Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) — PG column chips mark the printed columns.
PG 83:1433Ὅτι καὶ μετὰ τὴν ἐνανθρώπησιν εἷς Υἱὸς ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός. Οἱ τὰς καθ’ ἡμῶν συκοφαντίας συντεθεικότες εἰς δύο μερίζειν ἡμᾶς φασιν υἱοὺς τὸν ἕνα Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν. Ἡμεῖς δὲ τοσοῦτον ἀπέχομεν τοῦ ταῦτα φρονεῖν, ὅτι καὶ τοὺς ταῦτα λέγειν τολμῶντας δυσσεβείας γραφόμεθα. Ἕνα γὰρ Υἱὸν παρὰ τῆς θείας Γραφῆς προσκυνεῖν ἐδιδάχθημεν, τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, τὸν μονογενῆ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, τὸν ἐνανθρωπήσαντα Θεὸν Λόγον· τὸν γὰρ αὐτὸν ὁμολογοῦμεν, καὶ Θεὸν προαιώνιον, καὶ ἄνθρωπον διὰ τὴν τῶν ἀνθρώπων σωτηρίαν ἐπ’ ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν γενόμενον· γενόμενον δὲ ἄνθρωπον οὐ τῇ τροπῇ τῆς θεότητος, ἀλλὰ τῇ προςλήψει τῆς ἀνθρωπότητος. Ἄτρεπτον γὰρ ἔχει τὴν τῆς θεότητος φύσιν καὶ ἀναλλοίωτον, καθάπερ ὁ πρὸ τῶν αἰώνων γεννήσας αὐτὸν Πατὴρ, καὶ ὅπερ ἄν τις ἐπὶ τῆς τοῦ Πατρὸς οὐσίας νοήσειε, καὶ ἐπὶ τῆς τοῦ Μονογενοῦς τοῦτο πάντως εὑρήσει. Ἐξ ἐκείνης γὰρ τῆς οὐσίας γεγέννηται. Καὶ τοῦτο διδάσκων ὁ Κύριος ἔφη τῷ Φιλίππῳ· «Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ, ἑώρακε τὸν Πατέρα.» Καὶ πάλιν ἑτέρωθι· «Πάντα ὅσα ἔχει ὁ Πατὴρ, ἐμά ἐστι.» Καὶ ἀλλαχοῦ·
λιν φωνὴ ἀγαλλιάσεως καὶ σωτηρίας ἐν σκηναις δι- καίων. Τότε καὶ ἡμεῖς βοήσομεν πρὸς αὐτόν· . Εὐ φράνθημεν ἀνθ' ὧν ἡμερῶν ἐταπείνωσας ἡμᾶς (70), ἐτῶν ὧν εἴδομεν κακά. » Καὶ ὑμεῖς δὲ τῆς αἰτήσεως τυχόντες, ἀνυμνοῦντες αὐτὸν ἐρεῖτε · « Εὐλογητὸς ὁ Θεὸς ὃς οὐκ ἀπέστησε την προσευχὴν ἡμῶν, καὶ τὸ Αμήν. » "Οτι καὶ μετὰ τὴν ἐνανθρώπησιν εις Υιος ο Κύ- ριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός. ἔλεος αὐτοῦ ἀφ' ἡμῶν. Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Οἱ τὰς καθ' ἡμῶν συκοφαντίας συντεθεικότες εἰς δύο μερίζειν ἡμᾶς φασιν (71) υἱοὺς τὸν ἕνα Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν. Ἡμεῖς δὲ τοσοῦτον ἀπέχομεν τοῦ ταῦτα φρονεῖν, ὅτι καὶ τοὺς ταῦτα λέγειν τολ μῶντας (72) δυσσεβείας γραφόμεθα. Ενα γὰρ Υἱὸν παρὰ τῆς θείας Γραφῆς προσκυνεῖν ἐδιδάχθημεν, τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν τὸν μονογενῆ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, τὸν ἐνανθρωπήσαντα Θεόν Λόγον τὸν γὰρ αὐτὸν ὁμολογοῦμεν, καὶ Θεὸν προαιώνιον, καὶ ἄνθρωπον διὰ τὴν τῶν ἀνθρώπων σωτηρίαν ἐπ' ἐσχάτων (73) τῶν ἡμερῶν γενόμενον· γενόμενον δὲ ἄνθρωπον οὐ τῇ τροπῇ τῆς θεότητος, ἀλλὰ τῇ προσ- λήψει τῆς ἀνθρωπότητος. "Ατρεπτον γὰρ ἔχει τὴν τῆς θεότητος φύσιν καὶ ἀναλλοίωτον, καθάπερ ὁ πρὸ τῶν αἰώνων γεννήσας αὐτὸν Πατήρ, καὶ ὅπερ ἄν τις ἐπὶ τῆς τοῦ Πατρὸς οὐσίας νοήσειε, καὶ ἐπὶ τῆς τοῦ Μονογενοῦς τοῦτο πάντως εὑρήσει. Ἐξ ἐκείνης γὰρ τῆς οὐσίας γεγέννηται. Καὶ τοῦτο διδάσκων ὁ Κύριος ἔφη τῷ Φιλίππῳ· « Ο εωρακώς ἐμὲ, ἑώρακε τὸν Πατέρα. » Καὶ πάλιν ἑτέρωθι· « Πάντα ὅσα ἔχει ὁ Πατήρ, ἐμά ἐστι. » Καὶ ἀλλαχοῦ· • Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν. • Καὶ ἕτερα δὲ μυρία ἔστιν εὑρεῖν τὸ ταυτὸν τῆς οὐσίας σημαίνοντα Εt Θεὸς μὲν οὖν οὐκ ἐγένετο, ἀλλ᾽ ἦν· • Ἐν ἀρχῇ γὰρ (74) ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος. » "Ανθρωπος δὲ οὐκ ἦν, ἀλλ' ἐγέ- νετο, ἐγένετο δὲ προσλαβὼν τὸ ἡμέτερον· τοῦτο γὰρ ὁ μακάριος ἔφη Παῦλος· « Ος ἐν μορφή Θεοῦ ὑπάρ χων, οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἀλλ᾽ ἑαυτὸν ἐκένωσε, μορφὴν δούλου λαβών. » Καὶ πάλιν· « Οὐ γὰρ δήπου ἀγγέλων ἐπιλαμβάνεται, ἀλλὰ σπέρ- ματος ᾽Αβραὰμ ἐπιλαμβάνεται. » Καὶ αὖθις· « Ἐπεὶ οὖν τὰ παιδία κεκοινώνηκε σαρκὸς καὶ αἵματος, παραπλησίως καὶ αὐτὸς μετέσχε τῶν αὐτῶν. » Οὕτω καὶ παθητὸς ἦν καὶ ἀπαθὴς, καὶ θνητὸς καὶ ἀθάνα- τος· παθητὸς μὲν καὶ θνητὸς ὡς ἄνθρωπος, ἀπαθὴς δὲ καὶ ἀθάνατος ὡς Θεός. Ὡς γὰρ Θεὸς τὴν σάρκα τὴν οἰκείαν τεθνηκυῖαν ἀνέστησεν· αὐτοῦ γάρ ἐστι φωνή · « Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέ ραις ἐγερῶ αὐτόν· ο καὶ ὡς ἄνθρωπος δὲ μέχρι τοῦ πάθους ἦν παθητὸς καὶ θνητός · μετὰ γὰρ τὴν ἀνά- στασιν, καὶ ὡς ἄνθρωπος ἔχει τὴν ἀπάθειαν καὶ τὴν ἀθανασίαν καὶ τὴν ἀφθαρσίαν· καὶ τὰς θεοπρεπείς ἀφίησιν ἀστραπάς· οὐκ εἰς θεότητος φύσιν κατὰ τὴν σάρκα μεταβληθεὶς, ἀλλὰ τῆς ἀνθρωπότητος φυλάτ- χιν, 9. * το EPISTOLA CLI. › Vos A numiliasti : annis, quibus vidimus mala s autein nacti postulationem, laudantes eum dicetis : ⚫ Benedictus Dominus, qui non amovit orationes nostras, et misericordiam suam a nobis. Ei sit glo- ria in saecula. Amen . Quod et post humanitatis_assumptionem, unicus Filius sit Dominus noster Jesus Christus. Qui calumnias in nos contulerunt, in duos di- cunt filios nos dividere unicum Dominum nostrumi Jesum Christum. Verum tantum abest ut nos talia cogitemus, ut et illos qui ea dicere audent, impieta- tis accusemus. Nam unicum Filium venerari a sacra B Scriptura edocti sumus, Dominum scilicet nostrum Jesum Christum, unigenitum Filium Dei, Verbum Deum, quod humanum corpus assumpsit, ac ipsum Deum esse sempiternum fatemur, et hominem extre- mis temporibus factum, propter salutem hominum : factum autem, non mutatione divinitatis, sed hu- mani corporis assumptione; immutabilem habet divinitatis naturam, neque vicissitudini subjectam, quemadmodum Pater, qui eum ante sæcula gene ravit; et quidquid de Patris natura intelligitur, etiam in Unigeniti natura omnino invenitur, cum ex eadem natus sit natura: hocque docens Domi- nus, dixit Philippo : • Qui videt me, videt et Pa- trem s. » Et iterum aliunde : Omnia quaecunque habet Pater, mea sunt s. » Et alibi : « Ego et Pa- ter unum sumus › Et alia innumera inveniri possunt, quæ naturæ significant convenientiam. C • ". Deus igitur minime factus est, sed erat : « In principio enim erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum 88. › Homo vero non erat, sed factus est ; factus autem est, nostram assu- mens naturam; ethoc beatus Paulus dixit : « Qui cum in forma Dei esset, non rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo, sed semetipsum exinani- vit, formam servi accipiens ". » iterum : « Nus- quam enim angelos apprehendit, sed semen Abra- hæ apprehendit ". . Et denuo : • Quia ergo pueri communicaverunt carni et sanguini, et ipse simili- D ter participavit eisdem . . Sic et impatibilis erat Psal. LXXXΙΣ, 15. * Psal Lxv, 20. ss Joan. Philipp. 11, 5, 6. Hebr. 11, 16. • Hebr. II, 14. et impatiens, et mortalis et immortalis. Patibilis quidem et mortalis, qua homo; impatiens autem el immortalis, qua Deus. Qua Deus enim proprium corpus ex morte excitavit; nam ejus est vox : • Sol- vite templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud es. » Et quidem usque ad passionis tempus, ut homo, patibilis erat et mortalis; post resurrectio- nem vero, et qua homo, impatiens est et immorta- lis, atque incorruptus, ac fulgores Deo convenien- tes dimisit, neque secundum carnem mutatus est in Joan. xvi, 15. Joan. x, 30. ss Joan. 1, 1. Joan. 11, 29. (70) εὐφρανθήσομεν ὧν ἡμ.έτ. ἡμ. Mans. (71) ἔφασαν Mans. (72) τολμ. λεγ. Mans. (73) ἐπ' ἐσχάτου idem. (74) γάρ abest a Vindob.
«Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν.» Καὶ ἕτερα δὲ μυρία ἔστιν εὑρεῖν τὸ ταυτὸν τῆς οὐσίας σημαίνοντα Θεὸς μὲν οὖν οὐκ ἐγένετο, ἀλλ’ ἦν· «Ἐν ἀρχῇ γὰρ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος.» Ἄνθρωπος δὲ οὐκ ἦν, ἀλλ’ ἐγένετο, ἐγένετο δὲ προσλαβὼν τὸ ἡμέτερον· τοῦτο γὰρ ὁ μακάριος ἔφη Παῦλος· «Ὃς ἐν μορφῆ Θεοῦ ὑπάρχων, οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἀλλ’ ἑαυτὸν ἐκένωσε, μορφὴν δούλου λαβών.» Καὶ πάλιν· «Οὐ γὰρ δήπου ἀγγέλων ἐπιλαμβάνεται, ἀλλὰ σπέρματος Ἀβραὰμ ἐπιλαμβάνεται.» Καὶ αὖθις· «Ἐπεὶ οὖν τὰ παιδία κεκοινώνηκε σαρκὸς καὶ αἵματος, παραπλησίως καὶ αὐτὸς μετέσχε τῶν αὐτῶν.» Οὕτω καὶ παθητὸς ἦν καὶ ἀπαθὴς, καὶ θνητὸς καὶ ἀθάνατος· παθητὸς μὲν καὶ θνητὸς ὡς ἄνθρωπος, ἀπαθὴς δὲ καὶ ἀθάνατος ὡς Θεός. Ὡς γὰρ Θεὸς τὴν σάρκα τὴν οἰκείαν τεθνηκυῖαν ἀνέστησεν· αὐτοῦ γάρ ἐστι φωνή· «Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν·» καὶ ὡς ἄνθρωπος δὲ μέχρι τοῦ πάθους ἦν παθητὸς καὶ θνητός· μετὰ γὰρ τὴν ἀνάστασιν, καὶ ὡς ἄνθρωπος ἔχει τὴν ἀπάθειαν καὶ τὴν ἀθανασίαν καὶ τὴν ἀφθαρσίαν· καὶ τὰς θεοπρεπεῖς ἀφίησιν ἀστραπάς·
λιν φωνὴ ἀγαλλιάσεως καὶ σωτηρίας ἐν σκηναις δι- καίων. Τότε καὶ ἡμεῖς βοήσομεν πρὸς αὐτόν· . Εὐ φράνθημεν ἀνθ' ὧν ἡμερῶν ἐταπείνωσας ἡμᾶς (70), ἐτῶν ὧν εἴδομεν κακά. » Καὶ ὑμεῖς δὲ τῆς αἰτήσεως τυχόντες, ἀνυμνοῦντες αὐτὸν ἐρεῖτε · « Εὐλογητὸς ὁ Θεὸς ὃς οὐκ ἀπέστησε την προσευχὴν ἡμῶν, καὶ τὸ Αμήν. » "Οτι καὶ μετὰ τὴν ἐνανθρώπησιν εις Υιος ο Κύ- ριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός. ἔλεος αὐτοῦ ἀφ' ἡμῶν. Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Οἱ τὰς καθ' ἡμῶν συκοφαντίας συντεθεικότες εἰς δύο μερίζειν ἡμᾶς φασιν (71) υἱοὺς τὸν ἕνα Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν. Ἡμεῖς δὲ τοσοῦτον ἀπέχομεν τοῦ ταῦτα φρονεῖν, ὅτι καὶ τοὺς ταῦτα λέγειν τολ μῶντας (72) δυσσεβείας γραφόμεθα. Ενα γὰρ Υἱὸν παρὰ τῆς θείας Γραφῆς προσκυνεῖν ἐδιδάχθημεν, τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν τὸν μονογενῆ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, τὸν ἐνανθρωπήσαντα Θεόν Λόγον τὸν γὰρ αὐτὸν ὁμολογοῦμεν, καὶ Θεὸν προαιώνιον, καὶ ἄνθρωπον διὰ τὴν τῶν ἀνθρώπων σωτηρίαν ἐπ' ἐσχάτων (73) τῶν ἡμερῶν γενόμενον· γενόμενον δὲ ἄνθρωπον οὐ τῇ τροπῇ τῆς θεότητος, ἀλλὰ τῇ προσ- λήψει τῆς ἀνθρωπότητος. "Ατρεπτον γὰρ ἔχει τὴν τῆς θεότητος φύσιν καὶ ἀναλλοίωτον, καθάπερ ὁ πρὸ τῶν αἰώνων γεννήσας αὐτὸν Πατήρ, καὶ ὅπερ ἄν τις ἐπὶ τῆς τοῦ Πατρὸς οὐσίας νοήσειε, καὶ ἐπὶ τῆς τοῦ Μονογενοῦς τοῦτο πάντως εὑρήσει. Ἐξ ἐκείνης γὰρ τῆς οὐσίας γεγέννηται. Καὶ τοῦτο διδάσκων ὁ Κύριος ἔφη τῷ Φιλίππῳ· « Ο εωρακώς ἐμὲ, ἑώρακε τὸν Πατέρα. » Καὶ πάλιν ἑτέρωθι· « Πάντα ὅσα ἔχει ὁ Πατήρ, ἐμά ἐστι. » Καὶ ἀλλαχοῦ· • Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν. • Καὶ ἕτερα δὲ μυρία ἔστιν εὑρεῖν τὸ ταυτὸν τῆς οὐσίας σημαίνοντα Εt Θεὸς μὲν οὖν οὐκ ἐγένετο, ἀλλ᾽ ἦν· • Ἐν ἀρχῇ γὰρ (74) ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος. » "Ανθρωπος δὲ οὐκ ἦν, ἀλλ' ἐγέ- νετο, ἐγένετο δὲ προσλαβὼν τὸ ἡμέτερον· τοῦτο γὰρ ὁ μακάριος ἔφη Παῦλος· « Ος ἐν μορφή Θεοῦ ὑπάρ χων, οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἀλλ᾽ ἑαυτὸν ἐκένωσε, μορφὴν δούλου λαβών. » Καὶ πάλιν· « Οὐ γὰρ δήπου ἀγγέλων ἐπιλαμβάνεται, ἀλλὰ σπέρ- ματος ᾽Αβραὰμ ἐπιλαμβάνεται. » Καὶ αὖθις· « Ἐπεὶ οὖν τὰ παιδία κεκοινώνηκε σαρκὸς καὶ αἵματος, παραπλησίως καὶ αὐτὸς μετέσχε τῶν αὐτῶν. » Οὕτω καὶ παθητὸς ἦν καὶ ἀπαθὴς, καὶ θνητὸς καὶ ἀθάνα- τος· παθητὸς μὲν καὶ θνητὸς ὡς ἄνθρωπος, ἀπαθὴς δὲ καὶ ἀθάνατος ὡς Θεός. Ὡς γὰρ Θεὸς τὴν σάρκα τὴν οἰκείαν τεθνηκυῖαν ἀνέστησεν· αὐτοῦ γάρ ἐστι φωνή · « Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέ ραις ἐγερῶ αὐτόν· ο καὶ ὡς ἄνθρωπος δὲ μέχρι τοῦ πάθους ἦν παθητὸς καὶ θνητός · μετὰ γὰρ τὴν ἀνά- στασιν, καὶ ὡς ἄνθρωπος ἔχει τὴν ἀπάθειαν καὶ τὴν ἀθανασίαν καὶ τὴν ἀφθαρσίαν· καὶ τὰς θεοπρεπείς ἀφίησιν ἀστραπάς· οὐκ εἰς θεότητος φύσιν κατὰ τὴν σάρκα μεταβληθεὶς, ἀλλὰ τῆς ἀνθρωπότητος φυλάτ- χιν, 9. * το EPISTOLA CLI. › Vos A numiliasti : annis, quibus vidimus mala s autein nacti postulationem, laudantes eum dicetis : ⚫ Benedictus Dominus, qui non amovit orationes nostras, et misericordiam suam a nobis. Ei sit glo- ria in saecula. Amen . Quod et post humanitatis_assumptionem, unicus Filius sit Dominus noster Jesus Christus. Qui calumnias in nos contulerunt, in duos di- cunt filios nos dividere unicum Dominum nostrumi Jesum Christum. Verum tantum abest ut nos talia cogitemus, ut et illos qui ea dicere audent, impieta- tis accusemus. Nam unicum Filium venerari a sacra B Scriptura edocti sumus, Dominum scilicet nostrum Jesum Christum, unigenitum Filium Dei, Verbum Deum, quod humanum corpus assumpsit, ac ipsum Deum esse sempiternum fatemur, et hominem extre- mis temporibus factum, propter salutem hominum : factum autem, non mutatione divinitatis, sed hu- mani corporis assumptione; immutabilem habet divinitatis naturam, neque vicissitudini subjectam, quemadmodum Pater, qui eum ante sæcula gene ravit; et quidquid de Patris natura intelligitur, etiam in Unigeniti natura omnino invenitur, cum ex eadem natus sit natura: hocque docens Domi- nus, dixit Philippo : • Qui videt me, videt et Pa- trem s. » Et iterum aliunde : Omnia quaecunque habet Pater, mea sunt s. » Et alibi : « Ego et Pa- ter unum sumus › Et alia innumera inveniri possunt, quæ naturæ significant convenientiam. C • ". Deus igitur minime factus est, sed erat : « In principio enim erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum 88. › Homo vero non erat, sed factus est ; factus autem est, nostram assu- mens naturam; ethoc beatus Paulus dixit : « Qui cum in forma Dei esset, non rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo, sed semetipsum exinani- vit, formam servi accipiens ". » iterum : « Nus- quam enim angelos apprehendit, sed semen Abra- hæ apprehendit ". . Et denuo : • Quia ergo pueri communicaverunt carni et sanguini, et ipse simili- D ter participavit eisdem . . Sic et impatibilis erat Psal. LXXXΙΣ, 15. * Psal Lxv, 20. ss Joan. Philipp. 11, 5, 6. Hebr. 11, 16. • Hebr. II, 14. et impatiens, et mortalis et immortalis. Patibilis quidem et mortalis, qua homo; impatiens autem el immortalis, qua Deus. Qua Deus enim proprium corpus ex morte excitavit; nam ejus est vox : • Sol- vite templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud es. » Et quidem usque ad passionis tempus, ut homo, patibilis erat et mortalis; post resurrectio- nem vero, et qua homo, impatiens est et immorta- lis, atque incorruptus, ac fulgores Deo convenien- tes dimisit, neque secundum carnem mutatus est in Joan. xvi, 15. Joan. x, 30. ss Joan. 1, 1. Joan. 11, 29. (70) εὐφρανθήσομεν ὧν ἡμ.έτ. ἡμ. Mans. (71) ἔφασαν Mans. (72) τολμ. λεγ. Mans. (73) ἐπ' ἐσχάτου idem. (74) γάρ abest a Vindob.
PG 83:1434οὐκ εἰς θεότητος φύσιν κατὰ τὴν σάρκα μεταβληθεὶς, ἀλλὰ τῆς ἀνθρωπότητος φυλάττων τοὺς χαρακτῆρας, οὐδὲ ἀπερίγραφον ἔχων τὸ σῶμα (τοῦτο γὰρ μόνης τῆς θείας φύσεως ἴδιον), ἀλλ’ ἐν τῇ προτέρᾳ μένων περιγραφῇ. Τοῦτο γὰρ διδάσκων καὶ μετὰ τὴν ἀνάστασιν ἔφη τοῖς μαθηταῖς· «Βλέπετε τὰς χεῖράς μου καὶ τοὺς πόδας μου, ὅτι αὐτὸς ἐγώ εἰμι· ψηλαφήσατέ με, καὶ ἴδετε, ὅτι πνεῦμα σάρκα καὶ ὀστέα οὐκ ἔχει, καθὼς ἐμὲ θεωρεῖτε ἔχοντα.» Οὕτως ὁρώμενος εἰς οὐρανοὺς ἀνελήλυθεν· οὕτως ἥξειν αὖθις ὑπέσχετο· οὕτως αὐτὸν ὄψονται καὶ οἱ πιστεύσαντες καὶ οἱ σταυρώσαντες· «Ὄψονται γὰρ, φησὶν, εἰς ὃν ἐξεκέντησαν.» Ἕνα τοιγαροῦν προσκυνοῦμεν Υἱὸν, ἑκατέραν δὲ φύσιν τελείαν ἐν αὐτῷ θεωροῦμεν, καὶ τὴν λαβοῦσαν, καὶ τὴν ληφθεῖσαν· καὶ τὴν ἐκ τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν ἐκ Δαβίδ. Τούτου γὰρ χάριν καὶ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος καὶ υἱὸς τοῦ Δαβὶδ ὀνομάζεται, ἑκατέρας φύσεως τὴν ἁρμόττουσαν ἑλκούσης προςηγορίαν· διά τοι τοῦτο καὶ Θεὸν αὐτὸν καὶ ἄνθρωπον ἡ θεία ὀνομάζει Γραφὴ, καὶ ὁ μακάριος Παῦλος βοᾷ·
λιν φωνὴ ἀγαλλιάσεως καὶ σωτηρίας ἐν σκηναις δι- καίων. Τότε καὶ ἡμεῖς βοήσομεν πρὸς αὐτόν· . Εὐ φράνθημεν ἀνθ' ὧν ἡμερῶν ἐταπείνωσας ἡμᾶς (70), ἐτῶν ὧν εἴδομεν κακά. » Καὶ ὑμεῖς δὲ τῆς αἰτήσεως τυχόντες, ἀνυμνοῦντες αὐτὸν ἐρεῖτε · « Εὐλογητὸς ὁ Θεὸς ὃς οὐκ ἀπέστησε την προσευχὴν ἡμῶν, καὶ τὸ Αμήν. » "Οτι καὶ μετὰ τὴν ἐνανθρώπησιν εις Υιος ο Κύ- ριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός. ἔλεος αὐτοῦ ἀφ' ἡμῶν. Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Οἱ τὰς καθ' ἡμῶν συκοφαντίας συντεθεικότες εἰς δύο μερίζειν ἡμᾶς φασιν (71) υἱοὺς τὸν ἕνα Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν. Ἡμεῖς δὲ τοσοῦτον ἀπέχομεν τοῦ ταῦτα φρονεῖν, ὅτι καὶ τοὺς ταῦτα λέγειν τολ μῶντας (72) δυσσεβείας γραφόμεθα. Ενα γὰρ Υἱὸν παρὰ τῆς θείας Γραφῆς προσκυνεῖν ἐδιδάχθημεν, τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν τὸν μονογενῆ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, τὸν ἐνανθρωπήσαντα Θεόν Λόγον τὸν γὰρ αὐτὸν ὁμολογοῦμεν, καὶ Θεὸν προαιώνιον, καὶ ἄνθρωπον διὰ τὴν τῶν ἀνθρώπων σωτηρίαν ἐπ' ἐσχάτων (73) τῶν ἡμερῶν γενόμενον· γενόμενον δὲ ἄνθρωπον οὐ τῇ τροπῇ τῆς θεότητος, ἀλλὰ τῇ προσ- λήψει τῆς ἀνθρωπότητος. "Ατρεπτον γὰρ ἔχει τὴν τῆς θεότητος φύσιν καὶ ἀναλλοίωτον, καθάπερ ὁ πρὸ τῶν αἰώνων γεννήσας αὐτὸν Πατήρ, καὶ ὅπερ ἄν τις ἐπὶ τῆς τοῦ Πατρὸς οὐσίας νοήσειε, καὶ ἐπὶ τῆς τοῦ Μονογενοῦς τοῦτο πάντως εὑρήσει. Ἐξ ἐκείνης γὰρ τῆς οὐσίας γεγέννηται. Καὶ τοῦτο διδάσκων ὁ Κύριος ἔφη τῷ Φιλίππῳ· « Ο εωρακώς ἐμὲ, ἑώρακε τὸν Πατέρα. » Καὶ πάλιν ἑτέρωθι· « Πάντα ὅσα ἔχει ὁ Πατήρ, ἐμά ἐστι. » Καὶ ἀλλαχοῦ· • Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν. • Καὶ ἕτερα δὲ μυρία ἔστιν εὑρεῖν τὸ ταυτὸν τῆς οὐσίας σημαίνοντα Εt Θεὸς μὲν οὖν οὐκ ἐγένετο, ἀλλ᾽ ἦν· • Ἐν ἀρχῇ γὰρ (74) ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος. » "Ανθρωπος δὲ οὐκ ἦν, ἀλλ' ἐγέ- νετο, ἐγένετο δὲ προσλαβὼν τὸ ἡμέτερον· τοῦτο γὰρ ὁ μακάριος ἔφη Παῦλος· « Ος ἐν μορφή Θεοῦ ὑπάρ χων, οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἀλλ᾽ ἑαυτὸν ἐκένωσε, μορφὴν δούλου λαβών. » Καὶ πάλιν· « Οὐ γὰρ δήπου ἀγγέλων ἐπιλαμβάνεται, ἀλλὰ σπέρ- ματος ᾽Αβραὰμ ἐπιλαμβάνεται. » Καὶ αὖθις· « Ἐπεὶ οὖν τὰ παιδία κεκοινώνηκε σαρκὸς καὶ αἵματος, παραπλησίως καὶ αὐτὸς μετέσχε τῶν αὐτῶν. » Οὕτω καὶ παθητὸς ἦν καὶ ἀπαθὴς, καὶ θνητὸς καὶ ἀθάνα- τος· παθητὸς μὲν καὶ θνητὸς ὡς ἄνθρωπος, ἀπαθὴς δὲ καὶ ἀθάνατος ὡς Θεός. Ὡς γὰρ Θεὸς τὴν σάρκα τὴν οἰκείαν τεθνηκυῖαν ἀνέστησεν· αὐτοῦ γάρ ἐστι φωνή · « Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέ ραις ἐγερῶ αὐτόν· ο καὶ ὡς ἄνθρωπος δὲ μέχρι τοῦ πάθους ἦν παθητὸς καὶ θνητός · μετὰ γὰρ τὴν ἀνά- στασιν, καὶ ὡς ἄνθρωπος ἔχει τὴν ἀπάθειαν καὶ τὴν ἀθανασίαν καὶ τὴν ἀφθαρσίαν· καὶ τὰς θεοπρεπείς ἀφίησιν ἀστραπάς· οὐκ εἰς θεότητος φύσιν κατὰ τὴν σάρκα μεταβληθεὶς, ἀλλὰ τῆς ἀνθρωπότητος φυλάτ- χιν, 9. * το EPISTOLA CLI. › Vos A numiliasti : annis, quibus vidimus mala s autein nacti postulationem, laudantes eum dicetis : ⚫ Benedictus Dominus, qui non amovit orationes nostras, et misericordiam suam a nobis. Ei sit glo- ria in saecula. Amen . Quod et post humanitatis_assumptionem, unicus Filius sit Dominus noster Jesus Christus. Qui calumnias in nos contulerunt, in duos di- cunt filios nos dividere unicum Dominum nostrumi Jesum Christum. Verum tantum abest ut nos talia cogitemus, ut et illos qui ea dicere audent, impieta- tis accusemus. Nam unicum Filium venerari a sacra B Scriptura edocti sumus, Dominum scilicet nostrum Jesum Christum, unigenitum Filium Dei, Verbum Deum, quod humanum corpus assumpsit, ac ipsum Deum esse sempiternum fatemur, et hominem extre- mis temporibus factum, propter salutem hominum : factum autem, non mutatione divinitatis, sed hu- mani corporis assumptione; immutabilem habet divinitatis naturam, neque vicissitudini subjectam, quemadmodum Pater, qui eum ante sæcula gene ravit; et quidquid de Patris natura intelligitur, etiam in Unigeniti natura omnino invenitur, cum ex eadem natus sit natura: hocque docens Domi- nus, dixit Philippo : • Qui videt me, videt et Pa- trem s. » Et iterum aliunde : Omnia quaecunque habet Pater, mea sunt s. » Et alibi : « Ego et Pa- ter unum sumus › Et alia innumera inveniri possunt, quæ naturæ significant convenientiam. C • ". Deus igitur minime factus est, sed erat : « In principio enim erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum 88. › Homo vero non erat, sed factus est ; factus autem est, nostram assu- mens naturam; ethoc beatus Paulus dixit : « Qui cum in forma Dei esset, non rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo, sed semetipsum exinani- vit, formam servi accipiens ". » iterum : « Nus- quam enim angelos apprehendit, sed semen Abra- hæ apprehendit ". . Et denuo : • Quia ergo pueri communicaverunt carni et sanguini, et ipse simili- D ter participavit eisdem . . Sic et impatibilis erat Psal. LXXXΙΣ, 15. * Psal Lxv, 20. ss Joan. Philipp. 11, 5, 6. Hebr. 11, 16. • Hebr. II, 14. et impatiens, et mortalis et immortalis. Patibilis quidem et mortalis, qua homo; impatiens autem el immortalis, qua Deus. Qua Deus enim proprium corpus ex morte excitavit; nam ejus est vox : • Sol- vite templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud es. » Et quidem usque ad passionis tempus, ut homo, patibilis erat et mortalis; post resurrectio- nem vero, et qua homo, impatiens est et immorta- lis, atque incorruptus, ac fulgores Deo convenien- tes dimisit, neque secundum carnem mutatus est in Joan. xvi, 15. Joan. x, 30. ss Joan. 1, 1. Joan. 11, 29. (70) εὐφρανθήσομεν ὧν ἡμ.έτ. ἡμ. Mans. (71) ἔφασαν Mans. (72) τολμ. λεγ. Mans. (73) ἐπ' ἐσχάτου idem. (74) γάρ abest a Vindob.
«Εἷς Θεὸς, εἷς καὶ μεσίτης Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων, ἄνθρωπος Χριστὸς Ἰησοῦς, ὁ δοὺς ἑαυτὸν ἀντίλυτρον ἀντὶ πάντων.» Ἀλλ’ ἐνταῦθα αὐτὸν ἄνθρωπον ὀνομάσας, ἑτέρωθι προσαγορεύει Θεόν. «Προσδεχόμενοι γὰρ, φησὶ, τὴν μακαρίαν ἐλπίδα καὶ ἐπιφάνειαν τῆς δόξης τοῦ μεγάλου Θεοῦ καὶ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ.» Ἀλλαχοῦ δὲ ἀμφότερα κατὰ ταυτὸν τίθησιν· «Ἐξ ὧν γὰρ, φησὶν, ὁ Χριστὸς τὸ κατὰ σάρκα, ὁ ὢν ἐπὶ πάντων Θεὸς εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν.» Καὶ τὸν αὐτὸν καὶ ἐξ Ἰουδαίων κέκληκε, κατὰ σάρκα, καὶ ἐπὶ πάντων Θεὸν, ὡς Θεόν. Οὕτως ὁ προφήτης Ἡσαί̈ας εἰρηκώς· «Ἄνθρωπος ἐν πληγῇ ὢν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν· οὗτος τὰς ἀνομίας ἡμῶν φέρει καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται·» ἐπήγαγε μετ’ ὀλίγα· «Τὴν γενεὰν αὐτοῦ τίς διηγήσεται;» Τοῦτο δὲ οὐκ ἀνθρώπινον, ἀλλὰ θεῖον. Οὕτω διὰ τοῦ Μιχαίου φησὶν ὁ Θεός· «Καὶ σὺ, Βηθλεὲμ, γῆ Ἰούδα, οὐδαμῶς ἐλαχίστη εἶ ἐν τοῖς ἡγεμόσιν Ἰούδα· ἐκ σοῦ γὰρ ἐξελεύσεται ἡγούμενος, ὅστις ποιμανεῖ τὸν λαόν μου τὸν Ἰσραήλ. Καὶ αἱ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ’ ἀρχῆς ἀφ’ ἡμερῶν αἰῶνος.» Καὶ τῷ μὲν εἰπεῖν, «Ἐκ σοῦ γὰρ ἐξελεύσεταί μοι ἡγούμενος,» τὴν τῆς ἐνανθρωπήσεως οἰκονομίαν ὑπέδειξε·
λιν φωνὴ ἀγαλλιάσεως καὶ σωτηρίας ἐν σκηναις δι- καίων. Τότε καὶ ἡμεῖς βοήσομεν πρὸς αὐτόν· . Εὐ φράνθημεν ἀνθ' ὧν ἡμερῶν ἐταπείνωσας ἡμᾶς (70), ἐτῶν ὧν εἴδομεν κακά. » Καὶ ὑμεῖς δὲ τῆς αἰτήσεως τυχόντες, ἀνυμνοῦντες αὐτὸν ἐρεῖτε · « Εὐλογητὸς ὁ Θεὸς ὃς οὐκ ἀπέστησε την προσευχὴν ἡμῶν, καὶ τὸ Αμήν. » "Οτι καὶ μετὰ τὴν ἐνανθρώπησιν εις Υιος ο Κύ- ριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός. ἔλεος αὐτοῦ ἀφ' ἡμῶν. Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Οἱ τὰς καθ' ἡμῶν συκοφαντίας συντεθεικότες εἰς δύο μερίζειν ἡμᾶς φασιν (71) υἱοὺς τὸν ἕνα Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν. Ἡμεῖς δὲ τοσοῦτον ἀπέχομεν τοῦ ταῦτα φρονεῖν, ὅτι καὶ τοὺς ταῦτα λέγειν τολ μῶντας (72) δυσσεβείας γραφόμεθα. Ενα γὰρ Υἱὸν παρὰ τῆς θείας Γραφῆς προσκυνεῖν ἐδιδάχθημεν, τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν τὸν μονογενῆ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, τὸν ἐνανθρωπήσαντα Θεόν Λόγον τὸν γὰρ αὐτὸν ὁμολογοῦμεν, καὶ Θεὸν προαιώνιον, καὶ ἄνθρωπον διὰ τὴν τῶν ἀνθρώπων σωτηρίαν ἐπ' ἐσχάτων (73) τῶν ἡμερῶν γενόμενον· γενόμενον δὲ ἄνθρωπον οὐ τῇ τροπῇ τῆς θεότητος, ἀλλὰ τῇ προσ- λήψει τῆς ἀνθρωπότητος. "Ατρεπτον γὰρ ἔχει τὴν τῆς θεότητος φύσιν καὶ ἀναλλοίωτον, καθάπερ ὁ πρὸ τῶν αἰώνων γεννήσας αὐτὸν Πατήρ, καὶ ὅπερ ἄν τις ἐπὶ τῆς τοῦ Πατρὸς οὐσίας νοήσειε, καὶ ἐπὶ τῆς τοῦ Μονογενοῦς τοῦτο πάντως εὑρήσει. Ἐξ ἐκείνης γὰρ τῆς οὐσίας γεγέννηται. Καὶ τοῦτο διδάσκων ὁ Κύριος ἔφη τῷ Φιλίππῳ· « Ο εωρακώς ἐμὲ, ἑώρακε τὸν Πατέρα. » Καὶ πάλιν ἑτέρωθι· « Πάντα ὅσα ἔχει ὁ Πατήρ, ἐμά ἐστι. » Καὶ ἀλλαχοῦ· • Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν. • Καὶ ἕτερα δὲ μυρία ἔστιν εὑρεῖν τὸ ταυτὸν τῆς οὐσίας σημαίνοντα Εt Θεὸς μὲν οὖν οὐκ ἐγένετο, ἀλλ᾽ ἦν· • Ἐν ἀρχῇ γὰρ (74) ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος. » "Ανθρωπος δὲ οὐκ ἦν, ἀλλ' ἐγέ- νετο, ἐγένετο δὲ προσλαβὼν τὸ ἡμέτερον· τοῦτο γὰρ ὁ μακάριος ἔφη Παῦλος· « Ος ἐν μορφή Θεοῦ ὑπάρ χων, οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἀλλ᾽ ἑαυτὸν ἐκένωσε, μορφὴν δούλου λαβών. » Καὶ πάλιν· « Οὐ γὰρ δήπου ἀγγέλων ἐπιλαμβάνεται, ἀλλὰ σπέρ- ματος ᾽Αβραὰμ ἐπιλαμβάνεται. » Καὶ αὖθις· « Ἐπεὶ οὖν τὰ παιδία κεκοινώνηκε σαρκὸς καὶ αἵματος, παραπλησίως καὶ αὐτὸς μετέσχε τῶν αὐτῶν. » Οὕτω καὶ παθητὸς ἦν καὶ ἀπαθὴς, καὶ θνητὸς καὶ ἀθάνα- τος· παθητὸς μὲν καὶ θνητὸς ὡς ἄνθρωπος, ἀπαθὴς δὲ καὶ ἀθάνατος ὡς Θεός. Ὡς γὰρ Θεὸς τὴν σάρκα τὴν οἰκείαν τεθνηκυῖαν ἀνέστησεν· αὐτοῦ γάρ ἐστι φωνή · « Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέ ραις ἐγερῶ αὐτόν· ο καὶ ὡς ἄνθρωπος δὲ μέχρι τοῦ πάθους ἦν παθητὸς καὶ θνητός · μετὰ γὰρ τὴν ἀνά- στασιν, καὶ ὡς ἄνθρωπος ἔχει τὴν ἀπάθειαν καὶ τὴν ἀθανασίαν καὶ τὴν ἀφθαρσίαν· καὶ τὰς θεοπρεπείς ἀφίησιν ἀστραπάς· οὐκ εἰς θεότητος φύσιν κατὰ τὴν σάρκα μεταβληθεὶς, ἀλλὰ τῆς ἀνθρωπότητος φυλάτ- χιν, 9. * το EPISTOLA CLI. › Vos A numiliasti : annis, quibus vidimus mala s autein nacti postulationem, laudantes eum dicetis : ⚫ Benedictus Dominus, qui non amovit orationes nostras, et misericordiam suam a nobis. Ei sit glo- ria in saecula. Amen . Quod et post humanitatis_assumptionem, unicus Filius sit Dominus noster Jesus Christus. Qui calumnias in nos contulerunt, in duos di- cunt filios nos dividere unicum Dominum nostrumi Jesum Christum. Verum tantum abest ut nos talia cogitemus, ut et illos qui ea dicere audent, impieta- tis accusemus. Nam unicum Filium venerari a sacra B Scriptura edocti sumus, Dominum scilicet nostrum Jesum Christum, unigenitum Filium Dei, Verbum Deum, quod humanum corpus assumpsit, ac ipsum Deum esse sempiternum fatemur, et hominem extre- mis temporibus factum, propter salutem hominum : factum autem, non mutatione divinitatis, sed hu- mani corporis assumptione; immutabilem habet divinitatis naturam, neque vicissitudini subjectam, quemadmodum Pater, qui eum ante sæcula gene ravit; et quidquid de Patris natura intelligitur, etiam in Unigeniti natura omnino invenitur, cum ex eadem natus sit natura: hocque docens Domi- nus, dixit Philippo : • Qui videt me, videt et Pa- trem s. » Et iterum aliunde : Omnia quaecunque habet Pater, mea sunt s. » Et alibi : « Ego et Pa- ter unum sumus › Et alia innumera inveniri possunt, quæ naturæ significant convenientiam. C • ". Deus igitur minime factus est, sed erat : « In principio enim erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum 88. › Homo vero non erat, sed factus est ; factus autem est, nostram assu- mens naturam; ethoc beatus Paulus dixit : « Qui cum in forma Dei esset, non rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo, sed semetipsum exinani- vit, formam servi accipiens ". » iterum : « Nus- quam enim angelos apprehendit, sed semen Abra- hæ apprehendit ". . Et denuo : • Quia ergo pueri communicaverunt carni et sanguini, et ipse simili- D ter participavit eisdem . . Sic et impatibilis erat Psal. LXXXΙΣ, 15. * Psal Lxv, 20. ss Joan. Philipp. 11, 5, 6. Hebr. 11, 16. • Hebr. II, 14. et impatiens, et mortalis et immortalis. Patibilis quidem et mortalis, qua homo; impatiens autem el immortalis, qua Deus. Qua Deus enim proprium corpus ex morte excitavit; nam ejus est vox : • Sol- vite templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud es. » Et quidem usque ad passionis tempus, ut homo, patibilis erat et mortalis; post resurrectio- nem vero, et qua homo, impatiens est et immorta- lis, atque incorruptus, ac fulgores Deo convenien- tes dimisit, neque secundum carnem mutatus est in Joan. xvi, 15. Joan. x, 30. ss Joan. 1, 1. Joan. 11, 29. (70) εὐφρανθήσομεν ὧν ἡμ.έτ. ἡμ. Mans. (71) ἔφασαν Mans. (72) τολμ. λεγ. Mans. (73) ἐπ' ἐσχάτου idem. (74) γάρ abest a Vindob.
PG 83:1435τῷ δὲ προσθεῖναι, «Αἱ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ’ ἀρχῆς ἀφ’ ἡμερῶν αἰῶνος,» παρεδήλωσε πρὸ τῶν αἰώνων τὴν ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννηθεῖσαν θεότητα. Ταῦτα παρὰ τῆς θείας διδαχθέντες Γραφῆς, καὶ τοὺς ἐν διαφόροις διαλάμψαντας τῆς Ἐκκλησίας διδασκάλους ταῦτα φρονοῦντας εὑρόντες, ἄσυλον φυλάττειν, ὃν παρελάβομεν, σπουδάζομεν κλῆρον· καὶ ἕνα μὲν προσκυνοῦμεν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ὡς ἕνα Θεὸν Πατέρα, καὶ ἓν ἅγιον Πνεῦμα· σαρκὸς μέντοι καὶ θεότητος τὸ διάφορον ἐπιστάμεθα. Καὶ ὥσπερ τοὺς εἰς δύο υἱοὺς μερίζοντας τὸν ἕνα Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, ἔξω βαίνειν φαμὲν τῆς ὑπὸ τῶν ἁγίων ἀποστόλων τετριμμένης ὁδοῦ, οὕτω καὶ τοὺς μίαν λέγοντας γεγενῆσθαι φύσιν τὴν θεότητα τοῦ Μονογενοῦς καὶ τὴν ἀνθρωπότητα, εἰς τὸν ἕτερον κρημνὸν ἀποκλίνειν φαμέν. Ταῦτα φρονοῦμεν, ταῦτα κηρύττομεν ὑπὲρ τούτων ἀγωνιζόμεθα τῶν δογμάτων. Ὅτι δὲ συκοφαντοῦσιν οἱ δύο λέγοντες πρεσβεύειν ἡμᾶς υἱοὺς, βοᾷ τῶν πραγμάτων ἡ μαρτυρία· τοὺς γὰρ τῷ παναγίῳ προσιόντας βαπτίσματι τὴν ἐκτεθεῖσαν ἐν Νικαίᾳ πίστιν διδάσκομεν·
Α των τοὺς χαρακτῆρας, οὐδὲ ἀπερίγραφον ἔχων τὸ Σχιν, 39. σε σῶμα (τοῦτο γὰρ μόνης (75) τῆς θείας φύσεως ίδιον), ἀλλ' ἐν τῇ προτέρα μένων περιγραφῇ. Τοῦτο γὰρ διδάσκων καὶ μετὰ τὴν ἀνάστασιν ἔφη τοῖς μαθη ταῖς· « Βλέπετε τὰς χεῖράς μου καὶ τοὺς πόδας μου, ὅτι αὐτὸς ἐγώ εἰμι· ψηλαφήσατέ με, καὶ ἴδετε, ὅτι πνεῦμα σάρκα καὶ ὀστέα οὐκ ἔχει, καθὼς ἐμὲ θεω ρεῖτε ἔχοντα. › Οὕτως ὁρώμενος εἰς οὐρανοὺς ἀνελή λυθεν· οὕτως ἥξειν αὖθις ὑπέσχετο· οὕτως αὐτὸν ὄψονται καὶ οἱ πιστεύσαντες καὶ οἱ σταυρώσαντες - • Ὄψονται γάρ, φησὶν, εἰς ὃν ἐξεκέντησαν. » • Ἕνα τοιγαροῦν προσκυνοῦμεν Υἱὸν, ἑκατέραν δὲ φύσιν τελείαν ἐν αὐτῷ θεωροῦμεν, καὶ τὴν λαβοῦσαν, καὶ τὴν (76) ληφθεῖσαν· καὶ τὴν ἐκ τοῦ (77) Θεοῦ, καὶ τὴν ἐκ Δαβίδ. Τούτου γὰρ χάριν καὶ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος καὶ υἱὸς τοῦ Δαβὶδ ὀνομάζεται, ἑκατέρας φύσεως τὴν ἁρμόττουσαν ἑλκούσης προσ- ηγορίαν· διά τοι τοῦτο καὶ Θεὸν αὐτὸν καὶ ἄνθρωπον ἡ θεία ὀνομάζει Γραφὴ, καὶ ὁ μακάριος Παῦλος βοᾷ • Εἷς Θεός, εἷς καὶ μεσίτης Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων, ἄνθρωπος Χριστος Ἰησοῦς, ὁ δοὺς ἑαυτὸν ἀντίλυτρον ἀντὶ πάντων. » Αλλ' ἐνταῦθα αὐτὸν ἄνθρωπον όνο- μάσας, ἑτέρωθι προσαγορεύει Θεόν. • Προσδεχόμε νοι (78) γάρ, φησί, τὴν μακαρίαν ἐλπίδα καὶ ἐπιφά νειαν τῆς δόξης τοῦ μεγάλου Θεοῦ καὶ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. » Αλλαχοῦ δὲ ἀμφότερα κατὰ ταυ τὸν τίθησιν· Ἐξ ὧν γάρ, φησίν, ὁ Χριστὸς τὰ κατὰ σάρκα, ὁ ὢν ἐπὶ πάντων Θεὸς εἰς τοὺς αἰῶνας. Αμήν. » Καὶ τὸν αὐτὸν καὶ ἐξ Ἰουδαίων κέκληκε, κατὰ σάρκα, καὶ ἐπὶ πάντων Θεὸν, ὡς Θεόν. Οὕτως ὁ προφήτης Ησαΐας ειρηκώς· « "Ανθρωπος ἐν πλη- γῇ ὤν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν· οὗτος τὰς ἀνο μίας ἡμῶν φέρει καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται·, ἐπήγαγε μετ' ὀλίγα· « Τὴν γενεὰν αὐτοῦ τις διηγήσεται ; Τοῦτο δὲ οὐκ ἀνθρώπινον, ἀλλὰ θεῖον. Οὕτω διὰ τοῦ Μιχαίου φησὶν ὁ Θεός· « Καὶ σὺ, Βηθλεὲμ, γῆ Ἰού δα, οὐδαμῶς ἐλαχίστη εἶ ἐν τοῖς ἡγεμόσιν Ἰούδα· ἐκ σοῦ γὰρ ἐξελεύσεται ἡγούμενος, ὅστις ποιμανεῖ τὸν λαόν μου τὸν Ἰσραήλ. Καὶ αἱ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ' ἀρχῆς ἀφ' ἡμερῶν αἰῶνος. Καὶ τῷ μὲν εἰπεῖν, « Ἐκ σοῦ γὰρ ἐξελεύσεταί μοι ἡγούμενος, ν τὴν τῆς ἐνανθρω πήσεως οἰκονομίαν ὑπέδειξε· τῷ δὲ προσθεῖναι, ο Αδ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ᾿ ἀρχῆς ἀφ᾿ ἡμερῶν αἰῶνος, ο παρ- εδήλωσε πρὸ τῶν αἰώνων τὴν ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννη- θεῖσαν θεότητα. Ταῦτα παρὰ τῆς θείας διθαχθέντες Γραφῆς, καὶ τοὺς ἐν διαφόροις διαλάμψαντας τῆς Ἐκκλησίας δι δασκάλους ταῦτα φρονοῦντας εὑρόντες, ἄσυλον φυ λάττειν, ὃν παρελάβομεν, σπουδάζομεν κλῆρον· καὶ ἕνα μὲν προσκυνοῦμεν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ὡς ἕνα Θεὸν Πατέρα, καὶ ἐν ἅγιον Πνεῦμα· σαρκὸς μέντοι καὶ θεότητος τὸ διάφορον επιστάμεθα. Καὶ ὥσπερ τοὺς εἰς δύο υἱοὺς μερίζοντας τὸν ἕνα Κύ ριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, ἔξω βαίνειν φαμὲν ! THEODORETI EPISCOPI CYRENSIS naturam divinam, sed humanitatis servat formam ; nec corpus habet non circumscriptum (hoc enim divinæ tantum naturæ proprium est), sed in pristina manet circumscriptione. Hocque docens post resur- rectionem dixit apostolis: Videte manus meas et pedes meos, quia ego ipse sum : palpate et videte, quia spiritus carnem et ossa non habet, sicut me videtis habere **. » Sic ut eum videbant, ascendit ad colos, et sic iterum ad nos venturum esse promisit. Sic eum videbunt et qui crediderunt illi et qui cru- cifixerunt : « Videbunt enim, dixit, in quem trans- fixerunt .. B Unicum propterea veneramur Filium; utramque vero naturam perfectam in eo consideramus, assu- mnentem videlicet et assumptam illam qui- dem ex Deo, hanc vero ex Davide. Quare et Dei viventis Filius, et Filius Davidis appellatur, una- quaque natura eam quæ ei convenit accipiente ap- pellationem. Quamobrem et hominem simul, et Deum eum nominat sacra Scriptura; et beátus Pau- lus clamat ‹ Unus Deus, unus et mediator Dei et hominum, homo Christus Jesus, qui dedit redem- ptionem semetipsum pro omnibus 8. Sed qui hominem ipsum hoc loco vocavit, alibi Deum ap‐ pellat Exspectantes beatam spem, et adventum gloriæ magni Dei et Salvatoris nostri Jesu Chri- sti ". » Alibi vero utrumque de eo ponitur. Dicit enim : ‹ Ex quibus est Christus secundum carnem, qui est super omnia Deus benedictus in sæcula. Amen ". › Et ipsum ex Judæis secundum carnem C nominavit, et supra omnia Deum, ut Deum. Ita Isaias propheta dixit: ‹ Vir dolorum, et sciens infirmitatem : languores nostros ipse tulit, et pro nobis doluit *8. › Et Paulo post : « Generationem ejus quis enarrabit"? › Hoc quidem haud humanum, sed divinum est. Ita per Michæam ait Dominus : ‹ Et tu, Bethleem, terra Juda, minime parvula es in principibus Juda : ex te enim egredietur princeps qui pascit populum meum Israel, et egressus ejus ab initio a diebus æternitatis ". › Verbis quidem : • Ex te enim egredietur, qui sit princeps, carnis assumptionis œconomiam ostendit, illis vero, quæ addit: • Egressus ejus ab initio, a diebus æternita- tis, › declaravit divinitatem, quæ ante sæcula a Patre orta est. Hæc cum a sacra Scriptura edocti simus, et cum invenerimus in eadem fuisse sententia doctores Ecclesiæ, qui diversis temporibus illustres fuerunt, ut integrum tueamur quod accepimus, operam da- mus; et uunm adoramus Filium Dei, quemadmo- dum Deum unum Patrem et unum Spiritum sanctum; carnis vero et divinitatis diversitatem cognosci- mus. Et quemadmodum illos, qui in duos filios di- vidunt Dominum nostrum Jesum Christum, defle- Luc. Joan. xΙx, 37. ibid. 8. Mich. v, 2; Matth. 11, 6. D Tit. II, 13. Rom. IX, 5. ** Isa. LUI, 3. I Timoth. 11, 5. (75) μόνον Mans. (76) λαβ. κ. τὴν exciderat e Mans. (77) του abest a Mans. (78) προσδεχόμενος Mans.
καὶ τὸ τῆς παλιγγενεσίας ἐπιτελοῦντες μυστήριον, βαπτίζομεν τοὺς πιστεύοντας εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς, καὶ τοῦ Υἱοῦ, καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, ἑνικῶς ἑκάστην προσηγορίαν προσφέροντες, καὶ μέντοι καὶ ταῖς ἐκκλησίαις διηνεκῶς λειτουργοῦντες, δοξάζειν εἰώθαμεν τὸν Πατέρα, καὶ τὸν Υἱὸν, καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα· οὐχ υἱοὺς, ἀλλ’ Υἱόν. Εἰ τοίνυν δύο φαμὲν υἱοὺς, τίς ὁ παρ’ ἡμῶν δοξαζόμενος, καὶ τίς ὁ μένων ἀγέραστος; Οὐ γὰρ εἰς τοσοῦτον μανίας ἐληλάκαμεν, ὥστε δύο μὲν λέγειν υἱοὺς, μηδεμιᾶς δὲ τιμῆς τὸν ἕτερον ἀξιοῦν. Δήλη τοιγαροῦν κἀντεῦθεν ἡ συκοφαντία γεγένηται· ἡμεῖς γὰρ ἕνα προσκυνοῦμεν Υἱὸν μονογενῆ τὸν ἐνανθρωπήσαντα Θεὸν Λόγον· τὴν ἁγίαν δὲ Παρθένον Θεοτόκον ἀποκαλοῦμεν, ἐπειδὴ τὸν Ἐμμανουὴλ γεγέννηκεν, ὃς ἑρμηνεύεται, Μεθ’ ἡμῶν ὁ Θεός.
Α των τοὺς χαρακτῆρας, οὐδὲ ἀπερίγραφον ἔχων τὸ Σχιν, 39. σε σῶμα (τοῦτο γὰρ μόνης (75) τῆς θείας φύσεως ίδιον), ἀλλ' ἐν τῇ προτέρα μένων περιγραφῇ. Τοῦτο γὰρ διδάσκων καὶ μετὰ τὴν ἀνάστασιν ἔφη τοῖς μαθη ταῖς· « Βλέπετε τὰς χεῖράς μου καὶ τοὺς πόδας μου, ὅτι αὐτὸς ἐγώ εἰμι· ψηλαφήσατέ με, καὶ ἴδετε, ὅτι πνεῦμα σάρκα καὶ ὀστέα οὐκ ἔχει, καθὼς ἐμὲ θεω ρεῖτε ἔχοντα. › Οὕτως ὁρώμενος εἰς οὐρανοὺς ἀνελή λυθεν· οὕτως ἥξειν αὖθις ὑπέσχετο· οὕτως αὐτὸν ὄψονται καὶ οἱ πιστεύσαντες καὶ οἱ σταυρώσαντες - • Ὄψονται γάρ, φησὶν, εἰς ὃν ἐξεκέντησαν. » • Ἕνα τοιγαροῦν προσκυνοῦμεν Υἱὸν, ἑκατέραν δὲ φύσιν τελείαν ἐν αὐτῷ θεωροῦμεν, καὶ τὴν λαβοῦσαν, καὶ τὴν (76) ληφθεῖσαν· καὶ τὴν ἐκ τοῦ (77) Θεοῦ, καὶ τὴν ἐκ Δαβίδ. Τούτου γὰρ χάριν καὶ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος καὶ υἱὸς τοῦ Δαβὶδ ὀνομάζεται, ἑκατέρας φύσεως τὴν ἁρμόττουσαν ἑλκούσης προσ- ηγορίαν· διά τοι τοῦτο καὶ Θεὸν αὐτὸν καὶ ἄνθρωπον ἡ θεία ὀνομάζει Γραφὴ, καὶ ὁ μακάριος Παῦλος βοᾷ • Εἷς Θεός, εἷς καὶ μεσίτης Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων, ἄνθρωπος Χριστος Ἰησοῦς, ὁ δοὺς ἑαυτὸν ἀντίλυτρον ἀντὶ πάντων. » Αλλ' ἐνταῦθα αὐτὸν ἄνθρωπον όνο- μάσας, ἑτέρωθι προσαγορεύει Θεόν. • Προσδεχόμε νοι (78) γάρ, φησί, τὴν μακαρίαν ἐλπίδα καὶ ἐπιφά νειαν τῆς δόξης τοῦ μεγάλου Θεοῦ καὶ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. » Αλλαχοῦ δὲ ἀμφότερα κατὰ ταυ τὸν τίθησιν· Ἐξ ὧν γάρ, φησίν, ὁ Χριστὸς τὰ κατὰ σάρκα, ὁ ὢν ἐπὶ πάντων Θεὸς εἰς τοὺς αἰῶνας. Αμήν. » Καὶ τὸν αὐτὸν καὶ ἐξ Ἰουδαίων κέκληκε, κατὰ σάρκα, καὶ ἐπὶ πάντων Θεὸν, ὡς Θεόν. Οὕτως ὁ προφήτης Ησαΐας ειρηκώς· « "Ανθρωπος ἐν πλη- γῇ ὤν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν· οὗτος τὰς ἀνο μίας ἡμῶν φέρει καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται·, ἐπήγαγε μετ' ὀλίγα· « Τὴν γενεὰν αὐτοῦ τις διηγήσεται ; Τοῦτο δὲ οὐκ ἀνθρώπινον, ἀλλὰ θεῖον. Οὕτω διὰ τοῦ Μιχαίου φησὶν ὁ Θεός· « Καὶ σὺ, Βηθλεὲμ, γῆ Ἰού δα, οὐδαμῶς ἐλαχίστη εἶ ἐν τοῖς ἡγεμόσιν Ἰούδα· ἐκ σοῦ γὰρ ἐξελεύσεται ἡγούμενος, ὅστις ποιμανεῖ τὸν λαόν μου τὸν Ἰσραήλ. Καὶ αἱ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ' ἀρχῆς ἀφ' ἡμερῶν αἰῶνος. Καὶ τῷ μὲν εἰπεῖν, « Ἐκ σοῦ γὰρ ἐξελεύσεταί μοι ἡγούμενος, ν τὴν τῆς ἐνανθρω πήσεως οἰκονομίαν ὑπέδειξε· τῷ δὲ προσθεῖναι, ο Αδ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ᾿ ἀρχῆς ἀφ᾿ ἡμερῶν αἰῶνος, ο παρ- εδήλωσε πρὸ τῶν αἰώνων τὴν ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννη- θεῖσαν θεότητα. Ταῦτα παρὰ τῆς θείας διθαχθέντες Γραφῆς, καὶ τοὺς ἐν διαφόροις διαλάμψαντας τῆς Ἐκκλησίας δι δασκάλους ταῦτα φρονοῦντας εὑρόντες, ἄσυλον φυ λάττειν, ὃν παρελάβομεν, σπουδάζομεν κλῆρον· καὶ ἕνα μὲν προσκυνοῦμεν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ὡς ἕνα Θεὸν Πατέρα, καὶ ἐν ἅγιον Πνεῦμα· σαρκὸς μέντοι καὶ θεότητος τὸ διάφορον επιστάμεθα. Καὶ ὥσπερ τοὺς εἰς δύο υἱοὺς μερίζοντας τὸν ἕνα Κύ ριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, ἔξω βαίνειν φαμὲν ! THEODORETI EPISCOPI CYRENSIS naturam divinam, sed humanitatis servat formam ; nec corpus habet non circumscriptum (hoc enim divinæ tantum naturæ proprium est), sed in pristina manet circumscriptione. Hocque docens post resur- rectionem dixit apostolis: Videte manus meas et pedes meos, quia ego ipse sum : palpate et videte, quia spiritus carnem et ossa non habet, sicut me videtis habere **. » Sic ut eum videbant, ascendit ad colos, et sic iterum ad nos venturum esse promisit. Sic eum videbunt et qui crediderunt illi et qui cru- cifixerunt : « Videbunt enim, dixit, in quem trans- fixerunt .. B Unicum propterea veneramur Filium; utramque vero naturam perfectam in eo consideramus, assu- mnentem videlicet et assumptam illam qui- dem ex Deo, hanc vero ex Davide. Quare et Dei viventis Filius, et Filius Davidis appellatur, una- quaque natura eam quæ ei convenit accipiente ap- pellationem. Quamobrem et hominem simul, et Deum eum nominat sacra Scriptura; et beátus Pau- lus clamat ‹ Unus Deus, unus et mediator Dei et hominum, homo Christus Jesus, qui dedit redem- ptionem semetipsum pro omnibus 8. Sed qui hominem ipsum hoc loco vocavit, alibi Deum ap‐ pellat Exspectantes beatam spem, et adventum gloriæ magni Dei et Salvatoris nostri Jesu Chri- sti ". » Alibi vero utrumque de eo ponitur. Dicit enim : ‹ Ex quibus est Christus secundum carnem, qui est super omnia Deus benedictus in sæcula. Amen ". › Et ipsum ex Judæis secundum carnem C nominavit, et supra omnia Deum, ut Deum. Ita Isaias propheta dixit: ‹ Vir dolorum, et sciens infirmitatem : languores nostros ipse tulit, et pro nobis doluit *8. › Et Paulo post : « Generationem ejus quis enarrabit"? › Hoc quidem haud humanum, sed divinum est. Ita per Michæam ait Dominus : ‹ Et tu, Bethleem, terra Juda, minime parvula es in principibus Juda : ex te enim egredietur princeps qui pascit populum meum Israel, et egressus ejus ab initio a diebus æternitatis ". › Verbis quidem : • Ex te enim egredietur, qui sit princeps, carnis assumptionis œconomiam ostendit, illis vero, quæ addit: • Egressus ejus ab initio, a diebus æternita- tis, › declaravit divinitatem, quæ ante sæcula a Patre orta est. Hæc cum a sacra Scriptura edocti simus, et cum invenerimus in eadem fuisse sententia doctores Ecclesiæ, qui diversis temporibus illustres fuerunt, ut integrum tueamur quod accepimus, operam da- mus; et uunm adoramus Filium Dei, quemadmo- dum Deum unum Patrem et unum Spiritum sanctum; carnis vero et divinitatis diversitatem cognosci- mus. Et quemadmodum illos, qui in duos filios di- vidunt Dominum nostrum Jesum Christum, defle- Luc. Joan. xΙx, 37. ibid. 8. Mich. v, 2; Matth. 11, 6. D Tit. II, 13. Rom. IX, 5. ** Isa. LUI, 3. I Timoth. 11, 5. (75) μόνον Mans. (76) λαβ. κ. τὴν exciderat e Mans. (77) του abest a Mans. (78) προσδεχόμενος Mans.
PG 83:1437Ὁ δὲ περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ προαγορεύσας προφήτης μετ’ ὀλίγα πάλιν τοιαῦτα περὶ αὐτοῦ γέγραφεν, ὅτι «Παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, υἱὸς καὶ ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ, μεγάλης βουλῆς Ἄγγελος, θαυμαστὸς, σύμβουλος, Θεὸς ἰσχυρὸς, ἐξουσιαστὴς, ἄρχων εἰρήνης, Πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος.» Εἰ δὲ Θεὸς ἰσχυρὸς τὸ τεχθὲν ὑπὸ τῆς Παρθένου προσηγόρευται βρέφος, εἰκότως ἄρα ἡ τεκοῦσα Θεοτόκος ὠνόμασται· μετέλαχε γὰρ ἡ τεκοῦσα τῆς τοῦ τεχθέντος τιμῆς, καὶ ἔστιν ἡ Παρθένος καὶ μήτηρ, ὡς ἀνθρώπου, τοῦ Δεσπότου Χριστοῦ, καὶ δούλη πάλιν, ὡς Δεσπότου καὶ Ποιητοῦ καὶ Θεοῦ. Διὰ ταύτην τῶν φωνῶν τὴν διαφορὰν καὶ ἀπάτωρ ὑπὸ τοῦ θεσπεσίου Παύλου καὶ ἀμήτωρ καλεῖται καὶ ἀγενεαλόγητος, μήτε ἀρχὴν ἡμερῶν, μήτε ζωῆς τέλος ἔχων. Ἀπάτωρ μὲν γάρ ἐστι κατὰ τὸ ἀνθρώπινον· ἐκ μόνης γὰρ, ὡς ἄνθρωπος, ἐτέχθη μητρός· ἀμήτωρ δέ ἐστιν, ὡς Θεός· ἐκ μόνου γὰρ ἐκ τῶν αἰώνων ἐγεννήθη Πατρός· καὶ ἀγενεαλόγητος πάλιν ὡς Θεὸς, ἀλλὰ καὶ γενεαλογεῖται ὡς ἄνθρωπος. «Βίβλος γὰρ, φησὶ, γενέσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ, υἱοῦ Δαβὶδ, υἱοῦ Ἀβραάμ.» Γενεαλογεῖ δὲ αὐτὸν καὶ Λουκᾶς ὁ θεσπέσιος.
τῆς ὑπὸ τῶν ἁγίων ἀποστόλων τετριμμένης ὁδοῦ, Α οὕτω καὶ τοὺς μίαν λέγοντας γεγενῆσθαι φύσιν τὴν θεότητα τοῦ Μονογενοῦς καὶ τὴν ἀνθρωπότητα, εἰς τὸν ἕτερον κρημνὸν ἀποκλίνειν φαμέν. Ταῦτα φρονοῦμεν, ταῦτα κηρύττομεν ὑπὲρ τούτων ἀγωνιζόμεθα τῶν δογμάτων. Οτι δὲ συκοφαντοῦσιν οἱ δύο λέγοντες πρεσβεύειν ἡμᾶς υἱοὺς, βοᾷ τῶν πραγμάτων ἡ μαρτυρία· τοὺς γὰρ τῷ παναγίῳ προσιόντας βαπτίσματι τὴν ἐκτεθεί σαν ἐν Νικαίᾳ πίστιν διδάσκομεν· καὶ τὸ τῆς παλιγ γενεσίας ἐπιτελοῦντες μυστήριον, βαπτίζομεν τοὺς πιστεύοντας εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς, καὶ τοῦ Υἱοῦ, καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, ἑνικῶς ἑκάστην προσηγο- ρίαν προσφέροντες, καὶ μέντοι καὶ ταῖς ἐκκλησίαις διηνεκώς λειτουργοῦντες, δοξάζειν ειώθαμεν τὸν Πα- τέρα, καὶ τὸν Υἱὸν, καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα· οὐχ υἱοὺς, ἀλλ᾽ Υἱόν. Εἰ τοίνυν δύο φαμὲν υἱοὺς, τίς ὁ παρ' ἡμῶν δοξαζόμενος, καὶ τίς ὁ μένων ἀγέραστος; Οὐ γὰρ εἰς τοσοῦτον μανίας ἐληλάκαμεν, ὥστε δύο μὲν λέγειν υἱοὺς, μηδεμιᾶς δὲ τιμῆς τὸν ἕτερον ἀξιοῦν. Δήλη τοιγαροῦν κἀντεῦθεν ἡ συκοφαντία γεγένη- ται· ἡμεῖς γὰρ ἕνα προσκυνοῦμεν Υἱὸν μονογενῆ τὸν ἐνανθρωπήσαντα Θεόν Λόγον· τὴν ἁγίαν δὲ Παρθένον Θεοτόκον ἀποκαλοῦμεν, ἐπειδὴ τὸν Ἐμμα νουήλ γεγέννηκεν, ὃς ἑρμηνεύεται, Μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. Ο δὲ περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ προαγορεύσας προφήτης μετ' ὀλίγα πάλιν τοιαῦτα περὶ αὐτοῦ γέγραφεν, ὅτι • Παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, υἱὸς καὶ ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ, μεγάλης βουλής "Αγγελος, θαυμαστός, σύμ- βουλος, Θεὸς ἰσχυρὸς, ἐξουσιαστής, ἄρχων εἰρήνης, Πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος. » Εἰ δὲ Θεὸς ἰσχυρὸς τὸ τεχθὲν ὑπὸ τῆς Παρθένου προσηγόρευται βρέ- φος, εἰκότως ἄρα ἡ τεκοῦσα Θεοτόκος ὠνόμασται· μετέλαχε γὰρ ἡ τεκοῦσα τῆς τοῦ τεχθέντος τιμῆς, καὶ ἔστιν ἡ Παρθένος καὶ μήτηρ, ὡς ἀνθρώπου, τοῦ Δεσπότου Χριστοῦ, καὶ δούλη πάλιν, ὡς Δεσπότου καὶ Ποιητοῦ καὶ Θεοῦ. Διὰ ταύτην τῶν φωνῶν τὴν διαφορὰν καὶ ἀπάτωρ ὑπὸ τοῦ θεσπεσίου Παύλου καὶ ἀμήτωρ καλεῖται καὶ ἀγενεαλόγητος, μήτε ἀρχὴν ἡμερῶν, μήτε ζωῆς τέτ λος ἔχων. Απάτωρ μέν γάρ ἐστι κατὰ τὸ ἀνθρώ πινον· ἐκ μόνης γὰρ, ὡς ἄνθρωπος, ἐτέχθη μητρός· ἀμήτωρ δέ ἐστιν, ὡς Θεός· ἐκ μόνου γὰρ ἐκ τῶν αἰώνων ἐγεννήθη Πατρός· καὶ ἀγενεαλόγητος (79) πάλιν ὡς Θεός, ἀλλὰ καὶ γενεαλογεῖται ὡς ἄνθρω- πος. « Βίβλος γάρ, φησί, γενέσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ, υἱοῦ Δαβίδ, υἱοῦ ᾿Αβραάμ. » Γενεαλογεῖ δὲ αὐτὸν καὶ Λουκᾶς ὁ θεσπέσιος. Οὕτω πάλιν, ὡς Θεός, ἀρχὴν ἡμερῶν οὐκ ἔσχε, πρὸ γὰρ τῶν αἰώνων γεγέννηται· οὔτε μὴν ζωῆς τέλος ἔχει, ἀθάνατον γὰρ ἔχει καὶ ἀπαθὴ τὴν φύσιν. ὡς δὲ ἄνθρωπος καὶ ἀρχὴν ἔσχεν ἡμερῶν (80)· ἐπὶ γὰρ Αὐγούστου Καίσαρος ἐγεννήθη καὶ ζωῆς τέλος ἔσχεν· ἐπὶ γὰρ Τιβερίου Καίσαρος ἐσταυρώθη. ᾿Αλλὰ νῦν, ὡς ἔφην, καὶ τὴν ἀνθρωπείαν φύσιν ἀθάνατον ἔχει, καὶ ὡς ἀνελήφθη πάλιν ἥξει EPISTOLA CLI ctere dicimus a via quam triverunt apostoli. ita et B C D Matth. 1, 23. Isa. IX, 6. Hebr. vi, 3. * illos qui ex divinitate unigeniti Filii et humanitate unam inquiunt factam esse naturam, ex alia parte præcipites ferri asserimus. In hac sumus sententia; hæc dogmata prædicamus, atque pro ipsis cer- tamus. Nostri vere calumniatores, qui duos venerari filios dicunt, falsitatis arguuntur a rerum veritate. Nam ea nos, ad sanctissimum venientes baptisma, instituimus fide, quæ Nicææ definita est, atque novæ generationis dum exercemus mysterium, illos baptizamus, qui Patris et Filii et Spiritus sancti uomini credunt, separatim singulas proferentes appellationes. Enimvero in ecclesiis jugiter sacra obeuntes, laudare consuevimus Patrem, et Filium, et Spiritum sanctum. Neque filios dicimus, sed Fi- lium; si duos enim nominaremus filios, quis esset, quem laudaremus? quis vero honore caret? Haud enim tanta nos cepit dementia, ut duos dicamus esse filios, quorum alteri nullum tribuamus hono- rem. Inde igitur patet calumnia, unicum enim nos adoramus Filium unigenitum, Dei nempe Verbum hominem factum: sanctam vero Virginem Dei genitricem vocamus, quia peperit Emmanue- lem, qui significat : Deus nobiscum ". Et paulo post propheta, qui Emmanuelem prædixit, hac de ipso scripsit Parvulus enim natus est nobis, et filius datus est nobis, cujus est principatus super hume- rum ejus, et vocabitur nomen ejus Angelus magni consilii, admirabilis, consiliarius, Deus fortis, po- tens, princeps pacis, Pater futuri sæculi 75. vero puer a Virgine natus, Deus fortis appellatur, jure igitur et quæ eum peperit Dei Genitrix vocata est: particeps enim facta est mater honoris filii; et est Virgo et mater, tanquam hominis Christi Do- mini, et iterum ancilla, tanquam Domini et Creato- ris et Dei. Si Propter hanc vocum varietatem, et sine patre, a divo Paulo, etsine matre vocatur, et sine genea- logia, neque initium dierum, neque finem vitæ habens. Sine patre quidem est, secundum humanitatem; a sola enim Virgine natus est, ut homo. Sine matre vero, ut Deus. Ex solo enim Patre natus est ante sæcula. Et sine genealogia, iterum ut Deus. Sed ut homo genealogiam habet. Dicit enim evangelista : Liber generationis Jesu Christi, filii Davidis, filii Abra- ham ”.› Et rursus ejus generationem tradit divus Lucas ". Ut Deus exsistendi initium non habuit, ante sæcula enim natus est, neque finem vitæ ha- bet, immortalem cum habeat naturam et impa- tientem. Ut homo autem et dierum habuit initium. Nam Augusti Cæsaris tempore natus est, et vitæ habuit finem; tempore enim Tiberii Cæsaris crucifixus est. Nunc vero, quemadmodum difi, et humana natura immortali præditus est, et ut as- Matth. I, 1. Luc. 111, 23. (79) δὲ addit Mans. (80) ήμ. ἔσχ. idem.
Οὕτω πάλιν, ὡς Θεὸς, ἀρχὴν ἡμερῶν οὐκ ἔσχε, πρὸ γὰρ τῶν αἰώνων γεγέννηται· οὔτε μὴν ζωῆς τέλος ἔχει, ἀθάνατον γὰρ ἔχει καὶ ἀπαθῆ τὴν φύσιν. Ὡς δὲ ἄνθρωπος καὶ ἀρχὴν ἔσχεν ἡμερῶν· ἐπὶ γὰρ Αὐγούστου Καίσαρος ἐγεννήθη· καὶ ζωῆς τέλος ἔσχεν· ἐπὶ γὰρ Τιβερίου Καίσαρος ἐσταυρώθη. Ἀλλὰ νῦν, ὡς ἔφην, καὶ τὴν ἀνθρωπείαν φύσιν ἀθάνατον ἔχει, καὶ ὡς ἀνελήφθη πάλιν ἥξει κατὰ τὴν τῶν ἀγγέλων φωνήν. «Οὗτος γὰρ, ἔφησαν, ὁ Ἰησοῦς ὁ ἀναληφθεὶς ἀφ’ ὑμῶν εἰς τὸν οὐρανὸν, οὕτως ἐλεύσεται, ὃν τρόπον ἐθεάσασθε αὐτὸν πορευόμενον εἰς τὸν οὐρανόν.» Ταύτην ἡμῖν τὴν διδασκαλίαν οἱ θεῖοι προφῆται προσήνεγκαν, ταύτην ὁ τῶν ἁγίων ἀποστόλων χορός· ταύτην οἱ κατὰ τὴν ἑῴαν καὶ τὴν Ἑσπέραν διαπρέψαντες ἅγιοι· Ἰγνάτιος ἐκεῖνος ὁ πολυθρύλλητος, ὁ διὰ τῆς τοῦ μεγάλου Πέτρου δεξιᾶς τὴν ἀρχιερωσύνην δεξάμενος, καὶ ὑπὲρ τῆς εἰς Χριστὸν ὁμολογίας θηρῶν γενόμενος ἀγρίων βορά· Εὐστάθιος ὁ μέγας, ὁ τῆς συναθροισθείσης συνόδου πρωτεύσας καὶ διὰ τὸν θερμὸν ὑπὲρ τῆς εὐσεβείας ζῆλον τὴν ὑπερορίαν οἰκήσας. Ταύτην Μελέτιος ὁ πάνυ μετὰ τῶν ἴσων παθημάτων ἐκήρυξε·
τῆς ὑπὸ τῶν ἁγίων ἀποστόλων τετριμμένης ὁδοῦ, Α οὕτω καὶ τοὺς μίαν λέγοντας γεγενῆσθαι φύσιν τὴν θεότητα τοῦ Μονογενοῦς καὶ τὴν ἀνθρωπότητα, εἰς τὸν ἕτερον κρημνὸν ἀποκλίνειν φαμέν. Ταῦτα φρονοῦμεν, ταῦτα κηρύττομεν ὑπὲρ τούτων ἀγωνιζόμεθα τῶν δογμάτων. Οτι δὲ συκοφαντοῦσιν οἱ δύο λέγοντες πρεσβεύειν ἡμᾶς υἱοὺς, βοᾷ τῶν πραγμάτων ἡ μαρτυρία· τοὺς γὰρ τῷ παναγίῳ προσιόντας βαπτίσματι τὴν ἐκτεθεί σαν ἐν Νικαίᾳ πίστιν διδάσκομεν· καὶ τὸ τῆς παλιγ γενεσίας ἐπιτελοῦντες μυστήριον, βαπτίζομεν τοὺς πιστεύοντας εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς, καὶ τοῦ Υἱοῦ, καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, ἑνικῶς ἑκάστην προσηγο- ρίαν προσφέροντες, καὶ μέντοι καὶ ταῖς ἐκκλησίαις διηνεκώς λειτουργοῦντες, δοξάζειν ειώθαμεν τὸν Πα- τέρα, καὶ τὸν Υἱὸν, καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα· οὐχ υἱοὺς, ἀλλ᾽ Υἱόν. Εἰ τοίνυν δύο φαμὲν υἱοὺς, τίς ὁ παρ' ἡμῶν δοξαζόμενος, καὶ τίς ὁ μένων ἀγέραστος; Οὐ γὰρ εἰς τοσοῦτον μανίας ἐληλάκαμεν, ὥστε δύο μὲν λέγειν υἱοὺς, μηδεμιᾶς δὲ τιμῆς τὸν ἕτερον ἀξιοῦν. Δήλη τοιγαροῦν κἀντεῦθεν ἡ συκοφαντία γεγένη- ται· ἡμεῖς γὰρ ἕνα προσκυνοῦμεν Υἱὸν μονογενῆ τὸν ἐνανθρωπήσαντα Θεόν Λόγον· τὴν ἁγίαν δὲ Παρθένον Θεοτόκον ἀποκαλοῦμεν, ἐπειδὴ τὸν Ἐμμα νουήλ γεγέννηκεν, ὃς ἑρμηνεύεται, Μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. Ο δὲ περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ προαγορεύσας προφήτης μετ' ὀλίγα πάλιν τοιαῦτα περὶ αὐτοῦ γέγραφεν, ὅτι • Παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, υἱὸς καὶ ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ, μεγάλης βουλής "Αγγελος, θαυμαστός, σύμ- βουλος, Θεὸς ἰσχυρὸς, ἐξουσιαστής, ἄρχων εἰρήνης, Πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος. » Εἰ δὲ Θεὸς ἰσχυρὸς τὸ τεχθὲν ὑπὸ τῆς Παρθένου προσηγόρευται βρέ- φος, εἰκότως ἄρα ἡ τεκοῦσα Θεοτόκος ὠνόμασται· μετέλαχε γὰρ ἡ τεκοῦσα τῆς τοῦ τεχθέντος τιμῆς, καὶ ἔστιν ἡ Παρθένος καὶ μήτηρ, ὡς ἀνθρώπου, τοῦ Δεσπότου Χριστοῦ, καὶ δούλη πάλιν, ὡς Δεσπότου καὶ Ποιητοῦ καὶ Θεοῦ. Διὰ ταύτην τῶν φωνῶν τὴν διαφορὰν καὶ ἀπάτωρ ὑπὸ τοῦ θεσπεσίου Παύλου καὶ ἀμήτωρ καλεῖται καὶ ἀγενεαλόγητος, μήτε ἀρχὴν ἡμερῶν, μήτε ζωῆς τέτ λος ἔχων. Απάτωρ μέν γάρ ἐστι κατὰ τὸ ἀνθρώ πινον· ἐκ μόνης γὰρ, ὡς ἄνθρωπος, ἐτέχθη μητρός· ἀμήτωρ δέ ἐστιν, ὡς Θεός· ἐκ μόνου γὰρ ἐκ τῶν αἰώνων ἐγεννήθη Πατρός· καὶ ἀγενεαλόγητος (79) πάλιν ὡς Θεός, ἀλλὰ καὶ γενεαλογεῖται ὡς ἄνθρω- πος. « Βίβλος γάρ, φησί, γενέσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ, υἱοῦ Δαβίδ, υἱοῦ ᾿Αβραάμ. » Γενεαλογεῖ δὲ αὐτὸν καὶ Λουκᾶς ὁ θεσπέσιος. Οὕτω πάλιν, ὡς Θεός, ἀρχὴν ἡμερῶν οὐκ ἔσχε, πρὸ γὰρ τῶν αἰώνων γεγέννηται· οὔτε μὴν ζωῆς τέλος ἔχει, ἀθάνατον γὰρ ἔχει καὶ ἀπαθὴ τὴν φύσιν. ὡς δὲ ἄνθρωπος καὶ ἀρχὴν ἔσχεν ἡμερῶν (80)· ἐπὶ γὰρ Αὐγούστου Καίσαρος ἐγεννήθη καὶ ζωῆς τέλος ἔσχεν· ἐπὶ γὰρ Τιβερίου Καίσαρος ἐσταυρώθη. ᾿Αλλὰ νῦν, ὡς ἔφην, καὶ τὴν ἀνθρωπείαν φύσιν ἀθάνατον ἔχει, καὶ ὡς ἀνελήφθη πάλιν ἥξει EPISTOLA CLI ctere dicimus a via quam triverunt apostoli. ita et B C D Matth. 1, 23. Isa. IX, 6. Hebr. vi, 3. * illos qui ex divinitate unigeniti Filii et humanitate unam inquiunt factam esse naturam, ex alia parte præcipites ferri asserimus. In hac sumus sententia; hæc dogmata prædicamus, atque pro ipsis cer- tamus. Nostri vere calumniatores, qui duos venerari filios dicunt, falsitatis arguuntur a rerum veritate. Nam ea nos, ad sanctissimum venientes baptisma, instituimus fide, quæ Nicææ definita est, atque novæ generationis dum exercemus mysterium, illos baptizamus, qui Patris et Filii et Spiritus sancti uomini credunt, separatim singulas proferentes appellationes. Enimvero in ecclesiis jugiter sacra obeuntes, laudare consuevimus Patrem, et Filium, et Spiritum sanctum. Neque filios dicimus, sed Fi- lium; si duos enim nominaremus filios, quis esset, quem laudaremus? quis vero honore caret? Haud enim tanta nos cepit dementia, ut duos dicamus esse filios, quorum alteri nullum tribuamus hono- rem. Inde igitur patet calumnia, unicum enim nos adoramus Filium unigenitum, Dei nempe Verbum hominem factum: sanctam vero Virginem Dei genitricem vocamus, quia peperit Emmanue- lem, qui significat : Deus nobiscum ". Et paulo post propheta, qui Emmanuelem prædixit, hac de ipso scripsit Parvulus enim natus est nobis, et filius datus est nobis, cujus est principatus super hume- rum ejus, et vocabitur nomen ejus Angelus magni consilii, admirabilis, consiliarius, Deus fortis, po- tens, princeps pacis, Pater futuri sæculi 75. vero puer a Virgine natus, Deus fortis appellatur, jure igitur et quæ eum peperit Dei Genitrix vocata est: particeps enim facta est mater honoris filii; et est Virgo et mater, tanquam hominis Christi Do- mini, et iterum ancilla, tanquam Domini et Creato- ris et Dei. Si Propter hanc vocum varietatem, et sine patre, a divo Paulo, etsine matre vocatur, et sine genea- logia, neque initium dierum, neque finem vitæ habens. Sine patre quidem est, secundum humanitatem; a sola enim Virgine natus est, ut homo. Sine matre vero, ut Deus. Ex solo enim Patre natus est ante sæcula. Et sine genealogia, iterum ut Deus. Sed ut homo genealogiam habet. Dicit enim evangelista : Liber generationis Jesu Christi, filii Davidis, filii Abra- ham ”.› Et rursus ejus generationem tradit divus Lucas ". Ut Deus exsistendi initium non habuit, ante sæcula enim natus est, neque finem vitæ ha- bet, immortalem cum habeat naturam et impa- tientem. Ut homo autem et dierum habuit initium. Nam Augusti Cæsaris tempore natus est, et vitæ habuit finem; tempore enim Tiberii Cæsaris crucifixus est. Nunc vero, quemadmodum difi, et humana natura immortali præditus est, et ut as- Matth. I, 1. Luc. 111, 23. (79) δὲ addit Mans. (80) ήμ. ἔσχ. idem.
PG 83:1438τρὶς γὰρ καὶ αὐτὸς ὑπὲρ τῶν ἀποστολικῶν δογμάτων ἐξηλάθη τῆς ποίμνης· ταύτην Φλαβιανὸς ὁ τὸν ἐκεῖ θρόνον διακοσμήσας· ταύτην Ἐφραὶ̈μ ὁ θαυμάσιος τὸ τῆς θείας χάριτος ὄργανον, τῇ Σύρων γλώττῃ χρησάμενος, ἀνάγραπτον ἡμῖν τὴν ὠφέλειαν κατέλιπε. Ταῦτα Κυπριανὸς ὁ πανεύφημος ὁ τὴν Καρχηδόνα καὶ τὴν Λιβύην ἅπασαν κυβερνήσας, καὶ τὸν διὰ πυρὸς ὑπὲρ Χριστοῦ καταδεξάμενος θάνατον· καὶ Δάμασος ὁ τὴν μεγάλην Ῥώμην ἰθύνας, καὶ Ἀμβρόσιος ὁ Μεδιολάνου τὸν θρόνον κοσμήσας, τῇ Ῥωμαίων γλώττῃ καὶ κηρύττοντες καὶ συγγράφοντες διετέλεσαν. Ταῦτα τῆς Ἀλεξανδρέων οἱ μεγάλοι φωστῆρες, Ἀλέξανδρος καὶ Ἀθανάσιος, καὶ ὁμοφρονοῦντες, τοὺς παρὰ πάντων ᾀδομένους κινδύνους ὑπέμειναν. Ταύτην καὶ οἱ τῆς βασιλευούσης πόλεως μεγάλοι διδάσκαλοι τὴν πόαν τοῖς ποιμνίοις προσήνεγκαν, Γρηγόριος ὁ λαμπρὸς τῆς εὐσεβείας συνήγορος, Ἰωάννης ὁ τῆς οἰκουμένης διδάσκαλος, Ἀττικὸς ὁ τὴν ἐκείνων προεδρίαν καὶ διδασκαλίαν δεξάμενος.
τῆς ὑπὸ τῶν ἁγίων ἀποστόλων τετριμμένης ὁδοῦ, Α οὕτω καὶ τοὺς μίαν λέγοντας γεγενῆσθαι φύσιν τὴν θεότητα τοῦ Μονογενοῦς καὶ τὴν ἀνθρωπότητα, εἰς τὸν ἕτερον κρημνὸν ἀποκλίνειν φαμέν. Ταῦτα φρονοῦμεν, ταῦτα κηρύττομεν ὑπὲρ τούτων ἀγωνιζόμεθα τῶν δογμάτων. Οτι δὲ συκοφαντοῦσιν οἱ δύο λέγοντες πρεσβεύειν ἡμᾶς υἱοὺς, βοᾷ τῶν πραγμάτων ἡ μαρτυρία· τοὺς γὰρ τῷ παναγίῳ προσιόντας βαπτίσματι τὴν ἐκτεθεί σαν ἐν Νικαίᾳ πίστιν διδάσκομεν· καὶ τὸ τῆς παλιγ γενεσίας ἐπιτελοῦντες μυστήριον, βαπτίζομεν τοὺς πιστεύοντας εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς, καὶ τοῦ Υἱοῦ, καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, ἑνικῶς ἑκάστην προσηγο- ρίαν προσφέροντες, καὶ μέντοι καὶ ταῖς ἐκκλησίαις διηνεκώς λειτουργοῦντες, δοξάζειν ειώθαμεν τὸν Πα- τέρα, καὶ τὸν Υἱὸν, καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα· οὐχ υἱοὺς, ἀλλ᾽ Υἱόν. Εἰ τοίνυν δύο φαμὲν υἱοὺς, τίς ὁ παρ' ἡμῶν δοξαζόμενος, καὶ τίς ὁ μένων ἀγέραστος; Οὐ γὰρ εἰς τοσοῦτον μανίας ἐληλάκαμεν, ὥστε δύο μὲν λέγειν υἱοὺς, μηδεμιᾶς δὲ τιμῆς τὸν ἕτερον ἀξιοῦν. Δήλη τοιγαροῦν κἀντεῦθεν ἡ συκοφαντία γεγένη- ται· ἡμεῖς γὰρ ἕνα προσκυνοῦμεν Υἱὸν μονογενῆ τὸν ἐνανθρωπήσαντα Θεόν Λόγον· τὴν ἁγίαν δὲ Παρθένον Θεοτόκον ἀποκαλοῦμεν, ἐπειδὴ τὸν Ἐμμα νουήλ γεγέννηκεν, ὃς ἑρμηνεύεται, Μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. Ο δὲ περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ προαγορεύσας προφήτης μετ' ὀλίγα πάλιν τοιαῦτα περὶ αὐτοῦ γέγραφεν, ὅτι • Παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, υἱὸς καὶ ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ, μεγάλης βουλής "Αγγελος, θαυμαστός, σύμ- βουλος, Θεὸς ἰσχυρὸς, ἐξουσιαστής, ἄρχων εἰρήνης, Πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος. » Εἰ δὲ Θεὸς ἰσχυρὸς τὸ τεχθὲν ὑπὸ τῆς Παρθένου προσηγόρευται βρέ- φος, εἰκότως ἄρα ἡ τεκοῦσα Θεοτόκος ὠνόμασται· μετέλαχε γὰρ ἡ τεκοῦσα τῆς τοῦ τεχθέντος τιμῆς, καὶ ἔστιν ἡ Παρθένος καὶ μήτηρ, ὡς ἀνθρώπου, τοῦ Δεσπότου Χριστοῦ, καὶ δούλη πάλιν, ὡς Δεσπότου καὶ Ποιητοῦ καὶ Θεοῦ. Διὰ ταύτην τῶν φωνῶν τὴν διαφορὰν καὶ ἀπάτωρ ὑπὸ τοῦ θεσπεσίου Παύλου καὶ ἀμήτωρ καλεῖται καὶ ἀγενεαλόγητος, μήτε ἀρχὴν ἡμερῶν, μήτε ζωῆς τέτ λος ἔχων. Απάτωρ μέν γάρ ἐστι κατὰ τὸ ἀνθρώ πινον· ἐκ μόνης γὰρ, ὡς ἄνθρωπος, ἐτέχθη μητρός· ἀμήτωρ δέ ἐστιν, ὡς Θεός· ἐκ μόνου γὰρ ἐκ τῶν αἰώνων ἐγεννήθη Πατρός· καὶ ἀγενεαλόγητος (79) πάλιν ὡς Θεός, ἀλλὰ καὶ γενεαλογεῖται ὡς ἄνθρω- πος. « Βίβλος γάρ, φησί, γενέσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ, υἱοῦ Δαβίδ, υἱοῦ ᾿Αβραάμ. » Γενεαλογεῖ δὲ αὐτὸν καὶ Λουκᾶς ὁ θεσπέσιος. Οὕτω πάλιν, ὡς Θεός, ἀρχὴν ἡμερῶν οὐκ ἔσχε, πρὸ γὰρ τῶν αἰώνων γεγέννηται· οὔτε μὴν ζωῆς τέλος ἔχει, ἀθάνατον γὰρ ἔχει καὶ ἀπαθὴ τὴν φύσιν. ὡς δὲ ἄνθρωπος καὶ ἀρχὴν ἔσχεν ἡμερῶν (80)· ἐπὶ γὰρ Αὐγούστου Καίσαρος ἐγεννήθη καὶ ζωῆς τέλος ἔσχεν· ἐπὶ γὰρ Τιβερίου Καίσαρος ἐσταυρώθη. ᾿Αλλὰ νῦν, ὡς ἔφην, καὶ τὴν ἀνθρωπείαν φύσιν ἀθάνατον ἔχει, καὶ ὡς ἀνελήφθη πάλιν ἥξει EPISTOLA CLI ctere dicimus a via quam triverunt apostoli. ita et B C D Matth. 1, 23. Isa. IX, 6. Hebr. vi, 3. * illos qui ex divinitate unigeniti Filii et humanitate unam inquiunt factam esse naturam, ex alia parte præcipites ferri asserimus. In hac sumus sententia; hæc dogmata prædicamus, atque pro ipsis cer- tamus. Nostri vere calumniatores, qui duos venerari filios dicunt, falsitatis arguuntur a rerum veritate. Nam ea nos, ad sanctissimum venientes baptisma, instituimus fide, quæ Nicææ definita est, atque novæ generationis dum exercemus mysterium, illos baptizamus, qui Patris et Filii et Spiritus sancti uomini credunt, separatim singulas proferentes appellationes. Enimvero in ecclesiis jugiter sacra obeuntes, laudare consuevimus Patrem, et Filium, et Spiritum sanctum. Neque filios dicimus, sed Fi- lium; si duos enim nominaremus filios, quis esset, quem laudaremus? quis vero honore caret? Haud enim tanta nos cepit dementia, ut duos dicamus esse filios, quorum alteri nullum tribuamus hono- rem. Inde igitur patet calumnia, unicum enim nos adoramus Filium unigenitum, Dei nempe Verbum hominem factum: sanctam vero Virginem Dei genitricem vocamus, quia peperit Emmanue- lem, qui significat : Deus nobiscum ". Et paulo post propheta, qui Emmanuelem prædixit, hac de ipso scripsit Parvulus enim natus est nobis, et filius datus est nobis, cujus est principatus super hume- rum ejus, et vocabitur nomen ejus Angelus magni consilii, admirabilis, consiliarius, Deus fortis, po- tens, princeps pacis, Pater futuri sæculi 75. vero puer a Virgine natus, Deus fortis appellatur, jure igitur et quæ eum peperit Dei Genitrix vocata est: particeps enim facta est mater honoris filii; et est Virgo et mater, tanquam hominis Christi Do- mini, et iterum ancilla, tanquam Domini et Creato- ris et Dei. Si Propter hanc vocum varietatem, et sine patre, a divo Paulo, etsine matre vocatur, et sine genea- logia, neque initium dierum, neque finem vitæ habens. Sine patre quidem est, secundum humanitatem; a sola enim Virgine natus est, ut homo. Sine matre vero, ut Deus. Ex solo enim Patre natus est ante sæcula. Et sine genealogia, iterum ut Deus. Sed ut homo genealogiam habet. Dicit enim evangelista : Liber generationis Jesu Christi, filii Davidis, filii Abra- ham ”.› Et rursus ejus generationem tradit divus Lucas ". Ut Deus exsistendi initium non habuit, ante sæcula enim natus est, neque finem vitæ ha- bet, immortalem cum habeat naturam et impa- tientem. Ut homo autem et dierum habuit initium. Nam Augusti Cæsaris tempore natus est, et vitæ habuit finem; tempore enim Tiberii Cæsaris crucifixus est. Nunc vero, quemadmodum difi, et humana natura immortali præditus est, et ut as- Matth. I, 1. Luc. 111, 23. (79) δὲ addit Mans. (80) ήμ. ἔσχ. idem.
Τούτοις Βασίλειος ὁ φανότατος τῆς εὐσεβείας λαμπτὴρ, καὶ Γρηγόριος ὁ τοὺς αὐτοὺς ἐκείνῳ γεννήτορας αὐχήσας, καὶ Ἀμφιλόχιος ὁ δι’ ἐκείνου τῆς ἀρχιερωσύνης τὸ δῶρον λαβὼν, οὐ μόνον τοῖς ἐπ’ αὐτῶν ἀνθρώποις τὴν διδασκαλίαν προσήνεγκαν, ἀλλὰ καὶ ἡμῖν διὰ τῶν συγγραμμάτων τὴν ὠφέλειαν κατέλιπον. Ἀλλὰ γὰρ ἐπιλείψει με ἡ ἡμέρα Πολύκαρπον καὶ Εἰρηναῖον, καὶ Μεθόδιον, καὶ Ἱππόλυτον, καὶ τοὺς ἄλλους τῆς Ἐκκλησίας διδασκάλους ἀπαριθμούμενον. Συντόμως τοίνυν φαμὲν, ὡς ἡμεῖς τοῖς θείοις λογίοις ἀκολουθοῦμεν καὶ τούτοις ἅπασι τοῖς ἁγίοις. Διὰ γὰρ τῆς τοῦ Πνεύματος χάριτος εἰς τὸ τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς καταδύντες βάθος, αὐτοὶ δὲ τὴν αὐτῆς διάνοιαν ἔγνωσαν, καὶ τοῖς μαθεῖν βουλομένοις δήλην ταύτην ἀπέφηναν. Οὐδὲ γὰρ ἡ διαφορὰ τῶν γλωττῶν διαφορὰν δογμάτων εἰργάσατο· κρουνοὶ γὰρ ἦσαν τῆς τοῦ θείου Πνεύματος χάριτος, ἐκ μιᾶς πηγῆς τὸ νᾶμα δεχόμενοι.
τῆς ὑπὸ τῶν ἁγίων ἀποστόλων τετριμμένης ὁδοῦ, Α οὕτω καὶ τοὺς μίαν λέγοντας γεγενῆσθαι φύσιν τὴν θεότητα τοῦ Μονογενοῦς καὶ τὴν ἀνθρωπότητα, εἰς τὸν ἕτερον κρημνὸν ἀποκλίνειν φαμέν. Ταῦτα φρονοῦμεν, ταῦτα κηρύττομεν ὑπὲρ τούτων ἀγωνιζόμεθα τῶν δογμάτων. Οτι δὲ συκοφαντοῦσιν οἱ δύο λέγοντες πρεσβεύειν ἡμᾶς υἱοὺς, βοᾷ τῶν πραγμάτων ἡ μαρτυρία· τοὺς γὰρ τῷ παναγίῳ προσιόντας βαπτίσματι τὴν ἐκτεθεί σαν ἐν Νικαίᾳ πίστιν διδάσκομεν· καὶ τὸ τῆς παλιγ γενεσίας ἐπιτελοῦντες μυστήριον, βαπτίζομεν τοὺς πιστεύοντας εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς, καὶ τοῦ Υἱοῦ, καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, ἑνικῶς ἑκάστην προσηγο- ρίαν προσφέροντες, καὶ μέντοι καὶ ταῖς ἐκκλησίαις διηνεκώς λειτουργοῦντες, δοξάζειν ειώθαμεν τὸν Πα- τέρα, καὶ τὸν Υἱὸν, καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα· οὐχ υἱοὺς, ἀλλ᾽ Υἱόν. Εἰ τοίνυν δύο φαμὲν υἱοὺς, τίς ὁ παρ' ἡμῶν δοξαζόμενος, καὶ τίς ὁ μένων ἀγέραστος; Οὐ γὰρ εἰς τοσοῦτον μανίας ἐληλάκαμεν, ὥστε δύο μὲν λέγειν υἱοὺς, μηδεμιᾶς δὲ τιμῆς τὸν ἕτερον ἀξιοῦν. Δήλη τοιγαροῦν κἀντεῦθεν ἡ συκοφαντία γεγένη- ται· ἡμεῖς γὰρ ἕνα προσκυνοῦμεν Υἱὸν μονογενῆ τὸν ἐνανθρωπήσαντα Θεόν Λόγον· τὴν ἁγίαν δὲ Παρθένον Θεοτόκον ἀποκαλοῦμεν, ἐπειδὴ τὸν Ἐμμα νουήλ γεγέννηκεν, ὃς ἑρμηνεύεται, Μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. Ο δὲ περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ προαγορεύσας προφήτης μετ' ὀλίγα πάλιν τοιαῦτα περὶ αὐτοῦ γέγραφεν, ὅτι • Παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, υἱὸς καὶ ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ, μεγάλης βουλής "Αγγελος, θαυμαστός, σύμ- βουλος, Θεὸς ἰσχυρὸς, ἐξουσιαστής, ἄρχων εἰρήνης, Πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος. » Εἰ δὲ Θεὸς ἰσχυρὸς τὸ τεχθὲν ὑπὸ τῆς Παρθένου προσηγόρευται βρέ- φος, εἰκότως ἄρα ἡ τεκοῦσα Θεοτόκος ὠνόμασται· μετέλαχε γὰρ ἡ τεκοῦσα τῆς τοῦ τεχθέντος τιμῆς, καὶ ἔστιν ἡ Παρθένος καὶ μήτηρ, ὡς ἀνθρώπου, τοῦ Δεσπότου Χριστοῦ, καὶ δούλη πάλιν, ὡς Δεσπότου καὶ Ποιητοῦ καὶ Θεοῦ. Διὰ ταύτην τῶν φωνῶν τὴν διαφορὰν καὶ ἀπάτωρ ὑπὸ τοῦ θεσπεσίου Παύλου καὶ ἀμήτωρ καλεῖται καὶ ἀγενεαλόγητος, μήτε ἀρχὴν ἡμερῶν, μήτε ζωῆς τέτ λος ἔχων. Απάτωρ μέν γάρ ἐστι κατὰ τὸ ἀνθρώ πινον· ἐκ μόνης γὰρ, ὡς ἄνθρωπος, ἐτέχθη μητρός· ἀμήτωρ δέ ἐστιν, ὡς Θεός· ἐκ μόνου γὰρ ἐκ τῶν αἰώνων ἐγεννήθη Πατρός· καὶ ἀγενεαλόγητος (79) πάλιν ὡς Θεός, ἀλλὰ καὶ γενεαλογεῖται ὡς ἄνθρω- πος. « Βίβλος γάρ, φησί, γενέσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ, υἱοῦ Δαβίδ, υἱοῦ ᾿Αβραάμ. » Γενεαλογεῖ δὲ αὐτὸν καὶ Λουκᾶς ὁ θεσπέσιος. Οὕτω πάλιν, ὡς Θεός, ἀρχὴν ἡμερῶν οὐκ ἔσχε, πρὸ γὰρ τῶν αἰώνων γεγέννηται· οὔτε μὴν ζωῆς τέλος ἔχει, ἀθάνατον γὰρ ἔχει καὶ ἀπαθὴ τὴν φύσιν. ὡς δὲ ἄνθρωπος καὶ ἀρχὴν ἔσχεν ἡμερῶν (80)· ἐπὶ γὰρ Αὐγούστου Καίσαρος ἐγεννήθη καὶ ζωῆς τέλος ἔσχεν· ἐπὶ γὰρ Τιβερίου Καίσαρος ἐσταυρώθη. ᾿Αλλὰ νῦν, ὡς ἔφην, καὶ τὴν ἀνθρωπείαν φύσιν ἀθάνατον ἔχει, καὶ ὡς ἀνελήφθη πάλιν ἥξει EPISTOLA CLI ctere dicimus a via quam triverunt apostoli. ita et B C D Matth. 1, 23. Isa. IX, 6. Hebr. vi, 3. * illos qui ex divinitate unigeniti Filii et humanitate unam inquiunt factam esse naturam, ex alia parte præcipites ferri asserimus. In hac sumus sententia; hæc dogmata prædicamus, atque pro ipsis cer- tamus. Nostri vere calumniatores, qui duos venerari filios dicunt, falsitatis arguuntur a rerum veritate. Nam ea nos, ad sanctissimum venientes baptisma, instituimus fide, quæ Nicææ definita est, atque novæ generationis dum exercemus mysterium, illos baptizamus, qui Patris et Filii et Spiritus sancti uomini credunt, separatim singulas proferentes appellationes. Enimvero in ecclesiis jugiter sacra obeuntes, laudare consuevimus Patrem, et Filium, et Spiritum sanctum. Neque filios dicimus, sed Fi- lium; si duos enim nominaremus filios, quis esset, quem laudaremus? quis vero honore caret? Haud enim tanta nos cepit dementia, ut duos dicamus esse filios, quorum alteri nullum tribuamus hono- rem. Inde igitur patet calumnia, unicum enim nos adoramus Filium unigenitum, Dei nempe Verbum hominem factum: sanctam vero Virginem Dei genitricem vocamus, quia peperit Emmanue- lem, qui significat : Deus nobiscum ". Et paulo post propheta, qui Emmanuelem prædixit, hac de ipso scripsit Parvulus enim natus est nobis, et filius datus est nobis, cujus est principatus super hume- rum ejus, et vocabitur nomen ejus Angelus magni consilii, admirabilis, consiliarius, Deus fortis, po- tens, princeps pacis, Pater futuri sæculi 75. vero puer a Virgine natus, Deus fortis appellatur, jure igitur et quæ eum peperit Dei Genitrix vocata est: particeps enim facta est mater honoris filii; et est Virgo et mater, tanquam hominis Christi Do- mini, et iterum ancilla, tanquam Domini et Creato- ris et Dei. Si Propter hanc vocum varietatem, et sine patre, a divo Paulo, etsine matre vocatur, et sine genea- logia, neque initium dierum, neque finem vitæ habens. Sine patre quidem est, secundum humanitatem; a sola enim Virgine natus est, ut homo. Sine matre vero, ut Deus. Ex solo enim Patre natus est ante sæcula. Et sine genealogia, iterum ut Deus. Sed ut homo genealogiam habet. Dicit enim evangelista : Liber generationis Jesu Christi, filii Davidis, filii Abra- ham ”.› Et rursus ejus generationem tradit divus Lucas ". Ut Deus exsistendi initium non habuit, ante sæcula enim natus est, neque finem vitæ ha- bet, immortalem cum habeat naturam et impa- tientem. Ut homo autem et dierum habuit initium. Nam Augusti Cæsaris tempore natus est, et vitæ habuit finem; tempore enim Tiberii Cæsaris crucifixus est. Nunc vero, quemadmodum difi, et humana natura immortali præditus est, et ut as- Matth. I, 1. Luc. 111, 23. (79) δὲ addit Mans. (80) ήμ. ἔσχ. idem.
Continue reading PG 83: Epistulae: collectio Patmensis (CPG 6239) →≣ entire volume