὲ τοτὲ μὲν τὸν πρεσβευόμενον θεὸν ἐν ἀνθρώπου γεγο- νέναι σώματι, καὶ οὐδὲν ἄλλο τὴν φύσιν εἶναι ἢ Θεοῦ Λόγοι, διὸ καὶ τοιαύτας τεραστίας δυνάμεις πεποιη- κέναι οἷα Θεόν· τοτὲ δὲ τούτοις ἐναντίως ὕβρεις αὐτ τὴν καὶ ἀτιμίας ὑπομεῖναι, καὶ τέλος τὴν αἰσχίστην καὶ τοῖς πάντων ἀνθρώπων κακουργοτάτοις ἐπηρτη- μένην διὰ σταυροῦ τιμωρίαν, τίς οὐκ ἂν ὡς ἐναντία λεγόντων κατέπτυσεν εἰκότως ; Τίς δ' οὕτως ἠλίθιος ὑπῆρχεν, ὡς εὐχερῶς πιστεῦσαι λέγουσιν ἑωρακένα: μετὰ τὸν θάνατον ἐκ νεκρῶν ἀναβεβιωκότα, τὸν μηδὲ ὅτι ἐν ζῶσιν ἦν ἐπαμῦναι ἑαυτῷ δεδυνημένον; Τίς δὲ τοῖς ἰδιώταις καὶ εὐτελέσιν ἐκείνοις ἐπείσθη ποτ' ἂν λέγουσι, χρῆναι τῶν μὲν πατρῴων θεῶν κατα φρονῆσαι, καὶ μωρίαν μὲν τῶν ἐξ αἰῶνος καταγνῶ- ναι πάντων, μόνοις δὲ αὐτοῖς πείθεσθαι καὶ τοῖς ὑπὸ τοῦ σταυρωθέντος παρηγγελμένοις ; τοῦτον γὰρ εἶναι τοῦ μόνου καὶ ἐπὶ πάντων Θεοῦ μόνον ἀγαπητὸν καὶ μονογενή Παῖδα. Ἐγὼ μὲν οὖν ἐξετάζων παρ ἐμαυτῷ φιλαλήθως τὸν λόγον, οὐδεμίαν πειστικὴν δύναμιν ἐν αὐτῷ, οὐδέ τι σεμνὸν, οὐδ᾽ ἀξιόπιστον, ἀλλ᾽ οὐδὲ πιθανὸν εἰς τὸ κἂν ἕνα τινὰ τῶν ἠλιθίων τείται δύνασθαι εὑρίσκω. ᾿Αλλὰ πάλιν ἀφορῶν εἰς τὴν τοῦ λόγου δύναμιν ὡς μυρία πλήθη πέπεικε, καὶ ὡς συνέστησαν μυρίανδροι Εκκλησίαι πρὸς αὐτῶν ἐκείνων τῶν εὐτελεστάτων καὶ ἀγροίκων τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν, οὐκ ἐν ἀδήλοις που καὶ ἀφανέσι τόποις, ἀλλ᾽ ἐν ταῖς μάλιστα διαπρεπεστάταις πόλεσιν ἱδρυ θεῖσαι, ἐπ' αὐτῆς λέγω τῆς Ῥωμαίων βασιλευούσης, ἐπί τε τῆς ᾿Αλεξανδρέων καὶ ᾿Αντιοχέων, καθ' ὅλης τε τῆς Αἰγύπτου καὶ Λιβύης, Εὐρώπης τε καὶ ᾿Ασίας, Εν τε χώμαις τε καὶ χώραις καὶ παντοίοις ἔθνεσι, πάλιν ἐξ ἀνάγκης ἀνατρέχειν ἐκβιάζομαι ἐπὶ τὴν τοῦ αἰτίου ζήτησιν, καὶ συνομολογεῖν μὴ ἄλλως αὐτ τοὺς κεκρατηκέναι τοῦ τολμήματος ἢ θειοτέρᾳ καὶ ὑπὲρ ἄνθρωπον δυνάμει καὶ συνεργίᾳ τοῦ φήσαντος αὐτοῖς· ο Μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη ἐν τῷ ὀνόματί μου, ο Τοῦτο δ' οὖν εἰπὼν ἐπισυνῆψεν ἐπαγγελίαν, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. A fieri potest ut hoc dicenti illi crederent, nisi c ex aliis ejusdem divinis gestis, veracem illumı in verbis experti essent ? quod enim verbis H- lius crederent, ratiocinanti tibi confiteri neces- se est. Imperanti enim illi nullus non paruit ; sed protinus auscultantes illius mutui quem. admodum ipsis præceptum fuerat, ac de patriis se- dibus ad omnes gentes profecti, omne hominum genus docuerunt, brevique tempore intueri licuit respondentia verbis facta. Prædicatum itaque est in exiguo temporis spatio in toto orbe Evangelium, in testimonium cunctis gentibus; et barbari et Græci quæ de Jesu scripta erant, patríis litteris patriaque voce exceperunt. Cæterum, quis non merito ambigat quænam fuerit Jesu discipulorum docendi ratio, quis modus? Nunquid in mediam progressi civitatem, deinde stantes in fcro, vocem- que attolleutes, convocabant eos qui accedebant? et quæ tandem illis concionandi ratio, cui quidem ve- risimile sit auscultasse audientes? quomodo autem concionabantur viri sermonis imperiti, et omues expertes eruditionis? atqui non multitudinem, sed singulos adeuntes alloquebantur. Qua igitur et cu- jusmodi oratione utebantur, ut audientibus persua- derent? non enim parvum illis propositum erat certamen, non dissimulantibus probrosam ejus mortem quem ut Deum commendabant. Nam si hanc dissimulassent, neque qualia quantaque pas- sus sit a Judæis apud omnes confessi essent, sed quæ reverentiam homini gloriamque adderent, ca sola protulissent: dico autem prodigia et miracula ab illo edita, necnon philosophica ejusdem docu- menta ne sic quidem illis exitum celerem inve- nisset oratio, ut facile consensum audientium eli- cerent; qui quidem audientes aliena lingua uteban- tur, ac tune primum ab hominibus nihil fide di- gnum afferentibus, inaudita sibi prius verba perci piebant, ad ea quæ illi dicerent comprobanda. Ve- rumtamen si talia dixissent, aliquanto probabilius dicere visi essent. Nunc autem cum dicerent illum quem ut Deum commendabant, modo in corpore bumano versatum, nihilque aliud natura quam Dei Verbum esse, quocirca etiam talia miracula tan quam Deum edere potuisse, modo his contraria, D injurias illum contumeliasque tulisse, et denique probrosissimum, et omnium hominum scelera- tissinis injungi solitum crucis supplicium: quis non merito illos ut contraria sibi ipsis dicentes delusisset? Quis autem usque adeo fatuus fuisset, ut facile crederet dicentibus atque affirmantibus, vidisse se post mortem illum a mortuis rediisse ac revixisse, qui ne tunc quidem cum apud vivos esset seipsum tutari potuisset ? Quis vero imperitis illis, atque ignobilibus unquam paruisset dicenti- bus, oportere deos quidem patrios contemnere, et stultitiam omnium, qui unquam ab initio huma- ni generis fuissent, damnare : solis vero sibi pa- rere, el iis quæ crucitixus præcepisset? hunc enim esse solius supremi Dei solum dilectum atque
αὐτίκα τίς οὐκ ἂν θαυμάσειεν τὰ συμβαίνειν κατὰ τοὺς τοιούσδε καιροὺς εἰωθότα; οἱ μὲν γὰρ τῆς εὐσεβείας ἀθληταὶ τὸ πρὶν ἀνθρώποις γε ... τοῖς πᾶσιν διάδηλοι καὶ διαπρεπεῖς ἐγίνοντο τῶν παρὰ τῷ θεῷ κατηξιωμένοι βραβείων· οἱ δὲ τῆς εὐσεβείας πολέμιοι τὰς προςηκούσας ἐξέτινον δίκας, θεηλάτοις μάστιξιν οἰστρούμενοι καὶ πᾶν τὸ σῶμα δεινοῖς καὶ ἀνιαροῖς πάθεσιν διαφθειρόμενοι, ὥστε ἤδη καὶ εἰς ὁμολογίαν τῆς κατὰ Χριστοῦ δυσσεβείας ἥκειν περιελαθῆναι. οἱ δέ γε λοιποὶ πάντες τῆς ἐνθέου προσηγορίας ἠξιωμένοι καὶ τὰ Χριστοῦ φρονεῖν αὐχοῦντες, ἐπ’ ὀλίγον ἐγγυμνασάμενοι τοῖς πειρατηρίοις, τὸ δὲ γνήσιον καὶ εἰλικρινὲς τοῦ φρονήματος ἐπιδειξάμενοι, τὴν οἰκείαν αὖθις ἀπελάμβανον ἐλευθερίαν, εἰς μεῖζον ὁσημέραι δι’ αὐτῶν ἐκλάμποντος τοῦ σωτηρίου λόγου καὶ ἐν αὐτοῖς γε μέσοις τοῖς ἐχθροῖς κατακρατοῦντος, μὴ μόνον τε τῶν ὁρατῶν πολεμίων κατεξανισταμένου, ἀλλὰ καὶ τῶν ἀοράτων, εἴ τινες ἄρ’ εἶεν ἀμφὶ τὸν περὶ γῆν ἀέρα ζοφώδη πονηροὶ δαίμονες καὶ ἄρχοντες τούτων·
τῶν μαθητῶν τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλίας τρόπος; "Αρα Β γὰρ εἰς μέσην παρελθόντες πόλιν, ἔπειτ' ἐν ἀγορ στάντες, καὶ βοῇ μείζονι χρησάμενοι συνεκάλουν τοὺς παριόντας, κάπειτα ἐδημηγόρουν ; Καὶ τίς ἦν ἄρα αὐτοῖς τῆς δημηγορίας ὁ λόγος, ᾧ πεπεῖσθαι εἰκὸς ἦν τοὺς ἀκροωμένους; Πῶς δὲ καὶ ἐδημηγόρουν ἄνδρες λόγων άπειροι, καὶ πάσης ἀμέτοχοι παιδείας; ᾿Αλλὰ μὴν οὐ κατὰ πλῆθος, κατὰ μέρος δὲ τοῖς προστυχοῦσι διελέγοντο. Τίσιν οὖν καὶ ὁποίοις ἐχρῶντο λόγοις ἐπὶ πειθὺ τῶν ἀκουόντων; ἐπεὶ μηδὲ μικρὸς ἦν αὐτοῖς ὁ ἀγὼν, μὴ ἀρνουμένοις τὸν ἐπονείδιστον θάνατον την τοῦ καταγγελλομένου. Εἰ μὲν γὰρ τοῦτον ἐπικρυφά- μενοι, καὶ μὴ ὁμολογοῦντες εἰς πάντας οἷα καὶ ὁπόσα πέπονθεν ὑπὸ Ἰουδαίων, τὰ σεμνὰ μόνα καὶ ἔνδοξα προσεκόμιζον· λέγω δὲ τὰς θαυματουργίας, καὶ τὰς παραδοξοποιίας αὐτοῦ, τάς τε φιλοσόφους διδασκα- λίας αὐτοῦ· οὐδ᾽ οὕτως ἦν αὐτοῖς εὐχερὴς ὁ λόγος πρὸς τὸ ποιῆσαι ῥᾳδίως συγκαταθέσθαι τοὺς ἀκούον τας ξενοφωνου μένους, καὶ ἄρτι πρῶτον ἐπακούοντας καινῶν ῥημάτων, ὑπ' ἀνδρῶν οὐδὲν ἐπαγομένων ἀξιόπιστον τὴν τῶν λεγομένων μαρτυρίαν. Πλὴν ἀλλ' ειξεν ἂν πιθανώτερον λέγεσθαι τὰ εἰρημένα. Νῦν δὲ τοτὲ μὲν τὸν πρεσβευόμενον θεὸν ἐν ἀνθρώπου γεγο- νέναι σώματι, καὶ οὐδὲν ἄλλο τὴν φύσιν εἶναι ἢ Θεοῦ Λόγοι, διὸ καὶ τοιαύτας τεραστίας δυνάμεις πεποιη- κέναι οἷα Θεόν· τοτὲ δὲ τούτοις ἐναντίως ὕβρεις αὐτ τὴν καὶ ἀτιμίας ὑπομεῖναι, καὶ τέλος τὴν αἰσχίστην καὶ τοῖς πάντων ἀνθρώπων κακουργοτάτοις ἐπηρτη- μένην διὰ σταυροῦ τιμωρίαν, τίς οὐκ ἂν ὡς ἐναντία λεγόντων κατέπτυσεν εἰκότως ; Τίς δ' οὕτως ἠλίθιος ὑπῆρχεν, ὡς εὐχερῶς πιστεῦσαι λέγουσιν ἑωρακένα: μετὰ τὸν θάνατον ἐκ νεκρῶν ἀναβεβιωκότα, τὸν μηδὲ ὅτι ἐν ζῶσιν ἦν ἐπαμῦναι ἑαυτῷ δεδυνημένον; Τίς δὲ τοῖς ἰδιώταις καὶ εὐτελέσιν ἐκείνοις ἐπείσθη ποτ' ἂν λέγουσι, χρῆναι τῶν μὲν πατρῴων θεῶν κατα φρονῆσαι, καὶ μωρίαν μὲν τῶν ἐξ αἰῶνος καταγνῶ- ναι πάντων, μόνοις δὲ αὐτοῖς πείθεσθαι καὶ τοῖς ὑπὸ τοῦ σταυρωθέντος παρηγγελμένοις ; τοῦτον γὰρ εἶναι τοῦ μόνου καὶ ἐπὶ πάντων Θεοῦ μόνον ἀγαπητὸν καὶ μονογενή Παῖδα. Ἐγὼ μὲν οὖν ἐξετάζων παρ ἐμαυτῷ φιλαλήθως τὸν λόγον, οὐδεμίαν πειστικὴν δύναμιν ἐν αὐτῷ, οὐδέ τι σεμνὸν, οὐδ᾽ ἀξιόπιστον, ἀλλ᾽ οὐδὲ πιθανὸν εἰς τὸ κἂν ἕνα τινὰ τῶν ἠλιθίων τείται δύνασθαι εὑρίσκω. ᾿Αλλὰ πάλιν ἀφορῶν εἰς τὴν τοῦ λόγου δύναμιν ὡς μυρία πλήθη πέπεικε, καὶ ὡς συνέστησαν μυρίανδροι Εκκλησίαι πρὸς αὐτῶν ἐκείνων τῶν εὐτελεστάτων καὶ ἀγροίκων τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν, οὐκ ἐν ἀδήλοις που καὶ ἀφανέσι τόποις, ἀλλ᾽ ἐν ταῖς μάλιστα διαπρεπεστάταις πόλεσιν ἱδρυ θεῖσαι, ἐπ' αὐτῆς λέγω τῆς Ῥωμαίων βασιλευούσης, ἐπί τε τῆς ᾿Αλεξανδρέων καὶ ᾿Αντιοχέων, καθ' ὅλης τε τῆς Αἰγύπτου καὶ Λιβύης, Εὐρώπης τε καὶ ᾿Ασίας, Εν τε χώμαις τε καὶ χώραις καὶ παντοίοις ἔθνεσι, πάλιν ἐξ ἀνάγκης ἀνατρέχειν ἐκβιάζομαι ἐπὶ τὴν τοῦ αἰτίου ζήτησιν, καὶ συνομολογεῖν μὴ ἄλλως αὐτ τοὺς κεκρατηκέναι τοῦ τολμήματος ἢ θειοτέρᾳ καὶ ὑπὲρ ἄνθρωπον δυνάμει καὶ συνεργίᾳ τοῦ φήσαντος αὐτοῖς· ο Μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη ἐν τῷ ὀνόματί μου, ο Τοῦτο δ' οὖν εἰπὼν ἐπισυνῆψεν ἐπαγγελίαν, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. A fieri potest ut hoc dicenti illi crederent, nisi c ex aliis ejusdem divinis gestis, veracem illumı in verbis experti essent ? quod enim verbis H- lius crederent, ratiocinanti tibi confiteri neces- se est. Imperanti enim illi nullus non paruit ; sed protinus auscultantes illius mutui quem. admodum ipsis præceptum fuerat, ac de patriis se- dibus ad omnes gentes profecti, omne hominum genus docuerunt, brevique tempore intueri licuit respondentia verbis facta. Prædicatum itaque est in exiguo temporis spatio in toto orbe Evangelium, in testimonium cunctis gentibus; et barbari et Græci quæ de Jesu scripta erant, patríis litteris patriaque voce exceperunt. Cæterum, quis non merito ambigat quænam fuerit Jesu discipulorum docendi ratio, quis modus? Nunquid in mediam progressi civitatem, deinde stantes in fcro, vocem- que attolleutes, convocabant eos qui accedebant? et quæ tandem illis concionandi ratio, cui quidem ve- risimile sit auscultasse audientes? quomodo autem concionabantur viri sermonis imperiti, et omues expertes eruditionis? atqui non multitudinem, sed singulos adeuntes alloquebantur. Qua igitur et cu- jusmodi oratione utebantur, ut audientibus persua- derent? non enim parvum illis propositum erat certamen, non dissimulantibus probrosam ejus mortem quem ut Deum commendabant. Nam si hanc dissimulassent, neque qualia quantaque pas- sus sit a Judæis apud omnes confessi essent, sed quæ reverentiam homini gloriamque adderent, ca sola protulissent: dico autem prodigia et miracula ab illo edita, necnon philosophica ejusdem docu- menta ne sic quidem illis exitum celerem inve- nisset oratio, ut facile consensum audientium eli- cerent; qui quidem audientes aliena lingua uteban- tur, ac tune primum ab hominibus nihil fide di- gnum afferentibus, inaudita sibi prius verba perci piebant, ad ea quæ illi dicerent comprobanda. Ve- rumtamen si talia dixissent, aliquanto probabilius dicere visi essent. Nunc autem cum dicerent illum quem ut Deum commendabant, modo in corpore bumano versatum, nihilque aliud natura quam Dei Verbum esse, quocirca etiam talia miracula tan quam Deum edere potuisse, modo his contraria, D injurias illum contumeliasque tulisse, et denique probrosissimum, et omnium hominum scelera- tissinis injungi solitum crucis supplicium: quis non merito illos ut contraria sibi ipsis dicentes delusisset? Quis autem usque adeo fatuus fuisset, ut facile crederet dicentibus atque affirmantibus, vidisse se post mortem illum a mortuis rediisse ac revixisse, qui ne tunc quidem cum apud vivos esset seipsum tutari potuisset ? Quis vero imperitis illis, atque ignobilibus unquam paruisset dicenti- bus, oportere deos quidem patrios contemnere, et stultitiam omnium, qui unquam ab initio huma- ni generis fuissent, damnare : solis vero sibi pa- rere, el iis quæ crucitixus præcepisset? hunc enim esse solius supremi Dei solum dilectum atque
οὓς καὶ αὐτοὺς οἱ γνήσιοι τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ δι’ ἁγνείας βίου καὶ τῶν πρὸς τὸν θεὸν εὐχῶν διά τε τῆς αὐτοῦ ἐνθέου προσηγορίας ἐξελαύνοντες, ... σημείων τῶν πάλαι ἱστορουμένων ὑπ’ αὐτοῦ γεγονέναι παραδόξων, καὶ ἐν τούτῳ τοῖς συνορᾶν δυναμένοις τὰ τεκμήρια τῆς ἐνθέου ἀρετῆς αὐτοῦ διαδεικνύντες. Ἀλλὰ γὰρ τῶνδε κατὰ καιρὸν προγεγυμνασμένων, καιρὸς ἤδη καλεῖ τῆς μυστικωτέρας περὶ αὐτοῦ θεολογίας ἐφάψασθαι, καὶ τὸν θεὸν λόγον, ὅστις ποτ’ ἦν ὁ διὰ τοῦ φαινομένου ἀνδρὸς τὰς θαυματουργίας ἐκτελῶν, ἐποπτεῦσαι. Τάδε ἔνεστιν ἐν τῷ τετάρτῳ συγγράμματι τῆς περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως.20 α. Περὶ τῆς κατὰ τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ μυστικῆς οἰκονομίας. β. Ὅπως αὐτὸν πρὸ πάσης κτίσεως υἱὸν θεοῦ γεγονέναι φαμέν. γ. Ὅτι μὴ πλείους υἱοὶ τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ, μόνος δὲ εἷς ἐκ θεοῦ θεὸς εὐλόγως ἡμῖν ἀνηγόρευται. δ. Ὡς ἀναγκαία τῇ τῶν ὅλων συστάσει ἡ τοῦ μονογενοῦς υἱοῦ τοῦ θεοῦ πρού̈παρξις ἀποδίδοται. ε. Ὡς μυρίας μὲν ὁμολογοῦμεν εἶναι γενητὰς θείας δυνάμεις, μόνην δὲ τὴν τοῦ υἱοῦ, δι’ ἣν ἐπάγεται εἰκόνα τοῦ θεοῦ πατρός, θεολογοῦμεν. 2.
τῶν μαθητῶν τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλίας τρόπος; "Αρα Β γὰρ εἰς μέσην παρελθόντες πόλιν, ἔπειτ' ἐν ἀγορ στάντες, καὶ βοῇ μείζονι χρησάμενοι συνεκάλουν τοὺς παριόντας, κάπειτα ἐδημηγόρουν ; Καὶ τίς ἦν ἄρα αὐτοῖς τῆς δημηγορίας ὁ λόγος, ᾧ πεπεῖσθαι εἰκὸς ἦν τοὺς ἀκροωμένους; Πῶς δὲ καὶ ἐδημηγόρουν ἄνδρες λόγων άπειροι, καὶ πάσης ἀμέτοχοι παιδείας; ᾿Αλλὰ μὴν οὐ κατὰ πλῆθος, κατὰ μέρος δὲ τοῖς προστυχοῦσι διελέγοντο. Τίσιν οὖν καὶ ὁποίοις ἐχρῶντο λόγοις ἐπὶ πειθὺ τῶν ἀκουόντων; ἐπεὶ μηδὲ μικρὸς ἦν αὐτοῖς ὁ ἀγὼν, μὴ ἀρνουμένοις τὸν ἐπονείδιστον θάνατον την τοῦ καταγγελλομένου. Εἰ μὲν γὰρ τοῦτον ἐπικρυφά- μενοι, καὶ μὴ ὁμολογοῦντες εἰς πάντας οἷα καὶ ὁπόσα πέπονθεν ὑπὸ Ἰουδαίων, τὰ σεμνὰ μόνα καὶ ἔνδοξα προσεκόμιζον· λέγω δὲ τὰς θαυματουργίας, καὶ τὰς παραδοξοποιίας αὐτοῦ, τάς τε φιλοσόφους διδασκα- λίας αὐτοῦ· οὐδ᾽ οὕτως ἦν αὐτοῖς εὐχερὴς ὁ λόγος πρὸς τὸ ποιῆσαι ῥᾳδίως συγκαταθέσθαι τοὺς ἀκούον τας ξενοφωνου μένους, καὶ ἄρτι πρῶτον ἐπακούοντας καινῶν ῥημάτων, ὑπ' ἀνδρῶν οὐδὲν ἐπαγομένων ἀξιόπιστον τὴν τῶν λεγομένων μαρτυρίαν. Πλὴν ἀλλ' ειξεν ἂν πιθανώτερον λέγεσθαι τὰ εἰρημένα. Νῦν δὲ τοτὲ μὲν τὸν πρεσβευόμενον θεὸν ἐν ἀνθρώπου γεγο- νέναι σώματι, καὶ οὐδὲν ἄλλο τὴν φύσιν εἶναι ἢ Θεοῦ Λόγοι, διὸ καὶ τοιαύτας τεραστίας δυνάμεις πεποιη- κέναι οἷα Θεόν· τοτὲ δὲ τούτοις ἐναντίως ὕβρεις αὐτ τὴν καὶ ἀτιμίας ὑπομεῖναι, καὶ τέλος τὴν αἰσχίστην καὶ τοῖς πάντων ἀνθρώπων κακουργοτάτοις ἐπηρτη- μένην διὰ σταυροῦ τιμωρίαν, τίς οὐκ ἂν ὡς ἐναντία λεγόντων κατέπτυσεν εἰκότως ; Τίς δ' οὕτως ἠλίθιος ὑπῆρχεν, ὡς εὐχερῶς πιστεῦσαι λέγουσιν ἑωρακένα: μετὰ τὸν θάνατον ἐκ νεκρῶν ἀναβεβιωκότα, τὸν μηδὲ ὅτι ἐν ζῶσιν ἦν ἐπαμῦναι ἑαυτῷ δεδυνημένον; Τίς δὲ τοῖς ἰδιώταις καὶ εὐτελέσιν ἐκείνοις ἐπείσθη ποτ' ἂν λέγουσι, χρῆναι τῶν μὲν πατρῴων θεῶν κατα φρονῆσαι, καὶ μωρίαν μὲν τῶν ἐξ αἰῶνος καταγνῶ- ναι πάντων, μόνοις δὲ αὐτοῖς πείθεσθαι καὶ τοῖς ὑπὸ τοῦ σταυρωθέντος παρηγγελμένοις ; τοῦτον γὰρ εἶναι τοῦ μόνου καὶ ἐπὶ πάντων Θεοῦ μόνον ἀγαπητὸν καὶ μονογενή Παῖδα. Ἐγὼ μὲν οὖν ἐξετάζων παρ ἐμαυτῷ φιλαλήθως τὸν λόγον, οὐδεμίαν πειστικὴν δύναμιν ἐν αὐτῷ, οὐδέ τι σεμνὸν, οὐδ᾽ ἀξιόπιστον, ἀλλ᾽ οὐδὲ πιθανὸν εἰς τὸ κἂν ἕνα τινὰ τῶν ἠλιθίων τείται δύνασθαι εὑρίσκω. ᾿Αλλὰ πάλιν ἀφορῶν εἰς τὴν τοῦ λόγου δύναμιν ὡς μυρία πλήθη πέπεικε, καὶ ὡς συνέστησαν μυρίανδροι Εκκλησίαι πρὸς αὐτῶν ἐκείνων τῶν εὐτελεστάτων καὶ ἀγροίκων τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν, οὐκ ἐν ἀδήλοις που καὶ ἀφανέσι τόποις, ἀλλ᾽ ἐν ταῖς μάλιστα διαπρεπεστάταις πόλεσιν ἱδρυ θεῖσαι, ἐπ' αὐτῆς λέγω τῆς Ῥωμαίων βασιλευούσης, ἐπί τε τῆς ᾿Αλεξανδρέων καὶ ᾿Αντιοχέων, καθ' ὅλης τε τῆς Αἰγύπτου καὶ Λιβύης, Εὐρώπης τε καὶ ᾿Ασίας, Εν τε χώμαις τε καὶ χώραις καὶ παντοίοις ἔθνεσι, πάλιν ἐξ ἀνάγκης ἀνατρέχειν ἐκβιάζομαι ἐπὶ τὴν τοῦ αἰτίου ζήτησιν, καὶ συνομολογεῖν μὴ ἄλλως αὐτ τοὺς κεκρατηκέναι τοῦ τολμήματος ἢ θειοτέρᾳ καὶ ὑπὲρ ἄνθρωπον δυνάμει καὶ συνεργίᾳ τοῦ φήσαντος αὐτοῖς· ο Μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη ἐν τῷ ὀνόματί μου, ο Τοῦτο δ' οὖν εἰπὼν ἐπισυνῆψεν ἐπαγγελίαν, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. A fieri potest ut hoc dicenti illi crederent, nisi c ex aliis ejusdem divinis gestis, veracem illumı in verbis experti essent ? quod enim verbis H- lius crederent, ratiocinanti tibi confiteri neces- se est. Imperanti enim illi nullus non paruit ; sed protinus auscultantes illius mutui quem. admodum ipsis præceptum fuerat, ac de patriis se- dibus ad omnes gentes profecti, omne hominum genus docuerunt, brevique tempore intueri licuit respondentia verbis facta. Prædicatum itaque est in exiguo temporis spatio in toto orbe Evangelium, in testimonium cunctis gentibus; et barbari et Græci quæ de Jesu scripta erant, patríis litteris patriaque voce exceperunt. Cæterum, quis non merito ambigat quænam fuerit Jesu discipulorum docendi ratio, quis modus? Nunquid in mediam progressi civitatem, deinde stantes in fcro, vocem- que attolleutes, convocabant eos qui accedebant? et quæ tandem illis concionandi ratio, cui quidem ve- risimile sit auscultasse audientes? quomodo autem concionabantur viri sermonis imperiti, et omues expertes eruditionis? atqui non multitudinem, sed singulos adeuntes alloquebantur. Qua igitur et cu- jusmodi oratione utebantur, ut audientibus persua- derent? non enim parvum illis propositum erat certamen, non dissimulantibus probrosam ejus mortem quem ut Deum commendabant. Nam si hanc dissimulassent, neque qualia quantaque pas- sus sit a Judæis apud omnes confessi essent, sed quæ reverentiam homini gloriamque adderent, ca sola protulissent: dico autem prodigia et miracula ab illo edita, necnon philosophica ejusdem docu- menta ne sic quidem illis exitum celerem inve- nisset oratio, ut facile consensum audientium eli- cerent; qui quidem audientes aliena lingua uteban- tur, ac tune primum ab hominibus nihil fide di- gnum afferentibus, inaudita sibi prius verba perci piebant, ad ea quæ illi dicerent comprobanda. Ve- rumtamen si talia dixissent, aliquanto probabilius dicere visi essent. Nunc autem cum dicerent illum quem ut Deum commendabant, modo in corpore bumano versatum, nihilque aliud natura quam Dei Verbum esse, quocirca etiam talia miracula tan quam Deum edere potuisse, modo his contraria, D injurias illum contumeliasque tulisse, et denique probrosissimum, et omnium hominum scelera- tissinis injungi solitum crucis supplicium: quis non merito illos ut contraria sibi ipsis dicentes delusisset? Quis autem usque adeo fatuus fuisset, ut facile crederet dicentibus atque affirmantibus, vidisse se post mortem illum a mortuis rediisse ac revixisse, qui ne tunc quidem cum apud vivos esset seipsum tutari potuisset ? Quis vero imperitis illis, atque ignobilibus unquam paruisset dicenti- bus, oportere deos quidem patrios contemnere, et stultitiam omnium, qui unquam ab initio huma- ni generis fuissent, damnare : solis vero sibi pa- rere, el iis quæ crucitixus præcepisset? hunc enim esse solius supremi Dei solum dilectum atque
Ὡς ἀπὸ πρώτης συστάσεως τῶν ὅλων ἀφανῶς ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ τῶν θεοφιλῶν ψυχῶν ἐπιστατεῖ. ζ. Ὡς μόνοις Ἑβραίοις τὸ παλαιὸν ἡ τοῦ τῶν ὅλων θεοῦ γνῶσις ἀποκεκάλυπτο, διὰ τῆς ἐπιφανείας τοῦ Χριστοῦ γινωσκομένη. η. Ὡς μόνους τοὺς κατ’ οὐρανὸν φωστῆρας τὰ λοιπὰ τῶν ἐθνῶν ἔσεβον, ἀγγέλοις τισὶν ἐγκεχειρισμένα. θ. Περὶ τῆς ἐχθρᾶς καὶ ἀντικειμένης τῷ θεῷ δυνάμεως καὶ τοῦ ταύτης ἐξάρχοντος καὶ ὡς διὰ ταύτης τὸ πάντων ἀνθρώπων ὑπήγετο γένος. ι. Ὡς ἀναγκαίως ὁ μονογενὴς υἱὸς τοῦ θεοῦ τὴν εἰς ἀνθρώπους ἐποιήσατο πάροδον. ια. Ὅπως τὸν ἐν ἀνθρώποις διεξῆλθε βίον. ιβ. Ὡς καὶ μέχρι τῶν πάλαι κατοιχομένων ἐκάλουν αὐτὸν οἱ τῆς φιλανθρωπίας νόμοι. ιγ. Ὡς ἀπαθὴς καὶ ἀβλαβὴς καὶ ἀσώματος διέμεινεν καὶ καθ’ ὃν ἐνηνθρώπει καιρόν. ιδ. Ὡς τὸν ἄνθρωπον ἀνανεωσάμενος πᾶσιν ἡμῖν τὴν τῶν αἰωνίων ἀγαθῶν παρέσχετο ἐλπίδα. ιε. Τί βούλεται δηλοῦν ἡ τοῦ Χριστοῦ προσηγορία· ὡς θεὸς καὶ κύριος καὶ ἀρχιερεὺς τοῦ τῶν ὅλων θεοῦ διὰ τῶν παρ’ Ἑβραίοις προφητῶν ὁ Χριστὸς ἀνηγορεύετο. ι. Δι’ ὅσων προφητικῶν γραφῶν ὁ Χριστὸς ὀνομαστὶ προεκηρύττετο. Ἀπὸ τοῦ β Ψαλμοῦ. Ἀπὸ τοῦ ιθ Ψαλμοῦ. Ἀπὸ τοῦ κζ Ψαλμοῦ. Ἀπὸ τοῦ πγ Ψαλμοῦ.
τῶν μαθητῶν τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλίας τρόπος; "Αρα Β γὰρ εἰς μέσην παρελθόντες πόλιν, ἔπειτ' ἐν ἀγορ στάντες, καὶ βοῇ μείζονι χρησάμενοι συνεκάλουν τοὺς παριόντας, κάπειτα ἐδημηγόρουν ; Καὶ τίς ἦν ἄρα αὐτοῖς τῆς δημηγορίας ὁ λόγος, ᾧ πεπεῖσθαι εἰκὸς ἦν τοὺς ἀκροωμένους; Πῶς δὲ καὶ ἐδημηγόρουν ἄνδρες λόγων άπειροι, καὶ πάσης ἀμέτοχοι παιδείας; ᾿Αλλὰ μὴν οὐ κατὰ πλῆθος, κατὰ μέρος δὲ τοῖς προστυχοῦσι διελέγοντο. Τίσιν οὖν καὶ ὁποίοις ἐχρῶντο λόγοις ἐπὶ πειθὺ τῶν ἀκουόντων; ἐπεὶ μηδὲ μικρὸς ἦν αὐτοῖς ὁ ἀγὼν, μὴ ἀρνουμένοις τὸν ἐπονείδιστον θάνατον την τοῦ καταγγελλομένου. Εἰ μὲν γὰρ τοῦτον ἐπικρυφά- μενοι, καὶ μὴ ὁμολογοῦντες εἰς πάντας οἷα καὶ ὁπόσα πέπονθεν ὑπὸ Ἰουδαίων, τὰ σεμνὰ μόνα καὶ ἔνδοξα προσεκόμιζον· λέγω δὲ τὰς θαυματουργίας, καὶ τὰς παραδοξοποιίας αὐτοῦ, τάς τε φιλοσόφους διδασκα- λίας αὐτοῦ· οὐδ᾽ οὕτως ἦν αὐτοῖς εὐχερὴς ὁ λόγος πρὸς τὸ ποιῆσαι ῥᾳδίως συγκαταθέσθαι τοὺς ἀκούον τας ξενοφωνου μένους, καὶ ἄρτι πρῶτον ἐπακούοντας καινῶν ῥημάτων, ὑπ' ἀνδρῶν οὐδὲν ἐπαγομένων ἀξιόπιστον τὴν τῶν λεγομένων μαρτυρίαν. Πλὴν ἀλλ' ειξεν ἂν πιθανώτερον λέγεσθαι τὰ εἰρημένα. Νῦν δὲ τοτὲ μὲν τὸν πρεσβευόμενον θεὸν ἐν ἀνθρώπου γεγο- νέναι σώματι, καὶ οὐδὲν ἄλλο τὴν φύσιν εἶναι ἢ Θεοῦ Λόγοι, διὸ καὶ τοιαύτας τεραστίας δυνάμεις πεποιη- κέναι οἷα Θεόν· τοτὲ δὲ τούτοις ἐναντίως ὕβρεις αὐτ τὴν καὶ ἀτιμίας ὑπομεῖναι, καὶ τέλος τὴν αἰσχίστην καὶ τοῖς πάντων ἀνθρώπων κακουργοτάτοις ἐπηρτη- μένην διὰ σταυροῦ τιμωρίαν, τίς οὐκ ἂν ὡς ἐναντία λεγόντων κατέπτυσεν εἰκότως ; Τίς δ' οὕτως ἠλίθιος ὑπῆρχεν, ὡς εὐχερῶς πιστεῦσαι λέγουσιν ἑωρακένα: μετὰ τὸν θάνατον ἐκ νεκρῶν ἀναβεβιωκότα, τὸν μηδὲ ὅτι ἐν ζῶσιν ἦν ἐπαμῦναι ἑαυτῷ δεδυνημένον; Τίς δὲ τοῖς ἰδιώταις καὶ εὐτελέσιν ἐκείνοις ἐπείσθη ποτ' ἂν λέγουσι, χρῆναι τῶν μὲν πατρῴων θεῶν κατα φρονῆσαι, καὶ μωρίαν μὲν τῶν ἐξ αἰῶνος καταγνῶ- ναι πάντων, μόνοις δὲ αὐτοῖς πείθεσθαι καὶ τοῖς ὑπὸ τοῦ σταυρωθέντος παρηγγελμένοις ; τοῦτον γὰρ εἶναι τοῦ μόνου καὶ ἐπὶ πάντων Θεοῦ μόνον ἀγαπητὸν καὶ μονογενή Παῖδα. Ἐγὼ μὲν οὖν ἐξετάζων παρ ἐμαυτῷ φιλαλήθως τὸν λόγον, οὐδεμίαν πειστικὴν δύναμιν ἐν αὐτῷ, οὐδέ τι σεμνὸν, οὐδ᾽ ἀξιόπιστον, ἀλλ᾽ οὐδὲ πιθανὸν εἰς τὸ κἂν ἕνα τινὰ τῶν ἠλιθίων τείται δύνασθαι εὑρίσκω. ᾿Αλλὰ πάλιν ἀφορῶν εἰς τὴν τοῦ λόγου δύναμιν ὡς μυρία πλήθη πέπεικε, καὶ ὡς συνέστησαν μυρίανδροι Εκκλησίαι πρὸς αὐτῶν ἐκείνων τῶν εὐτελεστάτων καὶ ἀγροίκων τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν, οὐκ ἐν ἀδήλοις που καὶ ἀφανέσι τόποις, ἀλλ᾽ ἐν ταῖς μάλιστα διαπρεπεστάταις πόλεσιν ἱδρυ θεῖσαι, ἐπ' αὐτῆς λέγω τῆς Ῥωμαίων βασιλευούσης, ἐπί τε τῆς ᾿Αλεξανδρέων καὶ ᾿Αντιοχέων, καθ' ὅλης τε τῆς Αἰγύπτου καὶ Λιβύης, Εὐρώπης τε καὶ ᾿Ασίας, Εν τε χώμαις τε καὶ χώραις καὶ παντοίοις ἔθνεσι, πάλιν ἐξ ἀνάγκης ἀνατρέχειν ἐκβιάζομαι ἐπὶ τὴν τοῦ αἰτίου ζήτησιν, καὶ συνομολογεῖν μὴ ἄλλως αὐτ τοὺς κεκρατηκέναι τοῦ τολμήματος ἢ θειοτέρᾳ καὶ ὑπὲρ ἄνθρωπον δυνάμει καὶ συνεργίᾳ τοῦ φήσαντος αὐτοῖς· ο Μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη ἐν τῷ ὀνόματί μου, ο Τοῦτο δ' οὖν εἰπὼν ἐπισυνῆψεν ἐπαγγελίαν, DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. III. A fieri potest ut hoc dicenti illi crederent, nisi c ex aliis ejusdem divinis gestis, veracem illumı in verbis experti essent ? quod enim verbis H- lius crederent, ratiocinanti tibi confiteri neces- se est. Imperanti enim illi nullus non paruit ; sed protinus auscultantes illius mutui quem. admodum ipsis præceptum fuerat, ac de patriis se- dibus ad omnes gentes profecti, omne hominum genus docuerunt, brevique tempore intueri licuit respondentia verbis facta. Prædicatum itaque est in exiguo temporis spatio in toto orbe Evangelium, in testimonium cunctis gentibus; et barbari et Græci quæ de Jesu scripta erant, patríis litteris patriaque voce exceperunt. Cæterum, quis non merito ambigat quænam fuerit Jesu discipulorum docendi ratio, quis modus? Nunquid in mediam progressi civitatem, deinde stantes in fcro, vocem- que attolleutes, convocabant eos qui accedebant? et quæ tandem illis concionandi ratio, cui quidem ve- risimile sit auscultasse audientes? quomodo autem concionabantur viri sermonis imperiti, et omues expertes eruditionis? atqui non multitudinem, sed singulos adeuntes alloquebantur. Qua igitur et cu- jusmodi oratione utebantur, ut audientibus persua- derent? non enim parvum illis propositum erat certamen, non dissimulantibus probrosam ejus mortem quem ut Deum commendabant. Nam si hanc dissimulassent, neque qualia quantaque pas- sus sit a Judæis apud omnes confessi essent, sed quæ reverentiam homini gloriamque adderent, ca sola protulissent: dico autem prodigia et miracula ab illo edita, necnon philosophica ejusdem docu- menta ne sic quidem illis exitum celerem inve- nisset oratio, ut facile consensum audientium eli- cerent; qui quidem audientes aliena lingua uteban- tur, ac tune primum ab hominibus nihil fide di- gnum afferentibus, inaudita sibi prius verba perci piebant, ad ea quæ illi dicerent comprobanda. Ve- rumtamen si talia dixissent, aliquanto probabilius dicere visi essent. Nunc autem cum dicerent illum quem ut Deum commendabant, modo in corpore bumano versatum, nihilque aliud natura quam Dei Verbum esse, quocirca etiam talia miracula tan quam Deum edere potuisse, modo his contraria, D injurias illum contumeliasque tulisse, et denique probrosissimum, et omnium hominum scelera- tissinis injungi solitum crucis supplicium: quis non merito illos ut contraria sibi ipsis dicentes delusisset? Quis autem usque adeo fatuus fuisset, ut facile crederet dicentibus atque affirmantibus, vidisse se post mortem illum a mortuis rediisse ac revixisse, qui ne tunc quidem cum apud vivos esset seipsum tutari potuisset ? Quis vero imperitis illis, atque ignobilibus unquam paruisset dicenti- bus, oportere deos quidem patrios contemnere, et stultitiam omnium, qui unquam ab initio huma- ni generis fuissent, damnare : solis vero sibi pa- rere, el iis quæ crucitixus præcepisset? hunc enim esse solius supremi Dei solum dilectum atque
PG 22:245Ἀπὸ τοῦ πη Ψαλμοῦ. Ἀπὸ τοῦ ρλα Ψαλμοῦ. Ἀπὸ τοῦ Ἀμώς. Ἀπὸ τοῦ Ἀμβακούμ. Ἀπὸ τῶν Ἱερεμίου θρηνῶν. [Ἀπὸ] τῆς πρώτης τῶν Βασιλειῶν. Ἀπὸ τῆς αὐτῆς. Ἀπὸ τοῦ μδ Ψαλμοῦ. ιζ. Ὅτι καὶ τὸ Ἰησοῦ ὄνομα παρὰ τοῖς προπάλαι τοῦ θεοῦ γνωρίμοις τετίμητο. Ἀπὸ τῆς Ἐξόδου. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. Λόγος δ. Ἐπειδὴ τὰ προσήκοντα περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐν τῷ πρὸ τούτου συγγράμματι, τρίτῳ ὄντι τῆς Εὐαγγελικῆς Ἀποδείξεως, αὐτάρκως ἡμῖν διαπεπόνηται, καιρὸς ἤδη καὶ ἀπορρητοτέρων ἐφάψασθαι λόγων τῶν περὶ τῆς κατ’ αὐτὸν μυστικωτέρας θεολογίας. ὁ μὲν οὖν περὶ τοῦ πρώτου καὶ ἀϊδίου μόνου τε ἀγεννήτου καὶ ἐπὶ πάντων αἰτίου τῶν ὅλων πανηγεμόνος τε καὶ παμβασιλέως θεοῦ κοινὸς ἅπασιν ἀνθρώποις ἐστὶ λόγος· ἴδιος δὲ καὶ κοινὸς αὖθις Ἑβραίων καὶ ἡμῶν ὁ περὶ Χριστοῦ· ὃν πῆ μὲν ὁμοίως ἡμῖν ταῖς παρ’ αὐτοῖς ἑπόμενοι γραφαῖς ἔτι νῦν ὁμολογοῦσιν, πῆ δὲ μακρὰν ἀποπίπτουσιν, μήτε τὴν θεότητα συνορῶντες αὐτοῦ, μήτε τὰ αἴτια τῆς παρουσίας εἰδότες, μήτε μὴν τοὺς χρόνους καθ’ οὓς ἥξειν ἀνείρηται εἰς ἀνθρώπους περιδρασσόμενοι.
σκαλεία. δείας ἑνὸς τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ συνεστήσαντο διδα- Α Καίτοι τίς οὐκ ἂν θαυμάσειε, πρὸς ἑαυτῷ ἐπιλογι- σάμενος καὶ ἐνθυμηθείς, ὡς οὐκ ἀνθρώπινον ἦν τὸ μηδ' ἄλλοτε ὑπὸ μίαν τὴν Ῥωμαίων γενέσθαι τὰ πλεῖστα τῆς οἰκουμένης ἔθνη, ἀλλ᾽ ἀπὸ τῶν τοῦ Ἰη- σου χρόνων ; "Αμα γὰρ τῇ εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ πα- ραδόξῳ ἐπιδημίᾳ καὶ τὰ Ῥωμαίων ἀκμάσαι συνηνέ- χθη, τότε πρῶτον Αὐγούστου τῶν πλείστων ἐθνῶν μοναρχήσαντος, καθ᾿ ὄν, Κλεοπάτρας ἁλούσης, ἡ κατ' Αἴγυπτον τῶν Πτολεμαίων διαδοχὴ λέλυτο· ἐξ ἐκείνου τε καὶ εἰς δεῦρο τὸ ἀπ' αἰῶνος, καὶ ἀπ' αὐτ τῆς, ὡς εἰπεῖν, τῆς πρώτης ἀνθρωπείας συστὰν Αἰγύ- που βασίλειον καθῄρητο· ἐξ ἐκείνου τε καὶ τὸ Ἰου- δαίων έθνος 'Ρωμαίων δοῦλον γέγονε, καὶ τὸ Σύρων ὡσαύτως, Καππαδόκων τε καὶ Μακεδόνων, καὶ Βιθυ νῶν, καὶ Ἑλλήνων, καὶ συνελόντι φάναι τῶν λοιπῶν τῶν ὑπὸ τὴν Ῥωμαίων ἀρχὴν ἁπάντων. Τοῦτο δὲ ὅτι μὴ ἀθεεὶ τῇ περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν διδασκαλία συν- εἰσῆλθεν, τίς οὐκ ἂν ὁμολογήσειε, διανοηθείς, ώς ου βάδιον ἦν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ πορείαν ἐπὶ τῆς ἀλλο δαπῆς στείλασθαι, διεστώτων πρὸς ἄλληλα τῶν ἐθνῶν, καὶ μηδεμιᾶς οὔσης ἐν αὐτοῖς ἐπιμιξίας διὰ τὰς πολλὰς ἐθναρχίας· ὧν περιῃρημένων, ἀφόβως ἤδη καὶ ἐπ' ἀδείας τὸ προκείμενον ήνυον, τὴν πορείαν αὐτοῖς προεξευμαρίσαντος τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ, καὶ τοὺς θυμοὺς τῶν κατὰ πόλεις δεισιδαιμόνων φόβῳ της μείζονος αρχῆς καταστείλαντος ; Λόγισαι γάρ, ὡς, εἰ μηδὲν τὸ κωλύον ἦν τοὺς περὶ τὴν πολύθεον πλάνην ἐπτοημένους τῇ τοῦ Χριστοῦ πολεμεῖν δι- δασκαλίᾳ, πάλαι ἂν ἑώρας κατὰ πόλεις καὶ κατὰ ἀγροὺς ἐμφυλίους στάσεις, διωγμούς τε καὶ πολέμους οἱ τοὺς τυγχάνοντας, εἰ δὴ ἐφ' ἑαυτοὺς εἶχον οἱ δεισι δαίμονες τὴν ἐπ' αὐτῶν ἐξουσίαν. Νῦν δὲ καὶ τοῦτο Θεοῦ τοῦ ἐπὶ πάντων ἔργον ἦν, τὸ μείζονι φόβῳ τῆς ἀνωτάτω ἀρχῆς, τοὺς ἐχθροὺς τοῦ οἰκείου λόγου κατα- δουλῶσαι. Προκόπτειν γὰρ αὐτὸν ὁσημέραι, καὶ εἰς πάντας ἀνθρώπους αύξειν βούλεται. Πάλιν τε αὖ ὡς μὴ νομισθείη κατὰ συγχώρησιν τῶν κρατούντων διαρ- κέσειν, εἴποτέ τις τούτων πονηρία ληφθεὶς τῷ τοῦ Χριστοῦ λόγῳ πολεμεῖν προὔθετο, καὶ τοῦτο πράττειν ἐνεδίδου τὸ καταθύμιον· ὁμοῦ μὲν εἰς ἔνδειξιν τῶν τῆς εὐσεβείας ἀθλητῶν, ὁμοῦ δὲ καὶ εἰς τὸ τοῖς πᾶσι φανερὸν καταστῆναι, ὅτι μὴ ἐξ ἀνθρώπων ἦν βου- λῆς, ἀλλ' ἐκ τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως ἡ τοῦ λό γου σύστασις. Αὐτίκα τίς οὐκ ἂν θαυμάσειε τὰ συμβαίνειν κατὰ τοὺς τοιούσδε καιρούς ειωθότα; Οἱ μὲν γὰρ τῆς εὐσεβείας ἀθληταὶ τὸ πρὶν ἀνθρωπίνοις γε τοῖς πᾶσι διάδηλοι καὶ διαπρεπεῖς ἐγίνοντο, τῶν παρὰ τῷ Θεῷ κατηξιωμένοι βασιλείων· οἱ δὲ τῆς εὐσεβείας πολέμιοι τὰς προσηκούσας ἐξέτινον δί- κας, θεηλάτοις μάστιξιν οἰστρούμενοι, καὶ πᾶν τὸ σῶμα δεινοῖς καὶ ἀνιαροῖς πάθεσι διαφθειρόμενοι ὥστε ήδη καὶ εἰς ὁμολογίαν τῆς κατὰ Χριστοῦ δυσ- σεβείας ήκειν περιελαθῆναι. Οἱ δέ γε λοιποὶ πάντες τῆς ἐνθέου προσηγορίας ἠξιωμένοι, κατὰ Χριστοῦ Β DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB []} quam aliud, ipsum utique illud quod quærebatur, quanam vi discipuli Jesu, eorum qui ab initio au- diebant victores fuerint, et quomodo tam Græcos quam barbaros, ut de illo tanquam de Deo sentirent adduxerint, et quomodo in mediis urbibus ac per omnes regiones, religionis qua unus supremus Deus colitur, scholas atque auditoria constituerint. C Cæterum, quis non obstupescat, secum cogitans atque animo versans, non humanum hoc fuisse opus, vel ex eo quod nunquam alias sub uno Roma- norum imperio plurimæ orbis gentes esse potuc- runt, nisi secundum Jesu tempora? Nam simul ac ille admirabiliter ad homines venit, atque inter hom mines versatus est, etiam res Romanas ad summum pervenisse contigit, quo primum tempore videlicet Augustus, plurimarum gentium dominus evasit. Id vero fuit cum et Cleopatra capta est, et Ptolemæo- rum successio in Ægypto dissoluta, atque ex illo in hune usque diem, quod ab initio orbis, et ab ipsa, ut ita dicam, hominum origine, steterat Ægy- pti regnum, eversum est. Ex illo Judæorum quoque natio a Romanis in servitutem redacta, Syrorum item, et Cappadocum, et Macedonum, et Bithyno- rum, et Græcorum, ac denique reliquorum omnium qui Romano imperio cesserunt. Hoc autem non si- ne Deo, una cum doctrina quæ de Salvatore nostro ferretur, introiisse in orbem, quis non fateatur, re- putans non facilem Jesu discipulis externarum re- gionum peragrationem futuram fuisse, si gentes in- ter se divisæ discordesque fuissent, neque ullum prorsus, ob multiplices principatus, inter illas con- anercium; quibus sane sublatis principatibus, in- trepide jam atque impure negotium propositum compleverunt, cum supremus Deus et iter illis ex- peditum ac facile compararet, et superstitiosorum in civitatibus animos terrore majoris imperii cobi- beret? Reputa enim tecum parumper: si nulla res impedimento fuisset iis qui errore colendi multos deos tenebantur, ne doctrinam Christi oppugna- rent, quam multas antehac civiles seditiones, et in urbibus et in agris vidisses: quot vexationes, quot bella non mediocria illa quidem, si superstitiosi illi suæ ipsorum potestatis fuissent, ac penes se jus imperii habuissent. Nunc autem hoc quoque su- premi Dei fuit opus, majori quodam terrore supre- mæ alicujus potentiæ, proprii verbi inimicos habere Djam domitos : id enim proficere in dies, et apud cunctos homines crescere volebat: rursus autem ne putaretur ex concessione ac venia dominantium perseverare, si quando horum ipsorum quispiam malignitate quadam correptus, adversus Christi verbum pugnare deliberatum in animo habebat, etiam hoc suo ipsius arbitratu illum facere permit- tebat, simul ut eorum virtutem ostenderet qui pro pietate pugnabant, simul etiam ut cunctis homini- bus planum faceret, quod non humano consilio, sed Dei virtute niteretur ipsa verbi propugnatio. Etenim quis non continuo obstupescat ea, quæ illis temporibus accidere passim cernebantur? Nam ipsi pietatis defensores, primum apud cunctos homines clari illustresque fiebant, et certami-
οἱ μὲν γὰρ ἔτι καὶ νῦν ἥξειν μέλλοντα προσδοκῶσιν, ἡμεῖς δ’ ἤδη μὲν εἰς ἅπαξ ἀποδείκνυμεν ἐλθόντα, καὶ δευτέραν δὲ αὐτοῦ μετὰ τῆς ἐνθέου δόξης παρουσίαν, ταῖς τῶν θεοφόρων προφητῶν προρρήσεσίν τε καὶ διδασκαλίαις πειθόμενοι, ἰδεῖν εὐχόμεθα. διττοῦ δ’ ὄντος τοῦ κατ’ αὐτὸν λόγου ὁ μὲν νεώτερος ἂν εἴη, χθὲς καὶ πρώην εἰς ἀνθρώπους εἰσηγμένος· ὁ δὲ παντὸς χρόνου καὶ πάντων αἰώνων πρεσβύτερος. βουληθεὶς γὰρ ὁ θεός, ἅτε μόνος ὢν ἀγαθὸς ἀγαθοῦ τε παντὸς ἀρχὴ καὶ πηγή, τῶν αὐτοῦ θησαυρῶν πλείους ἀποφῆναι κοινωνούς, ἄρτι τε μέλλων τὴν λογικὴν πᾶσαν προβάλλεσθαι κτίσιν, ἀσωμάτους τινὰς νοερὰς καὶ θείας δυνάμεις, ἀγγέλους τε καὶ ἀρχαγγέλους, ἄυλά τε καὶ πάντη καθαρὰ πνεύματα, προσέτι δὲ ψυχὰς ἀνθρώπων ἄφετον καὶ ἐλεύθερον [ἐπὶ] τῆς αὐθεκουσίου περὶ τὸ καλὸν ἢ τοὐναντίον αἱρέσεως τὴν φύσιν ἐπαγομένας, ὅσα τε τούτοις ὄργανα σωμάτων ἔμελλεν ἔσεσθαι ποικίλων ἀγωγῇ κατάλληλα βίων, χώρας τε τούτοις ἅπασι καὶ τόπους διανέμειν οἰκείους (μείνασι μὲν γὰρ ἀγαθοῖς τοὺς κρείττονας, ἔμπαλιν δὲ τοὺς προσήκοντας, τῆς ἐπὶ τἀναντία ῥοπῆς τὰ σωφρονιστήρια)·
σκαλεία. δείας ἑνὸς τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ συνεστήσαντο διδα- Α Καίτοι τίς οὐκ ἂν θαυμάσειε, πρὸς ἑαυτῷ ἐπιλογι- σάμενος καὶ ἐνθυμηθείς, ὡς οὐκ ἀνθρώπινον ἦν τὸ μηδ' ἄλλοτε ὑπὸ μίαν τὴν Ῥωμαίων γενέσθαι τὰ πλεῖστα τῆς οἰκουμένης ἔθνη, ἀλλ᾽ ἀπὸ τῶν τοῦ Ἰη- σου χρόνων ; "Αμα γὰρ τῇ εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ πα- ραδόξῳ ἐπιδημίᾳ καὶ τὰ Ῥωμαίων ἀκμάσαι συνηνέ- χθη, τότε πρῶτον Αὐγούστου τῶν πλείστων ἐθνῶν μοναρχήσαντος, καθ᾿ ὄν, Κλεοπάτρας ἁλούσης, ἡ κατ' Αἴγυπτον τῶν Πτολεμαίων διαδοχὴ λέλυτο· ἐξ ἐκείνου τε καὶ εἰς δεῦρο τὸ ἀπ' αἰῶνος, καὶ ἀπ' αὐτ τῆς, ὡς εἰπεῖν, τῆς πρώτης ἀνθρωπείας συστὰν Αἰγύ- που βασίλειον καθῄρητο· ἐξ ἐκείνου τε καὶ τὸ Ἰου- δαίων έθνος 'Ρωμαίων δοῦλον γέγονε, καὶ τὸ Σύρων ὡσαύτως, Καππαδόκων τε καὶ Μακεδόνων, καὶ Βιθυ νῶν, καὶ Ἑλλήνων, καὶ συνελόντι φάναι τῶν λοιπῶν τῶν ὑπὸ τὴν Ῥωμαίων ἀρχὴν ἁπάντων. Τοῦτο δὲ ὅτι μὴ ἀθεεὶ τῇ περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν διδασκαλία συν- εἰσῆλθεν, τίς οὐκ ἂν ὁμολογήσειε, διανοηθείς, ώς ου βάδιον ἦν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ πορείαν ἐπὶ τῆς ἀλλο δαπῆς στείλασθαι, διεστώτων πρὸς ἄλληλα τῶν ἐθνῶν, καὶ μηδεμιᾶς οὔσης ἐν αὐτοῖς ἐπιμιξίας διὰ τὰς πολλὰς ἐθναρχίας· ὧν περιῃρημένων, ἀφόβως ἤδη καὶ ἐπ' ἀδείας τὸ προκείμενον ήνυον, τὴν πορείαν αὐτοῖς προεξευμαρίσαντος τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ, καὶ τοὺς θυμοὺς τῶν κατὰ πόλεις δεισιδαιμόνων φόβῳ της μείζονος αρχῆς καταστείλαντος ; Λόγισαι γάρ, ὡς, εἰ μηδὲν τὸ κωλύον ἦν τοὺς περὶ τὴν πολύθεον πλάνην ἐπτοημένους τῇ τοῦ Χριστοῦ πολεμεῖν δι- δασκαλίᾳ, πάλαι ἂν ἑώρας κατὰ πόλεις καὶ κατὰ ἀγροὺς ἐμφυλίους στάσεις, διωγμούς τε καὶ πολέμους οἱ τοὺς τυγχάνοντας, εἰ δὴ ἐφ' ἑαυτοὺς εἶχον οἱ δεισι δαίμονες τὴν ἐπ' αὐτῶν ἐξουσίαν. Νῦν δὲ καὶ τοῦτο Θεοῦ τοῦ ἐπὶ πάντων ἔργον ἦν, τὸ μείζονι φόβῳ τῆς ἀνωτάτω ἀρχῆς, τοὺς ἐχθροὺς τοῦ οἰκείου λόγου κατα- δουλῶσαι. Προκόπτειν γὰρ αὐτὸν ὁσημέραι, καὶ εἰς πάντας ἀνθρώπους αύξειν βούλεται. Πάλιν τε αὖ ὡς μὴ νομισθείη κατὰ συγχώρησιν τῶν κρατούντων διαρ- κέσειν, εἴποτέ τις τούτων πονηρία ληφθεὶς τῷ τοῦ Χριστοῦ λόγῳ πολεμεῖν προὔθετο, καὶ τοῦτο πράττειν ἐνεδίδου τὸ καταθύμιον· ὁμοῦ μὲν εἰς ἔνδειξιν τῶν τῆς εὐσεβείας ἀθλητῶν, ὁμοῦ δὲ καὶ εἰς τὸ τοῖς πᾶσι φανερὸν καταστῆναι, ὅτι μὴ ἐξ ἀνθρώπων ἦν βου- λῆς, ἀλλ' ἐκ τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως ἡ τοῦ λό γου σύστασις. Αὐτίκα τίς οὐκ ἂν θαυμάσειε τὰ συμβαίνειν κατὰ τοὺς τοιούσδε καιρούς ειωθότα; Οἱ μὲν γὰρ τῆς εὐσεβείας ἀθληταὶ τὸ πρὶν ἀνθρωπίνοις γε τοῖς πᾶσι διάδηλοι καὶ διαπρεπεῖς ἐγίνοντο, τῶν παρὰ τῷ Θεῷ κατηξιωμένοι βασιλείων· οἱ δὲ τῆς εὐσεβείας πολέμιοι τὰς προσηκούσας ἐξέτινον δί- κας, θεηλάτοις μάστιξιν οἰστρούμενοι, καὶ πᾶν τὸ σῶμα δεινοῖς καὶ ἀνιαροῖς πάθεσι διαφθειρόμενοι ὥστε ήδη καὶ εἰς ὁμολογίαν τῆς κατὰ Χριστοῦ δυσ- σεβείας ήκειν περιελαθῆναι. Οἱ δέ γε λοιποὶ πάντες τῆς ἐνθέου προσηγορίας ἠξιωμένοι, κατὰ Χριστοῦ Β DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB []} quam aliud, ipsum utique illud quod quærebatur, quanam vi discipuli Jesu, eorum qui ab initio au- diebant victores fuerint, et quomodo tam Græcos quam barbaros, ut de illo tanquam de Deo sentirent adduxerint, et quomodo in mediis urbibus ac per omnes regiones, religionis qua unus supremus Deus colitur, scholas atque auditoria constituerint. C Cæterum, quis non obstupescat, secum cogitans atque animo versans, non humanum hoc fuisse opus, vel ex eo quod nunquam alias sub uno Roma- norum imperio plurimæ orbis gentes esse potuc- runt, nisi secundum Jesu tempora? Nam simul ac ille admirabiliter ad homines venit, atque inter hom mines versatus est, etiam res Romanas ad summum pervenisse contigit, quo primum tempore videlicet Augustus, plurimarum gentium dominus evasit. Id vero fuit cum et Cleopatra capta est, et Ptolemæo- rum successio in Ægypto dissoluta, atque ex illo in hune usque diem, quod ab initio orbis, et ab ipsa, ut ita dicam, hominum origine, steterat Ægy- pti regnum, eversum est. Ex illo Judæorum quoque natio a Romanis in servitutem redacta, Syrorum item, et Cappadocum, et Macedonum, et Bithyno- rum, et Græcorum, ac denique reliquorum omnium qui Romano imperio cesserunt. Hoc autem non si- ne Deo, una cum doctrina quæ de Salvatore nostro ferretur, introiisse in orbem, quis non fateatur, re- putans non facilem Jesu discipulis externarum re- gionum peragrationem futuram fuisse, si gentes in- ter se divisæ discordesque fuissent, neque ullum prorsus, ob multiplices principatus, inter illas con- anercium; quibus sane sublatis principatibus, in- trepide jam atque impure negotium propositum compleverunt, cum supremus Deus et iter illis ex- peditum ac facile compararet, et superstitiosorum in civitatibus animos terrore majoris imperii cobi- beret? Reputa enim tecum parumper: si nulla res impedimento fuisset iis qui errore colendi multos deos tenebantur, ne doctrinam Christi oppugna- rent, quam multas antehac civiles seditiones, et in urbibus et in agris vidisses: quot vexationes, quot bella non mediocria illa quidem, si superstitiosi illi suæ ipsorum potestatis fuissent, ac penes se jus imperii habuissent. Nunc autem hoc quoque su- premi Dei fuit opus, majori quodam terrore supre- mæ alicujus potentiæ, proprii verbi inimicos habere Djam domitos : id enim proficere in dies, et apud cunctos homines crescere volebat: rursus autem ne putaretur ex concessione ac venia dominantium perseverare, si quando horum ipsorum quispiam malignitate quadam correptus, adversus Christi verbum pugnare deliberatum in animo habebat, etiam hoc suo ipsius arbitratu illum facere permit- tebat, simul ut eorum virtutem ostenderet qui pro pietate pugnabant, simul etiam ut cunctis homini- bus planum faceret, quod non humano consilio, sed Dei virtute niteretur ipsa verbi propugnatio. Etenim quis non continuo obstupescat ea, quæ illis temporibus accidere passim cernebantur? Nam ipsi pietatis defensores, primum apud cunctos homines clari illustresque fiebant, et certami-
Book IVLiber Quartus
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 22:247προλαβὼν τὸ μέλλον οἷα θεὸς τῇ προγνώσει, συνιδών τε τούτων ἁπάντων πρὶν γενέσθαι ὡς ἐν μεγάλῳ σώματι κεφαλῆς δεησομένων, ἕνα τὸν τῆς δημιουργίας ἁπάσης οἰκονόμον ἡγεμόνα τε καὶ βασιλέα τῶν ὅλων προτάξασθαι ᾤετο δεῖν, ᾗ καὶ τὰ θεῖα μυσταγωγεῖ λόγια πρὸς τῶν ἄνωθεν παρ’ Ἑβραίοις θεολόγων τε καὶ προφητῶν ἀνδρῶν τεθεσπισμένα. παρ’ ὧν δὴ μαθεῖν ἔνεστιν, ὡς ἄρα μία μὲν εἴη τῶν ὅλων ἀρχή, μᾶλλον δὲ τὸ καὶ ἀρχῆς ἀνώτερον, καὶ πρώτου προγενέστερον, καὶ μονάδος ἀρχεγονώτερον, καὶ πάσης κρεῖττον προσηγορίας, ἄρρητον, ἀνέκφραστον, ἀπερινόητον, ἀγαθόν, τὸ πάντων αἴτιον, τὸ ποιητικόν, τὸ εὐεργετικόν, τὸ προνοητικόν, τὸ σωτήριον, αὐτὸς ὢν ὁ εἷς καὶ μόνος θεός, ἐξ οὗ τὰ πάντα, δι’ ὃν τὰ πάντ’ ἐστίν· «ἐν αὐτῷ γὰρ ζῶμεν καὶ κινούμεθα καὶ ἐσμέν.» ὅ τι δὴ θέλει, τοῦτο γοῦν καὶ εἴη ἄν, τὸ μόνον τῆς τῶν γενητῶν ἁπάντων οὐσιώσεώς τε καὶ ὑπάρξεως αἴτιον· θέλοντος γὰρ ἔστιν, θέλει δέ, ὅτι τὴν φύσιν ἀγαθὸς ὢν τυγχάνει. ἀγαθῷ δὲ οὐδέν, ὅτι μὴ τὸ θέλειν τὰ ἀγαθά, προσφυές. θέλων δὲ ταῦτα καὶ δύναται·
πειρατηρίοις, τὸ δὲ γνήσιον καὶ εἰλικρινὲς τοῦ φρο νήματος ἐπιδειξάμενοι, τὴν οἰκείαν αὖθις ἀπελάμ βανον ἐλευθερίαν, εἰς μεῖζον ὁσημέραι δι' αὐτῶν ἐκλάμποντος τοῦ σωτηρίου λόγου, καὶ ἐν αὐτοῖς γε μέσοις τοῖς ἐχθροῖς κατακρατοῦντος· μὴ μόνον τε τῶν ὁρατῶν πολεμίων κατεξανισταμένους, ἀλλὰ καὶ τῶν ἀοράτων· εἴ τινες ἄρα εἶεν ἀμφὶ τὸν περί γῆν αέρα ζοφώδη πονηροί δαίμονες καὶ ἄρχοντες τούτων, οὓς καὶ αὐτοὺς οἱ γνήσιοι τοῦ Χριστοῦ μας θηταὶ δι' ἀγνείας βίου, καὶ τῶν πρὸς τὸν Θεὸν εὐχῶν, διά τε τῆς αὐτοῦ ἐνθέου προσηγορίας ἐξελαύνοντες, σημείων τῶν πάλαι ἱστορουμένων ὑπ' αὐτοῦ γεγονέ ναι παραδόξων, καὶ ἐν τούτῳ τοῖς συνορῶν δυναμέ νοις τὰ τεκμήρια τῆς ἐνθέου ἀρετῆς αὐτοῦ διαδει κνύντες. ᾿Αλλὰ γὰρ τῶν δὲ κατὰ καιρὸν προγεγυμνα σμένων, καιρὸς ἤδη καλεῖ τῆς μυστικωτέρας περὶ αὐτοῦ θεολογίας ἐφάψασθαι, καὶ τὸν Θεὸν Λόγον, ὅστις ποτ᾽ ἦν ὁ διὰ τοῦ φαινομένου ἀνδρὸς τὰς θαυματουρ γίας ἐκτελῶν, ἐποπτεῦσαι. φρονεῖν αὐτοῦντες, ἐπ' ὀλίγον γεγυμνασμένοι τοῖς ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΤΟΥ ΠΑΜΦΙΛΟΥ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ ΒΙΒΛΙΟΝ ΤΑΔΕ ΕΝΕΣΤΙΝ ΕΝ ΤΩ ΤΕΤΑΡΤΟ ΣΥΓΓΡΑΜ- ΜΑΤΙ ΤΗΣ ΠΕΡΙ ΤΟΥ ΣΩΤΗΡΟΣ ΗΜΩΝ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ. α'. Περὶ τῆς κατὰ τὴν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ μυστικῆς οἰκο- νομίας. β'. Οπως αὐτὸν πρὸ πάσης κτίσεως Υιόν θεοί γεγονέναι φαμέν. γ. Οτι μὴ πλείους υἱοὶ τοῦ ἐπὶ πάντων θερή, μόνος δὲ εἷς ἐκ Θεοῦ Θεὸς εὐλόγως ἡμῖν αν η γόρευται. EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - num præmia apud Deum consequebantur; pietatis & vero hostes, divinitus cæsi atque agitati, ac to- to corpore gravibus molestisque doloribus impli- citi atque consumpti, debita supplicia pendebant, adeo quidem ut profanam contra Christum voluntatem confiteri, jam tum cogerentur: at cæ. teri omnes qui appellatione sacrosancta digni in- venti fuerant, et se partibus Christi esse gloria- bantur, cum ad breve tempus exercitati essent molestiis, atque ingenuitatem sinceritatemque ani- mi præ se tulissent, propriam rursus recipiebant libertatem, ac salutare interea verbum majore in dies claritate nitebat, atque in ipsis mediis ho- stibus dominabatur, ac non modo in iis qui sub visum nostrum cadentes adversabantur, sed in iis quoque qui visum mortalem effugiunt, si qui forte B erant in hoc qui terram complexus est nebulo aere dæmones, qui alteris illis imperarent. Namque etiam hos ipsos veri Christi discipuli, et vitæ puritate, et ad Deum directis precibus, et sacro- sancta illius appellatione fugabant, in hoc quoque admirabilium signorum quæ ab illo edita esse memo- rantur, ac divinæ quæ in illo erat virtutis argumenta certissima præ se ferentes. Cæterum, cum in his pro tempore ipsi non ipsos antehac exercuerimus, ordo ipse jam postulat, ut occultiorem de illo theo- logiam attingamus, Deumque ipsum Verbum, quodnam fuerit, quod per illum hominem, qui videbatur, prodigia et miracula efficicbat, contemplemur. ΤETAPTON. EUSEBII PAMPHILI DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIBER QUARTUS. HEC INSUNT IN QUARTO LIBRO C EVANGELICE DE SALVATORE NOSTRO DEMONSTRATIONIS. nostrum, qui Christus est Dei, dispensatione. lium Dei fuisse dicimus. Jus de Deo Deus, jure a nobis prædicari soleat. 1. De occultiore secundum Salvatorem ac Dominum 2. Quemadmodum illum ante omnem creaturam Fi- 3. Quod non plures supremi Dei Filii, sed unus s0-
διὸ καὶ θέλων ὁμοῦ καὶ δυνάμενος, ἀκωλύτως καὶ ἀπαραποδίστως πᾶν ὅ τι καλὸν καὶ συμφέρον ἔν τε ὁρωμένοις καὶ ἀφανέσιν αὐτὸς ἑαυτῷ συνεστήσατο, ὕλην ὥσπερ τινὰ καὶ οὐσίαν τῆς τῶν ὅλων γενέσεώς τε καὶ συστάσεως τὴν ἑαυτοῦ βουλὴν καὶ δύναμιν προβεβλημένος, ὡς μηκέτι εὐλόγως φάναι δεῖν ἐξ οὐκ ὄντων εἶναί τι τῶν ὄντων· οὐδὲ γὰρ ἂν εἴη τι τὸ ἐκ μὴ ὄντος. πῶς γὰρ τὸ μὴ ὂν ἑτέρῳ τοῦ εἶναι γένοιτ’ ἂν αἴτιον; πᾶν δὲ ὅ τι ποτὲ καὶ ἔστιν ἐξ ἑνὸς τοῦ μόνου ὄντος καὶ προόντος, τοῦ δὴ καὶ φήσαντος «ἐγώ εἰμι ὁ ὤν», τὸ εἶναι λαβὸν ἔχει, ὅτι δὴ μόνος ὢν καὶ ἀεὶ ὢν αὐτὸς πᾶσι, τοῖς ἐξ αὐτοῦ τὸ εἶναι κτησαμένοις, αἴτιος τοῦ εἶναι κατέστη τῷ θέλειν καὶ τῷ δύνασθαι, καὶ τὴν οὐσίαν τοῖς πᾶσι καὶ τὰς δυνάμεις καὶ τὰ εἴδη πλουσίως καὶ ἀνεπιφθόνως ἐξ αὐτοῦ κεχαρισμένος.
πειρατηρίοις, τὸ δὲ γνήσιον καὶ εἰλικρινὲς τοῦ φρο νήματος ἐπιδειξάμενοι, τὴν οἰκείαν αὖθις ἀπελάμ βανον ἐλευθερίαν, εἰς μεῖζον ὁσημέραι δι' αὐτῶν ἐκλάμποντος τοῦ σωτηρίου λόγου, καὶ ἐν αὐτοῖς γε μέσοις τοῖς ἐχθροῖς κατακρατοῦντος· μὴ μόνον τε τῶν ὁρατῶν πολεμίων κατεξανισταμένους, ἀλλὰ καὶ τῶν ἀοράτων· εἴ τινες ἄρα εἶεν ἀμφὶ τὸν περί γῆν αέρα ζοφώδη πονηροί δαίμονες καὶ ἄρχοντες τούτων, οὓς καὶ αὐτοὺς οἱ γνήσιοι τοῦ Χριστοῦ μας θηταὶ δι' ἀγνείας βίου, καὶ τῶν πρὸς τὸν Θεὸν εὐχῶν, διά τε τῆς αὐτοῦ ἐνθέου προσηγορίας ἐξελαύνοντες, σημείων τῶν πάλαι ἱστορουμένων ὑπ' αὐτοῦ γεγονέ ναι παραδόξων, καὶ ἐν τούτῳ τοῖς συνορῶν δυναμέ νοις τὰ τεκμήρια τῆς ἐνθέου ἀρετῆς αὐτοῦ διαδει κνύντες. ᾿Αλλὰ γὰρ τῶν δὲ κατὰ καιρὸν προγεγυμνα σμένων, καιρὸς ἤδη καλεῖ τῆς μυστικωτέρας περὶ αὐτοῦ θεολογίας ἐφάψασθαι, καὶ τὸν Θεὸν Λόγον, ὅστις ποτ᾽ ἦν ὁ διὰ τοῦ φαινομένου ἀνδρὸς τὰς θαυματουρ γίας ἐκτελῶν, ἐποπτεῦσαι. φρονεῖν αὐτοῦντες, ἐπ' ὀλίγον γεγυμνασμένοι τοῖς ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΤΟΥ ΠΑΜΦΙΛΟΥ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ ΒΙΒΛΙΟΝ ΤΑΔΕ ΕΝΕΣΤΙΝ ΕΝ ΤΩ ΤΕΤΑΡΤΟ ΣΥΓΓΡΑΜ- ΜΑΤΙ ΤΗΣ ΠΕΡΙ ΤΟΥ ΣΩΤΗΡΟΣ ΗΜΩΝ ΕΥΑΓΓΕΛΙΚΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΕΩΣ. α'. Περὶ τῆς κατὰ τὴν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ μυστικῆς οἰκο- νομίας. β'. Οπως αὐτὸν πρὸ πάσης κτίσεως Υιόν θεοί γεγονέναι φαμέν. γ. Οτι μὴ πλείους υἱοὶ τοῦ ἐπὶ πάντων θερή, μόνος δὲ εἷς ἐκ Θεοῦ Θεὸς εὐλόγως ἡμῖν αν η γόρευται. EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - num præmia apud Deum consequebantur; pietatis & vero hostes, divinitus cæsi atque agitati, ac to- to corpore gravibus molestisque doloribus impli- citi atque consumpti, debita supplicia pendebant, adeo quidem ut profanam contra Christum voluntatem confiteri, jam tum cogerentur: at cæ. teri omnes qui appellatione sacrosancta digni in- venti fuerant, et se partibus Christi esse gloria- bantur, cum ad breve tempus exercitati essent molestiis, atque ingenuitatem sinceritatemque ani- mi præ se tulissent, propriam rursus recipiebant libertatem, ac salutare interea verbum majore in dies claritate nitebat, atque in ipsis mediis ho- stibus dominabatur, ac non modo in iis qui sub visum nostrum cadentes adversabantur, sed in iis quoque qui visum mortalem effugiunt, si qui forte B erant in hoc qui terram complexus est nebulo aere dæmones, qui alteris illis imperarent. Namque etiam hos ipsos veri Christi discipuli, et vitæ puritate, et ad Deum directis precibus, et sacro- sancta illius appellatione fugabant, in hoc quoque admirabilium signorum quæ ab illo edita esse memo- rantur, ac divinæ quæ in illo erat virtutis argumenta certissima præ se ferentes. Cæterum, cum in his pro tempore ipsi non ipsos antehac exercuerimus, ordo ipse jam postulat, ut occultiorem de illo theo- logiam attingamus, Deumque ipsum Verbum, quodnam fuerit, quod per illum hominem, qui videbatur, prodigia et miracula efficicbat, contemplemur. ΤETAPTON. EUSEBII PAMPHILI DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIBER QUARTUS. HEC INSUNT IN QUARTO LIBRO C EVANGELICE DE SALVATORE NOSTRO DEMONSTRATIONIS. nostrum, qui Christus est Dei, dispensatione. lium Dei fuisse dicimus. Jus de Deo Deus, jure a nobis prædicari soleat. 1. De occultiore secundum Salvatorem ac Dominum 2. Quemadmodum illum ante omnem creaturam Fi- 3. Quod non plures supremi Dei Filii, sed unus s0-
PG 22:249Καὶ δὴ τῶν ὄντων ἁπάντων πρῶτον ὑφίστησιν αὐτοῦ γέννημα τὴν πρωτότοκον σοφίαν, ὅλην δι’ ὅλου νοερὰν καὶ λογικὴν καὶ πάνσοφον, μᾶλλον δὲ αὐτόνουν καὶ αὐτόλογον καὶ αὐτοσοφίαν, καὶ εἴ τι δὲ αὐτόκαλον καὶ αὐτοάγαθον ἐπινοεῖν ἐν γενητοῖς θέμις, τοῦτο πρῶτον αὐτὸς ἐξ αὐτοῦ θεμέλιον τῶν μετὰ ταῦτα γενησομένων προβάλλεται, τὸ τέλειον τελείου δημιούργημα, καὶ σοφοῦ σοφὸν ἀρχιτεκτόνημα, ἀγαθοῦ πατρὸς ἀγαθὸν γέννημα, καὶ τί γὰρ ἄλλο ἢ τῶν μετέπειτα, τὸ εἶναι δι’ αὐτοῦ λαβόντων, προστάτην καὶ κηδεμόνα, σωτῆρά τε καὶ ἰατρόν, καὶ κυβερνήτην τῆς τῶν ὅλων δημιουργίας τοὺς οἴακας περιδεδραγμένον;
δ. Ὡς ἀναγκαία τῇ τῶν ὅλων συστάσει ἡ τοῦ Α 4. μονογενούς Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ προϋπαρξις ἀποδί δοται. θείας δυνάμεις, μόνην δὲ τὴν τοῦ Υἱοῦ, δι᾽ ἣν ἐπ- άγεται, εἰκόνα τοῦ Θεοῦ Πατρὸς θεολογοῦμεν, ς. Ὡς ἀπὸ πρώτης συστάσεως τῶν ὅλων ἀρα- τῶς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ τῶν θεοφιλῶν ψυχῶν ἐπιστατεῖ. ζ. Ως μόνοις Εβραίοις τὸ παλαιὸν ἡ τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ γνῶσις ἀποκεκάλυπτο διὰ τῆς ἐπι- φανείας τοῦ Χριστοῦ γινωσκομένη. *. Ὡς μόνους τοὺς κατ' οὐρανὸν φωστῆρας τὰ λοιπὰ τῶν ἐθνῶν ἔσεβον ἀγγέλοις τισὶν ἐγκε- χωρισμένα. θ. Ὡς περὶ τῆς ἐχθρᾶς καὶ ἀντικειμένης τῷ Θεῷ δυνάμεως καὶ τοῦ ταύτης ἐξάρχοντος, καὶ ὡς διὰ ταύτης τὸ πάντων ἀνθρώπων υπηγάγοντο γένος. τ. Ὡς ἀναγκαίως ὁ μονογενὴς Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τὴν εἰς ἀνθρώπους ἐποιήσατο πάροδον. κ'. Ὅπως τὸν ἐν ἀνθρώποις διεξῆλθε βίον. ιδ. Ὡς καὶ μέχρι τῶν πάλαι κατοιχομένων ἐκά- λουν αὐτὸν οἱ τῆς φιλανθρωπίας νόμοι. ιγ. Ὡς ἀπαθὴς καὶ ἀβλαβὴς καὶ ἀσώματος διέ μεινε, καὶ καθ᾿ ὃν ἐνηνθρώπει καιρόν. . Ὡς, τὸν ἄνθρωπον ἀνανεωσάμενος, πᾶσιν ἡμῖν τὴν τῶν αἰωνίων ἀγαθῶν παρέσχετο έλ πίδα. Ψ. Τι βούλεται δηλοῦν ἡ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, καὶ ὡς Θεὸς καὶ Κύριος καὶ ἀρχιερεὺς τοῦ τῶν ὅλων θεοῦ διὰ τῶν παρ' Ἑβραίοις προφητῶν ἐ Χριστὸς ἀνηγορεύετο. ις'. Δι' όσων προφητικῶν γραφῶν ὁ Χριστὸς ὄνο μαστί προεκηρύττετο. Ἀπὸ τοῦ β' ψαλμοῦ. Ἀπὸ τοῦ ιθ' ψαλμοῦ. Ἀπὸ τοῦ κζ' ψαλμοῦ. Ἀπὸ τοῦ πη ψαλμοῦ. Ἀπὸ τοῦ πη' ψαλμοῦ. Ἀπὸ τοῦ ελα ψαλμοῦ. Ἀπὸ τοῦ ᾿Αμώς. Ἀπὸ τοῦ Ἀμβακούμ. Ἀπὸ τῶν ῾Ιερεμίου Θρήνων. Ἀπὸ τῆς πρώτης τῶν Βασιλειῶν. Ἀπὸ τῆς αὐτῆς. Ἀπὸ τοῦ μδ' ψαλμοῦ. ιζ. Ὅτι καὶ τὸ Ἰησοῦ ὄνομα παρὰ τοῖς πρόπαλαι τοῦ Θεοῦ γνωρίμοις τετίμητο. Ἀπὸ τῆς Ἐξόδου. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. Περὶ τῆς κατὰ τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ μυστικῆς οἰκο- νομίας. Ἐπειδὴ τὰ προσήκοντα περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐν τῷ πρὸ τούτου συγγράμματι, τρίτῳ ὄντι τῆς Εὐαγγελικῆς Αποδείξεως, αὐτάρ ἕως ἡμῖν διαπεπόνηται, καιρὸς ἤδη καὶ ἀποῤῥητοτέ- ρων εφάψασθαι λόγων, τῶν περὶ τῆς κατ' αὐτὸν μυ στικωτέρας θεολογίας. Ὁ μὲν οὖν περὶ τοῦ πρώτου καὶ ἀἰδίου, μόνου τε ἀγεννήτου καὶ ἐπὶ πάντων αἰτίου τῶν ὅλων, πανηγεμόνος τε καὶ παμβασιλέως Θεοῦ κοι- νὰς ἅπασιν ἀνθρώποις ἐστὶ λόγος· ἴδιος δὲ καὶ κοινὸς αὖθις Εβραίων καὶ ἡμῶν ὁ περὶ Χριστοῦ· ἂν τὴ μὲν ὁμοίως ἡμῖν ταῖς παρ' αὐτοῖς ἑπόμενο: Γραφαῖς ἔτι νῦν ὁμολογοῦσι, πὴ δὲ μακρὰν ἀποπίπτουσι, μήτε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. Quod ad constitutionem universi, necessaria unici A'. B C D Dei Filii antecessio assignetur. divinas potestates, unam vero duntaxat ipsius Filii, propter quam inducitur, imaginem Dei Pa- Iris esse, theologice demonstramus. quadam ignotaque ratione, Christus Dei religiosis Deoque gratis animis prasidet. versi prodita sit, quæ Christo seipsum exhibente perciperetur. gentes colerent, quæ seorsum quibusdam angelis assignatæ sint. qui in hac dominatur, et quemadmodum per hanc omne hominum seductum genus. homines devenit. leges humanitatis illum vocabant. quæque incorporea esi permanserit, etiam quo tem- pore factus est homo. æternorum bonorum spem præbuerit. ventus, et quod Deus, et Dominus, et Pontifex Dei universi, per prophetas Hebræorum Christus est appellatus. ante nuntiaverint. An psalmo. A six psalmo. A xxvii psalmo. A Lxxxi psalmo. A Lxxxvi psalmo. A cxxxi psalmo. Ab Amos. Ab Ambacum. A Jeremia Lamentationibus. A primo Regum. Ab eodem. A xLiv psalmo. Liares venerabile fueril. Ab Exodo. A Zacharia. 1. De occultiore secundum Salvatorem ac Dominum no- strum qui Christus est Dei, dispensatione. Cum libro priore, qui Evangelica Demonstra- tionis tertius est, de assumpta a Salvatore nostro humana natura, 'satis abunde a nobis sit disputa- tum, tempus jam est, de ea quæ ad eumdem per- tinet, abditiore theologia minus vulgarem quam- dam attingere doctrinam. De primo igitur ac sem- piterno, soloque non genito, ac supremo auctore universi, omniaque et gubernante et regente Deo, communis est cunctis hominibus ratio: peculiaris vero ac rursus communis et Hebræorum et nostra de Christo, quem illi nunc quidem, ut nos, sua ipsorum scripta sequentes adhuc confitentur : nune 8. Ὡς μυρίας μὲν ὁμολογοῦμεν εἶναι γενητὰς 5. Quod innumerabiles quidem fatemur esse creatas 6. Quod a prima constitutione universi, occulta 7. Quod solis Hebrais antiquitus ccgnitio Dei uni- 8. Quod sola culi sidera et lumina reliqua 143 9. De inimica ac ipsi Deo adversante potestate, et eo 10. Quemadmodum necessario Dei unicus Filius ad 11. Quemadmodum inter homines vitam egerit. 12. Quod usque ad eos qui antiquitus mortui erant, 13. Quod in ea natura quæ nec pali nec ladi potest, 14. Quemadmodum, renovato homine, omnibus nobis 15. Quid sibi velit, quidve significet ipse Christi ad- 16. Quod prophetica scripta nominatim Christum 17. Quod etiam Jesu nomen apud antiquos Dei fami-
ὅθεν εἰκότως οἱ χρησμοὶ θεολογοῦντες θεὸν γεννητὸν αὐτὸν ἀποφαίνουσιν, ὡς ἂν τῆς ἀνεκφράστου καὶ ἀπερινοήτου θεότητος μόνον ἐν αὐτῷ φέροντα τὴν εἰκόνα, δι’ ἣν καὶ θεὸν εἶναί τε αὐτὸν καὶ λέγεσθαι τῆς πρὸς τὸ πρῶτον ἐξομοιώσεως χάριν, ταύτῃ τε αὐτὸν ἀγαθόν φασιν ὑπηρέτην πρὸς τοῦ πατρὸς ὑποβεβλῆσθαι, ἵνα ὥσπερ δι’ ἑνὸς πανσόφου καὶ ζῶντος ὀργάνου τεχνικοῦ τε καὶ ἐπιστημονικοῦ κανόνος τὰ πάντα αὐτῷ ἀπευθύνοιτο, σώματα ὁμοῦ καὶ ἀσώματα, ἔμψυχά τε καὶ ἄψυχα, λογικὰ σὺν ἀλόγοις, θνητὰ σὺν ἀθανάτοις, καὶ εἴ τι τούτοις ἕτερον συνυφέστηκέν τε καὶ συνύφανται, καὶ ὡς μιᾷ τῶν ὅλων δυνάμει ἑνί τε ζῶντι καὶ ἐμψύχῳ νόμῳ τε καὶ λόγῳ ἐν πᾶσιν ὄντι καὶ διὰ πάντων ἥκοντι τὰ πάντα συναρμόζοιτο ὑφ’ ἑνὶ πανσόφῳ δεσμῷ, αὐτῷ δὴ τῷ τοῦ θεοῦ λόγῳ τε καὶ νόμῳ συναγόμενά τε καὶ συνδούμενα. Ἑνὸς δὲ ὄντος τοῦ πατρὸς ἕνα χρὴ καὶ τὸν υἱὸν ἀλλ’ οὐ πολλοὺς εἶναι, καὶ ἕνα τέλειον μόνον γεννητὸν θεὸν ἐκ θεοῦ, ἀλλ’ οὐ πλείους. ἐν γὰρ πλείοσιν ἑτερότης ἔσται καὶ διαφορὰ καὶ τοῦ χείρονος εἰσαγωγή.
δ. Ὡς ἀναγκαία τῇ τῶν ὅλων συστάσει ἡ τοῦ Α 4. μονογενούς Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ προϋπαρξις ἀποδί δοται. θείας δυνάμεις, μόνην δὲ τὴν τοῦ Υἱοῦ, δι᾽ ἣν ἐπ- άγεται, εἰκόνα τοῦ Θεοῦ Πατρὸς θεολογοῦμεν, ς. Ὡς ἀπὸ πρώτης συστάσεως τῶν ὅλων ἀρα- τῶς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ τῶν θεοφιλῶν ψυχῶν ἐπιστατεῖ. ζ. Ως μόνοις Εβραίοις τὸ παλαιὸν ἡ τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ γνῶσις ἀποκεκάλυπτο διὰ τῆς ἐπι- φανείας τοῦ Χριστοῦ γινωσκομένη. *. Ὡς μόνους τοὺς κατ' οὐρανὸν φωστῆρας τὰ λοιπὰ τῶν ἐθνῶν ἔσεβον ἀγγέλοις τισὶν ἐγκε- χωρισμένα. θ. Ὡς περὶ τῆς ἐχθρᾶς καὶ ἀντικειμένης τῷ Θεῷ δυνάμεως καὶ τοῦ ταύτης ἐξάρχοντος, καὶ ὡς διὰ ταύτης τὸ πάντων ἀνθρώπων υπηγάγοντο γένος. τ. Ὡς ἀναγκαίως ὁ μονογενὴς Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τὴν εἰς ἀνθρώπους ἐποιήσατο πάροδον. κ'. Ὅπως τὸν ἐν ἀνθρώποις διεξῆλθε βίον. ιδ. Ὡς καὶ μέχρι τῶν πάλαι κατοιχομένων ἐκά- λουν αὐτὸν οἱ τῆς φιλανθρωπίας νόμοι. ιγ. Ὡς ἀπαθὴς καὶ ἀβλαβὴς καὶ ἀσώματος διέ μεινε, καὶ καθ᾿ ὃν ἐνηνθρώπει καιρόν. . Ὡς, τὸν ἄνθρωπον ἀνανεωσάμενος, πᾶσιν ἡμῖν τὴν τῶν αἰωνίων ἀγαθῶν παρέσχετο έλ πίδα. Ψ. Τι βούλεται δηλοῦν ἡ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, καὶ ὡς Θεὸς καὶ Κύριος καὶ ἀρχιερεὺς τοῦ τῶν ὅλων θεοῦ διὰ τῶν παρ' Ἑβραίοις προφητῶν ἐ Χριστὸς ἀνηγορεύετο. ις'. Δι' όσων προφητικῶν γραφῶν ὁ Χριστὸς ὄνο μαστί προεκηρύττετο. Ἀπὸ τοῦ β' ψαλμοῦ. Ἀπὸ τοῦ ιθ' ψαλμοῦ. Ἀπὸ τοῦ κζ' ψαλμοῦ. Ἀπὸ τοῦ πη ψαλμοῦ. Ἀπὸ τοῦ πη' ψαλμοῦ. Ἀπὸ τοῦ ελα ψαλμοῦ. Ἀπὸ τοῦ ᾿Αμώς. Ἀπὸ τοῦ Ἀμβακούμ. Ἀπὸ τῶν ῾Ιερεμίου Θρήνων. Ἀπὸ τῆς πρώτης τῶν Βασιλειῶν. Ἀπὸ τῆς αὐτῆς. Ἀπὸ τοῦ μδ' ψαλμοῦ. ιζ. Ὅτι καὶ τὸ Ἰησοῦ ὄνομα παρὰ τοῖς πρόπαλαι τοῦ Θεοῦ γνωρίμοις τετίμητο. Ἀπὸ τῆς Ἐξόδου. Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. Περὶ τῆς κατὰ τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ μυστικῆς οἰκο- νομίας. Ἐπειδὴ τὰ προσήκοντα περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐν τῷ πρὸ τούτου συγγράμματι, τρίτῳ ὄντι τῆς Εὐαγγελικῆς Αποδείξεως, αὐτάρ ἕως ἡμῖν διαπεπόνηται, καιρὸς ἤδη καὶ ἀποῤῥητοτέ- ρων εφάψασθαι λόγων, τῶν περὶ τῆς κατ' αὐτὸν μυ στικωτέρας θεολογίας. Ὁ μὲν οὖν περὶ τοῦ πρώτου καὶ ἀἰδίου, μόνου τε ἀγεννήτου καὶ ἐπὶ πάντων αἰτίου τῶν ὅλων, πανηγεμόνος τε καὶ παμβασιλέως Θεοῦ κοι- νὰς ἅπασιν ἀνθρώποις ἐστὶ λόγος· ἴδιος δὲ καὶ κοινὸς αὖθις Εβραίων καὶ ἡμῶν ὁ περὶ Χριστοῦ· ἂν τὴ μὲν ὁμοίως ἡμῖν ταῖς παρ' αὐτοῖς ἑπόμενο: Γραφαῖς ἔτι νῦν ὁμολογοῦσι, πὴ δὲ μακρὰν ἀποπίπτουσι, μήτε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. Quod ad constitutionem universi, necessaria unici A'. B C D Dei Filii antecessio assignetur. divinas potestates, unam vero duntaxat ipsius Filii, propter quam inducitur, imaginem Dei Pa- Iris esse, theologice demonstramus. quadam ignotaque ratione, Christus Dei religiosis Deoque gratis animis prasidet. versi prodita sit, quæ Christo seipsum exhibente perciperetur. gentes colerent, quæ seorsum quibusdam angelis assignatæ sint. qui in hac dominatur, et quemadmodum per hanc omne hominum seductum genus. homines devenit. leges humanitatis illum vocabant. quæque incorporea esi permanserit, etiam quo tem- pore factus est homo. æternorum bonorum spem præbuerit. ventus, et quod Deus, et Dominus, et Pontifex Dei universi, per prophetas Hebræorum Christus est appellatus. ante nuntiaverint. An psalmo. A six psalmo. A xxvii psalmo. A Lxxxi psalmo. A Lxxxvi psalmo. A cxxxi psalmo. Ab Amos. Ab Ambacum. A Jeremia Lamentationibus. A primo Regum. Ab eodem. A xLiv psalmo. Liares venerabile fueril. Ab Exodo. A Zacharia. 1. De occultiore secundum Salvatorem ac Dominum no- strum qui Christus est Dei, dispensatione. Cum libro priore, qui Evangelica Demonstra- tionis tertius est, de assumpta a Salvatore nostro humana natura, 'satis abunde a nobis sit disputa- tum, tempus jam est, de ea quæ ad eumdem per- tinet, abditiore theologia minus vulgarem quam- dam attingere doctrinam. De primo igitur ac sem- piterno, soloque non genito, ac supremo auctore universi, omniaque et gubernante et regente Deo, communis est cunctis hominibus ratio: peculiaris vero ac rursus communis et Hebræorum et nostra de Christo, quem illi nunc quidem, ut nos, sua ipsorum scripta sequentes adhuc confitentur : nune 8. Ὡς μυρίας μὲν ὁμολογοῦμεν εἶναι γενητὰς 5. Quod innumerabiles quidem fatemur esse creatas 6. Quod a prima constitutione universi, occulta 7. Quod solis Hebrais antiquitus ccgnitio Dei uni- 8. Quod sola culi sidera et lumina reliqua 143 9. De inimica ac ipsi Deo adversante potestate, et eo 10. Quemadmodum necessario Dei unicus Filius ad 11. Quemadmodum inter homines vitam egerit. 12. Quod usque ad eos qui antiquitus mortui erant, 13. Quod in ea natura quæ nec pali nec ladi potest, 14. Quemadmodum, renovato homine, omnibus nobis 15. Quid sibi velit, quidve significet ipse Christi ad- 16. Quod prophetica scripta nominatim Christum 17. Quod etiam Jesu nomen apud antiquos Dei fami-
PG 22:251διὸ δὴ εἷς θεὸς ἑνὸς υἱοῦ τελείου καὶ μονογενοῦς, ἀλλ’ οὐ πλειόνων θεῶν οὐδ’ υἱῶν πατήρ, ἐπεὶ καὶ μιᾶς οὔσης φωτὸς οὐσίας μίαν καὶ τὴν ἐξ αὐτοῦ γεννωμένην τελείαν αὐγὴν πᾶσα ἀνάγκη τίθεσθαι. τί γὰρ ἂν καὶ ἄλλο γέννημα φωτὸς ἐπινοεῖν δυνατόν; μὴ οὐχὶ μόνην τὴν ἐξ αὐτοῦ τὰ πάντα πληροῦσαν καὶ καταλάμπουσαν ἀκτῖνα; πᾶν γὰρ τὸ ταύτης ἀλλότριον «σκότος» ἂν εἴη «καὶ οὐ φῶς». ταύτῃ τοι καὶ τοῦ πάντων ἀνωτάτου πατρὸς ἀρρήτου φωτὸς ὄντος, οὐδὲν μὲν προσφερὲς αὐτῷ οὐδ’ οἰκεῖον ἂν γένοιτο παράδειγμα, πλὴν ὅσον αὐτὸ τοῦτο μόνον, ὃ δὴ καὶ φάναι περὶ υἱοῦ οἷόν τε· «ἀπαύγασμα γάρ ἐστιν φωτὸς ἀϊδίου, καὶ ἔσοπτρον ἀκηλίδωτον τῆς τοῦ θεοῦ ἐνεργείας, καὶ εἰκὼν τῆς ἀγαθότητος αὐτοῦ». διὸ εἴρηται· «ὃς ὢν ἀπαύγασμα τῆς δόξης καὶ χαρακτὴρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ». ἀλλὰ τοῦ μὲν αἰσθητοῦ φωτὸς ἀχώριστος ἡ αὐγή, ὁ δ’ υἱὸς ἰδίως παρὰ τὸν πατέρα καθ’ ἑαυτὸν ὑφέστηκεν, καὶ φωτὸς μὲν ἡ αὐγὴ χώραν ἐνεργείας ἐπέχει, ὁ δὲ υἱὸς ἕτερόν τι ἢ κατὰ ἐνέργειαν τυγχάνει, καθ’ ἑαυτὸν οὐσιωμένος.
Α τὴν θεότητα συνορῶντες αὐτοῦ, μήτε τα αἴτια τῆς παρουσίας εἰδότες, μήτε μὴν τοὺς χρόνους καθ' οὓς ἥξειν ἀνείρηται εἰς ἀνθρώπους περιδρασσόμενοι. Οι μὲν γὰρ ἔτι καὶ νῦν ἥξειν μέλλοντα προσδοκῶσιν, ἡμεῖς δ᾽ ἤδη μὲν εἰσάπαξ ἀποδείκνυμεν ἐλθόντα· καὶ δευτέραν δ᾽ αὐτοῦ μετὰ τῆς ἐνθέου δόξης παρουσίαν ταῖς τῶν θεοφόρων προφητῶν προῤῥήσεσί τε καὶ δι- δασκαλίαις πειθόμενοι ἰδεῖν εὐχόμεθα. Διττοῦ δ᾽ ὄντος τοῦ κατ' αὐτὸν λόγου, ὁ μὲν νεώτερος ἂν εἴη, χθές καὶ πρώην εἰς ἀνθρώπους εἰσηγμένος, ὁ δὲ παντὸς χρόνου καὶ πάντων αιώνων πρεσβύτερος. Βουληθείς γὰρ ὁ Θεὸς, ἅτε μόνος ὡς ἀγαθὸς ἀγαθοῦ τε παντὸς ἀρχὴ καὶ πηγή, τῶν αὐτοῦ θησαυρῶν πλείους ἀπο φῦναι κοινωνούς· ἄρτι τε μέλλων τὴν λογικὴν πᾶσαν προβάλλεσθαι κτίσιν, ἀσωμάτους τινὰς νοερὰς καὶ Β θείας δυνάμεις, ἀγγέλους τε καὶ ἀρχαγγέλους, αλλά τε καὶ πάντη καθαρὰ πνεύματα, προσέτι δὲ ψυχάς ἀνθρώπων ἄφετον καὶ ἐλεύθερον τῆς αὐθεκουσίου περὶ τὸ καλὸν ἢ τοὐναντίον αἱρέσεως τὴν φύσιν ἐπα- γομένας, ὅσα τε τούτοις όργανα σωμάτων ἔμελ- λεν ἔσεσθαι, ποικίλων ἀγωγῇ κατάλληλα βίων, χώρας τε τούτοις ἅπασι καὶ τόπους διανέμειν οι- κείους (μείνασι μὲν γὰρ ἀγαθοῖς τοὺς κρείττονας, ἔμπαλιν δὲ τοὺς προσήκοντας, τῆς ἐπὶ τἀναντία ο πῆς τὰ σωφρονιστήρια) προλαβὼν τὸ μέλλον, οἷα Θεός, τῇ προγνώσει, συνιδών τε, τούτων ἁπάντων περὶ γενέσεως ἐν μεγάλῳ σώματι κεφαλῆς δεησο μένων, ἕνα τὸν τῆς δημιουργίας ἁπάσης οἰκονόμον ἡγεμόνα τε καὶ βασιλέα τῶν ὅλων προτάξασθαι ᾤετο δεῖν, ᾗ καὶ τὰ θεῖα μυσταγωγεῖ λόγια πρὸς τῶν ἄνω θεν παρ' Εβραίοις θεολόγων τε καὶ προφητῶν ἀνδρῶν τεθεσπισμένα· παρ᾽ ὧν δὴ μαθεῖν ἔνεστιν, ὡς ἄρα μία μὲν εἴη τῶν ὅλων ἀρχὴ, μᾶλλον δὲ τὸ καὶ ἀρχῆς ἀνώτερον, καὶ πρώτου προγενέστερον, καὶ μονάδας αρχεγονώτερον, καὶ πάσης κρεῖττον προσηγορίας, ἄῤῥητον, ἀνέκφραστον, ἀπερινόητον, ἀγαθὸν, τὸ πάνω των αἴτιον, τὸ ποιητικόν, τὸ εὐεργετικὸν, τὸ προνοη τικὸν, τὸ σωτήριον, αὐτὸς ὢν ὁ εἷς καὶ μόνος Θεός, ἐξ οὗ τὰ πάντα, δι᾿ ὃν τὰ πάντα ἐστίν· ἐν αὐτῷ γὰρ ζῶμεν καὶ κινούμεθα καὶ ἐσμέν. Ο τι δὴ θέλει, τοῦτο γοῦν καὶ εἴη ἂν τὸ μόνον τῆς τῶν γενητῶν ἁπάντ των ουσιώσεώς τε καὶ ὑπάρξεως αἴτιον· θέλοντος γάρ ἐστι. Θέλει δὲ, ὅτι τὴν φύσιν ἀγαθὸς ὢν τυγχά- νει. ᾿Αγαθῷ δὲ οὐδὲν, ὅτι μὴ τὸ θέλειν τὰ ἀγαθὰ προσφυές. Θέλων δὲ ταῦτα, καὶ δύναται· διὸ καὶ θέ λων ὁμοῦ καὶ δυνάμενος, ἀκωλύτως καὶ ἀπαραποδί- στις πᾶν ὅ τι καλὸν καὶ συμφέρον ἔν τε όρωμένοις καὶ ἀφανέσιν αὐτὸς ἑαυτῷ συνεστήσατο, ὕλην ὥσπερ τινὰ καὶ οὐσίαν τῆς τῶν ὅλων γενέσεώς τε καὶ συστά σεως τὴν ἑαυτοῦ βουλὴν καὶ δύναμιν προβεβλημένος, ὡς μηκέτι εὐλόγως φάναι δεῖν ἐξ οὐκ ὄντων εἶναί τι τῶν ὄντων. Οὐδὲ γὰρ ἂν εἴη τι τὸ ἐκ μὴ ὄντος. Πῶς γὰρ τὸ μὴ ὂν ἑτέρῳ τοῦ εἶναι γένοιτ' ἂν αἴτιον; πᾶν δὲ ὅ τι ποτὲ καὶ ἔστιν, ἐξ ἑνὸς τοῦ μόνου ὄντος καὶ πρὸ ὄντος, τοῦ δὴ καὶ φήσαντος, « Ἐγὼ εἰμὶ ὁ ὤν, τὸ εἶναι λαβὸν ἔχει· ὅτι δη μόνος ὤν, καὶ ἀεὶ ὤν, αὐ τὸς πᾶσι τοῖς ἐξ αὐτοῦ τὸ εἶναι κτησαμένοις αἴτιος τοῦ εἶναι κατέστη, τῷ θέλειν καὶ τῷ δύνασθαι· καὶ EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. autem ab eodem procul labuntur, quippe qui et divinam illius naturam ignorent, neque causas ad- ventus perspiciant, neque item quibus temporibus venturum illum prophetæ prædixerint, comprehen- dant. Nam illi quidem illum etiam nunc venturum exspectant: nos autem jam semel duntaxat venisse contendimus, necnon alterum ejusdem cum majestate adventum, et oraculis et præceptis prophetarum, qui divinitus afflati fuerunt, auscultantes intueri exoptamus. Cum autem de illo duplex sit ratio, al- tera quidem recentior fuerit, quippe quæ heri ac nuper ad homines introducta sit altera vero omni tempore, omnibusque sæculis antiquior. Nam cum Deus vellet, utpote qui solus sit bonus, omnisque boni et principium et fons, divitiarum suarum the- sauros pluribus impertiri, essetque jam jam om- nem rationalem creaturam in lucem producturus, incorporeas videlicet quasdam atque intelligentes et divinas potestates, angelosque atque archangelos, materiæque expertes, et ab omni parte puros spi- ritus, animas præterea hominum, quæ solutam ac liberam voluntatis atque arbitrii, tam ad bo- num quam ad boni contrarium, naturam acci- perent : el quæcunque his ipsis convenientia cor- porum instrumenta, varias vivendi formas educe- rent, sedesque his omnibus, locosque tribue- re proprios (nam iis qui boni permanserint, me- liores : contra autem, alioqui convenientes, in qui- bus videlicet proclivitatis ad contraria pœnas da- velit simul idem et possit, nulla re neque proli- rent); cumque id quod futurum erat, tanquam Deus c C cognitione præciperet, sentiretque hæc universa antequam fierent, tanquam in magno corpore ali- quod caput postulatura, unum omnis opificii dispen- saloren, eumdemque et ducem et regem universi præficiendum putavit: cujusmodi oraculorum quoque divinorum, quæ ab antiquis apud Hebræos, et theo- logis et prophetis reddita sunt, institutio est : a quibus quidem discere potest qui vult, unum esse omnium rerum principium, ac potius principio su- perius et prius, primnoque antiquius, et gignendis rebus ipsa unitate vetustius, omnique appellatione praestantius, quod neque dici, neque enuntiari, ne- que excogitari potest: bonum quod causa est om- nium rerum, quod vim efficiendi, juvandi, provi- dendi, servandi, in se habet : qui unus ipse ac solus D est Deus, ex quo omnia, per quem omnia sunt : in illo enim vivimus et movemur et sumus. Itaque quodcunque vult, id etiam est continuo, ex qua so- la causa, omnia quæ genita sunt, ið acceperunt ut essent, utque exsisterent, ac durarent, sunt enin illo volente. Vult autem idcirco quod suapte natura bonus est. Bono vero nihil natura conjunctum ad- nexumque est, nisi ut ea quæ bona sunt velit. At enim cum hæc velit, idem etiam potest: quare cum bente, neque impediente, quidquid pulchrum et utile est, tam in iis quæ sub aspectum cadunt, quam in iis quæ non cadunt, ipse sibi ipsi confecit: quippe qui quasi materiam quamdam atque essentiam ge-
καὶ πάλιν ἡ μὲν αὐγὴ συνυπάρχει τῷ φωτί, συμπληρωτική τις οὖσα αὐτοῦ (ἄνευ γὰρ αὐγῆς οὐκ ἂν ὑποσταίη φῶς), ὁμοῦ τε καὶ καθ’ ἑαυτὸ συνυφέστηκεν· ὁ δὲ πατὴρ προϋπάρχει τοῦ υἱοῦ καὶ τῆς γενέσεως αὐτοῦ προϋφέστηκεν, ᾗ μόνος ἀγέννητος ἦν. καὶ ὁ μὲν καθ’ ἑαυτὸν τέλειος καὶ πρῶτος ὡς πατήρ, καὶ τῆς τοῦ υἱοῦ συστάσεως αἴτιος, οὐδὲν εἰς συμπλήρωσιν τῆς ἑαυτοῦ θεότητος παρὰ τοῦ υἱοῦ λαμβάνων· ὁ δέ, ὡς ἐξ αἰτίου γεγονὼς υἱός, δεύτερος οὗ ἐστιν υἱὸς καθέστηκεν, παρὰ τοῦ πατρὸς καὶ τὸ εἶναι καὶ τὸ τοιόσδε εἶναι εἰληφώς. καὶ πάλιν ἡ μὲν αὐγὴ οὐ κατὰ προαίρεσιν τοῦ φωτὸς ἐκλάμπει, κατά τι δὲ τῆς οὐσίας συμβεβηκὸς ἀχώριστον, ὁ δὲ υἱὸς κατὰ γνώμην καὶ προαίρεσιν εἰκὼν ὑπέστη τοῦ πατρός. βουληθεὶς γὰρ ὁ θεὸς γέγονεν υἱοῦ πατήρ, καὶ φῶς δεύτερον κατὰ πάντα ἑαυτῷ ἀφωμοιωμένον ὑπεστήσατο. ἀγενήτου τοιγαροῦν καὶ ἀϊδίου φωτὸς ὄντος ἑνός, πῶς ἂν γένοιτο ἀλλοία τις εἰκών, (οὐχὶ δὲ καὶ αὐγή, οὖσα φῶς κατὰ πάντα τὸ ἐμφερὲς τῷ πρωτοτύπῳ σῴζουσα);
Α τὴν θεότητα συνορῶντες αὐτοῦ, μήτε τα αἴτια τῆς παρουσίας εἰδότες, μήτε μὴν τοὺς χρόνους καθ' οὓς ἥξειν ἀνείρηται εἰς ἀνθρώπους περιδρασσόμενοι. Οι μὲν γὰρ ἔτι καὶ νῦν ἥξειν μέλλοντα προσδοκῶσιν, ἡμεῖς δ᾽ ἤδη μὲν εἰσάπαξ ἀποδείκνυμεν ἐλθόντα· καὶ δευτέραν δ᾽ αὐτοῦ μετὰ τῆς ἐνθέου δόξης παρουσίαν ταῖς τῶν θεοφόρων προφητῶν προῤῥήσεσί τε καὶ δι- δασκαλίαις πειθόμενοι ἰδεῖν εὐχόμεθα. Διττοῦ δ᾽ ὄντος τοῦ κατ' αὐτὸν λόγου, ὁ μὲν νεώτερος ἂν εἴη, χθές καὶ πρώην εἰς ἀνθρώπους εἰσηγμένος, ὁ δὲ παντὸς χρόνου καὶ πάντων αιώνων πρεσβύτερος. Βουληθείς γὰρ ὁ Θεὸς, ἅτε μόνος ὡς ἀγαθὸς ἀγαθοῦ τε παντὸς ἀρχὴ καὶ πηγή, τῶν αὐτοῦ θησαυρῶν πλείους ἀπο φῦναι κοινωνούς· ἄρτι τε μέλλων τὴν λογικὴν πᾶσαν προβάλλεσθαι κτίσιν, ἀσωμάτους τινὰς νοερὰς καὶ Β θείας δυνάμεις, ἀγγέλους τε καὶ ἀρχαγγέλους, αλλά τε καὶ πάντη καθαρὰ πνεύματα, προσέτι δὲ ψυχάς ἀνθρώπων ἄφετον καὶ ἐλεύθερον τῆς αὐθεκουσίου περὶ τὸ καλὸν ἢ τοὐναντίον αἱρέσεως τὴν φύσιν ἐπα- γομένας, ὅσα τε τούτοις όργανα σωμάτων ἔμελ- λεν ἔσεσθαι, ποικίλων ἀγωγῇ κατάλληλα βίων, χώρας τε τούτοις ἅπασι καὶ τόπους διανέμειν οι- κείους (μείνασι μὲν γὰρ ἀγαθοῖς τοὺς κρείττονας, ἔμπαλιν δὲ τοὺς προσήκοντας, τῆς ἐπὶ τἀναντία ο πῆς τὰ σωφρονιστήρια) προλαβὼν τὸ μέλλον, οἷα Θεός, τῇ προγνώσει, συνιδών τε, τούτων ἁπάντων περὶ γενέσεως ἐν μεγάλῳ σώματι κεφαλῆς δεησο μένων, ἕνα τὸν τῆς δημιουργίας ἁπάσης οἰκονόμον ἡγεμόνα τε καὶ βασιλέα τῶν ὅλων προτάξασθαι ᾤετο δεῖν, ᾗ καὶ τὰ θεῖα μυσταγωγεῖ λόγια πρὸς τῶν ἄνω θεν παρ' Εβραίοις θεολόγων τε καὶ προφητῶν ἀνδρῶν τεθεσπισμένα· παρ᾽ ὧν δὴ μαθεῖν ἔνεστιν, ὡς ἄρα μία μὲν εἴη τῶν ὅλων ἀρχὴ, μᾶλλον δὲ τὸ καὶ ἀρχῆς ἀνώτερον, καὶ πρώτου προγενέστερον, καὶ μονάδας αρχεγονώτερον, καὶ πάσης κρεῖττον προσηγορίας, ἄῤῥητον, ἀνέκφραστον, ἀπερινόητον, ἀγαθὸν, τὸ πάνω των αἴτιον, τὸ ποιητικόν, τὸ εὐεργετικὸν, τὸ προνοη τικὸν, τὸ σωτήριον, αὐτὸς ὢν ὁ εἷς καὶ μόνος Θεός, ἐξ οὗ τὰ πάντα, δι᾿ ὃν τὰ πάντα ἐστίν· ἐν αὐτῷ γὰρ ζῶμεν καὶ κινούμεθα καὶ ἐσμέν. Ο τι δὴ θέλει, τοῦτο γοῦν καὶ εἴη ἂν τὸ μόνον τῆς τῶν γενητῶν ἁπάντ των ουσιώσεώς τε καὶ ὑπάρξεως αἴτιον· θέλοντος γάρ ἐστι. Θέλει δὲ, ὅτι τὴν φύσιν ἀγαθὸς ὢν τυγχά- νει. ᾿Αγαθῷ δὲ οὐδὲν, ὅτι μὴ τὸ θέλειν τὰ ἀγαθὰ προσφυές. Θέλων δὲ ταῦτα, καὶ δύναται· διὸ καὶ θέ λων ὁμοῦ καὶ δυνάμενος, ἀκωλύτως καὶ ἀπαραποδί- στις πᾶν ὅ τι καλὸν καὶ συμφέρον ἔν τε όρωμένοις καὶ ἀφανέσιν αὐτὸς ἑαυτῷ συνεστήσατο, ὕλην ὥσπερ τινὰ καὶ οὐσίαν τῆς τῶν ὅλων γενέσεώς τε καὶ συστά σεως τὴν ἑαυτοῦ βουλὴν καὶ δύναμιν προβεβλημένος, ὡς μηκέτι εὐλόγως φάναι δεῖν ἐξ οὐκ ὄντων εἶναί τι τῶν ὄντων. Οὐδὲ γὰρ ἂν εἴη τι τὸ ἐκ μὴ ὄντος. Πῶς γὰρ τὸ μὴ ὂν ἑτέρῳ τοῦ εἶναι γένοιτ' ἂν αἴτιον; πᾶν δὲ ὅ τι ποτὲ καὶ ἔστιν, ἐξ ἑνὸς τοῦ μόνου ὄντος καὶ πρὸ ὄντος, τοῦ δὴ καὶ φήσαντος, « Ἐγὼ εἰμὶ ὁ ὤν, τὸ εἶναι λαβὸν ἔχει· ὅτι δη μόνος ὤν, καὶ ἀεὶ ὤν, αὐ τὸς πᾶσι τοῖς ἐξ αὐτοῦ τὸ εἶναι κτησαμένοις αἴτιος τοῦ εἶναι κατέστη, τῷ θέλειν καὶ τῷ δύνασθαι· καὶ EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. autem ab eodem procul labuntur, quippe qui et divinam illius naturam ignorent, neque causas ad- ventus perspiciant, neque item quibus temporibus venturum illum prophetæ prædixerint, comprehen- dant. Nam illi quidem illum etiam nunc venturum exspectant: nos autem jam semel duntaxat venisse contendimus, necnon alterum ejusdem cum majestate adventum, et oraculis et præceptis prophetarum, qui divinitus afflati fuerunt, auscultantes intueri exoptamus. Cum autem de illo duplex sit ratio, al- tera quidem recentior fuerit, quippe quæ heri ac nuper ad homines introducta sit altera vero omni tempore, omnibusque sæculis antiquior. Nam cum Deus vellet, utpote qui solus sit bonus, omnisque boni et principium et fons, divitiarum suarum the- sauros pluribus impertiri, essetque jam jam om- nem rationalem creaturam in lucem producturus, incorporeas videlicet quasdam atque intelligentes et divinas potestates, angelosque atque archangelos, materiæque expertes, et ab omni parte puros spi- ritus, animas præterea hominum, quæ solutam ac liberam voluntatis atque arbitrii, tam ad bo- num quam ad boni contrarium, naturam acci- perent : el quæcunque his ipsis convenientia cor- porum instrumenta, varias vivendi formas educe- rent, sedesque his omnibus, locosque tribue- re proprios (nam iis qui boni permanserint, me- liores : contra autem, alioqui convenientes, in qui- bus videlicet proclivitatis ad contraria pœnas da- velit simul idem et possit, nulla re neque proli- rent); cumque id quod futurum erat, tanquam Deus c C cognitione præciperet, sentiretque hæc universa antequam fierent, tanquam in magno corpore ali- quod caput postulatura, unum omnis opificii dispen- saloren, eumdemque et ducem et regem universi præficiendum putavit: cujusmodi oraculorum quoque divinorum, quæ ab antiquis apud Hebræos, et theo- logis et prophetis reddita sunt, institutio est : a quibus quidem discere potest qui vult, unum esse omnium rerum principium, ac potius principio su- perius et prius, primnoque antiquius, et gignendis rebus ipsa unitate vetustius, omnique appellatione praestantius, quod neque dici, neque enuntiari, ne- que excogitari potest: bonum quod causa est om- nium rerum, quod vim efficiendi, juvandi, provi- dendi, servandi, in se habet : qui unus ipse ac solus D est Deus, ex quo omnia, per quem omnia sunt : in illo enim vivimus et movemur et sumus. Itaque quodcunque vult, id etiam est continuo, ex qua so- la causa, omnia quæ genita sunt, ið acceperunt ut essent, utque exsisterent, ac durarent, sunt enin illo volente. Vult autem idcirco quod suapte natura bonus est. Bono vero nihil natura conjunctum ad- nexumque est, nisi ut ea quæ bona sunt velit. At enim cum hæc velit, idem etiam potest: quare cum bente, neque impediente, quidquid pulchrum et utile est, tam in iis quæ sub aspectum cadunt, quam in iis quæ non cadunt, ipse sibi ipsi confecit: quippe qui quasi materiam quamdam atque essentiam ge-
πῶς δ’ ἂν καὶ αὐτοῦ τοῦ ἑνὸς εἴη εἰκών, εἰ μὴ μία καὶ ἡ αὐτὴ οὖσα, ὅπως μὴ μόνον τῆς οὐσίας τοῦ πρώτου ἀλλὰ καὶ τοῦ κατὰ τὸ ποσὸν ἀριθμοῦ τὴν ὁμοίωσιν ἐπάγοιτο, ὥσθ’ ἑνὸς εἶναι τοῦ ἀϊδίου φωτὸς ἓν τὸ τέλειον, ἀλλ’ οὐ διάφορα καὶ πολλά, τὸ πρῶτον καὶ μονογενὲς ἔκγονον, αὐτὸ δὴ ἐκεῖνο τὸ καὶ ἡμῖν πρῶτον μετὰ τὴν ἄναρχον καὶ ἀγένητον οὐσίαν θεολογούμενον τέλειον ἀγαθόν. ἕνα γοῦν χρὴ ἑνὸς πατρὸς καὶ τὸν υἱὸν εἶναι. Καὶ γὰρ μιᾶς εὐωδίας ἐξ ὑποκειμένης τινὸς προϊούσης οὐσίας, μίαν καὶ τὴν αὐτὴν προχεομένην ἡδεῖαν εἰς πάντας ὀδμὴν ἀλλ’ οὐ διαφόρους καὶ πολλὰς προσήκοι ἂν ὁμολογεῖν. τοῦ δῆτα πρώτου καὶ μόνου ἀγαθοῦ, ὅ ἐστιν ὁ παμβασιλεὺς θεός, νῷ καὶ διανοίᾳ ληπτὴν ἔνθεον καὶ ζωτικὴν εὐωδίαν ὑποστησαμένου, μίαν ταύτην ἀλλ’ οὐ πλείους ἐπινοεῖν θέμις. τί γὰρ ἂν καὶ γένοιτο ταύτης ἕτερον κατὰ πάντα τῷ πατρὶ ἀφωμοιωμένης, εἰ μή τι ἄρα ὑποβεβηκὸς καὶ χεῖρον; ὃ οὐδαμῶς ἡμῖν ἐν τῇ τοῦ υἱοῦ θεολογίᾳ παρεισακτέον. «ἀτμὶς γάρ ἐστιν τῆς τοῦ θεοῦ δυνάμεως καὶ ἀπόρροια τῆς τοῦ παντοκράτορος δόξης εἰλικρινής».
Α τὴν θεότητα συνορῶντες αὐτοῦ, μήτε τα αἴτια τῆς παρουσίας εἰδότες, μήτε μὴν τοὺς χρόνους καθ' οὓς ἥξειν ἀνείρηται εἰς ἀνθρώπους περιδρασσόμενοι. Οι μὲν γὰρ ἔτι καὶ νῦν ἥξειν μέλλοντα προσδοκῶσιν, ἡμεῖς δ᾽ ἤδη μὲν εἰσάπαξ ἀποδείκνυμεν ἐλθόντα· καὶ δευτέραν δ᾽ αὐτοῦ μετὰ τῆς ἐνθέου δόξης παρουσίαν ταῖς τῶν θεοφόρων προφητῶν προῤῥήσεσί τε καὶ δι- δασκαλίαις πειθόμενοι ἰδεῖν εὐχόμεθα. Διττοῦ δ᾽ ὄντος τοῦ κατ' αὐτὸν λόγου, ὁ μὲν νεώτερος ἂν εἴη, χθές καὶ πρώην εἰς ἀνθρώπους εἰσηγμένος, ὁ δὲ παντὸς χρόνου καὶ πάντων αιώνων πρεσβύτερος. Βουληθείς γὰρ ὁ Θεὸς, ἅτε μόνος ὡς ἀγαθὸς ἀγαθοῦ τε παντὸς ἀρχὴ καὶ πηγή, τῶν αὐτοῦ θησαυρῶν πλείους ἀπο φῦναι κοινωνούς· ἄρτι τε μέλλων τὴν λογικὴν πᾶσαν προβάλλεσθαι κτίσιν, ἀσωμάτους τινὰς νοερὰς καὶ Β θείας δυνάμεις, ἀγγέλους τε καὶ ἀρχαγγέλους, αλλά τε καὶ πάντη καθαρὰ πνεύματα, προσέτι δὲ ψυχάς ἀνθρώπων ἄφετον καὶ ἐλεύθερον τῆς αὐθεκουσίου περὶ τὸ καλὸν ἢ τοὐναντίον αἱρέσεως τὴν φύσιν ἐπα- γομένας, ὅσα τε τούτοις όργανα σωμάτων ἔμελ- λεν ἔσεσθαι, ποικίλων ἀγωγῇ κατάλληλα βίων, χώρας τε τούτοις ἅπασι καὶ τόπους διανέμειν οι- κείους (μείνασι μὲν γὰρ ἀγαθοῖς τοὺς κρείττονας, ἔμπαλιν δὲ τοὺς προσήκοντας, τῆς ἐπὶ τἀναντία ο πῆς τὰ σωφρονιστήρια) προλαβὼν τὸ μέλλον, οἷα Θεός, τῇ προγνώσει, συνιδών τε, τούτων ἁπάντων περὶ γενέσεως ἐν μεγάλῳ σώματι κεφαλῆς δεησο μένων, ἕνα τὸν τῆς δημιουργίας ἁπάσης οἰκονόμον ἡγεμόνα τε καὶ βασιλέα τῶν ὅλων προτάξασθαι ᾤετο δεῖν, ᾗ καὶ τὰ θεῖα μυσταγωγεῖ λόγια πρὸς τῶν ἄνω θεν παρ' Εβραίοις θεολόγων τε καὶ προφητῶν ἀνδρῶν τεθεσπισμένα· παρ᾽ ὧν δὴ μαθεῖν ἔνεστιν, ὡς ἄρα μία μὲν εἴη τῶν ὅλων ἀρχὴ, μᾶλλον δὲ τὸ καὶ ἀρχῆς ἀνώτερον, καὶ πρώτου προγενέστερον, καὶ μονάδας αρχεγονώτερον, καὶ πάσης κρεῖττον προσηγορίας, ἄῤῥητον, ἀνέκφραστον, ἀπερινόητον, ἀγαθὸν, τὸ πάνω των αἴτιον, τὸ ποιητικόν, τὸ εὐεργετικὸν, τὸ προνοη τικὸν, τὸ σωτήριον, αὐτὸς ὢν ὁ εἷς καὶ μόνος Θεός, ἐξ οὗ τὰ πάντα, δι᾿ ὃν τὰ πάντα ἐστίν· ἐν αὐτῷ γὰρ ζῶμεν καὶ κινούμεθα καὶ ἐσμέν. Ο τι δὴ θέλει, τοῦτο γοῦν καὶ εἴη ἂν τὸ μόνον τῆς τῶν γενητῶν ἁπάντ των ουσιώσεώς τε καὶ ὑπάρξεως αἴτιον· θέλοντος γάρ ἐστι. Θέλει δὲ, ὅτι τὴν φύσιν ἀγαθὸς ὢν τυγχά- νει. ᾿Αγαθῷ δὲ οὐδὲν, ὅτι μὴ τὸ θέλειν τὰ ἀγαθὰ προσφυές. Θέλων δὲ ταῦτα, καὶ δύναται· διὸ καὶ θέ λων ὁμοῦ καὶ δυνάμενος, ἀκωλύτως καὶ ἀπαραποδί- στις πᾶν ὅ τι καλὸν καὶ συμφέρον ἔν τε όρωμένοις καὶ ἀφανέσιν αὐτὸς ἑαυτῷ συνεστήσατο, ὕλην ὥσπερ τινὰ καὶ οὐσίαν τῆς τῶν ὅλων γενέσεώς τε καὶ συστά σεως τὴν ἑαυτοῦ βουλὴν καὶ δύναμιν προβεβλημένος, ὡς μηκέτι εὐλόγως φάναι δεῖν ἐξ οὐκ ὄντων εἶναί τι τῶν ὄντων. Οὐδὲ γὰρ ἂν εἴη τι τὸ ἐκ μὴ ὄντος. Πῶς γὰρ τὸ μὴ ὂν ἑτέρῳ τοῦ εἶναι γένοιτ' ἂν αἴτιον; πᾶν δὲ ὅ τι ποτὲ καὶ ἔστιν, ἐξ ἑνὸς τοῦ μόνου ὄντος καὶ πρὸ ὄντος, τοῦ δὴ καὶ φήσαντος, « Ἐγὼ εἰμὶ ὁ ὤν, τὸ εἶναι λαβὸν ἔχει· ὅτι δη μόνος ὤν, καὶ ἀεὶ ὤν, αὐ τὸς πᾶσι τοῖς ἐξ αὐτοῦ τὸ εἶναι κτησαμένοις αἴτιος τοῦ εἶναι κατέστη, τῷ θέλειν καὶ τῷ δύνασθαι· καὶ EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. autem ab eodem procul labuntur, quippe qui et divinam illius naturam ignorent, neque causas ad- ventus perspiciant, neque item quibus temporibus venturum illum prophetæ prædixerint, comprehen- dant. Nam illi quidem illum etiam nunc venturum exspectant: nos autem jam semel duntaxat venisse contendimus, necnon alterum ejusdem cum majestate adventum, et oraculis et præceptis prophetarum, qui divinitus afflati fuerunt, auscultantes intueri exoptamus. Cum autem de illo duplex sit ratio, al- tera quidem recentior fuerit, quippe quæ heri ac nuper ad homines introducta sit altera vero omni tempore, omnibusque sæculis antiquior. Nam cum Deus vellet, utpote qui solus sit bonus, omnisque boni et principium et fons, divitiarum suarum the- sauros pluribus impertiri, essetque jam jam om- nem rationalem creaturam in lucem producturus, incorporeas videlicet quasdam atque intelligentes et divinas potestates, angelosque atque archangelos, materiæque expertes, et ab omni parte puros spi- ritus, animas præterea hominum, quæ solutam ac liberam voluntatis atque arbitrii, tam ad bo- num quam ad boni contrarium, naturam acci- perent : el quæcunque his ipsis convenientia cor- porum instrumenta, varias vivendi formas educe- rent, sedesque his omnibus, locosque tribue- re proprios (nam iis qui boni permanserint, me- liores : contra autem, alioqui convenientes, in qui- bus videlicet proclivitatis ad contraria pœnas da- velit simul idem et possit, nulla re neque proli- rent); cumque id quod futurum erat, tanquam Deus c C cognitione præciperet, sentiretque hæc universa antequam fierent, tanquam in magno corpore ali- quod caput postulatura, unum omnis opificii dispen- saloren, eumdemque et ducem et regem universi præficiendum putavit: cujusmodi oraculorum quoque divinorum, quæ ab antiquis apud Hebræos, et theo- logis et prophetis reddita sunt, institutio est : a quibus quidem discere potest qui vult, unum esse omnium rerum principium, ac potius principio su- perius et prius, primnoque antiquius, et gignendis rebus ipsa unitate vetustius, omnique appellatione praestantius, quod neque dici, neque enuntiari, ne- que excogitari potest: bonum quod causa est om- nium rerum, quod vim efficiendi, juvandi, provi- dendi, servandi, in se habet : qui unus ipse ac solus D est Deus, ex quo omnia, per quem omnia sunt : in illo enim vivimus et movemur et sumus. Itaque quodcunque vult, id etiam est continuo, ex qua so- la causa, omnia quæ genita sunt, ið acceperunt ut essent, utque exsisterent, ac durarent, sunt enin illo volente. Vult autem idcirco quod suapte natura bonus est. Bono vero nihil natura conjunctum ad- nexumque est, nisi ut ea quæ bona sunt velit. At enim cum hæc velit, idem etiam potest: quare cum bente, neque impediente, quidquid pulchrum et utile est, tam in iis quæ sub aspectum cadunt, quam in iis quæ non cadunt, ipse sibi ipsi confecit: quippe qui quasi materiam quamdam atque essentiam ge-
ἐξ εὐώδους μέντοι σώματος, μύρου τινὸς φέρε ἢ καὶ τῶν ἀπὸ γῆς ἀκμαζόντων ἀνθῶν τε καὶ ἀρωμάτων, εὐώδης τις πνοὴ παρὰ τὸ πρῶτον ὑποκείμενον εἰς ἅπαν τὸ ἐκτὸς περιέχον προχεῖται καὶ πληροῖ γε καὶ τὸν ἀέρα εἰς πλάτος ἀναχεομένη, οὔτι πω κατὰ στέρησιν ἢ μείωσιν ἢ τομὴν ἢ διαίρεσιν τοῦ προϋποκειμένου. τούτου γὰρ ἐν οἰκείᾳ χώρᾳ μένοντος καὶ τὴν ταυτότητα πρὸς ἑαυτὸ σώζοντος τήν τε εὐώδη δύναμιν ἀπογεννῶντος, οὐδὲν τοῦ προτέρου χεῖρον καὶ τὸ γεννώμενον εὐῶδες, οἰκείαν ἔχον ὑπόστασιν, ὡς ὅτι μάλιστα τὸ ὁμοιότατον τῇ τοῦ γεννήσαντος φύσει διὰ τῆς οἰκείας ἀπομεμίμηται. πλὴν ἀλλ’ ἔτι ταῦτα γεώδη καὶ θνητὰ καὶ μέρη τῆς κάτω φθοροποιοῦ καὶ γεώδους φύσεως.
Α τὴν θεότητα συνορῶντες αὐτοῦ, μήτε τα αἴτια τῆς παρουσίας εἰδότες, μήτε μὴν τοὺς χρόνους καθ' οὓς ἥξειν ἀνείρηται εἰς ἀνθρώπους περιδρασσόμενοι. Οι μὲν γὰρ ἔτι καὶ νῦν ἥξειν μέλλοντα προσδοκῶσιν, ἡμεῖς δ᾽ ἤδη μὲν εἰσάπαξ ἀποδείκνυμεν ἐλθόντα· καὶ δευτέραν δ᾽ αὐτοῦ μετὰ τῆς ἐνθέου δόξης παρουσίαν ταῖς τῶν θεοφόρων προφητῶν προῤῥήσεσί τε καὶ δι- δασκαλίαις πειθόμενοι ἰδεῖν εὐχόμεθα. Διττοῦ δ᾽ ὄντος τοῦ κατ' αὐτὸν λόγου, ὁ μὲν νεώτερος ἂν εἴη, χθές καὶ πρώην εἰς ἀνθρώπους εἰσηγμένος, ὁ δὲ παντὸς χρόνου καὶ πάντων αιώνων πρεσβύτερος. Βουληθείς γὰρ ὁ Θεὸς, ἅτε μόνος ὡς ἀγαθὸς ἀγαθοῦ τε παντὸς ἀρχὴ καὶ πηγή, τῶν αὐτοῦ θησαυρῶν πλείους ἀπο φῦναι κοινωνούς· ἄρτι τε μέλλων τὴν λογικὴν πᾶσαν προβάλλεσθαι κτίσιν, ἀσωμάτους τινὰς νοερὰς καὶ Β θείας δυνάμεις, ἀγγέλους τε καὶ ἀρχαγγέλους, αλλά τε καὶ πάντη καθαρὰ πνεύματα, προσέτι δὲ ψυχάς ἀνθρώπων ἄφετον καὶ ἐλεύθερον τῆς αὐθεκουσίου περὶ τὸ καλὸν ἢ τοὐναντίον αἱρέσεως τὴν φύσιν ἐπα- γομένας, ὅσα τε τούτοις όργανα σωμάτων ἔμελ- λεν ἔσεσθαι, ποικίλων ἀγωγῇ κατάλληλα βίων, χώρας τε τούτοις ἅπασι καὶ τόπους διανέμειν οι- κείους (μείνασι μὲν γὰρ ἀγαθοῖς τοὺς κρείττονας, ἔμπαλιν δὲ τοὺς προσήκοντας, τῆς ἐπὶ τἀναντία ο πῆς τὰ σωφρονιστήρια) προλαβὼν τὸ μέλλον, οἷα Θεός, τῇ προγνώσει, συνιδών τε, τούτων ἁπάντων περὶ γενέσεως ἐν μεγάλῳ σώματι κεφαλῆς δεησο μένων, ἕνα τὸν τῆς δημιουργίας ἁπάσης οἰκονόμον ἡγεμόνα τε καὶ βασιλέα τῶν ὅλων προτάξασθαι ᾤετο δεῖν, ᾗ καὶ τὰ θεῖα μυσταγωγεῖ λόγια πρὸς τῶν ἄνω θεν παρ' Εβραίοις θεολόγων τε καὶ προφητῶν ἀνδρῶν τεθεσπισμένα· παρ᾽ ὧν δὴ μαθεῖν ἔνεστιν, ὡς ἄρα μία μὲν εἴη τῶν ὅλων ἀρχὴ, μᾶλλον δὲ τὸ καὶ ἀρχῆς ἀνώτερον, καὶ πρώτου προγενέστερον, καὶ μονάδας αρχεγονώτερον, καὶ πάσης κρεῖττον προσηγορίας, ἄῤῥητον, ἀνέκφραστον, ἀπερινόητον, ἀγαθὸν, τὸ πάνω των αἴτιον, τὸ ποιητικόν, τὸ εὐεργετικὸν, τὸ προνοη τικὸν, τὸ σωτήριον, αὐτὸς ὢν ὁ εἷς καὶ μόνος Θεός, ἐξ οὗ τὰ πάντα, δι᾿ ὃν τὰ πάντα ἐστίν· ἐν αὐτῷ γὰρ ζῶμεν καὶ κινούμεθα καὶ ἐσμέν. Ο τι δὴ θέλει, τοῦτο γοῦν καὶ εἴη ἂν τὸ μόνον τῆς τῶν γενητῶν ἁπάντ των ουσιώσεώς τε καὶ ὑπάρξεως αἴτιον· θέλοντος γάρ ἐστι. Θέλει δὲ, ὅτι τὴν φύσιν ἀγαθὸς ὢν τυγχά- νει. ᾿Αγαθῷ δὲ οὐδὲν, ὅτι μὴ τὸ θέλειν τὰ ἀγαθὰ προσφυές. Θέλων δὲ ταῦτα, καὶ δύναται· διὸ καὶ θέ λων ὁμοῦ καὶ δυνάμενος, ἀκωλύτως καὶ ἀπαραποδί- στις πᾶν ὅ τι καλὸν καὶ συμφέρον ἔν τε όρωμένοις καὶ ἀφανέσιν αὐτὸς ἑαυτῷ συνεστήσατο, ὕλην ὥσπερ τινὰ καὶ οὐσίαν τῆς τῶν ὅλων γενέσεώς τε καὶ συστά σεως τὴν ἑαυτοῦ βουλὴν καὶ δύναμιν προβεβλημένος, ὡς μηκέτι εὐλόγως φάναι δεῖν ἐξ οὐκ ὄντων εἶναί τι τῶν ὄντων. Οὐδὲ γὰρ ἂν εἴη τι τὸ ἐκ μὴ ὄντος. Πῶς γὰρ τὸ μὴ ὂν ἑτέρῳ τοῦ εἶναι γένοιτ' ἂν αἴτιον; πᾶν δὲ ὅ τι ποτὲ καὶ ἔστιν, ἐξ ἑνὸς τοῦ μόνου ὄντος καὶ πρὸ ὄντος, τοῦ δὴ καὶ φήσαντος, « Ἐγὼ εἰμὶ ὁ ὤν, τὸ εἶναι λαβὸν ἔχει· ὅτι δη μόνος ὤν, καὶ ἀεὶ ὤν, αὐ τὸς πᾶσι τοῖς ἐξ αὐτοῦ τὸ εἶναι κτησαμένοις αἴτιος τοῦ εἶναι κατέστη, τῷ θέλειν καὶ τῷ δύνασθαι· καὶ EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. autem ab eodem procul labuntur, quippe qui et divinam illius naturam ignorent, neque causas ad- ventus perspiciant, neque item quibus temporibus venturum illum prophetæ prædixerint, comprehen- dant. Nam illi quidem illum etiam nunc venturum exspectant: nos autem jam semel duntaxat venisse contendimus, necnon alterum ejusdem cum majestate adventum, et oraculis et præceptis prophetarum, qui divinitus afflati fuerunt, auscultantes intueri exoptamus. Cum autem de illo duplex sit ratio, al- tera quidem recentior fuerit, quippe quæ heri ac nuper ad homines introducta sit altera vero omni tempore, omnibusque sæculis antiquior. Nam cum Deus vellet, utpote qui solus sit bonus, omnisque boni et principium et fons, divitiarum suarum the- sauros pluribus impertiri, essetque jam jam om- nem rationalem creaturam in lucem producturus, incorporeas videlicet quasdam atque intelligentes et divinas potestates, angelosque atque archangelos, materiæque expertes, et ab omni parte puros spi- ritus, animas præterea hominum, quæ solutam ac liberam voluntatis atque arbitrii, tam ad bo- num quam ad boni contrarium, naturam acci- perent : el quæcunque his ipsis convenientia cor- porum instrumenta, varias vivendi formas educe- rent, sedesque his omnibus, locosque tribue- re proprios (nam iis qui boni permanserint, me- liores : contra autem, alioqui convenientes, in qui- bus videlicet proclivitatis ad contraria pœnas da- velit simul idem et possit, nulla re neque proli- rent); cumque id quod futurum erat, tanquam Deus c C cognitione præciperet, sentiretque hæc universa antequam fierent, tanquam in magno corpore ali- quod caput postulatura, unum omnis opificii dispen- saloren, eumdemque et ducem et regem universi præficiendum putavit: cujusmodi oraculorum quoque divinorum, quæ ab antiquis apud Hebræos, et theo- logis et prophetis reddita sunt, institutio est : a quibus quidem discere potest qui vult, unum esse omnium rerum principium, ac potius principio su- perius et prius, primnoque antiquius, et gignendis rebus ipsa unitate vetustius, omnique appellatione praestantius, quod neque dici, neque enuntiari, ne- que excogitari potest: bonum quod causa est om- nium rerum, quod vim efficiendi, juvandi, provi- dendi, servandi, in se habet : qui unus ipse ac solus D est Deus, ex quo omnia, per quem omnia sunt : in illo enim vivimus et movemur et sumus. Itaque quodcunque vult, id etiam est continuo, ex qua so- la causa, omnia quæ genita sunt, ið acceperunt ut essent, utque exsisterent, ac durarent, sunt enin illo volente. Vult autem idcirco quod suapte natura bonus est. Bono vero nihil natura conjunctum ad- nexumque est, nisi ut ea quæ bona sunt velit. At enim cum hæc velit, idem etiam potest: quare cum bente, neque impediente, quidquid pulchrum et utile est, tam in iis quæ sub aspectum cadunt, quam in iis quæ non cadunt, ipse sibi ipsi confecit: quippe qui quasi materiam quamdam atque essentiam ge-
PG 22:253τά γε μὴν τῆς προκειμένης ἡμῖν θεολογίας, ἐπέκεινα παντὸς ὄντα παραδείγματος, οὐδὲν μὲν οἷον τὰ ἐκ σωμάτων ἐπάγεται, ὀξυτάτῃ δὲ διανοίᾳ φαντάζεται υἱὸν γεννητόν, οὐ χρόνοις μέν τισιν οὐκ ὄντα, ὕστερον δέ ποτε γεγονότα, ἀλλὰ πρὸ χρόνων αἰωνίων ὄντα καὶ προόντα, καὶ τῷ πατρὶ ὡς υἱὸν διὰ παντὸς συνόντα, καὶ οὐκ ἀγέννητον ὄντα, γεννώμενον δ’ ἐξ ἀγεννήτου πατρός, μονογενῆ ὄντα, λόγον τε καὶ θεὸν ἐκ θεοῦ, οὐ κατὰ διάστασιν ἢ τομὴν ἢ διαίρεσιν ἐκ τῆς τοῦ πατρὸς οὐσίας προβεβλημένον, ἀρρήτως δὲ καὶ ἀνεπιλογίστως ἡμῖν, ἐξ αἰῶνος μᾶλλον δὲ πρὸ πάντων αἰώνων, ἐκ τῆς τοῦ πατρὸς ἀνεκφράστου καὶ ἀπερινοήτου βουλῆς τε καὶ δυνάμεως οὐσιούμενον διδάσκοντα. «τὴν γενεὰν γὰρ αὐτοῦ», φησίν, «τίς διηγήσεται»; καὶ ὥσπερ οὐδεὶς ἔγνω τὸν πατέρα εἰ μὴ ὁ υἱός, οὕτως καὶ τὸν υἱὸν οὐδεὶς ἔγνω εἰ μὴ μόνος ὁ γεννήσας αὐτὸν πατήρ.
τὴν οὐσίαν τοῖς πᾶσι, καὶ τὰς δυνάμεις, καὶ τὰ εἴδη πλουσίως καὶ ἀνεπιφθόνως ἐξ αὐτοῦ κεχαρισμένος. Όπως αὐτὸν πρὸ πάσης κτίσεως Υἱὸν Θεοῦ γεγονέναι φαμέν. η Καὶ δὴ τῶν ὄντων ἁπάντων πρῶτον ὑφίστησιν αυτ τοῦ γέννημα τὴν πρωτότοκον σοφίαν, ὅλην δι' ὅλου νοε- ράν, καὶ λογικὴν, καὶ πάνσοφον, μᾶλλον δὲ αὐτονοῦν, καὶ αὐτολόγον, καὶ αὐτοσοφίαν· καὶ εἴ τι δὲ αὐτόκα- λον καὶ αὐτο άγαθον ἐπινοεῖν ἐν γεννητοῖς θέμις, τοῦτο " πρῶτον αὐτὸς ἐξ αὐτοῦ θεμέλιον τῶν μετὰ ταῦτα γε- νησομένων προβάλλεται, τὸ τέλειον τελείου δημιούρ- γημα, καὶ σοφοῦ σοφὸν ἀρχιτεκτόνημα, ἀγαθοῦ παρ τρὸς ἀγαθὸν γέννημα. Καὶ τί γὰρ ἄλλο, ἢ τῶν μετέ- πειτα τὸ εἶναι δι' αὐτοῦ λαβόντων, προστάτην και κη- δεμόνα, σωτήρα τε καὶ ἰατρὸν, καὶ κυβερνήτην τῆς τῶν ὅλων δημιουργίας τοὺς οἴακας περιδεδραγμένον ; Ὅθεν εἰκότως οἱ χρησμοί θεολογοῦντες Θεὸν γεννη- τὸν αὐτὸν ἀποφαίνουσιν, ὡς ἂν τῆς ἀνεκφράστου καὶ ἀπερινοήτου θεότητος μόνον ἐν αὐτῷ φέροντα τὴν εἰκόνα, δι᾿ ἣν καὶ Θεὸν εἶναί τε αὐτὸν καὶ λέγεσθαι τῆς πρὸς τὸ πρῶτον ἐξομοιώσεως χάριν, ταύτῃ τε αὐτὸν ἀγαθόν φασιν ὑπηρέτην πρὸς τοῦ Σωτῆρος ὑπο- βεβλῆσθαι, ἵνα, ὥσπερ δι᾿ ἑνὸς πανσόφου καὶ ζῶντος ὀργάνου, τεχνικοῦ τε καὶ ἐπιστημονικοῦ κανόνος, τὰ πάντα αὐτῷ ἀπευθύνοιτο, σώματα ὁμοῦ καὶ ἀσώματα, Εμψυχά τε καὶ ἄψυχα, λογικὰ σὺν ἀλόγοις, θνητά σὺν ἀθανάτοις, καὶ εἴ τι τούτοις ἕτερον συνυφέστηκε τε καὶ συνύφανται, καὶ ὡς μιᾷ τῶν ὅλων δυνάμει, ἑνί τε ζῶντι καὶ ἐμψύχῳ νόμῳ τε καὶ λόγῳ ἐν πᾶσιν ὄντι καὶ διὰ πάντων ήκοντι τὰ πάντα συναρμόζοιτο ὑφ' ἑνὶ πανσόφῳ δεσμῷ, αὐτῷ δὴ τῷ τοῦ Θεοῦ λόγῳ τε καὶ νόμῳ, συναγόμενά τε καὶ συνδούμενα. Γ'. Οτι μὴ πλείους υἱοὶ τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ, μόνος δὲ εἷς ἐκ Θεοῦ Θεὸς εὐλόγως ἡμῖν ἀνη- γόρευται. Ἑνὸς δὲ ὄντος τοῦ Πατρός, ἕνα χρὴ καὶ τὸν Υἱόν, ἀλλὰ οὐ πολλοὺς εἶναι, καὶ ἕνα τέλειον μόνον γεννη- τὸν Θεὸν ἐκ Θεοῦ, ἀλλ᾽ οὐ πλείους. Ἐν γὰρ πλείοσιν ἑτερότης ἔσται καὶ διαφορὰ καὶ τοῦ χείρονος εἰσα- γωγή. Διὸ δὴ εἰς Θεὸς, ἑνὸς Υἱοῦ τελείου καὶ μονο- γενοῦς, ἀλλ᾽ οὐ πλειόνων θεῶν οὐδ᾽ υἱῶν πατήρ· ἐπεὶ καὶ μιᾶς οὔσης φωτὸς οὐσίας, μίαν καὶ τὴν ἐξ αὐτοῦ γεννωμένην τελείαν αὐτὴν πᾶσα ἀνάγκη τίθε σθαι. Τί γὰρ ἂν καὶ ἄλλο γέννημα φωτὸς ἐπινοεῖν δυνατόν, μὴ οὐχὶ μόνην τὴν ἐξ αὐτοῦ τὰ πάντα πλη- ροῦσαν καὶ καταλάμπουσαν ἀκτῖνα ; πᾶν γὰρ τὸ ταύτης ἀλλότριον σκότος ἂν εἴη καὶ οὐ φῶς. Ταύτῃ j DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A nerationis constitutionisque universi, suum consi lium suamque potentiam prætulerit, ut nulla jam ratione dici possit, de nihilo esse quidquam eorum quæ sunt, neque enim esse quidpiam potest ex eo quod ipsum non sit. Quomodo enim id quod non est, alteri ut sit causa erit ? Omne autem quodcun- que est, ex uno qui solus est, et ante omnia est, quique olim etiam illud respondit, Ego sum qui sum, › ut esset et accepit et habet: quippe cum qui solus est, et semper est, is omnibus quæcunque ex ipso id quod sunt acceperunt, ut essent auctor exstiterit: atque ex eo quod et velit et possit, rebus universis et essentiam, et potestates, et formas, luculente et copiose de seipso largitus sit. B'. B II. fetum suum necnon si quid ipsum pulchrum, ipsumque bonum excogitare in iis quæ genita sunt fas est, id primum ipse ex se ipso eorum quæ posthac futura erant fundamentum præfert, perfectum perfecti opificium, sapientis sapientem fabricationem, boni parentis bonan sobolemn, et quidnam aliud fuerit prælaturus, quam illum ipsum eorum quæ posthac per ipsum id quod sunt acceperint, perfectum, curatorem, con- servatorem, medicum, gubernatorem ? eum vide- licet qui creationis universi gubernacula compre- hensa teneret? itaque non immerito oracula theo- logice loquentia, Deum genitum illum enuntiant, tanquam eum qui elocutionem omnem, omneinque Quemadmodum illum ante omnem creaturam Fi- lium Dei fuisse dicimus. Itaque omnium quæcunque sunt, primum subministrat, primo genitam videlicet sa- pientiam, totam usquequaque intelligentem, et ra- tionalem et penitus sapientem, ac potius ipsam intelligentiam, ipsam rationem, ipsam sapientiam : C cogitationem effugientis diving naturæ solus in seipso fuerat imaginem, propter quam Deum quo- que et esse illum et dici, ejus videlicet, quæ quod primum est refert, expressæ similitudinis gratia. Quocirca illum bonum aiunt administrum a Patre suffectum esse, ut quasi per unum penitus sapiens, vivensque instrumentum, artificialemque ac omnis scientiæ vim in se habentem regulam, universa ab ipso regerentur, tam corpora ipsa, quam quæ cor- poris expertia sunt, tam animantia quam inanima, tam rationalia quam bruta, tam mortalia quam inimortalia, ac si quid aliud una cum his exiit in na- turam, unaque quasi contextum est: necnon ut uni rerum omnium potestati, unique viventi atque ani- matæ legi, ac rationi quæ in omnibus esset, perque omnia penetraret, omnia convenirent, sub unum utique perfecte sapiens vinculum, ipsum scilicet Dei verbum ipsamque legem, coacta et colligata. D III. Quod non plures supremi Dei filii, sed unus solus de Deo Deus, jure a nobis prædicari soleat. Cæterum, cum unus sit Pater, Filium quoque unun, non plures esse oportet, unumque perfectum solum genitum Deum de Deo, non autem plures. In pluribus enim diversitas erit ac differentia, deterio- risque introductio. Quare unus Deus, unius Filii perfecti atque unici, non plurium deorum neque filiorum pater; quoniam cum luminis quoque una sit essentia, ipsam item quæ ex eo generetur, per- fectam unain ponere, omnis cogit necessitas. Quam enim aliam præterea sobolem luminis cogitare pos- sumus, nisi unum ipsum, qui ex ipso proficiscitur, omniaque complet atque illustrat, radiun: ? Quid-
PG 22:257Πλὴν ἀλλ’ ἕνα μονογενῆ καὶ ἀγαπητὸν υἱὸν ἐδόκει τῷ παναγάθῳ πατρὶ τῆς τῶν γενητῶν ἁπάντων δημιουργίας προϋφίστασθαι δεῖν, ἐπεὶ καὶ κόσμον ἕνα, ὥσπερ τι ἓν καὶ μέγα σῶμα, ἐκ πλειόνων καὶ διαφόρων μελῶν τε καὶ μερῶν ἤμελλεν ὅσον οὐδέπω προβάλλεσθαι, ..., οὐκ ἐπιστατεῖν μὲν αὐτὴν ἄνωθεν, ὥσπερ μείζονος κεφαλῆς, τῆς τοῦ πατρὸς θεότητος ἐξημμένην (κεφαλὴ γὰρ τοῦ Χριστοῦ ὁ πατήρ), ἡγουμένην δὲ καὶ προϋπάρχουσαν τῶν μετὰ ταύτην ἁπάντων, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ διαρκοῦσαν εἴς τε τὴν τοῦ πατρὸς ἐπικέλευσιν καὶ εἰς τὴν τῶν μετὰ ταῦτα δημιουργίαν. διὸ δὴ καὶ ἔφαμεν αὐτὸν πρῶτον πάντων ὑπὸ τοῦ πατρὸς οἷόν τι μονοειδὲς πάσης οὐσίας καὶ φύσεως προβεβλῆσθαι ὄργανον ἔμψυχον καὶ ζῶν, μᾶλλον δ’ ἔνθεον καὶ ζωοποιὸν καὶ πάνσοφον, ἀγαθῶν γεννητικόν, φωτὸς χορηγόν, οὐρανοῦ δημιουργικόν, κόσμου κατασκευαστικόν, ἀγγέλων ποιητικόν, πνευμάτων ἀρχοντικόν, ὄργανον ψυχῶν σωτήριον, σωμάτων αὐξητικόν, πάντων προνοητικόν, κυβερνητικὸν θεραπευτικὸν βασιλικὸν κριτικόν, πατρὸς εὐσεβείας ἀπαγγελτικόν. Διὸ καὶ ἐπὶ πάντων καθόλου τῶν δημιουργημάτων μίαν χρεὼν θείαν δύναμιν ἀποθαυμάζειν, ἀλλ’ οὐ πολλὰς ἡγεῖσθαι.
PG 22:259μία γὰρ ἡ καθόλου κοσμοποιὸς δύναμις καὶ εἷς ὁ τῶν ὅλων δημιουργὸς λόγος ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν θεόν, ὅτι «ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ λόγος, καὶ ὁ λόγος ἦν πρὸς τὸν θεόν, καὶ θεὸς ἦν ὁ λόγος»· ὃν δεῖ ἀληθῶς μὴ ἀγνοεῖν, σέβειν δὲ καὶ τιμᾶν ἐπαξίως, ὅτι δὴ «πάντα δι’ αὐτοῦ» οὐ μόνον ἐν ἀρχαῖς τῶν ὅλων συνέστη, ἀλλὰ καὶ εἰς ἀεὶ γέγονέν τε καὶ γίνεται, «καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἕν». εἴτε γὰρ ζωή τίς ἐστιν ἐν τοῖς οὖσιν, [ὃ γέγονεν, ἐν αὐτῷ ζωὴ ἦν», «ἐξ αὐτοῦ» γὰρ καὶ «δι’ αὐτοῦ» ἡ τῶν ὅλων ζώωσίς τε καὶ ψύχωσις), εἴτε ῥυθμὸς εἴτε κάλλος εἴτε ἁρμονία εἴτε τάξις εἴτε σύγκρασις εἴτε οὐσία εἴτε ποιότης εἴτε μέγεθος, πάντα εἷς ὁ τῶν ὅλων συνέχει καὶ διακοσμεῖ λόγος καὶ μία θεοῦ δύναμις κοσμοποιὸς ἡγεῖται ἁπάντων.
Α τοι καὶ τοῦ πάντων ἀνωτάτου Πατρός, ἀῤῥήτου φω Β τὸς ὄντος, οὐδὲν μὲν προσφερὲς αὐτῷ οὐδ᾽ οἰκεῖον ἂν γένοιτο παράδειγμα, πλὴν ὅσον αὐτὸ τοῦτο μόνον, δ δὴ καὶ φάναι περὶ Υἱοῦ οὖν τε· ἀπαύγασμα γάρ ἐστι φωτὸς ἀϊδίου, καὶ ἔσοπτρον ἀκηλίδωτον τῆς τοῦ Θεοῦ ἐνεργείας, καὶ εἰκὼν τῆς ἀγαθότητος αὐτοῦ. Διὸ εἴρηται· ο ὓς ἂν ἀπαύγασμα τῆς δόξης καὶ χα- ρακτὴρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ. ὁ ᾿Αλλὰ τοῦ μὲν αἱ- σθητοῦ φωτὸς ἀχώριστος ἡ αὐγὴ, ὁ δ' Υἱὸς ἰδίως παρὰ τὸν Πατέρα καθ' ἑαυτὸν ἐφέστηκε. Καὶ φωτός μὲν ἡ αὐγὴ χώραν ἐνεργείας ἐπέχει, ὁ δὲ Υἱὸς ἔτε ρόν· τι ἢ κατὰ ἐνέργειαν τυγχάνει, καθ' ἑαυτὸν οὐσιω μένος. Καὶ πάλιν ἡ μὲν αὐγὴ συνυπάρχει τῷ φωτί, συμπληρωτική τις οὖσα αὐτοῦ· ἄνευ γὰρ αὐγῆς οὐκ ἂν ὑποσταίη φῶς, ὁμοῦ τε καὶ καθ᾽ αὑτὸ συνυφέστη κεν. Ὁ δὲ Πατὴρ προϋπάρχει τοῦ Υἱοῦ. καὶ τῆς γε- νέσεως αὐτοῦ προϋφέστηκεν, ᾗ μόνος ἀγένητος ἦν. Καὶ ὁ μὲν καθ' ἑαυτὸν τέλειος καὶ πρῶτος, ὡς Πατήρ, καὶ τῆς τοῦ Υἱοῦ συστάσεως αίτιος, οὐδὲν εἰς συμ- πλήρωσιν τῆς ἑαυτοῦ θεότητος παρὰ τοῦ Υἱοῦ λαμ- βάνων· ὁ δὲ ὡς ἐξ αἰτίου γεγονὼς Υἱός, δεύτερος οὗ ἐστιν Υἱὸς καθέστηκε, παρὰ τοῦ Πατρὸς καὶ τὸ εἶναι καὶ τοιόσδε εἶναι εἰληφώς. Καὶ πάλιν ἡ μὲν αὐγὴ οὐ κατά προαίρεσιν τοῦ φωτὸς ἐκλάμπει, κατά τι δὲ τῆς ουσίας συμβεβηκὲς ἀχώριστον· ὁ δὲ Υἱὸς κατὰ γνώ- μην καὶ προαίρεσιν εἰκὼν ὑπέστη τοῦ Πατρός. Βου- ληθεὶς γὰρ ὁ Θεὸς γέγονεν Υἱοῦ Πατήρ, καὶ φῶς δεύ τερον κατά πάντα ἑαυτῷ ἀφωμοιωμένον υπεστήσατο. Αγενή του τοιγαροῦν καὶ ἐδίου φωτὸς ὄντος ἑνὸς, πῶς ἂν γένοιτο ἄλλο οἷά τις εἰκῶν, οὐχὶ δὲ αὐγὴ οὖσα φῶς κατὰ πάντα τὸ ἐμφορὲς τῷ πρωτοτύπῳ σώζουσα ; πῶς δ᾽ ἂν καὶ αὐτοῦ τοῦ ἑνὸς εἴη εἰκὼν, εἰ μὴ μία καὶ ἡ αὐτὴ οὖσα; ὅπως μὴ μόνον τῆς οὐσίας του πρώτου, ἀλλὰ καὶ τοῦ κατὰ τὸ ποσὸν ἀριθμοῦ τὴν ὁμοίωσιν ἐπάγοιτο, ὥσθ' ἑνὸς εἶναι τοῦ ἀϊδίου φωτός ἓν τὸ τέλειον, ἀλλ' οὐ διάφορα καὶ πολλὰ τὸ πρῶτον καὶ μονογενὲς ἔκγονον, αὐτὸ δὴ ἐκεῖνο τὸ καὶ ἡμῖν πρῶτον μετὰ τὴν ἄναρχον καὶ ἀγένητον οὐσίαν θεο- λογούμενον τέλειον ἀγαθόν. Ένα γοῦν χρὴ ἑνὸς Πα- τρὸς καὶ τὸν Υἱὸν εἶναι. Καὶ γὰρ μιᾶς εὐωδίας ἐξ ὑποκειμένης τινός προϊούσης ουσίας μίαν καὶ τὴν αὐτὴν προχειμένην ἡδεῖαν εἰς πάντας ὀδμὴν, ἀλλ' οὐ διαφόρους καὶ πολλὰς προσήκοι ἂν ὁμολογεῖν. Τοῦ δήτα πρώτου καὶ μόνου ἀγαθοῦ, ὅ ἐστιν ὁ παμβασι λεὺς Θεὸς, νῷ καὶ διανοίᾳ ληπτὴν ἔνθεον καὶ ζωτικὴν εὐωδίαν ὑποστησαμένου, μίαν ταύτην, ἀλλ' οὐ πλείους ἐπινοεῖν θέμις. Τί γὰρ ἂν καὶ γένοιτο ταύτης ἕτερον κατὰ πάντα τῷ Πατρὶ ἀφωμοιωμένης, εἰ μή τι ἄρα ὑποβεβηκὸς καὶ χεῖρον; ὅ οὐδαμῶς ἡμῖν ἐν τῇ τοῦ Υἱοῦ θεολογία παρεισακτέον. Ατμὶς γὰρ ἐστι τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως, καὶ ἀπόῤῥοια τῆς τοῦ παντοκράτ τορος δόξης ειλικρινής. Ἐξ εξώδους μὲν γὰρ σώμα- τος, μύρου τινὸς φέρε, ἢ καὶ τῶν ἀπὸ γῆς ἀκμαζόν των, ευώδης τις ἀνθῶν τε καὶ ἀρωμάτων πνοὴ παρὰ τὸ πρῶτον ὑποκείμενον εἰς ἅπαν τὸ ἐκτὸς περιέχον προχεῖται, καὶ πληροί γε καὶ τὸν ἀέρα εἰς πλάτος ἀναχεομένη, οὔτι πω κατά στέρησιν ἢ μείωσιν, ἢ EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. quid enim ab hoc alienum fuerit, tenebræ erunt, non lumen. Idcirco etiam supremi oninium Paren- tis cum lumen sit, quod nullis verbis comprehendi potest, ne simile quidem ullum propriumve exem- plar fuerit, præter ipsum hoc solum, quod quidem ipsum dicere, item de Filio, fas est ; splendor enimn est luminis sempiterni, speculumque immaculatum divinæ evidentiæ, et imago bonitatis ejus. Ex quo illud dictum est : « Qui cum sit splendor gloriæ, ct figura substantiæ ejus". › Cæterum a sensibili quidem lumine splendor separari non potest : Fi- lius autem seorsum a Patre per seipsum subsistit et luminis quidem splendor locum ellicientiæ obti- net; at Filius aliud quiddam quam secundum efſi- cientiam est; non per seipsum utique essentiam nactus, sed a Patre. Rursus splendor simul exsi- stit cum lumine, illudque quodammodo complet (nam sine splendore non consistit lumen), simul- que cum illo, et secundum illud subsistit at a Patre Filius procedit, et illum generat, at ipse non genitus est et ille quidem per se ipsum perfectus acprimus tanquam Paler, et qui auctor sit ut Fi- lius consistat, nibil a Filio accipiens, quo suam naturam qua Deus est compleat: hic autem tan- quam ex causa profectus Filius, alius ab illo cujus est Filius exsistit, quippe qui a Patre ut et sit et talis sit acceperit. Rursus splendor quidem non ex proposito et voluntate luminis splendet, sed secundum quiddam quod ad essentiam illius inse- parabiliter accidit : Filius vero ex sententia et pro- posito imago Patris exsistit. Volens enim Deus Filii Pater exsistit, et alterum lumen in omnibus sibi ipsi simile substituit: cum ergo non genitum sem- piternumque lumen unum sit, qui fieri potest ut hoc diversum sit ab illo veluti imago quædam? ac non potius splendor quoque, quod æque lumen sit, in omnibus similitudinem primi exemplaris conser- vans? Quomodo vero illius item quod unum est Imago fuerit; si non una ipsa quoque sit, ut vide- licet non solum essentiæ ejus quod primum est, sed etiam ejus qui ad quantitatem pertinet, numeri similitudinem inducat? ita quidem ut unius sempi- terni luminis unum sit perfectumn luinen, non autem diversa et plura, id quod primum et unicum geni- tum, editumque est, ipsum utique illud perfectum bonum, de quo uno nos quoque, post eam quæ et principio, et ortu caret essentiam, ut de Deo loqui- mur. Unius ergo Patris unum esse Filium oportet. Nam si fragrantiæ genus unuin ex aliqua subjec! a re proficiscatur, unum quoque et eumdem, qui in omnes diffundatur suavem odorem, non diversos et plures fateri par est. Cum igitur primum illud so- Iumque bonum, qui est omnium regnator Deus, di- vinam vitalemque fragrantiam, quæ animo et cogi - tatione duntaxat comprehendi potest, produxerit, unam hanc fas est intelligere, plures nefas. Quid enim esse potest, quod quidem ab hac diversum sit, • Hebr. 1, 3. C D
ὡς γὰρ ἐπὶ τοῦ καθ’ ἡμᾶς σώματος πολλὴ μὲν τυγχάνει καὶ ποικίλη τῶν μερῶν ἡ διαφορά, μία δὲ ἡ τοῦ παντὸς δύναμις δημιουργός (οὐ γὰρ ἄλλῃ θεοῦ μὲν δυνάμει κεφαλῆς ὑπέστη φύσις, ἄλλῃ δὲ ὀφθαλμῶν, ἑτέρᾳ δὲ ὤτων, ἑτέρᾳ δὲ ποδῶν), οὕτω καὶ τοῦ σύμπαντος κόσμου μία καθόλου θεία δύναμις ἐπιστατοῦσα ἡ αὐτὴ ἂν εἴη καὶ οὐρανοῦ καὶ ἀστέρων, τῶν τε ἐν ἀέρι καὶ γῇ καὶ θαλάττῃ ζῴων, στοιχείων τε τῶν καθόλου καὶ τῶν κατὰ μέρος, καὶ ἔτι φύσεων παντοίων γενικῶν τε καὶ τῶν κατ’ εἶδος δημιουργός. καὶ οὐκ ἄλλη μὲν πυρὸς ἑτέρα δ’ ὕδατος καὶ γῆς πάλιν ἄλλη καὶ ἀέρος ποιητικὴ δύναμις· ἀλλὰ μία καὶ ἡ αὐτὴ τῶν ὅλων «τεχνῖτις» «σοφία», καὶ κοσμοποιὸς αὐτὸς οὗτος ἡμῖν ὁ θεολογούμενος τῶν ὅλων ὁ δημιουργὸς τοῦ θεοῦ λόγος. μαρτυρεῖ δὲ τούτοις ἡ πρὸς ἄλληλα τῶν στοιχείων φιλία, τῇ τῶν συγκράσεων ἐπιμιξίᾳ συγγενῆ καὶ ἀδελφὴν καὶ ὥσπερ ἑνὸς ἀρχιτέκτονος ἔργον τὴν τῶν ὅλων φύσιν ἀπελέγχουσα. γῆ τε γὰρ τὸ βαρὺ στοιχεῖον ἐφ’ ὑδάτων ὀχουμένη, καὶ μὴ τῷ στερεμνίῳ τῆς φύσεως κατὰ βάθους ἑλκομένη, μετέωρος δ’ ἀεὶ φερομένη καὶ μὴ καταδυομένη, θεοῦ λόγῳ καὶ θεοῦ βουλῇ καὶ δυνάμει μαρτυρεῖ.
Α τοι καὶ τοῦ πάντων ἀνωτάτου Πατρός, ἀῤῥήτου φω Β τὸς ὄντος, οὐδὲν μὲν προσφερὲς αὐτῷ οὐδ᾽ οἰκεῖον ἂν γένοιτο παράδειγμα, πλὴν ὅσον αὐτὸ τοῦτο μόνον, δ δὴ καὶ φάναι περὶ Υἱοῦ οὖν τε· ἀπαύγασμα γάρ ἐστι φωτὸς ἀϊδίου, καὶ ἔσοπτρον ἀκηλίδωτον τῆς τοῦ Θεοῦ ἐνεργείας, καὶ εἰκὼν τῆς ἀγαθότητος αὐτοῦ. Διὸ εἴρηται· ο ὓς ἂν ἀπαύγασμα τῆς δόξης καὶ χα- ρακτὴρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ. ὁ ᾿Αλλὰ τοῦ μὲν αἱ- σθητοῦ φωτὸς ἀχώριστος ἡ αὐγὴ, ὁ δ' Υἱὸς ἰδίως παρὰ τὸν Πατέρα καθ' ἑαυτὸν ἐφέστηκε. Καὶ φωτός μὲν ἡ αὐγὴ χώραν ἐνεργείας ἐπέχει, ὁ δὲ Υἱὸς ἔτε ρόν· τι ἢ κατὰ ἐνέργειαν τυγχάνει, καθ' ἑαυτὸν οὐσιω μένος. Καὶ πάλιν ἡ μὲν αὐγὴ συνυπάρχει τῷ φωτί, συμπληρωτική τις οὖσα αὐτοῦ· ἄνευ γὰρ αὐγῆς οὐκ ἂν ὑποσταίη φῶς, ὁμοῦ τε καὶ καθ᾽ αὑτὸ συνυφέστη κεν. Ὁ δὲ Πατὴρ προϋπάρχει τοῦ Υἱοῦ. καὶ τῆς γε- νέσεως αὐτοῦ προϋφέστηκεν, ᾗ μόνος ἀγένητος ἦν. Καὶ ὁ μὲν καθ' ἑαυτὸν τέλειος καὶ πρῶτος, ὡς Πατήρ, καὶ τῆς τοῦ Υἱοῦ συστάσεως αίτιος, οὐδὲν εἰς συμ- πλήρωσιν τῆς ἑαυτοῦ θεότητος παρὰ τοῦ Υἱοῦ λαμ- βάνων· ὁ δὲ ὡς ἐξ αἰτίου γεγονὼς Υἱός, δεύτερος οὗ ἐστιν Υἱὸς καθέστηκε, παρὰ τοῦ Πατρὸς καὶ τὸ εἶναι καὶ τοιόσδε εἶναι εἰληφώς. Καὶ πάλιν ἡ μὲν αὐγὴ οὐ κατά προαίρεσιν τοῦ φωτὸς ἐκλάμπει, κατά τι δὲ τῆς ουσίας συμβεβηκὲς ἀχώριστον· ὁ δὲ Υἱὸς κατὰ γνώ- μην καὶ προαίρεσιν εἰκὼν ὑπέστη τοῦ Πατρός. Βου- ληθεὶς γὰρ ὁ Θεὸς γέγονεν Υἱοῦ Πατήρ, καὶ φῶς δεύ τερον κατά πάντα ἑαυτῷ ἀφωμοιωμένον υπεστήσατο. Αγενή του τοιγαροῦν καὶ ἐδίου φωτὸς ὄντος ἑνὸς, πῶς ἂν γένοιτο ἄλλο οἷά τις εἰκῶν, οὐχὶ δὲ αὐγὴ οὖσα φῶς κατὰ πάντα τὸ ἐμφορὲς τῷ πρωτοτύπῳ σώζουσα ; πῶς δ᾽ ἂν καὶ αὐτοῦ τοῦ ἑνὸς εἴη εἰκὼν, εἰ μὴ μία καὶ ἡ αὐτὴ οὖσα; ὅπως μὴ μόνον τῆς οὐσίας του πρώτου, ἀλλὰ καὶ τοῦ κατὰ τὸ ποσὸν ἀριθμοῦ τὴν ὁμοίωσιν ἐπάγοιτο, ὥσθ' ἑνὸς εἶναι τοῦ ἀϊδίου φωτός ἓν τὸ τέλειον, ἀλλ' οὐ διάφορα καὶ πολλὰ τὸ πρῶτον καὶ μονογενὲς ἔκγονον, αὐτὸ δὴ ἐκεῖνο τὸ καὶ ἡμῖν πρῶτον μετὰ τὴν ἄναρχον καὶ ἀγένητον οὐσίαν θεο- λογούμενον τέλειον ἀγαθόν. Ένα γοῦν χρὴ ἑνὸς Πα- τρὸς καὶ τὸν Υἱὸν εἶναι. Καὶ γὰρ μιᾶς εὐωδίας ἐξ ὑποκειμένης τινός προϊούσης ουσίας μίαν καὶ τὴν αὐτὴν προχειμένην ἡδεῖαν εἰς πάντας ὀδμὴν, ἀλλ' οὐ διαφόρους καὶ πολλὰς προσήκοι ἂν ὁμολογεῖν. Τοῦ δήτα πρώτου καὶ μόνου ἀγαθοῦ, ὅ ἐστιν ὁ παμβασι λεὺς Θεὸς, νῷ καὶ διανοίᾳ ληπτὴν ἔνθεον καὶ ζωτικὴν εὐωδίαν ὑποστησαμένου, μίαν ταύτην, ἀλλ' οὐ πλείους ἐπινοεῖν θέμις. Τί γὰρ ἂν καὶ γένοιτο ταύτης ἕτερον κατὰ πάντα τῷ Πατρὶ ἀφωμοιωμένης, εἰ μή τι ἄρα ὑποβεβηκὸς καὶ χεῖρον; ὅ οὐδαμῶς ἡμῖν ἐν τῇ τοῦ Υἱοῦ θεολογία παρεισακτέον. Ατμὶς γὰρ ἐστι τῆς τοῦ Θεοῦ δυνάμεως, καὶ ἀπόῤῥοια τῆς τοῦ παντοκράτ τορος δόξης ειλικρινής. Ἐξ εξώδους μὲν γὰρ σώμα- τος, μύρου τινὸς φέρε, ἢ καὶ τῶν ἀπὸ γῆς ἀκμαζόν των, ευώδης τις ἀνθῶν τε καὶ ἀρωμάτων πνοὴ παρὰ τὸ πρῶτον ὑποκείμενον εἰς ἅπαν τὸ ἐκτὸς περιέχον προχεῖται, καὶ πληροί γε καὶ τὸν ἀέρα εἰς πλάτος ἀναχεομένη, οὔτι πω κατά στέρησιν ἢ μείωσιν, ἢ EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. quid enim ab hoc alienum fuerit, tenebræ erunt, non lumen. Idcirco etiam supremi oninium Paren- tis cum lumen sit, quod nullis verbis comprehendi potest, ne simile quidem ullum propriumve exem- plar fuerit, præter ipsum hoc solum, quod quidem ipsum dicere, item de Filio, fas est ; splendor enimn est luminis sempiterni, speculumque immaculatum divinæ evidentiæ, et imago bonitatis ejus. Ex quo illud dictum est : « Qui cum sit splendor gloriæ, ct figura substantiæ ejus". › Cæterum a sensibili quidem lumine splendor separari non potest : Fi- lius autem seorsum a Patre per seipsum subsistit et luminis quidem splendor locum ellicientiæ obti- net; at Filius aliud quiddam quam secundum efſi- cientiam est; non per seipsum utique essentiam nactus, sed a Patre. Rursus splendor simul exsi- stit cum lumine, illudque quodammodo complet (nam sine splendore non consistit lumen), simul- que cum illo, et secundum illud subsistit at a Patre Filius procedit, et illum generat, at ipse non genitus est et ille quidem per se ipsum perfectus acprimus tanquam Paler, et qui auctor sit ut Fi- lius consistat, nibil a Filio accipiens, quo suam naturam qua Deus est compleat: hic autem tan- quam ex causa profectus Filius, alius ab illo cujus est Filius exsistit, quippe qui a Patre ut et sit et talis sit acceperit. Rursus splendor quidem non ex proposito et voluntate luminis splendet, sed secundum quiddam quod ad essentiam illius inse- parabiliter accidit : Filius vero ex sententia et pro- posito imago Patris exsistit. Volens enim Deus Filii Pater exsistit, et alterum lumen in omnibus sibi ipsi simile substituit: cum ergo non genitum sem- piternumque lumen unum sit, qui fieri potest ut hoc diversum sit ab illo veluti imago quædam? ac non potius splendor quoque, quod æque lumen sit, in omnibus similitudinem primi exemplaris conser- vans? Quomodo vero illius item quod unum est Imago fuerit; si non una ipsa quoque sit, ut vide- licet non solum essentiæ ejus quod primum est, sed etiam ejus qui ad quantitatem pertinet, numeri similitudinem inducat? ita quidem ut unius sempi- terni luminis unum sit perfectumn luinen, non autem diversa et plura, id quod primum et unicum geni- tum, editumque est, ipsum utique illud perfectum bonum, de quo uno nos quoque, post eam quæ et principio, et ortu caret essentiam, ut de Deo loqui- mur. Unius ergo Patris unum esse Filium oportet. Nam si fragrantiæ genus unuin ex aliqua subjec! a re proficiscatur, unum quoque et eumdem, qui in omnes diffundatur suavem odorem, non diversos et plures fateri par est. Cum igitur primum illud so- Iumque bonum, qui est omnium regnator Deus, di- vinam vitalemque fragrantiam, quæ animo et cogi - tatione duntaxat comprehendi potest, produxerit, unam hanc fas est intelligere, plures nefas. Quid enim esse potest, quod quidem ab hac diversum sit, • Hebr. 1, 3. C D
PG 22:261ὑγρᾶς τε αὖ πάλιν οὐσίας ἡ πρὸς τὸ ξηρὸν κοινωνία μηδὲν φθόρον ἐπιδεικνυμένη, μηδ’ ἀθρόως τὸ πᾶν ἐπιλιμνάζουσα, νεύματι δ’ ἀρρήτῳ θεοῦ πεπεδημένη, ἕνα πάλιν καὶ τὸν αὐτὸν λόγον τοῦ θεοῦ παρίστησιν. τί δέ; τὸ πῦρ, καίτοι καυστικῆς καὶ φθαρτικῆς φύσεως, ἔπειτα ξύλοις φωλεῦον καὶ παντοίοις ζῴων σώμασιν ἀνακεκραμένον, γῇ τε καὶ ὕδατι καὶ ἀέρι συνεστοιχειωμένον, κἄπειτα λόγῳ καὶ μέτρῳ τοῖς πᾶσιν τὸ δέον, ὅσον ἂν ἑκάστῳ γένοιτο πρὸς ὠφελείας, ἐπιχορηγοῦν, τῆς δ’ οἰκείας δυνάμεως ἐπιλελησμένον, οὔ σοι δοκεῖ πάλιν θεοῦ λόγῳ καὶ δυνάμει δουλεύειν; ἡμέρας δὲ καὶ νυκτὸς ἀμοιβαίας ὁρῶντι κινήσεις, ὡρῶν τε καὶ καιρῶν τοτὲ μὲν αὐξήσεις τοτὲ δὲ μειώσεις, κύκλους τε ἐνιαυτῶν καὶ περιόδους χρόνων, ἄστρων τε περιδινήσεις, ἡλίου τε δρόμους, καὶ σελήνης τροπάς, συμπαθείας τε καὶ ἀντιπαθείας ἁπάντων, καὶ κόσμον ἕνα τούτων ἐξ ἁπάντων, ἆρά σοι τὴν ἀλογίαν καὶ τὸ εἰκῆ καὶ ὡς ἔτυχεν αἰτίαν εἶναι τῶν ὅλων θεμιτὸν ἀποφαίνεσθαι, ἢ λόγον ὡς ἀληθῶς θεοῦ καὶ θεοῦ σοφίαν καὶ θεοῦ δύναμιν, καὶ ταύτην μίαν ἀλλ’ οὐ πολλὰς ἀνυμνεῖν;
τομὴν, ἢ διαίρεσιν τοῦ προϋποκειμένου. Τούτου γὰρ ἐν οἰκεία χώρα μένοντος, καὶ τὴν ταυτότητα πρὸς ἑαυτὸ σώζοντος, τήν τε εξώδη δύναμιν ἀπογεννῶντος, οὐδὲν τοῦ προτέρου χεῖρον, καὶ τὸ γεννώμενον εὐῶδες εἰκείαν ἔχον ὑπόστασιν, ὡς ὅτι μάλιστα τὸ ὁμοιότατον τῇ τοῦ γεννήσαντος φύσει, διὰ τῆς οἰκείας ἀπομεμί- μηται. Πλὴν ἀλλ' ἔτι ταῦτα γεώδη καὶ θνητὰ καὶ μέρη τῆς κάτω φθοροποιοῦ καὶ γεώδους φύσεως. Τά γε μήν τῆς προκειμένης ἡμῖν θεολογίας ἐπέκεινα παντὸς ὄντα παραδείγματος οὐδὲν μὲν οἷον τὰ ἐκ σωμάτων ἐπάγεται, ὀξυτάτῃ δὲ διανοία φαντάζεται Υἱὸν γεννη- τὸν, οὐ χρόνοις μέν τισιν οὐκ ὄντα, ὕστερον δέ ποτε γεγονότα, ἀλλὰ πρὸ χρόνων αιωνίων ὄντα, καὶ προ- ὄντα, καὶ τῷ Πατρὶ ὡς Υἱὸν διὰ παντὸς συνόντα, καὶ οὐκ ἀγέννητον ὄντα, γεννώμενον δ' ἐξ ἀγεννήτου Πα- τρός, μονογενή ὄντα, Λόγον καὶ Θεὸν ἐκ Θεοῦ· οὐ Β κατὰ διάστασιν ἢ τομὴν ἢ διαίρεσιν ἐκ τῆς τοῦ Πα- τρὸς οὐσίας προβεβλημένον, ἀῤῥήτως δὲ καὶ ἀνεπι- λογίστως ἡμῖν ἐξ αἰῶνος, μᾶλλον δὲ πρὸ πάντων αἰώ νων, ἐκ τῆς τοῦ Πατρὸς ἀνεκφράστου καὶ ἀπερι- νήτου βουλῆς τε καὶ δυνάμεως οὐσιούμενον δι δάσκοντα. «Την γενεὰν γὰρ αὐτοῦ, φησί, ο τίς διηγήσεται; ν και, ο Ωσπερ οὐδεὶς ἔγνω τὸν Πατέρα εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, οὕτω καὶ τὸν Υἱὸν οὐδεὶς ἔγνω εἰ μὴ μόνος ὁ γεννήσας αὐτὸν Πατήρ. ο ὓς ἀναγκαία τῇ τῶν ὅλων συστάσει ἡ τοῦ μονογε- τους Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ προϋπαρξις ἀποδίδοται. Πλὴν ἀλλ᾽ ἕνα Μονογενῆ καὶ ἀγαπητὸν Υἱὸν ἐδόκει τῷ παναγάθῳ Πατρὶ τῆς τῶν γενητῶν ἁπάντων δη- μιουργίας προϋφίστασθαι δεῖν· ἐπεὶ καὶ κόσμον ἕνα, ὥσπερ ἐν καὶ μέγα σῶμα ἐκ πλειόνων καὶ διαφόρων μελῶν τε καὶ μερῶν, ἔμελλεν ὅσον οὐδέ πω προ- βάλλεσθαι, οὐκ ἐπιστατεῖν μὲν αὐτὴν ἄνωθεν, ὥσπερ μείζονος κεφαλῆς τῆς τοῦ Πατρὸς θεότητος ἐξημμέν την (κεφαλὴ γὰρ τοῦ Χριστοῦ ὁ Πατήρ), ἡγουμένην δὲ καὶ προϋπάρχουσαν τῶν μετὰ ταύτην ἁπάντων, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ διαρκοῦσαν εἴ; τε τὴν τοῦ Πατρὸς ἐπικέλευσιν καὶ εἰς τὴν τῶν μετὰ ταῦτα δημιουργίαν. Διὸ δὲ καὶ ἔφαμεν αὐτὸν πρῶτον πάντων ὑπὸ τοῦ Πατρὸς οἷόν τι μονοειδές πάσης ουσίας καὶ φύσεως προβεβλῆσθαι ὄργανον ἔμψυχον καὶ ζῶν, μᾶλλον δ' ἔν- θεον καὶ ζωοποιὸν καὶ πάνσοφον, ἀγαθῶν γεννητικὸν, φωτός χορηγόν, οὐρανοῦ δημιουργικὸν, κόσμου κατα- σκευαστικὸν, ἀγγέλων ποιητικών, πνευμάτων ἀρχον τικόν, ἔργανον ψυχῶν σωτήριον, σωμάτων αυξητικόν, πάντων προνοητικόν, κυβερνητικὸν, θεραπευτικόν" $1 " DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. IV. A quæ in omnibus Patri similis est, quod non submis- sius sit ac deterius? quod neutiquam nobis in Filii theologia introducendum; vapor enim est virtutis Dei, ac defluentia mera gloriæ Omnipotentis. Nam ex bene olenti corpore, verbi gratia, ex unguento aliquo, aut etiam ex foribus atque odoramentis, quæ de terra nascuntur, bene olens quidam flatus, præter illud primum subjectum corpus, in omne quod extrinsecus ambit, profunditur; ac dum latius refunditur, ipsum quoque aerem complet, non sane privatione aliqua, aut diminutione, aut sectione, aut divisione ejus, quod primum subjectum est corporis. Sed illo manente in propria seda, et eamdem penes se conservante naturam, fragran- tiamque illa procreante: nihilo deterius prio- re, ipsum quoque quod procreatur bene olens et fragrans genus, cum propriam habeat sedem atque naturam, hac ipsa, quan maxime fieri potest, id quod simillimum sit naturæ procrean:is, imitatur. Verum hæc quidem terrena et mortalia, et inferioris naturæ quæ corrumpendi vim habet, ac terrena est, particulæ quædamn. Quæ autem ad pro- positam a nobis theologiam pertinent, cum omnemn exempli comparationem exsuperent, nihil ta!e, quale ex corporibus manal, prae se ferunt; sed co- gitationi solertissimæ intuendum, quasi in speculo præbent, docentque esse Filium, qui genitus sit, non illum quidem, qui certis temporibus non fuerit, posterius autem sit natus, sed qui sit ante tein- pora æterna, atque anteeat, et tanquam Filius una cuin Patre semper degat; neque vero qui non sit genitus, sed ex Patre non genito, genitus : qui unicus sit, qui Verbum, qui Deus de Deo, non direm- plione aliqua, aut sectione, aut divisione de substantia Patris productus, sed qui de Patris consilio ae virtute, omnem elocutionem, omnemque cogitationem superante ab ævo, ac potius ante omne ævum essentiam sit nactus, modo quodam, qui neque verbis comprehendi, neque ratione colligi a nobis possit. Si quidem e generationem ejus, inquit, quis enarrabit ?, et quemadmodum nemo novit Pa- trem nisi Filius, sic Filium quoque nemo novit nisi unus, qui genuit illum. Pater”. A'. C 1. , Quod ad constitutionen universi, necessaria unici Dei Filii antecessio, assignelur. Isa. Lili, 8. ss Matth. xr, 27. D Verumtamen optimus Pater unum judicavit Uni- genitum ac dilectum Filium, omnium rerum quæ creanda essent, opificio præfici oportere, quippe qui unum quoque mundum, quasi unum quoddam al- que ingens corpus, ex pluribus diversisque mem- bris ac partibus, jamjam esset producturus, caput que hoc non præesse ipsum quidem, de superiori aliquo, tanquam de altero majori capite, divinilate ipsa Patris suspensum (caput enim Christi Pater), sed quod anteiret, anteque omnia post ipsum genita esset attamen idem præsto esset tum ad imperium Patris, tum ad opificium earum rerum quæ post- hac faciendae erant. Quare jam diximus, illum om- nium primum a Patre, quasi quoddam singulare instrumentum omnis essentiæ et naturæ productum esse : instrumentum, inquam, animatum et vivens, ac potius divinum, vitalemque vim in se habens, et sapientissimum; quod bona omnia gigneret, quod lumen præberet, quod column moliretur, quod
Ἐπεὶ καὶ ἐν ἀνθρώπῳ μία ψυχὴ καὶ μία λογικὴ δύναμις πλείστων ὁμοῦ γένοιτ’ ἂν δημιουργός, ᾗ καὶ γεωργεῖν ἡ αὐτὴ καὶ ναυπηγεῖν καὶ κυβερνᾶν καὶ οἰκοδομεῖν πολλὰ μαθοῦσα ἐπιβάλλοιτο· καὶ εἷς νοῦς ἐν ἀνθρώπῳ καὶ λογισμὸς δέξαιτ’ ἄν ποτε μυρίων ἐπιστήμας, γεωμετρήσει τε ὁ αὐτὸς καὶ ἀστρονομήσει, καὶ λόγους γραμματικῆς παραδώσει, καὶ ἰατρικῆς ἔν τε μαθήμασιν καὶ τοῖς κατὰ χεῖρας προστήσεται· καὶ οὔπω γε οὐδεὶς πώποτε πλείους ἐν ἑνὶ σώματι ψυχὰς ἡγήσατο εἶναι, οὐδὲ πολλὰς ἐθαύμασεν ἀνθρώπου δυνάμεις διὰ τὴν τῶν πολλῶν μαθημάτων ὑποδοχήν. εἰ δὲ καὶ ἄμορφον ὕλην πηλοῦ τις εὑρὼν κἄπειτα χερσὶν ἁπαλύνας ἐπιθήσει ζῴου μορφήν, ἄλλῳ μὲν σχήματι κεφαλήν, χεῖρας δὲ καὶ πόδας ἑτέρως, καὶ ὀφθαλμοὺς πάλιν ἄλλως, καὶ παρειὰς ὡσαύτως, ὦτά τε καὶ στόμα καὶ ῥῖνας στέρνα τε καὶ ὤμους ὑποτυπωσάμενος τέχνῃ τῇ πλαστικῇ, ἆρα, ἐπεὶ πολλὰ σχήματα καὶ μέλη καὶ μέρη ὑφ’ ἑνὶ σώματι δεδημιούργηται, τοσούτους χρὴ καὶ τοὺς ποιητὰς ἡγεῖσθαι, ἢ τὸν τοῦ παντὸς ἀθρόως τεχνίτην ἐπαινεῖν, ἑνὶ λογισμῷ καὶ μιᾷ δυνάμει τὸ πᾶν τεκτηνάμενον;
τομὴν, ἢ διαίρεσιν τοῦ προϋποκειμένου. Τούτου γὰρ ἐν οἰκεία χώρα μένοντος, καὶ τὴν ταυτότητα πρὸς ἑαυτὸ σώζοντος, τήν τε εξώδη δύναμιν ἀπογεννῶντος, οὐδὲν τοῦ προτέρου χεῖρον, καὶ τὸ γεννώμενον εὐῶδες εἰκείαν ἔχον ὑπόστασιν, ὡς ὅτι μάλιστα τὸ ὁμοιότατον τῇ τοῦ γεννήσαντος φύσει, διὰ τῆς οἰκείας ἀπομεμί- μηται. Πλὴν ἀλλ' ἔτι ταῦτα γεώδη καὶ θνητὰ καὶ μέρη τῆς κάτω φθοροποιοῦ καὶ γεώδους φύσεως. Τά γε μήν τῆς προκειμένης ἡμῖν θεολογίας ἐπέκεινα παντὸς ὄντα παραδείγματος οὐδὲν μὲν οἷον τὰ ἐκ σωμάτων ἐπάγεται, ὀξυτάτῃ δὲ διανοία φαντάζεται Υἱὸν γεννη- τὸν, οὐ χρόνοις μέν τισιν οὐκ ὄντα, ὕστερον δέ ποτε γεγονότα, ἀλλὰ πρὸ χρόνων αιωνίων ὄντα, καὶ προ- ὄντα, καὶ τῷ Πατρὶ ὡς Υἱὸν διὰ παντὸς συνόντα, καὶ οὐκ ἀγέννητον ὄντα, γεννώμενον δ' ἐξ ἀγεννήτου Πα- τρός, μονογενή ὄντα, Λόγον καὶ Θεὸν ἐκ Θεοῦ· οὐ Β κατὰ διάστασιν ἢ τομὴν ἢ διαίρεσιν ἐκ τῆς τοῦ Πα- τρὸς οὐσίας προβεβλημένον, ἀῤῥήτως δὲ καὶ ἀνεπι- λογίστως ἡμῖν ἐξ αἰῶνος, μᾶλλον δὲ πρὸ πάντων αἰώ νων, ἐκ τῆς τοῦ Πατρὸς ἀνεκφράστου καὶ ἀπερι- νήτου βουλῆς τε καὶ δυνάμεως οὐσιούμενον δι δάσκοντα. «Την γενεὰν γὰρ αὐτοῦ, φησί, ο τίς διηγήσεται; ν και, ο Ωσπερ οὐδεὶς ἔγνω τὸν Πατέρα εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, οὕτω καὶ τὸν Υἱὸν οὐδεὶς ἔγνω εἰ μὴ μόνος ὁ γεννήσας αὐτὸν Πατήρ. ο ὓς ἀναγκαία τῇ τῶν ὅλων συστάσει ἡ τοῦ μονογε- τους Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ προϋπαρξις ἀποδίδοται. Πλὴν ἀλλ᾽ ἕνα Μονογενῆ καὶ ἀγαπητὸν Υἱὸν ἐδόκει τῷ παναγάθῳ Πατρὶ τῆς τῶν γενητῶν ἁπάντων δη- μιουργίας προϋφίστασθαι δεῖν· ἐπεὶ καὶ κόσμον ἕνα, ὥσπερ ἐν καὶ μέγα σῶμα ἐκ πλειόνων καὶ διαφόρων μελῶν τε καὶ μερῶν, ἔμελλεν ὅσον οὐδέ πω προ- βάλλεσθαι, οὐκ ἐπιστατεῖν μὲν αὐτὴν ἄνωθεν, ὥσπερ μείζονος κεφαλῆς τῆς τοῦ Πατρὸς θεότητος ἐξημμέν την (κεφαλὴ γὰρ τοῦ Χριστοῦ ὁ Πατήρ), ἡγουμένην δὲ καὶ προϋπάρχουσαν τῶν μετὰ ταύτην ἁπάντων, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ διαρκοῦσαν εἴ; τε τὴν τοῦ Πατρὸς ἐπικέλευσιν καὶ εἰς τὴν τῶν μετὰ ταῦτα δημιουργίαν. Διὸ δὲ καὶ ἔφαμεν αὐτὸν πρῶτον πάντων ὑπὸ τοῦ Πατρὸς οἷόν τι μονοειδές πάσης ουσίας καὶ φύσεως προβεβλῆσθαι ὄργανον ἔμψυχον καὶ ζῶν, μᾶλλον δ' ἔν- θεον καὶ ζωοποιὸν καὶ πάνσοφον, ἀγαθῶν γεννητικὸν, φωτός χορηγόν, οὐρανοῦ δημιουργικὸν, κόσμου κατα- σκευαστικὸν, ἀγγέλων ποιητικών, πνευμάτων ἀρχον τικόν, ἔργανον ψυχῶν σωτήριον, σωμάτων αυξητικόν, πάντων προνοητικόν, κυβερνητικὸν, θεραπευτικόν" $1 " DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. IV. A quæ in omnibus Patri similis est, quod non submis- sius sit ac deterius? quod neutiquam nobis in Filii theologia introducendum; vapor enim est virtutis Dei, ac defluentia mera gloriæ Omnipotentis. Nam ex bene olenti corpore, verbi gratia, ex unguento aliquo, aut etiam ex foribus atque odoramentis, quæ de terra nascuntur, bene olens quidam flatus, præter illud primum subjectum corpus, in omne quod extrinsecus ambit, profunditur; ac dum latius refunditur, ipsum quoque aerem complet, non sane privatione aliqua, aut diminutione, aut sectione, aut divisione ejus, quod primum subjectum est corporis. Sed illo manente in propria seda, et eamdem penes se conservante naturam, fragran- tiamque illa procreante: nihilo deterius prio- re, ipsum quoque quod procreatur bene olens et fragrans genus, cum propriam habeat sedem atque naturam, hac ipsa, quan maxime fieri potest, id quod simillimum sit naturæ procrean:is, imitatur. Verum hæc quidem terrena et mortalia, et inferioris naturæ quæ corrumpendi vim habet, ac terrena est, particulæ quædamn. Quæ autem ad pro- positam a nobis theologiam pertinent, cum omnemn exempli comparationem exsuperent, nihil ta!e, quale ex corporibus manal, prae se ferunt; sed co- gitationi solertissimæ intuendum, quasi in speculo præbent, docentque esse Filium, qui genitus sit, non illum quidem, qui certis temporibus non fuerit, posterius autem sit natus, sed qui sit ante tein- pora æterna, atque anteeat, et tanquam Filius una cuin Patre semper degat; neque vero qui non sit genitus, sed ex Patre non genito, genitus : qui unicus sit, qui Verbum, qui Deus de Deo, non direm- plione aliqua, aut sectione, aut divisione de substantia Patris productus, sed qui de Patris consilio ae virtute, omnem elocutionem, omnemque cogitationem superante ab ævo, ac potius ante omne ævum essentiam sit nactus, modo quodam, qui neque verbis comprehendi, neque ratione colligi a nobis possit. Si quidem e generationem ejus, inquit, quis enarrabit ?, et quemadmodum nemo novit Pa- trem nisi Filius, sic Filium quoque nemo novit nisi unus, qui genuit illum. Pater”. A'. C 1. , Quod ad constitutionen universi, necessaria unici Dei Filii antecessio, assignelur. Isa. Lili, 8. ss Matth. xr, 27. D Verumtamen optimus Pater unum judicavit Uni- genitum ac dilectum Filium, omnium rerum quæ creanda essent, opificio præfici oportere, quippe qui unum quoque mundum, quasi unum quoddam al- que ingens corpus, ex pluribus diversisque mem- bris ac partibus, jamjam esset producturus, caput que hoc non præesse ipsum quidem, de superiori aliquo, tanquam de altero majori capite, divinilate ipsa Patris suspensum (caput enim Christi Pater), sed quod anteiret, anteque omnia post ipsum genita esset attamen idem præsto esset tum ad imperium Patris, tum ad opificium earum rerum quæ post- hac faciendae erant. Quare jam diximus, illum om- nium primum a Patre, quasi quoddam singulare instrumentum omnis essentiæ et naturæ productum esse : instrumentum, inquam, animatum et vivens, ac potius divinum, vitalemque vim in se habens, et sapientissimum; quod bona omnia gigneret, quod lumen præberet, quod column moliretur, quod
τί δῆτα τοιγαροῦν ἐπὶ τοῦ παντός [κόσμου], ἑνὸς μὲν ὄντος, ἐκ μερῶν δὲ πλείστων ὑφεστῶτος, πολλὰς χρῆν ὑποτίθεσθαι δημιουργικὰς δυνάμεις, καὶ πολλοὺς ὀνομάζειν θεούς, οὐχὶ δὲ μίαν ὁμολογεῖν τὴν ὡς ἀληθῶς θεοῦ δύναμιν καὶ θεοῦ σοφίαν, μιᾷ δυνάμει καὶ ἀρετῇ μιᾷ ὁμοῦ τὰ πάντα ὑφισταμένην τε καὶ ζωοῦσαν, καὶ τοῖς πᾶσιν ποικίλην τὴν ἐξ αὐτῆς ἐπιχορηγίαν ποιουμένην; οὕτω καὶ φωτὸς ἡλίου μία καὶ ἡ αὐτὴ προσβολὴ ὁμοῦ καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ καταυγάζει μὲν ἀέρα, φωτίζει δὲ ὀφθαλμούς, ἁφὴν δὲ θερμαίνει, πιαίνει δὲ γῆν, αὔξει φυτά, χρόνον ὑφίστησιν, ἄστρων ἡγεῖται, οὐρανὸν περιπολεῖ, κόσμον φαιδρύνει, θεοῦ δύναμιν ἐναργῆ τὴν ἐν τῷ παντὶ συνίστησιν, πάντα τε ταῦτα μιᾷ ῥοπῇ φύσεως συντελεῖ, καὶ πυρὸς φύσις χρυσὸν μὲν καθαίρει, μόλιβδον δὲ τήκει, καὶ κηρὸν μὲν λύει, πηλὸν δὲ ξηραίνει, ὕλην δὲ φρύγει, μιᾷ τῇ καυστικῇ δυνάμει τὰ τοσαῦτα κατεργαζομένη.
τομὴν, ἢ διαίρεσιν τοῦ προϋποκειμένου. Τούτου γὰρ ἐν οἰκεία χώρα μένοντος, καὶ τὴν ταυτότητα πρὸς ἑαυτὸ σώζοντος, τήν τε εξώδη δύναμιν ἀπογεννῶντος, οὐδὲν τοῦ προτέρου χεῖρον, καὶ τὸ γεννώμενον εὐῶδες εἰκείαν ἔχον ὑπόστασιν, ὡς ὅτι μάλιστα τὸ ὁμοιότατον τῇ τοῦ γεννήσαντος φύσει, διὰ τῆς οἰκείας ἀπομεμί- μηται. Πλὴν ἀλλ' ἔτι ταῦτα γεώδη καὶ θνητὰ καὶ μέρη τῆς κάτω φθοροποιοῦ καὶ γεώδους φύσεως. Τά γε μήν τῆς προκειμένης ἡμῖν θεολογίας ἐπέκεινα παντὸς ὄντα παραδείγματος οὐδὲν μὲν οἷον τὰ ἐκ σωμάτων ἐπάγεται, ὀξυτάτῃ δὲ διανοία φαντάζεται Υἱὸν γεννη- τὸν, οὐ χρόνοις μέν τισιν οὐκ ὄντα, ὕστερον δέ ποτε γεγονότα, ἀλλὰ πρὸ χρόνων αιωνίων ὄντα, καὶ προ- ὄντα, καὶ τῷ Πατρὶ ὡς Υἱὸν διὰ παντὸς συνόντα, καὶ οὐκ ἀγέννητον ὄντα, γεννώμενον δ' ἐξ ἀγεννήτου Πα- τρός, μονογενή ὄντα, Λόγον καὶ Θεὸν ἐκ Θεοῦ· οὐ Β κατὰ διάστασιν ἢ τομὴν ἢ διαίρεσιν ἐκ τῆς τοῦ Πα- τρὸς οὐσίας προβεβλημένον, ἀῤῥήτως δὲ καὶ ἀνεπι- λογίστως ἡμῖν ἐξ αἰῶνος, μᾶλλον δὲ πρὸ πάντων αἰώ νων, ἐκ τῆς τοῦ Πατρὸς ἀνεκφράστου καὶ ἀπερι- νήτου βουλῆς τε καὶ δυνάμεως οὐσιούμενον δι δάσκοντα. «Την γενεὰν γὰρ αὐτοῦ, φησί, ο τίς διηγήσεται; ν και, ο Ωσπερ οὐδεὶς ἔγνω τὸν Πατέρα εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, οὕτω καὶ τὸν Υἱὸν οὐδεὶς ἔγνω εἰ μὴ μόνος ὁ γεννήσας αὐτὸν Πατήρ. ο ὓς ἀναγκαία τῇ τῶν ὅλων συστάσει ἡ τοῦ μονογε- τους Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ προϋπαρξις ἀποδίδοται. Πλὴν ἀλλ᾽ ἕνα Μονογενῆ καὶ ἀγαπητὸν Υἱὸν ἐδόκει τῷ παναγάθῳ Πατρὶ τῆς τῶν γενητῶν ἁπάντων δη- μιουργίας προϋφίστασθαι δεῖν· ἐπεὶ καὶ κόσμον ἕνα, ὥσπερ ἐν καὶ μέγα σῶμα ἐκ πλειόνων καὶ διαφόρων μελῶν τε καὶ μερῶν, ἔμελλεν ὅσον οὐδέ πω προ- βάλλεσθαι, οὐκ ἐπιστατεῖν μὲν αὐτὴν ἄνωθεν, ὥσπερ μείζονος κεφαλῆς τῆς τοῦ Πατρὸς θεότητος ἐξημμέν την (κεφαλὴ γὰρ τοῦ Χριστοῦ ὁ Πατήρ), ἡγουμένην δὲ καὶ προϋπάρχουσαν τῶν μετὰ ταύτην ἁπάντων, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ διαρκοῦσαν εἴ; τε τὴν τοῦ Πατρὸς ἐπικέλευσιν καὶ εἰς τὴν τῶν μετὰ ταῦτα δημιουργίαν. Διὸ δὲ καὶ ἔφαμεν αὐτὸν πρῶτον πάντων ὑπὸ τοῦ Πατρὸς οἷόν τι μονοειδές πάσης ουσίας καὶ φύσεως προβεβλῆσθαι ὄργανον ἔμψυχον καὶ ζῶν, μᾶλλον δ' ἔν- θεον καὶ ζωοποιὸν καὶ πάνσοφον, ἀγαθῶν γεννητικὸν, φωτός χορηγόν, οὐρανοῦ δημιουργικὸν, κόσμου κατα- σκευαστικὸν, ἀγγέλων ποιητικών, πνευμάτων ἀρχον τικόν, ἔργανον ψυχῶν σωτήριον, σωμάτων αυξητικόν, πάντων προνοητικόν, κυβερνητικὸν, θεραπευτικόν" $1 " DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. IV. A quæ in omnibus Patri similis est, quod non submis- sius sit ac deterius? quod neutiquam nobis in Filii theologia introducendum; vapor enim est virtutis Dei, ac defluentia mera gloriæ Omnipotentis. Nam ex bene olenti corpore, verbi gratia, ex unguento aliquo, aut etiam ex foribus atque odoramentis, quæ de terra nascuntur, bene olens quidam flatus, præter illud primum subjectum corpus, in omne quod extrinsecus ambit, profunditur; ac dum latius refunditur, ipsum quoque aerem complet, non sane privatione aliqua, aut diminutione, aut sectione, aut divisione ejus, quod primum subjectum est corporis. Sed illo manente in propria seda, et eamdem penes se conservante naturam, fragran- tiamque illa procreante: nihilo deterius prio- re, ipsum quoque quod procreatur bene olens et fragrans genus, cum propriam habeat sedem atque naturam, hac ipsa, quan maxime fieri potest, id quod simillimum sit naturæ procrean:is, imitatur. Verum hæc quidem terrena et mortalia, et inferioris naturæ quæ corrumpendi vim habet, ac terrena est, particulæ quædamn. Quæ autem ad pro- positam a nobis theologiam pertinent, cum omnemn exempli comparationem exsuperent, nihil ta!e, quale ex corporibus manal, prae se ferunt; sed co- gitationi solertissimæ intuendum, quasi in speculo præbent, docentque esse Filium, qui genitus sit, non illum quidem, qui certis temporibus non fuerit, posterius autem sit natus, sed qui sit ante tein- pora æterna, atque anteeat, et tanquam Filius una cuin Patre semper degat; neque vero qui non sit genitus, sed ex Patre non genito, genitus : qui unicus sit, qui Verbum, qui Deus de Deo, non direm- plione aliqua, aut sectione, aut divisione de substantia Patris productus, sed qui de Patris consilio ae virtute, omnem elocutionem, omnemque cogitationem superante ab ævo, ac potius ante omne ævum essentiam sit nactus, modo quodam, qui neque verbis comprehendi, neque ratione colligi a nobis possit. Si quidem e generationem ejus, inquit, quis enarrabit ?, et quemadmodum nemo novit Pa- trem nisi Filius, sic Filium quoque nemo novit nisi unus, qui genuit illum. Pater”. A'. C 1. , Quod ad constitutionen universi, necessaria unici Dei Filii antecessio, assignelur. Isa. Lili, 8. ss Matth. xr, 27. D Verumtamen optimus Pater unum judicavit Uni- genitum ac dilectum Filium, omnium rerum quæ creanda essent, opificio præfici oportere, quippe qui unum quoque mundum, quasi unum quoddam al- que ingens corpus, ex pluribus diversisque mem- bris ac partibus, jamjam esset producturus, caput que hoc non præesse ipsum quidem, de superiori aliquo, tanquam de altero majori capite, divinilate ipsa Patris suspensum (caput enim Christi Pater), sed quod anteiret, anteque omnia post ipsum genita esset attamen idem præsto esset tum ad imperium Patris, tum ad opificium earum rerum quæ post- hac faciendae erant. Quare jam diximus, illum om- nium primum a Patre, quasi quoddam singulare instrumentum omnis essentiæ et naturæ productum esse : instrumentum, inquam, animatum et vivens, ac potius divinum, vitalemque vim in se habens, et sapientissimum; quod bona omnia gigneret, quod lumen præberet, quod column moliretur, quod
Ταύτῃ τοι καὶ ὁ οὐράνιος τοῦ θεοῦ λόγος, ὁ καὶ ἡλίου καὶ οὐρανοῦ καὶ τοῦ σύμπαντος κόσμου δημιουργικός, δραστικῇ δυνάμει τοῖς πᾶσιν ἐπιπαρὼν καὶ διὰ πάντων ἥκων, ἡλίῳ μὲν καὶ σελήνῃ καὶ ἄστροις ἐξ οἰκείας τῆς ἀενάου δυνάμεως φῶς ἐπομβρεῖ, οὐρανὸν δὲ οἰκείου μεγέθους προσφυεστάτην εἰκόνα τὴν ἀρχὴν ὑποστησάμενος εἰς αἰῶνα διακρατεῖ, τὰς δ’ ἐπέκεινα οὐρανοῦ καὶ κόσμου δυνάμεις ἀγγέλων καὶ πνευμάτων, νοερῶν τε καὶ λογικῶν οὐσιῶν, ζωῆς ὁμοῦ καὶ φωτὸς καὶ σοφίας καὶ πάσης ἀρετῆς, καλοῦ κἀγαθοῦ παντός, ἐκ τῶν παρ’ αὐτοῦ θησαυρῶν ἐμπίμπλησιν μιᾷ καὶ τῇ αὐτῇ δημιουργῷ τέχνῃ, καὶ στοιχείοις οὐσίας οὔ ποτε διαλιμπάνει παρέχων, καὶ μίξεις καὶ κράσεις καὶ εἴδη καὶ μορφὰς καὶ σχήματα ποιότητάς τε μυρίας ἔν τε ζῴοις καὶ φυτοῖς καὶ ψυχαῖς καὶ σώμασιν λογικοῖς τε καὶ ἀλόγοις, ἄλλοτε ἄλλως καταποικίλλων, καὶ πᾶσιν ὁμοῦ πάντα μιᾷ δυνάμει ἐπιχορηγῶν, καὶ νοῦν ἐπὶ πᾶσιν ἀνθρώποις ἐπιγνώμονα καὶ θεωρητικὸν τῆς αὐτοῦ σοφίας δωρούμενος, ἄντικρύς τε παριστὰς τοῖς πᾶσι καὶ διαρρήδην ἕνα κόσμον ἐπιδείκνυσιν ἑνὸς λόγου κοσμοποιοῦ ἔργον.
τομὴν, ἢ διαίρεσιν τοῦ προϋποκειμένου. Τούτου γὰρ ἐν οἰκεία χώρα μένοντος, καὶ τὴν ταυτότητα πρὸς ἑαυτὸ σώζοντος, τήν τε εξώδη δύναμιν ἀπογεννῶντος, οὐδὲν τοῦ προτέρου χεῖρον, καὶ τὸ γεννώμενον εὐῶδες εἰκείαν ἔχον ὑπόστασιν, ὡς ὅτι μάλιστα τὸ ὁμοιότατον τῇ τοῦ γεννήσαντος φύσει, διὰ τῆς οἰκείας ἀπομεμί- μηται. Πλὴν ἀλλ' ἔτι ταῦτα γεώδη καὶ θνητὰ καὶ μέρη τῆς κάτω φθοροποιοῦ καὶ γεώδους φύσεως. Τά γε μήν τῆς προκειμένης ἡμῖν θεολογίας ἐπέκεινα παντὸς ὄντα παραδείγματος οὐδὲν μὲν οἷον τὰ ἐκ σωμάτων ἐπάγεται, ὀξυτάτῃ δὲ διανοία φαντάζεται Υἱὸν γεννη- τὸν, οὐ χρόνοις μέν τισιν οὐκ ὄντα, ὕστερον δέ ποτε γεγονότα, ἀλλὰ πρὸ χρόνων αιωνίων ὄντα, καὶ προ- ὄντα, καὶ τῷ Πατρὶ ὡς Υἱὸν διὰ παντὸς συνόντα, καὶ οὐκ ἀγέννητον ὄντα, γεννώμενον δ' ἐξ ἀγεννήτου Πα- τρός, μονογενή ὄντα, Λόγον καὶ Θεὸν ἐκ Θεοῦ· οὐ Β κατὰ διάστασιν ἢ τομὴν ἢ διαίρεσιν ἐκ τῆς τοῦ Πα- τρὸς οὐσίας προβεβλημένον, ἀῤῥήτως δὲ καὶ ἀνεπι- λογίστως ἡμῖν ἐξ αἰῶνος, μᾶλλον δὲ πρὸ πάντων αἰώ νων, ἐκ τῆς τοῦ Πατρὸς ἀνεκφράστου καὶ ἀπερι- νήτου βουλῆς τε καὶ δυνάμεως οὐσιούμενον δι δάσκοντα. «Την γενεὰν γὰρ αὐτοῦ, φησί, ο τίς διηγήσεται; ν και, ο Ωσπερ οὐδεὶς ἔγνω τὸν Πατέρα εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, οὕτω καὶ τὸν Υἱὸν οὐδεὶς ἔγνω εἰ μὴ μόνος ὁ γεννήσας αὐτὸν Πατήρ. ο ὓς ἀναγκαία τῇ τῶν ὅλων συστάσει ἡ τοῦ μονογε- τους Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ προϋπαρξις ἀποδίδοται. Πλὴν ἀλλ᾽ ἕνα Μονογενῆ καὶ ἀγαπητὸν Υἱὸν ἐδόκει τῷ παναγάθῳ Πατρὶ τῆς τῶν γενητῶν ἁπάντων δη- μιουργίας προϋφίστασθαι δεῖν· ἐπεὶ καὶ κόσμον ἕνα, ὥσπερ ἐν καὶ μέγα σῶμα ἐκ πλειόνων καὶ διαφόρων μελῶν τε καὶ μερῶν, ἔμελλεν ὅσον οὐδέ πω προ- βάλλεσθαι, οὐκ ἐπιστατεῖν μὲν αὐτὴν ἄνωθεν, ὥσπερ μείζονος κεφαλῆς τῆς τοῦ Πατρὸς θεότητος ἐξημμέν την (κεφαλὴ γὰρ τοῦ Χριστοῦ ὁ Πατήρ), ἡγουμένην δὲ καὶ προϋπάρχουσαν τῶν μετὰ ταύτην ἁπάντων, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ διαρκοῦσαν εἴ; τε τὴν τοῦ Πατρὸς ἐπικέλευσιν καὶ εἰς τὴν τῶν μετὰ ταῦτα δημιουργίαν. Διὸ δὲ καὶ ἔφαμεν αὐτὸν πρῶτον πάντων ὑπὸ τοῦ Πατρὸς οἷόν τι μονοειδές πάσης ουσίας καὶ φύσεως προβεβλῆσθαι ὄργανον ἔμψυχον καὶ ζῶν, μᾶλλον δ' ἔν- θεον καὶ ζωοποιὸν καὶ πάνσοφον, ἀγαθῶν γεννητικὸν, φωτός χορηγόν, οὐρανοῦ δημιουργικὸν, κόσμου κατα- σκευαστικὸν, ἀγγέλων ποιητικών, πνευμάτων ἀρχον τικόν, ἔργανον ψυχῶν σωτήριον, σωμάτων αυξητικόν, πάντων προνοητικόν, κυβερνητικὸν, θεραπευτικόν" $1 " DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. IV. A quæ in omnibus Patri similis est, quod non submis- sius sit ac deterius? quod neutiquam nobis in Filii theologia introducendum; vapor enim est virtutis Dei, ac defluentia mera gloriæ Omnipotentis. Nam ex bene olenti corpore, verbi gratia, ex unguento aliquo, aut etiam ex foribus atque odoramentis, quæ de terra nascuntur, bene olens quidam flatus, præter illud primum subjectum corpus, in omne quod extrinsecus ambit, profunditur; ac dum latius refunditur, ipsum quoque aerem complet, non sane privatione aliqua, aut diminutione, aut sectione, aut divisione ejus, quod primum subjectum est corporis. Sed illo manente in propria seda, et eamdem penes se conservante naturam, fragran- tiamque illa procreante: nihilo deterius prio- re, ipsum quoque quod procreatur bene olens et fragrans genus, cum propriam habeat sedem atque naturam, hac ipsa, quan maxime fieri potest, id quod simillimum sit naturæ procrean:is, imitatur. Verum hæc quidem terrena et mortalia, et inferioris naturæ quæ corrumpendi vim habet, ac terrena est, particulæ quædamn. Quæ autem ad pro- positam a nobis theologiam pertinent, cum omnemn exempli comparationem exsuperent, nihil ta!e, quale ex corporibus manal, prae se ferunt; sed co- gitationi solertissimæ intuendum, quasi in speculo præbent, docentque esse Filium, qui genitus sit, non illum quidem, qui certis temporibus non fuerit, posterius autem sit natus, sed qui sit ante tein- pora æterna, atque anteeat, et tanquam Filius una cuin Patre semper degat; neque vero qui non sit genitus, sed ex Patre non genito, genitus : qui unicus sit, qui Verbum, qui Deus de Deo, non direm- plione aliqua, aut sectione, aut divisione de substantia Patris productus, sed qui de Patris consilio ae virtute, omnem elocutionem, omnemque cogitationem superante ab ævo, ac potius ante omne ævum essentiam sit nactus, modo quodam, qui neque verbis comprehendi, neque ratione colligi a nobis possit. Si quidem e generationem ejus, inquit, quis enarrabit ?, et quemadmodum nemo novit Pa- trem nisi Filius, sic Filium quoque nemo novit nisi unus, qui genuit illum. Pater”. A'. C 1. , Quod ad constitutionen universi, necessaria unici Dei Filii antecessio, assignelur. Isa. Lili, 8. ss Matth. xr, 27. D Verumtamen optimus Pater unum judicavit Uni- genitum ac dilectum Filium, omnium rerum quæ creanda essent, opificio præfici oportere, quippe qui unum quoque mundum, quasi unum quoddam al- que ingens corpus, ex pluribus diversisque mem- bris ac partibus, jamjam esset producturus, caput que hoc non præesse ipsum quidem, de superiori aliquo, tanquam de altero majori capite, divinilate ipsa Patris suspensum (caput enim Christi Pater), sed quod anteiret, anteque omnia post ipsum genita esset attamen idem præsto esset tum ad imperium Patris, tum ad opificium earum rerum quæ post- hac faciendae erant. Quare jam diximus, illum om- nium primum a Patre, quasi quoddam singulare instrumentum omnis essentiæ et naturæ productum esse : instrumentum, inquam, animatum et vivens, ac potius divinum, vitalemque vim in se habens, et sapientissimum; quod bona omnia gigneret, quod lumen præberet, quod column moliretur, quod
τοιοῦτον δὴ καλλιτέχνην υἱὸν μονογενῆ τῆς αὐτοῦ βουλῆς καὶ δημιουργὸν ἁπάντων ὁ ἀνωτάτω καὶ αὐτοῦ δημιουργοῦ θεὸς καὶ πατὴρ πρῶτον ἁπάντων ἐγέννα, δι’ αὐτοῦ καὶ ἐν αὐτῷ τοὺς τῶν μελλόντων ἔσεσθαι δημιουργικοὺς λόγους ὑφιστάμενος, καὶ τὰ σπέρματά γε τῆς τῶν ὅλων συστάσεώς τε καὶ διοικήσεως ἐν αὐτῷ καταβαλλόμενος. οὐχ ὁρᾷς ὀφθαλμοῖς τὸν σύμπαντα κόσμον, ὃν οὐρανὸς εἷς περιλαμβάνει, μυρίας τε ἀμφὶ τοῦτον χορείας καὶ ἄστρων περιπολεύσεις; πάλιν εἷς ἥλιος, ἀλλ’ οὐ πλείους, τὰς ἁπάντων ὑπερβολῇ φωτὸς καλύπτει μαρμαρυγάς. οὕτω δῆτα ἑνὸς ὄντος πατρὸς ἕνα χρῆν καὶ τὸν υἱὸν εἶναι. εἰ δ’ ὅτι μὴ καὶ πλείους ἐπιμέμψαιτό τις, ὥρα τὸν τοιοῦτον, ὅτι μὴ καὶ ἡλίους συνίστη πλείους καὶ σελήνας καὶ κόσμους καὶ μυρία ἄττα, αἰτιᾶσθαι, μαινομένου τρόπον τὰ ὀρθὰ καὶ εὖ ἔχοντα τῆς φύσεως διαστρέφειν ἐπιχειροῦντος. Ταύτῃ δ’ οὖν ὡς ἐν ὁρατοῖς ἥλιος εἷς τὸν αἰσθητὸν ἅπαντα καταλάμπει κόσμον, οὕτω δῆτα καὶ ἐν νοητοῖς τὰς ἀθανάτους καὶ ἀσωμάτους δυνάμεις, νοεράς τε καὶ λογικὰς οὐσίας, μυρίους ὥσπερ ἀστέρας καὶ φωστῆρας, εἷς ὁ τοῦ θεοῦ καταυγάζει τέλειος λόγος·
τομὴν, ἢ διαίρεσιν τοῦ προϋποκειμένου. Τούτου γὰρ ἐν οἰκεία χώρα μένοντος, καὶ τὴν ταυτότητα πρὸς ἑαυτὸ σώζοντος, τήν τε εξώδη δύναμιν ἀπογεννῶντος, οὐδὲν τοῦ προτέρου χεῖρον, καὶ τὸ γεννώμενον εὐῶδες εἰκείαν ἔχον ὑπόστασιν, ὡς ὅτι μάλιστα τὸ ὁμοιότατον τῇ τοῦ γεννήσαντος φύσει, διὰ τῆς οἰκείας ἀπομεμί- μηται. Πλὴν ἀλλ' ἔτι ταῦτα γεώδη καὶ θνητὰ καὶ μέρη τῆς κάτω φθοροποιοῦ καὶ γεώδους φύσεως. Τά γε μήν τῆς προκειμένης ἡμῖν θεολογίας ἐπέκεινα παντὸς ὄντα παραδείγματος οὐδὲν μὲν οἷον τὰ ἐκ σωμάτων ἐπάγεται, ὀξυτάτῃ δὲ διανοία φαντάζεται Υἱὸν γεννη- τὸν, οὐ χρόνοις μέν τισιν οὐκ ὄντα, ὕστερον δέ ποτε γεγονότα, ἀλλὰ πρὸ χρόνων αιωνίων ὄντα, καὶ προ- ὄντα, καὶ τῷ Πατρὶ ὡς Υἱὸν διὰ παντὸς συνόντα, καὶ οὐκ ἀγέννητον ὄντα, γεννώμενον δ' ἐξ ἀγεννήτου Πα- τρός, μονογενή ὄντα, Λόγον καὶ Θεὸν ἐκ Θεοῦ· οὐ Β κατὰ διάστασιν ἢ τομὴν ἢ διαίρεσιν ἐκ τῆς τοῦ Πα- τρὸς οὐσίας προβεβλημένον, ἀῤῥήτως δὲ καὶ ἀνεπι- λογίστως ἡμῖν ἐξ αἰῶνος, μᾶλλον δὲ πρὸ πάντων αἰώ νων, ἐκ τῆς τοῦ Πατρὸς ἀνεκφράστου καὶ ἀπερι- νήτου βουλῆς τε καὶ δυνάμεως οὐσιούμενον δι δάσκοντα. «Την γενεὰν γὰρ αὐτοῦ, φησί, ο τίς διηγήσεται; ν και, ο Ωσπερ οὐδεὶς ἔγνω τὸν Πατέρα εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, οὕτω καὶ τὸν Υἱὸν οὐδεὶς ἔγνω εἰ μὴ μόνος ὁ γεννήσας αὐτὸν Πατήρ. ο ὓς ἀναγκαία τῇ τῶν ὅλων συστάσει ἡ τοῦ μονογε- τους Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ προϋπαρξις ἀποδίδοται. Πλὴν ἀλλ᾽ ἕνα Μονογενῆ καὶ ἀγαπητὸν Υἱὸν ἐδόκει τῷ παναγάθῳ Πατρὶ τῆς τῶν γενητῶν ἁπάντων δη- μιουργίας προϋφίστασθαι δεῖν· ἐπεὶ καὶ κόσμον ἕνα, ὥσπερ ἐν καὶ μέγα σῶμα ἐκ πλειόνων καὶ διαφόρων μελῶν τε καὶ μερῶν, ἔμελλεν ὅσον οὐδέ πω προ- βάλλεσθαι, οὐκ ἐπιστατεῖν μὲν αὐτὴν ἄνωθεν, ὥσπερ μείζονος κεφαλῆς τῆς τοῦ Πατρὸς θεότητος ἐξημμέν την (κεφαλὴ γὰρ τοῦ Χριστοῦ ὁ Πατήρ), ἡγουμένην δὲ καὶ προϋπάρχουσαν τῶν μετὰ ταύτην ἁπάντων, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ διαρκοῦσαν εἴ; τε τὴν τοῦ Πατρὸς ἐπικέλευσιν καὶ εἰς τὴν τῶν μετὰ ταῦτα δημιουργίαν. Διὸ δὲ καὶ ἔφαμεν αὐτὸν πρῶτον πάντων ὑπὸ τοῦ Πατρὸς οἷόν τι μονοειδές πάσης ουσίας καὶ φύσεως προβεβλῆσθαι ὄργανον ἔμψυχον καὶ ζῶν, μᾶλλον δ' ἔν- θεον καὶ ζωοποιὸν καὶ πάνσοφον, ἀγαθῶν γεννητικὸν, φωτός χορηγόν, οὐρανοῦ δημιουργικὸν, κόσμου κατα- σκευαστικὸν, ἀγγέλων ποιητικών, πνευμάτων ἀρχον τικόν, ἔργανον ψυχῶν σωτήριον, σωμάτων αυξητικόν, πάντων προνοητικόν, κυβερνητικὸν, θεραπευτικόν" $1 " DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. IV. A quæ in omnibus Patri similis est, quod non submis- sius sit ac deterius? quod neutiquam nobis in Filii theologia introducendum; vapor enim est virtutis Dei, ac defluentia mera gloriæ Omnipotentis. Nam ex bene olenti corpore, verbi gratia, ex unguento aliquo, aut etiam ex foribus atque odoramentis, quæ de terra nascuntur, bene olens quidam flatus, præter illud primum subjectum corpus, in omne quod extrinsecus ambit, profunditur; ac dum latius refunditur, ipsum quoque aerem complet, non sane privatione aliqua, aut diminutione, aut sectione, aut divisione ejus, quod primum subjectum est corporis. Sed illo manente in propria seda, et eamdem penes se conservante naturam, fragran- tiamque illa procreante: nihilo deterius prio- re, ipsum quoque quod procreatur bene olens et fragrans genus, cum propriam habeat sedem atque naturam, hac ipsa, quan maxime fieri potest, id quod simillimum sit naturæ procrean:is, imitatur. Verum hæc quidem terrena et mortalia, et inferioris naturæ quæ corrumpendi vim habet, ac terrena est, particulæ quædamn. Quæ autem ad pro- positam a nobis theologiam pertinent, cum omnemn exempli comparationem exsuperent, nihil ta!e, quale ex corporibus manal, prae se ferunt; sed co- gitationi solertissimæ intuendum, quasi in speculo præbent, docentque esse Filium, qui genitus sit, non illum quidem, qui certis temporibus non fuerit, posterius autem sit natus, sed qui sit ante tein- pora æterna, atque anteeat, et tanquam Filius una cuin Patre semper degat; neque vero qui non sit genitus, sed ex Patre non genito, genitus : qui unicus sit, qui Verbum, qui Deus de Deo, non direm- plione aliqua, aut sectione, aut divisione de substantia Patris productus, sed qui de Patris consilio ae virtute, omnem elocutionem, omnemque cogitationem superante ab ævo, ac potius ante omne ævum essentiam sit nactus, modo quodam, qui neque verbis comprehendi, neque ratione colligi a nobis possit. Si quidem e generationem ejus, inquit, quis enarrabit ?, et quemadmodum nemo novit Pa- trem nisi Filius, sic Filium quoque nemo novit nisi unus, qui genuit illum. Pater”. A'. C 1. , Quod ad constitutionen universi, necessaria unici Dei Filii antecessio, assignelur. Isa. Lili, 8. ss Matth. xr, 27. D Verumtamen optimus Pater unum judicavit Uni- genitum ac dilectum Filium, omnium rerum quæ creanda essent, opificio præfici oportere, quippe qui unum quoque mundum, quasi unum quoddam al- que ingens corpus, ex pluribus diversisque mem- bris ac partibus, jamjam esset producturus, caput que hoc non præesse ipsum quidem, de superiori aliquo, tanquam de altero majori capite, divinilate ipsa Patris suspensum (caput enim Christi Pater), sed quod anteiret, anteque omnia post ipsum genita esset attamen idem præsto esset tum ad imperium Patris, tum ad opificium earum rerum quæ post- hac faciendae erant. Quare jam diximus, illum om- nium primum a Patre, quasi quoddam singulare instrumentum omnis essentiæ et naturæ productum esse : instrumentum, inquam, animatum et vivens, ac potius divinum, vitalemque vim in se habens, et sapientissimum; quod bona omnia gigneret, quod lumen præberet, quod column moliretur, quod
ἐπεὶ καὶ χρῆν ἕνα [εἶναι] τὸν ἐπὶ πᾶσιν καθόλου νόμον καὶ τὸν ἐν πᾶσι καὶ διὰ πάντων ἥκοντα τοῦ θεοῦ λόγον, ὡς ἂν κἀν τούτῳ τὸ τῆς εἰκόνος ἐμφερὲς τῷ πατρὶ καὶ κατὰ πάντα ἀποσῴζοιτο, κατά τε τὴν ἀρετήν, κατά τε τὴν δύναμιν καὶ τὴν οὐσίαν, κατά τε τὸν τῆς μονάδος καὶ ἑνάδος ἀριθμόν.
τομὴν, ἢ διαίρεσιν τοῦ προϋποκειμένου. Τούτου γὰρ ἐν οἰκεία χώρα μένοντος, καὶ τὴν ταυτότητα πρὸς ἑαυτὸ σώζοντος, τήν τε εξώδη δύναμιν ἀπογεννῶντος, οὐδὲν τοῦ προτέρου χεῖρον, καὶ τὸ γεννώμενον εὐῶδες εἰκείαν ἔχον ὑπόστασιν, ὡς ὅτι μάλιστα τὸ ὁμοιότατον τῇ τοῦ γεννήσαντος φύσει, διὰ τῆς οἰκείας ἀπομεμί- μηται. Πλὴν ἀλλ' ἔτι ταῦτα γεώδη καὶ θνητὰ καὶ μέρη τῆς κάτω φθοροποιοῦ καὶ γεώδους φύσεως. Τά γε μήν τῆς προκειμένης ἡμῖν θεολογίας ἐπέκεινα παντὸς ὄντα παραδείγματος οὐδὲν μὲν οἷον τὰ ἐκ σωμάτων ἐπάγεται, ὀξυτάτῃ δὲ διανοία φαντάζεται Υἱὸν γεννη- τὸν, οὐ χρόνοις μέν τισιν οὐκ ὄντα, ὕστερον δέ ποτε γεγονότα, ἀλλὰ πρὸ χρόνων αιωνίων ὄντα, καὶ προ- ὄντα, καὶ τῷ Πατρὶ ὡς Υἱὸν διὰ παντὸς συνόντα, καὶ οὐκ ἀγέννητον ὄντα, γεννώμενον δ' ἐξ ἀγεννήτου Πα- τρός, μονογενή ὄντα, Λόγον καὶ Θεὸν ἐκ Θεοῦ· οὐ Β κατὰ διάστασιν ἢ τομὴν ἢ διαίρεσιν ἐκ τῆς τοῦ Πα- τρὸς οὐσίας προβεβλημένον, ἀῤῥήτως δὲ καὶ ἀνεπι- λογίστως ἡμῖν ἐξ αἰῶνος, μᾶλλον δὲ πρὸ πάντων αἰώ νων, ἐκ τῆς τοῦ Πατρὸς ἀνεκφράστου καὶ ἀπερι- νήτου βουλῆς τε καὶ δυνάμεως οὐσιούμενον δι δάσκοντα. «Την γενεὰν γὰρ αὐτοῦ, φησί, ο τίς διηγήσεται; ν και, ο Ωσπερ οὐδεὶς ἔγνω τὸν Πατέρα εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, οὕτω καὶ τὸν Υἱὸν οὐδεὶς ἔγνω εἰ μὴ μόνος ὁ γεννήσας αὐτὸν Πατήρ. ο ὓς ἀναγκαία τῇ τῶν ὅλων συστάσει ἡ τοῦ μονογε- τους Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ προϋπαρξις ἀποδίδοται. Πλὴν ἀλλ᾽ ἕνα Μονογενῆ καὶ ἀγαπητὸν Υἱὸν ἐδόκει τῷ παναγάθῳ Πατρὶ τῆς τῶν γενητῶν ἁπάντων δη- μιουργίας προϋφίστασθαι δεῖν· ἐπεὶ καὶ κόσμον ἕνα, ὥσπερ ἐν καὶ μέγα σῶμα ἐκ πλειόνων καὶ διαφόρων μελῶν τε καὶ μερῶν, ἔμελλεν ὅσον οὐδέ πω προ- βάλλεσθαι, οὐκ ἐπιστατεῖν μὲν αὐτὴν ἄνωθεν, ὥσπερ μείζονος κεφαλῆς τῆς τοῦ Πατρὸς θεότητος ἐξημμέν την (κεφαλὴ γὰρ τοῦ Χριστοῦ ὁ Πατήρ), ἡγουμένην δὲ καὶ προϋπάρχουσαν τῶν μετὰ ταύτην ἁπάντων, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ διαρκοῦσαν εἴ; τε τὴν τοῦ Πατρὸς ἐπικέλευσιν καὶ εἰς τὴν τῶν μετὰ ταῦτα δημιουργίαν. Διὸ δὲ καὶ ἔφαμεν αὐτὸν πρῶτον πάντων ὑπὸ τοῦ Πατρὸς οἷόν τι μονοειδές πάσης ουσίας καὶ φύσεως προβεβλῆσθαι ὄργανον ἔμψυχον καὶ ζῶν, μᾶλλον δ' ἔν- θεον καὶ ζωοποιὸν καὶ πάνσοφον, ἀγαθῶν γεννητικὸν, φωτός χορηγόν, οὐρανοῦ δημιουργικὸν, κόσμου κατα- σκευαστικὸν, ἀγγέλων ποιητικών, πνευμάτων ἀρχον τικόν, ἔργανον ψυχῶν σωτήριον, σωμάτων αυξητικόν, πάντων προνοητικόν, κυβερνητικὸν, θεραπευτικόν" $1 " DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. IV. A quæ in omnibus Patri similis est, quod non submis- sius sit ac deterius? quod neutiquam nobis in Filii theologia introducendum; vapor enim est virtutis Dei, ac defluentia mera gloriæ Omnipotentis. Nam ex bene olenti corpore, verbi gratia, ex unguento aliquo, aut etiam ex foribus atque odoramentis, quæ de terra nascuntur, bene olens quidam flatus, præter illud primum subjectum corpus, in omne quod extrinsecus ambit, profunditur; ac dum latius refunditur, ipsum quoque aerem complet, non sane privatione aliqua, aut diminutione, aut sectione, aut divisione ejus, quod primum subjectum est corporis. Sed illo manente in propria seda, et eamdem penes se conservante naturam, fragran- tiamque illa procreante: nihilo deterius prio- re, ipsum quoque quod procreatur bene olens et fragrans genus, cum propriam habeat sedem atque naturam, hac ipsa, quan maxime fieri potest, id quod simillimum sit naturæ procrean:is, imitatur. Verum hæc quidem terrena et mortalia, et inferioris naturæ quæ corrumpendi vim habet, ac terrena est, particulæ quædamn. Quæ autem ad pro- positam a nobis theologiam pertinent, cum omnemn exempli comparationem exsuperent, nihil ta!e, quale ex corporibus manal, prae se ferunt; sed co- gitationi solertissimæ intuendum, quasi in speculo præbent, docentque esse Filium, qui genitus sit, non illum quidem, qui certis temporibus non fuerit, posterius autem sit natus, sed qui sit ante tein- pora æterna, atque anteeat, et tanquam Filius una cuin Patre semper degat; neque vero qui non sit genitus, sed ex Patre non genito, genitus : qui unicus sit, qui Verbum, qui Deus de Deo, non direm- plione aliqua, aut sectione, aut divisione de substantia Patris productus, sed qui de Patris consilio ae virtute, omnem elocutionem, omnemque cogitationem superante ab ævo, ac potius ante omne ævum essentiam sit nactus, modo quodam, qui neque verbis comprehendi, neque ratione colligi a nobis possit. Si quidem e generationem ejus, inquit, quis enarrabit ?, et quemadmodum nemo novit Pa- trem nisi Filius, sic Filium quoque nemo novit nisi unus, qui genuit illum. Pater”. A'. C 1. , Quod ad constitutionen universi, necessaria unici Dei Filii antecessio, assignelur. Isa. Lili, 8. ss Matth. xr, 27. D Verumtamen optimus Pater unum judicavit Uni- genitum ac dilectum Filium, omnium rerum quæ creanda essent, opificio præfici oportere, quippe qui unum quoque mundum, quasi unum quoddam al- que ingens corpus, ex pluribus diversisque mem- bris ac partibus, jamjam esset producturus, caput que hoc non præesse ipsum quidem, de superiori aliquo, tanquam de altero majori capite, divinilate ipsa Patris suspensum (caput enim Christi Pater), sed quod anteiret, anteque omnia post ipsum genita esset attamen idem præsto esset tum ad imperium Patris, tum ad opificium earum rerum quæ post- hac faciendae erant. Quare jam diximus, illum om- nium primum a Patre, quasi quoddam singulare instrumentum omnis essentiæ et naturæ productum esse : instrumentum, inquam, animatum et vivens, ac potius divinum, vitalemque vim in se habens, et sapientissimum; quod bona omnia gigneret, quod lumen præberet, quod column moliretur, quod
πολυειδοῦς δὲ ἄλλως καὶ πολυτρόπου τῆς τῶν γενητῶν μελλούσης ὑποστήσεσθαι οὐσίας, μυρίαις τε καὶ ποικίλαις ἄλλοτε ἄλλαις μεταβολαῖς δι’ οἰκείαν ἀσθένειαν ὑποκεισομένης, τῆς τε ἀνωτάτω τοῦ πατρὸς δυνάμεως δι’ ὑπερβολὴν τῆς ἀνεκφράστου καὶ τοῖς πᾶσιν ἀπειρομεγέθους φύσεως ἀπολειψομένης, ἀδυνάτως τε ἑξούσης τῆς ἀγενήτου καὶ ἀχωρήτου θεότητος (αὐτή γε γενητὴ οὖσα) μετέχειν ἀντωπεῖν τε ἄνω καὶ ἀντιβλέπειν ταῖς ἀποστιλβούσαις τοῦ ἀϊδίου φωτὸς ἀρρήτοις μαρμαρυγαῖς, χρῆν δήπου εἰκότως τὸν πανάγαθον πατέρα καὶ σωτῆρα τῶν ὅλων, ὡς ἂν μὴ παντελῶς ἡ τῶν ἄρτι γενησομένων φύσις ἔρημος οὖσα τῆς αὐτοῦ κοινωνίας τῶν μεγίστων ἀγαθῶν στεροῖτο, μέσην τινὰ παρεμβάλλειν τὴν τοῦ μονογενοῦς αὐτοῦ καὶ πρωτοτόκου θείαν καὶ παναλκῆ καὶ πανάρετον δύναμιν, ἀκριβέστατα μὲν καὶ ὅτι μάλιστα ἐγγυτάτω τῷ πατρὶ προσομιλοῦσαν, ἴσως τε αὐτοῦ τῶν ἀπορρήτων ἀπολαύουσαν, πραότατα δὲ συγκατιοῦσαν καὶ ὅπως γε μὴν συσχηματιζομένην τοῖς τῆς ἄκρας ἀπολιμπανομένοις διά τε τὴν σφῶν ἀσθένειαν τῆς ἐκ τοῦ δευτέρου βελτιώσεώς τε καὶ ὠφελείας ἐγχρῄζουσιν, τὰς ἡλίου μαρμαρυγὰς θεᾶν, ἠρέμα καὶ πράως συγκατιούσας ἡμῖν, οὐκ ἄλλως τῆς τοῦ φωτὸς ἀκράτου δυνάμεως οἵοις τε ἀπολαύειν διὰ τὴν τοῦ σώματος ἀσθένειαν.
τομὴν, ἢ διαίρεσιν τοῦ προϋποκειμένου. Τούτου γὰρ ἐν οἰκεία χώρα μένοντος, καὶ τὴν ταυτότητα πρὸς ἑαυτὸ σώζοντος, τήν τε εξώδη δύναμιν ἀπογεννῶντος, οὐδὲν τοῦ προτέρου χεῖρον, καὶ τὸ γεννώμενον εὐῶδες εἰκείαν ἔχον ὑπόστασιν, ὡς ὅτι μάλιστα τὸ ὁμοιότατον τῇ τοῦ γεννήσαντος φύσει, διὰ τῆς οἰκείας ἀπομεμί- μηται. Πλὴν ἀλλ' ἔτι ταῦτα γεώδη καὶ θνητὰ καὶ μέρη τῆς κάτω φθοροποιοῦ καὶ γεώδους φύσεως. Τά γε μήν τῆς προκειμένης ἡμῖν θεολογίας ἐπέκεινα παντὸς ὄντα παραδείγματος οὐδὲν μὲν οἷον τὰ ἐκ σωμάτων ἐπάγεται, ὀξυτάτῃ δὲ διανοία φαντάζεται Υἱὸν γεννη- τὸν, οὐ χρόνοις μέν τισιν οὐκ ὄντα, ὕστερον δέ ποτε γεγονότα, ἀλλὰ πρὸ χρόνων αιωνίων ὄντα, καὶ προ- ὄντα, καὶ τῷ Πατρὶ ὡς Υἱὸν διὰ παντὸς συνόντα, καὶ οὐκ ἀγέννητον ὄντα, γεννώμενον δ' ἐξ ἀγεννήτου Πα- τρός, μονογενή ὄντα, Λόγον καὶ Θεὸν ἐκ Θεοῦ· οὐ Β κατὰ διάστασιν ἢ τομὴν ἢ διαίρεσιν ἐκ τῆς τοῦ Πα- τρὸς οὐσίας προβεβλημένον, ἀῤῥήτως δὲ καὶ ἀνεπι- λογίστως ἡμῖν ἐξ αἰῶνος, μᾶλλον δὲ πρὸ πάντων αἰώ νων, ἐκ τῆς τοῦ Πατρὸς ἀνεκφράστου καὶ ἀπερι- νήτου βουλῆς τε καὶ δυνάμεως οὐσιούμενον δι δάσκοντα. «Την γενεὰν γὰρ αὐτοῦ, φησί, ο τίς διηγήσεται; ν και, ο Ωσπερ οὐδεὶς ἔγνω τὸν Πατέρα εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, οὕτω καὶ τὸν Υἱὸν οὐδεὶς ἔγνω εἰ μὴ μόνος ὁ γεννήσας αὐτὸν Πατήρ. ο ὓς ἀναγκαία τῇ τῶν ὅλων συστάσει ἡ τοῦ μονογε- τους Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ προϋπαρξις ἀποδίδοται. Πλὴν ἀλλ᾽ ἕνα Μονογενῆ καὶ ἀγαπητὸν Υἱὸν ἐδόκει τῷ παναγάθῳ Πατρὶ τῆς τῶν γενητῶν ἁπάντων δη- μιουργίας προϋφίστασθαι δεῖν· ἐπεὶ καὶ κόσμον ἕνα, ὥσπερ ἐν καὶ μέγα σῶμα ἐκ πλειόνων καὶ διαφόρων μελῶν τε καὶ μερῶν, ἔμελλεν ὅσον οὐδέ πω προ- βάλλεσθαι, οὐκ ἐπιστατεῖν μὲν αὐτὴν ἄνωθεν, ὥσπερ μείζονος κεφαλῆς τῆς τοῦ Πατρὸς θεότητος ἐξημμέν την (κεφαλὴ γὰρ τοῦ Χριστοῦ ὁ Πατήρ), ἡγουμένην δὲ καὶ προϋπάρχουσαν τῶν μετὰ ταύτην ἁπάντων, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ διαρκοῦσαν εἴ; τε τὴν τοῦ Πατρὸς ἐπικέλευσιν καὶ εἰς τὴν τῶν μετὰ ταῦτα δημιουργίαν. Διὸ δὲ καὶ ἔφαμεν αὐτὸν πρῶτον πάντων ὑπὸ τοῦ Πατρὸς οἷόν τι μονοειδές πάσης ουσίας καὶ φύσεως προβεβλῆσθαι ὄργανον ἔμψυχον καὶ ζῶν, μᾶλλον δ' ἔν- θεον καὶ ζωοποιὸν καὶ πάνσοφον, ἀγαθῶν γεννητικὸν, φωτός χορηγόν, οὐρανοῦ δημιουργικὸν, κόσμου κατα- σκευαστικὸν, ἀγγέλων ποιητικών, πνευμάτων ἀρχον τικόν, ἔργανον ψυχῶν σωτήριον, σωμάτων αυξητικόν, πάντων προνοητικόν, κυβερνητικὸν, θεραπευτικόν" $1 " DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. IV. A quæ in omnibus Patri similis est, quod non submis- sius sit ac deterius? quod neutiquam nobis in Filii theologia introducendum; vapor enim est virtutis Dei, ac defluentia mera gloriæ Omnipotentis. Nam ex bene olenti corpore, verbi gratia, ex unguento aliquo, aut etiam ex foribus atque odoramentis, quæ de terra nascuntur, bene olens quidam flatus, præter illud primum subjectum corpus, in omne quod extrinsecus ambit, profunditur; ac dum latius refunditur, ipsum quoque aerem complet, non sane privatione aliqua, aut diminutione, aut sectione, aut divisione ejus, quod primum subjectum est corporis. Sed illo manente in propria seda, et eamdem penes se conservante naturam, fragran- tiamque illa procreante: nihilo deterius prio- re, ipsum quoque quod procreatur bene olens et fragrans genus, cum propriam habeat sedem atque naturam, hac ipsa, quan maxime fieri potest, id quod simillimum sit naturæ procrean:is, imitatur. Verum hæc quidem terrena et mortalia, et inferioris naturæ quæ corrumpendi vim habet, ac terrena est, particulæ quædamn. Quæ autem ad pro- positam a nobis theologiam pertinent, cum omnemn exempli comparationem exsuperent, nihil ta!e, quale ex corporibus manal, prae se ferunt; sed co- gitationi solertissimæ intuendum, quasi in speculo præbent, docentque esse Filium, qui genitus sit, non illum quidem, qui certis temporibus non fuerit, posterius autem sit natus, sed qui sit ante tein- pora æterna, atque anteeat, et tanquam Filius una cuin Patre semper degat; neque vero qui non sit genitus, sed ex Patre non genito, genitus : qui unicus sit, qui Verbum, qui Deus de Deo, non direm- plione aliqua, aut sectione, aut divisione de substantia Patris productus, sed qui de Patris consilio ae virtute, omnem elocutionem, omnemque cogitationem superante ab ævo, ac potius ante omne ævum essentiam sit nactus, modo quodam, qui neque verbis comprehendi, neque ratione colligi a nobis possit. Si quidem e generationem ejus, inquit, quis enarrabit ?, et quemadmodum nemo novit Pa- trem nisi Filius, sic Filium quoque nemo novit nisi unus, qui genuit illum. Pater”. A'. C 1. , Quod ad constitutionen universi, necessaria unici Dei Filii antecessio, assignelur. Isa. Lili, 8. ss Matth. xr, 27. D Verumtamen optimus Pater unum judicavit Uni- genitum ac dilectum Filium, omnium rerum quæ creanda essent, opificio præfici oportere, quippe qui unum quoque mundum, quasi unum quoddam al- que ingens corpus, ex pluribus diversisque mem- bris ac partibus, jamjam esset producturus, caput que hoc non præesse ipsum quidem, de superiori aliquo, tanquam de altero majori capite, divinilate ipsa Patris suspensum (caput enim Christi Pater), sed quod anteiret, anteque omnia post ipsum genita esset attamen idem præsto esset tum ad imperium Patris, tum ad opificium earum rerum quæ post- hac faciendae erant. Quare jam diximus, illum om- nium primum a Patre, quasi quoddam singulare instrumentum omnis essentiæ et naturæ productum esse : instrumentum, inquam, animatum et vivens, ac potius divinum, vitalemque vim in se habens, et sapientissimum; quod bona omnia gigneret, quod lumen præberet, quod column moliretur, quod
εἰ γοῦν, ὡς ἐν ὑποθέσει λόγου, καθεὶς οὐρανόθεν αὐτὸς ἑαυτὸν ὁ παμφαὴς ἥλιος σὺν ἀνθρώποις ἐπὶ γῆς πολιτεύοιτο, οὐδὲν τῶν ἐπὶ γῆς μείναι ἂν ἀδιάφ[θ]ορον, πάντων συλλήβδην ἐμψύχων ὁμοῦ καὶ ἀψύχων ἀθρόᾳ τῇ τοῦ φωτὸς προ[ς]βολῇ διαφθαρησομένων. θᾶττον γοῦν καὶ τυφλοὺς ἀπεργάσαιτ’ ἂν τοὺς τῶν ὁρώντων ὀφθαλμούς, βλάβης καὶ φθορᾶς πολὺ μᾶλλον ἢ ὠφελείας γεγονὼς τοῖς πᾶσιν αἴτιος, οὐ τὴν φύσιν αὐτὸς ὢν τοιοῦτος, τοῖς δ’ ἀφορήτως ἔχουσιν δι’ οἰκείαν ἀσθένειαν τῆς ὑπερβαλλούσης αὐγῆς ἀπολαύειν τοιόσδε τις ἀποτελούμενος. τί τοίνυν τὰ ὅμοια μανθάνων περὶ θεοῦ θαυμάζεις, οὗ δὴ καὶ ἥλιος ἔργον καὶ σύμπας ὁ οὐρανὸς καὶ κόσμος;
τομὴν, ἢ διαίρεσιν τοῦ προϋποκειμένου. Τούτου γὰρ ἐν οἰκεία χώρα μένοντος, καὶ τὴν ταυτότητα πρὸς ἑαυτὸ σώζοντος, τήν τε εξώδη δύναμιν ἀπογεννῶντος, οὐδὲν τοῦ προτέρου χεῖρον, καὶ τὸ γεννώμενον εὐῶδες εἰκείαν ἔχον ὑπόστασιν, ὡς ὅτι μάλιστα τὸ ὁμοιότατον τῇ τοῦ γεννήσαντος φύσει, διὰ τῆς οἰκείας ἀπομεμί- μηται. Πλὴν ἀλλ' ἔτι ταῦτα γεώδη καὶ θνητὰ καὶ μέρη τῆς κάτω φθοροποιοῦ καὶ γεώδους φύσεως. Τά γε μήν τῆς προκειμένης ἡμῖν θεολογίας ἐπέκεινα παντὸς ὄντα παραδείγματος οὐδὲν μὲν οἷον τὰ ἐκ σωμάτων ἐπάγεται, ὀξυτάτῃ δὲ διανοία φαντάζεται Υἱὸν γεννη- τὸν, οὐ χρόνοις μέν τισιν οὐκ ὄντα, ὕστερον δέ ποτε γεγονότα, ἀλλὰ πρὸ χρόνων αιωνίων ὄντα, καὶ προ- ὄντα, καὶ τῷ Πατρὶ ὡς Υἱὸν διὰ παντὸς συνόντα, καὶ οὐκ ἀγέννητον ὄντα, γεννώμενον δ' ἐξ ἀγεννήτου Πα- τρός, μονογενή ὄντα, Λόγον καὶ Θεὸν ἐκ Θεοῦ· οὐ Β κατὰ διάστασιν ἢ τομὴν ἢ διαίρεσιν ἐκ τῆς τοῦ Πα- τρὸς οὐσίας προβεβλημένον, ἀῤῥήτως δὲ καὶ ἀνεπι- λογίστως ἡμῖν ἐξ αἰῶνος, μᾶλλον δὲ πρὸ πάντων αἰώ νων, ἐκ τῆς τοῦ Πατρὸς ἀνεκφράστου καὶ ἀπερι- νήτου βουλῆς τε καὶ δυνάμεως οὐσιούμενον δι δάσκοντα. «Την γενεὰν γὰρ αὐτοῦ, φησί, ο τίς διηγήσεται; ν και, ο Ωσπερ οὐδεὶς ἔγνω τὸν Πατέρα εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, οὕτω καὶ τὸν Υἱὸν οὐδεὶς ἔγνω εἰ μὴ μόνος ὁ γεννήσας αὐτὸν Πατήρ. ο ὓς ἀναγκαία τῇ τῶν ὅλων συστάσει ἡ τοῦ μονογε- τους Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ προϋπαρξις ἀποδίδοται. Πλὴν ἀλλ᾽ ἕνα Μονογενῆ καὶ ἀγαπητὸν Υἱὸν ἐδόκει τῷ παναγάθῳ Πατρὶ τῆς τῶν γενητῶν ἁπάντων δη- μιουργίας προϋφίστασθαι δεῖν· ἐπεὶ καὶ κόσμον ἕνα, ὥσπερ ἐν καὶ μέγα σῶμα ἐκ πλειόνων καὶ διαφόρων μελῶν τε καὶ μερῶν, ἔμελλεν ὅσον οὐδέ πω προ- βάλλεσθαι, οὐκ ἐπιστατεῖν μὲν αὐτὴν ἄνωθεν, ὥσπερ μείζονος κεφαλῆς τῆς τοῦ Πατρὸς θεότητος ἐξημμέν την (κεφαλὴ γὰρ τοῦ Χριστοῦ ὁ Πατήρ), ἡγουμένην δὲ καὶ προϋπάρχουσαν τῶν μετὰ ταύτην ἁπάντων, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ διαρκοῦσαν εἴ; τε τὴν τοῦ Πατρὸς ἐπικέλευσιν καὶ εἰς τὴν τῶν μετὰ ταῦτα δημιουργίαν. Διὸ δὲ καὶ ἔφαμεν αὐτὸν πρῶτον πάντων ὑπὸ τοῦ Πατρὸς οἷόν τι μονοειδές πάσης ουσίας καὶ φύσεως προβεβλῆσθαι ὄργανον ἔμψυχον καὶ ζῶν, μᾶλλον δ' ἔν- θεον καὶ ζωοποιὸν καὶ πάνσοφον, ἀγαθῶν γεννητικὸν, φωτός χορηγόν, οὐρανοῦ δημιουργικὸν, κόσμου κατα- σκευαστικὸν, ἀγγέλων ποιητικών, πνευμάτων ἀρχον τικόν, ἔργανον ψυχῶν σωτήριον, σωμάτων αυξητικόν, πάντων προνοητικόν, κυβερνητικὸν, θεραπευτικόν" $1 " DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. IV. A quæ in omnibus Patri similis est, quod non submis- sius sit ac deterius? quod neutiquam nobis in Filii theologia introducendum; vapor enim est virtutis Dei, ac defluentia mera gloriæ Omnipotentis. Nam ex bene olenti corpore, verbi gratia, ex unguento aliquo, aut etiam ex foribus atque odoramentis, quæ de terra nascuntur, bene olens quidam flatus, præter illud primum subjectum corpus, in omne quod extrinsecus ambit, profunditur; ac dum latius refunditur, ipsum quoque aerem complet, non sane privatione aliqua, aut diminutione, aut sectione, aut divisione ejus, quod primum subjectum est corporis. Sed illo manente in propria seda, et eamdem penes se conservante naturam, fragran- tiamque illa procreante: nihilo deterius prio- re, ipsum quoque quod procreatur bene olens et fragrans genus, cum propriam habeat sedem atque naturam, hac ipsa, quan maxime fieri potest, id quod simillimum sit naturæ procrean:is, imitatur. Verum hæc quidem terrena et mortalia, et inferioris naturæ quæ corrumpendi vim habet, ac terrena est, particulæ quædamn. Quæ autem ad pro- positam a nobis theologiam pertinent, cum omnemn exempli comparationem exsuperent, nihil ta!e, quale ex corporibus manal, prae se ferunt; sed co- gitationi solertissimæ intuendum, quasi in speculo præbent, docentque esse Filium, qui genitus sit, non illum quidem, qui certis temporibus non fuerit, posterius autem sit natus, sed qui sit ante tein- pora æterna, atque anteeat, et tanquam Filius una cuin Patre semper degat; neque vero qui non sit genitus, sed ex Patre non genito, genitus : qui unicus sit, qui Verbum, qui Deus de Deo, non direm- plione aliqua, aut sectione, aut divisione de substantia Patris productus, sed qui de Patris consilio ae virtute, omnem elocutionem, omnemque cogitationem superante ab ævo, ac potius ante omne ævum essentiam sit nactus, modo quodam, qui neque verbis comprehendi, neque ratione colligi a nobis possit. Si quidem e generationem ejus, inquit, quis enarrabit ?, et quemadmodum nemo novit Pa- trem nisi Filius, sic Filium quoque nemo novit nisi unus, qui genuit illum. Pater”. A'. C 1. , Quod ad constitutionen universi, necessaria unici Dei Filii antecessio, assignelur. Isa. Lili, 8. ss Matth. xr, 27. D Verumtamen optimus Pater unum judicavit Uni- genitum ac dilectum Filium, omnium rerum quæ creanda essent, opificio præfici oportere, quippe qui unum quoque mundum, quasi unum quoddam al- que ingens corpus, ex pluribus diversisque mem- bris ac partibus, jamjam esset producturus, caput que hoc non præesse ipsum quidem, de superiori aliquo, tanquam de altero majori capite, divinilate ipsa Patris suspensum (caput enim Christi Pater), sed quod anteiret, anteque omnia post ipsum genita esset attamen idem præsto esset tum ad imperium Patris, tum ad opificium earum rerum quæ post- hac faciendae erant. Quare jam diximus, illum om- nium primum a Patre, quasi quoddam singulare instrumentum omnis essentiæ et naturæ productum esse : instrumentum, inquam, animatum et vivens, ac potius divinum, vitalemque vim in se habens, et sapientissimum; quod bona omnia gigneret, quod lumen præberet, quod column moliretur, quod
PG 22:263Εἰ δὴ τῆς ἀρρήτου καὶ ἀνεκφράστου δυνάμεώς τε καὶ οὐσίας οὐδενὶ μέτεστιν τῶν ὄντων πλὴν ἑνὶ μόνῳ κοινωνίας, ὃν αὐτὸς ὁ πατὴρ προνοίᾳ τῶν ὅλων πρὸ τῶν ἄλλων ἁπάντων συνεστήσατο, ὡς ἂν μὴ παντελῶς ἡ τῶν γενητῶν ἀποπέσοι φύσις, δι’ οἰκείαν ἀτονίαν καὶ ἀδυναμίαν τῆς ἀγενήτου καὶ ἀχωρήτου πατρικῆς οὐσίας διεστῶσα, μένοι δὲ καὶ αὔξοι καὶ τρέφοιτο τῆς μέσης ἀπολαύουσα χορηγίας, ἣν ὁ μονογενὴς τοῦ θεοῦ λόγος οὔποτε τοῖς πᾶσιν ἐπαρκῶν διαλιμπάνει, πάντη δὲ χωρῶν καὶ διὰ πάντων περιπορευόμενος πάντων ἐξ ἴσης τῆς σωτηρίας προνοεῖ, λογικῶν ὁμοῦ καὶ ἀλόγων, θνητῶν τε καὶ ἀθανάτων, οὐρανίων τε καὶ ἐπιγείων, θείων τε καὶ ἀοράτων δυνάμεων, καὶ συλλήβδην εἰπεῖν, ἁπάντων ὅσα δὴ τοῦ εἶναι δι’ αὐτοῦ μετείληχεν, πολύ γε μὴν πλέον διαφερόντως τῆς νοερᾶς καὶ λογικῆς φύσεως, δι’ ἣν οὐδὲ τὸ ἀνθρώπινον ὑπερεφρόνει γένος, ἐτίμα δὲ εὖ μάλα καὶ ἐκήδετο τῆς τοῦ λόγου χάριν πρὸς ἑαυτὸν οἰκειώσεώς τε καὶ συνεχείας, ᾗ καὶ «κατ’ εἰκόνα» αὐτοῦ μεμορφῶσθαι ἐν τοῖς ἱεροῖς λογίοις ἀνείρηται. Ἀλλ’ ὁ μὲν τὴν εἰκόνα τὴν αὐτοῦ ὡς ἂν θεοῦ λόγος τὴν νοερὰν ἅπασαν καὶ λογικὴν ...
Β - παρ' αὐτοῦ θησαυρῶν ἐμπίμπλησι, μιᾷ καὶ τῇ αὐτῇ δημιουργῷ τέχνῃ· καὶ στοιχείων οὐσίας οὔποτε δια- λιμπάνει, παρέχων καὶ μίξεις καὶ κράσεις, καὶ εἴδη, καὶ μορφὰς, καὶ σχήματα, ποιότητάς τε μυρίας, ἔν τε ζώοις καὶ φυτοῖς, καὶ ψυχαῖς, καὶ σώματι, λογι κοῖς τε καὶ ἀλόγοις, ἄλλοτε ἄλλως καταποικίλλων, καὶ πᾶσιν ὁμοῦ πάντα μιᾷ δυνάμει ἐπιχορηγῶν, καὶ νοῦν ἐπὶ πᾶσιν ἀνθρώποις ἐπιγνώμονα καὶ θεωρητι κὸν τῆς αὐτοῦ σοφίας δωρούμενος, αντικρύς τε παρ ιστὰς τοῖς πᾶσι καὶ διαρρήδην, ἕνα κόσμον ἐπι δείκνυσιν ἑνὸς Λόγου κοσμοποιοῦ ἔργον. Τοιοῦτον δὴ καλλιτέχναν Υἱὸν μονογενῆ τῆς αὐτοῦ βουλῆς καὶ δημιουργὸν ὁ πάντων ἀνωτάτω καὶ αὐτοῦ δημιουρ γοῦ Θεὸς καὶ Πατὴρ πρῶτον ἀπάντων ἐγέννα, δι' αὐ τοῦ καὶ ἐν αὐτῷ τοὺς τῶν μελλόντων ἔσεσθαι δη- μιουργικούς λόγους ὑφιστάμενος, καὶ τὰ σπέρματά γε τῆς τῶν ὅλων συστάσεώς τε καὶ διοικήσεως ἐν αὐτῷ καταβαλλόμενος. Οὐχ ὁρᾷς ἐφθαλμοῖς τὸν σύμ παντα κόσμον, ἐν οὐρανὸς εἰς περιλαμβάνει, μυρίας τε ἀμφὶ τοῦτον χορείας καὶ ἄστρων περιπολεύσεις ; Πάλιν εἷς ἥλιος, ἀλλ' οὐ πλείους, τὰς ἁπάντων ὑπερβολή φωτὸς καλύπτει μαρμαρυγάς. Οὕτω δῆτα ἑνὸς ὄντος Πατρὸς, ἕνα χρῆν καὶ τὸν Υἱὸν εἶναι. Εἰ δ᾽, ὅτι μὴ καὶ πλείους, ἐπιμέμψαιτό τις, ὥρα τὸν τοιοῦτον, ὅτι μὴ καὶ ἡλίους συνίστη πλείους, καὶ σελήνας, καὶ κόσμους, καὶ μυρία ἅττα, αἰτιᾶσθαι, μαινομένου τρό πον τὰ ὀρθὰ καὶ εὖ ἔχοντα τῆς φύσεως διαστρέφειν ἐπιχειροῦντος. καὶ πάσης ἀρετῆς, καὶ καλοῦ κἀγαθοῦ παντὸς ἐκ τῶν ὺς ἀπὸ πρώτης συστάσεως τῶν ὅλων ἀφανῶς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ τῶν θεοφιλῶν ψυχῶν ἐπι· στατεῖ. Ταύτη δ' οὖν ὡς ἐν ὁρατοῖς ἥλιος εἰς τὸν αἰσθητὸν ἅπαντα καταλάμπει κόσμον, οὕτω δῆτα καὶ ἐν νοη τοῖς τὰς ἀθανάτους καὶ ἀσωμάτους δυνάμεις, νοεράς τε καὶ λογικὰς οὐσίας μυρίους, ὥσπερ ἀστέρας καὶ φωστῆρας, εἷς ὁ τοῦ Θεοῦ καταυγάζει Λόγος· ἐπεὶ καὶ χρῆν ἕνα τὸν ἐπὶ πᾶσι καθ᾽ ὅλων, καὶ τὸν ἐν πᾶσι καὶ διὰ πάντων ήκοντα τοῦ Θεοῦ Λόγον, ὡς ἂν κἂν τούτῳ τὸ τῆς εἰκόνος ἐμφερὲς τῷ Πατρὶ καὶ κατὰ πάντα ἀποσώζοιτο, κατά τε τὴν ἀρετήν, κατά τε τὴν δύναμιν, καὶ τὴν οὐσίαν, κατά τε τὸν τῆς μονάδος καὶ ἑνάδος ἀριθμὸν, πολυειδοῦς δὲ ἄλλως καὶ πολυτρόπου καὶ τῆς τῶν γεννητῶν μελλούσης ὑποστήσεσθαι οὐσίας, μυρίαις τε καὶ ποικίλαις ἄλλοτε ἄλλαις μεταβολαῖς δι' οἰκείαν ἀσθένειαν ὑποκεισομένης, τῆς τε ἀνωτάτω τοῦ Πατρὸς δυνάμεως δι' ὑπερβολὴν τῆς ἀνεκφράστου καὶ τῆς πᾶσιν ἀπειρομεγέθους φύσεως απόλειψο μένης, ἀδυνάτως τε ἐξούσης τῆς ἀγεννήτου καὶ ἀχω EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. que natura et aurum purgat et plumbum liquefacit, A et cum ceram dissolvat, limum tamen exsiccat, et materiam adurit et hæc tam multa, una duntaxat vi comburendi efficit. Eadem ratione cœleste Dei Verbum, quod et solem ipsum, et calum, et mun- dum universum fabricavit, cum efficaci vi suis cun- clis rebus intersit, et per omnia penetret, soli qui- dem ac lunæ atque astris, de propria semper af- fluenti facultate, instar pluviæ lumen infundit; ca- lum autem, cum suæ magnitudinis ab initio appo- sitissimam imaginem protulerit, in omne ævum sufficit continetque ; quæ autem supra cœlum, supraque munduro degunt potestates, angelorum utique ac spirituum intelligentes rationalesque na- tura, eas et vita simul et lumine, et sapientia, et universa probitatis atque honestatis uni- versa virtute, de suis implet thesauris, idque uno eodemque artis opificio, elementis vero naturas quibus sint, præbere nunquam desistit; misturas autem et temperamenta, et species, et formas, et habitus, qualitatesque innumerabiles, tam in ani- malibus quam in plantis, tam in animis quam in corporibus, tam in rationalibus quam in brutis, alias aliter varians, el cunctis simul omnia una vi sub- ministrans, et super omnia mentem hominibus, stæ ipsius cognitricem contemplatricemque sapien- tiæ donans, perspicueque atque evidenter cunctis assistens, unum mundum ostendit unius artificis Verbi opus. Talem igitur unicum Filium, sui con- silii effectorem ac magistrum, et cunctarum rerum opificem, supremus atque ipsius opificis Deus et parens primum omnium genuit, per illum et in illo eorum quæ futura erant opifices rationes sufficiens, seminaque constitutionis gubernationisque universi in illo conjecta habens. Nonne oculis intue- ris mundum universum, quem cælum unum complectitur, innumerabiliaque circum hunc tripudia et astrorum conversiones? Sol item unus duntaxat, non plures, abundantia luminis omnium occultat splendores. Sic sane cum unus sit Pater, unum etiam Filium esse oportet. Quod si quis id repre- hendat quod plures non genuerit, hic jam illud quoque accusare poterit, quod non plures soles, et lunas, et mundos, et alia inumerabilia condiderit, et more insanientis cujuspiam, quæ recta sunt, beneque in natura se habent, pervertere_moliri. VI. Quod a prima constitutione universi, occulta quadam ignotaque ratione, Christus Dei religiosis Deoque gratis animis præsidet. Ilac igitur ratione, quemadmodum in rebus quæ sub aspectum cadunt, sol unus universum illustrat hunc sensibilem mundum, ita in iis quæ intelligen C tia sola capiuntur, immortales et incorporeas po- testates, et intelligentes ac rationales naturas, quasi innumerabiles stellas lucisque fontes, unum Dei perfectum illuminat Verbum. 154. Siquidem opor- tuit unam quoque super omnia esse omnino legem, atque in omnibus et per omnia penetrans Dei ver- bum, ut etiam in hoc imaginis similitudo cum Patre usquequaque servetur, tam in eo quod ad virtutem, quodque ad potestatem alque essentiam pertinet, quam in eo quod ad unitatis singularitatisque nu- merum. Cum autem alioqui multiformis ac multi- moda gignendarum rerum natura, innumerabilibus- que ac variis alias aliis mutationibus, ob suam ipsius imbecillitatem obnoxia futura esset, nec non G'.
ὑφίστησιν κατ’ ἀρχὰς τῆς τοῦ παντὸς δημιουργίας, ἀρχικόν τε διὰ ταῦτα καὶ βασιλικὸν τῶν ἐπὶ γῆς ἁπάντων ζῴων καθίστη τὸν ἄνθρωπον, ἐλεύθερόν τε καὶ αὐτεξούσιον τῆς εἰς τὸ καλὸν ἢ εἰς τοὐναντίον ἠφίει αὐτὸν ῥοπῆς. ὁ δὲ οὐ καλῶς τῇ αὐτεξουσιότητι χρησάμενος, τῆς ὀρθῆς διατραπεὶς ὁδοῦ τὴν ἐναντίαν ὡρμᾶτο, μήτε θεὸν μήτε κύριον μήτε τι τῶν ὁσίων καὶ εὐσεβῶν ἐπιλογιζόμενος, θηρῶν δὲ τρόπον ἀλόγων πάσαις ἀνημέροις καὶ ἀκολάστοις πράξεσιν ἐγχειρῶν. εἰκότα γοῦν ἑαυτῷ ποιῶν ὁ πανάγαθος καὶ παμβασιλεὺς αὐτὸς ὁ ὕψιστος καὶ θεὸς τῶν ὅλων, ὡς ἂν μὴ ἄναρχοι καὶ ἀνεπιστάτητοι θρεμμάτων δίκην ἀλόγων εἶεν οἱ ἐπὶ γῆς ἄνθρωποι, προστάτας αὐτῶν καὶ ἐπιμελητάς, ὥσπερ τινὰς ἀγελάρχας καὶ ποιμένας, θείους ἀγγέλους κατεστήσατο, προτάξας ἁπάντων καὶ τοῖς πᾶσιν ἐπιστήσας τὸν μονογενῆ καὶ πρωτότοκον αὐτοῦ λόγον. τούτῳ δὲ κλῆρον ἐξαίρετον, αὐτοὺς ἀγγέλους καὶ ἀρχαγγέλους, καὶ θείας δυνάμεις, ἄυλά τε καὶ ὑπερουράνια πνεύματα, ναὶ μὴν καὶ τῶν ἐπὶ γῆς τὰς ἐν ἀνθρώποις θεοφιλεῖς ψυχὰς ἀφωρίσατο, Ἰακὼβ καὶ Ἰσραὴλ Ἑβραίων προσηγορίαις ἐπικαλουμένας.
Β - παρ' αὐτοῦ θησαυρῶν ἐμπίμπλησι, μιᾷ καὶ τῇ αὐτῇ δημιουργῷ τέχνῃ· καὶ στοιχείων οὐσίας οὔποτε δια- λιμπάνει, παρέχων καὶ μίξεις καὶ κράσεις, καὶ εἴδη, καὶ μορφὰς, καὶ σχήματα, ποιότητάς τε μυρίας, ἔν τε ζώοις καὶ φυτοῖς, καὶ ψυχαῖς, καὶ σώματι, λογι κοῖς τε καὶ ἀλόγοις, ἄλλοτε ἄλλως καταποικίλλων, καὶ πᾶσιν ὁμοῦ πάντα μιᾷ δυνάμει ἐπιχορηγῶν, καὶ νοῦν ἐπὶ πᾶσιν ἀνθρώποις ἐπιγνώμονα καὶ θεωρητι κὸν τῆς αὐτοῦ σοφίας δωρούμενος, αντικρύς τε παρ ιστὰς τοῖς πᾶσι καὶ διαρρήδην, ἕνα κόσμον ἐπι δείκνυσιν ἑνὸς Λόγου κοσμοποιοῦ ἔργον. Τοιοῦτον δὴ καλλιτέχναν Υἱὸν μονογενῆ τῆς αὐτοῦ βουλῆς καὶ δημιουργὸν ὁ πάντων ἀνωτάτω καὶ αὐτοῦ δημιουρ γοῦ Θεὸς καὶ Πατὴρ πρῶτον ἀπάντων ἐγέννα, δι' αὐ τοῦ καὶ ἐν αὐτῷ τοὺς τῶν μελλόντων ἔσεσθαι δη- μιουργικούς λόγους ὑφιστάμενος, καὶ τὰ σπέρματά γε τῆς τῶν ὅλων συστάσεώς τε καὶ διοικήσεως ἐν αὐτῷ καταβαλλόμενος. Οὐχ ὁρᾷς ἐφθαλμοῖς τὸν σύμ παντα κόσμον, ἐν οὐρανὸς εἰς περιλαμβάνει, μυρίας τε ἀμφὶ τοῦτον χορείας καὶ ἄστρων περιπολεύσεις ; Πάλιν εἷς ἥλιος, ἀλλ' οὐ πλείους, τὰς ἁπάντων ὑπερβολή φωτὸς καλύπτει μαρμαρυγάς. Οὕτω δῆτα ἑνὸς ὄντος Πατρὸς, ἕνα χρῆν καὶ τὸν Υἱὸν εἶναι. Εἰ δ᾽, ὅτι μὴ καὶ πλείους, ἐπιμέμψαιτό τις, ὥρα τὸν τοιοῦτον, ὅτι μὴ καὶ ἡλίους συνίστη πλείους, καὶ σελήνας, καὶ κόσμους, καὶ μυρία ἅττα, αἰτιᾶσθαι, μαινομένου τρό πον τὰ ὀρθὰ καὶ εὖ ἔχοντα τῆς φύσεως διαστρέφειν ἐπιχειροῦντος. καὶ πάσης ἀρετῆς, καὶ καλοῦ κἀγαθοῦ παντὸς ἐκ τῶν ὺς ἀπὸ πρώτης συστάσεως τῶν ὅλων ἀφανῶς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ τῶν θεοφιλῶν ψυχῶν ἐπι· στατεῖ. Ταύτη δ' οὖν ὡς ἐν ὁρατοῖς ἥλιος εἰς τὸν αἰσθητὸν ἅπαντα καταλάμπει κόσμον, οὕτω δῆτα καὶ ἐν νοη τοῖς τὰς ἀθανάτους καὶ ἀσωμάτους δυνάμεις, νοεράς τε καὶ λογικὰς οὐσίας μυρίους, ὥσπερ ἀστέρας καὶ φωστῆρας, εἷς ὁ τοῦ Θεοῦ καταυγάζει Λόγος· ἐπεὶ καὶ χρῆν ἕνα τὸν ἐπὶ πᾶσι καθ᾽ ὅλων, καὶ τὸν ἐν πᾶσι καὶ διὰ πάντων ήκοντα τοῦ Θεοῦ Λόγον, ὡς ἂν κἂν τούτῳ τὸ τῆς εἰκόνος ἐμφερὲς τῷ Πατρὶ καὶ κατὰ πάντα ἀποσώζοιτο, κατά τε τὴν ἀρετήν, κατά τε τὴν δύναμιν, καὶ τὴν οὐσίαν, κατά τε τὸν τῆς μονάδος καὶ ἑνάδος ἀριθμὸν, πολυειδοῦς δὲ ἄλλως καὶ πολυτρόπου καὶ τῆς τῶν γεννητῶν μελλούσης ὑποστήσεσθαι οὐσίας, μυρίαις τε καὶ ποικίλαις ἄλλοτε ἄλλαις μεταβολαῖς δι' οἰκείαν ἀσθένειαν ὑποκεισομένης, τῆς τε ἀνωτάτω τοῦ Πατρὸς δυνάμεως δι' ὑπερβολὴν τῆς ἀνεκφράστου καὶ τῆς πᾶσιν ἀπειρομεγέθους φύσεως απόλειψο μένης, ἀδυνάτως τε ἐξούσης τῆς ἀγεννήτου καὶ ἀχω EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. que natura et aurum purgat et plumbum liquefacit, A et cum ceram dissolvat, limum tamen exsiccat, et materiam adurit et hæc tam multa, una duntaxat vi comburendi efficit. Eadem ratione cœleste Dei Verbum, quod et solem ipsum, et calum, et mun- dum universum fabricavit, cum efficaci vi suis cun- clis rebus intersit, et per omnia penetret, soli qui- dem ac lunæ atque astris, de propria semper af- fluenti facultate, instar pluviæ lumen infundit; ca- lum autem, cum suæ magnitudinis ab initio appo- sitissimam imaginem protulerit, in omne ævum sufficit continetque ; quæ autem supra cœlum, supraque munduro degunt potestates, angelorum utique ac spirituum intelligentes rationalesque na- tura, eas et vita simul et lumine, et sapientia, et universa probitatis atque honestatis uni- versa virtute, de suis implet thesauris, idque uno eodemque artis opificio, elementis vero naturas quibus sint, præbere nunquam desistit; misturas autem et temperamenta, et species, et formas, et habitus, qualitatesque innumerabiles, tam in ani- malibus quam in plantis, tam in animis quam in corporibus, tam in rationalibus quam in brutis, alias aliter varians, el cunctis simul omnia una vi sub- ministrans, et super omnia mentem hominibus, stæ ipsius cognitricem contemplatricemque sapien- tiæ donans, perspicueque atque evidenter cunctis assistens, unum mundum ostendit unius artificis Verbi opus. Talem igitur unicum Filium, sui con- silii effectorem ac magistrum, et cunctarum rerum opificem, supremus atque ipsius opificis Deus et parens primum omnium genuit, per illum et in illo eorum quæ futura erant opifices rationes sufficiens, seminaque constitutionis gubernationisque universi in illo conjecta habens. Nonne oculis intue- ris mundum universum, quem cælum unum complectitur, innumerabiliaque circum hunc tripudia et astrorum conversiones? Sol item unus duntaxat, non plures, abundantia luminis omnium occultat splendores. Sic sane cum unus sit Pater, unum etiam Filium esse oportet. Quod si quis id repre- hendat quod plures non genuerit, hic jam illud quoque accusare poterit, quod non plures soles, et lunas, et mundos, et alia inumerabilia condiderit, et more insanientis cujuspiam, quæ recta sunt, beneque in natura se habent, pervertere_moliri. VI. Quod a prima constitutione universi, occulta quadam ignotaque ratione, Christus Dei religiosis Deoque gratis animis præsidet. Ilac igitur ratione, quemadmodum in rebus quæ sub aspectum cadunt, sol unus universum illustrat hunc sensibilem mundum, ita in iis quæ intelligen C tia sola capiuntur, immortales et incorporeas po- testates, et intelligentes ac rationales naturas, quasi innumerabiles stellas lucisque fontes, unum Dei perfectum illuminat Verbum. 154. Siquidem opor- tuit unam quoque super omnia esse omnino legem, atque in omnibus et per omnia penetrans Dei ver- bum, ut etiam in hoc imaginis similitudo cum Patre usquequaque servetur, tam in eo quod ad virtutem, quodque ad potestatem alque essentiam pertinet, quam in eo quod ad unitatis singularitatisque nu- merum. Cum autem alioqui multiformis ac multi- moda gignendarum rerum natura, innumerabilibus- que ac variis alias aliis mutationibus, ob suam ipsius imbecillitatem obnoxia futura esset, nec non G'.
Τοῦτο μυστηρίων τὸ μέγιστον πρῶτος θεολόγων Μωσῆς ἐν ἀπορρήτοις Ἑβραίους τοὺς πάλαι ἐμυσταγώγει λέγων· «ἐπερώτησον τὸν πατέρα σου καὶ ἀναγγελεῖ σοι, τοὺς πρεσβυτέρους σου καὶ ἐροῦσί σοι. ὅτε διεμέριζεν ὁ ὕψιστος ἔθνη, ὡς διέσπειρεν υἱοὺς Ἀδάμ, ἔστησεν ὅρια ἐθνῶν κατ’ ἀριθμὸν ἀγγέλων θεοῦ. καὶ ἐγενήθη μερὶς κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ». Διὰ τούτων γοῦν ὕψιστον μὲν τὸν ἀνωτάτω καὶ ἐπὶ πᾶσιν θεὸν τῶν ὅλων ὀνομάζει, κύριον δὲ τὸν τούτου λόγον, τὸν δὴ καὶ δευτέρως ἡμῖν μετὰ τὸν τῶν ὅλων θεὸν κυριολογούμενον. ἀλλὰ γὰρ τοῖς μὲν τῶν ἐθνῶν ἀοράτοις προστάταις, αὐτοῖς δὴ τοῖς ἀγγέλοις, τὰ ἔθνη πάντα καὶ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, υἱοὺς Ἀδὰμ ἐπικαλουμένους, κρίσει τοῦ ὑψίστου θεοῦ καὶ λόγοις ἀρρήτοις ἡμῖν φησιν διανεμηθῆναι· τῷ δὲ πάντων ἐξοχωτάτῳ ἡγεμόνι τε καὶ βασιλεῖ τῶν ὅλων, αὐτῷ δὴ τῷ Χριστῷ, ὡς ἂν μονογενεῖ υἱῷ, τῶν ἐν ἀνθρώποις τὸν Ἰακὼβ καὶ Ἰσραήλ, τουτέστιν πᾶν τὸ διορατικὸν καὶ θεοσεβὲς παραδοθῆναι γένος. ὁ μὲν γὰρ ἀσκητὴς ἀρετῆς, ἀγῶνα προβεβλημένος, εἰσέτι τε ἀθλῶν καὶ παλαίων ἐν τοῖς κατ’ εὐσέβειαν γυμνασίοις, Ἑβραίων προσηγορίᾳ κέκληται Ἰακώβ·
Β - παρ' αὐτοῦ θησαυρῶν ἐμπίμπλησι, μιᾷ καὶ τῇ αὐτῇ δημιουργῷ τέχνῃ· καὶ στοιχείων οὐσίας οὔποτε δια- λιμπάνει, παρέχων καὶ μίξεις καὶ κράσεις, καὶ εἴδη, καὶ μορφὰς, καὶ σχήματα, ποιότητάς τε μυρίας, ἔν τε ζώοις καὶ φυτοῖς, καὶ ψυχαῖς, καὶ σώματι, λογι κοῖς τε καὶ ἀλόγοις, ἄλλοτε ἄλλως καταποικίλλων, καὶ πᾶσιν ὁμοῦ πάντα μιᾷ δυνάμει ἐπιχορηγῶν, καὶ νοῦν ἐπὶ πᾶσιν ἀνθρώποις ἐπιγνώμονα καὶ θεωρητι κὸν τῆς αὐτοῦ σοφίας δωρούμενος, αντικρύς τε παρ ιστὰς τοῖς πᾶσι καὶ διαρρήδην, ἕνα κόσμον ἐπι δείκνυσιν ἑνὸς Λόγου κοσμοποιοῦ ἔργον. Τοιοῦτον δὴ καλλιτέχναν Υἱὸν μονογενῆ τῆς αὐτοῦ βουλῆς καὶ δημιουργὸν ὁ πάντων ἀνωτάτω καὶ αὐτοῦ δημιουρ γοῦ Θεὸς καὶ Πατὴρ πρῶτον ἀπάντων ἐγέννα, δι' αὐ τοῦ καὶ ἐν αὐτῷ τοὺς τῶν μελλόντων ἔσεσθαι δη- μιουργικούς λόγους ὑφιστάμενος, καὶ τὰ σπέρματά γε τῆς τῶν ὅλων συστάσεώς τε καὶ διοικήσεως ἐν αὐτῷ καταβαλλόμενος. Οὐχ ὁρᾷς ἐφθαλμοῖς τὸν σύμ παντα κόσμον, ἐν οὐρανὸς εἰς περιλαμβάνει, μυρίας τε ἀμφὶ τοῦτον χορείας καὶ ἄστρων περιπολεύσεις ; Πάλιν εἷς ἥλιος, ἀλλ' οὐ πλείους, τὰς ἁπάντων ὑπερβολή φωτὸς καλύπτει μαρμαρυγάς. Οὕτω δῆτα ἑνὸς ὄντος Πατρὸς, ἕνα χρῆν καὶ τὸν Υἱὸν εἶναι. Εἰ δ᾽, ὅτι μὴ καὶ πλείους, ἐπιμέμψαιτό τις, ὥρα τὸν τοιοῦτον, ὅτι μὴ καὶ ἡλίους συνίστη πλείους, καὶ σελήνας, καὶ κόσμους, καὶ μυρία ἅττα, αἰτιᾶσθαι, μαινομένου τρό πον τὰ ὀρθὰ καὶ εὖ ἔχοντα τῆς φύσεως διαστρέφειν ἐπιχειροῦντος. καὶ πάσης ἀρετῆς, καὶ καλοῦ κἀγαθοῦ παντὸς ἐκ τῶν ὺς ἀπὸ πρώτης συστάσεως τῶν ὅλων ἀφανῶς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ τῶν θεοφιλῶν ψυχῶν ἐπι· στατεῖ. Ταύτη δ' οὖν ὡς ἐν ὁρατοῖς ἥλιος εἰς τὸν αἰσθητὸν ἅπαντα καταλάμπει κόσμον, οὕτω δῆτα καὶ ἐν νοη τοῖς τὰς ἀθανάτους καὶ ἀσωμάτους δυνάμεις, νοεράς τε καὶ λογικὰς οὐσίας μυρίους, ὥσπερ ἀστέρας καὶ φωστῆρας, εἷς ὁ τοῦ Θεοῦ καταυγάζει Λόγος· ἐπεὶ καὶ χρῆν ἕνα τὸν ἐπὶ πᾶσι καθ᾽ ὅλων, καὶ τὸν ἐν πᾶσι καὶ διὰ πάντων ήκοντα τοῦ Θεοῦ Λόγον, ὡς ἂν κἂν τούτῳ τὸ τῆς εἰκόνος ἐμφερὲς τῷ Πατρὶ καὶ κατὰ πάντα ἀποσώζοιτο, κατά τε τὴν ἀρετήν, κατά τε τὴν δύναμιν, καὶ τὴν οὐσίαν, κατά τε τὸν τῆς μονάδος καὶ ἑνάδος ἀριθμὸν, πολυειδοῦς δὲ ἄλλως καὶ πολυτρόπου καὶ τῆς τῶν γεννητῶν μελλούσης ὑποστήσεσθαι οὐσίας, μυρίαις τε καὶ ποικίλαις ἄλλοτε ἄλλαις μεταβολαῖς δι' οἰκείαν ἀσθένειαν ὑποκεισομένης, τῆς τε ἀνωτάτω τοῦ Πατρὸς δυνάμεως δι' ὑπερβολὴν τῆς ἀνεκφράστου καὶ τῆς πᾶσιν ἀπειρομεγέθους φύσεως απόλειψο μένης, ἀδυνάτως τε ἐξούσης τῆς ἀγεννήτου καὶ ἀχω EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. que natura et aurum purgat et plumbum liquefacit, A et cum ceram dissolvat, limum tamen exsiccat, et materiam adurit et hæc tam multa, una duntaxat vi comburendi efficit. Eadem ratione cœleste Dei Verbum, quod et solem ipsum, et calum, et mun- dum universum fabricavit, cum efficaci vi suis cun- clis rebus intersit, et per omnia penetret, soli qui- dem ac lunæ atque astris, de propria semper af- fluenti facultate, instar pluviæ lumen infundit; ca- lum autem, cum suæ magnitudinis ab initio appo- sitissimam imaginem protulerit, in omne ævum sufficit continetque ; quæ autem supra cœlum, supraque munduro degunt potestates, angelorum utique ac spirituum intelligentes rationalesque na- tura, eas et vita simul et lumine, et sapientia, et universa probitatis atque honestatis uni- versa virtute, de suis implet thesauris, idque uno eodemque artis opificio, elementis vero naturas quibus sint, præbere nunquam desistit; misturas autem et temperamenta, et species, et formas, et habitus, qualitatesque innumerabiles, tam in ani- malibus quam in plantis, tam in animis quam in corporibus, tam in rationalibus quam in brutis, alias aliter varians, el cunctis simul omnia una vi sub- ministrans, et super omnia mentem hominibus, stæ ipsius cognitricem contemplatricemque sapien- tiæ donans, perspicueque atque evidenter cunctis assistens, unum mundum ostendit unius artificis Verbi opus. Talem igitur unicum Filium, sui con- silii effectorem ac magistrum, et cunctarum rerum opificem, supremus atque ipsius opificis Deus et parens primum omnium genuit, per illum et in illo eorum quæ futura erant opifices rationes sufficiens, seminaque constitutionis gubernationisque universi in illo conjecta habens. Nonne oculis intue- ris mundum universum, quem cælum unum complectitur, innumerabiliaque circum hunc tripudia et astrorum conversiones? Sol item unus duntaxat, non plures, abundantia luminis omnium occultat splendores. Sic sane cum unus sit Pater, unum etiam Filium esse oportet. Quod si quis id repre- hendat quod plures non genuerit, hic jam illud quoque accusare poterit, quod non plures soles, et lunas, et mundos, et alia inumerabilia condiderit, et more insanientis cujuspiam, quæ recta sunt, beneque in natura se habent, pervertere_moliri. VI. Quod a prima constitutione universi, occulta quadam ignotaque ratione, Christus Dei religiosis Deoque gratis animis præsidet. Ilac igitur ratione, quemadmodum in rebus quæ sub aspectum cadunt, sol unus universum illustrat hunc sensibilem mundum, ita in iis quæ intelligen C tia sola capiuntur, immortales et incorporeas po- testates, et intelligentes ac rationales naturas, quasi innumerabiles stellas lucisque fontes, unum Dei perfectum illuminat Verbum. 154. Siquidem opor- tuit unam quoque super omnia esse omnino legem, atque in omnibus et per omnia penetrans Dei ver- bum, ut etiam in hoc imaginis similitudo cum Patre usquequaque servetur, tam in eo quod ad virtutem, quodque ad potestatem alque essentiam pertinet, quam in eo quod ad unitatis singularitatisque nu- merum. Cum autem alioqui multiformis ac multi- moda gignendarum rerum natura, innumerabilibus- que ac variis alias aliis mutationibus, ob suam ipsius imbecillitatem obnoxia futura esset, nec non G'.
ὁ δὲ ἤδη νίκης καὶ τῶν παρὰ θεῷ βραβείων ἠξιωμένος Ἰσραὴλ ἀναγορεύεται, οἷος αὐτὸς ἦν ἐκεῖνος ὁ βοώμενος τοῦ παντὸς Ἑβραίων ἔθνους προπάτωρ, οἵ τε τούτου γνήσιοι παῖδες, ἀπόγονοί τε τούτων καὶ προπάτορες, προφῆται πάντες καὶ θεοφιλεῖς ἄνδρες· μὴ γάρ μοι τὸ Ἰουδαίων πλῆθος ταύτῃ νόμιζε δηλοῦσθαι, μόνους δὲ τοὺς πάλαι πρότερον ἀρετῇ καὶ εὐσεβείᾳ τετελειωμένους. τούτους δὴ οὖν παραλαβὼν ὁ καθηγεμὼν καὶ προστάτης ἁπάντων τοῦ θεοῦ λόγος ἐπὶ τὴν μόνου τοῦ πατρός, αὐτοῦ δὴ τοῦ ὑψίστου, θρησκείαν ἀνεκαλεῖτο, τῶν ὁρωμένων ἁπάντων ἀνωτάτω ἐπέκεινά τε οὐρανοῦ καὶ πάσης γενητῆς οὐσίας τοὺς ὑπηκόους ἠρέμα καὶ πράως ἀνακαλούμενος, μόνον τε αὐτοῖς τὸν ἀγένητον καὶ τῶν ὅλων ποιητὴν θεὸν τὸν ὕψιστον παραδιδοὺς εὐσεβεῖν.
Β - παρ' αὐτοῦ θησαυρῶν ἐμπίμπλησι, μιᾷ καὶ τῇ αὐτῇ δημιουργῷ τέχνῃ· καὶ στοιχείων οὐσίας οὔποτε δια- λιμπάνει, παρέχων καὶ μίξεις καὶ κράσεις, καὶ εἴδη, καὶ μορφὰς, καὶ σχήματα, ποιότητάς τε μυρίας, ἔν τε ζώοις καὶ φυτοῖς, καὶ ψυχαῖς, καὶ σώματι, λογι κοῖς τε καὶ ἀλόγοις, ἄλλοτε ἄλλως καταποικίλλων, καὶ πᾶσιν ὁμοῦ πάντα μιᾷ δυνάμει ἐπιχορηγῶν, καὶ νοῦν ἐπὶ πᾶσιν ἀνθρώποις ἐπιγνώμονα καὶ θεωρητι κὸν τῆς αὐτοῦ σοφίας δωρούμενος, αντικρύς τε παρ ιστὰς τοῖς πᾶσι καὶ διαρρήδην, ἕνα κόσμον ἐπι δείκνυσιν ἑνὸς Λόγου κοσμοποιοῦ ἔργον. Τοιοῦτον δὴ καλλιτέχναν Υἱὸν μονογενῆ τῆς αὐτοῦ βουλῆς καὶ δημιουργὸν ὁ πάντων ἀνωτάτω καὶ αὐτοῦ δημιουρ γοῦ Θεὸς καὶ Πατὴρ πρῶτον ἀπάντων ἐγέννα, δι' αὐ τοῦ καὶ ἐν αὐτῷ τοὺς τῶν μελλόντων ἔσεσθαι δη- μιουργικούς λόγους ὑφιστάμενος, καὶ τὰ σπέρματά γε τῆς τῶν ὅλων συστάσεώς τε καὶ διοικήσεως ἐν αὐτῷ καταβαλλόμενος. Οὐχ ὁρᾷς ἐφθαλμοῖς τὸν σύμ παντα κόσμον, ἐν οὐρανὸς εἰς περιλαμβάνει, μυρίας τε ἀμφὶ τοῦτον χορείας καὶ ἄστρων περιπολεύσεις ; Πάλιν εἷς ἥλιος, ἀλλ' οὐ πλείους, τὰς ἁπάντων ὑπερβολή φωτὸς καλύπτει μαρμαρυγάς. Οὕτω δῆτα ἑνὸς ὄντος Πατρὸς, ἕνα χρῆν καὶ τὸν Υἱὸν εἶναι. Εἰ δ᾽, ὅτι μὴ καὶ πλείους, ἐπιμέμψαιτό τις, ὥρα τὸν τοιοῦτον, ὅτι μὴ καὶ ἡλίους συνίστη πλείους, καὶ σελήνας, καὶ κόσμους, καὶ μυρία ἅττα, αἰτιᾶσθαι, μαινομένου τρό πον τὰ ὀρθὰ καὶ εὖ ἔχοντα τῆς φύσεως διαστρέφειν ἐπιχειροῦντος. καὶ πάσης ἀρετῆς, καὶ καλοῦ κἀγαθοῦ παντὸς ἐκ τῶν ὺς ἀπὸ πρώτης συστάσεως τῶν ὅλων ἀφανῶς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ τῶν θεοφιλῶν ψυχῶν ἐπι· στατεῖ. Ταύτη δ' οὖν ὡς ἐν ὁρατοῖς ἥλιος εἰς τὸν αἰσθητὸν ἅπαντα καταλάμπει κόσμον, οὕτω δῆτα καὶ ἐν νοη τοῖς τὰς ἀθανάτους καὶ ἀσωμάτους δυνάμεις, νοεράς τε καὶ λογικὰς οὐσίας μυρίους, ὥσπερ ἀστέρας καὶ φωστῆρας, εἷς ὁ τοῦ Θεοῦ καταυγάζει Λόγος· ἐπεὶ καὶ χρῆν ἕνα τὸν ἐπὶ πᾶσι καθ᾽ ὅλων, καὶ τὸν ἐν πᾶσι καὶ διὰ πάντων ήκοντα τοῦ Θεοῦ Λόγον, ὡς ἂν κἂν τούτῳ τὸ τῆς εἰκόνος ἐμφερὲς τῷ Πατρὶ καὶ κατὰ πάντα ἀποσώζοιτο, κατά τε τὴν ἀρετήν, κατά τε τὴν δύναμιν, καὶ τὴν οὐσίαν, κατά τε τὸν τῆς μονάδος καὶ ἑνάδος ἀριθμὸν, πολυειδοῦς δὲ ἄλλως καὶ πολυτρόπου καὶ τῆς τῶν γεννητῶν μελλούσης ὑποστήσεσθαι οὐσίας, μυρίαις τε καὶ ποικίλαις ἄλλοτε ἄλλαις μεταβολαῖς δι' οἰκείαν ἀσθένειαν ὑποκεισομένης, τῆς τε ἀνωτάτω τοῦ Πατρὸς δυνάμεως δι' ὑπερβολὴν τῆς ἀνεκφράστου καὶ τῆς πᾶσιν ἀπειρομεγέθους φύσεως απόλειψο μένης, ἀδυνάτως τε ἐξούσης τῆς ἀγεννήτου καὶ ἀχω EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. que natura et aurum purgat et plumbum liquefacit, A et cum ceram dissolvat, limum tamen exsiccat, et materiam adurit et hæc tam multa, una duntaxat vi comburendi efficit. Eadem ratione cœleste Dei Verbum, quod et solem ipsum, et calum, et mun- dum universum fabricavit, cum efficaci vi suis cun- clis rebus intersit, et per omnia penetret, soli qui- dem ac lunæ atque astris, de propria semper af- fluenti facultate, instar pluviæ lumen infundit; ca- lum autem, cum suæ magnitudinis ab initio appo- sitissimam imaginem protulerit, in omne ævum sufficit continetque ; quæ autem supra cœlum, supraque munduro degunt potestates, angelorum utique ac spirituum intelligentes rationalesque na- tura, eas et vita simul et lumine, et sapientia, et universa probitatis atque honestatis uni- versa virtute, de suis implet thesauris, idque uno eodemque artis opificio, elementis vero naturas quibus sint, præbere nunquam desistit; misturas autem et temperamenta, et species, et formas, et habitus, qualitatesque innumerabiles, tam in ani- malibus quam in plantis, tam in animis quam in corporibus, tam in rationalibus quam in brutis, alias aliter varians, el cunctis simul omnia una vi sub- ministrans, et super omnia mentem hominibus, stæ ipsius cognitricem contemplatricemque sapien- tiæ donans, perspicueque atque evidenter cunctis assistens, unum mundum ostendit unius artificis Verbi opus. Talem igitur unicum Filium, sui con- silii effectorem ac magistrum, et cunctarum rerum opificem, supremus atque ipsius opificis Deus et parens primum omnium genuit, per illum et in illo eorum quæ futura erant opifices rationes sufficiens, seminaque constitutionis gubernationisque universi in illo conjecta habens. Nonne oculis intue- ris mundum universum, quem cælum unum complectitur, innumerabiliaque circum hunc tripudia et astrorum conversiones? Sol item unus duntaxat, non plures, abundantia luminis omnium occultat splendores. Sic sane cum unus sit Pater, unum etiam Filium esse oportet. Quod si quis id repre- hendat quod plures non genuerit, hic jam illud quoque accusare poterit, quod non plures soles, et lunas, et mundos, et alia inumerabilia condiderit, et more insanientis cujuspiam, quæ recta sunt, beneque in natura se habent, pervertere_moliri. VI. Quod a prima constitutione universi, occulta quadam ignotaque ratione, Christus Dei religiosis Deoque gratis animis præsidet. Ilac igitur ratione, quemadmodum in rebus quæ sub aspectum cadunt, sol unus universum illustrat hunc sensibilem mundum, ita in iis quæ intelligen C tia sola capiuntur, immortales et incorporeas po- testates, et intelligentes ac rationales naturas, quasi innumerabiles stellas lucisque fontes, unum Dei perfectum illuminat Verbum. 154. Siquidem opor- tuit unam quoque super omnia esse omnino legem, atque in omnibus et per omnia penetrans Dei ver- bum, ut etiam in hoc imaginis similitudo cum Patre usquequaque servetur, tam in eo quod ad virtutem, quodque ad potestatem alque essentiam pertinet, quam in eo quod ad unitatis singularitatisque nu- merum. Cum autem alioqui multiformis ac multi- moda gignendarum rerum natura, innumerabilibus- que ac variis alias aliis mutationibus, ob suam ipsius imbecillitatem obnoxia futura esset, nec non G'.
PG 22:265Οἱ δέ γε τῶν ἄλλων ἐθνῶν ἐπιστάται, ἄγγελοι καὶ ποιμένες, τοὺς μὴ οἵους τε νῷ τὸν ἀόρατον ἐποπτεύειν, μηδ’ ἀναβαίνειν τοσοῦτον δι’ οἰκείαν ἀσθένειαν, τοῖς ὁρωμένοις κατ’ οὐρανὸν προσέχειν ἠξίουν, ἡλίῳ καὶ σελήνῃ καὶ ἄστροις, ἃ δὴ καὶ ἐν τῇ φαινομένῃ τῶν ὅλων φύσει διαπρέποντα, ἄνω καὶ ὅτι μάλιστα ἐγγυτάτω, ὡς ἂν ἐν προθύροις, τοῦ παμβασιλέως, τὰς τῶν ὁρώντων ὄψεις ἀνεκαλεῖτο, ἐκ μεγέθους καὶ καλλονῆς τῶν ὁρωμένων κτισμάτων ἀναλόγως τοῦ πάντων γενεσιουργοῦ τὴν θεωρίαν ἐμφανίζοντα. «τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ», ᾗ φησιν ὁ θεῖος ἀπόστολος, «ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται, ἥ τε ἀί̈διος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης». καὶ τοῦτο δὲ πάλιν ὁ μέγας Μωσῆς μυσταγωγεῖ. τὸν γάρτοι τοῦ κυρίου κλῆρον νῷ διαυγεῖ καὶ ψυχῇ κεκαθαρμένῃ τῶν νοητῶν καὶ ἀσωμάτων ὀριγνᾶσθαι προτρέπων, εἴργει τῆς τῶν ὁρωμένων κατ’ οὐρανὸν ἐκπλήξεως, ἐπιλέγων· ὅτι δὴ ταῦτα «ἀπένειμεν κύριος ὁ θεός σου πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν». διὰ τί δ’ ἀπονενεμῆσθαι ἔφησεν, συνιδεῖν ἀναγκαῖον.
ρήτου θεότητος, αυτή γε γεννητὴ οὖσα μετέχειν ἀντ- Α ωπεῖν τε ἄνω, καὶ ἀντιβλέπειν ταῖς ἀποστιλβούσαις τοῦ ἀἰδίου φωτὸς ἀῤῥήτοις μαρμαρυγαῖς, χρῆν δήπου εἰκότως τὸν πανάγαθον Πατέρα καὶ Σωτῆρα τῶν ὅλων, ὡς ἂν μὴ παντελῶς ἡ τῶν ἄρτι γενησομένων φύσις, ἔρημος οὖσα τῆς αὐτοῦ κοινωνίας, τῶν μεγί- στων ἀγαθῶν στεροῖτο, μέσην τινὰ παρεμβάλλειν τὴν του Μονογενούς αὐτοῦ καὶ πρωτοτόκου θείαν καὶ παναλκῆ καὶ πανάρετον δύναμιν, ἀκριβέστατα μὲν καὶ ὅτι μάλιστα ἐγγυτάτω τῷ Πατρὶ προσομιλοῦσαν ίσως τε αὐτοῦ τῶν ἀποῤῥήτων ἀπολαύουσαν· πραό τατα δὲ συγκατιοῦσαν, καὶ ἀμωσγέπως συσχηματιζο μένην τοῖς τῆς ἄκρας ἀπολιμπανομένοις, διά τε τὴν σφῶν ἀσθένειαν τῆς ἐκ τοῦ δευτέρου βελτιώσεώς τε καὶ ὠφελείας ἐνχρήζουσι, τὰς ἡλίου μαρμαρυγὰς θεάν ἠρέμα καὶ πράως συγκατιούσας ἡμῖν, οὐκ ἄλλως τῆς τοῦ φωτὸς ἀκράτου δυνάμεως οἴοις τε ἀπολαύειν διὰ τὴν σώματος ἀσθένειαν. Εἰ γοῦν, ὡς ἐν ὑποθέσει λόγου, καθεὶς οὐρανόθεν αὐτὸς ἑαυτὸν ὁ παμφαής ἥλιος σὺν ἀνθρώποις ἐπὶ γῆς πολιτεύοιτο, οὐδένα τῶν ἐπὶ γῆς μεἶναι ἂν ἀδιάφορον, πάντων συλ- λήβδην ἐμψύχων ὁμοῦ καὶ ἀψύχων ἀθρός τῇ τοῦ φωτός προσβολή διαφθαρησομένων· θᾶττον γοῦν καὶ τυφλοὺς ἀπεργάσαιτ' ἂν τοὺς τῶν ὁρώντων ὀφθαλμοὺς, βλάβης καὶ φθορᾶς πολὺ μᾶλλον ἢ ώφε- λείας γεγονὼς τοῖς πᾶσιν αἴτιος, οὐ τὴν φύσιν αὐτὸς ῶν τοιοῦτος, τοῖς δὲ ἀφορήτως ἔχουσι δι' οἰκείαν ἀσθένειαν τῆς ὑπερβαλλούσης αὐτῆς ἀπολαύειν, τιόσδε τις ἀποτελούμενος. Τί τοίνυν τὰ ὅμοια μαν θάνων περὶ Θεοῦ θαυμάζεις; οὗ δὴ τῆς ἀῤῥήτου και ἀνεκφράστου δυνάμεώς τε καὶ οὐσίας οὐδενὶ μέτεστι " τῶν ὄντων, πλὴν ἑνὶ μόνῳ, κοινωνίας, ἂν αὐτὸς ὁ Πατὴρ προνοίᾳ τῶν ὅλων πρὸ τῶν ἄλλων ἁπάντων συνεστήσατο, ὡς ἂν μὴ παντελῶς ἡ τῶν γεννητῶν ἀποπέσοι φύσις δι' οἰκείαν ἀτονίαν καὶ ἀδυναμίαν, τῆς ἀγεννή του καὶ ἀχωρήτου Πατρικῆς οὐσίας διε- στῶσα· μένοι δὲ καὶ αὔξοι καὶ τρέφοιτο της μέσης ἀπολαύουσα χορηγίας, ἣν ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος οὔποτε τοῖς πᾶσιν ἐπαρχῶν διαλιμπάνει, πάντη δὲ χωρῶν, καὶ διὰ πάντων περιπορευόμενος, πάντων ἐξ ἴσης τῆς σωτηρίας προνοεί, λογικῶν ὁμοῦ καὶ ἀλόγων, θνητῶν τε καὶ ἀθανάτων, οὐρανίων τε καὶ ἐπιγείων, θείων τε καὶ ἀοράτων δυνάμεων, καὶ συλλήβδην εἰ πεῖν, ἁπάντων ὅσα δὴ τοῦ εἶναι δι' αὐτοῦ μετείληχε· πολύ γε μὴν πλεῖον διαφερόντως τῆς νοερᾶς καὶ λο- τικῆς φύσεως, δι᾿ ἣν οὐδὲ τὸ ἀνθρώπινον ὑπερεφρό- νει γένος· ἐτίμα δὲ εὖ μάλα καὶ ἐκήδετο τῆς τοῦ λόγου χάριν πρὸς ἑαυτὸν οἰκειώσεώς τε καὶ συνεχείας, ᾗ καὶ κατ' εἰκόνα αὐτοῦ μεμορφῶσθαι ἐν τοῖς ἱεροῖς λογίοις ἀνείρηται. Ἀλλ᾿ ὁ μὲν τὴν εἰκόνα τὴν αὐτοῦ ὡς ἂν Θεοῦ Λόγος τὴν νοερὰν ἅπασαν καὶ λογικήν ὑφίστησι καταρχάς τῆς τοῦ παντὸς δημιουργίας, ἀρχικόν τε διὰ ταῦτα καὶ βασιλικὸν τῶν ἐπὶ γῆς ἁπάντων ζῶον καθίστη τὸν ἄνθρωπον, ἐλεύθερόν τε καὶ αὐτεξούσιον τῆς εἰς τὸ καλὸν ἢ εἰς τοὐναντίον ἡρίει αὐτὸν ῥοπῆς· ὁ δὲ, οὐ καλῶς τῇ αὐτεξουσιότητα χρησάμενος, τῆς ὀρθῆς διεκτραπεὶς ὁδοῦ, τὴν ἐναντίαν ὁρμᾶτο, μήτε Θεὸν μήτε Κύριον, μήτ' ἔτι τῶν ὁσίων καὶ εὐσεβῶν ἐπιλογιζόμενος, θηρῶν δὲ τρόπον ἀλό DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. 15. a supremi Patris virtute declinatura, ob illius na- B C D PATROL, GR. XXII. turæ superlationem, quæ nec dici potest. et omnino infinitæ magnitudinis est, neque unquam ad iḍ facultatis perventura, ut ipsa ortum habens, aut illius divinitatis particeps fieret, quæ nec ortum babet, nec capi comprehendive potest, aut intuere- tur sursum, intenderetque aciem contra illos lumi- nis sempiterni radios, qui nullis verbis exprimi possunt, nimirum necesse fuit, nec injuria, ut opti- mus parens et universi conservator, ne omnino rerum protinus gignendarum natura, si cum ipso nihil prorsus communicaret, maximis bonis priva- retur, mediam quamdam unice sui primoque geniti Filii divinam, et omnipotentem, et omnibus virtu- tibus exuberantem vim interponere, quæ certissime et quam proxime et quam familiarissime cum ipso Patre versaretur et colloqueretur, æqualiterque cum eodem arcanis frueretur, benignissime vero demit- teret se, et quoquomodo fieri posset, conformaret ad eos qui a summo deficiunt, quique propter suam impotentiam quasi alteram manum desiderant, et profectu atque adjumento indigent, quo solis splen dorem sensim ac benigne se ad nos demittentem intueri queant : alioqui pure meræque lucis vi, propter infirmitatem corporis frui non possint. Fin- gamus enimn, inveniendæ veritatis gratia, nitidis- simum illum solem ipsum seipsum de cœlo demit- tere, et cum hominibus in terra versari : num libe- rum sit atque indiferens earum rerum, quæ ad terram pertinent, cuipiam permanere? Minime id quidem : nam correpta omnia amiinala simul cum inanimis, assidua nimiaque lucis immissio cor- rumperet, citiusque oculos intuentium cæcaret, longeque magis noxie et corruptionis auctor omnibus fieret, quam juvaret quempiam, qui ipse quidem natura talis non est, verumtamen erga cus qui propter imbecillitatem ipsorum propriam, minus idonei essent ad ferendum, atque ob id nimii superantisque splendoris minime capaces, talis evaderet. Cur ergo similia de Deo audiens admiraris, cujus quidem et sol est opus, et cœlum universum, et mundus ? Siquidem illius virtutis atque essentiæ, quæ nullis verbis nullaque elocu- tione exprimi potest, nihil eorum quæ sunt, in partem aut communicationem venit, prater unum duntaxat, quem ipse Pater, cunctis rebus provi- dens, ante alia cuncta constituit, ne omnium quæ- cunque facta essent penitus natura corrueret, quæ propter infirmitatem atque impotentiam propriam, longe recedit ab illa Patris essentia, quæ neque genita est, neque capi comprehendive potest, sed ut maneret, cresceret, nutriretur media illa fruens largitione, quam unicum genitum Dei Ver- buin, nunquam universis sufficere desinit, ad om- nia vero penetrans et undique omnia peragrans, salutem omnium æqualiter providet, et rationalium et brutorum, et mortalium et immortalium, et cœlestium et terrestrium, divinarum quoque po. testatum, atque earum quæ aspectus nostros effu-
πολυπλανοῦς ὑπαρχούσης [τῆς] ἀοράτως ἡμῖν ἀμφὶ τὸν περὶ γῆν ἀέρα πωτωμένης χθονίου καὶ δαιμονικῆς οὐσίας ἀγνώστου τε καὶ ἀδιακρίτου ἀνθρώποις, τῆς τῶν ἀγαθῶν πνευμάτων καὶ δυνάμεων καὶ αὐτῶν δὴ τῶν θείων ἀγγέλων πρὸς τὰ χείρω διαφόρου, καθεστώσης, οὐκ ἄλλως εὖ εἶχεν τοῖς τῆς ἀνωτάτω τοῦ παμβασιλέως εὐσεβείας ἀποπίπτουσιν ἢ τῶν ὁρωμένων κατ’ οὐρανὸν τὰ κράτιστα αἱρεῖσθαι. δέος γὰρ οὐ τὸ τυχὸν ἦν, μήποτε θεὸν ζητοῦντες, καὶ τὰ ἀόρατα πολυπραγμονοῦντες, ἀπορίᾳ τῶν ἀφανῶν καὶ ἀδήλων εἰς ἐναντίας δυνάμεις καὶ δαιμονικὰς περιτραπεῖεν. τῶν ὁρωμένων οὖν τὰ πάντα διαπρεπῆ τοῦ θεοῦ δημιουργήματα τοῖς μὴ τοῦ κρείττονος ἐφιεμένοις παραδέδοται, ἁμωσγέπως ἐνθένδε τῆς τοῦ ἀοράτου θεωρίας, ὡς ἂν διά τινος ἐσόπτρου, παρεμφαινομένης. Καὶ τὰ μὲν ὧδε διέκειτο·
ρήτου θεότητος, αυτή γε γεννητὴ οὖσα μετέχειν ἀντ- Α ωπεῖν τε ἄνω, καὶ ἀντιβλέπειν ταῖς ἀποστιλβούσαις τοῦ ἀἰδίου φωτὸς ἀῤῥήτοις μαρμαρυγαῖς, χρῆν δήπου εἰκότως τὸν πανάγαθον Πατέρα καὶ Σωτῆρα τῶν ὅλων, ὡς ἂν μὴ παντελῶς ἡ τῶν ἄρτι γενησομένων φύσις, ἔρημος οὖσα τῆς αὐτοῦ κοινωνίας, τῶν μεγί- στων ἀγαθῶν στεροῖτο, μέσην τινὰ παρεμβάλλειν τὴν του Μονογενούς αὐτοῦ καὶ πρωτοτόκου θείαν καὶ παναλκῆ καὶ πανάρετον δύναμιν, ἀκριβέστατα μὲν καὶ ὅτι μάλιστα ἐγγυτάτω τῷ Πατρὶ προσομιλοῦσαν ίσως τε αὐτοῦ τῶν ἀποῤῥήτων ἀπολαύουσαν· πραό τατα δὲ συγκατιοῦσαν, καὶ ἀμωσγέπως συσχηματιζο μένην τοῖς τῆς ἄκρας ἀπολιμπανομένοις, διά τε τὴν σφῶν ἀσθένειαν τῆς ἐκ τοῦ δευτέρου βελτιώσεώς τε καὶ ὠφελείας ἐνχρήζουσι, τὰς ἡλίου μαρμαρυγὰς θεάν ἠρέμα καὶ πράως συγκατιούσας ἡμῖν, οὐκ ἄλλως τῆς τοῦ φωτὸς ἀκράτου δυνάμεως οἴοις τε ἀπολαύειν διὰ τὴν σώματος ἀσθένειαν. Εἰ γοῦν, ὡς ἐν ὑποθέσει λόγου, καθεὶς οὐρανόθεν αὐτὸς ἑαυτὸν ὁ παμφαής ἥλιος σὺν ἀνθρώποις ἐπὶ γῆς πολιτεύοιτο, οὐδένα τῶν ἐπὶ γῆς μεἶναι ἂν ἀδιάφορον, πάντων συλ- λήβδην ἐμψύχων ὁμοῦ καὶ ἀψύχων ἀθρός τῇ τοῦ φωτός προσβολή διαφθαρησομένων· θᾶττον γοῦν καὶ τυφλοὺς ἀπεργάσαιτ' ἂν τοὺς τῶν ὁρώντων ὀφθαλμοὺς, βλάβης καὶ φθορᾶς πολὺ μᾶλλον ἢ ώφε- λείας γεγονὼς τοῖς πᾶσιν αἴτιος, οὐ τὴν φύσιν αὐτὸς ῶν τοιοῦτος, τοῖς δὲ ἀφορήτως ἔχουσι δι' οἰκείαν ἀσθένειαν τῆς ὑπερβαλλούσης αὐτῆς ἀπολαύειν, τιόσδε τις ἀποτελούμενος. Τί τοίνυν τὰ ὅμοια μαν θάνων περὶ Θεοῦ θαυμάζεις; οὗ δὴ τῆς ἀῤῥήτου και ἀνεκφράστου δυνάμεώς τε καὶ οὐσίας οὐδενὶ μέτεστι " τῶν ὄντων, πλὴν ἑνὶ μόνῳ, κοινωνίας, ἂν αὐτὸς ὁ Πατὴρ προνοίᾳ τῶν ὅλων πρὸ τῶν ἄλλων ἁπάντων συνεστήσατο, ὡς ἂν μὴ παντελῶς ἡ τῶν γεννητῶν ἀποπέσοι φύσις δι' οἰκείαν ἀτονίαν καὶ ἀδυναμίαν, τῆς ἀγεννή του καὶ ἀχωρήτου Πατρικῆς οὐσίας διε- στῶσα· μένοι δὲ καὶ αὔξοι καὶ τρέφοιτο της μέσης ἀπολαύουσα χορηγίας, ἣν ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος οὔποτε τοῖς πᾶσιν ἐπαρχῶν διαλιμπάνει, πάντη δὲ χωρῶν, καὶ διὰ πάντων περιπορευόμενος, πάντων ἐξ ἴσης τῆς σωτηρίας προνοεί, λογικῶν ὁμοῦ καὶ ἀλόγων, θνητῶν τε καὶ ἀθανάτων, οὐρανίων τε καὶ ἐπιγείων, θείων τε καὶ ἀοράτων δυνάμεων, καὶ συλλήβδην εἰ πεῖν, ἁπάντων ὅσα δὴ τοῦ εἶναι δι' αὐτοῦ μετείληχε· πολύ γε μὴν πλεῖον διαφερόντως τῆς νοερᾶς καὶ λο- τικῆς φύσεως, δι᾿ ἣν οὐδὲ τὸ ἀνθρώπινον ὑπερεφρό- νει γένος· ἐτίμα δὲ εὖ μάλα καὶ ἐκήδετο τῆς τοῦ λόγου χάριν πρὸς ἑαυτὸν οἰκειώσεώς τε καὶ συνεχείας, ᾗ καὶ κατ' εἰκόνα αὐτοῦ μεμορφῶσθαι ἐν τοῖς ἱεροῖς λογίοις ἀνείρηται. Ἀλλ᾿ ὁ μὲν τὴν εἰκόνα τὴν αὐτοῦ ὡς ἂν Θεοῦ Λόγος τὴν νοερὰν ἅπασαν καὶ λογικήν ὑφίστησι καταρχάς τῆς τοῦ παντὸς δημιουργίας, ἀρχικόν τε διὰ ταῦτα καὶ βασιλικὸν τῶν ἐπὶ γῆς ἁπάντων ζῶον καθίστη τὸν ἄνθρωπον, ἐλεύθερόν τε καὶ αὐτεξούσιον τῆς εἰς τὸ καλὸν ἢ εἰς τοὐναντίον ἡρίει αὐτὸν ῥοπῆς· ὁ δὲ, οὐ καλῶς τῇ αὐτεξουσιότητα χρησάμενος, τῆς ὀρθῆς διεκτραπεὶς ὁδοῦ, τὴν ἐναντίαν ὁρμᾶτο, μήτε Θεὸν μήτε Κύριον, μήτ' ἔτι τῶν ὁσίων καὶ εὐσεβῶν ἐπιλογιζόμενος, θηρῶν δὲ τρόπον ἀλό DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. 15. a supremi Patris virtute declinatura, ob illius na- B C D PATROL, GR. XXII. turæ superlationem, quæ nec dici potest. et omnino infinitæ magnitudinis est, neque unquam ad iḍ facultatis perventura, ut ipsa ortum habens, aut illius divinitatis particeps fieret, quæ nec ortum babet, nec capi comprehendive potest, aut intuere- tur sursum, intenderetque aciem contra illos lumi- nis sempiterni radios, qui nullis verbis exprimi possunt, nimirum necesse fuit, nec injuria, ut opti- mus parens et universi conservator, ne omnino rerum protinus gignendarum natura, si cum ipso nihil prorsus communicaret, maximis bonis priva- retur, mediam quamdam unice sui primoque geniti Filii divinam, et omnipotentem, et omnibus virtu- tibus exuberantem vim interponere, quæ certissime et quam proxime et quam familiarissime cum ipso Patre versaretur et colloqueretur, æqualiterque cum eodem arcanis frueretur, benignissime vero demit- teret se, et quoquomodo fieri posset, conformaret ad eos qui a summo deficiunt, quique propter suam impotentiam quasi alteram manum desiderant, et profectu atque adjumento indigent, quo solis splen dorem sensim ac benigne se ad nos demittentem intueri queant : alioqui pure meræque lucis vi, propter infirmitatem corporis frui non possint. Fin- gamus enimn, inveniendæ veritatis gratia, nitidis- simum illum solem ipsum seipsum de cœlo demit- tere, et cum hominibus in terra versari : num libe- rum sit atque indiferens earum rerum, quæ ad terram pertinent, cuipiam permanere? Minime id quidem : nam correpta omnia amiinala simul cum inanimis, assidua nimiaque lucis immissio cor- rumperet, citiusque oculos intuentium cæcaret, longeque magis noxie et corruptionis auctor omnibus fieret, quam juvaret quempiam, qui ipse quidem natura talis non est, verumtamen erga cus qui propter imbecillitatem ipsorum propriam, minus idonei essent ad ferendum, atque ob id nimii superantisque splendoris minime capaces, talis evaderet. Cur ergo similia de Deo audiens admiraris, cujus quidem et sol est opus, et cœlum universum, et mundus ? Siquidem illius virtutis atque essentiæ, quæ nullis verbis nullaque elocu- tione exprimi potest, nihil eorum quæ sunt, in partem aut communicationem venit, prater unum duntaxat, quem ipse Pater, cunctis rebus provi- dens, ante alia cuncta constituit, ne omnium quæ- cunque facta essent penitus natura corrueret, quæ propter infirmitatem atque impotentiam propriam, longe recedit ab illa Patris essentia, quæ neque genita est, neque capi comprehendive potest, sed ut maneret, cresceret, nutriretur media illa fruens largitione, quam unicum genitum Dei Ver- buin, nunquam universis sufficere desinit, ad om- nia vero penetrans et undique omnia peragrans, salutem omnium æqualiter providet, et rationalium et brutorum, et mortalium et immortalium, et cœlestium et terrestrium, divinarum quoque po. testatum, atque earum quæ aspectus nostros effu-
PG 22:267τὰ δὲ τῆς ἀντιπάλου καὶ ἀποστατικῆς δυνάμεως εἴτε δαιμόνων εἴτε καὶ χειρόνων ἄλλων πνευμάτων, ἐν κακίᾳ τὸ πλέον καὶ ἧττον ἀποφερομένων, ἔτι τε καὶ τοῦ πάντων ἐν τούτοις ἄρχοντος δεινοῦ τινος μεγαλοδαίμονος, οἳ πρῶτοι τῆς εἰς τὸ θεῖον εὐσεβείας σαλεύσαντες τῆς οἰκείας λήξεως ἀποπεπτώκασιν, φθόνῳ τῆς ἀνθρώπων σωτηρίας τὴν ἐναντίαν εἷλκεν, παντοίαις κακίας μηχαναῖς πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν καὶ αὐτῷ τῷ τοῦ κυρίου κλήρῳ βασκανίᾳ τῶν ἀγαθῶν ἐπιβουλεύοντα. τὸν δὴ οὖν τοῦ μεγαλοδαίμονος ἄθεον καὶ ἀσεβῆ λογισμὸν τὸ πνεῦμα τὸ προφητικὸν ἐν Ἡσαί̈ᾳ ὧδέ πως ἀπελέγχει λέγον· «εἶπεν γάρ· ἐν τῇ ἰσχύϊ ποιήσω, καὶ τῇ σοφίᾳ τῆς συνέσεως ἀφελῶ ὅρια ἐθνῶν, καὶ τὴν ἰσχὺν αὐτῶν προνομεύσω· καὶ σείσω πόλεις κατοικουμένας. καὶ τὴν οἰκουμένην ὅλην καταλήψομαι τῇ χειρὶ ὡς νοσσιάν, καὶ ὡς καταλελειμμένα ὠὰ ἀρῶ·
ἐγχειρῶν. Εἰκότα γοῦν ἑαυτῷ ποιῶν ὁ πανάγαθος καὶ παμβασιλεὺς αὐτὸς ὁ Ὕψιστος καὶ Θεὸς τῶν ὅλων, ὡς ἂν μὴ ἄναρχοι καὶ ἀνεπιστάτητοι θρεμμά των δίκην ἀλόγων εἶεν οἱ ἐπὶ γῆς ἄνθρωποι, προ- στάτας αὐτῶν καὶ ἐπιμελητὰς ὥσπερ τινὰς ἀγελάρ χας καὶ ποιμένας, θείους ἀγγέλους κατεστήσατο, προτάξας ἁπάντων καὶ τοῖς πᾶσιν ἐπιστήσας τὸν μα νογενῆ καὶ πρωτότοκον αὐτοῦ Λόγον. Τούτῳ δὲ κλή ρον ἐξαίρετον, αὐτοὺς ἀγγέλους καὶ ἀρχαγγέλους, καὶ θείας δυνάμεις, ἄϋλά τε καὶ ὑπερουράνια πνεύματα, καὶ μὴν καὶ τῶν ἐπὶ γῆς τὰς ἐν ἀνθρώποις θεοφιλείς ψυχὰς ἀφωρίσατο, Ἰακὼς καὶ Ἰσραὴλ Εβραίων προσηγορίᾳ ἐπικαλουμένας. γων πάσαις ἀνημέροις καὶ ἀκολάστοις πράξεσιν Ὡς μόνοις Εβραίοις τὸ παλαιὸν ἡ τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ γνώσις ἀποκεκάλυπτο. διὰ τῆς ἐπιο φανείας τοῦ Χριστοῦ γιγνωσκομένη. Τοῦτο μυστηρίων τὸ μέγιστον, πρῶτος θεολόγων Μωϋσῆς ἐν ἀποῤῥήτοις Εβραίους τοὺς πάλαι ἐμυστα γώγει λέγων· ι Επερώτησον τὸν πατέρα σου καὶ ἀναγγελεί σοι, τοὺς πρεσβυτέρους σου καὶ ἐροῦσί σοι· ὅτε διεμέριζεν ὁ Ὕψιστος ἔθνη, ὡς διέσπειρεν υἱοὺς Αδάμ, ἔστησεν ὅρια ἐθνῶν κατ' ἀριθμὸν ἀγγέλων Θεοῦ, καὶ ἐγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. » Διὰ τούτων γοῦν Ὕψιστον μὲν τὸν ἀνωτάτω, καὶ ἐπὶ πᾶσι, Θεὸν τῶν ὅλων ὀνομάζει· Κύριον δὲ τὸν τούτου Λόγον, τὸν δὴ καὶ δευτέρως ἡμῖν μετὰ τὸν τῶν ὅλων Θεὸν κα ριολογούμενον. ᾿Αλλὰ γὰρ τοῖς μὲν τῶν ἐθνῶν ἀορά- τοις προστάταις, αὐτοῖς δὲ τοῖς ἀγγέλοις, τὰ ἔθνη πάντα καὶ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων υἱοὺς ᾿Αδάμ ἐπικαλουμένους, κρίσει τοῦ ὑψίστου Θεοῦ καὶ λόγοις ἀῤῥήτοις ἡμῖν φησι διανεμηθῆναι· τῷ δὲ πάντων ἐξοχωτάτῳ, ἡγεμόνι τε καὶ βασιλεῖ τῶν ὅλων, αὐτῷ δὴ τῷ Χριστῷ, ὡς ἂν μονογενεῖ Υἱῷ, τῶν ἐν ἀνθρώ ποις, τὸν Ἰακὼς καὶ Ἰσραήλ, τουτέστι πᾶν τὸ διο- ρατικὸν καὶ θεοσεβές παραδοθῆναι γένος. Εἰσέτι τι ἀθλῶν καὶ παλαίων ἐν τοῖς κατ᾿ εὐσέβειαν γυμνα σίοις, Εβραίων προσηγορία κέκληται Ἰακώβ· ὁ δὲ ἤδη νίκης καὶ τῶν παρὰ Θεῷ βραβείων ἠξιωμένος Ἰσραὴλ ἀναγορεύεται· οἷος αὐτὸς ἦν ἐκεῖνος ὁ βού- μενος τοῦ παντὸς Ἑβραίων ἔθνους προπάτωρ, οἵ τε τούτου γνήσιο: παῖδες ἀπόγονοί τε τούτων, καὶ προ πάτορες, προφῆται πάντες καὶ θεοφιλεῖς ἄνδρες. Μη EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS I. - APOLOGETICA. giunt, denique omnium quæcunque per illum id quod sum accepere, longe tamen amplius atque excellentius intelligentis rationalisque naturæ, pro- pter quam ne humanum quidem aspernatus est ge- nus, sed honore potius et cura ingenti prosecutus, ob appositain peculiariter ad seipsum rationis et verbi necessitudinem et conjunctionem, in qua étiam ad ipsius imaginem, formam accepisse in sacris oraculis dictum est. Sed ille quidem suam ipsius imaginem, tanquam Dei Verbum cunctam intelligentiæ et rationis capacem naturam, ab ini- tio fabricationis universi substituit, atque idcirco principem regemque omnium quæcunque in terra sunt animalium, constituit hominem, eumque li- berum et suæ ipsius potestatis dimisit, qua et ad bonum, et ad boni contrarium ferri posset. Hic vero non bene sua ipsius potestate usus, et a recto itinere abiens diversus, in contrarium delatus est, non reputans quid Deus et Dominus, non quid jus et fas, non quid pietas postularet, sed instar belluarum, quæ rationis expertes sunt, omnes inhumanas atque immodestas actiones aggrediens. Optimus igitur atque omnium regnator, ipse Altissimus, Deus universi, qui semper ea quæ seipsum deceant facit, ne absque certis principibus ac præfectis, instar jumentorum irrationalium essent, qui in terra ver- sabantur homines, tutores illis et curatores quasi quosdam armentorum duces atque pastores, divinos angelos dedit, principe omnium declarato, omnibusque prefecto unico, prinoque genito suo ip sius Verbo. Huicque ipsi sortem præcipuam, angelos ipsos atque archangelos, divinasque potestates, materiæque omnis expertes, ac ipso cœlo superiores spiritus, necnon ex iis quæ in terra versantur, religiosas hominum animas seorsum attribuit, quæ etiam appellationibus Hebræorum, Jacob atque Israel nominantur. VII. Quod solis Hebræis antiquitus cognitio Dei universi prodita sit, quæ Christo seipsum exhibente per- ciperetur. B Z'. Hoc sane mysteriorum omnium maximo, primus theologorum Moyses in arcanis, llebræos veteres initiavit, sic dicens: Interroga patrem tuum et annuntiabit tibi, majores tuos et dicent tibi : Quan- do dividebat Altissimus gentes, ut disseminavit filios Adam, constituit terminos gentium juxta nu- merum angelorum Dei, et facta est portio Domini populus ejus Jacob, funiculus hæreditatis ejus Is- rael ". » His quidem verbis : Altissimum eum, quod Pater est, quique supra omnia, Deum universi nominat Dominum vero hujusce Verbum, id sane quod nos a Patre genitum, appellatione Donini C veneramur. Cæterum præfectis quidem ac tutoribus gentium, visum nostrum effugientibus, ipsis utique angelis, cunctas gentes et lilios hominum quos fi- lios Adam vocat, ipsius altissimi Dei judicio, et nobis occultissimis rationibus, ait distributus fuis- se: omnium vero eminentissimo præsidi ac regi universi, ipsi utique Christo, tanquam unico Fi- lio, ex ipsis hominibus Jacob atque Israel, hoc est omne quodcunque et visu percipi potest, et cul- tum Dei amplexum est, traditum fuisse genus: nam qui ad virtutem proposito certamine exerce- tur, atque adhuc pugnat et luctatur in gymnasiis pietatis, hic Hebræorum vocabulo dicitur Jacob : qui vero jam victoriæ ac præmiorum apud Deum compos est factus, Israel appellatur, qualis vide- ” Deut, xxxii, 7-9.
καὶ οὐκ ἔσται ὃς διαφεύξεταί με ἢ ἀντείπῃ μοι» αὗται αἱ τοῦ θεομάχου φωναί, ἐπὶ κακίας ἰσχύϊ μεγαλαυχουμένου, καὶ τὰς πρὸς τοῦ ὑψίστου τοῖς ἀγγέλοις παραδοθείσας τῶν ἐθνῶν ὁροθεσίας διαρπάσαι καὶ συγχεῖν ἀπειλοῦντος, προνομεύσειν τε τὴν οἰκουμένην καὶ πᾶν τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος διεκσείσειν καὶ μεταστήσειν τῆς προτέρας εὐταξίας ἀπαυθαδιαζομένου. ὁποῖα δὲ φρονῶν περὶ ἑαυτοῦ τὰ τοιαῦτα ἠλαζονεύετο, ἄκουε τῆς αὐτῆς προφητείας ὧδε πάλιν περὶ αὐτοῦ φραζούσης· «πῶς ἐξέπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ ἑωσφόρος, ὁ πρωὶ̈ ἀνατέλλων; συνετρίβη εἰς τὴν γῆν ὁ ἀποστέλλων πρὸς πάντα τὰ ἔθνη. σὺ δὲ εἶπας ἐν τῇ διανοίᾳ σου· εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων τοῦ οὐρανοῦ θήσομαι τὸν θρόνον μου. ἀναβήσομαι ἐπάνω τῶν νεφελῶν, ἔσομαι ὅμοιος τῷ ὑψίστῳ. νῦν δὲ εἰς ᾅδην καταβήσῃ καὶ εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς.» Ὁμοῦ δὴ πλεῖστα διὰ τούτων ὁ λόγος ἐμφαίνει· τὴν τοῦ μένου φρενοβλάβειαν, τὴν ἀπὸ τῶν κρειττόνων ἐπὶ τὰ χείρω κατάπτωσιν, τὸ τῆς ἐκπτώσεως τέλος.
ἐγχειρῶν. Εἰκότα γοῦν ἑαυτῷ ποιῶν ὁ πανάγαθος καὶ παμβασιλεὺς αὐτὸς ὁ Ὕψιστος καὶ Θεὸς τῶν ὅλων, ὡς ἂν μὴ ἄναρχοι καὶ ἀνεπιστάτητοι θρεμμά των δίκην ἀλόγων εἶεν οἱ ἐπὶ γῆς ἄνθρωποι, προ- στάτας αὐτῶν καὶ ἐπιμελητὰς ὥσπερ τινὰς ἀγελάρ χας καὶ ποιμένας, θείους ἀγγέλους κατεστήσατο, προτάξας ἁπάντων καὶ τοῖς πᾶσιν ἐπιστήσας τὸν μα νογενῆ καὶ πρωτότοκον αὐτοῦ Λόγον. Τούτῳ δὲ κλή ρον ἐξαίρετον, αὐτοὺς ἀγγέλους καὶ ἀρχαγγέλους, καὶ θείας δυνάμεις, ἄϋλά τε καὶ ὑπερουράνια πνεύματα, καὶ μὴν καὶ τῶν ἐπὶ γῆς τὰς ἐν ἀνθρώποις θεοφιλείς ψυχὰς ἀφωρίσατο, Ἰακὼς καὶ Ἰσραὴλ Εβραίων προσηγορίᾳ ἐπικαλουμένας. γων πάσαις ἀνημέροις καὶ ἀκολάστοις πράξεσιν Ὡς μόνοις Εβραίοις τὸ παλαιὸν ἡ τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ γνώσις ἀποκεκάλυπτο. διὰ τῆς ἐπιο φανείας τοῦ Χριστοῦ γιγνωσκομένη. Τοῦτο μυστηρίων τὸ μέγιστον, πρῶτος θεολόγων Μωϋσῆς ἐν ἀποῤῥήτοις Εβραίους τοὺς πάλαι ἐμυστα γώγει λέγων· ι Επερώτησον τὸν πατέρα σου καὶ ἀναγγελεί σοι, τοὺς πρεσβυτέρους σου καὶ ἐροῦσί σοι· ὅτε διεμέριζεν ὁ Ὕψιστος ἔθνη, ὡς διέσπειρεν υἱοὺς Αδάμ, ἔστησεν ὅρια ἐθνῶν κατ' ἀριθμὸν ἀγγέλων Θεοῦ, καὶ ἐγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. » Διὰ τούτων γοῦν Ὕψιστον μὲν τὸν ἀνωτάτω, καὶ ἐπὶ πᾶσι, Θεὸν τῶν ὅλων ὀνομάζει· Κύριον δὲ τὸν τούτου Λόγον, τὸν δὴ καὶ δευτέρως ἡμῖν μετὰ τὸν τῶν ὅλων Θεὸν κα ριολογούμενον. ᾿Αλλὰ γὰρ τοῖς μὲν τῶν ἐθνῶν ἀορά- τοις προστάταις, αὐτοῖς δὲ τοῖς ἀγγέλοις, τὰ ἔθνη πάντα καὶ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων υἱοὺς ᾿Αδάμ ἐπικαλουμένους, κρίσει τοῦ ὑψίστου Θεοῦ καὶ λόγοις ἀῤῥήτοις ἡμῖν φησι διανεμηθῆναι· τῷ δὲ πάντων ἐξοχωτάτῳ, ἡγεμόνι τε καὶ βασιλεῖ τῶν ὅλων, αὐτῷ δὴ τῷ Χριστῷ, ὡς ἂν μονογενεῖ Υἱῷ, τῶν ἐν ἀνθρώ ποις, τὸν Ἰακὼς καὶ Ἰσραήλ, τουτέστι πᾶν τὸ διο- ρατικὸν καὶ θεοσεβές παραδοθῆναι γένος. Εἰσέτι τι ἀθλῶν καὶ παλαίων ἐν τοῖς κατ᾿ εὐσέβειαν γυμνα σίοις, Εβραίων προσηγορία κέκληται Ἰακώβ· ὁ δὲ ἤδη νίκης καὶ τῶν παρὰ Θεῷ βραβείων ἠξιωμένος Ἰσραὴλ ἀναγορεύεται· οἷος αὐτὸς ἦν ἐκεῖνος ὁ βού- μενος τοῦ παντὸς Ἑβραίων ἔθνους προπάτωρ, οἵ τε τούτου γνήσιο: παῖδες ἀπόγονοί τε τούτων, καὶ προ πάτορες, προφῆται πάντες καὶ θεοφιλεῖς ἄνδρες. Μη EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS I. - APOLOGETICA. giunt, denique omnium quæcunque per illum id quod sum accepere, longe tamen amplius atque excellentius intelligentis rationalisque naturæ, pro- pter quam ne humanum quidem aspernatus est ge- nus, sed honore potius et cura ingenti prosecutus, ob appositain peculiariter ad seipsum rationis et verbi necessitudinem et conjunctionem, in qua étiam ad ipsius imaginem, formam accepisse in sacris oraculis dictum est. Sed ille quidem suam ipsius imaginem, tanquam Dei Verbum cunctam intelligentiæ et rationis capacem naturam, ab ini- tio fabricationis universi substituit, atque idcirco principem regemque omnium quæcunque in terra sunt animalium, constituit hominem, eumque li- berum et suæ ipsius potestatis dimisit, qua et ad bonum, et ad boni contrarium ferri posset. Hic vero non bene sua ipsius potestate usus, et a recto itinere abiens diversus, in contrarium delatus est, non reputans quid Deus et Dominus, non quid jus et fas, non quid pietas postularet, sed instar belluarum, quæ rationis expertes sunt, omnes inhumanas atque immodestas actiones aggrediens. Optimus igitur atque omnium regnator, ipse Altissimus, Deus universi, qui semper ea quæ seipsum deceant facit, ne absque certis principibus ac præfectis, instar jumentorum irrationalium essent, qui in terra ver- sabantur homines, tutores illis et curatores quasi quosdam armentorum duces atque pastores, divinos angelos dedit, principe omnium declarato, omnibusque prefecto unico, prinoque genito suo ip sius Verbo. Huicque ipsi sortem præcipuam, angelos ipsos atque archangelos, divinasque potestates, materiæque omnis expertes, ac ipso cœlo superiores spiritus, necnon ex iis quæ in terra versantur, religiosas hominum animas seorsum attribuit, quæ etiam appellationibus Hebræorum, Jacob atque Israel nominantur. VII. Quod solis Hebræis antiquitus cognitio Dei universi prodita sit, quæ Christo seipsum exhibente per- ciperetur. B Z'. Hoc sane mysteriorum omnium maximo, primus theologorum Moyses in arcanis, llebræos veteres initiavit, sic dicens: Interroga patrem tuum et annuntiabit tibi, majores tuos et dicent tibi : Quan- do dividebat Altissimus gentes, ut disseminavit filios Adam, constituit terminos gentium juxta nu- merum angelorum Dei, et facta est portio Domini populus ejus Jacob, funiculus hæreditatis ejus Is- rael ". » His quidem verbis : Altissimum eum, quod Pater est, quique supra omnia, Deum universi nominat Dominum vero hujusce Verbum, id sane quod nos a Patre genitum, appellatione Donini C veneramur. Cæterum præfectis quidem ac tutoribus gentium, visum nostrum effugientibus, ipsis utique angelis, cunctas gentes et lilios hominum quos fi- lios Adam vocat, ipsius altissimi Dei judicio, et nobis occultissimis rationibus, ait distributus fuis- se: omnium vero eminentissimo præsidi ac regi universi, ipsi utique Christo, tanquam unico Fi- lio, ex ipsis hominibus Jacob atque Israel, hoc est omne quodcunque et visu percipi potest, et cul- tum Dei amplexum est, traditum fuisse genus: nam qui ad virtutem proposito certamine exerce- tur, atque adhuc pugnat et luctatur in gymnasiis pietatis, hic Hebræorum vocabulo dicitur Jacob : qui vero jam victoriæ ac præmiorum apud Deum compos est factus, Israel appellatur, qualis vide- ” Deut, xxxii, 7-9.
PG 22:269δεινὰ δὲ κατὰ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων ἀπειλήσας, θατέρᾳ ληπτοὺς τοῖς προβουλίοις τοὺς ἀνθρώπους εὕρατο, πρόχειρον καὶ ἐξ οἰκείας γνώμης τὴν ἐπὶ τὸ κακὸν ἔμπτωσιν δι’ αὐτεξούσιον προαίρεσιν κεκτημένους. ἔσειε δῆτα τῆς ἀπὸ τῶν κρειττόνων στάσεως τὰς πόλεις, καὶ τοῖς τῆς ἡδονῆς δελέασιν ἐπὶ πᾶν εἶδος φαυλότητος τὰς τῶν πολλῶν κατέσπα ψυχάς, οὐδένα τε μηχανῆς καταλιπὼν τρόπον, μύθοις περὶ θεῶν αἰσχροῖς καὶ διηγήμασιν ἀκολάστοις τὰ φίλα καὶ πρὸς ἡδονὴν τῶν ἁλισκομένων δι’ ἐντέχνου δαιμόνων ἀπάτης προυβάλλετο. ταύτῃ τε τὴν οἰκουμένην ἅπασαν ἑλὼν ὑποχείριον συνεῖχεν, καὶ ἠφάνιζεν τὰ τῶν ἐθνῶν ὅρια, ὅπερ καὶ ποιήσειν ἠπείλει εἰπών· «ἀφελῶ ὅρια ἐθνῶν, καὶ τὴν ἰσχὺν αὐτῶν προνομεύσω, καὶ σείσω πόλεις κατοικουμένας, καὶ τὴν οἰκουμένην ὅλην καταλήψομαι τῇ χειρὶ ὡς νοσσιάν». ἔνθεν ἤδη λοιπὸν πάντων ἀνθρώπων κατεκράτει πλάνῃ, δαίμονές τε πονηροὶ κατὰ πάντα τόπον καὶ πόλιν καὶ χώραν ὑπὸ τῷ οἰκείῳ ἄρχοντι κατετάττοντο·
ΣΤΟ γάρ μοι τὸ Ἰουδαίων πλῆθος ταύτῃ νόμιζε δηλού- σθαι, μόνους τε τοὺς πάλαι πρότερον ἀρετῇ καὶ εὐ- σεβεία τετελειωμένους. Τούτους δὴ οὖν παραλαβὼν ὁ καθηγεμὼν καὶ προστάτης ἁπάντων τοῦ Θεοῦ Λό γος, ἐπὶ τὴν μόνου τοῦ Πατρὸς, αὐτοῦ δὴ τοῦ Ὑψί στου, θρησκείαν ἀνεκαλεῖτο τῶν ὁρωμένων ἁπάντων ἀνωτάτω, ἐπέκεινά τε οὐρανοῦ καὶ πάσης γενητῆς οὐσίας, τοὺς ὑπηκόους ἡρέμα καὶ πράως ἀνακαλού μενος, μόνον τε αὐτοῖς τὸν ἀγέννητον, καὶ τῶν ὅλων ποιητὴν Θεὸν τὸν ὕψιστον παραδιδοὺς εὐσεβεῖν. Ὣς μένους τοὺς κατ' οὐρανὸν φωστῆρας τὰ λοιπὰ τῶν ἐθνῶν ἔσεβον ἀγγέλοις τισὶν ἐγκεχωρι- Β σμένα. Οἱ δέ γε τῶν ἄλλων ἐθνῶν ἐπιστάται ἄγγελοι καὶ ποιμένες τοὺς μὴ οἴους τε νῷ τὸν ἀόρατον ἐποπτεύειν, μηδὲ ἀναβαίνειν τοσοῦτον δι' οἰκείαν ἀσθένειαν, τοῖς ὁρωμένοις κατ' οὐρανὸν προσέχειν ἠξίουν, ἡλίῳ καὶ σελήνῃ καὶ ἄστροις· ἃ δὴ καὶ ἐν τῇ φαινομένῃ τῶν ίλων φύσει διαπρέποντα, ἄνω καὶ ὅτι μάλιστα ἐγγυ τάτω ὡς ἂν ἐν προθύροις τοῦ παμβασιλέως τὰς τῶν ὁρώντων ὄψεις ἀνεκαλεῖτο, ἐκ μεγέθους καὶ καλ- λονῆς τῶν ὁρωμένων κτισμάτων ἀναλόγως τοῦ πάντων γενεσιουργοῦ τὴν θεωρίαν ἐμφανίζοντα. « Τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ, ᾗ φησιν ὁ θεῖος Απόστολος, « ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται, * τε άΐδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης. » Καὶ τοῦτο δὲ πάλιν ὁ μέγας Μωϋσῆς μυσταγωγεί. Τὸν γάρ τοι τοῦ Κυρίου κλῆρον νῷ διαυγεῖ καὶ ψυχῇ κεκαθαρμένῃ τῶν νοητῶν καὶ ἀσωμάτων ἐριγνᾶσθαι προτρέπων, εἴργει τῆς τῶν δρωμένων κατ' οὐρανὸν ἐκπλήξεως, ἐπιο λέγων, ὅτι δὴ « Ταῦτα ἀπένειμε Κύριος ὁ Θεός σου πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν. » Διὰ τί δ' ἀπονενεμῆσθαι ἔφησε, συνοδεῖν ἀναγκαῖον. Πολυπλανούς ὑπαρχούσης ἀορά τως ἡμῖν ἀμφὶ τὸν περὶ γῆν ἀέρα πωτωμένης χθονίου καὶ δαιμονικῆς οὐσίας, ἀγνώστου τε καὶ ἀδιακρίτου ἀνθρώποις, τῆς τῶν ἀγαθῶν πνευμάτων καὶ δυνά- μεων, καὶ αὐτῶν δὴ τῶν θείων ἀγγέλων πρὸς τὰ χείρω διαφόρου καθεστώσης, οὐκ ἄλλως εὖ εἶχε τοῖς τῆς ἀνωτάτω τοῦ παμβασιλέως εὐσεβείας ἀποπίπτου- σιν ἢ τῶν ὁρωμένων κατ᾽ οὐρανὸν τὰ κράτιστα αι- ρεῖσθαι. Δέος γὰρ οὐ τὸ τυχόν ἦν, μήποτε, Θεόν ζη- τοῦντες καὶ τὰ ἀέρατα πολυπραγμονοῦντες, ἀπορία τῶν ἀφανῶν καὶ ἀδήλων εἰς ἐναντίας δυνάμεις καὶ δαιμονικάς περιτραπεῖεν. Τῶν ὁρωμένων οὖν τὰ πάντη διαπρεπῆ τοῦ Θεοῦ δημιουργήματα τοῖς μὴ τοῦ κρείτ τονος ἐφιεμένοις παραδεδόσθαι, ἀμωσγέπως ἐνθένδε τῆς τοῦ ἀοράτου θεωρίας, ὡς ἂν διά τινος ἐσόπτρου, παρεμφαινομένης. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A licet fuit ille ipse notissimus totius febraica gen- tis auctor, ejusque veri ac legitimi filii, atque ho- rum nepotes : veteres item prophetæ omnes, et qui Deo grati fuerunt viri : noli mihi, quæso, pu- tare Judæorum conventum hac appellatione signi- ficari, et eos solos qui apud priores olim virtute ac pietate perfecti exstiterunt: hos itaque assu- mens ductor omnium ac princeps Dei Verbum ad unius Patris, ipsius Altissimi scilicet cultum revocabat supra, omnia quæ sub visum cadunt, at- sit naturam, eos qui sibi jubenti paruissent sen- que ultra cœlum, ultraque omnem quæcunque facta sim benigneque invitans, solumque illis eum, qui genitus non est, universi conditorem Deum altissi- mrm colendum tradens. H'. C VIII. . Qued sola cœli sidera et lumina reliquæ gentes colerent, quæ seorsum quibusdam angelis assi- gnata sint. Aliarum vero gentium præfecti angeli atque pa- stores, eos qui mente, illum qui visu mortali cerni nequit, intueri non poterant, neque tam alte ob do- mesticam imbecillitatem ascenderc, ea quæ in cœlo spectantur contemplari suadebant, solem, et lunan, et stellas. Quæ quidem cum vel in cadente sub vi · sum nostrum universi natura præniteant, sursum atque oppido quam propter tanquam in ipsis oni- nium regis vestibulis, ipsos intuentium aspectus al- liciunt, atque ex earum rerum magnitudine ac spe- cie, quæ cum facta sint cernuntur oculis, propor- tione quadam, auctoris parentisque omnium cogni- tionem, contemplationemque præ se ferunt : e In- visibilia enim ipsius, ut ait divinus Apostolus 9, creatura mundi, per ea quæ facta sunt intellecta conspiciuntur, sempiternaque ejus virtus, et divini- tas. › Hoc quoque magnus Moyses rursus ut arca- num et sacrum inducit, nam Domini sortem adhor- tans, ut mente lucida animoque purgato ea quæ: sola intelligentia capiuntur, et corporis expertia sunt, concupiscat: prohibet ea quæ in culo spe ctantur admirari, supra a se dictis adjungens, quod hæc distribuit Dominus Deus tuus • cunctis genti- bus 96. : cur autem distributa fuisse dixerit, co- gnoscere operæ pretium est. Cum multiplici errore vagetur, et nobis haud cernentibus circum hunc acrem qui terram ambit, terrestris quædam volitet ac dæmonica natura, quam homines neque cognoscere, neque discernere idonei sunt, cumque bonorum item spirituum ac potestatum, et ipsorum denique divinorum angelorum natura, ab ea quae in deterius lapsa est, continenter dissideat: non aliter iis qui a supremi omnium Regis cultu declinassent, res bene poterat cedere, quam si eorum quæ in coelo spectantur, quæ præstantissima sunt, elegis- sent periculum enim non mediocre erat, necubi Deum quærentes, et curiosius quæ ad aspectum non veniunt indagantes, difficultate earum rerum quæ latent obscuræque sunt, ad contrarias dæmonicas- que potestates verterentur: ex iis igitur quæ cernuntur oculis omnia Dei opera, valde conveniebat is, qui nihil præstantius concupiscerent, quavis ratione commendata esse, quippe cum ex iis ille, qui oculis cerni non potest, quasi in quodam speculo contemplandus appareat. "Rom. 1, 20. sc. Deut. r, 19. D
καὶ δῆτα δυνάμεσιν χθονίαις καὶ πονηροῖς πνεύμασιν ἀντὶ τῶν προτέρων τοῦ θεοῦ λειτουργῶν ὁ πᾶς τῶν ἀνθρώπων βίος καταδεδούλωτο, πάντων ἀθρόως καὶ ἐπιρρεπῶς τοῖς τῆς ἡδονῆς ὀλίσθοις ἐπιδεδωκότων· ὥστε ἤδη καὶ τοὺς τῆς φύσεως ὑπερβαίνειν ὅρους, καὶ τοτὲ μὲν ἀλληλοφθορεῖν, τοτὲ δὲ ἀρρητοποιεῖν, καὶ ἃ μηδὲ λογισμῷ θέμις ἐννοεῖν, ταῦτα οὐ μόνον πράττειν, ἀλλὰ καὶ ταῖς περὶ τῶν οἰκείων θεῶν δόξαις ἀνατιθέναι, καὶ ἔτι μᾶλλον ὡς ἂν θεοῖς φίλα τὰ ἀκόλαστα σὺν ῥαστώνῃ πλείονι διαπράττεσθαι. ἐντεῦθεν ἤδη, κατὰ τὸν ἱερὸν ἀπόστολον, οὐδ’ ἐπὶ τοῖς κατ’ οὐρανὸν ἔτι λαμπροῖς τοῦ θεοῦ δημιουργήμασιν ἱστάμενοι, «ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς διαλογισμοῖς αὐτῶν, καὶ ἐσκοτίσθη ἡ ἀσύνετος αὐτῶν καρδία.
ΣΤΟ γάρ μοι τὸ Ἰουδαίων πλῆθος ταύτῃ νόμιζε δηλού- σθαι, μόνους τε τοὺς πάλαι πρότερον ἀρετῇ καὶ εὐ- σεβεία τετελειωμένους. Τούτους δὴ οὖν παραλαβὼν ὁ καθηγεμὼν καὶ προστάτης ἁπάντων τοῦ Θεοῦ Λό γος, ἐπὶ τὴν μόνου τοῦ Πατρὸς, αὐτοῦ δὴ τοῦ Ὑψί στου, θρησκείαν ἀνεκαλεῖτο τῶν ὁρωμένων ἁπάντων ἀνωτάτω, ἐπέκεινά τε οὐρανοῦ καὶ πάσης γενητῆς οὐσίας, τοὺς ὑπηκόους ἡρέμα καὶ πράως ἀνακαλού μενος, μόνον τε αὐτοῖς τὸν ἀγέννητον, καὶ τῶν ὅλων ποιητὴν Θεὸν τὸν ὕψιστον παραδιδοὺς εὐσεβεῖν. Ὣς μένους τοὺς κατ' οὐρανὸν φωστῆρας τὰ λοιπὰ τῶν ἐθνῶν ἔσεβον ἀγγέλοις τισὶν ἐγκεχωρι- Β σμένα. Οἱ δέ γε τῶν ἄλλων ἐθνῶν ἐπιστάται ἄγγελοι καὶ ποιμένες τοὺς μὴ οἴους τε νῷ τὸν ἀόρατον ἐποπτεύειν, μηδὲ ἀναβαίνειν τοσοῦτον δι' οἰκείαν ἀσθένειαν, τοῖς ὁρωμένοις κατ' οὐρανὸν προσέχειν ἠξίουν, ἡλίῳ καὶ σελήνῃ καὶ ἄστροις· ἃ δὴ καὶ ἐν τῇ φαινομένῃ τῶν ίλων φύσει διαπρέποντα, ἄνω καὶ ὅτι μάλιστα ἐγγυ τάτω ὡς ἂν ἐν προθύροις τοῦ παμβασιλέως τὰς τῶν ὁρώντων ὄψεις ἀνεκαλεῖτο, ἐκ μεγέθους καὶ καλ- λονῆς τῶν ὁρωμένων κτισμάτων ἀναλόγως τοῦ πάντων γενεσιουργοῦ τὴν θεωρίαν ἐμφανίζοντα. « Τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ, ᾗ φησιν ὁ θεῖος Απόστολος, « ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται, * τε άΐδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης. » Καὶ τοῦτο δὲ πάλιν ὁ μέγας Μωϋσῆς μυσταγωγεί. Τὸν γάρ τοι τοῦ Κυρίου κλῆρον νῷ διαυγεῖ καὶ ψυχῇ κεκαθαρμένῃ τῶν νοητῶν καὶ ἀσωμάτων ἐριγνᾶσθαι προτρέπων, εἴργει τῆς τῶν δρωμένων κατ' οὐρανὸν ἐκπλήξεως, ἐπιο λέγων, ὅτι δὴ « Ταῦτα ἀπένειμε Κύριος ὁ Θεός σου πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν. » Διὰ τί δ' ἀπονενεμῆσθαι ἔφησε, συνοδεῖν ἀναγκαῖον. Πολυπλανούς ὑπαρχούσης ἀορά τως ἡμῖν ἀμφὶ τὸν περὶ γῆν ἀέρα πωτωμένης χθονίου καὶ δαιμονικῆς οὐσίας, ἀγνώστου τε καὶ ἀδιακρίτου ἀνθρώποις, τῆς τῶν ἀγαθῶν πνευμάτων καὶ δυνά- μεων, καὶ αὐτῶν δὴ τῶν θείων ἀγγέλων πρὸς τὰ χείρω διαφόρου καθεστώσης, οὐκ ἄλλως εὖ εἶχε τοῖς τῆς ἀνωτάτω τοῦ παμβασιλέως εὐσεβείας ἀποπίπτου- σιν ἢ τῶν ὁρωμένων κατ᾽ οὐρανὸν τὰ κράτιστα αι- ρεῖσθαι. Δέος γὰρ οὐ τὸ τυχόν ἦν, μήποτε, Θεόν ζη- τοῦντες καὶ τὰ ἀέρατα πολυπραγμονοῦντες, ἀπορία τῶν ἀφανῶν καὶ ἀδήλων εἰς ἐναντίας δυνάμεις καὶ δαιμονικάς περιτραπεῖεν. Τῶν ὁρωμένων οὖν τὰ πάντη διαπρεπῆ τοῦ Θεοῦ δημιουργήματα τοῖς μὴ τοῦ κρείτ τονος ἐφιεμένοις παραδεδόσθαι, ἀμωσγέπως ἐνθένδε τῆς τοῦ ἀοράτου θεωρίας, ὡς ἂν διά τινος ἐσόπτρου, παρεμφαινομένης. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A licet fuit ille ipse notissimus totius febraica gen- tis auctor, ejusque veri ac legitimi filii, atque ho- rum nepotes : veteres item prophetæ omnes, et qui Deo grati fuerunt viri : noli mihi, quæso, pu- tare Judæorum conventum hac appellatione signi- ficari, et eos solos qui apud priores olim virtute ac pietate perfecti exstiterunt: hos itaque assu- mens ductor omnium ac princeps Dei Verbum ad unius Patris, ipsius Altissimi scilicet cultum revocabat supra, omnia quæ sub visum cadunt, at- sit naturam, eos qui sibi jubenti paruissent sen- que ultra cœlum, ultraque omnem quæcunque facta sim benigneque invitans, solumque illis eum, qui genitus non est, universi conditorem Deum altissi- mrm colendum tradens. H'. C VIII. . Qued sola cœli sidera et lumina reliquæ gentes colerent, quæ seorsum quibusdam angelis assi- gnata sint. Aliarum vero gentium præfecti angeli atque pa- stores, eos qui mente, illum qui visu mortali cerni nequit, intueri non poterant, neque tam alte ob do- mesticam imbecillitatem ascenderc, ea quæ in cœlo spectantur contemplari suadebant, solem, et lunan, et stellas. Quæ quidem cum vel in cadente sub vi · sum nostrum universi natura præniteant, sursum atque oppido quam propter tanquam in ipsis oni- nium regis vestibulis, ipsos intuentium aspectus al- liciunt, atque ex earum rerum magnitudine ac spe- cie, quæ cum facta sint cernuntur oculis, propor- tione quadam, auctoris parentisque omnium cogni- tionem, contemplationemque præ se ferunt : e In- visibilia enim ipsius, ut ait divinus Apostolus 9, creatura mundi, per ea quæ facta sunt intellecta conspiciuntur, sempiternaque ejus virtus, et divini- tas. › Hoc quoque magnus Moyses rursus ut arca- num et sacrum inducit, nam Domini sortem adhor- tans, ut mente lucida animoque purgato ea quæ: sola intelligentia capiuntur, et corporis expertia sunt, concupiscat: prohibet ea quæ in culo spe ctantur admirari, supra a se dictis adjungens, quod hæc distribuit Dominus Deus tuus • cunctis genti- bus 96. : cur autem distributa fuisse dixerit, co- gnoscere operæ pretium est. Cum multiplici errore vagetur, et nobis haud cernentibus circum hunc acrem qui terram ambit, terrestris quædam volitet ac dæmonica natura, quam homines neque cognoscere, neque discernere idonei sunt, cumque bonorum item spirituum ac potestatum, et ipsorum denique divinorum angelorum natura, ab ea quae in deterius lapsa est, continenter dissideat: non aliter iis qui a supremi omnium Regis cultu declinassent, res bene poterat cedere, quam si eorum quæ in coelo spectantur, quæ præstantissima sunt, elegis- sent periculum enim non mediocre erat, necubi Deum quærentes, et curiosius quæ ad aspectum non veniunt indagantes, difficultate earum rerum quæ latent obscuræque sunt, ad contrarias dæmonicas- que potestates verterentur: ex iis igitur quæ cernuntur oculis omnia Dei opera, valde conveniebat is, qui nihil præstantius concupiscerent, quavis ratione commendata esse, quippe cum ex iis ille, qui oculis cerni non potest, quasi in quodam speculo contemplandus appareat. "Rom. 1, 20. sc. Deut. r, 19. D
φάσκοντες εἶναι σοφοὶ ἐμωράνθησαν, καὶ ἤλλαξαν τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου θεοῦ [δημιουργήμασιν ἱστάμενοι] ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου καὶ πετεινῶν καὶ τετραπόδων καὶ ἑρπετῶν.» ὅτι δὲ κατὰ τὸ παλαιότατον τοῖς οὐρανίοις φωστῆρσι μόνοις οἱ ἐπὶ γῆς προσανεῖχον, οὐδὲν εἴδωλον ἐπιστάμενοι, οὔτε περὶ τὴν τῶν δαιμόνων πλάνην καταγινόμενοι, ἱκανὴ γένοιτ’ ἂν ἀπόδειξις ἡ τῶν ἀλλοτρίων τοῦ καθ’ ἡμᾶς λόγου μαρτυρία, ἣν κατὰ τὸ πρῶτον τῆς Προπαρασκευῆς πρὸ τῆς παρούσης πραγματ[ε]ίας ἐξεθέμην, σαφῶς ἀποδείξας ὅτι μὴ χειροκμήτοις ξοάνοις ἐξ ὕλης ἀψύχου δεδημιουργημένοις, ἀλλ’ οὐδ’ ἀοράτοις δαίμοσιν οἱ παλαίτατοι τῶν ἀνθρώπων ἐδούλευον, μόνοις δὲ τούτοις, οἳ καὶ πρὸς τῆς θείας γραφῆς τοῖς ἔθνεσιν ἀπονενεμῆσθαι μεμαρτύρηνται. ὥρα δὴ οὖν καὶ αὐτοῖς Ἕλλησιν, ὧν τὰς φωνὰς ἐν ἐκείνοις παρατέθειμαι, συνομολογεῖν, νεωτέραν καὶ ξένην παρὰ τὴν τῶν παλαιῶν λατρείαν εἰσῆχθαι αὐτοῖς τὴν τῶν εἰδώλων δεισιδαιμονίαν καὶ τὴν τῶν ἀφανῶν πνευμάτων περιεργίαν. τοῦτο δὲ πᾶν ἐπιβουλεύων τοῖς ἐπὶ γῆς πᾶσιν ὁ δηλωθεὶς θεομάχος εἰργάζετο. συνήργει δὲ αὐτῷ καὶ πᾶν τὸ τῶν ἀκαθάρτων δαιμόνων φῦλον.
ΣΤΟ γάρ μοι τὸ Ἰουδαίων πλῆθος ταύτῃ νόμιζε δηλού- σθαι, μόνους τε τοὺς πάλαι πρότερον ἀρετῇ καὶ εὐ- σεβεία τετελειωμένους. Τούτους δὴ οὖν παραλαβὼν ὁ καθηγεμὼν καὶ προστάτης ἁπάντων τοῦ Θεοῦ Λό γος, ἐπὶ τὴν μόνου τοῦ Πατρὸς, αὐτοῦ δὴ τοῦ Ὑψί στου, θρησκείαν ἀνεκαλεῖτο τῶν ὁρωμένων ἁπάντων ἀνωτάτω, ἐπέκεινά τε οὐρανοῦ καὶ πάσης γενητῆς οὐσίας, τοὺς ὑπηκόους ἡρέμα καὶ πράως ἀνακαλού μενος, μόνον τε αὐτοῖς τὸν ἀγέννητον, καὶ τῶν ὅλων ποιητὴν Θεὸν τὸν ὕψιστον παραδιδοὺς εὐσεβεῖν. Ὣς μένους τοὺς κατ' οὐρανὸν φωστῆρας τὰ λοιπὰ τῶν ἐθνῶν ἔσεβον ἀγγέλοις τισὶν ἐγκεχωρι- Β σμένα. Οἱ δέ γε τῶν ἄλλων ἐθνῶν ἐπιστάται ἄγγελοι καὶ ποιμένες τοὺς μὴ οἴους τε νῷ τὸν ἀόρατον ἐποπτεύειν, μηδὲ ἀναβαίνειν τοσοῦτον δι' οἰκείαν ἀσθένειαν, τοῖς ὁρωμένοις κατ' οὐρανὸν προσέχειν ἠξίουν, ἡλίῳ καὶ σελήνῃ καὶ ἄστροις· ἃ δὴ καὶ ἐν τῇ φαινομένῃ τῶν ίλων φύσει διαπρέποντα, ἄνω καὶ ὅτι μάλιστα ἐγγυ τάτω ὡς ἂν ἐν προθύροις τοῦ παμβασιλέως τὰς τῶν ὁρώντων ὄψεις ἀνεκαλεῖτο, ἐκ μεγέθους καὶ καλ- λονῆς τῶν ὁρωμένων κτισμάτων ἀναλόγως τοῦ πάντων γενεσιουργοῦ τὴν θεωρίαν ἐμφανίζοντα. « Τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ, ᾗ φησιν ὁ θεῖος Απόστολος, « ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται, * τε άΐδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης. » Καὶ τοῦτο δὲ πάλιν ὁ μέγας Μωϋσῆς μυσταγωγεί. Τὸν γάρ τοι τοῦ Κυρίου κλῆρον νῷ διαυγεῖ καὶ ψυχῇ κεκαθαρμένῃ τῶν νοητῶν καὶ ἀσωμάτων ἐριγνᾶσθαι προτρέπων, εἴργει τῆς τῶν δρωμένων κατ' οὐρανὸν ἐκπλήξεως, ἐπιο λέγων, ὅτι δὴ « Ταῦτα ἀπένειμε Κύριος ὁ Θεός σου πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν. » Διὰ τί δ' ἀπονενεμῆσθαι ἔφησε, συνοδεῖν ἀναγκαῖον. Πολυπλανούς ὑπαρχούσης ἀορά τως ἡμῖν ἀμφὶ τὸν περὶ γῆν ἀέρα πωτωμένης χθονίου καὶ δαιμονικῆς οὐσίας, ἀγνώστου τε καὶ ἀδιακρίτου ἀνθρώποις, τῆς τῶν ἀγαθῶν πνευμάτων καὶ δυνά- μεων, καὶ αὐτῶν δὴ τῶν θείων ἀγγέλων πρὸς τὰ χείρω διαφόρου καθεστώσης, οὐκ ἄλλως εὖ εἶχε τοῖς τῆς ἀνωτάτω τοῦ παμβασιλέως εὐσεβείας ἀποπίπτου- σιν ἢ τῶν ὁρωμένων κατ᾽ οὐρανὸν τὰ κράτιστα αι- ρεῖσθαι. Δέος γὰρ οὐ τὸ τυχόν ἦν, μήποτε, Θεόν ζη- τοῦντες καὶ τὰ ἀέρατα πολυπραγμονοῦντες, ἀπορία τῶν ἀφανῶν καὶ ἀδήλων εἰς ἐναντίας δυνάμεις καὶ δαιμονικάς περιτραπεῖεν. Τῶν ὁρωμένων οὖν τὰ πάντη διαπρεπῆ τοῦ Θεοῦ δημιουργήματα τοῖς μὴ τοῦ κρείτ τονος ἐφιεμένοις παραδεδόσθαι, ἀμωσγέπως ἐνθένδε τῆς τοῦ ἀοράτου θεωρίας, ὡς ἂν διά τινος ἐσόπτρου, παρεμφαινομένης. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A licet fuit ille ipse notissimus totius febraica gen- tis auctor, ejusque veri ac legitimi filii, atque ho- rum nepotes : veteres item prophetæ omnes, et qui Deo grati fuerunt viri : noli mihi, quæso, pu- tare Judæorum conventum hac appellatione signi- ficari, et eos solos qui apud priores olim virtute ac pietate perfecti exstiterunt: hos itaque assu- mens ductor omnium ac princeps Dei Verbum ad unius Patris, ipsius Altissimi scilicet cultum revocabat supra, omnia quæ sub visum cadunt, at- sit naturam, eos qui sibi jubenti paruissent sen- que ultra cœlum, ultraque omnem quæcunque facta sim benigneque invitans, solumque illis eum, qui genitus non est, universi conditorem Deum altissi- mrm colendum tradens. H'. C VIII. . Qued sola cœli sidera et lumina reliquæ gentes colerent, quæ seorsum quibusdam angelis assi- gnata sint. Aliarum vero gentium præfecti angeli atque pa- stores, eos qui mente, illum qui visu mortali cerni nequit, intueri non poterant, neque tam alte ob do- mesticam imbecillitatem ascenderc, ea quæ in cœlo spectantur contemplari suadebant, solem, et lunan, et stellas. Quæ quidem cum vel in cadente sub vi · sum nostrum universi natura præniteant, sursum atque oppido quam propter tanquam in ipsis oni- nium regis vestibulis, ipsos intuentium aspectus al- liciunt, atque ex earum rerum magnitudine ac spe- cie, quæ cum facta sint cernuntur oculis, propor- tione quadam, auctoris parentisque omnium cogni- tionem, contemplationemque præ se ferunt : e In- visibilia enim ipsius, ut ait divinus Apostolus 9, creatura mundi, per ea quæ facta sunt intellecta conspiciuntur, sempiternaque ejus virtus, et divini- tas. › Hoc quoque magnus Moyses rursus ut arca- num et sacrum inducit, nam Domini sortem adhor- tans, ut mente lucida animoque purgato ea quæ: sola intelligentia capiuntur, et corporis expertia sunt, concupiscat: prohibet ea quæ in culo spe ctantur admirari, supra a se dictis adjungens, quod hæc distribuit Dominus Deus tuus • cunctis genti- bus 96. : cur autem distributa fuisse dixerit, co- gnoscere operæ pretium est. Cum multiplici errore vagetur, et nobis haud cernentibus circum hunc acrem qui terram ambit, terrestris quædam volitet ac dæmonica natura, quam homines neque cognoscere, neque discernere idonei sunt, cumque bonorum item spirituum ac potestatum, et ipsorum denique divinorum angelorum natura, ab ea quae in deterius lapsa est, continenter dissideat: non aliter iis qui a supremi omnium Regis cultu declinassent, res bene poterat cedere, quam si eorum quæ in coelo spectantur, quæ præstantissima sunt, elegis- sent periculum enim non mediocre erat, necubi Deum quærentes, et curiosius quæ ad aspectum non veniunt indagantes, difficultate earum rerum quæ latent obscuræque sunt, ad contrarias dæmonicas- que potestates verterentur: ex iis igitur quæ cernuntur oculis omnia Dei opera, valde conveniebat is, qui nihil præstantius concupiscerent, quavis ratione commendata esse, quippe cum ex iis ille, qui oculis cerni non potest, quasi in quodam speculo contemplandus appareat. "Rom. 1, 20. sc. Deut. r, 19. D
αὐτός γε μὴν ὁ τῆς κακίας ἐξάρχων ταῦτ’ ἔπραττεν, μανίᾳ φρονήματος ἐκτόπου τὰς κατὰ πάντων ἀνθρώπων ἔργῳ πληρῶν ἀπειλάς, καὶ τὴν «ἔσομαι ὅμοιος τῷ ὑψίστῳ» ἄθεον ἐπιτείνων φωνήν, τάς τε τῶν ἀκαθάρτων καὶ πονηρῶν δαιμόνων ὑπηρεσίας χρησμοὺς καὶ θεραπείας καὶ τὰ τοιαῦτα ταῖς τῶν ἀνθρώπων γοητείαις προϊσχόμενος. Ἐν τοσαύτῃ δῆτα κακίας φορᾷ μηδὲν ἐπαμύνειν τῶν πρὶν ἐφεστώτων ἀγγέλων τοῖς ὑποχειρίοις ἔθνεσι δεδυνημένων, ἀλλὰ τῆς μὲν λοιπῆς κτίσεως ἐπιμελομένων τοῖς τε τοῦ κόσμου μέρεσιν ἐπιστατούντων καὶ τῷ τοῦ πάντων δημιουργοῦ θεοῦ νεύματι συνήθως διακονουμένων, τῆς δὲ τῶν θνητῶν πτώσεως οὐ περιδρασσομένων διὰ τὴν τῶν κακῶν αὐθεκούσιον τῶν ἀνθρώπων αἵρεσιν, μακρά τις καὶ δυσθεράπευτος τῶν ἐπὶ γῆς ἁπάντων κατεκράτει νόσος, ἄλλων ἄλλως τῶν ἐθνῶν ὑπὸ τῶν πονηρῶν πνευμάτων ἐξοιστρουμένων καὶ εἰς ἀνήκεστον βυθὸν κακίας ἀποπιπτόντων. ἤδη γοῦν ὠμοφάγων καὶ ἀνθρωποβόρων θηρίων τρόπον σάρκας τινὲς τῶν φιλτάτων θοινᾶσθαι καλὸν ἡγοῦντο, καὶ μητράσιν ἀνέδην καὶ ἀδελφαῖς καὶ θυγατράσιν μίγνυσθαι, ἀγχόνῃ δὲ περιβάλλειν τοὺς γεγηρακότας καὶ κυσὶν καὶ οἰωνοῖς τοὺς νεκρούς.
ΣΤΟ γάρ μοι τὸ Ἰουδαίων πλῆθος ταύτῃ νόμιζε δηλού- σθαι, μόνους τε τοὺς πάλαι πρότερον ἀρετῇ καὶ εὐ- σεβεία τετελειωμένους. Τούτους δὴ οὖν παραλαβὼν ὁ καθηγεμὼν καὶ προστάτης ἁπάντων τοῦ Θεοῦ Λό γος, ἐπὶ τὴν μόνου τοῦ Πατρὸς, αὐτοῦ δὴ τοῦ Ὑψί στου, θρησκείαν ἀνεκαλεῖτο τῶν ὁρωμένων ἁπάντων ἀνωτάτω, ἐπέκεινά τε οὐρανοῦ καὶ πάσης γενητῆς οὐσίας, τοὺς ὑπηκόους ἡρέμα καὶ πράως ἀνακαλού μενος, μόνον τε αὐτοῖς τὸν ἀγέννητον, καὶ τῶν ὅλων ποιητὴν Θεὸν τὸν ὕψιστον παραδιδοὺς εὐσεβεῖν. Ὣς μένους τοὺς κατ' οὐρανὸν φωστῆρας τὰ λοιπὰ τῶν ἐθνῶν ἔσεβον ἀγγέλοις τισὶν ἐγκεχωρι- Β σμένα. Οἱ δέ γε τῶν ἄλλων ἐθνῶν ἐπιστάται ἄγγελοι καὶ ποιμένες τοὺς μὴ οἴους τε νῷ τὸν ἀόρατον ἐποπτεύειν, μηδὲ ἀναβαίνειν τοσοῦτον δι' οἰκείαν ἀσθένειαν, τοῖς ὁρωμένοις κατ' οὐρανὸν προσέχειν ἠξίουν, ἡλίῳ καὶ σελήνῃ καὶ ἄστροις· ἃ δὴ καὶ ἐν τῇ φαινομένῃ τῶν ίλων φύσει διαπρέποντα, ἄνω καὶ ὅτι μάλιστα ἐγγυ τάτω ὡς ἂν ἐν προθύροις τοῦ παμβασιλέως τὰς τῶν ὁρώντων ὄψεις ἀνεκαλεῖτο, ἐκ μεγέθους καὶ καλ- λονῆς τῶν ὁρωμένων κτισμάτων ἀναλόγως τοῦ πάντων γενεσιουργοῦ τὴν θεωρίαν ἐμφανίζοντα. « Τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ, ᾗ φησιν ὁ θεῖος Απόστολος, « ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται, * τε άΐδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης. » Καὶ τοῦτο δὲ πάλιν ὁ μέγας Μωϋσῆς μυσταγωγεί. Τὸν γάρ τοι τοῦ Κυρίου κλῆρον νῷ διαυγεῖ καὶ ψυχῇ κεκαθαρμένῃ τῶν νοητῶν καὶ ἀσωμάτων ἐριγνᾶσθαι προτρέπων, εἴργει τῆς τῶν δρωμένων κατ' οὐρανὸν ἐκπλήξεως, ἐπιο λέγων, ὅτι δὴ « Ταῦτα ἀπένειμε Κύριος ὁ Θεός σου πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν. » Διὰ τί δ' ἀπονενεμῆσθαι ἔφησε, συνοδεῖν ἀναγκαῖον. Πολυπλανούς ὑπαρχούσης ἀορά τως ἡμῖν ἀμφὶ τὸν περὶ γῆν ἀέρα πωτωμένης χθονίου καὶ δαιμονικῆς οὐσίας, ἀγνώστου τε καὶ ἀδιακρίτου ἀνθρώποις, τῆς τῶν ἀγαθῶν πνευμάτων καὶ δυνά- μεων, καὶ αὐτῶν δὴ τῶν θείων ἀγγέλων πρὸς τὰ χείρω διαφόρου καθεστώσης, οὐκ ἄλλως εὖ εἶχε τοῖς τῆς ἀνωτάτω τοῦ παμβασιλέως εὐσεβείας ἀποπίπτου- σιν ἢ τῶν ὁρωμένων κατ᾽ οὐρανὸν τὰ κράτιστα αι- ρεῖσθαι. Δέος γὰρ οὐ τὸ τυχόν ἦν, μήποτε, Θεόν ζη- τοῦντες καὶ τὰ ἀέρατα πολυπραγμονοῦντες, ἀπορία τῶν ἀφανῶν καὶ ἀδήλων εἰς ἐναντίας δυνάμεις καὶ δαιμονικάς περιτραπεῖεν. Τῶν ὁρωμένων οὖν τὰ πάντη διαπρεπῆ τοῦ Θεοῦ δημιουργήματα τοῖς μὴ τοῦ κρείτ τονος ἐφιεμένοις παραδεδόσθαι, ἀμωσγέπως ἐνθένδε τῆς τοῦ ἀοράτου θεωρίας, ὡς ἂν διά τινος ἐσόπτρου, παρεμφαινομένης. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A licet fuit ille ipse notissimus totius febraica gen- tis auctor, ejusque veri ac legitimi filii, atque ho- rum nepotes : veteres item prophetæ omnes, et qui Deo grati fuerunt viri : noli mihi, quæso, pu- tare Judæorum conventum hac appellatione signi- ficari, et eos solos qui apud priores olim virtute ac pietate perfecti exstiterunt: hos itaque assu- mens ductor omnium ac princeps Dei Verbum ad unius Patris, ipsius Altissimi scilicet cultum revocabat supra, omnia quæ sub visum cadunt, at- sit naturam, eos qui sibi jubenti paruissent sen- que ultra cœlum, ultraque omnem quæcunque facta sim benigneque invitans, solumque illis eum, qui genitus non est, universi conditorem Deum altissi- mrm colendum tradens. H'. C VIII. . Qued sola cœli sidera et lumina reliquæ gentes colerent, quæ seorsum quibusdam angelis assi- gnata sint. Aliarum vero gentium præfecti angeli atque pa- stores, eos qui mente, illum qui visu mortali cerni nequit, intueri non poterant, neque tam alte ob do- mesticam imbecillitatem ascenderc, ea quæ in cœlo spectantur contemplari suadebant, solem, et lunan, et stellas. Quæ quidem cum vel in cadente sub vi · sum nostrum universi natura præniteant, sursum atque oppido quam propter tanquam in ipsis oni- nium regis vestibulis, ipsos intuentium aspectus al- liciunt, atque ex earum rerum magnitudine ac spe- cie, quæ cum facta sint cernuntur oculis, propor- tione quadam, auctoris parentisque omnium cogni- tionem, contemplationemque præ se ferunt : e In- visibilia enim ipsius, ut ait divinus Apostolus 9, creatura mundi, per ea quæ facta sunt intellecta conspiciuntur, sempiternaque ejus virtus, et divini- tas. › Hoc quoque magnus Moyses rursus ut arca- num et sacrum inducit, nam Domini sortem adhor- tans, ut mente lucida animoque purgato ea quæ: sola intelligentia capiuntur, et corporis expertia sunt, concupiscat: prohibet ea quæ in culo spe ctantur admirari, supra a se dictis adjungens, quod hæc distribuit Dominus Deus tuus • cunctis genti- bus 96. : cur autem distributa fuisse dixerit, co- gnoscere operæ pretium est. Cum multiplici errore vagetur, et nobis haud cernentibus circum hunc acrem qui terram ambit, terrestris quædam volitet ac dæmonica natura, quam homines neque cognoscere, neque discernere idonei sunt, cumque bonorum item spirituum ac potestatum, et ipsorum denique divinorum angelorum natura, ab ea quae in deterius lapsa est, continenter dissideat: non aliter iis qui a supremi omnium Regis cultu declinassent, res bene poterat cedere, quam si eorum quæ in coelo spectantur, quæ præstantissima sunt, elegis- sent periculum enim non mediocre erat, necubi Deum quærentes, et curiosius quæ ad aspectum non veniunt indagantes, difficultate earum rerum quæ latent obscuræque sunt, ad contrarias dæmonicas- que potestates verterentur: ex iis igitur quæ cernuntur oculis omnia Dei opera, valde conveniebat is, qui nihil præstantius concupiscerent, quavis ratione commendata esse, quippe cum ex iis ille, qui oculis cerni non potest, quasi in quodam speculo contemplandus appareat. "Rom. 1, 20. sc. Deut. r, 19. D
PG 22:271τί δή σοι μνημονευσαίμην [ἂν] τῶν δῆθεν θεῶν, αὐτῶν δὴ τῶν φαύλων δαιμόνων, τὰς ὠμὰς καὶ ἐκτόπους ἀνθρωποθυσίας, εἰς ἃς τὸ ἀνθρώπειον γένος ἐξέμηναν; καὶ ταῦτα γοῦν ἐν τοῖς προηγουμένοις τῆς μετὰ χεῖρας ὑποθέσεως προπαρεσκευασάμην. ἀλλὰ γὰρ τοσούτων κακῶν ὑπὸ τῶν φαύλων καὶ τῶν μοχθηρῶν πνευμάτων τοῦτ’ ἐν τούτοις τυράννου καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης προβεβλημένων, καὶ μηδενὸς τῶν ἐφεστώτων ἀγγέλων οἵου τε [ὄντος] τοῖς κακοῖς ἐπαμύνειν, εἰκότως ἐκεῖνος ὁ θεὸς λόγος, ὁ τῶν ὅλων σωτήρ, ἀγαθῷ νεύματι τῆς τοῦ πατρὸς φιλανθρωπίας, ὡς ἂν μὴ τὸ φίλον αὐτῷ γένος ἐν ἀσεβείας βυθῷ καλινδοῖτο, τέως μὲν βραχείας τινὰς καὶ ἀμυδρὰς τοῦ ἰδίου φωτὸς ἀκτῖνας διὰ προφήτου Μωσέως τῶν τε πρὸ αὐτοῦ καὶ τῶν μετ’ αὐτὸν θεοφιλῶν ἀνδρῶν ἐξέλαμπεν, τῶν ἐν ἀνθρώποις κακῶν τὴν ἴασιν ἐν ταῖς ἱεραῖς νομοθεσίαις προβαλλόμενος. λέγει δ’ οὖν ἄντικρυς αὐτὸς ὁ λόγος τῷ Ἑβραίων ἔθνει νομοθετῶν διὰ Μωσέως· «κατὰ τὰ ἐπιτηδεύματα γῆς Αἰγύπτου, ἐν ᾗ κατῳκήσατε ἐπ’ αὐτῆς, οὐ ποιήσετε· καὶ κατὰ τὰ ἐπιτηδεύματα γῆς Χαναάν, ἐν ᾗ ἐγὼ εἰσάγω ὑμᾶς ἐκεῖ, οὐ ποιήσετε, καὶ ἐν τοῖς νομίμοις αὐτῶν οὐ πορεύσεσθε.
Α - Θ'. Περὶ τῆς ἐχθρᾶς καὶ ἀντικειμένης τῷ Θεῷ δυνά μεως, καὶ τοῦ ταύτης ἐξάρχοντος, καὶ ὡς διὰ ταύτης τὸ πάντων ἀνθρώπων υπήγετο γένος. Καὶ τὰ μὲν ὧδε διέκειτο· τὰ δὲ τῆς ἀντιπάλου καὶ ἀποστατικῆς δυνάμεως, εἴτε δαιμόνων εἴτε καὶ χει ρόνων ἄλλων πνευμάτων ἐν κακίᾳ τὸ πλέον καὶ ἧττον ἀποφερομένων, ἔτι τε καὶ τοῦ πάντων ἐν τούτοις ἄρ χοντος δεινοῦ τινος μεγαλοδαίμονος, ο?, πρῶτοι τῆς εἰς τὸ θεῖον εὐσεβείας σαλεύσαντες, τῆς οἰκείας λήξεως ἀποπεπτώκασι, φθόνῳ τῆς ἀνθρώπων σωτη- ρίας τὴν ἐναντίαν εἷλκε παντοίαις κακίας μηχαναίς πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, καὶ αὐτῷ τῷ τοῦ Κυρίου κλήρῳ βασκανίᾳ τῶν ἀγαθῶν ἐπιβουλεύοντα. Τὸν δὴ οὖν τοῦ μεγαλοδαίμονος ἄθεον καὶ ἀσεβῆ λογισμὸν τὸ πνεῦμα τὸ προφητικὸν ἐν Ησαΐᾳ ὧδέ πως απελέγχει λέγων· • Εἶπε γάρ· Ἐν τῇ ἰσχύϊ ποιήσω, καὶ τῇ σοφίᾳ τῆς συνέ σεως ἀφελῶ ὅρια ἐθνῶν, καὶ τὴν ἰσχὺν αὐτῶν προνο μεύσω, καὶ σείσω πόλεις κατοικουμένας· καὶ τὴν ο κουμένην ὅλην καταλήψομαι τῇ χειρὶ ὡς νοσσιάν, καὶ ὡς καταλελειμμένα ὡὰ ἀρῶ, καὶ οὐκ ἔσται ὃς διαφεύ ξεταί με, ἢ ἀντείπῃ μοι. » Αὗται αἱ τοῦ θεομάχου φω ναὶ, ἐπὶ κακίας ἰσχύϊ μεγαλαυχουμένου, καὶ τὰς πρὸς τοῦ Ὑψίστου τοῖς ἀγγέλοις παραδοθείσας τῶν ἐθνῶν ὁροθεσίας διαρπάσαι, καὶ συγχεῖν ἀπειλοῦντος, προνο μεύσειν τε τὴν οἰκουμένην, καὶ πᾶν τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος διεκσείσειν, καὶ μεταστήσειν τῆς προτέρας εύτα- ξίας ἀπαυθαδιαζομένου. Ὁποῖα δὲ φρονῶν περὶ ἑαυτοῦ τὰ τοιαῦτα ἐλαζονεύετο, ἄκουε τῆς αὐτῆς προφητείας ὧδε πάλιν περὶ αὐτοῦ φραζούσης· « Πῶς ἐξέπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ Ἑωσφόρος, ὁ πρωί ἀνατέλλων; συνετρίβη εἰς τὴν γῆν ὁ ἀποστέλλων πρὸς πάντα τὰ ἔθνη. Σὺ δὲ εἶπας ἐν τῇ διανοίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων τοῦ οὐρανοῦ θήσομαι τὸν θρόνον μου. Αναβήσομαι ἐπάνω τῶν νεφελῶν, ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νῦν δὲ εἰς ᾅδην κατα βήσῃ, καὶ εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. » Ὁμοῦ δὴ πλεῖστα διὰ τούτων ὁ λόγος ἐμφαίνει, τὴν τοῦ δηλουμένου φρενοβλάβειαν, τὴν ἀπὸ τῶν κρειττόνων ἐπὶ τὰ χείρω κατάπτωσιν, τὸ τῆς ἐκπτώσεως τέλος. Δεινὰ δὲ κατὰ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων ἀπειλήσας, θάτερα ληπτοὺς τοῖς προβουλίοις ἀνθρώπους εὔρατο, πρόχειρον καὶ ἐξ οἰκείας γνώμης τὴν ἐπὶ τὸ κακὸν ἔμπτωσιν δι' αὐτεξ- ούσιον προαίρεσιν κεκτημένους. Ἔσειε δῆτα τῆς ἀπὸ τῶν κρειττόνων στάσεως τὰς πόλεις, καὶ τοῖς τῆς ἡδονῆς δελέασιν ἐπὶ πᾶν εἶδος φαυλότητος τὰς τῶν πολλῶν κατέσπα ψυχάς, οὐδένα τε μηχανῆς κατα λιπὼν τρόπον, μύθοις περὶ θεῶν αἰσχροῖς καὶ διηγή μασιν ἀκολάστοις τὰ φίλα καὶ πρὸς ἡδονὴν τῶν ἁλι σκομένων δι' ἐντέχνου δαιμόνων ἀπάτης προὐβάλλετο ταύτῃ τε τὴν οἰκουμένην ἅπασαν ἐλὼν ὑποχείριον συνεῖχε, καὶ ἠφάνιζε τὰ τῶν ἐθνῶν ὅρια, ὅπερ καὶ ποιήσειν ἠπείλει εἰπών· . ᾿Αφελῶ ὅρια ἐθνῶν, καὶ τὴν ἰσχὺν αὐτῶν προνομεύσω, καὶ σείσω πόλεις κατά οικουμένας, καὶ τὴν οἰκουμένην ὅλην καταλήψομαι τῇ χειρὶ ὡς νοσσιάν. » Ενθεν ἤδη λοιπὸν πάντων ἀν- θρώπων κατεκράτει πλάνῃ, δαίμονές τε πονηροὶ κατὰ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 1. IX. De inimica ac ipsi Deo adversante potestate, el eo qui in hac dominatur, et quemadmodum per . hanc omne hominum seductum est genus. B APOLOGETICA. C Et hæc quidem sic se habebant: adversantis vero ac rebellis potestatis factio, sive dæmonum ea sit, sive aliorum etiam depravatiorum spirituum, qui et plus et minus de malitia reportant, gravis præterea cujusdam magnique dæmnonis, qui omnium princi- patum inter eos obtinet, qui primi in divino cultu putaverunt, atque ob id proprium vocabulum ami sere, saluti hominum invidens, in contrariam par- tem trahebat, omnisque generis malitiæ machinis, cunctis gentibus, ipsique etiam sorti Domini, ex invidia bonorum, insidiabatur; proinde Deo ad- versam impiamque magni illius dæmonis cogitatio- nem, propheticus spiritus in Isaia sic propemodum reprehendit, dicens : • Dixit enim, in fortitudine faciam, et in sapientia intellectus auferam terminos gentium, et robur earum deprædalor, et qualiam civi- tates quæ habitantur, et orbem terrarum totum com- prehendam manu quasi nidum, et quasi ova derelicta tollan, et non erit qui effugiat me,aut contradical mi- hi"., Ha sane illius impii et contra Deum pu- gnantis voces, qui in robore malitiæ gloriatur, et angelis ab Altissimo traditos gentium terminos, direpturum se et confusurum minatur, orbemque deprædaturum, et omne genus hominum excussiI- rum, ejusque priorem ordinem mutaturum jactat. Si vero quo animo talia de seipso mentiretur, scire vis, audi eamdem prophetiam sic rursus de illo dicentem: • Quomodo cecidit de cœlo Lucifer, qui mane oriebatur ? contritus est in terram, qui mit- tebat ad omnes gentes. Tu vero dixisti in mente tua: In cœlum ascendam, super astra cœli ponam sedem meam. Ascendam supra nubes, ero similis Altissimo. Nunc autem ad infernum descendes, et ad fundamenta terræ ". › Sane plurima simul bis verbis declarat oraculum; nam et illius de quo lo- quitur amentiam, et ejusdem a meliori statu ad de- terius ruinam, et ipsius ruinæ exitum. Qui quidem cum gravia atque odiosa cunctis gentibus minatus esset, alia ratione capi posse homines, in ipsis machinandi exordiis deprehendit : quippe qui faci- lem atque ex sua ipsorum sententia lapsum ad ma- D lum, propter libertatem arbitrii, possiderent. Qua- tere igitur a meliori statu civitates, voluptatisque blanditiis multorum animas trahere in omne genus nequitiæ, omnesque adhibere machinas, turpesque de diis fabulas atque obscenas narrationes commi- nisci, et jucunda omnia ac voluptatem afferentia iis quos caperet, artibus ac fallaciis dæmonum injice- re atque bis rationibus, orbem universum captum ac subactum continere, atque ita delere et confun- dere terminos gentium, quod etiam se facturum minatus fuerat verbis illis: Auferam terminos gentium, et robur earum deprædabor, et qualiam Isa. x, 13, 14. "Isa. xiv, 12,
τὰ κρίματά μου ποιήσετε καὶ τὰ προστάγματά μου φυλάξεσθε. ἐγὼ εἰμὶ κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν.» εἶτα πάντα ἀπαγορεύσας ἀθέμιτον γάμον καὶ πᾶσαν ἀσχήμονα πρᾶξιν, γυναικῶν τε πρὸς γυναῖκας καὶ ἀρρένων πρὸς ἄρρενας μίξεις, ἐπιλέγει· «μὴ μιαίνεσθε ἐν πᾶσι τούτοις· ἐν πᾶσι γὰρ τούτοις ἐμιάνθη τὰ ἔθνη ἃ ἐγὼ ἐξαποστέλλω πρὸ προσώπου ὑμῶν. καὶ ἐξεμιάνθη ἡ γῆ· καὶ ἀνταπέδωκα ἀδικίαν αὐτῇ, καὶ προσώχθισεν ἡ γῆ τοῖς ἐγκαθημένοις ἐπ’ αὐτῆς.» καὶ πάλιν φησίν· «ἐὰν δὲ σὺ εἰσέλθῃς εἰς τὴν γῆν ἣν κύριος ὁ θεός σου δίδωσί σοι, οὐ μὴ μαθήσῃ ποιεῖν κατὰ τὰ βδελύγματα τῶν ἐθνῶν ἐκείνων. οὐχ εὑρεθήσεται ἐν σοὶ καθαίρων τὸν υἱὸν αὐτοῦ ἢ τὴν θυγατέρα αὐτοῦ ἐν πυρί, μαντευόμενος μαντείας, καὶ κληδονιζόμενος καὶ οἰωνιζόμενος, φαρμακὸς ἐπᾴδων, ἐγγαστρίμυθος καὶ τερατοσκόπος καὶ ἐπερωτῶν τοὺς νεκρούς. ἔστι γὰρ βδέλυγμα κυρίῳ τῷ θεῷ σου πᾶς ποιῶν ταῦτα. ἕνεκεν γὰρ τῶν βδελυγμάτων τούτων κύριος ὁ θεός σου ἐξολοθρεύσει αὐτοὺς ἀπὸ προσώπου σου.
Α - Θ'. Περὶ τῆς ἐχθρᾶς καὶ ἀντικειμένης τῷ Θεῷ δυνά μεως, καὶ τοῦ ταύτης ἐξάρχοντος, καὶ ὡς διὰ ταύτης τὸ πάντων ἀνθρώπων υπήγετο γένος. Καὶ τὰ μὲν ὧδε διέκειτο· τὰ δὲ τῆς ἀντιπάλου καὶ ἀποστατικῆς δυνάμεως, εἴτε δαιμόνων εἴτε καὶ χει ρόνων ἄλλων πνευμάτων ἐν κακίᾳ τὸ πλέον καὶ ἧττον ἀποφερομένων, ἔτι τε καὶ τοῦ πάντων ἐν τούτοις ἄρ χοντος δεινοῦ τινος μεγαλοδαίμονος, ο?, πρῶτοι τῆς εἰς τὸ θεῖον εὐσεβείας σαλεύσαντες, τῆς οἰκείας λήξεως ἀποπεπτώκασι, φθόνῳ τῆς ἀνθρώπων σωτη- ρίας τὴν ἐναντίαν εἷλκε παντοίαις κακίας μηχαναίς πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, καὶ αὐτῷ τῷ τοῦ Κυρίου κλήρῳ βασκανίᾳ τῶν ἀγαθῶν ἐπιβουλεύοντα. Τὸν δὴ οὖν τοῦ μεγαλοδαίμονος ἄθεον καὶ ἀσεβῆ λογισμὸν τὸ πνεῦμα τὸ προφητικὸν ἐν Ησαΐᾳ ὧδέ πως απελέγχει λέγων· • Εἶπε γάρ· Ἐν τῇ ἰσχύϊ ποιήσω, καὶ τῇ σοφίᾳ τῆς συνέ σεως ἀφελῶ ὅρια ἐθνῶν, καὶ τὴν ἰσχὺν αὐτῶν προνο μεύσω, καὶ σείσω πόλεις κατοικουμένας· καὶ τὴν ο κουμένην ὅλην καταλήψομαι τῇ χειρὶ ὡς νοσσιάν, καὶ ὡς καταλελειμμένα ὡὰ ἀρῶ, καὶ οὐκ ἔσται ὃς διαφεύ ξεταί με, ἢ ἀντείπῃ μοι. » Αὗται αἱ τοῦ θεομάχου φω ναὶ, ἐπὶ κακίας ἰσχύϊ μεγαλαυχουμένου, καὶ τὰς πρὸς τοῦ Ὑψίστου τοῖς ἀγγέλοις παραδοθείσας τῶν ἐθνῶν ὁροθεσίας διαρπάσαι, καὶ συγχεῖν ἀπειλοῦντος, προνο μεύσειν τε τὴν οἰκουμένην, καὶ πᾶν τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος διεκσείσειν, καὶ μεταστήσειν τῆς προτέρας εύτα- ξίας ἀπαυθαδιαζομένου. Ὁποῖα δὲ φρονῶν περὶ ἑαυτοῦ τὰ τοιαῦτα ἐλαζονεύετο, ἄκουε τῆς αὐτῆς προφητείας ὧδε πάλιν περὶ αὐτοῦ φραζούσης· « Πῶς ἐξέπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ Ἑωσφόρος, ὁ πρωί ἀνατέλλων; συνετρίβη εἰς τὴν γῆν ὁ ἀποστέλλων πρὸς πάντα τὰ ἔθνη. Σὺ δὲ εἶπας ἐν τῇ διανοίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων τοῦ οὐρανοῦ θήσομαι τὸν θρόνον μου. Αναβήσομαι ἐπάνω τῶν νεφελῶν, ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νῦν δὲ εἰς ᾅδην κατα βήσῃ, καὶ εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. » Ὁμοῦ δὴ πλεῖστα διὰ τούτων ὁ λόγος ἐμφαίνει, τὴν τοῦ δηλουμένου φρενοβλάβειαν, τὴν ἀπὸ τῶν κρειττόνων ἐπὶ τὰ χείρω κατάπτωσιν, τὸ τῆς ἐκπτώσεως τέλος. Δεινὰ δὲ κατὰ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων ἀπειλήσας, θάτερα ληπτοὺς τοῖς προβουλίοις ἀνθρώπους εὔρατο, πρόχειρον καὶ ἐξ οἰκείας γνώμης τὴν ἐπὶ τὸ κακὸν ἔμπτωσιν δι' αὐτεξ- ούσιον προαίρεσιν κεκτημένους. Ἔσειε δῆτα τῆς ἀπὸ τῶν κρειττόνων στάσεως τὰς πόλεις, καὶ τοῖς τῆς ἡδονῆς δελέασιν ἐπὶ πᾶν εἶδος φαυλότητος τὰς τῶν πολλῶν κατέσπα ψυχάς, οὐδένα τε μηχανῆς κατα λιπὼν τρόπον, μύθοις περὶ θεῶν αἰσχροῖς καὶ διηγή μασιν ἀκολάστοις τὰ φίλα καὶ πρὸς ἡδονὴν τῶν ἁλι σκομένων δι' ἐντέχνου δαιμόνων ἀπάτης προὐβάλλετο ταύτῃ τε τὴν οἰκουμένην ἅπασαν ἐλὼν ὑποχείριον συνεῖχε, καὶ ἠφάνιζε τὰ τῶν ἐθνῶν ὅρια, ὅπερ καὶ ποιήσειν ἠπείλει εἰπών· . ᾿Αφελῶ ὅρια ἐθνῶν, καὶ τὴν ἰσχὺν αὐτῶν προνομεύσω, καὶ σείσω πόλεις κατά οικουμένας, καὶ τὴν οἰκουμένην ὅλην καταλήψομαι τῇ χειρὶ ὡς νοσσιάν. » Ενθεν ἤδη λοιπὸν πάντων ἀν- θρώπων κατεκράτει πλάνῃ, δαίμονές τε πονηροὶ κατὰ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 1. IX. De inimica ac ipsi Deo adversante potestate, el eo qui in hac dominatur, et quemadmodum per . hanc omne hominum seductum est genus. B APOLOGETICA. C Et hæc quidem sic se habebant: adversantis vero ac rebellis potestatis factio, sive dæmonum ea sit, sive aliorum etiam depravatiorum spirituum, qui et plus et minus de malitia reportant, gravis præterea cujusdam magnique dæmnonis, qui omnium princi- patum inter eos obtinet, qui primi in divino cultu putaverunt, atque ob id proprium vocabulum ami sere, saluti hominum invidens, in contrariam par- tem trahebat, omnisque generis malitiæ machinis, cunctis gentibus, ipsique etiam sorti Domini, ex invidia bonorum, insidiabatur; proinde Deo ad- versam impiamque magni illius dæmonis cogitatio- nem, propheticus spiritus in Isaia sic propemodum reprehendit, dicens : • Dixit enim, in fortitudine faciam, et in sapientia intellectus auferam terminos gentium, et robur earum deprædalor, et qualiam civi- tates quæ habitantur, et orbem terrarum totum com- prehendam manu quasi nidum, et quasi ova derelicta tollan, et non erit qui effugiat me,aut contradical mi- hi"., Ha sane illius impii et contra Deum pu- gnantis voces, qui in robore malitiæ gloriatur, et angelis ab Altissimo traditos gentium terminos, direpturum se et confusurum minatur, orbemque deprædaturum, et omne genus hominum excussiI- rum, ejusque priorem ordinem mutaturum jactat. Si vero quo animo talia de seipso mentiretur, scire vis, audi eamdem prophetiam sic rursus de illo dicentem: • Quomodo cecidit de cœlo Lucifer, qui mane oriebatur ? contritus est in terram, qui mit- tebat ad omnes gentes. Tu vero dixisti in mente tua: In cœlum ascendam, super astra cœli ponam sedem meam. Ascendam supra nubes, ero similis Altissimo. Nunc autem ad infernum descendes, et ad fundamenta terræ ". › Sane plurima simul bis verbis declarat oraculum; nam et illius de quo lo- quitur amentiam, et ejusdem a meliori statu ad de- terius ruinam, et ipsius ruinæ exitum. Qui quidem cum gravia atque odiosa cunctis gentibus minatus esset, alia ratione capi posse homines, in ipsis machinandi exordiis deprehendit : quippe qui faci- lem atque ex sua ipsorum sententia lapsum ad ma- D lum, propter libertatem arbitrii, possiderent. Qua- tere igitur a meliori statu civitates, voluptatisque blanditiis multorum animas trahere in omne genus nequitiæ, omnesque adhibere machinas, turpesque de diis fabulas atque obscenas narrationes commi- nisci, et jucunda omnia ac voluptatem afferentia iis quos caperet, artibus ac fallaciis dæmonum injice- re atque bis rationibus, orbem universum captum ac subactum continere, atque ita delere et confun- dere terminos gentium, quod etiam se facturum minatus fuerat verbis illis: Auferam terminos gentium, et robur earum deprædabor, et qualiam Isa. x, 13, 14. "Isa. xiv, 12,
PG 22:273τέλειος ἔσῃ ἐναντίον κυρίου τοῦ θεοῦ σου.» τοιαῦτα μὲν καὶ μυρία ἄλλα θεοσεβῆ διδάγματά τε καὶ παραγγέλματα διὰ Μωσέως αὐτοῖς ὁ θεὸς λόγος τὸ πρὶν ἐνομοθέτει, ὡς ἐν εἰσαγωγαῖς τοῦ κατὰ εὐσέβειαν βίου παραδιδοὺς αὐτοῖς στοιχεῖα διὰ συμβόλων καί τινος σκιώδους καὶ σωματικῆς λατρείας, ἐν σώματος περιτομῇ καί τινων ἄλλων τοιουτοτρόπων ἐπὶ τῆς γῆς συντελουμένων. Ὡς δὲ τοῦ χρόνου προϊόντος οὐδεὶς τοσοῦτον καὶ τῶν μετ’ αὐτὸν προφητῶν εἰς ἄκεσιν τῶν τοῦ βίου κακῶν δι’ ὑπερβολὴν κακίας ἔσθενεν, ἤλαυνέν τε ὁσημέραι εἰς μείζονα τὰ τῆς δαιμονικῆς ἐνεργείας, ὡς καὶ αὐτὸ τὸ Ἑβραίων ἔθνος τῇ τῶν ἀθέων συναπαχθῆναι φθορᾷ, αὐτὸς ἤδη λοιπὸν ὁ σωτὴρ καὶ ἰατρὸς τῶν ὅλων κάτεισιν εἰς ἀνθρώπους, καὶ τοῖς οἰκείοις ἀγγέλοις ἐπαμύνων ὑπὲρ τῆς τῶν ἀνθρώπων σωτηρίας, τοῦτ’ αὐτῷ τοῦ πατρὸς δωρήσεσθαι προϋποσχομένου, ὥσπερ οὖν αὐτὸς ἐν Ψαλμοῖς διδάσκει λέγων· «κύριος εἶπεν πρός με, υἱός μου εἶ σύ, ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε·
πάντα τόπον, καὶ πόλιν, καὶ χώραν ὑπὸ τῷ οἰκείῳ ἄρχοντι κατετάττοντο· καὶ δῆτα δυνάμεσι χθονίαις καὶ πονηροῖς πνεύμασιν ἀντὶ τῶν προτέρων τοῦ Θεοῦ λειτουργῶν ὁ πᾶς τῶν ἀνθρώπων βίος καταδεδούλωτο, πάντων ἀθρόως καὶ ἐπιῤῥεπῶς τοῖς τῆς ἡδονῆς ὀλί σθοις ἐπιδεδωκότων· ὥστε ἤδη καὶ τῆς φύσεως ὑπερ- σαίνειν δρους, καὶ τοτὲ μὲν ἀλληλοφθορεῖν, τοτὲ δὲ ἀῤῥητοποιεῖν, καὶ ἃ μηδὲ λογισμῷ θέμις ἐννοεῖν, ταῦτα οὐ μόνον πράττειν, ἀλλὰ καὶ ταῖς περὶ τῶν οἰκείων θεῶν δόξαις ἀνατιθέναι, καὶ ἔτι μᾶλλον ὡς ἂν θεοῖς φίλα τὰ ἀκόλαστα σὺν ῥᾳστώνῃ πλείονι δια- πράττεσθαι. Εντεῦθεν ἤδη, κατὰ τὸν ἱερὸν ᾿Απόστο λον, οὐδ᾽ ἐπὶ τοῖς κατ᾽ οὐρανὸν ἔτι λαμπροῖς τοῦ Θεοῦ δημιουργήμασιν ἱστάμενοι, « Ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς διαλογισμοῖς αὐτῶν, καὶ ἐσκοτίσθη ἡ ἀσύνετος, αὐτῶν καρδία. Φάσκοντες εἶναι σοφοί, ἐμωράνθησαν, Β καὶ ἠλλάξαντο τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου, καὶ πετεινῶν καὶ τετραπόδων καὶ ἑρπετῶν. » Οτι δὲ κατὰ τὸ πα- λαιότατον τοῖς οὐρανίοις φωστῆρσι μόνοις οἱ ἐπὶ γῆς προσανεῖχον οὐδὲν εἴδωλον ἐπιστάμενοι, οὔτε περὶ τὴν τῶν δαιμόνων πλάνην καταγινόμενοι, ἱκανὴ γέ- να το ἂν ἀπόδειξις ἡ τῶν ἀλλοτρίων τοῦ καθ᾿ ἡμᾶς λόγου μαρτυρία, ἣν κατὰ τὸ πρῶτον τῆς Προπα- ρασκευῆς πρὸ τῆς παρούσης πραγματείας εξεθέ- μην, σαφῶς ἀποδείξας, ὅτι μὴ χειροκμήτοις ξοάνοις ἐξ ὕλης ἀψύχου δεδημιουργημένοις, ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ἀορά- τους δαίμοσιν οἱ παλαίτατοι τῶν ἀνθρώπων ἐδούλευον μόνοις δὲ τούτοις, οἳ καὶ πρὸς τῆς θείας Γραφῆς τοῖς ἔθνεσιν ἀπονενεμῆσθαι μεμαρτύρηνται. Ὥρα δὴ οὖν καὶ αὐτοῖς Ἕλλησιν, ὧν τὰς φωνὰς ἐν ἐκείνοις παρα τέθειμαι, συνομολογεῖν, νεωτέραν καὶ ξένην περὶ τὴν τῶν παλαιῶν λατρείαν εἰσῆχθαι αὐτοῖς τὴν τῶν εἰδώ των δεισιδαιμονίαν καὶ τὴν τῶν ἀφανῶν πνευμάτων περιεργίαν. Τοῦτο δὲ πᾶν ἐπιβουλεύων τοῖς ἐπὶ γῆς πᾶσιν ὁ δηλωθεὶς θεομάχος εἰργάζετο. Συνήργει δὲ αὐτῷ καὶ πᾶν τὸ τῶν ἀκαθάρτων δαιμόνων φύλον. Αὐτός γε μὴν ὁ τῆς κακίας ἐξάρχων ταῦτ' ἔπραττε μανία φρονήματος ἐκτόπου, τὰς κατὰ πάντων ἀν- θρώπων ἔργῳ πληρῶν ἀπειλάς, καὶ τήν· « Ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ, ο ἄθεον ἐπιτείνων φωνὴν, ταῖς τε τῶν ἀκαθάρτων καὶ πονηρῶν δαιμόνων ὑπηρε- σίαις, χρησμοὺς καὶ θεραπείας, καὶ τὰ τοιαῦτα ταῖς τῶν ἀνθρώπων γοητείαις προϊσχόμενος. Ὡς ἀναγκαίως ὁ μονογενὴς Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τὴν εἰς ἀνθρώπους ἐποιήσατο πάροδον. Εν τοσαύτῃ δῆτα κακίας φορᾷ μηδὲν ἐπαμύνειν τῶν πρὶν ἐφεστώτων ἀγγέλων τοῖς ὑποχειρίοις ἔθνεσι δεδυνημένων, ἀλλὰ τῆς μὲν λοιπῆς κτίσεως ἐπιμελο μένων, τοῖς τε τοῦ κόσμου μέρεσιν ἐπιστατούντων, καὶ τῷ τοῦ πάντων δημιουργοῦ Θεοῦ νεύματι συνήθως » DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A civitates quæ habitantur, et orbem totum compre- lendam manu quasi nidum. » Inde jam ille post- bac per errorein, in omnes homines imperiuqı obtinuit; ac mali dæmones in omni loco, et civi- tate, et regione, sub certo principe dispositi in- structique sunt : itaque terrestribus potestatibus ac spiritibus malis, pro prioribus Dei ministris omnis vita hominum addicta est, omnibus certatim ac proclivi alacritate in lubrico voluptatis profi- cientibus, adeo quidem, ut jam naturæ ter minos transilirent, et modo se mutuo ardore cor- rumperent, modo quæ dicenda non sunt, patrarent, et quæ ne cogitatione quidem concipere fas est, ea non solum facerent, verum etiam opinionibus quas de diis suis habebant, consecrarent, hocque etiam amplius tanquam diis grata et jucunda, la- B C sciva omnia cum deliciis plurimis perficerent. Inde jam, quemadmodum scribit sacer Apostolus, non contenti iis Dei operibus quæ in cœlo illustria sunt, Evanuerunt in cogitationibus suis, et ob- scuratum est insipiens cor eorum, dicentes se esse sapientes, stulti facti sunt, et mutaverunt gloriam incorruptibilis Dei, in similitudine imaginis cor- ruptibilis hominis, et volucrum, et quadrupedum, et serpentium ". . Quod autem antiquissimis tem- poribus, sola celestia lumina mortales attenderent, neque ulla simulacra cognita haberent, neque in errore ac fallacia dæmonuin versarentur, abunde satis demonstraverit testimonium eorum qui ab hac ratione nostra alieni sunt : quod in primo Prepa- rationis, ante boc ipsum opus exposui, ubi plane demonstravi non manu elaboratis signis, quæ ex inanima aliqua materia ipsi fabricassent, ac ne dæmonibus quidem visum nostrum effugientibus antiquissimos homines servire solitos, sed illis so- lis quos gentibus distributos fuisse divinæ litteræ affirmant. Quare jam tempus est, ut Græci quoque ipsi, quorum voces illic exposui, fateantur recen- tiorem ac peregrinam, alienamque a religione an- tiquorum, introductam esse ab ipsis simulacrorun superstitionem, et visum nostrum effugientium spi- rituum superfluam observantiam. Id autem omne ille, de quo dictum est, Dei inimicus, dum omni- D bus, qui in terra sunt, insidias facit, molitus est. Adjuvabat autem illum omne impurorum dæmonum genus. At vero ipse malitiæ princeps hæc fa- ciebat, amentia immensi fastus adductus, ut quæ cunctis hominibus minatus fuerat re ipsa comple- ret, ac nefariam illam vocem, « Ero similis Altissimo, » vehementius intenderet, atque impurorum, malorumque dæmonum ministeriis, oracula et cultus et alia ejusmodi, præstigiis ac fallaciis homi- num objiceret. I'. Rom. 1, 21-23. X. Quemadmodum necessario unicus Dei Filius ad homines transiit. Cum igitur in tanto malitiæ proventu, qui prius angeli præfecti gentibus fuerant, nihil suis quisque auxilii ferre possent, ac reliquum quidem opus con- ditoris Dei curarent, certisque mundi partibus præessent, atque omnium opifici Deo, de more ad
αἴτησαι παρ’ ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς.» οὐκέτι γοῦν μόνον τὸν δίκαιον καὶ διορατικὸν Ἰσραήλ, οὐδέ γε μόνον τὸν οἰκεῖον κλῆρον, πάντα δὲ τὰ ἐπὶ γῆς ἔθνη, τὰ πρότερον πλείοσιν ἀγγέλοις κεκληρωμένα καὶ παντοίαις ἀσεβείαις κεκαλινδημένα, ὑπὸ τὴν οἰκείαν ὑποβαλὼν ἐξουσίαν, παρῆν τοῖς πᾶσιν τὴν πρὸς τὸν αὐτοῦ πατέρα γνῶσίν τε καὶ φιλίαν ἐπικηρυκευόμενος, λύσιν τε καὶ ἄφεσιν τῶν πρὶν ἀγνοημάτων καὶ ἁμαρτημάτων ὑπισχνούμενος. ὃ καὶ σαφῶς ἐκήρυττε λέγων· «οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ, ἀλλ’ οἱ κακῶς ἔχοντες. οὐκ ἦλθον καλέσαι δικαίους, ἀλλὰ ἁμαρτωλοὺς εἰς μετάνοιαν.» καὶ δὴ παρῆν τοῖς οἰκείοις ἀγγέλοις, αὐτοῖς δὴ τοῖς πρὶν ἐφεστῶσιν τῶν ἐθνῶν, ἐπιθεωρούμενος. οἱ δὲ αὐτίκα τὸν σφῶν βοηθὸν καὶ κύριον εὖ μάλα ἀκριβῶς ἐπιγνόντες, περιχαρεῖς προσῆλθον καὶ διηκόνουν αὐτῷ, ὥσπερ ἡ ἱερὰ τοῦ εὐαγγελίου διδάσκει γραφή, «καὶ προσῆλθον ἄγγελοι καὶ διηκόνουν αὐτῷ», φήσασα, ὅτε καὶ «πλῆθος στρατιᾶς οὐρανίου αἰνούντων τὸν θεὸν» ἔλεγον· «δόξα ἐν ὑψίστοις θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία».
πάντα τόπον, καὶ πόλιν, καὶ χώραν ὑπὸ τῷ οἰκείῳ ἄρχοντι κατετάττοντο· καὶ δῆτα δυνάμεσι χθονίαις καὶ πονηροῖς πνεύμασιν ἀντὶ τῶν προτέρων τοῦ Θεοῦ λειτουργῶν ὁ πᾶς τῶν ἀνθρώπων βίος καταδεδούλωτο, πάντων ἀθρόως καὶ ἐπιῤῥεπῶς τοῖς τῆς ἡδονῆς ὀλί σθοις ἐπιδεδωκότων· ὥστε ἤδη καὶ τῆς φύσεως ὑπερ- σαίνειν δρους, καὶ τοτὲ μὲν ἀλληλοφθορεῖν, τοτὲ δὲ ἀῤῥητοποιεῖν, καὶ ἃ μηδὲ λογισμῷ θέμις ἐννοεῖν, ταῦτα οὐ μόνον πράττειν, ἀλλὰ καὶ ταῖς περὶ τῶν οἰκείων θεῶν δόξαις ἀνατιθέναι, καὶ ἔτι μᾶλλον ὡς ἂν θεοῖς φίλα τὰ ἀκόλαστα σὺν ῥᾳστώνῃ πλείονι δια- πράττεσθαι. Εντεῦθεν ἤδη, κατὰ τὸν ἱερὸν ᾿Απόστο λον, οὐδ᾽ ἐπὶ τοῖς κατ᾽ οὐρανὸν ἔτι λαμπροῖς τοῦ Θεοῦ δημιουργήμασιν ἱστάμενοι, « Ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς διαλογισμοῖς αὐτῶν, καὶ ἐσκοτίσθη ἡ ἀσύνετος, αὐτῶν καρδία. Φάσκοντες εἶναι σοφοί, ἐμωράνθησαν, Β καὶ ἠλλάξαντο τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου, καὶ πετεινῶν καὶ τετραπόδων καὶ ἑρπετῶν. » Οτι δὲ κατὰ τὸ πα- λαιότατον τοῖς οὐρανίοις φωστῆρσι μόνοις οἱ ἐπὶ γῆς προσανεῖχον οὐδὲν εἴδωλον ἐπιστάμενοι, οὔτε περὶ τὴν τῶν δαιμόνων πλάνην καταγινόμενοι, ἱκανὴ γέ- να το ἂν ἀπόδειξις ἡ τῶν ἀλλοτρίων τοῦ καθ᾿ ἡμᾶς λόγου μαρτυρία, ἣν κατὰ τὸ πρῶτον τῆς Προπα- ρασκευῆς πρὸ τῆς παρούσης πραγματείας εξεθέ- μην, σαφῶς ἀποδείξας, ὅτι μὴ χειροκμήτοις ξοάνοις ἐξ ὕλης ἀψύχου δεδημιουργημένοις, ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ἀορά- τους δαίμοσιν οἱ παλαίτατοι τῶν ἀνθρώπων ἐδούλευον μόνοις δὲ τούτοις, οἳ καὶ πρὸς τῆς θείας Γραφῆς τοῖς ἔθνεσιν ἀπονενεμῆσθαι μεμαρτύρηνται. Ὥρα δὴ οὖν καὶ αὐτοῖς Ἕλλησιν, ὧν τὰς φωνὰς ἐν ἐκείνοις παρα τέθειμαι, συνομολογεῖν, νεωτέραν καὶ ξένην περὶ τὴν τῶν παλαιῶν λατρείαν εἰσῆχθαι αὐτοῖς τὴν τῶν εἰδώ των δεισιδαιμονίαν καὶ τὴν τῶν ἀφανῶν πνευμάτων περιεργίαν. Τοῦτο δὲ πᾶν ἐπιβουλεύων τοῖς ἐπὶ γῆς πᾶσιν ὁ δηλωθεὶς θεομάχος εἰργάζετο. Συνήργει δὲ αὐτῷ καὶ πᾶν τὸ τῶν ἀκαθάρτων δαιμόνων φύλον. Αὐτός γε μὴν ὁ τῆς κακίας ἐξάρχων ταῦτ' ἔπραττε μανία φρονήματος ἐκτόπου, τὰς κατὰ πάντων ἀν- θρώπων ἔργῳ πληρῶν ἀπειλάς, καὶ τήν· « Ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ, ο ἄθεον ἐπιτείνων φωνὴν, ταῖς τε τῶν ἀκαθάρτων καὶ πονηρῶν δαιμόνων ὑπηρε- σίαις, χρησμοὺς καὶ θεραπείας, καὶ τὰ τοιαῦτα ταῖς τῶν ἀνθρώπων γοητείαις προϊσχόμενος. Ὡς ἀναγκαίως ὁ μονογενὴς Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τὴν εἰς ἀνθρώπους ἐποιήσατο πάροδον. Εν τοσαύτῃ δῆτα κακίας φορᾷ μηδὲν ἐπαμύνειν τῶν πρὶν ἐφεστώτων ἀγγέλων τοῖς ὑποχειρίοις ἔθνεσι δεδυνημένων, ἀλλὰ τῆς μὲν λοιπῆς κτίσεως ἐπιμελο μένων, τοῖς τε τοῦ κόσμου μέρεσιν ἐπιστατούντων, καὶ τῷ τοῦ πάντων δημιουργοῦ Θεοῦ νεύματι συνήθως » DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A civitates quæ habitantur, et orbem totum compre- lendam manu quasi nidum. » Inde jam ille post- bac per errorein, in omnes homines imperiuqı obtinuit; ac mali dæmones in omni loco, et civi- tate, et regione, sub certo principe dispositi in- structique sunt : itaque terrestribus potestatibus ac spiritibus malis, pro prioribus Dei ministris omnis vita hominum addicta est, omnibus certatim ac proclivi alacritate in lubrico voluptatis profi- cientibus, adeo quidem, ut jam naturæ ter minos transilirent, et modo se mutuo ardore cor- rumperent, modo quæ dicenda non sunt, patrarent, et quæ ne cogitatione quidem concipere fas est, ea non solum facerent, verum etiam opinionibus quas de diis suis habebant, consecrarent, hocque etiam amplius tanquam diis grata et jucunda, la- B C sciva omnia cum deliciis plurimis perficerent. Inde jam, quemadmodum scribit sacer Apostolus, non contenti iis Dei operibus quæ in cœlo illustria sunt, Evanuerunt in cogitationibus suis, et ob- scuratum est insipiens cor eorum, dicentes se esse sapientes, stulti facti sunt, et mutaverunt gloriam incorruptibilis Dei, in similitudine imaginis cor- ruptibilis hominis, et volucrum, et quadrupedum, et serpentium ". . Quod autem antiquissimis tem- poribus, sola celestia lumina mortales attenderent, neque ulla simulacra cognita haberent, neque in errore ac fallacia dæmonuin versarentur, abunde satis demonstraverit testimonium eorum qui ab hac ratione nostra alieni sunt : quod in primo Prepa- rationis, ante boc ipsum opus exposui, ubi plane demonstravi non manu elaboratis signis, quæ ex inanima aliqua materia ipsi fabricassent, ac ne dæmonibus quidem visum nostrum effugientibus antiquissimos homines servire solitos, sed illis so- lis quos gentibus distributos fuisse divinæ litteræ affirmant. Quare jam tempus est, ut Græci quoque ipsi, quorum voces illic exposui, fateantur recen- tiorem ac peregrinam, alienamque a religione an- tiquorum, introductam esse ab ipsis simulacrorun superstitionem, et visum nostrum effugientium spi- rituum superfluam observantiam. Id autem omne ille, de quo dictum est, Dei inimicus, dum omni- D bus, qui in terra sunt, insidias facit, molitus est. Adjuvabat autem illum omne impurorum dæmonum genus. At vero ipse malitiæ princeps hæc fa- ciebat, amentia immensi fastus adductus, ut quæ cunctis hominibus minatus fuerat re ipsa comple- ret, ac nefariam illam vocem, « Ero similis Altissimo, » vehementius intenderet, atque impurorum, malorumque dæmonum ministeriis, oracula et cultus et alia ejusmodi, præstigiis ac fallaciis homi- num objiceret. I'. Rom. 1, 21-23. X. Quemadmodum necessario unicus Dei Filius ad homines transiit. Cum igitur in tanto malitiæ proventu, qui prius angeli præfecti gentibus fuerant, nihil suis quisque auxilii ferre possent, ac reliquum quidem opus con- ditoris Dei curarent, certisque mundi partibus præessent, atque omnium opifici Deo, de more ad
PG 22:275τούτους μὲν οὖν ὡς οἰκείους ἀγγέλους τῆς αὐτοῦ δεομένους συμμαχίας ταύτῃ πη ἀνελάμβανεν· τοὺς δέ γε πάλαι ἀμφὶ τὰς ἀνθρώπων διατριβὰς πωτωμένους, ἀφανῶς τε καὶ ἐμφανῶς τῶν ἐπὶ γῆς καταδυναστεύοντας δαίμονας ἀλιτηρίους καὶ πνευμάτων ἀγρίων καὶ ἀπηνῶν γένη, τόν τε ἐν τούτοις τῆς κακίας ἐξάρχοντα, τὸν δεινὸν ἐκεῖνον καὶ ἀλάστορα, μεγάλῃ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει τροπούμενος ἐχειροῦτο, ὥς τινας συναισθομένους αὐτῶν λέγειν· «ἔα, τί ἡμῖν καὶ σύ, υἱὲ τοῦ θεοῦ;
ριδρασσομένων διὰ τὴν τῶν κακῶν αὐθεκούσιον τῶν ἀνθρώπων αἵρεσιν, μακρά τις καὶ δυσθεράπευτος τῶν ἐπὶ γῆς ἁπάντων κατεκράτει νόσος, ἄλλων ἄλλως τῶν ἐθνῶν ὑπὸ τῶν πονηρῶν πνευμάτων εξοιστρουμένων, καὶ εἰς ἀνήκεστον βυθόν κακίας ἀποπιπτόντων. Ηδη γοῦν ὠμοφάγων καὶ ἀνθρωποβόρων θηρίων τρόπον σάρκας τινὲς τῶν φιλτάτων θοινᾶσθαι καλὸν ἡγοῦντο, καὶ μητράσιν ἀναίδην, καὶ ἀδελφαῖς, καὶ θυγατράσι μίγνυσθαι, ἀγχόνῃ τε περιβάλλειν τοὺς γεγηρακότας, καὶ κυσὶ καὶ οἰωνοῖς τοὺς νεκρούς. Τί δή σοι μνημο νευσαίμην τῶν δῆθεν θεῶν, αὐτῶν δὴ τῶν φαύλων δαιμόνων, τὰς ὠμὰς καὶ ἐκτόπους ἀνθρωποθυσίας, εἰς ᾶς τὸ ἀνθρώπειον γένος ἐξέμηναν; Καὶ ταῦτα γοῦν ἐν τοῖς προηγουμένοις τῆς μετὰ χεῖρας ὑποθέσεως διακονουμένων, τῆς δὲ τῶν θνητῶν πτώσεως οὐ πε- Β προπαρεσκευασάμην. ᾿Αλλὰ γὰρ τοσούτων κακῶν ὑπὸ τῶν φαύλων καὶ τῶν μοχθηρῶν πνευμάτων, τοῦ τ' ἐν τούτοις τυράννου, καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης προβε βλημένων, καὶ μηδενὸς τῶν ἐφεστώτων ἀγγέλων οἷου τε ὄντος τοῖς κακοῖς ἐπαμύνειν, εἰκότως ἐκεῖνος ὁ Θεός Λόγος, ὁ τῶν ὅλων Σωτήρ, ἀγαθῷ νεύματι τῆς τοῦ Πατρὸς φιλανθρωπίας, ὡς ἂν μὴ τὸ φίλον αὐτῷ γένος ἐν ἀσεβείας βυθῷ καλινδοῖτο, τέως μὲν βραχείας τινὰς καὶ ἀμυδρὰς τοῦ ἰδίου φωτὸς ἀκτίνας, διὰ προ φήτου Μωϋσέως, τῶν τε πρὸ αὐτοῦ καὶ τῶν μετ' αὐτὸν θεοφιλῶν ἀνδρῶν ἐξέλαμπε, τῶν ἐν ἀνθρώποις κακῶν τὴν ἴασιν ἐν ταῖς ἱεραῖς νομοθεσίαις προβαλλόμενος. Λέγει δ᾽ οὖν ἄντικρυς αὐτὸς ὁ Λόγος τῷ Εβραίων. ἔθνει νομοθετῶν διὰ Μωϋσέως· « Κατὰ τὰ ἐπιτηδεύ ματα τῆς γῆς Αἰγύπτου, ἐν ᾗ κατῳκήσατε ἐπ' αὐτῆς, οὐ ποιήσετε· καὶ κατὰ τὰ ἐπιτηδεύματα γῆς Χαναάν εἰς ἣν ἐγὼ εἰσάγω ὑμᾶς, ἐκεῖ οὐ ποιήσετε· καὶ ἐν τοῖς νόμοις αὐτῶν οὐ πορεύσεσθε. Τὰ κρίματά μου ποιήσετε, καὶ τὰ προστάγματά μου φυλάξετε· ἐγὼ εἰμὶ Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν. » Εἶτα πάντα ἀπαγορεύσας ἀθέμιτον γάμον, καὶ πᾶσαν ἀσχήμονα πράξιν, γυναι κῶν τε πρὸς γυναῖκας, καὶ ἀῤῥένων πρὸς ἄῤῥενας μίξεις, ἐπιλέγει· ι Μὴ μιαίνεσθε ἐν πᾶσι τούτοις. Ἐν πᾶσι γὰρ τούτοις ἐμιάνθησαν τὰ ἔθνη, ἃ ἐγὼ ἐξαπου στελῶ πρὸ προσώπου ὑμῶν· καὶ ἐξεμιάνθη ἡ γῆ, καὶ ἀνταπέδωκα ἀδικίαν αὐτῇ· καὶ προσώχθισεν ἡ γῆ τοῖς ἐγκαθημένοις ἐπ' αὐτῆς. » Καὶ πάλιν φησίν· • Ἐὰν δὲ σὺ εἰσέλθης εἰς τὴν γῆν, ἣν Κύριος ὁ Θεός σου δίδωσί σοι, οὐ μὴ μαθήσῃ ποιεῖν κατὰ τὰ βδελύ- γματα τῶν ἐθνῶν ἐκείνων· οὐχ εὑρεθήσεται ἐν σοὶ καθαίρων τὸν υἱὸν αὐτοῦ, ἢ τὴν θυγατέρα αὐτοῦ ἐν πυρί, μαντευόμενος μαντείας, καὶ κληδονιζόμενος, καὶ οἰωνιζόμενος, φαρμακός, ἐπάδων, ἐγγαστρίμυθος, καὶ τερατοσκόπος, καὶ ἐπερωτῶν τοὺς νεκρούς. Εστι γὰρ βδέλυγμα Κυρίῳ τῷ Θεῷ σου πᾶς ποιῶν ταῦτα. Ἕνεκα γὰρ τῶν βδελυγμάτων τούτων Κύριος ὁ Θεός σου ἐξολοθρεύσει αὐτοὺς ἀπὸ προσώπου σου. Τέλειος ἔσῃ ἐναντίον Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου. » Τοιαῦτα μὲν καὶ μυρία ἄλλα θεοσεβή διδάγματά τε καὶ παραγγέλματα διὰ Μωϋσέως αὐτοῖς ὁ Θεὸς Λόγος τὸ πρὶν ἐνομοθέτει, ὡς ἐν εἰσαγωγαῖς τοῦ κατὰ εὐσέβειαν βίου παραδι δοὺς αὐτοῖς στοιχεῖα, διὰ συμβόλου και τινος σκιώ EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. I APOLOGETICA. in quas huma- - nulum praesto essent, mortalium vero ruinam neu A tiquam apprehenderent, propter ipsorum hominum in malis eligendis liberam potestatem, diuturnus quidam atque immedicabilis omnes, qui terrain in- colerent possidebat morbus, gentesque stimulis alias aliis, mali spiritus in furias agebant, quibus illæ agitatæ in profundum insanabilis malitiæ vol- vebantur. Jam enim quidam more belluarum, quæ et crudas et humanas carnes devorare consueverunt, vesci charissimorum sibi carnibus pulchrum existi- nabant, omnique pudore abjecto, et matribus, et sororibus, et filiabus commisceri, atque eos qui consenuissent strangulare, et mortuos canibus volucribusque projicere. Jam vero quid tibi com- memorem, et maxime deorum, ipsorum utique malorum damnonum, omni crudelitate atque iruma- nitate refertas humanas victimas, num genus insanire coegerant? Hæc igitur in iis, quæ opus hoc antecesserunt quod nunc in manibus est, ipse præparavi. Etenim cum tot mala a perni- ciosis et pravis spiritibus, necnon ab eo, qui in iis totius orbis tyrannidem occuparat, proposita essent, nullasque eorum angelorum qui præfecti fuerant, inalis subvenire esset idoneus, merito illud Dei Verbum, ille Salvator universi, salutari nutu Patris qui humani generis est amantissimus, ne hoc ipsum illi tain charum genus, in impietatis profundo ver- saretur, antea quidem exiguos quosdam, atque ob- scuros propriæ lucis radios, per prophetam Moysem, perque eos Dei amicos viros, qui et ante illum, et post illum foruerunt, emisit, sic utique hominum c malis remedium, in sacrosanctis legibus afferens. Proinde sic plane ipsum Dei Verbum, ad Hebrai- cam gentem dicit, ubi per Moysem deges illi dat, ‹ secundum instituta terræ Ægypti in qua habitastis, non facietis : et secundum instituta terræ Chanaan, ad quam ego introducam vos, non facietis : et in legibus illorum non ambulabitis. Judicia mea facietis, et præcepta mea servabitis : ego sum Dominus Deus vester '. . Deinde ubi om- nia interdixit, et infandas nuptias, et omne impu- dicum facinus, ne feminæ cum feminis, maresve cum maribus miscerentur, adjungit : « Ne pollua- mini in omnibus his. Nam in omnibus his pollutæ sunt gentes, quas ego expellam a facie vestra : et polluta est terra, et retribui injustitiam illi : et D abominata est terra sedentes in ipsa s. » Et alibi rursus dicit: Cum vero ingressus fueris in ter- ram quam Dominus Deus tuus dat tibi, non disces facere secundum abominationes gentium illarum : non invenietur in te qui lustret filium suum aut filiam suam in igne, divinans divinationes, aut hariolus, aut augur, veneficus, incantator, pytho- nica mulier, prodigiorum inspector, aut qui per- contetur mortuos est enim abominatio Domino Deo uno omnis qui facit hæc. Nam propter istas abominationes, Dominus Deus tuus delebit illos a * Levit. xvmi, 3, 4. ibid. 21, 23.
PG 22:277ἦλθες πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς;» Καὶ τούσδε μὲν δι’ ὧν ἔπραττεν καὶ ἐδίδασκεν ἰσχυρῶς ᾐκίζετο, πᾶν δὲ τὸ ἀνθρώπινον γένος τοῖς διὰ λόγων ἡμέροις καὶ προσηνέσι φαρμάκοις ταῖς τε πραέσι καὶ προτρεπτικαῖς αὐτοῦ διδασκαλίαις ἰᾶτο καὶ ἐθεράπευεν, νόσων τε παντοίων καὶ παθῶν οὐχ ἧττον σωμάτων ἢ ψυχῶν ἀπήλλαττεν, παλαιᾶς τε δεισιδαιμονίας καὶ δειμάτων πολυθέου πλάνης τῆς τε αἰσχρᾶς καὶ ἀκολάστου διαίτης πάντας τοὺς προςιόντας ἐλευθέρους ἀφείς, μεθιστῶν τε καὶ μεταβάλλων τοὺς αὐτῷ προσανέχοντας ἐκ μὲν ἀκολασίας ἐπὶ σώφρονα βίον, ἐκ δὲ ἀσεβείας ἐπὶ εὐσέβειαν καὶ ἐξ ἀδικίας ἐπὶ δικαιοσύνην, ναὶ μὴν καὶ ἐκ τῆς τῶν πικρῶν δαιμόνων δυναστείας ἐπὶ τὴν ἔνθεον κατάληψιν τῆς ἀληθοῦς εὐσεβείας, καὶ πρὸς ἐπὶ τούτοις πύλας οὐρανίου ζωῆς καὶ τῆς κατ’ εὐσέβειαν διδασκαλίας τοῖς καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης ἔθνεσιν προϊσχόμενος. καὶ εἰς τοσοῦτόν γε κάτεισιν, ὡς μὴ μόνον κάμνουσιν καὶ χαλεπῶς νοσηλευομένοις τὰς ψυχὰς τὴν σωτήριον ὀρέξαι δεξιάν, ἤδη δὲ καὶ ἐξ αὐτῶν τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου τοὺς ἡμιθνῆτας ἢ καὶ πάμπαν ἀπολωλότας ἐκ μακροῦ τε κατορωρυγμένους τῶν τοῦ θανάτου λῦσαι δεσμῶν·
τους και σωματικῆς λατρείας ἐν σώματος περιτομή, καί τινων ἄλλων τοιουτοτρόπων ἐπὶ τῆς γῆς συντε· λουμένων· ὡς δὲ, τοῦ χρόνου προϊόντος, οὐδὲν τοσοῦ- τον καὶ τῶν μετ' αὐτὸν προφητῶν εἰς ἄκεσιν τῶν τοῦ βίου κακῶν δι᾽ ὑπερβολὴν κακίας ἔσθενεν, ήλαυνέ τε όσημέραι εἰς μείζονα τὰ τῆς δαιμονικῆς ἐνεργείας, ὡς καὶ αὐτὸ τὸ Ἑβραίων ἔθνος τῇ τῶν ἀθέων συναπο αχθῆναι φθορᾷ αὐτὸς ἤδη λοιπὸν ὁ Σωτὴρ καὶ ἰα- τρὸς τῶν ὅλων κάτεισιν εἰς ἀνθρώπους, καὶ τοῖς οἰκείοις ἀγγέλοις ἐπαμύνων ὑπὲρ τῆς τῶν ἀνθρώ των σωτηρίας, τοῦτ' αὐτῷ τοῦ Πατρὸς δωρήσεσθαι προϋποσχομένου, ώσπεροῦν αὐτὸς ἐν Ψαλμοῖς διδάσκει λέγων· ο Κύριος εἶπε πρὸς μέ· Υἱός μου εἴ σύ, ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε. Αἴτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. Οὐκέτι γοῦν μόνον τὸν δίκαιον καὶ διορατικὸν Ισραήλ, οὐδέ γε μόνον τὸν οἰκεῖον κλῆρον, πάντα δὲ τὰ ἐπὶ γῆς ἔθνη, τὰ πρότερον πλείοσιν ἀγγέλοις κεκληρωμένα, καὶ παντοίαις ἀσεβείαις κεκαλινδη- μένα, ὑπὸ τὴν οἰκείαν ὑποβαλὼν ἐξουσίαν, παρῆν τοῖς πᾶσι τὴν πρὸς τὸν αὐτοῦ Πατέρα γνωσίν τε καὶ φιλίαν· ἐπικηρυκευόμενος, λύσιν τε καὶ ἄφεσιν τῶν πρὶν ἀγνοημάτων καὶ ἁμαρτημάτων ὑπισχνού- μενος, δ καὶ σαφῶς ἐκήρυττε λέγων· Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ, ἀλλὰ οἱ κακῶς ἔχον- τες· οὐκ ἦλθον καλέσαι δικαίους, ἀλλ᾽ ἁμαρτωλούς, εἰς μετάνοιαν. » Καὶ δὴ παρῆν τοῖς οἰκείοις ἀγγέ- λοις, αὐτοῖς δὴ τοῖς πρὶν ἐφεστῶσι τῶν ἐθνῶν, ἐπι- θεωρούμενος· οἱ δὲ, αὐτίκα τὸν σφῶν βοηθὸν καὶ Κύριον εὖ μάλα ἀκριβῶς ἐπιγνόντες, περιχαρείς προσῆλθον καὶ διηκόνουν αὐτῷ, ὥσπερ ἡ ἱερὰ τοῦ Ευαγγελίου διδάσκει Γραφή, «Καὶ προσῆλθον ἄγγε και, καὶ διηκόνουν αὐτῷ, » φήσασα· ὅτε καὶ πλῆθος στρατιᾶς οὐρανίου αινούντων τὸν Θεὸν ἔλεγον, «Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία. » Τούτους μὲν οὖν ὡς οἰκείους ἀγγέλους τῆς αὐτοῦ δεομένους συμμαχίας ταύτῃ πη ανελάμ ανε· τοὺς δέ γε πάλαι ἀμφὶ τὰς ἀνθρώπων δια- τριβάς πωτωμένους, ἀφανῶς τε καὶ ἐμφανῶς τῶν ἐπὶ γῆς καταδυναστεύοντας δαίμονας αλιτηρίους, καὶ πνευμάτων ἀγρίων καὶ ἀπηνῶν γένη, τόν τε ἐν τούτοις τῆς κακίας ἐξάρχοντα, τὸν δεινὸν ἐκεῖνον καὶ ἀλάστορα μεγάλῃ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει τροπού- μενος ἐχειροῦτο, ὥς τινας συναισθομένους αὐτῶν λέγειν· « Εα, τί ἡμῖν καὶ σοί, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; ἦλθες πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς;» καὶ δὲ τούσδε μὲν, καὶ δι᾿ ὧν ἔπραττε καὶ ἐδίδασκεν, ἰσχυρῶς ᾐκίζετο· πᾶν δὲ τὸ ἀνθρώπινον γένος, τοῖς διὰ λόγων ἡμέρων καὶ προσηνέσι φαρμάκοις, ταῖς τε πραέσι καὶ προτρεπτικαῖς αὐτοῦ διδασκαλίαις, ἰᾶτο καὶ ἐθεράπευε, νόσων τε παντοίων καὶ παθῶν οὐχ ἧττον σωμάτων ἢ ψυχῶν ἀπήλλαττε, παλαιᾶς τε δεισιδαιμονίας καὶ δειμάτων πολυθέου πλάνης, τῆς σε αἰσχρᾶς καὶ ἀκολάστου διαίτης, πάντας τοὺς προσιόντας ἐλευθέρους ἀφεὶς, μεθιστῶν τε καὶ μετ ταβάλλων τοὺς αὐτῷ προσανέχοντας ἐκ μὲν ἀκου λασίας ἐπὶ σώφρονα βίον, ἐκ δὲ ἀσεβείας ἐπὶ εὐσέ * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A facie tua : perfectus eris in conspectu Domin B ' Dei tui '. . Hæc quiden, aliaque innumerabilia religionis documenta et præcepta, per Moysem illis Deus Verbum, antea in legibus dabat, atque ut in rudimentis fieri solet, religiosæ illis vitæ elementa, per signa et umbratilem quamdam cor poralemque adorationem in corporis circum- cisione, perque alia quædam ejusmodi quæ in terra conficiuntur, tradebat : cum vero proce- dente tempore nullus tam potens, ne prophetarum quidem qui post illum exstiterint, ut remedium malis vitæ afferret, ob nimis abundantem mali- tiam, esset ac dæmonica efficacia quotidie in majus impelleret, usque adeo ut ipsa quoque He braica gens, eadem cum impiis perditione ra- peretur tum denique Salvator ac medicus uni- versi descendit ad homines, ut vel angelis suis pro hominum salute opem ferret, cum hoc illi se largiturum Pater antea promisisset, et quidem quem- admodum ipse in Psalmis docet, ubi ait : « Dominus dixit ad me: Filius meus es tu, ego hodie genui te. Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et possessionem tuam terminos terra *. Non igitur ille amplius ut eum solum Israel qui justus quidem esset, sed idem visu compre- bendi posset, neque ut solum propriam sortem, sed ut omnes in terris gentes, quæ antea pluribus angelis attribulæ crant, et in omnis generis impie- tatibus versatæ atque implicitæ, sub suam pote- statem redigeret, atque omuibus notitiam et, amig C citiam cum suo Patre denuntiaret, solutionemqua ac remissionem ignorantiarum ac peccatorum se exhibiturum promitteret, venit, quod quidem vel ipsemet perspicue docuit dicens : . Non indigent bene valentes medico, sed male habentes: non veni ut vocarem justos, sed peccatores ad pœniten- tiam F., Cum itaque praesens a propriis angelis, illis inquam, qui prius gentibus præfecti fuerant, visus esset, illi continuo suum adjutorem suumque Dominum oppido quam certe atque explorate agno- scentes, maxima cum latitia accesserunt, eique mi- nistrare cœperunt, quemadmodum vel sacra Evan- gelii docet Scriptura ubi ait : Angelos accessisse, eique ministrasse: item ubi commemorat multi- tudinem militiae coelestis, laudantium Deum ac dicentium Gloria in altissimis Deo, et in terra pax, in hominibus bona voluntas 7. › Hos igitur tanquam proprios angelos, sui ipsius indigentes auxilii sic sane recepit: qui vero jam diu in mediis hominibus versabantur et volitabant, quique et ob- scure et evidenter in terra, potentianı atque impe- rium obţinebant, eos ingenti divinaque potestate fugalos subegit, dæmones utique perniciosos, ae spirituum agrestium atque immitium genera, una cum eo qui inter hos malitiæ principatum obtinet, callidissimo videlicet illo, atque in purissimo dæ- mone, sicut eorum nonnulli sentientes dixerunt : • Quid nobis et tibi, Fili Dei? venisti ante tempus * Matth. IV, 11. p Deut. xvi, 9-13. • Psal. 11, 7, : ▼ Luc. 11, 13, 14. 8. * Luc. v. 51, 52,
δι’ ἣν μάλιστα αἰτίαν καὶ μέχρι τῶν αὐτόθι χωρίων ἐδέησεν αὐτῷ ἐνεργείας, ὡς ἂν μὴ μόνον ζώντων ἀλλὰ καὶ νεκρῶν κυριεύσειεν. Ὅτε μὲν οὖν τῷ πατρὶ σύνεστιν καὶ τὴν τῶν ὅλων πρόνοιαν ἐνθέῳ δυνάμει διακυβερνᾷ, οὐρανοῦ αὐτοῦ καὶ γῆς ὁμοῦ καὶ τῶν ἐν τούτοις περιεχομένων φύσεων τῶν τε ἐπέκεινα οὐρανοῦ θείων καὶ ἀσωμάτων οὐσιῶν ἐπισκοπεῖ καὶ ἐπιμέλεται, θεοῦ λόγος καὶ θεοῦ σοφία καὶ θεοῦ δύναμις, ἄρχων τε καὶ ἡγούμενος καὶ βασιλεύς, ἤδη δὲ καὶ θεὸς καὶ κύριος ἐν τοῖς θείοις χρησμοῖς ἀνευφημεῖται, καὶ φωτίζων μὲν τὰς ἀσωμάτους καὶ νοερὰς φύσεις, «ἥλιος [δὲ] δικαιοσύνης» καὶ «φῶς ἀληθινὸν» ἀνείρηται, ὑπουργῶν δὲ καὶ συνεργῶν ταῖς τοῦ πατρὸς διατάξεσιν, ὑπουργὸς τοῦ πατρὸς καὶ δημιουργὸς χρηματίζει·
τους και σωματικῆς λατρείας ἐν σώματος περιτομή, καί τινων ἄλλων τοιουτοτρόπων ἐπὶ τῆς γῆς συντε· λουμένων· ὡς δὲ, τοῦ χρόνου προϊόντος, οὐδὲν τοσοῦ- τον καὶ τῶν μετ' αὐτὸν προφητῶν εἰς ἄκεσιν τῶν τοῦ βίου κακῶν δι᾽ ὑπερβολὴν κακίας ἔσθενεν, ήλαυνέ τε όσημέραι εἰς μείζονα τὰ τῆς δαιμονικῆς ἐνεργείας, ὡς καὶ αὐτὸ τὸ Ἑβραίων ἔθνος τῇ τῶν ἀθέων συναπο αχθῆναι φθορᾷ αὐτὸς ἤδη λοιπὸν ὁ Σωτὴρ καὶ ἰα- τρὸς τῶν ὅλων κάτεισιν εἰς ἀνθρώπους, καὶ τοῖς οἰκείοις ἀγγέλοις ἐπαμύνων ὑπὲρ τῆς τῶν ἀνθρώ των σωτηρίας, τοῦτ' αὐτῷ τοῦ Πατρὸς δωρήσεσθαι προϋποσχομένου, ώσπεροῦν αὐτὸς ἐν Ψαλμοῖς διδάσκει λέγων· ο Κύριος εἶπε πρὸς μέ· Υἱός μου εἴ σύ, ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε. Αἴτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. Οὐκέτι γοῦν μόνον τὸν δίκαιον καὶ διορατικὸν Ισραήλ, οὐδέ γε μόνον τὸν οἰκεῖον κλῆρον, πάντα δὲ τὰ ἐπὶ γῆς ἔθνη, τὰ πρότερον πλείοσιν ἀγγέλοις κεκληρωμένα, καὶ παντοίαις ἀσεβείαις κεκαλινδη- μένα, ὑπὸ τὴν οἰκείαν ὑποβαλὼν ἐξουσίαν, παρῆν τοῖς πᾶσι τὴν πρὸς τὸν αὐτοῦ Πατέρα γνωσίν τε καὶ φιλίαν· ἐπικηρυκευόμενος, λύσιν τε καὶ ἄφεσιν τῶν πρὶν ἀγνοημάτων καὶ ἁμαρτημάτων ὑπισχνού- μενος, δ καὶ σαφῶς ἐκήρυττε λέγων· Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ, ἀλλὰ οἱ κακῶς ἔχον- τες· οὐκ ἦλθον καλέσαι δικαίους, ἀλλ᾽ ἁμαρτωλούς, εἰς μετάνοιαν. » Καὶ δὴ παρῆν τοῖς οἰκείοις ἀγγέ- λοις, αὐτοῖς δὴ τοῖς πρὶν ἐφεστῶσι τῶν ἐθνῶν, ἐπι- θεωρούμενος· οἱ δὲ, αὐτίκα τὸν σφῶν βοηθὸν καὶ Κύριον εὖ μάλα ἀκριβῶς ἐπιγνόντες, περιχαρείς προσῆλθον καὶ διηκόνουν αὐτῷ, ὥσπερ ἡ ἱερὰ τοῦ Ευαγγελίου διδάσκει Γραφή, «Καὶ προσῆλθον ἄγγε και, καὶ διηκόνουν αὐτῷ, » φήσασα· ὅτε καὶ πλῆθος στρατιᾶς οὐρανίου αινούντων τὸν Θεὸν ἔλεγον, «Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία. » Τούτους μὲν οὖν ὡς οἰκείους ἀγγέλους τῆς αὐτοῦ δεομένους συμμαχίας ταύτῃ πη ανελάμ ανε· τοὺς δέ γε πάλαι ἀμφὶ τὰς ἀνθρώπων δια- τριβάς πωτωμένους, ἀφανῶς τε καὶ ἐμφανῶς τῶν ἐπὶ γῆς καταδυναστεύοντας δαίμονας αλιτηρίους, καὶ πνευμάτων ἀγρίων καὶ ἀπηνῶν γένη, τόν τε ἐν τούτοις τῆς κακίας ἐξάρχοντα, τὸν δεινὸν ἐκεῖνον καὶ ἀλάστορα μεγάλῃ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει τροπού- μενος ἐχειροῦτο, ὥς τινας συναισθομένους αὐτῶν λέγειν· « Εα, τί ἡμῖν καὶ σοί, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; ἦλθες πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς;» καὶ δὲ τούσδε μὲν, καὶ δι᾿ ὧν ἔπραττε καὶ ἐδίδασκεν, ἰσχυρῶς ᾐκίζετο· πᾶν δὲ τὸ ἀνθρώπινον γένος, τοῖς διὰ λόγων ἡμέρων καὶ προσηνέσι φαρμάκοις, ταῖς τε πραέσι καὶ προτρεπτικαῖς αὐτοῦ διδασκαλίαις, ἰᾶτο καὶ ἐθεράπευε, νόσων τε παντοίων καὶ παθῶν οὐχ ἧττον σωμάτων ἢ ψυχῶν ἀπήλλαττε, παλαιᾶς τε δεισιδαιμονίας καὶ δειμάτων πολυθέου πλάνης, τῆς σε αἰσχρᾶς καὶ ἀκολάστου διαίτης, πάντας τοὺς προσιόντας ἐλευθέρους ἀφεὶς, μεθιστῶν τε καὶ μετ ταβάλλων τοὺς αὐτῷ προσανέχοντας ἐκ μὲν ἀκου λασίας ἐπὶ σώφρονα βίον, ἐκ δὲ ἀσεβείας ἐπὶ εὐσέ * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A facie tua : perfectus eris in conspectu Domin B ' Dei tui '. . Hæc quiden, aliaque innumerabilia religionis documenta et præcepta, per Moysem illis Deus Verbum, antea in legibus dabat, atque ut in rudimentis fieri solet, religiosæ illis vitæ elementa, per signa et umbratilem quamdam cor poralemque adorationem in corporis circum- cisione, perque alia quædam ejusmodi quæ in terra conficiuntur, tradebat : cum vero proce- dente tempore nullus tam potens, ne prophetarum quidem qui post illum exstiterint, ut remedium malis vitæ afferret, ob nimis abundantem mali- tiam, esset ac dæmonica efficacia quotidie in majus impelleret, usque adeo ut ipsa quoque He braica gens, eadem cum impiis perditione ra- peretur tum denique Salvator ac medicus uni- versi descendit ad homines, ut vel angelis suis pro hominum salute opem ferret, cum hoc illi se largiturum Pater antea promisisset, et quidem quem- admodum ipse in Psalmis docet, ubi ait : « Dominus dixit ad me: Filius meus es tu, ego hodie genui te. Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et possessionem tuam terminos terra *. Non igitur ille amplius ut eum solum Israel qui justus quidem esset, sed idem visu compre- bendi posset, neque ut solum propriam sortem, sed ut omnes in terris gentes, quæ antea pluribus angelis attribulæ crant, et in omnis generis impie- tatibus versatæ atque implicitæ, sub suam pote- statem redigeret, atque omuibus notitiam et, amig C citiam cum suo Patre denuntiaret, solutionemqua ac remissionem ignorantiarum ac peccatorum se exhibiturum promitteret, venit, quod quidem vel ipsemet perspicue docuit dicens : . Non indigent bene valentes medico, sed male habentes: non veni ut vocarem justos, sed peccatores ad pœniten- tiam F., Cum itaque praesens a propriis angelis, illis inquam, qui prius gentibus præfecti fuerant, visus esset, illi continuo suum adjutorem suumque Dominum oppido quam certe atque explorate agno- scentes, maxima cum latitia accesserunt, eique mi- nistrare cœperunt, quemadmodum vel sacra Evan- gelii docet Scriptura ubi ait : Angelos accessisse, eique ministrasse: item ubi commemorat multi- tudinem militiae coelestis, laudantium Deum ac dicentium Gloria in altissimis Deo, et in terra pax, in hominibus bona voluntas 7. › Hos igitur tanquam proprios angelos, sui ipsius indigentes auxilii sic sane recepit: qui vero jam diu in mediis hominibus versabantur et volitabant, quique et ob- scure et evidenter in terra, potentianı atque impe- rium obţinebant, eos ingenti divinaque potestate fugalos subegit, dæmones utique perniciosos, ae spirituum agrestium atque immitium genera, una cum eo qui inter hos malitiæ principatum obtinet, callidissimo videlicet illo, atque in purissimo dæ- mone, sicut eorum nonnulli sentientes dixerunt : • Quid nobis et tibi, Fili Dei? venisti ante tempus * Matth. IV, 11. p Deut. xvi, 9-13. • Psal. 11, 7, : ▼ Luc. 11, 13, 14. 8. * Luc. v. 51, 52,
PG 22:279ἀλλὰ καὶ μόνος κατὰ τάξιν εἰδὼς θεραπεύειν θεόν, μέσος τε ἑστὼς θεοῦ τοῦ ἀγενήτου καὶ τῶν μετ’ αὐτὸν γενητῶν, τήν τε τῶν ὅλων ἀναδεδεγμένος φροντίδα καὶ ὑπὲρ τῶν ὑπηκόων ἁπάντων ἱερωμένος τῷ πατρί, καὶ μόνος αὐτὸν τοῖς πᾶσιν εὐμενῆ καὶ ἵλεων παρέχων, ἀρχιερεὺς αἰώνιος καὶ δὴ Χριστὸς τοῦ πατρὸς προσαγορεύεται, οὕτω παρ’ Ἑβραίοις, Χριστῶν, ἐπικαλουμένων πάλαι τῶν τὴν εἰκόνα τοῦ πρώτου διὰ συμβόλων ἐπιτελούντων· καὶ ὅτε μὲν ἀγγέλοις ταξιαρχῶν ἐπιστατεῖ, «μεγάλης βουλῆς ἄγγελος» ἀναγορεύεται, καὶ τῶν κατ’ οὐρανὸν στρατιῶν ἡγούμενος «ἀρχιστράτηγος δυνάμεως κυρίου» εἶναι. ἤδη δὲ κατιὼν ἐπὶ τὰ τῇδε, ἡμῶν τε αὐτῶν τῆς λογικῆς φύσεως τῆς τε ἰδίας αὐτοῦ χάριν εἰκόνος φιλανθρωπίᾳ τοῦ πατρὸς ἀντιλαμβανόμενος, καθὸ μὲν ἔοικεν νηπίων ἄρχειν καὶ οἱονεὶ βοσκημάτων, «ποιμὴν» ὠνόμασται «προβάτων», καθὸ δὲ ψυχῶν ἐμπαθῶν τὴν θεραπείαν ἐπαγγέλλεται, σωτὴρ καὶ ἰατρὸς εἰκότως ἂν λέγοιτο. τοῦτο γοῦν ἡ παρ’ Ἑβραίοις τοῦ Ἰησοῦ σημαίνει προςηγορία.
τους και σωματικῆς λατρείας ἐν σώματος περιτομή, καί τινων ἄλλων τοιουτοτρόπων ἐπὶ τῆς γῆς συντε· λουμένων· ὡς δὲ, τοῦ χρόνου προϊόντος, οὐδὲν τοσοῦ- τον καὶ τῶν μετ' αὐτὸν προφητῶν εἰς ἄκεσιν τῶν τοῦ βίου κακῶν δι᾽ ὑπερβολὴν κακίας ἔσθενεν, ήλαυνέ τε όσημέραι εἰς μείζονα τὰ τῆς δαιμονικῆς ἐνεργείας, ὡς καὶ αὐτὸ τὸ Ἑβραίων ἔθνος τῇ τῶν ἀθέων συναπο αχθῆναι φθορᾷ αὐτὸς ἤδη λοιπὸν ὁ Σωτὴρ καὶ ἰα- τρὸς τῶν ὅλων κάτεισιν εἰς ἀνθρώπους, καὶ τοῖς οἰκείοις ἀγγέλοις ἐπαμύνων ὑπὲρ τῆς τῶν ἀνθρώ των σωτηρίας, τοῦτ' αὐτῷ τοῦ Πατρὸς δωρήσεσθαι προϋποσχομένου, ώσπεροῦν αὐτὸς ἐν Ψαλμοῖς διδάσκει λέγων· ο Κύριος εἶπε πρὸς μέ· Υἱός μου εἴ σύ, ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε. Αἴτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. Οὐκέτι γοῦν μόνον τὸν δίκαιον καὶ διορατικὸν Ισραήλ, οὐδέ γε μόνον τὸν οἰκεῖον κλῆρον, πάντα δὲ τὰ ἐπὶ γῆς ἔθνη, τὰ πρότερον πλείοσιν ἀγγέλοις κεκληρωμένα, καὶ παντοίαις ἀσεβείαις κεκαλινδη- μένα, ὑπὸ τὴν οἰκείαν ὑποβαλὼν ἐξουσίαν, παρῆν τοῖς πᾶσι τὴν πρὸς τὸν αὐτοῦ Πατέρα γνωσίν τε καὶ φιλίαν· ἐπικηρυκευόμενος, λύσιν τε καὶ ἄφεσιν τῶν πρὶν ἀγνοημάτων καὶ ἁμαρτημάτων ὑπισχνού- μενος, δ καὶ σαφῶς ἐκήρυττε λέγων· Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ, ἀλλὰ οἱ κακῶς ἔχον- τες· οὐκ ἦλθον καλέσαι δικαίους, ἀλλ᾽ ἁμαρτωλούς, εἰς μετάνοιαν. » Καὶ δὴ παρῆν τοῖς οἰκείοις ἀγγέ- λοις, αὐτοῖς δὴ τοῖς πρὶν ἐφεστῶσι τῶν ἐθνῶν, ἐπι- θεωρούμενος· οἱ δὲ, αὐτίκα τὸν σφῶν βοηθὸν καὶ Κύριον εὖ μάλα ἀκριβῶς ἐπιγνόντες, περιχαρείς προσῆλθον καὶ διηκόνουν αὐτῷ, ὥσπερ ἡ ἱερὰ τοῦ Ευαγγελίου διδάσκει Γραφή, «Καὶ προσῆλθον ἄγγε και, καὶ διηκόνουν αὐτῷ, » φήσασα· ὅτε καὶ πλῆθος στρατιᾶς οὐρανίου αινούντων τὸν Θεὸν ἔλεγον, «Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία. » Τούτους μὲν οὖν ὡς οἰκείους ἀγγέλους τῆς αὐτοῦ δεομένους συμμαχίας ταύτῃ πη ανελάμ ανε· τοὺς δέ γε πάλαι ἀμφὶ τὰς ἀνθρώπων δια- τριβάς πωτωμένους, ἀφανῶς τε καὶ ἐμφανῶς τῶν ἐπὶ γῆς καταδυναστεύοντας δαίμονας αλιτηρίους, καὶ πνευμάτων ἀγρίων καὶ ἀπηνῶν γένη, τόν τε ἐν τούτοις τῆς κακίας ἐξάρχοντα, τὸν δεινὸν ἐκεῖνον καὶ ἀλάστορα μεγάλῃ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει τροπού- μενος ἐχειροῦτο, ὥς τινας συναισθομένους αὐτῶν λέγειν· « Εα, τί ἡμῖν καὶ σοί, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; ἦλθες πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς;» καὶ δὲ τούσδε μὲν, καὶ δι᾿ ὧν ἔπραττε καὶ ἐδίδασκεν, ἰσχυρῶς ᾐκίζετο· πᾶν δὲ τὸ ἀνθρώπινον γένος, τοῖς διὰ λόγων ἡμέρων καὶ προσηνέσι φαρμάκοις, ταῖς τε πραέσι καὶ προτρεπτικαῖς αὐτοῦ διδασκαλίαις, ἰᾶτο καὶ ἐθεράπευε, νόσων τε παντοίων καὶ παθῶν οὐχ ἧττον σωμάτων ἢ ψυχῶν ἀπήλλαττε, παλαιᾶς τε δεισιδαιμονίας καὶ δειμάτων πολυθέου πλάνης, τῆς σε αἰσχρᾶς καὶ ἀκολάστου διαίτης, πάντας τοὺς προσιόντας ἐλευθέρους ἀφεὶς, μεθιστῶν τε καὶ μετ ταβάλλων τοὺς αὐτῷ προσανέχοντας ἐκ μὲν ἀκου λασίας ἐπὶ σώφρονα βίον, ἐκ δὲ ἀσεβείας ἐπὶ εὐσέ * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A facie tua : perfectus eris in conspectu Domin B ' Dei tui '. . Hæc quiden, aliaque innumerabilia religionis documenta et præcepta, per Moysem illis Deus Verbum, antea in legibus dabat, atque ut in rudimentis fieri solet, religiosæ illis vitæ elementa, per signa et umbratilem quamdam cor poralemque adorationem in corporis circum- cisione, perque alia quædam ejusmodi quæ in terra conficiuntur, tradebat : cum vero proce- dente tempore nullus tam potens, ne prophetarum quidem qui post illum exstiterint, ut remedium malis vitæ afferret, ob nimis abundantem mali- tiam, esset ac dæmonica efficacia quotidie in majus impelleret, usque adeo ut ipsa quoque He braica gens, eadem cum impiis perditione ra- peretur tum denique Salvator ac medicus uni- versi descendit ad homines, ut vel angelis suis pro hominum salute opem ferret, cum hoc illi se largiturum Pater antea promisisset, et quidem quem- admodum ipse in Psalmis docet, ubi ait : « Dominus dixit ad me: Filius meus es tu, ego hodie genui te. Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et possessionem tuam terminos terra *. Non igitur ille amplius ut eum solum Israel qui justus quidem esset, sed idem visu compre- bendi posset, neque ut solum propriam sortem, sed ut omnes in terris gentes, quæ antea pluribus angelis attribulæ crant, et in omnis generis impie- tatibus versatæ atque implicitæ, sub suam pote- statem redigeret, atque omuibus notitiam et, amig C citiam cum suo Patre denuntiaret, solutionemqua ac remissionem ignorantiarum ac peccatorum se exhibiturum promitteret, venit, quod quidem vel ipsemet perspicue docuit dicens : . Non indigent bene valentes medico, sed male habentes: non veni ut vocarem justos, sed peccatores ad pœniten- tiam F., Cum itaque praesens a propriis angelis, illis inquam, qui prius gentibus præfecti fuerant, visus esset, illi continuo suum adjutorem suumque Dominum oppido quam certe atque explorate agno- scentes, maxima cum latitia accesserunt, eique mi- nistrare cœperunt, quemadmodum vel sacra Evan- gelii docet Scriptura ubi ait : Angelos accessisse, eique ministrasse: item ubi commemorat multi- tudinem militiae coelestis, laudantium Deum ac dicentium Gloria in altissimis Deo, et in terra pax, in hominibus bona voluntas 7. › Hos igitur tanquam proprios angelos, sui ipsius indigentes auxilii sic sane recepit: qui vero jam diu in mediis hominibus versabantur et volitabant, quique et ob- scure et evidenter in terra, potentianı atque impe- rium obţinebant, eos ingenti divinaque potestate fugalos subegit, dæmones utique perniciosos, ae spirituum agrestium atque immitium genera, una cum eo qui inter hos malitiæ principatum obtinet, callidissimo videlicet illo, atque in purissimo dæ- mone, sicut eorum nonnulli sentientes dixerunt : • Quid nobis et tibi, Fili Dei? venisti ante tempus * Matth. IV, 11. p Deut. xvi, 9-13. • Psal. 11, 7, : ▼ Luc. 11, 13, 14. 8. * Luc. v. 51, 52,
Ἐπεὶ δὲ ἔδει ποτὲ καὶ αὐτῷ ὀργάνου ἀνθρωπείου, ὡς ἂν καὶ ἀνθρώποις ἑαυτὸν φήνειεν καὶ τῆς τοῦ πατρὸς ἐπιγνώσεως καὶ εὐσεβείας τὸν ἀληθῆ λόγον διδάξειεν, καὶ τοῦτον οὐκ ἀπαρνεῖται τὸν τρόπον· ἐπιβὰς δὲ εὖ μάλα τῇ ἡμετέρᾳ φύσει πάρεισιν εἰς ἀνθρώπους, θεὸν δι’ ἀνθρώπου μέγα θαῦμα τοῖς πᾶσιν ἐπιδεικνύμενος, ὡς ἂν μὴ μόνον ἐξ ἀφανοῦς καὶ ἀδήλου ἄσαρκος ὢν καὶ ἀσώματος ἐπιστατοίη, αὐτοῖς δὲ σαρκὸς ὄμμασιν ὁρώμενος, ἀνθρώπων τε ὀφθαλμοῖς τὰς ὑπὲρ ἀνθρώπων θαυματουργίας παρέχων ὁρᾶν, καὶ προσέτι σώματος ἀκοαῖς τὰς διὰ γλώττης καὶ φωνῆς ἐνάρθρου παραδιδοὺς διδασκαλίας, θεῖόν τε ὡς ἀληθῶς καὶ παράδοξον χρῆμα, οἷον οὐδ’ ἄλλο πω φανὲν μνημονεύεται, σωτήριόν τε ὁμοῦ καὶ εὐεργετικὸν τοῖς πᾶσιν αὐτὸς ἑαυτὸν ἐνδεικνύμενος. οὕτω δῆτα ὁ θεὸς ὁ λόγος υἱὸς ἀνθρώπου ἐλέγετο, καὶ Ἰησοῦς ὠνομάζετο, παρ’ ὅσον τῆς τῶν ἀνθρωπίνων ψυχῶν ἰάσεώς τε καὶ θεραπείας χάριν τὴν πάροδον εἰς ἡμᾶς ἐποιεῖτο. σωτὴρ δ’ οὖν καὶ παρ’ Ἑβραίοις ἑρμηνεύεται ἡ τοῦ Ἰησοῦ προσηγορία. τάς τε κοινὰς ἡμῖν ὑπέμεινεν διατριβάς, οὐδαμῶς μὲν τοῦ εἶναι ὃς ἦν ἐξιστάμενος, ὁμοῦ δ’ ἐν τῷ ἀνθρώπῳ φυλάττων τὸν θεόν.
τους και σωματικῆς λατρείας ἐν σώματος περιτομή, καί τινων ἄλλων τοιουτοτρόπων ἐπὶ τῆς γῆς συντε· λουμένων· ὡς δὲ, τοῦ χρόνου προϊόντος, οὐδὲν τοσοῦ- τον καὶ τῶν μετ' αὐτὸν προφητῶν εἰς ἄκεσιν τῶν τοῦ βίου κακῶν δι᾽ ὑπερβολὴν κακίας ἔσθενεν, ήλαυνέ τε όσημέραι εἰς μείζονα τὰ τῆς δαιμονικῆς ἐνεργείας, ὡς καὶ αὐτὸ τὸ Ἑβραίων ἔθνος τῇ τῶν ἀθέων συναπο αχθῆναι φθορᾷ αὐτὸς ἤδη λοιπὸν ὁ Σωτὴρ καὶ ἰα- τρὸς τῶν ὅλων κάτεισιν εἰς ἀνθρώπους, καὶ τοῖς οἰκείοις ἀγγέλοις ἐπαμύνων ὑπὲρ τῆς τῶν ἀνθρώ των σωτηρίας, τοῦτ' αὐτῷ τοῦ Πατρὸς δωρήσεσθαι προϋποσχομένου, ώσπεροῦν αὐτὸς ἐν Ψαλμοῖς διδάσκει λέγων· ο Κύριος εἶπε πρὸς μέ· Υἱός μου εἴ σύ, ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε. Αἴτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. Οὐκέτι γοῦν μόνον τὸν δίκαιον καὶ διορατικὸν Ισραήλ, οὐδέ γε μόνον τὸν οἰκεῖον κλῆρον, πάντα δὲ τὰ ἐπὶ γῆς ἔθνη, τὰ πρότερον πλείοσιν ἀγγέλοις κεκληρωμένα, καὶ παντοίαις ἀσεβείαις κεκαλινδη- μένα, ὑπὸ τὴν οἰκείαν ὑποβαλὼν ἐξουσίαν, παρῆν τοῖς πᾶσι τὴν πρὸς τὸν αὐτοῦ Πατέρα γνωσίν τε καὶ φιλίαν· ἐπικηρυκευόμενος, λύσιν τε καὶ ἄφεσιν τῶν πρὶν ἀγνοημάτων καὶ ἁμαρτημάτων ὑπισχνού- μενος, δ καὶ σαφῶς ἐκήρυττε λέγων· Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ, ἀλλὰ οἱ κακῶς ἔχον- τες· οὐκ ἦλθον καλέσαι δικαίους, ἀλλ᾽ ἁμαρτωλούς, εἰς μετάνοιαν. » Καὶ δὴ παρῆν τοῖς οἰκείοις ἀγγέ- λοις, αὐτοῖς δὴ τοῖς πρὶν ἐφεστῶσι τῶν ἐθνῶν, ἐπι- θεωρούμενος· οἱ δὲ, αὐτίκα τὸν σφῶν βοηθὸν καὶ Κύριον εὖ μάλα ἀκριβῶς ἐπιγνόντες, περιχαρείς προσῆλθον καὶ διηκόνουν αὐτῷ, ὥσπερ ἡ ἱερὰ τοῦ Ευαγγελίου διδάσκει Γραφή, «Καὶ προσῆλθον ἄγγε και, καὶ διηκόνουν αὐτῷ, » φήσασα· ὅτε καὶ πλῆθος στρατιᾶς οὐρανίου αινούντων τὸν Θεὸν ἔλεγον, «Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία. » Τούτους μὲν οὖν ὡς οἰκείους ἀγγέλους τῆς αὐτοῦ δεομένους συμμαχίας ταύτῃ πη ανελάμ ανε· τοὺς δέ γε πάλαι ἀμφὶ τὰς ἀνθρώπων δια- τριβάς πωτωμένους, ἀφανῶς τε καὶ ἐμφανῶς τῶν ἐπὶ γῆς καταδυναστεύοντας δαίμονας αλιτηρίους, καὶ πνευμάτων ἀγρίων καὶ ἀπηνῶν γένη, τόν τε ἐν τούτοις τῆς κακίας ἐξάρχοντα, τὸν δεινὸν ἐκεῖνον καὶ ἀλάστορα μεγάλῃ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει τροπού- μενος ἐχειροῦτο, ὥς τινας συναισθομένους αὐτῶν λέγειν· « Εα, τί ἡμῖν καὶ σοί, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; ἦλθες πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς;» καὶ δὲ τούσδε μὲν, καὶ δι᾿ ὧν ἔπραττε καὶ ἐδίδασκεν, ἰσχυρῶς ᾐκίζετο· πᾶν δὲ τὸ ἀνθρώπινον γένος, τοῖς διὰ λόγων ἡμέρων καὶ προσηνέσι φαρμάκοις, ταῖς τε πραέσι καὶ προτρεπτικαῖς αὐτοῦ διδασκαλίαις, ἰᾶτο καὶ ἐθεράπευε, νόσων τε παντοίων καὶ παθῶν οὐχ ἧττον σωμάτων ἢ ψυχῶν ἀπήλλαττε, παλαιᾶς τε δεισιδαιμονίας καὶ δειμάτων πολυθέου πλάνης, τῆς σε αἰσχρᾶς καὶ ἀκολάστου διαίτης, πάντας τοὺς προσιόντας ἐλευθέρους ἀφεὶς, μεθιστῶν τε καὶ μετ ταβάλλων τοὺς αὐτῷ προσανέχοντας ἐκ μὲν ἀκου λασίας ἐπὶ σώφρονα βίον, ἐκ δὲ ἀσεβείας ἐπὶ εὐσέ * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A facie tua : perfectus eris in conspectu Domin B ' Dei tui '. . Hæc quiden, aliaque innumerabilia religionis documenta et præcepta, per Moysem illis Deus Verbum, antea in legibus dabat, atque ut in rudimentis fieri solet, religiosæ illis vitæ elementa, per signa et umbratilem quamdam cor poralemque adorationem in corporis circum- cisione, perque alia quædam ejusmodi quæ in terra conficiuntur, tradebat : cum vero proce- dente tempore nullus tam potens, ne prophetarum quidem qui post illum exstiterint, ut remedium malis vitæ afferret, ob nimis abundantem mali- tiam, esset ac dæmonica efficacia quotidie in majus impelleret, usque adeo ut ipsa quoque He braica gens, eadem cum impiis perditione ra- peretur tum denique Salvator ac medicus uni- versi descendit ad homines, ut vel angelis suis pro hominum salute opem ferret, cum hoc illi se largiturum Pater antea promisisset, et quidem quem- admodum ipse in Psalmis docet, ubi ait : « Dominus dixit ad me: Filius meus es tu, ego hodie genui te. Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et possessionem tuam terminos terra *. Non igitur ille amplius ut eum solum Israel qui justus quidem esset, sed idem visu compre- bendi posset, neque ut solum propriam sortem, sed ut omnes in terris gentes, quæ antea pluribus angelis attribulæ crant, et in omnis generis impie- tatibus versatæ atque implicitæ, sub suam pote- statem redigeret, atque omuibus notitiam et, amig C citiam cum suo Patre denuntiaret, solutionemqua ac remissionem ignorantiarum ac peccatorum se exhibiturum promitteret, venit, quod quidem vel ipsemet perspicue docuit dicens : . Non indigent bene valentes medico, sed male habentes: non veni ut vocarem justos, sed peccatores ad pœniten- tiam F., Cum itaque praesens a propriis angelis, illis inquam, qui prius gentibus præfecti fuerant, visus esset, illi continuo suum adjutorem suumque Dominum oppido quam certe atque explorate agno- scentes, maxima cum latitia accesserunt, eique mi- nistrare cœperunt, quemadmodum vel sacra Evan- gelii docet Scriptura ubi ait : Angelos accessisse, eique ministrasse: item ubi commemorat multi- tudinem militiae coelestis, laudantium Deum ac dicentium Gloria in altissimis Deo, et in terra pax, in hominibus bona voluntas 7. › Hos igitur tanquam proprios angelos, sui ipsius indigentes auxilii sic sane recepit: qui vero jam diu in mediis hominibus versabantur et volitabant, quique et ob- scure et evidenter in terra, potentianı atque impe- rium obţinebant, eos ingenti divinaque potestate fugalos subegit, dæmones utique perniciosos, ae spirituum agrestium atque immitium genera, una cum eo qui inter hos malitiæ principatum obtinet, callidissimo videlicet illo, atque in purissimo dæ- mone, sicut eorum nonnulli sentientes dixerunt : • Quid nobis et tibi, Fili Dei? venisti ante tempus * Matth. IV, 11. p Deut. xvi, 9-13. • Psal. 11, 7, : ▼ Luc. 11, 13, 14. 8. * Luc. v. 51, 52,
εὐθὺς τοιγαροῦν ἐπὶ τῆς πρώτης εἰς ἀνθρώπους καταβολῆς τῷ θεῷ τῆς ἡμετέρας γενέσεως τὴν ἔνθεον ἀνακιρνᾷ μεγαλουργίαν· τικτόμενος μὲν ἡμῖν ὁμοίως, καὶ θνητοῦ δίκην ἄνθρωπον ἀμφιεν[ν]ύμενος, ὡς δ’ οὐκέτι ἄνθρωπος ἀλλὰ θεός, ἐξ ἀχράντου καὶ ἀπειρογάμου κόρης, οὐχὶ δὲ ἐκ μίξεως καὶ φθορᾶς, τὴν τοῦ φαινομένου γένεσιν ὑφιστάμενος. Καὶ τὸν ἑξῆς δὲ σύμπαντα βίον ταύτῃ πη διετέλει, τοτὲ μὲν τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοιοπάθειαν, τοτὲ δὲ τὸν θεὸν λόγον ὑποφαίνων, μεγαλουργῶν καὶ παραδοξοποιῶν ὡς θεός, καὶ τῶν μελλόντων ἔσεσθαι προαναφωνῶν τὰς προρρήσεις, καὶ τὸν μὴ τοῖς πολλοῖς ὁρώμενον θεὸν λόγον τοῖς ἔργοις ἄντικρυς ἐπιδεικνύμενος. Εἰκότα δὲ καὶ ὅμοια ταῖς ἀρχαῖς καὶ τὰ τέλη αὐτῷ τῆς ἐξ ἀνθρώπων ἀπαλλαγῆς ἐνεχειρεῖτο. καὶ γὰρ μέχρι θανάτου καὶ αὐτῶν νεκρῶν οἱ τῆς φιλανθρωπίας αὐτὸν ἐκάλουν νόμοι, ὡς ἂν καὶ τῶν πάλαι τεθνεώτων τὰς ψυχὰς ἀνακαλέσοιτο, ὅτι δὴ τῶν ἐξ αἰῶνος ἁπάντων αὐτῷ τῆς σωτηρίας ἔμελεν.
τους και σωματικῆς λατρείας ἐν σώματος περιτομή, καί τινων ἄλλων τοιουτοτρόπων ἐπὶ τῆς γῆς συντε· λουμένων· ὡς δὲ, τοῦ χρόνου προϊόντος, οὐδὲν τοσοῦ- τον καὶ τῶν μετ' αὐτὸν προφητῶν εἰς ἄκεσιν τῶν τοῦ βίου κακῶν δι᾽ ὑπερβολὴν κακίας ἔσθενεν, ήλαυνέ τε όσημέραι εἰς μείζονα τὰ τῆς δαιμονικῆς ἐνεργείας, ὡς καὶ αὐτὸ τὸ Ἑβραίων ἔθνος τῇ τῶν ἀθέων συναπο αχθῆναι φθορᾷ αὐτὸς ἤδη λοιπὸν ὁ Σωτὴρ καὶ ἰα- τρὸς τῶν ὅλων κάτεισιν εἰς ἀνθρώπους, καὶ τοῖς οἰκείοις ἀγγέλοις ἐπαμύνων ὑπὲρ τῆς τῶν ἀνθρώ των σωτηρίας, τοῦτ' αὐτῷ τοῦ Πατρὸς δωρήσεσθαι προϋποσχομένου, ώσπεροῦν αὐτὸς ἐν Ψαλμοῖς διδάσκει λέγων· ο Κύριος εἶπε πρὸς μέ· Υἱός μου εἴ σύ, ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε. Αἴτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. Οὐκέτι γοῦν μόνον τὸν δίκαιον καὶ διορατικὸν Ισραήλ, οὐδέ γε μόνον τὸν οἰκεῖον κλῆρον, πάντα δὲ τὰ ἐπὶ γῆς ἔθνη, τὰ πρότερον πλείοσιν ἀγγέλοις κεκληρωμένα, καὶ παντοίαις ἀσεβείαις κεκαλινδη- μένα, ὑπὸ τὴν οἰκείαν ὑποβαλὼν ἐξουσίαν, παρῆν τοῖς πᾶσι τὴν πρὸς τὸν αὐτοῦ Πατέρα γνωσίν τε καὶ φιλίαν· ἐπικηρυκευόμενος, λύσιν τε καὶ ἄφεσιν τῶν πρὶν ἀγνοημάτων καὶ ἁμαρτημάτων ὑπισχνού- μενος, δ καὶ σαφῶς ἐκήρυττε λέγων· Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ, ἀλλὰ οἱ κακῶς ἔχον- τες· οὐκ ἦλθον καλέσαι δικαίους, ἀλλ᾽ ἁμαρτωλούς, εἰς μετάνοιαν. » Καὶ δὴ παρῆν τοῖς οἰκείοις ἀγγέ- λοις, αὐτοῖς δὴ τοῖς πρὶν ἐφεστῶσι τῶν ἐθνῶν, ἐπι- θεωρούμενος· οἱ δὲ, αὐτίκα τὸν σφῶν βοηθὸν καὶ Κύριον εὖ μάλα ἀκριβῶς ἐπιγνόντες, περιχαρείς προσῆλθον καὶ διηκόνουν αὐτῷ, ὥσπερ ἡ ἱερὰ τοῦ Ευαγγελίου διδάσκει Γραφή, «Καὶ προσῆλθον ἄγγε και, καὶ διηκόνουν αὐτῷ, » φήσασα· ὅτε καὶ πλῆθος στρατιᾶς οὐρανίου αινούντων τὸν Θεὸν ἔλεγον, «Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία. » Τούτους μὲν οὖν ὡς οἰκείους ἀγγέλους τῆς αὐτοῦ δεομένους συμμαχίας ταύτῃ πη ανελάμ ανε· τοὺς δέ γε πάλαι ἀμφὶ τὰς ἀνθρώπων δια- τριβάς πωτωμένους, ἀφανῶς τε καὶ ἐμφανῶς τῶν ἐπὶ γῆς καταδυναστεύοντας δαίμονας αλιτηρίους, καὶ πνευμάτων ἀγρίων καὶ ἀπηνῶν γένη, τόν τε ἐν τούτοις τῆς κακίας ἐξάρχοντα, τὸν δεινὸν ἐκεῖνον καὶ ἀλάστορα μεγάλῃ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει τροπού- μενος ἐχειροῦτο, ὥς τινας συναισθομένους αὐτῶν λέγειν· « Εα, τί ἡμῖν καὶ σοί, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; ἦλθες πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς;» καὶ δὲ τούσδε μὲν, καὶ δι᾿ ὧν ἔπραττε καὶ ἐδίδασκεν, ἰσχυρῶς ᾐκίζετο· πᾶν δὲ τὸ ἀνθρώπινον γένος, τοῖς διὰ λόγων ἡμέρων καὶ προσηνέσι φαρμάκοις, ταῖς τε πραέσι καὶ προτρεπτικαῖς αὐτοῦ διδασκαλίαις, ἰᾶτο καὶ ἐθεράπευε, νόσων τε παντοίων καὶ παθῶν οὐχ ἧττον σωμάτων ἢ ψυχῶν ἀπήλλαττε, παλαιᾶς τε δεισιδαιμονίας καὶ δειμάτων πολυθέου πλάνης, τῆς σε αἰσχρᾶς καὶ ἀκολάστου διαίτης, πάντας τοὺς προσιόντας ἐλευθέρους ἀφεὶς, μεθιστῶν τε καὶ μετ ταβάλλων τοὺς αὐτῷ προσανέχοντας ἐκ μὲν ἀκου λασίας ἐπὶ σώφρονα βίον, ἐκ δὲ ἀσεβείας ἐπὶ εὐσέ * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A facie tua : perfectus eris in conspectu Domin B ' Dei tui '. . Hæc quiden, aliaque innumerabilia religionis documenta et præcepta, per Moysem illis Deus Verbum, antea in legibus dabat, atque ut in rudimentis fieri solet, religiosæ illis vitæ elementa, per signa et umbratilem quamdam cor poralemque adorationem in corporis circum- cisione, perque alia quædam ejusmodi quæ in terra conficiuntur, tradebat : cum vero proce- dente tempore nullus tam potens, ne prophetarum quidem qui post illum exstiterint, ut remedium malis vitæ afferret, ob nimis abundantem mali- tiam, esset ac dæmonica efficacia quotidie in majus impelleret, usque adeo ut ipsa quoque He braica gens, eadem cum impiis perditione ra- peretur tum denique Salvator ac medicus uni- versi descendit ad homines, ut vel angelis suis pro hominum salute opem ferret, cum hoc illi se largiturum Pater antea promisisset, et quidem quem- admodum ipse in Psalmis docet, ubi ait : « Dominus dixit ad me: Filius meus es tu, ego hodie genui te. Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et possessionem tuam terminos terra *. Non igitur ille amplius ut eum solum Israel qui justus quidem esset, sed idem visu compre- bendi posset, neque ut solum propriam sortem, sed ut omnes in terris gentes, quæ antea pluribus angelis attribulæ crant, et in omnis generis impie- tatibus versatæ atque implicitæ, sub suam pote- statem redigeret, atque omuibus notitiam et, amig C citiam cum suo Patre denuntiaret, solutionemqua ac remissionem ignorantiarum ac peccatorum se exhibiturum promitteret, venit, quod quidem vel ipsemet perspicue docuit dicens : . Non indigent bene valentes medico, sed male habentes: non veni ut vocarem justos, sed peccatores ad pœniten- tiam F., Cum itaque praesens a propriis angelis, illis inquam, qui prius gentibus præfecti fuerant, visus esset, illi continuo suum adjutorem suumque Dominum oppido quam certe atque explorate agno- scentes, maxima cum latitia accesserunt, eique mi- nistrare cœperunt, quemadmodum vel sacra Evan- gelii docet Scriptura ubi ait : Angelos accessisse, eique ministrasse: item ubi commemorat multi- tudinem militiae coelestis, laudantium Deum ac dicentium Gloria in altissimis Deo, et in terra pax, in hominibus bona voluntas 7. › Hos igitur tanquam proprios angelos, sui ipsius indigentes auxilii sic sane recepit: qui vero jam diu in mediis hominibus versabantur et volitabant, quique et ob- scure et evidenter in terra, potentianı atque impe- rium obţinebant, eos ingenti divinaque potestate fugalos subegit, dæmones utique perniciosos, ae spirituum agrestium atque immitium genera, una cum eo qui inter hos malitiæ principatum obtinet, callidissimo videlicet illo, atque in purissimo dæ- mone, sicut eorum nonnulli sentientes dixerunt : • Quid nobis et tibi, Fili Dei? venisti ante tempus * Matth. IV, 11. p Deut. xvi, 9-13. • Psal. 11, 7, : ▼ Luc. 11, 13, 14. 8. * Luc. v. 51, 52,
καὶ ὅπως «διὰ τοῦ θανάτου καταργήσῃ τὸν τὸ κράτος ἔχοντα τοῦ θανάτου», ᾗ τὰ θεῖα παιδεύει λόγια, κἀνταῦθα πάλιν ἀναμὶξ ὑπῄει τὴν οἰκονομίαν, ὡς μὲν ἄνθρωπος τὸ σῶμα τῇ συνήθει παραχωρῶν ταφῇ, ἀναχωρῶν δὲ αὐτοῦ ὡς θεός. φωνήσας γοῦν μέγα, καὶ «τῷ πατρὶ παρατίθεμαι τὸ πνεῦμα» εἰπών, ἄφετος ἀνεχώρει τοῦ σώματος, οὐδαμῶς περιμείνας προσιέναι αὐτῷ τὸν θάνατον, μέλλοντα δὲ καὶ ὥσπερ ἀποκνοῦντα μᾶλλον δ’ ὑπὸ πόδα χωροῦντα καὶ ἀποφεύγοντα διώκων αὐτὸς ὄπισθεν καὶ ἐλαύνων, τάς τε ἐξ αἰῶνος πύλας τῶν σκοτίων μυχῶν διαρρηγνὺς καὶ τοῖς αὐτόθι νεκροῖς σειραῖς θανάτου πεπεδημένοις παλίντροπον τῆς ἐπὶ τὴν ζωὴν ἀνόδου τὴν πορείαν ποιούμενος. ταύτῃ τοι αὐτῷ καὶ ὁ τεθνεὼς ἀνηγείρετο, καὶ «πολλὰ σώματα τῶν κεκοιμημένων ἁγίων» ἀνίσταντο, συνεισελαύνοντα αὐτῷ «εἰς τὴν ἁγίαν» καὶ ὡς ἀληθῶς οὐρανόπολιν, ὡς εἰκότως ἐν ταῖς θείαις ἀνειρῆσθαι φωναῖς· «κατέπιεν ὁ θάνατος ἰσχύσας, καὶ πάλιν ἀφεῖλεν ὁ θεὸς πᾶν δάκρυον ἀπὸ παντὸς προσώπου».
τους και σωματικῆς λατρείας ἐν σώματος περιτομή, καί τινων ἄλλων τοιουτοτρόπων ἐπὶ τῆς γῆς συντε· λουμένων· ὡς δὲ, τοῦ χρόνου προϊόντος, οὐδὲν τοσοῦ- τον καὶ τῶν μετ' αὐτὸν προφητῶν εἰς ἄκεσιν τῶν τοῦ βίου κακῶν δι᾽ ὑπερβολὴν κακίας ἔσθενεν, ήλαυνέ τε όσημέραι εἰς μείζονα τὰ τῆς δαιμονικῆς ἐνεργείας, ὡς καὶ αὐτὸ τὸ Ἑβραίων ἔθνος τῇ τῶν ἀθέων συναπο αχθῆναι φθορᾷ αὐτὸς ἤδη λοιπὸν ὁ Σωτὴρ καὶ ἰα- τρὸς τῶν ὅλων κάτεισιν εἰς ἀνθρώπους, καὶ τοῖς οἰκείοις ἀγγέλοις ἐπαμύνων ὑπὲρ τῆς τῶν ἀνθρώ των σωτηρίας, τοῦτ' αὐτῷ τοῦ Πατρὸς δωρήσεσθαι προϋποσχομένου, ώσπεροῦν αὐτὸς ἐν Ψαλμοῖς διδάσκει λέγων· ο Κύριος εἶπε πρὸς μέ· Υἱός μου εἴ σύ, ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε. Αἴτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. Οὐκέτι γοῦν μόνον τὸν δίκαιον καὶ διορατικὸν Ισραήλ, οὐδέ γε μόνον τὸν οἰκεῖον κλῆρον, πάντα δὲ τὰ ἐπὶ γῆς ἔθνη, τὰ πρότερον πλείοσιν ἀγγέλοις κεκληρωμένα, καὶ παντοίαις ἀσεβείαις κεκαλινδη- μένα, ὑπὸ τὴν οἰκείαν ὑποβαλὼν ἐξουσίαν, παρῆν τοῖς πᾶσι τὴν πρὸς τὸν αὐτοῦ Πατέρα γνωσίν τε καὶ φιλίαν· ἐπικηρυκευόμενος, λύσιν τε καὶ ἄφεσιν τῶν πρὶν ἀγνοημάτων καὶ ἁμαρτημάτων ὑπισχνού- μενος, δ καὶ σαφῶς ἐκήρυττε λέγων· Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ, ἀλλὰ οἱ κακῶς ἔχον- τες· οὐκ ἦλθον καλέσαι δικαίους, ἀλλ᾽ ἁμαρτωλούς, εἰς μετάνοιαν. » Καὶ δὴ παρῆν τοῖς οἰκείοις ἀγγέ- λοις, αὐτοῖς δὴ τοῖς πρὶν ἐφεστῶσι τῶν ἐθνῶν, ἐπι- θεωρούμενος· οἱ δὲ, αὐτίκα τὸν σφῶν βοηθὸν καὶ Κύριον εὖ μάλα ἀκριβῶς ἐπιγνόντες, περιχαρείς προσῆλθον καὶ διηκόνουν αὐτῷ, ὥσπερ ἡ ἱερὰ τοῦ Ευαγγελίου διδάσκει Γραφή, «Καὶ προσῆλθον ἄγγε και, καὶ διηκόνουν αὐτῷ, » φήσασα· ὅτε καὶ πλῆθος στρατιᾶς οὐρανίου αινούντων τὸν Θεὸν ἔλεγον, «Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία. » Τούτους μὲν οὖν ὡς οἰκείους ἀγγέλους τῆς αὐτοῦ δεομένους συμμαχίας ταύτῃ πη ανελάμ ανε· τοὺς δέ γε πάλαι ἀμφὶ τὰς ἀνθρώπων δια- τριβάς πωτωμένους, ἀφανῶς τε καὶ ἐμφανῶς τῶν ἐπὶ γῆς καταδυναστεύοντας δαίμονας αλιτηρίους, καὶ πνευμάτων ἀγρίων καὶ ἀπηνῶν γένη, τόν τε ἐν τούτοις τῆς κακίας ἐξάρχοντα, τὸν δεινὸν ἐκεῖνον καὶ ἀλάστορα μεγάλῃ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει τροπού- μενος ἐχειροῦτο, ὥς τινας συναισθομένους αὐτῶν λέγειν· « Εα, τί ἡμῖν καὶ σοί, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; ἦλθες πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς;» καὶ δὲ τούσδε μὲν, καὶ δι᾿ ὧν ἔπραττε καὶ ἐδίδασκεν, ἰσχυρῶς ᾐκίζετο· πᾶν δὲ τὸ ἀνθρώπινον γένος, τοῖς διὰ λόγων ἡμέρων καὶ προσηνέσι φαρμάκοις, ταῖς τε πραέσι καὶ προτρεπτικαῖς αὐτοῦ διδασκαλίαις, ἰᾶτο καὶ ἐθεράπευε, νόσων τε παντοίων καὶ παθῶν οὐχ ἧττον σωμάτων ἢ ψυχῶν ἀπήλλαττε, παλαιᾶς τε δεισιδαιμονίας καὶ δειμάτων πολυθέου πλάνης, τῆς σε αἰσχρᾶς καὶ ἀκολάστου διαίτης, πάντας τοὺς προσιόντας ἐλευθέρους ἀφεὶς, μεθιστῶν τε καὶ μετ ταβάλλων τοὺς αὐτῷ προσανέχοντας ἐκ μὲν ἀκου λασίας ἐπὶ σώφρονα βίον, ἐκ δὲ ἀσεβείας ἐπὶ εὐσέ * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A facie tua : perfectus eris in conspectu Domin B ' Dei tui '. . Hæc quiden, aliaque innumerabilia religionis documenta et præcepta, per Moysem illis Deus Verbum, antea in legibus dabat, atque ut in rudimentis fieri solet, religiosæ illis vitæ elementa, per signa et umbratilem quamdam cor poralemque adorationem in corporis circum- cisione, perque alia quædam ejusmodi quæ in terra conficiuntur, tradebat : cum vero proce- dente tempore nullus tam potens, ne prophetarum quidem qui post illum exstiterint, ut remedium malis vitæ afferret, ob nimis abundantem mali- tiam, esset ac dæmonica efficacia quotidie in majus impelleret, usque adeo ut ipsa quoque He braica gens, eadem cum impiis perditione ra- peretur tum denique Salvator ac medicus uni- versi descendit ad homines, ut vel angelis suis pro hominum salute opem ferret, cum hoc illi se largiturum Pater antea promisisset, et quidem quem- admodum ipse in Psalmis docet, ubi ait : « Dominus dixit ad me: Filius meus es tu, ego hodie genui te. Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et possessionem tuam terminos terra *. Non igitur ille amplius ut eum solum Israel qui justus quidem esset, sed idem visu compre- bendi posset, neque ut solum propriam sortem, sed ut omnes in terris gentes, quæ antea pluribus angelis attribulæ crant, et in omnis generis impie- tatibus versatæ atque implicitæ, sub suam pote- statem redigeret, atque omuibus notitiam et, amig C citiam cum suo Patre denuntiaret, solutionemqua ac remissionem ignorantiarum ac peccatorum se exhibiturum promitteret, venit, quod quidem vel ipsemet perspicue docuit dicens : . Non indigent bene valentes medico, sed male habentes: non veni ut vocarem justos, sed peccatores ad pœniten- tiam F., Cum itaque praesens a propriis angelis, illis inquam, qui prius gentibus præfecti fuerant, visus esset, illi continuo suum adjutorem suumque Dominum oppido quam certe atque explorate agno- scentes, maxima cum latitia accesserunt, eique mi- nistrare cœperunt, quemadmodum vel sacra Evan- gelii docet Scriptura ubi ait : Angelos accessisse, eique ministrasse: item ubi commemorat multi- tudinem militiae coelestis, laudantium Deum ac dicentium Gloria in altissimis Deo, et in terra pax, in hominibus bona voluntas 7. › Hos igitur tanquam proprios angelos, sui ipsius indigentes auxilii sic sane recepit: qui vero jam diu in mediis hominibus versabantur et volitabant, quique et ob- scure et evidenter in terra, potentianı atque impe- rium obţinebant, eos ingenti divinaque potestate fugalos subegit, dæmones utique perniciosos, ae spirituum agrestium atque immitium genera, una cum eo qui inter hos malitiæ principatum obtinet, callidissimo videlicet illo, atque in purissimo dæ- mone, sicut eorum nonnulli sentientes dixerunt : • Quid nobis et tibi, Fili Dei? venisti ante tempus * Matth. IV, 11. p Deut. xvi, 9-13. • Psal. 11, 7, : ▼ Luc. 11, 13, 14. 8. * Luc. v. 51, 52,
καὶ αὐτὸς δ’ ὁ τῶν ὅλων σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν, ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ, νικηφόρος λεγόμενος, ἐν ταῖς προφητικαῖς προρρήσεσιν ἐπικερτομῶν εἰσάγεται τῷ θανάτῳ καὶ τὰς αὐτόθι λύων πεπεδημένας ψυχάς, δι’ ὧν τὸν ἐπινίκιον ὕμνον προφέρεται, αὐτὰ δὴ ταῦτα λέγων· «ἐκ χειρὸς ᾅδου ῥύσομαι αὐτούς, καὶ ἐκ θανάτου λυτρώσομαι αὐτῶν τὰς ψυχάς. ποῦ σου, θάνατε, τὸ νῖκος; ποῦ σου, θάνατε, τὸ κέντρον; τὸ δὲ κέντρον τοῦ θανάτου ἐστὶν ἡ ἁμαρτία, ἡ δὲ δύναμις τῆς ἁμαρτίας ὁ νόμος.» Τοιαύτη τις αὐτῷ καὶ μέχρι τοῦ θανάτου ἐγένετο ἡ οἰκονομία, ἧς οὐ μίαν αἰτίαν ἀλλὰ καὶ πλείους εὕροι ἄν τις ἐθελήσας ζητεῖν. πρώτην μὲν γὰρ ὁ λόγος διδάσκει, «ἵνα καὶ νεκρῶν καὶ ζώντων κυριεύσῃ»· δευτέραν δέ, ὅπως τὰς ἡμετέρας ἀπομάξοιτο ἁμαρτίας, ὑπὲρ ἡμῶν τυθεὶς καὶ «γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα»· τρίτην, ὡς ἂν ἱερεῖον θεοῦ καὶ μεγάλη θυσία ὑπὲρ τοῦ σύμπαντος κόσμου προςαχθείη τῷ ἐπὶ πάντων θεῷ· τετάρτην, ὡς ἂν οὕτω τῆς πολυπλανοῦς καὶ δαιμονικῆς ἐνεργείας ἀπορρήτοις λόγοις καθαίρεσιν ἀπεργάσαιτο·
τους και σωματικῆς λατρείας ἐν σώματος περιτομή, καί τινων ἄλλων τοιουτοτρόπων ἐπὶ τῆς γῆς συντε· λουμένων· ὡς δὲ, τοῦ χρόνου προϊόντος, οὐδὲν τοσοῦ- τον καὶ τῶν μετ' αὐτὸν προφητῶν εἰς ἄκεσιν τῶν τοῦ βίου κακῶν δι᾽ ὑπερβολὴν κακίας ἔσθενεν, ήλαυνέ τε όσημέραι εἰς μείζονα τὰ τῆς δαιμονικῆς ἐνεργείας, ὡς καὶ αὐτὸ τὸ Ἑβραίων ἔθνος τῇ τῶν ἀθέων συναπο αχθῆναι φθορᾷ αὐτὸς ἤδη λοιπὸν ὁ Σωτὴρ καὶ ἰα- τρὸς τῶν ὅλων κάτεισιν εἰς ἀνθρώπους, καὶ τοῖς οἰκείοις ἀγγέλοις ἐπαμύνων ὑπὲρ τῆς τῶν ἀνθρώ των σωτηρίας, τοῦτ' αὐτῷ τοῦ Πατρὸς δωρήσεσθαι προϋποσχομένου, ώσπεροῦν αὐτὸς ἐν Ψαλμοῖς διδάσκει λέγων· ο Κύριος εἶπε πρὸς μέ· Υἱός μου εἴ σύ, ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε. Αἴτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. Οὐκέτι γοῦν μόνον τὸν δίκαιον καὶ διορατικὸν Ισραήλ, οὐδέ γε μόνον τὸν οἰκεῖον κλῆρον, πάντα δὲ τὰ ἐπὶ γῆς ἔθνη, τὰ πρότερον πλείοσιν ἀγγέλοις κεκληρωμένα, καὶ παντοίαις ἀσεβείαις κεκαλινδη- μένα, ὑπὸ τὴν οἰκείαν ὑποβαλὼν ἐξουσίαν, παρῆν τοῖς πᾶσι τὴν πρὸς τὸν αὐτοῦ Πατέρα γνωσίν τε καὶ φιλίαν· ἐπικηρυκευόμενος, λύσιν τε καὶ ἄφεσιν τῶν πρὶν ἀγνοημάτων καὶ ἁμαρτημάτων ὑπισχνού- μενος, δ καὶ σαφῶς ἐκήρυττε λέγων· Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ, ἀλλὰ οἱ κακῶς ἔχον- τες· οὐκ ἦλθον καλέσαι δικαίους, ἀλλ᾽ ἁμαρτωλούς, εἰς μετάνοιαν. » Καὶ δὴ παρῆν τοῖς οἰκείοις ἀγγέ- λοις, αὐτοῖς δὴ τοῖς πρὶν ἐφεστῶσι τῶν ἐθνῶν, ἐπι- θεωρούμενος· οἱ δὲ, αὐτίκα τὸν σφῶν βοηθὸν καὶ Κύριον εὖ μάλα ἀκριβῶς ἐπιγνόντες, περιχαρείς προσῆλθον καὶ διηκόνουν αὐτῷ, ὥσπερ ἡ ἱερὰ τοῦ Ευαγγελίου διδάσκει Γραφή, «Καὶ προσῆλθον ἄγγε και, καὶ διηκόνουν αὐτῷ, » φήσασα· ὅτε καὶ πλῆθος στρατιᾶς οὐρανίου αινούντων τὸν Θεὸν ἔλεγον, «Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία. » Τούτους μὲν οὖν ὡς οἰκείους ἀγγέλους τῆς αὐτοῦ δεομένους συμμαχίας ταύτῃ πη ανελάμ ανε· τοὺς δέ γε πάλαι ἀμφὶ τὰς ἀνθρώπων δια- τριβάς πωτωμένους, ἀφανῶς τε καὶ ἐμφανῶς τῶν ἐπὶ γῆς καταδυναστεύοντας δαίμονας αλιτηρίους, καὶ πνευμάτων ἀγρίων καὶ ἀπηνῶν γένη, τόν τε ἐν τούτοις τῆς κακίας ἐξάρχοντα, τὸν δεινὸν ἐκεῖνον καὶ ἀλάστορα μεγάλῃ καὶ ἐνθέῳ δυνάμει τροπού- μενος ἐχειροῦτο, ὥς τινας συναισθομένους αὐτῶν λέγειν· « Εα, τί ἡμῖν καὶ σοί, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; ἦλθες πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς;» καὶ δὲ τούσδε μὲν, καὶ δι᾿ ὧν ἔπραττε καὶ ἐδίδασκεν, ἰσχυρῶς ᾐκίζετο· πᾶν δὲ τὸ ἀνθρώπινον γένος, τοῖς διὰ λόγων ἡμέρων καὶ προσηνέσι φαρμάκοις, ταῖς τε πραέσι καὶ προτρεπτικαῖς αὐτοῦ διδασκαλίαις, ἰᾶτο καὶ ἐθεράπευε, νόσων τε παντοίων καὶ παθῶν οὐχ ἧττον σωμάτων ἢ ψυχῶν ἀπήλλαττε, παλαιᾶς τε δεισιδαιμονίας καὶ δειμάτων πολυθέου πλάνης, τῆς σε αἰσχρᾶς καὶ ἀκολάστου διαίτης, πάντας τοὺς προσιόντας ἐλευθέρους ἀφεὶς, μεθιστῶν τε καὶ μετ ταβάλλων τοὺς αὐτῷ προσανέχοντας ἐκ μὲν ἀκου λασίας ἐπὶ σώφρονα βίον, ἐκ δὲ ἀσεβείας ἐπὶ εὐσέ * DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A facie tua : perfectus eris in conspectu Domin B ' Dei tui '. . Hæc quiden, aliaque innumerabilia religionis documenta et præcepta, per Moysem illis Deus Verbum, antea in legibus dabat, atque ut in rudimentis fieri solet, religiosæ illis vitæ elementa, per signa et umbratilem quamdam cor poralemque adorationem in corporis circum- cisione, perque alia quædam ejusmodi quæ in terra conficiuntur, tradebat : cum vero proce- dente tempore nullus tam potens, ne prophetarum quidem qui post illum exstiterint, ut remedium malis vitæ afferret, ob nimis abundantem mali- tiam, esset ac dæmonica efficacia quotidie in majus impelleret, usque adeo ut ipsa quoque He braica gens, eadem cum impiis perditione ra- peretur tum denique Salvator ac medicus uni- versi descendit ad homines, ut vel angelis suis pro hominum salute opem ferret, cum hoc illi se largiturum Pater antea promisisset, et quidem quem- admodum ipse in Psalmis docet, ubi ait : « Dominus dixit ad me: Filius meus es tu, ego hodie genui te. Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et possessionem tuam terminos terra *. Non igitur ille amplius ut eum solum Israel qui justus quidem esset, sed idem visu compre- bendi posset, neque ut solum propriam sortem, sed ut omnes in terris gentes, quæ antea pluribus angelis attribulæ crant, et in omnis generis impie- tatibus versatæ atque implicitæ, sub suam pote- statem redigeret, atque omuibus notitiam et, amig C citiam cum suo Patre denuntiaret, solutionemqua ac remissionem ignorantiarum ac peccatorum se exhibiturum promitteret, venit, quod quidem vel ipsemet perspicue docuit dicens : . Non indigent bene valentes medico, sed male habentes: non veni ut vocarem justos, sed peccatores ad pœniten- tiam F., Cum itaque praesens a propriis angelis, illis inquam, qui prius gentibus præfecti fuerant, visus esset, illi continuo suum adjutorem suumque Dominum oppido quam certe atque explorate agno- scentes, maxima cum latitia accesserunt, eique mi- nistrare cœperunt, quemadmodum vel sacra Evan- gelii docet Scriptura ubi ait : Angelos accessisse, eique ministrasse: item ubi commemorat multi- tudinem militiae coelestis, laudantium Deum ac dicentium Gloria in altissimis Deo, et in terra pax, in hominibus bona voluntas 7. › Hos igitur tanquam proprios angelos, sui ipsius indigentes auxilii sic sane recepit: qui vero jam diu in mediis hominibus versabantur et volitabant, quique et ob- scure et evidenter in terra, potentianı atque impe- rium obţinebant, eos ingenti divinaque potestate fugalos subegit, dæmones utique perniciosos, ae spirituum agrestium atque immitium genera, una cum eo qui inter hos malitiæ principatum obtinet, callidissimo videlicet illo, atque in purissimo dæ- mone, sicut eorum nonnulli sentientes dixerunt : • Quid nobis et tibi, Fili Dei? venisti ante tempus * Matth. IV, 11. p Deut. xvi, 9-13. • Psal. 11, 7, : ▼ Luc. 11, 13, 14. 8. * Luc. v. 51, 52,
PG 22:281πέμπτην ἐπὶ ταύτῃ, ὡς ἂν τοῖς αὐτοῦ γνωρίμοις καὶ μαθηταῖς τῆς μετὰ τὸν θάνατον παρὰ θεῷ ζωῆς τὴν ἐλπίδα μὴ λόγοις μηδὲ ῥήμασι καὶ φωναῖς ἀλλ’ αὐτοῖς ἔργοις παραστήσας, ὀφθαλμοῖς τε παραδοὺς τὴν διὰ τῶν λόγων ἐπαγγελίαν, εὐθαρσεῖς αὐτοὺς καὶ προθυμοτέρους ἀπεργάσαιτο καὶ πᾶσιν Ἕλλησιν ὁμοῦ καὶ βαρβάροις τὴν πρὸς αὐτοῦ καταβληθεῖσαν εὐσεβῆ πολιτείαν κηρύξαι. αὐτίκα δ’ οὖν αὐτοὺς δὴ τούτους τοὺς γνωρίμους καὶ θιασώτας, οὓς αὐτὸς αὐτῷ ἀριστίνδην ἐπικρίνας ἀποστόλους τε αὐτοῦ καὶ μαθητὰς ἀνελέξατο, τῆς ἐξ αὐτοῦ θείας δυνάμεως ἐνέπλησε, πᾶν γένος ἀνθρώπων ἐκδιδάξαι τὴν πρὸς αὐτοῦ καταγγελθεῖσαν θεογνωσίαν, ἕνα τοῖς πᾶσιν Ἕλλησίν τε καὶ βαρβάροις εὐσεβείας ὑποθέμενος τρόπον, δαιμόνων ἀναχώρησίν τε καὶ φυγὴν καὶ τῆς πολυθέου πλάνης ἀνάνευσιν, ἑνὸς δὲ μόνου θεοῦ τοῦ ἐπὶ πάντων γνῶσιν ἀληθῆ προκηρύττοντα, καὶ λύσιν μὲν τῶν προηγνοημένων, εἰ μηκέτ’ αὐτοῖς ἐπιμένοιεν, μίαν δὲ τοῖς πᾶσιν σωτηρίας ἐλπίδα, δι’ ἧς ὑποτέθειται πανσόφου καὶ παναρέτου πολιτείας, ὑπισχνούμενον.
λίας, θεῖόν τε ὡς ἀληθῶς καὶ παράδοξον χρήμα, Α οἷον οὐδ᾽ ἄλλο πω φανέν μνημονεύεται, σωτήριόν τε ὁμοῦ καὶ εὐεργετικὸν τοῖς πᾶσιν αὐτὸς ἑαυτὸν ἐν- δεικνύμενος. Οὕτω δῆτα ὁ Θεὸς ὁ Λόγος υἱὸς ἀνθρώ- που ἐλέγετο, καὶ Ἰησοῦς ὠνομάζετο, παρ' ὅσον τῆς τῶν ἀνθρωπίνων ψυχῶν ἰάσεώς τε καὶ θεραπείας χάριν τὴν πάροδον εἰς ἡμᾶς ἐποιεῖτο. Σωτὴρ δ᾽ οὖν καὶ παρ' Εβραίοις ἑρμηνεύεται ἡ τοῦ Ἰησοῦ προστ ηγορία. Τάς τε κοινὰς ἡμῖν ὑπέμεινε διατριβάς, οὐδαμῶς μὲν τοῦ εἶναι ὅς ἦν ἐξιστάμενος, ὁμοῦ δὲ ἐν τῷ ἀνθρώπῳ φυλάττων τὸν Θεόν. Εὐθὺς τοιγαρ- οὖν ἐπὶ τῆς πρώτης εἰς ἀνθρώπους καταβολῆς τῷ θεῷ τῆς ἡμετέρας γενέσεως τὴν ἔνθεον ἀνακιρνᾷ μετ γαλουργίαν, τικτόμενος μὲν ἡμῖν ὁμοίως, καὶ θνητοῦ δίκην ἄνθρωπον ἀμφιεννύμενος, ὡς δ᾽ οὐκέτι ἄνθρω τοῦ, ἀλλὰ θεός, ἐξ ἀχράντου καὶ ἀπειρογάμου κόρης, οὐχὶ δὲ ἐκ μίξεως καὶ φθορᾶς τὴν τοῦ φαινομένου γένεσιν ὑφιστάμενος. Οπως τὸν ἐν ἀνθρώποις διεξῆλθε βίον . Καὶ τὸν ἑξῆς δὲ σύμπαντα βίον, ταύτῃ πη διετέ λει, τοτὲ μὲν τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοιοπάθειαν, τοτὲ δὲ τὸν Θεοῦ Λόγον ὑποφαίνων, μεγαλουργῶν καὶ παραδο- ξοποιῶν ὡς Θεός, καὶ τῶν μελλόντων ἔσεσθαι προα- ναφωνῶν τὰς προῤῥήσεις, καὶ τὸν μὴ τοῖς πολλοῖς ἐρώμενον Θεόν Λόγον τοῖς ἔργοις ἄντικρυς ἐπιδει κνύμενος [ εἰκότα δὲ καὶ ὅμοια ταῖς ἀρχαῖς]. ΧΙ. Ως καὶ μέχρι τῶν πάλαι κατοιχομένων ἐκάλουν αὐτὸν οἱ τῆς φιλανθρωπίας νόμοι. Καὶ τὰ τέλη αὐτῷ τῆς ἐξ ἀνθρώπων ἀπαλλαγῆς ἐνεχειρεῖτο. Καὶ γὰρ μέχρι θανάτου, καὶ αὐτῶν νε κρῶν οἱ τῆς φιλανθρωπίας αὐτὸν ἐκάλουν νόμοι, ὡς ἂν καὶ τῶν πάλαι τεθνεώτων τὰς ψυχὰς ἀνακαλέ σοιτο· ὅτι δὴ τῶν ἐξ αἰῶνος ἀπάντων αὐτῷ τῆς σω τηρίας ἔμελε, καὶ ὅπως διὰ τοῦ θανάτου καταργήσῃ τὸν τὸ κράτος ἔχοντα τοῦ θανάτου, ᾗ τὰ θεῖα παιδεύει λόγια. Καὶ ταῦτα πάλιν ἀναμίξ ὑπῄει τὴν οίκονο- μίαν ὡς μὲν ἄνθρωπος, τὸ σῶμα τῇ συνήθει παρα- χωρῶν ταφῇ, ἀναχωρῶν δὲ αὐτοῦ ὡς Θεός. Φωνήσας γοῦν μέγα, καὶ τῷ Πατρὶ, ο Παρατίθεμαι τὸ πνεῦμα, ἡ εἰπὼν, ἄφετος ἀνεχώρει τοῦ σώματος· οὐδαμῶς περιμείνας προσεῖναι αὐτῷ τὸν θάνατον, μέλλοντα δὲ καὶ ὥσπερ ἀποκνοῦντα, μᾶλλον δὲ ὑπὸ πάλα χωροῦντα καὶ ἀποφεύγοντα, διώκων αὐτὸς ὅπι- σθεν καὶ ἐλαύνων, τάς τε ἐξ αἰῶνος πύλας τῶν σκου ο • DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. Hoc enim apud Hebræos Jesu appellatio si- sus, gnificat. Caeterum, cum ipsi humano quoque instru- mento opus esset, quo etiam hominibus seipsum ostenderet, Patrisque sui agnoscendi et colendi ve- ram rationem doceret, ne hunc quidem recusavit modum, sed strenuissime naturam nostram ingres ad homines accessit, ac Deum hominis specie, ingens miraculum ostendit, ut non solum obscure ac latenter, sine carne et sine corpore præesset, ve- rum ipsis quoque corporeis obtutibus patens, ho- minumque oculis miracula quæ supra hominem sunt exhibens intuenda, sic quidem ad corporis etiam aures, linguæ, vocisque articulatæ ſungeng oficio, documenta hominibus præberet, divinum- que revera atque admirabile spectaculum, quale nullum aliud adhuc visum esse meinoratur, quippe quod et salutare, et idem beneficium omnibus sen- tiretur, ipse seipsum ostenderet. Sicque etiam Deus Verbum, filius hominis dicebatur, et quatenus ad homines venerat, ut animis humanis medicinam, sanitatemque afferret, Jesus nominabatur. Nam ipsius Jesu apud Hebræos appellatio, Salvatorem plane significat. Itaque communi more ne versari quidem nobiscum, haud indignum sua majestato judicavit, interim tamen nusquam desinens esse quod erat, sed in homine pariter Deum conservans. Itaque statim in primo ad homines descensu, cum Deo divinam commiscet nostri ortus admirabilita- tem: quippe, qui more nostro sit editus, et mortalis instar, hominem indutus, sed non tanquam hoino, verum ut Deus de purissima, nullasque experta nuptias Virgine, nequaquam vero ex concy- bitu aut corruptione ortum ejus, qui ipse apparebat, acceperit. B IA'. IB'. C Quemadmodum inter homines vitam egerit. Deinceps vero reliquam vitam omnem eadem ra- tione peregit, nunc quidem similem naturæ nostræ infirmitatem, nune vero ipsum Dei Verbum præ se ferens, dum ingentia quædam atque admirabilia tanquam Deus efficit, ac quæ futura essent tanto ante prædicit, et qui a multis non cernitur Deus Verbum, eum ipsum factis planissime demon • strat [paria et similia initiis]. XII. Quod usque ad eos qui antiquitus mortui erant, leges Luc. xx111, 46. D kumanitatis illum vocabant. Vitæ etiam finem extremum, cum ab hominibus. discessit, initio ejusdem parem ac similem præsti- tit. Etenim usque ad mortein, atque usque ad ipsos. mortuos, leges erga homines charitatis ipsum vo- cabant, ut eorum quoque, qui antea mortui erant, animas revocaret: quandoquidėm omnium quicun- que a condito ævo fuissent, salutem ipse curabat : necnon, ut sua morte deleret eum, qui imperium mortis habebat, quemadmodum divina docent ora- cula. Atque in hoc quoque promiscue rursus dis- pensationem obivit : quippe, qui tanquam homo corpus de morte sepeliendum reliquerit, ab eodem vero corpore tanquam Deus discesserit. Cum enim allius vocem emisisset, et Patri dixisset, e com- mendo spiritun", » solutus a corpore abiit : neuti- quam exspectans dum mors ad ipsum accederet, set
Οὕτω δὴ τούτων ἐχόντων οὐ δεῖ ταράττεσθαι τὸν νοῦν, γένεσιν καὶ σῶμα καὶ πάθη καὶ θάνατον περὶ τὸν ἄυλον καὶ ἀσώματον τοῦ θεοῦ λόγον ἀκούοντα. ὡς γὰρ οὐδ’ ἡλιακοῦ φωτὸς πάθοιέν [ἂν] τι ἀκτῖνες τὰ πάντα πληροῦσαι καὶ σωμάτων νεκρῶν καὶ οὐ καθαρῶν ἐφαπτόμεναι, πολὺ πλέον ἡ ἀσώματος τοῦ θεοῦ δύναμις οὔτ’ ἂν πάθοι τὴν οὐσίαν οὔτ’ ἂν βλαβείη οὔτ’ ἂν χείρων ποτὲ ἑαυτῆς γένοιτο, σώματος ἀσωμάτως ἐπαφωμένη. τί γάρ;
λίας, θεῖόν τε ὡς ἀληθῶς καὶ παράδοξον χρήμα, Α οἷον οὐδ᾽ ἄλλο πω φανέν μνημονεύεται, σωτήριόν τε ὁμοῦ καὶ εὐεργετικὸν τοῖς πᾶσιν αὐτὸς ἑαυτὸν ἐν- δεικνύμενος. Οὕτω δῆτα ὁ Θεὸς ὁ Λόγος υἱὸς ἀνθρώ- που ἐλέγετο, καὶ Ἰησοῦς ὠνομάζετο, παρ' ὅσον τῆς τῶν ἀνθρωπίνων ψυχῶν ἰάσεώς τε καὶ θεραπείας χάριν τὴν πάροδον εἰς ἡμᾶς ἐποιεῖτο. Σωτὴρ δ᾽ οὖν καὶ παρ' Εβραίοις ἑρμηνεύεται ἡ τοῦ Ἰησοῦ προστ ηγορία. Τάς τε κοινὰς ἡμῖν ὑπέμεινε διατριβάς, οὐδαμῶς μὲν τοῦ εἶναι ὅς ἦν ἐξιστάμενος, ὁμοῦ δὲ ἐν τῷ ἀνθρώπῳ φυλάττων τὸν Θεόν. Εὐθὺς τοιγαρ- οὖν ἐπὶ τῆς πρώτης εἰς ἀνθρώπους καταβολῆς τῷ θεῷ τῆς ἡμετέρας γενέσεως τὴν ἔνθεον ἀνακιρνᾷ μετ γαλουργίαν, τικτόμενος μὲν ἡμῖν ὁμοίως, καὶ θνητοῦ δίκην ἄνθρωπον ἀμφιεννύμενος, ὡς δ᾽ οὐκέτι ἄνθρω τοῦ, ἀλλὰ θεός, ἐξ ἀχράντου καὶ ἀπειρογάμου κόρης, οὐχὶ δὲ ἐκ μίξεως καὶ φθορᾶς τὴν τοῦ φαινομένου γένεσιν ὑφιστάμενος. Οπως τὸν ἐν ἀνθρώποις διεξῆλθε βίον . Καὶ τὸν ἑξῆς δὲ σύμπαντα βίον, ταύτῃ πη διετέ λει, τοτὲ μὲν τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοιοπάθειαν, τοτὲ δὲ τὸν Θεοῦ Λόγον ὑποφαίνων, μεγαλουργῶν καὶ παραδο- ξοποιῶν ὡς Θεός, καὶ τῶν μελλόντων ἔσεσθαι προα- ναφωνῶν τὰς προῤῥήσεις, καὶ τὸν μὴ τοῖς πολλοῖς ἐρώμενον Θεόν Λόγον τοῖς ἔργοις ἄντικρυς ἐπιδει κνύμενος [ εἰκότα δὲ καὶ ὅμοια ταῖς ἀρχαῖς]. ΧΙ. Ως καὶ μέχρι τῶν πάλαι κατοιχομένων ἐκάλουν αὐτὸν οἱ τῆς φιλανθρωπίας νόμοι. Καὶ τὰ τέλη αὐτῷ τῆς ἐξ ἀνθρώπων ἀπαλλαγῆς ἐνεχειρεῖτο. Καὶ γὰρ μέχρι θανάτου, καὶ αὐτῶν νε κρῶν οἱ τῆς φιλανθρωπίας αὐτὸν ἐκάλουν νόμοι, ὡς ἂν καὶ τῶν πάλαι τεθνεώτων τὰς ψυχὰς ἀνακαλέ σοιτο· ὅτι δὴ τῶν ἐξ αἰῶνος ἀπάντων αὐτῷ τῆς σω τηρίας ἔμελε, καὶ ὅπως διὰ τοῦ θανάτου καταργήσῃ τὸν τὸ κράτος ἔχοντα τοῦ θανάτου, ᾗ τὰ θεῖα παιδεύει λόγια. Καὶ ταῦτα πάλιν ἀναμίξ ὑπῄει τὴν οίκονο- μίαν ὡς μὲν ἄνθρωπος, τὸ σῶμα τῇ συνήθει παρα- χωρῶν ταφῇ, ἀναχωρῶν δὲ αὐτοῦ ὡς Θεός. Φωνήσας γοῦν μέγα, καὶ τῷ Πατρὶ, ο Παρατίθεμαι τὸ πνεῦμα, ἡ εἰπὼν, ἄφετος ἀνεχώρει τοῦ σώματος· οὐδαμῶς περιμείνας προσεῖναι αὐτῷ τὸν θάνατον, μέλλοντα δὲ καὶ ὥσπερ ἀποκνοῦντα, μᾶλλον δὲ ὑπὸ πάλα χωροῦντα καὶ ἀποφεύγοντα, διώκων αὐτὸς ὅπι- σθεν καὶ ἐλαύνων, τάς τε ἐξ αἰῶνος πύλας τῶν σκου ο • DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. Hoc enim apud Hebræos Jesu appellatio si- sus, gnificat. Caeterum, cum ipsi humano quoque instru- mento opus esset, quo etiam hominibus seipsum ostenderet, Patrisque sui agnoscendi et colendi ve- ram rationem doceret, ne hunc quidem recusavit modum, sed strenuissime naturam nostram ingres ad homines accessit, ac Deum hominis specie, ingens miraculum ostendit, ut non solum obscure ac latenter, sine carne et sine corpore præesset, ve- rum ipsis quoque corporeis obtutibus patens, ho- minumque oculis miracula quæ supra hominem sunt exhibens intuenda, sic quidem ad corporis etiam aures, linguæ, vocisque articulatæ ſungeng oficio, documenta hominibus præberet, divinum- que revera atque admirabile spectaculum, quale nullum aliud adhuc visum esse meinoratur, quippe quod et salutare, et idem beneficium omnibus sen- tiretur, ipse seipsum ostenderet. Sicque etiam Deus Verbum, filius hominis dicebatur, et quatenus ad homines venerat, ut animis humanis medicinam, sanitatemque afferret, Jesus nominabatur. Nam ipsius Jesu apud Hebræos appellatio, Salvatorem plane significat. Itaque communi more ne versari quidem nobiscum, haud indignum sua majestato judicavit, interim tamen nusquam desinens esse quod erat, sed in homine pariter Deum conservans. Itaque statim in primo ad homines descensu, cum Deo divinam commiscet nostri ortus admirabilita- tem: quippe, qui more nostro sit editus, et mortalis instar, hominem indutus, sed non tanquam hoino, verum ut Deus de purissima, nullasque experta nuptias Virgine, nequaquam vero ex concy- bitu aut corruptione ortum ejus, qui ipse apparebat, acceperit. B IA'. IB'. C Quemadmodum inter homines vitam egerit. Deinceps vero reliquam vitam omnem eadem ra- tione peregit, nunc quidem similem naturæ nostræ infirmitatem, nune vero ipsum Dei Verbum præ se ferens, dum ingentia quædam atque admirabilia tanquam Deus efficit, ac quæ futura essent tanto ante prædicit, et qui a multis non cernitur Deus Verbum, eum ipsum factis planissime demon • strat [paria et similia initiis]. XII. Quod usque ad eos qui antiquitus mortui erant, leges Luc. xx111, 46. D kumanitatis illum vocabant. Vitæ etiam finem extremum, cum ab hominibus. discessit, initio ejusdem parem ac similem præsti- tit. Etenim usque ad mortein, atque usque ad ipsos. mortuos, leges erga homines charitatis ipsum vo- cabant, ut eorum quoque, qui antea mortui erant, animas revocaret: quandoquidėm omnium quicun- que a condito ævo fuissent, salutem ipse curabat : necnon, ut sua morte deleret eum, qui imperium mortis habebat, quemadmodum divina docent ora- cula. Atque in hoc quoque promiscue rursus dis- pensationem obivit : quippe, qui tanquam homo corpus de morte sepeliendum reliquerit, ab eodem vero corpore tanquam Deus discesserit. Cum enim allius vocem emisisset, et Patri dixisset, e com- mendo spiritun", » solutus a corpore abiit : neuti- quam exspectans dum mors ad ipsum accederet, set
PG 22:283οὐχὶ καί, δίχα τοῦ καθ’ ὃ ἐνηνθρώπει σώματος, ἀεὶ καὶ διὰ παντὸς ἥκων δι’ ὅλης τῆς τῶν στοιχείων καὶ αὐτῶν δὴ τῶν σωμάτων ὕλης, οἷά τις θεοῦ λόγος ὢν δημιουργός, τῆς ἐξ αὐτοῦ σοφίας ἐν αὐτῇ τοὺς λόγους ἀποσφραγίζεται, τῷ μὲν ἀψύχῳ ζωὴν τῷ δὲ ἀμόρφῳ ὄντι καὶ ἀειδεῖ τὴν φύσιν μορφὴν ἐναποτυπούμενος, τά τ’ ἐν αὐτῷ κάλλη καὶ τὰς ἀσωμάτους ἰδέας ταῖς τῶν σωμάτων ποιότησιν ἐναποματτόμενος, κινῶν δὲ τὰ τῷ οἰκείῳ λόγῳ ἄψυχα καὶ ἀκίνητα, γῆν, ὕδωρ, ἀέρα, πῦρ, πάνσοφόν τινα καὶ παναρμόνιον κίνησιν, καὶ τὰ πάντα ἐξ ἀκοσμίας κοσμῶν, αὔξων τε καὶ τελεσιουργῶν, αὐτῇ τε ἐνθέῳ καὶ λογικῇ δυνάμει μονονουχὶ ἐπιὼν τὰ πάντα, καὶ διὰ πάντων χωρῶν πάντων τε ἐφαπτόμενος, ἀλλ’ οὔτι γε βλάβην ἔκ τινος ἐπαγόμενος, οὐδὲ τὴν φύσιν αὐτὴν μολυνόμενος.
Α τίων μυχῶν διαῤῥηγνύς, καὶ τοῖς αὐτόθι νεκροῖς σει ο ραῖς θανάτου πεπεδημένοις παλίντροπον τῆς ἐπὶ τὴν ζωὴν ἀνόδου τὴν πορείαν ποιούμενος. Ταύτη του αὐτῷ καὶ ὁ τεθνεὼς ἀνηγείρετο, καὶ πολλὰ σώματα τῶν κεκοιμημένων ἁγίων ἀνίσταντο, συνεισελαύνοντα αὐτῷ εἰς τὴν ἁγίαν καὶ ὡς ἀληθῶς οὐρανόπολιν, ὡς εἰκότως ἐν ταῖς θείαις ἀνειρῆσθαι φωναῖς· « Κατ έπιεν ὁ θάνατος ἰσχύσας. » Καὶ πάλιν • Αφεί λεν ὁ Θεὸς πᾶν δάκρυον ἀπὸ παντὸς προσώπου. » Καὶ αὐτὸς δὲ ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, νικηφόρος λεγόμενος, ἐν ταῖς προφητικαῖς προββήσεσιν ἐπικερτομῶν εἰσάγε ται τῷ θανάτῳ, καὶ τὰς αὐτόθι λύων πεπεδημέ νας ψυχάς, δι' ὧν τὸν ἐπινίκιον ὕμνον προφέρε ται, αὐτὰ δὴ ταῦτα λέγων· Ἐκ χειρὸς ᾅδου φύο σομαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ θανάτου λυτρώσομαι αὐτῶν τὰς ψυχάς. Ποῦ σου, θάνατε, τὸ νίκος; ποῦ σου, θάνατε, τὸ κέντρον; τὸ δὲ κέντρον τοῦ θανάτου ἐστὶν ἡ ἁμαρτία, ἡ δὲ δύναμις τῆς ἁμαρτίας, ὁ νόμος. Τοιαύτη τις αὐτῷ καὶ μέχρι τοῦ θανάτου ἐγένετο ή οἰκονομία, ἧς οὐ μίαν αἰτίαν, ἀλλὰ καὶ πλείους εὕροι ἄν τις ἐθελήσας ζητεῖν. Πρώτην μὲν γὰρ ὁ Λόγος διδάσκει, ἵνα καὶ νεκρῶν καὶ ζώντων κυριεύσῃ δευ τέραν δὲ, ὅπως τὰς ἡμετέρας ἀπομάζοιτο ἁμαρτίας, ὑπὲρ ἡμῶν τρωθείς, καὶ γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατ- ἀρχ· τρίτην, ὡς ἂν ἱερεῖον Θεοῦ καὶ μεγάλη θυσία ὑπὲρ τοῦ σύμπαντος κόσμου προσαχθείη τῷ ἐπὶ πάν των Θεῷ· τετάρτην, ὡς ἂν αὐτὸς τῆς πολυπλανούς καὶ δαιμονικῆς ἐνεργείας ἀποῤῥήτοις λόγοις καθαί- ρεσιν ἀπεργάσαιτο· πέμπτην ἐπὶ ταύτῃ, ὡς ἂν τοῖς αὐτοῦ γνωρίμοις καὶ μαθηταῖς τῆς μετὰ τὸν θάνατον παρὰ Θεῷ ζωῆς τὴν ἐλπίδα μὴ λόγοις μηδὲ βήμασι καὶ φωναῖς, ἀλλὰ αὐτοῖς ἔργοις παραστήσας, ὀφθαλ μοῖς τε παραδοὺς τὴν διὰ τῶν λόγων ἐπαγγελίαν, είν θαρσεῖς αὐτοὺς καὶ προθυμοτέρους ἀπεργάσαιτο, καὶ πᾶσιν Ἕλλησιν ὁμοῦ καὶ βαρβάροις τὴν πρὸς αὐτοῦ καταβληθεῖσαν εὐσεβῆ πολιτείαν κηρύξαι· αὐτίκα δ' οὖν αὐτοὺς δὴ τούτους τοὺς γνωρίμους καὶ θιασώτας, οὓς αὐτὸς αὐτῷ ἀριστίνδην ἐπικρίνας ἀποστόλους τε αὐτοῦ καὶ μαθητὰς ἀνελέξατο, τῆς ἐξ αὐτοῦ θείας δυνάμεως ἐμπλῆσαι, πᾶν γένος ἀνθρώπων ἐκδιδάξαι τὴν πρὸς αὐτοῦ καταγγελθεῖσαν θεογνωσίαν, ἕνα τοῖς πᾶσιν Ελλησί τε καὶ βαρβάροις εὐσεβείας ὑπο- θέμενος τρόπον, δαιμόνων ἀναχώρησίν τε καὶ φυγήν, καὶ τῆς πολυθέου πλάνης ἀνάνευσιν, ἑνὸς δὲ μόνου Θεοῦ τοῦ ἐπὶ πάντων γνῶσιν ἀληθῆ προκηρύττοντα, καὶ λύσιν μὲν τῶν προηγνοημένων, εἰ μὴ ἔτ' αὐτοῖς ἐπιμένοιεν, μίαν δὲ τοῖς πᾶσι σωτηρίας ἐλπίδα δι' ἧς ὑποτέθειται πανσόφου και παναρέτου πολιτείας ὑπισχνούμενον. ΙΓ'. ΙΓ΄. Ὡς ἀπαθὴς, καὶ ἀβλαβής, καὶ ἀσώματος ε μεινε καὶ καθ' ὃν ἐνηνθρώπει καιρόν. Οὕτω δὴ τούτων ἐχόντων, οὐ δεῖ ταράττεσθαι τὸν EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. I. APOLOGETICA. - 28: illam cunctantem ac veluti cessantem, ac potius conjicientem se in pedes et fugitantem, ipse a tergo insequens atque impellens, æternasque abditiorum tenebrarum portas refringens, et mortuis qui illic catenis mortis impliciti erant, remeandi ad vitam iter retrorsum aperiens. Hac sane ratione ipsius etiam corpus mortuum excitatum est, et multa cor- pora eorum, qui dormierant sanctorum, surrexe runt : unaque cum ipso in sanctam ac vere cole- stem civitatem ingressa sunt, ut merito ex hoc in sacris Litteris dictum sit : Absorpsit mors quæ invaluerat 10. . Et rursus : • Abstulit Deus omnem lacrymam ab omni facie . . Ipse vero universi Sal- valor ac Dominus noster, qui Christus est Dei, vi- ctoriæque reportator dicitur, in propheticis vaticiniis mortem objurgans inducitur, et animas solvens, quæ illic vinctæ detinebantur, ubi victoriæ hymnum pro- nuntiat, ipsa hæc plane dicens : c De manu inferni eripiam eos, et a morte liberabo eorum animas. Ubi tua, mors, victoria ? ubi tuus, mors, stimulus Stimulus autem mortis est peccatuin, potestas autem peccati, lex. Talis sane illius vel usque ad mor- tem fuit dispensatio, cujus non unam causam qui voluerit quærere, sed plures inveniet : primam name que illam ipsum Verbum docet, ut tam in mortuis quam in vivis dominaretur : alteram ut nostras abs- tergeret maculas peccatorum, qui pro nobis sacrif- catus, et pro nobis exsecratio factus sit: tertiam ut tanquam Dei victima atque ingens sacrificium, ipsi supremo Deo offerretur pro universo mundo : quar- C tam ut sic fallaciosæ ac dæmonicæ efficaciæ ever- B sionem moliretur: quintam ad hac, ut suis fami- liaribus ac discipulis vitæ, quæ post mortem apud Deum futura est spem, non oratione neque verbis aut vocibus, sed factis ac re ipsa repræsentans, et quod verbis pollicitus fuerat, oculis ipsis intuendum subjiciens, confidentiores eos atque alacriores præ- staret, ad eam quæ ab ipso instituta fuerat, religio. sæ vitæ rationem, omnibus simul et Græcis, et Farbaris nuntiandam: protinus itaque hos ipsos familiares ac sodales, quos ipse sibi de oplimnis lectos asciverat, apostolosque suos ac discipulos declaraverat, sua ipsius divina virtute complevit, ut quam ipse nuntiaverat Dei cognitionem, illi omne hominum genus docerent, unam interiin omnibus, D tam Græcis quam barbaris, religionis instituens ra- tionem ea porro erat, ut a dæmonibus procul rece- derent, eosque fugerent, deorumque multitudinis fallaciam declinarent, atqueunum solum supremum Deum vere cognoscerent: præterea liberationem ab iis, quæ prius ignoranter commiserant, dummodo ne in iisden perseverarent, et unam omnibus salu- tis spem, per illud quod ipse posuerat sapientissime, ac cum omni virtute vivendi institutum, pollice- batur. XIII. Quod in ea natura, quæ nec pati, nec ladi potest, quæque incorporea est permanserit, etiam quo tein- pore fucius est homo. Ose. sill, 14. "Isa. xxv, 8; Osc. xi, 14. Cum igitur hæc ita se habeant, non oportet te Isa, XV, 8.
PG 22:285οὕτω δῆτα κατὰ ταῦτα καὶ ἐν ἀνθρώποις γενόμενος, πάλαι μὲν βραχέσι καὶ ἀριθμῷ ληπτοῖς, μόνοις δὴ τοῖς ἀναγράπτοις προφήταις τε καὶ δικαίοις ἀνδράσιν, ἄλλοτε ἄλλως [τε] ἐφαίνετο, ἐπὶ τέλει δὲ τοῖς πᾶσιν ἤδη, φαύλοις τε καὶ ἀσεβέσιν, Ἑβραίοις τε ὁμοῦ καὶ Ἕλλησιν, δι’ ὑπερβάλλουσαν τοῦ παναγάθου πατρὸς χρηστότητα καὶ φιλανθρωπίαν εὐεργετικὸν ἑαυτὸν καὶ σωτήριον παρείχετο, διαρρήδην τοῦτο προκηρύττων· «οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ, ἀλλὰ οἱ κακῶς ἔχοντες· οὐκ ἦλθον καλέσαι δικαίους, ἀλλ’ ἁμαρτωλοὺς εἰς μετάνοιαν»; ἐκάλει δῆτα ὁ πάντων σωτήρ· «δεῦτε», λέγων, «πρός με πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς».
ἐκάλει καὶ ἰᾶτο ἀφθόνως δι’ ὀργάνου οὗ προυβέβλητο ἀνθρωπίνου, οἷά τις μουσικὸς ἀνὴρ διὰ τῆς λύρας τὴν σοφίαν ἐπιδεικνύμενος, καὶ νοσούσαις γε ψυχαῖς ταῖς ἐν σώμασιν, οἷά τις ἰατρῶν ἄριστος, συγγενεῖ καὶ καταλλήλῳ βοηθήματι τὸν ἄνθρωπον [παρίστη], αὐτός τε ἑαυτὸν ὑπόδειγμα πανσόφου καὶ παναρέτου καὶ εὐσεβοῦς παρείχετο βίου, διδάσκων μὲν τὰ ἀληθῆ οὐ παρ’ ἑτέρων ἠρανισμένα, ἐξ αὐτοῦ δὲ καὶ παρὰ τοῦ πατρὸς τὰ πάλαι καὶ ἐκ μακροῦ τοῦ αἰῶνος τοῖς ἀνέκαθεν θεοφιλέσιν καὶ τοῖς πρὸ Μωσέως Ἑβραίοις νενομοθετημένα· σωμάτων δ’ οὐχ ἧττον ἢ ψυχῶν ἐπιμελόμενος, καὶ σαρκικοῖς μὲν ἀνθρώπων ὀφθαλμοῖς τὰ διὰ τῆς σαρκὸς αὐτῷ δρώμενα παρασκευάζων ὁρᾶν, ἀκοαῖς δὲ πάλιν σαρκὸς τὰς διὰ γλώττης καὶ σαρκὸς ὑπηχῶν διδασκαλίας, καὶ πάντα γ’ ἐπιτελῶν δι’ οὗ ἀνείληφεν ἀνθρώπου τοῖς οὐκ ἄλλως ἢ μόνως οὕτως τῆς αὐτοῦ θε[ι]ότητος συναισθέσθαι δυναμένοις.
PG 22:287Ταῦτα δὴ οὖν ἅπαντα εἰς τὸ χρήσιμον καὶ πᾶσιν ἡμῖν ὠφέλιμον ὁ πάντα φιλάνθρωπος τοῦ θεοῦ λόγος ταῖς πατρικαῖς βουλαῖς διηκονεῖτο, μένων πάλιν αὐτὸς ἄϋλος καὶ ἀσώματος, οἷος καὶ πρὸ τοῦ παρὰ τῷ πατρὶ ἦν, οὐ μεταβαλὼν τὴν οὐσίαν, οὐδ’ ἀφανισθεὶς τῆς αὐτὸς ἑαυτοῦ φύσεως, οὐδέ γε τοῖς τῆς σαρκὸς δεσμοῖς πεδηθείς, οὐδ’ ἀποπεσὼν τῆς θεότητος, ἀλλ’ οὐδὲ τὴν οἰκείαν τοῦ λόγου παραπολέσας δύναμιν, οὐδ’ ὧδε μὲν ἔνθα ἦν αὐτῷ τὸ ἀνθρώπειον σκεῦος τὰς διατριβὰς ποιούμενος, ἐν ἑτέροις δ’ εἶναι τοῦ παντὸς κεκωλυμένος· ἀλλὰ γὰρ καὶ ἐν τῷ τότε, καθ’ ὃ ἐν ἀνθρώποις ἐπολιτεύετο, τὰ πάντα ἐπλήρου, καὶ τῷ πατρὶ συνῆν, καὶ ἐν αὐτῷ γε ἦν, καὶ τῶν πάντων ἀθρόως καὶ ἐν τῷ τότε τῶν τε κατ’ οὐρανὸν καὶ ἐπὶ γῆς ἐπεμέλετο, οὐδαμῶς τῆς πανταχόσε παρουσίας ὁμοίως ἡμῖν ἀποκεκλεισμένος, οὐδὲ τὰ θεῖα πράττειν συνήθως παραποδιζόμενος, ἀλλὰ τὰ μὲν ἐξ αὐτοῦ μεταδιδοὺς τῷ ἀνθρώπῳ, τὰ δ’ ἐκ τοῦ θνητοῦ μὴ ἀντιλαμβάνων, καὶ τῆς μὲν ἐνθέου δυνάμεως τῷ θνητῷ χορηγῶν, τῆς δ’ ἐκ τοῦ θνητοῦ μετουσίας οὐκ ἀντεπαγόμενος.
Α τίων μυχῶν διαῤῥηγνύς, καὶ τοῖς αὐτόθι νεκροῖς σει ο ραῖς θανάτου πεπεδημένοις παλίντροπον τῆς ἐπὶ τὴν ζωὴν ἀνόδου τὴν πορείαν ποιούμενος. Ταύτη του αὐτῷ καὶ ὁ τεθνεὼς ἀνηγείρετο, καὶ πολλὰ σώματα τῶν κεκοιμημένων ἁγίων ἀνίσταντο, συνεισελαύνοντα αὐτῷ εἰς τὴν ἁγίαν καὶ ὡς ἀληθῶς οὐρανόπολιν, ὡς εἰκότως ἐν ταῖς θείαις ἀνειρῆσθαι φωναῖς· « Κατ έπιεν ὁ θάνατος ἰσχύσας. » Καὶ πάλιν • Αφεί λεν ὁ Θεὸς πᾶν δάκρυον ἀπὸ παντὸς προσώπου. » Καὶ αὐτὸς δὲ ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, νικηφόρος λεγόμενος, ἐν ταῖς προφητικαῖς προββήσεσιν ἐπικερτομῶν εἰσάγε ται τῷ θανάτῳ, καὶ τὰς αὐτόθι λύων πεπεδημέ νας ψυχάς, δι' ὧν τὸν ἐπινίκιον ὕμνον προφέρε ται, αὐτὰ δὴ ταῦτα λέγων· Ἐκ χειρὸς ᾅδου φύο σομαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ θανάτου λυτρώσομαι αὐτῶν τὰς ψυχάς. Ποῦ σου, θάνατε, τὸ νίκος; ποῦ σου, θάνατε, τὸ κέντρον; τὸ δὲ κέντρον τοῦ θανάτου ἐστὶν ἡ ἁμαρτία, ἡ δὲ δύναμις τῆς ἁμαρτίας, ὁ νόμος. Τοιαύτη τις αὐτῷ καὶ μέχρι τοῦ θανάτου ἐγένετο ή οἰκονομία, ἧς οὐ μίαν αἰτίαν, ἀλλὰ καὶ πλείους εὕροι ἄν τις ἐθελήσας ζητεῖν. Πρώτην μὲν γὰρ ὁ Λόγος διδάσκει, ἵνα καὶ νεκρῶν καὶ ζώντων κυριεύσῃ δευ τέραν δὲ, ὅπως τὰς ἡμετέρας ἀπομάζοιτο ἁμαρτίας, ὑπὲρ ἡμῶν τρωθείς, καὶ γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατ- ἀρχ· τρίτην, ὡς ἂν ἱερεῖον Θεοῦ καὶ μεγάλη θυσία ὑπὲρ τοῦ σύμπαντος κόσμου προσαχθείη τῷ ἐπὶ πάν των Θεῷ· τετάρτην, ὡς ἂν αὐτὸς τῆς πολυπλανούς καὶ δαιμονικῆς ἐνεργείας ἀποῤῥήτοις λόγοις καθαί- ρεσιν ἀπεργάσαιτο· πέμπτην ἐπὶ ταύτῃ, ὡς ἂν τοῖς αὐτοῦ γνωρίμοις καὶ μαθηταῖς τῆς μετὰ τὸν θάνατον παρὰ Θεῷ ζωῆς τὴν ἐλπίδα μὴ λόγοις μηδὲ βήμασι καὶ φωναῖς, ἀλλὰ αὐτοῖς ἔργοις παραστήσας, ὀφθαλ μοῖς τε παραδοὺς τὴν διὰ τῶν λόγων ἐπαγγελίαν, είν θαρσεῖς αὐτοὺς καὶ προθυμοτέρους ἀπεργάσαιτο, καὶ πᾶσιν Ἕλλησιν ὁμοῦ καὶ βαρβάροις τὴν πρὸς αὐτοῦ καταβληθεῖσαν εὐσεβῆ πολιτείαν κηρύξαι· αὐτίκα δ' οὖν αὐτοὺς δὴ τούτους τοὺς γνωρίμους καὶ θιασώτας, οὓς αὐτὸς αὐτῷ ἀριστίνδην ἐπικρίνας ἀποστόλους τε αὐτοῦ καὶ μαθητὰς ἀνελέξατο, τῆς ἐξ αὐτοῦ θείας δυνάμεως ἐμπλῆσαι, πᾶν γένος ἀνθρώπων ἐκδιδάξαι τὴν πρὸς αὐτοῦ καταγγελθεῖσαν θεογνωσίαν, ἕνα τοῖς πᾶσιν Ελλησί τε καὶ βαρβάροις εὐσεβείας ὑπο- θέμενος τρόπον, δαιμόνων ἀναχώρησίν τε καὶ φυγήν, καὶ τῆς πολυθέου πλάνης ἀνάνευσιν, ἑνὸς δὲ μόνου Θεοῦ τοῦ ἐπὶ πάντων γνῶσιν ἀληθῆ προκηρύττοντα, καὶ λύσιν μὲν τῶν προηγνοημένων, εἰ μὴ ἔτ' αὐτοῖς ἐπιμένοιεν, μίαν δὲ τοῖς πᾶσι σωτηρίας ἐλπίδα δι' ἧς ὑποτέθειται πανσόφου και παναρέτου πολιτείας ὑπισχνούμενον. ΙΓ'. ΙΓ΄. Ὡς ἀπαθὴς, καὶ ἀβλαβής, καὶ ἀσώματος ε μεινε καὶ καθ' ὃν ἐνηνθρώπει καιρόν. Οὕτω δὴ τούτων ἐχόντων, οὐ δεῖ ταράττεσθαι τὸν EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. I. APOLOGETICA. - 28: illam cunctantem ac veluti cessantem, ac potius conjicientem se in pedes et fugitantem, ipse a tergo insequens atque impellens, æternasque abditiorum tenebrarum portas refringens, et mortuis qui illic catenis mortis impliciti erant, remeandi ad vitam iter retrorsum aperiens. Hac sane ratione ipsius etiam corpus mortuum excitatum est, et multa cor- pora eorum, qui dormierant sanctorum, surrexe runt : unaque cum ipso in sanctam ac vere cole- stem civitatem ingressa sunt, ut merito ex hoc in sacris Litteris dictum sit : Absorpsit mors quæ invaluerat 10. . Et rursus : • Abstulit Deus omnem lacrymam ab omni facie . . Ipse vero universi Sal- valor ac Dominus noster, qui Christus est Dei, vi- ctoriæque reportator dicitur, in propheticis vaticiniis mortem objurgans inducitur, et animas solvens, quæ illic vinctæ detinebantur, ubi victoriæ hymnum pro- nuntiat, ipsa hæc plane dicens : c De manu inferni eripiam eos, et a morte liberabo eorum animas. Ubi tua, mors, victoria ? ubi tuus, mors, stimulus Stimulus autem mortis est peccatuin, potestas autem peccati, lex. Talis sane illius vel usque ad mor- tem fuit dispensatio, cujus non unam causam qui voluerit quærere, sed plures inveniet : primam name que illam ipsum Verbum docet, ut tam in mortuis quam in vivis dominaretur : alteram ut nostras abs- tergeret maculas peccatorum, qui pro nobis sacrif- catus, et pro nobis exsecratio factus sit: tertiam ut tanquam Dei victima atque ingens sacrificium, ipsi supremo Deo offerretur pro universo mundo : quar- C tam ut sic fallaciosæ ac dæmonicæ efficaciæ ever- B sionem moliretur: quintam ad hac, ut suis fami- liaribus ac discipulis vitæ, quæ post mortem apud Deum futura est spem, non oratione neque verbis aut vocibus, sed factis ac re ipsa repræsentans, et quod verbis pollicitus fuerat, oculis ipsis intuendum subjiciens, confidentiores eos atque alacriores præ- staret, ad eam quæ ab ipso instituta fuerat, religio. sæ vitæ rationem, omnibus simul et Græcis, et Farbaris nuntiandam: protinus itaque hos ipsos familiares ac sodales, quos ipse sibi de oplimnis lectos asciverat, apostolosque suos ac discipulos declaraverat, sua ipsius divina virtute complevit, ut quam ipse nuntiaverat Dei cognitionem, illi omne hominum genus docerent, unam interiin omnibus, D tam Græcis quam barbaris, religionis instituens ra- tionem ea porro erat, ut a dæmonibus procul rece- derent, eosque fugerent, deorumque multitudinis fallaciam declinarent, atqueunum solum supremum Deum vere cognoscerent: præterea liberationem ab iis, quæ prius ignoranter commiserant, dummodo ne in iisden perseverarent, et unam omnibus salu- tis spem, per illud quod ipse posuerat sapientissime, ac cum omni virtute vivendi institutum, pollice- batur. XIII. Quod in ea natura, quæ nec pati, nec ladi potest, quæque incorporea est permanserit, etiam quo tein- pore fucius est homo. Ose. sill, 14. "Isa. xxv, 8; Osc. xi, 14. Cum igitur hæc ita se habeant, non oportet te Isa, XV, 8.
οὔτ’ οὖν ἐμολύνετο τικτόμενος ὑπὸ τοῦ σώματος ὁ ἀσώματος, οὐδὲ τὴν οὐσίαν ἔπασχεν ὁ ἀπαθὴς ὑπὸ τοῦ θνητοῦ, ἐπεὶ μηδὲ τῆς λύρας εἰ οὕτως τύχοι κοπτομένης, ἢ τῶν χορδῶν διασπωμένων, πάσχειν εἰκὸς τὸν ἀνακρουόμενον, οὐδέ γε σοφοῦ τινος ἀνδρὸς τιμωρουμένου τοῦ σώματος τὴν ἐν αὐτῷ σοφίαν ἢ τήν γε ἐν τῷ σώματι ψυχὴν κόπτεσθαι ἢ κάεσθαι φαίημεν ἂν εἰκότως. ταύτῃ τοι πολὺ πλέον οὐδὲ τὴν τοῦ λόγου φύσιν ἢ δύναμιν βλάβος τι ἐκ τῶν τοῦ σώματος παθῶν ἀποφέρεσθαι φάναι εὔλογον, ὅτι μηδὲ τὸ τοῦ φωτὸς ἡμῖν ὑπόδειγμα χραίνεσθαί τι τὰς ἡλιακὰς ἀκτῖνας, ἐπὶ γῆς οὐρανόθεν ἐκπεμπομένας, πηλοῦ τε καὶ βορβόρου καὶ μιασμοῦ παντὸς ἐφαπτομένας, συνεχώρει. φωτίζεσθαι μὲν καὶ ταῦτα ἐκ τῶν τοῦ φωτὸς αὐγῶν οὐδὲν ἂν κωλύοι λέγειν· τὸ δέ γε τὸν ἥλιον μολύνεσθαι ἐκ τῆς τῶν σωμάτων ἐπιμιξίας ἢ πηλοῦσθαι, οὐκέτι. καὶ μὴν ταῦτά γε τῆς φύσεως οὐκ ἂν εἴη τῶν σωμάτων ἀλλότρια. ὁ δέ γε ἄυλος καὶ ἀσώματος τοῦ θεοῦ λόγος, αὐτοζωὴ τυγχάνων καὶ αὐτοφῶς νοερὸν καὶ ὅσα ἄλλα προκατείλεκται, παντὸς οὗ δἂν ἐφάψοιτο ἐνθέῳ καὶ ἀσωμάτῳ δυνάμει, ζῆν τοῦτο ἀνάγκη καὶ σὺν λογικῷ διάγειν φωτί.
Α τίων μυχῶν διαῤῥηγνύς, καὶ τοῖς αὐτόθι νεκροῖς σει ο ραῖς θανάτου πεπεδημένοις παλίντροπον τῆς ἐπὶ τὴν ζωὴν ἀνόδου τὴν πορείαν ποιούμενος. Ταύτη του αὐτῷ καὶ ὁ τεθνεὼς ἀνηγείρετο, καὶ πολλὰ σώματα τῶν κεκοιμημένων ἁγίων ἀνίσταντο, συνεισελαύνοντα αὐτῷ εἰς τὴν ἁγίαν καὶ ὡς ἀληθῶς οὐρανόπολιν, ὡς εἰκότως ἐν ταῖς θείαις ἀνειρῆσθαι φωναῖς· « Κατ έπιεν ὁ θάνατος ἰσχύσας. » Καὶ πάλιν • Αφεί λεν ὁ Θεὸς πᾶν δάκρυον ἀπὸ παντὸς προσώπου. » Καὶ αὐτὸς δὲ ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, νικηφόρος λεγόμενος, ἐν ταῖς προφητικαῖς προββήσεσιν ἐπικερτομῶν εἰσάγε ται τῷ θανάτῳ, καὶ τὰς αὐτόθι λύων πεπεδημέ νας ψυχάς, δι' ὧν τὸν ἐπινίκιον ὕμνον προφέρε ται, αὐτὰ δὴ ταῦτα λέγων· Ἐκ χειρὸς ᾅδου φύο σομαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ θανάτου λυτρώσομαι αὐτῶν τὰς ψυχάς. Ποῦ σου, θάνατε, τὸ νίκος; ποῦ σου, θάνατε, τὸ κέντρον; τὸ δὲ κέντρον τοῦ θανάτου ἐστὶν ἡ ἁμαρτία, ἡ δὲ δύναμις τῆς ἁμαρτίας, ὁ νόμος. Τοιαύτη τις αὐτῷ καὶ μέχρι τοῦ θανάτου ἐγένετο ή οἰκονομία, ἧς οὐ μίαν αἰτίαν, ἀλλὰ καὶ πλείους εὕροι ἄν τις ἐθελήσας ζητεῖν. Πρώτην μὲν γὰρ ὁ Λόγος διδάσκει, ἵνα καὶ νεκρῶν καὶ ζώντων κυριεύσῃ δευ τέραν δὲ, ὅπως τὰς ἡμετέρας ἀπομάζοιτο ἁμαρτίας, ὑπὲρ ἡμῶν τρωθείς, καὶ γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατ- ἀρχ· τρίτην, ὡς ἂν ἱερεῖον Θεοῦ καὶ μεγάλη θυσία ὑπὲρ τοῦ σύμπαντος κόσμου προσαχθείη τῷ ἐπὶ πάν των Θεῷ· τετάρτην, ὡς ἂν αὐτὸς τῆς πολυπλανούς καὶ δαιμονικῆς ἐνεργείας ἀποῤῥήτοις λόγοις καθαί- ρεσιν ἀπεργάσαιτο· πέμπτην ἐπὶ ταύτῃ, ὡς ἂν τοῖς αὐτοῦ γνωρίμοις καὶ μαθηταῖς τῆς μετὰ τὸν θάνατον παρὰ Θεῷ ζωῆς τὴν ἐλπίδα μὴ λόγοις μηδὲ βήμασι καὶ φωναῖς, ἀλλὰ αὐτοῖς ἔργοις παραστήσας, ὀφθαλ μοῖς τε παραδοὺς τὴν διὰ τῶν λόγων ἐπαγγελίαν, είν θαρσεῖς αὐτοὺς καὶ προθυμοτέρους ἀπεργάσαιτο, καὶ πᾶσιν Ἕλλησιν ὁμοῦ καὶ βαρβάροις τὴν πρὸς αὐτοῦ καταβληθεῖσαν εὐσεβῆ πολιτείαν κηρύξαι· αὐτίκα δ' οὖν αὐτοὺς δὴ τούτους τοὺς γνωρίμους καὶ θιασώτας, οὓς αὐτὸς αὐτῷ ἀριστίνδην ἐπικρίνας ἀποστόλους τε αὐτοῦ καὶ μαθητὰς ἀνελέξατο, τῆς ἐξ αὐτοῦ θείας δυνάμεως ἐμπλῆσαι, πᾶν γένος ἀνθρώπων ἐκδιδάξαι τὴν πρὸς αὐτοῦ καταγγελθεῖσαν θεογνωσίαν, ἕνα τοῖς πᾶσιν Ελλησί τε καὶ βαρβάροις εὐσεβείας ὑπο- θέμενος τρόπον, δαιμόνων ἀναχώρησίν τε καὶ φυγήν, καὶ τῆς πολυθέου πλάνης ἀνάνευσιν, ἑνὸς δὲ μόνου Θεοῦ τοῦ ἐπὶ πάντων γνῶσιν ἀληθῆ προκηρύττοντα, καὶ λύσιν μὲν τῶν προηγνοημένων, εἰ μὴ ἔτ' αὐτοῖς ἐπιμένοιεν, μίαν δὲ τοῖς πᾶσι σωτηρίας ἐλπίδα δι' ἧς ὑποτέθειται πανσόφου και παναρέτου πολιτείας ὑπισχνούμενον. ΙΓ'. ΙΓ΄. Ὡς ἀπαθὴς, καὶ ἀβλαβής, καὶ ἀσώματος ε μεινε καὶ καθ' ὃν ἐνηνθρώπει καιρόν. Οὕτω δὴ τούτων ἐχόντων, οὐ δεῖ ταράττεσθαι τὸν EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. I. APOLOGETICA. - 28: illam cunctantem ac veluti cessantem, ac potius conjicientem se in pedes et fugitantem, ipse a tergo insequens atque impellens, æternasque abditiorum tenebrarum portas refringens, et mortuis qui illic catenis mortis impliciti erant, remeandi ad vitam iter retrorsum aperiens. Hac sane ratione ipsius etiam corpus mortuum excitatum est, et multa cor- pora eorum, qui dormierant sanctorum, surrexe runt : unaque cum ipso in sanctam ac vere cole- stem civitatem ingressa sunt, ut merito ex hoc in sacris Litteris dictum sit : Absorpsit mors quæ invaluerat 10. . Et rursus : • Abstulit Deus omnem lacrymam ab omni facie . . Ipse vero universi Sal- valor ac Dominus noster, qui Christus est Dei, vi- ctoriæque reportator dicitur, in propheticis vaticiniis mortem objurgans inducitur, et animas solvens, quæ illic vinctæ detinebantur, ubi victoriæ hymnum pro- nuntiat, ipsa hæc plane dicens : c De manu inferni eripiam eos, et a morte liberabo eorum animas. Ubi tua, mors, victoria ? ubi tuus, mors, stimulus Stimulus autem mortis est peccatuin, potestas autem peccati, lex. Talis sane illius vel usque ad mor- tem fuit dispensatio, cujus non unam causam qui voluerit quærere, sed plures inveniet : primam name que illam ipsum Verbum docet, ut tam in mortuis quam in vivis dominaretur : alteram ut nostras abs- tergeret maculas peccatorum, qui pro nobis sacrif- catus, et pro nobis exsecratio factus sit: tertiam ut tanquam Dei victima atque ingens sacrificium, ipsi supremo Deo offerretur pro universo mundo : quar- C tam ut sic fallaciosæ ac dæmonicæ efficaciæ ever- B sionem moliretur: quintam ad hac, ut suis fami- liaribus ac discipulis vitæ, quæ post mortem apud Deum futura est spem, non oratione neque verbis aut vocibus, sed factis ac re ipsa repræsentans, et quod verbis pollicitus fuerat, oculis ipsis intuendum subjiciens, confidentiores eos atque alacriores præ- staret, ad eam quæ ab ipso instituta fuerat, religio. sæ vitæ rationem, omnibus simul et Græcis, et Farbaris nuntiandam: protinus itaque hos ipsos familiares ac sodales, quos ipse sibi de oplimnis lectos asciverat, apostolosque suos ac discipulos declaraverat, sua ipsius divina virtute complevit, ut quam ipse nuntiaverat Dei cognitionem, illi omne hominum genus docerent, unam interiin omnibus, D tam Græcis quam barbaris, religionis instituens ra- tionem ea porro erat, ut a dæmonibus procul rece- derent, eosque fugerent, deorumque multitudinis fallaciam declinarent, atqueunum solum supremum Deum vere cognoscerent: præterea liberationem ab iis, quæ prius ignoranter commiserant, dummodo ne in iisden perseverarent, et unam omnibus salu- tis spem, per illud quod ipse posuerat sapientissime, ac cum omni virtute vivendi institutum, pollice- batur. XIII. Quod in ea natura, quæ nec pati, nec ladi potest, quæque incorporea est permanserit, etiam quo tein- pore fucius est homo. Ose. sill, 14. "Isa. xxv, 8; Osc. xi, 14. Cum igitur hæc ita se habeant, non oportet te Isa, XV, 8.
ταύτῃ τοι καὶ σώματος οὗ δἂν ἐφάψοιτο, ἡγίασται τοῦτο καὶ πεφώτισται αὐτίκα, πᾶσά τε νόσος αὐτῷ καὶ ἀρρωστία καὶ πάνθ’ ὅσα ὑπεξίσταται, ἀντιλαμβάνει δὲ τῆς ἐξ αὐτοῦ πληρώσεως στέρησις. οὕτω δῆτα καὶ τὸ νεκρόν, τῆς τοῦ λόγου δυνάμεως μικρόν τι αὐτοῦ ἐφαψαμένης, ἀνηγείρετο ζωούμενον, καὶ ὁ θάνατος τὴν ζωὴν ἔφευγεν, καὶ τῷ γε φωτὶ τὸ σκότος ἐξελύετο, «τό τε φθαρτὸν τὴν ἀφθαρσίαν ἐνεδιδύσκετο καὶ τὸ θνητὸν τὴν ἀθανασίαν». Καὶ τί γὰρ ἄλλο πλὴν ὁ πᾶς ἄνθρωπος ὑπὸ τῆς θεότητος «κατεπίνετο», καὶ πάλιν θεὸς ἦν ὁ θεὸς λόγος, οἷος καὶ πρὶν γενέσθαι ἄνθρωπος, καὶ συναπεθέου γε τὸν ἄνθρωπον «ἀπαρχὴν» τῆς ἡμῶν ἐλπίδος, τοῦτον αὐτὸν ἐκεῖ τῆς τε παρ’ αὐτῷ ζωῆς ἀϊδίου καὶ τῆς ἐν τῇ θεότητι καὶ μακαριότητι κοινωνίας ἀξιῶν, ἡμῖν τε ὁμοίως ἅπασι τῆς παρ’ αὐτῷ καὶ σὺν αὐτῷ ἀθανασίας τε καὶ βασιλείας τοῦτο μέγιστον δεῖγμα παρέχων;
Α τίων μυχῶν διαῤῥηγνύς, καὶ τοῖς αὐτόθι νεκροῖς σει ο ραῖς θανάτου πεπεδημένοις παλίντροπον τῆς ἐπὶ τὴν ζωὴν ἀνόδου τὴν πορείαν ποιούμενος. Ταύτη του αὐτῷ καὶ ὁ τεθνεὼς ἀνηγείρετο, καὶ πολλὰ σώματα τῶν κεκοιμημένων ἁγίων ἀνίσταντο, συνεισελαύνοντα αὐτῷ εἰς τὴν ἁγίαν καὶ ὡς ἀληθῶς οὐρανόπολιν, ὡς εἰκότως ἐν ταῖς θείαις ἀνειρῆσθαι φωναῖς· « Κατ έπιεν ὁ θάνατος ἰσχύσας. » Καὶ πάλιν • Αφεί λεν ὁ Θεὸς πᾶν δάκρυον ἀπὸ παντὸς προσώπου. » Καὶ αὐτὸς δὲ ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, νικηφόρος λεγόμενος, ἐν ταῖς προφητικαῖς προββήσεσιν ἐπικερτομῶν εἰσάγε ται τῷ θανάτῳ, καὶ τὰς αὐτόθι λύων πεπεδημέ νας ψυχάς, δι' ὧν τὸν ἐπινίκιον ὕμνον προφέρε ται, αὐτὰ δὴ ταῦτα λέγων· Ἐκ χειρὸς ᾅδου φύο σομαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ θανάτου λυτρώσομαι αὐτῶν τὰς ψυχάς. Ποῦ σου, θάνατε, τὸ νίκος; ποῦ σου, θάνατε, τὸ κέντρον; τὸ δὲ κέντρον τοῦ θανάτου ἐστὶν ἡ ἁμαρτία, ἡ δὲ δύναμις τῆς ἁμαρτίας, ὁ νόμος. Τοιαύτη τις αὐτῷ καὶ μέχρι τοῦ θανάτου ἐγένετο ή οἰκονομία, ἧς οὐ μίαν αἰτίαν, ἀλλὰ καὶ πλείους εὕροι ἄν τις ἐθελήσας ζητεῖν. Πρώτην μὲν γὰρ ὁ Λόγος διδάσκει, ἵνα καὶ νεκρῶν καὶ ζώντων κυριεύσῃ δευ τέραν δὲ, ὅπως τὰς ἡμετέρας ἀπομάζοιτο ἁμαρτίας, ὑπὲρ ἡμῶν τρωθείς, καὶ γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατ- ἀρχ· τρίτην, ὡς ἂν ἱερεῖον Θεοῦ καὶ μεγάλη θυσία ὑπὲρ τοῦ σύμπαντος κόσμου προσαχθείη τῷ ἐπὶ πάν των Θεῷ· τετάρτην, ὡς ἂν αὐτὸς τῆς πολυπλανούς καὶ δαιμονικῆς ἐνεργείας ἀποῤῥήτοις λόγοις καθαί- ρεσιν ἀπεργάσαιτο· πέμπτην ἐπὶ ταύτῃ, ὡς ἂν τοῖς αὐτοῦ γνωρίμοις καὶ μαθηταῖς τῆς μετὰ τὸν θάνατον παρὰ Θεῷ ζωῆς τὴν ἐλπίδα μὴ λόγοις μηδὲ βήμασι καὶ φωναῖς, ἀλλὰ αὐτοῖς ἔργοις παραστήσας, ὀφθαλ μοῖς τε παραδοὺς τὴν διὰ τῶν λόγων ἐπαγγελίαν, είν θαρσεῖς αὐτοὺς καὶ προθυμοτέρους ἀπεργάσαιτο, καὶ πᾶσιν Ἕλλησιν ὁμοῦ καὶ βαρβάροις τὴν πρὸς αὐτοῦ καταβληθεῖσαν εὐσεβῆ πολιτείαν κηρύξαι· αὐτίκα δ' οὖν αὐτοὺς δὴ τούτους τοὺς γνωρίμους καὶ θιασώτας, οὓς αὐτὸς αὐτῷ ἀριστίνδην ἐπικρίνας ἀποστόλους τε αὐτοῦ καὶ μαθητὰς ἀνελέξατο, τῆς ἐξ αὐτοῦ θείας δυνάμεως ἐμπλῆσαι, πᾶν γένος ἀνθρώπων ἐκδιδάξαι τὴν πρὸς αὐτοῦ καταγγελθεῖσαν θεογνωσίαν, ἕνα τοῖς πᾶσιν Ελλησί τε καὶ βαρβάροις εὐσεβείας ὑπο- θέμενος τρόπον, δαιμόνων ἀναχώρησίν τε καὶ φυγήν, καὶ τῆς πολυθέου πλάνης ἀνάνευσιν, ἑνὸς δὲ μόνου Θεοῦ τοῦ ἐπὶ πάντων γνῶσιν ἀληθῆ προκηρύττοντα, καὶ λύσιν μὲν τῶν προηγνοημένων, εἰ μὴ ἔτ' αὐτοῖς ἐπιμένοιεν, μίαν δὲ τοῖς πᾶσι σωτηρίας ἐλπίδα δι' ἧς ὑποτέθειται πανσόφου και παναρέτου πολιτείας ὑπισχνούμενον. ΙΓ'. ΙΓ΄. Ὡς ἀπαθὴς, καὶ ἀβλαβής, καὶ ἀσώματος ε μεινε καὶ καθ' ὃν ἐνηνθρώπει καιρόν. Οὕτω δὴ τούτων ἐχόντων, οὐ δεῖ ταράττεσθαι τὸν EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. I. APOLOGETICA. - 28: illam cunctantem ac veluti cessantem, ac potius conjicientem se in pedes et fugitantem, ipse a tergo insequens atque impellens, æternasque abditiorum tenebrarum portas refringens, et mortuis qui illic catenis mortis impliciti erant, remeandi ad vitam iter retrorsum aperiens. Hac sane ratione ipsius etiam corpus mortuum excitatum est, et multa cor- pora eorum, qui dormierant sanctorum, surrexe runt : unaque cum ipso in sanctam ac vere cole- stem civitatem ingressa sunt, ut merito ex hoc in sacris Litteris dictum sit : Absorpsit mors quæ invaluerat 10. . Et rursus : • Abstulit Deus omnem lacrymam ab omni facie . . Ipse vero universi Sal- valor ac Dominus noster, qui Christus est Dei, vi- ctoriæque reportator dicitur, in propheticis vaticiniis mortem objurgans inducitur, et animas solvens, quæ illic vinctæ detinebantur, ubi victoriæ hymnum pro- nuntiat, ipsa hæc plane dicens : c De manu inferni eripiam eos, et a morte liberabo eorum animas. Ubi tua, mors, victoria ? ubi tuus, mors, stimulus Stimulus autem mortis est peccatuin, potestas autem peccati, lex. Talis sane illius vel usque ad mor- tem fuit dispensatio, cujus non unam causam qui voluerit quærere, sed plures inveniet : primam name que illam ipsum Verbum docet, ut tam in mortuis quam in vivis dominaretur : alteram ut nostras abs- tergeret maculas peccatorum, qui pro nobis sacrif- catus, et pro nobis exsecratio factus sit: tertiam ut tanquam Dei victima atque ingens sacrificium, ipsi supremo Deo offerretur pro universo mundo : quar- C tam ut sic fallaciosæ ac dæmonicæ efficaciæ ever- B sionem moliretur: quintam ad hac, ut suis fami- liaribus ac discipulis vitæ, quæ post mortem apud Deum futura est spem, non oratione neque verbis aut vocibus, sed factis ac re ipsa repræsentans, et quod verbis pollicitus fuerat, oculis ipsis intuendum subjiciens, confidentiores eos atque alacriores præ- staret, ad eam quæ ab ipso instituta fuerat, religio. sæ vitæ rationem, omnibus simul et Græcis, et Farbaris nuntiandam: protinus itaque hos ipsos familiares ac sodales, quos ipse sibi de oplimnis lectos asciverat, apostolosque suos ac discipulos declaraverat, sua ipsius divina virtute complevit, ut quam ipse nuntiaverat Dei cognitionem, illi omne hominum genus docerent, unam interiin omnibus, D tam Græcis quam barbaris, religionis instituens ra- tionem ea porro erat, ut a dæmonibus procul rece- derent, eosque fugerent, deorumque multitudinis fallaciam declinarent, atqueunum solum supremum Deum vere cognoscerent: præterea liberationem ab iis, quæ prius ignoranter commiserant, dummodo ne in iisden perseverarent, et unam omnibus salu- tis spem, per illud quod ipse posuerat sapientissime, ac cum omni virtute vivendi institutum, pollice- batur. XIII. Quod in ea natura, quæ nec pati, nec ladi potest, quæque incorporea est permanserit, etiam quo tein- pore fucius est homo. Ose. sill, 14. "Isa. xxv, 8; Osc. xi, 14. Cum igitur hæc ita se habeant, non oportet te Isa, XV, 8.
Τοῦτο τῆς εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεως τέλος ἦν, τὸν πάλαι τῆς τοῦ πατρὸς γνώσεως ἀποπεπλανημένον εἰς τὴν οἰκείαν ἐπαναγαγεῖν, καὶ τὸν συγγενῆ καὶ φίλον τῆς τε αὐτοῦ κατηξιωμένον εἰκόνος τῆς οἰκείας ἀπολαῦσαι ζωῆς, φίλον τε καὶ οἰκεῖον τοῦ πατρὸς ἀποφῆναι τοῦτον, δι’ ὃν αὐτὸς ὁ τοῦ θεοῦ λόγος ὑπέστη γενέσθαι ἄνθρωπος. οὕτω δῆτα, ὡς ἐν βραχεῖ φάναι, ἡ κατὰ τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν ὑπόθεσις, διάφορον ἔχουσα τὴν οἰκονομίαν, ἐκ τῶν παρ’ Ἑβραίοις παραστήσεται προφητικῶν λόγων, ὥσπερ οὖν μικρὸν ὕστερον αἱ ἐξ αὐτῶν δείξουσι μαρτυρίαι, πιστουμένων τὰ παλαιὰ τῶν νέων γραμμάτων, καὶ τῶν εὐαγγελικῶν τὰς τῶν προφητικῶν μαρτυρίας ἐπισφραγιζομένων. Ἀλλὰ γὰρ τούτων ὧδε ἐχόντων ὥρα λοιπὸν καὶ περὶ τῆς προςηγορίας αὐτοῦ διελθεῖν, καθ’ ὃ Ἰησοῦς καὶ Χριστὸς ἀνηγόρευται, δι’ ὅσων τε προφητειῶν ὀνομαστὶ προεκηρύττετο. πρῶτα δὲ σκεψόμεθα τί βούλεται δηλοῦν ἡ τοῦ Χριστοῦ προσηγορία, πρὶν ἄρξασθαι τῆς κατὰ μέρος συναγωγῆς τῶν προφητικῶν περὶ τοῦ προκειμένου σκέμματος λογίων.
Α τίων μυχῶν διαῤῥηγνύς, καὶ τοῖς αὐτόθι νεκροῖς σει ο ραῖς θανάτου πεπεδημένοις παλίντροπον τῆς ἐπὶ τὴν ζωὴν ἀνόδου τὴν πορείαν ποιούμενος. Ταύτη του αὐτῷ καὶ ὁ τεθνεὼς ἀνηγείρετο, καὶ πολλὰ σώματα τῶν κεκοιμημένων ἁγίων ἀνίσταντο, συνεισελαύνοντα αὐτῷ εἰς τὴν ἁγίαν καὶ ὡς ἀληθῶς οὐρανόπολιν, ὡς εἰκότως ἐν ταῖς θείαις ἀνειρῆσθαι φωναῖς· « Κατ έπιεν ὁ θάνατος ἰσχύσας. » Καὶ πάλιν • Αφεί λεν ὁ Θεὸς πᾶν δάκρυον ἀπὸ παντὸς προσώπου. » Καὶ αὐτὸς δὲ ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, νικηφόρος λεγόμενος, ἐν ταῖς προφητικαῖς προββήσεσιν ἐπικερτομῶν εἰσάγε ται τῷ θανάτῳ, καὶ τὰς αὐτόθι λύων πεπεδημέ νας ψυχάς, δι' ὧν τὸν ἐπινίκιον ὕμνον προφέρε ται, αὐτὰ δὴ ταῦτα λέγων· Ἐκ χειρὸς ᾅδου φύο σομαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ θανάτου λυτρώσομαι αὐτῶν τὰς ψυχάς. Ποῦ σου, θάνατε, τὸ νίκος; ποῦ σου, θάνατε, τὸ κέντρον; τὸ δὲ κέντρον τοῦ θανάτου ἐστὶν ἡ ἁμαρτία, ἡ δὲ δύναμις τῆς ἁμαρτίας, ὁ νόμος. Τοιαύτη τις αὐτῷ καὶ μέχρι τοῦ θανάτου ἐγένετο ή οἰκονομία, ἧς οὐ μίαν αἰτίαν, ἀλλὰ καὶ πλείους εὕροι ἄν τις ἐθελήσας ζητεῖν. Πρώτην μὲν γὰρ ὁ Λόγος διδάσκει, ἵνα καὶ νεκρῶν καὶ ζώντων κυριεύσῃ δευ τέραν δὲ, ὅπως τὰς ἡμετέρας ἀπομάζοιτο ἁμαρτίας, ὑπὲρ ἡμῶν τρωθείς, καὶ γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατ- ἀρχ· τρίτην, ὡς ἂν ἱερεῖον Θεοῦ καὶ μεγάλη θυσία ὑπὲρ τοῦ σύμπαντος κόσμου προσαχθείη τῷ ἐπὶ πάν των Θεῷ· τετάρτην, ὡς ἂν αὐτὸς τῆς πολυπλανούς καὶ δαιμονικῆς ἐνεργείας ἀποῤῥήτοις λόγοις καθαί- ρεσιν ἀπεργάσαιτο· πέμπτην ἐπὶ ταύτῃ, ὡς ἂν τοῖς αὐτοῦ γνωρίμοις καὶ μαθηταῖς τῆς μετὰ τὸν θάνατον παρὰ Θεῷ ζωῆς τὴν ἐλπίδα μὴ λόγοις μηδὲ βήμασι καὶ φωναῖς, ἀλλὰ αὐτοῖς ἔργοις παραστήσας, ὀφθαλ μοῖς τε παραδοὺς τὴν διὰ τῶν λόγων ἐπαγγελίαν, είν θαρσεῖς αὐτοὺς καὶ προθυμοτέρους ἀπεργάσαιτο, καὶ πᾶσιν Ἕλλησιν ὁμοῦ καὶ βαρβάροις τὴν πρὸς αὐτοῦ καταβληθεῖσαν εὐσεβῆ πολιτείαν κηρύξαι· αὐτίκα δ' οὖν αὐτοὺς δὴ τούτους τοὺς γνωρίμους καὶ θιασώτας, οὓς αὐτὸς αὐτῷ ἀριστίνδην ἐπικρίνας ἀποστόλους τε αὐτοῦ καὶ μαθητὰς ἀνελέξατο, τῆς ἐξ αὐτοῦ θείας δυνάμεως ἐμπλῆσαι, πᾶν γένος ἀνθρώπων ἐκδιδάξαι τὴν πρὸς αὐτοῦ καταγγελθεῖσαν θεογνωσίαν, ἕνα τοῖς πᾶσιν Ελλησί τε καὶ βαρβάροις εὐσεβείας ὑπο- θέμενος τρόπον, δαιμόνων ἀναχώρησίν τε καὶ φυγήν, καὶ τῆς πολυθέου πλάνης ἀνάνευσιν, ἑνὸς δὲ μόνου Θεοῦ τοῦ ἐπὶ πάντων γνῶσιν ἀληθῆ προκηρύττοντα, καὶ λύσιν μὲν τῶν προηγνοημένων, εἰ μὴ ἔτ' αὐτοῖς ἐπιμένοιεν, μίαν δὲ τοῖς πᾶσι σωτηρίας ἐλπίδα δι' ἧς ὑποτέθειται πανσόφου και παναρέτου πολιτείας ὑπισχνούμενον. ΙΓ'. ΙΓ΄. Ὡς ἀπαθὴς, καὶ ἀβλαβής, καὶ ἀσώματος ε μεινε καὶ καθ' ὃν ἐνηνθρώπει καιρόν. Οὕτω δὴ τούτων ἐχόντων, οὐ δεῖ ταράττεσθαι τὸν EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. I. APOLOGETICA. - 28: illam cunctantem ac veluti cessantem, ac potius conjicientem se in pedes et fugitantem, ipse a tergo insequens atque impellens, æternasque abditiorum tenebrarum portas refringens, et mortuis qui illic catenis mortis impliciti erant, remeandi ad vitam iter retrorsum aperiens. Hac sane ratione ipsius etiam corpus mortuum excitatum est, et multa cor- pora eorum, qui dormierant sanctorum, surrexe runt : unaque cum ipso in sanctam ac vere cole- stem civitatem ingressa sunt, ut merito ex hoc in sacris Litteris dictum sit : Absorpsit mors quæ invaluerat 10. . Et rursus : • Abstulit Deus omnem lacrymam ab omni facie . . Ipse vero universi Sal- valor ac Dominus noster, qui Christus est Dei, vi- ctoriæque reportator dicitur, in propheticis vaticiniis mortem objurgans inducitur, et animas solvens, quæ illic vinctæ detinebantur, ubi victoriæ hymnum pro- nuntiat, ipsa hæc plane dicens : c De manu inferni eripiam eos, et a morte liberabo eorum animas. Ubi tua, mors, victoria ? ubi tuus, mors, stimulus Stimulus autem mortis est peccatuin, potestas autem peccati, lex. Talis sane illius vel usque ad mor- tem fuit dispensatio, cujus non unam causam qui voluerit quærere, sed plures inveniet : primam name que illam ipsum Verbum docet, ut tam in mortuis quam in vivis dominaretur : alteram ut nostras abs- tergeret maculas peccatorum, qui pro nobis sacrif- catus, et pro nobis exsecratio factus sit: tertiam ut tanquam Dei victima atque ingens sacrificium, ipsi supremo Deo offerretur pro universo mundo : quar- C tam ut sic fallaciosæ ac dæmonicæ efficaciæ ever- B sionem moliretur: quintam ad hac, ut suis fami- liaribus ac discipulis vitæ, quæ post mortem apud Deum futura est spem, non oratione neque verbis aut vocibus, sed factis ac re ipsa repræsentans, et quod verbis pollicitus fuerat, oculis ipsis intuendum subjiciens, confidentiores eos atque alacriores præ- staret, ad eam quæ ab ipso instituta fuerat, religio. sæ vitæ rationem, omnibus simul et Græcis, et Farbaris nuntiandam: protinus itaque hos ipsos familiares ac sodales, quos ipse sibi de oplimnis lectos asciverat, apostolosque suos ac discipulos declaraverat, sua ipsius divina virtute complevit, ut quam ipse nuntiaverat Dei cognitionem, illi omne hominum genus docerent, unam interiin omnibus, D tam Græcis quam barbaris, religionis instituens ra- tionem ea porro erat, ut a dæmonibus procul rece- derent, eosque fugerent, deorumque multitudinis fallaciam declinarent, atqueunum solum supremum Deum vere cognoscerent: præterea liberationem ab iis, quæ prius ignoranter commiserant, dummodo ne in iisden perseverarent, et unam omnibus salu- tis spem, per illud quod ipse posuerat sapientissime, ac cum omni virtute vivendi institutum, pollice- batur. XIII. Quod in ea natura, quæ nec pati, nec ladi potest, quæque incorporea est permanserit, etiam quo tein- pore fucius est homo. Ose. sill, 14. "Isa. xxv, 8; Osc. xi, 14. Cum igitur hæc ita se habeant, non oportet te Isa, XV, 8.
PG 22:289προσήκειν δὲ ἡγοῦμαι περὶ αὐτῆς πρῶτον τῆς Χριστοῦ διαλαβεῖν προσηγορίας, διαρθρῶσαί τε τὴν περὶ αὐτῆς ἔννοιαν, ὡς ἂν μηδὲν ἡμᾶς λάθοι τῶν κατὰ τὸν τόπον ζητουμένων. ἄλλος μὲν οὖν, ἐγγύθεν καὶ ἐκ τῶν καθ’ ἡμᾶς ἀρξάμενος, εἶπεν ἂν Μωσέα νομοθετῆσαι πρῶτον ἁπάντων τοὺς τῷ θεῷ ἱερωμένους μύρῳ σκευαστῷ χρίεσθαι, εὐωδίας δεῖν τὰ σώματα καὶ ἀγαθοῦ τινος ἀποπνεῖν ἡγησάμενος, ἐπεὶ πᾶν τὸ δυσῶδες μιαραῖς καὶ ἀκαθάρτοις δυνάμεσιν εἶναι φίλον, ὡς ἔμπαλιν τοῖς φιλαγάθοις τὸ εὐῶδες· ὅθεν καὶ θυμιάματι συγκειμένῳ εἰς ὑπερβολὴν εὐωδίας καθ’ ἑκάστην ἡμέραν τοὺς ἱερέας χρῆσθαι ἐν τῷ ἱερῷ νομοθετῆσαι, ὅπως κατακιρναμένου τοῦ ἀέρος καὶ τὸ δυσῶδες ἀφανίζοντος θεία τις ἀπορροὴ τοῖς εὐχομένοις καταμιγνύ[η]ται. διὰ γὰρ τοῦτο αὐτὸ καὶ χρῖσμα ἀλειπτικὸν εὐωδέστατον διὰ μυρεψικῆς τέχνης συνθεῖναι, ὡς ἂν χρίοιντο τούτῳ οἱ τῶν κοινῶν δημοσίᾳ προστήσεσθαι μέλλοντες, καὶ τὸ τοῦ Χριστοῦ ὄνομα πρῶτον Μωσέα τοῖς χριομένοις ἐπιθεῖναι· τοῦτο δὲ τὸ χρῖσμα μὴ μόνον ἀρχιερεῦσιν παραδοθῆναι, ἀλλὰ καὶ τοῖς μετὰ ταῦτα προφήταις καὶ βασιλεῦσιν, οἷς καὶ αὐτοῖς τούτῳ χρίεσθαι μόνοις ἐξὸν ἦν τῷ μύρῳ.
ΙΔ'. ἡμῖν τὴν τῶν αἰωνίων ἀγαθῶν παρέσχετο έλε πίδα. Καὶ τί γὰρ ἄλλο, πλὴν ὁ πᾶς ἄνθρωπος ὑπὸ τῆς θεότητος κατεπίνετο, καὶ πάλιν Θεὸς ἦν ὁ Θεὸς λό- γης, οἷος καὶ πρὶν γενέσθαι ἄνθρωπος, και συναπε- θέου γε τὸν ἄνθρωπον ἀπαρχὴν τῆς ἡμῶν ἐλπίδος· τοῦτον αὐτὸν ἐκεῖ τῆς τε παρ' αὐτῷ ζωῆς ἀϊδίου, καὶ τῆς ἐν τῇ θεότητι καὶ μακαριότητι κοινωνίας ἀξιῶν, ἡμῖν τε ὁμοίως ἅπασι τῆς παρ' αὐτῷ καὶ σὺν αὐτῷ ἀθανασίας τε καὶ βασιλείας τοῦτο μέγιστον δείγμα παρέχων. ΙΕ΄. Τι βούλεται δηλοῦν ἡ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, καὶ ὡς Θεὸς καὶ Κύριος, καὶ ἀρχιερεὺς τοῦ τῶν άλων Θεοῦ διὰ τῶν παρ' Ἑβραίοις προφητῶν ὁ Χριστὸς ἀνηγορεύετο. Τοῦτο τῆς εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεως τέλος ἦν, τὸν πάλαι τῆς τοῦ Πατρὸς γνώσεως ἀποπεπλανημένον εἰς τὴν οἰκίαν ἐπαναγαγεῖν, καὶ τὸν συγγενῆ καὶ φίλον, τῆς τε αὐτοῦ κατηξιωμένον εἰκόνος, τῆς οἰκείας ἀπο λεύσαι ζωῆς· φίλον τε καὶ οἰκεῖον τοῦ Πατρὸς ἀπο- φῆναι τοῦτον, δι᾿ ἂν αὐτὸς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ὑπέστη γενέσθαι ἄνθρωπος. Οὕτω δῆτα, ὡς ἐν βραχεῖ φάναι, ἡ κατὰ τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν ὑπόθεσις, διάφορον ἔχουσα τὴν οἰκονομίαν, ἐκ τῶν παρ' Ἑβραίοις παραστήσεται προφητικών λίγων· ὥστεροῦν μικρὸν ὕστερον αἱ ἐξ αὐτῶν δεί ξουσι μαρτυρίαι, πιστουμένων τὰ παλαιὰ τῶν νέων γραμμάτων, καὶ τῶν εὐαγγελικῶν τὰς τῶν προφη τικῶν μαρτυρίας ἐπισφραγιζομένων. ᾿Αλλὰ γὰρ τού- των ὧδε ἐχόντων, ὥρα λοιπὸν καὶ περὶ τῆς προσηγο- ρίας αὐτοῦ διελθεῖν, καθ᾽ ὁ Ἰησοῦς καὶ Χριστὸς ἀνη- γορεύετο, δι᾿ ὅσων τε προφητειῶν ὀνομαστὶ προεκτ ρύττετο. Πρῶτα δὲ σκεψώμεθα τί βούλεται δηλοῦν ἡ τοῦ Χριστοῦ προσηγορία, πρὶν ἄρξασθαι τῆς κατὰ μέρος συναγωγῆς τῶν προφητικῶν περὶ τοῦ προκει- μένου σκέμματος λογίων. Προσήκειν δὲ ἡγοῦμαι περὶ αὐτῆς πρῶτον τῆς Χριστοῦ διαλαβεῖν προσηγορίας, διαρθρώσαί τε τὴν περὶ αὐτῆς ἔννοιαν, ὡς ἂν μηδὲν ἡμᾶς λάθος τῶν κατ' αὐτὴν ζητουμένων. Αλλος μὲν οὖν, ἐγγύθεν καὶ ἐκ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς ἀρξάμενος, εἴ- καὶ ἂν Μωϋσέα νομοθετῆσαι πρῶτον ἁπάντων τοὺς τῷ Θεῷ ἱερωμένους μύρῳ σκευαστῷ χρίεσθαι, εὐω- δίας δεῖν τὰ σώματα καὶ ἀγαθοῦ τινος ἀποπνεῖν ἡγη- σάμενον· ἐπεὶ πᾶν τὸ δυσῶδες μιαραῖς καὶ ἀκαθάρ- τοις δυνάμεσιν εἶναι φίλον, ὡς ἔμπαλιν ταῖς φιλαγα- θας, τὸ εὐῶδες· ὅθεν καὶ θυμιάματι συγκειμένῳ εἰς ὑπερβολὴν εὐωδίας καθ' ἑκάστην ἡμέραν τοῖς ἱερεῦσι χρῆσθαι ἐν τῷ ἱερῷ νομοθετῆσαι, ὅπως, κατακιρνα μένου τοῦ ἀέρος, καὶ τὸ δυσῶδες ἀφανίζοντος, θεία τις ἀποῤῥοὴ τοῖς εὐχομένοις καταμιγνύηται· διὰ γὰρ τοῦτο αὐτὸ καὶ χρίσμα ἀλειπτικὸν εὐωδέστατον διὰ μυρεψικῆς τέχνης συνθεῖναι ὡς ἂν χρίοιντο τούτῳ αἰ τῶν κοινῶν δημοσία προστήσεσθαι μέλλοντες, καὶ τὸ τοῦ Χριστοῦ ὄνομα πρῶτον Μωϋσέα τοῖς χριομέ- νας ἐπιθεῖναι. Τοῦτο δὲ τὸ χρίσμα μὴ μόνον ἀρχιε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A B C XIV. XIV. Quemadmodum, renovato homine, omnibus no- bis æternorum bonorum spem præbuerit. Cæterum, quidnam aliud tandem, quam quod totus homo ab ipsius Dei natura absorptus est, et rursus Deus fuit, Deus Verbum, cujusmodi fuerat etiam antequam homo fieret, et secum Deum ho- minem fecit, spei nostræ primitias; hunc ipsum interim ad illius vitæ æternæ, quam penes se ha- bet, atque id dignitatis in divinitate, ac beatitudine communitatem assumens, nobisque itidem omni- bus, futuræ apud ipsum et cum ipso immortalitatis ac regni, maximum hoc præbens iudicium. XV. Quid sibi velit, quidve significet ipse Christi adven- tus, et quod Deus, et Dominus, et Pontifex Dei universi, per prophetas Hebræorum Christus appel- latus est. Hoc sane fuit illius ad homines accessionis ex- tremum, ut sic eum qui ab ipsius Patris cognitione aberraverat, ad eam ipsam reduceret, et cognatum alque amicum suaque ipsius donatum ornatumque imagine, propriæ vitæ gaudiis ac possessione dona- ret, amicumque illum ipsum Patris ac familiarem efficeret, cujus causa idem Dei Verbum se fieri ho- minem passum est. Sic sae, ut paucis absolvam, hæc Salvatoris ac Domini nostri Jesu Christi con- sideratio et materia, variam habens dispositionem, ex propheticis Hebræorum oraculis confirmabitur, sane quemadmodum paulo post accepta ab illis testimonia demonstrabunt, recentioribus litteris vetera comprobantibus, et angelicis testimoniis prophetica quasi certa impressa nota comunendan- tibus. Ceterum, quando hæc ita se habent, tempus est deinceps de appellatione ejusdem disserere, quatenus et Jesus et Christus dictus est, necnon per quas prophetias nominatim ante sit denuntia- tus. Primumque illud contemplemur, quidnam ipsum Christi nomen significet, antequam propir tica de proposita inspectione oracula colligere inci- piamus. Par autem esse arbitror de ipsa primum Christi appellatione tractare, illiusque intellectum distinguere, ut nihil prorsus nos lateat eorum quæ D hoc loco quæri solent. Alius igitur ab iis quæ pro- piora sunt, et quae ad nos magis spectant, initio sumpto, dixisset Moysein primum omnium in legibus posuisse, eos qui Deo consecrati essent unguento comparato ungi solitus, fragrantia scilicet quadam opus esse corporibus, eaque bene olere oportere ratus : quandoquidem omne quodcunque male oleat, sceleratis atque immundis potestatibus est amicum, sicut contra studiosis bonitatis, quod- cunque fragrantiam amet : ex quo etiam, ut incen sis et fumigationibus composite ad abundantem fra- grantiam, singulis diebus uterentur sacerdotes in templo legibus sanxisse, ut dum sic aer misce- tur, et quidquid male olet, repellit, defluentia qua dam divina precantibus immisceatur : nam propter 13. Ὡς, τὸν ἄνθρωπον ἀνανεωσάμενος, πᾶσιν
ταῦτα μὲν οὖν προχειρότερα ἂν εἴη, πόρρω γε μὴν καθεστῶτα τῆς ἐνθέου καὶ μεγαλοφυοῦς τοῦ προφήτου διανοίας. ὁ γάρ τοι θαυμάσιος ἐκεῖνος καὶ μέγας ὡς ἀληθῶς ἱεροφάντης πᾶσαν γεώδη καὶ σωματικὴν οὐσίαν ἐν μόναις εἰδὼς ταῖς ποιότησι διακεκριμένην, κατ’ οὐδένα τρόπον ἑτέραν τῆς ἑτέρας [πρου]τίμησεν, τὰ πάντα εἰδὼς μιᾶς ὄντα ἔκγονα ὕλης, οὔποτε ἑστώσης οὐδέ τι βέβαιον ἐν τῇ φύσει ἐχούσης, ἀεὶ δὲ ῥεούσης καὶ ἐπὶ τὴν οἰκείαν φθορὰν ἐπειγομένης. οὔκουν τὸ ἡδὺ τῶν σωμάτων εἵλετο, οὐδ’ αὐτὸ καθ’ αὑτὸ προύκρινεν ἂν τὸ ἀπὸ τῶν αἰσθήσεων προσηνές· χαμαὶ γὰρ καὶ ἐπὶ σωμάτων ἡδονὴν πεσούσης τοῦτ’ ἂν εἴη τὸ πάθος ψυχῆς. μυρίοι γοῦν τῶν τὰ σώματα τεθηλυμένων, ἐμπαθεῖς ἄλλως καὶ ἀκόλαστοι, μύρων ποικίλων περιεργίαις χρώμενοι, πάσης αἰσχρᾶς καὶ ῥυπώσης δυσωδίας τὰς ψυχὰς ἐπιφέρονται, ὡς ἔμπαλιν οἱ θεοφιλεῖς, ἀρετῆς ἐμπνέοντες, τὴν πολὺ κρείττονα τῶν ἀπὸ γῆς ἀρωμάτων τὴν ἀπὸ σωφροσύνης καὶ δικαιοσύνης καὶ πάσης εὐσεβείας ἀναδιδομένην εὐωδίαν ἐπαγόμενοι, τὴν τῶν ὑλικῶν σωμάτων ὀδμὴν ἐν οὐδενὶ τέθεινται λόγῳ.
ΙΔ'. ἡμῖν τὴν τῶν αἰωνίων ἀγαθῶν παρέσχετο έλε πίδα. Καὶ τί γὰρ ἄλλο, πλὴν ὁ πᾶς ἄνθρωπος ὑπὸ τῆς θεότητος κατεπίνετο, καὶ πάλιν Θεὸς ἦν ὁ Θεὸς λό- γης, οἷος καὶ πρὶν γενέσθαι ἄνθρωπος, και συναπε- θέου γε τὸν ἄνθρωπον ἀπαρχὴν τῆς ἡμῶν ἐλπίδος· τοῦτον αὐτὸν ἐκεῖ τῆς τε παρ' αὐτῷ ζωῆς ἀϊδίου, καὶ τῆς ἐν τῇ θεότητι καὶ μακαριότητι κοινωνίας ἀξιῶν, ἡμῖν τε ὁμοίως ἅπασι τῆς παρ' αὐτῷ καὶ σὺν αὐτῷ ἀθανασίας τε καὶ βασιλείας τοῦτο μέγιστον δείγμα παρέχων. ΙΕ΄. Τι βούλεται δηλοῦν ἡ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, καὶ ὡς Θεὸς καὶ Κύριος, καὶ ἀρχιερεὺς τοῦ τῶν άλων Θεοῦ διὰ τῶν παρ' Ἑβραίοις προφητῶν ὁ Χριστὸς ἀνηγορεύετο. Τοῦτο τῆς εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεως τέλος ἦν, τὸν πάλαι τῆς τοῦ Πατρὸς γνώσεως ἀποπεπλανημένον εἰς τὴν οἰκίαν ἐπαναγαγεῖν, καὶ τὸν συγγενῆ καὶ φίλον, τῆς τε αὐτοῦ κατηξιωμένον εἰκόνος, τῆς οἰκείας ἀπο λεύσαι ζωῆς· φίλον τε καὶ οἰκεῖον τοῦ Πατρὸς ἀπο- φῆναι τοῦτον, δι᾿ ἂν αὐτὸς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ὑπέστη γενέσθαι ἄνθρωπος. Οὕτω δῆτα, ὡς ἐν βραχεῖ φάναι, ἡ κατὰ τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν ὑπόθεσις, διάφορον ἔχουσα τὴν οἰκονομίαν, ἐκ τῶν παρ' Ἑβραίοις παραστήσεται προφητικών λίγων· ὥστεροῦν μικρὸν ὕστερον αἱ ἐξ αὐτῶν δεί ξουσι μαρτυρίαι, πιστουμένων τὰ παλαιὰ τῶν νέων γραμμάτων, καὶ τῶν εὐαγγελικῶν τὰς τῶν προφη τικῶν μαρτυρίας ἐπισφραγιζομένων. ᾿Αλλὰ γὰρ τού- των ὧδε ἐχόντων, ὥρα λοιπὸν καὶ περὶ τῆς προσηγο- ρίας αὐτοῦ διελθεῖν, καθ᾽ ὁ Ἰησοῦς καὶ Χριστὸς ἀνη- γορεύετο, δι᾿ ὅσων τε προφητειῶν ὀνομαστὶ προεκτ ρύττετο. Πρῶτα δὲ σκεψώμεθα τί βούλεται δηλοῦν ἡ τοῦ Χριστοῦ προσηγορία, πρὶν ἄρξασθαι τῆς κατὰ μέρος συναγωγῆς τῶν προφητικῶν περὶ τοῦ προκει- μένου σκέμματος λογίων. Προσήκειν δὲ ἡγοῦμαι περὶ αὐτῆς πρῶτον τῆς Χριστοῦ διαλαβεῖν προσηγορίας, διαρθρώσαί τε τὴν περὶ αὐτῆς ἔννοιαν, ὡς ἂν μηδὲν ἡμᾶς λάθος τῶν κατ' αὐτὴν ζητουμένων. Αλλος μὲν οὖν, ἐγγύθεν καὶ ἐκ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς ἀρξάμενος, εἴ- καὶ ἂν Μωϋσέα νομοθετῆσαι πρῶτον ἁπάντων τοὺς τῷ Θεῷ ἱερωμένους μύρῳ σκευαστῷ χρίεσθαι, εὐω- δίας δεῖν τὰ σώματα καὶ ἀγαθοῦ τινος ἀποπνεῖν ἡγη- σάμενον· ἐπεὶ πᾶν τὸ δυσῶδες μιαραῖς καὶ ἀκαθάρ- τοις δυνάμεσιν εἶναι φίλον, ὡς ἔμπαλιν ταῖς φιλαγα- θας, τὸ εὐῶδες· ὅθεν καὶ θυμιάματι συγκειμένῳ εἰς ὑπερβολὴν εὐωδίας καθ' ἑκάστην ἡμέραν τοῖς ἱερεῦσι χρῆσθαι ἐν τῷ ἱερῷ νομοθετῆσαι, ὅπως, κατακιρνα μένου τοῦ ἀέρος, καὶ τὸ δυσῶδες ἀφανίζοντος, θεία τις ἀποῤῥοὴ τοῖς εὐχομένοις καταμιγνύηται· διὰ γὰρ τοῦτο αὐτὸ καὶ χρίσμα ἀλειπτικὸν εὐωδέστατον διὰ μυρεψικῆς τέχνης συνθεῖναι ὡς ἂν χρίοιντο τούτῳ αἰ τῶν κοινῶν δημοσία προστήσεσθαι μέλλοντες, καὶ τὸ τοῦ Χριστοῦ ὄνομα πρῶτον Μωϋσέα τοῖς χριομέ- νας ἐπιθεῖναι. Τοῦτο δὲ τὸ χρίσμα μὴ μόνον ἀρχιε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A B C XIV. XIV. Quemadmodum, renovato homine, omnibus no- bis æternorum bonorum spem præbuerit. Cæterum, quidnam aliud tandem, quam quod totus homo ab ipsius Dei natura absorptus est, et rursus Deus fuit, Deus Verbum, cujusmodi fuerat etiam antequam homo fieret, et secum Deum ho- minem fecit, spei nostræ primitias; hunc ipsum interim ad illius vitæ æternæ, quam penes se ha- bet, atque id dignitatis in divinitate, ac beatitudine communitatem assumens, nobisque itidem omni- bus, futuræ apud ipsum et cum ipso immortalitatis ac regni, maximum hoc præbens iudicium. XV. Quid sibi velit, quidve significet ipse Christi adven- tus, et quod Deus, et Dominus, et Pontifex Dei universi, per prophetas Hebræorum Christus appel- latus est. Hoc sane fuit illius ad homines accessionis ex- tremum, ut sic eum qui ab ipsius Patris cognitione aberraverat, ad eam ipsam reduceret, et cognatum alque amicum suaque ipsius donatum ornatumque imagine, propriæ vitæ gaudiis ac possessione dona- ret, amicumque illum ipsum Patris ac familiarem efficeret, cujus causa idem Dei Verbum se fieri ho- minem passum est. Sic sae, ut paucis absolvam, hæc Salvatoris ac Domini nostri Jesu Christi con- sideratio et materia, variam habens dispositionem, ex propheticis Hebræorum oraculis confirmabitur, sane quemadmodum paulo post accepta ab illis testimonia demonstrabunt, recentioribus litteris vetera comprobantibus, et angelicis testimoniis prophetica quasi certa impressa nota comunendan- tibus. Ceterum, quando hæc ita se habent, tempus est deinceps de appellatione ejusdem disserere, quatenus et Jesus et Christus dictus est, necnon per quas prophetias nominatim ante sit denuntia- tus. Primumque illud contemplemur, quidnam ipsum Christi nomen significet, antequam propir tica de proposita inspectione oracula colligere inci- piamus. Par autem esse arbitror de ipsa primum Christi appellatione tractare, illiusque intellectum distinguere, ut nihil prorsus nos lateat eorum quæ D hoc loco quæri solent. Alius igitur ab iis quæ pro- piora sunt, et quae ad nos magis spectant, initio sumpto, dixisset Moysein primum omnium in legibus posuisse, eos qui Deo consecrati essent unguento comparato ungi solitus, fragrantia scilicet quadam opus esse corporibus, eaque bene olere oportere ratus : quandoquidem omne quodcunque male oleat, sceleratis atque immundis potestatibus est amicum, sicut contra studiosis bonitatis, quod- cunque fragrantiam amet : ex quo etiam, ut incen sis et fumigationibus composite ad abundantem fra- grantiam, singulis diebus uterentur sacerdotes in templo legibus sanxisse, ut dum sic aer misce- tur, et quidquid male olet, repellit, defluentia qua dam divina precantibus immisceatur : nam propter 13. Ὡς, τὸν ἄνθρωπον ἀνανεωσάμενος, πᾶσιν
PG 22:291ταῦτα οὖν εὖ μάλα διειληφὼς ὁ προφήτης μύρων μὲν ἢ καὶ θυμιαμάτων οὐδεμίαν προηγουμένην ἐποιεῖτο φροντίδα, κρειττόνων δὲ καὶ θείων εἰκόνας, ὡς ἐνῆν δυνατόν, διὰ σωμάτων τοῖς μόνως οὕτως καὶ οὐδ’ ἄλλως τὰ θεῖα οἵοις τε μανθάνειν παρεδίδου, ὅτι δὴ τοῦτ’ αὐτὸ καὶ ὁ θεῖος ἀναγέγραπται εἰρηκὼς χρησμός, φήσας· «ὅρα ποιήσεις πάντα κατὰ τὸν τύπον τὸν δειχθέντα σοι ἐν τῷ ὄρει». σύμβολα τοιγαροῦν ἑτέρων, ἅπερ τύπους εἴωθεν ὀνομάζειν, ἐπιτελῶν, τὴν διὰ τοῦ μύρου χρῖσιν ἐνομοθέτει. ὅ γε μὴν ὑψηλὸς καὶ ἐν ἀπορρήτοις δηλούμενος αὐτῶν λόγος, ὡς δυνατὸν εἰπεῖν, τοιαύτην εἶχεν διάνοιαν· τὸ μόνον ἀγαθὸν καὶ μόνον ὡς ἀληθῶς εὐῶδες καὶ τίμιον καὶ πάσης μὲν ζωῆς αἴτιον, πᾶσιν δὲ σὺν τῷ εἶναι καὶ τὸ εὖ εἶναι δεδωρημένον, ἓν τοῦθ’ ὁ παρ’ Ἑβραίοις λόγος ἠπίστατο πρῶτον τῶν ὅλων αἴτιον, αὐτὸν δὴ τὸν ὕψιστον καὶ παμβασιλέα τῶν ἁπάντων δημιουργὸν θεόν. τούτου δὴ οὖν τὴν παναλκῆ καὶ πανάγαθον καὶ παντὸς καλοῦ χορηγόν, τῆς ἀνωτάτω καὶ ἀγενήτου θεότητος, δύναμιν τὸ θεῖον πνεῦμα, οἰκείῳ καὶ προσφυεῖ συμβαλὼν παραδείγματι, ἔλαιον θεοῦ προσαγορεύει· διόπερ χριστὸν καὶ ἠλειμμένον τὸν αὐτῆς μέτοχον ἀποκαλεῖ.
ἔλαιον δὲ μὴ τὸν οἶκτον ἐν τούτοις ἄκουε μηδὲ τὴν ἐπὶ τοῖς δυσπραγοῦσι λύπην, ἀλλ’ ὃ ὁ καρπὸς τοῦ φυτοῦ παρίστησιν, τὸ πάσης ἀμιγὲς ὑγρᾶς ὕλης, φωτὸς αὐξητικόν, πόνων θεραπευτικόν, καμάτων ἀπαλλακτικόν, τὸ τῶν ἐπαλειψαμένων φαιδροποιόν, φωτὸς δίκην ἀποστίλβον ταῖς μαρμαρυγαῖς, διαυγῆ τε καὶ λαμπρὰν τῶν αὐτῷ χρωμένων ἀποτελοῦν τὴν ὄψιν, ὅ φησιν ἡ θεία γραφή· «τοῦ ἱλαρῦναι πρόσωπον ἐν ἐλαίῳ». τούτῳ τοιγαροῦν ὁ λόγος τὴν ἀνωτάτω τοῦ πανηγεμόνος καὶ παμβασιλέως θεοῦ δύναμιν συμβαλὼν τῷ παραδείγματι, τὸν πρῶτον καὶ μόνον ὅλῳ τούτῳ χρισθέντα καὶ τῆς θεϊκῆς καὶ πᾶσιν ἀκοινωνήτου πατρικῆς εὐωδίας μετειληφότα, καὶ μόνον ἐξ αὐτοῦ γεννηθέντα θεὸν λόγον, μετοχῇ τε τοῦ γεννήσαντος ἀγεννήτου καὶ πρώτου καὶ μείζονος θεὸν ἐκ θεοῦ ἀποφανθέντα, χριστὸν καὶ ἠλειμμένον ἀπεκάλεσεν. διὸ καὶ ἐν ψαλμοῖς πρὸς αὐτὸν δὴ τοῦτον [τὸν] ὑπὸ τοῦ πατρὸς ἠλειμμένον ἀναφωνεῖ τὸ φάσκον ὧδε λόγιον· «ὁ θρόνος σου ὁ θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου. ἠγάπησας δικαιοσύνην καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν·
PG 22:293διὰ τοῦτο ἔχρισέν σε ὁ θεὸς ὁ θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου.» Ἀλλὰ γὰρ μία μὲν ἡ τοῦ ἐλαίου φύσις, ἡ δὲ τοῦ μύρου πολλῶν ἐπ’ αὐτὸ σύνοδον σημαίνει. ταύτῃ τοι καὶ ἡ πρώτη καὶ ἀγένητος τοῦ παμβασιλέως θεοῦ δύναμις, καθ’ ὃ μὲν ἁπλῆ τις καὶ ἀσύνθετος καὶ ἄλλης πάσης οὐσίας ἀμιγὴς ἐπινοεῖται, ἁπλῷ τῷ τοῦ ἐλαίου προσρήματι παραβέβληται· καθ’ ὃ δὲ πλείστων ἐπινοιῶν ἐν ταυτῷ περιληπτικὴ τυγχάνει, οἷον ποιητικῆς καὶ βασιλικῆς, προνοητικῆς τε καὶ κριτικῆς, φιλανθρώπου τε καὶ σωτηρίου, ἄλλων τε ὅσων μυρίων ἐπινοίᾳ θεωρουμένων, εἰκότως μύρῳ πάλιν ἡ τῶν πολλῶν καὶ ἀγαθῶν περιληπτικὴ δύναμις ἀπείκασται, ᾧ κεχρῖσθαι τὸν ἀληθῆ καὶ μόνον ἀρχιερέα τοῦ θεοῦ θεῖοι λόγοι παιδεύουσιν. Πρῶτός γέ τοι αὐτὸς ὁ Μωσῆς, ἐν ἀπορρήτοις τὰ θεῖα ἐποπτεῦσαι ἠξιωμένος καὶ τὰς περὶ τοῦ πρώτου καὶ μόνου ἠλειμμένου καὶ ἀρχιερέως τοῦ θεοῦ τελετάς, ἐν ταῖς αὐτοῦ θεοφανείαις πρὸς αὐτοῦ τετελεσμένας, εἰκόνας προστάττεται ἐπὶ γῆς καὶ σύμβολα καταστήσασθαι τῶν ἐν ταῖς θεοπτείαις νενοημένων, ὡς ἂν ἔχοιεν προεμμελετᾶν τοῖς συμβόλοις οἱ τῶνδ’ ἠξιωμένοι μέχρι τῆς τῶν ἀληθῶν ἐποπτείας.
ΙΔ'. ἡμῖν τὴν τῶν αἰωνίων ἀγαθῶν παρέσχετο έλε πίδα. Καὶ τί γὰρ ἄλλο, πλὴν ὁ πᾶς ἄνθρωπος ὑπὸ τῆς θεότητος κατεπίνετο, καὶ πάλιν Θεὸς ἦν ὁ Θεὸς λό- γης, οἷος καὶ πρὶν γενέσθαι ἄνθρωπος, και συναπε- θέου γε τὸν ἄνθρωπον ἀπαρχὴν τῆς ἡμῶν ἐλπίδος· τοῦτον αὐτὸν ἐκεῖ τῆς τε παρ' αὐτῷ ζωῆς ἀϊδίου, καὶ τῆς ἐν τῇ θεότητι καὶ μακαριότητι κοινωνίας ἀξιῶν, ἡμῖν τε ὁμοίως ἅπασι τῆς παρ' αὐτῷ καὶ σὺν αὐτῷ ἀθανασίας τε καὶ βασιλείας τοῦτο μέγιστον δείγμα παρέχων. ΙΕ΄. Τι βούλεται δηλοῦν ἡ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, καὶ ὡς Θεὸς καὶ Κύριος, καὶ ἀρχιερεὺς τοῦ τῶν άλων Θεοῦ διὰ τῶν παρ' Ἑβραίοις προφητῶν ὁ Χριστὸς ἀνηγορεύετο. Τοῦτο τῆς εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεως τέλος ἦν, τὸν πάλαι τῆς τοῦ Πατρὸς γνώσεως ἀποπεπλανημένον εἰς τὴν οἰκίαν ἐπαναγαγεῖν, καὶ τὸν συγγενῆ καὶ φίλον, τῆς τε αὐτοῦ κατηξιωμένον εἰκόνος, τῆς οἰκείας ἀπο λεύσαι ζωῆς· φίλον τε καὶ οἰκεῖον τοῦ Πατρὸς ἀπο- φῆναι τοῦτον, δι᾿ ἂν αὐτὸς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ὑπέστη γενέσθαι ἄνθρωπος. Οὕτω δῆτα, ὡς ἐν βραχεῖ φάναι, ἡ κατὰ τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν ὑπόθεσις, διάφορον ἔχουσα τὴν οἰκονομίαν, ἐκ τῶν παρ' Ἑβραίοις παραστήσεται προφητικών λίγων· ὥστεροῦν μικρὸν ὕστερον αἱ ἐξ αὐτῶν δεί ξουσι μαρτυρίαι, πιστουμένων τὰ παλαιὰ τῶν νέων γραμμάτων, καὶ τῶν εὐαγγελικῶν τὰς τῶν προφη τικῶν μαρτυρίας ἐπισφραγιζομένων. ᾿Αλλὰ γὰρ τού- των ὧδε ἐχόντων, ὥρα λοιπὸν καὶ περὶ τῆς προσηγο- ρίας αὐτοῦ διελθεῖν, καθ᾽ ὁ Ἰησοῦς καὶ Χριστὸς ἀνη- γορεύετο, δι᾿ ὅσων τε προφητειῶν ὀνομαστὶ προεκτ ρύττετο. Πρῶτα δὲ σκεψώμεθα τί βούλεται δηλοῦν ἡ τοῦ Χριστοῦ προσηγορία, πρὶν ἄρξασθαι τῆς κατὰ μέρος συναγωγῆς τῶν προφητικῶν περὶ τοῦ προκει- μένου σκέμματος λογίων. Προσήκειν δὲ ἡγοῦμαι περὶ αὐτῆς πρῶτον τῆς Χριστοῦ διαλαβεῖν προσηγορίας, διαρθρώσαί τε τὴν περὶ αὐτῆς ἔννοιαν, ὡς ἂν μηδὲν ἡμᾶς λάθος τῶν κατ' αὐτὴν ζητουμένων. Αλλος μὲν οὖν, ἐγγύθεν καὶ ἐκ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς ἀρξάμενος, εἴ- καὶ ἂν Μωϋσέα νομοθετῆσαι πρῶτον ἁπάντων τοὺς τῷ Θεῷ ἱερωμένους μύρῳ σκευαστῷ χρίεσθαι, εὐω- δίας δεῖν τὰ σώματα καὶ ἀγαθοῦ τινος ἀποπνεῖν ἡγη- σάμενον· ἐπεὶ πᾶν τὸ δυσῶδες μιαραῖς καὶ ἀκαθάρ- τοις δυνάμεσιν εἶναι φίλον, ὡς ἔμπαλιν ταῖς φιλαγα- θας, τὸ εὐῶδες· ὅθεν καὶ θυμιάματι συγκειμένῳ εἰς ὑπερβολὴν εὐωδίας καθ' ἑκάστην ἡμέραν τοῖς ἱερεῦσι χρῆσθαι ἐν τῷ ἱερῷ νομοθετῆσαι, ὅπως, κατακιρνα μένου τοῦ ἀέρος, καὶ τὸ δυσῶδες ἀφανίζοντος, θεία τις ἀποῤῥοὴ τοῖς εὐχομένοις καταμιγνύηται· διὰ γὰρ τοῦτο αὐτὸ καὶ χρίσμα ἀλειπτικὸν εὐωδέστατον διὰ μυρεψικῆς τέχνης συνθεῖναι ὡς ἂν χρίοιντο τούτῳ αἰ τῶν κοινῶν δημοσία προστήσεσθαι μέλλοντες, καὶ τὸ τοῦ Χριστοῦ ὄνομα πρῶτον Μωϋσέα τοῖς χριομέ- νας ἐπιθεῖναι. Τοῦτο δὲ τὸ χρίσμα μὴ μόνον ἀρχιε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A B C XIV. XIV. Quemadmodum, renovato homine, omnibus no- bis æternorum bonorum spem præbuerit. Cæterum, quidnam aliud tandem, quam quod totus homo ab ipsius Dei natura absorptus est, et rursus Deus fuit, Deus Verbum, cujusmodi fuerat etiam antequam homo fieret, et secum Deum ho- minem fecit, spei nostræ primitias; hunc ipsum interim ad illius vitæ æternæ, quam penes se ha- bet, atque id dignitatis in divinitate, ac beatitudine communitatem assumens, nobisque itidem omni- bus, futuræ apud ipsum et cum ipso immortalitatis ac regni, maximum hoc præbens iudicium. XV. Quid sibi velit, quidve significet ipse Christi adven- tus, et quod Deus, et Dominus, et Pontifex Dei universi, per prophetas Hebræorum Christus appel- latus est. Hoc sane fuit illius ad homines accessionis ex- tremum, ut sic eum qui ab ipsius Patris cognitione aberraverat, ad eam ipsam reduceret, et cognatum alque amicum suaque ipsius donatum ornatumque imagine, propriæ vitæ gaudiis ac possessione dona- ret, amicumque illum ipsum Patris ac familiarem efficeret, cujus causa idem Dei Verbum se fieri ho- minem passum est. Sic sae, ut paucis absolvam, hæc Salvatoris ac Domini nostri Jesu Christi con- sideratio et materia, variam habens dispositionem, ex propheticis Hebræorum oraculis confirmabitur, sane quemadmodum paulo post accepta ab illis testimonia demonstrabunt, recentioribus litteris vetera comprobantibus, et angelicis testimoniis prophetica quasi certa impressa nota comunendan- tibus. Ceterum, quando hæc ita se habent, tempus est deinceps de appellatione ejusdem disserere, quatenus et Jesus et Christus dictus est, necnon per quas prophetias nominatim ante sit denuntia- tus. Primumque illud contemplemur, quidnam ipsum Christi nomen significet, antequam propir tica de proposita inspectione oracula colligere inci- piamus. Par autem esse arbitror de ipsa primum Christi appellatione tractare, illiusque intellectum distinguere, ut nihil prorsus nos lateat eorum quæ D hoc loco quæri solent. Alius igitur ab iis quæ pro- piora sunt, et quae ad nos magis spectant, initio sumpto, dixisset Moysein primum omnium in legibus posuisse, eos qui Deo consecrati essent unguento comparato ungi solitus, fragrantia scilicet quadam opus esse corporibus, eaque bene olere oportere ratus : quandoquidem omne quodcunque male oleat, sceleratis atque immundis potestatibus est amicum, sicut contra studiosis bonitatis, quod- cunque fragrantiam amet : ex quo etiam, ut incen sis et fumigationibus composite ad abundantem fra- grantiam, singulis diebus uterentur sacerdotes in templo legibus sanxisse, ut dum sic aer misce- tur, et quidquid male olet, repellit, defluentia qua dam divina precantibus immisceatur : nam propter 13. Ὡς, τὸν ἄνθρωπον ἀνανεωσάμενος, πᾶσιν
οὕτω δῆτα ἀφορισάμενος τέως τὸν ἐξ ἀνθρώπων ἐπὶ γῆς τῷ θεῷ ἱερατεύεσθαι ἐπιτήδειον ἄνδρα, πρῶτος τοῦτον χριστὸν ἐπωνόμασεν κατ’ ἀναφορὰν τῆς ἐν τοῖς νοητοῖς θεωρίας, καὶ τοῦτον διά τινος ἀλοιφῆς εὐώδους κρείττονα τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων ἀποφήνας, ἄντικρυς καὶ διαρρήδην ἀνεκήρυξεν, ὅτι δὴ καθ’ ἑαυτὴν ἡ τοῦ γεννητοῦ φύσις ἅπασα, καὶ πολὺ πλέον ἡ ἀνθρωπεία, τῆς ἀγενήτου δυνάμεως ἀπολειπομένη, δεῖται τῆς ἀπὸ τοῦ κρείττονος εὐωδίας. ἀλλὰ τοῦ μὲν ἀνωτάτου καὶ πρώτου οὔ τινι θεμιτὸν ἐφικέσθαι· ἑνὶ γὰρ μόνῳ τῷ μονογενεῖ καὶ πρωτοτόκῳ τοῦτ’ ἀνέκειτο τὸ γέρας· τοῖς δὲ μετ’ αὐτὸν οὐκ ἄλλως ἢ διὰ μόνης τῆς τοῦ δευτέρου μετουσίας τῶν ἀγαθῶν οἷόν τε ἦν ἐπαύρασθαι· πνεύματος ἄρα ἐνθέου τὸ παρὰ Μωσεῖ σύμβολον ἦν. «διαιρέσεις δὲ χαρισμάτων εἰσίν, τὸ δ’ αὐτὸ πνεῦμα», οὗ μάλιστα χρῆν μετέχειν φιλοτιμεῖσθαι ἱερέας καὶ προφήτας καὶ βασιλέας ᾤετο δεῖν, ὡς ἂν οὐχ ὑπὲρ ἑαυτῶν μόνον ἀλλὰ καὶ παντὸς τοῦ ἔθνους τῷ θεῷ καθωσιωμένους.
ΙΔ'. ἡμῖν τὴν τῶν αἰωνίων ἀγαθῶν παρέσχετο έλε πίδα. Καὶ τί γὰρ ἄλλο, πλὴν ὁ πᾶς ἄνθρωπος ὑπὸ τῆς θεότητος κατεπίνετο, καὶ πάλιν Θεὸς ἦν ὁ Θεὸς λό- γης, οἷος καὶ πρὶν γενέσθαι ἄνθρωπος, και συναπε- θέου γε τὸν ἄνθρωπον ἀπαρχὴν τῆς ἡμῶν ἐλπίδος· τοῦτον αὐτὸν ἐκεῖ τῆς τε παρ' αὐτῷ ζωῆς ἀϊδίου, καὶ τῆς ἐν τῇ θεότητι καὶ μακαριότητι κοινωνίας ἀξιῶν, ἡμῖν τε ὁμοίως ἅπασι τῆς παρ' αὐτῷ καὶ σὺν αὐτῷ ἀθανασίας τε καὶ βασιλείας τοῦτο μέγιστον δείγμα παρέχων. ΙΕ΄. Τι βούλεται δηλοῦν ἡ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, καὶ ὡς Θεὸς καὶ Κύριος, καὶ ἀρχιερεὺς τοῦ τῶν άλων Θεοῦ διὰ τῶν παρ' Ἑβραίοις προφητῶν ὁ Χριστὸς ἀνηγορεύετο. Τοῦτο τῆς εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεως τέλος ἦν, τὸν πάλαι τῆς τοῦ Πατρὸς γνώσεως ἀποπεπλανημένον εἰς τὴν οἰκίαν ἐπαναγαγεῖν, καὶ τὸν συγγενῆ καὶ φίλον, τῆς τε αὐτοῦ κατηξιωμένον εἰκόνος, τῆς οἰκείας ἀπο λεύσαι ζωῆς· φίλον τε καὶ οἰκεῖον τοῦ Πατρὸς ἀπο- φῆναι τοῦτον, δι᾿ ἂν αὐτὸς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ὑπέστη γενέσθαι ἄνθρωπος. Οὕτω δῆτα, ὡς ἐν βραχεῖ φάναι, ἡ κατὰ τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν ὑπόθεσις, διάφορον ἔχουσα τὴν οἰκονομίαν, ἐκ τῶν παρ' Ἑβραίοις παραστήσεται προφητικών λίγων· ὥστεροῦν μικρὸν ὕστερον αἱ ἐξ αὐτῶν δεί ξουσι μαρτυρίαι, πιστουμένων τὰ παλαιὰ τῶν νέων γραμμάτων, καὶ τῶν εὐαγγελικῶν τὰς τῶν προφη τικῶν μαρτυρίας ἐπισφραγιζομένων. ᾿Αλλὰ γὰρ τού- των ὧδε ἐχόντων, ὥρα λοιπὸν καὶ περὶ τῆς προσηγο- ρίας αὐτοῦ διελθεῖν, καθ᾽ ὁ Ἰησοῦς καὶ Χριστὸς ἀνη- γορεύετο, δι᾿ ὅσων τε προφητειῶν ὀνομαστὶ προεκτ ρύττετο. Πρῶτα δὲ σκεψώμεθα τί βούλεται δηλοῦν ἡ τοῦ Χριστοῦ προσηγορία, πρὶν ἄρξασθαι τῆς κατὰ μέρος συναγωγῆς τῶν προφητικῶν περὶ τοῦ προκει- μένου σκέμματος λογίων. Προσήκειν δὲ ἡγοῦμαι περὶ αὐτῆς πρῶτον τῆς Χριστοῦ διαλαβεῖν προσηγορίας, διαρθρώσαί τε τὴν περὶ αὐτῆς ἔννοιαν, ὡς ἂν μηδὲν ἡμᾶς λάθος τῶν κατ' αὐτὴν ζητουμένων. Αλλος μὲν οὖν, ἐγγύθεν καὶ ἐκ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς ἀρξάμενος, εἴ- καὶ ἂν Μωϋσέα νομοθετῆσαι πρῶτον ἁπάντων τοὺς τῷ Θεῷ ἱερωμένους μύρῳ σκευαστῷ χρίεσθαι, εὐω- δίας δεῖν τὰ σώματα καὶ ἀγαθοῦ τινος ἀποπνεῖν ἡγη- σάμενον· ἐπεὶ πᾶν τὸ δυσῶδες μιαραῖς καὶ ἀκαθάρ- τοις δυνάμεσιν εἶναι φίλον, ὡς ἔμπαλιν ταῖς φιλαγα- θας, τὸ εὐῶδες· ὅθεν καὶ θυμιάματι συγκειμένῳ εἰς ὑπερβολὴν εὐωδίας καθ' ἑκάστην ἡμέραν τοῖς ἱερεῦσι χρῆσθαι ἐν τῷ ἱερῷ νομοθετῆσαι, ὅπως, κατακιρνα μένου τοῦ ἀέρος, καὶ τὸ δυσῶδες ἀφανίζοντος, θεία τις ἀποῤῥοὴ τοῖς εὐχομένοις καταμιγνύηται· διὰ γὰρ τοῦτο αὐτὸ καὶ χρίσμα ἀλειπτικὸν εὐωδέστατον διὰ μυρεψικῆς τέχνης συνθεῖναι ὡς ἂν χρίοιντο τούτῳ αἰ τῶν κοινῶν δημοσία προστήσεσθαι μέλλοντες, καὶ τὸ τοῦ Χριστοῦ ὄνομα πρῶτον Μωϋσέα τοῖς χριομέ- νας ἐπιθεῖναι. Τοῦτο δὲ τὸ χρίσμα μὴ μόνον ἀρχιε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A B C XIV. XIV. Quemadmodum, renovato homine, omnibus no- bis æternorum bonorum spem præbuerit. Cæterum, quidnam aliud tandem, quam quod totus homo ab ipsius Dei natura absorptus est, et rursus Deus fuit, Deus Verbum, cujusmodi fuerat etiam antequam homo fieret, et secum Deum ho- minem fecit, spei nostræ primitias; hunc ipsum interim ad illius vitæ æternæ, quam penes se ha- bet, atque id dignitatis in divinitate, ac beatitudine communitatem assumens, nobisque itidem omni- bus, futuræ apud ipsum et cum ipso immortalitatis ac regni, maximum hoc præbens iudicium. XV. Quid sibi velit, quidve significet ipse Christi adven- tus, et quod Deus, et Dominus, et Pontifex Dei universi, per prophetas Hebræorum Christus appel- latus est. Hoc sane fuit illius ad homines accessionis ex- tremum, ut sic eum qui ab ipsius Patris cognitione aberraverat, ad eam ipsam reduceret, et cognatum alque amicum suaque ipsius donatum ornatumque imagine, propriæ vitæ gaudiis ac possessione dona- ret, amicumque illum ipsum Patris ac familiarem efficeret, cujus causa idem Dei Verbum se fieri ho- minem passum est. Sic sae, ut paucis absolvam, hæc Salvatoris ac Domini nostri Jesu Christi con- sideratio et materia, variam habens dispositionem, ex propheticis Hebræorum oraculis confirmabitur, sane quemadmodum paulo post accepta ab illis testimonia demonstrabunt, recentioribus litteris vetera comprobantibus, et angelicis testimoniis prophetica quasi certa impressa nota comunendan- tibus. Ceterum, quando hæc ita se habent, tempus est deinceps de appellatione ejusdem disserere, quatenus et Jesus et Christus dictus est, necnon per quas prophetias nominatim ante sit denuntia- tus. Primumque illud contemplemur, quidnam ipsum Christi nomen significet, antequam propir tica de proposita inspectione oracula colligere inci- piamus. Par autem esse arbitror de ipsa primum Christi appellatione tractare, illiusque intellectum distinguere, ut nihil prorsus nos lateat eorum quæ D hoc loco quæri solent. Alius igitur ab iis quæ pro- piora sunt, et quae ad nos magis spectant, initio sumpto, dixisset Moysein primum omnium in legibus posuisse, eos qui Deo consecrati essent unguento comparato ungi solitus, fragrantia scilicet quadam opus esse corporibus, eaque bene olere oportere ratus : quandoquidem omne quodcunque male oleat, sceleratis atque immundis potestatibus est amicum, sicut contra studiosis bonitatis, quod- cunque fragrantiam amet : ex quo etiam, ut incen sis et fumigationibus composite ad abundantem fra- grantiam, singulis diebus uterentur sacerdotes in templo legibus sanxisse, ut dum sic aer misce- tur, et quidquid male olet, repellit, defluentia qua dam divina precantibus immisceatur : nam propter 13. Ὡς, τὸν ἄνθρωπον ἀνανεωσάμενος, πᾶσιν
Ὅτι δὲ δὴ θειοτέρων ἦν τὰ παρὰ Μωσεῖ σύμβολα, καὶ ὡς δυνατὸν ἦν καὶ ἄνευ γεώδους μύρου τοὺς τῷ θείῳ πνεύματι κατόχους χριστοὺς ὀνομάζεσθαι, φέρε τι μᾶλλον ἀκριβέστερον διασκεψώμεθα. Δαβὶδ ἐν ρδ ψαλμῷ τὰς περὶ τὸν Ἀβραὰμ καὶ τὸν Ἰσαὰκ καὶ τὸν Ἰακὼβ ἀναλαβὼν ἱστορίας, αὐτοὺς δὴ ἐκείνους τοὺς θεοφιλεῖς προπάτορας καὶ πρὸ τῶν Μωσέως χρόνων γενομένους χριστοὺς ἀποκαλεῖ, οὐ δι’ ἄλλο ἢ διὰ τὴν τοῦ θείου πνεύματος οὗ μετεῖχον ἐπιρροήν. ἱστορήσας γοῦν ὅπως ἐπεξενώθησαν τοῖς ἀλλοφύλοις, καὶ ὡς ἐπιβουλευθέντες σωτῆρος ἔτυχον τοῦ θεοῦ, κατὰ τὰ παρὰ Μωσεῖ δηλούμενα, προφήτας αὐτοὺς ὁμοῦ καὶ χριστοὺς ὀνομάζει, οὔπω τότε Μωσέως ἐν ἀνθρώποις ὄντος οὐδὲ τοῦ κατ’ αὐτὸν σκευαστοῦ μύρου νενομοθετημένου. ἄκουε δὲ οἷά φησιν ὁ ψαλμός· «μνήσθητε τῶν θαυμασίων αὐτοῦ ὧν ἐποίησεν, τὰ τέρατα αὐτοῦ καὶ τὰ κρίματα τοῦ στόματος αὐτοῦ· σπέρμα Ἀβραὰμ δοῦλοι αὐτοῦ, οἱ υἱοὶ Ἰακὼβ ἐκλεκτοὶ αὐτοῦ. αὐτὸς κύριος ὁ θεὸς ἡμῶν· ἐν πάσῃ τῇ γῇ τὰ κρίματα αὐτοῦ. ἐμνήσθη εἰς τὸν αἰῶνα διαθήκης αὐτοῦ, λόγου οὗ ἐνετείλατο εἰς χιλίας γενεάς, ὃν διέθετο τῷ Ἀβραάμ, καὶ τῷ ὅρκῳ αὐτοῦ τῷ Ἰσαάκ·
ΙΔ'. ἡμῖν τὴν τῶν αἰωνίων ἀγαθῶν παρέσχετο έλε πίδα. Καὶ τί γὰρ ἄλλο, πλὴν ὁ πᾶς ἄνθρωπος ὑπὸ τῆς θεότητος κατεπίνετο, καὶ πάλιν Θεὸς ἦν ὁ Θεὸς λό- γης, οἷος καὶ πρὶν γενέσθαι ἄνθρωπος, και συναπε- θέου γε τὸν ἄνθρωπον ἀπαρχὴν τῆς ἡμῶν ἐλπίδος· τοῦτον αὐτὸν ἐκεῖ τῆς τε παρ' αὐτῷ ζωῆς ἀϊδίου, καὶ τῆς ἐν τῇ θεότητι καὶ μακαριότητι κοινωνίας ἀξιῶν, ἡμῖν τε ὁμοίως ἅπασι τῆς παρ' αὐτῷ καὶ σὺν αὐτῷ ἀθανασίας τε καὶ βασιλείας τοῦτο μέγιστον δείγμα παρέχων. ΙΕ΄. Τι βούλεται δηλοῦν ἡ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, καὶ ὡς Θεὸς καὶ Κύριος, καὶ ἀρχιερεὺς τοῦ τῶν άλων Θεοῦ διὰ τῶν παρ' Ἑβραίοις προφητῶν ὁ Χριστὸς ἀνηγορεύετο. Τοῦτο τῆς εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεως τέλος ἦν, τὸν πάλαι τῆς τοῦ Πατρὸς γνώσεως ἀποπεπλανημένον εἰς τὴν οἰκίαν ἐπαναγαγεῖν, καὶ τὸν συγγενῆ καὶ φίλον, τῆς τε αὐτοῦ κατηξιωμένον εἰκόνος, τῆς οἰκείας ἀπο λεύσαι ζωῆς· φίλον τε καὶ οἰκεῖον τοῦ Πατρὸς ἀπο- φῆναι τοῦτον, δι᾿ ἂν αὐτὸς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ὑπέστη γενέσθαι ἄνθρωπος. Οὕτω δῆτα, ὡς ἐν βραχεῖ φάναι, ἡ κατὰ τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν ὑπόθεσις, διάφορον ἔχουσα τὴν οἰκονομίαν, ἐκ τῶν παρ' Ἑβραίοις παραστήσεται προφητικών λίγων· ὥστεροῦν μικρὸν ὕστερον αἱ ἐξ αὐτῶν δεί ξουσι μαρτυρίαι, πιστουμένων τὰ παλαιὰ τῶν νέων γραμμάτων, καὶ τῶν εὐαγγελικῶν τὰς τῶν προφη τικῶν μαρτυρίας ἐπισφραγιζομένων. ᾿Αλλὰ γὰρ τού- των ὧδε ἐχόντων, ὥρα λοιπὸν καὶ περὶ τῆς προσηγο- ρίας αὐτοῦ διελθεῖν, καθ᾽ ὁ Ἰησοῦς καὶ Χριστὸς ἀνη- γορεύετο, δι᾿ ὅσων τε προφητειῶν ὀνομαστὶ προεκτ ρύττετο. Πρῶτα δὲ σκεψώμεθα τί βούλεται δηλοῦν ἡ τοῦ Χριστοῦ προσηγορία, πρὶν ἄρξασθαι τῆς κατὰ μέρος συναγωγῆς τῶν προφητικῶν περὶ τοῦ προκει- μένου σκέμματος λογίων. Προσήκειν δὲ ἡγοῦμαι περὶ αὐτῆς πρῶτον τῆς Χριστοῦ διαλαβεῖν προσηγορίας, διαρθρώσαί τε τὴν περὶ αὐτῆς ἔννοιαν, ὡς ἂν μηδὲν ἡμᾶς λάθος τῶν κατ' αὐτὴν ζητουμένων. Αλλος μὲν οὖν, ἐγγύθεν καὶ ἐκ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς ἀρξάμενος, εἴ- καὶ ἂν Μωϋσέα νομοθετῆσαι πρῶτον ἁπάντων τοὺς τῷ Θεῷ ἱερωμένους μύρῳ σκευαστῷ χρίεσθαι, εὐω- δίας δεῖν τὰ σώματα καὶ ἀγαθοῦ τινος ἀποπνεῖν ἡγη- σάμενον· ἐπεὶ πᾶν τὸ δυσῶδες μιαραῖς καὶ ἀκαθάρ- τοις δυνάμεσιν εἶναι φίλον, ὡς ἔμπαλιν ταῖς φιλαγα- θας, τὸ εὐῶδες· ὅθεν καὶ θυμιάματι συγκειμένῳ εἰς ὑπερβολὴν εὐωδίας καθ' ἑκάστην ἡμέραν τοῖς ἱερεῦσι χρῆσθαι ἐν τῷ ἱερῷ νομοθετῆσαι, ὅπως, κατακιρνα μένου τοῦ ἀέρος, καὶ τὸ δυσῶδες ἀφανίζοντος, θεία τις ἀποῤῥοὴ τοῖς εὐχομένοις καταμιγνύηται· διὰ γὰρ τοῦτο αὐτὸ καὶ χρίσμα ἀλειπτικὸν εὐωδέστατον διὰ μυρεψικῆς τέχνης συνθεῖναι ὡς ἂν χρίοιντο τούτῳ αἰ τῶν κοινῶν δημοσία προστήσεσθαι μέλλοντες, καὶ τὸ τοῦ Χριστοῦ ὄνομα πρῶτον Μωϋσέα τοῖς χριομέ- νας ἐπιθεῖναι. Τοῦτο δὲ τὸ χρίσμα μὴ μόνον ἀρχιε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A B C XIV. XIV. Quemadmodum, renovato homine, omnibus no- bis æternorum bonorum spem præbuerit. Cæterum, quidnam aliud tandem, quam quod totus homo ab ipsius Dei natura absorptus est, et rursus Deus fuit, Deus Verbum, cujusmodi fuerat etiam antequam homo fieret, et secum Deum ho- minem fecit, spei nostræ primitias; hunc ipsum interim ad illius vitæ æternæ, quam penes se ha- bet, atque id dignitatis in divinitate, ac beatitudine communitatem assumens, nobisque itidem omni- bus, futuræ apud ipsum et cum ipso immortalitatis ac regni, maximum hoc præbens iudicium. XV. Quid sibi velit, quidve significet ipse Christi adven- tus, et quod Deus, et Dominus, et Pontifex Dei universi, per prophetas Hebræorum Christus appel- latus est. Hoc sane fuit illius ad homines accessionis ex- tremum, ut sic eum qui ab ipsius Patris cognitione aberraverat, ad eam ipsam reduceret, et cognatum alque amicum suaque ipsius donatum ornatumque imagine, propriæ vitæ gaudiis ac possessione dona- ret, amicumque illum ipsum Patris ac familiarem efficeret, cujus causa idem Dei Verbum se fieri ho- minem passum est. Sic sae, ut paucis absolvam, hæc Salvatoris ac Domini nostri Jesu Christi con- sideratio et materia, variam habens dispositionem, ex propheticis Hebræorum oraculis confirmabitur, sane quemadmodum paulo post accepta ab illis testimonia demonstrabunt, recentioribus litteris vetera comprobantibus, et angelicis testimoniis prophetica quasi certa impressa nota comunendan- tibus. Ceterum, quando hæc ita se habent, tempus est deinceps de appellatione ejusdem disserere, quatenus et Jesus et Christus dictus est, necnon per quas prophetias nominatim ante sit denuntia- tus. Primumque illud contemplemur, quidnam ipsum Christi nomen significet, antequam propir tica de proposita inspectione oracula colligere inci- piamus. Par autem esse arbitror de ipsa primum Christi appellatione tractare, illiusque intellectum distinguere, ut nihil prorsus nos lateat eorum quæ D hoc loco quæri solent. Alius igitur ab iis quæ pro- piora sunt, et quae ad nos magis spectant, initio sumpto, dixisset Moysein primum omnium in legibus posuisse, eos qui Deo consecrati essent unguento comparato ungi solitus, fragrantia scilicet quadam opus esse corporibus, eaque bene olere oportere ratus : quandoquidem omne quodcunque male oleat, sceleratis atque immundis potestatibus est amicum, sicut contra studiosis bonitatis, quod- cunque fragrantiam amet : ex quo etiam, ut incen sis et fumigationibus composite ad abundantem fra- grantiam, singulis diebus uterentur sacerdotes in templo legibus sanxisse, ut dum sic aer misce- tur, et quidquid male olet, repellit, defluentia qua dam divina precantibus immisceatur : nam propter 13. Ὡς, τὸν ἄνθρωπον ἀνανεωσάμενος, πᾶσιν
καὶ ἔστησεν αὐτὴν τῷ Ἰακὼβ εἰς πρόσταγμα καὶ τῷ Ἰσραὴλ εἰς διαθήκην αἰώνιον, λέγων, σοὶ δώσω τὴν γῆν Χαναάν, σχοίνισμα κληρονομίας ὑμῶν». «καὶ διῆλθον ἐξ ἔθνους εἰς ἔθνος καὶ ἐκ βασιλείας εἰς λαὸν ἕτερον. οὐκ ἀφῆκεν ἄνθρωπον ἀδικῆσαι αὐτούς, καὶ ἤλεγξεν ὑπὲρ αὐτῶν βασιλεῖς· μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε.» ταῦτα μὲν ὁ Δαβίδ. ὁ δὲ Μωσῆς καὶ οἵους βασιλεῖς «ἤλεγξεν» ἱστορεῖ λέγων· «καὶ ἤτασεν κύριος τὸν Φαραὼ ἐτασμοῖς μεγάλοις καὶ τὸν οἶκον αὐτοῦ περὶ Σάρρας τῆς γυναικὸς Ἀβραάμ». καὶ πάλιν περὶ τοῦ βασιλέως Γεράρων γράφει· «καὶ ἦλθεν ὁ θεὸς πρὸς Ἀβιμέλεχ ἐν ὕπνῳ τὴν νύκτα, καὶ εἶπεν, ἰδοὺ σὺ ἀποθνήσκεις περὶ τῆς γυναικὸς ἧς ἔλαβες»· αὕτη δὲ ἦν ἡ τοῦ Ἀβραάμ. περὶ οὗ ἑξῆς προϊών φησιν· «νῦν δὲ ἀπόδος τὴν γυναῖκα τῷ ἀνθρώπῳ, ὅτι προφήτης ἐστίν, καὶ προσεύξεται περὶ σοῦ». ὁρᾷς ὅπως διὰ τούτων τοὺς πάλαι θεοφιλεῖς καὶ προφήτας χριστοὺς ὁ Δαβὶδ μᾶλλον δὲ τὸ θεῖον δι’ αὐτοῦ προσεῖπεν πνεῦμα, οὐ τῷ γεώδει μύρῳ κεχρισμένους. πῶς γάρ, Μωσέως ὑστέροις χρόνοις οὕτω διαταξαμένου;
ΙΔ'. ἡμῖν τὴν τῶν αἰωνίων ἀγαθῶν παρέσχετο έλε πίδα. Καὶ τί γὰρ ἄλλο, πλὴν ὁ πᾶς ἄνθρωπος ὑπὸ τῆς θεότητος κατεπίνετο, καὶ πάλιν Θεὸς ἦν ὁ Θεὸς λό- γης, οἷος καὶ πρὶν γενέσθαι ἄνθρωπος, και συναπε- θέου γε τὸν ἄνθρωπον ἀπαρχὴν τῆς ἡμῶν ἐλπίδος· τοῦτον αὐτὸν ἐκεῖ τῆς τε παρ' αὐτῷ ζωῆς ἀϊδίου, καὶ τῆς ἐν τῇ θεότητι καὶ μακαριότητι κοινωνίας ἀξιῶν, ἡμῖν τε ὁμοίως ἅπασι τῆς παρ' αὐτῷ καὶ σὺν αὐτῷ ἀθανασίας τε καὶ βασιλείας τοῦτο μέγιστον δείγμα παρέχων. ΙΕ΄. Τι βούλεται δηλοῦν ἡ τοῦ Χριστοῦ παρουσία, καὶ ὡς Θεὸς καὶ Κύριος, καὶ ἀρχιερεὺς τοῦ τῶν άλων Θεοῦ διὰ τῶν παρ' Ἑβραίοις προφητῶν ὁ Χριστὸς ἀνηγορεύετο. Τοῦτο τῆς εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεως τέλος ἦν, τὸν πάλαι τῆς τοῦ Πατρὸς γνώσεως ἀποπεπλανημένον εἰς τὴν οἰκίαν ἐπαναγαγεῖν, καὶ τὸν συγγενῆ καὶ φίλον, τῆς τε αὐτοῦ κατηξιωμένον εἰκόνος, τῆς οἰκείας ἀπο λεύσαι ζωῆς· φίλον τε καὶ οἰκεῖον τοῦ Πατρὸς ἀπο- φῆναι τοῦτον, δι᾿ ἂν αὐτὸς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ὑπέστη γενέσθαι ἄνθρωπος. Οὕτω δῆτα, ὡς ἐν βραχεῖ φάναι, ἡ κατὰ τὸν Σωτῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν ὑπόθεσις, διάφορον ἔχουσα τὴν οἰκονομίαν, ἐκ τῶν παρ' Ἑβραίοις παραστήσεται προφητικών λίγων· ὥστεροῦν μικρὸν ὕστερον αἱ ἐξ αὐτῶν δεί ξουσι μαρτυρίαι, πιστουμένων τὰ παλαιὰ τῶν νέων γραμμάτων, καὶ τῶν εὐαγγελικῶν τὰς τῶν προφη τικῶν μαρτυρίας ἐπισφραγιζομένων. ᾿Αλλὰ γὰρ τού- των ὧδε ἐχόντων, ὥρα λοιπὸν καὶ περὶ τῆς προσηγο- ρίας αὐτοῦ διελθεῖν, καθ᾽ ὁ Ἰησοῦς καὶ Χριστὸς ἀνη- γορεύετο, δι᾿ ὅσων τε προφητειῶν ὀνομαστὶ προεκτ ρύττετο. Πρῶτα δὲ σκεψώμεθα τί βούλεται δηλοῦν ἡ τοῦ Χριστοῦ προσηγορία, πρὶν ἄρξασθαι τῆς κατὰ μέρος συναγωγῆς τῶν προφητικῶν περὶ τοῦ προκει- μένου σκέμματος λογίων. Προσήκειν δὲ ἡγοῦμαι περὶ αὐτῆς πρῶτον τῆς Χριστοῦ διαλαβεῖν προσηγορίας, διαρθρώσαί τε τὴν περὶ αὐτῆς ἔννοιαν, ὡς ἂν μηδὲν ἡμᾶς λάθος τῶν κατ' αὐτὴν ζητουμένων. Αλλος μὲν οὖν, ἐγγύθεν καὶ ἐκ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς ἀρξάμενος, εἴ- καὶ ἂν Μωϋσέα νομοθετῆσαι πρῶτον ἁπάντων τοὺς τῷ Θεῷ ἱερωμένους μύρῳ σκευαστῷ χρίεσθαι, εὐω- δίας δεῖν τὰ σώματα καὶ ἀγαθοῦ τινος ἀποπνεῖν ἡγη- σάμενον· ἐπεὶ πᾶν τὸ δυσῶδες μιαραῖς καὶ ἀκαθάρ- τοις δυνάμεσιν εἶναι φίλον, ὡς ἔμπαλιν ταῖς φιλαγα- θας, τὸ εὐῶδες· ὅθεν καὶ θυμιάματι συγκειμένῳ εἰς ὑπερβολὴν εὐωδίας καθ' ἑκάστην ἡμέραν τοῖς ἱερεῦσι χρῆσθαι ἐν τῷ ἱερῷ νομοθετῆσαι, ὅπως, κατακιρνα μένου τοῦ ἀέρος, καὶ τὸ δυσῶδες ἀφανίζοντος, θεία τις ἀποῤῥοὴ τοῖς εὐχομένοις καταμιγνύηται· διὰ γὰρ τοῦτο αὐτὸ καὶ χρίσμα ἀλειπτικὸν εὐωδέστατον διὰ μυρεψικῆς τέχνης συνθεῖναι ὡς ἂν χρίοιντο τούτῳ αἰ τῶν κοινῶν δημοσία προστήσεσθαι μέλλοντες, καὶ τὸ τοῦ Χριστοῦ ὄνομα πρῶτον Μωϋσέα τοῖς χριομέ- νας ἐπιθεῖναι. Τοῦτο δὲ τὸ χρίσμα μὴ μόνον ἀρχιε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A B C XIV. XIV. Quemadmodum, renovato homine, omnibus no- bis æternorum bonorum spem præbuerit. Cæterum, quidnam aliud tandem, quam quod totus homo ab ipsius Dei natura absorptus est, et rursus Deus fuit, Deus Verbum, cujusmodi fuerat etiam antequam homo fieret, et secum Deum ho- minem fecit, spei nostræ primitias; hunc ipsum interim ad illius vitæ æternæ, quam penes se ha- bet, atque id dignitatis in divinitate, ac beatitudine communitatem assumens, nobisque itidem omni- bus, futuræ apud ipsum et cum ipso immortalitatis ac regni, maximum hoc præbens iudicium. XV. Quid sibi velit, quidve significet ipse Christi adven- tus, et quod Deus, et Dominus, et Pontifex Dei universi, per prophetas Hebræorum Christus appel- latus est. Hoc sane fuit illius ad homines accessionis ex- tremum, ut sic eum qui ab ipsius Patris cognitione aberraverat, ad eam ipsam reduceret, et cognatum alque amicum suaque ipsius donatum ornatumque imagine, propriæ vitæ gaudiis ac possessione dona- ret, amicumque illum ipsum Patris ac familiarem efficeret, cujus causa idem Dei Verbum se fieri ho- minem passum est. Sic sae, ut paucis absolvam, hæc Salvatoris ac Domini nostri Jesu Christi con- sideratio et materia, variam habens dispositionem, ex propheticis Hebræorum oraculis confirmabitur, sane quemadmodum paulo post accepta ab illis testimonia demonstrabunt, recentioribus litteris vetera comprobantibus, et angelicis testimoniis prophetica quasi certa impressa nota comunendan- tibus. Ceterum, quando hæc ita se habent, tempus est deinceps de appellatione ejusdem disserere, quatenus et Jesus et Christus dictus est, necnon per quas prophetias nominatim ante sit denuntia- tus. Primumque illud contemplemur, quidnam ipsum Christi nomen significet, antequam propir tica de proposita inspectione oracula colligere inci- piamus. Par autem esse arbitror de ipsa primum Christi appellatione tractare, illiusque intellectum distinguere, ut nihil prorsus nos lateat eorum quæ D hoc loco quæri solent. Alius igitur ab iis quæ pro- piora sunt, et quae ad nos magis spectant, initio sumpto, dixisset Moysein primum omnium in legibus posuisse, eos qui Deo consecrati essent unguento comparato ungi solitus, fragrantia scilicet quadam opus esse corporibus, eaque bene olere oportere ratus : quandoquidem omne quodcunque male oleat, sceleratis atque immundis potestatibus est amicum, sicut contra studiosis bonitatis, quod- cunque fragrantiam amet : ex quo etiam, ut incen sis et fumigationibus composite ad abundantem fra- grantiam, singulis diebus uterentur sacerdotes in templo legibus sanxisse, ut dum sic aer misce- tur, et quidquid male olet, repellit, defluentia qua dam divina precantibus immisceatur : nam propter 13. Ὡς, τὸν ἄνθρωπον ἀνανεωσάμενος, πᾶσιν
PG 22:295Ἄκουε δὲ καὶ Ἡσαί̈ου οὕτω σαφέστατα περὶ τοῦ Χριστοῦ θεσπίζοντος, ὡς ἀποσταλησομένου ὑπὸ τοῦ θεοῦ τοῖς ἀνθρώποις λυτρωτοῦ καὶ σωτῆρος, ἥξοντός τε «κηρῦξαι» τοῖς τὰς ψυχὰς «αἰχμαλώτοις ἄφεσιν» καὶ τοῖς τὰς διανοίας «τυφλοῖς ἀνάβλεψιν». τοῦτον γὰρ πάλιν ὁ προφήτης οὐ σκευαστῷ μύρῳ ἀλλὰ τῷ τῆς πατρικῆς θεότητος νοητῷ καὶ θεοπρεπεῖ χριστὸν γεγεν[ν]ῆσθαι διδάσκει, οὐχ ὑπ’ ἀνθρώπων ἀλλ’ ἐκ τοῦ πατρὸς κεχρισμένον. λέγει δ’ οὖν ἐξ αὐτοῦ προσώπου· «πνεῦμα κυρίου ἐπ’ ἐμέ, οὗ εἵνεκεν ἔχρισέν με εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς, ἀπέσταλκέν με κηρῦξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν». τοῦτο μὲν οὖν πρῶτον τετηρήσθω, ὡς καὶ Ἡσαί̈ας τῷ Δαβὶδ παραπλησίως ὃν ἥξειν ἔφησεν εἰς ἀνθρώπους [καὶ] «κηρῦξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν», οὐ σκευαστῷ μύρῳ ἀλλὰ τῷ τῆς ἀγενήτου πατρικῆς τε καὶ παναγάθου δυνάμεως χριστὸν γεγονέναι θεσπίζει. κατά τινα δὲ συνήθειαν προφητικὴν τὸ μέλλον ὁ προφήτης ὡς παρῳχηκὸς ἀναφωνεῖ, καὶ ὡς περὶ ἑαυτοῦ τοῦ προφητεύοντος δηλοῖ.
καὶ ὡς ἐπιβουλευθέντες σωτῆρος ἔτυχον τοῦ Θεοῦ, κατὰ τὰ παρὰ Μωϋσεί δηλούμενα, προφήτας αὐτοὺς ὁμοῦ καὶ χριστοὺς ὀνομάζει, οὔπω τότε Μωϋσέως ἐν ἀνθρώποις, οὐδὲ τοῦ κατ' αὐτὸν σκευαστοῦ μύρου νενομοθετημένου. Ακουε δὲ οἷά φησιν ὁ ψαλμός· Μνήσθητι τῶν θαυμασίων αὐτοῦ, ὧν ἐποίησε· τὰ τέρατα αὐτοῦ καὶ τὰ κρίματα τοῦ στόματος αὐτοῦ. Σπέρμα Αβραάμ, δοῦλοι αὐτοῦ· οἱ υἱοὶ Ἰακώβ ἐκλεκτοὶ αὐτοῦ. Αὐτὸς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, ἐν πάσῃ τῇ γῇ τὰ κρίματα αὐτοῦ. Ἐμνήσθη εἰς τὸν αἰῶνα Διαθήκης αὐτοῦ, λόγου οὗ ἐνετείλατο εἰς χιλίας για νεάς, ὃν διέθετο τῷ ᾿Αβραάμ, καὶ τοῦ ὄρκου αὐτοῦ τῷ Ἰσαάκ· καὶ ἔστησεν αὐτὴν τῷ Ἰακὼβ εἰς πρόσ ταγμα, καὶ τῷ Ἰσραὴλ εἰς Διαθήκην αἰώνιον, λέ- γων· Σπὶ δώσω τὴν γῆν Χαναὰμ σχοίνισμα κληρονο μίας ὑμῶν. Καὶ διῆλθον ἐξ ἔθνους εἰς ἔθνος, καὶ ἐκ βασιλείας εἰς λαὸν ἕτερον. Οὐκ ἀφῆκεν ἄνθρωπον ἀδικῆσαι αὐτοὺς, καὶ ἤλεγξεν ὑπὲρ αὐτῶν βασιλεῖς· μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε. » Ταῦτα μὲν ὁ Δαβίδ· ὁ δὲ Μωσῆς καὶ οἶους βασιλεῖς ἤλεγξεν ἱστορεῖ λέγων· Καὶ ἤτασε Κύριος τὸν Φαραὼ ἐτασμοῖς μεγάλοις, καὶ τὸν οἶκον αὐτοῦ περὶ Σάββας τῆς γυναικὸς 'Αβραάμ. Καὶ πάλιν περὶ τοῦ βασιλέως Γεράρων γράφει Καὶ ἦλθεν ὁ Θεὸς πρὸς ᾿Αβιμέλεχ ἐν ὕπνῳ τὴν νύκτα, καὶ εἶπεν· Ἰδοὺ σὺ ἀποθνήσκεις περὶ τῆς γυναικὸς, ἧς ἔλαβες· ο (αὕτη δὲ ἦν τοῦ ᾿Αβραάμ') Περὶ οὗ ἑξῆς προϊών φησι· « Νῦν δὲ ἀπόδος τὴν γυναῖκα τῷ ἀνθρώπῳ, ὅτι προφήτης ἐστι, καὶ προσ- εύξεται περὶ σοῦ. Ορᾷς ὅπως διὰ τούτων τοὺς πάν λαι θεοφιλεῖς καὶ προφήτας χριστοὺς ὁ Δαβίδ, μᾶλ λον δὲ τὸ θεῖον δι' αὐτοῦ προσεῖπε Πνεῦμα, οὐ τῷ γεώδει μύρῳ κεχρισμένους ; πῶς γὰρ, Μωϋσέως ὑστέροις χρόνοις οὕτω διαταξαμένου ; Ακουε δὲ καὶ Ἡσαΐου οὕτω σαφέστατα περὶ τοῦ Χριστοῦ θεσπί ζοντος, ὡς ἀποσταλησομένου ὑπὸ τοῦ Θεοῦ τοῖς ἀν θρώποις λυτρωτοῦ καὶ σωτῆρος, ἥξοντός τε κηρύξαι τοῖς τὰς ψυχὰς αἰχμαλώτοις άφεσιν, καὶ τοῖς τὰς διανοίας τυφλοῖς ἀνάβλεψιν. Τοῦτον γὰρ πάλιν ὁ προ φήτης οὐ σκευαστῷ μύρῳ, ἀλλὰ τῷ τῆς Πατρικῆς θεότητος νοητῷ καὶ θεοπρεπεῖ Χριστὸν γεγενῆσθαι διδάσκει, οὐχ ὑπ' ἀνθρώπων, ἀλλὰ ἐκ τοῦ Πατρὸς κεχρισμένον. Λέγει δ' οὖν ἐξ αὐτοῦ προσώπου· Πνεῦμα Κυρίου ἐπ᾿ ἐμὲ, οὗ είνεκεν έχρισέ με. Εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, κηρύξαι Ει αἰχμαλώτοις ἄφεσιν, καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν. » Τοῦτο μὲν οὖν πρῶτον τετηρήσθω, ὡς καὶ Ἡσαΐας τῷ Δαβὶδ παραπλησίως ἂν ἤξειν ἔφησεν εἰς ἀνθρώπους, καὶ κηρύξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν καὶ τυφλοῖς ἀνά- βλεψιν, οὐ σκευαστῷ μύρῳ, ἀλλὰ τῷ τῆς ἀγεννήτου Πατρικῆς τε καὶ παναγάθου δυνάμεως Χριστὸν γε- γονέναι θεσπίζει. Κατά τινα δὲ συνήθειαν προφητι κὴν, τὸ μέλλον ὁ προφήτης ὡς παρωχηκὸς ἀναφωνεῖ, καὶ ὡς περὶ ἑαυτοῦ τοῦ προφητεύοντος δηλοῖ. Τέως μὲν οὖν ὑπὸ Θεοῦ, ἀλλ' οὐχ ὑπ' ἀνθρώπων, καὶ Πνεύ ματι θείῳ, ἀλλ' οὐ σκευαστῷ ἐλαίῳ χριομένους, τοὺς κατὰ τὸν ἀληθῆ λόγον χριστοὺς ὀνομαζομένους EUSEBII CÆSARIENSIS CPP. PARS. I. B - APOLOGETICA. increata relinquitur, præstantioris cujuspiam fra- A grantiæ indigere, sed quæ Patris quidem illius et ingeniti est, eam attingere nemini fas est. Uni enim duntaxat unico primoque genito, hoc reservatum est donum. Qui autem post illum exsistunt, ii non aliter quam per ejusdem Unigeniti communicatio- • nem, honorum compotes fieri poterant : Spiritus ergo divini id quod apud Moysem fertur, nota quæ- dam erat. Divisiones porro donorum sunt, sed idem est Spiritus, cujus maxine ut heri participes studerent, et sacerdotes et prophetæ et reges, opus esse arbitrabatur, utpote qui non pro seipsis solum, verum etiam pro tota gente Deo sacrati essent. Quod autem rerum magis divinarum Mosaica illa notæ quædam essent, et quod fieri posset ut etiam sine terrestri unguento divino Spiritu amati essent, christi nominarentur, agedum aliquanto diligentius consideremus jam nunc. David igitur in psalmo civ 18, dum quæ ad Abraham, et Isaac, et Jacob per· tinent, historias repetit, ipsos plane illos veteres Patres, et qui ante Moysis ætatem fuerunt, christos vocat, nullam ob aliam causam quam propter di- • vini Spiritus, cujus participes erant, influentiam. in expositione igitur historiarum, quemad- nodum hospitio ab externis suscepti, et quemad- • modum insidiis circumventi, salutem a Deo conse- cuti sunt, sicut Mosaica narratione proditum est, prophetas illos simul et christos nominat, tametsi nondum Moyses in hominibus degebat, neque un- guentum ex lege ejusdem comparatum adhuc fue- c rat. Audi igitur quid dicat psalmus : • Memento mirabilium ejus quæ fecit: prodigia ejus, et judicia oris ejus. Semen Abraham, servi ejus, filii Jacob electi ejus. Ipse Dominus Deus noster, in universa terra judicia ejus. Memor fuit in sæculum testa- menti sui, verbi quod mandavit in mille generatio- mille generatio- nes, quod disposuit ad Abraham : et juramenti sui ad Isaac, et statuit illud ad Jacob in præceptum, et ad Israel in testamentum æternum, dicens: Tibi dabo terram Chanaan, funiculum hæreditatis ve- stræ : et transierunt de gente in gentem, et de regno ad populuin alterum: non permisit hominem no- cere eis, et corripuit pro eis reges : nolite tangere christos meos, et in prophetis meis nolite mali- • gnari". » Hactenus quidem David. Moyses vero, D eliam quos reges corripuerit, narrat, dicens : « castigavit Dominus Pharaonem plagis maximis, et domum illius, propter Saram uxorem Abraham 10., Et rursus de eo rege qui regnabat in Geraris, scri- bit : ‹ Et venit Deus ad Abimelech in somnis no- ctu, et dixit : En morieris tu, propter mulierem quam tulisti”, (hæc autem erat uxor Abraham). Porro deinceps, sermone progressus, de eodem ait: Nunc autem redde viro suo uxorem, quoniam propheta est, et orabit pro te ”. . Vides ut hoc loco veteres Dei amicos et prophetas David, ac potius per illum divinus Spiritus, christos appellaverit s Vers, 15. " Psal. cir, 5-15. Gen. XII, 17. Gen. 17, 3. s ibid. 7.
Τέως μὲν οὖν ὑπὸ θεοῦ ἀλλ’ οὐχ ὑπ’ ἀνθρώπων καὶ πνεύματι θείῳ ἀλλ’ οὐ σκευαστῷ ἐλαίῳ χριομένους τοὺς κατὰ τὸν ἀληθῆ λόγον χριστοὺς ὀνομαζομένους ἔγνωμεν. καιρὸς δὲ συνιδεῖν ὅτι καὶ θείαν τινὰ δύναμιν κρείττονα ἢ κατ’ ἀνθρώπου φύσιν τὸν ἀληθῆ Χριστὸν τοῦ θεοῦ τυγχάνειν ὁ παρ’ Ἑβραίοις ἐπίσταται λόγος. ἄκουε δ’ οὖν αὖθις τοῦ Δαβὶδ αἰώνιόν τινα ἱερέα τοῦ θεοῦ φάσκοντος εἰδέναι, κύριόν τε ἑαυτοῦ τοῦτον ἀναγορεύοντος, καὶ σύνθρονον εἶναι τοῦ ἀνωτάτου θεοῦ ὁμολογοῦντος ἐν ἑκατοστῷ καὶ ἐνάτῳ ψαλμῷ, καθ’ ὃν ὧδέ πώς φησιν· «εἶπεν ὁ κύριος τῷ κυρίῳ μου, κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου. ῥάβδον δυνάμεως ἐξαποστελεῖ σοι κύριος ἐκ Σιών, καὶ κατακυριεύσεις ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου. μετὰ σοῦ ἡ ἀρχὴ ἐν ἡμέρᾳ τῆς δυνάμεώς σου, ἐν τῇ λαμπρότητι τῶν ἁγίων σου. ἐκ γαστρὸς πρὸ ἑωσφόρου ἐγέννησά σε.
καὶ ὡς ἐπιβουλευθέντες σωτῆρος ἔτυχον τοῦ Θεοῦ, κατὰ τὰ παρὰ Μωϋσεί δηλούμενα, προφήτας αὐτοὺς ὁμοῦ καὶ χριστοὺς ὀνομάζει, οὔπω τότε Μωϋσέως ἐν ἀνθρώποις, οὐδὲ τοῦ κατ' αὐτὸν σκευαστοῦ μύρου νενομοθετημένου. Ακουε δὲ οἷά φησιν ὁ ψαλμός· Μνήσθητι τῶν θαυμασίων αὐτοῦ, ὧν ἐποίησε· τὰ τέρατα αὐτοῦ καὶ τὰ κρίματα τοῦ στόματος αὐτοῦ. Σπέρμα Αβραάμ, δοῦλοι αὐτοῦ· οἱ υἱοὶ Ἰακώβ ἐκλεκτοὶ αὐτοῦ. Αὐτὸς Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, ἐν πάσῃ τῇ γῇ τὰ κρίματα αὐτοῦ. Ἐμνήσθη εἰς τὸν αἰῶνα Διαθήκης αὐτοῦ, λόγου οὗ ἐνετείλατο εἰς χιλίας για νεάς, ὃν διέθετο τῷ ᾿Αβραάμ, καὶ τοῦ ὄρκου αὐτοῦ τῷ Ἰσαάκ· καὶ ἔστησεν αὐτὴν τῷ Ἰακὼβ εἰς πρόσ ταγμα, καὶ τῷ Ἰσραὴλ εἰς Διαθήκην αἰώνιον, λέ- γων· Σπὶ δώσω τὴν γῆν Χαναὰμ σχοίνισμα κληρονο μίας ὑμῶν. Καὶ διῆλθον ἐξ ἔθνους εἰς ἔθνος, καὶ ἐκ βασιλείας εἰς λαὸν ἕτερον. Οὐκ ἀφῆκεν ἄνθρωπον ἀδικῆσαι αὐτοὺς, καὶ ἤλεγξεν ὑπὲρ αὐτῶν βασιλεῖς· μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε. » Ταῦτα μὲν ὁ Δαβίδ· ὁ δὲ Μωσῆς καὶ οἶους βασιλεῖς ἤλεγξεν ἱστορεῖ λέγων· Καὶ ἤτασε Κύριος τὸν Φαραὼ ἐτασμοῖς μεγάλοις, καὶ τὸν οἶκον αὐτοῦ περὶ Σάββας τῆς γυναικὸς 'Αβραάμ. Καὶ πάλιν περὶ τοῦ βασιλέως Γεράρων γράφει Καὶ ἦλθεν ὁ Θεὸς πρὸς ᾿Αβιμέλεχ ἐν ὕπνῳ τὴν νύκτα, καὶ εἶπεν· Ἰδοὺ σὺ ἀποθνήσκεις περὶ τῆς γυναικὸς, ἧς ἔλαβες· ο (αὕτη δὲ ἦν τοῦ ᾿Αβραάμ') Περὶ οὗ ἑξῆς προϊών φησι· « Νῦν δὲ ἀπόδος τὴν γυναῖκα τῷ ἀνθρώπῳ, ὅτι προφήτης ἐστι, καὶ προσ- εύξεται περὶ σοῦ. Ορᾷς ὅπως διὰ τούτων τοὺς πάν λαι θεοφιλεῖς καὶ προφήτας χριστοὺς ὁ Δαβίδ, μᾶλ λον δὲ τὸ θεῖον δι' αὐτοῦ προσεῖπε Πνεῦμα, οὐ τῷ γεώδει μύρῳ κεχρισμένους ; πῶς γὰρ, Μωϋσέως ὑστέροις χρόνοις οὕτω διαταξαμένου ; Ακουε δὲ καὶ Ἡσαΐου οὕτω σαφέστατα περὶ τοῦ Χριστοῦ θεσπί ζοντος, ὡς ἀποσταλησομένου ὑπὸ τοῦ Θεοῦ τοῖς ἀν θρώποις λυτρωτοῦ καὶ σωτῆρος, ἥξοντός τε κηρύξαι τοῖς τὰς ψυχὰς αἰχμαλώτοις άφεσιν, καὶ τοῖς τὰς διανοίας τυφλοῖς ἀνάβλεψιν. Τοῦτον γὰρ πάλιν ὁ προ φήτης οὐ σκευαστῷ μύρῳ, ἀλλὰ τῷ τῆς Πατρικῆς θεότητος νοητῷ καὶ θεοπρεπεῖ Χριστὸν γεγενῆσθαι διδάσκει, οὐχ ὑπ' ἀνθρώπων, ἀλλὰ ἐκ τοῦ Πατρὸς κεχρισμένον. Λέγει δ' οὖν ἐξ αὐτοῦ προσώπου· Πνεῦμα Κυρίου ἐπ᾿ ἐμὲ, οὗ είνεκεν έχρισέ με. Εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, κηρύξαι Ει αἰχμαλώτοις ἄφεσιν, καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν. » Τοῦτο μὲν οὖν πρῶτον τετηρήσθω, ὡς καὶ Ἡσαΐας τῷ Δαβὶδ παραπλησίως ἂν ἤξειν ἔφησεν εἰς ἀνθρώπους, καὶ κηρύξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν καὶ τυφλοῖς ἀνά- βλεψιν, οὐ σκευαστῷ μύρῳ, ἀλλὰ τῷ τῆς ἀγεννήτου Πατρικῆς τε καὶ παναγάθου δυνάμεως Χριστὸν γε- γονέναι θεσπίζει. Κατά τινα δὲ συνήθειαν προφητι κὴν, τὸ μέλλον ὁ προφήτης ὡς παρωχηκὸς ἀναφωνεῖ, καὶ ὡς περὶ ἑαυτοῦ τοῦ προφητεύοντος δηλοῖ. Τέως μὲν οὖν ὑπὸ Θεοῦ, ἀλλ' οὐχ ὑπ' ἀνθρώπων, καὶ Πνεύ ματι θείῳ, ἀλλ' οὐ σκευαστῷ ἐλαίῳ χριομένους, τοὺς κατὰ τὸν ἀληθῆ λόγον χριστοὺς ὀνομαζομένους EUSEBII CÆSARIENSIS CPP. PARS. I. B - APOLOGETICA. increata relinquitur, præstantioris cujuspiam fra- A grantiæ indigere, sed quæ Patris quidem illius et ingeniti est, eam attingere nemini fas est. Uni enim duntaxat unico primoque genito, hoc reservatum est donum. Qui autem post illum exsistunt, ii non aliter quam per ejusdem Unigeniti communicatio- • nem, honorum compotes fieri poterant : Spiritus ergo divini id quod apud Moysem fertur, nota quæ- dam erat. Divisiones porro donorum sunt, sed idem est Spiritus, cujus maxine ut heri participes studerent, et sacerdotes et prophetæ et reges, opus esse arbitrabatur, utpote qui non pro seipsis solum, verum etiam pro tota gente Deo sacrati essent. Quod autem rerum magis divinarum Mosaica illa notæ quædam essent, et quod fieri posset ut etiam sine terrestri unguento divino Spiritu amati essent, christi nominarentur, agedum aliquanto diligentius consideremus jam nunc. David igitur in psalmo civ 18, dum quæ ad Abraham, et Isaac, et Jacob per· tinent, historias repetit, ipsos plane illos veteres Patres, et qui ante Moysis ætatem fuerunt, christos vocat, nullam ob aliam causam quam propter di- • vini Spiritus, cujus participes erant, influentiam. in expositione igitur historiarum, quemad- nodum hospitio ab externis suscepti, et quemad- • modum insidiis circumventi, salutem a Deo conse- cuti sunt, sicut Mosaica narratione proditum est, prophetas illos simul et christos nominat, tametsi nondum Moyses in hominibus degebat, neque un- guentum ex lege ejusdem comparatum adhuc fue- c rat. Audi igitur quid dicat psalmus : • Memento mirabilium ejus quæ fecit: prodigia ejus, et judicia oris ejus. Semen Abraham, servi ejus, filii Jacob electi ejus. Ipse Dominus Deus noster, in universa terra judicia ejus. Memor fuit in sæculum testa- menti sui, verbi quod mandavit in mille generatio- mille generatio- nes, quod disposuit ad Abraham : et juramenti sui ad Isaac, et statuit illud ad Jacob in præceptum, et ad Israel in testamentum æternum, dicens: Tibi dabo terram Chanaan, funiculum hæreditatis ve- stræ : et transierunt de gente in gentem, et de regno ad populuin alterum: non permisit hominem no- cere eis, et corripuit pro eis reges : nolite tangere christos meos, et in prophetis meis nolite mali- • gnari". » Hactenus quidem David. Moyses vero, D eliam quos reges corripuerit, narrat, dicens : « castigavit Dominus Pharaonem plagis maximis, et domum illius, propter Saram uxorem Abraham 10., Et rursus de eo rege qui regnabat in Geraris, scri- bit : ‹ Et venit Deus ad Abimelech in somnis no- ctu, et dixit : En morieris tu, propter mulierem quam tulisti”, (hæc autem erat uxor Abraham). Porro deinceps, sermone progressus, de eodem ait: Nunc autem redde viro suo uxorem, quoniam propheta est, et orabit pro te ”. . Vides ut hoc loco veteres Dei amicos et prophetas David, ac potius per illum divinus Spiritus, christos appellaverit s Vers, 15. " Psal. cir, 5-15. Gen. XII, 17. Gen. 17, 3. s ibid. 7.
PG 22:297ὤμοσεν κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται, σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ.» καὶ θέα γε ὡς ἐν τούτοις Δαβίδ, βασιλεὺς ὢν τοῦ παντὸς Ἑβραίων ἔθνους καὶ πρὸς τῇ βασιλείᾳ θείῳ πνεύματι κεκοσμημένος, τοιοῦτόν τινα μέγαν καὶ ὑπερφυῶς θαυμάσιον τὸν πρὸς αὐτοῦ δηλούμενον καὶ τῷ πνεύματι θεωρούμενον συνεῖδεν, ὡς κύριον αὐτὸν ἑαυτοῦ προσειπεῖν. «εἶπεν γάρ», φησίν, «κύριος τῷ κυρίῳ μου». ἀλλὰ καὶ αἰώνιον αὐτὸν ἀρχιερέα οἶδεν, καὶ ἱερέα τοῦ θεοῦ τοῦ ὑψίστου, καὶ σύνθρονον τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ, καὶ γέννημα αὐτοῦ. δίχα δὲ χρίσεως ἀδύνατον ἦν παρ’ Ἑβραίοις ἱερᾶσθαι τῷ θεῷ, διόπερ καὶ χριστοὺς ὀνομάζειν αὐτοὺς πάντας ἦν αὐτοῖς φίλον. χριστὸς ἄρα καὶ ὁ ἐν τῷ ψαλμῷ δηλούμενος ἱερεὺς εἴη ἄν. πῶς γὰρ ἐμαρτυρήθη ἱερεὺς εἶναι μὴ οὐχὶ πρότερον χριστὸς γεγονώς; ἀλλὰ καὶ «εἰς τὸν αἰῶνα» λέγεται ἱερᾶσθαι. τοῦτο δ’ οὐκέτ’ ἀνθρωπείᾳ φύσει ἐφαρμόττοι ἄν. οὐ γὰρ ἀνθρώπου τὸ διαιωνίζειν, ἐπειδὴ θνητὸν καὶ ἐπίκηρον τὸ καθ’ ἡμᾶς γένος. κρείττων ἄρα τις ἢ κατὰ ἄνθρωπον ὁ δηλούμενος ἦν ἐν τούτοις ἱερεὺς τοῦ θεοῦ, μετὰ ὅρκου διαβεβαιώσεως διαρκῆ καὶ ἄπειρον τὴν ἱερωσύνην παρὰ τοῦ θεοῦ δεδεγμένος.
ἔγνωμεν. Καιρὸς δὲ συνιδεῖν, ὅτι καὶ θείαν τινὰ δύ- ναμιν κρείττονα ἢ κατ' ἄνθρωπον (1) φύσιν τὸν ἀληθῆ Χριστὸν τοῦ Θεοῦ τυγχάνειν ὁ παρ' Εβραίοις ἐπί- σταται λόγος. "Ακουε δ' οὖν αὖθις τοῦ Δαβὶδ αἰώνιόν τις ἱερέα τοῦ Θεοῦ φάσκοντος εἰδέναι, Κύριόν τε αὐτοῦ τοῦτον ἀναγορεύοντος, καὶ σύνθρονον εἶναι τοῦ ἀνωτάτου Θεοῦ ὁμολογοῦντος ἐν ἑκατοστῷ καὶ ἐννάτῳ ψαλμῷ, καθ᾿ ὃν ὧδέ πώς φησιν· . Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθον ἐκ δεξιῶν μου ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου. Ράβδον δυνάμεως ἐξαποστελεί σοι Κύριος ἐκ Σιών, καὶ κατα κυριεύσεις ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου· μετὰ σοῦ ἡ ἀρχὴ ἐν ἡμέρᾳ τῆς δυνάμεώς σου, ἐν τῇ λαμπρότητι τῶν ἁγίων σου· ἐκ γαστρὸς πρὸ 'Εωσφόρου ἐγέννησά σε. Ωμοσε Κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται, Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Καὶ θέα γε, ὡς ἐν τούτοις Δαβίδ, βασιλεὺς ὢν τοῦ παντὸς Ἑβραίων ἔθνους, καὶ πρὸς τῇ βασιλείᾳ θείῳ Πνεύματι κεκοσμημένος, τοιοῦτόν τινα μέγαν καὶ ὑπερ φυῶς θαυμάσιον τὸν πρὸς αὐτοῦ δηλούμενον, καὶ τῷ πνεύματι θεωρούμενον συνεῖδεν, ὡς Κύριον αὐτὸν ἑαυτοῦ προσειπεῖν. « Εἶπε ἡ γὰρ, φησί, ο Κυρίῳ μου. Ἀλλὰ καὶ αἰώνιον αὐτὸν ἀρχιερέα οἶδε, καὶ ἱερέα τοῦ Θεοῦ τοῦ ὑψίστου, καὶ σύνθρονον τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ, καὶ γέννημα αὐτοῦ. Δίχα δὲ χρίσεως ἀδύνατον ἦν παρ' Εδραίοις ἱερᾶσθαι τῷ Θεῷ· διόπερ καὶ χριστοὺς ὀνομάζειν αὐτοὺς πάντας ἦν αὐτοῖς φίλον. Χριστὸς ἄρα καὶ ὁ ἐν τῷ ψαλμῷ δηλούμενος ἱερεὺς εἴη ἄν. Πῶς γὰρ ἐμαρτυρήθη ἱερεὺς εἶναι, μὴ οὐχὶ πρότερον Χριστὸς γεγονώς; ᾿Αλλὰ καὶ εἰς τὸν αἰῶνα λέγεται ἱερᾶσθαι. Τοῦτο δ' οὐκέτ᾽ ἀνθρωπείᾳ φύσει εφαρ- μόττοι ἄν. Οὐ γὰρ ἀνθρώπου τὸ διαιωνίζειν, ἐπειδὴ θνητὸν καὶ ἐπίκηρον τὸ καθ᾿ ἡμᾶς γένος. Κρείττων ἄρα τις ἢ κατ' ἄνθρωπον ὁ δηλούμενος ἦν ἐν τούτοις ἱερεὺς τοῦ Θεοῦ μετὰ ὄρκου διαβεβαιώσεως διαρκή καὶ ἄπειρον τὴν ἱερωσύνην παρὰ τοῦ Θεοῦ δεδεγμέ- νος· ο Ωμοσε ο γάρ, φησί, ο Κύριος, καὶ οὐ μεταμελη- θήσεται, Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Επειδὴ γὰρ τὸν Μελχισεδέκ ὁ Μωσῆς ἱερέα τοῦ Θεοῦ ὑψίστου γεγονέναι ἱστορεῖ, οὐ μύρῳ σκευαστῷ κεχρισμένον, πολὺ πρότερόν τε τῆς κατ' αὐτὸν νομοθεσίας γενόμενον ἱερέα τοῦ Θεοῦ ὑψίστου, καὶ κατὰ πολὺ κρείττονα τὴν ἀρετὴν τοῦ βεβοημένου ᾿Αβραάμ· λέγει δ' οὖν· . Καὶ Μελχισεδέκ βασιλεὺς Σαλήμ, ἱερεὺς τοῦ Θεοῦ ὑψίστου, εὐλόγησε τὸν Ἀβραάμ·, χωρὶς δὲ πάσης ἀντιλογίας, φησὶν ὁ Απόστολος, τὸ ἔλαττον ὑπὸ τοῦ κρείττονος εὐλογεῖ ται· ἐπεὶ τοίνυν καὶ ὁ Μελχισεδέκ, ὅστις ποτέ ἦν ἐκεῖνος, τοιοῦτος εἰσῆκται, οὐ σκευαστῷ μύρῳ κεχρι σμένος, ἱερωμένος δὲ τῷ ὑψίστῳ Θεῷ, εἰκότως καὶ ὁ διὰ τοῦ Δαβὶδ προφητευόμενος κατὰ τὴν τάξιν Μελχι σεδέκ ἀνείρηται μέγας τις ὢν καὶ πάντας ὑπερβεβη- πὼς τὴν φύσιν, ὡς ἂν ἱερεὺς ὧν τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ, καὶ τῆς ἀγεννήτου δυνάμεως σύνθρονος, τοῦ τε προφήτου καὶ βασιλέως Κύριος· καὶ ἱερεὺς οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ᾽ αἰωνίως τοῦ Πατρός. Λέγει δὲ καὶ ὁ θεῖος ἀπόστολος, ἐξετάζων τὰ κατὰ τοὺς τόπους· « Εν Εx ΧΧΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A nullo terrestri unguento unctos? Qui enim, cum c Isa. 131, 1. * Vers. 1-4. Moses posterioribus temporibus id instituerit? Ca- terum, audi nunc Isaiam quoque ita de Christo manifestissime canentem, tanquam de eo qui et Redemptor et Salvator a Deo sit mittendus ad he- mines, quique venturus ut captivas animas gerent.- bus, liberationem, mentes vero obeæcalas, visus recuperationem nuntiet. Hunc enim rursus propheta non comparato unguento, sed eo quod paternæ di- vinitatis sit proprium, et sola intelligentia capiatur, Deumque ipsum maxime deceat, Christum exstitisse docet, qui non ab hominibus, sed ab ipso Patre unctus sit. Dicit ergo ex illius persona: Spi- ritus Domini super me, propter quod unxit me, evangelizare pauperibus misit me, sanare contritos B corde, prædicare captivis remissionem, et cæcis vi- sum . » Primum igitur hoc teneatur: Isaiam, sicut David, quem venturum dixerit ad homines, et præ- dicaturum captivis remissionem, ac cæcis visum, hunc non comparato unguento, sed eo quod inge- nitæ paternæque atque omni bonitate refertæ virtu- tis sit proprium, Christum exstitisse, vaticinari. quadam vero prophetica consuetudine, quod futu- rum est, propheta quasi præteritum enuntiat, et tanquam de seipso vaticinante significat. Hactenus igitur, eos qui ab ipso Deo et non ab hominibus, et spiritu divino, non confecto oleo ungerentur, re vera christos nominari didicimus. Sed jam tempus est ut videamus, quemadmodum divina quadam virtute, et præstantiore quam natura hominis fert, verum Dei Christum exsistere, Hebraica ratio de- ceat. Audi ergo rursus David, qui æternum quem- dam sacerdotem vidisse se ait, atque hunc Domi- num suum appellat, et sedere eumdem cum Deo Patre confitetur, in psalmo cis, ubi sic ait " : « Dio xit Dominus Domino meo : Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum tuo- rum. Virgam virtutis emittet tibi Dominus ex Sion, et dominaberis in medio inimicorum tuorum; tecum principium in die virtutis tuæ, in splendoribus san- ctorum tuorum, ex utero ante Luciferum genui te : juravit Dominus, et non ponitebit : tu es sacerdos in æternum secundum ordinein Melchisedec. › Et sane inspice quemadmodum in his verbis David, qui totius Hebraica gentis rex erat, et præter re- D galem dignitatem etiam divino Spiritu ornatus, agnoverit quemdam ita magnum, atque ita supra modum admirabilem, eum utique de quo ipse loqui- tur, et quem in spiritu viderat, ut Dominum illum suum appellet. Dixit » enim, inquit, Domino meo. • Quin etiam pontificem æternum eumdem in telligit, et sacerdotem Dei altissimi, et consessorem Dei Patris et prolem ejusdem. Atqui sine unctione fieri sacerdos Dei apud Hebræos nemo prorsus po- terat; quocirca illos omnes nominare christos iidem: libenter consueverunt : Christus ergo etiam is utique de quo loquitur psalmus sacerdos erit. PATROL. GA. (1) Ανθρωπον. Forte ἀνθρώπων, vel ἀνθρώπειον, ut paulo infra. Epit.
«ὤμοσεν γάρ», φησίν, «κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται, σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ». ἐπειδὴ γὰρ τὸν Μελχισεδὲκ ὁ Μωσῆς ἱερέα τοῦ θεοῦ τοῦ ὑψίστου γεγονέναι ἱστορεῖ, οὐ μύρῳ σκευαστῷ κεχρισμένον, πολὺ πρότερόν τε τῆς κατ’ αὐτὸν νομοθεσίας γενόμενον ἱερέα τοῦ θεοῦ τοῦ ὑψίστου, καὶ κατὰ πολὺ κρείττονα τὴν ἀρετὴν τοῦ βεβοημένου Ἀβραάμ· λέγει δ’ οὖν· «καὶ Μελχισεδὲκ βασιλεὺς Σαλήμ, ἱερεὺς τοῦ θεοῦ τοῦ ὑψίστου, εὐλόγησεν τὸν Ἀβραάμ», «χωρὶς δὲ πάσης ἀντιλογίας», φησὶν ὁ ἀπόστολος, «τὸ ἔλαττον ὑπὸ τοῦ κρείττονος εὐλογεῖται»ἐπεὶ τοίνυν καὶ ὁ Μελχισεδέκ, ὅστις ποτὲ ἦν ἐκεῖνος, τοιοῦτος εἰσῆκται, οὐ σκευαστῷ μύρῳ κεχρισμένος, ἱερωμένος δὲ τῷ ὑψίστῳ θεῷ, εἰκότως καὶ ὁ διὰ τοῦ Δαβὶδ προφητευόμενος «κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδὲκ» ἀνείρηται μέγας τις ὢν καὶ πάντας ὑπερβεβηκὼς τὴν φύσιν, ὡς ἂν ἱερεὺς ὢν τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ καὶ τῆς ἀγενήτου δυνάμεως σύνθρονος, τοῦ τε προφήτου καὶ βασιλέως κύριος, καὶ ἱερεὺς οὐχ ἁπλῶς ἀλλ’ αἰώνιος τοῦ πατρός. λέγει δὲ καὶ ὁ θεῖος ἀπόστολος, ἐξετάζων τὰ κατὰ τοὺς τόπους·
ἔγνωμεν. Καιρὸς δὲ συνιδεῖν, ὅτι καὶ θείαν τινὰ δύ- ναμιν κρείττονα ἢ κατ' ἄνθρωπον (1) φύσιν τὸν ἀληθῆ Χριστὸν τοῦ Θεοῦ τυγχάνειν ὁ παρ' Εβραίοις ἐπί- σταται λόγος. "Ακουε δ' οὖν αὖθις τοῦ Δαβὶδ αἰώνιόν τις ἱερέα τοῦ Θεοῦ φάσκοντος εἰδέναι, Κύριόν τε αὐτοῦ τοῦτον ἀναγορεύοντος, καὶ σύνθρονον εἶναι τοῦ ἀνωτάτου Θεοῦ ὁμολογοῦντος ἐν ἑκατοστῷ καὶ ἐννάτῳ ψαλμῷ, καθ᾿ ὃν ὧδέ πώς φησιν· . Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθον ἐκ δεξιῶν μου ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου. Ράβδον δυνάμεως ἐξαποστελεί σοι Κύριος ἐκ Σιών, καὶ κατα κυριεύσεις ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου· μετὰ σοῦ ἡ ἀρχὴ ἐν ἡμέρᾳ τῆς δυνάμεώς σου, ἐν τῇ λαμπρότητι τῶν ἁγίων σου· ἐκ γαστρὸς πρὸ 'Εωσφόρου ἐγέννησά σε. Ωμοσε Κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται, Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Καὶ θέα γε, ὡς ἐν τούτοις Δαβίδ, βασιλεὺς ὢν τοῦ παντὸς Ἑβραίων ἔθνους, καὶ πρὸς τῇ βασιλείᾳ θείῳ Πνεύματι κεκοσμημένος, τοιοῦτόν τινα μέγαν καὶ ὑπερ φυῶς θαυμάσιον τὸν πρὸς αὐτοῦ δηλούμενον, καὶ τῷ πνεύματι θεωρούμενον συνεῖδεν, ὡς Κύριον αὐτὸν ἑαυτοῦ προσειπεῖν. « Εἶπε ἡ γὰρ, φησί, ο Κυρίῳ μου. Ἀλλὰ καὶ αἰώνιον αὐτὸν ἀρχιερέα οἶδε, καὶ ἱερέα τοῦ Θεοῦ τοῦ ὑψίστου, καὶ σύνθρονον τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ, καὶ γέννημα αὐτοῦ. Δίχα δὲ χρίσεως ἀδύνατον ἦν παρ' Εδραίοις ἱερᾶσθαι τῷ Θεῷ· διόπερ καὶ χριστοὺς ὀνομάζειν αὐτοὺς πάντας ἦν αὐτοῖς φίλον. Χριστὸς ἄρα καὶ ὁ ἐν τῷ ψαλμῷ δηλούμενος ἱερεὺς εἴη ἄν. Πῶς γὰρ ἐμαρτυρήθη ἱερεὺς εἶναι, μὴ οὐχὶ πρότερον Χριστὸς γεγονώς; ᾿Αλλὰ καὶ εἰς τὸν αἰῶνα λέγεται ἱερᾶσθαι. Τοῦτο δ' οὐκέτ᾽ ἀνθρωπείᾳ φύσει εφαρ- μόττοι ἄν. Οὐ γὰρ ἀνθρώπου τὸ διαιωνίζειν, ἐπειδὴ θνητὸν καὶ ἐπίκηρον τὸ καθ᾿ ἡμᾶς γένος. Κρείττων ἄρα τις ἢ κατ' ἄνθρωπον ὁ δηλούμενος ἦν ἐν τούτοις ἱερεὺς τοῦ Θεοῦ μετὰ ὄρκου διαβεβαιώσεως διαρκή καὶ ἄπειρον τὴν ἱερωσύνην παρὰ τοῦ Θεοῦ δεδεγμέ- νος· ο Ωμοσε ο γάρ, φησί, ο Κύριος, καὶ οὐ μεταμελη- θήσεται, Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Επειδὴ γὰρ τὸν Μελχισεδέκ ὁ Μωσῆς ἱερέα τοῦ Θεοῦ ὑψίστου γεγονέναι ἱστορεῖ, οὐ μύρῳ σκευαστῷ κεχρισμένον, πολὺ πρότερόν τε τῆς κατ' αὐτὸν νομοθεσίας γενόμενον ἱερέα τοῦ Θεοῦ ὑψίστου, καὶ κατὰ πολὺ κρείττονα τὴν ἀρετὴν τοῦ βεβοημένου ᾿Αβραάμ· λέγει δ' οὖν· . Καὶ Μελχισεδέκ βασιλεὺς Σαλήμ, ἱερεὺς τοῦ Θεοῦ ὑψίστου, εὐλόγησε τὸν Ἀβραάμ·, χωρὶς δὲ πάσης ἀντιλογίας, φησὶν ὁ Απόστολος, τὸ ἔλαττον ὑπὸ τοῦ κρείττονος εὐλογεῖ ται· ἐπεὶ τοίνυν καὶ ὁ Μελχισεδέκ, ὅστις ποτέ ἦν ἐκεῖνος, τοιοῦτος εἰσῆκται, οὐ σκευαστῷ μύρῳ κεχρι σμένος, ἱερωμένος δὲ τῷ ὑψίστῳ Θεῷ, εἰκότως καὶ ὁ διὰ τοῦ Δαβὶδ προφητευόμενος κατὰ τὴν τάξιν Μελχι σεδέκ ἀνείρηται μέγας τις ὢν καὶ πάντας ὑπερβεβη- πὼς τὴν φύσιν, ὡς ἂν ἱερεὺς ὧν τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ, καὶ τῆς ἀγεννήτου δυνάμεως σύνθρονος, τοῦ τε προφήτου καὶ βασιλέως Κύριος· καὶ ἱερεὺς οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ᾽ αἰωνίως τοῦ Πατρός. Λέγει δὲ καὶ ὁ θεῖος ἀπόστολος, ἐξετάζων τὰ κατὰ τοὺς τόπους· « Εν Εx ΧΧΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A nullo terrestri unguento unctos? Qui enim, cum c Isa. 131, 1. * Vers. 1-4. Moses posterioribus temporibus id instituerit? Ca- terum, audi nunc Isaiam quoque ita de Christo manifestissime canentem, tanquam de eo qui et Redemptor et Salvator a Deo sit mittendus ad he- mines, quique venturus ut captivas animas gerent.- bus, liberationem, mentes vero obeæcalas, visus recuperationem nuntiet. Hunc enim rursus propheta non comparato unguento, sed eo quod paternæ di- vinitatis sit proprium, et sola intelligentia capiatur, Deumque ipsum maxime deceat, Christum exstitisse docet, qui non ab hominibus, sed ab ipso Patre unctus sit. Dicit ergo ex illius persona: Spi- ritus Domini super me, propter quod unxit me, evangelizare pauperibus misit me, sanare contritos B corde, prædicare captivis remissionem, et cæcis vi- sum . » Primum igitur hoc teneatur: Isaiam, sicut David, quem venturum dixerit ad homines, et præ- dicaturum captivis remissionem, ac cæcis visum, hunc non comparato unguento, sed eo quod inge- nitæ paternæque atque omni bonitate refertæ virtu- tis sit proprium, Christum exstitisse, vaticinari. quadam vero prophetica consuetudine, quod futu- rum est, propheta quasi præteritum enuntiat, et tanquam de seipso vaticinante significat. Hactenus igitur, eos qui ab ipso Deo et non ab hominibus, et spiritu divino, non confecto oleo ungerentur, re vera christos nominari didicimus. Sed jam tempus est ut videamus, quemadmodum divina quadam virtute, et præstantiore quam natura hominis fert, verum Dei Christum exsistere, Hebraica ratio de- ceat. Audi ergo rursus David, qui æternum quem- dam sacerdotem vidisse se ait, atque hunc Domi- num suum appellat, et sedere eumdem cum Deo Patre confitetur, in psalmo cis, ubi sic ait " : « Dio xit Dominus Domino meo : Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum tuo- rum. Virgam virtutis emittet tibi Dominus ex Sion, et dominaberis in medio inimicorum tuorum; tecum principium in die virtutis tuæ, in splendoribus san- ctorum tuorum, ex utero ante Luciferum genui te : juravit Dominus, et non ponitebit : tu es sacerdos in æternum secundum ordinein Melchisedec. › Et sane inspice quemadmodum in his verbis David, qui totius Hebraica gentis rex erat, et præter re- D galem dignitatem etiam divino Spiritu ornatus, agnoverit quemdam ita magnum, atque ita supra modum admirabilem, eum utique de quo ipse loqui- tur, et quem in spiritu viderat, ut Dominum illum suum appellet. Dixit » enim, inquit, Domino meo. • Quin etiam pontificem æternum eumdem in telligit, et sacerdotem Dei altissimi, et consessorem Dei Patris et prolem ejusdem. Atqui sine unctione fieri sacerdos Dei apud Hebræos nemo prorsus po- terat; quocirca illos omnes nominare christos iidem: libenter consueverunt : Christus ergo etiam is utique de quo loquitur psalmus sacerdos erit. PATROL. GA. (1) Ανθρωπον. Forte ἀνθρώπων, vel ἀνθρώπειον, ut paulo infra. Epit.
PG 22:299«ἐν ᾧ περισσότερον βουλόμενος ὁ θεὸς ἐπιδεῖξαι τοῖς κληρονόμοις τὸ ἀμετάθετον τῆς βουλῆς αὑτοῦ ἐμεσίτευσεν ὅρκῳ, ἵνα διὰ δύο πραγμάτων ἀμεταθέτων, ἐν οἷς ἀδύνατον ψεύσασθαι θεόν, ἰσχυρὰν παράκλησιν ἔχωμεν», καὶ πάλιν· «οἱ μὲν χωρὶς ὁρκωμοσίας εἰσὶν ἱερεῖς γεγονότες, ὁ δὲ μετὰ ὁρκωμοσίας διὰ τοῦ λέγοντος πρὸς αὐτόν, ὤμοσεν κύριος καὶ οὐ μεταμεληθήσεται· σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ». «καὶ οἱ μὲν πλείονές εἰσιν γεγονότες ἱερεῖς διὰ τὸ θανάτῳ κωλύεσθαι παραμένειν· ὁ δὲ διὰ τὸ μένειν αὐτὸν εἰς τὸν αἰῶνα ἀπαράβατον ἔχει τὴν ἱερωσύνην. ὅθεν καὶ σώζειν εἰς τὸ παντελὲς δύναται τοὺς προσερχομένους δι’ αὐτοῦ τῷ θεῷ, πάντοτε ζῶν εἰς τὸ ἐντυγχάνειν ὑπὲρ αὐτῶν». διὰ τούτων συνέστηκεν οὖσά τις ἐν τοῖς οὖσιν καὶ ὑφεστῶσα ἐν νοητοῖς θεία δύναμις, ἡ τῷ θεῷ τῶν ὅλων ἱερωμένη κατὰ τὰ Ἑβραίων λόγια, οὐ γεώδει καὶ ἀνθρωπίνῳ μύρῳ, θεοπρεπεῖ δέ τινι καὶ ἐνθέῳ ἀρετῇ τε καὶ δυνάμει ἱερᾶσθαι καθεσταμένη τῷ ἐπὶ πάντων θεῷ.
ἔγνωμεν. Καιρὸς δὲ συνιδεῖν, ὅτι καὶ θείαν τινὰ δύ- ναμιν κρείττονα ἢ κατ' ἄνθρωπον (1) φύσιν τὸν ἀληθῆ Χριστὸν τοῦ Θεοῦ τυγχάνειν ὁ παρ' Εβραίοις ἐπί- σταται λόγος. "Ακουε δ' οὖν αὖθις τοῦ Δαβὶδ αἰώνιόν τις ἱερέα τοῦ Θεοῦ φάσκοντος εἰδέναι, Κύριόν τε αὐτοῦ τοῦτον ἀναγορεύοντος, καὶ σύνθρονον εἶναι τοῦ ἀνωτάτου Θεοῦ ὁμολογοῦντος ἐν ἑκατοστῷ καὶ ἐννάτῳ ψαλμῷ, καθ᾿ ὃν ὧδέ πώς φησιν· . Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθον ἐκ δεξιῶν μου ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου. Ράβδον δυνάμεως ἐξαποστελεί σοι Κύριος ἐκ Σιών, καὶ κατα κυριεύσεις ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου· μετὰ σοῦ ἡ ἀρχὴ ἐν ἡμέρᾳ τῆς δυνάμεώς σου, ἐν τῇ λαμπρότητι τῶν ἁγίων σου· ἐκ γαστρὸς πρὸ 'Εωσφόρου ἐγέννησά σε. Ωμοσε Κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται, Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Καὶ θέα γε, ὡς ἐν τούτοις Δαβίδ, βασιλεὺς ὢν τοῦ παντὸς Ἑβραίων ἔθνους, καὶ πρὸς τῇ βασιλείᾳ θείῳ Πνεύματι κεκοσμημένος, τοιοῦτόν τινα μέγαν καὶ ὑπερ φυῶς θαυμάσιον τὸν πρὸς αὐτοῦ δηλούμενον, καὶ τῷ πνεύματι θεωρούμενον συνεῖδεν, ὡς Κύριον αὐτὸν ἑαυτοῦ προσειπεῖν. « Εἶπε ἡ γὰρ, φησί, ο Κυρίῳ μου. Ἀλλὰ καὶ αἰώνιον αὐτὸν ἀρχιερέα οἶδε, καὶ ἱερέα τοῦ Θεοῦ τοῦ ὑψίστου, καὶ σύνθρονον τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ, καὶ γέννημα αὐτοῦ. Δίχα δὲ χρίσεως ἀδύνατον ἦν παρ' Εδραίοις ἱερᾶσθαι τῷ Θεῷ· διόπερ καὶ χριστοὺς ὀνομάζειν αὐτοὺς πάντας ἦν αὐτοῖς φίλον. Χριστὸς ἄρα καὶ ὁ ἐν τῷ ψαλμῷ δηλούμενος ἱερεὺς εἴη ἄν. Πῶς γὰρ ἐμαρτυρήθη ἱερεὺς εἶναι, μὴ οὐχὶ πρότερον Χριστὸς γεγονώς; ᾿Αλλὰ καὶ εἰς τὸν αἰῶνα λέγεται ἱερᾶσθαι. Τοῦτο δ' οὐκέτ᾽ ἀνθρωπείᾳ φύσει εφαρ- μόττοι ἄν. Οὐ γὰρ ἀνθρώπου τὸ διαιωνίζειν, ἐπειδὴ θνητὸν καὶ ἐπίκηρον τὸ καθ᾿ ἡμᾶς γένος. Κρείττων ἄρα τις ἢ κατ' ἄνθρωπον ὁ δηλούμενος ἦν ἐν τούτοις ἱερεὺς τοῦ Θεοῦ μετὰ ὄρκου διαβεβαιώσεως διαρκή καὶ ἄπειρον τὴν ἱερωσύνην παρὰ τοῦ Θεοῦ δεδεγμέ- νος· ο Ωμοσε ο γάρ, φησί, ο Κύριος, καὶ οὐ μεταμελη- θήσεται, Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Επειδὴ γὰρ τὸν Μελχισεδέκ ὁ Μωσῆς ἱερέα τοῦ Θεοῦ ὑψίστου γεγονέναι ἱστορεῖ, οὐ μύρῳ σκευαστῷ κεχρισμένον, πολὺ πρότερόν τε τῆς κατ' αὐτὸν νομοθεσίας γενόμενον ἱερέα τοῦ Θεοῦ ὑψίστου, καὶ κατὰ πολὺ κρείττονα τὴν ἀρετὴν τοῦ βεβοημένου ᾿Αβραάμ· λέγει δ' οὖν· . Καὶ Μελχισεδέκ βασιλεὺς Σαλήμ, ἱερεὺς τοῦ Θεοῦ ὑψίστου, εὐλόγησε τὸν Ἀβραάμ·, χωρὶς δὲ πάσης ἀντιλογίας, φησὶν ὁ Απόστολος, τὸ ἔλαττον ὑπὸ τοῦ κρείττονος εὐλογεῖ ται· ἐπεὶ τοίνυν καὶ ὁ Μελχισεδέκ, ὅστις ποτέ ἦν ἐκεῖνος, τοιοῦτος εἰσῆκται, οὐ σκευαστῷ μύρῳ κεχρι σμένος, ἱερωμένος δὲ τῷ ὑψίστῳ Θεῷ, εἰκότως καὶ ὁ διὰ τοῦ Δαβὶδ προφητευόμενος κατὰ τὴν τάξιν Μελχι σεδέκ ἀνείρηται μέγας τις ὢν καὶ πάντας ὑπερβεβη- πὼς τὴν φύσιν, ὡς ἂν ἱερεὺς ὧν τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ, καὶ τῆς ἀγεννήτου δυνάμεως σύνθρονος, τοῦ τε προφήτου καὶ βασιλέως Κύριος· καὶ ἱερεὺς οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ᾽ αἰωνίως τοῦ Πατρός. Λέγει δὲ καὶ ὁ θεῖος ἀπόστολος, ἐξετάζων τὰ κατὰ τοὺς τόπους· « Εν Εx ΧΧΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A nullo terrestri unguento unctos? Qui enim, cum c Isa. 131, 1. * Vers. 1-4. Moses posterioribus temporibus id instituerit? Ca- terum, audi nunc Isaiam quoque ita de Christo manifestissime canentem, tanquam de eo qui et Redemptor et Salvator a Deo sit mittendus ad he- mines, quique venturus ut captivas animas gerent.- bus, liberationem, mentes vero obeæcalas, visus recuperationem nuntiet. Hunc enim rursus propheta non comparato unguento, sed eo quod paternæ di- vinitatis sit proprium, et sola intelligentia capiatur, Deumque ipsum maxime deceat, Christum exstitisse docet, qui non ab hominibus, sed ab ipso Patre unctus sit. Dicit ergo ex illius persona: Spi- ritus Domini super me, propter quod unxit me, evangelizare pauperibus misit me, sanare contritos B corde, prædicare captivis remissionem, et cæcis vi- sum . » Primum igitur hoc teneatur: Isaiam, sicut David, quem venturum dixerit ad homines, et præ- dicaturum captivis remissionem, ac cæcis visum, hunc non comparato unguento, sed eo quod inge- nitæ paternæque atque omni bonitate refertæ virtu- tis sit proprium, Christum exstitisse, vaticinari. quadam vero prophetica consuetudine, quod futu- rum est, propheta quasi præteritum enuntiat, et tanquam de seipso vaticinante significat. Hactenus igitur, eos qui ab ipso Deo et non ab hominibus, et spiritu divino, non confecto oleo ungerentur, re vera christos nominari didicimus. Sed jam tempus est ut videamus, quemadmodum divina quadam virtute, et præstantiore quam natura hominis fert, verum Dei Christum exsistere, Hebraica ratio de- ceat. Audi ergo rursus David, qui æternum quem- dam sacerdotem vidisse se ait, atque hunc Domi- num suum appellat, et sedere eumdem cum Deo Patre confitetur, in psalmo cis, ubi sic ait " : « Dio xit Dominus Domino meo : Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum tuo- rum. Virgam virtutis emittet tibi Dominus ex Sion, et dominaberis in medio inimicorum tuorum; tecum principium in die virtutis tuæ, in splendoribus san- ctorum tuorum, ex utero ante Luciferum genui te : juravit Dominus, et non ponitebit : tu es sacerdos in æternum secundum ordinein Melchisedec. › Et sane inspice quemadmodum in his verbis David, qui totius Hebraica gentis rex erat, et præter re- D galem dignitatem etiam divino Spiritu ornatus, agnoverit quemdam ita magnum, atque ita supra modum admirabilem, eum utique de quo ipse loqui- tur, et quem in spiritu viderat, ut Dominum illum suum appellet. Dixit » enim, inquit, Domino meo. • Quin etiam pontificem æternum eumdem in telligit, et sacerdotem Dei altissimi, et consessorem Dei Patris et prolem ejusdem. Atqui sine unctione fieri sacerdos Dei apud Hebræos nemo prorsus po- terat; quocirca illos omnes nominare christos iidem: libenter consueverunt : Christus ergo etiam is utique de quo loquitur psalmus sacerdos erit. PATROL. GA. (1) Ανθρωπον. Forte ἀνθρώπων, vel ἀνθρώπειον, ut paulo infra. Epit.
ὁ γοῦν διὰ τοῦ ψαλμοῦ προφητευόμενος παρέστη ἄντικρυς ἱερεύς τις ὢν αἰώνιος καὶ υἱὸς ὑψίστου θεοῦ, ὡς ἂν ὑπ’ αὐτοῦ τοῦ ὑψίστου θεοῦ γεγενημένος καὶ σύνθρονος τῆς βασιλείας αὐτοῦ. δέδεικται δὲ καὶ ὁ διὰ τοῦ Ἡσαί̈ου χριστὸς οὐχ ὑπὸ ἀνθρώπων γεγονὼς ἀλλ’ ὑπ’ αὐτοῦ τοῦ πατρὸς καὶ διὰ τοῦ ἐνθέου πνεύματος κεχρισμένος, λυτρωτής τε ἀπεσταλμένος τῆς τῶν ἀνθρώπων αἰχμαλωσίας. Τοῦτον δὴ οὖν πνεύματι θείῳ τεθεαμένος ὁ Μωσῆς, εἰκόνας καὶ σύμβολα, ὡς ἐν ἀνθρώποις, αὐτοῦ καθίστη, σκευαστῷ μύρῳ τέως ἀντὶ τοῦ θείου πνεύματος τὸν ἐν ἀνθρώποις προηγμένον ἱερέα χρίων τε καὶ ἀλείφων, χριστόν τε αὐτὸν καὶ ἠλειμμένον εἰς ἀναφορὰν τοῦ ἀληθοῦς ἀποκαλῶν. ὅτι δὲ ταῦτα οὕτως ἔχει τίς ἂν γένοιτο μάρτυς αὐτοῦ Μωσέως [μᾶλλον] ἀξιόχρεως; ἐν γὰρ τῇ αὐτοῦ γραφῇ τὸν χρηματίζοντα αὐτῷ θεὸν καὶ κύριον διαρρήδην παρακελεύσασθαι αὐτῷ διδάσκει κατὰ τὴν ὑποδειχθεῖσαν αὐτῷ νοητὴν καὶ οὐράνιον αὐτοῦ θέαν σωματικωτέραν ἐπὶ γῆς συστήσασθαι λατρείαν, εἰκόνα τῶν νοητῶν καὶ ἀσωμάτων περιέχουσαν. λέγεται γοῦν τῶν ἐν τῷ οὐρανῷ ἀγγέλων καὶ θείων δυνάμεων διάταξιν [κατὰ] τύπον τινὰ σκιογραφῆσαι, φήσαντος αὐτῷ τοῦ χρησμοῦ·
ἔγνωμεν. Καιρὸς δὲ συνιδεῖν, ὅτι καὶ θείαν τινὰ δύ- ναμιν κρείττονα ἢ κατ' ἄνθρωπον (1) φύσιν τὸν ἀληθῆ Χριστὸν τοῦ Θεοῦ τυγχάνειν ὁ παρ' Εβραίοις ἐπί- σταται λόγος. "Ακουε δ' οὖν αὖθις τοῦ Δαβὶδ αἰώνιόν τις ἱερέα τοῦ Θεοῦ φάσκοντος εἰδέναι, Κύριόν τε αὐτοῦ τοῦτον ἀναγορεύοντος, καὶ σύνθρονον εἶναι τοῦ ἀνωτάτου Θεοῦ ὁμολογοῦντος ἐν ἑκατοστῷ καὶ ἐννάτῳ ψαλμῷ, καθ᾿ ὃν ὧδέ πώς φησιν· . Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθον ἐκ δεξιῶν μου ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου. Ράβδον δυνάμεως ἐξαποστελεί σοι Κύριος ἐκ Σιών, καὶ κατα κυριεύσεις ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου· μετὰ σοῦ ἡ ἀρχὴ ἐν ἡμέρᾳ τῆς δυνάμεώς σου, ἐν τῇ λαμπρότητι τῶν ἁγίων σου· ἐκ γαστρὸς πρὸ 'Εωσφόρου ἐγέννησά σε. Ωμοσε Κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται, Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Καὶ θέα γε, ὡς ἐν τούτοις Δαβίδ, βασιλεὺς ὢν τοῦ παντὸς Ἑβραίων ἔθνους, καὶ πρὸς τῇ βασιλείᾳ θείῳ Πνεύματι κεκοσμημένος, τοιοῦτόν τινα μέγαν καὶ ὑπερ φυῶς θαυμάσιον τὸν πρὸς αὐτοῦ δηλούμενον, καὶ τῷ πνεύματι θεωρούμενον συνεῖδεν, ὡς Κύριον αὐτὸν ἑαυτοῦ προσειπεῖν. « Εἶπε ἡ γὰρ, φησί, ο Κυρίῳ μου. Ἀλλὰ καὶ αἰώνιον αὐτὸν ἀρχιερέα οἶδε, καὶ ἱερέα τοῦ Θεοῦ τοῦ ὑψίστου, καὶ σύνθρονον τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ, καὶ γέννημα αὐτοῦ. Δίχα δὲ χρίσεως ἀδύνατον ἦν παρ' Εδραίοις ἱερᾶσθαι τῷ Θεῷ· διόπερ καὶ χριστοὺς ὀνομάζειν αὐτοὺς πάντας ἦν αὐτοῖς φίλον. Χριστὸς ἄρα καὶ ὁ ἐν τῷ ψαλμῷ δηλούμενος ἱερεὺς εἴη ἄν. Πῶς γὰρ ἐμαρτυρήθη ἱερεὺς εἶναι, μὴ οὐχὶ πρότερον Χριστὸς γεγονώς; ᾿Αλλὰ καὶ εἰς τὸν αἰῶνα λέγεται ἱερᾶσθαι. Τοῦτο δ' οὐκέτ᾽ ἀνθρωπείᾳ φύσει εφαρ- μόττοι ἄν. Οὐ γὰρ ἀνθρώπου τὸ διαιωνίζειν, ἐπειδὴ θνητὸν καὶ ἐπίκηρον τὸ καθ᾿ ἡμᾶς γένος. Κρείττων ἄρα τις ἢ κατ' ἄνθρωπον ὁ δηλούμενος ἦν ἐν τούτοις ἱερεὺς τοῦ Θεοῦ μετὰ ὄρκου διαβεβαιώσεως διαρκή καὶ ἄπειρον τὴν ἱερωσύνην παρὰ τοῦ Θεοῦ δεδεγμέ- νος· ο Ωμοσε ο γάρ, φησί, ο Κύριος, καὶ οὐ μεταμελη- θήσεται, Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Επειδὴ γὰρ τὸν Μελχισεδέκ ὁ Μωσῆς ἱερέα τοῦ Θεοῦ ὑψίστου γεγονέναι ἱστορεῖ, οὐ μύρῳ σκευαστῷ κεχρισμένον, πολὺ πρότερόν τε τῆς κατ' αὐτὸν νομοθεσίας γενόμενον ἱερέα τοῦ Θεοῦ ὑψίστου, καὶ κατὰ πολὺ κρείττονα τὴν ἀρετὴν τοῦ βεβοημένου ᾿Αβραάμ· λέγει δ' οὖν· . Καὶ Μελχισεδέκ βασιλεὺς Σαλήμ, ἱερεὺς τοῦ Θεοῦ ὑψίστου, εὐλόγησε τὸν Ἀβραάμ·, χωρὶς δὲ πάσης ἀντιλογίας, φησὶν ὁ Απόστολος, τὸ ἔλαττον ὑπὸ τοῦ κρείττονος εὐλογεῖ ται· ἐπεὶ τοίνυν καὶ ὁ Μελχισεδέκ, ὅστις ποτέ ἦν ἐκεῖνος, τοιοῦτος εἰσῆκται, οὐ σκευαστῷ μύρῳ κεχρι σμένος, ἱερωμένος δὲ τῷ ὑψίστῳ Θεῷ, εἰκότως καὶ ὁ διὰ τοῦ Δαβὶδ προφητευόμενος κατὰ τὴν τάξιν Μελχι σεδέκ ἀνείρηται μέγας τις ὢν καὶ πάντας ὑπερβεβη- πὼς τὴν φύσιν, ὡς ἂν ἱερεὺς ὧν τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ, καὶ τῆς ἀγεννήτου δυνάμεως σύνθρονος, τοῦ τε προφήτου καὶ βασιλέως Κύριος· καὶ ἱερεὺς οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ᾽ αἰωνίως τοῦ Πατρός. Λέγει δὲ καὶ ὁ θεῖος ἀπόστολος, ἐξετάζων τὰ κατὰ τοὺς τόπους· « Εν Εx ΧΧΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A nullo terrestri unguento unctos? Qui enim, cum c Isa. 131, 1. * Vers. 1-4. Moses posterioribus temporibus id instituerit? Ca- terum, audi nunc Isaiam quoque ita de Christo manifestissime canentem, tanquam de eo qui et Redemptor et Salvator a Deo sit mittendus ad he- mines, quique venturus ut captivas animas gerent.- bus, liberationem, mentes vero obeæcalas, visus recuperationem nuntiet. Hunc enim rursus propheta non comparato unguento, sed eo quod paternæ di- vinitatis sit proprium, et sola intelligentia capiatur, Deumque ipsum maxime deceat, Christum exstitisse docet, qui non ab hominibus, sed ab ipso Patre unctus sit. Dicit ergo ex illius persona: Spi- ritus Domini super me, propter quod unxit me, evangelizare pauperibus misit me, sanare contritos B corde, prædicare captivis remissionem, et cæcis vi- sum . » Primum igitur hoc teneatur: Isaiam, sicut David, quem venturum dixerit ad homines, et præ- dicaturum captivis remissionem, ac cæcis visum, hunc non comparato unguento, sed eo quod inge- nitæ paternæque atque omni bonitate refertæ virtu- tis sit proprium, Christum exstitisse, vaticinari. quadam vero prophetica consuetudine, quod futu- rum est, propheta quasi præteritum enuntiat, et tanquam de seipso vaticinante significat. Hactenus igitur, eos qui ab ipso Deo et non ab hominibus, et spiritu divino, non confecto oleo ungerentur, re vera christos nominari didicimus. Sed jam tempus est ut videamus, quemadmodum divina quadam virtute, et præstantiore quam natura hominis fert, verum Dei Christum exsistere, Hebraica ratio de- ceat. Audi ergo rursus David, qui æternum quem- dam sacerdotem vidisse se ait, atque hunc Domi- num suum appellat, et sedere eumdem cum Deo Patre confitetur, in psalmo cis, ubi sic ait " : « Dio xit Dominus Domino meo : Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum tuo- rum. Virgam virtutis emittet tibi Dominus ex Sion, et dominaberis in medio inimicorum tuorum; tecum principium in die virtutis tuæ, in splendoribus san- ctorum tuorum, ex utero ante Luciferum genui te : juravit Dominus, et non ponitebit : tu es sacerdos in æternum secundum ordinein Melchisedec. › Et sane inspice quemadmodum in his verbis David, qui totius Hebraica gentis rex erat, et præter re- D galem dignitatem etiam divino Spiritu ornatus, agnoverit quemdam ita magnum, atque ita supra modum admirabilem, eum utique de quo ipse loqui- tur, et quem in spiritu viderat, ut Dominum illum suum appellet. Dixit » enim, inquit, Domino meo. • Quin etiam pontificem æternum eumdem in telligit, et sacerdotem Dei altissimi, et consessorem Dei Patris et prolem ejusdem. Atqui sine unctione fieri sacerdos Dei apud Hebræos nemo prorsus po- terat; quocirca illos omnes nominare christos iidem: libenter consueverunt : Christus ergo etiam is utique de quo loquitur psalmus sacerdos erit. PATROL. GA. (1) Ανθρωπον. Forte ἀνθρώπων, vel ἀνθρώπειον, ut paulo infra. Epit.
«ποιήσεις πάντα κατὰ τὸν τύπον τὸν δειχθέντα σοι ἐν τῷ ὄρει». ἄρα οὖν ὡς τὰ ἄλλα οὕτω καὶ τὸν ἀρχιερέα παρῆγεν, μύρῳ γεώδει χρίων αὐτόν, καί τινα σκιώδη καὶ εἰκονικὸν ἀλλ’ οὐκ ἀληθῆ χριστὸν καὶ ἀρχιερέα, τοῦ κατ’ οὐρανὸν χριστοῦ τε καὶ ἀρχιερέως ἀντίμιμον, ἀπεργαζόμενος. Ἀλλ’ ὅτι μὲν ὁ κυρίως χριστὸς οὐκ ἄνθρωπος ἦν, υἱὸς δέ τις θεοῦ, δεξιοῖς τῆς πατρικῆς θεότητος τετιμημένος, καὶ πολὺ κρείττων οὐ μόνον τῆς θνητῆς καὶ ἀνθρωπείας φύσεως, ἀλλὰ καὶ πάσης τῆς ἐν γενητοῖς νοερᾶς οὐσίας, σαφῶς οἶμαι ἀποδεδειχέναι. πλὴν ἀλλ’ ὅτι κατὰ τὰ πρότερον εἰρημένα ὁ αὐτὸς Δαβὶδ ἐν μδ ψαλμῷ, προγραφῇ χρησάμενος τῇ «ὑπὲρ τοῦ ἀγαπητοῦ» καὶ «τῶν ἀλλοιωθησομένων», ὁμοῦ θεὸν καὶ βασιλέα καὶ χριστὸν ἕνα τινὰ καὶ τὸν αὐτὸν ἀναγορεύει, γράφων οὕτως· «ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθόν, λέγω ἐγὼ τὰ ἔργα μου τῷ βασιλεῖ· ἡ γλῶσσά μου κάλαμος γραμματέως ὀξυγράφου. ὡραῖος κάλλει παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων». οἷς ἑξῆς ἐπιλέγει· «ὁ θρόνος σου ὁ θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου· ἠγάπησας δικαιοσύνην καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν·
ἔγνωμεν. Καιρὸς δὲ συνιδεῖν, ὅτι καὶ θείαν τινὰ δύ- ναμιν κρείττονα ἢ κατ' ἄνθρωπον (1) φύσιν τὸν ἀληθῆ Χριστὸν τοῦ Θεοῦ τυγχάνειν ὁ παρ' Εβραίοις ἐπί- σταται λόγος. "Ακουε δ' οὖν αὖθις τοῦ Δαβὶδ αἰώνιόν τις ἱερέα τοῦ Θεοῦ φάσκοντος εἰδέναι, Κύριόν τε αὐτοῦ τοῦτον ἀναγορεύοντος, καὶ σύνθρονον εἶναι τοῦ ἀνωτάτου Θεοῦ ὁμολογοῦντος ἐν ἑκατοστῷ καὶ ἐννάτῳ ψαλμῷ, καθ᾿ ὃν ὧδέ πώς φησιν· . Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθον ἐκ δεξιῶν μου ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου. Ράβδον δυνάμεως ἐξαποστελεί σοι Κύριος ἐκ Σιών, καὶ κατα κυριεύσεις ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου· μετὰ σοῦ ἡ ἀρχὴ ἐν ἡμέρᾳ τῆς δυνάμεώς σου, ἐν τῇ λαμπρότητι τῶν ἁγίων σου· ἐκ γαστρὸς πρὸ 'Εωσφόρου ἐγέννησά σε. Ωμοσε Κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται, Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Καὶ θέα γε, ὡς ἐν τούτοις Δαβίδ, βασιλεὺς ὢν τοῦ παντὸς Ἑβραίων ἔθνους, καὶ πρὸς τῇ βασιλείᾳ θείῳ Πνεύματι κεκοσμημένος, τοιοῦτόν τινα μέγαν καὶ ὑπερ φυῶς θαυμάσιον τὸν πρὸς αὐτοῦ δηλούμενον, καὶ τῷ πνεύματι θεωρούμενον συνεῖδεν, ὡς Κύριον αὐτὸν ἑαυτοῦ προσειπεῖν. « Εἶπε ἡ γὰρ, φησί, ο Κυρίῳ μου. Ἀλλὰ καὶ αἰώνιον αὐτὸν ἀρχιερέα οἶδε, καὶ ἱερέα τοῦ Θεοῦ τοῦ ὑψίστου, καὶ σύνθρονον τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ, καὶ γέννημα αὐτοῦ. Δίχα δὲ χρίσεως ἀδύνατον ἦν παρ' Εδραίοις ἱερᾶσθαι τῷ Θεῷ· διόπερ καὶ χριστοὺς ὀνομάζειν αὐτοὺς πάντας ἦν αὐτοῖς φίλον. Χριστὸς ἄρα καὶ ὁ ἐν τῷ ψαλμῷ δηλούμενος ἱερεὺς εἴη ἄν. Πῶς γὰρ ἐμαρτυρήθη ἱερεὺς εἶναι, μὴ οὐχὶ πρότερον Χριστὸς γεγονώς; ᾿Αλλὰ καὶ εἰς τὸν αἰῶνα λέγεται ἱερᾶσθαι. Τοῦτο δ' οὐκέτ᾽ ἀνθρωπείᾳ φύσει εφαρ- μόττοι ἄν. Οὐ γὰρ ἀνθρώπου τὸ διαιωνίζειν, ἐπειδὴ θνητὸν καὶ ἐπίκηρον τὸ καθ᾿ ἡμᾶς γένος. Κρείττων ἄρα τις ἢ κατ' ἄνθρωπον ὁ δηλούμενος ἦν ἐν τούτοις ἱερεὺς τοῦ Θεοῦ μετὰ ὄρκου διαβεβαιώσεως διαρκή καὶ ἄπειρον τὴν ἱερωσύνην παρὰ τοῦ Θεοῦ δεδεγμέ- νος· ο Ωμοσε ο γάρ, φησί, ο Κύριος, καὶ οὐ μεταμελη- θήσεται, Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Επειδὴ γὰρ τὸν Μελχισεδέκ ὁ Μωσῆς ἱερέα τοῦ Θεοῦ ὑψίστου γεγονέναι ἱστορεῖ, οὐ μύρῳ σκευαστῷ κεχρισμένον, πολὺ πρότερόν τε τῆς κατ' αὐτὸν νομοθεσίας γενόμενον ἱερέα τοῦ Θεοῦ ὑψίστου, καὶ κατὰ πολὺ κρείττονα τὴν ἀρετὴν τοῦ βεβοημένου ᾿Αβραάμ· λέγει δ' οὖν· . Καὶ Μελχισεδέκ βασιλεὺς Σαλήμ, ἱερεὺς τοῦ Θεοῦ ὑψίστου, εὐλόγησε τὸν Ἀβραάμ·, χωρὶς δὲ πάσης ἀντιλογίας, φησὶν ὁ Απόστολος, τὸ ἔλαττον ὑπὸ τοῦ κρείττονος εὐλογεῖ ται· ἐπεὶ τοίνυν καὶ ὁ Μελχισεδέκ, ὅστις ποτέ ἦν ἐκεῖνος, τοιοῦτος εἰσῆκται, οὐ σκευαστῷ μύρῳ κεχρι σμένος, ἱερωμένος δὲ τῷ ὑψίστῳ Θεῷ, εἰκότως καὶ ὁ διὰ τοῦ Δαβὶδ προφητευόμενος κατὰ τὴν τάξιν Μελχι σεδέκ ἀνείρηται μέγας τις ὢν καὶ πάντας ὑπερβεβη- πὼς τὴν φύσιν, ὡς ἂν ἱερεὺς ὧν τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ, καὶ τῆς ἀγεννήτου δυνάμεως σύνθρονος, τοῦ τε προφήτου καὶ βασιλέως Κύριος· καὶ ἱερεὺς οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ᾽ αἰωνίως τοῦ Πατρός. Λέγει δὲ καὶ ὁ θεῖος ἀπόστολος, ἐξετάζων τὰ κατὰ τοὺς τόπους· « Εν Εx ΧΧΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A nullo terrestri unguento unctos? Qui enim, cum c Isa. 131, 1. * Vers. 1-4. Moses posterioribus temporibus id instituerit? Ca- terum, audi nunc Isaiam quoque ita de Christo manifestissime canentem, tanquam de eo qui et Redemptor et Salvator a Deo sit mittendus ad he- mines, quique venturus ut captivas animas gerent.- bus, liberationem, mentes vero obeæcalas, visus recuperationem nuntiet. Hunc enim rursus propheta non comparato unguento, sed eo quod paternæ di- vinitatis sit proprium, et sola intelligentia capiatur, Deumque ipsum maxime deceat, Christum exstitisse docet, qui non ab hominibus, sed ab ipso Patre unctus sit. Dicit ergo ex illius persona: Spi- ritus Domini super me, propter quod unxit me, evangelizare pauperibus misit me, sanare contritos B corde, prædicare captivis remissionem, et cæcis vi- sum . » Primum igitur hoc teneatur: Isaiam, sicut David, quem venturum dixerit ad homines, et præ- dicaturum captivis remissionem, ac cæcis visum, hunc non comparato unguento, sed eo quod inge- nitæ paternæque atque omni bonitate refertæ virtu- tis sit proprium, Christum exstitisse, vaticinari. quadam vero prophetica consuetudine, quod futu- rum est, propheta quasi præteritum enuntiat, et tanquam de seipso vaticinante significat. Hactenus igitur, eos qui ab ipso Deo et non ab hominibus, et spiritu divino, non confecto oleo ungerentur, re vera christos nominari didicimus. Sed jam tempus est ut videamus, quemadmodum divina quadam virtute, et præstantiore quam natura hominis fert, verum Dei Christum exsistere, Hebraica ratio de- ceat. Audi ergo rursus David, qui æternum quem- dam sacerdotem vidisse se ait, atque hunc Domi- num suum appellat, et sedere eumdem cum Deo Patre confitetur, in psalmo cis, ubi sic ait " : « Dio xit Dominus Domino meo : Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum tuo- rum. Virgam virtutis emittet tibi Dominus ex Sion, et dominaberis in medio inimicorum tuorum; tecum principium in die virtutis tuæ, in splendoribus san- ctorum tuorum, ex utero ante Luciferum genui te : juravit Dominus, et non ponitebit : tu es sacerdos in æternum secundum ordinein Melchisedec. › Et sane inspice quemadmodum in his verbis David, qui totius Hebraica gentis rex erat, et præter re- D galem dignitatem etiam divino Spiritu ornatus, agnoverit quemdam ita magnum, atque ita supra modum admirabilem, eum utique de quo ipse loqui- tur, et quem in spiritu viderat, ut Dominum illum suum appellet. Dixit » enim, inquit, Domino meo. • Quin etiam pontificem æternum eumdem in telligit, et sacerdotem Dei altissimi, et consessorem Dei Patris et prolem ejusdem. Atqui sine unctione fieri sacerdos Dei apud Hebræos nemo prorsus po- terat; quocirca illos omnes nominare christos iidem: libenter consueverunt : Christus ergo etiam is utique de quo loquitur psalmus sacerdos erit. PATROL. GA. (1) Ανθρωπον. Forte ἀνθρώπων, vel ἀνθρώπειον, ut paulo infra. Epit.
διὰ τοῦτο ἔχρισέν σε ὁ θεὸς ὁ θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου». σκόπει δ’ οὖν ἐπιμελέστερον ὅπως κατὰ τὴν τοῦ ψαλμοῦ προγραφὴν «ὑπὲρ τοῦ ἀγαπητοῦ» τὸν λόγον εἶναι προοιμιάζεται, μετὰ τοῦ καὶ «εἰς σύνεσιν» τῶν λεχθησομένων τὸν ἀκροατὴν παρορμᾶν. ἐπισημαίνεται δὲ καὶ τὸ αἴτιον τῆς οἰκονομίας τοῦ λόγου φάσκων· «εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ἀλλοιωθησομένων, εἰς σύνεσιν ὑπὲρ τοῦ ἀγαπητοῦ». τίνας δ’ ἄλλους εἴποις [ἂν] εἶναι τοὺς ἀλλοιωθησομένους, ὑπὲρ ὧν ὁ ψαλμὸς εἴρηται, ἢ τοὺς μέλλοντας μεταβαλεῖσθαι ἐκ προτέρου βίου καὶ τρόπου μετατεθήσεσθαί τε καὶ ἀλλοιωθήσεσθαι διὰ τοῦ προφητευομένου; οὗτος δὲ ἦν ὁ ἀγαπητὸς τοῦ θεοῦ, ὑπὲρ οὗ ἐπὶ τῆς προφητείας συνέσεως δεῖν ὁ ψαλμὸς ἡμῖν προοιμιάζεται. εἰ δ’ οὖν ἐπαπορήσαις, τίς ἄρα ἦν ὁ ἀγαπητὸς οὗτος περὶ οὗ ἐν τῷ ψαλμῷ προεφητεύετο, παρὰ πόδας σοι ὁ λόγος παραστήσει ἀρχόμενος εὐθὺς καὶ λέγων· «ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθόν». εἴποι δ’ οὖν [ἄν] τις αὐτὸν ἐκεῖνον σημαίνεσθαι τὸν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν θεὸν λόγον, ὃν θεολογῶν ὁ μέγας εὐαγγελιστὴς Ἰωάννης παρίστη λέγων·
ἔγνωμεν. Καιρὸς δὲ συνιδεῖν, ὅτι καὶ θείαν τινὰ δύ- ναμιν κρείττονα ἢ κατ' ἄνθρωπον (1) φύσιν τὸν ἀληθῆ Χριστὸν τοῦ Θεοῦ τυγχάνειν ὁ παρ' Εβραίοις ἐπί- σταται λόγος. "Ακουε δ' οὖν αὖθις τοῦ Δαβὶδ αἰώνιόν τις ἱερέα τοῦ Θεοῦ φάσκοντος εἰδέναι, Κύριόν τε αὐτοῦ τοῦτον ἀναγορεύοντος, καὶ σύνθρονον εἶναι τοῦ ἀνωτάτου Θεοῦ ὁμολογοῦντος ἐν ἑκατοστῷ καὶ ἐννάτῳ ψαλμῷ, καθ᾿ ὃν ὧδέ πώς φησιν· . Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθον ἐκ δεξιῶν μου ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου. Ράβδον δυνάμεως ἐξαποστελεί σοι Κύριος ἐκ Σιών, καὶ κατα κυριεύσεις ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου· μετὰ σοῦ ἡ ἀρχὴ ἐν ἡμέρᾳ τῆς δυνάμεώς σου, ἐν τῇ λαμπρότητι τῶν ἁγίων σου· ἐκ γαστρὸς πρὸ 'Εωσφόρου ἐγέννησά σε. Ωμοσε Κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται, Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Καὶ θέα γε, ὡς ἐν τούτοις Δαβίδ, βασιλεὺς ὢν τοῦ παντὸς Ἑβραίων ἔθνους, καὶ πρὸς τῇ βασιλείᾳ θείῳ Πνεύματι κεκοσμημένος, τοιοῦτόν τινα μέγαν καὶ ὑπερ φυῶς θαυμάσιον τὸν πρὸς αὐτοῦ δηλούμενον, καὶ τῷ πνεύματι θεωρούμενον συνεῖδεν, ὡς Κύριον αὐτὸν ἑαυτοῦ προσειπεῖν. « Εἶπε ἡ γὰρ, φησί, ο Κυρίῳ μου. Ἀλλὰ καὶ αἰώνιον αὐτὸν ἀρχιερέα οἶδε, καὶ ἱερέα τοῦ Θεοῦ τοῦ ὑψίστου, καὶ σύνθρονον τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ, καὶ γέννημα αὐτοῦ. Δίχα δὲ χρίσεως ἀδύνατον ἦν παρ' Εδραίοις ἱερᾶσθαι τῷ Θεῷ· διόπερ καὶ χριστοὺς ὀνομάζειν αὐτοὺς πάντας ἦν αὐτοῖς φίλον. Χριστὸς ἄρα καὶ ὁ ἐν τῷ ψαλμῷ δηλούμενος ἱερεὺς εἴη ἄν. Πῶς γὰρ ἐμαρτυρήθη ἱερεὺς εἶναι, μὴ οὐχὶ πρότερον Χριστὸς γεγονώς; ᾿Αλλὰ καὶ εἰς τὸν αἰῶνα λέγεται ἱερᾶσθαι. Τοῦτο δ' οὐκέτ᾽ ἀνθρωπείᾳ φύσει εφαρ- μόττοι ἄν. Οὐ γὰρ ἀνθρώπου τὸ διαιωνίζειν, ἐπειδὴ θνητὸν καὶ ἐπίκηρον τὸ καθ᾿ ἡμᾶς γένος. Κρείττων ἄρα τις ἢ κατ' ἄνθρωπον ὁ δηλούμενος ἦν ἐν τούτοις ἱερεὺς τοῦ Θεοῦ μετὰ ὄρκου διαβεβαιώσεως διαρκή καὶ ἄπειρον τὴν ἱερωσύνην παρὰ τοῦ Θεοῦ δεδεγμέ- νος· ο Ωμοσε ο γάρ, φησί, ο Κύριος, καὶ οὐ μεταμελη- θήσεται, Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Επειδὴ γὰρ τὸν Μελχισεδέκ ὁ Μωσῆς ἱερέα τοῦ Θεοῦ ὑψίστου γεγονέναι ἱστορεῖ, οὐ μύρῳ σκευαστῷ κεχρισμένον, πολὺ πρότερόν τε τῆς κατ' αὐτὸν νομοθεσίας γενόμενον ἱερέα τοῦ Θεοῦ ὑψίστου, καὶ κατὰ πολὺ κρείττονα τὴν ἀρετὴν τοῦ βεβοημένου ᾿Αβραάμ· λέγει δ' οὖν· . Καὶ Μελχισεδέκ βασιλεὺς Σαλήμ, ἱερεὺς τοῦ Θεοῦ ὑψίστου, εὐλόγησε τὸν Ἀβραάμ·, χωρὶς δὲ πάσης ἀντιλογίας, φησὶν ὁ Απόστολος, τὸ ἔλαττον ὑπὸ τοῦ κρείττονος εὐλογεῖ ται· ἐπεὶ τοίνυν καὶ ὁ Μελχισεδέκ, ὅστις ποτέ ἦν ἐκεῖνος, τοιοῦτος εἰσῆκται, οὐ σκευαστῷ μύρῳ κεχρι σμένος, ἱερωμένος δὲ τῷ ὑψίστῳ Θεῷ, εἰκότως καὶ ὁ διὰ τοῦ Δαβὶδ προφητευόμενος κατὰ τὴν τάξιν Μελχι σεδέκ ἀνείρηται μέγας τις ὢν καὶ πάντας ὑπερβεβη- πὼς τὴν φύσιν, ὡς ἂν ἱερεὺς ὧν τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ, καὶ τῆς ἀγεννήτου δυνάμεως σύνθρονος, τοῦ τε προφήτου καὶ βασιλέως Κύριος· καὶ ἱερεὺς οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ᾽ αἰωνίως τοῦ Πατρός. Λέγει δὲ καὶ ὁ θεῖος ἀπόστολος, ἐξετάζων τὰ κατὰ τοὺς τόπους· « Εν Εx ΧΧΙ. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A nullo terrestri unguento unctos? Qui enim, cum c Isa. 131, 1. * Vers. 1-4. Moses posterioribus temporibus id instituerit? Ca- terum, audi nunc Isaiam quoque ita de Christo manifestissime canentem, tanquam de eo qui et Redemptor et Salvator a Deo sit mittendus ad he- mines, quique venturus ut captivas animas gerent.- bus, liberationem, mentes vero obeæcalas, visus recuperationem nuntiet. Hunc enim rursus propheta non comparato unguento, sed eo quod paternæ di- vinitatis sit proprium, et sola intelligentia capiatur, Deumque ipsum maxime deceat, Christum exstitisse docet, qui non ab hominibus, sed ab ipso Patre unctus sit. Dicit ergo ex illius persona: Spi- ritus Domini super me, propter quod unxit me, evangelizare pauperibus misit me, sanare contritos B corde, prædicare captivis remissionem, et cæcis vi- sum . » Primum igitur hoc teneatur: Isaiam, sicut David, quem venturum dixerit ad homines, et præ- dicaturum captivis remissionem, ac cæcis visum, hunc non comparato unguento, sed eo quod inge- nitæ paternæque atque omni bonitate refertæ virtu- tis sit proprium, Christum exstitisse, vaticinari. quadam vero prophetica consuetudine, quod futu- rum est, propheta quasi præteritum enuntiat, et tanquam de seipso vaticinante significat. Hactenus igitur, eos qui ab ipso Deo et non ab hominibus, et spiritu divino, non confecto oleo ungerentur, re vera christos nominari didicimus. Sed jam tempus est ut videamus, quemadmodum divina quadam virtute, et præstantiore quam natura hominis fert, verum Dei Christum exsistere, Hebraica ratio de- ceat. Audi ergo rursus David, qui æternum quem- dam sacerdotem vidisse se ait, atque hunc Domi- num suum appellat, et sedere eumdem cum Deo Patre confitetur, in psalmo cis, ubi sic ait " : « Dio xit Dominus Domino meo : Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum tuo- rum. Virgam virtutis emittet tibi Dominus ex Sion, et dominaberis in medio inimicorum tuorum; tecum principium in die virtutis tuæ, in splendoribus san- ctorum tuorum, ex utero ante Luciferum genui te : juravit Dominus, et non ponitebit : tu es sacerdos in æternum secundum ordinein Melchisedec. › Et sane inspice quemadmodum in his verbis David, qui totius Hebraica gentis rex erat, et præter re- D galem dignitatem etiam divino Spiritu ornatus, agnoverit quemdam ita magnum, atque ita supra modum admirabilem, eum utique de quo ipse loqui- tur, et quem in spiritu viderat, ut Dominum illum suum appellet. Dixit » enim, inquit, Domino meo. • Quin etiam pontificem æternum eumdem in telligit, et sacerdotem Dei altissimi, et consessorem Dei Patris et prolem ejusdem. Atqui sine unctione fieri sacerdos Dei apud Hebræos nemo prorsus po- terat; quocirca illos omnes nominare christos iidem: libenter consueverunt : Christus ergo etiam is utique de quo loquitur psalmus sacerdos erit. PATROL. GA. (1) Ανθρωπον. Forte ἀνθρώπων, vel ἀνθρώπειον, ut paulo infra. Epit.
PG 22:301«ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ λόγος, καὶ ὁ λόγος ἦν πρὸς τὸν θεόν, καὶ θεὸς ἦν ὁ λόγος». τὸ δ’ «ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθόν» εἴπερ ἐκ προσώπου τοῦ πατρὸς καὶ θεοῦ τῶν ὅλων λέγοιτο, τὸν μονογενῆ τοῦ θεοῦ λόγον ὑποφαίνοι ἄν, ὡς ἂν υἱὸν ἐκ τοῦ πατρὸς ὑφεστῶτα, ἀλλ’ οὐ κατὰ προβολήν, ἢ κατὰ διαίρεσιν, ἢ τομήν, ἢ μείωσιν, ἢ κατά τι τῶν ἐν σώμασιν ὑπονοουμένων· ἀσεβῆ γὰρ ταῦτα καὶ πάμπαν ἀπῳκισμένα τῆς ἀρρήτου γενεσιουργίας. κατὰ δὲ τὰ πρόσθεν ἡμῖν νενοημένα καὶ τάδε χρὴ μεταλαμβάνειν. ὥσπερ γε «ἀπὸ γαστρὸς» τοῦ θεοῦ καὶ «πρὸ ἑωσφόρου» ἐλέγετο γεγεννῆσθαι, τροπικῶς ἀκουόντων ἡμῶν τὰ τοιαῦτα, [καὶ] κατὰ μόνην τὴν ἐν νοητοῖς θεωρίαν τὸ παραπλήσιον ἀποδέχεσθαι χρὴ καὶ ἐν τῷ «ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθόν», κατὰ μόνην διάνοιαν τοῦ θείου πνεύματος καὶ ταῦτα διεξιόντος. ἐφ’ οἷς καὶ νῦν ἡμῖν λέγειν προσήκει τὸ σύνηθες ἐφ’ ἑκάστου τῶν περὶ αὐτοῦ θεολογουμένων καὶ εὐσεβὲς ἐκεῖνο ῥῆμα «τὴν γενεὰν αὐτοῦ τίς διηγήσεται», κἂν θνηταῖς καὶ ἀνθρωπίναις φωναῖς συνήθως ἡμῖν αἱ θεῖαι γραφαὶ καὶ τὸ γεννᾶσθαι ἐπιλέγωσιν καὶ τὸ γαστρὸς ὄνομα παραλαμβάνωσιν.
Ἀλλ' ὅτι μὲν ὁ κυρίως Χριστὸς οὐκ ἄνθρωπος ἦν, υἱὸς δέ τις Θεοῦ, δεξιοῖς τῆς πατρικῆς θεότητος τετι- μημένος, καὶ πολὺ κρείττων οὐ μόνον τῆς θνητῆς καὶ ἀνθρωπείας φύσεως, ἀλλὰ καὶ πάσης τῆς ἐν γενητοῖς νοερᾶς οὐσίας, σαφῶς οἶμαι ἀποδεδειχέναι· πλὴν ἀλλ' ὅτι κατὰ τὰ πρότερον εἰρημένα ὁ αὐτὸς Δαβὶδ ἐν μδ' ψαλμῷ προγραφῇ χρησάμενος τῇ • Ὑπὲρ τοῦ ἀγαπητοῦ καὶ τῶν ἀλλοιωθησομένων, ο ὁμοῦ Θεὸν καὶ βασιλέα καὶ Χριστὸν ἕνα τινὰ καὶ τὸν αὐτὸν ἀναγορεύει, γράφων οὕτως• • Ἐξηρεύ- ξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθὸν, λέγω ἐγὼ τὰ ἔργα μου τῷ βασιλεῖ. Ἡ γλῶσσά μου κάλαμος γραμματέως οξυγράφου· ὡραῖος κάλλει παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων· » οἷς ἑξῆς ἐπιλέγει· . Ο θρά- της σου, ὁ Θεός, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· ῥάβδος ευθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου· ἠγάπησας δικαιοσύνην, καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν· διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου. » Σκόπει δ' οὖν ἐπιμελέστερον, ὅπως κατὰ τὴν τοῦ ψαλμοῦ προγραφὴν ὑπὲρ τοῦ ἀγαπη- τοῦ τὸν λόγον εἶναι προοιμιάζεται, μετὰ τοῦ καὶ εἰς σύνεσιν τῶν λεχθησομένων τὸν ἀκροατήν παρορμάν ἐπισημαίνεται δὲ καὶ τὸ αἴτιον τῆς οἰκονομίας τοῦ λόγου, φάσκων· . Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ἀλλοιωθη νομένων εἰς σύνεσιν ὑπὲρ τοῦ ἀγαπητοῦ. » Τίνας δὲ όλους εἴποις εἶναι τοὺς ἀλλοιωθησομένους ὑπὲρ ὧν ὁ ψαλμὸς εἴρηται, ἢ τοὺς μέλλοντας μεταβαλεῖσθαι ἐκ προτέρου βίου καὶ τρόπου, μετατεθήσεσθαί τε καὶ ἀλλοιωθήσεσθαι διὰ τοῦ προφητευομένου; Οὗτος δὲ ἦν ὁ ἀγαπητὸς τοῦ Θεοῦ, ὑπὲρ οὗ ἐπὶ τῆς προφη- τείας συνέσεως δεῖν ὁ ψαλμὸς ἡμῖν προοιμιάζεται. Εἰ δ' οὖν ἐπαπορήσας, τίς ἄρα ἦν ὁ ἀγαπητὸς οὗτος, περὶ οὗ ἐν τῷ ψαλμῷ προεφητεύετο, παρὰ πόδας ὁ λόγος παραστήσει ἀρχόμενος εὐθὺς καὶ λέγων· « Εξη- ρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθόν. » Εἴποι δὲ ἄν τις αὐτὸν ἐκεῖνον σημαίνεσθαι, τὸν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεόν Λόγον, ὃν θεολογῶν ὁ μέγας εὐαγγελιστής Ιωάν της παρίστη λέγων· « Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λό γος ἦν πρὸς τὸν Θεόν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος. » Τό δ', • Ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθόν, » εἴπερ ἐκ προσώπου τοῦ Πατρὸς καὶ Θεοῦ τῶν ὅλων λέγοιτο, τὴν μονογενῆ τοῦ Θεοῦ Λόγον ὑποφαίνοι ἄν, ὡς ἂν Υἱὸν ἐκ τοῦ Πατρὸς ὑφεστῶτα· ἀλλ' οὐ κατὰ προ- δολὴν, ἢ κατὰ διαίρεσιν, ἢ τομὴν, ἢ μείωσιν, ἢ κατά τί τῶν ἐν σώμασιν ὑπονοουμένων· ἀσεβῆ γὰρ ταῦτα, καὶ πάμπαν ἀπῳκισμένα τῆς ἀῤῥήτου γενεσιουργίας. ´DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. tas ipsius, ut in hominibus, constituit: comparato unguento interim divini Spiritus loco, quem in hominibus prætulerat sacerdotem inunxit, Christumque eum et unctum, relatione ad eum qui ve- rus est, appellavit. Quod autem hæc ita se habeant, quis, cui fides habeatur, testis ipso Mosc dignior? In iis enim quæ ab ipso scripta sunt respondentem sibi Deum ac Dominum, palam sibi imperasse docet, ut secundum exhibitam sibi intelligibileın ac cœlestem illius visionem, corporea specie adorationem in terra constitueret, quæ rerum intelligibilium atque incorporearum imaginem complecteretur. Itaque coelestium angelorum divinarumque potestatum ordines, adumbratione ac figura quadam dicitur descripsisse, cum ipsi utique oraculum dixisset: Facies omnia ad exem- plar quod tibi demonstratuin est in monte " > Ergo quemadmodum reliqua, ita et Pontificem in- duxit, quem terrestri unguento ungeret: itaque umbratilem quemdam ac simulatum, non autem verum Christum et pontificem, illius tamen cœlestis Christi et pontificis instar expressit. A Caterum, ut proprie quidem Christus non homo c vita ac moribus transferendique, et ex alis alii futuri B fuerit, verum Dei Filius, qui dextra paternæ divi- nitatis sit decoratus, et multo præstantior, non se- lum mortali humanaque natura, sed etiam omni intelligibili in rebus creatis essentia intelligatur, plane me arbitror demonstrasse, præter unum i- lud, quod ad ea quæ antehac dicta sunt, addendum esse arbitror, ab eodem utique David in qua- dragesimo quarto psalmo inscriptione præposita, illa quæ est, ‹ pro dilecto et iis qui immutabuntur, » Deum simul et regem et Christum unum et eumdem quendam appellari, bis quidem verbis : Eru - ctavit cor meum verbum bonum, dico ego opera mea regi : lingua mea calamus scribæ velociter scriben- tis speciosus forma præ filiis hominum "., Qui- bus deinceps adjungit. ‹ Sedes tua, Deus, in sæcu- lum sæculi : virga directionis virga regni tui : di- lexisti justitiam, et odisti iniquitatem propterea unxit te Deus Deus tuus oleo exsultationis, præ participibus tuis ". » Considera ergo diligentius quemadmodum secundum psalmi inscriptionem, tum pro dilecto sc verba facere initio statim osten- dat, tum etiam ut ad intelligentiam eorum quæ di… cenda sint, auditorem commoveat, significat præ- terea quænam sit hujus orationis ita disponendæ causa, cum ait : • in finem pro iis qui immuta- buntur, ad intelligentian, pro dilecto 3* : : porro quosnam alios dixeris immutandes, pro quibus hic psalmus sit dictus, nisi eos qui mutandi sint a priore per eum de quo idem Psalmus vaticinatur ? Hic au- tem est dilectus Dei, pro quo in ipsa prophetia in- telligentia esse opus psalmus ipse initio nobis præ- scribit. Quod si dubites quis hic tandem sit dilectus de quo in hoc psalmo tale habeatur vaticinium, e vestigio tibi ipsa oratio declarabit, quæ initio statim ita ait : r Eructavit cor meum verbum bonum. » Di- xerit autem quispiam ipsum illud significari in prin- cipio apud Deum Verbum, de quo theologice seri- bens magnus evangelista Joannes, sic loquitur : ‹ In principio erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum "; » illud vero : • Eructavit cor meum verbum bonum, si qui- dem ex persona Patris et Dei universi dicatur, uni- D cum genitum Dei Verbum significaverit, tanquam Filium qui de Patre exstiterit, non projectione * Exod. xxv, 40. " Psal. XLIV, 2, 3. Ibid. 7, 8. ss Ibid. 1. ss Joan. 1, 1.
ταῦτα γὰρ μόνης ἔχεται τῆς κατὰ διάνοιαν θεωρίας, οὐδ’ ἄλλως ἢ νόμοις ἀλληγορίας ὑποβεβλημένα, ὥσπερ οὖν καὶ τὸ «ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθόν» περὶ τῆς τοῦ πρώτου λόγου συστάσεώς τε καὶ οὐσιώσεως ἂν φαίη τις εἰρημένον, ἐπεὶ μηδ’ ἄλλως καρδίαν, κατὰ τὴν παρ’ ἡμῖν νοουμένην, καὶ ἐπὶ τοῦ τῶν ὅλων θεοῦ θεμιτὸν ἐκλαμβάνειν. ἀλλὰ γὰρ ὁ μέν τις τοῦτον εἶναι τὸν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν θεὸν λόγον φήσαι ἂν τὸν ἐν ψαλμῷ δηλούμενον, λόγον εἰκότως ὠνομασμένον ἀγαθὸν ὡς ἂν τοῦ παναγάθου πατρὸς ὄντα γέννημα. ἡμεῖς δὲ μικρῷ ἐν τῷ ψαλμῷ προελθόντες, τὸν προφητευόμενον, αὐτὸν δὴ τοῦτον τὸν ἀγαπητὸν τοῦ θεοῦ, κεχρῖσθαι πάλιν οὐχ ὧδε ὥσπερ ὑπὸ Μωσέως, οὐδ’ ὡς ὑπό τινος τῶν ἐν ἀνθρώποις, ἀλλ’ ὑπ’ αὐτοῦ τοῦ ἀνωτάτου καὶ ἐπὶ πάντων θεοῦ τε καὶ πατρὸς αὐτοῦ εὑρήσομεν. λέγει δ’ οὖν ἑξῆς προϊών· «διὰ τοῦτο ἔχρισέν σε ὁ θεὸς ὁ θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως, παρὰ τοὺς μετόχους σου». τὸν δὴ οὖν κἀνταῦθα ὑπ’ αὐτοῦ τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ κεχρῖσθαι μεμαρτυρημένον πῶς ἂν ἄλλως τις ὀνομάσειεν ἢ Χριστόν;
Ἀλλ' ὅτι μὲν ὁ κυρίως Χριστὸς οὐκ ἄνθρωπος ἦν, υἱὸς δέ τις Θεοῦ, δεξιοῖς τῆς πατρικῆς θεότητος τετι- μημένος, καὶ πολὺ κρείττων οὐ μόνον τῆς θνητῆς καὶ ἀνθρωπείας φύσεως, ἀλλὰ καὶ πάσης τῆς ἐν γενητοῖς νοερᾶς οὐσίας, σαφῶς οἶμαι ἀποδεδειχέναι· πλὴν ἀλλ' ὅτι κατὰ τὰ πρότερον εἰρημένα ὁ αὐτὸς Δαβὶδ ἐν μδ' ψαλμῷ προγραφῇ χρησάμενος τῇ • Ὑπὲρ τοῦ ἀγαπητοῦ καὶ τῶν ἀλλοιωθησομένων, ο ὁμοῦ Θεὸν καὶ βασιλέα καὶ Χριστὸν ἕνα τινὰ καὶ τὸν αὐτὸν ἀναγορεύει, γράφων οὕτως• • Ἐξηρεύ- ξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθὸν, λέγω ἐγὼ τὰ ἔργα μου τῷ βασιλεῖ. Ἡ γλῶσσά μου κάλαμος γραμματέως οξυγράφου· ὡραῖος κάλλει παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων· » οἷς ἑξῆς ἐπιλέγει· . Ο θρά- της σου, ὁ Θεός, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· ῥάβδος ευθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου· ἠγάπησας δικαιοσύνην, καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν· διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου. » Σκόπει δ' οὖν ἐπιμελέστερον, ὅπως κατὰ τὴν τοῦ ψαλμοῦ προγραφὴν ὑπὲρ τοῦ ἀγαπη- τοῦ τὸν λόγον εἶναι προοιμιάζεται, μετὰ τοῦ καὶ εἰς σύνεσιν τῶν λεχθησομένων τὸν ἀκροατήν παρορμάν ἐπισημαίνεται δὲ καὶ τὸ αἴτιον τῆς οἰκονομίας τοῦ λόγου, φάσκων· . Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ἀλλοιωθη νομένων εἰς σύνεσιν ὑπὲρ τοῦ ἀγαπητοῦ. » Τίνας δὲ όλους εἴποις εἶναι τοὺς ἀλλοιωθησομένους ὑπὲρ ὧν ὁ ψαλμὸς εἴρηται, ἢ τοὺς μέλλοντας μεταβαλεῖσθαι ἐκ προτέρου βίου καὶ τρόπου, μετατεθήσεσθαί τε καὶ ἀλλοιωθήσεσθαι διὰ τοῦ προφητευομένου; Οὗτος δὲ ἦν ὁ ἀγαπητὸς τοῦ Θεοῦ, ὑπὲρ οὗ ἐπὶ τῆς προφη- τείας συνέσεως δεῖν ὁ ψαλμὸς ἡμῖν προοιμιάζεται. Εἰ δ' οὖν ἐπαπορήσας, τίς ἄρα ἦν ὁ ἀγαπητὸς οὗτος, περὶ οὗ ἐν τῷ ψαλμῷ προεφητεύετο, παρὰ πόδας ὁ λόγος παραστήσει ἀρχόμενος εὐθὺς καὶ λέγων· « Εξη- ρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθόν. » Εἴποι δὲ ἄν τις αὐτὸν ἐκεῖνον σημαίνεσθαι, τὸν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεόν Λόγον, ὃν θεολογῶν ὁ μέγας εὐαγγελιστής Ιωάν της παρίστη λέγων· « Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λό γος ἦν πρὸς τὸν Θεόν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος. » Τό δ', • Ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθόν, » εἴπερ ἐκ προσώπου τοῦ Πατρὸς καὶ Θεοῦ τῶν ὅλων λέγοιτο, τὴν μονογενῆ τοῦ Θεοῦ Λόγον ὑποφαίνοι ἄν, ὡς ἂν Υἱὸν ἐκ τοῦ Πατρὸς ὑφεστῶτα· ἀλλ' οὐ κατὰ προ- δολὴν, ἢ κατὰ διαίρεσιν, ἢ τομὴν, ἢ μείωσιν, ἢ κατά τί τῶν ἐν σώμασιν ὑπονοουμένων· ἀσεβῆ γὰρ ταῦτα, καὶ πάμπαν ἀπῳκισμένα τῆς ἀῤῥήτου γενεσιουργίας. ´DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. tas ipsius, ut in hominibus, constituit: comparato unguento interim divini Spiritus loco, quem in hominibus prætulerat sacerdotem inunxit, Christumque eum et unctum, relatione ad eum qui ve- rus est, appellavit. Quod autem hæc ita se habeant, quis, cui fides habeatur, testis ipso Mosc dignior? In iis enim quæ ab ipso scripta sunt respondentem sibi Deum ac Dominum, palam sibi imperasse docet, ut secundum exhibitam sibi intelligibileın ac cœlestem illius visionem, corporea specie adorationem in terra constitueret, quæ rerum intelligibilium atque incorporearum imaginem complecteretur. Itaque coelestium angelorum divinarumque potestatum ordines, adumbratione ac figura quadam dicitur descripsisse, cum ipsi utique oraculum dixisset: Facies omnia ad exem- plar quod tibi demonstratuin est in monte " > Ergo quemadmodum reliqua, ita et Pontificem in- duxit, quem terrestri unguento ungeret: itaque umbratilem quemdam ac simulatum, non autem verum Christum et pontificem, illius tamen cœlestis Christi et pontificis instar expressit. A Caterum, ut proprie quidem Christus non homo c vita ac moribus transferendique, et ex alis alii futuri B fuerit, verum Dei Filius, qui dextra paternæ divi- nitatis sit decoratus, et multo præstantior, non se- lum mortali humanaque natura, sed etiam omni intelligibili in rebus creatis essentia intelligatur, plane me arbitror demonstrasse, præter unum i- lud, quod ad ea quæ antehac dicta sunt, addendum esse arbitror, ab eodem utique David in qua- dragesimo quarto psalmo inscriptione præposita, illa quæ est, ‹ pro dilecto et iis qui immutabuntur, » Deum simul et regem et Christum unum et eumdem quendam appellari, bis quidem verbis : Eru - ctavit cor meum verbum bonum, dico ego opera mea regi : lingua mea calamus scribæ velociter scriben- tis speciosus forma præ filiis hominum "., Qui- bus deinceps adjungit. ‹ Sedes tua, Deus, in sæcu- lum sæculi : virga directionis virga regni tui : di- lexisti justitiam, et odisti iniquitatem propterea unxit te Deus Deus tuus oleo exsultationis, præ participibus tuis ". » Considera ergo diligentius quemadmodum secundum psalmi inscriptionem, tum pro dilecto sc verba facere initio statim osten- dat, tum etiam ut ad intelligentiam eorum quæ di… cenda sint, auditorem commoveat, significat præ- terea quænam sit hujus orationis ita disponendæ causa, cum ait : • in finem pro iis qui immuta- buntur, ad intelligentian, pro dilecto 3* : : porro quosnam alios dixeris immutandes, pro quibus hic psalmus sit dictus, nisi eos qui mutandi sint a priore per eum de quo idem Psalmus vaticinatur ? Hic au- tem est dilectus Dei, pro quo in ipsa prophetia in- telligentia esse opus psalmus ipse initio nobis præ- scribit. Quod si dubites quis hic tandem sit dilectus de quo in hoc psalmo tale habeatur vaticinium, e vestigio tibi ipsa oratio declarabit, quæ initio statim ita ait : r Eructavit cor meum verbum bonum. » Di- xerit autem quispiam ipsum illud significari in prin- cipio apud Deum Verbum, de quo theologice seri- bens magnus evangelista Joannes, sic loquitur : ‹ In principio erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum "; » illud vero : • Eructavit cor meum verbum bonum, si qui- dem ex persona Patris et Dei universi dicatur, uni- D cum genitum Dei Verbum significaverit, tanquam Filium qui de Patre exstiterit, non projectione * Exod. xxv, 40. " Psal. XLIV, 2, 3. Ibid. 7, 8. ss Ibid. 1. ss Joan. 1, 1.
PG 22:303ἔχομεν τοιγαροῦν ἤδη καὶ διὰ τούτων δύο τοῦ θεσπιζομένου προσηγορίας, Χριστοῦ καὶ ἀγαπητοῦ, ἑνὸς καὶ τοῦ αὐτοῦ κεκλημένου τοῦ τῆς χρίσεως αἰτίου. δι’ ὃ λέγεται κεχρῖσθαι ὁ δηλούμενος τῷ τῆς ἀγαλλιάσεως ἐλαίῳ, τὴν αἰτίαν ἐκδιδάσκει, ἥτις ἀναδραμόντι σοι μικρόν, μᾶλλον δὲ τὴν πᾶσαν διάνοιαν τῆς λέξεως ἐπιθεωρήσαντι, δήλη ἔσται. φησὶν τοίνυν ὁ ψαλμός, αὐτῷ δὴ τῷ προφητευομένῳ Χριστῷ καὶ ἀγαπητῷ τοῦ θεοῦ προσφωνῶν, τὰ μικρῷ πρόσθεν ἐκτεθειμένα, ἐν οἷς εἴρητο· «ὁ θρόνος σου ὁ θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου. ἠγάπησας δικαιοσύνην καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν· διὰ τοῦτο ἔχρισέν σε ὁ θεὸς ὁ θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου». σκέψαι τοιγαροῦν εἰ μὴ θεῷ ταῦτα προσεφωνεῖτο ἄντικρυς [σὺ» γάρ, φησίν, «ὁ θεός» ἀντὶ τοῦ ὦ θεέ)· «ὁ θρόνος σου εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος» ὑπάρχει, καὶ «ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου». καὶ ἐπεὶ σὺ αὐτὸς ὁ θεὸς «ἠγάπησας δικαιοσύνην καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν, διὰ τοῦτο ἔχρισέν σε ὁ θεὸς ὁ θεός σου», καὶ Χριστόν σε παρὰ πάντας κατεστήσατο.
Α Κατὰ δὲ τὰ πρόσθεν ἡμῖν νενοημένα καὶ τάδε χρή Β μεταλαμβάνειν, ὥσπερ γε ἀπὸ γαστρὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ πρὸ Εωσφόρου ελέγετο γεγεννῆσθαι, τροπικώς ἀκουόντων ἡμῶν τὰ τοιαῦτα, καὶ κατὰ μόνην τὴν ἐν νοητοῖς θεωρίαν τὸ παραπλήσιον ἀποδέχεσθαι χρή. Καὶ ἐν τῷ, ο Ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον αγα θόν, ο κατὰ μόνην διάνοιαν τοῦ θείου Πνεύματος καὶ ταῦτα διεξιόντος, ἐφ᾽ οἷς καὶ νῦν ἡμῖν λέγειν προσ ήκει τὸ σύνηθες ἐφ᾽ ἑκάστου τῶν περὶ αὐτοῦ θεολο γουμένων, καὶ εὐσεβὲς ἐκεῖνο ῥῆμα· « Τὴν γενεάν αὐτοῦ τίς διηγήσεται; ο κἂν θνηταῖς καὶ ἀνθρωπί- ναις φωναῖς συνήθως ἡμῖν αἱ θεῖαι Γραφαὶ καὶ τὸ γεννᾶσθαι ἐπιλέγωσι, καὶ τὸ γαστρὸς ὄνομα παρα λαμβάνωσι. Ταῦτα γὰρ μόνης ἔχεται τῆς κατὰ διά- νοιαν θεωρίας, οὐδ᾽ ἄλλως ἢ νόμοις αλληγορίας υπο βεβλημένα· ὡσπεροῦν καὶ τό· « Ἐξηρεύξατο ή καρ δία μου λόγον ἀγαθὸν, ο περὶ τῆς τοῦ πρώτου Λόγου συστάσεώς τε καὶ οὐσιώσεως ἂν φαίη τις εἰρημένον· ἐπεὶ μηδ' ἄλλως καρδίαν καὶ τὴν παρ' ἡμῖν νοουμέ- νην, καὶ ἐπὶ τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ θεμιτὸν ἐκλαμβάνειν. ᾿Αλλὰ γὰρ ὁ μέν τις τοῦτον εἶναι τὸν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεὸν Λόγον φήσαι ἂν τὸν ψαλμῷ δηλούμενον, Λύ γον εἰκότως ώνομασμένον ἀγαθὸν, ὡς ἂν τοῦ παν αγάθου Πατρὸς ὄντα γέννημα· ἡμεῖς δὲ, μικρῷ ἐν τῷ ψαλμῷ προελθόντες, τὸν προφητευόμενον, αὐτὸν δὴ τοῦτον τὸν ἀγαπητὸν τοῦ Θεοῦ, κεχρίσθαι πάλιν οὐχ ὧδε ὥσπερ ὑπὸ Μωσέως, οὐδ᾽ ὡς ὑπό τινος τῶν ἐν ἀνθρώποις, ἀλλ' ὑπ' αὐτοῦ τοῦ ἀνωτάτου καὶ ἐπὶ πάντων Θεοῦ τε καὶ Πατρὸς αὐτοῦ εὑρήσομεν. Λέγει δ' οὖν ἑξῆς προϊών· . Διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου. › Καὶ δὴ οὖν κἀνταῦθα ὑπ' αὐτοῦ ἐπὶ πάντων θεού κεχρίσθαι μεμαρτυρημένον, πῶς ἂν ἄλλως τις ενα μάσειεν ἢ Χριστόν; Ἔχομεν τοιγαροῦν ἤδη καὶ διὰ τούτων δύο τοῦ θεσπιζομένου προσηγορίας, Χριστοῦ καὶ ἀγαπητοῦ, ἑνὸς καὶ τοῦ αὐτοῦ κεκλημένου, τοῦ τῆς χρίσεως αἰτίου. Διὸ λέγεται κεχρίσθαι ὁ δηλού- μενος τῷ τῆς ἀγαλλιάσεως ἐλαίῳ, τὴν αἰτίαν ἐκδιδά- σκει, ἥτις ἀναδραμόντι σοι μικρόν, μᾶλλον δὲ τὴν πᾶσαν διάνοιαν τῆς λέξεως ἐπιθεωρήσαντι, δήλη ἔσται. Φησὶ τοίνυν ὁ ψαλμὸς αὐτῷ δὴ τῷ προφητεύο μένῳ Χριστῷ καὶ ἀγαπητῷ τοῦ Θεοῦ, προσφωνῶν τὰ μικρῷ πρόσθεν ἐκτεθειμένα, ἐν οἷς εἴρητο· ο Ο θρόνος σου, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· ῥάβδος εὐθύτη- τος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου· ἠγάπησας δικαιοσύνην, καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν· διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου. Σκέψαι τοιγαροῦν, εἰ μὴ Θεῷ ταῦτα προσφωνεῖται ἄντικρυς· « Σὺ ο γάρ, φησὶν, « ὁ Θεὸς, ἡ ἀντὶ τοῦ, ὦ Θεέ, ὁ θρόνος σου εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος ὑπάρ χει, καὶ ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου. Καὶ ἐπεὶ σὺ αὐτὸς ὁ Θεὸς ἠγάπησας δικαιοσύ νην, καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν, διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεός ὁ Θεός σου, καὶ Χριστόν σε παρὰ πάντας και τεστήσατο. » Λευκότερον δὲ τούτων ἡ Εβραίων παρ ρίστησι γραφή, ἣν πρὸς ἀκρίβειαν ἑρμηνεύων ὁ Ακύλας, ᾧδέ πως ἐξέδωκεν εἰπών· « Ο θρόνος σου, EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. II. - APOLOGETICA. se- aliqua, aut divisione, aut sectione, aut diminu- tione, aut alia quapiam ejusmodi ratione, cujus- modi in corporibus agnoscere consuevimus. Impia enim illa et omnino procul abducta, longeque se- mota ab illa generatione ineffabili. Cæterum, cundum ea quæ prius a nobis excogitata sunt, etiam hæc oportet assumere, quod quemadmodum quidem, ubi de utero Dei et ante Luciferum genitus dicitur, figurate nos talia intelligere oportet, et se - cundum considerationem illam duntaxat quæ de iis rebus habetur, quæ sola intelligentia capiuntur, ita etiam illud accipere debemus: Eructavit cor meum verbum bonum : quod quidem di- vinus Spiritus secundum solam intelligentiam enar- rat. Quibus sane nos verbum illud, pro clausula addere possumus satis commode, quod et consue. vimus in omnibus dicere quæ de illo theologice fe- runtur, et omni pietate refertum est. Generatio- nem ejus quis enarrabit **?, Quamvis mortalibus humanisque vocibus consueverint nobis litteræ di- vinæ etiam illius ortum exponere, et uteri vocabu- lum in eo usurpare: hæc enim sola contemplatio- ne secundum intelligentiam capiuntur, nec aliter quidem quam si legibus allegoriæ, quæ permutatio dicitur, subjecta fuerint ; qua quidem ratione etiam illud : « Eruclavit cor neum verbum bonum, » de primi Verbi constitutione illiusque propagatione di- ctum esse, quispiam alirmaverit, quando non ali- ter cor, secundum illud cor duntaxat quod apud nos intelligitur, in Deo Patre accipere fas est: Et C sic quidem alius quispiam : • Verbum quod erat in principio apud Deum, id dixerit habendum de quo psalmus loquitur, quod etiam bono merito di- ctum sit, tanquam de Patre optimo genitum : nos autem in psalmo si longius paulo progrediemur, hunc de quo tale vaticinium fertur, hunc, inquam, ipsum dilectum Dei, unctum fuisse rursus, non sicuti a Mose aut ab alio quopiam homine, sed ab ipso ingenito et omnia infra seipsum habente Deo, atque ejus ipsius Patre, inveniemus. Progressus igitur deinceps sic ait: Propterea unxit te Deus Deus tuus oleo exsultationis pre participibus tuis se : › eum igitur qui hujus quoque psalmi te- stimonio unctus esse dicitur, quonam alio nomine quis appellaverit quam Christum? Habemus igitur D jam nunc in his verbis, duas hujus, qui tali vali- cinio prædicatur, denominationes, Christi et dile- cti, cum ipse unctionis auctor unus et idem sit di- etus : quocirca unctus esse dicitur is, de quo sermo cst, oleo exsultationis, ut ea causa intelligatur, quæ percurrenti tibi pauca, vel potius, omnem talium verborum sensum dispicienti, constabit. Profert igitur psalmus ipsum plane de quo interim vatici- natur, ipsun, inquam, Dei dilectumn, alloquens, e verba quæ paulo ante exposita sunt, in quibus dic- tum est : ‹ Sedes tua, Deus, in sæculum sæculi, virga directionis, virga regni tui dilexisti justi- Isa. Stil, 8. * Psal. sLiv, 8.
λευκότερον δὲ τούτων ἡ Ἑβραίων παρίστησιν γραφή, ἣν πρὸς ἀκρίβειαν ἑρμηνεύων ὁ Ἀκύλας ὧδέ πως ἐξέδωκεν εἰπών· «ὁ θρόνος σου, θεέ, [εἰς] αἰῶνα», καὶ ἔτι· «σκῆπτρον εὐθύτητος σκῆπτρον βασιλείας σου. ἠγάπησας δίκαιον καὶ ἐμίσησας ἀσέβημα· ἐπὶ τούτῳ ἤλειψέν σε, ὁ θεός, ὁ θεός σου ἔλαιον χαρᾶς ἀπὸ ἑταίρων σου». ἀντὶ γοῦν τοῦ «ὁ θεὸς ὁ θεός σου» αὐτὴ ἡ ἑβραϊκὴ λέξις «θεέ, ὁ θεός σου» περιέχει, ἵνα ᾖ τὸ ὅλον· ἠγάπησας, ὦ θεέ, τὸ δίκαιον καὶ ἐμίσησας τὸ ἀσέβημα· διόπερ ἐπὶ τούτῳ ἔχρισέν σε, ὦ θεέ, ὁ ἀνωτάτω καὶ μείζων αὐτὸς ὁ καὶ σοῦ θεός, ὡς εἶναι καὶ τὸν χριόμενον [θεὸν] καὶ τὸν χρίοντα πολὺ πρότερον, πάντων μὲν ὄντα θεὸν καὶ αὐτοῦ δὲ διαφερόντως τοῦ χριομένου. τοῦτο δὲ καὶ αὐτῇ ἐπιστήσαντι τῇ ἑβραίᾳ γλώττῃ φανερὸν ἂν γένοιτο. ἐπὶ γὰρ τῆς πρώτης ἐπωνυμίας, καθ’ ἣν ὁ Ἀκύλας «θρόνος σου, θεὲ» ἡρμήνευσεν, σαφῶς ἀντὶ τοῦ «ὁ θεὸς» «θεὲ» εἰπών, τὸ ἑβραϊκὸν ἐλωὶ̈μ περιέχει. κἀνταῦθα δὲ ὁμοίως ἐπὶ τοῦ «διὰ τοῦτο ἔχρισέν σε, θεὲ» τὸ ἐλωὶ̈μ παρείληπται, ὅπερ τὴν «ὦ θεὲ» κλητικὴν ἐδήλου πτῶσιν.
Α Κατὰ δὲ τὰ πρόσθεν ἡμῖν νενοημένα καὶ τάδε χρή Β μεταλαμβάνειν, ὥσπερ γε ἀπὸ γαστρὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ πρὸ Εωσφόρου ελέγετο γεγεννῆσθαι, τροπικώς ἀκουόντων ἡμῶν τὰ τοιαῦτα, καὶ κατὰ μόνην τὴν ἐν νοητοῖς θεωρίαν τὸ παραπλήσιον ἀποδέχεσθαι χρή. Καὶ ἐν τῷ, ο Ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον αγα θόν, ο κατὰ μόνην διάνοιαν τοῦ θείου Πνεύματος καὶ ταῦτα διεξιόντος, ἐφ᾽ οἷς καὶ νῦν ἡμῖν λέγειν προσ ήκει τὸ σύνηθες ἐφ᾽ ἑκάστου τῶν περὶ αὐτοῦ θεολο γουμένων, καὶ εὐσεβὲς ἐκεῖνο ῥῆμα· « Τὴν γενεάν αὐτοῦ τίς διηγήσεται; ο κἂν θνηταῖς καὶ ἀνθρωπί- ναις φωναῖς συνήθως ἡμῖν αἱ θεῖαι Γραφαὶ καὶ τὸ γεννᾶσθαι ἐπιλέγωσι, καὶ τὸ γαστρὸς ὄνομα παρα λαμβάνωσι. Ταῦτα γὰρ μόνης ἔχεται τῆς κατὰ διά- νοιαν θεωρίας, οὐδ᾽ ἄλλως ἢ νόμοις αλληγορίας υπο βεβλημένα· ὡσπεροῦν καὶ τό· « Ἐξηρεύξατο ή καρ δία μου λόγον ἀγαθὸν, ο περὶ τῆς τοῦ πρώτου Λόγου συστάσεώς τε καὶ οὐσιώσεως ἂν φαίη τις εἰρημένον· ἐπεὶ μηδ' ἄλλως καρδίαν καὶ τὴν παρ' ἡμῖν νοουμέ- νην, καὶ ἐπὶ τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ θεμιτὸν ἐκλαμβάνειν. ᾿Αλλὰ γὰρ ὁ μέν τις τοῦτον εἶναι τὸν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεὸν Λόγον φήσαι ἂν τὸν ψαλμῷ δηλούμενον, Λύ γον εἰκότως ώνομασμένον ἀγαθὸν, ὡς ἂν τοῦ παν αγάθου Πατρὸς ὄντα γέννημα· ἡμεῖς δὲ, μικρῷ ἐν τῷ ψαλμῷ προελθόντες, τὸν προφητευόμενον, αὐτὸν δὴ τοῦτον τὸν ἀγαπητὸν τοῦ Θεοῦ, κεχρίσθαι πάλιν οὐχ ὧδε ὥσπερ ὑπὸ Μωσέως, οὐδ᾽ ὡς ὑπό τινος τῶν ἐν ἀνθρώποις, ἀλλ' ὑπ' αὐτοῦ τοῦ ἀνωτάτου καὶ ἐπὶ πάντων Θεοῦ τε καὶ Πατρὸς αὐτοῦ εὑρήσομεν. Λέγει δ' οὖν ἑξῆς προϊών· . Διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου. › Καὶ δὴ οὖν κἀνταῦθα ὑπ' αὐτοῦ ἐπὶ πάντων θεού κεχρίσθαι μεμαρτυρημένον, πῶς ἂν ἄλλως τις ενα μάσειεν ἢ Χριστόν; Ἔχομεν τοιγαροῦν ἤδη καὶ διὰ τούτων δύο τοῦ θεσπιζομένου προσηγορίας, Χριστοῦ καὶ ἀγαπητοῦ, ἑνὸς καὶ τοῦ αὐτοῦ κεκλημένου, τοῦ τῆς χρίσεως αἰτίου. Διὸ λέγεται κεχρίσθαι ὁ δηλού- μενος τῷ τῆς ἀγαλλιάσεως ἐλαίῳ, τὴν αἰτίαν ἐκδιδά- σκει, ἥτις ἀναδραμόντι σοι μικρόν, μᾶλλον δὲ τὴν πᾶσαν διάνοιαν τῆς λέξεως ἐπιθεωρήσαντι, δήλη ἔσται. Φησὶ τοίνυν ὁ ψαλμὸς αὐτῷ δὴ τῷ προφητεύο μένῳ Χριστῷ καὶ ἀγαπητῷ τοῦ Θεοῦ, προσφωνῶν τὰ μικρῷ πρόσθεν ἐκτεθειμένα, ἐν οἷς εἴρητο· ο Ο θρόνος σου, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· ῥάβδος εὐθύτη- τος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου· ἠγάπησας δικαιοσύνην, καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν· διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου. Σκέψαι τοιγαροῦν, εἰ μὴ Θεῷ ταῦτα προσφωνεῖται ἄντικρυς· « Σὺ ο γάρ, φησὶν, « ὁ Θεὸς, ἡ ἀντὶ τοῦ, ὦ Θεέ, ὁ θρόνος σου εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος ὑπάρ χει, καὶ ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου. Καὶ ἐπεὶ σὺ αὐτὸς ὁ Θεὸς ἠγάπησας δικαιοσύ νην, καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν, διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεός ὁ Θεός σου, καὶ Χριστόν σε παρὰ πάντας και τεστήσατο. » Λευκότερον δὲ τούτων ἡ Εβραίων παρ ρίστησι γραφή, ἣν πρὸς ἀκρίβειαν ἑρμηνεύων ὁ Ακύλας, ᾧδέ πως ἐξέδωκεν εἰπών· « Ο θρόνος σου, EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. II. - APOLOGETICA. se- aliqua, aut divisione, aut sectione, aut diminu- tione, aut alia quapiam ejusmodi ratione, cujus- modi in corporibus agnoscere consuevimus. Impia enim illa et omnino procul abducta, longeque se- mota ab illa generatione ineffabili. Cæterum, cundum ea quæ prius a nobis excogitata sunt, etiam hæc oportet assumere, quod quemadmodum quidem, ubi de utero Dei et ante Luciferum genitus dicitur, figurate nos talia intelligere oportet, et se - cundum considerationem illam duntaxat quæ de iis rebus habetur, quæ sola intelligentia capiuntur, ita etiam illud accipere debemus: Eructavit cor meum verbum bonum : quod quidem di- vinus Spiritus secundum solam intelligentiam enar- rat. Quibus sane nos verbum illud, pro clausula addere possumus satis commode, quod et consue. vimus in omnibus dicere quæ de illo theologice fe- runtur, et omni pietate refertum est. Generatio- nem ejus quis enarrabit **?, Quamvis mortalibus humanisque vocibus consueverint nobis litteræ di- vinæ etiam illius ortum exponere, et uteri vocabu- lum in eo usurpare: hæc enim sola contemplatio- ne secundum intelligentiam capiuntur, nec aliter quidem quam si legibus allegoriæ, quæ permutatio dicitur, subjecta fuerint ; qua quidem ratione etiam illud : « Eruclavit cor neum verbum bonum, » de primi Verbi constitutione illiusque propagatione di- ctum esse, quispiam alirmaverit, quando non ali- ter cor, secundum illud cor duntaxat quod apud nos intelligitur, in Deo Patre accipere fas est: Et C sic quidem alius quispiam : • Verbum quod erat in principio apud Deum, id dixerit habendum de quo psalmus loquitur, quod etiam bono merito di- ctum sit, tanquam de Patre optimo genitum : nos autem in psalmo si longius paulo progrediemur, hunc de quo tale vaticinium fertur, hunc, inquam, ipsum dilectum Dei, unctum fuisse rursus, non sicuti a Mose aut ab alio quopiam homine, sed ab ipso ingenito et omnia infra seipsum habente Deo, atque ejus ipsius Patre, inveniemus. Progressus igitur deinceps sic ait: Propterea unxit te Deus Deus tuus oleo exsultationis pre participibus tuis se : › eum igitur qui hujus quoque psalmi te- stimonio unctus esse dicitur, quonam alio nomine quis appellaverit quam Christum? Habemus igitur D jam nunc in his verbis, duas hujus, qui tali vali- cinio prædicatur, denominationes, Christi et dile- cti, cum ipse unctionis auctor unus et idem sit di- etus : quocirca unctus esse dicitur is, de quo sermo cst, oleo exsultationis, ut ea causa intelligatur, quæ percurrenti tibi pauca, vel potius, omnem talium verborum sensum dispicienti, constabit. Profert igitur psalmus ipsum plane de quo interim vatici- natur, ipsun, inquam, Dei dilectumn, alloquens, e verba quæ paulo ante exposita sunt, in quibus dic- tum est : ‹ Sedes tua, Deus, in sæculum sæculi, virga directionis, virga regni tui dilexisti justi- Isa. Stil, 8. * Psal. sLiv, 8.
ἀντὶ δὲ τῆς ὀρθῆς καὶ εὐθείας τοῦ ὀνόματος, καθ’ ὃ εἴρηται «διὰ τοῦτο ἔχρισέν σε ὁ θεὸς ὁ θεὸς» τὸ ἑβραϊκὸν ἐλωὰχ περιέχει σφόδρα ἀπηκριβωμένως, ἵν’ ᾖ τὸ μὲν ἐλωὶ̈μ κατὰ κλητικὴν πτῶσιν ἐξενηνεγμένον, δηλοῦν τὸ «ὦ θεέ», τὸ δὲ ἐλωὰχ «ὁ θεός σου» κατὰ τὴν εὐθεῖαν· ὥστε ἀκριβῶς ἔχειν τὴν φήσασαν ἑρμηνείαν «διὰ τοῦτο ἔχρισέν σε, ὁ θεός, ὁ θεός σου». λευκότατα γοῦν ὁ λόγος διὰ τούτων, θεῷ προσφωνῶν, φησὶν αὐτὸν κεχρῖσθαι ὑπὸ τοῦ θεοῦ ἐλαίῳ ἀγαλλιάσεως παρὰ πάντας τοὺς πώποτε τῆς αὐτῆς αὐτῷ μετεσχηκότας προσηγορίας. ἔχεις τοιγαροῦν ἐν τούτοις σαφῶς θεὸν χριόμενον καὶ χριστὸν γινόμενον, οὐ μύρῳ σκευαστῷ οὐδ’ ὑπ’ ἀνθρώπων εἰς τοῦτο παριόντα, ἀλλ’ οὐδὲ τοῖς λοιποῖς ἀνθρώποις παραπλήσιον. ὁ δ’ αὐτὸς οὗτος ἦν καὶ ἀγαπητὸς τοῦ θεοῦ καὶ γέννημα αὐτοῦ καὶ ἱερεὺς αἰώνιος καὶ σύνθρονος ἀνηγορευμένος τοῦ πατρός. τίς δ’ ἂν οὗτος εἴη ἢ ὁ πρωτότοκος τοῦ θεοῦ λόγος, «ὁ ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν θεὸν» θεὸς ὤν, ὁ διὰ πάσης τῆς ἐνθέου γραφῆς θεολογούμενος, ὡς καὶ ἐν τοῖς ἑξῆς διὰ πλειόνων ὁ λόγος προϊὼν ἐπιδείξει.
Α Κατὰ δὲ τὰ πρόσθεν ἡμῖν νενοημένα καὶ τάδε χρή Β μεταλαμβάνειν, ὥσπερ γε ἀπὸ γαστρὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ πρὸ Εωσφόρου ελέγετο γεγεννῆσθαι, τροπικώς ἀκουόντων ἡμῶν τὰ τοιαῦτα, καὶ κατὰ μόνην τὴν ἐν νοητοῖς θεωρίαν τὸ παραπλήσιον ἀποδέχεσθαι χρή. Καὶ ἐν τῷ, ο Ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον αγα θόν, ο κατὰ μόνην διάνοιαν τοῦ θείου Πνεύματος καὶ ταῦτα διεξιόντος, ἐφ᾽ οἷς καὶ νῦν ἡμῖν λέγειν προσ ήκει τὸ σύνηθες ἐφ᾽ ἑκάστου τῶν περὶ αὐτοῦ θεολο γουμένων, καὶ εὐσεβὲς ἐκεῖνο ῥῆμα· « Τὴν γενεάν αὐτοῦ τίς διηγήσεται; ο κἂν θνηταῖς καὶ ἀνθρωπί- ναις φωναῖς συνήθως ἡμῖν αἱ θεῖαι Γραφαὶ καὶ τὸ γεννᾶσθαι ἐπιλέγωσι, καὶ τὸ γαστρὸς ὄνομα παρα λαμβάνωσι. Ταῦτα γὰρ μόνης ἔχεται τῆς κατὰ διά- νοιαν θεωρίας, οὐδ᾽ ἄλλως ἢ νόμοις αλληγορίας υπο βεβλημένα· ὡσπεροῦν καὶ τό· « Ἐξηρεύξατο ή καρ δία μου λόγον ἀγαθὸν, ο περὶ τῆς τοῦ πρώτου Λόγου συστάσεώς τε καὶ οὐσιώσεως ἂν φαίη τις εἰρημένον· ἐπεὶ μηδ' ἄλλως καρδίαν καὶ τὴν παρ' ἡμῖν νοουμέ- νην, καὶ ἐπὶ τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ θεμιτὸν ἐκλαμβάνειν. ᾿Αλλὰ γὰρ ὁ μέν τις τοῦτον εἶναι τὸν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεὸν Λόγον φήσαι ἂν τὸν ψαλμῷ δηλούμενον, Λύ γον εἰκότως ώνομασμένον ἀγαθὸν, ὡς ἂν τοῦ παν αγάθου Πατρὸς ὄντα γέννημα· ἡμεῖς δὲ, μικρῷ ἐν τῷ ψαλμῷ προελθόντες, τὸν προφητευόμενον, αὐτὸν δὴ τοῦτον τὸν ἀγαπητὸν τοῦ Θεοῦ, κεχρίσθαι πάλιν οὐχ ὧδε ὥσπερ ὑπὸ Μωσέως, οὐδ᾽ ὡς ὑπό τινος τῶν ἐν ἀνθρώποις, ἀλλ' ὑπ' αὐτοῦ τοῦ ἀνωτάτου καὶ ἐπὶ πάντων Θεοῦ τε καὶ Πατρὸς αὐτοῦ εὑρήσομεν. Λέγει δ' οὖν ἑξῆς προϊών· . Διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου. › Καὶ δὴ οὖν κἀνταῦθα ὑπ' αὐτοῦ ἐπὶ πάντων θεού κεχρίσθαι μεμαρτυρημένον, πῶς ἂν ἄλλως τις ενα μάσειεν ἢ Χριστόν; Ἔχομεν τοιγαροῦν ἤδη καὶ διὰ τούτων δύο τοῦ θεσπιζομένου προσηγορίας, Χριστοῦ καὶ ἀγαπητοῦ, ἑνὸς καὶ τοῦ αὐτοῦ κεκλημένου, τοῦ τῆς χρίσεως αἰτίου. Διὸ λέγεται κεχρίσθαι ὁ δηλού- μενος τῷ τῆς ἀγαλλιάσεως ἐλαίῳ, τὴν αἰτίαν ἐκδιδά- σκει, ἥτις ἀναδραμόντι σοι μικρόν, μᾶλλον δὲ τὴν πᾶσαν διάνοιαν τῆς λέξεως ἐπιθεωρήσαντι, δήλη ἔσται. Φησὶ τοίνυν ὁ ψαλμὸς αὐτῷ δὴ τῷ προφητεύο μένῳ Χριστῷ καὶ ἀγαπητῷ τοῦ Θεοῦ, προσφωνῶν τὰ μικρῷ πρόσθεν ἐκτεθειμένα, ἐν οἷς εἴρητο· ο Ο θρόνος σου, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· ῥάβδος εὐθύτη- τος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου· ἠγάπησας δικαιοσύνην, καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν· διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου. Σκέψαι τοιγαροῦν, εἰ μὴ Θεῷ ταῦτα προσφωνεῖται ἄντικρυς· « Σὺ ο γάρ, φησὶν, « ὁ Θεὸς, ἡ ἀντὶ τοῦ, ὦ Θεέ, ὁ θρόνος σου εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος ὑπάρ χει, καὶ ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου. Καὶ ἐπεὶ σὺ αὐτὸς ὁ Θεὸς ἠγάπησας δικαιοσύ νην, καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν, διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεός ὁ Θεός σου, καὶ Χριστόν σε παρὰ πάντας και τεστήσατο. » Λευκότερον δὲ τούτων ἡ Εβραίων παρ ρίστησι γραφή, ἣν πρὸς ἀκρίβειαν ἑρμηνεύων ὁ Ακύλας, ᾧδέ πως ἐξέδωκεν εἰπών· « Ο θρόνος σου, EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. II. - APOLOGETICA. se- aliqua, aut divisione, aut sectione, aut diminu- tione, aut alia quapiam ejusmodi ratione, cujus- modi in corporibus agnoscere consuevimus. Impia enim illa et omnino procul abducta, longeque se- mota ab illa generatione ineffabili. Cæterum, cundum ea quæ prius a nobis excogitata sunt, etiam hæc oportet assumere, quod quemadmodum quidem, ubi de utero Dei et ante Luciferum genitus dicitur, figurate nos talia intelligere oportet, et se - cundum considerationem illam duntaxat quæ de iis rebus habetur, quæ sola intelligentia capiuntur, ita etiam illud accipere debemus: Eructavit cor meum verbum bonum : quod quidem di- vinus Spiritus secundum solam intelligentiam enar- rat. Quibus sane nos verbum illud, pro clausula addere possumus satis commode, quod et consue. vimus in omnibus dicere quæ de illo theologice fe- runtur, et omni pietate refertum est. Generatio- nem ejus quis enarrabit **?, Quamvis mortalibus humanisque vocibus consueverint nobis litteræ di- vinæ etiam illius ortum exponere, et uteri vocabu- lum in eo usurpare: hæc enim sola contemplatio- ne secundum intelligentiam capiuntur, nec aliter quidem quam si legibus allegoriæ, quæ permutatio dicitur, subjecta fuerint ; qua quidem ratione etiam illud : « Eruclavit cor neum verbum bonum, » de primi Verbi constitutione illiusque propagatione di- ctum esse, quispiam alirmaverit, quando non ali- ter cor, secundum illud cor duntaxat quod apud nos intelligitur, in Deo Patre accipere fas est: Et C sic quidem alius quispiam : • Verbum quod erat in principio apud Deum, id dixerit habendum de quo psalmus loquitur, quod etiam bono merito di- ctum sit, tanquam de Patre optimo genitum : nos autem in psalmo si longius paulo progrediemur, hunc de quo tale vaticinium fertur, hunc, inquam, ipsum dilectum Dei, unctum fuisse rursus, non sicuti a Mose aut ab alio quopiam homine, sed ab ipso ingenito et omnia infra seipsum habente Deo, atque ejus ipsius Patre, inveniemus. Progressus igitur deinceps sic ait: Propterea unxit te Deus Deus tuus oleo exsultationis pre participibus tuis se : › eum igitur qui hujus quoque psalmi te- stimonio unctus esse dicitur, quonam alio nomine quis appellaverit quam Christum? Habemus igitur D jam nunc in his verbis, duas hujus, qui tali vali- cinio prædicatur, denominationes, Christi et dile- cti, cum ipse unctionis auctor unus et idem sit di- etus : quocirca unctus esse dicitur is, de quo sermo cst, oleo exsultationis, ut ea causa intelligatur, quæ percurrenti tibi pauca, vel potius, omnem talium verborum sensum dispicienti, constabit. Profert igitur psalmus ipsum plane de quo interim vatici- natur, ipsun, inquam, Dei dilectumn, alloquens, e verba quæ paulo ante exposita sunt, in quibus dic- tum est : ‹ Sedes tua, Deus, in sæculum sæculi, virga directionis, virga regni tui dilexisti justi- Isa. Stil, 8. * Psal. sLiv, 8.
Τούτων δῆτα προτεθεωρημένων ἡμῖν περὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ οὐσιώσεώς τε καὶ προσηγορίας, φέρε λοιπὸν ἀναλαβόντες τὴν προταθεῖσαν ὑπόθεσιν, δι’ ὅσων προφητικῶν προρρήσεων ὁ Χριστὸς ὀνομαστὶ προεκηρύττετο, θεασώμεθα. [Ἀπὸ τοῦ β Ψαλμοῦ]. «Ἵνα τί ἐφρύαξαν ἔθνη καὶ λαοὶ ἐμελέτησαν κενά; παρέστησαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ οἱ ἄρχοντες συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατὰ τοῦ κυρίου καὶ κατὰ τοῦ χριστοῦ αὐτοῦ». οἷς ἑξῆς ἐπιλέγει· «ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ὑπ’ αὐτοῦ ἐπὶ Σιὼν ὄρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ, διαγγελῶν τὸ πρόσταγμα κυρίου. κύριος εἶπεν πρός με, υἱός μου εἶ σύ, ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε. αἴτησαι παρ’ ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς». Σαφέστατα καὶ διὰ τούτων τὸ θεῖον πνεῦμα τὸν Χριστὸν ἀναφωνεῖ, υἱόν τε αὐτὸν ἀποκαλεῖ τοῦ θεοῦ κατὰ τὰ προηγορευμένα, ὁμοῦ καὶ ἐπιβουλήν τινα ἔσεσθαι κατ’ αὐτοῦ σημαίνει, καὶ τῶν ἐθνῶν τὴν δι’ αὐτοῦ γενομένην κλῆσιν προκηρύττει·
Α Κατὰ δὲ τὰ πρόσθεν ἡμῖν νενοημένα καὶ τάδε χρή Β μεταλαμβάνειν, ὥσπερ γε ἀπὸ γαστρὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ πρὸ Εωσφόρου ελέγετο γεγεννῆσθαι, τροπικώς ἀκουόντων ἡμῶν τὰ τοιαῦτα, καὶ κατὰ μόνην τὴν ἐν νοητοῖς θεωρίαν τὸ παραπλήσιον ἀποδέχεσθαι χρή. Καὶ ἐν τῷ, ο Ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον αγα θόν, ο κατὰ μόνην διάνοιαν τοῦ θείου Πνεύματος καὶ ταῦτα διεξιόντος, ἐφ᾽ οἷς καὶ νῦν ἡμῖν λέγειν προσ ήκει τὸ σύνηθες ἐφ᾽ ἑκάστου τῶν περὶ αὐτοῦ θεολο γουμένων, καὶ εὐσεβὲς ἐκεῖνο ῥῆμα· « Τὴν γενεάν αὐτοῦ τίς διηγήσεται; ο κἂν θνηταῖς καὶ ἀνθρωπί- ναις φωναῖς συνήθως ἡμῖν αἱ θεῖαι Γραφαὶ καὶ τὸ γεννᾶσθαι ἐπιλέγωσι, καὶ τὸ γαστρὸς ὄνομα παρα λαμβάνωσι. Ταῦτα γὰρ μόνης ἔχεται τῆς κατὰ διά- νοιαν θεωρίας, οὐδ᾽ ἄλλως ἢ νόμοις αλληγορίας υπο βεβλημένα· ὡσπεροῦν καὶ τό· « Ἐξηρεύξατο ή καρ δία μου λόγον ἀγαθὸν, ο περὶ τῆς τοῦ πρώτου Λόγου συστάσεώς τε καὶ οὐσιώσεως ἂν φαίη τις εἰρημένον· ἐπεὶ μηδ' ἄλλως καρδίαν καὶ τὴν παρ' ἡμῖν νοουμέ- νην, καὶ ἐπὶ τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ θεμιτὸν ἐκλαμβάνειν. ᾿Αλλὰ γὰρ ὁ μέν τις τοῦτον εἶναι τὸν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεὸν Λόγον φήσαι ἂν τὸν ψαλμῷ δηλούμενον, Λύ γον εἰκότως ώνομασμένον ἀγαθὸν, ὡς ἂν τοῦ παν αγάθου Πατρὸς ὄντα γέννημα· ἡμεῖς δὲ, μικρῷ ἐν τῷ ψαλμῷ προελθόντες, τὸν προφητευόμενον, αὐτὸν δὴ τοῦτον τὸν ἀγαπητὸν τοῦ Θεοῦ, κεχρίσθαι πάλιν οὐχ ὧδε ὥσπερ ὑπὸ Μωσέως, οὐδ᾽ ὡς ὑπό τινος τῶν ἐν ἀνθρώποις, ἀλλ' ὑπ' αὐτοῦ τοῦ ἀνωτάτου καὶ ἐπὶ πάντων Θεοῦ τε καὶ Πατρὸς αὐτοῦ εὑρήσομεν. Λέγει δ' οὖν ἑξῆς προϊών· . Διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου. › Καὶ δὴ οὖν κἀνταῦθα ὑπ' αὐτοῦ ἐπὶ πάντων θεού κεχρίσθαι μεμαρτυρημένον, πῶς ἂν ἄλλως τις ενα μάσειεν ἢ Χριστόν; Ἔχομεν τοιγαροῦν ἤδη καὶ διὰ τούτων δύο τοῦ θεσπιζομένου προσηγορίας, Χριστοῦ καὶ ἀγαπητοῦ, ἑνὸς καὶ τοῦ αὐτοῦ κεκλημένου, τοῦ τῆς χρίσεως αἰτίου. Διὸ λέγεται κεχρίσθαι ὁ δηλού- μενος τῷ τῆς ἀγαλλιάσεως ἐλαίῳ, τὴν αἰτίαν ἐκδιδά- σκει, ἥτις ἀναδραμόντι σοι μικρόν, μᾶλλον δὲ τὴν πᾶσαν διάνοιαν τῆς λέξεως ἐπιθεωρήσαντι, δήλη ἔσται. Φησὶ τοίνυν ὁ ψαλμὸς αὐτῷ δὴ τῷ προφητεύο μένῳ Χριστῷ καὶ ἀγαπητῷ τοῦ Θεοῦ, προσφωνῶν τὰ μικρῷ πρόσθεν ἐκτεθειμένα, ἐν οἷς εἴρητο· ο Ο θρόνος σου, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· ῥάβδος εὐθύτη- τος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου· ἠγάπησας δικαιοσύνην, καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν· διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου. Σκέψαι τοιγαροῦν, εἰ μὴ Θεῷ ταῦτα προσφωνεῖται ἄντικρυς· « Σὺ ο γάρ, φησὶν, « ὁ Θεὸς, ἡ ἀντὶ τοῦ, ὦ Θεέ, ὁ θρόνος σου εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος ὑπάρ χει, καὶ ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου. Καὶ ἐπεὶ σὺ αὐτὸς ὁ Θεὸς ἠγάπησας δικαιοσύ νην, καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν, διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεός ὁ Θεός σου, καὶ Χριστόν σε παρὰ πάντας και τεστήσατο. » Λευκότερον δὲ τούτων ἡ Εβραίων παρ ρίστησι γραφή, ἣν πρὸς ἀκρίβειαν ἑρμηνεύων ὁ Ακύλας, ᾧδέ πως ἐξέδωκεν εἰπών· « Ο θρόνος σου, EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. II. - APOLOGETICA. se- aliqua, aut divisione, aut sectione, aut diminu- tione, aut alia quapiam ejusmodi ratione, cujus- modi in corporibus agnoscere consuevimus. Impia enim illa et omnino procul abducta, longeque se- mota ab illa generatione ineffabili. Cæterum, cundum ea quæ prius a nobis excogitata sunt, etiam hæc oportet assumere, quod quemadmodum quidem, ubi de utero Dei et ante Luciferum genitus dicitur, figurate nos talia intelligere oportet, et se - cundum considerationem illam duntaxat quæ de iis rebus habetur, quæ sola intelligentia capiuntur, ita etiam illud accipere debemus: Eructavit cor meum verbum bonum : quod quidem di- vinus Spiritus secundum solam intelligentiam enar- rat. Quibus sane nos verbum illud, pro clausula addere possumus satis commode, quod et consue. vimus in omnibus dicere quæ de illo theologice fe- runtur, et omni pietate refertum est. Generatio- nem ejus quis enarrabit **?, Quamvis mortalibus humanisque vocibus consueverint nobis litteræ di- vinæ etiam illius ortum exponere, et uteri vocabu- lum in eo usurpare: hæc enim sola contemplatio- ne secundum intelligentiam capiuntur, nec aliter quidem quam si legibus allegoriæ, quæ permutatio dicitur, subjecta fuerint ; qua quidem ratione etiam illud : « Eruclavit cor neum verbum bonum, » de primi Verbi constitutione illiusque propagatione di- ctum esse, quispiam alirmaverit, quando non ali- ter cor, secundum illud cor duntaxat quod apud nos intelligitur, in Deo Patre accipere fas est: Et C sic quidem alius quispiam : • Verbum quod erat in principio apud Deum, id dixerit habendum de quo psalmus loquitur, quod etiam bono merito di- ctum sit, tanquam de Patre optimo genitum : nos autem in psalmo si longius paulo progrediemur, hunc de quo tale vaticinium fertur, hunc, inquam, ipsum dilectum Dei, unctum fuisse rursus, non sicuti a Mose aut ab alio quopiam homine, sed ab ipso ingenito et omnia infra seipsum habente Deo, atque ejus ipsius Patre, inveniemus. Progressus igitur deinceps sic ait: Propterea unxit te Deus Deus tuus oleo exsultationis pre participibus tuis se : › eum igitur qui hujus quoque psalmi te- stimonio unctus esse dicitur, quonam alio nomine quis appellaverit quam Christum? Habemus igitur D jam nunc in his verbis, duas hujus, qui tali vali- cinio prædicatur, denominationes, Christi et dile- cti, cum ipse unctionis auctor unus et idem sit di- etus : quocirca unctus esse dicitur is, de quo sermo cst, oleo exsultationis, ut ea causa intelligatur, quæ percurrenti tibi pauca, vel potius, omnem talium verborum sensum dispicienti, constabit. Profert igitur psalmus ipsum plane de quo interim vatici- natur, ipsun, inquam, Dei dilectumn, alloquens, e verba quæ paulo ante exposita sunt, in quibus dic- tum est : ‹ Sedes tua, Deus, in sæculum sæculi, virga directionis, virga regni tui dilexisti justi- Isa. Stil, 8. * Psal. sLiv, 8.
PG 22:307ἅπερ διαρρήδην αὐτοῖς ἔργοις ἐπὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ἡ τῶν πραγμάτων ἐπέδειξεν ἔκβασις, εἰσέτι τε νῦν ἔθνη καὶ λαοὶ βασιλεῖς τε καὶ ἄρχοντες οὔπω παύονται τῆς κατά τε αὐτοῦ καὶ τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ συσκευῆς. εἰ δ’ ἐπὶ μέλλοντα χρόνον ἀναφέροιεν ταῦτα οἱ ἐκ περιτομῆς, ὥρα τὸν προσδοκώμενον αὐτοῖς Χριστὸν ἐπιβουλευθήσεσθαι αὖθις ὁμολογεῖν, κατὰ τὸ παρὸν λόγιον φάσκον· «παρέστησαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς καὶ οἱ ἄρχοντες συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατὰ τοῦ κυρίου καὶ κατὰ τοῦ χριστοῦ αὐτοῦ». ὅπερ οὐκ ἂν δοῖεν, δυνάστην τινὰ μέγαν καὶ βασιλέα αἰώνιον καὶ λυτρωτὴν ἑαυτῶν ἔσεσθαι τὸν ἥξοντα Χριστὸν προσδοκῶντες. εἰ γὰρ δὴ κἀκεῖνος ἐλθὼν τὰ ὅμοια πάθοι τῷ ἐληλυθότι, καὶ τί μὴ μᾶλλον ἐκείνῳ ἢ τούτῳ πιστευτέον ἢ ἀπιστητέον;
θεέ εἰς αἰῶνα καὶ ἔτι· σκήπτρον εὐθύτητος σκη- πτρον βασιλείας σου. Ηγάπησας δίκαιον. καὶ ἐμίστ σας ἀπέβημα· ἐπὶ τούτῳ ἥλειφέ σε ο (1) Θεὸς ὁ Θεός σου ἔλαιον χαρᾶς ἀπὸ ἑταίρων σου. ο 'Αντ. γοῦν τοῦ « ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου, » αὐτὴ ἡ Ἑβραϊκὴ λέ- ξις, ο Θεέ, ὁ Θεός σου, ο περιέχει, ἵνα ᾖ τὸ ὅλον· Ηγάπησας, ὦ Θεξ, τὸ δίκαιον, καὶ ἐμίσησας τὸ ἀπέ σημα· διόπερ ἐπὶ τούτῳ ἔχρισέ σε, ὦ Θεέ, ὁ ἀνω- κάτω καὶ μείζων αὐτὸς ὁ καὶ σοῦ Θεὸς, ὡς εἶναι καὶ τὸν χριόμενον καὶ τὸν χρίοντα πολὺ πρότερον, πάνω των μὲν ὄντα θεὸν, καὶ αὐτοῦ δὲ διαφερόντως τοῦ χρισμένου. Τοῦτο δὲ καὶ αὐτῇ ἐπιστήσαντι τῇ Ἑβραί. γλώττῃ φανερὸν ἂν γένοιτο. Ἐπὶ γὰρ τῆς πρώτης ἐπωνυμίας, καθ' ἣν ὁ ᾿Ακύλας, ο θρόνος σου, Θεέ, » Ερμήνευσε σαφῶς ἀντὶ τοῦ ὁ Θεὸς Θεὸ εἰπὼν, τὸ Εβραϊκὸν Ἐλωμ περιέχει. Κάνταῦθα δὲ ὁμοίως ἐπὶ τοῦ, « Διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε, Θεέ, » τὸ Ἐλωΐμ πα- ρείληπται, ὅπερ τὴν, ὦ Θεέ, κλητικὴν ἐδήλου πτῶσιν· ἀντὶ δὲ τῆς ὀρθῆς καὶ εὐθείας τοῦ ὀνόματος, καθ' εἴρηται· « Διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε, ὁ Θεὸς ὁ Θεὸς, » τὸ Εβραϊκὸν Ἑλωὰχ περιέχει, σφόδρα ἀπηκριβωμέ- νως· ἵν᾽ ᾖ τὸ μὲν Ἑλωΐμ, κατὰ κλητικὴν πτῶσιν ἐξενηνεγμένον, δηλοῦν τὸ, ὦ Θεέ, τὸ δὲ Ἐλωἀχ, ὁ Θεός σου, κατὰ τὴν εὐθεῖαν· ὥστε ἀκριβῶς ἔχειν τὴν φήσασαν ἑρμηνείαν·. Διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε, ὁ θεὸς ὁ Θεός σου. › Λευκότατα γοῦν ὁ λόγος διὰ τού των θεῷ προσφωνῶν, φησὶν αὐτὸν κεχρίσθαι ὑπὸ τοῦ Θεοῦ ἐλαίῳ ἀγαλλιάσεως παρὰ πάντας τοὺς πιο ποτε τῆς αὐτῆς αὐτῷ μετεσχηκότας προσηγορίας. Έχεις τοιγαροῦν ἐν τούτοις σαφῶς Θεὸν χριόμενον ς καὶ Χριστὸν γινόμενον, οὐ μύρῳ σκευαστῷ, οὐδ᾽ ὑπ' ἀνθρώπων εἰς τοῦτο παριόντα, ἀλλ' οὐδὲ τοῖς λοιποῖς ἀνθρώποις παραπλήσιον. Ο δὲ αὐτὸς οὗτος ἦν καὶ ἀγαπητὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ γέννημα αὐτοῦ καὶ ἱερεὺς αἰώνιος καὶ σύνθρονος ἀνηγορευμένος τοῦ Πατρός. Τίς δ' ἂν οὗτος εἴη ἢ ὁ πρωτότοκος τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεὸν Θεὸς ὤν, ὁ διὰ πάσης τῆς ἐνθέου Γραφῆς θεολογούμενος; ὡς καὶ ἐν τοῖς ἑξῆς διὰ πλειόνων ὁ λόγος προϊὼν ἐπιδείξει. Τούτων δῆτα προτεθεωρημένων ἡμῖν περὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ οὐσιών σεώς τε καὶ προσηγορίας, φέρε λοιπόν, ἀναλαβόντες τὴν προταθεῖσαν ὑπόθεσιν, δι᾿ ὅσων προφητικών προῤῥήσεων ὁ Χριστὸς ὀνομαστὶ ποοεκηρύττετο, θεασώμεθα. ο ο ο ο ο ο Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ Β. Δι' ὅσων ὁ Χριστὸς ὀνομαστὶ ὑπὸ βασιλέων καὶ ἀρχόντων καὶ ἐθνῶν καὶ λαῶν ἐπιβουλευόμενος, ἐξ αὐτοῦ τε τοῦ Θεοῦ γεννώμενος, καὶ Υἱὸς ἀνθρώπου DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. . A tiam, et odist iniquitatem: propterea unxit te Deus C Deus tuus oleo exsultationis præ participibus tuis. › Inspice igitur Deumne in his alloquatur planissime, an non : nempe ‹ tu, » inquit, ‹ Deus, pro eo quod est, ‹ o Deus, sedes tua in sæculum sæculi exstat, et virga directionis, virga regni tui : et quoniam tu ipse, Deus, dilexisti justitiam, et odisti iniquitatem, propterea unxit te Deus Deus tuus, et Christum te præ omnibus consti- tuit. Sed longe his clarius Scriptura Hebræorum idem demonstrat, quam Aquila accuratissime in- terpretans, his verbis edidit : e Sedes tua, e Deus, in sæculum et ultra : sceptrum directionis, sce ptrum regni tui : dilexisti quod justum est, et odi- sti impietatem ; super hoc, unxit te, Deus, B Deus tuus oleo lætitiæ ab amicis tuis. › Pro eo igi- tur quod est, Deus Deus tuus, Hebraicus ipse contextus habet, ‹ o Deus, Deus tuus, » ut totum sit : Dilexisti, o Deus, quod justum est, et odisti impietatem propterea ob hanc ipsam causam unxit te, o Deus, ille, qui tuus quoque est Deus, ut sit et qui ungitur Deus, et qui ungit, qui qui- dem sit omnium Deus. Hoc autem ei qui Hebrai- cam linguam diligentius attenderit, plane admo- dum constabit. Nam in prima denominatione, ubi Aquila, sedes tua, Deus,, interpretatus est ; qui plane pro eo quod est Deus, Deus, enuntia- vit, ipsum Hebraicum habet Eloim. Porro hic iti- dem in illo, propterea unxit te, o Deus, o ipsum Eloim intelligitur, quod vocativum casum, Dess, significat. Pro recto vero nominis casu, ubi di- ctum est : e propterea unxit te Deus Deus tuus, ipsum Hebraicum habet Eloach, admodum accu- rate atque exquisite : ut sit, ipsum quidem Eloim, vocativo casu, significans, Deus ; ipsum vero Eloach, Deus tuus, reclo casu : ut hæc sit exqui- sitissima interpretatio, quæ habet : • propterea unxit te, Deus, Deus tuus. » Clarissime igitur in his Deum alloquens, oraculum ait ipsum un- ctum esse a Deo, oleo exsultationis præ omnibus qui unquam ejusdem cum ipso participes fuerint appellationis. Habes igitur in his planissime, Deum qui ungitur, et Christus eficitur, non unguento composito, neque ab hominibus ad id dignitatis provectum, ac ne eadem quidem cum cæteris hominibus ratione. Porro hic idem est et dilectus Dei, et ejusdem proles, et sacerdos æternus, et consessor patris dictus. Sed quis hic tandem erit, nisi primum genitum Dei Verbum, qui in principio apud Deum, Deus erat? qui per totam divinam Scripturam prædicatur ut Deus, quemadmodum deinceps oratione longius progressus, pluribus verbis ostendam. Cum hæc igitur a nobis hactenus considerata sint de Christi propagatione, deque ejusdem appellatione, agedum, propositum argumentum repetamus, et quam multis propheticis prædictionibus Christus nomi- natim sit antea nuntiatus, contemplemur. IG' - locum non de homine assumpto sed Deo exsistente D - XVI. A psalmo 11. Quam multis scripturis Christus nominatim, qui a regibus et principibus et gentibus et populis circumvenitur, et ab ipso Deo gigni- tur, et Filius hominis appellatur, gentiumque et interpretatur, et sic majorem et minorem Deitatem statuit. (1) Hic ut saepe Eusebius arianizat. Nam hunc
εἰ δ’ ἐντεῦθεν ἀποκλεισθέντες ἐπὶ τὸν Δαβὶδ ἤ τινα τῶν ἐξ αὐτοῦ γενομένων βασιλέων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀναφέροιεν τὸν χρησμόν, καὶ οὕτω δεικτέον, ὡς οὔτε Δαβὶδ οὔθ’ ἕτερός τις τῶν πώποτε παρ’ Ἑβραίοις διαφανῶν ἱστόρηται οὔθ’ υἱὸς χρηματίσας τοῦ θεοῦ, οὔθ’ ὑπὸ τοῦ θεοῦ γεγεννημένος κατὰ τὸν ἐν τῷ ψαλμῷ θεσπιζόμενον, οὐδ’ ἄρα ὑπὸ πάντων τῶν ἐθνῶν καὶ βασιλέων ἀρχόντων τε καὶ λαῶν ἐπιβεβουλευμένος. εἰ δ’ οὐδεὶς ἐκείνων δείκνυται, αὐτοῖς δὲ ἔργοις συνίσταται ταῦτα πάντα καὶ πάλαι μὲν ὑπομείνας καὶ νῦν δὲ ἔτι καὶ σήμερον ὑπό τε βασιλέων καὶ ἀρχόντων ἐθνῶν τε καὶ λαῶν πολεμούμενος ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ, τί τὸ ἐμποδὼν μὴ οὐχὶ αὐτὸν εἶναι τὸν προφητευόμενον διὰ τοῦ φήσαντος λογίου· «παρέστησαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ οἱ ἄρχοντες συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατὰ τοῦ κυρίου καὶ κατὰ τοῦ χριστοῦ αὐτοῦ». μόνῳ δὲ αὐτῷ καὶ τὰ ἐπιφερόμενα ἁρμόττοι ἂν τοῦ ψαλμοῦ δι’ ὧν εἴρηται· «κύριος εἶπεν πρός με, υἱός μου εἶ σύ, ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε· αἴτησαι παρ’ ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς».
θεέ εἰς αἰῶνα καὶ ἔτι· σκήπτρον εὐθύτητος σκη- πτρον βασιλείας σου. Ηγάπησας δίκαιον. καὶ ἐμίστ σας ἀπέβημα· ἐπὶ τούτῳ ἥλειφέ σε ο (1) Θεὸς ὁ Θεός σου ἔλαιον χαρᾶς ἀπὸ ἑταίρων σου. ο 'Αντ. γοῦν τοῦ « ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου, » αὐτὴ ἡ Ἑβραϊκὴ λέ- ξις, ο Θεέ, ὁ Θεός σου, ο περιέχει, ἵνα ᾖ τὸ ὅλον· Ηγάπησας, ὦ Θεξ, τὸ δίκαιον, καὶ ἐμίσησας τὸ ἀπέ σημα· διόπερ ἐπὶ τούτῳ ἔχρισέ σε, ὦ Θεέ, ὁ ἀνω- κάτω καὶ μείζων αὐτὸς ὁ καὶ σοῦ Θεὸς, ὡς εἶναι καὶ τὸν χριόμενον καὶ τὸν χρίοντα πολὺ πρότερον, πάνω των μὲν ὄντα θεὸν, καὶ αὐτοῦ δὲ διαφερόντως τοῦ χρισμένου. Τοῦτο δὲ καὶ αὐτῇ ἐπιστήσαντι τῇ Ἑβραί. γλώττῃ φανερὸν ἂν γένοιτο. Ἐπὶ γὰρ τῆς πρώτης ἐπωνυμίας, καθ' ἣν ὁ ᾿Ακύλας, ο θρόνος σου, Θεέ, » Ερμήνευσε σαφῶς ἀντὶ τοῦ ὁ Θεὸς Θεὸ εἰπὼν, τὸ Εβραϊκὸν Ἐλωμ περιέχει. Κάνταῦθα δὲ ὁμοίως ἐπὶ τοῦ, « Διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε, Θεέ, » τὸ Ἐλωΐμ πα- ρείληπται, ὅπερ τὴν, ὦ Θεέ, κλητικὴν ἐδήλου πτῶσιν· ἀντὶ δὲ τῆς ὀρθῆς καὶ εὐθείας τοῦ ὀνόματος, καθ' εἴρηται· « Διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε, ὁ Θεὸς ὁ Θεὸς, » τὸ Εβραϊκὸν Ἑλωὰχ περιέχει, σφόδρα ἀπηκριβωμέ- νως· ἵν᾽ ᾖ τὸ μὲν Ἑλωΐμ, κατὰ κλητικὴν πτῶσιν ἐξενηνεγμένον, δηλοῦν τὸ, ὦ Θεέ, τὸ δὲ Ἐλωἀχ, ὁ Θεός σου, κατὰ τὴν εὐθεῖαν· ὥστε ἀκριβῶς ἔχειν τὴν φήσασαν ἑρμηνείαν·. Διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε, ὁ θεὸς ὁ Θεός σου. › Λευκότατα γοῦν ὁ λόγος διὰ τού των θεῷ προσφωνῶν, φησὶν αὐτὸν κεχρίσθαι ὑπὸ τοῦ Θεοῦ ἐλαίῳ ἀγαλλιάσεως παρὰ πάντας τοὺς πιο ποτε τῆς αὐτῆς αὐτῷ μετεσχηκότας προσηγορίας. Έχεις τοιγαροῦν ἐν τούτοις σαφῶς Θεὸν χριόμενον ς καὶ Χριστὸν γινόμενον, οὐ μύρῳ σκευαστῷ, οὐδ᾽ ὑπ' ἀνθρώπων εἰς τοῦτο παριόντα, ἀλλ' οὐδὲ τοῖς λοιποῖς ἀνθρώποις παραπλήσιον. Ο δὲ αὐτὸς οὗτος ἦν καὶ ἀγαπητὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ γέννημα αὐτοῦ καὶ ἱερεὺς αἰώνιος καὶ σύνθρονος ἀνηγορευμένος τοῦ Πατρός. Τίς δ' ἂν οὗτος εἴη ἢ ὁ πρωτότοκος τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεὸν Θεὸς ὤν, ὁ διὰ πάσης τῆς ἐνθέου Γραφῆς θεολογούμενος; ὡς καὶ ἐν τοῖς ἑξῆς διὰ πλειόνων ὁ λόγος προϊὼν ἐπιδείξει. Τούτων δῆτα προτεθεωρημένων ἡμῖν περὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ οὐσιών σεώς τε καὶ προσηγορίας, φέρε λοιπόν, ἀναλαβόντες τὴν προταθεῖσαν ὑπόθεσιν, δι᾿ ὅσων προφητικών προῤῥήσεων ὁ Χριστὸς ὀνομαστὶ ποοεκηρύττετο, θεασώμεθα. ο ο ο ο ο ο Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ Β. Δι' ὅσων ὁ Χριστὸς ὀνομαστὶ ὑπὸ βασιλέων καὶ ἀρχόντων καὶ ἐθνῶν καὶ λαῶν ἐπιβουλευόμενος, ἐξ αὐτοῦ τε τοῦ Θεοῦ γεννώμενος, καὶ Υἱὸς ἀνθρώπου DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. . A tiam, et odist iniquitatem: propterea unxit te Deus C Deus tuus oleo exsultationis præ participibus tuis. › Inspice igitur Deumne in his alloquatur planissime, an non : nempe ‹ tu, » inquit, ‹ Deus, pro eo quod est, ‹ o Deus, sedes tua in sæculum sæculi exstat, et virga directionis, virga regni tui : et quoniam tu ipse, Deus, dilexisti justitiam, et odisti iniquitatem, propterea unxit te Deus Deus tuus, et Christum te præ omnibus consti- tuit. Sed longe his clarius Scriptura Hebræorum idem demonstrat, quam Aquila accuratissime in- terpretans, his verbis edidit : e Sedes tua, e Deus, in sæculum et ultra : sceptrum directionis, sce ptrum regni tui : dilexisti quod justum est, et odi- sti impietatem ; super hoc, unxit te, Deus, B Deus tuus oleo lætitiæ ab amicis tuis. › Pro eo igi- tur quod est, Deus Deus tuus, Hebraicus ipse contextus habet, ‹ o Deus, Deus tuus, » ut totum sit : Dilexisti, o Deus, quod justum est, et odisti impietatem propterea ob hanc ipsam causam unxit te, o Deus, ille, qui tuus quoque est Deus, ut sit et qui ungitur Deus, et qui ungit, qui qui- dem sit omnium Deus. Hoc autem ei qui Hebrai- cam linguam diligentius attenderit, plane admo- dum constabit. Nam in prima denominatione, ubi Aquila, sedes tua, Deus,, interpretatus est ; qui plane pro eo quod est Deus, Deus, enuntia- vit, ipsum Hebraicum habet Eloim. Porro hic iti- dem in illo, propterea unxit te, o Deus, o ipsum Eloim intelligitur, quod vocativum casum, Dess, significat. Pro recto vero nominis casu, ubi di- ctum est : e propterea unxit te Deus Deus tuus, ipsum Hebraicum habet Eloach, admodum accu- rate atque exquisite : ut sit, ipsum quidem Eloim, vocativo casu, significans, Deus ; ipsum vero Eloach, Deus tuus, reclo casu : ut hæc sit exqui- sitissima interpretatio, quæ habet : • propterea unxit te, Deus, Deus tuus. » Clarissime igitur in his Deum alloquens, oraculum ait ipsum un- ctum esse a Deo, oleo exsultationis præ omnibus qui unquam ejusdem cum ipso participes fuerint appellationis. Habes igitur in his planissime, Deum qui ungitur, et Christus eficitur, non unguento composito, neque ab hominibus ad id dignitatis provectum, ac ne eadem quidem cum cæteris hominibus ratione. Porro hic idem est et dilectus Dei, et ejusdem proles, et sacerdos æternus, et consessor patris dictus. Sed quis hic tandem erit, nisi primum genitum Dei Verbum, qui in principio apud Deum, Deus erat? qui per totam divinam Scripturam prædicatur ut Deus, quemadmodum deinceps oratione longius progressus, pluribus verbis ostendam. Cum hæc igitur a nobis hactenus considerata sint de Christi propagatione, deque ejusdem appellatione, agedum, propositum argumentum repetamus, et quam multis propheticis prædictionibus Christus nomi- natim sit antea nuntiatus, contemplemur. IG' - locum non de homine assumpto sed Deo exsistente D - XVI. A psalmo 11. Quam multis scripturis Christus nominatim, qui a regibus et principibus et gentibus et populis circumvenitur, et ab ipso Deo gigni- tur, et Filius hominis appellatur, gentiumque et interpretatur, et sic majorem et minorem Deitatem statuit. (1) Hic ut saepe Eusebius arianizat. Nam hunc
καὶ γὰρ καὶ ταῦτα ἀναμφίλεκτον ἐπὶ μόνου αὐτοῦ τὴν ἔκβασιν τῆς προφητείας ἀνείληφεν, ὅτε τῶν αὐτοῦ μαθητῶν «εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν». διαρρήδην δὲ τὸν Χριστὸν ὀνομάζει προαγορεύσας ὁ λόγος, ὡς ἂν ἐξ αὐτοῦ προσώπου διδάσκων αὐτὸν εἶναι τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ, διὰ τοῦ «κύριος εἶπεν πρός με, υἱός μου εἶ σύ, ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε». ᾧ παραθήσεις καὶ τὸ ἐν Παροιμίαις πάλιν ἐξ αὐτοῦ προσώπου ὧδέ πως εἰρημένον· «πρὸ τοῦ ὄρη ἑδρασθῆναι, πρὸ δὲ πάντων βουνῶν γεννᾷ με», τό τε ἐν ρθ ψαλμῷ πρὸς τοῦ πατρὸς αὐτῷ προςπεφωνημένον κατὰ τὸ «ἐκ γαστρὸς πρὸ ἑωσφόρου γεγέννηκά σε». ἐπίστησον δέ, ὡς ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν ὀνομαστὶ Χριστὸν ὁμοῦ καὶ υἱὸν θεοῦ ὑπ’ ἀνθρώπων ἐπιβουλευόμενον, καὶ κλῆρον τὰ ἔθνη ληψόμενον, περάτων τε γῆς κρατήσοντα θεσπίζουσιν αἱ ἱεραὶ γραφαί, δυσὶ τεκμηρίοις τὴν εἰς ἀνθρώπους οἰκονομίαν αὐτοῦ σημαίνουσαι, διά τε τῆς κατ’ αὐτοῦ συσκευῆς καὶ διὰ τῆς ὑπ’ αὐτὸν τῶν ἐθνῶν ὑποταγῆς. Ψαλμοῦ ιθ. «Πληρώσαι κύριος πάντα τὰ αἰτήματά σου. νῦν ἔγνων ὅτι ἔσωσεν κύριος τὸν χριστὸν αὐτοῦ·
θεέ εἰς αἰῶνα καὶ ἔτι· σκήπτρον εὐθύτητος σκη- πτρον βασιλείας σου. Ηγάπησας δίκαιον. καὶ ἐμίστ σας ἀπέβημα· ἐπὶ τούτῳ ἥλειφέ σε ο (1) Θεὸς ὁ Θεός σου ἔλαιον χαρᾶς ἀπὸ ἑταίρων σου. ο 'Αντ. γοῦν τοῦ « ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου, » αὐτὴ ἡ Ἑβραϊκὴ λέ- ξις, ο Θεέ, ὁ Θεός σου, ο περιέχει, ἵνα ᾖ τὸ ὅλον· Ηγάπησας, ὦ Θεξ, τὸ δίκαιον, καὶ ἐμίσησας τὸ ἀπέ σημα· διόπερ ἐπὶ τούτῳ ἔχρισέ σε, ὦ Θεέ, ὁ ἀνω- κάτω καὶ μείζων αὐτὸς ὁ καὶ σοῦ Θεὸς, ὡς εἶναι καὶ τὸν χριόμενον καὶ τὸν χρίοντα πολὺ πρότερον, πάνω των μὲν ὄντα θεὸν, καὶ αὐτοῦ δὲ διαφερόντως τοῦ χρισμένου. Τοῦτο δὲ καὶ αὐτῇ ἐπιστήσαντι τῇ Ἑβραί. γλώττῃ φανερὸν ἂν γένοιτο. Ἐπὶ γὰρ τῆς πρώτης ἐπωνυμίας, καθ' ἣν ὁ ᾿Ακύλας, ο θρόνος σου, Θεέ, » Ερμήνευσε σαφῶς ἀντὶ τοῦ ὁ Θεὸς Θεὸ εἰπὼν, τὸ Εβραϊκὸν Ἐλωμ περιέχει. Κάνταῦθα δὲ ὁμοίως ἐπὶ τοῦ, « Διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε, Θεέ, » τὸ Ἐλωΐμ πα- ρείληπται, ὅπερ τὴν, ὦ Θεέ, κλητικὴν ἐδήλου πτῶσιν· ἀντὶ δὲ τῆς ὀρθῆς καὶ εὐθείας τοῦ ὀνόματος, καθ' εἴρηται· « Διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε, ὁ Θεὸς ὁ Θεὸς, » τὸ Εβραϊκὸν Ἑλωὰχ περιέχει, σφόδρα ἀπηκριβωμέ- νως· ἵν᾽ ᾖ τὸ μὲν Ἑλωΐμ, κατὰ κλητικὴν πτῶσιν ἐξενηνεγμένον, δηλοῦν τὸ, ὦ Θεέ, τὸ δὲ Ἐλωἀχ, ὁ Θεός σου, κατὰ τὴν εὐθεῖαν· ὥστε ἀκριβῶς ἔχειν τὴν φήσασαν ἑρμηνείαν·. Διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε, ὁ θεὸς ὁ Θεός σου. › Λευκότατα γοῦν ὁ λόγος διὰ τού των θεῷ προσφωνῶν, φησὶν αὐτὸν κεχρίσθαι ὑπὸ τοῦ Θεοῦ ἐλαίῳ ἀγαλλιάσεως παρὰ πάντας τοὺς πιο ποτε τῆς αὐτῆς αὐτῷ μετεσχηκότας προσηγορίας. Έχεις τοιγαροῦν ἐν τούτοις σαφῶς Θεὸν χριόμενον ς καὶ Χριστὸν γινόμενον, οὐ μύρῳ σκευαστῷ, οὐδ᾽ ὑπ' ἀνθρώπων εἰς τοῦτο παριόντα, ἀλλ' οὐδὲ τοῖς λοιποῖς ἀνθρώποις παραπλήσιον. Ο δὲ αὐτὸς οὗτος ἦν καὶ ἀγαπητὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ γέννημα αὐτοῦ καὶ ἱερεὺς αἰώνιος καὶ σύνθρονος ἀνηγορευμένος τοῦ Πατρός. Τίς δ' ἂν οὗτος εἴη ἢ ὁ πρωτότοκος τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεὸν Θεὸς ὤν, ὁ διὰ πάσης τῆς ἐνθέου Γραφῆς θεολογούμενος; ὡς καὶ ἐν τοῖς ἑξῆς διὰ πλειόνων ὁ λόγος προϊὼν ἐπιδείξει. Τούτων δῆτα προτεθεωρημένων ἡμῖν περὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ οὐσιών σεώς τε καὶ προσηγορίας, φέρε λοιπόν, ἀναλαβόντες τὴν προταθεῖσαν ὑπόθεσιν, δι᾿ ὅσων προφητικών προῤῥήσεων ὁ Χριστὸς ὀνομαστὶ ποοεκηρύττετο, θεασώμεθα. ο ο ο ο ο ο Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ Β. Δι' ὅσων ὁ Χριστὸς ὀνομαστὶ ὑπὸ βασιλέων καὶ ἀρχόντων καὶ ἐθνῶν καὶ λαῶν ἐπιβουλευόμενος, ἐξ αὐτοῦ τε τοῦ Θεοῦ γεννώμενος, καὶ Υἱὸς ἀνθρώπου DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. . A tiam, et odist iniquitatem: propterea unxit te Deus C Deus tuus oleo exsultationis præ participibus tuis. › Inspice igitur Deumne in his alloquatur planissime, an non : nempe ‹ tu, » inquit, ‹ Deus, pro eo quod est, ‹ o Deus, sedes tua in sæculum sæculi exstat, et virga directionis, virga regni tui : et quoniam tu ipse, Deus, dilexisti justitiam, et odisti iniquitatem, propterea unxit te Deus Deus tuus, et Christum te præ omnibus consti- tuit. Sed longe his clarius Scriptura Hebræorum idem demonstrat, quam Aquila accuratissime in- terpretans, his verbis edidit : e Sedes tua, e Deus, in sæculum et ultra : sceptrum directionis, sce ptrum regni tui : dilexisti quod justum est, et odi- sti impietatem ; super hoc, unxit te, Deus, B Deus tuus oleo lætitiæ ab amicis tuis. › Pro eo igi- tur quod est, Deus Deus tuus, Hebraicus ipse contextus habet, ‹ o Deus, Deus tuus, » ut totum sit : Dilexisti, o Deus, quod justum est, et odisti impietatem propterea ob hanc ipsam causam unxit te, o Deus, ille, qui tuus quoque est Deus, ut sit et qui ungitur Deus, et qui ungit, qui qui- dem sit omnium Deus. Hoc autem ei qui Hebrai- cam linguam diligentius attenderit, plane admo- dum constabit. Nam in prima denominatione, ubi Aquila, sedes tua, Deus,, interpretatus est ; qui plane pro eo quod est Deus, Deus, enuntia- vit, ipsum Hebraicum habet Eloim. Porro hic iti- dem in illo, propterea unxit te, o Deus, o ipsum Eloim intelligitur, quod vocativum casum, Dess, significat. Pro recto vero nominis casu, ubi di- ctum est : e propterea unxit te Deus Deus tuus, ipsum Hebraicum habet Eloach, admodum accu- rate atque exquisite : ut sit, ipsum quidem Eloim, vocativo casu, significans, Deus ; ipsum vero Eloach, Deus tuus, reclo casu : ut hæc sit exqui- sitissima interpretatio, quæ habet : • propterea unxit te, Deus, Deus tuus. » Clarissime igitur in his Deum alloquens, oraculum ait ipsum un- ctum esse a Deo, oleo exsultationis præ omnibus qui unquam ejusdem cum ipso participes fuerint appellationis. Habes igitur in his planissime, Deum qui ungitur, et Christus eficitur, non unguento composito, neque ab hominibus ad id dignitatis provectum, ac ne eadem quidem cum cæteris hominibus ratione. Porro hic idem est et dilectus Dei, et ejusdem proles, et sacerdos æternus, et consessor patris dictus. Sed quis hic tandem erit, nisi primum genitum Dei Verbum, qui in principio apud Deum, Deus erat? qui per totam divinam Scripturam prædicatur ut Deus, quemadmodum deinceps oratione longius progressus, pluribus verbis ostendam. Cum hæc igitur a nobis hactenus considerata sint de Christi propagatione, deque ejusdem appellatione, agedum, propositum argumentum repetamus, et quam multis propheticis prædictionibus Christus nomi- natim sit antea nuntiatus, contemplemur. IG' - locum non de homine assumpto sed Deo exsistente D - XVI. A psalmo 11. Quam multis scripturis Christus nominatim, qui a regibus et principibus et gentibus et populis circumvenitur, et ab ipso Deo gigni- tur, et Filius hominis appellatur, gentiumque et interpretatur, et sic majorem et minorem Deitatem statuit. (1) Hic ut saepe Eusebius arianizat. Nam hunc
ἐπακούσεται αὐτοῦ ἐξ οὐρανοῦ ἁγίου αὑτοῦ.» Ἐπεὶ πρόκειται νῦν παραστῆσαι δι’ ὅσων ὀνομαστὶ ὁ Χριστὸς ἐν ταῖς προφητείαις ἀνηγόρευται, εἰκότως καὶ ταῦτα παρατίθεμαι ἐναργῶς κηρύττοντα τὸν Χριστόν. ὅλος δὲ ὁ ψαλμὸς ἐκ προσώπου τῶν ἁγίων ἀνδρῶν εὐχὴν ἀναπέμπει εἰς τὸ τοῦ Χριστοῦ πρόσωπον. ἐπειδὴ γὰρ δι’ ἡμᾶς καὶ ὑπὲρ ἡμῶν πᾶσαν ἀνεδέξατο ὕβριν ἐνανθρωπήσας, εὐχομένῳ αὐτῷ καὶ δεομένῳ τοῦ πατρὸς ὑπὲρ ἡμῶν διδασκόμεθα συνεύχεσθαι, οἷα δὴ τοὺς καθ’ ἡμῶν πολέμους εἴτε ὁρατοὺς εἴτε καὶ ἀοράτους ἀμυνομένῳ. διὸ καί φαμεν [ἐν] νῷ πρὸς αὐτὸν ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ οὕτως ἔχοντα· «ἐπακούσαι σου κύριος ἐν ἡμέρᾳ θλίψεώς σου, ὑπερασπίσαι σου τὸ ὄνομα τοῦ θεοῦ Ἰακώβ. ἐξαποστείλαι σοι βοήθειαν ἐξ ἁγίου, καὶ ἐκ Σιὼν ἀντιλάβοιτό σου». εἶτ’ ἐπειδήπερ ἐστὶν οἰκεῖον αὐτῷ, ἅτε μεγάλῳ ὄντι ἀρχιερεῖ, τὰς ἐν δοξολογίαις καὶ θεολογίαις πνευματικὰς ἱερουργίας ὑπὲρ ἡμῶν ἐκτελεῖν, καὶ ἐπειδήπερ οἷά τε ἱερεὺς αὐτός τε ἑαυτὸν καὶ ὃν ἀνείληφεν ἀπὸ γῆς ἄνθρωπον ὑπὲρ ἡμῶν ὁλοκαύτωμα προσανήνεγκεν τῷ θεῷ καὶ πατρί, διὰ τοῦτό φαμεν αὐτῷ· «μνησθείη πάσης θυσίας σου, καὶ τὸ ὁλοκαύτωμά σου πιανάτω».
θεέ εἰς αἰῶνα καὶ ἔτι· σκήπτρον εὐθύτητος σκη- πτρον βασιλείας σου. Ηγάπησας δίκαιον. καὶ ἐμίστ σας ἀπέβημα· ἐπὶ τούτῳ ἥλειφέ σε ο (1) Θεὸς ὁ Θεός σου ἔλαιον χαρᾶς ἀπὸ ἑταίρων σου. ο 'Αντ. γοῦν τοῦ « ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου, » αὐτὴ ἡ Ἑβραϊκὴ λέ- ξις, ο Θεέ, ὁ Θεός σου, ο περιέχει, ἵνα ᾖ τὸ ὅλον· Ηγάπησας, ὦ Θεξ, τὸ δίκαιον, καὶ ἐμίσησας τὸ ἀπέ σημα· διόπερ ἐπὶ τούτῳ ἔχρισέ σε, ὦ Θεέ, ὁ ἀνω- κάτω καὶ μείζων αὐτὸς ὁ καὶ σοῦ Θεὸς, ὡς εἶναι καὶ τὸν χριόμενον καὶ τὸν χρίοντα πολὺ πρότερον, πάνω των μὲν ὄντα θεὸν, καὶ αὐτοῦ δὲ διαφερόντως τοῦ χρισμένου. Τοῦτο δὲ καὶ αὐτῇ ἐπιστήσαντι τῇ Ἑβραί. γλώττῃ φανερὸν ἂν γένοιτο. Ἐπὶ γὰρ τῆς πρώτης ἐπωνυμίας, καθ' ἣν ὁ ᾿Ακύλας, ο θρόνος σου, Θεέ, » Ερμήνευσε σαφῶς ἀντὶ τοῦ ὁ Θεὸς Θεὸ εἰπὼν, τὸ Εβραϊκὸν Ἐλωμ περιέχει. Κάνταῦθα δὲ ὁμοίως ἐπὶ τοῦ, « Διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε, Θεέ, » τὸ Ἐλωΐμ πα- ρείληπται, ὅπερ τὴν, ὦ Θεέ, κλητικὴν ἐδήλου πτῶσιν· ἀντὶ δὲ τῆς ὀρθῆς καὶ εὐθείας τοῦ ὀνόματος, καθ' εἴρηται· « Διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε, ὁ Θεὸς ὁ Θεὸς, » τὸ Εβραϊκὸν Ἑλωὰχ περιέχει, σφόδρα ἀπηκριβωμέ- νως· ἵν᾽ ᾖ τὸ μὲν Ἑλωΐμ, κατὰ κλητικὴν πτῶσιν ἐξενηνεγμένον, δηλοῦν τὸ, ὦ Θεέ, τὸ δὲ Ἐλωἀχ, ὁ Θεός σου, κατὰ τὴν εὐθεῖαν· ὥστε ἀκριβῶς ἔχειν τὴν φήσασαν ἑρμηνείαν·. Διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε, ὁ θεὸς ὁ Θεός σου. › Λευκότατα γοῦν ὁ λόγος διὰ τού των θεῷ προσφωνῶν, φησὶν αὐτὸν κεχρίσθαι ὑπὸ τοῦ Θεοῦ ἐλαίῳ ἀγαλλιάσεως παρὰ πάντας τοὺς πιο ποτε τῆς αὐτῆς αὐτῷ μετεσχηκότας προσηγορίας. Έχεις τοιγαροῦν ἐν τούτοις σαφῶς Θεὸν χριόμενον ς καὶ Χριστὸν γινόμενον, οὐ μύρῳ σκευαστῷ, οὐδ᾽ ὑπ' ἀνθρώπων εἰς τοῦτο παριόντα, ἀλλ' οὐδὲ τοῖς λοιποῖς ἀνθρώποις παραπλήσιον. Ο δὲ αὐτὸς οὗτος ἦν καὶ ἀγαπητὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ γέννημα αὐτοῦ καὶ ἱερεὺς αἰώνιος καὶ σύνθρονος ἀνηγορευμένος τοῦ Πατρός. Τίς δ' ἂν οὗτος εἴη ἢ ὁ πρωτότοκος τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεὸν Θεὸς ὤν, ὁ διὰ πάσης τῆς ἐνθέου Γραφῆς θεολογούμενος; ὡς καὶ ἐν τοῖς ἑξῆς διὰ πλειόνων ὁ λόγος προϊὼν ἐπιδείξει. Τούτων δῆτα προτεθεωρημένων ἡμῖν περὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ οὐσιών σεώς τε καὶ προσηγορίας, φέρε λοιπόν, ἀναλαβόντες τὴν προταθεῖσαν ὑπόθεσιν, δι᾿ ὅσων προφητικών προῤῥήσεων ὁ Χριστὸς ὀνομαστὶ ποοεκηρύττετο, θεασώμεθα. ο ο ο ο ο ο Ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ Β. Δι' ὅσων ὁ Χριστὸς ὀνομαστὶ ὑπὸ βασιλέων καὶ ἀρχόντων καὶ ἐθνῶν καὶ λαῶν ἐπιβουλευόμενος, ἐξ αὐτοῦ τε τοῦ Θεοῦ γεννώμενος, καὶ Υἱὸς ἀνθρώπου DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. . A tiam, et odist iniquitatem: propterea unxit te Deus C Deus tuus oleo exsultationis præ participibus tuis. › Inspice igitur Deumne in his alloquatur planissime, an non : nempe ‹ tu, » inquit, ‹ Deus, pro eo quod est, ‹ o Deus, sedes tua in sæculum sæculi exstat, et virga directionis, virga regni tui : et quoniam tu ipse, Deus, dilexisti justitiam, et odisti iniquitatem, propterea unxit te Deus Deus tuus, et Christum te præ omnibus consti- tuit. Sed longe his clarius Scriptura Hebræorum idem demonstrat, quam Aquila accuratissime in- terpretans, his verbis edidit : e Sedes tua, e Deus, in sæculum et ultra : sceptrum directionis, sce ptrum regni tui : dilexisti quod justum est, et odi- sti impietatem ; super hoc, unxit te, Deus, B Deus tuus oleo lætitiæ ab amicis tuis. › Pro eo igi- tur quod est, Deus Deus tuus, Hebraicus ipse contextus habet, ‹ o Deus, Deus tuus, » ut totum sit : Dilexisti, o Deus, quod justum est, et odisti impietatem propterea ob hanc ipsam causam unxit te, o Deus, ille, qui tuus quoque est Deus, ut sit et qui ungitur Deus, et qui ungit, qui qui- dem sit omnium Deus. Hoc autem ei qui Hebrai- cam linguam diligentius attenderit, plane admo- dum constabit. Nam in prima denominatione, ubi Aquila, sedes tua, Deus,, interpretatus est ; qui plane pro eo quod est Deus, Deus, enuntia- vit, ipsum Hebraicum habet Eloim. Porro hic iti- dem in illo, propterea unxit te, o Deus, o ipsum Eloim intelligitur, quod vocativum casum, Dess, significat. Pro recto vero nominis casu, ubi di- ctum est : e propterea unxit te Deus Deus tuus, ipsum Hebraicum habet Eloach, admodum accu- rate atque exquisite : ut sit, ipsum quidem Eloim, vocativo casu, significans, Deus ; ipsum vero Eloach, Deus tuus, reclo casu : ut hæc sit exqui- sitissima interpretatio, quæ habet : • propterea unxit te, Deus, Deus tuus. » Clarissime igitur in his Deum alloquens, oraculum ait ipsum un- ctum esse a Deo, oleo exsultationis præ omnibus qui unquam ejusdem cum ipso participes fuerint appellationis. Habes igitur in his planissime, Deum qui ungitur, et Christus eficitur, non unguento composito, neque ab hominibus ad id dignitatis provectum, ac ne eadem quidem cum cæteris hominibus ratione. Porro hic idem est et dilectus Dei, et ejusdem proles, et sacerdos æternus, et consessor patris dictus. Sed quis hic tandem erit, nisi primum genitum Dei Verbum, qui in principio apud Deum, Deus erat? qui per totam divinam Scripturam prædicatur ut Deus, quemadmodum deinceps oratione longius progressus, pluribus verbis ostendam. Cum hæc igitur a nobis hactenus considerata sint de Christi propagatione, deque ejusdem appellatione, agedum, propositum argumentum repetamus, et quam multis propheticis prædictionibus Christus nomi- natim sit antea nuntiatus, contemplemur. IG' - locum non de homine assumpto sed Deo exsistente D - XVI. A psalmo 11. Quam multis scripturis Christus nominatim, qui a regibus et principibus et gentibus et populis circumvenitur, et ab ipso Deo gigni- tur, et Filius hominis appellatur, gentiumque et interpretatur, et sic majorem et minorem Deitatem statuit. (1) Hic ut saepe Eusebius arianizat. Nam hunc
PG 22:309καὶ ἐπεὶ πάντα ὅσα βουλεύεται σωτήριά ἐστιν καὶ ὠφέλιμα [ἐν] τῷ κόσμῳ, εἰκότως ἐπιφωνοῦμεν αὐτῷ, «δῴη σοι κύριος κατὰ τὴν καρδίαν σου» λέγοντες, «καὶ πᾶσαν τὴν βουλήν σου πληρώσαι». οἷς ἑξῆς τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ ὁμολογοῦντές φαμεν· «ἀγαλλιασώμεθα ἐν τῷ σωτηρίῳ σου». σωτήριον γὰρ τοῦ Χριστοῦ τί ἂν ἕτερον νοοῖτο, εἰ μὴ ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις αὐτοῦ, δι’ ἧς καὶ πάντας τοὺς πρὶν ἐκπεπτωκότας ἀνίστησιν; ὅθεν φαμέν· «καὶ ἐν ὀνόματι θεοῦ ἡμῶν μεγαλυνθησόμεθα, καὶ πληρώσαι κύριος πάντα τὰ αἰτήματά σου». ἐπὶ πᾶσι τούτοις διδασκόμεθα λέγειν τὸ «νῦν ἔγνων ὅτι ἔσωσεν κύριος τὸν χριστὸν αὐτοῦ», μὴ πάλαι τοῦτο εἰδότες, εἰ μὴ ὅτε πρότερον τὸ σωτήριον αὐτοῦ συνήκαμεν, τῆς ἀναστάσεως αὐτοῦ τὴν δύναμιν κατανοήσαντες. Ψαλμοῦ κζ. «Κύριος κραταίωμα τοῦ λαοῦ ἐστιν καὶ ὑπερασπιστὴς τῶν σωτηρίων τοῦ χριστοῦ αὐτοῦ ἐστιν.» Καὶ ὁ μετὰ χεῖρας ψαλμὸς εἰς τὸν Χριστὸν ἀναφέρεται, αὐτοῦ δὴ τοῦ Χριστοῦ περιέχων εὐχήν, ἣν παρὰ τὸν τοῦ πάθους προσηύξατο καιρόν. διὸ ἐν μὲν τῇ καταρχῇ τοῦ ψαλμοῦ φησιν· «πρὸς σέ, κύριε, ἐκέκραξα·
δ • ζει προαγορεύσας ὁ λόγος, ὡς ἂν ἐξ αὐτοῦ προσώπου διδάσκων αὐτὸν εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, διὰ τοῦ, • Κύριος εἶπε πρὸς μέ· Υιός μου εἶ σὺ, ἐγὼ σήμε ρον γεγέννηκά σε • ᾧ παραθήσεις καὶ τὸ ἐν Πα- ροιμίαις πάλιν ἐξ αὐτοῦ προσώπου ὧδέ πως εἰρημέ νον· « Πρὸ τοῦ ὄρη ἐδρασθῆναι, πρὸ δὲ πάντων βου- νῶν γεννά με, ο τό τε ἐν ρθ' ψαλμῷ πρὸς τοῦ Πατρὸς αὐτῷ προσπεφωνημένον κατὰ τὰ, ο Ἐκ γαστρὸς πρὸ Εωσφόρου γεγέννηκά σε. › Επίστησον δὲ, ὡς ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν ὀνομαστὶ Χριστὸν ὁμοῦ καὶ Υἱὸν Θεοῦ ὑπ' ἀνθρώπων ἐπιβουλευόμενον, καὶ κλῆρον τὰ ἔθνη λη- ψόμενον, περάτων τε γῆς κρατήσοντα θεσπίζουσιν αἱ Ιερα! Γραφαι, δυσὶ τεκμηρίοις τὴν εἰς ἀνθρώπους οἰκονομίαν αὐτοῦ σημαίνουσαι, διά τε τῆς κατ' αὐτ τοῦ συσκευῆς καὶ διὰ τῆς ὑπ' αὐτὸν τῶν ἐθνῶν ὑπο- ταγής. Ψαλμοῦ ιθ'. Χριστὸς ὀνομαστὶ τῶν αἰτημάτων Β ΣΙΣ. παρὰ τοῦ Πατρὸς τυγχάνων. - • Πληρώσαι Κύριος πάντα τὰ αἰτήματά σου · νῦν ἔγνων, ὅτι ἔσωσε Κύριος τὸν Χριστὸν αὐτοῦ, ἐπα- κούσεται αὐτοῦ ἐξ οὐρανοῦ ἁγίου αὐτοῦ. Ἐπεὶ πρό- κειται νῦν παραστῆσαι δι' ὅσων ὀνομαστὶ ὁ Χριστὸς ἐν ταῖς προφητείαις ανηγόρευται, εἰκότως καὶ ταῦτα παρατίθεμαι ἐναργῶς κηρύττοντα τὸν Χριστόν. Ὅλος δὲ ὁ ψαλμὸς ἐκ προσώπου τῶν ἁγίων ἀνδρῶν εὐχὴν ἀναπέμπει εἰς τὸ τοῦ Χριστοῦ πρόσωπον. Ἐπειδὴ γὰρ δι' ἡμᾶς καὶ ὑπὲρ ἡμῶν πᾶσαν ἀνεδέξατο ὕβριν έναν θρωπήσας, εὐχομένῳ αὐτῷ καὶ δεομένῳ τοῦ Πατρὸς ὑπὲρ ἡμῶν διδασκόμεθα συνεύχεσθαι, οἷα δὴ τοὺς καθ᾿ ἡμῶν πολέμους, εἴτε ὁρατοὺς εἴτε καὶ ἀοράτους, ἀμυνομένῳ. Διὸ καί φαμεν ἡμεῖς πρὸς αὐτὸν ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ οὕτως ἔχοντα· « Ἐπακούσαι σου Κύριος ἐν ἡμέρᾳ θλίψεως· ὑπερασπίσαι σου τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ· ἐξαποστείλαι σοι βοήθειαν ἐξ ἁγίου, καὶ ἐκ Σιὼν ἀντιλάβοιτό σου. Εἶτ᾽ ἐπειδήπερ ἐστὶν οἰκεῖον αὐτῷ, ἄτε μεγάλῳ ὄντι ἀρχιερεῖ, τὰς ἐν δοξολογίαις καὶ θεολογίαις πνευματικὰς ἱερουργίας ὑπὲρ ἡμῶν ἐκτελεῖν, καὶ ἐπειδήπερ οἷά τε ἱερεὺς αὐτός τε ἑαυτ τὸν καὶ ὃν ἀνείληφεν ἀπὸ γῆς ἄνθρωπον, ὑπὲρ ἡμῶν δλοκαύτωμα προσανήνεγκε τῷ Θεῷ καὶ Πατρί· διὰ τοῦτό φαμεν αὐτῷ· « Μνησθείη πάσης θυσίας σου, καὶ τὸ ὁλοκαύτωμά σου πιανάτω. » Καὶ ἐπεὶ πάντα ὅσα βουλεύεται, σωτήριά ἐστι καὶ ὠφέλιμα ἐν τῷ κόσμῳ, εἰκότως ἐπιφωνοῦμεν αὐτῷ, ο Δώη σοι Κύ ριος κατὰ τὴν καρδίαν σου, » λέγοντες, « καὶ πᾶσαν την βουλήν σου πληρώσαι. » Οἷς ἐξῆς τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ ὁμολογοῦντες, φαμέν ο Αγαλλιασό- μεθα ἐν τῷ σωτηρίῳ σου. » Σωτήριον γὰρ τοῦ Χρισ στοῦ τί ἂν ἕτερον νοοῖτο εἰ μὴ ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστα σις αὐτοῦ, δι' ἧς καὶ πάντας τοὺς πρὶν ἐκπεπτωκό- τας ἀνίστησιν ; Οθεν φαμέν· « Καὶ ἐν ὀνόματι Θεοῦ ἡμῶν μεγαλυνθησόμεθα· καὶ πληρώσαι Κύριος πάν τα τὰ αἰτήματά σου. › Ἐπὶ πᾶσι τούτοις διδασκόμεθα λέγειν τό, « Νῦν ἔγνων, ὅτι ἔσωσε Κύριος τὸν Χρι DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A tum prophetiæ nacta sunt, quando illius discipulo- rum in omnem terrain exivit sonus, et in fines orbis terræ verba eorum"., Plane autem Christum nominat quæ antecedit oratio, tanquam ex ipsius persona docens, illum esse Filium Dei, ubi ait : • Dominus dixit ad me: Filius meus es tu, ego hom die genui te; › cui adjunges etiam illud quod in Proverbiis ex persona ejusdem prolatum est ad hunc modum se habens • Antequam montes fir- marentur, et ante omnes colles gignit me, et quod in cix " psalmo a Patre ad illum dictum est, hoc modo : « Ex utero ante Luciferum genui te. » Sed attende, quemadmodum unum et eumdem no- minatim Christum simul et Filium Dei, qui ab ho- minibus sit circumveniendus, et sortem gentes acce- pturus, et fines terræ possessurus, sacræ litteræ dispensationem significantes, et conspiratione ad- futurum canant, duobus signis illius inter homines versus illum futura et gentium sub eumdem subjectione. A psalmo Psal. ** ibid. 6. C D - Christus nominatim quæcunque postulet a Patre impetrans. • Impleat Dominus omnes petitiones tuas : nunc cognovi quod salvum fecit Dominus Christum suum, exaudiet illum de coelo sancto suo"., Quoniam nunc propositum est demonstrare in quam multis locis nominatim Christus apud prophetas sit dictus, merito adjungam hæc quoque in quibus planissime Christus nuntiatur. Caeterum totus psalmus ex per- sona sanctorum virorum preces emittit in ipsius Christi personam. Cum enim propter nos et pro nobis factus homo, omnes acceperit contumelias, una cum illo supplicante et Patrem pro nobis depre- cante, ipsi quoque docemur orare, tanquan cum eo qui bella adversum nos, sive visibilia illa sint sive etiam invisibilia, propulset. Quare a psalmo verba illa accipientes ad illum dicere solemus, quæ sic habent: Exaudiat te Dominus in die tribula- tionis tuæ. Prolegat le nomen Dei Jacob:mittat tibi auxilium de sancto, et de Sion suscipiat te 4. ) Deinde quoniam illi proprium est, tanquam ei qui magnus sit pontifex, spiritualia in glorificationibus ac prædicationibus de Deo, sacrificia pro nobis con- ficere, quoniamque ut sacerdos et semetipsum ipse, et quem assumpsit de terra hominem, pro nobis perfectum atque integrum sacrificium Deo et Patri obtulit, idcirco ad illum dicimus : « Memor sit omnis sacrificii tui, et holocaustum tuum pingue faciat. Et quia omnia quæcunque deliberat, salutaria sunt atque utilia mundo, jure et merito sic illum alloquimur: Tribuat tibi Dominus se- cundum cor tuum, et omne consilium tuum im- pleat. Ad hæc deinceps ejus a morte reditum ad vitam confitentes, dicimus: Exsultabimus in salutari tuo *. » Etenim Christi salutare quodnam aliud intelligatur tandem, nisi illius a mortuis ad vivos reditio, per quam omnes qui cecide- rant in pristinum statum restituit? ex quo etiam * ibid. 2, 3. ** ibid. 4. *s ibid. 5. vers. 3. 4s Psal. XIX, XVII, 7. 5. ↳º Prov. vii, 25.
ὁ θεός μου, μὴ παρασιωπήσῃς ἀπ’ ἐμοῦ, καὶ ὁμοιωθήσομαι τοῖς καταβαίνουσιν εἰς λάκκον». πρὸς δὲ τῷ τέλει τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ θεσπίζει λέγων· «εὐλογητὸς κύριος, ὅτι εἰσήκουσεν τῆς φωνῆς τῆς δεήσεώς μου. κύριος βοηθός μου καὶ ὑπερασπιστής μου· ἐπ’ αὐτῷ ἤλπισεν ἡ καρδία μου, καὶ ἐβοηθήθην, καὶ ἀνέθαλεν ἡ σάρξ μου· καὶ ἐκ θελήματός μου ἐξομολογήσομαι αὐτῷ». ἐφ’ οἷς τὸ θεῖον καὶ προφητικὸν πνεῦμα ἐπιλέγει· «κύριος κραταίωμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, καὶ ὑπερασπιστὴς τῶν σωτηρίων τοῦ χριστοῦ αὐτοῦ ἐστιν», παιδεῦον ἡμᾶς, ὅτι δὴ πάντα τὰ ἐν ταῖς θείαις γραφαῖς ἀνάγραπτα τοῦ Χριστοῦ θαυμάσια, ἐπὶ σωτηρίᾳ τῶν ἀνθρώπων γενόμενα, εἴτε οὖν μαθήματα εἴτε γράμματα εἴτε κατὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ μυστήρια νῦν ὀνομαζόμενα, νεύματι καὶ δυνάμει γεγένηται τοῦ πατρός, ἐν ἅπασι τοῖς παραδόξοις καὶ σωτηρίοις λόγοις τε καὶ ἔργοις ὑπερασπίζοντος τοῦ ἰδίου Χριστοῦ. Ψαλμοῦ πγ. «Ὑπερασπιστὰ ἡμῶν ἴδε ὁ θεὸς καὶ ἐπίβλεψον ἐπὶ τὸ πρόσωπον τοῦ χριστοῦ σου. ὅτι κρεῖσσον ἡμέρα μία ἐν ταῖς αὐλαῖς σου ὑπὲρ χιλιάδας.
δ • ζει προαγορεύσας ὁ λόγος, ὡς ἂν ἐξ αὐτοῦ προσώπου διδάσκων αὐτὸν εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, διὰ τοῦ, • Κύριος εἶπε πρὸς μέ· Υιός μου εἶ σὺ, ἐγὼ σήμε ρον γεγέννηκά σε • ᾧ παραθήσεις καὶ τὸ ἐν Πα- ροιμίαις πάλιν ἐξ αὐτοῦ προσώπου ὧδέ πως εἰρημέ νον· « Πρὸ τοῦ ὄρη ἐδρασθῆναι, πρὸ δὲ πάντων βου- νῶν γεννά με, ο τό τε ἐν ρθ' ψαλμῷ πρὸς τοῦ Πατρὸς αὐτῷ προσπεφωνημένον κατὰ τὰ, ο Ἐκ γαστρὸς πρὸ Εωσφόρου γεγέννηκά σε. › Επίστησον δὲ, ὡς ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν ὀνομαστὶ Χριστὸν ὁμοῦ καὶ Υἱὸν Θεοῦ ὑπ' ἀνθρώπων ἐπιβουλευόμενον, καὶ κλῆρον τὰ ἔθνη λη- ψόμενον, περάτων τε γῆς κρατήσοντα θεσπίζουσιν αἱ Ιερα! Γραφαι, δυσὶ τεκμηρίοις τὴν εἰς ἀνθρώπους οἰκονομίαν αὐτοῦ σημαίνουσαι, διά τε τῆς κατ' αὐτ τοῦ συσκευῆς καὶ διὰ τῆς ὑπ' αὐτὸν τῶν ἐθνῶν ὑπο- ταγής. Ψαλμοῦ ιθ'. Χριστὸς ὀνομαστὶ τῶν αἰτημάτων Β ΣΙΣ. παρὰ τοῦ Πατρὸς τυγχάνων. - • Πληρώσαι Κύριος πάντα τὰ αἰτήματά σου · νῦν ἔγνων, ὅτι ἔσωσε Κύριος τὸν Χριστὸν αὐτοῦ, ἐπα- κούσεται αὐτοῦ ἐξ οὐρανοῦ ἁγίου αὐτοῦ. Ἐπεὶ πρό- κειται νῦν παραστῆσαι δι' ὅσων ὀνομαστὶ ὁ Χριστὸς ἐν ταῖς προφητείαις ανηγόρευται, εἰκότως καὶ ταῦτα παρατίθεμαι ἐναργῶς κηρύττοντα τὸν Χριστόν. Ὅλος δὲ ὁ ψαλμὸς ἐκ προσώπου τῶν ἁγίων ἀνδρῶν εὐχὴν ἀναπέμπει εἰς τὸ τοῦ Χριστοῦ πρόσωπον. Ἐπειδὴ γὰρ δι' ἡμᾶς καὶ ὑπὲρ ἡμῶν πᾶσαν ἀνεδέξατο ὕβριν έναν θρωπήσας, εὐχομένῳ αὐτῷ καὶ δεομένῳ τοῦ Πατρὸς ὑπὲρ ἡμῶν διδασκόμεθα συνεύχεσθαι, οἷα δὴ τοὺς καθ᾿ ἡμῶν πολέμους, εἴτε ὁρατοὺς εἴτε καὶ ἀοράτους, ἀμυνομένῳ. Διὸ καί φαμεν ἡμεῖς πρὸς αὐτὸν ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ οὕτως ἔχοντα· « Ἐπακούσαι σου Κύριος ἐν ἡμέρᾳ θλίψεως· ὑπερασπίσαι σου τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ· ἐξαποστείλαι σοι βοήθειαν ἐξ ἁγίου, καὶ ἐκ Σιὼν ἀντιλάβοιτό σου. Εἶτ᾽ ἐπειδήπερ ἐστὶν οἰκεῖον αὐτῷ, ἄτε μεγάλῳ ὄντι ἀρχιερεῖ, τὰς ἐν δοξολογίαις καὶ θεολογίαις πνευματικὰς ἱερουργίας ὑπὲρ ἡμῶν ἐκτελεῖν, καὶ ἐπειδήπερ οἷά τε ἱερεὺς αὐτός τε ἑαυτ τὸν καὶ ὃν ἀνείληφεν ἀπὸ γῆς ἄνθρωπον, ὑπὲρ ἡμῶν δλοκαύτωμα προσανήνεγκε τῷ Θεῷ καὶ Πατρί· διὰ τοῦτό φαμεν αὐτῷ· « Μνησθείη πάσης θυσίας σου, καὶ τὸ ὁλοκαύτωμά σου πιανάτω. » Καὶ ἐπεὶ πάντα ὅσα βουλεύεται, σωτήριά ἐστι καὶ ὠφέλιμα ἐν τῷ κόσμῳ, εἰκότως ἐπιφωνοῦμεν αὐτῷ, ο Δώη σοι Κύ ριος κατὰ τὴν καρδίαν σου, » λέγοντες, « καὶ πᾶσαν την βουλήν σου πληρώσαι. » Οἷς ἐξῆς τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ ὁμολογοῦντες, φαμέν ο Αγαλλιασό- μεθα ἐν τῷ σωτηρίῳ σου. » Σωτήριον γὰρ τοῦ Χρισ στοῦ τί ἂν ἕτερον νοοῖτο εἰ μὴ ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστα σις αὐτοῦ, δι' ἧς καὶ πάντας τοὺς πρὶν ἐκπεπτωκό- τας ἀνίστησιν ; Οθεν φαμέν· « Καὶ ἐν ὀνόματι Θεοῦ ἡμῶν μεγαλυνθησόμεθα· καὶ πληρώσαι Κύριος πάν τα τὰ αἰτήματά σου. › Ἐπὶ πᾶσι τούτοις διδασκόμεθα λέγειν τό, « Νῦν ἔγνων, ὅτι ἔσωσε Κύριος τὸν Χρι DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A tum prophetiæ nacta sunt, quando illius discipulo- rum in omnem terrain exivit sonus, et in fines orbis terræ verba eorum"., Plane autem Christum nominat quæ antecedit oratio, tanquam ex ipsius persona docens, illum esse Filium Dei, ubi ait : • Dominus dixit ad me: Filius meus es tu, ego hom die genui te; › cui adjunges etiam illud quod in Proverbiis ex persona ejusdem prolatum est ad hunc modum se habens • Antequam montes fir- marentur, et ante omnes colles gignit me, et quod in cix " psalmo a Patre ad illum dictum est, hoc modo : « Ex utero ante Luciferum genui te. » Sed attende, quemadmodum unum et eumdem no- minatim Christum simul et Filium Dei, qui ab ho- minibus sit circumveniendus, et sortem gentes acce- pturus, et fines terræ possessurus, sacræ litteræ dispensationem significantes, et conspiratione ad- futurum canant, duobus signis illius inter homines versus illum futura et gentium sub eumdem subjectione. A psalmo Psal. ** ibid. 6. C D - Christus nominatim quæcunque postulet a Patre impetrans. • Impleat Dominus omnes petitiones tuas : nunc cognovi quod salvum fecit Dominus Christum suum, exaudiet illum de coelo sancto suo"., Quoniam nunc propositum est demonstrare in quam multis locis nominatim Christus apud prophetas sit dictus, merito adjungam hæc quoque in quibus planissime Christus nuntiatur. Caeterum totus psalmus ex per- sona sanctorum virorum preces emittit in ipsius Christi personam. Cum enim propter nos et pro nobis factus homo, omnes acceperit contumelias, una cum illo supplicante et Patrem pro nobis depre- cante, ipsi quoque docemur orare, tanquan cum eo qui bella adversum nos, sive visibilia illa sint sive etiam invisibilia, propulset. Quare a psalmo verba illa accipientes ad illum dicere solemus, quæ sic habent: Exaudiat te Dominus in die tribula- tionis tuæ. Prolegat le nomen Dei Jacob:mittat tibi auxilium de sancto, et de Sion suscipiat te 4. ) Deinde quoniam illi proprium est, tanquam ei qui magnus sit pontifex, spiritualia in glorificationibus ac prædicationibus de Deo, sacrificia pro nobis con- ficere, quoniamque ut sacerdos et semetipsum ipse, et quem assumpsit de terra hominem, pro nobis perfectum atque integrum sacrificium Deo et Patri obtulit, idcirco ad illum dicimus : « Memor sit omnis sacrificii tui, et holocaustum tuum pingue faciat. Et quia omnia quæcunque deliberat, salutaria sunt atque utilia mundo, jure et merito sic illum alloquimur: Tribuat tibi Dominus se- cundum cor tuum, et omne consilium tuum im- pleat. Ad hæc deinceps ejus a morte reditum ad vitam confitentes, dicimus: Exsultabimus in salutari tuo *. » Etenim Christi salutare quodnam aliud intelligatur tandem, nisi illius a mortuis ad vivos reditio, per quam omnes qui cecide- rant in pristinum statum restituit? ex quo etiam * ibid. 2, 3. ** ibid. 4. *s ibid. 5. vers. 3. 4s Psal. XIX, XVII, 7. 5. ↳º Prov. vii, 25.
PG 22:311ἐξελεξάμην παραρριπτεῖσθαι ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ θεοῦ μου μᾶλλον ἢ οἰκεῖν με ἐν σκηνώμασιν ἁμαρτωλῶν.» Οἱ ἐπιστάμενοι τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ ὄντα λόγον καὶ σοφίαν καὶ φῶς ἀληθινὸν καὶ ζωήν, ἐπεὶ τὴν ἐνανθρώπησιν αὐτοῦ συννοήσαντες, κατεπλάγησαν τὸ παράδοξον τοῦ θελήματος, ὥστε ἀνειπεῖν· «καὶ εἴδομεν αὐτόν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος, ἀλλ’ ἦν τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, καὶ ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων· ἄνθρωπος ἐν πληγῇ ὤν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, ὅτι ἀπέστρεψεν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ, ἠτιμάσθη», εἰκότως παρακαλοῦσι τὸν θεὸν ἐπιβλέψαι εἰς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ, τὸ δι’ ἡμᾶς ἠτιμωμένον καὶ καθυβρισμένον, ἵλεώ τε ἡμῖν γενέσθαι δι’ αὐτόν, ἐπεὶ «τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν ἀνείληφεν καὶ ὑπὲρ ἡμῶν ὀδυνᾶται». ταῦτα δ’ ἱκετεύουσι, μονονουχὶ ποθοῦντες καὶ ἐν εὐχῇ τιθέμενοι τὸ πρόσωπον τῆς δόξης ἰδεῖν τοῦ Χριστοῦ καὶ τὴν ἡμέραν τοῦ φωτὸς αὐτοῦ θεάσασθαι·
PG 22:313αὕτη δὲ ἦν ἡ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως αὐτοῦ, ἥντινα, μίαν οὖσαν καὶ μόνην ὡς ἀληθῶς κυρίαν οὖσαν καὶ κυριακήν, κρείττονα εἶναί φασιν μυρίων ὅσων τῶν κοινοτέρως νοουμένων ἡμερῶν, ἢ τῶν παρὰ Μωσεῖ νενομοθετημένων ἐν ἑορταῖς καὶ νουμηνίαις καὶ σαββάτοις, ἃς σκιὰν εἶναι ἡμερῶν ἀλλ’ οὐχ ἡμέρας ὁ θεῖος ἀπόστολος διδάσκει. μόνη δὲ αὕτη ἡ μία κυριακὴ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἡμέρα οὐκ ἐν παντὶ τόπῳ φωτίζειν ἀλλ’ ἐν μόναις ταῖς αὐλαῖς τοῦ κυρίου λέλεκται. εἶεν δ’ ἂν αὗται αἱ κατὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην τοῦ Χριστοῦ ἐκκλησίαι, ἑνὸς οἴκου τοῦ θεοῦ τυγχάνουσαι αὐλαί, ἐν αἷς ἀγαπᾷ καὶ αἱρεῖται «παραρριπτεῖσθαι» ὁ τὰ τοιαῦτα εἰδώς, παρὰ πολὺ κρείττονα τὴν ἐν ταύταις διατριβὴν ἀποφηνάμενος τῆς ἐν τοῖς «σκηνώμασιν» τῶν «ἁμαρτωλῶν»· εἰ μὴ ... τὰς τῶν Ἰουδαίων συναγωγάς, τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ ἀρνουμένας, ἢ καὶ τὰς τῶν ἀθέων ἑτεροδόξων καὶ τῶν ἄλλων ἀπίστων ἐθνῶν, [ὧν] πολὺ βελτίους εἶναι τὰς ἐκκλησίας τοῦ Χριστοῦ πᾶς ὁ ταύτας αἱρούμενος ἀποφαίνεται. Ψαλμοῦ πη. «Σὺ δὲ ἀπώσω καὶ ἐξουδένωσας, ἀνεβάλου τὸν χριστόν σου·
δ • ζει προαγορεύσας ὁ λόγος, ὡς ἂν ἐξ αὐτοῦ προσώπου διδάσκων αὐτὸν εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, διὰ τοῦ, • Κύριος εἶπε πρὸς μέ· Υιός μου εἶ σὺ, ἐγὼ σήμε ρον γεγέννηκά σε • ᾧ παραθήσεις καὶ τὸ ἐν Πα- ροιμίαις πάλιν ἐξ αὐτοῦ προσώπου ὧδέ πως εἰρημέ νον· « Πρὸ τοῦ ὄρη ἐδρασθῆναι, πρὸ δὲ πάντων βου- νῶν γεννά με, ο τό τε ἐν ρθ' ψαλμῷ πρὸς τοῦ Πατρὸς αὐτῷ προσπεφωνημένον κατὰ τὰ, ο Ἐκ γαστρὸς πρὸ Εωσφόρου γεγέννηκά σε. › Επίστησον δὲ, ὡς ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν ὀνομαστὶ Χριστὸν ὁμοῦ καὶ Υἱὸν Θεοῦ ὑπ' ἀνθρώπων ἐπιβουλευόμενον, καὶ κλῆρον τὰ ἔθνη λη- ψόμενον, περάτων τε γῆς κρατήσοντα θεσπίζουσιν αἱ Ιερα! Γραφαι, δυσὶ τεκμηρίοις τὴν εἰς ἀνθρώπους οἰκονομίαν αὐτοῦ σημαίνουσαι, διά τε τῆς κατ' αὐτ τοῦ συσκευῆς καὶ διὰ τῆς ὑπ' αὐτὸν τῶν ἐθνῶν ὑπο- ταγής. Ψαλμοῦ ιθ'. Χριστὸς ὀνομαστὶ τῶν αἰτημάτων Β ΣΙΣ. παρὰ τοῦ Πατρὸς τυγχάνων. - • Πληρώσαι Κύριος πάντα τὰ αἰτήματά σου · νῦν ἔγνων, ὅτι ἔσωσε Κύριος τὸν Χριστὸν αὐτοῦ, ἐπα- κούσεται αὐτοῦ ἐξ οὐρανοῦ ἁγίου αὐτοῦ. Ἐπεὶ πρό- κειται νῦν παραστῆσαι δι' ὅσων ὀνομαστὶ ὁ Χριστὸς ἐν ταῖς προφητείαις ανηγόρευται, εἰκότως καὶ ταῦτα παρατίθεμαι ἐναργῶς κηρύττοντα τὸν Χριστόν. Ὅλος δὲ ὁ ψαλμὸς ἐκ προσώπου τῶν ἁγίων ἀνδρῶν εὐχὴν ἀναπέμπει εἰς τὸ τοῦ Χριστοῦ πρόσωπον. Ἐπειδὴ γὰρ δι' ἡμᾶς καὶ ὑπὲρ ἡμῶν πᾶσαν ἀνεδέξατο ὕβριν έναν θρωπήσας, εὐχομένῳ αὐτῷ καὶ δεομένῳ τοῦ Πατρὸς ὑπὲρ ἡμῶν διδασκόμεθα συνεύχεσθαι, οἷα δὴ τοὺς καθ᾿ ἡμῶν πολέμους, εἴτε ὁρατοὺς εἴτε καὶ ἀοράτους, ἀμυνομένῳ. Διὸ καί φαμεν ἡμεῖς πρὸς αὐτὸν ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ οὕτως ἔχοντα· « Ἐπακούσαι σου Κύριος ἐν ἡμέρᾳ θλίψεως· ὑπερασπίσαι σου τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ· ἐξαποστείλαι σοι βοήθειαν ἐξ ἁγίου, καὶ ἐκ Σιὼν ἀντιλάβοιτό σου. Εἶτ᾽ ἐπειδήπερ ἐστὶν οἰκεῖον αὐτῷ, ἄτε μεγάλῳ ὄντι ἀρχιερεῖ, τὰς ἐν δοξολογίαις καὶ θεολογίαις πνευματικὰς ἱερουργίας ὑπὲρ ἡμῶν ἐκτελεῖν, καὶ ἐπειδήπερ οἷά τε ἱερεὺς αὐτός τε ἑαυτ τὸν καὶ ὃν ἀνείληφεν ἀπὸ γῆς ἄνθρωπον, ὑπὲρ ἡμῶν δλοκαύτωμα προσανήνεγκε τῷ Θεῷ καὶ Πατρί· διὰ τοῦτό φαμεν αὐτῷ· « Μνησθείη πάσης θυσίας σου, καὶ τὸ ὁλοκαύτωμά σου πιανάτω. » Καὶ ἐπεὶ πάντα ὅσα βουλεύεται, σωτήριά ἐστι καὶ ὠφέλιμα ἐν τῷ κόσμῳ, εἰκότως ἐπιφωνοῦμεν αὐτῷ, ο Δώη σοι Κύ ριος κατὰ τὴν καρδίαν σου, » λέγοντες, « καὶ πᾶσαν την βουλήν σου πληρώσαι. » Οἷς ἐξῆς τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ ὁμολογοῦντες, φαμέν ο Αγαλλιασό- μεθα ἐν τῷ σωτηρίῳ σου. » Σωτήριον γὰρ τοῦ Χρισ στοῦ τί ἂν ἕτερον νοοῖτο εἰ μὴ ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστα σις αὐτοῦ, δι' ἧς καὶ πάντας τοὺς πρὶν ἐκπεπτωκό- τας ἀνίστησιν ; Οθεν φαμέν· « Καὶ ἐν ὀνόματι Θεοῦ ἡμῶν μεγαλυνθησόμεθα· καὶ πληρώσαι Κύριος πάν τα τὰ αἰτήματά σου. › Ἐπὶ πᾶσι τούτοις διδασκόμεθα λέγειν τό, « Νῦν ἔγνων, ὅτι ἔσωσε Κύριος τὸν Χρι DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A tum prophetiæ nacta sunt, quando illius discipulo- rum in omnem terrain exivit sonus, et in fines orbis terræ verba eorum"., Plane autem Christum nominat quæ antecedit oratio, tanquam ex ipsius persona docens, illum esse Filium Dei, ubi ait : • Dominus dixit ad me: Filius meus es tu, ego hom die genui te; › cui adjunges etiam illud quod in Proverbiis ex persona ejusdem prolatum est ad hunc modum se habens • Antequam montes fir- marentur, et ante omnes colles gignit me, et quod in cix " psalmo a Patre ad illum dictum est, hoc modo : « Ex utero ante Luciferum genui te. » Sed attende, quemadmodum unum et eumdem no- minatim Christum simul et Filium Dei, qui ab ho- minibus sit circumveniendus, et sortem gentes acce- pturus, et fines terræ possessurus, sacræ litteræ dispensationem significantes, et conspiratione ad- futurum canant, duobus signis illius inter homines versus illum futura et gentium sub eumdem subjectione. A psalmo Psal. ** ibid. 6. C D - Christus nominatim quæcunque postulet a Patre impetrans. • Impleat Dominus omnes petitiones tuas : nunc cognovi quod salvum fecit Dominus Christum suum, exaudiet illum de coelo sancto suo"., Quoniam nunc propositum est demonstrare in quam multis locis nominatim Christus apud prophetas sit dictus, merito adjungam hæc quoque in quibus planissime Christus nuntiatur. Caeterum totus psalmus ex per- sona sanctorum virorum preces emittit in ipsius Christi personam. Cum enim propter nos et pro nobis factus homo, omnes acceperit contumelias, una cum illo supplicante et Patrem pro nobis depre- cante, ipsi quoque docemur orare, tanquan cum eo qui bella adversum nos, sive visibilia illa sint sive etiam invisibilia, propulset. Quare a psalmo verba illa accipientes ad illum dicere solemus, quæ sic habent: Exaudiat te Dominus in die tribula- tionis tuæ. Prolegat le nomen Dei Jacob:mittat tibi auxilium de sancto, et de Sion suscipiat te 4. ) Deinde quoniam illi proprium est, tanquam ei qui magnus sit pontifex, spiritualia in glorificationibus ac prædicationibus de Deo, sacrificia pro nobis con- ficere, quoniamque ut sacerdos et semetipsum ipse, et quem assumpsit de terra hominem, pro nobis perfectum atque integrum sacrificium Deo et Patri obtulit, idcirco ad illum dicimus : « Memor sit omnis sacrificii tui, et holocaustum tuum pingue faciat. Et quia omnia quæcunque deliberat, salutaria sunt atque utilia mundo, jure et merito sic illum alloquimur: Tribuat tibi Dominus se- cundum cor tuum, et omne consilium tuum im- pleat. Ad hæc deinceps ejus a morte reditum ad vitam confitentes, dicimus: Exsultabimus in salutari tuo *. » Etenim Christi salutare quodnam aliud intelligatur tandem, nisi illius a mortuis ad vivos reditio, per quam omnes qui cecide- rant in pristinum statum restituit? ex quo etiam * ibid. 2, 3. ** ibid. 4. *s ibid. 5. vers. 3. 4s Psal. XIX, XVII, 7. 5. ↳º Prov. vii, 25.
κατέστρεψας τὴν διαθήκην τοῦ δούλου σου, ἐβεβήλωσας εἰς τὴν γῆν τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ» καὶ τὰ ἑξῆς. οἷς ἐπιλέγει· «μνήσθητι, κύριε, τοῦ ὀνειδισμοῦ τῶν δούλων σου, οὗ ὑπέσχον ἐν τῷ κόλπῳ μου πολλῶν ἐθνῶν, οὗ ὠνείδισαν οἱ ἐχθροί σου, κύριε, οὗ ὠνείδισαν τὸ ἀντάλλαγμα τοῦ χριστοῦ σου». Σαφῶς δὲ καὶ ἐν τούτοις ὁ Χριστὸς ὀνομαστὶ μνημονεύεται καὶ ἡ κατὰ τὸ πάθος αὐτοῦ προφητευομένη περίστασις. ἐπὶ σχολῆς δὲ τὸν ὅλον ψαλμὸν βασανίζοντες παραστήσομεν, ὅτι ἐπὶ μηδέτερον ἢ ἐπὶ μόνον τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν ἐφαρμόσαι ἂν τὰ προκείμενα. ἀλλὰ καὶ δεύτερον Χριστὸς ὀνομαζόμενος τίνα ἄλλον ἢ τὸν αὐτὸν δηλοῖ, οὗ «τὸ ἀντάλλαγμα», δηλονότι τὴν ἐκκλησίαν, «ὠνείδισάν» τε καὶ εἰσέτι νῦν ὀνειδίζουσιν οἱ λεγομένοι τοῦ Χριστοῦ ἐχθροί; τὰ γοῦν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν πάθη ἃ ὑπὲρ ἡμῶν ἀνεδέξατο, καὶ μάλιστα τὸν θάνατον καὶ τὸν σταυρόν, πᾶς ὁ τῆς Χριστοῦ διδασκαλίας πολέμιος ἐπονειδίζειν ἡμῖν εἴωθεν. Ψαλμοῦ ρλα. «Ὤμοσεν κύριος τῷ Δαβὶδ ἀλήθειαν, καὶ οὐ μὴ ἀθετήσῃ αὐτόν, ἐκ καρποῦ τῆς κοιλίας σου θήσομαι ἐπὶ τοῦ θρόνου σου.» εἶθ’ ὑποβάς φησιν· «ἐκεῖ ἐξανατελῶ κέρας τῷ Δαβίδ, ἡτοίμασα λύχνον τῷ χριστῷ μου·
δ • ζει προαγορεύσας ὁ λόγος, ὡς ἂν ἐξ αὐτοῦ προσώπου διδάσκων αὐτὸν εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, διὰ τοῦ, • Κύριος εἶπε πρὸς μέ· Υιός μου εἶ σὺ, ἐγὼ σήμε ρον γεγέννηκά σε • ᾧ παραθήσεις καὶ τὸ ἐν Πα- ροιμίαις πάλιν ἐξ αὐτοῦ προσώπου ὧδέ πως εἰρημέ νον· « Πρὸ τοῦ ὄρη ἐδρασθῆναι, πρὸ δὲ πάντων βου- νῶν γεννά με, ο τό τε ἐν ρθ' ψαλμῷ πρὸς τοῦ Πατρὸς αὐτῷ προσπεφωνημένον κατὰ τὰ, ο Ἐκ γαστρὸς πρὸ Εωσφόρου γεγέννηκά σε. › Επίστησον δὲ, ὡς ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν ὀνομαστὶ Χριστὸν ὁμοῦ καὶ Υἱὸν Θεοῦ ὑπ' ἀνθρώπων ἐπιβουλευόμενον, καὶ κλῆρον τὰ ἔθνη λη- ψόμενον, περάτων τε γῆς κρατήσοντα θεσπίζουσιν αἱ Ιερα! Γραφαι, δυσὶ τεκμηρίοις τὴν εἰς ἀνθρώπους οἰκονομίαν αὐτοῦ σημαίνουσαι, διά τε τῆς κατ' αὐτ τοῦ συσκευῆς καὶ διὰ τῆς ὑπ' αὐτὸν τῶν ἐθνῶν ὑπο- ταγής. Ψαλμοῦ ιθ'. Χριστὸς ὀνομαστὶ τῶν αἰτημάτων Β ΣΙΣ. παρὰ τοῦ Πατρὸς τυγχάνων. - • Πληρώσαι Κύριος πάντα τὰ αἰτήματά σου · νῦν ἔγνων, ὅτι ἔσωσε Κύριος τὸν Χριστὸν αὐτοῦ, ἐπα- κούσεται αὐτοῦ ἐξ οὐρανοῦ ἁγίου αὐτοῦ. Ἐπεὶ πρό- κειται νῦν παραστῆσαι δι' ὅσων ὀνομαστὶ ὁ Χριστὸς ἐν ταῖς προφητείαις ανηγόρευται, εἰκότως καὶ ταῦτα παρατίθεμαι ἐναργῶς κηρύττοντα τὸν Χριστόν. Ὅλος δὲ ὁ ψαλμὸς ἐκ προσώπου τῶν ἁγίων ἀνδρῶν εὐχὴν ἀναπέμπει εἰς τὸ τοῦ Χριστοῦ πρόσωπον. Ἐπειδὴ γὰρ δι' ἡμᾶς καὶ ὑπὲρ ἡμῶν πᾶσαν ἀνεδέξατο ὕβριν έναν θρωπήσας, εὐχομένῳ αὐτῷ καὶ δεομένῳ τοῦ Πατρὸς ὑπὲρ ἡμῶν διδασκόμεθα συνεύχεσθαι, οἷα δὴ τοὺς καθ᾿ ἡμῶν πολέμους, εἴτε ὁρατοὺς εἴτε καὶ ἀοράτους, ἀμυνομένῳ. Διὸ καί φαμεν ἡμεῖς πρὸς αὐτὸν ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ οὕτως ἔχοντα· « Ἐπακούσαι σου Κύριος ἐν ἡμέρᾳ θλίψεως· ὑπερασπίσαι σου τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ· ἐξαποστείλαι σοι βοήθειαν ἐξ ἁγίου, καὶ ἐκ Σιὼν ἀντιλάβοιτό σου. Εἶτ᾽ ἐπειδήπερ ἐστὶν οἰκεῖον αὐτῷ, ἄτε μεγάλῳ ὄντι ἀρχιερεῖ, τὰς ἐν δοξολογίαις καὶ θεολογίαις πνευματικὰς ἱερουργίας ὑπὲρ ἡμῶν ἐκτελεῖν, καὶ ἐπειδήπερ οἷά τε ἱερεὺς αὐτός τε ἑαυτ τὸν καὶ ὃν ἀνείληφεν ἀπὸ γῆς ἄνθρωπον, ὑπὲρ ἡμῶν δλοκαύτωμα προσανήνεγκε τῷ Θεῷ καὶ Πατρί· διὰ τοῦτό φαμεν αὐτῷ· « Μνησθείη πάσης θυσίας σου, καὶ τὸ ὁλοκαύτωμά σου πιανάτω. » Καὶ ἐπεὶ πάντα ὅσα βουλεύεται, σωτήριά ἐστι καὶ ὠφέλιμα ἐν τῷ κόσμῳ, εἰκότως ἐπιφωνοῦμεν αὐτῷ, ο Δώη σοι Κύ ριος κατὰ τὴν καρδίαν σου, » λέγοντες, « καὶ πᾶσαν την βουλήν σου πληρώσαι. » Οἷς ἐξῆς τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ ὁμολογοῦντες, φαμέν ο Αγαλλιασό- μεθα ἐν τῷ σωτηρίῳ σου. » Σωτήριον γὰρ τοῦ Χρισ στοῦ τί ἂν ἕτερον νοοῖτο εἰ μὴ ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστα σις αὐτοῦ, δι' ἧς καὶ πάντας τοὺς πρὶν ἐκπεπτωκό- τας ἀνίστησιν ; Οθεν φαμέν· « Καὶ ἐν ὀνόματι Θεοῦ ἡμῶν μεγαλυνθησόμεθα· καὶ πληρώσαι Κύριος πάν τα τὰ αἰτήματά σου. › Ἐπὶ πᾶσι τούτοις διδασκόμεθα λέγειν τό, « Νῦν ἔγνων, ὅτι ἔσωσε Κύριος τὸν Χρι DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A tum prophetiæ nacta sunt, quando illius discipulo- rum in omnem terrain exivit sonus, et in fines orbis terræ verba eorum"., Plane autem Christum nominat quæ antecedit oratio, tanquam ex ipsius persona docens, illum esse Filium Dei, ubi ait : • Dominus dixit ad me: Filius meus es tu, ego hom die genui te; › cui adjunges etiam illud quod in Proverbiis ex persona ejusdem prolatum est ad hunc modum se habens • Antequam montes fir- marentur, et ante omnes colles gignit me, et quod in cix " psalmo a Patre ad illum dictum est, hoc modo : « Ex utero ante Luciferum genui te. » Sed attende, quemadmodum unum et eumdem no- minatim Christum simul et Filium Dei, qui ab ho- minibus sit circumveniendus, et sortem gentes acce- pturus, et fines terræ possessurus, sacræ litteræ dispensationem significantes, et conspiratione ad- futurum canant, duobus signis illius inter homines versus illum futura et gentium sub eumdem subjectione. A psalmo Psal. ** ibid. 6. C D - Christus nominatim quæcunque postulet a Patre impetrans. • Impleat Dominus omnes petitiones tuas : nunc cognovi quod salvum fecit Dominus Christum suum, exaudiet illum de coelo sancto suo"., Quoniam nunc propositum est demonstrare in quam multis locis nominatim Christus apud prophetas sit dictus, merito adjungam hæc quoque in quibus planissime Christus nuntiatur. Caeterum totus psalmus ex per- sona sanctorum virorum preces emittit in ipsius Christi personam. Cum enim propter nos et pro nobis factus homo, omnes acceperit contumelias, una cum illo supplicante et Patrem pro nobis depre- cante, ipsi quoque docemur orare, tanquan cum eo qui bella adversum nos, sive visibilia illa sint sive etiam invisibilia, propulset. Quare a psalmo verba illa accipientes ad illum dicere solemus, quæ sic habent: Exaudiat te Dominus in die tribula- tionis tuæ. Prolegat le nomen Dei Jacob:mittat tibi auxilium de sancto, et de Sion suscipiat te 4. ) Deinde quoniam illi proprium est, tanquam ei qui magnus sit pontifex, spiritualia in glorificationibus ac prædicationibus de Deo, sacrificia pro nobis con- ficere, quoniamque ut sacerdos et semetipsum ipse, et quem assumpsit de terra hominem, pro nobis perfectum atque integrum sacrificium Deo et Patri obtulit, idcirco ad illum dicimus : « Memor sit omnis sacrificii tui, et holocaustum tuum pingue faciat. Et quia omnia quæcunque deliberat, salutaria sunt atque utilia mundo, jure et merito sic illum alloquimur: Tribuat tibi Dominus se- cundum cor tuum, et omne consilium tuum im- pleat. Ad hæc deinceps ejus a morte reditum ad vitam confitentes, dicimus: Exsultabimus in salutari tuo *. » Etenim Christi salutare quodnam aliud intelligatur tandem, nisi illius a mortuis ad vivos reditio, per quam omnes qui cecide- rant in pristinum statum restituit? ex quo etiam * ibid. 2, 3. ** ibid. 4. *s ibid. 5. vers. 3. 4s Psal. XIX, XVII, 7. 5. ↳º Prov. vii, 25.
PG 22:315τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ ἐνδύσω αἰσχύνην, ἐπὶ δὲ αὐτὸν ἐξανθήσει τὸ ἁγίασμά μου». Κἀνταῦθα περὶ τοῦ «ἐκ σπέρματος Δαβὶδ» ὄμνυσιν ὁ κύριος, ὅπερ σπέρμα καὶ κέρας ὀνομάζει αὐτοῦ. καὶ πάλιν ὀνομαστὶ τὸν Χριστὸν ἀναγορεύων, «λύχνον» φησὶν ἡτοιμακέναι αὐτῷ, τὸν προφητικὸν ὡς εἰκὸς λόγον τὸν προωδευκότα τοῦ Χριστοῦ, ὃς μόνος ἡλιακοῦ φωτὸς δίκην τοῖς πᾶσιν καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης ἀνθρώποις ἀνατέταλκεν. καὶ αὐτὸς δὲ ὁ Δαβὶδ λύχνος τῷ Χριστῷ προητοίμαστο, ὡς παραθέσει ἡλίου καὶ τελείου φωτὸς λύχνου τάξιν ἐπέχων. «ἐκεῖ δέ», φησίν, «ἐξανατελῶ κέρας», τὸν τόπον δηλῶν, ἔνθα σημαίνει τὸν Χριστὸν γεννηθήσεσθαι. εὐξαμένῳ γὰρ τῷ Δαβὶδ τὸν τόπον τῷ πνεύματι προθεωρῆσαι τῆς γενέσεως τοῦ Χριστοῦ, φήσαντί τε «εἰ εἰσελεύσομαι ἐπὶ κλίνης στρωμνῆς μου, εἰ δώσω ὕπνον τοῖς ὀφθαλμοῖς μου καὶ τοῖς βλεφάροις μου· νυσταγμὸν καὶ ἀνάπαυσιν τοῖς κροτάφοις μου, ἕως οὗ εὕρω τόπον· τῷ κυρίῳ, σκήνωμα τῷ θεῷ Ἰακὼβ» ἀποκαλύπτει τὸ θεῖον πνεῦμα τὸν ἐν Βηθλεὲμ τόπον. διὸ ἐπιφέρει λέγων· «ἰδοὺ ἠκούσαμεν αὐτὴν [ἐν] Ἐφραθά (αὕτη δέ ἐστιν ἡ Βηθλεέμ), εὕρομεν αὐτὴν ἐν τοῖς πεδίοις τοῦ δρυμοῦ·
ג ΙΙ. - - Α στὸν αὐτοῦ, ὁ μὴ πάλαι τοῦτο εἰδότες, εἰ μὴ ὅτι πρό τερον το σωτήριον αὐτοῦ συνήκαμεν, τῆς ἀναστάσεως αὐτοῦ τὴν δύναμιν κατανοήσαντες. β Ψαλμού κζ'. — Χριστός όνομαστὶ καὶ τὸν Πα - τέρα καὶ ὑπερασπιστὴν κεκτημένος. • Κύριος κραταίωμα τοῦ λαοῦ ἐστι, καὶ ὑπερασπι στὴς τῶν σωτηρίων τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ ἐστι. » Καὶ ὁ μετὰ χεῖρας ψαλμὸς εἰς τὸν Χριστὸν ἀναφέρεται, αὐτοῦ δὴ τοῦ Χριστοῦ περιέχων εὐχὴν, ἣν παρά τὸν τοῦ πάθους προσηύξατο καιρόν. Διὸ ἐν μὲν τῇ καταρχῇ τοῦ ψαλμοῦ φησι· . Πρὸς σέ, Κύριε, ἐκέ κραξα· ὁ Θεός μου, μὴ παρασιωπήσῃς ἀπ' ἐμοῦ, καὶ ὁμοιωθήσομαι τοῖς καταβαίνουσιν εἰς λάκκον. » Πρὸς δὲ τῷ τέλει, τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ θεσπίζει λέγων· ὁ Εὐλογητός Κύριος, ὅτι εἰσήκουσε τῆς φωνῆς τῆς δεήσεώς μου. Κύριος βοηθός μου καὶ υπερασπιστής μου· ἐπ' αὐτῷ ἤλπισεν ἡ καρδία μου, καὶ ἐβοηθήθην, καὶ ἀνέθαλεν ἡ σάρξ μου· καὶ ἐκ θελήματός μου ἐξομολογήσομαι αὐτῷ. » Ἐφ' οἷς τὸ θεῖον καὶ προφητικὸν Πνεῦμα ἐπιλέγει· ο Κύριος κραταίωμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, καὶ ὑπερασπιστής τῶν σωτηρίων τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ ἐστι· ν παιδεῦον ἡμᾶς, ὅτι δὴ πάντα ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς ἀνάγραπτα τοῦ Χριστοῦ θαυμάσια, ἐπὶ σωτηρίᾳ τῶν ἀνθρώπων γενό μενα, εἴτε οὖν μαθήματα, είτε γράμματα, εἴτε κατὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ μυστήρια νῦν ὀνο μαζόμενα, νεύματι καὶ δυνάμει γεγένηται τοῦ Πατρὸς ἐν ἅπασι τοῖς παραδόξοις καὶ σωτηρίοις λόγοις τε καὶ ἔργοις ὑπερασπίζοντος τοῦ ἰδίου Χριστοῦ. Ψαλμοῦ πγ'. — Χριστὸς ὀνομαστὶ τὸν Θεὸν ἐπ· όπτην ἐπιγραφόμενος, μία τε ἡ τῆς ἀναστάσεως αὐτοῦ ἡμέρα, καὶ εἰς οἶκος Θεοῦ ἡ Ἐκκλησία αὐτοῦ. - • Υπερασπιστὰ ἡμῶν, ἰδὲ, ὁ Θεὸς, καὶ ἐπίβλεψον ἐπὶ τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. Ὅτι κρείσσων ἡμέρα μία ἐν ταῖς αὐλαῖς σου ὑπὲρ χιλιάδας. Εξελε ξάμην παραῤῥιπτεῖσθαι ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ μου μᾶλλον, ἢ οἰκεῖν με ἐν σκηνώμασιν ἁμαρτωλῶν. Οἱ ἐπιστάμενοι τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ὄντα Λόγον, καὶ σοφίαν, καὶ φῶς ἀληθινὸν, καὶ ζωὴν, ἔπειτα τὴν ἐνανθρώπησιν αὐτοῦ συννοήσαντες, κατεπλάγη σαν τὸ παράδοξον τοῦ θελήματος, ὥστε ἀνειπεῖν. « Καὶ εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος · ἀλλ' ἦν τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, καὶ ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων. "Ανθρωπος ἐν πληγῇ ὤν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, ὅτι ἀπέστρεψε το πρόσωπον αὐτοῦ, ἡτιμάσθη· ἡ εἰκότως παρακαλοῦσι τὸν Θεὸν ἐπιβλέψαι εἰς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ τὸ δι' ἡμᾶς ἡτιμωμένον καὶ καθυβρισμένον, ἵλεώ τε ἡμῖν γενέ- σθαι δι' αὐτόν· ἐπεὶ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν ἀνείληφε, καὶ ὑπὲρ ἡμῶν ὀδυνᾶται. Ταῦτα δὲ ἱκετεύουσι, μου νονουχὶ ποθοῦντες καὶ ἐν εὐχῇ τιθέμενοι τὸ πρόσωπον τῆς δόξης ἰδεῖν τοῦ Χριστοῦ, καὶ τὴν ἡμέραν τοῦ φωτὸς αὐτοῦ θεάσασθαι. Αὕτη δὲ ἦν ἡ τῆς ἐκ νε ** EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. APOLOGETICA. A illud dicinus, e et in nomine Dei nostri magnifi- cabimur et impleat Dominus omnes petitiones tuas ". » Post hæc omnia, docemur illud quoque dicere: Nunc cognovi quod salvum fecit Dominus Christum suum 48; quippe qui non prius hoc intellexerimus, quam ubi salutare ejus agnoverimus, et resurrectionis illius virtutem perspexeri- mus. - A psalmo XXVII, Christus nominatim Dominum Patrem et protectorem adeptus. Dominus confirmatio populi sui, et protector salvationum Christi sui est ". » Hic quoque psal- mus, qui nunc est in manibus, ad Christum referri solet, quippe qui eam precem contineat quam Chri- stus, quo tempore passurus erat, precatus est. Proinde initio psalmus hæc habet : « Ad te, Do- anine, clamavi : Deus meus, ne sileas a me, et si- milis fiam descendentibus in lacum. . In fine vero, filius resurrectionem a mortuis canit, dicens : « Be- nedictus Dominus, quoniam exaudivit vocem de- precationis meæ. Dominus adjutor meus et prote- etor meus; in illo speravit cor meum, et adjutus sum, et refloruit caro mea: et ex voluntate mea confitebor ei ., Quibus divinus et propheticus Spiritus adjungit Dominus confirmatio populi sui, protector salvationum Christi sui est, qui nos instruit quemadmodum omnia quæ in divinis litteris habent admirationem, et Christi nomine in- scripta sunt, et ad salutem hominum gesta, sive præcepta, sive negotia, sive ad resurrectionem il- lius a mortuis pertinentia mysteria, cujusmodi ea sunt, de quibus nunc agitur, nutu ac virtute Patris gesta sunt, qui in cunctis admirabilibus ac salula- C ribus et verbis et factis suum Christum protegit. A psalmo LXXX]}]. — Christus nominatim tutorem sibi Deum ascribens. Unusque resurrectionis illius dies : et una domus Dei, Ecclesia ipsius. • Protector noster aspice, Deus, et respice in fa- ciem Christi tui. Quia melior est dies una in atriis tuis super millia: elegi abjectum esse in domo Dei mei magis, quam habitare me in taberna- eulis peccatorum". Qui norunt Christum Dei csse Verbum, et sapientiam, et lucem veram, et vitam, deinde eumdem factum esse hominem in- telligunt, admirantur hoc quod omnem fidem su- perat propositum, adeo quidem, ut in verba illa prorumpant. Et vidimus illum, et non habuit speciem, neque pulchritudinem ; sed fuit species ejus sine honore, et deficiens præ filiis hominum : homo cum in plaga esset et sciret ferre languorem, quoniam avertit faciem suami, contemptus est” itaque merito Deum precantur, ut respiciat in fa- ciem Christi, que propter nos et ignominias et contumelias passa est, et propter illum nobis fiat propitius, quando is peccata nostra tulit, et pro nobis in dolore est : hæc autem supplices petunt propemodum cupientes, atque in votis habentes, faciem gloriæ Christi videre, et diem lucis illius * Psal. xix, 6, 7. ibid. 7. * Psal. xxvII, 8. 2, 5. D ibid. 6, 7. ” Psal. Lxxxiii, 10, 11. Isa. Li!!,
εἰσελευσόμεθα εἰς τὰ σκηνώματα αὐτοῦ, προσκυνήσομεν εἰς τὸν τόπον οὗ ἔστησαν οἱ πόδες αὐτοῦ». εἰκότως οὖν μετὰ τὴν τούτων φανέρωσιν ἐπιλέγει· «ἐκεῖ ἐξανατελῶ κέρας τῷ Δαβίδ, ἡτοίμασα λύχνον τῷ χριστῷ μου», τάχα ἴσως καὶ τὸ ἐπὶ τῆς Βηθλεὲμ ἀναληφθὲν τῷ Χριστῷ σῶμα καθ’ ἑτέραν ὑπόνοιαν σημαίνων, ἐπειδὴ διὰ τοῦ σώματος, ὡς δι’ ὀστρακίνου σκεύους, ἐνοικήσασα ἐν αὐτῷ ἡ θεία δύναμις ὡς διὰ λύχνου τὰς τοῦ θείου καὶ λογικοῦ φωτὸς μαρμαρυγὰς εἰς πάντας ἐξέλαμψεν ἀνθρώπους. Ἀπὸ τοῦ Ἀμώς. «Ἑτοιμάζου τοῦ ἐπικαλεῖσθαι τὸν θεόν, Ἰσραήλ, διότι ἰδοὺ στερεῶν βροντὴν καὶ κτίζων πνεῦμα καὶ ἀπαγγέλλων εἰς ἀνθρώπους τὸν χριστὸν αὐτοῦ, ποιῶν ὄρθρον καὶ ὁμίχλην, καὶ ἐπιβαίνων ἐπὶ τὰ ὑψηλὰ τῆς γῆς· κύριος ὁ θεὸς ὁ παντοκράτωρ ὄνομα αὐτῷ. ἀκούσατε λόγον κυρίου, ὃν ἐγὼ λαμβάνω ἐφ’ ὑμᾶς, θρῆνον, οἶκος Ἰσραὴλ ἔπεσεν, οὐκέτι προσθήσει τοῦ ἀναστῆναι·
ג ΙΙ. - - Α στὸν αὐτοῦ, ὁ μὴ πάλαι τοῦτο εἰδότες, εἰ μὴ ὅτι πρό τερον το σωτήριον αὐτοῦ συνήκαμεν, τῆς ἀναστάσεως αὐτοῦ τὴν δύναμιν κατανοήσαντες. β Ψαλμού κζ'. — Χριστός όνομαστὶ καὶ τὸν Πα - τέρα καὶ ὑπερασπιστὴν κεκτημένος. • Κύριος κραταίωμα τοῦ λαοῦ ἐστι, καὶ ὑπερασπι στὴς τῶν σωτηρίων τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ ἐστι. » Καὶ ὁ μετὰ χεῖρας ψαλμὸς εἰς τὸν Χριστὸν ἀναφέρεται, αὐτοῦ δὴ τοῦ Χριστοῦ περιέχων εὐχὴν, ἣν παρά τὸν τοῦ πάθους προσηύξατο καιρόν. Διὸ ἐν μὲν τῇ καταρχῇ τοῦ ψαλμοῦ φησι· . Πρὸς σέ, Κύριε, ἐκέ κραξα· ὁ Θεός μου, μὴ παρασιωπήσῃς ἀπ' ἐμοῦ, καὶ ὁμοιωθήσομαι τοῖς καταβαίνουσιν εἰς λάκκον. » Πρὸς δὲ τῷ τέλει, τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ θεσπίζει λέγων· ὁ Εὐλογητός Κύριος, ὅτι εἰσήκουσε τῆς φωνῆς τῆς δεήσεώς μου. Κύριος βοηθός μου καὶ υπερασπιστής μου· ἐπ' αὐτῷ ἤλπισεν ἡ καρδία μου, καὶ ἐβοηθήθην, καὶ ἀνέθαλεν ἡ σάρξ μου· καὶ ἐκ θελήματός μου ἐξομολογήσομαι αὐτῷ. » Ἐφ' οἷς τὸ θεῖον καὶ προφητικὸν Πνεῦμα ἐπιλέγει· ο Κύριος κραταίωμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, καὶ ὑπερασπιστής τῶν σωτηρίων τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ ἐστι· ν παιδεῦον ἡμᾶς, ὅτι δὴ πάντα ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς ἀνάγραπτα τοῦ Χριστοῦ θαυμάσια, ἐπὶ σωτηρίᾳ τῶν ἀνθρώπων γενό μενα, εἴτε οὖν μαθήματα, είτε γράμματα, εἴτε κατὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ μυστήρια νῦν ὀνο μαζόμενα, νεύματι καὶ δυνάμει γεγένηται τοῦ Πατρὸς ἐν ἅπασι τοῖς παραδόξοις καὶ σωτηρίοις λόγοις τε καὶ ἔργοις ὑπερασπίζοντος τοῦ ἰδίου Χριστοῦ. Ψαλμοῦ πγ'. — Χριστὸς ὀνομαστὶ τὸν Θεὸν ἐπ· όπτην ἐπιγραφόμενος, μία τε ἡ τῆς ἀναστάσεως αὐτοῦ ἡμέρα, καὶ εἰς οἶκος Θεοῦ ἡ Ἐκκλησία αὐτοῦ. - • Υπερασπιστὰ ἡμῶν, ἰδὲ, ὁ Θεὸς, καὶ ἐπίβλεψον ἐπὶ τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. Ὅτι κρείσσων ἡμέρα μία ἐν ταῖς αὐλαῖς σου ὑπὲρ χιλιάδας. Εξελε ξάμην παραῤῥιπτεῖσθαι ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ μου μᾶλλον, ἢ οἰκεῖν με ἐν σκηνώμασιν ἁμαρτωλῶν. Οἱ ἐπιστάμενοι τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ὄντα Λόγον, καὶ σοφίαν, καὶ φῶς ἀληθινὸν, καὶ ζωὴν, ἔπειτα τὴν ἐνανθρώπησιν αὐτοῦ συννοήσαντες, κατεπλάγη σαν τὸ παράδοξον τοῦ θελήματος, ὥστε ἀνειπεῖν. « Καὶ εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος · ἀλλ' ἦν τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, καὶ ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων. "Ανθρωπος ἐν πληγῇ ὤν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, ὅτι ἀπέστρεψε το πρόσωπον αὐτοῦ, ἡτιμάσθη· ἡ εἰκότως παρακαλοῦσι τὸν Θεὸν ἐπιβλέψαι εἰς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ τὸ δι' ἡμᾶς ἡτιμωμένον καὶ καθυβρισμένον, ἵλεώ τε ἡμῖν γενέ- σθαι δι' αὐτόν· ἐπεὶ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν ἀνείληφε, καὶ ὑπὲρ ἡμῶν ὀδυνᾶται. Ταῦτα δὲ ἱκετεύουσι, μου νονουχὶ ποθοῦντες καὶ ἐν εὐχῇ τιθέμενοι τὸ πρόσωπον τῆς δόξης ἰδεῖν τοῦ Χριστοῦ, καὶ τὴν ἡμέραν τοῦ φωτὸς αὐτοῦ θεάσασθαι. Αὕτη δὲ ἦν ἡ τῆς ἐκ νε ** EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. APOLOGETICA. A illud dicinus, e et in nomine Dei nostri magnifi- cabimur et impleat Dominus omnes petitiones tuas ". » Post hæc omnia, docemur illud quoque dicere: Nunc cognovi quod salvum fecit Dominus Christum suum 48; quippe qui non prius hoc intellexerimus, quam ubi salutare ejus agnoverimus, et resurrectionis illius virtutem perspexeri- mus. - A psalmo XXVII, Christus nominatim Dominum Patrem et protectorem adeptus. Dominus confirmatio populi sui, et protector salvationum Christi sui est ". » Hic quoque psal- mus, qui nunc est in manibus, ad Christum referri solet, quippe qui eam precem contineat quam Chri- stus, quo tempore passurus erat, precatus est. Proinde initio psalmus hæc habet : « Ad te, Do- anine, clamavi : Deus meus, ne sileas a me, et si- milis fiam descendentibus in lacum. . In fine vero, filius resurrectionem a mortuis canit, dicens : « Be- nedictus Dominus, quoniam exaudivit vocem de- precationis meæ. Dominus adjutor meus et prote- etor meus; in illo speravit cor meum, et adjutus sum, et refloruit caro mea: et ex voluntate mea confitebor ei ., Quibus divinus et propheticus Spiritus adjungit Dominus confirmatio populi sui, protector salvationum Christi sui est, qui nos instruit quemadmodum omnia quæ in divinis litteris habent admirationem, et Christi nomine in- scripta sunt, et ad salutem hominum gesta, sive præcepta, sive negotia, sive ad resurrectionem il- lius a mortuis pertinentia mysteria, cujusmodi ea sunt, de quibus nunc agitur, nutu ac virtute Patris gesta sunt, qui in cunctis admirabilibus ac salula- C ribus et verbis et factis suum Christum protegit. A psalmo LXXX]}]. — Christus nominatim tutorem sibi Deum ascribens. Unusque resurrectionis illius dies : et una domus Dei, Ecclesia ipsius. • Protector noster aspice, Deus, et respice in fa- ciem Christi tui. Quia melior est dies una in atriis tuis super millia: elegi abjectum esse in domo Dei mei magis, quam habitare me in taberna- eulis peccatorum". Qui norunt Christum Dei csse Verbum, et sapientiam, et lucem veram, et vitam, deinde eumdem factum esse hominem in- telligunt, admirantur hoc quod omnem fidem su- perat propositum, adeo quidem, ut in verba illa prorumpant. Et vidimus illum, et non habuit speciem, neque pulchritudinem ; sed fuit species ejus sine honore, et deficiens præ filiis hominum : homo cum in plaga esset et sciret ferre languorem, quoniam avertit faciem suami, contemptus est” itaque merito Deum precantur, ut respiciat in fa- ciem Christi, que propter nos et ignominias et contumelias passa est, et propter illum nobis fiat propitius, quando is peccata nostra tulit, et pro nobis in dolore est : hæc autem supplices petunt propemodum cupientes, atque in votis habentes, faciem gloriæ Christi videre, et diem lucis illius * Psal. xix, 6, 7. ibid. 7. * Psal. xxvII, 8. 2, 5. D ibid. 6, 7. ” Psal. Lxxxiii, 10, 11. Isa. Li!!,
παρθένος Ἰσραὴλ ἔσφαλεν ἐπὶ τῆς γῆς αὐτῆς, οὐκ ἔστιν ὁ ἀνιστῶν αὐτήν.» Ἕβδομον ἤδη τὸν Χριστὸν ὀνομαστὶ καταγγέλλων εἰς ἀνθρώπους ὁ θεός, στερεοῦν βροντὴν καὶ κτίζειν πνεῦμα λέγεται, τοῦ εὐαγγελικοῦ κηρύγματος βροντῆς διὰ τὸ εἰς πάντας ἀνθρώπους ἐξάκουστον ὀνομαζομένου, ὁμοίως δὲ καὶ τοῦ τοῖς ἀποστόλοις ἐμπνεύσαντος Χριστοῦ πνεύματος δηλουμένου· ὃ καὶ σαφῶς ἐπὶ τῇ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπιδημίᾳ πεπλήρωται, ἐφ’ ᾗ ποιήσειν ὁ θεὸς ὄρθρον ὁμοῦ καὶ ὁμίχλην θεσπίζεται, τοῖς μὲν τὸ σωτήριον φῶς παραδεξαμένοις τὸν ὄρθρον, τοῖς δὲ ἀπειθήσασιν εἰς αὐτὸν τῶν ἐκ περιτομῆς τοὐναντίον. οἷς καὶ τὴν ἐσχάτην ἀπόφασιν ὁ λόγος προκηρύττει, θρῆνον ἐπιλέγων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, τὸν καὶ μετελθόντα αὐτοὺς παραυτίκα μετὰ τὴν κατὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ δυσσέβειαν. ἐξ ἐκείνου γὰρ ἀληθῶς καὶ εἰς δεῦρο ὁ οἶκος Ἰσραὴλ πέπτωκεν, ὅρος τε ἅπαξ ὑπὸ τοῦ θεοῦ καὶ ἀπόφασις ἐξενήνεκται περὶ τοῦ πεσόντος αὐτῶν οἴκου τοῦ ἐν Ἱερουσαλήμ, καὶ κατὰ παντὸς αὐτῶν τοῦ συστήματος, ὡς μηκέτ’ ἀναστησομένων τῷ μηδὲ παρεῖναι τὸν ἀνιστῶντα αὐτούς. «οὐκ ἔστιν» γοῦν, φησίν, «ὁ ἀνιστῶν αὐτήν».
ג ΙΙ. - - Α στὸν αὐτοῦ, ὁ μὴ πάλαι τοῦτο εἰδότες, εἰ μὴ ὅτι πρό τερον το σωτήριον αὐτοῦ συνήκαμεν, τῆς ἀναστάσεως αὐτοῦ τὴν δύναμιν κατανοήσαντες. β Ψαλμού κζ'. — Χριστός όνομαστὶ καὶ τὸν Πα - τέρα καὶ ὑπερασπιστὴν κεκτημένος. • Κύριος κραταίωμα τοῦ λαοῦ ἐστι, καὶ ὑπερασπι στὴς τῶν σωτηρίων τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ ἐστι. » Καὶ ὁ μετὰ χεῖρας ψαλμὸς εἰς τὸν Χριστὸν ἀναφέρεται, αὐτοῦ δὴ τοῦ Χριστοῦ περιέχων εὐχὴν, ἣν παρά τὸν τοῦ πάθους προσηύξατο καιρόν. Διὸ ἐν μὲν τῇ καταρχῇ τοῦ ψαλμοῦ φησι· . Πρὸς σέ, Κύριε, ἐκέ κραξα· ὁ Θεός μου, μὴ παρασιωπήσῃς ἀπ' ἐμοῦ, καὶ ὁμοιωθήσομαι τοῖς καταβαίνουσιν εἰς λάκκον. » Πρὸς δὲ τῷ τέλει, τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ θεσπίζει λέγων· ὁ Εὐλογητός Κύριος, ὅτι εἰσήκουσε τῆς φωνῆς τῆς δεήσεώς μου. Κύριος βοηθός μου καὶ υπερασπιστής μου· ἐπ' αὐτῷ ἤλπισεν ἡ καρδία μου, καὶ ἐβοηθήθην, καὶ ἀνέθαλεν ἡ σάρξ μου· καὶ ἐκ θελήματός μου ἐξομολογήσομαι αὐτῷ. » Ἐφ' οἷς τὸ θεῖον καὶ προφητικὸν Πνεῦμα ἐπιλέγει· ο Κύριος κραταίωμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, καὶ ὑπερασπιστής τῶν σωτηρίων τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ ἐστι· ν παιδεῦον ἡμᾶς, ὅτι δὴ πάντα ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς ἀνάγραπτα τοῦ Χριστοῦ θαυμάσια, ἐπὶ σωτηρίᾳ τῶν ἀνθρώπων γενό μενα, εἴτε οὖν μαθήματα, είτε γράμματα, εἴτε κατὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ μυστήρια νῦν ὀνο μαζόμενα, νεύματι καὶ δυνάμει γεγένηται τοῦ Πατρὸς ἐν ἅπασι τοῖς παραδόξοις καὶ σωτηρίοις λόγοις τε καὶ ἔργοις ὑπερασπίζοντος τοῦ ἰδίου Χριστοῦ. Ψαλμοῦ πγ'. — Χριστὸς ὀνομαστὶ τὸν Θεὸν ἐπ· όπτην ἐπιγραφόμενος, μία τε ἡ τῆς ἀναστάσεως αὐτοῦ ἡμέρα, καὶ εἰς οἶκος Θεοῦ ἡ Ἐκκλησία αὐτοῦ. - • Υπερασπιστὰ ἡμῶν, ἰδὲ, ὁ Θεὸς, καὶ ἐπίβλεψον ἐπὶ τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. Ὅτι κρείσσων ἡμέρα μία ἐν ταῖς αὐλαῖς σου ὑπὲρ χιλιάδας. Εξελε ξάμην παραῤῥιπτεῖσθαι ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ μου μᾶλλον, ἢ οἰκεῖν με ἐν σκηνώμασιν ἁμαρτωλῶν. Οἱ ἐπιστάμενοι τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ὄντα Λόγον, καὶ σοφίαν, καὶ φῶς ἀληθινὸν, καὶ ζωὴν, ἔπειτα τὴν ἐνανθρώπησιν αὐτοῦ συννοήσαντες, κατεπλάγη σαν τὸ παράδοξον τοῦ θελήματος, ὥστε ἀνειπεῖν. « Καὶ εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος · ἀλλ' ἦν τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, καὶ ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων. "Ανθρωπος ἐν πληγῇ ὤν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, ὅτι ἀπέστρεψε το πρόσωπον αὐτοῦ, ἡτιμάσθη· ἡ εἰκότως παρακαλοῦσι τὸν Θεὸν ἐπιβλέψαι εἰς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ τὸ δι' ἡμᾶς ἡτιμωμένον καὶ καθυβρισμένον, ἵλεώ τε ἡμῖν γενέ- σθαι δι' αὐτόν· ἐπεὶ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν ἀνείληφε, καὶ ὑπὲρ ἡμῶν ὀδυνᾶται. Ταῦτα δὲ ἱκετεύουσι, μου νονουχὶ ποθοῦντες καὶ ἐν εὐχῇ τιθέμενοι τὸ πρόσωπον τῆς δόξης ἰδεῖν τοῦ Χριστοῦ, καὶ τὴν ἡμέραν τοῦ φωτὸς αὐτοῦ θεάσασθαι. Αὕτη δὲ ἦν ἡ τῆς ἐκ νε ** EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. APOLOGETICA. A illud dicinus, e et in nomine Dei nostri magnifi- cabimur et impleat Dominus omnes petitiones tuas ". » Post hæc omnia, docemur illud quoque dicere: Nunc cognovi quod salvum fecit Dominus Christum suum 48; quippe qui non prius hoc intellexerimus, quam ubi salutare ejus agnoverimus, et resurrectionis illius virtutem perspexeri- mus. - A psalmo XXVII, Christus nominatim Dominum Patrem et protectorem adeptus. Dominus confirmatio populi sui, et protector salvationum Christi sui est ". » Hic quoque psal- mus, qui nunc est in manibus, ad Christum referri solet, quippe qui eam precem contineat quam Chri- stus, quo tempore passurus erat, precatus est. Proinde initio psalmus hæc habet : « Ad te, Do- anine, clamavi : Deus meus, ne sileas a me, et si- milis fiam descendentibus in lacum. . In fine vero, filius resurrectionem a mortuis canit, dicens : « Be- nedictus Dominus, quoniam exaudivit vocem de- precationis meæ. Dominus adjutor meus et prote- etor meus; in illo speravit cor meum, et adjutus sum, et refloruit caro mea: et ex voluntate mea confitebor ei ., Quibus divinus et propheticus Spiritus adjungit Dominus confirmatio populi sui, protector salvationum Christi sui est, qui nos instruit quemadmodum omnia quæ in divinis litteris habent admirationem, et Christi nomine in- scripta sunt, et ad salutem hominum gesta, sive præcepta, sive negotia, sive ad resurrectionem il- lius a mortuis pertinentia mysteria, cujusmodi ea sunt, de quibus nunc agitur, nutu ac virtute Patris gesta sunt, qui in cunctis admirabilibus ac salula- C ribus et verbis et factis suum Christum protegit. A psalmo LXXX]}]. — Christus nominatim tutorem sibi Deum ascribens. Unusque resurrectionis illius dies : et una domus Dei, Ecclesia ipsius. • Protector noster aspice, Deus, et respice in fa- ciem Christi tui. Quia melior est dies una in atriis tuis super millia: elegi abjectum esse in domo Dei mei magis, quam habitare me in taberna- eulis peccatorum". Qui norunt Christum Dei csse Verbum, et sapientiam, et lucem veram, et vitam, deinde eumdem factum esse hominem in- telligunt, admirantur hoc quod omnem fidem su- perat propositum, adeo quidem, ut in verba illa prorumpant. Et vidimus illum, et non habuit speciem, neque pulchritudinem ; sed fuit species ejus sine honore, et deficiens præ filiis hominum : homo cum in plaga esset et sciret ferre languorem, quoniam avertit faciem suami, contemptus est” itaque merito Deum precantur, ut respiciat in fa- ciem Christi, que propter nos et ignominias et contumelias passa est, et propter illum nobis fiat propitius, quando is peccata nostra tulit, et pro nobis in dolore est : hæc autem supplices petunt propemodum cupientes, atque in votis habentes, faciem gloriæ Christi videre, et diem lucis illius * Psal. xix, 6, 7. ibid. 7. * Psal. xxvII, 8. 2, 5. D ibid. 6, 7. ” Psal. Lxxxiii, 10, 11. Isa. Li!!,
ἐπεὶ γὰρ ἐλθόντα τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ οὐ προσήκαντο, εἰκότως αὐτοὺς καταλιπὼν ἐπὶ πάντα μετέστη[σε] τὰ ἔθνη, τὸ αἴτιον τῆς μεταπτώσεως διδάξας, δι’ ὧν ἀποκλαυσάμενος μονονουχὶ ἀπελογήσατο, εἰπών· «Ἱερουσαλὴμ Ἱερουσαλήμ, ἡ ἀποκτείνουσα τοὺς προφήτας καὶ λιθοβολοῦσα τοὺς ἀπεσταλμένους πρὸς αὐτήν· πολλάκις γὰρ ἠθέλησα ἐπισυνάξαι τὰ τέκνα σου, ὃν τρόπον ὄρνις τὰ νοσσία αὐτῆς ὑπὸ τὰς πτέρυγας, καὶ οὐκ ἠθελήσατε, ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος». Ἀπὸ τοῦ Ἀμβακούμ. «Ἐξῆλθες εἰς σωτηρίαν λαοῦ σου, τοῦ σῶσαι τοὺς χριστούς σου· ἔβαλες εἰς κεφαλὰς ἀνόμων θάνατον.» Ἀκύλας· «ἐξῆλθες εἰς σωτηρίαν λαοῦ σου, εἰς σωτηρίαν [σου] σὺν χριστῷ σου». ἐπειδὴ ὁ Ἀκύλας ἀντὶ τοῦ πληθυντικοῦ ἑνικῶς ἐξέδωκεν, σὺν χριστῷ φήσας τὴν σωτηρίαν τῷ λαῷ πεποιῆσθαι τὸν τῶν ὅλων θεόν, εἰκότως παρεθέμεθα τὴν λέξιν, σαφῶς τῷ προβλήματι παρισταμένην.
ג ΙΙ. - - Α στὸν αὐτοῦ, ὁ μὴ πάλαι τοῦτο εἰδότες, εἰ μὴ ὅτι πρό τερον το σωτήριον αὐτοῦ συνήκαμεν, τῆς ἀναστάσεως αὐτοῦ τὴν δύναμιν κατανοήσαντες. β Ψαλμού κζ'. — Χριστός όνομαστὶ καὶ τὸν Πα - τέρα καὶ ὑπερασπιστὴν κεκτημένος. • Κύριος κραταίωμα τοῦ λαοῦ ἐστι, καὶ ὑπερασπι στὴς τῶν σωτηρίων τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ ἐστι. » Καὶ ὁ μετὰ χεῖρας ψαλμὸς εἰς τὸν Χριστὸν ἀναφέρεται, αὐτοῦ δὴ τοῦ Χριστοῦ περιέχων εὐχὴν, ἣν παρά τὸν τοῦ πάθους προσηύξατο καιρόν. Διὸ ἐν μὲν τῇ καταρχῇ τοῦ ψαλμοῦ φησι· . Πρὸς σέ, Κύριε, ἐκέ κραξα· ὁ Θεός μου, μὴ παρασιωπήσῃς ἀπ' ἐμοῦ, καὶ ὁμοιωθήσομαι τοῖς καταβαίνουσιν εἰς λάκκον. » Πρὸς δὲ τῷ τέλει, τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ θεσπίζει λέγων· ὁ Εὐλογητός Κύριος, ὅτι εἰσήκουσε τῆς φωνῆς τῆς δεήσεώς μου. Κύριος βοηθός μου καὶ υπερασπιστής μου· ἐπ' αὐτῷ ἤλπισεν ἡ καρδία μου, καὶ ἐβοηθήθην, καὶ ἀνέθαλεν ἡ σάρξ μου· καὶ ἐκ θελήματός μου ἐξομολογήσομαι αὐτῷ. » Ἐφ' οἷς τὸ θεῖον καὶ προφητικὸν Πνεῦμα ἐπιλέγει· ο Κύριος κραταίωμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, καὶ ὑπερασπιστής τῶν σωτηρίων τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ ἐστι· ν παιδεῦον ἡμᾶς, ὅτι δὴ πάντα ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς ἀνάγραπτα τοῦ Χριστοῦ θαυμάσια, ἐπὶ σωτηρίᾳ τῶν ἀνθρώπων γενό μενα, εἴτε οὖν μαθήματα, είτε γράμματα, εἴτε κατὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ μυστήρια νῦν ὀνο μαζόμενα, νεύματι καὶ δυνάμει γεγένηται τοῦ Πατρὸς ἐν ἅπασι τοῖς παραδόξοις καὶ σωτηρίοις λόγοις τε καὶ ἔργοις ὑπερασπίζοντος τοῦ ἰδίου Χριστοῦ. Ψαλμοῦ πγ'. — Χριστὸς ὀνομαστὶ τὸν Θεὸν ἐπ· όπτην ἐπιγραφόμενος, μία τε ἡ τῆς ἀναστάσεως αὐτοῦ ἡμέρα, καὶ εἰς οἶκος Θεοῦ ἡ Ἐκκλησία αὐτοῦ. - • Υπερασπιστὰ ἡμῶν, ἰδὲ, ὁ Θεὸς, καὶ ἐπίβλεψον ἐπὶ τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. Ὅτι κρείσσων ἡμέρα μία ἐν ταῖς αὐλαῖς σου ὑπὲρ χιλιάδας. Εξελε ξάμην παραῤῥιπτεῖσθαι ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ μου μᾶλλον, ἢ οἰκεῖν με ἐν σκηνώμασιν ἁμαρτωλῶν. Οἱ ἐπιστάμενοι τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ὄντα Λόγον, καὶ σοφίαν, καὶ φῶς ἀληθινὸν, καὶ ζωὴν, ἔπειτα τὴν ἐνανθρώπησιν αὐτοῦ συννοήσαντες, κατεπλάγη σαν τὸ παράδοξον τοῦ θελήματος, ὥστε ἀνειπεῖν. « Καὶ εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος · ἀλλ' ἦν τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, καὶ ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων. "Ανθρωπος ἐν πληγῇ ὤν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, ὅτι ἀπέστρεψε το πρόσωπον αὐτοῦ, ἡτιμάσθη· ἡ εἰκότως παρακαλοῦσι τὸν Θεὸν ἐπιβλέψαι εἰς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ τὸ δι' ἡμᾶς ἡτιμωμένον καὶ καθυβρισμένον, ἵλεώ τε ἡμῖν γενέ- σθαι δι' αὐτόν· ἐπεὶ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν ἀνείληφε, καὶ ὑπὲρ ἡμῶν ὀδυνᾶται. Ταῦτα δὲ ἱκετεύουσι, μου νονουχὶ ποθοῦντες καὶ ἐν εὐχῇ τιθέμενοι τὸ πρόσωπον τῆς δόξης ἰδεῖν τοῦ Χριστοῦ, καὶ τὴν ἡμέραν τοῦ φωτὸς αὐτοῦ θεάσασθαι. Αὕτη δὲ ἦν ἡ τῆς ἐκ νε ** EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. APOLOGETICA. A illud dicinus, e et in nomine Dei nostri magnifi- cabimur et impleat Dominus omnes petitiones tuas ". » Post hæc omnia, docemur illud quoque dicere: Nunc cognovi quod salvum fecit Dominus Christum suum 48; quippe qui non prius hoc intellexerimus, quam ubi salutare ejus agnoverimus, et resurrectionis illius virtutem perspexeri- mus. - A psalmo XXVII, Christus nominatim Dominum Patrem et protectorem adeptus. Dominus confirmatio populi sui, et protector salvationum Christi sui est ". » Hic quoque psal- mus, qui nunc est in manibus, ad Christum referri solet, quippe qui eam precem contineat quam Chri- stus, quo tempore passurus erat, precatus est. Proinde initio psalmus hæc habet : « Ad te, Do- anine, clamavi : Deus meus, ne sileas a me, et si- milis fiam descendentibus in lacum. . In fine vero, filius resurrectionem a mortuis canit, dicens : « Be- nedictus Dominus, quoniam exaudivit vocem de- precationis meæ. Dominus adjutor meus et prote- etor meus; in illo speravit cor meum, et adjutus sum, et refloruit caro mea: et ex voluntate mea confitebor ei ., Quibus divinus et propheticus Spiritus adjungit Dominus confirmatio populi sui, protector salvationum Christi sui est, qui nos instruit quemadmodum omnia quæ in divinis litteris habent admirationem, et Christi nomine in- scripta sunt, et ad salutem hominum gesta, sive præcepta, sive negotia, sive ad resurrectionem il- lius a mortuis pertinentia mysteria, cujusmodi ea sunt, de quibus nunc agitur, nutu ac virtute Patris gesta sunt, qui in cunctis admirabilibus ac salula- C ribus et verbis et factis suum Christum protegit. A psalmo LXXX]}]. — Christus nominatim tutorem sibi Deum ascribens. Unusque resurrectionis illius dies : et una domus Dei, Ecclesia ipsius. • Protector noster aspice, Deus, et respice in fa- ciem Christi tui. Quia melior est dies una in atriis tuis super millia: elegi abjectum esse in domo Dei mei magis, quam habitare me in taberna- eulis peccatorum". Qui norunt Christum Dei csse Verbum, et sapientiam, et lucem veram, et vitam, deinde eumdem factum esse hominem in- telligunt, admirantur hoc quod omnem fidem su- perat propositum, adeo quidem, ut in verba illa prorumpant. Et vidimus illum, et non habuit speciem, neque pulchritudinem ; sed fuit species ejus sine honore, et deficiens præ filiis hominum : homo cum in plaga esset et sciret ferre languorem, quoniam avertit faciem suami, contemptus est” itaque merito Deum precantur, ut respiciat in fa- ciem Christi, que propter nos et ignominias et contumelias passa est, et propter illum nobis fiat propitius, quando is peccata nostra tulit, et pro nobis in dolore est : hæc autem supplices petunt propemodum cupientes, atque in votis habentes, faciem gloriæ Christi videre, et diem lucis illius * Psal. xix, 6, 7. ibid. 7. * Psal. xxvII, 8. 2, 5. D ibid. 6, 7. ” Psal. Lxxxiii, 10, 11. Isa. Li!!,
εἶεν δ’ ἂν κατὰ τὴν τῶν ἑβδομήκοντα ἑρμηνείαν πλείους οἱ ἐξ αὐτοῦ καὶ δι’ αὐτὸν χριστοὶ χρηματίζοντες, περὶ ὧν εἴρηται «μὴ ἅψησθε τῶν χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε», οἵ τε εἰς αὐτὸν πεπιστευκότες καὶ τοῦ ἁγίου τῆς ἐν τῷ Χριστῷ παλιγγενεσίας χρίσματος κατηξιωμένοι, καὶ οἱ δυνάμενοι λέγειν ὁμοίως τῷ ἱερῷ ἀποστόλῳ· «μέτοχοι τοῦ Χριστοῦ γεγόναμεν». Ἀπὸ τῶν Ἱερεμίου θρήνων. «Πνεῦμα [προ] προσώπου ὑμῶν Χριστὸς κύριος συνελήφθη ἐν ταῖς διαφθοραῖς αὐτῶν, οὗ εἴπομεν, ἐν τῇ σκιᾷ αὐτοῦ ζησόμεθα ἐν τοῖς ἔθνεσιν». Οἱ θεσπέσιοι τοῦ θεοῦ προφῆται τὸ μέλλον θείῳ πνεύματι συνορῶντες, ζήσεσθαι μὲν ἑαυτούς, καὶ τοὺς ἑαυτῶν λόγους ὡς ἂν ζώντων ἐνεργήσειν «ἐν τοῖς ἔθνεσιν», ἀλλ’ οὐκ ἐν τῷ Ἰσραήλ, ἐθέσπιζον, τὸν χριστὸν πάλιν ὀνομαστί, ὡς ἂν αὐτὸν ὄντα τὸν Χριστόν, παρ’ οὗ καὶ τὸ προφητικὸν αὐτοῖς κεχορήγητο πνεῦμα, συλληφθήσεσθαι ἔφασκον «ἐν ταῖς διαφθοραῖς αὐτῶν». τίνων ἢ δηλονότι τῶν ἐκ περιτομῆς ἐπιβουλευόντων αὐτῷ;
ג ΙΙ. - - Α στὸν αὐτοῦ, ὁ μὴ πάλαι τοῦτο εἰδότες, εἰ μὴ ὅτι πρό τερον το σωτήριον αὐτοῦ συνήκαμεν, τῆς ἀναστάσεως αὐτοῦ τὴν δύναμιν κατανοήσαντες. β Ψαλμού κζ'. — Χριστός όνομαστὶ καὶ τὸν Πα - τέρα καὶ ὑπερασπιστὴν κεκτημένος. • Κύριος κραταίωμα τοῦ λαοῦ ἐστι, καὶ ὑπερασπι στὴς τῶν σωτηρίων τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ ἐστι. » Καὶ ὁ μετὰ χεῖρας ψαλμὸς εἰς τὸν Χριστὸν ἀναφέρεται, αὐτοῦ δὴ τοῦ Χριστοῦ περιέχων εὐχὴν, ἣν παρά τὸν τοῦ πάθους προσηύξατο καιρόν. Διὸ ἐν μὲν τῇ καταρχῇ τοῦ ψαλμοῦ φησι· . Πρὸς σέ, Κύριε, ἐκέ κραξα· ὁ Θεός μου, μὴ παρασιωπήσῃς ἀπ' ἐμοῦ, καὶ ὁμοιωθήσομαι τοῖς καταβαίνουσιν εἰς λάκκον. » Πρὸς δὲ τῷ τέλει, τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ θεσπίζει λέγων· ὁ Εὐλογητός Κύριος, ὅτι εἰσήκουσε τῆς φωνῆς τῆς δεήσεώς μου. Κύριος βοηθός μου καὶ υπερασπιστής μου· ἐπ' αὐτῷ ἤλπισεν ἡ καρδία μου, καὶ ἐβοηθήθην, καὶ ἀνέθαλεν ἡ σάρξ μου· καὶ ἐκ θελήματός μου ἐξομολογήσομαι αὐτῷ. » Ἐφ' οἷς τὸ θεῖον καὶ προφητικὸν Πνεῦμα ἐπιλέγει· ο Κύριος κραταίωμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, καὶ ὑπερασπιστής τῶν σωτηρίων τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ ἐστι· ν παιδεῦον ἡμᾶς, ὅτι δὴ πάντα ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς ἀνάγραπτα τοῦ Χριστοῦ θαυμάσια, ἐπὶ σωτηρίᾳ τῶν ἀνθρώπων γενό μενα, εἴτε οὖν μαθήματα, είτε γράμματα, εἴτε κατὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ μυστήρια νῦν ὀνο μαζόμενα, νεύματι καὶ δυνάμει γεγένηται τοῦ Πατρὸς ἐν ἅπασι τοῖς παραδόξοις καὶ σωτηρίοις λόγοις τε καὶ ἔργοις ὑπερασπίζοντος τοῦ ἰδίου Χριστοῦ. Ψαλμοῦ πγ'. — Χριστὸς ὀνομαστὶ τὸν Θεὸν ἐπ· όπτην ἐπιγραφόμενος, μία τε ἡ τῆς ἀναστάσεως αὐτοῦ ἡμέρα, καὶ εἰς οἶκος Θεοῦ ἡ Ἐκκλησία αὐτοῦ. - • Υπερασπιστὰ ἡμῶν, ἰδὲ, ὁ Θεὸς, καὶ ἐπίβλεψον ἐπὶ τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. Ὅτι κρείσσων ἡμέρα μία ἐν ταῖς αὐλαῖς σου ὑπὲρ χιλιάδας. Εξελε ξάμην παραῤῥιπτεῖσθαι ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ μου μᾶλλον, ἢ οἰκεῖν με ἐν σκηνώμασιν ἁμαρτωλῶν. Οἱ ἐπιστάμενοι τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ὄντα Λόγον, καὶ σοφίαν, καὶ φῶς ἀληθινὸν, καὶ ζωὴν, ἔπειτα τὴν ἐνανθρώπησιν αὐτοῦ συννοήσαντες, κατεπλάγη σαν τὸ παράδοξον τοῦ θελήματος, ὥστε ἀνειπεῖν. « Καὶ εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος · ἀλλ' ἦν τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, καὶ ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων. "Ανθρωπος ἐν πληγῇ ὤν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, ὅτι ἀπέστρεψε το πρόσωπον αὐτοῦ, ἡτιμάσθη· ἡ εἰκότως παρακαλοῦσι τὸν Θεὸν ἐπιβλέψαι εἰς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ τὸ δι' ἡμᾶς ἡτιμωμένον καὶ καθυβρισμένον, ἵλεώ τε ἡμῖν γενέ- σθαι δι' αὐτόν· ἐπεὶ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν ἀνείληφε, καὶ ὑπὲρ ἡμῶν ὀδυνᾶται. Ταῦτα δὲ ἱκετεύουσι, μου νονουχὶ ποθοῦντες καὶ ἐν εὐχῇ τιθέμενοι τὸ πρόσωπον τῆς δόξης ἰδεῖν τοῦ Χριστοῦ, καὶ τὴν ἡμέραν τοῦ φωτὸς αὐτοῦ θεάσασθαι. Αὕτη δὲ ἦν ἡ τῆς ἐκ νε ** EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. APOLOGETICA. A illud dicinus, e et in nomine Dei nostri magnifi- cabimur et impleat Dominus omnes petitiones tuas ". » Post hæc omnia, docemur illud quoque dicere: Nunc cognovi quod salvum fecit Dominus Christum suum 48; quippe qui non prius hoc intellexerimus, quam ubi salutare ejus agnoverimus, et resurrectionis illius virtutem perspexeri- mus. - A psalmo XXVII, Christus nominatim Dominum Patrem et protectorem adeptus. Dominus confirmatio populi sui, et protector salvationum Christi sui est ". » Hic quoque psal- mus, qui nunc est in manibus, ad Christum referri solet, quippe qui eam precem contineat quam Chri- stus, quo tempore passurus erat, precatus est. Proinde initio psalmus hæc habet : « Ad te, Do- anine, clamavi : Deus meus, ne sileas a me, et si- milis fiam descendentibus in lacum. . In fine vero, filius resurrectionem a mortuis canit, dicens : « Be- nedictus Dominus, quoniam exaudivit vocem de- precationis meæ. Dominus adjutor meus et prote- etor meus; in illo speravit cor meum, et adjutus sum, et refloruit caro mea: et ex voluntate mea confitebor ei ., Quibus divinus et propheticus Spiritus adjungit Dominus confirmatio populi sui, protector salvationum Christi sui est, qui nos instruit quemadmodum omnia quæ in divinis litteris habent admirationem, et Christi nomine in- scripta sunt, et ad salutem hominum gesta, sive præcepta, sive negotia, sive ad resurrectionem il- lius a mortuis pertinentia mysteria, cujusmodi ea sunt, de quibus nunc agitur, nutu ac virtute Patris gesta sunt, qui in cunctis admirabilibus ac salula- C ribus et verbis et factis suum Christum protegit. A psalmo LXXX]}]. — Christus nominatim tutorem sibi Deum ascribens. Unusque resurrectionis illius dies : et una domus Dei, Ecclesia ipsius. • Protector noster aspice, Deus, et respice in fa- ciem Christi tui. Quia melior est dies una in atriis tuis super millia: elegi abjectum esse in domo Dei mei magis, quam habitare me in taberna- eulis peccatorum". Qui norunt Christum Dei csse Verbum, et sapientiam, et lucem veram, et vitam, deinde eumdem factum esse hominem in- telligunt, admirantur hoc quod omnem fidem su- perat propositum, adeo quidem, ut in verba illa prorumpant. Et vidimus illum, et non habuit speciem, neque pulchritudinem ; sed fuit species ejus sine honore, et deficiens præ filiis hominum : homo cum in plaga esset et sciret ferre languorem, quoniam avertit faciem suami, contemptus est” itaque merito Deum precantur, ut respiciat in fa- ciem Christi, que propter nos et ignominias et contumelias passa est, et propter illum nobis fiat propitius, quando is peccata nostra tulit, et pro nobis in dolore est : hæc autem supplices petunt propemodum cupientes, atque in votis habentes, faciem gloriæ Christi videre, et diem lucis illius * Psal. xix, 6, 7. ibid. 7. * Psal. xxvII, 8. 2, 5. D ibid. 6, 7. ” Psal. Lxxxiii, 10, 11. Isa. Li!!,
τήρει δὲ κἀνταῦθα ὅπως ὁ λόγος τὸν Χριστὸν προαγορεύει συλληφθήσεσθαι, ὅπερ οὐκ ἂν ἐφαρμόσαι τῇ δευτέρᾳ τοῦ Χριστοῦ παρουσίᾳ, ἣν ἔνδοξον ἔσεσθαι καὶ μετὰ βασιλείας ἐνθέου προκηρύττουσιν οἱ προφητικοὶ λόγοι. διόπερ εἰκὸς ἐκ περιτομῆς ἀποσφάλλεσθαι, τὰ περὶ τῆς δευτέρας ἐπιφανείας αὐτοῦ ὡς ἐπὶ πρώτης ἀφίξεως ἐκλαμβάνοντας, οὐδαμῶς τοῦτο συγχωροῦντος τοῦ λόγου· ἐπεὶ μὴ οἷόν τέ ἐστιν ὁμοῦ καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ ἔνδοξον αὐτὸν καὶ ἄδοξον ὑποτίθεσθαι, καὶ ἔντιμον καὶ βασιλέα καὶ πάλιν οὐκ ἔχοντα «εἶδος οὐδὲ κάλλος» ἀλλ’ «ἄτιμον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων», καὶ αὖθις σωτῆρα καὶ λυτρωτὴν τοῦ Ἰσραὴλ καὶ πάλιν ἐπιβουλευόμενον πρὸς αὐτῶν καὶ «ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἀγόμενον» ἀπό τε τῶν ἀνομιῶν αὐτῶν εἰς θάνατον παραδιδόμενον. εὖ δὲ καθ’ ἡμᾶς, ὡς ἡ τῶν πραγμάτων ὄψις ἐπιδείκνυσιν, εἰς δύο τρόπους τῶν περὶ τοῦ Χριστοῦ προρρήσεων διαιρουμένων, τὰ μὲν ἀνθρωπινώτερα καὶ σκυθρωπὰ κατὰ τὴν προτέραν ἄφιξιν αὐτοῦ πεπληρῶσθαι ὁμολογεῖται, τὰ δ’ ἐνδοξότερα καὶ θειότερα εἰσέτι νῦν προσδοκᾶται κατὰ τὴν δευτέραν αὐτοῦ παρουσίαν.
ג ΙΙ. - - Α στὸν αὐτοῦ, ὁ μὴ πάλαι τοῦτο εἰδότες, εἰ μὴ ὅτι πρό τερον το σωτήριον αὐτοῦ συνήκαμεν, τῆς ἀναστάσεως αὐτοῦ τὴν δύναμιν κατανοήσαντες. β Ψαλμού κζ'. — Χριστός όνομαστὶ καὶ τὸν Πα - τέρα καὶ ὑπερασπιστὴν κεκτημένος. • Κύριος κραταίωμα τοῦ λαοῦ ἐστι, καὶ ὑπερασπι στὴς τῶν σωτηρίων τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ ἐστι. » Καὶ ὁ μετὰ χεῖρας ψαλμὸς εἰς τὸν Χριστὸν ἀναφέρεται, αὐτοῦ δὴ τοῦ Χριστοῦ περιέχων εὐχὴν, ἣν παρά τὸν τοῦ πάθους προσηύξατο καιρόν. Διὸ ἐν μὲν τῇ καταρχῇ τοῦ ψαλμοῦ φησι· . Πρὸς σέ, Κύριε, ἐκέ κραξα· ὁ Θεός μου, μὴ παρασιωπήσῃς ἀπ' ἐμοῦ, καὶ ὁμοιωθήσομαι τοῖς καταβαίνουσιν εἰς λάκκον. » Πρὸς δὲ τῷ τέλει, τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ θεσπίζει λέγων· ὁ Εὐλογητός Κύριος, ὅτι εἰσήκουσε τῆς φωνῆς τῆς δεήσεώς μου. Κύριος βοηθός μου καὶ υπερασπιστής μου· ἐπ' αὐτῷ ἤλπισεν ἡ καρδία μου, καὶ ἐβοηθήθην, καὶ ἀνέθαλεν ἡ σάρξ μου· καὶ ἐκ θελήματός μου ἐξομολογήσομαι αὐτῷ. » Ἐφ' οἷς τὸ θεῖον καὶ προφητικὸν Πνεῦμα ἐπιλέγει· ο Κύριος κραταίωμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, καὶ ὑπερασπιστής τῶν σωτηρίων τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ ἐστι· ν παιδεῦον ἡμᾶς, ὅτι δὴ πάντα ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς ἀνάγραπτα τοῦ Χριστοῦ θαυμάσια, ἐπὶ σωτηρίᾳ τῶν ἀνθρώπων γενό μενα, εἴτε οὖν μαθήματα, είτε γράμματα, εἴτε κατὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ μυστήρια νῦν ὀνο μαζόμενα, νεύματι καὶ δυνάμει γεγένηται τοῦ Πατρὸς ἐν ἅπασι τοῖς παραδόξοις καὶ σωτηρίοις λόγοις τε καὶ ἔργοις ὑπερασπίζοντος τοῦ ἰδίου Χριστοῦ. Ψαλμοῦ πγ'. — Χριστὸς ὀνομαστὶ τὸν Θεὸν ἐπ· όπτην ἐπιγραφόμενος, μία τε ἡ τῆς ἀναστάσεως αὐτοῦ ἡμέρα, καὶ εἰς οἶκος Θεοῦ ἡ Ἐκκλησία αὐτοῦ. - • Υπερασπιστὰ ἡμῶν, ἰδὲ, ὁ Θεὸς, καὶ ἐπίβλεψον ἐπὶ τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. Ὅτι κρείσσων ἡμέρα μία ἐν ταῖς αὐλαῖς σου ὑπὲρ χιλιάδας. Εξελε ξάμην παραῤῥιπτεῖσθαι ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ μου μᾶλλον, ἢ οἰκεῖν με ἐν σκηνώμασιν ἁμαρτωλῶν. Οἱ ἐπιστάμενοι τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ὄντα Λόγον, καὶ σοφίαν, καὶ φῶς ἀληθινὸν, καὶ ζωὴν, ἔπειτα τὴν ἐνανθρώπησιν αὐτοῦ συννοήσαντες, κατεπλάγη σαν τὸ παράδοξον τοῦ θελήματος, ὥστε ἀνειπεῖν. « Καὶ εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος · ἀλλ' ἦν τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, καὶ ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων. "Ανθρωπος ἐν πληγῇ ὤν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, ὅτι ἀπέστρεψε το πρόσωπον αὐτοῦ, ἡτιμάσθη· ἡ εἰκότως παρακαλοῦσι τὸν Θεὸν ἐπιβλέψαι εἰς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ τὸ δι' ἡμᾶς ἡτιμωμένον καὶ καθυβρισμένον, ἵλεώ τε ἡμῖν γενέ- σθαι δι' αὐτόν· ἐπεὶ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν ἀνείληφε, καὶ ὑπὲρ ἡμῶν ὀδυνᾶται. Ταῦτα δὲ ἱκετεύουσι, μου νονουχὶ ποθοῦντες καὶ ἐν εὐχῇ τιθέμενοι τὸ πρόσωπον τῆς δόξης ἰδεῖν τοῦ Χριστοῦ, καὶ τὴν ἡμέραν τοῦ φωτὸς αὐτοῦ θεάσασθαι. Αὕτη δὲ ἦν ἡ τῆς ἐκ νε ** EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. APOLOGETICA. A illud dicinus, e et in nomine Dei nostri magnifi- cabimur et impleat Dominus omnes petitiones tuas ". » Post hæc omnia, docemur illud quoque dicere: Nunc cognovi quod salvum fecit Dominus Christum suum 48; quippe qui non prius hoc intellexerimus, quam ubi salutare ejus agnoverimus, et resurrectionis illius virtutem perspexeri- mus. - A psalmo XXVII, Christus nominatim Dominum Patrem et protectorem adeptus. Dominus confirmatio populi sui, et protector salvationum Christi sui est ". » Hic quoque psal- mus, qui nunc est in manibus, ad Christum referri solet, quippe qui eam precem contineat quam Chri- stus, quo tempore passurus erat, precatus est. Proinde initio psalmus hæc habet : « Ad te, Do- anine, clamavi : Deus meus, ne sileas a me, et si- milis fiam descendentibus in lacum. . In fine vero, filius resurrectionem a mortuis canit, dicens : « Be- nedictus Dominus, quoniam exaudivit vocem de- precationis meæ. Dominus adjutor meus et prote- etor meus; in illo speravit cor meum, et adjutus sum, et refloruit caro mea: et ex voluntate mea confitebor ei ., Quibus divinus et propheticus Spiritus adjungit Dominus confirmatio populi sui, protector salvationum Christi sui est, qui nos instruit quemadmodum omnia quæ in divinis litteris habent admirationem, et Christi nomine in- scripta sunt, et ad salutem hominum gesta, sive præcepta, sive negotia, sive ad resurrectionem il- lius a mortuis pertinentia mysteria, cujusmodi ea sunt, de quibus nunc agitur, nutu ac virtute Patris gesta sunt, qui in cunctis admirabilibus ac salula- C ribus et verbis et factis suum Christum protegit. A psalmo LXXX]}]. — Christus nominatim tutorem sibi Deum ascribens. Unusque resurrectionis illius dies : et una domus Dei, Ecclesia ipsius. • Protector noster aspice, Deus, et respice in fa- ciem Christi tui. Quia melior est dies una in atriis tuis super millia: elegi abjectum esse in domo Dei mei magis, quam habitare me in taberna- eulis peccatorum". Qui norunt Christum Dei csse Verbum, et sapientiam, et lucem veram, et vitam, deinde eumdem factum esse hominem in- telligunt, admirantur hoc quod omnem fidem su- perat propositum, adeo quidem, ut in verba illa prorumpant. Et vidimus illum, et non habuit speciem, neque pulchritudinem ; sed fuit species ejus sine honore, et deficiens præ filiis hominum : homo cum in plaga esset et sciret ferre languorem, quoniam avertit faciem suami, contemptus est” itaque merito Deum precantur, ut respiciat in fa- ciem Christi, que propter nos et ignominias et contumelias passa est, et propter illum nobis fiat propitius, quando is peccata nostra tulit, et pro nobis in dolore est : hæc autem supplices petunt propemodum cupientes, atque in votis habentes, faciem gloriæ Christi videre, et diem lucis illius * Psal. xix, 6, 7. ibid. 7. * Psal. xxvII, 8. 2, 5. D ibid. 6, 7. ” Psal. Lxxxiii, 10, 11. Isa. Li!!,
ἀπόδειξις δὲ τῆς προτέρας ἐναργὴς ἡ ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν εἰς ἔργον χωρήσασα δι’ αὐτοῦ θεογνωσία, ἣν διαφόρως μυρίαι θεσπίζουσιν προφητικαὶ φωναί, ὥσπερ οὖν καὶ ἡ παροῦσα, δι’ ἧς εἴρηται «οὗ εἴπομεν, ἐν τῇ σκιᾷ αὐτοῦ ζησόμεθα ἐν τοῖς ἔθνεσιν». Ἀπὸ τῆς πρώτης τῶν Βασιλειῶν. «Κύριος ἀνέβη εἰς οὐρανοὺς καὶ ἐβρόντησεν, αὐτὸς κρινεῖ ἄκρα γῆς, καὶ δίδωσιν ἰσχὺν τοῖς βασιλεῦσιν ἡμῶν, καὶ ὑψώσει κέρας χριστοῦ αὐτοῦ.» Τὴν εἰς οὐρανοὺς ἀποκατάστασιν αὖθις ὀνομαστὶ τοῦ Χριστοῦ, ᾗ καὶ θεοῦ λόγος ἐπινοεῖται, τήν τε ἐξάκουστον βροντῆς δίκην εἰς ἅπαντας διδασκαλίαν αὐτοῦ καὶ τὴν μετὰ ταῦτα γενησομένην αὐτοῦ κατὰ πάντων κρίσιν ἡ θεία γραφὴ θεσπίζει. ἑξῆς δὲ τούτοις αὐτὸς ὁ κύριος «δώσειν ἰσχὺν» λέγεται «τοῖς βασιλεῦσιν ἡμῶν». οὗτοι δ’ ἂν εἶεν οἱ ἀπόστολοι τοῦ Χριστοῦ, περὶ ὧν ἔχεις ἐν ξζ ψαλμῷ τὸ «κύριος δώσει ῥῆμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει πολλῇ». κἀν τούτῳ δὲ Χριστοῦ ὀνομαστὶ μνημονεύει, τοῦ κατὰ τὸν ἄνθρωπον νοουμένου σωτῆρος ἡμῶν, οὗ τὸ κέρας φησὶν ὑψωθήσεσθαι τὴν ἐν αὐτῷ ἀόρατον δύναμιν καὶ τὴν βασιλείαν αὐτοῦ δηλῶν· ἔθος γοῦν τῇ γραφῇ τὴν βασιλείαν κέρας ὀνομάζειν.
ג ΙΙ. - - Α στὸν αὐτοῦ, ὁ μὴ πάλαι τοῦτο εἰδότες, εἰ μὴ ὅτι πρό τερον το σωτήριον αὐτοῦ συνήκαμεν, τῆς ἀναστάσεως αὐτοῦ τὴν δύναμιν κατανοήσαντες. β Ψαλμού κζ'. — Χριστός όνομαστὶ καὶ τὸν Πα - τέρα καὶ ὑπερασπιστὴν κεκτημένος. • Κύριος κραταίωμα τοῦ λαοῦ ἐστι, καὶ ὑπερασπι στὴς τῶν σωτηρίων τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ ἐστι. » Καὶ ὁ μετὰ χεῖρας ψαλμὸς εἰς τὸν Χριστὸν ἀναφέρεται, αὐτοῦ δὴ τοῦ Χριστοῦ περιέχων εὐχὴν, ἣν παρά τὸν τοῦ πάθους προσηύξατο καιρόν. Διὸ ἐν μὲν τῇ καταρχῇ τοῦ ψαλμοῦ φησι· . Πρὸς σέ, Κύριε, ἐκέ κραξα· ὁ Θεός μου, μὴ παρασιωπήσῃς ἀπ' ἐμοῦ, καὶ ὁμοιωθήσομαι τοῖς καταβαίνουσιν εἰς λάκκον. » Πρὸς δὲ τῷ τέλει, τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ θεσπίζει λέγων· ὁ Εὐλογητός Κύριος, ὅτι εἰσήκουσε τῆς φωνῆς τῆς δεήσεώς μου. Κύριος βοηθός μου καὶ υπερασπιστής μου· ἐπ' αὐτῷ ἤλπισεν ἡ καρδία μου, καὶ ἐβοηθήθην, καὶ ἀνέθαλεν ἡ σάρξ μου· καὶ ἐκ θελήματός μου ἐξομολογήσομαι αὐτῷ. » Ἐφ' οἷς τὸ θεῖον καὶ προφητικὸν Πνεῦμα ἐπιλέγει· ο Κύριος κραταίωμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, καὶ ὑπερασπιστής τῶν σωτηρίων τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ ἐστι· ν παιδεῦον ἡμᾶς, ὅτι δὴ πάντα ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς ἀνάγραπτα τοῦ Χριστοῦ θαυμάσια, ἐπὶ σωτηρίᾳ τῶν ἀνθρώπων γενό μενα, εἴτε οὖν μαθήματα, είτε γράμματα, εἴτε κατὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν αὐτοῦ μυστήρια νῦν ὀνο μαζόμενα, νεύματι καὶ δυνάμει γεγένηται τοῦ Πατρὸς ἐν ἅπασι τοῖς παραδόξοις καὶ σωτηρίοις λόγοις τε καὶ ἔργοις ὑπερασπίζοντος τοῦ ἰδίου Χριστοῦ. Ψαλμοῦ πγ'. — Χριστὸς ὀνομαστὶ τὸν Θεὸν ἐπ· όπτην ἐπιγραφόμενος, μία τε ἡ τῆς ἀναστάσεως αὐτοῦ ἡμέρα, καὶ εἰς οἶκος Θεοῦ ἡ Ἐκκλησία αὐτοῦ. - • Υπερασπιστὰ ἡμῶν, ἰδὲ, ὁ Θεὸς, καὶ ἐπίβλεψον ἐπὶ τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ σου. Ὅτι κρείσσων ἡμέρα μία ἐν ταῖς αὐλαῖς σου ὑπὲρ χιλιάδας. Εξελε ξάμην παραῤῥιπτεῖσθαι ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ μου μᾶλλον, ἢ οἰκεῖν με ἐν σκηνώμασιν ἁμαρτωλῶν. Οἱ ἐπιστάμενοι τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ ὄντα Λόγον, καὶ σοφίαν, καὶ φῶς ἀληθινὸν, καὶ ζωὴν, ἔπειτα τὴν ἐνανθρώπησιν αὐτοῦ συννοήσαντες, κατεπλάγη σαν τὸ παράδοξον τοῦ θελήματος, ὥστε ἀνειπεῖν. « Καὶ εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος · ἀλλ' ἦν τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, καὶ ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων. "Ανθρωπος ἐν πληγῇ ὤν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, ὅτι ἀπέστρεψε το πρόσωπον αὐτοῦ, ἡτιμάσθη· ἡ εἰκότως παρακαλοῦσι τὸν Θεὸν ἐπιβλέψαι εἰς τὸ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ τὸ δι' ἡμᾶς ἡτιμωμένον καὶ καθυβρισμένον, ἵλεώ τε ἡμῖν γενέ- σθαι δι' αὐτόν· ἐπεὶ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν ἀνείληφε, καὶ ὑπὲρ ἡμῶν ὀδυνᾶται. Ταῦτα δὲ ἱκετεύουσι, μου νονουχὶ ποθοῦντες καὶ ἐν εὐχῇ τιθέμενοι τὸ πρόσωπον τῆς δόξης ἰδεῖν τοῦ Χριστοῦ, καὶ τὴν ἡμέραν τοῦ φωτὸς αὐτοῦ θεάσασθαι. Αὕτη δὲ ἦν ἡ τῆς ἐκ νε ** EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. APOLOGETICA. A illud dicinus, e et in nomine Dei nostri magnifi- cabimur et impleat Dominus omnes petitiones tuas ". » Post hæc omnia, docemur illud quoque dicere: Nunc cognovi quod salvum fecit Dominus Christum suum 48; quippe qui non prius hoc intellexerimus, quam ubi salutare ejus agnoverimus, et resurrectionis illius virtutem perspexeri- mus. - A psalmo XXVII, Christus nominatim Dominum Patrem et protectorem adeptus. Dominus confirmatio populi sui, et protector salvationum Christi sui est ". » Hic quoque psal- mus, qui nunc est in manibus, ad Christum referri solet, quippe qui eam precem contineat quam Chri- stus, quo tempore passurus erat, precatus est. Proinde initio psalmus hæc habet : « Ad te, Do- anine, clamavi : Deus meus, ne sileas a me, et si- milis fiam descendentibus in lacum. . In fine vero, filius resurrectionem a mortuis canit, dicens : « Be- nedictus Dominus, quoniam exaudivit vocem de- precationis meæ. Dominus adjutor meus et prote- etor meus; in illo speravit cor meum, et adjutus sum, et refloruit caro mea: et ex voluntate mea confitebor ei ., Quibus divinus et propheticus Spiritus adjungit Dominus confirmatio populi sui, protector salvationum Christi sui est, qui nos instruit quemadmodum omnia quæ in divinis litteris habent admirationem, et Christi nomine in- scripta sunt, et ad salutem hominum gesta, sive præcepta, sive negotia, sive ad resurrectionem il- lius a mortuis pertinentia mysteria, cujusmodi ea sunt, de quibus nunc agitur, nutu ac virtute Patris gesta sunt, qui in cunctis admirabilibus ac salula- C ribus et verbis et factis suum Christum protegit. A psalmo LXXX]}]. — Christus nominatim tutorem sibi Deum ascribens. Unusque resurrectionis illius dies : et una domus Dei, Ecclesia ipsius. • Protector noster aspice, Deus, et respice in fa- ciem Christi tui. Quia melior est dies una in atriis tuis super millia: elegi abjectum esse in domo Dei mei magis, quam habitare me in taberna- eulis peccatorum". Qui norunt Christum Dei csse Verbum, et sapientiam, et lucem veram, et vitam, deinde eumdem factum esse hominem in- telligunt, admirantur hoc quod omnem fidem su- perat propositum, adeo quidem, ut in verba illa prorumpant. Et vidimus illum, et non habuit speciem, neque pulchritudinem ; sed fuit species ejus sine honore, et deficiens præ filiis hominum : homo cum in plaga esset et sciret ferre languorem, quoniam avertit faciem suami, contemptus est” itaque merito Deum precantur, ut respiciat in fa- ciem Christi, que propter nos et ignominias et contumelias passa est, et propter illum nobis fiat propitius, quando is peccata nostra tulit, et pro nobis in dolore est : hæc autem supplices petunt propemodum cupientes, atque in votis habentes, faciem gloriæ Christi videre, et diem lucis illius * Psal. xix, 6, 7. ibid. 7. * Psal. xxvII, 8. 2, 5. D ibid. 6, 7. ” Psal. Lxxxiii, 10, 11. Isa. Li!!,
PG 22:319κεῖται δὲ καὶ ἐν τῷ πη ψαλμῷ τὸ «καὶ ἐν τῷ ὀνόματί μου ὑψωθήσεται τὸ κέρας αὐτοῦ». Ἀπὸ τῆς πρώτης τῶν Βασιλειῶν. «Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, λέγει, καὶ ἐξολοθρεύσω τὸ σπέρμα σου, καὶ τὸ σπέρμα οἴκου πατρός σου· καὶ οὐκ ἔσται πρεσβύτης ἐν τῷ οἴκῳ μου.» ταῦτα πρὸς τὸν Ἠλεὶ φήσας ὁ χρηματισμὸς ἐπιφέρει μεθ’ ἕτερα λέγων· «καὶ ἀναστήσω ἐμαυτῷ ἱερέα πιστόν, ὃς πάντα τὰ ἐν τῇ καρδίᾳ μου καὶ τὰ ἐν τῇ ψυχῇ μου ποιήσει; καὶ οἰκοδομήσω αὐτῷ οἶκον πιστόν, καὶ διελεύσεται ἐνώπιον χριστοῦ μου πάσας τὰς ἡμέρας». Μετάστασιν καὶ ἀποβολὴν ἀπειλήσας ὁ θεῖος λόγος τοῖς οὐ κατὰ τὸν ὀρθὸν τρόπον λειτουργοῦσιν, ἕτερον ἐξ ἑτέρου γένους καταστήσειν ἱερέα ἐπαγγέλλεται, ὃν καί φησιν «διελεύσεσθαι ἐνώπιον χριστοῦ αὐτοῦ», ἢ «ἐμπεριπατήσειν εἰς πρόσωπον ἠλειμμένου αὐτοῦ», ὡς ὁ Ἀκύλας ἡρμήνευσεν, ἢ ὡς ὁ Σύμμαχος, «ἀναστραφήσεσθαι ἔμπροσθεν τοῦ χριστοῦ αὐτοῦ».
PG 22:321τίς δ’ ἂν οὗτος εἴη [ἢ] πᾶς ὁ εὐσεβῶς προσιὼν τῇ ἱερουργίᾳ τοῦ Χριστοῦ τοῦ θεοῦ, ᾧ τὸν τῆς ἐκκλησίας οἶκον οἷα «σοφὸς ἀρχιτέκτων» καὶ οἰκοδόμος αὐτὸς ὁ τῶν ὅλων θεὸς οἰκοδομήσειν ὑπισχνεῖται, οὐδ’ ἄλλον οἶκον σημαίνων ἢ τὴν καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης τῷ Χριστῷ ὀνομαστὶ συστᾶσαν ἐκκλησίαν, ἔνθα πᾶς ὁ διὰ Χριστοῦ τοῦ θεοῦ ἱερωμένος κατὰ τὰς πνευματικὰς λειτουργίας τὰ καταθύμια καὶ τὰ κατὰ ψυχὴν τοῦ θεοῦ λέγεται ποιήσειν, τῶν δι’ αἵματος ταύρων καὶ τράγων, κατὰ τὴν πάλαι τυπικὴν ἀγωγὴν ἐπιτελουμένων, μεμισῆσθαι ὑπὸ τοῦ θεοῦ διὰ τῆς Ἡσαί̈ου προφητείας ὁμολογουμένων; Τοσαῦτα δι’ ὧν ὁ Χριστὸς ὀνομαστὶ προκεκήρυκτο· πλὴν ἀλλ’ ἐπεὶ διὰ τῶν πλείστων τὰ πάθη τοῦ Χριστοῦ συνῆπται τῇ αὐτοῦ προσηγορίᾳ, ἀναγκαῖον ἐπαναλαβεῖν τὰ προειρημένα περὶ τῆς κατ’ αὐτὸν θεότητος, ἣν ἐν τῷ μδ ψαλμῷ, ἐπιγεγραμμένῳ «ὑπὲρ τοῦ ἀγαπητοῦ», φέρεσθαι προπαρεστήσαμεν, ἔνθα ὁ λόγος ἐν πρώτοις αὐτὸν ὑπομνήσας ὡς βασιλέα, μεθ’ ἕτερα ἐπάγει περὶ τῆς θεότητος τοῦ Χριστοῦ· «ὁ θρόνος σου ὁ θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου. ἠγάπησας δικαιοσύνην καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν·
τῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ δυσσέβειαν. Ἐξ ἐκείνου γὰρ ἀληθῶς καὶ εἰς δεῦρο ὁ οἶκος Ἰσραὴλ πέπτωκεν, ὄρος τε ἅπαξ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ καὶ ἀπόφασις ἐξενήνεκται περὶ τοῦ πεσόντος αὐτῶν οἴκου τοῦ ἐν Ἱερουσαλήμ, καὶ κατὰ παντὸς αὐτῶν τοῦ συστήμα- τος, ὡς μηκέτ' ἂν ἀναστησομένων, τῷ μηδὲ παρεῖ- και τὸν ἀνιστῶντα αὐτούς. « Οὐκ ἔστι ο γοῦν, φησὶν, ε ὁ ἀνιστῶν αὐτήν. » Ἐπεὶ γὰρ ἐλθόντα τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ οὐ προσήκαντο, εἰκότως αὐτοὺς καταλιπών, ἐπὶ πάντα μετέστη τὰ ἔθνη, τὸ αἴτιον τῆς μετα- πτώσεως διδάξας, δι' ὧν ἀποκλαυσάμενος, μονονουχί ἀπελογήσατο εἰπών· « Ἱερουσαλήμ, Ἱερουσαλὴμ ἡ ἀποκτείνουσα τοὺς προφήτας καὶ λιθοβολοῦσα τοὺς ἀπεσταλμένους πρὸς σαυτήν· πολλάκις γὰρ ἠθέλησα ἐπιτυνάξαι τὰ τέκνα σου, δν τρόπον ὄρνις τὰ νοσσία αὐτῆς ὑπὸ τὰς πτέρυγας, καὶ οὐκ ἠθελήσατε· ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος. » Ἀπὸ τοῦ Ἀμβακούμ. - Χριστὸς ὀνομαστὶ ὑπὸ Κυρίου τοῦ Πατρὸς σωζόμενος καὶ σώζων τοὺς ἑαυτοῦ χριστούς. • Ἐξῆλθες εἰς σωτηρίαν λαοῦ σου, τοῦ σῶσαι τοὺς χριστούς σου· ἔβαλες εἰς κεφαλὰς ἀνόμων θάνατον. Ακύλας • Ἐξῆλθες εἰς σωτηρίαν λαοῦ σου, εἰς σω τηρίαν λαοῦ σου σὺν Χριστῷ σου. • Ἐπειδὴ ὁ ᾿Ακύ λας ἀντὶ τοῦ πληθυντικοῦ ἐνικῶς ἐξέδωκε, σὺν Χρι- στῷ φήσας, τὴν σωτηρίαν τῷ λαῷ πεποιῆσθαι τὸν τῶν ὅλων θεόν· εἰκότως παρεθέμεθα τὴν λέξιν, σα φῶς τῷ προβλήματι παρισταμένην. Εἶεν δὲ ἂν κατὰ τὴν τῶν Ἑβδομήκοντα ἑρμηνείαν πλείους οἱ ἐξ αὐτοῦ καὶ δι' αὐτὸν χριστοί χρηματίζοντες, περὶ ὧν εἴρη- τα: « Μὴ ἄψησθε τῶν χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προ- φήταις μου μὴ πονηρεύεσθε, ν οἵ τε εἰς αὐτὸν πεπι- στευκότες, καὶ τοῦ ἁγίου τῆς ἐν τῷ Χριστῷ παλιγγε νετίας χρίσματος κατηξιωμένοι, καὶ δυνάμενοι λέγειν ὁμοίως τῷ ἱερῷ ἀποστόλῳ· « Μέτοχοι τοῦ Χριστοῦ γεγόναμεν. » - Ἀπὸ τῶν Ἱερεμίου θρήνων. Χριστὸς ὄνομα στὶ ὑπὸ Ἰουδαίων ἐπιβουλευόμενος, καὶ τοῖς ἔθνεσι ἐπιγινωσκόμενος. • Πνεῦμα προσώπου ἡμῶν Χριστός Κύριος συν ελήφθη ἐν ταῖς διαφθοραῖς ἡμῶν, οὗ εἴπαμεν· Ἐν τῇ σκιᾷ αὐτοῦ ζησόμεθα ἐν τοῖς ἔθνεσιν. » Οἱ θεσπέ στον τοῦ Θεοῦ προφῆται, τὸ μέλλον θείῳ Πνεύματι συνορῶντες, ζήσεσθαι μὲν ἑαυτοὺς καὶ τοὺς ἑαυτῶν λόγους, ὡς ἂν ζώντων ἐνεργήσειν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ἀλλ' οὐκ ἐν τῷ Ἰσραὴλ, ἐθέσπιζον. Τὸν Χριστὸν πάλιν ὀνομαστὶ, ὡς ἂν αὐτὸν τὸν Χριστὸν, παρ᾽ οὗ καὶ τὸ προφητικὸν αὐτοῖς κεχορήγητο πνεῦμα, συλληφθήσε- σθαι ἔφασκον ἐν ταῖς διαφθοραῖς αὐτῶν. Τίνων ; ἦ δῆλον ὅτι τῶν ἐκ περιτομῆς ἐπιβουλευόντων αὐτῷ. Τήρει δὲ κἀνταῦθα, ὅπως ὁ λόγος τὸν Χριστὸν προ- αγορεύει συλληφθήσεσθαι, ὅπερ οὐκ ἂν ἐφαρμόζοι τῇ δευτέρα τοῦ Χριστοῦ παρουσίᾳ, ἣν ἔνδοξον ἔσεσθαι καὶ μετὰ βασιλείας ἐνθέου προκηρύττουσιν οἱ προ- φητικοί λόγοι. Διόπερ εἰκὸς τοὺς ἐκ περιτομῆς ἀπο σφάλλεσθαι, τὰ περὶ τῆς δευτέρας ἐπιφανείας αὐτοῦ, ὡς ἐπὶ πρώτης ἀφίξεως ἐλαμβάνοντας, οὐδαμῶς DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A Jesum Christum scelus. Ex illo enim vel ad hunc XIII, 51-55. In Luc. B C D usque diem domus Israel cecidit, et visionem semel Deus ac denuntiationem protulit, de casura illorum domo in Jerusalem, adversus omnem illorum mul- titudinem, veluti eorum qui non amplius erigendi sint, eo quod non adsit, qui ad illos erigat : e non est, inquit, qui erigat eam. Postquam enim Chri- stum, qui ad illos venerat, non susceperunt, merito illos et deseruit, et in omnes transtulit nationes, qui etiam tum prius ruinæ causam illos edocuit, ubi prope cum lamentatione se excusavit, dicens : • Jerusalem, Jerusalem, quæ occidis prophetas, et lapidas eos qui ad te missi sunt, sæpe volui con - gregare filios tuos quomodo gallina pullos suos sub alas, et noluistis: ecce relinquitur domus vestra deserta Ab Ambacum. - Christus nominatim a Domino Patre servatur, et christos suos servat. Egressus es in salutem populi tui, ut servares christos tuos :jecisti in capita iniquorum mortem Aquila: Egressus es in salutem populi tui, in salutem tuam cum Christo tuo, › Quoniam Aquila in plurali edi- dit singulare quippe, qui cum Christo dixerit salutem populo fecisse Deum universi, jure ipsa verba ap- posuimus, quæ perspicue, quod hic propositum est, tuentur. Erunt autem ex interpretatione ipsorum LXX plures ab illo et per illum, qui christi appel- lentur, de quibus dictum est : • Nolite tangere christos meos, et in prophetis meis nolite mali- gnari o : a qui quidem et in illum crediderunt, et sancta regenerationis in Christo unctione digni ba- biti sunt, et una cum sancto Apostolo dicere pos- sunt : e Participes Christi facti sumus 63. - Christus no- A Jeremia Lamentationibus. minatim ab Judais circumvenitur, et a gentibus agnoscitur. • Spiritus vultus nostri Christus Dominus, com- prehensus est in corruptionibus eorum, de quo diximus, in umbra ipsius vivemus in gentibus *. Admirabiles illi Dei prophetæ, cum divino spiritu intuerentur quod futurum erat, victuros quidem seipsos, verba autem sua, quasi ipsorum viventium, non futura otiosa, non apud Israel, sed apud gen- tes, canebant : Christum autem rursus nominatim, quasi illum Christum a quo propheticus ipsis sup- peditaretur spiritus, comprehendendum dicebant in corruptionibus ipsorum. Quorum? Nempe Judæo- rum, qui illum insidiis circumvenerunt. Attende vero hic quoque, ut oraculum Christum prædicit comprehendendum, quod sane Christi secundo ad- ventui accommodari non possit, quem gloriosum et cum regno divino futurum, prophctica oracula enuntiant. Quapropter necesse est Judæos aber rare, qui ea quæ ad secundum illius adventum per- ss fabac. 111, 13. Psal. Civ, 15. 68 llebr. 111, 14. 64 Thren. 1, 20.
διὰ τοῦτο ἔχρισέν σε ὁ θεὸς ὁ θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου». σαφῶς γὰρ ἐν τούτοις, ὡς ἤδη καὶ πρότερον προπαρεστήσαμεν, εἷς ὢν καὶ [ὁ] αὐτὸς ὁ δηλούμενος, θεὸς εἶναι λέγεται ἠγαπηκὼς δικαιοσύνην καὶ μεμισηκὼς ἀδικίαν, καὶ τούτου χάριν ὑφ’ ἑτέρου μείζονος θεοῦ καὶ πατρὸς αὐτοῦ κεχρισμένος ἐλαίῳ κρείττονι καὶ διαφέροντι ἢ κατὰ τοὺς τύπους, τῷ καλουμένῳ τῆς ἀγαλλιάσεως. ὁ δὲ τῷ τοιούτῳ χρισθεὶς ἐλαίῳ οὐ πρὸς ἀνθρώπων, οὐδὲ δι’ ἀνθρώπων, ἀλλ’ ὑπ’ αὐτοῦ τοῦ ἀνωτάτω θεοῦ, τί ἕτερον ἢ Χριστὸς εἰκότως [ἂν] ὀνομασθείη; οὐκοῦν ὁ αὐτὸς ὁμοῦ καὶ θεὸς δείκνυται ὠνομασμένος, ὥσπερ οὖν ἤδη πρότερον κατὰ τοὺς οἰκείους τόπους παρέστη. Καὶ τοῦ Ἡσαί̈ου δὲ κἀνταῦθα πάλιν ὑπομνηστέον, ὃς ἔφησεν· «πνεῦμα κυρίου ἐπ’ ἐμέ, οὗ εἵνεκεν ἔχρισέν με εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς, ἀπέσταλκέν με ἰάσασθαι τοὺς συντετριμμένους τὴν καρδίαν, κηρῦξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν».
τῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ δυσσέβειαν. Ἐξ ἐκείνου γὰρ ἀληθῶς καὶ εἰς δεῦρο ὁ οἶκος Ἰσραὴλ πέπτωκεν, ὄρος τε ἅπαξ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ καὶ ἀπόφασις ἐξενήνεκται περὶ τοῦ πεσόντος αὐτῶν οἴκου τοῦ ἐν Ἱερουσαλήμ, καὶ κατὰ παντὸς αὐτῶν τοῦ συστήμα- τος, ὡς μηκέτ' ἂν ἀναστησομένων, τῷ μηδὲ παρεῖ- και τὸν ἀνιστῶντα αὐτούς. « Οὐκ ἔστι ο γοῦν, φησὶν, ε ὁ ἀνιστῶν αὐτήν. » Ἐπεὶ γὰρ ἐλθόντα τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ οὐ προσήκαντο, εἰκότως αὐτοὺς καταλιπών, ἐπὶ πάντα μετέστη τὰ ἔθνη, τὸ αἴτιον τῆς μετα- πτώσεως διδάξας, δι' ὧν ἀποκλαυσάμενος, μονονουχί ἀπελογήσατο εἰπών· « Ἱερουσαλήμ, Ἱερουσαλὴμ ἡ ἀποκτείνουσα τοὺς προφήτας καὶ λιθοβολοῦσα τοὺς ἀπεσταλμένους πρὸς σαυτήν· πολλάκις γὰρ ἠθέλησα ἐπιτυνάξαι τὰ τέκνα σου, δν τρόπον ὄρνις τὰ νοσσία αὐτῆς ὑπὸ τὰς πτέρυγας, καὶ οὐκ ἠθελήσατε· ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος. » Ἀπὸ τοῦ Ἀμβακούμ. - Χριστὸς ὀνομαστὶ ὑπὸ Κυρίου τοῦ Πατρὸς σωζόμενος καὶ σώζων τοὺς ἑαυτοῦ χριστούς. • Ἐξῆλθες εἰς σωτηρίαν λαοῦ σου, τοῦ σῶσαι τοὺς χριστούς σου· ἔβαλες εἰς κεφαλὰς ἀνόμων θάνατον. Ακύλας • Ἐξῆλθες εἰς σωτηρίαν λαοῦ σου, εἰς σω τηρίαν λαοῦ σου σὺν Χριστῷ σου. • Ἐπειδὴ ὁ ᾿Ακύ λας ἀντὶ τοῦ πληθυντικοῦ ἐνικῶς ἐξέδωκε, σὺν Χρι- στῷ φήσας, τὴν σωτηρίαν τῷ λαῷ πεποιῆσθαι τὸν τῶν ὅλων θεόν· εἰκότως παρεθέμεθα τὴν λέξιν, σα φῶς τῷ προβλήματι παρισταμένην. Εἶεν δὲ ἂν κατὰ τὴν τῶν Ἑβδομήκοντα ἑρμηνείαν πλείους οἱ ἐξ αὐτοῦ καὶ δι' αὐτὸν χριστοί χρηματίζοντες, περὶ ὧν εἴρη- τα: « Μὴ ἄψησθε τῶν χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προ- φήταις μου μὴ πονηρεύεσθε, ν οἵ τε εἰς αὐτὸν πεπι- στευκότες, καὶ τοῦ ἁγίου τῆς ἐν τῷ Χριστῷ παλιγγε νετίας χρίσματος κατηξιωμένοι, καὶ δυνάμενοι λέγειν ὁμοίως τῷ ἱερῷ ἀποστόλῳ· « Μέτοχοι τοῦ Χριστοῦ γεγόναμεν. » - Ἀπὸ τῶν Ἱερεμίου θρήνων. Χριστὸς ὄνομα στὶ ὑπὸ Ἰουδαίων ἐπιβουλευόμενος, καὶ τοῖς ἔθνεσι ἐπιγινωσκόμενος. • Πνεῦμα προσώπου ἡμῶν Χριστός Κύριος συν ελήφθη ἐν ταῖς διαφθοραῖς ἡμῶν, οὗ εἴπαμεν· Ἐν τῇ σκιᾷ αὐτοῦ ζησόμεθα ἐν τοῖς ἔθνεσιν. » Οἱ θεσπέ στον τοῦ Θεοῦ προφῆται, τὸ μέλλον θείῳ Πνεύματι συνορῶντες, ζήσεσθαι μὲν ἑαυτοὺς καὶ τοὺς ἑαυτῶν λόγους, ὡς ἂν ζώντων ἐνεργήσειν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ἀλλ' οὐκ ἐν τῷ Ἰσραὴλ, ἐθέσπιζον. Τὸν Χριστὸν πάλιν ὀνομαστὶ, ὡς ἂν αὐτὸν τὸν Χριστὸν, παρ᾽ οὗ καὶ τὸ προφητικὸν αὐτοῖς κεχορήγητο πνεῦμα, συλληφθήσε- σθαι ἔφασκον ἐν ταῖς διαφθοραῖς αὐτῶν. Τίνων ; ἦ δῆλον ὅτι τῶν ἐκ περιτομῆς ἐπιβουλευόντων αὐτῷ. Τήρει δὲ κἀνταῦθα, ὅπως ὁ λόγος τὸν Χριστὸν προ- αγορεύει συλληφθήσεσθαι, ὅπερ οὐκ ἂν ἐφαρμόζοι τῇ δευτέρα τοῦ Χριστοῦ παρουσίᾳ, ἣν ἔνδοξον ἔσεσθαι καὶ μετὰ βασιλείας ἐνθέου προκηρύττουσιν οἱ προ- φητικοί λόγοι. Διόπερ εἰκὸς τοὺς ἐκ περιτομῆς ἀπο σφάλλεσθαι, τὰ περὶ τῆς δευτέρας ἐπιφανείας αὐτοῦ, ὡς ἐπὶ πρώτης ἀφίξεως ἐλαμβάνοντας, οὐδαμῶς DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A Jesum Christum scelus. Ex illo enim vel ad hunc XIII, 51-55. In Luc. B C D usque diem domus Israel cecidit, et visionem semel Deus ac denuntiationem protulit, de casura illorum domo in Jerusalem, adversus omnem illorum mul- titudinem, veluti eorum qui non amplius erigendi sint, eo quod non adsit, qui ad illos erigat : e non est, inquit, qui erigat eam. Postquam enim Chri- stum, qui ad illos venerat, non susceperunt, merito illos et deseruit, et in omnes transtulit nationes, qui etiam tum prius ruinæ causam illos edocuit, ubi prope cum lamentatione se excusavit, dicens : • Jerusalem, Jerusalem, quæ occidis prophetas, et lapidas eos qui ad te missi sunt, sæpe volui con - gregare filios tuos quomodo gallina pullos suos sub alas, et noluistis: ecce relinquitur domus vestra deserta Ab Ambacum. - Christus nominatim a Domino Patre servatur, et christos suos servat. Egressus es in salutem populi tui, ut servares christos tuos :jecisti in capita iniquorum mortem Aquila: Egressus es in salutem populi tui, in salutem tuam cum Christo tuo, › Quoniam Aquila in plurali edi- dit singulare quippe, qui cum Christo dixerit salutem populo fecisse Deum universi, jure ipsa verba ap- posuimus, quæ perspicue, quod hic propositum est, tuentur. Erunt autem ex interpretatione ipsorum LXX plures ab illo et per illum, qui christi appel- lentur, de quibus dictum est : • Nolite tangere christos meos, et in prophetis meis nolite mali- gnari o : a qui quidem et in illum crediderunt, et sancta regenerationis in Christo unctione digni ba- biti sunt, et una cum sancto Apostolo dicere pos- sunt : e Participes Christi facti sumus 63. - Christus no- A Jeremia Lamentationibus. minatim ab Judais circumvenitur, et a gentibus agnoscitur. • Spiritus vultus nostri Christus Dominus, com- prehensus est in corruptionibus eorum, de quo diximus, in umbra ipsius vivemus in gentibus *. Admirabiles illi Dei prophetæ, cum divino spiritu intuerentur quod futurum erat, victuros quidem seipsos, verba autem sua, quasi ipsorum viventium, non futura otiosa, non apud Israel, sed apud gen- tes, canebant : Christum autem rursus nominatim, quasi illum Christum a quo propheticus ipsis sup- peditaretur spiritus, comprehendendum dicebant in corruptionibus ipsorum. Quorum? Nempe Judæo- rum, qui illum insidiis circumvenerunt. Attende vero hic quoque, ut oraculum Christum prædicit comprehendendum, quod sane Christi secundo ad- ventui accommodari non possit, quem gloriosum et cum regno divino futurum, prophctica oracula enuntiant. Quapropter necesse est Judæos aber rare, qui ea quæ ad secundum illius adventum per- ss fabac. 111, 13. Psal. Civ, 15. 68 llebr. 111, 14. 64 Thren. 1, 20.
ἐδείκνυμεν καὶ ἐν τούτοις ὡς οἱ μὲν ἐξ ἀνθρώπων πάλαι πρότερον ἐπὶ τὴν τοῦ θείου θεραπείαν προσιόντες ἱερεῖς ἐλαίῳ ἐχρίοντο σκευαστῷ, ὁ δὲ διὰ τῆς προφητείας δηλούμενος τῇ ἐνθέῳ δυνάμει κεχρῖσθαι λέγεται. τοῦτο δὲ ὅλον ἐπὶ τὸν ἡμέτερον σωτῆρα ἀνεφέρετο, Ἰησοῦν τὸν μόνον ἀληθῆ Χριστὸν τοῦ θεοῦ, ὃς ἐπὶ τῆς τῶν Ἰουδαίων συναγωγῆς ποτε λαβὼν τὴν προφητείαν καὶ διελθὼν τὴν ἐκτεθεῖσαν περικοπὴν πεπληρῶσθαι εἰς ἑαυτὸν ἐδίδαξεν τὸ ἀνάγνωσμα. γέγραπται γὰρ ὡς ἄρα ἀναγνοὺς «καὶ πτύξας τὸ βιβλίον καὶ ἀποδοὺς τῷ ὑπηρέτῃ ἐκάθισεν· καὶ πάντων οἱ ὀφθαλμοὶ ἐν τῇ συναγωγῇ ἦσαν ἀτενίζοντες αὐτῷ. ἤρξατο δὲ λέγειν πρὸς αὐτοὺς ὅτι σήμερον πεπλήρωται ἡ γραφὴ αὕτη ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν».
τῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ δυσσέβειαν. Ἐξ ἐκείνου γὰρ ἀληθῶς καὶ εἰς δεῦρο ὁ οἶκος Ἰσραὴλ πέπτωκεν, ὄρος τε ἅπαξ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ καὶ ἀπόφασις ἐξενήνεκται περὶ τοῦ πεσόντος αὐτῶν οἴκου τοῦ ἐν Ἱερουσαλήμ, καὶ κατὰ παντὸς αὐτῶν τοῦ συστήμα- τος, ὡς μηκέτ' ἂν ἀναστησομένων, τῷ μηδὲ παρεῖ- και τὸν ἀνιστῶντα αὐτούς. « Οὐκ ἔστι ο γοῦν, φησὶν, ε ὁ ἀνιστῶν αὐτήν. » Ἐπεὶ γὰρ ἐλθόντα τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ οὐ προσήκαντο, εἰκότως αὐτοὺς καταλιπών, ἐπὶ πάντα μετέστη τὰ ἔθνη, τὸ αἴτιον τῆς μετα- πτώσεως διδάξας, δι' ὧν ἀποκλαυσάμενος, μονονουχί ἀπελογήσατο εἰπών· « Ἱερουσαλήμ, Ἱερουσαλὴμ ἡ ἀποκτείνουσα τοὺς προφήτας καὶ λιθοβολοῦσα τοὺς ἀπεσταλμένους πρὸς σαυτήν· πολλάκις γὰρ ἠθέλησα ἐπιτυνάξαι τὰ τέκνα σου, δν τρόπον ὄρνις τὰ νοσσία αὐτῆς ὑπὸ τὰς πτέρυγας, καὶ οὐκ ἠθελήσατε· ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος. » Ἀπὸ τοῦ Ἀμβακούμ. - Χριστὸς ὀνομαστὶ ὑπὸ Κυρίου τοῦ Πατρὸς σωζόμενος καὶ σώζων τοὺς ἑαυτοῦ χριστούς. • Ἐξῆλθες εἰς σωτηρίαν λαοῦ σου, τοῦ σῶσαι τοὺς χριστούς σου· ἔβαλες εἰς κεφαλὰς ἀνόμων θάνατον. Ακύλας • Ἐξῆλθες εἰς σωτηρίαν λαοῦ σου, εἰς σω τηρίαν λαοῦ σου σὺν Χριστῷ σου. • Ἐπειδὴ ὁ ᾿Ακύ λας ἀντὶ τοῦ πληθυντικοῦ ἐνικῶς ἐξέδωκε, σὺν Χρι- στῷ φήσας, τὴν σωτηρίαν τῷ λαῷ πεποιῆσθαι τὸν τῶν ὅλων θεόν· εἰκότως παρεθέμεθα τὴν λέξιν, σα φῶς τῷ προβλήματι παρισταμένην. Εἶεν δὲ ἂν κατὰ τὴν τῶν Ἑβδομήκοντα ἑρμηνείαν πλείους οἱ ἐξ αὐτοῦ καὶ δι' αὐτὸν χριστοί χρηματίζοντες, περὶ ὧν εἴρη- τα: « Μὴ ἄψησθε τῶν χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προ- φήταις μου μὴ πονηρεύεσθε, ν οἵ τε εἰς αὐτὸν πεπι- στευκότες, καὶ τοῦ ἁγίου τῆς ἐν τῷ Χριστῷ παλιγγε νετίας χρίσματος κατηξιωμένοι, καὶ δυνάμενοι λέγειν ὁμοίως τῷ ἱερῷ ἀποστόλῳ· « Μέτοχοι τοῦ Χριστοῦ γεγόναμεν. » - Ἀπὸ τῶν Ἱερεμίου θρήνων. Χριστὸς ὄνομα στὶ ὑπὸ Ἰουδαίων ἐπιβουλευόμενος, καὶ τοῖς ἔθνεσι ἐπιγινωσκόμενος. • Πνεῦμα προσώπου ἡμῶν Χριστός Κύριος συν ελήφθη ἐν ταῖς διαφθοραῖς ἡμῶν, οὗ εἴπαμεν· Ἐν τῇ σκιᾷ αὐτοῦ ζησόμεθα ἐν τοῖς ἔθνεσιν. » Οἱ θεσπέ στον τοῦ Θεοῦ προφῆται, τὸ μέλλον θείῳ Πνεύματι συνορῶντες, ζήσεσθαι μὲν ἑαυτοὺς καὶ τοὺς ἑαυτῶν λόγους, ὡς ἂν ζώντων ἐνεργήσειν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ἀλλ' οὐκ ἐν τῷ Ἰσραὴλ, ἐθέσπιζον. Τὸν Χριστὸν πάλιν ὀνομαστὶ, ὡς ἂν αὐτὸν τὸν Χριστὸν, παρ᾽ οὗ καὶ τὸ προφητικὸν αὐτοῖς κεχορήγητο πνεῦμα, συλληφθήσε- σθαι ἔφασκον ἐν ταῖς διαφθοραῖς αὐτῶν. Τίνων ; ἦ δῆλον ὅτι τῶν ἐκ περιτομῆς ἐπιβουλευόντων αὐτῷ. Τήρει δὲ κἀνταῦθα, ὅπως ὁ λόγος τὸν Χριστὸν προ- αγορεύει συλληφθήσεσθαι, ὅπερ οὐκ ἂν ἐφαρμόζοι τῇ δευτέρα τοῦ Χριστοῦ παρουσίᾳ, ἣν ἔνδοξον ἔσεσθαι καὶ μετὰ βασιλείας ἐνθέου προκηρύττουσιν οἱ προ- φητικοί λόγοι. Διόπερ εἰκὸς τοὺς ἐκ περιτομῆς ἀπο σφάλλεσθαι, τὰ περὶ τῆς δευτέρας ἐπιφανείας αὐτοῦ, ὡς ἐπὶ πρώτης ἀφίξεως ἐλαμβάνοντας, οὐδαμῶς DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A Jesum Christum scelus. Ex illo enim vel ad hunc XIII, 51-55. In Luc. B C D usque diem domus Israel cecidit, et visionem semel Deus ac denuntiationem protulit, de casura illorum domo in Jerusalem, adversus omnem illorum mul- titudinem, veluti eorum qui non amplius erigendi sint, eo quod non adsit, qui ad illos erigat : e non est, inquit, qui erigat eam. Postquam enim Chri- stum, qui ad illos venerat, non susceperunt, merito illos et deseruit, et in omnes transtulit nationes, qui etiam tum prius ruinæ causam illos edocuit, ubi prope cum lamentatione se excusavit, dicens : • Jerusalem, Jerusalem, quæ occidis prophetas, et lapidas eos qui ad te missi sunt, sæpe volui con - gregare filios tuos quomodo gallina pullos suos sub alas, et noluistis: ecce relinquitur domus vestra deserta Ab Ambacum. - Christus nominatim a Domino Patre servatur, et christos suos servat. Egressus es in salutem populi tui, ut servares christos tuos :jecisti in capita iniquorum mortem Aquila: Egressus es in salutem populi tui, in salutem tuam cum Christo tuo, › Quoniam Aquila in plurali edi- dit singulare quippe, qui cum Christo dixerit salutem populo fecisse Deum universi, jure ipsa verba ap- posuimus, quæ perspicue, quod hic propositum est, tuentur. Erunt autem ex interpretatione ipsorum LXX plures ab illo et per illum, qui christi appel- lentur, de quibus dictum est : • Nolite tangere christos meos, et in prophetis meis nolite mali- gnari o : a qui quidem et in illum crediderunt, et sancta regenerationis in Christo unctione digni ba- biti sunt, et una cum sancto Apostolo dicere pos- sunt : e Participes Christi facti sumus 63. - Christus no- A Jeremia Lamentationibus. minatim ab Judais circumvenitur, et a gentibus agnoscitur. • Spiritus vultus nostri Christus Dominus, com- prehensus est in corruptionibus eorum, de quo diximus, in umbra ipsius vivemus in gentibus *. Admirabiles illi Dei prophetæ, cum divino spiritu intuerentur quod futurum erat, victuros quidem seipsos, verba autem sua, quasi ipsorum viventium, non futura otiosa, non apud Israel, sed apud gen- tes, canebant : Christum autem rursus nominatim, quasi illum Christum a quo propheticus ipsis sup- peditaretur spiritus, comprehendendum dicebant in corruptionibus ipsorum. Quorum? Nempe Judæo- rum, qui illum insidiis circumvenerunt. Attende vero hic quoque, ut oraculum Christum prædicit comprehendendum, quod sane Christi secundo ad- ventui accommodari non possit, quem gloriosum et cum regno divino futurum, prophctica oracula enuntiant. Quapropter necesse est Judæos aber rare, qui ea quæ ad secundum illius adventum per- ss fabac. 111, 13. Psal. Civ, 15. 68 llebr. 111, 14. 64 Thren. 1, 20.
Ἐπὶ τούτοις ἅπασιν καὶ τὰ Μωσέως αὖθις παραθετέον, ὃς κατὰ τὸν δειχθέντα αὐτῷ τύπον τὸν ἴδιον ἀδελφὸν τὸν Ἀαρὼν ἀρχιερέα καταστησάμενος, ἀκολούθως τῷ φήσαντι πρὸς αὐτὸν χρησμῷ «ποιήσεις πάντα κατὰ τὸν τύπον τὸν δειχθέντα σοι ἐν τῷ ὄρει», δῆλός ἐστιν ὡς τοῖς τῆς διανοίας ὄμμασιν καὶ τῷ θείῳ πνεύματι συνιδὼν τὸν μέγαν τῶν ὅλων ἀρχιερέα, τὸν ἀληθῆ Χριστὸν τοῦ θεοῦ, [οὗ] μετὰ τῆς ἄλλης σωματικῆς καὶ τυπικῆς λατρείας τὴν εἰκόνα διαγράφων τὸν δηλωθέντα τῇ τοῦ ἀληθοῦς Χριστοῦ προσωνυμίᾳ τετίμηκεν. τοῦτο δὲ παρίστησιν καὶ ὁ θεῖος ἀπόστολος, λέγων περὶ τῶν κατὰ Μωσέα νόμων τὸ «οἵτινες ὑποδείγματι καὶ σκιᾷ λατρεύουσι τῶν ἐπουρανίων», καὶ πάλιν «σκιὰν γὰρ ἔχων ὁ νόμος τῶν μελλόντων ἀγαθῶν», καὶ πάλιν «μὴ οὖν τις ὑμᾶς κρινέτω ἢ ἐν βρώσει ἢ ἐν πόσει ἢ ἐν μέρει ἑορτῆς ἢ νουμηνίας ἢ σαββάτων, ἅ ἐστι σκιὰ τῶν μελλόντων».
τῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ δυσσέβειαν. Ἐξ ἐκείνου γὰρ ἀληθῶς καὶ εἰς δεῦρο ὁ οἶκος Ἰσραὴλ πέπτωκεν, ὄρος τε ἅπαξ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ καὶ ἀπόφασις ἐξενήνεκται περὶ τοῦ πεσόντος αὐτῶν οἴκου τοῦ ἐν Ἱερουσαλήμ, καὶ κατὰ παντὸς αὐτῶν τοῦ συστήμα- τος, ὡς μηκέτ' ἂν ἀναστησομένων, τῷ μηδὲ παρεῖ- και τὸν ἀνιστῶντα αὐτούς. « Οὐκ ἔστι ο γοῦν, φησὶν, ε ὁ ἀνιστῶν αὐτήν. » Ἐπεὶ γὰρ ἐλθόντα τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ οὐ προσήκαντο, εἰκότως αὐτοὺς καταλιπών, ἐπὶ πάντα μετέστη τὰ ἔθνη, τὸ αἴτιον τῆς μετα- πτώσεως διδάξας, δι' ὧν ἀποκλαυσάμενος, μονονουχί ἀπελογήσατο εἰπών· « Ἱερουσαλήμ, Ἱερουσαλὴμ ἡ ἀποκτείνουσα τοὺς προφήτας καὶ λιθοβολοῦσα τοὺς ἀπεσταλμένους πρὸς σαυτήν· πολλάκις γὰρ ἠθέλησα ἐπιτυνάξαι τὰ τέκνα σου, δν τρόπον ὄρνις τὰ νοσσία αὐτῆς ὑπὸ τὰς πτέρυγας, καὶ οὐκ ἠθελήσατε· ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος. » Ἀπὸ τοῦ Ἀμβακούμ. - Χριστὸς ὀνομαστὶ ὑπὸ Κυρίου τοῦ Πατρὸς σωζόμενος καὶ σώζων τοὺς ἑαυτοῦ χριστούς. • Ἐξῆλθες εἰς σωτηρίαν λαοῦ σου, τοῦ σῶσαι τοὺς χριστούς σου· ἔβαλες εἰς κεφαλὰς ἀνόμων θάνατον. Ακύλας • Ἐξῆλθες εἰς σωτηρίαν λαοῦ σου, εἰς σω τηρίαν λαοῦ σου σὺν Χριστῷ σου. • Ἐπειδὴ ὁ ᾿Ακύ λας ἀντὶ τοῦ πληθυντικοῦ ἐνικῶς ἐξέδωκε, σὺν Χρι- στῷ φήσας, τὴν σωτηρίαν τῷ λαῷ πεποιῆσθαι τὸν τῶν ὅλων θεόν· εἰκότως παρεθέμεθα τὴν λέξιν, σα φῶς τῷ προβλήματι παρισταμένην. Εἶεν δὲ ἂν κατὰ τὴν τῶν Ἑβδομήκοντα ἑρμηνείαν πλείους οἱ ἐξ αὐτοῦ καὶ δι' αὐτὸν χριστοί χρηματίζοντες, περὶ ὧν εἴρη- τα: « Μὴ ἄψησθε τῶν χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προ- φήταις μου μὴ πονηρεύεσθε, ν οἵ τε εἰς αὐτὸν πεπι- στευκότες, καὶ τοῦ ἁγίου τῆς ἐν τῷ Χριστῷ παλιγγε νετίας χρίσματος κατηξιωμένοι, καὶ δυνάμενοι λέγειν ὁμοίως τῷ ἱερῷ ἀποστόλῳ· « Μέτοχοι τοῦ Χριστοῦ γεγόναμεν. » - Ἀπὸ τῶν Ἱερεμίου θρήνων. Χριστὸς ὄνομα στὶ ὑπὸ Ἰουδαίων ἐπιβουλευόμενος, καὶ τοῖς ἔθνεσι ἐπιγινωσκόμενος. • Πνεῦμα προσώπου ἡμῶν Χριστός Κύριος συν ελήφθη ἐν ταῖς διαφθοραῖς ἡμῶν, οὗ εἴπαμεν· Ἐν τῇ σκιᾷ αὐτοῦ ζησόμεθα ἐν τοῖς ἔθνεσιν. » Οἱ θεσπέ στον τοῦ Θεοῦ προφῆται, τὸ μέλλον θείῳ Πνεύματι συνορῶντες, ζήσεσθαι μὲν ἑαυτοὺς καὶ τοὺς ἑαυτῶν λόγους, ὡς ἂν ζώντων ἐνεργήσειν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ἀλλ' οὐκ ἐν τῷ Ἰσραὴλ, ἐθέσπιζον. Τὸν Χριστὸν πάλιν ὀνομαστὶ, ὡς ἂν αὐτὸν τὸν Χριστὸν, παρ᾽ οὗ καὶ τὸ προφητικὸν αὐτοῖς κεχορήγητο πνεῦμα, συλληφθήσε- σθαι ἔφασκον ἐν ταῖς διαφθοραῖς αὐτῶν. Τίνων ; ἦ δῆλον ὅτι τῶν ἐκ περιτομῆς ἐπιβουλευόντων αὐτῷ. Τήρει δὲ κἀνταῦθα, ὅπως ὁ λόγος τὸν Χριστὸν προ- αγορεύει συλληφθήσεσθαι, ὅπερ οὐκ ἂν ἐφαρμόζοι τῇ δευτέρα τοῦ Χριστοῦ παρουσίᾳ, ἣν ἔνδοξον ἔσεσθαι καὶ μετὰ βασιλείας ἐνθέου προκηρύττουσιν οἱ προ- φητικοί λόγοι. Διόπερ εἰκὸς τοὺς ἐκ περιτομῆς ἀπο σφάλλεσθαι, τὰ περὶ τῆς δευτέρας ἐπιφανείας αὐτοῦ, ὡς ἐπὶ πρώτης ἀφίξεως ἐλαμβάνοντας, οὐδαμῶς DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A Jesum Christum scelus. Ex illo enim vel ad hunc XIII, 51-55. In Luc. B C D usque diem domus Israel cecidit, et visionem semel Deus ac denuntiationem protulit, de casura illorum domo in Jerusalem, adversus omnem illorum mul- titudinem, veluti eorum qui non amplius erigendi sint, eo quod non adsit, qui ad illos erigat : e non est, inquit, qui erigat eam. Postquam enim Chri- stum, qui ad illos venerat, non susceperunt, merito illos et deseruit, et in omnes transtulit nationes, qui etiam tum prius ruinæ causam illos edocuit, ubi prope cum lamentatione se excusavit, dicens : • Jerusalem, Jerusalem, quæ occidis prophetas, et lapidas eos qui ad te missi sunt, sæpe volui con - gregare filios tuos quomodo gallina pullos suos sub alas, et noluistis: ecce relinquitur domus vestra deserta Ab Ambacum. - Christus nominatim a Domino Patre servatur, et christos suos servat. Egressus es in salutem populi tui, ut servares christos tuos :jecisti in capita iniquorum mortem Aquila: Egressus es in salutem populi tui, in salutem tuam cum Christo tuo, › Quoniam Aquila in plurali edi- dit singulare quippe, qui cum Christo dixerit salutem populo fecisse Deum universi, jure ipsa verba ap- posuimus, quæ perspicue, quod hic propositum est, tuentur. Erunt autem ex interpretatione ipsorum LXX plures ab illo et per illum, qui christi appel- lentur, de quibus dictum est : • Nolite tangere christos meos, et in prophetis meis nolite mali- gnari o : a qui quidem et in illum crediderunt, et sancta regenerationis in Christo unctione digni ba- biti sunt, et una cum sancto Apostolo dicere pos- sunt : e Participes Christi facti sumus 63. - Christus no- A Jeremia Lamentationibus. minatim ab Judais circumvenitur, et a gentibus agnoscitur. • Spiritus vultus nostri Christus Dominus, com- prehensus est in corruptionibus eorum, de quo diximus, in umbra ipsius vivemus in gentibus *. Admirabiles illi Dei prophetæ, cum divino spiritu intuerentur quod futurum erat, victuros quidem seipsos, verba autem sua, quasi ipsorum viventium, non futura otiosa, non apud Israel, sed apud gen- tes, canebant : Christum autem rursus nominatim, quasi illum Christum a quo propheticus ipsis sup- peditaretur spiritus, comprehendendum dicebant in corruptionibus ipsorum. Quorum? Nempe Judæo- rum, qui illum insidiis circumvenerunt. Attende vero hic quoque, ut oraculum Christum prædicit comprehendendum, quod sane Christi secundo ad- ventui accommodari non possit, quem gloriosum et cum regno divino futurum, prophctica oracula enuntiant. Quapropter necesse est Judæos aber rare, qui ea quæ ad secundum illius adventum per- ss fabac. 111, 13. Psal. Civ, 15. 68 llebr. 111, 14. 64 Thren. 1, 20.
εἰ γὰρ τὰ περὶ τῆς τῶν βρωμάτων ἀδιαφορίας καὶ τὰ περὶ ἑορτῶν καὶ σαββάτου νενομοθετημένα, ὡς ἂν σκιώδη ὄντα, ὑπογραμμὸν ἑτέρων ἀληθῶν καὶ μυστικῶν πραγμάτων ἔσῳζεν, οὐκ ἀπεικότως ἐρεῖς καὶ τὸν ἀρχιερέα εἰς ἑτέρου ἀρχιερέως παρειλῆφθαι σύμβολον, καὶ χριστὸν αὐτὸν ἐπωνομάσθαι εἰς ... ἑτέρου τοῦ μόνου καὶ ἀληθῶς Χριστοῦ· τοσοῦτόν γε μὴν λειπόμενον τοῦ ἀληθοῦς, καθ’ ὅσον ὁ μὲν ἀληθὴς Χριστὸς πρὸς τοῦ τῶν ὅλων θεοῦ ἀκούει· «κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου», καὶ «κατακυρίευε ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου», καὶ «ἐκ γαστρὸς πρὸ ἑωσφόρου ἐγέννησά σε», καὶ «ὤμοσεν κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται, σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ», δι’ ὧν σαφῶς γέννημα καὶ υἱὸς θεοῦ πρὸ ἑωσφόρου καὶ πρὸ πάσης δημιουργίας ὑποστὰς αἰώνιος ἀρχιερεὺς ἀναπέφανται. ὁ δὲ Μωσέως χριστός, ἐν δράματι τὸν τύπον ἐν βραχεῖ καθυποκρινάμενος χρόνῳ, κεῖται ἐν θνητοῖς λελογισμένος, ἑτέρῳ τὴν ἀλήθειαν τῷ μόνῳ καὶ ἀληθεῖ παραδούς.
τῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ δυσσέβειαν. Ἐξ ἐκείνου γὰρ ἀληθῶς καὶ εἰς δεῦρο ὁ οἶκος Ἰσραὴλ πέπτωκεν, ὄρος τε ἅπαξ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ καὶ ἀπόφασις ἐξενήνεκται περὶ τοῦ πεσόντος αὐτῶν οἴκου τοῦ ἐν Ἱερουσαλήμ, καὶ κατὰ παντὸς αὐτῶν τοῦ συστήμα- τος, ὡς μηκέτ' ἂν ἀναστησομένων, τῷ μηδὲ παρεῖ- και τὸν ἀνιστῶντα αὐτούς. « Οὐκ ἔστι ο γοῦν, φησὶν, ε ὁ ἀνιστῶν αὐτήν. » Ἐπεὶ γὰρ ἐλθόντα τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ οὐ προσήκαντο, εἰκότως αὐτοὺς καταλιπών, ἐπὶ πάντα μετέστη τὰ ἔθνη, τὸ αἴτιον τῆς μετα- πτώσεως διδάξας, δι' ὧν ἀποκλαυσάμενος, μονονουχί ἀπελογήσατο εἰπών· « Ἱερουσαλήμ, Ἱερουσαλὴμ ἡ ἀποκτείνουσα τοὺς προφήτας καὶ λιθοβολοῦσα τοὺς ἀπεσταλμένους πρὸς σαυτήν· πολλάκις γὰρ ἠθέλησα ἐπιτυνάξαι τὰ τέκνα σου, δν τρόπον ὄρνις τὰ νοσσία αὐτῆς ὑπὸ τὰς πτέρυγας, καὶ οὐκ ἠθελήσατε· ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος. » Ἀπὸ τοῦ Ἀμβακούμ. - Χριστὸς ὀνομαστὶ ὑπὸ Κυρίου τοῦ Πατρὸς σωζόμενος καὶ σώζων τοὺς ἑαυτοῦ χριστούς. • Ἐξῆλθες εἰς σωτηρίαν λαοῦ σου, τοῦ σῶσαι τοὺς χριστούς σου· ἔβαλες εἰς κεφαλὰς ἀνόμων θάνατον. Ακύλας • Ἐξῆλθες εἰς σωτηρίαν λαοῦ σου, εἰς σω τηρίαν λαοῦ σου σὺν Χριστῷ σου. • Ἐπειδὴ ὁ ᾿Ακύ λας ἀντὶ τοῦ πληθυντικοῦ ἐνικῶς ἐξέδωκε, σὺν Χρι- στῷ φήσας, τὴν σωτηρίαν τῷ λαῷ πεποιῆσθαι τὸν τῶν ὅλων θεόν· εἰκότως παρεθέμεθα τὴν λέξιν, σα φῶς τῷ προβλήματι παρισταμένην. Εἶεν δὲ ἂν κατὰ τὴν τῶν Ἑβδομήκοντα ἑρμηνείαν πλείους οἱ ἐξ αὐτοῦ καὶ δι' αὐτὸν χριστοί χρηματίζοντες, περὶ ὧν εἴρη- τα: « Μὴ ἄψησθε τῶν χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προ- φήταις μου μὴ πονηρεύεσθε, ν οἵ τε εἰς αὐτὸν πεπι- στευκότες, καὶ τοῦ ἁγίου τῆς ἐν τῷ Χριστῷ παλιγγε νετίας χρίσματος κατηξιωμένοι, καὶ δυνάμενοι λέγειν ὁμοίως τῷ ἱερῷ ἀποστόλῳ· « Μέτοχοι τοῦ Χριστοῦ γεγόναμεν. » - Ἀπὸ τῶν Ἱερεμίου θρήνων. Χριστὸς ὄνομα στὶ ὑπὸ Ἰουδαίων ἐπιβουλευόμενος, καὶ τοῖς ἔθνεσι ἐπιγινωσκόμενος. • Πνεῦμα προσώπου ἡμῶν Χριστός Κύριος συν ελήφθη ἐν ταῖς διαφθοραῖς ἡμῶν, οὗ εἴπαμεν· Ἐν τῇ σκιᾷ αὐτοῦ ζησόμεθα ἐν τοῖς ἔθνεσιν. » Οἱ θεσπέ στον τοῦ Θεοῦ προφῆται, τὸ μέλλον θείῳ Πνεύματι συνορῶντες, ζήσεσθαι μὲν ἑαυτοὺς καὶ τοὺς ἑαυτῶν λόγους, ὡς ἂν ζώντων ἐνεργήσειν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ἀλλ' οὐκ ἐν τῷ Ἰσραὴλ, ἐθέσπιζον. Τὸν Χριστὸν πάλιν ὀνομαστὶ, ὡς ἂν αὐτὸν τὸν Χριστὸν, παρ᾽ οὗ καὶ τὸ προφητικὸν αὐτοῖς κεχορήγητο πνεῦμα, συλληφθήσε- σθαι ἔφασκον ἐν ταῖς διαφθοραῖς αὐτῶν. Τίνων ; ἦ δῆλον ὅτι τῶν ἐκ περιτομῆς ἐπιβουλευόντων αὐτῷ. Τήρει δὲ κἀνταῦθα, ὅπως ὁ λόγος τὸν Χριστὸν προ- αγορεύει συλληφθήσεσθαι, ὅπερ οὐκ ἂν ἐφαρμόζοι τῇ δευτέρα τοῦ Χριστοῦ παρουσίᾳ, ἣν ἔνδοξον ἔσεσθαι καὶ μετὰ βασιλείας ἐνθέου προκηρύττουσιν οἱ προ- φητικοί λόγοι. Διόπερ εἰκὸς τοὺς ἐκ περιτομῆς ἀπο σφάλλεσθαι, τὰ περὶ τῆς δευτέρας ἐπιφανείας αὐτοῦ, ὡς ἐπὶ πρώτης ἀφίξεως ἐλαμβάνοντας, οὐδαμῶς DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. A Jesum Christum scelus. Ex illo enim vel ad hunc XIII, 51-55. In Luc. B C D usque diem domus Israel cecidit, et visionem semel Deus ac denuntiationem protulit, de casura illorum domo in Jerusalem, adversus omnem illorum mul- titudinem, veluti eorum qui non amplius erigendi sint, eo quod non adsit, qui ad illos erigat : e non est, inquit, qui erigat eam. Postquam enim Chri- stum, qui ad illos venerat, non susceperunt, merito illos et deseruit, et in omnes transtulit nationes, qui etiam tum prius ruinæ causam illos edocuit, ubi prope cum lamentatione se excusavit, dicens : • Jerusalem, Jerusalem, quæ occidis prophetas, et lapidas eos qui ad te missi sunt, sæpe volui con - gregare filios tuos quomodo gallina pullos suos sub alas, et noluistis: ecce relinquitur domus vestra deserta Ab Ambacum. - Christus nominatim a Domino Patre servatur, et christos suos servat. Egressus es in salutem populi tui, ut servares christos tuos :jecisti in capita iniquorum mortem Aquila: Egressus es in salutem populi tui, in salutem tuam cum Christo tuo, › Quoniam Aquila in plurali edi- dit singulare quippe, qui cum Christo dixerit salutem populo fecisse Deum universi, jure ipsa verba ap- posuimus, quæ perspicue, quod hic propositum est, tuentur. Erunt autem ex interpretatione ipsorum LXX plures ab illo et per illum, qui christi appel- lentur, de quibus dictum est : • Nolite tangere christos meos, et in prophetis meis nolite mali- gnari o : a qui quidem et in illum crediderunt, et sancta regenerationis in Christo unctione digni ba- biti sunt, et una cum sancto Apostolo dicere pos- sunt : e Participes Christi facti sumus 63. - Christus no- A Jeremia Lamentationibus. minatim ab Judais circumvenitur, et a gentibus agnoscitur. • Spiritus vultus nostri Christus Dominus, com- prehensus est in corruptionibus eorum, de quo diximus, in umbra ipsius vivemus in gentibus *. Admirabiles illi Dei prophetæ, cum divino spiritu intuerentur quod futurum erat, victuros quidem seipsos, verba autem sua, quasi ipsorum viventium, non futura otiosa, non apud Israel, sed apud gen- tes, canebant : Christum autem rursus nominatim, quasi illum Christum a quo propheticus ipsis sup- peditaretur spiritus, comprehendendum dicebant in corruptionibus ipsorum. Quorum? Nempe Judæo- rum, qui illum insidiis circumvenerunt. Attende vero hic quoque, ut oraculum Christum prædicit comprehendendum, quod sane Christi secundo ad- ventui accommodari non possit, quem gloriosum et cum regno divino futurum, prophctica oracula enuntiant. Quapropter necesse est Judæos aber rare, qui ea quæ ad secundum illius adventum per- ss fabac. 111, 13. Psal. Civ, 15. 68 llebr. 111, 14. 64 Thren. 1, 20.
PG 22:323καὶ ὁ μὲν ἀληθὴς Χριστὸς οὐ δεηθεὶς τῆς κατὰ Μωσέα χρίσεως οὐδ’ ἐλαίου σκευαστοῦ καὶ γεώδους ὕλης, ὅμως τῆς ἀρετῆς καὶ τῆς προσωνυμίας τῆς αὐτοῦ τὴν οἰκουμένην κατέπλησεν, παρώνυμον αὐτοῦ τὸ Χριστιανῶν γένος ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι συστησάμενος. ὁ δὲ Μωσέως οὐδ’ ὅτι ποτὲ ἐν ἀνθρώποις ὠνομάσθη δῆλος ἦν, εἰ μὴ διὰ τῆς Μωσέως γραφῆς. καὶ οὗτος μὲν ὀψέ ποτε μετὰ τὴν ἔξοδον τὴν ἀπὸ Αἰγύπτου περιρραντηρίοις τισὶν καὶ ταῖς δι’ αἱμάτων θυσίαις καθαρθεὶς ἐλαίῳ κέχριστο σκευαστῷ, Μωσέως αὐτὸν κεχρικότος· ὁ δὲ ἀρχέτυπος καὶ ἀληθὴς ἀρχῆθεν καὶ εἰς ἄπειρον αἰῶνα ὅλος δι’ ὅλου καὶ αὐτὸς αὐτῷ τὰ πάντα ὅμοιος μηδ’ ὁτιοῦν παραλλάττων χριστὸς ἦν ἀεὶ καὶ πρὸ τῆς ἐν ἀνθρώποις ἐπιδημίας, καὶ μετ’ αὐτὴν ὁμοίως, οὐ πρὸς ἀνθρώπου οὐδὲ δι’ ὕλης τῆς ἐν ἀνθρώποις ἀλλὰ πρὸς τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ τῇ ἀγενεῖ θεότητι κεχρισμένος. Καὶ ἐπειδήπερ [τὸ] τῆς προσηγορίας αὐτοῦ τὸ παρὸν ἡμῖν ἐξετάζεται, τῶν εἰρημένων ἁπάντων εἴη ἂν ἐπισφράγισμα τὸ παρὰ τῷ σοφωτάτῳ Σολομῶντι λόγιον· φάσκον ἐν τῷ Ἄισματι τῶν ᾀσμάτων· «μύρον ἐκκενωθὲν ὄνομά σου».
Α γνοὺς καὶ πτύξας τὸ βιβλίον, καὶ ἀποδοὺς τῷ ὑπη ρέτῃ, ἐκάθισε· καὶ πάντων οἱ ὀφθαλμοὶ ἐν τῇ συν αγωγῇ ἦσαν ἀτενίζοντες αὐτῷ, ἤρξατο δὲ λέγειν πρὸς αὐτοὺς, ὅτι ι Σήμερον πεπλήρωται ἡ Γραφή αὕτη ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν. » Ἐπὶ τούτοις ἅπασι καὶ τὰ Μωσέως αὖθις παραθετέον, ὃς κατὰ τὸν δειχθέντα αὐτῷ τύπον, τὸν ἴδιον ἀδελφὸν τὸν Δαρὼν ἀρχιερές καταστησάμενος, ἀκολούθως τῷ φήσαντι πρὸς αὐτὸν χρησμῷ, ο Ποιήσεις πάντα κατὰ τὸν τύπον τὸν δει- χθέντα σοι ἐν τῷ ὄρει, ο δῆλός ἐστιν, ὡς τοῖς τῆς διανοίας όμμασι καὶ τῷ θείῳ Πνεύματι συνιδὼν τὸν μέγαν τῶν ὅλων ἀρχιερέα, τὸν ἀληθῆ Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, οὗ μετὰ τῆς ἄλλης σωματικῆς καὶ τυπικῆς λατρείας τὴν εἰκόνα διαγράφων, τὸν δηλωθέντα τῇ τοῦ ἀληθοῦς Χριστοῦ προσωνυμία τετίμηκε. Τοῦτο δὲ παρίστησε Β καὶ ὁ θεῖος ἀπόστολος, λέγων περὶ τῶν κατὰ τὸν Μω σέως νόμον, τό, « Οἵτινες ὑποδείγματι καὶ σκια λα τρεύουσι τῶν ἐπουρανίων. » Καὶ πάλιν· ε Σκιὰν γὰρ ἔχων ὁ νόμος τῶν μελλόντων ἀγαθῶν. » Καὶ πάλιν· « Μὴ οὖν τις ὑμᾶς κρινέτω ἢ ἐν βρώσει, ἢ ἐν πέσει, ἢ ἐν μέρει ἑορτῆς, ἢ νουμηνίας, ἢ σαββάτων, ἅ ἐστι σκιὰ τῶν μελλόντων. » Εἰ γὰρ τὰ περὶ τῆς τῶν βρω- μάτων ἀδιαφορίας, καὶ τὰ περὶ ἑορτῶν καὶ σαββάτου νενομοθετημένα, ὡς ἂν σκιώδη ὄντα, υπογραμμὸν ἑτέρων ἀληθῶν καὶ μυστικῶν πραγμάτων έσωζεν, οὐκ ἀπεικότως ἐρεῖς καὶ τὸν ἀρχιερέα εἰς ἑτέρου ἀρχιερέως παρειλῆφθαι σύμβολον, καὶ Χριστὸν αὐτὸν επωνομάσθαι εἰς ἑτέρου τοῦ μόνου καὶ ἀληθῶς Χρι- στοῦ· τοσοῦτον γε μὴν λειπόμενον τοῦ ἀληθοῦς, και θόσον ὁ μὲν ἀληθῆς Χριστὸς πρὸς τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ ἀκούει· « Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου· » Καὶ, ο Κατακυ- ρίευε ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου·, Καὶ, « Εκ γαστρός πρὸ Ἑωσφόρου ἐγέννησά σε· » Καὶ ο Ωμοσε Κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται· Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Δι' ὧν σαφῶς, γέννημα καὶ Υἱὸς Θεοῦ πρὸ 'Εωσφόρου, καὶ πρὸ πάσης δημιουργίας ὑποστὰς, αἰώνιος ἀρχιερεὺς ἀναπέφανται. Ὁ δὲ Μω σέως Χριστός, οἷον ἐνδράματι, τὸν τύπον ἐνβραχεῖ καὶ θυποκρινάμενος χρόνῳ, κεῖται ἐν θνητοῖς λελογισμέ νος, ἑτέρῳ τὴν ἀλήθειαν τῷ μόνῳ καὶ ἀληθεῖ παραδούς καὶ ὁ μὲν ἀληθὴς Χριστὸς οὐ δεηθεὶς τῆς κατὰ Μω σέα χρίσεως, οὐδ' ἐλαίου σκευαστοῦ καὶ γεώδους ὕλης, ὅμως τῆς ἀρετῆς καὶ τῆς προσωνυμίας τῆς αὐτοῦ τὴν οἰκουμένην κατέπλησε, παρώνυμον αὐτοῦ τὸ Χριστιανῶν γένος ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι συστησάμενος· ὁ δὲ Μωσέως, οὐδ᾽ ὅτι ποτὲ ἐν ἀνθρώποις ὠνο μάσθη, δῆλος ἦν, εἰ μὴ διὰ τῆς Μωσέως γραφής. Καὶ οὗτος μὲν ὀψέ ποτε μετὰ τὴν ἔξοδον τὴν ἀπὸ Αἰγύπτου περιρραντηρίοις τισὶ καὶ ταῖς δι' αἱμάτων Ουσίαις καθαρθείς, ἐλαίῳ κέχριστο σκευαστῷ, Μω σέως αὐτὸν κεχρικότος· ὁ δὲ ἀρχέτυπος καὶ ἀληθὴς ἀρχῆθεν καὶ εἰς ἄπειρον αἰῶνα, ὅλος δι' ὅλου καὶ αὐτὸς αὐτῷ τὰ πάντα ὅμοιος, μηδ' ὁτιοῦν παραί λάττων, Χριστὸς ἦν ἀεὶ, καὶ πρὸ τῆς ἐν ἀνθρώποις ἐπιδημίας, καὶ μετ' αὐτὴν ὁμοίως, οὐ πρὸς ἀνθρώπου το το EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. II. APOLOGETICA. - Judsorum quondam, cum prophetiam accepisset, et locum expositum legendo percurrisset, in seipso completum esse, quod lectum erat, edocuit. Scri- plum est enim, ut cum legisset librum ac plicuis- set, ministroque reddidisset, deinde sederit, utque omnium oculi in conventu in illum essent intenti, atque ut deinde cœperit dicere ad illos, quod ho- > Helur. x. 1. Coloss. 11, 16. Psal C die completa est Scriptura hæc in auribus ve- stris "., Hisce omnibus ad extremum illa rursus quæ apud Mosem legimus addenda censenius, qui cum, ad exemplar sibi demonstratum, Aaron fra- trem suum pontificem constituisset, sicut oracu- Jum ipsi præceperat, quod dixit, Facies omnia ad exemplar demonstratum tibi in monte 7, plane significavit, quod mentis oculis, divinoque spiritu magnum universi pontificem viderit, verum ulique Christum Dei, cujus dum imaginem cum alia corporali figura aque adoratione describit eum, qui sibi sit demonstratus, alterius veri Christi ap- pellatione adornavit. Ipsum hoc divinus quoque Apostolus comprobat, ubi de Mosis legibus dicit illud : ‹ Qui exeniplari atque umbræ deserviunt supercœlestium 7. › Et rursus : • Umbram enim habens lex futurorum bonorum ". › Et rursus: • Nemo igitur vos judicet in cibo aut potu, aut in parte diei festi, aut neomeniæ, aut Sabbatorum, quæ sunt umbra futurorum . » Nam si quæ ad ciborum indifferentiam pertinent, et quæ de diebus festis et sabbatis lege sancita sunt, quasi umbram habentia, picturam aliaruın et verarum et occulta- rum rerum conservabant, non immerito sis dictu- rus, pontificem quoque alterius pontificis instar assumptum fuisse, eumdemque Christum denomi- natum, ad alterius et solius et veri Christi imagi- nem. Qui tamen a vero tantisper relinquitur, dum verus quidem Christus, ab universi Deo audit : • Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum tuorum. Et illud : « Ex utero ante Luciferum genui te ". » Et illud : c Juravit Dominus et non pœnitebit eum. Tu es sacerdos in æter- num secundum ordinem Melchisedec *. › Per quæ plane cum soboles Dei ac Filius ante Luciferum, atque ante omne opificium exstiterit, pontifex æter- nus est declaratus. Mosis vero Christus, tanquam in scenica actione, ad breve adornatus simulatusque D tempus inter mortales positus computalusque est, alteri, qui solus est verus, tradita veritate : et ve rus quidem Christus, neque Mosaicæ unctionis, neque olei artificiose confecti, terrestrisve alicujus materia indigens, tamen virtute appellationeque sua totum terrarum orbem implevit : quippe qui denominatum a seipso in omnibus gentibus Chri- stiarum instituerit genus. Mosis vero Christus ne in hominibus quidem, quod unquam nomen babue- rit, perspicuum fuit, nisi quatenus ipsius Mosis scripta prodiderint. Et hic quidem sero tandem Luc. iv, 21. * ibid. 3. cix, 1. Exod.xxv, 40. so ibid. 4. Hebr. vult, 5.
καὶ οὗτος γὰρ ἐνθέῳ σοφίᾳ κεχορηγημένος, καὶ καταξιωθεὶς ἀπορρητοτέρων περὶ τοῦ Χριστοῦ καὶ τῆς ἐκκλησίας αὐτοῦ θεωρημάτων, καὶ τοῦ μὲν ὡς ἐπουρανίου νυμφίου, τῆς δὲ ὡς νύμφης αὐτοῦ μνημονεύσας, ἐπιζητουμένου τί ἄρα ἦν ὄνομα τῷ νυμφίῳ, ἐπιφωνεῖ ὡς πρὸς αὐτὸν λέγων· τὸ ὄνομά σου, νυμφίε, μύρον ἐστίν, καὶ μύρον οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ κεκενωμένον. ποῖον δ’ ἂν γένοιτο ὄνομα μύρου κεκενωμένου δηλωτικὸν ἢ τὸ τοῦ χριστοῦ ὄνομα; οὐ γὰρ ἂν ἄλλως οὔτ’ ἂν γένοιτο οὔτ’ ἂν ὀνομασθείη χριστὸς ἢ μύρου προσχυθέντος. ὁποῖον δὲ τοῦτο ἦν τὸ μύρον, ᾧ χρισθεὶς ὁ δηλούμενος χριστὸς ἀποπέφανται, διὰ τῶν πρόσθεν ἡμῖν ἀποδέδοται. τοσούτων περὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ προσηγορίας διηγορευμένων, φέρε καὶ περὶ τῆς τοῦ Ἰησοῦ διασκεψώμεθα. Πρῶτος πάλιν Μωσῆς πρὸς τὸν αὐτοῦ διάδοχον ἑτέρᾳ χρώμενος προσωνυμίᾳ Ἰησοῦν μετωνόμασεν. γέγραπται γάρ· «ταῦτα τὰ ὀνόματα τῶν ἀνδρῶν, οὓς ἀπέστειλεν Μωσῆς κατασκέψασθαι τὴν γῆν, καὶ ἐπωνόμασεν Μωσῆς τὸν Ναυσὴν υἱὸν Ναυὴ Ἰησοῦν, καὶ ἀπέστειλεν αὐτούς».
Α γνοὺς καὶ πτύξας τὸ βιβλίον, καὶ ἀποδοὺς τῷ ὑπη ρέτῃ, ἐκάθισε· καὶ πάντων οἱ ὀφθαλμοὶ ἐν τῇ συν αγωγῇ ἦσαν ἀτενίζοντες αὐτῷ, ἤρξατο δὲ λέγειν πρὸς αὐτοὺς, ὅτι ι Σήμερον πεπλήρωται ἡ Γραφή αὕτη ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν. » Ἐπὶ τούτοις ἅπασι καὶ τὰ Μωσέως αὖθις παραθετέον, ὃς κατὰ τὸν δειχθέντα αὐτῷ τύπον, τὸν ἴδιον ἀδελφὸν τὸν Δαρὼν ἀρχιερές καταστησάμενος, ἀκολούθως τῷ φήσαντι πρὸς αὐτὸν χρησμῷ, ο Ποιήσεις πάντα κατὰ τὸν τύπον τὸν δει- χθέντα σοι ἐν τῷ ὄρει, ο δῆλός ἐστιν, ὡς τοῖς τῆς διανοίας όμμασι καὶ τῷ θείῳ Πνεύματι συνιδὼν τὸν μέγαν τῶν ὅλων ἀρχιερέα, τὸν ἀληθῆ Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, οὗ μετὰ τῆς ἄλλης σωματικῆς καὶ τυπικῆς λατρείας τὴν εἰκόνα διαγράφων, τὸν δηλωθέντα τῇ τοῦ ἀληθοῦς Χριστοῦ προσωνυμία τετίμηκε. Τοῦτο δὲ παρίστησε Β καὶ ὁ θεῖος ἀπόστολος, λέγων περὶ τῶν κατὰ τὸν Μω σέως νόμον, τό, « Οἵτινες ὑποδείγματι καὶ σκια λα τρεύουσι τῶν ἐπουρανίων. » Καὶ πάλιν· ε Σκιὰν γὰρ ἔχων ὁ νόμος τῶν μελλόντων ἀγαθῶν. » Καὶ πάλιν· « Μὴ οὖν τις ὑμᾶς κρινέτω ἢ ἐν βρώσει, ἢ ἐν πέσει, ἢ ἐν μέρει ἑορτῆς, ἢ νουμηνίας, ἢ σαββάτων, ἅ ἐστι σκιὰ τῶν μελλόντων. » Εἰ γὰρ τὰ περὶ τῆς τῶν βρω- μάτων ἀδιαφορίας, καὶ τὰ περὶ ἑορτῶν καὶ σαββάτου νενομοθετημένα, ὡς ἂν σκιώδη ὄντα, υπογραμμὸν ἑτέρων ἀληθῶν καὶ μυστικῶν πραγμάτων έσωζεν, οὐκ ἀπεικότως ἐρεῖς καὶ τὸν ἀρχιερέα εἰς ἑτέρου ἀρχιερέως παρειλῆφθαι σύμβολον, καὶ Χριστὸν αὐτὸν επωνομάσθαι εἰς ἑτέρου τοῦ μόνου καὶ ἀληθῶς Χρι- στοῦ· τοσοῦτον γε μὴν λειπόμενον τοῦ ἀληθοῦς, και θόσον ὁ μὲν ἀληθῆς Χριστὸς πρὸς τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ ἀκούει· « Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου· » Καὶ, ο Κατακυ- ρίευε ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου·, Καὶ, « Εκ γαστρός πρὸ Ἑωσφόρου ἐγέννησά σε· » Καὶ ο Ωμοσε Κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται· Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Δι' ὧν σαφῶς, γέννημα καὶ Υἱὸς Θεοῦ πρὸ 'Εωσφόρου, καὶ πρὸ πάσης δημιουργίας ὑποστὰς, αἰώνιος ἀρχιερεὺς ἀναπέφανται. Ὁ δὲ Μω σέως Χριστός, οἷον ἐνδράματι, τὸν τύπον ἐνβραχεῖ καὶ θυποκρινάμενος χρόνῳ, κεῖται ἐν θνητοῖς λελογισμέ νος, ἑτέρῳ τὴν ἀλήθειαν τῷ μόνῳ καὶ ἀληθεῖ παραδούς καὶ ὁ μὲν ἀληθὴς Χριστὸς οὐ δεηθεὶς τῆς κατὰ Μω σέα χρίσεως, οὐδ' ἐλαίου σκευαστοῦ καὶ γεώδους ὕλης, ὅμως τῆς ἀρετῆς καὶ τῆς προσωνυμίας τῆς αὐτοῦ τὴν οἰκουμένην κατέπλησε, παρώνυμον αὐτοῦ τὸ Χριστιανῶν γένος ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι συστησάμενος· ὁ δὲ Μωσέως, οὐδ᾽ ὅτι ποτὲ ἐν ἀνθρώποις ὠνο μάσθη, δῆλος ἦν, εἰ μὴ διὰ τῆς Μωσέως γραφής. Καὶ οὗτος μὲν ὀψέ ποτε μετὰ τὴν ἔξοδον τὴν ἀπὸ Αἰγύπτου περιρραντηρίοις τισὶ καὶ ταῖς δι' αἱμάτων Ουσίαις καθαρθείς, ἐλαίῳ κέχριστο σκευαστῷ, Μω σέως αὐτὸν κεχρικότος· ὁ δὲ ἀρχέτυπος καὶ ἀληθὴς ἀρχῆθεν καὶ εἰς ἄπειρον αἰῶνα, ὅλος δι' ὅλου καὶ αὐτὸς αὐτῷ τὰ πάντα ὅμοιος, μηδ' ὁτιοῦν παραί λάττων, Χριστὸς ἦν ἀεὶ, καὶ πρὸ τῆς ἐν ἀνθρώποις ἐπιδημίας, καὶ μετ' αὐτὴν ὁμοίως, οὐ πρὸς ἀνθρώπου το το EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. II. APOLOGETICA. - Judsorum quondam, cum prophetiam accepisset, et locum expositum legendo percurrisset, in seipso completum esse, quod lectum erat, edocuit. Scri- plum est enim, ut cum legisset librum ac plicuis- set, ministroque reddidisset, deinde sederit, utque omnium oculi in conventu in illum essent intenti, atque ut deinde cœperit dicere ad illos, quod ho- > Helur. x. 1. Coloss. 11, 16. Psal C die completa est Scriptura hæc in auribus ve- stris "., Hisce omnibus ad extremum illa rursus quæ apud Mosem legimus addenda censenius, qui cum, ad exemplar sibi demonstratum, Aaron fra- trem suum pontificem constituisset, sicut oracu- Jum ipsi præceperat, quod dixit, Facies omnia ad exemplar demonstratum tibi in monte 7, plane significavit, quod mentis oculis, divinoque spiritu magnum universi pontificem viderit, verum ulique Christum Dei, cujus dum imaginem cum alia corporali figura aque adoratione describit eum, qui sibi sit demonstratus, alterius veri Christi ap- pellatione adornavit. Ipsum hoc divinus quoque Apostolus comprobat, ubi de Mosis legibus dicit illud : ‹ Qui exeniplari atque umbræ deserviunt supercœlestium 7. › Et rursus : • Umbram enim habens lex futurorum bonorum ". › Et rursus: • Nemo igitur vos judicet in cibo aut potu, aut in parte diei festi, aut neomeniæ, aut Sabbatorum, quæ sunt umbra futurorum . » Nam si quæ ad ciborum indifferentiam pertinent, et quæ de diebus festis et sabbatis lege sancita sunt, quasi umbram habentia, picturam aliaruın et verarum et occulta- rum rerum conservabant, non immerito sis dictu- rus, pontificem quoque alterius pontificis instar assumptum fuisse, eumdemque Christum denomi- natum, ad alterius et solius et veri Christi imagi- nem. Qui tamen a vero tantisper relinquitur, dum verus quidem Christus, ab universi Deo audit : • Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum tuorum. Et illud : « Ex utero ante Luciferum genui te ". » Et illud : c Juravit Dominus et non pœnitebit eum. Tu es sacerdos in æter- num secundum ordinem Melchisedec *. › Per quæ plane cum soboles Dei ac Filius ante Luciferum, atque ante omne opificium exstiterit, pontifex æter- nus est declaratus. Mosis vero Christus, tanquam in scenica actione, ad breve adornatus simulatusque D tempus inter mortales positus computalusque est, alteri, qui solus est verus, tradita veritate : et ve rus quidem Christus, neque Mosaicæ unctionis, neque olei artificiose confecti, terrestrisve alicujus materia indigens, tamen virtute appellationeque sua totum terrarum orbem implevit : quippe qui denominatum a seipso in omnibus gentibus Chri- stiarum instituerit genus. Mosis vero Christus ne in hominibus quidem, quod unquam nomen babue- rit, perspicuum fuit, nisi quatenus ipsius Mosis scripta prodiderint. Et hic quidem sero tandem Luc. iv, 21. * ibid. 3. cix, 1. Exod.xxv, 40. so ibid. 4. Hebr. vult, 5.
PG 22:325ὅρα δὴ οὖν τίνα τρόπον οὐ μικρὰ νοήσας περὶ φύσεως ὀνομάτων ὁ προφήτης, ἀλλὰ καὶ πλεῖστα ὅσα περὶ τῶν παρ’ αὐτῷ μετονομαζομένων θείων ἀνδρῶν καὶ ὧν ἕνεκα μετονομάζονται φιλοσοφήσας, εἰσάγει τὸν Ἀβρὰμ ἔπαθλον ἐπ’ ἀρετῇ ἀπολαμβάνοντα πρὸς τοῦ θεοῦ τὴν πατρὸς Ἀβραὰμ ἐντελῆ προσηγορίαν, ὅπερ τί ποτε δηλοῖ οὐ νῦν διασαφεῖν καιρός. οὕτω δὲ καὶ τὴν Σάραν Σάρραν ἐπονομάσας, καὶ Γέλωτα τὸν Ἰσαὰκ πρὸ γενέσεως ἐπικεκλημένον, καὶ τὸν Ἰακὼβ τῆς πάλης τὸ βραβεῖον διὰ τῆς τοῦ Ἰσραὴλ ἐπωνυμίας ἀναδούμενον, μυρία τε ἄλλα περὶ ὀνομάτων δυνάμεώς τε καὶ φύσεως θειότερα ἢ κατ’ ἄνθρωπον ἐνθέῳ σοφίᾳ καὶ ἐπιστήμῃ διαλαβών, μηδενὸς τῶν πρὸ αὐτοῦ τῶν ἐξ αἰῶνος τῷ τοῦ Ἰησοῦ κεχρημένου ὀνόματι, πρῶτος αὐτὸς θείῳ πνεύματι θεοφορηθεὶς τὸν μέλλοντα αὐτοῦ διάδοχον τῆς ἀρχῆς τοῦ λαοῦ καταστήσεσθαι, ἑτέρῳ πρότερον ὀνόματι κεχρημένον, μεταβαλὼν Ἰησοῦν καλεῖ, οὐκ ἀρκεῖν ἡγούμενος τὴν ἐκ προγόνων ἐπικληθεῖσαν αὐτῷ γεννωμένῳ προσηγορίαν· Ναυσῆν γὰρ αὐτὸν ἐφώνουν οἱ γεννήσαντες. ἀλλ’ ὅ γε προφήτης τοῦ θεοῦ τὸ ἐκ γενετῆς ἀμείψας ὄνομα Ἰησοῦν τὸν ἄνδρα κατὰ τὸ θεῖον νεῦμα καλεῖ· οὐκ ἄλλως αὐτὸν ...
PG 22:327καθηγεῖσθαι τοῦ παντὸς λαοῦ μετὰ τὴν ἑαυτοῦ τελευτήν, τῆς [δὲ] πρὸς αὐτοῦ τεθείσης νομοθεσίας μεταστησομένης ποτὲ καὶ τέλος ἰσχούσης καὶ αὐτῷ γε ὁμοίως Μωσεῖ τρόπον τινὰ τελευτώσης, μηδένα ἕτερον ἢ μόνον Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ πολιτείας ἑτέρας ἡγήσεσθαι κρείττονος ἢ κατὰ τὴν προτέραν. οὕτω μὲν δὴ Μωσῆς ὁ πάντων προφητῶν θαυμασιώτατος, ἀμφοτέρας τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ θείῳ πνεύματι διαγνοὺς τὰς ἐπωνυμίας, ταύταις ὡς ἂν βασιλικοῖς διαδήμασιν τοὺς παρ’ αὐτὸν πάντων τῶν ἀρχόντων ἐκκρίτους ἐτίμησεν, δυσὶν ἄρχουσιν καὶ ἡγεμόσιν τοῦ λαοῦ, τῷ τε ἀρχιερεῖ καὶ τῷ οἰκείῳ διαδόχῳ, τὸν Χριστὸν καὶ τὸν Ἰησοῦν ἐπιφημίσας κατ’ ἀξίαν, τῷ μὲν Ἀαρὼν τὸν Χριστόν, τῷ δὲ Ναυσῇ ὡς ἂν τὴν αὐτοῦ τελευτὴν διαδεξομένῳ τὸν Ἰησοῦν ἀπονείμας. τοῦτον μὲν οὖν τὸν τρόπον ἡ αὐτοῦ Μωσέως γραφὴ ταῖς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ κεκόσμητο προσηγορίαις. Ἀπὸ τῆς Ἐξόδου. «Ἰδοὺ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου πρὸ προσώπου σου, ἵνα φυλάσσῃ σε ἐν τῇ ὁδῷ, ὅπως εἰσαγάγῃ σε εἰς τὴν γῆν, ἣν ἡτοίμασά σοι. πρόσεχε σεαυτῷ καὶ εἰσάκουε αὐτοῦ, μὴ ἀπείθει αὐτῷ· οὐ γὰρ μὴ ὑποστείληταί σε·
Α γνοὺς καὶ πτύξας τὸ βιβλίον, καὶ ἀποδοὺς τῷ ὑπη ρέτῃ, ἐκάθισε· καὶ πάντων οἱ ὀφθαλμοὶ ἐν τῇ συν αγωγῇ ἦσαν ἀτενίζοντες αὐτῷ, ἤρξατο δὲ λέγειν πρὸς αὐτοὺς, ὅτι ι Σήμερον πεπλήρωται ἡ Γραφή αὕτη ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν. » Ἐπὶ τούτοις ἅπασι καὶ τὰ Μωσέως αὖθις παραθετέον, ὃς κατὰ τὸν δειχθέντα αὐτῷ τύπον, τὸν ἴδιον ἀδελφὸν τὸν Δαρὼν ἀρχιερές καταστησάμενος, ἀκολούθως τῷ φήσαντι πρὸς αὐτὸν χρησμῷ, ο Ποιήσεις πάντα κατὰ τὸν τύπον τὸν δει- χθέντα σοι ἐν τῷ ὄρει, ο δῆλός ἐστιν, ὡς τοῖς τῆς διανοίας όμμασι καὶ τῷ θείῳ Πνεύματι συνιδὼν τὸν μέγαν τῶν ὅλων ἀρχιερέα, τὸν ἀληθῆ Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, οὗ μετὰ τῆς ἄλλης σωματικῆς καὶ τυπικῆς λατρείας τὴν εἰκόνα διαγράφων, τὸν δηλωθέντα τῇ τοῦ ἀληθοῦς Χριστοῦ προσωνυμία τετίμηκε. Τοῦτο δὲ παρίστησε Β καὶ ὁ θεῖος ἀπόστολος, λέγων περὶ τῶν κατὰ τὸν Μω σέως νόμον, τό, « Οἵτινες ὑποδείγματι καὶ σκια λα τρεύουσι τῶν ἐπουρανίων. » Καὶ πάλιν· ε Σκιὰν γὰρ ἔχων ὁ νόμος τῶν μελλόντων ἀγαθῶν. » Καὶ πάλιν· « Μὴ οὖν τις ὑμᾶς κρινέτω ἢ ἐν βρώσει, ἢ ἐν πέσει, ἢ ἐν μέρει ἑορτῆς, ἢ νουμηνίας, ἢ σαββάτων, ἅ ἐστι σκιὰ τῶν μελλόντων. » Εἰ γὰρ τὰ περὶ τῆς τῶν βρω- μάτων ἀδιαφορίας, καὶ τὰ περὶ ἑορτῶν καὶ σαββάτου νενομοθετημένα, ὡς ἂν σκιώδη ὄντα, υπογραμμὸν ἑτέρων ἀληθῶν καὶ μυστικῶν πραγμάτων έσωζεν, οὐκ ἀπεικότως ἐρεῖς καὶ τὸν ἀρχιερέα εἰς ἑτέρου ἀρχιερέως παρειλῆφθαι σύμβολον, καὶ Χριστὸν αὐτὸν επωνομάσθαι εἰς ἑτέρου τοῦ μόνου καὶ ἀληθῶς Χρι- στοῦ· τοσοῦτον γε μὴν λειπόμενον τοῦ ἀληθοῦς, και θόσον ὁ μὲν ἀληθῆς Χριστὸς πρὸς τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ ἀκούει· « Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου· » Καὶ, ο Κατακυ- ρίευε ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου·, Καὶ, « Εκ γαστρός πρὸ Ἑωσφόρου ἐγέννησά σε· » Καὶ ο Ωμοσε Κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται· Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Δι' ὧν σαφῶς, γέννημα καὶ Υἱὸς Θεοῦ πρὸ 'Εωσφόρου, καὶ πρὸ πάσης δημιουργίας ὑποστὰς, αἰώνιος ἀρχιερεὺς ἀναπέφανται. Ὁ δὲ Μω σέως Χριστός, οἷον ἐνδράματι, τὸν τύπον ἐνβραχεῖ καὶ θυποκρινάμενος χρόνῳ, κεῖται ἐν θνητοῖς λελογισμέ νος, ἑτέρῳ τὴν ἀλήθειαν τῷ μόνῳ καὶ ἀληθεῖ παραδούς καὶ ὁ μὲν ἀληθὴς Χριστὸς οὐ δεηθεὶς τῆς κατὰ Μω σέα χρίσεως, οὐδ' ἐλαίου σκευαστοῦ καὶ γεώδους ὕλης, ὅμως τῆς ἀρετῆς καὶ τῆς προσωνυμίας τῆς αὐτοῦ τὴν οἰκουμένην κατέπλησε, παρώνυμον αὐτοῦ τὸ Χριστιανῶν γένος ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι συστησάμενος· ὁ δὲ Μωσέως, οὐδ᾽ ὅτι ποτὲ ἐν ἀνθρώποις ὠνο μάσθη, δῆλος ἦν, εἰ μὴ διὰ τῆς Μωσέως γραφής. Καὶ οὗτος μὲν ὀψέ ποτε μετὰ τὴν ἔξοδον τὴν ἀπὸ Αἰγύπτου περιρραντηρίοις τισὶ καὶ ταῖς δι' αἱμάτων Ουσίαις καθαρθείς, ἐλαίῳ κέχριστο σκευαστῷ, Μω σέως αὐτὸν κεχρικότος· ὁ δὲ ἀρχέτυπος καὶ ἀληθὴς ἀρχῆθεν καὶ εἰς ἄπειρον αἰῶνα, ὅλος δι' ὅλου καὶ αὐτὸς αὐτῷ τὰ πάντα ὅμοιος, μηδ' ὁτιοῦν παραί λάττων, Χριστὸς ἦν ἀεὶ, καὶ πρὸ τῆς ἐν ἀνθρώποις ἐπιδημίας, καὶ μετ' αὐτὴν ὁμοίως, οὐ πρὸς ἀνθρώπου το το EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. II. APOLOGETICA. - Judsorum quondam, cum prophetiam accepisset, et locum expositum legendo percurrisset, in seipso completum esse, quod lectum erat, edocuit. Scri- plum est enim, ut cum legisset librum ac plicuis- set, ministroque reddidisset, deinde sederit, utque omnium oculi in conventu in illum essent intenti, atque ut deinde cœperit dicere ad illos, quod ho- > Helur. x. 1. Coloss. 11, 16. Psal C die completa est Scriptura hæc in auribus ve- stris "., Hisce omnibus ad extremum illa rursus quæ apud Mosem legimus addenda censenius, qui cum, ad exemplar sibi demonstratum, Aaron fra- trem suum pontificem constituisset, sicut oracu- Jum ipsi præceperat, quod dixit, Facies omnia ad exemplar demonstratum tibi in monte 7, plane significavit, quod mentis oculis, divinoque spiritu magnum universi pontificem viderit, verum ulique Christum Dei, cujus dum imaginem cum alia corporali figura aque adoratione describit eum, qui sibi sit demonstratus, alterius veri Christi ap- pellatione adornavit. Ipsum hoc divinus quoque Apostolus comprobat, ubi de Mosis legibus dicit illud : ‹ Qui exeniplari atque umbræ deserviunt supercœlestium 7. › Et rursus : • Umbram enim habens lex futurorum bonorum ". › Et rursus: • Nemo igitur vos judicet in cibo aut potu, aut in parte diei festi, aut neomeniæ, aut Sabbatorum, quæ sunt umbra futurorum . » Nam si quæ ad ciborum indifferentiam pertinent, et quæ de diebus festis et sabbatis lege sancita sunt, quasi umbram habentia, picturam aliaruın et verarum et occulta- rum rerum conservabant, non immerito sis dictu- rus, pontificem quoque alterius pontificis instar assumptum fuisse, eumdemque Christum denomi- natum, ad alterius et solius et veri Christi imagi- nem. Qui tamen a vero tantisper relinquitur, dum verus quidem Christus, ab universi Deo audit : • Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum tuorum. Et illud : « Ex utero ante Luciferum genui te ". » Et illud : c Juravit Dominus et non pœnitebit eum. Tu es sacerdos in æter- num secundum ordinem Melchisedec *. › Per quæ plane cum soboles Dei ac Filius ante Luciferum, atque ante omne opificium exstiterit, pontifex æter- nus est declaratus. Mosis vero Christus, tanquam in scenica actione, ad breve adornatus simulatusque D tempus inter mortales positus computalusque est, alteri, qui solus est verus, tradita veritate : et ve rus quidem Christus, neque Mosaicæ unctionis, neque olei artificiose confecti, terrestrisve alicujus materia indigens, tamen virtute appellationeque sua totum terrarum orbem implevit : quippe qui denominatum a seipso in omnibus gentibus Chri- stiarum instituerit genus. Mosis vero Christus ne in hominibus quidem, quod unquam nomen babue- rit, perspicuum fuit, nisi quatenus ipsius Mosis scripta prodiderint. Et hic quidem sero tandem Luc. iv, 21. * ibid. 3. cix, 1. Exod.xxv, 40. so ibid. 4. Hebr. vult, 5.
τὸ γὰρ ὄνομά μού ἐστιν ἐπ’ αὐτῷ.» ἐμοῦ, φησὶν αὐτὸς ὁ κύριος, τοῦ σοι ταῦτα χρηματίζοντος τοὔνομα ἐπιγέγραπται ὁ μέλλων εἰσάξειν τὸν λαὸν εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας· εἰ δ’ αὐτὸς ἦν ὁ Ἰησοῦς, οὐκ ἄλλος, πρόδηλον ὡς τοὔνομα τὸ αὐτοῦ φησιν ἐπιτεθεῖσθαι αὐτῷ. οὐ θαυμαστὸν οὖν εἰ καὶ ἄγγελον αὐτὸν ἀποκαλεῖ, ὅτε καὶ περὶ Ἰωάννου ἀνθρώπου γεγονότος λέλεκται τὸ «ἰδοὺ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου πρὸ προσώπου σου, ὃς κατασκευάσει τὴν ὁδόν σου ἔμπροσθέν σου». Ἀπὸ τοῦ Ζαχαρίου. «Καὶ ἔδειξέν μοι κύριος Ἰησοῦν τὸν ἱερέα τὸν μέγαν, ἑστῶτα πρὸ προσώπου ἀγγέλου κυρίου, καὶ ὁ διάβολος εἱστήκει ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ ἀντικεῖσθαι αὐτῷ. καὶ εἶπεν κύριος πρὸς τὸν διάβολον, ἐπιτιμήσαι κύριος ἐν σοί, διάβολε, καὶ ἐπιτιμήσαι κύριος ἐν σοὶ ὁ ἐκλεξάμενος τὴν Ἱερουσαλήμ· οὐκ ἰδοὺ τοῦτο ὡς δαλὸς ἐξεσπασμένος ἐκ πυρός; καὶ ἦν Ἰησοῦς ἐνδεδυμένος ἱμάτια ῥυπαρά, καὶ εἱστήκει πρὸ προσώπου ἀγγέλου κυρίου. καὶ ἀπεκρίθη καὶ εἶπεν· πρὸς τοὺς ἑστηκότας πρὸ προσώπου, λέγων, ἀφέλετε τὰ ἱμάτια τὰ ῥυπαρὰ ἀπ’ αὐτοῦ.
Α γνοὺς καὶ πτύξας τὸ βιβλίον, καὶ ἀποδοὺς τῷ ὑπη ρέτῃ, ἐκάθισε· καὶ πάντων οἱ ὀφθαλμοὶ ἐν τῇ συν αγωγῇ ἦσαν ἀτενίζοντες αὐτῷ, ἤρξατο δὲ λέγειν πρὸς αὐτοὺς, ὅτι ι Σήμερον πεπλήρωται ἡ Γραφή αὕτη ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν. » Ἐπὶ τούτοις ἅπασι καὶ τὰ Μωσέως αὖθις παραθετέον, ὃς κατὰ τὸν δειχθέντα αὐτῷ τύπον, τὸν ἴδιον ἀδελφὸν τὸν Δαρὼν ἀρχιερές καταστησάμενος, ἀκολούθως τῷ φήσαντι πρὸς αὐτὸν χρησμῷ, ο Ποιήσεις πάντα κατὰ τὸν τύπον τὸν δει- χθέντα σοι ἐν τῷ ὄρει, ο δῆλός ἐστιν, ὡς τοῖς τῆς διανοίας όμμασι καὶ τῷ θείῳ Πνεύματι συνιδὼν τὸν μέγαν τῶν ὅλων ἀρχιερέα, τὸν ἀληθῆ Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, οὗ μετὰ τῆς ἄλλης σωματικῆς καὶ τυπικῆς λατρείας τὴν εἰκόνα διαγράφων, τὸν δηλωθέντα τῇ τοῦ ἀληθοῦς Χριστοῦ προσωνυμία τετίμηκε. Τοῦτο δὲ παρίστησε Β καὶ ὁ θεῖος ἀπόστολος, λέγων περὶ τῶν κατὰ τὸν Μω σέως νόμον, τό, « Οἵτινες ὑποδείγματι καὶ σκια λα τρεύουσι τῶν ἐπουρανίων. » Καὶ πάλιν· ε Σκιὰν γὰρ ἔχων ὁ νόμος τῶν μελλόντων ἀγαθῶν. » Καὶ πάλιν· « Μὴ οὖν τις ὑμᾶς κρινέτω ἢ ἐν βρώσει, ἢ ἐν πέσει, ἢ ἐν μέρει ἑορτῆς, ἢ νουμηνίας, ἢ σαββάτων, ἅ ἐστι σκιὰ τῶν μελλόντων. » Εἰ γὰρ τὰ περὶ τῆς τῶν βρω- μάτων ἀδιαφορίας, καὶ τὰ περὶ ἑορτῶν καὶ σαββάτου νενομοθετημένα, ὡς ἂν σκιώδη ὄντα, υπογραμμὸν ἑτέρων ἀληθῶν καὶ μυστικῶν πραγμάτων έσωζεν, οὐκ ἀπεικότως ἐρεῖς καὶ τὸν ἀρχιερέα εἰς ἑτέρου ἀρχιερέως παρειλῆφθαι σύμβολον, καὶ Χριστὸν αὐτὸν επωνομάσθαι εἰς ἑτέρου τοῦ μόνου καὶ ἀληθῶς Χρι- στοῦ· τοσοῦτον γε μὴν λειπόμενον τοῦ ἀληθοῦς, και θόσον ὁ μὲν ἀληθῆς Χριστὸς πρὸς τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ ἀκούει· « Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου· » Καὶ, ο Κατακυ- ρίευε ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου·, Καὶ, « Εκ γαστρός πρὸ Ἑωσφόρου ἐγέννησά σε· » Καὶ ο Ωμοσε Κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται· Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Δι' ὧν σαφῶς, γέννημα καὶ Υἱὸς Θεοῦ πρὸ 'Εωσφόρου, καὶ πρὸ πάσης δημιουργίας ὑποστὰς, αἰώνιος ἀρχιερεὺς ἀναπέφανται. Ὁ δὲ Μω σέως Χριστός, οἷον ἐνδράματι, τὸν τύπον ἐνβραχεῖ καὶ θυποκρινάμενος χρόνῳ, κεῖται ἐν θνητοῖς λελογισμέ νος, ἑτέρῳ τὴν ἀλήθειαν τῷ μόνῳ καὶ ἀληθεῖ παραδούς καὶ ὁ μὲν ἀληθὴς Χριστὸς οὐ δεηθεὶς τῆς κατὰ Μω σέα χρίσεως, οὐδ' ἐλαίου σκευαστοῦ καὶ γεώδους ὕλης, ὅμως τῆς ἀρετῆς καὶ τῆς προσωνυμίας τῆς αὐτοῦ τὴν οἰκουμένην κατέπλησε, παρώνυμον αὐτοῦ τὸ Χριστιανῶν γένος ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι συστησάμενος· ὁ δὲ Μωσέως, οὐδ᾽ ὅτι ποτὲ ἐν ἀνθρώποις ὠνο μάσθη, δῆλος ἦν, εἰ μὴ διὰ τῆς Μωσέως γραφής. Καὶ οὗτος μὲν ὀψέ ποτε μετὰ τὴν ἔξοδον τὴν ἀπὸ Αἰγύπτου περιρραντηρίοις τισὶ καὶ ταῖς δι' αἱμάτων Ουσίαις καθαρθείς, ἐλαίῳ κέχριστο σκευαστῷ, Μω σέως αὐτὸν κεχρικότος· ὁ δὲ ἀρχέτυπος καὶ ἀληθὴς ἀρχῆθεν καὶ εἰς ἄπειρον αἰῶνα, ὅλος δι' ὅλου καὶ αὐτὸς αὐτῷ τὰ πάντα ὅμοιος, μηδ' ὁτιοῦν παραί λάττων, Χριστὸς ἦν ἀεὶ, καὶ πρὸ τῆς ἐν ἀνθρώποις ἐπιδημίας, καὶ μετ' αὐτὴν ὁμοίως, οὐ πρὸς ἀνθρώπου το το EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. II. APOLOGETICA. - Judsorum quondam, cum prophetiam accepisset, et locum expositum legendo percurrisset, in seipso completum esse, quod lectum erat, edocuit. Scri- plum est enim, ut cum legisset librum ac plicuis- set, ministroque reddidisset, deinde sederit, utque omnium oculi in conventu in illum essent intenti, atque ut deinde cœperit dicere ad illos, quod ho- > Helur. x. 1. Coloss. 11, 16. Psal C die completa est Scriptura hæc in auribus ve- stris "., Hisce omnibus ad extremum illa rursus quæ apud Mosem legimus addenda censenius, qui cum, ad exemplar sibi demonstratum, Aaron fra- trem suum pontificem constituisset, sicut oracu- Jum ipsi præceperat, quod dixit, Facies omnia ad exemplar demonstratum tibi in monte 7, plane significavit, quod mentis oculis, divinoque spiritu magnum universi pontificem viderit, verum ulique Christum Dei, cujus dum imaginem cum alia corporali figura aque adoratione describit eum, qui sibi sit demonstratus, alterius veri Christi ap- pellatione adornavit. Ipsum hoc divinus quoque Apostolus comprobat, ubi de Mosis legibus dicit illud : ‹ Qui exeniplari atque umbræ deserviunt supercœlestium 7. › Et rursus : • Umbram enim habens lex futurorum bonorum ". › Et rursus: • Nemo igitur vos judicet in cibo aut potu, aut in parte diei festi, aut neomeniæ, aut Sabbatorum, quæ sunt umbra futurorum . » Nam si quæ ad ciborum indifferentiam pertinent, et quæ de diebus festis et sabbatis lege sancita sunt, quasi umbram habentia, picturam aliaruın et verarum et occulta- rum rerum conservabant, non immerito sis dictu- rus, pontificem quoque alterius pontificis instar assumptum fuisse, eumdemque Christum denomi- natum, ad alterius et solius et veri Christi imagi- nem. Qui tamen a vero tantisper relinquitur, dum verus quidem Christus, ab universi Deo audit : • Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum tuorum. Et illud : « Ex utero ante Luciferum genui te ". » Et illud : c Juravit Dominus et non pœnitebit eum. Tu es sacerdos in æter- num secundum ordinem Melchisedec *. › Per quæ plane cum soboles Dei ac Filius ante Luciferum, atque ante omne opificium exstiterit, pontifex æter- nus est declaratus. Mosis vero Christus, tanquam in scenica actione, ad breve adornatus simulatusque D tempus inter mortales positus computalusque est, alteri, qui solus est verus, tradita veritate : et ve rus quidem Christus, neque Mosaicæ unctionis, neque olei artificiose confecti, terrestrisve alicujus materia indigens, tamen virtute appellationeque sua totum terrarum orbem implevit : quippe qui denominatum a seipso in omnibus gentibus Chri- stiarum instituerit genus. Mosis vero Christus ne in hominibus quidem, quod unquam nomen babue- rit, perspicuum fuit, nisi quatenus ipsius Mosis scripta prodiderint. Et hic quidem sero tandem Luc. iv, 21. * ibid. 3. cix, 1. Exod.xxv, 40. so ibid. 4. Hebr. vult, 5.
PG 22:329καὶ εἶπεν πρὸς αὐτόν, ἰδοὺ ἀφῄρηκα τὰς ἀνομίας σου, καὶ ἐνδύσατε αὐτὸν ποδήρη, καὶ ἐπίθετε κίδαριν καθαρὰν ἐπὶ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ, καὶ περιέβαλον αὐτὸν ἱμάτια.» καὶ ἑξῆς ἐπιλέγει· «ἄκουε δή, Ἰησοῦ ὁ ἱερεὺς ὁ μέγας, σὺ καὶ οἱ πλησίον σου, καθήμενοι πρὸ προσώπου σου, διότι ἄνδρες τερατόσκοποί εἰσιν, διότι ἄγω τὸν δοῦλόν μου ἀνατολήν». καὶ μετὰ βραχέα τούτοις ἐπιφέρει λέγων· «καὶ ἐγένετο λόγος κυρίου πρός με λέγων, λάβε τὰ ἐκ τῆς αἰχμαλωσίας παρὰ τῶν ἀρχόντων καὶ παρὰ τῶν χρησμῶν αὐτῆς, καὶ παρὰ τῶν ἐπεγνωκότων αὐτήν, καὶ εἰσελεύσῃ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ εἰς τὸν οἶκον Σοφονίου τοῦ ἥκοντος ἐκ Βαβυλῶνος, καὶ λήψῃ ἀργύριον καὶ χρυσίον, καὶ ποιήσεις στεφάνους, καὶ ἐπιθήσεις ἐπὶ τὴν κεφαλὴν Ἰησοῦ τοῦ Ἰωσεδὲκ τοῦ ἱερέως τοῦ μεγάλου, καὶ ἐρεῖς πρὸς αὐτόν, τάδε λέγει κύριος παντοκράτωρ, ἰδοὺ ἀνήρ, ἀνατολὴ ὄνομα αὐτῷ, καὶ ὑποκάτωθεν αὐτοῦ ἀνατελεῖ, καὶ οἰκοδομήσει τὸν οἶκον κυρίου· καὶ αὐτὸς λήψεται ἀρετήν, καὶ καθιεῖται καὶ κατάρξει ἐπὶ τοῦ θρόνου αὐτοῦ, καὶ ἔσται ὁ ἱερεὺς ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, καὶ βουλὴ εἰρηνικὴ ἔσται ἀνὰ μέσον ἀμφοτέρων».
οὐδὲ δι' ὅλης τῆς ἐν ἀνθρώποις, ἀλλὰ πρὸς τοῦ ἐπὶ Α πάντων Θεοῦ τῇ ἀγενεῖ θεότητι κεχρισμένος. Καὶ ἐπειδήπερ τὸ τῆς προσηγορίας αὐτοῦ παρ' ἡμῶν ἐξετάζεται, τῶν εἰρημένων ἁπάντων εἴη ἂν ἐπι- σφράγισμα τὸ παρὰ τῷ σοφωτάτῳ Σολομῶντι λόγιον φάσκον ἐν τῷ ᾿Ασματι τῶν ᾀσμάτων· « Μῦρον έκκε- νωθὲν ὄνομά σου. » Οὗτος γὰρ ἐνθέῳ σοφίᾳ κεχορη γημένος, καὶ καταξιωθεὶς ἀποῤῥητοτέρων περὶ τοῦ Χριστοῦ καὶ τῆς Ἐκκλησίας αὐτοῦ θεωρημάτων, καὶ τοῦ μὲν ὡς ἐπουρανίου νυμφίου, τῆς δὲ ὡς νύμφης αὐτοῦ μνημονεύσας, ἐπιζητουμένου τί ἄρα ἦν ὄνομα τῷ νυμφίῳ, ἐπιφωνεῖ ὡς πρὸς αὐτὸν λέγων. Τὸ ὄνομά σου, νυμφίε, μύρον ἐστὶ, καὶ μύρον οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ τεκενωμένον. Ποῖον δὲ ἂν γένηται όνομα μύρου κεκε νωμένου δηλωτικὸν ἢ τὸ τοῦ Χριστοῦ ὄνομα ; οὐ γὰρ ἂν ἄλλως, οὔτ᾽ ἂν γένοιτο, οὔτ᾽ ἂν ὀνομασθείη Χρι- Β στὸς, ἢ μύρου προχυθέντος. Ὁποῖον δὲ τοῦτο ἦν τὸ μύρον, ᾧ χρισθεὶς ὁ δηλούμενος Χριστὸς ἀποπέφανται, διὰ τῶν πρόσθεν ἡμῖν ἀποδέδοται. Τοσούτων περὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ προσηγορίας διηγορευμένων, φέρε, καὶ περὶ τῆς τοῦ Ἰησοῦ διασκεψώμεθα. ΙΖ΄. Ὅτι καὶ τὸ τοῦ Ἰησοῦ ὄνομα παρὰ τοῖς πρόπαλαι τοῦ Θεοῦ γνωρίμοις ἐτετίμητο. Πρώτος πάλιν Μωσῆς, πρὸς τὸν αὐτοῦ διάδοχον στέρας χρώμενος προσωνυμίᾳ, Ἰησοῦν μετωνόμασε. Γέγραπται γάρ' ι Ταῦτα τὰ ὀνόματα τῶν ἀνδρῶν, οἷς ἀπέστειλε Μωσης κατασκέψασθαι τὴν γῆν, καὶ επωνόμασε Μωσῆς τὸν Ναυσῆν υἱὸν Ναυῆ Ἰησοῦν, καὶ ἀπέστειλεν αὐτούς. • "Ορα δὴ οὖν τίνα τρόπον οὐ μικρά νοήσας περὶ φύσεως ονομάτων ὁ προφήτης, ἀλλὰ καὶ πλεῖστα ὅσα περὶ τῶν παρ' αὐτῷ μετονο μαζομένων θείων ἀνδρῶν, καὶ ὧν ἕνεκα μετονομάζον- ται, φιλοσοφήσας, εἰσάγει τὸν ᾿Αβραὰμ ἔπαθλον ἐπ' ἀρετῇ ἀπολαμβάνοντα πρὸς τοῦ Θεοῦ τὴν πρὸς Ἀβραὰμ ἐντελή προσηγορίαν· ὅπερ τί ποτε δηλοῖ, οὐ και διασαφεῖν καιρός. Οὕτω δὲ καὶ τὴν Σαρα? Σάρ- βαν επονομάσας, καὶ γέλωτα τὸν Ἰσαὰκ πρὸ γενέ- σεως ἐπικεκλημένον, καὶ τὸν Ἰακὼβ τῆς πάλης τὸ βραβεῖον διὰ τῆς τοῦ Ἰσραὴλ ἐπωνυμίας ἀναδούμενον, μυρία τε ἄλλα περὶ ὀνομάτων δυνάμεώς τε καὶ φύσεως θειότερα ἢ κατ' ἄνθρωπον, ἐνθέῳ σοφίᾳ καὶ ἐπιστήμῃ διαλαβών, μηδενὸς τῶν πρὸ ἑαυτοῦ τῶν ἐξ αἰῶνος τῷ τοῦ Ἰησοῦ κεχρημένου ὀνόματι, πρῶτος αὐτὸς θείῳ Πνεύματι θεοφορηθεὶς, τὸν μέλλοντα αὐτοῦ διάδοχον τῆς ἀρχῆς τοῦ λαοῦ καταστήσεσθαι, ἑτέρῳ πρότερον ὀνόματι κεχρημένον μεταλαβών, Ἰησοῦν καλεῖ· οὐκ ἀρκεῖν ἡγούμενος τὴν ἐκ προγόνων ἐπικληθεῖσαν αυτῷ γενομένῳ προσηγορίαν. Νευσῆν γὰρ αὐτὸν ἐφώ οι η DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. post exitum de Ægypto, vasis quibusdam puris cruentisque sacrificiis purgatus, oleo unctus est comparato ipsum Mosem sortitus unctorem. Ille vero omnis formæ archetypa et verus, ab initio in infinitum usque ævum, totus per totum, ipseque sibi in omnibus similis, nusquam quidquam muta- tionis accipiens, Christus semper fuit, etiam prius- quam ad hoinines venerit, atque itidem postea, non ille quidem ab homine, neque ulla materia, quæ inter homines reperiatur, sed a supremo Deo in- genita divinitate unctus. Et quoniam de illius ap- pellatione in praesentia disserinius, omnibus quæ dicta sunt quasi signum imprimatur illud, quod apud sapientissimum Salomonem exstat, oraculum, sic se habens in Cantico canticorum ; ‹ Unguentum eva- cuatum nomen tuum . » Nam hic quoque divina sapientia donatus, et dignus habitus qui quæ secre- tiora sunt de Christo et de ejus Ecclesia contem- plaretur; idemque cum unius quidem tanquam sponsi supercoelestis, alterius tanquam illius spon- sæ mentionem fecisset, et quæreretur quodnam ipsi sponso nomen esset, vocem emittit quasi ad illum dicens: Nomen tuum, sponse, unguentum est, et unguentum non simpliciter, verum evacuatum. Porro autem quodnam tandem aliud sit nomen unguentum evacuatum significans, nisi ipsum Christi nomen? nam alioqui neque fieri neque nominari possit Christus, si unguentum infusum non sit. Quale vero hoc esset unguentum, quo unctus is, de quo agitur, Christus est declaratus, in iis quæ superius habes, a nobis ostensum est. Cum igitur de Christi appellatione hactenus tam multa locuti sumus, agedum, de Jesu quoque disseramus. XVII. C Quod eliam Jesu nomen apud priscos Dei familiares Cant. 1, 2. Num. sus, 17. D in pretio fuerit. Primus rursum Moses, cum ad suum successorem alia uteretur appellatione, Jesum eum denomina- vit: Scriptum est enim, c hæc sunt nomina viro- rum, quos misit Moses ad inspiciendam terram, et denominavit Moses, Nausem filium Nave, Jesum, et misit eus 89. Considera, quæso, parumper, ut propheta qui non parum doctus naturam nominum erat, sed plurimum, hac quoque in parte philoso- phatus, ut ex iis sanctis viris constat, quos ipse denominavit, et ex causis propter quas denomina- vil, quippe qui inducat Abraham, qui præmium virtutis a Deo accipit, suam ipsius Abraham inte- gram appellationem, quod sane quidnam sibi velit non est nunc demonstrandi locus, et eadem ra- tione Saram denominet Sarram, et Isaac, eum qui antequam nasceretur, risus dictus fuerat, et Jacob eum qui præmio luctæ, ex cognomine Israel decora- tus: cumque idem alia innumerabilia de vi et natura nominum, diviniore quam ut ea homini conveniat, Spirituque Dei allata sapientia ac scientia percept et cognita haberet, nec alius quisquam ab initio ante ipsum, Jesu nomine usus esset, primus divino Spiritu moderante, quem sibi in populi principatu successorem erat declaraturus, alio prius nomine vocatum, ipse immutans, Jesum nominaverit, ut-
Καὶ ὁ ἐν τῷ παρόντι προφήτῃ μέγας ἱερεὺς ἀναγορευόμενος Ἰησοῦς λευκοτάτην εἰκόνα καὶ σύμβολον ἐναργὲς δοκεῖ μοι σῴζειν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ, τῇ τε αὐτοῦ προσηγορίᾳ τιμηθεὶς καὶ τῆς ἐπανόδου τῆς ἀπὸ Βαβυλῶνος αἰχμαλωσίας τοῦ λαοῦ καθηγησάμενος, ἐπεὶ καὶ ὁ σωτὴρ ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς ἀφεῖσθαι εἴρηται διὰ Ἡσαί̈ου τοῦ προφήτου «κηρῦξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν, παρακαλέσαι τε πάντας τοὺς πενθοῦντας, καὶ δοθῆναι τοῖς πενθοῦσι Σιὼν δόξαν ἀντὶ σποδοῦ, ἄλειμμα εὐφροσύνης». ἔχεις τοιγαροῦν ἤδη δύο μεγάλους ἀρχιερεῖς, τὸν μὲν παρὰ Μωσεῖ Χριστόν, τὸν δὲ μετὰ χεῖρας Ἰησοῦν, τὰ σύμβολα τῆς περὶ τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν ἀληθείας δι’ ἑαυτῶν ἐπενηνεγμένους. ἀλλ’ ὁ μὲν Ἀαρών, ὁ παρὰ Μωσεῖ Χριστός, τῆς παρ’ Αἰγυπτίοις ἀπαλλάξας τὸν λαὸν δουλείας, ἐπ’ ἐλευθερίᾳ τε καὶ θεραπείᾳ τοῦ [θεοῦ] τῆς ἀπ’ Αἰγύπτου πορείας αὐτῶν ἡγησάμενος, τὴν εἰκόνα σῴζοι ἂν τοῦ ἀληθοῦς κυρίου, ὃς τῆς Αἰγυπτιακῆς εἰδωλολατρίας πάντας ἡμᾶς τοὺς ἐξ ἐθνῶν ἐλυτρώσατο.
οὐδὲ δι' ὅλης τῆς ἐν ἀνθρώποις, ἀλλὰ πρὸς τοῦ ἐπὶ Α πάντων Θεοῦ τῇ ἀγενεῖ θεότητι κεχρισμένος. Καὶ ἐπειδήπερ τὸ τῆς προσηγορίας αὐτοῦ παρ' ἡμῶν ἐξετάζεται, τῶν εἰρημένων ἁπάντων εἴη ἂν ἐπι- σφράγισμα τὸ παρὰ τῷ σοφωτάτῳ Σολομῶντι λόγιον φάσκον ἐν τῷ ᾿Ασματι τῶν ᾀσμάτων· « Μῦρον έκκε- νωθὲν ὄνομά σου. » Οὗτος γὰρ ἐνθέῳ σοφίᾳ κεχορη γημένος, καὶ καταξιωθεὶς ἀποῤῥητοτέρων περὶ τοῦ Χριστοῦ καὶ τῆς Ἐκκλησίας αὐτοῦ θεωρημάτων, καὶ τοῦ μὲν ὡς ἐπουρανίου νυμφίου, τῆς δὲ ὡς νύμφης αὐτοῦ μνημονεύσας, ἐπιζητουμένου τί ἄρα ἦν ὄνομα τῷ νυμφίῳ, ἐπιφωνεῖ ὡς πρὸς αὐτὸν λέγων. Τὸ ὄνομά σου, νυμφίε, μύρον ἐστὶ, καὶ μύρον οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ τεκενωμένον. Ποῖον δὲ ἂν γένηται όνομα μύρου κεκε νωμένου δηλωτικὸν ἢ τὸ τοῦ Χριστοῦ ὄνομα ; οὐ γὰρ ἂν ἄλλως, οὔτ᾽ ἂν γένοιτο, οὔτ᾽ ἂν ὀνομασθείη Χρι- Β στὸς, ἢ μύρου προχυθέντος. Ὁποῖον δὲ τοῦτο ἦν τὸ μύρον, ᾧ χρισθεὶς ὁ δηλούμενος Χριστὸς ἀποπέφανται, διὰ τῶν πρόσθεν ἡμῖν ἀποδέδοται. Τοσούτων περὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ προσηγορίας διηγορευμένων, φέρε, καὶ περὶ τῆς τοῦ Ἰησοῦ διασκεψώμεθα. ΙΖ΄. Ὅτι καὶ τὸ τοῦ Ἰησοῦ ὄνομα παρὰ τοῖς πρόπαλαι τοῦ Θεοῦ γνωρίμοις ἐτετίμητο. Πρώτος πάλιν Μωσῆς, πρὸς τὸν αὐτοῦ διάδοχον στέρας χρώμενος προσωνυμίᾳ, Ἰησοῦν μετωνόμασε. Γέγραπται γάρ' ι Ταῦτα τὰ ὀνόματα τῶν ἀνδρῶν, οἷς ἀπέστειλε Μωσης κατασκέψασθαι τὴν γῆν, καὶ επωνόμασε Μωσῆς τὸν Ναυσῆν υἱὸν Ναυῆ Ἰησοῦν, καὶ ἀπέστειλεν αὐτούς. • "Ορα δὴ οὖν τίνα τρόπον οὐ μικρά νοήσας περὶ φύσεως ονομάτων ὁ προφήτης, ἀλλὰ καὶ πλεῖστα ὅσα περὶ τῶν παρ' αὐτῷ μετονο μαζομένων θείων ἀνδρῶν, καὶ ὧν ἕνεκα μετονομάζον- ται, φιλοσοφήσας, εἰσάγει τὸν ᾿Αβραὰμ ἔπαθλον ἐπ' ἀρετῇ ἀπολαμβάνοντα πρὸς τοῦ Θεοῦ τὴν πρὸς Ἀβραὰμ ἐντελή προσηγορίαν· ὅπερ τί ποτε δηλοῖ, οὐ και διασαφεῖν καιρός. Οὕτω δὲ καὶ τὴν Σαρα? Σάρ- βαν επονομάσας, καὶ γέλωτα τὸν Ἰσαὰκ πρὸ γενέ- σεως ἐπικεκλημένον, καὶ τὸν Ἰακὼβ τῆς πάλης τὸ βραβεῖον διὰ τῆς τοῦ Ἰσραὴλ ἐπωνυμίας ἀναδούμενον, μυρία τε ἄλλα περὶ ὀνομάτων δυνάμεώς τε καὶ φύσεως θειότερα ἢ κατ' ἄνθρωπον, ἐνθέῳ σοφίᾳ καὶ ἐπιστήμῃ διαλαβών, μηδενὸς τῶν πρὸ ἑαυτοῦ τῶν ἐξ αἰῶνος τῷ τοῦ Ἰησοῦ κεχρημένου ὀνόματι, πρῶτος αὐτὸς θείῳ Πνεύματι θεοφορηθεὶς, τὸν μέλλοντα αὐτοῦ διάδοχον τῆς ἀρχῆς τοῦ λαοῦ καταστήσεσθαι, ἑτέρῳ πρότερον ὀνόματι κεχρημένον μεταλαβών, Ἰησοῦν καλεῖ· οὐκ ἀρκεῖν ἡγούμενος τὴν ἐκ προγόνων ἐπικληθεῖσαν αυτῷ γενομένῳ προσηγορίαν. Νευσῆν γὰρ αὐτὸν ἐφώ οι η DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. post exitum de Ægypto, vasis quibusdam puris cruentisque sacrificiis purgatus, oleo unctus est comparato ipsum Mosem sortitus unctorem. Ille vero omnis formæ archetypa et verus, ab initio in infinitum usque ævum, totus per totum, ipseque sibi in omnibus similis, nusquam quidquam muta- tionis accipiens, Christus semper fuit, etiam prius- quam ad hoinines venerit, atque itidem postea, non ille quidem ab homine, neque ulla materia, quæ inter homines reperiatur, sed a supremo Deo in- genita divinitate unctus. Et quoniam de illius ap- pellatione in praesentia disserinius, omnibus quæ dicta sunt quasi signum imprimatur illud, quod apud sapientissimum Salomonem exstat, oraculum, sic se habens in Cantico canticorum ; ‹ Unguentum eva- cuatum nomen tuum . » Nam hic quoque divina sapientia donatus, et dignus habitus qui quæ secre- tiora sunt de Christo et de ejus Ecclesia contem- plaretur; idemque cum unius quidem tanquam sponsi supercoelestis, alterius tanquam illius spon- sæ mentionem fecisset, et quæreretur quodnam ipsi sponso nomen esset, vocem emittit quasi ad illum dicens: Nomen tuum, sponse, unguentum est, et unguentum non simpliciter, verum evacuatum. Porro autem quodnam tandem aliud sit nomen unguentum evacuatum significans, nisi ipsum Christi nomen? nam alioqui neque fieri neque nominari possit Christus, si unguentum infusum non sit. Quale vero hoc esset unguentum, quo unctus is, de quo agitur, Christus est declaratus, in iis quæ superius habes, a nobis ostensum est. Cum igitur de Christi appellatione hactenus tam multa locuti sumus, agedum, de Jesu quoque disseramus. XVII. C Quod eliam Jesu nomen apud priscos Dei familiares Cant. 1, 2. Num. sus, 17. D in pretio fuerit. Primus rursum Moses, cum ad suum successorem alia uteretur appellatione, Jesum eum denomina- vit: Scriptum est enim, c hæc sunt nomina viro- rum, quos misit Moses ad inspiciendam terram, et denominavit Moses, Nausem filium Nave, Jesum, et misit eus 89. Considera, quæso, parumper, ut propheta qui non parum doctus naturam nominum erat, sed plurimum, hac quoque in parte philoso- phatus, ut ex iis sanctis viris constat, quos ipse denominavit, et ex causis propter quas denomina- vil, quippe qui inducat Abraham, qui præmium virtutis a Deo accipit, suam ipsius Abraham inte- gram appellationem, quod sane quidnam sibi velit non est nunc demonstrandi locus, et eadem ra- tione Saram denominet Sarram, et Isaac, eum qui antequam nasceretur, risus dictus fuerat, et Jacob eum qui præmio luctæ, ex cognomine Israel decora- tus: cumque idem alia innumerabilia de vi et natura nominum, diviniore quam ut ea homini conveniat, Spirituque Dei allata sapientia ac scientia percept et cognita haberet, nec alius quisquam ab initio ante ipsum, Jesu nomine usus esset, primus divino Spiritu moderante, quem sibi in populi principatu successorem erat declaraturus, alio prius nomine vocatum, ipse immutans, Jesum nominaverit, ut-
ὁ δ’ ἐν τῷ προφήτῃ Ἰησοῦς ὁ ἱερεὺς ὁ μέγας τῆς ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπὶ τὴν Ἱερουσαλὴμ ἐπανόδου προέστη, δεῖγμα φέρων καὶ αὐτὸς Ἰησοῦ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, ὃν ἔχομεν «ἱερέα μέγαν διεληλυθότα τοὺς οὐρανούς», δι’ οὗ καὶ αὐτοὶ ὥσπερ ἐκ Βαβυλῶνος τῆς κατὰ τὸν ἐνεστῶτα βίον συγχύσεώς τε καὶ αἰχμαλωσίας ἀπολυτρωθέντες εἰς τὴν οὐρανόπολιν, τὴν ἀληθῶς Ἱερουσαλήμ, σπεύδειν ἐδιδάχθημεν. εἰκότως δὲ ὁ τὴν εἰκόνα τῆς ἀληθείας δι’ ἑαυτοῦ φέρων Ἰησοῦς καὶ ῥυπαρὰ ἱμάτια περιεβέβλητο, καὶ ὁ διάβολος ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ ἑστὼς καὶ ἀντικείμενος αὐτῷ λέγεται, ἐπεὶ καὶ ὁ ἀληθῶς σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς εἰς τὴν ἡμετέραν καταβὰς αἰχμαλωσίαν τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν ἀνείληφεν, καὶ τὸν ἀνθρώπειον ῥύπον ἀνεμάξατο, τά τε κατὰ τὸ πάθος αἴσχη διὰ τὴν πρὸς ἡμᾶς φιλανθρωπίαν ὑπέμεινεν. διό φησιν ὁ Ἡσαί̈ας· «οὗτος τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν φέρει καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται, καὶ ἡμεῖς ἐλογισάμεθα αὐτὸν ἐν πόνῳ καὶ ἐν πληγῇ καὶ ἐν κακώσει· αὐτὸς δ’ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν». ἀλλὰ καὶ Ἰωάννης ὁ βαπτιστὴς ἰδὼν τὸν κύριον εἶπεν· «ἴδε ὁ ἀμνὸς τοῦ θεοῦ ὁ αἴρων τὰς ἁμαρτίας τοῦ κόσμου».
οὐδὲ δι' ὅλης τῆς ἐν ἀνθρώποις, ἀλλὰ πρὸς τοῦ ἐπὶ Α πάντων Θεοῦ τῇ ἀγενεῖ θεότητι κεχρισμένος. Καὶ ἐπειδήπερ τὸ τῆς προσηγορίας αὐτοῦ παρ' ἡμῶν ἐξετάζεται, τῶν εἰρημένων ἁπάντων εἴη ἂν ἐπι- σφράγισμα τὸ παρὰ τῷ σοφωτάτῳ Σολομῶντι λόγιον φάσκον ἐν τῷ ᾿Ασματι τῶν ᾀσμάτων· « Μῦρον έκκε- νωθὲν ὄνομά σου. » Οὗτος γὰρ ἐνθέῳ σοφίᾳ κεχορη γημένος, καὶ καταξιωθεὶς ἀποῤῥητοτέρων περὶ τοῦ Χριστοῦ καὶ τῆς Ἐκκλησίας αὐτοῦ θεωρημάτων, καὶ τοῦ μὲν ὡς ἐπουρανίου νυμφίου, τῆς δὲ ὡς νύμφης αὐτοῦ μνημονεύσας, ἐπιζητουμένου τί ἄρα ἦν ὄνομα τῷ νυμφίῳ, ἐπιφωνεῖ ὡς πρὸς αὐτὸν λέγων. Τὸ ὄνομά σου, νυμφίε, μύρον ἐστὶ, καὶ μύρον οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ τεκενωμένον. Ποῖον δὲ ἂν γένηται όνομα μύρου κεκε νωμένου δηλωτικὸν ἢ τὸ τοῦ Χριστοῦ ὄνομα ; οὐ γὰρ ἂν ἄλλως, οὔτ᾽ ἂν γένοιτο, οὔτ᾽ ἂν ὀνομασθείη Χρι- Β στὸς, ἢ μύρου προχυθέντος. Ὁποῖον δὲ τοῦτο ἦν τὸ μύρον, ᾧ χρισθεὶς ὁ δηλούμενος Χριστὸς ἀποπέφανται, διὰ τῶν πρόσθεν ἡμῖν ἀποδέδοται. Τοσούτων περὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ προσηγορίας διηγορευμένων, φέρε, καὶ περὶ τῆς τοῦ Ἰησοῦ διασκεψώμεθα. ΙΖ΄. Ὅτι καὶ τὸ τοῦ Ἰησοῦ ὄνομα παρὰ τοῖς πρόπαλαι τοῦ Θεοῦ γνωρίμοις ἐτετίμητο. Πρώτος πάλιν Μωσῆς, πρὸς τὸν αὐτοῦ διάδοχον στέρας χρώμενος προσωνυμίᾳ, Ἰησοῦν μετωνόμασε. Γέγραπται γάρ' ι Ταῦτα τὰ ὀνόματα τῶν ἀνδρῶν, οἷς ἀπέστειλε Μωσης κατασκέψασθαι τὴν γῆν, καὶ επωνόμασε Μωσῆς τὸν Ναυσῆν υἱὸν Ναυῆ Ἰησοῦν, καὶ ἀπέστειλεν αὐτούς. • "Ορα δὴ οὖν τίνα τρόπον οὐ μικρά νοήσας περὶ φύσεως ονομάτων ὁ προφήτης, ἀλλὰ καὶ πλεῖστα ὅσα περὶ τῶν παρ' αὐτῷ μετονο μαζομένων θείων ἀνδρῶν, καὶ ὧν ἕνεκα μετονομάζον- ται, φιλοσοφήσας, εἰσάγει τὸν ᾿Αβραὰμ ἔπαθλον ἐπ' ἀρετῇ ἀπολαμβάνοντα πρὸς τοῦ Θεοῦ τὴν πρὸς Ἀβραὰμ ἐντελή προσηγορίαν· ὅπερ τί ποτε δηλοῖ, οὐ και διασαφεῖν καιρός. Οὕτω δὲ καὶ τὴν Σαρα? Σάρ- βαν επονομάσας, καὶ γέλωτα τὸν Ἰσαὰκ πρὸ γενέ- σεως ἐπικεκλημένον, καὶ τὸν Ἰακὼβ τῆς πάλης τὸ βραβεῖον διὰ τῆς τοῦ Ἰσραὴλ ἐπωνυμίας ἀναδούμενον, μυρία τε ἄλλα περὶ ὀνομάτων δυνάμεώς τε καὶ φύσεως θειότερα ἢ κατ' ἄνθρωπον, ἐνθέῳ σοφίᾳ καὶ ἐπιστήμῃ διαλαβών, μηδενὸς τῶν πρὸ ἑαυτοῦ τῶν ἐξ αἰῶνος τῷ τοῦ Ἰησοῦ κεχρημένου ὀνόματι, πρῶτος αὐτὸς θείῳ Πνεύματι θεοφορηθεὶς, τὸν μέλλοντα αὐτοῦ διάδοχον τῆς ἀρχῆς τοῦ λαοῦ καταστήσεσθαι, ἑτέρῳ πρότερον ὀνόματι κεχρημένον μεταλαβών, Ἰησοῦν καλεῖ· οὐκ ἀρκεῖν ἡγούμενος τὴν ἐκ προγόνων ἐπικληθεῖσαν αυτῷ γενομένῳ προσηγορίαν. Νευσῆν γὰρ αὐτὸν ἐφώ οι η DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. post exitum de Ægypto, vasis quibusdam puris cruentisque sacrificiis purgatus, oleo unctus est comparato ipsum Mosem sortitus unctorem. Ille vero omnis formæ archetypa et verus, ab initio in infinitum usque ævum, totus per totum, ipseque sibi in omnibus similis, nusquam quidquam muta- tionis accipiens, Christus semper fuit, etiam prius- quam ad hoinines venerit, atque itidem postea, non ille quidem ab homine, neque ulla materia, quæ inter homines reperiatur, sed a supremo Deo in- genita divinitate unctus. Et quoniam de illius ap- pellatione in praesentia disserinius, omnibus quæ dicta sunt quasi signum imprimatur illud, quod apud sapientissimum Salomonem exstat, oraculum, sic se habens in Cantico canticorum ; ‹ Unguentum eva- cuatum nomen tuum . » Nam hic quoque divina sapientia donatus, et dignus habitus qui quæ secre- tiora sunt de Christo et de ejus Ecclesia contem- plaretur; idemque cum unius quidem tanquam sponsi supercoelestis, alterius tanquam illius spon- sæ mentionem fecisset, et quæreretur quodnam ipsi sponso nomen esset, vocem emittit quasi ad illum dicens: Nomen tuum, sponse, unguentum est, et unguentum non simpliciter, verum evacuatum. Porro autem quodnam tandem aliud sit nomen unguentum evacuatum significans, nisi ipsum Christi nomen? nam alioqui neque fieri neque nominari possit Christus, si unguentum infusum non sit. Quale vero hoc esset unguentum, quo unctus is, de quo agitur, Christus est declaratus, in iis quæ superius habes, a nobis ostensum est. Cum igitur de Christi appellatione hactenus tam multa locuti sumus, agedum, de Jesu quoque disseramus. XVII. C Quod eliam Jesu nomen apud priscos Dei familiares Cant. 1, 2. Num. sus, 17. D in pretio fuerit. Primus rursum Moses, cum ad suum successorem alia uteretur appellatione, Jesum eum denomina- vit: Scriptum est enim, c hæc sunt nomina viro- rum, quos misit Moses ad inspiciendam terram, et denominavit Moses, Nausem filium Nave, Jesum, et misit eus 89. Considera, quæso, parumper, ut propheta qui non parum doctus naturam nominum erat, sed plurimum, hac quoque in parte philoso- phatus, ut ex iis sanctis viris constat, quos ipse denominavit, et ex causis propter quas denomina- vil, quippe qui inducat Abraham, qui præmium virtutis a Deo accipit, suam ipsius Abraham inte- gram appellationem, quod sane quidnam sibi velit non est nunc demonstrandi locus, et eadem ra- tione Saram denominet Sarram, et Isaac, eum qui antequam nasceretur, risus dictus fuerat, et Jacob eum qui præmio luctæ, ex cognomine Israel decora- tus: cumque idem alia innumerabilia de vi et natura nominum, diviniore quam ut ea homini conveniat, Spirituque Dei allata sapientia ac scientia percept et cognita haberet, nec alius quisquam ab initio ante ipsum, Jesu nomine usus esset, primus divino Spiritu moderante, quem sibi in populi principatu successorem erat declaraturus, alio prius nomine vocatum, ipse immutans, Jesum nominaverit, ut-
καὶ ὁ Παῦλος τούτοις παραπλησίως περὶ αὐτοῦ γράφων φησίν· «τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησεν, ἵνα ἡμεῖς δικαιοσύνη θεοῦ γενώμεθα ἐν αὐτῷ», καὶ «Χριστὸς ἡμᾶς ἐξηγόρασεν ἐκ τῆς κατάρας τοῦ νόμου, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα». ταῦτα δὴ οὖν ἅπαντα θεσπίζουσα ἡ προφητεία ἐδήλου δι’ ὧν φησιν· «καὶ Ἰησοῦς ἦν ἐνδεδυμένος ἱμάτια ῥυπαρά». πλὴν ἀλλὰ ταῦτα ἀποθέμενος κατὰ τὴν εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον καὶ τὴν ἀπὸ τῆς καθ’ ἡμᾶς αἰχμαλωσίας εἰς τὰ οἰκεῖα ἐπάνοδον, τῷ τῆς πατρικῆς θεότητος στεφανοῦται διαδήματι, καὶ τὴν λαμπροτάτην στολὴν τοῦ πατρικοῦ φωτὸς περιτίθεται, κιδάρει τε ἐνθέῳ καὶ τοῖς ἄλλοις ἀρχιερατικοῖς κόσμοις κατακοσμεῖται. οὐ χαλεπὰ δὲ καὶ τὰ κατὰ τὸν διάβολον ἀποδοῦναι, ὃς ἔτι καὶ νῦν ἀντικείμενος τῇ τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίᾳ καὶ τῇ καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης ὑπ’ αὐτοῦ ἱδρυθείσῃ ἐκκλησίᾳ, αὐτῷ τῷ σωτῆρι ἡμῶν ἀνθέστηκεν, καὶ πρότερον αὐτῷ ἐξ ἐναντίας ἐπιστρατεύσας, ὅτε παρῆν ἡμᾶς ἐκ τῆς ὑπ’ αὐτὸν αἰχμαλωσίας ῥυόμενος. ἐπείρασε γοῦν αὐτὸν καὶ πρότερον, καὶ δεύτερον, ὅτε κατὰ τὸ πάθος τὴν ἐπιβουλὴν αὐτῷ συνεσκευάσατο.
οὐδὲ δι' ὅλης τῆς ἐν ἀνθρώποις, ἀλλὰ πρὸς τοῦ ἐπὶ Α πάντων Θεοῦ τῇ ἀγενεῖ θεότητι κεχρισμένος. Καὶ ἐπειδήπερ τὸ τῆς προσηγορίας αὐτοῦ παρ' ἡμῶν ἐξετάζεται, τῶν εἰρημένων ἁπάντων εἴη ἂν ἐπι- σφράγισμα τὸ παρὰ τῷ σοφωτάτῳ Σολομῶντι λόγιον φάσκον ἐν τῷ ᾿Ασματι τῶν ᾀσμάτων· « Μῦρον έκκε- νωθὲν ὄνομά σου. » Οὗτος γὰρ ἐνθέῳ σοφίᾳ κεχορη γημένος, καὶ καταξιωθεὶς ἀποῤῥητοτέρων περὶ τοῦ Χριστοῦ καὶ τῆς Ἐκκλησίας αὐτοῦ θεωρημάτων, καὶ τοῦ μὲν ὡς ἐπουρανίου νυμφίου, τῆς δὲ ὡς νύμφης αὐτοῦ μνημονεύσας, ἐπιζητουμένου τί ἄρα ἦν ὄνομα τῷ νυμφίῳ, ἐπιφωνεῖ ὡς πρὸς αὐτὸν λέγων. Τὸ ὄνομά σου, νυμφίε, μύρον ἐστὶ, καὶ μύρον οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ τεκενωμένον. Ποῖον δὲ ἂν γένηται όνομα μύρου κεκε νωμένου δηλωτικὸν ἢ τὸ τοῦ Χριστοῦ ὄνομα ; οὐ γὰρ ἂν ἄλλως, οὔτ᾽ ἂν γένοιτο, οὔτ᾽ ἂν ὀνομασθείη Χρι- Β στὸς, ἢ μύρου προχυθέντος. Ὁποῖον δὲ τοῦτο ἦν τὸ μύρον, ᾧ χρισθεὶς ὁ δηλούμενος Χριστὸς ἀποπέφανται, διὰ τῶν πρόσθεν ἡμῖν ἀποδέδοται. Τοσούτων περὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ προσηγορίας διηγορευμένων, φέρε, καὶ περὶ τῆς τοῦ Ἰησοῦ διασκεψώμεθα. ΙΖ΄. Ὅτι καὶ τὸ τοῦ Ἰησοῦ ὄνομα παρὰ τοῖς πρόπαλαι τοῦ Θεοῦ γνωρίμοις ἐτετίμητο. Πρώτος πάλιν Μωσῆς, πρὸς τὸν αὐτοῦ διάδοχον στέρας χρώμενος προσωνυμίᾳ, Ἰησοῦν μετωνόμασε. Γέγραπται γάρ' ι Ταῦτα τὰ ὀνόματα τῶν ἀνδρῶν, οἷς ἀπέστειλε Μωσης κατασκέψασθαι τὴν γῆν, καὶ επωνόμασε Μωσῆς τὸν Ναυσῆν υἱὸν Ναυῆ Ἰησοῦν, καὶ ἀπέστειλεν αὐτούς. • "Ορα δὴ οὖν τίνα τρόπον οὐ μικρά νοήσας περὶ φύσεως ονομάτων ὁ προφήτης, ἀλλὰ καὶ πλεῖστα ὅσα περὶ τῶν παρ' αὐτῷ μετονο μαζομένων θείων ἀνδρῶν, καὶ ὧν ἕνεκα μετονομάζον- ται, φιλοσοφήσας, εἰσάγει τὸν ᾿Αβραὰμ ἔπαθλον ἐπ' ἀρετῇ ἀπολαμβάνοντα πρὸς τοῦ Θεοῦ τὴν πρὸς Ἀβραὰμ ἐντελή προσηγορίαν· ὅπερ τί ποτε δηλοῖ, οὐ και διασαφεῖν καιρός. Οὕτω δὲ καὶ τὴν Σαρα? Σάρ- βαν επονομάσας, καὶ γέλωτα τὸν Ἰσαὰκ πρὸ γενέ- σεως ἐπικεκλημένον, καὶ τὸν Ἰακὼβ τῆς πάλης τὸ βραβεῖον διὰ τῆς τοῦ Ἰσραὴλ ἐπωνυμίας ἀναδούμενον, μυρία τε ἄλλα περὶ ὀνομάτων δυνάμεώς τε καὶ φύσεως θειότερα ἢ κατ' ἄνθρωπον, ἐνθέῳ σοφίᾳ καὶ ἐπιστήμῃ διαλαβών, μηδενὸς τῶν πρὸ ἑαυτοῦ τῶν ἐξ αἰῶνος τῷ τοῦ Ἰησοῦ κεχρημένου ὀνόματι, πρῶτος αὐτὸς θείῳ Πνεύματι θεοφορηθεὶς, τὸν μέλλοντα αὐτοῦ διάδοχον τῆς ἀρχῆς τοῦ λαοῦ καταστήσεσθαι, ἑτέρῳ πρότερον ὀνόματι κεχρημένον μεταλαβών, Ἰησοῦν καλεῖ· οὐκ ἀρκεῖν ἡγούμενος τὴν ἐκ προγόνων ἐπικληθεῖσαν αυτῷ γενομένῳ προσηγορίαν. Νευσῆν γὰρ αὐτὸν ἐφώ οι η DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. post exitum de Ægypto, vasis quibusdam puris cruentisque sacrificiis purgatus, oleo unctus est comparato ipsum Mosem sortitus unctorem. Ille vero omnis formæ archetypa et verus, ab initio in infinitum usque ævum, totus per totum, ipseque sibi in omnibus similis, nusquam quidquam muta- tionis accipiens, Christus semper fuit, etiam prius- quam ad hoinines venerit, atque itidem postea, non ille quidem ab homine, neque ulla materia, quæ inter homines reperiatur, sed a supremo Deo in- genita divinitate unctus. Et quoniam de illius ap- pellatione in praesentia disserinius, omnibus quæ dicta sunt quasi signum imprimatur illud, quod apud sapientissimum Salomonem exstat, oraculum, sic se habens in Cantico canticorum ; ‹ Unguentum eva- cuatum nomen tuum . » Nam hic quoque divina sapientia donatus, et dignus habitus qui quæ secre- tiora sunt de Christo et de ejus Ecclesia contem- plaretur; idemque cum unius quidem tanquam sponsi supercoelestis, alterius tanquam illius spon- sæ mentionem fecisset, et quæreretur quodnam ipsi sponso nomen esset, vocem emittit quasi ad illum dicens: Nomen tuum, sponse, unguentum est, et unguentum non simpliciter, verum evacuatum. Porro autem quodnam tandem aliud sit nomen unguentum evacuatum significans, nisi ipsum Christi nomen? nam alioqui neque fieri neque nominari possit Christus, si unguentum infusum non sit. Quale vero hoc esset unguentum, quo unctus is, de quo agitur, Christus est declaratus, in iis quæ superius habes, a nobis ostensum est. Cum igitur de Christi appellatione hactenus tam multa locuti sumus, agedum, de Jesu quoque disseramus. XVII. C Quod eliam Jesu nomen apud priscos Dei familiares Cant. 1, 2. Num. sus, 17. D in pretio fuerit. Primus rursum Moses, cum ad suum successorem alia uteretur appellatione, Jesum eum denomina- vit: Scriptum est enim, c hæc sunt nomina viro- rum, quos misit Moses ad inspiciendam terram, et denominavit Moses, Nausem filium Nave, Jesum, et misit eus 89. Considera, quæso, parumper, ut propheta qui non parum doctus naturam nominum erat, sed plurimum, hac quoque in parte philoso- phatus, ut ex iis sanctis viris constat, quos ipse denominavit, et ex causis propter quas denomina- vil, quippe qui inducat Abraham, qui præmium virtutis a Deo accipit, suam ipsius Abraham inte- gram appellationem, quod sane quidnam sibi velit non est nunc demonstrandi locus, et eadem ra- tione Saram denominet Sarram, et Isaac, eum qui antequam nasceretur, risus dictus fuerat, et Jacob eum qui præmio luctæ, ex cognomine Israel decora- tus: cumque idem alia innumerabilia de vi et natura nominum, diviniore quam ut ea homini conveniat, Spirituque Dei allata sapientia ac scientia percept et cognita haberet, nec alius quisquam ab initio ante ipsum, Jesu nomine usus esset, primus divino Spiritu moderante, quem sibi in populi principatu successorem erat declaraturus, alio prius nomine vocatum, ipse immutans, Jesum nominaverit, ut-
ἐφ’ οἷς ἅπασιν καὶ τὸν διάβολον καὶ τοὺς ὑπ’ αὐτῷ πάντας ἀοράτους ἐχθρούς τε καὶ πολεμίους τροπωσάμενος τοὺς αἰχμαλώτους ἡμᾶς οἰκείους αὐτοῦ κατηρτίσατο, καὶ ἐξ ἡμῶν αὐτῶν, ὡς ἂν ἐκ λίθων ζώντων, τὸν οἶκον τοῦ θεοῦ καὶ τὸ τῆς εὐσεβείας πολίτευμα ἐστήσατο, ὥστε εἰκότως ἐφαρμόζειν αὐτῷ τὸ λόγιον φάσκον· «ἰδοὺ ἀνατολὴ ὄνομα αὐτῷ, καὶ ὑποκάτωθεν αὐτοῦ ἀνατελεῖ, καὶ οἰκοδομήσει τὸν οἶκον κυρίου· καὶ αὐτὸς λήψεται ἀρετήν, καὶ καθιεῖται καὶ ἄρξει ἐπὶ τοῦ θρόνου αὐτοῦ». πρό[ς]σχες δ’ οὖν ἐπιμελῶς τίνα τρόπον νῦν μὲν πνευματικῶς, περὶ τοῦ πάλαι λέγων Ἰησοῦ τοῦ τὴν εἰκόνα τοῦ ἀληθοῦς φέροντος, φησὶν τὸ «ἰδοὺ ἀνατολὴ ὄνομα αὐτῷ», σμικρὸν δ’ ὑποβάς, ὡς περὶ ἑτέρου ὄντος ἀνατολῆς αὐτῷ δὴ τῷ τότε παρόντι Ἰησοῦ λέλεκται· «ἄκουε δή, Ἰησοῦ ὁ ἱερεὺς ὁ μέγας, σὺ καὶ οἱ πλησίον σου, διότι ἄνδρες τερατοσκόποι εἰσίν. ἰδοὺ ἄγω τὸν δοῦλόν μου ἀνατολήν».
οὐδὲ δι' ὅλης τῆς ἐν ἀνθρώποις, ἀλλὰ πρὸς τοῦ ἐπὶ Α πάντων Θεοῦ τῇ ἀγενεῖ θεότητι κεχρισμένος. Καὶ ἐπειδήπερ τὸ τῆς προσηγορίας αὐτοῦ παρ' ἡμῶν ἐξετάζεται, τῶν εἰρημένων ἁπάντων εἴη ἂν ἐπι- σφράγισμα τὸ παρὰ τῷ σοφωτάτῳ Σολομῶντι λόγιον φάσκον ἐν τῷ ᾿Ασματι τῶν ᾀσμάτων· « Μῦρον έκκε- νωθὲν ὄνομά σου. » Οὗτος γὰρ ἐνθέῳ σοφίᾳ κεχορη γημένος, καὶ καταξιωθεὶς ἀποῤῥητοτέρων περὶ τοῦ Χριστοῦ καὶ τῆς Ἐκκλησίας αὐτοῦ θεωρημάτων, καὶ τοῦ μὲν ὡς ἐπουρανίου νυμφίου, τῆς δὲ ὡς νύμφης αὐτοῦ μνημονεύσας, ἐπιζητουμένου τί ἄρα ἦν ὄνομα τῷ νυμφίῳ, ἐπιφωνεῖ ὡς πρὸς αὐτὸν λέγων. Τὸ ὄνομά σου, νυμφίε, μύρον ἐστὶ, καὶ μύρον οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ τεκενωμένον. Ποῖον δὲ ἂν γένηται όνομα μύρου κεκε νωμένου δηλωτικὸν ἢ τὸ τοῦ Χριστοῦ ὄνομα ; οὐ γὰρ ἂν ἄλλως, οὔτ᾽ ἂν γένοιτο, οὔτ᾽ ἂν ὀνομασθείη Χρι- Β στὸς, ἢ μύρου προχυθέντος. Ὁποῖον δὲ τοῦτο ἦν τὸ μύρον, ᾧ χρισθεὶς ὁ δηλούμενος Χριστὸς ἀποπέφανται, διὰ τῶν πρόσθεν ἡμῖν ἀποδέδοται. Τοσούτων περὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ προσηγορίας διηγορευμένων, φέρε, καὶ περὶ τῆς τοῦ Ἰησοῦ διασκεψώμεθα. ΙΖ΄. Ὅτι καὶ τὸ τοῦ Ἰησοῦ ὄνομα παρὰ τοῖς πρόπαλαι τοῦ Θεοῦ γνωρίμοις ἐτετίμητο. Πρώτος πάλιν Μωσῆς, πρὸς τὸν αὐτοῦ διάδοχον στέρας χρώμενος προσωνυμίᾳ, Ἰησοῦν μετωνόμασε. Γέγραπται γάρ' ι Ταῦτα τὰ ὀνόματα τῶν ἀνδρῶν, οἷς ἀπέστειλε Μωσης κατασκέψασθαι τὴν γῆν, καὶ επωνόμασε Μωσῆς τὸν Ναυσῆν υἱὸν Ναυῆ Ἰησοῦν, καὶ ἀπέστειλεν αὐτούς. • "Ορα δὴ οὖν τίνα τρόπον οὐ μικρά νοήσας περὶ φύσεως ονομάτων ὁ προφήτης, ἀλλὰ καὶ πλεῖστα ὅσα περὶ τῶν παρ' αὐτῷ μετονο μαζομένων θείων ἀνδρῶν, καὶ ὧν ἕνεκα μετονομάζον- ται, φιλοσοφήσας, εἰσάγει τὸν ᾿Αβραὰμ ἔπαθλον ἐπ' ἀρετῇ ἀπολαμβάνοντα πρὸς τοῦ Θεοῦ τὴν πρὸς Ἀβραὰμ ἐντελή προσηγορίαν· ὅπερ τί ποτε δηλοῖ, οὐ και διασαφεῖν καιρός. Οὕτω δὲ καὶ τὴν Σαρα? Σάρ- βαν επονομάσας, καὶ γέλωτα τὸν Ἰσαὰκ πρὸ γενέ- σεως ἐπικεκλημένον, καὶ τὸν Ἰακὼβ τῆς πάλης τὸ βραβεῖον διὰ τῆς τοῦ Ἰσραὴλ ἐπωνυμίας ἀναδούμενον, μυρία τε ἄλλα περὶ ὀνομάτων δυνάμεώς τε καὶ φύσεως θειότερα ἢ κατ' ἄνθρωπον, ἐνθέῳ σοφίᾳ καὶ ἐπιστήμῃ διαλαβών, μηδενὸς τῶν πρὸ ἑαυτοῦ τῶν ἐξ αἰῶνος τῷ τοῦ Ἰησοῦ κεχρημένου ὀνόματι, πρῶτος αὐτὸς θείῳ Πνεύματι θεοφορηθεὶς, τὸν μέλλοντα αὐτοῦ διάδοχον τῆς ἀρχῆς τοῦ λαοῦ καταστήσεσθαι, ἑτέρῳ πρότερον ὀνόματι κεχρημένον μεταλαβών, Ἰησοῦν καλεῖ· οὐκ ἀρκεῖν ἡγούμενος τὴν ἐκ προγόνων ἐπικληθεῖσαν αυτῷ γενομένῳ προσηγορίαν. Νευσῆν γὰρ αὐτὸν ἐφώ οι η DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. post exitum de Ægypto, vasis quibusdam puris cruentisque sacrificiis purgatus, oleo unctus est comparato ipsum Mosem sortitus unctorem. Ille vero omnis formæ archetypa et verus, ab initio in infinitum usque ævum, totus per totum, ipseque sibi in omnibus similis, nusquam quidquam muta- tionis accipiens, Christus semper fuit, etiam prius- quam ad hoinines venerit, atque itidem postea, non ille quidem ab homine, neque ulla materia, quæ inter homines reperiatur, sed a supremo Deo in- genita divinitate unctus. Et quoniam de illius ap- pellatione in praesentia disserinius, omnibus quæ dicta sunt quasi signum imprimatur illud, quod apud sapientissimum Salomonem exstat, oraculum, sic se habens in Cantico canticorum ; ‹ Unguentum eva- cuatum nomen tuum . » Nam hic quoque divina sapientia donatus, et dignus habitus qui quæ secre- tiora sunt de Christo et de ejus Ecclesia contem- plaretur; idemque cum unius quidem tanquam sponsi supercoelestis, alterius tanquam illius spon- sæ mentionem fecisset, et quæreretur quodnam ipsi sponso nomen esset, vocem emittit quasi ad illum dicens: Nomen tuum, sponse, unguentum est, et unguentum non simpliciter, verum evacuatum. Porro autem quodnam tandem aliud sit nomen unguentum evacuatum significans, nisi ipsum Christi nomen? nam alioqui neque fieri neque nominari possit Christus, si unguentum infusum non sit. Quale vero hoc esset unguentum, quo unctus is, de quo agitur, Christus est declaratus, in iis quæ superius habes, a nobis ostensum est. Cum igitur de Christi appellatione hactenus tam multa locuti sumus, agedum, de Jesu quoque disseramus. XVII. C Quod eliam Jesu nomen apud priscos Dei familiares Cant. 1, 2. Num. sus, 17. D in pretio fuerit. Primus rursum Moses, cum ad suum successorem alia uteretur appellatione, Jesum eum denomina- vit: Scriptum est enim, c hæc sunt nomina viro- rum, quos misit Moses ad inspiciendam terram, et denominavit Moses, Nausem filium Nave, Jesum, et misit eus 89. Considera, quæso, parumper, ut propheta qui non parum doctus naturam nominum erat, sed plurimum, hac quoque in parte philoso- phatus, ut ex iis sanctis viris constat, quos ipse denominavit, et ex causis propter quas denomina- vil, quippe qui inducat Abraham, qui præmium virtutis a Deo accipit, suam ipsius Abraham inte- gram appellationem, quod sane quidnam sibi velit non est nunc demonstrandi locus, et eadem ra- tione Saram denominet Sarram, et Isaac, eum qui antequam nasceretur, risus dictus fuerat, et Jacob eum qui præmio luctæ, ex cognomine Israel decora- tus: cumque idem alia innumerabilia de vi et natura nominum, diviniore quam ut ea homini conveniat, Spirituque Dei allata sapientia ac scientia percept et cognita haberet, nec alius quisquam ab initio ante ipsum, Jesu nomine usus esset, primus divino Spiritu moderante, quem sibi in populi principatu successorem erat declaraturus, alio prius nomine vocatum, ipse immutans, Jesum nominaverit, ut-
εἰ δὴ οὖν ὁ λόγος ἦν περὶ μέλλοντος ἥξειν ἑτέρου, ἀληθέστερον παρὰ τὸν τότε ἀνατολῆς ὀνομαζομένου, εἰκὼν ἄρα τοῦ μέλλοντος ἥξειν ἀνατολῆς ἐκεῖνος ἦν, ὡς ἐν εἰκόνι οὐ μόνον Ἰησοῦς ἀλλὰ καὶ ἀνατολὴ προσαγορευόμενος, εἴ γε ὡς πρὸς παρόντα αὐτὸν τὸ «ἰδοὺ ἀνήρ, ἀνατολὴ ὄνομα αὐτῷ» ἐλέγετο. εἰκότως οὖν τῆς εἰκόνος ἕνεκα καὶ οὗτος τῆς τοῦ σωτῆρος προσηγορίας ἠξίωτο, ὥσπερ οὖν καὶ τῆς ἀνατολῆς. ἐπειδὴ «σωτήριον θεοῦ» εἰς τὴν Ἑλλάδα φωνὴν τὸ τοῦ Ἰησοῦ μεταληφθὲν ὄνομα σημαίνει (Ἰσουὰ μὲν γὰρ παρ’ Ἑβραίοις σωτηρία, Ἰησοῦς δὲ παρὰ τοῖς αὐτοῖς Ἰωσουὲ ὀνομάζεται· Ἰωσουὲ δέ ἐστιν Ἰαὼ σωτηρία, τοῦτ’ ἔστιν θεοῦ σωτήριον), εἰκότως, εἴ που «θεοῦ σωτήριον» ἐν τοῖς Ἑλληνικοῖς ἀντιγράφοις ὠνόμασται, οὐδ’ ἄλλο τι ἢ τὸν Ἰησοῦν κατὰ τὴν Ἑβραίων φωνὴν πέπεισο δηλοῦσθαι. Τούτων καὶ περὶ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν προσηγορίας ἐπὶ τοσοῦτον εἰρημένων, ἐξ ἑτέρας αὖθις ἀρχῆς τὸν λόγον ἀναλαβόντες, ἐπὶ τὰς ἐντελεστέρας περὶ αὐτοῦ προφητικὰς ἀποδείξεις μεταβησόμεθα. Τάδε ἔνεστιν ἐν τῷ πέμπτῳ συγγράμματι τῆς περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εὐαγγελικῆς ἀποδείξεως.20 α.
οὐδὲ δι' ὅλης τῆς ἐν ἀνθρώποις, ἀλλὰ πρὸς τοῦ ἐπὶ Α πάντων Θεοῦ τῇ ἀγενεῖ θεότητι κεχρισμένος. Καὶ ἐπειδήπερ τὸ τῆς προσηγορίας αὐτοῦ παρ' ἡμῶν ἐξετάζεται, τῶν εἰρημένων ἁπάντων εἴη ἂν ἐπι- σφράγισμα τὸ παρὰ τῷ σοφωτάτῳ Σολομῶντι λόγιον φάσκον ἐν τῷ ᾿Ασματι τῶν ᾀσμάτων· « Μῦρον έκκε- νωθὲν ὄνομά σου. » Οὗτος γὰρ ἐνθέῳ σοφίᾳ κεχορη γημένος, καὶ καταξιωθεὶς ἀποῤῥητοτέρων περὶ τοῦ Χριστοῦ καὶ τῆς Ἐκκλησίας αὐτοῦ θεωρημάτων, καὶ τοῦ μὲν ὡς ἐπουρανίου νυμφίου, τῆς δὲ ὡς νύμφης αὐτοῦ μνημονεύσας, ἐπιζητουμένου τί ἄρα ἦν ὄνομα τῷ νυμφίῳ, ἐπιφωνεῖ ὡς πρὸς αὐτὸν λέγων. Τὸ ὄνομά σου, νυμφίε, μύρον ἐστὶ, καὶ μύρον οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ τεκενωμένον. Ποῖον δὲ ἂν γένηται όνομα μύρου κεκε νωμένου δηλωτικὸν ἢ τὸ τοῦ Χριστοῦ ὄνομα ; οὐ γὰρ ἂν ἄλλως, οὔτ᾽ ἂν γένοιτο, οὔτ᾽ ἂν ὀνομασθείη Χρι- Β στὸς, ἢ μύρου προχυθέντος. Ὁποῖον δὲ τοῦτο ἦν τὸ μύρον, ᾧ χρισθεὶς ὁ δηλούμενος Χριστὸς ἀποπέφανται, διὰ τῶν πρόσθεν ἡμῖν ἀποδέδοται. Τοσούτων περὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ προσηγορίας διηγορευμένων, φέρε, καὶ περὶ τῆς τοῦ Ἰησοῦ διασκεψώμεθα. ΙΖ΄. Ὅτι καὶ τὸ τοῦ Ἰησοῦ ὄνομα παρὰ τοῖς πρόπαλαι τοῦ Θεοῦ γνωρίμοις ἐτετίμητο. Πρώτος πάλιν Μωσῆς, πρὸς τὸν αὐτοῦ διάδοχον στέρας χρώμενος προσωνυμίᾳ, Ἰησοῦν μετωνόμασε. Γέγραπται γάρ' ι Ταῦτα τὰ ὀνόματα τῶν ἀνδρῶν, οἷς ἀπέστειλε Μωσης κατασκέψασθαι τὴν γῆν, καὶ επωνόμασε Μωσῆς τὸν Ναυσῆν υἱὸν Ναυῆ Ἰησοῦν, καὶ ἀπέστειλεν αὐτούς. • "Ορα δὴ οὖν τίνα τρόπον οὐ μικρά νοήσας περὶ φύσεως ονομάτων ὁ προφήτης, ἀλλὰ καὶ πλεῖστα ὅσα περὶ τῶν παρ' αὐτῷ μετονο μαζομένων θείων ἀνδρῶν, καὶ ὧν ἕνεκα μετονομάζον- ται, φιλοσοφήσας, εἰσάγει τὸν ᾿Αβραὰμ ἔπαθλον ἐπ' ἀρετῇ ἀπολαμβάνοντα πρὸς τοῦ Θεοῦ τὴν πρὸς Ἀβραὰμ ἐντελή προσηγορίαν· ὅπερ τί ποτε δηλοῖ, οὐ και διασαφεῖν καιρός. Οὕτω δὲ καὶ τὴν Σαρα? Σάρ- βαν επονομάσας, καὶ γέλωτα τὸν Ἰσαὰκ πρὸ γενέ- σεως ἐπικεκλημένον, καὶ τὸν Ἰακὼβ τῆς πάλης τὸ βραβεῖον διὰ τῆς τοῦ Ἰσραὴλ ἐπωνυμίας ἀναδούμενον, μυρία τε ἄλλα περὶ ὀνομάτων δυνάμεώς τε καὶ φύσεως θειότερα ἢ κατ' ἄνθρωπον, ἐνθέῳ σοφίᾳ καὶ ἐπιστήμῃ διαλαβών, μηδενὸς τῶν πρὸ ἑαυτοῦ τῶν ἐξ αἰῶνος τῷ τοῦ Ἰησοῦ κεχρημένου ὀνόματι, πρῶτος αὐτὸς θείῳ Πνεύματι θεοφορηθεὶς, τὸν μέλλοντα αὐτοῦ διάδοχον τῆς ἀρχῆς τοῦ λαοῦ καταστήσεσθαι, ἑτέρῳ πρότερον ὀνόματι κεχρημένον μεταλαβών, Ἰησοῦν καλεῖ· οὐκ ἀρκεῖν ἡγούμενος τὴν ἐκ προγόνων ἐπικληθεῖσαν αυτῷ γενομένῳ προσηγορίαν. Νευσῆν γὰρ αὐτὸν ἐφώ οι η DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. post exitum de Ægypto, vasis quibusdam puris cruentisque sacrificiis purgatus, oleo unctus est comparato ipsum Mosem sortitus unctorem. Ille vero omnis formæ archetypa et verus, ab initio in infinitum usque ævum, totus per totum, ipseque sibi in omnibus similis, nusquam quidquam muta- tionis accipiens, Christus semper fuit, etiam prius- quam ad hoinines venerit, atque itidem postea, non ille quidem ab homine, neque ulla materia, quæ inter homines reperiatur, sed a supremo Deo in- genita divinitate unctus. Et quoniam de illius ap- pellatione in praesentia disserinius, omnibus quæ dicta sunt quasi signum imprimatur illud, quod apud sapientissimum Salomonem exstat, oraculum, sic se habens in Cantico canticorum ; ‹ Unguentum eva- cuatum nomen tuum . » Nam hic quoque divina sapientia donatus, et dignus habitus qui quæ secre- tiora sunt de Christo et de ejus Ecclesia contem- plaretur; idemque cum unius quidem tanquam sponsi supercoelestis, alterius tanquam illius spon- sæ mentionem fecisset, et quæreretur quodnam ipsi sponso nomen esset, vocem emittit quasi ad illum dicens: Nomen tuum, sponse, unguentum est, et unguentum non simpliciter, verum evacuatum. Porro autem quodnam tandem aliud sit nomen unguentum evacuatum significans, nisi ipsum Christi nomen? nam alioqui neque fieri neque nominari possit Christus, si unguentum infusum non sit. Quale vero hoc esset unguentum, quo unctus is, de quo agitur, Christus est declaratus, in iis quæ superius habes, a nobis ostensum est. Cum igitur de Christi appellatione hactenus tam multa locuti sumus, agedum, de Jesu quoque disseramus. XVII. C Quod eliam Jesu nomen apud priscos Dei familiares Cant. 1, 2. Num. sus, 17. D in pretio fuerit. Primus rursum Moses, cum ad suum successorem alia uteretur appellatione, Jesum eum denomina- vit: Scriptum est enim, c hæc sunt nomina viro- rum, quos misit Moses ad inspiciendam terram, et denominavit Moses, Nausem filium Nave, Jesum, et misit eus 89. Considera, quæso, parumper, ut propheta qui non parum doctus naturam nominum erat, sed plurimum, hac quoque in parte philoso- phatus, ut ex iis sanctis viris constat, quos ipse denominavit, et ex causis propter quas denomina- vil, quippe qui inducat Abraham, qui præmium virtutis a Deo accipit, suam ipsius Abraham inte- gram appellationem, quod sane quidnam sibi velit non est nunc demonstrandi locus, et eadem ra- tione Saram denominet Sarram, et Isaac, eum qui antequam nasceretur, risus dictus fuerat, et Jacob eum qui præmio luctæ, ex cognomine Israel decora- tus: cumque idem alia innumerabilia de vi et natura nominum, diviniore quam ut ea homini conveniat, Spirituque Dei allata sapientia ac scientia percept et cognita haberet, nec alius quisquam ab initio ante ipsum, Jesu nomine usus esset, primus divino Spiritu moderante, quem sibi in populi principatu successorem erat declaraturus, alio prius nomine vocatum, ipse immutans, Jesum nominaverit, ut-
Τίς ὁ τρόπος ἦν καθ’ ὃν οἱ παρ’ Ἑβραίοις προφῆται τὰ μέλλοντα προεθέσπιζον καὶ τὴν ἀληθῆ θεολογίαν ἐφώτιζον. Ὅσαι προφητικαὶ φωναὶ τῆς ἐνθέου προϋπάρξεως τοῦ σωτῆρος μνήμην ἐποιήσαντο. α. Ἀπὸ τῶν Παροιμιῶν. β. Ψαλμοῦ [μ]δ. γ. Ψαλμοῦ ρθ. δ. Τοῦ Ἡσαί̈ου. ε. Ψαλμοῦ λβ. 2. Τοῦ Ἡσαί̈ου. ζ. Τῆς Γενέσεως. η. Τῆς αὐτῆς. θ. Τῆς αὐτῆς. ι. Τῆς αὐτῆς. ια. Τῆς αὐτῆς. ιβ. Τῆς αὐτῆς. ιγ. Τῆς Ἐξόδου. ιδ. Τῆς αὐτῆς. ιε. Τῆς αὐτῆς. ι. Τῆς αὐτῆς. ιζ. Τῆς αὐτῆς. ιη. Ἀπὸ τῶν Ἀριθμῶν. ιθ. Τοῦ Ἰησοῦ τοῦ Ναυῆ. κ. Τοῦ Ἰώβ. κα. Ψαλμοῦ 1. κβ. Τοῦ Ὠσηέ. κγ. Τοῦ Ἀμώς. κδ. Τοῦ Ἀβδιοῦ. κε. Τοῦ Ζαχαρίου. κ. Τοῦ αὐτοῦ. κζ. Τοῦ αὐτοῦ. κη. Τοῦ Μαλαχίου. κθ. Τοῦ αὐτοῦ. λ. Τοῦ Ἱερεμίου. Λόγος ε.
οὐδὲ δι' ὅλης τῆς ἐν ἀνθρώποις, ἀλλὰ πρὸς τοῦ ἐπὶ Α πάντων Θεοῦ τῇ ἀγενεῖ θεότητι κεχρισμένος. Καὶ ἐπειδήπερ τὸ τῆς προσηγορίας αὐτοῦ παρ' ἡμῶν ἐξετάζεται, τῶν εἰρημένων ἁπάντων εἴη ἂν ἐπι- σφράγισμα τὸ παρὰ τῷ σοφωτάτῳ Σολομῶντι λόγιον φάσκον ἐν τῷ ᾿Ασματι τῶν ᾀσμάτων· « Μῦρον έκκε- νωθὲν ὄνομά σου. » Οὗτος γὰρ ἐνθέῳ σοφίᾳ κεχορη γημένος, καὶ καταξιωθεὶς ἀποῤῥητοτέρων περὶ τοῦ Χριστοῦ καὶ τῆς Ἐκκλησίας αὐτοῦ θεωρημάτων, καὶ τοῦ μὲν ὡς ἐπουρανίου νυμφίου, τῆς δὲ ὡς νύμφης αὐτοῦ μνημονεύσας, ἐπιζητουμένου τί ἄρα ἦν ὄνομα τῷ νυμφίῳ, ἐπιφωνεῖ ὡς πρὸς αὐτὸν λέγων. Τὸ ὄνομά σου, νυμφίε, μύρον ἐστὶ, καὶ μύρον οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ τεκενωμένον. Ποῖον δὲ ἂν γένηται όνομα μύρου κεκε νωμένου δηλωτικὸν ἢ τὸ τοῦ Χριστοῦ ὄνομα ; οὐ γὰρ ἂν ἄλλως, οὔτ᾽ ἂν γένοιτο, οὔτ᾽ ἂν ὀνομασθείη Χρι- Β στὸς, ἢ μύρου προχυθέντος. Ὁποῖον δὲ τοῦτο ἦν τὸ μύρον, ᾧ χρισθεὶς ὁ δηλούμενος Χριστὸς ἀποπέφανται, διὰ τῶν πρόσθεν ἡμῖν ἀποδέδοται. Τοσούτων περὶ τῆς τοῦ Χριστοῦ προσηγορίας διηγορευμένων, φέρε, καὶ περὶ τῆς τοῦ Ἰησοῦ διασκεψώμεθα. ΙΖ΄. Ὅτι καὶ τὸ τοῦ Ἰησοῦ ὄνομα παρὰ τοῖς πρόπαλαι τοῦ Θεοῦ γνωρίμοις ἐτετίμητο. Πρώτος πάλιν Μωσῆς, πρὸς τὸν αὐτοῦ διάδοχον στέρας χρώμενος προσωνυμίᾳ, Ἰησοῦν μετωνόμασε. Γέγραπται γάρ' ι Ταῦτα τὰ ὀνόματα τῶν ἀνδρῶν, οἷς ἀπέστειλε Μωσης κατασκέψασθαι τὴν γῆν, καὶ επωνόμασε Μωσῆς τὸν Ναυσῆν υἱὸν Ναυῆ Ἰησοῦν, καὶ ἀπέστειλεν αὐτούς. • "Ορα δὴ οὖν τίνα τρόπον οὐ μικρά νοήσας περὶ φύσεως ονομάτων ὁ προφήτης, ἀλλὰ καὶ πλεῖστα ὅσα περὶ τῶν παρ' αὐτῷ μετονο μαζομένων θείων ἀνδρῶν, καὶ ὧν ἕνεκα μετονομάζον- ται, φιλοσοφήσας, εἰσάγει τὸν ᾿Αβραὰμ ἔπαθλον ἐπ' ἀρετῇ ἀπολαμβάνοντα πρὸς τοῦ Θεοῦ τὴν πρὸς Ἀβραὰμ ἐντελή προσηγορίαν· ὅπερ τί ποτε δηλοῖ, οὐ και διασαφεῖν καιρός. Οὕτω δὲ καὶ τὴν Σαρα? Σάρ- βαν επονομάσας, καὶ γέλωτα τὸν Ἰσαὰκ πρὸ γενέ- σεως ἐπικεκλημένον, καὶ τὸν Ἰακὼβ τῆς πάλης τὸ βραβεῖον διὰ τῆς τοῦ Ἰσραὴλ ἐπωνυμίας ἀναδούμενον, μυρία τε ἄλλα περὶ ὀνομάτων δυνάμεώς τε καὶ φύσεως θειότερα ἢ κατ' ἄνθρωπον, ἐνθέῳ σοφίᾳ καὶ ἐπιστήμῃ διαλαβών, μηδενὸς τῶν πρὸ ἑαυτοῦ τῶν ἐξ αἰῶνος τῷ τοῦ Ἰησοῦ κεχρημένου ὀνόματι, πρῶτος αὐτὸς θείῳ Πνεύματι θεοφορηθεὶς, τὸν μέλλοντα αὐτοῦ διάδοχον τῆς ἀρχῆς τοῦ λαοῦ καταστήσεσθαι, ἑτέρῳ πρότερον ὀνόματι κεχρημένον μεταλαβών, Ἰησοῦν καλεῖ· οὐκ ἀρκεῖν ἡγούμενος τὴν ἐκ προγόνων ἐπικληθεῖσαν αυτῷ γενομένῳ προσηγορίαν. Νευσῆν γὰρ αὐτὸν ἐφώ οι η DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. IV. post exitum de Ægypto, vasis quibusdam puris cruentisque sacrificiis purgatus, oleo unctus est comparato ipsum Mosem sortitus unctorem. Ille vero omnis formæ archetypa et verus, ab initio in infinitum usque ævum, totus per totum, ipseque sibi in omnibus similis, nusquam quidquam muta- tionis accipiens, Christus semper fuit, etiam prius- quam ad hoinines venerit, atque itidem postea, non ille quidem ab homine, neque ulla materia, quæ inter homines reperiatur, sed a supremo Deo in- genita divinitate unctus. Et quoniam de illius ap- pellatione in praesentia disserinius, omnibus quæ dicta sunt quasi signum imprimatur illud, quod apud sapientissimum Salomonem exstat, oraculum, sic se habens in Cantico canticorum ; ‹ Unguentum eva- cuatum nomen tuum . » Nam hic quoque divina sapientia donatus, et dignus habitus qui quæ secre- tiora sunt de Christo et de ejus Ecclesia contem- plaretur; idemque cum unius quidem tanquam sponsi supercoelestis, alterius tanquam illius spon- sæ mentionem fecisset, et quæreretur quodnam ipsi sponso nomen esset, vocem emittit quasi ad illum dicens: Nomen tuum, sponse, unguentum est, et unguentum non simpliciter, verum evacuatum. Porro autem quodnam tandem aliud sit nomen unguentum evacuatum significans, nisi ipsum Christi nomen? nam alioqui neque fieri neque nominari possit Christus, si unguentum infusum non sit. Quale vero hoc esset unguentum, quo unctus is, de quo agitur, Christus est declaratus, in iis quæ superius habes, a nobis ostensum est. Cum igitur de Christi appellatione hactenus tam multa locuti sumus, agedum, de Jesu quoque disseramus. XVII. C Quod eliam Jesu nomen apud priscos Dei familiares Cant. 1, 2. Num. sus, 17. D in pretio fuerit. Primus rursum Moses, cum ad suum successorem alia uteretur appellatione, Jesum eum denomina- vit: Scriptum est enim, c hæc sunt nomina viro- rum, quos misit Moses ad inspiciendam terram, et denominavit Moses, Nausem filium Nave, Jesum, et misit eus 89. Considera, quæso, parumper, ut propheta qui non parum doctus naturam nominum erat, sed plurimum, hac quoque in parte philoso- phatus, ut ex iis sanctis viris constat, quos ipse denominavit, et ex causis propter quas denomina- vil, quippe qui inducat Abraham, qui præmium virtutis a Deo accipit, suam ipsius Abraham inte- gram appellationem, quod sane quidnam sibi velit non est nunc demonstrandi locus, et eadem ra- tione Saram denominet Sarram, et Isaac, eum qui antequam nasceretur, risus dictus fuerat, et Jacob eum qui præmio luctæ, ex cognomine Israel decora- tus: cumque idem alia innumerabilia de vi et natura nominum, diviniore quam ut ea homini conveniat, Spirituque Dei allata sapientia ac scientia percept et cognita haberet, nec alius quisquam ab initio ante ipsum, Jesu nomine usus esset, primus divino Spiritu moderante, quem sibi in populi principatu successorem erat declaraturus, alio prius nomine vocatum, ipse immutans, Jesum nominaverit, ut-
Liber Quintus
PG 22:335Ἐπειδὴ διττὸς ὁ τρόπος ὁ περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ πέφανται ἐν τῷ πρὸ τούτου συγγράμματι τῆς Εὐαγγελικῆς Ἀποδείξεως, ὁ μὲν ὑπερφυὴς καὶ ἐπέκεινα (καθ’ ὃν ὁριζόμεθα αὐτὸν εἶναι μονογενῆ θεοῦ υἱόν, ἢ οὐσιώδη τοῦ θεοῦ λόγον, δεύτερον τῶν ὅλων αἴτιον, ἢ οὐσίαν νοεράν, καὶ θεοῦ πρωτότοκον ἐνάρετον φύσιν, τὴν πρὸ τῶν γενητῶν θείαν καὶ πανάρετον δύναμιν, ἢ τῆς ἀγενήτου φύσεως νοερὰν εἰκόνα), ὁ δὲ συγγενὴς ἡμῖν καὶ μᾶλλον οἰκεῖος (καθ’ ὃν πάλιν αὐτὸν ὁριζόμεθα θεοῦ λόγον, ἐν ἀνθρώπῳ τῆς τοῦ πατρὸς εὐσεβείας ἀπαγγελτικόν, καθ’ ὃν πέφηνε πάλαι πρότερον ἐν ἀνθρώπου σχήματι τοῖς ἀμφὶ τὸν Ἀβραάμ, αὐτὸν δὴ ἐκεῖνον τὸν βοώμενον ἐθνάρχην, θεοφιλέσιν, αὖθίς τε φανησόμενον ἐν ἀνθρώποις δι’ ἀνθρώπου γενέσεως καὶ παραπλησίας ἡμῖν σαρκός, αἴσχιστα πείσεσθαι προείρητο), ὁδῷ καὶ τάξει προχωρήσαι ἂν ἡμῖν ὁ λόγος μέλλουσι τὰς περὶ αὐτοῦ προφητικὰς ἐκτίθεσθαι μαρτυρίας, εἰ δὴ ἐν πρώτοις κατὰ τὰ ἐπηγγελμένα τὸ πρῶτον ἐξετάσαιμεν καὶ τὴν ἐν τοῖς εὐαγγελίοις περὶ αὐτοῦ θεολογίαν ἀπὸ τῆς παλαιᾶς καὶ προφητικῆς μαρτυρίας πιστώσαιμεν.
ΙΙ. ' φέρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται, καὶ ἡμεῖς ἑλογικά- ο μεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ καὶ ἐν πληγῇ, καὶ ἐν 2- χώσει· αὐτὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν. » Ἀλλὰ καὶ Ἰωάννης ὁ Βαπτιστής ἰδὼν τὸν Κύριον εἶπεν· Ιδε ὁ ᾿Αμνὸς τοῦ Θεοῦ ὁ αἴρων τὰς ἁμαρ τίας τοῦ κόσμου. » Καὶ ὁ Παῦλος τούτοις παραπλη σίως περὶ αὐτοῦ γράφων φησί· « Τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησεν, ἵνα ἡμεῖς δικαιοσύνη Θεοῦ γινώμεθα ἐν αὐτῷ·, καὶ • Χριστὸς ἡμᾶς ἐξηγόρασεν ἐκ τῆς κατάρας τοῦ νόμου, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα. Ταῦτα δὴ οὖν ἅπαντα θεσπίζουσα ή προφητεία ἐδήλου δι' ὧν φησι· ι Καὶ Ἰησοῦς ἦν ἐνδεδυμένος ἱμάτια ῥυπαρά· ο πλὴν ἀλλὰ ταῦτα ἀποθέμενος κατὰ τὴν εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον, καὶ τὴν ἀπὸ τῆς καθ᾿ ἡμᾶς αἰχμαλωσίας εἰς τὰ οἰκεῖα ἐπάνοδον, τῷ τῆς πατρι- κῆς θεότητος στεφανοῦται διαδήματι, καὶ τὴν λαμ- προτάτην στολήν τοῦ πατρικοῦ φωτός περιτίθεται, κιδάρει τε ἐνθέῳ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἀρχιερατικοῖς κό- σμοις κατακοσμείται· οὐ χαλεπὰ δὲ καὶ τὰ κατὰ τὸν διάβολον ἀποδοῦναι, ὃς ἔτι καὶ νῦν ἀντικείμενος τῇ τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίᾳ, καὶ τῇ καθ' ὅλης τῆς οἰκου μένης ὑπ' αὐτοῦ ἱδρυνθείσῃ Ἐκκλησίᾳ, αὐτῷ τῷ Σωτῆρι ἡμῶν ἀνθέστηκε, καὶ πρότερον αὐτῷ ἐξ ἐναντίας ἐπιστρατεύσας, ὅτε παρῆν ἡμᾶς ἐκ τῆς ὑπ' αὐτοῦ αἰχμαλωσίας ῥνόμενος. Ἐπείρασε γοῦν αὐτὸν καὶ πρότερον, καὶ δεύτερον, ὅτε κατὰ τὸ πάθος τὴν ἐπιβουλὴν αὐτῷ συνεσκευάσατο. Ἐφ᾽ οἷς ἅπασι καὶ τὸν διάβολον καὶ τοὺς ὑπ' αὐτῷ πάντας ἀοράτους ἐχθρούς τε καὶ πολεμίους τροπωσάμενος, τοὺς αἰχ μαλώτους ἡμᾶς οἰκείους αὐτοῦ κατηρτήσατο, καὶ ἐξ ἡμῶν αὐτῶν, ὡσὰν ἐκ λίθων ζώντων, τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ καὶ τὸ τῆς εὐσεβείας πολίτευμα ἐστήσατο, ὥστε εἰκότως ἐφαρμόζειν αὐτῷ τὸ λόγον φάσκον. Ἰδοὺ ἀνὴρ, ᾿Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ· καὶ ὑποκάτωθεν αὐτοῦ ἀνατελεῖ, καὶ οἰκοδομήσει τὸν οἶκον Κυρίου· καὶ αὐτ τὸς λήψεται ἀρετὴν, καὶ καθιεῖται, καὶ κατάρξει ἐπὶ τοῦ θρόνου. » Πρόσχες δ' οὖν ἐπιμελῶς, τίνα τρόπον νῦν μὲν πνευματικῶς περὶ τοῦ πάλαι γεγονότος Ιτ- σοῦ, τοῦ τὴν εἰκόνα τοῦ ἀληθοῦς φέροντος, φησὶ τὸ, • Ἰδοὺ ἀνὴρ, Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ· ν ὕστερον δὲ ὑποδὰς ὡς περὶ ἑτέρου ὄντος ᾿Ανατολής, αὐτῷ δὲ τότε παρόντι Ἰησοῦ λέλεκται· « Ακουε δή, Ἰησοῦ ὁ ἱερεὺς ὁ μέγας, σὺ καὶ οἱ πλησίον σοῦ, διότι ἄνδρες τερατοσκόποι εἰσίν. Ἰδοὺ ἄγω τὸν δοῦλόν μου Ανα- τολήν. » Εἰ δὴ οὖν ὁ λόγος ἦν περὶ μέλλοντος ἥξειν ἑτέρου, ἀληθέστερον παρὰ τὸν τότε Ανατολῆς ὀνο- μαζομένου, εἰκὼν ἄρα τοῦ μέλλοντος ἥξειν ᾿Ανατολῆς ἐκεῖνος ἦν, ὡς ἐν εἰκόνι οὐ μόνον Ἰησοῦς, ἀλλὰ καὶ Ανατολή προσαγορευόμενος, εἶχε ὡς πρὸς παρόντα αὐτὸν τὸ, « Ἰδοὺ ἀνὴρ, ᾿Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ, ο ελέ- γετο. Εἰκότως οὖν τῆς εἰκόνος ἕνεκα καὶ οὗτος τῆς Σωτῆρος προσηγορίας ηξίωτο, ὡσπεροῦν καὶ τῆς Ανατολῆς. Ἐπεὶ δὴ σωτήριον Θεοῦ εἰς τὴν Ἑλλάδα φωνὴν τὸ τοῦ Ἰησοῦ μεταληφθὲν ὄνομα σημαίνει· » EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. B - APOLOGETICA. charitateque erga nos sua sustinuit. Quapropter A Isaias sic ait: Hic peccata nostra fert, et pro nobis est in dolore, et nos existimavimus eum esse in la- bore et in plaga et in afflictione: ipse autem vulnera- tus est propter peccata nostra, et infirmatus est pro- pter iniquitates nostras 88: > quin etiam Joannes Baptista, cum Dominum vidisset ait : . Ecce Agnus Dei, qui tollit peccata mundi s. Pau- Jus quoque his similia scribens de illo inquit : • Eum qui peccatum non novit, pro nobis pecca- tum fecit, ut nos efficeremur justitia Dei in ipso 0;, item : « Christus nos redemit de maledicto legis, factus pro nobis maledictum . . Hæc igitur universa dum canit propheta, apertius ea ipsa si- gnificat ubi ait: Et Jesus erat indutus vestibus sordidis " ; ; verumtamen, iis depositis quo tem- pore in calum ascendit, ac de servitute nostra ad ea quæ ipsius propria sunt, reversus est, tum vero paternæ divinitatis diademate est coronatus, et paterni luminis splendidissimum ve- stimentam indutus, cidarique divina, atque aliis pontificiis ornamentis decoratus. Non est autem dif- ficile etiam ea quæ ad diabolum spectant interpre- tari, qui quidem etiam nunc dum Christi doctrinæ adversatur, atque illi Ecclesiæ, quæ a Christo per totum terrarum orbem erecta est, ipsi Salvatori nostro adversatur, utpote qui antea quoque contra illum stelerit, dum is adest nos a servitute quam sub hoc ferebamus, liberaturus: nempe illum hic tentavit et semel prius, et iterum postea, cum sub ipsam passionem illi insidias comparavit, ad extre- mum ille cum et ipsum diabolum, et eos qui sub ipso degunt, universos, et inimicos et hostes, visum nostrum effugientes, in fugam vertisset, nos qui captivi tenebamur, suos effecit domesticos, atque de nobis ipsis, tanquam de vivis lapidibus, domum Dei, ipsamque pietatis rempublicam struxit, ut jure ac merito illi oraculum sit accommodandum, quod ait : « Ecce vir, Oriens nomen ei, et subter ipsum orietur, et edificabit domum Domini, et ipse acci- piet virtutem, et sedebit, et principatum tenebit in sede sua s. » Attende igitur diligenter, quemadmo- dum hic quidem spirituali quodain more de anti- quo loquens Jesu, qui imaginem veri ferebat, sic dicat : Ecce vir, Oriens nomen ei., Paululum vero progressus, quasi de alio qui sit Oriens, ipsi illi qui Lunc aderat, Jesu dixerit: « Audi jam nunc, Jesu, sacerdos inagne, et tu, et proximi tui, quoniam viri prodigiorum inspectores sunt. Ecce ego adduco servum meum, Orientem ". Si igitur sermo erat de alio qui venturus esset, ac verius quam ille, qui tunc aderat, Oriens nominandus, certe imago venturi Orientis ille erat: utpote qui in imagine non solum Jesus, sed etiam Oriens diceretur, si quidem tan- quam ad ipsum praesentem, verba illa : « Ecce vir, Oriens nomen ei, ad illum dicta sumt. Merito igi- FO C Zach. VI, p Isa. Lili, 4-5. * Joan. 4, 29. II Cor. v, 21. 12-13. • Zach. ut S. » Gal. 1, 13. "Zach, III, 3.
ἀναγκαῖον [δὲ] προεπισκέψασθαι ὁποῖός ποτε ἦν ὁ τρόπος τῆς παρ’ Ἑβραίοις τῶν προφητῶν θεοληψίας, παρ’ ὧν καὶ τὰ προηγορευμένα προπεπαιδεύμεθα. Μαντεῖα καὶ χρηστήρια πανταχόσε γῆς Ἕλληνες καὶ βάρβαροι μνημονεύουσι συστῆναι. ταῦτα δέ φασιν ἐκ προνοίας τοῦ δημιουργοῦ ἐπὶ χρῆσιν καὶ ὠφέλειαν τῶν ἀνθρώπων καταδειχθῆναι, ὡς μηδὲν εἶναι τὸ διαφέρον τῶν παρ’ Ἑβραίοις προφητῶν πρὸς τὰ τῶν λοιπῶν ἐθνῶν χρηστήρια· ὡς γὰρ Ἑβραίοις διὰ τῶν τοιῶνδε προφητῶν οὕτως καὶ τοῖς ἄλλοις ἔθνεσιν διὰ τῶν κατὰ τόπον μαντειῶν τὸν ἐπὶ πάντων θεὸν χρᾶν καὶ τὰ συμφέροντα ὑποτίθεσθαι. μὴ γὰρ Ἰουδαίων μόνον εἶναι θεὸν ἀλλὰ καὶ τῶν λοιπῶν ἁπάντων ἀνθρώπων, καὶ οὐ μᾶλλον ἐκείνων ἢ τούτων κήδεσθαι, πάντων δ’ ἐξ ἴσου προνοεῖν.
ΙΙ. ' φέρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται, καὶ ἡμεῖς ἑλογικά- ο μεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ καὶ ἐν πληγῇ, καὶ ἐν 2- χώσει· αὐτὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν. » Ἀλλὰ καὶ Ἰωάννης ὁ Βαπτιστής ἰδὼν τὸν Κύριον εἶπεν· Ιδε ὁ ᾿Αμνὸς τοῦ Θεοῦ ὁ αἴρων τὰς ἁμαρ τίας τοῦ κόσμου. » Καὶ ὁ Παῦλος τούτοις παραπλη σίως περὶ αὐτοῦ γράφων φησί· « Τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησεν, ἵνα ἡμεῖς δικαιοσύνη Θεοῦ γινώμεθα ἐν αὐτῷ·, καὶ • Χριστὸς ἡμᾶς ἐξηγόρασεν ἐκ τῆς κατάρας τοῦ νόμου, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα. Ταῦτα δὴ οὖν ἅπαντα θεσπίζουσα ή προφητεία ἐδήλου δι' ὧν φησι· ι Καὶ Ἰησοῦς ἦν ἐνδεδυμένος ἱμάτια ῥυπαρά· ο πλὴν ἀλλὰ ταῦτα ἀποθέμενος κατὰ τὴν εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον, καὶ τὴν ἀπὸ τῆς καθ᾿ ἡμᾶς αἰχμαλωσίας εἰς τὰ οἰκεῖα ἐπάνοδον, τῷ τῆς πατρι- κῆς θεότητος στεφανοῦται διαδήματι, καὶ τὴν λαμ- προτάτην στολήν τοῦ πατρικοῦ φωτός περιτίθεται, κιδάρει τε ἐνθέῳ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἀρχιερατικοῖς κό- σμοις κατακοσμείται· οὐ χαλεπὰ δὲ καὶ τὰ κατὰ τὸν διάβολον ἀποδοῦναι, ὃς ἔτι καὶ νῦν ἀντικείμενος τῇ τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίᾳ, καὶ τῇ καθ' ὅλης τῆς οἰκου μένης ὑπ' αὐτοῦ ἱδρυνθείσῃ Ἐκκλησίᾳ, αὐτῷ τῷ Σωτῆρι ἡμῶν ἀνθέστηκε, καὶ πρότερον αὐτῷ ἐξ ἐναντίας ἐπιστρατεύσας, ὅτε παρῆν ἡμᾶς ἐκ τῆς ὑπ' αὐτοῦ αἰχμαλωσίας ῥνόμενος. Ἐπείρασε γοῦν αὐτὸν καὶ πρότερον, καὶ δεύτερον, ὅτε κατὰ τὸ πάθος τὴν ἐπιβουλὴν αὐτῷ συνεσκευάσατο. Ἐφ᾽ οἷς ἅπασι καὶ τὸν διάβολον καὶ τοὺς ὑπ' αὐτῷ πάντας ἀοράτους ἐχθρούς τε καὶ πολεμίους τροπωσάμενος, τοὺς αἰχ μαλώτους ἡμᾶς οἰκείους αὐτοῦ κατηρτήσατο, καὶ ἐξ ἡμῶν αὐτῶν, ὡσὰν ἐκ λίθων ζώντων, τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ καὶ τὸ τῆς εὐσεβείας πολίτευμα ἐστήσατο, ὥστε εἰκότως ἐφαρμόζειν αὐτῷ τὸ λόγον φάσκον. Ἰδοὺ ἀνὴρ, ᾿Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ· καὶ ὑποκάτωθεν αὐτοῦ ἀνατελεῖ, καὶ οἰκοδομήσει τὸν οἶκον Κυρίου· καὶ αὐτ τὸς λήψεται ἀρετὴν, καὶ καθιεῖται, καὶ κατάρξει ἐπὶ τοῦ θρόνου. » Πρόσχες δ' οὖν ἐπιμελῶς, τίνα τρόπον νῦν μὲν πνευματικῶς περὶ τοῦ πάλαι γεγονότος Ιτ- σοῦ, τοῦ τὴν εἰκόνα τοῦ ἀληθοῦς φέροντος, φησὶ τὸ, • Ἰδοὺ ἀνὴρ, Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ· ν ὕστερον δὲ ὑποδὰς ὡς περὶ ἑτέρου ὄντος ᾿Ανατολής, αὐτῷ δὲ τότε παρόντι Ἰησοῦ λέλεκται· « Ακουε δή, Ἰησοῦ ὁ ἱερεὺς ὁ μέγας, σὺ καὶ οἱ πλησίον σοῦ, διότι ἄνδρες τερατοσκόποι εἰσίν. Ἰδοὺ ἄγω τὸν δοῦλόν μου Ανα- τολήν. » Εἰ δὴ οὖν ὁ λόγος ἦν περὶ μέλλοντος ἥξειν ἑτέρου, ἀληθέστερον παρὰ τὸν τότε Ανατολῆς ὀνο- μαζομένου, εἰκὼν ἄρα τοῦ μέλλοντος ἥξειν ᾿Ανατολῆς ἐκεῖνος ἦν, ὡς ἐν εἰκόνι οὐ μόνον Ἰησοῦς, ἀλλὰ καὶ Ανατολή προσαγορευόμενος, εἶχε ὡς πρὸς παρόντα αὐτὸν τὸ, « Ἰδοὺ ἀνὴρ, ᾿Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ, ο ελέ- γετο. Εἰκότως οὖν τῆς εἰκόνος ἕνεκα καὶ οὗτος τῆς Σωτῆρος προσηγορίας ηξίωτο, ὡσπεροῦν καὶ τῆς Ανατολῆς. Ἐπεὶ δὴ σωτήριον Θεοῦ εἰς τὴν Ἑλλάδα φωνὴν τὸ τοῦ Ἰησοῦ μεταληφθὲν ὄνομα σημαίνει· » EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. B - APOLOGETICA. charitateque erga nos sua sustinuit. Quapropter A Isaias sic ait: Hic peccata nostra fert, et pro nobis est in dolore, et nos existimavimus eum esse in la- bore et in plaga et in afflictione: ipse autem vulnera- tus est propter peccata nostra, et infirmatus est pro- pter iniquitates nostras 88: > quin etiam Joannes Baptista, cum Dominum vidisset ait : . Ecce Agnus Dei, qui tollit peccata mundi s. Pau- Jus quoque his similia scribens de illo inquit : • Eum qui peccatum non novit, pro nobis pecca- tum fecit, ut nos efficeremur justitia Dei in ipso 0;, item : « Christus nos redemit de maledicto legis, factus pro nobis maledictum . . Hæc igitur universa dum canit propheta, apertius ea ipsa si- gnificat ubi ait: Et Jesus erat indutus vestibus sordidis " ; ; verumtamen, iis depositis quo tem- pore in calum ascendit, ac de servitute nostra ad ea quæ ipsius propria sunt, reversus est, tum vero paternæ divinitatis diademate est coronatus, et paterni luminis splendidissimum ve- stimentam indutus, cidarique divina, atque aliis pontificiis ornamentis decoratus. Non est autem dif- ficile etiam ea quæ ad diabolum spectant interpre- tari, qui quidem etiam nunc dum Christi doctrinæ adversatur, atque illi Ecclesiæ, quæ a Christo per totum terrarum orbem erecta est, ipsi Salvatori nostro adversatur, utpote qui antea quoque contra illum stelerit, dum is adest nos a servitute quam sub hoc ferebamus, liberaturus: nempe illum hic tentavit et semel prius, et iterum postea, cum sub ipsam passionem illi insidias comparavit, ad extre- mum ille cum et ipsum diabolum, et eos qui sub ipso degunt, universos, et inimicos et hostes, visum nostrum effugientes, in fugam vertisset, nos qui captivi tenebamur, suos effecit domesticos, atque de nobis ipsis, tanquam de vivis lapidibus, domum Dei, ipsamque pietatis rempublicam struxit, ut jure ac merito illi oraculum sit accommodandum, quod ait : « Ecce vir, Oriens nomen ei, et subter ipsum orietur, et edificabit domum Domini, et ipse acci- piet virtutem, et sedebit, et principatum tenebit in sede sua s. » Attende igitur diligenter, quemadmo- dum hic quidem spirituali quodain more de anti- quo loquens Jesu, qui imaginem veri ferebat, sic dicat : Ecce vir, Oriens nomen ei., Paululum vero progressus, quasi de alio qui sit Oriens, ipsi illi qui Lunc aderat, Jesu dixerit: « Audi jam nunc, Jesu, sacerdos inagne, et tu, et proximi tui, quoniam viri prodigiorum inspectores sunt. Ecce ego adduco servum meum, Orientem ". Si igitur sermo erat de alio qui venturus esset, ac verius quam ille, qui tunc aderat, Oriens nominandus, certe imago venturi Orientis ille erat: utpote qui in imagine non solum Jesus, sed etiam Oriens diceretur, si quidem tan- quam ad ipsum praesentem, verba illa : « Ecce vir, Oriens nomen ei, ad illum dicta sumt. Merito igi- FO C Zach. VI, p Isa. Lili, 4-5. * Joan. 4, 29. II Cor. v, 21. 12-13. • Zach. ut S. » Gal. 1, 13. "Zach, III, 3.
ὥσπερ οὖν καὶ ἥλιον ἀφθόνως τοῖς πᾶσι δεδωρῆσθαι, ἀλλ’ οὐ μόνοις Ἑβραίοις, καὶ τὰς ἐτησίους τῶν ἐπιτηδείων χορηγίας, σωμάτων τε τοῖς πᾶσιν κατασκευὴν ὁμοίαν, ἕνα τε γενέσεως τοῖς πᾶσι τρόπον, καὶ φύσιν λογικῆς ψυχῆς μίαν, οὕτω δὲ καὶ τῆς τῶν μελλόντων προγνώσεως τὴν ἐπιστήμην πᾶσιν ἀνθρώποις ἀφθόνως παρέχειν, τοῖς μὲν διὰ προφητῶν ἀνδρῶν, τοῖς δὲ διὰ χρηστηρίων, τοῖς δὲ δι’ ὀρνίθων πτήσεως, ἢ διὰ θυτικῆς, ἢ δι’ ὀνειροπομπείας, ἢ διὰ κληδόνων, ἢ παλμῶν, ἤ τινων ἑτέρων συμβόλων. ταῦτα γάρ φασιν πᾶσιν ἀνθρώποις ἐκ τῆς τοῦ θεοῦ προνοίας δεδωρῆσθαι, ὡς μηδὲν πλέον ἔχειν δοκεῖν τοὺς Ἑβραίων προφήτας. Τοιοῦτος μὲν οὖν ὁ παρ’ ἐκείνων λόγος. ὁ δὲ παρ’ ἡμῶν ὧδέ πως αὐτοῖς ἀπαντήσεται· εἰ μέν τις συνίστη λόγος θεοὺς ἀληθῶς ἢ θείας δυνάμεις ἢ δαίμονας ἀγαθοὺς ἐφεστάναι τοῖς τῶν εἰρημένων μαντείοις ἢ τοῖς οἰωνοῖς ἢ τοῖς λοιποῖς τοῖς κατωνομασμένοις, ἦν ἂν χώραν ἀπονεῖμαι τοῖς λεγομένοις, ὡς τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ κἀκεῖνα τοῖς χρωμένοις ἐπ’ ὠφελείᾳ δεδωρημένου·
ΙΙ. ' φέρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται, καὶ ἡμεῖς ἑλογικά- ο μεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ καὶ ἐν πληγῇ, καὶ ἐν 2- χώσει· αὐτὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν. » Ἀλλὰ καὶ Ἰωάννης ὁ Βαπτιστής ἰδὼν τὸν Κύριον εἶπεν· Ιδε ὁ ᾿Αμνὸς τοῦ Θεοῦ ὁ αἴρων τὰς ἁμαρ τίας τοῦ κόσμου. » Καὶ ὁ Παῦλος τούτοις παραπλη σίως περὶ αὐτοῦ γράφων φησί· « Τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησεν, ἵνα ἡμεῖς δικαιοσύνη Θεοῦ γινώμεθα ἐν αὐτῷ·, καὶ • Χριστὸς ἡμᾶς ἐξηγόρασεν ἐκ τῆς κατάρας τοῦ νόμου, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα. Ταῦτα δὴ οὖν ἅπαντα θεσπίζουσα ή προφητεία ἐδήλου δι' ὧν φησι· ι Καὶ Ἰησοῦς ἦν ἐνδεδυμένος ἱμάτια ῥυπαρά· ο πλὴν ἀλλὰ ταῦτα ἀποθέμενος κατὰ τὴν εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον, καὶ τὴν ἀπὸ τῆς καθ᾿ ἡμᾶς αἰχμαλωσίας εἰς τὰ οἰκεῖα ἐπάνοδον, τῷ τῆς πατρι- κῆς θεότητος στεφανοῦται διαδήματι, καὶ τὴν λαμ- προτάτην στολήν τοῦ πατρικοῦ φωτός περιτίθεται, κιδάρει τε ἐνθέῳ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἀρχιερατικοῖς κό- σμοις κατακοσμείται· οὐ χαλεπὰ δὲ καὶ τὰ κατὰ τὸν διάβολον ἀποδοῦναι, ὃς ἔτι καὶ νῦν ἀντικείμενος τῇ τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίᾳ, καὶ τῇ καθ' ὅλης τῆς οἰκου μένης ὑπ' αὐτοῦ ἱδρυνθείσῃ Ἐκκλησίᾳ, αὐτῷ τῷ Σωτῆρι ἡμῶν ἀνθέστηκε, καὶ πρότερον αὐτῷ ἐξ ἐναντίας ἐπιστρατεύσας, ὅτε παρῆν ἡμᾶς ἐκ τῆς ὑπ' αὐτοῦ αἰχμαλωσίας ῥνόμενος. Ἐπείρασε γοῦν αὐτὸν καὶ πρότερον, καὶ δεύτερον, ὅτε κατὰ τὸ πάθος τὴν ἐπιβουλὴν αὐτῷ συνεσκευάσατο. Ἐφ᾽ οἷς ἅπασι καὶ τὸν διάβολον καὶ τοὺς ὑπ' αὐτῷ πάντας ἀοράτους ἐχθρούς τε καὶ πολεμίους τροπωσάμενος, τοὺς αἰχ μαλώτους ἡμᾶς οἰκείους αὐτοῦ κατηρτήσατο, καὶ ἐξ ἡμῶν αὐτῶν, ὡσὰν ἐκ λίθων ζώντων, τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ καὶ τὸ τῆς εὐσεβείας πολίτευμα ἐστήσατο, ὥστε εἰκότως ἐφαρμόζειν αὐτῷ τὸ λόγον φάσκον. Ἰδοὺ ἀνὴρ, ᾿Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ· καὶ ὑποκάτωθεν αὐτοῦ ἀνατελεῖ, καὶ οἰκοδομήσει τὸν οἶκον Κυρίου· καὶ αὐτ τὸς λήψεται ἀρετὴν, καὶ καθιεῖται, καὶ κατάρξει ἐπὶ τοῦ θρόνου. » Πρόσχες δ' οὖν ἐπιμελῶς, τίνα τρόπον νῦν μὲν πνευματικῶς περὶ τοῦ πάλαι γεγονότος Ιτ- σοῦ, τοῦ τὴν εἰκόνα τοῦ ἀληθοῦς φέροντος, φησὶ τὸ, • Ἰδοὺ ἀνὴρ, Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ· ν ὕστερον δὲ ὑποδὰς ὡς περὶ ἑτέρου ὄντος ᾿Ανατολής, αὐτῷ δὲ τότε παρόντι Ἰησοῦ λέλεκται· « Ακουε δή, Ἰησοῦ ὁ ἱερεὺς ὁ μέγας, σὺ καὶ οἱ πλησίον σοῦ, διότι ἄνδρες τερατοσκόποι εἰσίν. Ἰδοὺ ἄγω τὸν δοῦλόν μου Ανα- τολήν. » Εἰ δὴ οὖν ὁ λόγος ἦν περὶ μέλλοντος ἥξειν ἑτέρου, ἀληθέστερον παρὰ τὸν τότε Ανατολῆς ὀνο- μαζομένου, εἰκὼν ἄρα τοῦ μέλλοντος ἥξειν ᾿Ανατολῆς ἐκεῖνος ἦν, ὡς ἐν εἰκόνι οὐ μόνον Ἰησοῦς, ἀλλὰ καὶ Ανατολή προσαγορευόμενος, εἶχε ὡς πρὸς παρόντα αὐτὸν τὸ, « Ἰδοὺ ἀνὴρ, ᾿Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ, ο ελέ- γετο. Εἰκότως οὖν τῆς εἰκόνος ἕνεκα καὶ οὗτος τῆς Σωτῆρος προσηγορίας ηξίωτο, ὡσπεροῦν καὶ τῆς Ανατολῆς. Ἐπεὶ δὴ σωτήριον Θεοῦ εἰς τὴν Ἑλλάδα φωνὴν τὸ τοῦ Ἰησοῦ μεταληφθὲν ὄνομα σημαίνει· » EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. B - APOLOGETICA. charitateque erga nos sua sustinuit. Quapropter A Isaias sic ait: Hic peccata nostra fert, et pro nobis est in dolore, et nos existimavimus eum esse in la- bore et in plaga et in afflictione: ipse autem vulnera- tus est propter peccata nostra, et infirmatus est pro- pter iniquitates nostras 88: > quin etiam Joannes Baptista, cum Dominum vidisset ait : . Ecce Agnus Dei, qui tollit peccata mundi s. Pau- Jus quoque his similia scribens de illo inquit : • Eum qui peccatum non novit, pro nobis pecca- tum fecit, ut nos efficeremur justitia Dei in ipso 0;, item : « Christus nos redemit de maledicto legis, factus pro nobis maledictum . . Hæc igitur universa dum canit propheta, apertius ea ipsa si- gnificat ubi ait: Et Jesus erat indutus vestibus sordidis " ; ; verumtamen, iis depositis quo tem- pore in calum ascendit, ac de servitute nostra ad ea quæ ipsius propria sunt, reversus est, tum vero paternæ divinitatis diademate est coronatus, et paterni luminis splendidissimum ve- stimentam indutus, cidarique divina, atque aliis pontificiis ornamentis decoratus. Non est autem dif- ficile etiam ea quæ ad diabolum spectant interpre- tari, qui quidem etiam nunc dum Christi doctrinæ adversatur, atque illi Ecclesiæ, quæ a Christo per totum terrarum orbem erecta est, ipsi Salvatori nostro adversatur, utpote qui antea quoque contra illum stelerit, dum is adest nos a servitute quam sub hoc ferebamus, liberaturus: nempe illum hic tentavit et semel prius, et iterum postea, cum sub ipsam passionem illi insidias comparavit, ad extre- mum ille cum et ipsum diabolum, et eos qui sub ipso degunt, universos, et inimicos et hostes, visum nostrum effugientes, in fugam vertisset, nos qui captivi tenebamur, suos effecit domesticos, atque de nobis ipsis, tanquam de vivis lapidibus, domum Dei, ipsamque pietatis rempublicam struxit, ut jure ac merito illi oraculum sit accommodandum, quod ait : « Ecce vir, Oriens nomen ei, et subter ipsum orietur, et edificabit domum Domini, et ipse acci- piet virtutem, et sedebit, et principatum tenebit in sede sua s. » Attende igitur diligenter, quemadmo- dum hic quidem spirituali quodain more de anti- quo loquens Jesu, qui imaginem veri ferebat, sic dicat : Ecce vir, Oriens nomen ei., Paululum vero progressus, quasi de alio qui sit Oriens, ipsi illi qui Lunc aderat, Jesu dixerit: « Audi jam nunc, Jesu, sacerdos inagne, et tu, et proximi tui, quoniam viri prodigiorum inspectores sunt. Ecce ego adduco servum meum, Orientem ". Si igitur sermo erat de alio qui venturus esset, ac verius quam ille, qui tunc aderat, Oriens nominandus, certe imago venturi Orientis ille erat: utpote qui in imagine non solum Jesus, sed etiam Oriens diceretur, si quidem tan- quam ad ipsum praesentem, verba illa : « Ecce vir, Oriens nomen ei, ad illum dicta sumt. Merito igi- FO C Zach. VI, p Isa. Lili, 4-5. * Joan. 4, 29. II Cor. v, 21. 12-13. • Zach. ut S. » Gal. 1, 13. "Zach, III, 3.
Book VLiber Quintus
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
εἰ δὲ ἐντελέσιν ἀποδείξεσιν καὶ αὐτῶν Ἑλλήνων ὁμολογίαις ἤδη πρότερον δαίμονας αὐτοὺς εἶναι, καὶ οὐδ’ ἀγαθοὺς πάσης δὲ βλάβης καὶ μοχθηρίας αἰτίους, πῶς ἂν δύναιντο θεοῦ εἶναι προφῆται; φαύλους δὲ αὐτοὺς ὁ λόγος ἐφώρασεν διὰ τῆς Εὐαγγελικῆς Προπαρασκευῆς, ἔκ τε τῆς πάλαι κατὰ πάντα τόπον καὶ πόλιν καὶ χώραν συντελουμένης αὐτοῖς ἀνθρωποθυσίας, ἔκ τε ὧν ἠπάτων τοὺς ἐρωτῶντας ἀγνοίᾳ τοῦ μέλλοντος, ἔκ τε ὧν ἡλίσκοντο μυρία ψευδόμενοι, τοτὲ μὲν ἐκ τοῦ προφανοῦς, τοτὲ δὲ διὰ τῆς τῶν χρησμῶν ἀμφιβολίας, δι’ ἧς τοὺς πρόσφυγας πλείστοις πλειστάκις περιβάλλοντες κακοῖς ἀπηλέ[γ]χθησαν, καὶ ἐπεὶ προαπεδείκνυτο μιαρὸν αὐτῶν καὶ ἀκάθαρτον τὸ φῦλον ἐκ τοῦ χαίρειν αἰσχραῖς καὶ ἀκολάστοις περὶ αὐτῶν λεγομέναις ᾠδαῖς καὶ ὕμνοις καὶ μυθικοῖς διηγήμασιν ἱστορίαις τε ἀσέμνοις καὶ ἐπιβλαβέσιν, ἃς καὶ καθ’ ἑαυτῶν κυροῦντες καὶ ὡς ἀληθεῖς βεβαιοῦντες ἥλωσαν. Καὶ τέλος ἁπάντων ἔλεγχος τῆς ἀδρανοῦς αὐτῶν φύσεως ἦν τὸ σβεσθῆναι καὶ μηκέθ’ ὁμοίως ..., καὶ σβεσθῆναι μὴ ἄλλοτε ἢ ἀπὸ τῶν χρόνων τῆς ἐπιφανείας τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ·
ΙΙ. ' φέρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται, καὶ ἡμεῖς ἑλογικά- ο μεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ καὶ ἐν πληγῇ, καὶ ἐν 2- χώσει· αὐτὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν. » Ἀλλὰ καὶ Ἰωάννης ὁ Βαπτιστής ἰδὼν τὸν Κύριον εἶπεν· Ιδε ὁ ᾿Αμνὸς τοῦ Θεοῦ ὁ αἴρων τὰς ἁμαρ τίας τοῦ κόσμου. » Καὶ ὁ Παῦλος τούτοις παραπλη σίως περὶ αὐτοῦ γράφων φησί· « Τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησεν, ἵνα ἡμεῖς δικαιοσύνη Θεοῦ γινώμεθα ἐν αὐτῷ·, καὶ • Χριστὸς ἡμᾶς ἐξηγόρασεν ἐκ τῆς κατάρας τοῦ νόμου, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα. Ταῦτα δὴ οὖν ἅπαντα θεσπίζουσα ή προφητεία ἐδήλου δι' ὧν φησι· ι Καὶ Ἰησοῦς ἦν ἐνδεδυμένος ἱμάτια ῥυπαρά· ο πλὴν ἀλλὰ ταῦτα ἀποθέμενος κατὰ τὴν εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον, καὶ τὴν ἀπὸ τῆς καθ᾿ ἡμᾶς αἰχμαλωσίας εἰς τὰ οἰκεῖα ἐπάνοδον, τῷ τῆς πατρι- κῆς θεότητος στεφανοῦται διαδήματι, καὶ τὴν λαμ- προτάτην στολήν τοῦ πατρικοῦ φωτός περιτίθεται, κιδάρει τε ἐνθέῳ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἀρχιερατικοῖς κό- σμοις κατακοσμείται· οὐ χαλεπὰ δὲ καὶ τὰ κατὰ τὸν διάβολον ἀποδοῦναι, ὃς ἔτι καὶ νῦν ἀντικείμενος τῇ τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίᾳ, καὶ τῇ καθ' ὅλης τῆς οἰκου μένης ὑπ' αὐτοῦ ἱδρυνθείσῃ Ἐκκλησίᾳ, αὐτῷ τῷ Σωτῆρι ἡμῶν ἀνθέστηκε, καὶ πρότερον αὐτῷ ἐξ ἐναντίας ἐπιστρατεύσας, ὅτε παρῆν ἡμᾶς ἐκ τῆς ὑπ' αὐτοῦ αἰχμαλωσίας ῥνόμενος. Ἐπείρασε γοῦν αὐτὸν καὶ πρότερον, καὶ δεύτερον, ὅτε κατὰ τὸ πάθος τὴν ἐπιβουλὴν αὐτῷ συνεσκευάσατο. Ἐφ᾽ οἷς ἅπασι καὶ τὸν διάβολον καὶ τοὺς ὑπ' αὐτῷ πάντας ἀοράτους ἐχθρούς τε καὶ πολεμίους τροπωσάμενος, τοὺς αἰχ μαλώτους ἡμᾶς οἰκείους αὐτοῦ κατηρτήσατο, καὶ ἐξ ἡμῶν αὐτῶν, ὡσὰν ἐκ λίθων ζώντων, τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ καὶ τὸ τῆς εὐσεβείας πολίτευμα ἐστήσατο, ὥστε εἰκότως ἐφαρμόζειν αὐτῷ τὸ λόγον φάσκον. Ἰδοὺ ἀνὴρ, ᾿Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ· καὶ ὑποκάτωθεν αὐτοῦ ἀνατελεῖ, καὶ οἰκοδομήσει τὸν οἶκον Κυρίου· καὶ αὐτ τὸς λήψεται ἀρετὴν, καὶ καθιεῖται, καὶ κατάρξει ἐπὶ τοῦ θρόνου. » Πρόσχες δ' οὖν ἐπιμελῶς, τίνα τρόπον νῦν μὲν πνευματικῶς περὶ τοῦ πάλαι γεγονότος Ιτ- σοῦ, τοῦ τὴν εἰκόνα τοῦ ἀληθοῦς φέροντος, φησὶ τὸ, • Ἰδοὺ ἀνὴρ, Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ· ν ὕστερον δὲ ὑποδὰς ὡς περὶ ἑτέρου ὄντος ᾿Ανατολής, αὐτῷ δὲ τότε παρόντι Ἰησοῦ λέλεκται· « Ακουε δή, Ἰησοῦ ὁ ἱερεὺς ὁ μέγας, σὺ καὶ οἱ πλησίον σοῦ, διότι ἄνδρες τερατοσκόποι εἰσίν. Ἰδοὺ ἄγω τὸν δοῦλόν μου Ανα- τολήν. » Εἰ δὴ οὖν ὁ λόγος ἦν περὶ μέλλοντος ἥξειν ἑτέρου, ἀληθέστερον παρὰ τὸν τότε Ανατολῆς ὀνο- μαζομένου, εἰκὼν ἄρα τοῦ μέλλοντος ἥξειν ᾿Ανατολῆς ἐκεῖνος ἦν, ὡς ἐν εἰκόνι οὐ μόνον Ἰησοῦς, ἀλλὰ καὶ Ανατολή προσαγορευόμενος, εἶχε ὡς πρὸς παρόντα αὐτὸν τὸ, « Ἰδοὺ ἀνὴρ, ᾿Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ, ο ελέ- γετο. Εἰκότως οὖν τῆς εἰκόνος ἕνεκα καὶ οὗτος τῆς Σωτῆρος προσηγορίας ηξίωτο, ὡσπεροῦν καὶ τῆς Ανατολῆς. Ἐπεὶ δὴ σωτήριον Θεοῦ εἰς τὴν Ἑλλάδα φωνὴν τὸ τοῦ Ἰησοῦ μεταληφθὲν ὄνομα σημαίνει· » EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. B - APOLOGETICA. charitateque erga nos sua sustinuit. Quapropter A Isaias sic ait: Hic peccata nostra fert, et pro nobis est in dolore, et nos existimavimus eum esse in la- bore et in plaga et in afflictione: ipse autem vulnera- tus est propter peccata nostra, et infirmatus est pro- pter iniquitates nostras 88: > quin etiam Joannes Baptista, cum Dominum vidisset ait : . Ecce Agnus Dei, qui tollit peccata mundi s. Pau- Jus quoque his similia scribens de illo inquit : • Eum qui peccatum non novit, pro nobis pecca- tum fecit, ut nos efficeremur justitia Dei in ipso 0;, item : « Christus nos redemit de maledicto legis, factus pro nobis maledictum . . Hæc igitur universa dum canit propheta, apertius ea ipsa si- gnificat ubi ait: Et Jesus erat indutus vestibus sordidis " ; ; verumtamen, iis depositis quo tem- pore in calum ascendit, ac de servitute nostra ad ea quæ ipsius propria sunt, reversus est, tum vero paternæ divinitatis diademate est coronatus, et paterni luminis splendidissimum ve- stimentam indutus, cidarique divina, atque aliis pontificiis ornamentis decoratus. Non est autem dif- ficile etiam ea quæ ad diabolum spectant interpre- tari, qui quidem etiam nunc dum Christi doctrinæ adversatur, atque illi Ecclesiæ, quæ a Christo per totum terrarum orbem erecta est, ipsi Salvatori nostro adversatur, utpote qui antea quoque contra illum stelerit, dum is adest nos a servitute quam sub hoc ferebamus, liberaturus: nempe illum hic tentavit et semel prius, et iterum postea, cum sub ipsam passionem illi insidias comparavit, ad extre- mum ille cum et ipsum diabolum, et eos qui sub ipso degunt, universos, et inimicos et hostes, visum nostrum effugientes, in fugam vertisset, nos qui captivi tenebamur, suos effecit domesticos, atque de nobis ipsis, tanquam de vivis lapidibus, domum Dei, ipsamque pietatis rempublicam struxit, ut jure ac merito illi oraculum sit accommodandum, quod ait : « Ecce vir, Oriens nomen ei, et subter ipsum orietur, et edificabit domum Domini, et ipse acci- piet virtutem, et sedebit, et principatum tenebit in sede sua s. » Attende igitur diligenter, quemadmo- dum hic quidem spirituali quodain more de anti- quo loquens Jesu, qui imaginem veri ferebat, sic dicat : Ecce vir, Oriens nomen ei., Paululum vero progressus, quasi de alio qui sit Oriens, ipsi illi qui Lunc aderat, Jesu dixerit: « Audi jam nunc, Jesu, sacerdos inagne, et tu, et proximi tui, quoniam viri prodigiorum inspectores sunt. Ecce ego adduco servum meum, Orientem ". Si igitur sermo erat de alio qui venturus esset, ac verius quam ille, qui tunc aderat, Oriens nominandus, certe imago venturi Orientis ille erat: utpote qui in imagine non solum Jesus, sed etiam Oriens diceretur, si quidem tan- quam ad ipsum praesentem, verba illa : « Ecce vir, Oriens nomen ei, ad illum dicta sumt. Merito igi- FO C Zach. VI, p Isa. Lili, 4-5. * Joan. 4, 29. II Cor. v, 21. 12-13. • Zach. ut S. » Gal. 1, 13. "Zach, III, 3.
ἐξ οὗ γὰρ εἰς πάντα τὰ ἔθνη διέδραμεν ὁ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας αὐτοῦ λόγος, ἐξ ἐκείνου καὶ τὰ χρηστήρια διέλιπεν καὶ δαιμόνων θάνατοι μνημονεύονται. πάντα δ’ οὖν ἦν ταῦτα καὶ ἄλλα τούτοις παραπλήσια μυρία, δι’ ὧν πονηροὶ δαίμονες ὄντες, οἱ περὶ ὧν ὁ λόγος ἐν τοῖς τῆς Εὐαγγελικῆς Προπαρασκευῆς, ἀπηλέγχθησαν. εἰ δὴ οὖν τοιοίδε τινὲς τυγχάνουσιν, τίς αἱρεῖ λόγος τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ μαντείας εἶναι ἡγεῖσθαι τὰ τῶν δαιμόνων χρηστήρια ἢ τοῖς τοῦ θεοῦ προφήταις τὰ κατ’ αὐτοὺς παραβάλλειν; ποταπαὶ δὲ αὐτῶν αἱ προρρήσεις, ἅς, ὅτε καὶ ἐδόκουν ὑφεστάναι, πρὸς τοὺς ἐρωτῶντας ἐποιοῦντο; ἆρα οὐχὶ περὶ ἀσέμνων ταπεινῶν τε καὶ εὐτελῶν ἀνδρῶν, πυκτῶν φέρε, ἤ τινων τοιούτων, οὓς θυσίαις τιμᾶν ἐκέλευον; ποῖα δὲ τὰ περὶ τῆς ἀνθρωποθυσίας νενόμιστο; κεφάλαιον γὰρ δὴ τοῦτο τῶν εἰρημένων.
ΙΙ. ' φέρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται, καὶ ἡμεῖς ἑλογικά- ο μεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ καὶ ἐν πληγῇ, καὶ ἐν 2- χώσει· αὐτὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν. » Ἀλλὰ καὶ Ἰωάννης ὁ Βαπτιστής ἰδὼν τὸν Κύριον εἶπεν· Ιδε ὁ ᾿Αμνὸς τοῦ Θεοῦ ὁ αἴρων τὰς ἁμαρ τίας τοῦ κόσμου. » Καὶ ὁ Παῦλος τούτοις παραπλη σίως περὶ αὐτοῦ γράφων φησί· « Τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησεν, ἵνα ἡμεῖς δικαιοσύνη Θεοῦ γινώμεθα ἐν αὐτῷ·, καὶ • Χριστὸς ἡμᾶς ἐξηγόρασεν ἐκ τῆς κατάρας τοῦ νόμου, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα. Ταῦτα δὴ οὖν ἅπαντα θεσπίζουσα ή προφητεία ἐδήλου δι' ὧν φησι· ι Καὶ Ἰησοῦς ἦν ἐνδεδυμένος ἱμάτια ῥυπαρά· ο πλὴν ἀλλὰ ταῦτα ἀποθέμενος κατὰ τὴν εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον, καὶ τὴν ἀπὸ τῆς καθ᾿ ἡμᾶς αἰχμαλωσίας εἰς τὰ οἰκεῖα ἐπάνοδον, τῷ τῆς πατρι- κῆς θεότητος στεφανοῦται διαδήματι, καὶ τὴν λαμ- προτάτην στολήν τοῦ πατρικοῦ φωτός περιτίθεται, κιδάρει τε ἐνθέῳ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἀρχιερατικοῖς κό- σμοις κατακοσμείται· οὐ χαλεπὰ δὲ καὶ τὰ κατὰ τὸν διάβολον ἀποδοῦναι, ὃς ἔτι καὶ νῦν ἀντικείμενος τῇ τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίᾳ, καὶ τῇ καθ' ὅλης τῆς οἰκου μένης ὑπ' αὐτοῦ ἱδρυνθείσῃ Ἐκκλησίᾳ, αὐτῷ τῷ Σωτῆρι ἡμῶν ἀνθέστηκε, καὶ πρότερον αὐτῷ ἐξ ἐναντίας ἐπιστρατεύσας, ὅτε παρῆν ἡμᾶς ἐκ τῆς ὑπ' αὐτοῦ αἰχμαλωσίας ῥνόμενος. Ἐπείρασε γοῦν αὐτὸν καὶ πρότερον, καὶ δεύτερον, ὅτε κατὰ τὸ πάθος τὴν ἐπιβουλὴν αὐτῷ συνεσκευάσατο. Ἐφ᾽ οἷς ἅπασι καὶ τὸν διάβολον καὶ τοὺς ὑπ' αὐτῷ πάντας ἀοράτους ἐχθρούς τε καὶ πολεμίους τροπωσάμενος, τοὺς αἰχ μαλώτους ἡμᾶς οἰκείους αὐτοῦ κατηρτήσατο, καὶ ἐξ ἡμῶν αὐτῶν, ὡσὰν ἐκ λίθων ζώντων, τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ καὶ τὸ τῆς εὐσεβείας πολίτευμα ἐστήσατο, ὥστε εἰκότως ἐφαρμόζειν αὐτῷ τὸ λόγον φάσκον. Ἰδοὺ ἀνὴρ, ᾿Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ· καὶ ὑποκάτωθεν αὐτοῦ ἀνατελεῖ, καὶ οἰκοδομήσει τὸν οἶκον Κυρίου· καὶ αὐτ τὸς λήψεται ἀρετὴν, καὶ καθιεῖται, καὶ κατάρξει ἐπὶ τοῦ θρόνου. » Πρόσχες δ' οὖν ἐπιμελῶς, τίνα τρόπον νῦν μὲν πνευματικῶς περὶ τοῦ πάλαι γεγονότος Ιτ- σοῦ, τοῦ τὴν εἰκόνα τοῦ ἀληθοῦς φέροντος, φησὶ τὸ, • Ἰδοὺ ἀνὴρ, Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ· ν ὕστερον δὲ ὑποδὰς ὡς περὶ ἑτέρου ὄντος ᾿Ανατολής, αὐτῷ δὲ τότε παρόντι Ἰησοῦ λέλεκται· « Ακουε δή, Ἰησοῦ ὁ ἱερεὺς ὁ μέγας, σὺ καὶ οἱ πλησίον σοῦ, διότι ἄνδρες τερατοσκόποι εἰσίν. Ἰδοὺ ἄγω τὸν δοῦλόν μου Ανα- τολήν. » Εἰ δὴ οὖν ὁ λόγος ἦν περὶ μέλλοντος ἥξειν ἑτέρου, ἀληθέστερον παρὰ τὸν τότε Ανατολῆς ὀνο- μαζομένου, εἰκὼν ἄρα τοῦ μέλλοντος ἥξειν ᾿Ανατολῆς ἐκεῖνος ἦν, ὡς ἐν εἰκόνι οὐ μόνον Ἰησοῦς, ἀλλὰ καὶ Ανατολή προσαγορευόμενος, εἶχε ὡς πρὸς παρόντα αὐτὸν τὸ, « Ἰδοὺ ἀνὴρ, ᾿Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ, ο ελέ- γετο. Εἰκότως οὖν τῆς εἰκόνος ἕνεκα καὶ οὗτος τῆς Σωτῆρος προσηγορίας ηξίωτο, ὡσπεροῦν καὶ τῆς Ανατολῆς. Ἐπεὶ δὴ σωτήριον Θεοῦ εἰς τὴν Ἑλλάδα φωνὴν τὸ τοῦ Ἰησοῦ μεταληφθὲν ὄνομα σημαίνει· » EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. B - APOLOGETICA. charitateque erga nos sua sustinuit. Quapropter A Isaias sic ait: Hic peccata nostra fert, et pro nobis est in dolore, et nos existimavimus eum esse in la- bore et in plaga et in afflictione: ipse autem vulnera- tus est propter peccata nostra, et infirmatus est pro- pter iniquitates nostras 88: > quin etiam Joannes Baptista, cum Dominum vidisset ait : . Ecce Agnus Dei, qui tollit peccata mundi s. Pau- Jus quoque his similia scribens de illo inquit : • Eum qui peccatum non novit, pro nobis pecca- tum fecit, ut nos efficeremur justitia Dei in ipso 0;, item : « Christus nos redemit de maledicto legis, factus pro nobis maledictum . . Hæc igitur universa dum canit propheta, apertius ea ipsa si- gnificat ubi ait: Et Jesus erat indutus vestibus sordidis " ; ; verumtamen, iis depositis quo tem- pore in calum ascendit, ac de servitute nostra ad ea quæ ipsius propria sunt, reversus est, tum vero paternæ divinitatis diademate est coronatus, et paterni luminis splendidissimum ve- stimentam indutus, cidarique divina, atque aliis pontificiis ornamentis decoratus. Non est autem dif- ficile etiam ea quæ ad diabolum spectant interpre- tari, qui quidem etiam nunc dum Christi doctrinæ adversatur, atque illi Ecclesiæ, quæ a Christo per totum terrarum orbem erecta est, ipsi Salvatori nostro adversatur, utpote qui antea quoque contra illum stelerit, dum is adest nos a servitute quam sub hoc ferebamus, liberaturus: nempe illum hic tentavit et semel prius, et iterum postea, cum sub ipsam passionem illi insidias comparavit, ad extre- mum ille cum et ipsum diabolum, et eos qui sub ipso degunt, universos, et inimicos et hostes, visum nostrum effugientes, in fugam vertisset, nos qui captivi tenebamur, suos effecit domesticos, atque de nobis ipsis, tanquam de vivis lapidibus, domum Dei, ipsamque pietatis rempublicam struxit, ut jure ac merito illi oraculum sit accommodandum, quod ait : « Ecce vir, Oriens nomen ei, et subter ipsum orietur, et edificabit domum Domini, et ipse acci- piet virtutem, et sedebit, et principatum tenebit in sede sua s. » Attende igitur diligenter, quemadmo- dum hic quidem spirituali quodain more de anti- quo loquens Jesu, qui imaginem veri ferebat, sic dicat : Ecce vir, Oriens nomen ei., Paululum vero progressus, quasi de alio qui sit Oriens, ipsi illi qui Lunc aderat, Jesu dixerit: « Audi jam nunc, Jesu, sacerdos inagne, et tu, et proximi tui, quoniam viri prodigiorum inspectores sunt. Ecce ego adduco servum meum, Orientem ". Si igitur sermo erat de alio qui venturus esset, ac verius quam ille, qui tunc aderat, Oriens nominandus, certe imago venturi Orientis ille erat: utpote qui in imagine non solum Jesus, sed etiam Oriens diceretur, si quidem tan- quam ad ipsum praesentem, verba illa : « Ecce vir, Oriens nomen ei, ad illum dicta sumt. Merito igi- FO C Zach. VI, p Isa. Lili, 4-5. * Joan. 4, 29. II Cor. v, 21. 12-13. • Zach. ut S. » Gal. 1, 13. "Zach, III, 3.
ἆρά τινι πράγματι κατέλιπον φαύλῳ ἀτοπίας ὑπερβολήν, εἰ δὴ οἱ σωτῆρες ἀνθρώπων θεοί τε καὶ ἀγαθοὶ δαίμονες τοὺς ἱκέτας αὐτῶν καὶ εὐσεβεῖς πρόσφυγας κατασφάττειν τὰ ἑαυτῶν φίλτατα ὡσπερεί τινα ἄλλα θρέμματα παρεκελεύοντο, ἄντικρυς ἀνθρωπείων αἱμάτων ὑπὲρ πᾶσαν θηρίων φύσιν διψῶντες, καὶ οὐδὲν ἄλλο ἢ αἱμοπότας καὶ ἀνθρωποβόρους ἀπωλείας τε φίλους εἶναι σφᾶς αὐτοὺς ἀπελέγχοντες. ἢ λεγέτω ὁ βουλόμενος, εἰ ἔχοι σεμνόν τι καὶ ἀρετῆς ἄξιον τῶν δηλουμένων ἐπιδεῖξαι, ἢ μαντείας καὶ προρρήσεις εἰς πᾶν γένος ἀνθρώπων συντεινούσας, ἢ νόμους καὶ πολιτικὰς διατάξεις καθ’ οὓς χρῆν βιοῦν πάντας ἀνθρώπους διαγορευούσας, ἢ φιλοσοφίας δόγματά τε καὶ μαθήματα πρὸς τῶν θεῶν προβεβλημένα τοῖς ἐρασταῖς φιλοσοφίας. ἀλλ’ οὐκ ἂν ἔχοι τις φάναι τοιοῦτον πώποτε ὑπῆρχθαι τῷ βίῳ ἐκ τῶν περιβοήτων χρηστηρίων. εἰ γὰρ ἦν ταῦτα, οὐκ ἂν διαφόροις ἐχρήσαντο καὶ μαχομένοις νόμοις ἄνθρωποι ὑπὸ θεῶν νομοθετούμενοι. θεοὶ γὰρ ὄντες καὶ ἀγαθοὶ πῶς οὐκ ἂν τοῖς ἴσοις ἐχρήσαντο διατάγμασιν; πῶς δ’ οὐχὶ ταῖς σώφροσιν καὶ δικαιοτάταις νομοθεσίαις;
ΙΙ. ' φέρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται, καὶ ἡμεῖς ἑλογικά- ο μεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ καὶ ἐν πληγῇ, καὶ ἐν 2- χώσει· αὐτὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν. » Ἀλλὰ καὶ Ἰωάννης ὁ Βαπτιστής ἰδὼν τὸν Κύριον εἶπεν· Ιδε ὁ ᾿Αμνὸς τοῦ Θεοῦ ὁ αἴρων τὰς ἁμαρ τίας τοῦ κόσμου. » Καὶ ὁ Παῦλος τούτοις παραπλη σίως περὶ αὐτοῦ γράφων φησί· « Τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησεν, ἵνα ἡμεῖς δικαιοσύνη Θεοῦ γινώμεθα ἐν αὐτῷ·, καὶ • Χριστὸς ἡμᾶς ἐξηγόρασεν ἐκ τῆς κατάρας τοῦ νόμου, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα. Ταῦτα δὴ οὖν ἅπαντα θεσπίζουσα ή προφητεία ἐδήλου δι' ὧν φησι· ι Καὶ Ἰησοῦς ἦν ἐνδεδυμένος ἱμάτια ῥυπαρά· ο πλὴν ἀλλὰ ταῦτα ἀποθέμενος κατὰ τὴν εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον, καὶ τὴν ἀπὸ τῆς καθ᾿ ἡμᾶς αἰχμαλωσίας εἰς τὰ οἰκεῖα ἐπάνοδον, τῷ τῆς πατρι- κῆς θεότητος στεφανοῦται διαδήματι, καὶ τὴν λαμ- προτάτην στολήν τοῦ πατρικοῦ φωτός περιτίθεται, κιδάρει τε ἐνθέῳ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἀρχιερατικοῖς κό- σμοις κατακοσμείται· οὐ χαλεπὰ δὲ καὶ τὰ κατὰ τὸν διάβολον ἀποδοῦναι, ὃς ἔτι καὶ νῦν ἀντικείμενος τῇ τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίᾳ, καὶ τῇ καθ' ὅλης τῆς οἰκου μένης ὑπ' αὐτοῦ ἱδρυνθείσῃ Ἐκκλησίᾳ, αὐτῷ τῷ Σωτῆρι ἡμῶν ἀνθέστηκε, καὶ πρότερον αὐτῷ ἐξ ἐναντίας ἐπιστρατεύσας, ὅτε παρῆν ἡμᾶς ἐκ τῆς ὑπ' αὐτοῦ αἰχμαλωσίας ῥνόμενος. Ἐπείρασε γοῦν αὐτὸν καὶ πρότερον, καὶ δεύτερον, ὅτε κατὰ τὸ πάθος τὴν ἐπιβουλὴν αὐτῷ συνεσκευάσατο. Ἐφ᾽ οἷς ἅπασι καὶ τὸν διάβολον καὶ τοὺς ὑπ' αὐτῷ πάντας ἀοράτους ἐχθρούς τε καὶ πολεμίους τροπωσάμενος, τοὺς αἰχ μαλώτους ἡμᾶς οἰκείους αὐτοῦ κατηρτήσατο, καὶ ἐξ ἡμῶν αὐτῶν, ὡσὰν ἐκ λίθων ζώντων, τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ καὶ τὸ τῆς εὐσεβείας πολίτευμα ἐστήσατο, ὥστε εἰκότως ἐφαρμόζειν αὐτῷ τὸ λόγον φάσκον. Ἰδοὺ ἀνὴρ, ᾿Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ· καὶ ὑποκάτωθεν αὐτοῦ ἀνατελεῖ, καὶ οἰκοδομήσει τὸν οἶκον Κυρίου· καὶ αὐτ τὸς λήψεται ἀρετὴν, καὶ καθιεῖται, καὶ κατάρξει ἐπὶ τοῦ θρόνου. » Πρόσχες δ' οὖν ἐπιμελῶς, τίνα τρόπον νῦν μὲν πνευματικῶς περὶ τοῦ πάλαι γεγονότος Ιτ- σοῦ, τοῦ τὴν εἰκόνα τοῦ ἀληθοῦς φέροντος, φησὶ τὸ, • Ἰδοὺ ἀνὴρ, Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ· ν ὕστερον δὲ ὑποδὰς ὡς περὶ ἑτέρου ὄντος ᾿Ανατολής, αὐτῷ δὲ τότε παρόντι Ἰησοῦ λέλεκται· « Ακουε δή, Ἰησοῦ ὁ ἱερεὺς ὁ μέγας, σὺ καὶ οἱ πλησίον σοῦ, διότι ἄνδρες τερατοσκόποι εἰσίν. Ἰδοὺ ἄγω τὸν δοῦλόν μου Ανα- τολήν. » Εἰ δὴ οὖν ὁ λόγος ἦν περὶ μέλλοντος ἥξειν ἑτέρου, ἀληθέστερον παρὰ τὸν τότε Ανατολῆς ὀνο- μαζομένου, εἰκὼν ἄρα τοῦ μέλλοντος ἥξειν ᾿Ανατολῆς ἐκεῖνος ἦν, ὡς ἐν εἰκόνι οὐ μόνον Ἰησοῦς, ἀλλὰ καὶ Ανατολή προσαγορευόμενος, εἶχε ὡς πρὸς παρόντα αὐτὸν τὸ, « Ἰδοὺ ἀνὴρ, ᾿Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ, ο ελέ- γετο. Εἰκότως οὖν τῆς εἰκόνος ἕνεκα καὶ οὗτος τῆς Σωτῆρος προσηγορίας ηξίωτο, ὡσπεροῦν καὶ τῆς Ανατολῆς. Ἐπεὶ δὴ σωτήριον Θεοῦ εἰς τὴν Ἑλλάδα φωνὴν τὸ τοῦ Ἰησοῦ μεταληφθὲν ὄνομα σημαίνει· » EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. B - APOLOGETICA. charitateque erga nos sua sustinuit. Quapropter A Isaias sic ait: Hic peccata nostra fert, et pro nobis est in dolore, et nos existimavimus eum esse in la- bore et in plaga et in afflictione: ipse autem vulnera- tus est propter peccata nostra, et infirmatus est pro- pter iniquitates nostras 88: > quin etiam Joannes Baptista, cum Dominum vidisset ait : . Ecce Agnus Dei, qui tollit peccata mundi s. Pau- Jus quoque his similia scribens de illo inquit : • Eum qui peccatum non novit, pro nobis pecca- tum fecit, ut nos efficeremur justitia Dei in ipso 0;, item : « Christus nos redemit de maledicto legis, factus pro nobis maledictum . . Hæc igitur universa dum canit propheta, apertius ea ipsa si- gnificat ubi ait: Et Jesus erat indutus vestibus sordidis " ; ; verumtamen, iis depositis quo tem- pore in calum ascendit, ac de servitute nostra ad ea quæ ipsius propria sunt, reversus est, tum vero paternæ divinitatis diademate est coronatus, et paterni luminis splendidissimum ve- stimentam indutus, cidarique divina, atque aliis pontificiis ornamentis decoratus. Non est autem dif- ficile etiam ea quæ ad diabolum spectant interpre- tari, qui quidem etiam nunc dum Christi doctrinæ adversatur, atque illi Ecclesiæ, quæ a Christo per totum terrarum orbem erecta est, ipsi Salvatori nostro adversatur, utpote qui antea quoque contra illum stelerit, dum is adest nos a servitute quam sub hoc ferebamus, liberaturus: nempe illum hic tentavit et semel prius, et iterum postea, cum sub ipsam passionem illi insidias comparavit, ad extre- mum ille cum et ipsum diabolum, et eos qui sub ipso degunt, universos, et inimicos et hostes, visum nostrum effugientes, in fugam vertisset, nos qui captivi tenebamur, suos effecit domesticos, atque de nobis ipsis, tanquam de vivis lapidibus, domum Dei, ipsamque pietatis rempublicam struxit, ut jure ac merito illi oraculum sit accommodandum, quod ait : « Ecce vir, Oriens nomen ei, et subter ipsum orietur, et edificabit domum Domini, et ipse acci- piet virtutem, et sedebit, et principatum tenebit in sede sua s. » Attende igitur diligenter, quemadmo- dum hic quidem spirituali quodain more de anti- quo loquens Jesu, qui imaginem veri ferebat, sic dicat : Ecce vir, Oriens nomen ei., Paululum vero progressus, quasi de alio qui sit Oriens, ipsi illi qui Lunc aderat, Jesu dixerit: « Audi jam nunc, Jesu, sacerdos inagne, et tu, et proximi tui, quoniam viri prodigiorum inspectores sunt. Ecce ego adduco servum meum, Orientem ". Si igitur sermo erat de alio qui venturus esset, ac verius quam ille, qui tunc aderat, Oriens nominandus, certe imago venturi Orientis ille erat: utpote qui in imagine non solum Jesus, sed etiam Oriens diceretur, si quidem tan- quam ad ipsum praesentem, verba illa : « Ecce vir, Oriens nomen ei, ad illum dicta sumt. Merito igi- FO C Zach. VI, p Isa. Lili, 4-5. * Joan. 4, 29. II Cor. v, 21. 12-13. • Zach. ut S. » Gal. 1, 13. "Zach, III, 3.
τίς οὖν τῆς Σόλωνος ἢ Δράκοντος ἢ τῶν ἄλλων ἀνθρώπων Ἕλλησίν τε καὶ βαρβάροις νομοθετῶν χρεία ἦν, θεῶν ἐγγὺς παρόντων καὶ διὰ τῶν χρησμῶν διαταττομένων τὰ δέοντα; εἰ δὲ δὴ φαίη τις αὐτοὺς καὶ οὐδ’ ἄλλους εἶναι τοὺς καθ’ ἕκαστον ἔθνος ἀνθρώπων νομοθετοῦντας, καὶ τίς ἆρ’ ἐκεῖνος καὶ ποταπὸς εἰπάτω θεὸς ὁ Σκύθαις φέρε ἀνθρωποβορεῖν διαταξάμενος, ἢ ὁ μητράσιν ἑτέροις καὶ θυγατράσι μίγνυσθαι νομοθετήσας, ἢ ὁ κυσὶν παραβάλλειν τοὺς γεγηρακότας, ὡς ἀγαθόν, διατεταγμένος, ἢ ὁ ἐπιτρέπων ἀδελφὰς γαμεῖν καὶ ἄρρενας ἄρρεσιν ἐπιμίγνυσθαι; καὶ τί με δεῖ τοὺς ἐκθέσμους τῶν παρ’ Ἕλλησι καὶ βαρβάροις λόγους ἀπαριθμεῖν, εἰς ἔλεγχον τοῦ μὴ θεοὺς γεγονέναι πονηροὺς δὲ καὶ ἀλιτηρίους δαίμονας τοὺς θαυμαστοὺς αὐτῶν χρησμοδότας, ἐπὶ τὰ παρὰ φύσιν ἀτοπήματα τὸ τρισάθλιον τῶν ἀνθρώπων γένος καταβεβληκότας, ὁπότ’ οὐδ’ οἱ παρ’ Ἕλλησιν βεβοημένοι θεοὶ καὶ μάντεις ὀνησιφόρον τι καὶ λυσιτελὲς εἰς ψυχῆς ὠφέλειαν τοῖς χρωμένοις ἀποδείκνυνται παρεσχημένοι;
ΙΙ. ' φέρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται, καὶ ἡμεῖς ἑλογικά- ο μεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ καὶ ἐν πληγῇ, καὶ ἐν 2- χώσει· αὐτὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν. » Ἀλλὰ καὶ Ἰωάννης ὁ Βαπτιστής ἰδὼν τὸν Κύριον εἶπεν· Ιδε ὁ ᾿Αμνὸς τοῦ Θεοῦ ὁ αἴρων τὰς ἁμαρ τίας τοῦ κόσμου. » Καὶ ὁ Παῦλος τούτοις παραπλη σίως περὶ αὐτοῦ γράφων φησί· « Τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησεν, ἵνα ἡμεῖς δικαιοσύνη Θεοῦ γινώμεθα ἐν αὐτῷ·, καὶ • Χριστὸς ἡμᾶς ἐξηγόρασεν ἐκ τῆς κατάρας τοῦ νόμου, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα. Ταῦτα δὴ οὖν ἅπαντα θεσπίζουσα ή προφητεία ἐδήλου δι' ὧν φησι· ι Καὶ Ἰησοῦς ἦν ἐνδεδυμένος ἱμάτια ῥυπαρά· ο πλὴν ἀλλὰ ταῦτα ἀποθέμενος κατὰ τὴν εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον, καὶ τὴν ἀπὸ τῆς καθ᾿ ἡμᾶς αἰχμαλωσίας εἰς τὰ οἰκεῖα ἐπάνοδον, τῷ τῆς πατρι- κῆς θεότητος στεφανοῦται διαδήματι, καὶ τὴν λαμ- προτάτην στολήν τοῦ πατρικοῦ φωτός περιτίθεται, κιδάρει τε ἐνθέῳ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἀρχιερατικοῖς κό- σμοις κατακοσμείται· οὐ χαλεπὰ δὲ καὶ τὰ κατὰ τὸν διάβολον ἀποδοῦναι, ὃς ἔτι καὶ νῦν ἀντικείμενος τῇ τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίᾳ, καὶ τῇ καθ' ὅλης τῆς οἰκου μένης ὑπ' αὐτοῦ ἱδρυνθείσῃ Ἐκκλησίᾳ, αὐτῷ τῷ Σωτῆρι ἡμῶν ἀνθέστηκε, καὶ πρότερον αὐτῷ ἐξ ἐναντίας ἐπιστρατεύσας, ὅτε παρῆν ἡμᾶς ἐκ τῆς ὑπ' αὐτοῦ αἰχμαλωσίας ῥνόμενος. Ἐπείρασε γοῦν αὐτὸν καὶ πρότερον, καὶ δεύτερον, ὅτε κατὰ τὸ πάθος τὴν ἐπιβουλὴν αὐτῷ συνεσκευάσατο. Ἐφ᾽ οἷς ἅπασι καὶ τὸν διάβολον καὶ τοὺς ὑπ' αὐτῷ πάντας ἀοράτους ἐχθρούς τε καὶ πολεμίους τροπωσάμενος, τοὺς αἰχ μαλώτους ἡμᾶς οἰκείους αὐτοῦ κατηρτήσατο, καὶ ἐξ ἡμῶν αὐτῶν, ὡσὰν ἐκ λίθων ζώντων, τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ καὶ τὸ τῆς εὐσεβείας πολίτευμα ἐστήσατο, ὥστε εἰκότως ἐφαρμόζειν αὐτῷ τὸ λόγον φάσκον. Ἰδοὺ ἀνὴρ, ᾿Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ· καὶ ὑποκάτωθεν αὐτοῦ ἀνατελεῖ, καὶ οἰκοδομήσει τὸν οἶκον Κυρίου· καὶ αὐτ τὸς λήψεται ἀρετὴν, καὶ καθιεῖται, καὶ κατάρξει ἐπὶ τοῦ θρόνου. » Πρόσχες δ' οὖν ἐπιμελῶς, τίνα τρόπον νῦν μὲν πνευματικῶς περὶ τοῦ πάλαι γεγονότος Ιτ- σοῦ, τοῦ τὴν εἰκόνα τοῦ ἀληθοῦς φέροντος, φησὶ τὸ, • Ἰδοὺ ἀνὴρ, Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ· ν ὕστερον δὲ ὑποδὰς ὡς περὶ ἑτέρου ὄντος ᾿Ανατολής, αὐτῷ δὲ τότε παρόντι Ἰησοῦ λέλεκται· « Ακουε δή, Ἰησοῦ ὁ ἱερεὺς ὁ μέγας, σὺ καὶ οἱ πλησίον σοῦ, διότι ἄνδρες τερατοσκόποι εἰσίν. Ἰδοὺ ἄγω τὸν δοῦλόν μου Ανα- τολήν. » Εἰ δὴ οὖν ὁ λόγος ἦν περὶ μέλλοντος ἥξειν ἑτέρου, ἀληθέστερον παρὰ τὸν τότε Ανατολῆς ὀνο- μαζομένου, εἰκὼν ἄρα τοῦ μέλλοντος ἥξειν ᾿Ανατολῆς ἐκεῖνος ἦν, ὡς ἐν εἰκόνι οὐ μόνον Ἰησοῦς, ἀλλὰ καὶ Ανατολή προσαγορευόμενος, εἶχε ὡς πρὸς παρόντα αὐτὸν τὸ, « Ἰδοὺ ἀνὴρ, ᾿Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ, ο ελέ- γετο. Εἰκότως οὖν τῆς εἰκόνος ἕνεκα καὶ οὗτος τῆς Σωτῆρος προσηγορίας ηξίωτο, ὡσπεροῦν καὶ τῆς Ανατολῆς. Ἐπεὶ δὴ σωτήριον Θεοῦ εἰς τὴν Ἑλλάδα φωνὴν τὸ τοῦ Ἰησοῦ μεταληφθὲν ὄνομα σημαίνει· » EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. B - APOLOGETICA. charitateque erga nos sua sustinuit. Quapropter A Isaias sic ait: Hic peccata nostra fert, et pro nobis est in dolore, et nos existimavimus eum esse in la- bore et in plaga et in afflictione: ipse autem vulnera- tus est propter peccata nostra, et infirmatus est pro- pter iniquitates nostras 88: > quin etiam Joannes Baptista, cum Dominum vidisset ait : . Ecce Agnus Dei, qui tollit peccata mundi s. Pau- Jus quoque his similia scribens de illo inquit : • Eum qui peccatum non novit, pro nobis pecca- tum fecit, ut nos efficeremur justitia Dei in ipso 0;, item : « Christus nos redemit de maledicto legis, factus pro nobis maledictum . . Hæc igitur universa dum canit propheta, apertius ea ipsa si- gnificat ubi ait: Et Jesus erat indutus vestibus sordidis " ; ; verumtamen, iis depositis quo tem- pore in calum ascendit, ac de servitute nostra ad ea quæ ipsius propria sunt, reversus est, tum vero paternæ divinitatis diademate est coronatus, et paterni luminis splendidissimum ve- stimentam indutus, cidarique divina, atque aliis pontificiis ornamentis decoratus. Non est autem dif- ficile etiam ea quæ ad diabolum spectant interpre- tari, qui quidem etiam nunc dum Christi doctrinæ adversatur, atque illi Ecclesiæ, quæ a Christo per totum terrarum orbem erecta est, ipsi Salvatori nostro adversatur, utpote qui antea quoque contra illum stelerit, dum is adest nos a servitute quam sub hoc ferebamus, liberaturus: nempe illum hic tentavit et semel prius, et iterum postea, cum sub ipsam passionem illi insidias comparavit, ad extre- mum ille cum et ipsum diabolum, et eos qui sub ipso degunt, universos, et inimicos et hostes, visum nostrum effugientes, in fugam vertisset, nos qui captivi tenebamur, suos effecit domesticos, atque de nobis ipsis, tanquam de vivis lapidibus, domum Dei, ipsamque pietatis rempublicam struxit, ut jure ac merito illi oraculum sit accommodandum, quod ait : « Ecce vir, Oriens nomen ei, et subter ipsum orietur, et edificabit domum Domini, et ipse acci- piet virtutem, et sedebit, et principatum tenebit in sede sua s. » Attende igitur diligenter, quemadmo- dum hic quidem spirituali quodain more de anti- quo loquens Jesu, qui imaginem veri ferebat, sic dicat : Ecce vir, Oriens nomen ei., Paululum vero progressus, quasi de alio qui sit Oriens, ipsi illi qui Lunc aderat, Jesu dixerit: « Audi jam nunc, Jesu, sacerdos inagne, et tu, et proximi tui, quoniam viri prodigiorum inspectores sunt. Ecce ego adduco servum meum, Orientem ". Si igitur sermo erat de alio qui venturus esset, ac verius quam ille, qui tunc aderat, Oriens nominandus, certe imago venturi Orientis ille erat: utpote qui in imagine non solum Jesus, sed etiam Oriens diceretur, si quidem tan- quam ad ipsum praesentem, verba illa : « Ecce vir, Oriens nomen ei, ad illum dicta sumt. Merito igi- FO C Zach. VI, p Isa. Lili, 4-5. * Joan. 4, 29. II Cor. v, 21. 12-13. • Zach. ut S. » Gal. 1, 13. "Zach, III, 3.
τί γὰρ δή ποτε καταλιπόντες ἄνδρες Ἕλληνες τὴν ἐξ αὐτῶν ὠφέλειαν ἐπὶ τὴν βάρβαρον ἐστέλλοντο γῆν, ἐμπορίαν μαθημάτων ἔξωθέν ποθεν ἐρανιζόμενοι, παρὸν διδασκάλοις τοῖς θεοῖς χρῆσθαι; θεῶν γὰρ ἢ καὶ δαιμόνων ἀγαθῶν χρηματιζόντων, καὶ τοτὲ μὲν διὰ τῆς προγνώσεως καὶ τῆς ἄλλης παραδοξοποιίας τὴν οἰκείαν δύναμιν παραφαινόντων, τοτὲ δὲ διὰ τῆς ἀδιαπτώτου τῶν μαθημάτων ἀληθείας τὴν ἀληθῆ σοφίαν ἐκδιδασκόντων, τί ποτ’ ἦν ἄρα τὸ μὴ τούτοις μαθητευθῆναι φιλοσόφων παῖδας, ἄλλων δ’ ἀπ’ ἄλλου δογμάτων τινῶν ἐπινοίας ποριζομένων, ἐκ τῆς μακρᾶς διαφωνίας ποικίλας αἱρέσεις φιλοσόφων συστῆναι; ἀλλ’ εἰ μὴ προσεῖχον αὐτοῖς οἱ πολλοὶ τῶν ἀνθρώπων, τοὺς εὐσεβεῖς δ’ οὖν καὶ θεοῖς προσιόντας χρῆν δήπου τὸ ἀδιάπτωτον ἐκ τῆς τῶν θεῶν ὠφελείας πεπορίσθαι. τίνες οὖν οὗτοι; οὓς γὰρ ἂν φῇς, τούτους ἀπελέγχουσιν πλανωμένους οἱ ἀντιδοξάζοντες. ἀλλὰ γάρ, ὡς ἔοικεν, δαιμόνων ἦν μαντεῖα, μέχρι κλέπτου φωρᾶς ἢ σκεύους ἀπωλείας ἤ τινος ἄλλου τοιούτου φθάνοντα, ὧν οὐκ ἀπεικὸς ἦν αὐτοὺς ἐν τῷ περὶ γῆν ἀέρι τὰς διατριβὰς ποιουμένους τὴν εἴδησιν ἐσχηκέναι·
ΙΙ. ' φέρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται, καὶ ἡμεῖς ἑλογικά- ο μεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ καὶ ἐν πληγῇ, καὶ ἐν 2- χώσει· αὐτὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν. » Ἀλλὰ καὶ Ἰωάννης ὁ Βαπτιστής ἰδὼν τὸν Κύριον εἶπεν· Ιδε ὁ ᾿Αμνὸς τοῦ Θεοῦ ὁ αἴρων τὰς ἁμαρ τίας τοῦ κόσμου. » Καὶ ὁ Παῦλος τούτοις παραπλη σίως περὶ αὐτοῦ γράφων φησί· « Τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησεν, ἵνα ἡμεῖς δικαιοσύνη Θεοῦ γινώμεθα ἐν αὐτῷ·, καὶ • Χριστὸς ἡμᾶς ἐξηγόρασεν ἐκ τῆς κατάρας τοῦ νόμου, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα. Ταῦτα δὴ οὖν ἅπαντα θεσπίζουσα ή προφητεία ἐδήλου δι' ὧν φησι· ι Καὶ Ἰησοῦς ἦν ἐνδεδυμένος ἱμάτια ῥυπαρά· ο πλὴν ἀλλὰ ταῦτα ἀποθέμενος κατὰ τὴν εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον, καὶ τὴν ἀπὸ τῆς καθ᾿ ἡμᾶς αἰχμαλωσίας εἰς τὰ οἰκεῖα ἐπάνοδον, τῷ τῆς πατρι- κῆς θεότητος στεφανοῦται διαδήματι, καὶ τὴν λαμ- προτάτην στολήν τοῦ πατρικοῦ φωτός περιτίθεται, κιδάρει τε ἐνθέῳ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἀρχιερατικοῖς κό- σμοις κατακοσμείται· οὐ χαλεπὰ δὲ καὶ τὰ κατὰ τὸν διάβολον ἀποδοῦναι, ὃς ἔτι καὶ νῦν ἀντικείμενος τῇ τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίᾳ, καὶ τῇ καθ' ὅλης τῆς οἰκου μένης ὑπ' αὐτοῦ ἱδρυνθείσῃ Ἐκκλησίᾳ, αὐτῷ τῷ Σωτῆρι ἡμῶν ἀνθέστηκε, καὶ πρότερον αὐτῷ ἐξ ἐναντίας ἐπιστρατεύσας, ὅτε παρῆν ἡμᾶς ἐκ τῆς ὑπ' αὐτοῦ αἰχμαλωσίας ῥνόμενος. Ἐπείρασε γοῦν αὐτὸν καὶ πρότερον, καὶ δεύτερον, ὅτε κατὰ τὸ πάθος τὴν ἐπιβουλὴν αὐτῷ συνεσκευάσατο. Ἐφ᾽ οἷς ἅπασι καὶ τὸν διάβολον καὶ τοὺς ὑπ' αὐτῷ πάντας ἀοράτους ἐχθρούς τε καὶ πολεμίους τροπωσάμενος, τοὺς αἰχ μαλώτους ἡμᾶς οἰκείους αὐτοῦ κατηρτήσατο, καὶ ἐξ ἡμῶν αὐτῶν, ὡσὰν ἐκ λίθων ζώντων, τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ καὶ τὸ τῆς εὐσεβείας πολίτευμα ἐστήσατο, ὥστε εἰκότως ἐφαρμόζειν αὐτῷ τὸ λόγον φάσκον. Ἰδοὺ ἀνὴρ, ᾿Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ· καὶ ὑποκάτωθεν αὐτοῦ ἀνατελεῖ, καὶ οἰκοδομήσει τὸν οἶκον Κυρίου· καὶ αὐτ τὸς λήψεται ἀρετὴν, καὶ καθιεῖται, καὶ κατάρξει ἐπὶ τοῦ θρόνου. » Πρόσχες δ' οὖν ἐπιμελῶς, τίνα τρόπον νῦν μὲν πνευματικῶς περὶ τοῦ πάλαι γεγονότος Ιτ- σοῦ, τοῦ τὴν εἰκόνα τοῦ ἀληθοῦς φέροντος, φησὶ τὸ, • Ἰδοὺ ἀνὴρ, Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ· ν ὕστερον δὲ ὑποδὰς ὡς περὶ ἑτέρου ὄντος ᾿Ανατολής, αὐτῷ δὲ τότε παρόντι Ἰησοῦ λέλεκται· « Ακουε δή, Ἰησοῦ ὁ ἱερεὺς ὁ μέγας, σὺ καὶ οἱ πλησίον σοῦ, διότι ἄνδρες τερατοσκόποι εἰσίν. Ἰδοὺ ἄγω τὸν δοῦλόν μου Ανα- τολήν. » Εἰ δὴ οὖν ὁ λόγος ἦν περὶ μέλλοντος ἥξειν ἑτέρου, ἀληθέστερον παρὰ τὸν τότε Ανατολῆς ὀνο- μαζομένου, εἰκὼν ἄρα τοῦ μέλλοντος ἥξειν ᾿Ανατολῆς ἐκεῖνος ἦν, ὡς ἐν εἰκόνι οὐ μόνον Ἰησοῦς, ἀλλὰ καὶ Ανατολή προσαγορευόμενος, εἶχε ὡς πρὸς παρόντα αὐτὸν τὸ, « Ἰδοὺ ἀνὴρ, ᾿Ανατολὴ ὄνομα αὐτῷ, ο ελέ- γετο. Εἰκότως οὖν τῆς εἰκόνος ἕνεκα καὶ οὗτος τῆς Σωτῆρος προσηγορίας ηξίωτο, ὡσπεροῦν καὶ τῆς Ανατολῆς. Ἐπεὶ δὴ σωτήριον Θεοῦ εἰς τὴν Ἑλλάδα φωνὴν τὸ τοῦ Ἰησοῦ μεταληφθὲν ὄνομα σημαίνει· » EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. B - APOLOGETICA. charitateque erga nos sua sustinuit. Quapropter A Isaias sic ait: Hic peccata nostra fert, et pro nobis est in dolore, et nos existimavimus eum esse in la- bore et in plaga et in afflictione: ipse autem vulnera- tus est propter peccata nostra, et infirmatus est pro- pter iniquitates nostras 88: > quin etiam Joannes Baptista, cum Dominum vidisset ait : . Ecce Agnus Dei, qui tollit peccata mundi s. Pau- Jus quoque his similia scribens de illo inquit : • Eum qui peccatum non novit, pro nobis pecca- tum fecit, ut nos efficeremur justitia Dei in ipso 0;, item : « Christus nos redemit de maledicto legis, factus pro nobis maledictum . . Hæc igitur universa dum canit propheta, apertius ea ipsa si- gnificat ubi ait: Et Jesus erat indutus vestibus sordidis " ; ; verumtamen, iis depositis quo tem- pore in calum ascendit, ac de servitute nostra ad ea quæ ipsius propria sunt, reversus est, tum vero paternæ divinitatis diademate est coronatus, et paterni luminis splendidissimum ve- stimentam indutus, cidarique divina, atque aliis pontificiis ornamentis decoratus. Non est autem dif- ficile etiam ea quæ ad diabolum spectant interpre- tari, qui quidem etiam nunc dum Christi doctrinæ adversatur, atque illi Ecclesiæ, quæ a Christo per totum terrarum orbem erecta est, ipsi Salvatori nostro adversatur, utpote qui antea quoque contra illum stelerit, dum is adest nos a servitute quam sub hoc ferebamus, liberaturus: nempe illum hic tentavit et semel prius, et iterum postea, cum sub ipsam passionem illi insidias comparavit, ad extre- mum ille cum et ipsum diabolum, et eos qui sub ipso degunt, universos, et inimicos et hostes, visum nostrum effugientes, in fugam vertisset, nos qui captivi tenebamur, suos effecit domesticos, atque de nobis ipsis, tanquam de vivis lapidibus, domum Dei, ipsamque pietatis rempublicam struxit, ut jure ac merito illi oraculum sit accommodandum, quod ait : « Ecce vir, Oriens nomen ei, et subter ipsum orietur, et edificabit domum Domini, et ipse acci- piet virtutem, et sedebit, et principatum tenebit in sede sua s. » Attende igitur diligenter, quemadmo- dum hic quidem spirituali quodain more de anti- quo loquens Jesu, qui imaginem veri ferebat, sic dicat : Ecce vir, Oriens nomen ei., Paululum vero progressus, quasi de alio qui sit Oriens, ipsi illi qui Lunc aderat, Jesu dixerit: « Audi jam nunc, Jesu, sacerdos inagne, et tu, et proximi tui, quoniam viri prodigiorum inspectores sunt. Ecce ego adduco servum meum, Orientem ". Si igitur sermo erat de alio qui venturus esset, ac verius quam ille, qui tunc aderat, Oriens nominandus, certe imago venturi Orientis ille erat: utpote qui in imagine non solum Jesus, sed etiam Oriens diceretur, si quidem tan- quam ad ipsum praesentem, verba illa : « Ecce vir, Oriens nomen ei, ad illum dicta sumt. Merito igi- FO C Zach. VI, p Isa. Lili, 4-5. * Joan. 4, 29. II Cor. v, 21. 12-13. • Zach. ut S. » Gal. 1, 13. "Zach, III, 3.
PG 22:337καλοῦ δὲ καὶ σοφοῦ μηδενὸς ἐπηβόλους εἶναι δόγματος φιλοσόφου, μὴ πολιτείας, μὴ νόμου ὀρθῷ λόγῳ κειμένου, μᾶλλον δ’, εἰ χρὴ φάναι ἐλευθέρᾳ φωνῇ, τούτους ἅπαντας ἀρχεκάκους ἡγεῖσθαι χρῆν γεγονέναι, εἰ δὴ περὶ σφῶν αὐτῶν μοιχείας καὶ ἀρρενομιξίας, μητρογαμίας τε καὶ ἀδελφῶν ἐκθέσμους κοινωνίας, καὶ μυρίας ἄλλας θεομαχίας ἔχθρας τε καὶ πολέμους θεῶν πρὸς θεοὺς ἀνθρώπων τε ᾠδαῖς καὶ ὕμνοις καὶ διηγήμασιν μυστηρίων τε ἐν ἀπορρήτοις τελεταῖς [λεγόντων] ἀκροώμενοι, οὐδεὶς γοῦν αὐτῶν πώποτε ἐπὶ τοῖς εἰρημένοις, ὡς ἐπ’ ἀκολάστοις καὶ μηδὲ σώφροσιν ἀνθρώποις ἁρμόζουσι φρονεῖν ἢ λέγειν τὰ τοιαῦτα, ἀγανακτήσας φαίνεται. καὶ τί με χρὴ διατείνεσθαι, παρὸν ἐξ ἑνὸς τοῦ μεγίστου παραδείγματος τὸ ὠμὸν καὶ ἀπάνθρωπον καὶ ὡς ἀληθῶς μιαρὸν τῶν δηλουμένων συνορᾶν; λέγω δ’ ἐκ τῆς ἀνθρωποθυσίας. τὸ γὰρ μὴ μόνον ἀλόγων ζῴων σφαγαῖς χαίρειν, ἀλλὰ καὶ ἀνθρώπων ἀπωλείαις, ποίας ὠμότητος ὑπερβολὴν οὐχ ὑπερηκόντισεν;
ἀνθρώποις ἐκ τῆς τοῦ Θεοῦ προνοίας δεδωρῆσθαι, ὡς μηδὲν πλέον ἔχειν δοκεῖν τοὺς Ἑβραίων προφήτας. Τοιοῦτος μὲν οὖν ὁ παρ' ἐκείνων λόγος· ὁ δὲ παρ᾽ ἡμῶν ὧδέ πως αὐτοῖς ἀπαντήσεται. Εἰ μέν τις συνίστη λό γος θεοὺς ἀληθῶς, ἢ θείας δυνάμεις, ἢ δαίμονας ἀγα θοὺς ἐφεστάναι τοῖς τῶν εἰρημένων μαντείοις, ἢ τοῖς οἰωνῶν, ἡ τοῖς λοιποῖς κατωνομασμένοις, ἣν ἂν χώ- ραν ἀπονείμαι τοῖς λεγομένοις, ὡς τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ κἀκεῖνα τοῖς χρωμένοις ἐπ' ὠφελείᾳ δεδωρημέν νου· εἰ δὲ ἐντελέσιν ἀποδείξεσι καὶ αὐτῶν Ἑλλήνων ὁμολογίαις ήδη πρότερον δαίμονας αὐτοὺς εἶναι, καὶ οὐδ᾽ ἀγαθοὺς, πάσης δὲ βλάβης καὶ μοχθηρίας αἰτίους, πῶς ἂν δύναιντο Θεοῦ εἶναι προφῆται; Φαύλους δὲ αὐτοὺς ὁ λόγος ἐφρασε διὰ τῆς Εὐαγγελικῆς Προ- παρασκευῆς ἔκ τε τῆς πάλαι κατὰ πάντα τόπον καὶ πάλιν καὶ χώραν συντελουμένης αὐτοῖς ἀνθρωποθυ- σίας, ἔκ τε ὧν ἡπάτων τοὺς ἐρωτῶντας ἀγνοίᾳ τοῦ μέλλοντος, ἔκ τε ὧν ἡλίσκοντο μυρία ψευδόμενοι, τοτὲ μὲν ἐκ τοῦ προφανοῦς, τοτὲ δὲ διὰ τῆς τῶν χρη- τμῶν ἀμφιβολίας, δι' ἧς τοὺς πρόσφυγας πλείστοις πλειστάκις περιβάλλοντες κακοῖς ἀπηλέγχθησαν· καὶ ἐπεὶ προαπεδείκνυτο μιαρὸν αὐτῶν καὶ ἀκάθαρτον τὸ φύλον, ἐκ τοῦ χαίρειν αἰσχραῖς καὶ ἀκολάστοις περὶ αὐτῶν λεγομέναις ᾠδαῖς, καὶ ὕμνοις, καὶ μυθικοῖς διηγήμασιν, ἱστορίαις τε ἀσέμνοις καὶ ἐπιβλαβέσιν, ὃς καὶ κατ᾿ αὐτῶν κυροῦντες, καὶ ὡς ἀληθεῖς βε βαιοῦντες ἤλωσαν· καὶ τέλος ἁπάντων ἔλεγχος τῆς ἀδρανοῦς αὐτῶν φύσεως ἦν τὸ σβεσθῆναι καὶ μηκέθ' ὁμοίως χρᾷν· καὶ σβεσθῆναι μὴ ἄλλοτε ἢ ἀπὸ τῶν χρό- των τῆς ἐπιφανείας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ· ἐξ οὗ γὰρ εἰς πάντα τὰ ἔθνη διέδραμεν ὁ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας αὐτοῦ λόγος, ἐξ ἐκείνου καὶ τὰ χρηστήρια διέλιπε, καὶ δαιμόνων θάνατοι μνη- μονεύονται. Πάντα δὲ οὖν ἦν ταῦτα, καὶ ἄλλα τούτοις παραπλήσια μυρία, δι' ὧν πονηροί δαίμονες ὄντες οἱ περὶ ὧν ὁ λόγος ἐν τοῖς τῆς Εὐαγγελικής Προπαρα σκευῆς ἀπηλέγχθησαν. Εἰ δὴ οὖν τοιοίδε τινὲς τυγ- χάνουσι, τίς αἱρεῖ λόγος τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ μαν τείας εἶναι ἡγεῖσθαι τὰ τῶν δαιμόνων χρηστήρια ; ἢ τοῖς τοῦ Θεοῦ προφήταις τὰ κατ' αὐτοὺς παραβάλλειν; Ποταπαὶ δὲ αὐτῶν αἱ προῤῥήσεις, ἃς, ὅτε καὶ ἐδόκουν ὑφεστάναι, περὶ τοὺς ἐρωτῶντας ἐποιοῦντο; ἆρα οὐχὶ περὶ ἀσέμνων ταπεινῶν τε καὶ εὐτελῶν ἀνδρῶν, πυ κτῶν, φέρε, ή τινων τοιούτων, οὓς θυσίαις τιμᾷν ἐκέ λευον ; Ποῖα δὲ τὰ περὶ τῆς ἀνθρωποθυσίας νενόμιστο; κεφάλαιον γὰρ δὴ τοῦτο τῶν εἰρημένων. "Αρά τινι πράγματι φαύλῳ κατέλιπον ἀτοπίας ὑπερβολήν ; εἰ δὴ οἱ σωτῆρες ἀνθρώπων θεοί τε καὶ ἀγαθοὶ δαίμονες τοὺς ἱκέτας αὐτῶν καὶ εὐσεβεῖς πρόσφυγας κατα- στάττειν τὰ ἑαυτῶν φίλτατα, ώσπερεί τινα άλλα θρέμματα, παρεκελεύοντο, ἄντικρυς ἀνθρωπείων αἱ- μάτων ὑπὲρ πᾶσαν θηρίων φύσιν διψῶντες, καὶ οὐδὲν ἄλλο ἢ αἱμοπότας καὶ ἀνθρωποβόρους ἀπωλείας τε φίλους εἶναι σφᾶς αὐτοὺς ἀπελέγχοντες. Η λεγέτω δ βουλόμενος, εἰ ἔχοι σεμνόν τι καὶ ἀρετῆς ἄξιον τῶν δηλουμένων ἐπιδεῖξαι, ἢ μαντείας καὶ προῤῥήσεις εἰς πᾶν γένος ἀνθρώπων συντεινούσας, ἢ νόμους καὶ που λιτικές διατάξεις, καθ' οὖς χρῆν βιοῦν πάντας ανθρώ- εἰ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. C D A aliis vero per oraculorum responsa, et aliis per avium volatus aut per extorum in sacrificiis inspe- clionem, aut per somniorum immissiones, aut per ea quæ dicuntur, omnia, aut per concussiones ac tremores, aut per alia quædam ejus generis signa : hæc enim aiunt Providentia divina cunctis homini- bus esse donata, itaque nihil amplius habere videri Hebræorum prophetas : hæc sane illorum est ratio : nos vero illius sic obviam ituri sumus. Si ulla qui- dem ratio convincit, re vera deos, seu divinas po- testates, sive bonos aliquos dæmones præesse eo- rum, de quibus dictum est, oraculis, vel auguriis, vel cæteris quæ antea diximus: possumus sane ali- quem locum illis tribuere, tanquam illo quoque su- premus Deus iis qui talia usurpent, largitus sit; vero perfectis demonstrationibus, et ipsorum Græ- corum confessionibus, jam antea, dæmones esse non illos quidem bonos, sed omnis perniciei nequi- tiæque auctores convicimus, qui fieri potest ut Dei prophetæ habeantur? Etenim illos esse malos per Evangelicam Præparationem ratio deprehendit, ex eo sane quod priscis temporibus in omni loco, et civitate ac regione, humanæ illis victimæ sacrifica- rentur; item ex eo quod rerun futurarum ignora- tione sciscitantes deciperent, et quod in mendacio millies ac millies deprehensi sint, modo quidem aperte ac palam, modo vero ipsorum oraculorum ambiguo sermone, per quem eos qui ad se confu- gissent, plurimis sæpissime malis atque incommo dis involvisse, convicti sunt : necnon quod jam antea demonstratum sit, illorum genus fœdum im- mundumque esse, ex eo quod obscenis ac lascivis, quæ de ipsis ferantur, canticis gaudere con- sueverint; item lynnis ac fabulosis narrationibus historiisque inhonestis ac perniciosis, quas quod contra seipsos ratas habuerint, et tanquam veras comprobaverint, jam plane redarguti sunt. Denique illorum inertis imbecillæque naturæ maximum ar- gumentum, quod exstincta sint oracula, neque am- plius ut olim respondeant; et exstincta non alias quam sub adventum Salvatoris nostri Jesu Christi; ex quo enim illius in omnes gentes evangelicæ do- ctrinæ penetravit verbum, ex illo item oracula de- fecerunt, et dæmonum mortes memorantur. Omnia igitur hæc et innumerabilia alia his similia fuerunt, ex quibus illos, de quibus nunc agimus, malos esse dæmones Evangelica Præparatio demonstravit. Quod si tales . illos esse jam constat, quæ ratio un- quam obtinebit, ut supremi Dei illas fuisse divina- tiones censeamus, quæ dæmonum sortes perhiben- tur, aut quæ de illis feruntur, Dei prophetarum va- ticiniis esse comparanda ? Cæterum quanti tandem illorum prædictiones faciendæ, quas, cum stare videbantur, sciscitantibus respondebant? Nonne de inhonestis atque humilibus et nullius pretii viris, pugilibus, exempli gratia, aut aliis talibus reddi solitas novimus, quos quidem homines sacrificiis honestari jubebant? Qualia porro quæ de humanis
ταῦτα γὰρ ἦν, ὡς ἔφην, τὰ διὰ τῆς Προπαρασκευῆς ἐξ αὐτῶν τῶν Ἑλληνικῶν φιλοσόφων τε καὶ συγγραφέων μεμαρτυρημένα, ἐξ ὧν καὶ μάλιστα, δαίμονες ὄντες πονηροί, πολυπλόκοις μηχαναῖς, τοτὲ μὲν ταῖς διὰ μαντειῶν τοτὲ δὲ ταῖς δι’ οἰωνῶν ἢ συμβόλων ἢ θυμάτων ἢ τῶν παραπλησίων, τὸ ἀνθρώπειον διαστρέφοντες γένος δείκνυνται. διόπερ ἀποφαντέον αὐτῶν τὰ χρηστήρια μὴ τοῦ ἐπὶ πάντων γεγονέναι θεοῦ. Οὐκοῦν οὐδὲ συγκρίνειν αὐτὰ τοῖς Ἑβραίων προφήταις θεμιτὸν ἂν εἴη, ὧν ὁ πρῶτος ἱεροφάντης καὶ θεολόγος γέγονεν Μωσῆς· θέα ὅσων ἀγαθῶν τῷ βίῳ παραίτιος κατέστη·
ἀνθρώποις ἐκ τῆς τοῦ Θεοῦ προνοίας δεδωρῆσθαι, ὡς μηδὲν πλέον ἔχειν δοκεῖν τοὺς Ἑβραίων προφήτας. Τοιοῦτος μὲν οὖν ὁ παρ' ἐκείνων λόγος· ὁ δὲ παρ᾽ ἡμῶν ὧδέ πως αὐτοῖς ἀπαντήσεται. Εἰ μέν τις συνίστη λό γος θεοὺς ἀληθῶς, ἢ θείας δυνάμεις, ἢ δαίμονας ἀγα θοὺς ἐφεστάναι τοῖς τῶν εἰρημένων μαντείοις, ἢ τοῖς οἰωνῶν, ἡ τοῖς λοιποῖς κατωνομασμένοις, ἣν ἂν χώ- ραν ἀπονείμαι τοῖς λεγομένοις, ὡς τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ κἀκεῖνα τοῖς χρωμένοις ἐπ' ὠφελείᾳ δεδωρημέν νου· εἰ δὲ ἐντελέσιν ἀποδείξεσι καὶ αὐτῶν Ἑλλήνων ὁμολογίαις ήδη πρότερον δαίμονας αὐτοὺς εἶναι, καὶ οὐδ᾽ ἀγαθοὺς, πάσης δὲ βλάβης καὶ μοχθηρίας αἰτίους, πῶς ἂν δύναιντο Θεοῦ εἶναι προφῆται; Φαύλους δὲ αὐτοὺς ὁ λόγος ἐφρασε διὰ τῆς Εὐαγγελικῆς Προ- παρασκευῆς ἔκ τε τῆς πάλαι κατὰ πάντα τόπον καὶ πάλιν καὶ χώραν συντελουμένης αὐτοῖς ἀνθρωποθυ- σίας, ἔκ τε ὧν ἡπάτων τοὺς ἐρωτῶντας ἀγνοίᾳ τοῦ μέλλοντος, ἔκ τε ὧν ἡλίσκοντο μυρία ψευδόμενοι, τοτὲ μὲν ἐκ τοῦ προφανοῦς, τοτὲ δὲ διὰ τῆς τῶν χρη- τμῶν ἀμφιβολίας, δι' ἧς τοὺς πρόσφυγας πλείστοις πλειστάκις περιβάλλοντες κακοῖς ἀπηλέγχθησαν· καὶ ἐπεὶ προαπεδείκνυτο μιαρὸν αὐτῶν καὶ ἀκάθαρτον τὸ φύλον, ἐκ τοῦ χαίρειν αἰσχραῖς καὶ ἀκολάστοις περὶ αὐτῶν λεγομέναις ᾠδαῖς, καὶ ὕμνοις, καὶ μυθικοῖς διηγήμασιν, ἱστορίαις τε ἀσέμνοις καὶ ἐπιβλαβέσιν, ὃς καὶ κατ᾿ αὐτῶν κυροῦντες, καὶ ὡς ἀληθεῖς βε βαιοῦντες ἤλωσαν· καὶ τέλος ἁπάντων ἔλεγχος τῆς ἀδρανοῦς αὐτῶν φύσεως ἦν τὸ σβεσθῆναι καὶ μηκέθ' ὁμοίως χρᾷν· καὶ σβεσθῆναι μὴ ἄλλοτε ἢ ἀπὸ τῶν χρό- των τῆς ἐπιφανείας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ· ἐξ οὗ γὰρ εἰς πάντα τὰ ἔθνη διέδραμεν ὁ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας αὐτοῦ λόγος, ἐξ ἐκείνου καὶ τὰ χρηστήρια διέλιπε, καὶ δαιμόνων θάνατοι μνη- μονεύονται. Πάντα δὲ οὖν ἦν ταῦτα, καὶ ἄλλα τούτοις παραπλήσια μυρία, δι' ὧν πονηροί δαίμονες ὄντες οἱ περὶ ὧν ὁ λόγος ἐν τοῖς τῆς Εὐαγγελικής Προπαρα σκευῆς ἀπηλέγχθησαν. Εἰ δὴ οὖν τοιοίδε τινὲς τυγ- χάνουσι, τίς αἱρεῖ λόγος τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ μαν τείας εἶναι ἡγεῖσθαι τὰ τῶν δαιμόνων χρηστήρια ; ἢ τοῖς τοῦ Θεοῦ προφήταις τὰ κατ' αὐτοὺς παραβάλλειν; Ποταπαὶ δὲ αὐτῶν αἱ προῤῥήσεις, ἃς, ὅτε καὶ ἐδόκουν ὑφεστάναι, περὶ τοὺς ἐρωτῶντας ἐποιοῦντο; ἆρα οὐχὶ περὶ ἀσέμνων ταπεινῶν τε καὶ εὐτελῶν ἀνδρῶν, πυ κτῶν, φέρε, ή τινων τοιούτων, οὓς θυσίαις τιμᾷν ἐκέ λευον ; Ποῖα δὲ τὰ περὶ τῆς ἀνθρωποθυσίας νενόμιστο; κεφάλαιον γὰρ δὴ τοῦτο τῶν εἰρημένων. "Αρά τινι πράγματι φαύλῳ κατέλιπον ἀτοπίας ὑπερβολήν ; εἰ δὴ οἱ σωτῆρες ἀνθρώπων θεοί τε καὶ ἀγαθοὶ δαίμονες τοὺς ἱκέτας αὐτῶν καὶ εὐσεβεῖς πρόσφυγας κατα- στάττειν τὰ ἑαυτῶν φίλτατα, ώσπερεί τινα άλλα θρέμματα, παρεκελεύοντο, ἄντικρυς ἀνθρωπείων αἱ- μάτων ὑπὲρ πᾶσαν θηρίων φύσιν διψῶντες, καὶ οὐδὲν ἄλλο ἢ αἱμοπότας καὶ ἀνθρωποβόρους ἀπωλείας τε φίλους εἶναι σφᾶς αὐτοὺς ἀπελέγχοντες. Η λεγέτω δ βουλόμενος, εἰ ἔχοι σεμνόν τι καὶ ἀρετῆς ἄξιον τῶν δηλουμένων ἐπιδεῖξαι, ἢ μαντείας καὶ προῤῥήσεις εἰς πᾶν γένος ἀνθρώπων συντεινούσας, ἢ νόμους καὶ που λιτικές διατάξεις, καθ' οὖς χρῆν βιοῦν πάντας ανθρώ- εἰ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. C D A aliis vero per oraculorum responsa, et aliis per avium volatus aut per extorum in sacrificiis inspe- clionem, aut per somniorum immissiones, aut per ea quæ dicuntur, omnia, aut per concussiones ac tremores, aut per alia quædam ejus generis signa : hæc enim aiunt Providentia divina cunctis homini- bus esse donata, itaque nihil amplius habere videri Hebræorum prophetas : hæc sane illorum est ratio : nos vero illius sic obviam ituri sumus. Si ulla qui- dem ratio convincit, re vera deos, seu divinas po- testates, sive bonos aliquos dæmones præesse eo- rum, de quibus dictum est, oraculis, vel auguriis, vel cæteris quæ antea diximus: possumus sane ali- quem locum illis tribuere, tanquam illo quoque su- premus Deus iis qui talia usurpent, largitus sit; vero perfectis demonstrationibus, et ipsorum Græ- corum confessionibus, jam antea, dæmones esse non illos quidem bonos, sed omnis perniciei nequi- tiæque auctores convicimus, qui fieri potest ut Dei prophetæ habeantur? Etenim illos esse malos per Evangelicam Præparationem ratio deprehendit, ex eo sane quod priscis temporibus in omni loco, et civitate ac regione, humanæ illis victimæ sacrifica- rentur; item ex eo quod rerun futurarum ignora- tione sciscitantes deciperent, et quod in mendacio millies ac millies deprehensi sint, modo quidem aperte ac palam, modo vero ipsorum oraculorum ambiguo sermone, per quem eos qui ad se confu- gissent, plurimis sæpissime malis atque incommo dis involvisse, convicti sunt : necnon quod jam antea demonstratum sit, illorum genus fœdum im- mundumque esse, ex eo quod obscenis ac lascivis, quæ de ipsis ferantur, canticis gaudere con- sueverint; item lynnis ac fabulosis narrationibus historiisque inhonestis ac perniciosis, quas quod contra seipsos ratas habuerint, et tanquam veras comprobaverint, jam plane redarguti sunt. Denique illorum inertis imbecillæque naturæ maximum ar- gumentum, quod exstincta sint oracula, neque am- plius ut olim respondeant; et exstincta non alias quam sub adventum Salvatoris nostri Jesu Christi; ex quo enim illius in omnes gentes evangelicæ do- ctrinæ penetravit verbum, ex illo item oracula de- fecerunt, et dæmonum mortes memorantur. Omnia igitur hæc et innumerabilia alia his similia fuerunt, ex quibus illos, de quibus nunc agimus, malos esse dæmones Evangelica Præparatio demonstravit. Quod si tales . illos esse jam constat, quæ ratio un- quam obtinebit, ut supremi Dei illas fuisse divina- tiones censeamus, quæ dæmonum sortes perhiben- tur, aut quæ de illis feruntur, Dei prophetarum va- ticiniis esse comparanda ? Cæterum quanti tandem illorum prædictiones faciendæ, quas, cum stare videbantur, sciscitantibus respondebant? Nonne de inhonestis atque humilibus et nullius pretii viris, pugilibus, exempli gratia, aut aliis talibus reddi solitas novimus, quos quidem homines sacrificiis honestari jubebant? Qualia porro quæ de humanis
πρῶτον μὲν δογμάτων εὐαγγελικῶν καὶ ἀληθῶν περὶ τοῦ ποιητοῦ καὶ δημιουργοῦ τῶν ἁπάντων θεοῦ, περί τε τοῦ δευτέρου αἰτίου τῶν [τε] μετ’ αὐτὸν λογικῶν καὶ νοερῶν οὐσιῶν περί τε κοσμογονίας καὶ ἀνθρωπογονίας γραφὴν ἱερὰν ἐξέδωκεν, ἔτι τε τῶν θεοσεβῶν ἱστορίας τῶν πάλαι θεοφιλῶν Ἑβραίων ὥσπερ τινὰς ἀρετῶν εἰκόνας ὑποτυπωσάμενος εἰς ζῆλον τῶν ἀγαθῶν ἀνδρῶν τοὺς ὑπηκόους ἀνεκίνησεν, καὶ νομοθεσίας ἐνθέου καὶ καταλλήλου τοῖς τότε χρωμένοις φωτὸς ἀπήρξατο λόγων, καὶ θρησκείας θεοσεβοῦς πέφηνεν εἰσαγωγεύς, καὶ ἐπὶ πᾶσιν τῶν μακροῖς ὕστερον χρόνοις ἔσεσθαι μελλόντων τὰς προρρήσεις ἀναπεφώνηκεν, ὡς μικρὸν ὕστερον μνημονευθήσεται. Καὶ τοιοῦτος μὲν οὗτος. κατὰ τὰ αὐτὰ δὲ καὶ οἱ μετ’ αὐτὸν προφῆται πάρεργον μέν, εἴ πού τι τῶν ἐφημέρων ἐζητεῖτο, καὶ τοῦτο προύλεγον τοῖς ἐρωτῶσιν, τὸ δὲ κεφάλαιον τῆς προφητείας αὐτοῖς ἐπὶ μεγάλοις συνετελεῖτο.
ἀνθρώποις ἐκ τῆς τοῦ Θεοῦ προνοίας δεδωρῆσθαι, ὡς μηδὲν πλέον ἔχειν δοκεῖν τοὺς Ἑβραίων προφήτας. Τοιοῦτος μὲν οὖν ὁ παρ' ἐκείνων λόγος· ὁ δὲ παρ᾽ ἡμῶν ὧδέ πως αὐτοῖς ἀπαντήσεται. Εἰ μέν τις συνίστη λό γος θεοὺς ἀληθῶς, ἢ θείας δυνάμεις, ἢ δαίμονας ἀγα θοὺς ἐφεστάναι τοῖς τῶν εἰρημένων μαντείοις, ἢ τοῖς οἰωνῶν, ἡ τοῖς λοιποῖς κατωνομασμένοις, ἣν ἂν χώ- ραν ἀπονείμαι τοῖς λεγομένοις, ὡς τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ κἀκεῖνα τοῖς χρωμένοις ἐπ' ὠφελείᾳ δεδωρημέν νου· εἰ δὲ ἐντελέσιν ἀποδείξεσι καὶ αὐτῶν Ἑλλήνων ὁμολογίαις ήδη πρότερον δαίμονας αὐτοὺς εἶναι, καὶ οὐδ᾽ ἀγαθοὺς, πάσης δὲ βλάβης καὶ μοχθηρίας αἰτίους, πῶς ἂν δύναιντο Θεοῦ εἶναι προφῆται; Φαύλους δὲ αὐτοὺς ὁ λόγος ἐφρασε διὰ τῆς Εὐαγγελικῆς Προ- παρασκευῆς ἔκ τε τῆς πάλαι κατὰ πάντα τόπον καὶ πάλιν καὶ χώραν συντελουμένης αὐτοῖς ἀνθρωποθυ- σίας, ἔκ τε ὧν ἡπάτων τοὺς ἐρωτῶντας ἀγνοίᾳ τοῦ μέλλοντος, ἔκ τε ὧν ἡλίσκοντο μυρία ψευδόμενοι, τοτὲ μὲν ἐκ τοῦ προφανοῦς, τοτὲ δὲ διὰ τῆς τῶν χρη- τμῶν ἀμφιβολίας, δι' ἧς τοὺς πρόσφυγας πλείστοις πλειστάκις περιβάλλοντες κακοῖς ἀπηλέγχθησαν· καὶ ἐπεὶ προαπεδείκνυτο μιαρὸν αὐτῶν καὶ ἀκάθαρτον τὸ φύλον, ἐκ τοῦ χαίρειν αἰσχραῖς καὶ ἀκολάστοις περὶ αὐτῶν λεγομέναις ᾠδαῖς, καὶ ὕμνοις, καὶ μυθικοῖς διηγήμασιν, ἱστορίαις τε ἀσέμνοις καὶ ἐπιβλαβέσιν, ὃς καὶ κατ᾿ αὐτῶν κυροῦντες, καὶ ὡς ἀληθεῖς βε βαιοῦντες ἤλωσαν· καὶ τέλος ἁπάντων ἔλεγχος τῆς ἀδρανοῦς αὐτῶν φύσεως ἦν τὸ σβεσθῆναι καὶ μηκέθ' ὁμοίως χρᾷν· καὶ σβεσθῆναι μὴ ἄλλοτε ἢ ἀπὸ τῶν χρό- των τῆς ἐπιφανείας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ· ἐξ οὗ γὰρ εἰς πάντα τὰ ἔθνη διέδραμεν ὁ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας αὐτοῦ λόγος, ἐξ ἐκείνου καὶ τὰ χρηστήρια διέλιπε, καὶ δαιμόνων θάνατοι μνη- μονεύονται. Πάντα δὲ οὖν ἦν ταῦτα, καὶ ἄλλα τούτοις παραπλήσια μυρία, δι' ὧν πονηροί δαίμονες ὄντες οἱ περὶ ὧν ὁ λόγος ἐν τοῖς τῆς Εὐαγγελικής Προπαρα σκευῆς ἀπηλέγχθησαν. Εἰ δὴ οὖν τοιοίδε τινὲς τυγ- χάνουσι, τίς αἱρεῖ λόγος τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ μαν τείας εἶναι ἡγεῖσθαι τὰ τῶν δαιμόνων χρηστήρια ; ἢ τοῖς τοῦ Θεοῦ προφήταις τὰ κατ' αὐτοὺς παραβάλλειν; Ποταπαὶ δὲ αὐτῶν αἱ προῤῥήσεις, ἃς, ὅτε καὶ ἐδόκουν ὑφεστάναι, περὶ τοὺς ἐρωτῶντας ἐποιοῦντο; ἆρα οὐχὶ περὶ ἀσέμνων ταπεινῶν τε καὶ εὐτελῶν ἀνδρῶν, πυ κτῶν, φέρε, ή τινων τοιούτων, οὓς θυσίαις τιμᾷν ἐκέ λευον ; Ποῖα δὲ τὰ περὶ τῆς ἀνθρωποθυσίας νενόμιστο; κεφάλαιον γὰρ δὴ τοῦτο τῶν εἰρημένων. "Αρά τινι πράγματι φαύλῳ κατέλιπον ἀτοπίας ὑπερβολήν ; εἰ δὴ οἱ σωτῆρες ἀνθρώπων θεοί τε καὶ ἀγαθοὶ δαίμονες τοὺς ἱκέτας αὐτῶν καὶ εὐσεβεῖς πρόσφυγας κατα- στάττειν τὰ ἑαυτῶν φίλτατα, ώσπερεί τινα άλλα θρέμματα, παρεκελεύοντο, ἄντικρυς ἀνθρωπείων αἱ- μάτων ὑπὲρ πᾶσαν θηρίων φύσιν διψῶντες, καὶ οὐδὲν ἄλλο ἢ αἱμοπότας καὶ ἀνθρωποβόρους ἀπωλείας τε φίλους εἶναι σφᾶς αὐτοὺς ἀπελέγχοντες. Η λεγέτω δ βουλόμενος, εἰ ἔχοι σεμνόν τι καὶ ἀρετῆς ἄξιον τῶν δηλουμένων ἐπιδεῖξαι, ἢ μαντείας καὶ προῤῥήσεις εἰς πᾶν γένος ἀνθρώπων συντεινούσας, ἢ νόμους καὶ που λιτικές διατάξεις, καθ' οὖς χρῆν βιοῦν πάντας ανθρώ- εἰ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. C D A aliis vero per oraculorum responsa, et aliis per avium volatus aut per extorum in sacrificiis inspe- clionem, aut per somniorum immissiones, aut per ea quæ dicuntur, omnia, aut per concussiones ac tremores, aut per alia quædam ejus generis signa : hæc enim aiunt Providentia divina cunctis homini- bus esse donata, itaque nihil amplius habere videri Hebræorum prophetas : hæc sane illorum est ratio : nos vero illius sic obviam ituri sumus. Si ulla qui- dem ratio convincit, re vera deos, seu divinas po- testates, sive bonos aliquos dæmones præesse eo- rum, de quibus dictum est, oraculis, vel auguriis, vel cæteris quæ antea diximus: possumus sane ali- quem locum illis tribuere, tanquam illo quoque su- premus Deus iis qui talia usurpent, largitus sit; vero perfectis demonstrationibus, et ipsorum Græ- corum confessionibus, jam antea, dæmones esse non illos quidem bonos, sed omnis perniciei nequi- tiæque auctores convicimus, qui fieri potest ut Dei prophetæ habeantur? Etenim illos esse malos per Evangelicam Præparationem ratio deprehendit, ex eo sane quod priscis temporibus in omni loco, et civitate ac regione, humanæ illis victimæ sacrifica- rentur; item ex eo quod rerun futurarum ignora- tione sciscitantes deciperent, et quod in mendacio millies ac millies deprehensi sint, modo quidem aperte ac palam, modo vero ipsorum oraculorum ambiguo sermone, per quem eos qui ad se confu- gissent, plurimis sæpissime malis atque incommo dis involvisse, convicti sunt : necnon quod jam antea demonstratum sit, illorum genus fœdum im- mundumque esse, ex eo quod obscenis ac lascivis, quæ de ipsis ferantur, canticis gaudere con- sueverint; item lynnis ac fabulosis narrationibus historiisque inhonestis ac perniciosis, quas quod contra seipsos ratas habuerint, et tanquam veras comprobaverint, jam plane redarguti sunt. Denique illorum inertis imbecillæque naturæ maximum ar- gumentum, quod exstincta sint oracula, neque am- plius ut olim respondeant; et exstincta non alias quam sub adventum Salvatoris nostri Jesu Christi; ex quo enim illius in omnes gentes evangelicæ do- ctrinæ penetravit verbum, ex illo item oracula de- fecerunt, et dæmonum mortes memorantur. Omnia igitur hæc et innumerabilia alia his similia fuerunt, ex quibus illos, de quibus nunc agimus, malos esse dæmones Evangelica Præparatio demonstravit. Quod si tales . illos esse jam constat, quæ ratio un- quam obtinebit, ut supremi Dei illas fuisse divina- tiones censeamus, quæ dæmonum sortes perhiben- tur, aut quæ de illis feruntur, Dei prophetarum va- ticiniis esse comparanda ? Cæterum quanti tandem illorum prædictiones faciendæ, quas, cum stare videbantur, sciscitantibus respondebant? Nonne de inhonestis atque humilibus et nullius pretii viris, pugilibus, exempli gratia, aut aliis talibus reddi solitas novimus, quos quidem homines sacrificiis honestari jubebant? Qualia porro quæ de humanis
PG 22:339οὐ γὰρ ἐπὶ μαντείᾳ τῶν ἐφημέρων καὶ πρὸς τὸν παρόντα καιρὸν ἐπιζητουμένων οὐδέ γε σμικρῶν καὶ ταπεινῶν [τὰ] τῆς θεοφορίας ἠξιοῦντο, ἀλλ’ ἐπὶ τοῦ παντὸς ἀνθρώπων γένους ἡ τοῦ θείου πνεύματος ἐν αὐτοῖς ἔλλαμψις μεγίστην ὑπόθεσιν περιέχουσα, οὐ περὶ νοσοῦντος ἀνθρώπου τὸ σῶμα οὐδὲ περὶ τῆς προσκαίρου καὶ πολυπαθοῦς ταύτης ζωῆς τὴν πρόρρησιν ἐπαγγελλομένη, οὐδὲ περί τινος ἀπολωλότος οὐδὲ ἄλλως περί τινων μέσων καὶ ἀδιαφόρων, ἃ οὔτε παρόντα ψυχῆς βελτιώσει συμβάλλεται οὔτε μὴ παρόντα ζημίαν ἢ βλάβην περιποιεῖ· ἀλλ’ ἦν μέν, ὡς ἔφην, ὅτε καὶ ταῦτα προύλεγον, οὐ κατὰ τὸν προηγούμενον δὲ λόγον, ἀλλὰ κατὰ ἀκολουθίαν τῆς τῶν κρειττόνων καταλήψεως· τὰ δέ γε πρωτοτύπως αἴτια τῆς ἐν τῷ προφητεύειν αὐτοὺς θεοληψίας μείζονα τὴν ὑπόθεσιν ἢ κατὰ τὰ εἰρημένα περιεῖχεν.
Α πους, διαγορευούσας, ή φιλοσοφίας δόγματά τε και Β μαθήματα πρὸς τῶν θεῶν προβεβλημένα τοῖς ἐρασταῖς φιλοσοφίας. Ἀλλ᾿ οὐκ ἂν ἔχοι τις φάναι τοιοῦτον πώποτε ὑπῆρχθαι τῷ βίῳ ἐκ τῶν περιβοήτων χρηστηρίων. Εἰ γὰρ ἦν ταῦτα, οὐκ ἂν διαφόροις ἐχρήσαντο καὶ μαχο μένοις νόμοις ἄνθρωποι ὑπὸ θεῶν νομοθετούμενοι· θεοὶ γὰρ ὄντες καὶ ἀγαθοὶ, πῶς οὐκ ἂν τοῖς αὐτοῖς ἐχρήσαντο διατάγμασι; πῶς δ᾽ οὐχὶ ταῖς σώφροσι καὶ δικαιοτά ταις νομοθεσίαις; Τίς οὖν τοῦ Σόλωνος, ἢ Δράκον- τος, ἢ τῶν ἄλλων ἀνθρώπων Ελλησί τε καὶ βαρ βάροις νομοθετῶν χρεία ἦν, θεῶν ἐγγὺς παρόντων, καὶ διὰ τῶν χρησμῶν διαταττομένων τὰ δέοντα ; ΕΙ δὲ δὴ φαίη τις αὐτοὺς καὶ οὐδ᾽ (1) ἄλλους εἶναι τοὺς καθ᾽ ἕκαστον ἔθνος ἀνθρώπων νομοθετοῦντας, καὶ τίς ἆρα ἐκεῖνος καὶ ποταπός, εἰπάτω, θεὸς, ὁ Σκύθαις, φέρε, άνθρωποβορεῖν διαταξάμενος, ἢ ὁ μητράσιν ἑτέροις καὶ θυγατράσι μίγνυσθαι νομοθετήσας, ἢ ὁ κυσὶ πα ραβάλλειν τοὺς γεγηρακότας, ὡς ἀγαθὸν, διατετα γμένος, ἢ ὁ ἐπιτρέψας ἀδελφὰς γαμεῖν καὶ ἄῤῥενας ἄῤῥεσιν ἐπιμίγνυσθαι; Καὶ τί με δεῖ τοὺς ἐκθέσμους τῶν παρ' Έλλησι καὶ βαρβάροις λόγους ἀπαριθμεῖν εἰς ἔλεγχον τοῦ μὴ θεοὺς γεγονέναι, πονηροὺς δὲ καὶ ἀλιτηρίους δαίμονας, τοὺς θαυμαστοὺς αὐτῶν χρης σμοδότας, ἐπὶ τὰ παρὰ φύσιν ἀτοπήματα τὸ τρισ ἄθλιον τῶν ἀνθρώπων γένος καταβεβληκότας ; ὁπότ' οὐδ᾽ οἱ παρ' Ἕλλησι βεβοημένοι θεοὶ καὶ μάντεις ὀνησιφόρον τι καὶ λυσιτελὲς εἰς ψυχῆς ὠφέλειαν τοῖς χρωμένοις ἀποδείκνυνται παρεσχημένοι. Τί γὰρ δή ποτε καταλιπόντες ἄνδρες Ἕλληνες τὴν ἐξ αὐτῶν ὠφέλειαν, ἐπὶ τὴν βάρβαρον ἐστέλλοντο γῆν, ἐμπο ρίαν μαθημάτων ἔξωθέν ποθεν ἐρανιζόμενοι, παρὸν διδασκάλοις τοῖς θεοῖς χρῆσθαι; Θεῶν γὰρ ἢ καὶ δαι- μόνων ἀγαθῶν χρηματιζόντων, καὶ τοτὲ μὲν διὰ τῆς προγνώσεως καὶ τῆς ἄλλης παραδοξοποιίας τὴν οἰ κείαν δύναμιν παραφαινόντων, τοτὲ δὲ διὰ τῆς ἀδια- πτώτου τῶν μαθημάτων ἀληθείας τὴν ἀληθῆ σοφίαν ἐκδιδασκόντων, τί ποτ' ἦν ἄρα τὸ μὴ τούτοις μαθη τευθῆναι φιλοσόφων παῖδας, ἄλλων δὲ ἀπ' ἄλλου δου γμάτων τινῶν ἐπινοίας ποριζομένων, ἐκ τῆς μακρᾶς διαφωνίας ποικίλας αἱρέσεις φιλοσόφων συστῆναι ; ᾿Αλλ' εἰ μὴ προσεῖχον αὐτοῖς οἱ πολλοὶ τῶν ἀνθρώ πων, τοὺς εὐσεβεῖς δ᾽ οὖν καὶ θεοῖς προσιόντας χρῆν δήπου τὸ ἀδιάπτωτον ἐκ τῆς τῶν θεῶν ὠφελείας πε- πορίσθαι. Τίνες οὖν οὗτοι; οὓς γὰρ ἂν φῇς, τούτους ἀπελέγχουσι πλανωμένους οἱ ἀντιδοξάζοντες. ᾿Αλλὰ γὰρ, ὡς ἔοικε, δαιμόνων ἦν μαντεία, μέχρι κλέπτου φωρᾶς, ἢ σκεύους ἀπωλείας, ή τινος ἄλλου τοιούτου φθάνοντα, ὧν οὐκ ἀπεικὸς ἦν αὐτοὺς, ἐν τῷ περὶ γῆν ἀέρι τὰς διατριβὰς ποιουμένους, τὴν εἴδησιν ἐσχηκέ ναι· καλοῦ δὲ καὶ σοφοῦ μηδενὸς ἐπηβόλους εἶναι δόγματος φιλοσόφου, μὴ πολιτείας, μὴ νόμου ὀρθῷ λόγω κειμένου· μᾶλλον δέ, εἰ χρὴ ἐλευθέρα φωνῇ τά ληθὲς εἰπεῖν, τούτους ἅπαντας ἀρχεκάκους ἡγεῖσθαι χρῆν γεγονέναι· οἱ δὴ περὶ σφῶν αὐτῶν, μοιχείας καὶ άῤῥενομιξίας, μητρογαμίας τε, καὶ ἀδελφῶν ἐκθέ- σμους κοινωνίας, καὶ μυρίας ἄλλας θεομαχίας, ἔχθρας τε καὶ πολέμους θεῶν πρὸς θεοὺς, ἀνθρώπων τε ᾠδαῖς καὶ ὕμνοις καὶ διηγήμασι, μυστηρίων τε ἐν ' EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS. II. - APOLOGETICA. victimis feruntur, censenda? Caput enim hoc om- nium eorum quæ dicta sunt: num igitur ulla re prava locum novæ absurditati reliquerunt? Quod si isti hominum conservatores, et dii et boni dæmo- nes, qui ad se suppliciter et cum pietate confugie- bant, eos quæcunque charissima haberent, quasi reliquis similia pecora mactare imperabant, plana quod humani sanguinis supra omnem ferinam na- turam sitibundi, neque quidquam aliud quam poto- res sanguinis et devoratores hominum perditionis- que amici essent, ipsimet declarabant : aut dicat mihi sane quivis, num de illis possit honesti quid- piam, aut quod cum virtute conjunctum sit, osten- dere: aut divinationes, ac prædictiones, quæ ad omne hominum genus spectaverint : aut leges, in- stitutionesque civiles, quæ quo modo omnes homi- nes vivere oporteat, præceperint: aut philosophiæ decreta ac disciplinas, quæ philosophiæ amatori - bus ab ipsis diis unquam proposita fuerint : atqui nemo est qui possit affirmare tale unquam quid- quam vel celeberrimorum oraculorum beneficio, vitæ hominum contigisse ; nam si talia fuis- sent, nunquam homines, quibus a diis leges traditæ sunt, diversis usi essent atque inter se pugnanti- bus legibus nam qui dii essent et dií boni, qui fieri posset ut non æquis institutionibus uterentur, quare autem non modestissimis ac justissimis le- gibus? Quis ergo aut Solonis, aut Draconis, aut aliorum qui vel Græcis vel barbaris leges descri- pserint, usus fuisset, cum in proximo adessent dii qui oraculis possent quæ honesta et necessaria vi- derent, præcipere? Quod si quis dicat plane. illos ipsos non alios fuisse, qui per singulas gentes ho- minibus leges dederint, dicat etiam, quæso, ecquis ille aut cujusmodi fuerit deus, qui Scythas, exempli gratia, devorare homines docuerit, aut qui nonnul- His leges dederit, ut matribus ac filiabus misceren- tur, aut qui eos qui consenuissent, canibus proji- cere, quasi rem bonam imperaverit, aut qui soro- res habere in matrimonio permiserit, aut mares maribus commisceri. Et quid me oportet, narratio- pes a legibus et omni jure alienas de iis quæ aut apud Græcos, aut apud barbaros fierent, numerare, ut auctores illos oraculorum mirabiles, apud utros- que non deos, sed pravos ac sceleratos damones D fuisse demonstrem? quippe qui infelicissimum mor- talium genus, in absurditates ab omni natura alie- nas conjecerint : quando ne dii quidem illi et vates, qui apud Graecos fama celebrantur, ut conducibile quidquam et suo pretio æstimandum, ad animæ uti- litatem iis tradiderint, qui ad oracula accederent, demonstrari possint? Cur enim unquam Græci ho- mines, relicto illorum usu, barbaram terram pete- re soliti sunt, ut mercatorum instar, disciplinas extrinsecus aliunde conquirerent, cum in proximo essent dii quibus magistris uterentur ? Si enim dii aut etiam boni dæmones respondissent, et alias quidem divinationibus aliisque miraculis osten- C (1) Ούδ'. Forte οὐκ. Epis.
εἰ δ’ οὖν τις τὴν πᾶσαν περιοχὴν τῆς Μωσέως γραφῆς καὶ τῶν μετ’ αὐτὸν ἀκριβῶς διερευνήσειεν, εὕροι ἂν προτροπὴν καὶ διδασκαλίαν εὐσεβείας τῆς εἰς τὸν τῶν ὅλων θεὸν αὐτὸν δὴ τὸν δημιουργὸν ἁπάντων περιέχουσαν, γνῶσίν τε καὶ θεολογίαν τὴν ἀνωτάτω τοῦ δευτέρου αἰτίου, πάσης δὲ πολυθέου πλάνης ἀποτροπήν, εἶτα τῶν πάλαι θεοφιλῶν ἀνδρῶν, τῶν δὴ καὶ ἀπαρξαμένων τῆς εἰρημένης εὐσεβείας, μνήμην, προρρήσεις τε καὶ ἀναφωνήσεις ... κατὰ τὸν ἐκείνων βίον ὑστέροις ποτὲ χρόνοις μελλόντων βιώσεσθαι δι’ ἐπιφανείας καὶ παρουσίας εἰς ἀνθρώπους θεοῦ, αὐτοῦ δὴ τοῦ δευτέρου κυρίου καὶ θεοῦ μετὰ τὸν ἀνωτάτω πατέρα καὶ αὐτοῦ χρηματίζοντος διδασκάλου τῆς αὐτῆς εὐσεβείας καὶ σωτῆρος ἐπιφανησομένου τῷ τῶν ἀνθρώπων βίῳ, δι’ οὗ πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν, Ἕλλησιν ὁμοῦ καὶ βαρβάροις, προύλεγον τὸν τῆς θεοσεβείας τῶν πάλαι θεοφιλῶν Ἑβραίων τρόπον παραδοθήσεσθαι. ταῦτα Μωσῆς, ταῦτα δὲ καὶ τῶν λοιπῶν προφητῶν παῖδες, οἳ πάντες ἐξ ἑνὸς στόματος προεκήρυττον.
Α πους, διαγορευούσας, ή φιλοσοφίας δόγματά τε και Β μαθήματα πρὸς τῶν θεῶν προβεβλημένα τοῖς ἐρασταῖς φιλοσοφίας. Ἀλλ᾿ οὐκ ἂν ἔχοι τις φάναι τοιοῦτον πώποτε ὑπῆρχθαι τῷ βίῳ ἐκ τῶν περιβοήτων χρηστηρίων. Εἰ γὰρ ἦν ταῦτα, οὐκ ἂν διαφόροις ἐχρήσαντο καὶ μαχο μένοις νόμοις ἄνθρωποι ὑπὸ θεῶν νομοθετούμενοι· θεοὶ γὰρ ὄντες καὶ ἀγαθοὶ, πῶς οὐκ ἂν τοῖς αὐτοῖς ἐχρήσαντο διατάγμασι; πῶς δ᾽ οὐχὶ ταῖς σώφροσι καὶ δικαιοτά ταις νομοθεσίαις; Τίς οὖν τοῦ Σόλωνος, ἢ Δράκον- τος, ἢ τῶν ἄλλων ἀνθρώπων Ελλησί τε καὶ βαρ βάροις νομοθετῶν χρεία ἦν, θεῶν ἐγγὺς παρόντων, καὶ διὰ τῶν χρησμῶν διαταττομένων τὰ δέοντα ; ΕΙ δὲ δὴ φαίη τις αὐτοὺς καὶ οὐδ᾽ (1) ἄλλους εἶναι τοὺς καθ᾽ ἕκαστον ἔθνος ἀνθρώπων νομοθετοῦντας, καὶ τίς ἆρα ἐκεῖνος καὶ ποταπός, εἰπάτω, θεὸς, ὁ Σκύθαις, φέρε, άνθρωποβορεῖν διαταξάμενος, ἢ ὁ μητράσιν ἑτέροις καὶ θυγατράσι μίγνυσθαι νομοθετήσας, ἢ ὁ κυσὶ πα ραβάλλειν τοὺς γεγηρακότας, ὡς ἀγαθὸν, διατετα γμένος, ἢ ὁ ἐπιτρέψας ἀδελφὰς γαμεῖν καὶ ἄῤῥενας ἄῤῥεσιν ἐπιμίγνυσθαι; Καὶ τί με δεῖ τοὺς ἐκθέσμους τῶν παρ' Έλλησι καὶ βαρβάροις λόγους ἀπαριθμεῖν εἰς ἔλεγχον τοῦ μὴ θεοὺς γεγονέναι, πονηροὺς δὲ καὶ ἀλιτηρίους δαίμονας, τοὺς θαυμαστοὺς αὐτῶν χρης σμοδότας, ἐπὶ τὰ παρὰ φύσιν ἀτοπήματα τὸ τρισ ἄθλιον τῶν ἀνθρώπων γένος καταβεβληκότας ; ὁπότ' οὐδ᾽ οἱ παρ' Ἕλλησι βεβοημένοι θεοὶ καὶ μάντεις ὀνησιφόρον τι καὶ λυσιτελὲς εἰς ψυχῆς ὠφέλειαν τοῖς χρωμένοις ἀποδείκνυνται παρεσχημένοι. Τί γὰρ δή ποτε καταλιπόντες ἄνδρες Ἕλληνες τὴν ἐξ αὐτῶν ὠφέλειαν, ἐπὶ τὴν βάρβαρον ἐστέλλοντο γῆν, ἐμπο ρίαν μαθημάτων ἔξωθέν ποθεν ἐρανιζόμενοι, παρὸν διδασκάλοις τοῖς θεοῖς χρῆσθαι; Θεῶν γὰρ ἢ καὶ δαι- μόνων ἀγαθῶν χρηματιζόντων, καὶ τοτὲ μὲν διὰ τῆς προγνώσεως καὶ τῆς ἄλλης παραδοξοποιίας τὴν οἰ κείαν δύναμιν παραφαινόντων, τοτὲ δὲ διὰ τῆς ἀδια- πτώτου τῶν μαθημάτων ἀληθείας τὴν ἀληθῆ σοφίαν ἐκδιδασκόντων, τί ποτ' ἦν ἄρα τὸ μὴ τούτοις μαθη τευθῆναι φιλοσόφων παῖδας, ἄλλων δὲ ἀπ' ἄλλου δου γμάτων τινῶν ἐπινοίας ποριζομένων, ἐκ τῆς μακρᾶς διαφωνίας ποικίλας αἱρέσεις φιλοσόφων συστῆναι ; ᾿Αλλ' εἰ μὴ προσεῖχον αὐτοῖς οἱ πολλοὶ τῶν ἀνθρώ πων, τοὺς εὐσεβεῖς δ᾽ οὖν καὶ θεοῖς προσιόντας χρῆν δήπου τὸ ἀδιάπτωτον ἐκ τῆς τῶν θεῶν ὠφελείας πε- πορίσθαι. Τίνες οὖν οὗτοι; οὓς γὰρ ἂν φῇς, τούτους ἀπελέγχουσι πλανωμένους οἱ ἀντιδοξάζοντες. ᾿Αλλὰ γὰρ, ὡς ἔοικε, δαιμόνων ἦν μαντεία, μέχρι κλέπτου φωρᾶς, ἢ σκεύους ἀπωλείας, ή τινος ἄλλου τοιούτου φθάνοντα, ὧν οὐκ ἀπεικὸς ἦν αὐτοὺς, ἐν τῷ περὶ γῆν ἀέρι τὰς διατριβὰς ποιουμένους, τὴν εἴδησιν ἐσχηκέ ναι· καλοῦ δὲ καὶ σοφοῦ μηδενὸς ἐπηβόλους εἶναι δόγματος φιλοσόφου, μὴ πολιτείας, μὴ νόμου ὀρθῷ λόγω κειμένου· μᾶλλον δέ, εἰ χρὴ ἐλευθέρα φωνῇ τά ληθὲς εἰπεῖν, τούτους ἅπαντας ἀρχεκάκους ἡγεῖσθαι χρῆν γεγονέναι· οἱ δὴ περὶ σφῶν αὐτῶν, μοιχείας καὶ άῤῥενομιξίας, μητρογαμίας τε, καὶ ἀδελφῶν ἐκθέ- σμους κοινωνίας, καὶ μυρίας ἄλλας θεομαχίας, ἔχθρας τε καὶ πολέμους θεῶν πρὸς θεοὺς, ἀνθρώπων τε ᾠδαῖς καὶ ὕμνοις καὶ διηγήμασι, μυστηρίων τε ἐν ' EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS. II. - APOLOGETICA. victimis feruntur, censenda? Caput enim hoc om- nium eorum quæ dicta sunt: num igitur ulla re prava locum novæ absurditati reliquerunt? Quod si isti hominum conservatores, et dii et boni dæmo- nes, qui ad se suppliciter et cum pietate confugie- bant, eos quæcunque charissima haberent, quasi reliquis similia pecora mactare imperabant, plana quod humani sanguinis supra omnem ferinam na- turam sitibundi, neque quidquam aliud quam poto- res sanguinis et devoratores hominum perditionis- que amici essent, ipsimet declarabant : aut dicat mihi sane quivis, num de illis possit honesti quid- piam, aut quod cum virtute conjunctum sit, osten- dere: aut divinationes, ac prædictiones, quæ ad omne hominum genus spectaverint : aut leges, in- stitutionesque civiles, quæ quo modo omnes homi- nes vivere oporteat, præceperint: aut philosophiæ decreta ac disciplinas, quæ philosophiæ amatori - bus ab ipsis diis unquam proposita fuerint : atqui nemo est qui possit affirmare tale unquam quid- quam vel celeberrimorum oraculorum beneficio, vitæ hominum contigisse ; nam si talia fuis- sent, nunquam homines, quibus a diis leges traditæ sunt, diversis usi essent atque inter se pugnanti- bus legibus nam qui dii essent et dií boni, qui fieri posset ut non æquis institutionibus uterentur, quare autem non modestissimis ac justissimis le- gibus? Quis ergo aut Solonis, aut Draconis, aut aliorum qui vel Græcis vel barbaris leges descri- pserint, usus fuisset, cum in proximo adessent dii qui oraculis possent quæ honesta et necessaria vi- derent, præcipere? Quod si quis dicat plane. illos ipsos non alios fuisse, qui per singulas gentes ho- minibus leges dederint, dicat etiam, quæso, ecquis ille aut cujusmodi fuerit deus, qui Scythas, exempli gratia, devorare homines docuerit, aut qui nonnul- His leges dederit, ut matribus ac filiabus misceren- tur, aut qui eos qui consenuissent, canibus proji- cere, quasi rem bonam imperaverit, aut qui soro- res habere in matrimonio permiserit, aut mares maribus commisceri. Et quid me oportet, narratio- pes a legibus et omni jure alienas de iis quæ aut apud Græcos, aut apud barbaros fierent, numerare, ut auctores illos oraculorum mirabiles, apud utros- que non deos, sed pravos ac sceleratos damones D fuisse demonstrem? quippe qui infelicissimum mor- talium genus, in absurditates ab omni natura alie- nas conjecerint : quando ne dii quidem illi et vates, qui apud Graecos fama celebrantur, ut conducibile quidquam et suo pretio æstimandum, ad animæ uti- litatem iis tradiderint, qui ad oracula accederent, demonstrari possint? Cur enim unquam Græci ho- mines, relicto illorum usu, barbaram terram pete- re soliti sunt, ut mercatorum instar, disciplinas extrinsecus aliunde conquirerent, cum in proximo essent dii quibus magistris uterentur ? Si enim dii aut etiam boni dæmones respondissent, et alias quidem divinationibus aliisque miraculis osten- C (1) Ούδ'. Forte οὐκ. Epis.
PG 22:341καὶ τοῦτ’ ἦν τὸ τῆς εἰς ἀνθρώπους τοῦ θείου πνεύματος ἐπιφορᾶς αἴτιον, διδάξαι θεογνωσίαν ἀνθρώπους καὶ τὴν ἀνωτάτω περὶ πατρὸς καὶ υἱοῦ θεολογίαν, παιδεῦσαί τε τρόπον ἀληθοῦς εὐσεβείας, καὶ μνημονεῦσαι τῶν πάλαι κατωρθωκότων καὶ τῶν μετὰ ταῦτα τῆς τῶν προγόνων εὐσεβείας ἐκπεπτωκότων, τόν τε κατὰ τούτων ἔλεγχον διὰ μακρῶν ἐκφάναι λόγων, θεσπίσαι τε τὴν παρουσίαν τοῦ σωτῆρος καὶ διδασκάλου τοῦ παντὸς ἀνθρώπων γένους, καὶ τὴν δι’ αὐτοῦ τῆς παλαιᾶς Ἑβραίων θεοσεβείας εἰς πάντα τὰ ἔθνη μετάδοσιν προκηρῦξαι. Ταῦτ’ ἦν τὰ ἐξ αἰῶνος στήλαις καὶ βίβλοις ἱεραῖς τῶν προφητῶν συμφώνως ἀναπεφωνημένα, αὐτὰ δὴ ταῦτα, ἃ καὶ ἡμῖν αὐτοῖς ὀφθαλμοῖς μετὰ τὸν μακρὸν αἰῶνα εἰσέτι νῦν πληρούμενα συνορᾶται.
ἀποῤῥήτοις τελεταῖς λεγόντων ἀκροώμενοι. Οὐδεὶς Β γοῦν αὐτῶν πώποτε ἐπὶ τοῖς εἰρημένοις, ὡς ἐπ' ἀκου λάστοις, καὶ μηδὲ σώφροσιν ἀνθρώποις ἁρμόζουσι φρονεῖν ἢ λέγειν τὰ τοιαῦτα, ἀγανακτήσας φαίνεται. Καὶ τί με χρὴ διατείνεσθαι, παρὸν ἐξ ἑνὸς τοῦ μεγί- στου παραδείγματος τὸ ὡμὸν καὶ ἀπάνθρωπον, καὶ ὡς ἀληθῶς μιαρόν τῶν δηλουμένων συνορᾷν; λέγω δὲ ἐκ τῆς ἀνθρωποθυσίας. Τὸ γὰρ μὴ μόνον ἀλόγων ζώων σφαγαῖς χαίρειν, ἀλλὰ καὶ ἀνθρώπων ἀπὸ ωλείαις, ποίας ὠμότητος ὑπερβολὴν οὐχ ὑπερηκόντισε; ταῦτα γὰρ ἦν, ὡς ἔφην, τὰ διὰ τῆς προπαρασκευῆς ἐξ αὐτῶν τῶν Ἑλληνικῶν φιλοσόφων τε καὶ συγγρα φέων μεμαρτυρημένα· ἐξ ὧν καὶ μάλιστα δαίμονες όντες πονηροί πολυπλόκοις μηχαναῖς, τοτὲ μὲν ταῖς διὰ μαντειῶν, τοτὲ δὲ ταῖς δι' οἰωνῶν ἢ συμβόλων, ἢ θυμάτων, ἢ τῶν παραπλησίων, τὸ ἀνθρώπειον δια- στρέφοντες γένος δείκνυνται. Διόπερ ἀποφαντέον αὐτ τῶν τὰ χρηστήρια μὴ τοῦ ἐπὶ πάντων γεγονέναι Θεοῦ. Οὐκοῦν οὐδὲ συγκρίνειν αὐτὰ τοῖς Εβραίων προφήταις θεμιτὸν ἂν εἴη, ὧν ὁ πρῶτος ἱεροφάντης καὶ θεολόγος γεγονώς Μωσής, θέα ὅσων ἀγαθῶν τῷ Με παραίτιος κατέστη. Πρῶτον μὲν δογμάτων εὐαγγελικῶν καὶ ἀληθῶν περὶ τοῦ ποιητοῦ καὶ δημιουργοῦ τῶν ἁπάντων Θεοῦ, περί τε τοῦ δευτέρου αἰτίου τῶν μετ᾿ αὐτὸν λογικῶν καὶ νερῶν οὐσιῶν, περί τε κοσμογονίας καὶ ἀνθρωπογο- νίας Γραφὴν ἱερὰν ἐξέδωκεν, ἔτι τε τῶν θεοσεβῶν ἱστορίας τῶν πάλαι θεοφιλῶν Εβραίων, ὥσπερ τινὰς ἀρετῶν εἰκόνας ὑποτυπωσάμενος, εἰς ζῆλον τῶν ἀγαθῶν ἀνδρῶν τοὺς ὑπηκόους ἀνεκίνησε· καὶ νομο θεσίας ἐνθέου καὶ καταλλήλου τοῖς τότε χρωμένοις φωτὸς ἀπήρξατο λόγων· καὶ θρησκείας θεοσεβούς πέφηνεν εἰσαγωγεύς· καὶ ἐπὶ πᾶσι τῶν μακροῖς ὕστερον χρόνοις ἔσεσθαι μελλόντων τὰς προῤῥήσεις ἀναπερώνηκεν, ὡς μικρὸν ὕστερον μνημονευθήσεται. Καὶ τοιοῦτος μὲν οὗτος· κατὰ τὰ αὐτὰ δὲ καὶ οἱ μετ' αὐτὸν προφῆται πάρεργον μὲν, εἴπου τι τῶν ἐφημέρων ἐζητεῖτο, καὶ τοῦτο προὔλεγον τοῖς έρω- τῷσι· τὸ δὲ κεφάλαιον τῆς προφητείας αὐτοῖς ἐπὶ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. A dissent vim suam, alias vero ex constanti et ne- cessaria disciplinarum veritate, veram docuissent sapientiam, quid tandem impedimento fuisset ne ab illis philosophorum filii instituerentur, ut ita illis institutis, nusquam aliæ ab aliis opiniones, aliæ sententiæ, alia decreta traderentur, neque vero ex longa diversitate, variæ philosophorum secta nascerentur? Quod si illos popularis tur- ba non attendebat, at saltem piis religiosisque hominibus, qui illos consulerent, constantem quam- dam doctrinam, beneficio illorum suppeditari opor- tehat. Sed qui sunt hi tandem ? nam quoscun- que dixeris tales, eos ut errantes redarguunt qui- cunque diversa aut contraria sentiunt. Cæterum ut par est, dæmonum crant oracula, quæ usque ad furis compilationem, aut supellectilis interitum, aut aliud quidpiam ejusdem generis vim suam por- rigerent, quarum sane rerum haud incredibile est illos, utpote qui in hoc aere qui terram ambit, va- gari consueverint, habuisse scientiam; honestæ au- tem et cum sapientia conjunctæ rei, sive sententiæ atque artis inventores fuisse, nunquam ostendes; non reipublicæ, non legis a recta ratione profectæ, non instituti cujuspiam laudabilis, imo vero si aliquanto liberius dicere oportet, illos omnium malorum auctores et principes exstitisse affirmare necesse est : qui de seipsis adulteria, et impudicos marium abusus, et cum matribus et soro. ribus nuptias, concubitusque nefarios, et alia innumerabilia quæ deorum naturæ adversantur, ini- micitiasque et bella deorum adversus deos, in ipsorum hominum canticis atque bymnis et narrationi bus et sacrorum arcanis ritibus, ferri non recusarent, ac potius libentissime audirent. Certe nunquam eorum quisquam se contra homines indignatione correptum ostendit, quod qualia dicta a nobis sunt, talia ipsis aut cogitando, aut dicendo quasi nequitia plena, neque ulla modestia referta tribuerun:. Et quid me oportet oratione progredi longius? cum plane de uno omnium exemplorum maximo, liceat et crudelitatem et immanitatem et tetrum re vera institutum illorum intueri? dico autem de mactan- dorum hominum ritu. Quod enim non solum brutorum animalium sacrificiis gauderent, verum etiam hominum ipsorum interitu, cujus tandem crudelitatis excessum non superaverit ? Hæc enim erant, ut dixi, quæ in præparatione et philosophi et historici apud Græcos memoriæ prodiderint: ex quibus maxime quam perniciosi sint dæmones, quamque multiplicibus machinis, modo quidem ora- culum, modo vero auspiciorum, aut signorum, aut hostiarum, aut aliorum similium, hominum perver tant atque implicent genus, demonstrabantur. Quare affirmandum, illorum oraculum nequaquain supremum Deum auctorem habuisse. Neque igitur illa prophetis Hebræorum comparare fas est, quo- rum primus initiator ac theologus exstitit Moses. Qui, quidem quantorum qualiumque bonorum in vita auctor fuerit, jam hinc facile contemplari potes. C Primum sententias, opinionesque evangelicas ac veras protulit, de omnium rerum auctore alque opifice Deo; tum de ejusdem Filio, rationalium in- telligentiumque naturarum auctore, earum utique, quæ post ipsum exsistere intelliguntur: item de mundi atque hominis creatione, Scripturam sa- cram exaravit atque edidit. Præterea cum bisto- rias religiosorum hominum, et qui olim Deo grati apud Hebræus vixerint, quasi quædam virtutum exemplaria expresserit, eos qui sibi dictanti pa- rerent, ad imitationem virorum bonorum excita- vit. Legi vero divinæ, atque iis qui tunc uterentur accommodata, primus orationis splendorem adhi- buit adorationemque religiosam ac veram introdu - xit. Postremo iis, qui post se multis sæculis futuri erant, prædictiones enuntiavit, sicut paulo post a nobis commemorabitur : et hic quidem talis. Ad
μιᾷ δὲ φωνῇ πάντες οὗτοι καὶ θείῳ πνεύματι κάτοχοι πᾶσιν ἀνθρώποις τὸ φῶς τῆς ἀληθοῦς προεκήρυττον εὐσεβείας, ἁγνείαν τε ψυχῆς καὶ σώματος, παντελῆ τε κάθαρσιν διανοίας, ἣν αὐτοὶ πρότερον ἠσκηκότες τοῖς ὑπηκόοις προυβάλλοντο, πάσης ἀκολάστου πράξεως τοὺς προσιόντας ἀπείργοντες, μηδὲ τῆς πολυθέου πλάνης ἀπομιμεῖσθαι τὰς ἐκθέσμους ἐπιτηδεύσεις, προτροπάδην δὲ φεύγειν διδάσκοντες πᾶσαν δαιμονικὴν ἐγχείρησιν, καὶ τὰς πάλαι περισπουδάστους ἐκείνας ἀνθρωποθυσίας, τάς τε αἰσχρὰς καὶ ἐπιρρήτους περὶ θεῶν διηγήσεις, ὧν ἀπείργοντες μόνῳ προσανέχειν συνεβούλευον τῷ πάντων δημιουργῷ θεῷ, οἷα ἐφόρῳ καὶ κριτῇ τυγχάνοντι τῶν ἐν ἀνθρώποις πραττομένων, μηδὲ ἀγνοεῖν τὸν μέλλοντα εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημεῖν τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ, σωτῆρα παντὸς γένους ἀνθρώπων. καὶ διδάσκαλον βαρβάρων ὁμοῦ καὶ Ἑλλήνων εὐσεβείας τῆς ἀληθοῦς καταστησόμενον. Τοσοῦτόν τι ἦν τὸ διάφορον τῶν ὑπὸ τοῦ θείου πνεύματος κατόχων καὶ τῶν ὑπὸ δαιμονικῆς ἐνεργείας μαντεύεσθαι προσποιουμένων.
ἀποῤῥήτοις τελεταῖς λεγόντων ἀκροώμενοι. Οὐδεὶς Β γοῦν αὐτῶν πώποτε ἐπὶ τοῖς εἰρημένοις, ὡς ἐπ' ἀκου λάστοις, καὶ μηδὲ σώφροσιν ἀνθρώποις ἁρμόζουσι φρονεῖν ἢ λέγειν τὰ τοιαῦτα, ἀγανακτήσας φαίνεται. Καὶ τί με χρὴ διατείνεσθαι, παρὸν ἐξ ἑνὸς τοῦ μεγί- στου παραδείγματος τὸ ὡμὸν καὶ ἀπάνθρωπον, καὶ ὡς ἀληθῶς μιαρόν τῶν δηλουμένων συνορᾷν; λέγω δὲ ἐκ τῆς ἀνθρωποθυσίας. Τὸ γὰρ μὴ μόνον ἀλόγων ζώων σφαγαῖς χαίρειν, ἀλλὰ καὶ ἀνθρώπων ἀπὸ ωλείαις, ποίας ὠμότητος ὑπερβολὴν οὐχ ὑπερηκόντισε; ταῦτα γὰρ ἦν, ὡς ἔφην, τὰ διὰ τῆς προπαρασκευῆς ἐξ αὐτῶν τῶν Ἑλληνικῶν φιλοσόφων τε καὶ συγγρα φέων μεμαρτυρημένα· ἐξ ὧν καὶ μάλιστα δαίμονες όντες πονηροί πολυπλόκοις μηχαναῖς, τοτὲ μὲν ταῖς διὰ μαντειῶν, τοτὲ δὲ ταῖς δι' οἰωνῶν ἢ συμβόλων, ἢ θυμάτων, ἢ τῶν παραπλησίων, τὸ ἀνθρώπειον δια- στρέφοντες γένος δείκνυνται. Διόπερ ἀποφαντέον αὐτ τῶν τὰ χρηστήρια μὴ τοῦ ἐπὶ πάντων γεγονέναι Θεοῦ. Οὐκοῦν οὐδὲ συγκρίνειν αὐτὰ τοῖς Εβραίων προφήταις θεμιτὸν ἂν εἴη, ὧν ὁ πρῶτος ἱεροφάντης καὶ θεολόγος γεγονώς Μωσής, θέα ὅσων ἀγαθῶν τῷ Με παραίτιος κατέστη. Πρῶτον μὲν δογμάτων εὐαγγελικῶν καὶ ἀληθῶν περὶ τοῦ ποιητοῦ καὶ δημιουργοῦ τῶν ἁπάντων Θεοῦ, περί τε τοῦ δευτέρου αἰτίου τῶν μετ᾿ αὐτὸν λογικῶν καὶ νερῶν οὐσιῶν, περί τε κοσμογονίας καὶ ἀνθρωπογο- νίας Γραφὴν ἱερὰν ἐξέδωκεν, ἔτι τε τῶν θεοσεβῶν ἱστορίας τῶν πάλαι θεοφιλῶν Εβραίων, ὥσπερ τινὰς ἀρετῶν εἰκόνας ὑποτυπωσάμενος, εἰς ζῆλον τῶν ἀγαθῶν ἀνδρῶν τοὺς ὑπηκόους ἀνεκίνησε· καὶ νομο θεσίας ἐνθέου καὶ καταλλήλου τοῖς τότε χρωμένοις φωτὸς ἀπήρξατο λόγων· καὶ θρησκείας θεοσεβούς πέφηνεν εἰσαγωγεύς· καὶ ἐπὶ πᾶσι τῶν μακροῖς ὕστερον χρόνοις ἔσεσθαι μελλόντων τὰς προῤῥήσεις ἀναπερώνηκεν, ὡς μικρὸν ὕστερον μνημονευθήσεται. Καὶ τοιοῦτος μὲν οὗτος· κατὰ τὰ αὐτὰ δὲ καὶ οἱ μετ' αὐτὸν προφῆται πάρεργον μὲν, εἴπου τι τῶν ἐφημέρων ἐζητεῖτο, καὶ τοῦτο προὔλεγον τοῖς έρω- τῷσι· τὸ δὲ κεφάλαιον τῆς προφητείας αὐτοῖς ἐπὶ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. A dissent vim suam, alias vero ex constanti et ne- cessaria disciplinarum veritate, veram docuissent sapientiam, quid tandem impedimento fuisset ne ab illis philosophorum filii instituerentur, ut ita illis institutis, nusquam aliæ ab aliis opiniones, aliæ sententiæ, alia decreta traderentur, neque vero ex longa diversitate, variæ philosophorum secta nascerentur? Quod si illos popularis tur- ba non attendebat, at saltem piis religiosisque hominibus, qui illos consulerent, constantem quam- dam doctrinam, beneficio illorum suppeditari opor- tehat. Sed qui sunt hi tandem ? nam quoscun- que dixeris tales, eos ut errantes redarguunt qui- cunque diversa aut contraria sentiunt. Cæterum ut par est, dæmonum crant oracula, quæ usque ad furis compilationem, aut supellectilis interitum, aut aliud quidpiam ejusdem generis vim suam por- rigerent, quarum sane rerum haud incredibile est illos, utpote qui in hoc aere qui terram ambit, va- gari consueverint, habuisse scientiam; honestæ au- tem et cum sapientia conjunctæ rei, sive sententiæ atque artis inventores fuisse, nunquam ostendes; non reipublicæ, non legis a recta ratione profectæ, non instituti cujuspiam laudabilis, imo vero si aliquanto liberius dicere oportet, illos omnium malorum auctores et principes exstitisse affirmare necesse est : qui de seipsis adulteria, et impudicos marium abusus, et cum matribus et soro. ribus nuptias, concubitusque nefarios, et alia innumerabilia quæ deorum naturæ adversantur, ini- micitiasque et bella deorum adversus deos, in ipsorum hominum canticis atque bymnis et narrationi bus et sacrorum arcanis ritibus, ferri non recusarent, ac potius libentissime audirent. Certe nunquam eorum quisquam se contra homines indignatione correptum ostendit, quod qualia dicta a nobis sunt, talia ipsis aut cogitando, aut dicendo quasi nequitia plena, neque ulla modestia referta tribuerun:. Et quid me oportet oratione progredi longius? cum plane de uno omnium exemplorum maximo, liceat et crudelitatem et immanitatem et tetrum re vera institutum illorum intueri? dico autem de mactan- dorum hominum ritu. Quod enim non solum brutorum animalium sacrificiis gauderent, verum etiam hominum ipsorum interitu, cujus tandem crudelitatis excessum non superaverit ? Hæc enim erant, ut dixi, quæ in præparatione et philosophi et historici apud Græcos memoriæ prodiderint: ex quibus maxime quam perniciosi sint dæmones, quamque multiplicibus machinis, modo quidem ora- culum, modo vero auspiciorum, aut signorum, aut hostiarum, aut aliorum similium, hominum perver tant atque implicent genus, demonstrabantur. Quare affirmandum, illorum oraculum nequaquain supremum Deum auctorem habuisse. Neque igitur illa prophetis Hebræorum comparare fas est, quo- rum primus initiator ac theologus exstitit Moses. Qui, quidem quantorum qualiumque bonorum in vita auctor fuerit, jam hinc facile contemplari potes. C Primum sententias, opinionesque evangelicas ac veras protulit, de omnium rerum auctore alque opifice Deo; tum de ejusdem Filio, rationalium in- telligentiumque naturarum auctore, earum utique, quæ post ipsum exsistere intelliguntur: item de mundi atque hominis creatione, Scripturam sa- cram exaravit atque edidit. Præterea cum bisto- rias religiosorum hominum, et qui olim Deo grati apud Hebræus vixerint, quasi quædam virtutum exemplaria expresserit, eos qui sibi dictanti pa- rerent, ad imitationem virorum bonorum excita- vit. Legi vero divinæ, atque iis qui tunc uterentur accommodata, primus orationis splendorem adhi- buit adorationemque religiosam ac veram introdu - xit. Postremo iis, qui post se multis sæculis futuri erant, prædictiones enuntiavit, sicut paulo post a nobis commemorabitur : et hic quidem talis. Ad
εἶτα τὸ μὲν πονηρὸν δαιμόνιον, οἷα σκότου οἰκεῖον, σκότον καὶ ἀχλὺν περιβάλλον τῇ ψυχῇ διὰ τῆς ἐπιφοιτήσεως, τὸν ὑπ’ αὐτὸ οἷα νεκρὸν ἐξηλάου, τοῦ κατὰ φύσιν λογισμοῦ παρενηνεγμένον οὐδ’ ἑπόμενον τοῖς λεγομένοις ἢ πραττομένοις δι’ αὐτοῦ, παντελῶς δ’ ἀναίσθητον καὶ παράφρονα, παρ’ ὃ καὶ μαντείαν ὥσπερ τινὰ μανίαν εἰκότως ἐοίκασιν τὴν τοιάνδε κατάπτωσιν ἐπικεκληκέναι. τὸ δέ γε ἀληθῶς καὶ ἔνθεον πνεῦμα, φωτοειδὲς μᾶλλον δὲ φῶς αὐτὸ τυγχάνον, ᾗ δ’ ἂν ἐπέλθῃ ψυχῇ, καινὴν παραχρῆμα καὶ λαμπροτάτην φωτὸς ἡμέραν ἐν αὐτῇ κατειργάζετο, διαυγεστέραν τε καὶ θεωρητικωτέραν πολὺ πλέον νῦν ἢ πρότερον αὐτὴν αὐτῆς ἀποφαῖνον, ὥστε νήφειν καὶ ἐγρηγορέναι συνορᾶν τε πάντων μάλιστα καὶ συγκρίνειν τὰ θεσπιζόμενα. παρ’ ὅ μοι δοκοῦμεν εὖ καὶ ἀληθῶς προφήτας ἀποκαλεῖν τοὺς τοιούσδε παρὰ τὸ προφαίνειν καὶ προφωτίζειν ἐν αὐτοῖς τὸ θεῖον πνεῦμα μὴ μόνον τὰ παρόντα ἀλλὰ καὶ τῶν μελλόντων ἀληθῆ καὶ ἀκριβῆ γνῶσιν.
ἀποῤῥήτοις τελεταῖς λεγόντων ἀκροώμενοι. Οὐδεὶς Β γοῦν αὐτῶν πώποτε ἐπὶ τοῖς εἰρημένοις, ὡς ἐπ' ἀκου λάστοις, καὶ μηδὲ σώφροσιν ἀνθρώποις ἁρμόζουσι φρονεῖν ἢ λέγειν τὰ τοιαῦτα, ἀγανακτήσας φαίνεται. Καὶ τί με χρὴ διατείνεσθαι, παρὸν ἐξ ἑνὸς τοῦ μεγί- στου παραδείγματος τὸ ὡμὸν καὶ ἀπάνθρωπον, καὶ ὡς ἀληθῶς μιαρόν τῶν δηλουμένων συνορᾷν; λέγω δὲ ἐκ τῆς ἀνθρωποθυσίας. Τὸ γὰρ μὴ μόνον ἀλόγων ζώων σφαγαῖς χαίρειν, ἀλλὰ καὶ ἀνθρώπων ἀπὸ ωλείαις, ποίας ὠμότητος ὑπερβολὴν οὐχ ὑπερηκόντισε; ταῦτα γὰρ ἦν, ὡς ἔφην, τὰ διὰ τῆς προπαρασκευῆς ἐξ αὐτῶν τῶν Ἑλληνικῶν φιλοσόφων τε καὶ συγγρα φέων μεμαρτυρημένα· ἐξ ὧν καὶ μάλιστα δαίμονες όντες πονηροί πολυπλόκοις μηχαναῖς, τοτὲ μὲν ταῖς διὰ μαντειῶν, τοτὲ δὲ ταῖς δι' οἰωνῶν ἢ συμβόλων, ἢ θυμάτων, ἢ τῶν παραπλησίων, τὸ ἀνθρώπειον δια- στρέφοντες γένος δείκνυνται. Διόπερ ἀποφαντέον αὐτ τῶν τὰ χρηστήρια μὴ τοῦ ἐπὶ πάντων γεγονέναι Θεοῦ. Οὐκοῦν οὐδὲ συγκρίνειν αὐτὰ τοῖς Εβραίων προφήταις θεμιτὸν ἂν εἴη, ὧν ὁ πρῶτος ἱεροφάντης καὶ θεολόγος γεγονώς Μωσής, θέα ὅσων ἀγαθῶν τῷ Με παραίτιος κατέστη. Πρῶτον μὲν δογμάτων εὐαγγελικῶν καὶ ἀληθῶν περὶ τοῦ ποιητοῦ καὶ δημιουργοῦ τῶν ἁπάντων Θεοῦ, περί τε τοῦ δευτέρου αἰτίου τῶν μετ᾿ αὐτὸν λογικῶν καὶ νερῶν οὐσιῶν, περί τε κοσμογονίας καὶ ἀνθρωπογο- νίας Γραφὴν ἱερὰν ἐξέδωκεν, ἔτι τε τῶν θεοσεβῶν ἱστορίας τῶν πάλαι θεοφιλῶν Εβραίων, ὥσπερ τινὰς ἀρετῶν εἰκόνας ὑποτυπωσάμενος, εἰς ζῆλον τῶν ἀγαθῶν ἀνδρῶν τοὺς ὑπηκόους ἀνεκίνησε· καὶ νομο θεσίας ἐνθέου καὶ καταλλήλου τοῖς τότε χρωμένοις φωτὸς ἀπήρξατο λόγων· καὶ θρησκείας θεοσεβούς πέφηνεν εἰσαγωγεύς· καὶ ἐπὶ πᾶσι τῶν μακροῖς ὕστερον χρόνοις ἔσεσθαι μελλόντων τὰς προῤῥήσεις ἀναπερώνηκεν, ὡς μικρὸν ὕστερον μνημονευθήσεται. Καὶ τοιοῦτος μὲν οὗτος· κατὰ τὰ αὐτὰ δὲ καὶ οἱ μετ' αὐτὸν προφῆται πάρεργον μὲν, εἴπου τι τῶν ἐφημέρων ἐζητεῖτο, καὶ τοῦτο προὔλεγον τοῖς έρω- τῷσι· τὸ δὲ κεφάλαιον τῆς προφητείας αὐτοῖς ἐπὶ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. A dissent vim suam, alias vero ex constanti et ne- cessaria disciplinarum veritate, veram docuissent sapientiam, quid tandem impedimento fuisset ne ab illis philosophorum filii instituerentur, ut ita illis institutis, nusquam aliæ ab aliis opiniones, aliæ sententiæ, alia decreta traderentur, neque vero ex longa diversitate, variæ philosophorum secta nascerentur? Quod si illos popularis tur- ba non attendebat, at saltem piis religiosisque hominibus, qui illos consulerent, constantem quam- dam doctrinam, beneficio illorum suppeditari opor- tehat. Sed qui sunt hi tandem ? nam quoscun- que dixeris tales, eos ut errantes redarguunt qui- cunque diversa aut contraria sentiunt. Cæterum ut par est, dæmonum crant oracula, quæ usque ad furis compilationem, aut supellectilis interitum, aut aliud quidpiam ejusdem generis vim suam por- rigerent, quarum sane rerum haud incredibile est illos, utpote qui in hoc aere qui terram ambit, va- gari consueverint, habuisse scientiam; honestæ au- tem et cum sapientia conjunctæ rei, sive sententiæ atque artis inventores fuisse, nunquam ostendes; non reipublicæ, non legis a recta ratione profectæ, non instituti cujuspiam laudabilis, imo vero si aliquanto liberius dicere oportet, illos omnium malorum auctores et principes exstitisse affirmare necesse est : qui de seipsis adulteria, et impudicos marium abusus, et cum matribus et soro. ribus nuptias, concubitusque nefarios, et alia innumerabilia quæ deorum naturæ adversantur, ini- micitiasque et bella deorum adversus deos, in ipsorum hominum canticis atque bymnis et narrationi bus et sacrorum arcanis ritibus, ferri non recusarent, ac potius libentissime audirent. Certe nunquam eorum quisquam se contra homines indignatione correptum ostendit, quod qualia dicta a nobis sunt, talia ipsis aut cogitando, aut dicendo quasi nequitia plena, neque ulla modestia referta tribuerun:. Et quid me oportet oratione progredi longius? cum plane de uno omnium exemplorum maximo, liceat et crudelitatem et immanitatem et tetrum re vera institutum illorum intueri? dico autem de mactan- dorum hominum ritu. Quod enim non solum brutorum animalium sacrificiis gauderent, verum etiam hominum ipsorum interitu, cujus tandem crudelitatis excessum non superaverit ? Hæc enim erant, ut dixi, quæ in præparatione et philosophi et historici apud Græcos memoriæ prodiderint: ex quibus maxime quam perniciosi sint dæmones, quamque multiplicibus machinis, modo quidem ora- culum, modo vero auspiciorum, aut signorum, aut hostiarum, aut aliorum similium, hominum perver tant atque implicent genus, demonstrabantur. Quare affirmandum, illorum oraculum nequaquain supremum Deum auctorem habuisse. Neque igitur illa prophetis Hebræorum comparare fas est, quo- rum primus initiator ac theologus exstitit Moses. Qui, quidem quantorum qualiumque bonorum in vita auctor fuerit, jam hinc facile contemplari potes. C Primum sententias, opinionesque evangelicas ac veras protulit, de omnium rerum auctore alque opifice Deo; tum de ejusdem Filio, rationalium in- telligentiumque naturarum auctore, earum utique, quæ post ipsum exsistere intelliguntur: item de mundi atque hominis creatione, Scripturam sa- cram exaravit atque edidit. Præterea cum bisto- rias religiosorum hominum, et qui olim Deo grati apud Hebræus vixerint, quasi quædam virtutum exemplaria expresserit, eos qui sibi dictanti pa- rerent, ad imitationem virorum bonorum excita- vit. Legi vero divinæ, atque iis qui tunc uterentur accommodata, primus orationis splendorem adhi- buit adorationemque religiosam ac veram introdu - xit. Postremo iis, qui post se multis sæculis futuri erant, prædictiones enuntiavit, sicut paulo post a nobis commemorabitur : et hic quidem talis. Ad
PG 22:343Σκέψασθε δὲ εἰ μὴ πολὺ κρείττων οὗτος καὶ ἀληθὴς ὁ λόγος, φάσκων πνεῦμα θεῖον ψυχαῖς ἐπιφοιτᾶν κεκαθαρμένοις καὶ νῷ λογικῷ καὶ διαυγεῖ πρὸς ὑποδοχὴν τοῦ θείου παρεσκευασμέναις, ἢ ὁ τῶν ἐν ἀψύχῳ ὕλῃ καὶ σκοτίοις μυχοῖς ἐναποκλειόντων τὸ θεῖον ἔν τε γυναικῶν καὶ ἀνδρῶν οὐ καθαραῖς ψυχαῖς, ἤδη δὲ καὶ ἐπὶ κόρακας καὶ ἱέρακας καὶ ἄλλους οἰωνούς, ἐπί τε αἶγας καὶ ἄλλα ζῷα, ναὶ μὴν καὶ ἐπὶ ὑδάτων συστάσεις, ἔν τε ἡπατοσκοπίαις, καὶ αἵμασι μυσερῶν καὶ εἰδεχθῶν κνωδάλων, ἑρπετῶν τε ἰοβόλων σώμασιν, οἷον δρακόντων καὶ γαλῶν καί τινων ἄλλων τοιουτοτρόπων, δι’ ὧν τὴν τῶν μελλόντων πρόγνωσιν οἱ θαυμάσιοι τὸν ἐπὶ πάντων θεὸν ἐκφαίνειν ὑπειλήφασιν. τοῦτο δὲ ἀνδρῶν ἦν μὴ συνεωρακότων θεοῦ φύσιν, μηδέ γε θείου πνεύματος δύναμιν ἐπινενοηκότων, οὐδαμῶς μὲν ἐμφιλοχωροῦσαν ἀψύχοις ἢ ἀλόγοις ζῴοις, ἀλλ’ οὐδ’ ἐν λογικοῖς ἅπασιν, εἰ μή ποτε ἄρα ἢ μόνων ψυχῶν καὶ ἐναρέτοις ψυχαῖς, οἵους ἡμῖν ἀρτίως ὁ λόγος τοὺς Ἑβραίων ὑπέγραψε προφήτας, οὓς τοῦ θείου πνεύματος φαμὲν ἀξιωθῆναι, μεγάλων ἕνεκεν πραγμάτων οἰκουμένης ἁπάσης ἀνθρώπων βελτιώσει συμβαλλομένων.
Β - μεγάλοις συνετελεῖτο. Οὐ γὰρ ἐπὶ μαντείᾳ τῶν ἐφ- ημέρων καὶ πρὸς τὸν παρόντα καιρὸν ἐπιζητουμένων, οὐδέ γε σμικρῶν καὶ ταπεινῶν τὰ τῆς θεοφορίας ἠξιοῦντο· ἀλλ' ἐπὶ τοῦ παντὸς ἀνθρώπων γένους ή τοῦ θείου Πνεύματος ἐν αὐτοῖς ἔλλαμψις, μεγίστην ὑπόθεσιν περιέχουσα, οὐ περὶ νοσοῦντος ἀνθρώπου τὸ σῶμα, οὐδὲ περὶ τῆς προσκαίρου καὶ πολυπαθούς ταύτης ζωῆς τὴν πρόῤῥησιν ἐπαγγελλομένη, οὐδὲ περί τινος ἀπολωλότος, οὐδ᾽ ἄλλως περί τινων μέσων καὶ ἀδιαφόρων, ἃ οὔτε παρόντα ψυχῆς βελτιώσει συμβάλλεται, οὔτε μὴ παρόντα ζημίαν ἢ βλάβην περιποιεῖ (ἀλλ᾽ ἦν μέν, ὡς ἔφην, ὅτε καὶ ταῦτα προὔλεγον, οὐ κατὰ τὸν προηγούμενον δὲ λόγον· ἀλλὰ κατὰ ἀκολουθίαν τῆς τῶν κρειττόνων καταλήψεως )· μείζονα μὲν ὑπόθεσιν ἢ κατὰ τὰ εἰρημένα περιείχεν. Ε δ' οὖν τις τὴν πᾶσαν περιοχὴν τῆς Μωσέως γραφῆς, καὶ τῶν μετ' αὐτὸν ἀκριβῶς διερευνήσειεν, εὕροι ἂν προς τροπὴν καὶ διδασκαλίαν εὐσεβείας τῆς εἰς τὸν τῶν ὅλων Θεὸν, αὐτὸν δὴ τὸν δημιουργὸν ἁπάντων περι- έχουσαν, γνωσίν τε καὶ θεολογίαν τὴν ἀνωτάτω τοῦ δευτέρου αἰτίου, πάσης δὲ πολυθέου πλάνης ἀποτρο πήν, εἶτα τῶν πάλαι θεοφιλῶν ἀνδρῶν τῶν δὴ καὶ ἀπαρξαμένων τῆς εἰρημένης εὐσεβείας μνήμην, προρρήσεις τε καὶ ἀναφωνήσεις κατὰ τὸν ἐκείνων βίον, ὑστέροις ποτὲ χρόνοις μελλόντων βιώσεσθαι, δι' ἐπιφανείας καὶ παρουσίας εἰς ἀνθρώπους Θεοῦ, αὐτοῦ δὴ τοῦ δευτέρου Κυρίου, καὶ Θεοῦ μετὰ τὸν ἀνωτάτω Πατέρα, καὶ αὐτοῦ χρηματίζοντος διδασκά λου τῆς αὐτῆς εὐσεβείας, καὶ Σωτῆρος ἐπιφανησομέ νου τῷ τῶν ἀνθρώπων βίῳ, δι' οὗ πᾶσι τοῖς ἔθνε σιν, Ἕλλησιν ὁμοῦ καὶ βαρβάροις, προὔλεγον τὸν τῆς θεοσεβείας τῶν πάλαι θεοφιλών Εβραίων τρόπον παραδοθήσεσθαι. Ταῦτα Μωσῆς, ταῦτα δὲ καὶ τῶν λοιπῶν προφητῶν παῖδες, οἳ πάντες ἐξ ἑνὸς στόματος προεκήρυττον. Καὶ τοῦτ᾽ ἦν τὸ τῆς εἰς ἀνθρώπους τοῦ θείου Πνεύματος ἐπιφορᾶς αἴτιον, διδάξαι θεο γνωσίαν ἀνθρώπους, καὶ τὴν ἀνωτάτω περὶ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ θεολογίαν, παιδεῦσαί τε τρόπον ἀληθοῦς εὐσεβείας, καὶ μνημονεῦσαι τῶν πάλαι κατωρθωκό των, τόν τε μετά τούτων ἔλεγχον διὰ μακρῶν ἐκφᾶναι λόγων, θεσπίσαι τε τὴν παρουσίαν τοῦ Σωτῆρος καὶ διδασκάλου τοῦ παντὸς ἀνθρώπων γένους, καὶ τὴν δ. αὐτοῦ τῆς παλαιᾶς ἐξ Εβραίων θεοσεβείας εἰς πάντα τὰ ἔθνη μετάδοσιν προκηρύξαι. Ταῦτα ἦν τὰ ἐξ αἰῶνος στήλαις καὶ βίβλοις ἱεραῖς τῶν προφητῶν συμφώνως αναπεφωνημένα. Αὐτὰ δὴ ταῦτα, ἃ καὶ ἡμῖν, αὐτοῖς ὀφθαλμοῖς μετὰ τὸν μακρὸν αἰῶνα, εἰσέτι νῦν πληρούμενα συνορᾶται· μιᾷ δὲ φωνῇ πάντες οὗτοι καὶ θείῳ Πνεύματι κάτοχοι, πᾶσιν ἀν θρώποις τὸ φῶς τῆς ἀληθοῦς προεκήρυττον εὐσε βείας· ἀγνείαν τε ψυχῆς καὶ σώματος, παντελή τε κάθαρσιν διανοίας, ἣν αὐτοὶ πρότερον ήσκηκότες, τοῖς ὑπηκόοις προϋβάλλοντο, πάσης ἀκολάστου πράξεως τοὺς προσιόντας ἀπείργοντες, μηδὲ τῆς πολυθέου πλάνης ἀπομιμεῖσθαι τὰς ἐκθέσμους ἐπιτηδεύσεις, προτροπάδην δὲ φεύγειν διδάσκοντες πᾶσαν δαιμονικὴν ἐγχείρησιν, καὶ τὰς πάλαι περισπουδάστους εκείνας ἀνθρωποθυσίας, τάς τε αἰσχρὰς καὶ ἐπιῤῥήτους περὶ θεῶν διηγήσεις, ὧν ἀπείργοντες, μόνῳ προστ EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS. 11. APOLOGETICA. eumdem vero modum etiam prophetæ qui post illum A exstiterunt. Cæterum extra propos tum existime - tur, sicubi eorum quidpiam quæ in diem quæri so- lent, ipsi respondissent sciscitantibus. Summa au- tem omnis illorum prophetiæ in rebus magnis con- sumebatur. Non enim in divinatione rerum quæ in diem aut in præsens tempus quærerentur, neque parvis aut humilibus negotiis suum, quod a Deo acceperant, munus, dignum putabant. Sed super omni genere hominum divini in illis Spiritus illu- stratio ingens amplexa erat argumentum, non illa quidem ut de ægrotantis hominis corpore, neque de temporaria hac et omnibus morbis obnoxiu vita, divinationem profiteretur: nec alioqui de quibus- dam mediis atque indifferentibus, quæ neque, si adsint, ad profectum animæ conducibilia, neque, si non adsint, damnum aliquod aut perniciem affe- raut, tametsi nonnunquam hæc quoque prædice- bant, non primaria quadam ratione, sed quod re- rum graviorum perceptionem comitarentur, eisque essent adjuncta. At vero quæ in causis divini ab illis accipiendi Spiritus, ad vaticinandum princi- pem locum obtinerent, ea majus quoddam contine- bant argumentum, quam ut ad ea quæ dicta sunt, pertinere possent. Quod si quis totum quasi corpus eorum quæ a Mose et aliis post Moscin prophetis scripta sunt, diligentissime exploret, profecto ea nihil aliud amplexa inveniat, quam adhortationem atque doctrinam divini cultus, qui Deo universi, ¡psi utique opifici rerum omnium sit exhibendus, cognitionemque ac theologiam supremam de Filio, qui una cum Patre ipse quoque rerum sit auctor. Preterea dehortationem atque eversionem a fallaci multorum deorum cultu, ad hæc veterum sanctorum virorum, qui primi talem religionem observaverint, memoriam prædictionesque el re- sponsa de iis qui multis post sæculis ad illorum vitæ regulam, suam ipsi vitam directuri erant, per adventum Dei ad homines atque præsentiam, ipsius, inquam, Filii, et ipse ejusdem docendæ pietatis mu nere functurus, et ad salutem vitæ hominum affe- rendam venturus, in responsis dicebatur, cujus be- neficio ilk cunctis gentibus et Græcis simul et bar- baris, eumdem divini cultus morem, quem vete- res Hebræorum religionis amatores servaverant, D prudendum esse canebant. Hæc Moses, hæc reli- qui item prophetæ, qui omnes in uno ore, quod erat futurum, nuntiabant; atque hæc erat causa cur divinas Spiritus afflaret homines et corriperet, ut videlicet Dei cognitionem ipsos, supremamque de Patre ac Filio theologiam doceret, iisdemque tra- deret veræ illius pietatis morem, et ad memoriam redigeret eos qui quondam omnes honestatis partes complevissent, necnon eos qui posterioribus tem- poribus a pietate rituque majorum suorum excidis- sent, eosque longa oratione reprehenderet: item caneret adventuin Salvatoris ac Doctoris universi humani generis, et per illum in cunctas gentes an. tiquæ Hebræorum religionis propagationem futuram, C
εἰ δέ ποτ’ αὐτοῖς σκιᾶς δίκην ἐπηκολούθει τὸ καὶ τὰ παρόντα τῶν μέσων καὶ ἀδιαφόρων γνωρίζειν καὶ προλέγειν κατὰ καιρὸν τὰ ἀγνοούμενα τοῖς ἐρωτῶσιν, ἀναγκαίως καὶ τοῦτο τοῖς πάλαι αὐτοῖς πλησιάζουσιν παρεῖχον, ὡς ἂν μὴ δοκοῖεν οἱ λίχνοι περὶ τὰς προγνώσεις εὐλόγως ἀποκλίνειν ἐπὶ τὰ ἔξω τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν μαντεῖα σπάνει προφητῶν οἰκείων. Ἀλλὰ ταῦτα μὲν ὧδε τέλος ἐχέτω, τῆς ἐν τοῖς Ἑβραίων προφήταις θείας δυνάμεως ὄντα παραστατικά. ὥρα δὴ οὖν αὐτοῖς, οἷα δὴ ἐνθέοις ἀνδράσιν καὶ σοφοῖς οὐ κατ’ ἄνθρωπον γενομένοις κατ’ ἐπίπνοιαν δὲ θείου πνεύματος, πείθεσθαι διδάσκουσιν παιδεύεσθαί τε τὰ παρ’ αὐτοῖς δόγματα καὶ τὰς εὐσεβεῖς καὶ ἀδιαπτώτους θεολογίας, οὐκέτ’ ἀμφιβολίαν ἔχοντα, μή πη ἀρετῆς καὶ ἀληθείας ἀλλότριον ἐπάγωνται. φέρ’ οὖν ἤδη λοιπὸν ἀναλαβόντες ἐξ ὑπαρχῆς τὸν λόγον, τὴν ἐν τοῖς εὐαγγελίοις περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ θεολογίαν ἀπὸ τῆς προφητικῆς μαρτυρίας πιστωσώμεθα. ἡ μὲν οὖν εὐαγγελικὴ μαρτυρία ὧδε τὸν Χριστὸν θεολογεῖ· «ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ λόγος, καὶ ὁ λόγος ἦν πρὸς τὸν θεόν, καὶ θεὸς ἦν ὁ λόγος. πάντα δι’ αὐτοῦ ἐγένετο, καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἕν»·
Β - μεγάλοις συνετελεῖτο. Οὐ γὰρ ἐπὶ μαντείᾳ τῶν ἐφ- ημέρων καὶ πρὸς τὸν παρόντα καιρὸν ἐπιζητουμένων, οὐδέ γε σμικρῶν καὶ ταπεινῶν τὰ τῆς θεοφορίας ἠξιοῦντο· ἀλλ' ἐπὶ τοῦ παντὸς ἀνθρώπων γένους ή τοῦ θείου Πνεύματος ἐν αὐτοῖς ἔλλαμψις, μεγίστην ὑπόθεσιν περιέχουσα, οὐ περὶ νοσοῦντος ἀνθρώπου τὸ σῶμα, οὐδὲ περὶ τῆς προσκαίρου καὶ πολυπαθούς ταύτης ζωῆς τὴν πρόῤῥησιν ἐπαγγελλομένη, οὐδὲ περί τινος ἀπολωλότος, οὐδ᾽ ἄλλως περί τινων μέσων καὶ ἀδιαφόρων, ἃ οὔτε παρόντα ψυχῆς βελτιώσει συμβάλλεται, οὔτε μὴ παρόντα ζημίαν ἢ βλάβην περιποιεῖ (ἀλλ᾽ ἦν μέν, ὡς ἔφην, ὅτε καὶ ταῦτα προὔλεγον, οὐ κατὰ τὸν προηγούμενον δὲ λόγον· ἀλλὰ κατὰ ἀκολουθίαν τῆς τῶν κρειττόνων καταλήψεως )· μείζονα μὲν ὑπόθεσιν ἢ κατὰ τὰ εἰρημένα περιείχεν. Ε δ' οὖν τις τὴν πᾶσαν περιοχὴν τῆς Μωσέως γραφῆς, καὶ τῶν μετ' αὐτὸν ἀκριβῶς διερευνήσειεν, εὕροι ἂν προς τροπὴν καὶ διδασκαλίαν εὐσεβείας τῆς εἰς τὸν τῶν ὅλων Θεὸν, αὐτὸν δὴ τὸν δημιουργὸν ἁπάντων περι- έχουσαν, γνωσίν τε καὶ θεολογίαν τὴν ἀνωτάτω τοῦ δευτέρου αἰτίου, πάσης δὲ πολυθέου πλάνης ἀποτρο πήν, εἶτα τῶν πάλαι θεοφιλῶν ἀνδρῶν τῶν δὴ καὶ ἀπαρξαμένων τῆς εἰρημένης εὐσεβείας μνήμην, προρρήσεις τε καὶ ἀναφωνήσεις κατὰ τὸν ἐκείνων βίον, ὑστέροις ποτὲ χρόνοις μελλόντων βιώσεσθαι, δι' ἐπιφανείας καὶ παρουσίας εἰς ἀνθρώπους Θεοῦ, αὐτοῦ δὴ τοῦ δευτέρου Κυρίου, καὶ Θεοῦ μετὰ τὸν ἀνωτάτω Πατέρα, καὶ αὐτοῦ χρηματίζοντος διδασκά λου τῆς αὐτῆς εὐσεβείας, καὶ Σωτῆρος ἐπιφανησομέ νου τῷ τῶν ἀνθρώπων βίῳ, δι' οὗ πᾶσι τοῖς ἔθνε σιν, Ἕλλησιν ὁμοῦ καὶ βαρβάροις, προὔλεγον τὸν τῆς θεοσεβείας τῶν πάλαι θεοφιλών Εβραίων τρόπον παραδοθήσεσθαι. Ταῦτα Μωσῆς, ταῦτα δὲ καὶ τῶν λοιπῶν προφητῶν παῖδες, οἳ πάντες ἐξ ἑνὸς στόματος προεκήρυττον. Καὶ τοῦτ᾽ ἦν τὸ τῆς εἰς ἀνθρώπους τοῦ θείου Πνεύματος ἐπιφορᾶς αἴτιον, διδάξαι θεο γνωσίαν ἀνθρώπους, καὶ τὴν ἀνωτάτω περὶ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ θεολογίαν, παιδεῦσαί τε τρόπον ἀληθοῦς εὐσεβείας, καὶ μνημονεῦσαι τῶν πάλαι κατωρθωκό των, τόν τε μετά τούτων ἔλεγχον διὰ μακρῶν ἐκφᾶναι λόγων, θεσπίσαι τε τὴν παρουσίαν τοῦ Σωτῆρος καὶ διδασκάλου τοῦ παντὸς ἀνθρώπων γένους, καὶ τὴν δ. αὐτοῦ τῆς παλαιᾶς ἐξ Εβραίων θεοσεβείας εἰς πάντα τὰ ἔθνη μετάδοσιν προκηρύξαι. Ταῦτα ἦν τὰ ἐξ αἰῶνος στήλαις καὶ βίβλοις ἱεραῖς τῶν προφητῶν συμφώνως αναπεφωνημένα. Αὐτὰ δὴ ταῦτα, ἃ καὶ ἡμῖν, αὐτοῖς ὀφθαλμοῖς μετὰ τὸν μακρὸν αἰῶνα, εἰσέτι νῦν πληρούμενα συνορᾶται· μιᾷ δὲ φωνῇ πάντες οὗτοι καὶ θείῳ Πνεύματι κάτοχοι, πᾶσιν ἀν θρώποις τὸ φῶς τῆς ἀληθοῦς προεκήρυττον εὐσε βείας· ἀγνείαν τε ψυχῆς καὶ σώματος, παντελή τε κάθαρσιν διανοίας, ἣν αὐτοὶ πρότερον ήσκηκότες, τοῖς ὑπηκόοις προϋβάλλοντο, πάσης ἀκολάστου πράξεως τοὺς προσιόντας ἀπείργοντες, μηδὲ τῆς πολυθέου πλάνης ἀπομιμεῖσθαι τὰς ἐκθέσμους ἐπιτηδεύσεις, προτροπάδην δὲ φεύγειν διδάσκοντες πᾶσαν δαιμονικὴν ἐγχείρησιν, καὶ τὰς πάλαι περισπουδάστους εκείνας ἀνθρωποθυσίας, τάς τε αἰσχρὰς καὶ ἐπιῤῥήτους περὶ θεῶν διηγήσεις, ὧν ἀπείργοντες, μόνῳ προστ EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS. 11. APOLOGETICA. eumdem vero modum etiam prophetæ qui post illum A exstiterunt. Cæterum extra propos tum existime - tur, sicubi eorum quidpiam quæ in diem quæri so- lent, ipsi respondissent sciscitantibus. Summa au- tem omnis illorum prophetiæ in rebus magnis con- sumebatur. Non enim in divinatione rerum quæ in diem aut in præsens tempus quærerentur, neque parvis aut humilibus negotiis suum, quod a Deo acceperant, munus, dignum putabant. Sed super omni genere hominum divini in illis Spiritus illu- stratio ingens amplexa erat argumentum, non illa quidem ut de ægrotantis hominis corpore, neque de temporaria hac et omnibus morbis obnoxiu vita, divinationem profiteretur: nec alioqui de quibus- dam mediis atque indifferentibus, quæ neque, si adsint, ad profectum animæ conducibilia, neque, si non adsint, damnum aliquod aut perniciem affe- raut, tametsi nonnunquam hæc quoque prædice- bant, non primaria quadam ratione, sed quod re- rum graviorum perceptionem comitarentur, eisque essent adjuncta. At vero quæ in causis divini ab illis accipiendi Spiritus, ad vaticinandum princi- pem locum obtinerent, ea majus quoddam contine- bant argumentum, quam ut ad ea quæ dicta sunt, pertinere possent. Quod si quis totum quasi corpus eorum quæ a Mose et aliis post Moscin prophetis scripta sunt, diligentissime exploret, profecto ea nihil aliud amplexa inveniat, quam adhortationem atque doctrinam divini cultus, qui Deo universi, ¡psi utique opifici rerum omnium sit exhibendus, cognitionemque ac theologiam supremam de Filio, qui una cum Patre ipse quoque rerum sit auctor. Preterea dehortationem atque eversionem a fallaci multorum deorum cultu, ad hæc veterum sanctorum virorum, qui primi talem religionem observaverint, memoriam prædictionesque el re- sponsa de iis qui multis post sæculis ad illorum vitæ regulam, suam ipsi vitam directuri erant, per adventum Dei ad homines atque præsentiam, ipsius, inquam, Filii, et ipse ejusdem docendæ pietatis mu nere functurus, et ad salutem vitæ hominum affe- rendam venturus, in responsis dicebatur, cujus be- neficio ilk cunctis gentibus et Græcis simul et bar- baris, eumdem divini cultus morem, quem vete- res Hebræorum religionis amatores servaverant, D prudendum esse canebant. Hæc Moses, hæc reli- qui item prophetæ, qui omnes in uno ore, quod erat futurum, nuntiabant; atque hæc erat causa cur divinas Spiritus afflaret homines et corriperet, ut videlicet Dei cognitionem ipsos, supremamque de Patre ac Filio theologiam doceret, iisdemque tra- deret veræ illius pietatis morem, et ad memoriam redigeret eos qui quondam omnes honestatis partes complevissent, necnon eos qui posterioribus tem- poribus a pietate rituque majorum suorum excidis- sent, eosque longa oratione reprehenderet: item caneret adventuin Salvatoris ac Doctoris universi humani generis, et per illum in cunctas gentes an. tiquæ Hebræorum religionis propagationem futuram, C
PG 22:347καλεῖ δὲ αὐτὸν καὶ φῶς νοερόν, καλεῖ δὲ καὶ κύριον, ὥσπερ οὖν καὶ θεόν. καὶ ὁ θεσπέσιος δὲ Παῦλος, οἷα τοῦ Χριστοῦ μαθητὴς ὢν καὶ ἀπόστολος, συνᾴδει τῇ θεολογίᾳ, ταῦτα περὶ αὐτοῦ διεξιών· «ὅς ἐστιν εἰκὼν τοῦ θεοῦ τοῦ ἀοράτου, πρωτότοκος πάσης κτίσεως, ὅτι ἐν αὐτῷ ἐκτίσθη τὰ πάντα τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, εἴτε θρόνοι εἴτε κυριότητες εἴτε ἀρχαὶ εἴτε ἐξουσίαι. τὰ πάντα δι’ αὐτοῦ καὶ εἰς αὐτὸν ἔκτισται, καὶ αὐτός ἐστι πρὸ πάντων, καὶ τὰ πάντα δι’ αὐτοῦ συνέστηκεν». κέκληται καὶ «θεοῦ δύναμις» καὶ «θεοῦ σοφία». αὐτὰ δὴ οὖν ταῦτα πρόκειται καὶ νῦν ἀπὸ τῶν παρὰ Ἑβραίοις προφητικῶν γραφῶν ἐξανθίσασθαι, ὡς ἂν διὰ τῆς ἐν ἑκατέροις τοῖς μέρεσι συμφωνίας ἡ τοῦ ἀληθοῦς ἀπόδειξις παρασταθείη. Χρὴ δὲ μὴ ἀγνοεῖν ὅτι οἱ μὲν θεῖοι χρησμοί, πολὺ τὸ καὶ πρὸς λέξιν καὶ πρὸς διάνοιαν ὑπερφυὲς τῇ Ἑβραίων φωνῇ περιέχοντες, διαφόρου τῆς ἐπὶ τὸ Ἑλληνικὸν ἑρμηνείας τετυχήκασιν τοῦ δυσθεωρήτου χάριν. ἑβδομήκοντα δ’ οὖν ἄνδρες ἀθρόως Ἑβραῖοι συμφώνως αὐτὰς μεταβεβλήκασιν, οἷς μάλιστα τὸν νοῦν προσέξομεν, ὅτι δὴ καὶ τῇ τοῦ Χριστοῦ ἐκκλησίᾳ τούτοις κεχρῆσθαι φίλον.
PG 22:349εἰ δέ που γίνοιτο χρεία, οὐδὲ τὰς τῶν μετὰ ταῦτα νεωτέρων ἑρμηνευτῶν ἐκδόσεις, αἷς φίλον εἰσέτι νῦν Ἰουδαίοις χρῆσθαι, παραιτησόμεθα, ὡς ἂν πανταχόθεν τὰ τῆς ἀποδείξεως ἡμῖν βεβαιοτέρας τύχοι παραστάσεως. τούτων ἡμῖν πεπροοιμιασμένων, καὶ τῶν ἐνθέων φωνῶν ἤδη λοιπὸν ἐφαψώμεθα. [Ἀπὸ τῶν Παροιμιῶν]. «Ἐγὼ ἡ σοφία κατεσκήνωσα βουλήν, καὶ γνῶσιν καὶ ἔννοιαν ἐγὼ ἐπεκαλεσάμην. φόβος κυρίου μισεῖ ἀδικίαν, ὕβριν τε καὶ ὑπερηφανίαν καὶ ὁδοὺς πονηρῶν· μεμίσηκα δὲ ἐγὼ διεστραμμένας ὁδοὺς κακῶν. ἐμὴ βουλὴ καὶ ἀσφάλεια, ἐμὴ φρόνησις, ἐμὴ δὲ ἰσχύς· δι’ ἐμοῦ βασιλεῖς βασιλεύουσιν, καὶ οἱ δυνάσται γράφουσι δικαιοσύνην· δι’ ἐμοῦ μεγιστᾶνες μεγαλύνονται, καὶ τύραννοι δι’ ἐμοῦ κρατοῦσι γῆς. ἐγὼ τοὺς ἐμὲ φιλοῦντας ἀγαπῶ, οἱ δὲ ἐμὲ ζητοῦντες εὑρήσουσι χάριν. πλοῦτος καὶ δόξα ἐμοὶ ὑπάρχει, καὶ κτῆσις πολλῶν καὶ δικαιοσύνη. βέλτιον ἐμὲ καρπίζεσθαι ὑπὲρ χρυσίον καὶ λίθον τίμιον πολύν, τὰ δὲ ἐμὰ γεννήματα κρεῖσσον ἀργυρίου ἐκλεκτοῦ. ἐν ὁδοῖς δικαιοσύνης περιπατῶ, καὶ ἐν ὁδοῖς δικαιοσύνης ἀναστρέφομαι, ἵνα μερίσω τοῖς ἐμὲ ἀγαπῶσιν ὕπαρξιν, καὶ τοὺς θησαυροὺς αὐτῶν ἐμπλήσω ἀγαθῶν·
ανέχειν συνεβούλευον τῷ πάντων δημιουργῷ Θεῷ, οἷα ἐφόρῳ καὶ κριτῇ τυγχάνοντι τῶν ἐν ἀνθρώποις πραττομένων· μηδὲ ἀγνοεῖν τὸν μέλλοντα εἰς ἀνθρώ- τοὺς ἐπιδημεῖν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, Σωτῆρα παντὸς γένους ἀνθρώπων, καὶ διδάσκαλον βαρβάρων ὁμοῦ καὶ Ἑλλήνων εὐσεβείας τῆς ἀληθοῦς καταστησόμε- νον. Τοσοῦτόν τι ἦν τὸ διάφορον τῶν ὑπὸ τοῦ θείου Πνεύματος κατόχων καὶ τῶν ὑπὸ δαιμονικῆς ἐνερ γείας μαντεύεσθαι προσποιουμένων. Εἶτα τὸ μὲν που νερόν δαιμόνιον, οία σκότους οἰκεῖον, σκότον καὶ ἀχλύν περιβάλλον τῇ ψυχῇ διὰ τῆς ἐμφοιτήσεως, τοῦ υποφήτου οἷα νεκρὸν ἐξήπλου τοῦ κατὰ φύσιν λο- γισμοῦ παρενηνεγμένον, οὐδ᾽ ἑπόμενον τοῖς λεγομέ- νοις ἡ πραττομένοις δι' αὐτοῦ, παντελῶς δ᾽ ἀναίσθη- τον καὶ παράφρονα· παρ᾿ ὃ καὶ μαντείαν, ὥσπερ τι νὰ μανίαν, εἰκότως εοίκασι τὴν τοιάνδε κατάπτωσιν ἐπικεκληκέναι· τὸ δέ γε ἀληθῶς καὶ ἔνθεον Πνεῦμα, φωτοειδές, μᾶλλον δὲ φῶς αὐτὸ τυγχάνον, ᾗ ἂν ἐπέλ- τῇ ψυχῇ, καινὴν παραχρῆμα καὶ λαμπροτάτην φωτός ἡμέραν ἐν αὐτῇ κατειργάζετο, διαυγεστέραν τε καὶ θεωρητικωτέραν πολὺ πλέον νῦν ἢ πρότερον αὐτὴν αὐτῆς ἀποφαῖνον, ὥστε νήφειν καὶ ἐγρηγορέναι, συν- ορᾷν τε πάντων μάλιστα καὶ συγκρίνειν τὰ θεσπιζό μενα· παρ' ὅ μοι δοκοῦμεν εὖ καὶ ἀληθῶς προφήτας ἀποκαλεῖν τοὺς τοιούσδε, παρὰ τὸ προφαίνειν καὶ προ- φωτίζειν ἐν αὐτοῖς τὸ θεῖον Πνεῦμα μὴ μόνον τὰ πα ρόντα, ἀλλὰ καὶ τῶν μελλόντων ἀληθῆ καὶ ἀκριβῆ γνῶσιν. Σκέψασθε δὲ εἰ μὴ πολὺ κρείττων οὗτος καὶ ἀληθῆς ὁ λόγος, φάσκων Πνεῦμα θεῖον ψυχαῖς ἐπι- φοιτῶν κεκαθαρμέναις, καὶ νῷ λογικῷ καὶ διαυγείς πρὸς ὑποδοχὴν τοῦ θείου παρεσκευασμέναις, ἢ ὁ τῶν ἐν ἀψύχῳ ὕλῃ καὶ σκοτίοις μυχοῖς ἐναποκλειόντων τὸ θεῖον, ἔν τε γυναικῶν καὶ ἀνδρῶν οὐ καθαραῖς ψυ- χαῖς, ἤδη δὲ καὶ ἐπὶ κόρακας καὶ ἱέρακας καὶ ἄλλους οἰωνούς, ἐπί τε αἶγας καὶ ἄλλα ζῶα, ναὶ μὴν καὶ ἐπὶ ἰδάτων συστάσεις, ἔν τε ηπατοσκοπίαις, καὶ αἵματι νοσερῶν καὶ εἰδεχθῶν κνωδάλων, ἑρπετῶν τε ιοβόλων σώμασιν, οἷον δρακόντων καὶ γαλῶν, καί τινων ἄλ λων τοιουτοτρόπων, δι᾽ ὧν τὴν τῶν μελλόντων προ- γνωσιν οἱ θαυμάσιοι τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν ἐκφαίνειν ὑπειλήφασι. Τοῦτο δ' ἀνδρῶν ἦν μὴ συνεωρακότων Θεοῦ φύσιν, μηδέ γε θείου Πνεύματος δύναμιν ἐπινε- νοηκότων, οὐδαμῶς μὲν ἐμφιλοχωροῦσαν ἀψύχοις ἢ ἀλόγοις ζώοις, ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ἐν λογικοῖς ἅπασιν, εἰ μή ποτε ἄρα ἢ μόνων ψυχῶν καὶ ἐναρέτοις ψυχαῖς, οἷους ἡμῖν ἀρτίως ὁ λόγος τους Εβραίων υπέγραψε προφήτας· οὓς τοῦ θείου Πνεύματος φαμεν ἀξιωθῆ. και μεγάλων ένεκεν πραγμάτων οἰκουμένης ἁπάσης ἀνθρώπων βελτιώσει συμβαλλομένων. Εἰ δέ ποτ' αὐτ τοῖς σκιᾶς δίκην ἐπηκολούθει τὸ καὶ τὰ παρόντα τῶν μέσων καὶ ἀδιαφόρων γνωρίζειν, καὶ προλέγειν κατὰ καιρὸν τὰ ἀγνοούμενα τοῖς ἐρωτῶσιν ἀναγκαίως καὶ τοῦτο τοῖς πάλαι αὐτοῖς πλησιάζουσι παρεῖχον, ὡς ἂν μὴ δοκοῖεν οἱ λίχνοι περὶ τὰς προγνώσεις εὐλόγως ἀποκλίνειν ἐπὶ τὰ ἔξω τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν μαν- τεία σπάνει προφητῶν οἰκείων. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν ὧδε τέλος ἐχέτω, τῆς ἐν τοῖς Εβραίων προφήταις θείας δυνάμεως ὄντα παραστατικά. Ὥρα δὴ οὖν αὐτοῖς, οἷα δὴ ἐνθέοις ἀνδράσι καὶ σοφοῖς, οὐ κατ' ἄνθρωπον γέ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. B A nuntiaret. Hæc sunt quæ ab initio et titulus et li- bris sacris prophetarum, concordi voce enuntiata fuerunt, ipsa, inquam, hæc, quæ etiam nos post lon- gissimum tempus, hodierno ipso die compleri ocu- lis nostris intuemur. Hi vero omnes uno ore, divino Spiritu allati, cunctis hominibus lumen veræ pie tatis aperiebant, atque animæ et corporis castita- tem perfectamque mentis purgationem commenda- bant. Quam cum ipsi prius exercuissent, iis qui sibi auscultarent, proponebant, et ab omni minus ho- nesta actione eos qui ad se accederent, prohibebant deterrebantque, ne studia illa nefaria imitarentur quæ ab errore colendi multosdeos profecta fuerant : tum præcipiti quodam cursu docebant, ut fugerent omnem dæmonicam traditionem, priscasque illas om- ni studio celebratas hominum mactationes, obscenas- que de diis et nefandas narrationes: a quibus cum homines prohiberent, unum universi opificem Deum, quasi præsidem ac judicem omnium quæ ab hominibus agantur, ut attenderent, hortabantur : atque interim ne ignorarent eum, qui venturus erat ad homines, Christum utique Dei, Salvatorem universi bumani generis, ac Doctorem non minus barbaris quam Græcis veræ pietatis destinatum. Hæc sane erat differentia inter eos qui Spiritum Dei receperant, et eos qui dæmonico instinctu di- vinationem profitebantur. Deinde pravum quidem unumquodque dæmonium tanquam tenebrarum amicum, animum tenebris et caligine involvens, accessu suo quemcunque sibi subjecerat, naturali usu rationis deturbatum, quasi mortuum distende- bat. Itaque ille tanquam omni sensu spoliatus, fa- ciusque amens, quid a se vel diceretur vel agere- tur, neutiquam intelligentia consequebatur. Ex qua re merito istiusmodi alienationi nomen imposue - runt, quod cum divinationem significet, a furore videtur esse deductum. Verus autem divinusque Spiritus cum lucidissimus, ac potius ipsa lux sit, ad quamcunque animam accesserat, in ea continuo novum ac splendidissimum lucis diem compara- bal, eamdemque et nitidam et ad contemplandum idoneam, multo amplius nunc quam prius esse con- suevisset, reddebat. Itaque cum maxime et sobrii erant, et vigilabant, et præ aliis omnibus quæ ca- D nebant, ipsi intuebantur et comparabant. Ex quo mibi bene vereque videmur eos qui tales exstite- rint, vocare prophetas, quod divinus in eis Spiritus ante ostendere, et lumine suo anticipare, non præ- sentium modo, verum etiam futurorum veram, certamque cognitionem consueverit. Cæterum, con- templamini, quæso, longene melior hæc et verior oratio, quæ ait divinum Spiritum in animas expur- gatas, et ad suscipiendam Divinitatem intelligentia et ratione nitida comparatas, ingredi solitum, an eorum qui in materia inanima et tenebricosis se- cessibus, divinum quod sit, includunt: atque in feminarum virorumque impuris animis, neenon in corvis atque accipitribus avibusque cæteris, præ- terea in capris et reliquis animalibus, quinetian, in
[ἐὰν] ἀναγγείλω ὑμῖν τὰ καθ’ ἡμέραν γινόμενα, μνημονεύσω τὰ ἐξ αἰῶνος ἀριθμῆσαι. κύριος ἔκτισέν με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ εἰς ἔργα αὐτοῦ, πρὸ τοῦ αἰῶνος ἐθεμελίωσέν με ἐν ἀρχῇ, πρὸ τοῦ τὴν γῆν ποιῆσαι καὶ πρὸ τοῦ τὰς ἀβύσσους ποιῆσαι, πρὸ τοῦ προελθεῖν τὰς πηγὰς τῶν ὑδάτων, πρὸ τοῦ ὄρη ἑδρασθῆναι, πρὸ δὲ πάντων βουνῶν γεννᾷ με. κύριος ἐποίησεν χώρας καὶ ἀοικήτους καὶ ἄκρα οἰκούμενα τῆς ὑπ’ οὐρανόν. ἡνίκα ἡτοίμαζεν ... τὸν ἑαυτοῦ θρόνον ἐπ’ ἀνέμων· ἡνίκα ἰσχυρὰ ἐποίει τὰ ἄνω νέφη, καὶ ὡς ἀσφαλεῖς ἐτίθει πηγὰς τῆς ὑπ’ οὐρανόν, ἐν τῷ τιθέναι τῇ θαλάσσῃ ἀκριβασμὸν αὐτοῦ, καὶ ὕδατα οὐ παρελεύσεται στόμα αὐτοῦ· ἡνίκα ἰσχυρὰ ἐποίει τὰ θεμέλια τῆς γῆς, ἤμην παρ’ αὐτῷ ἁρμόζουσα·
ανέχειν συνεβούλευον τῷ πάντων δημιουργῷ Θεῷ, οἷα ἐφόρῳ καὶ κριτῇ τυγχάνοντι τῶν ἐν ἀνθρώποις πραττομένων· μηδὲ ἀγνοεῖν τὸν μέλλοντα εἰς ἀνθρώ- τοὺς ἐπιδημεῖν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, Σωτῆρα παντὸς γένους ἀνθρώπων, καὶ διδάσκαλον βαρβάρων ὁμοῦ καὶ Ἑλλήνων εὐσεβείας τῆς ἀληθοῦς καταστησόμε- νον. Τοσοῦτόν τι ἦν τὸ διάφορον τῶν ὑπὸ τοῦ θείου Πνεύματος κατόχων καὶ τῶν ὑπὸ δαιμονικῆς ἐνερ γείας μαντεύεσθαι προσποιουμένων. Εἶτα τὸ μὲν που νερόν δαιμόνιον, οία σκότους οἰκεῖον, σκότον καὶ ἀχλύν περιβάλλον τῇ ψυχῇ διὰ τῆς ἐμφοιτήσεως, τοῦ υποφήτου οἷα νεκρὸν ἐξήπλου τοῦ κατὰ φύσιν λο- γισμοῦ παρενηνεγμένον, οὐδ᾽ ἑπόμενον τοῖς λεγομέ- νοις ἡ πραττομένοις δι' αὐτοῦ, παντελῶς δ᾽ ἀναίσθη- τον καὶ παράφρονα· παρ᾿ ὃ καὶ μαντείαν, ὥσπερ τι νὰ μανίαν, εἰκότως εοίκασι τὴν τοιάνδε κατάπτωσιν ἐπικεκληκέναι· τὸ δέ γε ἀληθῶς καὶ ἔνθεον Πνεῦμα, φωτοειδές, μᾶλλον δὲ φῶς αὐτὸ τυγχάνον, ᾗ ἂν ἐπέλ- τῇ ψυχῇ, καινὴν παραχρῆμα καὶ λαμπροτάτην φωτός ἡμέραν ἐν αὐτῇ κατειργάζετο, διαυγεστέραν τε καὶ θεωρητικωτέραν πολὺ πλέον νῦν ἢ πρότερον αὐτὴν αὐτῆς ἀποφαῖνον, ὥστε νήφειν καὶ ἐγρηγορέναι, συν- ορᾷν τε πάντων μάλιστα καὶ συγκρίνειν τὰ θεσπιζό μενα· παρ' ὅ μοι δοκοῦμεν εὖ καὶ ἀληθῶς προφήτας ἀποκαλεῖν τοὺς τοιούσδε, παρὰ τὸ προφαίνειν καὶ προ- φωτίζειν ἐν αὐτοῖς τὸ θεῖον Πνεῦμα μὴ μόνον τὰ πα ρόντα, ἀλλὰ καὶ τῶν μελλόντων ἀληθῆ καὶ ἀκριβῆ γνῶσιν. Σκέψασθε δὲ εἰ μὴ πολὺ κρείττων οὗτος καὶ ἀληθῆς ὁ λόγος, φάσκων Πνεῦμα θεῖον ψυχαῖς ἐπι- φοιτῶν κεκαθαρμέναις, καὶ νῷ λογικῷ καὶ διαυγείς πρὸς ὑποδοχὴν τοῦ θείου παρεσκευασμέναις, ἢ ὁ τῶν ἐν ἀψύχῳ ὕλῃ καὶ σκοτίοις μυχοῖς ἐναποκλειόντων τὸ θεῖον, ἔν τε γυναικῶν καὶ ἀνδρῶν οὐ καθαραῖς ψυ- χαῖς, ἤδη δὲ καὶ ἐπὶ κόρακας καὶ ἱέρακας καὶ ἄλλους οἰωνούς, ἐπί τε αἶγας καὶ ἄλλα ζῶα, ναὶ μὴν καὶ ἐπὶ ἰδάτων συστάσεις, ἔν τε ηπατοσκοπίαις, καὶ αἵματι νοσερῶν καὶ εἰδεχθῶν κνωδάλων, ἑρπετῶν τε ιοβόλων σώμασιν, οἷον δρακόντων καὶ γαλῶν, καί τινων ἄλ λων τοιουτοτρόπων, δι᾽ ὧν τὴν τῶν μελλόντων προ- γνωσιν οἱ θαυμάσιοι τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν ἐκφαίνειν ὑπειλήφασι. Τοῦτο δ' ἀνδρῶν ἦν μὴ συνεωρακότων Θεοῦ φύσιν, μηδέ γε θείου Πνεύματος δύναμιν ἐπινε- νοηκότων, οὐδαμῶς μὲν ἐμφιλοχωροῦσαν ἀψύχοις ἢ ἀλόγοις ζώοις, ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ἐν λογικοῖς ἅπασιν, εἰ μή ποτε ἄρα ἢ μόνων ψυχῶν καὶ ἐναρέτοις ψυχαῖς, οἷους ἡμῖν ἀρτίως ὁ λόγος τους Εβραίων υπέγραψε προφήτας· οὓς τοῦ θείου Πνεύματος φαμεν ἀξιωθῆ. και μεγάλων ένεκεν πραγμάτων οἰκουμένης ἁπάσης ἀνθρώπων βελτιώσει συμβαλλομένων. Εἰ δέ ποτ' αὐτ τοῖς σκιᾶς δίκην ἐπηκολούθει τὸ καὶ τὰ παρόντα τῶν μέσων καὶ ἀδιαφόρων γνωρίζειν, καὶ προλέγειν κατὰ καιρὸν τὰ ἀγνοούμενα τοῖς ἐρωτῶσιν ἀναγκαίως καὶ τοῦτο τοῖς πάλαι αὐτοῖς πλησιάζουσι παρεῖχον, ὡς ἂν μὴ δοκοῖεν οἱ λίχνοι περὶ τὰς προγνώσεις εὐλόγως ἀποκλίνειν ἐπὶ τὰ ἔξω τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν μαν- τεία σπάνει προφητῶν οἰκείων. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν ὧδε τέλος ἐχέτω, τῆς ἐν τοῖς Εβραίων προφήταις θείας δυνάμεως ὄντα παραστατικά. Ὥρα δὴ οὖν αὐτοῖς, οἷα δὴ ἐνθέοις ἀνδράσι καὶ σοφοῖς, οὐ κατ' ἄνθρωπον γέ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. B A nuntiaret. Hæc sunt quæ ab initio et titulus et li- bris sacris prophetarum, concordi voce enuntiata fuerunt, ipsa, inquam, hæc, quæ etiam nos post lon- gissimum tempus, hodierno ipso die compleri ocu- lis nostris intuemur. Hi vero omnes uno ore, divino Spiritu allati, cunctis hominibus lumen veræ pie tatis aperiebant, atque animæ et corporis castita- tem perfectamque mentis purgationem commenda- bant. Quam cum ipsi prius exercuissent, iis qui sibi auscultarent, proponebant, et ab omni minus ho- nesta actione eos qui ad se accederent, prohibebant deterrebantque, ne studia illa nefaria imitarentur quæ ab errore colendi multosdeos profecta fuerant : tum præcipiti quodam cursu docebant, ut fugerent omnem dæmonicam traditionem, priscasque illas om- ni studio celebratas hominum mactationes, obscenas- que de diis et nefandas narrationes: a quibus cum homines prohiberent, unum universi opificem Deum, quasi præsidem ac judicem omnium quæ ab hominibus agantur, ut attenderent, hortabantur : atque interim ne ignorarent eum, qui venturus erat ad homines, Christum utique Dei, Salvatorem universi bumani generis, ac Doctorem non minus barbaris quam Græcis veræ pietatis destinatum. Hæc sane erat differentia inter eos qui Spiritum Dei receperant, et eos qui dæmonico instinctu di- vinationem profitebantur. Deinde pravum quidem unumquodque dæmonium tanquam tenebrarum amicum, animum tenebris et caligine involvens, accessu suo quemcunque sibi subjecerat, naturali usu rationis deturbatum, quasi mortuum distende- bat. Itaque ille tanquam omni sensu spoliatus, fa- ciusque amens, quid a se vel diceretur vel agere- tur, neutiquam intelligentia consequebatur. Ex qua re merito istiusmodi alienationi nomen imposue - runt, quod cum divinationem significet, a furore videtur esse deductum. Verus autem divinusque Spiritus cum lucidissimus, ac potius ipsa lux sit, ad quamcunque animam accesserat, in ea continuo novum ac splendidissimum lucis diem compara- bal, eamdemque et nitidam et ad contemplandum idoneam, multo amplius nunc quam prius esse con- suevisset, reddebat. Itaque cum maxime et sobrii erant, et vigilabant, et præ aliis omnibus quæ ca- D nebant, ipsi intuebantur et comparabant. Ex quo mibi bene vereque videmur eos qui tales exstite- rint, vocare prophetas, quod divinus in eis Spiritus ante ostendere, et lumine suo anticipare, non præ- sentium modo, verum etiam futurorum veram, certamque cognitionem consueverit. Cæterum, con- templamini, quæso, longene melior hæc et verior oratio, quæ ait divinum Spiritum in animas expur- gatas, et ad suscipiendam Divinitatem intelligentia et ratione nitida comparatas, ingredi solitum, an eorum qui in materia inanima et tenebricosis se- cessibus, divinum quod sit, includunt: atque in feminarum virorumque impuris animis, neenon in corvis atque accipitribus avibusque cæteris, præ- terea in capris et reliquis animalibus, quinetian, in
ἐγὼ ἤμην ᾗ προσέχαιρεν, καθ’ ἡμέραν δὲ εὐφραινόμην ἐν προσώπῳ αὐτοῦ ἐν παντὶ καιρῷ, ὅτε ηὐφραίνετο τὴν οἰκουμένην συντελέσας καὶ ἐνηυφραίνετο ἐν υἱοῖς ἀνθρώπων.» Ἡ πρὸ τῶν γενητῶν θεία καὶ πανάρετος οὐσία, ἡ νοερὰ καὶ πρωτότοκος τῆς ἀγενήτου φύσεως εἰκών, ὁ γνήσιος καὶ μονογενὴς τοῦ τῶν ὅλων θεοῦ υἱός, πολυώνυμός τις ὢν καὶ διὰ πλείστων προσρήσεων θεολογούμενος, τῷ τῆς σοφίας ἐπὶ τοῦ παρόντος ἀξιώματί τε καὶ προσηγορίᾳ τετίμηται· λόγον δὲ θεοῦ αὐτὸν καὶ φῶς καὶ ζωὴν καὶ ἀλήθειαν καὶ ἐπὶ πᾶσι «Χριστὸν θεοῦ δύναμιν καὶ θεοῦ σοφίαν» προσαγορεύειν μεμαθήκαμεν. ἤδη οὖν τὰ μετὰ χεῖρας αὐτὸς περὶ ἑαυτοῦ, ὡς ἂν θεοῦ σοφία ζῶσα καὶ καθ’ αὑτὴν ὑφεστῶσα, διὰ τοῦ σοφωτάτου Σολομῶνος διεξέρχεται· «ἐγὼ ἡ σοφία κατεσκήνωσα βουλήν, καὶ γνῶσιν καὶ ἔννοιαν ἐγὼ ἐπεκαλεσάμην», καὶ τὰ τούτοις ἐπαγόμενα λέγων. ἀλλὰ καὶ ὡς τὴν τῶν ὅλων διοίκησιν καὶ πρόνοιαν ἀναδεδεγμένος ἐπιφέρει· «δι’ ἐμοῦ βασιλεῖς βασιλεύουσι, καὶ οἱ δυνάσται γράφουσι δικαιοσύνην· δι’ ἐμοῦ μεγιστᾶνες μεγαλύνονται». εἶτα εἰπὼν μνημονεύσειν τὰ ἐξ αἰῶνος, ἐπάγει λέγων·
ανέχειν συνεβούλευον τῷ πάντων δημιουργῷ Θεῷ, οἷα ἐφόρῳ καὶ κριτῇ τυγχάνοντι τῶν ἐν ἀνθρώποις πραττομένων· μηδὲ ἀγνοεῖν τὸν μέλλοντα εἰς ἀνθρώ- τοὺς ἐπιδημεῖν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, Σωτῆρα παντὸς γένους ἀνθρώπων, καὶ διδάσκαλον βαρβάρων ὁμοῦ καὶ Ἑλλήνων εὐσεβείας τῆς ἀληθοῦς καταστησόμε- νον. Τοσοῦτόν τι ἦν τὸ διάφορον τῶν ὑπὸ τοῦ θείου Πνεύματος κατόχων καὶ τῶν ὑπὸ δαιμονικῆς ἐνερ γείας μαντεύεσθαι προσποιουμένων. Εἶτα τὸ μὲν που νερόν δαιμόνιον, οία σκότους οἰκεῖον, σκότον καὶ ἀχλύν περιβάλλον τῇ ψυχῇ διὰ τῆς ἐμφοιτήσεως, τοῦ υποφήτου οἷα νεκρὸν ἐξήπλου τοῦ κατὰ φύσιν λο- γισμοῦ παρενηνεγμένον, οὐδ᾽ ἑπόμενον τοῖς λεγομέ- νοις ἡ πραττομένοις δι' αὐτοῦ, παντελῶς δ᾽ ἀναίσθη- τον καὶ παράφρονα· παρ᾿ ὃ καὶ μαντείαν, ὥσπερ τι νὰ μανίαν, εἰκότως εοίκασι τὴν τοιάνδε κατάπτωσιν ἐπικεκληκέναι· τὸ δέ γε ἀληθῶς καὶ ἔνθεον Πνεῦμα, φωτοειδές, μᾶλλον δὲ φῶς αὐτὸ τυγχάνον, ᾗ ἂν ἐπέλ- τῇ ψυχῇ, καινὴν παραχρῆμα καὶ λαμπροτάτην φωτός ἡμέραν ἐν αὐτῇ κατειργάζετο, διαυγεστέραν τε καὶ θεωρητικωτέραν πολὺ πλέον νῦν ἢ πρότερον αὐτὴν αὐτῆς ἀποφαῖνον, ὥστε νήφειν καὶ ἐγρηγορέναι, συν- ορᾷν τε πάντων μάλιστα καὶ συγκρίνειν τὰ θεσπιζό μενα· παρ' ὅ μοι δοκοῦμεν εὖ καὶ ἀληθῶς προφήτας ἀποκαλεῖν τοὺς τοιούσδε, παρὰ τὸ προφαίνειν καὶ προ- φωτίζειν ἐν αὐτοῖς τὸ θεῖον Πνεῦμα μὴ μόνον τὰ πα ρόντα, ἀλλὰ καὶ τῶν μελλόντων ἀληθῆ καὶ ἀκριβῆ γνῶσιν. Σκέψασθε δὲ εἰ μὴ πολὺ κρείττων οὗτος καὶ ἀληθῆς ὁ λόγος, φάσκων Πνεῦμα θεῖον ψυχαῖς ἐπι- φοιτῶν κεκαθαρμέναις, καὶ νῷ λογικῷ καὶ διαυγείς πρὸς ὑποδοχὴν τοῦ θείου παρεσκευασμέναις, ἢ ὁ τῶν ἐν ἀψύχῳ ὕλῃ καὶ σκοτίοις μυχοῖς ἐναποκλειόντων τὸ θεῖον, ἔν τε γυναικῶν καὶ ἀνδρῶν οὐ καθαραῖς ψυ- χαῖς, ἤδη δὲ καὶ ἐπὶ κόρακας καὶ ἱέρακας καὶ ἄλλους οἰωνούς, ἐπί τε αἶγας καὶ ἄλλα ζῶα, ναὶ μὴν καὶ ἐπὶ ἰδάτων συστάσεις, ἔν τε ηπατοσκοπίαις, καὶ αἵματι νοσερῶν καὶ εἰδεχθῶν κνωδάλων, ἑρπετῶν τε ιοβόλων σώμασιν, οἷον δρακόντων καὶ γαλῶν, καί τινων ἄλ λων τοιουτοτρόπων, δι᾽ ὧν τὴν τῶν μελλόντων προ- γνωσιν οἱ θαυμάσιοι τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν ἐκφαίνειν ὑπειλήφασι. Τοῦτο δ' ἀνδρῶν ἦν μὴ συνεωρακότων Θεοῦ φύσιν, μηδέ γε θείου Πνεύματος δύναμιν ἐπινε- νοηκότων, οὐδαμῶς μὲν ἐμφιλοχωροῦσαν ἀψύχοις ἢ ἀλόγοις ζώοις, ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ἐν λογικοῖς ἅπασιν, εἰ μή ποτε ἄρα ἢ μόνων ψυχῶν καὶ ἐναρέτοις ψυχαῖς, οἷους ἡμῖν ἀρτίως ὁ λόγος τους Εβραίων υπέγραψε προφήτας· οὓς τοῦ θείου Πνεύματος φαμεν ἀξιωθῆ. και μεγάλων ένεκεν πραγμάτων οἰκουμένης ἁπάσης ἀνθρώπων βελτιώσει συμβαλλομένων. Εἰ δέ ποτ' αὐτ τοῖς σκιᾶς δίκην ἐπηκολούθει τὸ καὶ τὰ παρόντα τῶν μέσων καὶ ἀδιαφόρων γνωρίζειν, καὶ προλέγειν κατὰ καιρὸν τὰ ἀγνοούμενα τοῖς ἐρωτῶσιν ἀναγκαίως καὶ τοῦτο τοῖς πάλαι αὐτοῖς πλησιάζουσι παρεῖχον, ὡς ἂν μὴ δοκοῖεν οἱ λίχνοι περὶ τὰς προγνώσεις εὐλόγως ἀποκλίνειν ἐπὶ τὰ ἔξω τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν μαν- τεία σπάνει προφητῶν οἰκείων. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν ὧδε τέλος ἐχέτω, τῆς ἐν τοῖς Εβραίων προφήταις θείας δυνάμεως ὄντα παραστατικά. Ὥρα δὴ οὖν αὐτοῖς, οἷα δὴ ἐνθέοις ἀνδράσι καὶ σοφοῖς, οὐ κατ' ἄνθρωπον γέ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. B A nuntiaret. Hæc sunt quæ ab initio et titulus et li- bris sacris prophetarum, concordi voce enuntiata fuerunt, ipsa, inquam, hæc, quæ etiam nos post lon- gissimum tempus, hodierno ipso die compleri ocu- lis nostris intuemur. Hi vero omnes uno ore, divino Spiritu allati, cunctis hominibus lumen veræ pie tatis aperiebant, atque animæ et corporis castita- tem perfectamque mentis purgationem commenda- bant. Quam cum ipsi prius exercuissent, iis qui sibi auscultarent, proponebant, et ab omni minus ho- nesta actione eos qui ad se accederent, prohibebant deterrebantque, ne studia illa nefaria imitarentur quæ ab errore colendi multosdeos profecta fuerant : tum præcipiti quodam cursu docebant, ut fugerent omnem dæmonicam traditionem, priscasque illas om- ni studio celebratas hominum mactationes, obscenas- que de diis et nefandas narrationes: a quibus cum homines prohiberent, unum universi opificem Deum, quasi præsidem ac judicem omnium quæ ab hominibus agantur, ut attenderent, hortabantur : atque interim ne ignorarent eum, qui venturus erat ad homines, Christum utique Dei, Salvatorem universi bumani generis, ac Doctorem non minus barbaris quam Græcis veræ pietatis destinatum. Hæc sane erat differentia inter eos qui Spiritum Dei receperant, et eos qui dæmonico instinctu di- vinationem profitebantur. Deinde pravum quidem unumquodque dæmonium tanquam tenebrarum amicum, animum tenebris et caligine involvens, accessu suo quemcunque sibi subjecerat, naturali usu rationis deturbatum, quasi mortuum distende- bat. Itaque ille tanquam omni sensu spoliatus, fa- ciusque amens, quid a se vel diceretur vel agere- tur, neutiquam intelligentia consequebatur. Ex qua re merito istiusmodi alienationi nomen imposue - runt, quod cum divinationem significet, a furore videtur esse deductum. Verus autem divinusque Spiritus cum lucidissimus, ac potius ipsa lux sit, ad quamcunque animam accesserat, in ea continuo novum ac splendidissimum lucis diem compara- bal, eamdemque et nitidam et ad contemplandum idoneam, multo amplius nunc quam prius esse con- suevisset, reddebat. Itaque cum maxime et sobrii erant, et vigilabant, et præ aliis omnibus quæ ca- D nebant, ipsi intuebantur et comparabant. Ex quo mibi bene vereque videmur eos qui tales exstite- rint, vocare prophetas, quod divinus in eis Spiritus ante ostendere, et lumine suo anticipare, non præ- sentium modo, verum etiam futurorum veram, certamque cognitionem consueverit. Cæterum, con- templamini, quæso, longene melior hæc et verior oratio, quæ ait divinum Spiritum in animas expur- gatas, et ad suscipiendam Divinitatem intelligentia et ratione nitida comparatas, ingredi solitum, an eorum qui in materia inanima et tenebricosis se- cessibus, divinum quod sit, includunt: atque in feminarum virorumque impuris animis, neenon in corvis atque accipitribus avibusque cæteris, præ- terea in capris et reliquis animalibus, quinetian, in
«κύριος ἔκτισέν με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ εἰς ἔργα αὐτοῦ, πρὸ τοῦ αἰῶνος ἐθεμελίωσέν με». δι’ ὧν ὁμοῦ καὶ γενητὸν ἑαυτόν, οὐχὶ δὲ τὸν αὐτὸν ὄντα τῷ ἀγενήτῳ διδάσκει, πρὸ παντὸς αἰῶνος οὐσιωμένον, θεμελίου τε τρόπον τῶν γενητῶν ἁπάντων προβεβλημένον. ὅθεν τὸν θεῖον ἀπόστολον εἰκὸς ὁρμώμενον περὶ αὐτοῦ φάναι· «ὅς ἐστιν εἰκὼν τοῦ ἀοράτου, πρωτότοκος πάσης κτίσεως, ὅτι ἐν αὐτῷ ἐκτίσθη τὰ πάντα τὰ ἐν τῷ οὐρανῷ καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς». πρωτότοκος μὲν γὰρ πάσης ἀνείρηται κτίσεως κατὰ τὸ «κύριος ἔκτισέν με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ εἰς ἔργα αὐτοῦ». νοοῖτο δ’ ἂν εἰκότως εἰκὼν τοῦ θεοῦ, ὡς ἂν γέννημα τῆς ἀγεννήτου φύσεως τυγχάνον· τοῦτο δ’ οὖν ἐν τοῖς μετὰ χεῖρας ὁμολογεῖ δι’ ὧν φησιν· «πρὸ τοῦ ὄρη ἑδρασθῆναι», καὶ «πρὸ δὲ πάντων βουνῶν γεννᾷ με», ἔνθεν αὐτὸν υἱὸν μονογενῆ καὶ πρωτότοκον τοῦ θεοῦ λόγον ἀναγορεύομεν, τὸν αὐτὸν ὄντα τῇ δηλουμένῃ σοφίᾳ. Ὅπως δὲ γέννημα θεοῦ αὐτὸ εἶναι φαμέν, ἰδίας ἂν δέοιτο ἐξετάσεως, ἐπεὶ μήτε κατὰ προβολὴν μήτε κατὰ διάστασιν ἢ διαίρεσιν ἢ μείωσιν ἢ τομήν, ἢ κατά τι ὅλως τῶν ἐπὶ τῆς θνητῆς γενέσεως ἐπιτελουμένων, τὴν ἀπόρρητον αὐτοῦ γενεσιουργίαν ἐπινοοῦμεν.
ανέχειν συνεβούλευον τῷ πάντων δημιουργῷ Θεῷ, οἷα ἐφόρῳ καὶ κριτῇ τυγχάνοντι τῶν ἐν ἀνθρώποις πραττομένων· μηδὲ ἀγνοεῖν τὸν μέλλοντα εἰς ἀνθρώ- τοὺς ἐπιδημεῖν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, Σωτῆρα παντὸς γένους ἀνθρώπων, καὶ διδάσκαλον βαρβάρων ὁμοῦ καὶ Ἑλλήνων εὐσεβείας τῆς ἀληθοῦς καταστησόμε- νον. Τοσοῦτόν τι ἦν τὸ διάφορον τῶν ὑπὸ τοῦ θείου Πνεύματος κατόχων καὶ τῶν ὑπὸ δαιμονικῆς ἐνερ γείας μαντεύεσθαι προσποιουμένων. Εἶτα τὸ μὲν που νερόν δαιμόνιον, οία σκότους οἰκεῖον, σκότον καὶ ἀχλύν περιβάλλον τῇ ψυχῇ διὰ τῆς ἐμφοιτήσεως, τοῦ υποφήτου οἷα νεκρὸν ἐξήπλου τοῦ κατὰ φύσιν λο- γισμοῦ παρενηνεγμένον, οὐδ᾽ ἑπόμενον τοῖς λεγομέ- νοις ἡ πραττομένοις δι' αὐτοῦ, παντελῶς δ᾽ ἀναίσθη- τον καὶ παράφρονα· παρ᾿ ὃ καὶ μαντείαν, ὥσπερ τι νὰ μανίαν, εἰκότως εοίκασι τὴν τοιάνδε κατάπτωσιν ἐπικεκληκέναι· τὸ δέ γε ἀληθῶς καὶ ἔνθεον Πνεῦμα, φωτοειδές, μᾶλλον δὲ φῶς αὐτὸ τυγχάνον, ᾗ ἂν ἐπέλ- τῇ ψυχῇ, καινὴν παραχρῆμα καὶ λαμπροτάτην φωτός ἡμέραν ἐν αὐτῇ κατειργάζετο, διαυγεστέραν τε καὶ θεωρητικωτέραν πολὺ πλέον νῦν ἢ πρότερον αὐτὴν αὐτῆς ἀποφαῖνον, ὥστε νήφειν καὶ ἐγρηγορέναι, συν- ορᾷν τε πάντων μάλιστα καὶ συγκρίνειν τὰ θεσπιζό μενα· παρ' ὅ μοι δοκοῦμεν εὖ καὶ ἀληθῶς προφήτας ἀποκαλεῖν τοὺς τοιούσδε, παρὰ τὸ προφαίνειν καὶ προ- φωτίζειν ἐν αὐτοῖς τὸ θεῖον Πνεῦμα μὴ μόνον τὰ πα ρόντα, ἀλλὰ καὶ τῶν μελλόντων ἀληθῆ καὶ ἀκριβῆ γνῶσιν. Σκέψασθε δὲ εἰ μὴ πολὺ κρείττων οὗτος καὶ ἀληθῆς ὁ λόγος, φάσκων Πνεῦμα θεῖον ψυχαῖς ἐπι- φοιτῶν κεκαθαρμέναις, καὶ νῷ λογικῷ καὶ διαυγείς πρὸς ὑποδοχὴν τοῦ θείου παρεσκευασμέναις, ἢ ὁ τῶν ἐν ἀψύχῳ ὕλῃ καὶ σκοτίοις μυχοῖς ἐναποκλειόντων τὸ θεῖον, ἔν τε γυναικῶν καὶ ἀνδρῶν οὐ καθαραῖς ψυ- χαῖς, ἤδη δὲ καὶ ἐπὶ κόρακας καὶ ἱέρακας καὶ ἄλλους οἰωνούς, ἐπί τε αἶγας καὶ ἄλλα ζῶα, ναὶ μὴν καὶ ἐπὶ ἰδάτων συστάσεις, ἔν τε ηπατοσκοπίαις, καὶ αἵματι νοσερῶν καὶ εἰδεχθῶν κνωδάλων, ἑρπετῶν τε ιοβόλων σώμασιν, οἷον δρακόντων καὶ γαλῶν, καί τινων ἄλ λων τοιουτοτρόπων, δι᾽ ὧν τὴν τῶν μελλόντων προ- γνωσιν οἱ θαυμάσιοι τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν ἐκφαίνειν ὑπειλήφασι. Τοῦτο δ' ἀνδρῶν ἦν μὴ συνεωρακότων Θεοῦ φύσιν, μηδέ γε θείου Πνεύματος δύναμιν ἐπινε- νοηκότων, οὐδαμῶς μὲν ἐμφιλοχωροῦσαν ἀψύχοις ἢ ἀλόγοις ζώοις, ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ἐν λογικοῖς ἅπασιν, εἰ μή ποτε ἄρα ἢ μόνων ψυχῶν καὶ ἐναρέτοις ψυχαῖς, οἷους ἡμῖν ἀρτίως ὁ λόγος τους Εβραίων υπέγραψε προφήτας· οὓς τοῦ θείου Πνεύματος φαμεν ἀξιωθῆ. και μεγάλων ένεκεν πραγμάτων οἰκουμένης ἁπάσης ἀνθρώπων βελτιώσει συμβαλλομένων. Εἰ δέ ποτ' αὐτ τοῖς σκιᾶς δίκην ἐπηκολούθει τὸ καὶ τὰ παρόντα τῶν μέσων καὶ ἀδιαφόρων γνωρίζειν, καὶ προλέγειν κατὰ καιρὸν τὰ ἀγνοούμενα τοῖς ἐρωτῶσιν ἀναγκαίως καὶ τοῦτο τοῖς πάλαι αὐτοῖς πλησιάζουσι παρεῖχον, ὡς ἂν μὴ δοκοῖεν οἱ λίχνοι περὶ τὰς προγνώσεις εὐλόγως ἀποκλίνειν ἐπὶ τὰ ἔξω τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν μαν- τεία σπάνει προφητῶν οἰκείων. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν ὧδε τέλος ἐχέτω, τῆς ἐν τοῖς Εβραίων προφήταις θείας δυνάμεως ὄντα παραστατικά. Ὥρα δὴ οὖν αὐτοῖς, οἷα δὴ ἐνθέοις ἀνδράσι καὶ σοφοῖς, οὐ κατ' ἄνθρωπον γέ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. B A nuntiaret. Hæc sunt quæ ab initio et titulus et li- bris sacris prophetarum, concordi voce enuntiata fuerunt, ipsa, inquam, hæc, quæ etiam nos post lon- gissimum tempus, hodierno ipso die compleri ocu- lis nostris intuemur. Hi vero omnes uno ore, divino Spiritu allati, cunctis hominibus lumen veræ pie tatis aperiebant, atque animæ et corporis castita- tem perfectamque mentis purgationem commenda- bant. Quam cum ipsi prius exercuissent, iis qui sibi auscultarent, proponebant, et ab omni minus ho- nesta actione eos qui ad se accederent, prohibebant deterrebantque, ne studia illa nefaria imitarentur quæ ab errore colendi multosdeos profecta fuerant : tum præcipiti quodam cursu docebant, ut fugerent omnem dæmonicam traditionem, priscasque illas om- ni studio celebratas hominum mactationes, obscenas- que de diis et nefandas narrationes: a quibus cum homines prohiberent, unum universi opificem Deum, quasi præsidem ac judicem omnium quæ ab hominibus agantur, ut attenderent, hortabantur : atque interim ne ignorarent eum, qui venturus erat ad homines, Christum utique Dei, Salvatorem universi bumani generis, ac Doctorem non minus barbaris quam Græcis veræ pietatis destinatum. Hæc sane erat differentia inter eos qui Spiritum Dei receperant, et eos qui dæmonico instinctu di- vinationem profitebantur. Deinde pravum quidem unumquodque dæmonium tanquam tenebrarum amicum, animum tenebris et caligine involvens, accessu suo quemcunque sibi subjecerat, naturali usu rationis deturbatum, quasi mortuum distende- bat. Itaque ille tanquam omni sensu spoliatus, fa- ciusque amens, quid a se vel diceretur vel agere- tur, neutiquam intelligentia consequebatur. Ex qua re merito istiusmodi alienationi nomen imposue - runt, quod cum divinationem significet, a furore videtur esse deductum. Verus autem divinusque Spiritus cum lucidissimus, ac potius ipsa lux sit, ad quamcunque animam accesserat, in ea continuo novum ac splendidissimum lucis diem compara- bal, eamdemque et nitidam et ad contemplandum idoneam, multo amplius nunc quam prius esse con- suevisset, reddebat. Itaque cum maxime et sobrii erant, et vigilabant, et præ aliis omnibus quæ ca- D nebant, ipsi intuebantur et comparabant. Ex quo mibi bene vereque videmur eos qui tales exstite- rint, vocare prophetas, quod divinus in eis Spiritus ante ostendere, et lumine suo anticipare, non præ- sentium modo, verum etiam futurorum veram, certamque cognitionem consueverit. Cæterum, con- templamini, quæso, longene melior hæc et verior oratio, quæ ait divinum Spiritum in animas expur- gatas, et ad suscipiendam Divinitatem intelligentia et ratione nitida comparatas, ingredi solitum, an eorum qui in materia inanima et tenebricosis se- cessibus, divinum quod sit, includunt: atque in feminarum virorumque impuris animis, neenon in corvis atque accipitribus avibusque cæteris, præ- terea in capris et reliquis animalibus, quinetian, in
οὐδὲ γὰρ θέμις τῶν ἐν γενητοῖς τισιν τὴν ἄρρητον καὶ ἀκατονόμαστον αὐτοῦ γένεσίν τε καὶ οὐσίωσιν ἀφομοιοῦν, οὐδέ τινα τῶν ἐπικαίρων καὶ θνητῶν παραβάλλειν αὐτῷ εἰκόνα, ἐπεὶ μηδὲ κατὰ τὰς παρ’ ἡμῖν τῶν ζῴων γενέσεις, οὐσίαν ἐξ οὐσίας κατὰ πάθος ἢ διαίρεσιν μεριστὴν καὶ χωριστήν, ἐκ τοῦ πατρὸς προ[ς]εληλυθέναι τὸν υἱὸν φάναι ὅσιον. ἀμερὲς γὰρ καὶ ἄτομον τὸ θεῖον, οὐ τεμνόμενον, οὐ διαιρούμενον, οὐκ ἐκτεινόμενον, οὐ συστελλόμενον, οὐ μειούμενον, οὐ μεῖζον, οὐ χεῖρον, οὐ κρεῖττον αὐτοῦ γινόμενον, οὐκ ἔχον ἐν ἑαυτῷ ἕτερόν τι αὐτοῦ, ἵνα καὶ πρόηται τοῦτο. πᾶν γὰρ τὸ ἔν τινι ὂν ἢ ὡς συμβεβηκός, οἷον λευκὸν ἐν σώματι, ἢ ὡς ἕτερον ἐν ἑτέρῳ τυγχάνει, ὡς τὸ ἐν τῇ κυοφορούσῃ κατὰ γαστρὸς κυοφορούμενον, ἢ ὡς μέρος ἐν τῷ ὅλῳ, ὡς ἂν ἐν σώματι χεὶρ ἢ ποὺς ἢ δάκτυλος τοῦ παντὸς ὄντα μέρη, ὧν ἀποκοπὴν ἤ τινα τομὴν ἢ διαίρεσιν πεπονθότων, ἀτελὲς καὶ κολοβόν, ὡς ἂν τοῦ μέρους ἠκρωτηριασμένου, ἀπολέλειπται τὸ πᾶν. ἀλλὰ γὰρ καὶ τὸ εἰκόνι τοιᾷδε καὶ ὁμοιώσει χρῆσθαι ἐπὶ τῆς ἀγενήτου φύσεως τοῦ τῶν ὅλων θεοῦ καὶ τῆς τοῦ μονογενοῦς αὐτοῦ καὶ πρωτοτόκου γενέσεως πάντων ἂν εἴη ἀσεβέστατον.
ανέχειν συνεβούλευον τῷ πάντων δημιουργῷ Θεῷ, οἷα ἐφόρῳ καὶ κριτῇ τυγχάνοντι τῶν ἐν ἀνθρώποις πραττομένων· μηδὲ ἀγνοεῖν τὸν μέλλοντα εἰς ἀνθρώ- τοὺς ἐπιδημεῖν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, Σωτῆρα παντὸς γένους ἀνθρώπων, καὶ διδάσκαλον βαρβάρων ὁμοῦ καὶ Ἑλλήνων εὐσεβείας τῆς ἀληθοῦς καταστησόμε- νον. Τοσοῦτόν τι ἦν τὸ διάφορον τῶν ὑπὸ τοῦ θείου Πνεύματος κατόχων καὶ τῶν ὑπὸ δαιμονικῆς ἐνερ γείας μαντεύεσθαι προσποιουμένων. Εἶτα τὸ μὲν που νερόν δαιμόνιον, οία σκότους οἰκεῖον, σκότον καὶ ἀχλύν περιβάλλον τῇ ψυχῇ διὰ τῆς ἐμφοιτήσεως, τοῦ υποφήτου οἷα νεκρὸν ἐξήπλου τοῦ κατὰ φύσιν λο- γισμοῦ παρενηνεγμένον, οὐδ᾽ ἑπόμενον τοῖς λεγομέ- νοις ἡ πραττομένοις δι' αὐτοῦ, παντελῶς δ᾽ ἀναίσθη- τον καὶ παράφρονα· παρ᾿ ὃ καὶ μαντείαν, ὥσπερ τι νὰ μανίαν, εἰκότως εοίκασι τὴν τοιάνδε κατάπτωσιν ἐπικεκληκέναι· τὸ δέ γε ἀληθῶς καὶ ἔνθεον Πνεῦμα, φωτοειδές, μᾶλλον δὲ φῶς αὐτὸ τυγχάνον, ᾗ ἂν ἐπέλ- τῇ ψυχῇ, καινὴν παραχρῆμα καὶ λαμπροτάτην φωτός ἡμέραν ἐν αὐτῇ κατειργάζετο, διαυγεστέραν τε καὶ θεωρητικωτέραν πολὺ πλέον νῦν ἢ πρότερον αὐτὴν αὐτῆς ἀποφαῖνον, ὥστε νήφειν καὶ ἐγρηγορέναι, συν- ορᾷν τε πάντων μάλιστα καὶ συγκρίνειν τὰ θεσπιζό μενα· παρ' ὅ μοι δοκοῦμεν εὖ καὶ ἀληθῶς προφήτας ἀποκαλεῖν τοὺς τοιούσδε, παρὰ τὸ προφαίνειν καὶ προ- φωτίζειν ἐν αὐτοῖς τὸ θεῖον Πνεῦμα μὴ μόνον τὰ πα ρόντα, ἀλλὰ καὶ τῶν μελλόντων ἀληθῆ καὶ ἀκριβῆ γνῶσιν. Σκέψασθε δὲ εἰ μὴ πολὺ κρείττων οὗτος καὶ ἀληθῆς ὁ λόγος, φάσκων Πνεῦμα θεῖον ψυχαῖς ἐπι- φοιτῶν κεκαθαρμέναις, καὶ νῷ λογικῷ καὶ διαυγείς πρὸς ὑποδοχὴν τοῦ θείου παρεσκευασμέναις, ἢ ὁ τῶν ἐν ἀψύχῳ ὕλῃ καὶ σκοτίοις μυχοῖς ἐναποκλειόντων τὸ θεῖον, ἔν τε γυναικῶν καὶ ἀνδρῶν οὐ καθαραῖς ψυ- χαῖς, ἤδη δὲ καὶ ἐπὶ κόρακας καὶ ἱέρακας καὶ ἄλλους οἰωνούς, ἐπί τε αἶγας καὶ ἄλλα ζῶα, ναὶ μὴν καὶ ἐπὶ ἰδάτων συστάσεις, ἔν τε ηπατοσκοπίαις, καὶ αἵματι νοσερῶν καὶ εἰδεχθῶν κνωδάλων, ἑρπετῶν τε ιοβόλων σώμασιν, οἷον δρακόντων καὶ γαλῶν, καί τινων ἄλ λων τοιουτοτρόπων, δι᾽ ὧν τὴν τῶν μελλόντων προ- γνωσιν οἱ θαυμάσιοι τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν ἐκφαίνειν ὑπειλήφασι. Τοῦτο δ' ἀνδρῶν ἦν μὴ συνεωρακότων Θεοῦ φύσιν, μηδέ γε θείου Πνεύματος δύναμιν ἐπινε- νοηκότων, οὐδαμῶς μὲν ἐμφιλοχωροῦσαν ἀψύχοις ἢ ἀλόγοις ζώοις, ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ἐν λογικοῖς ἅπασιν, εἰ μή ποτε ἄρα ἢ μόνων ψυχῶν καὶ ἐναρέτοις ψυχαῖς, οἷους ἡμῖν ἀρτίως ὁ λόγος τους Εβραίων υπέγραψε προφήτας· οὓς τοῦ θείου Πνεύματος φαμεν ἀξιωθῆ. και μεγάλων ένεκεν πραγμάτων οἰκουμένης ἁπάσης ἀνθρώπων βελτιώσει συμβαλλομένων. Εἰ δέ ποτ' αὐτ τοῖς σκιᾶς δίκην ἐπηκολούθει τὸ καὶ τὰ παρόντα τῶν μέσων καὶ ἀδιαφόρων γνωρίζειν, καὶ προλέγειν κατὰ καιρὸν τὰ ἀγνοούμενα τοῖς ἐρωτῶσιν ἀναγκαίως καὶ τοῦτο τοῖς πάλαι αὐτοῖς πλησιάζουσι παρεῖχον, ὡς ἂν μὴ δοκοῖεν οἱ λίχνοι περὶ τὰς προγνώσεις εὐλόγως ἀποκλίνειν ἐπὶ τὰ ἔξω τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν μαν- τεία σπάνει προφητῶν οἰκείων. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν ὧδε τέλος ἐχέτω, τῆς ἐν τοῖς Εβραίων προφήταις θείας δυνάμεως ὄντα παραστατικά. Ὥρα δὴ οὖν αὐτοῖς, οἷα δὴ ἐνθέοις ἀνδράσι καὶ σοφοῖς, οὐ κατ' ἄνθρωπον γέ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. B A nuntiaret. Hæc sunt quæ ab initio et titulus et li- bris sacris prophetarum, concordi voce enuntiata fuerunt, ipsa, inquam, hæc, quæ etiam nos post lon- gissimum tempus, hodierno ipso die compleri ocu- lis nostris intuemur. Hi vero omnes uno ore, divino Spiritu allati, cunctis hominibus lumen veræ pie tatis aperiebant, atque animæ et corporis castita- tem perfectamque mentis purgationem commenda- bant. Quam cum ipsi prius exercuissent, iis qui sibi auscultarent, proponebant, et ab omni minus ho- nesta actione eos qui ad se accederent, prohibebant deterrebantque, ne studia illa nefaria imitarentur quæ ab errore colendi multosdeos profecta fuerant : tum præcipiti quodam cursu docebant, ut fugerent omnem dæmonicam traditionem, priscasque illas om- ni studio celebratas hominum mactationes, obscenas- que de diis et nefandas narrationes: a quibus cum homines prohiberent, unum universi opificem Deum, quasi præsidem ac judicem omnium quæ ab hominibus agantur, ut attenderent, hortabantur : atque interim ne ignorarent eum, qui venturus erat ad homines, Christum utique Dei, Salvatorem universi bumani generis, ac Doctorem non minus barbaris quam Græcis veræ pietatis destinatum. Hæc sane erat differentia inter eos qui Spiritum Dei receperant, et eos qui dæmonico instinctu di- vinationem profitebantur. Deinde pravum quidem unumquodque dæmonium tanquam tenebrarum amicum, animum tenebris et caligine involvens, accessu suo quemcunque sibi subjecerat, naturali usu rationis deturbatum, quasi mortuum distende- bat. Itaque ille tanquam omni sensu spoliatus, fa- ciusque amens, quid a se vel diceretur vel agere- tur, neutiquam intelligentia consequebatur. Ex qua re merito istiusmodi alienationi nomen imposue - runt, quod cum divinationem significet, a furore videtur esse deductum. Verus autem divinusque Spiritus cum lucidissimus, ac potius ipsa lux sit, ad quamcunque animam accesserat, in ea continuo novum ac splendidissimum lucis diem compara- bal, eamdemque et nitidam et ad contemplandum idoneam, multo amplius nunc quam prius esse con- suevisset, reddebat. Itaque cum maxime et sobrii erant, et vigilabant, et præ aliis omnibus quæ ca- D nebant, ipsi intuebantur et comparabant. Ex quo mibi bene vereque videmur eos qui tales exstite- rint, vocare prophetas, quod divinus in eis Spiritus ante ostendere, et lumine suo anticipare, non præ- sentium modo, verum etiam futurorum veram, certamque cognitionem consueverit. Cæterum, con- templamini, quæso, longene melior hæc et verior oratio, quæ ait divinum Spiritum in animas expur- gatas, et ad suscipiendam Divinitatem intelligentia et ratione nitida comparatas, ingredi solitum, an eorum qui in materia inanima et tenebricosis se- cessibus, divinum quod sit, includunt: atque in feminarum virorumque impuris animis, neenon in corvis atque accipitribus avibusque cæteris, præ- terea in capris et reliquis animalibus, quinetian, in
οὐ τοίνυν ὡς ἕτερον ἐν ἑτέρῳ ἐξ ἀπείρων καὶ ἀνάρχων αἰώνων ἦν ὁ υἱὸς ἀγένητος ἐν τῷ πατρί, μέρος ὢν αὐτοῦ ὃ μεταβληθὲν ὕστερον καὶ κενωθὲν ἐκτὸς αὐτοῦ γέγονεν· τροπῆς γὰρ ἤδη τοῦτο οἰκεῖον, καὶ δύο γ’ ἂν οὕτως ἀγένητα εἶεν, τὸ προβεβληκὸς καὶ τὸ προβεβλημένον. καὶ τίς ἦν κατάστασις κρείττων; ἆρα ἡ πρὸ τῆς τροπῆς, [πρὸ] τῆς κατὰ τὴν προβολὴν διαστάσεως; οὔκουν ὡς μέρος ἢ μέλος, ἀγενήτως ἡνωμένον ἀεὶ πρότερον, ἔπειτα δὲ διαστὰν καὶ χωρὶς γενόμενον τοῦ ὅλου, τὸν υἱὸν ἀπὸ τοῦ πατρὸς οἷόν τε ἐπινοεῖν. ἄρρητα γὰρ καὶ ἄντικρυς ἀσεβῆ ταῦτα, ὕλης μὲν ὄντα σωμάτων οἰκεῖα, τῆς δ’ ἀσωμάτου καὶ ἀύλου φύσεως ἀλλότρια. Διὸ κατὰ καιρὸν εἰκότως ἄν τις ἐνταῦθα πάλιν τὸ «τὴν γένεσιν αὐτοῦ τίς διηγήσεται» ἀναφθέγξαιτο ἄν, ἐπειδὴ καὶ τὴν ἐναντίαν ἐλθεῖν οὐκ ἀκίνδυνον καὶ ἁπλῶς οὕτως ἐξ οὐκ ὄντων γενητὸν τὸν υἱὸν τοῖς λοιποῖς γενητοῖς ὁμοίως ἀποφήνασθαι· ἄλλη γὰρ υἱοῦ γένεσις καὶ ἄλλη ἡ διὰ τοῦ υἱοῦ δημιουργία.
ανέχειν συνεβούλευον τῷ πάντων δημιουργῷ Θεῷ, οἷα ἐφόρῳ καὶ κριτῇ τυγχάνοντι τῶν ἐν ἀνθρώποις πραττομένων· μηδὲ ἀγνοεῖν τὸν μέλλοντα εἰς ἀνθρώ- τοὺς ἐπιδημεῖν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, Σωτῆρα παντὸς γένους ἀνθρώπων, καὶ διδάσκαλον βαρβάρων ὁμοῦ καὶ Ἑλλήνων εὐσεβείας τῆς ἀληθοῦς καταστησόμε- νον. Τοσοῦτόν τι ἦν τὸ διάφορον τῶν ὑπὸ τοῦ θείου Πνεύματος κατόχων καὶ τῶν ὑπὸ δαιμονικῆς ἐνερ γείας μαντεύεσθαι προσποιουμένων. Εἶτα τὸ μὲν που νερόν δαιμόνιον, οία σκότους οἰκεῖον, σκότον καὶ ἀχλύν περιβάλλον τῇ ψυχῇ διὰ τῆς ἐμφοιτήσεως, τοῦ υποφήτου οἷα νεκρὸν ἐξήπλου τοῦ κατὰ φύσιν λο- γισμοῦ παρενηνεγμένον, οὐδ᾽ ἑπόμενον τοῖς λεγομέ- νοις ἡ πραττομένοις δι' αὐτοῦ, παντελῶς δ᾽ ἀναίσθη- τον καὶ παράφρονα· παρ᾿ ὃ καὶ μαντείαν, ὥσπερ τι νὰ μανίαν, εἰκότως εοίκασι τὴν τοιάνδε κατάπτωσιν ἐπικεκληκέναι· τὸ δέ γε ἀληθῶς καὶ ἔνθεον Πνεῦμα, φωτοειδές, μᾶλλον δὲ φῶς αὐτὸ τυγχάνον, ᾗ ἂν ἐπέλ- τῇ ψυχῇ, καινὴν παραχρῆμα καὶ λαμπροτάτην φωτός ἡμέραν ἐν αὐτῇ κατειργάζετο, διαυγεστέραν τε καὶ θεωρητικωτέραν πολὺ πλέον νῦν ἢ πρότερον αὐτὴν αὐτῆς ἀποφαῖνον, ὥστε νήφειν καὶ ἐγρηγορέναι, συν- ορᾷν τε πάντων μάλιστα καὶ συγκρίνειν τὰ θεσπιζό μενα· παρ' ὅ μοι δοκοῦμεν εὖ καὶ ἀληθῶς προφήτας ἀποκαλεῖν τοὺς τοιούσδε, παρὰ τὸ προφαίνειν καὶ προ- φωτίζειν ἐν αὐτοῖς τὸ θεῖον Πνεῦμα μὴ μόνον τὰ πα ρόντα, ἀλλὰ καὶ τῶν μελλόντων ἀληθῆ καὶ ἀκριβῆ γνῶσιν. Σκέψασθε δὲ εἰ μὴ πολὺ κρείττων οὗτος καὶ ἀληθῆς ὁ λόγος, φάσκων Πνεῦμα θεῖον ψυχαῖς ἐπι- φοιτῶν κεκαθαρμέναις, καὶ νῷ λογικῷ καὶ διαυγείς πρὸς ὑποδοχὴν τοῦ θείου παρεσκευασμέναις, ἢ ὁ τῶν ἐν ἀψύχῳ ὕλῃ καὶ σκοτίοις μυχοῖς ἐναποκλειόντων τὸ θεῖον, ἔν τε γυναικῶν καὶ ἀνδρῶν οὐ καθαραῖς ψυ- χαῖς, ἤδη δὲ καὶ ἐπὶ κόρακας καὶ ἱέρακας καὶ ἄλλους οἰωνούς, ἐπί τε αἶγας καὶ ἄλλα ζῶα, ναὶ μὴν καὶ ἐπὶ ἰδάτων συστάσεις, ἔν τε ηπατοσκοπίαις, καὶ αἵματι νοσερῶν καὶ εἰδεχθῶν κνωδάλων, ἑρπετῶν τε ιοβόλων σώμασιν, οἷον δρακόντων καὶ γαλῶν, καί τινων ἄλ λων τοιουτοτρόπων, δι᾽ ὧν τὴν τῶν μελλόντων προ- γνωσιν οἱ θαυμάσιοι τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν ἐκφαίνειν ὑπειλήφασι. Τοῦτο δ' ἀνδρῶν ἦν μὴ συνεωρακότων Θεοῦ φύσιν, μηδέ γε θείου Πνεύματος δύναμιν ἐπινε- νοηκότων, οὐδαμῶς μὲν ἐμφιλοχωροῦσαν ἀψύχοις ἢ ἀλόγοις ζώοις, ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ἐν λογικοῖς ἅπασιν, εἰ μή ποτε ἄρα ἢ μόνων ψυχῶν καὶ ἐναρέτοις ψυχαῖς, οἷους ἡμῖν ἀρτίως ὁ λόγος τους Εβραίων υπέγραψε προφήτας· οὓς τοῦ θείου Πνεύματος φαμεν ἀξιωθῆ. και μεγάλων ένεκεν πραγμάτων οἰκουμένης ἁπάσης ἀνθρώπων βελτιώσει συμβαλλομένων. Εἰ δέ ποτ' αὐτ τοῖς σκιᾶς δίκην ἐπηκολούθει τὸ καὶ τὰ παρόντα τῶν μέσων καὶ ἀδιαφόρων γνωρίζειν, καὶ προλέγειν κατὰ καιρὸν τὰ ἀγνοούμενα τοῖς ἐρωτῶσιν ἀναγκαίως καὶ τοῦτο τοῖς πάλαι αὐτοῖς πλησιάζουσι παρεῖχον, ὡς ἂν μὴ δοκοῖεν οἱ λίχνοι περὶ τὰς προγνώσεις εὐλόγως ἀποκλίνειν ἐπὶ τὰ ἔξω τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν μαν- τεία σπάνει προφητῶν οἰκείων. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν ὧδε τέλος ἐχέτω, τῆς ἐν τοῖς Εβραίων προφήταις θείας δυνάμεως ὄντα παραστατικά. Ὥρα δὴ οὖν αὐτοῖς, οἷα δὴ ἐνθέοις ἀνδράσι καὶ σοφοῖς, οὐ κατ' ἄνθρωπον γέ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. B A nuntiaret. Hæc sunt quæ ab initio et titulus et li- bris sacris prophetarum, concordi voce enuntiata fuerunt, ipsa, inquam, hæc, quæ etiam nos post lon- gissimum tempus, hodierno ipso die compleri ocu- lis nostris intuemur. Hi vero omnes uno ore, divino Spiritu allati, cunctis hominibus lumen veræ pie tatis aperiebant, atque animæ et corporis castita- tem perfectamque mentis purgationem commenda- bant. Quam cum ipsi prius exercuissent, iis qui sibi auscultarent, proponebant, et ab omni minus ho- nesta actione eos qui ad se accederent, prohibebant deterrebantque, ne studia illa nefaria imitarentur quæ ab errore colendi multosdeos profecta fuerant : tum præcipiti quodam cursu docebant, ut fugerent omnem dæmonicam traditionem, priscasque illas om- ni studio celebratas hominum mactationes, obscenas- que de diis et nefandas narrationes: a quibus cum homines prohiberent, unum universi opificem Deum, quasi præsidem ac judicem omnium quæ ab hominibus agantur, ut attenderent, hortabantur : atque interim ne ignorarent eum, qui venturus erat ad homines, Christum utique Dei, Salvatorem universi bumani generis, ac Doctorem non minus barbaris quam Græcis veræ pietatis destinatum. Hæc sane erat differentia inter eos qui Spiritum Dei receperant, et eos qui dæmonico instinctu di- vinationem profitebantur. Deinde pravum quidem unumquodque dæmonium tanquam tenebrarum amicum, animum tenebris et caligine involvens, accessu suo quemcunque sibi subjecerat, naturali usu rationis deturbatum, quasi mortuum distende- bat. Itaque ille tanquam omni sensu spoliatus, fa- ciusque amens, quid a se vel diceretur vel agere- tur, neutiquam intelligentia consequebatur. Ex qua re merito istiusmodi alienationi nomen imposue - runt, quod cum divinationem significet, a furore videtur esse deductum. Verus autem divinusque Spiritus cum lucidissimus, ac potius ipsa lux sit, ad quamcunque animam accesserat, in ea continuo novum ac splendidissimum lucis diem compara- bal, eamdemque et nitidam et ad contemplandum idoneam, multo amplius nunc quam prius esse con- suevisset, reddebat. Itaque cum maxime et sobrii erant, et vigilabant, et præ aliis omnibus quæ ca- D nebant, ipsi intuebantur et comparabant. Ex quo mibi bene vereque videmur eos qui tales exstite- rint, vocare prophetas, quod divinus in eis Spiritus ante ostendere, et lumine suo anticipare, non præ- sentium modo, verum etiam futurorum veram, certamque cognitionem consueverit. Cæterum, con- templamini, quæso, longene melior hæc et verior oratio, quæ ait divinum Spiritum in animas expur- gatas, et ad suscipiendam Divinitatem intelligentia et ratione nitida comparatas, ingredi solitum, an eorum qui in materia inanima et tenebricosis se- cessibus, divinum quod sit, includunt: atque in feminarum virorumque impuris animis, neenon in corvis atque accipitribus avibusque cæteris, præ- terea in capris et reliquis animalibus, quinetian, in
ἀλλὰ γὰρ ὥσπερ ἡ θεία γραφὴ τοτὲ μὲν «πρωτότοκον πάσης κτίσεως» τὸν υἱὸν ἀναγορεύει, ἐξ αὐτοῦ προσώπου τὸ «κύριος ἔκτισέν με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ» φάσκουσα, τοτὲ δὲ γέννημα τοῦ πατρὸς εἶναι λέγει κατὰ τὸ «πρὸ δὲ πάντων βουνῶν γεννᾷ με», ταύτῃ καὶ ἡμῖν ἕπεσθαι ὑγιῶς ἂν ἔχοι καὶ τὸ πρὸ πάντων αἰώνων εἶναι, λόγον ὄντα θεοῦ δημιουργικόν, καὶ τῷ πατρὶ συνεῖναι, μονογενῆ τε υἱὸν εἶναι τοῦ τῶν ὅλων θεοῦ, ὑπουργόν τε καὶ συνεργὸν τῷ πατρὶ τῆς τῶν ὅλων οὐσιώσεώς τε καὶ διακοσμήσεως γεγενημένον ὁμολογεῖν.
ανέχειν συνεβούλευον τῷ πάντων δημιουργῷ Θεῷ, οἷα ἐφόρῳ καὶ κριτῇ τυγχάνοντι τῶν ἐν ἀνθρώποις πραττομένων· μηδὲ ἀγνοεῖν τὸν μέλλοντα εἰς ἀνθρώ- τοὺς ἐπιδημεῖν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, Σωτῆρα παντὸς γένους ἀνθρώπων, καὶ διδάσκαλον βαρβάρων ὁμοῦ καὶ Ἑλλήνων εὐσεβείας τῆς ἀληθοῦς καταστησόμε- νον. Τοσοῦτόν τι ἦν τὸ διάφορον τῶν ὑπὸ τοῦ θείου Πνεύματος κατόχων καὶ τῶν ὑπὸ δαιμονικῆς ἐνερ γείας μαντεύεσθαι προσποιουμένων. Εἶτα τὸ μὲν που νερόν δαιμόνιον, οία σκότους οἰκεῖον, σκότον καὶ ἀχλύν περιβάλλον τῇ ψυχῇ διὰ τῆς ἐμφοιτήσεως, τοῦ υποφήτου οἷα νεκρὸν ἐξήπλου τοῦ κατὰ φύσιν λο- γισμοῦ παρενηνεγμένον, οὐδ᾽ ἑπόμενον τοῖς λεγομέ- νοις ἡ πραττομένοις δι' αὐτοῦ, παντελῶς δ᾽ ἀναίσθη- τον καὶ παράφρονα· παρ᾿ ὃ καὶ μαντείαν, ὥσπερ τι νὰ μανίαν, εἰκότως εοίκασι τὴν τοιάνδε κατάπτωσιν ἐπικεκληκέναι· τὸ δέ γε ἀληθῶς καὶ ἔνθεον Πνεῦμα, φωτοειδές, μᾶλλον δὲ φῶς αὐτὸ τυγχάνον, ᾗ ἂν ἐπέλ- τῇ ψυχῇ, καινὴν παραχρῆμα καὶ λαμπροτάτην φωτός ἡμέραν ἐν αὐτῇ κατειργάζετο, διαυγεστέραν τε καὶ θεωρητικωτέραν πολὺ πλέον νῦν ἢ πρότερον αὐτὴν αὐτῆς ἀποφαῖνον, ὥστε νήφειν καὶ ἐγρηγορέναι, συν- ορᾷν τε πάντων μάλιστα καὶ συγκρίνειν τὰ θεσπιζό μενα· παρ' ὅ μοι δοκοῦμεν εὖ καὶ ἀληθῶς προφήτας ἀποκαλεῖν τοὺς τοιούσδε, παρὰ τὸ προφαίνειν καὶ προ- φωτίζειν ἐν αὐτοῖς τὸ θεῖον Πνεῦμα μὴ μόνον τὰ πα ρόντα, ἀλλὰ καὶ τῶν μελλόντων ἀληθῆ καὶ ἀκριβῆ γνῶσιν. Σκέψασθε δὲ εἰ μὴ πολὺ κρείττων οὗτος καὶ ἀληθῆς ὁ λόγος, φάσκων Πνεῦμα θεῖον ψυχαῖς ἐπι- φοιτῶν κεκαθαρμέναις, καὶ νῷ λογικῷ καὶ διαυγείς πρὸς ὑποδοχὴν τοῦ θείου παρεσκευασμέναις, ἢ ὁ τῶν ἐν ἀψύχῳ ὕλῃ καὶ σκοτίοις μυχοῖς ἐναποκλειόντων τὸ θεῖον, ἔν τε γυναικῶν καὶ ἀνδρῶν οὐ καθαραῖς ψυ- χαῖς, ἤδη δὲ καὶ ἐπὶ κόρακας καὶ ἱέρακας καὶ ἄλλους οἰωνούς, ἐπί τε αἶγας καὶ ἄλλα ζῶα, ναὶ μὴν καὶ ἐπὶ ἰδάτων συστάσεις, ἔν τε ηπατοσκοπίαις, καὶ αἵματι νοσερῶν καὶ εἰδεχθῶν κνωδάλων, ἑρπετῶν τε ιοβόλων σώμασιν, οἷον δρακόντων καὶ γαλῶν, καί τινων ἄλ λων τοιουτοτρόπων, δι᾽ ὧν τὴν τῶν μελλόντων προ- γνωσιν οἱ θαυμάσιοι τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν ἐκφαίνειν ὑπειλήφασι. Τοῦτο δ' ἀνδρῶν ἦν μὴ συνεωρακότων Θεοῦ φύσιν, μηδέ γε θείου Πνεύματος δύναμιν ἐπινε- νοηκότων, οὐδαμῶς μὲν ἐμφιλοχωροῦσαν ἀψύχοις ἢ ἀλόγοις ζώοις, ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ἐν λογικοῖς ἅπασιν, εἰ μή ποτε ἄρα ἢ μόνων ψυχῶν καὶ ἐναρέτοις ψυχαῖς, οἷους ἡμῖν ἀρτίως ὁ λόγος τους Εβραίων υπέγραψε προφήτας· οὓς τοῦ θείου Πνεύματος φαμεν ἀξιωθῆ. και μεγάλων ένεκεν πραγμάτων οἰκουμένης ἁπάσης ἀνθρώπων βελτιώσει συμβαλλομένων. Εἰ δέ ποτ' αὐτ τοῖς σκιᾶς δίκην ἐπηκολούθει τὸ καὶ τὰ παρόντα τῶν μέσων καὶ ἀδιαφόρων γνωρίζειν, καὶ προλέγειν κατὰ καιρὸν τὰ ἀγνοούμενα τοῖς ἐρωτῶσιν ἀναγκαίως καὶ τοῦτο τοῖς πάλαι αὐτοῖς πλησιάζουσι παρεῖχον, ὡς ἂν μὴ δοκοῖεν οἱ λίχνοι περὶ τὰς προγνώσεις εὐλόγως ἀποκλίνειν ἐπὶ τὰ ἔξω τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν μαν- τεία σπάνει προφητῶν οἰκείων. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν ὧδε τέλος ἐχέτω, τῆς ἐν τοῖς Εβραίων προφήταις θείας δυνάμεως ὄντα παραστατικά. Ὥρα δὴ οὖν αὐτοῖς, οἷα δὴ ἐνθέοις ἀνδράσι καὶ σοφοῖς, οὐ κατ' ἄνθρωπον γέ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. B A nuntiaret. Hæc sunt quæ ab initio et titulus et li- bris sacris prophetarum, concordi voce enuntiata fuerunt, ipsa, inquam, hæc, quæ etiam nos post lon- gissimum tempus, hodierno ipso die compleri ocu- lis nostris intuemur. Hi vero omnes uno ore, divino Spiritu allati, cunctis hominibus lumen veræ pie tatis aperiebant, atque animæ et corporis castita- tem perfectamque mentis purgationem commenda- bant. Quam cum ipsi prius exercuissent, iis qui sibi auscultarent, proponebant, et ab omni minus ho- nesta actione eos qui ad se accederent, prohibebant deterrebantque, ne studia illa nefaria imitarentur quæ ab errore colendi multosdeos profecta fuerant : tum præcipiti quodam cursu docebant, ut fugerent omnem dæmonicam traditionem, priscasque illas om- ni studio celebratas hominum mactationes, obscenas- que de diis et nefandas narrationes: a quibus cum homines prohiberent, unum universi opificem Deum, quasi præsidem ac judicem omnium quæ ab hominibus agantur, ut attenderent, hortabantur : atque interim ne ignorarent eum, qui venturus erat ad homines, Christum utique Dei, Salvatorem universi bumani generis, ac Doctorem non minus barbaris quam Græcis veræ pietatis destinatum. Hæc sane erat differentia inter eos qui Spiritum Dei receperant, et eos qui dæmonico instinctu di- vinationem profitebantur. Deinde pravum quidem unumquodque dæmonium tanquam tenebrarum amicum, animum tenebris et caligine involvens, accessu suo quemcunque sibi subjecerat, naturali usu rationis deturbatum, quasi mortuum distende- bat. Itaque ille tanquam omni sensu spoliatus, fa- ciusque amens, quid a se vel diceretur vel agere- tur, neutiquam intelligentia consequebatur. Ex qua re merito istiusmodi alienationi nomen imposue - runt, quod cum divinationem significet, a furore videtur esse deductum. Verus autem divinusque Spiritus cum lucidissimus, ac potius ipsa lux sit, ad quamcunque animam accesserat, in ea continuo novum ac splendidissimum lucis diem compara- bal, eamdemque et nitidam et ad contemplandum idoneam, multo amplius nunc quam prius esse con- suevisset, reddebat. Itaque cum maxime et sobrii erant, et vigilabant, et præ aliis omnibus quæ ca- D nebant, ipsi intuebantur et comparabant. Ex quo mibi bene vereque videmur eos qui tales exstite- rint, vocare prophetas, quod divinus in eis Spiritus ante ostendere, et lumine suo anticipare, non præ- sentium modo, verum etiam futurorum veram, certamque cognitionem consueverit. Cæterum, con- templamini, quæso, longene melior hæc et verior oratio, quæ ait divinum Spiritum in animas expur- gatas, et ad suscipiendam Divinitatem intelligentia et ratione nitida comparatas, ingredi solitum, an eorum qui in materia inanima et tenebricosis se- cessibus, divinum quod sit, includunt: atque in feminarum virorumque impuris animis, neenon in corvis atque accipitribus avibusque cæteris, præ- terea in capris et reliquis animalibus, quinetian, in
PG 22:351εἰ γὰρ οὖν καὶ ἄλλο τι ἄρρητον καὶ ἀκατάληπτον ἡμῖν ἐν τῇ τῶν ὅλων ἀπολέλειπται φύσει (μυρία δὲ τὰ τοιαῦτα, ὁποῖα καὶ τὰ τοῖς θεοφιλέσιν ἐπηγγελμένα τυγχάνει, «ἃ ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδεν καὶ οὖς οὐκ ἤκουσεν καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη», κατὰ τὸν ἱερὸν ἀπόστολον), πολὺ πρότερον πάσης ἐννοίας ἐπέκεινα, ἄρρητα καὶ ἀκατονόμαστα, ἀνεπινόητά τε καὶ ἀνενθύμητα γένοιτο ἂν τὰ περὶ τῆς πρώτης τοῦ μονογενοῦς τοῦ θεοῦ γενέσεως, ἄλλο μηδὲν πλέον ἐχόντων ἡμῶν περὶ αὐτοῦ λέγειν τε καὶ νοεῖν ἢ «τὴν γενεὰν αὐτοῦ τίς διηγήσεται;» Εἰ δέ τις τούτου περαιτέρω χωρῶν τόλμῃ προαχθείη τὰ πάντη ἀπερινόητα ὁρατικοῖς καὶ σωματικοῖς παραβάλλειν ὑποδείγμασιν, τάχα ἂν εἴποι [ἐκ] τῆς τοῦ πατρὸς ἀγενήτου φύσεως καὶ τῆς ἀνεκφράστου οὐσίας ὥσπερ εὐωδίαν τινὰ καὶ φωτὸς αὐγὴν τὸν υἱὸν ἐξ ἀπείρων αἰώνων μᾶλλον δὲ πρὸ πάντων αἰώνων ὑποστῆναι, γενόμενόν τε συνεῖναι καὶ συγγενόμενον ἀεὶ τῷ πατρὶ ὡς τῷ μύρῳ τὸ εὐῶδες καὶ τῷ φωτὶ τὴν αὐγήν· ἀλλ’ οὐ τοῖς ὑποδείγμασιν κατὰ πάντα τρόπον ὁμοίως, ὥσπερ οὖν ἤδη πρότερον εἴρηται. τὰ μὲν γὰρ ἄψυχα σώματα τὸ συμβεβηκὸς ἐν ποιότησι κέκτηνται·
Α πών μνημονεύσειν τὰ ἐξ αἰῶνος, ἐπάγει λέ- του Μονογενοῦς αὐτοῦ καὶ Πρωτοτόκου γενέσεως, γων ο Κύριος ἔκτισε με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ εἰς ἔργα αὐτοῦ· πρὸ τοῦ αἰῶνος ἐθεμελίωσέ με δι' ὧν ὁμοῦ καὶ γενητὸν ἑαυτὸν, οὐχὶ δὲ τὸν αὐτὸν ὄντα τῷ Ἀγεννήτῳ διδάσκει, πρὸ παντὸς αἰῶνος ο σιωμένον, θεμελίου τε τρόπον τῶν γεννητῶν ἁπάν των προβεβλημένον. "Οθεν τὸν θεῖον Απόστολον εἰκὸς όρμώμενον περὶ αὐτοῦ φάναι· Ος ἐστιν εἰκὼν τοῦ Αοράτου, πρωτότοκος πάσης κτίσεως· ὅτι ἐν αὐτῷ ἐκτίσθη τὰ πάντα, τὰ ἐν τῷ οὐρανῷ καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς. • Πρωτότοκος μὲν γὰρ πάσης ἀνείρηται κτί σεως, κατὰ τὸ, ο Κύριος έκτισέ με ἀρχὴν ὁδῶν α- τοῦ εἰς ἔργα αὐτοῦ· νοοῖτο δ᾽ ἂν εἰκότως εἰκὼν τοῦ Θεοῦ, ὡς ἂν γέννημα τῆς ἀγεννήτου φύσεως τυγχά νων. Τοῦτο δὲ οὖν ἐν τοῖς μετὰ χεῖρας ὁμολογεῖ, δι' ὧν φησι· . Πρὸ τοῦ ὄρη ἑδρασθῆναι, ο και, « Προ δὲ πάντων βουνῶν γεννᾷ με. » Ενθεν αὐτὸν Υἱὸν μονογενῆ, καὶ πρωτότοκον τοῦ Θεοῦ Λόγον ἀναγο ρεύομεν τὸν αὐτὸν ὄντα τῇ δηλουμένη Σοφία. Όπως δὲ γέννημα Θεοῦ αὐτὸν εἶναί φαμεν, ἰδίας ἂν δέοιτο ἐξετάσεως· ἐπεὶ μήτε κατὰ διάστασιν, ἢ διαίρεσιν, ἢ μείωσιν, ἢ τομὴν, ἢ κατά τι ὅλως τῶν ἐπὶ τῆς θνη τῆς γενέσεως ἐπιτελουμένων, τὴν ἀπόῤῥητον αὐτοῦ γενεσιουργίαν ἐπινοοῦμεν. Οὐδὲ γὰρ θέμις τῶν ἐν γενητοῖς τισι τὴν ἄῤῥητον καὶ ἀκατονόμαστον αὐτ τοῦ γένεσίν τε καὶ οὐσίωσιν ἀφομοιοῦν, οὐδέ τινα τῶν ἐπικαίρων καὶ θνητῶν παραβάλλειν αὐτῷ εἰκόνα· ἐπεὶ μηδὲ κατὰ τὰς παρ' ἡμῖν τῶν ζώων γενέσεις οὐσίαν ἐξ οὐσίας κατὰ πάθος ἢ διαίρεσιν, μεριστὴν καὶ χωριστὴν ἐκ τοῦ Πατρὸς προεληλυθέναι τὸν Υἱὸν φάναι ὅσιον. Αμερὲς γὰρ καὶ ἄτομον τὸ θεῖον, οὐ τεμνόμενον, οὐ διαιρούμενον, οὐκ ἐκτεινόμενον, οὐ μειούμενον, οὐ συστελλόμενον, οὐ μείζον, οὐ χεῖρον, οὐ κρεῖττον αὐτοῦ γινόμενον, οὐκ ἔχον τι ἐν ἑαυτῷ ἕτερόν τι αὐτοῦ, ἵνα καὶ πρόηται τοῦτο. Πᾶν γὰρ τὸ ἔν τινι ὂν, ἢ ὡς συμβεβηκός, οἷον λευκὸν ἐν σώματι, ἢ ὡς ἕτερον ἐν ἑτέρῳ τυγχάνει, ὡς τὸ ἐν τῇ κυοφο ρούσῃ κατὰ γαστρός κυοφορούμενον, ἢ ὡς μέρος ἐν τῷ ὅλῳ, ὡς ἂν ἐν σώματι χεὶρ ἢ ποῖς, ἢ δάκτυλος τοῦ παντὸς ὄντα μέρη, ὧν ἀποκοπὴν ἤ τινα τομὴν ἢ διαίρεσιν πεπονθότων, ἀτελὲς καὶ κολοβὸν, ὡς ἂν τοῦ μέρους Ακρωτηριασμένου, ἀπολέλειπται τὸ πᾶν. Ἀλλὰ γὰρ καὶ τὸ εἰκόνι τοιᾷδε καὶ ὁμοιώσει χρῆσθαι ἐπὶ τῆς ἀγεννήτου φύσεως τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ, καὶ τῆς πάντων ἂν εἴη ἀσεβέστατον. Οὐ τοίνυν ὡς ἕτερον ἐν ἑτέρῳ, ἐξ ἀπείρων καὶ ἀνάρχων αἰώνων ἦν ὁ Υἱὸς ἀγέννητος ἐν τῷ Πατρὶ, μέρος ὢν αὐτοῦ, ὅ μεταβλη- θὲν ὕστερον καὶ κενωθὲν ἐκτὸς αὐτοῦ γέγονε· τροπῇ γὰρ αὐτῇ ἤδη τοῦτο οἰκεῖον· καὶ δύο γ᾽ ἂν οὕτως ἀγέννητα εἶεν, τὸ προβεβληκὸς καὶ τὸ προβεβλημέ νον. Καὶ τίς ἦν κατάστασις κρείττων ; 'Αρα ἡ πρὸ τῆς τροπῆς τῆς κατὰ τὴν προβολὴν διαστάσεως ; Ούκουν ὡς μέρος ἢ μέλος ἀγεννήτως ἡνωμένον ἀεὶ πρότερον, ἔπειτα δὲ διαστὰν καὶ χωρὶς γενόμενον τοῦ ὅλου, τὸν Υἱὸν ἀπὸ τοῦ Πατρὸς οἷόν τε ἐπινοεῖν. "Αῤῥητα γὰρ καὶ ἄντικρυς ἀσεβῆ ταῦτα, ὕλης μὲν EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS. II. APOLOGETICA. - providentiam acceperit, adjungit, Per une reges regnant, et potentes scribunt justitiam, per me magni viri magnificantur; › deinde ubi dixit se memoraturum quæ a sæculo sunt, adjungit dicens : • Dominus creavit me initium viarum suarum in opera sua, ante sæculum fundavit me. Quibus verbis interim seipsum genitum, neque cumdem cum Ingenito docet esse, eum sane qui ante omne ævum essentiam acceperit, et in mo- dum fundamenti cunctis genitis rebus præmissus sit. Ex quo divinum Apostolum argumentuin acce- pisse credibile est, ut de illo diceret, Qui est ima- go Dei invisibilis, primogenitus omnis creaturæ, quoniam in ipso condita sunt universa, in cœlo et in terra”. › Siquidem primogenitus omnis crea- turæ dictus est in illo: Dominus creavit me ini- tium viarum suarum in opera sua. » Jure autem imago Dei intelligetur, utpote qui genitura sit ingenitæ naturæ. Hoc igitur in his quæ in ma- nibus sunt confitetur, ubi ait: Antequam montes suis sedibus firmarentur, et, e Ante omnes colles, gignit me. » inde illum Filium unicum, et primum genitum Dei Verbum: appellamus, qui quidem idem sit cum ea Sapientia de qua dictum est. Quomodo autem genituram illum esse Dei dicamus, alius erit et proprius indagandi locus, quoniam neque secun- dian projectionem, neque secundum diductionem, aut divisionem, aut diminutionem, aut sectionem, aut omnino secundum aliquid eorum quæ in genitura mortali exigi solent, ineffabilem illius procreatio⚫ nem cogitamus : neque fas est ullis genitis rebus illius aut genituram, aut propagationem, quæ qui- dem nullis neque verbis, neque nominibus compre- hendi potest, similem arbitrari, neque vero aliquam illi eorum quæ temporaria et mortalia sunt, com- parare imaginem: quoniam neque secundum eas animalium procreationes, quæ apud nos visuntur, essentiam de essentia, eamque divisibilem aut se- parabilem, Filium de Patre, patiendo aut dividendo prodiisse, pie dicere possunus: partes enim nullas habet, insecabileque est, quod divinum est, non se- catur, non dividitur, non extenditur, non corripi- tur, non diminuitur, non majus, non pejus, non melius fit ; non habet in seipso aliquid quod a seipso sit aliud, ut illud possit abjicere : quidquid enim D B in aliquo est, aut est tanquam accidens, ut album in corpore, aut tanquam aliud in alio, ut in præ- gnante fetus quem in utero gestat, aut tanquam pars in toto, ut in corpore mauus, vel pes, vel di- Bitus, quæ totius sunt partes, quarum si abscissio- nem, aut sectionem aliquam, aut divisionem pa- tiantur corpora, imperfectum ac mutilum ipsum totum, veluti summa parte amputata, relinquitur. At enim in ingenita maximi Dei natura, el in unici ejusdem primoque geniti Filii procreatione, talem usurpare imaginem aut similitudinem, om- nium quæ impia sunt, maxime implum sit. Non igi- ** Colos. 1, 45. C
ἥ τε γὰρ αὐγή, σύμφυτος οὖσα τῇ τοῦ φωτὸς φύσει καὶ οὐσιωδῶς συνυπάρχουσα τῷ φωτί, οὐκ ἂν δύναιτο ἐκτὸς ὑφεστάναι τοῦ ἐν ᾧ ἐστιν· ὁ δέ γε τοῦ θεοῦ λόγος καθ’ ἑαυτὸν οὐσίωταί τε καὶ ὑφέστηκεν, καὶ οὐκ ἀγενήτως συνυπάρχει τῷ πατρί, ἀλλ’ ὡς μονογενὴς υἱὸς μόνος πρὸ πάντων τῶν αἰώνων ἐκ τοῦ πατρὸς γεγεννημένος· ἥ τε εὐωδία, ἀπορροή τις οὖσα σωματικὴ τοῦ ὑποκειμένου καὶ οὐ καθ’ ἑαυτὴν ἐκτὸς τοῦ πρώτου αἰτίου τὸ πλησιάζον πληροῦσα, οὐδὲν ἧττον σωματικὴ οὖσα καὶ αὐτὴ τυγχάνει. οὐ ταύτῃ οὖν ἡμῖν νοηθήσεται καὶ τὰ περὶ τῆς πρώτης οὐσιώσεως τοῦ σωτῆρος ἡμῶν. οὐδὲ γὰρ ἐξ οὐσίας τῆς ἀγενήτου κατά τι πάθος ἢ διαίρεσιν οὐσιωμένος, οὐδέ γε ἀνάρχως συνυφέστηκεν τῷ πατρί, ἐπεὶ ὁ μὲν ἀγέννητος ὁ δὲ γεννητός, καὶ ὁ μὲν πατὴρ ὁ δὲ υἱός, προϋπάρχειν δὲ καὶ προϋφεστάναι πατέρα υἱοῦ πᾶς ὅστις οὖν [ἂν] ὁμολογήσειεν.
Α πών μνημονεύσειν τὰ ἐξ αἰῶνος, ἐπάγει λέ- του Μονογενοῦς αὐτοῦ καὶ Πρωτοτόκου γενέσεως, γων ο Κύριος ἔκτισε με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ εἰς ἔργα αὐτοῦ· πρὸ τοῦ αἰῶνος ἐθεμελίωσέ με δι' ὧν ὁμοῦ καὶ γενητὸν ἑαυτὸν, οὐχὶ δὲ τὸν αὐτὸν ὄντα τῷ Ἀγεννήτῳ διδάσκει, πρὸ παντὸς αἰῶνος ο σιωμένον, θεμελίου τε τρόπον τῶν γεννητῶν ἁπάν των προβεβλημένον. "Οθεν τὸν θεῖον Απόστολον εἰκὸς όρμώμενον περὶ αὐτοῦ φάναι· Ος ἐστιν εἰκὼν τοῦ Αοράτου, πρωτότοκος πάσης κτίσεως· ὅτι ἐν αὐτῷ ἐκτίσθη τὰ πάντα, τὰ ἐν τῷ οὐρανῷ καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς. • Πρωτότοκος μὲν γὰρ πάσης ἀνείρηται κτί σεως, κατὰ τὸ, ο Κύριος έκτισέ με ἀρχὴν ὁδῶν α- τοῦ εἰς ἔργα αὐτοῦ· νοοῖτο δ᾽ ἂν εἰκότως εἰκὼν τοῦ Θεοῦ, ὡς ἂν γέννημα τῆς ἀγεννήτου φύσεως τυγχά νων. Τοῦτο δὲ οὖν ἐν τοῖς μετὰ χεῖρας ὁμολογεῖ, δι' ὧν φησι· . Πρὸ τοῦ ὄρη ἑδρασθῆναι, ο και, « Προ δὲ πάντων βουνῶν γεννᾷ με. » Ενθεν αὐτὸν Υἱὸν μονογενῆ, καὶ πρωτότοκον τοῦ Θεοῦ Λόγον ἀναγο ρεύομεν τὸν αὐτὸν ὄντα τῇ δηλουμένη Σοφία. Όπως δὲ γέννημα Θεοῦ αὐτὸν εἶναί φαμεν, ἰδίας ἂν δέοιτο ἐξετάσεως· ἐπεὶ μήτε κατὰ διάστασιν, ἢ διαίρεσιν, ἢ μείωσιν, ἢ τομὴν, ἢ κατά τι ὅλως τῶν ἐπὶ τῆς θνη τῆς γενέσεως ἐπιτελουμένων, τὴν ἀπόῤῥητον αὐτοῦ γενεσιουργίαν ἐπινοοῦμεν. Οὐδὲ γὰρ θέμις τῶν ἐν γενητοῖς τισι τὴν ἄῤῥητον καὶ ἀκατονόμαστον αὐτ τοῦ γένεσίν τε καὶ οὐσίωσιν ἀφομοιοῦν, οὐδέ τινα τῶν ἐπικαίρων καὶ θνητῶν παραβάλλειν αὐτῷ εἰκόνα· ἐπεὶ μηδὲ κατὰ τὰς παρ' ἡμῖν τῶν ζώων γενέσεις οὐσίαν ἐξ οὐσίας κατὰ πάθος ἢ διαίρεσιν, μεριστὴν καὶ χωριστὴν ἐκ τοῦ Πατρὸς προεληλυθέναι τὸν Υἱὸν φάναι ὅσιον. Αμερὲς γὰρ καὶ ἄτομον τὸ θεῖον, οὐ τεμνόμενον, οὐ διαιρούμενον, οὐκ ἐκτεινόμενον, οὐ μειούμενον, οὐ συστελλόμενον, οὐ μείζον, οὐ χεῖρον, οὐ κρεῖττον αὐτοῦ γινόμενον, οὐκ ἔχον τι ἐν ἑαυτῷ ἕτερόν τι αὐτοῦ, ἵνα καὶ πρόηται τοῦτο. Πᾶν γὰρ τὸ ἔν τινι ὂν, ἢ ὡς συμβεβηκός, οἷον λευκὸν ἐν σώματι, ἢ ὡς ἕτερον ἐν ἑτέρῳ τυγχάνει, ὡς τὸ ἐν τῇ κυοφο ρούσῃ κατὰ γαστρός κυοφορούμενον, ἢ ὡς μέρος ἐν τῷ ὅλῳ, ὡς ἂν ἐν σώματι χεὶρ ἢ ποῖς, ἢ δάκτυλος τοῦ παντὸς ὄντα μέρη, ὧν ἀποκοπὴν ἤ τινα τομὴν ἢ διαίρεσιν πεπονθότων, ἀτελὲς καὶ κολοβὸν, ὡς ἂν τοῦ μέρους Ακρωτηριασμένου, ἀπολέλειπται τὸ πᾶν. Ἀλλὰ γὰρ καὶ τὸ εἰκόνι τοιᾷδε καὶ ὁμοιώσει χρῆσθαι ἐπὶ τῆς ἀγεννήτου φύσεως τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ, καὶ τῆς πάντων ἂν εἴη ἀσεβέστατον. Οὐ τοίνυν ὡς ἕτερον ἐν ἑτέρῳ, ἐξ ἀπείρων καὶ ἀνάρχων αἰώνων ἦν ὁ Υἱὸς ἀγέννητος ἐν τῷ Πατρὶ, μέρος ὢν αὐτοῦ, ὅ μεταβλη- θὲν ὕστερον καὶ κενωθὲν ἐκτὸς αὐτοῦ γέγονε· τροπῇ γὰρ αὐτῇ ἤδη τοῦτο οἰκεῖον· καὶ δύο γ᾽ ἂν οὕτως ἀγέννητα εἶεν, τὸ προβεβληκὸς καὶ τὸ προβεβλημέ νον. Καὶ τίς ἦν κατάστασις κρείττων ; 'Αρα ἡ πρὸ τῆς τροπῆς τῆς κατὰ τὴν προβολὴν διαστάσεως ; Ούκουν ὡς μέρος ἢ μέλος ἀγεννήτως ἡνωμένον ἀεὶ πρότερον, ἔπειτα δὲ διαστὰν καὶ χωρὶς γενόμενον τοῦ ὅλου, τὸν Υἱὸν ἀπὸ τοῦ Πατρὸς οἷόν τε ἐπινοεῖν. "Αῤῥητα γὰρ καὶ ἄντικρυς ἀσεβῆ ταῦτα, ὕλης μὲν EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS. II. APOLOGETICA. - providentiam acceperit, adjungit, Per une reges regnant, et potentes scribunt justitiam, per me magni viri magnificantur; › deinde ubi dixit se memoraturum quæ a sæculo sunt, adjungit dicens : • Dominus creavit me initium viarum suarum in opera sua, ante sæculum fundavit me. Quibus verbis interim seipsum genitum, neque cumdem cum Ingenito docet esse, eum sane qui ante omne ævum essentiam acceperit, et in mo- dum fundamenti cunctis genitis rebus præmissus sit. Ex quo divinum Apostolum argumentuin acce- pisse credibile est, ut de illo diceret, Qui est ima- go Dei invisibilis, primogenitus omnis creaturæ, quoniam in ipso condita sunt universa, in cœlo et in terra”. › Siquidem primogenitus omnis crea- turæ dictus est in illo: Dominus creavit me ini- tium viarum suarum in opera sua. » Jure autem imago Dei intelligetur, utpote qui genitura sit ingenitæ naturæ. Hoc igitur in his quæ in ma- nibus sunt confitetur, ubi ait: Antequam montes suis sedibus firmarentur, et, e Ante omnes colles, gignit me. » inde illum Filium unicum, et primum genitum Dei Verbum: appellamus, qui quidem idem sit cum ea Sapientia de qua dictum est. Quomodo autem genituram illum esse Dei dicamus, alius erit et proprius indagandi locus, quoniam neque secun- dian projectionem, neque secundum diductionem, aut divisionem, aut diminutionem, aut sectionem, aut omnino secundum aliquid eorum quæ in genitura mortali exigi solent, ineffabilem illius procreatio⚫ nem cogitamus : neque fas est ullis genitis rebus illius aut genituram, aut propagationem, quæ qui- dem nullis neque verbis, neque nominibus compre- hendi potest, similem arbitrari, neque vero aliquam illi eorum quæ temporaria et mortalia sunt, com- parare imaginem: quoniam neque secundum eas animalium procreationes, quæ apud nos visuntur, essentiam de essentia, eamque divisibilem aut se- parabilem, Filium de Patre, patiendo aut dividendo prodiisse, pie dicere possunus: partes enim nullas habet, insecabileque est, quod divinum est, non se- catur, non dividitur, non extenditur, non corripi- tur, non diminuitur, non majus, non pejus, non melius fit ; non habet in seipso aliquid quod a seipso sit aliud, ut illud possit abjicere : quidquid enim D B in aliquo est, aut est tanquam accidens, ut album in corpore, aut tanquam aliud in alio, ut in præ- gnante fetus quem in utero gestat, aut tanquam pars in toto, ut in corpore mauus, vel pes, vel di- Bitus, quæ totius sunt partes, quarum si abscissio- nem, aut sectionem aliquam, aut divisionem pa- tiantur corpora, imperfectum ac mutilum ipsum totum, veluti summa parte amputata, relinquitur. At enim in ingenita maximi Dei natura, el in unici ejusdem primoque geniti Filii procreatione, talem usurpare imaginem aut similitudinem, om- nium quæ impia sunt, maxime implum sit. Non igi- ** Colos. 1, 45. C
PG 22:355εἴη δ’ ἂν ταύτῃ καὶ εἰκὼν θεοῦ, ἀρρήτως πάλιν καὶ ἀνεπιλογίστως ἡμῖν, ζῶντος θεοῦ ζῶσά τις καὶ καθ’ αὑτὴν ὑφεστῶσα ἀύλως καὶ ἀσωμάτως καὶ τοῦ ἐναντίου παντὸς ἀμιγῶς, ἀλλ’ οὐχ οἵα τις πάλιν ἡ παρ’ ἡμῖν εἰκών, ἕτερον μὲν ἔχουσα τὸ κατ’ οὐσίαν ὑποκείμενον, ἕτερον δὲ τὸ εἶδος, ἀλλ’ ὅλον αὐτὸ εἶδος ὥν, καὶ αὐτοουσίᾳ τῷ πατρὶ ἀφομοιούμενος. οὕτω δὲ καὶ ζωτικωτάτη τοῦ πατρὸς εὐωδία τυγχάνει, ἀρρήτως ἡμῖν πάλιν καὶ ἀνεπιλογίστως, ἐπεὶ καὶ πάντα, ὅσα ἐστὶν περὶ αὐτὸν ἀληθῆ, ἄρρητα ἂν εἴη ἀνθρώπων φωναῖς καὶ λογισμοῖς θνητῶν ἀνεπιλόγιστα κατὰ τὸν ἀκριβῆ λόγον. ἀλλὰ γὰρ ὡς ἡμῖν ἀκούειν φίλον, τοιῶσδε καὶ τὰ λόγια παιδεύει. ἢ οὐχὶ καὶ «Χριστοῦ εὐωδίαν» αὐτὸς ἑαυτὸν καὶ τοὺς αὐτῷ παραπλησίους ὁ ἱερὸς ἀπόστολος προσεῖπεν διὰ τὴν τοῦ Χριστοῦ πνεύματος μετοχήν, «μύρον τε ἐκκενωθὲν» ὁ οὐράνιος νυμφίος ἐν τοῖς Ἄισμασιν ἀνηγόρευται; Διὸ τῆς αὐτοῦ ἐκκενώσεως τὰ πάντα ὁρατά τε καὶ ἀόρατα σώματά τε καὶ ἀσώματα λογικά τε καὶ ἄλογα μετασχόντα, ἀναλόγως κατηξίωται ... μετουσίας, καὶ τῆς τοῦ θείου λόγου μετείληφεν κοινωνίας.
ὄντα σωμάτων οἰκεῖα, τῆς δὲ ἀσωμάτου καὶ ἀθλου ο φύσεως ἀλλότρια. Διὸ κατὰ καιρὸν εἰκότως ἄν τις ἐνταῦθα πάλιν τὸ, ε Τὴν γένεσιν αὐτοῦ τις διηγήσε- ται; ν ἀναφθέγξαιτο ἄν· ἐπειδὴ καὶ τὴν ἐναντίαν ἐλθεῖν οὐκ ἀκίνδυνον, καὶ ἁπλῶς οὕτως ἐξ οὐκ ὄντων γεννητὸν τὸν Υἱὸν τοῖς λοιποῖς γεννητοῖς ὁμοίως ἀποφήνασθαι· ἄλλη γὰρ Υἱοῦ γένεσις, καὶ ἄλλη ή διὰ τοῦ Υἱοῦ δημιουργία. ᾿Αλλὰ γὰρ ὥσπερ ἡ θεία Γραφὴ τοτὲ μὲν πρωτότοκον πάσης κτίσεως τὸν Υἱὸν ἀναγορεύει ἐξ αὐτοῦ προσώπου, τὸ, ο Κύριος ἔκτισέ με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ, » φάσκουσα· τοτὲ δὲ γέννημα τοῦ Πατρὸς εἶναι, λέγει κατὰ τὸ, ο Πρὸ δὲ πάντων βουνῶν γεννᾷ με· ν ταύτῃ καὶ ἡμῖν ἔπεσθαι ὑγιῶς ἂν ἔχοι, καὶ τὸ πρὸ πάντων αἰώνων εἶναι Λόγον ὄντα Θεοῦ δημιουργικὸν, καὶ τὸ Πατρί συνεῖναι, μονογενῆ το Υἱὸν εἶναι τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ, ὑπουργόν τε καὶ Β συνεργὸν τῷ Πατρὶ τῆς τῶν ὅλων οὐσιώσεώς τε καὶ διακοσμήσεως γεγεννημένον ὁμολογεῖν. Εἰ γὰρ οὖν καὶ ἄλλο τι ἄῤῥητον καὶ ἀκατάληπτον ἡμῖν ἐν τῇ τῶν ὅλων ἀπολέλειπται φύσει, μυρία δὲ τὰ τοιαῦτα, ὁποῖα καὶ τὰ τοῖς θεοφιλέσιν ἐπηγγελμένα τυγχάνει, ο "Α ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδε, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσε, καὶ ἐπὶ καρ- δίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη, » κατὰ τὸν ἱερὸν ᾿Απόστο λον· πολύ πρότερον πάσης εννοίας ἐπέκεινα, ἄῤ- ῥητα καὶ ἀκατονόμαστα, ἀνεπινόητά τε καὶ ἀνεν- θύμητα γένοιτο ἂν τὰ περὶ τῆς πρώτης τοῦ Μονογε- νοῦς τοῦ Θεοῦ γενέσεως, ἄλλο μηδὲν πλέον ἐχόντων ἡμῶν περὶ αὐτοῦ λέγειν τε καὶ νοεῖν *·« Τὴν γενεὰν αὐτοῦ τίς διηγήσεται; › Εἰ δέ τις τούτου περαιτέρω χωρῶν τόλμῃ προαχθείη τὰ πάντη απερινόητα ὁρατι- τοῖς καὶ σωματικοῖς παραβάλλειν υποδείγμασι, τάχα ἂν εἴποι τῆς τοῦ Πατρὸς ἀγεννήτου φύσεως καὶ τῆς ἀνεκφράστου οὐσίας, ὥσπερ εὐωδίαν τινὰ καὶ φωτὸς αὐγὴν τὸν Υἱὸν ἐξ ἀπείρων αἰώνων, μᾶλλον δὲ πρὸ πάντων αἰώνων ὑποστῆναι, γενόμενόν τε συνεἶναι, καὶ συγγενόμενον ἀεὶ τῷ Πατρὶ ὡς τῷ μύρῳ τὸ ενῶδες, καὶ τῷ φωτὶ τὴν αὐγὴν, ἀλλ᾽ οὐ τοῖς ὑπο- δείγματι κατὰ πάντα τρόπον ὁμοίως, ὡσπεροῦν ἤδη πρότερον είρηται. Τὰ μὲν γὰρ ἄψυχα σώματα τὸ συμβεβηκὸς ἐν ποιότησι κέκτηνται· ἥ τε γὰρ αὐγὴ, σύμφυτος οὖσα τῇ τοῦ φωτὸς φύσει, καὶ οὐσιωδῶς συνυπάρχουσα τῷ φωτὶ, οὐκ ἂν δύναιτο ἐκτὸς ὑφ- εστάναι τοῦ ἐν ᾧ ἐστιν· ὁ δέ γε τοῦ Θεοῦ Λόγος καθ' ἑαυτὸν οὐσίωταί τε καὶ ὑφέστηκε, καὶ οὐκ ἀγεννήτως συνυπάρχει τῷ Πατρὶ, ἀλλ' ὡς μονογενής Υιός μόνος πρὸ πάντων τῶν αἰώνων ἐκ τοῦ Πατρὸς γεγεννημένος· * τε εὐωδία, ἀποῤῥοή τις οὖσα σωματικὴ τοῦ ὑποκει μένου, καθ᾿ ἑαυτὴν ἐκτὸς τοῦ πρώτου αιτίου τὸ πλη σιάζον πληροῦσα, οὐδὲν ἧττον σωματική οὖσα καὶ αὐτὴ τυγχάνει. Οὐ ταύτῃ οὖν ἡμῖν νοηθήσεται καὶ τὰ περὶ τῆς πρώτης οὐσιώσεως τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν. Οὐδὲ γὰρ ἐξ οὐσίας τῆς ἀγεννήτου κατά τι πάθος ἢ διαίρεσιν οὐσιωμένος, οὐδέ γε ἀνάρχως συνυφέστηκε τῷ Πατρί· ἐπεὶ ὁ μὲν ἀγέννητος, ὁ δὲ γεννητός· καὶ ὁ μὲν Πατὴρ, ὁ δὲ Υἱός. Προϋπάρχειν δὲ καὶ προ- ὑφεστάναι Πατέρα Υἱοῦ, πᾶς ὁστισοῦν ὁμολογήσειεν. Εἴη δ' ἂν ταύτῃ καὶ εἰκὼν Θεοῦ, ἀῤῥήτως πάλιν καὶ " DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. V. A tur tanquam aliud in alio, ex infinitis et principio con- carentibus sæculis, erat Filius ingenitus in Patre, qui pars illius quædam esset, quæ quidem posterius commutata et ejecta extra illum secesserit: jam enim istud conversionis proprium foret, et sic sane duo essent ingenita, unum id quod projecisset, alterum quod projectum esset! Et quinam, quæso, status melior? Num is qui ante conversionem fuit, quo per projectionem diductio facta est? Ergo quasi pars vel membrum antea semper ingenite adhærens, deinde diductam et seorsum abiens a tolo, sic Fi- lins a Patre cogitari poterit. Sed enim infanda et prorsus impia hæc, quæ materiæ quidem corporum conveniunt et adhærent ut propria, ab incorporea vero et materiæ experte natura, abhorrent aliena- que sunt. Quocirca merito quispiam hoc in loco et opportune rursus illud proſeret : ‹ Generationem cjus quis enarrabit ? › Siquidem in contrariam abire partem, et simpliciter sic enuntiare, ex nihilo genitum esse Filium eadem ratione qua reliqua quæ facta sunt, non absque periculo sit: alia est enim Filii generatio, et alia per Filium aliarum rerum creatio. Quare cum divina Scriptura modo quidem primogenitum omnis creaturæ Filium appellet, ex ipsius persona sic dicens : c Dominus creavit me initium viarum suarum, modo autem genituram Patris dicat, ubi ait: . Et ante omnes colles gi- gnit me, hanc item nos sequi sani judicii sit, fterique ante omnia sæcula esse Verbum Dei crca- toris administrum, esseque una cum Patre, et uni- cum esse maximi Dei Filium, qui Patri det operam, ejusque sit socius, dum omnia quæ sunt, facit ut sint, eademque disponit. Etenim si item aliud quid- piani, quod neque dici, neque comprehendi a nobis possit, in natura universi remansit (sunt autem innumerabilia hujuscemodi), quale utique habetur quod Dei amicis promissum est, Quod oculus non vidit, nec auris audivit, nec in cor hominis ascen dit, » ut sanctus ait Apostolus ', multo prius supra omnem cogitationem ferantur ac neque dici neque denominari, neque intelligi, nec animo concipi pos- sint, quæ ad primam unici Dei Filii generationem pertinent. De quo sane nihil habemus amplius quod dicamus aut cogitemus quam iHud: Generationem ejus quis enarrabit ?, Quod si quis hoc ulterius progrediens eo provehatur audaciæ, ut quæ nulla prorsus intelligentia comprehendi possunt, ea visi- bilibus et corporeis exemplis assimilet, forsitan dicat, ingeniti Patris naturæ atque ineffabilis es- sentiæ, quasi fragrantiam quamdam, ac lucis splen dorem, ipsum Filium ex infinitis sæculis, ac podius ante omnia sæcula exstitisse; dumque exsistit si- mul esse, neque Patrem unquam relinquere, sicut nec unguentum bonus odor, nec lucem splendor relinquit ; verum exempla hæc non omnimodo inte- gram præstant similitudinem, sed quomodo jam an- tea dictum est * nam corpora inauimata ipsum ac- D Isa. viii, 8. : Cor. 11, 9. C .
ταύτης γε τῆς ἐνθέου πνοῆς τὴν ἀντίληψιν τοῖς τὰς λογικὰς αἰσθήσεις μὴ πεπηρωμένοις ὁ σύμπας ἀποδίδωσι κόσμος, ὡς τὰ τῇ φύσει γεώδη καὶ φθαρτὰ σώματα τῆς ἀύλου καὶ ἀκηράτου εὐωδίας ἀποπνεῖν, πηγάζοντος μὲν ἄνωθεν τοῦ τῶν ὅλων θεοῦ, ὃς τοῦ μονογενοῦς αὐτοῦ λόγου πατὴρ ὢν αὐτὸς ἂν εἴη τὸ πρῶτον καὶ κύριον καὶ μόνον ἀληθῶς ἀγαθόν, ἀγαθοῦ γεννητικόν, δευτερεύοντος δὲ καὶ ὡς ἂν ἀπὸ πρώτης καὶ ἡγουμένης οὐσίας ἐπιχορηγουμένου τοῦ υἱοῦ, ὃς καὶ μόνος τῆς πατρικῆς [οὐσίας] εὐωδία τις ἡμῖν ἀνείρηται, δουλεύουσι λογίῳ παιδεύοντι περὶ αὐτοῦ, ὅτι δὴ «ἀτμίς ἐστιν τῆς τοῦ θεοῦ δυνάμεως, καὶ ἀπόρροια τῆς τοῦ παντοκράτορος δόξης εἰλικρινής, καὶ ἀπαύγασμα φωτὸς ἀϊδίου, καὶ ἔσοπτρον ἀκηλίδωτον τῆς τοῦ θεοῦ ἐνεργείας, καὶ εἰκὼν τῆς ἀγαθότητος αὐτοῦ». Πλὴν ἀλλὰ ταῦτα, ὅπη ἄν τις καὶ θέλοι, ταύτῃ τιθέσθω· ἡμῖν δὲ ἐξαρκεῖ τὸ ἀληθὲς ἐκεῖνο καὶ εὐσεβὲς αὖθις ἐπαναλαμβάνειν ῥῆμα, δι’ οὗ καὶ τὴν λύσιν ἐπιθήσομεν τοῖς ἐζητημένοις, πολλάκις ἤδη ἐπειπόντες· «τὴν γενεὰν αὐτοῦ τίς διηγήσεται»;
ὄντα σωμάτων οἰκεῖα, τῆς δὲ ἀσωμάτου καὶ ἀθλου ο φύσεως ἀλλότρια. Διὸ κατὰ καιρὸν εἰκότως ἄν τις ἐνταῦθα πάλιν τὸ, ε Τὴν γένεσιν αὐτοῦ τις διηγήσε- ται; ν ἀναφθέγξαιτο ἄν· ἐπειδὴ καὶ τὴν ἐναντίαν ἐλθεῖν οὐκ ἀκίνδυνον, καὶ ἁπλῶς οὕτως ἐξ οὐκ ὄντων γεννητὸν τὸν Υἱὸν τοῖς λοιποῖς γεννητοῖς ὁμοίως ἀποφήνασθαι· ἄλλη γὰρ Υἱοῦ γένεσις, καὶ ἄλλη ή διὰ τοῦ Υἱοῦ δημιουργία. ᾿Αλλὰ γὰρ ὥσπερ ἡ θεία Γραφὴ τοτὲ μὲν πρωτότοκον πάσης κτίσεως τὸν Υἱὸν ἀναγορεύει ἐξ αὐτοῦ προσώπου, τὸ, ο Κύριος ἔκτισέ με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ, » φάσκουσα· τοτὲ δὲ γέννημα τοῦ Πατρὸς εἶναι, λέγει κατὰ τὸ, ο Πρὸ δὲ πάντων βουνῶν γεννᾷ με· ν ταύτῃ καὶ ἡμῖν ἔπεσθαι ὑγιῶς ἂν ἔχοι, καὶ τὸ πρὸ πάντων αἰώνων εἶναι Λόγον ὄντα Θεοῦ δημιουργικὸν, καὶ τὸ Πατρί συνεῖναι, μονογενῆ το Υἱὸν εἶναι τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ, ὑπουργόν τε καὶ Β συνεργὸν τῷ Πατρὶ τῆς τῶν ὅλων οὐσιώσεώς τε καὶ διακοσμήσεως γεγεννημένον ὁμολογεῖν. Εἰ γὰρ οὖν καὶ ἄλλο τι ἄῤῥητον καὶ ἀκατάληπτον ἡμῖν ἐν τῇ τῶν ὅλων ἀπολέλειπται φύσει, μυρία δὲ τὰ τοιαῦτα, ὁποῖα καὶ τὰ τοῖς θεοφιλέσιν ἐπηγγελμένα τυγχάνει, ο "Α ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδε, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσε, καὶ ἐπὶ καρ- δίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη, » κατὰ τὸν ἱερὸν ᾿Απόστο λον· πολύ πρότερον πάσης εννοίας ἐπέκεινα, ἄῤ- ῥητα καὶ ἀκατονόμαστα, ἀνεπινόητά τε καὶ ἀνεν- θύμητα γένοιτο ἂν τὰ περὶ τῆς πρώτης τοῦ Μονογε- νοῦς τοῦ Θεοῦ γενέσεως, ἄλλο μηδὲν πλέον ἐχόντων ἡμῶν περὶ αὐτοῦ λέγειν τε καὶ νοεῖν *·« Τὴν γενεὰν αὐτοῦ τίς διηγήσεται; › Εἰ δέ τις τούτου περαιτέρω χωρῶν τόλμῃ προαχθείη τὰ πάντη απερινόητα ὁρατι- τοῖς καὶ σωματικοῖς παραβάλλειν υποδείγμασι, τάχα ἂν εἴποι τῆς τοῦ Πατρὸς ἀγεννήτου φύσεως καὶ τῆς ἀνεκφράστου οὐσίας, ὥσπερ εὐωδίαν τινὰ καὶ φωτὸς αὐγὴν τὸν Υἱὸν ἐξ ἀπείρων αἰώνων, μᾶλλον δὲ πρὸ πάντων αἰώνων ὑποστῆναι, γενόμενόν τε συνεἶναι, καὶ συγγενόμενον ἀεὶ τῷ Πατρὶ ὡς τῷ μύρῳ τὸ ενῶδες, καὶ τῷ φωτὶ τὴν αὐγὴν, ἀλλ᾽ οὐ τοῖς ὑπο- δείγματι κατὰ πάντα τρόπον ὁμοίως, ὡσπεροῦν ἤδη πρότερον είρηται. Τὰ μὲν γὰρ ἄψυχα σώματα τὸ συμβεβηκὸς ἐν ποιότησι κέκτηνται· ἥ τε γὰρ αὐγὴ, σύμφυτος οὖσα τῇ τοῦ φωτὸς φύσει, καὶ οὐσιωδῶς συνυπάρχουσα τῷ φωτὶ, οὐκ ἂν δύναιτο ἐκτὸς ὑφ- εστάναι τοῦ ἐν ᾧ ἐστιν· ὁ δέ γε τοῦ Θεοῦ Λόγος καθ' ἑαυτὸν οὐσίωταί τε καὶ ὑφέστηκε, καὶ οὐκ ἀγεννήτως συνυπάρχει τῷ Πατρὶ, ἀλλ' ὡς μονογενής Υιός μόνος πρὸ πάντων τῶν αἰώνων ἐκ τοῦ Πατρὸς γεγεννημένος· * τε εὐωδία, ἀποῤῥοή τις οὖσα σωματικὴ τοῦ ὑποκει μένου, καθ᾿ ἑαυτὴν ἐκτὸς τοῦ πρώτου αιτίου τὸ πλη σιάζον πληροῦσα, οὐδὲν ἧττον σωματική οὖσα καὶ αὐτὴ τυγχάνει. Οὐ ταύτῃ οὖν ἡμῖν νοηθήσεται καὶ τὰ περὶ τῆς πρώτης οὐσιώσεως τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν. Οὐδὲ γὰρ ἐξ οὐσίας τῆς ἀγεννήτου κατά τι πάθος ἢ διαίρεσιν οὐσιωμένος, οὐδέ γε ἀνάρχως συνυφέστηκε τῷ Πατρί· ἐπεὶ ὁ μὲν ἀγέννητος, ὁ δὲ γεννητός· καὶ ὁ μὲν Πατὴρ, ὁ δὲ Υἱός. Προϋπάρχειν δὲ καὶ προ- ὑφεστάναι Πατέρα Υἱοῦ, πᾶς ὁστισοῦν ὁμολογήσειεν. Εἴη δ' ἂν ταύτῃ καὶ εἰκὼν Θεοῦ, ἀῤῥήτως πάλιν καὶ " DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. V. A tur tanquam aliud in alio, ex infinitis et principio con- carentibus sæculis, erat Filius ingenitus in Patre, qui pars illius quædam esset, quæ quidem posterius commutata et ejecta extra illum secesserit: jam enim istud conversionis proprium foret, et sic sane duo essent ingenita, unum id quod projecisset, alterum quod projectum esset! Et quinam, quæso, status melior? Num is qui ante conversionem fuit, quo per projectionem diductio facta est? Ergo quasi pars vel membrum antea semper ingenite adhærens, deinde diductam et seorsum abiens a tolo, sic Fi- lins a Patre cogitari poterit. Sed enim infanda et prorsus impia hæc, quæ materiæ quidem corporum conveniunt et adhærent ut propria, ab incorporea vero et materiæ experte natura, abhorrent aliena- que sunt. Quocirca merito quispiam hoc in loco et opportune rursus illud proſeret : ‹ Generationem cjus quis enarrabit ? › Siquidem in contrariam abire partem, et simpliciter sic enuntiare, ex nihilo genitum esse Filium eadem ratione qua reliqua quæ facta sunt, non absque periculo sit: alia est enim Filii generatio, et alia per Filium aliarum rerum creatio. Quare cum divina Scriptura modo quidem primogenitum omnis creaturæ Filium appellet, ex ipsius persona sic dicens : c Dominus creavit me initium viarum suarum, modo autem genituram Patris dicat, ubi ait: . Et ante omnes colles gi- gnit me, hanc item nos sequi sani judicii sit, fterique ante omnia sæcula esse Verbum Dei crca- toris administrum, esseque una cum Patre, et uni- cum esse maximi Dei Filium, qui Patri det operam, ejusque sit socius, dum omnia quæ sunt, facit ut sint, eademque disponit. Etenim si item aliud quid- piani, quod neque dici, neque comprehendi a nobis possit, in natura universi remansit (sunt autem innumerabilia hujuscemodi), quale utique habetur quod Dei amicis promissum est, Quod oculus non vidit, nec auris audivit, nec in cor hominis ascen dit, » ut sanctus ait Apostolus ', multo prius supra omnem cogitationem ferantur ac neque dici neque denominari, neque intelligi, nec animo concipi pos- sint, quæ ad primam unici Dei Filii generationem pertinent. De quo sane nihil habemus amplius quod dicamus aut cogitemus quam iHud: Generationem ejus quis enarrabit ?, Quod si quis hoc ulterius progrediens eo provehatur audaciæ, ut quæ nulla prorsus intelligentia comprehendi possunt, ea visi- bilibus et corporeis exemplis assimilet, forsitan dicat, ingeniti Patris naturæ atque ineffabilis es- sentiæ, quasi fragrantiam quamdam, ac lucis splen dorem, ipsum Filium ex infinitis sæculis, ac podius ante omnia sæcula exstitisse; dumque exsistit si- mul esse, neque Patrem unquam relinquere, sicut nec unguentum bonus odor, nec lucem splendor relinquit ; verum exempla hæc non omnimodo inte- gram præstant similitudinem, sed quomodo jam an- tea dictum est * nam corpora inauimata ipsum ac- D Isa. viii, 8. : Cor. 11, 9. C .
ἀνέφικτος γὰρ ὡς ἀληθῶς, καὶ οὐκ ἀνθρώποις μόνον ἀλλὰ καὶ ταῖς πάσης ἐπέκεινα οὐσίας δυνάμεσιν, ἡ τοῦ μονογενοῦς τοῦ θεοῦ τυγχάνει γένεσις, ὥσπερ οὖν καὶ αὐτὸς ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν, τοὺς οἰκείους μαθητὰς αὐτὰ δὴ ταῦτα μυσταγωγῶν, «οὐδεὶς ἔγνω», φησίν, «τὸν πατέρα εἰ μὴ ὁ υἱός», ᾧ καὶ ἐπιλέγει· «καὶ οὐδεὶς ἔγνω τὸν υἱὸν εἰ μὴ ὁ πατήρ». Ἀγνώστου τοίνυν ὁμοίως τῆς τε περὶ τοῦ πατρὸς καὶ τῆς περὶ τοῦ υἱοῦ θεολογίας τοῖς πᾶσιν πλὴν αὐτοῖς τυγχανούσης, ὡς ἐν ἀπορρήτοις ἐν ταῖς παρατεθείσαις τοῦ Σολομῶνος λέξεσιν τῆς σοφίας ἀκουστέον λεγούσης· «πρὸ τοῦ ὄρη ἑδρασθῆναι καὶ πλασθῆναι τὴν γῆν, πρὸ δὲ πάντων βουνῶν γεννᾷ με». ἔτι δέ φησιν συμπαρεῖναι τῷ πατρὶ τὸν οὐρανὸν κατασκευάζοντι· «ἡνίκα» γοῦν «ἡτοίμαζε τὸν οὐρανόν, συμπαρήμην αὐτῷ», καὶ τὸ ἐξ ἀπείρων δὲ αἰώνων ἀίδιον τῆς σὺν πατρὶ διαμονῆς ἐμφαίνει, οἷς ἐπιλέγει· «ἤμην παρ’ αὐτῷ ἁρμόζουσα, ἐγὼ ἤμην ᾗ προσέχαιρεν καθ’ ἡμέραν».
ὄντα σωμάτων οἰκεῖα, τῆς δὲ ἀσωμάτου καὶ ἀθλου ο φύσεως ἀλλότρια. Διὸ κατὰ καιρὸν εἰκότως ἄν τις ἐνταῦθα πάλιν τὸ, ε Τὴν γένεσιν αὐτοῦ τις διηγήσε- ται; ν ἀναφθέγξαιτο ἄν· ἐπειδὴ καὶ τὴν ἐναντίαν ἐλθεῖν οὐκ ἀκίνδυνον, καὶ ἁπλῶς οὕτως ἐξ οὐκ ὄντων γεννητὸν τὸν Υἱὸν τοῖς λοιποῖς γεννητοῖς ὁμοίως ἀποφήνασθαι· ἄλλη γὰρ Υἱοῦ γένεσις, καὶ ἄλλη ή διὰ τοῦ Υἱοῦ δημιουργία. ᾿Αλλὰ γὰρ ὥσπερ ἡ θεία Γραφὴ τοτὲ μὲν πρωτότοκον πάσης κτίσεως τὸν Υἱὸν ἀναγορεύει ἐξ αὐτοῦ προσώπου, τὸ, ο Κύριος ἔκτισέ με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ, » φάσκουσα· τοτὲ δὲ γέννημα τοῦ Πατρὸς εἶναι, λέγει κατὰ τὸ, ο Πρὸ δὲ πάντων βουνῶν γεννᾷ με· ν ταύτῃ καὶ ἡμῖν ἔπεσθαι ὑγιῶς ἂν ἔχοι, καὶ τὸ πρὸ πάντων αἰώνων εἶναι Λόγον ὄντα Θεοῦ δημιουργικὸν, καὶ τὸ Πατρί συνεῖναι, μονογενῆ το Υἱὸν εἶναι τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ, ὑπουργόν τε καὶ Β συνεργὸν τῷ Πατρὶ τῆς τῶν ὅλων οὐσιώσεώς τε καὶ διακοσμήσεως γεγεννημένον ὁμολογεῖν. Εἰ γὰρ οὖν καὶ ἄλλο τι ἄῤῥητον καὶ ἀκατάληπτον ἡμῖν ἐν τῇ τῶν ὅλων ἀπολέλειπται φύσει, μυρία δὲ τὰ τοιαῦτα, ὁποῖα καὶ τὰ τοῖς θεοφιλέσιν ἐπηγγελμένα τυγχάνει, ο "Α ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδε, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσε, καὶ ἐπὶ καρ- δίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη, » κατὰ τὸν ἱερὸν ᾿Απόστο λον· πολύ πρότερον πάσης εννοίας ἐπέκεινα, ἄῤ- ῥητα καὶ ἀκατονόμαστα, ἀνεπινόητά τε καὶ ἀνεν- θύμητα γένοιτο ἂν τὰ περὶ τῆς πρώτης τοῦ Μονογε- νοῦς τοῦ Θεοῦ γενέσεως, ἄλλο μηδὲν πλέον ἐχόντων ἡμῶν περὶ αὐτοῦ λέγειν τε καὶ νοεῖν *·« Τὴν γενεὰν αὐτοῦ τίς διηγήσεται; › Εἰ δέ τις τούτου περαιτέρω χωρῶν τόλμῃ προαχθείη τὰ πάντη απερινόητα ὁρατι- τοῖς καὶ σωματικοῖς παραβάλλειν υποδείγμασι, τάχα ἂν εἴποι τῆς τοῦ Πατρὸς ἀγεννήτου φύσεως καὶ τῆς ἀνεκφράστου οὐσίας, ὥσπερ εὐωδίαν τινὰ καὶ φωτὸς αὐγὴν τὸν Υἱὸν ἐξ ἀπείρων αἰώνων, μᾶλλον δὲ πρὸ πάντων αἰώνων ὑποστῆναι, γενόμενόν τε συνεἶναι, καὶ συγγενόμενον ἀεὶ τῷ Πατρὶ ὡς τῷ μύρῳ τὸ ενῶδες, καὶ τῷ φωτὶ τὴν αὐγὴν, ἀλλ᾽ οὐ τοῖς ὑπο- δείγματι κατὰ πάντα τρόπον ὁμοίως, ὡσπεροῦν ἤδη πρότερον είρηται. Τὰ μὲν γὰρ ἄψυχα σώματα τὸ συμβεβηκὸς ἐν ποιότησι κέκτηνται· ἥ τε γὰρ αὐγὴ, σύμφυτος οὖσα τῇ τοῦ φωτὸς φύσει, καὶ οὐσιωδῶς συνυπάρχουσα τῷ φωτὶ, οὐκ ἂν δύναιτο ἐκτὸς ὑφ- εστάναι τοῦ ἐν ᾧ ἐστιν· ὁ δέ γε τοῦ Θεοῦ Λόγος καθ' ἑαυτὸν οὐσίωταί τε καὶ ὑφέστηκε, καὶ οὐκ ἀγεννήτως συνυπάρχει τῷ Πατρὶ, ἀλλ' ὡς μονογενής Υιός μόνος πρὸ πάντων τῶν αἰώνων ἐκ τοῦ Πατρὸς γεγεννημένος· * τε εὐωδία, ἀποῤῥοή τις οὖσα σωματικὴ τοῦ ὑποκει μένου, καθ᾿ ἑαυτὴν ἐκτὸς τοῦ πρώτου αιτίου τὸ πλη σιάζον πληροῦσα, οὐδὲν ἧττον σωματική οὖσα καὶ αὐτὴ τυγχάνει. Οὐ ταύτῃ οὖν ἡμῖν νοηθήσεται καὶ τὰ περὶ τῆς πρώτης οὐσιώσεως τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν. Οὐδὲ γὰρ ἐξ οὐσίας τῆς ἀγεννήτου κατά τι πάθος ἢ διαίρεσιν οὐσιωμένος, οὐδέ γε ἀνάρχως συνυφέστηκε τῷ Πατρί· ἐπεὶ ὁ μὲν ἀγέννητος, ὁ δὲ γεννητός· καὶ ὁ μὲν Πατὴρ, ὁ δὲ Υἱός. Προϋπάρχειν δὲ καὶ προ- ὑφεστάναι Πατέρα Υἱοῦ, πᾶς ὁστισοῦν ὁμολογήσειεν. Εἴη δ' ἂν ταύτῃ καὶ εἰκὼν Θεοῦ, ἀῤῥήτως πάλιν καὶ " DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. V. A tur tanquam aliud in alio, ex infinitis et principio con- carentibus sæculis, erat Filius ingenitus in Patre, qui pars illius quædam esset, quæ quidem posterius commutata et ejecta extra illum secesserit: jam enim istud conversionis proprium foret, et sic sane duo essent ingenita, unum id quod projecisset, alterum quod projectum esset! Et quinam, quæso, status melior? Num is qui ante conversionem fuit, quo per projectionem diductio facta est? Ergo quasi pars vel membrum antea semper ingenite adhærens, deinde diductam et seorsum abiens a tolo, sic Fi- lins a Patre cogitari poterit. Sed enim infanda et prorsus impia hæc, quæ materiæ quidem corporum conveniunt et adhærent ut propria, ab incorporea vero et materiæ experte natura, abhorrent aliena- que sunt. Quocirca merito quispiam hoc in loco et opportune rursus illud proſeret : ‹ Generationem cjus quis enarrabit ? › Siquidem in contrariam abire partem, et simpliciter sic enuntiare, ex nihilo genitum esse Filium eadem ratione qua reliqua quæ facta sunt, non absque periculo sit: alia est enim Filii generatio, et alia per Filium aliarum rerum creatio. Quare cum divina Scriptura modo quidem primogenitum omnis creaturæ Filium appellet, ex ipsius persona sic dicens : c Dominus creavit me initium viarum suarum, modo autem genituram Patris dicat, ubi ait: . Et ante omnes colles gi- gnit me, hanc item nos sequi sani judicii sit, fterique ante omnia sæcula esse Verbum Dei crca- toris administrum, esseque una cum Patre, et uni- cum esse maximi Dei Filium, qui Patri det operam, ejusque sit socius, dum omnia quæ sunt, facit ut sint, eademque disponit. Etenim si item aliud quid- piani, quod neque dici, neque comprehendi a nobis possit, in natura universi remansit (sunt autem innumerabilia hujuscemodi), quale utique habetur quod Dei amicis promissum est, Quod oculus non vidit, nec auris audivit, nec in cor hominis ascen dit, » ut sanctus ait Apostolus ', multo prius supra omnem cogitationem ferantur ac neque dici neque denominari, neque intelligi, nec animo concipi pos- sint, quæ ad primam unici Dei Filii generationem pertinent. De quo sane nihil habemus amplius quod dicamus aut cogitemus quam iHud: Generationem ejus quis enarrabit ?, Quod si quis hoc ulterius progrediens eo provehatur audaciæ, ut quæ nulla prorsus intelligentia comprehendi possunt, ea visi- bilibus et corporeis exemplis assimilet, forsitan dicat, ingeniti Patris naturæ atque ineffabilis es- sentiæ, quasi fragrantiam quamdam, ac lucis splen dorem, ipsum Filium ex infinitis sæculis, ac podius ante omnia sæcula exstitisse; dumque exsistit si- mul esse, neque Patrem unquam relinquere, sicut nec unguentum bonus odor, nec lucem splendor relinquit ; verum exempla hæc non omnimodo inte- gram præstant similitudinem, sed quomodo jam an- tea dictum est * nam corpora inauimata ipsum ac- D Isa. viii, 8. : Cor. 11, 9. C .
ἀβύσσους δὲ καὶ πηγὰς ὑδάτων, ὄρη τε καὶ βουνούς, καὶ ὅσα ἄλλα κατὰ τὸν τόπον κοινοῖς ῥηματίοις ἐπωνόμασται, ἤτοι περὶ τῆς τοῦ κόσμου συστάσεως, ἐκ μέρους τὸ πᾶν δηλοῦντος, ἀκουστέον, ἢ τροπικώτερον ἐκληπτέον, ταῦτα μεταφέροντα τὰ σημαινόμενα ἐπὶ νοητὰς οὐσίας καὶ θείας· δυνάμεις, ὧν πάντων πρωτότοκος σοφία καὶ μονογενὴς καὶ πρωτόγονος τοῦ θεοῦ προϋπέστη λόγος, ὅντινα Χριστὸν ἡμεῖς προςαγορεύομεν, διδασκάλῳ μαθητευόμενοι τῷ ἀποστόλῳ λέγοντι· «Χριστὸς θεοῦ δύναμις καὶ θεοῦ σοφία». Κέκληται δὲ ἐνταῦθα τῷ τῆς σοφίας εἰκότως προσρήματι, ὡς τοῦ μόνου σοφοῦ πατρὸς τὰς πανσόφους καὶ ἐπιστημονικὰς τῶν ὅλων θεωρίας τε καὶ δυνάμεις ἐν αὐτῷ καταβεβλημένου, καὶ τῶν γεννητῶν ἁπάντων τὰς φύσεις ὁμοῦ καὶ τὰς οὐσίας πανσόφως τοῖς ἐν αὐτῷ νοήμασιν ὑποστησαμένου, πάντα τε σοφῶς δι’ αὐτοῦ δημιουργοῦντος καὶ ἀπευθύνοντος, τά τε ὄντα τά τε ἐσόμενα τά τε προόντα, ὡς εἰκότως τὴν ἐν ψαλμοῖς θεολογίαν ἀναφωνεῖν τά τε ἄλλα καὶ τὸ «ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε, πάντα ἐν σοφίᾳ ἐποίησας».
ὄντα σωμάτων οἰκεῖα, τῆς δὲ ἀσωμάτου καὶ ἀθλου ο φύσεως ἀλλότρια. Διὸ κατὰ καιρὸν εἰκότως ἄν τις ἐνταῦθα πάλιν τὸ, ε Τὴν γένεσιν αὐτοῦ τις διηγήσε- ται; ν ἀναφθέγξαιτο ἄν· ἐπειδὴ καὶ τὴν ἐναντίαν ἐλθεῖν οὐκ ἀκίνδυνον, καὶ ἁπλῶς οὕτως ἐξ οὐκ ὄντων γεννητὸν τὸν Υἱὸν τοῖς λοιποῖς γεννητοῖς ὁμοίως ἀποφήνασθαι· ἄλλη γὰρ Υἱοῦ γένεσις, καὶ ἄλλη ή διὰ τοῦ Υἱοῦ δημιουργία. ᾿Αλλὰ γὰρ ὥσπερ ἡ θεία Γραφὴ τοτὲ μὲν πρωτότοκον πάσης κτίσεως τὸν Υἱὸν ἀναγορεύει ἐξ αὐτοῦ προσώπου, τὸ, ο Κύριος ἔκτισέ με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ, » φάσκουσα· τοτὲ δὲ γέννημα τοῦ Πατρὸς εἶναι, λέγει κατὰ τὸ, ο Πρὸ δὲ πάντων βουνῶν γεννᾷ με· ν ταύτῃ καὶ ἡμῖν ἔπεσθαι ὑγιῶς ἂν ἔχοι, καὶ τὸ πρὸ πάντων αἰώνων εἶναι Λόγον ὄντα Θεοῦ δημιουργικὸν, καὶ τὸ Πατρί συνεῖναι, μονογενῆ το Υἱὸν εἶναι τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ, ὑπουργόν τε καὶ Β συνεργὸν τῷ Πατρὶ τῆς τῶν ὅλων οὐσιώσεώς τε καὶ διακοσμήσεως γεγεννημένον ὁμολογεῖν. Εἰ γὰρ οὖν καὶ ἄλλο τι ἄῤῥητον καὶ ἀκατάληπτον ἡμῖν ἐν τῇ τῶν ὅλων ἀπολέλειπται φύσει, μυρία δὲ τὰ τοιαῦτα, ὁποῖα καὶ τὰ τοῖς θεοφιλέσιν ἐπηγγελμένα τυγχάνει, ο "Α ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδε, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσε, καὶ ἐπὶ καρ- δίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη, » κατὰ τὸν ἱερὸν ᾿Απόστο λον· πολύ πρότερον πάσης εννοίας ἐπέκεινα, ἄῤ- ῥητα καὶ ἀκατονόμαστα, ἀνεπινόητά τε καὶ ἀνεν- θύμητα γένοιτο ἂν τὰ περὶ τῆς πρώτης τοῦ Μονογε- νοῦς τοῦ Θεοῦ γενέσεως, ἄλλο μηδὲν πλέον ἐχόντων ἡμῶν περὶ αὐτοῦ λέγειν τε καὶ νοεῖν *·« Τὴν γενεὰν αὐτοῦ τίς διηγήσεται; › Εἰ δέ τις τούτου περαιτέρω χωρῶν τόλμῃ προαχθείη τὰ πάντη απερινόητα ὁρατι- τοῖς καὶ σωματικοῖς παραβάλλειν υποδείγμασι, τάχα ἂν εἴποι τῆς τοῦ Πατρὸς ἀγεννήτου φύσεως καὶ τῆς ἀνεκφράστου οὐσίας, ὥσπερ εὐωδίαν τινὰ καὶ φωτὸς αὐγὴν τὸν Υἱὸν ἐξ ἀπείρων αἰώνων, μᾶλλον δὲ πρὸ πάντων αἰώνων ὑποστῆναι, γενόμενόν τε συνεἶναι, καὶ συγγενόμενον ἀεὶ τῷ Πατρὶ ὡς τῷ μύρῳ τὸ ενῶδες, καὶ τῷ φωτὶ τὴν αὐγὴν, ἀλλ᾽ οὐ τοῖς ὑπο- δείγματι κατὰ πάντα τρόπον ὁμοίως, ὡσπεροῦν ἤδη πρότερον είρηται. Τὰ μὲν γὰρ ἄψυχα σώματα τὸ συμβεβηκὸς ἐν ποιότησι κέκτηνται· ἥ τε γὰρ αὐγὴ, σύμφυτος οὖσα τῇ τοῦ φωτὸς φύσει, καὶ οὐσιωδῶς συνυπάρχουσα τῷ φωτὶ, οὐκ ἂν δύναιτο ἐκτὸς ὑφ- εστάναι τοῦ ἐν ᾧ ἐστιν· ὁ δέ γε τοῦ Θεοῦ Λόγος καθ' ἑαυτὸν οὐσίωταί τε καὶ ὑφέστηκε, καὶ οὐκ ἀγεννήτως συνυπάρχει τῷ Πατρὶ, ἀλλ' ὡς μονογενής Υιός μόνος πρὸ πάντων τῶν αἰώνων ἐκ τοῦ Πατρὸς γεγεννημένος· * τε εὐωδία, ἀποῤῥοή τις οὖσα σωματικὴ τοῦ ὑποκει μένου, καθ᾿ ἑαυτὴν ἐκτὸς τοῦ πρώτου αιτίου τὸ πλη σιάζον πληροῦσα, οὐδὲν ἧττον σωματική οὖσα καὶ αὐτὴ τυγχάνει. Οὐ ταύτῃ οὖν ἡμῖν νοηθήσεται καὶ τὰ περὶ τῆς πρώτης οὐσιώσεως τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν. Οὐδὲ γὰρ ἐξ οὐσίας τῆς ἀγεννήτου κατά τι πάθος ἢ διαίρεσιν οὐσιωμένος, οὐδέ γε ἀνάρχως συνυφέστηκε τῷ Πατρί· ἐπεὶ ὁ μὲν ἀγέννητος, ὁ δὲ γεννητός· καὶ ὁ μὲν Πατὴρ, ὁ δὲ Υἱός. Προϋπάρχειν δὲ καὶ προ- ὑφεστάναι Πατέρα Υἱοῦ, πᾶς ὁστισοῦν ὁμολογήσειεν. Εἴη δ' ἂν ταύτῃ καὶ εἰκὼν Θεοῦ, ἀῤῥήτως πάλιν καὶ " DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. V. A tur tanquam aliud in alio, ex infinitis et principio con- carentibus sæculis, erat Filius ingenitus in Patre, qui pars illius quædam esset, quæ quidem posterius commutata et ejecta extra illum secesserit: jam enim istud conversionis proprium foret, et sic sane duo essent ingenita, unum id quod projecisset, alterum quod projectum esset! Et quinam, quæso, status melior? Num is qui ante conversionem fuit, quo per projectionem diductio facta est? Ergo quasi pars vel membrum antea semper ingenite adhærens, deinde diductam et seorsum abiens a tolo, sic Fi- lins a Patre cogitari poterit. Sed enim infanda et prorsus impia hæc, quæ materiæ quidem corporum conveniunt et adhærent ut propria, ab incorporea vero et materiæ experte natura, abhorrent aliena- que sunt. Quocirca merito quispiam hoc in loco et opportune rursus illud proſeret : ‹ Generationem cjus quis enarrabit ? › Siquidem in contrariam abire partem, et simpliciter sic enuntiare, ex nihilo genitum esse Filium eadem ratione qua reliqua quæ facta sunt, non absque periculo sit: alia est enim Filii generatio, et alia per Filium aliarum rerum creatio. Quare cum divina Scriptura modo quidem primogenitum omnis creaturæ Filium appellet, ex ipsius persona sic dicens : c Dominus creavit me initium viarum suarum, modo autem genituram Patris dicat, ubi ait: . Et ante omnes colles gi- gnit me, hanc item nos sequi sani judicii sit, fterique ante omnia sæcula esse Verbum Dei crca- toris administrum, esseque una cum Patre, et uni- cum esse maximi Dei Filium, qui Patri det operam, ejusque sit socius, dum omnia quæ sunt, facit ut sint, eademque disponit. Etenim si item aliud quid- piani, quod neque dici, neque comprehendi a nobis possit, in natura universi remansit (sunt autem innumerabilia hujuscemodi), quale utique habetur quod Dei amicis promissum est, Quod oculus non vidit, nec auris audivit, nec in cor hominis ascen dit, » ut sanctus ait Apostolus ', multo prius supra omnem cogitationem ferantur ac neque dici neque denominari, neque intelligi, nec animo concipi pos- sint, quæ ad primam unici Dei Filii generationem pertinent. De quo sane nihil habemus amplius quod dicamus aut cogitemus quam iHud: Generationem ejus quis enarrabit ?, Quod si quis hoc ulterius progrediens eo provehatur audaciæ, ut quæ nulla prorsus intelligentia comprehendi possunt, ea visi- bilibus et corporeis exemplis assimilet, forsitan dicat, ingeniti Patris naturæ atque ineffabilis es- sentiæ, quasi fragrantiam quamdam, ac lucis splen dorem, ipsum Filium ex infinitis sæculis, ac podius ante omnia sæcula exstitisse; dumque exsistit si- mul esse, neque Patrem unquam relinquere, sicut nec unguentum bonus odor, nec lucem splendor relinquit ; verum exempla hæc non omnimodo inte- gram præstant similitudinem, sed quomodo jam an- tea dictum est * nam corpora inauimata ipsum ac- D Isa. viii, 8. : Cor. 11, 9. C .
ὡς καὶ Δαβίδ, ὁ τοῦ Σολομῶντος πατήρ, βασιλεὺς ἅμα γεγονὼς καὶ προφήτης, οἶδέ τινα ἀγαπητὸν τοῦ θεοῦ, καὶ τοῦτον μετὰ τὸν ἀνωτάτω θεὸν βασιλέα ὁμοῦ καὶ χριστὸν καὶ θεὸν δεύτερον ἀναγορεύει ἐν μδ ψαλμῷ, τὰ ὅμοια ἡμῖν περὶ τοῦ Χριστοῦ δοξάζων. [Ψαλμοῦ μδ]. «Εἰς τέλος, ὑπὲρ τῶν ἀλλοιωθησομένων, εἰς σύνεσιν, ᾠδὴ ὑπὲρ τοῦ ἀγαπητοῦ». Σημείωσαι πρῶτον, ὡς ἀγαπητὸν οἶδε τοῦ θεοῦ, δεύτερον ὡς «εἰς σύνεσιν» τῶν λεχθησομένων τὸν ἀκροατὴν παρορμᾷ, τρίτον «ὑπὲρ τῶν ἀλλοιωθησομένων» εἴρηται διὰ πλείστας αἰτίας, διά τε τὴν ἐκ θεοῦ εἰς ἀνθρώπους τοῦ δηλουμένου ἀγαπητοῦ ἀλλοίωσιν καὶ διὰ τὴν [ἐκ] τῆς ἐν ἀνθρώποις αὐτοῦ μεταβολῆς μετὰ ταῦτα εἰς θεὸν ἀποκατάστασιν, ναὶ μὴν καὶ διὰ τοὺς ἐκ πλάνης εἰς τὸν κατὰ εὐσέβειαν τρόπον διὰ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας ὅσον οὔπω μεταβληθησομένους. «ἀγαπητὸν» δὲ τίνα ἂν εἴποι τις τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ ἢ τὸν ἀγγέλων καὶ πνευμάτων καὶ πάσης λογικῆς οὐσίας πολὺ κρείττονα, τὸν μονογενῆ καὶ «πρωτότοκον πάσης κτίσεως», ὃν ἀρτίως σοφίαν θεοῦ καὶ γέννημα πρὸ παντὸς αἰῶνος οὐσιωμένον κατὰ τὰ προηγορευμένα μεμαθήκαμεν.
ὄντα σωμάτων οἰκεῖα, τῆς δὲ ἀσωμάτου καὶ ἀθλου ο φύσεως ἀλλότρια. Διὸ κατὰ καιρὸν εἰκότως ἄν τις ἐνταῦθα πάλιν τὸ, ε Τὴν γένεσιν αὐτοῦ τις διηγήσε- ται; ν ἀναφθέγξαιτο ἄν· ἐπειδὴ καὶ τὴν ἐναντίαν ἐλθεῖν οὐκ ἀκίνδυνον, καὶ ἁπλῶς οὕτως ἐξ οὐκ ὄντων γεννητὸν τὸν Υἱὸν τοῖς λοιποῖς γεννητοῖς ὁμοίως ἀποφήνασθαι· ἄλλη γὰρ Υἱοῦ γένεσις, καὶ ἄλλη ή διὰ τοῦ Υἱοῦ δημιουργία. ᾿Αλλὰ γὰρ ὥσπερ ἡ θεία Γραφὴ τοτὲ μὲν πρωτότοκον πάσης κτίσεως τὸν Υἱὸν ἀναγορεύει ἐξ αὐτοῦ προσώπου, τὸ, ο Κύριος ἔκτισέ με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ, » φάσκουσα· τοτὲ δὲ γέννημα τοῦ Πατρὸς εἶναι, λέγει κατὰ τὸ, ο Πρὸ δὲ πάντων βουνῶν γεννᾷ με· ν ταύτῃ καὶ ἡμῖν ἔπεσθαι ὑγιῶς ἂν ἔχοι, καὶ τὸ πρὸ πάντων αἰώνων εἶναι Λόγον ὄντα Θεοῦ δημιουργικὸν, καὶ τὸ Πατρί συνεῖναι, μονογενῆ το Υἱὸν εἶναι τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ, ὑπουργόν τε καὶ Β συνεργὸν τῷ Πατρὶ τῆς τῶν ὅλων οὐσιώσεώς τε καὶ διακοσμήσεως γεγεννημένον ὁμολογεῖν. Εἰ γὰρ οὖν καὶ ἄλλο τι ἄῤῥητον καὶ ἀκατάληπτον ἡμῖν ἐν τῇ τῶν ὅλων ἀπολέλειπται φύσει, μυρία δὲ τὰ τοιαῦτα, ὁποῖα καὶ τὰ τοῖς θεοφιλέσιν ἐπηγγελμένα τυγχάνει, ο "Α ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδε, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσε, καὶ ἐπὶ καρ- δίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη, » κατὰ τὸν ἱερὸν ᾿Απόστο λον· πολύ πρότερον πάσης εννοίας ἐπέκεινα, ἄῤ- ῥητα καὶ ἀκατονόμαστα, ἀνεπινόητά τε καὶ ἀνεν- θύμητα γένοιτο ἂν τὰ περὶ τῆς πρώτης τοῦ Μονογε- νοῦς τοῦ Θεοῦ γενέσεως, ἄλλο μηδὲν πλέον ἐχόντων ἡμῶν περὶ αὐτοῦ λέγειν τε καὶ νοεῖν *·« Τὴν γενεὰν αὐτοῦ τίς διηγήσεται; › Εἰ δέ τις τούτου περαιτέρω χωρῶν τόλμῃ προαχθείη τὰ πάντη απερινόητα ὁρατι- τοῖς καὶ σωματικοῖς παραβάλλειν υποδείγμασι, τάχα ἂν εἴποι τῆς τοῦ Πατρὸς ἀγεννήτου φύσεως καὶ τῆς ἀνεκφράστου οὐσίας, ὥσπερ εὐωδίαν τινὰ καὶ φωτὸς αὐγὴν τὸν Υἱὸν ἐξ ἀπείρων αἰώνων, μᾶλλον δὲ πρὸ πάντων αἰώνων ὑποστῆναι, γενόμενόν τε συνεἶναι, καὶ συγγενόμενον ἀεὶ τῷ Πατρὶ ὡς τῷ μύρῳ τὸ ενῶδες, καὶ τῷ φωτὶ τὴν αὐγὴν, ἀλλ᾽ οὐ τοῖς ὑπο- δείγματι κατὰ πάντα τρόπον ὁμοίως, ὡσπεροῦν ἤδη πρότερον είρηται. Τὰ μὲν γὰρ ἄψυχα σώματα τὸ συμβεβηκὸς ἐν ποιότησι κέκτηνται· ἥ τε γὰρ αὐγὴ, σύμφυτος οὖσα τῇ τοῦ φωτὸς φύσει, καὶ οὐσιωδῶς συνυπάρχουσα τῷ φωτὶ, οὐκ ἂν δύναιτο ἐκτὸς ὑφ- εστάναι τοῦ ἐν ᾧ ἐστιν· ὁ δέ γε τοῦ Θεοῦ Λόγος καθ' ἑαυτὸν οὐσίωταί τε καὶ ὑφέστηκε, καὶ οὐκ ἀγεννήτως συνυπάρχει τῷ Πατρὶ, ἀλλ' ὡς μονογενής Υιός μόνος πρὸ πάντων τῶν αἰώνων ἐκ τοῦ Πατρὸς γεγεννημένος· * τε εὐωδία, ἀποῤῥοή τις οὖσα σωματικὴ τοῦ ὑποκει μένου, καθ᾿ ἑαυτὴν ἐκτὸς τοῦ πρώτου αιτίου τὸ πλη σιάζον πληροῦσα, οὐδὲν ἧττον σωματική οὖσα καὶ αὐτὴ τυγχάνει. Οὐ ταύτῃ οὖν ἡμῖν νοηθήσεται καὶ τὰ περὶ τῆς πρώτης οὐσιώσεως τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν. Οὐδὲ γὰρ ἐξ οὐσίας τῆς ἀγεννήτου κατά τι πάθος ἢ διαίρεσιν οὐσιωμένος, οὐδέ γε ἀνάρχως συνυφέστηκε τῷ Πατρί· ἐπεὶ ὁ μὲν ἀγέννητος, ὁ δὲ γεννητός· καὶ ὁ μὲν Πατὴρ, ὁ δὲ Υἱός. Προϋπάρχειν δὲ καὶ προ- ὑφεστάναι Πατέρα Υἱοῦ, πᾶς ὁστισοῦν ὁμολογήσειεν. Εἴη δ' ἂν ταύτῃ καὶ εἰκὼν Θεοῦ, ἀῤῥήτως πάλιν καὶ " DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. V. A tur tanquam aliud in alio, ex infinitis et principio con- carentibus sæculis, erat Filius ingenitus in Patre, qui pars illius quædam esset, quæ quidem posterius commutata et ejecta extra illum secesserit: jam enim istud conversionis proprium foret, et sic sane duo essent ingenita, unum id quod projecisset, alterum quod projectum esset! Et quinam, quæso, status melior? Num is qui ante conversionem fuit, quo per projectionem diductio facta est? Ergo quasi pars vel membrum antea semper ingenite adhærens, deinde diductam et seorsum abiens a tolo, sic Fi- lins a Patre cogitari poterit. Sed enim infanda et prorsus impia hæc, quæ materiæ quidem corporum conveniunt et adhærent ut propria, ab incorporea vero et materiæ experte natura, abhorrent aliena- que sunt. Quocirca merito quispiam hoc in loco et opportune rursus illud proſeret : ‹ Generationem cjus quis enarrabit ? › Siquidem in contrariam abire partem, et simpliciter sic enuntiare, ex nihilo genitum esse Filium eadem ratione qua reliqua quæ facta sunt, non absque periculo sit: alia est enim Filii generatio, et alia per Filium aliarum rerum creatio. Quare cum divina Scriptura modo quidem primogenitum omnis creaturæ Filium appellet, ex ipsius persona sic dicens : c Dominus creavit me initium viarum suarum, modo autem genituram Patris dicat, ubi ait: . Et ante omnes colles gi- gnit me, hanc item nos sequi sani judicii sit, fterique ante omnia sæcula esse Verbum Dei crca- toris administrum, esseque una cum Patre, et uni- cum esse maximi Dei Filium, qui Patri det operam, ejusque sit socius, dum omnia quæ sunt, facit ut sint, eademque disponit. Etenim si item aliud quid- piani, quod neque dici, neque comprehendi a nobis possit, in natura universi remansit (sunt autem innumerabilia hujuscemodi), quale utique habetur quod Dei amicis promissum est, Quod oculus non vidit, nec auris audivit, nec in cor hominis ascen dit, » ut sanctus ait Apostolus ', multo prius supra omnem cogitationem ferantur ac neque dici neque denominari, neque intelligi, nec animo concipi pos- sint, quæ ad primam unici Dei Filii generationem pertinent. De quo sane nihil habemus amplius quod dicamus aut cogitemus quam iHud: Generationem ejus quis enarrabit ?, Quod si quis hoc ulterius progrediens eo provehatur audaciæ, ut quæ nulla prorsus intelligentia comprehendi possunt, ea visi- bilibus et corporeis exemplis assimilet, forsitan dicat, ingeniti Patris naturæ atque ineffabilis es- sentiæ, quasi fragrantiam quamdam, ac lucis splen dorem, ipsum Filium ex infinitis sæculis, ac podius ante omnia sæcula exstitisse; dumque exsistit si- mul esse, neque Patrem unquam relinquere, sicut nec unguentum bonus odor, nec lucem splendor relinquit ; verum exempla hæc non omnimodo inte- gram præstant similitudinem, sed quomodo jam an- tea dictum est * nam corpora inauimata ipsum ac- D Isa. viii, 8. : Cor. 11, 9. C .
σαφῶς γὰρ τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν ἀγαπητὸν τοῦ πατρὸς ἀνηγόρευσε φωνὴ φωνήσασα κατὰ τὰ ἐν εὐαγγελίοις γεγραμμένα· «οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητός, ἐν ᾧ εὐδόκησα». τοῦτον δὴ οὖν αὐτὸν καὶ ὁ παρὼν ὑποσημαίνει ψαλμός, «ὑπὲρ τοῦ ἀγαπητοῦ» τὴν προγραφὴν ἔχων, μεθ’ ἣν ἐπιλέγει· «ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθόν, λέγω ἐγὼ τὰ ἔργα μου τῷ βασιλεῖ· ἡ γλῶσσά μου κάλαμος γραμματέως ὀξυγράφου. ὡραῖος κάλλει παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων». ταῦτα μὲν οὖν ἀρχόμενος ὁ προφήτης, μᾶλλον δὲ τὸ θεῖον ἐν αὐτῷ πνεῦμα, ὡς ἐν προοιμίῳ διεξῆλθεν, ἑξῆς δὲ εἰς πρόσωπον αὐτῷ δὴ τῷ προαναγραφέντι ἀγαπητῷ τοῦ θεοῦ ἐπιφωνεῖ λέγων· «ἐξεχύθη χάρις ἐν χείλεσί σου· διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα. περιζώσαι τὴν ῥομφαίαν σου ἐπὶ τὸν μηρόν σου, δυνατέ, τῇ ὡραιότητί σου καὶ τῷ κάλλει σου, καὶ ἔντεινον, καὶ κατευοδοῦ καὶ βασίλευε ἕνεκεν ἀληθείας καὶ πραότητος καὶ δικαιοσύνης, καὶ ὁδηγήσει σε θαυμαστῶς ἡ δεξιά σου. τὰ βέλη σου ἠκονημένα, δυνατέ· λαοὶ ὑποκάτω σου πεσοῦνται ἐν καρδίᾳ τῶν ἐχθρῶν τοῦ βασιλέως».
ὄντα σωμάτων οἰκεῖα, τῆς δὲ ἀσωμάτου καὶ ἀθλου ο φύσεως ἀλλότρια. Διὸ κατὰ καιρὸν εἰκότως ἄν τις ἐνταῦθα πάλιν τὸ, ε Τὴν γένεσιν αὐτοῦ τις διηγήσε- ται; ν ἀναφθέγξαιτο ἄν· ἐπειδὴ καὶ τὴν ἐναντίαν ἐλθεῖν οὐκ ἀκίνδυνον, καὶ ἁπλῶς οὕτως ἐξ οὐκ ὄντων γεννητὸν τὸν Υἱὸν τοῖς λοιποῖς γεννητοῖς ὁμοίως ἀποφήνασθαι· ἄλλη γὰρ Υἱοῦ γένεσις, καὶ ἄλλη ή διὰ τοῦ Υἱοῦ δημιουργία. ᾿Αλλὰ γὰρ ὥσπερ ἡ θεία Γραφὴ τοτὲ μὲν πρωτότοκον πάσης κτίσεως τὸν Υἱὸν ἀναγορεύει ἐξ αὐτοῦ προσώπου, τὸ, ο Κύριος ἔκτισέ με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ, » φάσκουσα· τοτὲ δὲ γέννημα τοῦ Πατρὸς εἶναι, λέγει κατὰ τὸ, ο Πρὸ δὲ πάντων βουνῶν γεννᾷ με· ν ταύτῃ καὶ ἡμῖν ἔπεσθαι ὑγιῶς ἂν ἔχοι, καὶ τὸ πρὸ πάντων αἰώνων εἶναι Λόγον ὄντα Θεοῦ δημιουργικὸν, καὶ τὸ Πατρί συνεῖναι, μονογενῆ το Υἱὸν εἶναι τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ, ὑπουργόν τε καὶ Β συνεργὸν τῷ Πατρὶ τῆς τῶν ὅλων οὐσιώσεώς τε καὶ διακοσμήσεως γεγεννημένον ὁμολογεῖν. Εἰ γὰρ οὖν καὶ ἄλλο τι ἄῤῥητον καὶ ἀκατάληπτον ἡμῖν ἐν τῇ τῶν ὅλων ἀπολέλειπται φύσει, μυρία δὲ τὰ τοιαῦτα, ὁποῖα καὶ τὰ τοῖς θεοφιλέσιν ἐπηγγελμένα τυγχάνει, ο "Α ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδε, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσε, καὶ ἐπὶ καρ- δίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη, » κατὰ τὸν ἱερὸν ᾿Απόστο λον· πολύ πρότερον πάσης εννοίας ἐπέκεινα, ἄῤ- ῥητα καὶ ἀκατονόμαστα, ἀνεπινόητά τε καὶ ἀνεν- θύμητα γένοιτο ἂν τὰ περὶ τῆς πρώτης τοῦ Μονογε- νοῦς τοῦ Θεοῦ γενέσεως, ἄλλο μηδὲν πλέον ἐχόντων ἡμῶν περὶ αὐτοῦ λέγειν τε καὶ νοεῖν *·« Τὴν γενεὰν αὐτοῦ τίς διηγήσεται; › Εἰ δέ τις τούτου περαιτέρω χωρῶν τόλμῃ προαχθείη τὰ πάντη απερινόητα ὁρατι- τοῖς καὶ σωματικοῖς παραβάλλειν υποδείγμασι, τάχα ἂν εἴποι τῆς τοῦ Πατρὸς ἀγεννήτου φύσεως καὶ τῆς ἀνεκφράστου οὐσίας, ὥσπερ εὐωδίαν τινὰ καὶ φωτὸς αὐγὴν τὸν Υἱὸν ἐξ ἀπείρων αἰώνων, μᾶλλον δὲ πρὸ πάντων αἰώνων ὑποστῆναι, γενόμενόν τε συνεἶναι, καὶ συγγενόμενον ἀεὶ τῷ Πατρὶ ὡς τῷ μύρῳ τὸ ενῶδες, καὶ τῷ φωτὶ τὴν αὐγὴν, ἀλλ᾽ οὐ τοῖς ὑπο- δείγματι κατὰ πάντα τρόπον ὁμοίως, ὡσπεροῦν ἤδη πρότερον είρηται. Τὰ μὲν γὰρ ἄψυχα σώματα τὸ συμβεβηκὸς ἐν ποιότησι κέκτηνται· ἥ τε γὰρ αὐγὴ, σύμφυτος οὖσα τῇ τοῦ φωτὸς φύσει, καὶ οὐσιωδῶς συνυπάρχουσα τῷ φωτὶ, οὐκ ἂν δύναιτο ἐκτὸς ὑφ- εστάναι τοῦ ἐν ᾧ ἐστιν· ὁ δέ γε τοῦ Θεοῦ Λόγος καθ' ἑαυτὸν οὐσίωταί τε καὶ ὑφέστηκε, καὶ οὐκ ἀγεννήτως συνυπάρχει τῷ Πατρὶ, ἀλλ' ὡς μονογενής Υιός μόνος πρὸ πάντων τῶν αἰώνων ἐκ τοῦ Πατρὸς γεγεννημένος· * τε εὐωδία, ἀποῤῥοή τις οὖσα σωματικὴ τοῦ ὑποκει μένου, καθ᾿ ἑαυτὴν ἐκτὸς τοῦ πρώτου αιτίου τὸ πλη σιάζον πληροῦσα, οὐδὲν ἧττον σωματική οὖσα καὶ αὐτὴ τυγχάνει. Οὐ ταύτῃ οὖν ἡμῖν νοηθήσεται καὶ τὰ περὶ τῆς πρώτης οὐσιώσεως τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν. Οὐδὲ γὰρ ἐξ οὐσίας τῆς ἀγεννήτου κατά τι πάθος ἢ διαίρεσιν οὐσιωμένος, οὐδέ γε ἀνάρχως συνυφέστηκε τῷ Πατρί· ἐπεὶ ὁ μὲν ἀγέννητος, ὁ δὲ γεννητός· καὶ ὁ μὲν Πατὴρ, ὁ δὲ Υἱός. Προϋπάρχειν δὲ καὶ προ- ὑφεστάναι Πατέρα Υἱοῦ, πᾶς ὁστισοῦν ὁμολογήσειεν. Εἴη δ' ἂν ταύτῃ καὶ εἰκὼν Θεοῦ, ἀῤῥήτως πάλιν καὶ " DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. V. A tur tanquam aliud in alio, ex infinitis et principio con- carentibus sæculis, erat Filius ingenitus in Patre, qui pars illius quædam esset, quæ quidem posterius commutata et ejecta extra illum secesserit: jam enim istud conversionis proprium foret, et sic sane duo essent ingenita, unum id quod projecisset, alterum quod projectum esset! Et quinam, quæso, status melior? Num is qui ante conversionem fuit, quo per projectionem diductio facta est? Ergo quasi pars vel membrum antea semper ingenite adhærens, deinde diductam et seorsum abiens a tolo, sic Fi- lins a Patre cogitari poterit. Sed enim infanda et prorsus impia hæc, quæ materiæ quidem corporum conveniunt et adhærent ut propria, ab incorporea vero et materiæ experte natura, abhorrent aliena- que sunt. Quocirca merito quispiam hoc in loco et opportune rursus illud proſeret : ‹ Generationem cjus quis enarrabit ? › Siquidem in contrariam abire partem, et simpliciter sic enuntiare, ex nihilo genitum esse Filium eadem ratione qua reliqua quæ facta sunt, non absque periculo sit: alia est enim Filii generatio, et alia per Filium aliarum rerum creatio. Quare cum divina Scriptura modo quidem primogenitum omnis creaturæ Filium appellet, ex ipsius persona sic dicens : c Dominus creavit me initium viarum suarum, modo autem genituram Patris dicat, ubi ait: . Et ante omnes colles gi- gnit me, hanc item nos sequi sani judicii sit, fterique ante omnia sæcula esse Verbum Dei crca- toris administrum, esseque una cum Patre, et uni- cum esse maximi Dei Filium, qui Patri det operam, ejusque sit socius, dum omnia quæ sunt, facit ut sint, eademque disponit. Etenim si item aliud quid- piani, quod neque dici, neque comprehendi a nobis possit, in natura universi remansit (sunt autem innumerabilia hujuscemodi), quale utique habetur quod Dei amicis promissum est, Quod oculus non vidit, nec auris audivit, nec in cor hominis ascen dit, » ut sanctus ait Apostolus ', multo prius supra omnem cogitationem ferantur ac neque dici neque denominari, neque intelligi, nec animo concipi pos- sint, quæ ad primam unici Dei Filii generationem pertinent. De quo sane nihil habemus amplius quod dicamus aut cogitemus quam iHud: Generationem ejus quis enarrabit ?, Quod si quis hoc ulterius progrediens eo provehatur audaciæ, ut quæ nulla prorsus intelligentia comprehendi possunt, ea visi- bilibus et corporeis exemplis assimilet, forsitan dicat, ingeniti Patris naturæ atque ineffabilis es- sentiæ, quasi fragrantiam quamdam, ac lucis splen dorem, ipsum Filium ex infinitis sæculis, ac podius ante omnia sæcula exstitisse; dumque exsistit si- mul esse, neque Patrem unquam relinquere, sicut nec unguentum bonus odor, nec lucem splendor relinquit ; verum exempla hæc non omnimodo inte- gram præstant similitudinem, sed quomodo jam an- tea dictum est * nam corpora inauimata ipsum ac- D Isa. viii, 8. : Cor. 11, 9. C .
PG 22:357τοσαῦτα εἰπὼν περὶ τῆς ἐνθέου καὶ βασιλικῆς ἀξίας τε καὶ ἀρετῆς τοῦ ἀγαπητοῦ, μηδέπω δ’ ἐκφήνας τὸν δηλούμενον, ἤδη λοιπὸν ἀποκηρύττει ἀναφανδόν, ὡς ἄρα θαυμάσιός τις εἴη καὶ κρείττων ἢ κατὰ ἄνθρωπον οὗτος ὁ διὰ τῆς προγραφῆς τοῦ ψαλμοῦ δηλούμενος ἀγαπητὸς τοῦ θεοῦ· θεότητι γοῦν καὶ βασιλείᾳ τινὶ διαφέροντα καὶ ἐξαιρέτῳ χρίσματι οὐ πρὸς ἀνθρώπων, πρὸς αὐτοῦ δὲ τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ τετιμῆσθαι αὐτόν φησι διὰ τούτων· «ὁ θρόνος σου ὁ θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου. ἠγάπησας δικαιοσύνην καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν· διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ θεὸς ὁ θεός σου ἔλαιον χαρᾶς ἀπὸ ἑταίρων σου». ἔνθα ἐπιστήσεις, ὡς ἐν μὲν τῷ προτέρῳ στίχῳ θεὸν αὐτὸν ἀναγορεύει, ἐν δὲ τῷ δευτέρῳ σκήπτρῳ βασιλικῷ τιμᾷ, ἐν δὲ τῷ τρίτῳ τὴν κατ’ ἀρετὴν αὐτῷ τελείωσιν μαρτυρεῖ, εἶτ’ ἐπὶ τούτοις αὐτὸν δὴ τοῦτον τὸν θεὸν καὶ βασιλέα κεχρῖσθαι πρὸς τοῦ ἀνωτάτου διδάσκει θεοῦ, καὶ ταύτῃ γε Χριστὸν γεγονέναι. τί γὰρ ἂν καὶ ὀνομάσαιτό τις τὸν μὴ ὑπ’ ἀνθρώπων μὲν ὑπ’ αὐτοῦ δὲ τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ κεχρισμένον; ἐπὶ τούτῳ γοῦν φησίν·
Α ἐπιλέγει· « Ἥμην παρ' αὐτῷ ἁρμόζουσα· ἐγὼ Αμην ᾗ προσέχαιρε· καθ᾿ ἡμέραν δὲ προσώπῳ & αὐτοῦ προσέχαιρον. » Καὶ ἀβύσσους δὲ καὶ πηγὰς μάτων, ὄρη τε καὶ βουνούς, καὶ ὅσα ἄλλα κατὰ τὸν τόπον κοινοῖς ῥήμασιν οἷς ἐπωνόμασται, ἤτοι περὶ τῆς τοῦ κόσμου συστάσεως, ἐκ μέρους τὸ πᾶν δηλοῦντος ἀκουστέον, ἢ τροπικώτερον εκληπτέον, ταῦτα μεταφέροντα τὰ σημαινόμενα ἐπὶ νοητὰς οὐ σίας καὶ θείας δυνάμεις, ὧν πάντων πρωτότοκος Σοφία καὶ μονογενὴς καὶ πρωτόγονος τοῦ Θεοῦ προ Επέστη, Λόγος, ὅντινα Χριστὸν ἡμεῖς προσαγορεύομεν, διδασκάλῳ μαθητευόμενοι τῷ Ἀποστόλῳ λέγοντι· Χριστὸς Θεοῦ δύναμις, καὶ Θεοῦ σοφία, ο Κέκληται δὲ ἐνταῦθα τῷ τῆς Σοφίας εἰκότως προσρήματι, ὡς τοῦ μόνου σοφοῦ Πατρὸς τὰς πανσόφους καὶ ἐπι στημονικὰς τῶν ὅλων θεωρίας τε... Λείπει τἄλλα. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Β'. (Ακέφαλον.) Ἐν δὲ τῷ δευτέρω σκήπτρω βασιλικῷ τιμῇ· ἐν δὲ τῷ τρίτῳ, τὴν κατ' ἀρετὴν αὐτῷ τελείωσιν μαρ τυρεῖ· εἶτ᾽ ἐπὶ τούτοις αὐτὸν δὴ τοῦτον τὸν Θεὸν καὶ βασιλέα κεχρίσθαι πρὸς τοῦ ἀνωτάτου διδάσκει Θεοῦ, καὶ ταύτῃ γε Χριστὸν γεγονέναι. Τί γὰρ ἂν καὶ ὄνο μάσαιτό τις τὸν μὴ ὑπ' ἀνθρώπων μὲν, ὑπ' αὐτοῦ δὲ τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ κεχρισμένον; ἐπὶ τούτῳ γοῦν φησιν· « "Ω θεέ (πρὸς τὸν χρισθέντα ἀποτεινόμενος), ἠγάπησας δικαιοσύνην, καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν· διὰ τοῦτο γὰρ ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου. » ὡσεὶ ἔλε- γεν· Ὁ ἐπὶ πάντων Θεὸς ἔχρισέ σε ἔλαιον ἀγαλλιά- σεως παρὰ τοὺς μετόχους του· ὥστε οὐδὲ κοινὸν καὶ γεῶδες τὸ δηλούμενον τοῦτο χρίσμα ἦν, οὐδὲ ὅμοιον τῷ παρὰ Μωσεί νενομοθετημένῳ καὶ φθαρτῆς ἐξ ὕλης κατεσκευασμένῳ, ᾧ φίλον ἦν τοὺς παλαιούς Εβραίων ἱερέας καὶ βασιλέας χρίεσθαι. Ενθεν ἡμῖν εἰκότως καὶ Θεὸς ὁμοῦ καὶ Χριστὸς ἀνηγόρευται, ὡσὰν μόνος μὴ δι' ἀνθρώπων, μηδ' ἐξ ἀνθρώπων, πρὸς αὐτοῦ δὲ τοῦ τῶν ὅλων Ποιητοῦ τῆς ἐνθέου χαρᾶς καὶ ἀγαλλιά- σεως ἀσωμάτῳ καὶ θεοπρεπεί χρίσματι κεχρισμένος · διόπερ ἐνδίκως μόνος ἀγαθῶς καὶ κυρίως παρὰ τοὺς ὀνομαζομένους αὐτοῦ μετόχους Χριστὸς ἂν ἀναγορευ θείη. Οι μέτοχοι δὲ αὐτοῦ τίνες ἂν εἶεν, ἢ οἱ οἷοί τε λέ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. quasi a primo et ingenito Patre sufficitur Filius, qui etiam solus paternæ essentiæ fragrantia quæ- dam dictus est a nobis, qui oraculo obsequimur talem de illo doctrinam tradenti : « Vapor est, in- quit, virtutis Dei, et emanatio gloriæ Omnipotentis sincera, et splendor lucis æternæ, et speculum sine macula Dei efficaciæ, et imago bonitatis ejus ‘. › Verumtamen hæc quo loco quis velit, ibi utique ponat: nobis autem satis superque sit, verum illud ac pium rursus verbum repetere, quo etiam eorum de quibus quæsitum fuerit, diflicultates dissolvemus, ipsum inquam illud, quod antea sæpius elati su- • mus : • Generationem ejus quis enarrabit? » Ro vera enim non solum a nullis hominibus, sed ne ab ullis quidem potestatibus, quæ ultra omnem naturam evaserint, unici Dei Filii generatio potest comprehendi, sane non aliter quam ipse Salvator ac Dominus noster, hisce ipsis rebus suos initians discipulos : • Nemo, inquit, novit Patrem nisi Filius ; › et adjungit protinus : ‹ Et nemo novit Filium, nisi Pater '. . Cum ergo theologia de Patre et Filio æque omnibus, præter unos ipsos, in- cognita sit, quasi in arcanis in illis Salomonis verbis quæ superius apposuimus, Sapientiam audire oportet dicentem : « Antequam montes suis sedibus firmarentur etinformaretur terra,et ante omnes colles, gignit me. » Ait praeterea, se una cum Patre fuisse, cum calum instrueret • Quando, inquit, parabat cœ- lum, una cum eo aderam. › Deinde æternam ab infinitis sæculis cum Patre mansionem significat, ubi adjungit : « Eram cum illo componens, ego eram apud quam gaudebat, quotidie vero lætabar in vultu ejus. › Porro autem abyssos et fontes aquarum, et montes et colles, et alia quæcunque communibus verbis hoc in loco denominata sunt, aut de mundi constitutione, ita accipere oportet, ut a parte totum intelligatur, aut alio genere figuræ interpretari, transferendo significata eorum ad intelligibiles es- sentias, potestatesque divinas quas omnes ortu suo antecedit Sapientia, quibusque omnibus anti- quius exstitit unicum, primoque genitum Dei Verbum, quem no3 Christum appellare consuevimus, edocti a magistro Apostolo dicente: Christus Dei virtus et Dei sapientia 7. > Sed hic appellatione Sapientiæ merito vocatus est [sicut solius sapientis Patris, sapientissimas et scientiæ parentes univer- sorum contemplationes]... Reliqua desunt. B CAPUT II. (Sine principio.) In secundo autem, sceptri regalis honore donat : in tertio vero perfectæ virtutis illi dat testimonium, postea ipsum hunc super iis et Deum et regem, a supremo Deo unctum esse docet, et ea ratione Christum exstitisse: quid enim aliud quispiam no- minet eum, qui non ab hominibus, sed ab ipso supremo Deo sit unctus? de hoc igitur ait : Deus, ad eum qui unctus est sermonem dirigens, cdilexisti justitiam, et odisti iniquitatem : propter- ca enim unxit te Deus, Deus tuus . . Ut si dice- ret, Deus Pater unxit te oleo exsultationis, præ participibus tuis : ita neque commune et terrenum est hoc de quo agitur unguentum, neque illi simile G quod apud Moysem lege sancitum est, et ex corru ptioni obnoxia materia comparatum, quo sane moris fuerat veteres Hebræos et sacerdotes et reges inun- gere : inde nobis merito, et Deus simul et Chris stus appellatus est, tanquam is qui solus, non per homines, neque ab hominibus, ab ipso vero uni- versi Auctore divinæ lætitiæ atque exsultationis, incorporeo et Dei majestate digno unguento sit un- ctus : quapropter juste solus, sine malitia solus, bene et proprie, pre iis qui ipsius participes Cor. 1, 24. • Psal. XLIV, 8. * Sap. vii, 25-26. * Matth. x³, 27. • ibid. C
ὦ θεέ (πρὸς τὸν χρισθέντα ἀποτεινόμενος) «ἠγάπησας δικαιοσύνην καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν· διὰ τοῦτο γὰρ ἔχρισέν σε ὁ θεὸς ὁ θεός σου», ὡσεὶ ἔλεγεν, ὁ ἐπὶ πάντων θεὸς ἔχρισέν σε «ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου», ὥστε οὐδὲ κοινὸν καὶ γεῶδες τὸ δηλούμενον τοῦτο χρῖσμα ἦν οὐδ’ ὅμοιον τῷ παρὰ Μωσεῖ νενομοθετημένῳ, φθαρτῆς ἐξ ὕλης κατεσκευασμένῳ, ᾧ φίλον· ἦν τοὺς παλαιοὺς ἑβραίους ἱερέας καὶ βασιλέας χρίεσθαι. ἔνθεν ἡμῖν εἰκότως καὶ θεὸς ὁμοῦ καὶ Χριστὸς ἀνηγόρευται, ὡς ἂν μόνος μὴ δι’ ἀνθρώπων μηδ’ ἐξ ἀνθρώπων, πρὸς αὐτοῦ δὲ τοῦ τῶν ὅλων ποιητοῦ, τῆς ἐνθέου χαρᾶς καὶ ἀγαλλιάσεως ἀσωμάτῳ καὶ θεοπρεπεῖ χρίσματι κεχρισμένος. διόπερ ἐνδίκως μόνος, ἀκάκως μόνος, ἀγαθῶς καὶ κυρίως παρὰ τοὺς ὀνομαζομένους αὐτοῦ μετόχους Χριστὸς [ἂν] ἀναγορευθείη. οἱ μέτοχοι δὲ αὐτοῦ τίνες ἂν εἶεν ἢ οἱ οἷοί τε λέγειν· «μέτοχοι γὰρ γεγόναμεν Χριστοῦ»; περὶ ὧν εἴρηται· «μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε».
Α ἐπιλέγει· « Ἥμην παρ' αὐτῷ ἁρμόζουσα· ἐγὼ Αμην ᾗ προσέχαιρε· καθ᾿ ἡμέραν δὲ προσώπῳ & αὐτοῦ προσέχαιρον. » Καὶ ἀβύσσους δὲ καὶ πηγὰς μάτων, ὄρη τε καὶ βουνούς, καὶ ὅσα ἄλλα κατὰ τὸν τόπον κοινοῖς ῥήμασιν οἷς ἐπωνόμασται, ἤτοι περὶ τῆς τοῦ κόσμου συστάσεως, ἐκ μέρους τὸ πᾶν δηλοῦντος ἀκουστέον, ἢ τροπικώτερον εκληπτέον, ταῦτα μεταφέροντα τὰ σημαινόμενα ἐπὶ νοητὰς οὐ σίας καὶ θείας δυνάμεις, ὧν πάντων πρωτότοκος Σοφία καὶ μονογενὴς καὶ πρωτόγονος τοῦ Θεοῦ προ Επέστη, Λόγος, ὅντινα Χριστὸν ἡμεῖς προσαγορεύομεν, διδασκάλῳ μαθητευόμενοι τῷ Ἀποστόλῳ λέγοντι· Χριστὸς Θεοῦ δύναμις, καὶ Θεοῦ σοφία, ο Κέκληται δὲ ἐνταῦθα τῷ τῆς Σοφίας εἰκότως προσρήματι, ὡς τοῦ μόνου σοφοῦ Πατρὸς τὰς πανσόφους καὶ ἐπι στημονικὰς τῶν ὅλων θεωρίας τε... Λείπει τἄλλα. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Β'. (Ακέφαλον.) Ἐν δὲ τῷ δευτέρω σκήπτρω βασιλικῷ τιμῇ· ἐν δὲ τῷ τρίτῳ, τὴν κατ' ἀρετὴν αὐτῷ τελείωσιν μαρ τυρεῖ· εἶτ᾽ ἐπὶ τούτοις αὐτὸν δὴ τοῦτον τὸν Θεὸν καὶ βασιλέα κεχρίσθαι πρὸς τοῦ ἀνωτάτου διδάσκει Θεοῦ, καὶ ταύτῃ γε Χριστὸν γεγονέναι. Τί γὰρ ἂν καὶ ὄνο μάσαιτό τις τὸν μὴ ὑπ' ἀνθρώπων μὲν, ὑπ' αὐτοῦ δὲ τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ κεχρισμένον; ἐπὶ τούτῳ γοῦν φησιν· « "Ω θεέ (πρὸς τὸν χρισθέντα ἀποτεινόμενος), ἠγάπησας δικαιοσύνην, καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν· διὰ τοῦτο γὰρ ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου. » ὡσεὶ ἔλε- γεν· Ὁ ἐπὶ πάντων Θεὸς ἔχρισέ σε ἔλαιον ἀγαλλιά- σεως παρὰ τοὺς μετόχους του· ὥστε οὐδὲ κοινὸν καὶ γεῶδες τὸ δηλούμενον τοῦτο χρίσμα ἦν, οὐδὲ ὅμοιον τῷ παρὰ Μωσεί νενομοθετημένῳ καὶ φθαρτῆς ἐξ ὕλης κατεσκευασμένῳ, ᾧ φίλον ἦν τοὺς παλαιούς Εβραίων ἱερέας καὶ βασιλέας χρίεσθαι. Ενθεν ἡμῖν εἰκότως καὶ Θεὸς ὁμοῦ καὶ Χριστὸς ἀνηγόρευται, ὡσὰν μόνος μὴ δι' ἀνθρώπων, μηδ' ἐξ ἀνθρώπων, πρὸς αὐτοῦ δὲ τοῦ τῶν ὅλων Ποιητοῦ τῆς ἐνθέου χαρᾶς καὶ ἀγαλλιά- σεως ἀσωμάτῳ καὶ θεοπρεπεί χρίσματι κεχρισμένος · διόπερ ἐνδίκως μόνος ἀγαθῶς καὶ κυρίως παρὰ τοὺς ὀνομαζομένους αὐτοῦ μετόχους Χριστὸς ἂν ἀναγορευ θείη. Οι μέτοχοι δὲ αὐτοῦ τίνες ἂν εἶεν, ἢ οἱ οἷοί τε λέ DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. quasi a primo et ingenito Patre sufficitur Filius, qui etiam solus paternæ essentiæ fragrantia quæ- dam dictus est a nobis, qui oraculo obsequimur talem de illo doctrinam tradenti : « Vapor est, in- quit, virtutis Dei, et emanatio gloriæ Omnipotentis sincera, et splendor lucis æternæ, et speculum sine macula Dei efficaciæ, et imago bonitatis ejus ‘. › Verumtamen hæc quo loco quis velit, ibi utique ponat: nobis autem satis superque sit, verum illud ac pium rursus verbum repetere, quo etiam eorum de quibus quæsitum fuerit, diflicultates dissolvemus, ipsum inquam illud, quod antea sæpius elati su- • mus : • Generationem ejus quis enarrabit? » Ro vera enim non solum a nullis hominibus, sed ne ab ullis quidem potestatibus, quæ ultra omnem naturam evaserint, unici Dei Filii generatio potest comprehendi, sane non aliter quam ipse Salvator ac Dominus noster, hisce ipsis rebus suos initians discipulos : • Nemo, inquit, novit Patrem nisi Filius ; › et adjungit protinus : ‹ Et nemo novit Filium, nisi Pater '. . Cum ergo theologia de Patre et Filio æque omnibus, præter unos ipsos, in- cognita sit, quasi in arcanis in illis Salomonis verbis quæ superius apposuimus, Sapientiam audire oportet dicentem : « Antequam montes suis sedibus firmarentur etinformaretur terra,et ante omnes colles, gignit me. » Ait praeterea, se una cum Patre fuisse, cum calum instrueret • Quando, inquit, parabat cœ- lum, una cum eo aderam. › Deinde æternam ab infinitis sæculis cum Patre mansionem significat, ubi adjungit : « Eram cum illo componens, ego eram apud quam gaudebat, quotidie vero lætabar in vultu ejus. › Porro autem abyssos et fontes aquarum, et montes et colles, et alia quæcunque communibus verbis hoc in loco denominata sunt, aut de mundi constitutione, ita accipere oportet, ut a parte totum intelligatur, aut alio genere figuræ interpretari, transferendo significata eorum ad intelligibiles es- sentias, potestatesque divinas quas omnes ortu suo antecedit Sapientia, quibusque omnibus anti- quius exstitit unicum, primoque genitum Dei Verbum, quem no3 Christum appellare consuevimus, edocti a magistro Apostolo dicente: Christus Dei virtus et Dei sapientia 7. > Sed hic appellatione Sapientiæ merito vocatus est [sicut solius sapientis Patris, sapientissimas et scientiæ parentes univer- sorum contemplationes]... Reliqua desunt. B CAPUT II. (Sine principio.) In secundo autem, sceptri regalis honore donat : in tertio vero perfectæ virtutis illi dat testimonium, postea ipsum hunc super iis et Deum et regem, a supremo Deo unctum esse docet, et ea ratione Christum exstitisse: quid enim aliud quispiam no- minet eum, qui non ab hominibus, sed ab ipso supremo Deo sit unctus? de hoc igitur ait : Deus, ad eum qui unctus est sermonem dirigens, cdilexisti justitiam, et odisti iniquitatem : propter- ca enim unxit te Deus, Deus tuus . . Ut si dice- ret, Deus Pater unxit te oleo exsultationis, præ participibus tuis : ita neque commune et terrenum est hoc de quo agitur unguentum, neque illi simile G quod apud Moysem lege sancitum est, et ex corru ptioni obnoxia materia comparatum, quo sane moris fuerat veteres Hebræos et sacerdotes et reges inun- gere : inde nobis merito, et Deus simul et Chris stus appellatus est, tanquam is qui solus, non per homines, neque ab hominibus, ab ipso vero uni- versi Auctore divinæ lætitiæ atque exsultationis, incorporeo et Dei majestate digno unguento sit un- ctus : quapropter juste solus, sine malitia solus, bene et proprie, pre iis qui ipsius participes Cor. 1, 24. • Psal. XLIV, 8. * Sap. vii, 25-26. * Matth. x³, 27. • ibid. C
PG 22:359Καὶ δὴ πεφηνότος διὰ τούτων σαφῶς τοῦ Χριστοῦ ἀγαπητοῦ καὶ θεοῦ καὶ βασιλέως, ὥρα σε ζητεῖν, ὁ τηλικοῦτος πῶς ἐχθροὺς ἔχειν λέγεται, καὶ τίνας καὶ δι’ ἣν αἰτίαν, καθ’ ὧν τὰ ἑαυτοῦ βέλη καὶ τὴν ἑαυτοῦ ῥομφαίαν ἠκονήσατο, ὅπως τε οὐ δι’ ὁπλιτικῆς παρατάξεως, ἀλλ’ «ἕνεκεν ἀληθείας καὶ πραύ̈τητος καὶ δικαιοσύνης» μυρίους ὑπηγάγετο ἑαυτῷ λαούς. ζητοῦντα δὲ ἀκριβῶς ταῦτα καλῶς ἂν ἔχοι μεταφέρειν αὐτὰ ἐπὶ τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ, ἀνατρέχοντα ἐπὶ τὰ διεξωδευμένα περὶ τῆς εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ παρόδου, καθ’ ἣν τὰς ἐχθρὰς καὶ ἀοράτους δυνάμεις τῶν μοχθηρῶν καὶ λυμαντικῶν δαιμόνων τῶν τε πονηρῶν καὶ ἀκαθάρτων πνευμάτων τροπωσάμενος, μυρίους ὅσους ἑαυτῷ λαοὺς ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν συνεστήσατο. ὃν καὶ Χριστὸν ἀληθῆ προσήκοι ἂν τοῦ θεοῦ ἐντεῦθεν ἀναγορεύειν, οὐ κοινῷ μὲν ἐλαίῳ τοῖς πάλαι συνήθως χρισθέντα (οὐ γοῦν ἱστορεῖταί τι περὶ αὐτοῦ τοιοῦτον), κρείττονι δὲ καὶ ἐνθέῳ χρίσματι, παρ’ ὃ δὴ καὶ διὰ Ἡσαί̈ου φησίν·
ΙΙ. - γειν · « Μέτοχοι γὰρ γεγόναμεν Χριστοῦ ; · περὶ ὧν Β εἴρηται· Μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου, καὶ ἐν ταῖς προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε. » Καὶ δὴ πεφηνότος διὰ τούτων σαφῶς τοῦ Χριστοῦ ἀγαπητοῦ, καὶ Θεοῦ, καὶ βασιλέως, ὥρα σε ζητεῖν, ὁ τηλικοῦτος πῶς ἐχ θροὺς ἔχειν λέγεται, καὶ τίνας, καὶ δι᾽ ἣν αἰτίαν, καθ' ὧν τὰ ἑαυτοῦ βέλη, καὶ τὴν ἑαυτοῦ ῥομφαίαν ἠκονή- σατο, ὅπως τε οὐ δι' ὁπλιτικῆς παρατάξεως, ἀλλ' ἕνεκεν ἀληθείας καὶ πραότητος καὶ δικαιοσύνης μύ ρίους υπηγάγετο ἑαυτῷ λαούς. Ζητοῦντας γὰρ ἀκριβῶς ταῦτα, καλῶς ἂν ἔχοι μεταφέρειν αὐτὰ ἐπὶ τὸν Σα τῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, ἀνατρέχοντα ἐπὶ τὰ διεξωδευμένα περὶ τῆς εἰς ἀνθρώ τους αὐτοῦ παρόδου, καθ᾽ ἦν τὰς ἐχθρὰς καὶ ἀοράτους δυνάμεις τῶν μοχθηρῶν καὶ λυμαντικῶν δαιμόνων, τῶν τε πονηρῶν καὶ ἀκαθάρτων πνευμάτων τροπω· σάμενος, μυρίους ὅσους ἑαυτῷ λαοὺς ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν συνεστήσατο· ὃν καὶ Χριστὸν ἀληθῆ προστ ήκοι ἂν τοῦ Θεοῦ ἐνθεῦθεν ἀναγορεύειν, οὐ κοινῷ μὲν ἐλαίῳ τῶν πάλαι συνήθως χρισθέντα οὔτε οὖν ἱστο ρεῖταί τι περὶ αὐτοῦ τοιοῦτον), κρείττονι δὲ καὶ ἐν θέῳ χρίσματι, παρ' ὅ δὴ καὶ διὰ Ἡσαΐου φησί· • Πνεῦμα Κυρίου ἐπ᾿ ἐμὲ, οὗ είνεκεν έχρισέ με. Οθεν καὶ μᾶλλον ἁπάντων τῶν πώποτε παρ' Εβραίοις σωματικώτερον χρισθέντων μόνος ἀνὰ πᾶσαν τὴν οἰ κουμένην Χριστὸς παρὰ τοῖς πᾶσι βεβόηται, καὶ τῆς ἐξ αὐτοῦ Χριστιανῶν προσηγορίας τὴν σύμπασαν έπλησεν οἰκουμένην. "Οπως δέ φαμεν αὐτὸν κεχρίσθαι, καὶ τί τὸ χρίσμα, καὶ τίς ὁ τῆς χρίσεως τρόπος, αυτ τάρκως ἐν τῷ πρὸ τούτου συγγράμματι διειλήφαμεν. Τούτου δὲ ἐν τοῖς χείλεσι καὶ ἐν τῇ διδασκαλία του σαύτη κατεχύθη χάρις, ὡς ἐν ὀλίγῳ πάντα τόπον ἐμε πλῆσαι τῆς πρὸς αὐτοῦ καταγγελθείσης εὐσεβείας· ὥστε ἤδη ἐν πᾶσιν ἔθνεσι, παρὰ τοῖς τὴν διδασκαλίαν αὐτοῦ μετιοῦσιν, ἀκολούθως τῇ μετὰ χεῖρας προς τ τείᾳ, καὶ βασιλέως καὶ Θεοῦ δόξαν περιβεβλῆσθαι, καὶ παρὰ πᾶσιν ἀνθρώποις Χριστὸν ἀναγορεύεσθαι. Πρόδη λοι δὲ καὶ οἱ ἐχθροί, οὐ μόνον οἱ πρὶν γεγονότες αὐτοῦ, ἀλλὰ καὶ οἱ ἀεὶ προσπολεμοῦντες αὐτοῦ τῷ λόγῳ, εἴτε ἐν ἀνθρώποις, εἴτε καὶ ἐν ἀοράτοις δυνάμεσιν, οὓς ἀοράτῳ καὶ λεληθυίᾳ δυνάμει πάντοτε καθαιρῶν ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν παντοίους ἑαυτῷ λαοὺς ὑπο- χειρίους πεποίηται. Τὰ δὲ ἑξῆς ἐν τῷ ψαλμῷ, • Σμύρνα, καὶ στακτὴ, καὶ κασσία ἀπὸ τῶν ἱματίων σου, ν τά τε ἐπὶ τούτοις, ὡς περὶ βασιλίδος δηλού- μενα καὶ θυγατρὸς τὸν πατρῷον οἶκον ἀπολιπούσης, καὶ τῷ προδηλωθέντι Χριστῷ, καὶ βασιλεῖ, καὶ Θεῷ νυμφευθείσης, Κύριόν τε αὐτὸν ἀναγορευούσης, ἐπὶ τὴν ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίαν, τὴν πατρώαν καὶ δαιμονι · κὴν ἀποστραφεῖσαν πλάνην, καθηραμένην τε, καὶ τῇ τοῦ θείου λόγου κοινωνίᾳ καθαρμοσαμένην, ἀναφέ ροιτ' ἂν τῆς προσηκούσης τυγχάνοντα κατὰ σχολὴν ἑρμηνείας. • EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. APOLOGETICA. nominantur, Christus appelletur. Participes vero A cjus quinam quaeso sint, nisi ii qui dicere possunt : • Participes enim facti sumus Christi *?, De quibus dictum est: Nolite tangere christos meos, et in prophetis meis nolite malignari 10. Item igitur cum in his plane Christus apparuerit, et dilectus, et Deus, et rex, tempus de illo ut quæramus, quo- modo, qui tam grandis sit, inimicos habere dicatur, et quosnam istos, et propter quam causam, adver- sus quos suas sagittas, suumque gladium exacuit, et quo pacto nullis armis instructa acie, sed pro- pter veritatem et mansuetudinem et justitiam, in- numerabiles sibi ipsi subegerit populos. Qui igitur hæc diligentius quærit, hunc oportet ea transferre ad Salvatorem ac Dominum nostrum Jesum, qui est Christus Dei, et ad ea recurrere quæ de illius ad homines adventu a nobis exposita sunt : ubi cum hostiles et visum nostrum effugientes flagitiosorum ac noxiorum damonum pravorumque atque impu- rorum spirituum potestates dare terga coegerit, per- quam innumerabiles sibi ipsi ex omnibus nationi- bus populos comparavit : quem inde etiam verum Dei Christum appellare conveniat, quippe qui non communi oleo, ut prisci consueverant, sit unctus (neque etiam tale quidquam de illo memoria pro- ditum est), sed praestantiori quodam divinoque umguento, ex quo utique etiam per Isaiam, sic ait : • Spiritus Domini super me, propter quod unxit me '. . Quocirca inter omnes potissimum, qui- cunque unquam apud Hebræos corporalius uncti sunt, solus in toto orbe terrarum apud universos Christi nomine celebratur, et Christianorum ab ipso deducta appellatione, totam quæ habitantur terram implevit : quodammodo autem illum nn- ctum esse dicamus, et quid hoc sit unguentum, et quisnam unctionis modus, abunde satis libro priore tractavimus. Porro in hujus labiis atque doctrina tanta effusa est gratia, ut brevi tempore, ea quæ ab ipso denuntiata est, sanctimonia et pie- tate, omnem locum impleverit. Itaque jam nunc in omnibus gentibus apud eos qui doctrinam ipsius accipiunt, comprobata ejus prophetiæ, quæ nunc in manibus est, veritate, et regis et Dei gloriam adeptus est, et apud omne hominum genus Christus appellatur. Sunt autem ejus quoque p inimici manifesti, non modo qui prius exstiterant, sed etiam qui semper ipsius verbo adversantur, sive illi in hominibus, sive in efugientibus visum nostrum potestatibus sint, quos ille invisi- bili occultaque virtute ex omnibus gentibus auſe- rens et subvertens, omnis generis populos sìbi ipsi auscultantes effecit. Quæ vero in eodem psal- mo sequuntur : Myrrha, et gutta, et cassia a vestimentis tuis ", » et cætera deinceps, quæ dicuntur quasi de regina et filia, quæ paternam do- mum reliquerit, quæque et Christo, et regi, et Deo de quo dictum est, desponsata sit, Dominumque illum appellet : ad eam quæ de gentibus collecta est Ecclesiam, a patrio dæmonicoque errore aversam expur- gatamque, ac divini verbi communicatione connexam et compositam referri poterunt, ubi per otium accommodatam sibi interpretationem nacta fuerint. C Hebr. 111, Psal. XLIV, 9. 14. 10 Psal. civ, 15. 14 Isa. Lx1, 1.
«πνεῦμα κυρίου ἐπ’ ἐμέ, οὗ εἵνεκεν ἔχρισέν με», ὅθεν καὶ μᾶλλον ἁπάντων τῶν πώποτε παρ’ Ἑβραίοις σωματικώτερον χρισθέντων μόνος ἀνὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην Χριστὸς παρὰ τοῖς πᾶσιν βεβόηται, καὶ τῆς ἐξ αὐτοῦ Χριστιανῶν προσηγορίας τὴν σύμπασαν ἔπλησεν οἰκουμένην. ὅπως δὲ φαμὲν αὐτὸν κεχρῖσθαι καὶ τί τὸ χρῖσμα καὶ τίς ὁ τῆς χρίσεως τρόπος αὐτάρκως ἐν τῷ πρὸ τούτου συγγράμματι διειλήφαμεν. τούτου δὲ ἐν τοῖς χείλεσιν καὶ ἐν τῇ διδασκαλίᾳ τοσαύτη κατεχύθη χάρις, ὡς ἐν ὀλίγῳ πάντα τόπον ἐμπλῆσαι τῆς πρὸς αὐτοῦ καταγγελ[θ]είσης εὐσεβείας, ὥστε ἤδη ἐν πᾶσιν ἔθνεσιν παρὰ τοῖς τὴν διδασκαλίαν αὐτοῦ μετιοῦσιν, ἀκολούθως τῇ μετὰ χεῖρας προφητείᾳ, καὶ βασιλέως καὶ θεοῦ δόξαν περιβεβλῆσθαι καὶ παρὰ πᾶσιν ἀνθρώποις Χριστὸν ἀναγορεύεσθαι. πρόδηλοι δὲ καὶ οἱ ἐχθροί, οὐ μόνον οἱ πρὶν γεγονότες αὐτοῦ, ἀλλὰ καὶ οἱ ἀεὶ προσπολεμοῦντες αὐτοῦ τῷ λόγῳ, εἴτε ἐν ἀνθρώποις εἴτε καὶ ἐν ἀοράτοις δυνάμεσιν, οὓς ἀοράτῳ καὶ λεληθυίᾳ δυνάμει πάντοτε καθαιρῶν ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν παντοίους ἑαυτῷ λαοὺς ὑποχειρίους πεποίηται. τὰ δὲ ἑξῆς ἐν τῷ ψαλμῷ·
ΙΙ. - γειν · « Μέτοχοι γὰρ γεγόναμεν Χριστοῦ ; · περὶ ὧν Β εἴρηται· Μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου, καὶ ἐν ταῖς προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε. » Καὶ δὴ πεφηνότος διὰ τούτων σαφῶς τοῦ Χριστοῦ ἀγαπητοῦ, καὶ Θεοῦ, καὶ βασιλέως, ὥρα σε ζητεῖν, ὁ τηλικοῦτος πῶς ἐχ θροὺς ἔχειν λέγεται, καὶ τίνας, καὶ δι᾽ ἣν αἰτίαν, καθ' ὧν τὰ ἑαυτοῦ βέλη, καὶ τὴν ἑαυτοῦ ῥομφαίαν ἠκονή- σατο, ὅπως τε οὐ δι' ὁπλιτικῆς παρατάξεως, ἀλλ' ἕνεκεν ἀληθείας καὶ πραότητος καὶ δικαιοσύνης μύ ρίους υπηγάγετο ἑαυτῷ λαούς. Ζητοῦντας γὰρ ἀκριβῶς ταῦτα, καλῶς ἂν ἔχοι μεταφέρειν αὐτὰ ἐπὶ τὸν Σα τῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, ἀνατρέχοντα ἐπὶ τὰ διεξωδευμένα περὶ τῆς εἰς ἀνθρώ τους αὐτοῦ παρόδου, καθ᾽ ἦν τὰς ἐχθρὰς καὶ ἀοράτους δυνάμεις τῶν μοχθηρῶν καὶ λυμαντικῶν δαιμόνων, τῶν τε πονηρῶν καὶ ἀκαθάρτων πνευμάτων τροπω· σάμενος, μυρίους ὅσους ἑαυτῷ λαοὺς ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν συνεστήσατο· ὃν καὶ Χριστὸν ἀληθῆ προστ ήκοι ἂν τοῦ Θεοῦ ἐνθεῦθεν ἀναγορεύειν, οὐ κοινῷ μὲν ἐλαίῳ τῶν πάλαι συνήθως χρισθέντα οὔτε οὖν ἱστο ρεῖταί τι περὶ αὐτοῦ τοιοῦτον), κρείττονι δὲ καὶ ἐν θέῳ χρίσματι, παρ' ὅ δὴ καὶ διὰ Ἡσαΐου φησί· • Πνεῦμα Κυρίου ἐπ᾿ ἐμὲ, οὗ είνεκεν έχρισέ με. Οθεν καὶ μᾶλλον ἁπάντων τῶν πώποτε παρ' Εβραίοις σωματικώτερον χρισθέντων μόνος ἀνὰ πᾶσαν τὴν οἰ κουμένην Χριστὸς παρὰ τοῖς πᾶσι βεβόηται, καὶ τῆς ἐξ αὐτοῦ Χριστιανῶν προσηγορίας τὴν σύμπασαν έπλησεν οἰκουμένην. "Οπως δέ φαμεν αὐτὸν κεχρίσθαι, καὶ τί τὸ χρίσμα, καὶ τίς ὁ τῆς χρίσεως τρόπος, αυτ τάρκως ἐν τῷ πρὸ τούτου συγγράμματι διειλήφαμεν. Τούτου δὲ ἐν τοῖς χείλεσι καὶ ἐν τῇ διδασκαλία του σαύτη κατεχύθη χάρις, ὡς ἐν ὀλίγῳ πάντα τόπον ἐμε πλῆσαι τῆς πρὸς αὐτοῦ καταγγελθείσης εὐσεβείας· ὥστε ἤδη ἐν πᾶσιν ἔθνεσι, παρὰ τοῖς τὴν διδασκαλίαν αὐτοῦ μετιοῦσιν, ἀκολούθως τῇ μετὰ χεῖρας προς τ τείᾳ, καὶ βασιλέως καὶ Θεοῦ δόξαν περιβεβλῆσθαι, καὶ παρὰ πᾶσιν ἀνθρώποις Χριστὸν ἀναγορεύεσθαι. Πρόδη λοι δὲ καὶ οἱ ἐχθροί, οὐ μόνον οἱ πρὶν γεγονότες αὐτοῦ, ἀλλὰ καὶ οἱ ἀεὶ προσπολεμοῦντες αὐτοῦ τῷ λόγῳ, εἴτε ἐν ἀνθρώποις, εἴτε καὶ ἐν ἀοράτοις δυνάμεσιν, οὓς ἀοράτῳ καὶ λεληθυίᾳ δυνάμει πάντοτε καθαιρῶν ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν παντοίους ἑαυτῷ λαοὺς ὑπο- χειρίους πεποίηται. Τὰ δὲ ἑξῆς ἐν τῷ ψαλμῷ, • Σμύρνα, καὶ στακτὴ, καὶ κασσία ἀπὸ τῶν ἱματίων σου, ν τά τε ἐπὶ τούτοις, ὡς περὶ βασιλίδος δηλού- μενα καὶ θυγατρὸς τὸν πατρῷον οἶκον ἀπολιπούσης, καὶ τῷ προδηλωθέντι Χριστῷ, καὶ βασιλεῖ, καὶ Θεῷ νυμφευθείσης, Κύριόν τε αὐτὸν ἀναγορευούσης, ἐπὶ τὴν ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίαν, τὴν πατρώαν καὶ δαιμονι · κὴν ἀποστραφεῖσαν πλάνην, καθηραμένην τε, καὶ τῇ τοῦ θείου λόγου κοινωνίᾳ καθαρμοσαμένην, ἀναφέ ροιτ' ἂν τῆς προσηκούσης τυγχάνοντα κατὰ σχολὴν ἑρμηνείας. • EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. APOLOGETICA. nominantur, Christus appelletur. Participes vero A cjus quinam quaeso sint, nisi ii qui dicere possunt : • Participes enim facti sumus Christi *?, De quibus dictum est: Nolite tangere christos meos, et in prophetis meis nolite malignari 10. Item igitur cum in his plane Christus apparuerit, et dilectus, et Deus, et rex, tempus de illo ut quæramus, quo- modo, qui tam grandis sit, inimicos habere dicatur, et quosnam istos, et propter quam causam, adver- sus quos suas sagittas, suumque gladium exacuit, et quo pacto nullis armis instructa acie, sed pro- pter veritatem et mansuetudinem et justitiam, in- numerabiles sibi ipsi subegerit populos. Qui igitur hæc diligentius quærit, hunc oportet ea transferre ad Salvatorem ac Dominum nostrum Jesum, qui est Christus Dei, et ad ea recurrere quæ de illius ad homines adventu a nobis exposita sunt : ubi cum hostiles et visum nostrum effugientes flagitiosorum ac noxiorum damonum pravorumque atque impu- rorum spirituum potestates dare terga coegerit, per- quam innumerabiles sibi ipsi ex omnibus nationi- bus populos comparavit : quem inde etiam verum Dei Christum appellare conveniat, quippe qui non communi oleo, ut prisci consueverant, sit unctus (neque etiam tale quidquam de illo memoria pro- ditum est), sed praestantiori quodam divinoque umguento, ex quo utique etiam per Isaiam, sic ait : • Spiritus Domini super me, propter quod unxit me '. . Quocirca inter omnes potissimum, qui- cunque unquam apud Hebræos corporalius uncti sunt, solus in toto orbe terrarum apud universos Christi nomine celebratur, et Christianorum ab ipso deducta appellatione, totam quæ habitantur terram implevit : quodammodo autem illum nn- ctum esse dicamus, et quid hoc sit unguentum, et quisnam unctionis modus, abunde satis libro priore tractavimus. Porro in hujus labiis atque doctrina tanta effusa est gratia, ut brevi tempore, ea quæ ab ipso denuntiata est, sanctimonia et pie- tate, omnem locum impleverit. Itaque jam nunc in omnibus gentibus apud eos qui doctrinam ipsius accipiunt, comprobata ejus prophetiæ, quæ nunc in manibus est, veritate, et regis et Dei gloriam adeptus est, et apud omne hominum genus Christus appellatur. Sunt autem ejus quoque p inimici manifesti, non modo qui prius exstiterant, sed etiam qui semper ipsius verbo adversantur, sive illi in hominibus, sive in efugientibus visum nostrum potestatibus sint, quos ille invisi- bili occultaque virtute ex omnibus gentibus auſe- rens et subvertens, omnis generis populos sìbi ipsi auscultantes effecit. Quæ vero in eodem psal- mo sequuntur : Myrrha, et gutta, et cassia a vestimentis tuis ", » et cætera deinceps, quæ dicuntur quasi de regina et filia, quæ paternam do- mum reliquerit, quæque et Christo, et regi, et Deo de quo dictum est, desponsata sit, Dominumque illum appellet : ad eam quæ de gentibus collecta est Ecclesiam, a patrio dæmonicoque errore aversam expur- gatamque, ac divini verbi communicatione connexam et compositam referri poterunt, ubi per otium accommodatam sibi interpretationem nacta fuerint. C Hebr. 111, Psal. XLIV, 9. 14. 10 Psal. civ, 15. 14 Isa. Lx1, 1.
«σμύρνα καὶ στακτὴ καὶ κασσία ἀπὸ τῶν ἱματίων σου», τά τε ἐπὶ τούτοις, ὡς περὶ βασιλίδος δηλούμενα καὶ θυγατρὸς τὸν πατρῷον οἶκον ἀπολιπούσης καὶ τῷ προδηλωθέντι Χριστῷ καὶ βασιλεῖ καὶ θεῷ νυμφευθείσης κύριόν τε αὐτὸν ἀναγορευούσης, ἐπὶ τὴν ἐξ ἐθνῶν ἐκκλησίαν, τὴν πατρῴαν καὶ δαιμονικὴν ἀποστραφεῖσαν πλάνην, καθηραμένην τε καὶ τῇ τοῦ θείου λόγου κοινωνίᾳ καθαρμοσαμένην, ἀναφέροιτ’ ἄν, τῆς προσηκούσης τυγχάνοντα κατὰ σχολὴν ἑρμηνείας. [Ψαλμοῦ ρθ]. «Εἶπεν ὁ κύριος τῷ κυρίῳ μου, κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου. ῥάβδον δυνάμεως ἐξαποστελεῖ σοι κύριος ἐκ Σιών· καὶ κατακυριεύσεις ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου. μετὰ σοῦ ἡ ἀρχὴ ἐν ἡμέρᾳ τῆς δυνάμεώς σου, ἐν ταῖς λαμπρότησι τῶν ἁγίων σου· ἐκ γαστρὸς πρὸ ἑωσφόρου γεγέννηκά σε. ὤμοσεν κύριος καὶ οὐ μεταμεληθήσεται, σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ.
ΙΙ. - γειν · « Μέτοχοι γὰρ γεγόναμεν Χριστοῦ ; · περὶ ὧν Β εἴρηται· Μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου, καὶ ἐν ταῖς προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε. » Καὶ δὴ πεφηνότος διὰ τούτων σαφῶς τοῦ Χριστοῦ ἀγαπητοῦ, καὶ Θεοῦ, καὶ βασιλέως, ὥρα σε ζητεῖν, ὁ τηλικοῦτος πῶς ἐχ θροὺς ἔχειν λέγεται, καὶ τίνας, καὶ δι᾽ ἣν αἰτίαν, καθ' ὧν τὰ ἑαυτοῦ βέλη, καὶ τὴν ἑαυτοῦ ῥομφαίαν ἠκονή- σατο, ὅπως τε οὐ δι' ὁπλιτικῆς παρατάξεως, ἀλλ' ἕνεκεν ἀληθείας καὶ πραότητος καὶ δικαιοσύνης μύ ρίους υπηγάγετο ἑαυτῷ λαούς. Ζητοῦντας γὰρ ἀκριβῶς ταῦτα, καλῶς ἂν ἔχοι μεταφέρειν αὐτὰ ἐπὶ τὸν Σα τῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, ἀνατρέχοντα ἐπὶ τὰ διεξωδευμένα περὶ τῆς εἰς ἀνθρώ τους αὐτοῦ παρόδου, καθ᾽ ἦν τὰς ἐχθρὰς καὶ ἀοράτους δυνάμεις τῶν μοχθηρῶν καὶ λυμαντικῶν δαιμόνων, τῶν τε πονηρῶν καὶ ἀκαθάρτων πνευμάτων τροπω· σάμενος, μυρίους ὅσους ἑαυτῷ λαοὺς ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν συνεστήσατο· ὃν καὶ Χριστὸν ἀληθῆ προστ ήκοι ἂν τοῦ Θεοῦ ἐνθεῦθεν ἀναγορεύειν, οὐ κοινῷ μὲν ἐλαίῳ τῶν πάλαι συνήθως χρισθέντα οὔτε οὖν ἱστο ρεῖταί τι περὶ αὐτοῦ τοιοῦτον), κρείττονι δὲ καὶ ἐν θέῳ χρίσματι, παρ' ὅ δὴ καὶ διὰ Ἡσαΐου φησί· • Πνεῦμα Κυρίου ἐπ᾿ ἐμὲ, οὗ είνεκεν έχρισέ με. Οθεν καὶ μᾶλλον ἁπάντων τῶν πώποτε παρ' Εβραίοις σωματικώτερον χρισθέντων μόνος ἀνὰ πᾶσαν τὴν οἰ κουμένην Χριστὸς παρὰ τοῖς πᾶσι βεβόηται, καὶ τῆς ἐξ αὐτοῦ Χριστιανῶν προσηγορίας τὴν σύμπασαν έπλησεν οἰκουμένην. "Οπως δέ φαμεν αὐτὸν κεχρίσθαι, καὶ τί τὸ χρίσμα, καὶ τίς ὁ τῆς χρίσεως τρόπος, αυτ τάρκως ἐν τῷ πρὸ τούτου συγγράμματι διειλήφαμεν. Τούτου δὲ ἐν τοῖς χείλεσι καὶ ἐν τῇ διδασκαλία του σαύτη κατεχύθη χάρις, ὡς ἐν ὀλίγῳ πάντα τόπον ἐμε πλῆσαι τῆς πρὸς αὐτοῦ καταγγελθείσης εὐσεβείας· ὥστε ἤδη ἐν πᾶσιν ἔθνεσι, παρὰ τοῖς τὴν διδασκαλίαν αὐτοῦ μετιοῦσιν, ἀκολούθως τῇ μετὰ χεῖρας προς τ τείᾳ, καὶ βασιλέως καὶ Θεοῦ δόξαν περιβεβλῆσθαι, καὶ παρὰ πᾶσιν ἀνθρώποις Χριστὸν ἀναγορεύεσθαι. Πρόδη λοι δὲ καὶ οἱ ἐχθροί, οὐ μόνον οἱ πρὶν γεγονότες αὐτοῦ, ἀλλὰ καὶ οἱ ἀεὶ προσπολεμοῦντες αὐτοῦ τῷ λόγῳ, εἴτε ἐν ἀνθρώποις, εἴτε καὶ ἐν ἀοράτοις δυνάμεσιν, οὓς ἀοράτῳ καὶ λεληθυίᾳ δυνάμει πάντοτε καθαιρῶν ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν παντοίους ἑαυτῷ λαοὺς ὑπο- χειρίους πεποίηται. Τὰ δὲ ἑξῆς ἐν τῷ ψαλμῷ, • Σμύρνα, καὶ στακτὴ, καὶ κασσία ἀπὸ τῶν ἱματίων σου, ν τά τε ἐπὶ τούτοις, ὡς περὶ βασιλίδος δηλού- μενα καὶ θυγατρὸς τὸν πατρῷον οἶκον ἀπολιπούσης, καὶ τῷ προδηλωθέντι Χριστῷ, καὶ βασιλεῖ, καὶ Θεῷ νυμφευθείσης, Κύριόν τε αὐτὸν ἀναγορευούσης, ἐπὶ τὴν ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίαν, τὴν πατρώαν καὶ δαιμονι · κὴν ἀποστραφεῖσαν πλάνην, καθηραμένην τε, καὶ τῇ τοῦ θείου λόγου κοινωνίᾳ καθαρμοσαμένην, ἀναφέ ροιτ' ἂν τῆς προσηκούσης τυγχάνοντα κατὰ σχολὴν ἑρμηνείας. • EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. APOLOGETICA. nominantur, Christus appelletur. Participes vero A cjus quinam quaeso sint, nisi ii qui dicere possunt : • Participes enim facti sumus Christi *?, De quibus dictum est: Nolite tangere christos meos, et in prophetis meis nolite malignari 10. Item igitur cum in his plane Christus apparuerit, et dilectus, et Deus, et rex, tempus de illo ut quæramus, quo- modo, qui tam grandis sit, inimicos habere dicatur, et quosnam istos, et propter quam causam, adver- sus quos suas sagittas, suumque gladium exacuit, et quo pacto nullis armis instructa acie, sed pro- pter veritatem et mansuetudinem et justitiam, in- numerabiles sibi ipsi subegerit populos. Qui igitur hæc diligentius quærit, hunc oportet ea transferre ad Salvatorem ac Dominum nostrum Jesum, qui est Christus Dei, et ad ea recurrere quæ de illius ad homines adventu a nobis exposita sunt : ubi cum hostiles et visum nostrum effugientes flagitiosorum ac noxiorum damonum pravorumque atque impu- rorum spirituum potestates dare terga coegerit, per- quam innumerabiles sibi ipsi ex omnibus nationi- bus populos comparavit : quem inde etiam verum Dei Christum appellare conveniat, quippe qui non communi oleo, ut prisci consueverant, sit unctus (neque etiam tale quidquam de illo memoria pro- ditum est), sed praestantiori quodam divinoque umguento, ex quo utique etiam per Isaiam, sic ait : • Spiritus Domini super me, propter quod unxit me '. . Quocirca inter omnes potissimum, qui- cunque unquam apud Hebræos corporalius uncti sunt, solus in toto orbe terrarum apud universos Christi nomine celebratur, et Christianorum ab ipso deducta appellatione, totam quæ habitantur terram implevit : quodammodo autem illum nn- ctum esse dicamus, et quid hoc sit unguentum, et quisnam unctionis modus, abunde satis libro priore tractavimus. Porro in hujus labiis atque doctrina tanta effusa est gratia, ut brevi tempore, ea quæ ab ipso denuntiata est, sanctimonia et pie- tate, omnem locum impleverit. Itaque jam nunc in omnibus gentibus apud eos qui doctrinam ipsius accipiunt, comprobata ejus prophetiæ, quæ nunc in manibus est, veritate, et regis et Dei gloriam adeptus est, et apud omne hominum genus Christus appellatur. Sunt autem ejus quoque p inimici manifesti, non modo qui prius exstiterant, sed etiam qui semper ipsius verbo adversantur, sive illi in hominibus, sive in efugientibus visum nostrum potestatibus sint, quos ille invisi- bili occultaque virtute ex omnibus gentibus auſe- rens et subvertens, omnis generis populos sìbi ipsi auscultantes effecit. Quæ vero in eodem psal- mo sequuntur : Myrrha, et gutta, et cassia a vestimentis tuis ", » et cætera deinceps, quæ dicuntur quasi de regina et filia, quæ paternam do- mum reliquerit, quæque et Christo, et regi, et Deo de quo dictum est, desponsata sit, Dominumque illum appellet : ad eam quæ de gentibus collecta est Ecclesiam, a patrio dæmonicoque errore aversam expur- gatamque, ac divini verbi communicatione connexam et compositam referri poterunt, ubi per otium accommodatam sibi interpretationem nacta fuerint. C Hebr. 111, Psal. XLIV, 9. 14. 10 Psal. civ, 15. 14 Isa. Lx1, 1.
PG 22:361κύριος ἐκ δεξιῶν σου.» Τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν, τὸν «πρωτότοκον πάσης κτίσεως» θεοῦ λόγον, τὴν πρὸ αἰῶνος σοφίαν, τὴν ἀρχὴν τῶν ὁδῶν τοῦ θεοῦ, τὸ πρωτότοκον καὶ μονογενὲς τοῦ πατρὸς γέννημα, τὸν τῇ τοῦ Χριστοῦ τιμώμενον προσηγορίᾳ, καὶ ὁ παρὼν ψαλμὸς κύριον ἀποκαλεῖ, διδάσκων αὐτὸν εἶναι σύνθρονον ὁμοῦ καὶ υἱὸν τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ τε καὶ κυρίου τῶν ὅλων, αἰώνιόν τε τοῦ πατρὸς ἱερέα. πρῶτον δὴ οὖν ἐπιστήσεις, ὡς ἤδη τοῦτο δεύτερον, γέννημα θεοῦ, προσηγόρευται, καὶ ἐπεὶ θεοῦ γε πνεύματι τὰ τῆς προφητείας ἡμῖν εἰρῆσθαι πεπίστευται, ὅρα εἰ μὴ αὐτὸ δὴ τὸ ἐν τῷ προφήτῃ πνεῦμα ἅγιον ἑαυτοῦ κύριον δεύτερον μετὰ [τὸν] τῶν ὅλων ἀναγορεύει. «εἶπεν» γάρ, φησίν, «ὁ κύριος τῷ κυρίῳ μου, κάθου ἐκ δεξιῶν μου». τὸν πρῶτον κύριον, ὡς ἂν καθόλου τῶν ἁπάντων δεσπότην, Ἑβραῖοι ἀνεκφωνήτῳ προσρήσει τῇ διὰ τῶν τεσσάρων στοιχείων ἀνηγόρευον· τὸν δὲ δεύτερον οὐκέθ’ ὁμοίως, ἰδίως δ’ αὐτὸν κύριον ὠνόμαζον. εἰκότως οὖν ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν, αὐτὸς Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ, ἐρόμενός ποτε τοὺς Φαρισαίους «τί ὑμῖν περὶ τοῦ Χριστοῦ δοκεῖ, τίνος ἐστὶν υἱός;» εἰπόντων «τοῦ Δαβίδ», ἐπιλέγει·
ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ι. Ὣς ὁ αὐτὸς προφήτης καὶ ἐν ρθ' ψαλμῷ δύο Κυ- ρίους ἐμφανῶς ὁμολογεῖ· ἕνα τὸν πρῶτον καὶ ανωτάτω Θεὸν, δεύτερον, ὃν αὐτὸς ἑαυτοῦ ἀναγορεύει Κύριον. Καὶ ὡς γενέσθαι ὑπὸ τοῦ Θεοῦ πρὸ τῆς τοῦ κόσμου συστάσεως καὶ αὐτ τὸς τὸν δεύτερον Κύριον οἶδε, καὶ ὡς αἰώνιον τοῦ Πατρὸς ἱερέα, καὶ ὡς σύνθρονον τοῦ ἐπὶ πάν. των Θεοῦ, ὅμοια ἡμῖν περὶ τοῦ Χριστοῦ δοξάζων. • Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν που δῶν σου. Ράβδον δυνάμεως ἐξαποστελεῖ σοι Κύριος ἐκ Σιών, καὶ κατακυριεύσεις ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου. Μετὰ σοῦ ἡ ἀρχὴ ἐν ἡμέρᾳ τῆς δυνάμεώς σου, ἐν ταῖς λαμπρότησι τῶν ἁγίων σου. Ἐκ γαστρὸς πρὸ Εωσφόρου γεγέννηκά σε. Ωμοσε Κύριος, καὶ οὐ με αμεληθήσεται· Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. Κύριος ἐκ δεξιῶν σου. » Τον Σω τῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν, τὸν πρωτότοκον πάσης κτί σεως Θεοῦ Λόγον, τὴν πρὸ αἰῶνος σοφίαν, τὴν ἀρ χὴν τῶν ὁδῶν τοῦ Θεοῦ, τὸ πρωτότοκον καὶ μονογενές τοῦ Πατρὸς γέννημα, τὸν τῇ τοῦ Χριστοῦ τιμώμεν τον προσηγορίᾳ, καὶ ὁ παρών ψαλμὸς Κύριον ἀποκα- λεῖ, διδάσκων αὐτὸν εἶνα: σύνθρονον ὁμοῦ καὶ Υἱὸν τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ τε καὶ Κυρίου τῶν ὅλων, αἰώ γιόν τε τοῦ Πατρὸς ἱερέα. Πρῶτον δὴ οὖν ἐπίστησον, ὡς ἤδη τοῦτο δεύτερον γέννημα Θεοῦ προσηγόρευται, καὶ ἐπεὶ Θεοῦ γε πνεύματι τὰ τῆς προφητείας ἡμῖν εἰρῆσθαι πεπίστευται, ὅρα εἰ μὴ αὐτὸ δὴ τὸ ἐν τῷ προφήτῃ Πνεῦμα ἅγιον, ἑαυτοῦ Κύριον δεύτερον μετὰ τὸν τῶν ὅλων ἀναγορεύει· « Εἶπε ο γάρ, φησὶν, ι ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου · Κάθου ἐκ δεξιῶν μου. Τὸν πρῶτον Κύριον, ὡσὰν καθόλου τῶν ἁπάντων Δεσπότην, Ἑβραῖοι ἀνεκφωνήτῳ προσρήσει τῇ διὰ τῶν τεσσάρων στοιχείων ἀνηγόρευον· τὸν δὲ δεύτερον οὐκέθ' ὁμοίως, ἰδίως δ' αὐτὸν Κύριον ὠνόμαζον. Είν κάτως οὖν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν αὐτὸς Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ἐρόμενος ποτε τοὺς Φαρισαίους, • Τί ὑμῖν περὶ τοῦ Χριστοῦ δοκεῖ; τίνος ἐστὶν υἱός;» εἰπόντων, τοῦ Δαβίδ, ἐπιλέγει, « Πῶς οὖν Δαβὶδ ἐν πνεύματι Κύριον αὐτὸν καλεῖ, λέγων, Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθου ἐκ δεξιῶν μου ; » μονονουχί ἑρμηνεύων τὴν λέξιν, ὡς οὐ μόνον τοῦ Δαβὶδ Κύριον αὐτὸν ἀναγορεύουσαν, ἀλλὰ γὰρ καὶ τοῦ ἐν τῷ προ- φήτῃ πνεύματος. Εἰ δὲ τὸ πνεῦμα τὸ προφητικὸν (τοῦτο δὴ ἡμῖν εἶναι πεπίστευται τὸ ἅγιον Πνεῦμα) ὁμολογεῖ τοῦτον εἶναι Κύριον, όν σύνθρονον εἶναι τοῦ Πατρὸς ἐκδιδάσκει, καὶ οὐκ ἀπολύτως, ἀλλὰ καὶ ἑαυ τοῦ Κύριον, κατὰ πολὺ πλέον καὶ μᾶλλον τοῦτ᾽ ἂν εἴποιεν αἱ μετὰ τὸ ἅγιον Πνεῦμα λογικαί δυνάμεις, ή τε σύμπασα ὁρωμένη τε ἐν σώμασι, καὶ ἐν ἀσωμάτοις ἑστῶτα δημιουργία, ἧς ἁπάσης εἰκότως ἂν καταδει χθείη Κύριος ὁ μόνος τοῦ Πατρὸς σύνθρονος, δι' οὗ τὰ σύμπαντα ἐγένετο, ὅτι δὴ, κατὰ τὸν θαυμάσιον ἀπό στολον, ὁ ἐν αὐτῷ ἐκτίσθη τὰ πάντα, τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, εἴτε ὁρατὰ εἴτε ἀόρατα.» Μόνον γοῦν εἰκὸς αὐτὸν τῆς τοῦ Πατρὸς ὁμοιώσεως ἔχειν τὸ κῦρος, ὡσὰν καὶ μόνον σύνθρονον τοῦ Πα- τρὸς ἀναδεδειγμένον. Πρόδηλον οὖν, ὅτι οὐδενὶ τῶν γεννητῶν θέμις. τῶν δεξιῶν λαχεῖν τῆς παντοκρατο- ο DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. A B D C CAPUT III. Quod idem Propheta etiam in cıx psalmo bis Domi- num evidenter confitetur : semel, cum de eo lo- quitur qui et Deus et Pater est; iterum cum de eo quem ipse suum nuncupat Dominum. Et quod hunc Dominum ipse quoque novit genitum esse ante mundi constitutionem, et quod æternum Patris sacerdo- tem, el supremi Dei consessorem, similem utique opinionem in hoc nostræ fideide Christo pra se ferens. se- ‹ Dixit Dominus Domino meo, Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pe- dum tuorum. Virgam virtutis emittet tibi Domi- nus ex Sion, et dominaberis in medio inimicorum tuorum. Tecum principium in die virtutis tuæ, in splendoribus sanctorum tuorum. Ex utero ante Luciferum genui te. Juravit Dominus et non pœ- nitebit eum: Tu es sacerdos in æternum, cundum ordinem Melchisedec. Dominus a dextris tuis 's, Salvatorem ac Dominum nostrum, ipsum primogenitum omnis creaturæ Dei Verbum, sapien- tiam quæ est ante ævum, initium viarum Dei, primogenitum et unicum Patris germen, eum qui Christi appellatione honoratur, præsens quo- que psalmus Dominum vocat, docelque eum esse consessorem simul et Filium supremi Dei, rerum- que omnium Domini, æternumque Patris sacerdo- tem. Primum ergo sic habeto, quemadmodunι progenies illa secunda Dei nominata est, et quo- niam divino quoque spiritu illa prophetiæ verba fidei nostræ commissa sunt; vide num et ille Spi- ritus sanctus in propheta, suimet ipsius Dominum secundum post eum qui Dominus est universorum vocet. ‹ Dixit › enim, inquit, • Dominus Domino meo, Sede a dextris. » Sicuti rerum etiam univer- sim omnium Dominum, Hebræi inenarrabili et ex quatuor elementis composita dictione vocaverunt ; nec jam amplius eum simili ratione secundum, sed proprie Dominum appellaverunt. Merito igitur Salvator ac Dominus noster ipse Jesus qui Chri- stus est Dei, interrogans aliquando Pharisæos, • Quid vobis videtur de Christo? cujus est fi- lius ?, cum respondissent, Davidis, subdit, • Quomodo igitur David in spiritu Dominum eum vocat, dicens, Dixit Dominus Domino meo : Sede a dextris meis.18 ? » propemodum interpretans di- çtionem, quæ non modo Davidis, verum etiam spiritus in propheta exsistentis, Dominum appel- lat. Si vero spiritum illum propheticum, illum certe, qui fide nostra creditus est Spiritum san- ctum, annuit esse Dominum, quem consessorem Patris esse profitetur, nec absolute, verum sui ip- sius Dominum secundum id quod ut plurimum et magis dicerent rationales facultates post Spiritum sanctum, atque omne opificium aspectabile cor- poreis et incorporeis constans, cujus totius jure merito demonstraretur Dominus unus Patris con- sessor, per quem cuncta facta sunt ; quia nimirum secundum admirabilem Apostolum, in ipso creata Psal, cix. 1-3. * Matth. xxi, 42. ** ibid. 43, 44. PATROL. GR. XXII. .
«πῶς οὖν Δαβὶδ ἐν πνεύματι κύριον αὐτὸν καλεῖ λέγων· εἶπεν ὁ κύριος τῷ κυρίῳ μου, κάθου ἐκ δεξιῶν μου;» μονονουχὶ ἑρμηνεύων τὴν λέξιν, ὡς οὐ μόνον τοῦ Δαβὶδ κύριον αὐτὸν ἀναγορεύουσαν, ἀλλὰ γὰρ καὶ τοῦ ἐν τῷ προφήτῃ πνεύματος. εἰ δὲ τὸ πνεύμα τὸ προφητικόν, τοῦτο δ’ ἡμῖν εἶναι πεπίστευται τὸ ἅγιον πνεῦμα, ὁμολογεῖ τοῦτον εἶναι κύριον, ὃν σύνθρονον εἶναι τοῦ πατρὸς ἐκδιδάσκει, καὶ οὐκ ἀπολύτως γε, ἀλλὰ καὶ ἑαυτοῦ κύριον, κατὰ πολὺ πλέον καὶ μᾶλλον τοῦτ’ ἂν εἴποιεν αἱ μετὰ τὸ ἅγιον πνεῦμα λογικαὶ δυνάμεις, ἥ τε σύμπασα ὁρωμένη τε ἐν σώμασιν καὶ ἐν ἀσωμάτοις ἑστῶσα δημιουργία, ἧς ἁπάσης εἰκότως ἂν καταδειχθείη κύριος ὁ μόνος τοῦ πατρὸς σύνθρονος, δι’ οὗ τὰ σύμπαντα ἐγένετο, ὅτι δὴ κατὰ τὸν θαυμάσιον ἀπόστολον «ἐν αὐτῷ ἐκτίσθη τὰ πάντα τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, εἴτε ὁρατὰ εἴτε ἀόρατα». μόνον γοῦν εἰκὸς αὐτὸν τῆς τοῦ πατρὸς ὁμοιώσεως ἔχειν τὸ κῦρος, ὡς ἂν καὶ μόνον σύνθρονον τοῦ πατρὸς ἀναδεδειγμένον. πρόδηλον οὖν ὅτι οὐδενὶ τῶν γενητῶν θέμις τῶν δεξιῶν λαχεῖν τῆς παντοκρατορικῆς ἀρχῆς τε καὶ βασιλείας, εἰ μὴ ἄρα ἑνὶ μόνῳ τῷ διὰ τῶν προκειμένων ποικίλως θεολογουμένῳ.
ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ι. Ὣς ὁ αὐτὸς προφήτης καὶ ἐν ρθ' ψαλμῷ δύο Κυ- ρίους ἐμφανῶς ὁμολογεῖ· ἕνα τὸν πρῶτον καὶ ανωτάτω Θεὸν, δεύτερον, ὃν αὐτὸς ἑαυτοῦ ἀναγορεύει Κύριον. Καὶ ὡς γενέσθαι ὑπὸ τοῦ Θεοῦ πρὸ τῆς τοῦ κόσμου συστάσεως καὶ αὐτ τὸς τὸν δεύτερον Κύριον οἶδε, καὶ ὡς αἰώνιον τοῦ Πατρὸς ἱερέα, καὶ ὡς σύνθρονον τοῦ ἐπὶ πάν. των Θεοῦ, ὅμοια ἡμῖν περὶ τοῦ Χριστοῦ δοξάζων. • Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν που δῶν σου. Ράβδον δυνάμεως ἐξαποστελεῖ σοι Κύριος ἐκ Σιών, καὶ κατακυριεύσεις ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου. Μετὰ σοῦ ἡ ἀρχὴ ἐν ἡμέρᾳ τῆς δυνάμεώς σου, ἐν ταῖς λαμπρότησι τῶν ἁγίων σου. Ἐκ γαστρὸς πρὸ Εωσφόρου γεγέννηκά σε. Ωμοσε Κύριος, καὶ οὐ με αμεληθήσεται· Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. Κύριος ἐκ δεξιῶν σου. » Τον Σω τῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν, τὸν πρωτότοκον πάσης κτί σεως Θεοῦ Λόγον, τὴν πρὸ αἰῶνος σοφίαν, τὴν ἀρ χὴν τῶν ὁδῶν τοῦ Θεοῦ, τὸ πρωτότοκον καὶ μονογενές τοῦ Πατρὸς γέννημα, τὸν τῇ τοῦ Χριστοῦ τιμώμεν τον προσηγορίᾳ, καὶ ὁ παρών ψαλμὸς Κύριον ἀποκα- λεῖ, διδάσκων αὐτὸν εἶνα: σύνθρονον ὁμοῦ καὶ Υἱὸν τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ τε καὶ Κυρίου τῶν ὅλων, αἰώ γιόν τε τοῦ Πατρὸς ἱερέα. Πρῶτον δὴ οὖν ἐπίστησον, ὡς ἤδη τοῦτο δεύτερον γέννημα Θεοῦ προσηγόρευται, καὶ ἐπεὶ Θεοῦ γε πνεύματι τὰ τῆς προφητείας ἡμῖν εἰρῆσθαι πεπίστευται, ὅρα εἰ μὴ αὐτὸ δὴ τὸ ἐν τῷ προφήτῃ Πνεῦμα ἅγιον, ἑαυτοῦ Κύριον δεύτερον μετὰ τὸν τῶν ὅλων ἀναγορεύει· « Εἶπε ο γάρ, φησὶν, ι ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου · Κάθου ἐκ δεξιῶν μου. Τὸν πρῶτον Κύριον, ὡσὰν καθόλου τῶν ἁπάντων Δεσπότην, Ἑβραῖοι ἀνεκφωνήτῳ προσρήσει τῇ διὰ τῶν τεσσάρων στοιχείων ἀνηγόρευον· τὸν δὲ δεύτερον οὐκέθ' ὁμοίως, ἰδίως δ' αὐτὸν Κύριον ὠνόμαζον. Είν κάτως οὖν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν αὐτὸς Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ἐρόμενος ποτε τοὺς Φαρισαίους, • Τί ὑμῖν περὶ τοῦ Χριστοῦ δοκεῖ; τίνος ἐστὶν υἱός;» εἰπόντων, τοῦ Δαβίδ, ἐπιλέγει, « Πῶς οὖν Δαβὶδ ἐν πνεύματι Κύριον αὐτὸν καλεῖ, λέγων, Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθου ἐκ δεξιῶν μου ; » μονονουχί ἑρμηνεύων τὴν λέξιν, ὡς οὐ μόνον τοῦ Δαβὶδ Κύριον αὐτὸν ἀναγορεύουσαν, ἀλλὰ γὰρ καὶ τοῦ ἐν τῷ προ- φήτῃ πνεύματος. Εἰ δὲ τὸ πνεῦμα τὸ προφητικὸν (τοῦτο δὴ ἡμῖν εἶναι πεπίστευται τὸ ἅγιον Πνεῦμα) ὁμολογεῖ τοῦτον εἶναι Κύριον, όν σύνθρονον εἶναι τοῦ Πατρὸς ἐκδιδάσκει, καὶ οὐκ ἀπολύτως, ἀλλὰ καὶ ἑαυ τοῦ Κύριον, κατὰ πολὺ πλέον καὶ μᾶλλον τοῦτ᾽ ἂν εἴποιεν αἱ μετὰ τὸ ἅγιον Πνεῦμα λογικαί δυνάμεις, ή τε σύμπασα ὁρωμένη τε ἐν σώμασι, καὶ ἐν ἀσωμάτοις ἑστῶτα δημιουργία, ἧς ἁπάσης εἰκότως ἂν καταδει χθείη Κύριος ὁ μόνος τοῦ Πατρὸς σύνθρονος, δι' οὗ τὰ σύμπαντα ἐγένετο, ὅτι δὴ, κατὰ τὸν θαυμάσιον ἀπό στολον, ὁ ἐν αὐτῷ ἐκτίσθη τὰ πάντα, τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, εἴτε ὁρατὰ εἴτε ἀόρατα.» Μόνον γοῦν εἰκὸς αὐτὸν τῆς τοῦ Πατρὸς ὁμοιώσεως ἔχειν τὸ κῦρος, ὡσὰν καὶ μόνον σύνθρονον τοῦ Πα- τρὸς ἀναδεδειγμένον. Πρόδηλον οὖν, ὅτι οὐδενὶ τῶν γεννητῶν θέμις. τῶν δεξιῶν λαχεῖν τῆς παντοκρατο- ο DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. A B D C CAPUT III. Quod idem Propheta etiam in cıx psalmo bis Domi- num evidenter confitetur : semel, cum de eo lo- quitur qui et Deus et Pater est; iterum cum de eo quem ipse suum nuncupat Dominum. Et quod hunc Dominum ipse quoque novit genitum esse ante mundi constitutionem, et quod æternum Patris sacerdo- tem, el supremi Dei consessorem, similem utique opinionem in hoc nostræ fideide Christo pra se ferens. se- ‹ Dixit Dominus Domino meo, Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pe- dum tuorum. Virgam virtutis emittet tibi Domi- nus ex Sion, et dominaberis in medio inimicorum tuorum. Tecum principium in die virtutis tuæ, in splendoribus sanctorum tuorum. Ex utero ante Luciferum genui te. Juravit Dominus et non pœ- nitebit eum: Tu es sacerdos in æternum, cundum ordinem Melchisedec. Dominus a dextris tuis 's, Salvatorem ac Dominum nostrum, ipsum primogenitum omnis creaturæ Dei Verbum, sapien- tiam quæ est ante ævum, initium viarum Dei, primogenitum et unicum Patris germen, eum qui Christi appellatione honoratur, præsens quo- que psalmus Dominum vocat, docelque eum esse consessorem simul et Filium supremi Dei, rerum- que omnium Domini, æternumque Patris sacerdo- tem. Primum ergo sic habeto, quemadmodunι progenies illa secunda Dei nominata est, et quo- niam divino quoque spiritu illa prophetiæ verba fidei nostræ commissa sunt; vide num et ille Spi- ritus sanctus in propheta, suimet ipsius Dominum secundum post eum qui Dominus est universorum vocet. ‹ Dixit › enim, inquit, • Dominus Domino meo, Sede a dextris. » Sicuti rerum etiam univer- sim omnium Dominum, Hebræi inenarrabili et ex quatuor elementis composita dictione vocaverunt ; nec jam amplius eum simili ratione secundum, sed proprie Dominum appellaverunt. Merito igitur Salvator ac Dominus noster ipse Jesus qui Chri- stus est Dei, interrogans aliquando Pharisæos, • Quid vobis videtur de Christo? cujus est fi- lius ?, cum respondissent, Davidis, subdit, • Quomodo igitur David in spiritu Dominum eum vocat, dicens, Dixit Dominus Domino meo : Sede a dextris meis.18 ? » propemodum interpretans di- çtionem, quæ non modo Davidis, verum etiam spiritus in propheta exsistentis, Dominum appel- lat. Si vero spiritum illum propheticum, illum certe, qui fide nostra creditus est Spiritum san- ctum, annuit esse Dominum, quem consessorem Patris esse profitetur, nec absolute, verum sui ip- sius Dominum secundum id quod ut plurimum et magis dicerent rationales facultates post Spiritum sanctum, atque omne opificium aspectabile cor- poreis et incorporeis constans, cujus totius jure merito demonstraretur Dominus unus Patris con- sessor, per quem cuncta facta sunt ; quia nimirum secundum admirabilem Apostolum, in ipso creata Psal, cix. 1-3. * Matth. xxi, 42. ** ibid. 43, 44. PATROL. GR. XXII. .
Ἐπίστησον οὖν ὡς πρὸς ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν ὁ ἀνωτάτω καὶ ἐπὶ πάντων κύριος καὶ τὴν «κάθου ἐκ δεξιῶν μου» δωρεῖται φωνὴν καὶ τὴν «πρὸ ἑωσφόρου γεγέννηκά σε», μεθ’ ὅρκου δὲ διαβεβαιώσεως ἄσειστον καὶ ἀπαράβατον αὐτῷ τὴν τιμὴν τῆς εἰς ἄπειρον αἰῶνα διαρκοῦς ἱερωσύνης παραδίδωσιν· «ὤμοσεν κύριος καὶ οὐ μεταμεληθήσεται, σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα». τίς δ’ ἂν ἐπινοοῖτο, οὔτι δὴ θνητὸς ἀνήρ, ἀλλ’ οὐδέ [τις] τῆς ἀγγελικῆς φύσεως, ὑπὸ θεοῦ μὲν γεγενημένος εἰς αἰῶνα δὲ ἱερωμένος, ἢ μόνος ὁ καὶ ἐν τοῖς πρόσθεν εἰπὼν «κύριος ἔκτισέν με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ εἰς ἔργα αὐτοῦ, πρὸ τοῦ αἰῶνος ἐθεμελίωσέν με ἐν ἀρχῇ, πρὸ τοῦ ὄρη ἑδρασθῆναι, πρὸ δὲ πάντων βουνῶν γεννᾷ με»; καὶ πρόσσχες δέ, ἐπιμελῶς τὸν νοῦν ἐπιστήσας, τῷ τε παρόντι ψαλμῷ καὶ ταῖς ἐν τῷ πρὸ τούτου παρατεθείσαις φωναῖς. ἐν μὲν γὰρ τούτῳ ὁ ἀνωτάτω θεὸς σύνθρονον τὸν δεύτερον καὶ ἡμῶν κύριον ἑαυτοῦ καθίστησι, λέγων «κάθου ἐκ δεξιῶν μου», ἐν δὲ τῷ πρὸ τούτου τὸν θρόνον εἰς αἰῶνα αἰῶνος διαμένειν ὁ λόγος ἔφησεν, ὁμοῦ θεὸν αὐτὸν ἀναγορεύων δι’ ὧν φησιν· «ὁ θρόνος σου ὁ θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος».
ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ι. Ὣς ὁ αὐτὸς προφήτης καὶ ἐν ρθ' ψαλμῷ δύο Κυ- ρίους ἐμφανῶς ὁμολογεῖ· ἕνα τὸν πρῶτον καὶ ανωτάτω Θεὸν, δεύτερον, ὃν αὐτὸς ἑαυτοῦ ἀναγορεύει Κύριον. Καὶ ὡς γενέσθαι ὑπὸ τοῦ Θεοῦ πρὸ τῆς τοῦ κόσμου συστάσεως καὶ αὐτ τὸς τὸν δεύτερον Κύριον οἶδε, καὶ ὡς αἰώνιον τοῦ Πατρὸς ἱερέα, καὶ ὡς σύνθρονον τοῦ ἐπὶ πάν. των Θεοῦ, ὅμοια ἡμῖν περὶ τοῦ Χριστοῦ δοξάζων. • Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν που δῶν σου. Ράβδον δυνάμεως ἐξαποστελεῖ σοι Κύριος ἐκ Σιών, καὶ κατακυριεύσεις ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου. Μετὰ σοῦ ἡ ἀρχὴ ἐν ἡμέρᾳ τῆς δυνάμεώς σου, ἐν ταῖς λαμπρότησι τῶν ἁγίων σου. Ἐκ γαστρὸς πρὸ Εωσφόρου γεγέννηκά σε. Ωμοσε Κύριος, καὶ οὐ με αμεληθήσεται· Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. Κύριος ἐκ δεξιῶν σου. » Τον Σω τῆρα καὶ Κύριον ἡμῶν, τὸν πρωτότοκον πάσης κτί σεως Θεοῦ Λόγον, τὴν πρὸ αἰῶνος σοφίαν, τὴν ἀρ χὴν τῶν ὁδῶν τοῦ Θεοῦ, τὸ πρωτότοκον καὶ μονογενές τοῦ Πατρὸς γέννημα, τὸν τῇ τοῦ Χριστοῦ τιμώμεν τον προσηγορίᾳ, καὶ ὁ παρών ψαλμὸς Κύριον ἀποκα- λεῖ, διδάσκων αὐτὸν εἶνα: σύνθρονον ὁμοῦ καὶ Υἱὸν τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ τε καὶ Κυρίου τῶν ὅλων, αἰώ γιόν τε τοῦ Πατρὸς ἱερέα. Πρῶτον δὴ οὖν ἐπίστησον, ὡς ἤδη τοῦτο δεύτερον γέννημα Θεοῦ προσηγόρευται, καὶ ἐπεὶ Θεοῦ γε πνεύματι τὰ τῆς προφητείας ἡμῖν εἰρῆσθαι πεπίστευται, ὅρα εἰ μὴ αὐτὸ δὴ τὸ ἐν τῷ προφήτῃ Πνεῦμα ἅγιον, ἑαυτοῦ Κύριον δεύτερον μετὰ τὸν τῶν ὅλων ἀναγορεύει· « Εἶπε ο γάρ, φησὶν, ι ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου · Κάθου ἐκ δεξιῶν μου. Τὸν πρῶτον Κύριον, ὡσὰν καθόλου τῶν ἁπάντων Δεσπότην, Ἑβραῖοι ἀνεκφωνήτῳ προσρήσει τῇ διὰ τῶν τεσσάρων στοιχείων ἀνηγόρευον· τὸν δὲ δεύτερον οὐκέθ' ὁμοίως, ἰδίως δ' αὐτὸν Κύριον ὠνόμαζον. Είν κάτως οὖν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν αὐτὸς Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ἐρόμενος ποτε τοὺς Φαρισαίους, • Τί ὑμῖν περὶ τοῦ Χριστοῦ δοκεῖ; τίνος ἐστὶν υἱός;» εἰπόντων, τοῦ Δαβίδ, ἐπιλέγει, « Πῶς οὖν Δαβὶδ ἐν πνεύματι Κύριον αὐτὸν καλεῖ, λέγων, Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθου ἐκ δεξιῶν μου ; » μονονουχί ἑρμηνεύων τὴν λέξιν, ὡς οὐ μόνον τοῦ Δαβὶδ Κύριον αὐτὸν ἀναγορεύουσαν, ἀλλὰ γὰρ καὶ τοῦ ἐν τῷ προ- φήτῃ πνεύματος. Εἰ δὲ τὸ πνεῦμα τὸ προφητικὸν (τοῦτο δὴ ἡμῖν εἶναι πεπίστευται τὸ ἅγιον Πνεῦμα) ὁμολογεῖ τοῦτον εἶναι Κύριον, όν σύνθρονον εἶναι τοῦ Πατρὸς ἐκδιδάσκει, καὶ οὐκ ἀπολύτως, ἀλλὰ καὶ ἑαυ τοῦ Κύριον, κατὰ πολὺ πλέον καὶ μᾶλλον τοῦτ᾽ ἂν εἴποιεν αἱ μετὰ τὸ ἅγιον Πνεῦμα λογικαί δυνάμεις, ή τε σύμπασα ὁρωμένη τε ἐν σώμασι, καὶ ἐν ἀσωμάτοις ἑστῶτα δημιουργία, ἧς ἁπάσης εἰκότως ἂν καταδει χθείη Κύριος ὁ μόνος τοῦ Πατρὸς σύνθρονος, δι' οὗ τὰ σύμπαντα ἐγένετο, ὅτι δὴ, κατὰ τὸν θαυμάσιον ἀπό στολον, ὁ ἐν αὐτῷ ἐκτίσθη τὰ πάντα, τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, εἴτε ὁρατὰ εἴτε ἀόρατα.» Μόνον γοῦν εἰκὸς αὐτὸν τῆς τοῦ Πατρὸς ὁμοιώσεως ἔχειν τὸ κῦρος, ὡσὰν καὶ μόνον σύνθρονον τοῦ Πα- τρὸς ἀναδεδειγμένον. Πρόδηλον οὖν, ὅτι οὐδενὶ τῶν γεννητῶν θέμις. τῶν δεξιῶν λαχεῖν τῆς παντοκρατο- ο DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. A B D C CAPUT III. Quod idem Propheta etiam in cıx psalmo bis Domi- num evidenter confitetur : semel, cum de eo lo- quitur qui et Deus et Pater est; iterum cum de eo quem ipse suum nuncupat Dominum. Et quod hunc Dominum ipse quoque novit genitum esse ante mundi constitutionem, et quod æternum Patris sacerdo- tem, el supremi Dei consessorem, similem utique opinionem in hoc nostræ fideide Christo pra se ferens. se- ‹ Dixit Dominus Domino meo, Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pe- dum tuorum. Virgam virtutis emittet tibi Domi- nus ex Sion, et dominaberis in medio inimicorum tuorum. Tecum principium in die virtutis tuæ, in splendoribus sanctorum tuorum. Ex utero ante Luciferum genui te. Juravit Dominus et non pœ- nitebit eum: Tu es sacerdos in æternum, cundum ordinem Melchisedec. Dominus a dextris tuis 's, Salvatorem ac Dominum nostrum, ipsum primogenitum omnis creaturæ Dei Verbum, sapien- tiam quæ est ante ævum, initium viarum Dei, primogenitum et unicum Patris germen, eum qui Christi appellatione honoratur, præsens quo- que psalmus Dominum vocat, docelque eum esse consessorem simul et Filium supremi Dei, rerum- que omnium Domini, æternumque Patris sacerdo- tem. Primum ergo sic habeto, quemadmodunι progenies illa secunda Dei nominata est, et quo- niam divino quoque spiritu illa prophetiæ verba fidei nostræ commissa sunt; vide num et ille Spi- ritus sanctus in propheta, suimet ipsius Dominum secundum post eum qui Dominus est universorum vocet. ‹ Dixit › enim, inquit, • Dominus Domino meo, Sede a dextris. » Sicuti rerum etiam univer- sim omnium Dominum, Hebræi inenarrabili et ex quatuor elementis composita dictione vocaverunt ; nec jam amplius eum simili ratione secundum, sed proprie Dominum appellaverunt. Merito igitur Salvator ac Dominus noster ipse Jesus qui Chri- stus est Dei, interrogans aliquando Pharisæos, • Quid vobis videtur de Christo? cujus est fi- lius ?, cum respondissent, Davidis, subdit, • Quomodo igitur David in spiritu Dominum eum vocat, dicens, Dixit Dominus Domino meo : Sede a dextris meis.18 ? » propemodum interpretans di- çtionem, quæ non modo Davidis, verum etiam spiritus in propheta exsistentis, Dominum appel- lat. Si vero spiritum illum propheticum, illum certe, qui fide nostra creditus est Spiritum san- ctum, annuit esse Dominum, quem consessorem Patris esse profitetur, nec absolute, verum sui ip- sius Dominum secundum id quod ut plurimum et magis dicerent rationales facultates post Spiritum sanctum, atque omne opificium aspectabile cor- poreis et incorporeis constans, cujus totius jure merito demonstraretur Dominus unus Patris con- sessor, per quem cuncta facta sunt ; quia nimirum secundum admirabilem Apostolum, in ipso creata Psal, cix. 1-3. * Matth. xxi, 42. ** ibid. 43, 44. PATROL. GR. XXII. .
PG 22:363πάλιν ἐν μὲν τῷ μετὰ χεῖρας «ῥάβδον», φησίν, «δυνάμεως ἐξαποστελεῖ σοι κύριος ἐκ Σιών», ἐν δὲ ἐκείνῳ «ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου». καὶ αὖθις ὁ μὲν παρών φησιν· «κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου, καὶ κατακυριεύσεις ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου», ὁ δὲ πρόσθεν· «τὰ βέλη σου ἠκονημένα, δυνατέ, ἐν καρδίᾳ τῶν ἐχθρῶν τοῦ βασιλέως». οὐκοῦν καὶ τὰ περὶ τῶν ἐχθρῶν τοῦ δηλουμένου ἐν ἀμφοτέροις συνᾴδει. τίς δῆτα οὖν ὀφθαλμοῖς ὁρῶν ἐν μέσαις ταῖς πόλεσιν ἔν τε κώμαις καὶ χώραις καθ’ ὅλης τε τῆς οἰκουμένης ἀνθούσας τὰς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐκκλησίας τούς τε πρὸς αὐτοῦ κυριευομένους λαούς, καὶ μυρίανδρα πλήθη τῶν αὐτῷ καθωσιωμένων πανταχόθεν ὑπὸ τῶν ὁρωμένων τε ἐν ἀνθρώποις ἀοράτων τε καὶ ἀφανῶν ἐχθρῶν καὶ πολεμίων τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας κυκλούμενα, οὐκ ἂν θαυμάσειεν τὸν παρόντα χρησμὸν εἰς πρόσωπον ἀναφωνηθέντα τοῦ θεσπιζομένου τὸ «κατακυρίευε ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου».
Α ρικῆς ἀρχῆς τε καὶ βασιλείας, εἰ μὴ ἄρα ἐνὶ μόνῳ τῷ διὰ τῶν προκειμένων ποικίλως θεολογουμένη. Ἐπίστησον οὖν, ὡς πρὸς ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν ὁ ἀνω- τάτω καὶ ἐπὶ πάντων Κύριος καὶ τὴν, ο Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, » δωρεῖται φωνὴν, καὶ τὴν, « Πρὸ Ἑωσ φόρου γενέννηκά σε. • Μεθ᾽ ὅρκου δὲ διαβεβαιώ σεως, ἄσειστον καὶ ἀπαράβατον αὐτῷ τὴν τιμὴν τῆς εἰς ἄπειρον αἰῶνα διαρκούς ἱερωσύνης παραδίδωσιν· • Ωμοσε Κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται· Σὺ ἱερεὺς εἰς αἰῶνα. › Τίς δ' ἂν ἐπινοοῖτο ; οὔτι δὴ θνητὸς ἀνὴρ, ἀλλὰ οὐδὲ τῆς ἀγγελικῆς φύσεως, ὑπὸ Θεοῦ μὲν γεν γεννημένος, εἰς αἰῶνα δὲ ἱερωμένος, ὁ καὶ ἐν τοῖς πρόσθεν εἰπών· ο Κύριος ἔκτισέ με ἀρχὴν ὁδῶν αὐ τοῦ εἰς ἔργα αὐτοῦ. Πρὸ τοῦ αἰῶνος ἐθεμελίωσέ με, ἐν ἀρχῇ πρὸ τοῦ ὄρη ἐδρασθῆναι, πρὸ δὲ πάντων Β βουνῶν γεννᾷ με. › Καὶ πρόσχες δὲ ἐπιμελῶς τὸν νοῦν, ἐπιστήσας τῷ τε παρόντι ψαλμῷ, καὶ ταῖς ἐν τῷ πρὸ τούτου παρατεθείσαις φωναῖς. Ἐν μὲν γὰρ τούτῳ ὁ ἀνωτάτω Θεὸς σύνθρονον τὸν δεύτερον, καὶ ἡμῶν Κύριον, ἑαυτοῦ καθίστησι, λέγων· « Κάθου ἐκ δεξιῶν μου· › ἐν δὲ τῷ πρὸ τούτου τὸν θρόνον εἰς αἰῶνα αἰῶνος διαμένειν, ὁ λόγος ἔφησεν, ὁμοῦ Θεὸν αὐτὸν ἀναγορεύων δι' ὧν φησιν· . Ο θρόνος σου, Θεός, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. » Πάλιν ἐν μὲν τῷ μετὰ χεῖρας, « Ράβδον, ο φησί, ο δυνάμεως ἐξαπο στελεῖ σοι Κύριος ἐκ Σιών· ν ἐν δ' ἐκείνῳ, « Ράβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου. » Καὶ αὖθις δ μὲν παρών φησι· • Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου, καὶ κατακυριεύσεις ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου·, ὁ δὲ πρόσθεν· « Τὰ βέλη σου ἠκονημένα, δυνατὰ ἐν καρ δίᾳ τῶν ἐχθρῶν τοῦ βασιλέως. » Οὐκοῦν καὶ τὰ περὶ τῶν ἐχθρῶν τοῦ δηλουμένου ἐν ἀμφοτέροις συνάδει Τίς δῆτα οὖν, ὀφθαλμοῖς ὁρῶν ἐν μέσαις ταῖς πόλεσιν, ἔν τε κώμαις καὶ χώραις, καθ' ὅλης τε τῆς οἰκουμένης, ἀνθούσας τὰς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἐκκλησίας, τους τε πρὸς αὐτοῦ κυριευομένους λαούς, καὶ μυρίανδρα πλήθη τῶν αὐτῷ καθωσιωμένων, πανταχόθεν ὑπὸ τῶν ὁρωμένων τε ἐν ἀνθρώποις, ἀοράτων τε καὶ ἀφανῶν ἐχθρῶν, καὶ πολεμίων τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας κυκλούμενα, οὐκ ἂν θαυμάσειε τὸν παρόντα χρησμόν, εἰς πρόσωπον ἀναφωνηθέντα τοῦ θεσπιζομένου, τό • Κατακυρίευε ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου; » Καὶ ἐπειδήπερ ἐν τῷ πρόσθεν κεχρίσθαι τῷ ἐλαίῳ τῆς ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου, ἱερέων δὲ οι κεῖον ἦν παρ᾽ Ἑβραίοις τὸ χρίεσθαι· εἰκότως ὁ μετὰ χεῖρας ήδη λευκότερον ἱερέα αὐτὸν ἐπιφημίζει, πλείονα προτιθεὶς περὶ αὐτοῦ διδασκαλίαν, δι' ἧς μόνον αὐτὸν παρὰ τοὺς πώποτε αἰώνιον ἱερέα εἶναι παιδεύει, ὅπερ οὐδεμιᾷ ἀνθρώπου φύσει δυνατὸν ἐφαρμόζειν. Κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ ἱερᾶσθαι φησιν αὐτὸν, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ κατὰ τὴν Μω σέως διάταξιν ἱερέως, ἤτοι τοῦ 'Ααρών, ἢ και τινος τῶν ἐξ ἐκείνου· ὧν ἕκαστος μὴ ὢν πρότερον ἱερεὺς, ὕστερόν ποτε δι' ἀνθρώπων ἀλοιφῇ τινι σκευαστῇ χρισ μενος, ὡς ἐν τύποις εἰπεῖν καὶ συμβόλοις, σκιώδης τις καὶ εἰκονικὸς Χριστὸς ἀποτελεῖτο· ἀλλὰ καὶ ἅτε θνητὸς ὧν οὐκ εἰς μακρὸν ἀπετίθετο τὴν ἱερωσύνην. EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. sunt omnia, tam quæ sunt in cœlis, quam quæ sunt supra terram, sive visibilia, sive invisibilia. › Equum igitur est, solum eum paternæ similitudinis habere dominium, sicut et solum esse Patris conses- sorem declaratum est. Patet igitur nulli creatura- rum fas esse sortiri dexteram omnipotentis principa- tus et imperii, nisi ei uni soli quem ex præmissis varie et theologice demonstravimus. Allende igitur, quemadmodum hic unum et eumdem su- premus et omnia sub se habens Dominus, voce illa donat, Sede a dextris meis; » et illa, • ante Luciferum genui te. › Deinde cum jurisju- randi confirmatione, inconcussum atque immuta- bilem in infinitum ævum permansuri sacerdotii honorem ei largitur: ‹ Juravit Dominus, et non ponitebit eum : Tu es sacerdos in æternum. » At enim quis hic tandem intelligatur? nempe non vir mortalis ullus, ac ne angelicæ quidem naturæ quispiam, qui a Deo quidem sit factus, in æter- num vero sacerdos constitutus, sed solus ille qui in iis, quæ antea citavimus oraculis, dixit: • Creavit me initium viarum suarum in opera sua. Ante sæculum fundavit me, in principio antequam montes stabilirentur, et ante omnes colles gignit me 16. » Adhibe vero animum diligen- ter, et cogitationem intende, tum ad præsentem psalmum, tum ad eas quæ antea expositæ sunt voces. In hoc enim ingenitus Deus eum qui ab ipso est, et noster Dominus est, sedere secum una jubet, dicens : Sede a dextris meis. . In altero vero, quem ante hunc ipsum exposuimus, sedem G ‹ Psal, CIS, 2. Psal. xLiv, 7. Psal. cix, 2. in sæculum sæculi manere, oraculum affirmabat, Deun interim illum appellans in illis verbis, ubi ait : . Sedes tua Deus in sæculum sæculi 17. Rursus in eo qui nunc inter manus versatur, ✔ virgam, inquit, virtutis emittet tibi Dominus ex Sion 48, , in illo autem, virga directionis, virga regni tui s. » Et rursus hic quidem ait : • Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum tuorum, et dominaberis in medio inimicorum tuorum s. . ille vero, « sa- gittæ tuæ acute, potentes in corde inimicorum regis. » Ergo etiam ea quæ ad ejus, de quo agimus, inimicos pertinent, in utroque sibi ipsa consen- tiunt. Quis ergo modo suis oculis cernens in me- diis urbibus, in vicis ac regionibus, in tuto orbe florentes Salvatoris nostri Ecclesias, et eos in quibus dominatur populos, et innumerabili viro- rum multitudine refertos conventus, qui illi con- secrati sunt, quique undique tum ab iis qui inter homines cernuntur, tum ab effugientibus visum nostrum, et occultis inimicis atque hostibus ejus doctrinæ quæ a Christo tradita est, circumsessi, nou admiretur præsens oraculum, quod ad ejus personam enuntiatum est, et de quo hic canitur, illud utique Dominare in medio inimicorum tuorum ? › Deinde quoniam in eo qui antecessit, dictum est illum unctum esse oleo exsulla- Prov. vill, 23-25. Psal. XLIV, 7. D
Καὶ ἐπειδήπερ ἐν τῷ πρόσθεν κεχρῖσθαι τῷ ἐλαίῳ «τῆς ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου», ἱερέων δὲ οἰκεῖον ἦν παρ’ Ἑβραίοις τὸ χρίεσθαι, εἰκότως ὁ μετὰ χεῖρας ἤδη λευκότερον ἱερέα αὐτὸν ἐπιφημίζει, πλείονα προτιθεὶς περὶ αὐτοῦ διδασκαλίαν, δι’ ἧς μόνον αὐτὸν παρὰ τοὺς πώποτε αἰώνιον ἱερέα εἶναι παιδεύει, ὅπερ οὐδεμιᾷ ἀνθρώπου φύσει δυνατὸν ἐφαρμόζειν· «κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδὲκ» ἱερᾶσθαί φησιν αὐτόν, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ κατὰ τὴν Μωσέως διάταξιν ἱερέως, ἤτοι τοῦ Ἀαρὼν ἢ καί τινος τῶν ἐξ ἐκείνου· ὧν ἕκαστος μὴ ὢν πρότερον ἱερεὺς ὕστερόν ποτε δι’ ἀνθρώπων ἀλοιφῇ τινι σκευαστῇ χριόμενος, ὡς ἐν τύποις εἰπεῖν καὶ συμβόλοις, σκιώδης τις καὶ εἰκονικὸς Χριστὸς ἀπετελεῖτο, ἀλλὰ καὶ ἅτε θνητὸς ὢν οὐκ εἰς μακρὸν ἀπετίθετο τὴν ἱερωσύνην, καὶ παρὰ μὲν τῷ Ἰουδαίων μόνῳ ἱερᾶτο λαῷ, οὐ μὴν καὶ παρὰ τοῖς ἄλλοις ἔθνεσιν, ἀλλ’ οὐδὲ μεθ’ ὁρκωμοσίας θεοῦ ἐπὶ τὴν λειτουργίαν παρῄει κρίσει δὲ ἀνθρώπων τιμώμενος, ὡς καί ποτε μὴ ἄξιον εὑρίσκεσθαι ἐν αὐτοῖς τῆς τοῦ θεοῦ θεραπείας, οἷος ἀναγέγραπται ὁ Ἠλεί.
Α ρικῆς ἀρχῆς τε καὶ βασιλείας, εἰ μὴ ἄρα ἐνὶ μόνῳ τῷ διὰ τῶν προκειμένων ποικίλως θεολογουμένη. Ἐπίστησον οὖν, ὡς πρὸς ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν ὁ ἀνω- τάτω καὶ ἐπὶ πάντων Κύριος καὶ τὴν, ο Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, » δωρεῖται φωνὴν, καὶ τὴν, « Πρὸ Ἑωσ φόρου γενέννηκά σε. • Μεθ᾽ ὅρκου δὲ διαβεβαιώ σεως, ἄσειστον καὶ ἀπαράβατον αὐτῷ τὴν τιμὴν τῆς εἰς ἄπειρον αἰῶνα διαρκούς ἱερωσύνης παραδίδωσιν· • Ωμοσε Κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται· Σὺ ἱερεὺς εἰς αἰῶνα. › Τίς δ' ἂν ἐπινοοῖτο ; οὔτι δὴ θνητὸς ἀνὴρ, ἀλλὰ οὐδὲ τῆς ἀγγελικῆς φύσεως, ὑπὸ Θεοῦ μὲν γεν γεννημένος, εἰς αἰῶνα δὲ ἱερωμένος, ὁ καὶ ἐν τοῖς πρόσθεν εἰπών· ο Κύριος ἔκτισέ με ἀρχὴν ὁδῶν αὐ τοῦ εἰς ἔργα αὐτοῦ. Πρὸ τοῦ αἰῶνος ἐθεμελίωσέ με, ἐν ἀρχῇ πρὸ τοῦ ὄρη ἐδρασθῆναι, πρὸ δὲ πάντων Β βουνῶν γεννᾷ με. › Καὶ πρόσχες δὲ ἐπιμελῶς τὸν νοῦν, ἐπιστήσας τῷ τε παρόντι ψαλμῷ, καὶ ταῖς ἐν τῷ πρὸ τούτου παρατεθείσαις φωναῖς. Ἐν μὲν γὰρ τούτῳ ὁ ἀνωτάτω Θεὸς σύνθρονον τὸν δεύτερον, καὶ ἡμῶν Κύριον, ἑαυτοῦ καθίστησι, λέγων· « Κάθου ἐκ δεξιῶν μου· › ἐν δὲ τῷ πρὸ τούτου τὸν θρόνον εἰς αἰῶνα αἰῶνος διαμένειν, ὁ λόγος ἔφησεν, ὁμοῦ Θεὸν αὐτὸν ἀναγορεύων δι' ὧν φησιν· . Ο θρόνος σου, Θεός, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. » Πάλιν ἐν μὲν τῷ μετὰ χεῖρας, « Ράβδον, ο φησί, ο δυνάμεως ἐξαπο στελεῖ σοι Κύριος ἐκ Σιών· ν ἐν δ' ἐκείνῳ, « Ράβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου. » Καὶ αὖθις δ μὲν παρών φησι· • Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου, καὶ κατακυριεύσεις ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου·, ὁ δὲ πρόσθεν· « Τὰ βέλη σου ἠκονημένα, δυνατὰ ἐν καρ δίᾳ τῶν ἐχθρῶν τοῦ βασιλέως. » Οὐκοῦν καὶ τὰ περὶ τῶν ἐχθρῶν τοῦ δηλουμένου ἐν ἀμφοτέροις συνάδει Τίς δῆτα οὖν, ὀφθαλμοῖς ὁρῶν ἐν μέσαις ταῖς πόλεσιν, ἔν τε κώμαις καὶ χώραις, καθ' ὅλης τε τῆς οἰκουμένης, ἀνθούσας τὰς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἐκκλησίας, τους τε πρὸς αὐτοῦ κυριευομένους λαούς, καὶ μυρίανδρα πλήθη τῶν αὐτῷ καθωσιωμένων, πανταχόθεν ὑπὸ τῶν ὁρωμένων τε ἐν ἀνθρώποις, ἀοράτων τε καὶ ἀφανῶν ἐχθρῶν, καὶ πολεμίων τῆς τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας κυκλούμενα, οὐκ ἂν θαυμάσειε τὸν παρόντα χρησμόν, εἰς πρόσωπον ἀναφωνηθέντα τοῦ θεσπιζομένου, τό • Κατακυρίευε ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου; » Καὶ ἐπειδήπερ ἐν τῷ πρόσθεν κεχρίσθαι τῷ ἐλαίῳ τῆς ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου, ἱερέων δὲ οι κεῖον ἦν παρ᾽ Ἑβραίοις τὸ χρίεσθαι· εἰκότως ὁ μετὰ χεῖρας ήδη λευκότερον ἱερέα αὐτὸν ἐπιφημίζει, πλείονα προτιθεὶς περὶ αὐτοῦ διδασκαλίαν, δι' ἧς μόνον αὐτὸν παρὰ τοὺς πώποτε αἰώνιον ἱερέα εἶναι παιδεύει, ὅπερ οὐδεμιᾷ ἀνθρώπου φύσει δυνατὸν ἐφαρμόζειν. Κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ ἱερᾶσθαι φησιν αὐτὸν, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ κατὰ τὴν Μω σέως διάταξιν ἱερέως, ἤτοι τοῦ 'Ααρών, ἢ και τινος τῶν ἐξ ἐκείνου· ὧν ἕκαστος μὴ ὢν πρότερον ἱερεὺς, ὕστερόν ποτε δι' ἀνθρώπων ἀλοιφῇ τινι σκευαστῇ χρισ μενος, ὡς ἐν τύποις εἰπεῖν καὶ συμβόλοις, σκιώδης τις καὶ εἰκονικὸς Χριστὸς ἀποτελεῖτο· ἀλλὰ καὶ ἅτε θνητὸς ὧν οὐκ εἰς μακρὸν ἀπετίθετο τὴν ἱερωσύνην. EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. sunt omnia, tam quæ sunt in cœlis, quam quæ sunt supra terram, sive visibilia, sive invisibilia. › Equum igitur est, solum eum paternæ similitudinis habere dominium, sicut et solum esse Patris conses- sorem declaratum est. Patet igitur nulli creatura- rum fas esse sortiri dexteram omnipotentis principa- tus et imperii, nisi ei uni soli quem ex præmissis varie et theologice demonstravimus. Allende igitur, quemadmodum hic unum et eumdem su- premus et omnia sub se habens Dominus, voce illa donat, Sede a dextris meis; » et illa, • ante Luciferum genui te. › Deinde cum jurisju- randi confirmatione, inconcussum atque immuta- bilem in infinitum ævum permansuri sacerdotii honorem ei largitur: ‹ Juravit Dominus, et non ponitebit eum : Tu es sacerdos in æternum. » At enim quis hic tandem intelligatur? nempe non vir mortalis ullus, ac ne angelicæ quidem naturæ quispiam, qui a Deo quidem sit factus, in æter- num vero sacerdos constitutus, sed solus ille qui in iis, quæ antea citavimus oraculis, dixit: • Creavit me initium viarum suarum in opera sua. Ante sæculum fundavit me, in principio antequam montes stabilirentur, et ante omnes colles gignit me 16. » Adhibe vero animum diligen- ter, et cogitationem intende, tum ad præsentem psalmum, tum ad eas quæ antea expositæ sunt voces. In hoc enim ingenitus Deus eum qui ab ipso est, et noster Dominus est, sedere secum una jubet, dicens : Sede a dextris meis. . In altero vero, quem ante hunc ipsum exposuimus, sedem G ‹ Psal, CIS, 2. Psal. xLiv, 7. Psal. cix, 2. in sæculum sæculi manere, oraculum affirmabat, Deun interim illum appellans in illis verbis, ubi ait : . Sedes tua Deus in sæculum sæculi 17. Rursus in eo qui nunc inter manus versatur, ✔ virgam, inquit, virtutis emittet tibi Dominus ex Sion 48, , in illo autem, virga directionis, virga regni tui s. » Et rursus hic quidem ait : • Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum tuorum, et dominaberis in medio inimicorum tuorum s. . ille vero, « sa- gittæ tuæ acute, potentes in corde inimicorum regis. » Ergo etiam ea quæ ad ejus, de quo agimus, inimicos pertinent, in utroque sibi ipsa consen- tiunt. Quis ergo modo suis oculis cernens in me- diis urbibus, in vicis ac regionibus, in tuto orbe florentes Salvatoris nostri Ecclesias, et eos in quibus dominatur populos, et innumerabili viro- rum multitudine refertos conventus, qui illi con- secrati sunt, quique undique tum ab iis qui inter homines cernuntur, tum ab effugientibus visum nostrum, et occultis inimicis atque hostibus ejus doctrinæ quæ a Christo tradita est, circumsessi, nou admiretur præsens oraculum, quod ad ejus personam enuntiatum est, et de quo hic canitur, illud utique Dominare in medio inimicorum tuorum ? › Deinde quoniam in eo qui antecessit, dictum est illum unctum esse oleo exsulla- Prov. vill, 23-25. Psal. XLIV, 7. D
PG 22:365ἔτι πρὸς τούτοις ὁ παλαιὸς ἐκεῖνος ἱερεύς, ὁ κατὰ τὴν Μωσέως διάταξιν, ἐκ μόνης ἐκρίνετο φυλῆς τῆς Λευί, ἔδει δὲ ἐξ ἅπαντος καὶ τὸ γένος ἐκ τῆς τοῦ Ἀαρὼν διαδοχῆς αὐτὸν φέρειν, θύμασίν τε ζῴων ἀλόγων καὶ αἵμασιν σωματικῇ γε λατρείᾳ θεραπεύειν τὸ θεῖον· ὁ δὲ Μελχισεδὲκ ὠνομασμένος, ὃ μεταλαμβάνεται εἰς τὴν Ἑλλάδα φωνὴν «βασιλεὺς δικαιοσύνης, ἔπειτα βασιλεὺς Σαλήμ», ὃ καὶ αὐτὸ ἂν εἴη «βασιλεὺς εἰρήνης, ἀπάτωρ, ἀμήτωρ, ἀγενεαλόγητος», οὐκ ἔχων κατὰ τὴν ἱστορίαν οὐκ «ἀρχὴν ἡμερῶν», οὐ «ζωῆς τέλος», ἀλλ’ οὐδὲ κοινόν τι φέρων πρὸς τὸν τῆς τοῦ Ἀαρὼν ἱερωσύνης τρόπον. οὔτε γὰρ ὑπ’ ἀνθρώπων ᾕρητο, οὐκ ἐλαίῳ σκευαστῷ κέχριστο, οὐ γένος ἦν τῶν μηδὲ φανέντων πω· καὶ τὸ πάντων γε παραδοξότατον, ὅτι μηδὲ τὴν σάρκα περιτέτμητο, καὶ ὅμως τὸν Ἀβραὰμ εὐλογεῖ, ὡς ἂν πολὺ κρείττων αὐτοῦ τυγχάνων, ἀλλ’ οὐδὲ θυσίαις καὶ σπονδαῖς τῷ ὑψίστῳ ἱερᾶτο θεῷ, οὐδὲ μὴν παρὰ τῷ ἐν Ἱερουσαλὴμ [ναῷ] τὴν λειτουργίαν ἐξετέλει. πῶς γὰρ τῷ μηδὲ ὄντι; εἰκότως οὖν, ἐπεὶ καὶ τῷ ἡμετέρῳ σωτῆρι τῷ Χριστῷ οὐδὲν μὲν τῷ Ἀαρὼν ἐμφερὲς ἔμελλεν συμβήσεσθαι·
Καὶ παρὰ μὲν τῷ Ἰουδαίων μόνῳ ἱερᾶτο λαῷ, οὐ μὴν καὶ παρὰ τοῖς ἄλλοις ἔθνεσιν. ᾿Αλλὰ οὐδὲ μεθ' ορκωμοσίας Θεοῦ ἐπὶ τὴν λειτουργίαν παρῄει, κρίσει δὲ ἀνθρώπων τιμώμενος· ὡς καί ποτε μὴ ἄξιον εύ ρίσκεσθαι ἐν αὐτοῖς τῆς τοῦ Θεοῦ θεραπείας, οἷος ἀναγέγραπται ὁ Ἠλεί. Ετι πρὸς τούτοις ὁ παλαιὸς ἐκεῖνος ἱερεὺς, ὁ κατὰ τὴν Μωσέως διάταξιν, ἐκ μό τῆς ἐξεκρίνετο φυλῆς τῆς Λευΐ· ἔδει δὲ ἐξ ἅπαντος καὶ τὸ γένος ἐκ τῆς τοῦ ᾿Ααρών διαδοχῆς αὐτὸν φέρειν, θύμασί τε ζώων αλόγων καὶ αἷμασι, σωματική γε λατρεία θεραπεύειν τὸ θεῖον. Ο δὲ Μελχισεδέκ ώνο- μασμένος, ο μεταλαμβάνεται εἰς τὴν Ἑλλάδα φωνὴν, βασιλεὺς δικαιοσύνης, ἔπειτα βασιλεὺς Σαλήμ, καὶ αὐτὸ ἂν εἴη βασιλεὺς εἰρήνης, ἀπάτωρ, αμήτωρ, ἀγενεαλόγητος, οὐκ ἔχων κατὰ τὴν ἱστορίαν οὐκ ἀρ- χὴν ἡμερῶν, οὐ ζωῆς τέλος, ἀλλ' οὐδὲ κοινόν τι φέ ρων πρὸς τὸν τῆς τοῦ ᾿Ααρών ἱερωσύνης τρόπον. οὔτε γὰρ ὑπ' ἀνθρώπων ᾕρητο, οὐκ ἐλαίῳ σκευα- στῷ κέχριστο, οὐ (1) γένος ἦν τῶν μηδὲ φανέντων πω· καὶ τὸ πάντων γε παραδοξότατον, ὅτι μηδὲ την σάρκα περιτετμητο, καὶ ὅμως τὸν ᾿Αβραὰμ εὐλογεῖ, ὡσὰν πολύ κρείττων αὐτοῦ τυγχάνων. ᾿Αλλὰ οὐδὲ θυσίαις καὶ σπουδαῖς τῷ ὑψίστῳ ἱε- ράτο Θεῷ, οὐδὲ μὴν παρὰ τῷ ἐν Ἱερουσαλὴμ ναῷ τὴν λειτουργίαν ἐξετέλει· πῶς γὰρ τῷ μηδὲ ὄντι; Εἰκότως οὖν, ἐπεὶ καὶ τῷ ἡμετέρῳ Σωτῆρι τῷ Χριστῷ, οὐδὲν μὲν τῷ ᾿Ααρὼν ἐμφερὲς ἔμελλε συμβήσεσθαι. Οὔτε γὰρ μὴ ὢν πρότερον, ὕστερόν ποθ᾽ ἱερεὺς ἀναδέδειχται, καὶ ἱερεὺς οὐ γενόμενος, ἀλλὰ ὤν. Προσεκτέον γὰρ ἐπιμελῶς τῷ· « Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα. » Οὐ γὰρ ἔσῃ, φησί, μὴ ὢν πάλαι· ἀλλ᾽ οὐδ' ἦσθα μὲν πάλαι, νῦν δὲ οὔ· ἀλλὰ παρὰ τοῦ φήσαντος, • Ἐγώ εἰμι ὁ ὢν, » σὺ εἶ, καὶ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα διαμένεις. Ἐπεὶ οὖν οὔτε ἀπὸ χρόνου τῆς ἱερωσύνης. ἀπήρξατο, οὔτε ἐκ φυλῆς ἱερωμένων ὁ Χριστὸς, οὐδὲ διὰ σκευαστοῦ καὶ σωματικοῦ ἐλαίου κέχριστο, οὐδὲ τέλος ἕξειν ἔμελλε τῆς ἱερωσύνης, οὐδὲ μόνοις Ιου δαίοις, ἀλλὰ καὶ πᾶσιν ἔθνεσι καταστήσεσθαι· τούτων ἔνεκα πάντων εἰκότως αὐτὸν τῆς μὲν κατὰ τὸν τύπον Ααρών λειτουργίας ἀπαλλάττει, κατὰ τὴν τάξιν δὲ Μελχισεδέκ ἱερέα φησὶν ἔσεσθαι. Καὶ τό γε ἀποτέ- λεσμα τοῦ χρησμοῦ θαυμάσιον συνορῶντι, ὅπως ὁ Σωτὴρ ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, τῷ τοῦ Μελ- χισεδέκ τρόπῳ τὰ τῆς ἐν ἀνθρώποις ἱερουργίας εἰσέτι καὶ νῦν διὰ τῶν αὐτοῦ θεραπευτῶν ἐπιτελεῖ. "Ωσπερ γὰρ ἐκεῖνος, ἱερεὺς ἐθνῶν τυγχάνων, οὐδαμοῦ φαίνε και θυσίαις σωματικαῖς κεχρημένος, οἴνῳ δὲ μόνῳ καὶ ἄρτῳ τὸν ᾿Αβραὰμ εὐλογῶν, τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον πρῶτος μὲν αὐτὸς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ἔπειτα ἐξ αὐτοῦ πάντες ἱερεῖς ἀνὰ πάντα τὰ ἔθνη τὴν πνευματικὴν ἐπιτελοῦντες κατὰ τοὺς ἐκκλησιαστικούς θεσμοὺς ἱερουργίαν, οίνῳ καὶ ἄρτῳ, τοῦ τε σώματος αὐτοῦ καὶ τοῦ σωτηρίου αίματος αινίττονται τὰ μυ στήρια, τοῦ Μελχισεδὲκ ταῦτα πνεύματι θείῳ προτε θεωρηκότος, καὶ τῶν μελλόντων ταῖς εἰκόσι προκε χρημένου, ὡς ἡ Μωσέως Γραφή μαρτυρεί, λέγουσα· * Καὶ Μελχισεδέκ βασιλεὺς Σαλὴμ ἐξήνεγκεν ἄρτους DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. V. B A tionis præ participibus tuis, et sacerdotum id erat D "Exod. 111, 14. c proprium apud Hebræos ut ungerentur: merito in eo quem nunc tractamus, jam clarius et certius illum consecrat sacerdotem, plura etiam de illius doctrina proponens, per quam ipsum solum præ bominibus qui unquam aut fuerint aut futuri sint, æternum sacerdotem esse demonstrat, quod sane nusquam ut ulli naturæ hominis accommodetur, fieri poterit. Secundum ordinem Melchisedec sa- cerdotem constitui illum ait, ut ab eo differat qui secundum Mosis constitutionem erat sacerdos, qui quidem aut Aaron sit accipiendus, aut alius quispiam ex iis qui ab illo oriundi sint : quorum quisque cum prius sacerdos non esset, posterius aliquando per homines unguento quodam arili- ciose confecto ungebatur, et sic figurate, ut ita dicam, et per signa quædam, adumbratus quidam et imaginarius Christus efficiebatur : præterea tan- quam is qui mortalis esset, haud ita multo post sacerdotium deponebat. Adde quod apud unum Judzorum populum sacerdotio fungebatur, non autem apud alias item nationes. Neque vero cum jurejurando Dei, ad talem functionem accedebat, sed judicio hominum electus. Itaque nonnunquam etiam aliquis ex illis inventus est tali ministerio non dignus, qualis Heli plane descriptus est. Ad hac, vetus ille sacerdos, qui a Mose institutus fuerat, ex sola tribu Levi eligi poterat : et oporte bat omnino illum genus quoque trahere de suc- cessione ipsius Aaron, sacrificiisque brutorum animalium et cruoribus, corporalique adoratione rei divinæ inservire. At vero, qui Melchisedec est nominatus, quod nomen in nostram linguam con- versum, regem justitiæ significat, et qui fuit rex Salem, quod ipsum item sit, rex pacis, sine pa- tre, sine matre, sine generis serie, non habens in historia, neque initium dierum, neque vitæ finem, ac ne referens quidem cun Aaron sacer- dotii ritu commune quidquam invenitur. Nam ne- que ab hominibus electus fuerat, neque oleo com- posito unctus, neque de genere illorum editus, qui nondum exstiterant : et quod omnium maxime admi- rabile est, ne corpore quidem erat circumcisus, et tamen ipsi Abraham benedicit, tanquam is qui illo sit longe præstantior. Adde quod neque sacrificiis neque libationibus, altissimo Deo operabatur, ne- que vero in templo quod Hierosolymis esset, suum munus obibat : qui enim in eo, quod nondum erat? Et merito sane, quando ne nostro quidem Salvatori Christo, eventurum quidquam erat ipsi Aaron simile. Nam neque qui prius non fuisset, posterius est aliquando sacerdos declaratus ; neque is qui exstitisset sacerdos, sed qui est. Diligenter enim attendendum est illud: Tu es sacerdos in æternum. » Non enim, eris, ait, qui olim non fue- ris, ac ne fuisti quidem antea, nunc autem non es, sed ab eo qui dixit, ‹ Ego sum qui sum”, › tu es, (1) Ού. Anne ού? Epis.
οὔτε γὰρ μὴ ὢν πρότερον ὕστερόν ποτε ἱερεὺς ἀναδέδεικται, καὶ ἱερεὺς οὐ γενόμενος ἀλλὰ ὤν. προσεκτέον γὰρ ἐπιμελῶς τῷ «σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα». οὐ γὰρ ἔσῃ, φησίν, μὴ ὢν πάλαι, ἀλλ’ οὐδ’ ἦσθα μὲν πάλαι νῦν δὲ οὔ, ἀλλὰ παρὰ τοῦ φήσαντος «ἐγώ εἰμι ὁ ὢν» σὺ εἶ καὶ «ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα» διαμένεις· ἐπεὶ οὖν οὔτε ἀπὸ χρόνου τῆς ἱερωσύνης ἀπήρξατο οὔτε ἐκ φυλῆς τῶν ἱερωμένων ὁ Χριστός, οὐδὲ διὰ σκευαστοῦ καὶ σωματικοῦ ἐλαίου κέχριστο, οὐδὲ τέλος ἕξειν ἔμελλεν τῆς ἱερωσύνης οὐδὲ μόνοις Ἰουδαίοις ἀλλὰ καὶ πᾶσιν ἔθνεσιν καταστήσεσθαι, τούτων ἕνεκα πάντων εἰκότως αὐτὸν τῆς μὲν κατὰ τὸν τύπον Ἀαρὼν λειτουργίας ἀπαλλάττει, «κατὰ τὴν τάξιν δὲ Μελχισεδὲκ» ἱερέα φησὶν ἔσεσθαι. Καὶ τό γε ἀποτέλεσμα τοῦ χρησμοῦ θαυμάσιον συνορῶν[τι] ὅπως ὁ σωτὴρ ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ τῷ τοῦ Μελχισεδὲκ τρόπῳ τὰ τῆς ἐν ἀνθρώποις ἱερουργίας εἰσέτι καὶ νῦν διὰ τῶν αὐτοῦ θεραπευτῶν ἐπιτελεῖ.
Καὶ παρὰ μὲν τῷ Ἰουδαίων μόνῳ ἱερᾶτο λαῷ, οὐ μὴν καὶ παρὰ τοῖς ἄλλοις ἔθνεσιν. ᾿Αλλὰ οὐδὲ μεθ' ορκωμοσίας Θεοῦ ἐπὶ τὴν λειτουργίαν παρῄει, κρίσει δὲ ἀνθρώπων τιμώμενος· ὡς καί ποτε μὴ ἄξιον εύ ρίσκεσθαι ἐν αὐτοῖς τῆς τοῦ Θεοῦ θεραπείας, οἷος ἀναγέγραπται ὁ Ἠλεί. Ετι πρὸς τούτοις ὁ παλαιὸς ἐκεῖνος ἱερεὺς, ὁ κατὰ τὴν Μωσέως διάταξιν, ἐκ μό τῆς ἐξεκρίνετο φυλῆς τῆς Λευΐ· ἔδει δὲ ἐξ ἅπαντος καὶ τὸ γένος ἐκ τῆς τοῦ ᾿Ααρών διαδοχῆς αὐτὸν φέρειν, θύμασί τε ζώων αλόγων καὶ αἷμασι, σωματική γε λατρεία θεραπεύειν τὸ θεῖον. Ο δὲ Μελχισεδέκ ώνο- μασμένος, ο μεταλαμβάνεται εἰς τὴν Ἑλλάδα φωνὴν, βασιλεὺς δικαιοσύνης, ἔπειτα βασιλεὺς Σαλήμ, καὶ αὐτὸ ἂν εἴη βασιλεὺς εἰρήνης, ἀπάτωρ, αμήτωρ, ἀγενεαλόγητος, οὐκ ἔχων κατὰ τὴν ἱστορίαν οὐκ ἀρ- χὴν ἡμερῶν, οὐ ζωῆς τέλος, ἀλλ' οὐδὲ κοινόν τι φέ ρων πρὸς τὸν τῆς τοῦ ᾿Ααρών ἱερωσύνης τρόπον. οὔτε γὰρ ὑπ' ἀνθρώπων ᾕρητο, οὐκ ἐλαίῳ σκευα- στῷ κέχριστο, οὐ (1) γένος ἦν τῶν μηδὲ φανέντων πω· καὶ τὸ πάντων γε παραδοξότατον, ὅτι μηδὲ την σάρκα περιτετμητο, καὶ ὅμως τὸν ᾿Αβραὰμ εὐλογεῖ, ὡσὰν πολύ κρείττων αὐτοῦ τυγχάνων. ᾿Αλλὰ οὐδὲ θυσίαις καὶ σπουδαῖς τῷ ὑψίστῳ ἱε- ράτο Θεῷ, οὐδὲ μὴν παρὰ τῷ ἐν Ἱερουσαλὴμ ναῷ τὴν λειτουργίαν ἐξετέλει· πῶς γὰρ τῷ μηδὲ ὄντι; Εἰκότως οὖν, ἐπεὶ καὶ τῷ ἡμετέρῳ Σωτῆρι τῷ Χριστῷ, οὐδὲν μὲν τῷ ᾿Ααρὼν ἐμφερὲς ἔμελλε συμβήσεσθαι. Οὔτε γὰρ μὴ ὢν πρότερον, ὕστερόν ποθ᾽ ἱερεὺς ἀναδέδειχται, καὶ ἱερεὺς οὐ γενόμενος, ἀλλὰ ὤν. Προσεκτέον γὰρ ἐπιμελῶς τῷ· « Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα. » Οὐ γὰρ ἔσῃ, φησί, μὴ ὢν πάλαι· ἀλλ᾽ οὐδ' ἦσθα μὲν πάλαι, νῦν δὲ οὔ· ἀλλὰ παρὰ τοῦ φήσαντος, • Ἐγώ εἰμι ὁ ὢν, » σὺ εἶ, καὶ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα διαμένεις. Ἐπεὶ οὖν οὔτε ἀπὸ χρόνου τῆς ἱερωσύνης. ἀπήρξατο, οὔτε ἐκ φυλῆς ἱερωμένων ὁ Χριστὸς, οὐδὲ διὰ σκευαστοῦ καὶ σωματικοῦ ἐλαίου κέχριστο, οὐδὲ τέλος ἕξειν ἔμελλε τῆς ἱερωσύνης, οὐδὲ μόνοις Ιου δαίοις, ἀλλὰ καὶ πᾶσιν ἔθνεσι καταστήσεσθαι· τούτων ἔνεκα πάντων εἰκότως αὐτὸν τῆς μὲν κατὰ τὸν τύπον Ααρών λειτουργίας ἀπαλλάττει, κατὰ τὴν τάξιν δὲ Μελχισεδέκ ἱερέα φησὶν ἔσεσθαι. Καὶ τό γε ἀποτέ- λεσμα τοῦ χρησμοῦ θαυμάσιον συνορῶντι, ὅπως ὁ Σωτὴρ ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, τῷ τοῦ Μελ- χισεδέκ τρόπῳ τὰ τῆς ἐν ἀνθρώποις ἱερουργίας εἰσέτι καὶ νῦν διὰ τῶν αὐτοῦ θεραπευτῶν ἐπιτελεῖ. "Ωσπερ γὰρ ἐκεῖνος, ἱερεὺς ἐθνῶν τυγχάνων, οὐδαμοῦ φαίνε και θυσίαις σωματικαῖς κεχρημένος, οἴνῳ δὲ μόνῳ καὶ ἄρτῳ τὸν ᾿Αβραὰμ εὐλογῶν, τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον πρῶτος μὲν αὐτὸς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ἔπειτα ἐξ αὐτοῦ πάντες ἱερεῖς ἀνὰ πάντα τὰ ἔθνη τὴν πνευματικὴν ἐπιτελοῦντες κατὰ τοὺς ἐκκλησιαστικούς θεσμοὺς ἱερουργίαν, οίνῳ καὶ ἄρτῳ, τοῦ τε σώματος αὐτοῦ καὶ τοῦ σωτηρίου αίματος αινίττονται τὰ μυ στήρια, τοῦ Μελχισεδὲκ ταῦτα πνεύματι θείῳ προτε θεωρηκότος, καὶ τῶν μελλόντων ταῖς εἰκόσι προκε χρημένου, ὡς ἡ Μωσέως Γραφή μαρτυρεί, λέγουσα· * Καὶ Μελχισεδέκ βασιλεὺς Σαλὴμ ἐξήνεγκεν ἄρτους DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. V. B A tionis præ participibus tuis, et sacerdotum id erat D "Exod. 111, 14. c proprium apud Hebræos ut ungerentur: merito in eo quem nunc tractamus, jam clarius et certius illum consecrat sacerdotem, plura etiam de illius doctrina proponens, per quam ipsum solum præ bominibus qui unquam aut fuerint aut futuri sint, æternum sacerdotem esse demonstrat, quod sane nusquam ut ulli naturæ hominis accommodetur, fieri poterit. Secundum ordinem Melchisedec sa- cerdotem constitui illum ait, ut ab eo differat qui secundum Mosis constitutionem erat sacerdos, qui quidem aut Aaron sit accipiendus, aut alius quispiam ex iis qui ab illo oriundi sint : quorum quisque cum prius sacerdos non esset, posterius aliquando per homines unguento quodam arili- ciose confecto ungebatur, et sic figurate, ut ita dicam, et per signa quædam, adumbratus quidam et imaginarius Christus efficiebatur : præterea tan- quam is qui mortalis esset, haud ita multo post sacerdotium deponebat. Adde quod apud unum Judzorum populum sacerdotio fungebatur, non autem apud alias item nationes. Neque vero cum jurejurando Dei, ad talem functionem accedebat, sed judicio hominum electus. Itaque nonnunquam etiam aliquis ex illis inventus est tali ministerio non dignus, qualis Heli plane descriptus est. Ad hac, vetus ille sacerdos, qui a Mose institutus fuerat, ex sola tribu Levi eligi poterat : et oporte bat omnino illum genus quoque trahere de suc- cessione ipsius Aaron, sacrificiisque brutorum animalium et cruoribus, corporalique adoratione rei divinæ inservire. At vero, qui Melchisedec est nominatus, quod nomen in nostram linguam con- versum, regem justitiæ significat, et qui fuit rex Salem, quod ipsum item sit, rex pacis, sine pa- tre, sine matre, sine generis serie, non habens in historia, neque initium dierum, neque vitæ finem, ac ne referens quidem cun Aaron sacer- dotii ritu commune quidquam invenitur. Nam ne- que ab hominibus electus fuerat, neque oleo com- posito unctus, neque de genere illorum editus, qui nondum exstiterant : et quod omnium maxime admi- rabile est, ne corpore quidem erat circumcisus, et tamen ipsi Abraham benedicit, tanquam is qui illo sit longe præstantior. Adde quod neque sacrificiis neque libationibus, altissimo Deo operabatur, ne- que vero in templo quod Hierosolymis esset, suum munus obibat : qui enim in eo, quod nondum erat? Et merito sane, quando ne nostro quidem Salvatori Christo, eventurum quidquam erat ipsi Aaron simile. Nam neque qui prius non fuisset, posterius est aliquando sacerdos declaratus ; neque is qui exstitisset sacerdos, sed qui est. Diligenter enim attendendum est illud: Tu es sacerdos in æternum. » Non enim, eris, ait, qui olim non fue- ris, ac ne fuisti quidem antea, nunc autem non es, sed ab eo qui dixit, ‹ Ego sum qui sum”, › tu es, (1) Ού. Anne ού? Epis.
ὥσπερ γὰρ ἐκεῖνος ἱερεὺς ἐθνῶν τυγχάνων οὐδαμοῦ φαίνεται θυσίαις σωματικαῖς κεχρημένος, οἴνῳ δὲ μόνῳ καὶ ἄρτῳ τὸν Ἀβραὰμ εὐλογῶν, τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον πρῶτος μὲν αὐτὸς ὁ σωτὴρ κύριος ἡμῶν, ἔπειτα οἱ ἐξ αὐτοῦ πάντες ἱερεῖς ἀνὰ πάντα τὰ ἔθνη τὴν πνευματικὴν ἐπιτελοῦντες κατὰ τοὺς ἐκκλησιαστικοὺς θεσμοὺς ἱερουργίαν, οἴνῳ καὶ ἄρτῳ τοῦ τε σώματος αὐτοῦ καὶ τοῦ σωτηρίου αἵματος αἰνίττονται τὰ μυστήρια, τοῦ Μελχισεδὲκ ταῦτα πνεύματι θείῳ προτεθεωρηκότος καὶ τῶν μελλόντων ταῖς εἰκόσι προκεχρημένου, ὡς ἡ Μωσέως γραφὴ μαρτυρεῖ λέγουσα· «καὶ Μελχισεδὲκ βασιλεὺς Σαλὴμ ἐξήνεγκεν ἄρτους καὶ οἶνον· ἦν δὲ ἱερεὺς τοῦ θεοῦ τοῦ ὑψίστου, καὶ εὐλόγησεν τὸν Ἀβραάμ». εἰκότως οὖν καὶ μεθ’ ὅρκου παραλήψεως μόνῳ τῷ δηλουμένῳ «ὤμοσεν κύριος ὁ θεὸς καὶ οὐ μεταμεληθήσεται, σὺ εἶ», λέγων, «ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ». ἐπάκουσον δὲ οἷα καὶ περὶ τῶνδε ὁ ἀπόστολός φησιν·
Καὶ παρὰ μὲν τῷ Ἰουδαίων μόνῳ ἱερᾶτο λαῷ, οὐ μὴν καὶ παρὰ τοῖς ἄλλοις ἔθνεσιν. ᾿Αλλὰ οὐδὲ μεθ' ορκωμοσίας Θεοῦ ἐπὶ τὴν λειτουργίαν παρῄει, κρίσει δὲ ἀνθρώπων τιμώμενος· ὡς καί ποτε μὴ ἄξιον εύ ρίσκεσθαι ἐν αὐτοῖς τῆς τοῦ Θεοῦ θεραπείας, οἷος ἀναγέγραπται ὁ Ἠλεί. Ετι πρὸς τούτοις ὁ παλαιὸς ἐκεῖνος ἱερεὺς, ὁ κατὰ τὴν Μωσέως διάταξιν, ἐκ μό τῆς ἐξεκρίνετο φυλῆς τῆς Λευΐ· ἔδει δὲ ἐξ ἅπαντος καὶ τὸ γένος ἐκ τῆς τοῦ ᾿Ααρών διαδοχῆς αὐτὸν φέρειν, θύμασί τε ζώων αλόγων καὶ αἷμασι, σωματική γε λατρεία θεραπεύειν τὸ θεῖον. Ο δὲ Μελχισεδέκ ώνο- μασμένος, ο μεταλαμβάνεται εἰς τὴν Ἑλλάδα φωνὴν, βασιλεὺς δικαιοσύνης, ἔπειτα βασιλεὺς Σαλήμ, καὶ αὐτὸ ἂν εἴη βασιλεὺς εἰρήνης, ἀπάτωρ, αμήτωρ, ἀγενεαλόγητος, οὐκ ἔχων κατὰ τὴν ἱστορίαν οὐκ ἀρ- χὴν ἡμερῶν, οὐ ζωῆς τέλος, ἀλλ' οὐδὲ κοινόν τι φέ ρων πρὸς τὸν τῆς τοῦ ᾿Ααρών ἱερωσύνης τρόπον. οὔτε γὰρ ὑπ' ἀνθρώπων ᾕρητο, οὐκ ἐλαίῳ σκευα- στῷ κέχριστο, οὐ (1) γένος ἦν τῶν μηδὲ φανέντων πω· καὶ τὸ πάντων γε παραδοξότατον, ὅτι μηδὲ την σάρκα περιτετμητο, καὶ ὅμως τὸν ᾿Αβραὰμ εὐλογεῖ, ὡσὰν πολύ κρείττων αὐτοῦ τυγχάνων. ᾿Αλλὰ οὐδὲ θυσίαις καὶ σπουδαῖς τῷ ὑψίστῳ ἱε- ράτο Θεῷ, οὐδὲ μὴν παρὰ τῷ ἐν Ἱερουσαλὴμ ναῷ τὴν λειτουργίαν ἐξετέλει· πῶς γὰρ τῷ μηδὲ ὄντι; Εἰκότως οὖν, ἐπεὶ καὶ τῷ ἡμετέρῳ Σωτῆρι τῷ Χριστῷ, οὐδὲν μὲν τῷ ᾿Ααρὼν ἐμφερὲς ἔμελλε συμβήσεσθαι. Οὔτε γὰρ μὴ ὢν πρότερον, ὕστερόν ποθ᾽ ἱερεὺς ἀναδέδειχται, καὶ ἱερεὺς οὐ γενόμενος, ἀλλὰ ὤν. Προσεκτέον γὰρ ἐπιμελῶς τῷ· « Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα. » Οὐ γὰρ ἔσῃ, φησί, μὴ ὢν πάλαι· ἀλλ᾽ οὐδ' ἦσθα μὲν πάλαι, νῦν δὲ οὔ· ἀλλὰ παρὰ τοῦ φήσαντος, • Ἐγώ εἰμι ὁ ὢν, » σὺ εἶ, καὶ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα διαμένεις. Ἐπεὶ οὖν οὔτε ἀπὸ χρόνου τῆς ἱερωσύνης. ἀπήρξατο, οὔτε ἐκ φυλῆς ἱερωμένων ὁ Χριστὸς, οὐδὲ διὰ σκευαστοῦ καὶ σωματικοῦ ἐλαίου κέχριστο, οὐδὲ τέλος ἕξειν ἔμελλε τῆς ἱερωσύνης, οὐδὲ μόνοις Ιου δαίοις, ἀλλὰ καὶ πᾶσιν ἔθνεσι καταστήσεσθαι· τούτων ἔνεκα πάντων εἰκότως αὐτὸν τῆς μὲν κατὰ τὸν τύπον Ααρών λειτουργίας ἀπαλλάττει, κατὰ τὴν τάξιν δὲ Μελχισεδέκ ἱερέα φησὶν ἔσεσθαι. Καὶ τό γε ἀποτέ- λεσμα τοῦ χρησμοῦ θαυμάσιον συνορῶντι, ὅπως ὁ Σωτὴρ ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, τῷ τοῦ Μελ- χισεδέκ τρόπῳ τὰ τῆς ἐν ἀνθρώποις ἱερουργίας εἰσέτι καὶ νῦν διὰ τῶν αὐτοῦ θεραπευτῶν ἐπιτελεῖ. "Ωσπερ γὰρ ἐκεῖνος, ἱερεὺς ἐθνῶν τυγχάνων, οὐδαμοῦ φαίνε και θυσίαις σωματικαῖς κεχρημένος, οἴνῳ δὲ μόνῳ καὶ ἄρτῳ τὸν ᾿Αβραὰμ εὐλογῶν, τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον πρῶτος μὲν αὐτὸς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν, ἔπειτα ἐξ αὐτοῦ πάντες ἱερεῖς ἀνὰ πάντα τὰ ἔθνη τὴν πνευματικὴν ἐπιτελοῦντες κατὰ τοὺς ἐκκλησιαστικούς θεσμοὺς ἱερουργίαν, οίνῳ καὶ ἄρτῳ, τοῦ τε σώματος αὐτοῦ καὶ τοῦ σωτηρίου αίματος αινίττονται τὰ μυ στήρια, τοῦ Μελχισεδὲκ ταῦτα πνεύματι θείῳ προτε θεωρηκότος, καὶ τῶν μελλόντων ταῖς εἰκόσι προκε χρημένου, ὡς ἡ Μωσέως Γραφή μαρτυρεί, λέγουσα· * Καὶ Μελχισεδέκ βασιλεὺς Σαλὴμ ἐξήνεγκεν ἄρτους DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. V. B A tionis præ participibus tuis, et sacerdotum id erat D "Exod. 111, 14. c proprium apud Hebræos ut ungerentur: merito in eo quem nunc tractamus, jam clarius et certius illum consecrat sacerdotem, plura etiam de illius doctrina proponens, per quam ipsum solum præ bominibus qui unquam aut fuerint aut futuri sint, æternum sacerdotem esse demonstrat, quod sane nusquam ut ulli naturæ hominis accommodetur, fieri poterit. Secundum ordinem Melchisedec sa- cerdotem constitui illum ait, ut ab eo differat qui secundum Mosis constitutionem erat sacerdos, qui quidem aut Aaron sit accipiendus, aut alius quispiam ex iis qui ab illo oriundi sint : quorum quisque cum prius sacerdos non esset, posterius aliquando per homines unguento quodam arili- ciose confecto ungebatur, et sic figurate, ut ita dicam, et per signa quædam, adumbratus quidam et imaginarius Christus efficiebatur : præterea tan- quam is qui mortalis esset, haud ita multo post sacerdotium deponebat. Adde quod apud unum Judzorum populum sacerdotio fungebatur, non autem apud alias item nationes. Neque vero cum jurejurando Dei, ad talem functionem accedebat, sed judicio hominum electus. Itaque nonnunquam etiam aliquis ex illis inventus est tali ministerio non dignus, qualis Heli plane descriptus est. Ad hac, vetus ille sacerdos, qui a Mose institutus fuerat, ex sola tribu Levi eligi poterat : et oporte bat omnino illum genus quoque trahere de suc- cessione ipsius Aaron, sacrificiisque brutorum animalium et cruoribus, corporalique adoratione rei divinæ inservire. At vero, qui Melchisedec est nominatus, quod nomen in nostram linguam con- versum, regem justitiæ significat, et qui fuit rex Salem, quod ipsum item sit, rex pacis, sine pa- tre, sine matre, sine generis serie, non habens in historia, neque initium dierum, neque vitæ finem, ac ne referens quidem cun Aaron sacer- dotii ritu commune quidquam invenitur. Nam ne- que ab hominibus electus fuerat, neque oleo com- posito unctus, neque de genere illorum editus, qui nondum exstiterant : et quod omnium maxime admi- rabile est, ne corpore quidem erat circumcisus, et tamen ipsi Abraham benedicit, tanquam is qui illo sit longe præstantior. Adde quod neque sacrificiis neque libationibus, altissimo Deo operabatur, ne- que vero in templo quod Hierosolymis esset, suum munus obibat : qui enim in eo, quod nondum erat? Et merito sane, quando ne nostro quidem Salvatori Christo, eventurum quidquam erat ipsi Aaron simile. Nam neque qui prius non fuisset, posterius est aliquando sacerdos declaratus ; neque is qui exstitisset sacerdos, sed qui est. Diligenter enim attendendum est illud: Tu es sacerdos in æternum. » Non enim, eris, ait, qui olim non fue- ris, ac ne fuisti quidem antea, nunc autem non es, sed ab eo qui dixit, ‹ Ego sum qui sum”, › tu es, (1) Ού. Anne ού? Epis.
PG 22:367«ἐν ᾧ περισσότερον βουλόμενος ὁ θεὸς ἐπιδεῖξαι τοῖς κληρονόμοις τῆς βασιλείας τὸ ἀμετάθετον τῆς βουλῆς αὐτοῦ, ἐμεσίτευσεν ὅρκῳ, ἵνα διὰ δύο πραγμάτων ἀμεταθέτων, ἐν οἷς ἀδύνατον ψεύσασθαι θεόν, ἰσχυρὰν παράκλησιν ἔχωμεν οἱ προκαταφυγόντες κρατῆσαι τῆς προκειμένης ἐλπίδος». καὶ ἐπιφέρει λέγων· «καὶ οἱ μὲν πλείονές εἰσιν γεγονότες ἱερεῖς, διὰ τὸ θανάτῳ κωλύεσθαι παραμένειν· ὁ δὲ διὰ τὸ μένειν αὐτὸν ἀπαράβατον ἔχει τὴν ἱερωσύνην· ὅθεν καὶ σῴζειν εἰς τὸ παντελὲς δύναται τοὺς προσερχομένους δι’ αὐτοῦ τῷ θεῷ, πάντοτε ζῶν εἰς τὸ ἐντυγχάνειν ὑπὲρ αὐτῶν. τοιοῦτος γὰρ ἡμῖν καὶ ἔπρεπεν ἀρχιερεύς, ὅσιος, ἄκακος, ἀμίαντος, κεχωρισμένος ἀπὸ τῶν ἁμαρτωλῶν, καὶ ὑψηλότερος τῶν οὐρανῶν γενόμενος». καὶ ἐπιλέγει· «κεφάλαιον δὲ ἐπὶ τοῖς εἰρημένοις, τοιοῦτον ἔχομεν ἀρχιερέα, ὃς ἐκάθισεν ἐν δεξιᾷ τῆς μεγαλωσύνης ἐν ὑψηλοῖς, τῶν ἁγίων λειτουργὸς καὶ τῆς σκηνῆς τῆς ἀληθινῆς, ἣν ἔπηξεν ὁ κύριος, οὐκ ἄνθρωπος». ταῦτα μὲν ὁ ἀπόστολος. Ὁ δὲ ψαλμὸς ὑποβὰς καὶ τὸ πάθος ἐπικεκαλυμμένως τοῦ προφητευομένου δηλοῖ λέγων· «ἐκ χειμάρρου ἐν ὁδῷ πίεται· διὰ τοῦτο ὑψώσει κεφαλήν».
καὶ οἶνον. Ἦν δὲ ἱερεὺς τοῦ Θεοῦ τοῦ ὑψίστου, καὶ εὐλόγησε τὸν ᾿Αβραάμ. » Εἰκότως οὖν καὶ μεθ᾽ ὅρκου παραλήψεως μόνῳ τῷ δηλουμένῳ ο ώμοσε Κύριος δ Θεὸς, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται· Σὺ εἶ, » λέγων, ο ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα, κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Επάκου σον δὲ οἷα καὶ περὶ τῶνδε ὁ ᾿Απόστολός φησιν· « Εν ᾧ, περισσότερον βουλόμενος ὁ Θεὸς ἐπιδεῖξαι τοῖς κληρονόμοις τῆς βασιλείας τὸ ἀμετάθετον τῆς βουλής αὐτοῦ, ἐμεσίτευσεν ὅρκῳ, ἵνα διὰ δύο πραγμάτων ἀμεταθέτων, ἐν οἷς ἀδύνατον ψεύσασθαι Θεὸν, ἰσχυ ρὰν παράκλησιν ἔχωμεν οἱ προκαταφυγόντες κρατή σαι τῆς προκειμένης ἐλπίδος. » Καὶ ἐπιφέρει λέγων· • Καὶ οἱ μὲν πλείονες εἰσι γεγονότες ἱερεῖς, διὰ τὸ θανάτῳ κωλύεσθαι παραμένειν· ὁ δὲ, διὰ τὸ μένειν αὐτὸν, ἀπαράβατον ἔχει τὴν ἱερωσύνην. Ὅθεν καὶ σώζειν εἰς τὸ παντελὲς δύναται τοὺς προσερχομένους δι' αὐτοῦ τῷ Θεῷ, πάντοτε ζῶν εἰς τὸ ἐντυγχάνειν ὑπὲρ αὐτῶν. Τοιοῦτος γὰρ ἡμῖν καὶ ἔπρεπεν ἀρχιε ρεὺς, ὅσιος, ἄκακος, αμίαντος, κεχωρισμένος ἀπὸ τῶν ἁμαρτωλῶν, καὶ ὑψηλότερος τῶν οὐρανῶν γενό- μενος. » Καὶ ἐπιλέγει· « Κεφάλαιον δὲ ἐπὶ τοῖς εἰρημένοις, τοιοῦτον ἔχομεν ἀρχιερέα, ὃς ἐκάθισεν ἐν δεξιᾷ τῆς μεγαλοσύνης ἐν ὑψηλοῖς, τῶν ἁγίων λειτουργὸς, καὶ τῆς σκηνῆς τῆς ἀληθινῆς, ἦν ἔπηξεν ὁ Κύριος, οὐχ᾽ ἄνθρωπος. » Ταῦτα μὲν ὁ Ἀπόστολος. Ὁ δὲ ψαλμὸς ὑποβάς, καὶ τὸ πάθος ἐπικεκαλυμμένως τοῦ προφητευομένου δηλοῖ, λέγων· Ἐκ χειμάρρου ἐν ὁδῷ πίεται, διὰ τοῦτο ὑψώσει κεφαλήν. » Χείμαρ ῥον δὲ τὸν καιρὸν τῶν πειρασμῶν καὶ ἄλλος δηλοῖ ψαλ μὸς, λέγων · Χειμάρρου διῆλθεν ἡ ψυχὴ ἡμῶν. "Αμα διῆλθεν ἡ ψυχὴ ἡμῶν τὸ ὕδωρ τὸ ἀνυπόστατον. » Έν τῷ χειμάρρῳ τοίνυν πίεται, φησί, τὸ ποτήριον δηλον- ότι, ὅ ᾐνίττετο πρὸς τῷ καιρῷ τοῦ πάθους, λέγων· • Πάτερ, εἰ δυνατόν, παρελθέτω τὸ ποτήριον τοῦτο ἀπ' ἐμοῦ. Καὶ πάλιν· «Εἰ μὴ δυνατόν ἐστιν αὐτὸ παρελ θεῖν, ἐὰν μὴ αὐτὸ πίω, γενηθήτω τὸ θέλημά σου. » Το το δὴ οὖν ἐκπιὼν τὸ ποτήριον, ὕψωσε κεφαλὴν, καὶ κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, ἐπεὶ γὰρ ι γέγονεν ὑπήκοος τῷ Πατρὶ μέχρι θανάτου, θανάτου δὲ σταυροῦ, διὰ τοῦτο, φησίν, « ὑπερύψωσεν αὐτὸν ὁ Θεὸς, ἐγείρας αυτὸν ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ καθίσας αὐτὸν ἐν δεξιᾷ αὐτοῦ, ὑπερο άνω πάσης ἀρχῆς, καὶ ἐξουσίας, καὶ δυνάμεως, καὶ κυριότητος, καὶ παντὸς ὀνόματος ὀνομαζομένου, οὐ μόνον ἐν τῷ αἰῶνι τούτῳ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ μέλλοντι. Καὶ πάντα ὑπέταξε, φησίν, « ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ, ο κατὰ τὴν πρὸς ἀυτὸν ἐπαγγελίαν, ἣν διὰ τοῦ ψαλμού παρίστησι, λέγων' « Κάθου ἐκ δεξιῶν· μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου. Καταχι- ρίευε ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου. » Πρόδηλον παντί, ὡς ἔτι νῦν ἡ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν δύναμις καὶ ὁ τῆς διδασκα- λίας αὐτοῦ λόγος, ἐν μέσοις τοῖς ἐχθροῖς καὶ πολεμίοις αὐτοῦ, καὶ τῶν πεπιστευκότων εἰς αὐτὸν ἁπάντων κατακυριεύει. EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. ' - et sacerdos in sternum permanes. Quoniam igitur A neque a tempore, sacerdotii initium accepit, neque de tribu sacerdotum exortus est Christus, neque artificiose instructo corporalique oleo inunctus, ne finem quidem illum sacerdotii est habiturus, neque item solis Judæis, sed omnibus gentibus constitu- endus. Propter hæc omnia, merito illum a mini- sterio Aaron liberat, quod figuram gerebat, et se- cundum ordinem Melchisedec sacerdotem futurum afirmal. Et sane oraculi exitus admirabilis ei qui contempletur quemadmodum Salvator noster Je- sus, qui est Christus Dei, ipsius Melchisedec ritu, ea quæ ad sacerdotium in hominibus gerendum spe- ctant, per suos ministros perficiat. Nam quemad- modum ille qui sacerdos gentium erat, nusquam videtur sacrificiis corporalibus functus, sed vino B solo et pane, dum ipsi Abraham benedicit, ita sane primus ipse Salvator ac Dominus noster deinde qui ab ipso profecti sunt, sacerdotes in omnibus gentibus, spirituale secundum ecclesiasticas san- ctiones sacerdotii munus obeuntes, vino ac pane, et corporis illius et salutaris sanguinis mysteria re- præsentant, quæ sane mysteria Melchisedec tanto ante spiritu divino coguoverat, et rerum futurarum imaginibus usus fuerat, sicut etiain Mosis Scriptura testificatur, ubi ait : . Et Melchisedec rex Salem, Frotulit panes et vinum. Erat autem sacerdos Dei altissimi, et benedixit Abraham ". » Merito igitur et cum jurisjurandi adjectione, uni ei de quo hic agimus talia promissa sunt : c Juravit, inquit, Do- minus Deus, et non pœnitebit eum : tu es sacerdos in æternum secundum ordinem Melchisedec. › Audi vero qualia sint quæ de iisdem rebus etiam Apostolus dicat: ‹ In quo abundantius volens Deus ostendere hæredibus regni immutabilitatem consilii sui, interposuit jusjurandum, ut per duas res in- mutabiles in quibus impossibile est mentiri Deum, fortissimum solatium habeamus, qui con- fugimus ad obtinendam propositam spem 3. > et adjungit : ‹ Et alii quidem plures facti sunt sacer- dotes, idcirco quod morte prohiberentur permane- re : hic autem, eo quod ipse maneat, sempiternum habet sacerdotium. Ex quo etiam servare in perpe- tuum potest accedentes per ipsum ad Deum, sem- per vivens 2d intercedendum pro illis. Talis enim decebat nos pontifex, sanctus, innocens, impol- lutus, segregatus a peccatoribus, et excelsior cœ- lis factus s. Deinde adjungit : • Caput autem su- per iis quæ dicta sunt. Talemn habemus pontificem, qui sedet in dextera majestatis in excelsis, san- ctorum minister, et tabernaculi veri, quod fixit Deus, et non homo "., Hæc quidem Apostolus. Psalmus vero, inferius progressus, etiam ea quæ passurus erat is, de quo vaticinatur, aperte significat, dicens : e De torrente in via bibet, propterea exaltabit caput "., Torrentem porro, tentationum tempus intelligendum alius indicat psalmus dicens: • Torrentem pertransivit anima nostra. Forsitan pertransiit anima nostra aquam intolerabilem ". Psal. C D " ss Gen. XIV, CSS!!!, 5. 18-19. Hebr. vi, 18. * Hebr. vul, 23-26. * Hebr. vill, 1,2. " Psal. cix, 7.
χείμαρρον δὲ τὸν καιρὸν τῶν πειρασμῶν καὶ ἄλλος δηλοῖ ψαλμὸς λέγων· «χείμαρρον διῆλθεν ἡ ψυχὴ ἡμῶν· ἄρα διῆλθεν ἡ ψυχὴ ἡμῶν τὸ ὕδωρ τὸ ἀνυπόστατον». ἐν τῷ χειμάρρῳ τοίνυν πίεται, φησίν, τὸ ποτήριον, δηλονότι ὃ ᾐνίττετο πρὸς τῷ καιρῷ τοῦ πάθους, λέγων· «πάτερ, εἰ δυνατόν, παρελθέτω τὸ ποτήριον τοῦτο ἀπ’ ἐμοῦ», καὶ πάλιν· «εἰ μὴ δυνατόν ἐστιν αὐτὸ παρελθεῖν, ἐὰν μὴ αὐτὸ πίω, γενηθήτω τὸ θέλημά σου». τοῦτο δὴ οὖν ἐκπιὼν τὸ ποτήριον ὕψωσεν κεφαλήν, καὶ κατὰ τὸν ἀπόστολον, ἐπεὶ γὰρ γέγονεν «ὑπήκοος τῷ πατρὶ μέχρι θανάτου, θανάτου δὲ σταυροῦ, διὰ τοῦτο», φησίν, «ὑπερύψωσεν αὐτὸν ὁ θεός», «ἐγείρας αὐτὸν ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ καθίσας αὐτὸν ἐν δεξιᾷ αὐτοῦ ὑπεράνω πάσης ἀρχῆς καὶ ἐξουσίας καὶ δυνάμεως καὶ κυριότητος καὶ παντὸς ὀνόματος ὀνομαζομένου οὐ μόνον ἐν τῷ αἰῶνι τούτῳ ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ πάντα ὑπέταξεν», φησίν, «ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ», κατὰ τὴν πρὸς αὐτὸν ἐπαγγελίαν, ἣν διὰ τοῦ ψαλμοῦ παρίστησι λέγων· «κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου», [καὶ] «κατακυρίευε ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου».
καὶ οἶνον. Ἦν δὲ ἱερεὺς τοῦ Θεοῦ τοῦ ὑψίστου, καὶ εὐλόγησε τὸν ᾿Αβραάμ. » Εἰκότως οὖν καὶ μεθ᾽ ὅρκου παραλήψεως μόνῳ τῷ δηλουμένῳ ο ώμοσε Κύριος δ Θεὸς, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται· Σὺ εἶ, » λέγων, ο ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα, κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Επάκου σον δὲ οἷα καὶ περὶ τῶνδε ὁ ᾿Απόστολός φησιν· « Εν ᾧ, περισσότερον βουλόμενος ὁ Θεὸς ἐπιδεῖξαι τοῖς κληρονόμοις τῆς βασιλείας τὸ ἀμετάθετον τῆς βουλής αὐτοῦ, ἐμεσίτευσεν ὅρκῳ, ἵνα διὰ δύο πραγμάτων ἀμεταθέτων, ἐν οἷς ἀδύνατον ψεύσασθαι Θεὸν, ἰσχυ ρὰν παράκλησιν ἔχωμεν οἱ προκαταφυγόντες κρατή σαι τῆς προκειμένης ἐλπίδος. » Καὶ ἐπιφέρει λέγων· • Καὶ οἱ μὲν πλείονες εἰσι γεγονότες ἱερεῖς, διὰ τὸ θανάτῳ κωλύεσθαι παραμένειν· ὁ δὲ, διὰ τὸ μένειν αὐτὸν, ἀπαράβατον ἔχει τὴν ἱερωσύνην. Ὅθεν καὶ σώζειν εἰς τὸ παντελὲς δύναται τοὺς προσερχομένους δι' αὐτοῦ τῷ Θεῷ, πάντοτε ζῶν εἰς τὸ ἐντυγχάνειν ὑπὲρ αὐτῶν. Τοιοῦτος γὰρ ἡμῖν καὶ ἔπρεπεν ἀρχιε ρεὺς, ὅσιος, ἄκακος, αμίαντος, κεχωρισμένος ἀπὸ τῶν ἁμαρτωλῶν, καὶ ὑψηλότερος τῶν οὐρανῶν γενό- μενος. » Καὶ ἐπιλέγει· « Κεφάλαιον δὲ ἐπὶ τοῖς εἰρημένοις, τοιοῦτον ἔχομεν ἀρχιερέα, ὃς ἐκάθισεν ἐν δεξιᾷ τῆς μεγαλοσύνης ἐν ὑψηλοῖς, τῶν ἁγίων λειτουργὸς, καὶ τῆς σκηνῆς τῆς ἀληθινῆς, ἦν ἔπηξεν ὁ Κύριος, οὐχ᾽ ἄνθρωπος. » Ταῦτα μὲν ὁ Ἀπόστολος. Ὁ δὲ ψαλμὸς ὑποβάς, καὶ τὸ πάθος ἐπικεκαλυμμένως τοῦ προφητευομένου δηλοῖ, λέγων· Ἐκ χειμάρρου ἐν ὁδῷ πίεται, διὰ τοῦτο ὑψώσει κεφαλήν. » Χείμαρ ῥον δὲ τὸν καιρὸν τῶν πειρασμῶν καὶ ἄλλος δηλοῖ ψαλ μὸς, λέγων · Χειμάρρου διῆλθεν ἡ ψυχὴ ἡμῶν. "Αμα διῆλθεν ἡ ψυχὴ ἡμῶν τὸ ὕδωρ τὸ ἀνυπόστατον. » Έν τῷ χειμάρρῳ τοίνυν πίεται, φησί, τὸ ποτήριον δηλον- ότι, ὅ ᾐνίττετο πρὸς τῷ καιρῷ τοῦ πάθους, λέγων· • Πάτερ, εἰ δυνατόν, παρελθέτω τὸ ποτήριον τοῦτο ἀπ' ἐμοῦ. Καὶ πάλιν· «Εἰ μὴ δυνατόν ἐστιν αὐτὸ παρελ θεῖν, ἐὰν μὴ αὐτὸ πίω, γενηθήτω τὸ θέλημά σου. » Το το δὴ οὖν ἐκπιὼν τὸ ποτήριον, ὕψωσε κεφαλὴν, καὶ κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, ἐπεὶ γὰρ ι γέγονεν ὑπήκοος τῷ Πατρὶ μέχρι θανάτου, θανάτου δὲ σταυροῦ, διὰ τοῦτο, φησίν, « ὑπερύψωσεν αὐτὸν ὁ Θεὸς, ἐγείρας αυτὸν ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ καθίσας αὐτὸν ἐν δεξιᾷ αὐτοῦ, ὑπερο άνω πάσης ἀρχῆς, καὶ ἐξουσίας, καὶ δυνάμεως, καὶ κυριότητος, καὶ παντὸς ὀνόματος ὀνομαζομένου, οὐ μόνον ἐν τῷ αἰῶνι τούτῳ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ μέλλοντι. Καὶ πάντα ὑπέταξε, φησίν, « ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ, ο κατὰ τὴν πρὸς ἀυτὸν ἐπαγγελίαν, ἣν διὰ τοῦ ψαλμού παρίστησι, λέγων' « Κάθου ἐκ δεξιῶν· μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου. Καταχι- ρίευε ἐν μέσῳ τῶν ἐχθρῶν σου. » Πρόδηλον παντί, ὡς ἔτι νῦν ἡ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν δύναμις καὶ ὁ τῆς διδασκα- λίας αὐτοῦ λόγος, ἐν μέσοις τοῖς ἐχθροῖς καὶ πολεμίοις αὐτοῦ, καὶ τῶν πεπιστευκότων εἰς αὐτὸν ἁπάντων κατακυριεύει. EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. ' - et sacerdos in sternum permanes. Quoniam igitur A neque a tempore, sacerdotii initium accepit, neque de tribu sacerdotum exortus est Christus, neque artificiose instructo corporalique oleo inunctus, ne finem quidem illum sacerdotii est habiturus, neque item solis Judæis, sed omnibus gentibus constitu- endus. Propter hæc omnia, merito illum a mini- sterio Aaron liberat, quod figuram gerebat, et se- cundum ordinem Melchisedec sacerdotem futurum afirmal. Et sane oraculi exitus admirabilis ei qui contempletur quemadmodum Salvator noster Je- sus, qui est Christus Dei, ipsius Melchisedec ritu, ea quæ ad sacerdotium in hominibus gerendum spe- ctant, per suos ministros perficiat. Nam quemad- modum ille qui sacerdos gentium erat, nusquam videtur sacrificiis corporalibus functus, sed vino B solo et pane, dum ipsi Abraham benedicit, ita sane primus ipse Salvator ac Dominus noster deinde qui ab ipso profecti sunt, sacerdotes in omnibus gentibus, spirituale secundum ecclesiasticas san- ctiones sacerdotii munus obeuntes, vino ac pane, et corporis illius et salutaris sanguinis mysteria re- præsentant, quæ sane mysteria Melchisedec tanto ante spiritu divino coguoverat, et rerum futurarum imaginibus usus fuerat, sicut etiain Mosis Scriptura testificatur, ubi ait : . Et Melchisedec rex Salem, Frotulit panes et vinum. Erat autem sacerdos Dei altissimi, et benedixit Abraham ". » Merito igitur et cum jurisjurandi adjectione, uni ei de quo hic agimus talia promissa sunt : c Juravit, inquit, Do- minus Deus, et non pœnitebit eum : tu es sacerdos in æternum secundum ordinem Melchisedec. › Audi vero qualia sint quæ de iisdem rebus etiam Apostolus dicat: ‹ In quo abundantius volens Deus ostendere hæredibus regni immutabilitatem consilii sui, interposuit jusjurandum, ut per duas res in- mutabiles in quibus impossibile est mentiri Deum, fortissimum solatium habeamus, qui con- fugimus ad obtinendam propositam spem 3. > et adjungit : ‹ Et alii quidem plures facti sunt sacer- dotes, idcirco quod morte prohiberentur permane- re : hic autem, eo quod ipse maneat, sempiternum habet sacerdotium. Ex quo etiam servare in perpe- tuum potest accedentes per ipsum ad Deum, sem- per vivens 2d intercedendum pro illis. Talis enim decebat nos pontifex, sanctus, innocens, impol- lutus, segregatus a peccatoribus, et excelsior cœ- lis factus s. Deinde adjungit : • Caput autem su- per iis quæ dicta sunt. Talemn habemus pontificem, qui sedet in dextera majestatis in excelsis, san- ctorum minister, et tabernaculi veri, quod fixit Deus, et non homo "., Hæc quidem Apostolus. Psalmus vero, inferius progressus, etiam ea quæ passurus erat is, de quo vaticinatur, aperte significat, dicens : e De torrente in via bibet, propterea exaltabit caput "., Torrentem porro, tentationum tempus intelligendum alius indicat psalmus dicens: • Torrentem pertransivit anima nostra. Forsitan pertransiit anima nostra aquam intolerabilem ". Psal. C D " ss Gen. XIV, CSS!!!, 5. 18-19. Hebr. vi, 18. * Hebr. vul, 23-26. * Hebr. vill, 1,2. " Psal. cix, 7.
PG 22:369πρόδηλον παντὶ ὡς ἔτι νῦν ἡ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν δύναμις καὶ ὁ τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ λόγος ἐν μέσοις τοῖς ἐχθροῖς καὶ πολεμίοις αὐτοῦ τῶν πεπιστευκότων εἰς αὐτὸν ἁπάντων κατακυριεύει. [Τοῦ Ἡσαί̈ου]. «Ἐγὼ κύριος ἐποίησα γῆν καὶ ἄνθρωπον ἐπ’ αὐτῆς, ἐγὼ τῇ χειρί μου ἐστερέωσα τὸν οὐρανόν, ἐγὼ πᾶσι τοῖς ἄστροις ἐνετειλάμην. ἐγὼ ἤγειρα τὸν μετὰ δικαιοσύνης βασιλέα, καὶ πᾶσαι αἱ ὁδοὶ αὐτοῦ εὐθεῖαι· οὗτος οἰκοδομήσει τὴν πόλιν μου, καὶ τὴν αἰχμαλωσίαν τοῦ λαοῦ ἐπιστρέψει, οὐ μετὰ λύτρων οὐδὲ μετὰ δώρων, εἶπεν κύριος Σαβαώθ.» Τέως μὲν ταῦτα ὁ τῶν ὅλων ποιητὴς θεὸς περί τινος βασιλέως καὶ σωτῆρος μέλλοντος οἰκοδομεῖν τὸ τῆς εὐσεβείας πολίτευμα λυτρώσασθαί [τε] τὴν ἐπισυμβᾶσαν ἀνθρώποις ὑπὸ τῆς δαιμονικῆς πλάνης αἰχμαλωσίαν διὰ τοῦ προφήτου θεσπίζει. ἑξῆς δὲ τούτοις τὸ προφητικὸν πνεῦμα τὴν ὑποταγὴν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν αἰνίττεται, ἣν ὑποταγήσονται τῷ προφητευομένῳ, καὶ ὡς προσκυνήσουσιν αὐτῷ οἷα θεῷ οἱ ὑποταγησόμενοι, καὶ ὡς προσεύξονται ἐν αὐτῷ, διὰ τὸ μείζονα κατοικεῖν ἐν αὐτῷ θεόν, τὸν ἀνωτάτω δηλαδὴ πατέρα καὶ θεὸν τῶν ὅλων. τὰ δὲ τῆς λέξεως οὕτως ἔχει·
ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Δ. Ὣς καὶ Ἡσαΐας, προφητῶν μέγιστος, σαφῶς οἶδε Θεὸν ἐν Θεῷ εἶναι, λέγων ὁμοίως ἡμῖν δοξάζουσι Πατέρα ἐν Υἱῷ, καὶ Υἱὸν ἐν Πατέρι. Ἐγὼ Κύριος ἐποίησα γῆν, καὶ ἄνθρωπον ἐπ' αὐτῆς· ἐγὼ τῇ χειρί μου ἐστερέωσα τὸν οὐρανὸν, ἐγὼ πᾶσι τοῖς ἄστροις ενετειλάμην, ἐγὼ ἤγειρα τὸν μετὰ δικαιοσύνης βασιλέα, καὶ πᾶσαι αἱ ὁδοὶ αὐτοῦ εὐθεῖαι. Οὗτος οἰκοδομήσει τὴν πόλιν μου, καὶ τὴν αἰχμαλω σίαν τοῦ λαοῦ ἐπιστρέψει, οὐ μετὰ λύτρων, οὐδὲ μετὰ Χώρων, εἶπε Κύριος Σαβαώθ., Τέως μὲν ταῦτα ὁ τῶν ὅλων ποιητής Θεός, περί τινος βασιλέως καὶ Σωτῆρος μέλλοντος οἰκοδομεῖν τὸ τῆς εὐσεβείας πολίτευμα, λυτρώσασθαι τὴν ἐπισυμβᾶσαν ἀνθρώποις ὑπὸ τῆς δαιμονικῆς πλάνης αἰχμαλωσίαν, διὰ τοῦ προφήτου Β θεσπίζει· ἑξῆς δὲ τούτοις τὸ προφητικόν πνεῦμα τὴν ὑποταγὴν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν αἰνίττεται, ἣν ὑποταγήσονται τῷ προφητευομένῳ, καὶ ὡς προσκυνή- σουσιν αὐτῷ οἷα Θεῷ οἱ ὑποταγησόμενοι, καὶ ὡς προσεύξονται ἐν αὐτῷ, διὰ τὸ μείζονα κατοικεῖν ἐν αὐτῷ Θεόν, τὸν ἀνωτάτω δηλαδὴ Πατέρα, καὶ Θεὸν τῶν ὅλων. Τὰ δὲ τῆς λέξεως οὕτως ἔχει· « Οὕτω λέγει Κύριος· Ἐκοπίασεν Αἴγυπτος, καὶ ἐμπορία Αιθιόπων, καὶ οἱ Σαβαεὶμ ἄνδρες ὑψηλοὶ ἐπὶ σὲ διαβήσονται, καὶ σοὶ ἔσονται δοῦλοι, καὶ ὀπίσω σοῦ ἀκολουθήσουσι, δεδεμένοι χειροπέδαις, καὶ προσκυ νήσουσι νέοι, καὶ ἐν σοὶ προσεύξονται, ὅτι ἐν σοὶ ὁ θεός ἐστι, καὶ οὐκ ἔστι Θεὸς πλὴν σοῦ. Σὺ γὰρ εἶ θεὸς, καὶ οὐκ ᾔδειμεν, Θεὸς τοῦ Ἰσραὴλ Σωτήρ. Αἰσχυνθήσονται καὶ ἐντραπήσονται πάντες οἱ ἀντι- κείμενοι αὐτῷ, καὶ πορεύσονται ἐν αἰσχύνῃ. Ταῦτα μὲν ἡ προφητεία. Οὐχ ἡγοῦμαι δὲ ἀντωπήσειν δύ- νασθαί τινα, κἂν σφόδρα ᾗ ἀγνώμων, τῷ προδήλῳ καὶ σαφεῖ τῆς λέξεως, ἐναργῶς οὕτως εἰσαγούσης θεὸν τοῦ Ἰσραὴλ Σωτῆρα, καὶ ἕτερον ἐν αὐτῷ Θεόν· «Προσκυνήσουσί σοι, » φησίν, «οἱ δίκαιοι, καὶ ἐν τοὶ προσεύξονται, ὅτι ἐν σοὶ ὁ Θεός ἐστι, καὶ οὐκ ἔπι θεὸς πλὴν τοῦ· σὺ γὰρ εἶ ὁ Θεὸς, καὶ οὐκ ᾔδειμεν, Θεὸς τοῦ Ἰσραὴλ Σωτήρ. » Τὸ δὲ, • οὐκ ᾔδειμεν, ο ἐκ προσώπου τῶν πρὶν αὐτὸν μὴ ἐπεγνω- κότων παρὰ μόνοις τοῖς Ἑβδομήκοντα εἰρημένον, ἑτέρως εἶχε τὸ Εβραϊκὸν, ὃ μεταλαβὼν ὁ μὲν Ἀκύλας φησι· ὁ Θεὸς ἄρα ἰσχυρὸς ἀποκρυπτόμενος, Θεὸς - DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. In torrente igitur bibet, inquit, calicem videlicet, quem ipse sub ipsum passionis tempus significavit, dicens : e Pater, si possibile est, transeat calix iste a me 38., Et rursus : : Si non possibile est illum transire, nisi illum bibam, fat voluntas tua ". » Cum igitur hunc calicem bibisset, tum exaltavit caput. Et sicut ait Apostolus, quoniam factus est obediens Patri usque ad mortem, mortem autem crucis, idcirco, inquit, « exaltavit illum Deus s, suscitans illum a mortuis, et sedere illum fecit in dextera sua, supra omnem principatum, et potestatem, et virtutem, et dominationem, et omne no- men quod nominetur non solum in hoc sæculo, sed etiam in futuro. Et omnia subjecit, inquit, sub pe- dibus ejus ", » secundum eam, quæ ad ipsum facta est, promissionem, quam: in psalmo declarat, di- cens: ‹ Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum tuorum. Dominare in medio inimicorum tuorum. » Constat vero planissime, quemadmodum hodie quoque Salvatoris nostri virtus, ac doctrinæ illius verbum, in medio inimicorum et hostium suorum, omnibus quicumque in ipsum credunt, dominatur. A B • Matth. XXVI, * C CAPUT IV. Quod etiam Isaias, prophetarum maximus, plane novit Deum esse in Deo, idque affirmat, sicut etiam nos qui Patrem in Filio, et Filium in Patre glorificamus. • Ego Dominus feci terram, et hominem super ea ; ego manu mea consolidavi cœlum, ego omni- bus astris mandavi, ego suscitavi regem cum ju- stitia, et omnes viæ ejus rectæ. Hic ædificabit ci- vitatem meam, et captivitatem populi convertet, non pretio, neque muneribus, dixit Dominus Sa- baoth ". › Interim quidem hæc universi conditor Deus, de quodam rege ac Salvatore, qui adifica- turus sit rempublicam pietatis, et conditionem qua homines a dæmenico errore captivi tenebantur, dissoluturus, per prophetam respondet. In iis vero quæ sequuntur, externarum quoque nationum ob- sequium, quo ei sunt obsecuturæ qui venturus canitur, propheticus significat spiritus: necnon quemadmodum illum tanquam Deum adorabunt illi, qui ita ad obsequium venerint, et quod Deum ora- bunt in ipso propterea quod in eo ipse habitet Deus supremnus, videlicet Pater, universique Deus. Locus autem sic se habet ad verbum : « Sic dicit Do- minus : Laboravit Ægyptus, et negotiatio Athio- pum, et Sabaim viri excelsi ad te transibunt, et tui erunt servi, et a tergo te sequentur vincti ma- nicis, et adorabunt juvenes, et in te orabunt : quo- niam in te Deus est, et non est Deus præter te : tu enim es Deus, et non noveramus, Deus Israel Sal- vator. Erubescent et confundentur omnes qui ad- versantur ei, et ambulabunt in pudore . » Hacte- nus ipsa prophetia. Cæterum, neutiquam arbitror quempiam contra id, quod tam aperte et perspicue dicatur, vel oculos directurum, quamvis admodum sit ingratus, ubi ita evidenter et plane inducitur Deus Israel Salvator, et in illo Deus : « Adora- bunt te, inquit, justi, et in te orabunt, quoniam in te est Deus, et non est Deus præter te tu enim es Deus, et nesciebamus, Deus tsrael Salvator. ▸ Porro illud, « nesciebamus, quod ex persona eorum qui prius illum non agnoverunt, apud solos LXX dictum est, in Hebraico aliter habet; quod sane Aquila convertens, sic ait : « Deus ergo วง ibid 42. Philipp. 11, 8-9. "Ephes. 1, 20,21. "Isa. xLv, 12, 13. ibid. 14-16.
«Οὕτως λέγει κύριος, ἐκοπίασεν Αἴγυπτος, καὶ ἐμπορία Αἰθιόπων, καὶ οἱ Σαβαεὶμ ἄνδρες ὑψηλοὶ ἐπὶ σὲ διαβήσονται, καί σοι ἔσονται δοῦλοι καὶ ὀπίσω σου ἀκολουθήσουσιν δεδεμένοι χειροπέδαις, καὶ προσκυνήσουσιν νέοι, καὶ ἐν σοὶ προσεύξονται· ὅτι ἐν σοὶ ὁ θεός ἐστιν καὶ οὐκ ἔστιν θεὸς πλὴν σοῦ. σὺ γὰρ εἶ θεός, καὶ οὐκ ᾔδειμεν, θεὸς τοῦ Ἰσραὴλ σωτήρ. αἰσχυνθήσονται καὶ ἐντραπήσονται πάντες οἱ ἀντικείμενοι αὐτῷ, καὶ πορεύσονται ἐν αἰσχύνῃ.» Ταῦτα μὲν ἡ προφητεία. οὐχ ἡγοῦμαι δὲ ἀντωπήσειν δύνασθαί τινα, κἂν σφόδρα ᾖ ἀγνώμων, τῷ προδήλῳ καὶ σαφεῖ τῆς λέξεως, ἐναργῶς οὕτως εἰσαγούση[ς] θεὸν τοῦ Ἰσραὴλ σωτῆρα καὶ ἕτερον ἐν αὐτῷ θεόν. «προσκυνήσουσί σοι», φησίν, «οἱ δίκαιοι, καὶ ἐν σοὶ προσεύξονται· ὅτι ἐν σοὶ ὁ θεός ἐστιν καὶ οὐκ ἔστιν θεὸς πλὴν σοῦ. σὺ γὰρ εἶ ὁ θεός, καὶ οὐκ ᾔδειμεν, θεὸς τοῦ Ἰσραὴλ σωτήρ.» τὸ δὲ «οὐκ ᾔδειμεν» ἐκ προσώπου τῶν πρὶν αὐτὸν μὴ ἐπεγνωκότων, παρὰ μόνοις τοῖς ἑβδομήκοντα εἰρημένον, ἑτέρως εἶχεν τὸ Ἑβραϊκόν, ὃ μεταλαβὼν ὁ μὲν Ἀκύλας φησίν· «θεὸς ἄρα ἰσχυρὸς ἀποκρυπτόμενος, θεὸς Ἰσραὴλ σῴζων», ὁ δὲ Θεοδοτίων· «διὰ τοῦτο ἰσχυρὸς κρυφαῖος θεὸς σῴζων».
ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Δ. Ὣς καὶ Ἡσαΐας, προφητῶν μέγιστος, σαφῶς οἶδε Θεὸν ἐν Θεῷ εἶναι, λέγων ὁμοίως ἡμῖν δοξάζουσι Πατέρα ἐν Υἱῷ, καὶ Υἱὸν ἐν Πατέρι. Ἐγὼ Κύριος ἐποίησα γῆν, καὶ ἄνθρωπον ἐπ' αὐτῆς· ἐγὼ τῇ χειρί μου ἐστερέωσα τὸν οὐρανὸν, ἐγὼ πᾶσι τοῖς ἄστροις ενετειλάμην, ἐγὼ ἤγειρα τὸν μετὰ δικαιοσύνης βασιλέα, καὶ πᾶσαι αἱ ὁδοὶ αὐτοῦ εὐθεῖαι. Οὗτος οἰκοδομήσει τὴν πόλιν μου, καὶ τὴν αἰχμαλω σίαν τοῦ λαοῦ ἐπιστρέψει, οὐ μετὰ λύτρων, οὐδὲ μετὰ Χώρων, εἶπε Κύριος Σαβαώθ., Τέως μὲν ταῦτα ὁ τῶν ὅλων ποιητής Θεός, περί τινος βασιλέως καὶ Σωτῆρος μέλλοντος οἰκοδομεῖν τὸ τῆς εὐσεβείας πολίτευμα, λυτρώσασθαι τὴν ἐπισυμβᾶσαν ἀνθρώποις ὑπὸ τῆς δαιμονικῆς πλάνης αἰχμαλωσίαν, διὰ τοῦ προφήτου Β θεσπίζει· ἑξῆς δὲ τούτοις τὸ προφητικόν πνεῦμα τὴν ὑποταγὴν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν αἰνίττεται, ἣν ὑποταγήσονται τῷ προφητευομένῳ, καὶ ὡς προσκυνή- σουσιν αὐτῷ οἷα Θεῷ οἱ ὑποταγησόμενοι, καὶ ὡς προσεύξονται ἐν αὐτῷ, διὰ τὸ μείζονα κατοικεῖν ἐν αὐτῷ Θεόν, τὸν ἀνωτάτω δηλαδὴ Πατέρα, καὶ Θεὸν τῶν ὅλων. Τὰ δὲ τῆς λέξεως οὕτως ἔχει· « Οὕτω λέγει Κύριος· Ἐκοπίασεν Αἴγυπτος, καὶ ἐμπορία Αιθιόπων, καὶ οἱ Σαβαεὶμ ἄνδρες ὑψηλοὶ ἐπὶ σὲ διαβήσονται, καὶ σοὶ ἔσονται δοῦλοι, καὶ ὀπίσω σοῦ ἀκολουθήσουσι, δεδεμένοι χειροπέδαις, καὶ προσκυ νήσουσι νέοι, καὶ ἐν σοὶ προσεύξονται, ὅτι ἐν σοὶ ὁ θεός ἐστι, καὶ οὐκ ἔστι Θεὸς πλὴν σοῦ. Σὺ γὰρ εἶ θεὸς, καὶ οὐκ ᾔδειμεν, Θεὸς τοῦ Ἰσραὴλ Σωτήρ. Αἰσχυνθήσονται καὶ ἐντραπήσονται πάντες οἱ ἀντι- κείμενοι αὐτῷ, καὶ πορεύσονται ἐν αἰσχύνῃ. Ταῦτα μὲν ἡ προφητεία. Οὐχ ἡγοῦμαι δὲ ἀντωπήσειν δύ- νασθαί τινα, κἂν σφόδρα ᾗ ἀγνώμων, τῷ προδήλῳ καὶ σαφεῖ τῆς λέξεως, ἐναργῶς οὕτως εἰσαγούσης θεὸν τοῦ Ἰσραὴλ Σωτῆρα, καὶ ἕτερον ἐν αὐτῷ Θεόν· «Προσκυνήσουσί σοι, » φησίν, «οἱ δίκαιοι, καὶ ἐν τοὶ προσεύξονται, ὅτι ἐν σοὶ ὁ Θεός ἐστι, καὶ οὐκ ἔπι θεὸς πλὴν τοῦ· σὺ γὰρ εἶ ὁ Θεὸς, καὶ οὐκ ᾔδειμεν, Θεὸς τοῦ Ἰσραὴλ Σωτήρ. » Τὸ δὲ, • οὐκ ᾔδειμεν, ο ἐκ προσώπου τῶν πρὶν αὐτὸν μὴ ἐπεγνω- κότων παρὰ μόνοις τοῖς Ἑβδομήκοντα εἰρημένον, ἑτέρως εἶχε τὸ Εβραϊκὸν, ὃ μεταλαβὼν ὁ μὲν Ἀκύλας φησι· ὁ Θεὸς ἄρα ἰσχυρὸς ἀποκρυπτόμενος, Θεὸς - DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. In torrente igitur bibet, inquit, calicem videlicet, quem ipse sub ipsum passionis tempus significavit, dicens : e Pater, si possibile est, transeat calix iste a me 38., Et rursus : : Si non possibile est illum transire, nisi illum bibam, fat voluntas tua ". » Cum igitur hunc calicem bibisset, tum exaltavit caput. Et sicut ait Apostolus, quoniam factus est obediens Patri usque ad mortem, mortem autem crucis, idcirco, inquit, « exaltavit illum Deus s, suscitans illum a mortuis, et sedere illum fecit in dextera sua, supra omnem principatum, et potestatem, et virtutem, et dominationem, et omne no- men quod nominetur non solum in hoc sæculo, sed etiam in futuro. Et omnia subjecit, inquit, sub pe- dibus ejus ", » secundum eam, quæ ad ipsum facta est, promissionem, quam: in psalmo declarat, di- cens: ‹ Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum tuorum. Dominare in medio inimicorum tuorum. » Constat vero planissime, quemadmodum hodie quoque Salvatoris nostri virtus, ac doctrinæ illius verbum, in medio inimicorum et hostium suorum, omnibus quicumque in ipsum credunt, dominatur. A B • Matth. XXVI, * C CAPUT IV. Quod etiam Isaias, prophetarum maximus, plane novit Deum esse in Deo, idque affirmat, sicut etiam nos qui Patrem in Filio, et Filium in Patre glorificamus. • Ego Dominus feci terram, et hominem super ea ; ego manu mea consolidavi cœlum, ego omni- bus astris mandavi, ego suscitavi regem cum ju- stitia, et omnes viæ ejus rectæ. Hic ædificabit ci- vitatem meam, et captivitatem populi convertet, non pretio, neque muneribus, dixit Dominus Sa- baoth ". › Interim quidem hæc universi conditor Deus, de quodam rege ac Salvatore, qui adifica- turus sit rempublicam pietatis, et conditionem qua homines a dæmenico errore captivi tenebantur, dissoluturus, per prophetam respondet. In iis vero quæ sequuntur, externarum quoque nationum ob- sequium, quo ei sunt obsecuturæ qui venturus canitur, propheticus significat spiritus: necnon quemadmodum illum tanquam Deum adorabunt illi, qui ita ad obsequium venerint, et quod Deum ora- bunt in ipso propterea quod in eo ipse habitet Deus supremnus, videlicet Pater, universique Deus. Locus autem sic se habet ad verbum : « Sic dicit Do- minus : Laboravit Ægyptus, et negotiatio Athio- pum, et Sabaim viri excelsi ad te transibunt, et tui erunt servi, et a tergo te sequentur vincti ma- nicis, et adorabunt juvenes, et in te orabunt : quo- niam in te Deus est, et non est Deus præter te : tu enim es Deus, et non noveramus, Deus Israel Sal- vator. Erubescent et confundentur omnes qui ad- versantur ei, et ambulabunt in pudore . » Hacte- nus ipsa prophetia. Cæterum, neutiquam arbitror quempiam contra id, quod tam aperte et perspicue dicatur, vel oculos directurum, quamvis admodum sit ingratus, ubi ita evidenter et plane inducitur Deus Israel Salvator, et in illo Deus : « Adora- bunt te, inquit, justi, et in te orabunt, quoniam in te est Deus, et non est Deus præter te tu enim es Deus, et nesciebamus, Deus tsrael Salvator. ▸ Porro illud, « nesciebamus, quod ex persona eorum qui prius illum non agnoverunt, apud solos LXX dictum est, in Hebraico aliter habet; quod sane Aquila convertens, sic ait : « Deus ergo วง ibid 42. Philipp. 11, 8-9. "Ephes. 1, 20,21. "Isa. xLv, 12, 13. ibid. 14-16.
σφόδρα θαυμαστῶς κρυφαῖον θεὸν τὸν Χριστὸν ὀνομάζει, καὶ τὴν αἰτίαν δέ, δι’ ἣν θεὸν αὐτὸν μόνον ὡς ἐν γενητοῖς μετὰ τὸ πρῶτον καὶ ἀγένητον ἀποκαλεῖ, σαφῶς ἐκδιδάσκει, τὴν τοῦ πατρὸς ἐν αὐτῷ κατοίκησιν. ἐν τούτῳ γάρ, κατὰ τὸν θεῖον ἀπόστολον, «εὐδόκησεν πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος κατοικῆσαι». τοῦτο δηλοῖ φάσκουσα ἡ λέξις· «ὅτι ἐν σοὶ ὁ θεός ἐστιν καὶ οὐκ ἔστιν θεὸς πλὴν σοῦ». ἀντὶ δὲ τοῦ «πλὴν σοῦ» «πλὴν αὐτοῦ» ὁ Θεοδοτίων πεποίηκεν, ἵν’ ᾖ «οὐκ ἔστιν θεὸς πλὴν αὐτοῦ», δηλαδὴ τοῦ ἐν σοὶ θεοῦ, δι’ ὃν καὶ σὺ τυγχάνεις ὢν θεός, κατὰ δὲ τὸν Ἀκύλαν οὕτως ἔχει· «πλὴν ἐν σοὶ ἰσχυρός, καὶ οὐκ ἔστιν ἔτι παρὰ σοί, θεὸς ἄρα ἰσχυρὸς καὶ ἀποκρυπτόμενος. θεὸς σῴζων», κατὰ δὲ τὸν Σύμμαχον· «μόνον ἐν σοὶ θεός, καὶ οὐκ ἔστιν ἔτι οὐδ’ ὑπάρχει θεός, ὄντως σὺ θεὸς κρυφαῖος, θεὸς Ἰσραὴλ σῴζων». δι’ ὧν τὸ αἴτιον τοῦ εἶναι θεὸν τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ σαφῶς ὁ λόγος παρέστησεν. ἐπεὶ γὰρ ἐν σοί, φησίν, ἐστὶν θεός, διὰ τοῦτο σὺ θεὸς ἰσχυρὸς καὶ κρυφαῖος. οὐκοῦν διὰ τούτων ὁ μὲν ἀληθὴς καὶ μόνος θεὸς εἷς ἂν εἴη, μόνος κυρίως τυγχάνων τῆς προσηγορίας·
ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Δ. Ὣς καὶ Ἡσαΐας, προφητῶν μέγιστος, σαφῶς οἶδε Θεὸν ἐν Θεῷ εἶναι, λέγων ὁμοίως ἡμῖν δοξάζουσι Πατέρα ἐν Υἱῷ, καὶ Υἱὸν ἐν Πατέρι. Ἐγὼ Κύριος ἐποίησα γῆν, καὶ ἄνθρωπον ἐπ' αὐτῆς· ἐγὼ τῇ χειρί μου ἐστερέωσα τὸν οὐρανὸν, ἐγὼ πᾶσι τοῖς ἄστροις ενετειλάμην, ἐγὼ ἤγειρα τὸν μετὰ δικαιοσύνης βασιλέα, καὶ πᾶσαι αἱ ὁδοὶ αὐτοῦ εὐθεῖαι. Οὗτος οἰκοδομήσει τὴν πόλιν μου, καὶ τὴν αἰχμαλω σίαν τοῦ λαοῦ ἐπιστρέψει, οὐ μετὰ λύτρων, οὐδὲ μετὰ Χώρων, εἶπε Κύριος Σαβαώθ., Τέως μὲν ταῦτα ὁ τῶν ὅλων ποιητής Θεός, περί τινος βασιλέως καὶ Σωτῆρος μέλλοντος οἰκοδομεῖν τὸ τῆς εὐσεβείας πολίτευμα, λυτρώσασθαι τὴν ἐπισυμβᾶσαν ἀνθρώποις ὑπὸ τῆς δαιμονικῆς πλάνης αἰχμαλωσίαν, διὰ τοῦ προφήτου Β θεσπίζει· ἑξῆς δὲ τούτοις τὸ προφητικόν πνεῦμα τὴν ὑποταγὴν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν αἰνίττεται, ἣν ὑποταγήσονται τῷ προφητευομένῳ, καὶ ὡς προσκυνή- σουσιν αὐτῷ οἷα Θεῷ οἱ ὑποταγησόμενοι, καὶ ὡς προσεύξονται ἐν αὐτῷ, διὰ τὸ μείζονα κατοικεῖν ἐν αὐτῷ Θεόν, τὸν ἀνωτάτω δηλαδὴ Πατέρα, καὶ Θεὸν τῶν ὅλων. Τὰ δὲ τῆς λέξεως οὕτως ἔχει· « Οὕτω λέγει Κύριος· Ἐκοπίασεν Αἴγυπτος, καὶ ἐμπορία Αιθιόπων, καὶ οἱ Σαβαεὶμ ἄνδρες ὑψηλοὶ ἐπὶ σὲ διαβήσονται, καὶ σοὶ ἔσονται δοῦλοι, καὶ ὀπίσω σοῦ ἀκολουθήσουσι, δεδεμένοι χειροπέδαις, καὶ προσκυ νήσουσι νέοι, καὶ ἐν σοὶ προσεύξονται, ὅτι ἐν σοὶ ὁ θεός ἐστι, καὶ οὐκ ἔστι Θεὸς πλὴν σοῦ. Σὺ γὰρ εἶ θεὸς, καὶ οὐκ ᾔδειμεν, Θεὸς τοῦ Ἰσραὴλ Σωτήρ. Αἰσχυνθήσονται καὶ ἐντραπήσονται πάντες οἱ ἀντι- κείμενοι αὐτῷ, καὶ πορεύσονται ἐν αἰσχύνῃ. Ταῦτα μὲν ἡ προφητεία. Οὐχ ἡγοῦμαι δὲ ἀντωπήσειν δύ- νασθαί τινα, κἂν σφόδρα ᾗ ἀγνώμων, τῷ προδήλῳ καὶ σαφεῖ τῆς λέξεως, ἐναργῶς οὕτως εἰσαγούσης θεὸν τοῦ Ἰσραὴλ Σωτῆρα, καὶ ἕτερον ἐν αὐτῷ Θεόν· «Προσκυνήσουσί σοι, » φησίν, «οἱ δίκαιοι, καὶ ἐν τοὶ προσεύξονται, ὅτι ἐν σοὶ ὁ Θεός ἐστι, καὶ οὐκ ἔπι θεὸς πλὴν τοῦ· σὺ γὰρ εἶ ὁ Θεὸς, καὶ οὐκ ᾔδειμεν, Θεὸς τοῦ Ἰσραὴλ Σωτήρ. » Τὸ δὲ, • οὐκ ᾔδειμεν, ο ἐκ προσώπου τῶν πρὶν αὐτὸν μὴ ἐπεγνω- κότων παρὰ μόνοις τοῖς Ἑβδομήκοντα εἰρημένον, ἑτέρως εἶχε τὸ Εβραϊκὸν, ὃ μεταλαβὼν ὁ μὲν Ἀκύλας φησι· ὁ Θεὸς ἄρα ἰσχυρὸς ἀποκρυπτόμενος, Θεὸς - DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. In torrente igitur bibet, inquit, calicem videlicet, quem ipse sub ipsum passionis tempus significavit, dicens : e Pater, si possibile est, transeat calix iste a me 38., Et rursus : : Si non possibile est illum transire, nisi illum bibam, fat voluntas tua ". » Cum igitur hunc calicem bibisset, tum exaltavit caput. Et sicut ait Apostolus, quoniam factus est obediens Patri usque ad mortem, mortem autem crucis, idcirco, inquit, « exaltavit illum Deus s, suscitans illum a mortuis, et sedere illum fecit in dextera sua, supra omnem principatum, et potestatem, et virtutem, et dominationem, et omne no- men quod nominetur non solum in hoc sæculo, sed etiam in futuro. Et omnia subjecit, inquit, sub pe- dibus ejus ", » secundum eam, quæ ad ipsum facta est, promissionem, quam: in psalmo declarat, di- cens: ‹ Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum tuorum. Dominare in medio inimicorum tuorum. » Constat vero planissime, quemadmodum hodie quoque Salvatoris nostri virtus, ac doctrinæ illius verbum, in medio inimicorum et hostium suorum, omnibus quicumque in ipsum credunt, dominatur. A B • Matth. XXVI, * C CAPUT IV. Quod etiam Isaias, prophetarum maximus, plane novit Deum esse in Deo, idque affirmat, sicut etiam nos qui Patrem in Filio, et Filium in Patre glorificamus. • Ego Dominus feci terram, et hominem super ea ; ego manu mea consolidavi cœlum, ego omni- bus astris mandavi, ego suscitavi regem cum ju- stitia, et omnes viæ ejus rectæ. Hic ædificabit ci- vitatem meam, et captivitatem populi convertet, non pretio, neque muneribus, dixit Dominus Sa- baoth ". › Interim quidem hæc universi conditor Deus, de quodam rege ac Salvatore, qui adifica- turus sit rempublicam pietatis, et conditionem qua homines a dæmenico errore captivi tenebantur, dissoluturus, per prophetam respondet. In iis vero quæ sequuntur, externarum quoque nationum ob- sequium, quo ei sunt obsecuturæ qui venturus canitur, propheticus significat spiritus: necnon quemadmodum illum tanquam Deum adorabunt illi, qui ita ad obsequium venerint, et quod Deum ora- bunt in ipso propterea quod in eo ipse habitet Deus supremnus, videlicet Pater, universique Deus. Locus autem sic se habet ad verbum : « Sic dicit Do- minus : Laboravit Ægyptus, et negotiatio Athio- pum, et Sabaim viri excelsi ad te transibunt, et tui erunt servi, et a tergo te sequentur vincti ma- nicis, et adorabunt juvenes, et in te orabunt : quo- niam in te Deus est, et non est Deus præter te : tu enim es Deus, et non noveramus, Deus Israel Sal- vator. Erubescent et confundentur omnes qui ad- versantur ei, et ambulabunt in pudore . » Hacte- nus ipsa prophetia. Cæterum, neutiquam arbitror quempiam contra id, quod tam aperte et perspicue dicatur, vel oculos directurum, quamvis admodum sit ingratus, ubi ita evidenter et plane inducitur Deus Israel Salvator, et in illo Deus : « Adora- bunt te, inquit, justi, et in te orabunt, quoniam in te est Deus, et non est Deus præter te tu enim es Deus, et nesciebamus, Deus tsrael Salvator. ▸ Porro illud, « nesciebamus, quod ex persona eorum qui prius illum non agnoverunt, apud solos LXX dictum est, in Hebraico aliter habet; quod sane Aquila convertens, sic ait : « Deus ergo วง ibid 42. Philipp. 11, 8-9. "Ephes. 1, 20,21. "Isa. xLv, 12, 13. ibid. 14-16.
PG 22:371ὁ δὲ δεύτερος μετουσίᾳ τοῦ ἀληθοῦς τῆς κοινωνίας ἠξίωται, οὔτε ὢν καθ’ ἑαυτόν, οὔτε ὑφεστὼς δίχα τοῦ θεοποιοῦντος αὐτὸν πατρός, οὔτ’ ἄνευ τοῦ πατρὸς θεολογούμενος, ἀλλ’ ὅλον αὐτὸ τοῦτο ὤν τε καὶ ζῶν καὶ ὑφεστὼς διὰ τὸν ἐν αὐτῷ πατέρα, συνών τε τῷ πατρὶ καὶ ἐξ αὐτοῦ καὶ δι’ αὐτὸν θεοποιούμενος, τό τε εἶναι ὁμοῦ καὶ τὸ θεὸς εἶναι οὐκ ἐξ ἑαυτοῦ παρὰ δὲ τοῦ πατρὸς ἐσχηκώς. διὸ δὴ μετὰ τὸν πατέρα τιμᾶν καὶ αὐτὸν ὡς θεὸν ἐδιδάχθημεν διὰ τὸν ἐν αὐτῷ κατοικοῦντα θεόν, ὥσπερ οὖν αἱ μετὰ χεῖρας περιέχουσι προφητεῖαι. ὡς γὰρ [ἂν] τιμηθείη βασιλέως εἰκὼν διὰ τὸν οὗ τοὺς χαρακτῆρας καὶ τὴν ὁμοίωσιν φέρει (τιμωμένης δὲ τῆς εἰκόνος καὶ τοῦ βασιλέως αὐτοῦ, εἷς ἂν εἴη ὁ τιμώμενος καὶ οὐ δύο·
Ἰσραὴλ σώζων· ὁ δὲ Θεοδοτίων· « Διὰ τοῦτο ἰσχυ ρὸς κρυφαῖος Θεὸς σώζων. » Σφόδρα θαυμαστώς κρυφαῖον Θεὸν τὸν Χριστὸν ὀνομάζει· καὶ τὴν αἰτίαν δὲ, δι᾿ ἣν Θεὸν αὐτὸν μόνον ὡς ἐν γεννητεῖς μετὰ τὸ πρῶτον καὶ ἀγέννητον ἀποκαλεῖ, σαφῶς ἐκδιδάσκει, τὴν τοῦ Πατρὸς ἐν αὐτῷ κατοίκησιν· Ἐν τούτῳ γάρ, κατὰ τὸν θεῖον ἀπόστολον, εὐδόκησε πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος κατοικῆσαι. » Τοῦτο δηλοί φάσκουσα ἡ λέξις· « Ὅτι ἐν σοὶ ὁ Θεός ἐστι, καὶ οὐκ ἔστι Θεὸς πλὴν σοῦ. » ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, ο πλὴν σοῦ, » ο πλὴν αὐτοῦ, ὁ Θεοδοτίων πεποίηκεν, ἵν' τ • Οὐκ ἔστι Θεὸς πλὴν αὐτοῦ, δηλαδὴ τοῦ ἐν σοὶ Θεοῦ, δι᾿ ἂν καὶ σὺ τυγχάνεις ὢν Θεός. Κατὰ δὲ τὸν ᾿Ακύλαν οὕτως ἔχει· . Πλὴν ἐν σοὶ ἰσχυρὸς, καὶ οὐκ ἔστιν ὅτι παρὰ σοί. Θεὸς ἄρα ἰσχυρὸς καὶ ἀποκρυπτόμενος, Θεὸς σώζων. Κατὰ δὲ τὸν Σύμμαχον μόνον· « Ἐν σοὶ Θεὸς, καὶ οὐκ ἔστιν ἔτι, οὐδ' ὑπάρχει Θεός· ὄντως σὺ Θεὸς κρυφαῖος, Θεὸς Ἰσραὴλ σώζων. » Δι᾽ ὧν τὸ αἴτιον τοῦ εἶναι Θεὸν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, σαφῶς ὁ λόγος παρέστησεν, • Ἐπεὶ γὰρ ἐν σοί, ο φησίν, « ἐστὶ Θεὸς, διὰ τοῦτο σὺ θεὸς ἰσχυρὸς καὶ κρυφαῖος. » Οὐκοῦν διὰ τούτων ὁ μὲν ἀληθὴς καὶ μόνος Θεὸς, εἷς ἂν εἴη, μόνος κυρίως τυγχάνων τῆς προσηγορίας· ὁ δὲ δεύτερος μετουσίᾳ τοῦ ἀληθοῦς τῆς κοινωνίας ηξίωται, ούτε ὢν καθ' ἑαυτὸν, οὔτε ὑφεστώς δίχα τοῦ θεοποιοῦντος αὐτὸν Πατρὸς, οὔτ᾽ ἄνευ τοῦ Πατρὸς θεολογούμενος, ἀλλ᾽ ὅλον αὐτὸ τοῦτο ἄν τε καὶ ζῶν καὶ ὑφεστὼς, διὰ τὸν ἐν αὐτῷ Πατέρα, συνών τε τῷ Πατρὶ, καὶ ἐξ αὐτοῦ, καὶ δι' αὐτὸν θεοποιούμενος, τό τε εἶναι ὁμοῦ καὶ τὸ Θεὸς εἶναι οὐκ ἐξ ἑαυτοῦ, παρὰ δὲ τοῦ Πατρὸς ἐσχηκώς. Διὸ δὴ μετὰ τὸν Πατέρα τιμᾶν καὶ αὐτὸν ὡς Θεὸν ἐδιδάχθημεν, διὰ τὸν ἐν αὐτῷ κατοι κοῦντα Θεόν, ώσπεροῦν αἱ μετὰ χεῖρας περιέχουσι προφητείαι. Ως γὰρ ἂν τιμηθείη βασιλέως εἰκὼν διὰ τὸν, οὗ τοὺς χαρακτῆρας καὶ τὴν ὁμοίωσιν φέρει (τιμωμένης δὲ τῆς εἰκόνος, καὶ τοῦ βασιλέως αὐτοῦ, εἷς ἂν ὁ τιμώμενος καὶ οὐ δύο. Οὐ γὰρ δύο βασιλεῖς, ὅ τε πρῶτος καὶ ἀληθὴς, καὶ ὁ ἐπὶ τῆς εἰκόνος τετυ- πωμένος, εἷς δ' ὁ κατ' ἀμφοτέρων, οὐ μόνον νοούμενος, ἀλλὰ καὶ ὀνομαζόμενος καὶ τιμώμενος), οὕτω δῆτα καὶ ὁ μονογενής Υἱός, εἰκὼν ὧν μόνος τοῦ Θεοῦ τοῦ ἀορά του, εἰκότως διὰ τὸν, οὗ φέρει ὁμοίωσιν, εἰκών τε ἀνηγόρευται τοῦ ἀοράτου Θεοῦ, θεοποιεῖταί τε πρὸς αὐτοῦ τοῦ Πατρός· οὕτω πεφυκὼς τὴν οὐσίαν, αὐτό δεν τε ἀπὸ πρώτης υπάρξεως φυσικὴν, ἀλλ᾽ οὐκ ἐπίκτητον τὴν εἰκόνα τοῦ Πατρὸς ἐπαγόμενος. Διδ καὶ φύσει Θεὸς ὁμοῦ καὶ μονογενής Υἱὸς ὢν τυχο χάνει, οὐχὶ δὲ ὁμοίως τοῖς ἔξωθεν εἰσποιουμένοις, ἐπισυμβεβηκός τε τὸ ἀξίωμα τῆς τοῦ Θεοῦ προσ ηγορίας ἐπέχουσι. Πλὴν εἰ καὶ φύσει μονογενής Υἱὸς καὶ Θεὸς ἡμῶν ἀνευφημεῖται, ἀλλὰ οὐχ ὁ πρῶτος Θεός, πρῶτος δὲ τοῦ Θεοῦ μονογενής Υἱὸς, καὶ διὰ τοῦτο Θεός. Καὶ ὅλον γε τοῦτο αἴτιον ἂν εἴη τοῦ καὶ αὐτὸν εἶναι Θεὸν, τὸ μόνον εἶναι φύσει τοῦ Θεοῦ Υἱὸν, καὶ μονογενή χρηματίζειν, καὶ τὸ δι᾿ ὅλου σώζειν τοῦ μόνου Θεοῦ τὴν ἔμψυχον καὶ ζῶσαν νοεράν Α Ί EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA, - C fortis occultus, Deus Israel qui salvos facit. » Theo- dotion vero: ‹ Propterea fortis absconditus Deus servans. › Ubi sane valde mirabiliter absconditum Deum Christum nominat: necnon causam quoque planissime docet, propter quam unum ipsum, qua- tenus inter ea quæ genita sunt, nominatur, Deum vocat, ob Patris videlicet in ipso habitationem: ‹ In ipso enim, › ut divinus docet Apostolus ", ‹ com- placuit omnem plenitudinem divinitatis habitare. › Hoc ipsum verba ipsa declarant, quæ sic se ha- bent Quoniam in te Deus est, et non est Deus præter te. » Pro illo vero quod est, præter te, Theodotion, præter ipsum interpretatus est, ut hoc modo verba se habeant : Non est Deus præter ipsum, eum videlicet a quo es, per quem tu quoque id habes, ut Filius sis. Sed Aquila ita in- B terpretatus est: Verumtamen in te fortis, et non est amplius apud te. Deus ergo fortis et latens, Deus salvos faciens. › Symmachus vero solus sic : • In te Deus, et non est amplius, neque adest Deus : vere tu Deus absconditus, Deus Israel servans. › Ubi quod Deus sit Christus Dei, verba ipsa plane declarant. . Nam propterea quod in te, inquit, est Deus, tu sane Deus fortis et absconditus. » Ergo ex his, Deus unus erit, qui hujus appellationis est Dominus. Filius autem quoniam Pater ei seipsum communicat, de communicatione veritatis illius dignitatem accepit, quippe qui neque a seipso sit, neque ab eo, qui ipsum genuit, Patre deseratur, sed hoc ipsum totum, quod est, quod vivit, quod sub- sistit, ab eo a quo est Patre, obtineat, qui neque Patrem deserit, et ab illo gignitur, et tum ut sit, tum ut Filius sit, non a seipso, sed a Patre habet. Quocirca, honore hunc quoque ut Deum prosequi edocti summus, quemadmodum, quæ nunc tractan- tur, prophetiæ declarant. Ut enim alicujus regis imago veneratione afici solet, propter illum cujus lineamenta expressa et similitudinem fert (cæte- rum, quamvis et imago regis, et ipse rex honore afficiatur, unus tamen erit qui honoretur, non duo. Non enim duo reges, unus, primus et verus : al- ter, qui ipsa imagine sit expressus, sed unus in utroque non modo intelligitur, verum etiam nomi- natur atque honoratur), sic sane unigenitus quo- que Filius, cum solus sit imago Dei invisibilis, D merito propter eum, cujus fert similitudi- nem, et imago appellatur Dei invisibilis, et ab ipso Patre efficitur: quippe qui tali existat et natura et essentia, indeque ex quo primum exstitit, non acquisititiam, sed naturalem Patris imagi- rem referat. Quare idem natura Deus, et iden unigenitus Filius exsistit, non autem ut illi, qui extrinsecus assumuntur, adoptatus, quique adven- titium divinæ appellationis honorem possident. At enim etsi natura unigenitus Filius, Deusque noster celebratur, non tamen a seipso Deus, sed ex Deo Patre unigenitus Filius, et idcirco Deus. Totumque » Coloss. 1, 19. . I
οὐ γὰρ δύο βασιλεῖς, ὅ τε πρῶτος καὶ ἀληθὴς καὶ ὁ ἐπὶ τῆς εἰκόνος τετυπωμένος, εἷς δ’ ὁ κατ’ ἀμφοτέρων, οὐ μόνον νοούμενος, ἀλλὰ καὶ ὀνομαζόμενος καὶ τιμώμενος), οὕτω δῆτα καὶ ὁ μονογενὴς υἱός, εἰκὼν ὢν μόνος τοῦ θεοῦ τοῦ ἀοράτου, εἰκότως διὰ τὸν οὗ φέρει ὁμοίωσιν «εἰκών» τε ἀνηγόρευται «τοῦ ἀοράτου θεοῦ» θεοποιεῖταί τε πρὸς αὐτοῦ τοῦ πατρός, οὕτω πεφυκὼς τὴν οὐσίαν, αὐτόθεν τε ἀπὸ πρώτης ὑπάρξεως φυσικὴν ἀλλ’ οὐκ ἐπίκτητον τὴν εἰκόνα τοῦ πατρὸς ἐπαγόμενος. διὸ καὶ φύσει θεὸς ὁμοῦ καὶ μονογενὴς υἱὸς ὢν τυγχάνει, οὐχὶ δὲ ὁμοίως τοῖς ἔξωθεν εἰσποιούμενος, ἐπισυμβεβηκός γε τὸ ἀξίωμα τῆς τοῦ θεοῦ προσηγορίας ἐπέχουσιν. πλὴν εἰ καὶ φύσει μονογενὴς υἱὸς καὶ θεὸς ἡμῶν ἀνευφημεῖται, ἀλλ’ οὐχ ὁ πρῶτος θεός, πρῶτος δὲ τοῦ θεοῦ μονογενὴς υἱὸς καὶ διὰ τοῦτο θεός. καὶ ὅλον γε τοῦτο αἴτιον ἂν εἴη τοῦ καὶ αὐτὸν εἶναι θεόν, τὸ μόνον εἶναι φύσει τοῦ θεοῦ υἱὸν καὶ μονογενῆ χρηματίζειν, καὶ τὸ δι’ ὅλου σῴζειν τοῦ μόνου θεοῦ τὴν ἔμψυχον καὶ ζῶσαν νοερὰν εἰκόνα, κατὰ πάντα τῷ πατρὶ παρωμοιωμένην, [καὶ] τῆς θεότητός τε αὐτῆς τὴν ὁμοίωσιν ἐπιφερομένην.
Ἰσραὴλ σώζων· ὁ δὲ Θεοδοτίων· « Διὰ τοῦτο ἰσχυ ρὸς κρυφαῖος Θεὸς σώζων. » Σφόδρα θαυμαστώς κρυφαῖον Θεὸν τὸν Χριστὸν ὀνομάζει· καὶ τὴν αἰτίαν δὲ, δι᾿ ἣν Θεὸν αὐτὸν μόνον ὡς ἐν γεννητεῖς μετὰ τὸ πρῶτον καὶ ἀγέννητον ἀποκαλεῖ, σαφῶς ἐκδιδάσκει, τὴν τοῦ Πατρὸς ἐν αὐτῷ κατοίκησιν· Ἐν τούτῳ γάρ, κατὰ τὸν θεῖον ἀπόστολον, εὐδόκησε πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος κατοικῆσαι. » Τοῦτο δηλοί φάσκουσα ἡ λέξις· « Ὅτι ἐν σοὶ ὁ Θεός ἐστι, καὶ οὐκ ἔστι Θεὸς πλὴν σοῦ. » ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, ο πλὴν σοῦ, » ο πλὴν αὐτοῦ, ὁ Θεοδοτίων πεποίηκεν, ἵν' τ • Οὐκ ἔστι Θεὸς πλὴν αὐτοῦ, δηλαδὴ τοῦ ἐν σοὶ Θεοῦ, δι᾿ ἂν καὶ σὺ τυγχάνεις ὢν Θεός. Κατὰ δὲ τὸν ᾿Ακύλαν οὕτως ἔχει· . Πλὴν ἐν σοὶ ἰσχυρὸς, καὶ οὐκ ἔστιν ὅτι παρὰ σοί. Θεὸς ἄρα ἰσχυρὸς καὶ ἀποκρυπτόμενος, Θεὸς σώζων. Κατὰ δὲ τὸν Σύμμαχον μόνον· « Ἐν σοὶ Θεὸς, καὶ οὐκ ἔστιν ἔτι, οὐδ' ὑπάρχει Θεός· ὄντως σὺ Θεὸς κρυφαῖος, Θεὸς Ἰσραὴλ σώζων. » Δι᾽ ὧν τὸ αἴτιον τοῦ εἶναι Θεὸν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, σαφῶς ὁ λόγος παρέστησεν, • Ἐπεὶ γὰρ ἐν σοί, ο φησίν, « ἐστὶ Θεὸς, διὰ τοῦτο σὺ θεὸς ἰσχυρὸς καὶ κρυφαῖος. » Οὐκοῦν διὰ τούτων ὁ μὲν ἀληθὴς καὶ μόνος Θεὸς, εἷς ἂν εἴη, μόνος κυρίως τυγχάνων τῆς προσηγορίας· ὁ δὲ δεύτερος μετουσίᾳ τοῦ ἀληθοῦς τῆς κοινωνίας ηξίωται, ούτε ὢν καθ' ἑαυτὸν, οὔτε ὑφεστώς δίχα τοῦ θεοποιοῦντος αὐτὸν Πατρὸς, οὔτ᾽ ἄνευ τοῦ Πατρὸς θεολογούμενος, ἀλλ᾽ ὅλον αὐτὸ τοῦτο ἄν τε καὶ ζῶν καὶ ὑφεστὼς, διὰ τὸν ἐν αὐτῷ Πατέρα, συνών τε τῷ Πατρὶ, καὶ ἐξ αὐτοῦ, καὶ δι' αὐτὸν θεοποιούμενος, τό τε εἶναι ὁμοῦ καὶ τὸ Θεὸς εἶναι οὐκ ἐξ ἑαυτοῦ, παρὰ δὲ τοῦ Πατρὸς ἐσχηκώς. Διὸ δὴ μετὰ τὸν Πατέρα τιμᾶν καὶ αὐτὸν ὡς Θεὸν ἐδιδάχθημεν, διὰ τὸν ἐν αὐτῷ κατοι κοῦντα Θεόν, ώσπεροῦν αἱ μετὰ χεῖρας περιέχουσι προφητείαι. Ως γὰρ ἂν τιμηθείη βασιλέως εἰκὼν διὰ τὸν, οὗ τοὺς χαρακτῆρας καὶ τὴν ὁμοίωσιν φέρει (τιμωμένης δὲ τῆς εἰκόνος, καὶ τοῦ βασιλέως αὐτοῦ, εἷς ἂν ὁ τιμώμενος καὶ οὐ δύο. Οὐ γὰρ δύο βασιλεῖς, ὅ τε πρῶτος καὶ ἀληθὴς, καὶ ὁ ἐπὶ τῆς εἰκόνος τετυ- πωμένος, εἷς δ' ὁ κατ' ἀμφοτέρων, οὐ μόνον νοούμενος, ἀλλὰ καὶ ὀνομαζόμενος καὶ τιμώμενος), οὕτω δῆτα καὶ ὁ μονογενής Υἱός, εἰκὼν ὧν μόνος τοῦ Θεοῦ τοῦ ἀορά του, εἰκότως διὰ τὸν, οὗ φέρει ὁμοίωσιν, εἰκών τε ἀνηγόρευται τοῦ ἀοράτου Θεοῦ, θεοποιεῖταί τε πρὸς αὐτοῦ τοῦ Πατρός· οὕτω πεφυκὼς τὴν οὐσίαν, αὐτό δεν τε ἀπὸ πρώτης υπάρξεως φυσικὴν, ἀλλ᾽ οὐκ ἐπίκτητον τὴν εἰκόνα τοῦ Πατρὸς ἐπαγόμενος. Διδ καὶ φύσει Θεὸς ὁμοῦ καὶ μονογενής Υἱὸς ὢν τυχο χάνει, οὐχὶ δὲ ὁμοίως τοῖς ἔξωθεν εἰσποιουμένοις, ἐπισυμβεβηκός τε τὸ ἀξίωμα τῆς τοῦ Θεοῦ προσ ηγορίας ἐπέχουσι. Πλὴν εἰ καὶ φύσει μονογενής Υἱὸς καὶ Θεὸς ἡμῶν ἀνευφημεῖται, ἀλλὰ οὐχ ὁ πρῶτος Θεός, πρῶτος δὲ τοῦ Θεοῦ μονογενής Υἱὸς, καὶ διὰ τοῦτο Θεός. Καὶ ὅλον γε τοῦτο αἴτιον ἂν εἴη τοῦ καὶ αὐτὸν εἶναι Θεὸν, τὸ μόνον εἶναι φύσει τοῦ Θεοῦ Υἱὸν, καὶ μονογενή χρηματίζειν, καὶ τὸ δι᾿ ὅλου σώζειν τοῦ μόνου Θεοῦ τὴν ἔμψυχον καὶ ζῶσαν νοεράν Α Ί EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA, - C fortis occultus, Deus Israel qui salvos facit. » Theo- dotion vero: ‹ Propterea fortis absconditus Deus servans. › Ubi sane valde mirabiliter absconditum Deum Christum nominat: necnon causam quoque planissime docet, propter quam unum ipsum, qua- tenus inter ea quæ genita sunt, nominatur, Deum vocat, ob Patris videlicet in ipso habitationem: ‹ In ipso enim, › ut divinus docet Apostolus ", ‹ com- placuit omnem plenitudinem divinitatis habitare. › Hoc ipsum verba ipsa declarant, quæ sic se ha- bent Quoniam in te Deus est, et non est Deus præter te. » Pro illo vero quod est, præter te, Theodotion, præter ipsum interpretatus est, ut hoc modo verba se habeant : Non est Deus præter ipsum, eum videlicet a quo es, per quem tu quoque id habes, ut Filius sis. Sed Aquila ita in- B terpretatus est: Verumtamen in te fortis, et non est amplius apud te. Deus ergo fortis et latens, Deus salvos faciens. › Symmachus vero solus sic : • In te Deus, et non est amplius, neque adest Deus : vere tu Deus absconditus, Deus Israel servans. › Ubi quod Deus sit Christus Dei, verba ipsa plane declarant. . Nam propterea quod in te, inquit, est Deus, tu sane Deus fortis et absconditus. » Ergo ex his, Deus unus erit, qui hujus appellationis est Dominus. Filius autem quoniam Pater ei seipsum communicat, de communicatione veritatis illius dignitatem accepit, quippe qui neque a seipso sit, neque ab eo, qui ipsum genuit, Patre deseratur, sed hoc ipsum totum, quod est, quod vivit, quod sub- sistit, ab eo a quo est Patre, obtineat, qui neque Patrem deserit, et ab illo gignitur, et tum ut sit, tum ut Filius sit, non a seipso, sed a Patre habet. Quocirca, honore hunc quoque ut Deum prosequi edocti summus, quemadmodum, quæ nunc tractan- tur, prophetiæ declarant. Ut enim alicujus regis imago veneratione afici solet, propter illum cujus lineamenta expressa et similitudinem fert (cæte- rum, quamvis et imago regis, et ipse rex honore afficiatur, unus tamen erit qui honoretur, non duo. Non enim duo reges, unus, primus et verus : al- ter, qui ipsa imagine sit expressus, sed unus in utroque non modo intelligitur, verum etiam nomi- natur atque honoratur), sic sane unigenitus quo- que Filius, cum solus sit imago Dei invisibilis, D merito propter eum, cujus fert similitudi- nem, et imago appellatur Dei invisibilis, et ab ipso Patre efficitur: quippe qui tali existat et natura et essentia, indeque ex quo primum exstitit, non acquisititiam, sed naturalem Patris imagi- rem referat. Quare idem natura Deus, et iden unigenitus Filius exsistit, non autem ut illi, qui extrinsecus assumuntur, adoptatus, quique adven- titium divinæ appellationis honorem possident. At enim etsi natura unigenitus Filius, Deusque noster celebratur, non tamen a seipso Deus, sed ex Deo Patre unigenitus Filius, et idcirco Deus. Totumque » Coloss. 1, 19. . I
PG 22:373ταύτῃ τοιγαροῦν καὶ αὐτὸν ὡς ἂν μόνον υἱὸν καὶ μόνον εἰκόνα ὄντα τοῦ θεοῦ καὶ τῆς ἀγενήτου καὶ ἀνάρχου τοῦ πατρὸς οὐσίας τὰς δυνάμεις κατὰ τὸ παράδειγμα τῆς ὁμοιώσεως περιβεβλημένον, ὑπό τε τοῦ πάντων τεχνικωτάτου καὶ πανεπιστήμονος ζωογράφου τε καὶ ζωοποιοῦ πατρὸς εἰς τὸ ἔτι ἀκριβὲς τῆς ὁμοιώσεως ἀπειργασμένον, θεὸν εἰκότως οἱ θεῖοι ἀναγορεύουσι λόγοι, ὡς καὶ ταύτης μετὰ τῶν ἄλλων παρὰ τοῦ πατρὸς ἠξιωμένον τῆς προσηγορίας εἰληφότα τε ἀλλ’ οὐκ ἰδιόκτητον αὐτὴν ἐσχηκότα. ὁ μὲν γὰρ δίδωσιν, ὁ δὲ λαμβάνει· ὥστε κυρίως καὶ ἕνα ἐκεῖνον εἶναι θεὸν καὶ μόνον μὲν καὶ φύσει ὄντα καὶ μὴ παρ’ ἑτέρου λαβόντα, τὸν δὲ τῶν δευτερ[εί]ων ἠξιῶσθαι καὶ τὸ θεὸν εἶναι λαβόντα παρὰ τοῦ πατρὸς ἔχειν, ὡς ἂν εἰκόνα τοῦ θεοῦ, μιᾶς ἐπ’ ἀμφοῖν κατὰ τὸ παράδειγμα τῆς θεότητος ἐπινοουμένης ἑνός τε ὄντος θεοῦ τοῦ καθ’ ἑαυτὸν ἀνάρχως καὶ ἀγενήτως ὄντος διὰ δὲ τοῦ υἱοῦ ὡς ἂν δι’ ἐσόπτρου καὶ εἰκόνος ἐπιθεωρουμένου. τοῦτό τοι καὶ τὸ πνευματικὸν παιδεύει λόγιον, οὐκ ἄλλως φάσκον θεὸν εἶναι προσκυνητὸν τὸν δηλούμενον ἀλλ’ ἢ διὰ τὸν ἐνοικοῦντα αὐτῷ πατέρα·
εἰκόνα, κατὰ πάντα τῷ Πατρὶ παρωμοιωμένην, και τῆς θεότητός τε αὐτῆς τὴν ὁμοίωσιν ἐπιφερομένην. Ταύτῃ τοιγαροῦν καὶ αὐτὸν, ὡσὰν μόνον Υἱὸν καὶ μό- τον εἰκόνα ὄντα τοῦ Θεοῦ, καὶ τῆς ἀγεννήτου και ἀνάρχου τοῦ Πατρὸς οὐσίας τὰς δυνάμεις κατὰ τὸ παράδειγμα τῆς ὁμοιώσεως· περιβεβλημένον, ὑπό τε τοῦ πάντων τεχνικωτάτου καὶ πανεπιστήμονος ζω γράφου τε καὶ ζωοποιοῦ Πατρὸς εἰς τὸ ἔτι ἀκριβές τῆς ὁμοιώσεως ἀπειργασμένον, Θεὸν εἰκότως οἱ θεῖοι ἀναγορεύουσι λόγοι, ὡς καὶ ταύτης μετὰ τῶν ἄλλων παρὰ τοῦ Πατρὸς ἠξιωμένον προσηγορίας, ειληφότα Ξε, ἀλλ' οὐκ ἰδιόκτητον αὐτὴν ἐσχηκότα. Ὁ μὲν γὰρ δίδωσιν, ὁ δὲ λαμβάνει· ὥστε κυρίως καὶ ἕνα ἐκεῖνον εἶναι Θεὸν, καὶ μόνον μὲν καὶ φύσει ὄντα, καὶ μὴ παρ' ἑτέρου λαβόντα· τὸν δὲ τῶν δευτερείων ἠξιῶ- σθαι, καὶ τὸ Θεὸν εἶναι λαβόντα παρὰ τοῦ Πατρὸς Β ἔχειν, ὡσὰν εἰκόνα τοῦ Θεοῦ, μιᾶς ἐπ' ἀμφοῖν κατὰ τὸ παράδειγμα τῆς θεότητος επινοουμένης, ἑνός τε ὄντες Θεοῦ τοῦ καθ᾿ ἑαυτὸν ἀνάρχως καὶ ἀγεννήτως ὄντος, διὰ δὲ τοῦ Υἱοῦ, ὡσὰν δι' ἐσόπτρου καὶ εἰκόνος, ἐπιθεωρουμένου. Τοῦτό τοι καὶ τὸ πνευματικὸν παι- δεύει λόγιον, οὐκ ἄλλως φάσκον Θεὸν εἶναι προσκυ νητὸν τὸν δηλούμενον, ἀλλ᾽ ἢ διὰ τὸν ἐνοικοῦντα αὐτῷ Πατέρα· ι Εν σο! » γάρ, φησί, ο προσεύξονται· ὅτι ἐν σοὶ ὁ Θεός ἐστι. ο Καὶ σὺ δὲ αὐτὸς, Θεὸς ὤν, Σω- τὴρ τοῦ Ἰσραὴλ τυγχάνεις· καὶ διὰ τοῦτο ἰσχυρὸς καὶ κρυφαῖος Θεὸς εἶ· « ἐπεὶ ἐν σοὶ ὁ Θεὸς, καὶ οὐκ ἔστιν ἔτι πλὴν αὐτοῦ. • Ἀντὶ δὲ τοῦ, ὁ ἐκοπίασεν Αίγυπτος, ο τὸ Ἑβραϊκὸν, καὶ οἱ λοιποὶ πάντες ἑρμηνευταί, ο κόπος Αἰγύπτου, ο έκδεδώκασιν, ἵν᾽ ᾖ τ' λεγόμενον τοιοῦτον· « Σοὶ προσκυνήσουσι, καὶ σοὶ ἔσονται δοῦλοι, ὁ κόπος Αἰγύπτου, καὶ ἡ ἐμπορία Αιθιόπων, καὶ οἱ Σεβωείμ·, δι' ὧν βάρβαρα, οἶμαι, καὶ ἄσημά τινα ἔθνη δηλοῦσθαι, καὶ πάντα ὅσα ἤδη πάλαι πρότερον τῇ δαιμονικῇ τετρυχωτο δεισιδαι- μονία. Ἐπειδὴ γὰρ Αἰγύπτιοι εδόκουν πάντων τῶν ἐθνῶν δεισιδαιμονέστατοι τυγχάνειν, πρῶτοί τε κατ ἀρξαι τῆς εἰδωλολάτρου πλάνης, εἰκότως πρώτους αὐτοὺς τίθησιν ὑποταγησομένους τῷ Χριστῷ· καὶ δι' αὐτῶν καὶ τὰ περὶ τῶν λοιπῶν εἰδωλολατρῶν φανερὰ καθιστᾶσα. Καὶ ταῦτα πεπλήρωται ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος καὶ Κυρίου ἡμῶν, τῷ ἐν πᾶσιν ἔθνεσι προστ κυνεῖσθαι καὶ δουλεύειν αὐτῷ μυρία πλήθη τῶν ἀνὰ τὴν οἰκουμένην ἐθνῶν. Αἰθίοπας δὲ καὶ Σεβωείμ, τοὺς ἐνταῦθα προσκυνήσειν τῷ Χριστῷ προφητευο- μένους, καὶ διὰ τοῦ σα' ψαλμοῦ ἡγοῦμαι δηλοῦσθαι, δι' ὧν εἴρηται· « Ενώπιον αὐτοῦ προσπεσοῦνται Αι- θίοπες, καὶ βασιλεῖς Αράβων, καὶ Σαβὰ δῶρα προσ- ἀξουσι· καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ. » Δῆλον ἐκ τῆς συμφράσεως, ὅτι τῷ ἐν ἐκείνοις προφητευομένῳ Χρι- στῷ προσκυνήσουσιν. t DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. V. quod solus sit natura Dei Filius, et unigenitus ap- pelletur, et quod usquequaque conservet ejus, qui solus est Deus, animatam et vivam et intelligentem imaginem, et in omnibus ipsi Patri assimilatam, et eam quæ Dei ipsius substantiæ similitudinem præ se ferat. Hac ergo de causa ipsum quoque, tanquam eum qui solus Filius, et solus Dei imago sit, et in- geniti ac principio carentis Patris essentiæ, virtu- tes secundum exemplum assimilationis indutus, et ab hominum artificiosissimo et scientissimo vite designatore et auctore Patre, ad amussim et ad certam exquisitamque assimilationem expressus, Deum merito divina appellant oracula, ut una cum cæteris ad hanc quoque appellationis dignitatem, a Patre provectus sit, eamque acceperit, non autem ex proprio jure possidendam habuerit. Namque ille quidem dat, hic vero accipit; itaque suo jure unus ille est Deus, qui non ab altero accepit. Hic autem a Patre habet ut Deus sit, tanquam Dei imago : utpote, cum una in ambobus, juxta exemplum, divinitus in- telligatur, et unus sit Deus, qui per seipsum sine prin- cipio, et sine generatione existat : per Filium autem, tanquam per speculum et imaginem, consideretur. Hoc est, scilicet, quod spirituale docet oraculum, quod non alias dicit eum, de quo sermo est, Deum esse - adorandum, propter inhabitantem in ipso Patrem. < In te s enim, inquit, orabunt : quoniam in te Deus. est. . Sed tu quoque ipse cum Deus sis, Salvator Israel exsistis. Proinde fortis et absconditus Deus es : c quoniam in te Deus, et non est amplius præ- ter ipsum. » Pro eo vero quod est, « labora- vit Egyptus, Hebraicum habet, et reliqui omnes interpretes reddiderunt, e labor Ægypti,, ut id quod dicitur tale sit : « Te adorabunt, et tui erunt servi, labor Ægypti, et negotiatio Athiopum, et Seboim › quibus verbis barbaras ego arbitror et ignotas quasdam nationes significari, et omnes quæcumque antea quondam dæmonica superstitione vexabantur. Nam propterea quod Ægyptii visi sunt omnium nationum superstitiosissimi esse, primi- que errori, quo simulacra colerentur, portas ape- ruisse merito eos primos collocat, qui Christo sint subjiciendi deinde per eos, quæ ad reliquos A hoc sane causa erit, cur ipse quoque sit Deus, D simulacrorum cultores pertinent, ut aperta sint, C efficit. Et hæc quidem in Salvatore ac Domino no- stro exspectatum exitum nacta sunt. Jam enim in- numerabiles, per orbem terrarum, nationum con- ventus, in omnibus gentibus illum adorant illique serviunt. Æthiopas vero ac Seboim eos, qui hic adoraturi Christum canuntur, LXXI quoque psalmo significari puto, ubi dictum est: Coram illo procident Æthiopes, et reges Arabum, et Saba dona adducent : et adorabunt eum s. Constat vero ex ipso contextu, Christum esse adoraturos eum, qui in illis quoque, ut venturus canitur a prophetis. * Psal. Lxxi,
«ἐν σοὶ» γάρ, φησίν, «προσεύξονται, ὅτι ἐν σοὶ ὁ θεός ἐστιν», καὶ σὺ δὲ αὐτὸς θεὸς ὢν σωτὴρ τοῦ Ἰσραὴλ τυγχάνεις, καὶ διὰ τοῦτο ἰσχυρὸς καὶ κρυφαῖος θεὸς εἶ, ἐπεὶ «ἐν σοὶ ὁ θεός, καὶ οὐκ ἔστιν ἔτι πλὴν αὐτοῦ». Ἀντὶ δὲ τοῦ «ἐκοπίασεν Αἴγυπτος» τὸ Ἑβραϊκὸν καὶ οἱ λοιποὶ πάντες ἑρμηνευταὶ «κόπος Αἰγύπτου» ἐκδεδώκασιν, ἵνα ᾖ τὸ λεγόμενον τοιοῦτον· «σοὶ προσκυνήσουσιν», καί σοι ἔσονται δοῦλοι ὁ «κόπος Αἰγύπτου, καὶ ἡ ἐμπορία Αἰθιόπων, καὶ οἱ Σεβωείμ», δι’ ὧν βάρβαρα οἶμαι καὶ ἄσημά τινα ἔθνη δηλοῦσθαι καὶ πάνθ’ ὅσα ἤδη πάλαι πρότερον τῇ δαιμονικῇ τετρύχωτο δεισιδαιμονίᾳ. ἐπειδὴ γὰρ Αἰγύπτιοι ἐδόκουν πάντων τῶν ἐθνῶν δεισιδαιμονέστατοι τυγχάνειν πρῶτοί τε κατάρξαι τῆς εἰδωλολάτρου πλάνης, εἰκότως πρώτους αὐτοὺς τίθησιν ὑποταγησομένους τῷ Χριστῷ, καὶ δι’ αὐτῶν καὶ τὰ περὶ τῶν λοιπῶν εἰδωλολατρῶν φανερὰ καθίστησι. καὶ ταῦτα πεπλήρωται ἐπὶ τὸν σωτῆρα καὶ κύριον ἡμῶν, τῷ ἐν πᾶσιν ἔθνεσιν προσκυνεῖσθαι καὶ δουλεύειν αὐτῷ μυρία πλήθη τῶν ἀνὰ τὴν οἰκουμένην ἐθνῶν.
εἰκόνα, κατὰ πάντα τῷ Πατρὶ παρωμοιωμένην, και τῆς θεότητός τε αὐτῆς τὴν ὁμοίωσιν ἐπιφερομένην. Ταύτῃ τοιγαροῦν καὶ αὐτὸν, ὡσὰν μόνον Υἱὸν καὶ μό- τον εἰκόνα ὄντα τοῦ Θεοῦ, καὶ τῆς ἀγεννήτου και ἀνάρχου τοῦ Πατρὸς οὐσίας τὰς δυνάμεις κατὰ τὸ παράδειγμα τῆς ὁμοιώσεως· περιβεβλημένον, ὑπό τε τοῦ πάντων τεχνικωτάτου καὶ πανεπιστήμονος ζω γράφου τε καὶ ζωοποιοῦ Πατρὸς εἰς τὸ ἔτι ἀκριβές τῆς ὁμοιώσεως ἀπειργασμένον, Θεὸν εἰκότως οἱ θεῖοι ἀναγορεύουσι λόγοι, ὡς καὶ ταύτης μετὰ τῶν ἄλλων παρὰ τοῦ Πατρὸς ἠξιωμένον προσηγορίας, ειληφότα Ξε, ἀλλ' οὐκ ἰδιόκτητον αὐτὴν ἐσχηκότα. Ὁ μὲν γὰρ δίδωσιν, ὁ δὲ λαμβάνει· ὥστε κυρίως καὶ ἕνα ἐκεῖνον εἶναι Θεὸν, καὶ μόνον μὲν καὶ φύσει ὄντα, καὶ μὴ παρ' ἑτέρου λαβόντα· τὸν δὲ τῶν δευτερείων ἠξιῶ- σθαι, καὶ τὸ Θεὸν εἶναι λαβόντα παρὰ τοῦ Πατρὸς Β ἔχειν, ὡσὰν εἰκόνα τοῦ Θεοῦ, μιᾶς ἐπ' ἀμφοῖν κατὰ τὸ παράδειγμα τῆς θεότητος επινοουμένης, ἑνός τε ὄντες Θεοῦ τοῦ καθ᾿ ἑαυτὸν ἀνάρχως καὶ ἀγεννήτως ὄντος, διὰ δὲ τοῦ Υἱοῦ, ὡσὰν δι' ἐσόπτρου καὶ εἰκόνος, ἐπιθεωρουμένου. Τοῦτό τοι καὶ τὸ πνευματικὸν παι- δεύει λόγιον, οὐκ ἄλλως φάσκον Θεὸν εἶναι προσκυ νητὸν τὸν δηλούμενον, ἀλλ᾽ ἢ διὰ τὸν ἐνοικοῦντα αὐτῷ Πατέρα· ι Εν σο! » γάρ, φησί, ο προσεύξονται· ὅτι ἐν σοὶ ὁ Θεός ἐστι. ο Καὶ σὺ δὲ αὐτὸς, Θεὸς ὤν, Σω- τὴρ τοῦ Ἰσραὴλ τυγχάνεις· καὶ διὰ τοῦτο ἰσχυρὸς καὶ κρυφαῖος Θεὸς εἶ· « ἐπεὶ ἐν σοὶ ὁ Θεὸς, καὶ οὐκ ἔστιν ἔτι πλὴν αὐτοῦ. • Ἀντὶ δὲ τοῦ, ὁ ἐκοπίασεν Αίγυπτος, ο τὸ Ἑβραϊκὸν, καὶ οἱ λοιποὶ πάντες ἑρμηνευταί, ο κόπος Αἰγύπτου, ο έκδεδώκασιν, ἵν᾽ ᾖ τ' λεγόμενον τοιοῦτον· « Σοὶ προσκυνήσουσι, καὶ σοὶ ἔσονται δοῦλοι, ὁ κόπος Αἰγύπτου, καὶ ἡ ἐμπορία Αιθιόπων, καὶ οἱ Σεβωείμ·, δι' ὧν βάρβαρα, οἶμαι, καὶ ἄσημά τινα ἔθνη δηλοῦσθαι, καὶ πάντα ὅσα ἤδη πάλαι πρότερον τῇ δαιμονικῇ τετρυχωτο δεισιδαι- μονία. Ἐπειδὴ γὰρ Αἰγύπτιοι εδόκουν πάντων τῶν ἐθνῶν δεισιδαιμονέστατοι τυγχάνειν, πρῶτοί τε κατ ἀρξαι τῆς εἰδωλολάτρου πλάνης, εἰκότως πρώτους αὐτοὺς τίθησιν ὑποταγησομένους τῷ Χριστῷ· καὶ δι' αὐτῶν καὶ τὰ περὶ τῶν λοιπῶν εἰδωλολατρῶν φανερὰ καθιστᾶσα. Καὶ ταῦτα πεπλήρωται ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος καὶ Κυρίου ἡμῶν, τῷ ἐν πᾶσιν ἔθνεσι προστ κυνεῖσθαι καὶ δουλεύειν αὐτῷ μυρία πλήθη τῶν ἀνὰ τὴν οἰκουμένην ἐθνῶν. Αἰθίοπας δὲ καὶ Σεβωείμ, τοὺς ἐνταῦθα προσκυνήσειν τῷ Χριστῷ προφητευο- μένους, καὶ διὰ τοῦ σα' ψαλμοῦ ἡγοῦμαι δηλοῦσθαι, δι' ὧν εἴρηται· « Ενώπιον αὐτοῦ προσπεσοῦνται Αι- θίοπες, καὶ βασιλεῖς Αράβων, καὶ Σαβὰ δῶρα προσ- ἀξουσι· καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ. » Δῆλον ἐκ τῆς συμφράσεως, ὅτι τῷ ἐν ἐκείνοις προφητευομένῳ Χρι- στῷ προσκυνήσουσιν. t DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. V. quod solus sit natura Dei Filius, et unigenitus ap- pelletur, et quod usquequaque conservet ejus, qui solus est Deus, animatam et vivam et intelligentem imaginem, et in omnibus ipsi Patri assimilatam, et eam quæ Dei ipsius substantiæ similitudinem præ se ferat. Hac ergo de causa ipsum quoque, tanquam eum qui solus Filius, et solus Dei imago sit, et in- geniti ac principio carentis Patris essentiæ, virtu- tes secundum exemplum assimilationis indutus, et ab hominum artificiosissimo et scientissimo vite designatore et auctore Patre, ad amussim et ad certam exquisitamque assimilationem expressus, Deum merito divina appellant oracula, ut una cum cæteris ad hanc quoque appellationis dignitatem, a Patre provectus sit, eamque acceperit, non autem ex proprio jure possidendam habuerit. Namque ille quidem dat, hic vero accipit; itaque suo jure unus ille est Deus, qui non ab altero accepit. Hic autem a Patre habet ut Deus sit, tanquam Dei imago : utpote, cum una in ambobus, juxta exemplum, divinitus in- telligatur, et unus sit Deus, qui per seipsum sine prin- cipio, et sine generatione existat : per Filium autem, tanquam per speculum et imaginem, consideretur. Hoc est, scilicet, quod spirituale docet oraculum, quod non alias dicit eum, de quo sermo est, Deum esse - adorandum, propter inhabitantem in ipso Patrem. < In te s enim, inquit, orabunt : quoniam in te Deus. est. . Sed tu quoque ipse cum Deus sis, Salvator Israel exsistis. Proinde fortis et absconditus Deus es : c quoniam in te Deus, et non est amplius præ- ter ipsum. » Pro eo vero quod est, « labora- vit Egyptus, Hebraicum habet, et reliqui omnes interpretes reddiderunt, e labor Ægypti,, ut id quod dicitur tale sit : « Te adorabunt, et tui erunt servi, labor Ægypti, et negotiatio Athiopum, et Seboim › quibus verbis barbaras ego arbitror et ignotas quasdam nationes significari, et omnes quæcumque antea quondam dæmonica superstitione vexabantur. Nam propterea quod Ægyptii visi sunt omnium nationum superstitiosissimi esse, primi- que errori, quo simulacra colerentur, portas ape- ruisse merito eos primos collocat, qui Christo sint subjiciendi deinde per eos, quæ ad reliquos A hoc sane causa erit, cur ipse quoque sit Deus, D simulacrorum cultores pertinent, ut aperta sint, C efficit. Et hæc quidem in Salvatore ac Domino no- stro exspectatum exitum nacta sunt. Jam enim in- numerabiles, per orbem terrarum, nationum con- ventus, in omnibus gentibus illum adorant illique serviunt. Æthiopas vero ac Seboim eos, qui hic adoraturi Christum canuntur, LXXI quoque psalmo significari puto, ubi dictum est: Coram illo procident Æthiopes, et reges Arabum, et Saba dona adducent : et adorabunt eum s. Constat vero ex ipso contextu, Christum esse adoraturos eum, qui in illis quoque, ut venturus canitur a prophetis. * Psal. Lxxi,
Αἰθίοπας δὲ καὶ Σεβωεὶμ τοὺς ἐνταῦθα προσκυνήσειν τῷ Χριστῷ προφητευομένους καὶ διὰ τοῦ οα ψαλμοῦ ἡγοῦμαι δηλοῦσθαι, δι’ ὧν εἴρηται· «ἐνώπιον αὐτοῦ προσπεσοῦνται Αἰθίοπες, καὶ βασιλεῖς Ἀράβων καὶ Σαβὰ δῶρα προσάξουσιν, καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ», δῆλον ἐκ τῆς συμφράσεως ὅτι τῷ καὶ ἐν ἐκείνοις προφητευομένῳ Χριστῷ. Ψαλμοῦ λβ. «Τῷ λόγῳ κυρίου οἱ οὐρανοὶ ἐστερεώθησαν, καὶ τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὐτοῦ πᾶσα ἡ δύναμις αὐτῶν.» Καὶ ἐν ρ δὲ καὶ 2 ψαλμῷ εἴρηται· «ἀπέστειλεν τὸν λόγον αὐτοῦ, καὶ ἰάσατο αὐτοὺς καὶ ἐρρύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν», καὶ πάλιν ἐν ρμζ· «ὁ ἀποστέλλων τὸ λόγιον αὐτοῦ τῇ γῇ, ἕως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ». ἀλλὰ γὰρ τῷ μετὰ χεῖρας ψαλμῷ φάσκοντι «τῷ λόγῳ κυρίου οἱ οὐρανοὶ ἐστερεώθησαν» συνᾴδει τὸ ἱερὸν εὐαγγέλιον διαρρήδην λέγον· «ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ λόγος, καὶ ὁ λόγος ἦν πρὸς τὸν θεόν, καὶ θεὸς ἦν ὁ λόγος. οὗτος ἦν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν θεόν. πάντα δι’ αὐτοῦ ἐγένετο, καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἕν».
εἰκόνα, κατὰ πάντα τῷ Πατρὶ παρωμοιωμένην, και τῆς θεότητός τε αὐτῆς τὴν ὁμοίωσιν ἐπιφερομένην. Ταύτῃ τοιγαροῦν καὶ αὐτὸν, ὡσὰν μόνον Υἱὸν καὶ μό- τον εἰκόνα ὄντα τοῦ Θεοῦ, καὶ τῆς ἀγεννήτου και ἀνάρχου τοῦ Πατρὸς οὐσίας τὰς δυνάμεις κατὰ τὸ παράδειγμα τῆς ὁμοιώσεως· περιβεβλημένον, ὑπό τε τοῦ πάντων τεχνικωτάτου καὶ πανεπιστήμονος ζω γράφου τε καὶ ζωοποιοῦ Πατρὸς εἰς τὸ ἔτι ἀκριβές τῆς ὁμοιώσεως ἀπειργασμένον, Θεὸν εἰκότως οἱ θεῖοι ἀναγορεύουσι λόγοι, ὡς καὶ ταύτης μετὰ τῶν ἄλλων παρὰ τοῦ Πατρὸς ἠξιωμένον προσηγορίας, ειληφότα Ξε, ἀλλ' οὐκ ἰδιόκτητον αὐτὴν ἐσχηκότα. Ὁ μὲν γὰρ δίδωσιν, ὁ δὲ λαμβάνει· ὥστε κυρίως καὶ ἕνα ἐκεῖνον εἶναι Θεὸν, καὶ μόνον μὲν καὶ φύσει ὄντα, καὶ μὴ παρ' ἑτέρου λαβόντα· τὸν δὲ τῶν δευτερείων ἠξιῶ- σθαι, καὶ τὸ Θεὸν εἶναι λαβόντα παρὰ τοῦ Πατρὸς Β ἔχειν, ὡσὰν εἰκόνα τοῦ Θεοῦ, μιᾶς ἐπ' ἀμφοῖν κατὰ τὸ παράδειγμα τῆς θεότητος επινοουμένης, ἑνός τε ὄντες Θεοῦ τοῦ καθ᾿ ἑαυτὸν ἀνάρχως καὶ ἀγεννήτως ὄντος, διὰ δὲ τοῦ Υἱοῦ, ὡσὰν δι' ἐσόπτρου καὶ εἰκόνος, ἐπιθεωρουμένου. Τοῦτό τοι καὶ τὸ πνευματικὸν παι- δεύει λόγιον, οὐκ ἄλλως φάσκον Θεὸν εἶναι προσκυ νητὸν τὸν δηλούμενον, ἀλλ᾽ ἢ διὰ τὸν ἐνοικοῦντα αὐτῷ Πατέρα· ι Εν σο! » γάρ, φησί, ο προσεύξονται· ὅτι ἐν σοὶ ὁ Θεός ἐστι. ο Καὶ σὺ δὲ αὐτὸς, Θεὸς ὤν, Σω- τὴρ τοῦ Ἰσραὴλ τυγχάνεις· καὶ διὰ τοῦτο ἰσχυρὸς καὶ κρυφαῖος Θεὸς εἶ· « ἐπεὶ ἐν σοὶ ὁ Θεὸς, καὶ οὐκ ἔστιν ἔτι πλὴν αὐτοῦ. • Ἀντὶ δὲ τοῦ, ὁ ἐκοπίασεν Αίγυπτος, ο τὸ Ἑβραϊκὸν, καὶ οἱ λοιποὶ πάντες ἑρμηνευταί, ο κόπος Αἰγύπτου, ο έκδεδώκασιν, ἵν᾽ ᾖ τ' λεγόμενον τοιοῦτον· « Σοὶ προσκυνήσουσι, καὶ σοὶ ἔσονται δοῦλοι, ὁ κόπος Αἰγύπτου, καὶ ἡ ἐμπορία Αιθιόπων, καὶ οἱ Σεβωείμ·, δι' ὧν βάρβαρα, οἶμαι, καὶ ἄσημά τινα ἔθνη δηλοῦσθαι, καὶ πάντα ὅσα ἤδη πάλαι πρότερον τῇ δαιμονικῇ τετρυχωτο δεισιδαι- μονία. Ἐπειδὴ γὰρ Αἰγύπτιοι εδόκουν πάντων τῶν ἐθνῶν δεισιδαιμονέστατοι τυγχάνειν, πρῶτοί τε κατ ἀρξαι τῆς εἰδωλολάτρου πλάνης, εἰκότως πρώτους αὐτοὺς τίθησιν ὑποταγησομένους τῷ Χριστῷ· καὶ δι' αὐτῶν καὶ τὰ περὶ τῶν λοιπῶν εἰδωλολατρῶν φανερὰ καθιστᾶσα. Καὶ ταῦτα πεπλήρωται ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος καὶ Κυρίου ἡμῶν, τῷ ἐν πᾶσιν ἔθνεσι προστ κυνεῖσθαι καὶ δουλεύειν αὐτῷ μυρία πλήθη τῶν ἀνὰ τὴν οἰκουμένην ἐθνῶν. Αἰθίοπας δὲ καὶ Σεβωείμ, τοὺς ἐνταῦθα προσκυνήσειν τῷ Χριστῷ προφητευο- μένους, καὶ διὰ τοῦ σα' ψαλμοῦ ἡγοῦμαι δηλοῦσθαι, δι' ὧν εἴρηται· « Ενώπιον αὐτοῦ προσπεσοῦνται Αι- θίοπες, καὶ βασιλεῖς Αράβων, καὶ Σαβὰ δῶρα προσ- ἀξουσι· καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ. » Δῆλον ἐκ τῆς συμφράσεως, ὅτι τῷ ἐν ἐκείνοις προφητευομένῳ Χρι- στῷ προσκυνήσουσιν. t DEMONSTRATIONIS EVANGELICA LIB. V. quod solus sit natura Dei Filius, et unigenitus ap- pelletur, et quod usquequaque conservet ejus, qui solus est Deus, animatam et vivam et intelligentem imaginem, et in omnibus ipsi Patri assimilatam, et eam quæ Dei ipsius substantiæ similitudinem præ se ferat. Hac ergo de causa ipsum quoque, tanquam eum qui solus Filius, et solus Dei imago sit, et in- geniti ac principio carentis Patris essentiæ, virtu- tes secundum exemplum assimilationis indutus, et ab hominum artificiosissimo et scientissimo vite designatore et auctore Patre, ad amussim et ad certam exquisitamque assimilationem expressus, Deum merito divina appellant oracula, ut una cum cæteris ad hanc quoque appellationis dignitatem, a Patre provectus sit, eamque acceperit, non autem ex proprio jure possidendam habuerit. Namque ille quidem dat, hic vero accipit; itaque suo jure unus ille est Deus, qui non ab altero accepit. Hic autem a Patre habet ut Deus sit, tanquam Dei imago : utpote, cum una in ambobus, juxta exemplum, divinitus in- telligatur, et unus sit Deus, qui per seipsum sine prin- cipio, et sine generatione existat : per Filium autem, tanquam per speculum et imaginem, consideretur. Hoc est, scilicet, quod spirituale docet oraculum, quod non alias dicit eum, de quo sermo est, Deum esse - adorandum, propter inhabitantem in ipso Patrem. < In te s enim, inquit, orabunt : quoniam in te Deus. est. . Sed tu quoque ipse cum Deus sis, Salvator Israel exsistis. Proinde fortis et absconditus Deus es : c quoniam in te Deus, et non est amplius præ- ter ipsum. » Pro eo vero quod est, « labora- vit Egyptus, Hebraicum habet, et reliqui omnes interpretes reddiderunt, e labor Ægypti,, ut id quod dicitur tale sit : « Te adorabunt, et tui erunt servi, labor Ægypti, et negotiatio Athiopum, et Seboim › quibus verbis barbaras ego arbitror et ignotas quasdam nationes significari, et omnes quæcumque antea quondam dæmonica superstitione vexabantur. Nam propterea quod Ægyptii visi sunt omnium nationum superstitiosissimi esse, primi- que errori, quo simulacra colerentur, portas ape- ruisse merito eos primos collocat, qui Christo sint subjiciendi deinde per eos, quæ ad reliquos A hoc sane causa erit, cur ipse quoque sit Deus, D simulacrorum cultores pertinent, ut aperta sint, C efficit. Et hæc quidem in Salvatore ac Domino no- stro exspectatum exitum nacta sunt. Jam enim in- numerabiles, per orbem terrarum, nationum con- ventus, in omnibus gentibus illum adorant illique serviunt. Æthiopas vero ac Seboim eos, qui hic adoraturi Christum canuntur, LXXI quoque psalmo significari puto, ubi dictum est: Coram illo procident Æthiopes, et reges Arabum, et Saba dona adducent : et adorabunt eum s. Constat vero ex ipso contextu, Christum esse adoraturos eum, qui in illis quoque, ut venturus canitur a prophetis. * Psal. Lxxi,
PG 22:375θεὸν εἰκότως τὸ εὐαγγέλιον ὀνομάζει, ἐπεὶ καὶ διὰ τῶν πρόσθεν αὐτὸς οὗτος ὁ νῦν θεολογούμενος λόγος καὶ σοφία καὶ γέννημα θεοῦ καὶ ἱερεὺς καὶ χριστὸς βασιλεὺς καὶ κύριος καὶ θεὸς καὶ εἰκὼν ἀνηγόρευτο τοῦ θεοῦ. καὶ ὅτι γε ἕτερος ὢν τοῦ πατρὸς ὑπουργὸς ἦν αὐτοῦ, ὥστε ἐπικελευομένου τοῦ μείζονος αὐτὸν δημιουργεῖν, ἑξῆς κατὰ τὸν παρόντα ἐπιλέγει ψαλμόν· «φοβηθήτω τὸν κύριον πᾶσα ἡ γῆ, ὑπ’ αὐτοῦ δὲ σαλευθήτωσαν πάντες οἱ κατοικοῦντες [τὴν] οἰκουμένην. ὅτι αὐτὸς εἶπεν, καὶ ἐγενήθησαν· αὐτὸς ἐνετείλατο, καὶ ἐκτίσθησαν». πρόδηλον γὰρ ὡς ὁ λέγων ἑτέρῳ λέγει, καὶ ὁ ἐντελλόμενος ἑτέρῳ παρ’ ἑαυτὸν ἐντέλλεται. σαφῶς δὲ ἐπὶ τῇ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐνανθρωπήσει μυρία πλήθη ἐκ πάσης τῆς γῆς, τοῦτ’ ἔστιν ἐξ ἁπάντων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς ἐθνῶν, οὐκέτι ὡς τὸ πρὶν τοὺς δαίμονας ἀλλ’ αὐτὸν ἐφοβήθη τὸν κύριον Ἰησοῦν, πάντες τε οἱ κατοικοῦντες τὴν οἰκουμένην ἐσαλεύθησαν ἐπὶ τῷ τοῦ Χριστοῦ ὀνόματι, ἀκολούθως τῷ νῦν φάσκοντι λογίῳ· «φοβηθήτω τὸν κύριον πᾶσα ἡ γῆ, ἀπ’ αὐτοῦ δὲ σαλευθήτωσαν πάντες οἱ κατοικοῦντες τὴν οἰκουμένην». Ταῦτα μὲν οὖν ἐκ τοῦ β καὶ λ ψαλμοῦ.
Ιπ - ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ε΄. Ψαλμοῦ λβ'. Ὡς Θεοῦ λόγον ουσιώδη κατ' ἐπικέλευσιν τοῦ Πατρὸς, ὁμοίως ἡμῖν οἶδε δημιουργὸν τῶν ἁπάντων ὁ Δαβίδ· καὶ ὡς τὸν αὐτὸν τοῦ Θεοῦ λόγον ὁ αὐτὸς προφήτης ἐπὶ θεραπείᾳ τῶν ἀνθρώπων ἐκ τοῦ Πατρὸς ἀπ εστάλθαι μαρτυρεῖ· καὶ ὡς ἐν βραχεῖ χρόνῳ τὴν σύμπασαν γῆν πληρώσειν τῆς αὐτοῦ διδασκα λίας θεσπίζει. • Τῷ λόγῳ Κυρίου οἱ οὐρανοὶ ἐστερεώθησαν, καὶ τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὐτοῦ πᾶσα ἡ δύναμις αὐτῶν. › Καὶ ἐν ρς' δὲ ψαλμῷ εἴρηται· ο 'Απέστειλε τὸν Λόγον αὐτοῦ, καὶ ἰάσατο αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν. » Καὶ πάλιν ἐν ρμζ'· « Ὁ ἀποστέλλων τὸ λόγιον αὐτοῦ τῇ γῇ, ἕως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ. ὁ ᾿Αλλὰ γὰρ τῷ Β μετὰ χεῖρας ψαλμῷ, φάσκοντι, « Τῷ λόγῳ Κυ- ρίου οἱ οὐρανοὶ ἐστερεώθησαν, ο συνάδει τὸ ἱερὸν Εὐαγγέλιον, διαῤῥήδην λέγον· Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λό γος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος. Οὗτος ἦν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεόν· πάντα δι' αὐτοῦ ἐγένετο, καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἕν. » Θεὸν εἰκότως τὸ Εὐαγγέλιον ὀνομάζει· ἐπεὶ καὶ διὰ τῶν πρόσθεν αὐτὸς οὗτος ὁ νῦν θεολογούμενος Λόγος, καὶ σοφία, καὶ γέννημα Θεοῦ, καὶ ἱερεὺς, καὶ Χρι στὸς, καὶ βασιλεύς, καὶ Κύριος, καὶ Θεὸς, καὶ εἰκὼν ἀνηγόρευτο τοῦ Θεοῦ. Καὶ ὅτι γε, ἕτερος ὢν τοῦ Πα τρὸς, ὑπουργὸς ἦν αὐτοῦ, ὥστε ἐπικελευομένου του μείζονος αὐτὸν δημιουργεῖν, ἑξῆς κατὰ τὸν παρόντα ἐπιλέγει ψαλμόν· ο Φοβηθήτω τὸν Κύριον πᾶσα ἡ γῆ· ὑπ' αὐτοῦ δὲ σαλευθήτωσαν πάντες οἱ κατοικοῦν· τες οἰκουμένην. Οτι αὐτὸς εἶπε, καὶ ἐγενήθησαν· αὐτὸς ἐνετείλατο, καὶ ἐκτίσθησαν. ο Πρόδηλον γάρ, ὡς ὁ λέγων, ἑτέρῳ λέγει· καὶ ὁ ἐντελλόμενος, ἑτέρῳ παρ' ἑαυτὸν ἐντέλλεται. Σαφῶς δὲ ἐπὶ τῇ τοῦ Σωτῆ ρος ἡμῶν ἐνανθρωπήσει, μυρία πλήθη ἐκ πάσης τῆς γῆς, τοῦτ' ἔστιν ἐξ ἁπάντων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς ἐθνῶν, οὐκέτι ὡς τὸ πρὶν τοὺς δαίμονας, ἀλλ᾽ αὐτὸν ἐφοβήθη τὸν Κύριον Ἰησοῦν· πάντες τε οἱ κατοικοῦντες τὴν οἰκουμένην ἐσαλεύθησαν ἐπὶ τῷ τοῦ Χριστοῦ ὀνό ματι, ἀκολούθως τῷ νῦν φάσκοντι λογίῳ· ε Φοβη θήτω τὸν Κύριον πᾶσα ἡ γῆ, ὑπ' αὐτοῦ δὲ σαλευθή τωσαν πάντες οἱ κατοικοῦντες τὴν οἰκουμένην. ο Ταῦτα μὲν οὖν ἐκ τοῦ β' καὶ λ' ψαλμοῦ. Σύμφωνα δὲ τούτοις εὕροις ἂν καὶ ἐν ρμὴ ψαλμῷ, ὅς διδάσκει οὐ τὰ περὶ γῆν μόνα, ἀλλὰ καὶ τὰ κατ' οὐρανὸν, καὶ συλλήβδην ἅπασαν τὴν κτίσιν, κατ' ἐπικέλευσιν τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ γεγονέναι. Λέγει δ᾽ οὖν· . Αἰνεῖτε τὸν Κύριον ἐκ τῶν οὐρανῶν, αἰνεῖτε αὐτὸν ἐν τοῖς ὑψίστοις. Αἰνεῖτε αὐτὸν πάντες ἄγγελοι αὐτοῦ, αἰνεῖτε αὐτὸν πᾶσαι αἱ δυνάμεις αὐτοῦ. Αἰνεῖτε αὐτὸν ἥλιος καὶ σελήνη, αἰνεῖτε αὐτὸν πάντα τὰ ἄστρα καὶ τὸ φῶς· ὅτι αὐτὸς εἶπε, καὶ ἐγενήθησαν· αὐτὸς ἐν ετείλατο, καὶ ἐκτίσθησαν. » Εἰ γὰρ αὐτὸς ἐνετείλατο, καὶ τίς ἦν τοσοῦτος, ὡς τὴν περὶ τῶν τηλικού των ἐντολὴν ὑποδέξασθαι, ἢ ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος; δ ποικίλως διὰ τῆς παρούσης ἡμῖν ὑποθέσεως θεολο γούμενος, καὶ Λόγος Θεοῦ προσαγορευόμενος εἰκό τως, ὅτι δὴ τοὺς τῶν ἁπάντων δημιουργικούς τε καὶ EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS 11. CAPUT V. A psalmo xxxii. Quod Dei Verbum suam ha- bens essentiam jussu Patris, David æque ac nos opificem universi novit ; et quod idem Dei Ver- bum, idem propheta ad hominum medelam esse missum a Patre testificatur; et quod brevi tempore universam terram sua doctrina impleturum canit. Verbo Domini coeli firmati sunt, et spiritu oris ejus omnis virtus eorum. » In psalmo vero cvi sic dictum est: Misit Verbum suum et sanavit cos, et eripuit eos de interitionibus eorum. » Et rursus cxLv)] : ‹ Qui emittit eloquium suum ter- ræ, velociter currit sermo ejus. » At enim ei, qui nunc in manibus est, psalmo dicenti, Verbo « APOLOGETICA. - Domini coeli firmati sunt, , concordat sacrum quoque Evangelium, palam dicens : principio erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum. Hoc erat in principio apud Deum, omnia per ipsum facta sunt, et sine ipso factum est nihil ". Sane merito Evangelium Deum Ellum nominat : quando etiam per ea quæ prius dicta sunt, idem hoc, quod nunc ut Deus celebra- tur Verbum, et sapientia, et germen Dei, et Sacer- dos, et Christus, et Rex, et Dominus, et Deus imago Dei, appellatum est. Porro, ut qui et alius sit quanı Pater, et ejusdem administer fuerit, adeo ut jussu illius ipse omnia condiderit, in præsenti deinceps Psalmo adjungit : e Timeat, inquit, Do- minum omnis terra: ab eo autem commoveantur omnes inhabitantes orbem. Quoniam ipse dixit, et facta sunt; ipse mandavit, et creata sunt 37. Constat enim quod qui dicit, ad alterum dicit: et qui mandat, alteri præter se mandat. Perspicue vero post ipsanı Salvatoris nostri humanæ naturæ assumptionem, conventus ex omni terra, hoc est, ex omnibus, quæ terram incolunt, nationibus, in- numerabiles, non itidem ut antea ullos dæmones, sed ipsum Dominum Jesum timuerunt, et omnes habitantes orbem commoti sunt, in ipso Christi nomine, sicut præsens oraculum canit : < Timeat, inquit, Dominum omnis terra, ab eo autem com- moveantur omnes inhabitantes orbem. Hactenus que de ut et xxx psalmo accepta sunt. Consimilia vero his et consona in psalmo quoque cxlvin in- venies, qui docet non ea nodo, quæ ad terram duntaxat, sed etiam ea quæ ad cœlum, et breviter ad universam creaturam pertinent, ipso Deo uni- versi jubente exstitisse. Dicit igitur: Laudate Dominum de cœlis, laudate eum in excelsis. Lau- dale eum, omnes angeli ejus; laudate eum, omnes virtutes ejus. Laudate eum, sol et luna, laudate eum, omnes stelle et lumen : quoniam ipse dixit, et facta sunt; ipse mandavit, et creata sunt 36. Quod si ipse mandavit, quisnam, quæso, usque adeo magnus, ut mandatum de tantis rebus sus- ciperet, præter Dei Verbum? quod varie in præ- scuti opere, a nobis, tanquam Deus celebratur, et 1,2. Psal. xxx11, 8-9. * Joan. 1, C D Psal. CLXVIII, 1-5.
σύμφωνα δὲ τούτοις εὕροις ἂν καὶ ἐν ρμη ψαλμῷ, ὃς διδάσκει οὐ τὰ περὶ γῆν μόνα, ἀλλὰ καὶ τὰ κατ’ οὐρανὸν καὶ συλλήβδην ἅπασαν τὴν κτίσιν κατ’ ἐπικέλευσιν τοῦ τῶν ὅλων θεοῦ γεγονέναι. λέγει δ’ οὖν· «αἰνεῖτε τὸν κύριον ἐκ τῶν οὐρανῶν, αἰνεῖτε αὐτὸν ἐν τοῖς ὑψίστοις· αἰνεῖτε αὐτόν, πάντες ἄγγελοι αὐτοῦ· αἰνεῖτε αὐτὸν πᾶσαι αἱ δυνάμεις αὐτοῦ· αἰνεῖτε αὐτὸν ἥλιος καὶ σελήνη, αἰνεῖτε αὐτὸν πάντα τὰ ἄστρα καὶ τὸ φῶς· ὅτι αὐτὸς εἶπεν καὶ ἐγενήθησαν, αὐτὸς ἐνετείλατο καὶ ἐκτίσθησαν». Εἰ γὰρ αὐτὸς ἐνετείλατο, καὶ τίς ἦν ὁ τοσοῦτος, ὡς τὴν περὶ τῶν τηλικούτων ἐντολὴν ὑποδέξασθαι, ἢ ὁ τοῦ θεοῦ λόγος ὁ ποικίλως διὰ τῆς παρούσης ἡμῖν ὑποθέσεως θεολογούμενος καὶ λόγος θεοῦ προσαγορευόμενος εἰκότως, ὅτι δὴ τοὺς τῶν ἁπάντων δημιουργικούς τε καὶ ποιητικοὺς λόγους ὁ παντοκράτωρ ἐν αὐτῷ καταβέβληται, λόγῳ καὶ τάξει τὰ σύμπαντα διέπειν αὐτῷ καὶ διακυβερνᾶν παραδούς; μὴ γὰρ οὖν τις ὑπολάβοι τῷ παρὰ ἀνθρώποις ἐκ συλλαβῶν συνεστῶτι, ἔκ τε ὀνομάτων καὶ ῥημάτων συγκειμένῳ, ἐνάρθρῳ καὶ προφορικῷ λόγῳ τὸν τοῦ θεοῦ παρόμοιον τυγχάνειν·
Ιπ - ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ε΄. Ψαλμοῦ λβ'. Ὡς Θεοῦ λόγον ουσιώδη κατ' ἐπικέλευσιν τοῦ Πατρὸς, ὁμοίως ἡμῖν οἶδε δημιουργὸν τῶν ἁπάντων ὁ Δαβίδ· καὶ ὡς τὸν αὐτὸν τοῦ Θεοῦ λόγον ὁ αὐτὸς προφήτης ἐπὶ θεραπείᾳ τῶν ἀνθρώπων ἐκ τοῦ Πατρὸς ἀπ εστάλθαι μαρτυρεῖ· καὶ ὡς ἐν βραχεῖ χρόνῳ τὴν σύμπασαν γῆν πληρώσειν τῆς αὐτοῦ διδασκα λίας θεσπίζει. • Τῷ λόγῳ Κυρίου οἱ οὐρανοὶ ἐστερεώθησαν, καὶ τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὐτοῦ πᾶσα ἡ δύναμις αὐτῶν. › Καὶ ἐν ρς' δὲ ψαλμῷ εἴρηται· ο 'Απέστειλε τὸν Λόγον αὐτοῦ, καὶ ἰάσατο αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν. » Καὶ πάλιν ἐν ρμζ'· « Ὁ ἀποστέλλων τὸ λόγιον αὐτοῦ τῇ γῇ, ἕως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ. ὁ ᾿Αλλὰ γὰρ τῷ Β μετὰ χεῖρας ψαλμῷ, φάσκοντι, « Τῷ λόγῳ Κυ- ρίου οἱ οὐρανοὶ ἐστερεώθησαν, ο συνάδει τὸ ἱερὸν Εὐαγγέλιον, διαῤῥήδην λέγον· Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λό γος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος. Οὗτος ἦν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεόν· πάντα δι' αὐτοῦ ἐγένετο, καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἕν. » Θεὸν εἰκότως τὸ Εὐαγγέλιον ὀνομάζει· ἐπεὶ καὶ διὰ τῶν πρόσθεν αὐτὸς οὗτος ὁ νῦν θεολογούμενος Λόγος, καὶ σοφία, καὶ γέννημα Θεοῦ, καὶ ἱερεὺς, καὶ Χρι στὸς, καὶ βασιλεύς, καὶ Κύριος, καὶ Θεὸς, καὶ εἰκὼν ἀνηγόρευτο τοῦ Θεοῦ. Καὶ ὅτι γε, ἕτερος ὢν τοῦ Πα τρὸς, ὑπουργὸς ἦν αὐτοῦ, ὥστε ἐπικελευομένου του μείζονος αὐτὸν δημιουργεῖν, ἑξῆς κατὰ τὸν παρόντα ἐπιλέγει ψαλμόν· ο Φοβηθήτω τὸν Κύριον πᾶσα ἡ γῆ· ὑπ' αὐτοῦ δὲ σαλευθήτωσαν πάντες οἱ κατοικοῦν· τες οἰκουμένην. Οτι αὐτὸς εἶπε, καὶ ἐγενήθησαν· αὐτὸς ἐνετείλατο, καὶ ἐκτίσθησαν. ο Πρόδηλον γάρ, ὡς ὁ λέγων, ἑτέρῳ λέγει· καὶ ὁ ἐντελλόμενος, ἑτέρῳ παρ' ἑαυτὸν ἐντέλλεται. Σαφῶς δὲ ἐπὶ τῇ τοῦ Σωτῆ ρος ἡμῶν ἐνανθρωπήσει, μυρία πλήθη ἐκ πάσης τῆς γῆς, τοῦτ' ἔστιν ἐξ ἁπάντων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς ἐθνῶν, οὐκέτι ὡς τὸ πρὶν τοὺς δαίμονας, ἀλλ᾽ αὐτὸν ἐφοβήθη τὸν Κύριον Ἰησοῦν· πάντες τε οἱ κατοικοῦντες τὴν οἰκουμένην ἐσαλεύθησαν ἐπὶ τῷ τοῦ Χριστοῦ ὀνό ματι, ἀκολούθως τῷ νῦν φάσκοντι λογίῳ· ε Φοβη θήτω τὸν Κύριον πᾶσα ἡ γῆ, ὑπ' αὐτοῦ δὲ σαλευθή τωσαν πάντες οἱ κατοικοῦντες τὴν οἰκουμένην. ο Ταῦτα μὲν οὖν ἐκ τοῦ β' καὶ λ' ψαλμοῦ. Σύμφωνα δὲ τούτοις εὕροις ἂν καὶ ἐν ρμὴ ψαλμῷ, ὅς διδάσκει οὐ τὰ περὶ γῆν μόνα, ἀλλὰ καὶ τὰ κατ' οὐρανὸν, καὶ συλλήβδην ἅπασαν τὴν κτίσιν, κατ' ἐπικέλευσιν τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ γεγονέναι. Λέγει δ᾽ οὖν· . Αἰνεῖτε τὸν Κύριον ἐκ τῶν οὐρανῶν, αἰνεῖτε αὐτὸν ἐν τοῖς ὑψίστοις. Αἰνεῖτε αὐτὸν πάντες ἄγγελοι αὐτοῦ, αἰνεῖτε αὐτὸν πᾶσαι αἱ δυνάμεις αὐτοῦ. Αἰνεῖτε αὐτὸν ἥλιος καὶ σελήνη, αἰνεῖτε αὐτὸν πάντα τὰ ἄστρα καὶ τὸ φῶς· ὅτι αὐτὸς εἶπε, καὶ ἐγενήθησαν· αὐτὸς ἐν ετείλατο, καὶ ἐκτίσθησαν. » Εἰ γὰρ αὐτὸς ἐνετείλατο, καὶ τίς ἦν τοσοῦτος, ὡς τὴν περὶ τῶν τηλικού των ἐντολὴν ὑποδέξασθαι, ἢ ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος; δ ποικίλως διὰ τῆς παρούσης ἡμῖν ὑποθέσεως θεολο γούμενος, καὶ Λόγος Θεοῦ προσαγορευόμενος εἰκό τως, ὅτι δὴ τοὺς τῶν ἁπάντων δημιουργικούς τε καὶ EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS 11. CAPUT V. A psalmo xxxii. Quod Dei Verbum suam ha- bens essentiam jussu Patris, David æque ac nos opificem universi novit ; et quod idem Dei Ver- bum, idem propheta ad hominum medelam esse missum a Patre testificatur; et quod brevi tempore universam terram sua doctrina impleturum canit. Verbo Domini coeli firmati sunt, et spiritu oris ejus omnis virtus eorum. » In psalmo vero cvi sic dictum est: Misit Verbum suum et sanavit cos, et eripuit eos de interitionibus eorum. » Et rursus cxLv)] : ‹ Qui emittit eloquium suum ter- ræ, velociter currit sermo ejus. » At enim ei, qui nunc in manibus est, psalmo dicenti, Verbo « APOLOGETICA. - Domini coeli firmati sunt, , concordat sacrum quoque Evangelium, palam dicens : principio erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum. Hoc erat in principio apud Deum, omnia per ipsum facta sunt, et sine ipso factum est nihil ". Sane merito Evangelium Deum Ellum nominat : quando etiam per ea quæ prius dicta sunt, idem hoc, quod nunc ut Deus celebra- tur Verbum, et sapientia, et germen Dei, et Sacer- dos, et Christus, et Rex, et Dominus, et Deus imago Dei, appellatum est. Porro, ut qui et alius sit quanı Pater, et ejusdem administer fuerit, adeo ut jussu illius ipse omnia condiderit, in præsenti deinceps Psalmo adjungit : e Timeat, inquit, Do- minum omnis terra: ab eo autem commoveantur omnes inhabitantes orbem. Quoniam ipse dixit, et facta sunt; ipse mandavit, et creata sunt 37. Constat enim quod qui dicit, ad alterum dicit: et qui mandat, alteri præter se mandat. Perspicue vero post ipsanı Salvatoris nostri humanæ naturæ assumptionem, conventus ex omni terra, hoc est, ex omnibus, quæ terram incolunt, nationibus, in- numerabiles, non itidem ut antea ullos dæmones, sed ipsum Dominum Jesum timuerunt, et omnes habitantes orbem commoti sunt, in ipso Christi nomine, sicut præsens oraculum canit : < Timeat, inquit, Dominum omnis terra, ab eo autem com- moveantur omnes inhabitantes orbem. Hactenus que de ut et xxx psalmo accepta sunt. Consimilia vero his et consona in psalmo quoque cxlvin in- venies, qui docet non ea nodo, quæ ad terram duntaxat, sed etiam ea quæ ad cœlum, et breviter ad universam creaturam pertinent, ipso Deo uni- versi jubente exstitisse. Dicit igitur: Laudate Dominum de cœlis, laudate eum in excelsis. Lau- dale eum, omnes angeli ejus; laudate eum, omnes virtutes ejus. Laudate eum, sol et luna, laudate eum, omnes stelle et lumen : quoniam ipse dixit, et facta sunt; ipse mandavit, et creata sunt 36. Quod si ipse mandavit, quisnam, quæso, usque adeo magnus, ut mandatum de tantis rebus sus- ciperet, præter Dei Verbum? quod varie in præ- scuti opere, a nobis, tanquam Deus celebratur, et 1,2. Psal. xxx11, 8-9. * Joan. 1, C D Psal. CLXVIII, 1-5.
ὅτι δὴ ὁ παρ’ ἡμῖν λόγος ἐν φωναῖς καὶ συλλαβαῖς καὶ τοῖς διὰ τούτων σημαινομένοις κέκτηται τὴν οὐσίαν, διὰ γλώττης καὶ ἀρτηριῶν φάρυγός τε καὶ στόματος προφερόμενος, ὁ δὲ τῆς ἀϊδίου καὶ ἀσωμάτου φύσεως πάντη κατὰ πάντα τοῦ καθ’ ἡμᾶς παρηλλαγμένος οὐδὲν ἀνθρώπειον ἐπάγοιτ’ ἄν, μόνῃ κεχρημένος τῇ τῆς προσρήσεως ὁμωνυμίᾳ, ἐπεὶ μήτε φωνὴν τὴν δι’ ἀέρος κρούσεως ὑφισταμένην, μήτε ῥήματα, μήτε συλλαβάς, μήτε γλῶτταν, μήτε στόμα, μήτε ὅλως τι τῶν ἀνθρωπείων καὶ θνητῶν ἐπὶ τοῦ τῶν ὅλων θεοῦ παραληπτέον· ψυχῆς γὰρ ἂν εἴη λόγος οὗτος, οὐδαμῶς οἷός τε καθ’ ἑαυτὸν δίχα ψυχῆς εἶναι ἢ ὑποστῆναι. τοιόσδε γὰρ ὁ ἐν ἀνθρώποις λόγος, ἰδίως μὲν ἀνούσιος ὢν καὶ ἀνυπόστατος, ὅλον δὲ αὐτὸ κίνησίς τε καὶ ἐνέργεια διανοίας τυγχάνων. ἀλλ’ οὐ καὶ ὁ τοῦ θεοῦ τοιοῦτος, ἔχων δὲ καθ’ ἑαυτὸν οἰκείαν ὑπόστασιν πάντη θείαν καὶ νοεράν, ἰδίως μὲν ὑφεστῶσαν, ἰδίως δ’ αὖ πάλιν ἐνεργοῦσαν, ἄυλόν τε οὖσαν καὶ ἀσώματον καὶ κατὰ πάντα τῇ τοῦ πρώτου καὶ ἀγενήτου καὶ μόνου θεοῦ φύσει παρωμοιωμένην, τοὺς τῶν γενητῶν ἁπάντων λόγους καὶ τὰς τῶν ὁρωμένων ἀσωμάτους τε καὶ ἀοράτους ἰδέας ἐν ἑαυτῇ φέρουσαν.
Ιπ - ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ε΄. Ψαλμοῦ λβ'. Ὡς Θεοῦ λόγον ουσιώδη κατ' ἐπικέλευσιν τοῦ Πατρὸς, ὁμοίως ἡμῖν οἶδε δημιουργὸν τῶν ἁπάντων ὁ Δαβίδ· καὶ ὡς τὸν αὐτὸν τοῦ Θεοῦ λόγον ὁ αὐτὸς προφήτης ἐπὶ θεραπείᾳ τῶν ἀνθρώπων ἐκ τοῦ Πατρὸς ἀπ εστάλθαι μαρτυρεῖ· καὶ ὡς ἐν βραχεῖ χρόνῳ τὴν σύμπασαν γῆν πληρώσειν τῆς αὐτοῦ διδασκα λίας θεσπίζει. • Τῷ λόγῳ Κυρίου οἱ οὐρανοὶ ἐστερεώθησαν, καὶ τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὐτοῦ πᾶσα ἡ δύναμις αὐτῶν. › Καὶ ἐν ρς' δὲ ψαλμῷ εἴρηται· ο 'Απέστειλε τὸν Λόγον αὐτοῦ, καὶ ἰάσατο αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν. » Καὶ πάλιν ἐν ρμζ'· « Ὁ ἀποστέλλων τὸ λόγιον αὐτοῦ τῇ γῇ, ἕως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ. ὁ ᾿Αλλὰ γὰρ τῷ Β μετὰ χεῖρας ψαλμῷ, φάσκοντι, « Τῷ λόγῳ Κυ- ρίου οἱ οὐρανοὶ ἐστερεώθησαν, ο συνάδει τὸ ἱερὸν Εὐαγγέλιον, διαῤῥήδην λέγον· Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λό γος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος. Οὗτος ἦν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεόν· πάντα δι' αὐτοῦ ἐγένετο, καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἕν. » Θεὸν εἰκότως τὸ Εὐαγγέλιον ὀνομάζει· ἐπεὶ καὶ διὰ τῶν πρόσθεν αὐτὸς οὗτος ὁ νῦν θεολογούμενος Λόγος, καὶ σοφία, καὶ γέννημα Θεοῦ, καὶ ἱερεὺς, καὶ Χρι στὸς, καὶ βασιλεύς, καὶ Κύριος, καὶ Θεὸς, καὶ εἰκὼν ἀνηγόρευτο τοῦ Θεοῦ. Καὶ ὅτι γε, ἕτερος ὢν τοῦ Πα τρὸς, ὑπουργὸς ἦν αὐτοῦ, ὥστε ἐπικελευομένου του μείζονος αὐτὸν δημιουργεῖν, ἑξῆς κατὰ τὸν παρόντα ἐπιλέγει ψαλμόν· ο Φοβηθήτω τὸν Κύριον πᾶσα ἡ γῆ· ὑπ' αὐτοῦ δὲ σαλευθήτωσαν πάντες οἱ κατοικοῦν· τες οἰκουμένην. Οτι αὐτὸς εἶπε, καὶ ἐγενήθησαν· αὐτὸς ἐνετείλατο, καὶ ἐκτίσθησαν. ο Πρόδηλον γάρ, ὡς ὁ λέγων, ἑτέρῳ λέγει· καὶ ὁ ἐντελλόμενος, ἑτέρῳ παρ' ἑαυτὸν ἐντέλλεται. Σαφῶς δὲ ἐπὶ τῇ τοῦ Σωτῆ ρος ἡμῶν ἐνανθρωπήσει, μυρία πλήθη ἐκ πάσης τῆς γῆς, τοῦτ' ἔστιν ἐξ ἁπάντων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς ἐθνῶν, οὐκέτι ὡς τὸ πρὶν τοὺς δαίμονας, ἀλλ᾽ αὐτὸν ἐφοβήθη τὸν Κύριον Ἰησοῦν· πάντες τε οἱ κατοικοῦντες τὴν οἰκουμένην ἐσαλεύθησαν ἐπὶ τῷ τοῦ Χριστοῦ ὀνό ματι, ἀκολούθως τῷ νῦν φάσκοντι λογίῳ· ε Φοβη θήτω τὸν Κύριον πᾶσα ἡ γῆ, ὑπ' αὐτοῦ δὲ σαλευθή τωσαν πάντες οἱ κατοικοῦντες τὴν οἰκουμένην. ο Ταῦτα μὲν οὖν ἐκ τοῦ β' καὶ λ' ψαλμοῦ. Σύμφωνα δὲ τούτοις εὕροις ἂν καὶ ἐν ρμὴ ψαλμῷ, ὅς διδάσκει οὐ τὰ περὶ γῆν μόνα, ἀλλὰ καὶ τὰ κατ' οὐρανὸν, καὶ συλλήβδην ἅπασαν τὴν κτίσιν, κατ' ἐπικέλευσιν τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ γεγονέναι. Λέγει δ᾽ οὖν· . Αἰνεῖτε τὸν Κύριον ἐκ τῶν οὐρανῶν, αἰνεῖτε αὐτὸν ἐν τοῖς ὑψίστοις. Αἰνεῖτε αὐτὸν πάντες ἄγγελοι αὐτοῦ, αἰνεῖτε αὐτὸν πᾶσαι αἱ δυνάμεις αὐτοῦ. Αἰνεῖτε αὐτὸν ἥλιος καὶ σελήνη, αἰνεῖτε αὐτὸν πάντα τὰ ἄστρα καὶ τὸ φῶς· ὅτι αὐτὸς εἶπε, καὶ ἐγενήθησαν· αὐτὸς ἐν ετείλατο, καὶ ἐκτίσθησαν. » Εἰ γὰρ αὐτὸς ἐνετείλατο, καὶ τίς ἦν τοσοῦτος, ὡς τὴν περὶ τῶν τηλικού των ἐντολὴν ὑποδέξασθαι, ἢ ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος; δ ποικίλως διὰ τῆς παρούσης ἡμῖν ὑποθέσεως θεολο γούμενος, καὶ Λόγος Θεοῦ προσαγορευόμενος εἰκό τως, ὅτι δὴ τοὺς τῶν ἁπάντων δημιουργικούς τε καὶ EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS 11. CAPUT V. A psalmo xxxii. Quod Dei Verbum suam ha- bens essentiam jussu Patris, David æque ac nos opificem universi novit ; et quod idem Dei Ver- bum, idem propheta ad hominum medelam esse missum a Patre testificatur; et quod brevi tempore universam terram sua doctrina impleturum canit. Verbo Domini coeli firmati sunt, et spiritu oris ejus omnis virtus eorum. » In psalmo vero cvi sic dictum est: Misit Verbum suum et sanavit cos, et eripuit eos de interitionibus eorum. » Et rursus cxLv)] : ‹ Qui emittit eloquium suum ter- ræ, velociter currit sermo ejus. » At enim ei, qui nunc in manibus est, psalmo dicenti, Verbo « APOLOGETICA. - Domini coeli firmati sunt, , concordat sacrum quoque Evangelium, palam dicens : principio erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum. Hoc erat in principio apud Deum, omnia per ipsum facta sunt, et sine ipso factum est nihil ". Sane merito Evangelium Deum Ellum nominat : quando etiam per ea quæ prius dicta sunt, idem hoc, quod nunc ut Deus celebra- tur Verbum, et sapientia, et germen Dei, et Sacer- dos, et Christus, et Rex, et Dominus, et Deus imago Dei, appellatum est. Porro, ut qui et alius sit quanı Pater, et ejusdem administer fuerit, adeo ut jussu illius ipse omnia condiderit, in præsenti deinceps Psalmo adjungit : e Timeat, inquit, Do- minum omnis terra: ab eo autem commoveantur omnes inhabitantes orbem. Quoniam ipse dixit, et facta sunt; ipse mandavit, et creata sunt 37. Constat enim quod qui dicit, ad alterum dicit: et qui mandat, alteri præter se mandat. Perspicue vero post ipsanı Salvatoris nostri humanæ naturæ assumptionem, conventus ex omni terra, hoc est, ex omnibus, quæ terram incolunt, nationibus, in- numerabiles, non itidem ut antea ullos dæmones, sed ipsum Dominum Jesum timuerunt, et omnes habitantes orbem commoti sunt, in ipso Christi nomine, sicut præsens oraculum canit : < Timeat, inquit, Dominum omnis terra, ab eo autem com- moveantur omnes inhabitantes orbem. Hactenus que de ut et xxx psalmo accepta sunt. Consimilia vero his et consona in psalmo quoque cxlvin in- venies, qui docet non ea nodo, quæ ad terram duntaxat, sed etiam ea quæ ad cœlum, et breviter ad universam creaturam pertinent, ipso Deo uni- versi jubente exstitisse. Dicit igitur: Laudate Dominum de cœlis, laudate eum in excelsis. Lau- dale eum, omnes angeli ejus; laudate eum, omnes virtutes ejus. Laudate eum, sol et luna, laudate eum, omnes stelle et lumen : quoniam ipse dixit, et facta sunt; ipse mandavit, et creata sunt 36. Quod si ipse mandavit, quisnam, quæso, usque adeo magnus, ut mandatum de tantis rebus sus- ciperet, præter Dei Verbum? quod varie in præ- scuti opere, a nobis, tanquam Deus celebratur, et 1,2. Psal. xxx11, 8-9. * Joan. 1, C D Psal. CLXVIII, 1-5.
PG 22:377διὸ καὶ σοφίαν αὐτὴν καὶ θεοῦ λόγον οἱ θεῖοι χρησμοὶ προσαγορεύουσιν. [Τοῦ Ἡσαί̈ου.] «Ἄκουέ μου, Ἰακώβ, καὶ Ἰσραήλ, ὃν ἐγὼ καλῶ· ἐγώ εἰμι πρῶτος, καὶ ἐγώ εἰμι εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ ἡ χείρ μου ἐθεμελίωσεν τὴν γῆν, ἡ δεξιά μου ἐστερέωσεν τὸν οὐρανόν· καλέσω αὐτούς, καὶ στήσονται ἅμα, καὶ συναχθήσονται πάντες καὶ ἀκούσονται. τίς αὐτοῖς ἀνήγγειλεν ταῦτα; κύριος ἀγαπῶν σε ἐποίησεν τὸ θέλημά σου ἐπὶ Βαβυλῶνα τοῦ ἆραι σπέρμα Χαλδαίων· ἐγὼ ἐλάλησα καὶ ἐγὼ ἐκάλεσα, ἤγαγον αὐτὸν καὶ εὐώδωσα τὴν ὁδὸν αὐτοῦ. προσαγάγετε πρός με καὶ ἀκούσατε ταῦτα, οὐκ ἀπ’ ἀρχῆς ἐν κρυφῇ λελάληκα· ἡνίκα ἐγένετο, ἐκεῖ ἤμην, καὶ νῦν κύριος κύριος ἀπέσταλκέν με καὶ τὸ πνεῦμα αὐτοῦ.» Ὅρα δὴ καὶ νῦν, τίνα τρόπον ὁ φήσας «ἐγώ εἰμι ὁ πρῶτος, καὶ ἐγώ εἰμι εἰς τὸν αἰῶνα», ὁ τὴν γῆν καὶ τὸν οὐρανὸν συστησάμενος ἐναργῶς οὕτως ἀπεστάλθαι ὁμολογεῖ ὑπὸ κυρίου κυρίου, οὕτω τὸν πατέρα συνήθως δὶς κύριον ἀναγορεύων, ὡς ἂν ἔχοις καὶ ταύτην ἀναμφίλεκτον τοῦ ζητουμένου τὴν μαρτυρίαν. πρῶτον δ’ ἑαυτὸν ὡς ἐν γενητοῖς εὐσεβῶς εἶναι λέγει, τὴν ἄναρχον καὶ ἀγένητον καὶ τὴν ὑπὲρ τὸ πρῶτον οὐσίαν ἀπονέμων τῷ πατρί.
ποιητικούς λόγους ὁ παντοκράτωρ ἐν αὐτῷ καταθέ- βληται, λόγῳ καὶ τάξει τὰ σύμπαντα διέπειν αὐτῷ καὶ διακυβερνᾷν παραδούς. Μὴ γὰρ οὖν τις υπολά 6ο τῷ παρὰ ἀνθρώποις ἐκ συλλαβῶν συνεστῶτι, ἐκ τε ονομάτων καὶ ῥημάτων συγκειμένῳ, ἐνάρθρῳ καὶ προφορικῷ λόγῳ τὸν τοῦ Θεοῦ παρόμοιον τυγχάνειν· ὅτι δὴ ὁ παρ' ἡμῖν λόγος ἐν φωναῖς καὶ συλλαβαῖς, καὶ τοῖς διὰ τούτων σημαινομένοις κέκτηται τὴν οὐ σίαν, διὰ γλώττης καὶ ἀρτηριών, φάρυγγός τε καὶ στόματος προφερόμενος· ὁ δὲ τῆς ἀϊδίου καὶ ἀσιο μάτου φύσεως, πάντη κατὰ πάντα τοῦ καθ᾿ ἡμᾶς παρηλλαγμένος, οὐδὲν ἀνθρώπειον ἐπάγοιτ' ἂν, μόνῃ κεχρημένος τῇ τῆς προσρήσεως ὁμωνυμίᾳ· ἐπεὶ μήτε φωνὴν τὴν δι' ἀέρος κρούσεως ὑφισταμένην, μήτε βήματα, μήτε συλλαβὰς, μήτε γλώτταν, μήτε στόμα, μήτε ὅλως τι τῶν ἀνθρωπείων καὶ θνητῶν ἐπὶ τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ παραληπτέον. Ψυχῆς γὰρ ἂν εἴη ὁ λόγος οὗτος, ὁ οὐδαμῶς οἷός τε καθ' ἑαυτὸν δίχα ψυ- χῆς εἶναι, ἢ ὑποστῆναι. Τοιόσδε γὰρ ὁ ἐν ἀνθρώποις λόγος, ἰδίως μὲν ἀνούσιος ὢν καὶ ἀνυπόστατος, ὅλον δὲ αὐτὸ κίνησίς τε καὶ ἐνέργεια διανοίας τυγχάνων. ᾿Αλλὰ γὰρ οὐ καὶ ὁ τοῦ Θεοῦ τοιοῦτος, ἔχων δὲ καθ᾿ ἑαυτὸν οἰκείαν ὑπόστασιν πάνυ θείαν καὶ νοεράν, Ιδίως μὲν ὑφεστῶσαν, ἰδίως δ' αὖ πάλιν ἐνεργοῦσαν, ἁπλόν τε οὖσαν καὶ ἀσώματον, καὶ κατὰ πάντα τῇ του πρώτου καὶ ἀγεννήτου και μόνον Θεοῦ φύσει παρωμοιωμένην, τοὺς τῶν γεννητῶν ἁπάντων λό- γους, καὶ τὰς τῶν ὁρωμένων ἀσωμάτους τε καὶ ἀο- ράτους ἰδέας ἐν αὐτῇ φέρουσαν. Διὸ καὶ σοφίαν αὐτὴν, καὶ Θεὸν Λόγον οἱ θεῖοι χρησμοί προσαγορεύουσιν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. Ὡς καὶ Ἡσαΐας δύο Κυρίους ὁμοίως τῷ Δαβίδ ὁμολογεῖ, καὶ τὸν δεύτερον δημιουργὸν εἶναι τῶν ὅλων, ώσπεροῦν καὶ αὐτοὶ δοξάζομεν. ι Ακουέ μου, Ἰακὼβ καὶ Ἰσραὴλ, ὃν ἐγὼ καλῶ. Εγώ είμι πρῶτος, καὶ ἐγώ εἰμι εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ ἡ χείρ μου ἐθεμελίωσε τὴν γῆν, καὶ ἡ δεξιά μου ἐστερέωσε τὸν οὐρανόν. Καλέσω αὐτοὺς, καὶ στή σονται ἄμα, καὶ συναχθήσονται πάντες, καὶ ἀκού- σονται, τίς αὐτοῖς ἀνήγγειλε ταῦτα. Κύριος ἀγαπῶν σε, ἐποίησε τὸ θέλημά σου ἐπὶ Βαβυλῶνα, τοῦ ἆραι σπέρμα Χαλδαίων. Ἐγὼ ἐλάλησα, καὶ ἐγὼ ἐκάλεσα. Ηγαγον αὐτὸν, καὶ εὐώδωσα τὴν ὁδὸν αὐτοῦ. Προστ αγάγετε πρός με, καὶ ἀκούσατε ταῦτα. Οὐκ ἀπ' ἀρ χῆς ἐν κρυφῇ λελάληκα. Ηνίκα ἐγένετο, ἐκεῖ ἤμην. Καὶ νῦν Κύριος Κύριος ἀπέσταλκέ με, καὶ τὸ πνεῦμα αὐτοῦ. » Ορα δὴ καὶ νῦν τίνα τρόπον ὁ φήσας, • Ἐγώ εἰμι ὁ πρῶτος, καὶ ἐγώ εἰμι εἰς τὸν αἰῶνα, ἐ τὴν γῆν καὶ τὸν οὐρανὸν συστησάμενος, ο ἐναργώς οὕτως ἀπεστάλθαι ὁμολογεῖ ὑπὸ Κυρίου Κυρίου, οὕτω τὸν Πατέρα συνήθως δὶς Κύριον ἀναγορεύων, ὡς ἂν ἔχοις καὶ ταύτην ἀναμφίλεκτον τοῦ ζητουμέ- νου τὴν μαρτυρίαν. Πρῶτον δὲ αὐτὸν ὡς ἐν γεννη- τοῖς εὐσεβῶς εἶναι λέγει, τὴν ἄναρχον καὶ ἀγέννητον. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. A Verbum Dei appellatur, merito illud quidem, pre- B . pterea quod omnium rerum artificiosas atque eff- caces rationes, omnipotens in ipsum conjecerit : quippe qui ratione atque ordine universa illi, et dispensanda et gubernanda tradiderit. Nemo igitur putet humanæ, quæ ex syllabis constat, et ex nominibus et verbis componitur, articulatæ, at- que enuntiabili orationi, Dei verbum simile esse : quoniam nostra hæc oratio in vocibus et syllabis, et iis quæ per hæc significantur, quicquid ipsa est, obtinet : utpote, quæ per linguam, et arterias, et fauces, et os, proferatur : sempiternæ vero atque incorporeæ naturæ Verbum omni omnino ratione, quæ nobis proferri solent verba prætergressum, nihil humanæ rationis præ se ferat, sed solam cum humano verbo communem appellationem possi- deat quando neque vocem, quæ ex aeris pulsu constet, neque dictiones ullas, neque syllabas,, ne- que linguam, neque os, neque omnino quidpiam humani sive mortalis, in Deo universi accipere, sive intelligere, fas est. Id enim verbum animæ es- set, quod nullo modo per seipsum ab anima seor- sum posset esse, aut consistere. Tale enim huma- num est verbum, quod privatim quidem nullam, neque essentiam, neque substantiam habet, sed totum libera quædam motio est, et efficientia co- gilationis. Caterum, ipsum Dei Verbum non tale, sed per seipsum habens propriam substantiam, us- quequaque divinam atque intelligentem, quæ pri- vatim quidem subsistit, privatimque idem edicit, quidquid efficit, verum materiæ omnis est expers, et incorporea, et omni ratione primi et ingeniti, et solius Dei naturæ assimilata, earum omnium rerum quæ factæ sunt, rationes, et earum quæ sub visum cadunt, incorporeas et invisibiles species, in seipsa ferens. Quare illam et Sapientiam et Dei Verbum, divina oracula appellant. C CAPUT VI. Quod Isaias similiter ut David, duos, Patrem et Fi- lium confitetur, et eorum alterum universi Opifi- cem, quemadmodum ipsi quoque credimus. et • Audi me, Jacob, et Israel quem ego voco. Ego sum primus, et ego sum in æternum, et manus mea fundavit terram, et dex- tera mea consolidavit cœlos. Vocabo eos, stabunt simul, et congregabuntur omnes, et au- dient, quis eis annuntiavit hæc. Dominus qui di- ligit te, fecit voluntatem tuam in Babylone, ut tol- leret semen Chaldæorum. Ego locutus sum, et ego vocavi ; duxi eum, et direxi viam ejus : adducite ad me, et audite hæc. Non ab initio in occulto lo- cutus sum. Quando ſiebat, illic eram : et nunc Do- D minus Dominus misit me, et spiritus ejus s. » Con- Isa. suvu, 12-16. sidera, quæso, hic, quonam modo qui dixit : « Ego sum primus, et ego sum in æternum, qui terrain et cœlum condidit, ita plane se missum esse fatetur a Domino Domino. Sic enim Patrem consuevit bis Dominum appellare. Itaque habes hoc quoque indu- bilatum, de eo de quo quæritur, testimonium Pri- mum vero illum hic dicit esse propheta, quem in iis quæ genita sunt pie colit : nam quæ sine prin-
τὸ γάρ τοι πρῶτον ἀριθμοῦ πλείονος ἡγεῖται, τιμῇ καὶ τάξει προτεταγμένον, ὅπερ οὐκ ἂν ἐπὶ τοῦ πατρὸς ἁρμόσειεν· οὐ γὰρ δὴ γενητῶν πρῶτος ὁ ἐπὶ πάντων θεός, ἐπεὶ μηδ’ ἀρχή τις ἐπινοεῖται αὐτοῦ· ἐπέκεινα δ’ ἂν εἴη καὶ ἀνωτάτω τοῦ πρώτου, ἅτε δὴ αὐτὸς καὶ τὸ πρῶτον γεννήσας καὶ ὑποστησάμενος, μόνου τοῦ θείου λόγου πάντων τῶν γενητῶν πρώτου χρηματίζοντος. ζητουμένου δὲ ἄρα κατὰ τὸ «αὐτὸς εἶπεν καὶ ἐγενήθησαν, αὐτὸς ἐνετείλατο καὶ ἐκτίσθησαν», τίνι τὴν τῶν γενητῶν ἐντέταλται δημιουργίαν, νῦν σαφῶς ἀποδέδεικται, ὅτι τῷ φήσαντι. «ἡ χείρ μου ἐθεμελίωσε τὴν γῆν, ἡ δεξιά μου ἐστερέωσεν τὸν οὐρανόν», ὃς καὶ πρὸς τοῦ κρείττονος ἀπεστάλθαι ὁμολογεῖ λέγων· «νῦν κύριος κύριος ἀπέσταλκέν με καὶ τὸ πνεῦμα αὐτοῦ». εἴη δ’ ἂν ὁ θεὸς λόγος καὶ ταῦτα φάσκων, ἐπειδὴ «τῷ λόγῳ κυρίου οἱ οὐρανοὶ ἐστερεώθησαν» κατὰ τὴν ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ παράθεσιν. πλὴν ἀλλὰ [εἰ] καὶ αὐτὸς ὁ τοῦ θεοῦ λόγος τῇ «κύριος» θεολογεῖται προσηγορίᾳ, ὅμως τὸν ἀνωτάτω καὶ κρείττονα πατέρα αὐτοῦ καὶ κύριον εὖ μάλα εὐσεβῶς δὶς κύριον αὐτὸν ἀνακαλεῖ, τῷ διαφόρῳ χρώμενος ἐπ’ αὐτοῦ ὀνόματι·
ποιητικούς λόγους ὁ παντοκράτωρ ἐν αὐτῷ καταθέ- βληται, λόγῳ καὶ τάξει τὰ σύμπαντα διέπειν αὐτῷ καὶ διακυβερνᾷν παραδούς. Μὴ γὰρ οὖν τις υπολά 6ο τῷ παρὰ ἀνθρώποις ἐκ συλλαβῶν συνεστῶτι, ἐκ τε ονομάτων καὶ ῥημάτων συγκειμένῳ, ἐνάρθρῳ καὶ προφορικῷ λόγῳ τὸν τοῦ Θεοῦ παρόμοιον τυγχάνειν· ὅτι δὴ ὁ παρ' ἡμῖν λόγος ἐν φωναῖς καὶ συλλαβαῖς, καὶ τοῖς διὰ τούτων σημαινομένοις κέκτηται τὴν οὐ σίαν, διὰ γλώττης καὶ ἀρτηριών, φάρυγγός τε καὶ στόματος προφερόμενος· ὁ δὲ τῆς ἀϊδίου καὶ ἀσιο μάτου φύσεως, πάντη κατὰ πάντα τοῦ καθ᾿ ἡμᾶς παρηλλαγμένος, οὐδὲν ἀνθρώπειον ἐπάγοιτ' ἂν, μόνῃ κεχρημένος τῇ τῆς προσρήσεως ὁμωνυμίᾳ· ἐπεὶ μήτε φωνὴν τὴν δι' ἀέρος κρούσεως ὑφισταμένην, μήτε βήματα, μήτε συλλαβὰς, μήτε γλώτταν, μήτε στόμα, μήτε ὅλως τι τῶν ἀνθρωπείων καὶ θνητῶν ἐπὶ τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ παραληπτέον. Ψυχῆς γὰρ ἂν εἴη ὁ λόγος οὗτος, ὁ οὐδαμῶς οἷός τε καθ' ἑαυτὸν δίχα ψυ- χῆς εἶναι, ἢ ὑποστῆναι. Τοιόσδε γὰρ ὁ ἐν ἀνθρώποις λόγος, ἰδίως μὲν ἀνούσιος ὢν καὶ ἀνυπόστατος, ὅλον δὲ αὐτὸ κίνησίς τε καὶ ἐνέργεια διανοίας τυγχάνων. ᾿Αλλὰ γὰρ οὐ καὶ ὁ τοῦ Θεοῦ τοιοῦτος, ἔχων δὲ καθ᾿ ἑαυτὸν οἰκείαν ὑπόστασιν πάνυ θείαν καὶ νοεράν, Ιδίως μὲν ὑφεστῶσαν, ἰδίως δ' αὖ πάλιν ἐνεργοῦσαν, ἁπλόν τε οὖσαν καὶ ἀσώματον, καὶ κατὰ πάντα τῇ του πρώτου καὶ ἀγεννήτου και μόνον Θεοῦ φύσει παρωμοιωμένην, τοὺς τῶν γεννητῶν ἁπάντων λό- γους, καὶ τὰς τῶν ὁρωμένων ἀσωμάτους τε καὶ ἀο- ράτους ἰδέας ἐν αὐτῇ φέρουσαν. Διὸ καὶ σοφίαν αὐτὴν, καὶ Θεὸν Λόγον οἱ θεῖοι χρησμοί προσαγορεύουσιν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. Ὡς καὶ Ἡσαΐας δύο Κυρίους ὁμοίως τῷ Δαβίδ ὁμολογεῖ, καὶ τὸν δεύτερον δημιουργὸν εἶναι τῶν ὅλων, ώσπεροῦν καὶ αὐτοὶ δοξάζομεν. ι Ακουέ μου, Ἰακὼβ καὶ Ἰσραὴλ, ὃν ἐγὼ καλῶ. Εγώ είμι πρῶτος, καὶ ἐγώ εἰμι εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ ἡ χείρ μου ἐθεμελίωσε τὴν γῆν, καὶ ἡ δεξιά μου ἐστερέωσε τὸν οὐρανόν. Καλέσω αὐτοὺς, καὶ στή σονται ἄμα, καὶ συναχθήσονται πάντες, καὶ ἀκού- σονται, τίς αὐτοῖς ἀνήγγειλε ταῦτα. Κύριος ἀγαπῶν σε, ἐποίησε τὸ θέλημά σου ἐπὶ Βαβυλῶνα, τοῦ ἆραι σπέρμα Χαλδαίων. Ἐγὼ ἐλάλησα, καὶ ἐγὼ ἐκάλεσα. Ηγαγον αὐτὸν, καὶ εὐώδωσα τὴν ὁδὸν αὐτοῦ. Προστ αγάγετε πρός με, καὶ ἀκούσατε ταῦτα. Οὐκ ἀπ' ἀρ χῆς ἐν κρυφῇ λελάληκα. Ηνίκα ἐγένετο, ἐκεῖ ἤμην. Καὶ νῦν Κύριος Κύριος ἀπέσταλκέ με, καὶ τὸ πνεῦμα αὐτοῦ. » Ορα δὴ καὶ νῦν τίνα τρόπον ὁ φήσας, • Ἐγώ εἰμι ὁ πρῶτος, καὶ ἐγώ εἰμι εἰς τὸν αἰῶνα, ἐ τὴν γῆν καὶ τὸν οὐρανὸν συστησάμενος, ο ἐναργώς οὕτως ἀπεστάλθαι ὁμολογεῖ ὑπὸ Κυρίου Κυρίου, οὕτω τὸν Πατέρα συνήθως δὶς Κύριον ἀναγορεύων, ὡς ἂν ἔχοις καὶ ταύτην ἀναμφίλεκτον τοῦ ζητουμέ- νου τὴν μαρτυρίαν. Πρῶτον δὲ αὐτὸν ὡς ἐν γεννη- τοῖς εὐσεβῶς εἶναι λέγει, τὴν ἄναρχον καὶ ἀγέννητον. DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. A Verbum Dei appellatur, merito illud quidem, pre- B . pterea quod omnium rerum artificiosas atque eff- caces rationes, omnipotens in ipsum conjecerit : quippe qui ratione atque ordine universa illi, et dispensanda et gubernanda tradiderit. Nemo igitur putet humanæ, quæ ex syllabis constat, et ex nominibus et verbis componitur, articulatæ, at- que enuntiabili orationi, Dei verbum simile esse : quoniam nostra hæc oratio in vocibus et syllabis, et iis quæ per hæc significantur, quicquid ipsa est, obtinet : utpote, quæ per linguam, et arterias, et fauces, et os, proferatur : sempiternæ vero atque incorporeæ naturæ Verbum omni omnino ratione, quæ nobis proferri solent verba prætergressum, nihil humanæ rationis præ se ferat, sed solam cum humano verbo communem appellationem possi- deat quando neque vocem, quæ ex aeris pulsu constet, neque dictiones ullas, neque syllabas,, ne- que linguam, neque os, neque omnino quidpiam humani sive mortalis, in Deo universi accipere, sive intelligere, fas est. Id enim verbum animæ es- set, quod nullo modo per seipsum ab anima seor- sum posset esse, aut consistere. Tale enim huma- num est verbum, quod privatim quidem nullam, neque essentiam, neque substantiam habet, sed totum libera quædam motio est, et efficientia co- gilationis. Caterum, ipsum Dei Verbum non tale, sed per seipsum habens propriam substantiam, us- quequaque divinam atque intelligentem, quæ pri- vatim quidem subsistit, privatimque idem edicit, quidquid efficit, verum materiæ omnis est expers, et incorporea, et omni ratione primi et ingeniti, et solius Dei naturæ assimilata, earum omnium rerum quæ factæ sunt, rationes, et earum quæ sub visum cadunt, incorporeas et invisibiles species, in seipsa ferens. Quare illam et Sapientiam et Dei Verbum, divina oracula appellant. C CAPUT VI. Quod Isaias similiter ut David, duos, Patrem et Fi- lium confitetur, et eorum alterum universi Opifi- cem, quemadmodum ipsi quoque credimus. et • Audi me, Jacob, et Israel quem ego voco. Ego sum primus, et ego sum in æternum, et manus mea fundavit terram, et dex- tera mea consolidavit cœlos. Vocabo eos, stabunt simul, et congregabuntur omnes, et au- dient, quis eis annuntiavit hæc. Dominus qui di- ligit te, fecit voluntatem tuam in Babylone, ut tol- leret semen Chaldæorum. Ego locutus sum, et ego vocavi ; duxi eum, et direxi viam ejus : adducite ad me, et audite hæc. Non ab initio in occulto lo- cutus sum. Quando ſiebat, illic eram : et nunc Do- D minus Dominus misit me, et spiritus ejus s. » Con- Isa. suvu, 12-16. sidera, quæso, hic, quonam modo qui dixit : « Ego sum primus, et ego sum in æternum, qui terrain et cœlum condidit, ita plane se missum esse fatetur a Domino Domino. Sic enim Patrem consuevit bis Dominum appellare. Itaque habes hoc quoque indu- bilatum, de eo de quo quæritur, testimonium Pri- mum vero illum hic dicit esse propheta, quem in iis quæ genita sunt pie colit : nam quæ sine prin-
PG 22:379«καὶ νῦν» γάρ φησιν «κύριος κύριος ἀπέσταλκέν με», ὡς ἂν κυρίως ὄντος τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ πρώτου καὶ ἀληθῶς κυρίου, αὐτοῦ τε τοῦ μονογενοῦς αὐτοῦ λόγου καὶ τῶν μετ’ αὐτὸν γενητῶν ἁπάντων· καθ’ ὧν δευτέρως τὴν κυρείαν καὶ δεσποτ[ε]ίαν παρὰ τοῦ πατρὸς ὁ τοῦ θεοῦ λόγος ἀναδεξάμενος, οἷα γνήσιος υἱὸς καὶ μονογενής, δεύτερος εἰκότως καὶ αὐτὸς ἂν εὐσεβῶς χρηματίζοι κύριος. Ἀπὸ τῆς Γενέσεως. «Καὶ εἶπεν ὁ θεός, ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ’ εἰκόνα ἡμετέραν καὶ καθ’ ὁμοίωσιν», καὶ αὖθις· «καὶ εἶπεν ὁ θεός, οὐ καλὸν εἶναι τὸν ἄνθρωπον μόνον· ποιήσωμεν αὐτῷ βοηθὸν κατ’ αὐτόν». καὶ ἵνα γε μή τις πρὸς ἀγγέλους ταῦτα εἰρῆσθαι νομίσειεν, παραχρῆμα δηλοῖ τὸν κεκελευσμένον οὐκ ἄγγελον ὄντα θεοῦ, λέγων· «καὶ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὸν ἄνθρωπον, κατ’ εἰκόνα θεοῦ ἐποίησεν αὐτόν». Ἀπὸ τῆς αὐτῆς. «Ὁ ἥλιος ἀνέτειλεν ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ Λὼτ εἰσῆλθεν εἰς Σηγώρ, καὶ ἔβρεξεν κύριος ἐπὶ Σόδομα θεῖον καὶ πῦρ παρὰ κυρίου.» Σαφῶς δεύτερον ἀναγορεύει, ὃν καὶ διδάσκει παρὰ τοῦ μείζονος ἐπιτραπέντα τὴν κατὰ τῶν ἀσεβῶν ποιήσασθαι τιμωρίαν.
Το γάρ τοι πρῶτον ἀριθμοῦ πλείονος ἡγεῖται, τιμή καὶ τάξει προτεταγμένον· ὅπερ οὐκ ἂν ἐπὶ τοῦ Πz- τρὸς ἀρμόσειεν· οὐ γὰρ δὴ γεννητῶν πρῶτος ὁ ἐπὶ πάντων Θεὸς, ἐπεὶ μηδ' ἀρχή τις ἐπινοεῖται αὐτοῦ· ἐπέκεινα δ' ἂν εἴη καὶ ἀνωτάτω τοῦ πρώτου, ἅτε δὴ αὐτὸς καὶ τὸ πρῶτον γεννήσας καὶ ὑποστησάμενος, μόνου τοῦ θείου Λόγου πάντων τῶν θνητών πρώτου χρηματίζοντος. Ζητουμένου δὲ ἄρα, κατὰ τὸ, « Αὐτὸς εἶπε, καὶ ἐγενήθησαν· αὐτὸς ἐνετείλατο, καὶ ἐκτί σθησαν, ο τίνι τὴν τῶν γεννητῶν ἐντέταλται δη μιουργίαν, νῦν σαφῶς ἀποδέδεικται, ὅτι τῷ φήσαντε • Η χείρ μου ἐθεμελίωσε τὴν γῆν, καὶ ἡ δεξιά μου ἐστερέωσε τὸν οὐρανόν, ὃς καὶ πρὸς τοῦ κρείττο νος ἀπεστάλθαι ὁμολογεῖ λέγων· « Νῦν Κύριος Κύ ριος ἀπέσταλκέ με, καὶ τὸ πνεῦμα αὐτοῦ. » Είη δ' ἂν ὁ Θεὸς Λόγος καὶ ταῦτα φάσκων, « ἐπειδὴ τῷ Λόγῳ Κυρίου οἱ οὐρανοὶ ἑστερεώθησαν, » κατὰ τὴν ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ παράθεσιν. Πλὴν ἀλλὰ, εἰ καὶ αὐτὸς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος τῇ Κύριος θεολογείται προσηγο ρίᾳ, ὅμως τὸν ἀνωτάτω καὶ κρείττονα Πατέρα αὐτοῦ καὶ Κύριον εὖ μάλα εὐσεβῶς δὶς Κύριον αὐτὸν ἀνα- καλεῖ, τῷ διαφόρῳ χρώμενος ἐπ' αὐτοῦ ὀνόματι. Καὶ νῦν ο γάρ, φησί, ο Κύριος Κύριος ἀπέσταλκέ με, ο ώσε ἂν κυρίως ὄντος τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ πρώτου, καὶ ἀληθῶς Κυρίου αὐτοῦ τε τοῦ μονογενοῦς αὐτοῦ Λό γου, καὶ τῶν μετ' αὐτὸν γεννητῶν ἁπάντων, καθ' ὧν δευτέρως τὴν κυρίαν καὶ δεσποτείαν παρὰ τοῦ Πα- τρὸς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ἀναδεξάμενος, οἷα γνήσιος Υἱὸς καὶ μονογενής, δεύτερος εἰκότως καὶ αὐτὸς ἂν εὐσεβῶς χρηματίζοι Κύριος. Α καὶ τὴν ὑπὲρ τὸ πρῶτον οὐσίαν ἀπονέμων τῷ Πατρί ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ζ'. - ᾿Απὸ τῆς Γενέσεως. Ὡς καὶ ὁ μέγιστος τοῦ Θεοῦ θεράπων Μωσῆς ἐν τῇ κοσμοποιίᾳ οἶδε Πατέρα καὶ Θεὸν τῶν ὅλων, ἑτέρῳ κοινολογού μενον ἐπὶ τῇ τοῦ ἀνθρώπου δημιουργίᾳ· τὸν θεῖον δὲ λόγον τοῦτον εἶναι προμεμαθήκα μεν. Καὶ εἶπεν ὁ Θεός· Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα ἡμετέραν καὶ καθ᾽ ὁμοίωσιν· » καὶ αὖθις… Καὶ εἶπεν ὁ Θεός· Οὐ καλὸν εἶναι τὸν ἄνθρωπον μέ νον, ποιήσωμεν αὐτῷ βοηθὸν κατ' αὐτόν. » Καὶ ἵνα γε μή τις πρὸς ἀγγέλους ταῦτα εἰρῆσθαι νομίσεις, παραχρήμα δηλοῖ τὸν κεκελευσμένον οὐκ ἄγγελον ὄντα Θεοῦ, λέγων· ι Καὶ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν ἄνθρω πον κατ' εἰκόνα Θεοῦ ἐποίησεν αὐτόν. » ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Η. - Ἀπὸ τῆς αὐτῆς. Ὡς ὁ αὐτὸς Μωσης δύο σα φέστατα Κυρίους ἀνεπικαλύπτως θεολογεῖ. . Ὁ ἥλιος ἀνέτειλεν ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ Λὼτ εἰσῆλ θεν εἰς Σηγώρ, καὶ ἔβρεξε Κύριος ἐπὶ Σόδομα θεῖον καὶ πῦρ παρὰ Κυρίου. » Σαφώς δεύτερον ἀναγορεύει, ὃν καὶ διδάσκει παρὰ τοῦ μείζονος ἐπιτραπέντα τὴν κατὰ τῶν ἀσεβῶν ποιήσασθαι τιμωρίαν. Πλὴν ἀλλ' εἰ καὶ δύο Κυρίους ἀνεπικαλύπτως ὁμολογοῦμεν, ἀλλ' * EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. ' B - cipio est, quæque genita non est, essentia, eam at- tribuit Patri. Primum enim in aliquo majore nu- mero antecedit, et honore atque ordine præponi solet quod quidem neutiquam Patri conveniat : non enim eorum quæ genita sunt primus est su- premus Deus, quoniam ne principium quidem illius ullum excogitari potest, sed est ultra primum, ut - pote qui primum ipse genuerit, atque ut esset, fecerit quandoquidem solum divinum Verbum omnium eorum quæ genita sunt, primum jure nun- cupatur. Cum ergo quæreretur in illo, ‹ Ipse dixit et facta sunt, ipse mandavit et creata sunt ", › cuinam creandarum rerum mandaverit opificium, nunc perspicue demonstratum est, quod videlicet ei qui dixit : « Manus mea fundavit terram, et dextra mea consolidavit cœlum » qui etiam se a Pa- tre missum esse confitetur ubi ait: c Nunc Domi- nus Dominus misit me, et spiritus ejus. » Erit au- tem Deus Verbum qui hæc dicat, quando Verbo Domini coeli firmati sunt, ex eo Psalmi loco quêm supra apposuimus: sed enim cum ipsum quoque Dei Verbum, Domini appellatione ut Deus celebre- tur, tamen ipsum patrem Dominum, maxima cum reverentia ac pietate bis Dominum appellat, ut in eo diversitate nominis utatur. . Nunc . enim, in.. quit, « Dominus Dominus misit me, utpote cum Pater et Deus sit, et tam sui unigeniti Verbi, quam eorum omnium, quæ illo posterius facta sunt, quorum cum potestatem ac dominium a Patre ipsum Dei Verbum acceperit, tanquam is, qui et legiti- mus, et unicus Filius sit, merito etiam ipse ab iis, & qui et pie et religiose colere Deum volunt, appella- bitur Dominus. ses, - CAPUT VII. A Genesi. Quod etiam maximus Dei servus Mo- in mundi fabricatione, cognovit Patrem Deumque universi, cum altero communicantem de hominis opificio, hoc porro divinum esse Verbum ante didicimus. , C Et dixit Deus: Faciamus hominem ad imaginem • ac similitudinem nostram *, » et rursus : « Et dixit Deus, non est bonum esse hominem solum, facia- mus illi adjutorium secundum ipsum ".Ac ne quis- piam suspicetur hæc ad Angelos dicta fuisse, con- tinuo declarat eum cui imperatum sit, non esse an- D gelum Dei, dicens : . Et fecit Deus hominem. ad imaginem Dei fecit illum. - CAPUT VIII. Ab eadem. Quod quidem Moses bis planissime Dominum, sine ullis involucris, theologice com- mendat. , • Sol ortus est super terram et Lot ingressus est in Segor, et pluit Dominus super Sodoma sul- fur et ignem a Domino ". > Plane bis Dominum nominat, et huic docet ab illo mandatum esse, ut impios debito supplicio afficiat : etenim licet non semel Dominum aperte dicamus, non tamen simili • Psal. XXX11, 9. "Gen. 1, 26. "Gen. 11, Gen. 1, 27. "Ccn. xix, 23,24.
πλὴν ἀλλ’ εἰ καὶ δύο κυρίους ἀνεπικαλύπτως ὁμολογοῦμεν, ἀλλ’ οὐ καὶ ταῖς ὁμοίαις ἐπ’ ἀμφοτέροις χρώμεθα θεολογίαις· εὐσεβῶς δὲ τῇ τάξει χρώμενοι, τὸν μὲν ἀνωτάτω πατέρα καὶ θεὸν καὶ κύριον καὶ τοῦ δευτέρου κύριον καὶ θεὸν εἶναι πεπαιδεύμεθα, τὸν δὲ τοῦ θεοῦ λόγον τὸν δεύτερον κύριον, τῶν μὲν ὑπ’ αὐτὸν δεσπότην, οὐκέτι δὲ ὁμοίως καὶ τοῦ μείζονος. οὐ γὰρ τοῦ πατρὸς κύριος οὐδὲ τοῦ πατρὸς θεὸς ὁ θεὸς λόγος, ἀλλ’ ἐκείνου μὲν εἰκὼν καὶ λόγος καὶ σοφία καὶ δύναμις, τῶν δὲ μετ’ αὐτὸν δεσπότης καὶ κύριος καὶ θεός· ὁ δέ γε πατὴρ καὶ τοῦ υἱοῦ πατὴρ καὶ κύριος καὶ θεός. ὅθεν εἰκότως ἀνατρέχουσιν εἰς μίαν ἀρχήν, καὶ εἰς ἕνα θεὸν συνίσταται ἡμῖν τὰ τῆς εὐσεβοῦς θεολογίας. Τῆς αὐτῆς. «Ὤφθη δὲ κύριος τῷ Ἀβραὰμ καὶ εἶπεν αὐτῷ, τῷ σπέρματί σου δώσω τὴν γῆν ταύτην», καὶ πάλιν· «ἐγένετο Ἀβραὰμ ἐτῶν ἐνενήκοντα ἐννέα, καὶ ὤφθη κύριος τῷ Ἀβραὰμ καὶ εἶπεν αὐτῷ, ἐγώ εἰμι ὁ θεός· εὐαρέστει ἐνώπιόν μου καὶ γίνου ἄμεμπτος· καὶ θήσομαι τὴν διαθήκην μου ἀνὰ μέσον σοῦ καὶ ἀνὰ μέσον ἐμοῦ, καὶ πληθυνῶ σε σφόδρα», καὶ αὖθις·
Το γάρ τοι πρῶτον ἀριθμοῦ πλείονος ἡγεῖται, τιμή καὶ τάξει προτεταγμένον· ὅπερ οὐκ ἂν ἐπὶ τοῦ Πz- τρὸς ἀρμόσειεν· οὐ γὰρ δὴ γεννητῶν πρῶτος ὁ ἐπὶ πάντων Θεὸς, ἐπεὶ μηδ' ἀρχή τις ἐπινοεῖται αὐτοῦ· ἐπέκεινα δ' ἂν εἴη καὶ ἀνωτάτω τοῦ πρώτου, ἅτε δὴ αὐτὸς καὶ τὸ πρῶτον γεννήσας καὶ ὑποστησάμενος, μόνου τοῦ θείου Λόγου πάντων τῶν θνητών πρώτου χρηματίζοντος. Ζητουμένου δὲ ἄρα, κατὰ τὸ, « Αὐτὸς εἶπε, καὶ ἐγενήθησαν· αὐτὸς ἐνετείλατο, καὶ ἐκτί σθησαν, ο τίνι τὴν τῶν γεννητῶν ἐντέταλται δη μιουργίαν, νῦν σαφῶς ἀποδέδεικται, ὅτι τῷ φήσαντε • Η χείρ μου ἐθεμελίωσε τὴν γῆν, καὶ ἡ δεξιά μου ἐστερέωσε τὸν οὐρανόν, ὃς καὶ πρὸς τοῦ κρείττο νος ἀπεστάλθαι ὁμολογεῖ λέγων· « Νῦν Κύριος Κύ ριος ἀπέσταλκέ με, καὶ τὸ πνεῦμα αὐτοῦ. » Είη δ' ἂν ὁ Θεὸς Λόγος καὶ ταῦτα φάσκων, « ἐπειδὴ τῷ Λόγῳ Κυρίου οἱ οὐρανοὶ ἑστερεώθησαν, » κατὰ τὴν ἀπὸ τοῦ ψαλμοῦ παράθεσιν. Πλὴν ἀλλὰ, εἰ καὶ αὐτὸς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος τῇ Κύριος θεολογείται προσηγο ρίᾳ, ὅμως τὸν ἀνωτάτω καὶ κρείττονα Πατέρα αὐτοῦ καὶ Κύριον εὖ μάλα εὐσεβῶς δὶς Κύριον αὐτὸν ἀνα- καλεῖ, τῷ διαφόρῳ χρώμενος ἐπ' αὐτοῦ ὀνόματι. Καὶ νῦν ο γάρ, φησί, ο Κύριος Κύριος ἀπέσταλκέ με, ο ώσε ἂν κυρίως ὄντος τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ πρώτου, καὶ ἀληθῶς Κυρίου αὐτοῦ τε τοῦ μονογενοῦς αὐτοῦ Λό γου, καὶ τῶν μετ' αὐτὸν γεννητῶν ἁπάντων, καθ' ὧν δευτέρως τὴν κυρίαν καὶ δεσποτείαν παρὰ τοῦ Πα- τρὸς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ἀναδεξάμενος, οἷα γνήσιος Υἱὸς καὶ μονογενής, δεύτερος εἰκότως καὶ αὐτὸς ἂν εὐσεβῶς χρηματίζοι Κύριος. Α καὶ τὴν ὑπὲρ τὸ πρῶτον οὐσίαν ἀπονέμων τῷ Πατρί ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ζ'. - ᾿Απὸ τῆς Γενέσεως. Ὡς καὶ ὁ μέγιστος τοῦ Θεοῦ θεράπων Μωσῆς ἐν τῇ κοσμοποιίᾳ οἶδε Πατέρα καὶ Θεὸν τῶν ὅλων, ἑτέρῳ κοινολογού μενον ἐπὶ τῇ τοῦ ἀνθρώπου δημιουργίᾳ· τὸν θεῖον δὲ λόγον τοῦτον εἶναι προμεμαθήκα μεν. Καὶ εἶπεν ὁ Θεός· Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα ἡμετέραν καὶ καθ᾽ ὁμοίωσιν· » καὶ αὖθις… Καὶ εἶπεν ὁ Θεός· Οὐ καλὸν εἶναι τὸν ἄνθρωπον μέ νον, ποιήσωμεν αὐτῷ βοηθὸν κατ' αὐτόν. » Καὶ ἵνα γε μή τις πρὸς ἀγγέλους ταῦτα εἰρῆσθαι νομίσεις, παραχρήμα δηλοῖ τὸν κεκελευσμένον οὐκ ἄγγελον ὄντα Θεοῦ, λέγων· ι Καὶ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν ἄνθρω πον κατ' εἰκόνα Θεοῦ ἐποίησεν αὐτόν. » ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Η. - Ἀπὸ τῆς αὐτῆς. Ὡς ὁ αὐτὸς Μωσης δύο σα φέστατα Κυρίους ἀνεπικαλύπτως θεολογεῖ. . Ὁ ἥλιος ἀνέτειλεν ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ Λὼτ εἰσῆλ θεν εἰς Σηγώρ, καὶ ἔβρεξε Κύριος ἐπὶ Σόδομα θεῖον καὶ πῦρ παρὰ Κυρίου. » Σαφώς δεύτερον ἀναγορεύει, ὃν καὶ διδάσκει παρὰ τοῦ μείζονος ἐπιτραπέντα τὴν κατὰ τῶν ἀσεβῶν ποιήσασθαι τιμωρίαν. Πλὴν ἀλλ' εἰ καὶ δύο Κυρίους ἀνεπικαλύπτως ὁμολογοῦμεν, ἀλλ' * EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. ' B - cipio est, quæque genita non est, essentia, eam at- tribuit Patri. Primum enim in aliquo majore nu- mero antecedit, et honore atque ordine præponi solet quod quidem neutiquam Patri conveniat : non enim eorum quæ genita sunt primus est su- premus Deus, quoniam ne principium quidem illius ullum excogitari potest, sed est ultra primum, ut - pote qui primum ipse genuerit, atque ut esset, fecerit quandoquidem solum divinum Verbum omnium eorum quæ genita sunt, primum jure nun- cupatur. Cum ergo quæreretur in illo, ‹ Ipse dixit et facta sunt, ipse mandavit et creata sunt ", › cuinam creandarum rerum mandaverit opificium, nunc perspicue demonstratum est, quod videlicet ei qui dixit : « Manus mea fundavit terram, et dextra mea consolidavit cœlum » qui etiam se a Pa- tre missum esse confitetur ubi ait: c Nunc Domi- nus Dominus misit me, et spiritus ejus. » Erit au- tem Deus Verbum qui hæc dicat, quando Verbo Domini coeli firmati sunt, ex eo Psalmi loco quêm supra apposuimus: sed enim cum ipsum quoque Dei Verbum, Domini appellatione ut Deus celebre- tur, tamen ipsum patrem Dominum, maxima cum reverentia ac pietate bis Dominum appellat, ut in eo diversitate nominis utatur. . Nunc . enim, in.. quit, « Dominus Dominus misit me, utpote cum Pater et Deus sit, et tam sui unigeniti Verbi, quam eorum omnium, quæ illo posterius facta sunt, quorum cum potestatem ac dominium a Patre ipsum Dei Verbum acceperit, tanquam is, qui et legiti- mus, et unicus Filius sit, merito etiam ipse ab iis, & qui et pie et religiose colere Deum volunt, appella- bitur Dominus. ses, - CAPUT VII. A Genesi. Quod etiam maximus Dei servus Mo- in mundi fabricatione, cognovit Patrem Deumque universi, cum altero communicantem de hominis opificio, hoc porro divinum esse Verbum ante didicimus. , C Et dixit Deus: Faciamus hominem ad imaginem • ac similitudinem nostram *, » et rursus : « Et dixit Deus, non est bonum esse hominem solum, facia- mus illi adjutorium secundum ipsum ".Ac ne quis- piam suspicetur hæc ad Angelos dicta fuisse, con- tinuo declarat eum cui imperatum sit, non esse an- D gelum Dei, dicens : . Et fecit Deus hominem. ad imaginem Dei fecit illum. - CAPUT VIII. Ab eadem. Quod quidem Moses bis planissime Dominum, sine ullis involucris, theologice com- mendat. , • Sol ortus est super terram et Lot ingressus est in Segor, et pluit Dominus super Sodoma sul- fur et ignem a Domino ". > Plane bis Dominum nominat, et huic docet ab illo mandatum esse, ut impios debito supplicio afficiat : etenim licet non semel Dominum aperte dicamus, non tamen simili • Psal. XXX11, 9. "Gen. 1, 26. "Gen. 11, Gen. 1, 27. "Ccn. xix, 23,24.
PG 22:381«ὤφθη δὲ ὁ θεὸς αὐτῷ πρὸς τῇ δρυὶ̈ τῇ Μαμβρῆ, καθημένου αὐτοῦ ἐπὶ τῆς θύρας τῆς σκηνῆς αὐτοῦ μεσημβρίας. ἀναβλέψας δὲ τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ εἶδεν, καὶ ἰδοὺ τρεῖς ἄνδρες εἱστήκεισαν ἐπάνω αὐτοῦ. καὶ ἰδὼν προσέδραμεν εἰς συνάντησιν αὐτοῖς ἀπὸ τῆς θύρας τῆς σκηνῆς καὶ προσεκύνησεν», καὶ ἑξῆς μετὰ τὴν ὀπτασίαν ἐπιφέρει· «ὁ δὲ κύριος εἶπεν, οὐ μὴ κρύψω ἐγὼ ἀπὸ Ἀβραὰμ τοῦ παιδός μου ἃ ἐγὼ ποιῶ; Ἀβραὰμ δὲ γινόμενος ἔσται εἰς ἔθνος μέγα καὶ πολύ, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς», καὶ τούτοις αὖθις ἐπιλέγει ὡς περὶ ἑτέρου· «ᾔδειν γὰρ ὅτι συντάξει τοῖς υἱοῖς αὐτοῦ καὶ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ μετ’ αὐτόν, καὶ φυλάξουσιν τὰς ὁδοὺς κυρίου ποιεῖν δικαιοσύνην καὶ κρίσιν, ὅπως ἐπαγάγῃ κύριος ἐπὶ Ἀβραὰμ ἃ ἐλάλησε πρὸς αὐτόν». Ταῦτα αὐτὸς ἀναγέγραπται λέγων ὁ χρηματίζων τῷ Ἀβραὰμ κύριος, ἕτερον κύριον ὁμολογῶν δηλαδὴ τὸν αὐτοῦ πατέρα καὶ ποιητὴν τοῦ παντός. ὅ γε μὴν Ἀβραὰμ οἷα προφήτης κατάληψιν ἔχων ἀκριβῆ τοῦ χρηματίζοντος ἑξῆς τοῖς προεκτεθεῖσιν ποτνιᾶται λέγων· «μὴ συναπολέσῃς δίκαιον μετ’ ἀσεβοῦς, καὶ ἔσται ὁ δίκαιος ὡς ὁ ἀσεβής. ἐὰν ὦσιν πεντήκοντα δίκαιοι ἐν τῇ πόλει, ἀπολεῖς αὐτούς;
οὐ καὶ ταῖς ὁμοίαις ἐπ' ἀμφοτέροις χρώμεθα θεολο- Α γίαις· εὐσεβῶς δὲ τῇ τάξει χρώμενοι, τὸν μὲν ἀνω τάτω Πατέρα καὶ Θεὸν καὶ Κύριον, καὶ τοῦ δευτέρου Κύριον καὶ Θεὸν εἶναι πεπαιδεύμεθα· τὸν δὲ τοῦ Θεοῦ Λόγου, τὸν δεύτερον Κύριον, τῶν μὲν ὑπ' αὐτὸν δεσπότην, οὐκ ἔτι δὲ ὁμοίως καὶ τοῦ μείζονος. Οὐ γὰρ τοῦ Πατρὸς Κύριος, οὐδὲ τοῦ Πατρὸς Θεὸς, ὁ Θεός Λόγος, ἀλλ' ἐκείνου μὲν εἰκὼν, καὶ Λόγος, καὶ σοφία, καὶ δύναμις, τῶν δὲ μετ' αὐτὸν δεσπότης Κύ ρως, καὶ Θεός· ὁ δέ γε Πατὴρ καὶ τοῦ Υἱοῦ Πατὴρ, καὶ Κύριος καὶ Θεός. Οθεν εἰκότως ἀνατρέχουσιν εἰς μίαν ἀρχὴν· καὶ εἰς ἕνα Θεὸν συνίσταται ἡμῖν τὰ τῆς εὐσεβοῦς θεολογίας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Θ'. - ᾿Απὸ τῆς αὐτῆς. Ὡς ὁ αὐτὸς θεράπων τόν Θεόν Λόγον δηλοῖ δεύτερον Θεὸν καὶ Κύριον προωνομασμένον, ἐν ἀνθρώπου τε μορφῇ καὶ σχήματι ώφθαί τε καὶ χρηματίσαι τοῖς παλαιοῖς ἱστορεί. Ωφθη δὲ Κύριος τῷ ᾽Αβραὰμ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Τῷ σπέρματί σου δώσω τὴν γῆν ταύτην. » Καὶ πά λιν· « Εγένετο 'Αβραὰμ ἐτῶν ἐννενήκοντα εννέα, καὶ ὤφθη Κύριος τῷ ᾽Αβραὰμ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Ἐγώ εἰμι ὁ Θεός. Εὐαρέστει ἐνώπιόν μου, καὶ γίνου ἄμεμπτος, καὶ θήσομαι τὴν διαθήκην μου ἀνὰ μέσον ἐμοῦ καὶ ἀνὰ μέσον σου, καὶ πληθυνῶ σε σφόδρα. » Καὶ αὖθις· :Ωφθη δὲ ὁ Θεὸς αὐτῷ πρὸς τῇ δρυΐ τῇ Μαμβρῇ, καθημένου αὐτοῦ ἐπὶ τῆς θύρας τῆς σκηνῆς αὐτοῦ μεσημβρίας. ᾿Αναβλέψας δὲ τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ, εἶδε· καὶ ἰδοὺ τρεῖς ἄνδρες εἱστήκεισαν ἐπάνω αὐτοῦ. Καὶ ἰδὼν προσ έδραμεν εἰς συνάντησιν αὐτοῖς ἀπὸ τῆς θύρας τῆς σκηνῆς, καὶ προσεκύνησε. » Καὶ ἑξῆς μετὰ τὴν ὀπτασίαν ἐπιφέρει·. Ὁ δὲ Κύριος εἶπεν· Οὐ μὴ κρύψω ἐγὼ ἀπὸ Ἀβραὰμ τοῦ παιδός μου & ἐγὼ ποιώ. ᾿Αβραὰμ δὲ γινόμενος ἔσται εἰς ἔθνος μέγα καὶ πολύ, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς. » Καὶ τούτοις αὖθις ἐπιλέγει ὡς περὶ ἑτέ ρου· ο δειν γάρ, ὅτι συντάξει τοῖς υἱοῖς αὐτοῦ καὶ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ μεθ' αὐτὸν, καὶ φυλάξουσι τὰς ὁδοὺς Κυρίου, ποιεῖν δικαιοσύνην καὶ κρίσιν, ὅπως ἐπαγά- γῇ Κύριος ἐπὶ ᾿Αβραὰμ & ἐλάλησε πρὸς αὐτόν. ο Ταῦτα αὐτὸς ἀναγέγραπται λέγων ὁ χρηματίζων τῷ Αβραὰμ Κύριος, ἕτερον Κύριον ὁμολογῶν, δηλαδή τὸν αὐτοῦ Πατέρα, καὶ ποιητὴν τοῦ παντός. "Ο γε μὴν ᾿Αβραάμ, οἷα προφήτης κατάληψιν ἔχων ἀκριβῆ τοῦ χρηματίζοντος, ἑξῆς τοῖς προεκτεθεῖσι ποτνιᾶται λέγων· « Καὶ μὴ συναπολέσῃς δίκαιον μετ᾿ ἀσεβοῦς, καὶ ἔσται ὁ δίκαιος ὡς ἀσεβής. Ἐὰν ὦσι πεντήκοντα δίκαιοι ἐν τῇ πόλει, ἀπολεῖς αὐτούς; οὐκ ἀνήσεις πάνω τα τὸν τόπον ἕνεκεν τῶν πεντήκοντα δικαίων ; Μη- δαμῶς σὺ ποιήσεις τὸ ῥῆμα τοῦτο, τοῦ ἀποκτεῖναι δί- καιον μετὰ ἀσεβοῦς, καὶ ἔσται ὁ δίκαιος ὡς ὁ ἀσεβής· μηδαμῶς· ὁ κρίνων πᾶσαν τὴν γῆν, οὐ ποιήσεις κρί- σιν; ο Αγγέλοις δὴ φάσκειν ταῦτα, ή τινι τῶν τοῦ Θεοῦ λειτουργῶν, οὐχ ἡγοῦμαι λέγεσθαι ἁρμόζειν· DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ. LIB. V. ubique utimur theologia, sed pia quadam, ac reli- giosa distinctione utentes, illum quidem et Deum et Dominum, hujus etiam Patrem esse edocti su- mus ; hunc vero ipsum, quem et Verbi et Domini appellatione significare consuevimus, eorum quidem qui post ipsum, et sub ipso sunt, esse Dominum, ejus autem qui unum cum ipso est, neutiquam similiter : neque enim Patris Dominus, neque Patris Deus, is qui est Deus Verbum, sed illius quidem imago, et Verbum, et Sapientia, et virtus, eorum vero quæ post ipsum collocantur Dominum ha- bens, et Dominus et Deus: ille vero cum et Do- minus, et Deus sit, etiam pater est hujus, sicut bic illius est Filius. Quare cum hi duo unum sint, merito ea quæ ad religiosam theologiam pertinent in unum principium nobis recidunt, et in uno Deo consistunt. B - • CAPUT IX. Ab eadem. Quod idem Deum Verbum, significat Deum ac Dominum prius nominatum et quod in hominis forma, et figura, et visum esse, et anti- quis responsa dedisse conscribit. • Apparuit autem Dominus Abrahæ, et dixit ei : Semini tuo dabo terram hanc, > Et rursus : « Erat Abraham annorum nonaginta novem, et apparuit Dominus Abrahæ, et dixit ei : Ego sum Deus: bene placitus sis coram me, et esto inculpabilis, et ponam testamentum meum inter te et me, et multiplicabo te valde ". » Et rursus : e Apparuit autem Deus ei apud quercum Mambre, dum sederet in ostio tabernaculi sui, ipso meridie: cum vero • C oculis suis respexisset, vidit, et ecce tres viri ste- D terant supra eum: et cum vidisset accurrit ob- viam illis, ab ostio tabernaculi, et adoravit ", » Ac deinceps post visionem adjungit : c Dominus autem dixit, non celabo ego Abraham puerumn meum quæ facio. Abraham vero cum sit, erit in gentem ma- gnam et multam : et benedicentur in eo omnes gentes terra 4. » Atque his rursus adjungit tan- quam de altero: «Novi enim quod constituet filiis suis, et domui suæ, et custodient vias Domini, fa- cere justitiam et judicium, ut inducat Dominus su- per Abraham quæ locutus est ad illum ". » Hic plane scriptum est, eum Dominum qui Abrahæ respondebat, Hæc dicere, ubi videlicet Do- minum conftetur Patrem suum, et Conditorem universi : ipse tamen Abraham, veluti propheta, exploratam et certam ejus qui respondebat cogita- tionem habens, deinceps cum veneratione eos, qui ante expositi sunt, orat, dicens : • Ne perdas ju- stum simul cum impio, et erit justus quasi im- pius. Si sint quinquaginta justi in civitate, perdes eos? nonne dimittes omnem locum, propter quin- quaginta justos? Nequaquam tu facies verbum hoc, ut interficias justum cum impio, et erit justus quasi impius; nequaquam : qui judicas universam terram, non facies judicium * ?, Porro hæc ad angelos, aut ad quempiam ex Dei ininistris dicta “Gen. x11, 7. “Gen. xvii, 1,2. " Gen. xviii, 1,2. ibid. 17, 18. ibid. 19. ibid. 24,
οὐκ ἀνήσεις πάντα τὸν τόπον ἕνεκεν τῶν πεντήκοντα δικαίων; μηδαμῶς σὺ ποιήσεις τὸ ῥῆμα τοῦτο, τοῦ ἀποκτεῖναι δίκαιον μετὰ ἀσεβοῦς, καὶ ἔσται ὁ δίκαιος ὡς ὁ ἀσεβής· μηδαμῶς. ὁ κρίνων πᾶσαν τὴν γῆν, οὐ ποιήσεις κρίσιν;» ἀγγέλοις δὴ φάσκειν ταῦτα, ἤ τινι τῶν τοῦ θεοῦ λειτουργῶν, οὐχ ἡγοῦμαι λέγεσθαι ἁρμόζειν· οὐδὲ γὰρ τοῦ τυχόντος ἂν εἴη τὸ κρίνειν πᾶσαν τὴν γῆν. ἀλλ’ οὐδὲ ἄγγελος ὁ προγραφεὶς ἀνηγόρευται κρείττω[ν] δέ τις ἀγγέλου «θεὸς» καὶ «κύριος» πρὸς τῇ ἀναγεγραμμένῃ δρυὶ̈ μετὰ τῶν δυοῖν ἀγγέλων ἐν ἀνθρώπου σχήματι ὁραθείς. πάλιν γε μὴν οὐδὲ τὸν ἐπὶ πάντων θεὸν ἡγητέον διὰ τούτων δηλοῦσθαι. μεταβάλλειν γὰρ φάναι τὸ θεῖον καὶ σχηματίζεσθαι εἰς ἀνδρὸς εἶδος καὶ μορφὴν οὐκ εὐαγές. λείπεται δὴ αὐτὸν εἶναι τὸν τοῦ θεοῦ λόγον τὸν διὰ τῶν πρόσθεν τεθεολογημένον ὁμολογεῖν· ὅθεν εἰσέτι καὶ νῦν παρὰ τοῖς πλησιοχώροις ὡς ἂν θεῖος ὁ τόπος εἰς τιμὴν τῶν αὐτόθι τῷ Ἀβραὰμ ἐπιφανέντων θρησκεύεται, καὶ θεωρεῖταί γε εἰς δεῦρο διαμένουσα ἡ τερέβινθος. οἱ γὰρ τῷ Ἀβραὰμ ἐπιξενωθέντες ἐπὶ γραφῆς ἀνακείμενοι, δύο μὲν ἑκατέρωθεν, μέσος δὲ ὁ κρείττων ὑπερέχων τῇ τιμῇ.
οὐ καὶ ταῖς ὁμοίαις ἐπ' ἀμφοτέροις χρώμεθα θεολο- Α γίαις· εὐσεβῶς δὲ τῇ τάξει χρώμενοι, τὸν μὲν ἀνω τάτω Πατέρα καὶ Θεὸν καὶ Κύριον, καὶ τοῦ δευτέρου Κύριον καὶ Θεὸν εἶναι πεπαιδεύμεθα· τὸν δὲ τοῦ Θεοῦ Λόγου, τὸν δεύτερον Κύριον, τῶν μὲν ὑπ' αὐτὸν δεσπότην, οὐκ ἔτι δὲ ὁμοίως καὶ τοῦ μείζονος. Οὐ γὰρ τοῦ Πατρὸς Κύριος, οὐδὲ τοῦ Πατρὸς Θεὸς, ὁ Θεός Λόγος, ἀλλ' ἐκείνου μὲν εἰκὼν, καὶ Λόγος, καὶ σοφία, καὶ δύναμις, τῶν δὲ μετ' αὐτὸν δεσπότης Κύ ρως, καὶ Θεός· ὁ δέ γε Πατὴρ καὶ τοῦ Υἱοῦ Πατὴρ, καὶ Κύριος καὶ Θεός. Οθεν εἰκότως ἀνατρέχουσιν εἰς μίαν ἀρχὴν· καὶ εἰς ἕνα Θεὸν συνίσταται ἡμῖν τὰ τῆς εὐσεβοῦς θεολογίας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Θ'. - ᾿Απὸ τῆς αὐτῆς. Ὡς ὁ αὐτὸς θεράπων τόν Θεόν Λόγον δηλοῖ δεύτερον Θεὸν καὶ Κύριον προωνομασμένον, ἐν ἀνθρώπου τε μορφῇ καὶ σχήματι ώφθαί τε καὶ χρηματίσαι τοῖς παλαιοῖς ἱστορεί. Ωφθη δὲ Κύριος τῷ ᾽Αβραὰμ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Τῷ σπέρματί σου δώσω τὴν γῆν ταύτην. » Καὶ πά λιν· « Εγένετο 'Αβραὰμ ἐτῶν ἐννενήκοντα εννέα, καὶ ὤφθη Κύριος τῷ ᾽Αβραὰμ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Ἐγώ εἰμι ὁ Θεός. Εὐαρέστει ἐνώπιόν μου, καὶ γίνου ἄμεμπτος, καὶ θήσομαι τὴν διαθήκην μου ἀνὰ μέσον ἐμοῦ καὶ ἀνὰ μέσον σου, καὶ πληθυνῶ σε σφόδρα. » Καὶ αὖθις· :Ωφθη δὲ ὁ Θεὸς αὐτῷ πρὸς τῇ δρυΐ τῇ Μαμβρῇ, καθημένου αὐτοῦ ἐπὶ τῆς θύρας τῆς σκηνῆς αὐτοῦ μεσημβρίας. ᾿Αναβλέψας δὲ τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ, εἶδε· καὶ ἰδοὺ τρεῖς ἄνδρες εἱστήκεισαν ἐπάνω αὐτοῦ. Καὶ ἰδὼν προσ έδραμεν εἰς συνάντησιν αὐτοῖς ἀπὸ τῆς θύρας τῆς σκηνῆς, καὶ προσεκύνησε. » Καὶ ἑξῆς μετὰ τὴν ὀπτασίαν ἐπιφέρει·. Ὁ δὲ Κύριος εἶπεν· Οὐ μὴ κρύψω ἐγὼ ἀπὸ Ἀβραὰμ τοῦ παιδός μου & ἐγὼ ποιώ. ᾿Αβραὰμ δὲ γινόμενος ἔσται εἰς ἔθνος μέγα καὶ πολύ, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς. » Καὶ τούτοις αὖθις ἐπιλέγει ὡς περὶ ἑτέ ρου· ο δειν γάρ, ὅτι συντάξει τοῖς υἱοῖς αὐτοῦ καὶ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ μεθ' αὐτὸν, καὶ φυλάξουσι τὰς ὁδοὺς Κυρίου, ποιεῖν δικαιοσύνην καὶ κρίσιν, ὅπως ἐπαγά- γῇ Κύριος ἐπὶ ᾿Αβραὰμ & ἐλάλησε πρὸς αὐτόν. ο Ταῦτα αὐτὸς ἀναγέγραπται λέγων ὁ χρηματίζων τῷ Αβραὰμ Κύριος, ἕτερον Κύριον ὁμολογῶν, δηλαδή τὸν αὐτοῦ Πατέρα, καὶ ποιητὴν τοῦ παντός. "Ο γε μὴν ᾿Αβραάμ, οἷα προφήτης κατάληψιν ἔχων ἀκριβῆ τοῦ χρηματίζοντος, ἑξῆς τοῖς προεκτεθεῖσι ποτνιᾶται λέγων· « Καὶ μὴ συναπολέσῃς δίκαιον μετ᾿ ἀσεβοῦς, καὶ ἔσται ὁ δίκαιος ὡς ἀσεβής. Ἐὰν ὦσι πεντήκοντα δίκαιοι ἐν τῇ πόλει, ἀπολεῖς αὐτούς; οὐκ ἀνήσεις πάνω τα τὸν τόπον ἕνεκεν τῶν πεντήκοντα δικαίων ; Μη- δαμῶς σὺ ποιήσεις τὸ ῥῆμα τοῦτο, τοῦ ἀποκτεῖναι δί- καιον μετὰ ἀσεβοῦς, καὶ ἔσται ὁ δίκαιος ὡς ὁ ἀσεβής· μηδαμῶς· ὁ κρίνων πᾶσαν τὴν γῆν, οὐ ποιήσεις κρί- σιν; ο Αγγέλοις δὴ φάσκειν ταῦτα, ή τινι τῶν τοῦ Θεοῦ λειτουργῶν, οὐχ ἡγοῦμαι λέγεσθαι ἁρμόζειν· DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ. LIB. V. ubique utimur theologia, sed pia quadam, ac reli- giosa distinctione utentes, illum quidem et Deum et Dominum, hujus etiam Patrem esse edocti su- mus ; hunc vero ipsum, quem et Verbi et Domini appellatione significare consuevimus, eorum quidem qui post ipsum, et sub ipso sunt, esse Dominum, ejus autem qui unum cum ipso est, neutiquam similiter : neque enim Patris Dominus, neque Patris Deus, is qui est Deus Verbum, sed illius quidem imago, et Verbum, et Sapientia, et virtus, eorum vero quæ post ipsum collocantur Dominum ha- bens, et Dominus et Deus: ille vero cum et Do- minus, et Deus sit, etiam pater est hujus, sicut bic illius est Filius. Quare cum hi duo unum sint, merito ea quæ ad religiosam theologiam pertinent in unum principium nobis recidunt, et in uno Deo consistunt. B - • CAPUT IX. Ab eadem. Quod idem Deum Verbum, significat Deum ac Dominum prius nominatum et quod in hominis forma, et figura, et visum esse, et anti- quis responsa dedisse conscribit. • Apparuit autem Dominus Abrahæ, et dixit ei : Semini tuo dabo terram hanc, > Et rursus : « Erat Abraham annorum nonaginta novem, et apparuit Dominus Abrahæ, et dixit ei : Ego sum Deus: bene placitus sis coram me, et esto inculpabilis, et ponam testamentum meum inter te et me, et multiplicabo te valde ". » Et rursus : e Apparuit autem Deus ei apud quercum Mambre, dum sederet in ostio tabernaculi sui, ipso meridie: cum vero • C oculis suis respexisset, vidit, et ecce tres viri ste- D terant supra eum: et cum vidisset accurrit ob- viam illis, ab ostio tabernaculi, et adoravit ", » Ac deinceps post visionem adjungit : c Dominus autem dixit, non celabo ego Abraham puerumn meum quæ facio. Abraham vero cum sit, erit in gentem ma- gnam et multam : et benedicentur in eo omnes gentes terra 4. » Atque his rursus adjungit tan- quam de altero: «Novi enim quod constituet filiis suis, et domui suæ, et custodient vias Domini, fa- cere justitiam et judicium, ut inducat Dominus su- per Abraham quæ locutus est ad illum ". » Hic plane scriptum est, eum Dominum qui Abrahæ respondebat, Hæc dicere, ubi videlicet Do- minum conftetur Patrem suum, et Conditorem universi : ipse tamen Abraham, veluti propheta, exploratam et certam ejus qui respondebat cogita- tionem habens, deinceps cum veneratione eos, qui ante expositi sunt, orat, dicens : • Ne perdas ju- stum simul cum impio, et erit justus quasi im- pius. Si sint quinquaginta justi in civitate, perdes eos? nonne dimittes omnem locum, propter quin- quaginta justos? Nequaquam tu facies verbum hoc, ut interficias justum cum impio, et erit justus quasi impius; nequaquam : qui judicas universam terram, non facies judicium * ?, Porro hæc ad angelos, aut ad quempiam ex Dei ininistris dicta “Gen. x11, 7. “Gen. xvii, 1,2. " Gen. xviii, 1,2. ibid. 17, 18. ibid. 19. ibid. 24,
PG 22:383εἴη δ’ ἂν ὁ δεδηλωμένος ἡμῖν κύριος αὐτός, ὁ ἡμέτερος σωτήρ, ὃν καὶ οἱ ἀγνῶτες σέβουσιν, τὰ θεῖα λόγια πιστούμενοι. οὗτος δὴ οὖν αὐτὸς ἐξ ἐκείνου τὰ τῆς εὐσεβείας σπέρματα εἰς ἀνθρώπους καταβαλλόμενος, ἀνθρώπειον ὑποδὺς εἶδός τε καὶ σχῆμα, τῷ θεοφιλεῖ προπάτορι Ἀβραὰμ ὅστις εἴη αὐτὸν ἐξέφηνεν καὶ τὴν τοῦ πατρὸς αὐτοῦ παρεδίδου γνώμην. Τῆς αὐτῆς. «Καὶ ἐπορεύθη εἰς Χαρράν, καὶ ἀπήντησεν τόπῳ καὶ ἐκοιμήθη ἐκεῖ· ἔδυ γὰρ ὁ ἥλιος. καὶ ἔλαβεν ἀπὸ τῶν λίθων καὶ ἔθηκεν πρὸς κεφαλῆς αὐτοῦ, καὶ ἐκοιμήθη ἐν τῷ τόπῳ ἐκείνῳ. καὶ ἐνυπνιάσθη· καὶ ἰδοὺ κλῖμαξ ἐστηριγμένη εἰς τὴν γῆν, ἧς ἡ κεφαλὴ ἀφικνεῖτο εἰς τὸν οὐρανόν, καὶ οἱ ἄγγελοι τοῦ θεοῦ ἀνέβαινον καὶ κατέβαινον ἐπ’ αὐτήν. ὁ δὲ κύριος ἐπεστήρικτο ἐπ’ αὐτῆς καὶ εἶπεν, ἐγὼ κύριος ὁ θεὸς Ἀβραὰμ τοῦ πατρός σου καὶ ὁ θεὸς Ἰσαάκ, μὴ φοβοῦ· ἡ γῆ ἐφ’ ἣν σὺ καθεύδεις ἐπ’ αὐτήν, σοὶ δώσω αὐτὴν καὶ τῷ σπέρματί σου. καὶ ἔσται τὸ σπέρμα σου ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης, καὶ πλατυνθήσεται ἐπὶ θάλασσαν καὶ ἀνατολὰς καὶ ἐπὶ βορρᾶν καὶ λίβα· καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν σοὶ πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς καὶ τῷ σπέρματί σου.
οὐ καὶ ταῖς ὁμοίαις ἐπ' ἀμφοτέροις χρώμεθα θεολο- Α γίαις· εὐσεβῶς δὲ τῇ τάξει χρώμενοι, τὸν μὲν ἀνω τάτω Πατέρα καὶ Θεὸν καὶ Κύριον, καὶ τοῦ δευτέρου Κύριον καὶ Θεὸν εἶναι πεπαιδεύμεθα· τὸν δὲ τοῦ Θεοῦ Λόγου, τὸν δεύτερον Κύριον, τῶν μὲν ὑπ' αὐτὸν δεσπότην, οὐκ ἔτι δὲ ὁμοίως καὶ τοῦ μείζονος. Οὐ γὰρ τοῦ Πατρὸς Κύριος, οὐδὲ τοῦ Πατρὸς Θεὸς, ὁ Θεός Λόγος, ἀλλ' ἐκείνου μὲν εἰκὼν, καὶ Λόγος, καὶ σοφία, καὶ δύναμις, τῶν δὲ μετ' αὐτὸν δεσπότης Κύ ρως, καὶ Θεός· ὁ δέ γε Πατὴρ καὶ τοῦ Υἱοῦ Πατὴρ, καὶ Κύριος καὶ Θεός. Οθεν εἰκότως ἀνατρέχουσιν εἰς μίαν ἀρχὴν· καὶ εἰς ἕνα Θεὸν συνίσταται ἡμῖν τὰ τῆς εὐσεβοῦς θεολογίας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Θ'. - ᾿Απὸ τῆς αὐτῆς. Ὡς ὁ αὐτὸς θεράπων τόν Θεόν Λόγον δηλοῖ δεύτερον Θεὸν καὶ Κύριον προωνομασμένον, ἐν ἀνθρώπου τε μορφῇ καὶ σχήματι ώφθαί τε καὶ χρηματίσαι τοῖς παλαιοῖς ἱστορεί. Ωφθη δὲ Κύριος τῷ ᾽Αβραὰμ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Τῷ σπέρματί σου δώσω τὴν γῆν ταύτην. » Καὶ πά λιν· « Εγένετο 'Αβραὰμ ἐτῶν ἐννενήκοντα εννέα, καὶ ὤφθη Κύριος τῷ ᾽Αβραὰμ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Ἐγώ εἰμι ὁ Θεός. Εὐαρέστει ἐνώπιόν μου, καὶ γίνου ἄμεμπτος, καὶ θήσομαι τὴν διαθήκην μου ἀνὰ μέσον ἐμοῦ καὶ ἀνὰ μέσον σου, καὶ πληθυνῶ σε σφόδρα. » Καὶ αὖθις· :Ωφθη δὲ ὁ Θεὸς αὐτῷ πρὸς τῇ δρυΐ τῇ Μαμβρῇ, καθημένου αὐτοῦ ἐπὶ τῆς θύρας τῆς σκηνῆς αὐτοῦ μεσημβρίας. ᾿Αναβλέψας δὲ τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ, εἶδε· καὶ ἰδοὺ τρεῖς ἄνδρες εἱστήκεισαν ἐπάνω αὐτοῦ. Καὶ ἰδὼν προσ έδραμεν εἰς συνάντησιν αὐτοῖς ἀπὸ τῆς θύρας τῆς σκηνῆς, καὶ προσεκύνησε. » Καὶ ἑξῆς μετὰ τὴν ὀπτασίαν ἐπιφέρει·. Ὁ δὲ Κύριος εἶπεν· Οὐ μὴ κρύψω ἐγὼ ἀπὸ Ἀβραὰμ τοῦ παιδός μου & ἐγὼ ποιώ. ᾿Αβραὰμ δὲ γινόμενος ἔσται εἰς ἔθνος μέγα καὶ πολύ, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς. » Καὶ τούτοις αὖθις ἐπιλέγει ὡς περὶ ἑτέ ρου· ο δειν γάρ, ὅτι συντάξει τοῖς υἱοῖς αὐτοῦ καὶ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ μεθ' αὐτὸν, καὶ φυλάξουσι τὰς ὁδοὺς Κυρίου, ποιεῖν δικαιοσύνην καὶ κρίσιν, ὅπως ἐπαγά- γῇ Κύριος ἐπὶ ᾿Αβραὰμ & ἐλάλησε πρὸς αὐτόν. ο Ταῦτα αὐτὸς ἀναγέγραπται λέγων ὁ χρηματίζων τῷ Αβραὰμ Κύριος, ἕτερον Κύριον ὁμολογῶν, δηλαδή τὸν αὐτοῦ Πατέρα, καὶ ποιητὴν τοῦ παντός. "Ο γε μὴν ᾿Αβραάμ, οἷα προφήτης κατάληψιν ἔχων ἀκριβῆ τοῦ χρηματίζοντος, ἑξῆς τοῖς προεκτεθεῖσι ποτνιᾶται λέγων· « Καὶ μὴ συναπολέσῃς δίκαιον μετ᾿ ἀσεβοῦς, καὶ ἔσται ὁ δίκαιος ὡς ἀσεβής. Ἐὰν ὦσι πεντήκοντα δίκαιοι ἐν τῇ πόλει, ἀπολεῖς αὐτούς; οὐκ ἀνήσεις πάνω τα τὸν τόπον ἕνεκεν τῶν πεντήκοντα δικαίων ; Μη- δαμῶς σὺ ποιήσεις τὸ ῥῆμα τοῦτο, τοῦ ἀποκτεῖναι δί- καιον μετὰ ἀσεβοῦς, καὶ ἔσται ὁ δίκαιος ὡς ὁ ἀσεβής· μηδαμῶς· ὁ κρίνων πᾶσαν τὴν γῆν, οὐ ποιήσεις κρί- σιν; ο Αγγέλοις δὴ φάσκειν ταῦτα, ή τινι τῶν τοῦ Θεοῦ λειτουργῶν, οὐχ ἡγοῦμαι λέγεσθαι ἁρμόζειν· DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ. LIB. V. ubique utimur theologia, sed pia quadam, ac reli- giosa distinctione utentes, illum quidem et Deum et Dominum, hujus etiam Patrem esse edocti su- mus ; hunc vero ipsum, quem et Verbi et Domini appellatione significare consuevimus, eorum quidem qui post ipsum, et sub ipso sunt, esse Dominum, ejus autem qui unum cum ipso est, neutiquam similiter : neque enim Patris Dominus, neque Patris Deus, is qui est Deus Verbum, sed illius quidem imago, et Verbum, et Sapientia, et virtus, eorum vero quæ post ipsum collocantur Dominum ha- bens, et Dominus et Deus: ille vero cum et Do- minus, et Deus sit, etiam pater est hujus, sicut bic illius est Filius. Quare cum hi duo unum sint, merito ea quæ ad religiosam theologiam pertinent in unum principium nobis recidunt, et in uno Deo consistunt. B - • CAPUT IX. Ab eadem. Quod idem Deum Verbum, significat Deum ac Dominum prius nominatum et quod in hominis forma, et figura, et visum esse, et anti- quis responsa dedisse conscribit. • Apparuit autem Dominus Abrahæ, et dixit ei : Semini tuo dabo terram hanc, > Et rursus : « Erat Abraham annorum nonaginta novem, et apparuit Dominus Abrahæ, et dixit ei : Ego sum Deus: bene placitus sis coram me, et esto inculpabilis, et ponam testamentum meum inter te et me, et multiplicabo te valde ". » Et rursus : e Apparuit autem Deus ei apud quercum Mambre, dum sederet in ostio tabernaculi sui, ipso meridie: cum vero • C oculis suis respexisset, vidit, et ecce tres viri ste- D terant supra eum: et cum vidisset accurrit ob- viam illis, ab ostio tabernaculi, et adoravit ", » Ac deinceps post visionem adjungit : c Dominus autem dixit, non celabo ego Abraham puerumn meum quæ facio. Abraham vero cum sit, erit in gentem ma- gnam et multam : et benedicentur in eo omnes gentes terra 4. » Atque his rursus adjungit tan- quam de altero: «Novi enim quod constituet filiis suis, et domui suæ, et custodient vias Domini, fa- cere justitiam et judicium, ut inducat Dominus su- per Abraham quæ locutus est ad illum ". » Hic plane scriptum est, eum Dominum qui Abrahæ respondebat, Hæc dicere, ubi videlicet Do- minum conftetur Patrem suum, et Conditorem universi : ipse tamen Abraham, veluti propheta, exploratam et certam ejus qui respondebat cogita- tionem habens, deinceps cum veneratione eos, qui ante expositi sunt, orat, dicens : • Ne perdas ju- stum simul cum impio, et erit justus quasi im- pius. Si sint quinquaginta justi in civitate, perdes eos? nonne dimittes omnem locum, propter quin- quaginta justos? Nequaquam tu facies verbum hoc, ut interficias justum cum impio, et erit justus quasi impius; nequaquam : qui judicas universam terram, non facies judicium * ?, Porro hæc ad angelos, aut ad quempiam ex Dei ininistris dicta “Gen. x11, 7. “Gen. xvii, 1,2. " Gen. xviii, 1,2. ibid. 17, 18. ibid. 19. ibid. 24,
καὶ ἰδοὺ ἐγώ εἰμι μετὰ σοῦ, διαφυλάσσων σε ἐν τῇ ὁδῷ πάσῃ οὗ ἐὰν πορευθῇς· καὶ ἀποστρέψω σε εἰς τὴν γῆν ταύτην, ὅτι οὐ μή σε ἐγκαταλίπω, ἕως οὗ ποιῆσαί με πάντα ὅσα ἐλάλησά σοι. καὶ ἐξηγέρθη Ἰακὼβ ἀπὸ τοῦ ὕπνου αὐτοῦ καὶ εἶπεν, ὅτι ἐστὶν κύριος ἐν τῷ τόπῳ τούτῳ, ἐγὼ δὲ οὐκ ᾔδειν. καὶ ἐφοβήθη, καὶ εἶπεν, ὡς φοβερὸς ὁ τόπος οὗτος· οὐκ ἔστιν τοῦτο ἀλλ’ ἢ οἶκος θεοῦ, καὶ αὕτη ἡ πύλη τοῦ οὐρανοῦ. καὶ ἀνέστη Ἰακὼβ τὸ πρωί̈, καὶ ἔλαβεν τὸν λίθον, ὃν ὑπέθηκεν πρὸς κεφαλῆς αὐτοῦ, καὶ ἔστησεν αὐτὸν στήλην, καὶ ἐπέχεεν ἔλαιον ἐπὶ τὸ ἄκρον αὐτῆς καὶ ἐκάλεσεν Ἰακὼβ τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκείνου οἶκος θεοῦ.» Τοῦτον τὸν ἐνταῦθα διὰ τοσούτων χρηματίζοντα κύριον· καὶ θεὸν ἄγγελον τοῦ θεοῦ προϊὼν ἑξῆς εὑρήσεις, ἐν οἷς φησι πρὸς τὰς γυναῖκας αὐτὸς Ἰακώβ· «καὶ εἶπέ μοι ὁ ἄγγελος τοῦ θεοῦ καθ’ ὕπνον, Ἰακώβ. ἐγὼ δὲ εἶπα, τί ἐστιν»; καὶ ἑξῆς· «ἑώρακα», φησίν, «πάντα ὅσα Λάβαν σοι ποιεῖ.
οὐ καὶ ταῖς ὁμοίαις ἐπ' ἀμφοτέροις χρώμεθα θεολο- Α γίαις· εὐσεβῶς δὲ τῇ τάξει χρώμενοι, τὸν μὲν ἀνω τάτω Πατέρα καὶ Θεὸν καὶ Κύριον, καὶ τοῦ δευτέρου Κύριον καὶ Θεὸν εἶναι πεπαιδεύμεθα· τὸν δὲ τοῦ Θεοῦ Λόγου, τὸν δεύτερον Κύριον, τῶν μὲν ὑπ' αὐτὸν δεσπότην, οὐκ ἔτι δὲ ὁμοίως καὶ τοῦ μείζονος. Οὐ γὰρ τοῦ Πατρὸς Κύριος, οὐδὲ τοῦ Πατρὸς Θεὸς, ὁ Θεός Λόγος, ἀλλ' ἐκείνου μὲν εἰκὼν, καὶ Λόγος, καὶ σοφία, καὶ δύναμις, τῶν δὲ μετ' αὐτὸν δεσπότης Κύ ρως, καὶ Θεός· ὁ δέ γε Πατὴρ καὶ τοῦ Υἱοῦ Πατὴρ, καὶ Κύριος καὶ Θεός. Οθεν εἰκότως ἀνατρέχουσιν εἰς μίαν ἀρχὴν· καὶ εἰς ἕνα Θεὸν συνίσταται ἡμῖν τὰ τῆς εὐσεβοῦς θεολογίας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Θ'. - ᾿Απὸ τῆς αὐτῆς. Ὡς ὁ αὐτὸς θεράπων τόν Θεόν Λόγον δηλοῖ δεύτερον Θεὸν καὶ Κύριον προωνομασμένον, ἐν ἀνθρώπου τε μορφῇ καὶ σχήματι ώφθαί τε καὶ χρηματίσαι τοῖς παλαιοῖς ἱστορεί. Ωφθη δὲ Κύριος τῷ ᾽Αβραὰμ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Τῷ σπέρματί σου δώσω τὴν γῆν ταύτην. » Καὶ πά λιν· « Εγένετο 'Αβραὰμ ἐτῶν ἐννενήκοντα εννέα, καὶ ὤφθη Κύριος τῷ ᾽Αβραὰμ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Ἐγώ εἰμι ὁ Θεός. Εὐαρέστει ἐνώπιόν μου, καὶ γίνου ἄμεμπτος, καὶ θήσομαι τὴν διαθήκην μου ἀνὰ μέσον ἐμοῦ καὶ ἀνὰ μέσον σου, καὶ πληθυνῶ σε σφόδρα. » Καὶ αὖθις· :Ωφθη δὲ ὁ Θεὸς αὐτῷ πρὸς τῇ δρυΐ τῇ Μαμβρῇ, καθημένου αὐτοῦ ἐπὶ τῆς θύρας τῆς σκηνῆς αὐτοῦ μεσημβρίας. ᾿Αναβλέψας δὲ τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ, εἶδε· καὶ ἰδοὺ τρεῖς ἄνδρες εἱστήκεισαν ἐπάνω αὐτοῦ. Καὶ ἰδὼν προσ έδραμεν εἰς συνάντησιν αὐτοῖς ἀπὸ τῆς θύρας τῆς σκηνῆς, καὶ προσεκύνησε. » Καὶ ἑξῆς μετὰ τὴν ὀπτασίαν ἐπιφέρει·. Ὁ δὲ Κύριος εἶπεν· Οὐ μὴ κρύψω ἐγὼ ἀπὸ Ἀβραὰμ τοῦ παιδός μου & ἐγὼ ποιώ. ᾿Αβραὰμ δὲ γινόμενος ἔσται εἰς ἔθνος μέγα καὶ πολύ, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς. » Καὶ τούτοις αὖθις ἐπιλέγει ὡς περὶ ἑτέ ρου· ο δειν γάρ, ὅτι συντάξει τοῖς υἱοῖς αὐτοῦ καὶ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ μεθ' αὐτὸν, καὶ φυλάξουσι τὰς ὁδοὺς Κυρίου, ποιεῖν δικαιοσύνην καὶ κρίσιν, ὅπως ἐπαγά- γῇ Κύριος ἐπὶ ᾿Αβραὰμ & ἐλάλησε πρὸς αὐτόν. ο Ταῦτα αὐτὸς ἀναγέγραπται λέγων ὁ χρηματίζων τῷ Αβραὰμ Κύριος, ἕτερον Κύριον ὁμολογῶν, δηλαδή τὸν αὐτοῦ Πατέρα, καὶ ποιητὴν τοῦ παντός. "Ο γε μὴν ᾿Αβραάμ, οἷα προφήτης κατάληψιν ἔχων ἀκριβῆ τοῦ χρηματίζοντος, ἑξῆς τοῖς προεκτεθεῖσι ποτνιᾶται λέγων· « Καὶ μὴ συναπολέσῃς δίκαιον μετ᾿ ἀσεβοῦς, καὶ ἔσται ὁ δίκαιος ὡς ἀσεβής. Ἐὰν ὦσι πεντήκοντα δίκαιοι ἐν τῇ πόλει, ἀπολεῖς αὐτούς; οὐκ ἀνήσεις πάνω τα τὸν τόπον ἕνεκεν τῶν πεντήκοντα δικαίων ; Μη- δαμῶς σὺ ποιήσεις τὸ ῥῆμα τοῦτο, τοῦ ἀποκτεῖναι δί- καιον μετὰ ἀσεβοῦς, καὶ ἔσται ὁ δίκαιος ὡς ὁ ἀσεβής· μηδαμῶς· ὁ κρίνων πᾶσαν τὴν γῆν, οὐ ποιήσεις κρί- σιν; ο Αγγέλοις δὴ φάσκειν ταῦτα, ή τινι τῶν τοῦ Θεοῦ λειτουργῶν, οὐχ ἡγοῦμαι λέγεσθαι ἁρμόζειν· DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ. LIB. V. ubique utimur theologia, sed pia quadam, ac reli- giosa distinctione utentes, illum quidem et Deum et Dominum, hujus etiam Patrem esse edocti su- mus ; hunc vero ipsum, quem et Verbi et Domini appellatione significare consuevimus, eorum quidem qui post ipsum, et sub ipso sunt, esse Dominum, ejus autem qui unum cum ipso est, neutiquam similiter : neque enim Patris Dominus, neque Patris Deus, is qui est Deus Verbum, sed illius quidem imago, et Verbum, et Sapientia, et virtus, eorum vero quæ post ipsum collocantur Dominum ha- bens, et Dominus et Deus: ille vero cum et Do- minus, et Deus sit, etiam pater est hujus, sicut bic illius est Filius. Quare cum hi duo unum sint, merito ea quæ ad religiosam theologiam pertinent in unum principium nobis recidunt, et in uno Deo consistunt. B - • CAPUT IX. Ab eadem. Quod idem Deum Verbum, significat Deum ac Dominum prius nominatum et quod in hominis forma, et figura, et visum esse, et anti- quis responsa dedisse conscribit. • Apparuit autem Dominus Abrahæ, et dixit ei : Semini tuo dabo terram hanc, > Et rursus : « Erat Abraham annorum nonaginta novem, et apparuit Dominus Abrahæ, et dixit ei : Ego sum Deus: bene placitus sis coram me, et esto inculpabilis, et ponam testamentum meum inter te et me, et multiplicabo te valde ". » Et rursus : e Apparuit autem Deus ei apud quercum Mambre, dum sederet in ostio tabernaculi sui, ipso meridie: cum vero • C oculis suis respexisset, vidit, et ecce tres viri ste- D terant supra eum: et cum vidisset accurrit ob- viam illis, ab ostio tabernaculi, et adoravit ", » Ac deinceps post visionem adjungit : c Dominus autem dixit, non celabo ego Abraham puerumn meum quæ facio. Abraham vero cum sit, erit in gentem ma- gnam et multam : et benedicentur in eo omnes gentes terra 4. » Atque his rursus adjungit tan- quam de altero: «Novi enim quod constituet filiis suis, et domui suæ, et custodient vias Domini, fa- cere justitiam et judicium, ut inducat Dominus su- per Abraham quæ locutus est ad illum ". » Hic plane scriptum est, eum Dominum qui Abrahæ respondebat, Hæc dicere, ubi videlicet Do- minum conftetur Patrem suum, et Conditorem universi : ipse tamen Abraham, veluti propheta, exploratam et certam ejus qui respondebat cogita- tionem habens, deinceps cum veneratione eos, qui ante expositi sunt, orat, dicens : • Ne perdas ju- stum simul cum impio, et erit justus quasi im- pius. Si sint quinquaginta justi in civitate, perdes eos? nonne dimittes omnem locum, propter quin- quaginta justos? Nequaquam tu facies verbum hoc, ut interficias justum cum impio, et erit justus quasi impius; nequaquam : qui judicas universam terram, non facies judicium * ?, Porro hæc ad angelos, aut ad quempiam ex Dei ininistris dicta “Gen. x11, 7. “Gen. xvii, 1,2. " Gen. xviii, 1,2. ibid. 17, 18. ibid. 19. ibid. 24,
ἐγὼ ὁ θεὸς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τόπῳ οὗ ἤλειψάς μοι ἐκεῖ στήλην καὶ ηὔξω μοι εὐχήν.» ἄρ’ οὖν ὁ ἀνωτέρω φήσας «ἐγὼ κύριος ὁ θεὸς Ἀβραὰμ τοῦ πατρός σου καὶ ὁ θεὸς Ἰσαάκ», ᾧ καὶ στήλην ἀνίστησιν ὁ θεοφιλής, θεὸς μὲν ἦν καὶ κύριος (αὐτῷ γὰρ λέγοντι πιστευτέον), οὐ μὴν ὁ ἐπὶ πάντων, ἀλλ’ ὁ ἐκείνου δεύτερος, τὰ τοῦ πατρὸς εἰς ἀνθρώπους διακονούμενος καὶ διαγγέλλων. διὸ καὶ ἄγγελον αὐτὸν ὁ Ἰακὼβ ἐπὶ τοῦ παρόντος καλεῖ· «εἶπέν μοι ὁ ἄγγελος τοῦ θεοῦ φάσκων καθ’ ὕπνους, ἐγώ εἰμι ὁ θεὸς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τῷ τόπῳ». οὐκοῦν ὁ αὐτὸς ἄγγελος κυρίου καὶ θεὸς καὶ κύριος σαφῶς διὰ τούτων ἀνηγόρευται. καὶ ἐν Ἡσαί̈ᾳ δὲ τῷ προφήτῃ «μεγάλης βουλῆς ἄγγελος» ὁμοῦ δὲ καὶ «θεὸς» καὶ «ἄρχων» καὶ «ἐξουσιαστὴς» προσαγορεύεται, ἐν οἷς τὴν εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ γένεσιν θεσπίζει λέγων· «ὅτι παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, ἄρχων εἰρήνης, θεὸς ἰσχυρός, ἐξουσιαστής, πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος».
οὐ καὶ ταῖς ὁμοίαις ἐπ' ἀμφοτέροις χρώμεθα θεολο- Α γίαις· εὐσεβῶς δὲ τῇ τάξει χρώμενοι, τὸν μὲν ἀνω τάτω Πατέρα καὶ Θεὸν καὶ Κύριον, καὶ τοῦ δευτέρου Κύριον καὶ Θεὸν εἶναι πεπαιδεύμεθα· τὸν δὲ τοῦ Θεοῦ Λόγου, τὸν δεύτερον Κύριον, τῶν μὲν ὑπ' αὐτὸν δεσπότην, οὐκ ἔτι δὲ ὁμοίως καὶ τοῦ μείζονος. Οὐ γὰρ τοῦ Πατρὸς Κύριος, οὐδὲ τοῦ Πατρὸς Θεὸς, ὁ Θεός Λόγος, ἀλλ' ἐκείνου μὲν εἰκὼν, καὶ Λόγος, καὶ σοφία, καὶ δύναμις, τῶν δὲ μετ' αὐτὸν δεσπότης Κύ ρως, καὶ Θεός· ὁ δέ γε Πατὴρ καὶ τοῦ Υἱοῦ Πατὴρ, καὶ Κύριος καὶ Θεός. Οθεν εἰκότως ἀνατρέχουσιν εἰς μίαν ἀρχὴν· καὶ εἰς ἕνα Θεὸν συνίσταται ἡμῖν τὰ τῆς εὐσεβοῦς θεολογίας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Θ'. - ᾿Απὸ τῆς αὐτῆς. Ὡς ὁ αὐτὸς θεράπων τόν Θεόν Λόγον δηλοῖ δεύτερον Θεὸν καὶ Κύριον προωνομασμένον, ἐν ἀνθρώπου τε μορφῇ καὶ σχήματι ώφθαί τε καὶ χρηματίσαι τοῖς παλαιοῖς ἱστορεί. Ωφθη δὲ Κύριος τῷ ᾽Αβραὰμ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Τῷ σπέρματί σου δώσω τὴν γῆν ταύτην. » Καὶ πά λιν· « Εγένετο 'Αβραὰμ ἐτῶν ἐννενήκοντα εννέα, καὶ ὤφθη Κύριος τῷ ᾽Αβραὰμ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Ἐγώ εἰμι ὁ Θεός. Εὐαρέστει ἐνώπιόν μου, καὶ γίνου ἄμεμπτος, καὶ θήσομαι τὴν διαθήκην μου ἀνὰ μέσον ἐμοῦ καὶ ἀνὰ μέσον σου, καὶ πληθυνῶ σε σφόδρα. » Καὶ αὖθις· :Ωφθη δὲ ὁ Θεὸς αὐτῷ πρὸς τῇ δρυΐ τῇ Μαμβρῇ, καθημένου αὐτοῦ ἐπὶ τῆς θύρας τῆς σκηνῆς αὐτοῦ μεσημβρίας. ᾿Αναβλέψας δὲ τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ, εἶδε· καὶ ἰδοὺ τρεῖς ἄνδρες εἱστήκεισαν ἐπάνω αὐτοῦ. Καὶ ἰδὼν προσ έδραμεν εἰς συνάντησιν αὐτοῖς ἀπὸ τῆς θύρας τῆς σκηνῆς, καὶ προσεκύνησε. » Καὶ ἑξῆς μετὰ τὴν ὀπτασίαν ἐπιφέρει·. Ὁ δὲ Κύριος εἶπεν· Οὐ μὴ κρύψω ἐγὼ ἀπὸ Ἀβραὰμ τοῦ παιδός μου & ἐγὼ ποιώ. ᾿Αβραὰμ δὲ γινόμενος ἔσται εἰς ἔθνος μέγα καὶ πολύ, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς. » Καὶ τούτοις αὖθις ἐπιλέγει ὡς περὶ ἑτέ ρου· ο δειν γάρ, ὅτι συντάξει τοῖς υἱοῖς αὐτοῦ καὶ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ μεθ' αὐτὸν, καὶ φυλάξουσι τὰς ὁδοὺς Κυρίου, ποιεῖν δικαιοσύνην καὶ κρίσιν, ὅπως ἐπαγά- γῇ Κύριος ἐπὶ ᾿Αβραὰμ & ἐλάλησε πρὸς αὐτόν. ο Ταῦτα αὐτὸς ἀναγέγραπται λέγων ὁ χρηματίζων τῷ Αβραὰμ Κύριος, ἕτερον Κύριον ὁμολογῶν, δηλαδή τὸν αὐτοῦ Πατέρα, καὶ ποιητὴν τοῦ παντός. "Ο γε μὴν ᾿Αβραάμ, οἷα προφήτης κατάληψιν ἔχων ἀκριβῆ τοῦ χρηματίζοντος, ἑξῆς τοῖς προεκτεθεῖσι ποτνιᾶται λέγων· « Καὶ μὴ συναπολέσῃς δίκαιον μετ᾿ ἀσεβοῦς, καὶ ἔσται ὁ δίκαιος ὡς ἀσεβής. Ἐὰν ὦσι πεντήκοντα δίκαιοι ἐν τῇ πόλει, ἀπολεῖς αὐτούς; οὐκ ἀνήσεις πάνω τα τὸν τόπον ἕνεκεν τῶν πεντήκοντα δικαίων ; Μη- δαμῶς σὺ ποιήσεις τὸ ῥῆμα τοῦτο, τοῦ ἀποκτεῖναι δί- καιον μετὰ ἀσεβοῦς, καὶ ἔσται ὁ δίκαιος ὡς ὁ ἀσεβής· μηδαμῶς· ὁ κρίνων πᾶσαν τὴν γῆν, οὐ ποιήσεις κρί- σιν; ο Αγγέλοις δὴ φάσκειν ταῦτα, ή τινι τῶν τοῦ Θεοῦ λειτουργῶν, οὐχ ἡγοῦμαι λέγεσθαι ἁρμόζειν· DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ. LIB. V. ubique utimur theologia, sed pia quadam, ac reli- giosa distinctione utentes, illum quidem et Deum et Dominum, hujus etiam Patrem esse edocti su- mus ; hunc vero ipsum, quem et Verbi et Domini appellatione significare consuevimus, eorum quidem qui post ipsum, et sub ipso sunt, esse Dominum, ejus autem qui unum cum ipso est, neutiquam similiter : neque enim Patris Dominus, neque Patris Deus, is qui est Deus Verbum, sed illius quidem imago, et Verbum, et Sapientia, et virtus, eorum vero quæ post ipsum collocantur Dominum ha- bens, et Dominus et Deus: ille vero cum et Do- minus, et Deus sit, etiam pater est hujus, sicut bic illius est Filius. Quare cum hi duo unum sint, merito ea quæ ad religiosam theologiam pertinent in unum principium nobis recidunt, et in uno Deo consistunt. B - • CAPUT IX. Ab eadem. Quod idem Deum Verbum, significat Deum ac Dominum prius nominatum et quod in hominis forma, et figura, et visum esse, et anti- quis responsa dedisse conscribit. • Apparuit autem Dominus Abrahæ, et dixit ei : Semini tuo dabo terram hanc, > Et rursus : « Erat Abraham annorum nonaginta novem, et apparuit Dominus Abrahæ, et dixit ei : Ego sum Deus: bene placitus sis coram me, et esto inculpabilis, et ponam testamentum meum inter te et me, et multiplicabo te valde ". » Et rursus : e Apparuit autem Deus ei apud quercum Mambre, dum sederet in ostio tabernaculi sui, ipso meridie: cum vero • C oculis suis respexisset, vidit, et ecce tres viri ste- D terant supra eum: et cum vidisset accurrit ob- viam illis, ab ostio tabernaculi, et adoravit ", » Ac deinceps post visionem adjungit : c Dominus autem dixit, non celabo ego Abraham puerumn meum quæ facio. Abraham vero cum sit, erit in gentem ma- gnam et multam : et benedicentur in eo omnes gentes terra 4. » Atque his rursus adjungit tan- quam de altero: «Novi enim quod constituet filiis suis, et domui suæ, et custodient vias Domini, fa- cere justitiam et judicium, ut inducat Dominus su- per Abraham quæ locutus est ad illum ". » Hic plane scriptum est, eum Dominum qui Abrahæ respondebat, Hæc dicere, ubi videlicet Do- minum conftetur Patrem suum, et Conditorem universi : ipse tamen Abraham, veluti propheta, exploratam et certam ejus qui respondebat cogita- tionem habens, deinceps cum veneratione eos, qui ante expositi sunt, orat, dicens : • Ne perdas ju- stum simul cum impio, et erit justus quasi im- pius. Si sint quinquaginta justi in civitate, perdes eos? nonne dimittes omnem locum, propter quin- quaginta justos? Nequaquam tu facies verbum hoc, ut interficias justum cum impio, et erit justus quasi impius; nequaquam : qui judicas universam terram, non facies judicium * ?, Porro hæc ad angelos, aut ad quempiam ex Dei ininistris dicta “Gen. x11, 7. “Gen. xvii, 1,2. " Gen. xviii, 1,2. ibid. 17, 18. ibid. 19. ibid. 24,
[Τῆς αὐτῆς.] «Ἀναστὰς δὲ τὴν νύκτα ἐκείνην ἔλαβεν τὰς δύο γυναῖκας καὶ τὰς δύο παιδίσκας καὶ τὰ ἕνδεκα παιδία αὐτοῦ, καὶ διέβη τὴν διάβασιν τὴν Ἰαβόκ, καὶ ἔλαβεν αὐτοὺς καὶ διεβίβασεν πάντα τὰ ἑαυτοῦ. ὑπελείφθη δὲ Ἰακὼβ μόνος, καὶ ἐπάλαιεν μετ’ αὐτοῦ ἄνθρωπος ἕως πρωί̈. εἶδεν δὲ ὅτι οὐ δύναται πρὸς αὐτόν, καὶ ἥψατο τοῦ πλάτους τοῦ μηροῦ αὐτοῦ, καὶ ἐνάρκησεν τὸ πλάτος τοῦ μηροῦ Ἰακὼβ ἐν τῷ παλαίειν αὐτὸν μετ’ αὐτοῦ· καὶ εἶπεν αὐτῷ, ἀπόστειλόν με· ἀνέβη γὰρ ὁ ὄρθρος, ὁ δὲ εἶπεν, οὐ μή σε ἀποστείλω, ἐὰν μή με εὐλογήσῃς. εἶπεν δὲ αὐτῷ, τί τὸ ὄνομά σου; ὁ δὲ εἶπεν, Ἰακώβ. εἶπεν δὲ αὐτῷ, οὐκέτι Ἰακὼβ κληθήσεται τὸ ὄνομά σου, ἀλλ’ Ἰσραὴλ ἔσται τὸ ὄνομά σου· ὅτι ἐνίσχυσας μετὰ θεοῦ, καὶ μετὰ ἀνθρώπων δυνατὸς ἔσῃ. ἠρώτησεν δὲ Ἰακὼβ καὶ εἶπεν, ἀνάγγειλόν μοι τὸ ὄνομά σου. καὶ εἶπεν, ἵνα τί τοῦτο ἐρωτᾷς τὸ ὄνομά μου; καὶ εὐλόγησεν αὐτὸν ἐκεῖ καὶ ἐκάλεσεν τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκείνου Ἰακὼβ εἶδος θεοῦ· εἶδον γὰρ θεὸν πρόςωπον πρὸς πρόσωπον, καὶ ἐσώθη ἡ ψυχή μου.
οὐ καὶ ταῖς ὁμοίαις ἐπ' ἀμφοτέροις χρώμεθα θεολο- Α γίαις· εὐσεβῶς δὲ τῇ τάξει χρώμενοι, τὸν μὲν ἀνω τάτω Πατέρα καὶ Θεὸν καὶ Κύριον, καὶ τοῦ δευτέρου Κύριον καὶ Θεὸν εἶναι πεπαιδεύμεθα· τὸν δὲ τοῦ Θεοῦ Λόγου, τὸν δεύτερον Κύριον, τῶν μὲν ὑπ' αὐτὸν δεσπότην, οὐκ ἔτι δὲ ὁμοίως καὶ τοῦ μείζονος. Οὐ γὰρ τοῦ Πατρὸς Κύριος, οὐδὲ τοῦ Πατρὸς Θεὸς, ὁ Θεός Λόγος, ἀλλ' ἐκείνου μὲν εἰκὼν, καὶ Λόγος, καὶ σοφία, καὶ δύναμις, τῶν δὲ μετ' αὐτὸν δεσπότης Κύ ρως, καὶ Θεός· ὁ δέ γε Πατὴρ καὶ τοῦ Υἱοῦ Πατὴρ, καὶ Κύριος καὶ Θεός. Οθεν εἰκότως ἀνατρέχουσιν εἰς μίαν ἀρχὴν· καὶ εἰς ἕνα Θεὸν συνίσταται ἡμῖν τὰ τῆς εὐσεβοῦς θεολογίας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Θ'. - ᾿Απὸ τῆς αὐτῆς. Ὡς ὁ αὐτὸς θεράπων τόν Θεόν Λόγον δηλοῖ δεύτερον Θεὸν καὶ Κύριον προωνομασμένον, ἐν ἀνθρώπου τε μορφῇ καὶ σχήματι ώφθαί τε καὶ χρηματίσαι τοῖς παλαιοῖς ἱστορεί. Ωφθη δὲ Κύριος τῷ ᾽Αβραὰμ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Τῷ σπέρματί σου δώσω τὴν γῆν ταύτην. » Καὶ πά λιν· « Εγένετο 'Αβραὰμ ἐτῶν ἐννενήκοντα εννέα, καὶ ὤφθη Κύριος τῷ ᾽Αβραὰμ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Ἐγώ εἰμι ὁ Θεός. Εὐαρέστει ἐνώπιόν μου, καὶ γίνου ἄμεμπτος, καὶ θήσομαι τὴν διαθήκην μου ἀνὰ μέσον ἐμοῦ καὶ ἀνὰ μέσον σου, καὶ πληθυνῶ σε σφόδρα. » Καὶ αὖθις· :Ωφθη δὲ ὁ Θεὸς αὐτῷ πρὸς τῇ δρυΐ τῇ Μαμβρῇ, καθημένου αὐτοῦ ἐπὶ τῆς θύρας τῆς σκηνῆς αὐτοῦ μεσημβρίας. ᾿Αναβλέψας δὲ τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ, εἶδε· καὶ ἰδοὺ τρεῖς ἄνδρες εἱστήκεισαν ἐπάνω αὐτοῦ. Καὶ ἰδὼν προσ έδραμεν εἰς συνάντησιν αὐτοῖς ἀπὸ τῆς θύρας τῆς σκηνῆς, καὶ προσεκύνησε. » Καὶ ἑξῆς μετὰ τὴν ὀπτασίαν ἐπιφέρει·. Ὁ δὲ Κύριος εἶπεν· Οὐ μὴ κρύψω ἐγὼ ἀπὸ Ἀβραὰμ τοῦ παιδός μου & ἐγὼ ποιώ. ᾿Αβραὰμ δὲ γινόμενος ἔσται εἰς ἔθνος μέγα καὶ πολύ, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν αὐτῷ πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς. » Καὶ τούτοις αὖθις ἐπιλέγει ὡς περὶ ἑτέ ρου· ο δειν γάρ, ὅτι συντάξει τοῖς υἱοῖς αὐτοῦ καὶ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ μεθ' αὐτὸν, καὶ φυλάξουσι τὰς ὁδοὺς Κυρίου, ποιεῖν δικαιοσύνην καὶ κρίσιν, ὅπως ἐπαγά- γῇ Κύριος ἐπὶ ᾿Αβραὰμ & ἐλάλησε πρὸς αὐτόν. ο Ταῦτα αὐτὸς ἀναγέγραπται λέγων ὁ χρηματίζων τῷ Αβραὰμ Κύριος, ἕτερον Κύριον ὁμολογῶν, δηλαδή τὸν αὐτοῦ Πατέρα, καὶ ποιητὴν τοῦ παντός. "Ο γε μὴν ᾿Αβραάμ, οἷα προφήτης κατάληψιν ἔχων ἀκριβῆ τοῦ χρηματίζοντος, ἑξῆς τοῖς προεκτεθεῖσι ποτνιᾶται λέγων· « Καὶ μὴ συναπολέσῃς δίκαιον μετ᾿ ἀσεβοῦς, καὶ ἔσται ὁ δίκαιος ὡς ἀσεβής. Ἐὰν ὦσι πεντήκοντα δίκαιοι ἐν τῇ πόλει, ἀπολεῖς αὐτούς; οὐκ ἀνήσεις πάνω τα τὸν τόπον ἕνεκεν τῶν πεντήκοντα δικαίων ; Μη- δαμῶς σὺ ποιήσεις τὸ ῥῆμα τοῦτο, τοῦ ἀποκτεῖναι δί- καιον μετὰ ἀσεβοῦς, καὶ ἔσται ὁ δίκαιος ὡς ὁ ἀσεβής· μηδαμῶς· ὁ κρίνων πᾶσαν τὴν γῆν, οὐ ποιήσεις κρί- σιν; ο Αγγέλοις δὴ φάσκειν ταῦτα, ή τινι τῶν τοῦ Θεοῦ λειτουργῶν, οὐχ ἡγοῦμαι λέγεσθαι ἁρμόζειν· DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ. LIB. V. ubique utimur theologia, sed pia quadam, ac reli- giosa distinctione utentes, illum quidem et Deum et Dominum, hujus etiam Patrem esse edocti su- mus ; hunc vero ipsum, quem et Verbi et Domini appellatione significare consuevimus, eorum quidem qui post ipsum, et sub ipso sunt, esse Dominum, ejus autem qui unum cum ipso est, neutiquam similiter : neque enim Patris Dominus, neque Patris Deus, is qui est Deus Verbum, sed illius quidem imago, et Verbum, et Sapientia, et virtus, eorum vero quæ post ipsum collocantur Dominum ha- bens, et Dominus et Deus: ille vero cum et Do- minus, et Deus sit, etiam pater est hujus, sicut bic illius est Filius. Quare cum hi duo unum sint, merito ea quæ ad religiosam theologiam pertinent in unum principium nobis recidunt, et in uno Deo consistunt. B - • CAPUT IX. Ab eadem. Quod idem Deum Verbum, significat Deum ac Dominum prius nominatum et quod in hominis forma, et figura, et visum esse, et anti- quis responsa dedisse conscribit. • Apparuit autem Dominus Abrahæ, et dixit ei : Semini tuo dabo terram hanc, > Et rursus : « Erat Abraham annorum nonaginta novem, et apparuit Dominus Abrahæ, et dixit ei : Ego sum Deus: bene placitus sis coram me, et esto inculpabilis, et ponam testamentum meum inter te et me, et multiplicabo te valde ". » Et rursus : e Apparuit autem Deus ei apud quercum Mambre, dum sederet in ostio tabernaculi sui, ipso meridie: cum vero • C oculis suis respexisset, vidit, et ecce tres viri ste- D terant supra eum: et cum vidisset accurrit ob- viam illis, ab ostio tabernaculi, et adoravit ", » Ac deinceps post visionem adjungit : c Dominus autem dixit, non celabo ego Abraham puerumn meum quæ facio. Abraham vero cum sit, erit in gentem ma- gnam et multam : et benedicentur in eo omnes gentes terra 4. » Atque his rursus adjungit tan- quam de altero: «Novi enim quod constituet filiis suis, et domui suæ, et custodient vias Domini, fa- cere justitiam et judicium, ut inducat Dominus su- per Abraham quæ locutus est ad illum ". » Hic plane scriptum est, eum Dominum qui Abrahæ respondebat, Hæc dicere, ubi videlicet Do- minum conftetur Patrem suum, et Conditorem universi : ipse tamen Abraham, veluti propheta, exploratam et certam ejus qui respondebat cogita- tionem habens, deinceps cum veneratione eos, qui ante expositi sunt, orat, dicens : • Ne perdas ju- stum simul cum impio, et erit justus quasi im- pius. Si sint quinquaginta justi in civitate, perdes eos? nonne dimittes omnem locum, propter quin- quaginta justos? Nequaquam tu facies verbum hoc, ut interficias justum cum impio, et erit justus quasi impius; nequaquam : qui judicas universam terram, non facies judicium * ?, Porro hæc ad angelos, aut ad quempiam ex Dei ininistris dicta “Gen. x11, 7. “Gen. xvii, 1,2. " Gen. xviii, 1,2. ibid. 17, 18. ibid. 19. ibid. 24,
PG 22:387ἀνέτειλεν δὲ αὐτῷ ὁ ἥλιος, ἡνίκα παρῆλθεν τὸ εἶδος τοῦ θεοῦ.» Τῷ μὲν Μωσεῖ εἴρητο «οὐδεὶς ὄψεται τὸ πρόσωπόν μου καὶ ζήσεται», ἐν τούτοις δὲ ὁ Ἰακὼβ εἶδεν θεὸν οὐχ ἁπλῶς ἀλλὰ «πρόςωπον πρὸς πρόσωπον», καὶ σωθείς γε οὐ τὸ σῶμα ἀλλὰ τὴν ψυχὴν τῆς ἐπὶ τὸν Ἰσραὴλ προσωνυμίας ἠξιώθη, φερωνύμου ψυχῶν προςηγορίας, εἴ γε ἑρμηνευθὲν «ὁρῶντα θεὸν» τὸ Ἰσραὴλ ὄνομα σημαίνει. οὐκ ἄρα τὸν ἐπὶ πάντων θεὸν ἑώρα· ἀόρατος γὰρ οὗτος καὶ ἄτρεπτος, καὶ οὐδαμῶς ἂν εἰς ἄνθρωπον μεταβάλοι ὁ πάσης ἀνωτάτω οὐσίας· ἕτερον ἄρα, οὗ καὶ πολυπραγμονοῦντι καιρός πω οὐκ ἦν ἐκφάναι τῷ Ἰακὼβ τὴν προσηγορίαν. εἰ δὲ ἀγγέλων τινὰ ἢ τῶν κατ’ οὐρανὸν θείων πνευμάτων, τὸν τοῖς ἁγίοις τοὺς χρησμοὺς διακονούμενον, ὑπολάβοι τις εἶναι, σαφῶς διέψευσται· τοῦτο μὲν ἀπὸ τοῦ κυριολεκτεῖσθαι καὶ θεολογεῖσθαι τὸν δηλούμενον, καὶ γὰρ καὶ θεὸν αὐτὸν ἡ θεία γραφὴ διαρρήδην ἀναγορεύει καὶ κύριον ἀποκαλεῖ, τῇ διὰ τῶν τεσσάρων παρ’ Ἑβραίοις στοιχείων ἐπισημειώσει τιμῶσα, ἣν ἐπὶ μόνης τῆς ἀνεκφωνήτου καὶ ἀρρήτου προσηγορίας τῆς τοῦ θεοῦ συντιθέναι παῖδες Ἑβραίων εἰώθασιν·
αὐτὸν στήλην, καὶ ἐπέχεεν ἔλαιον ἐπὶ τὸ ἄκρον αὐ- Α βουλῆς ἄγγελος, ἄρχων εἰρήνης, Θεὸς ἰσχυρὸς, ἐξου τῆς, καὶ ἐκάλεσε Ἰακώβ τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκεί νου, οἶκος Θεοῦ. » Τοῦτον τὸν ἐνταῦθα διὰ τοσούτων χρηματίζοντα Κύριον καὶ Θεὸν, ἄγγελον τοῦ Θεοῦ προϊὼν ἑξῆς εὑρήσεις, ἐν οἷς φησι πρὸς τὰς γυναῖ- καὶ αὐτὸς Ἰακώβ· ι Καὶ εἶπέ μοι ὁ ἄγγελος τοῦ Θεοῦ καθ᾽ ὕπνον· Ἰακώβ. Ἐγὼ δὲ εἶπα· Τί ἐστι ; » Καὶ ἑξῆς· « Εώρακα, ο φησί, ο πάντα ὅσα Λάβαν σοὶ ποιεῖ. Ἐγὼ ὁ Θεὸς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τόπῳ, οὗ ἤλειψάς μοι ἐκεῖ στήλην, καὶ ηύξω μοι εὐχήν. Αρ' οὖν ὁ ἀνωτέρω φήσας, • Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς Ἀβραὰμ τοῦ πατρός σου, καὶ ὁ Θεὸς Ἰσαάκ,ν ᾧ καὶ στήλην ἀνέστη- σεν ὁ θεοφιλής, Θεὸς μὲν ἦν καὶ Κύριος (αὐτῷ γὰρ λέγοντι πιστευτέον), οὐ μὴν ὁ ἐπὶ πάντων, ἀλλ' ὁ ἐκείνου δεύτερος, τὰ τοῦ Πατρὸς εἰς ἀνθρώπους δια- κινούμενος καὶ διαγγέλλων. Διὸ καὶ ἄγγελον αὐτὸν ὁ Β Ἰακὼβ ἐπὶ τοῦ παρόντος καλεῖ· . Εἶπέ μοι ὁ ἄγγελος τοῦ Θεοῦ φάσκων καθ᾽ ὕπνον· Ἐγώ εἰμι ὁ Θεὸς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τῷ τόπῳ. » Οὐκοῦν ὁ αὐτὸς ἄγγελος Κυρίου καὶ Θεὸς καὶ Κύριος, σαφῶς διὰ τούτων ἀν ηγόρευται. Καὶ ἐν Ἡσαΐμ δὲ τῷ προφήτῃ, μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, ὁμοῦ δὲ καὶ Θεὸς καὶ ἄρχων καὶ ἐξουσιαστής προσαγορεύεται, ἐν οἷς τὴν εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ γένεσιν θεσπίζει, λέγων· « Οτι παιδίον ἐγεν- νήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης σιαστής, πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος. » ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΑ'. Ὡς καὶ Ἰακὼβ τὸν προδηλωθέντα καὶ Θεὸν καὶ Κύριον, καὶ δὴ καὶ ἄγγελον, ὁμοίως τῷ Ἀβραὰμ ( ἐν ἀνθρώπου σχήματι θεωρεῖ διὰ τῆς οὕτως ἐχούσης ιστορίας. • Αναστὰς δὲ τὴν νύκτα ἐκείνην, ἔλαβε τὰς δύο γυναῖκας, καὶ τὰς δύο παιδίσκας, καὶ τὰ ἕνδεκα παι δία αὐτοῦ, καὶ διέβη τὴν διάβασιν τὴν Ἰακώβ· καὶ ἔλαβεν αὐτοὺς, καὶ διεβίβασε πάντα τὰ ἑαυτοῦ. Υπελείφθη δὲ Ἰακὼβ μόνος, καὶ ἐπάλαιε μετ' αὐτοῦ ἄνθρωπος ἕως πρωΐ. Εἶδε δὲ, ὅτι οὐ δύναται πρὸς αὐτὸν, καὶ ἥψατο τοῦ πλάτους τοῦ μηροῦ αὐτοῦ, καὶ ἐνάρκησε τὸ πλάτος τοῦ μηροῦ Ἰακώβ, ἐν τῷ παλαίειν αὐτὸν μετ' αὐτοῦ. Καὶ εἶπεν αὐτῷ· Αποστειλόν με· ἀνέβη γὰρ ὁ ὄρθρος. Ὁ δὲ εἶπεν· Οὐ μή σε ἀποστείλω, ἐὰν μή με εὐλογήσῃς. Εἶπε δ' αὐτῷ· Τί τὸ ὄνομά σου; Ὁ δὲ εἶπεν· Ἰακώβ. Εἶπε δ' αὐτῷ· Οὐκέτι Ἰακὼβ κληθήσεται τὸ ὄνομά σου, ἀλλ᾽ Ἰσραὴλ ἔσται τὸ ὄνομά σου· ὅτι ἐνίσχυσας μετὰ Θεοῦ, καὶ μετ᾿ ἀνθρώπων δυνατὸς ἔσῃ. Ερώτησε δὲ Ἰακώβ, καὶ εἶπεν· Ανάγγειλόν μοι τὸ ὄνομά σου. Καὶ εἶπεν· Ινα τί τοῦτο ἐρωτᾷς, τὸ ὄνομά μου; Καὶ εὐλόγησεν αὐτὸν ἐκεῖ, καὶ ἐκάλεσε τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκείνου Ἰακώβ, Εἶδος Θεοῦ. Εἶδον γὰρ Θεὸν πρόσωπον πρὸς πρόσωπον, καὶ ἐσώθη ἡ ψυχή μου. Ανέτειλε δὲ αὐτῷ ὁ ἥλιος, ἡνίκα παρῆλθε τὸ εἶδος τοῦ Θεοῦ. » Τῷ μὲν Μωσεί εἴρητο· « Οὐδεὶς δίψεται τὸ πρόσωπόν μου καὶ ζήσεται· ἡ ἐν τούτοις δὲ ὁ Ἰα- κωδ εἶδε Θεὸν οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον· καὶ σωθείς γε οὐ τὸ σῶμα, ἀλλὰ τὴν ψυ- DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. angelum quoque Dei deinceps progressus inve- nies: ubi ad mulieres ait ipse Jacob: Et dixit mihi angelus Dei in somnis, Jacob. Ego autem dixi : Quid est " ? . Et deinceps : « Vidi, » inquit, omnia quæcunque Laban tibi facit. Ego Deus, qui apparui tibi in loco, ubi unxisti mihi titulum, et vovisti mihi votum ". > Ergo qui supra dixerat, « Ego Dominus Deus Abraham patris tui, et Deus Isaac, cui et titulum erexit Dei amicus, Deus quidem erat et Dominus (ipsi enim dicenti credendum), non tamen is qui Pater est, et a nullo est, sed qui ea, quæ ad Patrem pertinent, homini- bus subministrat et nuntiat. Quocirca etiam an- gelum ipsum in præsenti vocat Jacob ubi ait, ‹ Dixit mihi angelus Dei in somnis verba hæc : Ego sum Deus, qui apparui tibi in loco. » Ergo idem et angelus Domini, et Deus, et Dominus, plane in bis appellatus est. Et apud Isaiam prophetam magni consilii angelus, interimque et Deus, et princeps, et potestatem habens nominatur, ubi ortus illius inter homines canitur, a dicente, quod • pueru- lus natus est nobis, et filius datus est nobis, cujus principatus super humerum ejus, et vocatur nomen ejus magni consilii angelus, princeps pacis, Deus fortis, potentiam habens, pater futuri seculi *, D "Gen. xxxi, 11. * ibid. 12, 13. * Isa. ix, 6. CAPUT XI. Quod etiam Jacob eum, de quo proxime dictum est, et Deum et Dominum, præterea angelum similiter, ut Abraham in hominis forma contemplatur, in ea historia quæ sic se habet. • • Surgens autem nocte illa, accepit duas uxores, ac duas famulas, et undecim puerulos suos, et transivit vadum Jacob, et accepit eos, et traduxit omnia sua. Et relictus est ipse Jacob solus, et luctabatur cum eo homo usque mane. Vidit au- tem quod non posset adversus'illum, et attigit latitu- dinem femoris ejus, et torpuit latitudo femoris Jacob, dum luctaretur hic cum illo. Et dixit ei: Dimitte me, ascendit enim aurora. Hic vero dixit : Non dimittam, nisi mihi benedixeris. Dixit autem ei Quod est nomen tuum? At hic dixit ei : Jacob. Et dixit ei: Non amplius Jacob vocabitur nomen tuum, sed Israel erit nomen tuum : quoniam inva- luisti cum Deo, etiam cum hominibus potens eris. Interrogavit vero Jacob et ait : Indica mihi nomen tuum. Et ait : Quid ita quæris nomen meum ? Et benedixit ei in illo loco, et vocavit Jacob nomen loci illius, Speciem Dei. Aspexi enim Deum facie ad faciem et servata est anima mea. Ortus est autem illi sol, cum transisset species Dei ". › Et Mosi quidem dictum est: Nullus videbit faciem meam et vivet " : » hic autem Jacob vidit Deum non sim pliciter, sed facie ad faciem : et cum servatus es- set, non corpore, sed animo, ad appellationis Israel dignitatem assumptus est, quæ sane appellatio ani 22-31. ** Exod. xxxi³, 20. ss Gen. XXXI,
τοῦτο δὲ καὶ ἀπὸ τοῦ ἀγγέλους σαφῶς διορίζειν, ὅτε δὴ βούλοιτο ἀγγέλους καλεῖν ὁ λόγος, ὥσπερ, ἐπεὶ τοὺς ἐν Σοδόμοις ἀσεβεῖς ὄντας ὁ μὲν τῷ Ἀβραὰμ χρηματίζων θεὸς καὶ κύριος τῆς αὐτοῦ παρουσίας οὐδαμῶς ἀξιοῖ, εἰσαῦθις ἡ θεία γραφὴ λέγει· «ὁ μὲν κύριος ἀπῆλθεν, ὡς ἐπαύσατο λαλῶν τῷ Ἀβραάμ, οἱ δὲ δύο ἄγγελοι ἀπῆλθον εἰς Σόδομα ἑσπέρας», καὶ τῷ Ἰακὼβ δὲ «συνήντησαν ἄγγελοι θεοῦ»· καὶ ἰδὼν εἶπεν «παρεμβολὴ θεοῦ αὕτη· καὶ ἐκάλεσεν τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκείνου παρεμβολαί». οὕτως δὴ ὁ θεοφιλὴς εὖ διέκρινεν τὰς ὀπτασίας, ὥστε νῦν μὲν τὸ ὄνομα τοῦ τόπου παρεμβολὰς καλεῖν, ἀπὸ τῆς τῶν ἀγγελικῶν παρεμβολῶν θέας, ὅτε δὲ τῷ θεῷ προσομιλεῖ, καλεῖ τὸ ὄνομα τοῦ τόπου «εἶδος θεοῦ», ἐπιλέγων· «εἶδον γὰρ θεὸν πρόσωπον πρὸς πρόςωπον». ἀλλὰ καὶ τῷ Μωσεῖ ὅτ’ ἄγγελος ἐπιφαίνεται, τοῦτ’ αὐτὸ καὶ ἡ θεία γραφὴ σημαίνει λέγουσα· «ὤφθη δὲ ἄγγελος κυρίου αὐτῷ ἐν φλογὶ πυρὸς βάτου». ὅτε δὲ τὸν αὐθέντην αὐτὸν δὴ τὸν χρηματίζοντα δηλοῖ, θεὸν καὶ κύριον ἀλλ’ οὐκέτι ἄγγελον ὀνομάζει. ὁμοίως καὶ ἐπὶ τῆς ἐρυθρᾶς θαλάσσης διορίζει σαφῶς τὸν ἄγγελον καὶ τὸν κύριον δι’ ὧν φησιν·
αὐτὸν στήλην, καὶ ἐπέχεεν ἔλαιον ἐπὶ τὸ ἄκρον αὐ- Α βουλῆς ἄγγελος, ἄρχων εἰρήνης, Θεὸς ἰσχυρὸς, ἐξου τῆς, καὶ ἐκάλεσε Ἰακώβ τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκεί νου, οἶκος Θεοῦ. » Τοῦτον τὸν ἐνταῦθα διὰ τοσούτων χρηματίζοντα Κύριον καὶ Θεὸν, ἄγγελον τοῦ Θεοῦ προϊὼν ἑξῆς εὑρήσεις, ἐν οἷς φησι πρὸς τὰς γυναῖ- καὶ αὐτὸς Ἰακώβ· ι Καὶ εἶπέ μοι ὁ ἄγγελος τοῦ Θεοῦ καθ᾽ ὕπνον· Ἰακώβ. Ἐγὼ δὲ εἶπα· Τί ἐστι ; » Καὶ ἑξῆς· « Εώρακα, ο φησί, ο πάντα ὅσα Λάβαν σοὶ ποιεῖ. Ἐγὼ ὁ Θεὸς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τόπῳ, οὗ ἤλειψάς μοι ἐκεῖ στήλην, καὶ ηύξω μοι εὐχήν. Αρ' οὖν ὁ ἀνωτέρω φήσας, • Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς Ἀβραὰμ τοῦ πατρός σου, καὶ ὁ Θεὸς Ἰσαάκ,ν ᾧ καὶ στήλην ἀνέστη- σεν ὁ θεοφιλής, Θεὸς μὲν ἦν καὶ Κύριος (αὐτῷ γὰρ λέγοντι πιστευτέον), οὐ μὴν ὁ ἐπὶ πάντων, ἀλλ' ὁ ἐκείνου δεύτερος, τὰ τοῦ Πατρὸς εἰς ἀνθρώπους δια- κινούμενος καὶ διαγγέλλων. Διὸ καὶ ἄγγελον αὐτὸν ὁ Β Ἰακὼβ ἐπὶ τοῦ παρόντος καλεῖ· . Εἶπέ μοι ὁ ἄγγελος τοῦ Θεοῦ φάσκων καθ᾽ ὕπνον· Ἐγώ εἰμι ὁ Θεὸς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τῷ τόπῳ. » Οὐκοῦν ὁ αὐτὸς ἄγγελος Κυρίου καὶ Θεὸς καὶ Κύριος, σαφῶς διὰ τούτων ἀν ηγόρευται. Καὶ ἐν Ἡσαΐμ δὲ τῷ προφήτῃ, μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, ὁμοῦ δὲ καὶ Θεὸς καὶ ἄρχων καὶ ἐξουσιαστής προσαγορεύεται, ἐν οἷς τὴν εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ γένεσιν θεσπίζει, λέγων· « Οτι παιδίον ἐγεν- νήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης σιαστής, πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος. » ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΑ'. Ὡς καὶ Ἰακὼβ τὸν προδηλωθέντα καὶ Θεὸν καὶ Κύριον, καὶ δὴ καὶ ἄγγελον, ὁμοίως τῷ Ἀβραὰμ ( ἐν ἀνθρώπου σχήματι θεωρεῖ διὰ τῆς οὕτως ἐχούσης ιστορίας. • Αναστὰς δὲ τὴν νύκτα ἐκείνην, ἔλαβε τὰς δύο γυναῖκας, καὶ τὰς δύο παιδίσκας, καὶ τὰ ἕνδεκα παι δία αὐτοῦ, καὶ διέβη τὴν διάβασιν τὴν Ἰακώβ· καὶ ἔλαβεν αὐτοὺς, καὶ διεβίβασε πάντα τὰ ἑαυτοῦ. Υπελείφθη δὲ Ἰακὼβ μόνος, καὶ ἐπάλαιε μετ' αὐτοῦ ἄνθρωπος ἕως πρωΐ. Εἶδε δὲ, ὅτι οὐ δύναται πρὸς αὐτὸν, καὶ ἥψατο τοῦ πλάτους τοῦ μηροῦ αὐτοῦ, καὶ ἐνάρκησε τὸ πλάτος τοῦ μηροῦ Ἰακώβ, ἐν τῷ παλαίειν αὐτὸν μετ' αὐτοῦ. Καὶ εἶπεν αὐτῷ· Αποστειλόν με· ἀνέβη γὰρ ὁ ὄρθρος. Ὁ δὲ εἶπεν· Οὐ μή σε ἀποστείλω, ἐὰν μή με εὐλογήσῃς. Εἶπε δ' αὐτῷ· Τί τὸ ὄνομά σου; Ὁ δὲ εἶπεν· Ἰακώβ. Εἶπε δ' αὐτῷ· Οὐκέτι Ἰακὼβ κληθήσεται τὸ ὄνομά σου, ἀλλ᾽ Ἰσραὴλ ἔσται τὸ ὄνομά σου· ὅτι ἐνίσχυσας μετὰ Θεοῦ, καὶ μετ᾿ ἀνθρώπων δυνατὸς ἔσῃ. Ερώτησε δὲ Ἰακώβ, καὶ εἶπεν· Ανάγγειλόν μοι τὸ ὄνομά σου. Καὶ εἶπεν· Ινα τί τοῦτο ἐρωτᾷς, τὸ ὄνομά μου; Καὶ εὐλόγησεν αὐτὸν ἐκεῖ, καὶ ἐκάλεσε τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκείνου Ἰακώβ, Εἶδος Θεοῦ. Εἶδον γὰρ Θεὸν πρόσωπον πρὸς πρόσωπον, καὶ ἐσώθη ἡ ψυχή μου. Ανέτειλε δὲ αὐτῷ ὁ ἥλιος, ἡνίκα παρῆλθε τὸ εἶδος τοῦ Θεοῦ. » Τῷ μὲν Μωσεί εἴρητο· « Οὐδεὶς δίψεται τὸ πρόσωπόν μου καὶ ζήσεται· ἡ ἐν τούτοις δὲ ὁ Ἰα- κωδ εἶδε Θεὸν οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον· καὶ σωθείς γε οὐ τὸ σῶμα, ἀλλὰ τὴν ψυ- DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. angelum quoque Dei deinceps progressus inve- nies: ubi ad mulieres ait ipse Jacob: Et dixit mihi angelus Dei in somnis, Jacob. Ego autem dixi : Quid est " ? . Et deinceps : « Vidi, » inquit, omnia quæcunque Laban tibi facit. Ego Deus, qui apparui tibi in loco, ubi unxisti mihi titulum, et vovisti mihi votum ". > Ergo qui supra dixerat, « Ego Dominus Deus Abraham patris tui, et Deus Isaac, cui et titulum erexit Dei amicus, Deus quidem erat et Dominus (ipsi enim dicenti credendum), non tamen is qui Pater est, et a nullo est, sed qui ea, quæ ad Patrem pertinent, homini- bus subministrat et nuntiat. Quocirca etiam an- gelum ipsum in præsenti vocat Jacob ubi ait, ‹ Dixit mihi angelus Dei in somnis verba hæc : Ego sum Deus, qui apparui tibi in loco. » Ergo idem et angelus Domini, et Deus, et Dominus, plane in bis appellatus est. Et apud Isaiam prophetam magni consilii angelus, interimque et Deus, et princeps, et potestatem habens nominatur, ubi ortus illius inter homines canitur, a dicente, quod • pueru- lus natus est nobis, et filius datus est nobis, cujus principatus super humerum ejus, et vocatur nomen ejus magni consilii angelus, princeps pacis, Deus fortis, potentiam habens, pater futuri seculi *, D "Gen. xxxi, 11. * ibid. 12, 13. * Isa. ix, 6. CAPUT XI. Quod etiam Jacob eum, de quo proxime dictum est, et Deum et Dominum, præterea angelum similiter, ut Abraham in hominis forma contemplatur, in ea historia quæ sic se habet. • • Surgens autem nocte illa, accepit duas uxores, ac duas famulas, et undecim puerulos suos, et transivit vadum Jacob, et accepit eos, et traduxit omnia sua. Et relictus est ipse Jacob solus, et luctabatur cum eo homo usque mane. Vidit au- tem quod non posset adversus'illum, et attigit latitu- dinem femoris ejus, et torpuit latitudo femoris Jacob, dum luctaretur hic cum illo. Et dixit ei: Dimitte me, ascendit enim aurora. Hic vero dixit : Non dimittam, nisi mihi benedixeris. Dixit autem ei Quod est nomen tuum? At hic dixit ei : Jacob. Et dixit ei: Non amplius Jacob vocabitur nomen tuum, sed Israel erit nomen tuum : quoniam inva- luisti cum Deo, etiam cum hominibus potens eris. Interrogavit vero Jacob et ait : Indica mihi nomen tuum. Et ait : Quid ita quæris nomen meum ? Et benedixit ei in illo loco, et vocavit Jacob nomen loci illius, Speciem Dei. Aspexi enim Deum facie ad faciem et servata est anima mea. Ortus est autem illi sol, cum transisset species Dei ". › Et Mosi quidem dictum est: Nullus videbit faciem meam et vivet " : » hic autem Jacob vidit Deum non sim pliciter, sed facie ad faciem : et cum servatus es- set, non corpore, sed animo, ad appellationis Israel dignitatem assumptus est, quæ sane appellatio ani 22-31. ** Exod. xxxi³, 20. ss Gen. XXXI,
«ἐξῆρεν δὲ ὁ ἄγγελος τοῦ θεοῦ ὁ προπορευόμενος τῶν υἱῶν Ἰσραήλ, καὶ ἐπορεύθη ἐκ τῶν ὄπισθεν αὐτῶν· ἐξῆρεν δὲ καὶ ὁ στῦλος τῆς νεφέλης ἀπὸ προσώπου αὐτῶν». ὥσπερ δὲ ἐπὶ τῶν προτέρων ἐν ἀνθρώπου σχήματι τοῖς παλαιοῖς ὁ κύριος χρηματίζων εἰσῆκται, οὕτω καὶ ἐνταῦθα διὰ νεφέλης. λέλεκται γοῦν ἑξῆς· «ἐγενήθη δὲ ἐν τῇ φυλακῇ τῇ ἑωθινῇ καὶ ἐπέβλεψεν κύριος εἰς τὴν παρεμβολὴν τῶν Αἰγυπτίων ἐν στύλῳ νεφέλης», δι’ ὅλης δὲ τῆς ἐρήμου ἐν στύλῳ διὰ τῆς νεφέλης ὁ θεὸς τῷ Μωσεῖ χρηματίζων. ἀκριβῶς ἄρα ὅτε μὲν ἀγγέλου φύσιν ὁ λόγος δηλοῦν βούλεται, οὐδὲ θεὸν οὐδὲ κύριον ἀλλ’ ἀνεπικαλύπτως ἄγγελον ὀνομάζει, ὅτε δὲ κύριον καὶ θεὸν οἶδεν τὸν ἐπιφαινόμενον, ταύταις αὐταῖς σαφῶς κέχρηται ταῖς προσρήσεσιν. κύριον δὲ καὶ θεὸν ὅτι μὴ τὸν αἴτιον δηλοῖ, προφανῶς ἀπέδειξαν τῆς θείας γραφῆς αἱ λέξεις, «ἄγγελον θεοῦ» προ[ς]ειποῦσαι τὸν ἐπὶ τοῦ Ἰακὼβ κύριον καὶ θεὸν προωνομασμένον. λείπεταί τις ἄρα ὢν ἐν τοῖς οὖσι θεὸς καὶ κύριος μετὰ τὸν παμβασιλέα καὶ θεὸν τῶν ὅλων. εἴη δ’ ἂν οὗτος ὁ πρὸ αἰώνων τοῦ θεοῦ λόγος, ὁ κρείττων μὲν ἢ πᾶσα ἀγγελικὴ φύσις, μείων δὲ ἢ κατὰ τὸ[ν] πρῶτον αἴτιον.
αὐτὸν στήλην, καὶ ἐπέχεεν ἔλαιον ἐπὶ τὸ ἄκρον αὐ- Α βουλῆς ἄγγελος, ἄρχων εἰρήνης, Θεὸς ἰσχυρὸς, ἐξου τῆς, καὶ ἐκάλεσε Ἰακώβ τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκεί νου, οἶκος Θεοῦ. » Τοῦτον τὸν ἐνταῦθα διὰ τοσούτων χρηματίζοντα Κύριον καὶ Θεὸν, ἄγγελον τοῦ Θεοῦ προϊὼν ἑξῆς εὑρήσεις, ἐν οἷς φησι πρὸς τὰς γυναῖ- καὶ αὐτὸς Ἰακώβ· ι Καὶ εἶπέ μοι ὁ ἄγγελος τοῦ Θεοῦ καθ᾽ ὕπνον· Ἰακώβ. Ἐγὼ δὲ εἶπα· Τί ἐστι ; » Καὶ ἑξῆς· « Εώρακα, ο φησί, ο πάντα ὅσα Λάβαν σοὶ ποιεῖ. Ἐγὼ ὁ Θεὸς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τόπῳ, οὗ ἤλειψάς μοι ἐκεῖ στήλην, καὶ ηύξω μοι εὐχήν. Αρ' οὖν ὁ ἀνωτέρω φήσας, • Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς Ἀβραὰμ τοῦ πατρός σου, καὶ ὁ Θεὸς Ἰσαάκ,ν ᾧ καὶ στήλην ἀνέστη- σεν ὁ θεοφιλής, Θεὸς μὲν ἦν καὶ Κύριος (αὐτῷ γὰρ λέγοντι πιστευτέον), οὐ μὴν ὁ ἐπὶ πάντων, ἀλλ' ὁ ἐκείνου δεύτερος, τὰ τοῦ Πατρὸς εἰς ἀνθρώπους δια- κινούμενος καὶ διαγγέλλων. Διὸ καὶ ἄγγελον αὐτὸν ὁ Β Ἰακὼβ ἐπὶ τοῦ παρόντος καλεῖ· . Εἶπέ μοι ὁ ἄγγελος τοῦ Θεοῦ φάσκων καθ᾽ ὕπνον· Ἐγώ εἰμι ὁ Θεὸς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τῷ τόπῳ. » Οὐκοῦν ὁ αὐτὸς ἄγγελος Κυρίου καὶ Θεὸς καὶ Κύριος, σαφῶς διὰ τούτων ἀν ηγόρευται. Καὶ ἐν Ἡσαΐμ δὲ τῷ προφήτῃ, μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, ὁμοῦ δὲ καὶ Θεὸς καὶ ἄρχων καὶ ἐξουσιαστής προσαγορεύεται, ἐν οἷς τὴν εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ γένεσιν θεσπίζει, λέγων· « Οτι παιδίον ἐγεν- νήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης σιαστής, πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος. » ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΑ'. Ὡς καὶ Ἰακὼβ τὸν προδηλωθέντα καὶ Θεὸν καὶ Κύριον, καὶ δὴ καὶ ἄγγελον, ὁμοίως τῷ Ἀβραὰμ ( ἐν ἀνθρώπου σχήματι θεωρεῖ διὰ τῆς οὕτως ἐχούσης ιστορίας. • Αναστὰς δὲ τὴν νύκτα ἐκείνην, ἔλαβε τὰς δύο γυναῖκας, καὶ τὰς δύο παιδίσκας, καὶ τὰ ἕνδεκα παι δία αὐτοῦ, καὶ διέβη τὴν διάβασιν τὴν Ἰακώβ· καὶ ἔλαβεν αὐτοὺς, καὶ διεβίβασε πάντα τὰ ἑαυτοῦ. Υπελείφθη δὲ Ἰακὼβ μόνος, καὶ ἐπάλαιε μετ' αὐτοῦ ἄνθρωπος ἕως πρωΐ. Εἶδε δὲ, ὅτι οὐ δύναται πρὸς αὐτὸν, καὶ ἥψατο τοῦ πλάτους τοῦ μηροῦ αὐτοῦ, καὶ ἐνάρκησε τὸ πλάτος τοῦ μηροῦ Ἰακώβ, ἐν τῷ παλαίειν αὐτὸν μετ' αὐτοῦ. Καὶ εἶπεν αὐτῷ· Αποστειλόν με· ἀνέβη γὰρ ὁ ὄρθρος. Ὁ δὲ εἶπεν· Οὐ μή σε ἀποστείλω, ἐὰν μή με εὐλογήσῃς. Εἶπε δ' αὐτῷ· Τί τὸ ὄνομά σου; Ὁ δὲ εἶπεν· Ἰακώβ. Εἶπε δ' αὐτῷ· Οὐκέτι Ἰακὼβ κληθήσεται τὸ ὄνομά σου, ἀλλ᾽ Ἰσραὴλ ἔσται τὸ ὄνομά σου· ὅτι ἐνίσχυσας μετὰ Θεοῦ, καὶ μετ᾿ ἀνθρώπων δυνατὸς ἔσῃ. Ερώτησε δὲ Ἰακώβ, καὶ εἶπεν· Ανάγγειλόν μοι τὸ ὄνομά σου. Καὶ εἶπεν· Ινα τί τοῦτο ἐρωτᾷς, τὸ ὄνομά μου; Καὶ εὐλόγησεν αὐτὸν ἐκεῖ, καὶ ἐκάλεσε τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκείνου Ἰακώβ, Εἶδος Θεοῦ. Εἶδον γὰρ Θεὸν πρόσωπον πρὸς πρόσωπον, καὶ ἐσώθη ἡ ψυχή μου. Ανέτειλε δὲ αὐτῷ ὁ ἥλιος, ἡνίκα παρῆλθε τὸ εἶδος τοῦ Θεοῦ. » Τῷ μὲν Μωσεί εἴρητο· « Οὐδεὶς δίψεται τὸ πρόσωπόν μου καὶ ζήσεται· ἡ ἐν τούτοις δὲ ὁ Ἰα- κωδ εἶδε Θεὸν οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον· καὶ σωθείς γε οὐ τὸ σῶμα, ἀλλὰ τὴν ψυ- DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. angelum quoque Dei deinceps progressus inve- nies: ubi ad mulieres ait ipse Jacob: Et dixit mihi angelus Dei in somnis, Jacob. Ego autem dixi : Quid est " ? . Et deinceps : « Vidi, » inquit, omnia quæcunque Laban tibi facit. Ego Deus, qui apparui tibi in loco, ubi unxisti mihi titulum, et vovisti mihi votum ". > Ergo qui supra dixerat, « Ego Dominus Deus Abraham patris tui, et Deus Isaac, cui et titulum erexit Dei amicus, Deus quidem erat et Dominus (ipsi enim dicenti credendum), non tamen is qui Pater est, et a nullo est, sed qui ea, quæ ad Patrem pertinent, homini- bus subministrat et nuntiat. Quocirca etiam an- gelum ipsum in præsenti vocat Jacob ubi ait, ‹ Dixit mihi angelus Dei in somnis verba hæc : Ego sum Deus, qui apparui tibi in loco. » Ergo idem et angelus Domini, et Deus, et Dominus, plane in bis appellatus est. Et apud Isaiam prophetam magni consilii angelus, interimque et Deus, et princeps, et potestatem habens nominatur, ubi ortus illius inter homines canitur, a dicente, quod • pueru- lus natus est nobis, et filius datus est nobis, cujus principatus super humerum ejus, et vocatur nomen ejus magni consilii angelus, princeps pacis, Deus fortis, potentiam habens, pater futuri seculi *, D "Gen. xxxi, 11. * ibid. 12, 13. * Isa. ix, 6. CAPUT XI. Quod etiam Jacob eum, de quo proxime dictum est, et Deum et Dominum, præterea angelum similiter, ut Abraham in hominis forma contemplatur, in ea historia quæ sic se habet. • • Surgens autem nocte illa, accepit duas uxores, ac duas famulas, et undecim puerulos suos, et transivit vadum Jacob, et accepit eos, et traduxit omnia sua. Et relictus est ipse Jacob solus, et luctabatur cum eo homo usque mane. Vidit au- tem quod non posset adversus'illum, et attigit latitu- dinem femoris ejus, et torpuit latitudo femoris Jacob, dum luctaretur hic cum illo. Et dixit ei: Dimitte me, ascendit enim aurora. Hic vero dixit : Non dimittam, nisi mihi benedixeris. Dixit autem ei Quod est nomen tuum? At hic dixit ei : Jacob. Et dixit ei: Non amplius Jacob vocabitur nomen tuum, sed Israel erit nomen tuum : quoniam inva- luisti cum Deo, etiam cum hominibus potens eris. Interrogavit vero Jacob et ait : Indica mihi nomen tuum. Et ait : Quid ita quæris nomen meum ? Et benedixit ei in illo loco, et vocavit Jacob nomen loci illius, Speciem Dei. Aspexi enim Deum facie ad faciem et servata est anima mea. Ortus est autem illi sol, cum transisset species Dei ". › Et Mosi quidem dictum est: Nullus videbit faciem meam et vivet " : » hic autem Jacob vidit Deum non sim pliciter, sed facie ad faciem : et cum servatus es- set, non corpore, sed animo, ad appellationis Israel dignitatem assumptus est, quæ sane appellatio ani 22-31. ** Exod. xxxi³, 20. ss Gen. XXXI,
[Τῆς αὐτῆς.] «Εἶπεν δὲ ὁ θεὸς Ἰακώβ, ἀναστὰς ἀνάβηθι εἰς τὸν τόπον Βαιθήλ, καὶ οἴκει ἐκεῖ· καὶ ποίησον θυσιαστήριον τῷ θεῷ τῷ ὀφθέντι σοι ἐν τῷ ἀποδιδράσκειν σε ἀπὸ προσώπου Ἡσαῦ τοῦ ἀδελφοῦ σου. εἶπεν δὲ Ἰακὼβ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ καὶ πᾶσι τοῖς μετ’ αὐτοῦ, ἄρατε τοὺς θεοὺς τοὺς ἀλλοτρίους ἐκ μέσου ὑμῶν, καὶ καθαρίσασθε, καὶ ἀλλάξατε τὰς στολὰς ὑμῶν· καὶ ἀναστάντες ἀναβῶμεν εἰς Βαιθήλ, καὶ ποιήσωμεν ἐκεῖ θυσιαστήριον τῷ κυρίῳ τῷ ἐπακούσαντί μου ἐν ἡμέρᾳ θλίψεως, ὃς ἦν μετ’ ἐμοῦ καὶ ἔσωσέν με ἐν τῇ ὁδῷ ᾗ ἐπορεύθην.» Ἐνταῦθα ὁ θεὸς αὐτὸς ὁ τῶν ὅλων, ὁ μόνος ἀγένητος καὶ ἀνωτάτω πάντων, οὐκ ὀφθεὶς ἀλλὰ γὰρ ἀοράτως χρηματίσας τῷ Ἰακὼβ δυνάμει τε ἀρρήτῳ αὐτὸν ἀνακινήσας, περὶ ἑτέρου σαφῶς ποιεῖται τὸν λόγον. εἶπεν γοῦν ὁ θεὸς αὐτῷ· «ποίησον θυσιαστήριον τῷ θεῷ τῷ ὀφθέντι σοι». τίς δ’ ἦν ὁ προγραφεὶς ὦφθαι αὐτῷ, ἀρτίως παρεστήσαμεν, τὸν θεὸν λόγον εἶναι ἀποδείξαντες. Ἀπὸ τῆς Ἐξόδου. «Καὶ Μωσῆς ἦν ποιμαίνων τὰ πρόβατα Ἰωθὼρ τοῦ γαμβροῦ αὐτοῦ», «καὶ ἦλθεν εἰς τὸ ὅρος τοῦ θεοῦ ἐν Χωρήβ. ὤφθη δὲ αὐτῷ ἄγγελος κυρίου ἐν πυρὶ φλογὸς βάτου», καὶ μεθ’ ἕτερα·
αὐτὸν στήλην, καὶ ἐπέχεεν ἔλαιον ἐπὶ τὸ ἄκρον αὐ- Α βουλῆς ἄγγελος, ἄρχων εἰρήνης, Θεὸς ἰσχυρὸς, ἐξου τῆς, καὶ ἐκάλεσε Ἰακώβ τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκεί νου, οἶκος Θεοῦ. » Τοῦτον τὸν ἐνταῦθα διὰ τοσούτων χρηματίζοντα Κύριον καὶ Θεὸν, ἄγγελον τοῦ Θεοῦ προϊὼν ἑξῆς εὑρήσεις, ἐν οἷς φησι πρὸς τὰς γυναῖ- καὶ αὐτὸς Ἰακώβ· ι Καὶ εἶπέ μοι ὁ ἄγγελος τοῦ Θεοῦ καθ᾽ ὕπνον· Ἰακώβ. Ἐγὼ δὲ εἶπα· Τί ἐστι ; » Καὶ ἑξῆς· « Εώρακα, ο φησί, ο πάντα ὅσα Λάβαν σοὶ ποιεῖ. Ἐγὼ ὁ Θεὸς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τόπῳ, οὗ ἤλειψάς μοι ἐκεῖ στήλην, καὶ ηύξω μοι εὐχήν. Αρ' οὖν ὁ ἀνωτέρω φήσας, • Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς Ἀβραὰμ τοῦ πατρός σου, καὶ ὁ Θεὸς Ἰσαάκ,ν ᾧ καὶ στήλην ἀνέστη- σεν ὁ θεοφιλής, Θεὸς μὲν ἦν καὶ Κύριος (αὐτῷ γὰρ λέγοντι πιστευτέον), οὐ μὴν ὁ ἐπὶ πάντων, ἀλλ' ὁ ἐκείνου δεύτερος, τὰ τοῦ Πατρὸς εἰς ἀνθρώπους δια- κινούμενος καὶ διαγγέλλων. Διὸ καὶ ἄγγελον αὐτὸν ὁ Β Ἰακὼβ ἐπὶ τοῦ παρόντος καλεῖ· . Εἶπέ μοι ὁ ἄγγελος τοῦ Θεοῦ φάσκων καθ᾽ ὕπνον· Ἐγώ εἰμι ὁ Θεὸς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τῷ τόπῳ. » Οὐκοῦν ὁ αὐτὸς ἄγγελος Κυρίου καὶ Θεὸς καὶ Κύριος, σαφῶς διὰ τούτων ἀν ηγόρευται. Καὶ ἐν Ἡσαΐμ δὲ τῷ προφήτῃ, μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, ὁμοῦ δὲ καὶ Θεὸς καὶ ἄρχων καὶ ἐξουσιαστής προσαγορεύεται, ἐν οἷς τὴν εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ γένεσιν θεσπίζει, λέγων· « Οτι παιδίον ἐγεν- νήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης σιαστής, πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος. » ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΑ'. Ὡς καὶ Ἰακὼβ τὸν προδηλωθέντα καὶ Θεὸν καὶ Κύριον, καὶ δὴ καὶ ἄγγελον, ὁμοίως τῷ Ἀβραὰμ ( ἐν ἀνθρώπου σχήματι θεωρεῖ διὰ τῆς οὕτως ἐχούσης ιστορίας. • Αναστὰς δὲ τὴν νύκτα ἐκείνην, ἔλαβε τὰς δύο γυναῖκας, καὶ τὰς δύο παιδίσκας, καὶ τὰ ἕνδεκα παι δία αὐτοῦ, καὶ διέβη τὴν διάβασιν τὴν Ἰακώβ· καὶ ἔλαβεν αὐτοὺς, καὶ διεβίβασε πάντα τὰ ἑαυτοῦ. Υπελείφθη δὲ Ἰακὼβ μόνος, καὶ ἐπάλαιε μετ' αὐτοῦ ἄνθρωπος ἕως πρωΐ. Εἶδε δὲ, ὅτι οὐ δύναται πρὸς αὐτὸν, καὶ ἥψατο τοῦ πλάτους τοῦ μηροῦ αὐτοῦ, καὶ ἐνάρκησε τὸ πλάτος τοῦ μηροῦ Ἰακώβ, ἐν τῷ παλαίειν αὐτὸν μετ' αὐτοῦ. Καὶ εἶπεν αὐτῷ· Αποστειλόν με· ἀνέβη γὰρ ὁ ὄρθρος. Ὁ δὲ εἶπεν· Οὐ μή σε ἀποστείλω, ἐὰν μή με εὐλογήσῃς. Εἶπε δ' αὐτῷ· Τί τὸ ὄνομά σου; Ὁ δὲ εἶπεν· Ἰακώβ. Εἶπε δ' αὐτῷ· Οὐκέτι Ἰακὼβ κληθήσεται τὸ ὄνομά σου, ἀλλ᾽ Ἰσραὴλ ἔσται τὸ ὄνομά σου· ὅτι ἐνίσχυσας μετὰ Θεοῦ, καὶ μετ᾿ ἀνθρώπων δυνατὸς ἔσῃ. Ερώτησε δὲ Ἰακώβ, καὶ εἶπεν· Ανάγγειλόν μοι τὸ ὄνομά σου. Καὶ εἶπεν· Ινα τί τοῦτο ἐρωτᾷς, τὸ ὄνομά μου; Καὶ εὐλόγησεν αὐτὸν ἐκεῖ, καὶ ἐκάλεσε τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκείνου Ἰακώβ, Εἶδος Θεοῦ. Εἶδον γὰρ Θεὸν πρόσωπον πρὸς πρόσωπον, καὶ ἐσώθη ἡ ψυχή μου. Ανέτειλε δὲ αὐτῷ ὁ ἥλιος, ἡνίκα παρῆλθε τὸ εἶδος τοῦ Θεοῦ. » Τῷ μὲν Μωσεί εἴρητο· « Οὐδεὶς δίψεται τὸ πρόσωπόν μου καὶ ζήσεται· ἡ ἐν τούτοις δὲ ὁ Ἰα- κωδ εἶδε Θεὸν οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον· καὶ σωθείς γε οὐ τὸ σῶμα, ἀλλὰ τὴν ψυ- DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. angelum quoque Dei deinceps progressus inve- nies: ubi ad mulieres ait ipse Jacob: Et dixit mihi angelus Dei in somnis, Jacob. Ego autem dixi : Quid est " ? . Et deinceps : « Vidi, » inquit, omnia quæcunque Laban tibi facit. Ego Deus, qui apparui tibi in loco, ubi unxisti mihi titulum, et vovisti mihi votum ". > Ergo qui supra dixerat, « Ego Dominus Deus Abraham patris tui, et Deus Isaac, cui et titulum erexit Dei amicus, Deus quidem erat et Dominus (ipsi enim dicenti credendum), non tamen is qui Pater est, et a nullo est, sed qui ea, quæ ad Patrem pertinent, homini- bus subministrat et nuntiat. Quocirca etiam an- gelum ipsum in præsenti vocat Jacob ubi ait, ‹ Dixit mihi angelus Dei in somnis verba hæc : Ego sum Deus, qui apparui tibi in loco. » Ergo idem et angelus Domini, et Deus, et Dominus, plane in bis appellatus est. Et apud Isaiam prophetam magni consilii angelus, interimque et Deus, et princeps, et potestatem habens nominatur, ubi ortus illius inter homines canitur, a dicente, quod • pueru- lus natus est nobis, et filius datus est nobis, cujus principatus super humerum ejus, et vocatur nomen ejus magni consilii angelus, princeps pacis, Deus fortis, potentiam habens, pater futuri seculi *, D "Gen. xxxi, 11. * ibid. 12, 13. * Isa. ix, 6. CAPUT XI. Quod etiam Jacob eum, de quo proxime dictum est, et Deum et Dominum, præterea angelum similiter, ut Abraham in hominis forma contemplatur, in ea historia quæ sic se habet. • • Surgens autem nocte illa, accepit duas uxores, ac duas famulas, et undecim puerulos suos, et transivit vadum Jacob, et accepit eos, et traduxit omnia sua. Et relictus est ipse Jacob solus, et luctabatur cum eo homo usque mane. Vidit au- tem quod non posset adversus'illum, et attigit latitu- dinem femoris ejus, et torpuit latitudo femoris Jacob, dum luctaretur hic cum illo. Et dixit ei: Dimitte me, ascendit enim aurora. Hic vero dixit : Non dimittam, nisi mihi benedixeris. Dixit autem ei Quod est nomen tuum? At hic dixit ei : Jacob. Et dixit ei: Non amplius Jacob vocabitur nomen tuum, sed Israel erit nomen tuum : quoniam inva- luisti cum Deo, etiam cum hominibus potens eris. Interrogavit vero Jacob et ait : Indica mihi nomen tuum. Et ait : Quid ita quæris nomen meum ? Et benedixit ei in illo loco, et vocavit Jacob nomen loci illius, Speciem Dei. Aspexi enim Deum facie ad faciem et servata est anima mea. Ortus est autem illi sol, cum transisset species Dei ". › Et Mosi quidem dictum est: Nullus videbit faciem meam et vivet " : » hic autem Jacob vidit Deum non sim pliciter, sed facie ad faciem : et cum servatus es- set, non corpore, sed animo, ad appellationis Israel dignitatem assumptus est, quæ sane appellatio ani 22-31. ** Exod. xxxi³, 20. ss Gen. XXXI,
«ὡς δὲ εἶδεν, ὅτι προσάγει ἰδεῖν, ἐκάλεσεν αὐτὸν ἐκ μέσου τοῦ βάτου λέγων, Μωυσῆ Μωυσῆ, μὴ ἐγγίσῃς ὧδε· λῦσαι τὸ ὑπόδημα τῶν ποδῶν σου, ὁ γὰρ τόπος ἐν ᾧ σὺ ἕστηκας ἐπ’ αὐτῷ γῆ ἁγία ἐστίν», καὶ μετ’ ὀλίγα· «καὶ εἶπεν κύριος πρὸς αὐτόν, ἐγώ εἰμι ὁ ὤν», καὶ αὖθις· «ἐλάλησεν κύριος πρὸς Μωυσῆν καὶ εἶπεν πρὸς αὐτόν, ἐγὼ κύριος ὤφθην πρὸς Ἀβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ, θεὸς ὢν αὐτῶν, καὶ τὸ ὄνομά μου οὐκ ἐδήλωσα αὐτοῖς· καὶ ἔστησα τὴν διαθήκην μου πρὸς αὐτούς». Ὥσπερ ἐπὶ τῶν ἐν ἀνθρώποις προφητῶν, Ἡσαί̈ου φέρε εἰπεῖν καὶ Ἱερεμίου καὶ τῶν παραπλησίων, ἄνθρωπος μὲν ἦν τὸ ὁρώμενον, θεὸς δὲ ὁ διὰ τοῦ φαινομένου ὡς ἂν δι’ ὀργάνου θεσπίζων, καὶ τοτὲ μὲν Χριστοῦ πρόσωπον, τοτὲ δὲ πνεύματος ἁγίου, τοτὲ δὲ τοῦ ἐπὶ πάντων θεοῦ ἦν διὰ τοῦ προφήτου χρηματίζον, οὕτω δὴ καὶ νῦν εἰσαγομένῳ τῷ Μωσεῖ ὁ ἀνωτάτω καὶ ἐπὶ πάντων θεὸς διὰ τοῦ φανέντος ἀγγέλου τὰ προκείμενα θεσπίζει. ὧν γένοιτ’ ἂν ὁ νοῦς τοιόσδε·
αὐτὸν στήλην, καὶ ἐπέχεεν ἔλαιον ἐπὶ τὸ ἄκρον αὐ- Α βουλῆς ἄγγελος, ἄρχων εἰρήνης, Θεὸς ἰσχυρὸς, ἐξου τῆς, καὶ ἐκάλεσε Ἰακώβ τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκεί νου, οἶκος Θεοῦ. » Τοῦτον τὸν ἐνταῦθα διὰ τοσούτων χρηματίζοντα Κύριον καὶ Θεὸν, ἄγγελον τοῦ Θεοῦ προϊὼν ἑξῆς εὑρήσεις, ἐν οἷς φησι πρὸς τὰς γυναῖ- καὶ αὐτὸς Ἰακώβ· ι Καὶ εἶπέ μοι ὁ ἄγγελος τοῦ Θεοῦ καθ᾽ ὕπνον· Ἰακώβ. Ἐγὼ δὲ εἶπα· Τί ἐστι ; » Καὶ ἑξῆς· « Εώρακα, ο φησί, ο πάντα ὅσα Λάβαν σοὶ ποιεῖ. Ἐγὼ ὁ Θεὸς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τόπῳ, οὗ ἤλειψάς μοι ἐκεῖ στήλην, καὶ ηύξω μοι εὐχήν. Αρ' οὖν ὁ ἀνωτέρω φήσας, • Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς Ἀβραὰμ τοῦ πατρός σου, καὶ ὁ Θεὸς Ἰσαάκ,ν ᾧ καὶ στήλην ἀνέστη- σεν ὁ θεοφιλής, Θεὸς μὲν ἦν καὶ Κύριος (αὐτῷ γὰρ λέγοντι πιστευτέον), οὐ μὴν ὁ ἐπὶ πάντων, ἀλλ' ὁ ἐκείνου δεύτερος, τὰ τοῦ Πατρὸς εἰς ἀνθρώπους δια- κινούμενος καὶ διαγγέλλων. Διὸ καὶ ἄγγελον αὐτὸν ὁ Β Ἰακὼβ ἐπὶ τοῦ παρόντος καλεῖ· . Εἶπέ μοι ὁ ἄγγελος τοῦ Θεοῦ φάσκων καθ᾽ ὕπνον· Ἐγώ εἰμι ὁ Θεὸς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τῷ τόπῳ. » Οὐκοῦν ὁ αὐτὸς ἄγγελος Κυρίου καὶ Θεὸς καὶ Κύριος, σαφῶς διὰ τούτων ἀν ηγόρευται. Καὶ ἐν Ἡσαΐμ δὲ τῷ προφήτῃ, μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, ὁμοῦ δὲ καὶ Θεὸς καὶ ἄρχων καὶ ἐξουσιαστής προσαγορεύεται, ἐν οἷς τὴν εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ γένεσιν θεσπίζει, λέγων· « Οτι παιδίον ἐγεν- νήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης σιαστής, πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος. » ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΑ'. Ὡς καὶ Ἰακὼβ τὸν προδηλωθέντα καὶ Θεὸν καὶ Κύριον, καὶ δὴ καὶ ἄγγελον, ὁμοίως τῷ Ἀβραὰμ ( ἐν ἀνθρώπου σχήματι θεωρεῖ διὰ τῆς οὕτως ἐχούσης ιστορίας. • Αναστὰς δὲ τὴν νύκτα ἐκείνην, ἔλαβε τὰς δύο γυναῖκας, καὶ τὰς δύο παιδίσκας, καὶ τὰ ἕνδεκα παι δία αὐτοῦ, καὶ διέβη τὴν διάβασιν τὴν Ἰακώβ· καὶ ἔλαβεν αὐτοὺς, καὶ διεβίβασε πάντα τὰ ἑαυτοῦ. Υπελείφθη δὲ Ἰακὼβ μόνος, καὶ ἐπάλαιε μετ' αὐτοῦ ἄνθρωπος ἕως πρωΐ. Εἶδε δὲ, ὅτι οὐ δύναται πρὸς αὐτὸν, καὶ ἥψατο τοῦ πλάτους τοῦ μηροῦ αὐτοῦ, καὶ ἐνάρκησε τὸ πλάτος τοῦ μηροῦ Ἰακώβ, ἐν τῷ παλαίειν αὐτὸν μετ' αὐτοῦ. Καὶ εἶπεν αὐτῷ· Αποστειλόν με· ἀνέβη γὰρ ὁ ὄρθρος. Ὁ δὲ εἶπεν· Οὐ μή σε ἀποστείλω, ἐὰν μή με εὐλογήσῃς. Εἶπε δ' αὐτῷ· Τί τὸ ὄνομά σου; Ὁ δὲ εἶπεν· Ἰακώβ. Εἶπε δ' αὐτῷ· Οὐκέτι Ἰακὼβ κληθήσεται τὸ ὄνομά σου, ἀλλ᾽ Ἰσραὴλ ἔσται τὸ ὄνομά σου· ὅτι ἐνίσχυσας μετὰ Θεοῦ, καὶ μετ᾿ ἀνθρώπων δυνατὸς ἔσῃ. Ερώτησε δὲ Ἰακώβ, καὶ εἶπεν· Ανάγγειλόν μοι τὸ ὄνομά σου. Καὶ εἶπεν· Ινα τί τοῦτο ἐρωτᾷς, τὸ ὄνομά μου; Καὶ εὐλόγησεν αὐτὸν ἐκεῖ, καὶ ἐκάλεσε τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκείνου Ἰακώβ, Εἶδος Θεοῦ. Εἶδον γὰρ Θεὸν πρόσωπον πρὸς πρόσωπον, καὶ ἐσώθη ἡ ψυχή μου. Ανέτειλε δὲ αὐτῷ ὁ ἥλιος, ἡνίκα παρῆλθε τὸ εἶδος τοῦ Θεοῦ. » Τῷ μὲν Μωσεί εἴρητο· « Οὐδεὶς δίψεται τὸ πρόσωπόν μου καὶ ζήσεται· ἡ ἐν τούτοις δὲ ὁ Ἰα- κωδ εἶδε Θεὸν οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον· καὶ σωθείς γε οὐ τὸ σῶμα, ἀλλὰ τὴν ψυ- DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. angelum quoque Dei deinceps progressus inve- nies: ubi ad mulieres ait ipse Jacob: Et dixit mihi angelus Dei in somnis, Jacob. Ego autem dixi : Quid est " ? . Et deinceps : « Vidi, » inquit, omnia quæcunque Laban tibi facit. Ego Deus, qui apparui tibi in loco, ubi unxisti mihi titulum, et vovisti mihi votum ". > Ergo qui supra dixerat, « Ego Dominus Deus Abraham patris tui, et Deus Isaac, cui et titulum erexit Dei amicus, Deus quidem erat et Dominus (ipsi enim dicenti credendum), non tamen is qui Pater est, et a nullo est, sed qui ea, quæ ad Patrem pertinent, homini- bus subministrat et nuntiat. Quocirca etiam an- gelum ipsum in præsenti vocat Jacob ubi ait, ‹ Dixit mihi angelus Dei in somnis verba hæc : Ego sum Deus, qui apparui tibi in loco. » Ergo idem et angelus Domini, et Deus, et Dominus, plane in bis appellatus est. Et apud Isaiam prophetam magni consilii angelus, interimque et Deus, et princeps, et potestatem habens nominatur, ubi ortus illius inter homines canitur, a dicente, quod • pueru- lus natus est nobis, et filius datus est nobis, cujus principatus super humerum ejus, et vocatur nomen ejus magni consilii angelus, princeps pacis, Deus fortis, potentiam habens, pater futuri seculi *, D "Gen. xxxi, 11. * ibid. 12, 13. * Isa. ix, 6. CAPUT XI. Quod etiam Jacob eum, de quo proxime dictum est, et Deum et Dominum, præterea angelum similiter, ut Abraham in hominis forma contemplatur, in ea historia quæ sic se habet. • • Surgens autem nocte illa, accepit duas uxores, ac duas famulas, et undecim puerulos suos, et transivit vadum Jacob, et accepit eos, et traduxit omnia sua. Et relictus est ipse Jacob solus, et luctabatur cum eo homo usque mane. Vidit au- tem quod non posset adversus'illum, et attigit latitu- dinem femoris ejus, et torpuit latitudo femoris Jacob, dum luctaretur hic cum illo. Et dixit ei: Dimitte me, ascendit enim aurora. Hic vero dixit : Non dimittam, nisi mihi benedixeris. Dixit autem ei Quod est nomen tuum? At hic dixit ei : Jacob. Et dixit ei: Non amplius Jacob vocabitur nomen tuum, sed Israel erit nomen tuum : quoniam inva- luisti cum Deo, etiam cum hominibus potens eris. Interrogavit vero Jacob et ait : Indica mihi nomen tuum. Et ait : Quid ita quæris nomen meum ? Et benedixit ei in illo loco, et vocavit Jacob nomen loci illius, Speciem Dei. Aspexi enim Deum facie ad faciem et servata est anima mea. Ortus est autem illi sol, cum transisset species Dei ". › Et Mosi quidem dictum est: Nullus videbit faciem meam et vivet " : » hic autem Jacob vidit Deum non sim pliciter, sed facie ad faciem : et cum servatus es- set, non corpore, sed animo, ad appellationis Israel dignitatem assumptus est, quæ sane appellatio ani 22-31. ** Exod. xxxi³, 20. ss Gen. XXXI,
σοὶ μέν, ὦ προφῆτα, ὡς ἂν εἰσαγομένῳ καὶ μηδὲν πλέον ἀγγελικῆς ὀπτασίας χωροῦντι, τέως τὸν ἐμὸν ἄγγελον ἐβουλήθην ὀφθῆναι, ἐμαυτοῦ τε τοὔνομά σοι μόνον ἐμφανὲς καθίστημι, διδάσκων ὅτι «ἐγώ εἰμι ὁ ὤν», καὶ ὅτι τὸ ὄνομά μού ἐστιν κύριος· τοῖς δὲ σοῖς πατράσιν οὐ τοῦτο μόνον ἐδήλωσα, ἀλλὰ καὶ τούτου μεῖζον ἐδωρησάμην· ὤφθην γὰρ αὐτοῖς. τίς δὲ ἦν ὁ τοῖς πατράσιν ὀφθείς; καὶ ὅτι μὴ ὁ ἐπὶ πάντων θεός, προαποδέδεικται, ἡνίκα τὸν θεὸν καὶ τὸν κύριον· «ἄγγελον θεοῦ» ὠνομάσθαι ἐπεδείκνυμεν. πῶς οὖν ἐνταῦθα ὁ ἐπέκεινα τῶν ὅλων, αὐτὸς ὢν ὁ μόνος ἐπὶ πάντων θεός, ὦφθαί φησιν τοῖς πατράσιν, ζητήσαι ἄν τις εἰκότως. λυθείη δ’ ἂν τὸ ζητηθέν, εἰ τῇ ἀκριβείᾳ τῆς θείας γραφῆς ἐπιστήσαιμεν. λεγομένου [γὰρ] παρὰ τοῖς ἑβδομήκοντα τοῦ «καὶ ὤφθην πρὸς Ἀβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ, θεὸς αὐτῶν ὤν», ὁ μὲν Ἀκύλας φησὶν «καὶ ὡράθην πρὸς Ἀβραὰμ καὶ πρὸς Ἰσαὰκ καὶ πρὸς Ἰακὼβ ἐν θεῷ ἱκανῷ»·
αὐτὸν στήλην, καὶ ἐπέχεεν ἔλαιον ἐπὶ τὸ ἄκρον αὐ- Α βουλῆς ἄγγελος, ἄρχων εἰρήνης, Θεὸς ἰσχυρὸς, ἐξου τῆς, καὶ ἐκάλεσε Ἰακώβ τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκεί νου, οἶκος Θεοῦ. » Τοῦτον τὸν ἐνταῦθα διὰ τοσούτων χρηματίζοντα Κύριον καὶ Θεὸν, ἄγγελον τοῦ Θεοῦ προϊὼν ἑξῆς εὑρήσεις, ἐν οἷς φησι πρὸς τὰς γυναῖ- καὶ αὐτὸς Ἰακώβ· ι Καὶ εἶπέ μοι ὁ ἄγγελος τοῦ Θεοῦ καθ᾽ ὕπνον· Ἰακώβ. Ἐγὼ δὲ εἶπα· Τί ἐστι ; » Καὶ ἑξῆς· « Εώρακα, ο φησί, ο πάντα ὅσα Λάβαν σοὶ ποιεῖ. Ἐγὼ ὁ Θεὸς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τόπῳ, οὗ ἤλειψάς μοι ἐκεῖ στήλην, καὶ ηύξω μοι εὐχήν. Αρ' οὖν ὁ ἀνωτέρω φήσας, • Ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς Ἀβραὰμ τοῦ πατρός σου, καὶ ὁ Θεὸς Ἰσαάκ,ν ᾧ καὶ στήλην ἀνέστη- σεν ὁ θεοφιλής, Θεὸς μὲν ἦν καὶ Κύριος (αὐτῷ γὰρ λέγοντι πιστευτέον), οὐ μὴν ὁ ἐπὶ πάντων, ἀλλ' ὁ ἐκείνου δεύτερος, τὰ τοῦ Πατρὸς εἰς ἀνθρώπους δια- κινούμενος καὶ διαγγέλλων. Διὸ καὶ ἄγγελον αὐτὸν ὁ Β Ἰακὼβ ἐπὶ τοῦ παρόντος καλεῖ· . Εἶπέ μοι ὁ ἄγγελος τοῦ Θεοῦ φάσκων καθ᾽ ὕπνον· Ἐγώ εἰμι ὁ Θεὸς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τῷ τόπῳ. » Οὐκοῦν ὁ αὐτὸς ἄγγελος Κυρίου καὶ Θεὸς καὶ Κύριος, σαφῶς διὰ τούτων ἀν ηγόρευται. Καὶ ἐν Ἡσαΐμ δὲ τῷ προφήτῃ, μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, ὁμοῦ δὲ καὶ Θεὸς καὶ ἄρχων καὶ ἐξουσιαστής προσαγορεύεται, ἐν οἷς τὴν εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ γένεσιν θεσπίζει, λέγων· « Οτι παιδίον ἐγεν- νήθη ἡμῖν, καὶ υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης σιαστής, πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος. » ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΑ'. Ὡς καὶ Ἰακὼβ τὸν προδηλωθέντα καὶ Θεὸν καὶ Κύριον, καὶ δὴ καὶ ἄγγελον, ὁμοίως τῷ Ἀβραὰμ ( ἐν ἀνθρώπου σχήματι θεωρεῖ διὰ τῆς οὕτως ἐχούσης ιστορίας. • Αναστὰς δὲ τὴν νύκτα ἐκείνην, ἔλαβε τὰς δύο γυναῖκας, καὶ τὰς δύο παιδίσκας, καὶ τὰ ἕνδεκα παι δία αὐτοῦ, καὶ διέβη τὴν διάβασιν τὴν Ἰακώβ· καὶ ἔλαβεν αὐτοὺς, καὶ διεβίβασε πάντα τὰ ἑαυτοῦ. Υπελείφθη δὲ Ἰακὼβ μόνος, καὶ ἐπάλαιε μετ' αὐτοῦ ἄνθρωπος ἕως πρωΐ. Εἶδε δὲ, ὅτι οὐ δύναται πρὸς αὐτὸν, καὶ ἥψατο τοῦ πλάτους τοῦ μηροῦ αὐτοῦ, καὶ ἐνάρκησε τὸ πλάτος τοῦ μηροῦ Ἰακώβ, ἐν τῷ παλαίειν αὐτὸν μετ' αὐτοῦ. Καὶ εἶπεν αὐτῷ· Αποστειλόν με· ἀνέβη γὰρ ὁ ὄρθρος. Ὁ δὲ εἶπεν· Οὐ μή σε ἀποστείλω, ἐὰν μή με εὐλογήσῃς. Εἶπε δ' αὐτῷ· Τί τὸ ὄνομά σου; Ὁ δὲ εἶπεν· Ἰακώβ. Εἶπε δ' αὐτῷ· Οὐκέτι Ἰακὼβ κληθήσεται τὸ ὄνομά σου, ἀλλ᾽ Ἰσραὴλ ἔσται τὸ ὄνομά σου· ὅτι ἐνίσχυσας μετὰ Θεοῦ, καὶ μετ᾿ ἀνθρώπων δυνατὸς ἔσῃ. Ερώτησε δὲ Ἰακώβ, καὶ εἶπεν· Ανάγγειλόν μοι τὸ ὄνομά σου. Καὶ εἶπεν· Ινα τί τοῦτο ἐρωτᾷς, τὸ ὄνομά μου; Καὶ εὐλόγησεν αὐτὸν ἐκεῖ, καὶ ἐκάλεσε τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκείνου Ἰακώβ, Εἶδος Θεοῦ. Εἶδον γὰρ Θεὸν πρόσωπον πρὸς πρόσωπον, καὶ ἐσώθη ἡ ψυχή μου. Ανέτειλε δὲ αὐτῷ ὁ ἥλιος, ἡνίκα παρῆλθε τὸ εἶδος τοῦ Θεοῦ. » Τῷ μὲν Μωσεί εἴρητο· « Οὐδεὶς δίψεται τὸ πρόσωπόν μου καὶ ζήσεται· ἡ ἐν τούτοις δὲ ὁ Ἰα- κωδ εἶδε Θεὸν οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον· καὶ σωθείς γε οὐ τὸ σῶμα, ἀλλὰ τὴν ψυ- DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. angelum quoque Dei deinceps progressus inve- nies: ubi ad mulieres ait ipse Jacob: Et dixit mihi angelus Dei in somnis, Jacob. Ego autem dixi : Quid est " ? . Et deinceps : « Vidi, » inquit, omnia quæcunque Laban tibi facit. Ego Deus, qui apparui tibi in loco, ubi unxisti mihi titulum, et vovisti mihi votum ". > Ergo qui supra dixerat, « Ego Dominus Deus Abraham patris tui, et Deus Isaac, cui et titulum erexit Dei amicus, Deus quidem erat et Dominus (ipsi enim dicenti credendum), non tamen is qui Pater est, et a nullo est, sed qui ea, quæ ad Patrem pertinent, homini- bus subministrat et nuntiat. Quocirca etiam an- gelum ipsum in præsenti vocat Jacob ubi ait, ‹ Dixit mihi angelus Dei in somnis verba hæc : Ego sum Deus, qui apparui tibi in loco. » Ergo idem et angelus Domini, et Deus, et Dominus, plane in bis appellatus est. Et apud Isaiam prophetam magni consilii angelus, interimque et Deus, et princeps, et potestatem habens nominatur, ubi ortus illius inter homines canitur, a dicente, quod • pueru- lus natus est nobis, et filius datus est nobis, cujus principatus super humerum ejus, et vocatur nomen ejus magni consilii angelus, princeps pacis, Deus fortis, potentiam habens, pater futuri seculi *, D "Gen. xxxi, 11. * ibid. 12, 13. * Isa. ix, 6. CAPUT XI. Quod etiam Jacob eum, de quo proxime dictum est, et Deum et Dominum, præterea angelum similiter, ut Abraham in hominis forma contemplatur, in ea historia quæ sic se habet. • • Surgens autem nocte illa, accepit duas uxores, ac duas famulas, et undecim puerulos suos, et transivit vadum Jacob, et accepit eos, et traduxit omnia sua. Et relictus est ipse Jacob solus, et luctabatur cum eo homo usque mane. Vidit au- tem quod non posset adversus'illum, et attigit latitu- dinem femoris ejus, et torpuit latitudo femoris Jacob, dum luctaretur hic cum illo. Et dixit ei: Dimitte me, ascendit enim aurora. Hic vero dixit : Non dimittam, nisi mihi benedixeris. Dixit autem ei Quod est nomen tuum? At hic dixit ei : Jacob. Et dixit ei: Non amplius Jacob vocabitur nomen tuum, sed Israel erit nomen tuum : quoniam inva- luisti cum Deo, etiam cum hominibus potens eris. Interrogavit vero Jacob et ait : Indica mihi nomen tuum. Et ait : Quid ita quæris nomen meum ? Et benedixit ei in illo loco, et vocavit Jacob nomen loci illius, Speciem Dei. Aspexi enim Deum facie ad faciem et servata est anima mea. Ortus est autem illi sol, cum transisset species Dei ". › Et Mosi quidem dictum est: Nullus videbit faciem meam et vivet " : » hic autem Jacob vidit Deum non sim pliciter, sed facie ad faciem : et cum servatus es- set, non corpore, sed animo, ad appellationis Israel dignitatem assumptus est, quæ sane appellatio ani 22-31. ** Exod. xxxi³, 20. ss Gen. XXXI,
PG 22:391δι’ ὧν σαφῶς παρίστησιν, ὅτι μὴ αὐτὸς ὁ ἐπὶ πάντων θεός, ὁ μόνος ὤν, δι’ ἑαυτοῦ ὤφθη, ἀλλ’ οὐδ’ ὥσπερ τῷ Μωσεῖ οὕτως καὶ τοῖς πατράσιν δι’ ἀγγέλου ἢ διὰ βάτου ἢ πυρός, ἀλλ’ «ἐν θεῷ ἱκανῷ» χρηματίζοντι, ὥστε διὰ τοῦ υἱοῦ τὸν πατέρα καὶ τοῖς πατράσιν ἑωρᾶσθαι, κατὰ τὸ εἰρημένον ἐν εὐαγγελίοις πρὸς αὐτοῦ «ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν πατέρα». ἐν αὐτῷ γὰρ καὶ δι’ αὐτοῦ ἡ τοῦ πατρὸς ἀπεκαλύπτετο γνῶσις. ἀλλ’ ὅτε μὲν ἀνθρώπων σωτήριος ἐπεφαίνετο, διὰ τῆς τοῦ υἱοῦ ἀνθρωπείας μορφῆς ἑωρᾶτο, τοῖς θεοφιλέσιν τὴν εἰς ἀνθρώπους αὐτοῦ ἐσομένην σωτηρίαν τοῖς πᾶσι παροῦσαν ἐξ ἐκείνου προαρ[ρ]αβωνιζόμενος· ὅτε δὲ τῶν ἀσεβῶν τιμωρὸς καὶ κολαστὴς τῶν Αἰγυπτίων ἔμελλεν ἔσεσθαι, οὐκέτι «ἐν θεῷ ἱκανῷ», ἀλλ’ ἐν ἀγγέλῳ διακόνῳ τῆς τιμωρίας καὶ ἐν εἴδει πυρὸς καὶ τῆς ὅσον οὔπω μελλούσης αὐτούς, δίκην ἀγρίας καὶ ἀκανθώδους ὕλης, κατεσθίειν φλογὸς παρεφαίνετο. αἰνίττεσθαι οὖν φασι τὴν μὲν βάτον τὴν τῶν Αἰγυπτίων ἀγρίαν καὶ ἀπηνῆ καὶ ἀνήμερον μοχθηρίαν, τὸ δὲ πῦρ τὴν διαλαβοῦσαν αὐτοὺς τιμωρὸν καὶ κολαστήριον δύναμιν.
PG 22:393[Τῆς αὐτῆς.] «Εἶπεν δὲ κύριος πρὸς Μωυσῆν, ἰδοὺ ἐγὼ παραγίνομαι πρὸς σὲ ἐν στύλῳ νεφέλης, ἵνα ἀκούσῃ ὁ λαὸς λαλοῦντός μου πρὸς σέ, καὶ σοὶ πιστεύσουσιν», καὶ ἑξῆς· «ὁ δὲ θεὸς ἡγεῖτο αὐτῶν ἡμέρας ἐν στύλῳ νεφέλης τὴν ὁδόν, τὴν δὲ νύκτα ἐν στύλῳ πυρὸς τοῦ φαίνειν αὐτοῖς», καὶ πάλιν· «κατέβη κύριος ἐν στύλῳ νεφέλης», καὶ αὖθις· «ἡνίκα δ’ ἂν εἰσῆλθεν Μωυσῆς εἰς τὴν σκηνήν, κατέβαινεν ὁ στῦλος τῆς νεφέλης καὶ ἵστατο ἐπὶ τὰς θύρας τῆς σκηνῆς, καὶ ἐλάλει τῷ Μωυσεῖ· καὶ ἑώρα πᾶς ὁ λαὸς τὸν στῦλον τῆς νεφέλης ἑστῶτα ἐπὶ τῶν θυρῶν τῆς σκηνῆς· καὶ στάντες πᾶς ὁ λαὸς προσεκύνησαν ἕκαστος ἀπὸ τῆς θύρας τῆς σκηνῆς αὐτοῦ». Ὁ μὲν οὖν λαὸς ἑώρα τὸν στῦλον τῆς νεφέλης, Μωυσεῖ δ’ ἐλάλει. τίς δ’ ἐλάλει ἢ δηλονότι ὁ στῦλος. τῆς νεφέλης, ὁ πρότερον τοῖς πατράσιν ἐν ἀνθρώπου φανεὶς σχήματι; προαποδέδεικται δὲ ὅτι μὴ ὁ ἐπὶ πάντων θεὸς οὗτος ἦν, ἕτερος δὲ ὃν θεοῦ λόγον ὑπάρχοντα Χριστὸν ἡμεῖς προσαγορεύομεν, ὃς καὶ τότε τοῦ πλήθους ἕνεκεν Μωσεῖ τε αὐτῷ καὶ τῷ λαῷ ἐν στύλῳ νεφέλης ἐθεωρεῖτο, διὰ τὸ μὴ χωρεῖν αὐτοὺς ὁμοίως τοῖς πατράσιν ἐν ἀνθρώπου σχήματι ὁρᾶν αὐτόν.
Λείπεταί τις ἄρα ὢν ἐν τοῖς οὖσι Θεὸς καὶ Κύριος μετὰ τὸν παμβασιλέα καὶ Θεὸν τῶν ὅλων· εἴη δ' ἂν οὗτος ὁ πρὸ αἰώνων τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ κρείττων μὲν ἡ πᾶσα ἀγγελικὴ φύσις, μείων δὲ ἢ κατὰ τὸ πρῶτον αίτιον. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΒ'. Ὡς αὖθις ἐπὶ τοῦ Ἰακὼβ δεύτερον Θεὸν σαφῶς ὁ λόγος παρίστησιν. . Εἶπε δὲ ὁ Θεὸς Ἰακώβ· Αναστὰς ἀνάβηθι εἰς τὸν τύπον Βαιθήλ, καὶ οἴκει ἐκεῖ, καὶ ποίησον θυσιαστή- ριον τῷ Θεῷ, τῷ ὀφθέντι σοι ἐν τῷ ἀποδιδράσκειν σε ἀπὸ προσώπου Ἡσαῦ τοῦ ἀδελφοῦ σου. Εἶπε δὲ Ἰακώβ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ καὶ πᾶσι τοῖς μεθ᾽ αὑτοῦ· Αρατε τοὺς θεοὺς τοὺς ἀλλοτρίους ἐκ μέσου ὑμῶν, καὶ καθαρίσασθε, καὶ ἀλλάξατε τὰς στολὰς ὑμῶν, καὶ ἀναστάντες ἀναβῶμεν εἰς Βαιθήλ· ποιήσωμεν ἐκεῖ θυσιαστήριον τῷ Κυρίῳ, ἐπακούσαντί μου ἐν ἡμέρᾳ θλίψεως, ὃς ἦν μετ' ἐμοῦ, καὶ ἔσωσέ με ἐν τῇ ὁδῷ ᾗ ἐπορεύθην. » Ενταῦθα ὁ Θεὸς αὐτὸς ὁ τῶν ὅλων, ὁ μό νας ἀγέννητος καὶ ἀνωτάτω πάντων, οὐκ ὀφθεὶς, ἀλλὰ γὰρ ἀοράτως χρηματίσας τῷ Ἰακώβ, δυνάμει τε άφ βήτῳ αὐτὸν ἀνακινήσας, περὶ ἑτέρου σαφῶς ποιεῖται τὸν λόγον. Εἶπε γοῦν ὁ Θεὸς αὐτῷ· « Ποίησον θυσια στήριον τῷ Θεῷ τῷ ὀφθέντι σοι. » Τίς δ' ἦν ὁ προγρα φείς ὦφθαι αὐτῷ, ἀρτίως παρεστήσαμεν, τὸν Θεὸν Λόγον εἶναι ἀποδείξαντες. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΓ'. - Ἀπὸ τῆς Ἐξόδου. Ὡς ὁ ἐπὶ πάντων Θεός, αὐ τὸς ὢν ὁ δι' ἀγγέλου τῷ Μωσεί χρηματίζων, ὤφθαι τοῖς πατράσιν, οὐκέτι δι' ἀγγέλου, διὰ δὲ τοῦ Υἱοῦ διδάσκει. Β Καὶ Μωσῆς ἦν ποιμαίνων τὰ πρόβατα Ἰωθὼρ τοῦ γαμβροῦ αὐτοῦ· καὶ ἦλθεν εἰς τὸ ὄρος τὸ ἐν Χωρήβ. Ωφθη δὲ αὐτῷ ἄγγελος Κυρίου ἐν πυρὶ φλογὸς βά- του. » Καὶ μεθ᾿ ἕτερα· ι Ὡς δὲ εἶδεν, ὅτι προσάγει ἰδεῖν, ἐκάλεσεν αὐτὸν ἐκ μέσου τῆς βάτου λέγων· Μωσή, Μωσῆ, μὴ ἐγγίσης ὧδε. Λύσαι τὸ ὑπόδημα πολῶν σου· ὁ γὰρ τόπος ἐν ᾧ σὺ ἕστηκας, γῆ ἁγία ἐπί. ο Καὶ μετ' ὀλίγα· ι Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς αὐτ τόν· Ἐγώ εἰμι ὁ ὤν. » Καὶ αὖθις· « Ελάλησε Κύριος πρὸς Μωσήν, καὶ εἶπε πρὸς αὐτόν· Ἐγὼ Κύριος ὤφθην πρὸς ᾽Αβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ, θεὸς ὢν αὐτῶν, καὶ τὸ ὄνομά μου οὐκ ἐδήλωσα αὐτοῖς, καὶ ἔστησα τὴν διαθήκην μου πρὸς αὐτούς. » Ὥσπερ ἐπὶ τῶν ἐν ἀνθρώποις προφητῶν, Ησαΐου, φέρε εί- πεῖν, καὶ Ἱερεμίου, καὶ τῶν παραπλησίων, ἄνθρω- τὰς μὲν ἦν τὸ ὁρώμενον, Θεὸς δὲ ὁ διὰ τοῦ φαινο μένου, ὡσὰν δι᾿ ὀργάνου θεσπίζων· καὶ τοτὲ μὲν Χριστοῦ πρόσωπον, τοτὲ δὲ Πνεύματος ἁγίου, τοτὲ δὲ τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ ἦν, διὰ τοῦ προ- φήτου χρηματίζον· οὕτω δὴ καὶ νῦν εἰσαγομένῳ τῷ Μωσεῖ ὁ ἀνωτάτω καὶ ἐπὶ πάντων Θεὸς διὰ τοῦ φανέντος ἀγγέλου τὰ προκείμενα θεσπίζει· ὧν γένοιτο ἂν ὁ νοῦς τοιόσδε· Σοὶ μὲν, ὦ προφή τα, ὡσὰν εἰσαγομένῳ καὶ μηδὲν πλέον ἀγγελικῆς ΣΕΞΥ, 1-3. • Μου σε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. A ræ divinæ locutiones in superioribus evidentissime ostendunt, ubi angelum Dei appellant eum, qui cum de Jacob sermo esset, Dominus et Deus est nominatus. Superest igitur ut quæramus, quisnam sit, in iis quæ sunt, Deus et Dominus, præter pa- trem omnium, et regem Deumque universi : erit au- tem hic Verbum Dei quod est ante sæcula, superior quidem omni angelica natura, profectus autem ab eo qui pater est. C D • Gen. Exod. ui, 1. * ibid. 4, 5. CAPUT XII. Quod rursus in Jacob genitum Deum, plane ipsa oratio prae se fert. • Dixit autem Deus ad Jacob: Surge et ascende in locum Bethel, et habita illic, et fac altare Deo qui tibi apparuit, cum fugeres a facie Esau fratris tui. Et dixit Jacob domui suæ, et omnibus qui cum ipso erant : Tollite deos alienos de medio vestri, et purgamini, et mutate habitus vestros, et surgamus, ascendamusque in Bethel : et faciamus illic altare Domino, qui exaudivit me in die tribulatio- nis, qui fuit mecum, et servavit me, in via qua pro- fectus sum > Hoc loco Deus ipse universi, qui solus, neque factus, neque genitus, et supremus omnium est, non visus, sed invisibiliter dans re- sponsa ipsi Jacob, et virtute ineffabili seipsum mo- vens, de alio verba facit planissime. Dixit ergo illi Deus : « Fac altare Deo qui apparuit tibi. . Quis autem hic sit, qui scriptus est supra illi apparuis - se, paulo ante exposuimus, ubi Deum Verbum esse demonstravimus. - CAPUT XIII. Ab Exodo. - Quod Deus Paler, cum Mosi respon- derit per angelum se patribus apparuisse, non amplius per angelum, sed per Filium docet. • Et Moses erat pascens oves Jothor soceri sui : et venit ad montem Dei in Choreb. Et apparuit ei angelus Domini in flamma ignis rubi ". » Et post alia : c Et ut vidit quod accederet ad videndum, vocavit illum de medio rubi dicens: Moses, ses, ne propius huc accesseris. Solve calceamen- tum pedum tuorum: locus enim in quo stas, terra sancta est *.»Et post pauca, ‹ et dixit Dominus ad illum : Ego sum qui sum . Et rursus : c Lo- cutus est Dominus ad Mosem: Et dixit ad illum: Ego Dominus visus sum ab Abraham, et Isaac, et Jacob, cum eorum sim Deus, et nomen meum non indicavi illis, et constitui testamentum meum ad illos. › Quemadmodum apud prophetas in hominibus versantes, verbi gratia, Isaiam et Jeremiam, et si- miles, homo quidem erat, id quod videbatur, Deus autem qui per id quod apparebat, tanquam per in- strumentum loquebatur; et modo Christi persona, modo sancti Spiritus, modo supremi Dei erat, quæ per prophetam responsa dabat; sic utique etiam nunc Mosi, qui introducitur, supremus et omnia sub se habens Deus, per eum qui apparet angelum, ea quæ proposita sunt, canit. Quorum hac sententia sit sane : Tibi quidem, o propheta, ibid. 14. * Exod. vi, 2-4.
τελείων γάρ τοι ἦν τὸ προορᾶν δύνασθαι τὴν μέλλουσαν ἔσεσθαί ποτε εἰς ἀνθρώπους ἔνσαρκον ἐπιφάνειαν αὐτοῦ, ἣν ἐπεὶ μηδὲ τότε οἷός τε ἦν ὁ πᾶς λαὸς χωρεῖν, εἰκότως τοτὲ μὲν αὐτοῖς διὰ πυρός, φόβου χάριν καὶ καταπλήξεως, τοτὲ δὲ διὰ νεφέλης ..., ὡς ἂν ἐπεσκιασμένως καὶ κεκαλυμ[μ]ένως νομοθετῶν αὐτοῖς ὁρῷτο, ὁμοίως δὲ καὶ τῷ Μωσεῖ δι’ αὐτούς. [Τῆς αὐτῆς.] Εἶπεν κύριος· «ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου πρὸ προσώπου σου ἵνα φυλάξῃ σε ἐν τῇ ὁδῷ, ὅπως εἰσαγάγῃ σε εἰς τὴν γῆν ἣν ἡτοίμασά σοι. πρόσεχε σεαυτῷ καὶ εἰσάκουε αὐτοῦ καὶ μὴ ἀπείθει αὐτῷ. οὐ γὰρ μὴ ὑποστείληταί σε· τὸ γὰρ ὄνομά μου ἐστὶν ἐπ’ αὐτῷ», καὶ ἐν ἑτέρῳ τόπῳ· «εἶπεν δὲ κύριος πρὸς Μωυσῆν· βάδισον καὶ ὁδήγησον τὸν λαὸν εἰς τὸν τόπον ὃν εἴρηκά σοι· ἰδοὺ ὁ ἄγγελός μου προπορεύεται πρὸ προσώπου σου», καὶ πάλιν· «καὶ εἶπεν κύριος πρὸς Μωυσῆν, πορεύου καὶ ἀνάβηθι ἐντεῦθεν σὺ καὶ ὁ λαός», καὶ ἑξῆς· «καὶ συναποστελῶ πρὸ προσώπου σου τὸν ἄγγελόν μου». Αὗται ὅτι μὴ ἀγγέλου μόνου θεοῦ δὲ γένοι[ν]τ’ ἂν φωναί, παντί τῳ πρόδηλον. θεοῦ δὲ τίνος ἢ τοῦ τοῖς προπάτορσιν ἑωραμένου, ὃν ἄγγελον θεοῦ σαφῶς προσεῖπεν ὁ Ἰακώβ;
Λείπεταί τις ἄρα ὢν ἐν τοῖς οὖσι Θεὸς καὶ Κύριος μετὰ τὸν παμβασιλέα καὶ Θεὸν τῶν ὅλων· εἴη δ' ἂν οὗτος ὁ πρὸ αἰώνων τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ κρείττων μὲν ἡ πᾶσα ἀγγελικὴ φύσις, μείων δὲ ἢ κατὰ τὸ πρῶτον αίτιον. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΒ'. Ὡς αὖθις ἐπὶ τοῦ Ἰακὼβ δεύτερον Θεὸν σαφῶς ὁ λόγος παρίστησιν. . Εἶπε δὲ ὁ Θεὸς Ἰακώβ· Αναστὰς ἀνάβηθι εἰς τὸν τύπον Βαιθήλ, καὶ οἴκει ἐκεῖ, καὶ ποίησον θυσιαστή- ριον τῷ Θεῷ, τῷ ὀφθέντι σοι ἐν τῷ ἀποδιδράσκειν σε ἀπὸ προσώπου Ἡσαῦ τοῦ ἀδελφοῦ σου. Εἶπε δὲ Ἰακώβ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ καὶ πᾶσι τοῖς μεθ᾽ αὑτοῦ· Αρατε τοὺς θεοὺς τοὺς ἀλλοτρίους ἐκ μέσου ὑμῶν, καὶ καθαρίσασθε, καὶ ἀλλάξατε τὰς στολὰς ὑμῶν, καὶ ἀναστάντες ἀναβῶμεν εἰς Βαιθήλ· ποιήσωμεν ἐκεῖ θυσιαστήριον τῷ Κυρίῳ, ἐπακούσαντί μου ἐν ἡμέρᾳ θλίψεως, ὃς ἦν μετ' ἐμοῦ, καὶ ἔσωσέ με ἐν τῇ ὁδῷ ᾗ ἐπορεύθην. » Ενταῦθα ὁ Θεὸς αὐτὸς ὁ τῶν ὅλων, ὁ μό νας ἀγέννητος καὶ ἀνωτάτω πάντων, οὐκ ὀφθεὶς, ἀλλὰ γὰρ ἀοράτως χρηματίσας τῷ Ἰακώβ, δυνάμει τε άφ βήτῳ αὐτὸν ἀνακινήσας, περὶ ἑτέρου σαφῶς ποιεῖται τὸν λόγον. Εἶπε γοῦν ὁ Θεὸς αὐτῷ· « Ποίησον θυσια στήριον τῷ Θεῷ τῷ ὀφθέντι σοι. » Τίς δ' ἦν ὁ προγρα φείς ὦφθαι αὐτῷ, ἀρτίως παρεστήσαμεν, τὸν Θεὸν Λόγον εἶναι ἀποδείξαντες. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΓ'. - Ἀπὸ τῆς Ἐξόδου. Ὡς ὁ ἐπὶ πάντων Θεός, αὐ τὸς ὢν ὁ δι' ἀγγέλου τῷ Μωσεί χρηματίζων, ὤφθαι τοῖς πατράσιν, οὐκέτι δι' ἀγγέλου, διὰ δὲ τοῦ Υἱοῦ διδάσκει. Β Καὶ Μωσῆς ἦν ποιμαίνων τὰ πρόβατα Ἰωθὼρ τοῦ γαμβροῦ αὐτοῦ· καὶ ἦλθεν εἰς τὸ ὄρος τὸ ἐν Χωρήβ. Ωφθη δὲ αὐτῷ ἄγγελος Κυρίου ἐν πυρὶ φλογὸς βά- του. » Καὶ μεθ᾿ ἕτερα· ι Ὡς δὲ εἶδεν, ὅτι προσάγει ἰδεῖν, ἐκάλεσεν αὐτὸν ἐκ μέσου τῆς βάτου λέγων· Μωσή, Μωσῆ, μὴ ἐγγίσης ὧδε. Λύσαι τὸ ὑπόδημα πολῶν σου· ὁ γὰρ τόπος ἐν ᾧ σὺ ἕστηκας, γῆ ἁγία ἐπί. ο Καὶ μετ' ὀλίγα· ι Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς αὐτ τόν· Ἐγώ εἰμι ὁ ὤν. » Καὶ αὖθις· « Ελάλησε Κύριος πρὸς Μωσήν, καὶ εἶπε πρὸς αὐτόν· Ἐγὼ Κύριος ὤφθην πρὸς ᾽Αβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ, θεὸς ὢν αὐτῶν, καὶ τὸ ὄνομά μου οὐκ ἐδήλωσα αὐτοῖς, καὶ ἔστησα τὴν διαθήκην μου πρὸς αὐτούς. » Ὥσπερ ἐπὶ τῶν ἐν ἀνθρώποις προφητῶν, Ησαΐου, φέρε εί- πεῖν, καὶ Ἱερεμίου, καὶ τῶν παραπλησίων, ἄνθρω- τὰς μὲν ἦν τὸ ὁρώμενον, Θεὸς δὲ ὁ διὰ τοῦ φαινο μένου, ὡσὰν δι᾿ ὀργάνου θεσπίζων· καὶ τοτὲ μὲν Χριστοῦ πρόσωπον, τοτὲ δὲ Πνεύματος ἁγίου, τοτὲ δὲ τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ ἦν, διὰ τοῦ προ- φήτου χρηματίζον· οὕτω δὴ καὶ νῦν εἰσαγομένῳ τῷ Μωσεῖ ὁ ἀνωτάτω καὶ ἐπὶ πάντων Θεὸς διὰ τοῦ φανέντος ἀγγέλου τὰ προκείμενα θεσπίζει· ὧν γένοιτο ἂν ὁ νοῦς τοιόσδε· Σοὶ μὲν, ὦ προφή τα, ὡσὰν εἰσαγομένῳ καὶ μηδὲν πλέον ἀγγελικῆς ΣΕΞΥ, 1-3. • Μου σε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. A ræ divinæ locutiones in superioribus evidentissime ostendunt, ubi angelum Dei appellant eum, qui cum de Jacob sermo esset, Dominus et Deus est nominatus. Superest igitur ut quæramus, quisnam sit, in iis quæ sunt, Deus et Dominus, præter pa- trem omnium, et regem Deumque universi : erit au- tem hic Verbum Dei quod est ante sæcula, superior quidem omni angelica natura, profectus autem ab eo qui pater est. C D • Gen. Exod. ui, 1. * ibid. 4, 5. CAPUT XII. Quod rursus in Jacob genitum Deum, plane ipsa oratio prae se fert. • Dixit autem Deus ad Jacob: Surge et ascende in locum Bethel, et habita illic, et fac altare Deo qui tibi apparuit, cum fugeres a facie Esau fratris tui. Et dixit Jacob domui suæ, et omnibus qui cum ipso erant : Tollite deos alienos de medio vestri, et purgamini, et mutate habitus vestros, et surgamus, ascendamusque in Bethel : et faciamus illic altare Domino, qui exaudivit me in die tribulatio- nis, qui fuit mecum, et servavit me, in via qua pro- fectus sum > Hoc loco Deus ipse universi, qui solus, neque factus, neque genitus, et supremus omnium est, non visus, sed invisibiliter dans re- sponsa ipsi Jacob, et virtute ineffabili seipsum mo- vens, de alio verba facit planissime. Dixit ergo illi Deus : « Fac altare Deo qui apparuit tibi. . Quis autem hic sit, qui scriptus est supra illi apparuis - se, paulo ante exposuimus, ubi Deum Verbum esse demonstravimus. - CAPUT XIII. Ab Exodo. - Quod Deus Paler, cum Mosi respon- derit per angelum se patribus apparuisse, non amplius per angelum, sed per Filium docet. • Et Moses erat pascens oves Jothor soceri sui : et venit ad montem Dei in Choreb. Et apparuit ei angelus Domini in flamma ignis rubi ". » Et post alia : c Et ut vidit quod accederet ad videndum, vocavit illum de medio rubi dicens: Moses, ses, ne propius huc accesseris. Solve calceamen- tum pedum tuorum: locus enim in quo stas, terra sancta est *.»Et post pauca, ‹ et dixit Dominus ad illum : Ego sum qui sum . Et rursus : c Lo- cutus est Dominus ad Mosem: Et dixit ad illum: Ego Dominus visus sum ab Abraham, et Isaac, et Jacob, cum eorum sim Deus, et nomen meum non indicavi illis, et constitui testamentum meum ad illos. › Quemadmodum apud prophetas in hominibus versantes, verbi gratia, Isaiam et Jeremiam, et si- miles, homo quidem erat, id quod videbatur, Deus autem qui per id quod apparebat, tanquam per in- strumentum loquebatur; et modo Christi persona, modo sancti Spiritus, modo supremi Dei erat, quæ per prophetam responsa dabat; sic utique etiam nunc Mosi, qui introducitur, supremus et omnia sub se habens Deus, per eum qui apparet angelum, ea quæ proposita sunt, canit. Quorum hac sententia sit sane : Tibi quidem, o propheta, ibid. 14. * Exod. vi, 2-4.
οὗτος δὲ ἦν ἡμῖν ὁ θεοῦ λόγος, ὡς ἂν καὶ θεοῦ παῖς καὶ αὐτὸς θεὸς καὶ κύριος ὠνομασμένος. [Τῆς αὐτῆς.] «Ἐγώ εἰμι κύριος ὁ θεός σου, ὁ ἐξαγαγών σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου, ἐξ οἴκου δουλείας. οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ», καὶ ἑξῆς· «ἐγὼ γάρ εἰμι κύριος ὁ θεός σου, θεὸς ζηλωτής», καὶ ἐπιλέγει· «οὐ λήψῃ τὸ ὄνομα κυρίου τοῦ θεοῦ σου ἐπὶ ματαίῳ· οὐ γὰρ μὴ καθαρίσῃ κύριος τὸν λαμβάνοντα τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐπὶ ματαίῳ». Κἀνταῦθα αὐτὸς ὁ κύριος περὶ ἑτέρου κυρίου τὰ προκείμενα διδάσκει· εἰπὼν γοῦν «ἐγώ εἰμι κύριος ὁ θεός σου», ἐπιλέγει· «οὐ λήψῃ τὸ ὄνομα κυρίου τοῦ θεοῦ σου», περὶ τοῦ πατρὸς δηλαδὴ καὶ θεοῦ τῶν ὅλων ὁ δεύτερος κύριος τὸν θεράποντα μυσταγωγῶν. εὕροις δ’ ἂν καὶ ἄλλα μυρία δι’ ὅλης τῆς ἱερᾶς γραφῆς παραπλησίως τούτοις ἐξενηνεγμένα, δι’ ὧν ὁ θεὸς ὡς περὶ ἑτέρου θεοῦ καὶ αὐτὸς ὁ κύριος ὡς περὶ ἑτέρου κυρίου τοὺς χρησμοὺς ἐποιεῖτο. [Τῆς αὐτῆς.] «Καὶ εἶπεν κύριος πρὸς Μωυσῆν, καὶ τοῦτόν σοι τὸν λόγον ὃν εἴρηκας ποιήσω. εὕρηκας γὰρ χάριν ἐνώπιόν μου, καὶ οἶδά σε παρὰ πάντας. καὶ εἶπεν Μωυσῆς, δεῖξόν μοι τὴν σεαυτοῦ δόξαν.
Λείπεταί τις ἄρα ὢν ἐν τοῖς οὖσι Θεὸς καὶ Κύριος μετὰ τὸν παμβασιλέα καὶ Θεὸν τῶν ὅλων· εἴη δ' ἂν οὗτος ὁ πρὸ αἰώνων τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ κρείττων μὲν ἡ πᾶσα ἀγγελικὴ φύσις, μείων δὲ ἢ κατὰ τὸ πρῶτον αίτιον. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΒ'. Ὡς αὖθις ἐπὶ τοῦ Ἰακὼβ δεύτερον Θεὸν σαφῶς ὁ λόγος παρίστησιν. . Εἶπε δὲ ὁ Θεὸς Ἰακώβ· Αναστὰς ἀνάβηθι εἰς τὸν τύπον Βαιθήλ, καὶ οἴκει ἐκεῖ, καὶ ποίησον θυσιαστή- ριον τῷ Θεῷ, τῷ ὀφθέντι σοι ἐν τῷ ἀποδιδράσκειν σε ἀπὸ προσώπου Ἡσαῦ τοῦ ἀδελφοῦ σου. Εἶπε δὲ Ἰακώβ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ καὶ πᾶσι τοῖς μεθ᾽ αὑτοῦ· Αρατε τοὺς θεοὺς τοὺς ἀλλοτρίους ἐκ μέσου ὑμῶν, καὶ καθαρίσασθε, καὶ ἀλλάξατε τὰς στολὰς ὑμῶν, καὶ ἀναστάντες ἀναβῶμεν εἰς Βαιθήλ· ποιήσωμεν ἐκεῖ θυσιαστήριον τῷ Κυρίῳ, ἐπακούσαντί μου ἐν ἡμέρᾳ θλίψεως, ὃς ἦν μετ' ἐμοῦ, καὶ ἔσωσέ με ἐν τῇ ὁδῷ ᾗ ἐπορεύθην. » Ενταῦθα ὁ Θεὸς αὐτὸς ὁ τῶν ὅλων, ὁ μό νας ἀγέννητος καὶ ἀνωτάτω πάντων, οὐκ ὀφθεὶς, ἀλλὰ γὰρ ἀοράτως χρηματίσας τῷ Ἰακώβ, δυνάμει τε άφ βήτῳ αὐτὸν ἀνακινήσας, περὶ ἑτέρου σαφῶς ποιεῖται τὸν λόγον. Εἶπε γοῦν ὁ Θεὸς αὐτῷ· « Ποίησον θυσια στήριον τῷ Θεῷ τῷ ὀφθέντι σοι. » Τίς δ' ἦν ὁ προγρα φείς ὦφθαι αὐτῷ, ἀρτίως παρεστήσαμεν, τὸν Θεὸν Λόγον εἶναι ἀποδείξαντες. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΓ'. - Ἀπὸ τῆς Ἐξόδου. Ὡς ὁ ἐπὶ πάντων Θεός, αὐ τὸς ὢν ὁ δι' ἀγγέλου τῷ Μωσεί χρηματίζων, ὤφθαι τοῖς πατράσιν, οὐκέτι δι' ἀγγέλου, διὰ δὲ τοῦ Υἱοῦ διδάσκει. Β Καὶ Μωσῆς ἦν ποιμαίνων τὰ πρόβατα Ἰωθὼρ τοῦ γαμβροῦ αὐτοῦ· καὶ ἦλθεν εἰς τὸ ὄρος τὸ ἐν Χωρήβ. Ωφθη δὲ αὐτῷ ἄγγελος Κυρίου ἐν πυρὶ φλογὸς βά- του. » Καὶ μεθ᾿ ἕτερα· ι Ὡς δὲ εἶδεν, ὅτι προσάγει ἰδεῖν, ἐκάλεσεν αὐτὸν ἐκ μέσου τῆς βάτου λέγων· Μωσή, Μωσῆ, μὴ ἐγγίσης ὧδε. Λύσαι τὸ ὑπόδημα πολῶν σου· ὁ γὰρ τόπος ἐν ᾧ σὺ ἕστηκας, γῆ ἁγία ἐπί. ο Καὶ μετ' ὀλίγα· ι Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς αὐτ τόν· Ἐγώ εἰμι ὁ ὤν. » Καὶ αὖθις· « Ελάλησε Κύριος πρὸς Μωσήν, καὶ εἶπε πρὸς αὐτόν· Ἐγὼ Κύριος ὤφθην πρὸς ᾽Αβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ, θεὸς ὢν αὐτῶν, καὶ τὸ ὄνομά μου οὐκ ἐδήλωσα αὐτοῖς, καὶ ἔστησα τὴν διαθήκην μου πρὸς αὐτούς. » Ὥσπερ ἐπὶ τῶν ἐν ἀνθρώποις προφητῶν, Ησαΐου, φέρε εί- πεῖν, καὶ Ἱερεμίου, καὶ τῶν παραπλησίων, ἄνθρω- τὰς μὲν ἦν τὸ ὁρώμενον, Θεὸς δὲ ὁ διὰ τοῦ φαινο μένου, ὡσὰν δι᾿ ὀργάνου θεσπίζων· καὶ τοτὲ μὲν Χριστοῦ πρόσωπον, τοτὲ δὲ Πνεύματος ἁγίου, τοτὲ δὲ τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ ἦν, διὰ τοῦ προ- φήτου χρηματίζον· οὕτω δὴ καὶ νῦν εἰσαγομένῳ τῷ Μωσεῖ ὁ ἀνωτάτω καὶ ἐπὶ πάντων Θεὸς διὰ τοῦ φανέντος ἀγγέλου τὰ προκείμενα θεσπίζει· ὧν γένοιτο ἂν ὁ νοῦς τοιόσδε· Σοὶ μὲν, ὦ προφή τα, ὡσὰν εἰσαγομένῳ καὶ μηδὲν πλέον ἀγγελικῆς ΣΕΞΥ, 1-3. • Μου σε DEMONSTRATIONIS EVANGELICÆ LIB. V. A ræ divinæ locutiones in superioribus evidentissime ostendunt, ubi angelum Dei appellant eum, qui cum de Jacob sermo esset, Dominus et Deus est nominatus. Superest igitur ut quæramus, quisnam sit, in iis quæ sunt, Deus et Dominus, præter pa- trem omnium, et regem Deumque universi : erit au- tem hic Verbum Dei quod est ante sæcula, superior quidem omni angelica natura, profectus autem ab eo qui pater est. C D • Gen. Exod. ui, 1. * ibid. 4, 5. CAPUT XII. Quod rursus in Jacob genitum Deum, plane ipsa oratio prae se fert. • Dixit autem Deus ad Jacob: Surge et ascende in locum Bethel, et habita illic, et fac altare Deo qui tibi apparuit, cum fugeres a facie Esau fratris tui. Et dixit Jacob domui suæ, et omnibus qui cum ipso erant : Tollite deos alienos de medio vestri, et purgamini, et mutate habitus vestros, et surgamus, ascendamusque in Bethel : et faciamus illic altare Domino, qui exaudivit me in die tribulatio- nis, qui fuit mecum, et servavit me, in via qua pro- fectus sum > Hoc loco Deus ipse universi, qui solus, neque factus, neque genitus, et supremus omnium est, non visus, sed invisibiliter dans re- sponsa ipsi Jacob, et virtute ineffabili seipsum mo- vens, de alio verba facit planissime. Dixit ergo illi Deus : « Fac altare Deo qui apparuit tibi. . Quis autem hic sit, qui scriptus est supra illi apparuis - se, paulo ante exposuimus, ubi Deum Verbum esse demonstravimus. - CAPUT XIII. Ab Exodo. - Quod Deus Paler, cum Mosi respon- derit per angelum se patribus apparuisse, non amplius per angelum, sed per Filium docet. • Et Moses erat pascens oves Jothor soceri sui : et venit ad montem Dei in Choreb. Et apparuit ei angelus Domini in flamma ignis rubi ". » Et post alia : c Et ut vidit quod accederet ad videndum, vocavit illum de medio rubi dicens: Moses, ses, ne propius huc accesseris. Solve calceamen- tum pedum tuorum: locus enim in quo stas, terra sancta est *.»Et post pauca, ‹ et dixit Dominus ad illum : Ego sum qui sum . Et rursus : c Lo- cutus est Dominus ad Mosem: Et dixit ad illum: Ego Dominus visus sum ab Abraham, et Isaac, et Jacob, cum eorum sim Deus, et nomen meum non indicavi illis, et constitui testamentum meum ad illos. › Quemadmodum apud prophetas in hominibus versantes, verbi gratia, Isaiam et Jeremiam, et si- miles, homo quidem erat, id quod videbatur, Deus autem qui per id quod apparebat, tanquam per in- strumentum loquebatur; et modo Christi persona, modo sancti Spiritus, modo supremi Dei erat, quæ per prophetam responsa dabat; sic utique etiam nunc Mosi, qui introducitur, supremus et omnia sub se habens Deus, per eum qui apparet angelum, ea quæ proposita sunt, canit. Quorum hac sententia sit sane : Tibi quidem, o propheta, ibid. 14. * Exod. vi, 2-4.
PG 22:395καὶ εἶπεν, ἐγὼ προπορεύσομαι πρότερός σου τῇ δόξῃ μου, καὶ καλέσω ἐν ὀνόματί μου κύριον ἐναντίον σοῦ καὶ ἐλεήσω ὃν ἂν ἐλεῶ, καὶ οἰκτειρήσω ὃν ἂν οἰκτείρω.» καὶ μεθ’ ἕτερα ἐπιφέρει λέγων· «καὶ κατέβη κύριος ἐν νεφέλῃ καὶ παρέστη αὐτῷ ἐκεῖ, καὶ ἐκάλεσεν ἐν ὀνόματι κυρίου. καὶ παρῆλθεν κύριος ἐν ὀνόματι αὐτοῦ, καὶ ἐκάλεσεν, κύριε κύριε, ὁ θεὸς οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων, μακρόθυμος καὶ πολυέλεος, καὶ ἀληθινὸς καὶ δικαιοσύνην διατηρῶν, ποιῶν ἔλεος εἰς χιλιάδας, ἀφαιρῶν ἀνομίας καὶ ἀδικίας καὶ ἁμαρτίας, καὶ καθαρισμῷ οὐ καθαριεῖ τὸν ἔνοχον, ἐπάγων ἁμαρτίας πατέρων ἐπὶ τέκνα καὶ τέκνα τέκνων ἐπὶ τρίτην καὶ τετάρτην γενεάν. καὶ σπεύσας Μωυσῆς κύψας ἐπὶ τὴν γῆν προσεκύνησεν.» Ὅρα δὴ τίνα τρόπον καὶ νῦν αὐτὸς ὁ κύριος ὁ καταβὰς «ἐκάλεσεν», ἐν νεφέλῃ καὶ τῷ Μωσεῖ παραστάς, «ἐν ὀνόματι κυρίου», ἕτερον παρ’ ἑαυτὸν συνήθως κατὰ ἀναδίπλωσιν δὶς κύριον ἐπικαλούμενον, ὡς ἂν καὶ ἑαυτοῦ καὶ τῶν λοιπῶν ἁπάντων δεσπότην θεολογούμενον, τὸν ἑαυτοῦ πατέρα, καὶ ὅτι γε ἐν τούτοις οὐ Μωσῆς, ὡς ἂν ὑπολάβοι τις, ἀλλὰ γὰρ αὐτὸς ὁ κύριος ἕτερον κύριον τὸν πατέρα καλεῖ.
προλαβὼν αὐτὸς ὁ χρηματίζων τῷ Μωσεῖ φησιν· «ἐγὼ παρελεύσομαι πρότερός σου τῇ δόξῃ μου, καὶ καλέσω ἐν ὀνόματι κυρίου». τοῦτο γοῦν εἰρηκότος, ἑξῆς ἐπιλέγει ἡ γραφὴ διηγηματικῶς· «καὶ κατέβη κύριος ἐν νεφέλῃ καὶ παρέστη αὐτῷ ἐκεῖ, καὶ ἐκάλεσεν ἐν ὀνόματι κυρίου». οὐκοῦν αὐτὸς ὁ κύριος τὴν ὑπόσχεσιν τὴν αὐτοῦ πληρώσων κάτεισιν, καὶ ὥσπερ ὁ λόγος φησίν, πρόεισι «πρὸ προσώπου» Μωυσῆ· καὶ αὐτὸς δὲ ὁ κύριος καλεῖ λέγων· «κύριε ὁ θεὸς οἰκτίρμων καὶ ἐλεήμων», καὶ τὰ ἑξῆς, σαφῶς ὁ κύριος τὸν θεράποντα ἑαυτόν τε ὅστις εἴη καὶ τὴν τοῦ κρείττονος κυρίου γνῶσιν μυσταγωγῶν. τοῦτο δέ σοι παραστήσει, ἔνθα προσευχόμενος ὑπὲρ τοῦ λαοῦ τῶν προκειμένων τοῦ κυρίου μνημονεύει φωνῶν, τὸν κύριον ταῦτ’ εἰρηκέναι ἀλλ’ οὐκ αὐτόν, ἐν οἷς φησιν· «καὶ νῦν ὑψωθήτω ἡ χείρ σου, κύριε, ὃν τρόπον εἶπας λέγων, κύριος μακρόθυμος καὶ πολυέλεος καὶ ἀληθινός, ἀφαιρῶν ἀνομίας καὶ ἀδικίας καὶ ἁμαρτίας· καὶ καθαρισμῷ οὐ καθαριεῖ τὸν ἔνοχον, ἀποδιδοὺς ἁμαρτίας πατέρων ἐπὶ τέκνα ἕως ἐπὶ τρίτην καὶ τετάρτην γενεάν».
PG 22:397ἐπιτήρει δὲ τίνα τρόπον ἐν τούτοις αὐτὸς ὁ κύριος τὸν πατέρα μακρόθυμον καὶ πολυέλεον ἐπειπών, προστίθησι λέγων αὐτὸν καὶ ἀληθινόν, συμφώνως τῷ «ἵνα γινώσκωσί σε τὸν μόνον ἀληθινὸν θεόν», ἐν εὐαγγελίοις ὑφ’ ἑνὸς καὶ τοῦ αὐτοῦ σωτῆρος ἡμῶν εἰρημένῳ. μόνον γοῦν ἀληθινὸν θεὸν σφόδρα εὐσεβῶς ἀποκαλεῖ τὸν πατέρα, τὸ προσῆκον ἀπονέμων σέβας τῇ ἀγενήτῳ φύσει, ἧς αὐτὸν εἰκόνα εἶναι καὶ γέννημα οἱ θεῖοι λόγοι παιδεύουσιν. Ἀπὸ τῶν Ἀριθμῶν. Ἐν τοῖς Ἀριθμοῖς ὁ Μωσῆς εὐχόμενός φησιν· «ὅτι σὺ εἶ κύριος ἐν τῷ λαῷ τούτῳ, ὅστις ὀφθαλμοῖς κατ’ ὀφθαλμοὺς ὀπτάνῃ, σὺ κύριε», ἀνθ’ οὗ ὁ μὲν Ἀκύλας ἐξέδωκεν· «ὅτι σὺ εἶ κύριος ἐν ἐγκάτῳ τοῦ λαοῦ τούτου, ὃς ὀφθαλμὸν ἐν ὀφθαλμοῖς ὁρᾷ, σὺ κύριε», ὁ δὲ Σύμμαχος· «ὅτι σὺ εἶ κύριε». καὶ ἐν Ἐξόδῳ εἴρηται· «καὶ ἀνέβη Μωσῆς καὶ Ἀαρὼν καὶ Ναδὰβ καὶ Ἀβιοὺδ καὶ ἑβδομήκοντα τῶν πρεσβυτέρων τοῦ Ἰσραήλ, καὶ εἶδον τὸν τόπον ὅπου ἕστηκεν ὁ θεὸς Ἰσραήλ», ἀνθ’ οὗ ὁ μὲν Ἀκύλας· «καὶ εἶδον», φησί, «τὸν θεὸν Ἰσραήλ», ὁ δὲ Σύμμαχος· «καὶ εἶδον ὁράματι τὸν θεὸν Ἰσραήλ».
σεί δ' ἐλάλει. Τίς δ' ἐλάλει, ἢ δηλονότι ὁ στύλος τῆς νεφέλης, ὁ πρότερον τοῖς πατράσιν ἐν ἀνθρώπου φα νεὶς σχήματι ; Προαποδέδεικται δὲ, ὅτι μὴ ὁ ἐπὶ πάν των Θεὸς οὗτος ἦν, ἕτερος δὲ, ὃν Θεοῦ Λόγον ὑπάρ- χοντα Χριστὸν ἡμεῖς προσαγορεύομεν· ὃς καὶ τότε τοῦ πλήθους ἔνεκεν Μωσεί τε αὐτῷ καὶ τῷ λαῷ ἐν στύλω νεφέλης ἐθεωρεῖτο, διὰ τὸ μὴ χωρεῖν αὐτοὺς ὁμοίως τοῖς πατράσιν ἐν ἀνθρώπου σχήματι ὁρᾷν αὐτόν. Τελείων γάρ τι ἦν τὸ προορᾷν δύνασθαι τὴν μέλλουσαν ἔσεσθαί ποτε εἰς ἀνθρώπους ἔνσαρκον ἐπιφάνειαν αὐτοῦ, ἦν, ἐπεὶ μηδὲ τότε οἷός τε ἦν ὁ πᾶς λαὸς χωρεῖν, εἰκότως τοτὲ μὲν αὐτοῖς διὰ πυρὸς, φόδου χάριν καὶ καταπλήξεως, τοτὲ δὲ διὰ νεφέλης, ὡσὰν ἐπεσκιασμένως καὶ κεκαλυμμένως νομοθετῶν αὐτούς, ὁρῶτο, ὁμοίως δὲ καὶ τῷ Μωσεί δι' αὐτούς. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΕ'. Οτι μηδὲ ἀγγελική φύσις ἦν ἡ τῷ Μωσεί χρη ματίζουσα, κρείττων δέ τις ἦν ἢ κατ' άγγε Εἶπε Κύριος· Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου προ προσώπου μου, ἵνα φυλάξῃ σε ἐν τῇ ὁδῷ, όπως εἰσαγάγῃ σε εἰς τὴν γῆν, ἣν ἡτοίμασά σοι. Πρόσ- εχε αὐτῷ καὶ εἰσάκους αὐτοῦ, καὶ μὴ ἀπείθει αυτ τῷ· οὐ γὰρ μὴ ὑποστείληταί σε· τὸ γὰρ ὄνομά μου ἐστὶν ἐπ' αὐτῷ. » Καὶ ἐν ἑτέρῳ τόπῳ· < Εἶπε δὲ Κύριος πρὸς Μωσῆν· Βάδισον, καὶ ὁδήγησον τὸν λαὸν εἰς τὸν τόπον ἂν εἴρηκά σοι· ἰδοὺ ὁ ἄγγελός μου προπορεύεται πρὸ προσώπου σου. » Καὶ πάλιν· « Καὶ επε Κύριος πρὸς Μωσήν· Πορεύου, καὶ ἀνάβηθι ἐντεῦθεν σὺ καὶ ὁ λαός· » καὶ τὰ ἑξῆς· «Καὶ συν αποστελώ προ προσώπου σου τὸν ἄγγελόν μου. Αὗται ὅτι μὴ ἀγγέλου, μόνου δὲ Θεοῦ γένοιντο ἂν φωναί, παντί τω πρόδηλον. Θεοῦ δὲ τίνος, ἢ τοῦ τοῖς προπάτορσιν ἑωραμένου; ἦν ἄγγελον Θεοῦ σαφῶς προσεἶπεν ὁ Ἰακώβ. Οὗτος δὲ ἦν ἡμῖν ὁ Θεοῦ Λόγος, ὡσὰν καὶ Θεοῦ παῖς καὶ αὐτὸς, Θεὸς, καὶ Κύριος ὠνο- μασμένος. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ 14'. Γι..t, Ὣς ὁ αὐτὸς Κύριος περὶ ἑτέρου διδάσκει Κυρίου. Ἀπὸ τοῦ Δεκαλόγου. • Εγώ είμι Κύριος ὁ Θεός σου, ὁ ἐξαγαγών σε ἐκ τῆς Αἰγύπτου, ἐξ οἴκου δουλείας. Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ, καὶ τὰ ἑξῆς· « Εγώ γάρ εἰμι Κύριος ὁ Θεός σου, Θεὸς ζηλωτής. » Καὶ ἐπιλέγει· «Ο λήψῃ τὸ ὄνομα Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου ἐπὶ ματαίῳ. Οὐ γὰρ μὴ καθαρίσῃ Κύριος τὸν λαμβάνοντα τὸ ὄνο- μα αὐτοῦ ἐπὶ ματαίῳ. » Κανταῦθα αὐτὸς ὁ Κύριος περὶ ἑτέρου Κυρίου τὰ προκείμενα διδάσκει. Εἰπὼν γοῦν, « Εγώ εἰμι Κύριος ὁ Θεός σου, ν ἐπιλέγει· • Οὐ λήψῃ τὸ ὄνομα Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου, περὶ τοῦ Πατρὸς δηλαδὴ καὶ Θεοῦ τῶν ὅλων ὁ δεύτερος Κύριος τὸν θεράποντα μυσταγωγῶν. Εὔροις δ' ἂν καὶ ἄλλα μυρία δι' ὅλης τῆς ἱερᾶς Γραφῆς, παραπλησίως του- τοῖς ἐξενηνεγμένα, δι᾿ ὧν ὁ Θεὸς, ὡς περὶ ἑτέρου Θεοῦ, καὶ αὐτὸς ὁ Κύριος, ὡς περὶ ἑτέρου Κυρίου, τοὺς χρησμοὺς ἐποιεῖτο. " ΣΑΣΙ, 34. Α ‹ το DEMONSTRATIONIS EVAngelicÆ Lib. V. A Quis porro loquebatur? columna nubis videlicet, Jacy. • cum idem Deus antea patribus in hominis forma apparuisset. Supra vero jam demonstratum est, quod non Pater Deus hic esset, sic alter, quem nos, cum Dei sit Verbum, Christum nuncupamus, qui tunc propter multitudinem vulgarem, et ipsi Mosi, et populo in columna nubis cernebatur, propterea quod non itidem ut patres, videre illum in forma hominis, idonei essent. Perfectorum enim hoc erat, posse illius adventum providere, qui olim in homi- nibus corpore humano assumpto, futurus erat, quem sane, cum ne tunc quidem universus popu- lus posset capere, merito alias quidem eis per ignem, terrendi cohibendique causa, alias per nubem, quasi adumbrate atque involute dans illis leges, B cernebatur, eademque ratione Mosi quoque propter illos. C CAPUT XV. Quod angelica non fuerit natura, quæ Mosi dabat responsa, sed præstantior quam ut ad an- gelum referri possit. Dixit Dominus: Ecce ego mitto angelum meum ante faciem tuam, ut custodiat te in via, ut intro- ducat te in terram, quam paravi tibi ; observa eum, et audi eum, nec sis adversus illum contumax ; non enim dimittet te; nomen enim meum est in illo' Et in alio loco: «Dixit autem Dominus ad Mosem: Vade, et dux esto hujus populi ad locum quem dixi tibi; ecce angelus meus antccedit te”. » Et rursus : Et dixit Dominus ad Mosem: Abi, et ascende hinc tu et populus, et cætera : Et una mittam ante faciem tuam angelum meum ". Hæ sane voces, quod non angeli sed solius Dei sint, unicuique fa- cile constare potest. Cujus porro Dei, nisi ejus qui priscis patribus sit visus ? quem angelum Dei plane appellavit Jacob. Hoc autem nobis Dei Verbum utpote cum et Dei Filius, et Deus, et Dominus ipse sit nominatus. ' CAPUT XVI. Quod idem Dominus de alio docet, scilicet Filio. D Exod. xx111, 20, 21. Exod PATROL. GR. XXI. decem preceptis legis. - Ego sum Dominus Deus tuus, qui eduxi te de terra Ægypti, de domo servitutis. Non erunt tibi dii alii præter me, » et cætera. « Ego enim sum Doni- nus Deus tuus æmulator's, et adjungit: Non su- mes nomen Domini Dei tuiin vanum ". Nec euim habebit insontem Dominus eum qui assumpserit no- men Domini sui frustra. Hoc etiam loco ipse Dominus ea quæ exposita sunt de alio docet. Siquidem cum dixerit, « Ego sum Dominus Deus tuus, » adjungit : • Non sumes romen Domini Dei tui : » quippe cum de Patre et Deo universi, is qui ab illo est Domi- nus, suum servum sacris iniliet. Alia præterea innu- merabilia invenies per totam Scripturam sacram, quæ eadem ratione qua hæc enuntiata sunt, ubi Pater tanquam de alia persona, et ipse Dominus tanquanı de alio quodam, oracula reddebat. Exod. xx, 2-5. ** Exod. xxxm, 1, 2. ibid. ..