Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) — PG column chips mark the printed columns.
Chapter I · Chapter II · Chapter IIICapitulum I · Capitulum II · Capitulum III
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 75:1148ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΚΥΡΙΛΛΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ ΠΕΡΙ ΤΗΣ ΑΓΙΑΣ ΚΑΙ ΖΩΟΠΟΙΟΥ ΤΡΙΑΔΟΣ. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ. Ἔδει μὲν πάντας τοὺς τῇ προσηγορίᾳ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ λαμπρυνομένους, καὶ πρόβατα εἶναι σεμνυνομένους τοῦ τὴν ψυχὴν τεθεικότος ποιμένος ὑπὲρ ἡμῶν, τῆς τοῦ ποιμένος ἀκούειν φωνῆς, καὶ τὴν ὑπ’ ἐκείνου δεικνυμένην νέμεσθαι πόαν, καὶ τοῖς τῆς εὐαγγελικῆς πίστεως ὅροις καὶ νόμοις ἐμμένειν, καὶ τὴν ἁπλῆν τῶν ἀποστόλων στέργειν διδασκαλίαν·
ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΚΥΡΙΛΛΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ ΠΕΡΙ ΤΗΣ ΑΓΙΑΣ ΚΑΙ ΖΩΟΠΟΙΟΥ ΤΡΙΑΔΟΣ. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ. Εδει μὲν πάντας τοὺς τῇ προσηγορία του Σωτή ρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ λαμπρυνομένους, καὶ πρό βατα είναι σεμνυνομένους τοῦ τὴν ψυχὴν τεθεικότος ποιμένος ὑπὲρ ἡμῶν, τῆς τοῦ ποιμένος ἀκούειν φω νῆς, καὶ τὴν ὑπ' ἐκείνου δεικνυμένην νέμεσθαι τόεν, καὶ τοῖς τῆς εὐαγγελικῆς πίστεως ὅροις καὶ νόμοι, εμμένειν, καὶ τὴν ἁπλῆν τῶν ἀποστόλων στέργειν διδασκαλίαν· ἐπειδὴ δὲ πολλοὶ πληγέντες τύρῳ (11ο καὶ δόξης κενῆς ἐρασθέντες, καὶ ἑαυτοὺς ἀγνοήσαν τες, τὰ τῆς πεπλανημένης αὐτῶν ἐννοίας κυήματα, τῆς θεοπνεύστου διδασκαλίας προτίμησαν, καὶ τῆς εὐθείας εἰς τὴν ἄνω πόλιν ἀγούσης ὁδοῦ παρατρα πέντες, εἰς πολυσχεδεῖς καὶ θανατηφόρους εχώρησαν ατραπούς, πάντες μὲν ὁμοίως πλανώμενοι, οὐ τὴν " αὐτὴν δὲ τῆς πλάνης ὁμοίως μετιόντες ὁδὸν, ἀλλὰ δια φόρως τῇ τῶν λογισμῶν ἀκολουθοῦντες ἀπάτῃ, ἡγοῦ μαι πρέπειν τοῖς τὴν βασιλικὴν καὶ τετριμμένην ὑπὸ τῶν εὐσεβῶν ὁδεύουσιν, ἐλεεῖν τε τοὺς πλανωμένους, καὶ τὴν ἀπάτην γυμνοῦν, καὶ τὴν εὐσέβειαν ὑποδει κνύναι, καὶ ποδηγεῖν τοὺς ἑπομένους, καὶ τῆς ἐπα- τέρωσε παρατροπῆς ἀπείργειν, ἕως ἂν τὴν βασιλίδα πόλιν καταλάβωσι. Ş. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. S. P. N. CYRILLI ARCHIEPISCOPI ALEXANDRIÆ DE SANCTA ET VIVIFICA TRINITATE. (Ang Mat, Bibliotheca nova Patrum, t. II, p. 1. Vide ipsius Maii Præfationem tomo I hujusce novæ editionis præfixam, col. 92.) PROOEMIUM. 678m Oporteret sane omnes qui nomine Ser- vatoris nostri Jesu Christi præfulgent, ovesque esse gloriantur pastoris qui suam pro nobis animam posuit, pastoris vocem audire, et ab eo demonstra- tam herbam depascere, et evangelica dei terminis mandatisque insistere, simplicemqne apostolorum adamare doctrinam. Sed quia multi superbia per- citi, vanæque gloriæ cupidi, et suarum virium ignari, erroneæ mentis suæ conceptus inspiralæ doctrinæ anteponunt; et a recta, quæ ad supernam civitatem ducit, via aversi, multilidas mortiferasque semitas terunt, cuncti quidem pariter aberrantes, quanquam non eamdem erroris viam æque sectan- tes, sed aliis aliisque modis cogitationum suarum sequentes fallaciam; existimo decere, ut ii qui 679m regise tritæque ab orthodoxis viæ iusistunt, errantium misereantur, et frauden iis revelent, et wanam pietatem doceant, et sequacibus ducatum præstent, iisdemque quominus neutram in partem exorbitent caveant, donec ad regalem denique civi- Latem perveniant. • Hoc opusculum prorsus differt a Thesauro cjusdem Cyrilli edito, in quo pariter agitur de sancta Trinitate, sed alia ratione et scopo, ut mox dice- tur. conspirat, docens omnium hæresûin matrem esse B superbiam; nempe De vera relig. cap. 25: Si ın- perbia non esset, non essent hæretici neque schisma tici. Et serm. 46, n. : Diversis locis sumi di- versæ hæreses; sed una mater superbia omnes genait; sicut una mater nostra Catholica omnes Christianos fdcles tutu orbe diffusos. (1) Contemporaneus Cyrillo Angustinus cum illo
ἐπειδὴ δὲ πολλοὶ πληγέντες τύφῳ, καὶ δόξης κενῆς ἐρασθέντες, καὶ ἑαυτοὺς ἀγνοήσαντες, τὰ τῆς πεπλανημένης αὐτῶν ἐννοίας κυήματα, τῆς θεοπνεύστου διδασκαλίας προυτίμησαν, καὶ τῆς εὐθείας εἰς τὴν ἄνω πόλιν ἀγούσης ὁδοῦ παρατραπέντες, εἰς πολυσχεδεῖς καὶ θανατηφόρους ἐχώρησαν ἀτραποὺς, πάντες μὲν ὁμοίως πλανώμενοι, οὐ τὴν αὐτὴν δὲ τῆς πλάνης ὁμοίως μετιόντες ὁδὸν, ἀλλὰ διαφόρως τῇ τῶν λογισμῶν ἀκολουθοῦντες ἀπάτῃ, ἡγοῦμαι πρέπειν τοῖς τὴν βασιλικὴν καὶ τετριμμένην ὑπὸ τῶν εὐσεβῶν ὁδεύουσιν, ἐλεεῖν τε τοὺς πλανωμένους, καὶ τὴν ἀπάτην γυμνοῦν, καὶ τὴν εὐσέβειαν ὑποδεικνύναι, καὶ ποδηγεῖν τοὺς ἑπομένους, καὶ τῆς ἑκατέρωσε παρατροπῆς ἀπείργειν, ἕως ἂν τὴν βασιλίδα πόλιν καταλάβωσι. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Α. Ὅτι περὶ πολλοῦ ποιεῖται ὁ Θεὸς τῶν ἀνθρώπων σωτηρίαν.
ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΚΥΡΙΛΛΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ ΠΕΡΙ ΤΗΣ ΑΓΙΑΣ ΚΑΙ ΖΩΟΠΟΙΟΥ ΤΡΙΑΔΟΣ. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ. Εδει μὲν πάντας τοὺς τῇ προσηγορία του Σωτή ρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ λαμπρυνομένους, καὶ πρό βατα είναι σεμνυνομένους τοῦ τὴν ψυχὴν τεθεικότος ποιμένος ὑπὲρ ἡμῶν, τῆς τοῦ ποιμένος ἀκούειν φω νῆς, καὶ τὴν ὑπ' ἐκείνου δεικνυμένην νέμεσθαι τόεν, καὶ τοῖς τῆς εὐαγγελικῆς πίστεως ὅροις καὶ νόμοι, εμμένειν, καὶ τὴν ἁπλῆν τῶν ἀποστόλων στέργειν διδασκαλίαν· ἐπειδὴ δὲ πολλοὶ πληγέντες τύρῳ (11ο καὶ δόξης κενῆς ἐρασθέντες, καὶ ἑαυτοὺς ἀγνοήσαν τες, τὰ τῆς πεπλανημένης αὐτῶν ἐννοίας κυήματα, τῆς θεοπνεύστου διδασκαλίας προτίμησαν, καὶ τῆς εὐθείας εἰς τὴν ἄνω πόλιν ἀγούσης ὁδοῦ παρατρα πέντες, εἰς πολυσχεδεῖς καὶ θανατηφόρους εχώρησαν ατραπούς, πάντες μὲν ὁμοίως πλανώμενοι, οὐ τὴν " αὐτὴν δὲ τῆς πλάνης ὁμοίως μετιόντες ὁδὸν, ἀλλὰ δια φόρως τῇ τῶν λογισμῶν ἀκολουθοῦντες ἀπάτῃ, ἡγοῦ μαι πρέπειν τοῖς τὴν βασιλικὴν καὶ τετριμμένην ὑπὸ τῶν εὐσεβῶν ὁδεύουσιν, ἐλεεῖν τε τοὺς πλανωμένους, καὶ τὴν ἀπάτην γυμνοῦν, καὶ τὴν εὐσέβειαν ὑποδει κνύναι, καὶ ποδηγεῖν τοὺς ἑπομένους, καὶ τῆς ἐπα- τέρωσε παρατροπῆς ἀπείργειν, ἕως ἂν τὴν βασιλίδα πόλιν καταλάβωσι. Ş. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. S. P. N. CYRILLI ARCHIEPISCOPI ALEXANDRIÆ DE SANCTA ET VIVIFICA TRINITATE. (Ang Mat, Bibliotheca nova Patrum, t. II, p. 1. Vide ipsius Maii Præfationem tomo I hujusce novæ editionis præfixam, col. 92.) PROOEMIUM. 678m Oporteret sane omnes qui nomine Ser- vatoris nostri Jesu Christi præfulgent, ovesque esse gloriantur pastoris qui suam pro nobis animam posuit, pastoris vocem audire, et ab eo demonstra- tam herbam depascere, et evangelica dei terminis mandatisque insistere, simplicemqne apostolorum adamare doctrinam. Sed quia multi superbia per- citi, vanæque gloriæ cupidi, et suarum virium ignari, erroneæ mentis suæ conceptus inspiralæ doctrinæ anteponunt; et a recta, quæ ad supernam civitatem ducit, via aversi, multilidas mortiferasque semitas terunt, cuncti quidem pariter aberrantes, quanquam non eamdem erroris viam æque sectan- tes, sed aliis aliisque modis cogitationum suarum sequentes fallaciam; existimo decere, ut ii qui 679m regise tritæque ab orthodoxis viæ iusistunt, errantium misereantur, et frauden iis revelent, et wanam pietatem doceant, et sequacibus ducatum præstent, iisdemque quominus neutram in partem exorbitent caveant, donec ad regalem denique civi- Latem perveniant. • Hoc opusculum prorsus differt a Thesauro cjusdem Cyrilli edito, in quo pariter agitur de sancta Trinitate, sed alia ratione et scopo, ut mox dice- tur. conspirat, docens omnium hæresûin matrem esse B superbiam; nempe De vera relig. cap. 25: Si ın- perbia non esset, non essent hæretici neque schisma tici. Et serm. 46, n. : Diversis locis sumi di- versæ hæreses; sed una mater superbia omnes genait; sicut una mater nostra Catholica omnes Christianos fdcles tutu orbe diffusos. (1) Contemporaneus Cyrillo Angustinus cum illo
Τούτου γὰρ χάριν καὶ ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ εἰς τὴν οἰκουμένην ἀπέστειλε τῶν ἀποστόλων τὸν ἱερὸν χορὸν, ἵνα ταῖς ἀκτῖσι τῆς θεογνωσίας τοὺς ἐν τῷ σκότει τῆς ἀγνοίας συντεθραμμένους φωτίσωσιν, ἵνα τὰ διασκεδασμένα πρόβατα καὶ τοῖς λύκοις προκείμενα συναγάγωσί τε καὶ ποιμάνωσιν ἐμμελῶς, ἵνα τὴν ἀγριέλαιον εἰς καλλιέλαιον τῇ τοῦ Πνεύματος μεταβάλλωσι τέχνῃ, ἵνα τοὺς κρυπτομένους τῷ βυθῷ τῆς ἀσεβείας, τῷ τῆς διδασκαλίας ἁλιεύσωσι λόγῳ· ἐπειδὴ τοίνυν καὶ τῷ ποιητῇ τῶν ἀνθρώπων πάντων ἥδιστον τῶν ἀνθρώπων ἡ σωτηρία, καὶ τῇ φύσει δὲ δοκεῖ τὸ τῷ πέλας ἐπαμύνειν δεομένῳ κηδεμονίας, τὸ δοθὲν ἡμῖν ὑπὸ τοῦ Κυρίου τῆς γνώσεως τάλαντον ἐπὶ τοὺς τραπεζίτας καὶ ἡμεῖς καταβάλλωμεν, ἵνα μὴ τῷ ἀργῷ συγκαταδικασθῶμεν οἰκέτῃ· καὶ τῶν θείων δογμάτων τὴν διδασκαλίαν προθήσομεν, τοῖς τε εἰδόσιν εἰς ἀνάμνησιν, καὶ τοῖς ἀγνοοῦσιν εἰς μάθησιν. Β. Τίς ὁ χαρακτὴρ τοῦ ἐκκλησιαστικοῦ λόγου.
ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΚΥΡΙΛΛΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ ΠΕΡΙ ΤΗΣ ΑΓΙΑΣ ΚΑΙ ΖΩΟΠΟΙΟΥ ΤΡΙΑΔΟΣ. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ. Εδει μὲν πάντας τοὺς τῇ προσηγορία του Σωτή ρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ λαμπρυνομένους, καὶ πρό βατα είναι σεμνυνομένους τοῦ τὴν ψυχὴν τεθεικότος ποιμένος ὑπὲρ ἡμῶν, τῆς τοῦ ποιμένος ἀκούειν φω νῆς, καὶ τὴν ὑπ' ἐκείνου δεικνυμένην νέμεσθαι τόεν, καὶ τοῖς τῆς εὐαγγελικῆς πίστεως ὅροις καὶ νόμοι, εμμένειν, καὶ τὴν ἁπλῆν τῶν ἀποστόλων στέργειν διδασκαλίαν· ἐπειδὴ δὲ πολλοὶ πληγέντες τύρῳ (11ο καὶ δόξης κενῆς ἐρασθέντες, καὶ ἑαυτοὺς ἀγνοήσαν τες, τὰ τῆς πεπλανημένης αὐτῶν ἐννοίας κυήματα, τῆς θεοπνεύστου διδασκαλίας προτίμησαν, καὶ τῆς εὐθείας εἰς τὴν ἄνω πόλιν ἀγούσης ὁδοῦ παρατρα πέντες, εἰς πολυσχεδεῖς καὶ θανατηφόρους εχώρησαν ατραπούς, πάντες μὲν ὁμοίως πλανώμενοι, οὐ τὴν " αὐτὴν δὲ τῆς πλάνης ὁμοίως μετιόντες ὁδὸν, ἀλλὰ δια φόρως τῇ τῶν λογισμῶν ἀκολουθοῦντες ἀπάτῃ, ἡγοῦ μαι πρέπειν τοῖς τὴν βασιλικὴν καὶ τετριμμένην ὑπὸ τῶν εὐσεβῶν ὁδεύουσιν, ἐλεεῖν τε τοὺς πλανωμένους, καὶ τὴν ἀπάτην γυμνοῦν, καὶ τὴν εὐσέβειαν ὑποδει κνύναι, καὶ ποδηγεῖν τοὺς ἑπομένους, καὶ τῆς ἐπα- τέρωσε παρατροπῆς ἀπείργειν, ἕως ἂν τὴν βασιλίδα πόλιν καταλάβωσι. Ş. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. S. P. N. CYRILLI ARCHIEPISCOPI ALEXANDRIÆ DE SANCTA ET VIVIFICA TRINITATE. (Ang Mat, Bibliotheca nova Patrum, t. II, p. 1. Vide ipsius Maii Præfationem tomo I hujusce novæ editionis præfixam, col. 92.) PROOEMIUM. 678m Oporteret sane omnes qui nomine Ser- vatoris nostri Jesu Christi præfulgent, ovesque esse gloriantur pastoris qui suam pro nobis animam posuit, pastoris vocem audire, et ab eo demonstra- tam herbam depascere, et evangelica dei terminis mandatisque insistere, simplicemqne apostolorum adamare doctrinam. Sed quia multi superbia per- citi, vanæque gloriæ cupidi, et suarum virium ignari, erroneæ mentis suæ conceptus inspiralæ doctrinæ anteponunt; et a recta, quæ ad supernam civitatem ducit, via aversi, multilidas mortiferasque semitas terunt, cuncti quidem pariter aberrantes, quanquam non eamdem erroris viam æque sectan- tes, sed aliis aliisque modis cogitationum suarum sequentes fallaciam; existimo decere, ut ii qui 679m regise tritæque ab orthodoxis viæ iusistunt, errantium misereantur, et frauden iis revelent, et wanam pietatem doceant, et sequacibus ducatum præstent, iisdemque quominus neutram in partem exorbitent caveant, donec ad regalem denique civi- Latem perveniant. • Hoc opusculum prorsus differt a Thesauro cjusdem Cyrilli edito, in quo pariter agitur de sancta Trinitate, sed alia ratione et scopo, ut mox dice- tur. conspirat, docens omnium hæresûin matrem esse B superbiam; nempe De vera relig. cap. 25: Si ın- perbia non esset, non essent hæretici neque schisma tici. Et serm. 46, n. : Diversis locis sumi di- versæ hæreses; sed una mater superbia omnes genait; sicut una mater nostra Catholica omnes Christianos fdcles tutu orbe diffusos. (1) Contemporaneus Cyrillo Angustinus cum illo
Κηρυττέτω δὲ τὴν εὐαγγελικὴν ὁ λόγος πίστιν ἁπλοϊκῶς οὕτω καὶ διδασκαλικῶς, μὴ διαλεκτικῶς μηδ’ ἀντιλογικῶς, ἀλλ’ Ἐκκλησίας Θεοῦ προσφόρως, κατανυκτικῶς, μὴ ἐπιδεικτικῶς, διδακτικῶς, μὴ δικανικῶς, τεχνολογίας ἀπηλλαγμένος, θεολογίᾳ κεχρημένος· μὴ πολυπραγμονῶν τὰ ἀνέφικτα, μὴ ἐρευνῶν τὰ ἀπερινόητα, μὴ νῷ καὶ λόγῳ τὰ ἀχώρητα περιγράφων, μὴ τεχνικαῖς τὸν ἀριστοτέχνην ὑποβάλλων μεθόδοις, μὴ τὴν πίστιν ἐῶν, καὶ τὴν ἀπόδειξιν ἀπαιτῶν· τοῖς ἁλιεῦσιν ἑπόμενος, τὸν σκυτοτόμον ἰχνηλατῶν, ὑπὸ τοῦ τελώνου ποδηγούμενος, τῷ προφητικῷ καταυγαζόμενος λύχνῳ, τῷ εὐαγγελικῷ φωτιζόμενος ἡλίῳ, μηδὲν τῶν οἰκείων λογισμῶν ἀναμιγνὺς, πάντα δὲ τοῦ παναγίου Πνεύματος ὑφαίνων διδάγματα· οὗτος γὰρ τῆς θείας διδασκαλίας ὁ ὅρος. Γ. Ὅτι ὡς πρὸς εὐσεβεῖς ἡ διδασκαλία γενήσεται. Τὰ μὲν οὖν αἱρετικὰς βλασφημίας ἐν ἑτέροις ἤδη συγγράμμασιν διηλέγξαμεν, χωρὶς ἑκάστην διαλαβόντες, καὶ τοῦ τῆς ἀπάτης γυμνώσαντες προκαλύμματος, καὶ γυμνὴν δείξαντες τὴν ἀσέβειαν· νῦν δὲ, Θεοῦ διδόντος, τοῖς τροφίμοις τῆς πίστεως τὰ τῆς Ἐκκλησίας θεόσδοτα προθήσομεν δόγματα·
ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΚΥΡΙΛΛΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ ΠΕΡΙ ΤΗΣ ΑΓΙΑΣ ΚΑΙ ΖΩΟΠΟΙΟΥ ΤΡΙΑΔΟΣ. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ. Εδει μὲν πάντας τοὺς τῇ προσηγορία του Σωτή ρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ λαμπρυνομένους, καὶ πρό βατα είναι σεμνυνομένους τοῦ τὴν ψυχὴν τεθεικότος ποιμένος ὑπὲρ ἡμῶν, τῆς τοῦ ποιμένος ἀκούειν φω νῆς, καὶ τὴν ὑπ' ἐκείνου δεικνυμένην νέμεσθαι τόεν, καὶ τοῖς τῆς εὐαγγελικῆς πίστεως ὅροις καὶ νόμοι, εμμένειν, καὶ τὴν ἁπλῆν τῶν ἀποστόλων στέργειν διδασκαλίαν· ἐπειδὴ δὲ πολλοὶ πληγέντες τύρῳ (11ο καὶ δόξης κενῆς ἐρασθέντες, καὶ ἑαυτοὺς ἀγνοήσαν τες, τὰ τῆς πεπλανημένης αὐτῶν ἐννοίας κυήματα, τῆς θεοπνεύστου διδασκαλίας προτίμησαν, καὶ τῆς εὐθείας εἰς τὴν ἄνω πόλιν ἀγούσης ὁδοῦ παρατρα πέντες, εἰς πολυσχεδεῖς καὶ θανατηφόρους εχώρησαν ατραπούς, πάντες μὲν ὁμοίως πλανώμενοι, οὐ τὴν " αὐτὴν δὲ τῆς πλάνης ὁμοίως μετιόντες ὁδὸν, ἀλλὰ δια φόρως τῇ τῶν λογισμῶν ἀκολουθοῦντες ἀπάτῃ, ἡγοῦ μαι πρέπειν τοῖς τὴν βασιλικὴν καὶ τετριμμένην ὑπὸ τῶν εὐσεβῶν ὁδεύουσιν, ἐλεεῖν τε τοὺς πλανωμένους, καὶ τὴν ἀπάτην γυμνοῦν, καὶ τὴν εὐσέβειαν ὑποδει κνύναι, καὶ ποδηγεῖν τοὺς ἑπομένους, καὶ τῆς ἐπα- τέρωσε παρατροπῆς ἀπείργειν, ἕως ἂν τὴν βασιλίδα πόλιν καταλάβωσι. Ş. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. S. P. N. CYRILLI ARCHIEPISCOPI ALEXANDRIÆ DE SANCTA ET VIVIFICA TRINITATE. (Ang Mat, Bibliotheca nova Patrum, t. II, p. 1. Vide ipsius Maii Præfationem tomo I hujusce novæ editionis præfixam, col. 92.) PROOEMIUM. 678m Oporteret sane omnes qui nomine Ser- vatoris nostri Jesu Christi præfulgent, ovesque esse gloriantur pastoris qui suam pro nobis animam posuit, pastoris vocem audire, et ab eo demonstra- tam herbam depascere, et evangelica dei terminis mandatisque insistere, simplicemqne apostolorum adamare doctrinam. Sed quia multi superbia per- citi, vanæque gloriæ cupidi, et suarum virium ignari, erroneæ mentis suæ conceptus inspiralæ doctrinæ anteponunt; et a recta, quæ ad supernam civitatem ducit, via aversi, multilidas mortiferasque semitas terunt, cuncti quidem pariter aberrantes, quanquam non eamdem erroris viam æque sectan- tes, sed aliis aliisque modis cogitationum suarum sequentes fallaciam; existimo decere, ut ii qui 679m regise tritæque ab orthodoxis viæ iusistunt, errantium misereantur, et frauden iis revelent, et wanam pietatem doceant, et sequacibus ducatum præstent, iisdemque quominus neutram in partem exorbitent caveant, donec ad regalem denique civi- Latem perveniant. • Hoc opusculum prorsus differt a Thesauro cjusdem Cyrilli edito, in quo pariter agitur de sancta Trinitate, sed alia ratione et scopo, ut mox dice- tur. conspirat, docens omnium hæresûin matrem esse B superbiam; nempe De vera relig. cap. 25: Si ın- perbia non esset, non essent hæretici neque schisma tici. Et serm. 46, n. : Diversis locis sumi di- versæ hæreses; sed una mater superbia omnes genait; sicut una mater nostra Catholica omnes Christianos fdcles tutu orbe diffusos. (1) Contemporaneus Cyrillo Angustinus cum illo
PG 75:1150μήτε τῷ μήκει τοῦ λόγου κόρον τοῖς ἐντυγχάνουσιν ἐπεισάγοντες, μήτε τῇ βραχυλογίᾳ τὴν ἀκρίβειαν παραφθείροντες, ἀλλ’ ἀμφοτέρων τῶν ἄκρων τὴν μέσην αἱρούμενοι· ἵνα μήτε τῷ πλήθει τοὺς ἀκούοντας ἀποκναίσωμεν, καὶ σαφῆ τὴν διδασκαλίαν τῆς θεογνωσίας προσοίσωμεν· ἄρξομαι δὲ ἄνωθεν, πρὸς αὐτὴν δραμὼν τῶν ἀγαθῶν τὴν πηγήν. Δ. Ὁποίας δεῖ διαλήψεις ἔχειν περὶ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. Ἡμεῖς οἱ τῆς Τριάδος ἐρασταὶ καὶ προσκυνηταὶ καὶ κήρυκες μεγαλόφωνοί τε καὶ μεγαλόφρονες, πιστεύομεν εἰς ἕνα Θεὸν Πατέρα ἄναρχον καὶ ἀγέννητον, ἀεὶ ὄντα Πατέρα, οὐχ ὕστερον τοῦτο κτησάμενον, οὐ γὰρ ἦν ὅτε οὐκ ἦν, ἀλλ’ ἄνωθεν ἦν Πατήρ· οὐδὲ γέγονε πρῶτον Υἱὸς εἶτα Πατὴρ, κατὰ τὴν τῶν σωμάτων ἀκολουθίαν· ἀλλ’ ἀφ’ οὗπερ ἔστιν, ἀεὶ δὲ ἔστι, Πατὴρ καὶ ἔστι καὶ καλεῖται. Ε. Ὁποῖα δεῖ περὶ τοῦ Υἱοῦ φρονεῖν. Πιστεύομεν εἰς ἕνα Υἱὸν συναί̈διον τῷ γεννήσαντι, οὐκ ἀρχὴν τοῦ εἶναι λαβόντα, ἀλλ’ ἀεὶ ὄντα, καὶ σὺν Πατρὶ ὄντα· ἀφ’ οὗ γὰρ Πατὴρ, ἀεὶ δὲ Πατὴρ, ἐξ ἐκείνου Υἱός· ἀχωρίστως γὰρ ἔχει ταῦτα πρὸς ἄλληλα, τά τε ὀνόματα, καὶ τὰ πράγματα· εἰ οὐκ ἀεὶ δὲ ὁ Υἱὸς, ἀλλ’ ἦν ὅτε οὐκ ἦν, οὐδὲ ἀεὶ ὁ Πατήρ·
ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Α'. Ι. Ὅτι περὶ πολλοῦ ποιεῖται ὁ Θεὸς τῶν ἀνθρώπων σωτηρίαν. Τούτου γὰρ χάριν καὶ ὁ τῶν ὅλων Σωτήρ εἰς τὴν οἰκουμένην ἀπέστειλε τῶν ἀποστόλων τὸν ἱερὸν χου ρὸν, ἵνα ταῖς ἀκτῖσι τῆς θεογνωσίας τοὺς ἐν τῷ σκό τει τῆς ἀγνοίας συντεθραμμένους φωτίσωσιν, ἵνα τὰ διασκεδασμένα πρόβατα καὶ τοῖς λύκοις προκείμενα συναγάγωσί τε καὶ ποιμάνωσιν ἐμμελῶς, ἵνα τὴν ἀγριέλαιον εἰς καλλιέλαιον τῇ τοῦ Πνεύματος μετα- βάλλωσι τέχνῃ, ἵνα τοὺς κρυπτομένους τῷ βυθῷ τῆς ἀσεβείας, τῷ τῆς διδασκαλίας ἁλιεύσωσι λόγῳ· ἐπειδὴ τοίνυν καὶ τῷ ποιητῇ τῶν ἀνθρώπων πάντων ἥδιστον τῶν ἀνθρώπων ἡ σωτηρία, καὶ τῇ φύσει δὲ δοκεῖ τὸ τῷ πέλας ἐπαμύνειν δεομένῳ κηδεμονίας, τὸ δοθὲν Β ἡμῖν ὑπὸ τοῦ Κυρίου τῆς γνώσεως τάλαντον ἐπὶ τοὺς τραπεζίτας καὶ ἡμεῖς καταβάλλωμεν, ἵνα μὴ τῷ ἀργῷ συγκαταδικασθώμεν οἰκέτη· καὶ τῶν θείων δογμάτων τὴν διδασκαλίαν προθήσομεν, τοῖς τε εἰδόσιν εἰς ἀνά- μνησιν, καὶ τοῖς ἀγνοοῦσιν εἰς μάθησιν. Β. Τις χαρακτὴρ τοῦ ἐκκλησιαστικοῦ λόγου. Κηρυττέτω δὲ τὴν εὐαγγελικήν ὁ λόγος πίστιν ἁπλοϊκῶς οὕτω καὶ διδασκαλικῶς, μὴ διαλεκτικῶς μηδ' ἀντιλογικῶς, ἀλλ᾽ Εκκλησίας (1) Θεοῦ προσφό ρως, κατανυκτικώς, μὴ ἐπιδεικτικῶς, διδακτικῶς, μὴ δικανικῶς, τεχνολογίας ἀπηλλαγμένος, θεολογία κει χρημένος· μὴ πολυπραγμονῶν τὰ ἀνέφικτα, μὴ ἐρευνῶν τὰ ἀπερινόητα, μὴ νῷ καὶ λόγῳ τὰ ἀχώρητα περιγράφων, μὴ τεχνικαῖς τὸν ἀριστοτέχνην υποβάλ. λων μεθόδοις, μὴ τὴν πίστιν ἐῶν, καὶ τὴν ἀπόδειξιν ἀπαιτῶν· τοῖς ἁλιεῦσιν ἐπόμενος, τὸν σκυτοτόμον (2) Ιχνηλατῶν, ὑπὸ τοῦ τελώνου ποδηγούμενος, τῷ προ- φητικῷ καταυγαζόμενος λύχνῳ, τῷ εὐαγγελικῷ φωτ τιζόμενος ἡλίν, μηδὲν τῶν οἰκείων λογισμῶν ἀναμι γνύς, πάντα δὲ τοῦ παναγίου Πνεύματος ὑφαίνων διδάγματα· οὗτος γὰρ τῆς θείας διδασκαλίας ὁ ὄρος. Γ. Οτι ὡς πρὸς εὐσεβεῖς ἡ διδασκαλία γενή σεται. Τὰς μὲν οὖν αἱρετικές βλασφημίας ἐν ἑτέροις ἤδη συγγράμμασιν διηλέγξαμεν (3), χωρὶς ἑκάστην δια- λαβόντες, καὶ τοῦ τῆς ἀπάτης γυμνώσαντες προκα λύμματος, καὶ γυμνὴν δείξαντες τὴν ἀσέβειαν· νῦν δὲ, Θεοῦ διδόντος, τοῖς τροφίμοις τῆς πίστεως τὰ τῆς Εκκλησίας θεόσδοτα προθήσομεν δόγματα· μήτε τῷ μήκει τοῦ λόγου κόρον τοῖς ἐντυγχάνουσιν ἐπεισάγον τες, μήτε τῇ βραχυλογία τὴν ἀκρίβειαν παραφθεί- ροντες, ἀλλ' ἀμφοτέρων τῶν ἄκρων τὴν μέσην αἱρού- μενοι· ἵνα μήτε τῷ πλήθει τοὺς ἀκούοντας ἀποκναίο σωμεν, καὶ σαφῆ τὴν διδασκαλίαν τῆς θεογνωσίας προσοίσωμεν· ἄρξομαι δὲ ἄνωθεν, πρὸς αὐτὴν δρα μὼν τῶν ἀγαθῶν τὴν πηγήν. Ἐκκλησίας. DE TRINITATE. CAPITULUM Quod Deus multum csimet hominum salutem. C Hujus quippe rei causa omnium quoque Serva- tor in universum mundum misit apostolorum sa- crum chorum, ut divinæ notitiæ radiis eos qui in ignorantiæ tenebris enutriti fuerant, illumniuarent; ut dispersas oves lupisque expositas congregarent diligenterque pascerent; ut silvestremn in initem oleam spiritali arte immutarent; ut impietatis ba- rathro mersos', magisterii expiscarentur sermone. Quoniam igitur et omnium hominum Creatori ju- cundissima est hominum salus, et ipsius naturæ lex est ut curam proximo egenti impendamus, da- tum nobis a Domino scientiæ talentumn apud num- mularios nos quoque collocemus, ne cum inerte illo damnemur famulo : ideoque divinorum dogma- tum doctrinam exponamus, scientibus quidem ad recordationem, ignaris autem ad eruditionem. H. Quæ sit ecclesiasticæ doctrinæ forma. Prædicare debet sermo noster evangelicam Al- dem simplici prorsus ac didascalico modo, non dia- lectico vel pugnace, sed Ecclesiæ Dei conveniente, ad compunctionem, non ad ostentationem, ad in- structionem, non ad contentionem : artificio careat, theologia abundet, inaccessa mon scruletur, inin- telligibilia non exquirat, neque mente aut sermone incomprehensibilia comprehendere velit, neque artificialibus supremum 680m artificem suppo- nere´ methodis, neque omissa fide, pompam quæ- ral. Piscatores initetur, coriarii vestigia pre- mat, publicani ducatum sequatur, prophetica illa- minetur lucerna, evangelico illustretur sole, nihil de suis excogitationibus admisceat, nullam nisi sanctissimi Spiritus astrual doctrinam. Hæc est enim divini magisterii definitio. III. Quod hæc instructio orthodoxis tradatur. Et hæreticas quidem blasphemias aliis in scri- ptis coarguimus, singulasque seorsum persequen- tes, detracto fraudis velamine, nudam ostendimus D impietatem. Nunc autem, Deo favente, fidei alunnis videbatur Sic enim divus Paulus, Cor. xt, : Si quis videtur contentiosus esse, nos talcm consuetudinem non habemus, neque Ecclesia Dei. data Ecclesiæ divinitus dogmata exponemus : ne- que sermonis prolixitate satietatem studiosis inferen | tes, neque nimia brevitate curam debitam corrum- pentes, sed utriusque termini medium tenentes : ita ut neque excessu molesti auditoribus simus, et tamen perspicuam divinæ scientiæ institutionein tradamus. Incipiam vero a supernis, ad ipsum bo- norum fontem currens. consuebat. nibus editis, quibus hæreticos refutavit. Nunc au- tem fidei simplicem spondet orthodoxis expositio- nem Cyrillus. (1) Codex, ἐκκλήσεως ; sed omnino scribendum (2) Paulum intellige, qui pelles tabernaculorumn (3) Scilicet in Thesauri, ut jam diximus, sermo-
ἀφ’ οὗ γὰρ ἐγέννησε, τοῦτο ἔχει τὸ ὄνομα· εἰ δὲ ἀεὶ ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ (βλάσφημον γὰρ τῷ ὄντι, ὑπὸ χρόνους ποιῆσαι τὸν τῶν χρόνων ποιητὴν, καὶ χρονικοῦ διαστήματος ἀποφῆναι δευτέραν τὴν ἄχρονον καὶ ὑπὲρ χρόνον γέννησιν), ἀεὶ ὁ Υἱὸς, ἐκ τοῦ Πατρὸς μὲν ἀῤῥήτως γεννηθεὶς, μετὰ τοῦ Πατρὸς δὲ ἀεὶ ὢν, καὶ σὺν τῷ Πατρὶ γνωριζόμενος. 2. Ὅτι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρὶ συναί̈διον διδάσκουσιν αἱ Γραφαί. «Ἐν ἀρχῇ, φησὶν, ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος· οὗτος ἦν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεόν.» Ὁ δὲ ἐν ἀρχῇ ὢν, πότε οὐκ ἦν; Οὔτε γὰρ εἶπεν, ὅτι ἐν ἀρχῇ ἐγένετο, ἀλλ’ ἐν ἀρχῇ ἦν· οἷον ἂν φιλονεικήσωμεν τοῖς λογισμοῖς ὑπερβῆναι τὸ ἦν , ἐπέκεινα γενέσθαι τῆς ἀρχῆς οὐκ ἰσχύσομεν. Πάντα δεύτερα τοῦ ἐν ἀρχῇ ὄντος, καὶ χρόνος, καὶ αἰὼν, καὶ εἴ τι ἂν ἕτερον χρονικὸν ἐπινοηθείη διάστημα. Εἰ δὲ οὐκ ἀεὶ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ συνῆν ὁ Υἱὸς, ὕστερον δέ ποτε προσεγένετο, ἀνάγκη χρόνον καὶ αἰῶνα Πατρὶ καὶ Υἱῷ μεσιτεύειν. Εἰ δὲ τοῦτο δοίη τις, εὑρεθήσεται τὸ ποίημα τοῦ ποιητοῦ προϋπάρχον·
ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Α'. Ι. Ὅτι περὶ πολλοῦ ποιεῖται ὁ Θεὸς τῶν ἀνθρώπων σωτηρίαν. Τούτου γὰρ χάριν καὶ ὁ τῶν ὅλων Σωτήρ εἰς τὴν οἰκουμένην ἀπέστειλε τῶν ἀποστόλων τὸν ἱερὸν χου ρὸν, ἵνα ταῖς ἀκτῖσι τῆς θεογνωσίας τοὺς ἐν τῷ σκό τει τῆς ἀγνοίας συντεθραμμένους φωτίσωσιν, ἵνα τὰ διασκεδασμένα πρόβατα καὶ τοῖς λύκοις προκείμενα συναγάγωσί τε καὶ ποιμάνωσιν ἐμμελῶς, ἵνα τὴν ἀγριέλαιον εἰς καλλιέλαιον τῇ τοῦ Πνεύματος μετα- βάλλωσι τέχνῃ, ἵνα τοὺς κρυπτομένους τῷ βυθῷ τῆς ἀσεβείας, τῷ τῆς διδασκαλίας ἁλιεύσωσι λόγῳ· ἐπειδὴ τοίνυν καὶ τῷ ποιητῇ τῶν ἀνθρώπων πάντων ἥδιστον τῶν ἀνθρώπων ἡ σωτηρία, καὶ τῇ φύσει δὲ δοκεῖ τὸ τῷ πέλας ἐπαμύνειν δεομένῳ κηδεμονίας, τὸ δοθὲν Β ἡμῖν ὑπὸ τοῦ Κυρίου τῆς γνώσεως τάλαντον ἐπὶ τοὺς τραπεζίτας καὶ ἡμεῖς καταβάλλωμεν, ἵνα μὴ τῷ ἀργῷ συγκαταδικασθώμεν οἰκέτη· καὶ τῶν θείων δογμάτων τὴν διδασκαλίαν προθήσομεν, τοῖς τε εἰδόσιν εἰς ἀνά- μνησιν, καὶ τοῖς ἀγνοοῦσιν εἰς μάθησιν. Β. Τις χαρακτὴρ τοῦ ἐκκλησιαστικοῦ λόγου. Κηρυττέτω δὲ τὴν εὐαγγελικήν ὁ λόγος πίστιν ἁπλοϊκῶς οὕτω καὶ διδασκαλικῶς, μὴ διαλεκτικῶς μηδ' ἀντιλογικῶς, ἀλλ᾽ Εκκλησίας (1) Θεοῦ προσφό ρως, κατανυκτικώς, μὴ ἐπιδεικτικῶς, διδακτικῶς, μὴ δικανικῶς, τεχνολογίας ἀπηλλαγμένος, θεολογία κει χρημένος· μὴ πολυπραγμονῶν τὰ ἀνέφικτα, μὴ ἐρευνῶν τὰ ἀπερινόητα, μὴ νῷ καὶ λόγῳ τὰ ἀχώρητα περιγράφων, μὴ τεχνικαῖς τὸν ἀριστοτέχνην υποβάλ. λων μεθόδοις, μὴ τὴν πίστιν ἐῶν, καὶ τὴν ἀπόδειξιν ἀπαιτῶν· τοῖς ἁλιεῦσιν ἐπόμενος, τὸν σκυτοτόμον (2) Ιχνηλατῶν, ὑπὸ τοῦ τελώνου ποδηγούμενος, τῷ προ- φητικῷ καταυγαζόμενος λύχνῳ, τῷ εὐαγγελικῷ φωτ τιζόμενος ἡλίν, μηδὲν τῶν οἰκείων λογισμῶν ἀναμι γνύς, πάντα δὲ τοῦ παναγίου Πνεύματος ὑφαίνων διδάγματα· οὗτος γὰρ τῆς θείας διδασκαλίας ὁ ὄρος. Γ. Οτι ὡς πρὸς εὐσεβεῖς ἡ διδασκαλία γενή σεται. Τὰς μὲν οὖν αἱρετικές βλασφημίας ἐν ἑτέροις ἤδη συγγράμμασιν διηλέγξαμεν (3), χωρὶς ἑκάστην δια- λαβόντες, καὶ τοῦ τῆς ἀπάτης γυμνώσαντες προκα λύμματος, καὶ γυμνὴν δείξαντες τὴν ἀσέβειαν· νῦν δὲ, Θεοῦ διδόντος, τοῖς τροφίμοις τῆς πίστεως τὰ τῆς Εκκλησίας θεόσδοτα προθήσομεν δόγματα· μήτε τῷ μήκει τοῦ λόγου κόρον τοῖς ἐντυγχάνουσιν ἐπεισάγον τες, μήτε τῇ βραχυλογία τὴν ἀκρίβειαν παραφθεί- ροντες, ἀλλ' ἀμφοτέρων τῶν ἄκρων τὴν μέσην αἱρού- μενοι· ἵνα μήτε τῷ πλήθει τοὺς ἀκούοντας ἀποκναίο σωμεν, καὶ σαφῆ τὴν διδασκαλίαν τῆς θεογνωσίας προσοίσωμεν· ἄρξομαι δὲ ἄνωθεν, πρὸς αὐτὴν δρα μὼν τῶν ἀγαθῶν τὴν πηγήν. Ἐκκλησίας. DE TRINITATE. CAPITULUM Quod Deus multum csimet hominum salutem. C Hujus quippe rei causa omnium quoque Serva- tor in universum mundum misit apostolorum sa- crum chorum, ut divinæ notitiæ radiis eos qui in ignorantiæ tenebris enutriti fuerant, illumniuarent; ut dispersas oves lupisque expositas congregarent diligenterque pascerent; ut silvestremn in initem oleam spiritali arte immutarent; ut impietatis ba- rathro mersos', magisterii expiscarentur sermone. Quoniam igitur et omnium hominum Creatori ju- cundissima est hominum salus, et ipsius naturæ lex est ut curam proximo egenti impendamus, da- tum nobis a Domino scientiæ talentumn apud num- mularios nos quoque collocemus, ne cum inerte illo damnemur famulo : ideoque divinorum dogma- tum doctrinam exponamus, scientibus quidem ad recordationem, ignaris autem ad eruditionem. H. Quæ sit ecclesiasticæ doctrinæ forma. Prædicare debet sermo noster evangelicam Al- dem simplici prorsus ac didascalico modo, non dia- lectico vel pugnace, sed Ecclesiæ Dei conveniente, ad compunctionem, non ad ostentationem, ad in- structionem, non ad contentionem : artificio careat, theologia abundet, inaccessa mon scruletur, inin- telligibilia non exquirat, neque mente aut sermone incomprehensibilia comprehendere velit, neque artificialibus supremum 680m artificem suppo- nere´ methodis, neque omissa fide, pompam quæ- ral. Piscatores initetur, coriarii vestigia pre- mat, publicani ducatum sequatur, prophetica illa- minetur lucerna, evangelico illustretur sole, nihil de suis excogitationibus admisceat, nullam nisi sanctissimi Spiritus astrual doctrinam. Hæc est enim divini magisterii definitio. III. Quod hæc instructio orthodoxis tradatur. Et hæreticas quidem blasphemias aliis in scri- ptis coarguimus, singulasque seorsum persequen- tes, detracto fraudis velamine, nudam ostendimus D impietatem. Nunc autem, Deo favente, fidei alunnis videbatur Sic enim divus Paulus, Cor. xt, : Si quis videtur contentiosus esse, nos talcm consuetudinem non habemus, neque Ecclesia Dei. data Ecclesiæ divinitus dogmata exponemus : ne- que sermonis prolixitate satietatem studiosis inferen | tes, neque nimia brevitate curam debitam corrum- pentes, sed utriusque termini medium tenentes : ita ut neque excessu molesti auditoribus simus, et tamen perspicuam divinæ scientiæ institutionein tradamus. Incipiam vero a supernis, ad ipsum bo- norum fontem currens. consuebat. nibus editis, quibus hæreticos refutavit. Nunc au- tem fidei simplicem spondet orthodoxis expositio- nem Cyrillus. (1) Codex, ἐκκλήσεως ; sed omnino scribendum (2) Paulum intellige, qui pelles tabernaculorumn (3) Scilicet in Thesauri, ut jam diximus, sermo-
Chapter IV · Chapter V · Chapter VICapitulum IV · Capitulum V · Capitulum VI
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 75:1152«Πάντα γὰρ, φησὶν ὁ εὐαγγελιστὴς, διὰ τοῦ Υἱοῦ ἐγένετο, καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἕν.» Ἓν δὲ τῶν πάντων ὁ αἰὼν ἢ ὁ χρόνος· καὶ ὁ μακάριος δὲ Παῦλος. «Ἐπ’ ἐσχάτων, φησὶ, τῶν ἡμερῶν, ἐλάλησεν ἡμῖν ἐν Υἱῷ, ὃν ἔθηκε κληρονόμον πάντων, δι’ οὗ καὶ τοὺς αἰῶνας ἐποίησεν.» Εἰ δὲ τοῦ Υἱοῦ οἱ αἰῶνες ποιήματα, οὐ προϋπάρχουσι τοῦ ποιήσαντος· αἰώνων δὲ μὴ ὑπαρχόντων, εὔδηλον ὡς οὐδὲ ὁ χρόνος, ὃν ἡμέραι τε καὶ νύκτες ποιοῦσι καὶ μετροῦσιν· ἡμέρας δὲ καὶ νύκτας ἡ τοῦ φωτὸς ἀνατολὴ καὶ δύσις ἐργάζεται· τὸ δὲ φῶς μετὰ τὸν οὐρανὸν, καὶ τὴν γῆν, καὶ τὸν ἀέρα, ἐγένετο· ταῦτα δὲ πάντα, καὶ τὰ ἐν τούτοις, ὁ Θεὸς Λόγος εὐδοκίᾳ τοῦ Πατρὸς ἐδημιούργησε λόγῳ. Τοίνυν τῶν χρόνων καὶ τῶν αἰώνων μετὰ τῶν ἄλλων ἁπάντων ποιηθέντων ὑπὸ τοῦ Λόγου, οὐδὲν ἂν ἦν μεταξὺ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ, ἀλλ’ ἀεὶ μὲν Πατὴρ ὁ Θεὸς, ἀεὶ δὲ ὁ Υἱὸς σὺν Πατρί· διὸ καὶ ὁ εὐαγγελιστὴς, «Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος» βοᾷ. Καὶ ὁ ἀπόστολος Παῦλός φησι· «Ὃς ὢν ἀπαύγασμα τῆς δόξης, καὶ χαρακτὴρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ.» Καὶ ἑτέρωθεν·
Δ'. 'Οποίας δεῖ διαλήψεις ἔχειν περὶ τοῦ Θεοῦ Ο καὶ Πατρός. Ἡμεῖς οἱ (1) τῆς Τριάδος ἐρασταὶ καὶ προσκυνη ταὶ καὶ κήρυκες μεγαλόφωνοί τε καὶ μεγαλόφρονες, πιστεύομεν εἰς ἕνα Θεὸν Πατέρα αναρχον καὶ ἀγέν νητον, ἀεὶ ὄντα Πατέρα, οὐχ ὕστερον τοῦτο κτησά- μενον, οὐ γὰρ ἦν ὅτε οὐκ ἦν, ἀλλ' ἄνωθεν ἦν Πατήρ οὐδὲ γέγονε πρῶτον Υἱὸς εἶτα Πατήρ, κατὰ τὴν τῶν σωμάτων ἀκολουθίαν· ἀλλ᾽ ἀφ᾽ οὗπερ ἔστιν, ἀεὶ & ἔστι, Πατὴρ καὶ ἔστι καὶ καλεῖται. Ε'. 'Οποῖα δεῖ περὶ τοῦ Υἱοῦ φρονεῖν. Πιστεύομεν εἰς ἕνα Υἱὸν συναΐδιον τῷ γεννήσαντι, οὐκ ἀρχὴν τοῦ εἶναι λαβόντα, ἀλλ' ἀεὶ ὄντα, καὶ συν Πατρὶ ὄντα· ἀφ' οὗ γὰρ Πατήρ, ἀεὶ δὲ Πατὴρ, ἐξ εκείνου Υἱός· ἀχωρίστως γὰρ ἔχει ταῦτα πρὸς Ελλη λα, τά τε ονόματα, καὶ τὰ πράγματα;· εἰ οὐκ ἀεὶ δὲ ὁ Υἱός, ἀλλ᾽ ἦν ὅτε οὐκ ἦν, οὐδὲ ἀεὶ ὁ Πατήρ · ἀφ᾽ οὗ γὰρ ἐγέννησε, τοῦτο ἔχει τὸ ὄνομα· εἰ δὲ ἀεὶ ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ (βλάσφημον γὰρ τῷ ὄντι, ὑπὸ χρόνους ποιῆσαι τὸν τῶν χρόνων ποιητὴν, καὶ χρονικού δια στήματος ἀποφῆναι δευτέραν τὴν ἄχρονον καὶ ὑπὲρ χρόνον γέννησιν), ἀεὶ ὁ Υἱός, ἐκ τοῦ Πατρὸς μὲν ἀρ ῥήτως γεννηθείς, μετὰ τοῦ Πατρὸς δὲ ἀεὶ ὧν, καὶ σὺν τῷ Πατρὶ γνωριζόμενος. Γ'. Ὅτι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρὶ συναίδιον διδάσκου σιν αἱ Γραφαί. • Ἐν ἀρχῇ, φησίν, ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος· οὗτος ἦν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεόν. » Ὁ δὲ ἐν ἀρχῇ ὧν, πότε οὐκ ἦν; Οὔτε γὰρ εἶπεν, ὅτι ἐν ἀρχῇ ἐγένετο, ἀλλ' ἐν ἀρχῇ ἦν· οἷον ἐν φιλονεικήσωμεν τοῖς λογισμοῖς ὑπερβῆναι τὸ ἦν, ἐπέκεινα γενέσθαι τῆς ἀρχῆς οὐκ ἰσχύσομεν. Πάντα δεύτερα τοῦ ἐν ἀρχῇ ὄντος, καὶ χρόνος, καὶ αἰών, επί εἴ τι ἂν ἕτερον χρονικὸν ἐπινοηθείη διάστημα. Εἰ & οὐκ ἀεὶ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ συνῆν ὁ Υἱός, ὕστερον δ ποτε προσεγένετο, ἀνάγκη χρόνον καὶ αἰῶνα Πατρί καὶ Υἱῷ μεσιτεύειν. Εἰ δὲ τοῦτο δοίη τις, ευρεθήσεται τὸ ποίημα τοῦ ποιητοῦ προϋπάρχον· « Πάντα γέρι φησὶν ὁ εὐαγγελιστής, διὰ τοῦ Υἱοῦ ἐγένετο, καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἔν. » Ἓν δὲ τῶν πάντων ή αἰὼν ἢ ὁ χρόνος· καὶ ὁ μακάριος δὲ Παύλος. « Επ' ἐσχάτων, φησί, τῶν ἡμερῶν, ἐλάλησεν ἡμῖν ἐν Υἱῷ, δν ἔθηκε κληρονόμον πάντων, δι' οὗ καὶ τοὺς αἰῶνας ἐποίησεν. » Εἰ δὲ τοῦ Υἱοῦ οἱ αἰῶνες ποιήματα, οι προϋπάρχουσι τοῦ ποιήσαντος· αἰώνων δὲ μὴ ὑπαρ χόντων, εἴδηλον ὡς οὐδὲ ὁ χρόνος, ἂν ἡμέραι τε καὶ νύχτες ποιοῦσι καὶ μετροῦσιν· ἡμέρας δὲ καὶ νύχτες ἡ τοῦ φωτὸς ἀνατολὴ καὶ δύσις ἐργάζεται· τὸ δὲ φῶς μετὰ τὸν οὐρανὸν, καὶ τὴν γῆν, καὶ τὸν ἀέρα, ἐγένετο· ταῦτα δὲ πάντα, καὶ τὰ ἐν τούτοις, ὁ Θεὸς S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. IV. Quanam sint opiniones tenenda de Deo Patre. A Nos, Trinitatis amatores, adoratores et prædica- tores, magna voce sublimique animi conceptu, cre- dimus in unum Deum Patrem absque initio, ingeni- tum, qui semper Pater exstitit, non autem postea qualitatem hanc assecutus est; non enim fuit tem- pus quo ipse non fuerit, sed et antea Pater erat. Neque ipse fuit ante Filius, deinde Pater, ut cor- porum sequela postulat; sed ex quo exsistit, sem- per antem exsistit, Pater et est et vocatur. 681m V. Quid de Filio sentiendum sit, Credimus in unum Filium, coæternum gignenti, qui initium exsistendi non habuit, sed semper, el quidem cum Patre fuit. Etenim ex quo Pater, seni- per autem fuit Pater, ex ipso est Filius. Nanique hæc invicem inseparabilia sunt, tum nomina, tum etiam res. Si autein non semper exstitit Filius, sed aliquando non fuit, ne Pater quidem semper exsti- tit : nam ex quo genuit, hoc habet nomen. Jam si semper Deus Pater exstitit (nam blasphemia re- vera fuerit, sub tempora redigere temporum crea- torem, et temporali intervallo juniorem afirmare intemporalem ac supra omne tempus generationem), semper Filius fuit, ex Patre quidem ineffabiliter genitus, cum Patre autem semper exsistens, et cum Patré cognitus. VI. Quod Filium Patri coæternum docent Scriplura. < ln principio, inquit, erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum. Hoc erat in principio apud Deum "., Quod ergo in principio erat, quandonam non fuit? Neque enim dixit, in principio factum esse, sed in principio fuisse. Quan- tumvis nos conemur cogitatione nostra superare dictionem orat, transcendere ultra principium non poterimus. Cuncta posteriora sunt exsistente in principio, nempe et tempus, et sæculum, et quodvis aliud temporale excogitari poterit intervallum. Si ergo non semper cum Deo Patre exstitisset Filius, sed postea factus esset, necessario tempus, et sæculum inter Patrem ac Filium iulerponeretur. Quod si quis concedat, invenietur factura factori anterior. « Omnia enim, ait evangelista, per Fi- lium facta sunt, et sine ipso factum est nihil. › Jam vero unum quid ex hac universitate sæculum quo- que seu tempus reputandum est. Beatus vero Pau- lus ait: Novissimis diebus locutus est nobis in Filio, quem constituit 682m hæredem universo- rum, per quem fecit et saecula ". » Quod si Filii fa- cturæ sunt sæcula, ea facientem non præcedunt. Jam sæculis non exsistentibus, exploratum est, ne tempus quidem fuisse, quod dies noctesque efficiunt Joan. 1, 1, 2. Hebr. 1, 2. B B (1) Codex evidenter ὦ, quod prorsus videbatur immutandum in ok.
«Ὃς ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων, οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ.» Καὶ οὔτε ἐκεῖνος τὸ ἦν , οὔτε οὗτος τὸ ὢν καὶ ὑπάρχων , ἐᾷ· ἐπειδὴ τὸν ἀεὶ ὄντα κηρύττουσιν· οὗ χάριν καὶ μετ’ ὀλίγα ὁ εὐαγγελιστὴς, «Ζωὴ ἦν, φησὶ, καὶ ἡ ζωὴ ἦν τὸ φῶς τῶν ἀνθρώπων.» Καὶ αὖθις· «Ἦν τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν, ὃ φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον.» Καὶ πάλιν· «Ὁ μονογενὴς Υἱὸς, ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον τοῦ Πατρός.» Καὶ ἐν τῇ ἐπιστολῇ, «Ὁ ἦν, φησὶν, ἀπ’ ἀρχῆς.» Οὕτω θεολογεῖν ὑπὸ τοῦ θείου Πνεύματος τὸν μονογενῆ τοῦ Θεοῦ Λόγον ἐδιδάχθησαν οἱ ἐξ ἀρχῆς αὐτόπται καὶ ὑπηρέται τοῦ Λόγου γενόμενοι· διὸ οὐ συνηρίθμησαν τῇ κτίσει τὸν κτίσαντα· οὐ συνέταξαν τὸν ποιητὴν τοῖς ποιήμασιν· οὐδαμοῦ κτίσμα τὸ τίμιον τοῦ Θεοῦ προσηγόρευσαν γέννημα· οὐδαμοῦ τὸ ἐγένετο συνέζευξαν τῇ Θεότητι· ἀλλ’ οὗτος μὲν, «Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος·» οὐκ ἐν ἀρχῇ ὁ Λόγος ἐγένετο. Ἐκεῖνος δὲ, «Ὡς ὢν ἀπαύγασμα τῆς δόξης, καὶ χαρακτὴρ τῆς ὑποστάσεως·» οὐκ, ἐγένετο ἀπαύγασμα καὶ χαρακτήρ. Καὶ πάλιν· «Ὃς ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων,» οὐ μορφὴ Θεοῦ γενόμενος, ἀλλ’ «Ὑπάρχων ἐν Θεοῦ μορφῇ.» Καὶ ἑτέρωθι·
Δ'. 'Οποίας δεῖ διαλήψεις ἔχειν περὶ τοῦ Θεοῦ Ο καὶ Πατρός. Ἡμεῖς οἱ (1) τῆς Τριάδος ἐρασταὶ καὶ προσκυνη ταὶ καὶ κήρυκες μεγαλόφωνοί τε καὶ μεγαλόφρονες, πιστεύομεν εἰς ἕνα Θεὸν Πατέρα αναρχον καὶ ἀγέν νητον, ἀεὶ ὄντα Πατέρα, οὐχ ὕστερον τοῦτο κτησά- μενον, οὐ γὰρ ἦν ὅτε οὐκ ἦν, ἀλλ' ἄνωθεν ἦν Πατήρ οὐδὲ γέγονε πρῶτον Υἱὸς εἶτα Πατήρ, κατὰ τὴν τῶν σωμάτων ἀκολουθίαν· ἀλλ᾽ ἀφ᾽ οὗπερ ἔστιν, ἀεὶ & ἔστι, Πατὴρ καὶ ἔστι καὶ καλεῖται. Ε'. 'Οποῖα δεῖ περὶ τοῦ Υἱοῦ φρονεῖν. Πιστεύομεν εἰς ἕνα Υἱὸν συναΐδιον τῷ γεννήσαντι, οὐκ ἀρχὴν τοῦ εἶναι λαβόντα, ἀλλ' ἀεὶ ὄντα, καὶ συν Πατρὶ ὄντα· ἀφ' οὗ γὰρ Πατήρ, ἀεὶ δὲ Πατὴρ, ἐξ εκείνου Υἱός· ἀχωρίστως γὰρ ἔχει ταῦτα πρὸς Ελλη λα, τά τε ονόματα, καὶ τὰ πράγματα;· εἰ οὐκ ἀεὶ δὲ ὁ Υἱός, ἀλλ᾽ ἦν ὅτε οὐκ ἦν, οὐδὲ ἀεὶ ὁ Πατήρ · ἀφ᾽ οὗ γὰρ ἐγέννησε, τοῦτο ἔχει τὸ ὄνομα· εἰ δὲ ἀεὶ ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ (βλάσφημον γὰρ τῷ ὄντι, ὑπὸ χρόνους ποιῆσαι τὸν τῶν χρόνων ποιητὴν, καὶ χρονικού δια στήματος ἀποφῆναι δευτέραν τὴν ἄχρονον καὶ ὑπὲρ χρόνον γέννησιν), ἀεὶ ὁ Υἱός, ἐκ τοῦ Πατρὸς μὲν ἀρ ῥήτως γεννηθείς, μετὰ τοῦ Πατρὸς δὲ ἀεὶ ὧν, καὶ σὺν τῷ Πατρὶ γνωριζόμενος. Γ'. Ὅτι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρὶ συναίδιον διδάσκου σιν αἱ Γραφαί. • Ἐν ἀρχῇ, φησίν, ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος· οὗτος ἦν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεόν. » Ὁ δὲ ἐν ἀρχῇ ὧν, πότε οὐκ ἦν; Οὔτε γὰρ εἶπεν, ὅτι ἐν ἀρχῇ ἐγένετο, ἀλλ' ἐν ἀρχῇ ἦν· οἷον ἐν φιλονεικήσωμεν τοῖς λογισμοῖς ὑπερβῆναι τὸ ἦν, ἐπέκεινα γενέσθαι τῆς ἀρχῆς οὐκ ἰσχύσομεν. Πάντα δεύτερα τοῦ ἐν ἀρχῇ ὄντος, καὶ χρόνος, καὶ αἰών, επί εἴ τι ἂν ἕτερον χρονικὸν ἐπινοηθείη διάστημα. Εἰ & οὐκ ἀεὶ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ συνῆν ὁ Υἱός, ὕστερον δ ποτε προσεγένετο, ἀνάγκη χρόνον καὶ αἰῶνα Πατρί καὶ Υἱῷ μεσιτεύειν. Εἰ δὲ τοῦτο δοίη τις, ευρεθήσεται τὸ ποίημα τοῦ ποιητοῦ προϋπάρχον· « Πάντα γέρι φησὶν ὁ εὐαγγελιστής, διὰ τοῦ Υἱοῦ ἐγένετο, καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἔν. » Ἓν δὲ τῶν πάντων ή αἰὼν ἢ ὁ χρόνος· καὶ ὁ μακάριος δὲ Παύλος. « Επ' ἐσχάτων, φησί, τῶν ἡμερῶν, ἐλάλησεν ἡμῖν ἐν Υἱῷ, δν ἔθηκε κληρονόμον πάντων, δι' οὗ καὶ τοὺς αἰῶνας ἐποίησεν. » Εἰ δὲ τοῦ Υἱοῦ οἱ αἰῶνες ποιήματα, οι προϋπάρχουσι τοῦ ποιήσαντος· αἰώνων δὲ μὴ ὑπαρ χόντων, εἴδηλον ὡς οὐδὲ ὁ χρόνος, ἂν ἡμέραι τε καὶ νύχτες ποιοῦσι καὶ μετροῦσιν· ἡμέρας δὲ καὶ νύχτες ἡ τοῦ φωτὸς ἀνατολὴ καὶ δύσις ἐργάζεται· τὸ δὲ φῶς μετὰ τὸν οὐρανὸν, καὶ τὴν γῆν, καὶ τὸν ἀέρα, ἐγένετο· ταῦτα δὲ πάντα, καὶ τὰ ἐν τούτοις, ὁ Θεὸς S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. IV. Quanam sint opiniones tenenda de Deo Patre. A Nos, Trinitatis amatores, adoratores et prædica- tores, magna voce sublimique animi conceptu, cre- dimus in unum Deum Patrem absque initio, ingeni- tum, qui semper Pater exstitit, non autem postea qualitatem hanc assecutus est; non enim fuit tem- pus quo ipse non fuerit, sed et antea Pater erat. Neque ipse fuit ante Filius, deinde Pater, ut cor- porum sequela postulat; sed ex quo exsistit, sem- per antem exsistit, Pater et est et vocatur. 681m V. Quid de Filio sentiendum sit, Credimus in unum Filium, coæternum gignenti, qui initium exsistendi non habuit, sed semper, el quidem cum Patre fuit. Etenim ex quo Pater, seni- per autem fuit Pater, ex ipso est Filius. Nanique hæc invicem inseparabilia sunt, tum nomina, tum etiam res. Si autein non semper exstitit Filius, sed aliquando non fuit, ne Pater quidem semper exsti- tit : nam ex quo genuit, hoc habet nomen. Jam si semper Deus Pater exstitit (nam blasphemia re- vera fuerit, sub tempora redigere temporum crea- torem, et temporali intervallo juniorem afirmare intemporalem ac supra omne tempus generationem), semper Filius fuit, ex Patre quidem ineffabiliter genitus, cum Patre autem semper exsistens, et cum Patré cognitus. VI. Quod Filium Patri coæternum docent Scriplura. < ln principio, inquit, erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum. Hoc erat in principio apud Deum "., Quod ergo in principio erat, quandonam non fuit? Neque enim dixit, in principio factum esse, sed in principio fuisse. Quan- tumvis nos conemur cogitatione nostra superare dictionem orat, transcendere ultra principium non poterimus. Cuncta posteriora sunt exsistente in principio, nempe et tempus, et sæculum, et quodvis aliud temporale excogitari poterit intervallum. Si ergo non semper cum Deo Patre exstitisset Filius, sed postea factus esset, necessario tempus, et sæculum inter Patrem ac Filium iulerponeretur. Quod si quis concedat, invenietur factura factori anterior. « Omnia enim, ait evangelista, per Fi- lium facta sunt, et sine ipso factum est nihil. › Jam vero unum quid ex hac universitate sæculum quo- que seu tempus reputandum est. Beatus vero Pau- lus ait: Novissimis diebus locutus est nobis in Filio, quem constituit 682m hæredem universo- rum, per quem fecit et saecula ". » Quod si Filii fa- cturæ sunt sæcula, ea facientem non præcedunt. Jam sæculis non exsistentibus, exploratum est, ne tempus quidem fuisse, quod dies noctesque efficiunt Joan. 1, 1, 2. Hebr. 1, 2. B B (1) Codex evidenter ὦ, quod prorsus videbatur immutandum in ok.
PG 75:1153«Ὅς ἐστιν εἰκὼν τοῦ Θεοῦ τοῦ ἀοράτου,» οὐκ εἶπεν, ὃς ἐγένετο εἰκὼν τοῦ Θεοῦ τοῦ ἀοράτου, ἀλλ’, ὃς ἐστίν. Ζ. Ἀπόδειξις ἐκ τῆς Παλαιᾶς, ὅτι ἀί̈διος ὁ Υἱός. Οὕτω τῇ θεολογίᾳ πανταχοῦ συνέζευκται τὸ ἦν , καὶ τὸ ὢν , καὶ τὸ ὑπάρχων , καὶ τὸ ἔστιν · οὕτω τῷ μεγάλῳ Μωϋσῇ ἑαυτὸν διαλεγόμενος προσηγόρευσεν· «Ἐγώ εἰμι ὁ ὤν.» Καὶ πάλιν· «Τάδε ἐρεῖς τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ· Ὁ ὢν ἀπέσταλκέ με πρὸς ὑμᾶς.» Ὅτι δὲ τοῦ Υἱοῦ ταῦτα τὰ ῥήματα, καὶ αὐτοὶ μὲν μαρτυροῦσι τῆς βλασφημίας οἱ πρόμαχοι, ἀχώρητον μὲν τὸν Πατέρα λέγοντες, μεσίτην δὲ τοῦ Πατρὸς καὶ τῆς κτίσεως τὸν Υἱὸν ἀποκαλοῦντες, καὶ φάσκοντες αὐτὸν τοῖς πατριάρχαις καὶ τοῖς προφήταις ὀφθῆναί τε καὶ διαλεχθῆναι· σαφῶς δὲ ἡμᾶς αὐτὸς ὁ Θεὸς Λόγος διδάσκει διὰ Ἱερεμίου τοῦ προφήτου λέγων· «Ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, καὶ ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραὴλ, καὶ τῷ οἴκῳ Ἰούδα διαθήκην καινὴν, οὐ κατὰ τὴν διαθήκην ἢν διεθέμην τοῖς πατράσιν αὐτῶν ἐν ἡμέραις ἐπιλαβομένου μου τῆς χειρὸς αὐτῶν ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ τῆς Αἰγύπτου.» Ζητήσωμεν τοίνυν τίς τὴν καινὴν ἔδωκε διαθήκην. Ἦ οὐχὶ δῆλον ἅπασιν ὡς ὁ δεσπότης Χριστὸς ταύτης ἐστὶ χορηγός;
Ει Λόγος εὐδοκίᾳ τοῦ Πατρὸς ἐδημιούργησε λόγῳ. Τοίνυν τῶν χρόνων καὶ τῶν αἰώνων μετὰ τῶν ἄλ λων ἁπάντων ποιηθέντων ὑπὸ τοῦ Λόγου, οὐδὲν ἂν ἦν μεταξύ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ, ἀλλ᾽ ἀεὶ μὲν Πατὴρ δ θεός, ἀεὶ δὲ ὁ Υἱός συν Πατρί· διὸ καὶ ὁ εὐαγγελι στῆς, • Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος ο βοᾷ. Καὶ ὁ ἀπόστολος Παυλός φησι· « "υς ὢν ἀπαύγασμα τῆς δόξης, καὶ χαρακτήρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ. » Καὶ ἑτέρωθεν· · ὺς ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων, οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγή σατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ. » Καὶ οὔτε ἐκεῖνος τὸ ἦν, ούτε οὗτος τὸ ὢν καὶ ὑπάρχων, ἐξ· ἐπειδὴ τὸν ἀεὶ ὄντα κηρύττουσιν· οὗ χάριν καὶ μετ᾿ ὀλίγα ὁ εὐαγ- γελιστής, ο Ζωή ἦν, φησὶ, καὶ ἡ ζωὴ ἦν τὸ φῶς τῶν ἀνθρώπων. › Καὶ αὖθις· . Ην τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν, δ φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κό σμον. » Καὶ πάλιν • « Ο μονογενής Υἱός, ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον τοῦ Πατρός. » Καὶ ἐν τῇ ἐπιστολῇ, « Ο ἦν, φησίν, ἀπ' ἀρχῆς. » Οὕτω θεολογεῖν ὑπὸ τοῦ θείου Πνεύματος τὸν μονογενῆ τοῦ Θεοῦ Λόγον ἐδιδάχθησαν οἱ ἐξ ἀρχῆς αὐτόπται καὶ ὑπηρέται τοῦ Λόγου γενό- μενοι· διὸ οὐ συνηρίθμησαν τῇ κτίσει τὸν κτίσαντα· οὐ συνέταξαν τὸν ποιητὴν τοῖς ποιήμασιν· οὐδαμοῦ κτίσμα τὸ τίμιον τοῦ Θεοῦ προσηγόρευσαν γέννημα οὐδαμοῦ τὸ ἐγένετο συνέζευξαν τῇ Θεότητι· ἀλλ' ο της μέν, ο Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος· ο οὐκ ἐν ἀρχῇ ὁ Λόγος ἐγένετο. Ἐκεῖνος δὲ, «Ὡς ὢν ἀπαύγασμα τῆς δόξης, καὶ χαρακτήρ τῆς ὑποστάσεως· ν οὐκ, ἐγέ νετο ἀπαύγασμα καὶ χαρακτήρ. Καὶ πάλιν· Ὃς ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων, ο οὐ μορφή Θεοῦ γενόμενος, ἀλλ' ο Υπάρχων ἐν Θεοῦ μορφῇ. » Καὶ ἑτέρωθι· • Ος ἐστιν εἰκὼν τοῦ Θεοῦ τοῦ ἀοράτου, » οὐκ εἶπεν, ὃς ἐγένετο εἰκὼν τοῦ Θεοῦ τοῦ ἀοράτου, ἀλλ᾽, ὅς ἐστίν. Τ'. ᾿Απόδειξις ἐκ τῆς Παλαιᾶς, ὅτι ἀΐδιος ὁ Υιός. εται, Οὕτω τῇ θεολογία πανταχοῦ συνέζευκται τὸ ἦν, καὶ τὸ ὤν, καὶ τὸ ὑπάρχων, καὶ τὸ ἔστιν οὕτω τῷ μεγάλες Μωϋσῃ ἑαυτὸν διαλεγόμενος προσηγόρευσεν· • Ἐγώ εἰμι ὁ ὤν. » Καὶ πάλιν· « Τάδε ἐρεῖς τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ. Ο ὢν ἀπέσταλκέ με πρὸς ὑμᾶς. Ὅτι δὲ τοῦ Υἱοῦ ταῦτα τὰ βήματα, καὶ αὐτοὶ μὲν μαρτυ ροῦσι τῆς βλασφημίας οι πρόμαχοι, ἀχώρητον μὲν τὸν Πατέρα λέγοντες, μεσίτην δὲ τοῦ Πατρὸς καὶ τῆς κτί- Εν σεως τὸν Υἱὸν ἀποκαλοῦντες, καὶ φάσκοντες αὐτὸν τῆς πατριάρχαις καὶ τοῖς προφήταις ὀφθῆναι τε καὶ διαλεχθῆναι· σαφῶς δὲ ἡμᾶς αὐτὸς ὁ Θεὸς Λόγος διδάσκει διὰ Ιερεμίου τοῦ προφήτου λέγων ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, καὶ ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ δια θήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραὴλ, καὶ τῷ οἴκῳ Ἰούδα διαθή την καινὴν, οὐ κατὰ τὴν διαθήκην ἣν διεθέμην τοῖς πατράσιν αὐτῶν ἐν ἡμέραις ἐπιλαβομένου μου τῆς χειρὸς αὐτῶν ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ τῆς Αἰγύπτου, ο DE TRINITATE. Cum igitur tempora ac sæcula cum aliis rebus omnibus a Verbo facta fuerint, nihil inter Patrem et Filium jacet, sed Pater semper fuit Deus, semper autem cum Patre Filius. Quare etiam evangelista, ‹ In principio erat Verbum, » claniat. Et apostolus Paulus ait: Qui cum sit splendor gloriæ, et figura substantiæ ejus . . Et alibi : « Qui cum in forna Dei esset, non rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo ". . El neque Joannes erat omittit ; neque item Paulus cum esset et cum exsisteret ; quando- quidem semper exsistentem uterque prædicaut. Quapropter et paulo post evangelista, Vita erat, inquit, et vita erat lux hominum '. . denuo : ‹ Erat lux vera quæ illuminat omnem hominen venientem in hunc mundum '., Et adhuć : « Uni- · A et meliuutur : dies vero noctesque facit lucis ortus el occasus : quæ quidem 'lux post cœlum ac terram et aerem facta fuit. Hæc porro omnia, et quid- quid in eis est, Deus Verbum, beneplacito Patris, verbo creavit. C Dei. Et alibi : • Qui est imago Dei invisibilis . . Non dixit: qui factus est imago Dei invisibilis, sed, qui est. . B & genitus Dei Filius qui est in sinu Patris S., Nec non in Epistola, e Qui fuit, inquit, ab initio . llanc theologiam a divino Spiritu tradere edocti fuerunt circa unigenitum Dei Verbum ii qui ab initio spectatores ministrique Verbi fuerunt. Quam- obrem non connumerarunt cum creatura Creato- rem: non posuerunt in ordine factarum rerum factorem : nusquam creaturæ nomine appellarunt venerabilem Dei genituram: nusquam dictionem factum est Divinitati copularunt. Sed alius quidem dixit : c lui principio erat Verbum ; a non autem, principio factum est Verbum. Alius vero : • Qui cum esset splendor gloriæ, et figura substantiæ. › Non ait : factus est splendor et figura. Et rursus : « Qui cum in forma Dei esset ;, non autem dixit : forma Dei factus, sed e cum, esset in forma VI. Ex Vetere Testamento sempiternua demon- stratur Filius. Sic in sermone theologico copnlantur 'semper et cum esset, et exsistens, et est. Sic seipsum Deus, cum magno Moyse loquens, appellavit : Ego sum qui sum. » El mox : • Hæc dices fliis Israelis : Qui est misit me ad vos *. » Jam vero quod hæc Fılii verba sint, testantur ipsi blasphemiæ antesigna- ni, qui Patrem Incomprehensibilem dicunt, Filium D autem inter Patrem creaturamque medium appel- en Hebr. 1, 3. • Exod. ni, 14. " Philipp. 11, 6. • Joan. 1, 4. ' Jerem. xxxi, 51. lant, dicuntque ipsum patriarchis et prophetis ap- paruisse cum lisque locutum. Manifeste vero nos ipse Deus Verbum docet per Jeremiam prophetam dicens : ‹ Diebus illis, illoque tempore feriam cum Israelis domo, et cum Jude domo novum fœdus, non juxta fœdus quod cum illorum parentibus pepigi, tempore quo manu mea captos ipsos de regione Ægypti reduxi '. . Quæramus itaque quis novum fœdus tradiderit. Nonne omnibus patet • Ibid. 9. * Ibid. 48. Joan. 1, 1. Digitized by • Coloss, 1, 15. Google
Αὐτὸς γὰρ ἐν τοῖς ἱεροῖς Εὐαγγελίοις βοᾷ· «Ἐῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις, Οὐ φονεύσεις· ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν, Πᾶς ὁ ὀργιζόμενος τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ εἰκῆ, ἔνοχος ἔσται τῇ κρίσει· ἐῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις, Οὐκ ἐπιορκήσεις· ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν, μὴ ὀμόσαι ὅλως.» Καὶ τὰ ἄλλα δὲ ὁμοίως τίθησιν, ὅτι ἐῤῥέθη μὲν τόδε, ἐγὼ δὲ τοῦτο τοιῶσδε νομοθετῶ, οὐκ ἀνατρέπων τὸν κείμενον νόμον, ἀλλὰ τὴν νομοθεσίαν ἀκριβεστέραν ποιῶν, καὶ τῆς φυλακῆς τὸν τρόπον διδάσκων. Τὴν νέαν τοίνυν διαθήκην ὁ δεσπότης ἡμῖν δέδωκε Χριστός· ὁ δὲ ταύτην παρεσχηκὼς, καὶ τὴν παλαιὰν μετὰ τὴν ἀπαλλαγὴν τῆς Αἰγύπτου δέδωκε τῷ Ἰςραήλ· ὁ δὲ ἐκείνην δεδωκὼς, καὶ τῆς Αἰγυπτιακῆς δουλείας ἀπαλλάξας, αὐτὸς ἀπέστειλε δηλονότι πρὸς Φαραὼ τὸν Μωϋσέα· αὐτὸς εἶπε· «Τάδε ἐρεῖς τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ· Ὁ ὢν ἀπέσταλκέ με πρὸς ὑμᾶς·» τοῦτο δὲ καὶ ἑτέρωθι ὁ προφήτης σαφὲς ποιεῖ· «Οὗτος γὰρ, φησὶν, ὁ Θεὸς ἡμῶν· οὐ λογισθήσεται ἕτερος πρὸς αὐτόν· ἐξεῦρε πᾶσαν ὁδὸν ἐπιστήμης, καὶ ἔδωκεν αὐτὴν Ἰακὼβ τῷ παιδὶ αὐτοῦ, καὶ Ἰσραὴλ τῷ ἠγαπημένῳ ὑπ’ αὐτοῦ·
Ει Λόγος εὐδοκίᾳ τοῦ Πατρὸς ἐδημιούργησε λόγῳ. Τοίνυν τῶν χρόνων καὶ τῶν αἰώνων μετὰ τῶν ἄλ λων ἁπάντων ποιηθέντων ὑπὸ τοῦ Λόγου, οὐδὲν ἂν ἦν μεταξύ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ, ἀλλ᾽ ἀεὶ μὲν Πατὴρ δ θεός, ἀεὶ δὲ ὁ Υἱός συν Πατρί· διὸ καὶ ὁ εὐαγγελι στῆς, • Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος ο βοᾷ. Καὶ ὁ ἀπόστολος Παυλός φησι· « "υς ὢν ἀπαύγασμα τῆς δόξης, καὶ χαρακτήρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ. » Καὶ ἑτέρωθεν· · ὺς ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων, οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγή σατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ. » Καὶ οὔτε ἐκεῖνος τὸ ἦν, ούτε οὗτος τὸ ὢν καὶ ὑπάρχων, ἐξ· ἐπειδὴ τὸν ἀεὶ ὄντα κηρύττουσιν· οὗ χάριν καὶ μετ᾿ ὀλίγα ὁ εὐαγ- γελιστής, ο Ζωή ἦν, φησὶ, καὶ ἡ ζωὴ ἦν τὸ φῶς τῶν ἀνθρώπων. › Καὶ αὖθις· . Ην τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν, δ φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κό σμον. » Καὶ πάλιν • « Ο μονογενής Υἱός, ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον τοῦ Πατρός. » Καὶ ἐν τῇ ἐπιστολῇ, « Ο ἦν, φησίν, ἀπ' ἀρχῆς. » Οὕτω θεολογεῖν ὑπὸ τοῦ θείου Πνεύματος τὸν μονογενῆ τοῦ Θεοῦ Λόγον ἐδιδάχθησαν οἱ ἐξ ἀρχῆς αὐτόπται καὶ ὑπηρέται τοῦ Λόγου γενό- μενοι· διὸ οὐ συνηρίθμησαν τῇ κτίσει τὸν κτίσαντα· οὐ συνέταξαν τὸν ποιητὴν τοῖς ποιήμασιν· οὐδαμοῦ κτίσμα τὸ τίμιον τοῦ Θεοῦ προσηγόρευσαν γέννημα οὐδαμοῦ τὸ ἐγένετο συνέζευξαν τῇ Θεότητι· ἀλλ' ο της μέν, ο Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος· ο οὐκ ἐν ἀρχῇ ὁ Λόγος ἐγένετο. Ἐκεῖνος δὲ, «Ὡς ὢν ἀπαύγασμα τῆς δόξης, καὶ χαρακτήρ τῆς ὑποστάσεως· ν οὐκ, ἐγέ νετο ἀπαύγασμα καὶ χαρακτήρ. Καὶ πάλιν· Ὃς ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων, ο οὐ μορφή Θεοῦ γενόμενος, ἀλλ' ο Υπάρχων ἐν Θεοῦ μορφῇ. » Καὶ ἑτέρωθι· • Ος ἐστιν εἰκὼν τοῦ Θεοῦ τοῦ ἀοράτου, » οὐκ εἶπεν, ὃς ἐγένετο εἰκὼν τοῦ Θεοῦ τοῦ ἀοράτου, ἀλλ᾽, ὅς ἐστίν. Τ'. ᾿Απόδειξις ἐκ τῆς Παλαιᾶς, ὅτι ἀΐδιος ὁ Υιός. εται, Οὕτω τῇ θεολογία πανταχοῦ συνέζευκται τὸ ἦν, καὶ τὸ ὤν, καὶ τὸ ὑπάρχων, καὶ τὸ ἔστιν οὕτω τῷ μεγάλες Μωϋσῃ ἑαυτὸν διαλεγόμενος προσηγόρευσεν· • Ἐγώ εἰμι ὁ ὤν. » Καὶ πάλιν· « Τάδε ἐρεῖς τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ. Ο ὢν ἀπέσταλκέ με πρὸς ὑμᾶς. Ὅτι δὲ τοῦ Υἱοῦ ταῦτα τὰ βήματα, καὶ αὐτοὶ μὲν μαρτυ ροῦσι τῆς βλασφημίας οι πρόμαχοι, ἀχώρητον μὲν τὸν Πατέρα λέγοντες, μεσίτην δὲ τοῦ Πατρὸς καὶ τῆς κτί- Εν σεως τὸν Υἱὸν ἀποκαλοῦντες, καὶ φάσκοντες αὐτὸν τῆς πατριάρχαις καὶ τοῖς προφήταις ὀφθῆναι τε καὶ διαλεχθῆναι· σαφῶς δὲ ἡμᾶς αὐτὸς ὁ Θεὸς Λόγος διδάσκει διὰ Ιερεμίου τοῦ προφήτου λέγων ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, καὶ ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ δια θήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραὴλ, καὶ τῷ οἴκῳ Ἰούδα διαθή την καινὴν, οὐ κατὰ τὴν διαθήκην ἣν διεθέμην τοῖς πατράσιν αὐτῶν ἐν ἡμέραις ἐπιλαβομένου μου τῆς χειρὸς αὐτῶν ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ τῆς Αἰγύπτου, ο DE TRINITATE. Cum igitur tempora ac sæcula cum aliis rebus omnibus a Verbo facta fuerint, nihil inter Patrem et Filium jacet, sed Pater semper fuit Deus, semper autem cum Patre Filius. Quare etiam evangelista, ‹ In principio erat Verbum, » claniat. Et apostolus Paulus ait: Qui cum sit splendor gloriæ, et figura substantiæ ejus . . Et alibi : « Qui cum in forna Dei esset, non rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo ". . El neque Joannes erat omittit ; neque item Paulus cum esset et cum exsisteret ; quando- quidem semper exsistentem uterque prædicaut. Quapropter et paulo post evangelista, Vita erat, inquit, et vita erat lux hominum '. . denuo : ‹ Erat lux vera quæ illuminat omnem hominen venientem in hunc mundum '., Et adhuć : « Uni- · A et meliuutur : dies vero noctesque facit lucis ortus el occasus : quæ quidem 'lux post cœlum ac terram et aerem facta fuit. Hæc porro omnia, et quid- quid in eis est, Deus Verbum, beneplacito Patris, verbo creavit. C Dei. Et alibi : • Qui est imago Dei invisibilis . . Non dixit: qui factus est imago Dei invisibilis, sed, qui est. . B & genitus Dei Filius qui est in sinu Patris S., Nec non in Epistola, e Qui fuit, inquit, ab initio . llanc theologiam a divino Spiritu tradere edocti fuerunt circa unigenitum Dei Verbum ii qui ab initio spectatores ministrique Verbi fuerunt. Quam- obrem non connumerarunt cum creatura Creato- rem: non posuerunt in ordine factarum rerum factorem : nusquam creaturæ nomine appellarunt venerabilem Dei genituram: nusquam dictionem factum est Divinitati copularunt. Sed alius quidem dixit : c lui principio erat Verbum ; a non autem, principio factum est Verbum. Alius vero : • Qui cum esset splendor gloriæ, et figura substantiæ. › Non ait : factus est splendor et figura. Et rursus : « Qui cum in forma Dei esset ;, non autem dixit : forma Dei factus, sed e cum, esset in forma VI. Ex Vetere Testamento sempiternua demon- stratur Filius. Sic in sermone theologico copnlantur 'semper et cum esset, et exsistens, et est. Sic seipsum Deus, cum magno Moyse loquens, appellavit : Ego sum qui sum. » El mox : • Hæc dices fliis Israelis : Qui est misit me ad vos *. » Jam vero quod hæc Fılii verba sint, testantur ipsi blasphemiæ antesigna- ni, qui Patrem Incomprehensibilem dicunt, Filium D autem inter Patrem creaturamque medium appel- en Hebr. 1, 3. • Exod. ni, 14. " Philipp. 11, 6. • Joan. 1, 4. ' Jerem. xxxi, 51. lant, dicuntque ipsum patriarchis et prophetis ap- paruisse cum lisque locutum. Manifeste vero nos ipse Deus Verbum docet per Jeremiam prophetam dicens : ‹ Diebus illis, illoque tempore feriam cum Israelis domo, et cum Jude domo novum fœdus, non juxta fœdus quod cum illorum parentibus pepigi, tempore quo manu mea captos ipsos de regione Ægypti reduxi '. . Quæramus itaque quis novum fœdus tradiderit. Nonne omnibus patet • Ibid. 9. * Ibid. 48. Joan. 1, 1. Digitized by • Coloss, 1, 15. Google
Chapter VIIICapitulum VIII
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 75:1155μετὰ ταῦτα ἐπὶ γῆς ὤφθη, καὶ τοῖς ἀνθρώποις συνανεστράφη.» Κάτωθεν τοίνυν ἀρξάμενοι, τὴν προφητικὴν ἐρευνήσωμεν ἔννοιαν. Τίς ὁ ἐπὶ τῆς γῆς ὀφθεὶς, καὶ τοῖς ἀνθρώποις συναναστραφείς; εὔδηλον, ὡς οἶμαι, πᾶσι τοῖς γε νοῦν ἔχουσιν, ὡς ὁ Θεὸς Λόγος τὴν ἡμετέραν φύσιν ἀναλαβὼν, ὁ μὴ ἁρπαγμὸν ἡγησάμενος τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἀλλ’ ἑαυτὸν κενώσας, καὶ μορφὴν δούλου λαβών. Οὗτος τοίνυν τὴν ὁδὸν τῆς ἐπιστήμης ἔδωκεν Ἰακὼβ τῷ παιδὶ αὐτοῦ, καὶ Ἰσραὴλ τῷ ἠγαπημένῳ ὑπ’ αὐτοῦ, τὸν παλαιὸν διαγορεύσας ἐν τῇ ἐρήμῳ διὰ Μωϋσέως νόμον. Ὁ δὲ τὸν νόμον ἐκεῖνον δεδωκὼς, πρὸ τοῦ δοῦναι τὸν νόμον, τῷ Μωϋσῇ διαλεγόμενος ἔφη· «Τάδε ἐρεῖς τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ. Ὁ ὢν ἀπέσταλκέ με πρὸς ὑμᾶς.» Διὸ ὁ προφήτης ἐβόα· «Οὗτος ὁ Θεὸς ἡμῶν, οὐ λογισθήσεται ἕτερος πρὸς αὐτόν·» μαρτυρῶν αὐτῷ, οὐ τὸ ἔλαττον, ἀλλὰ τὸ ἀσύγκριτον. Ὁρᾶτε πῶς ἔοικε τοῖς εὐαγγελικοῖς διδάγμασιν τὰ προφητικὰ κηρύγματα. Μωϋσῆς κηρύττει τὸ ὤν · μᾶλλον δὲ αὐτὸς ὁ Θεὸς Λόγος περὶ ἑαυτοῦ λέγει τὸ ὤν · Παῦλος δὲ πολλάκις λέγει τὸ ὢν , προστίθησι δὲ καὶ τὸ ὑπάρχων , ταὐτὸν δυνάμενον τῷ ὤν · λέγει καὶ τὸ ἔστιν, ἰσοδυναμοῦν ἐκείνοις κατὰ τὴν ἔννοιαν·
Α Ζητήσωμεν τοίνυν τίς τὴν καινὴν ἔδωκε διαθήκην. Η Εt οὐχὶ δῆλον ἅπασιν ὡς ὁ δεσπότης Χριστὸς ταύτης ἐστὶ χορηγός ; Αὐτὸς γὰρ ἐν τοῖς ἱεροῖς Εὐαγγελίοις βου • Εῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις, Οὐ φονεύσεις· ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν, Πᾶς ὁ ὀργιζόμενος τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ εἰκῇ, ἐν οχος ἔσται τῇ κρίσει· ἐῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις, Οὐκ ἐπιορ χήσεις· ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν, μὴ ὁμόσαι ὅλως. » Και τὰ ἄλλα δὲ ὁμοίως τίθησιν, ὅτι ἐῤῥέθη μὲν τόδε, ἐγὼ δὲ τοῦτο τοιῶσδε νομοθετῶ, οὐκ ἀνατρέπων τὸν κεί μενον νόμον, ἀλλὰ τὴν νομοθεσίαν ἀκριβεστέραν ποιῶν, καὶ τῆς φυλακῆς τὸν τρόπον διδάσκων. Την νέαν τοίνυν διαθήκην ο δεσπότης ἡμῖν δέδωκε Χρ στός· ὁ δὲ ταύτην παρεσχηκώς, καὶ τὴν παλαιών μετὰ τὴν ἀπαλλαγὴν τῆς Αἰγύπτου δέδωκε τῷ ραήλ· ὁ δὲ ἐκείνην δεδωκώς, καὶ τῆς Αἰγυπτιακής δουλείας ἀπαλλάξας, αὐτὸς ἀπέστειλε δηλονότι πρ Φαραὼ τὸν Μωϋσέα· αὐτὸς εἶπε· « Τάδε ἐρεῖς τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ· Ὁ ὢν ἀπέσταλκέ με πρὸς ὑμως τοῦτο δὲ καὶ ἑτέρωθι ὁ (1) προφήτης σαφές ποιεί • Οὗτος γὰρ, φησὶν, ὁ Θεὸς ἡμῶν· οὐ λογισθήσεται ἕτερος πρὸς αὐτόν· ἐξεῦρε πᾶσαν ἐδὸν ἐπιστήμης, καὶ ἔδωκεν αὐτὴν Ἰακὼβ τῷ παιδὶ αὐτοῦ, καὶ Ἰσραὴλ τῷ ἡγαπημένῳ ὑπ' αὐτοῦ· μετὰ ταῦτα ἐπὶ γῆς ὤφθη, καὶ τοῖς ἀνθρώποις συνανεστράφη (2). ο ▲ Κάτωθεν τοίνυν ἀρξάμενοι, τὴν προφητικὴν έρευ νήσωμεν ἔννοιαν. Τίς ὁ ἐπὶ τῆς γῆς ὀφθείς, καὶ τοῖς ἀνθρώποις συναναστραφείς ; εύδηλον, ὡς οἶμαι, πάτε τοῖς γε νοῦν ἔχουσιν, ὡς ὁ Θεὸς Λόγος τὴν ἡμετέραν φύσιν ἀναλαβὼν, ὁ μὴ ἁρπαγμὸν ἡγησάμενος τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἀλλ᾽ ἑαυτὸν κενώσας, καὶ μορφὴν δούλου λαβών. Οὗτος τοίνυν τὴν ὁδὸν τῆς ἐπιστήμης ἔδωκεν Ἰακὼβ τῷ παιδὶ αὐτοῦ, καὶ Ἰσραὴλ τῷ ἡγαπημένο ὑπ' αὐτοῦ, τὸν παλαιὸν διαγορεύσας ἐν τῇ ἐρήμῳδιά Μωϋσέως νόμον. Ὁ δὲ τὸν νόμον ἐκεῖνον δεδωκώς, πρό τοῦ δοῦναι τὸν νόμον, τῷ Μωϋσῃ διαλεγόμενος ἔφη· Τάδε ἐρεῖς τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ. Ὁ ὢν ἀπέσταλκέ με πρὸς ὑμᾶς. » Διὸ ὁ προφήτης ἐβόα· ο υὗτος ὁ θεός ἡμῶν, οὐ λογισθήσεται ἕτερος πρὸς αὐτόν· η μερτι ρῶν αὐτῷ, οὐ τὸ ἔλαττον, ἀλλὰ τὸ ἀσύγκριτον. Οράτι πῶς ἔοικε τοῖς εὐαγγελικοῖς διδάγμασιν τὰ προφη τικὰ κηρύγματα. Μωϋσῆς κηρύττει τὸ ἄν· μᾶλλον δὲ αὐτὸς ὁ Θεὸς Λόγος περὶ ἑαυτοῦ λέγει τὸ ἄγ Παῦλος δὲ πολλάκις λέγει τὸ ὤν, προστίθησι δὲ καὶ τὸ ὑπάρχων, ταὐτὸν δυνάμενον τῷ ὤν λέγει καὶ τὰ ἔστιν, ισοδυναμοῦν ἐκείνοις κατὰ τὴν ἔννοιαν ώτου τως δὲ καὶ ὁ θεολόγος Ιωάννης πολλαχοῦ τὸ ἐν τῇ τῶν Εὐαγγελίων πραγματεία ενσπείρει, καὶ αὐτὸ δὲ τὸ προοίμιον ταύταις ταῖς φωναῖς ἀγλαΐζει, σύχ ἅπαξ, οὐδὲ δὶς, οὐδὲ τρὶς, ἀλλὰ πολλάκις κηρύττων τὸ ἦν. Η'. "Οτι τὰ μὲν ἁρμόττει τῷ Θεῷ λόγῳ, τὰ δὲ τῇ αναληφθείση φύσει. Τῶν κηρύκων δὲ τῆς ἀληθείας τοιαῦτα διδασκόν των, τίς οὕτως ἄγαν θρασὺς καὶ αὐθάδης, ὡς ἀν S. CYRILII ALEXANDRINI ARCIIIEP. Dominum nostrum Jesum Christum ejus esse da- torem? Ipse enim in sacris Evangeliis clamat : • Dictum est antiquis, Non occides ; ego autem dico vobis, Omnis qui iratus fratri suo temere fuerit, reus erit judicio. Dictum est antiquis: Non perjurabis ; ego autem dico vobis, nee jurare omnino . . alia similiter ponit : dictum fuit quidem illud, ego autem hoc istboc modo præcipio ; haud sane exsistentein legem subvertens, sed per- fectiorem legislationem faciens, ejusque observandæ rationem docens. Novum igitur foedus dedit Do- minus nobis Christus. Qui autem hoc tradidit, idem velus quoque post liberationem ex Ægypto dederal Israeli. Qui vero illud dederat, idem ut ex Ægyptiaca servitute expediret, Moysen scilicet ad Pharaonem miserat. Ilem 684m quoque dixit : • Hæc dices filiis Israelis: Qui est misit me ad vos. › Hoc et alibi propheta manifestum facit : « Hic est enim, inquit, Deus noster ; neque astimabitur alius ad- versus eum : adinvenit omnein viam disciplinæ, et tradidit illam Jacobo puero suo, et Israeli dilecto suo. Post hæc in terra visus est, et cum hominibus conversatus est B postremo itaque initium facientes, propheticum indagemus sensum. Quisnam in terra visus est, et cam hominibus conversatus? exploratum est, ut reor, cunctis modo mente præditis, quod nempe Verbum Deus, qui naturam nostram assumpsit, qui rapinam non est arbitratus esse se æqualem C Deo, sed semetipsum exinanivit, formam servi accipiens. Hic ergo viam disciplinæ tradidit Jacobo puero suo, et Israeli dilecto suo, veterem promul- gans in deserto per Moysen legem. Qui vero legem illam tulit, antequam eam traderet, cum Muyse loquens dixerat: • Hæc dices filiis Israelis: Qui • est misit me ad vos. Propterea propheta excla- mavit: Hie Deus noster est, non æstimabitur alius adversus eum. » Quibus verbis, non tam eum minorem negat, quam incomparabilem afirmat. Animadvertite quomodo evangelicis dictis propheti- ca oracula consonent. Moyses ait qui sum; imo vero ipse Deus Verbum ait qui sum ; Paulus autem sæpe dicit qui est ; dicit etiam exsistit ; quæ voca- bula parem habent sensum. Similiter Joannes D theologus vocabulum qui est evangelicæ Scripturæ multoties interserit; et ipsum quoqne proœmium hujusmodi vocabulis ornat, non semel aut iterum ac tertio, sed multoties prædicans erat, 685m VIII. Quod alia conveniunt Deo Verbo, alia assumptæ naturæ. Jam vero cum veritatis præcones ita docuerint, quis adeo sit audax ac temerarius, ut dictioni erat * Mattle. V, 21-33. • Baruch uni, 56-39. • etiam auctor Arianus in comm. ad Luc. v, 5; Script vet., tom. III, part. 11, pag. 207. (1) In codice interseritur mendose αὐτός, idem. (2) Hune Baruchi textum intelligit de Jesu Christo
ὡσαύτως δὲ καὶ ὁ θεολόγος Ἰωάννης πολλαχοῦ τὸ ὢν τῇ τῶν Εὐαγγελίων πραγματείᾳ ἐνσπείρει, καὶ αὐτὸ δὲ τὸ προοίμιον ταύταις ταῖς φωναῖς ἀγλαί̈ζει, οὐχ ἅπαξ, οὐδὲ δὶς, οὐδὲ τρὶς, ἀλλὰ πολλάκις κηρύττων τὸ ἦν . Η. Ὅτι τὰ μὲν ἁρμόττει τῷ Θεῷ Λόγῳ, τὰ δὲ τῇ ἀναληφθείσῃ φύσει. Τῶν κηρύκων δὲ τῆς ἀληθείας τοιαῦτα διδασκόντων, τίς οὕτως ἄγαν θρασὺς καὶ αὐθάδης, ὡς ἀντὶ μὲν τοῦ ἦν , τὸ οὐκ ἦν εἰπεῖν; ἀντὶ δὲ τοῦ ὢν καὶ ὑπάρχων , κτίσμα προσαγορεῦσαι τὸν ἐκ Πατρὸς μὲν ἀχρόνως καὶ ἀπαθῶς γεννηθέντα, ἐν δὲ τοῖς κόλποις τοῦ Πατρὸς ἱδρυμένον; ὁ γὰρ ὢν οὐ κτίζεται, ὁ ὑπάρχων οὐ δημιουργεῖται· τὸ γὰρ ἐγένετο , καὶ τὸ ἔλαβε , καὶ ὅσα τοιαῦτα, οὐ θεολογοῦντες, ἀλλὰ τὴν οἰκονομίαν κηρύττοντες ἔλεγον οἱ τὰ τῆς θεογνωσίας ἐγχειρισθέντες μυστήρια. Καὶ πρῶτος μὲν ὁ μακάριος Ἰωάννης, καὶ «Ὁ Λόγος, ἔφη, σὰρξ ἐγένετο·» εἰπὼν τὸ, «Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος,» καὶ πολλάκις τὸ ἦν ἐπὶ τῆς Θεότητος δεδωκὼς, εἰς τὴν τῆς ἐνανθρωπήσεως οἰκονομίαν ἐλθὼν, ἀναγκαίως τὸ ἐγένετο τέθεικεν· οὐ γὰρ ἦν ἀεὶ ἡ ἐξ ἡμῶν ληφθεῖσα ὑπὸ τοῦ Θεοῦ Λόγου ἀπαρχὴ, ἀλλὰ πρὸς τῷ τέλει τῶν αἰώνων ἐγένετό τε καὶ ἀνελήφθη ὑπὸ τοῦ Θεοῦ Λόγου.
Α Ζητήσωμεν τοίνυν τίς τὴν καινὴν ἔδωκε διαθήκην. Η Εt οὐχὶ δῆλον ἅπασιν ὡς ὁ δεσπότης Χριστὸς ταύτης ἐστὶ χορηγός ; Αὐτὸς γὰρ ἐν τοῖς ἱεροῖς Εὐαγγελίοις βου • Εῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις, Οὐ φονεύσεις· ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν, Πᾶς ὁ ὀργιζόμενος τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ εἰκῇ, ἐν οχος ἔσται τῇ κρίσει· ἐῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις, Οὐκ ἐπιορ χήσεις· ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν, μὴ ὁμόσαι ὅλως. » Και τὰ ἄλλα δὲ ὁμοίως τίθησιν, ὅτι ἐῤῥέθη μὲν τόδε, ἐγὼ δὲ τοῦτο τοιῶσδε νομοθετῶ, οὐκ ἀνατρέπων τὸν κεί μενον νόμον, ἀλλὰ τὴν νομοθεσίαν ἀκριβεστέραν ποιῶν, καὶ τῆς φυλακῆς τὸν τρόπον διδάσκων. Την νέαν τοίνυν διαθήκην ο δεσπότης ἡμῖν δέδωκε Χρ στός· ὁ δὲ ταύτην παρεσχηκώς, καὶ τὴν παλαιών μετὰ τὴν ἀπαλλαγὴν τῆς Αἰγύπτου δέδωκε τῷ ραήλ· ὁ δὲ ἐκείνην δεδωκώς, καὶ τῆς Αἰγυπτιακής δουλείας ἀπαλλάξας, αὐτὸς ἀπέστειλε δηλονότι πρ Φαραὼ τὸν Μωϋσέα· αὐτὸς εἶπε· « Τάδε ἐρεῖς τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ· Ὁ ὢν ἀπέσταλκέ με πρὸς ὑμως τοῦτο δὲ καὶ ἑτέρωθι ὁ (1) προφήτης σαφές ποιεί • Οὗτος γὰρ, φησὶν, ὁ Θεὸς ἡμῶν· οὐ λογισθήσεται ἕτερος πρὸς αὐτόν· ἐξεῦρε πᾶσαν ἐδὸν ἐπιστήμης, καὶ ἔδωκεν αὐτὴν Ἰακὼβ τῷ παιδὶ αὐτοῦ, καὶ Ἰσραὴλ τῷ ἡγαπημένῳ ὑπ' αὐτοῦ· μετὰ ταῦτα ἐπὶ γῆς ὤφθη, καὶ τοῖς ἀνθρώποις συνανεστράφη (2). ο ▲ Κάτωθεν τοίνυν ἀρξάμενοι, τὴν προφητικὴν έρευ νήσωμεν ἔννοιαν. Τίς ὁ ἐπὶ τῆς γῆς ὀφθείς, καὶ τοῖς ἀνθρώποις συναναστραφείς ; εύδηλον, ὡς οἶμαι, πάτε τοῖς γε νοῦν ἔχουσιν, ὡς ὁ Θεὸς Λόγος τὴν ἡμετέραν φύσιν ἀναλαβὼν, ὁ μὴ ἁρπαγμὸν ἡγησάμενος τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἀλλ᾽ ἑαυτὸν κενώσας, καὶ μορφὴν δούλου λαβών. Οὗτος τοίνυν τὴν ὁδὸν τῆς ἐπιστήμης ἔδωκεν Ἰακὼβ τῷ παιδὶ αὐτοῦ, καὶ Ἰσραὴλ τῷ ἡγαπημένο ὑπ' αὐτοῦ, τὸν παλαιὸν διαγορεύσας ἐν τῇ ἐρήμῳδιά Μωϋσέως νόμον. Ὁ δὲ τὸν νόμον ἐκεῖνον δεδωκώς, πρό τοῦ δοῦναι τὸν νόμον, τῷ Μωϋσῃ διαλεγόμενος ἔφη· Τάδε ἐρεῖς τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ. Ὁ ὢν ἀπέσταλκέ με πρὸς ὑμᾶς. » Διὸ ὁ προφήτης ἐβόα· ο υὗτος ὁ θεός ἡμῶν, οὐ λογισθήσεται ἕτερος πρὸς αὐτόν· η μερτι ρῶν αὐτῷ, οὐ τὸ ἔλαττον, ἀλλὰ τὸ ἀσύγκριτον. Οράτι πῶς ἔοικε τοῖς εὐαγγελικοῖς διδάγμασιν τὰ προφη τικὰ κηρύγματα. Μωϋσῆς κηρύττει τὸ ἄν· μᾶλλον δὲ αὐτὸς ὁ Θεὸς Λόγος περὶ ἑαυτοῦ λέγει τὸ ἄγ Παῦλος δὲ πολλάκις λέγει τὸ ὤν, προστίθησι δὲ καὶ τὸ ὑπάρχων, ταὐτὸν δυνάμενον τῷ ὤν λέγει καὶ τὰ ἔστιν, ισοδυναμοῦν ἐκείνοις κατὰ τὴν ἔννοιαν ώτου τως δὲ καὶ ὁ θεολόγος Ιωάννης πολλαχοῦ τὸ ἐν τῇ τῶν Εὐαγγελίων πραγματεία ενσπείρει, καὶ αὐτὸ δὲ τὸ προοίμιον ταύταις ταῖς φωναῖς ἀγλαΐζει, σύχ ἅπαξ, οὐδὲ δὶς, οὐδὲ τρὶς, ἀλλὰ πολλάκις κηρύττων τὸ ἦν. Η'. "Οτι τὰ μὲν ἁρμόττει τῷ Θεῷ λόγῳ, τὰ δὲ τῇ αναληφθείση φύσει. Τῶν κηρύκων δὲ τῆς ἀληθείας τοιαῦτα διδασκόν των, τίς οὕτως ἄγαν θρασὺς καὶ αὐθάδης, ὡς ἀν S. CYRILII ALEXANDRINI ARCIIIEP. Dominum nostrum Jesum Christum ejus esse da- torem? Ipse enim in sacris Evangeliis clamat : • Dictum est antiquis, Non occides ; ego autem dico vobis, Omnis qui iratus fratri suo temere fuerit, reus erit judicio. Dictum est antiquis: Non perjurabis ; ego autem dico vobis, nee jurare omnino . . alia similiter ponit : dictum fuit quidem illud, ego autem hoc istboc modo præcipio ; haud sane exsistentein legem subvertens, sed per- fectiorem legislationem faciens, ejusque observandæ rationem docens. Novum igitur foedus dedit Do- minus nobis Christus. Qui autem hoc tradidit, idem velus quoque post liberationem ex Ægypto dederal Israeli. Qui vero illud dederat, idem ut ex Ægyptiaca servitute expediret, Moysen scilicet ad Pharaonem miserat. Ilem 684m quoque dixit : • Hæc dices filiis Israelis: Qui est misit me ad vos. › Hoc et alibi propheta manifestum facit : « Hic est enim, inquit, Deus noster ; neque astimabitur alius ad- versus eum : adinvenit omnein viam disciplinæ, et tradidit illam Jacobo puero suo, et Israeli dilecto suo. Post hæc in terra visus est, et cum hominibus conversatus est B postremo itaque initium facientes, propheticum indagemus sensum. Quisnam in terra visus est, et cam hominibus conversatus? exploratum est, ut reor, cunctis modo mente præditis, quod nempe Verbum Deus, qui naturam nostram assumpsit, qui rapinam non est arbitratus esse se æqualem C Deo, sed semetipsum exinanivit, formam servi accipiens. Hic ergo viam disciplinæ tradidit Jacobo puero suo, et Israeli dilecto suo, veterem promul- gans in deserto per Moysen legem. Qui vero legem illam tulit, antequam eam traderet, cum Muyse loquens dixerat: • Hæc dices filiis Israelis: Qui • est misit me ad vos. Propterea propheta excla- mavit: Hie Deus noster est, non æstimabitur alius adversus eum. » Quibus verbis, non tam eum minorem negat, quam incomparabilem afirmat. Animadvertite quomodo evangelicis dictis propheti- ca oracula consonent. Moyses ait qui sum; imo vero ipse Deus Verbum ait qui sum ; Paulus autem sæpe dicit qui est ; dicit etiam exsistit ; quæ voca- bula parem habent sensum. Similiter Joannes D theologus vocabulum qui est evangelicæ Scripturæ multoties interserit; et ipsum quoqne proœmium hujusmodi vocabulis ornat, non semel aut iterum ac tertio, sed multoties prædicans erat, 685m VIII. Quod alia conveniunt Deo Verbo, alia assumptæ naturæ. Jam vero cum veritatis præcones ita docuerint, quis adeo sit audax ac temerarius, ut dictioni erat * Mattle. V, 21-33. • Baruch uni, 56-39. • etiam auctor Arianus in comm. ad Luc. v, 5; Script vet., tom. III, part. 11, pag. 207. (1) In codice interseritur mendose αὐτός, idem. (2) Hune Baruchi textum intelligit de Jesu Christo
PG 75:1157Τοῦτο ποιεῖ καὶ ὁ μακάριος Παῦλος· εἰπὼν γὰρ, «Ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων,» καὶ προσθεὶς τὸ, «οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο, τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ,» ἐπήγαγε τὸ «Ἑαυτὸν ἐκένωσε, μορφὴν δούλου λαβών·» τῇ «μορφῇ τοῦ δούλου» τὸ «λαβὼν» προσαρμόσας, τῇ δὲ «μορφῇ τοῦ Θεοῦ» τὸ «ὑπάρχων» συζεύξας. Οὐκοῦν ἡ τοῦ Θεοῦ μορφὴ προϋπάρχουσα, μᾶλλον δὲ ἀεὶ ὑπάρχουσα, ἔλαβε τὴν τοῦ δούλου μορφήν· οὐ τοίνυν κτίσμα, οὐδὲ ποίημα, οὐδὲ ἐξ οὐκ ὄντων ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ἀλλ’ ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννηθεὶς ἀεὶ τῷ Πατρὶ σύνεστι, καὶ τὴν μετὰ Πατρὸς παρὰ τῶν εὐγνωμόνων προσκύνησιν δέχεται. Θ. Περὶ τῆς ἐκ Θεοῦ γεννήσεως. Μηδεὶς δὲ γέννησιν ἀκούων, τοῖς λογισμοῖς δεχέσθω τὰ πάθη τῆς ἡμετέρας γεννήσεως, τομὴν, καὶ ῥεῦσιν, καὶ ὠδῖνα, καὶ τὰ ἄλλα ὅσα τοιαῦτα. Σωμάτων γὰρ ταῦτα παθήματα· Θεὸς δὲ ἀσώματος, καὶ ἀπαθὴς, ἄτρεπτός τε, καὶ ἀναλλοίωτος, ἀεὶ ὡσαύτως ἔχων· εἰ δέ τις οἴεται γέννησιν μὴ εἶναι πάθους ἀπηλλαγμένην, καὶ ἐν τοῖς περὶ κτίσεως λόγοις τούτους δεχέσθω τοὺς λογισμούς·
μὲν τοῦ ἦν, τὸ οὐκ ἦν εἰπεῖν (1); ἀντὶ δὲ τοῦ ὢν Α καὶ ὑπάρχων, κτίσμα προσαγορεύσαι τὸν ἐκ Πατρὸς μὲν ἀχρόνως καὶ ἀπαθῶς γεννηθέντα, ἐν δὲ τοῖς κόλ- ποις τοῦ Πατρὸς ἱδρυμένον; ὁ γὰρ ὧν οὐ κτίζεται, ὁ ὑπάρχων οὐ δημιουργεῖται· τὸ γὰρ ἐγένετο, καὶ τὸ ἔλαβε, καὶ ὅσα τοιαῦτα, οὐ θεολογοῦντες, ἀλλὰ τὴν οικονομίαν κηρύττοντες ἔλεγον οἱ τὰ τῆς θεογνωσίας ἐγχειρισθέντες μυστήρια. Καὶ πρῶτος μὲν ὁ μακάριος Ιωάννης, καὶ ι Ο Λόγος, ἔφη, σὰρξ ἐγένετο· εἰπὼν τὸ, ο Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, ο καὶ πολλάκις τὸ ἦν ἐπὶ τῆς Θεότητος δεδωκώς, εἰς τὴν τῆς ἐνανθρωπήσεως οἰκονομίαν ἐλθὼν, ἀναγκαίως τὸ ἐγένετο τέθεικεν· οὐ γὰρ ἦν ἀεὶ ἡ ἐξ ἡμῶν ληφθεῖσα ὑπὸ τοῦ Θεοῦ Λόγου ἀπαρχῆ, ἀλλὰ πρὸς τῷ τέλει τῶν αἰώνων ἐγένετό το καὶ ἀνελήφθη ὑπὸ τοῦ Θεοῦ Λόγου. Τοῦτο ποιεῖ καὶ ὁ μακάριος Παῦλος· εἰπὼν γάρ, « Ἐν μορφῇ Θεοῦ Β ὑπάρχων, » καὶ προσθεὶς τὸ, «οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο, τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἐπήγαγε τὸ « Ἑαυτὸν ἐκένωσε, μορφὴν δούλου λαβών, τῇ μορφῇ τοῦ δούλου τὸ • λαβών ο προσαρμόσας, τῇ δὲ ο μορφῇ τοῦ Θεοῦ, τὸ εὐπάρχων» συζεύξας. Οὐκοῦν ἡ τοῦ Θεοῦ μορφή προϋπο άρχουσα, μᾶλλον δὲ ἀεὶ ὑπάρχουσα, ἔλαβε τὴν τοῦ δούλου μορφήν· οὐ τοίνυν κτίσμα, οὐδὲ ποίημα, οὐδὲ ἐξ οὐκ ὄντων ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ἀλλ' ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννηθεὶς ἀεὶ τῷ Πατρὶ σύνεστι, καὶ τὴν μετὰ Πατρὸς παρὰ τῶν εὐγνωμόνων προσκύνησιν δέχεται. . ' Νοιι Θ'. Περὶ τῆς ἐκ Θεοῦ γεννήσεως. Μηδεὶς δὲ γέννησιν ἀκούων, τοῖς λογισμοῖς δεχέ- σθω τὰ πάθη τῆς ἡμετέρας γεννήσεως, τομὴν, καὶ ῥεῦσιν, καὶ ὠδίνα (2), καὶ τὰ ἄλλα ὅσα τοιαῦτα. Σωμάτων γὰρ ταῦτα παθήματα· Θεὸς δὲ ἀσώματος, καὶ ἀπαθὴς, ἄτρεπτός τε, καὶ ἀναλλοίωτος, ἀεὶ ὡσαύ τως ἔχων· εἰ δέ τις οἴεται γέννησιν μὴ εἶναι πά θους ἀπηλλαγμένην, καὶ ἐν τοῖς περὶ κτίσεως λόγοις τούτους δεχέσθω τοὺς λογισμούς· ὥσπερ γὰρ ἐκεῖ τομὴ καὶ ῥεῦσις, οὕτως ἐνταῦθα φροντίς, καὶ πόνος, καὶ ἱδρὼς, καὶ ὄργανα, καὶ ὕλη προϋποκειμένη (5), καὶ ἀποτυχίαι, καὶ τὰ ἄλλα ὅσα συμπαρομαρτεῖ τοῖς κτίσμασιν· εἰ δὲ μένη βούλησις τῷ Θεῷ εἰς τὴν τοῦ παντὸς ἤρχησε δημιουργίαν, καὶ βουληθεὶς παρ ραχρῆμα τὰ μὴ ὄντα έδειξεν ὄντα, δεξάσθω ὁ ἀντι- λέγων καὶ τὴν γέννησιν τοῦ Θεοῦ πάθους ἀπηλλάχθαι παντός. Ὥσπερ δὲ οὐ τοῖς ἀνθρώποις ὁμοίως έδη- ο μιούργησεν, οὕτως οὔτε ὁμοίως ἐγέννησεν. Διὸ καὶ ὁ Λόγος ὁ Υἱὸς ὀνομάζεται ὡς ἀπαθῶς γεννηθείς, κατὰ τὸν ἐκ τοῦ νοῦ γεγενημένον λόγον ἀπαθῶς. Υἱὸς δὲ καλεῖται ὡς ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννη- DE TRINITATE. opponat non erat ? et pro qui sum et qui exsiste creaturam appellet eum qui intemporaliter et impas- sibiliter genitus fuit, et in sinu Patris est collo- catus ? Nam qui est, non conditur : qui exsistit, non creatur. Nam vocabula facium est, et accepit, et quælibet hujusmodi, non de Deo proprie loquen- tes, sed dispensationem prædicantes dixeront ii, quibus divine scientis credita fuerunt mysteria. Et primus quidem beatus Joannes, Et Verbum, inquit, caro factum est. › Ciin antea dixisset, ‹ In principio erat Verbum, et sape vocabulum erat le › Divinitate pronuntiasset, mex ad incarnationis dispensationem accedens, necessario factum est posuit. Non enim erat ab æterno illa quæ ex nobis a Deo Verbo assumpta fuit inchoatio, sed in ano saeculorum ea facta est, et a Deo Verbo assunpla. lloc agit etiam beatus Paulus; nam cum dixisset, < ln forma Dei exsistens, • alque addidissel, « rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo › sub- didit, « Semetipsum exinanivil, fornam servi acci- piens. » Verbis, & in forma servi, o vocabulum • accipiens, accommodavit; verbis autem, « in forma Dei, vocabulum exsistens connexuit. Ergo Dei forma præexsistens, vel potius semper exsistens, suscepit servi formam. Non est igitur créatura, neque factura, neque ex non olim exstan- tibus Dei Verbum, sed ex Deo Patre genitum, Patri semper coexsistit, et adorationem una a fidelibus excipit. C D lis, de quo Athanasius, orat. contra Arium. Græ- cos Latinosque Patres qui Ariananı bæresim refuta- verunt diligenter nos recensuimus in prologo ad fragmenta Arianorum, Script. vet., tom. III, part. 11, pag. seq. Plenam Arianismi expositionem habes apud prædictum Athanašium et Fulgentium Ferran- cum Patre 686m IX. De generatione ex Deo. Nemo vero generationem audiens, mente sibi confingat generationis nostræ passiones, decisio- nem, fluxum, partum, et alia hujusmodi. Nam cor- porum hæ sunt passiones; Deus autem incorporeus est, impassibilis, invertibilis, immutabilis, in eodem semper statu consistens. Quod si quis existimat nul- lam esse generationem passione carentem, Lue etiam cum de creatione sermo fuerit, easdem cogi- tationes mente revolvet : namque ut in generatione decisio et fluxus, sic in creatione cura, labor, sudor, instrumenta, materia præexsistens, frustratus suc- cessus, et alia hujusmodi quæ creationes comitantur. Sin vero una Deo suffecit voluntas ad rerum om- nium creationem, statimque ac voluit, qum non erauit fecit exsistere, admittat adversarius, generationem quoque Dei, passione omni vacasse. Nam sicuti haud ea qua homines solent ratione creavit, sie dissimili quoque modo genuit. X. Quid significent Domini nomina. Ideo et Filius Verbum nominatur ceu impassibili- ter genitus, veluti ex mente genitum verbum abe- que passione. Filius vero vocatur, quia ex Patrege- dum a nobis editum, necnon in fragmentis a nobis item ex palimpsesto erutis, et sæpe alibi. Cam, ut infra cap. x. vet., tom. IH, part. 11, pag. 171, dicit subjacentem materiam. 1. Τις ἡ ἔννοια τῶν τοῦ Κυρίου ὀνομάτων. (1) Reprehendit dicta ab Ario in impio libro Tha- (2) Cod., οδύνην, dolorem. Sed inalui ὠδῖνα, par- (3) Ferrandus contra Arianos apud nos, Script.
ὥσπερ γὰρ ἐκεῖ τομὴ καὶ ῥεῦσις, οὕτως ἐνταῦθα φροντὶς, καὶ πόνος, καὶ ἱδρὼς, καὶ ὄργανα, καὶ ὕλη προϋποκειμένη, καὶ ἀποτυχίαι, καὶ τὰ ἄλλα ὅσα συμπαρομαρτεῖ τοῖς κτίσμασιν· εἰ δὲ μόνη βούλησις τῷ Θεῷ εἰς τὴν τοῦ παντὸς ἤρκησε δημιουργίαν, καὶ βουληθεὶς παραχρῆμα τὰ μὴ ὄντα ἔδειξεν ὄντα, δεξάσθω ὁ ἀντιλέγων καὶ τὴν γέννησιν τοῦ Θεοῦ πάθους ἀπηλλάχθαι παντός. Ὥσπερ δὲ οὐ τοῖς ἀνθρώποις ὁμοίως ἐδημιούργησεν, οὕτως οὔτε ὁμοίως ἐγέννησεν. Ι. Τίς ἡ ἔννοια τῶν τοῦ Κυρίου ὀνομάτων. Διὸ καὶ ὁ Λόγος ὁ Υἱὸς ὀνομάζεται ὡς ἀπαθῶς γεννηθεὶς, κατὰ τὸν ἐκ τοῦ νοῦ γεγενημένον λόγον ἀπαθῶς. Υἱὸς δὲ καλεῖται ὡς ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννητῶς προελθών. Θεὸς δὲ προσαγορεύεται ὡς τῆς πατρικῆς φύσεως μετέχων, καὶ ἀπαράλλακτος εἰκὼν ὑπάρχων τοῦ Θεοῦ γεννήσαντος. Μονογενὴς δὲ, ὡς μόνος ἐκ μόνου, καὶ μονοτρόπως γεννηθείς· ἀπαύγασμα δόξης, ὡς ἐν αὐτῷ τὸν Πατέρα δεικνὺς, καὶ ἀεὶ συνὼν τῷ γεννήσαντι, ὥσπερ τῷ φωτὶ τὸ ἀπαύγασμα· χαρακτὴρ ὑποστάσεως, ἵνα μὴ ψιλὴν ἐνέργειαν, ἀλλὰ ζῶσαν ὑπόστασιν τὸν Θεὸν Λόγον εἶναι πιστεύσῃς, ὅλον ἐν ἑαυτῇ τὸν γεννήσαντα δεικνῦσαν·
μὲν τοῦ ἦν, τὸ οὐκ ἦν εἰπεῖν (1); ἀντὶ δὲ τοῦ ὢν Α καὶ ὑπάρχων, κτίσμα προσαγορεύσαι τὸν ἐκ Πατρὸς μὲν ἀχρόνως καὶ ἀπαθῶς γεννηθέντα, ἐν δὲ τοῖς κόλ- ποις τοῦ Πατρὸς ἱδρυμένον; ὁ γὰρ ὧν οὐ κτίζεται, ὁ ὑπάρχων οὐ δημιουργεῖται· τὸ γὰρ ἐγένετο, καὶ τὸ ἔλαβε, καὶ ὅσα τοιαῦτα, οὐ θεολογοῦντες, ἀλλὰ τὴν οικονομίαν κηρύττοντες ἔλεγον οἱ τὰ τῆς θεογνωσίας ἐγχειρισθέντες μυστήρια. Καὶ πρῶτος μὲν ὁ μακάριος Ιωάννης, καὶ ι Ο Λόγος, ἔφη, σὰρξ ἐγένετο· εἰπὼν τὸ, ο Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, ο καὶ πολλάκις τὸ ἦν ἐπὶ τῆς Θεότητος δεδωκώς, εἰς τὴν τῆς ἐνανθρωπήσεως οἰκονομίαν ἐλθὼν, ἀναγκαίως τὸ ἐγένετο τέθεικεν· οὐ γὰρ ἦν ἀεὶ ἡ ἐξ ἡμῶν ληφθεῖσα ὑπὸ τοῦ Θεοῦ Λόγου ἀπαρχῆ, ἀλλὰ πρὸς τῷ τέλει τῶν αἰώνων ἐγένετό το καὶ ἀνελήφθη ὑπὸ τοῦ Θεοῦ Λόγου. Τοῦτο ποιεῖ καὶ ὁ μακάριος Παῦλος· εἰπὼν γάρ, « Ἐν μορφῇ Θεοῦ Β ὑπάρχων, » καὶ προσθεὶς τὸ, «οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο, τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἐπήγαγε τὸ « Ἑαυτὸν ἐκένωσε, μορφὴν δούλου λαβών, τῇ μορφῇ τοῦ δούλου τὸ • λαβών ο προσαρμόσας, τῇ δὲ ο μορφῇ τοῦ Θεοῦ, τὸ εὐπάρχων» συζεύξας. Οὐκοῦν ἡ τοῦ Θεοῦ μορφή προϋπο άρχουσα, μᾶλλον δὲ ἀεὶ ὑπάρχουσα, ἔλαβε τὴν τοῦ δούλου μορφήν· οὐ τοίνυν κτίσμα, οὐδὲ ποίημα, οὐδὲ ἐξ οὐκ ὄντων ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ἀλλ' ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννηθεὶς ἀεὶ τῷ Πατρὶ σύνεστι, καὶ τὴν μετὰ Πατρὸς παρὰ τῶν εὐγνωμόνων προσκύνησιν δέχεται. . ' Νοιι Θ'. Περὶ τῆς ἐκ Θεοῦ γεννήσεως. Μηδεὶς δὲ γέννησιν ἀκούων, τοῖς λογισμοῖς δεχέ- σθω τὰ πάθη τῆς ἡμετέρας γεννήσεως, τομὴν, καὶ ῥεῦσιν, καὶ ὠδίνα (2), καὶ τὰ ἄλλα ὅσα τοιαῦτα. Σωμάτων γὰρ ταῦτα παθήματα· Θεὸς δὲ ἀσώματος, καὶ ἀπαθὴς, ἄτρεπτός τε, καὶ ἀναλλοίωτος, ἀεὶ ὡσαύ τως ἔχων· εἰ δέ τις οἴεται γέννησιν μὴ εἶναι πά θους ἀπηλλαγμένην, καὶ ἐν τοῖς περὶ κτίσεως λόγοις τούτους δεχέσθω τοὺς λογισμούς· ὥσπερ γὰρ ἐκεῖ τομὴ καὶ ῥεῦσις, οὕτως ἐνταῦθα φροντίς, καὶ πόνος, καὶ ἱδρὼς, καὶ ὄργανα, καὶ ὕλη προϋποκειμένη (5), καὶ ἀποτυχίαι, καὶ τὰ ἄλλα ὅσα συμπαρομαρτεῖ τοῖς κτίσμασιν· εἰ δὲ μένη βούλησις τῷ Θεῷ εἰς τὴν τοῦ παντὸς ἤρχησε δημιουργίαν, καὶ βουληθεὶς παρ ραχρῆμα τὰ μὴ ὄντα έδειξεν ὄντα, δεξάσθω ὁ ἀντι- λέγων καὶ τὴν γέννησιν τοῦ Θεοῦ πάθους ἀπηλλάχθαι παντός. Ὥσπερ δὲ οὐ τοῖς ἀνθρώποις ὁμοίως έδη- ο μιούργησεν, οὕτως οὔτε ὁμοίως ἐγέννησεν. Διὸ καὶ ὁ Λόγος ὁ Υἱὸς ὀνομάζεται ὡς ἀπαθῶς γεννηθείς, κατὰ τὸν ἐκ τοῦ νοῦ γεγενημένον λόγον ἀπαθῶς. Υἱὸς δὲ καλεῖται ὡς ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννη- DE TRINITATE. opponat non erat ? et pro qui sum et qui exsiste creaturam appellet eum qui intemporaliter et impas- sibiliter genitus fuit, et in sinu Patris est collo- catus ? Nam qui est, non conditur : qui exsistit, non creatur. Nam vocabula facium est, et accepit, et quælibet hujusmodi, non de Deo proprie loquen- tes, sed dispensationem prædicantes dixeront ii, quibus divine scientis credita fuerunt mysteria. Et primus quidem beatus Joannes, Et Verbum, inquit, caro factum est. › Ciin antea dixisset, ‹ In principio erat Verbum, et sape vocabulum erat le › Divinitate pronuntiasset, mex ad incarnationis dispensationem accedens, necessario factum est posuit. Non enim erat ab æterno illa quæ ex nobis a Deo Verbo assumpta fuit inchoatio, sed in ano saeculorum ea facta est, et a Deo Verbo assunpla. lloc agit etiam beatus Paulus; nam cum dixisset, < ln forma Dei exsistens, • alque addidissel, « rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo › sub- didit, « Semetipsum exinanivil, fornam servi acci- piens. » Verbis, & in forma servi, o vocabulum • accipiens, accommodavit; verbis autem, « in forma Dei, vocabulum exsistens connexuit. Ergo Dei forma præexsistens, vel potius semper exsistens, suscepit servi formam. Non est igitur créatura, neque factura, neque ex non olim exstan- tibus Dei Verbum, sed ex Deo Patre genitum, Patri semper coexsistit, et adorationem una a fidelibus excipit. C D lis, de quo Athanasius, orat. contra Arium. Græ- cos Latinosque Patres qui Ariananı bæresim refuta- verunt diligenter nos recensuimus in prologo ad fragmenta Arianorum, Script. vet., tom. III, part. 11, pag. seq. Plenam Arianismi expositionem habes apud prædictum Athanašium et Fulgentium Ferran- cum Patre 686m IX. De generatione ex Deo. Nemo vero generationem audiens, mente sibi confingat generationis nostræ passiones, decisio- nem, fluxum, partum, et alia hujusmodi. Nam cor- porum hæ sunt passiones; Deus autem incorporeus est, impassibilis, invertibilis, immutabilis, in eodem semper statu consistens. Quod si quis existimat nul- lam esse generationem passione carentem, Lue etiam cum de creatione sermo fuerit, easdem cogi- tationes mente revolvet : namque ut in generatione decisio et fluxus, sic in creatione cura, labor, sudor, instrumenta, materia præexsistens, frustratus suc- cessus, et alia hujusmodi quæ creationes comitantur. Sin vero una Deo suffecit voluntas ad rerum om- nium creationem, statimque ac voluit, qum non erauit fecit exsistere, admittat adversarius, generationem quoque Dei, passione omni vacasse. Nam sicuti haud ea qua homines solent ratione creavit, sie dissimili quoque modo genuit. X. Quid significent Domini nomina. Ideo et Filius Verbum nominatur ceu impassibili- ter genitus, veluti ex mente genitum verbum abe- que passione. Filius vero vocatur, quia ex Patrege- dum a nobis editum, necnon in fragmentis a nobis item ex palimpsesto erutis, et sæpe alibi. Cam, ut infra cap. x. vet., tom. IH, part. 11, pag. 171, dicit subjacentem materiam. 1. Τις ἡ ἔννοια τῶν τοῦ Κυρίου ὀνομάτων. (1) Reprehendit dicta ab Ario in impio libro Tha- (2) Cod., οδύνην, dolorem. Sed inalui ὠδῖνα, par- (3) Ferrandus contra Arianos apud nos, Script.
Chapter IX · Chapter XCapitulum IX · Capitulum X
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 75:1158τὸ δὲ πρωτότοκος οὐκ ἔστι τῆς θείας φύσεως, ἀλλὰ τῆς οἰκονομίας ὄνομα· πῶς γὰρ οἷόν τε τὸν Θεὸν Λόγον, καὶ μονογενῆ καὶ πρωτότοκον εἶναι; Ἐναντία γὰρ τὰ ὀνόματα· καὶ ὁ μὲν μονογενὴς τὸν μόνον γεννηθέντα σημαίνει, ὁ δὲ πρωτότοκος τὸν πρὸ ἑτέρων τεχθέντα, καὶ ἑτέρων τῷ τόκῳ πρωτεύοντα· ὁ Θεὸς δὲ Λόγος ἀδελφὸν οὐκ ἔχει, μονογενὴς γάρ· πῶς οὖν πρωτότοκος ὁ μόνος ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννηθείς; Οὐκοῦν εὔδηλον, ὡς τῆς οἰκονομίας «τὸ πρωτότοκος» ὄνομα. Εἰ δέ τις ἀμφιβάλλει, παρὰ Παύλου μανθανέτω βοῶντος· «Ὅτι οὓς προέγνω, καὶ προώρισεν συμμόρφους τῆς εἰκόνος τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ εἰς τὸ εἶναι αὐτὸν πρωτότοκον ἐν πολλοῖς ἀδελφοῖς.» Τίνος γὰρ κατὰ φύσιν ἀδελφοὶ οἱ πιστεύοντες; Οὐ τοῦ Θεοῦ Λόγου, ἀλλὰ τῆς ὁμοφυοῦς ἀνθρωπότητος· ταύτης γάρ εἰσι καὶ σύμμορφοι. Καὶ ἑτέρωθεν ἔλεγεν· «Ὃς μετασχηματίσει τὸ σῶμα τῆς ταπεινώσεως ἡμῶν εἰς τὸ γενέσθαι αὐτὸ σύμμορφον τῷ σώματι τῆς δόξης αὐτοῦ.» Οὐκοῦν αὐτός ἐστι καὶ πρωτότοκος ὁ τοὺς πολλοὺς ἔχων ἀδελφούς· περὶ ὧν αὐτὸς ἐν Ψαλμοῖς φησιν·
μὲν τοῦ ἦν, τὸ οὐκ ἦν εἰπεῖν (1); ἀντὶ δὲ τοῦ ὢν Α καὶ ὑπάρχων, κτίσμα προσαγορεύσαι τὸν ἐκ Πατρὸς μὲν ἀχρόνως καὶ ἀπαθῶς γεννηθέντα, ἐν δὲ τοῖς κόλ- ποις τοῦ Πατρὸς ἱδρυμένον; ὁ γὰρ ὧν οὐ κτίζεται, ὁ ὑπάρχων οὐ δημιουργεῖται· τὸ γὰρ ἐγένετο, καὶ τὸ ἔλαβε, καὶ ὅσα τοιαῦτα, οὐ θεολογοῦντες, ἀλλὰ τὴν οικονομίαν κηρύττοντες ἔλεγον οἱ τὰ τῆς θεογνωσίας ἐγχειρισθέντες μυστήρια. Καὶ πρῶτος μὲν ὁ μακάριος Ιωάννης, καὶ ι Ο Λόγος, ἔφη, σὰρξ ἐγένετο· εἰπὼν τὸ, ο Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, ο καὶ πολλάκις τὸ ἦν ἐπὶ τῆς Θεότητος δεδωκώς, εἰς τὴν τῆς ἐνανθρωπήσεως οἰκονομίαν ἐλθὼν, ἀναγκαίως τὸ ἐγένετο τέθεικεν· οὐ γὰρ ἦν ἀεὶ ἡ ἐξ ἡμῶν ληφθεῖσα ὑπὸ τοῦ Θεοῦ Λόγου ἀπαρχῆ, ἀλλὰ πρὸς τῷ τέλει τῶν αἰώνων ἐγένετό το καὶ ἀνελήφθη ὑπὸ τοῦ Θεοῦ Λόγου. Τοῦτο ποιεῖ καὶ ὁ μακάριος Παῦλος· εἰπὼν γάρ, « Ἐν μορφῇ Θεοῦ Β ὑπάρχων, » καὶ προσθεὶς τὸ, «οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο, τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἐπήγαγε τὸ « Ἑαυτὸν ἐκένωσε, μορφὴν δούλου λαβών, τῇ μορφῇ τοῦ δούλου τὸ • λαβών ο προσαρμόσας, τῇ δὲ ο μορφῇ τοῦ Θεοῦ, τὸ εὐπάρχων» συζεύξας. Οὐκοῦν ἡ τοῦ Θεοῦ μορφή προϋπο άρχουσα, μᾶλλον δὲ ἀεὶ ὑπάρχουσα, ἔλαβε τὴν τοῦ δούλου μορφήν· οὐ τοίνυν κτίσμα, οὐδὲ ποίημα, οὐδὲ ἐξ οὐκ ὄντων ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ἀλλ' ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννηθεὶς ἀεὶ τῷ Πατρὶ σύνεστι, καὶ τὴν μετὰ Πατρὸς παρὰ τῶν εὐγνωμόνων προσκύνησιν δέχεται. . ' Νοιι Θ'. Περὶ τῆς ἐκ Θεοῦ γεννήσεως. Μηδεὶς δὲ γέννησιν ἀκούων, τοῖς λογισμοῖς δεχέ- σθω τὰ πάθη τῆς ἡμετέρας γεννήσεως, τομὴν, καὶ ῥεῦσιν, καὶ ὠδίνα (2), καὶ τὰ ἄλλα ὅσα τοιαῦτα. Σωμάτων γὰρ ταῦτα παθήματα· Θεὸς δὲ ἀσώματος, καὶ ἀπαθὴς, ἄτρεπτός τε, καὶ ἀναλλοίωτος, ἀεὶ ὡσαύ τως ἔχων· εἰ δέ τις οἴεται γέννησιν μὴ εἶναι πά θους ἀπηλλαγμένην, καὶ ἐν τοῖς περὶ κτίσεως λόγοις τούτους δεχέσθω τοὺς λογισμούς· ὥσπερ γὰρ ἐκεῖ τομὴ καὶ ῥεῦσις, οὕτως ἐνταῦθα φροντίς, καὶ πόνος, καὶ ἱδρὼς, καὶ ὄργανα, καὶ ὕλη προϋποκειμένη (5), καὶ ἀποτυχίαι, καὶ τὰ ἄλλα ὅσα συμπαρομαρτεῖ τοῖς κτίσμασιν· εἰ δὲ μένη βούλησις τῷ Θεῷ εἰς τὴν τοῦ παντὸς ἤρχησε δημιουργίαν, καὶ βουληθεὶς παρ ραχρῆμα τὰ μὴ ὄντα έδειξεν ὄντα, δεξάσθω ὁ ἀντι- λέγων καὶ τὴν γέννησιν τοῦ Θεοῦ πάθους ἀπηλλάχθαι παντός. Ὥσπερ δὲ οὐ τοῖς ἀνθρώποις ὁμοίως έδη- ο μιούργησεν, οὕτως οὔτε ὁμοίως ἐγέννησεν. Διὸ καὶ ὁ Λόγος ὁ Υἱὸς ὀνομάζεται ὡς ἀπαθῶς γεννηθείς, κατὰ τὸν ἐκ τοῦ νοῦ γεγενημένον λόγον ἀπαθῶς. Υἱὸς δὲ καλεῖται ὡς ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννη- DE TRINITATE. opponat non erat ? et pro qui sum et qui exsiste creaturam appellet eum qui intemporaliter et impas- sibiliter genitus fuit, et in sinu Patris est collo- catus ? Nam qui est, non conditur : qui exsistit, non creatur. Nam vocabula facium est, et accepit, et quælibet hujusmodi, non de Deo proprie loquen- tes, sed dispensationem prædicantes dixeront ii, quibus divine scientis credita fuerunt mysteria. Et primus quidem beatus Joannes, Et Verbum, inquit, caro factum est. › Ciin antea dixisset, ‹ In principio erat Verbum, et sape vocabulum erat le › Divinitate pronuntiasset, mex ad incarnationis dispensationem accedens, necessario factum est posuit. Non enim erat ab æterno illa quæ ex nobis a Deo Verbo assumpta fuit inchoatio, sed in ano saeculorum ea facta est, et a Deo Verbo assunpla. lloc agit etiam beatus Paulus; nam cum dixisset, < ln forma Dei exsistens, • alque addidissel, « rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo › sub- didit, « Semetipsum exinanivil, fornam servi acci- piens. » Verbis, & in forma servi, o vocabulum • accipiens, accommodavit; verbis autem, « in forma Dei, vocabulum exsistens connexuit. Ergo Dei forma præexsistens, vel potius semper exsistens, suscepit servi formam. Non est igitur créatura, neque factura, neque ex non olim exstan- tibus Dei Verbum, sed ex Deo Patre genitum, Patri semper coexsistit, et adorationem una a fidelibus excipit. C D lis, de quo Athanasius, orat. contra Arium. Græ- cos Latinosque Patres qui Ariananı bæresim refuta- verunt diligenter nos recensuimus in prologo ad fragmenta Arianorum, Script. vet., tom. III, part. 11, pag. seq. Plenam Arianismi expositionem habes apud prædictum Athanašium et Fulgentium Ferran- cum Patre 686m IX. De generatione ex Deo. Nemo vero generationem audiens, mente sibi confingat generationis nostræ passiones, decisio- nem, fluxum, partum, et alia hujusmodi. Nam cor- porum hæ sunt passiones; Deus autem incorporeus est, impassibilis, invertibilis, immutabilis, in eodem semper statu consistens. Quod si quis existimat nul- lam esse generationem passione carentem, Lue etiam cum de creatione sermo fuerit, easdem cogi- tationes mente revolvet : namque ut in generatione decisio et fluxus, sic in creatione cura, labor, sudor, instrumenta, materia præexsistens, frustratus suc- cessus, et alia hujusmodi quæ creationes comitantur. Sin vero una Deo suffecit voluntas ad rerum om- nium creationem, statimque ac voluit, qum non erauit fecit exsistere, admittat adversarius, generationem quoque Dei, passione omni vacasse. Nam sicuti haud ea qua homines solent ratione creavit, sie dissimili quoque modo genuit. X. Quid significent Domini nomina. Ideo et Filius Verbum nominatur ceu impassibili- ter genitus, veluti ex mente genitum verbum abe- que passione. Filius vero vocatur, quia ex Patrege- dum a nobis editum, necnon in fragmentis a nobis item ex palimpsesto erutis, et sæpe alibi. Cam, ut infra cap. x. vet., tom. IH, part. 11, pag. 171, dicit subjacentem materiam. 1. Τις ἡ ἔννοια τῶν τοῦ Κυρίου ὀνομάτων. (1) Reprehendit dicta ab Ario in impio libro Tha- (2) Cod., οδύνην, dolorem. Sed inalui ὠδῖνα, par- (3) Ferrandus contra Arianos apud nos, Script.
«Ἀπαγγελῶ τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου.» Οὐκ ἄλλον δὲ τὸν μονογενῆ, καὶ ἄλλον τὸν πρωτότοκον εἶναί φαμεν, ἀλλὰ τὸν αὐτὸν, οὐ κατὰ τὸ αὐτὸ δέ. Μονογενὴς μὲν γὰρ ὠνόμασται κατὰ τὴν ἄνωθεν γέννησιν, πρωτότοκος δὲ κέκληται ὡς πρῶτος τῆς ἐπὶ τὴν ζωὴν φερούσης γεννήσεως τὰς ὠδῖνας λύσας. Διὰ τοῦτο καὶ πρωτότοκος ἐκ τῶν νεκρῶν ὀνομάζεται, ὡς πρῶτος ἀναστὰς, καὶ τοῦ θανάτου τὰς πύλας ἀνοίξας· καὶ πρωτότοκος πάσης τῆς κτίσεως, ὡς πρῶτος ἐν τῇ καινῇ κτίσει τεχθεὶς, ἢν ἀνεκαίνισε γεννηθείς· περὶ ἧς ὁ μακάριος λέγει Παῦλος· «Εἴ τις ἐν Χριστῷ καινὴ κτίσις, τὰ ἀρχαῖα παρῆλθον, ἰδοὺ γέγονε τὰ πάντα καινά.» Εἰ δὲ φιλονεικεῖεν, οἱ τὴν ἔριν τῆς πειθοῦς προτιμῶντες, περὶ τοῦ Θεοῦ Λόγου τὸ πρωτότοκος εἰρῆσθαι πάσης κτίσεως, τὴν μὲν ἀμαθίαν αὐτῶν γελασόμεθα· συγχωρήσομεν δὲ ὅμως, ἵνα καὶ οὕτως ἐκ πολλοῦ τοῦ περιόντος παρ’ ἡμῖν οὖσαν τὴν ἀλήθειαν δείξωμεν· πρωτότοκος γὰρ, ἀλλ’ οὐ πρωτόκτιστος πάσης κτίσεως λέγεται· ὡς εἶναι δῆλον ὅτι αὐτὸς μὲν πρὸ πάσης ἐγεννήθη τῆς κτίσεως, καὶ οὐδὲν τοῦ Υἱοῦ πρεσβύτερον, ἀλλὰ Πατρὶ μὲν ἀεὶ συνῆν, τῆς δὲ κτίσεως ἁπάσης προῆν·
μὲν τοῦ ἦν, τὸ οὐκ ἦν εἰπεῖν (1); ἀντὶ δὲ τοῦ ὢν Α καὶ ὑπάρχων, κτίσμα προσαγορεύσαι τὸν ἐκ Πατρὸς μὲν ἀχρόνως καὶ ἀπαθῶς γεννηθέντα, ἐν δὲ τοῖς κόλ- ποις τοῦ Πατρὸς ἱδρυμένον; ὁ γὰρ ὧν οὐ κτίζεται, ὁ ὑπάρχων οὐ δημιουργεῖται· τὸ γὰρ ἐγένετο, καὶ τὸ ἔλαβε, καὶ ὅσα τοιαῦτα, οὐ θεολογοῦντες, ἀλλὰ τὴν οικονομίαν κηρύττοντες ἔλεγον οἱ τὰ τῆς θεογνωσίας ἐγχειρισθέντες μυστήρια. Καὶ πρῶτος μὲν ὁ μακάριος Ιωάννης, καὶ ι Ο Λόγος, ἔφη, σὰρξ ἐγένετο· εἰπὼν τὸ, ο Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, ο καὶ πολλάκις τὸ ἦν ἐπὶ τῆς Θεότητος δεδωκώς, εἰς τὴν τῆς ἐνανθρωπήσεως οἰκονομίαν ἐλθὼν, ἀναγκαίως τὸ ἐγένετο τέθεικεν· οὐ γὰρ ἦν ἀεὶ ἡ ἐξ ἡμῶν ληφθεῖσα ὑπὸ τοῦ Θεοῦ Λόγου ἀπαρχῆ, ἀλλὰ πρὸς τῷ τέλει τῶν αἰώνων ἐγένετό το καὶ ἀνελήφθη ὑπὸ τοῦ Θεοῦ Λόγου. Τοῦτο ποιεῖ καὶ ὁ μακάριος Παῦλος· εἰπὼν γάρ, « Ἐν μορφῇ Θεοῦ Β ὑπάρχων, » καὶ προσθεὶς τὸ, «οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο, τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἐπήγαγε τὸ « Ἑαυτὸν ἐκένωσε, μορφὴν δούλου λαβών, τῇ μορφῇ τοῦ δούλου τὸ • λαβών ο προσαρμόσας, τῇ δὲ ο μορφῇ τοῦ Θεοῦ, τὸ εὐπάρχων» συζεύξας. Οὐκοῦν ἡ τοῦ Θεοῦ μορφή προϋπο άρχουσα, μᾶλλον δὲ ἀεὶ ὑπάρχουσα, ἔλαβε τὴν τοῦ δούλου μορφήν· οὐ τοίνυν κτίσμα, οὐδὲ ποίημα, οὐδὲ ἐξ οὐκ ὄντων ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ἀλλ' ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννηθεὶς ἀεὶ τῷ Πατρὶ σύνεστι, καὶ τὴν μετὰ Πατρὸς παρὰ τῶν εὐγνωμόνων προσκύνησιν δέχεται. . ' Νοιι Θ'. Περὶ τῆς ἐκ Θεοῦ γεννήσεως. Μηδεὶς δὲ γέννησιν ἀκούων, τοῖς λογισμοῖς δεχέ- σθω τὰ πάθη τῆς ἡμετέρας γεννήσεως, τομὴν, καὶ ῥεῦσιν, καὶ ὠδίνα (2), καὶ τὰ ἄλλα ὅσα τοιαῦτα. Σωμάτων γὰρ ταῦτα παθήματα· Θεὸς δὲ ἀσώματος, καὶ ἀπαθὴς, ἄτρεπτός τε, καὶ ἀναλλοίωτος, ἀεὶ ὡσαύ τως ἔχων· εἰ δέ τις οἴεται γέννησιν μὴ εἶναι πά θους ἀπηλλαγμένην, καὶ ἐν τοῖς περὶ κτίσεως λόγοις τούτους δεχέσθω τοὺς λογισμούς· ὥσπερ γὰρ ἐκεῖ τομὴ καὶ ῥεῦσις, οὕτως ἐνταῦθα φροντίς, καὶ πόνος, καὶ ἱδρὼς, καὶ ὄργανα, καὶ ὕλη προϋποκειμένη (5), καὶ ἀποτυχίαι, καὶ τὰ ἄλλα ὅσα συμπαρομαρτεῖ τοῖς κτίσμασιν· εἰ δὲ μένη βούλησις τῷ Θεῷ εἰς τὴν τοῦ παντὸς ἤρχησε δημιουργίαν, καὶ βουληθεὶς παρ ραχρῆμα τὰ μὴ ὄντα έδειξεν ὄντα, δεξάσθω ὁ ἀντι- λέγων καὶ τὴν γέννησιν τοῦ Θεοῦ πάθους ἀπηλλάχθαι παντός. Ὥσπερ δὲ οὐ τοῖς ἀνθρώποις ὁμοίως έδη- ο μιούργησεν, οὕτως οὔτε ὁμοίως ἐγέννησεν. Διὸ καὶ ὁ Λόγος ὁ Υἱὸς ὀνομάζεται ὡς ἀπαθῶς γεννηθείς, κατὰ τὸν ἐκ τοῦ νοῦ γεγενημένον λόγον ἀπαθῶς. Υἱὸς δὲ καλεῖται ὡς ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννη- DE TRINITATE. opponat non erat ? et pro qui sum et qui exsiste creaturam appellet eum qui intemporaliter et impas- sibiliter genitus fuit, et in sinu Patris est collo- catus ? Nam qui est, non conditur : qui exsistit, non creatur. Nam vocabula facium est, et accepit, et quælibet hujusmodi, non de Deo proprie loquen- tes, sed dispensationem prædicantes dixeront ii, quibus divine scientis credita fuerunt mysteria. Et primus quidem beatus Joannes, Et Verbum, inquit, caro factum est. › Ciin antea dixisset, ‹ In principio erat Verbum, et sape vocabulum erat le › Divinitate pronuntiasset, mex ad incarnationis dispensationem accedens, necessario factum est posuit. Non enim erat ab æterno illa quæ ex nobis a Deo Verbo assumpta fuit inchoatio, sed in ano saeculorum ea facta est, et a Deo Verbo assunpla. lloc agit etiam beatus Paulus; nam cum dixisset, < ln forma Dei exsistens, • alque addidissel, « rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo › sub- didit, « Semetipsum exinanivil, fornam servi acci- piens. » Verbis, & in forma servi, o vocabulum • accipiens, accommodavit; verbis autem, « in forma Dei, vocabulum exsistens connexuit. Ergo Dei forma præexsistens, vel potius semper exsistens, suscepit servi formam. Non est igitur créatura, neque factura, neque ex non olim exstan- tibus Dei Verbum, sed ex Deo Patre genitum, Patri semper coexsistit, et adorationem una a fidelibus excipit. C D lis, de quo Athanasius, orat. contra Arium. Græ- cos Latinosque Patres qui Ariananı bæresim refuta- verunt diligenter nos recensuimus in prologo ad fragmenta Arianorum, Script. vet., tom. III, part. 11, pag. seq. Plenam Arianismi expositionem habes apud prædictum Athanašium et Fulgentium Ferran- cum Patre 686m IX. De generatione ex Deo. Nemo vero generationem audiens, mente sibi confingat generationis nostræ passiones, decisio- nem, fluxum, partum, et alia hujusmodi. Nam cor- porum hæ sunt passiones; Deus autem incorporeus est, impassibilis, invertibilis, immutabilis, in eodem semper statu consistens. Quod si quis existimat nul- lam esse generationem passione carentem, Lue etiam cum de creatione sermo fuerit, easdem cogi- tationes mente revolvet : namque ut in generatione decisio et fluxus, sic in creatione cura, labor, sudor, instrumenta, materia præexsistens, frustratus suc- cessus, et alia hujusmodi quæ creationes comitantur. Sin vero una Deo suffecit voluntas ad rerum om- nium creationem, statimque ac voluit, qum non erauit fecit exsistere, admittat adversarius, generationem quoque Dei, passione omni vacasse. Nam sicuti haud ea qua homines solent ratione creavit, sie dissimili quoque modo genuit. X. Quid significent Domini nomina. Ideo et Filius Verbum nominatur ceu impassibili- ter genitus, veluti ex mente genitum verbum abe- que passione. Filius vero vocatur, quia ex Patrege- dum a nobis editum, necnon in fragmentis a nobis item ex palimpsesto erutis, et sæpe alibi. Cam, ut infra cap. x. vet., tom. IH, part. 11, pag. 171, dicit subjacentem materiam. 1. Τις ἡ ἔννοια τῶν τοῦ Κυρίου ὀνομάτων. (1) Reprehendit dicta ab Ario in impio libro Tha- (2) Cod., οδύνην, dolorem. Sed inalui ὠδῖνα, par- (3) Ferrandus contra Arianos apud nos, Script.
PG 75:1160πᾶσα δὲ τῶν δημιουργημάτων ἡ φύσις ὕστερόν ποτε, εἰ ὑπ’ αὐτοῦ πρὸς τὸ εἶναι παρήχθη. Ὥστε οὐδὲν ἐντεῦθεν τοῖς βλασφημοῦσι περιέσται. ΙΑ. Ὅτι οὐδεὶς οἶδε τὸν Υἱὸν εἰ μὴ ὁ Πατὴρ, καὶ οὐδεὶς οἶδε τὸν Πατέρα, εἰ μὴ ὁ Υἱός. Ἵνα δὲ δείξωμεν Πατρὸς καὶ Υἱοῦ τὴν ἰσότητα, ἐπ’ αὐτὴν ἔλθωμεν τὴν τοῦ Κυρίου διδασκαλίαν· «Οὐδεὶς, φησὶν, οἶδε τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ὁ Πατήρ· οὐδὲ τὸν Πατέρα τις ἐπιγινώσκει, εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἂν βούληται ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψαι.» Τί τούτων τῶν ῥημάτων σαφέστερον; Ἴση, φησὶν, ἡμῖν ἡ γνῶσίς ἐστι· γινώσκω γὰρ τὸν Πατέρα, γινωσκόμενος ὑπ’ αὐτοῦ· καὶ γινώσκει με ὁ Πατὴρ, καὶ γινωσκόμενος ὑπ’ ἐμοῦ. Πᾶσα δὲ ἡ κτίσις τῆς ἡμετέρας ἐκβέβληται γνώσεως. Πῶς γὰρ οἷόν τε τῆς φύσεως ἡμῶν οὐ κοινωνοῦσαν, κοινωνῆσαι τῆς γνώσεως; μεταλαγχάνουσι δέ τινες ὅμως βραχείας τινὸς θεωρίας· ἀποκαλύπτω γὰρ ὡς οἷόν τε οἷς ἂν ἐθέλω τὴν περὶ τοῦ Πατρὸς γνῶσιν, ὡς ἐν ἐσόπτρῳ καὶ αἰνίγματι. Ταῦτα ἐκ τῶν Δεσποτικῶν ἐμάθομεν διδαγμάτων· ποίαν ἐνταῦθα χώραν ἔχει τὸ μεῖζον καὶ ἔλαττον; Ποῖον κτίσμα τὸν κτίστην γινώσκει, ὡς ὑπὸ τοῦ κτίστου γινώσκεται;
Α τῶς προελθών. Θεὸς δὲ προσαγορεύεται ὡς τῆς πατρικῆς φύσεως μετέχων, καὶ ἀπαράλλακτος εἰκὼν ὑπάρχων τοῦ Θεοῦ γεννήσαντος. Μονογενής δε, ὡς μόνος ἐκ μόνου, καὶ μονοτρόπως γεννηθείς· ἀπεύ- γασμα δόξης, ὡς ἐν αὐτῷ τὸν Πατέρα δεικνύς, καὶ ἀεὶ συνὼν τῷ γεννήσαντι, ὥσπερ τῷ φωτὶ τὸ ἀπαύ γασμα· χαρακτὴρ ὑποστάσεως, ἵνα μὴ ψιλήν ενέρ γειαν, ἀλλὰ ζῶσαν ὑπόστασιν τὸν Θεὸν λόγον εἶναι πιστεύσῃς, ὅλον ἐν ἑαυτῇ τὸν γεννήσαντα δεικνύσαν τὸ δὲ πρωτότοκος οὐκ ἔστι τῆς θείας φύσεως, ἀλλά τῆς οἰκονομίας ὄνομα· πῶς γὰρ οἷόν τε τὸν Θεὸν λέ γον, καὶ μονογενῆ καὶ πρωτότοκον εἶναι; Εναντία γὰρ τὰ ὀνόματα· καὶ ὁ μὲν μονογενῆς τὸν μόνον γεννηθέντα σημαίνει, ὁ δὲ πρωτότοκος τὸν πρὸ ἐπί ρων τεχθέντα, καὶ ἑτέρων τῷ τόχως πρωτεύοντα Β Θεὸς δὲ Λόγος ἀδελφὸν οὐκ ἔχει, μονογενής γάρ πῶς οὖν πρωτότοκος ὁ μόνος ἐκ τοῦ Πατρός γεννη θείς ; Οὐκοῦν εὔδηλον, ὡς τῆς οἰκονομίας το πρωτ τόχος ο ὄνομα, Εἰ δέ τις αμφιβάλλει, παρὰ Παύλου μανθανέτω βοῶντος· ο Ότι οὓς προέγνω, καὶ προώρισεν συμ μόρφους τῆς εἰκόνος τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ εἰς τὸ εἶναι αὐτὸν πρωτότοκον ἐν πολλοῖς ἀδελφοῖς. » Τίνος γάρ κατὰ φύσιν ἀδελφοὶ οἱ πιστεύοντες; Οὐ τοῦ Θεοῦ Λόγου, ἀλλὰ τῆς ὁμοφυοῦς ἀνθρωπότητος· ταύτης γάρ εἰσι καὶ σύμμορφοι. Καὶ ἑτέρωθεν ἔλεγεν ο Ὃς μετασχηματίσει τὸ σῶμα τῆς ταπεινώσεως ἡμῶν εἰς τὸ γενέσθαι αὐτὸ σύμμορφον τῷ σώματι της δόξης αὐτοῦ. » Οὐκοῦν αὐτός ἐστι καὶ πρωτότοκος ὁ τοὺς πολλοὺς ἔχων ἀδελφούς· περὶ ὧν αὐτὸς ἐν Ψαλ μοῖς φησιν· « Απαγγελῶ τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελ φοῖς μου. Οὐκ ἄλλον δὲ τὸν μονογενῆ, καὶ ἄλλον τὸν πρωτότοκον εἶναί φαμεν, ἀλλὰ τὸν αὐτὸν, ε κατὰ τὸ αὐτὸ δέ. Μονογενὴς μὲν γὰρ ὠνόματα κατὰ τὴν ἄνωθεν γέννησιν, πρωτότοκος δὲ κέκληται ὡς πρῶτος τῆς ἐπὶ τὴν ζωὴν φερούσης γεννήσεως τὰς ὠδῖνας λύσας. Διὰ τοῦτο καὶ πρωτότοκος ἐκ τῶν νεκρῶν ὀνομάζεται, ὡς πρῶτος ἀναστὰς, καὶ τ θανάτου τὰς πύλας ἀνοίξας· καὶ πρωτότοκος πέπε τῆς κτίσεως, ὡς πρῶτος ἐν τῇ καινή κτίσει τεχθείς, ἣν ἀνεκαίνισε γεννηθείς· περὶ ἧς ὁ μακάριος λέγει Παῦλος· ο Εἴ τις ἐν Χριστῷ καινή κτίσις, τὰ χαῖα παρῆλθον, ἰδοὺ γέγονε τὰ πάντα χαινά, ο Ε δὲ φιλονεικεῖεν, οἱ τὴν ἔριν τῆς πειθοῦς προτιμών τες, περὶ τοῦ Θεοῦ Λόγου τὸ πρωτότοκος ειρήσθαι πάσης κτίσεως, τὴν μὲν ἀμαθίαν αὐτῶν γελασόμεθα - συγχωρήσομεν δὲ ὅμως, ἵνα καὶ οὕτως ἐκ πολλού τοῦ περιόντος παρ' ἡμῖν οὖσαν τὴν ἀλήθειαν δείξω μεν· πρωτότοκος γάρ, ἀλλ' οὐ πρωτόκτιστος πάσης κτίσεως λέγεται· ὡς εἶναι δῆλον ὅτι αὐτὸς μὲν τρι πάσης ἐγεννήθη τῆς κτίσεως, καὶ οὐδὲν τοῦ Που πρεσβύτερον, ἀλλὰ Πατρὶ μὲν ἀεὶ συνήν, τῆς δὲ κτι σεως ἁπάσης προῆν· πᾶσα δὲ τῶν δημιουργημάτων ἡ φύσις ὕστερόν ποτε, εἰ ὑπ' αὐτοῦ πρὸς τὸ εἶναι παρήχθη. Ώστε οὐδὲν ἐντεῦθεν τοῖς βλασφημοῦσι περιέσται. 1º ΣΤΙ, 23. το S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. IICO uerante proveniens. Deus item appellatur, ceu pater- nse nauire particeps, et persimilis Dei generantis imago : anigenitus autem, ceu solus de solo, unico- que modo genitus : splendor gloriæ, ceu qui in se- ipso Patrem repræsentat, semperque cum gignente est, sicuti cum luce splender: Gigora substantia, ne forte simplicem actionem, sed viventem substan- tiam Deum Verbum esse credas, quæ totum in se genitorem repræsentat. Primogenitus autem non divinæ naturæ, sed dispensationis proprium vocabu- lum. Nam qui fieri posset ut Dei 639w Verbum et unigenitum esset et primogenitum? Pugnant enim haec inter se vocabula : namque unigenitus, unicum genitum significat; primogenitus autem eum qui ante cæteros genitus fuerit, et reliquos nativitate præcesserit. Porro Verbum Deus fratrem non habet, utpote mnigenitus. Quomodo ergo sit primogenitus, qui solus a Patre fuit genitus? Constat igitur dis- pensationis esse vocabulum, primogenitus. » › Quod si quis adhuc dubitat, a Paulo discat cla- mante: ‹ Quos præscivit et prædestinavit confor- mes Geri imagini Filii sui, ut sit ipse primogenius in mukis fratribus ". › Jam cujusnam secundum natoram fratres sunt qui credunt? Haud sane Verbi Dei, sed congenitae humanitatis : namque et huie sunt conformes. Item alibi ait : « Qui reformabit corpus humilitatis nostra, ut fiat conforme corpori gloriae suae 1. Ergo idem est quoque primogeni- tus, qui multos habet fratres. De quibus ipse in Psaltnis ait : • Narrabo nomen tuum fratribus meis “。 › Haud vero alium unigenitum, et aliom primogenitum esse dicimus, sed eumdem, non ta- men secundum idem. Unigenitus cnim appellatus est secundum cœlestem nativitatem; primogenitus vero vocatus, ceu qui primus nativitatis ad vitam deducentis partum solvit. Ideo et primogenitus ex mortuis nominatur ¹³, quia primus resurrexit, mor- tisque januas reseravit: primogenitus quoque om- nis creaturæ “, ceu primus in nova creatione editus quam nalus renovavit : de qua beatus Paulus dicit : • Si qua in Christo nova creatura, vetera trans- ierunt, ecce nova facta sunt omnia ¹*. » Quod si adhuc litigent, qui contendere matunt quam persuaderi, de ipso Verbo Deo dictum esse, ‹ primogenitus omr nis creaturæ, › ipsorum inscitiam ridebimus : indul- gebimus sinuut aliquid, ut etiam sic valde apud nos abundare veritatem ostendamus. Dicitur quippe primogenitus, non autem primus creatus inter om- nes creaturas ; ut liquido appareat, eum anţe omnem creaturam 688m genitum fuisse, nihilque esse Filio antiquius, sed cum Patre semper fuisse, et an- le omnem creaturam exstitisse. Universa vero creatarum rerum natura utique posterior est, siqui- dem ab ipso ad exsistendum fuit perducta. Nihil er- go hinc blasphemis lucri accedet. C D Rom. viii, 29. Philipp. 111, 21. Pial. T. 17. Coloss. 1, 18. Ibid. 15. || Cor.
Ποῖον δὲ ποίημα τὴν πρὸς τὸν ποιητὴν ἰσότητα δέχεται; Ἢ οὐκ ἴσμεν ὅπως περὶ τῆς κτίσεως ἡ θεία Γραφὴ διαλέγεται; Ἀναμνησθῶμεν τοίνυν τῶν τοῦ Προφήτου ῥημάτων· «Κατ’ ἀρχὰς σὺ, Κύριε, τὴν γῆν ἐθεμελίωσας, καὶ ἔργα τῶν χειρῶν σού εἰσιν οὐρανοί. Αὐτοὶ ἀπολοῦνται, σὺ δὲ διαμένεις· καὶ πάντες ὡς ἱμάτιον παλαιωθήσονται, καὶ ὡσεὶ περιβόλαιον ἑλίξεις αὐτοὺς, καὶ ἀλλαγήσονται· σὺ δὲ αὐτὸς εἶ, καὶ τὰ ἔτη σου οὐκ ἐκλείψουσι.» Καὶ πάλιν· «Ὁ ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα, καὶ τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πυρὸς φλόγα.» Αὕτη κτίσεως καὶ κτίστου διαφορά. Ἔνθα τοίνυν ἰσότης, οὐκέτι κτίσμα καὶ κτίστης, ἀλλὰ Πατὴρ καὶ Υἱός· διὸ καὶ ταῦτα τέθεικε τὰ ὀνόματα, ἵνα ἐκ τῶν ὀνομάτων μάθωμεν τὴν ταυτότητα. «Οὐδεὶς γὰρ, φησὶ, γινώσκει τὸν Υἱὸν εἰ μὴ ὁ Πατὴρ, οὐδὲ τὸν Πατέρα τις ἐπιγινώσκει εἰ μὴ ὁ Υἱός.» Τῷ εἰπεῖν «οὐδεὶς,» τὴν κτίσιν ἐδήλωσεν· ἐκβαλομένη δὲ ἡ κτίσις, δείκνυσι τὸν μένοντα τῶν κτισμάτων ὑπέρτερον, τῷ δὲ γεννήσαντι φυσικῶς συνημμένον·
Α τῶς προελθών. Θεὸς δὲ προσαγορεύεται ὡς τῆς πατρικῆς φύσεως μετέχων, καὶ ἀπαράλλακτος εἰκὼν ὑπάρχων τοῦ Θεοῦ γεννήσαντος. Μονογενής δε, ὡς μόνος ἐκ μόνου, καὶ μονοτρόπως γεννηθείς· ἀπεύ- γασμα δόξης, ὡς ἐν αὐτῷ τὸν Πατέρα δεικνύς, καὶ ἀεὶ συνὼν τῷ γεννήσαντι, ὥσπερ τῷ φωτὶ τὸ ἀπαύ γασμα· χαρακτὴρ ὑποστάσεως, ἵνα μὴ ψιλήν ενέρ γειαν, ἀλλὰ ζῶσαν ὑπόστασιν τὸν Θεὸν λόγον εἶναι πιστεύσῃς, ὅλον ἐν ἑαυτῇ τὸν γεννήσαντα δεικνύσαν τὸ δὲ πρωτότοκος οὐκ ἔστι τῆς θείας φύσεως, ἀλλά τῆς οἰκονομίας ὄνομα· πῶς γὰρ οἷόν τε τὸν Θεὸν λέ γον, καὶ μονογενῆ καὶ πρωτότοκον εἶναι; Εναντία γὰρ τὰ ὀνόματα· καὶ ὁ μὲν μονογενῆς τὸν μόνον γεννηθέντα σημαίνει, ὁ δὲ πρωτότοκος τὸν πρὸ ἐπί ρων τεχθέντα, καὶ ἑτέρων τῷ τόχως πρωτεύοντα Β Θεὸς δὲ Λόγος ἀδελφὸν οὐκ ἔχει, μονογενής γάρ πῶς οὖν πρωτότοκος ὁ μόνος ἐκ τοῦ Πατρός γεννη θείς ; Οὐκοῦν εὔδηλον, ὡς τῆς οἰκονομίας το πρωτ τόχος ο ὄνομα, Εἰ δέ τις αμφιβάλλει, παρὰ Παύλου μανθανέτω βοῶντος· ο Ότι οὓς προέγνω, καὶ προώρισεν συμ μόρφους τῆς εἰκόνος τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ εἰς τὸ εἶναι αὐτὸν πρωτότοκον ἐν πολλοῖς ἀδελφοῖς. » Τίνος γάρ κατὰ φύσιν ἀδελφοὶ οἱ πιστεύοντες; Οὐ τοῦ Θεοῦ Λόγου, ἀλλὰ τῆς ὁμοφυοῦς ἀνθρωπότητος· ταύτης γάρ εἰσι καὶ σύμμορφοι. Καὶ ἑτέρωθεν ἔλεγεν ο Ὃς μετασχηματίσει τὸ σῶμα τῆς ταπεινώσεως ἡμῶν εἰς τὸ γενέσθαι αὐτὸ σύμμορφον τῷ σώματι της δόξης αὐτοῦ. » Οὐκοῦν αὐτός ἐστι καὶ πρωτότοκος ὁ τοὺς πολλοὺς ἔχων ἀδελφούς· περὶ ὧν αὐτὸς ἐν Ψαλ μοῖς φησιν· « Απαγγελῶ τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελ φοῖς μου. Οὐκ ἄλλον δὲ τὸν μονογενῆ, καὶ ἄλλον τὸν πρωτότοκον εἶναί φαμεν, ἀλλὰ τὸν αὐτὸν, ε κατὰ τὸ αὐτὸ δέ. Μονογενὴς μὲν γὰρ ὠνόματα κατὰ τὴν ἄνωθεν γέννησιν, πρωτότοκος δὲ κέκληται ὡς πρῶτος τῆς ἐπὶ τὴν ζωὴν φερούσης γεννήσεως τὰς ὠδῖνας λύσας. Διὰ τοῦτο καὶ πρωτότοκος ἐκ τῶν νεκρῶν ὀνομάζεται, ὡς πρῶτος ἀναστὰς, καὶ τ θανάτου τὰς πύλας ἀνοίξας· καὶ πρωτότοκος πέπε τῆς κτίσεως, ὡς πρῶτος ἐν τῇ καινή κτίσει τεχθείς, ἣν ἀνεκαίνισε γεννηθείς· περὶ ἧς ὁ μακάριος λέγει Παῦλος· ο Εἴ τις ἐν Χριστῷ καινή κτίσις, τὰ χαῖα παρῆλθον, ἰδοὺ γέγονε τὰ πάντα χαινά, ο Ε δὲ φιλονεικεῖεν, οἱ τὴν ἔριν τῆς πειθοῦς προτιμών τες, περὶ τοῦ Θεοῦ Λόγου τὸ πρωτότοκος ειρήσθαι πάσης κτίσεως, τὴν μὲν ἀμαθίαν αὐτῶν γελασόμεθα - συγχωρήσομεν δὲ ὅμως, ἵνα καὶ οὕτως ἐκ πολλού τοῦ περιόντος παρ' ἡμῖν οὖσαν τὴν ἀλήθειαν δείξω μεν· πρωτότοκος γάρ, ἀλλ' οὐ πρωτόκτιστος πάσης κτίσεως λέγεται· ὡς εἶναι δῆλον ὅτι αὐτὸς μὲν τρι πάσης ἐγεννήθη τῆς κτίσεως, καὶ οὐδὲν τοῦ Που πρεσβύτερον, ἀλλὰ Πατρὶ μὲν ἀεὶ συνήν, τῆς δὲ κτι σεως ἁπάσης προῆν· πᾶσα δὲ τῶν δημιουργημάτων ἡ φύσις ὕστερόν ποτε, εἰ ὑπ' αὐτοῦ πρὸς τὸ εἶναι παρήχθη. Ώστε οὐδὲν ἐντεῦθεν τοῖς βλασφημοῦσι περιέσται. 1º ΣΤΙ, 23. το S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. IICO uerante proveniens. Deus item appellatur, ceu pater- nse nauire particeps, et persimilis Dei generantis imago : anigenitus autem, ceu solus de solo, unico- que modo genitus : splendor gloriæ, ceu qui in se- ipso Patrem repræsentat, semperque cum gignente est, sicuti cum luce splender: Gigora substantia, ne forte simplicem actionem, sed viventem substan- tiam Deum Verbum esse credas, quæ totum in se genitorem repræsentat. Primogenitus autem non divinæ naturæ, sed dispensationis proprium vocabu- lum. Nam qui fieri posset ut Dei 639w Verbum et unigenitum esset et primogenitum? Pugnant enim haec inter se vocabula : namque unigenitus, unicum genitum significat; primogenitus autem eum qui ante cæteros genitus fuerit, et reliquos nativitate præcesserit. Porro Verbum Deus fratrem non habet, utpote mnigenitus. Quomodo ergo sit primogenitus, qui solus a Patre fuit genitus? Constat igitur dis- pensationis esse vocabulum, primogenitus. » › Quod si quis adhuc dubitat, a Paulo discat cla- mante: ‹ Quos præscivit et prædestinavit confor- mes Geri imagini Filii sui, ut sit ipse primogenius in mukis fratribus ". › Jam cujusnam secundum natoram fratres sunt qui credunt? Haud sane Verbi Dei, sed congenitae humanitatis : namque et huie sunt conformes. Item alibi ait : « Qui reformabit corpus humilitatis nostra, ut fiat conforme corpori gloriae suae 1. Ergo idem est quoque primogeni- tus, qui multos habet fratres. De quibus ipse in Psaltnis ait : • Narrabo nomen tuum fratribus meis “。 › Haud vero alium unigenitum, et aliom primogenitum esse dicimus, sed eumdem, non ta- men secundum idem. Unigenitus cnim appellatus est secundum cœlestem nativitatem; primogenitus vero vocatus, ceu qui primus nativitatis ad vitam deducentis partum solvit. Ideo et primogenitus ex mortuis nominatur ¹³, quia primus resurrexit, mor- tisque januas reseravit: primogenitus quoque om- nis creaturæ “, ceu primus in nova creatione editus quam nalus renovavit : de qua beatus Paulus dicit : • Si qua in Christo nova creatura, vetera trans- ierunt, ecce nova facta sunt omnia ¹*. » Quod si adhuc litigent, qui contendere matunt quam persuaderi, de ipso Verbo Deo dictum esse, ‹ primogenitus omr nis creaturæ, › ipsorum inscitiam ridebimus : indul- gebimus sinuut aliquid, ut etiam sic valde apud nos abundare veritatem ostendamus. Dicitur quippe primogenitus, non autem primus creatus inter om- nes creaturas ; ut liquido appareat, eum anţe omnem creaturam 688m genitum fuisse, nihilque esse Filio antiquius, sed cum Patre semper fuisse, et an- le omnem creaturam exstitisse. Universa vero creatarum rerum natura utique posterior est, siqui- dem ab ipso ad exsistendum fuit perducta. Nihil er- go hinc blasphemis lucri accedet. C D Rom. viii, 29. Philipp. 111, 21. Pial. T. 17. Coloss. 1, 18. Ibid. 15. || Cor.
Chapter XICapitulum XI
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 75:1162«Οὐδεὶς γινώσκει τὸν Υἱὸν εἰ μὴ ὁ Πατὴρ, οὐδὲ τὸν Πατέρα τις ἐπιγινώσκει, εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἂν βούληται ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψαι.» Εἰπάτωσαν οἱ τῆς ἀληθείας ἐχθροὶ, πῶς χρὴ τὴν θείαν ἀναγινώσκειν Γραφὴν, τῷ γράμματι στέργειν, ἢ τὴν ἔννοιαν ἐρευνᾷν. Κἂν μὲν οὖν τὸ δεύτερον εἴπωσι, μαθέτωσαν ἀφ’ ὧν λέγουσι, κἀν τοῖς οἰκείοις προβλήμασι τοῦτο ποιεῖν, καὶ τὴν ἀληθῆ τῶν πραγμάτων ζητεῖν ἑρμηνείαν· εἰ δὲ φαῖεν ἀρκεῖν τὸ γράμμα πρὸς ἀκριβῆ διδασκαλίαν, ἐκ τῶν προκειμένων τὴν ἔννοιαν αὐτῶν διελέγξωμαι· εὑρίσκεται γὰρ ἀνέφικτος μὲν ὁ Υἱὸς, ὁ δὲ Πατὴρ ἐφικτός· καὶ ὁ μὲν ἀπερινόητος, ὁ δὲ Πατὴρ θεατός· περὶ μὲν γὰρ ἑαυτοῦ ὁ Δεσπότης Χριστὸς εἰπὼν, ὅτι «Οὐδεὶς γινώσκει τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ὁ Πατὴρ,» οὐκ ἐπήγαγε, καὶ ᾧ ἂν βούληται ὁ Πατὴρ ἀποκαλύψαι· εἰρηκὼς δὲ, «Οὐδὲ τὸν Πατέρα τις ἐπιγινώσκει, εἰ μὴ ὁ Υἱὸς,» Εὐθὺς προσέθηκε, «Καὶ ᾧ ἂν βούληται ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψαι·» καὶ οὐ μόνον αὐτὸν θεωρητὸν πεποίηκεν, ἀλλὰ καὶ τῆς οἰκείας ἐξουσίας τὴν θεωρίαν ἐξήρτησεν. Ἀλλὰ κἂν μυριάκις εἰς τὸν Υἱὸν ἀσεβεῖν ἐθέλωσιν, οἷς τοῦτο φίλον, ἡμεῖς οὐκ ἀνεξόμεθα βλάσφημον ἔννοιαν καταδέξασθαι περὶ Θεοῦ καὶ Πατρός·
ΙΑ'. Οτι οὐδεὶς οἶδε τὸν Υἱὸν εἰ μὴ ὁ Πατὴρ, καὶ Α οὐδεὶς οἶδε τὸν Πατέρα, εἰ μὴ ὁ Υἱός. Ἵνα δὲ δείξωμεν Πατρὸς καὶ Υἱοῦ τὴν ἰσότητα, ἐπ' αὐτὴν ἔλθωμὲν τὴν τοῦ Κυρίου διδασκαλίαν· . Ούτ δεῖς, φησὶν, οἶδε τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ὁ Πατήρ· οὐδὲ τὸν Πατέρα τις ἐπιγινώσκει, εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἂν βούληται ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψαι. » Τί τούτων τῶν ῥη- μάτων σαφέστερον; Ἴση, φησὶν, ἡμῖν ἡ γνωσίς ἐστι· γινώσκω γὰρ τὸν Πατέρα, γινωσκόμενος ὑπ' αὐτοῦ καὶ γινώσκει με ὁ Πατήρ, καὶ γινωσκόμενος ὑπ' ἐμοῦ. Πᾶσα δὲ ἡ κτίσις τῆς ἡμετέρας ἐκβέβληται γνώσεως. Πῶς γὰρ οἷόν τε τῆς φύσεως ἡμῶν οὐ κοι νωνοῦσαν, κοινωνῆσαι τῆς γνώσεως; μεταλαγχά- νουσι δέ τινες όμως βραχείας τινὸς θεωρίας· ἀπο- καλύπτω γὰρ ὡς στόν τε οἷς ἂν ἐθέλω τὴν περὶ τοῦ Πατρὸς γνῶσιν, ὡς ἐν ἐσόπτρῳ καὶ αἰνίγματι. Ταῦτα ἐκ τῶν Δεσποτικῶν ἐμάθομεν διδαγμάτων· ποίαν ἐνταῦθα χώραν ἔχει τὸ μεῖζον καὶ ἔλαττον ; Ποιον κτίσμα τον κτίστην γινώσκει, ὡς ὑπὸ τοῦ κτί στου γινώσκεται; Ποῖον δὲ ποίημα τὴν πρὸς τὸν ποιητὴν ἰσότητα δέχεται; "Η οὐκ ἴσμεν ὅπως περὶ τῆς κτίσεως ἡ θεία Γραφή διαλέγεται; Αναμνησθώ μεν τοίνυν τῶν τοῦ Προφήτου ῥημάτων· ο Κατ' ἀρχὰς τύ, Κύριε, τὴν γῆν ἐθεμελίωσας, καὶ ἔργα τῶν χειρῶν σου εἰσιν οὐρανοί. Αὐτοὶ ἀπολοῦνται, σὺ δὲ διαμένεις· καὶ πάντες ὡς ἱμάτιον παλαιωθήσονται, καὶ ὡσεὶ περιβόλαιον ἑλίξεις αὐτούς, καὶ ἀλλαγής σονται· σὺ δὲ αὐτὸς εἶ, καὶ τὰ ἔτη σου οὐκ ἐκλεί- ψουσι. » Καὶ πάλιν· Ὁ ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αυτ τοῦ πνεύματα, καὶ τοὺς λειτουργούς αὐτοῦ πυρὸς φλόγα. » Αὕτη κτίσεως καὶ κτίστου διαφορά. Ενθα τοίνυν ἰσότης, οὐκέτι κτίσμα καὶ κτίστης, ἀλλὰ Πα- τὴρ καὶ Υἱός· διὸ καὶ ταῦτα τέθεικε τὰ ὀνόματα, ἵνα ἐκ τῶν ὀνομάτων μάθωμεν τὴν ταυτότητα. « Ούτ δείς γάρ, φησί, γινώσκει τὸν Υἱὸν εἰ μὴ ὁ Πατήρ, οὐδὲ τὸν Πατέρα τις ἐπιγινώσκει εἰ μὴ ὁ Υἱός. » Τῷ εἰπεῖν ι οὐδεὶς, ο τὴν κτίσιν ἐδήλωσεν· ἐκβαλομένη δὲ ἡ κτίσις, δείκνυσι τὸν μένοντα τῶν κτισμάτων ὑπέρτερον, τῷ δὲ γεννήσαντι φυσικῶς συνημμένον ο • Οὐδεὶς γινώσκει τὸν Υἱὸν εἰ μὴ ὁ Πατὴρ, οὐδὲ τὸν βούληται ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψαι. » Εἰπάτωσαν οἱ τῆς ἀληθείας ἐχθροί, πως χρὴ τὴν θείαν ἀναγινώσκειν Γραφὴν, τῷ γράμματι στέργειν, ἢ τὴν ἔννοιαν ἐρευνᾶν. Κἂν μὲν οὖν τὸ δεύτερον εἶ- πωσι, μαθέτωσαν ἀφ᾽ ὧν λέγουσι, κάν τοῖς οἰκείοις προβλήμασι τοῦτο ποιεῖν, καὶ τὴν ἀληθῆ τῶν πρα γμάτων ζητεῖν ἑρμηνείαν· εἰ δὲ φαίεν ἀρκεῖν τὸ γράμμα πρὸς ἀκριβῆ διδασκαλίαν, ἐκ τῶν προκειμέ- νων τὴν ἔννοιαν αὐτῶν διελέγξωμαι· εὑρίσκεται γὰρ ἀνέφικτος μὲν ὁ Υἱὸς, ὁ δὲ Πατὴρ ἐφικτός· καὶ ὁ μὲν ἀπερινόητος, ὁ δὲ Πατὴρ θεατός· περὶ μὲν γὰρ ἑαυτοῦ ὁ Δεσπότης Χριστὸς εἰπὼν, ὅτι . Οὐδεὶς για νώσκει τὸν Υἱόν, εἰ μὴ ὁ Πατήρ, ο οὐκ ἐπήγαγε, καὶ ᾧ ἂν βούληται ὁ Πατὴρ ἀποκαλύψαι· εἰρηκὼς δὲ, • Οὐδὲ τὸν Πατέρα τις ἐπιγινώσκει, εἰ μὴ ὁ Υἱός, ο Εὐθὺς προσέθηκε, ο Καὶ ᾧ ἂν βούληται ὁ Υἱὸς ἀπο- καλύψαι· ν καὶ οὐ μόνον αὐτὸν θεωρητὸν πεποίη- Πατέρα εις ἐπιγινώσκει, εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἂν } DE TRINITATE. XI. Quod nemo novit Filium, nisi Paler : nemoque B C D Patrem novit, nisi Filius. Atque ut demonstremus Patris Filiique æqualita- tem, ad ipsam veniamus Domini doctrinam. ‹ Nemio, inquit, novit Filium, nisi Pater ; nemoque novit Pa- trem, nisi Filius, et cui voluerit Filius revelare 18. Quid his verbis evidentius ? Par, inquit, nobis co- gnitio est: cognosco enim Patrem cognitus ab ipso : et cognoscit me Pater a me vicissim cognitus. Uni- versa autem creatura cognitione nostra excluditur. Nam qui fieri posset ut natura non particeps nostra, cognitionem participaret? Participant autem non- nulli parum quid contemplationis : ego enim reve- lo, quoad licet, quibus mihi libitum fuerit Patris notitiam, tanquam in speculo et ænigmate. Hæc a Dominicis doctrinis didicimus. Quemnam bic lo- cum habent, majus et minus? quænam creatura Creatorem cognoscit, sicuți ipsa a Creatore cogno- scitur? Quænam res facta æqualitatem cuin factore tuetur? An ignoramus quomodo de creatis rebus divina Scriptura loquatur? In mentem itaque revö- cemus verba Propbet : . Initio tu, Domine, ter- ram fundasti, et opera manuum tuarum sunt cœli : ipsi peribunt, tu autem permanes: et omnes sicut vestimentum veterascent, et sicut opertorium inver- tes eos, et immutabantur : tu vero idem ipse es, et anni tui non deficient 17. Et rursus : « Qui facis angelos tuos spiritus, et ministros tuos flammam ignis ¹ª. › Hæc est creaturæ a Creatore diversitas: Ubi ergo sequalitas, ibi non est creatura el Creator, sed Pater ac Filius: quare et hæc posuit nomina, út ex his 689m ipsis unitatem substantiæ disċamuš. • Nemo enim, inquit, novit Filium, nisi Pater, nequin Patrem quis novit, nisi Filius. » Vocabulo ‹ nenib › creaturam denotat. Exclusa autem creatura demon- strat permanere eum qui créaturis superior est, ge- nitori ‘naturaliter copulatum. • Nemo novit Filium, nisi Pater, neque Patrem quis novit, nisi Filius, et cui voluerit Filius revelare: Dicant veritatis hostes, quomodo oporteat Seri- pluram legere; litterane adiærere, an sensum per- scrutari. Et si boc alterum dixerint, discant vel ex dictis propriis, in suis quoque propositionibus id agere, et veram rerum exquirére intelligentiam. Sia dieant sufficere vim litteræ ad accuratai rei decla- rationem, ex propositis verbis eorumdem sensum arguam. Comperitur enim inintelligibilis Filius, Pater autem intelligibilis: et ille quidem inco- giwbilis, Pater autem visibilis. Nam cumn de se- ipso Dominus Christus dixisset, ‹ Nemo novit Filium, nisi Pater, » non addidit, et cui voluerit Pa- ter revelare. Cum vero dixisset, ‹ neque Patrem quis novit nisi Filius, » statim subdidit, c et cui vou luerit Filius revelare. » Neque soluni noscibilem fecit Patrem, sed hanc a sua potestate pendere co- ** Matth. x1, 27. Psal. c1, 26-28. 1ª Pɔal, cuit, 1. PATROL, GR. LXXV.
πιστεύομεν γὰρ ἀθέατον καὶ ἀπερινόητον εἶναι τὸν τῶν ὅλων Θεόν· πῶς γὰρ ὁ ἀκατάληπτος Υἱὸς ἂν εἴη τοῦ καταληφθῆναι δυναμένου; Ὁμοίως τοίνυν Πατέρα καὶ Υἱὸν ἀχώρητον εἶναί φαμεν ἀνέφικτόν τε καὶ ἀκατάληπτον· ἀποκαλύπτεσθαι δὲ διὰ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ τὴν γνῶσιν πιστεύομεν τῷ τῆς διανοίας ὀπτικῷ καὶ τῇ τῆς πίστεως θεωρίᾳ· «Οὐδεὶς γινώσκει τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ὁ Πατήρ· οὐδὲ τὸν Πατέρα τις γινώσκει, εἰ μὴ ὁ Υἱός·» καὶ ἀλλαχοῦ· «Καθὼς, φησὶ, γινώσκει με ὁ Πατὴρ, κἀγὼ γινώσκω τὸν Πατέρα.» Οὐχ ὁ μὲν πλέον, ὁ δὲ ἔλαττον, ἀλλὰ καθὼς γινώσκω, γινώσκομαι. ΙΒ. Ὅτι ἴση τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ ἡ δύναμις. Ὧν τοίνυν ἡ γνῶσις ἴση, τούτων καὶ ἡ δύναμις ἴση· ὧν δὲ ἡ δύναμις ἴση, τούτων δηλονότι καὶ ἡ οὐσία μία· ὅτι δὲ ἴση Πατρὸς καὶ Υἱοῦ ἡ δύναμις, αὐτὸς ἡμᾶς πάλιν ὁ Σωτὴρ ἐδίδαξεν οὑτωσὶ λέγων· «Οἱ ἐκ τῶν προβάτων τῶν ἐμῶν τῆς φωνῆς μου ἀκούουσι, κἀγὼ γινώσκω αὐτὰ, καὶ ἀκολουθοῦσί μοι, κἀγὼ ζωὴν αἰώνιον δίδωμι αὐτοῖς, καὶ οὐ μὴ ἀπολοῦνται εἰς τὸν αἰῶνα, οὐδ’ οὐ μή τις ἁρπάσῃ αὐτὰ ἐκ τῆς χειρός μου· ὁ Πατὴρ, ὃς δέδωκέ μοι, μείζων πάντων ἐστὶ, καὶ οὐδεὶς δύναται ἁρπάσαι ἐκ τῆς χειρὸς τοῦ Πατρός μου.
ΙΑ'. Οτι οὐδεὶς οἶδε τὸν Υἱὸν εἰ μὴ ὁ Πατὴρ, καὶ Α οὐδεὶς οἶδε τὸν Πατέρα, εἰ μὴ ὁ Υἱός. Ἵνα δὲ δείξωμεν Πατρὸς καὶ Υἱοῦ τὴν ἰσότητα, ἐπ' αὐτὴν ἔλθωμὲν τὴν τοῦ Κυρίου διδασκαλίαν· . Ούτ δεῖς, φησὶν, οἶδε τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ὁ Πατήρ· οὐδὲ τὸν Πατέρα τις ἐπιγινώσκει, εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἂν βούληται ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψαι. » Τί τούτων τῶν ῥη- μάτων σαφέστερον; Ἴση, φησὶν, ἡμῖν ἡ γνωσίς ἐστι· γινώσκω γὰρ τὸν Πατέρα, γινωσκόμενος ὑπ' αὐτοῦ καὶ γινώσκει με ὁ Πατήρ, καὶ γινωσκόμενος ὑπ' ἐμοῦ. Πᾶσα δὲ ἡ κτίσις τῆς ἡμετέρας ἐκβέβληται γνώσεως. Πῶς γὰρ οἷόν τε τῆς φύσεως ἡμῶν οὐ κοι νωνοῦσαν, κοινωνῆσαι τῆς γνώσεως; μεταλαγχά- νουσι δέ τινες όμως βραχείας τινὸς θεωρίας· ἀπο- καλύπτω γὰρ ὡς στόν τε οἷς ἂν ἐθέλω τὴν περὶ τοῦ Πατρὸς γνῶσιν, ὡς ἐν ἐσόπτρῳ καὶ αἰνίγματι. Ταῦτα ἐκ τῶν Δεσποτικῶν ἐμάθομεν διδαγμάτων· ποίαν ἐνταῦθα χώραν ἔχει τὸ μεῖζον καὶ ἔλαττον ; Ποιον κτίσμα τον κτίστην γινώσκει, ὡς ὑπὸ τοῦ κτί στου γινώσκεται; Ποῖον δὲ ποίημα τὴν πρὸς τὸν ποιητὴν ἰσότητα δέχεται; "Η οὐκ ἴσμεν ὅπως περὶ τῆς κτίσεως ἡ θεία Γραφή διαλέγεται; Αναμνησθώ μεν τοίνυν τῶν τοῦ Προφήτου ῥημάτων· ο Κατ' ἀρχὰς τύ, Κύριε, τὴν γῆν ἐθεμελίωσας, καὶ ἔργα τῶν χειρῶν σου εἰσιν οὐρανοί. Αὐτοὶ ἀπολοῦνται, σὺ δὲ διαμένεις· καὶ πάντες ὡς ἱμάτιον παλαιωθήσονται, καὶ ὡσεὶ περιβόλαιον ἑλίξεις αὐτούς, καὶ ἀλλαγής σονται· σὺ δὲ αὐτὸς εἶ, καὶ τὰ ἔτη σου οὐκ ἐκλεί- ψουσι. » Καὶ πάλιν· Ὁ ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αυτ τοῦ πνεύματα, καὶ τοὺς λειτουργούς αὐτοῦ πυρὸς φλόγα. » Αὕτη κτίσεως καὶ κτίστου διαφορά. Ενθα τοίνυν ἰσότης, οὐκέτι κτίσμα καὶ κτίστης, ἀλλὰ Πα- τὴρ καὶ Υἱός· διὸ καὶ ταῦτα τέθεικε τὰ ὀνόματα, ἵνα ἐκ τῶν ὀνομάτων μάθωμεν τὴν ταυτότητα. « Ούτ δείς γάρ, φησί, γινώσκει τὸν Υἱὸν εἰ μὴ ὁ Πατήρ, οὐδὲ τὸν Πατέρα τις ἐπιγινώσκει εἰ μὴ ὁ Υἱός. » Τῷ εἰπεῖν ι οὐδεὶς, ο τὴν κτίσιν ἐδήλωσεν· ἐκβαλομένη δὲ ἡ κτίσις, δείκνυσι τὸν μένοντα τῶν κτισμάτων ὑπέρτερον, τῷ δὲ γεννήσαντι φυσικῶς συνημμένον ο • Οὐδεὶς γινώσκει τὸν Υἱὸν εἰ μὴ ὁ Πατὴρ, οὐδὲ τὸν βούληται ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψαι. » Εἰπάτωσαν οἱ τῆς ἀληθείας ἐχθροί, πως χρὴ τὴν θείαν ἀναγινώσκειν Γραφὴν, τῷ γράμματι στέργειν, ἢ τὴν ἔννοιαν ἐρευνᾶν. Κἂν μὲν οὖν τὸ δεύτερον εἶ- πωσι, μαθέτωσαν ἀφ᾽ ὧν λέγουσι, κάν τοῖς οἰκείοις προβλήμασι τοῦτο ποιεῖν, καὶ τὴν ἀληθῆ τῶν πρα γμάτων ζητεῖν ἑρμηνείαν· εἰ δὲ φαίεν ἀρκεῖν τὸ γράμμα πρὸς ἀκριβῆ διδασκαλίαν, ἐκ τῶν προκειμέ- νων τὴν ἔννοιαν αὐτῶν διελέγξωμαι· εὑρίσκεται γὰρ ἀνέφικτος μὲν ὁ Υἱὸς, ὁ δὲ Πατὴρ ἐφικτός· καὶ ὁ μὲν ἀπερινόητος, ὁ δὲ Πατὴρ θεατός· περὶ μὲν γὰρ ἑαυτοῦ ὁ Δεσπότης Χριστὸς εἰπὼν, ὅτι . Οὐδεὶς για νώσκει τὸν Υἱόν, εἰ μὴ ὁ Πατήρ, ο οὐκ ἐπήγαγε, καὶ ᾧ ἂν βούληται ὁ Πατὴρ ἀποκαλύψαι· εἰρηκὼς δὲ, • Οὐδὲ τὸν Πατέρα τις ἐπιγινώσκει, εἰ μὴ ὁ Υἱός, ο Εὐθὺς προσέθηκε, ο Καὶ ᾧ ἂν βούληται ὁ Υἱὸς ἀπο- καλύψαι· ν καὶ οὐ μόνον αὐτὸν θεωρητὸν πεποίη- Πατέρα εις ἐπιγινώσκει, εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἂν } DE TRINITATE. XI. Quod nemo novit Filium, nisi Paler : nemoque B C D Patrem novit, nisi Filius. Atque ut demonstremus Patris Filiique æqualita- tem, ad ipsam veniamus Domini doctrinam. ‹ Nemio, inquit, novit Filium, nisi Pater ; nemoque novit Pa- trem, nisi Filius, et cui voluerit Filius revelare 18. Quid his verbis evidentius ? Par, inquit, nobis co- gnitio est: cognosco enim Patrem cognitus ab ipso : et cognoscit me Pater a me vicissim cognitus. Uni- versa autem creatura cognitione nostra excluditur. Nam qui fieri posset ut natura non particeps nostra, cognitionem participaret? Participant autem non- nulli parum quid contemplationis : ego enim reve- lo, quoad licet, quibus mihi libitum fuerit Patris notitiam, tanquam in speculo et ænigmate. Hæc a Dominicis doctrinis didicimus. Quemnam bic lo- cum habent, majus et minus? quænam creatura Creatorem cognoscit, sicuți ipsa a Creatore cogno- scitur? Quænam res facta æqualitatem cuin factore tuetur? An ignoramus quomodo de creatis rebus divina Scriptura loquatur? In mentem itaque revö- cemus verba Propbet : . Initio tu, Domine, ter- ram fundasti, et opera manuum tuarum sunt cœli : ipsi peribunt, tu autem permanes: et omnes sicut vestimentum veterascent, et sicut opertorium inver- tes eos, et immutabantur : tu vero idem ipse es, et anni tui non deficient 17. Et rursus : « Qui facis angelos tuos spiritus, et ministros tuos flammam ignis ¹ª. › Hæc est creaturæ a Creatore diversitas: Ubi ergo sequalitas, ibi non est creatura el Creator, sed Pater ac Filius: quare et hæc posuit nomina, út ex his 689m ipsis unitatem substantiæ disċamuš. • Nemo enim, inquit, novit Filium, nisi Pater, nequin Patrem quis novit, nisi Filius. » Vocabulo ‹ nenib › creaturam denotat. Exclusa autem creatura demon- strat permanere eum qui créaturis superior est, ge- nitori ‘naturaliter copulatum. • Nemo novit Filium, nisi Pater, neque Patrem quis novit, nisi Filius, et cui voluerit Filius revelare: Dicant veritatis hostes, quomodo oporteat Seri- pluram legere; litterane adiærere, an sensum per- scrutari. Et si boc alterum dixerint, discant vel ex dictis propriis, in suis quoque propositionibus id agere, et veram rerum exquirére intelligentiam. Sia dieant sufficere vim litteræ ad accuratai rei decla- rationem, ex propositis verbis eorumdem sensum arguam. Comperitur enim inintelligibilis Filius, Pater autem intelligibilis: et ille quidem inco- giwbilis, Pater autem visibilis. Nam cumn de se- ipso Dominus Christus dixisset, ‹ Nemo novit Filium, nisi Pater, » non addidit, et cui voluerit Pa- ter revelare. Cum vero dixisset, ‹ neque Patrem quis novit nisi Filius, » statim subdidit, c et cui vou luerit Filius revelare. » Neque soluni noscibilem fecit Patrem, sed hanc a sua potestate pendere co- ** Matth. x1, 27. Psal. c1, 26-28. 1ª Pɔal, cuit, 1. PATROL, GR. LXXV.
Chapter XIICapitulum XII
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 75:1163Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν.» Ὁρᾶτε πῶς οὐχ ἁπλῶς τέθεικε τὸ «Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν,» προορῶν τὴν αἱρετικὴν κακοήθειαν, ἵνα μὴ ἐπὶ βουλήματος καὶ θελήματος ταύτην λάβωσι τὴν φωνήν· ἀλλὰ πρότερον τὸ τῆς δυνάμεως ἴσον κατασκευάσας, οὕτω ταύτην ἐπήγαγε· τοῖς γὰρ προβάτοις, φησὶ, τοῖς ἀκολουθοῦσί μοι ζωὴν αἰώνιον δίδωμι ἐγὼ, ὡς μηδὲν ἐξ αὐτῶν ἀπολέσθαι εἰς τὸν αἰῶνα· τίς γάρ ἐστι τοσοῦτος ὡς ἁρπάσαι ἐκ τῆς χειρός μου δυνηθῆναι τὰ ὑπ’ ἐμοῦ ποιμαινόμενα; ὥσπερ γὰρ τῆς δεξιᾶς τοῦ Πατρὸς, ὃς μείζων πάντων ὑπάρχει, ἀμήχανόν τινα περιγενέσθαι, οὕτως ἀδύνατον ἁρπαγῆναί τινα τῶν ὑπ’ ἐμοῦ φρουρουμένων· «Ἐγὼ γὰρ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν.» Ποῦ τοίνυν τὸ μεῖζον καὶ τὸ ἔλαττον· Εἰ γὰρ ὁμοίως, οὔτε ἐκ τῆς χειρὸς τοῦ Υἱοῦ, οὔτε ἐκ τῆς χειρὸς τοῦ Πατρὸς, ἁρπάσαι τις δύναται, τὸ μεῖζον χώραν οὐκ ἔχει· καὶ ἐπειδὴ πάντων μείζων ὁ Πατὴρ, οὐδεὶς δύναται ἁρπάσαι ἐκ τῆς χειρὸς αὐτοῦ· μείζων ἄρα πάντων ὁ Υἱὸς, ἐπειδὴ ὁμοίως οὐδεὶς ἐκ τῆς χειρὸς αὐτοῦ ἁρπάσαι δύναται· διὸ ἐπήγαγεν, «Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν.» Ἂν γὰρ τῷ γράμματι πάλιν ἀκολουθήσωμεν, ὀψόμεθα τὸν Υἱὸν προτεταγμένον·
Α κεν, ἀλλὰ καὶ τῆς οἰκείας ἐξουσίας τὴν θεωρίαν ἐξήρτησεν. ᾿Αλλὰ καν μυριάκις εἰς τὸν Υἱὸν ἀσεβεῖν ἐθέλωσιν, οἷς τοῦτο φίλον, ἡμεῖς οὐκ ἀνεξόμεθα βλάσφημον ἔννοιαν καταδέξασθαι περὶ Θεοῦ καὶ Πα- τρός· πιστεύομεν γὰρ ἀθέατον καὶ ἀπερινόητον εἶναι τὸν τῶν ὅλων θεόν· πῶς γὰρ ὁ ἀκατάληπτος τις ἂν εἴη τοῦ καταληφθῆναι δυναμένου ; Ομοίως τοίνυν Πατέρα καὶ Υἱὸν ἀχώρητον εἶναι φαμεν ἀνέφικτόν τε καὶ ἀκατάληπτον· ἀποκαλύπτεσθαι δὲ διὰ Πατρός καὶ Υἱοῦ τὴν γνῶσιν πιστεύομεν τῷ τῆς διανοίας ὀπτικῷ καὶ τῇ τῆς πίστεως θεωρίᾳ· Οὐδεὶς γινώσκει τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ὁ Πατήρ· οὐδὲ τὸν Πατέρα τις γινώ σκει, εἰ μὴ ὁ Υἱός· ο καὶ ἀλλαχοῦ· • Καθώς, φησί, γινώσκει με ὁ Πατήρ, καγώ γινώσκω τὸν Πατέρα. Οὐχ ὁ μὲν πλέον, ὁ δὲ ἔλαττον, ἀλλὰ καθώς γινώσει, Β γινώσκομαι. Εt πιων, ναμις. Τὴν τοίνυν ἡ γνῶσις ἴση, τούτων καὶ ἡ δύναμι ἴση· ὧν δὲ ἡ δύναμις ἴση, τούτων δηλονότι καὶ ἡ οὐσία μία· ὅτι δὲ ἴση Πατρὸς καὶ Υἱοῦ ἡ δύναμις, αὐτὸς ἡμᾶς πάλιν ὁ Σωτὴρ ἐδίδαξεν ούτωσι λέγων • Οἱ ἐκ τῶν προβάτων τῶν ἐμῶν τῆς φωνῆς μου ἀκούουσι, κἀγὼ γινώσκω αὐτά, καὶ ἀκολουθοῦσί μας, κἀγὼ ζωὴν αἰώνιον δίδωμι αὐτοῖς, καὶ οὐ μὴ ἀπο λοῦνται εἰς τὸν αἰῶνα, οὐδ᾽ οὐ μή τις ἁρπάσῃ αὐτὰ ἐκ τῆς χειρός μου· ὁ Πατήρ, ὃς δέδωκέ μοι, μείζων πάντων ἐστι, καὶ οὐδεὶς δύναται αρπάσαι ἐκ τῆς χειρὸς τοῦ Πατρός μου. Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν. Ορᾶτε πῶς οὐχ ἁπλῶς τέθεικε τὸ «Ἐγὼ καὶ ὁ Πα- τὴρ ἐν ἐσμεν, ο προορῶν τὴν αἱρετικὴν κακοήθεια», ἵνα μὴ ἐπὶ βουλήματος καὶ θελήματος ταύτην λά βωσι τὴν φωνήν· ἀλλὰ πρότερον τὸ τῆς δυνάμεως ἴσον κατασκευάσας, οὕτω ταύτην ἐπήγαγε· τοῖς γὰρ προβάτοις, φησί, τοῖς ἀκολουθοῦσι μοι ζων αἰώνιον δίδωμι ἐγώ, ὡς μηδὲν ἐξ αὐτῶν ἀπολέσθαι εἰς τὸν αἰῶνα· τίς γάρ ἐστι τοσοῦτος ὡς ἀρπάσει ἐκ τῆς χειρός μου δυνηθῆναι τὰ ὑπ' ἐμοῦ ποιμενά μενα; ὥσπερ γὰρ τῆς δεξιᾶς τοῦ Πατρὸς, ὃς μείζον πάντων ὑπάρχει, ἀμήχανόν τινα περιγενέσθαι, ούτως ἀδύνατον ἁρπαγήναι τινα τῶν ὑπ' ἐμοῦ φρουρουμέ νων· « Ἐγὼ γὰρ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν. » Ποῦ τοί νυν τὸ μεῖζον καὶ τὸ ἔλαττον; Εἰ γὰρ ὁμοίως, ούτε ἐκ τῆς χειρὸς τοῦ Υἱοῦ, οὔτε ἐκ τῆς χειρὸς τοῦ Πε τρὸς, ἁρπάσαι τις δύναται, τὸ μεῖζον χώραν οὐκ ἔχει· καὶ ἐπειδὴ πάντων μείζων ὁ Πατήρ, οὐδεὶς δύναται ἁρπάσαι ἐκ τῆς χειρὸς αὐτοῦ· μείζων ἄρα πάντων ὁ Υἱός, ἐπειδὴ ὁμοίως οὐδεὶς ἐκ τῆς χειρὸς αὐτοῦ ἐρ πάσαι δύναται· διὸ ἐπήγαγεν, « Ἐγὼ καὶ ὁ Πατήρ ἓν ἐσμεν. » Αν γὰρ τῷ γράμματι πάλιν ἀκολουθή σωμεν, οψόμεθα τὸν Υἱὸν προτεταγμένον . Εγώ γὰρ εἶπε, καὶ ὁ Πατήρ, οὐχ ὁ Πατήρ καὶ ἐγώ· καὶ δείξης τὴν τῶν προσώπων δυάδα, ἐκήρυξε τὴν τῆς φύσεως ταυτότητα. Τῷ γὰρ εἰπεῖν Ἐγὼ καὶ ὁ Πατήρ, εάν ἀριθμὸν τῶν ὑποστάσεων ἐσήμανε· τὸ δὲ ἐπαγαγεῖν, ἐσμεν ἐν, στὸ τῆς δυνάμεως εδήλωσεν ἀπαράλλακτον S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. gnitionem declaravit. Porro etiamsi millies adver- sus Filium impie agere, prout solent, voluerint, nos blasphemam sententiam de Deo Patre suscipere non feremus. Credimus enim invisibilem et incogila- bilem esse universalem Deum. Nam quomodo in- - comprehensibilis Filius sit ejus qui comprehendi potest? Ergo Patrem æque ac Filium inintelligibiles, Inaccessos incomprehensibilesque dicimus. Revela- ri autem a Patre etiam Filii notitiam credimus men- tis visui et fidei contemplationi. « Nemo novit Fi- lium, nisi Pater, neque Patrem quis novit, nisi Fi- lies. » Et alio loco : . Sicut cognoscit me Pater, et ego cognosco Patrem ". › Haud enimvero alter quidem magis, alter minus, sed quomodo cognosco, ita et cognoscor. 690m XII. Quod par sil Patris et Filii potentia. Quorum ergo notio æqualis est, horum etiam po- tentia aequalis. Quorum autem æqualis potentia, bo- rum scilicet substantia quoque una est. Quod vero Patris ac Filii æqualis sit potentia, ipse rursus nos Salvator docuit ita dicens: «Qui sunt ex ovibus meis, hi vocem meam audiunt, et ego oves meas cogne- sco, quæ me sequuntur, et vitam æternam ego illis do, et in æternum non peribunt; neque eas quis- quam de manu mea rapiet. Pater, qui dedit mihi, major omnibus est, nemoque de manu Patris mei rapere potest. Ego et Pater unum sumus s. » Anim- adverte quomodo non simpliciter posuit, «Ego et Pa- c ter unum sumus, › prævidens scilicet hæreticam malitiam, ne de consilio ac voluntate hanc intellige- rent dictionem. Sed primo potentiæ æqualitate sta- bilita, postea dictam sententiam subjecit. Namque ovibus, inquit, me sequentibus vitam æternam ego do, ut nulla ex iis pereat in æternum. Quis enim est tantus, ut de manu mea rapere possit, quidquid sub me pastore fuerit? Nam sicuti impossibile est quem- quam Patris dextera potiri, qui major omnibus est, ita fieri nequit ut quilibet quempiam diripiat, qui meœ custodiæ sit traditus. Etenim ‹ Ego et Pater unum sumus. › Ubinam ergo majus et minus? Si enim æque, nec e Filii manu, neque itcmn ex Pa tris manu potest quispiam rapere, majori non est locus. quoniam, quia major omnibus Pater est, D nemo rapere potest de manu ejus, sequitur ut ma- jor omnibus Filius quoque sit, quoniam æque nemo de manu ejus rapere potest. Ideo addidit: r Ego et Pater unum sumus. » Nam si litteram denuo se- quemur, Filium præpositum videbimus: «Ego enim dixit, et Pater : ɔnon, Pater et Ego. Demonstrataque personarum dualitate, prædicavit naturæ unitatem. Nam dicendo, Ego et Pater, numerum personarum m significavit : addendo autem, ‹ unam su- potentiae demonstravit paritatem. Quorum Itaque æqualis est notio, potentia quoque et volun- * Joan. x, 15. 2º jbid. 27-30. 13. "Οτι ίση τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ ἡ δύο
«Ἐγὼ γὰρ, εἶπε, καὶ ὁ Πατὴρ,» οὐχ ὁ Πατὴρ καὶ ἐγώ· καὶ δείξας τὴν τῶν προσώπων δυάδα, ἐκήρυξε τὴν τῆς φύσεως ταυτότητα. Τῷ γὰρ εἰπεῖν Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ, τὸν ἀριθμὸν τῶν ὑποστάσεων ἐσήμανε· τὸ δὲ ἐπαγαγεῖν, «ἐσμὲν ἓν,» τὸ τῆς δυνάμεως ἐδήλωσεν ἀπαράλλακτον· ὧν τοίνυν ἴση ἡ γνῶσις, καὶ ἡ δύναμις, καὶ ἡ βούλησις, τούτων δηλονότι καὶ ἡ φύσις μία, κἂν ἀναισχυντῶσιν οἱ δυσφημοῦντες. ΙΓ. Ὅτι πολλαχόθεν ἔστι μαθεῖν Πατρὸς καὶ Υἱοῦ τὴν ἰσότητα. Ὅτι δὲ τὰ αὐτὰ δύναται τῷ Πατρὶ καὶ [ὁ Υἱὸς], μαθεῖν ἔστιν ἑτέρωθεν· ποτὲ μὲν γὰρ, «Ὁ Πατήρ μου, λέγει, ἕως ἄρτι ἐργάζεται, κἀγὼ ἐργάζομαι·» ποτὲ δέ· «Ὥσπερ ὁ Πατὴρ ἐγείρει τοὺς νεκροὺς καὶ ζωοποιεῖ, οὕτω καὶ ὁ Υἱὸς οὓς θέλει ζωοποιεῖ.» «Οὓς θέλει» εἶπεν, οὐχ οὓς κελεύεται· οὓς βούλεται, οὐχ οὓς προστάσσεται· τὸ μὲν γὰρ δουλείας, τὸ δὲ δεσποτείας ἴδιον. Καὶ πάλιν ἑτέρωθεν· «Εἰ οὐ ποιῶ τὰ ἔργα τοῦ Πατρός μου, μὴ πιστεύετέ μοι· εἰ δὲ ποιῶ, κἂν ἐμοὶ μὴ θέλητε πιστεύειν, τοῖς ἔργοις πιστεύετε, καὶ γινώσκετε ὅτι ὁ Πατὴρ ἐν ἐμοὶ, κἀγὼ ἐν αὐτῷ.» Ὁρᾶτε πάλιν κἀντεῦθεν Πατρὸς καὶ Υἱοῦ τὴν ἰσότητα·
Α κεν, ἀλλὰ καὶ τῆς οἰκείας ἐξουσίας τὴν θεωρίαν ἐξήρτησεν. ᾿Αλλὰ καν μυριάκις εἰς τὸν Υἱὸν ἀσεβεῖν ἐθέλωσιν, οἷς τοῦτο φίλον, ἡμεῖς οὐκ ἀνεξόμεθα βλάσφημον ἔννοιαν καταδέξασθαι περὶ Θεοῦ καὶ Πα- τρός· πιστεύομεν γὰρ ἀθέατον καὶ ἀπερινόητον εἶναι τὸν τῶν ὅλων θεόν· πῶς γὰρ ὁ ἀκατάληπτος τις ἂν εἴη τοῦ καταληφθῆναι δυναμένου ; Ομοίως τοίνυν Πατέρα καὶ Υἱὸν ἀχώρητον εἶναι φαμεν ἀνέφικτόν τε καὶ ἀκατάληπτον· ἀποκαλύπτεσθαι δὲ διὰ Πατρός καὶ Υἱοῦ τὴν γνῶσιν πιστεύομεν τῷ τῆς διανοίας ὀπτικῷ καὶ τῇ τῆς πίστεως θεωρίᾳ· Οὐδεὶς γινώσκει τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ὁ Πατήρ· οὐδὲ τὸν Πατέρα τις γινώ σκει, εἰ μὴ ὁ Υἱός· ο καὶ ἀλλαχοῦ· • Καθώς, φησί, γινώσκει με ὁ Πατήρ, καγώ γινώσκω τὸν Πατέρα. Οὐχ ὁ μὲν πλέον, ὁ δὲ ἔλαττον, ἀλλὰ καθώς γινώσει, Β γινώσκομαι. Εt πιων, ναμις. Τὴν τοίνυν ἡ γνῶσις ἴση, τούτων καὶ ἡ δύναμι ἴση· ὧν δὲ ἡ δύναμις ἴση, τούτων δηλονότι καὶ ἡ οὐσία μία· ὅτι δὲ ἴση Πατρὸς καὶ Υἱοῦ ἡ δύναμις, αὐτὸς ἡμᾶς πάλιν ὁ Σωτὴρ ἐδίδαξεν ούτωσι λέγων • Οἱ ἐκ τῶν προβάτων τῶν ἐμῶν τῆς φωνῆς μου ἀκούουσι, κἀγὼ γινώσκω αὐτά, καὶ ἀκολουθοῦσί μας, κἀγὼ ζωὴν αἰώνιον δίδωμι αὐτοῖς, καὶ οὐ μὴ ἀπο λοῦνται εἰς τὸν αἰῶνα, οὐδ᾽ οὐ μή τις ἁρπάσῃ αὐτὰ ἐκ τῆς χειρός μου· ὁ Πατήρ, ὃς δέδωκέ μοι, μείζων πάντων ἐστι, καὶ οὐδεὶς δύναται αρπάσαι ἐκ τῆς χειρὸς τοῦ Πατρός μου. Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν. Ορᾶτε πῶς οὐχ ἁπλῶς τέθεικε τὸ «Ἐγὼ καὶ ὁ Πα- τὴρ ἐν ἐσμεν, ο προορῶν τὴν αἱρετικὴν κακοήθεια», ἵνα μὴ ἐπὶ βουλήματος καὶ θελήματος ταύτην λά βωσι τὴν φωνήν· ἀλλὰ πρότερον τὸ τῆς δυνάμεως ἴσον κατασκευάσας, οὕτω ταύτην ἐπήγαγε· τοῖς γὰρ προβάτοις, φησί, τοῖς ἀκολουθοῦσι μοι ζων αἰώνιον δίδωμι ἐγώ, ὡς μηδὲν ἐξ αὐτῶν ἀπολέσθαι εἰς τὸν αἰῶνα· τίς γάρ ἐστι τοσοῦτος ὡς ἀρπάσει ἐκ τῆς χειρός μου δυνηθῆναι τὰ ὑπ' ἐμοῦ ποιμενά μενα; ὥσπερ γὰρ τῆς δεξιᾶς τοῦ Πατρὸς, ὃς μείζον πάντων ὑπάρχει, ἀμήχανόν τινα περιγενέσθαι, ούτως ἀδύνατον ἁρπαγήναι τινα τῶν ὑπ' ἐμοῦ φρουρουμέ νων· « Ἐγὼ γὰρ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν. » Ποῦ τοί νυν τὸ μεῖζον καὶ τὸ ἔλαττον; Εἰ γὰρ ὁμοίως, ούτε ἐκ τῆς χειρὸς τοῦ Υἱοῦ, οὔτε ἐκ τῆς χειρὸς τοῦ Πε τρὸς, ἁρπάσαι τις δύναται, τὸ μεῖζον χώραν οὐκ ἔχει· καὶ ἐπειδὴ πάντων μείζων ὁ Πατήρ, οὐδεὶς δύναται ἁρπάσαι ἐκ τῆς χειρὸς αὐτοῦ· μείζων ἄρα πάντων ὁ Υἱός, ἐπειδὴ ὁμοίως οὐδεὶς ἐκ τῆς χειρὸς αὐτοῦ ἐρ πάσαι δύναται· διὸ ἐπήγαγεν, « Ἐγὼ καὶ ὁ Πατήρ ἓν ἐσμεν. » Αν γὰρ τῷ γράμματι πάλιν ἀκολουθή σωμεν, οψόμεθα τὸν Υἱὸν προτεταγμένον . Εγώ γὰρ εἶπε, καὶ ὁ Πατήρ, οὐχ ὁ Πατήρ καὶ ἐγώ· καὶ δείξης τὴν τῶν προσώπων δυάδα, ἐκήρυξε τὴν τῆς φύσεως ταυτότητα. Τῷ γὰρ εἰπεῖν Ἐγὼ καὶ ὁ Πατήρ, εάν ἀριθμὸν τῶν ὑποστάσεων ἐσήμανε· τὸ δὲ ἐπαγαγεῖν, ἐσμεν ἐν, στὸ τῆς δυνάμεως εδήλωσεν ἀπαράλλακτον S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. gnitionem declaravit. Porro etiamsi millies adver- sus Filium impie agere, prout solent, voluerint, nos blasphemam sententiam de Deo Patre suscipere non feremus. Credimus enim invisibilem et incogila- bilem esse universalem Deum. Nam quomodo in- - comprehensibilis Filius sit ejus qui comprehendi potest? Ergo Patrem æque ac Filium inintelligibiles, Inaccessos incomprehensibilesque dicimus. Revela- ri autem a Patre etiam Filii notitiam credimus men- tis visui et fidei contemplationi. « Nemo novit Fi- lium, nisi Pater, neque Patrem quis novit, nisi Fi- lies. » Et alio loco : . Sicut cognoscit me Pater, et ego cognosco Patrem ". › Haud enimvero alter quidem magis, alter minus, sed quomodo cognosco, ita et cognoscor. 690m XII. Quod par sil Patris et Filii potentia. Quorum ergo notio æqualis est, horum etiam po- tentia aequalis. Quorum autem æqualis potentia, bo- rum scilicet substantia quoque una est. Quod vero Patris ac Filii æqualis sit potentia, ipse rursus nos Salvator docuit ita dicens: «Qui sunt ex ovibus meis, hi vocem meam audiunt, et ego oves meas cogne- sco, quæ me sequuntur, et vitam æternam ego illis do, et in æternum non peribunt; neque eas quis- quam de manu mea rapiet. Pater, qui dedit mihi, major omnibus est, nemoque de manu Patris mei rapere potest. Ego et Pater unum sumus s. » Anim- adverte quomodo non simpliciter posuit, «Ego et Pa- c ter unum sumus, › prævidens scilicet hæreticam malitiam, ne de consilio ac voluntate hanc intellige- rent dictionem. Sed primo potentiæ æqualitate sta- bilita, postea dictam sententiam subjecit. Namque ovibus, inquit, me sequentibus vitam æternam ego do, ut nulla ex iis pereat in æternum. Quis enim est tantus, ut de manu mea rapere possit, quidquid sub me pastore fuerit? Nam sicuti impossibile est quem- quam Patris dextera potiri, qui major omnibus est, ita fieri nequit ut quilibet quempiam diripiat, qui meœ custodiæ sit traditus. Etenim ‹ Ego et Pater unum sumus. › Ubinam ergo majus et minus? Si enim æque, nec e Filii manu, neque itcmn ex Pa tris manu potest quispiam rapere, majori non est locus. quoniam, quia major omnibus Pater est, D nemo rapere potest de manu ejus, sequitur ut ma- jor omnibus Filius quoque sit, quoniam æque nemo de manu ejus rapere potest. Ideo addidit: r Ego et Pater unum sumus. » Nam si litteram denuo se- quemur, Filium præpositum videbimus: «Ego enim dixit, et Pater : ɔnon, Pater et Ego. Demonstrataque personarum dualitate, prædicavit naturæ unitatem. Nam dicendo, Ego et Pater, numerum personarum m significavit : addendo autem, ‹ unam su- potentiae demonstravit paritatem. Quorum Itaque æqualis est notio, potentia quoque et volun- * Joan. x, 15. 2º jbid. 27-30. 13. "Οτι ίση τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ ἡ δύο
PG 75:1165«Ὁ Πατὴρ γὰρ, φησὶν, ἐν ἐμοὶ, κἀγὼ ἐν αὐτῷ.» Ἐπὶ δὲ τοῦ μείζονος καὶ τοῦ μείονος τοῦτο εὑρεθῆναι ἀδύνατον· οἷόν τι λέγω· Πᾶσαν ὁμοῦ τὴν κτίσιν ὁρωμένην τε καὶ ἀόρατον ἐν ἑαυτῷ περιγράφει ὁ τῶν ὅλων Θεὸς, μᾶλλον δὲ ἐν τῇ χειρὶ κατέχει· «Ἐν γὰρ τῇ χειρὶ αὐτοῦ, φησὶ, τὰ πέρατα τῆς γῆς,» Καὶ πάλιν· «Ὁ κατέχων τὸν γύρον τῆς γῆς, καὶ τοὺς ἐνοικοῦντας ἐν αὐτῇ ὡσεὶ ἀκρίδας.» Καὶ ἀλλαχοῦ· «Τίς ἐμέτρησεν τῇ χειρὶ αὐτοῦ τὸ ὕδωρ, καὶ τὸν οὐρανὸν σπιθαμῇ, καὶ πᾶσαν τὴν γῆν δρακί;» Πᾶσαν μὲν οὖν, ὡς ἔφην, τὴν κτίσιν ἐν τῇ χειρὶ κατέχει τῶν ὅλων ὁ ποιητής· αὐτὸν δὲ ὑπὸ τῆς κτίσεως περιληφθῆναι ἀδύνατον· οὐκοῦν ἀμήχανον ὑπ’ ἀλλήλων τὰ ἄνισα χωρηθῆναι· εἰ δὲ τοῦτο ἀληθὲς, ὥσπερ καὶ ἀληθὲς, χωρεῖ δὲ ὁ Υἱὸς τὸν Πατέρα, ὥσπερ ὁ Πατὴρ τὸν Υἱὸν, εὔδηλον ὁ τῆς ἀνισότητος λόγος ἐκβέβληται, καὶ ἰσότης ἐν Πατρὶ καὶ Υἱῷ γνωρίζεται. ΙΔ. Ἀπόδειξις, ἰσότιμον εἶναι τῷ Πατρὶ τὸν Υἱόν. Ταύτην δὲ αὖθις ἡμᾶς αὐτὸς ὁ Δεσπότης Χριστὸς ἀλλαχοῦ διδάσκει λέγων· «Ἐγώ εἰμι ἡ θύρα. Οὐδεὶς ἔρχεται πρὸς τὸν Πατέρα, εἰ μὴ δι’ ἐμοῦ.» Καὶ ἑτέρωθεν·
ὧν τοίνυν ἔστι ἡ γνῶσις, καὶ ἡ δύναμις, καὶ ἡ βού- λησις, τούτων δηλονότι καὶ ἡ φύσις μία, κἂν ἀνα: σχυντῶσιν οἱ δυσφημούντες. ΙΓ΄. Οτι πολλαχόθεν ἔστι μαθεῖν· Πατρὸς καὶ Υἱοῦ τὴν ἰσότητα. Ὅτι δὲ τὰ αὐτὰ δύναται τῷ Πατρὶ καὶ [ὁ Υἱός], μαθεῖν ἔστιν ἑτέρωθεν· ποτὲ μὲν γὰρ, « Ο Πατήρ μου, λέγει, ἕως ἄρτι ἐργάζεται, κἀγὼ ἐργάζομαι·, ποτέ δέ· ο Ὥσπερ ὁ Πατὴρ ἐγείρει τοὺς νεκροὺς καὶ ζωοποιεί, οὕτω καὶ ὁ Υἱὸς οὓς θέλει ζωοποιεί. δ - • Οὓς θέλει ο εἶπεν, οὐχ οἷς κελεύεται· οὓς βούλεται, οὐχ οἷς προστάσσεται· τὸ μὲν γὰρ δουλείας, τὸ δὲ δε σποτείας ίδιον. Καὶ πάλιν ἑτέρωθεν· « Εἰ οὐ ποιῶ τὰ ἔργα τοῦ Πατρός μου, μή πιστεύετέ μοι· εἰ δὲ ποιῶ, κἂν ἐμοὶ μὴ θέλητε πιστεύειν, τοῖς ἔργοις β πιστεύετε, καὶ γινώσκετε ὅτι ὁ Πατὴρ ἐν ἐμοὶ, πἀγὼ ἐν αὐτῷ. » Ορᾶτε πάλιν κἀντεῦθεν Πατρὸς καὶ Υἱοῦ τὴν ἰσότητα· ι Ο Πατήρ γάρ, φησὶν, ἐν ἐμοὶ, κἀγὼ ἐν αὐτῷ, ο Ἐπὶ δὲ τοῦ μείζονος καὶ τοῦ μείονος τοῦτο εὑρεθῆναι ἀδύνατον· οἷόν τι λέγω· Πᾶσαν ὁμοῦ τὴν κτίσιν όρωμένην τε καὶ ἀόρατον ἐν ἑαυτῷ περιγράφει ὁ τῶν ὅλων Θεός, μᾶλλον δὲ ἐν τῇ χειρὶ κατέχει· ι. Ἐν γὰρ τῇ χειρὶ αὐτοῦ, φησί, τὰ πέρατα τῆς γῆς. Καὶ πάλιν· ι Ο κατέχων τὸν γύρον τῆς γῆς, καὶ τοὺς ἐνοικοῦντας ἐν αὐτῇ ὡσεὶ ἀκρίδας. • Καὶ ἀλλαχοῦ· « Τίς ἐμέτρησεν τῇ χειρὶ αὐτοῦ τὸ ὕδωρ, καὶ τὸν οὐρα νὸν σπιθαμῇ, καὶ πᾶσαν τὴν γῆν δρακί; » Πᾶσαν μὲν οὖν, ὡς ἔφην, τὴν κτίσιν ἐν τῇ χειρὶ κατέχει τῶν ὅλων ὁ ποιητής· αὐτὸν δὲ ὑπὸ τῆς κτίσεως περιληφθῆναι ἀδύνατον· οὐκοῦν ἀμήχανον ὑπ' ἀλλήλων τὰ ἄνισα χωρηθῆναι· εἰ δὲ τοῦτο ἀληθὲς, ὥσπερ καὶ ἀληθὲς, χωρεῖ δὲ ὁ Υἱὸς τὸν Πατέρα, ὥσπερ ὁ Πατήρ τὸν Υἱόν, εὔδηλον ὁ τῆς ἀνισότητος λόγος ἐκβέβληται, καὶ ισότης ἐν Πατρὶ καὶ Υἱῷ γνωρίζεται. ΙΔ'. Απόδειξις, ισότιμον εἶναι τῷ Πατρὶ τὸν Υιόν. Ταύτην δὲ αὖθις ἡμᾶς αὐτὸς ὁ Δεσπότης Χριστός ἀλλαχοῦ διδάσκει λέγων· « Εγώ εἰμι ἡ θύρα. Οὐδεὶς ἔρχεται πρὸς τὸν Πατέρα, εἰ μὴ δι' ἐμοῦ. » Καὶ ἑτέ- ρωθεν· « Οὐδεὶς ἔρχεται πρὸς τὸν Υἱὸν ἐμὲ, ἐὰν μὴ ὁ Πατήρ μου ὁ οὐράνιος ἀγάγῃ αὐτόν. » Διδασκόμεθα δὲ ἐντεῦθεν, ὡς ὁμοίως καὶ ὁ Υἱὸς τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ Πατὴρ τῷ Υἱῷ προσάγει τους σωζομένους. Που τοί νυν ἡ δουλοπρεπής τῶν αἱρετικῶν λειτουργία; ποῦ ἡ τῇ κτίσει πρέπουσα διακονία; ποῦ τῆς Πατρικῆς δε- σποτείας καὶ [Υἱοῦ] δουλείας ανισότητα ἀλλ' Ισότητα] δείκνυσιν; Ακούομεν γὰρ ὡς νῦν ὁ Υἱὸς ποδηγεῖ πρὸς τὸν Πατέρα τους σωτηρίας εφιεμένους καὶ νῦν ὁ Πατὴρ τοῦτο ποιεῖ, καὶ τῷ Υἱῷ προσάγει τῆς πίστεως τους τροφίμους. ΙΒ'. Ὅτι μία Πατρὸς καὶ Υἱοῦ ἡ φύσις, Καὶ μανθάνομεν ἐντεῦθεν Πατρὸς καὶ Υἱοῦ τὸ ἰσό τιμον· τοῦτο δὲ καὶ ἑτέρωθεν ἔστι μαθεῖν, αὐτοῦ τοῦ Κυρίου διαλεγομένου πρὸς τοὺς Ἰουδαίους ἀκούοντας· πολλὰ γὰρ διεξελθών, ὕστερον ἐπήγαγε· « Κἂν ἐγὼ $165 DE TRINITAΤΕ. sphemi impudenter dicant. A las, horum videlicet una natura est, quidquid bl C (cod. Joan, v, $7. ** ibid. 21. ``“ Joan. x, 57. » Joan. x, 9. * Joan. xiv, 6. ** Joan. v1, 44. D XIII. Quod multipliciter discere licet Patris ac Filii @qualitatem. - Quod tantumdem ac Pater Filius possit, aliunde discere licet. Nunc enim : e Pater meus, inquit, ns- que modo operatur, et ego operor "; » nunc au- tem : ‹ Sicuti Pater suscitat mortuos et vivificat, ita et Filius quos vult vivificat "., • Quos vult dixit, non quos jubetur; quos ipse deliberat, non quos mandatur; namque illud servitutis est, hoc dominationis. Et rursus alibi : « Si non facio opera Patris mei, mihi non credite : sin facio, eliamsi mili credere nolueritis, operibus credite, et scitote quod Pater in me sit, et ego in illo ". » Videta binc denuo Patris ac Filii æqualitatem : nam ‹ Pa- ter, inquit, in me est, et ego in illo st. Id autem in majore ac minore reperiri prorsus non potest. idque jam demonstrabo. Universam siinul creaturam visibilem atque invisibilem in se circumscribit uni- versalis Deus, vel potius manu sua tenet : ‹ Namque in manibus ejus sunt, inquit, omnes fines terræ”. › Et insuper : ‹ Qui continet gyrum terræ, incolas- que ejus sicut locustas **. » Et alibi : « Quis men- sus est manu sua aquas, et cœlum palmo, et uni- versam terram pugillo " ? › Universam itaque, ut dixi, creaturam manu continet universalis Creator; ipsum autem a creatura contueri impossibile est : ergo fieri nequit ut inæqualia invicem contineant. Quod si verum est, ut reapse est, Filius autem con- tinet Patrem, ut Pater Filium : inæqualitatis asser- tio evidenter exploditur, et æqualitas in Patre Fi- Hoque agnoscitur. 692m XIV. Demonstratio quod honore sil par Patri Filius. • Hanc nobis pariter demonstrationem ipse Domi- nus Christus alibi facit dicens : « Ego sum ostium . Nemo venit ad Patrem nisi per me • Et alio loco: Nemo venit ad me Filium, nisi Pater meus coelestis adduxerit illum . » Hinc docemur Fi- Uum æque ad Patrem, Patremque ad Filium sal- vandos adducere. Ubinam ergo servilis hæretico- rum liturgia ? Ubinam creaturæ conveniens cultus ? Quandonam paternæ donținationis et filialis servi- tutis inæqualitatem demonstrabuut? Audimus enint modo a Filio deduci ad Patrem salutis studiosos; modo id ipsum a Patre fieri, id est ad Filium deduci dei alumnos. XV. Quod una sıl Patris et Filii natura. Hinc ergo diseimus parem esse Patris Fillique honorem. Sed enim aliunde etiam id discere pos- sumus, loquente Domino ad auditores Judæos. Nam multis dictis, pestremo conclusit : . Etiainsi ego ** ibid. 88. Paal, xciv, 4. ”Isa. XL, 22. ibid. 19.
«Οὐδεὶς ἔρχεται πρὸς τὸν Υἱὸν ἐμὲ, ἐὰν μὴ ὁ Πατήρ μου ὁ οὐράνιος ἀγάγῃ αὐτόν.» Διδασκόμεθα δὲ ἐντεῦθεν, ὡς ὁμοίως καὶ ὁ Υἱὸς τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ Πατὴρ τῷ Υἱῷ προσάγει τοὺς σωζομένους. Ποῦ τοίνυν ἡ δουλοπρεπὴς τῶν αἱρετικῶν λειτουργία; ποῦ ἡ τῇ κτίσει πρέπουσα διακονία; ποῦ τῆς Πατρικῆς δεσποτείας καὶ [Υἱοῦ] δουλείας ἀνισότητα [ ξοδ. ἀλλ’ ἰσότητα] δείκνυσιν; Ἀκούομεν γὰρ ὡς νῦν ὁ Υἱὸς ποδηγεῖ πρὸς τὸν Πατέρα τοὺς σωτηρίας ἐφιεμένους· καὶ νῦν ὁ Πατὴρ τοῦτο ποιεῖ, καὶ τῷ Υἱῷ προσάγει τῆς πίστεως τοὺς τροφίμους. ΙΕ. Ὅτι μία Πατρὸς καὶ Υἱοῦ ἡ φύσις. Καὶ μανθάνομεν ἐντεῦθεν Πατρὸς καὶ Υἱοῦ τὸ ἰσότιμον· τοῦτο δὲ καὶ ἑτέρωθεν ἔστι μαθεῖν, αὐτοῦ τοῦ Κυρίου διαλεγομένου πρὸς τοὺς Ἰουδαίους ἀκούοντας· πολλὰ γὰρ διεξελθὼν, ὕστερον ἐπήγαγε· «Κἂν ἐγὼ περὶ ἐμαυτοῦ μαρτυρῶ, ἡ μαρτυρία μου ἀληθής ἐστιν, ὅτι μόνος οὐκ εἰμὶ, ἀλλ’ ἐγὼ καὶ ὁ πέμψας με Πατήρ· καὶ ἐν τῷ νόμῳ δὲ τῷ ὑμετέρῳ γεγραμμένον ἐστὶν, ὅτι δύο ἀνθρώπων ἡ μαρτυρία ἀληθής ἐστιν. Ἐγώ εἰμι ὁ μαρτυρῶν περὶ ἐμαυτοῦ, καὶ μαρτυρεῖ περὶ ἐμοῦ ὁ πέμψας με Πατήρ. Ἔλεγον οὖν αὐτῷ οἱ Ἰουδαῖοι· «Ποῦ ἔστιν ὁ Πατήρ σου; Ἀπεκρίθη αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς·
ὧν τοίνυν ἔστι ἡ γνῶσις, καὶ ἡ δύναμις, καὶ ἡ βού- λησις, τούτων δηλονότι καὶ ἡ φύσις μία, κἂν ἀνα: σχυντῶσιν οἱ δυσφημούντες. ΙΓ΄. Οτι πολλαχόθεν ἔστι μαθεῖν· Πατρὸς καὶ Υἱοῦ τὴν ἰσότητα. Ὅτι δὲ τὰ αὐτὰ δύναται τῷ Πατρὶ καὶ [ὁ Υἱός], μαθεῖν ἔστιν ἑτέρωθεν· ποτὲ μὲν γὰρ, « Ο Πατήρ μου, λέγει, ἕως ἄρτι ἐργάζεται, κἀγὼ ἐργάζομαι·, ποτέ δέ· ο Ὥσπερ ὁ Πατὴρ ἐγείρει τοὺς νεκροὺς καὶ ζωοποιεί, οὕτω καὶ ὁ Υἱὸς οὓς θέλει ζωοποιεί. δ - • Οὓς θέλει ο εἶπεν, οὐχ οἷς κελεύεται· οὓς βούλεται, οὐχ οἷς προστάσσεται· τὸ μὲν γὰρ δουλείας, τὸ δὲ δε σποτείας ίδιον. Καὶ πάλιν ἑτέρωθεν· « Εἰ οὐ ποιῶ τὰ ἔργα τοῦ Πατρός μου, μή πιστεύετέ μοι· εἰ δὲ ποιῶ, κἂν ἐμοὶ μὴ θέλητε πιστεύειν, τοῖς ἔργοις β πιστεύετε, καὶ γινώσκετε ὅτι ὁ Πατὴρ ἐν ἐμοὶ, πἀγὼ ἐν αὐτῷ. » Ορᾶτε πάλιν κἀντεῦθεν Πατρὸς καὶ Υἱοῦ τὴν ἰσότητα· ι Ο Πατήρ γάρ, φησὶν, ἐν ἐμοὶ, κἀγὼ ἐν αὐτῷ, ο Ἐπὶ δὲ τοῦ μείζονος καὶ τοῦ μείονος τοῦτο εὑρεθῆναι ἀδύνατον· οἷόν τι λέγω· Πᾶσαν ὁμοῦ τὴν κτίσιν όρωμένην τε καὶ ἀόρατον ἐν ἑαυτῷ περιγράφει ὁ τῶν ὅλων Θεός, μᾶλλον δὲ ἐν τῇ χειρὶ κατέχει· ι. Ἐν γὰρ τῇ χειρὶ αὐτοῦ, φησί, τὰ πέρατα τῆς γῆς. Καὶ πάλιν· ι Ο κατέχων τὸν γύρον τῆς γῆς, καὶ τοὺς ἐνοικοῦντας ἐν αὐτῇ ὡσεὶ ἀκρίδας. • Καὶ ἀλλαχοῦ· « Τίς ἐμέτρησεν τῇ χειρὶ αὐτοῦ τὸ ὕδωρ, καὶ τὸν οὐρα νὸν σπιθαμῇ, καὶ πᾶσαν τὴν γῆν δρακί; » Πᾶσαν μὲν οὖν, ὡς ἔφην, τὴν κτίσιν ἐν τῇ χειρὶ κατέχει τῶν ὅλων ὁ ποιητής· αὐτὸν δὲ ὑπὸ τῆς κτίσεως περιληφθῆναι ἀδύνατον· οὐκοῦν ἀμήχανον ὑπ' ἀλλήλων τὰ ἄνισα χωρηθῆναι· εἰ δὲ τοῦτο ἀληθὲς, ὥσπερ καὶ ἀληθὲς, χωρεῖ δὲ ὁ Υἱὸς τὸν Πατέρα, ὥσπερ ὁ Πατήρ τὸν Υἱόν, εὔδηλον ὁ τῆς ἀνισότητος λόγος ἐκβέβληται, καὶ ισότης ἐν Πατρὶ καὶ Υἱῷ γνωρίζεται. ΙΔ'. Απόδειξις, ισότιμον εἶναι τῷ Πατρὶ τὸν Υιόν. Ταύτην δὲ αὖθις ἡμᾶς αὐτὸς ὁ Δεσπότης Χριστός ἀλλαχοῦ διδάσκει λέγων· « Εγώ εἰμι ἡ θύρα. Οὐδεὶς ἔρχεται πρὸς τὸν Πατέρα, εἰ μὴ δι' ἐμοῦ. » Καὶ ἑτέ- ρωθεν· « Οὐδεὶς ἔρχεται πρὸς τὸν Υἱὸν ἐμὲ, ἐὰν μὴ ὁ Πατήρ μου ὁ οὐράνιος ἀγάγῃ αὐτόν. » Διδασκόμεθα δὲ ἐντεῦθεν, ὡς ὁμοίως καὶ ὁ Υἱὸς τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ Πατὴρ τῷ Υἱῷ προσάγει τους σωζομένους. Που τοί νυν ἡ δουλοπρεπής τῶν αἱρετικῶν λειτουργία; ποῦ ἡ τῇ κτίσει πρέπουσα διακονία; ποῦ τῆς Πατρικῆς δε- σποτείας καὶ [Υἱοῦ] δουλείας ανισότητα ἀλλ' Ισότητα] δείκνυσιν; Ακούομεν γὰρ ὡς νῦν ὁ Υἱὸς ποδηγεῖ πρὸς τὸν Πατέρα τους σωτηρίας εφιεμένους καὶ νῦν ὁ Πατὴρ τοῦτο ποιεῖ, καὶ τῷ Υἱῷ προσάγει τῆς πίστεως τους τροφίμους. ΙΒ'. Ὅτι μία Πατρὸς καὶ Υἱοῦ ἡ φύσις, Καὶ μανθάνομεν ἐντεῦθεν Πατρὸς καὶ Υἱοῦ τὸ ἰσό τιμον· τοῦτο δὲ καὶ ἑτέρωθεν ἔστι μαθεῖν, αὐτοῦ τοῦ Κυρίου διαλεγομένου πρὸς τοὺς Ἰουδαίους ἀκούοντας· πολλὰ γὰρ διεξελθών, ὕστερον ἐπήγαγε· « Κἂν ἐγὼ $165 DE TRINITAΤΕ. sphemi impudenter dicant. A las, horum videlicet una natura est, quidquid bl C (cod. Joan, v, $7. ** ibid. 21. ``“ Joan. x, 57. » Joan. x, 9. * Joan. xiv, 6. ** Joan. v1, 44. D XIII. Quod multipliciter discere licet Patris ac Filii @qualitatem. - Quod tantumdem ac Pater Filius possit, aliunde discere licet. Nunc enim : e Pater meus, inquit, ns- que modo operatur, et ego operor "; » nunc au- tem : ‹ Sicuti Pater suscitat mortuos et vivificat, ita et Filius quos vult vivificat "., • Quos vult dixit, non quos jubetur; quos ipse deliberat, non quos mandatur; namque illud servitutis est, hoc dominationis. Et rursus alibi : « Si non facio opera Patris mei, mihi non credite : sin facio, eliamsi mili credere nolueritis, operibus credite, et scitote quod Pater in me sit, et ego in illo ". » Videta binc denuo Patris ac Filii æqualitatem : nam ‹ Pa- ter, inquit, in me est, et ego in illo st. Id autem in majore ac minore reperiri prorsus non potest. idque jam demonstrabo. Universam siinul creaturam visibilem atque invisibilem in se circumscribit uni- versalis Deus, vel potius manu sua tenet : ‹ Namque in manibus ejus sunt, inquit, omnes fines terræ”. › Et insuper : ‹ Qui continet gyrum terræ, incolas- que ejus sicut locustas **. » Et alibi : « Quis men- sus est manu sua aquas, et cœlum palmo, et uni- versam terram pugillo " ? › Universam itaque, ut dixi, creaturam manu continet universalis Creator; ipsum autem a creatura contueri impossibile est : ergo fieri nequit ut inæqualia invicem contineant. Quod si verum est, ut reapse est, Filius autem con- tinet Patrem, ut Pater Filium : inæqualitatis asser- tio evidenter exploditur, et æqualitas in Patre Fi- Hoque agnoscitur. 692m XIV. Demonstratio quod honore sil par Patri Filius. • Hanc nobis pariter demonstrationem ipse Domi- nus Christus alibi facit dicens : « Ego sum ostium . Nemo venit ad Patrem nisi per me • Et alio loco: Nemo venit ad me Filium, nisi Pater meus coelestis adduxerit illum . » Hinc docemur Fi- Uum æque ad Patrem, Patremque ad Filium sal- vandos adducere. Ubinam ergo servilis hæretico- rum liturgia ? Ubinam creaturæ conveniens cultus ? Quandonam paternæ donținationis et filialis servi- tutis inæqualitatem demonstrabuut? Audimus enint modo a Filio deduci ad Patrem salutis studiosos; modo id ipsum a Patre fieri, id est ad Filium deduci dei alumnos. XV. Quod una sıl Patris et Filii natura. Hinc ergo diseimus parem esse Patris Fillique honorem. Sed enim aliunde etiam id discere pos- sumus, loquente Domino ad auditores Judæos. Nam multis dictis, pestremo conclusit : . Etiainsi ego ** ibid. 88. Paal, xciv, 4. ”Isa. XL, 22. ibid. 19.
Chapter XIII · Chapter XIV · Chapter XVCapitulum XIII · Capitulum XIV · Capitulum XV
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 75:1167Οὔτε ἐμὲ οἴδατε, οὔτε τὸν Πατέρα μου· εἰ ἐμὲ οἴδατε, καὶ τὸν Πατέρα ᾔδειτε ἄν·» βαβαὶ πόση τῶν αἱρετικῶν ἡ παραπληξία πόσην νοσοῦσιν ἐμβροντησίαν οἱ τῆς Ἀρείου καὶ Εὐνομίου βλασφημίας κληρονόμοι πρὸς τῇ παραπληξίᾳ, πολλὴν ἔστιν ἰδεῖν ἐν αὐτοῖς ἐπανθοῦσαν ἀναισχυντίαν· τῆς γὰρ ἀποστολῆς ἄνω καὶ κάτω μνημονεύουσι, καὶ τὸν ἀποστείλαντα τοῦ ἀποσταλέντος φασὶν εἶναι τιμιώτερον· τοσαύτην ἔχουσιν ἀμαθίαν τῶν Γραφῶν· καὶ οὐ λογίζονται ὡς ὑπὸ τοῦ Ἰσαὰκ ὁ Ἰακὼβ εἰς τὴν Μεσοποταμίαν ἀπεσταλμένος, οὐ μὴν διὰ τοῦτο ἐλάττων ἐστὶ τοῦ ἀποστείλαντος κατὰ τὸν λόγον τῆς φύσεως· ὡςαύτως δὲ καὶ Ἰωσὴφ ἀπεστάλη μὲν ὑπὸ τοῦ Ἰακὼβ ἐπισκέψασθαι τοὺς ἀδελφοὺς αὐτοῦ, καὶ οὐδεὶς ἂν φαίη τῆς τοῦ πατρὸς φύσεως μὴ μετέχειν, ἐπειδὴ τῷ πατρὶ πειθόμενος τὴν ἀποστολὴν κατεδέξατο. Ἀλλά φασιν ἴσως· Εἰ μὴ κατὰ τὸν λόγον τῆς φύσεως μείζους ἐνταῦθα τῶν ἀποσταλέντων οἱ ἀποστείλαντες, κατὰ τὸ πατρικὸν γοῦν ἀξίωμα ἔχουσι τῆς τιμῆς τὰ πρεσβεῖα. Ἀλλ’ εὑρίσκομεν, ὦ ἀνόητοι, φαίην ἂν πρὸς αὐτοὺς, καὶ τοὺς μείζους ὑπὸ τῶν ἐλαττόνων ἀποσταλέντας, καὶ οὐχὶ διὰ τοῦτο τῆς οἰκείας τιμῆς τοὺς ἀποσταλέντας γυμνώσομεν·
Α περὶ ἐμαυτοῦ μαρτυρώ, ή μαρτυρία μου αληθής Β ἐστιν, ὅτι μόνος οὐκ εἰμὶ, ἀλλ' ἐγὼ καὶ ὁ πέμψας με Πατήρ · καὶ ἐν τῷ νόμῳ δὲ τῷ ὑμετέρω γεγραμμένο, ἐστὶν, ὅτι δύο ἀνθρώπων ή μαρτυρία ἀληθῆς ἐστιν. Ἐγώ εἰμι ὁ μαρτυρῶν περὶ ἐμαυτοῦ, καὶ μαρτυρεί, περὶ ἐμοῦ ὁ πέμψας με Πατήρ. Ελεγον οὖν αὐτῷ ε Ἰουδαῖοι· ι Ηοῦ ἔστιν ὁ Πατήρ σου; Απεκρίθη αὐτοῖ ὁ Ἰησοῦς· Οὔτε ἐμὲ οἴδατε, οὔτε τὸν Πατέρα μου· εἰ ἐμὲ οἴδατε, καὶ τὸν Πατέρα ᾔδειτε ἄν· βαβαι πόση τῶν αἱρετικῶν ἡ παραπληξία! πόσην νοσοῦσιν ἐμ βροντησίαν οἱ τῆς ᾿Αρείου καὶ Εὐνομίου βλασφημίας κληρονόμοι ! πρὸς τῇ παραπληξίᾳ, πολλὴν ἔστιν ἰδεῖν ἐν αὐτοῖς ἐπανθοῦσαν ἀναισχυντίαν· τῆς γὰρ ἀποστολῆς ἄνω καὶ κάτω μνημονεύουσι, καὶ τὸν ἀπο στείλαντα τοῦ ἀποσταλέντος φασὶν εἶναι τιμιώτερον τοσαύτην ἔχουσιν ἀμαθίαν τῶν Γραφῶν· καὶ οὐ λογέ- ζονται ὡς ὑπὸ τοῦ Ἰσαὰκ ὁ Ἰακὼν εἰς τὴν Μεσοτος- ταμίαν ἀπεσταλμένος, οὐ μὴν διὰ τοῦτο ἐλάττων ἐστὶ τοῦ ἀποστείλαντος κατὰ τὸν λόγον τῆς φύσεως· ὡς αύτως δὲ καὶ Ἰωσὴφ ἀπεστάλη μὲν ὑπὸ τοῦ Ἱακώδ ἐπισκέψασθαι τοὺς ἀδελφοὺς αὐτοῦ, καὶ οὐδεὶς ἂν φαίη τῆς τοῦ πατρὸς φύσεως μὴ μετέχειν, ἐπειδὴ τῷ πατρὶ πειθόμενος τὴν ἀποστολὴν κατεδέξατη. ᾿Αλλά φασιν ἴσως· Εἰ μὴ κατὰ τὸν λόγον τῆς φύ σεως μείζους ἐνταῦθα τῶν ἀποσταλέντων οἱ ἀποστεί λαντες, κατὰ τὸ πατρικὴν γοῦν ἀξίωμα ἔχουσι τῆς τιμῆς τὰ πρεσβεία. Αλλ' εὑρίσκομεν, ὦ ἀνόητοι, φαίην ἂν πρὸς αὐτοὺς, καὶ τοὺς μείζους ὑπὸ τῶν ἐλαττόνων ἀποσταλέντας, καὶ οὐχὶ διὰ τοῦτο τῆς οἱ κείας τιμῆς τοὺς ἀποσταλέντας γυμνώσομεν ἀπο εστάλη γὰρ ὑπὸ τοῦ Δαβὶδ Ἰωνάθας, ὁ τοῦ βασιλέως υἱὸς ὑπὸ τοῦ φυγάδος, ὁ τῷ πατρὶ συμβασιλεύων ὑπὸ τοῦ μηδὲ ἐν οἰκέτου τάξει φανῆναι τολμῶντος· ἐπειδὴ τοίνυν, ὁ μὲν ἀπέστειλεν, ὁ δὲ ἀπεστάλη, οὐκέτι μὲν ὁ πεμφθεὶς βασιλεὺς κατὰ τὸν ὑμέτερον λόγον, οὐκέτι δὲ ὁ ἀποστείλας φυγάς· ἀλλὰ μεταβέβηκε μὲν ἐπὶ τὸν ἀποστείλαντα Δαβὶδ τὸ τοῦ πεμφθέντος ἀξίωμα· μετ ταβέβηκε δὲ ἐπὶ τὸν ἀποσταλέντα ἀποστείλαντ] Ιωνάθαν ἡ τοῦ πέμψαντος δυσκηρία· ἀλλ' οὐχ ονται ταῦτ' ἔχει. Καὶ τί δεῖ λέγειν τὰ ἀνθρώπινα ; Ευρίπ μεν γὰρ Θεὸν ἀποσταλέντα, καὶ ἄνθρωπον ἀποστεί λαντα· ὁ γὰρ τῷ Ἰακὼβ συμπαλαίσας, φησίν ο Από στειλόν με· ἀνέβη γὰρ ὁ ὄρθρος· πρὸς ἐν Ἰακὼδ ἔφη· Οὐ μή σε ἀποστείλω ἐὰν μή με ευλογήσῃς τ πρὸς ταῦτα λέγειν ἔχουσιν οἱ σοφοὶ τῆς πίστεως τε- χνολόγοι; "Αλλως δὲ καὶ ἐκ τῶν Δεσποτικῶν εὐρήσου μεν ῥημάτων καὶ αὐτὸν τὸν πέμψαντα πατέρα τῷ πεμφθέντι Υἱῷ συνόντα· ι Μόνος γάρ, φησίν, οὐκ εἰμὶ, ἀλλ᾽ ἐγὼ καὶ ὁ πέμψας με Πατήρ ο καὶ ἀλλαχοῦ • Οὐκ ἀφῆκε με μόνον ὁ Πατήρ μου· ν καὶ ἑτέρωθεν • Ο Πατήρ μου ὁ ἐν ἐμοὶ μένων, αὐτὸς ποιεῖ τὰ ἔργα. Εἰ τοίνυν ἐν αὐτῷ, καὶ σὺν αὐτῷ ἦν ὁ πέμψας, τοῦ τοῦ πεμφθέντος ἡ εὐτέλεια; ὁ δὲ τὰ πάντα πληρών, ποῦ καὶ πόθεν ἀπεστάλη; ἡ γὰρ ἀποστολή, τόπου ἀλλαγὴν αἰνίττεται· εἰ δὲ τὰ πάντα Πατήρ καὶ τῆς περιέχει, οὔτε ὁ Πατήρ ὡς πόρρω τυγχάνων ἐκείνων, ** S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. de meipso testor, testimonium meum verum est, quia solus non sun, sed ego et qui misit me Pa- ter. In vestra quoque lege scriptum est, duorum boninun testimonium, verum judicari. Ecce ego de me testor, meusque simul de me, qui me misit; Pater testatur. Dicebant ergo ei Judæi : « Ubinamı est Pater tuus? Respondit eis Jesus: Neque me scitis, neque Patrem meum. Si me sciretis, Patrema quoque meum sciretis "., Papæ! quanta est hæ- reticorum insania! quanto laborant stupore hi qui Arii Eunomiique blasphemia sunt heredes! Sed præter iusaniam, multam quoque videre licet in ipsis vigentem impudentiam : nam missionem sus deque commemorant, et mittentem majorem misse esse dicunt. Tanta illis inest ignorantia Scriptura- rum! Neque reputant quod ab Isaaco Jacobus in Mesopotamiam missus, non idcirco, ad 693m na- wrain quod attinet, minor est mulente. Aque et Josephus missus a Jacobo fuit ad fratres suos in- spiciendos, neque tamen quisquam dixerit bunc patris natura non fuisse participem, quia patri obtemperans missionem peragendam suscepit. Sed aiunt fortasse: Etiamsi naturæ ratione non fuerunt hi mittentes majores missis, at paterna sal- tem dignitate primatum honoris tenebant. Atqui nos comperimus, o insani (vos enim nominatim al- loquor), majores quoque a minoribus missos, neque idcirco proprio honore missos spoliabimus. Nam missus fuit a Davide Jonathias, regis filius a pro- C -fugo, conregnator patris ab eo qui ne în servorum quidem ordine apparere audebat. Quoniam itaque ille quidem misit, hic autem missus est; jam qui missus fuit, rex non erit, ut vos ratiocinamini; neque qui misit, profugus ; sed in mittentem Davi- dem, missi dignitas transiit : vicissimque in mis- sum Jonatham, mittentis calamitas. Revera tamen haud hæc ita se habent. Sed cur humana comme- moramus? Comperimus enim Deum missum, et hominem mittentem. Nam qui cum Jacobo luctatus fuerat, ‹ Mitte me, inquit, namque aurora consur- git. › Cui Jacobus ait : « Non te dimittam, nisi be- nedixeris mihi *. Quid habent quod his opponant sapientes isti et artificiosi fidei doctores? Aliunde vero ex Dominicis quoque cognoscemus verbis D ipsum quoque mittentem Patrem misso cum Filio coexsistentem. ‹ Solus enim, inquit, non suin, sed ego et qui misit me Pater "., Et alio loco : « Non reliquit me solum Pater meus*. » Et alibi : ‹ Pa- ter meus in me manens, ipse opera facit *. › Si ergo in ipso et cum ipso erat qui misit, ubinam vilitas? Porro qui omnia implet, quo vel unde mis- sus fuit. Nam missio loci mulationem iumuit. Jam si omnia Pater Filiusque continent, neque Pater cea remotus ab illis ad quos misit, Filium misit; noque Filius ex alio in alium 694m transiit lu- [cod. Joan. viii, 14-19. ** Gen. xxx11, 26. `" Joan. VIII, 16. ** ibid. 29. ** Joan. xiv, 10.
ἀπεστάλη γὰρ ὑπὸ τοῦ Δαβὶδ Ἰωνάθας, ὁ τοῦ βασιλέως υἱὸς ὑπὸ τοῦ φυγάδος, ὁ τῷ πατρὶ συμβασιλεύων ὑπὸ τοῦ μηδὲ ἐν οἰκέτου τάξει φανῆναι τολμῶντος· ἐπειδὴ τοίνυν, ὁ μὲν ἀπέστειλεν, ὁ δὲ ἀπεστάλη, οὐκέτι μὲν ὁ πεμφθεὶς βασιλεὺς κατὰ τὸν ὑμέτερον λόγον, οὐκέτι δὲ ὁ ἀποστείλας φυγάς· ἀλλὰ μεταβέβηκε μὲν ἐπὶ τὸν ἀποστείλαντα Δαβὶδ τὸ τοῦ πεμφθέντος ἀξίωμα· μεταβέβηκε δὲ ἐπὶ τὸν ἀποσταλέντα [ ξοδ . ἀποστείλαντα] Ἰωνάθαν ἡ τοῦ πέμψαντος δυσκηρία· ἀλλ’ οὐχ οὕτω ταῦτ’ ἔχει. Καὶ τί δεῖ λέγειν τὰ ἀνθρώπινα; Εὑρίσκομεν γὰρ Θεὸν ἀποσταλέντα, καὶ ἄνθρωπον ἀποστείλαντα· ὁ γὰρ τῷ Ἰακὼβ συμπαλαίσας, φησίν· «Ἀπόστειλόν με· ἀνέβη γὰρ ὁ ὄρθρος· πρὸς ὃν Ἰακὼβ ἔφη· Οὐ μή σε ἀποστείλω ἐὰν μή με εὐλογήσῃς· τί πρὸς ταῦτα λέγειν ἔχουσιν οἱ σοφοὶ τῆς πίστεως τεχνολόγοι; Ἄλλως δὲ καὶ ἐκ τῶν Δεσποτικῶν εὑρήσομεν ῥημάτων καὶ αὐτὸν τὸν πέμψαντα Πατέρα τῷ πεμφθέντι Υἱῷ συνόντα· «Μόνος γὰρ, φησὶν, οὐκ εἰμὶ, ἀλλ’ ἐγὼ καὶ ὁ πέμψας με Πατήρ·» καὶ ἀλλαχοῦ· «Οὐκ ἀφῆκέ με μόνον ὁ Πατήρ μου·» καὶ ἑτέρωθεν·
Α περὶ ἐμαυτοῦ μαρτυρώ, ή μαρτυρία μου αληθής Β ἐστιν, ὅτι μόνος οὐκ εἰμὶ, ἀλλ' ἐγὼ καὶ ὁ πέμψας με Πατήρ · καὶ ἐν τῷ νόμῳ δὲ τῷ ὑμετέρω γεγραμμένο, ἐστὶν, ὅτι δύο ἀνθρώπων ή μαρτυρία ἀληθῆς ἐστιν. Ἐγώ εἰμι ὁ μαρτυρῶν περὶ ἐμαυτοῦ, καὶ μαρτυρεί, περὶ ἐμοῦ ὁ πέμψας με Πατήρ. Ελεγον οὖν αὐτῷ ε Ἰουδαῖοι· ι Ηοῦ ἔστιν ὁ Πατήρ σου; Απεκρίθη αὐτοῖ ὁ Ἰησοῦς· Οὔτε ἐμὲ οἴδατε, οὔτε τὸν Πατέρα μου· εἰ ἐμὲ οἴδατε, καὶ τὸν Πατέρα ᾔδειτε ἄν· βαβαι πόση τῶν αἱρετικῶν ἡ παραπληξία! πόσην νοσοῦσιν ἐμ βροντησίαν οἱ τῆς ᾿Αρείου καὶ Εὐνομίου βλασφημίας κληρονόμοι ! πρὸς τῇ παραπληξίᾳ, πολλὴν ἔστιν ἰδεῖν ἐν αὐτοῖς ἐπανθοῦσαν ἀναισχυντίαν· τῆς γὰρ ἀποστολῆς ἄνω καὶ κάτω μνημονεύουσι, καὶ τὸν ἀπο στείλαντα τοῦ ἀποσταλέντος φασὶν εἶναι τιμιώτερον τοσαύτην ἔχουσιν ἀμαθίαν τῶν Γραφῶν· καὶ οὐ λογέ- ζονται ὡς ὑπὸ τοῦ Ἰσαὰκ ὁ Ἰακὼν εἰς τὴν Μεσοτος- ταμίαν ἀπεσταλμένος, οὐ μὴν διὰ τοῦτο ἐλάττων ἐστὶ τοῦ ἀποστείλαντος κατὰ τὸν λόγον τῆς φύσεως· ὡς αύτως δὲ καὶ Ἰωσὴφ ἀπεστάλη μὲν ὑπὸ τοῦ Ἱακώδ ἐπισκέψασθαι τοὺς ἀδελφοὺς αὐτοῦ, καὶ οὐδεὶς ἂν φαίη τῆς τοῦ πατρὸς φύσεως μὴ μετέχειν, ἐπειδὴ τῷ πατρὶ πειθόμενος τὴν ἀποστολὴν κατεδέξατη. ᾿Αλλά φασιν ἴσως· Εἰ μὴ κατὰ τὸν λόγον τῆς φύ σεως μείζους ἐνταῦθα τῶν ἀποσταλέντων οἱ ἀποστεί λαντες, κατὰ τὸ πατρικὴν γοῦν ἀξίωμα ἔχουσι τῆς τιμῆς τὰ πρεσβεία. Αλλ' εὑρίσκομεν, ὦ ἀνόητοι, φαίην ἂν πρὸς αὐτοὺς, καὶ τοὺς μείζους ὑπὸ τῶν ἐλαττόνων ἀποσταλέντας, καὶ οὐχὶ διὰ τοῦτο τῆς οἱ κείας τιμῆς τοὺς ἀποσταλέντας γυμνώσομεν ἀπο εστάλη γὰρ ὑπὸ τοῦ Δαβὶδ Ἰωνάθας, ὁ τοῦ βασιλέως υἱὸς ὑπὸ τοῦ φυγάδος, ὁ τῷ πατρὶ συμβασιλεύων ὑπὸ τοῦ μηδὲ ἐν οἰκέτου τάξει φανῆναι τολμῶντος· ἐπειδὴ τοίνυν, ὁ μὲν ἀπέστειλεν, ὁ δὲ ἀπεστάλη, οὐκέτι μὲν ὁ πεμφθεὶς βασιλεὺς κατὰ τὸν ὑμέτερον λόγον, οὐκέτι δὲ ὁ ἀποστείλας φυγάς· ἀλλὰ μεταβέβηκε μὲν ἐπὶ τὸν ἀποστείλαντα Δαβὶδ τὸ τοῦ πεμφθέντος ἀξίωμα· μετ ταβέβηκε δὲ ἐπὶ τὸν ἀποσταλέντα ἀποστείλαντ] Ιωνάθαν ἡ τοῦ πέμψαντος δυσκηρία· ἀλλ' οὐχ ονται ταῦτ' ἔχει. Καὶ τί δεῖ λέγειν τὰ ἀνθρώπινα ; Ευρίπ μεν γὰρ Θεὸν ἀποσταλέντα, καὶ ἄνθρωπον ἀποστεί λαντα· ὁ γὰρ τῷ Ἰακὼβ συμπαλαίσας, φησίν ο Από στειλόν με· ἀνέβη γὰρ ὁ ὄρθρος· πρὸς ἐν Ἰακὼδ ἔφη· Οὐ μή σε ἀποστείλω ἐὰν μή με ευλογήσῃς τ πρὸς ταῦτα λέγειν ἔχουσιν οἱ σοφοὶ τῆς πίστεως τε- χνολόγοι; "Αλλως δὲ καὶ ἐκ τῶν Δεσποτικῶν εὐρήσου μεν ῥημάτων καὶ αὐτὸν τὸν πέμψαντα πατέρα τῷ πεμφθέντι Υἱῷ συνόντα· ι Μόνος γάρ, φησίν, οὐκ εἰμὶ, ἀλλ᾽ ἐγὼ καὶ ὁ πέμψας με Πατήρ ο καὶ ἀλλαχοῦ • Οὐκ ἀφῆκε με μόνον ὁ Πατήρ μου· ν καὶ ἑτέρωθεν • Ο Πατήρ μου ὁ ἐν ἐμοὶ μένων, αὐτὸς ποιεῖ τὰ ἔργα. Εἰ τοίνυν ἐν αὐτῷ, καὶ σὺν αὐτῷ ἦν ὁ πέμψας, τοῦ τοῦ πεμφθέντος ἡ εὐτέλεια; ὁ δὲ τὰ πάντα πληρών, ποῦ καὶ πόθεν ἀπεστάλη; ἡ γὰρ ἀποστολή, τόπου ἀλλαγὴν αἰνίττεται· εἰ δὲ τὰ πάντα Πατήρ καὶ τῆς περιέχει, οὔτε ὁ Πατήρ ὡς πόρρω τυγχάνων ἐκείνων, ** S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. de meipso testor, testimonium meum verum est, quia solus non sun, sed ego et qui misit me Pa- ter. In vestra quoque lege scriptum est, duorum boninun testimonium, verum judicari. Ecce ego de me testor, meusque simul de me, qui me misit; Pater testatur. Dicebant ergo ei Judæi : « Ubinamı est Pater tuus? Respondit eis Jesus: Neque me scitis, neque Patrem meum. Si me sciretis, Patrema quoque meum sciretis "., Papæ! quanta est hæ- reticorum insania! quanto laborant stupore hi qui Arii Eunomiique blasphemia sunt heredes! Sed præter iusaniam, multam quoque videre licet in ipsis vigentem impudentiam : nam missionem sus deque commemorant, et mittentem majorem misse esse dicunt. Tanta illis inest ignorantia Scriptura- rum! Neque reputant quod ab Isaaco Jacobus in Mesopotamiam missus, non idcirco, ad 693m na- wrain quod attinet, minor est mulente. Aque et Josephus missus a Jacobo fuit ad fratres suos in- spiciendos, neque tamen quisquam dixerit bunc patris natura non fuisse participem, quia patri obtemperans missionem peragendam suscepit. Sed aiunt fortasse: Etiamsi naturæ ratione non fuerunt hi mittentes majores missis, at paterna sal- tem dignitate primatum honoris tenebant. Atqui nos comperimus, o insani (vos enim nominatim al- loquor), majores quoque a minoribus missos, neque idcirco proprio honore missos spoliabimus. Nam missus fuit a Davide Jonathias, regis filius a pro- C -fugo, conregnator patris ab eo qui ne în servorum quidem ordine apparere audebat. Quoniam itaque ille quidem misit, hic autem missus est; jam qui missus fuit, rex non erit, ut vos ratiocinamini; neque qui misit, profugus ; sed in mittentem Davi- dem, missi dignitas transiit : vicissimque in mis- sum Jonatham, mittentis calamitas. Revera tamen haud hæc ita se habent. Sed cur humana comme- moramus? Comperimus enim Deum missum, et hominem mittentem. Nam qui cum Jacobo luctatus fuerat, ‹ Mitte me, inquit, namque aurora consur- git. › Cui Jacobus ait : « Non te dimittam, nisi be- nedixeris mihi *. Quid habent quod his opponant sapientes isti et artificiosi fidei doctores? Aliunde vero ex Dominicis quoque cognoscemus verbis D ipsum quoque mittentem Patrem misso cum Filio coexsistentem. ‹ Solus enim, inquit, non suin, sed ego et qui misit me Pater "., Et alio loco : « Non reliquit me solum Pater meus*. » Et alibi : ‹ Pa- ter meus in me manens, ipse opera facit *. › Si ergo in ipso et cum ipso erat qui misit, ubinam vilitas? Porro qui omnia implet, quo vel unde mis- sus fuit. Nam missio loci mulationem iumuit. Jam si omnia Pater Filiusque continent, neque Pater cea remotus ab illis ad quos misit, Filium misit; noque Filius ex alio in alium 694m transiit lu- [cod. Joan. viii, 14-19. ** Gen. xxx11, 26. `" Joan. VIII, 16. ** ibid. 29. ** Joan. xiv, 10.
PG 75:1168«Ὁ Πατήρ μου ὁ ἐν ἐμοὶ μένων, αὐτὸς ποιεῖ τὰ ἔργα.» Εἰ τοίνυν ἐν αὐτῷ, καὶ σὺν αὐτῷ ἦν ὁ πέμψας, ποῦ τοῦ πεμφθέντος ἡ εὐτέλεια; ὁ δὲ τὰ πάντα πληρῶν, ποῦ καὶ πόθεν ἀπεστάλη; ἡ γὰρ ἀποστολὴ, τόπου ἀλλαγὴν αἰνίττεται· εἰ δὲ τὰ πάντα Πατὴρ καὶ Υἱὸς περιέχει, οὔτε ὁ Πατὴρ ὡς πόῤῥω τυγχάνων ἐκείνων, πρὸς οὓς ἀπέστειλεν, ἔπεμψε τὸν Υἱὸν, οὔτε ὁ Υἱὸς ἐξ ἑτέρου εἰς ἕτερον μεταβέβηκε τόπον· οὐκοῦν λείπεται νοεῖν τῆς ἀναληφθείσης ἀνθρωπότητος τὴν ἀποστολὴν εἶναι. Ἀλλ’ ἐπὶ τὴν ἑρμηνείαν τῶν Δεσποτικῶν ῥημάτων ἀναδραμεῖν καιρός. «Ἐν τῷ νόμῳ, φησὶ, τῷ ὑμετέρῳ γέγραπται, ὅτι δύο ἀνθρώπων ἡ μαρτυρία ἀληθής ἐστιν· «εἶτα ἐπάγει, ὅτι «Ἐγώ εἰμι ὁ μαρτυρῶν περὶ ἐμαυτοῦ, καὶ μαρτυρεῖ περὶ ἐμοῦ ὁ πέμψας με Πατήρ.» Ἀποβλέψαντες τοίνυν τὴν εἰκόνα, νοήσωμεν τὸ ἀρχέτυπον· «Δύο, φησὶν, ἀνθρώπων ἡ μαρτυρία ἀληθής ἐστιν·» τῶν δὲ δύο ἀνθρώπων ἡ φύσις μία δηλονότι παρὰ πᾶσιν ἂν ὡμολόγηται· οὐκοῦν Πατρὸς καὶ Υἱοῦ ἡ οὐσία μία, μία [ ιτα μία βις ] ἐκ τῆς εἰκόνος νοηθήσεταί τε καὶ ὁμολογηθήσεται·
Α περὶ ἐμαυτοῦ μαρτυρώ, ή μαρτυρία μου αληθής Β ἐστιν, ὅτι μόνος οὐκ εἰμὶ, ἀλλ' ἐγὼ καὶ ὁ πέμψας με Πατήρ · καὶ ἐν τῷ νόμῳ δὲ τῷ ὑμετέρω γεγραμμένο, ἐστὶν, ὅτι δύο ἀνθρώπων ή μαρτυρία ἀληθῆς ἐστιν. Ἐγώ εἰμι ὁ μαρτυρῶν περὶ ἐμαυτοῦ, καὶ μαρτυρεί, περὶ ἐμοῦ ὁ πέμψας με Πατήρ. Ελεγον οὖν αὐτῷ ε Ἰουδαῖοι· ι Ηοῦ ἔστιν ὁ Πατήρ σου; Απεκρίθη αὐτοῖ ὁ Ἰησοῦς· Οὔτε ἐμὲ οἴδατε, οὔτε τὸν Πατέρα μου· εἰ ἐμὲ οἴδατε, καὶ τὸν Πατέρα ᾔδειτε ἄν· βαβαι πόση τῶν αἱρετικῶν ἡ παραπληξία! πόσην νοσοῦσιν ἐμ βροντησίαν οἱ τῆς ᾿Αρείου καὶ Εὐνομίου βλασφημίας κληρονόμοι ! πρὸς τῇ παραπληξίᾳ, πολλὴν ἔστιν ἰδεῖν ἐν αὐτοῖς ἐπανθοῦσαν ἀναισχυντίαν· τῆς γὰρ ἀποστολῆς ἄνω καὶ κάτω μνημονεύουσι, καὶ τὸν ἀπο στείλαντα τοῦ ἀποσταλέντος φασὶν εἶναι τιμιώτερον τοσαύτην ἔχουσιν ἀμαθίαν τῶν Γραφῶν· καὶ οὐ λογέ- ζονται ὡς ὑπὸ τοῦ Ἰσαὰκ ὁ Ἰακὼν εἰς τὴν Μεσοτος- ταμίαν ἀπεσταλμένος, οὐ μὴν διὰ τοῦτο ἐλάττων ἐστὶ τοῦ ἀποστείλαντος κατὰ τὸν λόγον τῆς φύσεως· ὡς αύτως δὲ καὶ Ἰωσὴφ ἀπεστάλη μὲν ὑπὸ τοῦ Ἱακώδ ἐπισκέψασθαι τοὺς ἀδελφοὺς αὐτοῦ, καὶ οὐδεὶς ἂν φαίη τῆς τοῦ πατρὸς φύσεως μὴ μετέχειν, ἐπειδὴ τῷ πατρὶ πειθόμενος τὴν ἀποστολὴν κατεδέξατη. ᾿Αλλά φασιν ἴσως· Εἰ μὴ κατὰ τὸν λόγον τῆς φύ σεως μείζους ἐνταῦθα τῶν ἀποσταλέντων οἱ ἀποστεί λαντες, κατὰ τὸ πατρικὴν γοῦν ἀξίωμα ἔχουσι τῆς τιμῆς τὰ πρεσβεία. Αλλ' εὑρίσκομεν, ὦ ἀνόητοι, φαίην ἂν πρὸς αὐτοὺς, καὶ τοὺς μείζους ὑπὸ τῶν ἐλαττόνων ἀποσταλέντας, καὶ οὐχὶ διὰ τοῦτο τῆς οἱ κείας τιμῆς τοὺς ἀποσταλέντας γυμνώσομεν ἀπο εστάλη γὰρ ὑπὸ τοῦ Δαβὶδ Ἰωνάθας, ὁ τοῦ βασιλέως υἱὸς ὑπὸ τοῦ φυγάδος, ὁ τῷ πατρὶ συμβασιλεύων ὑπὸ τοῦ μηδὲ ἐν οἰκέτου τάξει φανῆναι τολμῶντος· ἐπειδὴ τοίνυν, ὁ μὲν ἀπέστειλεν, ὁ δὲ ἀπεστάλη, οὐκέτι μὲν ὁ πεμφθεὶς βασιλεὺς κατὰ τὸν ὑμέτερον λόγον, οὐκέτι δὲ ὁ ἀποστείλας φυγάς· ἀλλὰ μεταβέβηκε μὲν ἐπὶ τὸν ἀποστείλαντα Δαβὶδ τὸ τοῦ πεμφθέντος ἀξίωμα· μετ ταβέβηκε δὲ ἐπὶ τὸν ἀποσταλέντα ἀποστείλαντ] Ιωνάθαν ἡ τοῦ πέμψαντος δυσκηρία· ἀλλ' οὐχ ονται ταῦτ' ἔχει. Καὶ τί δεῖ λέγειν τὰ ἀνθρώπινα ; Ευρίπ μεν γὰρ Θεὸν ἀποσταλέντα, καὶ ἄνθρωπον ἀποστεί λαντα· ὁ γὰρ τῷ Ἰακὼβ συμπαλαίσας, φησίν ο Από στειλόν με· ἀνέβη γὰρ ὁ ὄρθρος· πρὸς ἐν Ἰακὼδ ἔφη· Οὐ μή σε ἀποστείλω ἐὰν μή με ευλογήσῃς τ πρὸς ταῦτα λέγειν ἔχουσιν οἱ σοφοὶ τῆς πίστεως τε- χνολόγοι; "Αλλως δὲ καὶ ἐκ τῶν Δεσποτικῶν εὐρήσου μεν ῥημάτων καὶ αὐτὸν τὸν πέμψαντα πατέρα τῷ πεμφθέντι Υἱῷ συνόντα· ι Μόνος γάρ, φησίν, οὐκ εἰμὶ, ἀλλ᾽ ἐγὼ καὶ ὁ πέμψας με Πατήρ ο καὶ ἀλλαχοῦ • Οὐκ ἀφῆκε με μόνον ὁ Πατήρ μου· ν καὶ ἑτέρωθεν • Ο Πατήρ μου ὁ ἐν ἐμοὶ μένων, αὐτὸς ποιεῖ τὰ ἔργα. Εἰ τοίνυν ἐν αὐτῷ, καὶ σὺν αὐτῷ ἦν ὁ πέμψας, τοῦ τοῦ πεμφθέντος ἡ εὐτέλεια; ὁ δὲ τὰ πάντα πληρών, ποῦ καὶ πόθεν ἀπεστάλη; ἡ γὰρ ἀποστολή, τόπου ἀλλαγὴν αἰνίττεται· εἰ δὲ τὰ πάντα Πατήρ καὶ τῆς περιέχει, οὔτε ὁ Πατήρ ὡς πόρρω τυγχάνων ἐκείνων, ** S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. de meipso testor, testimonium meum verum est, quia solus non sun, sed ego et qui misit me Pa- ter. In vestra quoque lege scriptum est, duorum boninun testimonium, verum judicari. Ecce ego de me testor, meusque simul de me, qui me misit; Pater testatur. Dicebant ergo ei Judæi : « Ubinamı est Pater tuus? Respondit eis Jesus: Neque me scitis, neque Patrem meum. Si me sciretis, Patrema quoque meum sciretis "., Papæ! quanta est hæ- reticorum insania! quanto laborant stupore hi qui Arii Eunomiique blasphemia sunt heredes! Sed præter iusaniam, multam quoque videre licet in ipsis vigentem impudentiam : nam missionem sus deque commemorant, et mittentem majorem misse esse dicunt. Tanta illis inest ignorantia Scriptura- rum! Neque reputant quod ab Isaaco Jacobus in Mesopotamiam missus, non idcirco, ad 693m na- wrain quod attinet, minor est mulente. Aque et Josephus missus a Jacobo fuit ad fratres suos in- spiciendos, neque tamen quisquam dixerit bunc patris natura non fuisse participem, quia patri obtemperans missionem peragendam suscepit. Sed aiunt fortasse: Etiamsi naturæ ratione non fuerunt hi mittentes majores missis, at paterna sal- tem dignitate primatum honoris tenebant. Atqui nos comperimus, o insani (vos enim nominatim al- loquor), majores quoque a minoribus missos, neque idcirco proprio honore missos spoliabimus. Nam missus fuit a Davide Jonathias, regis filius a pro- C -fugo, conregnator patris ab eo qui ne în servorum quidem ordine apparere audebat. Quoniam itaque ille quidem misit, hic autem missus est; jam qui missus fuit, rex non erit, ut vos ratiocinamini; neque qui misit, profugus ; sed in mittentem Davi- dem, missi dignitas transiit : vicissimque in mis- sum Jonatham, mittentis calamitas. Revera tamen haud hæc ita se habent. Sed cur humana comme- moramus? Comperimus enim Deum missum, et hominem mittentem. Nam qui cum Jacobo luctatus fuerat, ‹ Mitte me, inquit, namque aurora consur- git. › Cui Jacobus ait : « Non te dimittam, nisi be- nedixeris mihi *. Quid habent quod his opponant sapientes isti et artificiosi fidei doctores? Aliunde vero ex Dominicis quoque cognoscemus verbis D ipsum quoque mittentem Patrem misso cum Filio coexsistentem. ‹ Solus enim, inquit, non suin, sed ego et qui misit me Pater "., Et alio loco : « Non reliquit me solum Pater meus*. » Et alibi : ‹ Pa- ter meus in me manens, ipse opera facit *. › Si ergo in ipso et cum ipso erat qui misit, ubinam vilitas? Porro qui omnia implet, quo vel unde mis- sus fuit. Nam missio loci mulationem iumuit. Jam si omnia Pater Filiusque continent, neque Pater cea remotus ab illis ad quos misit, Filium misit; noque Filius ex alio in alium 694m transiit lu- [cod. Joan. viii, 14-19. ** Gen. xxx11, 26. `" Joan. VIII, 16. ** ibid. 29. ** Joan. xiv, 10.
ὥσπερ γὰρ ἐκεῖ δύο ἄνθρωποι, οὕτω καὶ ἐνταῦθα Θεὸς καὶ Θεὸς, Πατὴρ καὶ Υἱὸς, καὶ αὐτοῖς τοῖς ὀνόμασι δηλοῦντες τῆς φύσεως τὴν ταυτότητα· οὔτε γὰρ ὁ ἀληθῶς Θεὸς ἑτέρας ἂν εἴη φύσεως παρὰ τὸν ἀληθινῶς Θεόν· οὔτε ὁ Υἱὸς ἄλλος παρ’ ἐκεῖνον, Θεοῦ ὑπάρχων Υἱός. Τούτων ἀκούσαντες οἱ Ἰουδαῖοι ἠρώτησαν αὐτόν· «Ποῦ ἔστιν ὁ Πατήρ σου;» Ἀπεκρίθη τοίνυν ὁ Ἰησοῦς· «Οὔτε ἐμὲ οἴδατε, οὔτε τὸν Πατέρα μου· εἰ ἐμὲ ᾔδειτε, καὶ τὸν Πατέρα μου ᾔδειτε ἄν.» Ὁρᾶτε πάλιν πῶς ἐντεῦθεν τὸ ὁμοούσιον δείκνυται· Εἰ ἐμὲ γὰρ, φησὶν, ᾔδειτε, καὶ τὸν Πατέρα μου ᾔδειτε ἄν· ἐκ δὲ τοῦ ἑτεροουσίου τὸ ἑτεροούσιον οὐ γνωρίζεται· τὰ γὰρ ἀλλόφυλα καὶ ξένα, ἀλλήλων οὐκ εἰσὶ δηλωτικά· τὰ δὲ φύσεως κοινωνοῦντα, δι’ ἀλλήλων γινώσκεται· δι’ ἑνὸς μὲν ἀνθρώπου, πᾶσαν τῶν ἀνθρώπων τὴν φύσιν ἰδεῖν ἔστι· καὶ δι’ ἑνὸς προβάτου τῶν προβάτων ἅπαν τὸ γένος· οὐ μὴν διὰ προβάτων τοὺς λέοντας, οὐδὲ διὰ λεόντων τὰ πρόβατα, οὐδ’ ἀγγέλους διὰ ἀνθρώπων, οὐδὲ διὰ ἀγγέλων ἀνθρώπους· ζῶον γὰρ ἕκαστον τῆς οἰκείας δηλωτικόν ἐστι φύσεως.
Α περὶ ἐμαυτοῦ μαρτυρώ, ή μαρτυρία μου αληθής Β ἐστιν, ὅτι μόνος οὐκ εἰμὶ, ἀλλ' ἐγὼ καὶ ὁ πέμψας με Πατήρ · καὶ ἐν τῷ νόμῳ δὲ τῷ ὑμετέρω γεγραμμένο, ἐστὶν, ὅτι δύο ἀνθρώπων ή μαρτυρία ἀληθῆς ἐστιν. Ἐγώ εἰμι ὁ μαρτυρῶν περὶ ἐμαυτοῦ, καὶ μαρτυρεί, περὶ ἐμοῦ ὁ πέμψας με Πατήρ. Ελεγον οὖν αὐτῷ ε Ἰουδαῖοι· ι Ηοῦ ἔστιν ὁ Πατήρ σου; Απεκρίθη αὐτοῖ ὁ Ἰησοῦς· Οὔτε ἐμὲ οἴδατε, οὔτε τὸν Πατέρα μου· εἰ ἐμὲ οἴδατε, καὶ τὸν Πατέρα ᾔδειτε ἄν· βαβαι πόση τῶν αἱρετικῶν ἡ παραπληξία! πόσην νοσοῦσιν ἐμ βροντησίαν οἱ τῆς ᾿Αρείου καὶ Εὐνομίου βλασφημίας κληρονόμοι ! πρὸς τῇ παραπληξίᾳ, πολλὴν ἔστιν ἰδεῖν ἐν αὐτοῖς ἐπανθοῦσαν ἀναισχυντίαν· τῆς γὰρ ἀποστολῆς ἄνω καὶ κάτω μνημονεύουσι, καὶ τὸν ἀπο στείλαντα τοῦ ἀποσταλέντος φασὶν εἶναι τιμιώτερον τοσαύτην ἔχουσιν ἀμαθίαν τῶν Γραφῶν· καὶ οὐ λογέ- ζονται ὡς ὑπὸ τοῦ Ἰσαὰκ ὁ Ἰακὼν εἰς τὴν Μεσοτος- ταμίαν ἀπεσταλμένος, οὐ μὴν διὰ τοῦτο ἐλάττων ἐστὶ τοῦ ἀποστείλαντος κατὰ τὸν λόγον τῆς φύσεως· ὡς αύτως δὲ καὶ Ἰωσὴφ ἀπεστάλη μὲν ὑπὸ τοῦ Ἱακώδ ἐπισκέψασθαι τοὺς ἀδελφοὺς αὐτοῦ, καὶ οὐδεὶς ἂν φαίη τῆς τοῦ πατρὸς φύσεως μὴ μετέχειν, ἐπειδὴ τῷ πατρὶ πειθόμενος τὴν ἀποστολὴν κατεδέξατη. ᾿Αλλά φασιν ἴσως· Εἰ μὴ κατὰ τὸν λόγον τῆς φύ σεως μείζους ἐνταῦθα τῶν ἀποσταλέντων οἱ ἀποστεί λαντες, κατὰ τὸ πατρικὴν γοῦν ἀξίωμα ἔχουσι τῆς τιμῆς τὰ πρεσβεία. Αλλ' εὑρίσκομεν, ὦ ἀνόητοι, φαίην ἂν πρὸς αὐτοὺς, καὶ τοὺς μείζους ὑπὸ τῶν ἐλαττόνων ἀποσταλέντας, καὶ οὐχὶ διὰ τοῦτο τῆς οἱ κείας τιμῆς τοὺς ἀποσταλέντας γυμνώσομεν ἀπο εστάλη γὰρ ὑπὸ τοῦ Δαβὶδ Ἰωνάθας, ὁ τοῦ βασιλέως υἱὸς ὑπὸ τοῦ φυγάδος, ὁ τῷ πατρὶ συμβασιλεύων ὑπὸ τοῦ μηδὲ ἐν οἰκέτου τάξει φανῆναι τολμῶντος· ἐπειδὴ τοίνυν, ὁ μὲν ἀπέστειλεν, ὁ δὲ ἀπεστάλη, οὐκέτι μὲν ὁ πεμφθεὶς βασιλεὺς κατὰ τὸν ὑμέτερον λόγον, οὐκέτι δὲ ὁ ἀποστείλας φυγάς· ἀλλὰ μεταβέβηκε μὲν ἐπὶ τὸν ἀποστείλαντα Δαβὶδ τὸ τοῦ πεμφθέντος ἀξίωμα· μετ ταβέβηκε δὲ ἐπὶ τὸν ἀποσταλέντα ἀποστείλαντ] Ιωνάθαν ἡ τοῦ πέμψαντος δυσκηρία· ἀλλ' οὐχ ονται ταῦτ' ἔχει. Καὶ τί δεῖ λέγειν τὰ ἀνθρώπινα ; Ευρίπ μεν γὰρ Θεὸν ἀποσταλέντα, καὶ ἄνθρωπον ἀποστεί λαντα· ὁ γὰρ τῷ Ἰακὼβ συμπαλαίσας, φησίν ο Από στειλόν με· ἀνέβη γὰρ ὁ ὄρθρος· πρὸς ἐν Ἰακὼδ ἔφη· Οὐ μή σε ἀποστείλω ἐὰν μή με ευλογήσῃς τ πρὸς ταῦτα λέγειν ἔχουσιν οἱ σοφοὶ τῆς πίστεως τε- χνολόγοι; "Αλλως δὲ καὶ ἐκ τῶν Δεσποτικῶν εὐρήσου μεν ῥημάτων καὶ αὐτὸν τὸν πέμψαντα πατέρα τῷ πεμφθέντι Υἱῷ συνόντα· ι Μόνος γάρ, φησίν, οὐκ εἰμὶ, ἀλλ᾽ ἐγὼ καὶ ὁ πέμψας με Πατήρ ο καὶ ἀλλαχοῦ • Οὐκ ἀφῆκε με μόνον ὁ Πατήρ μου· ν καὶ ἑτέρωθεν • Ο Πατήρ μου ὁ ἐν ἐμοὶ μένων, αὐτὸς ποιεῖ τὰ ἔργα. Εἰ τοίνυν ἐν αὐτῷ, καὶ σὺν αὐτῷ ἦν ὁ πέμψας, τοῦ τοῦ πεμφθέντος ἡ εὐτέλεια; ὁ δὲ τὰ πάντα πληρών, ποῦ καὶ πόθεν ἀπεστάλη; ἡ γὰρ ἀποστολή, τόπου ἀλλαγὴν αἰνίττεται· εἰ δὲ τὰ πάντα Πατήρ καὶ τῆς περιέχει, οὔτε ὁ Πατήρ ὡς πόρρω τυγχάνων ἐκείνων, ** S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. de meipso testor, testimonium meum verum est, quia solus non sun, sed ego et qui misit me Pa- ter. In vestra quoque lege scriptum est, duorum boninun testimonium, verum judicari. Ecce ego de me testor, meusque simul de me, qui me misit; Pater testatur. Dicebant ergo ei Judæi : « Ubinamı est Pater tuus? Respondit eis Jesus: Neque me scitis, neque Patrem meum. Si me sciretis, Patrema quoque meum sciretis "., Papæ! quanta est hæ- reticorum insania! quanto laborant stupore hi qui Arii Eunomiique blasphemia sunt heredes! Sed præter iusaniam, multam quoque videre licet in ipsis vigentem impudentiam : nam missionem sus deque commemorant, et mittentem majorem misse esse dicunt. Tanta illis inest ignorantia Scriptura- rum! Neque reputant quod ab Isaaco Jacobus in Mesopotamiam missus, non idcirco, ad 693m na- wrain quod attinet, minor est mulente. Aque et Josephus missus a Jacobo fuit ad fratres suos in- spiciendos, neque tamen quisquam dixerit bunc patris natura non fuisse participem, quia patri obtemperans missionem peragendam suscepit. Sed aiunt fortasse: Etiamsi naturæ ratione non fuerunt hi mittentes majores missis, at paterna sal- tem dignitate primatum honoris tenebant. Atqui nos comperimus, o insani (vos enim nominatim al- loquor), majores quoque a minoribus missos, neque idcirco proprio honore missos spoliabimus. Nam missus fuit a Davide Jonathias, regis filius a pro- C -fugo, conregnator patris ab eo qui ne în servorum quidem ordine apparere audebat. Quoniam itaque ille quidem misit, hic autem missus est; jam qui missus fuit, rex non erit, ut vos ratiocinamini; neque qui misit, profugus ; sed in mittentem Davi- dem, missi dignitas transiit : vicissimque in mis- sum Jonatham, mittentis calamitas. Revera tamen haud hæc ita se habent. Sed cur humana comme- moramus? Comperimus enim Deum missum, et hominem mittentem. Nam qui cum Jacobo luctatus fuerat, ‹ Mitte me, inquit, namque aurora consur- git. › Cui Jacobus ait : « Non te dimittam, nisi be- nedixeris mihi *. Quid habent quod his opponant sapientes isti et artificiosi fidei doctores? Aliunde vero ex Dominicis quoque cognoscemus verbis D ipsum quoque mittentem Patrem misso cum Filio coexsistentem. ‹ Solus enim, inquit, non suin, sed ego et qui misit me Pater "., Et alio loco : « Non reliquit me solum Pater meus*. » Et alibi : ‹ Pa- ter meus in me manens, ipse opera facit *. › Si ergo in ipso et cum ipso erat qui misit, ubinam vilitas? Porro qui omnia implet, quo vel unde mis- sus fuit. Nam missio loci mulationem iumuit. Jam si omnia Pater Filiusque continent, neque Pater cea remotus ab illis ad quos misit, Filium misit; noque Filius ex alio in alium 694m transiit lu- [cod. Joan. viii, 14-19. ** Gen. xxx11, 26. `" Joan. VIII, 16. ** ibid. 29. ** Joan. xiv, 10.
PG 75:1170Εἰ τοίνυν ὁ μονογενὴς Λόγος τοῦ Θεοῦ κτίσμα, καὶ ἐξ οὐκ ὄντων, καὶ ἐξ ἑτέρας τινὸς γεγένηται φύσεως, πῶς ἐν αὐτῷ τὸν Πατέρα δείκνυσι πιστευόμενος; εἰ δὲ ὁ Πατὴρ διὰ τοῦ Υἱοῦ γινώσκεται, καὶ ὁ τὸν Υἱὸν γινώσκων, καὶ τὸν Πατέρα γινώσκει, πεδηθείη μὲν πᾶσα βλάσφημος γλῶσσα, καὶ τῷ λάρυγγι κατὰ τὸν προφήτην κολληθείη· ἡμεῖς δὲ οἱ τῆς Τριάδος προςκυνηταὶ ἀκριβῆ τοῦ ὁμοουσίου ἐντεῦθεν τὴν γνῶσιν λαμβάνομεν· λογιζόμενοι ὡς οὐκ ἂν ἑτέρως ἐν Υἱῷ Πατὴρ ἐγνωρίσθη, εἰ μὴ τῆς αὐτῆς οὐσίας ἐτύγχανε· καὶ προσκυνοῦμεν τὸν Σωτῆρα τὸν ἡμέτερον, τῆς προσκυνήσεως τὸν καρπὸν ἀναμένοντες, οὗ χορηγὸς αὐτὸς ὁ Πατὴρ τυγχάνει κατὰ τὴν τοῦ Κυρίου φωνήν· «Ἐάν τις γὰρ, φησὶν, ἐμοὶ διακονήσῃ, τιμήσει αὐτὸν ὁ Πατήρ μου·» καὶ ὁ θαυμάσιος δὲ Ἰωάννης ὁ θεολογῶν, «Ὁ πιστεύων εἰς τὸν Υἱὸν, φησὶν, ἔχει ζωὴν αἰώνιον· ὁ δὲ ἀπειθῶν τῷ Υἱῷ, οὐκ ὄψεται τὴν ζωὴν, ἀλλ’ ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ μενεῖ ἐπ’ αὐτόν.» Ι. Ὅτι πολλαχοῦ ὁ Κύριος μίαν αὐτοῦ καὶ τοῦ Πατρὸς τὴν οὐσίαν ἐδίδαξεν.
πρὸς οὓς ἀπέστειλεν, έπεμψε τὸν Υἱόν, οὔτε ὁ Υἱός & ἐξ ἑτέρου εἰς ἕτερον μεταβέβηκε τόπον· οὐκοῦν λεί πεται νοεῖν τῆς ἀναληφθείσης ἀνθρωπότητος τὴν ἀπο στολὴν εἶναι. Ἀλλ᾽ ἐπὶ τὴν ἑρμηνείαν τῶν Δεσποτικῶν ῥημάτων ἀναδραμεῖν καιρός. Ἐν τῷ νόμῳ, φησί, τῷ ὑμετέρῳ γέγραπται, ὅτι δύο ἀνθρώπων ή μαρτυρία ἀληθής ἐστιν· εἶτα ἐπάγει, ὅτι ο Ἐγώ εἰμι ὁ μαρτυρῶν περὶ ἐμαυτοῦ, καὶ μαρτυρεί περὶ ἐμοῦ ὁ πέμψας με Παν τήρ. ο 'Αποβλέψαντες τοίνυν τὴν εἰκόνα, νοήσωμεν τὸ ἀρχέτυπον· « Δύο, φησὶν, ἀνθρώπων ή μαρτυρία ἀληθῆς ἐστιν· τῶν δὲ δύο ἀνθρώπων ή φύσις μία δηλονότι παρὰ πᾶσιν ἂν ὡμολόγηται· οὐκοῦν Πατρὸς καὶ Υἱοῦ ἡ οὐσία μία, μία μία ἐκ τῆς εἰκό μος νοηθήσεται τε καὶ ὁμολογηθήσεται· ὥσπερ γὰρ ἐκεῖ δύο ἄνθρωποι, οὕτω καὶ ἐνταῦθα Θεὸς καὶ Θεὸς, Πατὴρ καὶ Υἱὸς, καὶ αὐτοῖς τοῖς ὀνόμασι δηλοῦντες τῆς φύσεως τὴν ταυτότητα· οὔτε γὰρ ὁ ἀληθῶς Θεὸς ἑτέρας ἂν εἴη φύσεως παρὰ τὸν ἀληθινῶς Θεόν· οὔτε ὁ Υἱὸς ἄλλος παρ' ἐκεῖνον, Θεοῦ ὑπάρχων Υἱός. Τούτων ἀκούσαντες οἱ Ἰουδαῖοι ἠρώτησαν αὐτόν· «Ποῦ ἔστιν ὁ Πατήρ σου; ο Απεκρίθη τοίνυν ὁ Ἰησοῦς• • Οὔτε ἐμὲ οἴδατε, οὔτε τὸν Πατέρα μου· εἰ ἐμὲ ᾔδειτε, καὶ τὸν Πατέρα μου δειτε ἄν. » Ορᾶτε πάλιν πῶς ἐντεῦθεν τὸ ὁμοούσιον δείκνυται· Εἰ ἐμὲ γὰρ, φησὶν, ᾔδειτε, καὶ τὸν Πατέρα μου ᾔδειτε ἄν· ἐκ δὲ τοῦ ἑτεροουσίου τὸ ἑτεροούσιον οὐ γνωρί ξεται· τὰ γὰρ ἀλλόφυλα καὶ ξένα, ἀλλήλων οὐκ εἰσὶ δηλωτικά· τὰ δὲ φύσεως κοινωνοῦντα, δι' ἀλλήλων γινώσκεται· δι' ἑνὸς μὲν ἀνθρώπου, πᾶσαν τῶν ἀν θρώπων τὴν φύσιν ἰδεῖν ἔστι· καὶ δι' ἑνὸς προβάτου τῶν προβάτων ἅπαν τὸ γένος· οὐ μὴν διὰ προβάτων τοὺς λέοντας, οὐδὲ διὰ λεόντων τὰ πρόβατα, οὐδ' άγ- γέλους διὰ ἀνθρώπων, οὐδὲ διὰ ἀγγέλων ἀνθρώπους· ζώον γὰρ ἕκαστον τῆς οἰκείας δηλωτικόν ἐστι φύσεως. Εἰ τοίνυν ὁ μονογενής Λόγος τοῦ Θεοῦ κτίσμα, καὶ ἐξ οὐκ ὄντων, καὶ ἐξ ἑτέρας τινὸς γεγένηται φύσεως, πῶς ἐν αὐτῷ τὸν Πατέρα δείκνυσι πιστευόμενος; εἰ δὲ ὁ Πατὴρ διὰ τοῦ Υἱοῦ γινώσκεται, καὶ ὁ τὸν Υἱὸν γινώσκων, καὶ τὸν Πατέρα γινώσκει, πεηθείη μὲν πᾶσα βλάσφημος γλῶσσα, καὶ τῷ λάρυγγι κατὰ τὸν προφήτην κολληθείη· ἡμεῖς δὲ οἱ τῆς Τριάδος προσ- κυνηταὶ ἀκριβῆ τοῦ ὁμοουσίου ἐντεῦθεν τὴν γνῶσιν λαμβάνομεν· λογιζόμενοι ὡς οὐκ ἂν ἑτέρως ἐν Υἱῷ Πατὴρ ἐγνωρίσθη, εἰ μὴ τῆς αὐτῆς οὐσίας ετύγχανε καὶ προσκυνοῦμεν τὴν Σωτῆρα τὸν ἡμέτερον, τῆς προσκυνήσεως τὸν καρπὸν ἀναμένοντες, οὗ χορηγός αὐτὸς ὁ Πατὴρ τυγχάνει κατὰ τὴν τοῦ Κυρίου φωνήν • Εάν τις γάρ, φησιν, ἐμοὶ διακονήσῃ, τιμήσει αὐτὸν ὁ Πατήρ μου· » καὶ ὁ θαυμάσιος δὲ Ἰωάννης ὁ θεο- λογών, « Ο πιστεύων εἰς τὸν Υἱόν, φησίν, ἔχει ζωὴν αἰώνιον· ὁ δὲ ἀπειθῶν τῷ Υἱῷ, οὐκ ὄψεται τὴν ζωὴν, ἀλλ' ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ μενεῖ ἐπ' αὐτόν, ο DE TRINITATE. manitatis fuisse missionem. 1+70 cum. Superest, ergo ut existimenous assumpte hu- (ita bis] p C & D Sed jam tempus est ut ad Dominicorum verborum interpretationem veniamus. « Vestra, inquit, in lege scriptum est, duorum honinum testinoniumn esse verum. » Deinde addit : . Ego sum qui testimonium perhibeo de meipso, et testimonium perhibet de me, qui misit me, Pater. Ergo imaginem spectantes, archetypum cognoscamus. • Duorum, inquit, hom minum verum est testimonium; › atqui duorum hominum unam esse naturam cuncti fatentur; igi- tur Patris et Filii naturam unam, unam reapse ex imagine cognoscemus et confitebimur. Sicut enim ibi duo homines, ita et hic Deus et Deus, Pater et Filius, qui nominibus suis ipsis eamdem esse natu- ram declarant. Neque enim qui verus sit Deus, ua- tura differet a vero Deo; neque Filius diversus ab illo erit, cum sit Dei Filius. His auditis, Judai in- terrogaverunt eum: • Ubiniam est Pater tuus? Respondit itaque Jesus : « Neque me scitis, neque Patrem meum : si me sciretis, Patrein quoque meum sciretis. › Videte rursus quomodo hinc consubstantialitas demonstratur. Si me, inquit, sciretis, Patrem quo- que nieum sciretis. At vero ex eo quod diversiın est natura, alterum item naturaliter diversum non dignoscitur. Namque aliena invicem et extranea, invicem non demonstrant : sed naturæ communione conjuncta, ex alterutro noscuntur. Ex uno homiue universam hominum naturam cognoscere licet; et ex una ove, universum ovium genus: non tamen ex ovibus leones, neque ex leouibus oves: neque angelos ex hominibus, neque ex angelis homines : nam unumquodque animal propriæ naturæ demon- strativum est. Si ergo unigenitum Verbum Dei creatura est, et ex non antea exstantibus, et ex alia quadam natura natum, quomodo 695m in se Pa- trem demonstrat, si ei credatur ?-Jam si Pater per Filium agnoscitur, et qui Filium novit, novit et Pa- trem, impediatur sane quavis lingua blasphrenia, et, ut ait Propheta, faucibus adhæreat ". Nos autem Trinitatis adorǝtores accuratam hinc cousubstantia- litatis notionem adipiscamur; reputantes, non ali- ter Filium in Patre fore agnoscendum, nisi ejus- dem esset substantiæ: adoremusque. Servatorem nostrum, cultus nostri fructum præstolantes, cujus dator Pater est, secundum Domini dictum : ‹ Si quis enim, inquit, mihi ministraverit, honorificabit eum Pater meus ". › Itemque admirandus Joan- nes theologus : « Qui credit in Filium, inquit, ha- bet vitam æternam : qui autem incredulus est Fi- lio, vitam non videbit, sed ira Dei manebit super ipsum s. x Psal. cxxxv1, 6. ** Joan. xn, 26. ** Joam. 111, 36.
Ἵνα δὲ καὶ ἐξ ἑτέρας μαρτυρίας τὸ ὁμοούσιον δείξωμεν, αὐτοῦ τοῦ Κυρίου ἀκούσωμεν βοῶντος καὶ λέγοντος, οὐ τοῖς ἀποστόλοις μόνον, ἀλλὰ καὶ τοῖς Ἰουδαίοις· «Ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ, οὐ πιστεύει εἰς ἐμὲ, ἀλλ’ εἰς τὸν πέμψαντά με. Καὶ ὁ θεωρῶν ἐμὲ, θεωρεῖ τὸν πέμψαντά με· ἐγὼ φῶς εἰς τὸν κόσμον ἐλήλυθα, ἵνα ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ ἐν τῇ σκοτίᾳ μὴ μείνῃ.» Εἰ τοίνυν ὁ θεωρῶν τὸν Υἱὸν εἰς τὸν Πατέρα πιστεύει, ποῦ τὸ μεῖζον καὶ τὸ ἔλαττον; ἐν γὰρ τῷ ἐλάττονι σμικρύνεται τὸ μεῖζον, καὶ οὐ γνωρίζεται· εἰ δὲ ὁ Πατὴρ μείζων, πῶς ἐν τῷ Υἱῷ θεωρεῖται; εἰ δὲ θεωρεῖται ἐν Υἱῷ, ὡς ἐν ἴσῳ δηλονότι γνωρίζεται· δηλωτικὰ γὰρ ἀλλήλων τὰ ἴσα· καὶ πάλιν μετ’ ὀλίγα αὐτὸς ὁ Κύριός φησι τοῖς ἀποστόλοις· «Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς, καὶ ἡ ἀλήθεια, καὶ ἡ ζωή· οὐδεὶς ἔρχεται πρὸς τὸν Πατέρα, εἰ μὴ δι’ ἐμοῦ· εἰ ἐγνώκειτέ με, καὶ τὸν Πατέρα μου ἐγνώκειτε ἂν, καὶ ἀπ’ ἄρτι γινώσκετε αὐτὸν καὶ ἑωράκατε αὐτόν. Λέγει δὲ αὐτῷ Φίλιππος· Κύριε, δεῖξον ἡμῖν τὸν Πατέρα σου, καὶ ἀρκεῖ ἡμῖν. Λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς· Τοσοῦτον χρόνον μεθ’ ὑμῶν εἰμι, καὶ οὐκ ἔγνωκάς με, Φίλιππε; ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ, ἑώρακε καὶ τὸν Πατέρα μου·
πρὸς οὓς ἀπέστειλεν, έπεμψε τὸν Υἱόν, οὔτε ὁ Υἱός & ἐξ ἑτέρου εἰς ἕτερον μεταβέβηκε τόπον· οὐκοῦν λεί πεται νοεῖν τῆς ἀναληφθείσης ἀνθρωπότητος τὴν ἀπο στολὴν εἶναι. Ἀλλ᾽ ἐπὶ τὴν ἑρμηνείαν τῶν Δεσποτικῶν ῥημάτων ἀναδραμεῖν καιρός. Ἐν τῷ νόμῳ, φησί, τῷ ὑμετέρῳ γέγραπται, ὅτι δύο ἀνθρώπων ή μαρτυρία ἀληθής ἐστιν· εἶτα ἐπάγει, ὅτι ο Ἐγώ εἰμι ὁ μαρτυρῶν περὶ ἐμαυτοῦ, καὶ μαρτυρεί περὶ ἐμοῦ ὁ πέμψας με Παν τήρ. ο 'Αποβλέψαντες τοίνυν τὴν εἰκόνα, νοήσωμεν τὸ ἀρχέτυπον· « Δύο, φησὶν, ἀνθρώπων ή μαρτυρία ἀληθῆς ἐστιν· τῶν δὲ δύο ἀνθρώπων ή φύσις μία δηλονότι παρὰ πᾶσιν ἂν ὡμολόγηται· οὐκοῦν Πατρὸς καὶ Υἱοῦ ἡ οὐσία μία, μία μία ἐκ τῆς εἰκό μος νοηθήσεται τε καὶ ὁμολογηθήσεται· ὥσπερ γὰρ ἐκεῖ δύο ἄνθρωποι, οὕτω καὶ ἐνταῦθα Θεὸς καὶ Θεὸς, Πατὴρ καὶ Υἱὸς, καὶ αὐτοῖς τοῖς ὀνόμασι δηλοῦντες τῆς φύσεως τὴν ταυτότητα· οὔτε γὰρ ὁ ἀληθῶς Θεὸς ἑτέρας ἂν εἴη φύσεως παρὰ τὸν ἀληθινῶς Θεόν· οὔτε ὁ Υἱὸς ἄλλος παρ' ἐκεῖνον, Θεοῦ ὑπάρχων Υἱός. Τούτων ἀκούσαντες οἱ Ἰουδαῖοι ἠρώτησαν αὐτόν· «Ποῦ ἔστιν ὁ Πατήρ σου; ο Απεκρίθη τοίνυν ὁ Ἰησοῦς• • Οὔτε ἐμὲ οἴδατε, οὔτε τὸν Πατέρα μου· εἰ ἐμὲ ᾔδειτε, καὶ τὸν Πατέρα μου δειτε ἄν. » Ορᾶτε πάλιν πῶς ἐντεῦθεν τὸ ὁμοούσιον δείκνυται· Εἰ ἐμὲ γὰρ, φησὶν, ᾔδειτε, καὶ τὸν Πατέρα μου ᾔδειτε ἄν· ἐκ δὲ τοῦ ἑτεροουσίου τὸ ἑτεροούσιον οὐ γνωρί ξεται· τὰ γὰρ ἀλλόφυλα καὶ ξένα, ἀλλήλων οὐκ εἰσὶ δηλωτικά· τὰ δὲ φύσεως κοινωνοῦντα, δι' ἀλλήλων γινώσκεται· δι' ἑνὸς μὲν ἀνθρώπου, πᾶσαν τῶν ἀν θρώπων τὴν φύσιν ἰδεῖν ἔστι· καὶ δι' ἑνὸς προβάτου τῶν προβάτων ἅπαν τὸ γένος· οὐ μὴν διὰ προβάτων τοὺς λέοντας, οὐδὲ διὰ λεόντων τὰ πρόβατα, οὐδ' άγ- γέλους διὰ ἀνθρώπων, οὐδὲ διὰ ἀγγέλων ἀνθρώπους· ζώον γὰρ ἕκαστον τῆς οἰκείας δηλωτικόν ἐστι φύσεως. Εἰ τοίνυν ὁ μονογενής Λόγος τοῦ Θεοῦ κτίσμα, καὶ ἐξ οὐκ ὄντων, καὶ ἐξ ἑτέρας τινὸς γεγένηται φύσεως, πῶς ἐν αὐτῷ τὸν Πατέρα δείκνυσι πιστευόμενος; εἰ δὲ ὁ Πατὴρ διὰ τοῦ Υἱοῦ γινώσκεται, καὶ ὁ τὸν Υἱὸν γινώσκων, καὶ τὸν Πατέρα γινώσκει, πεηθείη μὲν πᾶσα βλάσφημος γλῶσσα, καὶ τῷ λάρυγγι κατὰ τὸν προφήτην κολληθείη· ἡμεῖς δὲ οἱ τῆς Τριάδος προσ- κυνηταὶ ἀκριβῆ τοῦ ὁμοουσίου ἐντεῦθεν τὴν γνῶσιν λαμβάνομεν· λογιζόμενοι ὡς οὐκ ἂν ἑτέρως ἐν Υἱῷ Πατὴρ ἐγνωρίσθη, εἰ μὴ τῆς αὐτῆς οὐσίας ετύγχανε καὶ προσκυνοῦμεν τὴν Σωτῆρα τὸν ἡμέτερον, τῆς προσκυνήσεως τὸν καρπὸν ἀναμένοντες, οὗ χορηγός αὐτὸς ὁ Πατὴρ τυγχάνει κατὰ τὴν τοῦ Κυρίου φωνήν • Εάν τις γάρ, φησιν, ἐμοὶ διακονήσῃ, τιμήσει αὐτὸν ὁ Πατήρ μου· » καὶ ὁ θαυμάσιος δὲ Ἰωάννης ὁ θεο- λογών, « Ο πιστεύων εἰς τὸν Υἱόν, φησίν, ἔχει ζωὴν αἰώνιον· ὁ δὲ ἀπειθῶν τῷ Υἱῷ, οὐκ ὄψεται τὴν ζωὴν, ἀλλ' ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ μενεῖ ἐπ' αὐτόν, ο DE TRINITATE. manitatis fuisse missionem. 1+70 cum. Superest, ergo ut existimenous assumpte hu- (ita bis] p C & D Sed jam tempus est ut ad Dominicorum verborum interpretationem veniamus. « Vestra, inquit, in lege scriptum est, duorum honinum testinoniumn esse verum. » Deinde addit : . Ego sum qui testimonium perhibeo de meipso, et testimonium perhibet de me, qui misit me, Pater. Ergo imaginem spectantes, archetypum cognoscamus. • Duorum, inquit, hom minum verum est testimonium; › atqui duorum hominum unam esse naturam cuncti fatentur; igi- tur Patris et Filii naturam unam, unam reapse ex imagine cognoscemus et confitebimur. Sicut enim ibi duo homines, ita et hic Deus et Deus, Pater et Filius, qui nominibus suis ipsis eamdem esse natu- ram declarant. Neque enim qui verus sit Deus, ua- tura differet a vero Deo; neque Filius diversus ab illo erit, cum sit Dei Filius. His auditis, Judai in- terrogaverunt eum: • Ubiniam est Pater tuus? Respondit itaque Jesus : « Neque me scitis, neque Patrem meum : si me sciretis, Patrein quoque meum sciretis. › Videte rursus quomodo hinc consubstantialitas demonstratur. Si me, inquit, sciretis, Patrem quo- que nieum sciretis. At vero ex eo quod diversiın est natura, alterum item naturaliter diversum non dignoscitur. Namque aliena invicem et extranea, invicem non demonstrant : sed naturæ communione conjuncta, ex alterutro noscuntur. Ex uno homiue universam hominum naturam cognoscere licet; et ex una ove, universum ovium genus: non tamen ex ovibus leones, neque ex leouibus oves: neque angelos ex hominibus, neque ex angelis homines : nam unumquodque animal propriæ naturæ demon- strativum est. Si ergo unigenitum Verbum Dei creatura est, et ex non antea exstantibus, et ex alia quadam natura natum, quomodo 695m in se Pa- trem demonstrat, si ei credatur ?-Jam si Pater per Filium agnoscitur, et qui Filium novit, novit et Pa- trem, impediatur sane quavis lingua blasphrenia, et, ut ait Propheta, faucibus adhæreat ". Nos autem Trinitatis adorǝtores accuratam hinc cousubstantia- litatis notionem adipiscamur; reputantes, non ali- ter Filium in Patre fore agnoscendum, nisi ejus- dem esset substantiæ: adoremusque. Servatorem nostrum, cultus nostri fructum præstolantes, cujus dator Pater est, secundum Domini dictum : ‹ Si quis enim, inquit, mihi ministraverit, honorificabit eum Pater meus ". › Itemque admirandus Joan- nes theologus : « Qui credit in Filium, inquit, ha- bet vitam æternam : qui autem incredulus est Fi- lio, vitam non videbit, sed ira Dei manebit super ipsum s. x Psal. cxxxv1, 6. ** Joan. xn, 26. ** Joam. 111, 36.
Chapter XVICapitulum XVI
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 75:1172καὶ πῶς σὺ λέγεις, Δεῖξον ἡμῖν τὸν Πατέρα; οὐ πιστεύεις ὅτι ἐγὼ ἐν τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐμοί ἐστι; Τὰ ῥήματα ἃ λαλῶ ἐγὼ, ἀπ’ ἐμαυτοῦ οὐ λαλῶ· ὁ δὲ Πατὴρ ὁ ἐν ἐμοὶ μένων, αὐτὸς ποιεῖ τὰ ἔργα· πιστεύετέ μοι ὅτι ἐγὼ ἐν τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐμοί· εἰ δὲ μὴ, διὰ τὰ ἔργα αὐτὰ πιστεύετέ μοι.» Τί τούτων τῶν ῥημάτων σαφέστερον; τί τῆς διδασκαλίας ταύτης φανερώτερον; Ἀλλ’, ὡς ἔοικε, τῶν Ἰουδαίων τὸ κάλυμμα εἰς τὴν τῶν αἱρετικῶν μεταβέβηκε διάνοιαν· διὸ τὰ τοῦ ἡλίου φανερώτερα συνορᾷν οὐκ ἐθέλουσι, τὴν αὐθαίρετον ὁμίχλην τῆς ἀγνοίας ἐπισπασάμενοι· ἡμεῖς δὲ ἀκούσωμεν τοῦ Κυρίου λέγοντος· «Εἰ ἐγνώκειτέ με, καὶ τὸν Πατέρα μου ἐγνώκειτε ἄν· καὶ ἀπ’ ἄρτι γινώσκετε αὐτὸν, καὶ ἑωράκατε αὐτόν·» τῷ Θωμᾷ τοῦτο λέγει εἰρηκότι αὐτῷ, Ποῦ ὑπάγεις οὐκ οἴδαμεν, καὶ τὴν ὁδὸν πῶς εἰδέναι δυνάμεθα; καὶ διδάσκει αὐτὸν, καὶ τοὺς λοιποὺς ἀποστόλους, ὡς αὐτῷ ὁ πεπιστευκὼς, τοῖς ὀφθαλμοῖς τῆς διανοίας θεασάμενος αὐτὸν, καὶ τοῦ Πατρὸς γεγένηται θεατὴς, ὡς ἐν αὐτῷ τοῦ Πατρὸς γνωριζομένου. Ταῦτα Φίλιππος μὴ συνεὶς, παρακαλεῖ αὐτὸν λέγων·
Ότι πολλαχοῦ ὁ Κύριος μίαν αὐτοῦ καὶ τοῦ Πατρὸς τὴν οὐσίαν ἐδίδαξεν. • Ἵνα δὲ καὶ ἐξ ἑτέρας μαρτυρίας τὸ ὁμοούσιον δεί ξωμεν, αὐτοῦ τοῦ Κυρίου ἀκούσωμεν βοῶντες καὶ λέγοντος, οὐ τοῖς ἀποστόλοις μόνον, ἀλλὰ καὶ τοῖς Ἰουδαίοις· «Ο πιστεύων εἰς ἐμὲ, οὐ πιστεύει εἰς ἐμὲ, ἀλλ' εἰς τὸν πέμψαντά με. Καὶ ὁ θεωρῶν ἐμὲ, θεωρεῖ τὸν πέμψαντά 'με · ἐγὼ φῶς εἰς τὸν κόσμον ἐλήλυθα, ἵνα ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ ἐν τῇ σκοτίᾳ μή μείνῃ. » Εἰ τοίνυν ὁ θεωρῶν τὸν Υἱὸν εἰς τὸν Πατέρα πιστεύει", ποῦ τὸ μεῖζον καὶ τὸ ἔλαττον; ἐν γὰρ τῷ ἐλάττονι σμικρύνεται τὸ μεῖζον, καὶ οὐ γνωρίζεται - εἰ δὲ ὁ Πατὴρ μείζων, πῶς ἐν τῷ Υἱῷ θεωρεῖται ; εἰ δὲ θεωρεῖται ἐν Υἱῷ, ὡς ἐν ἴσῳ δηλονότι γνωρίζεται δηλωτικὰ γὰρ ἀλλήλων τὰ ἴσα· καὶ πάλιν μετ' ολίγα αὐτὸς ὁ Κύριός φησι τοῖς ἀποστόλοις· « Εγώ είμι ή ὁδὸς, καὶ ἡ ἀλήθεια, καὶ ἡ ζωή· οὐδεὶς ἔρχεται πρά τὸν Πατέρα, εἰ μὴ δι᾿ ἐμοῦ· εἰ ἐγνώκειτέ με, καὶ τὸν Πατέρα μου ἐγνώκειτε ἂν, καὶ ἀπ' ἄρτι γινώσκετ αὐτὸν καὶ ἑωράκατε αὐτόν. Λέγει δὲ αὐτῷ Φίλιππος Κύριε, δεῖξον ἡμῖν τὸν Πατέρα σου, καὶ ἀρκεῖ ἡμῖν. Λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς· Τοσοῦτον χρόνον μεθ' ὑμῶν εἰμι, καὶ οὐκ ἔγνωκάς με, Φίλιππε (1); ὁ εωρακώς ἐμὲ, εώρακε καὶ τὸν Πατέρα μου· καὶ πῶς σὺ λέγεις, Δεῖξον ἡμῖν τὸν Πατέρα; οὐ πιστεύεις ὅτι ἐγὼ ἐν τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐμοί ἐστι ; Τα βήματα & λαλώ ἐγώ, ἀπ' ἐμαυτοῦ οὐ λαλῶ· ὁ δὲ Πατὴρ ὁ ἐν ἐμοὶ μένων, αὐτὸς ποιεῖ τὰ ἔργα· πιστεύετέ μοι ότι εγώ ἐν τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐμοί· εἰ δὲ μή, διὰ τὰ ἔργα αὐτὰ πιστεύετέ μοι. ο Εt Τί τούτων τῶν ῥημάτων σαφέστερον ; τί τῆς διδα σκαλίας ταύτης φανερώτερον; Αλλ', ὡς ἔοιπε, τῶν Ἰουδαίων τὸ κάλυμμα εἰς τὴν τῶν αἱρετικῶν μετα- βέβηκε διάνοιαν· διὸ τὰ τοῦ ἡλίου φανερώτερα συν ορᾷν οὐκ ἐθέλουσι, τὴν αὐθαίρετον ὁμίχλην ἀγνοίας ἐπισπασάμενοι· ἡμεῖς δὲ ἀκούσωμεν τοῦ Κυρίου λέγοντος· « Εἰ ἐγνώκειτέ με, καὶ τὸν Πατέρα μου ἐγνώκειτε ἄν· καὶ ἀπ᾿ ἄρτι γινώσκετε αὐτόν, καὶ ἑωράκατε αὐτόν· τῷ Θωμᾷ τοῦτο λέγει ειρηκότι αὐτῷ, Ποῦ ὑπάγεις οὐκ οἴδαμεν, καὶ τὴν ὁδὸν τῶς εἰδέναι δυνάμεθα ; καὶ διδάσκει αὐτὸν, καὶ τοὺς λα- ποὺς ἀποστόλους, ὡς αὐτῷ ὁ πεπιστευκώς, τοῖς ὀφθαλμοῖς τῆς διανοίας θεασάμενος αὐτὸν, καὶ τοῦ Πατρός γεγένηται θεατής, ὡς ἐν αὐτῷ τοῦ Πατρὸς γνωριζομένου. Ταῦτα Φίλιππος μὴ συνείς, παρακα λεῖ αὐτὸν λέγων· « Δεῖξον ἡμῖν τὸν Πατέρα σου, καὶ ἀρχεῖ ἡμῖν· ν καὶ οὐκ ἐπαινεῖται, ὡς τὸ κατὰ τοὺς αἱρετικοὺς μεῖζον ἰδεῖν ἐπιθυμήσας· ἀλλ' ἐγκαλείται, ὡς μὴ θεασάμενος ἐν Υἱῷ τὸν Πατέρα· ο Τοσούτων γάρ, φησί, χρόνον μεθ' ὑμῶν εἰμι, καὶ οὐκ ἔγνωκάς με, Φίλιππε ; » Καὶ μὴν οὐκ αὐτόν, ἀλλὰ τὸν Πατέρα ὁ Φίλιππος ἰδεῖν ἐπεθύμησε· πῶς οὖν ἐγκαλεῖται ὡς οὐκ ἔγνωκὼς τὸν Υἱόν; τῇ ἐπαγωγῇ τοῦ ἐγκλημα τος τὴν αἰτίαν δηλοῖ· . Ὁ ἑωρακώς γάρ, φησὶν, ἐμὲ, • ἴσ. τὸν Πατέρα θεωρεῖ. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. XVI. Quod multis locis Dominus unam esse suam A IG. et Patris substantiam docuit. , B C Ut autem alio quoque testimonio consubstantiali- tatem demonstremus, ipsum audiamus clamantem Dominum ac dicentem non apostolis tantum, verum etiam Judaeis : • Qui credit in me, non in me cre- dit, sed in eum qui misit me. Et qui videt me, eum qui´me misit videt. Ego lux in mundum veni, ut qui in me credit, in tenebris non permaneat ". Si ergo qui videt Filium, in Patrem credit, ubinam majus et minus ? Namque in minore minuitur majus, neque agnoscitur. Si itaque Pater major, quomodo in Filio spectatur? Quod si spectatur in Filio, tan- quam in æquali videlicet agnoscitur. Namque qualia invicem demonstrativa sunt. paulo, post idem Dominus ait apostolis : ‹ Ego sum via, veritas ac vita; nemo venit ad Patrem, nisi per me; si cognosceretis me, utique et Patrem meum cognosceretis, et amodo jam cognoscitis cum, eumque vidistis. Dicit ei Philippus : Domine, ostende nobis Patrem tuum, et sufficit nobis. Dicit ei Jesus Tanto tempore vobiscum sum, et non cognoristi me, Philippe? Qui videt ne, 696m videt et Patrem meum; et quomodo tu dicis, Ostende nobis Patrem? Non credis quia ego in Patre, et Pa- ter in me est ? Verba quæ ego loquor, a memet- ipso non loquor ; sed Pater qui in me manet, ipse opera facit. Credite mili, quia ego in Patre, et Pa ter in me est: alioquin propter opera ipsa mihi credite . : Quid his verbis clarius? quid hac doctrina evi- dentius? Sed enim, ut videtur, Judæorum velamen in hæreticorum mentem transiit. Quo fit ut sole etiam clariora cernere nolint, voluntariam igno- rautiæ nebulam sibimet allrahentes. Nos vero Do- minum dicentein audiamus : « Si cognosceretis me, viique et Patrem meum cognosceretis, et amodo cognoscitis eum, ipsumque vidistis. › Thomæ hoc ait, a quo ei dictum fuerat, Quo vadis nescimus, et quomodo possumus viam seire? Docetque eum et reliquos simul apostolos, hominem qui sibi credi- derit, dum ita ipsum mentis oculis videt, Patris quoque feri spectatorem, quoniam Pater in Filio agnoscitur. Hæc Philippus non intelligens, rogat illum dicens : • Ostende nobis Patrem tuum, et sufficit nobis; › propterea non laudatur, quia se- cundum hæreticos visus est optare majus aliquid cernere; sed reprehenditur potius, ceu qui in Filio Patrem non viderat, « Tanto enim, inquit, tempore vobiscum sum, neque me adhuc novisti, Philippe? › Atqui non ipsum, sed Patrem videre Philippus optabat. Cur ergo reprehenditur quod Filium non cognoverit? Nimirum Jesus hac addita reprehen- sione, causam rei declarat: ‹ Nam qui me novit, » Joan. xii, 44, 45. * Joan. XIV, 6-12. D . terpungitur. (1) lta se habet in hoc codice et aliis verbum έγνωκας siugulari numero; et præterca sic in nostro in-
«Δεῖξον ἡμῖν τὸν Πατέρα σου, καὶ ἀρκεῖ ἡμῖν·» καὶ οὐκ ἐπαινεῖται, ὡς τὸ κατὰ τοὺς αἱρετικοὺς μεῖζον ἰδεῖν ἐπιθυμήσας· ἀλλ’ ἐγκαλεῖται, ὡς μὴ θεασάμενος ἐν Υἱῷ τὸν Πατέρα· «Τοσοῦτον γὰρ, φησὶ, χρόνον μεθ’ ὑμῶν εἰμι, καὶ οὐκ ἔγνωκάς με, Φίλιππε;» Καὶ μὴν οὐκ αὐτὸν, ἀλλὰ τὸν Πατέρα ὁ Φίλιππος ἰδεῖν ἐπεθύμησε· πῶς οὖν ἐγκαλεῖται ὡς οὐκ ἐγνωκὼς τὸν Υἱόν; τῇ ἐπαγωγῇ τοῦ ἐγκλήματος τὴν αἰτίαν δηλοῖ· «Ὁ ἑωρακὼς γὰρ, φησὶν, ἐμὲ, ἑώρακε τὸν Πατέρα.» Καὶ πῶς σὺ λέγεις, Δεῖξον ἡμῖν τὸν Πατέρα; Ἕτερός εἰμι, φησὶν, κατὰ τὸ πρόσωπον, οὐ κατὰ τὴν φύσιν· ὅλον ἐν αὐτῷ τὸν Πατέρα περιφέρω· σφραγὶς γάρ εἰμι τοῦ γεννήσαντος ἀπαράλλακτος, χαρακτήρ εἰμι τῆς τοῦ Πατρὸς ὑποστάσεως, εἰκὼν φυσικὴ τῷ γεννήσαντι συνυπάρχουσα· ὅταν τοίνυν ἰδεῖν ἐθελήσῃς ἐκεῖνον, εἰς ἐμὲ ἀποβλέψας, ἑκάτερον ὄψει· ὄψει δὲ οὐ τοῖς τοῦ σώματος ὀφθαλμοῖς, ἀλλὰ τοῖς τῆς πίστεως· καὶ τοῖς τῆς πίστεως δὲ τοσοῦτον, ὅσον γνῶναι τὰς ἐνεργείας, οὐ τὴν φύσιν, ἢ τὴν οὐσίαν· πάντα γὰρ νοῦν ἡ ταύτης ὑπερβαίνει κατάληψις· διὸ ἐπήγαγεν· «Οὐ πιστεύεις, ὅτι ἐγὼ ἐν τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐμοί ἐστι;
Ότι πολλαχοῦ ὁ Κύριος μίαν αὐτοῦ καὶ τοῦ Πατρὸς τὴν οὐσίαν ἐδίδαξεν. • Ἵνα δὲ καὶ ἐξ ἑτέρας μαρτυρίας τὸ ὁμοούσιον δεί ξωμεν, αὐτοῦ τοῦ Κυρίου ἀκούσωμεν βοῶντες καὶ λέγοντος, οὐ τοῖς ἀποστόλοις μόνον, ἀλλὰ καὶ τοῖς Ἰουδαίοις· «Ο πιστεύων εἰς ἐμὲ, οὐ πιστεύει εἰς ἐμὲ, ἀλλ' εἰς τὸν πέμψαντά με. Καὶ ὁ θεωρῶν ἐμὲ, θεωρεῖ τὸν πέμψαντά 'με · ἐγὼ φῶς εἰς τὸν κόσμον ἐλήλυθα, ἵνα ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ ἐν τῇ σκοτίᾳ μή μείνῃ. » Εἰ τοίνυν ὁ θεωρῶν τὸν Υἱὸν εἰς τὸν Πατέρα πιστεύει", ποῦ τὸ μεῖζον καὶ τὸ ἔλαττον; ἐν γὰρ τῷ ἐλάττονι σμικρύνεται τὸ μεῖζον, καὶ οὐ γνωρίζεται - εἰ δὲ ὁ Πατὴρ μείζων, πῶς ἐν τῷ Υἱῷ θεωρεῖται ; εἰ δὲ θεωρεῖται ἐν Υἱῷ, ὡς ἐν ἴσῳ δηλονότι γνωρίζεται δηλωτικὰ γὰρ ἀλλήλων τὰ ἴσα· καὶ πάλιν μετ' ολίγα αὐτὸς ὁ Κύριός φησι τοῖς ἀποστόλοις· « Εγώ είμι ή ὁδὸς, καὶ ἡ ἀλήθεια, καὶ ἡ ζωή· οὐδεὶς ἔρχεται πρά τὸν Πατέρα, εἰ μὴ δι᾿ ἐμοῦ· εἰ ἐγνώκειτέ με, καὶ τὸν Πατέρα μου ἐγνώκειτε ἂν, καὶ ἀπ' ἄρτι γινώσκετ αὐτὸν καὶ ἑωράκατε αὐτόν. Λέγει δὲ αὐτῷ Φίλιππος Κύριε, δεῖξον ἡμῖν τὸν Πατέρα σου, καὶ ἀρκεῖ ἡμῖν. Λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς· Τοσοῦτον χρόνον μεθ' ὑμῶν εἰμι, καὶ οὐκ ἔγνωκάς με, Φίλιππε (1); ὁ εωρακώς ἐμὲ, εώρακε καὶ τὸν Πατέρα μου· καὶ πῶς σὺ λέγεις, Δεῖξον ἡμῖν τὸν Πατέρα; οὐ πιστεύεις ὅτι ἐγὼ ἐν τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐμοί ἐστι ; Τα βήματα & λαλώ ἐγώ, ἀπ' ἐμαυτοῦ οὐ λαλῶ· ὁ δὲ Πατὴρ ὁ ἐν ἐμοὶ μένων, αὐτὸς ποιεῖ τὰ ἔργα· πιστεύετέ μοι ότι εγώ ἐν τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐμοί· εἰ δὲ μή, διὰ τὰ ἔργα αὐτὰ πιστεύετέ μοι. ο Εt Τί τούτων τῶν ῥημάτων σαφέστερον ; τί τῆς διδα σκαλίας ταύτης φανερώτερον; Αλλ', ὡς ἔοιπε, τῶν Ἰουδαίων τὸ κάλυμμα εἰς τὴν τῶν αἱρετικῶν μετα- βέβηκε διάνοιαν· διὸ τὰ τοῦ ἡλίου φανερώτερα συν ορᾷν οὐκ ἐθέλουσι, τὴν αὐθαίρετον ὁμίχλην ἀγνοίας ἐπισπασάμενοι· ἡμεῖς δὲ ἀκούσωμεν τοῦ Κυρίου λέγοντος· « Εἰ ἐγνώκειτέ με, καὶ τὸν Πατέρα μου ἐγνώκειτε ἄν· καὶ ἀπ᾿ ἄρτι γινώσκετε αὐτόν, καὶ ἑωράκατε αὐτόν· τῷ Θωμᾷ τοῦτο λέγει ειρηκότι αὐτῷ, Ποῦ ὑπάγεις οὐκ οἴδαμεν, καὶ τὴν ὁδὸν τῶς εἰδέναι δυνάμεθα ; καὶ διδάσκει αὐτὸν, καὶ τοὺς λα- ποὺς ἀποστόλους, ὡς αὐτῷ ὁ πεπιστευκώς, τοῖς ὀφθαλμοῖς τῆς διανοίας θεασάμενος αὐτὸν, καὶ τοῦ Πατρός γεγένηται θεατής, ὡς ἐν αὐτῷ τοῦ Πατρὸς γνωριζομένου. Ταῦτα Φίλιππος μὴ συνείς, παρακα λεῖ αὐτὸν λέγων· « Δεῖξον ἡμῖν τὸν Πατέρα σου, καὶ ἀρχεῖ ἡμῖν· ν καὶ οὐκ ἐπαινεῖται, ὡς τὸ κατὰ τοὺς αἱρετικοὺς μεῖζον ἰδεῖν ἐπιθυμήσας· ἀλλ' ἐγκαλείται, ὡς μὴ θεασάμενος ἐν Υἱῷ τὸν Πατέρα· ο Τοσούτων γάρ, φησί, χρόνον μεθ' ὑμῶν εἰμι, καὶ οὐκ ἔγνωκάς με, Φίλιππε ; » Καὶ μὴν οὐκ αὐτόν, ἀλλὰ τὸν Πατέρα ὁ Φίλιππος ἰδεῖν ἐπεθύμησε· πῶς οὖν ἐγκαλεῖται ὡς οὐκ ἔγνωκὼς τὸν Υἱόν; τῇ ἐπαγωγῇ τοῦ ἐγκλημα τος τὴν αἰτίαν δηλοῖ· . Ὁ ἑωρακώς γάρ, φησὶν, ἐμὲ, • ἴσ. τὸν Πατέρα θεωρεῖ. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. XVI. Quod multis locis Dominus unam esse suam A IG. et Patris substantiam docuit. , B C Ut autem alio quoque testimonio consubstantiali- tatem demonstremus, ipsum audiamus clamantem Dominum ac dicentem non apostolis tantum, verum etiam Judaeis : • Qui credit in me, non in me cre- dit, sed in eum qui misit me. Et qui videt me, eum qui´me misit videt. Ego lux in mundum veni, ut qui in me credit, in tenebris non permaneat ". Si ergo qui videt Filium, in Patrem credit, ubinam majus et minus ? Namque in minore minuitur majus, neque agnoscitur. Si itaque Pater major, quomodo in Filio spectatur? Quod si spectatur in Filio, tan- quam in æquali videlicet agnoscitur. Namque qualia invicem demonstrativa sunt. paulo, post idem Dominus ait apostolis : ‹ Ego sum via, veritas ac vita; nemo venit ad Patrem, nisi per me; si cognosceretis me, utique et Patrem meum cognosceretis, et amodo jam cognoscitis cum, eumque vidistis. Dicit ei Philippus : Domine, ostende nobis Patrem tuum, et sufficit nobis. Dicit ei Jesus Tanto tempore vobiscum sum, et non cognoristi me, Philippe? Qui videt ne, 696m videt et Patrem meum; et quomodo tu dicis, Ostende nobis Patrem? Non credis quia ego in Patre, et Pa- ter in me est ? Verba quæ ego loquor, a memet- ipso non loquor ; sed Pater qui in me manet, ipse opera facit. Credite mili, quia ego in Patre, et Pa ter in me est: alioquin propter opera ipsa mihi credite . : Quid his verbis clarius? quid hac doctrina evi- dentius? Sed enim, ut videtur, Judæorum velamen in hæreticorum mentem transiit. Quo fit ut sole etiam clariora cernere nolint, voluntariam igno- rautiæ nebulam sibimet allrahentes. Nos vero Do- minum dicentein audiamus : « Si cognosceretis me, viique et Patrem meum cognosceretis, et amodo cognoscitis eum, ipsumque vidistis. › Thomæ hoc ait, a quo ei dictum fuerat, Quo vadis nescimus, et quomodo possumus viam seire? Docetque eum et reliquos simul apostolos, hominem qui sibi credi- derit, dum ita ipsum mentis oculis videt, Patris quoque feri spectatorem, quoniam Pater in Filio agnoscitur. Hæc Philippus non intelligens, rogat illum dicens : • Ostende nobis Patrem tuum, et sufficit nobis; › propterea non laudatur, quia se- cundum hæreticos visus est optare majus aliquid cernere; sed reprehenditur potius, ceu qui in Filio Patrem non viderat, « Tanto enim, inquit, tempore vobiscum sum, neque me adhuc novisti, Philippe? › Atqui non ipsum, sed Patrem videre Philippus optabat. Cur ergo reprehenditur quod Filium non cognoverit? Nimirum Jesus hac addita reprehen- sione, causam rei declarat: ‹ Nam qui me novit, » Joan. xii, 44, 45. * Joan. XIV, 6-12. D . terpungitur. (1) lta se habet in hoc codice et aliis verbum έγνωκας siugulari numero; et præterca sic in nostro in-
PG 75:1173τὰ ῥήματα, ἃ ἐγὼ λαλῶ, ἀπ’ ἐμαυτοῦ οὐ λαλῶ, ἀλλ’ ὁ Πατήρ μου ὁ ἐν ἐμοὶ μένων, αὐτὸς ποιεῖ τὰ ἔργα. Πιστεύετέ μοι ὅτι ἐγὼ ἐν τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐμοί· εἰ δὲ μὴ, διὰ τὰ ἔργα αὐτὰ πιστεύετε.» Εἰ τοίνυν τὰ αὐτὰ τῷ Πατρὶ φθέγγεται, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν αὐτῷ μένει καὶ αὐτὸς ἐν τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ ἑωρακὼς αὐτὸν ἑώρακε τὸν Πατέρα, καὶ ὁ γινώσκων αὐτὸν, τὸν Πατέρα γινώσκει, δῆλον ἅπασι τοῖς γε νοῦν ἔχουσι ὡς μία τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ ἡ φύσις, καὶ πάντα ἔχει τὰ τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός· οὐ γὰρ ἂν ἑτέρως ἔδειξεν ἐν ἑαυτῷ τὸν Πατέρα, εἰ μὴ πάντα εἶχεν ὅσα ὁ Πατὴρ, πλὴν αὐτῆς τῆς πατρότητος· τοῦτο γὰρ ἴδιον τοῦ Πατρὸς, ὥσπερ τοῦ Υἱοῦ ἡ υἱότης. ΙΖ. Ἑτέρα ἀπόδειξις, ἴσον εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί. Ταύτην ἰσότητα καὶ ἑτέρωθεν ἔστι μαθεῖν. Εἶπε γὰρ, φησὶν, ὁ Ἰησοῦς· «Νῦν ἐδοξάσθη ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου, καὶ ὁ Θεὸς ἐδοξάσθη ἐν αὐτῷ, καὶ ὁ Θεὸς δοξάσει αὐτὸν ἐν ἑαυτῷ, καὶ εὐθὺς δοξάσει αὐτόν.» Καὶ πάλιν· «Πάτερ, ἡ ὥρα ἐλήλυθε, δόξασόν σου τὸν Υἱὸν, ἵνα καὶ ὁ Υἱός σου δοξάσῃ σε.» Ὢ τῆς ὑπερβαλούσης τῶν αἱρετικῶν ἀβελτηρίας Μείζων, φησὶν, ὁ δοξάζων τοῦ δοξαζομένου· καὶ δοξάζει μὲν ὁ Πατὴρ, δοξάζεται δὲ ὁ Υἱός·
ἑώρακε τὸν Πατέρα. » Καὶ πῶς σὺ λέγεις, Δεῖξον ἡμῖν Α τὸν Πατέρα ; Ἕτερός είμι, φησίν, κατὰ τὸ πρόσωπον σὲ κατὰ τὴν φύσιν· ὅλον ἐν αὐτῷ (1) τὸν Πατέρα περιφέρω· σφραγὶς γὰρ εἰμι τοῦ γεννήσαντος ἀπαράλλακτος, χαρακτήρ εἰμι τῆς τοῦ Πατρὸς ὑπο- στάσεως, εἰκὼν φυτικὴ τῷ γεννήσαντι συνυπάρχουσα· ὅταν τοίνυν ἰδεῖν ἐθελήσῃς ἐκεῖνον, εἰς ἐμὲ ἀποβλέ ψας, εκάτερον όψει· ἔψει δὲ οὐ τοῖς τοῦ σώματος ὀφθαλμοῖς, ἀλλὰ τοῖς τῆς πίστεως· καὶ τοῖς τῆς πίσ στεως δὲ τοσοῦτον, ὅσον γνῶναι τὰς ἐνεργείας, οὐ τὴν φύσιν, ἢ τὴν οὐσίαν· πάντα γὰρ νοῦν ἡ ταύτης ὑπερβαίνει κατάληψις· διὸ ἐπήγαγεν· Οὐ πιστεύεις, ὅτι ἐγὼ ἐν τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐμοί ἐστι ; τὰ βήματα, ἃ ἐγὼ λαλῶ, ἀπ' ἐμαυτοῦ οὐ λαλῶ, ἀλλ' ὁ Πατήρ μου ὁ ἐν ἐμοὶ μένων, αὐτὸς ποιεῖ τὰ ἔργα. Πιστεύετέ μοι ὅτι ἐγὼ ἐν τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐμοί· εἰ δὲ μὴ, διὰ τὰ ἔργα αὐτὰ πιστεύετε. » Εί τοίνυν τὰ αὐτὰ τῷ Πατρὶ φθέγγεται, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν αὐτῷ μένει καὶ αὐτὸς ἐν τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ ἑωρακώς αὐτὸν ἑώρακε τὸν Πατέρα, καὶ ὁ γινώσκων αὐτὸν, τὸν Πατέρα γινώσκει, δῆλον ἅπασι τοῖς γε νοῦν ἔχουσι ὡς μία τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ ἡ φύσις, καὶ πάντα ἔχει τὰ τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός· οὐ γὰρ ἂν ἑτέρως ἔδειξεν ἐν ἑαυτῷ τὸν Πατέρα, εἰ μὴ πάντα εἶχεν ὅσα ὁ Πατήρ, πλὴν αὐτῆς τῆς πατρότητος· τοῦτο γὰρ ἴδιον τοῦ Πατρὸς, ὥσπερ τοῦ Υἱοῦ ἡ υἱότης. ΙΖ΄. Ετέρα ἀπόδειξις, ἴσον εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί. Ταύτην ισότητα καὶ ἑτέρωθεν ἔστι μαθεῖν. Εἶπε γάρ, φησὶν, ὁ Ἰησοῦς· «Νῦν ἐδοξάσθη ὁ Υἱὸς τοῦ ἀν- θρώπου, καὶ ὁ Θεὸς ἐδοξάσθη ἐν αὐτῷ, καὶ ὁ Θεὸς δοξάσει αὐτὸν ἐν ἑαυτῷ, καὶ εὐθὺς δοξάσει αυτόν. Καὶ πάλιν· ο Πάτερ, ἡ ὥρα ἐλήλυθε, δόξασόν σου τὸν Υἱόν, ἵνα καὶ ὁ Υἱός σου δοξάσῃ σε. Ο τῆς ὑπερβαλούσης τῶν αἱρετικῶν ἀβελτηρίας ! Μείζων, φησίν, ὁ δοξά- ζων τοῦ δοξαζομένου· καὶ δοξάζει μὲν ὁ Πατήρ, δο- ξάζεται δὲ ὁ Υἱός· μείζων οὖν ἄρα τοῦ Υἱοῦ ὁ Πατήρ. Εἰ τοίνυν ὁ Υἱὸς οὐκ ἐδοξάσθη μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸν δοξάσαντα ἐδόξασεν, ποίαν χώραν σχοίη τὸ μεῖζον καὶ τὸ ἔλαττον ; εἰ μὴ ἄρα κατὰ τὴν τῶν εἰρημένων ἀχο- λουθίαν παρὰ τὸν δοξάζοντα μεταβαίνει τὸ μεῖζον, καὶ οὕτως εὑρεθήσεται ὁ Υἱὸς, ἐλάττων μὲν ἡνίκα ἂν δοξάζηται, μείζων δὲ ἡνίκα ἂν δοξάζῃ· ἀλλὰ τὸ λέ- γειν ταῦτα, παραπληξίας καὶ μανίας ἐσχάτης· οὐ γὰρ τὸ μεῖζον καὶ τὸ ἔλαττον ἐντεῦθεν, τὸ δὲ ἴσον Πατρὸς καὶ Υἱοῦ διδασκόμεθα· ἀκούομεν γὰρ ὡς καὶ ὁ Πατήρ δοξάζει Υἱὸν, καὶ δοξάζεται ὑφ' Υἱοῦ· καὶ Υἱὸς δου ξάζεται ὑπὸ τοῦ Πατρὸς, καὶ δοξάζει τὸν Πατέρα· ὅτι ὁ δεδοξασμένος οὐχ ὁ μὴ εἶχεν είληφεν, ἀλλ' ὁ εἶχεν· ἐν αὐτῷ τῷ χωρίῳ τοῦτο διδάσκει· Δόξασόν με γάρ, φησί, παρὰ σαυτῷ, σύ, Πάτερ, τῇ δόξῃ ᾗ εἴ- χον. πρὸ τοῦ τὸν κόσμον εἶναι, παρὰ σοί. » Εἰ δὲ καὶ πρὸ τοῦ τὸν κόσμον γενέσθαι, ταύτην ἔχει τὴν δόξαν, πῶς αἰτεῖ λαβεῖν ὅ εἶχεν ἀεί; * Β Ο $173 DE TRINITATE. inquit, novit et Patrem, Quomodo ergo tu sis, Joan. xii, 31. se Joan. xv, 1. C Ostende nobis Patrem? Alius, inquit, sum per- sona, non natura, totum in meipso Patrem circum- fero, sum enim sigillum genitori simillimum, pa- ternæ figura substantiæ, naturalis imago gignenti coexsistens. Cum ergo illum videre volueris, in mo respice, et 697m utrumque videbis. Videbis tamen haud corporis sed fidei oculis: et quidem eatenus fidei oculis, quatenus operationes cognoscas, non naturam aot substantiam; quamlibet enim mentem comprehensio hæc excedit. Idcirco addidit : « Non credis quia ego in Patre, et Pater in me est? Verba quæ ego loquor, a meipso non loquor, sed Pater meus qui in me manet, ipse opera facit. Credite quod ego in Patre, et Pater in me est: alioqui propter opera ipsa credite. . Si ergo ipse dicit eadem quæ Pater; si Pater in ipso manet et ipse in Patre; et qui ipsum vidit, vidit et Patrem; et qui eumdem novit, novit et Patrem ; constat omnibus qui mente quidem non careant, unam esse Palmis Filiique naturam, et omnia habere quæ sunt Patris, Filium. Neque enim aliter Patrem in seipso repre- sentaret, nisi omnia haberet quæ Pater, excepla paternitate; est enim hæc Patris propria, sicut Filii XVII. Allera demonstratio quod æqualis Patri sit Flins. Hanc aliunde quoque discere æqualitatem pos- sumus. Dixit enim Jesus: « Nunc clarificatus est Filius hominis, et Deus clarificatus est in eo, et Deus clarificabit illam in semetipso, et quidem sta- tim clarificabit “., Et rursus : • Pater, venit hora, clarifca Filium tuum, ut et Filius tuus clari- Bcet te '., infinitam Imereticorum sultitiam! Major est, aiunt, clarifcans clarificato. En clarif- cat Pater, Filius vero clarificatur ; major ergo Filio Pater. Atqui si Filius non solum est clarificatus, sed etiam clarificantem clarificavit, quinam hic majori ac minori superest locus? Nisi forte, ut ex prædictis consequeretur, major dignitas transit ad eum qui clarißcat; ita ut Filius minor evadat cum clarifica- tur; major cum clarificat : quæ dici sine summa stoliditate et amentia nequeunt. Neque enim ex D prædictis majus vel minus, sed sequalitatem Patris ac Pilii docemur. Audimus enim 698m Filium a Pa- tre clarificari, vicissimque a Filio Patrem : et Filium clarificari a Patre, et eum simul clarifcare Patren. Nam qui clarificatus est, non quod non habebat ac- cepit, sed quod reapee jam babebat. Quam rem eodem in loco nos docet : c Clarifca enim me, iu- quit, apud temetipsum tu, Pater, claritate quam babui priusquam mundus esset, apud te *****, » Jain si ante quam mundus fieret, hanc gloriam habuit, quomodo id postulat accipere quod semper ha- buit? 43.55 Joan. xvII, 5. (1) Ita cod. Sed malo έμαυτῷ.
μείζων οὖν ἄρα τοῦ Υἱοῦ ὁ Πατήρ. Εἰ τοίνυν ὁ Υἱὸς οὐκ ἐδοξάσθη μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸν δοξάσαντα ἐδόξασεν, ποίαν χώραν σχοίη τὸ μεῖζον καὶ τὸ ἔλαττον; εἰ μὴ ἄρα κατὰ τὴν τῶν εἰρημένων ἀκολουθίαν παρὰ τὸν δοξάζοντα μεταβαίνει τὸ μεῖζον, καὶ οὕτως εὑρεθήσεται ὁ Υἱὸς, ἐλάττων μὲν ἡνίκα ἂν δοξάζηται, μείζων δὲ ἡνίκα ἂν δοξάζῃ· ἀλλὰ τὸ λέγειν ταῦτα, παραπληξίας καὶ μανίας ἐσχάτης· οὐ γὰρ τὸ μεῖζον καὶ τὸ ἔλαττον ἐντεῦθεν, τὸ δὲ ἴσον Πατρὸς καὶ Υἱοῦ διδασκόμεθα· ἀκούομεν γὰρ ὡς καὶ ὁ Πατὴρ δοξάζει Υἱὸν, καὶ δοξάζεται ὑφ’ Υἱοῦ· καὶ Υἱὸς δοξάζεται ὑπὸ τοῦ Πατρὸς, καὶ δοξάζει τὸν Πατέρα· ὅτι ὁ δεδοξασμένος οὐχ ὃ μὴ εἶχεν εἴληφεν, ἀλλ’ ὃ εἶχεν· ἐν αὐτῷ τῷ χωρίῳ τοῦτο διδάσκει· «Δόξασόν με γὰρ, φησὶ, παρὰ σαυτῷ, σὺ, Πάτερ, τῇ δόξῃ ᾗ εἶχον, πρὸ τοῦ τὸν κόσμον εἶναι, παρὰ σοί.» Εἰ δὲ καὶ πρὸ τοῦ τὸν κόσμον γενέσθαι, ταύτην ἔχοι τὴν δόξαν, πῶς αἰτεῖ λαβεῖν ὃ εἶχεν ἀεί; ΙΗ. Ὅτι μία Πατρὸς καὶ Υἱοῦ ἡ δεσποτεία. Εἶτα δεικνὺς ὡς οὐ μόνον δοξάζεται, ἀλλὰ καὶ δοξάζει, ἐπήγαγεν· «Ἐφανέρωσά σου τὸ ὄνομα τοῖς ἀνθρώποις.» Καὶ μετ’ ὀλίγα τῶν αἱρετικῶν ἐμφράττων τὰ στόματα·
ἑώρακε τὸν Πατέρα. » Καὶ πῶς σὺ λέγεις, Δεῖξον ἡμῖν Α τὸν Πατέρα ; Ἕτερός είμι, φησίν, κατὰ τὸ πρόσωπον σὲ κατὰ τὴν φύσιν· ὅλον ἐν αὐτῷ (1) τὸν Πατέρα περιφέρω· σφραγὶς γὰρ εἰμι τοῦ γεννήσαντος ἀπαράλλακτος, χαρακτήρ εἰμι τῆς τοῦ Πατρὸς ὑπο- στάσεως, εἰκὼν φυτικὴ τῷ γεννήσαντι συνυπάρχουσα· ὅταν τοίνυν ἰδεῖν ἐθελήσῃς ἐκεῖνον, εἰς ἐμὲ ἀποβλέ ψας, εκάτερον όψει· ἔψει δὲ οὐ τοῖς τοῦ σώματος ὀφθαλμοῖς, ἀλλὰ τοῖς τῆς πίστεως· καὶ τοῖς τῆς πίσ στεως δὲ τοσοῦτον, ὅσον γνῶναι τὰς ἐνεργείας, οὐ τὴν φύσιν, ἢ τὴν οὐσίαν· πάντα γὰρ νοῦν ἡ ταύτης ὑπερβαίνει κατάληψις· διὸ ἐπήγαγεν· Οὐ πιστεύεις, ὅτι ἐγὼ ἐν τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐμοί ἐστι ; τὰ βήματα, ἃ ἐγὼ λαλῶ, ἀπ' ἐμαυτοῦ οὐ λαλῶ, ἀλλ' ὁ Πατήρ μου ὁ ἐν ἐμοὶ μένων, αὐτὸς ποιεῖ τὰ ἔργα. Πιστεύετέ μοι ὅτι ἐγὼ ἐν τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐμοί· εἰ δὲ μὴ, διὰ τὰ ἔργα αὐτὰ πιστεύετε. » Εί τοίνυν τὰ αὐτὰ τῷ Πατρὶ φθέγγεται, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν αὐτῷ μένει καὶ αὐτὸς ἐν τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ ἑωρακώς αὐτὸν ἑώρακε τὸν Πατέρα, καὶ ὁ γινώσκων αὐτὸν, τὸν Πατέρα γινώσκει, δῆλον ἅπασι τοῖς γε νοῦν ἔχουσι ὡς μία τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ ἡ φύσις, καὶ πάντα ἔχει τὰ τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός· οὐ γὰρ ἂν ἑτέρως ἔδειξεν ἐν ἑαυτῷ τὸν Πατέρα, εἰ μὴ πάντα εἶχεν ὅσα ὁ Πατήρ, πλὴν αὐτῆς τῆς πατρότητος· τοῦτο γὰρ ἴδιον τοῦ Πατρὸς, ὥσπερ τοῦ Υἱοῦ ἡ υἱότης. ΙΖ΄. Ετέρα ἀπόδειξις, ἴσον εἶναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί. Ταύτην ισότητα καὶ ἑτέρωθεν ἔστι μαθεῖν. Εἶπε γάρ, φησὶν, ὁ Ἰησοῦς· «Νῦν ἐδοξάσθη ὁ Υἱὸς τοῦ ἀν- θρώπου, καὶ ὁ Θεὸς ἐδοξάσθη ἐν αὐτῷ, καὶ ὁ Θεὸς δοξάσει αὐτὸν ἐν ἑαυτῷ, καὶ εὐθὺς δοξάσει αυτόν. Καὶ πάλιν· ο Πάτερ, ἡ ὥρα ἐλήλυθε, δόξασόν σου τὸν Υἱόν, ἵνα καὶ ὁ Υἱός σου δοξάσῃ σε. Ο τῆς ὑπερβαλούσης τῶν αἱρετικῶν ἀβελτηρίας ! Μείζων, φησίν, ὁ δοξά- ζων τοῦ δοξαζομένου· καὶ δοξάζει μὲν ὁ Πατήρ, δο- ξάζεται δὲ ὁ Υἱός· μείζων οὖν ἄρα τοῦ Υἱοῦ ὁ Πατήρ. Εἰ τοίνυν ὁ Υἱὸς οὐκ ἐδοξάσθη μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸν δοξάσαντα ἐδόξασεν, ποίαν χώραν σχοίη τὸ μεῖζον καὶ τὸ ἔλαττον ; εἰ μὴ ἄρα κατὰ τὴν τῶν εἰρημένων ἀχο- λουθίαν παρὰ τὸν δοξάζοντα μεταβαίνει τὸ μεῖζον, καὶ οὕτως εὑρεθήσεται ὁ Υἱὸς, ἐλάττων μὲν ἡνίκα ἂν δοξάζηται, μείζων δὲ ἡνίκα ἂν δοξάζῃ· ἀλλὰ τὸ λέ- γειν ταῦτα, παραπληξίας καὶ μανίας ἐσχάτης· οὐ γὰρ τὸ μεῖζον καὶ τὸ ἔλαττον ἐντεῦθεν, τὸ δὲ ἴσον Πατρὸς καὶ Υἱοῦ διδασκόμεθα· ἀκούομεν γὰρ ὡς καὶ ὁ Πατήρ δοξάζει Υἱὸν, καὶ δοξάζεται ὑφ' Υἱοῦ· καὶ Υἱὸς δου ξάζεται ὑπὸ τοῦ Πατρὸς, καὶ δοξάζει τὸν Πατέρα· ὅτι ὁ δεδοξασμένος οὐχ ὁ μὴ εἶχεν είληφεν, ἀλλ' ὁ εἶχεν· ἐν αὐτῷ τῷ χωρίῳ τοῦτο διδάσκει· Δόξασόν με γάρ, φησί, παρὰ σαυτῷ, σύ, Πάτερ, τῇ δόξῃ ᾗ εἴ- χον. πρὸ τοῦ τὸν κόσμον εἶναι, παρὰ σοί. » Εἰ δὲ καὶ πρὸ τοῦ τὸν κόσμον γενέσθαι, ταύτην ἔχει τὴν δόξαν, πῶς αἰτεῖ λαβεῖν ὅ εἶχεν ἀεί; * Β Ο $173 DE TRINITATE. inquit, novit et Patrem, Quomodo ergo tu sis, Joan. xii, 31. se Joan. xv, 1. C Ostende nobis Patrem? Alius, inquit, sum per- sona, non natura, totum in meipso Patrem circum- fero, sum enim sigillum genitori simillimum, pa- ternæ figura substantiæ, naturalis imago gignenti coexsistens. Cum ergo illum videre volueris, in mo respice, et 697m utrumque videbis. Videbis tamen haud corporis sed fidei oculis: et quidem eatenus fidei oculis, quatenus operationes cognoscas, non naturam aot substantiam; quamlibet enim mentem comprehensio hæc excedit. Idcirco addidit : « Non credis quia ego in Patre, et Pater in me est? Verba quæ ego loquor, a meipso non loquor, sed Pater meus qui in me manet, ipse opera facit. Credite quod ego in Patre, et Pater in me est: alioqui propter opera ipsa credite. . Si ergo ipse dicit eadem quæ Pater; si Pater in ipso manet et ipse in Patre; et qui ipsum vidit, vidit et Patrem; et qui eumdem novit, novit et Patrem ; constat omnibus qui mente quidem non careant, unam esse Palmis Filiique naturam, et omnia habere quæ sunt Patris, Filium. Neque enim aliter Patrem in seipso repre- sentaret, nisi omnia haberet quæ Pater, excepla paternitate; est enim hæc Patris propria, sicut Filii XVII. Allera demonstratio quod æqualis Patri sit Flins. Hanc aliunde quoque discere æqualitatem pos- sumus. Dixit enim Jesus: « Nunc clarificatus est Filius hominis, et Deus clarificatus est in eo, et Deus clarificabit illam in semetipso, et quidem sta- tim clarificabit “., Et rursus : • Pater, venit hora, clarifca Filium tuum, ut et Filius tuus clari- Bcet te '., infinitam Imereticorum sultitiam! Major est, aiunt, clarifcans clarificato. En clarif- cat Pater, Filius vero clarificatur ; major ergo Filio Pater. Atqui si Filius non solum est clarificatus, sed etiam clarificantem clarificavit, quinam hic majori ac minori superest locus? Nisi forte, ut ex prædictis consequeretur, major dignitas transit ad eum qui clarißcat; ita ut Filius minor evadat cum clarifica- tur; major cum clarificat : quæ dici sine summa stoliditate et amentia nequeunt. Neque enim ex D prædictis majus vel minus, sed sequalitatem Patris ac Pilii docemur. Audimus enim 698m Filium a Pa- tre clarificari, vicissimque a Filio Patrem : et Filium clarificari a Patre, et eum simul clarifcare Patren. Nam qui clarificatus est, non quod non habebat ac- cepit, sed quod reapee jam babebat. Quam rem eodem in loco nos docet : c Clarifca enim me, iu- quit, apud temetipsum tu, Pater, claritate quam babui priusquam mundus esset, apud te *****, » Jain si ante quam mundus fieret, hanc gloriam habuit, quomodo id postulat accipere quod semper ha- buit? 43.55 Joan. xvII, 5. (1) Ita cod. Sed malo έμαυτῷ.
Chapter XVIII · Chapter XIX · Chapter XXCapitulum XVIII · Capitulum XIX · Capitulum XX
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 75:1175«Τὰ ἐμὰ, φησὶ, πάντα σά ἐστι, καὶ τὰ σὰ ἐμά·» οὐ τὴν κοινὴν διαιρῶν δεσποτείαν, οὐδὲ ἕτερα δὲ τὰ τῷ Πατρὶ διαφέροντα δεῖξαι βουλόμενος· ἀλλ’ ἐπειδὴ οἱ πᾶσαν βλάσφημον φωνὴν ἀφιέντες κατὰ τοῦ Μονογενοῦς, αὐτὸν μὲν λαμβάνειν φασὶ, τὸν δὲ Πατέρα διδόναι, δείκνυσιν ὅτι τὴν αὐτὴν ἔχει τῷ Πατρὶ τῶν ἁπάντων δεσποτείαν· «Τὰ γὰρ ἐμὰ, φησὶ, πάντα σά ἐστι, καὶ τὰ σὰ ἐμά·» οὐ τὴν διαίρεσιν τῆς δεσποτείας, ἀλλὰ τὸ κοινὸν τῆς δεσποτείας παιδεύων. Ἀλλὰ γὰρ τὸν λόγον εἰς μῆκος ἐξέτεινα τὸν περὶ πίστεως, ἐν κεφαλαίῳ διεξελθεῖν ὅρον ἐν τοῖς προοιμίοις ἐπαγγειλάμενος· δεῖξαι γὰρ βουληθεὶς ἐκ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας τοῦ Μονογενοῦς τὴν ἀξίαν, μακρότερον τῆς ὑποσχέσεως εἰργασάμην τὸν λόγον· καὶ ταῦτα βραχυλογίας ἐν ταῖς ἑρμηνείαις πεφροντικώς. Εἰς αὐτὰς τοίνυν τὰς εὐαγγελικὰς βίβλους καὶ προφητικὰς τοὺς εὐσεβεῖς πέμψας (μεσταὶ γὰρ αὗται τῆς θεολογίας τοῦ Υἱοῦ), ἐπὶ τὴν προκειμένην ἀκολουθίαν βαδιοῦμαι. ΙΘ. Περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος.
Α Εt 1Η'. Ὅτι μία Πατρὸς καὶ Υἱοῦ ἡ δεσποτεία. Εἶτα δεικνὺς ὡς οὐ μόνον δοξάζεται, ἀλλὰ καὶ δο ξάζει, ἐπήγαγεν. Εφανέρωτά σου τὸ ὄνομα της ἀνθρώποις. » Καὶ μετ' ὀλίγα τῶν αἱρετικῶν ἐμφράτ των τὰ στόματα· «Τὰ ἐμὰ, φησί, πάντα σέ ἐστι, καὶ τὰ σὰ ἐμά· › οὐ τὴν κοινὴν διαιρών δεσποτείαν, οὐδὲ ἕτερα δὲ τὰ τῷ Πατρὶ διαφέροντα, δείξαι βουλό μενος· ἀλλ' ἐπειδὴ οἱ πᾶσαν βλάσφημον φωνὴν ἀφιέν τες κατὰ τοῦ Μονογενούς, αὐτὸν μὲν λαμβάνειν φασί, τὸν δὲ Πατέρα διδόναι, δείκνυσιν ὅτι τὴν αὐτὴν έχει τῷ Πατρὶ τῶν ἁπάντων δεσποτείαν· . Τὰ γὰρ ἐμὲ φησί, πάντα σά ἐστι, καὶ τὰ σὰ ἐμά·, οὐ τὴν δι ρεσιν τῆς δεσποτείας, ἀλλὰ τὸ κοινὸν τῆς δεσποτείας παιδεύων. ᾿Αλλὰ γὰρ τὸν λόγον εἰς μῆκος ἐξέτεινα τὸν περὶ πίστεως, ἐν κεφαλαίῳ διεξελθεῖν ὅρον ἐν τοῖς προος - μίοις ἐπαγγειλάμενος· δεῖξαι γὰρ βουληθεὶς ἐκ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας τοῦ Μονογενοῦς τὴν ἀξίει, μακρότερον τῆς ὑποσχέσεως εἰργασάμην τὸν λόγον· καὶ ταῦτα βραχυλογίας ἐν ταῖς ἑρμηνείαις πεφρον τικώς. Εἰς αὐτὰς τοίνυν τὰς εὐαγγελικάς βίβλους και προφητικάς τοὺς εὐσεβεῖς πέμψας (μεσταὶ γὰρ οὔτε τῆς θεολογίας τοῦ Υἱοῦ), ἐπὶ τὴν προκειμένην και λουθίαν βαδιοῦμαι. Πιστεύομεν τοίνυν, ὡς ἔφην, εἰς θεὸν Πατέρα ἄναρχον, καὶ εἰς Θεὸν συναΐδιον φύσει Υιόν, ἐκ Πα τρὸς μὲν γεννηθέντα, ἀεὶ δὲ τῷ Πατρὶ συνόντα, κατά τὴν τῶν Εὐαγγελίων φωνήν Ἐν ἀρχῇ γὰρ, φησίν, ἦν ὁ Λόγος. Το Πιστεύομεν δὲ καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα το ἅγιον, τὸ εὐθὲς, τὸ ἡγεμονικόν, τὸ ἀγαθὸν, τὸ παρά κλητον, τὸ ἐκ Θεοῦ προελθόν, οὐ γεννηθέν· εἰς γὰρ Μονογενῆς· οὔτε μὴν κτισθέν· οὐδαμοῦ γὰρ ευρίσκο μεν ἐν τῇ θείᾳ Γραφῇ τῇ κτίσει συναριθμούμενον, ἀλλὰ Πατρὶ καὶ Υἱῷ συνταττόμενον· ἐκπορευόμενον δὲ αὐτὸ ἐκ τοῦ Πατρὸς ἠκούσαμεν, καὶ οὐ πολυπρο γμονοῦμεν τῶς ἐκπορεύεται, ἀλλὰ στέργομεν ταῖς τεθεῖσιν ἡμῖν ὅροις ὑπὸ τῶν θεολόγων και μακαρίων Κ'. Ὅτι Πατρὶ καὶ Υἱῷ τὸ Πνεῦμα συντάτ τεται. Ἐδιδάχθημεν γὰρ ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, τῆς Τριάδος συμπληρωτικὸν τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον . Πορευθέντες γάρ, φησί, μαθητ τεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, βαπτίζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς, καὶ Υἱοῦ, καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύμα της· ο τῷ δὲ Πατρὶ καὶ Υἱῷ συμμαρτυρούμενον, τῆς κτίσεως ἐστι πάσης ὑπέρτερον. Διὸ καὶ ὁ μακάριο; Παῦλος μετὰ Πατρὸς αὐτὸ καὶ Υἱοῦ κηρύττων δια τελεῖ· « Η χάρις γάρ, φησί, τοῦ Κυρίου ἡμῶν S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. X!!!. Quod una est Patris ac Filii dominatio. Deiude cum demonstravisset se non solumn clari- fcari, verum etiam vicissim clarificare, addidit : • Manifestavi nomen tuun bominibus ". . paulo post, bæreticorum ora oppilans : . Mea, inquit, ompia tua sunt, et tua mea (1);, non sane communem dividens dominationem, neque alia ad se spectare, alia ad Patrem, demonstrare volens ; sed quoniam ii qui nullum contra Unigenitum bla- sphemiæ genus omittunt, Ipsum quidem accipere ajunt, sed Patrem dare, demonstrat utique se parem Patri habere rerum omnium dominationem. Nam • Mea, inquit, omnia, tua sunt, et tua mea; › pro- fecto non dominationis divisionem, sed communio- nem nos docens. Sed enim sentio me bunc de fide sermonem diu produxisse; cum tamen quasi uno capitulo defini- tionem ejus me comprehensurum sub initio (2) promisissem. Nam cum ex evangelica doctrina demonstrandam suscepissem Unigeniti dignitatem, Jongiorem quam promiseram feci sermonem, quan- quam iu ipsis textuum interpretationibus brevitati studui. Igitur piis Christianis ablegatis ad ipsos tum evangelicos, tum propheticos libros, qui omnes theologia de Filio redundant, ego quidem propositi de Trinitate argumenti seriem prosequar. m XIX, De Spiritu sancto. Credimus ergo, ut jam dixi, in Deum Palrem abs- que principio, et in Deum coæternum naturalem Filium, ex Patre quidem genitum, sed tamen cum Palre semper exsistentem, juxta evangelicum di- ctum : • Jn pripcipio erat Verbum. • Credimus eliam in Spiritum sanctum, rectum, dirigentem, bonum, consolatorem, ex Deo procedenten, non genitum; unus enim est Unigenitus; neque crea- tum, nusquam enim in divina Scriptura eum com- perimus rei creatæ annumeratum, sed in eodem cụm Patre ac Filio ordine positum. Ipsum autem de Patre procedentem audivimus, neque tamen quomodo procedat curiose scrutamur, sed his fi- nibus coutenti sumus quos nobis theologi beatique viri statuerunt. XX. Quod in eodem ordine cum Patre Filioque Spiritus collocatur. Namque ab ipso Servatore nostro Jesu Christo Góocti fuimês complementum esse Trinitatis Spiri- tum sanctum. ‹ Euntes enim, inquit, docete omnes gentes, baptizantes eos in nomine Patris et Filii et Spiritus sancti s. . Porro quem cum Patre Filioque confitemur, is omni rei creatæ superior est. Quare et beatus Paulus cum Patre ipsum Filioque conti- nuata serie prædicat: ‹ Gratia enim, inquit, Do- mini nostri Jesu Christi, et charitas Dei Patris, et ! Joan. xvII, 6. 6s ibid. 10. Matth. xxvIII, tractatu sic explicat: Quæ illa omnia? utique virtu- fem, mique potentiam, bonitatem, incorruptelam, glo B C àvôpŵv. D 19. riam et æternitatem, sicut habet Pater. (1) Nieclas Aquileiensis, a nobis editus, in simili 18. Περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. (2) Recole tertium capitulum.
Πιστεύομεν τοίνυν, ὡς ἔφην, εἰς Θεὸν Πατέρα ἄναρχον, καὶ εἰς Θεὸν συναί̈διον φύσει Υἱὸν, ἐκ Πατρὸς μὲν γεννηθέντα, ἀεὶ δὲ τῷ Πατρὶ συνόντα, κατὰ τὴν τῶν Εὐαγγελίων φωνήν· «Ἐν ἀρχῇ γὰρ, φησὶν, ἦν ὁ Λόγος.» Πιστεύομεν δὲ καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὸ εὐθὲς, τὸ ἡγεμονικὸν, τὸ ἀγαθὸν, τὸ παράκλητον, τὸ ἐκ Θεοῦ προελθὸν, οὐ γεννηθέν· εἷς γὰρ Μονογενής· οὔτε μὴν κτισθέν· οὐδαμοῦ γὰρ εὑρίσκομεν ἐν τῇ θείᾳ Γραφῇ τῇ κτίσει συναριθμούμενον, ἀλλὰ Πατρὶ καὶ Υἱῷ συνταττόμενον· ἐκπορευόμενον δὲ αὐτὸ ἐκ τοῦ Πατρὸς ἠκούσαμεν, καὶ οὐ πολυπραγμονοῦμεν πῶς ἐκπορεύεται, ἀλλὰ στέργομεν τοῖς τεθεῖσιν ἡμῖν ὅροις ὑπὸ τῶν θεολόγων καὶ μακαρίων ἀνδρῶν. Κ. Ὅτι Πατρὶ καὶ Υἱῷ τὸ Πνεῦμα συντάττεται. Ἐδιδάχθημεν γὰρ ὑπ’ αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, τῆς Τριάδος συμπληρωτικὸν τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον· «Πορευθέντες γὰρ, φησὶ, μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, βαπτίζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς, καὶ Υἱοῦ, καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος·» τῷ δὲ Πατρὶ καὶ Υἱῷ συμμαρτυρούμενον, τῆς κτίσεώς ἐστι πάσης ὑπέρτερον. Διὸ καὶ ὁ μακάριος Παῦλος μετὰ Πατρὸς αὐτὸ καὶ Υἱοῦ κηρύττων διατελεῖ·
Α Εt 1Η'. Ὅτι μία Πατρὸς καὶ Υἱοῦ ἡ δεσποτεία. Εἶτα δεικνὺς ὡς οὐ μόνον δοξάζεται, ἀλλὰ καὶ δο ξάζει, ἐπήγαγεν. Εφανέρωτά σου τὸ ὄνομα της ἀνθρώποις. » Καὶ μετ' ὀλίγα τῶν αἱρετικῶν ἐμφράτ των τὰ στόματα· «Τὰ ἐμὰ, φησί, πάντα σέ ἐστι, καὶ τὰ σὰ ἐμά· › οὐ τὴν κοινὴν διαιρών δεσποτείαν, οὐδὲ ἕτερα δὲ τὰ τῷ Πατρὶ διαφέροντα, δείξαι βουλό μενος· ἀλλ' ἐπειδὴ οἱ πᾶσαν βλάσφημον φωνὴν ἀφιέν τες κατὰ τοῦ Μονογενούς, αὐτὸν μὲν λαμβάνειν φασί, τὸν δὲ Πατέρα διδόναι, δείκνυσιν ὅτι τὴν αὐτὴν έχει τῷ Πατρὶ τῶν ἁπάντων δεσποτείαν· . Τὰ γὰρ ἐμὲ φησί, πάντα σά ἐστι, καὶ τὰ σὰ ἐμά·, οὐ τὴν δι ρεσιν τῆς δεσποτείας, ἀλλὰ τὸ κοινὸν τῆς δεσποτείας παιδεύων. ᾿Αλλὰ γὰρ τὸν λόγον εἰς μῆκος ἐξέτεινα τὸν περὶ πίστεως, ἐν κεφαλαίῳ διεξελθεῖν ὅρον ἐν τοῖς προος - μίοις ἐπαγγειλάμενος· δεῖξαι γὰρ βουληθεὶς ἐκ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας τοῦ Μονογενοῦς τὴν ἀξίει, μακρότερον τῆς ὑποσχέσεως εἰργασάμην τὸν λόγον· καὶ ταῦτα βραχυλογίας ἐν ταῖς ἑρμηνείαις πεφρον τικώς. Εἰς αὐτὰς τοίνυν τὰς εὐαγγελικάς βίβλους και προφητικάς τοὺς εὐσεβεῖς πέμψας (μεσταὶ γὰρ οὔτε τῆς θεολογίας τοῦ Υἱοῦ), ἐπὶ τὴν προκειμένην και λουθίαν βαδιοῦμαι. Πιστεύομεν τοίνυν, ὡς ἔφην, εἰς θεὸν Πατέρα ἄναρχον, καὶ εἰς Θεὸν συναΐδιον φύσει Υιόν, ἐκ Πα τρὸς μὲν γεννηθέντα, ἀεὶ δὲ τῷ Πατρὶ συνόντα, κατά τὴν τῶν Εὐαγγελίων φωνήν Ἐν ἀρχῇ γὰρ, φησίν, ἦν ὁ Λόγος. Το Πιστεύομεν δὲ καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα το ἅγιον, τὸ εὐθὲς, τὸ ἡγεμονικόν, τὸ ἀγαθὸν, τὸ παρά κλητον, τὸ ἐκ Θεοῦ προελθόν, οὐ γεννηθέν· εἰς γὰρ Μονογενῆς· οὔτε μὴν κτισθέν· οὐδαμοῦ γὰρ ευρίσκο μεν ἐν τῇ θείᾳ Γραφῇ τῇ κτίσει συναριθμούμενον, ἀλλὰ Πατρὶ καὶ Υἱῷ συνταττόμενον· ἐκπορευόμενον δὲ αὐτὸ ἐκ τοῦ Πατρὸς ἠκούσαμεν, καὶ οὐ πολυπρο γμονοῦμεν τῶς ἐκπορεύεται, ἀλλὰ στέργομεν ταῖς τεθεῖσιν ἡμῖν ὅροις ὑπὸ τῶν θεολόγων και μακαρίων Κ'. Ὅτι Πατρὶ καὶ Υἱῷ τὸ Πνεῦμα συντάτ τεται. Ἐδιδάχθημεν γὰρ ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, τῆς Τριάδος συμπληρωτικὸν τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον . Πορευθέντες γάρ, φησί, μαθητ τεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, βαπτίζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς, καὶ Υἱοῦ, καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύμα της· ο τῷ δὲ Πατρὶ καὶ Υἱῷ συμμαρτυρούμενον, τῆς κτίσεως ἐστι πάσης ὑπέρτερον. Διὸ καὶ ὁ μακάριο; Παῦλος μετὰ Πατρὸς αὐτὸ καὶ Υἱοῦ κηρύττων δια τελεῖ· « Η χάρις γάρ, φησί, τοῦ Κυρίου ἡμῶν S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. X!!!. Quod una est Patris ac Filii dominatio. Deiude cum demonstravisset se non solumn clari- fcari, verum etiam vicissim clarificare, addidit : • Manifestavi nomen tuun bominibus ". . paulo post, bæreticorum ora oppilans : . Mea, inquit, ompia tua sunt, et tua mea (1);, non sane communem dividens dominationem, neque alia ad se spectare, alia ad Patrem, demonstrare volens ; sed quoniam ii qui nullum contra Unigenitum bla- sphemiæ genus omittunt, Ipsum quidem accipere ajunt, sed Patrem dare, demonstrat utique se parem Patri habere rerum omnium dominationem. Nam • Mea, inquit, omnia, tua sunt, et tua mea; › pro- fecto non dominationis divisionem, sed communio- nem nos docens. Sed enim sentio me bunc de fide sermonem diu produxisse; cum tamen quasi uno capitulo defini- tionem ejus me comprehensurum sub initio (2) promisissem. Nam cum ex evangelica doctrina demonstrandam suscepissem Unigeniti dignitatem, Jongiorem quam promiseram feci sermonem, quan- quam iu ipsis textuum interpretationibus brevitati studui. Igitur piis Christianis ablegatis ad ipsos tum evangelicos, tum propheticos libros, qui omnes theologia de Filio redundant, ego quidem propositi de Trinitate argumenti seriem prosequar. m XIX, De Spiritu sancto. Credimus ergo, ut jam dixi, in Deum Palrem abs- que principio, et in Deum coæternum naturalem Filium, ex Patre quidem genitum, sed tamen cum Palre semper exsistentem, juxta evangelicum di- ctum : • Jn pripcipio erat Verbum. • Credimus eliam in Spiritum sanctum, rectum, dirigentem, bonum, consolatorem, ex Deo procedenten, non genitum; unus enim est Unigenitus; neque crea- tum, nusquam enim in divina Scriptura eum com- perimus rei creatæ annumeratum, sed in eodem cụm Patre ac Filio ordine positum. Ipsum autem de Patre procedentem audivimus, neque tamen quomodo procedat curiose scrutamur, sed his fi- nibus coutenti sumus quos nobis theologi beatique viri statuerunt. XX. Quod in eodem ordine cum Patre Filioque Spiritus collocatur. Namque ab ipso Servatore nostro Jesu Christo Góocti fuimês complementum esse Trinitatis Spiri- tum sanctum. ‹ Euntes enim, inquit, docete omnes gentes, baptizantes eos in nomine Patris et Filii et Spiritus sancti s. . Porro quem cum Patre Filioque confitemur, is omni rei creatæ superior est. Quare et beatus Paulus cum Patre ipsum Filioque conti- nuata serie prædicat: ‹ Gratia enim, inquit, Do- mini nostri Jesu Christi, et charitas Dei Patris, et ! Joan. xvII, 6. 6s ibid. 10. Matth. xxvIII, tractatu sic explicat: Quæ illa omnia? utique virtu- fem, mique potentiam, bonitatem, incorruptelam, glo B C àvôpŵv. D 19. riam et æternitatem, sicut habet Pater. (1) Nieclas Aquileiensis, a nobis editus, in simili 18. Περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. (2) Recole tertium capitulum.
PG 75:1177«Ἡ χάρις γὰρ, φησὶ, τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ, καὶ ἡ ἀγάπη τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, καὶ ἡ κοινωνία τοῦ ἁγίου Πνεύματος μετὰ πάντων ὑμῶν.» ΚΑ. Ἀπόδειξις τῆς τοῦ Πνεύματος δεσποτείας. Καὶ πάλιν· «Διαιρέσεις δὲ χαρισμάτων εἰσὶ, τὸ δὲ αὐτὸ Πνεῦμα· καὶ διαιρέσεις διακονιῶν εἰσιν, ὁ δὲ αὐτὸς Κύριος· καὶ διαιρέσεις ἐνεργημάτων εἰσὶν, ὁ δὲ αὐτός ἐστι Θεὸς ὁ ἐνεργῶν τὰ πάντα ἐν πᾶσι.» Αὐτοῦ δὲ κηρύττων τὴν ἐξουσίαν ἐβόα· «Πάντα δὲ ταῦτα ἐνεργεῖ τὸ αὐτὸ καὶ τὸ ἓν Πνεῦμα, διαιροῦν ἰδίᾳ ἑκάστῳ, καθὼς βούλεται διανέμει τοῖς πιστεύουσι τὰ δῶρα.» Δι’ αὐτοῦ γὰρ τῶν ἁμαρτημάτων ἐλάβομεν τὴν ἀπαλλαγήν· δι’ αὐτοῦ τῆς ἐλευθερίας τυγχάνομεν· δι’ αὐτοῦ τοῦ τῆς υἱοθεσίας χαρίσματος ἀπολαύομεν· «Οὐ γὰρ ἐλάβομεν Πνεῦμα, φησὶν ὁ Παῦλος, δουλείας πάλιν εἰς φόβον, ἀλλ’ ἐλάβομεν Πνεῦμα υἱοθεσίας, ἐν ᾧ κράζομεν, Ἀββᾶ ὁ Πατήρ.» Καὶ ἀλλαχοῦ· «Ὁ γὰρ νόμος τοῦ Πνεύματος τῆς ζωῆς ἐλευθέρωσέ με ἀπὸ τοῦ νόμου τῆς ἁμαρτίας καὶ τοῦ θανάτου.» Καὶ ἑτέρωθεν· «Ὁ δὲ Κύριος τὸ Πνεῦμά ἐστιν· οὗ δὲ τὸ Πνεῦμα Κυρίου, ἐκεῖ ἐλευθερία·» τὸ δὲ τοὺς ἄλλους ἐλευθεροῦν, οὐ δουλεύει·
Ἰησοῦ, καὶ ἡ ἀγάπη τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς (1), καὶ ἡ ἡ κοινωνία τοῦ ἁγίου Πνεύματος μετὰ πάντων ὑμῶν. » ΚΔ'. Απόδειξις τῆς τοῦ Πνεύματος δεσπο τείας. Καὶ πάλιν· « Διαιρέσεις δὲ χαρισμάτων εἰσὶ, τὸ δὲ αὐτὸ Πνεῦμα· καὶ διαιρέσεις διακονιῶν εἰσιν, ὁ δὲ αὐτὸς Κύριος· καὶ διαιρέσεις ενεργημάτων εἰσὶν, ὁ δὲ αὐτός ἐστι Θεὸς ὁ ἐνεργῶν τὰ πάντα ἐν πᾶσι. Αὐτοῦ δὲ κηρύττων τὴν ἐξουσίαν ἐβόα· . Πάντα δὲ ταῦτα ἐνεργεῖ τὸ αὐτὸ καὶ τὸ ἐν Πνεῦμα, διαιροῦν ἰδίᾳ ἑκάστῳ, καθώς βούλεται διανέμει (2) τοῖς πιο στεύουσι τὰ δῶρα. » Δι' αὐτοῦ γὰρ τῶν ἁμαρτημάτων ἐλάβομεν τὴν ἀπαλλαγήν· δι' αὐτοῦ τῆς ἐλευθερίας τυγχάνομεν· δι' αὐτοῦ τοῦ τῆς υἱοθεσίας χαρίσματος ἀπολαύομεν· « Οὐ γὰρ ἐλάβομεν Πνεῦμα, φησὶν ὁ Παῦλος, δουλείας πάλιν εἰς φόβον, ἀλλ' ἐλάβομεν Πνεῦμα υιοθεσίας, ἐν ᾧ κράζομεν, ᾿Αββά ὁ Πατήρ. » Καὶ ἀλλαχοῦ· ι Ο γὰρ νόμος τοῦ Πνεύματος τῆς ζωῆς ἐλευθέρωσέ με ἀπὸ τοῦ νόμου τῆς ἁμαρτίας καὶ τοῦ θανάτου. • Καὶ ἑτέρωθεν · Ὁ δὲ Κύριος τὸ Πνεῦμά ἐστιν· οὗ δὲ τὸ Πνεῦμα Κυρίου, ἐκεῖ ἐλευ θερία· κ τὸ δὲ τοὺς ἄλλους ἐλευθεροῦν, οὐ δουλεύει· πῶς γὰρ ἂν τοῖς ὁμοδούλοις μεταδοίη ὧν οὐ μετέχει, οὗ τυχεῖν οὐκ ἰσχύει, οὗ ἀπολαῦσαι βούλεται μὲν, ὡς εἰκὸς, οὐ δύναται δέ ; Εἰ δὲ μεταδίδωσι τοῖς πιστεύου σιν ἐλευθερίας, καὶ ἐλευθεροῖ τοὺς δουλεύοντας, οὐ δουλεύει δηλονότι, ἀλλὰ δεσπόζει, καὶ δεσποτικῶς τὴν ἐλευθερίαν οἷς ἐθέλει χαρίζεται· διὸ καὶ ὁ μα κάριος ἔφη Παῦλος, ὅτι « Πάντα ταῦτα ἐνεργεῖ τὸ ἐν καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα, διαιροῦν ἰδίᾳ ἑκάστῳ καθὼς βούλεται. » Διὸ καὶ ὁ προφήτης ἐν τῇ Παλαιὰ τὴν ἐξουσίαν αὐτοῦ κηρύττων ἐβόα· ο Κύριος ἀπέστειλε με, καὶ τὸ Πνεῦμα αὐτοῦ. Καὶ ὁ Θεὸς ἐγκαλῶν τοῖς Ἰουδαίοις· ι Εποιήσατο, φησί, βουλήν, καὶ οὐ δι' ἐμοῦ, καὶ συνθήκας οὐ διὰ τοῦ Πνεύματός μου· » κοινωνὸν τῆς δεσποτείας δεικνὺς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Καὶ ἑτέρωθεν· « Διό, φησίν, ἐγὼ μεθ᾽ ὑμῶν εἰμι, καὶ τὸ Πνεῦμά μου ἐφέστηκεν ἐν μέσῳ ὑμῶν. » , ΚΒ'. "Οτι δημιουργὸς ὁ Παράκλητος. Καὶ ὁ Ἰὼβ δημιουργὸν αὐτὸ καὶ δεσποτικὸν εἶναι πιστεύων, ἀλλ' οὐχ ὑπουργικόν, οὐδὲ ποίημα· • Πνεῦμα θεῖον, φησὶν, τὸ ποιησάν με, πνοὴ δὲ παν- τοκράτορος ή διδάσκουσά με. » Εἰ δὲ τὴν ἀνθρωπίνην φύσιν ἐδημιούργησε, τὴν αὐτὴν οὐσίαν ἔχει Πατρὶ καὶ Υἱῷ· ἐν γὰρ τῇ τοῦ ἀνθρώπου ποιήσει εἶπεν ὁ Θεός· ι Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα ἡμετέραν, καὶ καθ᾽ ὁμοίωσιν. ο ἂν δὲ ἡ εἰκὼν μία, τούτων δη- λονότι καὶ ἡ ουσία μία. ΚΓ'. "Οτι ἐκ Θεοῦ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Ὅτι δὲ οὐσίας θείας ὑπάρχει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ** || Β DE TRINITATE. B : ' communicatio sancti Spiritus sit cum omnibus vo- Cor. xiii, 13. C D bis 48, XXI. Demonstratur Spiritus sancti dominatio. • Rursus Paulus: ‹ Divisiones vero gratiarum sant, idem autem Spiritus : et divisiones ministra- tionum sunt, idem autem Deus, qui operatur om- nia in omnibus ". › Ejusdem etiam potestatem m prædicans clamabat : « Hæc autem omnis operatur unus atque idem Spiritus, dividens sepa- ratim singulis : prout vult distribuit dona ". › Per ipsum quippe recepimus peccatorum remissionem ; per ipsum libertatem consequimur; per ipsum ado- plionis gratia fruimur. Non enim accepimus, in- quit Paulus, Spiritumn servitutis iterum in timore, sed accepimus spiritum adoptionis in flios, in quo clamamus, Abba Pater ". Et alio loco : . Nam lex spiritus vita Hiberavit me a lege peccati et mor- tig un › Et alibi : ‹ Dominus autem Spiritus est : ubi autem Spiritus Domini, ibi libertas "., Qui autem alios liberat, is non servit. Qui enim fieri posset ut conservis daret quæ ipse non habet, quod ipse consequi non valet, quo vellet quidem frui, uti par est, neque tamen posset? Quod si revera credentibus libertatem cominunicat, et servos libe- ral, non alique ipse servit, sed dominatur, liber- talemque pro sua potestate quibus vult largitur. Quare et beatus Paulus ait : « Omnia operatur unus atque idem Spiritus, dividens singulis prout vult. Quamobrem et propheta in Vetere Testamento po- tentiam illius prædicans clamabat : « Dominus mi- sit me et Spiritus ejus *. » Et Dominus reprehen- dens Judaeos : c Consilium, inquit, iniit, et non per me; et conventiones, sed non per Spiritum nieum & ; › participem ita demonstrans potestatis sanctum Spiritum. Et denique alibi: ‹ Ideo, in- quit, ego vobiscum sum, et Spiritus meus in me- dio vestrum stetit ”. › XXII. Quod Paracletus sit crealor. Jobus quoque creatorem Dominumque ipsum Spi- ritum credens, non ministrum neque creaturam, • Spiritus divinus, inquit, qui fecit me, et spira men omnipotentis quod erudit me "。 › Jam si hu- manam naturam creavit, sequitur ut ejusdem on Patre ac Filio substantiæ sit. Namque in hominis creatione dixit Deus : c Faciamus 70lm bovinem ad imaginem nostram ac similitudinem **. › Quorumi autem una est imago, eorum videlicet una quoque substantia est. . "1 XXIII. Quod ex Deo sit Spiritus sanclus. Quod autem divina constet substantia Spiritus • Rom. vii. 15. ss ibid. 2. * II Cor. 111. 17. Job xxxit, 8. ** Gen. 1, 26. "I Cor. x11, 4-6. . ibid. 11. ** Isa. xlviii, 16. " [sa.xxx, 1. *** Agg. 11, 6. p;, quæ dictio deest in multis Novi Testamenti codicibus, et tamen necessaria hic est ad Trinitatis plenam enumerationem. interpunctione. (1) Vides apud Cyrillum recte additum καὶ Πα (2) lta codex διανέμει, sine ulla antea vel postea
πῶς γὰρ ἂν τοῖς ὁμοδούλοις μεταδοίη ὧν οὐ μετέχει, οὗ τυχεῖν οὐκ ἰσχύει, οὗ ἀπολαῦσαι βούλεται μὲν, ὡς εἰκὸς, οὐ δύναται δέ; Εἰ δὲ μεταδίδωσι τοῖς πιστεύουσιν ἐλευθερίας, καὶ ἐλευθεροῖ τοὺς δουλεύοντας, οὐ δουλεύει δηλονότι, ἀλλὰ δεσπόζει, καὶ δεσποτικῶς τὴν ἐλευθερίαν οἷς ἐθέλει χαρίζεται· διὸ καὶ ὁ μακάριος ἔφη Παῦλος, ὅτι «Πάντα ταῦτα ἐνεργεῖ τὸ ἓν καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα, διαιροῦν ἰδίᾳ ἑκάστῳ καθὼς βούλεται.» Διὸ καὶ ὁ προφήτης ἐν τῇ Παλαιᾷ τὴν ἐξουσίαν αὐτοῦ κηρύττων ἐβόα· «Κύριος ἀπέστειλέ με, καὶ τὸ Πνεῦμα αὐτοῦ.» Καὶ ὁ Θεὸς ἐγκαλῶν τοῖς Ἰουδαίοις· «Ἐποιήσατο, φησὶ, βουλὴν, καὶ οὐ δι’ ἐμοῦ, καὶ συνθήκας οὐ διὰ τοῦ Πνεύματός μου·» κοινωνὸν τῆς δεσποτείας δεικνὺς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Καὶ ἑτέρωθεν· «Διὸ, φησὶν, ἐγὼ μεθ’ ὑμῶν εἰμι, καὶ τὸ Πνεῦμά μου ἐφέστηκεν ἐν μέσῳ ὑμῶν.» ΚΒ. Ὅτι δημιουργὸς ὁ Παράκλητος. Καὶ ὁ Ἰὼβ δημιουργὸν αὐτὸ καὶ δεσποτικὸν εἶναι πιστεύων, ἀλλ’ οὐχ ὑπουργικὸν, οὐδὲ ποίημα· «Πνεῦμα θεῖον, φησὶν, τὸ ποιῆσάν με, πνοὴ δὲ παντοκράτορος ἡ διδάσκουσά με.» Εἰ δὲ τὴν ἀνθρωπίνην φύσιν ἐδημιούργησε, τὴν αὐτὴν οὐσίαν ἔχει Πατρὶ καὶ Υἱῷ·
Ἰησοῦ, καὶ ἡ ἀγάπη τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς (1), καὶ ἡ ἡ κοινωνία τοῦ ἁγίου Πνεύματος μετὰ πάντων ὑμῶν. » ΚΔ'. Απόδειξις τῆς τοῦ Πνεύματος δεσπο τείας. Καὶ πάλιν· « Διαιρέσεις δὲ χαρισμάτων εἰσὶ, τὸ δὲ αὐτὸ Πνεῦμα· καὶ διαιρέσεις διακονιῶν εἰσιν, ὁ δὲ αὐτὸς Κύριος· καὶ διαιρέσεις ενεργημάτων εἰσὶν, ὁ δὲ αὐτός ἐστι Θεὸς ὁ ἐνεργῶν τὰ πάντα ἐν πᾶσι. Αὐτοῦ δὲ κηρύττων τὴν ἐξουσίαν ἐβόα· . Πάντα δὲ ταῦτα ἐνεργεῖ τὸ αὐτὸ καὶ τὸ ἐν Πνεῦμα, διαιροῦν ἰδίᾳ ἑκάστῳ, καθώς βούλεται διανέμει (2) τοῖς πιο στεύουσι τὰ δῶρα. » Δι' αὐτοῦ γὰρ τῶν ἁμαρτημάτων ἐλάβομεν τὴν ἀπαλλαγήν· δι' αὐτοῦ τῆς ἐλευθερίας τυγχάνομεν· δι' αὐτοῦ τοῦ τῆς υἱοθεσίας χαρίσματος ἀπολαύομεν· « Οὐ γὰρ ἐλάβομεν Πνεῦμα, φησὶν ὁ Παῦλος, δουλείας πάλιν εἰς φόβον, ἀλλ' ἐλάβομεν Πνεῦμα υιοθεσίας, ἐν ᾧ κράζομεν, ᾿Αββά ὁ Πατήρ. » Καὶ ἀλλαχοῦ· ι Ο γὰρ νόμος τοῦ Πνεύματος τῆς ζωῆς ἐλευθέρωσέ με ἀπὸ τοῦ νόμου τῆς ἁμαρτίας καὶ τοῦ θανάτου. • Καὶ ἑτέρωθεν · Ὁ δὲ Κύριος τὸ Πνεῦμά ἐστιν· οὗ δὲ τὸ Πνεῦμα Κυρίου, ἐκεῖ ἐλευ θερία· κ τὸ δὲ τοὺς ἄλλους ἐλευθεροῦν, οὐ δουλεύει· πῶς γὰρ ἂν τοῖς ὁμοδούλοις μεταδοίη ὧν οὐ μετέχει, οὗ τυχεῖν οὐκ ἰσχύει, οὗ ἀπολαῦσαι βούλεται μὲν, ὡς εἰκὸς, οὐ δύναται δέ ; Εἰ δὲ μεταδίδωσι τοῖς πιστεύου σιν ἐλευθερίας, καὶ ἐλευθεροῖ τοὺς δουλεύοντας, οὐ δουλεύει δηλονότι, ἀλλὰ δεσπόζει, καὶ δεσποτικῶς τὴν ἐλευθερίαν οἷς ἐθέλει χαρίζεται· διὸ καὶ ὁ μα κάριος ἔφη Παῦλος, ὅτι « Πάντα ταῦτα ἐνεργεῖ τὸ ἐν καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα, διαιροῦν ἰδίᾳ ἑκάστῳ καθὼς βούλεται. » Διὸ καὶ ὁ προφήτης ἐν τῇ Παλαιὰ τὴν ἐξουσίαν αὐτοῦ κηρύττων ἐβόα· ο Κύριος ἀπέστειλε με, καὶ τὸ Πνεῦμα αὐτοῦ. Καὶ ὁ Θεὸς ἐγκαλῶν τοῖς Ἰουδαίοις· ι Εποιήσατο, φησί, βουλήν, καὶ οὐ δι' ἐμοῦ, καὶ συνθήκας οὐ διὰ τοῦ Πνεύματός μου· » κοινωνὸν τῆς δεσποτείας δεικνὺς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Καὶ ἑτέρωθεν· « Διό, φησίν, ἐγὼ μεθ᾽ ὑμῶν εἰμι, καὶ τὸ Πνεῦμά μου ἐφέστηκεν ἐν μέσῳ ὑμῶν. » , ΚΒ'. "Οτι δημιουργὸς ὁ Παράκλητος. Καὶ ὁ Ἰὼβ δημιουργὸν αὐτὸ καὶ δεσποτικὸν εἶναι πιστεύων, ἀλλ' οὐχ ὑπουργικόν, οὐδὲ ποίημα· • Πνεῦμα θεῖον, φησὶν, τὸ ποιησάν με, πνοὴ δὲ παν- τοκράτορος ή διδάσκουσά με. » Εἰ δὲ τὴν ἀνθρωπίνην φύσιν ἐδημιούργησε, τὴν αὐτὴν οὐσίαν ἔχει Πατρὶ καὶ Υἱῷ· ἐν γὰρ τῇ τοῦ ἀνθρώπου ποιήσει εἶπεν ὁ Θεός· ι Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα ἡμετέραν, καὶ καθ᾽ ὁμοίωσιν. ο ἂν δὲ ἡ εἰκὼν μία, τούτων δη- λονότι καὶ ἡ ουσία μία. ΚΓ'. "Οτι ἐκ Θεοῦ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Ὅτι δὲ οὐσίας θείας ὑπάρχει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ** || Β DE TRINITATE. B : ' communicatio sancti Spiritus sit cum omnibus vo- Cor. xiii, 13. C D bis 48, XXI. Demonstratur Spiritus sancti dominatio. • Rursus Paulus: ‹ Divisiones vero gratiarum sant, idem autem Spiritus : et divisiones ministra- tionum sunt, idem autem Deus, qui operatur om- nia in omnibus ". › Ejusdem etiam potestatem m prædicans clamabat : « Hæc autem omnis operatur unus atque idem Spiritus, dividens sepa- ratim singulis : prout vult distribuit dona ". › Per ipsum quippe recepimus peccatorum remissionem ; per ipsum libertatem consequimur; per ipsum ado- plionis gratia fruimur. Non enim accepimus, in- quit Paulus, Spiritumn servitutis iterum in timore, sed accepimus spiritum adoptionis in flios, in quo clamamus, Abba Pater ". Et alio loco : . Nam lex spiritus vita Hiberavit me a lege peccati et mor- tig un › Et alibi : ‹ Dominus autem Spiritus est : ubi autem Spiritus Domini, ibi libertas "., Qui autem alios liberat, is non servit. Qui enim fieri posset ut conservis daret quæ ipse non habet, quod ipse consequi non valet, quo vellet quidem frui, uti par est, neque tamen posset? Quod si revera credentibus libertatem cominunicat, et servos libe- ral, non alique ipse servit, sed dominatur, liber- talemque pro sua potestate quibus vult largitur. Quare et beatus Paulus ait : « Omnia operatur unus atque idem Spiritus, dividens singulis prout vult. Quamobrem et propheta in Vetere Testamento po- tentiam illius prædicans clamabat : « Dominus mi- sit me et Spiritus ejus *. » Et Dominus reprehen- dens Judaeos : c Consilium, inquit, iniit, et non per me; et conventiones, sed non per Spiritum nieum & ; › participem ita demonstrans potestatis sanctum Spiritum. Et denique alibi: ‹ Ideo, in- quit, ego vobiscum sum, et Spiritus meus in me- dio vestrum stetit ”. › XXII. Quod Paracletus sit crealor. Jobus quoque creatorem Dominumque ipsum Spi- ritum credens, non ministrum neque creaturam, • Spiritus divinus, inquit, qui fecit me, et spira men omnipotentis quod erudit me "。 › Jam si hu- manam naturam creavit, sequitur ut ejusdem on Patre ac Filio substantiæ sit. Namque in hominis creatione dixit Deus : c Faciamus 70lm bovinem ad imaginem nostram ac similitudinem **. › Quorumi autem una est imago, eorum videlicet una quoque substantia est. . "1 XXIII. Quod ex Deo sit Spiritus sanclus. Quod autem divina constet substantia Spiritus • Rom. vii. 15. ss ibid. 2. * II Cor. 111. 17. Job xxxit, 8. ** Gen. 1, 26. "I Cor. x11, 4-6. . ibid. 11. ** Isa. xlviii, 16. " [sa.xxx, 1. *** Agg. 11, 6. p;, quæ dictio deest in multis Novi Testamenti codicibus, et tamen necessaria hic est ad Trinitatis plenam enumerationem. interpunctione. (1) Vides apud Cyrillum recte additum καὶ Πα (2) lta codex διανέμει, sine ulla antea vel postea
Chapter XXI · Chapter XXII · Chapter XXIIICapitulum XXI · Capitulum XXII · Capitulum XXIII
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 75:1178ἐν γὰρ τῇ τοῦ ἀνθρώπου ποιήσει εἶπεν ὁ Θεός· «Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ’ εἰκόνα ἡμετέραν, καὶ καθ’ ὁμοίωσιν.» Ὧν δὲ ἡ εἰκὼν μία, τούτων δηλονότι καὶ ἡ οὐσία μία. ΚΓ. Ὅτι ἐκ Θεοῦ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Ὅτι δὲ οὐσίας θείας ὑπάρχει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, αὐτὸς ὁ Θεὸς ἡμᾶς διδάσκει διὰ τοῦ προφήτου λέγων Ἰωήλ· «Ἐν ταῖς ἐσχάταις ἡμέραις, ἐκχεῶ ἀπὸ τοῦ Πνεύματός μου ἐπὶ πᾶσαν σάρκα.» Διδάσκει δὲ ἡμᾶς ὁ δεσπότης Χριστὸς πρὸς τοὺς μαθητὰς λέγων· «Ὅταν δὲ παραδώσιν ὑμᾶς, μὴ μεριμνήσητε πῶς ἢ τί λαλήσετε· οὐ γὰρ ὑμεῖς ἐστε οἱ λαλοῦντες, ἀλλὰ τὸ Πνεῦμα τοῦ Πατρὸς ὑμῶν τὸ λαλοῦν ἐν ὑμῖν·» καὶ πάλιν ὁ Παῦλος· «Ὑμεῖς δὲ οὐκ ἐστὲ ἐν σαρκὶ, ἀλλ’ ἐν Πνεύματι· εἴπερ Πνεῦμα Θεοῦ οἰκεῖ ἐν ὑμῖν.» Καὶ μετ’ ὀλίγα· «Ὅσοι γὰρ Πνεύματι Θεοῦ ἄγονται, οὗτοί εἰσιν υἱοὶ Θεοῦ.» Καὶ ἀλλαχοῦ· «Ἡμῖν δὲ, φησὶν, ὁ Θεὸς ἀπεκάλυψε διὰ Πνεύματος αὐτοῦ· τὸ γὰρ Πνεῦμα πάντα ἐρευνᾷ καὶ τὰ βάθη τοῦ Θεοῦ·» τίς γὰρ ἀνθρώπων οἶδε τὰ τοῦ ἀνθρώπου, εἰ μὴ τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου τὸ ἐν αὐτῷ;
Ἰησοῦ, καὶ ἡ ἀγάπη τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς (1), καὶ ἡ ἡ κοινωνία τοῦ ἁγίου Πνεύματος μετὰ πάντων ὑμῶν. » ΚΔ'. Απόδειξις τῆς τοῦ Πνεύματος δεσπο τείας. Καὶ πάλιν· « Διαιρέσεις δὲ χαρισμάτων εἰσὶ, τὸ δὲ αὐτὸ Πνεῦμα· καὶ διαιρέσεις διακονιῶν εἰσιν, ὁ δὲ αὐτὸς Κύριος· καὶ διαιρέσεις ενεργημάτων εἰσὶν, ὁ δὲ αὐτός ἐστι Θεὸς ὁ ἐνεργῶν τὰ πάντα ἐν πᾶσι. Αὐτοῦ δὲ κηρύττων τὴν ἐξουσίαν ἐβόα· . Πάντα δὲ ταῦτα ἐνεργεῖ τὸ αὐτὸ καὶ τὸ ἐν Πνεῦμα, διαιροῦν ἰδίᾳ ἑκάστῳ, καθώς βούλεται διανέμει (2) τοῖς πιο στεύουσι τὰ δῶρα. » Δι' αὐτοῦ γὰρ τῶν ἁμαρτημάτων ἐλάβομεν τὴν ἀπαλλαγήν· δι' αὐτοῦ τῆς ἐλευθερίας τυγχάνομεν· δι' αὐτοῦ τοῦ τῆς υἱοθεσίας χαρίσματος ἀπολαύομεν· « Οὐ γὰρ ἐλάβομεν Πνεῦμα, φησὶν ὁ Παῦλος, δουλείας πάλιν εἰς φόβον, ἀλλ' ἐλάβομεν Πνεῦμα υιοθεσίας, ἐν ᾧ κράζομεν, ᾿Αββά ὁ Πατήρ. » Καὶ ἀλλαχοῦ· ι Ο γὰρ νόμος τοῦ Πνεύματος τῆς ζωῆς ἐλευθέρωσέ με ἀπὸ τοῦ νόμου τῆς ἁμαρτίας καὶ τοῦ θανάτου. • Καὶ ἑτέρωθεν · Ὁ δὲ Κύριος τὸ Πνεῦμά ἐστιν· οὗ δὲ τὸ Πνεῦμα Κυρίου, ἐκεῖ ἐλευ θερία· κ τὸ δὲ τοὺς ἄλλους ἐλευθεροῦν, οὐ δουλεύει· πῶς γὰρ ἂν τοῖς ὁμοδούλοις μεταδοίη ὧν οὐ μετέχει, οὗ τυχεῖν οὐκ ἰσχύει, οὗ ἀπολαῦσαι βούλεται μὲν, ὡς εἰκὸς, οὐ δύναται δέ ; Εἰ δὲ μεταδίδωσι τοῖς πιστεύου σιν ἐλευθερίας, καὶ ἐλευθεροῖ τοὺς δουλεύοντας, οὐ δουλεύει δηλονότι, ἀλλὰ δεσπόζει, καὶ δεσποτικῶς τὴν ἐλευθερίαν οἷς ἐθέλει χαρίζεται· διὸ καὶ ὁ μα κάριος ἔφη Παῦλος, ὅτι « Πάντα ταῦτα ἐνεργεῖ τὸ ἐν καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα, διαιροῦν ἰδίᾳ ἑκάστῳ καθὼς βούλεται. » Διὸ καὶ ὁ προφήτης ἐν τῇ Παλαιὰ τὴν ἐξουσίαν αὐτοῦ κηρύττων ἐβόα· ο Κύριος ἀπέστειλε με, καὶ τὸ Πνεῦμα αὐτοῦ. Καὶ ὁ Θεὸς ἐγκαλῶν τοῖς Ἰουδαίοις· ι Εποιήσατο, φησί, βουλήν, καὶ οὐ δι' ἐμοῦ, καὶ συνθήκας οὐ διὰ τοῦ Πνεύματός μου· » κοινωνὸν τῆς δεσποτείας δεικνὺς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Καὶ ἑτέρωθεν· « Διό, φησίν, ἐγὼ μεθ᾽ ὑμῶν εἰμι, καὶ τὸ Πνεῦμά μου ἐφέστηκεν ἐν μέσῳ ὑμῶν. » , ΚΒ'. "Οτι δημιουργὸς ὁ Παράκλητος. Καὶ ὁ Ἰὼβ δημιουργὸν αὐτὸ καὶ δεσποτικὸν εἶναι πιστεύων, ἀλλ' οὐχ ὑπουργικόν, οὐδὲ ποίημα· • Πνεῦμα θεῖον, φησὶν, τὸ ποιησάν με, πνοὴ δὲ παν- τοκράτορος ή διδάσκουσά με. » Εἰ δὲ τὴν ἀνθρωπίνην φύσιν ἐδημιούργησε, τὴν αὐτὴν οὐσίαν ἔχει Πατρὶ καὶ Υἱῷ· ἐν γὰρ τῇ τοῦ ἀνθρώπου ποιήσει εἶπεν ὁ Θεός· ι Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα ἡμετέραν, καὶ καθ᾽ ὁμοίωσιν. ο ἂν δὲ ἡ εἰκὼν μία, τούτων δη- λονότι καὶ ἡ ουσία μία. ΚΓ'. "Οτι ἐκ Θεοῦ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Ὅτι δὲ οὐσίας θείας ὑπάρχει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ** || Β DE TRINITATE. B : ' communicatio sancti Spiritus sit cum omnibus vo- Cor. xiii, 13. C D bis 48, XXI. Demonstratur Spiritus sancti dominatio. • Rursus Paulus: ‹ Divisiones vero gratiarum sant, idem autem Spiritus : et divisiones ministra- tionum sunt, idem autem Deus, qui operatur om- nia in omnibus ". › Ejusdem etiam potestatem m prædicans clamabat : « Hæc autem omnis operatur unus atque idem Spiritus, dividens sepa- ratim singulis : prout vult distribuit dona ". › Per ipsum quippe recepimus peccatorum remissionem ; per ipsum libertatem consequimur; per ipsum ado- plionis gratia fruimur. Non enim accepimus, in- quit Paulus, Spiritumn servitutis iterum in timore, sed accepimus spiritum adoptionis in flios, in quo clamamus, Abba Pater ". Et alio loco : . Nam lex spiritus vita Hiberavit me a lege peccati et mor- tig un › Et alibi : ‹ Dominus autem Spiritus est : ubi autem Spiritus Domini, ibi libertas "., Qui autem alios liberat, is non servit. Qui enim fieri posset ut conservis daret quæ ipse non habet, quod ipse consequi non valet, quo vellet quidem frui, uti par est, neque tamen posset? Quod si revera credentibus libertatem cominunicat, et servos libe- ral, non alique ipse servit, sed dominatur, liber- talemque pro sua potestate quibus vult largitur. Quare et beatus Paulus ait : « Omnia operatur unus atque idem Spiritus, dividens singulis prout vult. Quamobrem et propheta in Vetere Testamento po- tentiam illius prædicans clamabat : « Dominus mi- sit me et Spiritus ejus *. » Et Dominus reprehen- dens Judaeos : c Consilium, inquit, iniit, et non per me; et conventiones, sed non per Spiritum nieum & ; › participem ita demonstrans potestatis sanctum Spiritum. Et denique alibi: ‹ Ideo, in- quit, ego vobiscum sum, et Spiritus meus in me- dio vestrum stetit ”. › XXII. Quod Paracletus sit crealor. Jobus quoque creatorem Dominumque ipsum Spi- ritum credens, non ministrum neque creaturam, • Spiritus divinus, inquit, qui fecit me, et spira men omnipotentis quod erudit me "。 › Jam si hu- manam naturam creavit, sequitur ut ejusdem on Patre ac Filio substantiæ sit. Namque in hominis creatione dixit Deus : c Faciamus 70lm bovinem ad imaginem nostram ac similitudinem **. › Quorumi autem una est imago, eorum videlicet una quoque substantia est. . "1 XXIII. Quod ex Deo sit Spiritus sanclus. Quod autem divina constet substantia Spiritus • Rom. vii. 15. ss ibid. 2. * II Cor. 111. 17. Job xxxit, 8. ** Gen. 1, 26. "I Cor. x11, 4-6. . ibid. 11. ** Isa. xlviii, 16. " [sa.xxx, 1. *** Agg. 11, 6. p;, quæ dictio deest in multis Novi Testamenti codicibus, et tamen necessaria hic est ad Trinitatis plenam enumerationem. interpunctione. (1) Vides apud Cyrillum recte additum καὶ Πα (2) lta codex διανέμει, sine ulla antea vel postea
οὕτω καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ οὐδεὶς οἶδεν, εἰ μὴ τὸ Πνεῦμα τὸ ἐκ τοῦ Θεοῦ.» Ἐξ ὧν εὔδηλον ὡς οὐκ ἀλλόφυλον, οὐδὲ ἑτεροούσιον, ἀλλὰ τῆς θείας φύσεώς ἐστι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον· διὸ καὶ τὰ βάθη τοῦ Θεοῦ γινώσκει, καὶ ἐπίσταται τὰ τοῦ Θεοῦ, ὡς ἡ ἡμετέρα ψυχὴ τὰ οἰκεῖα. Εἰ δέ τις ἄγνοιαν τὴν ἔρευναν νομίζει, τοῦτο καὶ ἐπὶ Πατρὸς κείμενον εὑρήσει· «Ὁ γὰρ ἐρευνῶν, φησὶ, τὰς καρδίας, οἶδε τί τὸ φρόνημα τοῦ Πνεύματος.» Εἰ δὲ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς οὐκ ἀγνοῶν ἐρευνᾷ, ἀλλὰ σαφῶς ἐπίσταται πρὶν γενέσθαι τὰ πάντα, καὶ τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ τὸ ἅγιον οὐ δι’ ἄγνοιαν ἐρευνᾷ τοῦ Θεοῦ τὰ βάθη· πῶς γὰρ ἂν ἁρμόσειε τῷ ἀγνοοῦντι, ὅτι ὡς οἶδε τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου τὰ ἐν αὐτῷ, οὕτω καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ οὐδεὶς οἶδεν, εἰ μὴ τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ; ἐναντίον γὰρ τῇ ἐρεύνῃ ἡ εἴδησις· ἡ δὲ ψυχὴ οὐκ ἐρευνᾷ τὰ ἑαυτῆς, ἀλλ’ ἀκριβῶς ἐπίσταται· οὐκοῦν τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἀκριβῆ τὴν γνῶσιν τοῦ Θεοῦ ἔχει· καὶ ὥσπερ τὸν Πατέρα οὐδεὶς οἶδεν εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, οὐδὲ τὸν Υἱὸν εἰ μὴ ὁ Πατὴρ, οὕτω, φησὶν, οὐδεὶς οἶδεν τὰ τοῦ Θεοῦ, εἰ μὴ τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ. Ἐκ δὲ τῶν εἰρημένων τὸ κοινὸν τῆς φύσεως διδασκόμεθα.
Ἰησοῦ, καὶ ἡ ἀγάπη τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς (1), καὶ ἡ ἡ κοινωνία τοῦ ἁγίου Πνεύματος μετὰ πάντων ὑμῶν. » ΚΔ'. Απόδειξις τῆς τοῦ Πνεύματος δεσπο τείας. Καὶ πάλιν· « Διαιρέσεις δὲ χαρισμάτων εἰσὶ, τὸ δὲ αὐτὸ Πνεῦμα· καὶ διαιρέσεις διακονιῶν εἰσιν, ὁ δὲ αὐτὸς Κύριος· καὶ διαιρέσεις ενεργημάτων εἰσὶν, ὁ δὲ αὐτός ἐστι Θεὸς ὁ ἐνεργῶν τὰ πάντα ἐν πᾶσι. Αὐτοῦ δὲ κηρύττων τὴν ἐξουσίαν ἐβόα· . Πάντα δὲ ταῦτα ἐνεργεῖ τὸ αὐτὸ καὶ τὸ ἐν Πνεῦμα, διαιροῦν ἰδίᾳ ἑκάστῳ, καθώς βούλεται διανέμει (2) τοῖς πιο στεύουσι τὰ δῶρα. » Δι' αὐτοῦ γὰρ τῶν ἁμαρτημάτων ἐλάβομεν τὴν ἀπαλλαγήν· δι' αὐτοῦ τῆς ἐλευθερίας τυγχάνομεν· δι' αὐτοῦ τοῦ τῆς υἱοθεσίας χαρίσματος ἀπολαύομεν· « Οὐ γὰρ ἐλάβομεν Πνεῦμα, φησὶν ὁ Παῦλος, δουλείας πάλιν εἰς φόβον, ἀλλ' ἐλάβομεν Πνεῦμα υιοθεσίας, ἐν ᾧ κράζομεν, ᾿Αββά ὁ Πατήρ. » Καὶ ἀλλαχοῦ· ι Ο γὰρ νόμος τοῦ Πνεύματος τῆς ζωῆς ἐλευθέρωσέ με ἀπὸ τοῦ νόμου τῆς ἁμαρτίας καὶ τοῦ θανάτου. • Καὶ ἑτέρωθεν · Ὁ δὲ Κύριος τὸ Πνεῦμά ἐστιν· οὗ δὲ τὸ Πνεῦμα Κυρίου, ἐκεῖ ἐλευ θερία· κ τὸ δὲ τοὺς ἄλλους ἐλευθεροῦν, οὐ δουλεύει· πῶς γὰρ ἂν τοῖς ὁμοδούλοις μεταδοίη ὧν οὐ μετέχει, οὗ τυχεῖν οὐκ ἰσχύει, οὗ ἀπολαῦσαι βούλεται μὲν, ὡς εἰκὸς, οὐ δύναται δέ ; Εἰ δὲ μεταδίδωσι τοῖς πιστεύου σιν ἐλευθερίας, καὶ ἐλευθεροῖ τοὺς δουλεύοντας, οὐ δουλεύει δηλονότι, ἀλλὰ δεσπόζει, καὶ δεσποτικῶς τὴν ἐλευθερίαν οἷς ἐθέλει χαρίζεται· διὸ καὶ ὁ μα κάριος ἔφη Παῦλος, ὅτι « Πάντα ταῦτα ἐνεργεῖ τὸ ἐν καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα, διαιροῦν ἰδίᾳ ἑκάστῳ καθὼς βούλεται. » Διὸ καὶ ὁ προφήτης ἐν τῇ Παλαιὰ τὴν ἐξουσίαν αὐτοῦ κηρύττων ἐβόα· ο Κύριος ἀπέστειλε με, καὶ τὸ Πνεῦμα αὐτοῦ. Καὶ ὁ Θεὸς ἐγκαλῶν τοῖς Ἰουδαίοις· ι Εποιήσατο, φησί, βουλήν, καὶ οὐ δι' ἐμοῦ, καὶ συνθήκας οὐ διὰ τοῦ Πνεύματός μου· » κοινωνὸν τῆς δεσποτείας δεικνὺς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Καὶ ἑτέρωθεν· « Διό, φησίν, ἐγὼ μεθ᾽ ὑμῶν εἰμι, καὶ τὸ Πνεῦμά μου ἐφέστηκεν ἐν μέσῳ ὑμῶν. » , ΚΒ'. "Οτι δημιουργὸς ὁ Παράκλητος. Καὶ ὁ Ἰὼβ δημιουργὸν αὐτὸ καὶ δεσποτικὸν εἶναι πιστεύων, ἀλλ' οὐχ ὑπουργικόν, οὐδὲ ποίημα· • Πνεῦμα θεῖον, φησὶν, τὸ ποιησάν με, πνοὴ δὲ παν- τοκράτορος ή διδάσκουσά με. » Εἰ δὲ τὴν ἀνθρωπίνην φύσιν ἐδημιούργησε, τὴν αὐτὴν οὐσίαν ἔχει Πατρὶ καὶ Υἱῷ· ἐν γὰρ τῇ τοῦ ἀνθρώπου ποιήσει εἶπεν ὁ Θεός· ι Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα ἡμετέραν, καὶ καθ᾽ ὁμοίωσιν. ο ἂν δὲ ἡ εἰκὼν μία, τούτων δη- λονότι καὶ ἡ ουσία μία. ΚΓ'. "Οτι ἐκ Θεοῦ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Ὅτι δὲ οὐσίας θείας ὑπάρχει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ** || Β DE TRINITATE. B : ' communicatio sancti Spiritus sit cum omnibus vo- Cor. xiii, 13. C D bis 48, XXI. Demonstratur Spiritus sancti dominatio. • Rursus Paulus: ‹ Divisiones vero gratiarum sant, idem autem Spiritus : et divisiones ministra- tionum sunt, idem autem Deus, qui operatur om- nia in omnibus ". › Ejusdem etiam potestatem m prædicans clamabat : « Hæc autem omnis operatur unus atque idem Spiritus, dividens sepa- ratim singulis : prout vult distribuit dona ". › Per ipsum quippe recepimus peccatorum remissionem ; per ipsum libertatem consequimur; per ipsum ado- plionis gratia fruimur. Non enim accepimus, in- quit Paulus, Spiritumn servitutis iterum in timore, sed accepimus spiritum adoptionis in flios, in quo clamamus, Abba Pater ". Et alio loco : . Nam lex spiritus vita Hiberavit me a lege peccati et mor- tig un › Et alibi : ‹ Dominus autem Spiritus est : ubi autem Spiritus Domini, ibi libertas "., Qui autem alios liberat, is non servit. Qui enim fieri posset ut conservis daret quæ ipse non habet, quod ipse consequi non valet, quo vellet quidem frui, uti par est, neque tamen posset? Quod si revera credentibus libertatem cominunicat, et servos libe- ral, non alique ipse servit, sed dominatur, liber- talemque pro sua potestate quibus vult largitur. Quare et beatus Paulus ait : « Omnia operatur unus atque idem Spiritus, dividens singulis prout vult. Quamobrem et propheta in Vetere Testamento po- tentiam illius prædicans clamabat : « Dominus mi- sit me et Spiritus ejus *. » Et Dominus reprehen- dens Judaeos : c Consilium, inquit, iniit, et non per me; et conventiones, sed non per Spiritum nieum & ; › participem ita demonstrans potestatis sanctum Spiritum. Et denique alibi: ‹ Ideo, in- quit, ego vobiscum sum, et Spiritus meus in me- dio vestrum stetit ”. › XXII. Quod Paracletus sit crealor. Jobus quoque creatorem Dominumque ipsum Spi- ritum credens, non ministrum neque creaturam, • Spiritus divinus, inquit, qui fecit me, et spira men omnipotentis quod erudit me "。 › Jam si hu- manam naturam creavit, sequitur ut ejusdem on Patre ac Filio substantiæ sit. Namque in hominis creatione dixit Deus : c Faciamus 70lm bovinem ad imaginem nostram ac similitudinem **. › Quorumi autem una est imago, eorum videlicet una quoque substantia est. . "1 XXIII. Quod ex Deo sit Spiritus sanclus. Quod autem divina constet substantia Spiritus • Rom. vii. 15. ss ibid. 2. * II Cor. 111. 17. Job xxxit, 8. ** Gen. 1, 26. "I Cor. x11, 4-6. . ibid. 11. ** Isa. xlviii, 16. " [sa.xxx, 1. *** Agg. 11, 6. p;, quæ dictio deest in multis Novi Testamenti codicibus, et tamen necessaria hic est ad Trinitatis plenam enumerationem. interpunctione. (1) Vides apud Cyrillum recte additum καὶ Πα (2) lta codex διανέμει, sine ulla antea vel postea
PG 75:1180Ἐπειδὴ δὲ οἱ νοσοῦντες πᾶσαν ἀναισχυντίαν, οἱ τῆς τοῦ Ἀρείου, φημὶ, καὶ Εὐνομίου μαθηταὶ βλασφημίας, αὐτόν φασιν εἶναι τὸν Θεὸν τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ, ἀναγκαίως ὁ μακάριος Παῦλος δείκνυσι τὸ τοῦ Πνεύματος πρόσωπον· «Ἡμεῖς γὰρ, φησὶν, οὐ τὸ πνεῦμα τοῦ κόσμου ἐλάβομεν, ἀλλὰ τὸ ἐκ τοῦ Θεοῦ Πνεῦμα· ἵνα ἴδωμεν τὰ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ χαρισθέντα ἡμῖν, ἃ καὶ λαλοῦμεν, οὐκ ἐν διδακτοῖς ἀνθρωπίνης σοφίας λόγοις, ἀλλ’ ἐν διδακτοῖς Πνεύματος ἁγίου, πνευματικοῖς πνευματικὰ συγκρίνοντες· ψυχικὸς δὲ ἅνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ Πνεύματος τοῦ Θεοῦ· μωρία γὰρ αὐτῷ ἐστι, καὶ οὐ δύναται γνῶναι, ὅτι πνευματικῶς ἀνακρίνεται· τίς γὰρ ἔγνω νοῦν Κυρίου, ὃς συμβιβάσει αὐτόν; Ἡμεῖς δὲ νοῦν Χριστοῦ ἔχομεν.» Οὐκοῦν τῷ εἰπεῖν ὅτι «Οὐ τὸ πνεῦμα τοῦ κόσμου ἐλάβομεν, ἀλλὰ τὸ Πνεῦμα τὸ ἐκ τοῦ Θεοῦ,» ἐδίδαξεν οὐχ ὁμογενὲς τῷ κόσμῳ, ἀλλὰ τῆς θείας ὑπάρχον οὐσίας τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Καὶ πρὸς τούτῳ ἐδίδαξεν, ὡς οὐ περὶ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ἔχει τὸν Λόγον, ἀλλὰ περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, οὗ τὴν χάριν λαμβάνουσιν οἱ πιστεύοντες.
αὐτὸς ὁ Θεὸς ἡμᾶς διδάσκει διὰ τοῦ προφήτου λέγων Β Ἰωήλ· ι Ἐν ταῖς ἐσχάταις ἡμέραις, ἐκχεῶ ἀπὸ τοῦ Πνεύματός μου ἐπὶ πᾶσαν σάρκα. » Διδάσκει δὲ ἡμᾶς ὁ δεσπότης Χριστὸς πρὸς τοὺς μαθητάς λέγων· • Οταν δὲ παραδώσωσιν ὑμᾶς, μὴ μεριμνήσητε της ἢ τί λαλήσετε· οὐ γὰρ ὑμεῖς ἐστε οἱ λαλοῦντες, αλλά τὸ Πνεῦμα τοῦ Πατρὸς ὑμῶν τὸ λαλοῦν ἐν ὑμῖν καὶ πάλιν ὁ Παῦλος· « Ὑμεῖς δὲ οὐκ ἐστὲ ἐν σαρκί, ἀλλ' ἐν Πνεύματι · εἴπερ Πνεῦμα Θεοῦ οἰκεῖ ἐν ὑμῖν. ο Καὶ μετ' ὀλίγα· «Οσοι γὰρ Πνεύματι θεοῦ ἄγονται, οὗτοί εἰσιν υἱοὶ Θεοῦ. Καὶ ἀλλαχοῦ Ἡμῖν δὲ, φησίν, ὁ Θεὸς ἀπεκάλυψε διὰ Πνεύματος αὐτοῦ· τὸ γὰρ Πνεῦ μα πάντα ἐρευνᾷ καὶ τὰ βάθη τοῦ Θεοῦ· › τίς γὰρ ἀνθρώπων οἶδε τὰ τοῦ ἀνθρώπου, εἰ μὴ τὸ πνεύμα τοῦ ἀνθρώπου τὸ ἐν αὐτῷ; οὕτω καὶ τὰ τοῦ θεοῦ οὐδεὶς οἶδεν, εἰ μὴ τὸ Πνεῦμα τὸ ἐκ τοῦ θεοῦ. » Σ ὧν εὔδηλον ὡς οὐκ ἀλλόφυλον, οὐδὲ ἑτεροούσιον, ἀλλά τῆς θείας φύσεως ἐστι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον· διὸ καὶ τὰ βάθη τοῦ Θεοῦ γινώσκει, καὶ ἐπίσταται τὰ Θεοῦ, ὡς ἡ ἡμετέρα ψυχὴ τὰ οἰκεῖα. Εἰ δὲ τις ἄγνοιαν τὴν ἔρευναν νομίζει, τοῦτο καὶ ἐπὶ Πατρός κείμενον εὑρήσει· « Ο γὰρ ἐρευνῶν, φησί, τὰς περ δίας, οἶδε τί τὸ φρόνημα (1) τοῦ Πνεύματος. » ΠΕ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς οὐκ ἀγνοῶν ἐρευνα, ἀλλὰ σειράς ἐπίσταται πρὶν γενέσθαι τὰ πάντα, καὶ τὸ Πνεύμα τοῦ Θεοῦ τὸ ἅγιον οὐ δι' ἄγνοιαν έρευνᾷ τοῦ Θεοῦ τ βάθη· πῶς γὰρ ἂν ἁρμόσειε τῷ ἀγνοοῦντι, ὅτι ὡς οἶδε τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου τὰ ἐν αὐτῷ, οὕτω καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ οὐδεὶς οἶδεν, εἰ μὴ τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ ; ἐναντίον γὰρ τῇ ἐρεύνῃ ἡ εἴδησις· ἡ δὲ ψυχή, ούτε έρευνᾷ τὰ ἑαυτῆς, ἀλλ' ἀκριβῶς ἐπίσταται· απτον τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἀκριβῆ τὴν γνῶσιν τοῦ Θεοῦ ἔχει· καὶ ὥσπερ τὸν Πατέρα οὐδεὶς οἶδεν εἰ μὴ δ Υιός, οὐδὲ τὸν Υἱὸν εἰ μὴ ὁ Πατήρ, οὕτω, φτεῖν, οὐδεὶς οἶδεν τὰ τοῦ Θεοῦ, εἰ μὴ τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ. Ἐκ δὲ τῶν εἰρημένων τὸ κοινὸν τῆς φύσεως διδαστέ μεθα. Ἐπειδὴ δὲ οἱ νοσοῦντες πᾶσαν ἀναισχυντία, τῆς τοῦ ᾿Αρείου, φημὶ, καὶ Εὐνομίου μαθηταὶ βλα σφημίας, αὐτόν φασιν εἶναι τὸν Θεὸν τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ, ἀναγκαίως ὁ μακάριος Παύλος δείκνυσι τὸ τοῦ Πνεύματος πρόσωπον· « Ἡμεῖς γὰρ, φησὶν, σὲ τ πνεῦμα τοῦ κόσμου ἐλάβομεν, ἀλλὰ τὸ ἐκ τοῦ Θεού Πνεῦμα· ἵνα ἴδωμεν τὰ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ χαρισθέντα ἡμῖν, & καὶ λαλοῦμεν, οὐκ ἐν διδαχτοῖς (2) άνθρω πίνης σοφίας λόγοις, ἀλλ' ἐν διδακτοῖς Πνεύματος ἁγίου, πνευματικοῖς πνευματικά συγκρίνοντες· ψυ χικὸς δὲ ἄνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ Πνεύματος τοῦ Θεοῦ· μωρία γὰρ αὐτῷ ἐστι, καὶ οὐ δύναται γνώναι, ὅτι πνευματικῶς ἀνακρίνεται (3)· τίς γὰρ ἔγνωνούν ** οι τι, 9. 27. * • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sanctus, quae nos Deus docet per Joclem prophetam A dicens: In novissimis diebus effundan de Spiritu meo super omnem carnem • Docet vero nos Christus Dominus, dum ait discipulis: «Cum autem vos tradiderint, ne curæ vobis sit quomodo aut quid loquamini. Non enim vos estis qui loquimini, sed Spiritus Patris vestri, qui loquitur in vobis “. › Rursusque Paulus : ‹ Vos autem in carne non estis, sed in Spiritu, si tamen Spiritus Dei in vobis ba- lilat . Et paulo post: Quicunque enim Spi- “. › « ritu Dei aguntur, hi sunt filii Dei "., Et alibi : • Nobis autem, inquit, Deus revelavit per Spiri- tum suum. Spiritus enim omnia scrutatur, etiam profunda Dei. Quis enim bominum scit quæ sunt hominis, nisi spiritus hominis qui in ipso est? Ita et quæ Dei sunt nemo cognovit, nisi Spiritus qui ex Deo est . Ex quibus egregie constat, non esse extraneum neque diversa subalantis, sed reapse praeditum divina natura sanctum Spiritumn. Quam- obrem arcada quoque Dei novit, et quidquid Dei est novit, sicut anima nostra quæ sunt suiipsius. Quod si quis forte vocabulo scrutandi ignorautism deuotari putat, idem de Patre quoque dictum com- periel. • Nain qui scrutatur, inquit, corda, qui sit sensus Spiritus novit “. › Jam si universalis Deus non ideo scrutatur quia nesciat, sed præclare no- vit omnia antequam fiant; sanctus quoque Dei Spiritus, haud propter ignorantiam profunda Dei scrutatur. Nam quomodo ignoranti congruerént cì- c C tata verba : quod sicuti novit spiritus bomiuis quæ sunt in ipso, ita et ea que sunt Dei nemo, nisi Spi- " rilus Dei, cognoscit ? Adversatur enim scrutationi 702m scientia; anima vero res proprias nen scru- tatur, sed apprime scit. Igitur Spiritus sanctus ac- curatam Dei notitiam habet: et sicuti Patrem nemo novit, nisi Filius, neque Filium, nisi Pater "; ita, ait, nemo novit quæ Dei sunt, nisi Spiritus Dei. Ex dictis igitur naturæ communionem edocemur. Quia tamen cunctos impudentiæ fines egressi, Arii atque Eunomii blasphemiæ discipuli, ipsum Deum aiunt esse Spiritum Dei, necessario beatus Paulus personam Spiritus demonstrat : « Nos enim, inquit, haud mundi spiritum accepimus, sed qui ex Deo est Spiritum : ut sciamnus quæ a Deo donata sunt nobis ; quæ et loquimur non suasoriis huma-D nz sapientis verbis, sed doctrina Spiritus sancti, spiritalibus spiritalia comparantes. Animalis autem homo non recipit quæ sunt Spiritus Dei ; stultitia cnim est illi, et non potest intelligere, quia spirita- liter dijudicatur. Quis enim cognovit sensum Domi- ni, qui instruat eum? Nos autem sensum Christi . Joel 11, 28. * Matth. x, 19, 20. Rom. Matth. xı, 27. Salaterius, explicat quid sapiat. Alii vero sensum. gustinus, tenacior, apud Ambrosium de Sp. sancio, adnotante Sabaterio, d:daxtol; interpretatur suaSO- riis. • ibid. 14. ** | Cor. 11, 10-12 * Rom. viti, Imo hoc ipsum vocabulum àvaxpletat explicat pa- riter dijudicatur Vulgatus interpres I Cor. xiv, 24. (4) Vocabulum hoc S. Augustinus, ut adnotat (2) Itala vetus, verborum Græcorum, ut ait Au- (3) Æque tenax verbi ltala vetus dijudicatur.
Διὸ τὸ Πνεῦμα εἶπε τὸ ἐκ τοῦ Θεοῦ, διδάσκων ὡς ἐκ τοῦ Πατρὸς ἔχει ὕπαρξιν, κἀκείνης ὑπάρχει τῆς φύσεως, οὐ δὲ γεννητικῶς, ἀλλ’ ὡς οἶδε μόνος ὁ τὸν Υἱὸν ἐπιστάμενος, καὶ ὁ μόνος τὸν Πατέρα γινώσκων, καὶ τὸ μόνον Πατέρα καὶ Υἱὸν ἐπιστάμενον· ὃ ἐκ Θεοῦ μεμαθήκαμεν, τὸν δὲ τρόπον οὐκ ἐδιδάχθημεν. Ἀρκούμεθα δὲ τοῖς δοθεῖσι μέτροις τῆς γνώσεως, καὶ οὐ πολυπραγμονοῦμεν ἀγνοήτως τὰ ἀνέφικτα. ΚΔ. Ὅτι ὁ μέγας Ἀπόστολος Θεὸν οἶδε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Ὅτι δὲ τοῦ Θεοῦ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, πάλιν ὁ Παῦλος ἡμᾶς διδάσκει· «Ἀπελούσασθε, λέγων, καὶ ἡγιάσθητε καὶ ἐδικαιώθητε ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ ἐν τῷ Πνεύματι τοῦ Θεοῦ ἡμῶν.» Τίνος γὰρ ἕνεκεν ναοὶ προσαγορευόμεθα Θεοῦ διὰ τοῦ βαπτίσματος τὴν τοῦ Πνεύματος δεχόμενοι χάριν, εἰ μὴ Θεὸς ὑπάρχει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον; ὅτι δὲ ναοὶ τοῦ Πνεύματος οἱ πιστοὶ προςαγορεύονται, ὁ αὐτὸς ἡμᾶς Ἀπόστολος διδάσκει λέγων· «Οὐκ οἴδατε ὅτι τὰ σώματα ὑμῶν ναὸς τοῦ ἐν ὑμῖν ἁγίου Πνεύματός ἐστι, οὗ ἔχετε ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, καὶ οὐκ ἐστὲ ἑαυτῶν; ἠγοράσθητε γὰρ τιμῆς.» Ὁ δὲ ναὸς τὸν ἐνοικοῦντα κηρύττει Θεόν· διὸ καὶ ἀνωτέρω ἔλεγεν·
αὐτὸς ὁ Θεὸς ἡμᾶς διδάσκει διὰ τοῦ προφήτου λέγων Β Ἰωήλ· ι Ἐν ταῖς ἐσχάταις ἡμέραις, ἐκχεῶ ἀπὸ τοῦ Πνεύματός μου ἐπὶ πᾶσαν σάρκα. » Διδάσκει δὲ ἡμᾶς ὁ δεσπότης Χριστὸς πρὸς τοὺς μαθητάς λέγων· • Οταν δὲ παραδώσωσιν ὑμᾶς, μὴ μεριμνήσητε της ἢ τί λαλήσετε· οὐ γὰρ ὑμεῖς ἐστε οἱ λαλοῦντες, αλλά τὸ Πνεῦμα τοῦ Πατρὸς ὑμῶν τὸ λαλοῦν ἐν ὑμῖν καὶ πάλιν ὁ Παῦλος· « Ὑμεῖς δὲ οὐκ ἐστὲ ἐν σαρκί, ἀλλ' ἐν Πνεύματι · εἴπερ Πνεῦμα Θεοῦ οἰκεῖ ἐν ὑμῖν. ο Καὶ μετ' ὀλίγα· «Οσοι γὰρ Πνεύματι θεοῦ ἄγονται, οὗτοί εἰσιν υἱοὶ Θεοῦ. Καὶ ἀλλαχοῦ Ἡμῖν δὲ, φησίν, ὁ Θεὸς ἀπεκάλυψε διὰ Πνεύματος αὐτοῦ· τὸ γὰρ Πνεῦ μα πάντα ἐρευνᾷ καὶ τὰ βάθη τοῦ Θεοῦ· › τίς γὰρ ἀνθρώπων οἶδε τὰ τοῦ ἀνθρώπου, εἰ μὴ τὸ πνεύμα τοῦ ἀνθρώπου τὸ ἐν αὐτῷ; οὕτω καὶ τὰ τοῦ θεοῦ οὐδεὶς οἶδεν, εἰ μὴ τὸ Πνεῦμα τὸ ἐκ τοῦ θεοῦ. » Σ ὧν εὔδηλον ὡς οὐκ ἀλλόφυλον, οὐδὲ ἑτεροούσιον, ἀλλά τῆς θείας φύσεως ἐστι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον· διὸ καὶ τὰ βάθη τοῦ Θεοῦ γινώσκει, καὶ ἐπίσταται τὰ Θεοῦ, ὡς ἡ ἡμετέρα ψυχὴ τὰ οἰκεῖα. Εἰ δὲ τις ἄγνοιαν τὴν ἔρευναν νομίζει, τοῦτο καὶ ἐπὶ Πατρός κείμενον εὑρήσει· « Ο γὰρ ἐρευνῶν, φησί, τὰς περ δίας, οἶδε τί τὸ φρόνημα (1) τοῦ Πνεύματος. » ΠΕ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς οὐκ ἀγνοῶν ἐρευνα, ἀλλὰ σειράς ἐπίσταται πρὶν γενέσθαι τὰ πάντα, καὶ τὸ Πνεύμα τοῦ Θεοῦ τὸ ἅγιον οὐ δι' ἄγνοιαν έρευνᾷ τοῦ Θεοῦ τ βάθη· πῶς γὰρ ἂν ἁρμόσειε τῷ ἀγνοοῦντι, ὅτι ὡς οἶδε τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου τὰ ἐν αὐτῷ, οὕτω καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ οὐδεὶς οἶδεν, εἰ μὴ τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ ; ἐναντίον γὰρ τῇ ἐρεύνῃ ἡ εἴδησις· ἡ δὲ ψυχή, ούτε έρευνᾷ τὰ ἑαυτῆς, ἀλλ' ἀκριβῶς ἐπίσταται· απτον τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἀκριβῆ τὴν γνῶσιν τοῦ Θεοῦ ἔχει· καὶ ὥσπερ τὸν Πατέρα οὐδεὶς οἶδεν εἰ μὴ δ Υιός, οὐδὲ τὸν Υἱὸν εἰ μὴ ὁ Πατήρ, οὕτω, φτεῖν, οὐδεὶς οἶδεν τὰ τοῦ Θεοῦ, εἰ μὴ τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ. Ἐκ δὲ τῶν εἰρημένων τὸ κοινὸν τῆς φύσεως διδαστέ μεθα. Ἐπειδὴ δὲ οἱ νοσοῦντες πᾶσαν ἀναισχυντία, τῆς τοῦ ᾿Αρείου, φημὶ, καὶ Εὐνομίου μαθηταὶ βλα σφημίας, αὐτόν φασιν εἶναι τὸν Θεὸν τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ, ἀναγκαίως ὁ μακάριος Παύλος δείκνυσι τὸ τοῦ Πνεύματος πρόσωπον· « Ἡμεῖς γὰρ, φησὶν, σὲ τ πνεῦμα τοῦ κόσμου ἐλάβομεν, ἀλλὰ τὸ ἐκ τοῦ Θεού Πνεῦμα· ἵνα ἴδωμεν τὰ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ χαρισθέντα ἡμῖν, & καὶ λαλοῦμεν, οὐκ ἐν διδαχτοῖς (2) άνθρω πίνης σοφίας λόγοις, ἀλλ' ἐν διδακτοῖς Πνεύματος ἁγίου, πνευματικοῖς πνευματικά συγκρίνοντες· ψυ χικὸς δὲ ἄνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ Πνεύματος τοῦ Θεοῦ· μωρία γὰρ αὐτῷ ἐστι, καὶ οὐ δύναται γνώναι, ὅτι πνευματικῶς ἀνακρίνεται (3)· τίς γὰρ ἔγνωνούν ** οι τι, 9. 27. * • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sanctus, quae nos Deus docet per Joclem prophetam A dicens: In novissimis diebus effundan de Spiritu meo super omnem carnem • Docet vero nos Christus Dominus, dum ait discipulis: «Cum autem vos tradiderint, ne curæ vobis sit quomodo aut quid loquamini. Non enim vos estis qui loquimini, sed Spiritus Patris vestri, qui loquitur in vobis “. › Rursusque Paulus : ‹ Vos autem in carne non estis, sed in Spiritu, si tamen Spiritus Dei in vobis ba- lilat . Et paulo post: Quicunque enim Spi- “. › « ritu Dei aguntur, hi sunt filii Dei "., Et alibi : • Nobis autem, inquit, Deus revelavit per Spiri- tum suum. Spiritus enim omnia scrutatur, etiam profunda Dei. Quis enim bominum scit quæ sunt hominis, nisi spiritus hominis qui in ipso est? Ita et quæ Dei sunt nemo cognovit, nisi Spiritus qui ex Deo est . Ex quibus egregie constat, non esse extraneum neque diversa subalantis, sed reapse praeditum divina natura sanctum Spiritumn. Quam- obrem arcada quoque Dei novit, et quidquid Dei est novit, sicut anima nostra quæ sunt suiipsius. Quod si quis forte vocabulo scrutandi ignorautism deuotari putat, idem de Patre quoque dictum com- periel. • Nain qui scrutatur, inquit, corda, qui sit sensus Spiritus novit “. › Jam si universalis Deus non ideo scrutatur quia nesciat, sed præclare no- vit omnia antequam fiant; sanctus quoque Dei Spiritus, haud propter ignorantiam profunda Dei scrutatur. Nam quomodo ignoranti congruerént cì- c C tata verba : quod sicuti novit spiritus bomiuis quæ sunt in ipso, ita et ea que sunt Dei nemo, nisi Spi- " rilus Dei, cognoscit ? Adversatur enim scrutationi 702m scientia; anima vero res proprias nen scru- tatur, sed apprime scit. Igitur Spiritus sanctus ac- curatam Dei notitiam habet: et sicuti Patrem nemo novit, nisi Filius, neque Filium, nisi Pater "; ita, ait, nemo novit quæ Dei sunt, nisi Spiritus Dei. Ex dictis igitur naturæ communionem edocemur. Quia tamen cunctos impudentiæ fines egressi, Arii atque Eunomii blasphemiæ discipuli, ipsum Deum aiunt esse Spiritum Dei, necessario beatus Paulus personam Spiritus demonstrat : « Nos enim, inquit, haud mundi spiritum accepimus, sed qui ex Deo est Spiritum : ut sciamnus quæ a Deo donata sunt nobis ; quæ et loquimur non suasoriis huma-D nz sapientis verbis, sed doctrina Spiritus sancti, spiritalibus spiritalia comparantes. Animalis autem homo non recipit quæ sunt Spiritus Dei ; stultitia cnim est illi, et non potest intelligere, quia spirita- liter dijudicatur. Quis enim cognovit sensum Domi- ni, qui instruat eum? Nos autem sensum Christi . Joel 11, 28. * Matth. x, 19, 20. Rom. Matth. xı, 27. Salaterius, explicat quid sapiat. Alii vero sensum. gustinus, tenacior, apud Ambrosium de Sp. sancio, adnotante Sabaterio, d:daxtol; interpretatur suaSO- riis. • ibid. 14. ** | Cor. 11, 10-12 * Rom. viti, Imo hoc ipsum vocabulum àvaxpletat explicat pa- riter dijudicatur Vulgatus interpres I Cor. xiv, 24. (4) Vocabulum hoc S. Augustinus, ut adnotat (2) Itala vetus, verborum Græcorum, ut ait Au- (3) Æque tenax verbi ltala vetus dijudicatur.
PG 75:1181«Οὐκ οἴδατε ὅτι ναὸς τοῦ Θεοῦ ἐστε, καὶ τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ οἰκεῖ ἐν ὑμῖν; Εἴ τις τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ φθείρει, φθερεῖ τοῦτον ὁ Θεός· ὁ γὰρ τοῦ Θεοῦ ναὸς ἅγιός ἐστιν, οἵτινές ἐστε ὑμεῖς.» Εἰ τοίνυν τὴν χάριν τοῦ Πνεύματος διὰ τοῦ βαπτίσματος λαμβάνουσιν οἱ πιστεύοντες, ταύτης δὲ τῆς δωρεᾶς ἀξιούμενοι, ναὸς Θεοῦ χρηματίζομεν, Θεὸς ἄρα τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Τούτου χάριν, εἰ ἐνοίκησις καὶ ναὸς Θεοῦ οἱ τῆς τοῦ Πνεύματος χάριτος ἀπολαύοντες εἰσὶ καὶ καλοῦνται, τῆς θείας φύσεως δῆλον ὅτι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ Πατρὶ καὶ Υἱῷ ὁμοούσιον. Εἰ δὲ κτίσμα, καὶ ἐξ ἑτέρας οὐσίας τυγχάνει, οὐκ εἰκότως ἂν ναοὶ προσαγορευθεῖεν Θεοῦ οἱ τῆς τούτου τυγχάνοντες δωρεᾶς· εἰ δὲ ναοὶ Θεοῦ ὀνομάζονται, οἱ μερικῆς τινὸς καὶ βραχείας παρὰ τούτου χάριτος ἀπολαύοντες, ἐκ τῆς προσηγορίας νοήσομεν τὴν συγγένειαν. Τοῦτο καὶ τῶν ἀποστόλων ὁ κολοφὼν ἐν ταῖς Πράξεσι διδάσκει, τοῦ Ἀνανίου τὴν κλοπὴν διελέγχων. ΚΕ. Ὅτι καὶ ὁ θεσπέσιος Πέτρος συνῳδὰ περὶ τοῦ Πνεύματος δέχεται.
Κυρίου, ὃς συμβιβάσει αὐτόν; Ἡμεῖς δὲ νοῦν Χριστοῦ ἔχομεν. » Οὐκοῦν τῷ εἰπεῖν ὅτι « Οὐ τὸ πνεῦμα τοῦ κόσμου ἐλάβομεν, ἀλλὰ τὸ Πνεῦμα τὸ ἐκ τοῦ Θεοῦ, ο ἐδίδαξεν οὐχ ὁμογενὲς (1) τῷ κόσμῳ, ἀλλὰ τῆς θείας ὑπάρχον οὐσίας τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Καὶ πρὸς τούτῳ ἐδίδαξεν, ὡς οὐ περὶ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ἔχει τὸν Λόγον, ἀλλὰ περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, οὗ τὴν χάριν λαμβάνουσιν οἱ πιστεύοντες. Διὸ τὸ Πνεῦ μα εἶπε τὸ ἐκ τοῦ Θεοῦ, διδάσκων ὡς ἐκ τοῦ Πατρὸς ἔχει ύπαρξιν, κάκείνης υπάρχει τῆς φύσεως, οὐ δὲ γεννητικῶς, ἀλλ' ὡς οἶδε μόνος ὁ τὸν Υἱὸν ἐπιστά- μενος, καὶ ὁ μόνος τὸν Πατέρα γινώσκων, καὶ τὸ μόνον Πατέρα (2) καὶ Υἱὸν ἐπιστάμενον· δ ἐκ Θεοῦ μεμαθήκαμεν, τὸν δὲ τρόπον οὐκ ἐδιδάχθημεν. Αρ- κούμεθα δὲ τοῖς δοθεῖσι μέτροις τῆς γνώσεως, καὶ οὐ πολυπραγμονοῦμεν ἀγνοήτως τὰ ἀνέφικτα. ΚΔ'. "Οτι ὁ μέγας Απόστολος Θεὸν οἶδε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Β Οτι δὲ τοῦ Θεοῦ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, πάλιν ὁ Παῦλος ἡμᾶς διδάσκει· Ἀπελούσασθε, λέγων, καὶ Αγιάσθητε καὶ ἐδικαιώθητε ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ Κυ ρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ ἐν τῷ Πνεύματι τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. » Τίνος γὰρ ἕνεκεν ναοί προσαγορευό- μεθα Θεοῦ διὰ τοῦ βαπτίσματος τὴν τοῦ Πνεύματος δεχόμενοι χάριν, εἰ μὴ Θεὸς ὑπάρχει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ; ὅτι δὲ ναοὶ τοῦ Πνεύματος οἱ πιστοὶ προσο αγορεύονται, ὁ αὐτὸς ἡμᾶς ᾿Απόστολος διδάσκει λέ γων· : Οὐκ οἴδατε ὅτι τὰ σώματα ὑμῶν ναὸς τοῦ ἐν ὑμῖν ἁγίου Πνεύματός ἐστι, οὗ ἔχετε ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, καὶ οὐκ ἐστὲ ἑαυτῶν; ἡγοράσθητε γὰρ τιμής. » Ὁ δὲ ναὸς τὸν ἐνοικοῦντα κηρύττει Θεόν· διὸ καὶ ἀνωτέρω ἔλεγεν · « Οὐκ οἴδατε ὅτι ναὸς τοῦ Θεοῦ ἐστε, καὶ τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ οἰκεῖ ἐν ὑμῖν; Εἴ τις τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ φθείρει, φθερεί τοῦτον ὁ Θεός· ὁ γὰρ τοῦ Θεοῦ ναὰς ἁγιός ἐστιν, οίτινές ἐστε ὑμεῖς. » Εἰ τοίνυν τὴν χάριν τοῦ Πνεύματος διὰ τοῦ βαπτίσματος λαμβά- νουσιν οἱ πιστεύοντες, ταύτης δὲ τῆς δωρεᾶς ἀξιού μενοι, ναός Θεοῦ χρηματίζομεν, Θεὸς ἄρα τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Τούτου χάριν, εἰ ἐνοίκησις καὶ ναὸς Θεοῦ οἱ τῆς τοῦ Πνεύματος χάριτος ἀπολαύοντες εἰσὶ καὶ και λοῦνται, τῆς θείας φύσεως δῆλον ὅτι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ Πατρὶ καὶ Υἱῷ ὁμοούσιον. Εἰ δὲ κτίσμα, καὶ ἐξ ἑτέρας οὐσίας τυγχάνει, οὐκ εἰκότως ἂν ναοὶ προσαγορευθείεν Θεοῦ οἱ τῆς τούτου τυγχάνοντες δωρεᾶς· εἰ δὲ ναοὶ Θεοῦ ὀνομάζονται, οἱ μερικής τινὸς καὶ βραχείας παρὰ τούτου χάριτος ἀπολαύον- τες, ἐκ τῆς προσηγορίας νοήσομεν τὴν συγγένειαν. Τοῦτο καὶ τῶν ἀποστόλων ὁ κολοφὼν ἐν ταῖς Πράξεσι διδάσκει, τοῦ ᾿Ανανίου την κλοπήν διελέγχων. ΚΕ'. "Οτι καὶ ὁ θεσπέσιος Πέτρος συνοδὰ περὶ τοῦ Πνεύματος δέχεται. • Ανανία, γάρ, φησίν, ἵνα τί ἠπάτησεν ὁ Σατανᾶς " *1 νής. DE TRINITATE. A habemus "., Dum ait itaque : e Nos spiritum B C mundi non accepimus, sed qui ex Deo eat Spiritum,! demonstravit non esse mundo homogeneum Spiri- tum sanctum, sed divina natura præditum. Insuper demonstravit nequaquam se de Deo Patre loqui, sed de sancto Spiritu, cujus gratiam credentes accipiunt. Ideo et dixit Spiritum qui ex Deo est, docens eum a Patre habere exsistentiam, et illius esso naturæ, non profecto genitum, sed eo modo quem solus ille scit qui Filium novit, et qui Patrem povit Filius, et is denique qui solus Patrem Filium- que novit ; quam quidem rem a Deo didicimus, sed modum edocti non fuimus: Contenti itaque simus data notitiae mensura, neque imperite scrute mur qum comprehendi non queunt. 703m XXIV. Quod magnus Apostolus Spirituus sanctum Deum esse scivit. Quod autem Dei sit Spiritus sanclus, denuo Paulus nos docet : • Abluti estis, dicens, et sancti- ficati atque justificati in nomine Domini nostri Jesu Christi, et in Spiritu Dei nostri ". » Cur enim templa Dei appellatur, qui per baptismun Spiritus gratiam recepimus, nisi ipse sanctus Spiritus Deus est ? Quod autern Spiritus templa fideles appellentnr, ipse nos docet Apostolus dicens : • Nescitis quo- niam corpora vestra teinplum sunt ejus qui in vobis est, sancti Spiritus, quem a Deo habetis, nec estis vestri ? Empti enim estis pretio “.» Templum autem inhabitantem prædicat Deum. Quare et superios aiebat: Nescitis vos templum Dei esse, et in vobis habitare Spiritum Dei? Si quis templum Dei viola- verit, disperdet illum Deus. Templum enim Dei sanctum est, quod estis vos ". » Si ergo Spiritus gratiam per baptismum recipiunt credentes, qui vero hoc dono digni fuimus, templum Dei efcimur, sequitur ut Deus sit Spiritus sanctus. Propterea si habitaculum templuthque Dei, ii qui gratia Spiritus fruuntur, sunt et appellantur, exploratum est divina natura esse præditum Spiritum sanctum, et Patri Filioque consubstantialem. Nam si creatura diver- seque substantiæ foret, haud recte templa Dei D appellarentur ii qui hujus donum sunt adepti. Quod Cor 11, 12-16. "I Cor vt, II. ** ibid. 19, 20. si templa Dei appellantur qui parte aliqua, el qui- dem exigna, gratiæ ejus utuntur, de appellatione æstimabimus consortium ejus. Rem hanc apostolo- ruin quoque apex in Actibus docet, duin Ananiæ furtum coarguit. XXV. Quod etiam divus Petrus consonam de Spiritu sancto gerit sententiam. ‹ Anania, inquit enim, cur seduxit Satanas cor Cor. ut, 16, 17. cludendum. (1) Cod. mendose ὁ μονογενής, vel certe όμόνο γε- τέρα γινώσκων, quod mendosum visum est et exe (2) Mic in cod. itcrum inseritur καὶ τὸ μόνον Πα-
«Ἀνανία, γὰρ, φησὶν, ἵνα τί ἠπάτησεν ὁ Σατανᾶς τὴν καρδίαν σου ψεύσασθαι τὸ ἅγιον Πνεῦμα, καὶ νοσφίσασθαί σε ἀπὸ τῆς τιμῆς τοῦ χωρίου;» Καὶ μετ’ ὀλίγα· «Οὐκ ἐψεύσω ἀνθρώποις, ἀλλὰ τῷ Θεῷ.» Ἐπειδὴ γὰρ ἐκεῖνον ᾠήθη λανθάνειν ὡς ἀνθρώπους τοὺς ἀποστόλους ὑφελόμενος τῆς τοῦ κτήματος τιμῆς, ὃ ἠθέλησεν, ὁ κορυφαῖος αὐτὸν διδάσκει τῶν ἀποστόλων, ὅτι τοῦ Πνεύματος τὴν χάριν οἱ ἔχοντες, πάντα σαφῶς ἐπίστανται τὰ κρύβδην γινόμενα. Οὐχ ἡμᾶς γὰρ, φησὶν, ἐψεύσω, ἀλλὰ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον· μὴ τοίνυν ἀνθρώπους ἠπατηκέναι νόμιζε· Θεὸς γάρ ἐστιν ὁ διαψευσθεὶς παρὰ σοῦ· οὐκ ἐψεύσω γὰρ ἀνθρώποις, ἀλλὰ τῷ Θεῷ· οὐχ ἡμεῖς γὰρ, φησὶν, ὑπὸ σοῦ παρεκρούσθημεν, ἀλλὰ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ὅπερ ἐστὶ Θεὸς, ἐκ Θεοῦ τὴν ὕπαρξιν ἔχον, κἀκείνης ὑπάρχον τῆς φύσεως. Τοῦτο καὶ ὁ Λουκᾶς ἐν ταῖς Πράξεσι δῆλον ποιεῖ· εἰπὼν γὰρ ἀνώτερον ὅτι λειτουργούντων τῷ Κυρίῳ, καὶ νηστευόντων τῶν ἀδελφῶν ἐν Ἀντιοχείᾳ, εἶπε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον· Κ. Ἐκ πλειόνων ἀπόδειξις Θεὸν εἶναι τὸ ἅγιον Πνεῦμα.
Κυρίου, ὃς συμβιβάσει αὐτόν; Ἡμεῖς δὲ νοῦν Χριστοῦ ἔχομεν. » Οὐκοῦν τῷ εἰπεῖν ὅτι « Οὐ τὸ πνεῦμα τοῦ κόσμου ἐλάβομεν, ἀλλὰ τὸ Πνεῦμα τὸ ἐκ τοῦ Θεοῦ, ο ἐδίδαξεν οὐχ ὁμογενὲς (1) τῷ κόσμῳ, ἀλλὰ τῆς θείας ὑπάρχον οὐσίας τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Καὶ πρὸς τούτῳ ἐδίδαξεν, ὡς οὐ περὶ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ἔχει τὸν Λόγον, ἀλλὰ περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, οὗ τὴν χάριν λαμβάνουσιν οἱ πιστεύοντες. Διὸ τὸ Πνεῦ μα εἶπε τὸ ἐκ τοῦ Θεοῦ, διδάσκων ὡς ἐκ τοῦ Πατρὸς ἔχει ύπαρξιν, κάκείνης υπάρχει τῆς φύσεως, οὐ δὲ γεννητικῶς, ἀλλ' ὡς οἶδε μόνος ὁ τὸν Υἱὸν ἐπιστά- μενος, καὶ ὁ μόνος τὸν Πατέρα γινώσκων, καὶ τὸ μόνον Πατέρα (2) καὶ Υἱὸν ἐπιστάμενον· δ ἐκ Θεοῦ μεμαθήκαμεν, τὸν δὲ τρόπον οὐκ ἐδιδάχθημεν. Αρ- κούμεθα δὲ τοῖς δοθεῖσι μέτροις τῆς γνώσεως, καὶ οὐ πολυπραγμονοῦμεν ἀγνοήτως τὰ ἀνέφικτα. ΚΔ'. "Οτι ὁ μέγας Απόστολος Θεὸν οἶδε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Β Οτι δὲ τοῦ Θεοῦ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, πάλιν ὁ Παῦλος ἡμᾶς διδάσκει· Ἀπελούσασθε, λέγων, καὶ Αγιάσθητε καὶ ἐδικαιώθητε ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ Κυ ρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ ἐν τῷ Πνεύματι τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. » Τίνος γὰρ ἕνεκεν ναοί προσαγορευό- μεθα Θεοῦ διὰ τοῦ βαπτίσματος τὴν τοῦ Πνεύματος δεχόμενοι χάριν, εἰ μὴ Θεὸς ὑπάρχει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ; ὅτι δὲ ναοὶ τοῦ Πνεύματος οἱ πιστοὶ προσο αγορεύονται, ὁ αὐτὸς ἡμᾶς ᾿Απόστολος διδάσκει λέ γων· : Οὐκ οἴδατε ὅτι τὰ σώματα ὑμῶν ναὸς τοῦ ἐν ὑμῖν ἁγίου Πνεύματός ἐστι, οὗ ἔχετε ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, καὶ οὐκ ἐστὲ ἑαυτῶν; ἡγοράσθητε γὰρ τιμής. » Ὁ δὲ ναὸς τὸν ἐνοικοῦντα κηρύττει Θεόν· διὸ καὶ ἀνωτέρω ἔλεγεν · « Οὐκ οἴδατε ὅτι ναὸς τοῦ Θεοῦ ἐστε, καὶ τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ οἰκεῖ ἐν ὑμῖν; Εἴ τις τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ φθείρει, φθερεί τοῦτον ὁ Θεός· ὁ γὰρ τοῦ Θεοῦ ναὰς ἁγιός ἐστιν, οίτινές ἐστε ὑμεῖς. » Εἰ τοίνυν τὴν χάριν τοῦ Πνεύματος διὰ τοῦ βαπτίσματος λαμβά- νουσιν οἱ πιστεύοντες, ταύτης δὲ τῆς δωρεᾶς ἀξιού μενοι, ναός Θεοῦ χρηματίζομεν, Θεὸς ἄρα τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Τούτου χάριν, εἰ ἐνοίκησις καὶ ναὸς Θεοῦ οἱ τῆς τοῦ Πνεύματος χάριτος ἀπολαύοντες εἰσὶ καὶ και λοῦνται, τῆς θείας φύσεως δῆλον ὅτι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ Πατρὶ καὶ Υἱῷ ὁμοούσιον. Εἰ δὲ κτίσμα, καὶ ἐξ ἑτέρας οὐσίας τυγχάνει, οὐκ εἰκότως ἂν ναοὶ προσαγορευθείεν Θεοῦ οἱ τῆς τούτου τυγχάνοντες δωρεᾶς· εἰ δὲ ναοὶ Θεοῦ ὀνομάζονται, οἱ μερικής τινὸς καὶ βραχείας παρὰ τούτου χάριτος ἀπολαύον- τες, ἐκ τῆς προσηγορίας νοήσομεν τὴν συγγένειαν. Τοῦτο καὶ τῶν ἀποστόλων ὁ κολοφὼν ἐν ταῖς Πράξεσι διδάσκει, τοῦ ᾿Ανανίου την κλοπήν διελέγχων. ΚΕ'. "Οτι καὶ ὁ θεσπέσιος Πέτρος συνοδὰ περὶ τοῦ Πνεύματος δέχεται. • Ανανία, γάρ, φησίν, ἵνα τί ἠπάτησεν ὁ Σατανᾶς " *1 νής. DE TRINITATE. A habemus "., Dum ait itaque : e Nos spiritum B C mundi non accepimus, sed qui ex Deo eat Spiritum,! demonstravit non esse mundo homogeneum Spiri- tum sanctum, sed divina natura præditum. Insuper demonstravit nequaquam se de Deo Patre loqui, sed de sancto Spiritu, cujus gratiam credentes accipiunt. Ideo et dixit Spiritum qui ex Deo est, docens eum a Patre habere exsistentiam, et illius esso naturæ, non profecto genitum, sed eo modo quem solus ille scit qui Filium novit, et qui Patrem povit Filius, et is denique qui solus Patrem Filium- que novit ; quam quidem rem a Deo didicimus, sed modum edocti non fuimus: Contenti itaque simus data notitiae mensura, neque imperite scrute mur qum comprehendi non queunt. 703m XXIV. Quod magnus Apostolus Spirituus sanctum Deum esse scivit. Quod autem Dei sit Spiritus sanclus, denuo Paulus nos docet : • Abluti estis, dicens, et sancti- ficati atque justificati in nomine Domini nostri Jesu Christi, et in Spiritu Dei nostri ". » Cur enim templa Dei appellatur, qui per baptismun Spiritus gratiam recepimus, nisi ipse sanctus Spiritus Deus est ? Quod autern Spiritus templa fideles appellentnr, ipse nos docet Apostolus dicens : • Nescitis quo- niam corpora vestra teinplum sunt ejus qui in vobis est, sancti Spiritus, quem a Deo habetis, nec estis vestri ? Empti enim estis pretio “.» Templum autem inhabitantem prædicat Deum. Quare et superios aiebat: Nescitis vos templum Dei esse, et in vobis habitare Spiritum Dei? Si quis templum Dei viola- verit, disperdet illum Deus. Templum enim Dei sanctum est, quod estis vos ". » Si ergo Spiritus gratiam per baptismum recipiunt credentes, qui vero hoc dono digni fuimus, templum Dei efcimur, sequitur ut Deus sit Spiritus sanctus. Propterea si habitaculum templuthque Dei, ii qui gratia Spiritus fruuntur, sunt et appellantur, exploratum est divina natura esse præditum Spiritum sanctum, et Patri Filioque consubstantialem. Nam si creatura diver- seque substantiæ foret, haud recte templa Dei D appellarentur ii qui hujus donum sunt adepti. Quod Cor 11, 12-16. "I Cor vt, II. ** ibid. 19, 20. si templa Dei appellantur qui parte aliqua, el qui- dem exigna, gratiæ ejus utuntur, de appellatione æstimabimus consortium ejus. Rem hanc apostolo- ruin quoque apex in Actibus docet, duin Ananiæ furtum coarguit. XXV. Quod etiam divus Petrus consonam de Spiritu sancto gerit sententiam. ‹ Anania, inquit enim, cur seduxit Satanas cor Cor. ut, 16, 17. cludendum. (1) Cod. mendose ὁ μονογενής, vel certe όμόνο γε- τέρα γινώσκων, quod mendosum visum est et exe (2) Mic in cod. itcrum inseritur καὶ τὸ μόνον Πα-
Chapter XXVICapitulum XXVI
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 75:1183«Ἀφορίσατέ μοι τὸν Παῦλον δὴ καὶ τὸν Βαρνάβαν εἰς τὸ ἔργον ὃ προσκέκλημαι αὐτούς.» Καὶ ἐπαγαγὼν ὅτι ἐκπεμφθέντες ὑπὸ τοῦ ἁγίου Πνεύματος κατῆλθον εἰς Σελεύκειαν, καὶ διηγησάμενος ὅπως περινοστήσαντες τὴν Κύπρον καὶ τὴν Λυκίαν, καὶ Λυκαονίαν, καὶ Παμφυλίαν, καὶ Βυθυνίαν, ἐκήρυξαν τὸ Εὐαγγέλιον, ἐπιφέρει· «Κἀκεῖθεν ἀποπλεύσαντες εἰς Ἀντιόχειαν οἱ περὶ Βαρνάβαν καὶ Παῦλον, ὅθεν ἦσαν παραδεδομένοι τῇ χάριτι τοῦ Θεοῦ εἰς τὸ ἔργον ὃ ἐπλήρωσαν· παραγενόμενοι δὲ, καὶ τὴν Ἐκκλησίαν συναγαγόντες, ἀνήγγειλαν ὅσα ἐποίησεν μετ’ αὐτῶν ὁ Θεός.» Μνημονεύσας ἄνωθεν τοῦ Πνεύματος, ὡς ἀφορίσαντος τὸν Παῦλον καὶ τὸν Βαρνάβαν εἰς ὃ προσεκέκλητο αὐτοὺς ἔργον, τοῦτο μετὰ τὴν ἄνοδον ἀποκαλεῖ· καὶ δὶς τίθησι τὴν τοῦ Θεοῦ προσηγορίαν· πρῶτον μὲν λέγων ὅτι εἰς Ἀντιόχειαν ἀπέπλευσαν, ὅθεν ἦσαν παραδεδομένοι τῇ χάριτι τοῦ Θεοῦ εἰς τὸ ἔργον ὃ ἐπλήρωσαν· δεύτερον δὲ ὅτι, συναγαγόντες τὴν Ἐκκλησίαν, ἀνήγγειλαν ὅσα ἐποίησεν μετ’ αὐτῶν ὁ Θεός. Καὶ μὴν τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἦν τὸ θαυματουργοῦν, τὸ σοφίζον, τὸ σύνεσιν χορηγοῦν, τὸ τοὺς κηρύττοντας ἐνδυναμοῦν, τὸ ἐμπνέον αὐτοῖς τὸν τῆς διδασκαλίας λόγον·
Δ τὴν καρδίαν σου φούσασθαι τὸ ἅγιον Πνεῦμα, Εt νοσφίσασθαί σε ἀπὸ τῆς τιμῆς του χωρίου, ο μετ' ὀλίγα· «Οὐκ ἐψεύσω ἀνθρώποις, ἀλλὰ τῷ Θεῷ Ἐπειδὴ γὰρ ἐκεῖνον ᾠήθη λανθάνειν ὡς ἀνθρώπους τοὺς ἀποστόλους ὑφελόμενος τῆς τοῦ κτήματος τιμῆς, ὁ ἠθέλησεν, ὁ κορυφαῖος αὐτὸν διδάσκει τῶν ἀποστόλων, ὅτι τοῦ Πνεύματος τὴν χάριν οἱ ἔχοντες, πάντα σαφῶς ἐπίστανται τὰ κρύβδην γινόμενα. Ούχ ἡμᾶς γάρ, φησὶν, ἐψεύσω, ἀλλὰ τὸ Πνεῦμα τὸ ἄγων· μὴ τοίνυν ἀνθρώπους ηπατηκέναι νόμιζε Θεός γάρ ἐστιν ὁ διαψευσθεὶς παρὰ σοῦ· οὐκ ἐψεύσω γὰρ ἐν θρώποις, ἀλλὰ τῷ Θεῷ· οὐχ ἡμεῖς γάρ, φησὶν, ἀπό σου παρεκρούσθημεν, ἀλλὰ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ὅπερ ἐστὶ Θεὸς, ἐκ Θεοῦ τὴν ὕπαρξιν ἔχον, κἀκείνης ὑπάρχον τῆς φύσεως. Τοῦτο καὶ ὁ Λουκᾶς ἐν ταῖς Πράξεσι δῆλον ποιεῖ· εἰπὼν γὰρ ἀνώτερον ὅτι λε τουργούντων τῷ Κυρίῳ, καὶ νηστευόντων τῶν ἀδελ φῶν ἐν 'Αντιοχείς, εἶπε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον · ΚϚ'. Εκ πλειόνων ἀπόδειξις Θεὸν εἶναι τὸ ἅγιον Πνεῦμα, • Αφορίσατέ μοι τὸν Παῦλον δὴ καὶ τὸν Βαρνάβαν εἰς τὸ ἔργον προσκέκλημαι αὐτούς. ο Καὶ έπαγε- γὼν ὅτι ἐκπεμφθέντες ὑπὸ τοῦ ἁγίου Πνεύματος κατῆλθον εἰς Σελεύκειαν, καὶ διηγησάμενος όπως περινοστήσαντες τὴν Κύπρον καὶ τὴν Λυπίαν, καὶ Λυκαονίαν, καὶ Παμφυλίαν, καὶ Βυθυνίαν, εκήρυξαν τὸ Εὐαγγέλιον, επιφέρει · « Κακείθεν ἀποπλεύ σαντες εἰς Αντιόχειαν οἱ περὶ Βαρνάβαν καὶ Πα λον, ὅθεν ἦσαν παραδεδομένοι τῇ χάριτι τοῦ Θεοῦ εἰς τὸ ἔργον ἐπλήρωσαν· παραγενόμενοι δε, καὶ τὴν Ἐκκλησίαν συναγαγόντες, ἀνήγγειλαν τας ἐποίησεν μετ' αὐτῶν ὁ Θεός.» Μνημονεύσεις ἄνωθεν τοῦ Πνεύματος, ὡς ἀφορίσαντος τὸν Παῦλον καὶ τὰ Βαρνάβαν εἰς & προσεκέκλητο αὐτοὺς ἔργον, τούτο μετὰ τὴν ἄνοδον ἀποκαλεῖ· καὶ δις τίθησι τὴν τοῦ Θεοῦ προσηγορίαν· πρῶτον μὲν λέγων ὅτι εἰς Αντιο χειαν ἀπέπλευσαν, ὅθεν ἦσαν παραδεδομένων εξ χάριτι τοῦ Θεοῦ εἰς τὸ ἔργον ὁ ἐπλήρωσαν· δεύτερο δὲ ὅτι, συναγαγόντες τὴν Ἐκκλησίαν, ἀνήγγειλεν ὅτι ἐποίησεν μετ᾿ αὐτῶν ὁ Θεός. Καὶ μὴν τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἦν τὸ θαυματουργοῦν, τὰ σοφίζον, τὸ συνεπι χορηγούν, τὸ τοὺς κηρύττοντας ἐνδυναμοῦν, τὰ ἐμπνέον αὐτοῖς τὸν τῆς διδασκαλίας λόγον· διὸ καὶ Παῦλος ἔλεγεν · ῇ μὲν γὰρ δίδοται διὰ τοῦ Πνε ματος λόγος σοφίας, ἄλλῳ δὲ λόγος γνώσεως κατά τὸ αὐτὸ Πνεῦμα, ἑτέρῳ δὲ πίστις ἐν τῷ αὐτῷ ματι, ἄλλῳ δὲ χαρίσματα ιαμάτων ἐν τῷ αὐτῷ Πνεύματι, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Εἶτα διδάσκων ὡς είχ ὑπουργοῦν ταῦτα διανέμει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ἀλλὰ δεσποτικῶς οἷς θέλει χαρίζεται, ἐπήγαγε · « Πέντε δὲ ταῦτα ἐνεργεῖ τὸ ἐν καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα, διαιρούν ἰδίᾳ ἑκάστῳ καθώς βούλεται. ο Β' τοίνυν τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ταῦτα διὰ τῶν ἀποστόλων εἰργάζετο ὡς δα λετο, συναγαγόντες δὲ οἱ περὶ Παῦλον καὶ Βαρνάβαν τὴν Ἐκκλησίαν ἀνήγγειλαν ὅσα ἐποίησε μετ' αυτών ὁ Θεὸς, Θεὸς ἄρα τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον κατὰ τὴν ἀπο στόλων φωνήν. πιν, 25. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. tuum ut Spiritu sancto mentireris, et de agri pretio med fraudares " ? » Et mox : m. Non es mentitus hoininibus, sed Deo '. . Nam quia ille putaverat halere apostolos, utpote homines, dum de pradii pretio quam libuit partem subtraheret, apostolorum princeps eum docet, eos qui Spirits gratia polle- rent, cuncta aperte cognoscere quæ clam acta essent. Non nobis mentitus es, inquit, sed Spiritui sancto. Ne igitur homines te fefellisse putes : Deo enim tu rem falsam dixisti ; namque homiuibus non es mentitus, sed Deo. Haud quippe nobis ta illusisti, sed Spiritul saueto, qui Deus est, ex Deo exsisten- tiam habens, et ejusdem naturæ socius. Hoc etiam Lucas in Actibus ostendit, dum narrat quod, antea ministrantibus Domino et jejunantibus fratribus Antiochiæ, dixit Spiritus sanctus : XXVI. Multifariam demonstratur Deum esse Spiritum sanctum. ● Segregate mihi Paulum et Barnabam in opus ad quod eos advocavi '., Pergit autem dicere ipsos a sancto Spiritu missos abiisse Seleuciam. Atque ubi narravit quomodo peragrantes Cyprum, Ly- ciam, Lycaoniam, Pamphyliam atque Bithyniam, evangelium prædicaverint, subjungit : « Et inde na- vigantes Antiochiam Barnabas ac Saulus, unde fueraut traditi gratiæ Dei in opus quod compleve- rant; cum illuc venissent, et Ecclesiam con- gregassent, retulerunt quanta fecisset cum illis Deus ". » quidem cum superius Spiritus memi- nisset, ceu qui Paulum et Barnabam ad destinatum a se opus elegisset, Spiritum rursus post reditum nominal, bisque illi Dei nomen attribuit ; primo dicens, quod Autiochiam navigaverint unde erant traditi gratiæ Dei propter opus quod reapse com- pleverant; iterum dum ait, quod congregatæ Ec- clesiæ ea narraverint, quæ cum ipsis Deus fecisset. Profecto a Spiritu sancto erat miraculorum donum, ipse sapientiam prudentiamque suppeditabat, ipse praedicantibus 705m vim ingerebat, ipse his in- spirabat magisterii sermonem. Unde et Paulus aie- bat : e alii quidem per Spiritum datur sermo sa- pientiæ; alii autem sermo scientiæ secundum eumdem Spiritum ; alteri ades in eodem Spiritu ; alii gratia sanitatum in uno Spiritu, » et reliqua r. Deinde docens, quod non ministri vice hæc distribuit Spi- ritus sanclus, sed potentialiter quibus vult lar- gitur, subdit : « Hæc autem omnia operatur unus et idem Spiritus, dividens seorsum singulis pront vult "., Si ergo bmc Spiritus sanctus per apostolos pro suo libito peragebat, Paulus vero ac Barnabas congregatæ Ecclesiæ nuntiabant, quanta cum ipsis fecisset Deus, utique Deus est Spiritus sanctus, juxta apostolorum loquelam. * Act. V, 3. *s ibid. 4. ” Act. XIII, 2. B C Evci- D * Act. Cor xit, 8, 9. * ibid. 11.
διὸ καὶ Παῦλος ἔλεγεν· «Ὧ μὲν γὰρ δίδοται διὰ τοῦ Πνεύματος λόγος σοφίας, ἄλλῳ δὲ λόγος γνώσεως κατὰ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα, ἑτέρῳ δὲ πίστις ἐν τῷ αὐτῷ Πνεύματι, ἄλλῳ δὲ χαρίσματα ἰαμάτων ἐν τῷ αὐτῷ Πνεύματι,» καὶ τὰ ἑξῆς. Εἶτα διδάσκων ὡς οὐχ ὑπουργοῦν ταῦτα διανέμει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ἀλλὰ δεσποτικῶς οἷς θέλει χαρίζεται, ἐπήγαγε· «Πάντα δὲ ταῦτα ἐνεργεῖ τὸ ἓν καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα, διαιροῦν ἰδίᾳ ἑκάστῳ καθὼς βούλεται.» Εἰ τοίνυν τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ταῦτα διὰ τῶν ἀποστόλων εἰργάζετο ὡς ἠβούλετο, συναγαγόντες δὲ οἱ περὶ Παῦλον καὶ Βαρνάβαν τὴν Ἐκκλησίαν ἀνήγγειλαν ὅσα ἐποίησε μετ’ αὐτῶν ὁ Θεὸς, Θεὸς ἄρα τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον κατὰ τὴν ἀποστόλων φωνήν. Τοῦτο γεγονὸς καὶ ἐν Ἱεροσολύμοις ὁ θειότατος διηγεῖται Λουκᾶς. «Ἐσίγησε γὰρ, φησὶ, ἅπαν τὸ πλῆθος, καὶ ἤκουε τοῦ Βαρνάβα καὶ τοῦ Παύλου ἐξηγουμένων, ὅσα ὁ Θεὸς ἐποίησεν σημεῖα δι’ αὐτῶν, καὶ τέρατα ἐν τοῖς ἔθνεσι.» Θεὸς οὖν ἄρα τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον· τὸ γὰρ αὐτὸ θαυματουργεῖ τὰ σημεῖα καὶ τὰ τέρατα. Διὸ καὶ ὁ Κύριος ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ἔλεγεν·
Δ τὴν καρδίαν σου φούσασθαι τὸ ἅγιον Πνεῦμα, Εt νοσφίσασθαί σε ἀπὸ τῆς τιμῆς του χωρίου, ο μετ' ὀλίγα· «Οὐκ ἐψεύσω ἀνθρώποις, ἀλλὰ τῷ Θεῷ Ἐπειδὴ γὰρ ἐκεῖνον ᾠήθη λανθάνειν ὡς ἀνθρώπους τοὺς ἀποστόλους ὑφελόμενος τῆς τοῦ κτήματος τιμῆς, ὁ ἠθέλησεν, ὁ κορυφαῖος αὐτὸν διδάσκει τῶν ἀποστόλων, ὅτι τοῦ Πνεύματος τὴν χάριν οἱ ἔχοντες, πάντα σαφῶς ἐπίστανται τὰ κρύβδην γινόμενα. Ούχ ἡμᾶς γάρ, φησὶν, ἐψεύσω, ἀλλὰ τὸ Πνεῦμα τὸ ἄγων· μὴ τοίνυν ἀνθρώπους ηπατηκέναι νόμιζε Θεός γάρ ἐστιν ὁ διαψευσθεὶς παρὰ σοῦ· οὐκ ἐψεύσω γὰρ ἐν θρώποις, ἀλλὰ τῷ Θεῷ· οὐχ ἡμεῖς γάρ, φησὶν, ἀπό σου παρεκρούσθημεν, ἀλλὰ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ὅπερ ἐστὶ Θεὸς, ἐκ Θεοῦ τὴν ὕπαρξιν ἔχον, κἀκείνης ὑπάρχον τῆς φύσεως. Τοῦτο καὶ ὁ Λουκᾶς ἐν ταῖς Πράξεσι δῆλον ποιεῖ· εἰπὼν γὰρ ἀνώτερον ὅτι λε τουργούντων τῷ Κυρίῳ, καὶ νηστευόντων τῶν ἀδελ φῶν ἐν 'Αντιοχείς, εἶπε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον · ΚϚ'. Εκ πλειόνων ἀπόδειξις Θεὸν εἶναι τὸ ἅγιον Πνεῦμα, • Αφορίσατέ μοι τὸν Παῦλον δὴ καὶ τὸν Βαρνάβαν εἰς τὸ ἔργον προσκέκλημαι αὐτούς. ο Καὶ έπαγε- γὼν ὅτι ἐκπεμφθέντες ὑπὸ τοῦ ἁγίου Πνεύματος κατῆλθον εἰς Σελεύκειαν, καὶ διηγησάμενος όπως περινοστήσαντες τὴν Κύπρον καὶ τὴν Λυπίαν, καὶ Λυκαονίαν, καὶ Παμφυλίαν, καὶ Βυθυνίαν, εκήρυξαν τὸ Εὐαγγέλιον, επιφέρει · « Κακείθεν ἀποπλεύ σαντες εἰς Αντιόχειαν οἱ περὶ Βαρνάβαν καὶ Πα λον, ὅθεν ἦσαν παραδεδομένοι τῇ χάριτι τοῦ Θεοῦ εἰς τὸ ἔργον ἐπλήρωσαν· παραγενόμενοι δε, καὶ τὴν Ἐκκλησίαν συναγαγόντες, ἀνήγγειλαν τας ἐποίησεν μετ' αὐτῶν ὁ Θεός.» Μνημονεύσεις ἄνωθεν τοῦ Πνεύματος, ὡς ἀφορίσαντος τὸν Παῦλον καὶ τὰ Βαρνάβαν εἰς & προσεκέκλητο αὐτοὺς ἔργον, τούτο μετὰ τὴν ἄνοδον ἀποκαλεῖ· καὶ δις τίθησι τὴν τοῦ Θεοῦ προσηγορίαν· πρῶτον μὲν λέγων ὅτι εἰς Αντιο χειαν ἀπέπλευσαν, ὅθεν ἦσαν παραδεδομένων εξ χάριτι τοῦ Θεοῦ εἰς τὸ ἔργον ὁ ἐπλήρωσαν· δεύτερο δὲ ὅτι, συναγαγόντες τὴν Ἐκκλησίαν, ἀνήγγειλεν ὅτι ἐποίησεν μετ᾿ αὐτῶν ὁ Θεός. Καὶ μὴν τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἦν τὸ θαυματουργοῦν, τὰ σοφίζον, τὸ συνεπι χορηγούν, τὸ τοὺς κηρύττοντας ἐνδυναμοῦν, τὰ ἐμπνέον αὐτοῖς τὸν τῆς διδασκαλίας λόγον· διὸ καὶ Παῦλος ἔλεγεν · ῇ μὲν γὰρ δίδοται διὰ τοῦ Πνε ματος λόγος σοφίας, ἄλλῳ δὲ λόγος γνώσεως κατά τὸ αὐτὸ Πνεῦμα, ἑτέρῳ δὲ πίστις ἐν τῷ αὐτῷ ματι, ἄλλῳ δὲ χαρίσματα ιαμάτων ἐν τῷ αὐτῷ Πνεύματι, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Εἶτα διδάσκων ὡς είχ ὑπουργοῦν ταῦτα διανέμει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ἀλλὰ δεσποτικῶς οἷς θέλει χαρίζεται, ἐπήγαγε · « Πέντε δὲ ταῦτα ἐνεργεῖ τὸ ἐν καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα, διαιρούν ἰδίᾳ ἑκάστῳ καθώς βούλεται. ο Β' τοίνυν τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ταῦτα διὰ τῶν ἀποστόλων εἰργάζετο ὡς δα λετο, συναγαγόντες δὲ οἱ περὶ Παῦλον καὶ Βαρνάβαν τὴν Ἐκκλησίαν ἀνήγγειλαν ὅσα ἐποίησε μετ' αυτών ὁ Θεὸς, Θεὸς ἄρα τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον κατὰ τὴν ἀπο στόλων φωνήν. πιν, 25. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. tuum ut Spiritu sancto mentireris, et de agri pretio med fraudares " ? » Et mox : m. Non es mentitus hoininibus, sed Deo '. . Nam quia ille putaverat halere apostolos, utpote homines, dum de pradii pretio quam libuit partem subtraheret, apostolorum princeps eum docet, eos qui Spirits gratia polle- rent, cuncta aperte cognoscere quæ clam acta essent. Non nobis mentitus es, inquit, sed Spiritui sancto. Ne igitur homines te fefellisse putes : Deo enim tu rem falsam dixisti ; namque homiuibus non es mentitus, sed Deo. Haud quippe nobis ta illusisti, sed Spiritul saueto, qui Deus est, ex Deo exsisten- tiam habens, et ejusdem naturæ socius. Hoc etiam Lucas in Actibus ostendit, dum narrat quod, antea ministrantibus Domino et jejunantibus fratribus Antiochiæ, dixit Spiritus sanctus : XXVI. Multifariam demonstratur Deum esse Spiritum sanctum. ● Segregate mihi Paulum et Barnabam in opus ad quod eos advocavi '., Pergit autem dicere ipsos a sancto Spiritu missos abiisse Seleuciam. Atque ubi narravit quomodo peragrantes Cyprum, Ly- ciam, Lycaoniam, Pamphyliam atque Bithyniam, evangelium prædicaverint, subjungit : « Et inde na- vigantes Antiochiam Barnabas ac Saulus, unde fueraut traditi gratiæ Dei in opus quod compleve- rant; cum illuc venissent, et Ecclesiam con- gregassent, retulerunt quanta fecisset cum illis Deus ". » quidem cum superius Spiritus memi- nisset, ceu qui Paulum et Barnabam ad destinatum a se opus elegisset, Spiritum rursus post reditum nominal, bisque illi Dei nomen attribuit ; primo dicens, quod Autiochiam navigaverint unde erant traditi gratiæ Dei propter opus quod reapse com- pleverant; iterum dum ait, quod congregatæ Ec- clesiæ ea narraverint, quæ cum ipsis Deus fecisset. Profecto a Spiritu sancto erat miraculorum donum, ipse sapientiam prudentiamque suppeditabat, ipse praedicantibus 705m vim ingerebat, ipse his in- spirabat magisterii sermonem. Unde et Paulus aie- bat : e alii quidem per Spiritum datur sermo sa- pientiæ; alii autem sermo scientiæ secundum eumdem Spiritum ; alteri ades in eodem Spiritu ; alii gratia sanitatum in uno Spiritu, » et reliqua r. Deinde docens, quod non ministri vice hæc distribuit Spi- ritus sanclus, sed potentialiter quibus vult lar- gitur, subdit : « Hæc autem omnia operatur unus et idem Spiritus, dividens seorsum singulis pront vult "., Si ergo bmc Spiritus sanctus per apostolos pro suo libito peragebat, Paulus vero ac Barnabas congregatæ Ecclesiæ nuntiabant, quanta cum ipsis fecisset Deus, utique Deus est Spiritus sanctus, juxta apostolorum loquelam. * Act. V, 3. *s ibid. 4. ” Act. XIII, 2. B C Evci- D * Act. Cor xit, 8, 9. * ibid. 11.
PG 75:1185«Εἰ δὲ ἐν Πνεύματι Θεοῦ ἐγὼ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, ἄρα ἔφθασεν ἐφ’ ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ.» Καὶ πάλιν ἐν ταῖς Πράξεσιν ὁ Λουκᾶς τὸν Παῦλόν φησιν ἐπιλεξάμενον τὸν Σίλαν ἐξελθεῖν τῇ χάριτι τοῦ Θεοῦ ὑπὸ τῶν ἀδελφῶν παραδοθέντα· Θεὸν αὖθις καλέσας τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὸ διὰ τῶν ἀδελφῶν ἐν Ἀντιοχείᾳ ἀφορίσαν αὐτὸν εἰς ὃ προσεκαλέσατο αὐτὸν ἔργον. Πάλιν ὁ μακάριος Παῦλος ἐν μὲν τῇ πρὸς Κορινθίους φησίν· «Οὓς ἔθετο ὁ Θεὸς ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ, τοὺς μὲν προφήτας καὶ ἀποστόλους, τοὺς δὲ ποιμένας καὶ διδασκάλους καὶ εὐαγγελιστὰς, πρὸς καταρτισμὸν τῶν ἁγίων·» ἐν δὲ Μιλήτῳ συνταττόμενος τοῖς ἀδελφοῖς, καὶ τῆς δοθείσης ἀναμιμνήσκων χάριτος· «Προσέχετε οὖν ἑαυτοῖς, φησὶν, καὶ παντὶ τῷ ποιμνίῳ ἐν ᾧ ὑμᾶς ἔθετο τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐπισκόπους ποιμαίνειν τὴν Ἐκκλησίαν τοῦ Κυρίου, ἣν περιεποιήσατο διὰ τοῦ αἵματος τοῦ ἰδίου.» Ὁρᾶτε πάλιν κἀνταῦθα τὴν θεολογίαν τοῦ Πνεύματος. Ἐκεῖ γὰρ τοῦ Θεοῦ μνημονεύσας ὡς ποιμένας, καὶ διδασκάλους, καὶ εὐαγγελιστὰς χειροτονοῦντος, ἐνταῦθα περὶ τοῦ Πνεύματός φησι· Ἐν ᾧ ὑμᾶς ἔθετο τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐπισκόπους ποιμαίνειν τὴν Ἐκκλησίαν·
Β Τοῦτο γεγονὸς καὶ ἐν Ἱεροσολύμοις ὁ θειότατος Α διηγείται Λουκᾶς. • Εσίγησε γάρ, φησί, ἅπαν τὸ πλῆ θος, καὶ ἤκους τοῦ Βαρνάβα καὶ τοῦ Παύλου ἐξηγου - μένων, ὅσα ὁ Θεὸς ἐποίησεν σημεία δι' αὐτῶν, καὶ τέρατα ἐν τοῖς ἔθνεσι. » Θεὸς οὖν ἄρα τὸ Πνεῦμα τ ἅγιον· τὸ γὰρ αὐτὸ θαυματουργεῖ τὰ σημεῖα καὶ τὰ τέρατα. Διὸ καὶ ὁ Κύριος ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ἔλεγεν · • Εἰ δὲ ἐν Πνεύματι Θεοῦ ἐγὼ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, ἄρα ἔφθασεν ἐφ' ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. Καὶ πάλιν ἐν ταῖς Πράξεσιν ὁ Λουκᾶς τὸν Παῦλόν φησιν ἐπιλεξάμενον τὸν Σίλαν ἐξελθεῖν τῇ χάριτι τοῦ Θεοῦ ὑπὸ τῶν ἀδελφῶν παραδοθέντα· Θεὸν αὖθις καλέσας τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὸ διὰ τῶν ἀδελφῶν ἐν Ἀντιο- χείᾳ ἀφορίσαν αὐτὸν εἰς -8 προσεκαλέσατο αὐτὸν ἔργον. Πάλιν ὁ μακάριος Παῦλος ἐν μὲν τῇ πρὸς Κορινθίους (1) φησίν· . Οΰς ἔθετο ὁ Θεὸς ἐν τῇ Ἐκ- κλησίᾳ, τοὺς μὲν προφήτας καὶ ἀποστόλους, τοὺς δὲ ποιμένας καὶ διδασκάλους καὶ εὐαγγελιστὰς πρὸς καταρτισμὸν τῶν ἁγίων·, ἐν δὲ Μιλήτω συνταττό μενος τοῖς ἀδελφοῖς, καὶ τῆς δοθείσης ἀναμιμνήσκων χάριτος • Προσέχετε οὖν ἑαυτοῖς, φησὶν, καὶ παντὶ τῷ ποιμνίῳ ἐν ᾧ ὑμᾶς ἔθετο τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον Επισκόπους ποιμαίνειν τὴν Ἐκκλησίαν τοῦ ιδίου. » « Κυρίου (2), ήν περιεποιήσατο διὰ τοῦ αἵματος τοῦ Ορᾶτε πάλιν κἀνταῦθα τὴν θεολογίαν τοῦ Πνεύ ματος. Ἐκεῖ γὰρ τοῦ Θεοῦ μνημονεύσας ως ποιμένας, καὶ διδασκάλους, καὶ εὐαγγελιστὰς χειροτονοῦντος, ἐνταῦθα περὶ τοῦ Πνεύματος φησι· Ἐν ᾧ ὑμᾶς ἔθετο τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐπισκόπους ποιμαίνειν την Εκ κλησίαν· διδάσκων ὡς Θεὸς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, και ὅτι ταὐτόν ἐστιν εἰπεῖν Θεὸν, καὶ Πνεῦμα, διὰ τὴν κοινωνίαν τῆς φύσεως· τοῖς τε γὰρ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς γινομένοις συνεργεῖ ὁ Υἱὸς καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον· τοῖς τε ὑπὸ τοῦ Υἱοῦ (5) καὶ τοῦ Πνεύματος τελουμένοις συνευδοκεῖ ὡσαύτως ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ. Καὶ ἑτέρωθεν πάλιν ο μακάριος Παῦλος Θεὸν εἶναι τὸ Πνεῦμα κηρύττει· . Ἐὰν γὰρ, φησί, προφητεύωσι πάντες, εἰσέλθῃ δέ τις άπιστος ή ιδιώτης, ελέγχεται ὑπὸ πάντων, ἀνακρίνεται ὑπὸ πάντων (4), τὰ κρυπτὰ τῆς καρδίας αὐτοῦ φανερά γίνεται· καὶ οὕτως πεσών ἐπὶ πρόσωπον προσκυνήσει τῷ Θεῷ, ἀπαγγέλλων ὅτι ὄντως ὁ Θεὸς ἐν ὑμῖν ἐστιν. · Ἐπειδὴ γὰρ τοῦ Πνεύ ματος ή προφητεία χάρισμα, διὰ δὲ τῆς ἀποκαλύψεως τοῦ Πνεύματος φανερὰ τὰ τῆς καρδίας κρυπτά γίνεται, Θεοῦ δὲ ἴδιον τὸ τὸν νοῦν τῶν ἀνθρώπων ἐπίστασθαι, ἀναγκαίως ὁ ἐλεγχόμενος διὰ τῆς προφη τείας, ἀνακρινόμενος προσκυνήσει τῷ Θεῷ, ἀπαγ- γέλλων ὅτι ὄντως ὁ Θεὸς ἐν ὑμῖν ἐστιν· εἶχον δὲ τὴν χάριν ἐκεῖνοι τοῦ Πνεύματος. Εἰ δὲ Θεὸς ἦν ἐν αὐτοῖς, ἐπειδὴ τῆς τοῦ Πνεύματος ἀπήλαυον χάριτος, Θεὸς ἄρα καὶ ἐκ Θεοῦ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. το Σιν, 23-25. Θεού, Υἱοῦ, ὁμοιοτέλευτον ' Hoc idem evenisse Hierosolymis quoque præcla- rissimus Lucas narrat : « Tacuit enim, inquit, onuis multitudo, et audiebant Barnabam et Paulum narran- tes quanta Deus fecisset signa et prodigia in gentibus per ipsos ". » Deus ergo est Spiritus sanctus : ipse enim signa et prodigia. mirabiliter operatur. linde etiam Dominus in Evangeliis aiebat: «Quod si ego in Spiritu Dei dæmonia ejicio, utique pervenit in vos regnum Dei . . Rursusque in Actibus Lucas ait o Pau- lum electo Sila profectum esse, traditum grative Dei a fratribus. Quo item foco Deum appellat Spi- ritum sanctum, qui nempe per fratres Antiochiæ segregaverat ipsum ad destinatum opus. Adane beatus Paulus in Epistola ad Corinthios ait : « Quos Deus posuit in Ecclesia partim prophetas et apo- slolos, partim pastores et doctores atque evange- listas, ad aedificationem sanctorum . » Mileti au- tein fratribus vale dicens, et datam commeinorans gratiam : e Attendite igitur vobismetipsis, inquit, et universo gregi, in quo vos Spiritus sanctus po- suit episcopos regere 706m Ecclesiam Domini; quam aequisivit sanguine suo "., DE TRINITAΤΕ. C D Act. IV, • Cor. stola ad Corinthios; pars altera tamen adsuitur ex loco parallelo Epistolæ ad Ephesios. spest. Sed tamen multo communior est lectio Dei, quam interpres quoque Lal. Vulgatus rednet. rou habet ipse Cyrillus in opusculo, Quod Maria Videte rursus binc etiam, Deum affirmari Spi- ritum sanctum. Cum enim illic dixisset Deum constituisse pastores, doctores et evangelistas hic de Spiritu ait : « Quo in grege vos collocavit Spiritus sanctus episcopos ob regendam pastorall cura Ecclesiam : ‹ docens videlicet Deum esse Spi- ritum sanctum, perindeque dici Deum ae Spiritum, propter naturæ communionem. Nam'iis quæ a Deo Patre flunt, cooperantur Filius ac Spiritus sanctus : vicissimque iis, quæ a Filio et Spiritu perficiuntur, consentit pariter Deus Pater. Rursusque alibi bea- tus Paulus Deum esse Spiritum prædicat: ‹ Nam si, inquit, omnes prophetent, iniret autem quis infidelis vel idiota, convincitur ab omnibus, dija- dicatur ab omnibus, occulta cordis ejus manifesta funt : et ita cadens in faciem adorabit Deum, pro: nuntians quod vere Deus in vobis sit *., Nam quia prophetia donum Spiritus est, et per revela- tionem Spiritus, manifesta flunt cordis occulta, Dei vero proprium est mentem hominum cognoscere, necessario is qui convincitur a prophetia, dijuė dicatus adorabit Deum, pronuntians quod veré Deus in vobis sit. Porro illi gratiam Spiritus habe- bant. Quod si Deus in ipsis erat, quia Spiritus gra- tia fruebantur, superest at Deus et ex Deo Spiri- tus sanctus sit. "I Cor. x11, ; Ephes. 1v, 12. " Act. xx, 28. sit Deipara, num. 22. den Filio. propier prætermissa, sed infra appe ret lecta revera fuisse a Cyrillo. 18. " Matth. x11, 28. 78 Act. xv, 40. (4) Pars quidem prior testimonii ejus est ex Epi- (2) Ita cod. Κυρίου, ut nonnulli alii codices Actnam (3) Col. Θεοῦ, Deo, sed videbatur omnino scriben (4) Tria hæc verba desunt mendose in codica
διδάσκων ὡς Θεὸς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ ὅτι ταὐτόν ἐστιν εἰπεῖν Θεὸν, καὶ Πνεῦμα, διὰ τὴν κοινωνίαν τῆς φύσεως· τοῖς τε γὰρ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς γινομένοις συνεργεῖ ὁ Υἱὸς καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον· τοῖς τε ὑπὸ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ Πνεύματος τελουμένοις συνευδοκεῖ ὡσαύτως ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ. Καὶ ἑτέρωθεν πάλιν ὁ μακάριος Παῦλος Θεὸν εἶναι τὸ Πνεῦμα κηρύττει· «Ἐὰν γὰρ, φησὶ, προφητεύωσι πάντες, εἰσέλθῃ δέ τις ἄπιστος ἢ ἰδιώτης, ἐλέγχεται ὑπὸ πάντων, ἀνακρίνεται ὑπὸ πάντων, τὰ κρυπτὰ τῆς καρδίας αὐτοῦ φανερὰ γίνεται· καὶ οὕτως πεσὼν ἐπὶ πρόσωπον προσκυνήσει τῷ Θεῷ, ἀπαγγέλλων ὅτι ὄντως ὁ Θεὸς ἐν ὑμῖν ἐστιν.» Ἐπειδὴ γὰρ τοῦ Πνεύματος ἡ προφητεία χάρισμα, διὰ δὲ τῆς ἀποκαλύψεως τοῦ Πνεύματος φανερὰ τὰ τῆς καρδίας κρυπτὰ γίνεται, Θεοῦ δὲ ἴδιον τὸ τὸν νοῦν τῶν ἀνθρώπων ἐπίστασθαι, ἀναγκαίως ὁ ἐλεγχόμενος διὰ τῆς προφητείας, ἀνακρινόμενος προσκυνήσει τῷ Θεῷ, ἀπαγγέλλων ὅτι ὄντως ὁ Θεὸς ἐν ὑμῖν ἐστιν· εἶχον δὲ τὴν χάριν ἐκεῖνοι τοῦ Πνεύματος. Εἰ δὲ Θεὸς ἦν ἐν αὐτοῖς, ἐπειδὴ τῆς τοῦ Πνεύματος ἀπήλαυον χάριτος, Θεὸς ἄρα καὶ ἐκ Θεοῦ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. ΚΖ.
Β Τοῦτο γεγονὸς καὶ ἐν Ἱεροσολύμοις ὁ θειότατος Α διηγείται Λουκᾶς. • Εσίγησε γάρ, φησί, ἅπαν τὸ πλῆ θος, καὶ ἤκους τοῦ Βαρνάβα καὶ τοῦ Παύλου ἐξηγου - μένων, ὅσα ὁ Θεὸς ἐποίησεν σημεία δι' αὐτῶν, καὶ τέρατα ἐν τοῖς ἔθνεσι. » Θεὸς οὖν ἄρα τὸ Πνεῦμα τ ἅγιον· τὸ γὰρ αὐτὸ θαυματουργεῖ τὰ σημεῖα καὶ τὰ τέρατα. Διὸ καὶ ὁ Κύριος ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ἔλεγεν · • Εἰ δὲ ἐν Πνεύματι Θεοῦ ἐγὼ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, ἄρα ἔφθασεν ἐφ' ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. Καὶ πάλιν ἐν ταῖς Πράξεσιν ὁ Λουκᾶς τὸν Παῦλόν φησιν ἐπιλεξάμενον τὸν Σίλαν ἐξελθεῖν τῇ χάριτι τοῦ Θεοῦ ὑπὸ τῶν ἀδελφῶν παραδοθέντα· Θεὸν αὖθις καλέσας τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὸ διὰ τῶν ἀδελφῶν ἐν Ἀντιο- χείᾳ ἀφορίσαν αὐτὸν εἰς -8 προσεκαλέσατο αὐτὸν ἔργον. Πάλιν ὁ μακάριος Παῦλος ἐν μὲν τῇ πρὸς Κορινθίους (1) φησίν· . Οΰς ἔθετο ὁ Θεὸς ἐν τῇ Ἐκ- κλησίᾳ, τοὺς μὲν προφήτας καὶ ἀποστόλους, τοὺς δὲ ποιμένας καὶ διδασκάλους καὶ εὐαγγελιστὰς πρὸς καταρτισμὸν τῶν ἁγίων·, ἐν δὲ Μιλήτω συνταττό μενος τοῖς ἀδελφοῖς, καὶ τῆς δοθείσης ἀναμιμνήσκων χάριτος • Προσέχετε οὖν ἑαυτοῖς, φησὶν, καὶ παντὶ τῷ ποιμνίῳ ἐν ᾧ ὑμᾶς ἔθετο τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον Επισκόπους ποιμαίνειν τὴν Ἐκκλησίαν τοῦ ιδίου. » « Κυρίου (2), ήν περιεποιήσατο διὰ τοῦ αἵματος τοῦ Ορᾶτε πάλιν κἀνταῦθα τὴν θεολογίαν τοῦ Πνεύ ματος. Ἐκεῖ γὰρ τοῦ Θεοῦ μνημονεύσας ως ποιμένας, καὶ διδασκάλους, καὶ εὐαγγελιστὰς χειροτονοῦντος, ἐνταῦθα περὶ τοῦ Πνεύματος φησι· Ἐν ᾧ ὑμᾶς ἔθετο τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐπισκόπους ποιμαίνειν την Εκ κλησίαν· διδάσκων ὡς Θεὸς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, και ὅτι ταὐτόν ἐστιν εἰπεῖν Θεὸν, καὶ Πνεῦμα, διὰ τὴν κοινωνίαν τῆς φύσεως· τοῖς τε γὰρ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς γινομένοις συνεργεῖ ὁ Υἱὸς καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον· τοῖς τε ὑπὸ τοῦ Υἱοῦ (5) καὶ τοῦ Πνεύματος τελουμένοις συνευδοκεῖ ὡσαύτως ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ. Καὶ ἑτέρωθεν πάλιν ο μακάριος Παῦλος Θεὸν εἶναι τὸ Πνεῦμα κηρύττει· . Ἐὰν γὰρ, φησί, προφητεύωσι πάντες, εἰσέλθῃ δέ τις άπιστος ή ιδιώτης, ελέγχεται ὑπὸ πάντων, ἀνακρίνεται ὑπὸ πάντων (4), τὰ κρυπτὰ τῆς καρδίας αὐτοῦ φανερά γίνεται· καὶ οὕτως πεσών ἐπὶ πρόσωπον προσκυνήσει τῷ Θεῷ, ἀπαγγέλλων ὅτι ὄντως ὁ Θεὸς ἐν ὑμῖν ἐστιν. · Ἐπειδὴ γὰρ τοῦ Πνεύ ματος ή προφητεία χάρισμα, διὰ δὲ τῆς ἀποκαλύψεως τοῦ Πνεύματος φανερὰ τὰ τῆς καρδίας κρυπτά γίνεται, Θεοῦ δὲ ἴδιον τὸ τὸν νοῦν τῶν ἀνθρώπων ἐπίστασθαι, ἀναγκαίως ὁ ἐλεγχόμενος διὰ τῆς προφη τείας, ἀνακρινόμενος προσκυνήσει τῷ Θεῷ, ἀπαγ- γέλλων ὅτι ὄντως ὁ Θεὸς ἐν ὑμῖν ἐστιν· εἶχον δὲ τὴν χάριν ἐκεῖνοι τοῦ Πνεύματος. Εἰ δὲ Θεὸς ἦν ἐν αὐτοῖς, ἐπειδὴ τῆς τοῦ Πνεύματος ἀπήλαυον χάριτος, Θεὸς ἄρα καὶ ἐκ Θεοῦ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. το Σιν, 23-25. Θεού, Υἱοῦ, ὁμοιοτέλευτον ' Hoc idem evenisse Hierosolymis quoque præcla- rissimus Lucas narrat : « Tacuit enim, inquit, onuis multitudo, et audiebant Barnabam et Paulum narran- tes quanta Deus fecisset signa et prodigia in gentibus per ipsos ". » Deus ergo est Spiritus sanctus : ipse enim signa et prodigia. mirabiliter operatur. linde etiam Dominus in Evangeliis aiebat: «Quod si ego in Spiritu Dei dæmonia ejicio, utique pervenit in vos regnum Dei . . Rursusque in Actibus Lucas ait o Pau- lum electo Sila profectum esse, traditum grative Dei a fratribus. Quo item foco Deum appellat Spi- ritum sanctum, qui nempe per fratres Antiochiæ segregaverat ipsum ad destinatum opus. Adane beatus Paulus in Epistola ad Corinthios ait : « Quos Deus posuit in Ecclesia partim prophetas et apo- slolos, partim pastores et doctores atque evange- listas, ad aedificationem sanctorum . » Mileti au- tein fratribus vale dicens, et datam commeinorans gratiam : e Attendite igitur vobismetipsis, inquit, et universo gregi, in quo vos Spiritus sanctus po- suit episcopos regere 706m Ecclesiam Domini; quam aequisivit sanguine suo "., DE TRINITAΤΕ. C D Act. IV, • Cor. stola ad Corinthios; pars altera tamen adsuitur ex loco parallelo Epistolæ ad Ephesios. spest. Sed tamen multo communior est lectio Dei, quam interpres quoque Lal. Vulgatus rednet. rou habet ipse Cyrillus in opusculo, Quod Maria Videte rursus binc etiam, Deum affirmari Spi- ritum sanctum. Cum enim illic dixisset Deum constituisse pastores, doctores et evangelistas hic de Spiritu ait : « Quo in grege vos collocavit Spiritus sanctus episcopos ob regendam pastorall cura Ecclesiam : ‹ docens videlicet Deum esse Spi- ritum sanctum, perindeque dici Deum ae Spiritum, propter naturæ communionem. Nam'iis quæ a Deo Patre flunt, cooperantur Filius ac Spiritus sanctus : vicissimque iis, quæ a Filio et Spiritu perficiuntur, consentit pariter Deus Pater. Rursusque alibi bea- tus Paulus Deum esse Spiritum prædicat: ‹ Nam si, inquit, omnes prophetent, iniret autem quis infidelis vel idiota, convincitur ab omnibus, dija- dicatur ab omnibus, occulta cordis ejus manifesta funt : et ita cadens in faciem adorabit Deum, pro: nuntians quod vere Deus in vobis sit *., Nam quia prophetia donum Spiritus est, et per revela- tionem Spiritus, manifesta flunt cordis occulta, Dei vero proprium est mentem hominum cognoscere, necessario is qui convincitur a prophetia, dijuė dicatus adorabit Deum, pronuntians quod veré Deus in vobis sit. Porro illi gratiam Spiritus habe- bant. Quod si Deus in ipsis erat, quia Spiritus gra- tia fruebantur, superest at Deus et ex Deo Spiri- tus sanctus sit. "I Cor. x11, ; Ephes. 1v, 12. " Act. xx, 28. sit Deipara, num. 22. den Filio. propier prætermissa, sed infra appe ret lecta revera fuisse a Cyrillo. 18. " Matth. x11, 28. 78 Act. xv, 40. (4) Pars quidem prior testimonii ejus est ex Epi- (2) Ita cod. Κυρίου, ut nonnulli alii codices Actnam (3) Col. Θεοῦ, Deo, sed videbatur omnino scriben (4) Tria hæc verba desunt mendose in codica
PG 75:1186Ὅτι ἀκτίστως ἐκ Θεοῦ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, διὸ καὶ αἰώνιον καλεῖται. Καὶ ὁ θειότατος δὲ Πέτρος ἐν ταῖς Καθολικαῖς Ἐπιστολαῖς· «Εἰ ὀνειδίζεσθε, φησὶν, ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ Χριστοῦ, μακάριοί ἐστε, ὅτι τὸ τῆς δόξης καὶ δυνάμεως καὶ τοῦ Θεοῦ Πνεῦμα ἐφ’ ὑμᾶς ἀναπαύεται.» Καὶ ὁ μακάριος Ἰωάννης ἐν τῇ Ἐπιστολῇ· «Ἐν τούτῳ, φησὶ, γινώσκομεν ὅτι ἐν αὐτῷ μενοῦμεν, καὶ αὐτὸς ἐν ἡμῖν, ὅτι ἐκ τοῦ Πνεύματος αὐτοῦ δέδωκεν ἡμῖν.» Τὸ δὲ ἐκ τοῦ Θεοῦ κηρυττόμενον, οὐ κτίσμα, ἀλλ’ ἐκ τῆς θείας οὐσίας ὑπάρχον· διὸ καὶ αἰώνιον εἰς ἀρχὴν τὸ εἶναι μὴ εἰληφὼς, ὁ μακάριος αὐτὸ Παῦλος ἀποκαλεῖ· «Εἰ γὰρ αἷμα, φησὶ, τράγων καὶ ταύρων, καὶ σποδὸς δαμάλεως ῥαντίζουσα τοὺς κεκοινωμένους ἁγιάζει πρὸς τελειότητα, πόσῳ μᾶλλον τὸ αἷμα Χριστοῦ, ὃς διὰ Πνεύματος ἁγίου ἑαυτὸν προσήνεγκεν;» Εἰ τοίνυν τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον αἰώνιον, καὶ ὁ Θεὸς αἰώνιος, δῆλον τὸ συναγόμενον· ἀλλὰ πάσας μὲν τὰς περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος μαρτυρίας, τὰς καὶ Θεὸν αὐτὸ καὶ Κύριον κηρυττούσας, καὶ Πατρὶ καὶ Υἱῷ συντεταγμένον λεγούσας, συλλέγειν τοῖς φιλοπόνοις καταλίπωμεν· ἡμεῖς δὲ ἐπὶ τὸ τέλος ἐπειγώμεθα τῆς προκειμένης διδασκαλίας. ΚΗ.
Β Τοῦτο γεγονὸς καὶ ἐν Ἱεροσολύμοις ὁ θειότατος Α διηγείται Λουκᾶς. • Εσίγησε γάρ, φησί, ἅπαν τὸ πλῆ θος, καὶ ἤκους τοῦ Βαρνάβα καὶ τοῦ Παύλου ἐξηγου - μένων, ὅσα ὁ Θεὸς ἐποίησεν σημεία δι' αὐτῶν, καὶ τέρατα ἐν τοῖς ἔθνεσι. » Θεὸς οὖν ἄρα τὸ Πνεῦμα τ ἅγιον· τὸ γὰρ αὐτὸ θαυματουργεῖ τὰ σημεῖα καὶ τὰ τέρατα. Διὸ καὶ ὁ Κύριος ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ἔλεγεν · • Εἰ δὲ ἐν Πνεύματι Θεοῦ ἐγὼ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, ἄρα ἔφθασεν ἐφ' ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. Καὶ πάλιν ἐν ταῖς Πράξεσιν ὁ Λουκᾶς τὸν Παῦλόν φησιν ἐπιλεξάμενον τὸν Σίλαν ἐξελθεῖν τῇ χάριτι τοῦ Θεοῦ ὑπὸ τῶν ἀδελφῶν παραδοθέντα· Θεὸν αὖθις καλέσας τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὸ διὰ τῶν ἀδελφῶν ἐν Ἀντιο- χείᾳ ἀφορίσαν αὐτὸν εἰς -8 προσεκαλέσατο αὐτὸν ἔργον. Πάλιν ὁ μακάριος Παῦλος ἐν μὲν τῇ πρὸς Κορινθίους (1) φησίν· . Οΰς ἔθετο ὁ Θεὸς ἐν τῇ Ἐκ- κλησίᾳ, τοὺς μὲν προφήτας καὶ ἀποστόλους, τοὺς δὲ ποιμένας καὶ διδασκάλους καὶ εὐαγγελιστὰς πρὸς καταρτισμὸν τῶν ἁγίων·, ἐν δὲ Μιλήτω συνταττό μενος τοῖς ἀδελφοῖς, καὶ τῆς δοθείσης ἀναμιμνήσκων χάριτος • Προσέχετε οὖν ἑαυτοῖς, φησὶν, καὶ παντὶ τῷ ποιμνίῳ ἐν ᾧ ὑμᾶς ἔθετο τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον Επισκόπους ποιμαίνειν τὴν Ἐκκλησίαν τοῦ ιδίου. » « Κυρίου (2), ήν περιεποιήσατο διὰ τοῦ αἵματος τοῦ Ορᾶτε πάλιν κἀνταῦθα τὴν θεολογίαν τοῦ Πνεύ ματος. Ἐκεῖ γὰρ τοῦ Θεοῦ μνημονεύσας ως ποιμένας, καὶ διδασκάλους, καὶ εὐαγγελιστὰς χειροτονοῦντος, ἐνταῦθα περὶ τοῦ Πνεύματος φησι· Ἐν ᾧ ὑμᾶς ἔθετο τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐπισκόπους ποιμαίνειν την Εκ κλησίαν· διδάσκων ὡς Θεὸς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, και ὅτι ταὐτόν ἐστιν εἰπεῖν Θεὸν, καὶ Πνεῦμα, διὰ τὴν κοινωνίαν τῆς φύσεως· τοῖς τε γὰρ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς γινομένοις συνεργεῖ ὁ Υἱὸς καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον· τοῖς τε ὑπὸ τοῦ Υἱοῦ (5) καὶ τοῦ Πνεύματος τελουμένοις συνευδοκεῖ ὡσαύτως ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ. Καὶ ἑτέρωθεν πάλιν ο μακάριος Παῦλος Θεὸν εἶναι τὸ Πνεῦμα κηρύττει· . Ἐὰν γὰρ, φησί, προφητεύωσι πάντες, εἰσέλθῃ δέ τις άπιστος ή ιδιώτης, ελέγχεται ὑπὸ πάντων, ἀνακρίνεται ὑπὸ πάντων (4), τὰ κρυπτὰ τῆς καρδίας αὐτοῦ φανερά γίνεται· καὶ οὕτως πεσών ἐπὶ πρόσωπον προσκυνήσει τῷ Θεῷ, ἀπαγγέλλων ὅτι ὄντως ὁ Θεὸς ἐν ὑμῖν ἐστιν. · Ἐπειδὴ γὰρ τοῦ Πνεύ ματος ή προφητεία χάρισμα, διὰ δὲ τῆς ἀποκαλύψεως τοῦ Πνεύματος φανερὰ τὰ τῆς καρδίας κρυπτά γίνεται, Θεοῦ δὲ ἴδιον τὸ τὸν νοῦν τῶν ἀνθρώπων ἐπίστασθαι, ἀναγκαίως ὁ ἐλεγχόμενος διὰ τῆς προφη τείας, ἀνακρινόμενος προσκυνήσει τῷ Θεῷ, ἀπαγ- γέλλων ὅτι ὄντως ὁ Θεὸς ἐν ὑμῖν ἐστιν· εἶχον δὲ τὴν χάριν ἐκεῖνοι τοῦ Πνεύματος. Εἰ δὲ Θεὸς ἦν ἐν αὐτοῖς, ἐπειδὴ τῆς τοῦ Πνεύματος ἀπήλαυον χάριτος, Θεὸς ἄρα καὶ ἐκ Θεοῦ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. το Σιν, 23-25. Θεού, Υἱοῦ, ὁμοιοτέλευτον ' Hoc idem evenisse Hierosolymis quoque præcla- rissimus Lucas narrat : « Tacuit enim, inquit, onuis multitudo, et audiebant Barnabam et Paulum narran- tes quanta Deus fecisset signa et prodigia in gentibus per ipsos ". » Deus ergo est Spiritus sanctus : ipse enim signa et prodigia. mirabiliter operatur. linde etiam Dominus in Evangeliis aiebat: «Quod si ego in Spiritu Dei dæmonia ejicio, utique pervenit in vos regnum Dei . . Rursusque in Actibus Lucas ait o Pau- lum electo Sila profectum esse, traditum grative Dei a fratribus. Quo item foco Deum appellat Spi- ritum sanctum, qui nempe per fratres Antiochiæ segregaverat ipsum ad destinatum opus. Adane beatus Paulus in Epistola ad Corinthios ait : « Quos Deus posuit in Ecclesia partim prophetas et apo- slolos, partim pastores et doctores atque evange- listas, ad aedificationem sanctorum . » Mileti au- tein fratribus vale dicens, et datam commeinorans gratiam : e Attendite igitur vobismetipsis, inquit, et universo gregi, in quo vos Spiritus sanctus po- suit episcopos regere 706m Ecclesiam Domini; quam aequisivit sanguine suo "., DE TRINITAΤΕ. C D Act. IV, • Cor. stola ad Corinthios; pars altera tamen adsuitur ex loco parallelo Epistolæ ad Ephesios. spest. Sed tamen multo communior est lectio Dei, quam interpres quoque Lal. Vulgatus rednet. rou habet ipse Cyrillus in opusculo, Quod Maria Videte rursus binc etiam, Deum affirmari Spi- ritum sanctum. Cum enim illic dixisset Deum constituisse pastores, doctores et evangelistas hic de Spiritu ait : « Quo in grege vos collocavit Spiritus sanctus episcopos ob regendam pastorall cura Ecclesiam : ‹ docens videlicet Deum esse Spi- ritum sanctum, perindeque dici Deum ae Spiritum, propter naturæ communionem. Nam'iis quæ a Deo Patre flunt, cooperantur Filius ac Spiritus sanctus : vicissimque iis, quæ a Filio et Spiritu perficiuntur, consentit pariter Deus Pater. Rursusque alibi bea- tus Paulus Deum esse Spiritum prædicat: ‹ Nam si, inquit, omnes prophetent, iniret autem quis infidelis vel idiota, convincitur ab omnibus, dija- dicatur ab omnibus, occulta cordis ejus manifesta funt : et ita cadens in faciem adorabit Deum, pro: nuntians quod vere Deus in vobis sit *., Nam quia prophetia donum Spiritus est, et per revela- tionem Spiritus, manifesta flunt cordis occulta, Dei vero proprium est mentem hominum cognoscere, necessario is qui convincitur a prophetia, dijuė dicatus adorabit Deum, pronuntians quod veré Deus in vobis sit. Porro illi gratiam Spiritus habe- bant. Quod si Deus in ipsis erat, quia Spiritus gra- tia fruebantur, superest at Deus et ex Deo Spiri- tus sanctus sit. "I Cor. x11, ; Ephes. 1v, 12. " Act. xx, 28. sit Deipara, num. 22. den Filio. propier prætermissa, sed infra appe ret lecta revera fuisse a Cyrillo. 18. " Matth. x11, 28. 78 Act. xv, 40. (4) Pars quidem prior testimonii ejus est ex Epi- (2) Ita cod. Κυρίου, ut nonnulli alii codices Actnam (3) Col. Θεοῦ, Deo, sed videbatur omnino scriben (4) Tria hæc verba desunt mendose in codica
Ἀνακεφαλαίωσις τῆς πίστεως. Τοίνυν μίαν τῆς Τριάδος τὴν φύσιν εἶναι πιστεύομεν, μίαν οὐσίαν ἐν τρισὶν ἰδιότησιν γνωριζομένην, τὴν ἐξουσίαν ἀμέριστον, τὴν βασιλείαν ἀδιαίρετον, μίαν θεότητά τε καὶ κυριότητα. Οὕτω γὰρ καὶ μονὰς ἐν τῷ ταὐτῷ τῆς οὐσίας δείκνυται, καὶ ἡ Τριὰς οὐκ ἐν ψιλοῖς τοῖς ὀνόμασι, ἀλλ’ ἐν ταῖς ὑποστάσεσι γνωρίζεται. Οὐ γὰρ ἓν λέγομεν τριώνυμον κατὰ τὴν τοῦ Σαβελλίου καὶ Φωτεινοῦ καὶ Μαρκέλλου συναίρεσίν τε καὶ σύγχυσιν· οὐ τρία ἀλλόφυλά τε καὶ ἑτεροούσια, ἄνισα καὶ ἀνόμοια, ἀλλήλων ὑπερκείμενα, νῷ καὶ γλώττῃ μετρούμενά τε καὶ ταλαντευόμενα. κατὰ τὴν Ἀρείου διαίρεσίν τε καὶ ἀλλοτρίωσιν καὶ δυσσεβῆ πολυπραγμοσύνην· ἀλλὰ τρεῖς μὲν τὰς ὑποστάσεις, μίαν δὲ τῆς Τριάδος τὴν φύσιν ἀσώματον, ἄτρεπτον, ἀναλλοίωτον, ἀτελεύτητον, ἀθάνατον, ἄπειρον, ἄφθαρτον, ἀπερίγραπτον, ἀπερίληπτον, ἀόρατον, ἀσαφῆ, ἄῤῥητον, ἄφραστον, ἀκατάληπτον, ἀνέφικτον, ἀπερινόητον, αὐτοζωὴν, φῶς νοερὸν, πηγὴν ἀγαθῶν, θησαυρὸν σοφίας, δημιουργὸν τῶν ὄλων, κυβερνῶσαν τὰ πάντα, σοφίαν ἰθύνουσαν τὸ τῆς κτίσεως σκάφος. Ταύτην τὴν πίστιν κατέχομεν· ταύτην γὰρ παρὰ τῶν θεολόγων ἀνδρῶν ἐδιδάχθημεν.
Β Τοῦτο γεγονὸς καὶ ἐν Ἱεροσολύμοις ὁ θειότατος Α διηγείται Λουκᾶς. • Εσίγησε γάρ, φησί, ἅπαν τὸ πλῆ θος, καὶ ἤκους τοῦ Βαρνάβα καὶ τοῦ Παύλου ἐξηγου - μένων, ὅσα ὁ Θεὸς ἐποίησεν σημεία δι' αὐτῶν, καὶ τέρατα ἐν τοῖς ἔθνεσι. » Θεὸς οὖν ἄρα τὸ Πνεῦμα τ ἅγιον· τὸ γὰρ αὐτὸ θαυματουργεῖ τὰ σημεῖα καὶ τὰ τέρατα. Διὸ καὶ ὁ Κύριος ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ἔλεγεν · • Εἰ δὲ ἐν Πνεύματι Θεοῦ ἐγὼ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, ἄρα ἔφθασεν ἐφ' ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. Καὶ πάλιν ἐν ταῖς Πράξεσιν ὁ Λουκᾶς τὸν Παῦλόν φησιν ἐπιλεξάμενον τὸν Σίλαν ἐξελθεῖν τῇ χάριτι τοῦ Θεοῦ ὑπὸ τῶν ἀδελφῶν παραδοθέντα· Θεὸν αὖθις καλέσας τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὸ διὰ τῶν ἀδελφῶν ἐν Ἀντιο- χείᾳ ἀφορίσαν αὐτὸν εἰς -8 προσεκαλέσατο αὐτὸν ἔργον. Πάλιν ὁ μακάριος Παῦλος ἐν μὲν τῇ πρὸς Κορινθίους (1) φησίν· . Οΰς ἔθετο ὁ Θεὸς ἐν τῇ Ἐκ- κλησίᾳ, τοὺς μὲν προφήτας καὶ ἀποστόλους, τοὺς δὲ ποιμένας καὶ διδασκάλους καὶ εὐαγγελιστὰς πρὸς καταρτισμὸν τῶν ἁγίων·, ἐν δὲ Μιλήτω συνταττό μενος τοῖς ἀδελφοῖς, καὶ τῆς δοθείσης ἀναμιμνήσκων χάριτος • Προσέχετε οὖν ἑαυτοῖς, φησὶν, καὶ παντὶ τῷ ποιμνίῳ ἐν ᾧ ὑμᾶς ἔθετο τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον Επισκόπους ποιμαίνειν τὴν Ἐκκλησίαν τοῦ ιδίου. » « Κυρίου (2), ήν περιεποιήσατο διὰ τοῦ αἵματος τοῦ Ορᾶτε πάλιν κἀνταῦθα τὴν θεολογίαν τοῦ Πνεύ ματος. Ἐκεῖ γὰρ τοῦ Θεοῦ μνημονεύσας ως ποιμένας, καὶ διδασκάλους, καὶ εὐαγγελιστὰς χειροτονοῦντος, ἐνταῦθα περὶ τοῦ Πνεύματος φησι· Ἐν ᾧ ὑμᾶς ἔθετο τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐπισκόπους ποιμαίνειν την Εκ κλησίαν· διδάσκων ὡς Θεὸς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, και ὅτι ταὐτόν ἐστιν εἰπεῖν Θεὸν, καὶ Πνεῦμα, διὰ τὴν κοινωνίαν τῆς φύσεως· τοῖς τε γὰρ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς γινομένοις συνεργεῖ ὁ Υἱὸς καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον· τοῖς τε ὑπὸ τοῦ Υἱοῦ (5) καὶ τοῦ Πνεύματος τελουμένοις συνευδοκεῖ ὡσαύτως ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ. Καὶ ἑτέρωθεν πάλιν ο μακάριος Παῦλος Θεὸν εἶναι τὸ Πνεῦμα κηρύττει· . Ἐὰν γὰρ, φησί, προφητεύωσι πάντες, εἰσέλθῃ δέ τις άπιστος ή ιδιώτης, ελέγχεται ὑπὸ πάντων, ἀνακρίνεται ὑπὸ πάντων (4), τὰ κρυπτὰ τῆς καρδίας αὐτοῦ φανερά γίνεται· καὶ οὕτως πεσών ἐπὶ πρόσωπον προσκυνήσει τῷ Θεῷ, ἀπαγγέλλων ὅτι ὄντως ὁ Θεὸς ἐν ὑμῖν ἐστιν. · Ἐπειδὴ γὰρ τοῦ Πνεύ ματος ή προφητεία χάρισμα, διὰ δὲ τῆς ἀποκαλύψεως τοῦ Πνεύματος φανερὰ τὰ τῆς καρδίας κρυπτά γίνεται, Θεοῦ δὲ ἴδιον τὸ τὸν νοῦν τῶν ἀνθρώπων ἐπίστασθαι, ἀναγκαίως ὁ ἐλεγχόμενος διὰ τῆς προφη τείας, ἀνακρινόμενος προσκυνήσει τῷ Θεῷ, ἀπαγ- γέλλων ὅτι ὄντως ὁ Θεὸς ἐν ὑμῖν ἐστιν· εἶχον δὲ τὴν χάριν ἐκεῖνοι τοῦ Πνεύματος. Εἰ δὲ Θεὸς ἦν ἐν αὐτοῖς, ἐπειδὴ τῆς τοῦ Πνεύματος ἀπήλαυον χάριτος, Θεὸς ἄρα καὶ ἐκ Θεοῦ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. το Σιν, 23-25. Θεού, Υἱοῦ, ὁμοιοτέλευτον ' Hoc idem evenisse Hierosolymis quoque præcla- rissimus Lucas narrat : « Tacuit enim, inquit, onuis multitudo, et audiebant Barnabam et Paulum narran- tes quanta Deus fecisset signa et prodigia in gentibus per ipsos ". » Deus ergo est Spiritus sanctus : ipse enim signa et prodigia. mirabiliter operatur. linde etiam Dominus in Evangeliis aiebat: «Quod si ego in Spiritu Dei dæmonia ejicio, utique pervenit in vos regnum Dei . . Rursusque in Actibus Lucas ait o Pau- lum electo Sila profectum esse, traditum grative Dei a fratribus. Quo item foco Deum appellat Spi- ritum sanctum, qui nempe per fratres Antiochiæ segregaverat ipsum ad destinatum opus. Adane beatus Paulus in Epistola ad Corinthios ait : « Quos Deus posuit in Ecclesia partim prophetas et apo- slolos, partim pastores et doctores atque evange- listas, ad aedificationem sanctorum . » Mileti au- tein fratribus vale dicens, et datam commeinorans gratiam : e Attendite igitur vobismetipsis, inquit, et universo gregi, in quo vos Spiritus sanctus po- suit episcopos regere 706m Ecclesiam Domini; quam aequisivit sanguine suo "., DE TRINITAΤΕ. C D Act. IV, • Cor. stola ad Corinthios; pars altera tamen adsuitur ex loco parallelo Epistolæ ad Ephesios. spest. Sed tamen multo communior est lectio Dei, quam interpres quoque Lal. Vulgatus rednet. rou habet ipse Cyrillus in opusculo, Quod Maria Videte rursus binc etiam, Deum affirmari Spi- ritum sanctum. Cum enim illic dixisset Deum constituisse pastores, doctores et evangelistas hic de Spiritu ait : « Quo in grege vos collocavit Spiritus sanctus episcopos ob regendam pastorall cura Ecclesiam : ‹ docens videlicet Deum esse Spi- ritum sanctum, perindeque dici Deum ae Spiritum, propter naturæ communionem. Nam'iis quæ a Deo Patre flunt, cooperantur Filius ac Spiritus sanctus : vicissimque iis, quæ a Filio et Spiritu perficiuntur, consentit pariter Deus Pater. Rursusque alibi bea- tus Paulus Deum esse Spiritum prædicat: ‹ Nam si, inquit, omnes prophetent, iniret autem quis infidelis vel idiota, convincitur ab omnibus, dija- dicatur ab omnibus, occulta cordis ejus manifesta funt : et ita cadens in faciem adorabit Deum, pro: nuntians quod vere Deus in vobis sit *., Nam quia prophetia donum Spiritus est, et per revela- tionem Spiritus, manifesta flunt cordis occulta, Dei vero proprium est mentem hominum cognoscere, necessario is qui convincitur a prophetia, dijuė dicatus adorabit Deum, pronuntians quod veré Deus in vobis sit. Porro illi gratiam Spiritus habe- bant. Quod si Deus in ipsis erat, quia Spiritus gra- tia fruebantur, superest at Deus et ex Deo Spiri- tus sanctus sit. "I Cor. x11, ; Ephes. 1v, 12. " Act. xx, 28. sit Deipara, num. 22. den Filio. propier prætermissa, sed infra appe ret lecta revera fuisse a Cyrillo. 18. " Matth. x11, 28. 78 Act. xv, 40. (4) Pars quidem prior testimonii ejus est ex Epi- (2) Ita cod. Κυρίου, ut nonnulli alii codices Actnam (3) Col. Θεοῦ, Deo, sed videbatur omnino scriben (4) Tria hæc verba desunt mendose in codica
Chapter XXVII · Chapter XXVIIICapitulum XXVII · Capitulum XXVIII
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 75:1188Πρὸς δὲ τοὺς ἀπὸ συλλογισμῶν διαλεγομένους, εἴπωμεν· Ἐκείνη σου ἡ μερὶς, ἐκεῖνος ὁ κλῆρος, ἡμῶν δὲ μερὶς Κύριος, ᾧ ἀκολουθοῦντες, τὴν ὀρθὴν ὁδὸν οὐ καταλείψομεν· ἔχομεν γὰρ καὶ τὴν θείαν Γραφὴν διδάσκουσαν· διὸ βοῶμεν εἰκότως· «Λύχνος τοῖς ποσί μου ὁ νόμος σου, καὶ φῶς ταῖς τρίβοις μου.» Τούτῳ τῷ φωτὶ περιλαμπόμενοι, τῶν προωδευκότων πατέρων τὰ ἴχνη γνωρίσωμεν, ἐκείνοις ἀκολουθήσωμεν μέχρις ἂν καταντήσωμεν οἱ πάντες εἰς τὴν ἐξανάστασιν τῶν νεκρῶν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ, ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν.
διὸ καὶ αἰώνιον καλεῖται. ΧΧΥΙΙ. ΚΖ'. Οτι ἀκτίστως ἐκ Θεοῦ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, Καὶ ὁ θειότατος δὲ Πέτρος ἐν ταῖς Καθολικες Επιστολαῖς· « Εἰ ὀνειδίζεσθε, φησίν, ἐν τῷ ὀνομες τοῦ Χριστοῦ, μακάριοι έστε, ὅτι τὸ τῆς δόξης και δυνάμεως καὶ τοῦ Θεοῦ Πνεῦμα ἐφ' ὑμᾶς ἀναποιες ται. » Καὶ ὁ μακάριος Ιωάννης ἐν τῇ Ἐπιστολ • Ἐν τούτῳ, φησί, γινώσκομεν ὅτι ἐν αὐτῷ μεν μεν, καὶ αὐτὸς ἐν ἡμῖν, ὅτι ἐκ τοῦ Πνεύματος αὐτο δέδωκεν ἡμῖν. » Τὸ δὲ ἐκ τοῦ Θεοῦ κηρυττόμενον, εὐ κτίσμα, ἀλλ' ἐκ τῆς θείας ουσίας ὑπάρχον· διὸ καὶ αἰώνιον εἰς ἀρχὴν τὸ εἶναι μὴ εἰληφώς, ὁ μακροις αὐτὸ Παῦλος ἀποκαλεῖ· Εἰ γὰρ αἷμα, φησί, τράγων καὶ ταύρων, καὶ σποδός δαμάλεως ραντίζουσα τους κεκοινωμένους ἁγιάζει πρὸς τελειότητα (3), πόση μᾶλλον τὸ αἷμα Χριστοῦ, ὃς διά Πνεύματος Αγίου ἑαυτὸν προσήνεγκεν ; › Εἰ τοίνυν τὸ Πνεῦμα ἅγιον αἰώνιον, καὶ ὁ Θεὸς αἰώνιος, δῆλον τὸ στ αγόμενον· ἀλλὰ πάσας μὲν τὰς περὶ τοῦ ἁγίου Πντί ματος μαρτυρίας, τὰς καὶ Θεὸν αὐτὸ καὶ Κύμιν κηρυττούσας, καὶ Πατρὶ καὶ Υἱῷ συντεταγμένων λεγούσας, συλλέγειν τοῖς φιλοπόνοις καταλίπωμεν ἡμεῖς δὲ ἐπὶ τὸ τέλος ἐπειγώμεθα τῆς προκειμέν διδασκαλίας. ΚΗ. 'Ανακεφαλαίωσις τῆς πίστεως. Τοίνυν μίαν τῆς Τριάδος τὴν φύσιν εἶναι πιστεύο μεν, μίαν οὐσίαν ἐν τρισὶν ἰδιότησιν γνωριζομένην, τὴν ἐξουσίαν ἀμέριστον, τὴν βασιλείαν ἀδιαίρετον, μίαν θεότητά τε καὶ κυριότητα. Οὕτω γὰρ καὶ μονας ἐν τῷ ταὐτῷ τῆς οὐσίας δείκνυται, καὶ ἡ Τριὰς οὐκ ἐν ψιλοῖς τοῖς ὀνόμασι, ἀλλ' ἐν ταῖς ὑποπάσει γνω ρίζεται. Οὐ γὰρ ἐν λέγομεν τριώνυμον κατὰ τὴν τοῦ Σαβελλίου καὶ Φωτεινοῦ καὶ Μαρκέλλου συναίρεσίν τε καὶ σύγχυσιν· οὐ τρία ἀλλόφυλά τε καὶ ἑτερού σια, ἄνισα καὶ ἀνόμοια, ἀλλήλων υπερκείμενα, ν καὶ γλώττῃ μετρούμενά τε καὶ ταλαντευόμενα κατὰ τὴν ᾿Αρείου διαίρεσίν τε καὶ ἀλλοτρίωσιν καὶ δυσσεβῆ πολυπραγμοσύνην· ἀλλὰ τρεῖς μὲν εἰς ὑποστάσεις, μίαν δὲ τῆς Τριάδος τὴν φύσιν ἀπόμε τον, άτρεπτον, ἀναλλοίωτον, ἀτελεύτητον, ἀθάνατος, άπειρον, ἄφθαρτον, ἀπερίγραπτον, ἀπερίληπται, αόρατον, ἀσαφῆ, ἄῤῥητον, ἄφραστον, ἀκατάληπτον, ἀνέφικτον, ἀπερινόητον, αὐτοζωήν, φῶς νοερόν, πηγὴν ἀγαθῶν, θησαυρὸν σοφίας, δημιουργών των ὅλων, κυβερνώσαν τὰ πάντα, σοφίαν ιθύνουσαν τὸ τῆς κτίσεως σκάφος. Ταύτην τὴν πίστιν κατέχομεν· ταύτην γὰρ παρὰ τῶν θεολόγων ἀνδρῶν ἐδιδάχθημεν. Πρὸς δὲ τοὺς ἀπὸ συλλογισμών διαλεγομένους (6) εἴπωμεν· Ἐκείνη σου ή μερίς, ἐκεῖνος ὁ κλῆρος, ἡμῶν δὲ μερὶς Κύριος, ᾧ ἀκολουθοῦντες, την ορθήν ¡ τὴν τῆς σαρκὸς καθαρότητα. $187 Quod absque creatione ex Deo sit Spiritus & sunclus, ideoque et æternus vocelur. Præclarissimus quoque Petrus in catholicis Epi- stolis : < Si exprobramini, inquit, in nomine Christi, beati estis, quoniam gloriæ, 707m virtutis, et Dei Spiritus super vos requiescit ". » Beatus quoque Joannes in Epistola : ‹ In hoc, inquit, cognoscimus uos in eo manere, et ipsum in nobis, quoniam de Spiritų suo nobis dedit ".› Quod autem ex Deo esse prædicatur, haud creatura est, sed ex Dei substantia. Quare et ipsum beatus Paulus æter- mum, et qui initium non habuerit, nuncupat : < Si enim sanguis, inquit, hircorum et taurorum, et cinis vitulæ aspersus, inquinatos sanctificat ad perfectionen, quanto magis sanguis Christi, qui per Spiritum sanctum semetipsum obtulit *!, Si B ergo Spiritus sanctus æternus est, et Deus quoque æternus, manifesta conclusio est. Sed enim cuneta de sancto Spiritu testimonia, quæ ipsum et Deum esse et Dominum prædicant, eumdemque cum Patre ac Filio pari ordine collocant, studiosis colligenda relinquimus : nos vero ad hujus institutionis termi- num properamus. XXVIII. (1) Fidei summa. Igitur unam Trinitatis naturam esse credimus, ugam substantiam in tribus personis spectatam, potentiain impartibilem, regnum indivisum, unam deitatem ac dominationem. Sic enim et unitas in • una eademque substantia demonstratur, et trinitas C „on in nudis nominibus, sed in hypostasibus agno- scitur. Non enim nos dicimus unum trionymum, juxta Sabellii, Photini ac Marcelli contractionem et confusionem. Neque item tria invicem extranea et diversa substantia prædita, inæqualia, ac dissi- milia, et aliud alio superius (2), quæ uos mente ac lingua metiamur ac ponderemus, juxta Arii divi- sionem, diversitatem, et impiam curiositatem : sed tres hypostases, unam autem Trinitatis naturam incorpoream, invertibilem, immutabilem, fine 703m carentem, immortalem, induitam, incor- ruptibilem, iucircuinscriptam, illimitatam, invisi- bilem, arcanam, ineffabilem, inenarrabilem, in- comprehensibilem, Lactu mentique imperviam, suapte natura viventem, lucem intellectualem, fon- D tem bonorum, sapientiæ thesaurum, rerum om- wium creatricem et gubernatricem, sapientiam quæ universae rei creals navigium dirigit. Hanc nos fdem tenemus: hanc enim a theologis viris docti fui- mus. lis autem qui humano ratiocinio disputant, dici- " Poir. ¡v, 14. * | Joan. iv, 13. "Hebr. ix, 13, 14. rilli false, ut mox dicemus, nomine, diversum at hoc nostro, opusculum De Trinitate, postremo AN- bertina editionis touro, in capituin xxviu, trikuıl- her. Spiritus sanctus non gradibus sibi adjecti, ved maje- state adunati, et unus Deus. biblicus Vaticanus ille mávu babeat cam ceteris: mpbs Cyrillus vituperat. 8. CYRILLI ALEXANDRINJ ARCHIEP. (1) Mirum est, quod illud etiam editum sub Cy. (2) Augustinus serm. 261, 7 : Pater et Filius et (3) Ita est apud Cyrillum; quanquam etiam codes (4) Hie porspicue rationalitatis humanæ abusem
Continue reading PG 75: Fragmenta homiliae "Quod unus est Christus" (Pusey, CPG 5246) →≣ entire volume