PG 24:609ὥσπερ δὲ ἐπὶ τοῦ καθ’ ἡμᾶς παραδείγματος ὁ μὲν ἀόρατος καὶ ἀφανὴς ἐν ἡμῖν νοῦς, ὃν ὅστις ποτὲ καὶ ὁποῖος ὢν τὴν οὐσίαν ὑπάρχει οὐδεὶς πώποτε ἀνθρώπων ἔγνω, βασιλεὺς [δ’] οἷα ἐν ἀπορρήτοις εἴσω τοῖς αὐτοῦ ταμείοις καθιδρυμένος τὰ πρακτέα βουλεύεται, λόγος δ’ ἐξ αὐτοῦ πρόεισι μονογενής, οἷα πατρὸς ἐξ ἀδύτων μυχῶν γεγεννημένος, ὃς δὴ καὶ πρῶτος τῶν πατρικῶν τοῖς πᾶσι καθίσταται νοημάτων ἄγγελος εἰς φανερόν τε κηρύττει τὰ ἐν ἀπορρήτοις τῷ πατρὶ βεβουλευμένα, ἔργοις τε ἐπιτελεῖ τὰ βουλεύματα προϊὼν εἰς τὰς πάντων ἀκοάς, εἶθ’ οἱ μὲν τῆς ἐκ τοῦ λόγου μεταλαμβάνουσιν ὠφελείας, τὸν δ’ ἀφανῆ καὶ ἀόρατον νοῦν, τὸν τοῦ λόγου πατέρα, οὐδεὶς πώποτε εἶδεν ὀφθαλμοῖς·ὥσπερ δὲ ἐπὶ τοῦ καθ’ ἡμᾶς παραδείγματος ὁ μὲν ἀόρατος καὶ ἀφανὴς ἐν ἡμῖν νοῦς, ὃν ὅστις ποτὲ καὶ ὁποῖος ὢν τὴν οὐσίαν ὑπάρχει οὐδεὶς πώποτε ἀνθρώπων ἔγνω, βασιλεὺς [δ’] οἷα ἐν ἀπορρήτοις εἴσω τοῖς αὐτοῦ ταμείοις καθιδρυμένος τὰ πρακτέα βουλεύεται, λόγος δ’ ἐξ αὐτοῦ πρόεισι μονογενής, οἷα πατρὸς ἐξ ἀδύτων μυχῶν γεγεννημένος, ὃς δὴ καὶ πρῶτος τῶν πατρικῶν τοῖς πᾶσι καθίσταται νοημάτων ἄγγελος εἰς φανερόν τε κηρύττει τὰ ἐν ἀπορρήτοις τῷ πατρὶ βεβουλευμένα, ἔργοις τε ἐπιτελεῖ τὰ βουλεύματα προϊὼν εἰς τὰς πάντων ἀκοάς, εἶθ’ οἱ μὲν τῆς ἐκ τοῦ λόγου μεταλαμβάνουσιν ὠφελείας, τὸν δ’ ἀφανῆ καὶ ἀόρατον νοῦν, τὸν τοῦ λόγου πατέρα, οὐδεὶς πώποτε εἶδεν ὀφθαλμοῖς·
κατὰ ταὐτὰ δὴ μᾶλλον δὲ ἐπέκεινα πάσης εἰκόνος καὶ παραδείγματος ὁ τοῦ παμβασιλέως θεοῦ τέλειος λόγος, οἷα μονογενὴς «πατρὸς υἱός», οὐ προφορικῇ δυνάμει συνεστώς, οὐδ’ ἐκ συλλαβῶν ὀνομάτων τε καὶ ῥημάτων τὴν φύσιν κατεσκευασμένος, οὐδ’ ἐν φωνῇ δι’ ἀέρος πληττομένου σημαινόμενος, θεοῦ δὲ τοῦ ἐπὶ πάντων ζῶν καὶ ἐνεργὴς ὑπάρχων [υἱὸς] λόγος, κατ’ οὐσίαν τε ὑφεστὼς οἷα «θεοῦ δύναμις καὶ θεοῦ σοφία», πρόεισι μὲν τῆς πατρικῆς θεότητός «τε καὶ βασιλείας», ἀγαθοῦ δὲ πατρὸς ἀγαθὸν τυγχάνων γέννημα[ ]· «κοινός τε ἁπάντων σωτὴρ ἐποχετεύει τὰ σύμπαντα .....» «τίς ἄλλος πώποτε τῶν ἐξ αἰῶνος βοηθέντων ὡς» οὗτος ὁ παρ’ ἡμῖν θεολογούμενος προφητικαῖς ἄνωθεν πρὸ μυρίων χρόνων ἐγνώσθη τε καὶ προεκηρύχθη φωναῖς «παρὰ τοῖς πρόπαλαι θεοφιλέσιν Ἑβραίων παισίν»; οἳ καὶ τὸν τόπον τῆς θεοφανείας αὐτοῦ καὶ χρόνους τῆς ἀφίξεως καὶ τρόπον τοῦ βίου καὶ δυνάμεις καὶ λόγους καὶ κατορθώματα αὐτοῦ προλαβόντες βίβλοις ἱεραῖς ἐγκατέθεντο.ὥσπερ δὲ ἐπὶ τοῦ καθ’ ἡμᾶς παραδείγματος ὁ μὲν ἀόρατος καὶ ἀφανὴς ἐν ἡμῖν νοῦς, ὃν ὅστις ποτὲ καὶ ὁποῖος ὢν τὴν οὐσίαν ὑπάρχει οὐδεὶς πώποτε ἀνθρώπων ἔγνω, βασιλεὺς [δ’] οἷα ἐν ἀπορρήτοις εἴσω τοῖς αὐτοῦ ταμείοις καθιδρυμένος τὰ πρακτέα βουλεύεται, λόγος δ’ ἐξ αὐτοῦ πρόεισι μονογενής, οἷα πατρὸς ἐξ ἀδύτων μυχῶν γεγεννημένος, ὃς δὴ καὶ πρῶτος τῶν πατρικῶν τοῖς πᾶσι καθίσταται νοημάτων ἄγγελος εἰς φανερόν τε κηρύττει τὰ ἐν ἀπορρήτοις τῷ πατρὶ βεβουλευμένα, ἔργοις τε ἐπιτελεῖ τὰ βουλεύματα προϊὼν εἰς τὰς πάντων ἀκοάς, εἶθ’ οἱ μὲν τῆς ἐκ τοῦ λόγου μεταλαμβάνουσιν ὠφελείας, τὸν δ’ ἀφανῆ καὶ ἀόρατον νοῦν, τὸν τοῦ λόγου πατέρα, οὐδεὶς πώποτε εἶδεν ὀφθαλμοῖς·
«ἀλλ’ ἵνα μή μοι τὰ νῦν ὁ λόγος εἰς μακρὰν ἐκτείνοιτο «ἐπὶ πάντα τὰ μεγαλουργήματα αὐτοῦ, ὑπ’ ὄψεσιν ἐκκείσθω ὁ αὐτοῦ θάνατος», ὃν δὴ ὑποστῆναι «ὁ ἑρμηνεὺς τὸ» τοῦ «θείου» λόγου «περίβλημα» τὸ «ἀποκαλυφθὲν» ἄγαλμα παρὰ τοῖς πᾶσιν ἀνωμολόγηται. καὶ αὐτὸς δὲ ὁ βοώμενος «θάνατος» πολλοῦ μετέχει τοῦ θαύματος, οὐ κοινὸς τοῖς λοιποῖς «ἀνθρώποις» γεγενημένος. οὐ γὰρ νόσῳ διαφθαρεὶς οὐδὲ βρόχῳ οὐδὲ πυρὶ οὐδὲ μὴν κατ’ αὐτὸ τὸ τοῦ σταυροῦ τρόπαιον ὁμοίως τοῖς λοιποῖς κακούργοις ὑποτμηθεὶς σιδήρῳ, οὐδ’ ὅλως πρός τινος ἀνθρώπων παθών τι τῶν ἀναιρεῖν εἰωθότων βιαίαν ὑπέμεινε τελευτήν, ἀλλ’ ὡς αὐτὸ μόνον ἑκὼν παρεδίδου τὸ αὐτοῦ ὄργανον τοῖς ἐπιβουλεύουσι, τὸ μὲν ἀπὸ γῆς ἀνωρθοῦτο αὐτίκα, ὁ δὲ φωνήσας μέγα καὶ τῷ πατρὶ τὸ πνεῦμα παρατίθεσθαι εἰπὼν ἄφετος αὐτὸς ἀφ’ ἑαυτοῦ τὴν ἐκ τοῦ σώματος ἀναχώρησιν ἐποιεῖτο. διὸ δὴ πρὸ τοῦ θανάτου τοῖς αὐτοῦ γνωρίμοις τοῦτο αὐτὸ παρεδίδου διδάσκων καὶ λέγων· «οὐδεὶς αἴρει τὴν ψυχήν μου ἀπ’ ἐμοῦ, ἀλλ’ ἐγὼ τίθημι αὐτὴν ἀπ’ ἐμαυτοῦ. ἐξουσίαν ἔχω θεῖναι αὐτὴν καὶ πάλιν ἐξουσίαν ἔχω λαβεῖν αὐτήν. «καὶ πάλιν·ὥσπερ δὲ ἐπὶ τοῦ καθ’ ἡμᾶς παραδείγματος ὁ μὲν ἀόρατος καὶ ἀφανὴς ἐν ἡμῖν νοῦς, ὃν ὅστις ποτὲ καὶ ὁποῖος ὢν τὴν οὐσίαν ὑπάρχει οὐδεὶς πώποτε ἀνθρώπων ἔγνω, βασιλεὺς [δ’] οἷα ἐν ἀπορρήτοις εἴσω τοῖς αὐτοῦ ταμείοις καθιδρυμένος τὰ πρακτέα βουλεύεται, λόγος δ’ ἐξ αὐτοῦ πρόεισι μονογενής, οἷα πατρὸς ἐξ ἀδύτων μυχῶν γεγεννημένος, ὃς δὴ καὶ πρῶτος τῶν πατρικῶν τοῖς πᾶσι καθίσταται νοημάτων ἄγγελος εἰς φανερόν τε κηρύττει τὰ ἐν ἀπορρήτοις τῷ πατρὶ βεβουλευμένα, ἔργοις τε ἐπιτελεῖ τὰ βουλεύματα προϊὼν εἰς τὰς πάντων ἀκοάς, εἶθ’ οἱ μὲν τῆς ἐκ τοῦ λόγου μεταλαμβάνουσιν ὠφελείας, τὸν δ’ ἀφανῆ καὶ ἀόρατον νοῦν, τὸν τοῦ λόγου πατέρα, οὐδεὶς πώποτε εἶδεν ὀφθαλμοῖς·
PG 24:611«ἐγώ εἰμι ὁ ποιμὴν ὁ καλὸς καὶ γινώσκω τὰ ἐμὰ καὶ γινώςκουσί με τὰ ἐμὰ» καὶ «τὴν ψυχήν μου τίθημι ὑπὲρ τῶν προβάτων». τὴν δὲ τοῦ θανάτου αἰτίαν ἐν βραχέσι παρίστησι λέγων· «ἐὰν μὴ ὁ κόκκος τοῦ σίτου πεσὼν εἰς τὴν γῆν ἀποθάνῃ, αὐτὸς μόνος μένει, ἐὰν δὲ ἀποθάνῃ, πολὺν καρπὸν φέρει». τεκμήρια γοῦν τοιαῦτα παρέχων ἐπὶ τοῦ θανάτου, ἄφετος αὐτὸς ἀφ’ ἑαυτοῦ τὴν ἐκ τοῦ σώματος ἀναχώρησιν ἐποιεῖτο». εἶτα δὲ τοῦ σώματος αὐτοῦ ληφθέντος πρὸς τῶν γνωρίμων καὶ τῇ προσηκούσῃ παραδοθέντος ταφῇ, τριταῖος αὖθις ἀπελάμβανε τοῦτο αὐτὸς «ὁ πρὶν ἀναχωρήσας ἑκών». καὶ πάλιν αὐτὸς ἑαυτὸν ἔνσαρκον, ἔνσωμον αὐτὸν ἐκεῖνον οἷος καὶ τὸ πρῶτον ἦν τοῖς οἰκείοις μαθηταῖς δείκνυσιν, οἷς καὶ ἐπὶ βραχὺ ὁμιλήσας καί τινα συνδιατρίψας χρόνον, ἄνεισιν ὅθεν καὶ παρῆν, ὑπ’ ὀφθαλμοῖς αὐτῶν τὴν εἰς οὐρανοὺς πορείαν «καὶ ἄνοδον» στειλάμενος, «οἷς δὴ καὶ ὑποθήκας περὶ τῶν πρακτέων παραδοὺς διδασκάλους τῶν ἐθνῶν ἁπάντων τῆς ἀνωτάτω θεοσεβείας ἀπέφηνεν».EUSEI CESARIENSIS OPP. PARS 1V. DOGMATICA. λόγηται, πολλού μετέχει τοῦ θαύματος, οὐ κοινὸς τοῖς λοιποῖς γεγενημένος· οὐ γὰρ νόσῳ διαφθαρείς οὐδὲ βρόχῳ, οὐδὲ πυρί, οὐδὲ μὴν κατ' αὐτὸ τὸ τοῦ σταυροῦ τρόπαιον ὁμοίως τοῖς λοιποῖς κακούργοις υποτμηθεὶς σιδήρῳ, οὐδ᾽ ὅλως πρός τινος ἀνθρώπων παθών τι τῶν ἀναιρεῖν ειωθότων, βιαίαν ὑπέμεινε τελευτήν· ἀλλ᾽ ὡς αὐτὸς μόνον ἐχών παρεδίδου το αὐτοῦ ὄργανον τοῖς ἐπιβουλεύουσι· τὸ μὲν ἀπὸ γῆς ἀνωρθοῦτο αὐτίκα· ὁ δὲ φωνήσας μέγα, καὶ τῷ Πατρὶ τὸ πνεῦμα παρατίθεσθαι εἰπὼν, ἄφέτος αὐτὸς ἀφ' ἑαυτοῦ τὴν ἐκ τοῦ σώματος. ἀναχώρησιν ἐποιεῖτο· διὸ δὴ πρὸ τοῦ θανάτου τοῖς αὐτοῦ γνωρίμοις τοῦτο αὐτὸ παρεδίδου διδάσκων καὶ λέγων· Οὐδεὶς αἱρει την ψυχήν μου ἀπ' ἐμοῦ, ἀλλ' ἐγὼ τίθημι αὐτὴν ἀπ' ἐμαυτοῦ· ἐξουσίαν ἔχῳ θεῖναι αὐτὴν, καὶ πάλιν ἐξουσίαν ἔχω λαβεῖν αὐτήν. παντὸς κεφάλαιον ὁποίαν ἔσχεν αἰτίαν ἐξειπεῖν ; λέγω δὲ τὸ πολυθρύλλητον τοῦ βίου τέλος, καὶ τοῦ πάθους τὸν τρόπον, καὶ τῆς μετὰ τὸν θάνατον ἀνα- βιώσεως αὐτοῦ τὸ μέγα θαῦμα. Εἰ μὲν οὖν ἄλλως πως μετὰ τὰς ἐν ἀνθρώποις διατριβὰς ἀφανής γεγονώς ἐξαίφνης ἀπέπτη, υποκλέψας λάθρα ἑαυτὸν καὶ τὸ οἰκεῖον ἄγαλμα, φυγῇ τὸν θάνατον διαδράναι σπου δάσας, κάπειτά που τὸ θνητὸν αὐτὸς δι' ἑαυτοῦ φθορά καὶ ἀπωλείᾳ συνεψήσας, φάσματι ἂν ἐῴχει τοῖς πάσι· καὶ οὐκ ἂν αὐτὸς αὐτῷ τὰ πρέποντα διεπράξατο, ζῶν μὲν τυγχάνων καὶ Θεοῦ Λόγος καὶ δύναμις, οὔτ᾽ ἂν ἐγνώσθη όπη ποτὲ ὑπῆρχε χωρήσας, οὔτ᾽ ἂν ἐπιστώθη τοῖς μὴ παρειληφόσιν, οὔτ᾽ ἂν θανάτου τὴν φύσιν ἐφάνη κρείττων, οὔτ᾽ ἂν τὸ θνητὸν τῆς οἰκείας ἡλει θέρου φύσεως, οὔτ᾽ ἂν καθ᾽ ὅλης τῆς ἀνθρώπων αξ κουμένης ἠκούσθη, οὔτ᾽ ἂν θανάτου καταφρονεῖν τοὺς αὐτοῦ μαθητὰς ἔπεισεν, οὔτ᾽ ἂν τῆς μετὰ θάνατον παρὰ Θεῷ ζωῆς τοῖς τὴν αὐτοῦ διδασκαλίαν μετιού- σιν [ἐλπίδα] παρεστήσατο, οὔτ᾽ ἂν τῶν αὐτοῦ λόγων τὰς ἐπαγγελίας ἐπλήρου, οὔτ᾽ ἂν ταῖς προφητικαῖς περὶ αὐτοῦ προββήσεσι σύμφωνα παρείχε τὰ ἀποτε λέσματα, οὔτ᾽ ἂν τὸν ὕστατον ἁπάντων ἀγῶνα δεη βλήκει· οὗτος δ' ἦν ὁ κατὰ τοῦ θανάτου (8). Διὸ δὴ τούτων ἕνεκα πάντων, ἐπειδὴ ἐχρῆν ἐξ ἅπαντος τὸ θνητὸν ὄργανον μετὰ τὴν αὐτάρκη δια- κονίαν ἐν τῷ Θεῷ λόγῳ διηκονήσατο, τέλους θεο πρεποῦς τυχεῖν, ταύτῃ πη αὐτῷ καὶ ὁ θάνατος ᾠκο- νομεῖτο. Δυοῖν γὰρ λειπομένων τῷ τέλει ἡ φθορᾷ ἀπωλείᾳ παραδοῦναι τὸ πᾶν, καὶ αἰσχίστην ποιήσα σθαι τὴν τοῦ βίου καταστροφὴν, ἢ θανάτου κρείττονα ἑαυτὸν φῆναι, θεϊκῇ δυνάμει τὸ θνητὸν ἀθάνατον πα ραστησάμενον· τὸ μὲν πρῶτον ἀνοίκειον τῆς ἐπαγ γελίας· οὐ γὰρ δὴ πυρὸς οἰκεῖον τὸ ψύχειν (9), οὐδὲ φωτὸς τὸ σκοτίζειν, οὕτως οὐδὲ ζωῆς τὸ θανατοῦν, οὐδὲ τοῦ Θεοῦ Λόγου τὸ παραλόγως ἐνεργεῖν· ποῖον οὖν εἶχε λόγον τὸν ἑτέροις ζωὴν ἐπαγγελλόμενον, τὸ - sine ingenti proligio fuit, nihilque commune cum A reliquis habuit. Neque enim morbo exstinctus est Christus, aut laqueo, aut igne, neque in ipso trucis tropão æque ac cæteri malefici ferro succisus fuit ; neque aba quovis homine mortiferum aliquid pas- tus, violentam sustinuit necem ; sed tunc tantum modo cum ipse sponte organum suum inimicis tra- didit; moxque illud de terra suscitavit. Quippe is valide exclamans, Patrique spiritum cominendare se dicens, ipse semet dimittens corpore suo exces- sit. Ideo etiam ante mortem, familiaribus suis hoc significaverat dicens : Nemo tollit animam meam. a me, sed ego ipsemet eam pono : potestatem habeo ponendi eam el potestatem habeo iterum sumendi • B Quid ergo post hæc jam superest, nisi ipsum to- ius rei caput, quamnam causam habuerit, enarra- re ? famigeratum, inquam, vitæ fnem, et passionis modum; necnon post necem, resurrectionis ejus- dem grande miraculum. Siquidem igitur alio ali- quo modo, post suam cuin hominibus conversatio- nem, repente invisibilis abiisset, semet ipse suuin- . que corporeum simulacrum clam subtrahens, ſuga mortem vitare satagens; et deinde ipse mortalem partem suanı corruptela et destructione consum- psisset, ea res par phantasmati ommibus visa esset; nẹque pro sua dignitate egisset, qui erat Dei Ver- bum vivens atque virtus; neque rescitum esset quonam excessisset; neque id creditun esset ab illis quibus significatum non fuisset ; neque natu- raliter morte fortior apparuisset; neque propriam naturam a mortalitate liberavisset; neque ea res toto ab hominibus habitato orbe exaudita esset ; ne- que discipulis suis mortis contemptum persuasissel ; neque magisterii sui alumuis vitæ post obitum apud Deum agende spem obtulisset ; neque sermonum suorum promissa adimplevisset; neque propheticis de se prædictionibus congruum exitum præstitis- set; neque postremum omnium conflictum, videli- cet adversus mortem, decertavisset. C Propter hæc omnia, quia prorsus oportebat mortale organum, post sufliciens ministerium Deo Verbo exhibitum, tinem Deo dignum nancisci, ideo, inquam, tale mortis genus elegit. Nam quum dua: D . consummationis rationes tantummodo adessent nempe vel corruptelæ atque exitio totum tradere, atque ita turpissimum facere vitæ finem; vel morti superiorem semet ostendere, divina virtute immor- tale eficiendo quod mortale erat; prior quidem modus promissionibus alienus erat; nam neque ignis proprium est frigescere, neque lucis obtene- brari, neque vitæ mori, neque divinæ sapientiæ jusipienter agere. Cur enim is, qui cæteris vitam of Joan. x, 18. na editione additas fuisse numerales notas, quasi totidem sint operis capitula. sed neutro sensu hic esse accipienda Syrus inter- pres demonstrat. (7) Cod. A. f. 302. b. Th. Syr. 111, 45 seq. (8) His causis mortis Christi nollem in Anglica- (7) Τί οὖν ἐπὶ τούτοις λείπεται, ἢ αὐτὸ δὴ τὸ τοῦ (9) Verba ψύχειν, σκοτίζειν, θανατοῦν, non selivo
τί δὴ οὖν ἐπὶ τούτοις λείπεται ἢ αὐτὸ δὴ τὸ τοῦ παντὸς κεφάλαιον ὁποίαν ἔσχεν αἰτίαν ἐξειπεῖν, λέγω δὴ τὸ πολυθρύλλητον τοῦ βίου τέλος καὶ τοῦ πάθους τὸν τρόπον καὶ τῆς μετὰ τὸν θάνατον ἀναβιώσεως αὐτοῦ τὸ μέγα θαῦμα. «μετὰ δὲ τὴν τούτων θεωρίαν «πάλιν εἰς τὰς ἀποδείξεις «παριόντες αὐτὰς δι’ ἐναργῶν πιστωσόμεθα μαρτυριῶν.EUSEI CESARIENSIS OPP. PARS 1V. DOGMATICA. λόγηται, πολλού μετέχει τοῦ θαύματος, οὐ κοινὸς τοῖς λοιποῖς γεγενημένος· οὐ γὰρ νόσῳ διαφθαρείς οὐδὲ βρόχῳ, οὐδὲ πυρί, οὐδὲ μὴν κατ' αὐτὸ τὸ τοῦ σταυροῦ τρόπαιον ὁμοίως τοῖς λοιποῖς κακούργοις υποτμηθεὶς σιδήρῳ, οὐδ᾽ ὅλως πρός τινος ἀνθρώπων παθών τι τῶν ἀναιρεῖν ειωθότων, βιαίαν ὑπέμεινε τελευτήν· ἀλλ᾽ ὡς αὐτὸς μόνον ἐχών παρεδίδου το αὐτοῦ ὄργανον τοῖς ἐπιβουλεύουσι· τὸ μὲν ἀπὸ γῆς ἀνωρθοῦτο αὐτίκα· ὁ δὲ φωνήσας μέγα, καὶ τῷ Πατρὶ τὸ πνεῦμα παρατίθεσθαι εἰπὼν, ἄφέτος αὐτὸς ἀφ' ἑαυτοῦ τὴν ἐκ τοῦ σώματος. ἀναχώρησιν ἐποιεῖτο· διὸ δὴ πρὸ τοῦ θανάτου τοῖς αὐτοῦ γνωρίμοις τοῦτο αὐτὸ παρεδίδου διδάσκων καὶ λέγων· Οὐδεὶς αἱρει την ψυχήν μου ἀπ' ἐμοῦ, ἀλλ' ἐγὼ τίθημι αὐτὴν ἀπ' ἐμαυτοῦ· ἐξουσίαν ἔχῳ θεῖναι αὐτὴν, καὶ πάλιν ἐξουσίαν ἔχω λαβεῖν αὐτήν. παντὸς κεφάλαιον ὁποίαν ἔσχεν αἰτίαν ἐξειπεῖν ; λέγω δὲ τὸ πολυθρύλλητον τοῦ βίου τέλος, καὶ τοῦ πάθους τὸν τρόπον, καὶ τῆς μετὰ τὸν θάνατον ἀνα- βιώσεως αὐτοῦ τὸ μέγα θαῦμα. Εἰ μὲν οὖν ἄλλως πως μετὰ τὰς ἐν ἀνθρώποις διατριβὰς ἀφανής γεγονώς ἐξαίφνης ἀπέπτη, υποκλέψας λάθρα ἑαυτὸν καὶ τὸ οἰκεῖον ἄγαλμα, φυγῇ τὸν θάνατον διαδράναι σπου δάσας, κάπειτά που τὸ θνητὸν αὐτὸς δι' ἑαυτοῦ φθορά καὶ ἀπωλείᾳ συνεψήσας, φάσματι ἂν ἐῴχει τοῖς πάσι· καὶ οὐκ ἂν αὐτὸς αὐτῷ τὰ πρέποντα διεπράξατο, ζῶν μὲν τυγχάνων καὶ Θεοῦ Λόγος καὶ δύναμις, οὔτ᾽ ἂν ἐγνώσθη όπη ποτὲ ὑπῆρχε χωρήσας, οὔτ᾽ ἂν ἐπιστώθη τοῖς μὴ παρειληφόσιν, οὔτ᾽ ἂν θανάτου τὴν φύσιν ἐφάνη κρείττων, οὔτ᾽ ἂν τὸ θνητὸν τῆς οἰκείας ἡλει θέρου φύσεως, οὔτ᾽ ἂν καθ᾽ ὅλης τῆς ἀνθρώπων αξ κουμένης ἠκούσθη, οὔτ᾽ ἂν θανάτου καταφρονεῖν τοὺς αὐτοῦ μαθητὰς ἔπεισεν, οὔτ᾽ ἂν τῆς μετὰ θάνατον παρὰ Θεῷ ζωῆς τοῖς τὴν αὐτοῦ διδασκαλίαν μετιού- σιν [ἐλπίδα] παρεστήσατο, οὔτ᾽ ἂν τῶν αὐτοῦ λόγων τὰς ἐπαγγελίας ἐπλήρου, οὔτ᾽ ἂν ταῖς προφητικαῖς περὶ αὐτοῦ προββήσεσι σύμφωνα παρείχε τὰ ἀποτε λέσματα, οὔτ᾽ ἂν τὸν ὕστατον ἁπάντων ἀγῶνα δεη βλήκει· οὗτος δ' ἦν ὁ κατὰ τοῦ θανάτου (8). Διὸ δὴ τούτων ἕνεκα πάντων, ἐπειδὴ ἐχρῆν ἐξ ἅπαντος τὸ θνητὸν ὄργανον μετὰ τὴν αὐτάρκη δια- κονίαν ἐν τῷ Θεῷ λόγῳ διηκονήσατο, τέλους θεο πρεποῦς τυχεῖν, ταύτῃ πη αὐτῷ καὶ ὁ θάνατος ᾠκο- νομεῖτο. Δυοῖν γὰρ λειπομένων τῷ τέλει ἡ φθορᾷ ἀπωλείᾳ παραδοῦναι τὸ πᾶν, καὶ αἰσχίστην ποιήσα σθαι τὴν τοῦ βίου καταστροφὴν, ἢ θανάτου κρείττονα ἑαυτὸν φῆναι, θεϊκῇ δυνάμει τὸ θνητὸν ἀθάνατον πα ραστησάμενον· τὸ μὲν πρῶτον ἀνοίκειον τῆς ἐπαγ γελίας· οὐ γὰρ δὴ πυρὸς οἰκεῖον τὸ ψύχειν (9), οὐδὲ φωτὸς τὸ σκοτίζειν, οὕτως οὐδὲ ζωῆς τὸ θανατοῦν, οὐδὲ τοῦ Θεοῦ Λόγου τὸ παραλόγως ἐνεργεῖν· ποῖον οὖν εἶχε λόγον τὸν ἑτέροις ζωὴν ἐπαγγελλόμενον, τὸ - sine ingenti proligio fuit, nihilque commune cum A reliquis habuit. Neque enim morbo exstinctus est Christus, aut laqueo, aut igne, neque in ipso trucis tropão æque ac cæteri malefici ferro succisus fuit ; neque aba quovis homine mortiferum aliquid pas- tus, violentam sustinuit necem ; sed tunc tantum modo cum ipse sponte organum suum inimicis tra- didit; moxque illud de terra suscitavit. Quippe is valide exclamans, Patrique spiritum cominendare se dicens, ipse semet dimittens corpore suo exces- sit. Ideo etiam ante mortem, familiaribus suis hoc significaverat dicens : Nemo tollit animam meam. a me, sed ego ipsemet eam pono : potestatem habeo ponendi eam el potestatem habeo iterum sumendi • B Quid ergo post hæc jam superest, nisi ipsum to- ius rei caput, quamnam causam habuerit, enarra- re ? famigeratum, inquam, vitæ fnem, et passionis modum; necnon post necem, resurrectionis ejus- dem grande miraculum. Siquidem igitur alio ali- quo modo, post suam cuin hominibus conversatio- nem, repente invisibilis abiisset, semet ipse suuin- . que corporeum simulacrum clam subtrahens, ſuga mortem vitare satagens; et deinde ipse mortalem partem suanı corruptela et destructione consum- psisset, ea res par phantasmati ommibus visa esset; nẹque pro sua dignitate egisset, qui erat Dei Ver- bum vivens atque virtus; neque rescitum esset quonam excessisset; neque id creditun esset ab illis quibus significatum non fuisset ; neque natu- raliter morte fortior apparuisset; neque propriam naturam a mortalitate liberavisset; neque ea res toto ab hominibus habitato orbe exaudita esset ; ne- que discipulis suis mortis contemptum persuasissel ; neque magisterii sui alumuis vitæ post obitum apud Deum agende spem obtulisset ; neque sermonum suorum promissa adimplevisset; neque propheticis de se prædictionibus congruum exitum præstitis- set; neque postremum omnium conflictum, videli- cet adversus mortem, decertavisset. C Propter hæc omnia, quia prorsus oportebat mortale organum, post sufliciens ministerium Deo Verbo exhibitum, tinem Deo dignum nancisci, ideo, inquam, tale mortis genus elegit. Nam quum dua: D . consummationis rationes tantummodo adessent nempe vel corruptelæ atque exitio totum tradere, atque ita turpissimum facere vitæ finem; vel morti superiorem semet ostendere, divina virtute immor- tale eficiendo quod mortale erat; prior quidem modus promissionibus alienus erat; nam neque ignis proprium est frigescere, neque lucis obtene- brari, neque vitæ mori, neque divinæ sapientiæ jusipienter agere. Cur enim is, qui cæteris vitam of Joan. x, 18. na editione additas fuisse numerales notas, quasi totidem sint operis capitula. sed neutro sensu hic esse accipienda Syrus inter- pres demonstrat. (7) Cod. A. f. 302. b. Th. Syr. 111, 45 seq. (8) His causis mortis Christi nollem in Anglica- (7) Τί οὖν ἐπὶ τούτοις λείπεται, ἢ αὐτὸ δὴ τὸ τοῦ (9) Verba ψύχειν, σκοτίζειν, θανατοῦν, non selivo
PG 24:613ὀργάνῳ μὲν οὖν θνητῷ δι’ ἃς προείπομεν αἰτίας οἷα δὴ ἀγάλματι θεοπρεπεῖ κεχρημένος τούτῳ τε αὐτῷ οἷα μέγας βασιλεὺς δι’ ἑρμηνέως τὸν ἀνθρώπειον διεξελθὼν βίον, πάντ’ ἐπαξίως θεϊκῆς δυνάμεως διεπράξατο.» εἰ μὲν οὖν ἄλλως πως μετὰ τὰς ἐν ἀνθρώποις διατριβὰς ἀφανὴς γεγονὼς ἐξαίφνης ἀπέπτη, ὑποκλέψας λάθρα τὸν ἑρμηνέα καὶ τὸ οἰκεῖον ἄγαλμα φυγῇ τὸν θάνατον διαδρᾶναι σπουδάσας, κἄπειτά που τὸ θνητὸν αὐτὸς δι’ ἑαυτοῦ φθορᾷ καὶ ἀπωλείᾳ συνάψας, φάσματι ἂν ἐῴκει τοῖς πᾶσι καὶ οὔτ’ ἂν αὐτὸς αὑτῷ τὰ πρέποντα διεπράξατο, ζωὴ μὲν τυγχάνων καὶ θεοῦ λόγος καὶ «θεοῦ» δύναμις, φθορᾷ δὲ καὶ ἀπωλείᾳ τὸν αὐτὸς αὐτοῦ παραδιδοὺς ἑρμηνέα, οὔτ’ ἂν τὰ κατὰ δαιμόνων αὐτῷ πεπραγμένα διὰ τῆς τοῦ θανάτου συμπλοκῆς τέλους ἠξιοῦτο, οὔτ’ ἂν ἐγνώσθη ὅπη ποτὲ ὑπῆρχε χωρήσας, οὔτ’ ἂν ἐπιστεύθη τοῖς μὴ παρειληφόσιν, οὔτ’ ἂν θανάτου τὴν φύσιν ἐφάνη κρείττων, οὔτ’ ἂν τὸ θνητὸν τῆς οἰκείας ἠλευθέρου φύσεως, οὔτ’ ἂν καθ’ ὅλης τῆς ἀνθρώπων οἰκουμένης ἠκούσθη, οὔτ’ ἂν θανάτου καταφρονεῖν τοὺς αὐτοῦ μαθητὰς ἔπεισεν, οὔτ’ ἂν τῆς μετὰ «τὸν» θάνατον παρὰ θεῷ ζωῆς «τὴν ἐλπίδα» τοῖς τὴν αὐτοῦ διδαςκαλίαν μετιοῦσι παρεστήσατο, οὔτ’ ἂν τῶν αὐτοῦ λόγων τὰς ἐπαγγελίας ἐπλήρου, οὔτ’ ἂν ταῖς προφητικαῖς περὶ αὐτοῦ προρρήσεσι σύμφωνα παρεῖχε τὰ ἀποτελέσματα, οὔτ’ ἂν τὸν ὕστατον ἁπάντων ἀγῶνα διήθλησεν.οἰκεῖον ὄργανον φθειρόμενον περιδεῖν; Οὐκοῦν τὸ Δ δεύτερον ἀναγκαῖον ἦν, λέγω δὲ τὸ θανάτου κρείττονα ἑαυτὸν φῆναι. Πῶς οὖν ἐχρῆν τοῦτο ποιήσασθαι; Λα- θραίως ἄρα καὶ κλοπιμαίως; ἢ τοῖς πᾶσιν ἀριπρεπῶς καὶ διαδήλως; ᾿Αλλὰ σκότιον μὲν καὶ κρύφιον αὐτὸ πραχθὲν τὸ κατόρθωμα, μηδενὶ δὲ γνωσθέν, οὐδὲν ἂν ὤνησε· βοηθὲν δὲ καὶ ἀκουσθὲν εἰς πάντας, τοῖς πᾶσι τὴν ἐκ τοῦ θαύματος παρείχεν ὠφέλειαν. Εἰκότως ἄρα, ἐπειδὴ ἐχρῆν τὸ αὐτοῦ ὄργανον κρεῖττον θανά του φῆναι, καὶ τοῦτο πρᾶξαι μὴ εἰς τὸ λεληθός, ἀλλ' ὑπ' ὄψεσιν ἀνθρώπων, οὐ φεύγει μὲν τὸν θάνατον· ἦν γὰρ ἂν δειλὸς, καὶ θανάτου χείρων ἐνομίσθη· διὰ δὲ τῆς πρὸς τὸν θάνατον συμπλοκής, οἷα πρὸς ἀνταγω- νιστὴν (40), τὸ θνητὸν ἀθάνατον. παρίστη, ὕστατον ἀγῶνα τοῦτον ὑπὲρ τῆς ἁπάντων σωτηρίας καὶ ἀθα νασίας ἀναδεδεγμένος. των ενηργεῖτο ἐπὶ καθαιρέσει τῆς πολυθέου πλάνης· ἐπεὶ δὲ ὁ πρὸς τούσδε τέλος εἶχεν ἀγὼν, δεύτερος ἐπὶ λύσει τῆς τοῦ θανάτου καταδυναστείας ἐγίνετο· οἱ μὲν γὰρ κατ' αὐτοῦ συνηγμένοι δαίμονες, δ τε τούτων ἐξάρχων, τὰ νῶτα κατὰ τὴν πρώτην αὐτῷ συμβολήν παραχωρήσαντες, τὸν δεύτερον ἆθλον ἐσκόπουν, τοῦ βίου λοιπὸν τὴν ὑστάτην καταστροφὴν ἐκδεχόμενοι, καὶ τὴν τοῦ θνητοῦ τελευτὴν ὁμοίαν ἔσεσθαι πᾶσιν ἀνθρώποις καραδοκοῦντες· οὐ γὰρ ἂν πώποτε θνητήν φύσιν θανάτου κρείττονα γενέσθαι προσεδόκησαν· ὁ δὲ μετὰ τὰ πρῶτα κατὰ δαιμόνων τρόπαια ἤδη καὶ κατὰ τοῦ θανάτου παρετάττετο. Ωσπερ δὲ εἴ τις ἄκαυ- στον ἡμῖν καὶ πυρὸς τῇ φύσει κρείττον δεῖξαι τι σκεῦος ἤθελεν, οὐκ ἄλλως ἂν τὸ θαῦμα παρεστήσατο ἢ πυρὶ παραδοὺς τὸ μετὰ χεῖρας, κάπειτα σῶον αὐτὸ καὶ ἀδιάφθορον τοῦ πυρὸς ἐξελών (12)· κατὰ ταῦτα δὴ καὶ ὁ τῶν ὅλων ζωοποιὸς Θεοῦ Λόγος, τὸ θνητὸν ὄργανον, ᾧ πρὸς ἀνθρώπων εκέχρητο σωτηρίαν, κρεῖττον θανάτου φῆναι βουληθείς, εὖ μάλα χρησί μην ὑπῄει τὴν οἰκονομίαν, τὸ σῶμα προς βραχύ και ταλιπών (13), καὶ τὸ θνητὸν τῷ θανάτῳ πάλιν ύφαι- μούμενος, εἰς παράστασιν τῆς ἐνθέου δυνάμεως. Η μὲν οὖν πρώτη αἰτία ἦν αὕτη. ἐνθέου δυνάμεως ένδειξις. Ἐπειδὴ γὰρ τὸ πρότερον τοὺς ὑπὸ τοῦ θανάτου νενικημένους ἄνδρας θνητούς ἀληθῶς, καὶ κοινὸν τέλος ὑποδεδεγμένους, ἐθείαζον άνθρωποι, ήρωάς τε καὶ θεοὺς ὠνόμαζον· εἰκότως διδάσκει μόνον τοῦτον ἐν θανάτῳ Θεὸν ἀληθῆ εἶναι ὁμολογεῖν, τὸν τὰ βραβεῖα τῆς κατὰ τοῦ θανάτου νίκης ἀναδησάμενον. (15) Τρίτη δ' ἂν εἴη αἰτία τοῦ σωτη- πρὸς ἀνταγωνιστήν, Δι DE THEOPHANIA. promiserat, organum suum corruptionem pati ne gligeret ? Ergo posterior modus necessarius fuit, morti, inquam, superiorem se demonstrare. Quas- nam vero ratione id exsequi opus erat? Clamne ac furtim ? an coram omnibus splendide ac manife- ste? Atqui hæc res egregia si obscure et occulte acta fuisset, conscio nemine, nihil profuisset : con- tra vero famigerata atque omnibus exaudita, mi- raculo suo paritura erat universalem utilitatem. Recte igitur, quoniam oportebat ipsius organom morti superius apparere, atque id non clain sed in conspectu hominum feri, mortem non fugit; alio- qui visus esset timidas, et morte debilior creditus ; sed conflictu cum morte, tanquam cum adversario, inito, quod mortale erat ad immortalitatem trans- B tulit, extremum bunc agónem pro omnium salute et immortalitate suscipiens. C D p con- video by this contention with death, as with temporary, conficis hoc cum morte, languam cum contemporaneo. Syriacus quid habeat nescio, quia libro careo. Sed certe vera lectio Græca est, ola tanquam cum adversario. Itaque translatio emendanda est. Mitto alios locos, qui æque interdum ad Græcam veritatem reformandi videntur ; neque enim ego criticum ago sed edita- ren. Vicissim tamen, ut nuper dixi, Syriacus tex- tus Græcum illuminat. Et quidem Græcus, utpole quem catenarum auctores pro rei opportunitate . Nam priníum illi certamen fnit contra dæmones ob polytheismi errorem destruendum; quo per acto, subsecutum est secundum ob dissolvendam mortis dominationem. Conglobati enim adversus eum dæmones cum suo duce, postquam primo prælio terga verterant, secundum observabant, vilz Chri sti deinceps extremam catastropham exspectantes, mortalis hominis fuem reliquis omnibus similem fore sperantes: neque enim unquam existimassent mortalem naturam morti fore superiorem. Chri- stus post priores de dæmonibus relatas manubias, jam contra ipsam mortem in aciem prodibat. Sic ut autem si quis igni impervium atque insupera- bile vas aliquod demonstrare vellet, haud aliter hanc rem miram comprobaret, quam flammæ tra- dens quod præ manibus haberet, ac deinde incolu- me inviolatumque igne retrahens; ita etiam quod omnia vivificat Dei Verbum, mortale organum, quo ad hominum salutem usus fuerat, morte validius demonstrare volens, utile admodum consilium ce- pit, corpus brevi tempore deserendi; rursusque quod mortuum erat morti eripiendi, ut divinam virtutem ostenderet. Atque hæc prima (cur mori voluerit) causa fuit. Secunda fuit causa, ut demonstraret divinam virtutem in suo corpore inhabitasse. Nam quia vi- clos antea morte viros, vĕre mortales et commu- nein Gnem sortitos, apotheosi donaverant hornines, et heroas deosque nominaverant, inerito nos docet, hune unum in morte Deum verum esse confiteri, qui præmiis relatæ de morte victoria semet exor- naverat. Tertia habeatur mortis Servatoris causa excerpserunt, multas operis partes amisit. S. Thomas Aquinas in catena sua Latina ad Lucam ed. de Rubeis t. V, p. 364. Videlicet ex catenis Graecis, non originaliter ex Theophania, quam Tho mas nunquam vidit. tens. Syr. 11, 58. 59. (11) Ὁ μὲν γὰρ πρῶτος αὐτῷ [ἀγὼν] κατὰ δαιμό (14) Δευτέρα δὲ τῆς ἐν τῷ σώματι κατοικησάσης (10) Hic in Anglica translatione, p. 188, v. 16, (11) Syr. 11, 55, 57. (12) Hanc similitudinem citat ex Eusebio eliam (15) Nempe anima destitulum esse permit (15) Syr. 111,
PG 24:615οὗτος δ’ ἦν ὁ κατὰ τοῦ θανάτου. διὸ δὴ τούτων ἕνεκα πάντων, ἐπειδὴ ἐχρῆν ἐξ ἅπαντος τὸ θνητὸν ὄργανον μετὰ τὴν αὐτάρκη διακονίαν, ἣν τῷ θείῳ λόγῳ διηκονήσατο, τέλους θεοπρεποῦς τυχεῖν, ταύτῃ πη καὶ αὐτῷ ὁ θάνατος ᾠκονομεῖτο. δυοῖν γὰρ λειπομένων τῷ τέλει, ἢ φθορᾷ καὶ ἀπωλείᾳ παραδοῦναι τὸ πᾶν καὶ «τοῦ παντὸς δράματος» αἰσχίστην ποιήσασθαι τὴν [τοῦ βίου] καταστροφήν, ἢ θανάτου κρείττονα ἑαυτὸν φῆναι θεϊκῇ δυνάμει τὸ θνητὸν ἀθάνατον παραστησάμενον, τὸ μὲν πρῶτον ἀνοίκειον «ἦν» τῆς ἐπαγγελίας. οὐ γὰρ δὴ πυρὸς οἰκεῖον τὸ ψύχειν οὐδὲ φωτὸς τὸ σκοτίζειν· οὕτως οὐδὲ ζωῆς τὸ θανατοῦν οὐδὲ τοῦ θεοῦ λόγου τὸ παραλόγως ἐνεργεῖν. ποῖον οὖν εἶχε λόγον τὸν ἑτέροις ζωὴν ἐπαγγελλόμενον τὸ οἰκεῖον ὄργανον φθειρόμενον παριδεῖν «ἀπωλείᾳ τε παραδοῦναι τὸ αὐτοῦ ἄγαλμα, καὶ τὸν τῆς θεότητος αὐτοῦ ἑρμηνέα θανάτῳ λυμήνασθαι τὸν τοῖς πρόσφυξιν ἀθανασίαν προμνώμενον»; οὐκοῦν τὸ δεύτερον ἀναγκαῖον ἦν, λέγω δὲ τὸ θανάτου κρείττονα ἑαυτὸν φῆναι. πῶς οὖν ἐχρῆν τοῦτο ποιήσασθαι; λαθραίως ἄρα καὶ κλοπιμαίως ἢ τοῖς πᾶσιν ἀριπρεπῶς καὶ διαδήλως;Α ρίου θανάτου ἣν ἀπόρρητοι λόγοι περιέχουσι. Τίνες μίαν ετείετα ποείra. Β το πράξεων), παρατάξεως, οὗτοι ; ἱερεῖον ἦν ἀντίψυχον τοῦ κοινοῦ γένους κα ραδιδόμενον τῷ θανάτῳ, ἱερεῖον ὑπὲρ τῆς κοινῆς τῶν ανθρώπων ἀγέλης σφαγιαζόμενον, δαιμονικῆς πλάνης αποτρόπαιον· τούτου γὰρ ἀνενεχθέντος, πᾶσα λοιπὸν ἢ τῶν ἀνάγνων δαιμόνων δύναμις καθηρεῖτο, καὶ πάσα πλάνη παρεῖτο. Τὸ μὲν οὖν σωτήριον ἐξ ἀν θρώπων θύμα, αὐτὸ δὴ τοῦ Λόγου σωματικών έργα νον, ὑπὲρ ἀνθρώπων καθιεροῦτο· οὗ πέρι λόγων με ρῶν βοῶσι φωναί· ποτέ μέν· 18ε ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου· ποτὲ δέ· Ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη. Καὶ τό γε αἴτιον διδά σκουσιν ἐπιλέγουσαι· Οὗτος τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν φέρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται, καὶ ἡμεῖς ἐλογι σάμεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πληγῇ καὶ ἐν κακώσει. Δε τὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν, καὶ με μαλάκισται διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Παιδεία εἰρήνης ἡμῶν ἐπ' αὐτόν· τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ιάθημεν. Πάντες ὡς πρόβατα επλανήθημεν, έκα στὸς τὴν ὁδὸν αὐτοῦ ἐπλανήθη· καὶ Κύριος παρ ἔδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν. Τὸ μὲν οὖν σωματικὸν τοῦ Λόγου ὄργανον διὰ ταύτας καθιεροῦτο τὰς αἰτίας· ὁ δὲ μέγας ἀρχιερεὺς, ἕτερος ὧν παρὰ τὸ ἱερεῖον, Θεοῦ Λόγος καὶ δύναμις, καὶ σοφία, οὐκ εἰς μακρὰν τὸ θνητὸν ἀνεκαλεῖτο τοῦ θανάτου, καὶ τοῦτο τῆς κοινῆς ἡμῶν σωτηρίας τὴν ἀπαρχήν, ζωῆς ἐνθέου καὶ ἀθανασίας μέτοχον παρίστη, τρόπαιον ἐπι· νίκιον κατὰ τοῦ θανάτου καὶ κατὰ τῆς δαιμονικής παρατάξεως (16), καὶ τῶν πάλαι θυσιῶν ἀποτρόπαιον, τοῦτο ὑπὲρ ἁπάντων ἀνθρώπων ἀνεγείρας. [Διὸ καὶ – Χριστὸς ὠνομάσθη.] Τὸ γὰρ Χριστὸς ὄνομα σημαν τικὸν ἱερωσύνης ἅμα καὶ βασιλείας παρὰ παισὶν Ἑβραίων ἂν γένοιτο· ταῦτα γὰρ ἦσαν τὰ χρισ μενα (17). τοῦ σωτηρίου θανάτου μεγίστη αιτία ή λεχθησομένη. ἀναγκαῖον ἦν ζωῆς τῆς μετά θάνατον ἐναργώς και λιγγενεσίαν, ἐφ᾽ ἦν τὰς αὐτῶν ἐλπίδας ἀναρτἦν αὐτ τοὺς ἐδίδασκε, δι᾿ ἣν καὶ προὔτρεπεν αὐτοὺς ἔχεσθαι τοῦ τῆς θεοσεβείας ζυγοῦ· εἰκότως τοῦτον ὁρᾶν αὐτ τοῖς ὀφθαλμοῖς ἀκριβῶς παρείχεν. Ἐχρῆν γὰρ τοὺς μέλλοντας εὐσεβῆ μετιέναι βίον τοῦτο πρῶτον ἀναγ καιότατον μάθημα δι' ενεργούς δψεως παραλαβεῖν· καὶ πολὺ μᾶλλον ἐκείνους τοὺς εἰς ἅπαντα τὴν οἰκου μένην μέλλοντας ὅσον οὔπω κηρύττειν, καὶ τὴν ὑπ' αὐτοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι προβληθείσαν διδασκαλίαν Διόπερ καὶ χριστοὺς ὀνομάζειν αὐτοὺς πάντας ἦν Εβραίος φίλον. EUSEBI CESARIENSIS OPP. PARS IV. B - DOGMATICA. quam mysticas littera continent. Quaenam ha? Ho- stia erat pro universi generis vita morti devola, hostia pro toto hominum grege immolata, diabolici erroris averruncatio : qua videlicet oblata, universa deinceps impurorum daemonum potentia corruebat, omnisque error dissipabatur. Ergo hæc salutaris ex hominibus victima, ipsum videlicet corporeum Ver- bi organum, pro hominibus immolabatur; de qua sacræ litteræ clamant; modo quidem : Ecce agnus Dei qui tollit peccatum mundi "; modo autem : Tanquam oris ad occisionem ductus est ". Causam- que rei docent, ibidem dicentes : Hic peccata no- stra gerit, et pro nobis dolet; et nos reputavimus eum plagatum et affictum. Ipse autem vulneratus est propter iniquitates nostras, languidus facius est pro- Disciplina pacis nostre super cum, livore ejus sanali nos sumus. Cuncti sicut over erravimus, unusquisque a via sua declinavit. Domi- Rus tradidit illum pro] peccatis nostris ". Corporale Itaque Verbi organum has ob causas immolatum fuit. Magnus tamen pontifex, cum sit diversus a victima, Dei scilicet Verbum, virtus, atque sapien- tỉa, haud diu post a morte mortuum revocavit, eum- que communis nostræ salutis inchoationem, vitæ- que secundum Deum atque immortalitatis partici- pem constituit, victoriale adversus mortem ac dao- meniacam aciem trǝphæum, et priscorum sacrifi- ciorum destructorem ; quem omnium hominum gratia resuscitavit. Idcirco etiam Christus nomi natus fnit.] Nam Christus nomen, sacerdotium si- mul et regnum significat apud Hebraeos. Hic enim ungi solebant. Præter supradictas, alia quoque exstitit cur Ser- vator moreretur maxima causa, quæ jam dicetur. Nain quia necesse erat, ipsius discipulos propriis oculis cernere vita post obitum manifestam resti- tutionem, ex qua suam suspendere spem illos docuerat, et cujus causa ad religionis jugum sub- cundum hortatus fuerat; merito banc rem perspί- cae videndam illorum oculis objiciebat. Οportebat enim eos qui piam vitam erant suscepturi, hoc in primis summopere necessarium documentum evi- denti intuitu comprehendere; præcipue vero illos qui in universo mundo quantocius erant praedica- turi, propositamque a Christo gentibus doctrinam, ** Joan. 1, 29. " Isa. L111, 7. ibid. 4-7. (vel quandoquidem Anglice scribitur deeds, opera. Sed verior lectio habeatur Græci nostri lexios quam loci sententia po stulat. (Et quidem pars hujus fragmenti legitur etiam in catena codicis tum Mediolanensis tum Parisiaci in Ep. ad Hebr. a cl. Cramero edita, p. 580. ) Atque hoc loco antequam ad Syri interpretis vel mendo- rum vel diversitatum necessariam identidem coar- gutionem progredior, aio enimvero priscos inter- pretes, præsertim Orientales (sed nec Latinos exci- pio) in transferendis Græcorum scriptis haud satis emendate, quæ humana infirmitas est, se gessisse. Testis luculentus nostri item Eusebii Chronicorum librorum Armenius interpres, qui cum plurima ſeli- C D citer transtulerit, in multis tamen evidenter pocca- vit: quam ego mendorum copiam in præfatione scholiisque editionis Mediolanensis lectoribus de- monstravi atque correxi. Item cl. doctor Leus, qui propter hoc opus Theophanie Eusebianum de sacris litteris immortaliter meritus est, Syrum suum non semel interpreten vel ob obscuritatem vel alias ob causas castigat. Demonstr. Evang. iv. 11, ed. Vigeri, p. : (16) Patel Syrum interpretem legisse πράξεως (18) Πρὸς τοῖς εἰρημένοις καὶ ἄλλη τις γένοιτ' ἂν (19) Ἐπειδὴ γὰρ τοῖς αὐτοῦ φοιτηταῖς ὀφθαλμοῖς ἰδεῖν (17) Syriacus textus accedit propius ad Eusebium (18) A. f. 500. b. Syr. 111, 60. (19) Aliter Syrus; quod non vrobo.
ἀλλὰ σκότιον μὲν καὶ κρύφιον αὐτῷ πραχθὲν τὸ κατόρθωμα μηδενί τε γνωσθὲν οὐδένα ἂν ὤνησεν· βοηθὲν δὲ καὶ ἀκουσθὲν εἰς πάντας τοῖς πᾶσι τὴν ἐκ τοῦ θαύματος παρεῖχεν ὠφέλειαν. εἰκότως ἄρα, ἐπειδὴ ἐχρῆν τὸ αὐτοῦ ὄργανον κρεῖττον θανάτου φῆναι καὶ τοῦτο πρᾶξαι μὴ εἰς τὸ λεληθὸς ἀλλ’ ἐπ’ ὄψεσιν ἀνθρώπων, οὐ φεύγει μὲν τὸν θάνατον· ἦν γὰρ ἂν δειλὸς καὶ θανάτου χείρων ἐνομίσθη· διὰ δὲ τῆς πρὸς τὸν θανατὸν συμπλοκῆς οἷα πρὸς ἀνταγωνιστὴν τὸ θνητὸν ἀθάνατον παρίστη, ὕστατον ἀγῶνα τοῦτον ὑπὲρ τῆς ἁπάντων σωτηρίας καὶ ἀθανασίας ἀναδεδεγμένος. ὁ μὲν γὰρ πρῶτος αὐτῷ κατὰ δαιμόνων ἐνηργεῖτο ἐπὶ καθαιρέσει τῆς πολυθέου πλάνης . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ἐπεὶ δὲ ὁ πρὸς τούσδε τέλος εἶχεν ἀγών, «ἀνελθὼν λοιπὸν ὁ πάντων ἐπινίκιος σωτὴρ τῷ ἐν ἀνθρώποις βίῳ ἐπεδήμησεν» . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . «ὁ δὲ» δεύτερος ἐπὶ λύσει τῆς τοῦ θανάτου καταδυναστείας ἐγίνετο.Α ρίου θανάτου ἣν ἀπόρρητοι λόγοι περιέχουσι. Τίνες μίαν ετείετα ποείra. Β το πράξεων), παρατάξεως, οὗτοι ; ἱερεῖον ἦν ἀντίψυχον τοῦ κοινοῦ γένους κα ραδιδόμενον τῷ θανάτῳ, ἱερεῖον ὑπὲρ τῆς κοινῆς τῶν ανθρώπων ἀγέλης σφαγιαζόμενον, δαιμονικῆς πλάνης αποτρόπαιον· τούτου γὰρ ἀνενεχθέντος, πᾶσα λοιπὸν ἢ τῶν ἀνάγνων δαιμόνων δύναμις καθηρεῖτο, καὶ πάσα πλάνη παρεῖτο. Τὸ μὲν οὖν σωτήριον ἐξ ἀν θρώπων θύμα, αὐτὸ δὴ τοῦ Λόγου σωματικών έργα νον, ὑπὲρ ἀνθρώπων καθιεροῦτο· οὗ πέρι λόγων με ρῶν βοῶσι φωναί· ποτέ μέν· 18ε ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου· ποτὲ δέ· Ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη. Καὶ τό γε αἴτιον διδά σκουσιν ἐπιλέγουσαι· Οὗτος τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν φέρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται, καὶ ἡμεῖς ἐλογι σάμεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πληγῇ καὶ ἐν κακώσει. Δε τὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν, καὶ με μαλάκισται διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Παιδεία εἰρήνης ἡμῶν ἐπ' αὐτόν· τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ιάθημεν. Πάντες ὡς πρόβατα επλανήθημεν, έκα στὸς τὴν ὁδὸν αὐτοῦ ἐπλανήθη· καὶ Κύριος παρ ἔδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν. Τὸ μὲν οὖν σωματικὸν τοῦ Λόγου ὄργανον διὰ ταύτας καθιεροῦτο τὰς αἰτίας· ὁ δὲ μέγας ἀρχιερεὺς, ἕτερος ὧν παρὰ τὸ ἱερεῖον, Θεοῦ Λόγος καὶ δύναμις, καὶ σοφία, οὐκ εἰς μακρὰν τὸ θνητὸν ἀνεκαλεῖτο τοῦ θανάτου, καὶ τοῦτο τῆς κοινῆς ἡμῶν σωτηρίας τὴν ἀπαρχήν, ζωῆς ἐνθέου καὶ ἀθανασίας μέτοχον παρίστη, τρόπαιον ἐπι· νίκιον κατὰ τοῦ θανάτου καὶ κατὰ τῆς δαιμονικής παρατάξεως (16), καὶ τῶν πάλαι θυσιῶν ἀποτρόπαιον, τοῦτο ὑπὲρ ἁπάντων ἀνθρώπων ἀνεγείρας. [Διὸ καὶ – Χριστὸς ὠνομάσθη.] Τὸ γὰρ Χριστὸς ὄνομα σημαν τικὸν ἱερωσύνης ἅμα καὶ βασιλείας παρὰ παισὶν Ἑβραίων ἂν γένοιτο· ταῦτα γὰρ ἦσαν τὰ χρισ μενα (17). τοῦ σωτηρίου θανάτου μεγίστη αιτία ή λεχθησομένη. ἀναγκαῖον ἦν ζωῆς τῆς μετά θάνατον ἐναργώς και λιγγενεσίαν, ἐφ᾽ ἦν τὰς αὐτῶν ἐλπίδας ἀναρτἦν αὐτ τοὺς ἐδίδασκε, δι᾿ ἣν καὶ προὔτρεπεν αὐτοὺς ἔχεσθαι τοῦ τῆς θεοσεβείας ζυγοῦ· εἰκότως τοῦτον ὁρᾶν αὐτ τοῖς ὀφθαλμοῖς ἀκριβῶς παρείχεν. Ἐχρῆν γὰρ τοὺς μέλλοντας εὐσεβῆ μετιέναι βίον τοῦτο πρῶτον ἀναγ καιότατον μάθημα δι' ενεργούς δψεως παραλαβεῖν· καὶ πολὺ μᾶλλον ἐκείνους τοὺς εἰς ἅπαντα τὴν οἰκου μένην μέλλοντας ὅσον οὔπω κηρύττειν, καὶ τὴν ὑπ' αὐτοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι προβληθείσαν διδασκαλίαν Διόπερ καὶ χριστοὺς ὀνομάζειν αὐτοὺς πάντας ἦν Εβραίος φίλον. EUSEBI CESARIENSIS OPP. PARS IV. B - DOGMATICA. quam mysticas littera continent. Quaenam ha? Ho- stia erat pro universi generis vita morti devola, hostia pro toto hominum grege immolata, diabolici erroris averruncatio : qua videlicet oblata, universa deinceps impurorum daemonum potentia corruebat, omnisque error dissipabatur. Ergo hæc salutaris ex hominibus victima, ipsum videlicet corporeum Ver- bi organum, pro hominibus immolabatur; de qua sacræ litteræ clamant; modo quidem : Ecce agnus Dei qui tollit peccatum mundi "; modo autem : Tanquam oris ad occisionem ductus est ". Causam- que rei docent, ibidem dicentes : Hic peccata no- stra gerit, et pro nobis dolet; et nos reputavimus eum plagatum et affictum. Ipse autem vulneratus est propter iniquitates nostras, languidus facius est pro- Disciplina pacis nostre super cum, livore ejus sanali nos sumus. Cuncti sicut over erravimus, unusquisque a via sua declinavit. Domi- Rus tradidit illum pro] peccatis nostris ". Corporale Itaque Verbi organum has ob causas immolatum fuit. Magnus tamen pontifex, cum sit diversus a victima, Dei scilicet Verbum, virtus, atque sapien- tỉa, haud diu post a morte mortuum revocavit, eum- que communis nostræ salutis inchoationem, vitæ- que secundum Deum atque immortalitatis partici- pem constituit, victoriale adversus mortem ac dao- meniacam aciem trǝphæum, et priscorum sacrifi- ciorum destructorem ; quem omnium hominum gratia resuscitavit. Idcirco etiam Christus nomi natus fnit.] Nam Christus nomen, sacerdotium si- mul et regnum significat apud Hebraeos. Hic enim ungi solebant. Præter supradictas, alia quoque exstitit cur Ser- vator moreretur maxima causa, quæ jam dicetur. Nain quia necesse erat, ipsius discipulos propriis oculis cernere vita post obitum manifestam resti- tutionem, ex qua suam suspendere spem illos docuerat, et cujus causa ad religionis jugum sub- cundum hortatus fuerat; merito banc rem perspί- cae videndam illorum oculis objiciebat. Οportebat enim eos qui piam vitam erant suscepturi, hoc in primis summopere necessarium documentum evi- denti intuitu comprehendere; præcipue vero illos qui in universo mundo quantocius erant praedica- turi, propositamque a Christo gentibus doctrinam, ** Joan. 1, 29. " Isa. L111, 7. ibid. 4-7. (vel quandoquidem Anglice scribitur deeds, opera. Sed verior lectio habeatur Græci nostri lexios quam loci sententia po stulat. (Et quidem pars hujus fragmenti legitur etiam in catena codicis tum Mediolanensis tum Parisiaci in Ep. ad Hebr. a cl. Cramero edita, p. 580. ) Atque hoc loco antequam ad Syri interpretis vel mendo- rum vel diversitatum necessariam identidem coar- gutionem progredior, aio enimvero priscos inter- pretes, præsertim Orientales (sed nec Latinos exci- pio) in transferendis Græcorum scriptis haud satis emendate, quæ humana infirmitas est, se gessisse. Testis luculentus nostri item Eusebii Chronicorum librorum Armenius interpres, qui cum plurima ſeli- C D citer transtulerit, in multis tamen evidenter pocca- vit: quam ego mendorum copiam in præfatione scholiisque editionis Mediolanensis lectoribus de- monstravi atque correxi. Item cl. doctor Leus, qui propter hoc opus Theophanie Eusebianum de sacris litteris immortaliter meritus est, Syrum suum non semel interpreten vel ob obscuritatem vel alias ob causas castigat. Demonstr. Evang. iv. 11, ed. Vigeri, p. : (16) Patel Syrum interpretem legisse πράξεως (18) Πρὸς τοῖς εἰρημένοις καὶ ἄλλη τις γένοιτ' ἂν (19) Ἐπειδὴ γὰρ τοῖς αὐτοῦ φοιτηταῖς ὀφθαλμοῖς ἰδεῖν (17) Syriacus textus accedit propius ad Eusebium (18) A. f. 500. b. Syr. 111, 60. (19) Aliter Syrus; quod non vrobo.
PG 24:619«ἔδει γὰρ τὸ τῆς ἀθέου καὶ δαιμονικῆς πλάνης κρεῖττον καὶ τῷ θεῷ λόγῳ ἀκόλουθον καὶ τοῦ ἑαυτοῦ ἔργου ἀξίαν τιμὴν τὴν δὴ κατὰ τοῦ θανάτου νίκην ἀπολαβεῖν.» οἱ μὲν γὰρ κατ’ αὐτοῦ συνηγμένοι δαίμονες ὅ τε τούτων ἐξάρχων «ὁμοῦ τοῖς ἀμφ’ ἀέρα ὑπὲρ γῆς συμπεριπολοῦσι πνεύμασι τοῖς ὄψεσι θνητῶν ἀοράτοις» τὰ νῶτα κατὰ τὴν πρώτην αὐτῷ συμβολὴν παραχωρήσαντες, τὸν δεύτερον ἆθλον ἐσκόπουν, τοῦ βίου λοιπὸν τὴν ὑστάτην καταστροφὴν ἐκδεχόμενοι καὶ τὴν τοῦ θνητοῦ τελευτὴν ὁμοίαν ἔσεσθαι πᾶσιν ἀνθρώποις καραδοκοῦντες. οὐ γὰρ ἂν πώποτε θνητῶν φύσιν θανάτου κρείττονα γενέσθαι προσεδόκησαν, «τὸν δὲ θάνατον εἶναι κοινὸν βασιλέα ἁπάντων τῶν ἅπαξ θνητῆς γενέσεως πεπειραμένων. ἀλλ’ οἱ μὲν ἐνόμιζον πάντων αὐτὸν εἶναι δεινότατον, ὃν φύγοι καὶ ἀναχωρήσειεν ἂν οὐδείς,» ὁ δὲ μετὰ τὰ πρῶτα κατὰ δαιμόνων τρόπαια ἤδη καὶ κατὰ τοῦ θανάτου παρετάττετο.διακρατοῦσα τοῦ Θεοῦ Λόγου δύναμις· (23) το δ' άνηρ τημένον ἐπὶ τοῦ ξύλου παραχρήμα νεκρὸν ἦν· ἀλλ᾽ οὐχ ὁ Λόγος ὁ ζωοποιὸς τὸ νεκρούμενον ἦν· τὸ δὲ θνητὸν τὴν οἰκείαν ὡμολόγει φύσιν. Δ (26) Ηφίει (27) τοίνυν πρὸς βραχὺ τὸ σῶμα ἢ τοῦτο δοτο· τὸ δὲ μνῆμα σπήλαιον ἦν ἄρτι κατὰ πέτρας λε λαξευμένον, οὔπω σώματος ἑτέρου πεπειραμένον· Εχει γὰρ μόνῳ (30) σχολάζειν τῷ μόνῳ παραδόξω να κρῷ θαυμαστὴ δὲ ἰδεῖν ἡ πέτρα ἐν ὑπλωμένῳ χώρα μόνη ὄρθιος ανεσταμένη· καὶ μόνον ἦν ἄντρον εἴσω ἐν αὐτῇ περιέχουσα, ὡς ἂν μὴ, πολλῶν γενομένη, τοῦ τὸν θάνατον καταγωνισαμένου ἐπισκιάσῃ τὸ θαῦ μα. (51) Έκειτο μὲν δὴ νεκρὸς αὐτόθι, τὸ τοῦ ζῶντος Λόγου ὄργανον · λίθος δ' ἀπέκλειε παμμεγέθης το σπήλαιον. Καὶ πολὺς ἦν ἐν τούτῳ γαυριῶν ὁ θάνατος, ὡς ἂν τοῦτον μετὰ τῶν ἐξ αἰῶνος ἐλών υποχείριον· ἀλλ᾽ οὔπω τριήμερος παρῄει χρόνος, καὶ ἡ ζωὴ πά λιν ἑαυτὴν ἔφαινε μετὰ τὸν αὐτάρκη τοῦ θανάτου ἔλεγχον. Εἰ γὰρ δὴ θάττον ἀνέστη, φθάσας, οὐκ ἂν οὐδὲ τεθνεώς ἐνομίσθη· ἀλλ' ὅτε γε ἀληθῶς ὑψοῦτο (32), καὶ ἀληθῶς ἐτεθνήκει, ἐν χρόνῳ δὲ τὸν θάνατον ἀληθῶς ὑποδέδεκτο, τότε δή τότε ὁ τῶν ἁπάντων ζωο ποιὸς τοῦ Θεοῦ Λόγος τὴν πᾶσαν ἀνθρώποις ἀποκει μένην ἐλπίδα διὰ τῆς τοῦ τότε θνητού παλιγγενεσίας ἐπεδείκνυτο. [Καὶ (33) τοῦ σώματος αὐτοῦ ληφθέντος πρὸς τῶν γνωρίμων καὶ τῇ προσηκούσῃ, παραδοθέν τος ταφή, τριταῖος αὖθις ἀπελάμβανε τοῦτο αὐτός. Καὶ πάλιν αὐτὸς ἑαυτὸν ἔνσαρκον, ἔνσωμον αὐτὸν ἐ- κεῖνον, οἷος καὶ τὸ πρῶτον ἦν, τοῖς οἰκείοις μαθηταῖς δείκνυσιν· οἷς καὶ ἐπὶ βραχὺ ὁμιλήσας, καί τινα συν διατρίψας χρόνον, άνεισιν ὅθεν καὶ παρῆν, ὑπ᾽ ὀφθαλ μοὺς αὐτῶν τὴν εἰς οὐρανοὺς πορείαν στειλάμενος.] νοίμην ἂν τῶν πεπραγμένων διδάσκαλος· οἱ δὲ τού των επόπται εἶεν ἂν πάντων ἀξιόχρεοι μάρτυρες, οι δι' αίματος καὶ ψυχῆς τῇ θέᾳ τῶν πεπραγμένων τὴν ἀλήθειαν πιστωσάμενοι, καὶ τὴν σύμπασαν οἰκουμέ νην τῆς πρὸς αὐτῶν κατηγγελμένης θεοσεβείας και τα πλήσαντες. Οἱ δὲ γοῦν τὴν αὐτοῖς ὀφθαλμοῖς κατα ληφθείσαν παλιγγενεσίαν ταῖς ἑαυτῶν παρέδωσαν μαρτυρίαις· οὐκ ἦν γὰρ αὐτοῖς ἄχρι λόγου καὶ φω νῆς ἀκουόμενα τὰ πραττόμενα, ἀλλ᾽ ἤδη καὶ ἔργοις ἐθεωρεῖτο καὶ ἐψηλαφάτό γε ἀκριβῶς πρὸς τῶν ταῦ τα μεμαρτυρηκότων· διὸ δὲ καὶ αὐτοψίᾳ καὶ ἀληθείᾳ τὸ ἐναργὲς κατειληφότες, καὶ τῆς κατὰ τοῦ θανάτου νίκης τὰ τρόπαια τεθεαμένοι, εἰκότως ἔμαθον κατε φρονεῖν τοῦ θανάτου· ταὐτὸ δὲ καὶ τοὺς αὐτῶν φα- παραδόξῳ. ὑψοῦσθαι, EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS 19. - DOGMATICA. est; non tamen vivificum Verbum exstinctam ; testahatur, B se proderet : postremoque viue virtus, mortem subsecuta, cunctis vicissim suam adversus mortem victoriam palam faceret, dum mortale corpus im- mortale jam sisteret. Dimisit itaque brevi tempore corpus, ea quæ hoc possidebat Dei Verbi virtus; et confestim illud quod de ligno pendebat, mortuum pars tantummodo Christi mortalis naturam suam Sepulcro secundum hominum leges traditus fuit, Erat autem sepulcrum spelunca nuper in saxo excisa, nullum adhuc cadaver experta, quia opor- tebat unicum loculum uni insolito mortuo deser- vire. Miraque visu erat petra spatioso in loco sola exstans erecta, autrumque unicum intus habens; ne si forte plura corpora excepisset, ejus qui mor- sem debellaverat, miraculum obscuraret. Jacebat ibi exstinctus is qui erat viventis Verbi organum : saxum ingens occludebat speluncam. Mors interea mirifce gloriabatur, ceu si hunc hand secus quain reliquos ex omni ævo superavisset. Sed enim non- dum triduano tempore exacto, vita semet iterum conspiciendam obtulit, post sufficientem mortis coargutionem. Nam si citius resurgere properavis- set, ne exstinctus quidem creditus fuisset. Sed quoniam vere sublatus (in crucemn) fuit, vereque mortuus, atque aliquanto temporis intervallo mortem vere sustinuit, hinc enimvero quod omnia vivificat Dei Verbum, universam hominibus propositam spem per illius, qui tam mortuus fuerat, resurre- ctionem, ostentavit. [Cumque ejus corpus depoel tum fuisset a familiaribus, honestæque traditum sepulturæ, post triduum denuo resumpsit illud'; rursusque carue semet et corpore indulum, cujus- modi antea fuerat, discipulis demonstravit : qui- buscum tantisper confabulans, atque aliquanto tempore versans, mox illuc unde venerat abiit; cali viam, spectantibus illis, ingrediens. ] Quid ergo post hæc? Haud jam ego gestarum rerum narrator tibi sim, verumtamen qui has viderunt, hi totius negotii testes idonei sint; qui sanguine ac vitæ detrimento, actorum veritatem, quain aspexe- rant, confrmaverunt; totumque orbem ea, quam ipsi prædicabant, religione impleverunt. Hi utique resurrectionem, quam oculis spectaverant, testimo- niis suis sanxerunt. Neque enim vorbis ac voce tenus facta illa cognoverant, quorum testes exsti- D terunt, sed coram dum fierent contemplati fuerant, manuque adeo tetigerant. Quare et oculis et rei veritate evidentiam consecuti, victoriæque de morte relatæ tropæis visis, merito contemptum mortis condidicerunt: quam rem ipsam suos disci- nain b, hoc quinque versuum fragmentum Nice- las in catena ; quod nunc, duce textu Syriaco, ad stationem propriam redit. Verbum seu Dei virtus. Quamobrem hic intellige, Christi humanitatem, nounisi Verbo permittente, mortuam esse. ( ter legit illud Hinc Auglice a wonder. Philologi judicent. Sed certe Joan. xii, 52, 35, Christus de sua morte in crucis supplicio loquens, hoc verbo exaltari, utitur. fortasse aliunde obrepserunt. (26) B. f. 307 b. (27) Transtulerat alio, nempe ad codicis pagi- (28) Anima Christi corpus destituit, non ipsum (29) A. f. 310. Syr. 14, 61. (29) Μνήματι δὲ κατὰ νόμους ἀνθρώπων παραβί (34) Τί οὖν ἐπὶ τούτοις γίνεται; Οὐκέτι ἐγώ σοι γε- (30) Ita omnino Graecus codex, Syrus paulo ali (31) A. f. 311. (32) Syrus intellexit hoc verbum de resurrections. (33) Quæ uncis claudo, ea absunt a Syro, quia (54) Syr. 111, 62.
ὥσπερ δὲ εἴ τις ἄκαυστον ἡμῖν καὶ πυρὸς τῇ φύσει κρεῖττον δεῖξαί τι σκεῦος ἤθελεν, οὐκ ἄλλως ἂν τὸ θαῦμα παρεστήσατο ἢ πυρὶ παραδοὺς τὸ μετὰ χεῖρας κἄπειτα σῶον αὐτὸ καὶ ἀδιάφθορον τοῦ πυρὸς ἐξελών, κατὰ ταὐτὰ δὴ καὶ ὁ τῶν ὅλων ζωοποιὸς «τοῦ θεοῦ» λόγος τὸ θνητὸν ὄργανον, ᾧ πρὸς ἀνθρώπων ἐκέχρητο σωτηρίαν, κρεῖττον θανάτου φῆναι βουληθεὶς «κοινωνόν τε ἀποφῆναι τῆς οἰκείας ζωῆς τε καὶ ἀθανασίας», εὖ μάλα χρησίμην ὑπῄει τὴν οἰκονομίαν, τὸ σῶμα πρὸς βραχὺ καταλιπὼν καὶ τὸ θνητὸν τῷ θανάτῳ παραδοὺς εἰς ἔλεγχον τῆς οἰκείας φύσεως, εἶτ’ οὐκ εἰς μακρὰν αὐτὸ τοῦ θανάτου πάλιν ὑφαιρούμενος, εἰς παράστασιν τῆς ἐνθέου δυνάμεως, «δι’ ἧς παντὸς θανάτου κρείττονα τὴν πρὸς αὐτοῦ καταγγελθεῖσαν ζωὴν ἀί̈διον ἔφαινεν». ἡ μὲν οὖν πρώτη αἰτία ἦν αὕτη, δευτέρα δὲ ἡ τῆς ἐν τῷ σώματι κατοικησάσης ἐνθέου δυνάμεως ἔνδειξις.διακρατοῦσα τοῦ Θεοῦ Λόγου δύναμις· (23) το δ' άνηρ τημένον ἐπὶ τοῦ ξύλου παραχρήμα νεκρὸν ἦν· ἀλλ᾽ οὐχ ὁ Λόγος ὁ ζωοποιὸς τὸ νεκρούμενον ἦν· τὸ δὲ θνητὸν τὴν οἰκείαν ὡμολόγει φύσιν. Δ (26) Ηφίει (27) τοίνυν πρὸς βραχὺ τὸ σῶμα ἢ τοῦτο δοτο· τὸ δὲ μνῆμα σπήλαιον ἦν ἄρτι κατὰ πέτρας λε λαξευμένον, οὔπω σώματος ἑτέρου πεπειραμένον· Εχει γὰρ μόνῳ (30) σχολάζειν τῷ μόνῳ παραδόξω να κρῷ θαυμαστὴ δὲ ἰδεῖν ἡ πέτρα ἐν ὑπλωμένῳ χώρα μόνη ὄρθιος ανεσταμένη· καὶ μόνον ἦν ἄντρον εἴσω ἐν αὐτῇ περιέχουσα, ὡς ἂν μὴ, πολλῶν γενομένη, τοῦ τὸν θάνατον καταγωνισαμένου ἐπισκιάσῃ τὸ θαῦ μα. (51) Έκειτο μὲν δὴ νεκρὸς αὐτόθι, τὸ τοῦ ζῶντος Λόγου ὄργανον · λίθος δ' ἀπέκλειε παμμεγέθης το σπήλαιον. Καὶ πολὺς ἦν ἐν τούτῳ γαυριῶν ὁ θάνατος, ὡς ἂν τοῦτον μετὰ τῶν ἐξ αἰῶνος ἐλών υποχείριον· ἀλλ᾽ οὔπω τριήμερος παρῄει χρόνος, καὶ ἡ ζωὴ πά λιν ἑαυτὴν ἔφαινε μετὰ τὸν αὐτάρκη τοῦ θανάτου ἔλεγχον. Εἰ γὰρ δὴ θάττον ἀνέστη, φθάσας, οὐκ ἂν οὐδὲ τεθνεώς ἐνομίσθη· ἀλλ' ὅτε γε ἀληθῶς ὑψοῦτο (32), καὶ ἀληθῶς ἐτεθνήκει, ἐν χρόνῳ δὲ τὸν θάνατον ἀληθῶς ὑποδέδεκτο, τότε δή τότε ὁ τῶν ἁπάντων ζωο ποιὸς τοῦ Θεοῦ Λόγος τὴν πᾶσαν ἀνθρώποις ἀποκει μένην ἐλπίδα διὰ τῆς τοῦ τότε θνητού παλιγγενεσίας ἐπεδείκνυτο. [Καὶ (33) τοῦ σώματος αὐτοῦ ληφθέντος πρὸς τῶν γνωρίμων καὶ τῇ προσηκούσῃ, παραδοθέν τος ταφή, τριταῖος αὖθις ἀπελάμβανε τοῦτο αὐτός. Καὶ πάλιν αὐτὸς ἑαυτὸν ἔνσαρκον, ἔνσωμον αὐτὸν ἐ- κεῖνον, οἷος καὶ τὸ πρῶτον ἦν, τοῖς οἰκείοις μαθηταῖς δείκνυσιν· οἷς καὶ ἐπὶ βραχὺ ὁμιλήσας, καί τινα συν διατρίψας χρόνον, άνεισιν ὅθεν καὶ παρῆν, ὑπ᾽ ὀφθαλ μοὺς αὐτῶν τὴν εἰς οὐρανοὺς πορείαν στειλάμενος.] νοίμην ἂν τῶν πεπραγμένων διδάσκαλος· οἱ δὲ τού των επόπται εἶεν ἂν πάντων ἀξιόχρεοι μάρτυρες, οι δι' αίματος καὶ ψυχῆς τῇ θέᾳ τῶν πεπραγμένων τὴν ἀλήθειαν πιστωσάμενοι, καὶ τὴν σύμπασαν οἰκουμέ νην τῆς πρὸς αὐτῶν κατηγγελμένης θεοσεβείας και τα πλήσαντες. Οἱ δὲ γοῦν τὴν αὐτοῖς ὀφθαλμοῖς κατα ληφθείσαν παλιγγενεσίαν ταῖς ἑαυτῶν παρέδωσαν μαρτυρίαις· οὐκ ἦν γὰρ αὐτοῖς ἄχρι λόγου καὶ φω νῆς ἀκουόμενα τὰ πραττόμενα, ἀλλ᾽ ἤδη καὶ ἔργοις ἐθεωρεῖτο καὶ ἐψηλαφάτό γε ἀκριβῶς πρὸς τῶν ταῦ τα μεμαρτυρηκότων· διὸ δὲ καὶ αὐτοψίᾳ καὶ ἀληθείᾳ τὸ ἐναργὲς κατειληφότες, καὶ τῆς κατὰ τοῦ θανάτου νίκης τὰ τρόπαια τεθεαμένοι, εἰκότως ἔμαθον κατε φρονεῖν τοῦ θανάτου· ταὐτὸ δὲ καὶ τοὺς αὐτῶν φα- παραδόξῳ. ὑψοῦσθαι, EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS 19. - DOGMATICA. est; non tamen vivificum Verbum exstinctam ; testahatur, B se proderet : postremoque viue virtus, mortem subsecuta, cunctis vicissim suam adversus mortem victoriam palam faceret, dum mortale corpus im- mortale jam sisteret. Dimisit itaque brevi tempore corpus, ea quæ hoc possidebat Dei Verbi virtus; et confestim illud quod de ligno pendebat, mortuum pars tantummodo Christi mortalis naturam suam Sepulcro secundum hominum leges traditus fuit, Erat autem sepulcrum spelunca nuper in saxo excisa, nullum adhuc cadaver experta, quia opor- tebat unicum loculum uni insolito mortuo deser- vire. Miraque visu erat petra spatioso in loco sola exstans erecta, autrumque unicum intus habens; ne si forte plura corpora excepisset, ejus qui mor- sem debellaverat, miraculum obscuraret. Jacebat ibi exstinctus is qui erat viventis Verbi organum : saxum ingens occludebat speluncam. Mors interea mirifce gloriabatur, ceu si hunc hand secus quain reliquos ex omni ævo superavisset. Sed enim non- dum triduano tempore exacto, vita semet iterum conspiciendam obtulit, post sufficientem mortis coargutionem. Nam si citius resurgere properavis- set, ne exstinctus quidem creditus fuisset. Sed quoniam vere sublatus (in crucemn) fuit, vereque mortuus, atque aliquanto temporis intervallo mortem vere sustinuit, hinc enimvero quod omnia vivificat Dei Verbum, universam hominibus propositam spem per illius, qui tam mortuus fuerat, resurre- ctionem, ostentavit. [Cumque ejus corpus depoel tum fuisset a familiaribus, honestæque traditum sepulturæ, post triduum denuo resumpsit illud'; rursusque carue semet et corpore indulum, cujus- modi antea fuerat, discipulis demonstravit : qui- buscum tantisper confabulans, atque aliquanto tempore versans, mox illuc unde venerat abiit; cali viam, spectantibus illis, ingrediens. ] Quid ergo post hæc? Haud jam ego gestarum rerum narrator tibi sim, verumtamen qui has viderunt, hi totius negotii testes idonei sint; qui sanguine ac vitæ detrimento, actorum veritatem, quain aspexe- rant, confrmaverunt; totumque orbem ea, quam ipsi prædicabant, religione impleverunt. Hi utique resurrectionem, quam oculis spectaverant, testimo- niis suis sanxerunt. Neque enim vorbis ac voce tenus facta illa cognoverant, quorum testes exsti- D terunt, sed coram dum fierent contemplati fuerant, manuque adeo tetigerant. Quare et oculis et rei veritate evidentiam consecuti, victoriæque de morte relatæ tropæis visis, merito contemptum mortis condidicerunt: quam rem ipsam suos disci- nain b, hoc quinque versuum fragmentum Nice- las in catena ; quod nunc, duce textu Syriaco, ad stationem propriam redit. Verbum seu Dei virtus. Quamobrem hic intellige, Christi humanitatem, nounisi Verbo permittente, mortuam esse. ( ter legit illud Hinc Auglice a wonder. Philologi judicent. Sed certe Joan. xii, 52, 35, Christus de sua morte in crucis supplicio loquens, hoc verbo exaltari, utitur. fortasse aliunde obrepserunt. (26) B. f. 307 b. (27) Transtulerat alio, nempe ad codicis pagi- (28) Anima Christi corpus destituit, non ipsum (29) A. f. 310. Syr. 14, 61. (29) Μνήματι δὲ κατὰ νόμους ἀνθρώπων παραβί (34) Τί οὖν ἐπὶ τούτοις γίνεται; Οὐκέτι ἐγώ σοι γε- (30) Ita omnino Graecus codex, Syrus paulo ali (31) A. f. 311. (32) Syrus intellexit hoc verbum de resurrections. (33) Quæ uncis claudo, ea absunt a Syro, quia (54) Syr. 111, 62.
PG 24:621ἐπειδὴ γὰρ τὸ πρότερον τοὺς ὑπὸ τοῦ θανάτου νενικημένους ἄνδρας θνητοὺς ἀληθῶς καὶ κοινὸν τέλος ὑποδεδεγμένους ἐθείαζον ἄνθρωποι, ἥρωάς τε καὶ θεοὺς ὠνόμαζον «τοὺς ὑπὸ τοῦ θανάτου κεκρατημένους, κἀκεῖ» εἰκότως «ἑαυτὸν ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας ἔφηνεν ὁ φιλάνθρωπος τοῦ θεοῦ λόγος, κρείττονα θανάτου φύσιν ἀνθρώποις δεικνύς, καὶ τὸ μὲν θνητὸν μετὰ τὴν λύσιν ἐπὶ τὴν δευτέραν ζωὴν ἄγων, τρόπαιον δὲ ἀθανασίας κατὰ τοῦ θανάτου τοῖς πᾶσι παρέχων ὁρᾶν, καὶ» διδάσκων μόνον τοῦτον ἐν θανάτῳ θεὸν ἀληθῆ εἶναι ὁμολογεῖν τὸν τὰ βραβεῖα τῆς κατὰ τοῦ θανάτου νίκης ἀναδησάμενον. τρίτη δ’ ἂν εἴη αἰτία τοῦ σωτηρίου θανάτου ἣν ἀπόρρητοι λόγοι περιέχουσιν. τίνες οὗτοι; ἱερεῖον ἦν ἀντίψυχον τοῦ κοινοῦ γένους παραδιδόμενον τῷ θανάτῳ, ἱερεῖον ὑπὲρ τῆς κοινῆς τῶν ἀνθρώπων ἀγέλης σφαγιαζόμενον, ἱερεῖον δαιμονικῆς πλάνης ἀποτρόπαιον.τητὰς ἐδίδασκον, τῆς ἀθανάτου ζωῆς παρὰ τοῦ Σωτή ρος ειληφότες τὰ ἐχέγγυα. Δ. αἰ- ξιώματος καὶ ἀρχῆς Ῥωμαϊκῆς ἐπειλημμένος (36)· ἐπειδὴ δὲ ὁ δοῦλος αὐτοῦ γνήσιος πάρετες τὰ μέλη οίκοι βέβλητο, συνιδών οίας ὁ Σωτὴρ εἰς ἑτέρους ἐπε· δείκνυτο δυνάμεις, ιώμενος τοὺς κάμνοντας, κασάν τε τόσον καὶ πᾶσαν μαλακίαν ἀκούμενος, λογισμῷ κρί- νας μὴ κατ' ἄνθρωπον εἶναι τὸ θαῦμα, πρόσεισιν ὡς Θεῷ, οὐκ εἰς τὸ φαινόμενον τοῦ σώματος ἀπιδὼν δρ γανον, δι' οὗ τὰς ὁμιλίας ἀνθρώποις ἐποιεῖτο, εἰς δὲ τὸν ἀφανῆ Θεὸν τὸν διὰ τοῦ θνητοῦ τὰς οἰκείας ἀρε τὰς ὑποφαίνοντα. Διὸ ἐδεῖτο καὶ αὐτὸ, ἐπὶ τῷ παιδί τῆς θεϊκῆς εὐεργεσίας τυχείν (37). Καὶ οἱ μὲν πρε αδύτεροι τῶν Ἰουδαίων μικρῶν ἕνεκα τὴν χάριν αί- τοῦσι, τῶν εἰς τὴν συναγωγὴν γενομένων αναλωμά- των· ὁ δὲ Κύριος οὐκ ἐπὶ τούτῳ δίδωσιν ἑαυτὸν, ἀλλ᾽ ἐπὶ τῷ πολὺ μείζονι, πίστιν κατεργάσασθαι διὰ τῆς δυνάμεως εἰς πάντας ανθρώπους βουλόμενος· καὶ χαρίσασθαι μὲν τῷ ἑκατοντάρχῃ ἐπιτηδείως ἔχοντι, καθηγήσασθαι δὲ καὶ τοῖς ἄλλοις διὰ τούτου πρὸς τὴν πίστιν. Καὶ οὐδήπουθεν ἀγνοεῖ τὸ μέλλον, ὅτι μέλλει πυθόμενος ὁ ἑκατόνταρχος ἐφικνούμενον εἰς τὴν οἰκίαν παραιτεῖσθαι· ἀλλ᾽ εἰδὼς τὴν μέλλουσαν ἐξ εὐλαβείας παραίτησιν, ἐπινεύει τῇ πιστῇ ἀξιώσει, ἑκατέρα κι νήσει τοῦ ἀνθρώπου τὸ οἰκεῖον ἐφαρμόζων· τῇ μὲν ἀξιώσει τὴν ἐπαγγελίαν καὶ τὴν ἀκολούθησιν, τῇ δὲ παραιτήσει τὴν δύναμιν, ὡς καὶ μὴ παραγενόμενος Ιάσασθαι· ὥστε οὐχ ἵνα τὴν ἑαυτοῦ πρόγνωσιν ἐπιδεί ξῃ, τὴν ἐκείνου δικαίως ἂν διεκώλυσεν ἀρετήν· ἀλλ' ἀτύφως κατὰ τὸν ἀνθρώπινον τρόπον, ὡς δὴ ἀγνοῶν τὸ μᾶλλον, ἀκολουθεῖ, ἵνα χώραν τῆς εὐλαβοῦς ἀποκρί- σεώς τε καὶ προθέσεως ἐκείνῳ καταλίποι, καὶ τὴν πόρρωθεν ἴασιν αιτοῦντι παράσχοι. Β . Ει Τοιαῦτα τοῦ πράου Σωτήρος ὡς καὶ πρὸ τῆς τε ραστίας δυνάμεως τὰ θαυμάσια· θαυμάσιος γὰρ ἐν τούτοις οὐκ ἔλαττον ἢ ἐν τῷ τὴν νόσον ἰάσασθαι, καὶ τὸν θάνατον ἀποστῆσαι. (38) Μεθ' ὅσης μὲν ἐξουσίας ἡ τοῦ Σωτῆρος προσενήνεκται φωνή, οπόσης τε πε- πλήρωτο δυνάμεως ! ὅσον τε τὸ φιλάνθρωπον καὶ πρόχειρον εἰς εὐεργεσίαν, ὡς ἐξ ἑτοίμου ἐπαγγείλα- σθαι τὴν αὐτοῦ παρουσίαν! Οἷον δὲ καὶ τὸ θαῦμα τῆς εὐεργεσίας, οὐδ᾽ ἔστιν ἐπαξίως νοῆσαι. Τὸ γὰρ μόνον φθέγξασθαι, καὶ ἅμα λόγῳ τὴν ἴασιν τῷ τοῦ ἑκα τοντάρχου παιδι παρασχεῖν, καὶ ἀπαλλάξαι παρα- χρῆμα τοῦ νοσεῖν τὸν παρὰ βραχὺ τῷ θανάτῳ κατ εσχημένον, πῶς οὐ Θεὸν ἀληθῶς διὰ θνητῆς φωνῆς φθεγξάμενον παρίστη (59); Οὐ πάρεστι, καὶ ὡς παρο ὼν ἐνεργεῖ· λόγων γὰρ Θεοῦ καὶ ἔργων οὐδὲν τὸ μεταξύ. Καὶ οὐ μέχρι λόγων γέγονε τῷ ἑκατοντάρχῳ ὁ ἔπαινος, ἀλλὰ καὶ τὸν νοσοῦντα ὑγιῆ ἀπέδωκεν ἐπὶ τῆς πίστεως, καὶ λαμπρὸν αὐτῷ πλέκει τὸν στέφα ἀπειλημμένος, DE THEOPHANIA. A pulos edocuerunt, quandoquidem immortalis vilz a Servatore documenta certa perceperant. B Nobilis quidam vir erat in Romano exercita ordinem ducens et dignitatem adeptus; cujus cum dilectus famulas paralysi laborans domi jaceret, conscius simul qualia Servator erga alios exprom- psisset prodigia, agrolos sanans, omnemque mor bum ac languorem depellens, mente reputans haud esse humanum id genus miraculorum, accedit tan- quam ad Deum, haud spectans visibile corporis organum, quo cum hominibus sermones serebat, sed invisibilem potius Deum qui mortali in speciu propriam virtutem demonstrabat. Quamobrem roga bat et ipse ut puero suo divinam beneficentiam impetraret. Judzorum quidem seniores, levi de causa benefcium id postulabant, nempe quia cen- tario, impensas erga ipsorum synagogam fecisset; Dominus autem haud ei rei curam intendebat, sed multo majori, nempe ut fidem potentiæ suæ apud cunctos homines astrueret. Dum enim centurioni bona mente prædito favebat, cæteris simul ad suscipiendam fidem dux febat. Neque sane ignora- bat fore ut centurio accessum ejus ad suas ædes deprecaretur, sed tamen, sciens licet futuram ejus religiosam deprecationem, ingenuse petitioni annuit, utrique hominis voto suam accommodans volunta- tem; petitioni quidem promissionem et profectis- nem, deprecationi autem, quominus iret, potentias vim qua sine præsentia medicinam fecit. Neque C enim, ut suam prævisionem ostenderet, illius recta virtutem impedivisset; sed sine fastu, humano more, φuasi rem futuram ignorans, sequebatur centurio- mem, ut locum piæ illius responsioni ac propositioni relinqueret, et valetudinem eminus etiam peteuti praeberet. D Cod. L. f. 4. b. Syr. lib. iv, 2. sx Syru Anglice, was in a state of suspense, non satis intelligo; nisi forte Syrus legit et quidem trauslata interpunctione. Hi sunt mansueti Servatoris, magis etiam quam prodigiorum potentia, admirandi actus. Plane in his haud minus fuit mirabilis, quam cum morbamı depulit mortemque prohibuit. Quanta certe cum potestate Servatoris vox prodiit, quantaque vi præ- dita quanta demum benignitas atque ad benef ciendum proclivitas, cum se paratissimum ad pro- fciscendum nuntiavit! Profecto benefcii bujus admirabilitatem nemo digne æstimabit. Nam dicere tantummodo, et una cum verbo sanitatem centu- rionis puero largiri, ac repente morbo expedire eum qui in mortis timine versabatur, quidni vere Deum humana voce loquentem demonstrat ? Nour adest, et veluti præsens operatur: nam inter Dei verba et opera nihil intérest. Neque laus centurioni tributa verborum tenus fuit, sed et ægrøm pueru̸,n ob illius fidem sanavit, atque ita splendidum præ- mium contulit. Dixit enian, moxque opera pre- tummodo sine Syriaco. in Syro, vel certe in Græco abundaut. (35) Επίδοξος ἦν τις ἀνὴρ τῶν ἐν στρατείαις, ἀ- (36) Vocabulum επειλημμένος quomodo explicetur (37) Exin aliquanto tractu Græcus lexlus tane (38) A. f. 114; L. f. 5, b; Syr. av, 3. (39) Ilic quoque septem fere versus desiderantur
PG 24:623«ἱερείου δῆτα ἑνὸς καὶ μεγάλου θύματος, τοῦ πανιέρου σώματος τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, «ὁμοίως προβάτῳ ὑπὲρ τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους σφαγιασθέντος καὶ πάντων ἐθνῶν τῶν πρὶν ἀσεβείᾳ δαιμονικῆς πλάνης ἐνεσχημένων ἀντίψυχον» ἀνενεχθέντος, πᾶσα λοιπὸν ἡ τῶν ἀνάγνων «καὶ ἀνιέρων» δαιμόνων δύναμις καθῄρητο, «ἐλέλυτό τε» καὶ παρεῖτο «αὐτίκα δυνάμει κρείττονι» πᾶσα «γεώδης καὶ ἀπατηλὸς» πλάνη. τὸ μὲν οὖν σωτήριον ἐξ ἀνθρώπων θῦμα, αὐτὸ δὴ τὸ τοῦ «θείου» λόγου σωματικὸν ὄργανον ὑπὲρ «τῆς κοινῆς» ἀνθρώπων «ἀγέλης» καθιεροῦτο «καὶ τοῦτο «δ’ ἦν τὸ «δι’ ἀνθρώπων διαβολῆς τῷ θανάτῳ παραβεβλημένον σφάγιον», οὗ πέρι λόγων ἱερῶν βοῶσι φωναί, τοτὲ μὲν «ὧδέ πη λέγουσαι»· «ἴδε ὁ ἀμνὸς τοῦ θεοῦ ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, τοτὲ δὲ «ὧδε προαναφωνοῦσαι»· «ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, «καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείροντος αὐτὸν ἄφωνος», καὶ τό γε αἴτιον διδάσκουσιν ἐπιλέγουσαι· «οὗτος τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν φέρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται. καὶ ἡμεῖς ἐλογισάμεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ καὶ ἐν πληγῇ καὶ ἐν κακώσει, αὐτὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν·EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS IV. DOGMATICA. Δ νον. Εἶπε γὰρ, καὶ τὸ ἔργον ἠκολούθησε μαρτυροῦν τῇ προῤῥήσει· καὶ ἰάθη ὁ παῖς αὐτίκα. • Αλλ' εἰ πρὸς τοῦτό τις δυσπίστως ἔχει διὰ τὴν τοῦ θαύματος ὑπερβολὴν, ἀλλ' οὐκ ἐπὶ προρρήσεως σκήπτοιτο ἂν εὐλόγως, ἐφ' ᾗ μείζων ὁ τῆς πράξεως Έλεγχος ἀποδειχθήσεται, εἴ τις ἐν νῷ λάβοι, ὡς τότε μὲν εἰς Ῥωμαῖος ἦν ὁ τῷ Σωτῆρι προσεληλυθώς χι- λίαρχος, ὁ δὴ μείζονα καὶ εὐγνωμονεστέραν τοῦ Ἰου δαίων έθνους ενδειξάμενος τὴν εἰς αὐτὸν ὁμολογίαν τ ὁ δ' ἡμέτερος Σωτὴρ πολλοὺς ἀνθ' ἑνὸς ἔσεσθαι τοὺς κατ' ἐκεῖνον μέλλοντας αὐτῷ προσιέναι ἐκ τῶν τε πρὸς ἔω καὶ ἀνατολὴν κλιμάτων, τῶν τε κατὰ δυσ μενον ήλιον οἰκούντων θεσπίζει, τοὺς διὰ τῆς εἰς αὐτὸν ἐπιγνώσεώς τε καὶ ὁμολογίας τῆς ἴσης παρά Θεῷ τιμῆς τοῖς Εβραίων προπάτορσι καταξιωθήσο μένους· ὅτι δὴ κἀκείνων ὁ προπάτωρ, αὐτὸς δὲ βοώμενος ᾽Αβραὰμ ἐκ πατέρων υρμώμενος δεισιδας - μόνον μετεβάλλετο τὸν βίον, τῆς μὲν πολυθέου πλά νης ἀναχωρήσας, ἵνα δὲ τὸν ἐπὶ πάντων θεὸν ἐποιο γνούς ὁδί· καὶ τοῖς αὐτοῦ παιτὶ τῷ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακὼβ ὁμοίους ἔσεσθαι μυρίους καθ' ὅλης τῆς ο κουμένης, καὶ τούτων μάλιστα τὰ πρὸς ἔω ἔθνη, καὶ τοὺς κατὰ δυόμενον ἥλιον οικοῦντας προαγορεύει · προστίθησί τε τούτοις τὸ μέγιστον τῆς προρρήσεως αὐτοὶ Ἰουδαῖοι τῶν θεοφιλῶν ἐκείνων ἀπόγονοι, τὸν Αβραάμ αὐλοῦντες καὶ τὸν Ἰσαὰκ καὶ τὸν Ἰακώβ, διὰ τὴν εἰς αὐτὸν ἀλογίαν τε καὶ ἀπιστίαν, ὡς ἂν τοῦ τῆς γνώσεως φωτὸς ἀπεστερημένοι, ἀπόβλητος γενήσονται εἰς τὸ σκότος τὸ ἐξώτερον, τὴν ἄγνοιαν αὐτῶν καὶ τὴν ἐσχάτην ἀμαθίαν, τοῦ τε σωτηρίου φωτὸς τὴν στέρησιν ὧδέ πη προαναφωνήσας. Ένθε δὴ ἐπιστῆσαι τοῖς ἀποτελέσμασι προσήκει τὸν νοῦν, ὀφθαλμοῖς τε αὐτοῖς παραλαβεῖν, ὡς Ἰουδαῖοι μὲν, ο τῶν εἰρημένων θεοφιλῶν ἀνδρῶν γένος είναι σεμνυ νόμενοι, εκόλητοι γεγόνασιν οὐ τῆς τοῦ Θεοῦ βασι λείας μόνον, ἀλλὰ καὶ τῆς αὐτῶν ἱερᾶς καὶ βασιλικής μητροπόλεως· ἐπὶ δὲ ἑνὸς τοῦ πάλαι τῷ Σωτήρι προσ εληλυθότος χιλιάρχου ἄφατος ἀνδρῶν ἀριθμὸς ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν ὁμοίως ἐκείνῳ τῷ Χριστῷ προσ ιόντων, καὶ διὰ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας τὸν τῶν παρ' ἴσης αὐτοῖς ἐκείνοις ἠξίωνται παρὰ τῷ παμβασιλεῖ Β Εβραίοις λαμψάντων ἀνδρῶν ἐπιγνόντων Θεόν, τῆς Θεῷ ἀμοιβῆς. Ε. σαι εἰς ἄγραν τὰ δίκτυα· ὁ δὲ τὸ προστεταγμένον ἐποίει. ὡς δὲ συνέκλεισαν πλῆθος ἰχθύων πολύ, καὶ διερρήγνυτο τα δίκτυα τῷ πλήθει βαρούμενα, προσ καλοῦνται μὲν εἰς βοήθειαν τοὺς ἐν τῷ γειτνιώντι πλοίῳ· εἶτ᾽ ἀνελκύσαντες τοὺς ἰχθύας, πληροῦσιν ἄμφω τὰ σκάφη, ὡς κινδυνεύειν αὐτὰ βυθισθῆναι ἐφ᾽ οἷς ὁ Πέτρος ἀποθαυμάσας ἐξεπλάγη, ἀνάξιόν τι ἑαυτὸν τῆς σωτηρίου ἐπιβάσεως ώμολόγει (44). Ο δ ὥσπερ ἐπιδείξας αὐτῷ τὴν τοῦ μέλλοντος εἰκόνα διασαφεῖ τὴν ἑρμηνείαν, καί φησι πρὸς αὐτόν· Μ φοβοῦ· ἀπὸ τοῦ νῦν ἀνθρώπους ἔσῃ ζωγρῶν· πρὸς δὲ πάντας· Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων. Γαλιλαίους ἄνδρας, εὐτελείς, - dictionis tests subsecula est ; nam peer statim convaluit. C Quod si quis hanc rem ægre sibi ob prodigii magniudinem persuadent, baud tamen de praedi- ctione recte dubitabit, ex qua evidentior facti de- monstratio conficitur, si quis reputet, unicum Ro- manum hominem fuisse qui ad Servatorem acces- sit, quique majorem etiam magisque benevolam, quam Judaica natio, fecit Christi confessionem ; noster vero Servator multos pro uno, æque ac hune, ad se accessuros affirmat ex orientalibus regionibus, itemque ex occidentalibus, qui ob suam Christi cognitionem et confessionem, haud minorem a Deo consequentur honorem qua:n Hebræorum parentes. Namque et horum patriarcha, celeber ille Abrahamus, ex irreligiosis pareutibus ortus, vitam commutavit, a polytheismi errore recedens, unum- que universalem Deum ipse agnovit. Quin etiam ejus Allis Isaaco atque Jacobo similes fores innu- meros per universuin orbein, praesertim vero orien- tis et occidui solis populos, praedixit. Denique mo- menti maximi superaddit his prædictionem ; nempe quod Judaei ipsi, Deo charorum illorum po. steri, qui Abrahamum jactabant, Isaacum atque Jacobum, propter suam adversus Deum vecordiam et incredulitatem, ceu scientiæ lumine orbati, în tenebras exteriores expellendi essent : sic nimirum imperitiam illorum, summamque inscitiam, et sa- lutaris luminis orbitatem prædicens. Hinc rerum oportet exitum animadvertere, atque adeo oculis contemplari, quomodo Judæi, qui dictorum homi- num Deo charorum genus esse gloriantur, ejecti fuerint non regno Dei tantummodo, verum etiam sacra ipsorum regalique metropoli: exemplo autem unius, qui olim ad Servatorem accessit, centurio- nis, innumerabilis hominum multitudo ex nationi- bus cunctis, zque ac ille, Christo adjuncta sit, quae ab eo elocia, eumdem quem inclyti illi apud Hebræos viri, Deum agnoscere, parem illis ab uni- versali rege Deo mercedem recipere digna fuit. V. Mandat Petro Dominus ut ad prædam retia demittat; qui quidemjussum exsequitur. Cum autem magnam piscium multitudinem conclusissent, et retia pondere gravata dirumperentur, opem petunt a vicina navico- la ; atque ita extractis piscibus utramque scapham re- pleverunt, in tantum ui mergi periclitarentur. Quam- obrem admiratione Petrus perculsus, indignum se conftebatur ut Servator ad se veniret. Ille autem, qui tanquam futuri temporis imaginem ipsi ostenderat, interpretationem quoque facit, aitque: Noli timere; abhinc enim eris homines ad vitam capiens. Cunctis vero simul : Venite post me, faciamque vos piscato - res hominum. Galilæos homines, viles rusticanos, nihil præter Syrorum dialectum scientes, arte hu- D a cl. Leo p. 216, ex cod. Vindob. Sol multo logo gius prosequitur in codice nostru Vatic. A. f. 83. (40) Cod. A, f. 83. Syr. lib. iv, 6. (41) Hactenus fragmentum recitatur Græce etiam (40) Παρακελεύεται μὲν τῷ Πέτρῳ ὁ Κύριος χαλά
PG 24:625παιδεία εἰρήνης ἡμῶν ἐπ’ αὐτόν. τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν. πάντες ὡς πρόβατα ἐπλανήθημεν, ἕκαστος τὴν ὁδὸν αὐτοῦ ἐπλανήθη. καὶ κύριος παρέδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν. τὸ μὲν οὖν σωματικὸν τοῦ θείου λόγου ὄργανον διὰ ταύτας καθιεροῦτο τὰς αἰτίας, ὁ δὲ μέγας ἀρχιερεὺς «ὁ τῷ πανηγεμόνι καὶ παμβασιλεῖ θεῷ ἱερώμενος», ἕτερος ὢν παρὰ τὸ ἱερεῖον, θεοῦ λόγος καὶ «θεοῦ» δύναμις καὶ «θεοῦ» σοφία», οὐκ εἰς μακρὰν τὸ θνητὸν ἀνεκαλεῖτο τοῦ θανάτου καὶ τοῦτο τῆς κοινῆς ἡμῶν σωτηρίας τὴν ἀπαρχὴν ζωῆς ἐνθέου καὶ ἀθανασίας μέτοχον παρίστη, τρόπαιον ἐπινίκιον κατὰ τοῦ θανάτου καὶ κατὰ τῆς δαιμονικῆς παρατάξεως τῶν τε πάλαι «συντελουμένων ἀνθρωπο»θυσιῶν ἀποτρόπαιον τοῦτο ὑπὲρ ἁπάντων ἀνθρώπων ἀνεγείρας, «ὅθεν ἐπετέθη αὐτῷ καὶ ἡ τῷ παρὰ τοῖς Ἑβραίοις ἀρχιερεῖ συσχηματιζομένη τοῦ Χριστοῦ προσηγορία. δύο γοῦν ἔλαβεν ὀνόματα, ὧν τὸ μὲν τοῦ σωτηρίου θύματος σημαίνει τὸ τοῦ Ἰησοῦ ὄνομα, τὸ δὲ τοῦ ἀρχιερέως τοῦ ὑπὲρ πάντων ἡμῶν ἱερωμένου θεοῦ λόγου κατὰ τὸ τῶν Ἑβραίων ἔθος δηλοῖ τὸ τοῦ Χριστοῦ».ἀγροίκους, οὐδὲν πλέον τῆς Σύρων φωνῆς ἐπισταμέ- Α νους, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐπιτήδευμα ταπεινὸν τῆς ἁλιείας μετερχομένους, εἰκότως ὁ Σωτὴρ ἡμῶν θηρευτὰς ἀνθρώπων καὶ κήρυκας τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας ποιή σειν ἐπηγγέλλετο, καὶ πεποίηκεν οὐ ψευσάμενος τὴν ὑπόσχεσιν, παριστας Θεοῦ δύναμιν ἐνεργητικὴν τοῦ πράγματος. Εἰ μὲν γὰρ, λογίους τινὰς καὶ σοφούς, ἢ καὶ τῶν παρὰ Ἰουδαίοις ἀνθρώπων ἐνδόξων καὶ πλουσίων προσαγόμενος, τούτοις κέχρητο διδασκά λοις τῶν αὐτοῦ λόγων, κἂν εἰκὸς ἦν ἀνθρωπινώτερον ἐπινενοῆσθαι τὸ πρᾶγμα· οὕτω γοῦν οἱ πλείους τῶν ἀνθρώπων ειώθασιν ὑποτάττεσθαι, ἢ χρήμασιν ὑπὸ πλουσίων δελεαζόμενοι, ή λόγων περιβολῇ καὶ φαν- τασία σοφίας ἀπατώμενοι, ἢ ὑπεροχὰς ἐνδόξων προσ- ώπων καταπληττόμενοι. Ὁ δὲ μὴ τοιούτοις χρησά- μενος μαθηταῖς, τοὐναντίον δὲ πένησι καὶ ἀδόξοις, Β καὶ τὸν λόγον ἰδιώταις, Σύροις τε τὴν φωνὴν, καὶ τὸ σχῆμα ταπεινοῖς, καὶ εὐτελέσιν ἔργῳ, δῆλος ἦν μόνη τῇ θεϊκῇ δυνάμει χρώμενος, ἣν ἐνεδείξατο πρῶτα μὲν φωνῇ μια προσκαλεσάμενος αὐτοὺς καὶ ἀκολού θους (42) αὐτοῦ καταστήσας, κάπειτα ἐπαγγειλάμε νας σαγηνευτὰς καὶ ἁλιεῖς ἀνθρώπων ποιήσειν αὐτ τοὺς, ἵν᾿ ἀνθ' ὧν εἶχον δικτύων, λαβόντες παρ' αὐτ τοῦ τὴν ἀπὸ παντοίων λόγων νομικῶν τε καὶ προφη τῶν, τῶν τε τῆς ἐνθέου διδασκαλίας αὐτοῦ πλακεῖσαν σαγήνην ἐμβάλλωσιν εἰς τὴν τοῦ ἀνθρωπείου βίου θάλατταν, καὶ περιβάλωσιν ὅσους ἂν εὔρωσι, πληροῦν. τες τὰ ἑαυτῶν λογικά δίκτυα παντός γένους λογικῶν ἰχθύων. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν διὰ φωνῆς ἀκουόμενα βήματα καὶ ψόφοι, καὶ πλέον ὑπῆρχεν οὐδέν· τῆς δ' ἐνθέου δυνάμεως τὸ ἔργον οὐκ εἰς μακράν παρεστήσατο· αὐτὰ δὲ ταῦτα τὰ διὰ τῶν λόγων προηγορευμένα τοῖς ἔργοις ἐπιτελέσας, ὡς ἐν βραχεί χρόνῳ τὴν σύμπασαν ἀνθρώπων οἰκουμένην μυρία πλήθη τῶν σαγηνευθέντων ὑπὸ τῶν ἰδιωτῶν τούτων ἀνδρῶν κτή- σασθαι, πληρωθῆναι τε Ἐκκλησιῶν πάντα τόπον Ελ- λήνων τε καὶ βαρβάρων, διὰ μίαν ἐκείνην ἐπαγγε λίαν τῆς θεϊκῆς φωνῆς, δι' ἧς οὐ διδάξειν τοὺς ἑαυ τοῦ μαθητὰς, ἀλλ' αὐτὸς ποιήσειν αὐτοὺς ἁλιέας ἀν- θρώπων ἐπηγγείλατο. Ὥστ᾽ οὐ προέγνω μόνον οὔτε προέφησε τὸ μέλλον, ἀλλὰ καὶ ποιητὴς τοῦ τηλικού- του κατορθώματος ἀποπέφανται· εἶπέ τε τῷ λόγῳ, καὶ πεποίηκε τῷ ἔργῳ παρέστησέ τε τὸ μέλλον διὰ συμβόλου καὶ εἰκόνος, καὶ δι' αὐτῆς ἐνεργείας ἀπ- η επλήρωσε. Τοῖς γὰρ πάλαι πρότερον ἐν σκοτίᾳ φωτός ἀληθείας, καὶ Θεοῦ γνώσεως ἐν νυκτὶ καταπονηθεῖσι, καὶ μηδένα πρὸς σωτηρίαν θηρεύσαι δεδυνημένοις, ἐπιλάμψας τὸ ἑαυτοῦ φέγγος, ἐν ἡμέρᾳ καὶ φωτὶ γενομένοις προστάττει, οὐ τῇ οἰκείᾳ ἐπιστήμῃ, τῷ δὲ αὐτοῦ ῥήματι θαρσοῦντας, ἐπιβάλλειν τῷ βυθῷ τὰ δίκτυα. Οἱ δὲ τοσαῦτα συνήγαγον ἰχθύων πλήθη, ὡς διαῤῥήγνυσθαι μὲν τὰ θηρευτικὰ ὄργανα, κινδυνεύειν δὲ εἰς βυθόν χωρεῖν ἀπὸ τοῦ φόρτου τὰ πλοῖα. Ἐπεὶ δὲ ταῦθ᾽ οὕτως προσταττόμενα τὸν Πέτρον εἰς ἔκπληξιν καὶ φόβον οὐ τὴν τυχόντα ἦγεν· ᾿Αλλὰ ταῦτά σε, φησὶ πρὸς αὐτὸν ὁ Σωτὴρ, μήπω έκπλητ- τέτω· παιδιαὶ γὰρ ἔτι ταῦτα καὶ μελλόντων εἰκόνες· οἱ δὲ μὲν ἰχθύες ἄναυδοι καὶ ἄλογοι, καὶ ταῦτα σκάφη σαγηνευτάς. · DE THEOPHANIA. mili, id est piscatoria, non sine causa Servator no- ster, venabres hominum sumque doctrinae praeco- nes se facturum pollicebatur; fecitque, haud fal- lens promissum, Dei nempe potentiam rei effectri cem expromens. Nam si litteratos aliquos et sa- pientes, vel etiam ex Judæis nobiles divitesque viros eligens, bis usus esset magistris doctrinæ suæ, utique humanum potius negotium id credi poterat. Sic enim plerique hominum solent semet subjicere, vel pecunia a divilibus inescati, vel litterarum specie et sapientiæ præstigio decepti, vel eminen- tiam personarum illustrium admirantes. Jesus au- tem cum haud talibus sit usus discipulis, sed contrario pauperibus et obscuris, ac litteratura idiotis, lingua Syris, habitu humili, operaque vili, exploratum est eum divinam tantum adhibuisse po- tentiam ; quam ostendit primo quidem dum una vocula eos invitavit asseclasque suos fecit, deinde spondens captores piscatoresque hominum a factum iri; ut pro retibus quæ nunc tenebant, sumentes ab eo litterarum omnium legalium ac propheticarum, necnon divinæ ipsius doctrinæ sagenam, in humanæ vitæ mare jactarent, quot- quot occurrerent irretirent, genere omni rationa❤ lium piscium retia sua rationalia complentes. Atque hæc ex vi vocis tantum audita, verba erant et sonitus, prætereaque nihil. Sed enim divinæ virtutis efficientia haud multo post rata ex- hibuit ; cum hæc ipsa verbalia promissa factis complevit, ita ut brevi tempore universum humani incolatus orbem, innumeramque multitudinem ca- ptorum ab his idiotis hominum, Christus adeptus sit, plenaque Ecclesiis evaserint loca omnia tum Græcorum tum etiam barbarorum, propter illam unicæ divinæ vocis promissionem, qua haud se discipulos suos docturum, sed reapse piscatores hominum effecturum spopondit. Quamobrem non prascivit modo vel prædixit rem futuram, sed el- ſector facinoris tanti apparuit, dixitque verbis, et opere exsecutus est; idque fore, symbolo portendit atque imagine, simulque ipsa efficacia complevit. Namque los discipulos, qui antea veritatis lumine carebant, el per noctem divina notitia carentem laboraverant, neminenque ad salutem lucrari po- tuerant, ipse lumine suo illustrans, et in diurna Juce constituens, jubet non propria peritia, sed ipsius verbo confisos, retia in pelagus jacere. Hi vero tantam collegerunt piscium multitudinem, ut et piscatoria instrumenta rumperentur, et ipsæ navi- culæ demergi pondere periclitarentur. Quia vero talia imperata, Petrum in stuporein metumque »on modicum abduxerant ; Haud hæc, inquit ei Servator, magnopere te conmoveant : ludicra enim hæc sunt adhuc, et futurarum rerum imagines : pisces quidem muti, et irrationales ; (42) Vocabulum ἀκολούθους magis proprie vellem a Syro fuisse redditum. Ita etian quod sequitur
PG 24:627πρὸς τοῖς εἰρημένοις καὶ ἄλλη τις γένοιτ’ ἂν τοῦ σωτηρίου θανάτου μεγίστη αἰτία ἡ λεχθησομένη. ἐπειδὴ γὰρ τοῖς αὐτοῦ φοιτηταῖς ὀφθαλμοῖς ἰδεῖν ἀναγκαῖον ἦν ζωῆς τῆς μετὰ θάνατον ἐναργῶς παλιγγενεσίαν, ἐφ’ ἣν τὰς αὐτῶν ἐλπίδας ἀναρτᾶν αὐτοὺς ἐδίδασκεν, δι’ ἣν καὶ προὔτρεπεν αὐτοὺς ἔχεσθαι τοῦ τῆς θεοσεβείας ζυγοῦ, εἰκότως τοῦτο ὁρᾶν αὐτοῖς ὀφθαλμοῖς [ἀκριβῶς] παρεῖχεν· ἐχρῆν γὰρ τοὺς μέλλοντας εὐσεβῆ μετιέναι βίον τοῦτο πρῶτον «πάντων» ἀναγκαιότατον μάθημα δι’ ἐναργοῦς ὄψεως παραλαβεῖν καὶ πολὺ μᾶλλον ἐκείνους τοὺς εἰς ἅπασαν τὴν οἰκουμένην μέλλοντας «αὐτὸν» ὅσον οὔπω κηρύττειν καὶ τὴν ὑπ’ αὐτοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι προβληθεῖσαν [διδασκαλίαν τε καὶ] θεογνωσίαν εἰς πάντας καταγγέλλειν ἀνθρώπους. οὓς δὴ πεῖσμα μέγιστον λαβεῖν ἐχρῆν τῆς μετὰ τὸν θάνατον ζωῆς, ὡς ἂν ἀδεεῖς καὶ ἄφοβοι θανάτου τὸν κατὰ τῆς πολυθέου πλάνης ἀγῶνα προθύμως ἀναδέξοιντο· μὴ γὰρ θανάτου καταφρονεῖν μελετήσαντες, οὐκ ἂν πώποτε πρὸς τὰ δεινὰ παρεσκευάζοντο.καὶ δίχτυα ἐξ ἀψύχου ὕλης κατεσκευασμένα· ἀλλ᾽ Εt Β λων. αῤῥήτων βάρβαρος τὴν φωνήν, οἱ τοιαῦτα τούτων τὰ παραδείγματα. Μικρὸν γούν ὕστερον, μᾶλλον δὲ ἐντεῦθεν ἤδη καὶ ἀπὸ τοῦ νῦν ἀν θρώπους ἔσῃ ζωγρῶν τῆς μὲν μοχθηρᾶς ταύτης καὶ ανωφελούς ἀπαλλαγεὶς ἁλιείας, λογικῶν δὲ ζώων ἀντὶ τῶν ἀλόγων θηρευτής γινόμενος· καὶ οὐκέτι ἐκ βυ θῶν θαλάττης, ἐκ δὲ τῆς ἀλμυρᾶς τοῦ βίου πικρίας, ἐκ σκοτίων τε μυχῶν ἀθεότητος καὶ κακίας εἰς φῶς νοερὸν καὶ καθαρὰν πνοὴν ἀνελκύσεις τοὺς ὑπὸ σοῦ θηρευσομένους, μάλλον δὲ ζωγρήσεις αὐτοὺς διὰ τοῦ ζωὴν αὐτοῖς (43) ἀλλ᾽ οὐ θάνατον προξενεῖν. Οἱ μὲν γὰρ ἐκ πελάγους ἰχθύες, ἐν σκότῳ καὶ βυθῷ πρότε- ρον ζῶντες, αὐτίκα φωτὸς καὶ πνοῆς μεταλαχόντες ἀπόλλυνται· οἱ δὲ, ἐξ ἀνθρώπων ὑπὸ σοῦ θηρευθησό μενοι, ἐκ σκότους ἀγνοίας μεταβάλλοντες ἐπὶ ζωὴν ἔνθεον ἀγρευθήσονται. Διὸ καὶ ζωγρῶν ἔσῃ ἀπὸ τοῦ νῦν ἀνθρώπους. ταῦτα τοῖς ἔργοις πιστὰ καὶ ἀληθῆ ἐπέδειξεν ὁ αὐ τός· ήγουν ἀμφιβολεὺς ἐκεῖνος, ὁ ἁλιεύς, ὁ Σύρος, ἀντὶ τῆς τῶν ἰχθύων θήρας, ὅσας ἀνθρώπων ἐσαγή νευσε μυριάδας λόγων ἀποῤῥήτων δικτύοις θεϊκή δυ νάμει πλακεῖσιν, οὐκ ἔστιν ἀριθμῷ περιλαβεῖν νατόν. Οψις δ' ἀῤῥήτων (45) τὰ φαινόμενα· ὃ γὰρ ἡ μακρὸς αἰὼν τοῦ βίου πρὸ τῆς τοῦ Σωτῆρος θεοφα νείας οὐκ ἤνεγκεν, & μήτε Μωϋσῆς ὁ τῶν Ἑβραίων νομοθέτης, μήτε οἱ μετὰ Μωϋσές τοῦ Θεοῦ προφῆτες πολλὰ καμόντες διὰ πάσης νυκτὸς τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ καταπράξασθαι μὴ δεδύνηνται, ταῦτα ὁ Γαλι λαῖος, ὁ πένης, ὁ βάρβαρος τὴν φωνὴν (16), αὐτὸς ἐκεῖνος ὁ Πέτρος κατεπράξατο. Δείγμα δὲ τῶν τότε έπιτελεσθέντων πρὸς Πέτρου αἱ εἰς δεῦρο διαλάμπου σαι Εκκλησίαι, πολὺ μᾶλλον τῶν τότε σκαφών λογι κῶν ἰχθύων πληθύουσαι· οἷα ἡ κατὰ Καισάρειαν τῆς Παλαιστίνης τυγχάνει, οἷα ἡ ἐπὶ ᾿Αντιοχείας της κατὰ τὴν Συρίαν, οἷα ἡ ἐπὶ αὐτῆς τῆς Ῥωμαίων πόλεως (47)· τάσδε γὰρ αὐτὸς ὁ Πέτρος τας Εκκλη- σίας, καὶ τὰς ἀμφ αὐτὰς ἁπάσας συστησάμενος μνη μονεύεται (48), καὶ τὰς ἐπὶ Αἰγύπτου καὶ κατ' αὐτὴν τὴν ᾿Αλεξάνδρειαν πάλιν αὐτῆς, οὐ μὴν δι' αὐ τοῦ, διὰ δὲ Μάρκου τοῦ μαθητευθέντος αὐτῷ κατεστή σατο. Αὐτὸς μὲν γὰρ ἀμφὶ τὴν Ἰταλίαν καὶ πάντα τὰ ἀμφὶ ταύτην ἔθνη εσχόλαζε (49), τὸν δ' αὐτοῦ φοιτητὴν Μάρκον τῶν κατ' Αίγυπτον διδάσκαλον και Ο σαγηνευτὴν ἀποδέδειχεν. EUSERIO CESARIENSIS OPP. PARS IV. - DOGMATICA. barque navicule ac rolia ex inanimal materia con- A stant. Sed non ita se habent res ab ipsis signif- cats. Paulo post itaque, iuno vero ex hoc tempore, eris homines ad vitam capiens: ab hac laborifera - et infructuosa piscatione expeditus, rationalium animantium, non autem irrationalium, factus ca- plator: neque jam ex maris abysso, sed ex salsa mundi amaritudine, et tenebrosis irreligiositatis ae nequitiæ latebris ad intellectualem lucem purum- que aerem respirandum protrabes eos quos tu prae- daberis : imo incolumi vita capics, quatenus vitam illis, non mortem aferes. marini quidem pisces in tenebris atque abysso antea viventes, statim ac lucem aerisque respirationein participant, pereunt : at vero homines, qui a te capientur, ex ignorantis tenebris ad divini generis vitam piscatu to transfe- rentur. Ideo tu deinceps ad vitam bomines capies. Hæc divina virtute prædixit Servator, bæc fide- liter vereque a se dicta idem demonstravit. Nimi- rnm rétium ille jaculator, piscator, Syrus, pro ca- plura piscium, quantas hominum myriadas ceperit ineffabilis doctrinæ retibus divina virtute contextis, comprehendi numero nequit. Arcana, ab iis quæ apparuerunt, demonstrantur. Nam quæ spatiosa mundi ætas, ante Servatoris Dei manifestationem, non attulit; quæ neque Moyres, Hebræorum legis- lator, neque post Moysen prophetæ Dei multum faborantes per totam noctem ante Christi adventum, eficere potuerant; hæc Gallæus, pauper, loquela barbarus, idem, inquam, ille Petrus confecit. Rerum autem a Petro tunc peractarum demonstrationes sunt, quæ mox inclaruerunt Ecclesia, multo magis rationalium piscium plenæ, quam illæ naviculæ irrationalium; cujusmodi est Cæsariensis in Pa- fastina Ecclesia, item Antiochiæ Syriatics, itemque ipsius Romanæ urbis Ecclesia. Has enim ipsum Pe- trum Ecclesias, et circumstantes oimes composuisse, traditum memoria est : necnon et illas Ægypti, cum ipsa Alexandrina idem pariter, etsi non per seipsum, per Marcum tamen discipulum suum, constituit. Namque is interim per Italiam et om- nes circa illam gentes occupabatur; sed suum alum- num Marcum edocendæ Egypti genti capiendæque destinavil. obscurus Syrus. Sed Syrus interpres sine dubio legit (quod et nos prætulimus), quoniam Anglice video something hidden. si certe dicit by means of its voice. stolorum, dicitur p. 7: Accepit manum sucerdotalem Apostolorum Roma civitas et tota Italia, atque Hi- spania, ac Britannia et Gallia, cum reliquis aliis regionibus finitimis, ab ipso Simone Cepha, qui as- cenderal ab Antiochia, et fuit præceptor ac rector in Ecclesia, quam ibi ædificavit, et in finitimis. Jam C vero quod hoc opusculum, in Romano chartaceo codice cum Ebediesu sæculi xum auctore copulatum, nunc in codice sæculi sexti aut septimi a doctis quoque Anglis compertum fuerit, sane gaudeo ; sic enim ejus cum ætate angetur auctoritas. Quod autem in editionem Latinam meam irrepserit Bi thynia pro Britannia, cum tamen mea ipsa Sy riaca editio recte habeat p. 174, Brutania, ut Sy. rus Inoster pronuntiat, id non sine aliqua, puto, mentis evagatione vel typorum mendo fieri potuit. (Namque Aloysii Assemani Latinuın seri plum, quid habeat, neque nunc memini, nec sire interest.) Quis enim inter Galliam et Hispaniam, Bithyniam potius quam Britanniam serio collocet ? semel adhuc aio, me Syriacum librum (quo careo), nonnisi ex Anglicana interpretatione cognoscere. (43) In his commatibus variat aliquantum seu fit (44) A. f. 83. b. Syr. IV, 6. (45) Col. noster Græcus Α. Γ. 83 b. habet ἀλλή (46) Syrus haud intellexisse videtur dictionen, (47) In Syriaco opusculo a une edito Scripl. vet. 2. X) quod inscribitur Canones seu doctrina Apo- (44) Ταῦτα θεϊκή δυνάμει προηγόρευσεν ὁ Σωτήρ (48) Hic aliquantum abludita Græco Syrus. Porro (49) Adhuc a Græci textus sensu deflectit Syrus.
διὸ δὴ ἀναγκαίως ὁπλίζων αὐτοὺς κατὰ τῆς τοῦ θανάτου δυναστείας, οὐ ῥηματίοις καὶ φωναῖς παρεδίδου τὸ μάθημα οὐδὲ λόγοις ὁμοίως ἀνθρώποις τὸν περὶ ψυχῆς ἀθανασίας πιθανῶς καὶ ἐξ εἰκότων συντάττων, αὐτῷ δὲ ἔργῳ τὰ κατὰ τοῦ θανάτου ἐπεδείκνυ αὐτοῖς τρόπαια. ἦν μὲν γὰρ πάλαι πρότερον φοβερὸς τοῖς πᾶσιν ὁ τοῦ θνητοῦ γένους ὀλετὴρ θάνατος; καὶ λύσις ἐνομίζετο τῆς ὅλης ἀνθρώπου φύσεως ψυχῆς ὁμοῦ καὶ σώματος ἡ τούτου δυναστεία, οὐδέ τις ἦν τῶν ἐξ αἰῶνος οἷός τε τουτὶ τὸ φόβητρον ἐξ ἀνθρώπων ἀνελεῖν, πάντες δ’ ἐπτήχεσαν φόβῳ μικροὶ καὶ μεγάλοι «ἄρχοντές τε καὶ δοῦλοι βασιλεῖς ὁμοῦ καὶ δῆμοι πλήθη τε πάντων ἐθνῶν καὶ φῦλα» τὸν θάνατον, οὐκ ἦν τε τοῦ κακοῦ παραμύθιον ἀνθρώποις οὐ λόγος οὐ τρόπος οὐ βίος οὐ σοφῶν λογισμὸς οὐ παλαιῶν συγγράμματα οὐ προφητῶν θεσπίσματα οὐκ ἀγγέλων ἐπιφάνειαι· πάντων δὲ κρείττων «ὢν» καὶ ἀνώτερος τὴν κατὰ πάντων νίκην ἐπεῖχεν ὁ θάνατος ὑψηλός, μεγάλαυχος, ὑπερήφανος, ᾧ δὴ καταδεδουλωμένον τὸ θνητὸν γένος παντοίαις ἐκαλινδεῖτο παρανομίαις, μιαιφονίαις, ἀθεμιτουργίαις, δυσσεβείαις, πολυπλόκῳ πλάνῃ· τούτων γὰρ ἦν ἁπάντων θάνατος αἴτιος.καὶ δίχτυα ἐξ ἀψύχου ὕλης κατεσκευασμένα· ἀλλ᾽ Εt Β λων. αῤῥήτων βάρβαρος τὴν φωνήν, οἱ τοιαῦτα τούτων τὰ παραδείγματα. Μικρὸν γούν ὕστερον, μᾶλλον δὲ ἐντεῦθεν ἤδη καὶ ἀπὸ τοῦ νῦν ἀν θρώπους ἔσῃ ζωγρῶν τῆς μὲν μοχθηρᾶς ταύτης καὶ ανωφελούς ἀπαλλαγεὶς ἁλιείας, λογικῶν δὲ ζώων ἀντὶ τῶν ἀλόγων θηρευτής γινόμενος· καὶ οὐκέτι ἐκ βυ θῶν θαλάττης, ἐκ δὲ τῆς ἀλμυρᾶς τοῦ βίου πικρίας, ἐκ σκοτίων τε μυχῶν ἀθεότητος καὶ κακίας εἰς φῶς νοερὸν καὶ καθαρὰν πνοὴν ἀνελκύσεις τοὺς ὑπὸ σοῦ θηρευσομένους, μάλλον δὲ ζωγρήσεις αὐτοὺς διὰ τοῦ ζωὴν αὐτοῖς (43) ἀλλ᾽ οὐ θάνατον προξενεῖν. Οἱ μὲν γὰρ ἐκ πελάγους ἰχθύες, ἐν σκότῳ καὶ βυθῷ πρότε- ρον ζῶντες, αὐτίκα φωτὸς καὶ πνοῆς μεταλαχόντες ἀπόλλυνται· οἱ δὲ, ἐξ ἀνθρώπων ὑπὸ σοῦ θηρευθησό μενοι, ἐκ σκότους ἀγνοίας μεταβάλλοντες ἐπὶ ζωὴν ἔνθεον ἀγρευθήσονται. Διὸ καὶ ζωγρῶν ἔσῃ ἀπὸ τοῦ νῦν ἀνθρώπους. ταῦτα τοῖς ἔργοις πιστὰ καὶ ἀληθῆ ἐπέδειξεν ὁ αὐ τός· ήγουν ἀμφιβολεὺς ἐκεῖνος, ὁ ἁλιεύς, ὁ Σύρος, ἀντὶ τῆς τῶν ἰχθύων θήρας, ὅσας ἀνθρώπων ἐσαγή νευσε μυριάδας λόγων ἀποῤῥήτων δικτύοις θεϊκή δυ νάμει πλακεῖσιν, οὐκ ἔστιν ἀριθμῷ περιλαβεῖν νατόν. Οψις δ' ἀῤῥήτων (45) τὰ φαινόμενα· ὃ γὰρ ἡ μακρὸς αἰὼν τοῦ βίου πρὸ τῆς τοῦ Σωτῆρος θεοφα νείας οὐκ ἤνεγκεν, & μήτε Μωϋσῆς ὁ τῶν Ἑβραίων νομοθέτης, μήτε οἱ μετὰ Μωϋσές τοῦ Θεοῦ προφῆτες πολλὰ καμόντες διὰ πάσης νυκτὸς τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ καταπράξασθαι μὴ δεδύνηνται, ταῦτα ὁ Γαλι λαῖος, ὁ πένης, ὁ βάρβαρος τὴν φωνὴν (16), αὐτὸς ἐκεῖνος ὁ Πέτρος κατεπράξατο. Δείγμα δὲ τῶν τότε έπιτελεσθέντων πρὸς Πέτρου αἱ εἰς δεῦρο διαλάμπου σαι Εκκλησίαι, πολὺ μᾶλλον τῶν τότε σκαφών λογι κῶν ἰχθύων πληθύουσαι· οἷα ἡ κατὰ Καισάρειαν τῆς Παλαιστίνης τυγχάνει, οἷα ἡ ἐπὶ ᾿Αντιοχείας της κατὰ τὴν Συρίαν, οἷα ἡ ἐπὶ αὐτῆς τῆς Ῥωμαίων πόλεως (47)· τάσδε γὰρ αὐτὸς ὁ Πέτρος τας Εκκλη- σίας, καὶ τὰς ἀμφ αὐτὰς ἁπάσας συστησάμενος μνη μονεύεται (48), καὶ τὰς ἐπὶ Αἰγύπτου καὶ κατ' αὐτὴν τὴν ᾿Αλεξάνδρειαν πάλιν αὐτῆς, οὐ μὴν δι' αὐ τοῦ, διὰ δὲ Μάρκου τοῦ μαθητευθέντος αὐτῷ κατεστή σατο. Αὐτὸς μὲν γὰρ ἀμφὶ τὴν Ἰταλίαν καὶ πάντα τὰ ἀμφὶ ταύτην ἔθνη εσχόλαζε (49), τὸν δ' αὐτοῦ φοιτητὴν Μάρκον τῶν κατ' Αίγυπτον διδάσκαλον και Ο σαγηνευτὴν ἀποδέδειχεν. EUSERIO CESARIENSIS OPP. PARS IV. - DOGMATICA. barque navicule ac rolia ex inanimal materia con- A stant. Sed non ita se habent res ab ipsis signif- cats. Paulo post itaque, iuno vero ex hoc tempore, eris homines ad vitam capiens: ab hac laborifera - et infructuosa piscatione expeditus, rationalium animantium, non autem irrationalium, factus ca- plator: neque jam ex maris abysso, sed ex salsa mundi amaritudine, et tenebrosis irreligiositatis ae nequitiæ latebris ad intellectualem lucem purum- que aerem respirandum protrabes eos quos tu prae- daberis : imo incolumi vita capics, quatenus vitam illis, non mortem aferes. marini quidem pisces in tenebris atque abysso antea viventes, statim ac lucem aerisque respirationein participant, pereunt : at vero homines, qui a te capientur, ex ignorantis tenebris ad divini generis vitam piscatu to transfe- rentur. Ideo tu deinceps ad vitam bomines capies. Hæc divina virtute prædixit Servator, bæc fide- liter vereque a se dicta idem demonstravit. Nimi- rnm rétium ille jaculator, piscator, Syrus, pro ca- plura piscium, quantas hominum myriadas ceperit ineffabilis doctrinæ retibus divina virtute contextis, comprehendi numero nequit. Arcana, ab iis quæ apparuerunt, demonstrantur. Nam quæ spatiosa mundi ætas, ante Servatoris Dei manifestationem, non attulit; quæ neque Moyres, Hebræorum legis- lator, neque post Moysen prophetæ Dei multum faborantes per totam noctem ante Christi adventum, eficere potuerant; hæc Gallæus, pauper, loquela barbarus, idem, inquam, ille Petrus confecit. Rerum autem a Petro tunc peractarum demonstrationes sunt, quæ mox inclaruerunt Ecclesia, multo magis rationalium piscium plenæ, quam illæ naviculæ irrationalium; cujusmodi est Cæsariensis in Pa- fastina Ecclesia, item Antiochiæ Syriatics, itemque ipsius Romanæ urbis Ecclesia. Has enim ipsum Pe- trum Ecclesias, et circumstantes oimes composuisse, traditum memoria est : necnon et illas Ægypti, cum ipsa Alexandrina idem pariter, etsi non per seipsum, per Marcum tamen discipulum suum, constituit. Namque is interim per Italiam et om- nes circa illam gentes occupabatur; sed suum alum- num Marcum edocendæ Egypti genti capiendæque destinavil. obscurus Syrus. Sed Syrus interpres sine dubio legit (quod et nos prætulimus), quoniam Anglice video something hidden. si certe dicit by means of its voice. stolorum, dicitur p. 7: Accepit manum sucerdotalem Apostolorum Roma civitas et tota Italia, atque Hi- spania, ac Britannia et Gallia, cum reliquis aliis regionibus finitimis, ab ipso Simone Cepha, qui as- cenderal ab Antiochia, et fuit præceptor ac rector in Ecclesia, quam ibi ædificavit, et in finitimis. Jam C vero quod hoc opusculum, in Romano chartaceo codice cum Ebediesu sæculi xum auctore copulatum, nunc in codice sæculi sexti aut septimi a doctis quoque Anglis compertum fuerit, sane gaudeo ; sic enim ejus cum ætate angetur auctoritas. Quod autem in editionem Latinam meam irrepserit Bi thynia pro Britannia, cum tamen mea ipsa Sy riaca editio recte habeat p. 174, Brutania, ut Sy. rus Inoster pronuntiat, id non sine aliqua, puto, mentis evagatione vel typorum mendo fieri potuit. (Namque Aloysii Assemani Latinuın seri plum, quid habeat, neque nunc memini, nec sire interest.) Quis enim inter Galliam et Hispaniam, Bithyniam potius quam Britanniam serio collocet ? semel adhuc aio, me Syriacum librum (quo careo), nonnisi ex Anglicana interpretatione cognoscere. (43) In his commatibus variat aliquantum seu fit (44) A. f. 83. b. Syr. IV, 6. (45) Col. noster Græcus Α. Γ. 83 b. habet ἀλλή (46) Syrus haud intellexisse videtur dictionen, (47) In Syriaco opusculo a une edito Scripl. vet. 2. X) quod inscribitur Canones seu doctrina Apo- (44) Ταῦτα θεϊκή δυνάμει προηγόρευσεν ὁ Σωτήρ (48) Hic aliquantum abludita Græco Syrus. Porro (49) Adhuc a Græci textus sensu deflectit Syrus.
PG 24:629ὡς γὰρ μηκέτι ὄντες μετὰ θάνατον, τὰ μυρίων θανάτων ἄξια δρῶντες διῆγον καὶ ὡς εὐθύναις οὐδαμῶς ὑποκείμενοι διὰ τὴν ἐκ τοῦ θανάτου λύσιν βίον ἔζων ἀβίωτον, «οὐ θεὸν ἐν νῷ λαμβάνοντες, οὐ θείας κρίσεως δικαιωτήρια προσδοκῶντες, οὐ τῆς σφῶν κατὰ ψυχὴν «νοερᾶς οὐσίας τὴν μνήμην ἀναζωπυροῦντες, ἑνὶ δὲ δεινῷ προστάτῃ τῷ Θανάτῳ χρώμενοι, καὶ τὴν ἐκ τούτου τῶν σωμάτων φθορὰν λύσιν τοῦ παντὸς ἑαυτοὺς εἶναι πείσαντες, θεὸν πλούσιον, παρὸ καὶ Πλούτωνα, τὸν Θάνατον ἀνηγόρευον. καὶ Θάνατος ἦν αὐτοῖς θεὸς οὐ μόνος, ἀλλὰ καὶ τὰ πρὸ τούτου τίμια, τὰ δὴ πρὸς ἡδυπαθῆ ζωὴν αὐτοῖς συμβαλλόμενα. θεὸς γοῦν αὐτοῖς ἦν ἡ τῶν σαρκῶν ἡδονή, θεὸς ἡ τροφή, «θεὸς τὸ εἰς γῆν σπέρμα, θεὸς ἡ τούτου βλάστη, θεὸς ἡ τῶν ἀκροδρύων φυή, θεὸς ἡ διὰ μέθης τρυφή, θεὸς ὁ τῶν σωμάτων πόθος, θεὸς ἡ τούτων ἡδονή. ἔνθεν τὰ Δήμητρος καὶ Φερεφάττης μυστήρια καὶ Κόρης ἁρπαγὴ ὑπὸ Ἀϊδωνέως καὶ πάλιν ἡ ταύτης ἀνάδοσις. ἔνθεν Διονύσου τελεταὶ καὶ νικώμενος Ἡρακλῆς ὡς ὑπὸ κρείττονος θεοῦ τῆς μέθης, ἔνθεν Ἔρωτος καὶ Ἀφροδίτης ὄργια μοιχικά.DE THEOPHANIA. Ὅμοια δ' ἂν εὔροι τις τῷ Πέτρῳ, τὸν νοῦν ἐπι- Α στήσας, καὶ ἐπὶ τῶν λοιπῶν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μα θητῶν, οὓς ἐπαγγειλάμενος ποιήσειν ἁλιεῖς ἀνθρώ- πων, ἔργῳ τὸν λόγον ἔδειξεν· εἰσέτι γοῦν καὶ νῦν ὁ αὐτὸς ἐνεργεῖ καὶ ποιεῖ, πανταχοῦ τῆς παρών, καὶ [κατα] πᾶσαν τὴν ἀνθρώπων οἰκουμένην τὰ αὐτοῦ λογικά δίκτυα (50) πληρῶν ἐκ παντὸς γένους λογικῶν ἰχθύων καὶ βαρβάρων τε καὶ Ἑλλήνων, ἀναστῶν τοῦ τῆς κακίας βυθοῦ καὶ τοῦ τῆς ἀθεότητος σκότους τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχὰς, ἀνέλκων τε αὐτὰς ἐπὶ τὸ φῶς τῆς ὑπ' αὐτοῦ παραδοθείσης ἐνθέου γνώσεως. Οὕτω δὲ καὶ Ἰωάννου τοῦ υἱοῦ Ζεβεδαίου, ὃν ἐπὶ τῆς ἁλι είας, ἅμα τῷ πατρὶ καὶ τῷ ἀδελφῷ καταρτίζοντα τὰ δίκτυα θεασάμενος, τῆς αὐτῆς ἠξίωσε κλήσεώς το καὶ ἐπαγγελίας, καθ᾽ ὅλης τῆς οἰκουμένης ἐκλάμπει τούνομα, καὶ οἱ λόγοι τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχάς κατ αυγάζουσι, διὰ τῆς αὐτοῦ παραδοθείσης τοῦ Εὐαγ- γελίου γραφῆς, παντοία γλώττη Ελληνικῇ τε καὶ βαρβάρω μεταβληθείσης (51), εἰς ἐξακουστόν τε πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐφ' ἑκάστης ἡμέρας κηρυττομένης. αὐτοῦ πρόσωπον είρηται προφητικώς, Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς, διὰ τοῦτο, ὡς ἂν τῆς προφητικῆς μαρτυρίας ἔργῳ νῦν πληρωθείσης, φησὶ τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς, κατὰ μὲν τὸν Ματθαίον, Εδόθη μοι πᾶσα ἐξουσία ὡς ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς· κατὰ δὲ τὸν Λουκᾶν, ὅτι δεῖ κηρυχθῆ- ναι ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ μετάνοιαν καὶ ἄφεσιν ἁμαρτιῶν εἰς πάντα τὰ ἔθνη· τῶν μὲν γὰρ κατ' οὐ ρανὸν ἐξ αἰῶνος ἐπεἶχε τὴν βασιλείαν, τῶν δ' ἐπὶ γῆς νῦν αὐτῷ δεδόσθαι φησὶ τὴν ἀρχὴν. Πάλαι μὲν γάρ, ὡς Μωϋσῆς μαρτυρεῖ, ἄγγελοι Θεοῦ ἦσαν τοὺς ἐπὶ γῆς ἐγκεχειρισμένοι διατραπείσης δὲ τῆς άνθρω- πότητος ἐπὶ τὴν πολύθεον πλάνην, καὶ τῶν ἐπιστα- τούντων ἀγγέλων μηδὲν πρὸς τοῦτο ἐπικουρεῖν δυνα- μένων, αὐτὸς δὴ λοιπὸν ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ διὰ τῆς αὐτοῦ θεοφανείας, μετὰ τὴν κατὰ τοῦ θανάτου νίκην διδάσκει, ὅτι μηκέτ' ἀγγέλοις, ἀλλ' αὐτῷ πρὸς τοῦ Πατρὸς ἡ τῶν ἐπὶ γῆς ἐθνῶν ἐξουσία δέδοται. Διὸ τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς οὐ πρότερον, ἀλλὰ νῦν παρεκελεύσατο περιελθεῖν καὶ μαθητεῦσαι πάντα τὰ ἔθνη. Αναγκαίως δὲ προστίθησι τὸ μυστήριον τῆς ἀποκαθάρσεως· ἐχρῆν γὰρ τοὺς ἐξ ἐθνῶν ἐπιστραφέντας, παντός μου λυσμοῦ καὶ μιάσματος διὰ τῆς αὐτοῦ δυνάμεως ἀπο- οι B Petri gestis similia, si quis modo mentem ad- vertat, inveniet cæterorum quoque Servatoris di- scipulorum gesta, quos cum promisisset piscatores bominum facere, sermonis veritatem opere de- monstravit. Ad hanc igitur usque diem idem opo- ratur et efficit, ubique præsens, et per universum bumani incolatus orbem rationalia retia sua omni genere rationalium piscium replens, Græcorum et barbarorum, de profundo nequium, extrahens ho- minum scilicet animas de atheismi tenebris, eas que ad lumen traditæ ab se Dei notitiæ extollens. Sic etiam Joannis Zebedæo geniti, quem in pisca- tione visum cum parente ac fratre retia refcientem, eadem vocatione ac promisso dignatus est, Joannis, inquam, per universum orbem uomen splendet ; cujus item sermones hominum animas illuminant in tradita ab co Evangelii scriptura, quæ in omne idioma Græcum barbaricumque conversa, ad aures omnium gentium quotidie recitatur. prophetice dictum est : Postula a me, et dabo libi gentes hæreditatem tuam, el possessionem. tuam ter- minos terræ ”, propterea tanquam si propheticum testimonium nunc jam in rem collatum fuisset, dicit discipulis suis, secundum Matthæum quidem”, Dala est miki omnis potestas in cœlo et in terra, secun- dum vero Lucam", ait prædicarı oportere in nomine ejus penitentiam et remissionem, ad omnes gentes. Nam cœlestium quidem ab æterno dominationem C tenebat; terrestrium autem, nuuc sibi datum prin- cipatum dicit. Olim quippe, teste Moyse angelis Dei commissa erat terræ incolarum cura: aed cum genus humanum ad polytheismi errorem deflexisset, nemoque ex praepositis angelis opem ullam hac in re præstare posset, ipse deinde omnium Servator divina sua manifestatione, post relatam de morte victo- riam docet, haud Jam diutius angelis, sed ipsi a Patre potestatem in terra gentes datam. Idcirco di scipulis suis baud antea, sed nunc, mandavit cir- cumire atque erudire omnes gentes. Necessario 20- tem purgationis mysterium adjicit : oportebat enim conversos ex ethnicis, omni macula et inquinamento per ipsius virtutem purgari, diabolico nimirum et D idololatrico errore et abominationibus cunctis olim Psal. II, 8. ** Matth. xxvII, 18. * Luc.xxiv, 47. "Deut. xxx11, 8. quissimis SS. Bibliorumı in omnium gentium linguas translationibus. Eusebii locos, quotquot sunt in Nicetæ ad Lucam catena ms., ex Græcis Latinos facerem, feliciter agnovi, postremum prædicti Eusebii locum, in pen- ultimo scilicet atque ultimo codicis folio scriptum, pertinere totidem verbis ad Theophania libruin capp. et 9, prout in Anglica cl. Samuelis Lei ex Syriaco idiomate interpretatione legitur, ab initio paginæ usque ad initium item paginæ 229. Nunc vero repertum a nobis originale Græcum fragmen- tum, in nostra quidem Theophaniæ éditione Græca inter quintum sextumque numerum p. callo- randum erit. Porro Nicetam Theophaniæ partes modo cum ipso operis titulo, modo tantum Eusebii ascripto nomine (ut hic fecit) recitare in catena nus. solitum, jam alibi non seinet diximus. Quare el nos, ante cognitas seu Anglicam sen Syriacam operis editiones, locos nudo Eusebii nomine præ- ditos, Theophania ascribere non potuimus; quod nunc Anglici libri beneficio effecimus: ut Anglus vicissim editor, Græca nostra originalia in libruin suum, cum ei commodum erit, libenter, ut remur, transferet. Ne quid vero bic repetamus, lectores nostros ad disputata superius in Monitis itemque in adnotationibus sparsim dicta, ablegamus. Certe hinc apparet, citatuni aliud a cl. Sam. Leo in adn. fragmentum nostrum (apud nos cul 658), ad bune Theophanie locum, ut ipse vellet,] trahi uqu Pusse. p. 1. Quia in scriptis vaticiniis de ipsius persona (59) α'. Επειδήπερ ἐν προφητείαις ἀναγράπτοις εἰς (50) Cod. Gr. τῶν αὐτοῦ λογικῶν δικτύων. (51) Animadverte Eusebii testimonium de anti- (52) Rursus mili jucunda res accidit, quod dum
PG 24:631ἔνθεν Ζεὺς αὐτὸς γυναικομανῶν καὶ Γανυμήδους ἐρῶν, φιληδόνων τε θεῶν καὶ φιλοπαθῶν ἀσελγῆ μύθων ἀναπλάσματα. «τούτων δ’ ἦν ἁπάντων θάνατος αἴτιος. τέλος γὰρ καὶ συντέλειαν τοῦ παντὸς λύσιν τε καὶ διαφθορὰν τῶν ψυχῶν ὁμοῦ καὶ τῶν σωμάτων θάνατον καὶ μὴ ἑτέραν ἢ τὴν τοῦ σώματος καὶ τῆς σαρκὸς ζωὴν εἶναι νομίσαντες, βίον πάσης τῶν ἀλόγων ζώων φύσεως χείρονα διῆγον.» οὓς δὴ κατελεήσας ὁ παμβασιλεὺς τοῦ θεοῦ λόγος, «τῷ τοῦ φιλανθρώπου πατρὸς νεύματι» ἐπὶ τὴν ἄμυναν ἔσπευσεν, εἶθ’ οἷα βασιλεὺς φιλανθρωπότατος τὸν κατὰ τοῦ θανάτου ἔλεγχον δι’ ἀνθρώπου φύσεως ἐμηχανᾶτο, ζωὴ μὲν αὐτὸς τυγχάνων καὶ θεοῦ λόγος καὶ θεοῦ δύναμις, ἀλλ’ οὐ δίχα τοῦ βοηθουμένου τὸ τῶν ἀνθρώπων φόβητρον διελέγξαι κρίνας. διὸ δὴ ὅπλῳ χρησάμενος ἀνθρωπείῳ καὶ θνητῷ σώματι ὁ ἀσώματος, τὸν θάνατον διὰ τοῦ θνητοῦ κατηγωνίσατο.καθαίρεσθαι ἐκ τῆς δαιμονικής και ειδωλολάτρου τε δυνάμει ἑκάστῳ συνών, συμπνέων τε αὐτοῖς καὶ συνεργών, επιστώσατο τὸ κατόρθωμα, διδασκάλους τε αὐτ τοὺς τῶν ἐθνῶν· ἀπάντων τῆς ὑπ' αὐτοῦ παραδοθείσης θεοσεβειας ἀποδεικνύμενος. πλάνης, μιάσμασί τε παντοίοις ένισχημένους, ἄρτι τε πρῶτον ἐξ ἀκολάστου καὶ παρανόμου βίου μεταβε βλημένους. Τούτους δὲ καὶ διδάσκειν παραινεί μετὰ τὴν ἀποκάθαρσιν τὴν διὰ τῆς αὐτοῦ μυστικῆς διδα σκαλίας, οὐ τὰ Ἰουδαϊκά παραγγέλματα, οὐδὲ τὰ παρὰ Μωϋσεῖ νόμιμα, ἀλλ' ὅσα αὐτοῖς ἐνετείλατο φυλάτ τειν. Ταῦτα δ᾽ ἦν & δὴ συμφώνως οι πάντες ἐκπε- ριελθόντες πάντα τὰ ἔθνη παραδεδώκασι ταῖς καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης Εκκλησίαις. Αναγκαίως δὲ αὐ τοὺς προτρέπει, καὶ προθυμοτέρους ἀπεργάζεται ἐπὶ τὸ θηρεῦσαι περιελθεῖν τε πάντα τὰ ἔθνη, καὶ μαθη τεῦσαι πᾶν γένος ἀνθρώπων, δι' ἧς πεποίηται πρὸς αὐτοὺς ὑποσχέσεως εἰπών· Καὶ ἰδοὺ ἐγώ είμι μεθ' ὑμῶν· κατὰ δὲ Λουκᾶν, τὸ Πνεῦμα ἐπαγγειλάμενος. Β Τούτῳ δὲ τῷ τῆς ἐπαγγελίας λόγῳ ἔργον ἐπιθεὶς, θεῖοῇ : η β. Ταύτῃ γοῦν ἐπιθαρσήσαντες τῇ ἐπαγγελίᾳ. ἔργῳ τοὺς αὐτοῦ λόγους ἐπλήρουν· αὐτίκα μηδὲν ὑπερθέ μενοι, σὺν πάσῃ προθυμία περιήλθον ἐπὶ τὴν τῶν ἐθνῶν διδασκαλίαν· ἔργῳ μὲν αὐτῷ παραλαβόντες (55), καὶ ὀφθαλμοῖς ὁρῶντες ζῶντα τὸν πρὸ μικροῦ θανόν τα, καὶ ὃν ἐξωμόσαντο ἀρνησάμενοι διὰ τὰ συμβεβη κότα, τοῦτον αὐτὴν ἐναργῶς καὶ αὐτοπροσώπως παρ όντα καὶ συνήθως προσδιαλεγόμενον, ἐπαγγελλόμε νόν τε αὐτοῖς τὰ προλελεγμένα· οὐκ ἔχοντες δὲ ὅπως ἂν ἀποστήσωσι τῆς ἐπαγγελίας διὰ τὴν θεωρουμένην ὄψιν. Η γὰρ ἂν καὶ ἀπώκνησαν πρὸς τὸ ἐπίταγμα, ἀγροικίαν ἑαυτοῖς καὶ λόγων ἰδιωτείαν συγγινώσκον τες, δι' ἣν τάχα ἂν καὶ παρητήσαντο· εἰκότως λογι σάμενοι, ως οὐχ οἷόν τε ἦν Σύρους την γλώτταν, καὶ πλέον ἁλιείας μηδὲν ἐπισταμένους, διδασκάλους ὁμοῦ Ἑλλήνων καὶ Ῥωμαίων, Αιγυπτίων τε καὶ Περσῶν καὶ τῶν λοιπῶν βαρβάρων ἐθνῶν καταστῆναι, ἀντι- νομοθετῆσαί τε τοῖς ἀπανταχοῦ γῆς νομοθέταις τε καὶ βασιλεῦσι, τἀναντία τοῖς περὶ τῶν πρώτων θεῶν ἐκ τοῦ παντὸς αἰῶνος δεδογμένοις. Ἀλλ᾿ οὐκ ἐξῆν αὐτοῖς ταῦτα διανοεῖσθαι, ἀκούσασι μὲν Θεοῦ φωνῆς λεγούσης αὐτοῖς, Ἰδοὺ ἐγὼ μεθ' ὑμῶν εἰμι, ὁρῶσι δὲ ἐναργῆ τὴν τοῦ λαλοῦντος θεότητα κρείττονα θα νάτου φανθεῖσαν· διὸ καὶ δέος αὐτοῖς τῆς παρακοής εἰσῄει (54). Ενθεν ὁμόσε τοῖς κινδύνοις ἐχώρουν, τῆς μετὰ θάνατον ζωῆς παρὰ τοῦ διδασκάλου λαβόντες τὰ ἐλέγγυα· προῆλθόν τε εὐθαρσῶς ἐπὶ τὴν τῶν ἀπάν- των ἐθνῶν περίοδον, τοῦ σφων διδασκάλου τὰς ὑπο σχέσεις έργοις πιστούμενοι· οἷς καὶ ἔφη· Ὑμεῖς δὲ έστε μάρτυρες τούτων, τοῦ θανάτου δηλαδὴ καὶ τῆς ἀναστάσεως. (55-56) γ'. "Απαξ οὖν ἀποφηναμένου δείν κηρυχθῆ - ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ μετάνοιαν ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη, εἰ ναι μὴ τοῦργον ἐπηκολούθηκε τῷ λόγῳ, μηδὲ τὰ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναβιώσεως αὐτοῦ πιστευέσθω· εἰ δὲ εἰσέτι καὶ νῦν τὰ τῆς προῤῥήσεως εἰς ἔργον χωρεῖ, ὅ τε EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS IV. DOGMATICA. - devinctas ; nune autem primo ex impura scelestaque A vita revocatos. Atque ut his suadeant admonet, post purgationem, mysici magisterii vi per- actam, haud jam præcepta Judaica, neque Moysis legitima, sed quæ ipse iis præciperet, observare. llæc videlicet uno ore cuncti dum per gentes discur- rerent tradebant constitutis in universo orbe Eccle- siis. Atque ut opus erat, hortatur, et alacriores efficit ad adeundas venatorum more gentes, et uni- versum hominum genus erudiendum, addita pro- missione Ecce ego vobiscum sum; secundum vero Lucam, Spiritum spondens. Hæc autem promissio- nis verba reipsa cumulavit: nam divina virtute cuique astans, inspirans simul et cooperans, ne- goui successum confrmavit, eosque magistros apud omnes gentes traditæ a se religionis constituit. complebant protinus enim nihil morantes, omni cum alacritate ad gentium magisterium discurrebant. Tum ipso rei eventu persuasi, oculisque eum viven- tem cernentes qui paulo antea exstinctus fuerat, et quem cum jurejurando, propter ea quæ acciderant, negaverant ; hunc, inquam, spectantes eviclenter per- sonaliterque presentem, et more solito alloquen- tem, et ea quæ jam nos diximus promittentem: in tantum, ut a promisso se excidere haud posse co- gnoscerent, propter oblatam oculis apparitionem. Quæ nisi ita se haberent, profecto ad præcepta illa torpuissent, rusticitatis suæ et idioticæ loquelæ conscii, cujus causa officium fortasse detrectas- sent; recte cogitantes feri haud posse ut homines C lingua Syri, et præter artem piscatoriam omnium ignari, magistri constituerentur Græcorum simul et Romanorum, Ægyptiorum et Persarum, aliarumque, gentium barbararum, legesque ferrent coram legum latoribus regibusque, contrarias iis opinionibus quæ de primariis diis ex omni ævo exstiterant. Sed hac versare animo non licebat illis, qui vocem Dei dicentis audierant: Ecce ego vobiscum sum; quo- niam evidenter aspexerant loquentis divinitatem morti superiorem apparuisse. Hinc eos inobedientiæ timor incessit, ideoque periculis se objectabant, ac- cepta a magistro arrha vitæ post mortem vivendæ ; magnoque animo cunctas gentes obibant, magistri sui promissiones opere confirmantes (55) : quibus eliam dixerat : Vos estis horum testes, mortis vide- licet ac resurrectionis. mine ejus prædicari penitentiam in cunctis genti- bus; nisi facta verbis postea consensissent, ne iHum quidem a mortuis revixisse crederemus. Sin potius ad hanc usque diem et nunc etiam prædictio in rem pretatur editor Anglus. riaco interpretatio: Respecting wich however they had entertained fear. (Syriaco textu me carere non D semel alibi dixi.) (55-56) fic praetermittitur a Niceta eclogario pars aliquanta Eusebiani textus, quæ legitur in Anglicana editione, p. 227. Theoph. iv, 9. Angl. p. 228. 2. Hac illi promissione nixi, opere ipso illius verba 3. Cum ergo semel declarasset oportere in no- (53) Aliter hic interpungit, consequenterque inter- (54) Abil in alium prorsus sensum Anglica ex Sy-
PG 24:633«ἔνθεν αὐτὸ τὸ πρῶτον τοῦ σώματος μυστήριον κατεσκευάζετο, ἔνθεν τὸ τοῦ σταυροῦ τρόπαιον, ἔνθεν ἡ τῆς ἀθανάτου καὶ αἰωνίου ζωῆς μνήμη «ἀνάμνησις αὐτοῦ» ἐχρημάτιζεν.» θνητῷ γὰρ ὅπλῳ κεχρημένος καὶ μέγα θαῦμα τοῖς πᾶσιν ἀποδείξας, τρόπαιον ἀθανασίας κατὰ τοῦ θανάτου [διὰ τοῦ θνητοῦ ὅπλου] ἔστησεν. ἠφίει μὲν γὰρ τὸ θνητὸν εἰς βορὰν τῷ θηρίῳ, τὸ δ’ αὐτίκα τῷ ἰκρίῳ προσηλοῦτο ἀνασταυρούμενον, ὡς ἂν τοῖς πᾶσιν ἡ τοῦ θνητοῦ γνωρισθείη φύσις μηδέ τινα λάθοι τὸ πραττόμενον μὴ ἀνθρώπων μὴ δαιμόνων «μὴ δυνάμεων κρειττόνων». ἐχρῆν γὰρ πάντας ἀκριβῶς τὸ θνητὸν ἰδεῖν ὡς ἐν μεγίστῳ θεάτρῳ τὴν οἰκείαν ὁμολογοῦν φύσιν, ἵν’ ἑξῆς ἐπελθὼν ὁ θάνατος οἷα θὴρ δεινός, οἷός τις ποτ’ ἦν, ἑαυτὸν ἐλέγξῃ κἄπειτα τῆς ζωῆς ἡ δύναμις μετὰ θάνατον ἐπελθοῦσα τοῖς πᾶσιν αὖθις τὴν κατὰ τοῦ θανάτου παραστήσηται νίκην, τὸ θνητὸν ἀθάνατον ἀποδείξασα. ἠφίει τοίνυν πρὸς βραχὺ τὸ σῶμα ἡ τοῦτο διακρατοῦσα τοῦ θεοῦ λόγου δύναμις, τὸ δ’ ἀνηρτημένον ἐπὶ τοῦ ξύλου παραχρῆμα νεκρὸν ἦν, ἀλλ’ οὐχ ὁ λόγος ὁ «τῶν ἁπάντων» ζωοποιὸς τὸ νεκρούμενον ἦν, τὸ δὲ θνητὸν τὴν οἰκείαν ὡμολόγει φύσιν.DE THEOPHANIA. λόγος αὐτοῦ ζῶν καὶ ἐνεργῶν καθ' ὅλης τῆς οἰκουμέ- νης ὀφθαλμοῖς ὁρᾶται, ὥρα μηδὲ τῷ τὸν λόγον προ- εμένῳ ἀπιστεῖν. Οὗ γὰρ ἡ δύναμις ζῶσα καὶ ἐνεργής ὁρᾶται, τοῦτον ἀνάγκη πᾶσα πολύ πρότερον ζῆν, καὶ Θεοῦ ζωὴν τοῦτον ἐκτελεῖν (57), οὗ ζῶντα τὰ ἔργα σύμφωνα ταῖς φωναῖς ἀποδείκνυται. Πᾶσαν γοῦν ἀκοὴν παντοίων ἐθνῶν (58) οἱ αὐτοῦ λόγοι διῆλθον μεταβαλλό μενοι καὶ μεθερμηνευόμενοι εἰς παντοίαν γλώτταν Ελληνικήν τε καὶ βάρβαρον· ὡς ἐξάκουστον αὐτοῦ τὴν διδασκαλίαν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι γενομένην, εἰς ἐπι στροφὴν καὶ μετάνοιαν ἀγαγεῖν μυρία πλήθη τῶν πρότερον ἐν πολυθέῳ πλάνῃ καὶ εἰδωλολατρεία πλημ- μελῶς καὶ ἀτέμνως βιούντων. Οὐ πρότερον δὲ ἄφεσιν, εἶτα μετάνοιαν, ἀλλὰ μετάνοιαν πρῶτον, εἶτα τὴν ἄφεσιν κηρύττειν παρακελεύεται. Τοῖς γὰρ γνησίοις πρότερον κακῶν μετάνοιαν ἐνδειξαμένοις ἡ σωτήριος χάρις τὴν συγχώρησιν τῶν πεπραγμένων ἐδωρήσατο· δι' οὓς καὶ τὸν θάνατον ἀνεδέξατο, λύτρον ἑαυτὸν ἐπιδοὺς καὶ ἀντίψυχον τῶν μελλόντων δι' αὐτοῦ σωθήσεσθαι. Οὕτω δῆτα οἱ αὐτοῦ μαθηταί, ἄνδρες ἄπειροι λόγων ὄντες καὶ πάμπαν ἰδιῶται, πένητές τε καὶ εὐτελεῖς τὸ σχῆμα (59), τῇ δυνάμει τοῦ μετὰ θάνατον θεωρου- μένου καὶ ἐμφανῶς αὐτοῖς συναυλιζομένου ἐπιθαρ σήσαντες, ἀπὸ τῆς Ἱερουσαλὴμ πόλεως ἀρξάμενοι κατὰ τὰς αὐτοῦ παρακελεύσεις, ἵνα ἀναπολόγητα εἴη τοῖς Ἰουδαίοις ἀπιστήσασιν, ἐπὶ πάντα προῆλθον τὰ ἔθνη, καὶ τὰ προστεταγμένα ἐποίουν, κηρύττοντες μετά νοιαν τοῖς πᾶσι, καὶ λύσιν τῶν πρότερον τῆς ψυχῆς ἐμπλακημάτων. Γ. γΙ. ροσολύμοις τῶν ἀρχόντων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, ἀρ χιερέων τε καὶ νομοδιδασκάλων, ἐν αὐτῷ τῷ ἱερῷ ποιούμενος τὰς διατριβάς, τὰ μέλλοντα αὐτοῖς κατ' αὐτοῦ τολμᾶσθαι, καὶ τὸν ἐπὶ τῇ τόλμη καταληψόμε νον αὐτοὺς ὄλεθρον ἐπεσκιασμένως τοῦτον τὸν τρόπον διὰ τῆς παραβολής προηγόρευσεν · "Ανθρωπός τις ἦν οικοδεσπότης, ὅστις ἐφύτευσεν ἀμπελῶνα, καὶ φραγμὸν αὐτῷ περιέθηκε, καὶ ὠρυξεν ἐν αὐτῷ ληνὸν, καὶ ᾠκοδόμησε πύργον, καὶ ἐξέδοτο αυτ τὸν γεωργοῖς, καὶ ἀπεδήμησεν. Ὅτε δὲ ήγγισεν ὁ καιρὸς τῶν καρπῶν, ἀπέστειλε τοὺς δούλους αὐτοῦ πρὸς τοὺς γεωργούς λαβεῖν τοὺς καρποὺς αὐτοῦ. Καὶ λαβόντες οι γεωργοί τοὺς δούλους ακ αὐτοῦ, ὃν μὲν ἔδειραν, ἂν δὲ ἀπέκτειναν, ὃν δὲ ελιθοβόλησαν. Πάλιν ἀπέστειλεν ἄλλους δούλους πλείονας τῶν πρώτων, καὶ ἐποίησαν· αὐτοῖς ὡσαύτως. Ύστερον δὲ ἀπέστειλε πρὸς αὐτοὺς τὸν υἱὸν αὐτοῦ, λέγων· Ἐντραπήσονται τὸν υἱόν μου. Οἱ δὲ γεωργοί, ιδόντες τὸν υἱὸν, εἶπον ἐν ἑαυτοῖς· Οὗτός ἐστιν ὁ κληρονόμος· δεῦτε, ἀποκτείνωμεν αὐτὸν, καὶ κατάσχωμεν τὴν κληρο ☛ A convertitur ; ejusque verbum, vivum et elicas per B C universum orbem conspicimus, sequitur ut ne verbi quidem auctori fidem derogemus. Nam cujus vis vivens et effectrix cernitur, hunc necesse est et multo potius vivére, et Dei vitam hunc præstare, cujus viva opera verbis consonantia monstrantur. Ad omnium itaque quantumlibet variarum gentium auditum sermones ejus devenerunt, translati in quamlibet linguam atque explanati, sive Græcam, sive barbaricam: ut nempe doctrina ejus cunctis populis inuolesceret, quo converterentur ac resi piscerent innumera multitudines, quæ antea in po- lytheismi errore et idolorum cultu impie turpiter- que vivebant. Neque antea dixit remissionem, postea poenitentiam, sed poenitentiam primo loco, deinde remissionem prædicare jussit. Nam fidelibus qui antea peccatorum poenitentiam prae se tulerint, Servatoris gratia veniam præteritorum donat. Et- enim propter illos mortem ipse excepit, pretium semet conferens ob animarum redemptionem quæ salvandæ sunt. Sic deinum ejus discipuli, homines linguarum ignari et omnino idiota, pauperes vili- que specie, virtuti illius quem post mortem specta- verant, quique manifeste cum ipsis conversatus.fue- rat, confidentes, capto abs Hierosolymis initio, se- cundum ipsius jussa, ut jam deinceps excusatione carerent Judæi increduli, ad cunctas gentes deve- nerunt, et mandata sibi effecerunt, prædicantes omnibus pœnitentiam, et priorum animæ criminum absolutionem. * Cum essent igitur Hierosolymis congregati gen- tis Judaicæ principes, pontifices ac legis doctores, diversans in templo Christus scelus in se ab iis patrandum, et consecuturam scelus supremam pan- nam, arcano sic per parabolam vaticinatus est : Homo erat paterfamilias, qui plantavit vineam, et sepem circumdedit ei, et fodit in ea torcular, el ædi ficavit turrim, et tradidit eam agricolis, et peregra profectus est. Cum autem tempus fructuum appro- pinquasset, misit servos suos ad agricolas ut accipe- rent fructus ejus. Et agricolæ apprehensis servis ejus, alium pulsaverunt, alium occiderunt, aliani vero lapidaverunt. Iterum misit alios servos plures D prioribus, et fecerunt ipsis similiter. Novissime Mattb. xx1, seq. parem divinæ vitam degere, Christumi scilicet. Paulo aliter Anglicus textns : and that he bring to effect the living things of God. tem misit ad eos filium suum, dicens: Roverebuntur filium meum. Agricolæ autem videntes filium, dixe- runt intra se : Hic est hæres, venite, occidamus eum, et occupemus hæreditatem ejus. Et apprehen- sum eum ejecerunt extra vineam, et occiderunt. Cum ergo venerit dominus vineæ, quid faciet agricolis illis? Aiunt ei: Malos male perdet, et vineam sunm tradet aliis agricolis, qui reddent ei fructum tem- Anglus : These his words then being varied. glus : needy (as) they were in their character. (60) Συνηγμένων μὲν οὖν ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐν τοῖς Ἱε (57) Potest etiam dici : et Dei vitam vivere, id est (58) Non v.detur legisse Syrus voc. ¿0vwv, ideoque (59) Ambiguus mihi est aliquantum ex Syro An- (60) A. f. 262. b. Syr. IV, 13.
PG 24:635«κἄπειτα τὸ νεκρὸν τὸ νῦν δὴ τῷ θανάτω κρατούμενον ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων καθαιρεθὲν τῆς συνήθους ἠξιοῦτο φροντίδος.» μνήματι δὲ κατὰ νόμους ἀνθρώπων παρεδίδοτο. τὸ δὲ μνῆμα σπήλαιον ἦν νεοπαγές, σπήλαιον ἄρτι κατὰ πέτρας λελαξευμένον, οὔπω σώματος ἑτέρου πεπειραμένον· ἔδει γὰρ «αὐτῷ» μόνῳ σχολάζειν τῷ μόνῳ παραδόξῳ νεκρῷ. θαυμαστὴ δὲ ἰδεῖν καὶ ἡ πέτρα ἐν ἡπλωμένῳ χώρῳ μόνη ὄρθιος ἀνεσταμένη καὶ μόνον ἓν ἄντρον εἴσω ἐν αὑτῇ περιέχουσα, ὡς ἂν μὴ πολλῶν γενομένη τοῦ τὸν θάνατον καταγωνισαμένου ἐπισκιάσῃ τὸ θαῦμα. ἔκειτο μὲν δὴ νεκρὸς αὐτόθι, τὸ τοῦ ζῶντος λόγου ὄργανον, λίθος δ’ ἀπέκλειε παμμεγέθης τὸ σπήλαιον, καὶ πολὺς ἦν ἐν τούτῳ γαυριῶν ὁ θάνατος, ὡς ἂν καὶ τοῦτον μετὰ τῶν ἐξ αἰῶνος ἑλὼν ὑποχείριον, ἀλλ’ οὔπω τριήμερος παρῄει χρόνος καὶ ἡ ζωὴ πάλιν ἑαυτὴν ἔφαινε μετὰ τὸν αὐτάρκη τοῦ θανάτου ἔλεγχον. εἰ γὰρ δὴ θᾶττον ἀνέστη φθάσας, οὐκ ἂν οὐδὲ τεθνεὼς ἐνομίσθη, ἀλλ’ ὅτε γε ἀληθῶς ὕψωτο καὶ ἀληθῶς ἐτεθνήκει, ἐν χρόνῳ δὲ τὸν θάνατον ἀληθῶς ὑποδέδεκτο.EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS IV. Δ νομίαν αὐτοῦ. Καὶ λαβόντες αὐτὸν ἐξέβαλον ἔξω Ει Β τοῦ ἀμπελῶνες, καὶ ἀπέκτειναν. Ὅταν οὖν ἔλθῃ ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος, τί ποιήσει τοῖς γεωρ τοῖς, ἐκείνοις ; Λέγουσιν αὐτῷ· Κακοὺς κακῶς ἀπολέσει αὐτούς· καὶ τὸν ἀμπελῶνα ἐκδώσεται ἄλλοις γεωργοίς, οἵτινες ἀποδώσουσιν αὐτῷ τοὺς καρποὺς ἐν τοῖς καιροῖς αὐτῶν. Λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς· Οὐδέποτε ἀνέγνωτε ἐν ταῖς Γραφαῖς· Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομούντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλήν γωνίας; Παρὰ Κυρίου ἐγένετο αὕτη, καὶ ἔστι θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν; Διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν, ὅτι ἀρθήσεται ἀπ' ὑμῶν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, καὶ δοθήσεται ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς. Ἔστι δὲ ἡ παραβο λὴ συγγενής τῇ παρὰ τῷ Ησαΐα, παρ' ᾧ τοῦτον ἔχει τὸν τρόπον· Ἀμπελὼν ἐγενήθη τῷ ἡγαπη μένῳ ἐν κέρατι, ἐν τόπῳ πίσνι· καὶ φραγμόν 2- ριέθηκα, καὶ ἐχαράκωσα, καὶ ἐφύτευσα, καὶ πύρ- τον ᾠκοδόμησα, καὶ προλήνιον ώρυξα, καὶ ἔμεινα τοῦ ποιῆσαι σταφυλήν, εποίησε δὲ ἀκάνθας. Αλλ' ἡ μὲν παρὰ τῷ προφήτῃ τὸν ἀμπελῶνα διαδέ βληκεν· ἦν καὶ ἡρμήνευσε τίς ποτε ἦν, εἰπών· ῾Ο γὰρ ἀμπελών Κυρίου Σαβαώθ οἶκος τοῦ Ἰσραήλ. Ἡ δὲ τοῦ Σωτῆρος παραβολή είρηται μὲν ὁμοίως ἐκείνῃ, ὡς ἂν γνωρισθείη τοῖς παροῦσι καὶ ἀκρου- μένοις· οὐ μὴν περὶ τοῦ ἀμπελῶνος λέλεκται, ἐπειδὴ ὁ προφήτης τὴν περὶ τούτου πρόῤῥησιν προλαβών εἰρήκει. Απερ δὲ τῷ προφήτῃ σεσιώπητο, ταῦτα αὐτὸς ἐν τῇ παραβολῇ τίθησι· λέγω δὲ τὰ περὶ τῶν γεωργῶν τοῦ ἀμπελῶνος· οὗτοι δὲ ἦσαν οἱ πρεσβύ τεροι τοῦ λαοῦ καὶ οἱ ἀρχιερεῖς, ἄρχοντες καὶ διδά- σκαλοι· οἱ δὴ καὶ τῷ πλήθει παραίτιοι γεγόνασι τῆς τῶν πονηρῶν καρπῶν ἐκφυῆς· δι' οὓς καὶ ὁ ἀμπελών καταλέλειπται ἔρημος, τουτέστι τὸ παρὸν αὐτῶν ἔθνος, καὶ ὁ τούτου καθηρέθη φραγμός,οι πάλαι δηλαδή τοῦ ἔθνους προμαχούντες, καὶ τὸν λαὸν φυλάττοντες σὺν αὐτῷ τῷ τόπῳ· ὅ τε ἐν αὐτῷ πύργος, αὐτὸς ὁ νεώς· καὶ ὁ ληνός, τὸ θυσιαστήριον Ταῦτα πάντα ἄρδην ἐκ βάθρων ἤρθη διὰ τὴν τῶν γεωργών και φονίαν· οἱ δὴ πρώτους δούλους καὶ δευτέρους ἀποστα λέντας πρὸς αὐτούς, δηλαδὴ τοὺς κατὰ χρόνους προ φήτας, ἀνεῖλον. Μαρτυρεῖ τῷ λόγῳ καὶ ἡ πάλαι Γρα φή· καὶ προφητῶν δὲ Ἠλίας ἐν εὐχῇ πρὸς τὸν Θεὸν λέγων· Κύριε, τοὺς προφήτας ἀπέκτειναν, καὶ τὰ θυσιαστήρια κατέσκαψαν, κἀγὼ ὑπελείφθην μόνος, καὶ ζητοῦσε τὴν ψυχήν μου λαβεῖν αὐτήν. Ταῦτα τοῦν ὁ προφήτης τῶν ἀρχόντων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους διὰ τῆς εὐχῆς κατηγορεί. Οἱ δὲ μὴ ἀρκεσθέντες τῇ κατὰ τῶν προφητῶν μιαιφονίᾳ, ὕστερον καὶ αὐτὸν τὸν Υἱόν, οὐκ ἀγνοοῦντες, ἀλλ᾽ εὖ μάλα καὶ ἀκριβῶς εἰδότες αὐτὸν εἶναι τὸν κληρονόμον, ἀνεῖλον. ο βολής. » Ταῦτα δὲ ὁ Σωτὴρ πρὸ τοῦ πάθους αὐτὸς περὶ ἑαυτοῦ ἠνίττετο, προλαμβάνων (61) τὸ μέλλον κατά πρόγνωσιν. Καὶ λέγει ταῦτα ἐν αὐτῷ διατρίβων τῷ ἱερῷ τοῖς κατ' αὐτὸν γεωργούς τοῦ ἀμπελῶνος, τοῖς τοῦ λαοῦ προεστῶσι · σφόδρα σαφῶς διὰ τῆς παραβο λῆς αὐτοὺς καθ' ἑαυτῶν τὴν ἀπόφασιν ἐξενέγκασθαι παρασκευάζων, οὔπω συνιέντας, ὅτι περὶ αὐτῶν εἰ ρητο. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ διὰ παραβολῆς είρηκεν, ἵνα αὐτοὶ τὴν ψῆφον εξενέγκωσιν (62) · ὅ τε καὶ ἐπὶ τοῦ - DOGMATICA. poribus suis. Dicit illis Jesus : Nunquam legistis in Scripturis: Lapidem quem reprobarerunt ædifican- tes, hic factus est in caput anguli ? A Domino ſa- ctum est istud, et est mirabile in oculis nostris ? Ideo dico vobis, quod auferetur a vobis regnum Dei, et dabitur genti facienti fructus ejus. Et hac quidem parabola similis illi, quæ apud Isaiam bis verbis scribitur: Vinca fuit dilecto in cornu, in pingui luco. Sepem et circumdedi, eamque vallari, et consevi, et turrim ædificavi, el torcular fodi. Exspeciavi auiem ut uvam gignerel, verumtamen spinas reddidit ”, Sed enim prophetas parabola ad vines reprehen- sionem accommodata est. quidem propheta de- claravit quid eo nomine significaretur : Nam vinea Domini exercituum, domus Israelis est ". Cætero- B quin Servatoris parabola idcirco ad illius prophe- sicæ exemplum dicta fuit, ut a præsenti corona audientium intelligeretur : non tamen de ipsa vinea sermo loquitur: namque ipse propheta vaticinium bujusmodi præoccupaverat. Quæ autem propheta reticuerat, ea Servator in parabola ponit; illa nempe de vinitoribus, qui Intelligendi sunt seniores populi et pontifces, principes atque doctores. Ho- rum enim causa contigit, ut malos fructus populus elliceret. Quamobrem ipsa viuen vasia relicta est, nimirum llebraica ejus temporis gens : vallumque ¡llius dirutum fuit, principes nimirum qui gentem olim protegebant, incolasque simul cum urbe ser- vabant. Et turris quidem, ipsum templum erat : Lorcular vero, allare. Hae omnia fulitus deleta fuerunt propter patratam a vinitoribus cædem : qui servos semel et iterum ad se missos, variis nempe prophetas temporibus, occiderunt. Vetus quoque Scriptura huic sermoni suffragium dat. Et quidem propheta Elias in sua ad Deum prece ait : Domine, prophetas interemerunt, altaria su foderunt, aique ego solus relictus sum, et meam ipsius ani- main conantur eripere ". Sic enim in prece sua de Judaicæ gentis principibus propheta expostulat. Sed enim bi, haud contenti prophetarum czde, po stremo ipsum Filium, non sane inscii, imo probe gnari hunc esse hæredem, supplicio affecerunt. C llæc Servator ante passionem suam de se innue- D hat, prænocupata per præsensionem notitia futuri, Et quidem ita disserebat in templo versans coram corelaneis suis vinitoribus, principibus nimirum po- puli: sapienter admodum hac parabola curans, ut ji sententiam contra se ipsos ferrent, priusquam intelligerent parabolam de ipsis loqui. Idcirco hoc · sermonis involucro usus est, ut ipsi semet condem- narent : quemadmodum Davidi accidit, cum de 10. Isa. v, 1, 2. ibid. 7. » !!! Reg. 315, continua prorsus scrivtura, nexuque sensus ¿plis- (61) Syrus interpres videtur legisse διὰ παρα (62) Multa quæ in Græco peshinc sequuntur,
τότε δὴ τότε ὁ τῶν ἁπάντων ζωοποιὸς τοῦ θεοῦ λόγος τὴν πᾶσιν ἀνθρώποις ἀποκειμένην ἐλπίδα διὰ τῆς τοῦ [τότε] θνητοῦ παλιγγενεσίας ἐπεδείκνυτο. τί οὖν ἐπὶ τούτοις γίνεται; οὐκέτι ἐγώ σοι γενοίμην «ἂν» τῶν πεπραγμένων διδάσκαλος. οἱ δὲ τούτων αὐτόπται εἶεν «ἂν» πάντων ἀξιόχρεοι μάρτυρες οἱ δι’ αἵματος καὶ ψυχῆς τῇ θέᾳ, τῶν πεπραγμένων τὴν ἀλήθειαν πιστωσάμενοι καὶ τὴν σύμπασαν οἰκουμένην «τῇ τοῦ μαρτυρουμένου δυνάμει» τῆς πρὸς αὐτῶν κατηγγελμένης θεοσεβείας καταπλήσαντες. οἵδε γοῦν «ἐπόπται γενόμενοι τῶν τότε πεπραγμένων» τὴν αὐτοῖς ὀφθαλμοῖς καταληφθεῖσαν παλιγγενεσίαν ταῖς ἑαυτῶν παρέδωκαν μαρτυρίαις. οὐκ ἦν γὰρ αὐτοῖς ἄχρι λόγου καὶ φωνῆς ἀκουόμενα τὰ πραττόμενα, ἀλλ’ ἤδη καὶ ἔργοις ἐθεωρεῖτο καὶ ἐψηλαφᾶτό γε ἀκριβῶς πρὸς τῶν ταῦτα μεμαρτυρηκότων. διὸ δὴ καὶ αὐτοψίᾳ καὶ ἀληθείᾳ τὸ ἐναργὲς κατειληφότες καὶ τῆς κατὰ τοῦ θανάτου νίκης τὰ τρόπαια τεθεαμένοι, εἰκότως ἔμαθον καταφρονεῖν τοῦ θανάτου, ταὐτὸ δὲ καὶ τοὺς αὐτῶν φοιτητὰς ἐδίδασκον, τῆς ἀθανάτου ζωῆς παρὰ τοῦ σωτῆρος εἰληφότες τὰ ἐχέγγυα.EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS IV. Δ νομίαν αὐτοῦ. Καὶ λαβόντες αὐτὸν ἐξέβαλον ἔξω Ει Β τοῦ ἀμπελῶνες, καὶ ἀπέκτειναν. Ὅταν οὖν ἔλθῃ ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος, τί ποιήσει τοῖς γεωρ τοῖς, ἐκείνοις ; Λέγουσιν αὐτῷ· Κακοὺς κακῶς ἀπολέσει αὐτούς· καὶ τὸν ἀμπελῶνα ἐκδώσεται ἄλλοις γεωργοίς, οἵτινες ἀποδώσουσιν αὐτῷ τοὺς καρποὺς ἐν τοῖς καιροῖς αὐτῶν. Λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς· Οὐδέποτε ἀνέγνωτε ἐν ταῖς Γραφαῖς· Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομούντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλήν γωνίας; Παρὰ Κυρίου ἐγένετο αὕτη, καὶ ἔστι θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν; Διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν, ὅτι ἀρθήσεται ἀπ' ὑμῶν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, καὶ δοθήσεται ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς. Ἔστι δὲ ἡ παραβο λὴ συγγενής τῇ παρὰ τῷ Ησαΐα, παρ' ᾧ τοῦτον ἔχει τὸν τρόπον· Ἀμπελὼν ἐγενήθη τῷ ἡγαπη μένῳ ἐν κέρατι, ἐν τόπῳ πίσνι· καὶ φραγμόν 2- ριέθηκα, καὶ ἐχαράκωσα, καὶ ἐφύτευσα, καὶ πύρ- τον ᾠκοδόμησα, καὶ προλήνιον ώρυξα, καὶ ἔμεινα τοῦ ποιῆσαι σταφυλήν, εποίησε δὲ ἀκάνθας. Αλλ' ἡ μὲν παρὰ τῷ προφήτῃ τὸν ἀμπελῶνα διαδέ βληκεν· ἦν καὶ ἡρμήνευσε τίς ποτε ἦν, εἰπών· ῾Ο γὰρ ἀμπελών Κυρίου Σαβαώθ οἶκος τοῦ Ἰσραήλ. Ἡ δὲ τοῦ Σωτῆρος παραβολή είρηται μὲν ὁμοίως ἐκείνῃ, ὡς ἂν γνωρισθείη τοῖς παροῦσι καὶ ἀκρου- μένοις· οὐ μὴν περὶ τοῦ ἀμπελῶνος λέλεκται, ἐπειδὴ ὁ προφήτης τὴν περὶ τούτου πρόῤῥησιν προλαβών εἰρήκει. Απερ δὲ τῷ προφήτῃ σεσιώπητο, ταῦτα αὐτὸς ἐν τῇ παραβολῇ τίθησι· λέγω δὲ τὰ περὶ τῶν γεωργῶν τοῦ ἀμπελῶνος· οὗτοι δὲ ἦσαν οἱ πρεσβύ τεροι τοῦ λαοῦ καὶ οἱ ἀρχιερεῖς, ἄρχοντες καὶ διδά- σκαλοι· οἱ δὴ καὶ τῷ πλήθει παραίτιοι γεγόνασι τῆς τῶν πονηρῶν καρπῶν ἐκφυῆς· δι' οὓς καὶ ὁ ἀμπελών καταλέλειπται ἔρημος, τουτέστι τὸ παρὸν αὐτῶν ἔθνος, καὶ ὁ τούτου καθηρέθη φραγμός,οι πάλαι δηλαδή τοῦ ἔθνους προμαχούντες, καὶ τὸν λαὸν φυλάττοντες σὺν αὐτῷ τῷ τόπῳ· ὅ τε ἐν αὐτῷ πύργος, αὐτὸς ὁ νεώς· καὶ ὁ ληνός, τὸ θυσιαστήριον Ταῦτα πάντα ἄρδην ἐκ βάθρων ἤρθη διὰ τὴν τῶν γεωργών και φονίαν· οἱ δὴ πρώτους δούλους καὶ δευτέρους ἀποστα λέντας πρὸς αὐτούς, δηλαδὴ τοὺς κατὰ χρόνους προ φήτας, ἀνεῖλον. Μαρτυρεῖ τῷ λόγῳ καὶ ἡ πάλαι Γρα φή· καὶ προφητῶν δὲ Ἠλίας ἐν εὐχῇ πρὸς τὸν Θεὸν λέγων· Κύριε, τοὺς προφήτας ἀπέκτειναν, καὶ τὰ θυσιαστήρια κατέσκαψαν, κἀγὼ ὑπελείφθην μόνος, καὶ ζητοῦσε τὴν ψυχήν μου λαβεῖν αὐτήν. Ταῦτα τοῦν ὁ προφήτης τῶν ἀρχόντων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους διὰ τῆς εὐχῆς κατηγορεί. Οἱ δὲ μὴ ἀρκεσθέντες τῇ κατὰ τῶν προφητῶν μιαιφονίᾳ, ὕστερον καὶ αὐτὸν τὸν Υἱόν, οὐκ ἀγνοοῦντες, ἀλλ᾽ εὖ μάλα καὶ ἀκριβῶς εἰδότες αὐτὸν εἶναι τὸν κληρονόμον, ἀνεῖλον. ο βολής. » Ταῦτα δὲ ὁ Σωτὴρ πρὸ τοῦ πάθους αὐτὸς περὶ ἑαυτοῦ ἠνίττετο, προλαμβάνων (61) τὸ μέλλον κατά πρόγνωσιν. Καὶ λέγει ταῦτα ἐν αὐτῷ διατρίβων τῷ ἱερῷ τοῖς κατ' αὐτὸν γεωργούς τοῦ ἀμπελῶνος, τοῖς τοῦ λαοῦ προεστῶσι · σφόδρα σαφῶς διὰ τῆς παραβο λῆς αὐτοὺς καθ' ἑαυτῶν τὴν ἀπόφασιν ἐξενέγκασθαι παρασκευάζων, οὔπω συνιέντας, ὅτι περὶ αὐτῶν εἰ ρητο. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ διὰ παραβολῆς είρηκεν, ἵνα αὐτοὶ τὴν ψῆφον εξενέγκωσιν (62) · ὅ τε καὶ ἐπὶ τοῦ - DOGMATICA. poribus suis. Dicit illis Jesus : Nunquam legistis in Scripturis: Lapidem quem reprobarerunt ædifican- tes, hic factus est in caput anguli ? A Domino ſa- ctum est istud, et est mirabile in oculis nostris ? Ideo dico vobis, quod auferetur a vobis regnum Dei, et dabitur genti facienti fructus ejus. Et hac quidem parabola similis illi, quæ apud Isaiam bis verbis scribitur: Vinca fuit dilecto in cornu, in pingui luco. Sepem et circumdedi, eamque vallari, et consevi, et turrim ædificavi, el torcular fodi. Exspeciavi auiem ut uvam gignerel, verumtamen spinas reddidit ”, Sed enim prophetas parabola ad vines reprehen- sionem accommodata est. quidem propheta de- claravit quid eo nomine significaretur : Nam vinea Domini exercituum, domus Israelis est ". Cætero- B quin Servatoris parabola idcirco ad illius prophe- sicæ exemplum dicta fuit, ut a præsenti corona audientium intelligeretur : non tamen de ipsa vinea sermo loquitur: namque ipse propheta vaticinium bujusmodi præoccupaverat. Quæ autem propheta reticuerat, ea Servator in parabola ponit; illa nempe de vinitoribus, qui Intelligendi sunt seniores populi et pontifces, principes atque doctores. Ho- rum enim causa contigit, ut malos fructus populus elliceret. Quamobrem ipsa viuen vasia relicta est, nimirum llebraica ejus temporis gens : vallumque ¡llius dirutum fuit, principes nimirum qui gentem olim protegebant, incolasque simul cum urbe ser- vabant. Et turris quidem, ipsum templum erat : Lorcular vero, allare. Hae omnia fulitus deleta fuerunt propter patratam a vinitoribus cædem : qui servos semel et iterum ad se missos, variis nempe prophetas temporibus, occiderunt. Vetus quoque Scriptura huic sermoni suffragium dat. Et quidem propheta Elias in sua ad Deum prece ait : Domine, prophetas interemerunt, altaria su foderunt, aique ego solus relictus sum, et meam ipsius ani- main conantur eripere ". Sic enim in prece sua de Judaicæ gentis principibus propheta expostulat. Sed enim bi, haud contenti prophetarum czde, po stremo ipsum Filium, non sane inscii, imo probe gnari hunc esse hæredem, supplicio affecerunt. C llæc Servator ante passionem suam de se innue- D hat, prænocupata per præsensionem notitia futuri, Et quidem ita disserebat in templo versans coram corelaneis suis vinitoribus, principibus nimirum po- puli: sapienter admodum hac parabola curans, ut ji sententiam contra se ipsos ferrent, priusquam intelligerent parabolam de ipsis loqui. Idcirco hoc · sermonis involucro usus est, ut ipsi semet condem- narent : quemadmodum Davidi accidit, cum de 10. Isa. v, 1, 2. ibid. 7. » !!! Reg. 315, continua prorsus scrivtura, nexuque sensus ¿plis- (61) Syrus interpres videtur legisse διὰ παρα (62) Multa quæ in Græco peshinc sequuntur,
PG 24:637ἐπίδοξος ἦν τις ἀνὴρ τῶν ἐν στρατείαις, ἀξιώματος καὶ ἀρχῆς Ῥωμαϊκῆς ἐπειλημμένος. ἐπειδὴ δὲ ὁ δοῦλος αὐτοῦ γνήσιος πάρετος τὰ μέλη οἴκοι βέβλητο, συνιδὼν οἵας ὁ σωτὴρ εἰς ἑτέρους ἐπεδείκνυτο δυνάμεις, ἰώμενος τοὺς κάμνοντας, «πᾶσάν τε νόσον καὶ πᾶσαν μαλακίαν» ἀκούμενος, λογισμῷ κρίνας μὴ κατ’ ἄνθρωπον εἶναι τὸ θαῦμα πρόσεισιν ὡς θεῷ, οὐκ εἰς τὸ φαινόμενον ἀπιδὼν τοῦ σώματος ὄργανον, δι’ οὗ τὰς ὁμιλίας ἀνθρώποις ἐποιεῖτο, εἰς δὲ τὸν ἀφανῆ θεὸν τὸν διὰ τοῦ θνητοῦ τὰς οἰκείας ἀρετὰς ὑποφαίνοντα. διὸ «προσέπεσε καὶ προσεκύνησε καὶ λιπαρῶν» ἐδεῖτο καὶ αὐτὸς ἐπὶ τῷ παιδὶ τῆς θεϊκῆς εὐεργεσίας τυχεῖν. μεθ’ ὅσης μὲν «οὖν» ἐξουσίας ἡ τοῦ σωτῆρος προενήνεκται φωνὴ «ὅσην τε ἀρετὴν παρέστησεν» ὁπόσης τε πεπλήρωτο δυνάμεως ὅσον τε «καὶ» τὸ φιλάνθρωπον καὶ πρόχειρον εἰς εὐεργεσίαν, ὡς ἐξ ἑτοίμου ἐπαγγείλασθαι τὴν αὐτοῦ παρουσίαν, οἷον δὲ καὶ τὸ θαῦμα τῆς εὐεργεσίας, οὐδ’ ἔστιν ἐπαξίως νοῆσαι.Δαβίδ γέγονεν, ὅτε ἔκρινε την παραβολὴν τοῦ Νάθαν. Ἐπειδὴ δὲ ᾔσθοντο τῶν εἰρημένων, τότε εἶπον μὴ γένοιτο. Τοῦτο μέντοι ήδη τρίτον παρὰ Ματθαίῳ διὰ τριῶν παραβολῶν τοῦ ἀμπελῶνος ἐμνημόνευσεν· ἀλλὰ διὰ μὲν τῆς πρώτης διαφόρους κλήσεις ἐδήλου τῶν ἐπὶ τὴν ἐργασίαν τοῦ ἀμπελῶνος παρελθόντων· οἷς πᾶσιν ἐξ ἴσου μισθὸν ἐνεδίδου τὸ δηνάριον· διὰ δὲ τῆς δευτέρας, δύο υἱῶν κλῆσιν ᾐνίττετο· τοῦ μὲν ἀρνουμένου τὰ πρῶτα, ἐπὶ τέλει δὲ τὴν ὑπακοὴν ἐν δεικνυμένου, καὶ εἰς τὴν ἀμπελῶνα ἐργαζομένου· τοῦ δὲ τῇ ἐναντίᾳ κεχρημένου προαιρέσει· διὰ δὲ τῆς παρούσης παραβολῆς μετάθεσιν παντελῆ τοῦ ἀμπε λῶνος ὁ λόγος διδάσκει ἀπὸ προτέρων γεωργῶν ἐπὶ δευτέρους· καὶ τὴν αἰτίαν σημαίνει τῆς μεταθέσεως. Καμοὶ δοκεῖ μετατεθεῖσθαι μὲν ἀπὸ τοῦ ἐπαγγειλα- μένου μὲν ἐργάσασθαι υἱοῦ, μὴ μὴν ἔργον ἐπιθέντος τῷ λόγῳ· δεδόσθαι δὲ τῷ ἀρνησαμένῳ κατ' ἀρχὰς, ἔργῳ δὲ ἐπὶ τέλει τὸ εὐπειθὲς ἐνδειξαμένῳ. Εt Σαφέστερος δ' ἂν εἴη ὁ λόγος, εἰ τὸ θεοσεβὲς πολί τευμα τὸ τῆς Θεοῦ βασιλείας οἰκεῖον τὸν ἀμπελῶνα εἶναι ἐκλάδοιμεν· προτέρους δὲ αὐτοῦ γεωργοὺς οὐκ ὀρθῶς κεχρημένους τῇ ἐργασίᾳ, τοὺς πρότερον παρὰ Ἰουδαίοις τῆς θείας γνώσεως κατηξιωμένους, τοὺς αὐτοὺς ὄντας ἐνὶ τῶν υἱῶν τῷ διαβεβλημένῳ· δευ- τέρους δὲ γεωργούς, τοὺς τὸν ᾿ ὀφειλόμενον καρπὸν κατὰ καιρὸν ἀποδιδόντας, τοὺς ἐξ ἐθνῶν διὰ Χριστοῦ τὴν τοῦ Θεοῦ γνῶσιν ἀνειληφότας, τοὺς αὐτοὺς ὄντας τῷ υἱῷ τῷ τὸ εὐπειθὲς καὶ ὑπήκοον τῷ πατρὶ ἔργοις ἐπιδεδειγμένῳ. Τὸ δὲ αἴτιον τοῦ ληφθῆναι παρ' ἐκεί νων τὸν ἀμπελῶνα, ἐπεὶ μὴ εἴρηται διὰ τῆς τῶν ιἱῶν παραβολῆς, ἀναγκαίως διὰ τῆς μετὰ χεῖρας παρ- ίστησι. Τοῦτο δ' ἦν τὸ μὴ κατὰ τὸν δέοντα καιρὸν ἀποδοῦναι τοὺς καρποὺς τῷ οἰκοδεσπότῃ· καὶ οὐ τοῦτο μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐπιβουλεῦσαι τοῖς ἀπεσταλ μένοις ἐπὶ λήψει τῶν καρπῶν δούλοις· καὶ οὐ τοῦτο μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸ υἱῷ χεῖρας ἐπιβαλεῖν τολμῆσαι· ἐν ἐπιγνόντες, καὶ αὐτὸν εἶναι τὸν υἱὸν τοῦ οἰκοδε σπότου ὁμολογήσαντες, ὅμως ἀνεῖλον, ἀσεβεῖ χρησά- μενοι λογισμῷ. Τῶν δὲ τριῶν παραβολῶν τοῦ ἀμπε λώνος, τὴν μὲν πρώτην τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς παρέ- θετο, ἐν τῇ Γαλιλαία σὺν αὐτοῖς ποιούμενος διατριβάς· διόπερ πάντας ανθρώπους εργάτας εἰσήγε, διαφόροις ώραις κεκλημένους· ὑπακούοντάς τε τοὺς πάντας, καὶ μισθὸν λαμβάνοντας τὸν αὐτόν· τὴν δὲ δευτέραν ἐν Ἱεροσολύμοις γενόμενος, ἔνδον τε ἐν αὐτῷ τῷ ἱερῷ διδάσκων, τοῖς ἀρχιερεῦσιν ἐπῆγε, καὶ τοῖς πρεσβυ τέροις τοῦ λαοῦ, μετὰ πολλοῦ τοῦ παραστήματος ἐλεγκτικῶς φήσας πρὸς αὐτούς, ὡς ἄρα οἱ τελῶναι καὶ αἱ πόρναι προάγοιεν αὐτοὺς εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν· καὶ τρίτην δὲ τοῖς αὐτοῖς ἀναγκαίως προ- » DE THEOPHANIA. A Nathanis parabola judicium tulit. Verumtamen ill re demum intellecta, infortunium a se deprecati sunt. Porro apud Matthæní tribus de vinea para- bolis rei bujus mentio fit: quanquam prima qui- dem variæ illorum vocationes exprimuntur, qui ad vineæ culturam convenerunt; quibus omnibus par denarii merces attributa est. Altera parabola duorum vocatio filiorum ostenditur, quorum alter primo haud morigerus fuit, sed demum officium præstitit, atque in vinea operatus est : alter autem filius contrarium ingenium præ se tulit. Sed præ- sente demum parabola transłatam omnino Servator docet vineæ locationem a prioribus agricolis ad posteriores ; causanique translationis aperit. mihi videtur translata vineæ locatio ab eo filio, qui se operaturum recepit, mox verba in rem non B contulit; tradita autein illi qui initio quidem offi- cium detrectavit, sed mox opere obedientiam præ- stitit. C D Matth. XX, 1-16. * Matth. xxi, 28-30. simo, de variis vincæ parabolis, ea absunt a Syriaca Theophania; ideoque ex commentariis potius Eusebii in Evangelia buc esse translata aliquis existimabit. Sed certe in codice A. p. 262, b.-263. a., ut dixi, sine ulla intercapedine jacent, nomen que Eusebii ge- runt. Mihi autem partes has tam arcte cohærentes, fum sententia, tum loco, separare aut discerpere prorsus non licebat. Hoc aio, quia credere vel spc- Sed enim magis perspicuus sermo fet, si reli- giosam vitam, quæ divini regni propria est, vineam esse putabimus: atque ita priores ejus cultores, qui non justam operam in ea collocaverunt, Judæos esse credemus, qui primi divina notitia dignanter collustrati fuerunt: hiqne pares sunt illi alteri filio, quem evangelicus sermo damnat. Posteriores autem cultores, qui debitum fructum site tempore exhibuerunt, ethnicos existimabimus, qui per Chri- stum Dei notitiam receperunt, similesque illi filio evaserunt, qui patri obsequium et obedientiam re- ipsa testatus est. Jam causam ablatæ illis vineæ, quia in aliorum parabola Servator non dixit, id circo necesse fuit ut hac, quæ in manibus est, pa- rabola patefaceret. Causa vero fuit, quia non suo tempore fructus domino debitos obtulerunt: præ- tereaque servis ad colligendos fructus submissis exitium moliti sunt: necdum his maleficiis contenti, filio ipsi afferre manus non dubitarunt: quem sane agnitum, atque domini flium non diffitentes, niliilo- minus impio consilio interemerunt. Atque harum de vinea parabolarum trium primam discipulis suis recitavit Servator, dum in Galilæa cum iis versa- retur. Quare et omnes homines dixit diversis boris ad operam vocatos; qui cuncti obtemperant, parem- que mercedem capiunt. Secundam purabolan Hie- rosolymis, dum intra templum doceret, coram pon- tificibus populique senioribus dixit; et quidem confidentissimam addidit increpationem, fore ut ipsos publicani ac meretrices in cœlorum regnum præcederent. Tertiam denique apud eosdem neces- sario parabolam protulit, causas edisserens, ob rare licet Syriacam Theophaniam apud Syrum inter- pretem integram esse, non autem aliquando for- lasse breviatam (sive per rei compendium, sive per omissionem), sicut certe accidit Ignatii marty- ris epistolis, quas Syrus interpres breviores Græcis interdum recitat. Nonne vero Quaestiones quoque Eusebii evangelicas, in codice Vat. Palatino studiose ab anonymo vetere breviatas, nos ipsi edidimus?
PG 24:639τὸ γὰρ «μὴ πλέον φθέγξασθαι «τῷ χιλιάρχῳ ἢ «ὡς ἐπίστευσας γενηθήτω σοι»» καὶ ἅμα λόγῳ «καὶ» τὴν ἴασιν τῷ «αὐτοῦ παιδὶ παρασχεῖν καὶ ἀπαλλάξαι παραχρῆμα τοῦ νοσεῖν τὸν παρὰ βραχὺ τῷ θανάτῳ κατεσχημένον, πῶς οὐ θεὸν ἀληθῶς διὰ θνητῆς φωνῆς φθεγξάμενον παρίστη; [ ] ἀλλ’ εἰ πρὸς τοῦτό τις δυσπίστως ἔχει διὰ τὴν τοῦ θαύματος ὑπερβολήν, ἀλλ’ οὐκ ἐπὶ τῆς προρρήσεως σκήπτοιτο ἂν εὐλόγως, ἐφ’ ᾗ μείζων ὁ τῆς πράξεως ἔλεγχος ἀποδειχθήσεται, εἴ τις ἐν νῷ λάβοι, ὡς τότε μὲν εἷς Ῥωμαῖος ἦν ὁ τῷ σωτῆρι προσεληλυθὼς χιλίαρχος ὁ δὴ μείζονα καὶ εὐγνωμονεστέραν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐνδειξάμενος τὴν εἰς αὐτὸν ὁμολογίαν, ὁ δ’ ἡμέτερος σωτὴρ πολλοὺς ἀνθ’ ἑνὸς ἔσεσθαι τοὺς κατ’ ἐκεῖνον μέλλοντας αὐτῷ προσιέναι ἐκ τῶν τε πρὸς ἕω καὶ ἀνατολὴν κλιμάτων τῶν τε κατὰ δυόμενον ἥλιον οἰκούντων θεσπίζει, τοὺς διὰ τῆς εἰς αὐτὸν ἐπιγνώσεώς τε καὶ ὁμολογίας τῆς ἴσης παρὰ θεῷ τιμῆς τοῖς Ἑβραίων προπάτορσι καταξιωθησομένους.EUSEBI CESARIENSIS OPP. PARS IV. φέρει τὰς αἰτίας παριστάς, δι᾿ ἂς ἔμελλεν εἰς ἑτέ ρους μετατίθεσθαι ἀφαιρουμένη ἐξ αὐτῶν ἡ βασι λεία τῶν οὐρανῶν. Τρεῖς δὲ τὰς πάσας αἰτίας κατα λέγει· πρώτην μεν, τὴν περὶ τοὺς καρποὺς ἀγνωμο σύνην τῶν γεωργῶν· οὐ γὰρ ἔπραττον κατὰ τὰ παρ ηγγελμένα αὐτοῖς (63), παραβάται δὲ ἐτύγχανον τοῦ δοθέντος αὐτοῖς νόμου· δευτέραν δὲ, τὴν κατὰ τῶν προφητῶν ἐπιβουλήν· οὗτοι γὰρ ἦσαν οἱ προαπεσταλ μένοι τοῦ Θεοῦ δοῦλοι· καὶ τρίτην, τὴν κατὰ τοῦ υἱοῦ τοῦ οἰκοδεσπότου μιαιφονίαν, δι᾿ ἣν ἐκδικηθήσε ται ἐξ αὐτῶν πᾶν αἷμα, ἀπὸ αἷματος Αβελ τοῦ δι καίου μέχρις αἵματος Ζαχαρίου. Ταῦτα δὲ εἰς πρόσωπον τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ πρεσβυ τέροις λεγόμενα οὐ μικροὺς αὐτοῖς παρεἶχεν ἐλέγ χους. Διὸ τοῦ Σωτῆρος θαυμάτα έστι μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τὴν ἐξουσίαν τοῦ λόγου μετὰ πολλῆς αὐθεντίας ἀποφηναμένου, καὶ κριτοῦ δίκην τὴν κατ' αὐτῶν τι μωρίαν εἰς τὸ αὐτῶν πρόσωπον μετὰ βαθυτάτης σου φίας ἐξενεγκόντος. Τῇ παρούσῃ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παραβολῇ συνάδει ἡ παρὰ τῷ Ἡσαΐα, ὡς εἴρηται (63'). Πλὴν ἡ μὲν τοῦ προφήτου τὸν ἀμπελῶνα διεμέμφετο, τῶν γεωργῶν μνήμην οὐδαμῶς πεποιημένη· ὁ δὲ Σωτὴρ τοὺς γεωργοὺς ἀπήλεγχεν εἰς πρόσωπον ἑστῶ τας καὶ παρόντας. Οὗτοι δ᾽ ἦσαν οἱ ἄρχοντες καὶ ἡγούμενοι τοῦ λαοῦ· οἷς ὁμοῦ καὶ ἢν ποιήσονται κατ' αὐτοῦ ἐπιβουλὴν ἐδήλον· καὶ ὡς ἀρθήσεται ἀπ' αὐ τῶν ὁ ἀμπελῶν, καὶ δοθήσεται ἑτέροις γεωργοίς, προὔλεγε· διασαφῶν ἐφεξῆς τίς ποτε εἴη ὁ ἀμπελών, καὶ διδάσκων τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ εἶναι τὸν ἀμ πελῶνα • ἥτις βασιλεία Θεοῦ διὰ τοῦ θεοσεβοῦς πολι- τεύματος πάλαι πρότερον τοῖς ἄρχουσι τοῦ προτέρου λαοῦ ἐπεπίστευτο. Ἐπειδὴ μηδὲ τοὺς δέοντας καρ ποὺς ἀπεδίδοσαν, πρὸς δὲ τῇ τοῦ νόμου παραβάσει μιαιφονίαις ἑαυτοὺς περιέσπειραν, εἰκότως τὴν κατ' αὐτῶν ὁ Σωτὴρ ἐξενέγκατο ἀπόφασιν, εἰπών· Διά τοῦτο λέγω ὑμῖν, ἀρθήσεται ἀφ' ὑμῶν ἡ βασι λεία τοῦ Θεοῦ, καὶ δοθήσεται ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς (64). — (65) Ἐπειδὴ δὲ εἶπεν, ὅτι ἀπέκτειναν, οὐκέθ᾽ ἡ ἀκολουθία τῆς παραβολῆς ἔχειν δύναται αὐτὸν εἶναι τὸν παρεσόμενον ἐπὶ τιμω ρίᾳ, ἣν ἦσαν δίκαιοι ὑποσχεῖν κακοὶ γεωργοὶ καὶ φονεῖς τοῦ δεσπότου. Ὅτι δὲ αὐτός ἐστι, δῆλον· αὐτὸς γὰρ κριτής. λίθος τεμνόμενος ἄνευ χειρῶν, κατὰ τὴν Δανιήλ δρα σιν, διὰ τὴν ἐκ παρθένου γέννησιν· οὐ γὰρ ἐδέησεν αὐτῷ σπορᾶς ἀνθρωπίνης, οὐρανίου δυνάμεως τὰ κατ' αὐτὸν οἰκονομουμένης· καὶ μήτηρ αὐτῷ ἀπειρά γαμος κόρη, καινὸν τρόπον ἢ καθ᾿ ἡμᾶς ἐξ ἁγίου Πνεύματος κύουσα, Λίθος ἦν, ἀλλ' οὐ χρυσὸς οὐδ' ἄργυρος, οὐδὲ βασιλεύς τις ένδοξος, ὅμοιος τοῖς δικ τῶν τοιῶνδε συμβόλων παρὰ τῷ Δανιήλ δεδηλωμέ - DOGMATICA. quas calorum regnum bis ereptum, ad alios erat A transferendum : tresque omnino causas recensuit ; primam, de fructibus quos improbi agricolæ abne- faverunt : neque enim imperata fecerunt, sed leges eis latas violaverunt. Causam alteram, facinora adversus prophetas dixit: hi quippe præmissi fue- rant servi Dei. Tertiam denique causam attulit pa- trisfamilias filium cæsum. Quamobrem fusi omnis sanguinis pœnæ ab iis reposcentur, a sanguine justi Abelis usque ad sanguinem Zachariæ. llæc pontificibus atque senioribus in faciem ob- jecta, non mediocre his probrum creabant. Quare admirari licet Servatorem, qui præter cætera pote- statem quoque sermonis magna cum auctoritate exserebat, atque instar judicis pœnam iisdem sa- pientissime coram decernebat. Huic autem Serva- toris nostri parabolæ consonat, uti dictum est, illa Isaire. Sed tamen propheta vineam objurgat, nulla cultorum facta mentione: at vero Servator vinito- res coram objurgat atque præsentes. Hi porro erant principes ducesque populi: apud quos etiam scelus adversus se ab his patrandumn commemoravit : fo- reque ait ut vinea iis auferatur,atque aliis tradatur cultoribus. Exin enucleabat, quænam vitis essel ; nempe Dei regnum vineæ nomine intelligi declarabat: quod quidem Dei regnum per piam religionem olim principibus prioris populi concreditum fuerat. Sed sim cum hi neque debitos fructus redderent, et præter legis violationem, cædibus quoque seinel impiavissent, merito Servator hanc in illos senten- tiam tulit, dicens : Propterea dico vobis, auferetur a vobis regnum Dei, et dabitur genti quæ fructus cjus exhibebit.—Quoniam vero dixit occiderunt (do- mini filium), non jam videretur parabolæ series pati, ipsum fore praesentem penæ, qua mali agricola, domini sui interfectores, merito plectendi erant. Atqui revera esse eumdem constat, quia ipse judex B est. C Lapis dicitur Dominus propter terrenum corpus : D lapis absque manuum nuiuisterio excisus, prout fertur in Danielis visione, propter suam de virgine nativitatem: neque enim illi opus fuit humano se- mine, cœlesti virtute genituram ejus administrante, matremque habuit nuptiarum experten puellam, quæ novo inter homines more de Spiritu sancto concepit. Lapis erat, non aurum neque argentum. neque rex aliquis gloriosus, iis similis qui per ejus ' Dan. 11, 45. (63°) Nimirum sub initiis hujus enarratæ parabo- læ, ubi certe Syrus congruebat. Ergo totum hoc, etiamsi in Syro desideretur, ad idem Theophaniæ corpus pertinere videtur, parabolæ, cules A. Reliquum vero fragmentum, æque sub nomine Eusebii in codice codemi laudatur, - sed in pagina versa 263. h. Theophania Syriaca Iv. 14; sed Græcus textils sub Eusebii nomine a Niceta relatus multo plura recitat, sive ex Theophania sive ex commieula- riis. (63) Cod. A. f. 263. (64) lucusque sine ulla interruptione, ab initio (66) Λίθος ὁ Κύριος λέγεται (67) διὰ τὸ γεώδες σώμα (65) Coll. Α. Γ. 263. b. (66) Cod. A. f. 264. Syr. iv, 14. (67) De hoc mystico saxo verba partim fiunt in
PG 24:641ὅτι δὴ κἀκείνων ὁ προπάτωρ αὐτὸς δὴ ὁ βοώμενος Ἀβραὰμ ἐκ πατέρων ὁρμώμενος δεισιδαιμόνων μετεβάλετο τὸν βίον, τῆς μὲν πολυθέου πλάνης ἀναχωρήσας, ἕνα δὲ τὸν ἐπὶ πάντων θεὸν ἐπιγνοὺς, ὁδὶ «αὐτῷ» καὶ τοῖς αὐτοῦ παισὶ τῷ Ἰσαὰκ καὶ τῷ Ἰακὼβ ὁμοίους ἔσεσθαι μυρίους καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης «τῶν ἀνθρώπων» καὶ τούτων μάλιστα τὰ πρὸς ἕω ἔθνη καὶ τοὺς κατὰ δυόμενον ἥλιον οἰκοῦντας προαγορεύει προστίθησί τε τούτοις «καὶ» τὸ μέγιστον τῆς προρρήσεως· αὐτοὶ Ἰουδαῖοι «οἱ» τῶν θεοφιλῶν ἐκείνων ἀπόγονοι, τὸν Ἀβραὰμ αὐχοῦντες καὶ τὸν Ἰσαὰκ καὶ τὸν Ἰακώβ, διὰ τὴν εἰς αὐτὸν ἀντιλογίαν τε καὶ ἀπιστίαν, ὡς ἂν τοῦ τῆς γνώσεως φωτὸς ἀπεστερημένοι, ἀπόβλητοι γενήσονται εἰς τὸ σκότος τὸ ἐξώτερον, τὴν ἄγνοιαν αὐτῶν καὶ τὴν ἐσχάτην ἀμαθίαν τοῦ τε σωτηρίου φωτὸς τὴν στέρησιν ὧδέ πη προαναφωνήσας. ἔνθα δὴ ἐπιστῆσαι τοῖς ἀποτελέσμασι προσήκει τὸν νοῦν ὀφθαλμοῖς τε αὐτοῖς παραλαβεῖν, ὡς Ἰουδαῖοι μὲν οἱ τῶν εἰρημένων θεοφιλῶν ἀνδρῶν γένος εἶναι σεμνυνόμενοι ἔκβλητοι γεγόνασιν οὐ τῆς τοῦ θεοῦ βασιλείας μόνον, ἀλλὰ καὶ τῆς αὐτῶν ἱερᾶς καὶ βασιλικῆς μητροπόλεως. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .νας· άλλα τις γυμνός, καὶ εὐτελὴς καὶ ἀπεῤῥιμμένος· διὸ καὶ λίθος προσκόμματος, καὶ πέτρα σκανδάλου ἀπηγόρευται. Ὁ μὲν οὖν τίς φησιν· Ούτω λέγει Κύριος Ἰδοὺ ἐγὼ ἐμβάλλω εἰς τὸν θεμέλιον Σιών λίθον πολυτελή, ἐκλεκτόν, ἀκρογωνιαίον, έντιμον καὶ ὁ πιστεύων ἐπ' αὐτὸν οὐ μὴ καταισχυνθῇ· ὁ δὲ βαλ· λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οι οικοδομούν τες· καὶ Λίθον δὲ προσκόμματος κεκλήκασιν αὐτ τόν. Ἡσαΐας δὲ ἀποτολμή, καὶ τὸν Κύριον αὐτὸν εἶναι τὸν λίθον διδάσκει, ὧδέ· πη θεσπίζων· Κύριον αὐτὸν ἁγιάσατε· καὶ αὐτὸς ἔσται σου φόβος. Καν ἐπ' αὐτῷ πεποιθὼς ᾖς, ἔσται σοι εἰς ἁγίασμα, καὶ οὐχ ὡς λίθου προσκόμματι συναντήσεσθε, οὐδ᾽ ὡς πέτρας πτώματι. Ὁ δὲ οἶκος Ἰσραὴλ ἐν παγίδι, καὶ ἐν κοιλάσματι οἱ καθήμενοι ἐν 18- ρουσαλήμ· διὰ τοῦτο ἀδυνατήσουσιν. Ανθ' οὗ σαφέστερος ὁ Σύμμαχος ἡρμήνευσε· Κύριον τῶν νάμεων, αὐτὸν ἁγιάσατε· καὶ αὐτὸς ἔσται φόβος ὑμῶν καὶ κραταίωμα ὑμῶν, καὶ ἔσται εἰς ἁγίασμα· εἰς δὲ λίθον προσκόμματος καὶ εἰς πά εραν σκανδάλου τοῖς δυσὶν οἴκοις Ἰσραὴλ, εἰς παγίδα καὶ εἰς σκάνδαλον τῷ οἰκοῦντι ἐν Ἱερου- σαλήμ. "Ενθα γενόμενος ἐπίστησον τίνα τρόπον αὐτ τὸν τὸν Κύριον τῶν δυνάμεων τοῖς μὲν ἐπ' αὐτὸν πε ποιθόσιν ἔσεσθαι εἰς ἁγίασμά φησιν, ἀλλ' οὐχ ὡς λί Τον προσκόμματος, οὐδὲ ὡς πέτραν πτώματος· τοῖς ἃ μὴ ἐπ' αὐτὸν πεποιθόσι λίθον προσκόμματος καὶ πέτραν πτώματος γενήσεσθαι δοκεῖν, διδάσκει. Καὶ τίνες οὗτοι, προφητεύει, σαφώς δηλώσας τοὺς εἰς τὸν Χριστὸν ἐπιστήσαντας τῶν ἐκ περιτομῆς. Λίθος δὲ καὶ ἄλλως ἐχρημάτιζεν ὁ Σωτὴρ διὰ τὴ θεμέλιος ἀῤῥαγὴς καὶ πετραῖος ὑποβεβλῆσθαι τῇ πάσῃ οίκο δομίᾳ τῆς κατὰ Θεὸν πολιτείας. Θεμέλιον άλλον, φησὶν ὁ θεῖος Απόστολος, οὐδεὶς δύναται θεῖναι παρὰ τὸν κείμενον, ὃς ἐστιν Ἰησοῦς Χριστός• καὶ αὖθις· Ἡ δὲ πέτρα ἦν ὁ Χριστός. Λίθος τοιγαρ οὖν καὶ πέτρα καὶ θεμέλιος τοῦ κατὰ Θεὸν πολι- τεύματος αὐτὸς ἦν· καὶ λίθος ἀκρογωνιαίος, έκλε κτός, έντιμος, μηδένα τῶν εἰς αὐτὸν ἠλπικότων καὶ πεπιστευκότων αἰσχύνων· ὁ δ᾽ αὐτὸς λίθος ἦν προσ κόμματος καὶ πέτρα σκανδάλου διὰ τὸ πάθος, ᾧ προσκόπτειν τοὺς ἀπιστοῦντας συμβαίνει· καὶ λίθος ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομούντες. Ταύτην αὐτὸς επισφραγίζεται τὴν ἑρμηνείαν διὰ τῆς παραβολῆς, ἀμπελῶνα καὶ γεωργοὺς εἰσάγων δούλους τε άπεσταλ- μένους πρώτους καὶ δευτέρους ὑβριζομένους πρὸς τῶν γεωργῶν· καὶ τέλος Υἱὸν ἀγαπητὸν ὑπὸ μὲν τοῦ Πα- τρὸς ἐκπεμπόμενον, ὑπὸ δὲ ἀσεβῶν γεωργῶν ἀπο- κτιννύμενον. Μεθ' ἣν παραβολὴν ἐπιφέρει, τί ἐστι τὸ, ἐγενήθη εἰς κεφαλήν γωνίας. Θεοῦ λόγος, φέρε ίδωμεν τὰς αὐτοῦ περὶ τούτου φω νάς. Οὐ φέροντες αὐτοῦ τὴν σεμνὴν διδασκαλίαν, οὔτε τὴν πρόρρησιν (69) καὶ τοὺς ἐλέγχους, οἱ τῶν Ἰουδαίων Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οι οικοδομούντες, οὗτος DE THEOPHANIA. dus, inquam), erat, vilis atque abjectus; quare et lapis offensionis ac petra scandali dictus est. Qui dam ergo dicit' : Sic ait Dominus, Ecce ego mitto in fundamentum Sionis lapidem pretiosum, electum, angularem, konorabilem. El qui crediderit in eum, non confundetur. Ipse vero clamat : Lapidem quem reprobaveṛunt ædificantes *. Et, Lapidem offensionis cum appellarunt *. Isaias vero audet dicere lapidenı bunc, ipsum esse Dominum, ita definiens : Dominum ipsum sanctificate; el ipse erit pavor tuus. Et si éi confisus fueris, erit tibi in sanctificationem, neque ut in lapidem offendiculi impingetis, neque in petram lapsus. Domus autem Israelis in laqueo, kabitatores Hierusalem in fovea; propterea impotentes erunt Pro quibus magis perspicue Symmachus interpre- et ipse erit pavor vester et fortitudo, eritque in can- cuificationem ; lapis vero offendiculi et petra scan dali duabus domibus Israelis, laqueus et scandalun incola Hierusalem. Atque hoc loco considera, quo- modo ipsum Dominum virtutum conddentibus ef futurum esse dicit in sanctificationem, non autem in offendiculi lapidem, et in petram lapsus. Secus vero minime ei confidentibus, lapidem futurum of- fendiculi, et petram lapsus, videri docet. Quinam A modi symbola a Danle.o demonstrati fuerunt: no- B δυ-tatus est : Dominum virtutum, ipsum sanctificate : D Z'. autem hi sint, vaticinatur, inanifeste demonstrans circumcisum qui adversus Christuin consurrexit populum. Aliter quoque lapis est Servator, quia ceu fundamentum immobile ac lapidéum, supposi- C lus fuit universo ædificio vitæ secundum Deum agendæ. Fundamentum aliud, ait divus Apostolus, nemo polest ponere præter jam positum, quod, est Christus Jesus". Et rursus : Petra autem erat Chri- stus. Lapis itaque et petra et fundamentum vitæ secundum Deum agenda, ipse erat; lapis angularis, electus, honorabilis, neminem in eo sperantium at- que confidentium confundens. Rursus idem lapis erat offendiculi et petra scandali propter passionem, in quam offendere incredulis accidit; et lapis quem reprobaverunt difcantes. Hanc ipse confirmat interpretationem per parabolam, vineam agricolas- que inducens, servosque missos primos et alteros ab agricolis injuria affectos: postremoque filium a patre missum, et ab impiis agricolis interfectum. Post quam parabolam infert, quid sit, Lapidem quem reprobaverunt ædificantes, hic factus est in caput anguli *. VIL. Quia vero de loco etiam oracu.um edidit Dei Ver- bum, agesis ipsius hac de re voces animadverta- mus. Cum nec ejus venerandam doctrinam, neque vaticinium, neque reprehensiones æquo animo fer- • Isai. xxviii, 16. Psal. cxvn, 22. * Isai. viii, 14. ibid. 13. Cor. 1, 14. *I Cor. x, 4. ' Psal. CLVII, 22. gationem, non autem prædictionem, interpreta lar. (68) Ἐπειδὴ δὲ καὶ περὶ τοῦ τόπου ἔχρησεν ὁ τοῦ (68) Cod. A. f. 499. Syr. iv, 18. (69) Videtur declinare a sensu Syrus, qui dirul-
. . . . . . . . ἀντὶ δὲ ἑνὸς τοῦ πάλαι τῷ σωτῆρι προσεληλυθότος χιλιάρχου ἄφατος ἀνδρῶν ἀριθμὸς ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν «οὐ χιλίαρχοι μόνον ἀλλὰ καὶ τὸ τοῦ Ῥωμαϊκοῦ στρατοπέδου πλῆθος ὡς καὶ μυρίοι ἄρχοντές τε καὶ ἡγεμόνες οἱ τῶν ἐθνῶν καὶ τῶν χωρῶν κρατοῦντες καὶ ἄλλοι τινὲς τιμῇ καὶ ἀξιώματι τούτων ὑπέρτεροι οἱ ἐν τοῖς βασιλείοις σεμνυνόμενοι» ὁμοίως ἐκείνῳ τῷ «χιλιάρχῳ τῷ θεοῦ» Χριστῷ προσιόντες καὶ διὰ τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας τὸν τῶν παρ’ Ἑβραίοις λαμψάντων «θεοφιλῶν» ἀνδρῶν ἐπιγνόντες θεόν, τῆς ἴσης αὐτοῖς ἐκείνοις ἠξίωνται παρὰ τῷ παμβασιλεῖ θεῷ ἀμοιβῆς. «πολλοῦ γὰρ ὄχλου ἐπικειμένου τῷ Ἰησοῦ ἐνέβη, φησίν, εἰς ἓν τῶν πλοίων, ὃ ἦν Σίμωνος. καθίσας δὲ ἐν αὐτῷ, ἡρμήνευσε τοῖς ὄχλοις. μετὰ δὲ αὐτάρκη διδασκαλίαν ἐπειδὴ ἔδει καὶ θεϊκὸν ἔργον προστιθέναι τοῖς λόγοις ὠφέλιμον τοῖς ὁρῶσι», παρακελεύεται μὲν τῷ Πέτρῳ [ὁ κύριος] χαλάσαι εἰς ἄγραν τὰ δίκτυα, ὁ δὲ «εἶπεν αὐτῷ· «δι’ ὅλης νυκτὸς κοπιάσαντες οὐδὲν εὕρομεν. ἐπὶ δὲ τῷ ῥήματί σου χαλάσω τὰ δίκτυα», καὶ» τὰ προστεταγμένα ἐποίει.νας· άλλα τις γυμνός, καὶ εὐτελὴς καὶ ἀπεῤῥιμμένος· διὸ καὶ λίθος προσκόμματος, καὶ πέτρα σκανδάλου ἀπηγόρευται. Ὁ μὲν οὖν τίς φησιν· Ούτω λέγει Κύριος Ἰδοὺ ἐγὼ ἐμβάλλω εἰς τὸν θεμέλιον Σιών λίθον πολυτελή, ἐκλεκτόν, ἀκρογωνιαίον, έντιμον καὶ ὁ πιστεύων ἐπ' αὐτὸν οὐ μὴ καταισχυνθῇ· ὁ δὲ βαλ· λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οι οικοδομούν τες· καὶ Λίθον δὲ προσκόμματος κεκλήκασιν αὐτ τόν. Ἡσαΐας δὲ ἀποτολμή, καὶ τὸν Κύριον αὐτὸν εἶναι τὸν λίθον διδάσκει, ὧδέ· πη θεσπίζων· Κύριον αὐτὸν ἁγιάσατε· καὶ αὐτὸς ἔσται σου φόβος. Καν ἐπ' αὐτῷ πεποιθὼς ᾖς, ἔσται σοι εἰς ἁγίασμα, καὶ οὐχ ὡς λίθου προσκόμματι συναντήσεσθε, οὐδ᾽ ὡς πέτρας πτώματι. Ὁ δὲ οἶκος Ἰσραὴλ ἐν παγίδι, καὶ ἐν κοιλάσματι οἱ καθήμενοι ἐν 18- ρουσαλήμ· διὰ τοῦτο ἀδυνατήσουσιν. Ανθ' οὗ σαφέστερος ὁ Σύμμαχος ἡρμήνευσε· Κύριον τῶν νάμεων, αὐτὸν ἁγιάσατε· καὶ αὐτὸς ἔσται φόβος ὑμῶν καὶ κραταίωμα ὑμῶν, καὶ ἔσται εἰς ἁγίασμα· εἰς δὲ λίθον προσκόμματος καὶ εἰς πά εραν σκανδάλου τοῖς δυσὶν οἴκοις Ἰσραὴλ, εἰς παγίδα καὶ εἰς σκάνδαλον τῷ οἰκοῦντι ἐν Ἱερου- σαλήμ. "Ενθα γενόμενος ἐπίστησον τίνα τρόπον αὐτ τὸν τὸν Κύριον τῶν δυνάμεων τοῖς μὲν ἐπ' αὐτὸν πε ποιθόσιν ἔσεσθαι εἰς ἁγίασμά φησιν, ἀλλ' οὐχ ὡς λί Τον προσκόμματος, οὐδὲ ὡς πέτραν πτώματος· τοῖς ἃ μὴ ἐπ' αὐτὸν πεποιθόσι λίθον προσκόμματος καὶ πέτραν πτώματος γενήσεσθαι δοκεῖν, διδάσκει. Καὶ τίνες οὗτοι, προφητεύει, σαφώς δηλώσας τοὺς εἰς τὸν Χριστὸν ἐπιστήσαντας τῶν ἐκ περιτομῆς. Λίθος δὲ καὶ ἄλλως ἐχρημάτιζεν ὁ Σωτὴρ διὰ τὴ θεμέλιος ἀῤῥαγὴς καὶ πετραῖος ὑποβεβλῆσθαι τῇ πάσῃ οίκο δομίᾳ τῆς κατὰ Θεὸν πολιτείας. Θεμέλιον άλλον, φησὶν ὁ θεῖος Απόστολος, οὐδεὶς δύναται θεῖναι παρὰ τὸν κείμενον, ὃς ἐστιν Ἰησοῦς Χριστός• καὶ αὖθις· Ἡ δὲ πέτρα ἦν ὁ Χριστός. Λίθος τοιγαρ οὖν καὶ πέτρα καὶ θεμέλιος τοῦ κατὰ Θεὸν πολι- τεύματος αὐτὸς ἦν· καὶ λίθος ἀκρογωνιαίος, έκλε κτός, έντιμος, μηδένα τῶν εἰς αὐτὸν ἠλπικότων καὶ πεπιστευκότων αἰσχύνων· ὁ δ᾽ αὐτὸς λίθος ἦν προσ κόμματος καὶ πέτρα σκανδάλου διὰ τὸ πάθος, ᾧ προσκόπτειν τοὺς ἀπιστοῦντας συμβαίνει· καὶ λίθος ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομούντες. Ταύτην αὐτὸς επισφραγίζεται τὴν ἑρμηνείαν διὰ τῆς παραβολῆς, ἀμπελῶνα καὶ γεωργοὺς εἰσάγων δούλους τε άπεσταλ- μένους πρώτους καὶ δευτέρους ὑβριζομένους πρὸς τῶν γεωργῶν· καὶ τέλος Υἱὸν ἀγαπητὸν ὑπὸ μὲν τοῦ Πα- τρὸς ἐκπεμπόμενον, ὑπὸ δὲ ἀσεβῶν γεωργῶν ἀπο- κτιννύμενον. Μεθ' ἣν παραβολὴν ἐπιφέρει, τί ἐστι τὸ, ἐγενήθη εἰς κεφαλήν γωνίας. Θεοῦ λόγος, φέρε ίδωμεν τὰς αὐτοῦ περὶ τούτου φω νάς. Οὐ φέροντες αὐτοῦ τὴν σεμνὴν διδασκαλίαν, οὔτε τὴν πρόρρησιν (69) καὶ τοὺς ἐλέγχους, οἱ τῶν Ἰουδαίων Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οι οικοδομούντες, οὗτος DE THEOPHANIA. dus, inquam), erat, vilis atque abjectus; quare et lapis offensionis ac petra scandali dictus est. Qui dam ergo dicit' : Sic ait Dominus, Ecce ego mitto in fundamentum Sionis lapidem pretiosum, electum, angularem, konorabilem. El qui crediderit in eum, non confundetur. Ipse vero clamat : Lapidem quem reprobaveṛunt ædificantes *. Et, Lapidem offensionis cum appellarunt *. Isaias vero audet dicere lapidenı bunc, ipsum esse Dominum, ita definiens : Dominum ipsum sanctificate; el ipse erit pavor tuus. Et si éi confisus fueris, erit tibi in sanctificationem, neque ut in lapidem offendiculi impingetis, neque in petram lapsus. Domus autem Israelis in laqueo, kabitatores Hierusalem in fovea; propterea impotentes erunt Pro quibus magis perspicue Symmachus interpre- et ipse erit pavor vester et fortitudo, eritque in can- cuificationem ; lapis vero offendiculi et petra scan dali duabus domibus Israelis, laqueus et scandalun incola Hierusalem. Atque hoc loco considera, quo- modo ipsum Dominum virtutum conddentibus ef futurum esse dicit in sanctificationem, non autem in offendiculi lapidem, et in petram lapsus. Secus vero minime ei confidentibus, lapidem futurum of- fendiculi, et petram lapsus, videri docet. Quinam A modi symbola a Danle.o demonstrati fuerunt: no- B δυ-tatus est : Dominum virtutum, ipsum sanctificate : D Z'. autem hi sint, vaticinatur, inanifeste demonstrans circumcisum qui adversus Christuin consurrexit populum. Aliter quoque lapis est Servator, quia ceu fundamentum immobile ac lapidéum, supposi- C lus fuit universo ædificio vitæ secundum Deum agendæ. Fundamentum aliud, ait divus Apostolus, nemo polest ponere præter jam positum, quod, est Christus Jesus". Et rursus : Petra autem erat Chri- stus. Lapis itaque et petra et fundamentum vitæ secundum Deum agenda, ipse erat; lapis angularis, electus, honorabilis, neminem in eo sperantium at- que confidentium confundens. Rursus idem lapis erat offendiculi et petra scandali propter passionem, in quam offendere incredulis accidit; et lapis quem reprobaverunt difcantes. Hanc ipse confirmat interpretationem per parabolam, vineam agricolas- que inducens, servosque missos primos et alteros ab agricolis injuria affectos: postremoque filium a patre missum, et ab impiis agricolis interfectum. Post quam parabolam infert, quid sit, Lapidem quem reprobaverunt ædificantes, hic factus est in caput anguli *. VIL. Quia vero de loco etiam oracu.um edidit Dei Ver- bum, agesis ipsius hac de re voces animadverta- mus. Cum nec ejus venerandam doctrinam, neque vaticinium, neque reprehensiones æquo animo fer- • Isai. xxviii, 16. Psal. cxvn, 22. * Isai. viii, 14. ibid. 13. Cor. 1, 14. *I Cor. x, 4. ' Psal. CLVII, 22. gationem, non autem prædictionem, interpreta lar. (68) Ἐπειδὴ δὲ καὶ περὶ τοῦ τόπου ἔχρησεν ὁ τοῦ (68) Cod. A. f. 499. Syr. iv, 18. (69) Videtur declinare a sensu Syrus, qui dirul-
PG 24:643ὡς δὲ «συνέκλεισαν πλῆθος ἰχθύων πολὺ» καὶ διερρήγνυτο τὰ δίκτυα τῷ πλήθει βαρούμενα, προσκαλοῦνται μὲν εἰς βοήθειαν τοὺς ἐν τῷ γειτνιῶντι πλοίῳ, εἶτ’ ἀνελκύσαντες τοὺς ἰχθύας πληροῦσιν ἄμφω τὰ σκάφη, ὡς κινδυνεύειν αὐτὰ βυθισθῆναι, ἐφ’ οἷς ὁ Πέτρος ἀποθαυμάσας ἐξεπλάγη ἀνάξιόν τε ἑαυτὸν τῆς σωτηρίου ἐπιβάσεως ὡμολόγει. [ ] ὁ δ’ ὥσπερ ἐπιδείξας αὐτῷ τὴν τοῦ μέλλοντος εἰκόνα διασαφεῖ «καὶ» τὴν ἑρμηνείαν, καί φησι πρὸς αὐτὸν «ὁ Ἰησοῦς»· «μὴ φοβοῦ· ἀπὸ τοῦ νῦν ἀνθρώπους ἔσῃ ζωγρῶν»· [πρὸς δὲ πάντας· δεῦτε ὀπίσω μου καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων.] Γαλιλαίους ἄνδρας [εὐτελεῖς, ἀγροίκους] οὐδὲν πλέον τῆς Σύρων φωνῆς ἐπισταμένους, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐπιτήδευμα ταπεινὸν «καὶ εὐτελὲς» τῆς ἁλιείας μετερχομένους εἰκότως ὁ σωτὴρ ἡμῶν θηρευτὰς ἀνθρώπων καὶ κήρυκας τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας ποιήσειν ἐπηγγέλλετο καὶ πεποίηκεν οὐ ψευσάμενος τὴν ὑπόσχεσιν, παριστὰς θεοῦ δύναμιν ἐνεργητικὴν πράγματος πᾶσαν ἀνθρώπων ἀρετὴν καλύπτοντος.Δ ἄρχοντες, τῆς πόλεως ἀπαλλαγῆναι ἐποίουν. Ο δ' ἀναχωρῶν τῶν Ἱεροσολύμων τοίαςδε προήκατο κατά τῆς πόλεως φωνάς· Ἱερουσαλήμ, Ιερουσαλὴμ ; ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυναγαγείν τέκνα σου, καὶ οὐκ ἠθελήσατε. Ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἰκὸς ὑμῶν ἔρημος· οὐκέτι οἶκον Θεοῦ τὸν νεὼν καὶ τὸ ἐν αὐτῷ ἁγίασμα, ἀλλὰ αὐτῶν εἶναι οἶκον ἀποφηνάμενος μια σματος γὰρ ἐναγοῦς ἐν τῷ μετὰ ταῦτα χρόνῳ δρασθέν τος ὑπ' αὐτῶν, τοῦτο δ' ἦν τὸ τολμηθὲν αὐτοῖς ἄγος κατὰ τοῦ Σωτῆρος, ἐχρῆν δήπου μὴ μόνον τοὺς τῆς πόλεως οικήτορας, ἀλλὰ καὶ αὐτὸ τὸ ἔδαφος, ἐφ᾽ ᾧ μέγα ἐφρόνουν, ταπίχειρα ὧν ἕδρασαν οἰκήτορες, παθεῖν· ἃ δὴ καὶ πεπόνθασιν οὐκ εἰς μακρόν, Ῥω μαίων ἐπελθόντων τῇ πόλει, καὶ τῶν οἰκητόρων τοὺς μὲν πολέμου νόμῳ κατασφαξάντων, τους δ' αἰχμαλώ τους απαγαγόντων, τοὺς δὲ λιμῷ διαφθειρόντων, τους δ᾽ ἀπελασάντων καὶ εἰς πάντα τόπον διασκεδασάν- των (70), τὸν δ᾽ οἶκον αὐτῶν καὶ τὸν νεὼν ἐμπρησάν των, εἰς ἔσχατά τε ἐρημίας περιβαλόντων. Ἀλλὰ γὰρ τούτων ἐν τοῖς μετὰ ταῦτα χρόνοις γενομένων, προ- λαβὼν ὁ Σωτὴρ τὸ μέλλον τῇ προγνώσει, οἷα θεός Λόγος, τὰ συμβησόμενα προαγορεύει διὰ τῶν προ- κειμένων. Τέκνα δὲ τῆς πόλεως ονομάζει τὸ Ἰουδαίων τῶν ἔθνος· οἶκον δὲ αὐτῶν ἀποκαλεῖ τὸν νεών. Εἶτα μαρτύρεται, ὅτι παρὰ τὴν αὐτῶν αἰτίαν τὰ σκυθρωπό αὐτοὺς μετελεύσεται· ἐπειδήπερ αὐτὸς μὲν πολλάκις ἐπισυναγαγεῖν αὐτῶν τὰ τέκνα ὑπὸ τὸν τῆς θεοσεβείας ζυγόν βεβούληται, οἷς ἐκ τοῦ παντὸς πρόνοιαν αὐτῶν πεποιημένος, δι' ἑκάστου τε προφήτου καὶ καθ᾽ ἐκε στην γενεὰν ἐπιστρέφων αὐτοὺς καὶ ἀνακαλούμενος· οἱ δὲ οὐκ ἤθελον ὑπακοῦσαι τῇ κλήσει· οὗ δὴ χάριν τὴν κατ' αὐτῶν ἀπόφασιν προενήνεκται εἰπών· Ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος. Σφόδρα Τ ἀκριβῶς οὐ τὴν πόλιν ἔρημον ἔσεσθαί φησιν, ἀλλὰ τὸν ἐν αὐτῇ οἶκον, δηλαδὴ τὸν νεών· ὃν οὐκέτι ἑαυτοῦ, ἀλλ᾽ οὐδὲ τοῦ Θεοῦ οἶκον βούλεται χρηματίζειν, ἀλλ' αὐτῶν εἶναί φησιν. Ερημον δὲ αὐτὸν ἔσεσθαι θεσπέ ζει, οὐκ ἄλλως ἢ ὑπὸ τῆς πρότερον ἐπισκοπούσης αυ τὸν προνοίας καταλειφθησόμενον. Καὶ δὴ θαυμάσας ἔστι τοῦ λόγου τὸ ἀποτέλεσμα, ὅτι δὲ μηδ' άλλοτε πώποτε τοσαύτην ὑπέμεινεν ερημίαν ὁ τόπος, ού ὅτι διὰ τὰς ὑπερβαλλούσας αὐτῶν δυσσεβείας καὶ εἰδωλολατρείας, τάς τε κατὰ τῶν προφητών μιαιφο νίας, ὑπὸ Βαβυλῶνι ήλω· ἑβδομηκονταετής γὰρ ὁ παῖς τῆς ἐρημώσεως τοῦ τόπου χρόνος κατ' ἐκείνους ἐγε νήθη. Διδ οὐκ ἂν κυρίως ἐλέχθη αὐτοῖς τότε το, Αφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος· οὐ γὰρ ἀφεθη· ἔτυχε δὲ ἐπισκοπῆς μετ' οὐ πολὺν χρόνον, καθ᾽ ἂν ἀνανεώσεως μείζονος ἢ κατὰ τὴν προτέραν ἠξιώθη ὡς προείπόν τινες τῶν προφητῶν, ὅτι δὲ Εσται ἡ δόξα του οίκου τούτου ἡ ἐσχάτη ὑπὲρ τὴν προ- τέραν. Μετὰ δὲ τὴν τοῦ Σωτῆρος ὑμῶν φωνήν, ὅπως ἀφείθησαν, ὅ τε οἶκος αὐτῶν εἰς ἔσχατον ἐρημίας ήλασε, τοῖς εἰς τοὺς τόπους ἀφικνουμένοις ή όψις αὐτὴ τοῦ λόγου μάλλον δείκνυσι τὸ ἀποτέλεσμα· καὶ ὁ χρόνος δὲ πολυετής γεγονώς καὶ μακρός, ὡς μὴ μόνον διπλασίονα εἶναι τῆς ἑβδομηκονταετούς έρη • EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS IV. B • - DOGMATICA. rent Jurimorum principes, urbe illum abire cars- runt. Discedens autem Hierosolymis Christus has edidit contra urbem voces : Hierusalem, Hierusa- lem, sæpenumero optavi flios tuos congregare, al- tamen ros reuniatis. En relinquitur vobis domus no stre deserta ". Jam non Dei domum templum illud, sanctuariumque esse demonstrans, sed illorum do- mum, propter scelus infandum quod consecuto mox tempore ibidem patratum est: nempe immane Ju- dæorum contra Servatorem piaculum. Porro nocesso erat non urbis solum incolas, verum etiam pavi- menium illud, quo tantopere gloriabantur; dignum referre pretium, façinorum ab incolis patratorum. Id quod non multo post accidit, cum Romani ur- bem adorti, cives ejus partim belli jure interenie- runt, partim exptivos abduxerunt; et præter fame necatos, reliquam multitudinem loco abstractam in orbis terræ vastitatem disperserunt: denique eo- rum domini seɑ templum inflammantes, in deser- tissimam solitudinem converterunt. Sane hæc po- stero tempore contigerunt ; sed enim Servator, Deus scilicet Verbum, præscientia utens, quæ futura erant suprascriptis verbis ante nuntiavit. Úrbis tem Alios appellat gentem Judaicamı, domum vero eorum dicit pro templo. Deinde testatur fore ut ipsorum culpa diris casibus irretiantur; quandom quidem ipse haud semel conatus fueral sobolemn corum sub pietatis jugum mittere, dum curam eo- rumdemi perpetuam gereret, per singulos prophetas singulasque ætates a pravitate eos retrabens ac revocans. Cæterum bi vocanti miuime obtempera- verunt; quamobrem •tulit in eos bis verbis sen- Lentiam : Ecce relinquitur vobis domus vestra deserta: Solertissime vero non urbem desertam fore ait, sed domum quæ ibi erat, id est templum, quod jam non suum neque Dei habitaculum haberi vult, sed illorum esse ait. Desertum vero haud aliter fore vaticinatur, nisi quia consueta illa Dei cura ac pa- trocinio spoliandum erat. Mirari autem subit ser- inonis effectum, quia nunquam alias ad tantam so- litudinem is locus redactus fuit; ne tum quidem cum ob impietatem incolarum atque idololatriam et prophetarum cædes, in Babyloniorum potestatem venit: illo enim tempore septuagenaria fuit loci au- C solitudo. Quare ne fataliter quidem tunc iis dictam D fuit, Relinquitur vobis domus vestre deserta : neque enim derelicta, imo visitationem opiferam haud multo post experta est, quo tempore splendidioren priore statu instaurationem impetravit, ita ut præ- dixerit propheta quidam, postremam domus hujus gloriam priore illustriorem fore ". Verumtamen post Servatoris nostri effatum, quantopere derelicti Judæi fuerint, quantamque in solitudinem domus corum venerit, iis quidem qui loca illa lustrant, visio ipsa et tot annorum diuturnitas oraculi even- tum demonstrat : elenim tempus non duplo so- Jum, quam septuagenarium desolationis sub Ba- " 1º Matth. xx111, 37-38. | Agg. 11, 10. (70) Ab hoc sensu recedunt verba, and others they persecuted.
PG 24:645εἰ μὲν γὰρ λογίους τινὰς καὶ σοφοὺς ἢ καὶ τῶν παρὰ Ἰουδαίοις ἀνθρώπων ἐνδόξων καὶ πλουσίων προσαγόμενος τούτοις ἐκέχρητο διδασκάλοις τῶν αὐτοῦ λόγων, κἂν εἰκὸς ἦν ἀνθρωπινώτερον ἐπινενοῆσθαι τὸ πρᾶγμα. οὕτω γοῦν οἱ πλείους τῶν ἀνθρώπων εἰώθασιν ὑποτάττεσθαι ἢ χρήμασιν ὑπὸ πλουσίων δελεαζόμενοι ἢ λόγων περιβολῇ καὶ φαντασίᾳ σοφίας ἀπατώμενοι ἢ ὑπεροχὰς ἐνδόξων προσώπων καταπληττόμενοι. ὁ δὲ μὴ τοιούτοις χρησάμενος μαθηταῖς, τοὐναντίον δὲ πένησι καὶ ἀδόξοις καὶ τὸν λόγον ἰδιώταις Σύροις τε τὴν φωνὴν καὶ τὸ σχῆμα ταπεινοῖς καὶ εὐτελέσιν, ἔργῳ δῆλος ἦν μόνῃ τῇ θεϊκῇ δυνάμει χρώμενος, ἣν ἐνεδείξατο πρῶτα μὲν φωνῇ μιᾷ προσκαλεσάμενος αὐτοὺς καὶ ἀκολούθους αὐτοῦ καταστήσας κἄπειτα ἐπαγγειλάμενος σαγηνευτὰς καὶ «κήρυκας ἀνθρώπων ποιήσειν αὐτούς, ἵν’ ἀνθ’ ὧν εἶχον δικτύων λαβόντες παρ’ αὐτοῦ τὴν ἀπὸ παντοίων λόγων νομικῶν τε καὶ προφητ«ικ»ῶν τῶν τε τῆς ἐνθέου διδασκαλίας αὐτοῦ πλακεῖσαν σαγήνην ἐμβάλωσιν εἰς τὴν τοῦ ἀνθρωπείου βίου θάλατταν καὶ περιβάλωσιν ὅσους ἂν εὕρωσιν, πληροῦντες τὰ ἑαυτῶν λογικὰ δίκτυα παντὸς γένους λογικῶν ἰχθύων.μίας, τῆς ἐπὶ Βαβυλώνι γεγενημένης, ἀλλὰ καὶ τε- τραπλασίονα υπερβαίνειν τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀπόφασιν πιστοῦται. Καὶ (74) ὅτι μὲν ἀξιοθέατα ἦν πάντα τὰ τῆς οἰκο δομῆς, τά τε τῆς ἄλλης κατασκευῆς τοῦ αὐτόθι νεώ, δηλοῦσιν αἱ ἱστορίαι· δείγματος δὲ χάριν εἰσέτι δεῦρο λείψανά τινα πεφύλακται, δι' ὧν τὰ ἴχνη καταλαμβά- νεται τῶν πάλαι κατασκευασμάτων. Πάντων δὲ θαν μασιωτέρα τυγχάνει ἡ θεϊκὴ φωνὴ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν προγνώσεως· Ὅτι μὲν ἀμφὶ τὸ ἱερὸν ἐβάδιζεν, οἱ δ' αὐτοῦ μαθηταί, τοῦ περιβόλου τὰς οἰκοδομὰς αὐτ τοῦ τε τοῦ ἱεροῦ τὸ μέγεθος καὶ τὸ κάλλος ὑπερθαυ- μάζοντες, ἐδείκνυον αὐτῷ. Ὁ δὲ καταλλήλως τοῖς τὰς οικοδομὰς ἐκπεπληγμένοις ἀπεφήνατο, ἐν οἷς ἐθαυ- μάζοντο, πῶς οὐ μὴ μείνῃ λίθος ἐπὶ λίθον ἀκαθαίρε τας· δεῖν γὰρ διὰ τὰ τολμηθησόμενα τοῖς οἰκήτορσι παντελή φθορὰν καὶ ἐρημίαν τὸν τόπον ὑπομεῖναι, Στε δὴ ἀσεβῶν ἀνδρῶν γενόμενον οἰκητήριον. Όπως δὲ τὰ τῆς προρρήσεως εἰς ἔργα προκεχώρηκεν, δτε πᾶς νεὼς καὶ ὁ περίβολος, τά τε ἐν αὐτῷ σεμνὰ καὶ περικαλλή ιδρύματα, πάντα λόγον καλύπτουσαν (72) ἐρημίαν ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο ὑπέμεινεν· αύξει τε κατὰ χρόνους, καὶ ἐπινέμεται ἡ τοῦ λόγου δύναμις, ὡς μηδὲ ίχνος θεμελίων ἔν τισι φαίνεσθαι τόποις, δ ἔξεστι τῷ βουλομένῳ παραλαμβάνειν ὀφθαλμοῖς. Ει δὲ φαίη τις μέρη τινὰ ἔτι συνεστάναι, ἀλλὰ καὶ τού των χρή προσδοκῶν τὸν ἀφανισμόν, όσημέραι της ἐρημίας αὐξούσης, καὶ τῆς εἰρημένης προῤῥήσεως ἀποῤῥήτῳ δυνάμει εἰσαεὶ ἐνεργούσης. Οίδα δέ τινων ἀκούσας ἑρμηνευσάντων τὴν προειρημένην φωνήν ἑτέρως· μὴ γὰρ περὶ πάντων τῶν οἰκοδομημάτων εἰρῆσθαι, ἀλλὰ περί τινος μέρους, δ δὴ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ θαυμάζοντες ἐπεδείκνυον αὐτῷ· κατ᾿ ἐκείνου γὰρ ἐξενηνοχέναι αὐτὸν τὴν πρόρρησιν. Η'. δτι, Εἰ ἔγνως καὶ σὺ, καί γε ἐν τῇ ἡμέρᾳ ταύτῃ τὰ πρὸς εἰρήνην σοι· νῦν δὲ ἐκρύβη ἀπὸ ὀφθαλ- μῶν σου. Οτι ἥξουσιν ἡμέραι ἐπὶ σὲ, καὶ περι- κυκλώσουσι σε οἱ ἐχθροί σοι, καὶ συνέξουσί σε πάντοθεν, καὶ ἐδαριοῦσί σε καὶ τὰ τέκνα σου ἐν σοί. [Τὰ μὲν προλεγόμενα περὶ τοῦ ναοῦ ἦν· ] ταῦ τα δὲ περὶ τῆς πόλεως αὐτῆς ἐθεσπίζετο, ἣν Θεοῦ πόλιν ὠνόμαζον οἱ Ἰουδαῖοι διὰ τὸν ἐν αὐτῇ τοῦ Θεοῦ ιδρυμένον νεών. Αποκλείεται δῆτα τὴν σύμπασαν πόλιν ὁ φιλάνθρωπος, οὐχ οὕτω τὰ οἰκοδομήματα οὐδὲ τούδαφος αὐτὸ, ὡς τὰς ψυχὰς τῶν πάλαι οικητόρων καὶ τὴν ἀπώλειαν αὐτῶν ἐλεῶν· ἀλλὰ καὶ τὰ τῆς ἐρημίας αὐτῶν παρίστησι λέγων· Εἰ ἔγνως και γε σὺ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ταύτῃ τὰ πρὸς εἰρήνην σοι. Ση- μαίνει δὲ τὴν αὐτοῦ παρουσίαν ἐπ' εἰρήνῃ τοῦ σύμ παντος κόσμου γεγενημένην. Αὐτὸς γὰρ ἦν περὶ οὗ εἴρηται· ᾿Ανατελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιο- ¹ª εξενηνοχέναι αὐτὸν τὴν πρόῤῥη σιν, Ευσεβίου Ευαγγελικής Θεοφανείας Δ'. DE THEOPHANIA. A bylone spatium, sed quadruplo etiam majus, post Servatoris nostri sentouliam fuisse, exploratum Luc. xix, 41–44. Isai. XLV, 8. lorus usque ad diserte in colice inscribitur sic : Eusebii ex Evangelica Theophanie libro quarto. Atqui etiam præcedentein locum, etsi is in codice nonnisi nudum Eusebii no- B " C. est. Et quod quidem visu mirabiles essent ædificatio- nes, omaisque reliquus templi illius apparatus, historiae demonstrant. Indicii autem gratia, aliquoι adhuc reliquiæ conservantur, ex quibus veterum or namentorum vestigia noscuntur. Sed præ omnibus mirabilis est vaticinantis nostri Servatoris divina Yox. Nam cum ipse circa templum ambularet, ejus autem discipuli septi ædificia et ipsius templi gnitudinem atque splendorem magnopere admiran- tes demonstrarent, vicissim ipse iis qui ædificia suspiciebant afirmavit, in his quorum ipsi stupore tenebantur non remausurum lapidem supra lapi- dem, quin omnia destruerentur. Etenim necessario fore, ut propter habitatorum facinora, universale exitium ac vastitatem is locus pateretur, quia im- piorum hominum evaserat habitaculum. Revera cum exitum nacta est prædictio, totum templum cum septo sno, et cunctis illis splendidis atque or- natissimis ædificiis, ineffabilem dictu vastitatem, ex eo tempore sc deinceps expertum est: quæ imo per tempora augebitur, depascente locum vaticinii potentia, ut jam ne vestigia quidem fundamento- rum alicubi appareant, id quod volenti cuilibet spe- clare coram licebit. Quod si quis dicat, partes ali- quot adhuc subsistere, has quoque idem manet exitium, crescente quotidie solitudine,`dictique va- Licinii insensibili vi semper urgente. Memini quoque me audire quosdam prædictum oraculum aliter in- terpretantes ; scilicet non de tulo edificio Servato- rem esse locutum, sed de illa parte, quam ei disei- puli mirabundi ostendebant; de hac nimirum partè Christum prædixisse. VIN. Videns civitatem, flevit super illam dicens: Quia si cognovisses et tu, et quidem hac die, qua ad pacem tibi; nunc autem abscondita sunt ab oculis tuis. Quia dies tibi supervenient, quibus inimici tui circumdabunt le, el coangustabunt te undique, et ad teṛram pro- slernent te, et filios qui in te sunt ". [Superiora quidem de templo prædicta fuerunt;] hæc autem Christus de ipsa urbe vaticinabatur, quam Dei urbem appellabant Judæi, propter conditum ibi Del D templum. Sane clemens Servator luget universam civitatem; neque tam ædificia ac solum ejus, quam animas incolarum, horumque exitium miseratur. Tum futuram ejus solitudinem repræsentat dicens: Si cognovisses et tu die hac, quæ ad pacem tibi. Significans videlicet adventum suum uuiverso orbi per se esse paciferum. Ipse enim est de quo exsta- bat oraculum, fore ut in diebus ejus oviretur justitia et pacis copia". Reapse is venerat pacem proximis men gerit, nihilo tamen minus ex Theophania ad litteram sumptum vidimus. sum ad prius comma, 19. 73) Ἰδὼν τὴν πόλιν, έκλαυσεν ἐπ' αὐτῇ, λέγων, (71) Α. Ι. 267. Syr. 1, 18. Tolus qui sequitur (72) Syrus legit καλύπτοντα,, retulitque ejus sen (73) Cod. A. f. 260. b. Syr. iv,
PG 24:647ἀλλὰ ταῦτα μέν, διὰ φωνῆς «τότε» ἀκουόμενα, ῥήματα καὶ ψόφοι καὶ πλέον ὑπῆρχεν οὐδέν. τῆς δ’ ἐνθέου δυνάμεως τὸ ἔργον οὐκ εἰς μακρὰν παρεστήσατο, αὐτὰ δὴ ταῦτα τὰ διὰ τῶν λόγων προηγορευμένα τοῖς ἔργοις ἐπιτελέσας, ὡς ἐν βραχεῖ χρόνῳ τὴν σύμπασαν «ὁμοῦ» ἀνθρώπων οἰκουμένην μυρία πλήθη τῶν σαγηνευθέντων ὑπὸ τῶν «πενήτων καὶ» ἰδιωτῶν τούτων ἀνδρῶν κτήσασθαι πληρωθῆναί τε ἐκκλησιῶν πάντα τόπον Ἑλλήνων τε καὶ βαρβάρων διὰ μίαν ἐκείνην ἐπαγγελίαν τῆς θεϊκῆς φωνῆς, δι’ ἧς οὐ διδάξειν τοὺς ἑαυτοῦ μαθητάς, ἀλλ’ αὐτὸς ποιήσειν αὐτοὺς ἁλιέας ἀνθρώπων ἐπηγγείλατο, ὥστ’ οὐ προέγνω μόνον οὐδὲ προέφησε τὸ μέλλον, ἀλλὰ καὶ ποιητὴς «τῆς τηλικαύτης γνώσεως ἀποπέφανται, εἶπέ τε τῷ λόγῳ καὶ πεποίηκε τῷ ἔργῳ, παρέστησέ τε τὸ μέλλον διὰ συμβόλου καὶ εἰκόνος καὶ δι’ αὐτῆς ἐνεργείας ἀπεπλήρωσεν. τοῖς γὰρ πάλαι πρότερον ἐν σκοτίᾳ φωτὸς ἀληθείας καὶ θεοῦ γνώσεως ἐν νυκτὶ καταπονηθεῖσι καὶ μηδένα πρὸς σωτηρίαν θηρεῦσαι δεδυνημένοις ἐπιλάμψας τὸ ἑαυτοῦ φέγγος ἐν ἡμέρᾳ καὶ φωτὶ γενομένοις προστάττει, οὐ τῇ οἰκείᾳ ἐπιστήμῃ, τῷ δὲ αὐτοῦ ῥήματι θαρσοῦντας ἐπιβάλλειν τῷ βυθῷ τὰ δίκτυα.κηρύξαι εἰρήνην τοῖς ἐγγὺς καὶ τοῖς μακράν· τοῖς τε παραδεχομένοις αὐτόν φησιν· Εἰρήνην ἀφίημι ὑμῖν, εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν· ἥντινα εἰρήνην και τοῦ καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης εἰς αὐτὸν πιστεύσαντα Εθνη παρεδέξατο. Ὁ δὲ ἐκ περιτομῆς λαός, μὴ πιστεύε σας εἰς αὐτὸν, οὐκ ἔγνω τὰ πρὸς εἰρήνην ἑαυτοῦ. Διδ καὶ ἐπιλέγει· Νῦν δὲ ἐκρύβη ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν σου· ὅτι ἤξουσιν ἡμέραι ἐπὶ σὲ, καὶ περικυκλώ σουσί σε οἱ ἐχθροί σου. Τὰ γοῦν μέλλοντα αὐτοὺς καταλήψεσθαι μικρὸν ὕστερον ἐν τῇ κατ' αὐτῶν το λιορκία, διὰ τὴ μὴ προσδέξασθαι αὐτοὺς τὴν προκατ- αγγελθεῖσαν αὐτοῖς εἰρήνην, ἐκρύβη ἀπὸ τῶν ὀφθαλ μῶν αὐτῶν. Ἐκεῖνοι μὲν οὖν ταῦτα οὐ προείδον· αὐ σύνη καὶ πλῆθος εἰρήνης· ἐληλύθει σε εἰς αὐτὸ τοῦτο τὸς δὲ αὐτὰ διὰ τῆς προρρήσεως θεσπίζει σαφέστατα, τὴν ὑπὸ Ῥωμαίων πολιορκίαν καταλαβοῦσαν αὐτοὺς προσημάνας, καὶ ὑπογράψας τὸν τρόπον τοῦ κατ' αὐ τῶν γενησομένου πολέμου. Όπως δὲ ἐπὶ πέρας ήχθη ταῦτα, πάρεστιν ἀπὸ τῆς Ἰωσήπου γραφῆς ἀναλέ ξασθαι, ὃς δὴ Ἰουδαῖος ὤν, καὶ τῆς παρ' αὐτοῖς του δαϊκῆς φυλῆς γεγονώς, τῶν τε ἐπισήμων καὶ ἐπιφα- νῶν ἐν τῷ ἔθνει κατὰ τοὺς χρόνους τῆς πολιορκίας, ἕκαστα τῶν πεπραγμένων ἱστόρησε, σύμφωνα ταῖς προκειμέναις προββήσεσι τὰ ἀποτελέσματα παρα- στήσας. Ὅτι μὲν οὖν ταῖς ἐκ τοῦ πολέμου συμφοραῖς περιπέπτωκεν ἡ ἁγία καὶ διαβόητος Ἱερουσαλήμ, ἐξ αὐτῶν ἔνεστι τῶν πραγμάτων ἰδεῖν. ΙΧ. θ. πέδων τὴν Ἱερουσαλήμ, τότε γνώτε, ότι ήγγισε ερήμωσις αὐτῆς. Τότε οἱ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ φευγέτω σαν εἰς τὰ ὄρη· καὶ οἱ ἐν μέσῳ αὐτῆς ἐκχωρείτω- σαν· καὶ οἱ ἐν ταῖς χώραις μὴ εἰσελθέτωσαν εἰς αὐτήν· ὅτι ἡμέραι εκδικήσεως αυταί εἰσι, τοῦ πλησθῆναι ἅπαντα τὰ γεγραμμένα. Οὐαὶ δὲ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις καὶ ταῖς θηλαζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις ! Εσται γὰρ ἀνάγκη μεγάλη ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ ὀργὴ ἐν τῷ λαῷ τούτῳ. Καὶ πε σοῦνται ἐν στόματι μαχαίρας, καὶ αἰχμαλωτισθή σονται εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Καὶ Ἱερουσαλὴμ ἔσται πατουμένη ὑπὸ ἐθνῶν, ἄχρι πληρωθώσι καιροί ἐθνῶν. Διὰ τῶν προκειμένων σημεία δίδωσι τοῦ καιροῦ, τῆς παντελοῦς ἐρημίας τοῦ τόπου. Μηδεὶς γάρ, φησί, προσδοκάτω μετὰ τὴν ἐσομένην πολιορ κίαν, καὶ τὴν ἐπὶ ταύτην γενησομένην ερημίαν τοῦ τόπου, ἑτέραν αὐτῆς ἔσεσθαι ανανέωσιν· ὡς ἐπὶ τῶν χρόνων Κύρου τοῦ Περσῶν βασιλέως γέγονε, καὶ με τὰ ταῦτα ἐπ' Ἀντιόχου Επιφανούς, καὶ πάλιν ἐπὶ Πομπηΐου. Πολλάκις γὰρ ἤδη πολιορκίας ὑπομείνας ὁ τόπος, μείζονος ἠξιώθη μετὰ ταῦτα τιμῆς. ᾿Αλλὰ νῦν τὴν ἐσχάτην τῆς πόλεως ερημίαν καὶ τὸν παντελή ἀφανισμὸν ἐπελεύσεσθαι αὐτῇ γινώσκητε, ἐπειδὰν ίδητε αὐτὴν ὑπὸ στρατοπέδων πολιορκουμένην. Ερή μωσιν δὲ τῆς Ἱερουσαλήμ ονομάζει τοῦ ἱεροῦ τὸν ἀφανισμὸν, καὶ τῶν ἐν αὐτῷ πάλαι πρότερον κατά τὸν Μωϋσέως νόμον ἐπιτελουμένων τὴν καθαίρεσιν. Μὴ γὰρ δὴ τῆς πόλεως αὐτῆς ἐρημίαν νόμιζε δηλού- σθαι διὰ τούτων, ώς μηδενὸς ἐν αὐτῇ μηκέτι κατοι EUSEBI CESARIENSIS OPP. PARS IV. DOGMATICA. - ac longinquis prædiceturus. Quare et his qui se & receperunt ait : Pacem relinquo vobis, pacem meam do vobis s : quam sane ipsius pacem exceperunt ethnici qui per orbem universum ei crediderunt. Circumcisus vere populus, dum ei nequaquam credit, haud cognovit quæ paci sua conferebant. Quare addit Servator: Nunc autem abscondita sunt ab oculis tuis; quia dies tibi supervenient, et circum- dabunt te inimici tui. Profecto quæ illis paulo post superventuræ erant clades in urbis obsidione, propterea quod pacem prænuntiatam non excepis- sent, hs, inquam, clades illorum oculis interim subducebantur, qui nihil ejusmodi prævidebant; Ipse tamen easdem manifesto vaticinio præcinebat, fularem Romanorum obsidionem innuens, bellique, rationem ipsam graphice exponens. Jam quomodo & peracta haec fuerint, cognoscere licet ex Josephi historiis, qui, Hebraico genere atque in ipsa Judæ tribe genitus, nobilis item atque intc: suos populam res per obsidionis tempora clarus, facta singula calamo persecutus est, consentaneos vaticiniis even- tus exhibens. Quod igitur helli casibus ceciderint saneta illa et ſamosa Hierosolyma, res ipsa testa- tar. B C Cum autem videritis circumantam ab exercitibus Hierusalem tunc scitote appropinquare. desolatio- nem ejus. Tunc qut in Judae sunt, fugiant ad mon- tes; et qui in medio ejus, discedant; et quiin regioni- bus, non intrent in eam; quia dies ultionis hi sunt, ut impleantur omnia quæ scripta fuerunt. Væ autem pregnantibus et lactantibus in illis diebus! Erit enim pressura magna super terram, et ira super populo hoc. Et acie gladii cadent, et captivi ducentur in omnes gentes. Et Hierusalem calcabitur a genti- bus, donec impleantur tempora nationum ". His verbis Dominus indicia profert ejus temporis, quo ille locus ad omnimodam vastitatem vocandus erat. Nemo quippe, ait, post eam, quæ eventura est, obsessionem, et loci vastitatem inde consecuturam, nemo, inquam, alteram exspectet instaurationem; cujuscemodi Cyri Persarum regis temporibus accl- dit, tum etiam sub Antiocho illustri, et denique D sub Pompeio. Saepe enin: bellicas incursiones passe urbs, majorem postea dignitatem recuperavit. Nunc tamen extremam urbi vastitatem atque internecivumn excidium adesse creditote, cum eam ab exercitibus obsessam videritis. Jam vero vastitatem Hierosoly. morum dicit ipsum templi exterminium, ac.cari- noniarum, qum jamdiu ibi ex instituto Moysis peragebantur, abolitionem. Cave enfm putes urbis ipsips futuram solitudinem his verbis significari, quasi nemo in ea deinceps habitaturus esset. Dicit enim infra, fore ut urbs haud jam abs Judæis sed ab ethnicis incoleretur. Solitudinis autem nomine ** Joan. xiv, 27. "Lue. xxi. 20. (74) Col. A. f. 270. Syr. iv, 20-24. (74) Ὅταν δὲ ἴδητε κυκλουμένην ὑπὸ στρατο
οἱ δὲ τοσαῦτα συνήγαγον ἰχθύων πλήθη, ὡς διαρρήγνυσθαι μὲν τὰ θηρευτικὰ ὄργανα, κινδυνεύειν δὲ εἰς βυθὸν χωρεῖν ἀπὸ τοῦ φόρτου τὰ πλοῖα. ἐπεὶ δὲ ταῦθ’ οὕτως «πραττόμενα τὸν Πέτρον εἰς ἔκπληξιν καὶ φόβον οὐ τὸν τυχόντα ἦγεν, ἀλλὰ ταῦτά σε, φησὶ πρὸς αὐτὸν ὁ σωτήρ, μήπω ἐκπληττέτω. παιδιαὶ γὰρ ἔτι ταῦτα καὶ μελλόντων εἰκόνες. οἵδε μὲν γὰρ ἰχθύες ἄναυδοι καὶ ἄλογοι καὶ ταῦτα σκάφη καὶ δίκτυα ἐξ ἀψύχου ὕλης κατεσκευασμένα, ἀλλ’ οὐ τοιαῦτα τούτων τὰ παραδείγματα. μικρὸν γοῦν ὕστερον, μᾶλλον δὲ ἐντεῦθεν ἤδη καὶ «ἀπὸ τοῦ νῦν ἀνθρώπους ἔσῃ ζωγρῶν», τῆς μὲν μοχθηρᾶς ταύτης καὶ ἀνωφελοῦς ἀπαλλαγεὶς ἁλιείας, λογικῶν δὲ ζώων ἀντὶ τῶν ἀλόγων θηρευτὴς γινόμενος, καὶ οὐκέτι ἐκ βυθῶν θαλάττης, ἐκ δὲ τῆς ἁλμυρᾶς τοῦ βίου πικρίας ἐκ σκοτίων τε μυχῶν ἀθεότητος καὶ κακίας εἰς φῶς νοερὸν καὶ καθαρὰν πνοὴν ἀνελκύσεις τοὺς ὑπὸ σοῦ θηρευθησομένους, μᾶλλον δὲ ζωγρήσεις αὐτοὺς διὰ τοῦ ζωὴν αὐτοῖς ἀλλ’ οὐ θάνατον προξενεῖν.κηρύξαι εἰρήνην τοῖς ἐγγὺς καὶ τοῖς μακράν· τοῖς τε παραδεχομένοις αὐτόν φησιν· Εἰρήνην ἀφίημι ὑμῖν, εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν· ἥντινα εἰρήνην και τοῦ καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης εἰς αὐτὸν πιστεύσαντα Εθνη παρεδέξατο. Ὁ δὲ ἐκ περιτομῆς λαός, μὴ πιστεύε σας εἰς αὐτὸν, οὐκ ἔγνω τὰ πρὸς εἰρήνην ἑαυτοῦ. Διδ καὶ ἐπιλέγει· Νῦν δὲ ἐκρύβη ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν σου· ὅτι ἤξουσιν ἡμέραι ἐπὶ σὲ, καὶ περικυκλώ σουσί σε οἱ ἐχθροί σου. Τὰ γοῦν μέλλοντα αὐτοὺς καταλήψεσθαι μικρὸν ὕστερον ἐν τῇ κατ' αὐτῶν το λιορκία, διὰ τὴ μὴ προσδέξασθαι αὐτοὺς τὴν προκατ- αγγελθεῖσαν αὐτοῖς εἰρήνην, ἐκρύβη ἀπὸ τῶν ὀφθαλ μῶν αὐτῶν. Ἐκεῖνοι μὲν οὖν ταῦτα οὐ προείδον· αὐ σύνη καὶ πλῆθος εἰρήνης· ἐληλύθει σε εἰς αὐτὸ τοῦτο τὸς δὲ αὐτὰ διὰ τῆς προρρήσεως θεσπίζει σαφέστατα, τὴν ὑπὸ Ῥωμαίων πολιορκίαν καταλαβοῦσαν αὐτοὺς προσημάνας, καὶ ὑπογράψας τὸν τρόπον τοῦ κατ' αὐ τῶν γενησομένου πολέμου. Όπως δὲ ἐπὶ πέρας ήχθη ταῦτα, πάρεστιν ἀπὸ τῆς Ἰωσήπου γραφῆς ἀναλέ ξασθαι, ὃς δὴ Ἰουδαῖος ὤν, καὶ τῆς παρ' αὐτοῖς του δαϊκῆς φυλῆς γεγονώς, τῶν τε ἐπισήμων καὶ ἐπιφα- νῶν ἐν τῷ ἔθνει κατὰ τοὺς χρόνους τῆς πολιορκίας, ἕκαστα τῶν πεπραγμένων ἱστόρησε, σύμφωνα ταῖς προκειμέναις προββήσεσι τὰ ἀποτελέσματα παρα- στήσας. Ὅτι μὲν οὖν ταῖς ἐκ τοῦ πολέμου συμφοραῖς περιπέπτωκεν ἡ ἁγία καὶ διαβόητος Ἱερουσαλήμ, ἐξ αὐτῶν ἔνεστι τῶν πραγμάτων ἰδεῖν. ΙΧ. θ. πέδων τὴν Ἱερουσαλήμ, τότε γνώτε, ότι ήγγισε ερήμωσις αὐτῆς. Τότε οἱ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ φευγέτω σαν εἰς τὰ ὄρη· καὶ οἱ ἐν μέσῳ αὐτῆς ἐκχωρείτω- σαν· καὶ οἱ ἐν ταῖς χώραις μὴ εἰσελθέτωσαν εἰς αὐτήν· ὅτι ἡμέραι εκδικήσεως αυταί εἰσι, τοῦ πλησθῆναι ἅπαντα τὰ γεγραμμένα. Οὐαὶ δὲ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις καὶ ταῖς θηλαζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις ! Εσται γὰρ ἀνάγκη μεγάλη ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ ὀργὴ ἐν τῷ λαῷ τούτῳ. Καὶ πε σοῦνται ἐν στόματι μαχαίρας, καὶ αἰχμαλωτισθή σονται εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Καὶ Ἱερουσαλὴμ ἔσται πατουμένη ὑπὸ ἐθνῶν, ἄχρι πληρωθώσι καιροί ἐθνῶν. Διὰ τῶν προκειμένων σημεία δίδωσι τοῦ καιροῦ, τῆς παντελοῦς ἐρημίας τοῦ τόπου. Μηδεὶς γάρ, φησί, προσδοκάτω μετὰ τὴν ἐσομένην πολιορ κίαν, καὶ τὴν ἐπὶ ταύτην γενησομένην ερημίαν τοῦ τόπου, ἑτέραν αὐτῆς ἔσεσθαι ανανέωσιν· ὡς ἐπὶ τῶν χρόνων Κύρου τοῦ Περσῶν βασιλέως γέγονε, καὶ με τὰ ταῦτα ἐπ' Ἀντιόχου Επιφανούς, καὶ πάλιν ἐπὶ Πομπηΐου. Πολλάκις γὰρ ἤδη πολιορκίας ὑπομείνας ὁ τόπος, μείζονος ἠξιώθη μετὰ ταῦτα τιμῆς. ᾿Αλλὰ νῦν τὴν ἐσχάτην τῆς πόλεως ερημίαν καὶ τὸν παντελή ἀφανισμὸν ἐπελεύσεσθαι αὐτῇ γινώσκητε, ἐπειδὰν ίδητε αὐτὴν ὑπὸ στρατοπέδων πολιορκουμένην. Ερή μωσιν δὲ τῆς Ἱερουσαλήμ ονομάζει τοῦ ἱεροῦ τὸν ἀφανισμὸν, καὶ τῶν ἐν αὐτῷ πάλαι πρότερον κατά τὸν Μωϋσέως νόμον ἐπιτελουμένων τὴν καθαίρεσιν. Μὴ γὰρ δὴ τῆς πόλεως αὐτῆς ἐρημίαν νόμιζε δηλού- σθαι διὰ τούτων, ώς μηδενὸς ἐν αὐτῇ μηκέτι κατοι EUSEBI CESARIENSIS OPP. PARS IV. DOGMATICA. - ac longinquis prædiceturus. Quare et his qui se & receperunt ait : Pacem relinquo vobis, pacem meam do vobis s : quam sane ipsius pacem exceperunt ethnici qui per orbem universum ei crediderunt. Circumcisus vere populus, dum ei nequaquam credit, haud cognovit quæ paci sua conferebant. Quare addit Servator: Nunc autem abscondita sunt ab oculis tuis; quia dies tibi supervenient, et circum- dabunt te inimici tui. Profecto quæ illis paulo post superventuræ erant clades in urbis obsidione, propterea quod pacem prænuntiatam non excepis- sent, hs, inquam, clades illorum oculis interim subducebantur, qui nihil ejusmodi prævidebant; Ipse tamen easdem manifesto vaticinio præcinebat, fularem Romanorum obsidionem innuens, bellique, rationem ipsam graphice exponens. Jam quomodo & peracta haec fuerint, cognoscere licet ex Josephi historiis, qui, Hebraico genere atque in ipsa Judæ tribe genitus, nobilis item atque intc: suos populam res per obsidionis tempora clarus, facta singula calamo persecutus est, consentaneos vaticiniis even- tus exhibens. Quod igitur helli casibus ceciderint saneta illa et ſamosa Hierosolyma, res ipsa testa- tar. B C Cum autem videritis circumantam ab exercitibus Hierusalem tunc scitote appropinquare. desolatio- nem ejus. Tunc qut in Judae sunt, fugiant ad mon- tes; et qui in medio ejus, discedant; et quiin regioni- bus, non intrent in eam; quia dies ultionis hi sunt, ut impleantur omnia quæ scripta fuerunt. Væ autem pregnantibus et lactantibus in illis diebus! Erit enim pressura magna super terram, et ira super populo hoc. Et acie gladii cadent, et captivi ducentur in omnes gentes. Et Hierusalem calcabitur a genti- bus, donec impleantur tempora nationum ". His verbis Dominus indicia profert ejus temporis, quo ille locus ad omnimodam vastitatem vocandus erat. Nemo quippe, ait, post eam, quæ eventura est, obsessionem, et loci vastitatem inde consecuturam, nemo, inquam, alteram exspectet instaurationem; cujuscemodi Cyri Persarum regis temporibus accl- dit, tum etiam sub Antiocho illustri, et denique D sub Pompeio. Saepe enin: bellicas incursiones passe urbs, majorem postea dignitatem recuperavit. Nunc tamen extremam urbi vastitatem atque internecivumn excidium adesse creditote, cum eam ab exercitibus obsessam videritis. Jam vero vastitatem Hierosoly. morum dicit ipsum templi exterminium, ac.cari- noniarum, qum jamdiu ibi ex instituto Moysis peragebantur, abolitionem. Cave enfm putes urbis ipsips futuram solitudinem his verbis significari, quasi nemo in ea deinceps habitaturus esset. Dicit enim infra, fore ut urbs haud jam abs Judæis sed ab ethnicis incoleretur. Solitudinis autem nomine ** Joan. xiv, 27. "Lue. xxi. 20. (74) Col. A. f. 270. Syr. iv, 20-24. (74) Ὅταν δὲ ἴδητε κυκλουμένην ὑπὸ στρατο
PG 24:649οἱ μὲν γὰρ ἐκ πελάγους ἰχθύες ἐν σκότῳ καὶ βυθῷ πρότερον ζῶντες αὐτίκα φωτὸς καὶ πνοῆς μετασχόντες ἀπόλλυνται, οἱ δὲ ἐξ ἀνθρώπων ὑπὸ σοῦ θηρευθησόμενοι ἐκ σκότους ἀγνοίας μεταβαλόντες ἐπὶ ζωὴν ἔνθεον ἀγρευθήσονται. διὸ καὶ «ζωγρῶν ἔσῃ ἀπὸ τοῦ νῦν ἀνθρώπους» «φησίν». [ ] ταῦτα θεϊκῇ δυνάμει προηγόρευσεν ὁ σωτήρ, ταῦτα τοῖς ἔργοις πιστὰ καὶ ἀληθῆ ἐπέδειξεν ὁ αὐτός. ὁ γοῦν ἀμφιβολεὺς ἐκεῖνος, ὁ ἁλιεύς, ὁ Σύρος ἀντὶ τῆς τῶν ἰχθύων θήρας ὅσας ἀνθρώπων ἐσαγήνευσε μυριάδας λόγων ἀπορρήτων δικτύοις θεϊκῇ δυνάμει πλακεῖσιν, οὐκ ἔστιν ἀριθμῷ περιλαβεῖν δυνατόν. ὄψις δ’ ἀδήλων τὰ φαινόμενα. ἃ γὰρ ὁ μακρὸς αἰὼν τοῦ βίου πρὸ τῆς τοῦ σωτῆρος θεοφανείας οὐκ ἤνεγκεν, ἃ μήτε Μωσῆς ὁ τῶν Ἑβραίων νομοθέτης μήτε οἱ μετὰ Μωσέα τοῦ θεοῦ προφῆται «μήτε μυρίοι ἄλλοι πάλαι τὴν ἔνθεον διδασκαλίαν τοῖς ἀνθρώποις ἀναφωνήσαντες θηρευταὶ» πολλὰ καμόντες διὰ πάσης νυκτὸς τῆς πρὸ τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ καταπράξασθαι μὴ δεδύνηνται, ταῦτα ὁ Γαλιλαῖος, ὁ πένης, ὁ βάρβαρος τὴν φωνήν, αὐτὸς ἐκεῖνος ὁ Πέτρος κατεπράξατο.κήσοντος· ἐπιλέγει δ' οὖν ἐξῆς, ὅτι κατοικηθήσεται – ἡ πόλις, οὐ μὲν ὑπὸ Ἰουδαίων, ἀλλ' ὑπὸ ἐθνῶν. Ἑρή. μασιν δὲ αὐτῆς ἀποκαλεῖ τὸ μηκέτι ὑπὸ τῶν οἰκείων, μηδὲ κατὰ τὴν νόμιμον λατρείαν συστήσασθαι αὐτήν. Ὅπως δὲ καὶ ταῦτα ἐπληροῦτο, οὐδὲν δεῖ πόλλων λό- γων· πάρεστι γὰρ ὑπ' ὄψεσιν ὁρᾷν Ιουδαίους μὲν εἰς πάντα τὰ ἔθνη διεσκεδασμένους, ἀλλοφύλους δὲ καὶ ἀλλογενεῖς οἰκήτορας τῆς πάλαι μὲν Ἱερουσαλήμ, νῦν δ' ἀπὸ τοῦ πολιορκητοῦ Αἰλίου Αδριανοῦ (74) λίας μετωνομασμένης. Τὸ γοῦν παράδοξον τοῦ θεσπί σματος τοῦτ᾽ ἂν εἴη, ὅτι περ Ἰουδαῖοι μὲν, φησίν, αἰχμαλωτισθήσονται εἰς πάντα τὰ ἔθνη· περὶ δὲ τῶν ἐθνῶν, καὶ Ἱερουσαλὴμ ἔσται πατουμένη ὑπ' ἐθνῶν. Ἐκπληκτικὸν δὲ τὸ ἀποτέλεσμα, εἴ γε Ἰουδαίοι πλη- ροῦντες τὴν σύμπασαν ἀνθρώπων οἰκουμένην, ὥστε καὶ μέχρις Αιθιόπων χωρῆσαι καὶ Σκυθῶν, καὶ αὐ- τῶν τῶν περάτων τῆς γῆς, ἐν μόνῃ τῇ αὐτῶν πόλει καὶ τῷ πάλαι θρησκευομένῳ παρ' αὐτοῖς τόπῳ, οὐχ οἷοί τέ εἰσιν ἐπιβαίνειν. Καὶ εἰ μὲν ἦν παντελῶς ἔρη μος ἡ πόλις καὶ ἀοίκητος, κἂν ὑπενόησε τις τοῦτ' εἶναι τὸ αἴτιον· νῦν δὲ ὑπὸ ἀλλογενῶν καὶ ἀλλοφύλων ἐθνῶν τοῦ τόπου κατοικουμένου, μόνοις αὐτοῖς ἄβατος τυγχάνει, ὡς μήτ' ἐξ αὐτόπτου δύνασθαι τὸ πατρῷον αὐτῶν ἔδαφος θεωρεῖν· ὁ δὲ τοῦτον ἀποτετέλεσται τὸν τρόπον ἀκολούθως τῷ φήσαντι έθνων. Καὶ δειχνύς, ὅτι οὔτ᾽ ἀναστήσεται λοιπὸν ὁ ναός, οὔτ᾽ εἰς τὴν προτέραν επανήξουσιν Ἰουδαῖοι πολι τείαν, προστίθησι ταῖς αὐτοῦ προββήσεσι, χρόνον ορίζων, μέχρι τίνος ἔσται Ἱερουσαλήμ πατουμένη ὑπὸ ἐθνῶν· λέγει δ' οὖν, ἄχρι πληρωθῶσι καιροί Εθνῶν· οὕτω σημάνας τὴν τοῦ βίου συντέλειαν, καὶ τὸν μέχρι συντέλειαν λέγων χρόνον· σημαίνει δὲ καὶ τὸν πρὸ τῆς αἰχμαλωσίας (75) πόλεμον. εἰπών· Εσται γὰρ ἀνάγκη ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ ὀργὴ μεγάλη ἐν τῷ λαῷ τούτῳ, καὶ πεσοῦνται ἐν στόματι μαχαίρας. Ταῦτα δὲ ὅπως κατὰ μέρος ἐπράχθη, καὶ ὡς τὰ προηγορευμένα ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν τέλους ἔτυχεν, ἔξεστιν ἀπὸ τῆς Ἱστορίας Ἰωσήπου μαθεῖν (76) ὃς καὶ τῆς φησάσης τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν προῤῥήσεως, Οὐαὶ δὲ ταῖς θηλαζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέ- ραις ! τὸ ἀποτέλεσμα σαφῶς παρίστησι, μνημονεύ σας, ὡς γυναῖκες, τὰ ἑαυτῶν βρέφη ὀπτήσασαι πυρὶ διὰ τὴν ὑπερβολὴν τοῦ κατασχόντος λιμοῦ τὴν πόλιν, ἔφαγον. Β Εt χρησμῷ· Καὶ Ἱερουσαλὴμ ἔσται πατουμένη ὑπὸ λει λιμὸν προθεωρήσας ὁ Σωτὴρ, παρήνει τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς ἐν τῇ μελλούσῃ κατὰ Ἰουδαίων γενήσεσθαι πολιορκία, μὴ ὡς ἐπ᾽ ἀσφαλῆ τόπον καὶ φυλαττό μενον ὑπὸ τοῦ Θεοῦ καταφεύγειν ἐπὶ τὴν πόλιν, ὅπερ πεπόνθασιν οἱ πολλοὶ, ἀλλ' ἐκεῖθεν μὲν ἀναχωρεῖν, φεύγειν δὲ εἰς τὰ ὄρη· καὶ τοὺς ἐν μέσῳ τῆς Ἰου δαίας ἐχχωρεῖν εἰς τὰ ἔθνη (78)· καὶ τοὺς ἐν τῇ DE THEOPHANIA. legitimo ritu operandarum finem. Quod hac autein ita se habuerint, multis verbis confirmare non inter- est. Palam quippe videre est Judæos passim in omni gente dispersos, extraneos vero atque alieni- genas versari in urbe, quæ olim Hierosolyma, nunc ab expugnatore Ello Adriano Ælia transformato nomine dicta est. Ergo oraculum idcirco fit mira- bile, quia Judaei, inquit, inter omnes populos captivi dispergentur ad gentes autem quod attinet, et Hierosolyma, inquit, ethnicorum pede terentur. Terribilis sane eventus! quandoquidem Judæi, qui universum terrarum orbem occupant, atque inter Εthiopes et Scythas usque ad mundi confuis degunt, ad urbem tantuin suam propriæque olim religionis sedem accedere nequeunt. Jam si urbs vastata esset desertaque ab incolis, hanc fortasse aliquis prædicti exsilii causam existimaret : nunc vero ab extraneis atque ab alienigenis locus habi- tatur, solis autem Judæis inaccessus est, ita ut ne intelligit derelictionem a suis, ac sacrarum reruin Al- B aspicere quidem patrium solum oculis suis possint. Qum scilicet hunc exium habuerunt, ut oraculo feret satis dicenti : Hierosolyma ethnicorum pede terentur. C Fronto De bello Parthico: ‹ Adriano imperium obti- nente, quantum militum (Romanorum) a Judæis casum Legesis autem historicos a me ibidem in adnotationibus laudatos. PATROL. GR. XXIV. Atque ut Christus demonstraret, templum dein- ceps haud instauratum iri, neque Judæos pristinam suam rempublicam recuperaturos, cæteris suis prædiedonibus addidit temporis definitionem quamdiu scilicet Hierosolyma ethnicorum pede terenda essent: ait enim, donec tempora gentium compleantur: ita significans sæculi consummatio- nem, nec non temporis usque ad consummationem intervallum. Signifcat etiam bellum quod captivi- tatem præcessurum erat : Futura est, inquit, pres- suta in terra, magnaque ira super populo hoc, et acie gladii cadent. Atque hac singula quemadmodum acciderint, atque ut Servatoris nostri oracula sint exitum consecuta, ex Josephi Historia cognoscere Kcet. Idem alterum quoque Servatoris vaticinium, nimirúm Væ lactantibus in diebus illis! eventu per- spicue comprobatam tradit : etenim memorat mulieribus parvulos proprios igne tostos in summa urbis fame fuisse devoratos. Hanc ipsam urbi eventuram famem prævidens Servator, admonebat discipulos suos ut in proxima Judzorum obeessione, nollent tanquam ad tutum locum et a Deo custoditum in urbem confugere, quod plurimi fecerunt, sed iude potius recederent atque in montes fugerent; et qui erant in inedia Juda ad gentes migrarent, et qui in agro degebant nequaquam ad munitas arces concurrerent, neque sensu ; et præterea desunt Syro præcedentes octo versiculi. lexisse. (77) Τοῦτον γὰρ αὐτὸν τὸν γενησόμενον ἐν τῇ πό- D (74) Non tamen incruenta victoria. Ait enim (75) Hic Syrus deflectit aliquantum a Græco (76) Bell. Jud. lib. viu, 8. (77) Cod. A. f. 270. Syr. iv, 20, 21. (78) ific non bene Syrus Græcum videtur intel-
PG 24:651δεῖγμα δὲ τῶν τότε ἐπιτελεσθέντων πρὸς Πέτρου αἱ εἰς δεῦρο διαλάμπουσαι ἐκκλησίαι, πολὺ μᾶλλον τῶν τότε σκαφῶν λογικῶν ἰχθύων πληθύουσαι, οἵα ἡ κατὰ Καισάρειαν τῆς Παλαιστίνης τυγχάνει, οἵα ἡ ἐπὶ Ἀντιοχείας τῆς κατὰ τὴν Συρίαν, οἵα ἡ ἐπ’ αὐτῆς τῆς Ῥωμαίων πόλεως. τάσδε γὰρ αὐτὸς ὁ Πέτρος τὰς ἐκκλησίας καὶ τὰς ἀμφ’ αὐτὰς ἁπάσας συστησάμενος μνημονεύεται, καὶ τὰς ἐπ’ Αἰγύπτου κατ’ αὐτὴν τὴν Ἀλεξάνδρειαν πάλιν αὐτός, οὐ μὴν δι’ αὑτοῦ, διὰ δὲ Μάρκου τοῦ μαθητευθέντος αὑτῷ κατεστήσατο. αὐτὸς μὲν γὰρ ἀμφὶ τὴν Ἰταλίαν καὶ πάντα τὰ ἀμφὶ ταύτην ἔθνη ἐσχόλαζεν, τὸν δ’ αὐτοῦ φοιτητὴν Μάρκον τῶν κατ’ Αἴγυπτον διδάσκαλον καὶ σαγηνευτὴν ἀποδέδειχεν. «τὸν δὲ νοῦν ἐπίστησον καὶ τοῖς λοιποῖς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν μαθηταῖς, οὓς ἐπαγγειλάμενος ποιήσειν ἁλιεῖς ἀνθρώπων, ἔργῳ τὸν λόγον ἔδειξεν.χώρᾳ μὴ καταφεύγειν ὡς ἐπὶ ὀχυρὸν τόπον, μηδὲ ήδει Β σπουδαίαν ἡγεῖσθαι τὴν ἐπὶ τὴν πόλιν ἐπιστροφὴν, κὰν αἱ χρείαι χαλῶσιν· ἄρπαγμα δὲ τίθεσθαι τὴν φυγὴν, διὰ τὴν ἐπελευσομένην ἐκ Θεοῦ ὀργὴν τῷ τ ναῷ καὶ τῇ πόλει. Ταῦτα γὰρ ἄντικρυς καὶ δίχα πά σης ἀμφιβολίας παραστατικὰ ἂν εἴη, τῆς αἰτίας, κ' ἣν παρεκελεύετο φεύγειν ἐπὶ τὰ ὄρη, καὶ μὴ ἐπι στρέφειν ἐπὶ τὰς πόλεις. Διό φησι· Καὶ οἱ ἐν ταῖς χώραις, μὴ εἰσελθέτωσαν εἰς αὐτήν· ὅτι ἡμέραι εκδικήσεως αυταί εἰσι, τοῦ πληρωθῆναι πάντα τὰ γεγραμμένα ἐν τῷ Δανιὴλ μάλιστα. ᾿Αλλὰ καὶ τὸν Οὐαὶ ταῖς θηλαζούσαις τότε, όπως τέλους τυχε κατὰ τὸν καιρὸν τῆς πολιορκίας τῶν Ἱεροσολύμων, ἱκανὸς πιστώσασθαι Φλάβιος Ιώσηπος, ἀκριβῶς τὸν μετὰ τὰς ἀρὰς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πόλεμον ἱστορήσας· καὶ ὡς, ἐπιστάντων Ῥωμαίων καὶ τὴν πόλιν ἑλόντων πολιορκία, μυρία μὲν πλήθη τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἐν στόματι μαχαίρας ανηρέθη, πλείους δὲ τῶν ἀνήρη μένων τῷ λιμῷ διεφθάρησαν· ἤδη δὲ καὶ τὰ ἑαυτῶν βρέφη γυναῖκες ὀπτήσασαι πυρί, τροφῇ κέχρηνται δι' ὑπερβάλλουσαν ἔνδειαν. Συνέβαινε δὲ ταῦτα πρό τερον μὲν κατὰ Τίτον καὶ Οὐεσπασιανόν· μετὰ δὲ τούτους, κατ' Αδριανόν, τοὺς Ῥωμαίων αὐτοκρά τορας, καθ' οὓς ἄβατος μὲν ἐς τὸ παντελὲς Ἰουδαίοις ὁ πάτριος αὐτῶν κατέστη τόπος, γέγονε δὲ Ἱερουσα - λήμ πατουμένη ὑπ' ἐθνῶν, ὡς μηδὲ ἑτέρους ἔχειν οικήτορας πολίτας ἢ μόνους ἀλλοφύλους καὶ ἀλλαγε νεῖς, μετοίκων αὐτόθι κατοικισθέντων ἀντὶ τῶν πρό τερον οἰκητόρων. Ἐξ ἐκείνου δὲ κυκλωθείσης ὑπὸ στρατοπέδων τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ αὐτὸ τὸ ἁγίασμα τὸ ἐν αὐτῇ εἰς τὴν ἐσχάτην περιετράπη ἐρημίαν· καὶ τὸ βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως τὸ ῥηθὲν διὰ Δανιὴλ τοῦ προφήτου ἔστη ἐν τῷ ἁγιάσματι, το χάλκεον φημε ἀπεικόνισμα τοῦ πολιορκητοῦ ἐν αὐτῷ μέσῳ τῷ ἱερῷ ἱδρυμένον. Εt θείαν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πρόβῥησιν τὴν φήσασαν · Οὐαὶ δὲ ταῖς ἐν γαστρὶ ἔχουσαις καὶ ταῖς θηλα ζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις· ἐπεὶ δὲ καὶ τοῦ το ταῖς προῤῥήσεσι τοῦ Σωτῆρος πρόσκειται, τὸν Εσται ἀνάγκη μεγάλη ἐπὶ τῆς γῆς καὶ ὀργὴ τῷ λαῷ τούτῳ· ἢ κατὰ τὸν Ματθαῖον, θλίψις οἷα ού δέποτε γέγονεν· ἐπακοῦσαι καλὸν τοῦ ἱστορικοῦ τού των αὐτῶν τὰ ἀποτελέσματα ὧδέ πη ἱστοροῦντος (80) • Καθ᾽ ἕκαστον μὲν οὖν ἐπεξιέναι τὴν παρανομίαν αυτ τῶν, ἀδύνατον· συνελόντα δ' εἰπεῖν, μήτε πόλιν ἄλλην τοιαῦτα πεπονθέναι, μήτε γενεὰν ἐξ αἰῶνος γεγονέναι κακίας γονιμωτέραν. Τὴν μὲν πόλιν ἐν έτρεψαν αὐτοὶ, Ρωμαίους δὲ ἄκοντας ἠνάγκασαν επιγραφῆναι σκυθρωπών κατορθώματι· καὶ μόνον οὐχ είλκυσαν βραδύνον ἐπὶ τὸν ναὸν τὸ πῦρ' ἀμέλες καιόμενον ἐκ τῆς ἄνω πόλεως ἀφορῶντες, οὔτε ἡλγη- σαν, οὔτε ἐδάκρυσαν. » Ταῦτα διὰ τὸ Ἔσται γὰρ θλίψις μεγάλη· δὴ καὶ προῤῥηθὲν ὑπὸ τοῦ Σω τῆρος, μεμαρτύρηται ὑπὸ τοῦ συγγραφέως μεθ' όλα ἔτη τεσσαράκοντα, κατὰ τὴν Ουεσπασιανοῦ Ῥω μαίων αὐτοκρατορίαν πληρωθέν (81). ταῦτα συγ EUSENI CAESARIENSIS OPP. PARS 17. - DOGMATICA. prudentem crederent in oppida secessum, etiamsi a id tempus postulare videretur; sed lucram potius existimarent Cugam, propter impendentem Dei iram tum templo tum civitati. Hæc perspicue et extra omnem ambiguitatem demonstrabant causam quau- obrem hortabatur ad montes fugere, neque in oppida munita reverti. Idoo ait : Et qui in agris suut, caveant quominus urbe se concludant. Sunt enim bi dies ullionis, et omnis fendi qua praser- tim apud Danielem scripta sunt. Sed et minæ, Ve tunc nutrientibus, quomodo exitum sint sortits Hierosolymorum obsessorum tempore, testis idoneus est Flavius Josephus, qui accurate tempus illud, Servatoris nostri diras, describit: et quomodo, prementibus Romanis urbemque capientibus, maxi- ma Judzorum multitudo gladio consumpta fuerit, multoque plures fame quam ferro perierint. Quin adeo mulieres quoque parvulos suos igne assantes, escam sibi ob extremnam penuriam fecerunt. Atque bec contigerunt primo quidem sub Tito ac Vespa- siano, postea sub Adriano, Romanorum imperato- ribus; qua ætate interdictum prorsus Judæis fuit patrio solo, et ab ethnicis Hierusalem fuit concul- cata, adeo ut nullos incolas cives haberet nisi extraneos et alienigenas, translatis illuc inquilinis, incolarum priorum loco. Exinde enim circumdata est armis urbs, atque bujus sanctuarium ad sum- mam solitudinem redactum fuit; illa denique deso- lationis abominatio, quam Daniel prædixerat, medio in sanctuario constituta fuit, æneum dico victoris simulacrum quod in medio templo dedicatum est. C Hæc igitur e plurimis adnotanda curavi propter divinum Servatoris nostri vaticiuium dicentis, Væ prægnantibus et lactantibus in diebus illis! Sed quo- niam ad cæteras Servatoris prædictiones hæc quo- que accedit: Erit pressura magna in terra, et ira super populo hoc; vel secundum-Matthæum, tribula- latio cujusmodi antea nunquam fuit **; operæ pre- tium est audire historicum, qui casus illos sic fere narrat : « Et singillatim quidem crimina civium re- censeri nequeunt; summatim vero dicam, neque ul- lam urbem paria mala passamı, neque item geuera- tionem ullam ab orbe condito scelerum fecundiorem exstitisse. quidem urbem Judat ipsi pessuinde- derunt, Romanosque invitos diram victoriam pa- trare coegerunt, atque ignem propemodum moran- D tem ad templum pertraxerunt. Certe id dum e superiore arbe inflammatum ceruerent, neque do- luerunt neque lacrymis dignati sunt. » Atque hæc acciderunt propter illa verba, Eris enim tribulatio magna : id quod a Servatore prædicium, post an- num denique quadragesimum, Vespasiano Romanum imperium tenente, teste historico, reapse confe- ctum est. ** Mattb. xxiv, 21. phania. Item quod paulo post sequitur, (79) Col. Α. Γ. 270. Syr. 1V, 23. (80) Josephus Bell. Jud. lib. vi, 11. (79) Ταῦτα μὲν οὖν ἀπὸ μυρίων τέθεικα διὰ τὴν (81) Præcedentia adamussim sunt in Syriaca Theo-
PG 24:653εἰσέτι γοῦν καὶ νῦν ὁ αὐτὸς ἐνεργεῖ καὶ ποιεῖ, πανταχοῦ γῆς παρὼν καὶ πᾶσαν τὴν ἀνθρώπων οἰκουμένην τῶν αὐτοῦ λογικῶν δικτύων πληρῶν, ἐκ παντὸς γένους λογικῶν ἰχθύων βαρβάρων τε καὶ Ἑλλήνων, ἀνασπῶν «ἐκ» τοῦ τῆς κακίας βυθοῦ καὶ τοῦ τῆς ἀθεότητος σκότους τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχάς, ἀνέλκων τε αὐτὰς «ἐφ’ ἑκάστης ἡμέρας καὶ ἐφ’ ἑκάστης ὥρας» ἐπὶ τὸ φῶς τῆς ὑπ’ αὐτοῦ παραδοθείσης ἐνθέου γνώσεως . . . . . . οὕτω δὲ «πάλιν» καὶ Ἰωάννου τοῦ υἱοῦ Ζεβεδαίου, ὃν ἐπὶ τῆς ἁλιείας ἅμα τῷ πατρὶ καὶ τῷ ἀδελφῷ καταρτίζοντα τὰ δίκτυα θεασάμενος τῆς αὐτῆς ἠξίωσε κλήσεώς τε καὶ ἐπαγγελίας, καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης ἐκλάμπει τοὔνομα καὶ οἱ λόγοι τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχὰς καταυγάζουσι διὰ τῆς «ὑπ’» αὐτοῦ παραδοθείσης τοῦ εὐαγγελίου γραφῆς παντοίᾳ γλώττῃ Ἑλληνικῇ τε καὶ βαρβάρῳ μεταβληθείσης εἰς ἐξάκουστόν τε πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ἐφ’ ἑκάστης ἡμέρας κηρυττομένης. καὶ ἐπειδήπερ ἐν προφητείαις ἀναγράπτοις εἰς αὐτοῦ πρόσωπον εἴρηται προφητικῶς·Γ. Ι. Εἶτα μεθίστησι τοὺς λόγους ὁ Κύριος ἐπὶ τὸν τῆς συντελείας καιρόν, καί φησι· Καὶ ἔσται σημεία ἐν ηλίῳ καὶ σελήνῃ καὶ άστροις. Συγκεχύσθαι δοκεῖ τὰ τῆς κατὰ τὴν λέξιν ἀκολουθίας, διὰ τὸ μὴ διεστάλθαι ἀφωρισμένως τά τε περὶ τῆς πολιορκίας τοῦ τύπου λελεγμένα, καὶ τὰ περὶ τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος. Κατ' οἰκονομίαν δὲ ἄρα τοῦ θείου Πνεύ ματος ἡ ἀσάφεια γέγονε, κρύπτοντος ἐπίτηδες τῆς τῶν πολλῶν γνώσεως τὰ ἐν ἀποῤῥήτοις ὑπὸ τοῦ Σω τῆρος μόνοις τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς παραδεδομένα • οὕτω τοίνυν ἀναγνωσόμεθα, ὡς εἰ μετὰ διαστολῆς εἴρητο τοῦτον τὸν τρόπον· Περὶ μὲν τῆς συντε λείας τοῦ αἰῶνος, βλέπετε μή τις ὑμᾶς πλανήσῃ· πολλοὶ γὰρ ἐλεύσονται ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου· καὶ τὰ τούτοις ἐπόμενα· περὶ δὲ τῆς πολιορκίας τοῦ τό που τῆς ὑστάτης, μεθ᾿ ἣν οὐκ ἔστιν αὖθις αὐτὸν ἀνοικοδομηθήσεσθαι προσδοκάν, τοῦτ' ἔχειν ὠφείλετα τὸ σημεῖον· ὅταν ίδητε κυκλουμένην ὑπὸ τῶν στρατ τοπέδων τὴν Ἱερουσαλήμ, τότε γνώτε ὅτι ἤγγικεν ἡ ἐρήμωσις αὐτῆς, καὶ τὰ τούτοις ἀκόλουθα ποιεῖτε· περὶ δὲ τῆς κατὰ τὴν συντέλειαν τοῦ αἰῶνος παρου σίας τοῦ ᾿Αντιχρίστου, ταῦθ' ὑμῖν λέγων "Εσται τότε θλίψις μεγάλη· ταῦτα μὲν περὶ τῆς κατὰ τὸν τόπον νομιζομένης συγχύσεως. Β ἐν τῷ ὄρει τῶν Ἐλαιῶν πρὸς τοὺς ἀποστόλους περί συντελείας παραδεδομένοις, φέρεται παρὰ τῷ Λουκᾷ ὡς εἰρημένα πρὸ τῆς εἰσόδου αὐτοῦ τῆς Ἱερουσαλήμ, ἐνδιατρίβοντι μεταξύ Σαμαρείας καὶ Γαλιλαίας. Δι δάσκει δὲ διὰ τούτων μὴ δεῖν συναρπάζεσθαι, εί ποτε, ἐπιστάντος τοῦ ᾿Αντιχρίστου, διατρέχοι φήμη περί αὐτοῦ, ὡς τοῦ Χριστοῦ φανέντος. Διό φησι· Ἐὰν λέ γωσιν ὑμῖν, Ἰδοὺ ὧδε, ἢ ἰδοὺ ἐκεῖ, μὴ ἐξέλθητε, μηδὲ διώξητε· ἀδύνατον γὰρ λοιπὸν τὸν ἅπαξ ἐπὶ γῆς φανέντα πάλιν ἐν γωνίαις γῆς τὰς δια τριβάς ποιήσασθαι. Εἰ οὖν τις ἔσται ὧδε ἢ ἐκεῖ θρυλλούμενος, μὴ ἐξέρχησθε ὑμεῖς, μηδὲ πιο στεύητε τοῖς λεγομένοις· ἄλλος γὰρ ἔσται τις οὗτος, καὶ οὐχ ὁ ἀληθῆς Χριστός· ᾧ χρή μή προσέχειν. Τὸ γὰρ μέγιστον σημεῖον τῆς δευτέρας τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίας ὡς ἀστραπὴ ἔσται, οὐχ ὁμοία ταῖς πολλαῖς καὶ ἐν μέρει τοῦ παντὸς ἀεὶ φαι νομέναις, ἀλλά τις ιδιάζουσα καὶ ξένη, τὸν πάντα κόσμον ἀθρόως πληροῦσα. Διό φησι· Αστράπτουσα ἐκ τῆς ὑπ' οὐρανὸν εἰς τὴν ὑπ' οὐρανὸν λάμπει οὕτως οὖν ἔσται, φησίν, ο Υιός τοῦ ἀνθρώπου ἐπὶ παρουσίᾳ αὐτοῦ· οὐκέτι γὰρ περιβεβλημένος σάρκα φθαρτὴν ἐξ αἵματος καὶ ὀστέων συγκει μένην (83) βαδίζει, οὐδ᾽ ἐπὶ γῆς βαδίζων οἷα τις κοινός άνθρωπος ὀφθήσεται, ἀλλ᾽ ἢ ἐκλάμψει όλος δι' όλου, τὸ φῶς τῆς αὐτοῦ θεότητος τοῖς πᾶσι δειχνύς, ἅτε αὐτὸς ὢν τὸ φωτίζον πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον. Οὕτως οὖν " γενή, εἶτα μεθίστησι, Δ. Γ. 270, πληρωθέν, DE THEOPHANIA. Exin orationem convertit Servator ad tempora consummationis, sitque : Et erunt signa in sole, et luna, et stellis ". Confusus videtur sermonis con- textus, quia præcise non sunt distincta, quæ de loci obsessione dicuntur, ib iis quæ de saeculi con- summatione. Prudenti tamen divini Spiritus volun- tate bæc obscuritas accidit, ut multitudinis cogni- tioni caute subtraherentur, quae arcano Servator suis tantum discipulis commendaverat. Sic ergo legemus, quasi cum interpunctione dictum fuerit nt sequitur : De consummatione autem sæculi, ca- vete ne quis vos decipiat; multi enim in nomine meo venient; et quæ ibi 'sequuntur reliqua. Postre- mæ autem loci obsidionis, post quam restitutionis nulla spes, hoc indicium esse debet : quum videritis circumdatam ab exercitibus Hierusalem, tunc sci- lole vastitatem ejus instaro, ideoque quæ ei rei sunt idonea facitc. Denique de Antichristi circa consum- malionem sæculi advent, hoc vobis sio : Erit tunc tribulatio magna. Hactenus de hujus evangelici loci putata confusione. Hæc, cognata illis quæ apud Matthæum “ in monte Olivarum dicuntur apostolis de mundi fine, apud Lucan narrantur ceu dicta ante ingressum in urbem Hierusalem, morante Jesu inter Sama riam et Galilæam. Docet autem his verbis, non C oportere quemquam errore abripi, si aliquando, in- stante Antichristi tempore, fama de eo pervagetur quasi Christus apparuerit. Idcirco ait : Si vobis dixerini, Ecce hic, et ecce illic, nolite ire neque sectemini : impossibile enim est, eum qui semel in terra apparuerit, rursus in angulis terræ moras trahere. Si ergo rumor dicatur, Ecce hic, et ecce illic, nonlle vos ire, neque dicus credatis. Alius enimn quilibet erit iste, non autem verus Christus; cui propterea non est attendendum. Nam signum maxi- mum secundi adventus Servatoris nostri, tanquam fulgur erit minime simile aliis multis in parte ali- qua mundi apparentibus, sed singulare ac peregri- num atque universum orbem repente pervadens. Ideo dicit: Coruscans de subdiali in subdialem regic- nem. Sic erit, inquit, Filius hominis in adventu suo. Etenim haud jam corruptibili carne indutus, et sanguine ossibusque compactus procedet, neque in terra ambulans more communis hominis conspicies tur, sed coruscabit totus per totum, divinitatis suæ lumen cunctis ostendens, quum sit ipse qui illu- minat omnem hominem venientem in hunc mun- dum. Sic itaque a nobis se esse exspectandum docet. Quod si in terra dicant aliquem, vel faudo audia- D Luc. xxı, 25. Matth.xxiv, 3. " Luc. xvii, 23. etc.. nominatim dicitur in codice A. f. 233, b, ex Eusebii Theophaniæ libro quarto. Qui autem hic interjacet tractus etc., cum in codice omnino connectatur cum pracedente eidemque Eusebio inscribatur, nullaque intercapedine sejungatur, prorsus a nobis hic poni debuit, sive reapse ad Theophaniam pertineat, ut videtur, sive ad commentarium. quod Eusebius negel Christi carnem in secundo ad. venia. (83) Ταῦτα, συγγενῆ ὄντα τοῖς παρὰ τῷ Ματθαίῳ (82) Cod. A. f. 233. b. Syr. IV, 35. (83) Hoc refertur ad incorruptibilitatem ; non
PG 24:655«αἴτησαι παρ’ ἐμοῦ καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς», διὰ τοῦτο ὡς ἂν τῆς προφητικῆς μαρτυρίας ἔργῳ νῦν πληρωθείσης, φησὶ τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς· [ ] «ἐδόθη μοι πᾶσα ἐξουσία ὡς ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς» [ ]. τῶν μὲν γὰρ κατ’ οὐρανὸν ἐξ αἰῶνος ἐπεῖχε τὴν βασιλείαν, τῶν δ’ «ἐπὶ γῆς» νῦν αὐτῷ δεδόσθαι φησὶ τὴν ἀρχὴν «ὑπὸ τοῦ πατρὸς» «ἀκολούθως τῷ «αἴτησαι παρ’ ἐμοῦ καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου»». πάλαι μὲν γάρ, ὡς Μωσῆς μαρτυρεῖ, «ὅτε διεμέριζεν ὁ ὕψιστος ἔθνη, ἔστησεν ὅρια ἐθνῶν κατὰ ἀριθμὸν ἀγγέλων»», ἄγγελοι θεοῦ ἦσαν «πάντας» τοὺς «πρότερον» ἐπὶ γῆς ἐγκεχειρισμένοι. διατραπείσης δὲ τῆς ἀνθρωπότητος ἐπὶ τὴν πολύθεον πλάνην καὶ τῶν ἐπιστατούντων ἀγγέλων μηδὲν πρὸς τοῦτο ἐπικουρεῖν δυναμένων, αὐτὸς δὴ λοιπὸν ὁ «κοινὸς» τῶν ὅλων σωτὴρ διὰ τῆς αὐτοῦ θεοφανείας μετὰ τὴν κατὰ τοῦ θανάτου νίκην διδάσκει, ὅτι μηκέτ’ ἀγγέλοις ἀλλ’ αὐτῷ πρὸς τοῦ πατρὸς ἡ τῶν ἐπὶ γῆς ἐθνῶν ἐξουσία δέδοται. διὸ τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς οὐ πρότερον, ἀλλὰ νῦν παρεκελεύσατο περιελθεῖν καὶ μαθητεῦσαι πάντα τὰ ἔθνη.Α δεῖν προσδοκῶν αὐτὸν διδάσκει. Εἰ δὲ ἐπὶ γῆς λέγατό τις καὶ ἀκούοντο θρυλλούμενος και φημιζόμενος παρά τοῖς πολλοῖς, ὡς αὐτὸς παρὼν ὁ Χριστὸς κατὰ δευτέραν αὐτοῦ παρουσίαν, Ὑμεῖς, φησί, με το στεύσητε, μηδὲ ἐξέρχησθε τοῦ ἰδίου τόπου.. ." ΧΙ. τοῦ Σωτῆρος γενόμενον, αὐτὸν εἶναι τὸν ὑπὸ Μο σέως προφητευόμενον προφήτην επείσθησαν· ἀπατη θέντες ὑπ' αὐτοῦ, ὡς τὸν Χριστὸν αὐτὸν εἶναι ἀπο φήνασθαι. "Αλλοι δὲ κατὰ τοὺς χρόνους τῶν ἀποστό λων Σίμωνα τον μάγον τὴν μεγάλην τοῦ θεοῦ δύνα- μιν ἐκάλουν, αὐτὸν εἶναι νομίσαντες τὸν Χριστόν· καὶ κατὰ τὴν Φρυγίαν δὲ Μοντανὸν ἕτεροι· ἀλλαχοῦ δὲ πάλαι ἑτέρους ἄλλοι νενομίκασι. Καὶ οὐ παύσονται γε ἀπατεῶνες· προσδοκῶν γὰρ χρὴ καὶ πλείους " ούτους ἔσεσθαι· ἐξ ὧν δὴ καὶ αὐτῶν ἡ ἀλήθεια το σωτηρίων προγνώσεων τὴν μαρτυρίαν είληφεν. Εt νι, 13. Α. Γ. ΙΔ'. θες ἦθος, καὶ τὴν φιλοσοφίαν τοῦ εὐαγγελιστού Ματ- θαίου· οὗτος γὰρ τὸν πρότερον βίον οὐκ ἀπὸ σεμνῆς διατριβής ώρμάτο, ἐκ δὲ τῶν ἀμφὶ τὰς τελωνίας καὶ πλεονεξίας σχολαζόντων. Καὶ τοῦτο τῶν λοιπῶν εὐαγ γελιστῶν οὐδεὶς δῆλον ἡμῖν ἐποίησεν, οὐχ ὁ συναπό στολος αὐτοῦ Ἰωάννης, οὐδέ γε Λουκάς, οὐδὲ Μάρ κος, οἱ τῶν λοιπῶν Εὐαγγελίων συγγραφεῖς· ἀλλ᾽ ὁ μὲν Λουκᾶς συγκαλύπτων τὸ ὄνομα, τῇ ἀρχαιοτέρα προσηγορία κατεχρήσατο· αὐτὸς δὲ Ματθαίος τον εαυ τοῦ στηλιτεύων βίον, καὶ κατήγορος ἑαυτοῦ γινόμε νος, ὀνομαστὶ αὐτὸς ἑαυτοῦ μεμνημένος, ἐν κείῳ συγγράμματι τόνδ' ἱστορεῖ τὸν τρόπον· καὶ παράγων ἐκεῖθεν ὁ Ἰησοῦς εἶδεν ἄνθρωπον κα θήμενον ἐπὶ τὸ τελώνιον, Ματθαῖον ὀνόματι · - λέγχων ἑαυτοῦ τὸ τραῦμα, ἵνα θαυμάσης τὴν τέχνην τοῦ ἱατρεύσαντος. Καὶ πάλιν προϊών ἑξῆς τόν τε κα τάλογον τῶν λοιπῶν μαθητῶν ἐξαριθμούμενος, απ τὸς ἑαυτῷ τὸ τοῦ τελώνου προστίθησιν όνομα, δεν β περβολὴν ἐπιεικείας μὴ ἐπικρύπτων τὸν πρότερον ἑαυτοῦ βίον· καὶ ἁμαρτωλοῖς ἑαυτὸν συναριθμεῖ, καὶ τοῦ συναποστόλου δεύτερον ἑαυτὸν καταλέγει. Συν εξευγμένος γοῦν τῷ Θωμά, ὡς Πέτρος Ανδρέᾳ, καὶ Ἰάκωβος Ἰωάννη, Φίλιππός τε καὶ. Βαρθολομαίος, προτάττει ἑαυτοῦ τὸν Θωμᾶν, προτιμῶν ὡς κρείττο να τον συναπόστολον, τῶν λοιπῶν εὐαγγελιστών του Ο ναντίον πεποιηκότων. . μικρὸν ὕστερον ἀνετρέπετο, ἥ τε τοῦ Θεοῦ βασιλεία τοῖς πᾶσιν ἐκηρύττετο. Διὸ καὶ ἀναγκαίως ἐχρῆν ἡ- μᾶς μηδ' ἐξ ὀνόματος ἀγνοῆσαι τίνες ἦσαν οὗτοι. Η μὲν οὖν πρώτη συζυγία Πέτρος καὶ ᾿Ανδρέας, οὓς ἔμ- προσθεν ἐδηλώσαμεν ἁλιεῖς ὄντας· δευτέρα δὲ Ἰάκω 6ος καὶ Ἰωάννης, ἄμφω Ζεβεδαίου παίδες, καὶ οὗτοι ἁλιεῖς· ἑξῆς δὲ τούτοις ἦν Φίλιππος καὶ Βαρθολο μαῖος· τίς ποτε δὲ ἦν καὶ οὗτος ὁ Φίλιππος, Ἰωάν Θεοφάνους Θεοφανείας, εφα ' EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS, IV. - DOGMATICA. tur ex mallorum rumore, ipsum esse presentem Christum in secundo to adventu : Vos, loquit, .nolite credere, neque de loco vestro ex catis. Utique Samaritani Dositheum, qui Servatoris setall successit, prophetam illum esse Moysis val- cinio promissum, firmiter arbitrati sunt; adeo frau- dibus ejus capti, ut Christi loco habendum censue- Alii vero ipsa Apostolorum ætate Simonem magum magnam Dei virtutem appellabant, et Christum esse putabant: tum alii pariter in Phry- gia Monteam.: alii denique alios diversis locis hac opinions prosecuti sunt. Neque finem facient vete- ralores. Nam et alii plures ejusmodi exspectandi sunt : qui sane et ipsi oraculorum a Servatore edi- torum veritatem confirmant. B Par est admirari nos sinceram veracemque indo- lem ac philosophiam evangelista Matthæi. Hic enim superiorem vita partem haud a sancta suspicatus fuerat professione, sed ab ofcio telonario atque ab avaritiæ studio. Neque hoc quisquam cæterorum evangelistarum nobis revelaverat, non ejus coapo- stolus Joannes, von Lucas, neque Marcus, qui cœ- tera Evangelia scripserunt. Sed Lucas quidem, sup- presso presente nomine, antiquam ejus appellatio- nem usurpavit. Verum ipse Matthæus, suam divulgans vitam, suique accusator factus, de se nominatim in proprio volumine ita scribit : cum C transiret inde Jesus, vidit hominem sedentem in to- lonio, Matthæum nomine ". Quibus verbis vulnus suum accusabat, ut medentis artem admirareris. Rursusque pergens ulterius, et catalogum discipe- lorum percensens, ipse sibi publicani nomen impo- nit, propter eximiam suam bonitatem haud dissimu- lans superioris vitæ genus, et peccatoribus se con- numerat, seque secundum post coapostolum seri- bit. Nam se combinans cum Thema, ut cum Petro Andream), cum Jacobo Joannem. cum Philippo Bartholomæum, sibi quidem Thomam præponit “ª, præferens sibi bune cuapostolum quasi potiorem, cum reliqui evangelistæ secus fecerint. Per hos autem homines polytheismi error paulo poet eversus fuit, Deique regnum omnibus predica- tum ss. Ideoque oportuit nos ne nomina quidem illorum ignorare. Primum ergo par, Petrus et An- dreas, quos jam antea diximus piscatores fuisse. Alterum par Jacobus et Joannes, ambo Zebedæo geniti, et bi similiter piscatores. Post hos Philippus et Bartholomaeus. Quisnam vero et bic Philippus fuerit, Joannes evangelista docet ", dum ait fuisse s Hattn. IX, 9. Matth. x, 3. ss Luc. Euscbii evangelica Theophania in cod. b; item ia Vindobonensi, prout ad Leum scripsit Kopitarius. ss Joan. 1, 45. Mendum autem pro in Vaticanum codicem atque in Vindobonensem ir repsit. (84) Αὐτίκα Σαμαρείται Δοσίθεον μετά τους χρόνους (84) Cod. A. f. 269. Syr. IV, 35. (85) Syr. V, 38. Nominatin recitatur hic locus ex (85) "Αξιον θαυμάσαι τὸ ἄπλαστον καὶ φιλάλη (86) Διὰ δὴ τούτων τῶν ἀνδρῶν ἡ πολύθεος πλάνη (86) Cod. A. f. 94 b; Syr. V, 45.
ἀναγκαίως δὲ προςτίθησι «καὶ» τὸ μυστήριον τῆς ἀποκαθάρσεως. ἐχρῆν γὰρ τοὺς ἐξ ἐθνῶν ἐπιστραφέντας «παντὸς μολυσμοῦ» καὶ μιάσματος διὰ τῆς αὐτοῦ δυνάμεως ἀποκαθαίρεσθαι, ἐκ τῆς δαιμονικῆς καὶ εἰδωλολάτρου πλάνης «ἐρρυπωμένους» μιάσμασί τε παντοίοις ἐνεσχημένους ἄρτι τε πρῶτον ἐξ ἀκολάστου καὶ παρανόμου βίου μεταβεβλημένους. τούτους δὲ καὶ διδάσκειν παραινεῖ μετὰ τὴν ἀποκάθαρσιν τὴν διὰ τῆς αὐτοῦ μυστικῆς διδασκαλίας, οὐ τὰ Ἰουδαϊκὰ παραγγέλματα οὐδὲ τὰ παρὰ Μωσεῖ νόμιμα ἀλλ’ ὅσα «αὐτὸς» αὐτοῖς ἐνετείλατο φυλάττειν. ταῦτα δ’ ἦν, ἃ δὴ συμφώνως οἱ πάντες ἐκπεριελθόντες πάντα τὰ ἔθνη παραδεδώκασι «πᾶσι τοῖς γνωρίμοις καὶ πάσαις» ταῖς καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης ἐκκλησίαις. ἀναγκαίως δὲ αὐτοὺς προτρέπει καὶ προθυμοτέρους ἀπεργάζεται ἐπὶ τὸ θηρεῦσαι περιελθεῖν τε πάντα τὰ ἔθνη καὶ μαθητεῦσαι πᾶν γένος ἀνθρώπων, δι’ ἧς πεποίηται πρὸς αὐτοὺς ὑποσχέσεως εἰπών· «καὶ ἰδοὺ ἐγώ εἰμι μεθ’ ὑμῶν».Α δεῖν προσδοκῶν αὐτὸν διδάσκει. Εἰ δὲ ἐπὶ γῆς λέγατό τις καὶ ἀκούοντο θρυλλούμενος και φημιζόμενος παρά τοῖς πολλοῖς, ὡς αὐτὸς παρὼν ὁ Χριστὸς κατὰ δευτέραν αὐτοῦ παρουσίαν, Ὑμεῖς, φησί, με το στεύσητε, μηδὲ ἐξέρχησθε τοῦ ἰδίου τόπου.. ." ΧΙ. τοῦ Σωτῆρος γενόμενον, αὐτὸν εἶναι τὸν ὑπὸ Μο σέως προφητευόμενον προφήτην επείσθησαν· ἀπατη θέντες ὑπ' αὐτοῦ, ὡς τὸν Χριστὸν αὐτὸν εἶναι ἀπο φήνασθαι. "Αλλοι δὲ κατὰ τοὺς χρόνους τῶν ἀποστό λων Σίμωνα τον μάγον τὴν μεγάλην τοῦ θεοῦ δύνα- μιν ἐκάλουν, αὐτὸν εἶναι νομίσαντες τὸν Χριστόν· καὶ κατὰ τὴν Φρυγίαν δὲ Μοντανὸν ἕτεροι· ἀλλαχοῦ δὲ πάλαι ἑτέρους ἄλλοι νενομίκασι. Καὶ οὐ παύσονται γε ἀπατεῶνες· προσδοκῶν γὰρ χρὴ καὶ πλείους " ούτους ἔσεσθαι· ἐξ ὧν δὴ καὶ αὐτῶν ἡ ἀλήθεια το σωτηρίων προγνώσεων τὴν μαρτυρίαν είληφεν. Εt νι, 13. Α. Γ. ΙΔ'. θες ἦθος, καὶ τὴν φιλοσοφίαν τοῦ εὐαγγελιστού Ματ- θαίου· οὗτος γὰρ τὸν πρότερον βίον οὐκ ἀπὸ σεμνῆς διατριβής ώρμάτο, ἐκ δὲ τῶν ἀμφὶ τὰς τελωνίας καὶ πλεονεξίας σχολαζόντων. Καὶ τοῦτο τῶν λοιπῶν εὐαγ γελιστῶν οὐδεὶς δῆλον ἡμῖν ἐποίησεν, οὐχ ὁ συναπό στολος αὐτοῦ Ἰωάννης, οὐδέ γε Λουκάς, οὐδὲ Μάρ κος, οἱ τῶν λοιπῶν Εὐαγγελίων συγγραφεῖς· ἀλλ᾽ ὁ μὲν Λουκᾶς συγκαλύπτων τὸ ὄνομα, τῇ ἀρχαιοτέρα προσηγορία κατεχρήσατο· αὐτὸς δὲ Ματθαίος τον εαυ τοῦ στηλιτεύων βίον, καὶ κατήγορος ἑαυτοῦ γινόμε νος, ὀνομαστὶ αὐτὸς ἑαυτοῦ μεμνημένος, ἐν κείῳ συγγράμματι τόνδ' ἱστορεῖ τὸν τρόπον· καὶ παράγων ἐκεῖθεν ὁ Ἰησοῦς εἶδεν ἄνθρωπον κα θήμενον ἐπὶ τὸ τελώνιον, Ματθαῖον ὀνόματι · - λέγχων ἑαυτοῦ τὸ τραῦμα, ἵνα θαυμάσης τὴν τέχνην τοῦ ἱατρεύσαντος. Καὶ πάλιν προϊών ἑξῆς τόν τε κα τάλογον τῶν λοιπῶν μαθητῶν ἐξαριθμούμενος, απ τὸς ἑαυτῷ τὸ τοῦ τελώνου προστίθησιν όνομα, δεν β περβολὴν ἐπιεικείας μὴ ἐπικρύπτων τὸν πρότερον ἑαυτοῦ βίον· καὶ ἁμαρτωλοῖς ἑαυτὸν συναριθμεῖ, καὶ τοῦ συναποστόλου δεύτερον ἑαυτὸν καταλέγει. Συν εξευγμένος γοῦν τῷ Θωμά, ὡς Πέτρος Ανδρέᾳ, καὶ Ἰάκωβος Ἰωάννη, Φίλιππός τε καὶ. Βαρθολομαίος, προτάττει ἑαυτοῦ τὸν Θωμᾶν, προτιμῶν ὡς κρείττο να τον συναπόστολον, τῶν λοιπῶν εὐαγγελιστών του Ο ναντίον πεποιηκότων. . μικρὸν ὕστερον ἀνετρέπετο, ἥ τε τοῦ Θεοῦ βασιλεία τοῖς πᾶσιν ἐκηρύττετο. Διὸ καὶ ἀναγκαίως ἐχρῆν ἡ- μᾶς μηδ' ἐξ ὀνόματος ἀγνοῆσαι τίνες ἦσαν οὗτοι. Η μὲν οὖν πρώτη συζυγία Πέτρος καὶ ᾿Ανδρέας, οὓς ἔμ- προσθεν ἐδηλώσαμεν ἁλιεῖς ὄντας· δευτέρα δὲ Ἰάκω 6ος καὶ Ἰωάννης, ἄμφω Ζεβεδαίου παίδες, καὶ οὗτοι ἁλιεῖς· ἑξῆς δὲ τούτοις ἦν Φίλιππος καὶ Βαρθολο μαῖος· τίς ποτε δὲ ἦν καὶ οὗτος ὁ Φίλιππος, Ἰωάν Θεοφάνους Θεοφανείας, εφα ' EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS, IV. - DOGMATICA. tur ex mallorum rumore, ipsum esse presentem Christum in secundo to adventu : Vos, loquit, .nolite credere, neque de loco vestro ex catis. Utique Samaritani Dositheum, qui Servatoris setall successit, prophetam illum esse Moysis val- cinio promissum, firmiter arbitrati sunt; adeo frau- dibus ejus capti, ut Christi loco habendum censue- Alii vero ipsa Apostolorum ætate Simonem magum magnam Dei virtutem appellabant, et Christum esse putabant: tum alii pariter in Phry- gia Monteam.: alii denique alios diversis locis hac opinions prosecuti sunt. Neque finem facient vete- ralores. Nam et alii plures ejusmodi exspectandi sunt : qui sane et ipsi oraculorum a Servatore edi- torum veritatem confirmant. B Par est admirari nos sinceram veracemque indo- lem ac philosophiam evangelista Matthæi. Hic enim superiorem vita partem haud a sancta suspicatus fuerat professione, sed ab ofcio telonario atque ab avaritiæ studio. Neque hoc quisquam cæterorum evangelistarum nobis revelaverat, non ejus coapo- stolus Joannes, von Lucas, neque Marcus, qui cœ- tera Evangelia scripserunt. Sed Lucas quidem, sup- presso presente nomine, antiquam ejus appellatio- nem usurpavit. Verum ipse Matthæus, suam divulgans vitam, suique accusator factus, de se nominatim in proprio volumine ita scribit : cum C transiret inde Jesus, vidit hominem sedentem in to- lonio, Matthæum nomine ". Quibus verbis vulnus suum accusabat, ut medentis artem admirareris. Rursusque pergens ulterius, et catalogum discipe- lorum percensens, ipse sibi publicani nomen impo- nit, propter eximiam suam bonitatem haud dissimu- lans superioris vitæ genus, et peccatoribus se con- numerat, seque secundum post coapostolum seri- bit. Nam se combinans cum Thema, ut cum Petro Andream), cum Jacobo Joannem. cum Philippo Bartholomæum, sibi quidem Thomam præponit “ª, præferens sibi bune cuapostolum quasi potiorem, cum reliqui evangelistæ secus fecerint. Per hos autem homines polytheismi error paulo poet eversus fuit, Deique regnum omnibus predica- tum ss. Ideoque oportuit nos ne nomina quidem illorum ignorare. Primum ergo par, Petrus et An- dreas, quos jam antea diximus piscatores fuisse. Alterum par Jacobus et Joannes, ambo Zebedæo geniti, et bi similiter piscatores. Post hos Philippus et Bartholomaeus. Quisnam vero et bic Philippus fuerit, Joannes evangelista docet ", dum ait fuisse s Hattn. IX, 9. Matth. x, 3. ss Luc. Euscbii evangelica Theophania in cod. b; item ia Vindobonensi, prout ad Leum scripsit Kopitarius. ss Joan. 1, 45. Mendum autem pro in Vaticanum codicem atque in Vindobonensem ir repsit. (84) Αὐτίκα Σαμαρείται Δοσίθεον μετά τους χρόνους (84) Cod. A. f. 269. Syr. IV, 35. (85) Syr. V, 38. Nominatin recitatur hic locus ex (85) "Αξιον θαυμάσαι τὸ ἄπλαστον καὶ φιλάλη (86) Διὰ δὴ τούτων τῶν ἀνδρῶν ἡ πολύθεος πλάνη (86) Cod. A. f. 94 b; Syr. V, 45.
PG 24:657[ ] τούτῳ δὲ τῷ τῆς ἐπαγγελίας λόγῳ ἔργον ἐπιθεὶς θεϊκῇ τε δυνάμει ἑκάστῳ συνὼν «καὶ πᾶσιν ὁμοῦ παρὼν» συμπνέων τε αὐτοῖς καὶ συνεργῶν ἐπιστώσατο τὸ κατόρθωμα, διδασκάλους [τε] αὐτοὺς τῶν ἐθνῶν ἁπάντων τῆς ὑπ’ αὐτοῦ παραδοθείσης θεοσεβείας ἀποδεικνύμενος. ταύτῃ γοῦν ἐπιθαρσήσαντες τῇ ἐπαγγελίᾳ, ἔργῳ τοὺς αὐτοῦ λόγους ἐπλήρουν· αὐτίκα μηδὲν ὑπερθέμενοι σὺν πάσῃ προθυμίᾳ προῆλθον ἐπὶ τὴν τῶν ἐθνῶν διδασκαλίαν, ἔργῳ μὲν αὐτῷ παραλαβόντες καὶ ὀφθαλμοῖς ὁρῶντες ζῶντα τὸν πρὸ μικροῦ θανόντα, καὶ ὃν ἐξωμόσαντο ἀρνησάμενοι διὰ τὰ συμβεβηκότα, τοῦτον αὐτὸν ἐναργῶς καὶ αὐτοπροσώπως παρόντα καὶ συνήθως προσδιαλεγόμενον ἐπαγγελλόμενόν τε αὐτοῖς τὰ προλελεγμένα, οὐκ ἔχοντες δὲ ὅπως ἀπιστήσωσι ταῖς ἐπαγγελίαις διὰ τὴν θεωρουμένην ὄψιν. ἦ γὰρ ἂν καὶ ἀπώκνησαν πρὸς τὸ ἐπίταγμα ἀγροικίαν ἑαυτοῖς καὶ λόγων ἰδιωτείαν συγγινώσκοντες, δι’ ἣν τάχα ἂν καὶ παρῃτήσαντο, εἰκότως λογισάμενοι, ὡς οὐχ οἷόν τε ἦν Σύρους τὴν γλῶτταν καὶ πλέον ἁλιείας μηδὲν ἐπισταμένους, διδασκάλους Ἑλλήνων ὁμοῦ καὶ Ῥωμαίων Αἰγυπτίων τε καὶ Περσῶν καὶ τῶν.νης ὁ εὐαγγελιστής διδάσκει, φήσας εἶναι αὐτὸν ἀπὸ Βηθσαϊδα ἐκ τῆς πόλεως Ανδρέου και Πέτρου· καὶ ὁ Βαρθολομαῖος δὲ ἁπλοῦς τις ἀνὴρ, καὶ τῆς τῶν πολλῶν συνέσεώς τε καὶ πικρίας εἰσῆκται ἀλλότριος · καὶ Ματθαῖος δὲ τῶν περὶ τοὺς τελώνας πάλαι πρό τερον ἠσχολημένων γέγονε. Τοιοῦτοί τινες ἦσαν οἱ πρῶτοι κήρυκες τῆς οὐρανίου βασιλείας, οἷς ὑπηρέ- ταις καὶ διακόνοις τῶν αὐτοῦ λόγων ὁ Σωτὴρ ἐχρῆτο, παριστὰς αὐτόθεν, ὡς θεϊκῇ δυνάμει, ἀλλ᾽ οὐ θνη τοῖς ἐπιτηδεύμασι τὸ κατορθούμενον αὐτῷ συνετελεί το. Αλλος μὲν γὰρ τάχα τῆς τῶν ἀνθρώπων οἰκου μένης νομοθέτας καὶ διορθωτὰς, εὐσεβείας τε κήρυ- και προχειριζόμενος, πάντως που δυνατούς ἐν λόγῳ καὶ ἔργῳ πρὸς τὸ μέγεθος τοῦ πράγματος ἀπιδών, ἐπενόησεν ἂν, ἐπελέξατο δ' ἂν σοφίᾳ καὶ συνέσει κε- χορηγημένους άνδρας, ἢ πλουσίους καὶ εὐσχήμονας, τοὺς καὶ χρημάτων δόσεσι προτρεψομένους, καὶ λόγῳ πείσοντας· καὶ τὰς μὲν περὶ θεῶν δόξας επιστημόνως διελέγξοντας, τὴν δὲ περὶ τοῦ πάντων ποιητοῦ τε καὶ δημιουργοῦ Θεοῦ γνωσίν τε καὶ εὐσέβειαν λογισμοίς ἀποδεικτικοῖς παραστήσοντας· καὶ πρό γε πάντων προὐνόησεν ἂν, μέλλων αὐτοὺς ἐπὶ πᾶν ἔθνος ἐκπέμ πειν, ἑρμηνέας αὐτοῖς παραστήσεσθαι τῶν λόγων, ὡς ἂν ἑκάστοις ἔθνεσι τῇ αὐτῶν γλώττῃ ὁμιλοῖεν, καὶ τῇ πάντων ἀκοῇ γνώριμον προφέροιντο τὸ φθέγμα. Αλλ' ἐπὶ τοῦτο ὥρμα. γεται καθ᾽ ὅλης τῆς οἰκουμένης ἔθνη τυγχάνειν· τοῦ το δὲ καὶ ἡ Μωϋσέως δηλοι Γραφὴ τὸν κατάλογον ποιουμένη τῶν μετὰ τὸν κατακλυσμὸν τοῦ Νῶς γενο- μένων παίδων· ἐξ ὧν τοὺς πάντας ἑβδομήκοντα φυ- και (38), ούς προπάτορας τῶν καθ' ὅλης τῆς οἰκουμέν νης ἐθνῶν λόγος ἀληθὴς γεγονέναι κατέχει (89). Ἡμεῖς δὲ καὶ τῆς τοῦ Δανιὴλ μνησθῶμεν ἐνταῦθα προφητείας, ἵνα δείξωμεν, ὅτι καὶ ἡ Ρωμαϊκὴ ἀρχὴ » οὐ τοιούτων εδέησε τῷ Σωτῆρι, ὅτι μηδὲ ἀνθρωπίνως ἐν μορφαῖς ἐδείκνυτο, "Ωσπερ μέντοι διὰ τοῦ χρυσοῦ, τὰ κατ' αὐτὸν οἰκονομουμένης. Ευσεβίου Β' Θεοφανείας : Εὐσε τρίτῳ τετάρτῳ : Ευσεβίου. Αμέλει οὐ κατὰ Μωσέα πλαξὶ λιθίναις τοὺς αὐτοῦ νόμους κατεβάλλετο, στή λαις δ' ὥσπερ ἱεραῖς ταῖς αὐτοῦ· γνωρίμων ψυχαῖς. DE THEOPHANIA. A ex Bethsaida, quod Andrew Petrique oppidum na- tale erat. Bartholomæus vero vir simplex, multa- rumque rerum curiositate et molestia alienus in- troducitur. Matthæus fuerat antea professione pu- blicanus. Hi fuere primi cœlestis regni præcones, quibus adjutoribus atque ministris doctrinæ suæ Servator utebatur; hinc demonstrans, divina vire tute, non humanis conatibus res suas perfici. Nam certe quivis alius legislatores humani orbis atque correctores, religionisque præcones designaturus, prorsus lingua et opere valentes, spectata rei ma- gnitudine, prætulisset, atque homines sapientia intellectuque praestantes delegisset, vel divites atque insignes, qui et opum largitione permoverent, et verbis persuaderent: et polytheismi quidem sectam B sapienter convellerent, omnium autem rerum aucto- ris et creatoris Dei notitiam cultumque demonstra - tivis argumentis stabilirent. In primis vero operam dedisset, ut quos per omnes populos missurus erat, eis idiomatum interpretes adjungeret, ut singulas gentes pro illarum sermone alloquerentur, omnium- que aures notis verbis pulsarent. Sed nihil horum opus erat Servatori, qui haud humano more ad id negotium accedebat. IB (90). Luc. x, 1. Septuaginta elegit discipulos ", quot nimirum per universum orbem gentes esse dicuntur. Id etiam Moysis ostendit Scriptura dum catalogum texit Noachi post diluvium filiorum; ex quibus geniti C cuncti illi septuaginta, quos progenitores omnium .otius mundi gentium exstitisse, vera historia tra- dit. Theophania in codice Vat. L. f. 54; et quidem di- citur ex operis secundo libro, si numeralis notæ compendium recte in codice scribitur. Cæterum quum in secundo libro propter argumentum collo cari nequeat, huc fere a me transferendum fuit, ubi in Syriaca seu Anglica Theophania lib. v, 45, me- moratur non duodecim Apostolorum tantummodo B electio, verum etiam septuaginta discipulorum : made his disciples, not only the twelve apostles, or the seventy disciples. Videtur ergo demonstrari a Vaticano fragmento sermonen in Theophania fuisse, paulo amplioribus verbis etiam de electione LXX discipulorum; quod mihi certe persuasum apprime est. recitatur sub Eusebii nomiue a Niceta Serrarum episcopo in Catena ms. ad Lu- cam cod. A. f. 14; itemque cum' brevi sub initiis augmento a Macario Chrysocephalo in sua item ad Lucam ms. Catena cod. E. f. 64, inscriptum pariter Eusebio. Deinde in utroque codice, vix brevi spa- No interjecto, sequitur pars altera fragmenti qua incipit : desinitque Jam vero hæc altera pars in codice A. f. 14, b, perspicue inscribitur : XJI. Nos vero Danielīs etiam vaticinium hic comme- moremus, ut ostendamus, Romanum quoque impe (at in E. tantum. 6lov) litteræ autem superponitur compendium vocabuli quod tain legi polest quam et quanquam olim existimavi positum pro se- cundo ordinali numero, nunc malim legere Bibliq, ita ut citetur vel tertius vel quartus liber. Atque ita existimandum est in reliquis quoque fragmen- tis, ubi idem compendium vocabuli occurrit. Age vero cum hæc altera fragmenti pars ex Theophania diserte citetur, eaque sine dubio cum priore con- nectatur, superest ut illa quoque prior ad Theo. phaniam pertineat, quanquain Eusebii tantum no- mine titulata; quam rem evidenter et sæpe cogno- vimus in præcedentibus Theophaniæ fragmentis, quæ cum in codicibus Vatt. nonnisi nudum inter- dum Eusebii nomen gererent, nunc comparata cum Syra Theophania, membra ejusdem esse compertuni - Et præcedentia quidem xi fragmenta cunt Syriaca Theophania conspirare adamnussim prope omnia vidimus: exin sequentia jure nostro addi- mus, quia in codicibus Vatt, gerunt titulum Eusebii Theophanie; imo et ad Syriacum exemplar aliquan- do accedunt. Nonne epim etiam in Catena Epist. ad Hebr. ed. Crameri p. 597, locus Eusebii occur- rit, qui non parum congruit cum Syriaca Theoph¨- nia lib. 11, 40! est. - i (87) Εβδομήκοντα δὲ ἀνεδείκνυ μαθητάς, οπόσα λέ (87) Cod. L. 54. Syr. V, 45. (88) Cod. φῆναι. (89) Fragineatum hoc diserte citatur ex Eusebił (90) Fragmentum hoc, ab initio usque ad verba
PG 24:659λοιπῶν βαρβάρων ἐθνῶν καταστῆναι ἀντινομοθετῆσαί τε τοῖς ἁπανταχοῦ γῆς νομοθέταις τε καὶ βασιλεῦσι τἀναντία τοῖς περὶ τῶν πατρῴων θεῶν ἐκ τοῦ παντὸς αἰῶνος δεδομένοις. ἀλλ’ οὐκ ἐξῆν αὐτοῖς ταῦτα διανοεῖσθαι, ἀκούσασι μὲν θεοῦ φωνῆς λεγούσης αὐτοῖς «ἰδοὺ ἐγὼ μεθ’ ὑμῶν εἰμι «πάσας τὰς ἡμέρας», ὁρῶσι δὲ ἐναργῶς τὴν τοῦ λαλοῦντος θεότητα κρείττονα θανάτου φανεῖσαν. διὸ καὶ δέος αὐτοῖς τῆς παρακοῆς εἰσῄει, ἔνθεν ὁμόσε τοῖς κινδύνοις ἐχώρουν, τῆς μετὰ θάνατον ζωῆς παρὰ τοῦ διδασκάλου λαβόντες τὰ ἐχέγγυα, προῆλθόν τε εὐθαρσῶς ἐπὶ τὴν τῶν ἁπάντων ἐθνῶν περίοδον, τοῦ σφῶν διδασκάλου τὰς ὑποσχέσεις ἔργοις πιστούμενοι . . . . . . . ἅπαξ οὖν ἀποφηναμένου δεῖν κηρυχθῆναι ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ μετάνοιαν ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη, εἰ μὴ τοὖργον ἐπηκολούθηκε τῷ λόγῳ, μηδὲ τὰ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναβιώσεως αὐτοῦ πιστευέσθω, εἰ δὲ εἰσέτι καὶ νῦν τὰ τῆς προρρήσεως εἰς ἔργον χωρεῖ ὅ τε λόγος αὐτοῦ ζῶν καὶ ἐνεργῶν καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης ὀφθαλμοῖς ὁρᾶται, ὥρα μηδὲ τῷ τὸν λόγον προεμένῳ ἀπιστεῖν.EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS I. DOGMATICA. προτεθέσπιστο καὶ προελαλήθη τῷ Πνεύματι, ὡς σε οι τοὺς αὐτοῦ κατέγραψε νόμους, καὶ παρεδίδου με την καινὴν Διαθήκην λογισμοῖς καὶ διανοίαις κεκαθαρμέ κατ' αὐτὴν μέλλοντος γεννηθήναι Χριστού, ός έμελλε πάσας τὰς ἐν ἀνθρώποις βασιλείας καθαιρεῖν, καὶ τὴν ἰδίαν ἀποδεικνύειν μόνην πάντων κρατούσαν, καὶ τέλος οὐκ ἐπιδεχομένην. Τά γε μὴν τοῦ ἀνδρὸς τῶν ἐπιθυμιών θεσπίσματα εδέ πη εἶχεν υποθέσεως. Ὥσπερ ποτὲ τῷ τῆς Αἰγύπτου ἄρχοντι ἑρμηνεὺς τῶν τεθεαμένων ἐν ὕπνοις κατέστη ὁ Ἰωσήφ, οὕτως ὁ Δανιὴλ τῷ Χαλδαίων ἄρχοντι Ναβουχοδονόσορ τὴν όψιν διασαφεί, ὡς ἄρα ἡ εἰκὼν κατὰ τοὺς ὕπνους αὐτῷ ὀφθεῖσα, ἧς ἡ κεφαλὴ χρυσῆ, τὸ δὲ στῆθος ἀργύριον, ἡ δὲ κοιλία χαλκή, καὶ οἱ πόδες σιδηροί, τέσσαρας δηλοί βασιλείας· αὐτὸς μὲν ἔστιν ἡ χρυσή κεφαλὴ διὰ τὸ βαθύπλουτον καὶ τρυφηλόν τῶν παρὰ Ασσυρίοις βεβασιλευκότων. Μεγάλη δὲ καὶ αὕτη ἡ των Ασσυρίων βασιλεία· κατέσχον γὰρ Αιγύπτου καὶ Λιβύης Ασίας τε πάσης, διῆλθόν τε καὶ μέχρι τῆς Ἰνδῶν οἰκουμένης· διήρκεσέ τε μακραῖς ἐτῶν περιόδοις, αρξαμένη μὲν ἀπὸ τοῦ Νεβρώδ, παρατεί νασα δὲ ἐπὶ τὸν Ναβουχοδονόσορ· οὐ πρότερον & απεσβέσθη, ἢ χεῖρας ἐπὶ τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις τοῦ Θεοῦ βαλεῖν. Τούτου γὰρ γενομένου, Μήδος πα ραχρήμα τὴν Ασσυρίων ἀρχὴν καταλύουσιν· ἐν πρώτος Κύρος εἰς Πέρσας μετεστήσατο τὴν ἡγεμο νίαν. Καὶ δὲ δεύτεροι μετὰ Ασσυρίους Πέρσας οἰκουμένης ἐπῆρξαν λαμπρότατα καὶ διαφανῶς· δ δὴ καὶ ἐδήλου τὰ δεύτερα μέρη τῆς εἰκόνος ἐξ ἀργύρου πεποιημένα. Τρίτος δὲ ἐπελθὼν ᾿Αλέξανδρος ὁ Μακ- δεν συμβάλλει μὲν τῷ Πέρσῃ Δαρείῳ· ἐλὼν δὲ τον, τὴν ἀρχὴν εἰς Μακεδόνας μετεστήσατο· καὶ κρα- τοῦσιν οὗτοι τῶν ἐθνῶν ἁπάντων τρίτοι μετὰ τοὺς πρώτους. Ἐσήμαινε δὲ ἄρα καὶ τούτους τὰ τρίτε μέρη τῆς εἰκόνος διὰ τοῦ χαλκοῦ· εὔφωνος γὰρ αὕτη ἡ ὕλη καὶ μακρὰν ἡχεῖν δυναμένη. Τοιαύτη δέ τις τῶν Μακεδόνων ἡγεμονία, Ἑλλήνων ὄντων καὶ τὴν γλώτταν λογικωτέρων· ἐπὶ δὲ τούτοις τὴν σιδήρεον ηνίξατο βασιλείαν, κραταιὰν καὶ διαφερόντως παρὰ πάσας τὰς πρὸ αὐτῆς ἰσχυροτάτην· ἐπεὶ καὶ ἡ τοῦ σιδήρου δύναμις ἐλαύνειν καὶ δαμάζειν τὰς λοιπὰς Όλας φύσιν ἔχει. Τίς δὲ αὕτη, ἢ τῶν Ῥωμαίων ἀρχή, τῆς τῶν Μακεδόνων καταστᾶσα διάδοχος; ἐν ταύτῃ τῇ σιδηρᾷ βασιλείᾳ Χριστὸς γεννᾶται, ὁ τμηθεὶς λίθος ἐξ ὅρους, οὐ σιδήρῳ, ἀλλ᾽ ἄνευ χειρῶν· τῷ δὲ προφήτῃ θηρίων ἀλόγων τε καὶ ἀγρίων ἐν μορφαῖς ἐδείχνυτο. (90') "Ωσπερ μέντοι διὰ τοῦ χρυσοῦ τὸ βαθύπλουτον τῶν Ασσυρίων παρίστατο, οὕτω διὰ τῆς λεαίνης τὸ τεθη λυμένον αὐτῶν καὶ χαῦνον ἐδηλοῦτο· τὸ δὲ βραδὺ τῶν Περσῶν καὶ δυσκίνητον, διὰ τῆς ἄρχου· παρδάλει δὲ πτερωτῇ τὸν ᾿Αλέξανδρον ἀφωμοίου διὰ τὸ τῆς φύ σεως ὀξὺ καὶ εὐκίνητον· οὐδ᾽ ὅλοις γοῦν ἔτεσι τρισί καὶ δέκα τὴν ἀρχὴν ἐπικρατήσεις, τὴν οἰκουμένην ἐπῆλθεν ἅπασαν, παντὸς ὀρνέου θάττον διαπτὰς, Εύ- ρώπην ὁμοῦ καὶ ᾿Ασίαν, ὡς μέχρις αὐτοῦ ψαύσας ὠκεανοῦ· Ῥωμαῖοι δὲ Μακεδόνας μὲν τῆς ἀρχῆς ἀφαιροῦνται, ὕστατον αὐτῶν βασιλέα καθελόντες Περσέα· Σύρους δὲ ὑποτάττουσι διά Πομπηίου και Γαβινίου στρατηγών, τήν τε Ασίαν ἐλόντες διὰ τῶν ναι. (90*) - rium oraculo fuisse praenuntiatum atque • Spiritu A prædictum, fore nimirum at sub co nasceretur Christus, qui humana cuncta regua destrueret, et Raum tantummodo ubique stabiliret, cujus nullus foret finis. Ergo viri desideriorum oracula hoc fer- me argumentum habuerunt. Quemadmodum olim Ægypti principi interpres somniorum exstitit Joseph, ita Daniel Chaldæorum dominatori Nabuchodonosoro visum declaravit. Nempe quod statua in somnis ipsi ostenss, cujus caput aureum, pectus argenteum, venter neus, pedes ferrei, quatuor imperia significaret. Ipse quidem caput aureum, propter opes maximas atque delicias regum Assyriacorum. Magnum autem fuit Assyriorum imperium, quia tenuit Egyptum, Li- byam, et universam Asiam, et usque ad Indorum B regionem fines protulit: mansitque longis annorum periodis; nam capto a Nombrodo initio, usque ad Nabuchodonocorum devenit : neqne antea deulit, quam ille Del templo Hierosolymitano manus injo- cit. lloc enima patrato facinore, statim Medi Assy- riorum imperium dissolverunt; primusque Cyrus ad Persas transtulit polentatum. Secundi igitur pest Assyrios Persae orbi imperitarunt splendide insigni cum gloria : quam rem significabant partes secunds is statua, argento constantes. Tertius vero superveniens Alexander Macedo pugnavit cum Persa Dario, eoque victo, imperium ad Macedones devolvit : hique gentibus cunctis politi sunt, tertii post primos. Significabant autem hos quoque, ten- tim statuæ partes ex ære: est enim hæc materia valde vocalis, et longe lateque resonans. Hajes- modi fuit Macedonum imperium, qui Graci erant et Miomatis exquisitioris. Post hac ferreum deno- tabatur imperium, validum, et super omnia priora fortissimum : nam et ferri natura reliquas materias propellere et superare solet. Quodnam vero hoc est, nisi Romanorum imperium, quod Macedonico successit? Sub hoc ferreo imperio Christus nasci- tur, lapis de monte nec ferro nec manibus excisus. Haec vero imperia sub imaginibus irrationalium sævarumque ferarum ostensa prophetæ fuerunt. Sicut auro Assyriorum opes representavit, sic leena effeminatam illorum mollemque vium deno- tavit. Persarum vero tarditatem et pondus per ur- sym. Panthera pernicitati Alexandrum compara- vit, propter indolis ejus acumen et mobilitatem : hic enim cum tredecim et quidem haud integris annis regnaverit, mundum universum decurrit, qualibet are volucrior, Europam nempe Δεiam, donec ipsum oceanum attigit. Romani autem Ma- cedones imperio spoliaverunt, postremum illorum deponentes regem Perseum. Syros quoque per Pompeium atque Gubinium duces subjugarunt, Asiamque per eosdem stipendiariam fecerunt. C D Cod. A. f. 14, b. Cod. E. f. 65.
PG 24:661οὗ γὰρ ἡ δύναμις ζῶσα καὶ ἐνεργὴς ὁρᾶται, τοῦτον ἀνάγκη πᾶσα πολὺ πρότερον «ὁμολογεῖν» ζῆν καὶ θεοῦ ζωὴν τοῦτον ἐκτελεῖν, οὗ ζῶντα τὰ ἔργα σύμφωνα ταῖς φωναῖς ἀποδείκνυται. πᾶσαν γοῦν ἀκοὴν παντοίων ἐθνῶν οἱ αὐτοῦ λόγοι διῆλθον, μεταβαλλόμενοι καὶ μεθερμηνευόμενοι εἰς παντοίαν γλώτταν Ἑλληνικήν τε καὶ βάρβαρον, ὡς ἐξάκουστον αὐτοῦ τὴν διδασκαλίαν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι γενομένην εἰς ἐπιστροφὴν καὶ μετάνοιαν ἀγαγεῖν μυρία πλήθη τῶν πρότερον ἐν πολυθέῳ πλάνῃ καὶ εἰδωλολατρείᾳ πλημμελῶς καὶ ἀσέμνως βιούντων. οὐ πρότερον δὲ ἄφεσιν εἶτα μετάνοιαν, ἀλλὰ μετάνοιαν πρῶτον εἶτα τὴν ἄφεσιν κηρύττειν παρακελεύεται. τοῖς γὰρ γνησίαν πρότερον κακῶν μετάνοιαν ἐνδειξαμένοις ἡ σωτήριος χάρις τὴν συγχώρησιν τῶν πεπραγμένων ἐδωρήσατο, δι’ οὓς καὶ τὸν θάνατον ἀνεδέξατο, λύτρον ἑαυτὸν ἐπιδοὺς καὶ ἀντίψυχον τῶν μελλόντων δι’ αὐτοῦ σωθήσεσθαι.χριo αὐτῶν, ὑποχείριον ἐποιήσαντο· καὶ ἐπὶ πᾶσιν ὑστά- την ἁπάντων Κλεοπάτραν είλεν Αύγουστος, κρατή- σας Αἰγύπτου καὶ ᾿Αλεξανδρείας (91)· ἐξ ἐκείνου τε ἤδη καθόλου κρατεῖν ἤρξατο ἡ τετάρτη βασιλεία, Αν ἢ μὲν τῆς εἰκόνος ὄψις σιδηρῶν ὠνόμασεν, ὡς πάντα δαμάζουσαν καὶ λεπτύνουσαν· ἡ δὲ τοῦ προφήτου δρασις ζῶον φοβερὸν καὶ ἔκθαμβον καὶ ἰσχυρὸν πα ρισσῶς· μαρτυρεῖ δὲ τῷ λόγῳ τὰ τῆς προρρήσεως τέλη· μόνα γοῦν ἡ Ῥωμαίων ἀρχὴ ὁμοῦ δημοκρα- τίας καὶ τοπαρχίας τε καὶ ἐθναρχίας καθείλε τῶν ἐξ αιώνος μακρού καθ᾽ ἕκαστον ἔθνος ὑπὸ οἰκείοις ἄρ- χουσι τυραννουμένων· καὶ μόνη κατά πάντων μίαν μόναρχον ἡγεμονίαν συνεστήσατο, ἐφ᾽ ἧς καὶ Χριστὸς γεννάται (91). Δ' (95). είνα Ὁ ὕστατός τε καὶ μέγιστος προφητῶν Ἰωάννης, κήρυξ ὁμοῦ καὶ πρόδρομος Χριστού γεγονώς, πρώτος ἁπάντων ἀνεφώνει κηρύττων εἰς πάντας καὶ εὐαγγε‐ λιζόμενος τὴν τοῦ Θεοῦ βασιλείαν· οὗ δὴ πρώτου ταύτην ἀφέντος τὴν φωνὴν, μετανοείν τε παρακε λευομένου, λουτρών τε προσιέναι, καὶ τὰς ψυχὰς ἀπο καθαίρεσθαι τῶν προτέρων αμπλακημάτων, φαιδρύ νεσθαί τε παραινοῦντος, καὶ παρασκευάζεσθαι ἐπὶ τὴν εἴσοδον τῆς βασιλείας, οὐκέτι μὲν ἀμφὶ τὰ Ιε- ροσόλυμα, οὐδ᾽ ἐπὶ τὰ ταύτῃ συντελούμενα Μωϋσέως νόμιμα συγκροτοῦντος, ἀμφὶ δὲ τὸν Ἰορδάνη ποτα μὲν διὰ νέας καὶ ξενιζούσης επαγγελίας τῆς δι' α τος καθάρσεως τὸν πάντα λεὼν προκαλουμένους οι τῶν ἀνέκαθεν προφητῶν τὰς περὶ τούτων προββή- στις διὰ μνήμης φέροντες ἀρχιερεῖς καὶ διδάσκαλοι, οἱ τοῦ ἔθνους Ἰουδαίων καθηγούμενοι, τὰς ἀκοὰς ἐπὶ τῷ νέῳ κηρύγματι πληγέντες, αὐτὸν ὑπετόπη σαν εἶναι τὸν καὶ πάλαι αὐτοῖς ἥξειν προσδοκώμενον, κοινὸν τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους Σωτήρα, Ησαίου προφήτου συμβάλλοντες φωνὰς, ὃς δὴ ὀνομαστὶ τῆς ἐρήμου καὶ τοῦ κηρύγματος, καὶ δὴ καὶ τοῦ Ἰορδάνου ἀδέ πη εμνημόνευσε λέγων· Φωνή βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ, Ετοιμάσατε τὴν ὁδὸν Κυρίου, καὶ τὰ ἑξῆς· καὶ αὖθις· Εὐφράνθητι, ἔρημος διψῶσα, ἀγαλ- Διάσθω έρημος καὶ ἀνθείτω ὡς κρίνον· καὶ, Εξανθήσει καὶ ἀγαλλιάσεται τὰ ἔρημα τοῦ δάνου· οἷς ἐπισυνῆπτε λέγων· Ἰσχύσατε, χεῖρες ἀνειμέναι, καὶ γούνατα παραλελυμένα· παρακα λέσατε οἱ ὀλιγόψυχοι τῇ διανοίᾳ· ἰσχύσατε, μὴ φοβεῖσθε· ἰδοὺ ὁ Θεὸς ἡμῶν κρίσιν ἀνταποδίδω- σιν· αὐτὸς ἥξει καὶ σώσει ἡμᾶς· τότε ἀνοιχθή Ἰορ ** * Θεοφανείας Θεοφάνους, DE THEOPHANIA. et Alexandria devictis. Ex eo tempore toto orbe cœpit dominari quartum imperium; quod statuæ quidem repræsentatio ferreum denominavit, ceu quod omnia domuerit atque contriverit; pro- phet autem visio, animal terribile, mirum ac va lidissimum. Porro verba confirınavit prædictionis eritus. Solum igitur Romanum imperium respu- blicas, praefecturas, et populorum regna destruxit, eorum scilicet qui a multis sæculis in unaquaque malione a propriis principibus regebantur; unan- que super omnes monarchiam constituit, sub qua natus est Christes. A Postremam omnium Cleopatram cepit Augustus, B C – XHI Postremus ac maximus prophetarum Joannes, præro simul et precursor Christi, primus omnium palam cunctis predicabat regnum Dei nuntians 34. Qui cum primus hanc vocem emisisset, et ad pes- nitentiam bortaretur; atque ad lavacrum accedo- re, et animas prioribus peccatis mundare, et bile res purosque esse juberet, atque ad regni initia preparari; neque jam consuetos Hierosolymis Mon saicos ritus commendaret, sed circa Jordanem fu- vium, Dova inauditaque purgationis per aquam promissione universum populum invitaret; cum bæc, inquam, flerent, is qui veterum prophetarum de his rebus prædictiones memoria retinebant pon- tifces atque doctores, Judaicis gentis duces, nove præconia aures percaki, ipsum suspicabantur ease illum quem venturum jamdiu exspectabant, com munem humani generis Servitorem; Isaiæ pro- photæ oracula comparantes, qui deserti nominatirn et prædicationis atque Jordanis his verbis memine- ral : Vos clamantis in deserto, Parale viam Domi- mi st, et reliqua; et rursus : balare, desertum liens, exsullet desertum, et eflorescat sicut lilium "; et, Florebunt et exsultabunt deserta loca Jordanis ; quibus addidit dicens : Roboramini, manus remissa et genua dissoluta : consolamini, pusilli mente; confortamini, noluite timere : ecce Deus noster judi- cium retribuit : ipse veniet ad salvandum nos : tunc aperientur oculi cæcorum, et aures surdorum au- dient: tunc claudus saliet sicut cervus, et expedita Ἰop- D erit lingua balborum : quia eruperunt in deserto Matth. nr. 183. XL, Egypto Alexandriam; nempe urbe denotans Egy- ptum inferiorem, ipso autem regionis nomine par- tem regni superiorem. Revera in hieroglyphicis passim inscriptionibus duplex Egypti pars memo- ratur, superior et inferior. natus est Christus, pulchre Eusebius, etsi aliis ver- bis, in Syriaca Theophania lib. 111, 1, 2. Ibidem'ali- quid etiam dicitur de vaticiniis Christum porten- dentibus; nimis tamen breviter, id est paucis ver- bis. Egre igitur mihi persuadeo tam pauca dixisse de boc argumento Eusebium; quo fit ut codicum Vaticanorum fragmentum hoc de prophetia Danie- lis, quod nominatim ex Theophania citatur, mihi scalebræ, et vallis in terra sitiente ª. ibid. 3.seq omnino videatur ad Theophaniam reapse pertinere. Porro insigne aliud de vaticinio Danielico fragmen- tum Eusebii alibi a nobis recitabitur, in codice Vaticano repertum, ex ejus deperdito libro xv Evangelica demonstrationis. (mendose absurdeque ut et alibi interdum observavimus); in cod. E. f. (itemque in aero hujus apographo). Evoslov Osopar. Citari igitur hic Theophaniam dubitari nequit. Cæterum in Syriaco textu nihil fere hujus- modi reperiebam. Quanquam de Præcursore locu- tum fuisse Eusebium sub initium vitæ publicæ Christi Domini, quæ incipit Theoph. Syr. lib. 11, 40, valde est credibile ac urope necessarium. 3. Η 139. 131, 1. (94) Ita etiam in Chronico Eusebius distinguit ab (93) De Romanorum universali imperio, sub quo (93) In codice A. f. 55, inscribitur Ευσεβίου β'
οὕτω δῆτα οἱ αὐτοῦ μαθηταί, ἄνδρες ἄπειροι λόγων ὄντες καὶ πάμπαν ἰδιῶται πένητές τε καὶ εὐτελεῖς τὸ σχῆμα, τῇ δυνάμει τοῦ μετὰ θάνατον θεωρουμένου καὶ ἐμφανῶς αὐτοῖς συναυλιζομένου ἐπιθαρσήσαντες ἀπὸ τῆς Ἱερουσαλὴμ πόλεως ἀρξάμενοι κατὰ τὰς αὐτοῦ παρακελεύσεις [ἵνα ἀναπολόγητα εἴη τοῖς Ἰουδαίοις ἀπιστήσασιν] ἐπὶ πάντα προῆλθον τὰ ἔθνη καὶ τὰ προστεταγμένα ἐποίουν, κηρύττοντες μετάνοιαν τοῖς πᾶσι καὶ λύσιν τῶν πρότερον τῆς ψυχῆς ἀμπλακημάτων . . . . . . . . . . τὴν πρὸς θεὸν γνῶσίν τε καὶ φιλίαν, ἣν τοῖς αὐτοῦ προὐξένει μαθηταῖς, τήν τε τῆς ψυχῆς ἀταραξίαν καὶ λογισμοῦ τὸ γαληνὸν καὶ εὐσταθὲς τοῦτον ἀποκαλῶν τὸν τρόπον. συνηγμένων μὲν οὖν ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις τῶν ἀρχόντων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους ἀρχιερέων τε καὶ νομοδιδασκάλων, «αὐτὸς δὲ» ἐν αὐτῷ τῷ ἱερῷ ποιούμενος τὰς διατριβὰς τὰ μέλλοντα αὐτοῖς κατ’ αὐτοῦ τολμᾶσθαι καὶ τὸν ἐπὶ τῇ τόλμῃ καταληψόμενον αὐτοὺς ὄλεθρον ἐπεσκιασμένως τοῦτον τὸν τρόπον διὰ τῆς παραβολῆς προηγόρευσεν . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .χριo αὐτῶν, ὑποχείριον ἐποιήσαντο· καὶ ἐπὶ πᾶσιν ὑστά- την ἁπάντων Κλεοπάτραν είλεν Αύγουστος, κρατή- σας Αἰγύπτου καὶ ᾿Αλεξανδρείας (91)· ἐξ ἐκείνου τε ἤδη καθόλου κρατεῖν ἤρξατο ἡ τετάρτη βασιλεία, Αν ἢ μὲν τῆς εἰκόνος ὄψις σιδηρῶν ὠνόμασεν, ὡς πάντα δαμάζουσαν καὶ λεπτύνουσαν· ἡ δὲ τοῦ προφήτου δρασις ζῶον φοβερὸν καὶ ἔκθαμβον καὶ ἰσχυρὸν πα ρισσῶς· μαρτυρεῖ δὲ τῷ λόγῳ τὰ τῆς προρρήσεως τέλη· μόνα γοῦν ἡ Ῥωμαίων ἀρχὴ ὁμοῦ δημοκρα- τίας καὶ τοπαρχίας τε καὶ ἐθναρχίας καθείλε τῶν ἐξ αιώνος μακρού καθ᾽ ἕκαστον ἔθνος ὑπὸ οἰκείοις ἄρ- χουσι τυραννουμένων· καὶ μόνη κατά πάντων μίαν μόναρχον ἡγεμονίαν συνεστήσατο, ἐφ᾽ ἧς καὶ Χριστὸς γεννάται (91). Δ' (95). είνα Ὁ ὕστατός τε καὶ μέγιστος προφητῶν Ἰωάννης, κήρυξ ὁμοῦ καὶ πρόδρομος Χριστού γεγονώς, πρώτος ἁπάντων ἀνεφώνει κηρύττων εἰς πάντας καὶ εὐαγγε‐ λιζόμενος τὴν τοῦ Θεοῦ βασιλείαν· οὗ δὴ πρώτου ταύτην ἀφέντος τὴν φωνὴν, μετανοείν τε παρακε λευομένου, λουτρών τε προσιέναι, καὶ τὰς ψυχὰς ἀπο καθαίρεσθαι τῶν προτέρων αμπλακημάτων, φαιδρύ νεσθαί τε παραινοῦντος, καὶ παρασκευάζεσθαι ἐπὶ τὴν εἴσοδον τῆς βασιλείας, οὐκέτι μὲν ἀμφὶ τὰ Ιε- ροσόλυμα, οὐδ᾽ ἐπὶ τὰ ταύτῃ συντελούμενα Μωϋσέως νόμιμα συγκροτοῦντος, ἀμφὶ δὲ τὸν Ἰορδάνη ποτα μὲν διὰ νέας καὶ ξενιζούσης επαγγελίας τῆς δι' α τος καθάρσεως τὸν πάντα λεὼν προκαλουμένους οι τῶν ἀνέκαθεν προφητῶν τὰς περὶ τούτων προββή- στις διὰ μνήμης φέροντες ἀρχιερεῖς καὶ διδάσκαλοι, οἱ τοῦ ἔθνους Ἰουδαίων καθηγούμενοι, τὰς ἀκοὰς ἐπὶ τῷ νέῳ κηρύγματι πληγέντες, αὐτὸν ὑπετόπη σαν εἶναι τὸν καὶ πάλαι αὐτοῖς ἥξειν προσδοκώμενον, κοινὸν τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους Σωτήρα, Ησαίου προφήτου συμβάλλοντες φωνὰς, ὃς δὴ ὀνομαστὶ τῆς ἐρήμου καὶ τοῦ κηρύγματος, καὶ δὴ καὶ τοῦ Ἰορδάνου ἀδέ πη εμνημόνευσε λέγων· Φωνή βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ, Ετοιμάσατε τὴν ὁδὸν Κυρίου, καὶ τὰ ἑξῆς· καὶ αὖθις· Εὐφράνθητι, ἔρημος διψῶσα, ἀγαλ- Διάσθω έρημος καὶ ἀνθείτω ὡς κρίνον· καὶ, Εξανθήσει καὶ ἀγαλλιάσεται τὰ ἔρημα τοῦ δάνου· οἷς ἐπισυνῆπτε λέγων· Ἰσχύσατε, χεῖρες ἀνειμέναι, καὶ γούνατα παραλελυμένα· παρακα λέσατε οἱ ὀλιγόψυχοι τῇ διανοίᾳ· ἰσχύσατε, μὴ φοβεῖσθε· ἰδοὺ ὁ Θεὸς ἡμῶν κρίσιν ἀνταποδίδω- σιν· αὐτὸς ἥξει καὶ σώσει ἡμᾶς· τότε ἀνοιχθή Ἰορ ** * Θεοφανείας Θεοφάνους, DE THEOPHANIA. et Alexandria devictis. Ex eo tempore toto orbe cœpit dominari quartum imperium; quod statuæ quidem repræsentatio ferreum denominavit, ceu quod omnia domuerit atque contriverit; pro- phet autem visio, animal terribile, mirum ac va lidissimum. Porro verba confirınavit prædictionis eritus. Solum igitur Romanum imperium respu- blicas, praefecturas, et populorum regna destruxit, eorum scilicet qui a multis sæculis in unaquaque malione a propriis principibus regebantur; unan- que super omnes monarchiam constituit, sub qua natus est Christes. A Postremam omnium Cleopatram cepit Augustus, B C – XHI Postremus ac maximus prophetarum Joannes, præro simul et precursor Christi, primus omnium palam cunctis predicabat regnum Dei nuntians 34. Qui cum primus hanc vocem emisisset, et ad pes- nitentiam bortaretur; atque ad lavacrum accedo- re, et animas prioribus peccatis mundare, et bile res purosque esse juberet, atque ad regni initia preparari; neque jam consuetos Hierosolymis Mon saicos ritus commendaret, sed circa Jordanem fu- vium, Dova inauditaque purgationis per aquam promissione universum populum invitaret; cum bæc, inquam, flerent, is qui veterum prophetarum de his rebus prædictiones memoria retinebant pon- tifces atque doctores, Judaicis gentis duces, nove præconia aures percaki, ipsum suspicabantur ease illum quem venturum jamdiu exspectabant, com munem humani generis Servitorem; Isaiæ pro- photæ oracula comparantes, qui deserti nominatirn et prædicationis atque Jordanis his verbis memine- ral : Vos clamantis in deserto, Parale viam Domi- mi st, et reliqua; et rursus : balare, desertum liens, exsullet desertum, et eflorescat sicut lilium "; et, Florebunt et exsultabunt deserta loca Jordanis ; quibus addidit dicens : Roboramini, manus remissa et genua dissoluta : consolamini, pusilli mente; confortamini, noluite timere : ecce Deus noster judi- cium retribuit : ipse veniet ad salvandum nos : tunc aperientur oculi cæcorum, et aures surdorum au- dient: tunc claudus saliet sicut cervus, et expedita Ἰop- D erit lingua balborum : quia eruperunt in deserto Matth. nr. 183. XL, Egypto Alexandriam; nempe urbe denotans Egy- ptum inferiorem, ipso autem regionis nomine par- tem regni superiorem. Revera in hieroglyphicis passim inscriptionibus duplex Egypti pars memo- ratur, superior et inferior. natus est Christus, pulchre Eusebius, etsi aliis ver- bis, in Syriaca Theophania lib. 111, 1, 2. Ibidem'ali- quid etiam dicitur de vaticiniis Christum porten- dentibus; nimis tamen breviter, id est paucis ver- bis. Egre igitur mihi persuadeo tam pauca dixisse de boc argumento Eusebium; quo fit ut codicum Vaticanorum fragmentum hoc de prophetia Danie- lis, quod nominatim ex Theophania citatur, mihi scalebræ, et vallis in terra sitiente ª. ibid. 3.seq omnino videatur ad Theophaniam reapse pertinere. Porro insigne aliud de vaticinio Danielico fragmen- tum Eusebii alibi a nobis recitabitur, in codice Vaticano repertum, ex ejus deperdito libro xv Evangelica demonstrationis. (mendose absurdeque ut et alibi interdum observavimus); in cod. E. f. (itemque in aero hujus apographo). Evoslov Osopar. Citari igitur hic Theophaniam dubitari nequit. Cæterum in Syriaco textu nihil fere hujus- modi reperiebam. Quanquam de Præcursore locu- tum fuisse Eusebium sub initium vitæ publicæ Christi Domini, quæ incipit Theoph. Syr. lib. 11, 40, valde est credibile ac urope necessarium. 3. Η 139. 131, 1. (94) Ita etiam in Chronico Eusebius distinguit ab (93) De Romanorum universali imperio, sub quo (93) In codice A. f. 55, inscribitur Ευσεβίου β'
PG 24:663ἔστι δὲ ἡ παραβολὴ συγγενὴς τῇ παρὰ τῷ «προφήτῃ» Ἡσαί̈ᾳ, παρ’ ᾧ τοῦτον ἔχει τὸν τρόπον· «ἀμπελὼν ἐγενήθη τῷ ἠγαπημένῳ ἐν κέρατι ἐν τόπῳ πίονι καὶ φραγμὸν περιέθηκα καὶ ἐχαράκωσα καὶ ἐφύτευσα καὶ πύργον «ἐν μέσῳ αὐτοῦ» ᾠκοδόμησα καὶ προλήνιον ὤρυξα καὶ ἔμεινα τοῦ ποιῆσαι σταφυλήν, ἐποίησε δὲ ἀκάνθας». ἀλλ’ ἡ μὲν παρὰ τῷ προφήτῃ τὸν ἀμπελῶνα διαβέβληκεν, ὃν καὶ ἡρμήνευσε τίς ποτε ἦν, εἰπών· «ὁ γὰρ ἀμπελὼν κυρίου Σαβαὼθ οἶκος τοῦ Ἰσραὴλ «καὶ ἄνθρωπος τοῦ Ἰούδα νεόφυτον ἠγαπημένον· ἔμεινα τοῦ ποιῆσαι κρίσιν, ἐποίησεν δὲ ἀνομίαν καὶ οὐ δικαιοσύνην ἀλλὰ κραυγήν» 6. ἡ δὲ τοῦ σωτῆρος παραβολὴ εἴρηται μὲν ὁμοίως ἐκείνῃ «τῇ τοῦ προφήτου» , ὡς ἂν γνωρισθείη «καὶ θεωρηθείη» τοῖς παροῦσι καὶ ἀκροωμένοις· οὐ μὴν περὶ τοῦ ἀμπελῶνος λέλεκται, ἐπειδὴ ὁ προφήτης τὴν περὶ τούτου πρόρρησιν προλαβὼν εἰρήκει. ἅπερ δὲ τῷ προφήτῃ σεσιώπητο, ταῦτα αὐτὸς ἐν τῇ παραβολῇ τίθησιν, λέγω δὲ τὰ περὶ τῶν γεωργῶν τοῦ ἀμπελῶνος. οὗτοι δὲ ἦσαν οἱ πρεσβύτεροι τοῦ λαοῦ καὶ οἱ ἀρχιερεῖς ἄρχοντές τε καὶ διδάσκαλοι.σονται ὀφθαλμοὶ τυφλῶν, καὶ ὦτα χωρῶν ἀκούσονται· τότε ἀλεῖται ὡς ἔλαφος ὁ χωλός, τρανή έσται γλώσσα μογελάλων· ὅτι ἐρράγη ἐν τῇ ἐρήμῳ ὕδωρ, καὶ ἡ φάραγξ ἐν τῇ δηλώ στη (194). Β Ταῦτα βίβλοις ἱερεῖς, ώσπερ εν στήλαις, τετυπω μένα πάλαι παρ' ἑαυτοῖς ἔχοντες οἱ καθηγεμόνες του Ἰουδαίων έθνους, ἐπειδὴ Ἰωάννης αὐτοῖς κηρύττειν ἐπὶ τῆς ἐρήμου καὶ ἀμφὶ τὸν Ἰορδάνην ποταμὸν ἡγε γέλλετο, τοῖς πράγμασι τὰς προρρήσεις συμβάλλον τες, αὐτὸν εἶναι καὶ οὐκ ἄλλον τὸν διὰ τοῦ προφήτου σημαινόμενον ὑπετόπησαν· ἠρώτων τε ἀποστείλαν τες, εἰ αὐτὸς εἴη ὁ Χριστός. Ὁ δὲ μὴ εἶναι μεν ώμο λόγει, ἐπεὶ μηδ' αὐτὸς τὸ κοινὸν ἁπάντων σωτήριον παρόντος δὲ ἤδη τοῦ προσδοκωμένου, ἑαυτὸν εἶναι πρόδρομον, καὶ τὴν ἐπὶ τῆς ἐρήμου φωνὴν τὴν κατα αγγελικὴν τοῦ σωτηρίου, αὐτὸς ἑαυτὸν εἶναι ἐδί δασκε· καὶ τοῦτο ἡ θεία τοῦ Εὐαγγελίου παρίστησι Γραφή· Ωμολόγησε γὰρ, φησίν, ὅτι οὐκ εἰμὶ ἐγὼ δ Χριστός, ἀλλ' ἐγὼ φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ, Εὐθύνατε τὴν ὁδὸν Κυρίου· ἐγὼ βαπτίζω ὑμᾶς ἐν ὕδατι, μέσος δὲ ὑμῶν εἰστήκει, ὃν ὑμεῖς οὐκ οίδατε. Καὶ Λουκᾶς δὲ τὰ ὅμοια ἱστορεῖ, ὅτι Πάν των διαλογιζομένων περὶ Ἰωάννου, μή ποτε αὐτὸς εἴη ὁ Χριστὸς, ἀπεκρίνατο ὁ Ιωάννης· Εγώ μέν ὕδατι βαπτίζω ὑμᾶς, έρχεται δὲ ὁ ἰσχυρότερός μου· αὐτὸς ὑμᾶς βαπτίσει ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί. Τί δὲ τὸ πῦρ; ἡ τοῦ κούφου δαπάνη, καὶ ἡ ζέσις τοῦ πνεύματος. Τῆς αὐτῆς ἔχεται διανοίας καὶ ὁ Ἰωάννης λέγων· Οὗτος ἦλθεν εἰς μαρτυρίαν, Ένα μαρτυρήση περὶ τοῦ φωτός, ἵνα πάντες πι στεύσωσι δι' αὐτοῦ· οὐκ ἦν ἐκεῖνος τὸ φῶς, ἀλλ ἵνα μαρτυρήσῃ περὶ τοῦ φωτός. 'Αλλ' οὗτος μὲν ὧδέ πη προκατήρχετο τοῦ κηρύγματος, ὁδοποιῶν οἷα φωνὴ τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχὰς εἰς ὑποδοχὴν τοῦ τελείου λόγου· ἔνθεν εἰκότως ἀπαρχὴν τοῦ Εὐαγγε λίου αὐτὸν εἶναι ὁ Μάρκος ἐδίδασκεν· ἐπειδὴ δὲ ἐσιώπα μὲν ἡ φωνὴ τὰ οἰκεῖα πληρώσασα μέρη, με κρῷ τε οἷα φωσφόρῳ φωτὶ τὰς τῶν ἀνθρώπων κατ- αυγάσασα διανοίας, αὐτὸς δὲ λοιπὸν ὁ μονογενής καὶ προὼν τοῦ Θεοῦ Λόγος διὰ σαρκὸς τὰς οἰκείας ἐξέπεμπε μαρμαρυγάς. ΙΔ' (95). Διὰ τοῦ τῶν ἁλῶν συμβόλου τὴν δύναμιν αινίττα - ται τῶν μαθητῶν αὐτοῦ. Ἐπεὶ γὰρ οἱ ἄλες τὴν μὲ οὐσίαν ἐξ ὕδατος καὶ πνεύματος συνεστήκασι, αμε κρόν τι τοῦ γεώδους μετέχοντες, τῆς δὲ τῶν φθαρτῶν σωμάτων ρευστῆς φύσεως πυκνωτικοί τυγχάνουσιν, ὡς καὶ τὰ νεκρὰ διακρατεῖν σώματα κρείττονι δυ νάμει· εἰκότως τοὺς αὐτῷ μαθητευομένους τῇ τῶν ἁλῶν παραβάλλει φύσει, ἐπεὶ καὶ αὐτοὶ ἐξ ὕδατος καὶ Πνεύματος εἰσι γεγενημένοι όλοι σε Πνεύματα ζῶντες, καὶ οὐ κατὰ σάρκα βιοῦντες, ἅλες τινὲς ὥσπερ ὑπῆρχον, τὸν φθαρτικὸν βίον τῶν ἐπὶ γῆς ἀν- θρώπων ἐπιστρέφοντες καὶ πυκνούντες, τῷ τε κατά ἀρετὴν βίῳ τοὺς αὐτοῖς πλησιάζοντας ἀρτύοντες καὶ 3ª Ευσεβίου βιβλίο τετάρτῳ Θεοφανείας. EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS IV. DOGMATICA. - Hæc in sacris libris, tanquam in columnis, im- A pressa olim apud se habentes Hebrae gentis duces, postquam ipsis renuntiatum est Joannem in deserto et juxta Jordanem fluvium prædicare; factis præ- dictiones conferentes, ipsum esse et non alium, a propheta significatum, conjiciebant; missisque le- gatis regabant num ipse esset Christus. Is autem negabat; et se non esse communem Servatorem fatebatur : sed enim praesente jam eo qui exspecta batur, ejusdem so precursorem dicebat : verum- tamen so nibil aliud quam vocem Servatoris nun- tiam, esse docebat. Idque Evangelii divina exponit Scriptura : Fassus est, inquit, se non esse Chri- slum, sed vocem in deserto clamantem : Dirigile viam Domini. Ego aqua baptizo, medius autem ve- strum stetit, quem vos nescitis s. Lucas item simili- ter narrat, confabulantibus cunctis circa Jordanem de Joanne, num is Christus esset, respondisse Joannem Ego quidem vos aqua baptizo, venit au- tem qui me fortior est; ipse vos baptisabit Spiritu sancto et igne ». Quid est autem ignis? nempe rei inutilis consumptio, et ardor spiritus. Eodem sensu Jeannes quoque (apostolus) aiebat : Hic venit in testimonium, ut testimonium perhiberet de lumine, ul omnes crederent per ipsum. Non erat ille lumen, sed ut testimonium perhiberet de lumine “. Sed hic quidem ita initium prædicationis faciebat, dedu- cens vocis instar hominum animas ad perfecti verbi susceptionem. Quamobrem Joannem inchoa- tionem esse Evangelii, Marcus demonstrat ». Post- quam vero vox siluit munere suo defuncta, et quasi exigua phospho̟ri luce mentes hominum jam clari- Acaverat, tunc demuin unigenitum quod antea exsistebat Dei Verbum, proprios caro factum emisit splendores. XIV. G C Salis symbolo discipulorum suorum virtutem innuit “. Nam quia salis natura ex aqua et flatu constat, parum quid terreni participans, et corru- ptibilium corporum furam naturam constringere solet, ita ut etiam cadavera prævalente vi conser- vet; convenienter discipulos suos salis naturæ comparat, quoniam et ipsi ex aqua et Spirit ge- D niti fuerant, atque omnino Spiritu animati, non autem secundum carnem viventes, salis instar quodammodo erant, corruptibilem terrenorum ho- minum vitam corrigentes atque obdurantes; et eos qui probitate morum ipsis propinquabant, perf- cientes dulcique veluti sapore donantes. Propterea "Joan. 1, 23, 26. Luc. 111, 15. "Joan. 1, 7. periodo constat, quam longam circuitionem valde consuetam esse Eusebio observat Montfauconius præf. p. 6. ad ejusdem Commentarium in osalmos. Marc. 1, 4. 3ª Matth. v, 13. Solus enim ordinalis numerus in compendio est. (94) Towm hoc fragmentum unica ferme Graeca (95) In codice Δ. f. 205. b. perspicuus titulus
PG 24:665οἳ δὴ καὶ τῷ «ὅλῳ» πλήθει παραίτιοι γεγόνασι τῆς τῶν πονηρῶν καρπῶν ἐκφυῆς, δι’ οὓς καὶ ὁ ἀμπελὼν καταλέλειπται ἔρημος, τουτέστι τὸ πᾶν αὐτῶν ἔθνος, καὶ ὁ τούτου καθῃρέθη φραγμός, οἱ πάλαι δηλαδὴ τοῦ ἔθνους προμαχοῦντες καὶ τὸν λαὸν φυλάττοντες σὺν αὐτῷ τῷ τόπῳ, ὅ τε ἐν αὐτῷ πύργος αὐτὸς ὁ νεώς, καὶ ἡ ληνὸς [καὶ] τὸ θυσιαστήριον. ταῦτα «γοῦν» πάντα ἄρδην ἐκ βάθρων ἤρθη διὰ τὴν τῶν γεωργῶν μιαιφονίαν, οἳ δὴ πρώτους δούλους καὶ δευτέρους ἀποσταλέντας πρὸς αὐτούς, δηλαδὴ τοὺς κατὰ χρόνους προφήτας, ἀνεῖλον. μαρτυρεῖ τῷ λόγῳ καὶ ἡ παλαιὰ γραφὴ καὶ προφητῶν δὲ Ἠλίας ἐν εὐχῇ πρὸς τὸν θεὸν λέγων· «κύριε τοὺς προφήτας σου ἀπέκτειναν καὶ τὰ θυσιαστήριά σου κατέσκαψαν κἀγὼ ὑπελείφθην μόνος καὶ ζητοῦσι τὴν ψυχήν μου λαβεῖν αὐτήν». ταῦτα γοῦν ὁ προφήτης τῶν ἀρχόντων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους διὰ τῆς εὐχῆς κατηγορεῖ, οἱ δὲ μὴ ἀρκεσθέντες τῇ κατὰ τῶν προφητῶν μιαιφονίᾳ ὕστερον καὶ αὐτὸν τὸν υἱόν, «τουτέστι τὸν τοῦ θεοῦ υἱόν» , οὐκ ἀγνοοῦντες ἀλλ’ εὖ μάλα καὶ ἀκριβῶς εἰδότες αὐτὸν εἶναι τὸν κληρονόμον ἀνεῖλον.DE THEOPHANIA. καθηδύνοντες. Ταύτῃ τοι καὶ Μωϋσῆς ἐνομοθέτει διὰ συμβόλων τοὺς άλας προσφέρειν τῷ Θεῷ, ὧδε τη λέ γων· Καὶ πᾶν δῶρον θυσίας ὑμῶν ἀλλ άλισθή σεται· ἀλλ' ὅμως δι' αἰσθητῶν σωμάτων ταῦτ' ἐπιτε λεῖν ἐνομοθέτει. Ὁ δὲ τῶν καινῶν αὐθέντης νόμων τοὺς ὅλας ἡμῖν τοὺς θεοφιλείς διαρρήδην ἐδείκνυ, τούτους εἶναι παριστὰς τοὺς φύλακας τῶν αὐτοῦ παρ αγγελμάτων· οἷς καὶ εἰς πρόσωπον ἐλεγέν· Υμεῖς ἐστε τὸ ἅλας τῆς γῆς. Φησί γάρ· Πᾶς, ὃς ἂν ὁμολογήσῃ ἐν ἐμοί, όμο λογηθήσεται ενώπιον τῶν ἀγγέλων. Ὡς γὰρ ἐπὶ ἡγεμόνων καὶ βασιλέων, ὁ τῆς ἐμῆς βασιλείας γνή- σιας στρατιώτης πεπαρρησιασμένως τὴν εἰς ἐμὲ ποιή- σεται ὁμολογίαν, οὕτω κἀγὼ τὸν τοιοῦτον ἀμειβό- μενος κατὰ τὸν τῆς ἐμῆς βασιλείας καιρόν, μάρτυς αὐτῷ παραστήσομαι τῆς εὐσεβοῦς ὁμολογίας, τὰς ενστάσεις, καὶ τὴν παρρησίαν, καὶ τὴν ὑπομονὴν, καὶ τὸ τέλειον τῆς πρὸς Θεὸν ἀγάπης, τούς τε λοιπούς ἄθλους τῆς φιλοθέου στρατείας αὐτοῦ καταριθμούμε νος, καὶ τὴν ὑπὲρ αὐτοῦ συνηγορίαν ποιησόμενος ἐπὶ τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς· ταύτην ἀμοιβήν ἐντεῦθεν ἤδη παρέξειν ἐπαγγέλλομαι τοῖς ἐμοῖς ὁμο- λογηταῖς καὶ μάρτυσι τοῖς ἐπὶ πάντων ἀνθρώπων παπαρρησιασμένως τὴν ἐμὴν ἀνακηρύξασι βασι- λείαν. Καὶ τί δ' ἂν γένοιτο μακαριώτερον τῆς τοιαύ τῆς ἐπαγγελίας; Τί δ' ἂν κρεῖττον καὶ ἐνδοξότερον τοῦ πρὸ τοῦ θείου βήματος αὐτὸν τὸν μονογενῆ τοῦ Θεοῦ Λόγον ἀναδέξασθαι τὴν ὑπὲρ ἡμῶν ὁμολογίαν; ἔργῳ τε τῆς μαρτυρίας τὴν ἀμοιβὴν ἐνδείξασθαι, ἐν αὐτῇ ψυχῇ τοῦ μαρτυρουμένου γενόμενον, καὶ ὥσ περ ἐν ἁγίῳ ναῷ ἐν αὐτῷ κατοικήσοντα ; Τοῦτο δ οὖν ἐπήγγελται, οὐ παρέργως εἰπών. Ομολογήσω κἀγὼ ἐν αὐτῷ· οὐ γὰρ ἔξω που τυγχάνων τοῦ μαρ τυρουμένου, ἀλλ' ἐν αὐτῷ κατοικῶ, καὶ τῆς θεότητος αὐτὸν πληρῶν τῆς ἐμῆς, δι' αὐτῆς τῆς ἐνεργείας τὴν ἐν αὐτῷ ποιήσομαι ὁμολογίαν. ΧΡ. η ς Πλὴν ἐπιβρώσας αὐτοὺς ἐλπίσιν ἀγαθοῖς διὰ τῆς τοσαύτης επαγγελίας, επιστρέφει πάλιν τοὺς αὐτοὺς δι' ἀπειλῆς φοβερωτέρας ἐπιλέγων, ὅτι, Τόν ἀρνη σάμενον ἀπαρνήσομαι. Αναγκαίως δὲ καὶ ταύτην αὐτοῖς ἐπανετείνατο τὴν ἀπειλὴν, ὡς ἂν μὴ καταφρο- νήσαιεν τῆς εἰς αὐτὸν ὁμολογίας, ἔμπαλιν δὲ ὅπως φρίτταιεν τὴν ἄρνησιν τῆς αὐτοῦ μαρτυρίας, διὰ τὴν ἐπακολουθοῦσαν αὐτῇ τιμωρίαν, ἥτις ἦν τὸ πρὸς τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ ἀρνηθῆναι. Ὅμοιον δ' ἂν εἴη τὸ ἀρνη- θῆναι ὑπὸ τοῦ Πατρὸς τῷ ἀρνηθῆναι ὑπὸ τῆς τοῦ Θεοῦ σοφίας, καὶ τῷ ἐκπεσεῖν τῆς ζωῆς, καὶ τῷ στε ρηθῆναι τοῦ φωτὸς, καὶ τῷ πάντων τῶν ἀγαθῶν ἀπο βληθῆναι. Τὸ δὲ καὶ ταῦτα πάντα παθεῖν ἐνώπιον τοῦ Πατρὸς τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, καὶ ἐπὶ τῶν ἀγγέ- λων μονονουχι παρ' αὐτοῖς τοῖς θείοις βήμασι κατακριθέντας καὶ ἀποβλήτους γενομένους τῆς αὐτοῦ βασιλείας, ποίας οὐκ ἂν γένοιτο χείρον εσχάτης τιμωρίας; Εὐσεβίου β. Θεοφανείας, Deo offerretur, sic dicens: Et omne mujus sacri- ficii vestri sale condictur. Et ille quidem sensibili– bus corporibus hæc fieri mandabat. At novarum auctor legum sale nobis homines Deo caros per- spicue denotat ", bos mandatorum suorum obser- vatores esse affirmans. Quibus etiam aiebat : Vos estis sal terræ ". A et Moyses lege sanciebat ut quasi symbolum sal IF (96). B Ait enim: Quicunque confessus fuerit de me, confessio de eo fiet coram angelis ". Sicut enim apud duces regesque fi, ille qui mei regni Ade- lis miles confidenter de me confessionem fecerit, hunc ego vicissim remunerans, regni mei tempore, testis ei adero religiosæ confessionis; pugnas per- actas, animi alacritatem, patientiam, perfectam erga Deum charitatem, et reliqua Deo devotæ ejus militiæ certamina computans, eique patrocinans apud Patrem meum qui in cœlis est. Hanc re- tribalionem jam nunc spondeo me daturum con- fessoribus testibusque meis, qui coram cunelis hominibus confdenter meum prædicaverint re- γuum. Quid porro beatius hac promissione feri potest? Quid melius vel gloriosius, quam ante di vinum tribunal unigenitum ipsum Dei Verbum fa- ciendam suscipere de nobis confessionem ? atque adeo opere præmium nostri de eo testimonii ex- bibere, dum in ipsa testis sui anima versatur, ac veluti in sancto templo in eadem habitat? Atqui hoc promisit, baud casu dicens: Confitebor el ego eum. Non enim alicubl, extra eum de quo confteor, sum, sed in ipso habito, atque eum deitate mea complens, per ipsam efficaciam, qua in illo operor, confessionem de eo peragam. · Postquam illos priere effato in egregiam spem erexerat, rursus altentos facit eos, terribiliori- bos minis admonens fore ut ipse negantem se ne• gel. Necessario autem has quoque ipsis minas intendit, ne forte aliquando negligent ipsum cond- teri, vicissimque ut negare eum perhorrescant propter consecuturam ejus rei pœnam, nempe quia Da Filio Dei negabuntur. Perinde vero est negari a Patre, atque a Dei sapientia negari, et vila exci- dere, luceque privari, et omni bono depelli. Porro hæc omnia coram Patre cœlesti perpeti, et spe- ctantibus angelis propemodum ante divinum ipsum tribunal condemnsri, et illius regno expelli, quidni quovis summo supplicio pejus sit ? » Lev. 11, 13. * Matth. v, 15. * Matth. x, 32, 13. que codice praeponitur fragmento tituius cum compendiis in secundo voca bulo, ut in praecedentibus dixi. (96) Cod. A. f. 166, b. Cod. L. f 94 In atro-
PG 24:667ταῦτα δὲ ὁ σωτὴρ πρὸ τοῦ πάθους περὶ ἑαυτοῦ ᾐνίττετο, προλαμβάνων τὸ μέλλον κατὰ τὴν πρόγνωσιν. καὶ λέγει ταῦτα ἐν αὐτῷ διατρίβων τῷ ἱερῷ τοῖς κατ’ αὐτὸν γεωργοῖς τοῦ ἀμπελῶνος τοῖς «ἀρχιερεῦσι καὶ τοῖς διδασκάλοις καὶ τοῖς λοιποῖς τοῖς» τοῦ λαοῦ προεστῶσιν, σφόδρα σαφῶς διὰ τῆς παραβολῆς αὐτοὺς καθ’ ἑαυτῶν τὴν ἀπόφασιν ἐξενέγκασθαι παρασκευάζων. «ἐρωτᾷ μὲν δὴ αὐτοὺς ἐν τῷ τῆς παραβολῆς τέλει λέγων· «ὅταν ἔλθῃ ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος, τί ποιήσει τοῖς γεωργοῖς ἐκείνοις»; οἱ δὲ» οὔπω συνέντες ὅτι περὶ αὐτῶν εἴρητο, «καθ’ ἑαυτῶν τὴν ψῆφον ἐξήνεγκον» ... . . . . . . . . . . . . . . . . ἐπεὶ δὲ καὶ περὶ τοῦ τόπου ἔχρησεν ὁ τοῦ θεοῦ λόγος, φέρε ἴδωμεν τὰς αὐτοῦ περὶ τούτου φωνάς. οὐ φέροντες αὐτοῦ τὴν σεμνὴν διδασκαλίαν οὐδὲ τὴν παρρησίαν καὶ τοὺς ἐλέγχους οἱ τῶν Ἰουδαίων ἄρχοντες τῆς πόλεως ἀπαλλαγῆναι ἐποίουν. ὁ δὲ ἀναχωρῶν τῶν Ἱεροσολύμων τοιάσδε προήκατο κατὰ τῆς πόλεως φωνάς·EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS IV. XVL αεροποbet, Β - λεῖν, καὶ οὐκ εἰρήνην δοῦναι, ἀλλὰ διαμερισμόν, ἐδίδασκε διὰ τούτων, ὅτι μὲ τὰ φίλα μηδὲ τὰ συνήθη τοῖς πολλοῖς καὶ τὰ ἡδέα παραδώσων ἐλήλυθε τῷ βίῳ, ἀλλὰ ταῦτα & δὴ πυρὸς αὐτοῖς ἔσεσθαι καυστι κώτερα, πάσαν κακίαν και μοχθηρίαν ψυχῆς ὥσπερ ἀλλοτρίαν ύλην καταφλέξαντα, καὶ χρυσοῦ δίκην λαμ- πρύνονται πάσαν ψυχὴν τῶν παραδεξομένων αὐτοῦ τὴν δύναμιν· δι' ἧς ὅσον οὔπω μέλλειν μαχαίρας δίκην ὀξυτάτης διαιρεῖν τοὺς κατὰ γένος ἀλλήλοις προσ- ήκοντας, ὥστ' ἀφορίζειν υἱοὺς γονέων, καὶ θυγατέρας μητέρων, καὶ νύμφας τῶν κηδεστριῶν, ὑπὸ τοῦ λο γικοῦ βέλους καὶ τῆς θεϊκῆς μαχαίρας τοῦ τε θείου καὶ σωτηρίου πυρός, τῶν ἐν ἀνθρώποις κρειττόνων ἐπὶ τὸν οὐράνιον πόθον ἐξαπτομένων, καὶ μηκέτι οίων τε φέρειν τὴν μετὰ τῶν φαύλων συνουσίαν· ὥστ᾽ ἐν θένδε εἰκότως τὸν ἐμφύλιον αὐτοῖς ἀναρριπίζεσθαι πόλεμον, πατέρων μὲν φαύλων υἱοῖς πιστοῖς ἐπαν ισταμένων, μητέρων δὲ ἀθέων θυγατράσι σώφροσι, κηδεστριών τε ὡσαύτως ταῖς ἑαυτῶν νύμφαις· αὐτοῦ ταῦτ' ἐνεργοῦντος ἐν τῷ στρατολογεῖν τὰς τῶν ἀνθρώ των ψυχάς, καὶ τὰς ἀξίας τοῦ Θεοῦ βασιλείας εκλέ γεσθαι, ἀοράτῳ τε καὶ θεϊκῇ δυνάμει ἐν μέσος τού τοις ἅπασι διακρίνειν (19)· καὶ τοὺς μὲν ἀξίους τῆς αὐτοῦ χάριτός τε καὶ κλήσεως αριστίνδην ἀποβάλ λειν, τοὺς δ᾽ ἀναξίους τῆς ἐκλογῆς ἀφορίζειν (1). Ταῦτα προλαβὼν ἐνθέῳ προγνώσει διαστέλλετο προς τοὺς μαθητάς, μαρτυρόμενος τον μέλλοντα συστή σεσθαι ἐμφύλιον πόλεμον διὰ τοὺς αὐτοῦ λόγους· καὶ ὡς τοῦρ ἐξάψει, καὶ μάχαιραν ἐμβαλεῖ κατ' οίκους, καὶ κατά συγγενείας ἡ αὐτοῦ δύναμις, χωρίζουσα μὲν τῶν ἐπιβλαβῶν γονέων καὶ συγγενών, συνάπτουσα δὲ τῷ Θεῷ, καὶ τῇ τῶν οὐρανῶν βασιλείᾳ ἐνοῦσα τοὺς ἀξίους αὐτῆς· ἔσεσθαι γὰρ πλείστην σην δια φοράν τε καὶ μάχην τῶν αὐτοῦ στρατιωτῶν πρὸς τοὺς ἐναντίως ζῶντας, καθ' ἕκαστον οἶκον, τῷ τοὺς μὲν τὸν ἀκόλαστον καὶ ἄθεον καὶ δυσμενή μετιέναι βου τρόπον, τοὺς δὲ τὸν σώφρονα καὶ κόσμιον καὶ ἐπιει κή· διὸ δὴ ἔχθραν δεινὴν καὶ πόλεμον άσπονδον ἐπ κῆ· τούτου συστήσεσθαι ἐφ' ἑκάστης συγγενείας (2). — Τὴν πρὸς Θεὸν γνωσίν τε καὶ φιλίαν, ἦν τοῖς αὐτοῦ. προὐξένει μαθηταίς, τήν τε τῆς ψυχῆς ἀταραξίαν, καὶ λογισμοῦ τὸ γαληνὸν καὶ εὐσταθὲς τοῦτον ἀπαχα λῶν τὸν τρόπον· (5) εἰρήνη γὰρ ὄντως ἐκείνη ἐστὶν, ἢ ἐν τῇ δικαιοσύνῃ τοῦ Θεοῦ καὶ εὐσεβείς σεμνυνομένη. Πλὴν ταῦτα διετάττετο ὁ Κύριος, οὐκ ἀντινου μοθετῶν τῷ φάσκοντι παρὰ Μωϋσεῖ, Τίμα τὸν και Ευσεβίου δευτέρα δευτέ ρου) Θεοφανείας. δευτέρῳ δ, δευτέρω. Ευσεβίου Καισαρείας. Την τμητικὴν (μάχαιραν) εἰς τὸ διαιρεῖν τοὺς ἀξίους τοῦ Θεοῦ ἀπὸ τῶν μὴ τοιούτων. π Ευσεβίου βιβλίο τετάρτῳ Θεοφανείας, a Bush ait Dominus ", se venisse ut gladium im- mitteret, neque ut pacem daret, sed ut potius se- parationem inferret, his verbis docuit haud grata, neque multis consueta, neque jucunda daturum mando advenisse, sed talla qua ipsis erunt igno ureators, nequitiam quamliber et anima impro- bitatem cen alienam materiem prorsus combes- Cure, of auri instar cujusque animam illustratora qui eam vim recsperit; per quam mox tanquam gladio sentissimo, fewere inter se allaes separare non demorabitur, ita ut alios a patribus dividal, flise a matribus, nares & scrabas, rationali in- quam telo divinoque gladio, et divino salutari que igne, ut melioris frugis homines ad cœlestia desideria infammentar, neque diutius cum im- probis societatem habere patiantur: atque ita hine psis civile bellum merito confletur, iniquis pa- tribus Adoles Alios persoquentibus, matribus ir- religiosis Allas frugi, socrubus pariter nurus suas : Ipse scilicet hac operante, dum humanarum sai ani- morum delectum habet, et invisibili divinaque potentia inter has discernit; et dignes quidem gratia sun ac vocatione, pro virtutis merito con- scribit, indignae autem electione sua secernit, Hoc in antecedeum divina provisione discipulis exponchal, futurum adirmans civile bellum propter suam doctrinam, et se ignem accensurum, et gla- dium per domes immissurum, et vim suam per co- guationes discursuram, ut a noxiis parentibus af- Asibusque dividat, sed Deo conjungat; faturam quippe plurimam inimicitiam et pugnam suorum militum adversum aliter viventes, in domibus sin- gulis; dum alii irreligiosos, intemperantes, el asperos sectantur mores; alii modeste, composite, pieque vivunt. Hinc odium grave bellamque incon- ciliabile in singulis familiis conflatum iri. - Dei notitiam atque amicitiam, quam discipulis suis conciliabat, animæque imperturbationem, et men- tis serenitatem frmumque statum, pacis vocabulo denotans. Vere enim illa pax est, quæ justitia Dei et pietate gloriatur. DOGMATICA. (97). C Verumtamen hac præcipiebat Servator, haud D (4) equidem contra Moysis legem dicentem : Honora Matth. x, 54. perspicue titulum (vel Αιqui illud mendum exi- stimo amanuensis qui in antiquiore codice legerit litteram quarto, praveque explicaverit Reapse in Syriaca Theophania, lib. IV, et 28, sermo est de dissidiis bellisque domesticis ac civi- libus religionis diverse causa; quanquam nostrum fragmentum` nonnisi alicubi cum prædictis locis congruil mentum Eusebii in Catena ad Matthæum cap. x, 54, edit. Crameri, p. 84. Eusebius se sumere ex Hebraico Evangelio, quod alibi etiam ab Eusebio citatum postea videbimus. 28. tinere ad Syriacam Theophaniam, lib. 1, 12, ita tamen ut Græcus textus mihi lucidior meliorqre videatur. dio tantum in secundo vocabulo : Eusebii ex libro quarto Theo phaniæ. (48) Λέγων μέντοι ὁ Κύριος, ότι πῦρ ἦλθον βα (97) In codice A. f. 186 fragmentum hoe gerit (98) Th. Syr. iv, 12. (99) Sine dubio pertinet ad hunc locum frag- (1) Hæc in Syriaca Theophania, lib. iv, 12, ait (2) Hac valde congruunt cum Theoph. Syr. 1, (3) Vides hunc præcipue locum adamussim per- (4) In codice A. f. 204, perspicue, cum compen-
«Ἱερουσαλὴμ Ἱερουσαλὴμ «ἡ ἀποκτείνουσα τοὺς προφήτας καὶ λιθοβολοῦσα τοὺς ἀπεσταλμένους πρὸς αὐτήν,» ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυναγαγεῖν τὰ τέκνα σου, «ὃν τρόπον ὄρνις ἐπισυνάγει τὰ νόσσια αὐτῆς ὑπὸ τὰς πτέρυγας» καὶ οὐκ ἠθελήσατε. ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν «ἔρημος. λέγω γὰρ ὑμῖν, οὐ μὴ ἴδητε ἀπ’ ἄρτι ἕως ἂν εἴπητε· εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι κυρίου.» [ ] μιάσματος γὰρ ἐναγοῦς ἐν τῷ μετὰ ταῦτα χρόνῳ δρασθέντος ὑπ’ αὐτῶν, τοῦτο δ’ ἦν τὸ τολμηθὲν αὐτοῖς ἄγος κατὰ τοῦ σωτῆρος, ἐχρῆν δήπου μὴ μόνον τοὺς τῆς πόλεως οἰκήτορας, ἀλλὰ καὶ αὐτὸ τὸ ἔδαφος, ἐφ’ ᾧ μέγα ἐφρόνουν, τἀπίχειρα ὧν ἔδρασαν οἱ οἰκήτορες παθεῖν, ἃ δὴ καὶ πεπόνθασιν οὐκ εἰς μακράν, Ῥωμαίων ἐπελθόντων τῇ πόλει καὶ τῶν οἰκητόρων τοὺς μὲν πολέμου νόμῳ κατασφαξάντων, τοὺς δ’ αἰχμαλώτους ἀπαγαγόντων, τοὺς δὲ λιμῷ διαφθειράντων, τοὺς δ’ ἀπελασάντων καὶ εἰς πάντα τόπον διασκεδασάντων, τὸν δ’ οἶκον αὐτῶν καὶ τὸν νεὼν ἐμπρησάντων εἰς ἔσχατά τε ἐρημίας περιβαλόντων.EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS IV. XVL αεροποbet, Β - λεῖν, καὶ οὐκ εἰρήνην δοῦναι, ἀλλὰ διαμερισμόν, ἐδίδασκε διὰ τούτων, ὅτι μὲ τὰ φίλα μηδὲ τὰ συνήθη τοῖς πολλοῖς καὶ τὰ ἡδέα παραδώσων ἐλήλυθε τῷ βίῳ, ἀλλὰ ταῦτα & δὴ πυρὸς αὐτοῖς ἔσεσθαι καυστι κώτερα, πάσαν κακίαν και μοχθηρίαν ψυχῆς ὥσπερ ἀλλοτρίαν ύλην καταφλέξαντα, καὶ χρυσοῦ δίκην λαμ- πρύνονται πάσαν ψυχὴν τῶν παραδεξομένων αὐτοῦ τὴν δύναμιν· δι' ἧς ὅσον οὔπω μέλλειν μαχαίρας δίκην ὀξυτάτης διαιρεῖν τοὺς κατὰ γένος ἀλλήλοις προσ- ήκοντας, ὥστ' ἀφορίζειν υἱοὺς γονέων, καὶ θυγατέρας μητέρων, καὶ νύμφας τῶν κηδεστριῶν, ὑπὸ τοῦ λο γικοῦ βέλους καὶ τῆς θεϊκῆς μαχαίρας τοῦ τε θείου καὶ σωτηρίου πυρός, τῶν ἐν ἀνθρώποις κρειττόνων ἐπὶ τὸν οὐράνιον πόθον ἐξαπτομένων, καὶ μηκέτι οίων τε φέρειν τὴν μετὰ τῶν φαύλων συνουσίαν· ὥστ᾽ ἐν θένδε εἰκότως τὸν ἐμφύλιον αὐτοῖς ἀναρριπίζεσθαι πόλεμον, πατέρων μὲν φαύλων υἱοῖς πιστοῖς ἐπαν ισταμένων, μητέρων δὲ ἀθέων θυγατράσι σώφροσι, κηδεστριών τε ὡσαύτως ταῖς ἑαυτῶν νύμφαις· αὐτοῦ ταῦτ' ἐνεργοῦντος ἐν τῷ στρατολογεῖν τὰς τῶν ἀνθρώ των ψυχάς, καὶ τὰς ἀξίας τοῦ Θεοῦ βασιλείας εκλέ γεσθαι, ἀοράτῳ τε καὶ θεϊκῇ δυνάμει ἐν μέσος τού τοις ἅπασι διακρίνειν (19)· καὶ τοὺς μὲν ἀξίους τῆς αὐτοῦ χάριτός τε καὶ κλήσεως αριστίνδην ἀποβάλ λειν, τοὺς δ᾽ ἀναξίους τῆς ἐκλογῆς ἀφορίζειν (1). Ταῦτα προλαβὼν ἐνθέῳ προγνώσει διαστέλλετο προς τοὺς μαθητάς, μαρτυρόμενος τον μέλλοντα συστή σεσθαι ἐμφύλιον πόλεμον διὰ τοὺς αὐτοῦ λόγους· καὶ ὡς τοῦρ ἐξάψει, καὶ μάχαιραν ἐμβαλεῖ κατ' οίκους, καὶ κατά συγγενείας ἡ αὐτοῦ δύναμις, χωρίζουσα μὲν τῶν ἐπιβλαβῶν γονέων καὶ συγγενών, συνάπτουσα δὲ τῷ Θεῷ, καὶ τῇ τῶν οὐρανῶν βασιλείᾳ ἐνοῦσα τοὺς ἀξίους αὐτῆς· ἔσεσθαι γὰρ πλείστην σην δια φοράν τε καὶ μάχην τῶν αὐτοῦ στρατιωτῶν πρὸς τοὺς ἐναντίως ζῶντας, καθ' ἕκαστον οἶκον, τῷ τοὺς μὲν τὸν ἀκόλαστον καὶ ἄθεον καὶ δυσμενή μετιέναι βου τρόπον, τοὺς δὲ τὸν σώφρονα καὶ κόσμιον καὶ ἐπιει κή· διὸ δὴ ἔχθραν δεινὴν καὶ πόλεμον άσπονδον ἐπ κῆ· τούτου συστήσεσθαι ἐφ' ἑκάστης συγγενείας (2). — Τὴν πρὸς Θεὸν γνωσίν τε καὶ φιλίαν, ἦν τοῖς αὐτοῦ. προὐξένει μαθηταίς, τήν τε τῆς ψυχῆς ἀταραξίαν, καὶ λογισμοῦ τὸ γαληνὸν καὶ εὐσταθὲς τοῦτον ἀπαχα λῶν τὸν τρόπον· (5) εἰρήνη γὰρ ὄντως ἐκείνη ἐστὶν, ἢ ἐν τῇ δικαιοσύνῃ τοῦ Θεοῦ καὶ εὐσεβείς σεμνυνομένη. Πλὴν ταῦτα διετάττετο ὁ Κύριος, οὐκ ἀντινου μοθετῶν τῷ φάσκοντι παρὰ Μωϋσεῖ, Τίμα τὸν και Ευσεβίου δευτέρα δευτέ ρου) Θεοφανείας. δευτέρῳ δ, δευτέρω. Ευσεβίου Καισαρείας. Την τμητικὴν (μάχαιραν) εἰς τὸ διαιρεῖν τοὺς ἀξίους τοῦ Θεοῦ ἀπὸ τῶν μὴ τοιούτων. π Ευσεβίου βιβλίο τετάρτῳ Θεοφανείας, a Bush ait Dominus ", se venisse ut gladium im- mitteret, neque ut pacem daret, sed ut potius se- parationem inferret, his verbis docuit haud grata, neque multis consueta, neque jucunda daturum mando advenisse, sed talla qua ipsis erunt igno ureators, nequitiam quamliber et anima impro- bitatem cen alienam materiem prorsus combes- Cure, of auri instar cujusque animam illustratora qui eam vim recsperit; per quam mox tanquam gladio sentissimo, fewere inter se allaes separare non demorabitur, ita ut alios a patribus dividal, flise a matribus, nares & scrabas, rationali in- quam telo divinoque gladio, et divino salutari que igne, ut melioris frugis homines ad cœlestia desideria infammentar, neque diutius cum im- probis societatem habere patiantur: atque ita hine psis civile bellum merito confletur, iniquis pa- tribus Adoles Alios persoquentibus, matribus ir- religiosis Allas frugi, socrubus pariter nurus suas : Ipse scilicet hac operante, dum humanarum sai ani- morum delectum habet, et invisibili divinaque potentia inter has discernit; et dignes quidem gratia sun ac vocatione, pro virtutis merito con- scribit, indignae autem electione sua secernit, Hoc in antecedeum divina provisione discipulis exponchal, futurum adirmans civile bellum propter suam doctrinam, et se ignem accensurum, et gla- dium per domes immissurum, et vim suam per co- guationes discursuram, ut a noxiis parentibus af- Asibusque dividat, sed Deo conjungat; faturam quippe plurimam inimicitiam et pugnam suorum militum adversum aliter viventes, in domibus sin- gulis; dum alii irreligiosos, intemperantes, el asperos sectantur mores; alii modeste, composite, pieque vivunt. Hinc odium grave bellamque incon- ciliabile in singulis familiis conflatum iri. - Dei notitiam atque amicitiam, quam discipulis suis conciliabat, animæque imperturbationem, et men- tis serenitatem frmumque statum, pacis vocabulo denotans. Vere enim illa pax est, quæ justitia Dei et pietate gloriatur. DOGMATICA. (97). C Verumtamen hac præcipiebat Servator, haud D (4) equidem contra Moysis legem dicentem : Honora Matth. x, 54. perspicue titulum (vel Αιqui illud mendum exi- stimo amanuensis qui in antiquiore codice legerit litteram quarto, praveque explicaverit Reapse in Syriaca Theophania, lib. IV, et 28, sermo est de dissidiis bellisque domesticis ac civi- libus religionis diverse causa; quanquam nostrum fragmentum` nonnisi alicubi cum prædictis locis congruil mentum Eusebii in Catena ad Matthæum cap. x, 54, edit. Crameri, p. 84. Eusebius se sumere ex Hebraico Evangelio, quod alibi etiam ab Eusebio citatum postea videbimus. 28. tinere ad Syriacam Theophaniam, lib. 1, 12, ita tamen ut Græcus textus mihi lucidior meliorqre videatur. dio tantum in secundo vocabulo : Eusebii ex libro quarto Theo phaniæ. (48) Λέγων μέντοι ὁ Κύριος, ότι πῦρ ἦλθον βα (97) In codice A. f. 186 fragmentum hoe gerit (98) Th. Syr. iv, 12. (99) Sine dubio pertinet ad hunc locum frag- (1) Hæc in Syriaca Theophania, lib. iv, 12, ait (2) Hac valde congruunt cum Theoph. Syr. 1, (3) Vides hunc præcipue locum adamussim per- (4) In codice A. f. 204, perspicue, cum compen-
ἀλλὰ γὰρ τούτων ἐν τοῖς μετὰ ταῦτα χρόνοις γενομένων προλαβὼν ὁ σωτὴρ τὸ μέλλον τῇ προγνώσει οἷα θεὸς λόγος τὰ συμβησόμενα προαγορεύει διὰ τῶν προκειμένων. τέκνα δὲ τῆς πόλεως ὀνομάζει τὸ Ἰουδαίων πᾶν ἔθνος, οἶκον δὲ αὐτῶν ἀποκαλεῖ τὸν νεών. εἶτα μαρτύρεται ὅτι παρὰ τὴν αὐτῶν αἰτίαν τὰ σκυθρωπὰ αὐτοὺς μετελεύσεται, ἐπειδήπερ αὐτὸς μὲν πολλάκις ἐπισυναγαγεῖν αὐτῶν τὰ τέκνα ὑπὸ τὸν τῆς θεοσεβείας ζυγὸν βεβούληται, οἷα τοῦ παντὸς «προὼν καὶ ἐξ αἰῶνος» πρόνοιαν αὐτῶν πεποιημένος δι’ ἑκάστου τε προφήτου καὶ καθ’ ἑκάστην γενεὰν ἐπιστρέφων αὐτοὺς καὶ ἀνακαλούμενος, οἱ δὲ οὐκ ἤθελον ὑπακοῦσαι τῇ κλήσει, οὗ δὴ χάριν τὴν κατ’ αὐτῶν ἀπόφασιν προενήνεκται εἰπών· «ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος». σφόδρα δὲ ἀκριβῶς οὐ τὴν πόλιν ἔρημον ἔσεσθαί φησιν, ἀλλὰ τὸν ἐν αὐτῇ οἶκον, δηλαδὴ τὸν νεών, ὃν οὐκέτι ἑαυτοῦ [ἀλλ’] οὐδὲ τοῦ θεοῦ οἶκον βούλεται χρηματίζειν, ἀλλ’ αὐτῶν εἶναί φησιν. ἔρημον δὲ αὐτὸν ἔσεσθαι θεσπίζει οὐκ ἄλλως ἢ ὑπὸ τῆς πρότερον ἐπισκοπούσης αὐτὸν προνοίας καταλειφθησόμενον, «δι’ ὃ εἶπεν· «ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος»».EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS IV. XVL αεροποbet, Β - λεῖν, καὶ οὐκ εἰρήνην δοῦναι, ἀλλὰ διαμερισμόν, ἐδίδασκε διὰ τούτων, ὅτι μὲ τὰ φίλα μηδὲ τὰ συνήθη τοῖς πολλοῖς καὶ τὰ ἡδέα παραδώσων ἐλήλυθε τῷ βίῳ, ἀλλὰ ταῦτα & δὴ πυρὸς αὐτοῖς ἔσεσθαι καυστι κώτερα, πάσαν κακίαν και μοχθηρίαν ψυχῆς ὥσπερ ἀλλοτρίαν ύλην καταφλέξαντα, καὶ χρυσοῦ δίκην λαμ- πρύνονται πάσαν ψυχὴν τῶν παραδεξομένων αὐτοῦ τὴν δύναμιν· δι' ἧς ὅσον οὔπω μέλλειν μαχαίρας δίκην ὀξυτάτης διαιρεῖν τοὺς κατὰ γένος ἀλλήλοις προσ- ήκοντας, ὥστ' ἀφορίζειν υἱοὺς γονέων, καὶ θυγατέρας μητέρων, καὶ νύμφας τῶν κηδεστριῶν, ὑπὸ τοῦ λο γικοῦ βέλους καὶ τῆς θεϊκῆς μαχαίρας τοῦ τε θείου καὶ σωτηρίου πυρός, τῶν ἐν ἀνθρώποις κρειττόνων ἐπὶ τὸν οὐράνιον πόθον ἐξαπτομένων, καὶ μηκέτι οίων τε φέρειν τὴν μετὰ τῶν φαύλων συνουσίαν· ὥστ᾽ ἐν θένδε εἰκότως τὸν ἐμφύλιον αὐτοῖς ἀναρριπίζεσθαι πόλεμον, πατέρων μὲν φαύλων υἱοῖς πιστοῖς ἐπαν ισταμένων, μητέρων δὲ ἀθέων θυγατράσι σώφροσι, κηδεστριών τε ὡσαύτως ταῖς ἑαυτῶν νύμφαις· αὐτοῦ ταῦτ' ἐνεργοῦντος ἐν τῷ στρατολογεῖν τὰς τῶν ἀνθρώ των ψυχάς, καὶ τὰς ἀξίας τοῦ Θεοῦ βασιλείας εκλέ γεσθαι, ἀοράτῳ τε καὶ θεϊκῇ δυνάμει ἐν μέσος τού τοις ἅπασι διακρίνειν (19)· καὶ τοὺς μὲν ἀξίους τῆς αὐτοῦ χάριτός τε καὶ κλήσεως αριστίνδην ἀποβάλ λειν, τοὺς δ᾽ ἀναξίους τῆς ἐκλογῆς ἀφορίζειν (1). Ταῦτα προλαβὼν ἐνθέῳ προγνώσει διαστέλλετο προς τοὺς μαθητάς, μαρτυρόμενος τον μέλλοντα συστή σεσθαι ἐμφύλιον πόλεμον διὰ τοὺς αὐτοῦ λόγους· καὶ ὡς τοῦρ ἐξάψει, καὶ μάχαιραν ἐμβαλεῖ κατ' οίκους, καὶ κατά συγγενείας ἡ αὐτοῦ δύναμις, χωρίζουσα μὲν τῶν ἐπιβλαβῶν γονέων καὶ συγγενών, συνάπτουσα δὲ τῷ Θεῷ, καὶ τῇ τῶν οὐρανῶν βασιλείᾳ ἐνοῦσα τοὺς ἀξίους αὐτῆς· ἔσεσθαι γὰρ πλείστην σην δια φοράν τε καὶ μάχην τῶν αὐτοῦ στρατιωτῶν πρὸς τοὺς ἐναντίως ζῶντας, καθ' ἕκαστον οἶκον, τῷ τοὺς μὲν τὸν ἀκόλαστον καὶ ἄθεον καὶ δυσμενή μετιέναι βου τρόπον, τοὺς δὲ τὸν σώφρονα καὶ κόσμιον καὶ ἐπιει κή· διὸ δὴ ἔχθραν δεινὴν καὶ πόλεμον άσπονδον ἐπ κῆ· τούτου συστήσεσθαι ἐφ' ἑκάστης συγγενείας (2). — Τὴν πρὸς Θεὸν γνωσίν τε καὶ φιλίαν, ἦν τοῖς αὐτοῦ. προὐξένει μαθηταίς, τήν τε τῆς ψυχῆς ἀταραξίαν, καὶ λογισμοῦ τὸ γαληνὸν καὶ εὐσταθὲς τοῦτον ἀπαχα λῶν τὸν τρόπον· (5) εἰρήνη γὰρ ὄντως ἐκείνη ἐστὶν, ἢ ἐν τῇ δικαιοσύνῃ τοῦ Θεοῦ καὶ εὐσεβείς σεμνυνομένη. Πλὴν ταῦτα διετάττετο ὁ Κύριος, οὐκ ἀντινου μοθετῶν τῷ φάσκοντι παρὰ Μωϋσεῖ, Τίμα τὸν και Ευσεβίου δευτέρα δευτέ ρου) Θεοφανείας. δευτέρῳ δ, δευτέρω. Ευσεβίου Καισαρείας. Την τμητικὴν (μάχαιραν) εἰς τὸ διαιρεῖν τοὺς ἀξίους τοῦ Θεοῦ ἀπὸ τῶν μὴ τοιούτων. π Ευσεβίου βιβλίο τετάρτῳ Θεοφανείας, a Bush ait Dominus ", se venisse ut gladium im- mitteret, neque ut pacem daret, sed ut potius se- parationem inferret, his verbis docuit haud grata, neque multis consueta, neque jucunda daturum mando advenisse, sed talla qua ipsis erunt igno ureators, nequitiam quamliber et anima impro- bitatem cen alienam materiem prorsus combes- Cure, of auri instar cujusque animam illustratora qui eam vim recsperit; per quam mox tanquam gladio sentissimo, fewere inter se allaes separare non demorabitur, ita ut alios a patribus dividal, flise a matribus, nares & scrabas, rationali in- quam telo divinoque gladio, et divino salutari que igne, ut melioris frugis homines ad cœlestia desideria infammentar, neque diutius cum im- probis societatem habere patiantur: atque ita hine psis civile bellum merito confletur, iniquis pa- tribus Adoles Alios persoquentibus, matribus ir- religiosis Allas frugi, socrubus pariter nurus suas : Ipse scilicet hac operante, dum humanarum sai ani- morum delectum habet, et invisibili divinaque potentia inter has discernit; et dignes quidem gratia sun ac vocatione, pro virtutis merito con- scribit, indignae autem electione sua secernit, Hoc in antecedeum divina provisione discipulis exponchal, futurum adirmans civile bellum propter suam doctrinam, et se ignem accensurum, et gla- dium per domes immissurum, et vim suam per co- guationes discursuram, ut a noxiis parentibus af- Asibusque dividat, sed Deo conjungat; faturam quippe plurimam inimicitiam et pugnam suorum militum adversum aliter viventes, in domibus sin- gulis; dum alii irreligiosos, intemperantes, el asperos sectantur mores; alii modeste, composite, pieque vivunt. Hinc odium grave bellamque incon- ciliabile in singulis familiis conflatum iri. - Dei notitiam atque amicitiam, quam discipulis suis conciliabat, animæque imperturbationem, et men- tis serenitatem frmumque statum, pacis vocabulo denotans. Vere enim illa pax est, quæ justitia Dei et pietate gloriatur. DOGMATICA. (97). C Verumtamen hac præcipiebat Servator, haud D (4) equidem contra Moysis legem dicentem : Honora Matth. x, 54. perspicue titulum (vel Αιqui illud mendum exi- stimo amanuensis qui in antiquiore codice legerit litteram quarto, praveque explicaverit Reapse in Syriaca Theophania, lib. IV, et 28, sermo est de dissidiis bellisque domesticis ac civi- libus religionis diverse causa; quanquam nostrum fragmentum` nonnisi alicubi cum prædictis locis congruil mentum Eusebii in Catena ad Matthæum cap. x, 54, edit. Crameri, p. 84. Eusebius se sumere ex Hebraico Evangelio, quod alibi etiam ab Eusebio citatum postea videbimus. 28. tinere ad Syriacam Theophaniam, lib. 1, 12, ita tamen ut Græcus textus mihi lucidior meliorqre videatur. dio tantum in secundo vocabulo : Eusebii ex libro quarto Theo phaniæ. (48) Λέγων μέντοι ὁ Κύριος, ότι πῦρ ἦλθον βα (97) In codice A. f. 186 fragmentum hoe gerit (98) Th. Syr. iv, 12. (99) Sine dubio pertinet ad hunc locum frag- (1) Hæc in Syriaca Theophania, lib. iv, 12, ait (2) Hac valde congruunt cum Theoph. Syr. 1, (3) Vides hunc præcipue locum adamussim per- (4) In codice A. f. 204, perspicue, cum compen-
PG 24:671καὶ δὴ θαυμάσαι ἔστι τοῦ λόγου τὸ ἀποτέλεσμα, ὅτι δὴ μηδ’ ἄλλοτε πώποτε τοσαύτην ὑπέμεινεν ἐρημίαν ὁ τόπος οὐδ’ ὅτε διὰ τὰς ὑπερβαλλούσας αὐτῶν δυσσεβείας καὶ εἰδωλολατρείας τάς τε κατὰ τῶν προφητῶν μιαιφονίας ὑπὸ Βαβυλωνίων ἥλω· ἑβδομηκονταετὴς γὰρ ὁ πᾶς τῆς ἐρημώσεως τοῦ τόπου χρόνος κατ’ ἐκείνους ἐγενήθη. διὸ οὐκ ἂν κυρίως ἐλέχθη αὐτοῖς τότε τὸ «ἰδοὺ» ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος». οὐ γὰρ ἀφείθη, ἔτυχε δὲ ἐπισκοπῆς μετ’ οὐ πολὺν χρόνον, καθ’ ὃν ἀνανεώσεως μείζονος ἢ κατὰ τὴν προτέραν ἠξιώθη, ὡς προειπεῖν τινα τῶν προφητῶν ὅτι δὴ «ἔσται ἡ δόξα τοῦ οἴκου τούτου ἡ ἐσχάτη ὑπὲρ τὴν προτέραν». μετὰ δὲ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν φωνήν, ὅπως ἀφείθησαν ὅ τε οἶκος αὐτῶν «διὰ τῆς τοῦ θεοῦ ἀποφάσεως» εἰς ἔσχατον ἐρημίας ἤλασεν, τοῖς εἰς τοὺς τόπους ἀφικνουμένοις ἡ ὄψις αὐτὴ τοῦ λόγου μᾶλλον δείκνυσι τὸ ἀποτέλεσμα. καὶ ὁ χρόνος δὲ πολυετὴς γεγονὼς καὶ μακρός, ὡς μὴ μόνον διπλασίονα εἶναι τῆς ἑβδομηκονταετοῦς ἐρημίας τῆς ἐπὶ Βαβυλῶνι γεγενημένης, ἀλλὰ καὶ τετραπλασίονα ὑπερβαίνειν τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἀπόφασιν πιστοῦται.Α γοῦν σῶμα, δ περίκειται νῦν ἡ ψυχὴ, ἀνασταυρώσεις προσήκει, καὶ ὥσπερ νεκρὸν ἀπεργάσασθαι, καθηλώ σαντας αὐτοῦ τὰ πάθη καὶ ἀπονεκρώσαντας, ώς μη- κέτι δοκεῖν ζῶσαν περιφέρειν σάρκα, ἀλλὰ νενεκρω μένην, καὶ τοῖς θείοις παραγγέλμασι πεπερονημένην ὥστε τὴν ψυχὴν, ἑτέρας οὖσαν οὐσίας τῆς ἀσωμάτου καὶ νοεράς, τρόπαιον νικητήριον κατ' ἐχθρῶν ἐγεί ρουσαν, τὸ σῶμα σταυρὸν δοκεῖν περιφέρειν, καὶ νεκρὸν ὥσπερ ὄργανον ἀχθηφοροῦσαν ἔπεσθαι τῷ λό γῳ δίκην γενναίου στρατιώτου τὰ βραβεία της νίκης κατ' ἐχθρῶν ἐπικομιζομένου. Εἰ γὰρ μὴ τοῦτον τὸν τρόπον ἀκολουθήσει μοι, φησὶν, ὁ ἐμοὶ μαθητευόμε νος, τὸ ἑαυτοῦ σῶμα καὶ τὴν σάρκα νεκρώτας, καὶ οἷόν τινα σταυρὸν άψυχον περιθέμενος, οὐκ ἂν γένοιτό μου ἄξιος, οὐδὲ δύναιτο είναι μαθητής. 'Ακρότητα δε καὶ διὰ τούτων φιλοσόφου τρόπου παρίστη, τους συν Β τοῦ μαθητὰς οἷα στρατιωτικοὺς ἄνδρας ἐπ' ἄκρον ἀρετῆς σπεύδειν προκαλούμενος. οὐ μόνον, ἀλλὰ καὶ τοῦ σώματος αὐτοῦ προτιμάν τὴν αὐτοῦ φιλίαν ἐδίδαξεν, ἑνὸς δὲ λοιπὸν ἔτι λείπον τος τοῦ καὶ τῶν σωμάτων ἀναγκαιοτέρου, τοῦτο δὲ ἦν ἡ ψυχή· ἐπιτείνων τὸν λόγον, καὶ περὶ ταύτης τοιαύτας προσφέρετο φωνάς, ότι '0 μὴ μισῶν καὶ τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν οὐ δύναται μου είναι μαθητής κατὰ δὲ τὸν Ματθαῖον, Ο εὐρὼν τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἀπολέσει αὐτήν· καὶ ὁ ἀπολέσας αὐτὴν ἕνεκεν ἐμοῦ, εὑρήσει αὐτήν. Οὐ γὰρ περὶ τῶν ἐκτός μας, φησὶν ὁ λόγος, οὐδὲ περὶ γονέων καὶ τέκνων, ἀλλ᾽ οὐδὲ περὶ αὐτοῦ τοῦ σώματος καὶ τῆς εὐφθάρτου ταύτης σαρκός, ὧν δὴ ἔλαττον φροντίζειν παρακελεύο- μαι, καὶ πρὸ πάντων τιμὴν τοὺς ἐμοὺς λόγους παρ αινῷ· ἀλλ' ὅπερ ἐστὶ πάντων τιμιώτερον ἡ ψυχής ἷς οὐκ ἂν γένοιτό τι κρεῖττον ἑκάστῳ, καὶ ταύτης αὐτῆς δέοι ἂν τὸν ποιητὴν αὐτῆς προτιμᾷν· ὡς, εἰ καιρός ποτε καλέσειεν, ἀφειδῆσαι καὶ ταύτης, ἀπω λείᾳ τε αὐτὴν, ὡς ἐν ὑποθέσει λόγου εἰπεῖν, ὑπὲρ εὐσεβείας Θεοῦ παραδοῦναι, καὶ τοῦτο χρὴ προθύμως ὑπομένειν· ὅτι μόνῳ Θεῷ καὶ τὴν, ὡς ἐν ὑποθέσει, ἀπολωλυῖαν δι' αὐτὸν ψυχὴν ἀνακαλέσασθαι καὶ ἀνευ ρεῖν δυνατόν. Ο γὰρ μηδαμοῦ μηδαμῶς οὖσαν αὐτὴν πρότερον υποστησάμενος, καὶ ἐκ τοῦ μὴ ὄντος εἰς τὸ εἶναι παραγαγών, οὐκ ἂν εἴη ἀδύνατος ἀπολλυμένην αὐτὴν ἐξ ἀνθρώπων, καὶ ἐκ τοῦ θνητοῦ βίου ἀφανι σθεῖσαν, αὖθις εἰς φῶς παραγαγεῖν. Τὸ γὰρ ἀπολωλός οὐκ εἰς ἀνυπαρξίαν κεχώρηκεν, ἀλλ᾽ ὑπάρχει μὲν καὶ ἔστι καὶ μένει· κέκρυπται δὲ καὶ λανθάνει τοὺς ἀπολωλεκότας, ἀλλ' οὐδὲ τὸν μέγαν, διαδιδράσκει ὀφθαλμόν· διὸ οὐδὲν ἂν ἀπόλοιτο παρ' αὐτῷ. Εἰ δὲ τις, ἀπιστήσας Θεῷ, καὶ μὴ δύνασθαι αὐτὸν τὴν ἀπολωλέναι νομισθεῖσαν ψυχὴν αὖθις ἐπαναγαγεῖν καὶ ζωοποιεῖν ἡγησάμενος, έξαρνος γένοιτο τῆς περὶ τὸν Θεὸν ὁμολογίας, εἶτα διαφύγοι μὲν τὸν ἐξ ἀνθρώπων έπῃωρημένον θάνατον, ἐν ἀσφαλείς δὲ ἤδη καὶ ἐν ἀμερίμνῳ τῆς ἀνθρώπων ζωῆς ἡγοῖτο ἑαυτὸν γεγο νέναι, ὡς δοκεῖν εὑρηκέναι ἑαυτοῦ τὴν ψυχὴν, ἅτε δὴ ἐκφεύγων τὰς ἐξ ἀνθρώπων ἐπιβουλάς, καὶ τὸν ἠπει EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS IV. DOGMATICA. - includitur, crucifigere oportet, et velall mortuum efficere, clavis configentes illius cupiditates et mor- tificantes, adeo ut non videatur viventem circum- ferro carnem, sed exstinctam, et divinis præceptis Iransfram. Atque ita anima, quæ alia constat substantia incorporea et intellectuali, victoriale tropæum adversus hostes erigens, corpus ceu cru- cem circumferre videatur, et mortuum veluti in- strumentum gestans subsequatur rationem (sen Verbum) præclari instar militis qui victoriæ de hostibus manubias gerat. Nisi enim hoc modo se- quatur me, inquit, discipulus corpus suum et car- nein mortificans, et quasi exanimem quamdam cru- cem sibi imponens, miuime sit neque esse possit me dignus. Culmen itaque philosophici moris his verbis representat, discipulos suos tanquam viros militares ad · fastigium virtutis conscendere iuvi- LANG. B c C Quoniam non solum plus quam patrem ac ma- trem et liberos, verum etiam plus quam proprium corpus, amicitiam ipsius sstimandam esse docue. rat; uno adhuc reliquo, magis etiam quam corpus necessario, id est anima; sermonem intendens, de hac quoque ita locutus est : Qui non oderit etiam animam suam, non polest meus esse discipulus. Se- cundum vero Matthæum : Qui invenerit animam suam, perdet eam : et qui eam perdiderit propter me, inveniet cam “. Non enim mihi, inquit, de exterio- ribus sermo est, neque de parentibus et liberis, sed ne de ipso quidem corpore et carne hac facile corruptibili, quæ parum curare jubeo, dum contra præ omnibus in pretio habere sermones meos ad- hortor. Sed quamvis anima pretiosior omnibus sit, ita ut nihil melius quispiam habeat, huic ipsi erea- tor ejus anteponendus est; ita ut si tempus forte exigat huic quoque non parcere, eamque exitio (ut hypothetice loquar) pro Dei cultu tradere, id quo- que sine dubitatione agendum sit. Etenim soli Deo, perditam (dico per hypothesim) ipsius causa anim mam recuperaro et inventre possibíle est. Nam qui eam nusquam exsistentem primo formavit, et ex non exstante subsistere fecit, haud impos erit eam ex hominum consortio pulsam, et de hac mortali vita abactam, rursus ad luminis auras revocare. Nam quod perditum fuit, haud sane in nihilum dis- D solvitur, sed subsistit, est, ac permanet; tantum se subtrahit latetque destructores suos, non lamėn magnum oculum fugit. Quamobrem nihil reapse apud Deum perit. Quod si quis Deo non credens, neque posse ab eo animam quæ periisse putetur, revocari ac vivificari judicans, confessionem de Deo factam abnegaverit, ac propterea impenden- tem ab hominibus necem fugerit, seque securam inter homines vitam adeptum putaverit, atque ita animam suam se invenisse speret, quippe qui bo- minum insidias impendentemque religionis causa necem vilaverit; bic, inquam, sciat vera potius * Matth. x, 39. by Google Digitized by (5) Cod. A. 1. 204, b. (5) 'Αλλ' ἐπειδὴ πατρὸς καὶ μητρὸς καὶ τέκνων
PG 24:673ὅτε «δὲ πάλιν καὶ κατ’ ἄλλον τινὰ χρόνον» ὁ μὲν «σωτὴρ» ἀμφὶ τὸ «εἰρημένον» ἱερὸν ἐβάδιζεν, οἱ δ’ αὐτοῦ μαθηταὶ τοῦ περιβόλου τὰς οἰκοδομὰς αὐτοῦ [τοῦ] τε τοῦ ἱεροῦ τὸ μέγεθος καὶ τὸ κάλλος ὑπερθαυμάζοντες ἐδείκνυον αὐτῷ, «ὁ δὲ «ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς· οὐ βλέπετε ταῦτα πάντα; λέγω ὑμῖν οὐ μὴ ἀφεθῇ ὧδε λίθος ἐπὶ λίθον ὃς οὐ καταλυθήσεται». καὶ ὅτι μὴν ἀξιοθέατα ἦν πάντα τὰ τῆς οἰκοδομῆς τά τε τῆς ἄλλης κατασκευῆς τοῦ αὐτόθι νεώ, δηλοῦσιν αἱ ἱστορίαι. δείγματος δὲ χάριν εἰσέτι δεῦρο λείψανά τινα πεφύλακται, δι’ ὧν τὰ ἴχνη καταλαμβάνεται τῶν πάλαι κατασκευασμάτων. πάντων δὲ θαυμασιωτέρα τυγχάνει ἡ θεϊκὴ φωνὴ τῆς τοῦ σωτῆρος ἡμῶν προγνώσεως, «ἣ» καταλλήλως τοῖς τὰς οἰκοδομὰς ἐκπεπληγμένοις ἀπεφήνατο, ἐν οἷς ἐθαυμάζοντο πῶς οὐ μὴ μείνῃ λίθος ἐπὶ λίθον ἀκαθαίρετος. δεῖν γὰρ διὰ τὰ τολμηθησόμενα τοῖς οἰκήτορσι παντελῆ φθορὰν καὶ ἐρημίαν τὸν τόπον ὑπομεῖναι, ἅτε δὴ ἀσεβῶν ἀνδρῶν γενόμενον οἰκητήριον.λημένον ἔνεκεν τοῦ τῆς θεοσεβείας λόγου θάνατον ίστω ὁ τοιοῦτος τῆς ἀληθοῦς ζωῆς ἑαυτὸν στερήσας, καὶ τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν, ἣν εὐρηκέναι νενόμικεν, ἀληθεῖ λόγῳ παραδοὺς ἀπωλείᾳ. Πάσης γὰρ ἐσχάτης ἀπω - λείας γένοιτ' ἂν χεῖρον τὸ ἐκπεσεῖν Θεοῦ, καὶ ἀρνη- θῆναι ὑπὸ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. Τί δὲ καὶ πλέον ἐπου ρίσατο, ἑαυτὸν ἀπατήσας, καὶ εὑρηκέναι τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν ὑπολαβὼν, ὅτε, φεύγων τὸν θάνατον, τὸν Θεὸν Αρνείτο ; Σμικροῦ γὰρ ὄντος καὶ ἐπικαίρου βίου, μετ' οὐ πολὺ τῆς θνητῆς καὶ ὀλιγοχρονίου ζωῆς στερηθείς, καὶ τῷ θανάτῳ ἐν φεύγων τὸν Θεὸν ἠρνεῖτο ὁπολη- θεὶς, τῇ μετὰ τὸν θάνατον αἰωνίᾳ κολάσει παραδοθή- σεται, ἀπολέσας ἀληθῶς τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν, ἣν εύρη κέναι ὑπειλήφει· ὡς ἀνάπαλιν ὁ διὰ τὴν εἰς Θεὸν ἐλπίδα ἑαυτὸν ἀπογνούς, καὶ τὴν ἑαυτοῦ ζωὴν ἀπαρ νηθείς, ὅσον τε ἐπὶ τῇ ἑαυτοῦ προθέσει τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν ἀπολωλεκώς, πάντα τε ταῦτα εὐθαρσῶς που μείνας διὰ τὴν εἰς τὸν Θεὸν πίστιν, θαῤῥείτω ὡς μηδενὸς ἀπολωλότος αὐτῷ· οὐ γὰρ ἀπόλωλεν ὁ τοιοῦ τος, ἀλλ' εὗρε τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν. Εἰ γοῦν ὡς ἐν ὑπο θέσει λόγου θνητή οὖσα ἐτύγχανε, καὶ οἷα τε ἀληθῶς εἰς τὸ μὴ ὂν χωρεῖν, καὶ εἰ ἀπώλλυτο ὑπὸ ἀνθρώπων ἀναιρουμένη, ὅμως οὐκ εἰς ἀνέλπιστον χρὴ τὸν ὑπὲρ εὐσεβείας ἀγῶνα διακαρτερεῖν· ἐπειδὴ τῷ Θεῷ καὶ τὰ ἀπολωλότα καὶ τὰ μηδαμῆ μηδαμῶς όντα παρα ἄγειν ἐξ οὐκ ὄντων καὶ ζωοποιεῖν δυνατόν. Διὸ καὶ τὸν νομισθέντα μηκέτι εἶναι, ἀλλὰ δι' αὐτὸν ἐξ ἀνθρώπων ἀπολωλότα, οὐκ ἂν αὐτῷ γένοιτο ἀδύνατον αὖθις όπο στήσασθαι, καὶ τὴν εὕρεσιν τῆς ἀπολωλνίας ψυχῆς τῷ δι' αὐτὸν αὐτὴν ἀπολωλεκότι παρασχεῖν. ' Β Οὐδεὶς μέντοι πώποτε προφητῶν τὸ κήρυγμα τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας γυμνῶς εἰς πάντας εὐηγγέ λιστο· ἀλλ' ᾔδεσαν μὲν αὐτὸ προφῆται πάντες, οὐ μὴν καὶ τῷ Ἰουδαίων λαῷ παρεδίδοσαν, διὰ τὸ νησ πιάζειν τὰς φρένας, καὶ ἐξασθενεῖν πρὸς τὸ μέγεθος τοῦ κηρύγματος· πρώτου δὲ Ἰωάννου τηλαυγώς κη- ρύξαντος ήγγικέναι τὴν τῶν οὐρανῶν βασιλείαν, άφε- σίν τε ἁμαρτιῶν διὰ λουτροῦ παλιγγενεσίας καταγ γείλαντος ἀνθρώποις, οἱ τῷ κηρύγματι ἑαυτοὺς ἐπι δόντες περιάρπαστον αὐτὴν ἐσχήκασιν, ἐξ ἐκείνων τῶν ἡμερῶν ἀρξάμενοι, ἐξ ὧν ὁ Ἰωάννης τὸν περὶ αὐτῆς κατήγγειλε λόγον. Τὰ μὲν γὰρ Μωϋσέως νό μιμα καὶ τὴν Ἰουδαϊκὴν λατρείαν καιρόν φησιν ἐσχη- κέναι οἰκεῖον· τοῦτον δὲ περιγράφεσθαι μέχρι τῆς Ἰωάννου παρουσίας· καὶ τοὺς προφήτας δὲ μέχρις Ἰωάννου Ἰουδαίοις πεποιῆσθαι τὰς παραγγελίας πρὸς τὰ φυλάττειν τὰ Μωϋσέως νόμιμα πρῶτον δὲ Ιωάννην ἀρχηγὸν γεγονέναι τῆς Καινῆς Διαθήκης, ἅτε πρόδρομον αὐτοῦ γενόμενον. Αὐτοῦ τε πρώτου καὶ ἐξ αὐτοῦ τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν ἅπασιν ἀν θρώποις εὐηγγελισμένου, τοὺς ἀξίους αὐτῆς εἰς αὐτὴν βιάζεσθαι νοήσομεν, επιστήσαντες, ὡς μέγας ἀγών τυγχάνει τοῖς ἐπὶ γῆς ἀνθρώποις πρὸς τὴν ἐν οὐρα- νοῖς ἄνοδον. Τὸ γὰρ ἀνθρώπους ὄντας καὶ σάρκα θνη- τὴν περιβεβλημένους, τῶν φυσικῶν ὁρέξεων κρείτ τους γίνεσθαι, ἡδονῆς τε κρατεῖν καὶ πάσης αἰσχρᾶς ἐπιθυμίας, καὶ τὸ ἐντεῦθεν ἤδη ἀπομιμεῖσθαι τὸν . Ευσεβίου βιβλίῳ τετάρτῳ Θεοφανείας, DE THEOPHANIA. A vita se ipsum privasse, suamque animam, quam sibi invenisse videbatur, perditioni tradidisse. Quo- vis enim summo exitio deterius est Del gratiam amittere et a Filio Dei negari. Quid vero quispianı profcit, dum so decipit, et animam suam invenire arbitrator, cum mortem vitans, Deum negat? Nam cum sit arctum et temporale hoc sevum, quanto- cius mortali brevique vita orbatus, æterno post mortem supplicio tradetur, perdita enimvero pro- pria animna, quam se invenisse putabat. Sicuti versa vice qui ob spem in Deum semetipsum ne- gligit, suamque vitam abnegat, et quantum attinet ad suum propositum, aṇimam propriam perdit, cuncta hæc alacriter propter fidem erga Deum to- lerans; hic inquam erecta fiducia sit, quasi nihil. perdiderit. Non enim ipse amisit, sed invenit animau suam. Si ergo per hypothesim mortalis esset anima, ac vere in nihilum posset dissolvi, et si periret ab hominibus extincta, nihilominus haud sine spe foret pro religione depugnandum; quia Deo et perdita et nusquam exstantia, ad exsistendum atque ad vi- tam perducere non est arduum. Quapropter ea etiam quæ exsistere non creduntur, sed ejus causa ex ho- minibus excesserunt, non erit ei impossibile rursus instaurare, et perditæ animæ inventionem ei, qui ipsius causa amisisset, concedere. IZ' (6). C D superscribitur titulus XVII. Nemo unquam ex prophetis præconium regni cœlorum aperte coram populo fecit: sed sciebart quidem id prophetæ omnes, neque tamen Judæo- rum populo prodebant, propter mentis illorum in- fantiam, et sustinendæ præconii magnitudinis infr- mitatem. Cum autem primus Joannes cláre prædi- cavit appropinquare regnum calorum, et peccato- rum remissionem per regenerationis lavacrum hominibus nuntiavit, il qui prædicationi assensum suum præbuerunt, regnum illud ceu ex rapto sibi babuerunt, ex eo tempore incipientes, quo Joannes de ipso sermonem intulit. Nam Moysis legalia et Judaicum cultum proprium tempus habuisse sit; quod Joannis presentia Huitur ; prophetas quoque usque ad Joannem Judais auctores fuisse ut Moysis legalia servarent. Sed primum Joannem initium Novi Testamenti fecisse, utpote ipsius præcurso- rem. Ipso autem primo; alate illa, regnum ccelo- rum conctis hominibus nuntiante, dignos illo ho- mines in ipsum vi irrumpere putabimus, si consi- deremus quam gravis sit conatus hominibus terra incolis iter ad coelum tendere. Namque homines natos, et mortali carne circumdalos, naturalibus appetitibus feri superiores, et voluptatem omnem- que turpem, cupiditatem cobibere, vitamque ange- licam velle in terris imitari; ita ut æque ac Paulus dicere possint: Nostra autem conversatio in cum siglis supra secundum vocabu lum. (6) Huic quoque fragmento in codice A. f. 218,
PG 24:675ὅπως δὲ τὰ τῆς προρρήσεως εἰς ἔργα προκεχώρηκεν ὅ τε πᾶς νεὼς καὶ ὁ περίβολος τά τε ἐν αὐτῷ σεμνὰ καὶ περικαλλῆ ἱδρύματα πάντα λόγον καλύπτοντα ἐρημίαν ἐξ ἐκείνου καὶ εἰς δεῦρο ὑπέμεινεν αὔξει τε κατὰ χρόνους καὶ ἐπινέμεται ἡ τοῦ λόγου δύναμις, ὡς μηδὲ ἴχνος θεμελίων ἔν τισι φαίνεσθαι τόποις. ἔξεστι τῷ βουλομένῳ παραλαμβάνειν ὀφθαλμοῖς. εἰ δὲ φαίη τις μέρη τινὰ ἔτι συνεστάναι, ἀλλὰ καὶ τούτων χρὴ προσδοκᾶν τὸν ἀφανισμὸν ὁσημέραι τῆς ἐρημίας αὐξούσης καὶ τῆς εἰρημένης προρρήσεως ἀπορρήτῳ δυνάμει εἰς ἀεὶ ἐνεργούσης. οἶδα δέ τινων ἀκούσας ἑρμηνευσάντων τὴν προκειμένην φωνὴν ἑτέρως. μὴ γὰρ περὶ πάντων τῶν οἰκοδομημάτων εἰρῆσθαι ἀλλὰ περί τινος μέρους, ὃ δὴ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ θαυμάζοντες ἐπεδείκνυον αὐτῷ· κατ’ ἐκείνου γὰρ ἐξενηνοχέναι αὐτὸν τὴν πρόρρησιν. «πάλιν δὲ ἡ τῶν μαθητῶν περὶ αὐτοῦ γραφὴ ταῦτα διδάσκει ὑπὲρ τῶν τοῦ τόπου πολιορκητῶν . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Α αγγελικὸν ἐθέλειν βίον ὥστε λέγειν ομοίως Παύλη δύνασθαι, Ημῶν δὲ τὸ πολίτευμα ἐν οὐρανοῖς ὑπάρχει, πῶς οὐ βίαιον, καὶ ὡς ἄν τις εἶποι, παρὰ φύσιν καὶ ὑπὲρ δύναμιν εἶναι δοκεί ; Τίς δὲ τοὺς τῆς θεοσεβείας ἀσκητὰς ὁρῶν μονονουχί μακροῦν τὴν ἐσν τῶν σάρκα, ὡς ἐπαληθεύοντας λέγειν· Χριστῷ συν- σταύρωμαι, ζῶ δὲ οὐκέτι ἐγώ, οὐκ ἂν ὁμολογήσειεν ἀληθῶς βιάζεσθαι αὐτοὺς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρα νῶν; Εἰ δ' ἐπιστήσειέ τις τῇ θαυμαστῇ προθέσει τῶν ἁγίων μαρτύρων, πῶς οὐκ ἂν εἶποι βιάζεσθαι αὐτοὺς τὴν βασιλείαν κατὰ τὴν σωτήριον προαγόρευσιν (7); Σφόδρα καταλλήλως τοῖς ὄχλοις καὶ πλήθεσι τὴν πρώτην ἐποιήσατο παραβολὴν ὁ Χριστός, οὐ τοῖς τότε παριστῶσιν αὐτῷ μόνοις, ἀλλὰ καὶ τοῖς μετὰ ταῦτα συνελευσομένοις ἐπ' ἀκροάσει τῶν αὐτοῦ λόγων, τὰς διαφορὰς θεϊκῇ δηλώσας προγνώσει, προφήσας τε τὰς αἰτίας τῶν τῆς χάριτος τῆς θείας ἀποπεσουμένων. ᾿Αρχὴ δὲ τῆς παραβολῆς ἐστιν ὁ σπορεὺς καὶ ἡ τού του έξοδος πρὸς τοὺς ἔξω, ἥ τε τοῦ σπόρου πτῶσις καὶ αἱ τοῦτον οὐχ ὁμοίως καταδεξάμεναι χώρα. Μυστήρια δὲ ταῦτα εἶναι τῆς βασιλείας αὐτὸς ἐμαρ τύρει. Ο τε γὰρ σπορεὺς ἄνωθεν ἐξῄει καὶ κατῄει ο ὥσπερ οὖν αὐτὸς ἐδίδασκε λέγων, Εγὼ ἐκ τοῦ Δα τρὸς ἐξῆλθον, καὶ ἥκω. ᾿Αλλὰ καὶ ἐκ τῶν οἰκείων “. ταμιείων τῆς αὐτοῦ βασιλείας εξῄει πρὸς ἡμᾶς τοὺς ἔξω γεγονότας ἐξ ἐκείνου (9), ἐξ οὗπερ ἐξέβαλεν ὁ Θεὸς τὸν 'Αδάμ, καὶ κατῴκισεν αὐτὸν ἀπέναντι τοῦ παραδείσου τῆς τρυφῆς. Ὁ μὲν γὰρ ἀπόβλητος διὰ τὴν παρακοὴν γεγονώς, καὶ τοῦ παραδείσου βληθείς ἔξω, τὰ ἐκ τῆς ένδον γεωργίας σπέρματα ἀπολωλέπει, κατὰ τὸν ἀφηνιάσαντα τοῦ πατρὸς υἱὸν, καὶ τὴν οὐ τ σίαν ἦν εἰλήφει ἐπὶ τῆς ἀλλοδαπῆς χώρας διασπαθή σαντα· ὁ δὲ φιλανθρωπίᾳ τοῦ παναγάθου Πατρός ἐξῆλθεν, αὐτὸς ὢν ὁ σπείρων, καὶ ἐξῆλθε πρὸς ἡμᾶς τοὺς ἔξω γενομένους, δι' οὐδὲν ἕτερον ἢ τὸ σπεῖραι, ἐπεὶ καὶ μόνος αὐτὸς ἦν ὁ τῶν ὅλων σπορεύς. Πολλοί μὲν γὰρ ἐξῆλθον ἐκ τῶν οὐρανίων διατριβῶν, καὶ κατῆλθον εἰς ἀνθρώπους, ἀλλ᾽ οὐκ ἐπὶ τῷ σπεῖραι· οὐ γὰρ ἦσαν σπορεῖς, ἀλλὰ λειτουργικά πνεύματα εἰς διακονίαν ἀποστελλόμενα· Μωϋσῆς δὲ καὶ οἱ μετ' αὐτὸν προφῆται οὐ τὰ μυστήρια τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας ἀνθρώποις κατεβάλοντο, νηπίους ἅτε παι δαγωγοῦντες, καὶ ἄφρονας τῆς κατὰ τὴν κακίαν ἀπείρο γοντες πλάνης, θεραπεύειν αὐτῶν πειρώμενοι τὴν τῆς εἰδωλολατρείας νόσον, καὶ ὥσπερ νεοῦντες αὐτῶν καὶ ἀροῦντες τὰς ψυχάς. Μόνος δὲ ὁ τῶν ὅλων σπορεὺς, τετάρτου τετάρτῳ πρώ του πρώτῳ). τe EUSEBI CESARIENSIS OPP. PARS IV. - · DOGMATICA. calis one s : quidni hoc violentem sit, ac prope- modum præter naturam supraque vires esse vi- deatur? Quis vero religionis nestræ ascelas cernens carnem suam propemodum emortuam officere, ut dicant: Cum Christo crucifixus sum, vivo autem jam non ago; quia, inquam, non fatebitur, vere hos vim facere regno calorum? Quod si quis preterea observet mirabilem sanctorum martyrum constan- tiam, quis rursus non dicat vim inferri ab his ro- gno coelorum, prout Servator jam prædixit? XVII. B C IH' (8). Congrue admodum non makitudinį tantum tur- bisque tunc solentibus primam parabolam intulit Christus “, verum etiam iis qui posten ad ejus au- diendos sermones conventuri erat; rei gerendes diferentias divina provisione declarant, causasque prædicens ob quas nonnulli divina gratia excident. Initium parabolæ seminator est, et hujus exitus ad eős qui extra erant, tum seminis projectio, et hoc baud pari modo recipientes regiones, Jam hæc esse regni mysteria ipsemet testatus est. Nam et semina- tor de supernis exiverat, et illuc redibat; nempe ut ipse docebat, dicens : Ego es Patre processi, et venio. Sed et de propriis sui regni conclavibus exiverat ad illos qui exterl ei facti erant, postquam expoli Dous Adamum, et collocavit eum juxta pa- radisum deliciarum. Hle autem exsul propter inobo- dientiam factus, et extra paradisum ejectus, inte- rieris agriculture semina pessumdedit, instar {llius contumacis adversus patrem filii, qui acceptam – substantiam in aliena regione dissipavit. Christus vero benignitate optimi Patris exivit, seminator fa- ctus, venitque ad nos exteros haud aliam ob causam, nisi ut in nobis seminaret cœleste semen. Solus au- temipue exivit ad seminandum ; quandoquidem et is solus erat omnium seminator. Multi quippe de cœ- lestibus venerunt stationibus, atque ad homines so contulerunt, sed non seminandi causa: non enim seminatores erant, sed administratorii spiritus in ministerium missi. Moyses autem, et post eum pro- pheim hand mysteria regni cœlorum hominibus dis- seruerunt, sed parvulos adhuc erudierunt, insipien- tes a malitiæ errore averterunt, et idololatrico illo- rum morbo medicinam facere studuerunt, eorumdem D animas, velut novalia quædam, semine vegetantes. Solus autem universalis sator, Dei Verbum, beni- *Phil. 11, 20. “Matth. xur, 5. " Joan. viii, 42. nia lib. 11. 21, 22, 23, et lib. 1v, 32, ubi priscorum Christianorum mira ac severa virtus egregie descri- bilar. nifeste dici ßip non tantummodo §. Superponitur autem in cod. a. compendium signidcans vel potius (mendose tamen in cod. L. vel Reapse in Theophania Syriaca.lib. iv, et 34, sermo est de parabola seminatoris; ve- rumtamen multo brevius. Neque ego certe titulos codicum Vaticanorum, qui hoc fragmentum ex Theophania esse affirmant, negare ant delero queo, præsertim quia, facta textuum comparatione, luce meridiana clarius apparet tractum hunc ex illo prorsus opere esse derivatuin. ca seu Anglica.Theophania, lib. iv, : He therefo went forth from within, and came out. Wiere then was he within, but above the world? where he existed; and in the end of the world he came forth, and came down to us, who were without the kingdom of heaven. Mitto de aliis locis similibus dicere. (7) Videsis partim bis similia in Syriaca Theopha- (8) Citatur hoc titulo in cod. A. f. 122, et cod. L. 1. 14, D : Ευσεβίου βι. Θεοφανείας. Vides hic ma- (9) Animadverte quam hæc congruant cum Syria-
τὰ μὲν πρόσθεν περὶ τοῦ νεώ, τὰ δὲ προκείμενα» περὶ τῆς πόλεως αὐτῆς ἐθεσπίζετο, ἣν «θεοῦ πόλιν» ὠνόμαζον οἱ Ἰουδαῖοι διὰ τὸν ἐν αὐτῇ τοῦ θεοῦ ἱδρυμένον νεών. ἀποκλαίεται δῆτα τὴν σύμπασαν πόλιν ὁ φιλάνθρωπος, οὐχ οὕτω τὰ οἰκοδομήματα οὐδὲ τοὔδαφος αὐτὸ ὡς τὰς ψυχὰς τῶν πάλαι οἰκητόρων καὶ τὴν ἀπώλειαν αὐτῶν ἐλεῶν, ἀλλὰ καὶ τὰ τῆς ἐρημίας αὐτῶν «αἴτια» παρίστησι λέγων, «εἰ ἔγνως καί γε σὺ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ταύτῃ τὰ πρὸς εἰρήνην σοι». σημαίνει δὲ τὴν αὐτοῦ παρουσίαν ἐπ’ εἰρήνῃ τοῦ σύμπαντος κόσμου γεγενημένην. αὐτὸς γὰρ ἦν περὶ οὗ εἴρηται «ἀνατελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη καὶ πλῆθος εἰρήνης». ἐληλύθει δὲ εἰς αὐτὸ τοῦτο κηρύξαι «εἰρήνην τοῖς ἐγγὺς καὶ τοῖς μακράν», τοῖς τε παραδεχομένοις αὐτόν φησιν, «εἰρήνην ἀφίημι ὑμῖν, εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν», ἥντινα εἰρήνην τὰ καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης εἰς αὐτὸν πιστεύσαντα ἔθνη παρεδέξατο. ὁ δὲ ἐκ περιτομῆς λαὸς μὴ πιστεύσας εἰς αὐτὸν οὐκ ἔγνω τὰ πρὸς εἰρήνην ἑαυτοῦ. διὸ ἐπιλέγει, «νῦν δὲ ἐκρύβη ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν σου, ὅτι ἥξουσιν ἡμέραι ἐπί σε καὶ περιβαλοῦσί σε οἱ ἐχθροί σου».Α αγγελικὸν ἐθέλειν βίον ὥστε λέγειν ομοίως Παύλη δύνασθαι, Ημῶν δὲ τὸ πολίτευμα ἐν οὐρανοῖς ὑπάρχει, πῶς οὐ βίαιον, καὶ ὡς ἄν τις εἶποι, παρὰ φύσιν καὶ ὑπὲρ δύναμιν εἶναι δοκεί ; Τίς δὲ τοὺς τῆς θεοσεβείας ἀσκητὰς ὁρῶν μονονουχί μακροῦν τὴν ἐσν τῶν σάρκα, ὡς ἐπαληθεύοντας λέγειν· Χριστῷ συν- σταύρωμαι, ζῶ δὲ οὐκέτι ἐγώ, οὐκ ἂν ὁμολογήσειεν ἀληθῶς βιάζεσθαι αὐτοὺς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρα νῶν; Εἰ δ' ἐπιστήσειέ τις τῇ θαυμαστῇ προθέσει τῶν ἁγίων μαρτύρων, πῶς οὐκ ἂν εἶποι βιάζεσθαι αὐτοὺς τὴν βασιλείαν κατὰ τὴν σωτήριον προαγόρευσιν (7); Σφόδρα καταλλήλως τοῖς ὄχλοις καὶ πλήθεσι τὴν πρώτην ἐποιήσατο παραβολὴν ὁ Χριστός, οὐ τοῖς τότε παριστῶσιν αὐτῷ μόνοις, ἀλλὰ καὶ τοῖς μετὰ ταῦτα συνελευσομένοις ἐπ' ἀκροάσει τῶν αὐτοῦ λόγων, τὰς διαφορὰς θεϊκῇ δηλώσας προγνώσει, προφήσας τε τὰς αἰτίας τῶν τῆς χάριτος τῆς θείας ἀποπεσουμένων. ᾿Αρχὴ δὲ τῆς παραβολῆς ἐστιν ὁ σπορεὺς καὶ ἡ τού του έξοδος πρὸς τοὺς ἔξω, ἥ τε τοῦ σπόρου πτῶσις καὶ αἱ τοῦτον οὐχ ὁμοίως καταδεξάμεναι χώρα. Μυστήρια δὲ ταῦτα εἶναι τῆς βασιλείας αὐτὸς ἐμαρ τύρει. Ο τε γὰρ σπορεὺς ἄνωθεν ἐξῄει καὶ κατῄει ο ὥσπερ οὖν αὐτὸς ἐδίδασκε λέγων, Εγὼ ἐκ τοῦ Δα τρὸς ἐξῆλθον, καὶ ἥκω. ᾿Αλλὰ καὶ ἐκ τῶν οἰκείων “. ταμιείων τῆς αὐτοῦ βασιλείας εξῄει πρὸς ἡμᾶς τοὺς ἔξω γεγονότας ἐξ ἐκείνου (9), ἐξ οὗπερ ἐξέβαλεν ὁ Θεὸς τὸν 'Αδάμ, καὶ κατῴκισεν αὐτὸν ἀπέναντι τοῦ παραδείσου τῆς τρυφῆς. Ὁ μὲν γὰρ ἀπόβλητος διὰ τὴν παρακοὴν γεγονώς, καὶ τοῦ παραδείσου βληθείς ἔξω, τὰ ἐκ τῆς ένδον γεωργίας σπέρματα ἀπολωλέπει, κατὰ τὸν ἀφηνιάσαντα τοῦ πατρὸς υἱὸν, καὶ τὴν οὐ τ σίαν ἦν εἰλήφει ἐπὶ τῆς ἀλλοδαπῆς χώρας διασπαθή σαντα· ὁ δὲ φιλανθρωπίᾳ τοῦ παναγάθου Πατρός ἐξῆλθεν, αὐτὸς ὢν ὁ σπείρων, καὶ ἐξῆλθε πρὸς ἡμᾶς τοὺς ἔξω γενομένους, δι' οὐδὲν ἕτερον ἢ τὸ σπεῖραι, ἐπεὶ καὶ μόνος αὐτὸς ἦν ὁ τῶν ὅλων σπορεύς. Πολλοί μὲν γὰρ ἐξῆλθον ἐκ τῶν οὐρανίων διατριβῶν, καὶ κατῆλθον εἰς ἀνθρώπους, ἀλλ᾽ οὐκ ἐπὶ τῷ σπεῖραι· οὐ γὰρ ἦσαν σπορεῖς, ἀλλὰ λειτουργικά πνεύματα εἰς διακονίαν ἀποστελλόμενα· Μωϋσῆς δὲ καὶ οἱ μετ' αὐτὸν προφῆται οὐ τὰ μυστήρια τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας ἀνθρώποις κατεβάλοντο, νηπίους ἅτε παι δαγωγοῦντες, καὶ ἄφρονας τῆς κατὰ τὴν κακίαν ἀπείρο γοντες πλάνης, θεραπεύειν αὐτῶν πειρώμενοι τὴν τῆς εἰδωλολατρείας νόσον, καὶ ὥσπερ νεοῦντες αὐτῶν καὶ ἀροῦντες τὰς ψυχάς. Μόνος δὲ ὁ τῶν ὅλων σπορεὺς, τετάρτου τετάρτῳ πρώ του πρώτῳ). τe EUSEBI CESARIENSIS OPP. PARS IV. - · DOGMATICA. calis one s : quidni hoc violentem sit, ac prope- modum præter naturam supraque vires esse vi- deatur? Quis vero religionis nestræ ascelas cernens carnem suam propemodum emortuam officere, ut dicant: Cum Christo crucifixus sum, vivo autem jam non ago; quia, inquam, non fatebitur, vere hos vim facere regno calorum? Quod si quis preterea observet mirabilem sanctorum martyrum constan- tiam, quis rursus non dicat vim inferri ab his ro- gno coelorum, prout Servator jam prædixit? XVII. B C IH' (8). Congrue admodum non makitudinį tantum tur- bisque tunc solentibus primam parabolam intulit Christus “, verum etiam iis qui posten ad ejus au- diendos sermones conventuri erat; rei gerendes diferentias divina provisione declarant, causasque prædicens ob quas nonnulli divina gratia excident. Initium parabolæ seminator est, et hujus exitus ad eős qui extra erant, tum seminis projectio, et hoc baud pari modo recipientes regiones, Jam hæc esse regni mysteria ipsemet testatus est. Nam et semina- tor de supernis exiverat, et illuc redibat; nempe ut ipse docebat, dicens : Ego es Patre processi, et venio. Sed et de propriis sui regni conclavibus exiverat ad illos qui exterl ei facti erant, postquam expoli Dous Adamum, et collocavit eum juxta pa- radisum deliciarum. Hle autem exsul propter inobo- dientiam factus, et extra paradisum ejectus, inte- rieris agriculture semina pessumdedit, instar {llius contumacis adversus patrem filii, qui acceptam – substantiam in aliena regione dissipavit. Christus vero benignitate optimi Patris exivit, seminator fa- ctus, venitque ad nos exteros haud aliam ob causam, nisi ut in nobis seminaret cœleste semen. Solus au- temipue exivit ad seminandum ; quandoquidem et is solus erat omnium seminator. Multi quippe de cœ- lestibus venerunt stationibus, atque ad homines so contulerunt, sed non seminandi causa: non enim seminatores erant, sed administratorii spiritus in ministerium missi. Moyses autem, et post eum pro- pheim hand mysteria regni cœlorum hominibus dis- seruerunt, sed parvulos adhuc erudierunt, insipien- tes a malitiæ errore averterunt, et idololatrico illo- rum morbo medicinam facere studuerunt, eorumdem D animas, velut novalia quædam, semine vegetantes. Solus autem universalis sator, Dei Verbum, beni- *Phil. 11, 20. “Matth. xur, 5. " Joan. viii, 42. nia lib. 11. 21, 22, 23, et lib. 1v, 32, ubi priscorum Christianorum mira ac severa virtus egregie descri- bilar. nifeste dici ßip non tantummodo §. Superponitur autem in cod. a. compendium signidcans vel potius (mendose tamen in cod. L. vel Reapse in Theophania Syriaca.lib. iv, et 34, sermo est de parabola seminatoris; ve- rumtamen multo brevius. Neque ego certe titulos codicum Vaticanorum, qui hoc fragmentum ex Theophania esse affirmant, negare ant delero queo, præsertim quia, facta textuum comparatione, luce meridiana clarius apparet tractum hunc ex illo prorsus opere esse derivatuin. ca seu Anglica.Theophania, lib. iv, : He therefo went forth from within, and came out. Wiere then was he within, but above the world? where he existed; and in the end of the world he came forth, and came down to us, who were without the kingdom of heaven. Mitto de aliis locis similibus dicere. (7) Videsis partim bis similia in Syriaca Theopha- (8) Citatur hoc titulo in cod. A. f. 122, et cod. L. 1. 14, D : Ευσεβίου βι. Θεοφανείας. Vides hic ma- (9) Animadverte quam hæc congruant cum Syria-
PG 24:677[ ] τὰ γοῦν μέλλοντα αὐτοὺς καταλήψεσθαι μικρὸν ὕστερον ἐν τῇ κατ’ αὐτῶν πολιορκίᾳ, διὰ τὸ μὴ προσδέξασθαι αὐτοὺς τὴν προκαταγγελθεῖσαν αὐτοῖς εἰρήνην, ἐκρύβη ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν. ἐκεῖνοι μὲν οὖν «τὰ μετὰ ταῦτα αὐτοῖς συμβησόμενα» οὐ προεῖδον, αὐτὸς δὲ αὐτὰ διὰ τῆς προρρήσεως θεσπίζει σαφέστατα τὴν ὑπὸ Ῥωμαίων πολιορκίαν καταλαβοῦσαν αὐτοὺς προσημάνας· «ἥξουσι γὰρ ἡμέραι ἐπί σε», ὅτι οὐκ ἔγνως τὰ πρὸς εἰρήνην σοι. «διὰ ταύτην γὰρ τὴν αἰτίαν «ἥξουσιν ἡμέραι ἐπί σε καὶ περιβαλοῦσιν οἱ ἐχθροί σου καὶ περικυκλώσουσί σε καὶ συνέξουσί σε παντόθεν καὶ ἐδαφιοῦσί σε καὶ τὰ τέκνα σου ἔν σοι,» ὑπογράψας «δὲ διὰ τούτων» τὸν τρόπον τοῦ κατ’ αὐτῶν γενησομένου πολέμου. ὅπως δὲ ἐπὶ πέρας ἤχθη ταῦτα, πάρεστιν ἀπὸ τῆς Ἰωσήπου γραφῆς ἀναλέξασθαι, ὃς δὴ Ἰουδαῖος ὢν καὶ τῆς παρ’ αὐτοῖς Ἰουδαϊκῆς φυλῆς γεγονὼς τῶν τε ἐπισήμων καὶ ἐπιφανῶν ἐν τῷ ἔθνει, κατὰ τοὺς χρόνους τῆς πολιορκίας ἕκαστα τῶν πεπραγμένων ἱστόρησε σύμφωνα ταῖς προκειμέναις προρρήσεσι τὰ ἀποτελέσματα παραστήσας. [ ] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, φιλανθρωπία τοῦ Πατρὸς ἐξῆλθε, Α καινὰ σπέρματα καὶ βασιλείας οὐρανῶν μυστήρια εὐαγγελιούμενος, τοῖς τε κατ' οὐρανὸν τοῦ Θεοῦ λει τουργοῖς τὸ τῶν ἀνθρώπων συνάψων γένος· ἐπὶ τού τοις οὖν μόνος αὐτὸς τὴν ἀπὸ τῶν πατρικῶν βασιλείων ἐποιεῖτο ἔξοδον· οἱ δὲ τὰ παρ' αὐτοῦ σπέρματα κατα- δεξάμενος τὰς ἑαυτῶν ψυχὰς οἷα δὴ χώρας γεωργῷ παρεῖχον τῷ λόγῳ, καὶ διὰ τῶν ἀκοῦν τὸν οὐράνιον ὑπεδέχοντο σπόρον. Β Εἰ μὲν οὖν (10) οι μαθητευόμενοι μιᾶς ὑπῆρχαν προαιρέσεως, οὐδὲν ἐχρῆν διακρίνειν καὶ ἀφο ρίζειν τούτους ἀπ' ἀλλήλων· ἐπειδὴ δὲ παρὰ πᾶσιν ἀνθρώποις ἡ τοῦ αὐτεξουσίου εκράτει δύναμις, άλλοι τε ἄλλως ἑαυτοῖς καὶ τῷ καταβληθέντι ταῖς ψυχαῖς οὐρανίῳ σπόρῳ κατακέχρηνται, είνα τως οἷα Θεοῦ Λόγος τὴν γνῶσιν προειληφώς τῶν μελλόντων, ὁποῖα πείσεται εἰς ἀνθρώπους ὁ παρ' αὐτοῦ σπόρος πεσών, θεσπίζει. Πτῶσιν γοῦν θαυμα στῶς τὴν καταβολὴν τῶν οὐρανίων σπερμάτων τὴν εἰς ἀνθρώπους ὠνόμασε· καὶ δὴ δύο τάγματα τῶν τὸν σπόρον καταδεξαμένων ἔσεσθαι, διδάσκει πρότερον τὸ τῶν καταξιουμένων μὲν τῆς κλήσεως τῆς οὐρανίου, δι' ἀπροσεξίαν δὲ καὶ ῥᾳθυμίαν τῆς χάριτος ἀπολι σθαινόντων· δεύτερον δὲ τὸ τῶν πολυπλασιαζόντων τὸν σπόρον ἐν ἀγαθοῖς καρποφορίαις. Τρεῖς δὲ ἐν ἑκατέρῳ τάγματι διαφορὰς τίθησιν· οἵ τε γὰρ τὸν σπόρον ἀπολλύντες οὐχ ὅμοιον ἴσχουσι τῆς ἀπωλείας τὸν τρόπον· οἵ τ᾽ αὖ γεωργοῦντες αὐτὸν, καὶ τὸν ἐξ αὐτοῦ ποριζόμενοι καρπὸν, οὐκ ἴσην ἀποφέρονται τὴν εὐπορίαν· ἔτι πρὸς τούτοις καὶ τὰς αἰτίας τῆς ἀποπτώσεως τῶν τὸν σπόρον ἀπολλύντων προγνώσει θεϊκῇ παρίστησιν· ἡ γὰρ διὰ ῥαθυμίας ἀφυλάκτους τὰς ἑαυτῶν ψυχὰς ἀπολιπόντες, τὰ καταβληθέντα αὐτοῖς σωτήρια σπέρματα ἀπολωλέκασιν, ἁρπασάν των αὐτὰ ἐκ τῆς αὐτῶν διανοίας τε καὶ μνήμης, ἐχθρῶν τινων καὶ ἐπιβούλων ἤτοι πνευμάτων καὶ δαιμόνων πονηρῶν τὸν περίγειον διιπταμένων αέρα, ἢ ἀνδρῶν γοήτων καὶ ἀπατηλῶν, ἢ λόγων εναντίων τῇ ἀληθείᾳ· ἃ δὴ πετεινὰ οὐρανοῦ ὠνόμασεν· ἡ δεύτε- ρον διὰ φιλαργυρίαν καὶ φιληδονίαν, διά τε τὰς τοῦ βίου φιλοπραγμοσύνας, ἃ δὴ ἀκάνθας ἀπεκάλεσε, τὸν ἐν αὐτοῖς σπόρον ἀποπνιγῆναι πεποιήκασιν ἢ τρίτον διωγμῶν καὶ περιστάσεων τοὺς ἀγῶνας εὐχ ὑπομεί- ναντες, ἃ δὴ καὶ καύσωνα διὰ τῆς παραβολής προσ- εἶπεν, ἀπηλέγχθησαν μὴ κατὰ βάθος τῆς αὐτῶν ψυ- χῆς τὸν σπόρον ἐῤῥιζωμένοι, ἀλλ' ἐξ ἐπιπολῆς καὶ μέχρι τοῦ δοκεῖν ὡς πρός τινα καιρὸν ἀνθεῖν, καὶ τῇ τῶν πολλῶν φαντασία σπουδαίους εἶναι νομίζεσθαι· οὺς καὶ μακρῷ λαθόντας χρόνῳ ἐπιστὰς ἀπήλεγξεν ὁ Εν δὴ καύσωνα εὐθυβόλως ὁ Σωτὴρ ὠνόμασε. (11). Ο δὲ αυτός εδίδαξε τὴν αἰτίαν δι᾽ ἣν τοῖς πλή θεσι δι' αινιγμάτων τους λόγους παρεδίδου· αὐτοῖς μὲν ἐφεῖσθαι εἰπὼν τὰ μυστήρια τῆς τοῦ Θεοῦ βασι λείας μανθάνειν, μὴ δίδοσθαι δὲ ἐκείνοις, τοὺς ὄχλους πυρωτικὸς καὶ τῶν οὐ γνησίων διελεγκτικός καιρός, ΧΙΧ. DE THEOPHANIA. mysteria fauste nuntiaturus, et superuis Dei miuis- tris humanum genus consociaturus. Hane ergo ob causam solus ipse e paterno regno processit. Qui autem semina ejus exceperunt, hi suas animas velut agros cultori Verbo exhibuerunt, et auro fa- ventes caleste semen admiserunt. gnitate Patris exivit, nova semina et regni calorum D dentibus apte connecti, quis non videt? quanquain in codice nonnisi nudum Eusebii nomen gerunt. G Si quidem itaque Christiana doctrina eruditi, uno eodemque proposito essent, nihil opus esset discer- nere inter ipsos ac separare. Nunc quia in cunctis hominibus liberi arbitrii vis prævalet, aliique aliter indole sua jactoque intra suas animas divino semino utuntur; ideo recte, utpote Dei Verbum, futuri scientiam præoccupans, quid semini suo inter ho- mines sparso eventurum sit, prædicit. Casum itaque mirifice appellat cœlestium seminum in homines projectionem. Duosque docet fore recipientium se- men ordines: priorem illorum qui cœlestem voca- tionem sortiti, per socordiam tamen atque ignaviam gratia excidunt : secundum ordinem illorum qui semen egregio fructu multiplicant. Tres porro in utroque ordine diferentias statuit. Nam et qui se men pessumdant, haud pari modo exstinguunt : vicissimque ii qui illud excolunt, ex eoque fructum gignunt, haud pari ubertate sunt. Insuper causas etiam lapsus eorum qui semen pessumdederunt, divina provisione sisuit. Nam vel ignavo incustodi tas animas suas esse sinentes, injecta in has semina amiserunt, rapientibus scilicet ex ipsorum mente ae memoria inimicis quibusdam atque insidiosis spiri- libus malisque demonibus, qui in hoc circa tella- rem aere volitant: vel etiam fraudulentis hominibus ac fallacibus, vel contrariis veritati doctrinis; que omnia cœlestium volucrum nomine Indigitavit. Vel etiam secundo loco avaritia et voluptatis studium, et variæ mundi curæ, quas spinas dixit, semen in ipsis emori cogunt. Vel denique tertio loco, perse- cutionum ac pressurarum certamina non sustinen- les, quas æstus nomine in parabola appellavit, coar- guti sunt hand alte in illorum anima semen fuisse radicatum, sed in superficie tantummodo ac specie, brevi tempore effloruisse, et vana plebis opinione habitos esse homines frugi ; quos diu latentes demum revelat, ignis instar explorans, et minime genuinos coarguens tempus, quod æstum apto vocabulo ap- pellavit Servator. Item Christus causam docuit cur aa multitudinem non absque ænigmate loqueretur: discipulis qui- dem concedi dicens, nt mysteria regni Dei discerent, non tamen turbis. Ait enim: Est autem hæc parą- ut jam dixi, cum Syriaca Theophania, IV, 35. 10) Cod. A. f. 122, b. Sequentiahæc cum præce- (11) Cod. L. f. 16, b. Conferantur sequentia,
PG 24:679διὰ τῶν προκειμένων σημεῖα δίδωσι τοῦ καιροῦ τῆς παντελοῦς ἐρημίας τοῦ τόπου, «ἃ δὴ παρίστησι λέγων, «ὅταν δὲ ἴδητε κυκλουμένην ὑπὸ στρατοπέδων Ἱερουσαλήμ, τότε γνῶτε ὅτι ἤγγικεν ἡ ἐρήμωσις αὐτῆς»». μηδεὶς γάρ, φησί, προσδοκάτω μετὰ τὴν ἐσομένην πολιορκίαν καὶ τὴν ἐπὶ ταύτῃ γενησομένην ἐρημίαν τοῦ τόπου ἑτέραν αὐτῆς ἔσεσθαι ἀνανέωσιν, ὡς ἐπὶ τῶν χρόνων Κύρου τοῦ Περσῶν βασιλέως γέγονε καὶ μετὰ ταῦτα ἐπ’ Ἀντιόχου [τοῦ] Ἐπιφανοῦς καὶ πάλιν ἐπὶ Πομπηί̈ου. πολλάκις γὰρ ἤδη πολιορκίαν ὑπομείνας ὁ τόπος, μείζονος ἠξιώθη μετὰ ταῦτα τιμῆς. ἀλλὰ νῦν τὴν ἐσχάτην τῆς πόλεως ἐρημίαν καὶ τὸν παντελῆ ἀφανισμὸν ἐπελεύσεσθαι αὐτῇ γινώσκετε, ἐπειδὰν «ἴδητε αὐτὴν ὑπὸ στρατοπέδων πολιορκουμένην». ἐρήμωσιν δὲ τῆς Ἱερουσαλὴμ ὀνομάζει τοῦ ἱεροῦ τὸν ἀφανισμὸν καὶ τῶν ἐν αὐτῷ πάλαι πρότερον κατὰ τὸν Μωσέως νόμον ἐπιτελουμένων τὴν καθαίρεσιν. μὴ γὰρ δὴ τῆς πόλεως αὐτῆς ἐρημίαν νόμιζε δηλοῦσθαι διὰ τούτων ὡς μηδενὸς ἐν αὐτῇ μηκέτι κατοικήσοντος. ἐπιλέγει δ’ οὖν ἑξῆς ὅτι κατοικηθήσεται ἡ πόλις, οὐ μὴν ὑπὸ Ἰουδαίων, ἀλλ’ ὑπὸ ἐθνῶν «ὧδέ πη λέγων, «καὶ Ἱερουσαλὴμ ἔσται πατουμένη ὑπὸ ἐθνῶν».στο Δ Β - δηλώσας· ἔφη γάρ. Εστι δὲ αὕτη ἡ παραβολή. Οσπό ρος ἐστὶν ὁ λόγος τοῦ Θεοῦ, κ. τ. λ. (12) Τὰς ἐν ψυχαῖς διαφορὰς τῶν τὴν διδασκαλίαν αὐτοῦ μελλόν των ὑποδέχεσθαι ἐν τοῖς μετὰ ταῦτα χρόνοις εὖ μάλα ἐκγυμνοῖ ὁ Κύριος· καὶ τρία μὲν τάγματα τῶν οὐ γγ σίως τὸν σπόρον τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας παραδέχομα νων ἔσεσθαι προαγορεύει· τρεῖς ὡσαύτως· ἀγαθῶν χοροὺς τῶν δίκην εὐγείου χώρας πολυφορούντων καὶ πολυπλασιαζόντων τὸν λόγον. Τῶν μὲν οὖν ἀπολλύν των τὰ καταβαλλόμενα τῇ αὐτῶν ψυχῇ σπέρματα αἰτίας εἶναί φησι τρεῖς· ἡ γὰρ ὑπὸ φροντίδων του βίου, καὶ τῆς παρὰ τὰ μὴ ἀναγκαῖα σπουδῆς, ὑπό τε πλούτου καὶ τρυφής, καταχωννύντες τὸν ἐν αὐτοῖς σπόρον εοίκασι τοῖς ὑπὸ ἀκανθῶν ἀποπνίγουσι· ἢ οὐκ ἀπὸ βάθους διανοίας αὐτὸν παραδεξάμενοι, θάττον αποσβέννυνται περιστάσεως καταλαβούσης ἢ κατὰ τρίτην αἰτίαν αἴτιοι ἀπωλείας καθίστανται τοῦ ἐν αὐτοῖς σπόρου, τὰς αὐτῶν ἀκοὰς ἐκδιδόντες ἀνέτως τοῖς ἐξαπατῶν ἐθέλουσι καὶ ὑφαρπάζειν τὰ ἐν τῇ αὐ τῶν ψυχῇ καταβληθέντα σπέρματα. Ταῦτα μὲν οὖν κατὰ πρόγνωσιν τῷ Σωτῆρι προλέλεκτο· τοῖς θὰ βρ γοις οὕτως ἔχοντα ή ενάργεια παρίστησιν· οὐκ ἄλλως γὰρ ἐππίπτουσί τινες τοῦ τῆς θεοσεβείας λόγου ή καθ' ἕνὰ τῶν ὑπ' αὐτοῦ προῤῥηθέντων τρόπων. Ὡσαύτως δὲ καὶ τοῦ κρείττονος τάγματος τῶν τευξομένων τῆς οὐρανίου βασιλείας τρεῖς εἶναι τάξεις παρίστη κατά Ματθαῖον, πάντων μὲν ὑφ' ἑνὸς σπορέως τε καὶ γεωρ γοῦ ταῖς αὐτῶν ψυχαῖς, οἷα δὴ χώραις εὐγείοις καὶ ἀγαθαῖς, ἵνα καὶ τὸν αὐτὸν ὑποδεδεγμένων σπόρων, γεωργησάντων δὲ αὐτὸν κατὰ δύναμιν, πολυπλασιασάν των τε αὐχ ὁμοίως, ἀλλὰ πλείστην εκάστων ένδειξα μένων ἐν ἀγαθοῖς διαφοράν· εἰ δὴ εἰς μὲν ἦν πᾶσιν αὐτοῖς ὁ σπόρος, εἷς δὲ καὶ ὁ αὐτὸς σπορεὺς, οὐ μὴν τὰ ἐξ ἐπιμελείας τῆς ἑκάστου προαιρέσεως, ἴσα τοῖς πᾶσιν ἐπορίζετο· διὸ οὐδὲ ὁ τῆς γεωργίας καρπός ὅμοιες παρὰ τοῖς πᾶσιν ἦν· ἀλλ' οἱ μὲν τριακοντάχουν ἐκαρποφόρουν, οἱ δὲ παρὰ τούτους ἐδιπλασίαζον, οἱ δὲ ὑπερβάλλοντες τῇ φιλοπονία εκατοντάχουν τὸν καρ τὸν ἀπεδίδοσαν. Ἐκεῖνοι μὲν οὖν οὐκ ἄλλως τῆς κατὰ Θεὸν στέρονται καρποφορίας ή καθ' ἕνα τῶν λελεγμέ νων τρόπων· οἱ δὲ ἐναντίως ἐκείνοις διακείμενοι, και ὑποδεξάμενοι σπόρον, πάλιν κατὰ δύναμιν τῆς αὐτῶν θα μας ψυχῇ και προαιρέσει γνησίᾳ τὸν σωτήριον ψυχῆς πολυπλασιάζουσι τοὺς ἑαυτῶν καρπούς. λῆς εἴρηται τὰ λεγόμενα, να βλέποντες μὴ βλέπωσι, καὶ ἀκούοντες μὴ συνιῶσι διὰ τὴν ἀπιστίαν αὐτῶν, ἀλλὰ τοῖς γε ἀξίοις σαφὴς ἔσται πᾶς λόγος. Οὔτε γὰρ λύχνος ἐπὶ τῷ μὴ φαίνειν ἐξάπτεται, οὐδ᾽ ἐπὶ τῷ καλύπτεσθαι ὑπὸ μόδιον ἢ κλίνην· οὐκέτι κρυπτον ἔσται πάντη λανθάνον, ώς μή τισι γοῦν γνωρίζεσθαι· οὕτως καὶ τὰ τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν μυστήρι διὰ παραβολῆς λεγόμενα, εἰ καὶ τοὺς ἔξω τῆς πίστεως λανθάνει, δι' οὓς καὶ ἐπικεκαλυμμένως εἴρηται, ἀλλ' οὐ τοῖς πᾶσιν ἀποῤῥητον περιέξει τὸν νοῦν· λέλεκται γοῦν ὡς ἂν μόνοις τοῖς ἀξίοις γνωρίζοιτο. Διόπερ ὑμεῖς, οἱ ἐμοὶ μαθηταὶ, καὶ βλέπετε καὶ ἀκούετε δια νοίας ὀφθαλμοῖς καὶ ὠσὶ κεκαθαρμένοις τὰ μὴ τοῖς EUSEBH CÆSARIENSIS OPP. PARS IV. - bola : Semen est verbum Dei, etc. Diversos ani- marum habitus in iis qui doctrinam ejus subsequen- te tempore suscepturi erant, recte admodum revelat Dominus. Tres videlicet ordines hominum fore`di- cit, qui doctrinæ suæ semen haud bene sint receptu- ri. Trea vicissim egregiorum hominum cheros, bons terræ instar doctrinæ fructum uberem ac multipli- catum edituros. Ergo illos qui jacta in animam suam semina pessumdant, causas habere dicit tres. Nam vel mundi curis, ac rerum minime necessariarum studio, et opibus deliciisque Impliciti, semen suum obruentes, spinis quodammodo suffocare videntur. Vel minime in mentis quæ penetralibus recepto se- mine, coleriter exstinguunt, angustiis correpti. Vel tertio denique causa amittendi dati seminis sibi fent, dum patulas aures praebent hominibus deci- piendi studiosis, et jacta in illorum animam semina diripiendi. Haec igitur secundum suam provisionem a Servatore prædicta fuerunt. Sic autem rem se ha- bere exploratissimum est. Haud aliter enim nonnulli DOGMATICA. excidunt religionis doctrina, nisi aliquo e prædictis ab eo modis. Similiter melioris quoque ordinis, illo- rum scilicet qui cœleste regnum sunt adepturi, tres classes Matthæus sistit ". Cuncti euim ab uno satore et agricola in animabus suis, ceu fertilibus bonisque agris, unum idemque receptum semen, pro viribus excolunt; neque tamen pari numero multiplicant, verum plurimam singuli in bonis suis differentiam præ se ferunt. Etsi enim unum fuit in his omnibus semen, unus item idemque sator, non tamen singu- lorum sedulitas ac voluntas parem in omnibus fru- C clem protulit : quamobrem ne agriculturae quidem reditus par ubique fuit : sed alii triginta retulerunt, alii trigesimum numerum duplicarunt, alil denique labore præcellentes, centuplicem fructum dederunt, Prior ergo ille ordo haud aliter divina fructificatione privatur, nisi aliquo e prædictis modis. Qui autem in contrario ordine sunt, pura anima et genuine mentis proposito, salutari recepto semine, vicissim pro suæ animæ viribus fructificationem suam mul- tiplicant. Euamsi secularibus, inquit, nonnisi per para- D bolam facta verba sunt, ut videntes non videant, et audientes mon intelligant propter suam incredulita- tem; nihilominus cuique digno totus sermo erit per- spicuus. Nam nec lucerna ut ne luceat incenditur, neque ut sub modio vel lecto condatur ": ita nihil adeo erit absconditum, ut nulli omnino innotescat. Sic etiam cœlorum regni mysteria per parabolaın dicta, etsi fidei extraneos latent, quorum etiam causa involute sunt prolata, non tamen impene- trabilem omnibus sensum habebunt. Ita ergo sunt dicta, ut a dignis tantummodo cognoscantur. Quam- obrem vos, discipuli mei, et cernitis et auditis men- tis oculis atque auribus purificatis ea quæ multitu- * Luc. vi, 11. s Matth. sur, 23. * Luc.vius, 16. (12) Cod. A. f. 124. Cod. L. f. 16. 6. (13) Εἰ καὶ τὰ μάλιστα, φησί, τοῖς ἔξω διὰ παραδο (13) God. A. f. 124, b. Cod. L. f. 18.
PG 24:681τοιγαροῦν οἶδεν ὅτι κατοικηθήσεται ὑπὸ ἐθνῶν». ἐρήμωσιν δὲ αὐτῆς ἀποκαλεῖ τὸ μηκέτι ὑπὸ τῶν οἰκείων μηδὲ κατὰ τὴν νόμιμον λατρείαν συστήσεσθαι αὐτήν. ὅπως δὲ καὶ ταῦτα ἐπληροῦτο, οὐδὲν δεῖ πολλῶν λόγων. πάρεστι γὰρ ὑπ’ ὄψεσιν ὁρᾶν Ἰουδαίους μὲν εἰς πάντα τὰ ἔθνη διεσκεδασμένους, ἀλλοφύλους δὲ καὶ ἀλλογενεῖς οἰκήτορας τῆς πάλαι μὲν Ἱερουσαλήμ, νῦν δ’ ἀπὸ τοῦ πολιορκητοῦ Αἰλίου Ἀδριανοῦ Αἰλίας μετωνομασμένης. τὸ γοῦν παράδοξον τοῦ θεσπίσματος τοῦτ’ ἂν εἴη, ὅτι περὶ Ἰουδαίων μέν φησιν, «αἰχμαλωτισθήσονται εἰς πάντα τὰ ἔθνη», περὶ δὲ τῶν ἐθνῶν «καὶ Ἱερουσαλὴμ ἔσται πατουμένη ὑπὸ ἐθνῶν». ἐκπληκτικὸν δὲ τὸ ἀποτέλεσμα, εἴγε Ἰουδαῖοι πληροῦντες τὴν σύμπασαν ἀνθρώπων οἰκουμένην, ὥς τε καὶ μέχρις Αἰθιόπων χωρῆσαι καὶ Σκυθῶν καὶ αὐτῶν τῶν περάτων τῆς γῆς, ἐν μόνῃ τῇ αὐτῶν πόλει καὶ τῷ πάλαι θρησκευομένῳ παρ’ αὐτοῖς τόπῳ οὐχ οἷοί τέ εἰσιν ἐπιβαίνειν. καὶ εἰ μὲν ἦν παντελῶς ἔρημος ἡ πόλις καὶ ἀοίκητος, κἂν ὑπενόησέ τις τοῦτο εἶναι τὸ αἴτιον.πᾶσι καταληπτά· ὑμῖν γὰρ τοῖς ἔχουσι τὴν εἰς ἐμὲ πίστιν. καὶ ἡ τῶν ἀποῤῥήτων προστεθήσεται γνώσις τοῖς δὲ μὴ πίστιν ἔχουσιν εἰλικρινή, προσποιουμένοις δὲ ἔχειν, πρὸς τὸ μηδὲν πλέον ἐκ τῶν παραβολῶν γινώσκεσθαι, καὶ στέρησις ἔσται τοῦ δοκοῦντος αὐτοῖς ὑπάρχειν, ἐλεγχθείσης αὐτῶν ἐν καιρῷ τῆς προσ ποιήτου πίστεως. Ο γὰρ χρόνος πάντων ἔλεγχος· κἂν οὖν πρὸς ὀλίγον ἡ καθ᾽ ὑμῶν ἰσχύσῃ διαβολὴ καὶ συκοφαντία, ἀλλ' ἐπιὼν ὁ μακρὸς χρόνος, καὶ διαλάμπουσα δι' ὑμῶν πᾶσιν ἀνθρώποις καταβαλλομένη διδασκαλία (14), τὰ νῦν τέως λανθάνοντα τοὺς πολλοὺς ἐκλάμψαι ποιήσει, καὶ τοὺς συκοφάντας ελέγξει. Βλέπετε οὖν πῶς ἀκούετε· ὁ ἔχων γὰρ σπουδαίαν προαίρεσιν λή- ψεται Πνεύματος χάριν καὶ σοφίας καὶ γνώσεως, καὶ αξίαν τῶν πόνων τὴν ἀμοιβήν· καὶ ὃς ἂν μὴ ἔχῃ, καὶ δ δοκεῖ ἔχειν, ἀρθήσεται ἀπ' αὐτοῦ· τὰ γὰρ ἐκ φύσεως ἡμῖν ἐνόντα, ἢ διὰ χάριτος δοθέντα, ἐὰν μὴ διὰ συν εχούς προσοχῆς καὶ σπουδῆς φιλοπόνου φυλάξωμεν, ταῦτα ζημιωθησόμεθα, οὐ μόνον μηδὲν προσλαμβά- νοντες, ἀλλὰ προσαπολλύντες καὶ ἃ ἔχειν ἐδόξαμεν· καὶ αὖ ὃς ἔχει τὸ φύσει ευήκοον πρὸς τὸν λόγον, τούτῳ καὶ ὁ λόγος ἀληθινῶς δίδοται, καὶ προσγίνεται τῇ φυ- τικῇ συνέσει τὸ ἐκ θείας ἀκροάσεως σοφόν. ὺς δὲ οὐκ ἔχει τὸ διὰ τῆς ἐξ ἀρχῆς δημιουργίας υπάρχον αὐτῷ σῷον φυλαττόμενον, ἴσως τὸ μηδὲ νοῦν ἔχοντε καθίσταται, φρενοβλαβής ὑπὸ τοῦ πονηροῦ γενόμενος· καθάπερ καὶ ὁ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἔχων, εἰ μὴ βλέποι, ἴσος τῷ τυφλῷ γεγένηται· καὶ φαίη τις ἂν αὐτὸν ἀφηρῆσθαι τῶν ὀφθαλμῶν· οὕτως οἱ πολλοὶ δι' εαυ- τοὺς πρὸς τὸν λόγον ἀσύνετοι· ὅτι οὐδὲ τὴν ἀρχὴν προσ έχοντες ἀκούουσιν, ἀλλ' ἀπέρριψαν αμελείᾳ τὸν λόγον. Κ' (15). Υπογράφει γε μὴν ἐνταῦθα σπορέα ἑαυτὸν ὁ Κύ ριος, κῆπον δὲ ὀνομάζει τὸν κόσμον (10). Αινιττόμενος δὲ τὴν ἐν τῷ σπόρῳ δύναμιν ὁποία τις εἴη, κόκκῳ σινάπεως αὐτὸν παραβάλλει, ὃς τῶν παρ' ἀνθρώποις λόγων, Ἑλληνικῶν τε καὶ βαρβαρικῶν, τῶν δὴ σοφίαν τινὰ τοῦ αἰῶνος τούτου προϊσχομένων, σμικρότατος εἶναι δοκεῖ καὶ εὐτελέστατος, δύναμίν γε μὴν οὐ τὴν τυχοῦσαν ἐν ἑαυτῷ φέρει. Καὶ ἔστιν ὁ αὐτὸς σίτος μὲν, καθ' δ ψυχῶν τρόφιμος ἐστι, καὶ τροφῆς τῆς παρὰ τῷ Θεῷ παρεκτικός· κόκκος δὲ σινάπεως, η καθ' ο βραχύτατος μὲν ἁπάντων τῶν σπερμάτων· οὐδὲ γάρ ἐστιν ἄλλο τῶν ἐπὶ γῆς καταβαλλομέν νων σπερμάτων τούτου τῇ σμικρότητι συγκρίνεσθαι δυνάμενον, διὰ τὸ κέντρῳ ἐοικέναι, καὶ σχεδὸν ἀτόμῳ καὶ ἀμερεῖ σώματι· ὅμως δὲ εἰς τοσοῦτον μέγεθος ἐπιδίδωσιν, ὡς πᾶν τὸ τῶν λαχάνων καλύψαι γένος. Ὁ δὴ καὶ αὐτὸ ἔκβασιν ἔργοις αὐτοῖς σύμφωνον ἔδειξε ταῖς προῤῥήσεσιν· αὐτίκα γοῦν ὀφθαλμοῖς πάρεστι παραλαμβάνειν, ὡς ὁ σπόρος ὁ εὐαγγελικός, σπειρο- ὑποδεξαμένων αὐτόν, ες βιβλίῳ τετάρτῳ Θεοφανείας, επαι DE THEOPHANIA. A dini intelligibilia non sunt. Vobis enim, qui in mo creditis, arcanorum quoque adjicietur notitia. li B C D riaca, lib. iv, 31. perspicuum gerit titulum in PATROL. GR. XXIV. autem qui puram fidem non habent, sed simu- lant, praeterquam quod nihil de parabolis intelligent, eo etiam spoliabuntur quod videntur habere, cum illorum ficta fides idoneo tempore coarguetur. ³¹ Nam tempus cuncta coarguit. Etiamsi igitur tantisper criminatio vel calumnia adversus vos forte prævaleat ; at subsequens prolisum tempus et splendida per vos cunctis hominibus impertita do cirina, ea quæ nunc multos ialent, illucescere fa- ciet, et calumniatores redarguet. Animadvertica igitur quomodo audiatis. Nain qui habet bonum propcsitum, accipiet Spirits gratiam et sapientim ac scientine, dignamque laborum mercedem : ei vero qui non habet, esiam id quod videtur habere,. auferetur. Etenim quæ naturaliter nobis insunt, vel grads data sunt, nisi continenti attentione, studio» que industrio custodiamus, amittamus, non modo nihil insuper accipientes, verum etiam corum quæ habere putabamus, detrimentum patientes. Sane qui ad doctrinam audiendam alacer est, huic re- apte doctrina tradiuur, et illius naturali intelligen- accedit divina lectionis sapientia. Qui autem jam inde a primava creatione datam indolem non habet incolumem, hic par mente carenti est, malo daemone vecors effectus. Sicut et ille qui oculos habens nihil tamen videt, par cæco est, me- riloque dicetur oculis orbatus. Sic nimirum multi propria culpa hebetes ad doctrinam sunt, quia jam inde ab initio audire illam renuerunt, sed socordia sua abjecerunt. ་་ XX. Dicit se hoc loco *1.3 Dominus satorem, agrum autem terrarum orbem. Ut autem quanta semini vis sit insita innunt, grano sinapis illud comparat : quod quidem, Inter hominum doctrinas, sive Græcas sive barbaricas, quotquot sapientiam aliquam hujus sæculi præ se ferunt, miuinum esse videtur alique vilissimum, neque tamen vulgarem virtutem conti- net. Est autem illa doctrina, frumentum quidem quatenus animarum nutrix est, et alimoniæ a Deo data ministra ; granum vero sinapis, quatenus se- minum omnium est tenuissimum. Neque enim est, aliud ex his quæ in terram projiciuntur semini- bus, bujus pervitati comparandum, ita ut puncta simile sit, et velut atonio et sine partibus corpori ; et tamen in tantain excrescit magnitudinem, ut omne olerum genus superet. Quod profecto habere exitum revera consonum prædictionibus osten dit. Ecce enim oculis spectare licet, quomodo evangelicum semen, sub ipsis satonis primordiis cum codice A, f. 164: solitis tantum numeri sigiis supra ß. 81. Matth. XIII, 31 ; Lug. xii, 19. (14) Congrunnt hæc belle eum Tneophania Sy- (15) Grande hoc fragmentum, usque ad verba (16) Sic in Theophania Syriaca, iv, 34.
νῦν δὲ ὑπὸ ἀλλογενῶν καὶ ἀλλοφύλων ἐθνῶν τοῦ τόπου κατοικουμένου μόνοις αὐτοῖς ἄβατος τυγχάνει, ὡς μηδ’ ἐξ ἀπόπτου δύνασθαι τὸ πατρῷον αὐτῶν ἔδαφος θεωρεῖν· ἃ δὴ τοῦτον ἀποτετέλεσται τὸν τρόπον ἀκολούθως τῷ φήσαντι χρησμῷ, «ὅτι αἰχμαλωτισθήσονται εἰς πάντα τὰ ἔθνη» καὶ Ἱερουσαλὴμ ἔσται πατουμένη ὑπὸ ἐθνῶν». [ ] σημαίνει δὲ καὶ τὸν πρὸ τῆς αἰχμαλωσίας πόλεμον εἰπών, «ἔσται γὰρ ἀνάγκη ἐπὶ τῆς γῆς καὶ ὀργὴ μεγάλη ἐν τῷ λαῷ τούτῳ, καὶ πεσοῦνται ἐν στόματι μαχαίρας». ταῦτα δὲ ὅπως κατὰ μέρος ἐπράχθη καὶ ὡς τὰ προηγορευμένα ὑπὸ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν τέλους ἔτυχεν «ἔργῳ», ἔξεστιν ἀπὸ τῆς ἱστορίας «Φλαυίου» Ἰωσήπου μαθεῖν, ὃς καὶ τῆς φησάσης τοῦ σωτῆρος ἡμῶν προρρήσεως, «οὐαὶ δὲ ταῖς «ἐν γαστρὶ ἐχούσαις καὶ ταῖς» θηλαζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις», τὸ ἀποτέλεσμα σαφῶς παρίστησι μνημονεύσας, ὡς γυναῖκες τὰ ἑαυτῶν βρέφη ὀπτήσασαι πυρὶ διὰ τὴν ὑπερβολὴν τοῦ κατασχόντος λιμοῦ τὴν πόλιν ἔφαγον.πᾶσι καταληπτά· ὑμῖν γὰρ τοῖς ἔχουσι τὴν εἰς ἐμὲ πίστιν. καὶ ἡ τῶν ἀποῤῥήτων προστεθήσεται γνώσις τοῖς δὲ μὴ πίστιν ἔχουσιν εἰλικρινή, προσποιουμένοις δὲ ἔχειν, πρὸς τὸ μηδὲν πλέον ἐκ τῶν παραβολῶν γινώσκεσθαι, καὶ στέρησις ἔσται τοῦ δοκοῦντος αὐτοῖς ὑπάρχειν, ἐλεγχθείσης αὐτῶν ἐν καιρῷ τῆς προσ ποιήτου πίστεως. Ο γὰρ χρόνος πάντων ἔλεγχος· κἂν οὖν πρὸς ὀλίγον ἡ καθ᾽ ὑμῶν ἰσχύσῃ διαβολὴ καὶ συκοφαντία, ἀλλ' ἐπιὼν ὁ μακρὸς χρόνος, καὶ διαλάμπουσα δι' ὑμῶν πᾶσιν ἀνθρώποις καταβαλλομένη διδασκαλία (14), τὰ νῦν τέως λανθάνοντα τοὺς πολλοὺς ἐκλάμψαι ποιήσει, καὶ τοὺς συκοφάντας ελέγξει. Βλέπετε οὖν πῶς ἀκούετε· ὁ ἔχων γὰρ σπουδαίαν προαίρεσιν λή- ψεται Πνεύματος χάριν καὶ σοφίας καὶ γνώσεως, καὶ αξίαν τῶν πόνων τὴν ἀμοιβήν· καὶ ὃς ἂν μὴ ἔχῃ, καὶ δ δοκεῖ ἔχειν, ἀρθήσεται ἀπ' αὐτοῦ· τὰ γὰρ ἐκ φύσεως ἡμῖν ἐνόντα, ἢ διὰ χάριτος δοθέντα, ἐὰν μὴ διὰ συν εχούς προσοχῆς καὶ σπουδῆς φιλοπόνου φυλάξωμεν, ταῦτα ζημιωθησόμεθα, οὐ μόνον μηδὲν προσλαμβά- νοντες, ἀλλὰ προσαπολλύντες καὶ ἃ ἔχειν ἐδόξαμεν· καὶ αὖ ὃς ἔχει τὸ φύσει ευήκοον πρὸς τὸν λόγον, τούτῳ καὶ ὁ λόγος ἀληθινῶς δίδοται, καὶ προσγίνεται τῇ φυ- τικῇ συνέσει τὸ ἐκ θείας ἀκροάσεως σοφόν. ὺς δὲ οὐκ ἔχει τὸ διὰ τῆς ἐξ ἀρχῆς δημιουργίας υπάρχον αὐτῷ σῷον φυλαττόμενον, ἴσως τὸ μηδὲ νοῦν ἔχοντε καθίσταται, φρενοβλαβής ὑπὸ τοῦ πονηροῦ γενόμενος· καθάπερ καὶ ὁ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἔχων, εἰ μὴ βλέποι, ἴσος τῷ τυφλῷ γεγένηται· καὶ φαίη τις ἂν αὐτὸν ἀφηρῆσθαι τῶν ὀφθαλμῶν· οὕτως οἱ πολλοὶ δι' εαυ- τοὺς πρὸς τὸν λόγον ἀσύνετοι· ὅτι οὐδὲ τὴν ἀρχὴν προσ έχοντες ἀκούουσιν, ἀλλ' ἀπέρριψαν αμελείᾳ τὸν λόγον. Κ' (15). Υπογράφει γε μὴν ἐνταῦθα σπορέα ἑαυτὸν ὁ Κύ ριος, κῆπον δὲ ὀνομάζει τὸν κόσμον (10). Αινιττόμενος δὲ τὴν ἐν τῷ σπόρῳ δύναμιν ὁποία τις εἴη, κόκκῳ σινάπεως αὐτὸν παραβάλλει, ὃς τῶν παρ' ἀνθρώποις λόγων, Ἑλληνικῶν τε καὶ βαρβαρικῶν, τῶν δὴ σοφίαν τινὰ τοῦ αἰῶνος τούτου προϊσχομένων, σμικρότατος εἶναι δοκεῖ καὶ εὐτελέστατος, δύναμίν γε μὴν οὐ τὴν τυχοῦσαν ἐν ἑαυτῷ φέρει. Καὶ ἔστιν ὁ αὐτὸς σίτος μὲν, καθ' δ ψυχῶν τρόφιμος ἐστι, καὶ τροφῆς τῆς παρὰ τῷ Θεῷ παρεκτικός· κόκκος δὲ σινάπεως, η καθ' ο βραχύτατος μὲν ἁπάντων τῶν σπερμάτων· οὐδὲ γάρ ἐστιν ἄλλο τῶν ἐπὶ γῆς καταβαλλομέν νων σπερμάτων τούτου τῇ σμικρότητι συγκρίνεσθαι δυνάμενον, διὰ τὸ κέντρῳ ἐοικέναι, καὶ σχεδὸν ἀτόμῳ καὶ ἀμερεῖ σώματι· ὅμως δὲ εἰς τοσοῦτον μέγεθος ἐπιδίδωσιν, ὡς πᾶν τὸ τῶν λαχάνων καλύψαι γένος. Ὁ δὴ καὶ αὐτὸ ἔκβασιν ἔργοις αὐτοῖς σύμφωνον ἔδειξε ταῖς προῤῥήσεσιν· αὐτίκα γοῦν ὀφθαλμοῖς πάρεστι παραλαμβάνειν, ὡς ὁ σπόρος ὁ εὐαγγελικός, σπειρο- ὑποδεξαμένων αὐτόν, ες βιβλίῳ τετάρτῳ Θεοφανείας, επαι DE THEOPHANIA. A dini intelligibilia non sunt. Vobis enim, qui in mo creditis, arcanorum quoque adjicietur notitia. li B C D riaca, lib. iv, 31. perspicuum gerit titulum in PATROL. GR. XXIV. autem qui puram fidem non habent, sed simu- lant, praeterquam quod nihil de parabolis intelligent, eo etiam spoliabuntur quod videntur habere, cum illorum ficta fides idoneo tempore coarguetur. ³¹ Nam tempus cuncta coarguit. Etiamsi igitur tantisper criminatio vel calumnia adversus vos forte prævaleat ; at subsequens prolisum tempus et splendida per vos cunctis hominibus impertita do cirina, ea quæ nunc multos ialent, illucescere fa- ciet, et calumniatores redarguet. Animadvertica igitur quomodo audiatis. Nain qui habet bonum propcsitum, accipiet Spirits gratiam et sapientim ac scientine, dignamque laborum mercedem : ei vero qui non habet, esiam id quod videtur habere,. auferetur. Etenim quæ naturaliter nobis insunt, vel grads data sunt, nisi continenti attentione, studio» que industrio custodiamus, amittamus, non modo nihil insuper accipientes, verum etiam corum quæ habere putabamus, detrimentum patientes. Sane qui ad doctrinam audiendam alacer est, huic re- apte doctrina tradiuur, et illius naturali intelligen- accedit divina lectionis sapientia. Qui autem jam inde a primava creatione datam indolem non habet incolumem, hic par mente carenti est, malo daemone vecors effectus. Sicut et ille qui oculos habens nihil tamen videt, par cæco est, me- riloque dicetur oculis orbatus. Sic nimirum multi propria culpa hebetes ad doctrinam sunt, quia jam inde ab initio audire illam renuerunt, sed socordia sua abjecerunt. ་་ XX. Dicit se hoc loco *1.3 Dominus satorem, agrum autem terrarum orbem. Ut autem quanta semini vis sit insita innunt, grano sinapis illud comparat : quod quidem, Inter hominum doctrinas, sive Græcas sive barbaricas, quotquot sapientiam aliquam hujus sæculi præ se ferunt, miuinum esse videtur alique vilissimum, neque tamen vulgarem virtutem conti- net. Est autem illa doctrina, frumentum quidem quatenus animarum nutrix est, et alimoniæ a Deo data ministra ; granum vero sinapis, quatenus se- minum omnium est tenuissimum. Neque enim est, aliud ex his quæ in terram projiciuntur semini- bus, bujus pervitati comparandum, ita ut puncta simile sit, et velut atonio et sine partibus corpori ; et tamen in tantain excrescit magnitudinem, ut omne olerum genus superet. Quod profecto habere exitum revera consonum prædictionibus osten dit. Ecce enim oculis spectare licet, quomodo evangelicum semen, sub ipsis satonis primordiis cum codice A, f. 164: solitis tantum numeri sigiis supra ß. 81. Matth. XIII, 31 ; Lug. xii, 19. (14) Congrunnt hæc belle eum Tneophania Sy- (15) Grande hoc fragmentum, usque ad verba (16) Sic in Theophania Syriaca, iv, 34.
PG 24:683τοῦτον γὰρ αὐτὸν τὸν γενησόμενον ἐν τῇ πόλει λιμὸν προθεωρήσας ὁ σωτήρ, παρῄνει τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς ἐν τῇ μελλούσῃ κατὰ Ἰουδαίων γενήσεσθαι πολιορκίᾳ μὴ ὡς ἐπ’ ἀσφαλῆ τόπον καὶ φυλαττόμενον ὑπὸ τοῦ θεοῦ καταφεύγειν ἐπὶ τὴν πόλιν, ὅπερ πεπόνθασιν οἱ πολλοί, ἀλλ’ ἐκεῖθεν μὲν ἀναχωρεῖν, φεύγειν δὲ εἰς τὰ ὄρη καὶ τοὺς ἐν μέσῳ τῆς Ἰουδαίας ἐκχωρεῖν εἰς τὰ ἔθνη καὶ τοὺς ἐν τῇ χώρᾳ μὴ καταφεύγειν «ἐπ’ αὐτὴν» ὡς ἐπὶ ὀχυρὸν τόπον. [ ] διό φησιν· «καὶ οἱ ἐν ταῖς χώραις μὴ εἰσελθέτωσαν εἰς αὐτήν, ὅτι ἡμέραι ἐκδικήσεως αὗταί εἰσι τοῦ πληρωθῆναι πάντα τὰ γεγραμμένα» … «ταύτας τὰς συμφορὰς» ἀπὸ μυρίων τέθεικα διὰ τὴν θείαν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν πρόρρησιν τὴν φήσασαν, «οὐαὶ δὲ «ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις καὶ» ταῖς θηλαζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις».Α μενος μὲν ἐν ἀρχαῖς ἀφανὴς ἦν, καὶ πάντων ὡς ἀλη ΧΧΙ. θῶς εὐτελέστατος καὶ σμικρότατος λόγων προϊών & τοσοῦτον ἐπιδέδωκεν αΰξης τε καὶ μεγέθους, ὡς τὴν σύμπασαν οἰκουμένην πληρῶσαι. Γέγονεν οὖν ἀληθῶς μείζων τῆς παρὰ πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν Ελλησί τε καὶ βαρβάροις σοφίας, ἣν λαχάνοις κατὰ Ματθαῖον παρα- βέβληκε, τὸ ἀσθενὲς καὶ φθοριμαῖον τῶν παρ' ἀνθρώ τοις μαθημάτων ὧδε αἰνιξάμενος. Ἐπεὶ καὶ ἐν προ- φήταις ἐλέγετο περὶ αὐτῶν· Ὡς χόρτος ταχὺ ἀπο ξηρανθήσονται, καὶ ὡς λάχανα χλόης ταχὺ ἀπο- πεσοῦνται. Τοιαῦτα δὲ τὰ σοφιστῶν καὶ φιλοσόφων μαθήματα καὶ παιδεύματα, πρὸς καιρὸν μὲν χλοάζον τα, καὶ πρὸς ὀλίγον ἀνθοῦντα, οὐκ εἰς μακρὸν δὲ ἐκ- πίπτοντα, καὶ ἐξ ἑαυτῶν φθειρόμενα· ὡς ἐν ἑτέροις χόρτῳ δομάτων ἀφομοιοῦν αὐτὰ, ὃς πρὸ τοῦ έκστα σθῆναι ἐξηράνθη. ᾿Αλλὰ τὰ μὲν παρὰ τοῖς παρὰ τοῦ αἰῶνος τούτου τοιαῦτα, ἀσθενῆ καὶ λαχανώδη, καὶ χόρτῳ εὐθαλεί παρεικασμένα μαθήματα· ὁ δὲ βραχύτατος καὶ πάν των τῶν σπερμάτων μικρότατος, τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας καταγγελτικός λόγος, δριμὺς μὲν καὶ δε- κτικὸς καθάπερ τὸ σίνηπι, ὅμως δὲ ὑπερανέβη καὶ ύπερηύξησε, κρείττων τῆς ἐν ἀνθρώποις ἀποδειχθεὶς σοφίας· καὶ ὡς ὑψωθεὶς πάντα τόπον εκάλυψεν, ὡς καὶ δένδρον ἀποτελεσθῆναι μέγα ἐξ αὐτοῦ, χωρητικόν πετεινῶν οὐρανοῦ κατασκηνούντων ἐν τοῖς κλάδοις αὐτοῦ· πάλαι μὲν ὑπὸ τῆς σωτηρίου γῆς ψιλοῖς βήμα σιν, ἐνθέῳ γε μὴν καὶ προγνωστικῷ δυνάμει προανε φωνεῖτο. Ως δ' εἰς ἔργα προκεχώρηκεν ή πρόγνωσις, Ο εἰς αύξην τε προῆλθεν ἡ φωνὴ τοῦ λόγου, οὐκ ἔστι κατ' ἀξίαν εἰπεῖν· τοσαύτην γοῦν ὁ σωτήριος σπόρος ἐν τοῖς μετὰ ταῦτα χρόνοις ἐπιδέδειχται ἀρετὴν, ὡς τὸ ἐξ αὐτοῦ φυὲν δένδρον, τοῦτο δ' ἂν εἴη ἡ πανταχού γῆς ἱδρυμένη αὐτοῦ Ἐκκλησία, τὰ πάντα πληρῶσαι· ὥστε ἐν τοῖς κλάδοις αὐτῆς κατασκηνώσαι τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ, ἀγγέλους δηλαδὴ θείους καὶ οὐρανίας δυνάμεις, τὰς περὶ γῆν ἀφανώς διιπταμένας, ψυχάς τε ἁγίας καὶ μετεωροπόρους, βίῳ καὶ φρονήματι μετα αρσίους καὶ οὐρανίους· ταύτας γὰρ εἶναι καὶ οὐδὲ ἄλλας τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ ἡ σωτήριος ἐν τούτοις ηνίξατο παραβολή· ὡς ἔμπαλιν διὰ τῆς τοῦ σπόρου τὰς ἐπιβούλους τῶν ἀνθρώπων ἐδήλου δυνάμεις, όμω νύμως πετεινὰ οὐρανοῦ φήσας διηρπακέναι τὸν σπό ρον τῶν παρὰ τὴν ὁδὸν ὑποδεξαμένων αὐτόν. ΚΑ' (17). xvΙΙΙ, Ευσεβίου δευτέρας Θεοφάνους. Καὶ ταῦτα δὲ ἀναγκαίως ὁ Σωτὴρ τοῖς αὐτοῦ μα θηταῖς παρεδίδου, νόσον ἀργαλεωτάτην τῆς αὐτῶν ψυχῆς, χαυνότητά τε καὶ ἀλαζονείαν ιώμενος, καὶ κωλύων τὸ μεγάλαυχον, ὡς ἂν μήποτε ἐπαρθεῖεν, μηδέ τι μέγα μηδὲ ὑπερήφανον περὶ ἑαυτῶν φρονή σαιεν. Διδάσκει δὲ ἄντικρυς ἐφ' ἡμῖν κεῖσθα: τὸ εἰσελ θεῖν, ἢ μὴ, εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. Εἰ γὰρ κατὰ τὸν Ματθαῖον στραφέντες γενοίμεθα ὡς τὰ νήπια τῇ κακία νηπιάζοντες κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, καὶ εἰ δε χοίμεθα τὴν βασιλείαν ὡς ἁπλοῦν καὶ ἀπειρόκακον παιδίον, καὶ εἰ τὸ καθαρὸν καὶ ἀμίαντον τῆς παιδικῆς Ευσεβίου δ' Θεοφανείας, EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS IV. - DOGMATICA. invisibile fuerit, et prae doctrina qualibet vere mi- nimum et contemptissimum. Deinde vero tantum cepit incrementum, ut universum orbem repleverit. Fuit ergo revera per cunctas gentes semea hoc majus quam Græcorum et barbarorum sapientia, quam Matthaeus oleribus comparavit, infirmitatem ita et corruptibilitatem humanarum doctrinarum significans. Namque et apud prophetas dictum de ipsis est : Tanquam ſonum velociter arescent, el quemadmodum olera herbarum cito decident . Hu- juscemodi sunt sophistarum ac philosophorum de- ctrinæ disciplinæque, quæ aliquandiu. herbescunt, brevique tempore florent, sed non diu post exci- dunt per se ipsæ corruptæ : ita ut alibi feno teclo- rum comparet eas David *, quod, priusquam evel- latur, jam exaruit. Sunt istæ igitur sapientium hujus sæculi do- atrina, infrmæ nimirum et oleracea, feno dore- srenti similes. Secus vero omnium minimum et to- nuissimum inter semina, regni nimirum cœlorum evangelicum verbum, acre mordensque veluti si- napi, quod tamen longe excrevit, et humanæ sa- pientis superius erasit: atque in altum sublatum omnia loca occupavit, ita ut magna arber ex eo sit orta, cœli volucrum capax qui in ejus ramis consistunt. Olim id quidem simplicibus verbis Ser- vatoris voce prolatis, divina prognosticaque vir- tute prædicebatur. Jam vero in quale quantumque opus prædictio processerit, quantumque creverit doctrinæ vox, dici pro dignitate non potest. Tan- tum itaque progressu temporis salutare semen vir- tutem exseruit, ut germinata ex illo arbor, Id est, fundata a Servatore per universam terram Eccle- sia, cuncta loca oppleverit; in ejus ramis coeli vo- lucres habitent, angeli divi scilicet et cœlestes potentiæ, quæ terram invisibiliter discurrunt ; itemque animæ sanctæ alte gradientes, id est, vila sensuque sublimi ac cœlesti præditæ. Namque bas et non aliud quidlibet denotari a cœli avibus, Ser- vatoris hæc parabola significat. Sicut econtrario in parabola seminatoris vocabulo avium, insidiantes hominibus potentias denotabat, pari vocabulo di- cens aves coeli diripuisse semen jactum iis qui juxta viam illud susceperant. B D Atque hæc necessario Servator discipulis suis mandabat, morbum gravissimum ipsorum anima, tumorem atque jactantiam sanans, vetansque osten- lationem, ne ullatenus extollerentur, neve quid magnum aut superbum de se existimarent. Docet contra, nostri esse arbitrii in regnum introire, aut secus. Nam si, ut dicitur apud Matthæum, conversi fiamus sicut parvuli, malitia scilicet parvuli, ut ait Apostolus ; et si hoc regnum admittemus nore simplicis et nulli adhuc vitio dediti infantis, et si puritatem atque inuocentiam puerilis ætatis Ps. XXXVI, 2. Ps. cxxvii, 6. * Matth. scriptus siue dubio corrigendus Eusebii in quarto Theophanie. (17) In codice A. f. 243. b. titulus mendose 3. 1 Cor. Σιν, 20.
PG 24:685ἐπεὶ δὲ καὶ τοῦτο ταῖς προρρήσεσι τοῦ σωτῆρος πρόσκειται, τὸ «ἔσται ἀνάγκη μεγάλη ἐπὶ τῆς γῆς καὶ ὀργὴ «μεγάλη» τῷ λαῷ τούτῳ» ἢ κατὰ τὸν Ματθαῖον «ἔσται γὰρ τότε» θλῖψις «μεγάλη», οἵα οὐδέποτε γέγονεν «ἀπ’ ἀρχῆς κόσμου ἕως τοῦ νῦν οὐδ’ οὐ μὴ γένηται», ἐπακοῦσαι καλὸν τοῦ ἱστορικοῦ τούτων αὐτῶν τὰ ἀποτελέσματα ὧδέ πη ἱστοροῦντος· «καθ’ ἕκαστον μὲν οὖν ἐπεξιέναι τὴν παρανομίαν αὐτῶν ἀδύνατον. συνελόντι δ’ εἰπεῖν μήτε πόλιν ἄλλην τοιαῦτα πεπονθέναι μήτε γενεὰν ἐξ αἰῶνος γεγονέναι κακίας γονιμωτέραν. τὴν μὲν πόλιν ἀνέτρεψαν αὐτοί, Ῥωμαίους δὲ ἄκοντας ἠνάγκασαν ἐπιγραφῆναι σκυθρωπῷ κατορθώματι καὶ μόνον οὐχ εἵλκυσαν βραδῦνον ἐπὶ τὸν ναὸν τὸ πῦρ. ἀμέλει καιόμενον ἐκ τῆς ἄνω πόλεως ἀφορῶντες οὔτε ἤλγησαν οὔτε ἐδάκρυσαν». ταῦτα διὰ τὸ «ἔσται γὰρ «τότε» θλῖψις μεγάλη, «οἵα οὐδέποτε γέγονεν ἀπ’ ἀρχῆς κόσμου», ὃ δὴ καὶ προρρηθὲν ὑπὸ τοῦ σωτῆρος μεμαρτύρηται ὑπὸ τοῦ συγγραφέως μεθ’ ὅλα ἔτη τεςσαράκοντα κατὰ τὴν Οὐεσπασιανοῦ Ῥωμαίων αὐτοκρατορίαν πληρωθέν.DE THEOPHANIA. ηλικίας ζηλώσομεν, εἰσελευσόμεθα εἰς αὐτήν· ἀλλὰ καὶ ἐὰν ευνουχίσωμεν ἑαυτοὺς διὰ τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν - οὕτω γάρ τις ἐκτεμὼν τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς πᾶν τὸ αἰσχρὸν καὶ ἀκόλαστον πάθος, εἰ καὶ τὴν τοῦ σώματος ἡλικίαν προβεβηκώς είη ανήρ, στραφείς γένοιτ' ἂν ὡς παιδίον. Εἰ δὲ μηδὲν τούτων πράξαιμεν, ἀποφάσει τοῦ Σωτῆρος υποβληθησόμεθα, μετὰ τοῦ ἀμὴν ἀποφηναμένου, ὅτι εἰ μὴ πράξαιμεν ταῦτα, οὐκ ἔσται ἡμῖν εἰσιτητὸν εἰς τὴν βασιλείαν. Ομοία δὲ παρὰ τῷ Ματθαίῳ κεῖται παραβολή. Εσπερ, γάρ φησιν, ἄνθρωπος ἀποδημῶν ἐκάλεσε τοὺς ἰδίους δούλους, καὶ ᾧ μὲν ἔδωκε πέντε τάλαντα, ᾧ δὲ δύο, ᾧ δὲ ἔν· ἐπεὶ πολλὰ τυγχάνει τὰ χαρί- σματα διάφοροι τε τοῦ ἁγίου Πνεύματος αἱ διαιρέσεις, ἑκάστῳ δὲ δίδοται πρὸς τὸ συμφέρον· γένοιτο ἄν ποτε ὁ μέν τις ἑνὸς μέτοχος χαρίσματος, ὁ δὲ δυοῖν, ὁ δὲ πλειόνων· οὕτως οὖν εἴρηται, τῷ μὲν δεδόσθαι πέντε τάλαντα, τοσούτων χαρισμάτων διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύ ματος αὐτῷ δεδωρημένων· ἑτέρῳ δὲ οὐ τοσαῦτα, ἀλλ᾽ ἂν μόνον δέδοται, ὃς πλείονος τύχοι ἂν κατα- κρίσεως, ὅτι μηδὲ πολλὰ εἰληφῶς ὡς ἀποκνῆσαι τῇ Αt τῶν πλειόνων εργασία, οὐδὲ τοῦ ἑνὸς τὸν καρπὸν ἐπορία σατο, ἀργὸν δὲ αὐτὸ φυλάξας, καὶ μὴ μεταδοὺς ἑτέ ρας, στερήσεται καὶ τούτου κατὰ τὴν σωτήριον ἀπόφα- σιν, ἐλέγχοντος αὐτὸν τοῦ κριτοῦ ἐπὶ ἀργίᾳ καὶ ὀκνηρίᾳ, καὶ φοβερὰν ἀπειλὴν καὶ κρίσιν ἀπότομον κατ' αὐτοῦ ἐκφέροντος. Οἱ δὲ καὶ πλειόνων τοῦ ἁγίου Πνεύματος, Αξιωμένοι χαρισμάτων, εἶτα τούτων τὸν καρπὸν διὰ τῆς πρακτικῆς ἐργασίας πολυπλασιάσαντες, κατὰ τὸν καιρὸν τῆς τῶν λόγων συνάρσεως δεξιᾶς καὶ ἀγαθῆς μαρτυρίας τεύξονται. Ἐν ὀλίγοις γὰρ δοκιμασθέντας τοῖς κατὰ τὸν ἐνεστῶτα βίον, μειζόνων τῶν κατὰ τὸν μέλλοντα αἰῶνα καὶ οὐρανίων ἐπάθλων καταξιώσει. Τον δὲ πονηρὸν καὶ ἀκνηρὸν δοῦλον ἐλέγξας ἐπὶ τῇ πονηρίᾳ καὶ τῷ ἔκνῳ, τῇ προσηκούση παραδώσει δίκῃ· ὀκνηρὸν μὲν αὐτὸν εἰπὼν διὰ τὸ μηδὲν ἐθελῆσαι τῶν δεόντων ἐργάσασθαι, πονηρὸν δὲ διὰ τὸ τολμῆσαι φάναι τῷ ἑαυτοῦ κυρίῳ, Αὐστηρὸς εἰ ἄνθρωπος, καὶ τὰ ἑξῆς. Απελέγξας γοῦν αὐτὸν πρότερον ὡς ἐναντιολογοῦντα, καὶ ἐκ τοῦ στόματος κατακρίνας αὐτὸν, ὅτι, καίπερ αὐτὸν αὐστηρὸν καὶ ἀπαραίτητον κριτὴν εἶναι φήσας, όμως κατεφρόνησεν ὡς μηδὲν ἀγαθὸν θελῆσαι πρά ξαι, δικαιοτάτην ἐξοίσει τὴν κατ' αὐτοῦ ψῆφον, σκότῳ παραδοὺς αὐτὸν ἐξωτάτῳ, ὡς οὐ μόνον ἀργὸν καὶ η πονηρόν, ἀλλὰ καὶ ἀχρεῖον καὶ ἀπόβλητον δοῦλον. Δόξει μὲν οὖν ἀπεριέργως ὅσον ἐπὶ τῇ ἀκολουθίᾳ περὶ τοῦ μηδὲν ἐργασαμένου, ἀλλὰ ἀποκρύψαντος τὸ τά λαντον, τοῦτ' εἰρῆσθαι· ἐπεὶ δὲ τὸ εἰς ἡμᾶς ἦχον (20) Εβραϊκοῖς χαρακτῆρσιν Εὐαγγέλιον τὴν ἀπειλὴν οὐ κατὰ τοῦ ἀποκρύψαντος ἐπῆγεν, ἀλλὰ κατὰ τοῦ παραδώσει δίκη, Ευσεβίου β. β.) Θεοφανείας : sua A adamabimus, in regnum introibimus : imo etiam al nosmet propter regnum cœlorum spadonabi- mus (18) ; sic enim homo præcidens ex anima MA turpem quamlibet et intemperantem passionem, etsi corporis state jam vir evaserit, convertus del tanquam puer. Sin vero nihil horum fecerimus, Servatoris sententiae subjiciemur, cum dictione amen interminantis, quod nisi ita nos gesserimus, non patebit nobis ad regnum introitus. KB (19). B XXII. Par apud Matthæum quoque exstat parabola. Etenim homo, ut ait, peregre proficiscens, vocavit servos suos; et uni quidem dedit quinque talents, alteri duo, tertio denique unum er ; quia multa sunt dona, et diverse sancti Spiritus diribitiones; uni cuique autem datur prout expedit. Contingit quippe aliquando ut aliquis uno dono potiatur, duobus al ter, alius denique pluribus. Sic ergo dictum est, alli quidem data fuisse quinque talenta, quia toti- dem sancti Spiritus dona illi attributa sunt: alii autem haud totidem, sed unum datum fuisse; qui graviorem damnationem perferet, quia cum multa non accepisset, ne forte ad operosius negotium torperet; nihilominus ne ex uno quidem fructum retulerit; quod cum iners custodiverit, neque aliis fuerit impertitus, hoc ipso spoliabitur, secundum Servatoris effatum, damnante eum judice de socor- dia atque ignavia, terribilesque minas et diram sententiam adversus eum ferente. Qui vero plura sancti Spiritus munera collata habuerunt, et deinde C harum fructum operoso labore multiplicarunt, hi quo tempore rationum dati et accepti collatio fiet, faustum bonumque testimonium referent. Namque in paucis probatos, in præsente nimirum vita, ma- joribus in futuro sæculo et coelestibus præmiis di. gnabitur Dominus. vero nequam servum et pi- grum, incusata ejus improbitate et ignavia, congrua poena aficiet; socordem eum appellans, quia ofi- cium non præstiterit ; nequam autem, quia domino suo dicere ausus fuerit, Austerus es homo, et reli- qua. Igitur eo coarguto quod repugnantia loquere- tur, et ex ore ejus damnans, quia cum eum auste- rum et inexorabilem judicem esse dixisset, nibilo- minus tam fuerit negligens ut nihil agere boni vo- luerit, justissimam feret in eum sententiam, lene- nebris exterioribus eum tradens, non modo ut socordem et nequam, verum etiam ut inutilem do- moque pellendum famulum. Videbitur ergo appa- reuter, haud satis accurate quod attinet ad sensulum sequelain, hoc de illo fuisse dictum qui nihil ope- rans talentum abscondit. Certe quod Hebraicis Matth. xxv, 14. tiquissimis veteris Italæ Matth. xix, 12, a me editis cum sancti Augustini genuino Speculo; idque vo- cabulum in meo quoque glossario Spicil. t. 18, jure scripsi : Sunt spadones, etc., qui se ipsos spa- donaverunt propter regnum. Quo pio sensu, et qui- dem huc respiciens, etiam Tertullianus De cull. fome. 1x, dixit, se spadonatui assignant propter regnum Dei. D verba extrema gerit titulum in codice A. 254. b. (cum siglis supra Εusebii, libro quarto Theophania. dai Fusebius Evangelii exemplar Hebraicis (id est Syriacis) litteris scriptum. Jam vero cum in Vat. bibliotheca codex exstet Syriacus sub numero XIX, priscus adeo ut Eusebii tatein exæquare posse (48) Uior hoc verbo, quod est in fragmentis a11- (19) Hoc quoque ingens fragmentum usque ad (20) Etiain in Syriaca Theophania lib. 1V, 12, lau-
PG 24:687[ ] προστίθησι «δὲ» ταῖς αὐτοῦ προρρήσεσι «ὁ σωτὴρ» χρόνον ὁρίζων, μέχρι τίνος ἔσται Ἱερουσαλὴμ πατουμένη ὑπὸ ἐθνῶν. λέγει δ’ οὖν, «ἄχρι «οὗ» πληρωθῶσι καιροὶ ἐθνῶν», οὕτω σημάνας τὴν τοῦ βίου συντέλειαν. [ ] «διὸ δὴ» τὰς ἐν ψυχαῖς διαφορὰς τῶν τὴν διδασκαλίαν αὐτοῦ μελλόντων ὑποδέχεσθαι ἐν τοῖς μετὰ ταῦτα χρόνοις εὖ μάλα ἐκγυμνοῖ [ὁ κύριος]. καὶ τρία μὲν τάγματα τῶν οὐ γνησίως τὸν σπόρον τῆς αὐτοῦ διδασκαλίας παραδεχομένων ἔσεσθαι προαγορεύει, τρεῖς «δὲ» ὡσαύτως ἀγαθῶν χοροὺς τῶν δίκην εὐγείου χώρας πολυφορούντων καὶ πολυπλασιαζόντων τὸν λόγον. τῶν μὲν οὖν ἀπολλύντων τὰ καταβαλλόμενα τῇ αὐτῶν ψυχῇ σπέρματα αἰτίας εἶναί φησι τρεῖς. ἢ γὰρ ὑπὸ φροντίδων τοῦ βίου καὶ τῆς περὶ τὰ μὴ ἀναγκαῖα σπουδῆς ὑπό τε πλούτου καὶ τρυφῆς καταχωννύντες τὸν ἐν αὐτοῖς σπόρον ἐοίκασι τοῖς ὑπὸ ἀκανθῶν ἀποπνίγουσι, ἢ οὐκ ἀπὸ βάθους διανοίας αὐτὸν παραδεξάμενοι θᾶττον ἀποσβέννυνται περιστάσεως καταλαβούσης, ἢ κατὰ τρίτην αἰτίαν αἴτιοι ἀπωλείας καθίστανται τοῦ ἐν αὐτοῖς σπόρου, τὰς αὐτῶν ἀκοὰς ἐκδιδόντες ἀνέτως τοῖς ἐξαπατᾶν ἐθέλουσι καὶ ὑφαρπάζειν τὰ ἐν τῇ αὐτῶν ψυχῇ καταβληθέντα σπέρματα.EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS IV. ασώτως εξηκότος. Τρεῖς γὰρ δούλους περιείχε, τον μὲν καταφαγόντα τὴν ὕπαρξιν τοῦ δεσπότου μετά πορνῶν καὶ αὐλητρίδων, τὸν δὲ πολλαπλασιάσαντα τὴν ἐργασίαν, τὸν δὲ κατακρύψαντα τὸ τάλαντον· εἶτα τὸν μὲν ἀποδεχθῆναι, τὸν δὲ μεμφθῆναι μόνον, τὸν δὲ συγκλεισθήναι δεσμωτηρίῳ. Εφίστημι, μήποτε, κατὰ τὸν Ματθαίον, μετὰ τὴν συμπλήρωσιν τοῦ λόγου τὴν κατὰ τοῦ μηδὲν ἐργασαμένου ἡ ἑξῆς ἐπιλεγομένη ἀπειλὴ οὐ περὶ αὐτοῦ, ἀλλὰ περὶ τοῦ προτέρου κατ' ἐπανάληψιν λέλεκται τοῦ ἐσθίοντος καὶ πίνοντος μετά τῶν μεθυόντων. Β Ταῦτα μὲν οὖν οὕτως εἴρηται παρὰ τοῦ Ματ θαίου ἐπὶ τοῦ ὄρους τῶν Ἐλαιῶν, τοῦ Σωτῆρες τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς συνόντος καὶ τὰ περὶ τῆς συντε λείας προδιατελλομένου· τὴν δὲ προκειμένην που ραβολήν μόνος Λουκᾶς ἀπεμνημόνευσεν, ὡς τοῦ Σωτ τῆρος εἰρηκότος αὐτὴν καθ' όν χρόνον ἐν Ἱεροχὰ τὰς διατριβὰς ἐποιεῖτε. Διόπερ οὐδὲ τὴν αὐτὴν ἐκείνη ταύτην εἶναι ὑποληπτέον, ἐπεὶ μηδὲ τὰ ἐν αὐτοῖς φερόμενα όμοια τυγχάνει. Ἐνταῦθα μὲν γὰρ δέκα λέγονται δοῦλοι, ἐκεῖ δὲ οὐ τοσοῦτος· καὶ ἐνταῦθα ὁ καθεὶς ἀνὰ μίαν μνᾶν λαμβάνει, ἐκεῖ δὲ ὁ μέν τις πέντε τάλαντα, ὁ δὲ δύο, ὁ δὲ ἦν. Καὶ ἐνταῦθα ὁ μέν τις δεκαπλασιάσας τὴν μνᾶν ἀκούει, Εὖ, δούλε ἀγαθὰ καὶ πιστε, ὅτι ἐν ἐλαχίστῳ πιστὸς ἐγένου, ἴσθι ἐξουσίαν ἔχων ἐπάνω δέκα πόλεων τὴν μίαν πέντε ποιήσας ἀκούει, καὶ σὺ γίνου από νω πέντε πόλεων. Ἐν δὲ τῇ τῶν ταλάντων παρα- βολῇ ἐλέγετο, Εύ, δοῦλε ἀγαθέ, ἐπὶ ὀλίγα ἧς πιστὸς, ἐπὶ πολλών σε καταστήσω· εἰσελθε εις τὴν χαρὰν τοῦ Κυρίου σου. • Τήν γε μὴν εἰς τὴν παραβολὴν ἑρμηνείαν ἐπι τεμνόμενοι φαμεν· Ὑπέλαβόν τινες κατὰ τὴν πρώ την τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν τὴν βασιλείαν αὐτ τοῦ γενήσεσθαι· καὶ τοῦτο ἐνόμιζον ἔσεσθαι παρα- χρῆμα τότε ἐπειδὰν ἐπιβῇ τοῖς Ἱεροσολύμοις· οὕτως ἐξέπληττον αὐτοὺς αἱ θεοσημείαι ὑπ' αὐτοῦ συντε λούμεναι. Πρὸς δὴ οὖν ταύτην τὴν ὑπόνοιαν ὁ Σωτὴρ διδάσκει, μὴ πρότερον αὐτὸν παρὰ τοῦ Πατρὸς τὴν βασιλείαν απολήψεσθαι, ἢ τὴν ἀποδημίαν τὴν ἐξ ἀνθρώπων πρὸς τὸν Πατέρα στείλασθαι. Τοῦτο δὲ διὰ τῆς παραβολής παρέστη, λέγων· "Ανθρωπός τις εὐγενὴς ἐπορεύθη εἰς χώραν μακράν, λα βεῖν ἑαυτῷ βασιλείαν και υποστρέψαι· ε γενῆ μὲν ἑαυτὸν καλῶν διὰ τὴν κατὰ σάρκα γι νεσιν ἐξ Ἀβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ, ἔκ τε Δαβὶδ καὶ τῶν τούτου διαδόχων γεγενημένην· διὸ καὶ ἄνθρωπον ἑαυτὸν ὠνόμαζε. Λέγων δὲ, Ἐπορεύθη εἰς χώραν μακράν, τὴν ἀπὸ γῆς εἰς οὐρανὸν ἄνοδον καν τοῦ ἐσήμανεν. Ἐπιφέρων δὲ τὸ, λαβεῖν ἑαυτοῦ βασι λείαν καὶ ὑποστρέψαι, τὴν δευτέραν αὐτοῦ Θεοφά νειαν, τὴν ἔνδοξον καὶ βασιλικὴν, παρίστη. ᾿Αλλὰ γὰρ κατὰ τὴν λεχθεῖσαν ἀποδημίαν τοὺς μὲν αὐτοῦ δούλους - DOGMATICA. litteris conscriptum Evangelium ad nos devenit, & minas ilias haud contra talent occultatorem, sed contra luxuriose viventem intendit. Tres enim ibi repræsentantur servi; alius domini substantiam do- vorans cum meretricibus et saltricibus; alter opere multiplicans ; terting talentum occultans. Deinde ait unum quidem benevole exceptum, alterum repre- bensam tantummodo, tertium in vincula conjectum. Ambigo, an forte apud Matthaum post absolutum contra ignavum servum sermonem, quæ sequitur sententia, haud in hunc, sed per epanalepsin dicta fuerit adversus comedentem et bibentem cum ebriosis. Hæc igitur ita apud Matthæum dicta fuerunt in monte Olearum, ubi Servator cum discipulis con- sistons de mundi consummatione discerebat. Prae- dictam autem parabołam solus Lucas commemorat tanquam dictam a Servatore quo tempore apud Hierichanious degebat ". Quare nec eandem hanc cum illa esse putandum est, quoniam quæ in amba bus leguntur, haud similia sunt. Hic enim decem dicuntur servi, illic haud pari numero. Hic singuli singulas minas accipiant, illie alius quinque talenta, aler duo, tertius unum accipit. Hic qui decuplavit minam, audit : Euge, serve bone et fidelis, quia in minimo fuisti âdelis, esto potestatem habens super decem urbes. Qui autem ex una fecit quinque, simi- liter audit : Tu quoque supra quinque urbes esto. In talentorum vero parabola dicebatur : enge, serve bone; in paucis fuisti fidelis, super multa te consti- tuam ; intra in gaudium domini tui. so ; Age vero parabolæ explanationem ad compen- dium conferentes, ita dicimus. Arbitrabantur non- nulli, primo Servatoris nostri adventu regnum ejus fore, idque tunc incepturum existimabaut statim ac Hierosolyma ascendisset. Adeo illos admiratione perculerant patrata ab ipso nfracula. Adversus hape opinionem Servator docet, haud ante a Patro se regnam accepturum, quam peregre ab homini- bus ad Patrem abierit. Id vero hac parabola affir- mavit dicens : Homo quidam nobilis abiit in regio. nem longinquam, ut acciperet sibi regnum, et rediret nobilem quidem senet appellaus propter carpalem nativitatem quam ex Abrahamo, Isaaco, Jacobs, Davide, atque horum posteris sortitus erat. Quare et hominem se nominavit. Dum vero ait profectum in regionem longinquam, suum in cœlum de terra reditum significavit. Addens denique, se accepto regno reversuram, secundam suam theophaniam, gloriosam atque regalem, denotavit. Porro praedicta tempore peregrinationis servos illius dicit acceptas minas diverso successu fuisse negotiatos: cives vero ejusdem ipsi infensos, missa post eum lega- * Luc. xis, 12. videatur; isque lingua Palestina contineat us. Evangelia, cupide consului num ibi hæc parabola halegeretur, ut modo ait Eusebius; sed contrarium C D comperi; ita ut de alio exemplari loquatur Eusebius necesse sit.
[ ] ἐκεῖνοι μὲν οὖν οὐκ ἄλλως τῆς κατὰ θεὸν στέρονται καρποφορίας ἢ καθ’ ἕνα τῶν λελεγμένων τρόπων. οἱ δὲ ἐναντίως ἐκείνοις διακείμενοι καθαρᾷ ψυχῇ καὶ προαιρέσει γνησίᾳ τὸν σωτήριον ὑποδεξάμενοι σπόρον, πάλιν κατὰ δύναμιν τῆς αὐτῶν ψυχῆς πολυπλασιάζουσι τοὺς ἑαυτῶν καρπούς. αὐτίκα «γὰρ» Σαμαρεῖται Δοσίθεον μετὰ τοὺς χρόνους τοῦ σωτῆρος γενόμενον αὐτὸν εἶναι τὸν ὑπὸ Μωσέως προφητευόμενον προφήτην ἐπείσθησαν, ἀπατηθέντες ὑπ’ αὐτοῦ ὡς τὸν Χριστὸν αὐτὸν εἶναι ἀποφήνασθαι. ἄλλοι δὲ «πάλιν» κατὰ τοὺς χρόνους τῶν ἀποστόλων Σίμωνα τὸν μάγον τὴν μεγάλην τοῦ θεοῦ δύναμιν ἐκάλουν, αὐτὸν εἶναι νομίσαντες τὸν Χριστόν. καὶ κατὰ τὴν Φρυγίαν δὲ Μοντανὸν ἕτεροι, ἀλλαχοῦ δὲ πάλιν ἑτέρους ἄλλοι νενομίκασιν, καὶ οὐ παύσονταί γε οἱ ἀπατεῶνες. προσδοκᾶν γὰρ χρὴ καὶ πλείους τοιούτους ἔσεσθαι, ἐξ ὧν δὴ καὶ αὐτῶν ἡ ἀλήθεια τῶν σωτηρίων προγνώσεων τὴν μαρτυρίαν εἴληφεν.EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS IV. ασώτως εξηκότος. Τρεῖς γὰρ δούλους περιείχε, τον μὲν καταφαγόντα τὴν ὕπαρξιν τοῦ δεσπότου μετά πορνῶν καὶ αὐλητρίδων, τὸν δὲ πολλαπλασιάσαντα τὴν ἐργασίαν, τὸν δὲ κατακρύψαντα τὸ τάλαντον· εἶτα τὸν μὲν ἀποδεχθῆναι, τὸν δὲ μεμφθῆναι μόνον, τὸν δὲ συγκλεισθήναι δεσμωτηρίῳ. Εφίστημι, μήποτε, κατὰ τὸν Ματθαίον, μετὰ τὴν συμπλήρωσιν τοῦ λόγου τὴν κατὰ τοῦ μηδὲν ἐργασαμένου ἡ ἑξῆς ἐπιλεγομένη ἀπειλὴ οὐ περὶ αὐτοῦ, ἀλλὰ περὶ τοῦ προτέρου κατ' ἐπανάληψιν λέλεκται τοῦ ἐσθίοντος καὶ πίνοντος μετά τῶν μεθυόντων. Β Ταῦτα μὲν οὖν οὕτως εἴρηται παρὰ τοῦ Ματ θαίου ἐπὶ τοῦ ὄρους τῶν Ἐλαιῶν, τοῦ Σωτῆρες τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς συνόντος καὶ τὰ περὶ τῆς συντε λείας προδιατελλομένου· τὴν δὲ προκειμένην που ραβολήν μόνος Λουκᾶς ἀπεμνημόνευσεν, ὡς τοῦ Σωτ τῆρος εἰρηκότος αὐτὴν καθ' όν χρόνον ἐν Ἱεροχὰ τὰς διατριβὰς ἐποιεῖτε. Διόπερ οὐδὲ τὴν αὐτὴν ἐκείνη ταύτην εἶναι ὑποληπτέον, ἐπεὶ μηδὲ τὰ ἐν αὐτοῖς φερόμενα όμοια τυγχάνει. Ἐνταῦθα μὲν γὰρ δέκα λέγονται δοῦλοι, ἐκεῖ δὲ οὐ τοσοῦτος· καὶ ἐνταῦθα ὁ καθεὶς ἀνὰ μίαν μνᾶν λαμβάνει, ἐκεῖ δὲ ὁ μέν τις πέντε τάλαντα, ὁ δὲ δύο, ὁ δὲ ἦν. Καὶ ἐνταῦθα ὁ μέν τις δεκαπλασιάσας τὴν μνᾶν ἀκούει, Εὖ, δούλε ἀγαθὰ καὶ πιστε, ὅτι ἐν ἐλαχίστῳ πιστὸς ἐγένου, ἴσθι ἐξουσίαν ἔχων ἐπάνω δέκα πόλεων τὴν μίαν πέντε ποιήσας ἀκούει, καὶ σὺ γίνου από νω πέντε πόλεων. Ἐν δὲ τῇ τῶν ταλάντων παρα- βολῇ ἐλέγετο, Εύ, δοῦλε ἀγαθέ, ἐπὶ ὀλίγα ἧς πιστὸς, ἐπὶ πολλών σε καταστήσω· εἰσελθε εις τὴν χαρὰν τοῦ Κυρίου σου. • Τήν γε μὴν εἰς τὴν παραβολὴν ἑρμηνείαν ἐπι τεμνόμενοι φαμεν· Ὑπέλαβόν τινες κατὰ τὴν πρώ την τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν τὴν βασιλείαν αὐτ τοῦ γενήσεσθαι· καὶ τοῦτο ἐνόμιζον ἔσεσθαι παρα- χρῆμα τότε ἐπειδὰν ἐπιβῇ τοῖς Ἱεροσολύμοις· οὕτως ἐξέπληττον αὐτοὺς αἱ θεοσημείαι ὑπ' αὐτοῦ συντε λούμεναι. Πρὸς δὴ οὖν ταύτην τὴν ὑπόνοιαν ὁ Σωτὴρ διδάσκει, μὴ πρότερον αὐτὸν παρὰ τοῦ Πατρὸς τὴν βασιλείαν απολήψεσθαι, ἢ τὴν ἀποδημίαν τὴν ἐξ ἀνθρώπων πρὸς τὸν Πατέρα στείλασθαι. Τοῦτο δὲ διὰ τῆς παραβολής παρέστη, λέγων· "Ανθρωπός τις εὐγενὴς ἐπορεύθη εἰς χώραν μακράν, λα βεῖν ἑαυτῷ βασιλείαν και υποστρέψαι· ε γενῆ μὲν ἑαυτὸν καλῶν διὰ τὴν κατὰ σάρκα γι νεσιν ἐξ Ἀβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ, ἔκ τε Δαβὶδ καὶ τῶν τούτου διαδόχων γεγενημένην· διὸ καὶ ἄνθρωπον ἑαυτὸν ὠνόμαζε. Λέγων δὲ, Ἐπορεύθη εἰς χώραν μακράν, τὴν ἀπὸ γῆς εἰς οὐρανὸν ἄνοδον καν τοῦ ἐσήμανεν. Ἐπιφέρων δὲ τὸ, λαβεῖν ἑαυτοῦ βασι λείαν καὶ ὑποστρέψαι, τὴν δευτέραν αὐτοῦ Θεοφά νειαν, τὴν ἔνδοξον καὶ βασιλικὴν, παρίστη. ᾿Αλλὰ γὰρ κατὰ τὴν λεχθεῖσαν ἀποδημίαν τοὺς μὲν αὐτοῦ δούλους - DOGMATICA. litteris conscriptum Evangelium ad nos devenit, & minas ilias haud contra talent occultatorem, sed contra luxuriose viventem intendit. Tres enim ibi repræsentantur servi; alius domini substantiam do- vorans cum meretricibus et saltricibus; alter opere multiplicans ; terting talentum occultans. Deinde ait unum quidem benevole exceptum, alterum repre- bensam tantummodo, tertium in vincula conjectum. Ambigo, an forte apud Matthaum post absolutum contra ignavum servum sermonem, quæ sequitur sententia, haud in hunc, sed per epanalepsin dicta fuerit adversus comedentem et bibentem cum ebriosis. Hæc igitur ita apud Matthæum dicta fuerunt in monte Olearum, ubi Servator cum discipulis con- sistons de mundi consummatione discerebat. Prae- dictam autem parabołam solus Lucas commemorat tanquam dictam a Servatore quo tempore apud Hierichanious degebat ". Quare nec eandem hanc cum illa esse putandum est, quoniam quæ in amba bus leguntur, haud similia sunt. Hic enim decem dicuntur servi, illic haud pari numero. Hic singuli singulas minas accipiant, illie alius quinque talenta, aler duo, tertius unum accipit. Hic qui decuplavit minam, audit : Euge, serve bone et fidelis, quia in minimo fuisti âdelis, esto potestatem habens super decem urbes. Qui autem ex una fecit quinque, simi- liter audit : Tu quoque supra quinque urbes esto. In talentorum vero parabola dicebatur : enge, serve bone; in paucis fuisti fidelis, super multa te consti- tuam ; intra in gaudium domini tui. so ; Age vero parabolæ explanationem ad compen- dium conferentes, ita dicimus. Arbitrabantur non- nulli, primo Servatoris nostri adventu regnum ejus fore, idque tunc incepturum existimabaut statim ac Hierosolyma ascendisset. Adeo illos admiratione perculerant patrata ab ipso nfracula. Adversus hape opinionem Servator docet, haud ante a Patro se regnam accepturum, quam peregre ab homini- bus ad Patrem abierit. Id vero hac parabola affir- mavit dicens : Homo quidam nobilis abiit in regio. nem longinquam, ut acciperet sibi regnum, et rediret nobilem quidem senet appellaus propter carpalem nativitatem quam ex Abrahamo, Isaaco, Jacobs, Davide, atque horum posteris sortitus erat. Quare et hominem se nominavit. Dum vero ait profectum in regionem longinquam, suum in cœlum de terra reditum significavit. Addens denique, se accepto regno reversuram, secundam suam theophaniam, gloriosam atque regalem, denotavit. Porro praedicta tempore peregrinationis servos illius dicit acceptas minas diverso successu fuisse negotiatos: cives vero ejusdem ipsi infensos, missa post eum lega- * Luc. xis, 12. videatur; isque lingua Palestina contineat us. Evangelia, cupide consului num ibi hæc parabola halegeretur, ut modo ait Eusebius; sed contrarium C D comperi; ita ut de alio exemplari loquatur Eusebius necesse sit.
[ ] «Ματθαῖος ἀπόστολος» τὸν πρότερον βίον οὐκ ἀπὸ σεμνῆς διατριβῆς ὡρμᾶτο, ἐκ δὲ τῶν ἀμφὶ τὰς τελωνίας καὶ πλεονεξίας σχολαζόντων, καὶ τοῦτο τῶν λοιπῶν εὐαγγελιστῶν οὐδεὶς δῆλον ἡμῖν ἐποίησεν, οὐχ ὁ συναπόστολος αὐτοῦ Ἰωάννης οὐδέ γε Λουκᾶς οὐδὲ Μάρκος, οἱ τῶν λοιπῶν εὐαγγελίων συγγραφεῖς, [ ] αὐτὸς δὲ ὁ Ματθαῖος τὸν ἑαυτοῦ στηλιτεύων βίον καὶ κατήγορος «αὐτὸς» ἑαυτοῦ γινόμενος. «ἐπάκουσον γοῦν ὅπως διαρρήδην» ὀνομαστὶ αὐτὸς ἑαυτοῦ μεμνημένος ἐν τῷ οἰκείῳ συγγράμματι τόνδ’ ἱστορεῖ τὸν τρόπον «καὶ παράγων ἐκεῖθεν ὁ Ἰησοῦς εἶδεν ἄνθρωπον καθήμενον ἐπὶ τὸ τελώνιον, Ματθαῖον ὀνόματι, «καὶ εἶπεν αὐτῷ· ἀκολούθει μοι. καὶ ἀναστὰς ἠκολούθησεν αὐτῷ. καὶ ἐγένετο ἀνακειμένου αὐτοῦ ἐν τῇ οἰκίᾳ καὶ ἰδοὺ πολλοὶ τελῶναι καὶ ἁμαρτωλοὶ συνανέκειντο τῷ Ἰησοῦ καὶ τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ». [ ] καὶ πάλιν προϊὼν ἑξῆς τόν τε κατάλογον τῶν λοιπῶν μαθητῶν ἐξαριθμούμενος αὐτὸς ἑαυτῷ τὸ τοῦ τελώνου προστίθησιν ὄνομα. «λέγει δ’ οὖν· «τῶν δὲ δώδεκα ἀποστόλων τὰ ὀνόματά ἐστι ταῦτα.EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS IV. ασώτως εξηκότος. Τρεῖς γὰρ δούλους περιείχε, τον μὲν καταφαγόντα τὴν ὕπαρξιν τοῦ δεσπότου μετά πορνῶν καὶ αὐλητρίδων, τὸν δὲ πολλαπλασιάσαντα τὴν ἐργασίαν, τὸν δὲ κατακρύψαντα τὸ τάλαντον· εἶτα τὸν μὲν ἀποδεχθῆναι, τὸν δὲ μεμφθῆναι μόνον, τὸν δὲ συγκλεισθήναι δεσμωτηρίῳ. Εφίστημι, μήποτε, κατὰ τὸν Ματθαίον, μετὰ τὴν συμπλήρωσιν τοῦ λόγου τὴν κατὰ τοῦ μηδὲν ἐργασαμένου ἡ ἑξῆς ἐπιλεγομένη ἀπειλὴ οὐ περὶ αὐτοῦ, ἀλλὰ περὶ τοῦ προτέρου κατ' ἐπανάληψιν λέλεκται τοῦ ἐσθίοντος καὶ πίνοντος μετά τῶν μεθυόντων. Β Ταῦτα μὲν οὖν οὕτως εἴρηται παρὰ τοῦ Ματ θαίου ἐπὶ τοῦ ὄρους τῶν Ἐλαιῶν, τοῦ Σωτῆρες τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς συνόντος καὶ τὰ περὶ τῆς συντε λείας προδιατελλομένου· τὴν δὲ προκειμένην που ραβολήν μόνος Λουκᾶς ἀπεμνημόνευσεν, ὡς τοῦ Σωτ τῆρος εἰρηκότος αὐτὴν καθ' όν χρόνον ἐν Ἱεροχὰ τὰς διατριβὰς ἐποιεῖτε. Διόπερ οὐδὲ τὴν αὐτὴν ἐκείνη ταύτην εἶναι ὑποληπτέον, ἐπεὶ μηδὲ τὰ ἐν αὐτοῖς φερόμενα όμοια τυγχάνει. Ἐνταῦθα μὲν γὰρ δέκα λέγονται δοῦλοι, ἐκεῖ δὲ οὐ τοσοῦτος· καὶ ἐνταῦθα ὁ καθεὶς ἀνὰ μίαν μνᾶν λαμβάνει, ἐκεῖ δὲ ὁ μέν τις πέντε τάλαντα, ὁ δὲ δύο, ὁ δὲ ἦν. Καὶ ἐνταῦθα ὁ μέν τις δεκαπλασιάσας τὴν μνᾶν ἀκούει, Εὖ, δούλε ἀγαθὰ καὶ πιστε, ὅτι ἐν ἐλαχίστῳ πιστὸς ἐγένου, ἴσθι ἐξουσίαν ἔχων ἐπάνω δέκα πόλεων τὴν μίαν πέντε ποιήσας ἀκούει, καὶ σὺ γίνου από νω πέντε πόλεων. Ἐν δὲ τῇ τῶν ταλάντων παρα- βολῇ ἐλέγετο, Εύ, δοῦλε ἀγαθέ, ἐπὶ ὀλίγα ἧς πιστὸς, ἐπὶ πολλών σε καταστήσω· εἰσελθε εις τὴν χαρὰν τοῦ Κυρίου σου. • Τήν γε μὴν εἰς τὴν παραβολὴν ἑρμηνείαν ἐπι τεμνόμενοι φαμεν· Ὑπέλαβόν τινες κατὰ τὴν πρώ την τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν τὴν βασιλείαν αὐτ τοῦ γενήσεσθαι· καὶ τοῦτο ἐνόμιζον ἔσεσθαι παρα- χρῆμα τότε ἐπειδὰν ἐπιβῇ τοῖς Ἱεροσολύμοις· οὕτως ἐξέπληττον αὐτοὺς αἱ θεοσημείαι ὑπ' αὐτοῦ συντε λούμεναι. Πρὸς δὴ οὖν ταύτην τὴν ὑπόνοιαν ὁ Σωτὴρ διδάσκει, μὴ πρότερον αὐτὸν παρὰ τοῦ Πατρὸς τὴν βασιλείαν απολήψεσθαι, ἢ τὴν ἀποδημίαν τὴν ἐξ ἀνθρώπων πρὸς τὸν Πατέρα στείλασθαι. Τοῦτο δὲ διὰ τῆς παραβολής παρέστη, λέγων· "Ανθρωπός τις εὐγενὴς ἐπορεύθη εἰς χώραν μακράν, λα βεῖν ἑαυτῷ βασιλείαν και υποστρέψαι· ε γενῆ μὲν ἑαυτὸν καλῶν διὰ τὴν κατὰ σάρκα γι νεσιν ἐξ Ἀβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ, ἔκ τε Δαβὶδ καὶ τῶν τούτου διαδόχων γεγενημένην· διὸ καὶ ἄνθρωπον ἑαυτὸν ὠνόμαζε. Λέγων δὲ, Ἐπορεύθη εἰς χώραν μακράν, τὴν ἀπὸ γῆς εἰς οὐρανὸν ἄνοδον καν τοῦ ἐσήμανεν. Ἐπιφέρων δὲ τὸ, λαβεῖν ἑαυτοῦ βασι λείαν καὶ ὑποστρέψαι, τὴν δευτέραν αὐτοῦ Θεοφά νειαν, τὴν ἔνδοξον καὶ βασιλικὴν, παρίστη. ᾿Αλλὰ γὰρ κατὰ τὴν λεχθεῖσαν ἀποδημίαν τοὺς μὲν αὐτοῦ δούλους - DOGMATICA. litteris conscriptum Evangelium ad nos devenit, & minas ilias haud contra talent occultatorem, sed contra luxuriose viventem intendit. Tres enim ibi repræsentantur servi; alius domini substantiam do- vorans cum meretricibus et saltricibus; alter opere multiplicans ; terting talentum occultans. Deinde ait unum quidem benevole exceptum, alterum repre- bensam tantummodo, tertium in vincula conjectum. Ambigo, an forte apud Matthaum post absolutum contra ignavum servum sermonem, quæ sequitur sententia, haud in hunc, sed per epanalepsin dicta fuerit adversus comedentem et bibentem cum ebriosis. Hæc igitur ita apud Matthæum dicta fuerunt in monte Olearum, ubi Servator cum discipulis con- sistons de mundi consummatione discerebat. Prae- dictam autem parabołam solus Lucas commemorat tanquam dictam a Servatore quo tempore apud Hierichanious degebat ". Quare nec eandem hanc cum illa esse putandum est, quoniam quæ in amba bus leguntur, haud similia sunt. Hic enim decem dicuntur servi, illic haud pari numero. Hic singuli singulas minas accipiant, illie alius quinque talenta, aler duo, tertius unum accipit. Hic qui decuplavit minam, audit : Euge, serve bone et fidelis, quia in minimo fuisti âdelis, esto potestatem habens super decem urbes. Qui autem ex una fecit quinque, simi- liter audit : Tu quoque supra quinque urbes esto. In talentorum vero parabola dicebatur : enge, serve bone; in paucis fuisti fidelis, super multa te consti- tuam ; intra in gaudium domini tui. so ; Age vero parabolæ explanationem ad compen- dium conferentes, ita dicimus. Arbitrabantur non- nulli, primo Servatoris nostri adventu regnum ejus fore, idque tunc incepturum existimabaut statim ac Hierosolyma ascendisset. Adeo illos admiratione perculerant patrata ab ipso nfracula. Adversus hape opinionem Servator docet, haud ante a Patro se regnam accepturum, quam peregre ab homini- bus ad Patrem abierit. Id vero hac parabola affir- mavit dicens : Homo quidam nobilis abiit in regio. nem longinquam, ut acciperet sibi regnum, et rediret nobilem quidem senet appellaus propter carpalem nativitatem quam ex Abrahamo, Isaaco, Jacobs, Davide, atque horum posteris sortitus erat. Quare et hominem se nominavit. Dum vero ait profectum in regionem longinquam, suum in cœlum de terra reditum significavit. Addens denique, se accepto regno reversuram, secundam suam theophaniam, gloriosam atque regalem, denotavit. Porro praedicta tempore peregrinationis servos illius dicit acceptas minas diverso successu fuisse negotiatos: cives vero ejusdem ipsi infensos, missa post eum lega- * Luc. xis, 12. videatur; isque lingua Palestina contineat us. Evangelia, cupide consului num ibi hæc parabola halegeretur, ut modo ait Eusebius; sed contrarium C D comperi; ita ut de alio exemplari loquatur Eusebius necesse sit.
PG 24:691πρῶτος Σίμων ὁ λεγόμενος Πέτρος καὶ Ἀνδρέας ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ, Ἰάκωβος ὁ τοῦ Ζεβεδαίου καὶ Ἰωάννης ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ, Φίλιππος καὶ Βαρθολομαῖος, Θωμᾶς καὶ Ματθαῖος ὁ τελώνης». οὕτως μὲν ὁ Ματθαῖος» δι’ ὑπερβολὴν ἐπιεικείας «τὸ φιλάληθες ὑποφαίνων τοῦ ἰδίου τρόπου καὶ τελώνην ἑαυτὸν ἀποκαλεῖ», μὴ ἐπικρύπτων τὸν πρότερον ἑαυτοῦ βίον, καὶ ἁμαρτωλοῖς ἑαυτὸν συναριθμεῖ καὶ τοῦ συναποστόλου δεύτερον ἑαυτὸν καταλέγει. συνεζευγμένος γοῦν τῷ Θωμᾷ ὡς Πέτρος Ἀνδρέᾳ καὶ Ἰάκωβος Ἰωάννῃ Φίλιππός τε [καὶ] Βαρθολομαίῳ προτάττει ἑαυτοῦ τὸν Θωμᾶν, προτιμῶν ὡς κρείττονα τὸν συναπόστολον, τῶν λοιπῶν εὐαγγελιστῶν τοὐναντίον πεποιηκότων.EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS IV. DOGMATICA. - Eusebium quod attivat, non ignoro paulo liberiorem Græcarum calenarum methodum, qua excerpli textus aliquando tantisper variari solent : quisquis tamen Græca nostra cum Syriacis conferel, ægre ut pulo sibi persuadeble, feri posse_ul lot tamque grandia additamenta aliunde quam ab originali opere, desumpta siat. Cur enim catenarum Vaticanarum auctores Nicelas atque Macarius, cur alius anonymus, primo quidem titulum Theophaniæ toties, et quidem sine ulla causa, finxissent, deinde tam longa segmenta huic potius quam alii titulo supposuissent ? Profecto fuit facillimum, Eusebii tantum nomen (quod aliquoties fit) Theo- phaniæ quoque fragmentis inscribere, sive alicujus amanuensis socordia sive voluntate; verum enimvero Eu- sebiano alicui diversi argumenti scripto titulum Theophaniæ tam sæpe a Niceta Macarioque fuisse appictum, valde est incredibile. Que si ita se habent, sequitur ut Syrus Eusebii interpres, brevitati studens, partes ali- quot operis subtraxisse videntur, Alque ut ad exemplum epistolarum Ignatii revertar, dicet aliquis, apprimoque in suis perdoctis vindiciis el. Curetonus, Græcum potius Ignatianarum epistolarum contextum interpolatum auctumque fuisse ; quod idem fortasse de Græcis quoque Eusebianis dicendum alicui videbitur. Ignatianam ego quæstionem aggredi prorsus nolo, que nec propositi mai est, et a summis criticis jamdiu fuit ventilata. Cæteroquin ostendenda epistolarum illarum varietati ago quidem symbolam contuli, fragmento edito epistola ad Tarsenses, quod Anastasius presbyter a me vulgatus servavit (Script. vet. t. VII. p. 22.), quodque hoc loco non piget repetare, quandoquidem in Ignatii edita hactenus ad Tarsenses epistola non occurrit. Irraziov rov deopópov xal μάρτυρας ἐκ τῆς πρὸς τοὺς ἐν Ταρσῷ. Εἰ γὰρ ἔδεις ότι Θεοῦ Υἱὸς ἦν, εγίνωσκες ότι τεσσαράκοντα ἡμέρας ἀνενδεές ποιήσας τὸ φθαρτόν σῶμα, καὶ εἰς τὸ διηνεκές ἠδύνατο τοῦτο ποιῆσαι· διὰ τί οὖν πεινᾷ ; ἵνα δείξῃ ὅτι ἀληθῶς ἀνέλαβε σώμα όμοιοπαθὲς ἀνθρώποις· διὰ μὲν γὰρ τοῦ πρώτου ἔδειξεν ὅτι Θεός, διὰ δὲ τοῦ δευτέρου ὅτι καὶ ἄνθρωπος. « Ignatii iheophori ac martyris, es epistola ad Teren- ses. Si enim ipsum Dei Filium fuisse scires, utique etiam cognosceres, eum qui corruptibile corpus suum, quadraginta dierum spatio, cibo non indigum effecerat, potuisse etiam in perpetuum inle præstare. Cur ergo esurit? Nempe ut ostendat se vere corpus assumpsisse, æque ac cæteros homines passibile. Priors erzo modo Deum, allero etiam hominem se esse demonstravit. Cæteroquin illa magis sententia miki arridet, cua Ignatium imminutum potius a Syris aliarumque gentium hominibus statuit, quam a Græcis Latinisque hominibus auctum : agerrime enim ferrem tot nobis eripi sacræ et dogmatica doctrine capita, quol in Nitriensi Syrorum exemplari desunt : præsertim quia partes ab his omissæ, apud perantiquos auctores laudantur. Jam ut Theophaniam fortasse decurtatam a Syro interprete vehementer suspicer, ante omnia me coguni partes Grace complures, que, prout in singulis locis dixi, partim titulum Theophaniæ gerunt, partim cum illis continuantur. Deinde cum reputo vix fieri potuisse ut Eusebius nullam hoc in opere prophetiam panto disertius exponeret, ideo partem illam Danielici vaticinii ablegare non potui, præsertim Theophaniæ titulo Eusebiique nomine in codice ornatam. De cæteris edditamentis accurate in singulis prope paginis ac fideliter dizi. Age vero Vaticana Theophaniæ fragmenta ex tertio quartoque libro præcipue sumuntur ; pauca ex quinto; ez primo denique unum, quod Græce catena Patrum in Epist. ad Hebr. 1v, 12, mihi suppeditavit. Jam causa cur ex tertio potissimum quartoque libro fragmenta Græca supersint, illa est, quod duobus his libris Euse- bius publicam Christi Domini vitam, prædicationem scilicet, miracula ac mortem, concluseral; catenarum autem auctoribus hæc apprime idonea materia erat, qui ad evangelicam historiam commentarios subnecte- bant. Porro qui tertium quartumque librum in Syriaca vel Anglica translatione legel, is facile agnoscet totam Eusebii narrationem nullo fere ordine fieri, sumptis modo ex hoc modo es ille evangelista argumentis, nullo inter se vinculo nexis : quartum vero precipue librum tam libero marte scribi, ut quidvis addi aut demi aut interponi possit, quin orationis cursus abrumpi aut intercipi videatur. Ipse Eusebius in tertii libri calce ait, multo esse plura quæ de Jesu tractari poterant, a se tamen pauca eligi, quæ volumine quarto comple- Gurus sit, quod cæteris prolixins fore promillis: quo ex dicto intelligimus, libri ejus dilatandi aut contra- hendi liberam valde fuisse facultatem: quam rem haud nos equidem considerandam lectoribus proponere- mus, nisi Græca nunc deprehensa fragmenta suspicionem nostram conjecturamve firmarent. Porro fragmentorum nostrorum duplex quodammodo classis est; prior, undecim fragmenta continens, cum Syro ad litteram plerumque congruit, iis locis exceptis qui longius excurrunt. Altera classis, parem numerum fragmentorum habens, Theophaniæ æque titulum in codicibus nostris ostental; et tamen partim rarius cum Syriaco teztu conspiral, partim nova ac inaudita omnino est. Atque hæc causa fuit, cur hæc nos posteriora propemodum secreverimus; nam si temporis operisque ordinem sequi libuisset, cum superioribus miscenda erant ; quod in hac saltem prima editione noluimus, ut totius rei status evidentius constaret. Dicet- ne aliquis cum vulgari proverbio, Facile esse inventis sex factis addere? Equidem in re de qua agimus, adagium nego. Namque et in Ignatianis epistolis, et in Eusebii Theophania longe facilius fuit omillers, quam adjicere: siquidem qui omittit id unum fere cavet, na orationis seriem incautius abrumpat : qui quɛem addit, et excogitare nova debet et apte digerere cum styli aliqua imitatione rerumque similitudine. Proſecto pauca, si minus nulla, cernimus priscorum opera que deinceps ab aliis aucta fuerint; breviata vero quam- plurima. Namque ut omittam quæ jamdiu editis in libris prostant ; ecce in hoc volumine habemus Evangeli- cas Eusebii Quæstiones ad Stephanum et ad Murinum ab anonymo nescio quo breviatas. Valerii Maximi duo ego compendia in lucem extuli Paradisi ac Nepoliani. In Vaticanis item codicibus compendia vidi histò- riarum Josephi et Orasii. Chrysostomum æque contractum in mss. cognovi, compendia insuper commentariorum Hieronymi ad Isaiam a Damiano quodam Daniele Remigio, ad Paulum a Claudio Taurianensi. In Vae- ticanis juris civilis reliquiis leges aliquot edidi integras, qua poslan in Theodosiano codice sunt imminule, in Justinianco denique ad minimam brevitatem redacta. Denique etiam Augustini librorum De musica epi- tomem edidi in pervetusto codice conservatam. Sed hæc hactenus, ne legentium otio videar abuti. Qua omnia non ideo dixi, quia Syriacæ Theophaniæ, quod est opus pretiosissimum, laudem minuere ullo modo velim, vel dubitationem hanc certo dissolvere, aut fragmentis Græcis plus æquo favere; sed causam polius xpi- tɩxwedtolç viris, ac præsertim doctissimo ac laudatissimo Leo præbere studeo, ut controversiam, si ei vide- bitur, pro sua sapientia ventilet, judicium exerceat, lancem prout veritas postulabit inclinet. Nihil enim rgo mugis opto quam ad reclam ejus sententiam accedere.
PG 24:693«εἰ γὰρ δὴ πλάττεσθαι αὐτοῖς ὁ σκοπὸς ἦν καὶ λόγοις ψευδέσι τὸν διδάσκαλον «ἐπαίρειν καὶ θαύμασι κοσμεῖν, οὐκ ἄν ποτε «αὐτοὶ καθ’ ἑαυτῶν τὰ προειρημένα κατέγραφον οὐδ’ ἂν ἐδήλουν τοῖς μετὰ ταῦτα ἀνθρώποις, ὅτι δὴ «ὁ πρὸς αὐτῶν πρεσβευόμενος ἐλυπεῖτο καὶ ἠδημόνει καὶ τετάρακτο τὴν ψυχήν, ἢ ὅτι αὐτοὶ αὐτὸν» ἀπολιπόντες ᾤχοντο «ἢ ὅτι» ὁ πάντων αὐτῶν προκεκριμένος ἀπόστολός τε καὶ μαθητὴς αὐτὸς ἐκεῖνος ὁ βοώμενος Πέτρος βασάνων ἐκτὸς καὶ ἀρχοντικῆς ἀπειλῆς τρίτον αὐτὸν ἐξωμόσατο.DE SOLEMNITATE PASCHALI. σκρανίt : Περὶ τῆς ἁγιωτάτης τοῦ Πάσχα ἑορτῆς προσφώνησάντων ἡμῶν αὐτῷ μυστικὴν ἀνακάλυψιν τοῦ τῆς ἑορτῆς λόγου. Εn Τὸ μὲν ἐγχείρημα μέγιστον, καὶ πάσης λόγων δυνάμεως κρείττον, Χριστοῦ μυστήρια κατ' αξίαν εἰπεῖν, τήν τε τοῦ Πάσχα ἀντιλογίαν τε καὶ γέν νεσιν, λυσιτελή τε καὶ ἐπίπονον τελεσιουργίαν, ερμηνεῦσαι τὸν προσήκοντα τρόπον· τὸ γὰρ θεῖον ἀνθρώ- τοῖς ἀδύνατον κατ' αξίαν φράσαι, καὶ τοῖς νοῆσαι δυνατοῖς. Πλὴν ὅμως ὑπερθαυμάσας σε τῆς φιλομαθείας σε καὶ φιλοτιμίας, αυτός τε τὸ βιβλίον ασμένως, καὶ τοῖς πλείοσιν οἱ γε τῇ περὶ τὸ θεῖον λατρείᾳ γνησίως προσέχουσι, καθὰ ἐβουλήθης, ἐκδοθῆναι προσέταξα. Συνορῶν τοίνυν μεθ᾽ ὅσης θυμηδίας τὰ τοιαῦτα παρὰ τῆς σῆς ἀγχινοίας δώρα λαμβάνομεν, κ. τ. λ. « εκμεται, ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΚΑΙΣΑΡΕΙΑΣ ΠΕΡΙ ΤΗΣ ΤΟΥ ΠΑΣΧΑ ΕΟΡΤΗΣ. σ. Τάχα οὐκ ἄκαιρον ἂν εἴη καὶ αὖθις περὶ τοῦ Δ Πάσχα διαλαβεῖν, ἄνωθεν Εβραίων παισὶν εἰκονικῶς παραδεδομένου. Οπηνίκα γοῦν Ἑβραῖοι, σκιὰς μελ- λόντων ἐπιτελοῦντες, πρῶτοι τὴν τοῦ φασὲκ ἑορτὴν στέλουν, θρέμμα μὲν αὐτοῖς ἐξ ἀγέλης ἐλαμβάνετο · τοῦτο· δὲ ἦν ἀμνὸς ἢ πρόβατον (23)· εἶτ᾽ αὐτοὶ τοῦτο δι' ἑαυτῶν ἔθυον· κάπειτα τῷ μὲν αίματι πρῶτον ὑπέρθυρα καὶ φλιάς ἕκαστος τῶν ἰδίων κατέχριον οἴκων· ταύτῃ πη εἰς ἀνατροπὴν ὀλοθρευτοῦ αἱμάσ- σοντες οὐδοὺς καὶ μέλαθρα. Σαρξὶ δὲ τοῦ προβάτου τροφῇ χρώμενοι, καὶ τὰς ὀσφῦς ζώνῃ περιδεδεμένοι, * MONITUM IN SUBSEQUENS OPUSCULUM. (MAI, Bibl. Petr. IV, 208.) i In Constantini. Magni Vita, quam scripsit, Eusebius narrat lib. 1V, cap. 54, compositum & se fuisse de sanclissima solemnitate paschali ejusque ratione declarativum tractatum, quem prædicto Constantino nun- Sequente autem capitulo idem Eusebius recital Constanini ad se lilieras, quibus acce- pium librum ac lectum valde commendal, et aliorum quoque multorum notitiæ et usui regali suo jussu Creditum nuntiat. autem ipsa Christianissimi Augusti verba : Μarinum sane negotium est, et quod omnem dicendi vim Christi mysteria pro dignitate edisserere, et controversiam de paschate, festique huius originem, nec non ejusdem utilem simul ac laboriosam celebrationem decenter exponere. Nam res divinas ne ipsi quidem enarrare sufficiunt, qui eas cogitatione assequi valent. Verumtamen eximiam tuam doctrinam stu- diique contentionem summopere admiratus, et ipse librum legi, utque in multorum, qui divinæ religionis observantiam sincere profitentur, manus perveniret, quemadmodum volueras mandavi. Cum igitur intelligas quanta cum voluptate hujusmodi munera a solertia tua suscipimus, › etc. Pergit mox imperator dicere, cumdem librum in Latinam quoque linguam ex Græca fuisse translatum, quod auctoris justo merilo ac fama tribuit. Jam vero hoc adeo laudatum opusculum, quod propter ventilatam in Nicæna synodo controversiam paschalem Eusebius scripserat, jam dix tum Græce tum Latine perierat; nisi Nicetas Serrarum episcopus in sua magna ad Lucam ms, calena partem ejus insignem atque prolixam conservavisset; quam ego Grace, prout in Vaticano codice comperi, ante hos annos edidi; nunc autem Latina quoque interpretatione do- nandam judicavi. Et gaudeo, quod in hoc scriplo, prater reliquam eruditionem, insigne quoque testimo- nium dat Eusebius SS. Eucharistia sacramento. Utique Balthasar Corderius, vir doctus quem honoris causa nomino, in sua quam typis tradidit Patrum ad Lucam catena (quæ diversa a Nostra Nicetiana est) p. 544-545, hoc Eusebii excerptum a se factum Latinum protulisse videtur; sed primo kaud integrum, quia tolæ apud eum desunt sectiones sexta et oclava, necnon propemodum tota decima et undecima. præter alias sparsim mutilas perturbatasque periochas: tum Corderii interpretatio ejusmodi est, quam si ege singillatim expenderem el castigarem, morosus sane et odiosus judex viderer. Sic enim interdum is loquitur, ut quid fere in Græco suo manuscripto legerit, non facile agnoscas. Sed quod pluris interest, Græcus, id est originalis, Eusebii textus ante librum nostrum totus erat ineditus. EUSEBII CESARIENSIS DE SOLEMNITATE PASCHALI. Exod. xi, 5. de Paschate sermonem instituere, prout is olim ritus Hebraeis, figura causa, traditus fuit . Quando itaque Hebræi res futuras adumbrantes, primi sol- lemnitatem phasec celebrarunt, pecudem sibi de grege sumpserunt : erat autem agnus vel ovis. Hanc victimam manu propria occiderunt. Exin ejus cruore superliminaria primum postesque suæ quis · que domus inunxerunt; sic videlicet, ob extermi- natorem, arcendum, limen trabemque supernam cruentantes. Deinde victimæ carnibus vescentes, Corderii ad Lucam. 1. Non erit fortasse intempestivum nunc etiam (23) Posthine, nec non alibi, omittuntur partes aut corrumpuntur in catena Latina Balthasaris