Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) — PG column chips mark the printed columns.
PG 77:1096ΟΜΙΛΙΑ ΙΖ. ΕΙΣ ΤΗΝ ΠΑΡΑΒΟΛΗΝ ΤΟΥ ΑΜΠΕΛΩΝΟΣ. Ὡμοιώθη ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ οἰκοδεσπότῃ, ὅστις ἐξῆλθεν ἅμα πρωὶ̈ μισθώσασθαι ἐργάτας εἰς τὸν ἀμπελῶνα αὐτοῦ. Ἤκουσας, ἀγαπητὲ, τῆς εὐαγγελικῆς τοῦ Κυρίου παραβολῆς· ἄκουε καὶ τὴν ἑρμηνείαν, ἣν κατὰ δύναμιν ἐροῦμεν. Οἰκοδεσπότης τοῦ μεγάλου οἴκου, τουτέστιν ὁ δεσπότης Θεός· οἶκος γὰρ, ὁ κόσμος· Δεσπότης δὲ αὐτοῦ, ὁ κτίσας αὐτὸν Θεός· ἀμπελὼν αὐτοῦ, ἡ ἀνθρωπεία φύσις· ἐργάται τοῦ ἀμπελῶνος, ὅσοι διακονούμενοι τῇ σωτηρίᾳ τῶν ἀνθρώπων ἅγιοι· πρώτη ὥρα ὁ καιρὸς τῶν θεοσεβῶν ἐκείνων τῶν περὶ Ἄβελ καὶ Ἐνὼχ καὶ Νῶε· πρῶτοι γὰρ οὗτοι θεοσεβεῖς, πρῶτοι οὗτοι ἐργάται τοῦ ἀμπελῶνος. Νῶε γὰρ ἐφύτευσεν ἀμπελῶνα, νοητῶς νόει· πνευματικοὶ γὰρ οἱ λόγοι· ἕως τρίτης ὥρας οὗτοι εἰργάζοντο· μετὰ τρίτην ὥραν ὁ καιρὸς τῶν περὶ Ἀβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ· καὶ οὗτοι γὰρ ἐργάται τῆς σωτηρίας ἡμῶν, τρεῖς τὸν ἀριθμόν· διὰ τοῦτο καὶ ἕως ἕκτης ὥρας εἰργάσαντο· ἀπὸ ἕκτης ὥρας τὸ μεσαίτατον τῆς ἡμέρας, ὅτε ὁ ἥλιος σφοδρότερον καταλάμπει τὴν οἰκουμένην, ὁ χρόνος τοῦ νόμου·
ἡμεῖς τὴν ὀρθὴν καὶ ἀκιβδήλως ἔχουσαν ὁδὸν, ἤτοι τρίβον τὴν βασιλικήν τε καὶ ἀδιάστροφον· καταντή σομεν γὰρ οὕτως εἰς τὸ βραβεῖον τῆς ἄνω κλήσεως, ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, δι' οὗ καὶ μεθ᾽ οὗ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ ἡ δόξα σὺν ἁγίῳ Πνεύματι εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΟΜΙΛΙΑ 15'. Λεχθεῖσα ἐν τοῖς τοῦ ἁγίου Βαπτιστοῦ Ιωάννου, Φαρμουθὶ κη, ινδικτίωνος ια', περὶ τῆς γενομένης ὁμονοίας των Εκκλησιῶν, καὶ κατὰ τοῦ δυσφήμου Νεστορίου Τοὺς εὐσεβείᾳ συντεθραμμένους καὶ τῶν θείων δογμάτων ἀκριβῆ καὶ τετορνευμένην ἔχοντας γνῶσιν, γῆν θελητὴν ὁ προφήτης ὀνομάζει λέγων· Καὶ ἔσεσθε ὑμεῖς γῆ θελητή, λέγει Κύριος παντοκράτωρ, καὶ μακαριοῦσιν ὑμᾶς πάντα τὰ ἔθνη.» Γην θελητὴν εἶ ναί φησιν τὴν γονιμωτάτην καὶ εὐκαρπον, καὶ καρπῶν ἡμέρων μητέρα καὶ τροφόν· τοιαύτη δὲ πᾶσά ἐστι θεοφιλής καὶ ὁσία ψυχή, γεωργόν ὥσπερ τινὰ καὶ σπορέα παντὸς ἀγαθοῦ τὸν τῶν ὅλων Σωτῆρα λαβού σα Χριστόν, ὃς καὶ ἱερῶν ἡμῖν δογμάτων έναστράπτει τὴν γνῶσιν. Αλλ' ὁ πάντων ἐχθρὸς, τοῦτ' ἔστιν ὁ Σατανᾶς, ἐγείρει κατὰ καιροὺς τοὺς ἐπισπείροντας τῷ σίτῳ πονηρὰ ζιζάνια· πλὴν κἂν ἀνθήσωσιν, ἀπο κείρονται· ἔστι δὲ οὕτω καθαρὸν τὸ χωρίον. Ἐκδέ βληται τοίνυν ἀπὸ πάσης Ἐκκλησίας ὁ ἀσεβὴς Νεστό ριος τὸ πικρὸν ἀληθῶς τοῦ διαβόλου ζιζάνιον, καὶ ὁμογνωμονοῦσι λοιπὸν οἱ κατὰ πᾶσαν ὄντες τὴν οἰο κουμένην θεοσεβέστατοι ἐπίσκοποι τὴν ὀρθὴν καὶ μίαν ὁμολογήσαντες πίστιν συνήφθησαν τοίνυν ταῖς παρ' ἡμῖν Ἐκκλησίαις, μᾶλλον δὲ κατὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην, καὶ αἱ οὖσαι κατὰ τὴν ᾿Ανατολήν· ώμου λόγησαν γὰρ οἱ θεοσεβέστατοι τῶν ἐκεῖσε ἐπίσκοποι τὴν ὀρθὴν καὶ ἀβέβηλον πίστιν. Οἷα δὲ γέγραφε πρός με ὁ θεοσεβέστατος καὶ εὐλαβέστατος ἐπίσκοπος τῆς 'Αντιοχείας Ιωάννης, οἷα δὲ κἀγὼ πρὸς αὐτὸν ἀντ έγραψα, ἀκούσεσθε σὺν Θεῷ. ἐν τοῖς; γενεθλίοις, ἐν ἡμέρᾳ, ΟΜΙΛΙΑ 17'. ΕΙΣ ΤΗΝ ΠΑΡΑΒΟΛΗΝ ΤΟΥ ΑΜΠΕΛΩΝΟΣ Ωμοιώθη ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ οι κοδεσπότῃ, ὅστις ἐξῆλθεν ἅμα πρωί μισθώσα σθαι ἐργάτας εἰς τὸν ἀμπελῶνα αὐτοῦ. Ηκουσας, ἀγαπητέ, τῆς εὐαγγελικῆς τοῦ Κυρίου παραβολῆς· ἄκουε καὶ τὴν ἑρμηνείαν, ἣν κατὰ δύνα μιν ἐροῦμεν. Οἰκοδεσπότης τοῦ μεγάλου οίκου, τουτ bagibus via, semita, inquam, regia nec obliqua. Quippe ita ad supernæ vocationis bravium perve niemus, in Christo Jesu, per quem et cum quo gloria sit Deo Patri, una cum sancto Spiritu, in secula sæculorum. Amen. Dicta in festo sancti Joannis Baptistæ die xxvit mensis Pharmuthi, indictione x1, de facta concor dia Ecclesiarum, et contra nefandum Nestorium. Qui vera religione sunt innutriti, et divinorum dogmatum accuratam elimatamque habent noti tiam, terra desiderabilis a propheta nominantur dicente: «Et eritis vos terra desiderabilis, ait.Do minus omnipotens, vosque beatos dicent omnes populi ".» Porro terram desiderabilem esse dicit illam quæ fecundissima et fructuosissima est, et sa tivorum pomorum mater et altrix. Hujusmodi est omnis Deo grata et sancta anima, agricolam veluti quemdam et omnis boni satorem nacta universalem servatorem Christum, qui et sacrorum quoqque dog matum irradiat notitia. Sed enin universalis hostis, id est Salanas, per tempora homines suscitat, qui in tritico mala zizania serant. Verumtamen hæc, quamvis efflorescant, secantur, atque ita campus purgatur. Ejectus est itaque tota Ecclesia irreli giosus Nestorius, amarum reapse diaboli zizanium jamque concordant omnes per universum orbem pientissimi episcopi, rectam unamque confitentes fidem. Nostris itaque Ecclesiis, imo cunctis toto orbe exsistentibus, copulatæ sunt orientales Eccle siæ, nam religiosissimi regionum illarum episcopi, rectam puramque professi sunt fidem. Quæ autem ad me scripserit religiosissimus ac pientissimus Antiochiae episcopus Joannes; quæ vicissim ego. ei rescripserim, Deo favente, audietis. Simile est regnum cælorum homini patrifamilias qui exiit primo mane conducere operarios in vineam suam [ita codd.] Audisti, charissime, evangelicam Domini parabo lam: audi jam ipsius quoque explanationem, quam pro viribus exsequemur. Magnæ domus paterfami * Malach. III, 21. * Matth. xx, 1. Parva hæc Cyrilli homilia exstat Latine tan tummodo in concilii Ephesini editionibus, puta in illa novissima Mansii ed. Florent. t. V, col. 289. Nunc demum Græcus etiam textus, nova a nobis interpretatione donatus, ex duobus antiquis Vati cana bibliothece codicibus et prodit, qui in futuris conciliorum editionibus postea colloca bitur. Jam in codicibus legitur tantun num in nativitate? (Alia Cyrilli homilia babita Ephesi die, S. Joan. Baptistæ legitur su pra, col. 986.) Porro diem Pharmuthi Ægyptiaci, quo recitata fuit hæc homilia, incidere in diem Aprilis apud nos, monetur in margine loc. cit. (Sed apud Hard. Concil., t. I, col. 1689, indict. 1.) Gran dis cæteroqui multorum eruditorum lis est super collatione mensium Ægyptiacorum cum Romanis; deque ea certe desperabat Averanius Florentinus in dissert. De mensibus Ægypt., cap. 6. Sed meliora ab hodiernis Ægyptiacarum rerum scriptoribus dicta scio. MAI. Hanc nos homiliam Grace tantum ex Vaticano codice ante hos annos edidimus in Spicilegio Rom., t. V, p. 119–122. Latine olim, sine Græco, vulga verat, ut ibi diximus, Achilles Statius. Nos vero cum ejus libello careamus, novam marte nostro curavi mus Latinam interpretationem, quam bic cum Græco textu cæteris novis Cyrilli scriptis adnectimus. Mai.
ὅτι τῷ ὄντι ἐφώτισεν τὴν ἀνθρωπότητα διὰ τῶν ἐντολῶν τοῦ νόμου τὸ ἀληθινὸν φῶς ὁ Θεὸς ἡμῶν. «Ἡ ἐντολὴ γὰρ Κυρίου τηλαυγὴς φωτίζουσα ὀφθαλμούς.» Καὶ πάλιν, ὅτι «Φῶς τὰ προστάγματά σου.» Ἀπὸ ἕκτης ὥρας, τὸ ἥμισυ τῆς ἡμέρας· ὅτε γὰρ ἐμέσασαν οἱ χρόνοι οἱ ἀπ’ ἀρχῆς κτίσεως, καὶ ἕως συντελείας, τότε μεσημβρινὸν ἀπεστάλη Μωϋσῆς καὶ Ἀαρών. Καὶ γὰρ ἡ κατὰ νόμον λατρεία, ἕως ὀγδόης· ἐννάτη δὲ ὥρα, καιρὸς τῶν πνευματοφόρων προφητῶν· καὶ γὰρ αὐτοὶ ὡς καλοὶ ἐργάται ἀπεστάλησαν παρὰ τοῦ οἰκοδεσπότου ἐργάσασθαι τὸν ἀμπελῶνα τῆς ψυχῆς ἡμῶν ἕως δεκάτης. Ἑνδεκάτη ὥρα, ἐπιδημία τοῦ Μονογενοῦς· ἐπ’ ἐσχάτων γὰρ τῶν χρόνων ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰώνων ἐπεδήμησεν ἡμῖν ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς, Θεοῦ Λόγος· ὥσπερ γὰρ ἀπὸ ἑνδεκάτης εἰς δωδεκάτην ἄλλη μία ὥρα ἐστὶν ἡ ἐσχάτη, οὕτως ἀπὸ τῆς ἐπιδημίας Χριστοῦ ἕως τῆς συντελείας, ἄλλη μία ὥρα ἐστίν. Ἄκουσον τοῦ Ἰωάννου λέγοντος· «Τεκνία, ἐσχάτη ὥρα ἐστίν.» Ὁρᾷς ὅτι τῇ ἑνδεκάτῃ ἐξελθὼν ὁ τοῦ ἀμπελῶνος δεσπότης, εὑρὼν ἀργοὺς ἐμισθώσατο. Τίνες οὗτοι οἱ ἀργοί; Ἡμεῖς οἱ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν· ἀργοὶ γὰρ ἦμεν ἀπὸ θεογνωσίας, ἀργοὶ ἀπὸ ἔργων ἀγαθῶν. Καὶ λέγει αὐτοῖς·
ἡμεῖς τὴν ὀρθὴν καὶ ἀκιβδήλως ἔχουσαν ὁδὸν, ἤτοι τρίβον τὴν βασιλικήν τε καὶ ἀδιάστροφον· καταντή σομεν γὰρ οὕτως εἰς τὸ βραβεῖον τῆς ἄνω κλήσεως, ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, δι' οὗ καὶ μεθ᾽ οὗ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ ἡ δόξα σὺν ἁγίῳ Πνεύματι εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΟΜΙΛΙΑ 15'. Λεχθεῖσα ἐν τοῖς τοῦ ἁγίου Βαπτιστοῦ Ιωάννου, Φαρμουθὶ κη, ινδικτίωνος ια', περὶ τῆς γενομένης ὁμονοίας των Εκκλησιῶν, καὶ κατὰ τοῦ δυσφήμου Νεστορίου Τοὺς εὐσεβείᾳ συντεθραμμένους καὶ τῶν θείων δογμάτων ἀκριβῆ καὶ τετορνευμένην ἔχοντας γνῶσιν, γῆν θελητὴν ὁ προφήτης ὀνομάζει λέγων· Καὶ ἔσεσθε ὑμεῖς γῆ θελητή, λέγει Κύριος παντοκράτωρ, καὶ μακαριοῦσιν ὑμᾶς πάντα τὰ ἔθνη.» Γην θελητὴν εἶ ναί φησιν τὴν γονιμωτάτην καὶ εὐκαρπον, καὶ καρπῶν ἡμέρων μητέρα καὶ τροφόν· τοιαύτη δὲ πᾶσά ἐστι θεοφιλής καὶ ὁσία ψυχή, γεωργόν ὥσπερ τινὰ καὶ σπορέα παντὸς ἀγαθοῦ τὸν τῶν ὅλων Σωτῆρα λαβού σα Χριστόν, ὃς καὶ ἱερῶν ἡμῖν δογμάτων έναστράπτει τὴν γνῶσιν. Αλλ' ὁ πάντων ἐχθρὸς, τοῦτ' ἔστιν ὁ Σατανᾶς, ἐγείρει κατὰ καιροὺς τοὺς ἐπισπείροντας τῷ σίτῳ πονηρὰ ζιζάνια· πλὴν κἂν ἀνθήσωσιν, ἀπο κείρονται· ἔστι δὲ οὕτω καθαρὸν τὸ χωρίον. Ἐκδέ βληται τοίνυν ἀπὸ πάσης Ἐκκλησίας ὁ ἀσεβὴς Νεστό ριος τὸ πικρὸν ἀληθῶς τοῦ διαβόλου ζιζάνιον, καὶ ὁμογνωμονοῦσι λοιπὸν οἱ κατὰ πᾶσαν ὄντες τὴν οἰο κουμένην θεοσεβέστατοι ἐπίσκοποι τὴν ὀρθὴν καὶ μίαν ὁμολογήσαντες πίστιν συνήφθησαν τοίνυν ταῖς παρ' ἡμῖν Ἐκκλησίαις, μᾶλλον δὲ κατὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην, καὶ αἱ οὖσαι κατὰ τὴν ᾿Ανατολήν· ώμου λόγησαν γὰρ οἱ θεοσεβέστατοι τῶν ἐκεῖσε ἐπίσκοποι τὴν ὀρθὴν καὶ ἀβέβηλον πίστιν. Οἷα δὲ γέγραφε πρός με ὁ θεοσεβέστατος καὶ εὐλαβέστατος ἐπίσκοπος τῆς 'Αντιοχείας Ιωάννης, οἷα δὲ κἀγὼ πρὸς αὐτὸν ἀντ έγραψα, ἀκούσεσθε σὺν Θεῷ. ἐν τοῖς; γενεθλίοις, ἐν ἡμέρᾳ, ΟΜΙΛΙΑ 17'. ΕΙΣ ΤΗΝ ΠΑΡΑΒΟΛΗΝ ΤΟΥ ΑΜΠΕΛΩΝΟΣ Ωμοιώθη ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ οι κοδεσπότῃ, ὅστις ἐξῆλθεν ἅμα πρωί μισθώσα σθαι ἐργάτας εἰς τὸν ἀμπελῶνα αὐτοῦ. Ηκουσας, ἀγαπητέ, τῆς εὐαγγελικῆς τοῦ Κυρίου παραβολῆς· ἄκουε καὶ τὴν ἑρμηνείαν, ἣν κατὰ δύνα μιν ἐροῦμεν. Οἰκοδεσπότης τοῦ μεγάλου οίκου, τουτ bagibus via, semita, inquam, regia nec obliqua. Quippe ita ad supernæ vocationis bravium perve niemus, in Christo Jesu, per quem et cum quo gloria sit Deo Patri, una cum sancto Spiritu, in secula sæculorum. Amen. Dicta in festo sancti Joannis Baptistæ die xxvit mensis Pharmuthi, indictione x1, de facta concor dia Ecclesiarum, et contra nefandum Nestorium. Qui vera religione sunt innutriti, et divinorum dogmatum accuratam elimatamque habent noti tiam, terra desiderabilis a propheta nominantur dicente: «Et eritis vos terra desiderabilis, ait.Do minus omnipotens, vosque beatos dicent omnes populi ".» Porro terram desiderabilem esse dicit illam quæ fecundissima et fructuosissima est, et sa tivorum pomorum mater et altrix. Hujusmodi est omnis Deo grata et sancta anima, agricolam veluti quemdam et omnis boni satorem nacta universalem servatorem Christum, qui et sacrorum quoqque dog matum irradiat notitia. Sed enin universalis hostis, id est Salanas, per tempora homines suscitat, qui in tritico mala zizania serant. Verumtamen hæc, quamvis efflorescant, secantur, atque ita campus purgatur. Ejectus est itaque tota Ecclesia irreli giosus Nestorius, amarum reapse diaboli zizanium jamque concordant omnes per universum orbem pientissimi episcopi, rectam unamque confitentes fidem. Nostris itaque Ecclesiis, imo cunctis toto orbe exsistentibus, copulatæ sunt orientales Eccle siæ, nam religiosissimi regionum illarum episcopi, rectam puramque professi sunt fidem. Quæ autem ad me scripserit religiosissimus ac pientissimus Antiochiae episcopus Joannes; quæ vicissim ego. ei rescripserim, Deo favente, audietis. Simile est regnum cælorum homini patrifamilias qui exiit primo mane conducere operarios in vineam suam [ita codd.] Audisti, charissime, evangelicam Domini parabo lam: audi jam ipsius quoque explanationem, quam pro viribus exsequemur. Magnæ domus paterfami * Malach. III, 21. * Matth. xx, 1. Parva hæc Cyrilli homilia exstat Latine tan tummodo in concilii Ephesini editionibus, puta in illa novissima Mansii ed. Florent. t. V, col. 289. Nunc demum Græcus etiam textus, nova a nobis interpretatione donatus, ex duobus antiquis Vati cana bibliothece codicibus et prodit, qui in futuris conciliorum editionibus postea colloca bitur. Jam in codicibus legitur tantun num in nativitate? (Alia Cyrilli homilia babita Ephesi die, S. Joan. Baptistæ legitur su pra, col. 986.) Porro diem Pharmuthi Ægyptiaci, quo recitata fuit hæc homilia, incidere in diem Aprilis apud nos, monetur in margine loc. cit. (Sed apud Hard. Concil., t. I, col. 1689, indict. 1.) Gran dis cæteroqui multorum eruditorum lis est super collatione mensium Ægyptiacorum cum Romanis; deque ea certe desperabat Averanius Florentinus in dissert. De mensibus Ægypt., cap. 6. Sed meliora ab hodiernis Ægyptiacarum rerum scriptoribus dicta scio. MAI. Hanc nos homiliam Grace tantum ex Vaticano codice ante hos annos edidimus in Spicilegio Rom., t. V, p. 119–122. Latine olim, sine Græco, vulga verat, ut ibi diximus, Achilles Statius. Nos vero cum ejus libello careamus, novam marte nostro curavi mus Latinam interpretationem, quam bic cum Græco textu cæteris novis Cyrilli scriptis adnectimus. Mai.
PG 77:1097«Τί ἑστήκατε ὧδε ὅλην τὴν ἡμέραν ἀργοί·» Ὅλην τὴν ἡμέραν ἀπ’ ἀρχῆς κτίσεως κόσμου, ἕως τῆς ἐπιδημίας αὐτοῦ χρόνον ἐσήμανεν· ἕως γὰρ τότε ἀργὰ ἦν τὰ ἔθνη, Θεὸν μὴ εἰδότα· «Οὐδεὶς γὰρ, φασὶν, ἡμᾶς ἐμισθώσατο.» Εὐγνώμονα τὰ ἔθνη· τῷ γὰρ οὐδεὶς αὐτὰ ἐμισθώσατο, οὐ νόμοι, οὐ προφῆται· τῷ Ἰσραὴλ ἐκεῖνοι ἀπεστάλησαν, οὐ τοῖς ἔθνεσιν· διὸ καλῶς λέγουσιν, ὅτι «Οὐδεὶς ἡμᾶς ἐμισθώσατο.» Ἀλλὰ ἀγαθὸς ὁ οἰκοδεσπότης, «Ὑπάγετε γὰρ καὶ ὑμεῖς, φησὶν, ἐργάσασθαι ἐν τῷ ἀμπελῶνι, καὶ ὃ ἐὰν ᾗ δίκαιον, δώσω ὑμῖν.» Οἱ ἀργοὶ, τότε ἐργάται γεγόνασιν· ἐργάζεται γὰρ νῦν ἥ ποτε ἀργὴ αὔτη Ἐκκλησία· ἐργάζεται ὁ χορὸς τῶν ἀποστόλων, τῶν μαρτύρων, τῶν ἀσκητῶν, τῶν μοναζόντων, τῶν ἁγίων παρθένων, τῶν ἐγκρατῶν, τῶν ἐν γάμῳ σεμνῷ· ἔλαβεν γὰρ αὔτη ἡ Ἐκκλησία τὸ ἒν δηνάριον ἀξίως. Δύναται γάρ τις ὀξέως ἐργαζόμενος, ἐν μιᾷ ὥρᾳ ἐνέγκαι ἔργον ὡς ἀπὸ πρωί̈θεν ἐργαζόμενος· ὁ λῃστὴς εἰς μίαν ὥραν ἤκουσεν τὸ, «Σήμερον μετ’ ἐμοῦ ἔσῃ ἐν τῷ παραδείσῳ.» Ἀλλ’ ἄκουσον τί φασιν ἐκεῖνοι· «Ἡμεῖς οἱ βαστάσαντες τὸ βάρος καὶ τὸν καύσωνα τῆς ἡμέρας·» Ἀληθεύουσιν·
ἐστιν ὁ δεσπότης Θεός· οἶκος γάρ, ὁ κόσμος· Δεσπότης δὲ αὐτοῦ, ὁ κτίσας αὐτὸν Θεός· ἀμπελὼν αὐτοῦ, ἡ ἀνθρωπεία φύσις· ἐργάται τοῦ ἀμπελῶνος, ὅσοι δια- κονούμενοι τῇ σωτηρίᾳ τῶν ἀνθρώπων ἅγιοι· πρώτη ὥρα ὁ καιρὸς τῶν θεοσεβῶν ἐκείνων τῶν περὶ ᾿Αβελ καὶ Ενώχ καὶ Νώε· πρῶτοι γὰρ οὗτοι θεοσεβεῖς, πρῶτοι οὗτοι ἐργάται τοῦ ἀμπελῶνος. Νῶς γὰρ ἐφύτευσεν ἀμπελῶνα, νοητῶς νόει· πνευματικοὶ γὰρ οἱ λόγοι· ἕως τρίτης ώρας οὗτοι εἱργάζοντο· μετά τρίτην ώραν ὁ καιρὸς τῶν περὶ ᾿Αβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ· καὶ οὗτοι γὰρ ἐργάται τῆς σωτηρίας ἡμῶν, τρεῖς τὸν ἀριθμόν· διὰ τοῦτο καὶ ἕως ἕκτης ὥρας εἰργάσαντο· ἀπὸ ἕκτης ὥρας τὸ μεσαίτατον τῆς ἡμέρας, ὅτε ὁ ἥλιος σφοδρότερον καταλάμπει τὴν οἰ κουμένην, ὁ χρόνος τοῦ νόμου· ὅτι τῷ ὄντι ἐφώτισεν τὴν ἀνθρωπότητα διὰ τῶν ἐντολῶν τοῦ νόμου τὸ άλη- Β θινὸν φῶς ὁ Θεὸς ἡμῶν. « Ἡ ἐντολὴ γὰρ Κυρίου τηλ. αυγής φωτίζουσα ὀφθαλμούς. » Καὶ πάλιν, ὅτι ο Φῶς τὰ προστάγματά σου. » Ἀπὸ ἕκτης ὥρας, τὸ ἥμισυ τῆς ἡμέρας· ὅτε γὰρ ἐμέσασαν οἱ χρόνοι οἱ ἀπ' ἀρχῆς κτίσεως, καὶ ἕως συντελείας, τότε μεσημβρινὸν ἀπεστάλη Μωϋσῆς καὶ Ααρών. Καὶ γὰρ ἡ κατὰ νόμον λατρεία, έως ὀγδόης· ἐννάτη δὲ ῶρα, καιρὸς τῶν πνευματοφόρων προφητῶν· καὶ γὰρ αὐτοὶ ὡς καλοὶ ἐργάται ἀπεστά λησαν παρὰ τοῦ οἰκοδεσπότου ἐργάσασθαι τὸν ἀμπε λῶνα τῆς ψυχῆς ἡμῶν ἕως δεκάτης. Ενδεκάτη ώρα, ἐπιδημία τοῦ Μονογενοῦς· ἐπ᾿ ἐσχάτων γὰρ τῶν χρόνων ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰώνων ἐπεδήμησεν ἡμῖν ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱός, Θεοῦ Λόγος· ὥσπερ γὰρ ἀπὸ ἐνδεκά- της εἰς δωδεκάτην άλλη μία ώρα ἐστὶν ἡ ἐσχάτη, οὕτως ἀπὸ τῆς ἐπιδημίας Χριστοῦ ἕως τῆς συντε λείας, ἄλλη μία ώρα ἐστίν. "Ακουσον τοῦ Ἰωάννου λέ γοντος· « Τεκνία, ἐσχάτη ὥρα ἐστίν. . Εt Ορᾷς ὅτι τῇ ἐνδεκάτῃ ἐξελθὼν ὁ τοῦ ἀμπελῶνος. δεσπότης, εὑρὼν ἀργοὺς ἐμισθώσατο. Τίνες οὗτοι οἱ ἀργοί; Ἡμεῖς οἱ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν· ἀργοὶ γὰρ ἦμεν ἀπὸ θεογνωσίας, ἀργοὶ ἀπὸ ἔργων ἀγαθῶν. Καὶ λέγει αὐτοῖς· « Τί ἑστήκατε ὧδε ὅλην τὴν ἡμέραν ἀργοί; ο Ολην τὴν ἡμέραν ἀπ᾿ ἀρχῆς κτίσεως κόσμου, ἕως τῆς ἐπιδημίας αὐτοῦ χρόνον ἐσήμανεν ἕως γὰρ τότε ἀργὰ ἦν τὰ ἔθνη, Θεὸν μὴ εἰδότα· « Οὐδεὶς γὰρ, φασὶν, ἡμᾶς ἐμισθώσατο. . Εὐγνώμονα τὰ ἔθνη· τῷ γὰρ οὐδεὶς αὐτὰ ἐμισθώσατο, οὐ νόμοι, οὐ προφῆται· τῷ Ἰσραὴλ ἐκεῖνοι ἀπεστάλησαν, οὐ τοῖς ἔθνεσιν διὸ καλῶς λέγουσιν, ὅτι . Οὐδεὶς ἡμᾶς ἐμισθώ- σατο. ᾿Αλλὰ ἀγαθὸς ὁ οἰκοδεσπότης, ο Υπάγετε γὰρ καὶ ὑμεῖς, φησὶν, ἐργάσασθαι ἐν τῷ ἀμπελῶνι, καὶ δ ἐὰν ᾗ δίκαιον, δώσω ὑμῖν. » Οἱ ἀργοί, τότε εργάται. γεγόνασιν· ἐργάζεται γὰρ νῦν ἤ πότε ἀρχὴ αὕτη Ἐκκλησία· ἐργάζεται ὁ χορὸς τῶν ἀποστόλων, τῶν · καρτύρων, τῶν ἀσκητῶν, τῶν μοναζόντων, τῶν ἁγίων παρθένων, τῶν ἐγκρατῶν, τῶν ἐν γάμῳ σεμνῷ· ἔλαβεν γὰρ αὕτη ἡ Ἐκκλησία τὸ ἐν δηνάριον ἀξίως. Δύναται γάρ τις ἐξέως εργαζόμενος, ἐν μιᾷ ὥρα ἀνέγκαι ἔργον ὡς ἀπὸ πρωΐθεν ἐργαζόμενος· ὁ λῃστης ** HOMILIE DIVERSÆ. A lias, Dominus Deus est; domus enim, orbis ter- C rarum; cujus est Dominus is qui illum creavit Dens. Vinea, est humana natura. Operarii vincæ, quotquot hominum salutem procurant sancti viri. Prima hora intelligitur piorum illorum Abelis et Enochi ac Noe. Hi primi scilicet religiosi fuerunt, hi primi vineæ operarii. Noe autem vineam plantavit, quod spirl- tali sensu intelligas velim, quoniam spiritalis oratio nostra est. Hi usque ad tertiam horam operati sunt. Post horam tertiam, ætas Abrahami, Isaaci, atque Jacobi : hi quoque salutis nostræ operarii fuere, numero tres; ideo etiam usque ad sextam horam operabantur. A sexta hora, quod est medium diei tempus, cum sol vehementius mundum irradiat, legis ætas est; quia reapse illuminavit hominum genus legis præceptis verum lumen Deus noster. Etenim Præceptum Domini lucidum illuminans oculos . . denuo : . Lumen mandala tua 76. , i A sexta hora meridies est : etenim cum jam me- dia tempora essent inter creationis initium et mundi finem, tunc veluti meridiani missi sunt Moyses et Aaron. Porro legalis cultus usque ad horam octa- vam; sed nona hora, inspiratorum prophetarum ætas namque et hi tanquam boni operarii missi fuerunt a patrefamilias ad animæ nostræ culturam, usque ad decimam. Undecima demum hora, ad- ventus Unigeniti fait. Extremis enim temporibus, in sæculorum consummatione venit ad nos Filius Verbumque Dei. Nam sicut ab undecima ad duode- cimam, una alia excurrit extrema hora; sic ab ad- ventu Christi ad sæculi consummationem, alia ùnica hora superest. Audi enim Joannem dicentem : Fi- lioli, novissima hora est r. > Vides quod undecima hora prodiens vineæ do- minus, otiosos repertos mercede conduxit. Quinam hi sunt otiosi 78! Nos videlicet qui ex ethnicis su- mus; otiosi enim, id est vacui Dei cognitione, era- mus, vacui operibus bonis. Dicitque illis : & Cur hic stetistis tota die otiosi?, Totam diem dicit, ab orbe condito usque ad Christi adventum tempus signifcans. Illatenus enim otiosi ethnici fuerunt, Deum ignorantes. . Nemo enim, aiunt, nos mercede conduxit 50-50. Recto animo hoc dicunt ethnici, D nemo nos mercede conduxit, non lex, non prophetæ, qui ad Israelem missi fuere, non ad ethnicos. Ideo recte dicunt : Nemo nos mercede conduxit. › Psal. xvn11, 9. ** Isa. xxvı, 9. Gr. " I Joan. 11, 18. PATROL. GR. LXXVII. Sed enim bonus paterfamilias, Ite, inquit, et vos ad operandum in vinca; et quod justum fuerit, dabo vobis "'., Tunc vero qui otiosi erant, facti sunt operarii : nempe operatur nunc, quæ otios fuerat Ecclesia. Operatur apostolorum chorus, mar- tyrum, ascetarum, monachorum, sanctarum virgi- num, continentium, denique eorum qui in honora- bili conjugio sunt. Recepit autem eadem Ecclesia unum merito denarium. Potest enim aliquis cele- riter operari, atque union hora tantum operis fa- Matth. xx, 6. το _ ibid. Τ. es ibid. 4.,
οὐ γὰρ ἐν νόμῳ ἐβάστασαν τὸ βάρος τοῦ ζυγοῦ τοῦ νόμου, ἀλλ’ ἐγένοντο καὶ οὗτοι ἴσοι τούτων διὰ τὸ ἔργον· «Ἑταῖρε, γὰρ, φησὶν, οὐκ ἀδικῶ σε.» Οὐκ ἀδικεῖ ὁ τῆς δικαιοσύνης κριτής· τὸ δὲ «θέλω τούτῳ χαρίσασθαι ὡς καὶ σοὶ,» μὴ νομίσῃς προσωποληψίαν εἶναι, μηδὲ κατὰ χάριν δίδοσθαι τὸν μισθὸν, ἀλλ’ οὕτω νόει· ἐπειδὴ οἵως ἂν ποιήσωμεν, οἵως ἂν ἐργασώμεθα, ἄξιον οὐδὲν ποιοῦμεν· πᾶσα γὰρ δικαιοσύνη ἀνθρώπου ὡς ῥακὸς ἀποκαθημένης· χάριν τὸ ὅλον ὠνόμασεν, ὡς λέγει Παῦλος, «Δικαιούμενοι δωρεὰν τῇ αὐτοῦ χάριτι, καὶ οὐκ ἐξ ἔργων, ἵνα μή τις καυχήσηται·» Θεοῦ τὸ δῶρον, οὐχ ὅτι οὐκ ἐργαζόμεθα, ἀλλ’ ὅτι κατ’ ἀξίαν οὐδὲν ποιοῦμεν· «Ὅτ’ ἂν γὰρ, φησὶ, ποιήσητε ταῦτα πάντα, εἴπατε ὅτι δοῦλοι ἀχρεῖοί ἐσμεν· ὃ ὠφείλαμεν ποιῆσαι, πεποιήκαμεν.» Ἀμέλει γοῦν ἄρτον τῷ πένητι παρέχεις, καὶ βασιλείαν οὐρανῶν κληρονομεῖς, ὁρᾷς τὸ, θέλω χαρίσασθαι. Τὸ δὲ, «Ἢ ὀφθαλμός σου πονηρός ἐστιν, ὅτι ἐγὼ ἀγαθός εἰμι;» Μὴ εἶπεν, ὅτι πονηροὶ οἱ ἅγιοι, ἀλλὰ μή τι πονηροί ἐστε, ὅτι ἐγὼ ἀγαθός εἰμι; Ἀληθῶς γὰρ ἀγαθὸς ἐξ ἀγαθοῦ· οὐ κατὰ τὸ ἔργον καὶ ὁ μισθός· ὀλίγον γὰρ τὸ ἔργον, πολὺς δὲ ὁ μισθός.
ἐστιν ὁ δεσπότης Θεός· οἶκος γάρ, ὁ κόσμος· Δεσπότης δὲ αὐτοῦ, ὁ κτίσας αὐτὸν Θεός· ἀμπελὼν αὐτοῦ, ἡ ἀνθρωπεία φύσις· ἐργάται τοῦ ἀμπελῶνος, ὅσοι δια- κονούμενοι τῇ σωτηρίᾳ τῶν ἀνθρώπων ἅγιοι· πρώτη ὥρα ὁ καιρὸς τῶν θεοσεβῶν ἐκείνων τῶν περὶ ᾿Αβελ καὶ Ενώχ καὶ Νώε· πρῶτοι γὰρ οὗτοι θεοσεβεῖς, πρῶτοι οὗτοι ἐργάται τοῦ ἀμπελῶνος. Νῶς γὰρ ἐφύτευσεν ἀμπελῶνα, νοητῶς νόει· πνευματικοὶ γὰρ οἱ λόγοι· ἕως τρίτης ώρας οὗτοι εἱργάζοντο· μετά τρίτην ώραν ὁ καιρὸς τῶν περὶ ᾿Αβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ· καὶ οὗτοι γὰρ ἐργάται τῆς σωτηρίας ἡμῶν, τρεῖς τὸν ἀριθμόν· διὰ τοῦτο καὶ ἕως ἕκτης ὥρας εἰργάσαντο· ἀπὸ ἕκτης ὥρας τὸ μεσαίτατον τῆς ἡμέρας, ὅτε ὁ ἥλιος σφοδρότερον καταλάμπει τὴν οἰ κουμένην, ὁ χρόνος τοῦ νόμου· ὅτι τῷ ὄντι ἐφώτισεν τὴν ἀνθρωπότητα διὰ τῶν ἐντολῶν τοῦ νόμου τὸ άλη- Β θινὸν φῶς ὁ Θεὸς ἡμῶν. « Ἡ ἐντολὴ γὰρ Κυρίου τηλ. αυγής φωτίζουσα ὀφθαλμούς. » Καὶ πάλιν, ὅτι ο Φῶς τὰ προστάγματά σου. » Ἀπὸ ἕκτης ὥρας, τὸ ἥμισυ τῆς ἡμέρας· ὅτε γὰρ ἐμέσασαν οἱ χρόνοι οἱ ἀπ' ἀρχῆς κτίσεως, καὶ ἕως συντελείας, τότε μεσημβρινὸν ἀπεστάλη Μωϋσῆς καὶ Ααρών. Καὶ γὰρ ἡ κατὰ νόμον λατρεία, έως ὀγδόης· ἐννάτη δὲ ῶρα, καιρὸς τῶν πνευματοφόρων προφητῶν· καὶ γὰρ αὐτοὶ ὡς καλοὶ ἐργάται ἀπεστά λησαν παρὰ τοῦ οἰκοδεσπότου ἐργάσασθαι τὸν ἀμπε λῶνα τῆς ψυχῆς ἡμῶν ἕως δεκάτης. Ενδεκάτη ώρα, ἐπιδημία τοῦ Μονογενοῦς· ἐπ᾿ ἐσχάτων γὰρ τῶν χρόνων ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰώνων ἐπεδήμησεν ἡμῖν ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱός, Θεοῦ Λόγος· ὥσπερ γὰρ ἀπὸ ἐνδεκά- της εἰς δωδεκάτην άλλη μία ώρα ἐστὶν ἡ ἐσχάτη, οὕτως ἀπὸ τῆς ἐπιδημίας Χριστοῦ ἕως τῆς συντε λείας, ἄλλη μία ώρα ἐστίν. "Ακουσον τοῦ Ἰωάννου λέ γοντος· « Τεκνία, ἐσχάτη ὥρα ἐστίν. . Εt Ορᾷς ὅτι τῇ ἐνδεκάτῃ ἐξελθὼν ὁ τοῦ ἀμπελῶνος. δεσπότης, εὑρὼν ἀργοὺς ἐμισθώσατο. Τίνες οὗτοι οἱ ἀργοί; Ἡμεῖς οἱ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν· ἀργοὶ γὰρ ἦμεν ἀπὸ θεογνωσίας, ἀργοὶ ἀπὸ ἔργων ἀγαθῶν. Καὶ λέγει αὐτοῖς· « Τί ἑστήκατε ὧδε ὅλην τὴν ἡμέραν ἀργοί; ο Ολην τὴν ἡμέραν ἀπ᾿ ἀρχῆς κτίσεως κόσμου, ἕως τῆς ἐπιδημίας αὐτοῦ χρόνον ἐσήμανεν ἕως γὰρ τότε ἀργὰ ἦν τὰ ἔθνη, Θεὸν μὴ εἰδότα· « Οὐδεὶς γὰρ, φασὶν, ἡμᾶς ἐμισθώσατο. . Εὐγνώμονα τὰ ἔθνη· τῷ γὰρ οὐδεὶς αὐτὰ ἐμισθώσατο, οὐ νόμοι, οὐ προφῆται· τῷ Ἰσραὴλ ἐκεῖνοι ἀπεστάλησαν, οὐ τοῖς ἔθνεσιν διὸ καλῶς λέγουσιν, ὅτι . Οὐδεὶς ἡμᾶς ἐμισθώ- σατο. ᾿Αλλὰ ἀγαθὸς ὁ οἰκοδεσπότης, ο Υπάγετε γὰρ καὶ ὑμεῖς, φησὶν, ἐργάσασθαι ἐν τῷ ἀμπελῶνι, καὶ δ ἐὰν ᾗ δίκαιον, δώσω ὑμῖν. » Οἱ ἀργοί, τότε εργάται. γεγόνασιν· ἐργάζεται γὰρ νῦν ἤ πότε ἀρχὴ αὕτη Ἐκκλησία· ἐργάζεται ὁ χορὸς τῶν ἀποστόλων, τῶν · καρτύρων, τῶν ἀσκητῶν, τῶν μοναζόντων, τῶν ἁγίων παρθένων, τῶν ἐγκρατῶν, τῶν ἐν γάμῳ σεμνῷ· ἔλαβεν γὰρ αὕτη ἡ Ἐκκλησία τὸ ἐν δηνάριον ἀξίως. Δύναται γάρ τις ἐξέως εργαζόμενος, ἐν μιᾷ ὥρα ἀνέγκαι ἔργον ὡς ἀπὸ πρωΐθεν ἐργαζόμενος· ὁ λῃστης ** HOMILIE DIVERSÆ. A lias, Dominus Deus est; domus enim, orbis ter- C rarum; cujus est Dominus is qui illum creavit Dens. Vinea, est humana natura. Operarii vincæ, quotquot hominum salutem procurant sancti viri. Prima hora intelligitur piorum illorum Abelis et Enochi ac Noe. Hi primi scilicet religiosi fuerunt, hi primi vineæ operarii. Noe autem vineam plantavit, quod spirl- tali sensu intelligas velim, quoniam spiritalis oratio nostra est. Hi usque ad tertiam horam operati sunt. Post horam tertiam, ætas Abrahami, Isaaci, atque Jacobi : hi quoque salutis nostræ operarii fuere, numero tres; ideo etiam usque ad sextam horam operabantur. A sexta hora, quod est medium diei tempus, cum sol vehementius mundum irradiat, legis ætas est; quia reapse illuminavit hominum genus legis præceptis verum lumen Deus noster. Etenim Præceptum Domini lucidum illuminans oculos . . denuo : . Lumen mandala tua 76. , i A sexta hora meridies est : etenim cum jam me- dia tempora essent inter creationis initium et mundi finem, tunc veluti meridiani missi sunt Moyses et Aaron. Porro legalis cultus usque ad horam octa- vam; sed nona hora, inspiratorum prophetarum ætas namque et hi tanquam boni operarii missi fuerunt a patrefamilias ad animæ nostræ culturam, usque ad decimam. Undecima demum hora, ad- ventus Unigeniti fait. Extremis enim temporibus, in sæculorum consummatione venit ad nos Filius Verbumque Dei. Nam sicut ab undecima ad duode- cimam, una alia excurrit extrema hora; sic ab ad- ventu Christi ad sæculi consummationem, alia ùnica hora superest. Audi enim Joannem dicentem : Fi- lioli, novissima hora est r. > Vides quod undecima hora prodiens vineæ do- minus, otiosos repertos mercede conduxit. Quinam hi sunt otiosi 78! Nos videlicet qui ex ethnicis su- mus; otiosi enim, id est vacui Dei cognitione, era- mus, vacui operibus bonis. Dicitque illis : & Cur hic stetistis tota die otiosi?, Totam diem dicit, ab orbe condito usque ad Christi adventum tempus signifcans. Illatenus enim otiosi ethnici fuerunt, Deum ignorantes. . Nemo enim, aiunt, nos mercede conduxit 50-50. Recto animo hoc dicunt ethnici, D nemo nos mercede conduxit, non lex, non prophetæ, qui ad Israelem missi fuere, non ad ethnicos. Ideo recte dicunt : Nemo nos mercede conduxit. › Psal. xvn11, 9. ** Isa. xxvı, 9. Gr. " I Joan. 11, 18. PATROL. GR. LXXVII. Sed enim bonus paterfamilias, Ite, inquit, et vos ad operandum in vinca; et quod justum fuerit, dabo vobis "'., Tunc vero qui otiosi erant, facti sunt operarii : nempe operatur nunc, quæ otios fuerat Ecclesia. Operatur apostolorum chorus, mar- tyrum, ascetarum, monachorum, sanctarum virgi- num, continentium, denique eorum qui in honora- bili conjugio sunt. Recepit autem eadem Ecclesia unum merito denarium. Potest enim aliquis cele- riter operari, atque union hora tantum operis fa- Matth. xx, 6. το _ ibid. Τ. es ibid. 4.,
PG 77:1099Ποτήριον ὕδατος ἐπότισας διψῶντα, καὶ ἀπολαμβάνεις «ἃ ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδεν, οὐδὲ οὖς οὐκ ἤκουσεν·» ὁρᾷς ὅτι ἀγαθός ἐστιν· τὸ δὲ ἀρξάμενος ἀπὸ τῶν ἐσχάτων ἕως τῶν πρώτων, ἐπειδὴ ἔσονται οἱ πρῶτοι ἔσχατοι· καὶ «Καλέσω τὸν λαόν μου, λαόν μου.» Καὶ πάλιν, «Ὅταν τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ, τότε καὶ πᾶς Ἰσραὴλ σωθήσεται,» ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, ᾦ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.
Α εἰς μίαν ώραν ἤκουσεν το, «Σήμερον μετ᾿ ἐμοῦ ἔσῃ ἐν τῷ παραδείσῳ. Ἀλλ᾿ ἄκουσον τί φασιν ἐκεῖνοι· « Ἡμεῖς οἱ βα- στάσαντες τὸ βάρος καὶ τὸν καύσωνα τῆς ἡμέρας· Αληθεύουσιν· οὐ γὰρ ἐν νόμῳ ἐβάστασαν τὸ βάρος τοῦ ζυγοῦ τοῦ νόμου, ἀλλ' ἐγένοντο καὶ οὗτοι ίσοι τούτων διὰ τὸ ἔργον· . Εταῖρε, γάρ, φησίν, οὐκ ἀδικῶ σε. » Οὐκ ἀδικεῖ ὁ τῆς δικαιοσύνης κριτής· τὸ δὲν θέλω τούτω χαρίσασθαι ὡς καὶ σολ, ο μὴ νομί της προσωποληψίαν εἶναι, μηδὲ κατὰ χάριν δίδοσθαι τὸν μισθόν, ἀλλ' οὕτω νόει· ἐπειδὴ οἴως ἂν ποιήσω μεν, οἴως ἂν ἐργασώμεθα, ἄξιον οὐδὲν ποιοῦμεν· πᾶσα γὰρ δικαιοσύνη ἀνθρώπου ὡς ῥακὸς ἀποκαθημένης χάριν τὸ ὅλον ὠνόμασεν, ώς λέγει Παῦλος, Δικαιού- μενοι δωρεὰν τῇ αὐτοῦ χάριτι, καὶ οὐκ ἐξ ἔργων, ἵνα μή τις καυχήσηται· κ Θεοῦ τὸ δῶρον, οὐχ ὅτι οὐκ ἐργαζόμεθα, ἀλλ' ὅτι κατ᾽ ἀξίαν οὐδὲν ποιοῦμεν • Οτ᾽ ἂν γὰρ, φησί, ποιήσητε ταῦτα πάντα, εἴπατε · ὅτι δοῦλοι ἀχρεῖοι ἐσμεν· ὁ ὠφείλαμεν ποιῆσαι, περ ποιήκαμεν. » Αμέλει γοῦν ἄρτον τῷ πένητι παρ έχεις, καὶ βασιλείαν οὐρανῶν κληρονομεῖς, ὁρᾷς τὸν θέλω χαρίσασθαι. . Εt : « Τὸ δὲ, « Η ὀφθαλμός σου πονηρός ἐστιν, ὅτι ἐγὼ ἀγαθός είμε; ν Μὴ εἶπεν, ὅτι πονηροὶ οἱ ἅγιοι, ἀλλὰ μή τι πονηροί έστε, ὅτι ἐγὼ ἀγαθὸς εἰμι; Αληθῶς γὰρ ἀγαθὸς ἐξ ἀγαθοῦ· οὐ κατὰ τὸ ἔργον καὶ ὁ μισθός· ὀλίγον γὰρ τὸ ἔργον, πολὺς δὲ ὁ μισθός. Ποτήριον ὕδατος ἐπότισας διψῶντα, καὶ ἀπολαμβάνεις « ἃ ὀφ θαλμὸς οὐκ εἶδεν, οὐδὲ οἷς οὐκ ἤκουσεν· ἡ ὁρᾷς ὅτι ἀγαθός ἐστιν· τὸ δὲ ἀρξάμενος ἀπὸ τῶν ἐσχάτων έως τῶν πρώτων, ἐπειδὴ ἔσονται οἱ πρῶτοι ἔσχατοι· καὶ • Καλέσω τὸν λαόν μου, λαόν μου. » Καὶ πάλιν, • Οταν τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ, τότε καὶ πᾶς Ἰσραὴλ σωθήσεται, ν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυ ρίῳ ἡμῶν, ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Κ. Επίφη β' τοῦ Μακαρίου Κυρίλλου προσφώνησις τοῖς Ταβεννησιώταις (3) μοναχοῖς τοῖς ἐν τῷ Κανώβῳ ἐν τῇ Μετανοίᾳ καλουμένη, περὶ τῶν ἁγίων μαρτύρων Κύρου καὶ 'Ιωάννου. Ανδρεία καὶ ὑπομονή, καλὴ καὶ εὐειδεστάτη δυὰς ἀρετῶν, καὶ τοῖς ἁγίοις μάλιστα πρεπωδεστάτη· οἷς ὁ μακάριος προσεφώνει Δαβίδ, ο Ανδρίζου, καὶ κρα * ΣΤΗ, ** S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. cere, quasi a summo mane laborem fuisset aggres- sus. Ecce et latro intra unicam horam audiit : « Hodie mecum eris in paradiso **. › Jam audi quid cæteri dicant : « Pondus æstumque dici nos pertulimus 8ª. › Vera illi dicunt; namque hi grave legis jugum non gestaverunt, nihilo tamen ninus par ilis opus fecerunt. «Amice, inquit, tibi iniquus non sum. » Et sane justitiæ judex non est iniquus. Verba autem: ‹ velo et huic largiri quan- tum tibi **, ɔ ne personæ acceptionem esse arbitre- ris, neque mercedem gratiose dari, sed ita potius cogita quantumvis fecerimus, vel quantumvis la- boraverimus, nihil dignum præstamus. Quælibet enim hominis justitia ut pannus menstruatæ **. Rem totam, gratiam appellavit, ut ait Paulus : ◄ Justificati gratis per gratiam, non ex operibus, ne quis glorietur ”. » Dei donum est, non quia nos nihil operemur, sed quia nihil condignum facimus : • Cum hæc omnia, inquit, feceritis, dicite : servi inu- tiles sumus; quod debuimus facere, fecimus *. Utique igitur cum panem pauperi præbes, et cœlo- rum regnum lucraris, cerbis quid sit illud : volo largiri. B Jam quod soquitur: «An oculus tuus malus eBÍ, quia ego bonus sum ? » Non hoc dicit, quia mali sint sancti; sed nunquid mali estis, quia ego bonns sum? Vere enim ipse bonus de bono. Tum vero uon sicut opus, ita et merees : exiguum quippe epus, merces multa. Aquæ calicem das sitienti, recipis autem quæ nec oculus vidit, nec auris audivit s. » C Vides Deum esse bonum. Denique incipit ab extre- “mis usque ad primos, quia postremi erunt qui nunc primi. Populum meum vocabo reapse popu- lum meum ”. › Et rursus: ‹ Cum ingressa fuerit plenitudo gentium, tunc etiam universus Israel sal- vus det " ;, in Christo Jesu Domino nostro, cui est gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. XVIII. ORATIUNCULÆ TRES IN TRANSLATIONE RELIQUIARUM SS. MARTYRUM CYRI ET JOANNIS (1). qui sunt in Camopa, quae dicitur Penitentia, de sanctis martyribus Cyro et Joanne. Epiphi 11, quod est octavo Kalendas Augustas. Fortitudo et patientia, bona atque visionabilis (2) dualitas virtutum, sanctos condecet maxime; quibus beatus quidem David acclamat : « Viriliter age, et D * Luc. III, 43. * Matth. xx, 12. * ibid. 13-15. Luc. Isa. LXIV, 6. ** Rom, nr, 24. Sophronius in Historia sanctorum martyrum Cyri et Joannis, quam Graece nos edidimus in Spicil. Hom., 1. 1V, p. 248-252; itemque Latine, interprete vetere Anastasio Bibliothecario, tom. cit., p: 263- Cyrilli scripta. Porro mirum est, quod æque breves S. Augustini tres sermones tegimus de miraculis S. Stephani protomartyris in editione Maurina, t. V, serm. 320, 321, 322. MAI. gante dictione nihil mihi immutare licuit. ID. legesis Palladium flist. Lausiac., cap. 59, cura Meursii adnot. In eo asceterio S. Pachomius regu - lam ab angelo traditam accepit. Ib. 1. Beati Cyrilli acclamatio ad Tabennisiatus monachos, 10. ** Matth. xx, 15.8º Isa. Lxw, 4; 1 Cor. n, 9. ** Osec_11,24. *º¹ Rom. xi, 25. (4) Has Cyrilli oratiunculas conservavit nobis S. 466. Gratslemur laque nobis hæc quoque nova (2) Ita Anastasius, in cujus quanquam parum cle- (3) De Tabenna, et de Tabennensibus monachis,
Continue reading PG 77: Commentarii in Lucam (homilia 51) ( In transfigurationem →≣ entire volume