Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) — PG column chips mark the printed columns.
Admonitio ad filium spiritualem (editorial preface
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 31:1707〔Editorial preface, from the Migne page scan (OCR)〕
ADMONITIO AD FILIUM SPIRITUALEM. Vide Patrologia Latinæ tom. CIII, col. .
1705 PF MISERICORDIA ET JUDICIO). 1706 MONITUM. Homilias tres sub Basilii nomine Græce ex codicibus Mosquensibus edidit Christianus Fridericus Matthæi in Glossariis Græcis minoribus (Mosquæ 1774, in-4). Prima, quæ inscribitur Пɛpì tɛlɛiótntoç ßlov Horaxar, De perfectione vitæ monasticæ, non aliud est quam Basilii epistola ex recensione Garnerii ordine 22, eodem titulo insignita; quod præcedentes editores fugit, qui hanc homiliam omnino spuriam pronuntia- runt. Tertiam Basilii nomen ementiri nemo non videt. Secunda, quæ inscribitur: De misericordia et ju- dicio, Basilio adjudicanda videtur, si testimonio Symeonis Logothetæ fides, cum ejus loca in Sermone 4 non semel exscripserit. (Cf. pagg. 490, 491 ed. Garnier.) EDIT. ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΒΑΣΙΛΕΙΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΚΑΙΣΑΡΕΙΑΣ ΚΑΠΠΑΔΟΚΙΑΣ, ΟΜΙΛΙΑ (25) ΠΕΡΙ ΤΕΛΕΙΟΤΗΤΟΣ ΒΙΟΥ ΜΟΝΑΧΩΝ. S. P. N. BASILII CÆSAREE CAPPADOCIA ARCHIEPISCOPI HOMILIA DE PERFECTIONE VITÆ MONASTICÆ Πολλῶν ὄντων τῶν ὑπὸ τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς Α δηλουμένων, κ. τ. λ. dicis Bibliotheca sanctissimæ Synodi in fol. n. XX. Cum multa sint per divinam Scripturam reve- lata, etc., ut in epistola 22. Scriptus est iste codex a Nicolao quodam, anno post Christum natum 997 in membranis. ΤΟΥ ΑΥΤΟΥ (26) ΠΕΡΙ ΕΛΕΟΥΣ ΚΑΙ ΚΡΙΣΕΩΣ (27) - EJUSDEM DE MISERICORDIA ET JUDICIO. Πάτερ, εὐλόγησον. Ὁ μὲν ἐπιλανθανόμενος τοῦ Θεοῦ κοσμος, ἀδελ φοί, ἀδικίᾳ (28) τῇ πρὸς τὸν πλησίον, καὶ ἀπαν θρωπία (29) τῇ πρὸς τοὺς ἀδυνάτους κρατεῖται, καθά- περ ὁ θεῖος Απόστολος λέγει, ὅτι καθώς οὐκ ἐδοκίμασαν τὸν Θεὸν ἔχειν ἐν ἐπιγνώσει, octava codicis ejusdem Bibliothecæ in fol. n. XXII, qui sæculo XI aut XII scriptus videtur. Judicavit hanc orationem ut ineditam Montefalconius in Bibl. Coislin. p. 117, cod. XLVIII, fol. 228, et p. 118 cod. L in fine. In editione certe Garnerii Parisina non potui reperire, nec ejus mentio fit in indice alphabetico operum Basilii Magni, qui est apud Fabr. Bibl. Græc. vol. VIII, p. 115, seqq. PATROL. GR. XXXI. Benedic, Pater, Oblitus Dei mundus, fratres, nil nisi iniqua in proximum, et inhumana in impotentes sentit, ut divinus dicit Apostolus, quod Sicut non probave- runt Deum habere in notitia, tradidit illos Deus in reprobum sensum, ut faciant ea quæ non conveniunt, moneo, per totam orationem nihil nisi justitiam notat. Videtur autem huic orationi occasionem de- disse Matth. xxIII, 23, et Luc. x1, 42. Latine, ut puto, non inepte inscripseris hanc orationem, De liberalitate et abstinentia. 54 (25) Opala. Est hæc oratio quinquagesima co- (26) Tov avrov. Hæc est oratio quadragesima (27) Καὶ κρίσεως. Κρίσις, quod tironum causa (28) 'Adixia. Quæ opposita est xplost. (29) 'Απανθρωπία. Οpponitur ελεημοσύνη.
ΤΟΥ ΑΥΤΟΥ ΠΕΡΙ ΕΛΕΟΥΣ ΚΑΙ ΚΡΙΣΕΩΣ. Πάτερ, εὐλόγησον. Ὁ μὲν ἐπιλανθανόμενος τοῦ Θεοῦ κόσμος, ἀδελφοὶ, ἀδικίᾳ τῇ πρὸς τὸν πλησίον, καὶ ἀπανθρωπίᾳ τῇ πρὸς τοὺς ἀδυνάτους κρατεῖται, καθάπερ ὁ θεῖος Ἀπόστολος λέγει, ὅτι Καθὼς οὐκ ἐδοκίμασαν τὸν Θεὸν ἔχειν ἐν ἐπιγνώσει, παρέδωκεν αὐτοὺς ὁ Θεὸς εἰς ἀδόκιμον νοῦν, ποιεῖν τὰ μὴ καθήκοντα, πεπληρωμένους πάσῃ ἀδικίᾳ, πονηρίᾳ, πλεονεξίᾳ, κακίᾳ, μεστοὺς φθόνου, φόνου, ἔριδος, δόλου, κακοηθείας, ψιθυριστὰς, καταλάλους, θεοστυγεῖς, ὑβριστὰς, ὑπερηφάνους, ἀλαζόνας, ἐφευρετὰς κακῶν, γονεῦσιν ἀπειθεῖς, ἀσυνέτους, ἀστόργους, ἀνελεήμονας· οὓς δὲ εἰς θεοσέβειαν ἐπανάγει Θεὸς, διδάσκει καὶ τὴν τῶν κακῶν ἀποχὴν καὶ τὴν τοῦ ἐλέους πρὸς τὸν πλησίον ἐπιμέλειαν· ὥσπερ ὁ προφήτης ἐδίδαξεν Ἡσαί̈ας ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ λέγων· Παύσασθε ἀπὸ τῶν πονηριῶν ὑμῶν, μάθετε καλὸν ποιεῖν. Καὶ εἶχεν ὁ νόμος πολλὰ μὲν προστάγματα περὶ τοῦ μὴ βλάπτειν τὸν πλησίον, ἐντολὰς δὲ καὶ περὶ τοῦ φιλανθρωπεύεσθαι καὶ ἐλεεῖν. Εἰ γάρ τις τὸ ἕτερον τούτων καταλίποι, θάτερον οὐχ ἱκανὸν εἰς διόρθωσιν ἀνθρώπου.
1705 PF MISERICORDIA ET JUDICIO). 1706 MONITUM. Homilias tres sub Basilii nomine Græce ex codicibus Mosquensibus edidit Christianus Fridericus Matthæi in Glossariis Græcis minoribus (Mosquæ 1774, in-4). Prima, quæ inscribitur Пɛpì tɛlɛiótntoç ßlov Horaxar, De perfectione vitæ monasticæ, non aliud est quam Basilii epistola ex recensione Garnerii ordine 22, eodem titulo insignita; quod præcedentes editores fugit, qui hanc homiliam omnino spuriam pronuntia- runt. Tertiam Basilii nomen ementiri nemo non videt. Secunda, quæ inscribitur: De misericordia et ju- dicio, Basilio adjudicanda videtur, si testimonio Symeonis Logothetæ fides, cum ejus loca in Sermone 4 non semel exscripserit. (Cf. pagg. 490, 491 ed. Garnier.) EDIT. ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΒΑΣΙΛΕΙΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΚΑΙΣΑΡΕΙΑΣ ΚΑΠΠΑΔΟΚΙΑΣ, ΟΜΙΛΙΑ (25) ΠΕΡΙ ΤΕΛΕΙΟΤΗΤΟΣ ΒΙΟΥ ΜΟΝΑΧΩΝ. S. P. N. BASILII CÆSAREE CAPPADOCIA ARCHIEPISCOPI HOMILIA DE PERFECTIONE VITÆ MONASTICÆ Πολλῶν ὄντων τῶν ὑπὸ τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς Α δηλουμένων, κ. τ. λ. dicis Bibliotheca sanctissimæ Synodi in fol. n. XX. Cum multa sint per divinam Scripturam reve- lata, etc., ut in epistola 22. Scriptus est iste codex a Nicolao quodam, anno post Christum natum 997 in membranis. ΤΟΥ ΑΥΤΟΥ (26) ΠΕΡΙ ΕΛΕΟΥΣ ΚΑΙ ΚΡΙΣΕΩΣ (27) - EJUSDEM DE MISERICORDIA ET JUDICIO. Πάτερ, εὐλόγησον. Ὁ μὲν ἐπιλανθανόμενος τοῦ Θεοῦ κοσμος, ἀδελ φοί, ἀδικίᾳ (28) τῇ πρὸς τὸν πλησίον, καὶ ἀπαν θρωπία (29) τῇ πρὸς τοὺς ἀδυνάτους κρατεῖται, καθά- περ ὁ θεῖος Απόστολος λέγει, ὅτι καθώς οὐκ ἐδοκίμασαν τὸν Θεὸν ἔχειν ἐν ἐπιγνώσει, octava codicis ejusdem Bibliothecæ in fol. n. XXII, qui sæculo XI aut XII scriptus videtur. Judicavit hanc orationem ut ineditam Montefalconius in Bibl. Coislin. p. 117, cod. XLVIII, fol. 228, et p. 118 cod. L in fine. In editione certe Garnerii Parisina non potui reperire, nec ejus mentio fit in indice alphabetico operum Basilii Magni, qui est apud Fabr. Bibl. Græc. vol. VIII, p. 115, seqq. PATROL. GR. XXXI. Benedic, Pater, Oblitus Dei mundus, fratres, nil nisi iniqua in proximum, et inhumana in impotentes sentit, ut divinus dicit Apostolus, quod Sicut non probave- runt Deum habere in notitia, tradidit illos Deus in reprobum sensum, ut faciant ea quæ non conveniunt, moneo, per totam orationem nihil nisi justitiam notat. Videtur autem huic orationi occasionem de- disse Matth. xxIII, 23, et Luc. x1, 42. Latine, ut puto, non inepte inscripseris hanc orationem, De liberalitate et abstinentia. 54 (25) Opala. Est hæc oratio quinquagesima co- (26) Tov avrov. Hæc est oratio quadragesima (27) Καὶ κρίσεως. Κρίσις, quod tironum causa (28) 'Adixia. Quæ opposita est xplost. (29) 'Απανθρωπία. Οpponitur ελεημοσύνη.
Οὔτε γὰρ ἐξ ἀδίκων κερδῶν εὐεργεσία πρὸς τὸν δεόμενον δεκτὴ παρὰ τῷ Θεῷ, οὔτε ὁ τῶν ἀδικιῶν ἀπεχόμενος ἐπαινετὸς, εἰ μηδενὶ μεταδοίη τῶν ἑαυτοῦ. Περὶ μὲν γὰρ τῶν ἀδικούντων καὶ δῶρα Θεῷ προσφέρειν ἐπιχειρούντων γέγραπται· Θυσία ἀσεβῶν βδέλυγμα Κυρίῳ· περὶ δὲ τῶν μὴ ἐλεούντων· Ὁ φράσσων τὰ ὦτα αὐτοῦ τοῦ μὴ εἰσακοῦσαι πένητος, καὶ αὐτὸς ἐπικαλέσεται, καὶ οὐκ ἔσται ὁ ἐπακούων. Διὰ τοῦτο ἡ Παροιμία συμβουλεύει· Τίμα τὸν Κύριον ἀπὸ σῶν δικαίων πόνων, καὶ ἀπάρχου αὐτῷ ἀπὸ σῶν καρπῶν δικαιοσύνης. Εἰ γὰρ ἐξ ἀδικίας καὶ ἁρπαγῆς μέλλεις προσφέρειν τῷ Θεῷ, κάλλιον μήτε κτήσασθαι τὴν τοιαύτην κτῆσιν, μήτε προσφέρειν ἐξ αὐτῆς. Καθαρὸν γὰρ δῶρον ἀνοίσει τὴν εὐχὴν, ὡς γέγραπται· Εὐχαὶ κατευθυνόντων δεκταὶ παρ’ αὐτῷ. Καὶ πάλιν, εἰ κτώμενος ἐκ δικαίων πόνων μὴ προσφέρεις Θεῷ προσφορὰς, ἀφ’ ὧν τρέφονται πένητες, ἁρπαγὴ λογισθήσεταί σοι καθά φησι διὰ τοῦ προφήτου Μαλαχίου, ὅτι Αἱ ἀπαρχαὶ καὶ τὰ ἐπιδέκατα μεθ’ ὑμῶν εἰσι, καὶ ἔσται ἡ διαρπαγὴ ἐν τοῖς οἴκοις ὑμῶν. Δεῖ τοίνυν, ἔλεον καὶ κρίσιν συγκεράσαντας ὑμᾶς, κτᾶσθαι μὲν μετὰ κρίσεως, ἀναλίσκειν δὲ εἰς ἔλεον, κατὰ τὸ γεγραμμένον·
1705 PF MISERICORDIA ET JUDICIO). 1706 MONITUM. Homilias tres sub Basilii nomine Græce ex codicibus Mosquensibus edidit Christianus Fridericus Matthæi in Glossariis Græcis minoribus (Mosquæ 1774, in-4). Prima, quæ inscribitur Пɛpì tɛlɛiótntoç ßlov Horaxar, De perfectione vitæ monasticæ, non aliud est quam Basilii epistola ex recensione Garnerii ordine 22, eodem titulo insignita; quod præcedentes editores fugit, qui hanc homiliam omnino spuriam pronuntia- runt. Tertiam Basilii nomen ementiri nemo non videt. Secunda, quæ inscribitur: De misericordia et ju- dicio, Basilio adjudicanda videtur, si testimonio Symeonis Logothetæ fides, cum ejus loca in Sermone 4 non semel exscripserit. (Cf. pagg. 490, 491 ed. Garnier.) EDIT. ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΒΑΣΙΛΕΙΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΚΑΙΣΑΡΕΙΑΣ ΚΑΠΠΑΔΟΚΙΑΣ, ΟΜΙΛΙΑ (25) ΠΕΡΙ ΤΕΛΕΙΟΤΗΤΟΣ ΒΙΟΥ ΜΟΝΑΧΩΝ. S. P. N. BASILII CÆSAREE CAPPADOCIA ARCHIEPISCOPI HOMILIA DE PERFECTIONE VITÆ MONASTICÆ Πολλῶν ὄντων τῶν ὑπὸ τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς Α δηλουμένων, κ. τ. λ. dicis Bibliotheca sanctissimæ Synodi in fol. n. XX. Cum multa sint per divinam Scripturam reve- lata, etc., ut in epistola 22. Scriptus est iste codex a Nicolao quodam, anno post Christum natum 997 in membranis. ΤΟΥ ΑΥΤΟΥ (26) ΠΕΡΙ ΕΛΕΟΥΣ ΚΑΙ ΚΡΙΣΕΩΣ (27) - EJUSDEM DE MISERICORDIA ET JUDICIO. Πάτερ, εὐλόγησον. Ὁ μὲν ἐπιλανθανόμενος τοῦ Θεοῦ κοσμος, ἀδελ φοί, ἀδικίᾳ (28) τῇ πρὸς τὸν πλησίον, καὶ ἀπαν θρωπία (29) τῇ πρὸς τοὺς ἀδυνάτους κρατεῖται, καθά- περ ὁ θεῖος Απόστολος λέγει, ὅτι καθώς οὐκ ἐδοκίμασαν τὸν Θεὸν ἔχειν ἐν ἐπιγνώσει, octava codicis ejusdem Bibliothecæ in fol. n. XXII, qui sæculo XI aut XII scriptus videtur. Judicavit hanc orationem ut ineditam Montefalconius in Bibl. Coislin. p. 117, cod. XLVIII, fol. 228, et p. 118 cod. L in fine. In editione certe Garnerii Parisina non potui reperire, nec ejus mentio fit in indice alphabetico operum Basilii Magni, qui est apud Fabr. Bibl. Græc. vol. VIII, p. 115, seqq. PATROL. GR. XXXI. Benedic, Pater, Oblitus Dei mundus, fratres, nil nisi iniqua in proximum, et inhumana in impotentes sentit, ut divinus dicit Apostolus, quod Sicut non probave- runt Deum habere in notitia, tradidit illos Deus in reprobum sensum, ut faciant ea quæ non conveniunt, moneo, per totam orationem nihil nisi justitiam notat. Videtur autem huic orationi occasionem de- disse Matth. xxIII, 23, et Luc. x1, 42. Latine, ut puto, non inepte inscripseris hanc orationem, De liberalitate et abstinentia. 54 (25) Opala. Est hæc oratio quinquagesima co- (26) Tov avrov. Hæc est oratio quadragesima (27) Καὶ κρίσεως. Κρίσις, quod tironum causa (28) 'Adixia. Quæ opposita est xplost. (29) 'Απανθρωπία. Οpponitur ελεημοσύνη.
PG 31:1709Ἔλεον καὶ κρῖμα φυλάσσου, καὶ ἔγγιζε πρὸς Θεόν σου διαπαντός. Ἐλεημοσύνην γὰρ καὶ κρίσιν ἀγαπᾷ ὁ Θεός. Διόπερ ἐγγίζει πρὸς Θεὸν ὁ τοῦ ἐλέους καὶ τῆς κρίσεως προνοούμενος. Λοιπὸν ἐνταῦθα ἐξεταζέτω τις ἑαυτὸν, καὶ σκοπείτω τοὺς ἰδίους πόρους ὁ πλούσιος, ἐξ ὧν ἀναφέρειν δῶρα μέλλει Θεῷ· μὴ τὸν πένητα κατεδυνάστευσε, μὴ τὸν ἀσθενέστερον ἐβιάσατο, μὴ τὸν ὑποκείμενον αὐτῷ πεπλεονέκτηκεν, ἐξουσίᾳ χρώμενος ἀντὶ δικαιοσύνης. Τὸ δίκαιον γὰρ καὶ τὴν ἰσότητα κελευόμεθα φυλάττειν καὶ πρὸς τοὺς δούλους. Μὴ γὰρ, ὅτι κρατεῖς, βιάζου, μηδὲ, ὅτι δύνασαι, πλεονέκτει· ἀλλ’ ὅτι πάρεστί σοι τὰ τῆς ἐξουσίας, δεῖξον τὰ τῆς δικαιοσύνης. Οὐ γὰρ ἐν ᾧ μὴ δύνασαι, παρέξεις τὴν ἀπόδειξιν τῆς πρὸς τὸν Θεὸν ὑπακοῆς καὶ τοῦ φόβου, ἀλλ’ ἐν ᾧ παραβῆναι δυνάμενος, οὐ παραβαίνεις. Εἰ δὲ, ἀφελόμενος τὰ τῶν πενήτων, πένησι δίδως, κάλλιον ἦσθα μήτε ἁρπάζων, μήτε διδούς. Τί μολύνεις τὸν σαυτοῦ πλοῦτον, ἐπεισάγων αὐτῷ τὰ μὴ δίκαια κέρδη; Τί βδελυκτὴν ποιεῖς τὴν σαυτοῦ προσφορὰν ἐξ ἀδικίας, προσφέρειν ἐπιχειρῶν, ἐν ᾧ μέλλεις ἕτερον πτωχὸν ἐλεεῖν; Ἐκεῖνον ἐλέησον, ὃν ἀδικεῖς. Εἰς τοῦτον κατάχρησαι τῇ φιλανθρωπίᾳ·
1707 : 66. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. B Β 1708 ποιεῖν τὰ μὴ καθήκοντα, πεπληρωμένους πάση ἀδικίᾳ, πονηρία (30), πλεονεξία, κακίᾳ, μεστούς φθόνου, φόνου, ἔριδος, δόλου, κακοηθείας, θυριστάς, καταλάλους, θεοστυγεῖς, ὑβριστάς, ὑπερηφάνους, ἀλαζόνας, ἐφευρετὰς κακῶν, γο νεῦσιν ἀπειθεῖς, ἀσυνέτους (31), ἀστόργους, ἀνελεήμονας· οὓς δὲ εἰς θεοσέβειαν επανάγει Θεός, διδάσκει καὶ τὴν τῶν κακῶν (52) ἀποχὴν καὶ τὴν τοῦ ἐλέους πρὸς τὸν πλησίον ἐπιμέ λειαν· ὥσπερ ὁ προφήτης ἐδίδαξεν Ησαΐας ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ λέγων· Παύσασθε ἀπὸ τῶν πονηριῶν ὑμῶν, μάθετε καλὸν ποιεῖν. Καὶ εἶχεν ὁ νόμος πολλὰ μὲν προστάγματα περὶ τοῦ μὴ βλά πτειν τὸν πλησίον, ἐντολὰς δὲ καὶ (33) περὶ τοῦ φιλο ανθρωπεύεσθαι καὶ ἐλεεῖν. Εἰ γάρ τις τὸ ἕτερον τούτων καταλίποι, θάτερον οὐχ ἱκανὸν εἰς διόρθω σιν ἀνθρώπου (54). Οὔτε γὰρ ἐξ ἀδίκων κερδών εὐεργεσία πρὸς τὸν δεόμενον δεκτὴ παρὰ τῷ Θείο, οὔτε ὁ τῶν ἀδικιῶν ἀπεχόμενος ἐπαινετὸς, εἰ μηδεν μεταδοίη τῶν ἑαυτοῦ. Περὶ μὲν γὰρ τῶν ἀδικούντων καὶ δῶρα Θεῷ προσφέρειν ἐπιχειρούντων γέγραπτα: Θυσία ἀσεβῶν βδέλυγμα Κυρίῳ· περὶ δὲ τῶν μὴ ἐλεούντων· Ο φράσσων τὰ ὦτα αὐτοῦ τοῦ μὴ εἰσακοῦσαι πένητος, καὶ αὐτὸς ἐπικαλέσεται, καὶ οὐκ ἔσται ὁ ἐπακούων. Διὰ τοῦτο ἡ Παροιμία συμ- βουλεύει· Τίμα τὸν Κύριον ἀπὸ σῶν δικαίων πέ- νων, καὶ ἀπάρχον αὐτῷ ἀπὸ σῶν καρπῶν δικαιο σύνης. Εἰ γὰρ ἐξ ἀδικίας καὶ ἁρπαγής μέλλεις προσφέρειν τῷ Θεῷ, κάλλιον μήτε κτήσασθαι τὴν τοιαύτην κτῆσιν, μήτε προσφέρειν ἐξ αὐτῆς. Καθα- ρὸν γὰρ δῶρον ἀνοίσει τὴν εὐχὴν, ὡς γέγραπται· Εὐχαὶ κατευθυνόντων δεκταὶ παρ' αὐτῷ. Καὶ τά· λιν, εἰ κτώμενος ἐκ δικαίων πόνων μὴ προσφέρεις Θεῷ προσφοράς, ἀφ᾽ ὧν τρέφονται πένητες, ἁρπαγὴ λογισθήσεταί σοι καθά φησι διὰ τοῦ προφήτου Μα λαχίου, ὅτι οἱ ἀπαρχαὶ καὶ τὰ ἐπιδέκατα μεσ ὑμῶν εἰσι, καὶ ἔσται ἡ διαρπαγὴ ἐν τοῖς οἰκεις ὑμῶν. Δεῖ τοίνυν, ἔλεον καὶ κρίσιν συγκεράσαντας ὑμᾶς, κτᾶσθαι μὲν μετὰ κρίσεως (55), ἀναλίσκειν δὲ εἰς ἔλεον, κατὰ τὸ γεγραμμένον· Ελεον καὶ κρῖμα φυλάσσου, καὶ ἔγγιζε πρὸς Θεόν σου διαπαντός. Ἐλεημοσύνην γὰρ καὶ κρίσιν ἀγαπᾷ ὁ Θεός. Διόπερ ἐγγίζει πρὸς Θεὸν ὁ τοῦ ἐλέους καὶ τῆς κρίσεως repletos omni iniquitate, malitia, avaritia, nequitia, A παρέδωκεν αὐτοὺς ὁ Θεὸς εἰς ἀδόκιμον νοῦν, plenos invidia, homicidio, contentione, dolo, mali- guitale, susurrones, detractores, Deo odibiles, con- tumeliosos, superbos, elatos, inventores malorum, parentibus non obedientes, insipientes, sine afectione, sine misericordia ; quos ad pietatem revocans Deus, et abstinentiam a malis docet, et studium miseri- cordiæ erga proximum, juxta doctrinam Isaiæ pro- phetæ de Dei persona dicentis: Quiescite agere per- verse, discile benefacere ". Mulla profecto pro- tulit lex de non lædendo proximo præcepta, et - de colenda misericordia et humanitate mandata. Quorum si quis alterutrum omiserit, non sufliciet alterum ad justificandum hominem. Non enim ac- ceptabilis apud Deum beneficentia in egenos, quæ ex iniquis lucris fit ; nec laudabilis qui ab iniqui- tale abstinet, nisi quoque fratribus de suis com- municet. Scribitur enim de iniquis qui Deo nihilo- minus dona offerre student: Hostiæ impiorum abo- minabiles Domino 68 ; et de misericordiam non agen- tibus Qui obtærat aurem suam ad clamorem paupe- ris, et ipse clamabit, et non exaudietur". Qua de causa nobis consiliatur Proverbium: Honora Do- minum de justis laboribus tuis, et de primitiis æqua- rum frugum tuarum da ei". Quod si enim ex ini- quitate et rapina Deo offerres, præstabilius foret nec talia possidere, nec ex istis offerre. Nam sanctum donum vota impetrabitur, uti scriptum est : Vota justorum acceptabilia apud Deum ". Et rursus, si quid justo labore acquisieris, et Deo oblationes of- ferre nolueris, quibus alantur pauperes, rapinæ de- putatur tibi, uti dictum est per prophetam Mala- chiam : Primitia et decima vobiscum sunt . . . . et erit dissipatio in domibus vestris ". Conjunctis igi- tur et misericordia simul et judicio, cum judicio possideas, et impendas in misericordiam, sicuti scriptum est: Misericordiam et judicium custodi, et accede ad Deum tuum semper 4. Eleemosynam enim et æquitatem diligit Deus. Quamobrem accedit ad Deum, qui misericordiam custodit et justitiam. Re- stat ut hic quisque semetipsum probet, et rem fa- miliarem dives attentius expendat de qua Deo dona oblaturus est: an pauperem oppresserit conside- ret, aut gravaverit debiliorem, aut sibi subjectos spoliaverit, libidinem pro justitia professus. Jube- D προνοούμενος. Λοιπὸν ἐνταῦθα ἐξεταζέτω τις καν mur enim juştum et æquum colere, etiam in servos. Noli vim adhibere quod potestate valeas, nec alios eo defraudari ouod domineris; sed quia multa tibi AV, .... C τὸν (36), καὶ σκοπείτω τοὺς ἰδίους πόρους ὁ πλού σιος, ἐξ ὧν ἀναφέρειν δῶρα μέλλει Θεῷ· μὴ τὸν πέ- νητα κατεδυνάστευσε, μὴ τὸν ἀσθενέστερον ἐδιάσατο, 68 Prov. xv, 8; xx1, 27. 73 Ose. XII, 6. 6 Rom. 1, 28 sqq. 67 Isa 1, 16. 73 Malach. 111, 8 10. 8. ἀστόργους, ἀσπόνδους. Laudavit autem hunc locum propter vocabula ἀδικία, πλεονεξία, ἀσυνθέτους, ἀστόργους, ασπόνδους, ἀνελεήμονας. Nam reliqua bujus loci ad consilium Basilii et hujus orationis argumentum nihil faciunt. 69 Prov. xx1, 13. τῆς ἁρπαγής. το Prov. 111, 9. 74 Prot. durum videtur : excusari tamen potest, quia refer- tur ad μέν. chiæ habei Sym. Metaphr. serm. 4, p. 490. (30) Πονηρία. Loco laudato, πορνεία, πονηρία. (31) Ασυνέτους. Ibid. ἀσυνέτους, ἀσυνθέτους, (32) Τῶν κακῶν. Τῆς ἀδικίας, τῆς πλεονεξίας, (35) Εντολὰς δὲ καὶ. Δέ quodammodo hoc loco (54) Sequentia, Οὔτε etc., usque ad locum Mala (35) Μετὰ κρίσεως. Μετὰ δικαιοσύνης. (36) Hæc Symeon p. 390.
τούτῳ χάρισαι, καὶ πληρώσεις ἔλεον μετὰ κρίσεως. Οὐ γὰρ κοινωνήσει πλεονεξίᾳ Θεὸς, οὐδὲ λῃστῶν καὶ ἁρπάγων κοινωνὸς ὁ Κύριος· οὐδὲ ὡς ἀδύνατος τρέφειν τοὺς πένητας, ἡμῖν κατέλιπεν αὐτούς· ἀλλὰ τὴν δικαίαν καὶ φιλάνθρωπον καρποφορίαν παρ’ ἡμῶν ζητῶν, εἰς ἡμετέραν εὐεργεσίαν. Ἐλεημοσύνη ἐξ ἀδικίας οὐ γίνεται, οὐδὲ ἐκ κατάρας εὐλογία, οὐδὲ ἐκ δακρύων εὐεργεσίαι. Λέγει ὁ Θεὸς τοῖς τὰ δάκρυα κινοῦσι τῶν ἀδικουμένων, ὅτι Ἃ ἐμίσουν, ἐποιεῖτε, ἐκαλύπτετε δάκρυσι τὸ θυσιαστήριόν μου, καὶ κλαυθμῷ καὶ στεναγμῷ. Ἐκ πόνων ἐλέησον, καὶ μὴ θέλε ἀδικεῖν, προφασιζόμενος ἐξ ἀδικίας τῷ Θεῷ προσάγειν τὸν ἔλεον. Κενοδοξία τὰ τοιαῦτα, καὶ πρὸς τοὺς ἐξ ἀνθρώπων ἐπαίνους, οὐ πρὸς τὸν ἔπαινον τὸν ἐκ Θεοῦ ἐνορῶντα. Διὰ τοῦτο καλῶς ὁ Κύριος μὴ πρὸς τὸ θεαθῆναι, φησὶν, ὑπὸ ἀνθρώπων. Ἐὰν γὰρ ὡς Θεοῦ τὴν ἐλεημοσύνην ὁρῶντος ποιῇς αὐτὴν, φυλάξῃ μὴ ποιεῖν αὐτὴν ἐκ πλεονεξίας, εἰδὼς, ὅτι τὸν ἐπόπτην Θεὸν οὐκ εὐφραίνεις. Οὕτως ἐλεημοσύνην ποιῶμεν, ἵνα ἀπολάβωμεν παρὰ Θεοῦ. Ἀποδίδωσι δὲ ὁ Θεὸς ἐκείνοις, οὓς ἐπαινεῖ· ἐπαινεῖ δὲ πλεονέκτην οὐδένα.
1707 : 66. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. B Β 1708 ποιεῖν τὰ μὴ καθήκοντα, πεπληρωμένους πάση ἀδικίᾳ, πονηρία (30), πλεονεξία, κακίᾳ, μεστούς φθόνου, φόνου, ἔριδος, δόλου, κακοηθείας, θυριστάς, καταλάλους, θεοστυγεῖς, ὑβριστάς, ὑπερηφάνους, ἀλαζόνας, ἐφευρετὰς κακῶν, γο νεῦσιν ἀπειθεῖς, ἀσυνέτους (31), ἀστόργους, ἀνελεήμονας· οὓς δὲ εἰς θεοσέβειαν επανάγει Θεός, διδάσκει καὶ τὴν τῶν κακῶν (52) ἀποχὴν καὶ τὴν τοῦ ἐλέους πρὸς τὸν πλησίον ἐπιμέ λειαν· ὥσπερ ὁ προφήτης ἐδίδαξεν Ησαΐας ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ λέγων· Παύσασθε ἀπὸ τῶν πονηριῶν ὑμῶν, μάθετε καλὸν ποιεῖν. Καὶ εἶχεν ὁ νόμος πολλὰ μὲν προστάγματα περὶ τοῦ μὴ βλά πτειν τὸν πλησίον, ἐντολὰς δὲ καὶ (33) περὶ τοῦ φιλο ανθρωπεύεσθαι καὶ ἐλεεῖν. Εἰ γάρ τις τὸ ἕτερον τούτων καταλίποι, θάτερον οὐχ ἱκανὸν εἰς διόρθω σιν ἀνθρώπου (54). Οὔτε γὰρ ἐξ ἀδίκων κερδών εὐεργεσία πρὸς τὸν δεόμενον δεκτὴ παρὰ τῷ Θείο, οὔτε ὁ τῶν ἀδικιῶν ἀπεχόμενος ἐπαινετὸς, εἰ μηδεν μεταδοίη τῶν ἑαυτοῦ. Περὶ μὲν γὰρ τῶν ἀδικούντων καὶ δῶρα Θεῷ προσφέρειν ἐπιχειρούντων γέγραπτα: Θυσία ἀσεβῶν βδέλυγμα Κυρίῳ· περὶ δὲ τῶν μὴ ἐλεούντων· Ο φράσσων τὰ ὦτα αὐτοῦ τοῦ μὴ εἰσακοῦσαι πένητος, καὶ αὐτὸς ἐπικαλέσεται, καὶ οὐκ ἔσται ὁ ἐπακούων. Διὰ τοῦτο ἡ Παροιμία συμ- βουλεύει· Τίμα τὸν Κύριον ἀπὸ σῶν δικαίων πέ- νων, καὶ ἀπάρχον αὐτῷ ἀπὸ σῶν καρπῶν δικαιο σύνης. Εἰ γὰρ ἐξ ἀδικίας καὶ ἁρπαγής μέλλεις προσφέρειν τῷ Θεῷ, κάλλιον μήτε κτήσασθαι τὴν τοιαύτην κτῆσιν, μήτε προσφέρειν ἐξ αὐτῆς. Καθα- ρὸν γὰρ δῶρον ἀνοίσει τὴν εὐχὴν, ὡς γέγραπται· Εὐχαὶ κατευθυνόντων δεκταὶ παρ' αὐτῷ. Καὶ τά· λιν, εἰ κτώμενος ἐκ δικαίων πόνων μὴ προσφέρεις Θεῷ προσφοράς, ἀφ᾽ ὧν τρέφονται πένητες, ἁρπαγὴ λογισθήσεταί σοι καθά φησι διὰ τοῦ προφήτου Μα λαχίου, ὅτι οἱ ἀπαρχαὶ καὶ τὰ ἐπιδέκατα μεσ ὑμῶν εἰσι, καὶ ἔσται ἡ διαρπαγὴ ἐν τοῖς οἰκεις ὑμῶν. Δεῖ τοίνυν, ἔλεον καὶ κρίσιν συγκεράσαντας ὑμᾶς, κτᾶσθαι μὲν μετὰ κρίσεως (55), ἀναλίσκειν δὲ εἰς ἔλεον, κατὰ τὸ γεγραμμένον· Ελεον καὶ κρῖμα φυλάσσου, καὶ ἔγγιζε πρὸς Θεόν σου διαπαντός. Ἐλεημοσύνην γὰρ καὶ κρίσιν ἀγαπᾷ ὁ Θεός. Διόπερ ἐγγίζει πρὸς Θεὸν ὁ τοῦ ἐλέους καὶ τῆς κρίσεως repletos omni iniquitate, malitia, avaritia, nequitia, A παρέδωκεν αὐτοὺς ὁ Θεὸς εἰς ἀδόκιμον νοῦν, plenos invidia, homicidio, contentione, dolo, mali- guitale, susurrones, detractores, Deo odibiles, con- tumeliosos, superbos, elatos, inventores malorum, parentibus non obedientes, insipientes, sine afectione, sine misericordia ; quos ad pietatem revocans Deus, et abstinentiam a malis docet, et studium miseri- cordiæ erga proximum, juxta doctrinam Isaiæ pro- phetæ de Dei persona dicentis: Quiescite agere per- verse, discile benefacere ". Mulla profecto pro- tulit lex de non lædendo proximo præcepta, et - de colenda misericordia et humanitate mandata. Quorum si quis alterutrum omiserit, non sufliciet alterum ad justificandum hominem. Non enim ac- ceptabilis apud Deum beneficentia in egenos, quæ ex iniquis lucris fit ; nec laudabilis qui ab iniqui- tale abstinet, nisi quoque fratribus de suis com- municet. Scribitur enim de iniquis qui Deo nihilo- minus dona offerre student: Hostiæ impiorum abo- minabiles Domino 68 ; et de misericordiam non agen- tibus Qui obtærat aurem suam ad clamorem paupe- ris, et ipse clamabit, et non exaudietur". Qua de causa nobis consiliatur Proverbium: Honora Do- minum de justis laboribus tuis, et de primitiis æqua- rum frugum tuarum da ei". Quod si enim ex ini- quitate et rapina Deo offerres, præstabilius foret nec talia possidere, nec ex istis offerre. Nam sanctum donum vota impetrabitur, uti scriptum est : Vota justorum acceptabilia apud Deum ". Et rursus, si quid justo labore acquisieris, et Deo oblationes of- ferre nolueris, quibus alantur pauperes, rapinæ de- putatur tibi, uti dictum est per prophetam Mala- chiam : Primitia et decima vobiscum sunt . . . . et erit dissipatio in domibus vestris ". Conjunctis igi- tur et misericordia simul et judicio, cum judicio possideas, et impendas in misericordiam, sicuti scriptum est: Misericordiam et judicium custodi, et accede ad Deum tuum semper 4. Eleemosynam enim et æquitatem diligit Deus. Quamobrem accedit ad Deum, qui misericordiam custodit et justitiam. Re- stat ut hic quisque semetipsum probet, et rem fa- miliarem dives attentius expendat de qua Deo dona oblaturus est: an pauperem oppresserit conside- ret, aut gravaverit debiliorem, aut sibi subjectos spoliaverit, libidinem pro justitia professus. Jube- D προνοούμενος. Λοιπὸν ἐνταῦθα ἐξεταζέτω τις καν mur enim juştum et æquum colere, etiam in servos. Noli vim adhibere quod potestate valeas, nec alios eo defraudari ouod domineris; sed quia multa tibi AV, .... C τὸν (36), καὶ σκοπείτω τοὺς ἰδίους πόρους ὁ πλού σιος, ἐξ ὧν ἀναφέρειν δῶρα μέλλει Θεῷ· μὴ τὸν πέ- νητα κατεδυνάστευσε, μὴ τὸν ἀσθενέστερον ἐδιάσατο, 68 Prov. xv, 8; xx1, 27. 73 Ose. XII, 6. 6 Rom. 1, 28 sqq. 67 Isa 1, 16. 73 Malach. 111, 8 10. 8. ἀστόργους, ἀσπόνδους. Laudavit autem hunc locum propter vocabula ἀδικία, πλεονεξία, ἀσυνθέτους, ἀστόργους, ασπόνδους, ἀνελεήμονας. Nam reliqua bujus loci ad consilium Basilii et hujus orationis argumentum nihil faciunt. 69 Prov. xx1, 13. τῆς ἁρπαγής. το Prov. 111, 9. 74 Prot. durum videtur : excusari tamen potest, quia refer- tur ad μέν. chiæ habei Sym. Metaphr. serm. 4, p. 490. (30) Πονηρία. Loco laudato, πορνεία, πονηρία. (31) Ασυνέτους. Ibid. ἀσυνέτους, ἀσυνθέτους, (32) Τῶν κακῶν. Τῆς ἀδικίας, τῆς πλεονεξίας, (35) Εντολὰς δὲ καὶ. Δέ quodammodo hoc loco (54) Sequentia, Οὔτε etc., usque ad locum Mala (35) Μετὰ κρίσεως. Μετὰ δικαιοσύνης. (36) Hæc Symeon p. 390.
Οὐκ ἔστι σοι δῶρα προσενεγκεῖν Θεῷ, ἐὰν λυπήσῃς τὸν ἀδελφόν. Ἐὰν προσφέρῃς, φησὶ, τὸ δῶρόν σου ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον, κἀκεῖ μνησθῇς, ὅτι ὁ ἀδελφός σου ἔχει τι κατὰ σοῦ, ὕπαγε πρῶτον, διαλλάγηθι τῷ ἀδελφῷ σῷ, καὶ τότε ἐλθὼν πρόσφερε τὸ δῶρόν σου. Μέμνησο τοῦ τελώνου Ζακχαίου, ὃς, προθέμενος ἀποδοῦναι τετραπλάσιον, εἴ τι ἐσυκοφάντησεν, οὕτω τῶν ὑπολειπομένων χρημάτων τὰ ἡμίση πτωχοῖς ἀπεμέρισεν. Ἤδει γὰρ, ὅτι Χριστὸν ὑποδέξασθαι βούλεται, καὶ οὐκ ἄλλως ἀποδέξεται Χριστὸς τὰς εἰς τοὺς πτωχοὺς φιλοτιμήσεις, εἰ μὴ λυθεῖεν αἱ κατὰ τῶν ἀδικηθέντων πλεονεξίαι. Καὶ οὕτως ὁ Κύριος ἀπεδέξατο τοῦ Ζακχαίου τὴν ὀρθότητα, καὶ ἔφη· Σήμερον σωτηρία τῷ οἴκῳ τούτῳ ἐγένετο. Καὶ ταῦτα μὲν πρὸς τοὺς ἐλεημοσύνας ποιοῦντας, ἰσότητος δὲ μὴ προνοουμένους. Πρὸς δὲ τὸν ἀδικεῖν μὲν φυλαττόμενον, ἐλεεῖν δὲ ἀμελοῦντα, λέγομεν, ὅτι Πᾶν δένδρον μὴ ποιοῦν καρπὸν ἐκκόπτεται καὶ εἰς πῦρ βάλλεται, καὶ οὐδέποτε τὸ τοιοῦτο δένδρον ἀρέσει τῷ ἐπουρανίῳ γεωργῷ τῷ λέγοντι, ὅτι Ἦλθε ζητῶν καρπὸν ἐν τῇ συκῇ, καὶ οὐχ εὗρε, καὶ κελεύοντι αὐτὴν ἐκκόπτεσθαι, ἵνα μὴ καὶ τὸν τόπον κατασχολῇ.
1707 : 66. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. B Β 1708 ποιεῖν τὰ μὴ καθήκοντα, πεπληρωμένους πάση ἀδικίᾳ, πονηρία (30), πλεονεξία, κακίᾳ, μεστούς φθόνου, φόνου, ἔριδος, δόλου, κακοηθείας, θυριστάς, καταλάλους, θεοστυγεῖς, ὑβριστάς, ὑπερηφάνους, ἀλαζόνας, ἐφευρετὰς κακῶν, γο νεῦσιν ἀπειθεῖς, ἀσυνέτους (31), ἀστόργους, ἀνελεήμονας· οὓς δὲ εἰς θεοσέβειαν επανάγει Θεός, διδάσκει καὶ τὴν τῶν κακῶν (52) ἀποχὴν καὶ τὴν τοῦ ἐλέους πρὸς τὸν πλησίον ἐπιμέ λειαν· ὥσπερ ὁ προφήτης ἐδίδαξεν Ησαΐας ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ λέγων· Παύσασθε ἀπὸ τῶν πονηριῶν ὑμῶν, μάθετε καλὸν ποιεῖν. Καὶ εἶχεν ὁ νόμος πολλὰ μὲν προστάγματα περὶ τοῦ μὴ βλά πτειν τὸν πλησίον, ἐντολὰς δὲ καὶ (33) περὶ τοῦ φιλο ανθρωπεύεσθαι καὶ ἐλεεῖν. Εἰ γάρ τις τὸ ἕτερον τούτων καταλίποι, θάτερον οὐχ ἱκανὸν εἰς διόρθω σιν ἀνθρώπου (54). Οὔτε γὰρ ἐξ ἀδίκων κερδών εὐεργεσία πρὸς τὸν δεόμενον δεκτὴ παρὰ τῷ Θείο, οὔτε ὁ τῶν ἀδικιῶν ἀπεχόμενος ἐπαινετὸς, εἰ μηδεν μεταδοίη τῶν ἑαυτοῦ. Περὶ μὲν γὰρ τῶν ἀδικούντων καὶ δῶρα Θεῷ προσφέρειν ἐπιχειρούντων γέγραπτα: Θυσία ἀσεβῶν βδέλυγμα Κυρίῳ· περὶ δὲ τῶν μὴ ἐλεούντων· Ο φράσσων τὰ ὦτα αὐτοῦ τοῦ μὴ εἰσακοῦσαι πένητος, καὶ αὐτὸς ἐπικαλέσεται, καὶ οὐκ ἔσται ὁ ἐπακούων. Διὰ τοῦτο ἡ Παροιμία συμ- βουλεύει· Τίμα τὸν Κύριον ἀπὸ σῶν δικαίων πέ- νων, καὶ ἀπάρχον αὐτῷ ἀπὸ σῶν καρπῶν δικαιο σύνης. Εἰ γὰρ ἐξ ἀδικίας καὶ ἁρπαγής μέλλεις προσφέρειν τῷ Θεῷ, κάλλιον μήτε κτήσασθαι τὴν τοιαύτην κτῆσιν, μήτε προσφέρειν ἐξ αὐτῆς. Καθα- ρὸν γὰρ δῶρον ἀνοίσει τὴν εὐχὴν, ὡς γέγραπται· Εὐχαὶ κατευθυνόντων δεκταὶ παρ' αὐτῷ. Καὶ τά· λιν, εἰ κτώμενος ἐκ δικαίων πόνων μὴ προσφέρεις Θεῷ προσφοράς, ἀφ᾽ ὧν τρέφονται πένητες, ἁρπαγὴ λογισθήσεταί σοι καθά φησι διὰ τοῦ προφήτου Μα λαχίου, ὅτι οἱ ἀπαρχαὶ καὶ τὰ ἐπιδέκατα μεσ ὑμῶν εἰσι, καὶ ἔσται ἡ διαρπαγὴ ἐν τοῖς οἰκεις ὑμῶν. Δεῖ τοίνυν, ἔλεον καὶ κρίσιν συγκεράσαντας ὑμᾶς, κτᾶσθαι μὲν μετὰ κρίσεως (55), ἀναλίσκειν δὲ εἰς ἔλεον, κατὰ τὸ γεγραμμένον· Ελεον καὶ κρῖμα φυλάσσου, καὶ ἔγγιζε πρὸς Θεόν σου διαπαντός. Ἐλεημοσύνην γὰρ καὶ κρίσιν ἀγαπᾷ ὁ Θεός. Διόπερ ἐγγίζει πρὸς Θεὸν ὁ τοῦ ἐλέους καὶ τῆς κρίσεως repletos omni iniquitate, malitia, avaritia, nequitia, A παρέδωκεν αὐτοὺς ὁ Θεὸς εἰς ἀδόκιμον νοῦν, plenos invidia, homicidio, contentione, dolo, mali- guitale, susurrones, detractores, Deo odibiles, con- tumeliosos, superbos, elatos, inventores malorum, parentibus non obedientes, insipientes, sine afectione, sine misericordia ; quos ad pietatem revocans Deus, et abstinentiam a malis docet, et studium miseri- cordiæ erga proximum, juxta doctrinam Isaiæ pro- phetæ de Dei persona dicentis: Quiescite agere per- verse, discile benefacere ". Mulla profecto pro- tulit lex de non lædendo proximo præcepta, et - de colenda misericordia et humanitate mandata. Quorum si quis alterutrum omiserit, non sufliciet alterum ad justificandum hominem. Non enim ac- ceptabilis apud Deum beneficentia in egenos, quæ ex iniquis lucris fit ; nec laudabilis qui ab iniqui- tale abstinet, nisi quoque fratribus de suis com- municet. Scribitur enim de iniquis qui Deo nihilo- minus dona offerre student: Hostiæ impiorum abo- minabiles Domino 68 ; et de misericordiam non agen- tibus Qui obtærat aurem suam ad clamorem paupe- ris, et ipse clamabit, et non exaudietur". Qua de causa nobis consiliatur Proverbium: Honora Do- minum de justis laboribus tuis, et de primitiis æqua- rum frugum tuarum da ei". Quod si enim ex ini- quitate et rapina Deo offerres, præstabilius foret nec talia possidere, nec ex istis offerre. Nam sanctum donum vota impetrabitur, uti scriptum est : Vota justorum acceptabilia apud Deum ". Et rursus, si quid justo labore acquisieris, et Deo oblationes of- ferre nolueris, quibus alantur pauperes, rapinæ de- putatur tibi, uti dictum est per prophetam Mala- chiam : Primitia et decima vobiscum sunt . . . . et erit dissipatio in domibus vestris ". Conjunctis igi- tur et misericordia simul et judicio, cum judicio possideas, et impendas in misericordiam, sicuti scriptum est: Misericordiam et judicium custodi, et accede ad Deum tuum semper 4. Eleemosynam enim et æquitatem diligit Deus. Quamobrem accedit ad Deum, qui misericordiam custodit et justitiam. Re- stat ut hic quisque semetipsum probet, et rem fa- miliarem dives attentius expendat de qua Deo dona oblaturus est: an pauperem oppresserit conside- ret, aut gravaverit debiliorem, aut sibi subjectos spoliaverit, libidinem pro justitia professus. Jube- D προνοούμενος. Λοιπὸν ἐνταῦθα ἐξεταζέτω τις καν mur enim juştum et æquum colere, etiam in servos. Noli vim adhibere quod potestate valeas, nec alios eo defraudari ouod domineris; sed quia multa tibi AV, .... C τὸν (36), καὶ σκοπείτω τοὺς ἰδίους πόρους ὁ πλού σιος, ἐξ ὧν ἀναφέρειν δῶρα μέλλει Θεῷ· μὴ τὸν πέ- νητα κατεδυνάστευσε, μὴ τὸν ἀσθενέστερον ἐδιάσατο, 68 Prov. xv, 8; xx1, 27. 73 Ose. XII, 6. 6 Rom. 1, 28 sqq. 67 Isa 1, 16. 73 Malach. 111, 8 10. 8. ἀστόργους, ἀσπόνδους. Laudavit autem hunc locum propter vocabula ἀδικία, πλεονεξία, ἀσυνθέτους, ἀστόργους, ασπόνδους, ἀνελεήμονας. Nam reliqua bujus loci ad consilium Basilii et hujus orationis argumentum nihil faciunt. 69 Prov. xx1, 13. τῆς ἁρπαγής. το Prov. 111, 9. 74 Prot. durum videtur : excusari tamen potest, quia refer- tur ad μέν. chiæ habei Sym. Metaphr. serm. 4, p. 490. (30) Πονηρία. Loco laudato, πορνεία, πονηρία. (31) Ασυνέτους. Ibid. ἀσυνέτους, ἀσυνθέτους, (32) Τῶν κακῶν. Τῆς ἀδικίας, τῆς πλεονεξίας, (35) Εντολὰς δὲ καὶ. Δέ quodammodo hoc loco (54) Sequentia, Οὔτε etc., usque ad locum Mala (35) Μετὰ κρίσεως. Μετὰ δικαιοσύνης. (36) Hæc Symeon p. 390.
PG 31:1711Κατεγνωσμένος δὲ παρὰ Θεῷ φαίνεται καὶ ὁ τὸ ἐνεχύρασμα τῷ πένητι μὴ ἀποδιδοὺς, καὶ ἀπειλὴ κατὰ τοῦ τοιούτου γίνεται. Ὅτι, φησὶ, κεκράξεται πρὸς μὲ ὁ τὸ ἐνέχυρον μὴ ἀπολαβὼν, καὶ ἐπακούσομαι αὐτοῦ. Ἐλεήμων γάρ εἰμι. Δεινὸν δὲ καὶ παράνομον ἦν καὶ τὸν θερισμὸν ἐπεκθερίζειν, καὶ τὸν ἀμπελῶνα ἐπανατρυγᾷν, καὶ τὸν ἐλαιῶνα καλαμᾶσθαι, ὅτι ταῦτα πτωχοῖς ἔδει καταλείπεσθαι. Εἰ δὲ ταῦτα τοῖς ἐν νόμῳ προσετέτακτο, τί ἐροῦμεν περὶ τῶν ἐν Χριστῷ; πρὸς οὓς λέγει Κύριος· Ἐὰν μὴ περισσεύσῃ ὑμῶν ἡ δικαιοσύνη πλεῖον τῶν Γραμματέων καὶ τῶν Φαρισαίων, οὐ μὴ εἰσέλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. Διὰ τοῦτο οὐ μόνον ἐξ ἀγρῶν καὶ προσόδων, ἀλλὰ καὶ ἐκ τῆς τῶν χειρῶν ἐργασίας μεταδιδόναι τοῖς μὴ ἔχουσιν ὁ Ἀπόστολος παραινεῖ· Ἐργαζόμενοι φησὶ, τὸ ἀγαθὸν ταῖς χερσὶν, ἵνα ἔχητε μεταδιδόναι τῷ χρείαν ἔχοντι. Τῷ δὲ ἀκολουθεῖν βουλομένῳ, καὶ πᾶσαν πιπράσκειν τὴν οὐσίαν εἰς εὐεργεσίαν πενήτων ὁ Κύριος εἰσηγήσατο, καὶ οὕτως ἀκολουθεῖν αὐτῷ·
Α ταῦτα μὲν πρὸς τοὺς ἐλεημοσύνας ποιοῦντας, ισότη τος δὲ μὴ προνοουμένους. Πρὸς δὲ τὸν ἀδικεῖν μὲν φυλαττόμενον, ἐλεεῖν δὲ ἀμελοῦντα, λέγομεν, ὅτι Πάν δένδρον μὴ ποιοῦν καρπὸν ἐκκόπτεται καὶ εἰς περ βάλλεται, καὶ οὐδέποτε τὸ τοιοῦτο δένδρον ἀρέσει τῷ ἐπουρανίῳ γεωργῷ τῷ λέγοντι, ὅτι Ἦλθε ζητών καρπὸν ἐν τῇ συκῇ, καὶ οὐχ εὗρε, καὶ κελεύοντι απ τὴν ἐκκόπτεσθαι, ἵνα μὴ καὶ τὸν τόπον κατασχο λῇ (44). Κατεγνωσμένος δὲ παρὰ Θεῷ φαίνεται καὶ ὁ τὸ ἐνεχύρασμα τῷ πένητι μὴ ἀποδιδοὺς, καὶ ἀπειλή κατὰ τοῦ τοιούτου γίνεται. "Οτι, φησί, κεκράξεται πρὸς μὲ ὁ τὸ ἐνέχυρον μὴ ἀπολαβὼν, καὶ ἐπ- ακούσομαι αὐτοῦ. Ἐλεήμων γάρ εἰμι. Δεινὸν δὲ καὶ παράνομον ἦν καὶ τὸν θερισμὸν ἐπεκθερίζειν (45), καὶ τὸν ἀμπελῶνα ἐπανατρυγῆν, καὶ τὸν ἐλαιῶ να καλαμᾶσθαι (46), ὅτι ταῦτα πτωχοῖς ἔδει κατα- λείπεσθαι. Εἰ δὲ ταῦτα τοῖς ἐν νόμῳ (47) προσετέτα- κτο, τί ἐροῦμεν περὶ τῶν ἐν Χριστῷ; πρὸς οὓς λέγει Κύριος Ἐὰν μὴ περισσεύσῃ ὑμῶν ἡ δικαιοσύνη πλεῖον τῶν Γραμματέων καὶ τῶν Φαρισαίων, οὐ μὴ εἰσέλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. Διά τοῦτο οὐ μόνον ἐξ ἀγρῶν καὶ προσόδων, ἀλλὰ καὶ ἐκ τῆς τῶν χειρῶν εργασίας μεταδιδόναι τοῖς μὴ ἔχουσιν ὁ ᾿Απόστολος παραινεῖ· Εργαζόμενοι φησί, τὸ ἀγαθὸν ταῖς χερσὶν, ἵνα ἔχητε μεταδιδόναι τῷ χρείαν ἔχοντι. Τῷ δὲ ἀκολουθεῖν βουλομένῳ, καὶ πᾶσαν (48) πιπράσκειν τὴν οὐσίαν εἰς εὐεργεσίαν πενήτων ὁ Κύριος εισηγήσατο, καὶ οὕτως ἀκολουθεῖν αὐτῷ· τοῖς μὲν ἀκολουθηταῖς καὶ τελείοις τὴν ἀθρόον και τελείαν τῶν ἐλεημοσυνῶν πλήρωσιν ἐπιτάττων, ίνα, πληρώσαντες τὴν διὰ χρημάτων λειτουργίαν, ἐπὶ τὴν διὰ λόγου καὶ πνεύματος μεταβῶσι· τοῖς δὲ λει ποῖς τὰς, ἐξ ὧν ἔχουσι, μεταδόσεις καὶ κοινωνίας διηνεκείς παραγγέλλων, ἵνα διὰ τούτων εὑρεθῶσι Θεοῦ φιλανθρωπίας μιμηταί, ἐλεοῦντές τε καὶ μετα διδόντες καὶ χαριζόμενοι. Δίδοτε γάρ, φησὶ, καὶ δο θήσεται ὑμῖν. Διὰ τούτων δὲ καὶ τὴν πρὸς ἑαυτὸν κοινωνίαν ἑαυτοῖς (49) ἐπηγγείλατο. Οὗτοι γάρ εἰσιν οἱ ἐκ δεξιῶν ἱστάμενοι τοῦ Κυρίου, πρὸς οὓς ἐρεῖ παραγενόμενος ὁ βασιλεύς· Δεῦτε, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμέ την ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου. Επείνασα γάρ, καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδίψη σα, καὶ ἐποτίσατέ με γυμνός ήμην, καὶ περι- Ο εβάλετέ με· ξένος, καὶ συνηγάγετέ με· ἀσθενὴς καὶ ἐν φυλακῇ, καὶ ἤλθετε πρὸς μέ. θαυμασάν των (50) δὲ τῶν δικαίων καὶ εἰπόντων· Πότε ταῦτα ἐποιήσαμεν εἰς σέ, Κύριε; ἐρεῖ πρὸς αὐτούς· Ἀμὴν, ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐφ' ὅσον ἐποιήσατε ἐπὶ τούτων τῶν ἀδελφῶν μου τῶν ἐλαχίστων, ἐμοὶ Τοῖς ἐν νόμῳ. Ηγουν τοῖς Ἰουδαίοις. Μοχ εισηγήσατο APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. placebit agricolæ asserenti quod venit quæreus fructum in ficulnea, et non invenit, et eam jussit succidi, ne terram occuparet 80. Damnare quoque eum videtur Deus, qui pignus pauperi non reddi- derit, illique gravia minatur. Si clamaverit ad me, inquit, qui pignus non recepit, exaudiam eum, quia misericors sum". Grave erat et iniquum relictas post messem spicas congregare, et remanentes colligere racemus, et decidentes sublegere olivas, sed pauperibus illa carpenda dimittebant ". Quod si autem tanta præcepta ad eos spectabant, qui sub lege erant, quid de Christi discipulis dicamus? Ad quos Dominus: Nisi abundaverit justitia vestra, inquit, plus quam Scribarum et Pharisæorum, non intrabitis in regnum cœlorum. Quapropter non solum ex agris et reditibus, sed etiam ex operibus B manuum levandos esse pauperes cominemorat Apo- stolus : Operemini, inquit, manibus vestris quod bo- num est, ut habeatis unde tribuatis necessitatem pa- tienti. Sequi eum cupienti suadet Dominus, ut sub- stantiam omnem vendat, et det pauperibus, ipsumque ita sequatur. Servis quidem suis et perfectis per- fectam et absolutam eleemosynarum plenitudinem commendat, ut absoluto quod est per divitias mi- nisterio, ad cultum rationis et spiritus transeant. ▲ cæteris vero continuas de re sua largitiones et erogationes postulat, ut per illas divinæ misericor- diæ imitatores inveniantur, buinanitatem agentes, et liberalitatem, et benignitatem. Nam, Date, inquit, et dabitur vobis. Per ista, et illos secum commu- nicaturos denuntiat. Hi enim sunt, qui a dextris Domini stabunt, ad quos superveniens rex dicet : Venite, benedicti Patris mei, possidete paratum vobis regnum a constitutione mundi. Esurivi enim, et des distis mihi manducare: sitivi, et dedistis mihi bibere : nudus eram, et collegistis me: infirmus et in carcere eram, et venistis ad me. Et cum justi mirabuntur, et dicent: Quando hæc fecimus in te, Domine? respondebit : Amen, amen dico vobis, quandiu fe- cistis uni ex his fratribus mois minimis, mihi fecistis 87. Nam studium in sanctos, pietas est in Christum ; et studiosus pauperum adjutor, cum Christo com- municabit, non solum si largietur magna de ma- gnis, sed etiam si de parvis in medium proferet, si nihil præter calicem aquæ frigidæ potum dederit discipulo in nomine discipuli 8. Indigentia enim discipulorum, quæ mundo egestas, tibi verus divi- tiarum fons, dives. Quippe qui per eam Christi cooperator inveniris; milites Christi alis, et qui- dem libens, non coactus. Nam cœlestis rex tributa ss Matth. v, Matth. x, 42. C so Luc. xiii, 7. Exod. XIII, 27. Deut. xxiv, 21, 22. es Matth. xx, 21. * Luc. vi, 38. Matth. xxv, 34-40. eodem redit. Occurrit autem istud vocabulum, quod in plerisque lexicis sine auctoritate laudatur, apud Basil. Magn. in Orat. in Hexaem. p. edit. Erasm.; apud Plutarch. in præfat. ad libellum De placit. philosoph., et in Opusc. myth. Galei p. 158. 20. **Ephes. iv, 28. 15, p. 23; Chrysost. De sacerdotio, p. edit. Bengel. (47) est suasit. (44) Κατασχολῇ. Loco laudato καταργεῖν, quod (45) Επεκθερίζειν. Secundam messem facere. (46) Καλαμᾶσθαι. Deut. xxν. 20 ; Gregor. Νaz. (48) Καὶ πᾶσαν. Καί h. 1. inservit intentiori. (49) Εαυτοῖς. Ἡμῖν. (50) Θαυμασάντων. Malim θαυμασόντων.
τοῖς μὲν ἀκολουθηταῖς καὶ τελείοις τὴν ἀθρόον καὶ τελείαν τῶν ἐλεημοσυνῶν πλήρωσιν ἐπιτάττων, ἵνα, πληρώσαντες τὴν διὰ χρημάτων λειτουργίαν, ἐπὶ τὴν διὰ λόγου καὶ πνεύματος μεταβῶσι· τοῖς δὲ λοιποῖς τὰς, ἐξ ὧν ἔχουσι, μεταδόσεις καὶ κοινωνίας διηνεκεῖς παραγγέλλων, ἵνα διὰ τούτων εὑρεθῶσι Θεοῦ φιλανθρωπίας μιμηταὶ, ἐλεοῦντές τε καὶ μεταδιδόντες καὶ χαριζόμενοι. Δίδοτε γὰρ, φησὶ, καὶ δοθήσεται ὑμῖν. Διὰ τούτων δὲ καὶ τὴν πρὸς ἑαυτὸν κοινωνίαν ἑαυτοῖς ἐπηγγείλατο. Οὗτοι γάρ εἰσιν οἱ ἐκ δεξιῶν ἱστάμενοι τοῦ Κυρίου, πρὸς οὓς ἐρεῖ παραγενόμενος ὁ βασιλεύς· Δεῦτε, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου. Ἐπείνασα γὰρ, καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδίψησα, καὶ ἐποτίσατέ με· γυμνὸς ἤμην, καὶ περιεβάλετέ με· ξένος, καὶ συνηγάγετέ με· ἀσθενὴς καὶ ἐν φυλακῇ, καὶ ἤλθετε πρὸς μέ. Θαυμασάντων δὲ τῶν δικαίων καὶ εἰπόντων· Πότε ταῦτα ἐποιήσαμεν εἰς σὲ, Κύριε; ἐρεῖ πρὸς αὐτούς· Ἀμὴν, ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐφ’ ὅσον ἐποιήσατε ἑνὶ τούτων τῶν ἀδελφῶν μου τῶν ἐλαχίστων, ἐμοὶ ἐποιήσατε.
Α ταῦτα μὲν πρὸς τοὺς ἐλεημοσύνας ποιοῦντας, ισότη τος δὲ μὴ προνοουμένους. Πρὸς δὲ τὸν ἀδικεῖν μὲν φυλαττόμενον, ἐλεεῖν δὲ ἀμελοῦντα, λέγομεν, ὅτι Πάν δένδρον μὴ ποιοῦν καρπὸν ἐκκόπτεται καὶ εἰς περ βάλλεται, καὶ οὐδέποτε τὸ τοιοῦτο δένδρον ἀρέσει τῷ ἐπουρανίῳ γεωργῷ τῷ λέγοντι, ὅτι Ἦλθε ζητών καρπὸν ἐν τῇ συκῇ, καὶ οὐχ εὗρε, καὶ κελεύοντι απ τὴν ἐκκόπτεσθαι, ἵνα μὴ καὶ τὸν τόπον κατασχο λῇ (44). Κατεγνωσμένος δὲ παρὰ Θεῷ φαίνεται καὶ ὁ τὸ ἐνεχύρασμα τῷ πένητι μὴ ἀποδιδοὺς, καὶ ἀπειλή κατὰ τοῦ τοιούτου γίνεται. "Οτι, φησί, κεκράξεται πρὸς μὲ ὁ τὸ ἐνέχυρον μὴ ἀπολαβὼν, καὶ ἐπ- ακούσομαι αὐτοῦ. Ἐλεήμων γάρ εἰμι. Δεινὸν δὲ καὶ παράνομον ἦν καὶ τὸν θερισμὸν ἐπεκθερίζειν (45), καὶ τὸν ἀμπελῶνα ἐπανατρυγῆν, καὶ τὸν ἐλαιῶ να καλαμᾶσθαι (46), ὅτι ταῦτα πτωχοῖς ἔδει κατα- λείπεσθαι. Εἰ δὲ ταῦτα τοῖς ἐν νόμῳ (47) προσετέτα- κτο, τί ἐροῦμεν περὶ τῶν ἐν Χριστῷ; πρὸς οὓς λέγει Κύριος Ἐὰν μὴ περισσεύσῃ ὑμῶν ἡ δικαιοσύνη πλεῖον τῶν Γραμματέων καὶ τῶν Φαρισαίων, οὐ μὴ εἰσέλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. Διά τοῦτο οὐ μόνον ἐξ ἀγρῶν καὶ προσόδων, ἀλλὰ καὶ ἐκ τῆς τῶν χειρῶν εργασίας μεταδιδόναι τοῖς μὴ ἔχουσιν ὁ ᾿Απόστολος παραινεῖ· Εργαζόμενοι φησί, τὸ ἀγαθὸν ταῖς χερσὶν, ἵνα ἔχητε μεταδιδόναι τῷ χρείαν ἔχοντι. Τῷ δὲ ἀκολουθεῖν βουλομένῳ, καὶ πᾶσαν (48) πιπράσκειν τὴν οὐσίαν εἰς εὐεργεσίαν πενήτων ὁ Κύριος εισηγήσατο, καὶ οὕτως ἀκολουθεῖν αὐτῷ· τοῖς μὲν ἀκολουθηταῖς καὶ τελείοις τὴν ἀθρόον και τελείαν τῶν ἐλεημοσυνῶν πλήρωσιν ἐπιτάττων, ίνα, πληρώσαντες τὴν διὰ χρημάτων λειτουργίαν, ἐπὶ τὴν διὰ λόγου καὶ πνεύματος μεταβῶσι· τοῖς δὲ λει ποῖς τὰς, ἐξ ὧν ἔχουσι, μεταδόσεις καὶ κοινωνίας διηνεκείς παραγγέλλων, ἵνα διὰ τούτων εὑρεθῶσι Θεοῦ φιλανθρωπίας μιμηταί, ἐλεοῦντές τε καὶ μετα διδόντες καὶ χαριζόμενοι. Δίδοτε γάρ, φησὶ, καὶ δο θήσεται ὑμῖν. Διὰ τούτων δὲ καὶ τὴν πρὸς ἑαυτὸν κοινωνίαν ἑαυτοῖς (49) ἐπηγγείλατο. Οὗτοι γάρ εἰσιν οἱ ἐκ δεξιῶν ἱστάμενοι τοῦ Κυρίου, πρὸς οὓς ἐρεῖ παραγενόμενος ὁ βασιλεύς· Δεῦτε, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμέ την ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου. Επείνασα γάρ, καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδίψη σα, καὶ ἐποτίσατέ με γυμνός ήμην, καὶ περι- Ο εβάλετέ με· ξένος, καὶ συνηγάγετέ με· ἀσθενὴς καὶ ἐν φυλακῇ, καὶ ἤλθετε πρὸς μέ. θαυμασάν των (50) δὲ τῶν δικαίων καὶ εἰπόντων· Πότε ταῦτα ἐποιήσαμεν εἰς σέ, Κύριε; ἐρεῖ πρὸς αὐτούς· Ἀμὴν, ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐφ' ὅσον ἐποιήσατε ἐπὶ τούτων τῶν ἀδελφῶν μου τῶν ἐλαχίστων, ἐμοὶ Τοῖς ἐν νόμῳ. Ηγουν τοῖς Ἰουδαίοις. Μοχ εισηγήσατο APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. placebit agricolæ asserenti quod venit quæreus fructum in ficulnea, et non invenit, et eam jussit succidi, ne terram occuparet 80. Damnare quoque eum videtur Deus, qui pignus pauperi non reddi- derit, illique gravia minatur. Si clamaverit ad me, inquit, qui pignus non recepit, exaudiam eum, quia misericors sum". Grave erat et iniquum relictas post messem spicas congregare, et remanentes colligere racemus, et decidentes sublegere olivas, sed pauperibus illa carpenda dimittebant ". Quod si autem tanta præcepta ad eos spectabant, qui sub lege erant, quid de Christi discipulis dicamus? Ad quos Dominus: Nisi abundaverit justitia vestra, inquit, plus quam Scribarum et Pharisæorum, non intrabitis in regnum cœlorum. Quapropter non solum ex agris et reditibus, sed etiam ex operibus B manuum levandos esse pauperes cominemorat Apo- stolus : Operemini, inquit, manibus vestris quod bo- num est, ut habeatis unde tribuatis necessitatem pa- tienti. Sequi eum cupienti suadet Dominus, ut sub- stantiam omnem vendat, et det pauperibus, ipsumque ita sequatur. Servis quidem suis et perfectis per- fectam et absolutam eleemosynarum plenitudinem commendat, ut absoluto quod est per divitias mi- nisterio, ad cultum rationis et spiritus transeant. ▲ cæteris vero continuas de re sua largitiones et erogationes postulat, ut per illas divinæ misericor- diæ imitatores inveniantur, buinanitatem agentes, et liberalitatem, et benignitatem. Nam, Date, inquit, et dabitur vobis. Per ista, et illos secum commu- nicaturos denuntiat. Hi enim sunt, qui a dextris Domini stabunt, ad quos superveniens rex dicet : Venite, benedicti Patris mei, possidete paratum vobis regnum a constitutione mundi. Esurivi enim, et des distis mihi manducare: sitivi, et dedistis mihi bibere : nudus eram, et collegistis me: infirmus et in carcere eram, et venistis ad me. Et cum justi mirabuntur, et dicent: Quando hæc fecimus in te, Domine? respondebit : Amen, amen dico vobis, quandiu fe- cistis uni ex his fratribus mois minimis, mihi fecistis 87. Nam studium in sanctos, pietas est in Christum ; et studiosus pauperum adjutor, cum Christo com- municabit, non solum si largietur magna de ma- gnis, sed etiam si de parvis in medium proferet, si nihil præter calicem aquæ frigidæ potum dederit discipulo in nomine discipuli 8. Indigentia enim discipulorum, quæ mundo egestas, tibi verus divi- tiarum fons, dives. Quippe qui per eam Christi cooperator inveniris; milites Christi alis, et qui- dem libens, non coactus. Nam cœlestis rex tributa ss Matth. v, Matth. x, 42. C so Luc. xiii, 7. Exod. XIII, 27. Deut. xxiv, 21, 22. es Matth. xx, 21. * Luc. vi, 38. Matth. xxv, 34-40. eodem redit. Occurrit autem istud vocabulum, quod in plerisque lexicis sine auctoritate laudatur, apud Basil. Magn. in Orat. in Hexaem. p. edit. Erasm.; apud Plutarch. in præfat. ad libellum De placit. philosoph., et in Opusc. myth. Galei p. 158. 20. **Ephes. iv, 28. 15, p. 23; Chrysost. De sacerdotio, p. edit. Bengel. (47) est suasit. (44) Κατασχολῇ. Loco laudato καταργεῖν, quod (45) Επεκθερίζειν. Secundam messem facere. (46) Καλαμᾶσθαι. Deut. xxν. 20 ; Gregor. Νaz. (48) Καὶ πᾶσαν. Καί h. 1. inservit intentiori. (49) Εαυτοῖς. Ἡμῖν. (50) Θαυμασάντων. Malim θαυμασόντων.
PG 31:1713Ἡ γὰρ εἰς τοὺς ἁγίους προθυμία εἰς Χριστόν ἐστιν εὐσέβεια, καὶ ὁ πρὸς τὸν πτωχὸν πρόθυμος ὑπηρέτης εὑρίσκεται Χριστοῦ κοινωνός· οὐ μόνον, εἰ μεταδοίη τι μέγα ἔχων, ἀλλ’ εἰ καὶ μικρὸν κεκτημένος, τοῦτο προσάγοι, καὶ εἰ ποτήριον ψυχρὸν μόνον ποτίσειε τὸν μαθητὴν εἰς ὄνομα μαθητοῦ. Ἡ γὰρ τῶν μαθητῶν ἔνδεια κατὰ τὸν κόσμον ἀληθινοῦ σοι πλούτου πρόφασις, ὦ πλούσιε. Διὰ γὰρ τούτων εὑρίσκῃ Χριστοῦ συνεργός· στρατιώτας τρέφεις Χριστοῦ, καὶ τρέφεις ἑκὼν, οὐκ ἀναγκαζόμενος. Ὁ γὰρ οὐράνιος βασιλεὺς οὐκ ἐπαναγκάζει, οὐδὲ ἀπαιτεῖ τελέσματα, ἀλλὰ δέχεται τοὺς προθυμουμένους, ἵνα διδόντες λάβωσι, καὶ τιμήσαντες τιμηθῶσι, καὶ κοινωνήσαντες τῶν προσκαίρων, εἰς κοινωνίαν τῶν αἰωνίων κληθῶσι. Ταῦτα ἡμῖν ἐν παντὶ καιρῷ διὰ μνήμης ἔστω, καὶ πρὸ ὀφθαλμῶν τῆς ψυχῆς, ἵνα μὴ παραλίπωμεν τὸν ἐμπεσόντα καιρὸν, μηδὲ ὑπερθέμενοι τὸν παρόντα, ἕτερον ἀναμείνωμεν, μήποτε ἐν τῷ μένειν καὶ ἀναβάλλεσθαι τῷ τέλει καταληφθῶμεν.
ἐποιήσατε. Ἡ γὰρ εἰς τοὺς ἁγίους προθυμία εἰς Χριστόν ἐστιν εὐσέβεια, καὶ ὁ πρὸς τὸν πτωχὸν πρόθυμος ὑπηρέτης (51) εὑρίσκεται Χριστοῦ κοινω- νός· οὐ μόνον, εἰ μεταδοίη τι μέγα ἔχων (52), ἀλλ' εἰ καὶ μικρὸν κεκτημένος, τοῦτο προσάγοι, καὶ εἰ ποτήριον ψυχρόν μόνον ποτίσεις τὸν μαθητὴν εἰς ὄνομα μαθητοῦ. Ἡ γὰρ τῶν μαθητῶν ἔνδεια κατὰ τὸν κόσμον ἀληθινοῦ σοι πλούτου πρόφασις (55), πλούσιε. Διὰ γὰρ τούτων εὑρίσκῃ Χριστοῦ συνεργός στρατιώτας τρέφεις Χριστοῦ, καὶ τρέφεις ἑκὼν, οὐκ ἀναγκαζόμενος (54). Ο γὰρ οὐράνιος βασιλεὺς οὐκ ἐπαναγκάζει, οὐδὲ ἀπαιτεῖ τελέσματα (55), ἀλλὰ δέχεται τοὺς προθυμουμένους, ἵνα διδόντες λάβωσι, καὶ τιμήσαντες τιμηθῶσι, καὶ κοινωνήσαντες τῶν προσκαίρων (56), εἰς κοινωνίαν τῶν αἰωνίων κληθῶσι. Ταῦτα ἡμῖν ἐν παντὶ καιρῷ διὰ μνήμης ἔστω, καὶ πρὸ ὀφθαλμῶν τῆς ψυχῆς, ἵνα μὴ παραλίπωμεν τὸν ἐμπεσόντα καιρόν, μηδὲ ὑπερθέμενοι τὸν παρ όντα, ἕτερον ἀναμείνωμεν, μήποτε ἐν τῷ μένειν (57) καὶ ἀναβάλλεσθαι τῷ τέλει καταληφθῶμεν. Δῴη δὲ ὁ Κύριος ἐγκάρπους ἡμᾶς καὶ γρηγοροῦντας καὶ τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ μεμνημένους εἰς τὴν ἀπάν τησιν αὐτοῦ τὴν ἔνδοξον ἑτοίμους καὶ ἀνεμποδίστους εὑρεθῆναι, ἐν αὐτῷ τῷ Χριστῷ καὶ Θεῷ ἡμῶν, μεθ' οὗ τῷ Πατρὶ καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι δόξα, κράτος, τιμὴ, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰών νων. Αμήν. λειτουργίας ΤΟΥ ΑΥΤΟΥ (58) ΟΜΙΛΙΑ ΠΑΡΑΜΥΘΗΤΙΚΗ ΑΣΘΕΝΟΥΝΤΙ (59) Πάτερ, εὐλόγησον. - Ὁ (60) βίος τῶν ἀνθρώπων βραχὺς, καὶ ὀλιγοχρό- νιος τῆς ἐπιμόχθου ζωῆς ἡ φαιδρότης, ἱστὸς (61) ἁρά- χνης, εὐδιάλυτος ἡ δόξα, ἡ φαντασία τοῦ βίου όναρ, ἀλλὰ μακαριωτάτη τῶν δικαίων ἡ ἄνεσις. Απέραν τός ἐστιν ἡ ἐν οὐρανοῖς ἀνάπαυσις, ἁμαράντου φιλο τίμου (62) τὰ δῶρα, εἰκότως. Οὗ γὰρ ἀναλλοίωτος ἡ φύσις, τούτου καὶ ἄπαυστος ἡ δόσις. Διὸ πρόσκαι ρος μὲν αὐτῶν (65) ἐνθάδε ή πάλη· ἀΐδιος δὲ ἡ μετὰ τῶν ἄθλων (64) ἐκεῖσε νίκη. Ιδροῦμεν γὰρ ὡς ἐν παλαίστρα τῷ βίῳ, ταῖς θλίψεσι παλαίοντες, καὶ πολλοὺς ἀνταγωνιστὰς ἔχει ἡ φύσις. Αἱ ἡδοναὶ τὸ στεῤῥὸν ὑπεκλύουσιν (65), αἱ τρυφαὶ τὸ ἀνδρεῖον μετ- ἐπιδεικτικῶς ὅτι ὁ βίος πολ- λῶν πόνων γέμει, καὶ ὅτι πορισμός μέγας ἡ εὐσέβεια μετὰ αὐταρκείας. τίμως, ἡμῶν. μετὰ τοὺς ἄθλους, CONSOLATIO AD ÆGROTUM. A non exigit, nec imponit, sed libenter offerentes sus- cipit, ut dantes accipiant et colentes colantur, et peritura communicantes æternorum efficiantur par - ticipes. Quæ rros per omnia memoria teneamus, et ante oculos animæ, ne oblatam negligamus oc- casionem, et tempus præsens dimittentes aliud exspectemus, ne morantes semper et de die in diem differentes mors improviso opprimat. Concedat Do- minus ut fructibus bonis pleni, et vigiles, et man- datorum memores, in adventum ejus illustrem pa- rati inveniamur et expediti, in ipso Christo et Dico nostro, quocum Patri et sancto Spiritui gloria, imperium, honos, nunc et semper, et in sæcula sa culorum. Amen. redundat. tatum, in quibus diuioribus hujusmodi imperabantur. sæ- Utitur hoc vocabulo Basilius in Epist. quæ legitur in Animadv. Hoeschelii ad Chrysost. contra Jud., p. 515. EJUSDEM HOMILIA CONSOLATORIA AD ÆGROTUM. B septima ejusdem codicis. Est vero hæc oratio im- primis scripta. quidem quodammodo potest: majorem tamen par- tem orationis consumpsit docendo, (“O) Cuin priori parte hujus orationis conferri lebet Aschines Socrat. Dialeg. 111, § 7, p. 128, seqq. edit. Fischeri. run regulain. Benedic, Pater, Pauci dies hominum, brevis ærumnosæ vitæ splendor, tela arane, instabilis opinio, imago vitæe somnium, sed beatissima justorum requies. Pax est in cœlis perpetua dono largitoris æterni, nec mirum. Cui enim immutabilis natura, huic et con- tinua largitio. Quapropter temporale nobis hic cer- tamen : æterna vero cum præmiis illic victoria. Desudamus enim ut in palæstra, in hac vita, miseriis oppressi, et cum multis homini colluctandum. Volu- plates fortem emolliunt, deliciæ virilem effeminant, socordia nervos frangit, calumniatores contumelias serunt, adulatores insidias fingunt, netus in de- h. e. studiose et liberaliter præmiis bonos allicit. certamine diceretur, legeretur post certamina. currit : habet tamen Philo, p. 197; Heliodor., p. 184; Apollon. Alexandr., Gramm. lib. i, cap. 10, et lib. iii, c. 10. (51) Υπηρέτης. "Ηγουν εὐεργέτης. (52) Ἔχων. Εχων h. 1. ex Græcismo eleganter (53) Πρόφασις. "Ηγουν πορισμός. (54) Οὐκ ἀναγκαζόμενος. Respicit morem civi- (55) Τελέσματα. "Ηγουν τέλη, φόρους, εἰσφοράς. (56) Τῶν προσκαίρων. Τοῖς πένησι. (57) Ἐν τῷ μένειν. "Ηγουν ἐν τῷ μέλλειν. (58) Τοῦ αὐτοῦ. Hæc est oratio quadragesima D (59) Παραμυθητικὴ ἀσθενοῦντι. Hic index ferri (81) Ιστός. Sic leni spiritu contra grammatico- (62) Φιλοτίμου. Φιλότιμος h. 1. de Deo, qui φιλο- (63) Αὐτῶν. Αut δικαίων intelligitur, aut pro (64) Μετὰ τῶν ἄθλων. Cum præmiis, nam si de (65) Ὑπεκλύουσιν. Hoc compositum rarius oc-
Δῴη δὲ ὁ Κύριος ἐγκάρπους ἡμᾶς καὶ γρηγοροῦντας καὶ τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ μεμνημένους εἰς τὴν ἀπάντησιν αὐτοῦ τὴν ἔνδοξον ἑτοίμους καὶ ἀνεμποδίστους εὑρεθῆναι, ἐν αὐτῷ τῷ Χριστῷ καὶ Θεῷ ἡμῶν, μεθ’ οὗ τῷ Πατρὶ καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι δόξα, κράτος, τιμὴ, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.
ἐποιήσατε. Ἡ γὰρ εἰς τοὺς ἁγίους προθυμία εἰς Χριστόν ἐστιν εὐσέβεια, καὶ ὁ πρὸς τὸν πτωχὸν πρόθυμος ὑπηρέτης (51) εὑρίσκεται Χριστοῦ κοινω- νός· οὐ μόνον, εἰ μεταδοίη τι μέγα ἔχων (52), ἀλλ' εἰ καὶ μικρὸν κεκτημένος, τοῦτο προσάγοι, καὶ εἰ ποτήριον ψυχρόν μόνον ποτίσεις τὸν μαθητὴν εἰς ὄνομα μαθητοῦ. Ἡ γὰρ τῶν μαθητῶν ἔνδεια κατὰ τὸν κόσμον ἀληθινοῦ σοι πλούτου πρόφασις (55), πλούσιε. Διὰ γὰρ τούτων εὑρίσκῃ Χριστοῦ συνεργός στρατιώτας τρέφεις Χριστοῦ, καὶ τρέφεις ἑκὼν, οὐκ ἀναγκαζόμενος (54). Ο γὰρ οὐράνιος βασιλεὺς οὐκ ἐπαναγκάζει, οὐδὲ ἀπαιτεῖ τελέσματα (55), ἀλλὰ δέχεται τοὺς προθυμουμένους, ἵνα διδόντες λάβωσι, καὶ τιμήσαντες τιμηθῶσι, καὶ κοινωνήσαντες τῶν προσκαίρων (56), εἰς κοινωνίαν τῶν αἰωνίων κληθῶσι. Ταῦτα ἡμῖν ἐν παντὶ καιρῷ διὰ μνήμης ἔστω, καὶ πρὸ ὀφθαλμῶν τῆς ψυχῆς, ἵνα μὴ παραλίπωμεν τὸν ἐμπεσόντα καιρόν, μηδὲ ὑπερθέμενοι τὸν παρ όντα, ἕτερον ἀναμείνωμεν, μήποτε ἐν τῷ μένειν (57) καὶ ἀναβάλλεσθαι τῷ τέλει καταληφθῶμεν. Δῴη δὲ ὁ Κύριος ἐγκάρπους ἡμᾶς καὶ γρηγοροῦντας καὶ τῶν ἐντολῶν αὐτοῦ μεμνημένους εἰς τὴν ἀπάν τησιν αὐτοῦ τὴν ἔνδοξον ἑτοίμους καὶ ἀνεμποδίστους εὑρεθῆναι, ἐν αὐτῷ τῷ Χριστῷ καὶ Θεῷ ἡμῶν, μεθ' οὗ τῷ Πατρὶ καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι δόξα, κράτος, τιμὴ, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰών νων. Αμήν. λειτουργίας ΤΟΥ ΑΥΤΟΥ (58) ΟΜΙΛΙΑ ΠΑΡΑΜΥΘΗΤΙΚΗ ΑΣΘΕΝΟΥΝΤΙ (59) Πάτερ, εὐλόγησον. - Ὁ (60) βίος τῶν ἀνθρώπων βραχὺς, καὶ ὀλιγοχρό- νιος τῆς ἐπιμόχθου ζωῆς ἡ φαιδρότης, ἱστὸς (61) ἁρά- χνης, εὐδιάλυτος ἡ δόξα, ἡ φαντασία τοῦ βίου όναρ, ἀλλὰ μακαριωτάτη τῶν δικαίων ἡ ἄνεσις. Απέραν τός ἐστιν ἡ ἐν οὐρανοῖς ἀνάπαυσις, ἁμαράντου φιλο τίμου (62) τὰ δῶρα, εἰκότως. Οὗ γὰρ ἀναλλοίωτος ἡ φύσις, τούτου καὶ ἄπαυστος ἡ δόσις. Διὸ πρόσκαι ρος μὲν αὐτῶν (65) ἐνθάδε ή πάλη· ἀΐδιος δὲ ἡ μετὰ τῶν ἄθλων (64) ἐκεῖσε νίκη. Ιδροῦμεν γὰρ ὡς ἐν παλαίστρα τῷ βίῳ, ταῖς θλίψεσι παλαίοντες, καὶ πολλοὺς ἀνταγωνιστὰς ἔχει ἡ φύσις. Αἱ ἡδοναὶ τὸ στεῤῥὸν ὑπεκλύουσιν (65), αἱ τρυφαὶ τὸ ἀνδρεῖον μετ- ἐπιδεικτικῶς ὅτι ὁ βίος πολ- λῶν πόνων γέμει, καὶ ὅτι πορισμός μέγας ἡ εὐσέβεια μετὰ αὐταρκείας. τίμως, ἡμῶν. μετὰ τοὺς ἄθλους, CONSOLATIO AD ÆGROTUM. A non exigit, nec imponit, sed libenter offerentes sus- cipit, ut dantes accipiant et colentes colantur, et peritura communicantes æternorum efficiantur par - ticipes. Quæ rros per omnia memoria teneamus, et ante oculos animæ, ne oblatam negligamus oc- casionem, et tempus præsens dimittentes aliud exspectemus, ne morantes semper et de die in diem differentes mors improviso opprimat. Concedat Do- minus ut fructibus bonis pleni, et vigiles, et man- datorum memores, in adventum ejus illustrem pa- rati inveniamur et expediti, in ipso Christo et Dico nostro, quocum Patri et sancto Spiritui gloria, imperium, honos, nunc et semper, et in sæcula sa culorum. Amen. redundat. tatum, in quibus diuioribus hujusmodi imperabantur. sæ- Utitur hoc vocabulo Basilius in Epist. quæ legitur in Animadv. Hoeschelii ad Chrysost. contra Jud., p. 515. EJUSDEM HOMILIA CONSOLATORIA AD ÆGROTUM. B septima ejusdem codicis. Est vero hæc oratio im- primis scripta. quidem quodammodo potest: majorem tamen par- tem orationis consumpsit docendo, (“O) Cuin priori parte hujus orationis conferri lebet Aschines Socrat. Dialeg. 111, § 7, p. 128, seqq. edit. Fischeri. run regulain. Benedic, Pater, Pauci dies hominum, brevis ærumnosæ vitæ splendor, tela arane, instabilis opinio, imago vitæe somnium, sed beatissima justorum requies. Pax est in cœlis perpetua dono largitoris æterni, nec mirum. Cui enim immutabilis natura, huic et con- tinua largitio. Quapropter temporale nobis hic cer- tamen : æterna vero cum præmiis illic victoria. Desudamus enim ut in palæstra, in hac vita, miseriis oppressi, et cum multis homini colluctandum. Volu- plates fortem emolliunt, deliciæ virilem effeminant, socordia nervos frangit, calumniatores contumelias serunt, adulatores insidias fingunt, netus in de- h. e. studiose et liberaliter præmiis bonos allicit. certamine diceretur, legeretur post certamina. currit : habet tamen Philo, p. 197; Heliodor., p. 184; Apollon. Alexandr., Gramm. lib. i, cap. 10, et lib. iii, c. 10. (51) Υπηρέτης. "Ηγουν εὐεργέτης. (52) Ἔχων. Εχων h. 1. ex Græcismo eleganter (53) Πρόφασις. "Ηγουν πορισμός. (54) Οὐκ ἀναγκαζόμενος. Respicit morem civi- (55) Τελέσματα. "Ηγουν τέλη, φόρους, εἰσφοράς. (56) Τῶν προσκαίρων. Τοῖς πένησι. (57) Ἐν τῷ μένειν. "Ηγουν ἐν τῷ μέλλειν. (58) Τοῦ αὐτοῦ. Hæc est oratio quadragesima D (59) Παραμυθητικὴ ἀσθενοῦντι. Hic index ferri (81) Ιστός. Sic leni spiritu contra grammatico- (62) Φιλοτίμου. Φιλότιμος h. 1. de Deo, qui φιλο- (63) Αὐτῶν. Αut δικαίων intelligitur, aut pro (64) Μετὰ τῶν ἄθλων. Cum præmiis, nam si de (65) Ὑπεκλύουσιν. Hoc compositum rarius oc-
Continue reading PG 31: Oratio pro inimicis et amicis Sp. →≣ entire volume