Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) — PG column chips mark the printed columns.
PG 10:795καὶ οὗτος μὲν ὁ περὶ δαιμόνων λόγος. περὶ δὲ ᾅδου ἐν ᾧ συνέχονται ψυχαὶ δικαίων τε καὶ ἀδίκων ἀναγκαῖον εἰπεῖν. ὁ ᾅδης τόπος ἐστὶν ἐν τῇ κτίσει ἀκατασκεύαστος, χωρίον ὑπόγειον, ἐν ᾧ φῶς κόσμου οὐκ ἐπιλάμπει. φωτὸς τοίνυν ἐν τούτῳ τῷ χωρίῳ μὴ καταλάμποντος ἀνάγκη σκότος διηνεκῶς τυγχάνειν. τοῦτο τὸ χωρίον ὡς φρούριον ἀπενεμήθη ψυχαῖς, ἐφ’ ᾧ κατεστάθησαν ἄγγελοι, φρουροὶ, πρὸς τὰς ἑκάστου πράξεις διανέμοντες τὰς τῶν τόπων προσκαίρους κολάσεις. ἐν τούτῳ δὲ τῷ χωρίῳ τόπος ἀφώρισταί τις λίμνης πυρὸς ἀσβέστου ἐν ᾧ μὲν οὐδέπω τινὰ καταρερίφθαι ὑπειλήφαμεν, ἐσκευάσθαι δὲ εἰς τὴν προωρισμένην ἡμέραν παρὰ τοῦ θεοῦ, ἐν ᾗ δικαίας κρίσεως ἀπόφασις μία πᾶσιν ἀξίως προσενεχθῇ καὶ οἱ μὲν ἄδικοι καὶ θεῷ ἀπειθήσαντες τά τε μάταια ἔργα χειρῶν ἀνθρώπων, κατεσκευαςμένα εἴδωλα, ὡς θεὸν τιμήσαντες ταύτης τῆς ἀϊδίου κολάσεως ὡς αἴτιοι μιασμάτων γενόμενοι προκριθῶσιν, οἱ δὲ δίκαιοι τῆς ἀφθάρτου καὶ ἀνεκλείπτου βασιλείας τύχωσιν, οἳ ἐν τῷ ᾅδῃ νῦν μὲν συνέχονται ἀλλ’ οὐ τῷ αὐτῷ τόπῳ ὡς καὶ οἱ δίκαιοι.
ΤΟΥ ΑΓΙΟΥ ΙΠΠΟΛΥΤΟΥ ΕΚ ΤΟΥ ΠΡΟΣ ΕΛΛΗΝΑΣ ΛΟΓΟΥ ΤΟΥ ΕΠΙΓΕΓΡΑΜΜΕΝΟΥ ΚΑΤΑ ΠΛΑΤΩΝΑ (56), ΠΕΡΙ ΤΗΣ ΤΟΥ ΠΑΝΤΟΣ ΑΙΤΙΑΣ κατὰ Πλάτωνα, προς Πλάτωνα. κατὰ Πλάτωνα, κατά Πλάτωνος κατὰ Πλάτωνος Καὶ οὗτος μὲν ὁ περὶ δαιμόνων τόπος (37). Περὶ δὲ ᾅδου, ἐν ᾧ συνέχονται ψυχαί δικαίων τε καὶ ἀδίκων, ἀναγκαῖον εἰπεῖν. Ο ᾅδης, τόπος ἐστὶν ἐν τῇ κτίσει (38) ἀκατασκεύαστος, χωρίον ὑπόγειον, ἐν ᾧ φῶς κόσμου οὐκ ἐπιλάμπει· φωτὸς τοίνυν ἐν τούτῳ τῷ χωρίῳ μὴ καταλάμποντος, ἀνάγκη σκότος διηνεκῶς τυγχάνειν. Τοῦτο τὸ χωρίον ὡς φρούριον ἀπενεμήθη ψυχαῖς, ἐφ᾽ ᾧ κατεστάθησαν ἄγγελοι φρουροί, πρὸς τὰς ἑκάστων πράξεις διανέμοντες τὰς τῶν τρόπων (39) προσκαίρους κολάσεις· ἐν τούτῳ δὲ τῷ χωρίῳ τόπος ἀφώρισταί τις, λίμνη πυρὸς ἀσβέστου, ἐν ᾧ μὲν οὐδέπω τινὰ καταῤῥερίφθαι (40) ὑπειλήφαμεν· ἐσκεύασται δὲ εἰς τὴν προωρισμένην ἡμέραν ὑπὸ Θεοῦ (41), ἐν ᾗ δικαίας κρίσεως ἀπό λόγος τόπος λίμνης πυρός. κατεῤῥίφθαι. ἀξίως, « προσενεχθῇ. S. HIPPOLYTI OPP. PARS II. DOGMAT. ET HISTORIC. - S. HIPPOLYTI EX LIBRO ADVERSUS GRÆCOS QUI INSCRIBITUR ADVERSUS PLATONEM, DE CAUSA UNIVERSI Stephano Le Moyne interprete, cujus versio alicubi recensita. (Galland. Fel. Patr., II, 451.) I. Et ille est dæmonum locus. Nunc necesse est A dicere de hade, in quo continentur animæ justorum atque iniquorum. Hades locus est in ipsa creatione inconditus et inornatus; receptaculum subterraneum in quo lux mundi non splendet. Luce vero in isto loco non fulgente, necesse est tenebras ibi esse perpetuas. Locus ille tanquam carcer et custodia destinatus est animabus, in quo constituti sunt an- geli custodes, dividentes varias et temporarias poenas, secundum cujusque mores, actiones et facinora. In isto receptaculo locus quidam separatur, lacus ni- mirum ignis inexstinguibilis, in quem nullum adhuc conjectum et detrusum fuisse suspicamur : præpa- ratus vero est ad determinatam a Deo diem, cum in quo hujus scripti diserta mentio occurrit, non legitur ut edidit David Hoeschelius ad Photium pag. 9, eumque secutus Stephanus le Morne, sed Est tamen bene Græcum etiam pro « adversus Platonem;, quemadmodum xará cum accusandi casu optimis quoque scriptoribus notat, quod ex adverso, vel e regione situm est, ut pluribus e Thucydide exemplis Henricus Stephanus demonstravit. Apud Zonaram vi, 4, Annal., legitur. FABRIC. Scripti hujus Hippolytei duo insignia fragmenta exstant in Parallelis Damascenicis Ru- Jefucaldinis, pagg. 755, 789, quibuscum editum Fabricianum in primis contulimus: ubi et ipsemet el. editor Lequicnius restituit. - nianus apud Havercampum in Append. ad Josephum tom. II, pag. 145. Habent quoque pro Parallela Dam. pag. 789, et rectius, ut videtur : • Hactenus de dæmonibus dictum sit. creatione. » Fabric., in rerum natura. » Lequien., ‹ in rebus creatis. › Minus recte. Conjicit Hoeschelius legendum pro ipsorum merito, vertit Lequien. Ibid. statim (36) Κατά Πλάτωνα. In monumento narmoreo Β (37) Και... τόπος. Ναί... λόγος cod. ms. Coisli- (38) Ἐν τῇ κτίσει. Reddit le Moyne, c in ipsa (39) Τῶν τρόπων. Parallel., τῶν τόπων. Εἰ mox, (40) Καταῤῥερίφθαι. Parallel., καταρρίφθαι. (41) Ὑπὸ Θεοῦ. Parallel., παρὰ Θεοῦ. Μος
PG 10:796μία γὰρ εἰς τοῦτο τὸ χωρίον κάθοδος, οὗ τῇ πύλῃ ἐφεστῶτα ἀρχάγγελον ἅμα στρατιᾷ πεπιστεύκαμεν, ἣν πύλην διελθόντες οἱ καταγόμενοι ὑπὸ τῶν ἐπὶ τὰς ψυχὰς τεταγμένων ἀγγέλων οὐ μιᾷ ὁδῷ πορεύονται, ἀλλ’ οἱ μὲν δίκαιοι εἰς δεξιὰ φωταγωγούμενοι καὶ ὑπὸ τῶν ἐφεστώτων κατὰ τόπον ἀγγέλων ὑμνούμενοι ἄγονται εἰς χωρίον φωτεινὸν, ἐν ᾧ οἱ ἀπ’ ἀρχῆς δίκαιοι πολιτεύονται, οὐχ ὑπ’ ἀνάγκης κρατούμενοι ἀλλὰ τῆς τῶν ὁρωμένων ἀγαθῶν θέας ἀεὶ ἀπολαύοντες καὶ τῇ τῶν ἑκάστοτε καινῶν ὁρωμένων προσδοκίᾳ ἡδόμενοι κἀκεῖνα τούτων βελτίονα ἡγούμενοι, οἷς ὁ τόπος οὐ καματηφόρος γίνεται, οὐ καύσων οὐ κρύος οὐ τρίβολος ἐν αὐτῷ, ἀλλ’ ἡ τῶν πατέρων δικαίων τε ὁρωμένη ὄψις πάντοτε μειδιᾷ ἀναμενόντων τὴν μετὰ τοῦτο τὸ χωρίον ἀνάπαυσιν καὶ αἰωνίαν βίωσιν ἐν οὐρανῷ· τοῦτον δὲ ὀνόματι κληί̈ζομεν κόλπον Ἀβραάμ.
ΤΟΥ ΑΓΙΟΥ ΙΠΠΟΛΥΤΟΥ ΕΚ ΤΟΥ ΠΡΟΣ ΕΛΛΗΝΑΣ ΛΟΓΟΥ ΤΟΥ ΕΠΙΓΕΓΡΑΜΜΕΝΟΥ ΚΑΤΑ ΠΛΑΤΩΝΑ (56), ΠΕΡΙ ΤΗΣ ΤΟΥ ΠΑΝΤΟΣ ΑΙΤΙΑΣ κατὰ Πλάτωνα, προς Πλάτωνα. κατὰ Πλάτωνα, κατά Πλάτωνος κατὰ Πλάτωνος Καὶ οὗτος μὲν ὁ περὶ δαιμόνων τόπος (37). Περὶ δὲ ᾅδου, ἐν ᾧ συνέχονται ψυχαί δικαίων τε καὶ ἀδίκων, ἀναγκαῖον εἰπεῖν. Ο ᾅδης, τόπος ἐστὶν ἐν τῇ κτίσει (38) ἀκατασκεύαστος, χωρίον ὑπόγειον, ἐν ᾧ φῶς κόσμου οὐκ ἐπιλάμπει· φωτὸς τοίνυν ἐν τούτῳ τῷ χωρίῳ μὴ καταλάμποντος, ἀνάγκη σκότος διηνεκῶς τυγχάνειν. Τοῦτο τὸ χωρίον ὡς φρούριον ἀπενεμήθη ψυχαῖς, ἐφ᾽ ᾧ κατεστάθησαν ἄγγελοι φρουροί, πρὸς τὰς ἑκάστων πράξεις διανέμοντες τὰς τῶν τρόπων (39) προσκαίρους κολάσεις· ἐν τούτῳ δὲ τῷ χωρίῳ τόπος ἀφώρισταί τις, λίμνη πυρὸς ἀσβέστου, ἐν ᾧ μὲν οὐδέπω τινὰ καταῤῥερίφθαι (40) ὑπειλήφαμεν· ἐσκεύασται δὲ εἰς τὴν προωρισμένην ἡμέραν ὑπὸ Θεοῦ (41), ἐν ᾗ δικαίας κρίσεως ἀπό λόγος τόπος λίμνης πυρός. κατεῤῥίφθαι. ἀξίως, « προσενεχθῇ. S. HIPPOLYTI OPP. PARS II. DOGMAT. ET HISTORIC. - S. HIPPOLYTI EX LIBRO ADVERSUS GRÆCOS QUI INSCRIBITUR ADVERSUS PLATONEM, DE CAUSA UNIVERSI Stephano Le Moyne interprete, cujus versio alicubi recensita. (Galland. Fel. Patr., II, 451.) I. Et ille est dæmonum locus. Nunc necesse est A dicere de hade, in quo continentur animæ justorum atque iniquorum. Hades locus est in ipsa creatione inconditus et inornatus; receptaculum subterraneum in quo lux mundi non splendet. Luce vero in isto loco non fulgente, necesse est tenebras ibi esse perpetuas. Locus ille tanquam carcer et custodia destinatus est animabus, in quo constituti sunt an- geli custodes, dividentes varias et temporarias poenas, secundum cujusque mores, actiones et facinora. In isto receptaculo locus quidam separatur, lacus ni- mirum ignis inexstinguibilis, in quem nullum adhuc conjectum et detrusum fuisse suspicamur : præpa- ratus vero est ad determinatam a Deo diem, cum in quo hujus scripti diserta mentio occurrit, non legitur ut edidit David Hoeschelius ad Photium pag. 9, eumque secutus Stephanus le Morne, sed Est tamen bene Græcum etiam pro « adversus Platonem;, quemadmodum xará cum accusandi casu optimis quoque scriptoribus notat, quod ex adverso, vel e regione situm est, ut pluribus e Thucydide exemplis Henricus Stephanus demonstravit. Apud Zonaram vi, 4, Annal., legitur. FABRIC. Scripti hujus Hippolytei duo insignia fragmenta exstant in Parallelis Damascenicis Ru- Jefucaldinis, pagg. 755, 789, quibuscum editum Fabricianum in primis contulimus: ubi et ipsemet el. editor Lequicnius restituit. - nianus apud Havercampum in Append. ad Josephum tom. II, pag. 145. Habent quoque pro Parallela Dam. pag. 789, et rectius, ut videtur : • Hactenus de dæmonibus dictum sit. creatione. » Fabric., in rerum natura. » Lequien., ‹ in rebus creatis. › Minus recte. Conjicit Hoeschelius legendum pro ipsorum merito, vertit Lequien. Ibid. statim (36) Κατά Πλάτωνα. In monumento narmoreo Β (37) Και... τόπος. Ναί... λόγος cod. ms. Coisli- (38) Ἐν τῇ κτίσει. Reddit le Moyne, c in ipsa (39) Τῶν τρόπων. Parallel., τῶν τόπων. Εἰ mox, (40) Καταῤῥερίφθαι. Parallel., καταρρίφθαι. (41) Ὑπὸ Θεοῦ. Parallel., παρὰ Θεοῦ. Μος
PG 10:797οἱ δὲ ἄδικοι ἀριστερὰ ἕλκονται ὑπὸ ἀγγέλων κολαστῶν οὐκέτι ἑκουσίως πορευόμενοι ἀλλὰ μετὰ βίας ὡς δέσμιοι ἑλκόμενοι, οἷς οἱ ἐφεστῶτες ἄγγελοι ἐπιγελῶντες διαπέμπονται ἐπονειδίζοντες καὶ φοβερῷ ὄμματι ἐπαπειλοῦντες καὶ εἰς τὰ κατώτερα μέρη ὠθοῦντες, οὓς ἀγομένους ἕλκουσιν οἱ ἐφεστῶτες ἕως πλησίον τῆς γεέννης, ἧς ἐγγίονες ὄντες τοῦ μὲν βρασμοῦ ἀδιαλείπτως ἐπακούουσι καὶ τοῦ τῆς θέρμης ἀτμοῦ οὐκ ἀμοιροῦσιν, αὐτῆς δὲ τῆς ἐγγίονος ὄψεως τὴν φοβερὰν καὶ ὑπερβαλλόντως ξανθὴν θέαν τοῦ πυρὸς ὁρῶντες καταπεπλήγασι, τῇ προσδοκίᾳ τῆς μελλούσης κρίσεως ἤδη δυνάμει κολαζόμενοι. ἀλλὰ καὶ οὗτοι τὸν τῶν δικαίων χῶρον καὶ τοὺς δικαίους ὁρῶσι, καὶ ἐπ’ αὐτῷ τούτῳ κολαζόμενοι· χάος γὰρ βαθὺ καὶ μέγα ἀνὰ μέσον ἐστήρικται, ὥστε μήτε δίκαιον συμπαθήσαντα προσδέξασθαι μήτε ἄδικον τολμήσαντα διελθεῖν. οὗτος ὁ περὶ ᾅδου λόγος, ἐν ᾧ αἱ ψυχαὶ πάντων κατέχονται ἄχρι καιροῦ, ὃν ὁ θεὸς ὥρισεν ἀνάστασιν τότε πάντων ποιησάμενος, οὐ ψυχὰς μετενσωματῶν ἀλλ’ αὐτὰ τὰ σώματα ἀνιστῶν ἃ ἀεὶ λελυμένα ὁρῶντες ἀπιστεῖτε Ἕλληνες. μάθετε μὴ ἀπιστεῖν.
Β φασις μία πᾶσιν ἀξίως προσενεχθείη. Καὶ οἱ μὲν ἄδικοι καὶ Θεῷ ἀπειθήσαντες, τά τε μάταια έργα χειρῶν ἀνθρώπων κατεσκευασμένα είδωλα ὡς Θεὸν τιμήσαντες, ταύτης τῆς ἀϊδίου κολάσεως, ὡς αίτιοι μιασμάτων γενόμενοι, προσκριθῶσι (42)· οἱ δὲ δέ- καιοι τῆς ἀφθάρτου καὶ ἀνεκλείπτου βασιλείας τύ χωσιν, οἱ ἐν τῷ ᾅδῃ (45) νῦν μὲν συνέχονται, ἀλλ' οὐ τῷ αὐτῷ τόπῳ, ᾧ καὶ οἱ ἄδικοι (44). Μία γὰρ εἰς τοῦτο τὸ χωρίον κάθοδος, οὗ τῇ πύλῃ ἐφεστῶτα ἀρχάγγελον ἅμα στρατιᾷ πεπιστεύκαμεν· ἣν πύλην διελθόντες (45) οἱ καταγόμενοι ὑπὸ τῶν ἐπὶ τὰς ψυχὰς τεταγμένων ἀγγέλων (46), οὐ μιᾷ ὁδῷ που ρεύονται· ἀλλ' οἱ μὲν δίκαιοι, εἰς δεξιὰ φωταγωγού- μενοι, καὶ ὑπὸ τῶν ἐφεστώτων κατὰ τόπον ἀγγέλων ὑμνούμενοι, ἄγονται εἰς χωρίον φωτεινόν· ἐν ᾧ οἱ ἀπ' ἀρχῆς δίκαιοι πολιτεύονται, οὐχ ὑπ' ἀνάγκης κρατούμενοι, ἀλλὰ τῆς τῶν ὀρωμένων ἀγαθῶν θέας (47) ἀεὶ ἀπολαύοντες, καὶ τῇ τῶν ἑκάστοτε καινῶν προσδοκίᾳ (48) ἠδόμενοι, κἀκεῖνα τούτων βελτίω ἡγούμενοι. Οἷς ὁ τόπος οὐ καματηφόρος γίνε- τα:· οὐ καύσων, οὐ κρύος, οὐ τρίβολος ἐν αὐτῷ, ἀλλ᾽ ἡ τῶν πατέρων δικαίων τε όρωμένη (49) ὄψις πάντοτε μειδιᾷ, ἀναμενόντων τὴν μετὰ τοῦτο τὸ χωρίον ἀνάπαυσιν καὶ αἰωνίαν ἀναβίωσιν ἐν οὐρανῷ. Τούτῳ δὲ ὄνομα κικλήσκομεν κόλπον Αβραάμ. Οἱ δὲ ἄδικοι εἰς ἀριστερὰ ἕλκονται ὑπὸ ἀγγέλων κολαστῶν, οὐκέτι ἑκουσίως πορευόμενοι, ἀλλὰ μετὰ βίας ὡς δέσμιοι ελκόμενοι· οἷς οἱ ἐφεστῶτες ἄγγελοι διαπεμ- πονται ὀνειδίζοντες (50), καὶ φοβερῷ ὄμματι ἐπαπει- λοῦντες, εἰς τὰ κατώτερα ὠθοῦντες· οὓς ἀγομέ- νους (51) έλκουσιν οἱ ἐφεστῶτες ἕως πλησίον τῆς γεέννης· οἱ ἔγγιον ὄντες τοῦ μὲν βρασμοῦ ἀδιαλείπτως ὑπακούουσι (52), καὶ τοῦ τῆς θέρμης ἀτμοῦ οὐκ ἀμοιροῦσιν. Αὐτῆς δὲ τῆς ἐγγίονος όψεως, την φοβεράν καὶ ὑπερβαλλόντως θέαν (53) τοῦ πυρὸς ὁρῶντες, καταπεπήγασι, τῇ προσδοκίᾳ τῆς μελλούσης κρί- σεως, ήδη δυνάμει κολαζόμενοι. ᾿Αλλὰ καὶ οὗ τὸν (54) τῶν πατέρων χωρὸν καὶ τοὺς δικαίους ὁρῶσι, καὶ + φωτεινῷ, σκοτιωτέρω. Κειμήλια "Αδης. ἐν τῷ ᾅδῃ. Η μὲν ἱστορία τὸν παράδεισον ἐπὶ γῆς εἶναι διδάσκει. Τινὲς δὲ ἔφησαν ὅτι καὶ ὁ παρά- δεισος ἐν τῷ ᾅδῃ τυγχάνει· ἑτέροις δὲ ἔδοξε τὸν παράδεισον ἐν οὐρανῷ εἶναι. Πατὴρ ἡμῶν ὁ ἐν ᾅδῃ. Αγγέλους εὐμενεῖς παράστησον αὐτῷ, καὶ κατάταξον αὐτὸν ἐν τῷ κόλπῳ τῶν πα τριαρχῶν καὶ τῶν προφητῶν καὶ τῶν ἀποστόλων καὶ πάντων τῶν ἀπ' αἰῶνος σοι εὐαρεστησάντων. « Εt περὶ ἐξόδου ψυχῆς δικαίων καὶ ἁμαρ τωλῶν. ἑκάστοτε καινῶν ὁρωμένων προσδοκία. • βελτίονα. πατέρων δικαίων ὁρωμένη. « Αγγελοι ἐπιγελώντες διαπέμπονται, ἐπονειδίζον- τες. • εἰς τὰ κατώτερα μέρη. &ς αγομένας. ἐπακούουσι. λόντως ξανθὴν θέαν. « δικαίων χῶρον, κ. τ. λ. « ὡς μήτε δίκ. LIBER ADVERSUS GRÆCOS. A una sententia justi judicii de omnibus juste feretur. · B rale receptaculum animarum post illarum e corpore discessum, ubi bonis bene in loco malis male in Vide Colornesii litteraria, cap. 28, et Svicerum in Hinc est quod sinum Abrahæ et paradisum quidam colloca- runt Olympiodorus in caput m Eccle- siaste, pag. 624: Quin et in oratione Dominica precati sunt Macedones Christiani, teste Hygone Brughtono : FABRIC. cius. lib. vint, cap. 41: An- gelos ei exhibe placidos, eumque colloca in sinu patriarcharum, prophetarum, apostolorum, om- niumque qui tibi a sæculo placuerunt. . Vide ibi Cotelerium, et interpretes ad Lucæ xvi, 22, nec nou C D Et injusti quidem et Deo increduli, colentes ut Deum idola vana hominum manibus opera præparata, isti æterno supplicio, ut variis sordibus inquinati, ad- judicabuntur; justi vero, regui incorruptibilis et indesituri potientur. Qui nunc quidem in hade con- tinentur, sed non in eodem loco in quo injusti concluduntur. Unus est quippe descensus ad istud receptaculum, ad cujus portam archangelum cum exercitu collocatum credimus. Quam portam præ- tereuntes ii qui deducuntur ab angelis animarum) præsidibus, non una et eadem via pergunt. Sed justi ad dextram pergentes per mediam lucem, et mul- tos circumstantes angelos qui illos bymuis prose- quuntur, tandem ad locum lucidissimum perveniunt. In quo justi ab initio conversantur, non necessitate coacti, sed contemplatione bonorum quæ vident semper fruuntur, et novorum cuilibet destinatorum spe et exspectatione recreantur, illa multo meliora et potiora præsentibus apud se reputantes. Quibus lo- cus ille nullos labores et molestias parit. Non ibi ardor, non frigus, non tribulus, sed patrumn justo rumque vultus subridet, exspectantium post illud receptaculum, quietem et æternam vitam in cale. Locum vero istum vocamus sinum Abrahami. In- justi vero ad sinistram trahuntur ab angelis torto- ribus, non sponte incedentes, sed vi et violentia ut vincti rapiuntur; quos angeli instantes et urgentes comitantur, illos convitiis lacessentes, torvis oculis minilantes et ad inferiora detrudentes. Sic porro deductas animas præsides angeli trahunt usque ad confinia gehenna. qui tam prope sunt, audiunt semper agitationem et æstum, et non sunt expertes vaporis et fumi, ab isto calore manantis et assur- gentis. Proxima autem ista visione, videntes terri bile et immodicum spectaculum ignis, horrent quasi gelu constricti propter exspectationem futuri judi- cii, quasi modo jam supplicio affecti. Sed et ibi non Macarium, FABRIC. Et novorum quæ creberrime contemplantur, exspectatione dele- clati. Mox ibid., Justorum patrum con- specta facies undique ridet. Quos præsides angeli irridendo dimittunt, eosque exprobrantes, etc., Μox eadem Parallela, Parallelis Damasc. Editi, Immodice flavum seu rufum spectaculum. » Sed nec illi justorum re- gionem. Μox, (42) Προσκριθῶσι. Parallel., προκρ. (43) Ἐν τῷ ᾅδῃ. "Αδης ex veterum mente gene- (44) 'ρ καὶ οἱ ἄδικοι. Parallel., ὡς οἱ δίκαιοι. (45) Διελθόντες. «Transeuntes, reddit Fabri- (46) Τεταγμένων ἀγγέλων. Constitutt. apostol. (47) Θέας. Parallel., θεωρίας. (48) Εκάστοτε καινῶν προσδοκίᾳ. Parallel., (49) Πατέρων δικαίων τε όρωμένη. Parallel., (50) "Αγγελοι διαπέμπονται ὀνειδίζοντες.Parall., (51) Οὓς ἀγομένους. Sic codex Rupefucald. in (52) Ἔγγιον... υπακούουσι. Parall., ἐγγίονες... (53) Υπερβαλλόντως θέαν. Parallel., ὑπερβαλ (54) Καὶ οὗ τόν. Parallel., καὶ οὗτοι τὸν τῶν
PG 10:798τὴν γὰρ ψυχὴν γενητὴν καὶ ἀθάνατον ὑπὸ θεοῦ γεγονέναι πιστεύσαντες κατὰ τὸν Πλάτωνος λόγον χρόνῳ μὴ ἀπιστήσητε καὶ τὸ σῶμα ἐκ τῶν αὐτῶν στοιχείων σύνθετον γενόμενον δυνατὸς ὁ θεὸς ἀναβιώσας ἀθάνατον ποιεῖν. οὐ γὰρ τὸ μὲν δυνατὸς, τὸ δὲ ἀδύνατος ῥηθήσεται περὶ θεοῦ. ἡμεῖς μὲν οὖν καὶ σῶμα ἀνίστασθαι πεπιστεύκαμεν. εἰ γὰρ καὶ φθείρεται ἀλλ’ οὐκ ἀπόλλυται. τούτου γὰρ τὰ λείψανα γῆ ὑποδεξαμένη τηρεῖ καὶ δίκην σπόρου πιαινομένου καὶ τῷ γῆς λιπαρωτέρῳ συμπλεκομένου ἀνθεῖ καὶ τὸ μὲν σπαρὲν κόκκος γυμνὸς σπείρεται καὶ κελεύσματι τοῦ δημιουργήσαντος θεοῦ θάλλων ἠμφιεσμένος καὶ ἔνδοξος ἐγείρεται, οὐ πρότερον εἰ μὴ ἀποθανὼν λυθῇ καὶ γῇ συμμιγῇ.
Β φασις μία πᾶσιν ἀξίως προσενεχθείη. Καὶ οἱ μὲν ἄδικοι καὶ Θεῷ ἀπειθήσαντες, τά τε μάταια έργα χειρῶν ἀνθρώπων κατεσκευασμένα είδωλα ὡς Θεὸν τιμήσαντες, ταύτης τῆς ἀϊδίου κολάσεως, ὡς αίτιοι μιασμάτων γενόμενοι, προσκριθῶσι (42)· οἱ δὲ δέ- καιοι τῆς ἀφθάρτου καὶ ἀνεκλείπτου βασιλείας τύ χωσιν, οἱ ἐν τῷ ᾅδῃ (45) νῦν μὲν συνέχονται, ἀλλ' οὐ τῷ αὐτῷ τόπῳ, ᾧ καὶ οἱ ἄδικοι (44). Μία γὰρ εἰς τοῦτο τὸ χωρίον κάθοδος, οὗ τῇ πύλῃ ἐφεστῶτα ἀρχάγγελον ἅμα στρατιᾷ πεπιστεύκαμεν· ἣν πύλην διελθόντες (45) οἱ καταγόμενοι ὑπὸ τῶν ἐπὶ τὰς ψυχὰς τεταγμένων ἀγγέλων (46), οὐ μιᾷ ὁδῷ που ρεύονται· ἀλλ' οἱ μὲν δίκαιοι, εἰς δεξιὰ φωταγωγού- μενοι, καὶ ὑπὸ τῶν ἐφεστώτων κατὰ τόπον ἀγγέλων ὑμνούμενοι, ἄγονται εἰς χωρίον φωτεινόν· ἐν ᾧ οἱ ἀπ' ἀρχῆς δίκαιοι πολιτεύονται, οὐχ ὑπ' ἀνάγκης κρατούμενοι, ἀλλὰ τῆς τῶν ὀρωμένων ἀγαθῶν θέας (47) ἀεὶ ἀπολαύοντες, καὶ τῇ τῶν ἑκάστοτε καινῶν προσδοκίᾳ (48) ἠδόμενοι, κἀκεῖνα τούτων βελτίω ἡγούμενοι. Οἷς ὁ τόπος οὐ καματηφόρος γίνε- τα:· οὐ καύσων, οὐ κρύος, οὐ τρίβολος ἐν αὐτῷ, ἀλλ᾽ ἡ τῶν πατέρων δικαίων τε όρωμένη (49) ὄψις πάντοτε μειδιᾷ, ἀναμενόντων τὴν μετὰ τοῦτο τὸ χωρίον ἀνάπαυσιν καὶ αἰωνίαν ἀναβίωσιν ἐν οὐρανῷ. Τούτῳ δὲ ὄνομα κικλήσκομεν κόλπον Αβραάμ. Οἱ δὲ ἄδικοι εἰς ἀριστερὰ ἕλκονται ὑπὸ ἀγγέλων κολαστῶν, οὐκέτι ἑκουσίως πορευόμενοι, ἀλλὰ μετὰ βίας ὡς δέσμιοι ελκόμενοι· οἷς οἱ ἐφεστῶτες ἄγγελοι διαπεμ- πονται ὀνειδίζοντες (50), καὶ φοβερῷ ὄμματι ἐπαπει- λοῦντες, εἰς τὰ κατώτερα ὠθοῦντες· οὓς ἀγομέ- νους (51) έλκουσιν οἱ ἐφεστῶτες ἕως πλησίον τῆς γεέννης· οἱ ἔγγιον ὄντες τοῦ μὲν βρασμοῦ ἀδιαλείπτως ὑπακούουσι (52), καὶ τοῦ τῆς θέρμης ἀτμοῦ οὐκ ἀμοιροῦσιν. Αὐτῆς δὲ τῆς ἐγγίονος όψεως, την φοβεράν καὶ ὑπερβαλλόντως θέαν (53) τοῦ πυρὸς ὁρῶντες, καταπεπήγασι, τῇ προσδοκίᾳ τῆς μελλούσης κρί- σεως, ήδη δυνάμει κολαζόμενοι. ᾿Αλλὰ καὶ οὗ τὸν (54) τῶν πατέρων χωρὸν καὶ τοὺς δικαίους ὁρῶσι, καὶ + φωτεινῷ, σκοτιωτέρω. Κειμήλια "Αδης. ἐν τῷ ᾅδῃ. Η μὲν ἱστορία τὸν παράδεισον ἐπὶ γῆς εἶναι διδάσκει. Τινὲς δὲ ἔφησαν ὅτι καὶ ὁ παρά- δεισος ἐν τῷ ᾅδῃ τυγχάνει· ἑτέροις δὲ ἔδοξε τὸν παράδεισον ἐν οὐρανῷ εἶναι. Πατὴρ ἡμῶν ὁ ἐν ᾅδῃ. Αγγέλους εὐμενεῖς παράστησον αὐτῷ, καὶ κατάταξον αὐτὸν ἐν τῷ κόλπῳ τῶν πα τριαρχῶν καὶ τῶν προφητῶν καὶ τῶν ἀποστόλων καὶ πάντων τῶν ἀπ' αἰῶνος σοι εὐαρεστησάντων. « Εt περὶ ἐξόδου ψυχῆς δικαίων καὶ ἁμαρ τωλῶν. ἑκάστοτε καινῶν ὁρωμένων προσδοκία. • βελτίονα. πατέρων δικαίων ὁρωμένη. « Αγγελοι ἐπιγελώντες διαπέμπονται, ἐπονειδίζον- τες. • εἰς τὰ κατώτερα μέρη. &ς αγομένας. ἐπακούουσι. λόντως ξανθὴν θέαν. « δικαίων χῶρον, κ. τ. λ. « ὡς μήτε δίκ. LIBER ADVERSUS GRÆCOS. A una sententia justi judicii de omnibus juste feretur. · B rale receptaculum animarum post illarum e corpore discessum, ubi bonis bene in loco malis male in Vide Colornesii litteraria, cap. 28, et Svicerum in Hinc est quod sinum Abrahæ et paradisum quidam colloca- runt Olympiodorus in caput m Eccle- siaste, pag. 624: Quin et in oratione Dominica precati sunt Macedones Christiani, teste Hygone Brughtono : FABRIC. cius. lib. vint, cap. 41: An- gelos ei exhibe placidos, eumque colloca in sinu patriarcharum, prophetarum, apostolorum, om- niumque qui tibi a sæculo placuerunt. . Vide ibi Cotelerium, et interpretes ad Lucæ xvi, 22, nec nou C D Et injusti quidem et Deo increduli, colentes ut Deum idola vana hominum manibus opera præparata, isti æterno supplicio, ut variis sordibus inquinati, ad- judicabuntur; justi vero, regui incorruptibilis et indesituri potientur. Qui nunc quidem in hade con- tinentur, sed non in eodem loco in quo injusti concluduntur. Unus est quippe descensus ad istud receptaculum, ad cujus portam archangelum cum exercitu collocatum credimus. Quam portam præ- tereuntes ii qui deducuntur ab angelis animarum) præsidibus, non una et eadem via pergunt. Sed justi ad dextram pergentes per mediam lucem, et mul- tos circumstantes angelos qui illos bymuis prose- quuntur, tandem ad locum lucidissimum perveniunt. In quo justi ab initio conversantur, non necessitate coacti, sed contemplatione bonorum quæ vident semper fruuntur, et novorum cuilibet destinatorum spe et exspectatione recreantur, illa multo meliora et potiora præsentibus apud se reputantes. Quibus lo- cus ille nullos labores et molestias parit. Non ibi ardor, non frigus, non tribulus, sed patrumn justo rumque vultus subridet, exspectantium post illud receptaculum, quietem et æternam vitam in cale. Locum vero istum vocamus sinum Abrahami. In- justi vero ad sinistram trahuntur ab angelis torto- ribus, non sponte incedentes, sed vi et violentia ut vincti rapiuntur; quos angeli instantes et urgentes comitantur, illos convitiis lacessentes, torvis oculis minilantes et ad inferiora detrudentes. Sic porro deductas animas præsides angeli trahunt usque ad confinia gehenna. qui tam prope sunt, audiunt semper agitationem et æstum, et non sunt expertes vaporis et fumi, ab isto calore manantis et assur- gentis. Proxima autem ista visione, videntes terri bile et immodicum spectaculum ignis, horrent quasi gelu constricti propter exspectationem futuri judi- cii, quasi modo jam supplicio affecti. Sed et ibi non Macarium, FABRIC. Et novorum quæ creberrime contemplantur, exspectatione dele- clati. Mox ibid., Justorum patrum con- specta facies undique ridet. Quos præsides angeli irridendo dimittunt, eosque exprobrantes, etc., Μox eadem Parallela, Parallelis Damasc. Editi, Immodice flavum seu rufum spectaculum. » Sed nec illi justorum re- gionem. Μox, (42) Προσκριθῶσι. Parallel., προκρ. (43) Ἐν τῷ ᾅδῃ. "Αδης ex veterum mente gene- (44) 'ρ καὶ οἱ ἄδικοι. Parallel., ὡς οἱ δίκαιοι. (45) Διελθόντες. «Transeuntes, reddit Fabri- (46) Τεταγμένων ἀγγέλων. Constitutt. apostol. (47) Θέας. Parallel., θεωρίας. (48) Εκάστοτε καινῶν προσδοκίᾳ. Parallel., (49) Πατέρων δικαίων τε όρωμένη. Parallel., (50) "Αγγελοι διαπέμπονται ὀνειδίζοντες.Parall., (51) Οὓς ἀγομένους. Sic codex Rupefucald. in (52) Ἔγγιον... υπακούουσι. Parall., ἐγγίονες... (53) Υπερβαλλόντως θέαν. Parallel., ὑπερβαλ (54) Καὶ οὗ τόν. Parallel., καὶ οὗτοι τὸν τῶν
ὥστε τὴν ἀνάστασιν τοῦ σώματος οὐ μάτην πεπιστεύκαμεν, ἀλλ’ εἰ καὶ λύεται πρὸς καιρὸν διὰ τὴν ἀπ’ ἀρχῆς γενομένην παρακοὴν ὡς εἰς χωνευτήριον εἰς γῆν καθίσταται πάλιν ἀναπλασθησόμενον, οὐ τοιοῦτον φθειρόμενον ἀλλὰ καθαρὸν καὶ μηκέτι φθειρόμενον, ὡς ἑκάστῳ σώματι ἡ ἰδία ψυχὴ ἀποδοθήσεται καὶ τοῦτο ἐπενδυσαμένη οὐκ ἀνιαθήσεται ἀλλὰ συγχαρήσεται καθαρὰ καθαρῷ παραμείνασα, ὡς ἐν τῷ κόσμῳ νῦν δικαίως συνοδεύσασα καὶ μὴ ἐπίβουλον ἐν πᾶσιν ἔχουσα μετὰ πάσης ἀγαλλιάσεως ἀπολήψεται. οἱ δὲ ἄδικοι οὐκ ἀλλοιωθέντα τὰ σώματα οὐδὲ πάθους ἢ νόσου μεταστάντα οὐδὲ ἐνδοξασθέντα ἀπολήψονται ἀλλ’ ἐν οἷς νοσήμασιν ἐτελεύτων καὶ ὁποῖα ἦν τοιαῦτα ἀναβιώσαντα ἐπενδύσονται καὶ ὁποῖοι ἐν ἀπιστίᾳ γεγένηνται τοιοῦτοι πιστῶς κριθήσονται. πάντες γὰρ δίκαιοί τε καὶ ἄδικοι ἐνώπιον τοῦ θεοῦ λόγου ἀχθήσονται· τούτῳ γὰρ ὁ πατὴρ τὴν πᾶσαν κρίσιν δέδωκε καὶ αὐτὸς βουλὴν πατρὸς ἐπιτελῶν κριτὴς παραγίνεται, ὃν Χριστὸν προσαγορεύομεν θεὸν ἐνανθρωπήσαντα.
Β φασις μία πᾶσιν ἀξίως προσενεχθείη. Καὶ οἱ μὲν ἄδικοι καὶ Θεῷ ἀπειθήσαντες, τά τε μάταια έργα χειρῶν ἀνθρώπων κατεσκευασμένα είδωλα ὡς Θεὸν τιμήσαντες, ταύτης τῆς ἀϊδίου κολάσεως, ὡς αίτιοι μιασμάτων γενόμενοι, προσκριθῶσι (42)· οἱ δὲ δέ- καιοι τῆς ἀφθάρτου καὶ ἀνεκλείπτου βασιλείας τύ χωσιν, οἱ ἐν τῷ ᾅδῃ (45) νῦν μὲν συνέχονται, ἀλλ' οὐ τῷ αὐτῷ τόπῳ, ᾧ καὶ οἱ ἄδικοι (44). Μία γὰρ εἰς τοῦτο τὸ χωρίον κάθοδος, οὗ τῇ πύλῃ ἐφεστῶτα ἀρχάγγελον ἅμα στρατιᾷ πεπιστεύκαμεν· ἣν πύλην διελθόντες (45) οἱ καταγόμενοι ὑπὸ τῶν ἐπὶ τὰς ψυχὰς τεταγμένων ἀγγέλων (46), οὐ μιᾷ ὁδῷ που ρεύονται· ἀλλ' οἱ μὲν δίκαιοι, εἰς δεξιὰ φωταγωγού- μενοι, καὶ ὑπὸ τῶν ἐφεστώτων κατὰ τόπον ἀγγέλων ὑμνούμενοι, ἄγονται εἰς χωρίον φωτεινόν· ἐν ᾧ οἱ ἀπ' ἀρχῆς δίκαιοι πολιτεύονται, οὐχ ὑπ' ἀνάγκης κρατούμενοι, ἀλλὰ τῆς τῶν ὀρωμένων ἀγαθῶν θέας (47) ἀεὶ ἀπολαύοντες, καὶ τῇ τῶν ἑκάστοτε καινῶν προσδοκίᾳ (48) ἠδόμενοι, κἀκεῖνα τούτων βελτίω ἡγούμενοι. Οἷς ὁ τόπος οὐ καματηφόρος γίνε- τα:· οὐ καύσων, οὐ κρύος, οὐ τρίβολος ἐν αὐτῷ, ἀλλ᾽ ἡ τῶν πατέρων δικαίων τε όρωμένη (49) ὄψις πάντοτε μειδιᾷ, ἀναμενόντων τὴν μετὰ τοῦτο τὸ χωρίον ἀνάπαυσιν καὶ αἰωνίαν ἀναβίωσιν ἐν οὐρανῷ. Τούτῳ δὲ ὄνομα κικλήσκομεν κόλπον Αβραάμ. Οἱ δὲ ἄδικοι εἰς ἀριστερὰ ἕλκονται ὑπὸ ἀγγέλων κολαστῶν, οὐκέτι ἑκουσίως πορευόμενοι, ἀλλὰ μετὰ βίας ὡς δέσμιοι ελκόμενοι· οἷς οἱ ἐφεστῶτες ἄγγελοι διαπεμ- πονται ὀνειδίζοντες (50), καὶ φοβερῷ ὄμματι ἐπαπει- λοῦντες, εἰς τὰ κατώτερα ὠθοῦντες· οὓς ἀγομέ- νους (51) έλκουσιν οἱ ἐφεστῶτες ἕως πλησίον τῆς γεέννης· οἱ ἔγγιον ὄντες τοῦ μὲν βρασμοῦ ἀδιαλείπτως ὑπακούουσι (52), καὶ τοῦ τῆς θέρμης ἀτμοῦ οὐκ ἀμοιροῦσιν. Αὐτῆς δὲ τῆς ἐγγίονος όψεως, την φοβεράν καὶ ὑπερβαλλόντως θέαν (53) τοῦ πυρὸς ὁρῶντες, καταπεπήγασι, τῇ προσδοκίᾳ τῆς μελλούσης κρί- σεως, ήδη δυνάμει κολαζόμενοι. ᾿Αλλὰ καὶ οὗ τὸν (54) τῶν πατέρων χωρὸν καὶ τοὺς δικαίους ὁρῶσι, καὶ + φωτεινῷ, σκοτιωτέρω. Κειμήλια "Αδης. ἐν τῷ ᾅδῃ. Η μὲν ἱστορία τὸν παράδεισον ἐπὶ γῆς εἶναι διδάσκει. Τινὲς δὲ ἔφησαν ὅτι καὶ ὁ παρά- δεισος ἐν τῷ ᾅδῃ τυγχάνει· ἑτέροις δὲ ἔδοξε τὸν παράδεισον ἐν οὐρανῷ εἶναι. Πατὴρ ἡμῶν ὁ ἐν ᾅδῃ. Αγγέλους εὐμενεῖς παράστησον αὐτῷ, καὶ κατάταξον αὐτὸν ἐν τῷ κόλπῳ τῶν πα τριαρχῶν καὶ τῶν προφητῶν καὶ τῶν ἀποστόλων καὶ πάντων τῶν ἀπ' αἰῶνος σοι εὐαρεστησάντων. « Εt περὶ ἐξόδου ψυχῆς δικαίων καὶ ἁμαρ τωλῶν. ἑκάστοτε καινῶν ὁρωμένων προσδοκία. • βελτίονα. πατέρων δικαίων ὁρωμένη. « Αγγελοι ἐπιγελώντες διαπέμπονται, ἐπονειδίζον- τες. • εἰς τὰ κατώτερα μέρη. &ς αγομένας. ἐπακούουσι. λόντως ξανθὴν θέαν. « δικαίων χῶρον, κ. τ. λ. « ὡς μήτε δίκ. LIBER ADVERSUS GRÆCOS. A una sententia justi judicii de omnibus juste feretur. · B rale receptaculum animarum post illarum e corpore discessum, ubi bonis bene in loco malis male in Vide Colornesii litteraria, cap. 28, et Svicerum in Hinc est quod sinum Abrahæ et paradisum quidam colloca- runt Olympiodorus in caput m Eccle- siaste, pag. 624: Quin et in oratione Dominica precati sunt Macedones Christiani, teste Hygone Brughtono : FABRIC. cius. lib. vint, cap. 41: An- gelos ei exhibe placidos, eumque colloca in sinu patriarcharum, prophetarum, apostolorum, om- niumque qui tibi a sæculo placuerunt. . Vide ibi Cotelerium, et interpretes ad Lucæ xvi, 22, nec nou C D Et injusti quidem et Deo increduli, colentes ut Deum idola vana hominum manibus opera præparata, isti æterno supplicio, ut variis sordibus inquinati, ad- judicabuntur; justi vero, regui incorruptibilis et indesituri potientur. Qui nunc quidem in hade con- tinentur, sed non in eodem loco in quo injusti concluduntur. Unus est quippe descensus ad istud receptaculum, ad cujus portam archangelum cum exercitu collocatum credimus. Quam portam præ- tereuntes ii qui deducuntur ab angelis animarum) præsidibus, non una et eadem via pergunt. Sed justi ad dextram pergentes per mediam lucem, et mul- tos circumstantes angelos qui illos bymuis prose- quuntur, tandem ad locum lucidissimum perveniunt. In quo justi ab initio conversantur, non necessitate coacti, sed contemplatione bonorum quæ vident semper fruuntur, et novorum cuilibet destinatorum spe et exspectatione recreantur, illa multo meliora et potiora præsentibus apud se reputantes. Quibus lo- cus ille nullos labores et molestias parit. Non ibi ardor, non frigus, non tribulus, sed patrumn justo rumque vultus subridet, exspectantium post illud receptaculum, quietem et æternam vitam in cale. Locum vero istum vocamus sinum Abrahami. In- justi vero ad sinistram trahuntur ab angelis torto- ribus, non sponte incedentes, sed vi et violentia ut vincti rapiuntur; quos angeli instantes et urgentes comitantur, illos convitiis lacessentes, torvis oculis minilantes et ad inferiora detrudentes. Sic porro deductas animas præsides angeli trahunt usque ad confinia gehenna. qui tam prope sunt, audiunt semper agitationem et æstum, et non sunt expertes vaporis et fumi, ab isto calore manantis et assur- gentis. Proxima autem ista visione, videntes terri bile et immodicum spectaculum ignis, horrent quasi gelu constricti propter exspectationem futuri judi- cii, quasi modo jam supplicio affecti. Sed et ibi non Macarium, FABRIC. Et novorum quæ creberrime contemplantur, exspectatione dele- clati. Mox ibid., Justorum patrum con- specta facies undique ridet. Quos præsides angeli irridendo dimittunt, eosque exprobrantes, etc., Μox eadem Parallela, Parallelis Damasc. Editi, Immodice flavum seu rufum spectaculum. » Sed nec illi justorum re- gionem. Μox, (42) Προσκριθῶσι. Parallel., προκρ. (43) Ἐν τῷ ᾅδῃ. "Αδης ex veterum mente gene- (44) 'ρ καὶ οἱ ἄδικοι. Parallel., ὡς οἱ δίκαιοι. (45) Διελθόντες. «Transeuntes, reddit Fabri- (46) Τεταγμένων ἀγγέλων. Constitutt. apostol. (47) Θέας. Parallel., θεωρίας. (48) Εκάστοτε καινῶν προσδοκίᾳ. Parallel., (49) Πατέρων δικαίων τε όρωμένη. Parallel., (50) "Αγγελοι διαπέμπονται ὀνειδίζοντες.Parall., (51) Οὓς ἀγομένους. Sic codex Rupefucald. in (52) Ἔγγιον... υπακούουσι. Parall., ἐγγίονες... (53) Υπερβαλλόντως θέαν. Parallel., ὑπερβαλ (54) Καὶ οὗ τόν. Parallel., καὶ οὗτοι τὸν τῶν
PG 10:799οὐδὲ γὰρ Μίνως καὶ Ῥαδάμανθυς κριταὶ οἱ καθ’ ὑμᾶς, Ἕλληνες, ἀλλ’ ὃν ὁ θεὸς καὶ πατὴρ ἐδόξασε, περὶ οὗ ἐν ἑτέροις λεπτομερέστερον διεληλύθαμεν πρὸς τοὺς ἐπιζητοῦντας τὴν ἀλήθειαν. οὗτος τὴν πατρὸς εἰς πάντας δικαιοκρισίαν ποιούμενος ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα παρεσκεύασε τὸ δίκαιον, οὗ κρίσει παραστάντες οἱ πάντες, ἄνθρωποί τε καὶ ἄγγελοι καὶ δαίμονες, μίαν ἀποφθέγξονται φωνὴν οὕτως λέγοντες· δικαία σου ἡ κρίσις, ἧς φωνῆς τὸ ἀνταπόδομα ἐπ’ ἀμφοτέροις τὸ δίκαιον ἐπάγει, τοῖς μὲν εὖ πράξασι δικαίως τὴν ἀί̈διον ἀπόλαυσιν παρέχοντος, τοῖς δὲ τῶν φαύλων ἐρασταῖς τὴν αἰώνιον κόλασιν ἀπονέμοντος καὶ τούτοις μὲν τὸ πῦρ ἄσβεστον διαμένει καὶ ἀτελεύτητον, σκώληξ δέ τις ἔμπυρος μὴ τελευτῶν μηδὲ σῶμα διαφθείρων ἀπαύστως ὀδύνην ἐκ σώματος ἐκβράσσων παραμένει. τούτους οὐχ ὕπνος ἀναπαύσει, οὐ νὺξ παρηγορήσει οὐ θάνατος τῆς κολάσεως ἀπολύσει, οὗ παράκλησις συγγενῶν μεσιτευσάντων ὀνήσει.
Α ἐπ᾿ αὐτῷ τούτῳ κολαζόμενοι. Χάος γὰρ βαθὺ καὶ μέγα ἀνὰ μέσον ἐστήρικται, ὥστε μὴ δίκαιον συμ παθήσαντα προσδέξασθαι, μήτε ἄδικον τολμήσαντα διελθεῖν. Οὗτος ὁ περὶ ᾅδου λόγος, ἐν ᾧ αἱ ψυχαὶ πάντων κατέχονται, ἄχρι καιροῦ ἂν ὁ Θεὸς ὥρισεν, ἀνά- στασιν τότε πάντων ποιησόμενος, οὐ ψυχάς μετεν- σωματῶν (55), ἀλλ' αὐτὰ τὰ σώματα ἀνιστῶν. Α λελυμένα ὁρῶντες εἰ ἀπιστεῖτε (56), μάθετε μὴ ἀπιστεῖν. Τὴν γὰρ ψυχὴν γενητὴν καὶ ἀθάνατον ὑπὸ Θεοῦ γεγονέναι πιστεύσαντες, κατὰ τὸν Πλάτωνος λόγον (57), χρόνῳ· μὴ ἀπιστήσητε, ὡς καὶ τὸ σῶμα ἐκ τῶν αὐτῶν στοιχείων σύνθετον γενόμενον δυνατός ὁ Θεὸς ἀναβιώσας ἀθάνατον ποιεῖν (58). Οὐ τὸ μὲν δυνατὸς, τὸ δὲ ἀδύνατος, ῥηθήσεται περὶ Θεοῦ. Ἡμεῖς οὖν καὶ σῶμα ἀνίστασθαι πεπιστεύκαμεν. Εἰ γὰρ φθείρεται, ἀλλ' οὐκ ἀπόλλυται· τούτου γὰρ τὰ λείψανα ὑποδεχομένη ἡ γῆ, τηρεῖ· καὶ δίκην σπόρων γενόμενα, καὶ τῷ γῆς λιπαρωτέρω συμπλεκόμενα, ἀνθεῖ. Καὶ τὸ μὲν σπαρὲν κόκκος γυμνός σπείρεται, κελεύσματι (59) δὲ τοῦ δημιουργήσαντος Θεοῦ θάλλων ἡμφιεσμένος καὶ ἔνδοξος ἐγείρεται, οὐ πρότερον, εἰ μὴ ἀποθανών λυθῇ καὶ συμμιγῇ. Ὥστε τὴν ἀνά- στασιν τοῦ σώματος οὐ μάτην πεπιστεύκαμεν. Αλλ' εἰ καὶ λύεται προς καιρόν, διὰ τὴν ἀπ' ἀρχὴς γενο μένην παρακοὴν, ὡς εἰς χωνευτήριον, εἰς γῆν καθί σταται, πάλιν ἀναπλασθησόμενον· οὐ τοιοῦτον ἀνιο στάμενον, ἀλλὰ καθαρὸν καὶ μηκέτι φθειρόμενον. Καὶ ἑκάστῳ σώματι ἡ ἰδία ψυχὴ ἀποδοθήσεται, καὶ τοῦτο ἐπενδυσαμένη οὐκ ἀνιαθήσεται, ἀλλὰ συγχα ρήσεται καθαρά καθαρῷ παραμείνασα· ᾧ ἐν τῷ κόσμῳ νῦν δικαίως συνοδεύσασα, καὶ μὴ ἐπίβουλον ἐν πᾶσιν ἔχουσα, μετὰ πάσης ἀγαλλιάσεως ἀπολή ψεται. Οἱ δὲ ἄδικοι οὐκ ἀλλοιωθέντα τὰ σώματα, οὐδὲ πάθους ἢ νόσου μεταστάντα, οὐδὲ ἐνδοξασθέντα ἀπολήψονται, ἀλλ' ἐν οἷς νοσήμασιν ἐτελεύτων· καὶ ὁποῖοι ἐν ἀπιστία γεγένηνται, τοιοῦτοι πιστῶς κρι θήσονται. ο Β χῶρον, ἀλλὰ καὶ οὐ τὸν... χόρον. Επιτ. ὁρῶντες ἀπιστεῖτε. Πάντες γὰρ, δίκαιοί τε καὶ ἄδικοι, ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ Λόγου ἀχθήσονται. Τούτῳ γὰρ ὁ Πατὴρ τὴν κρίσιν πᾶσαν δέδωκε, καὶ αὐτὸς βουλὴν Πατρὸς ἐπι- τελῶν, κριτὴς παραγίνεται, εν Χριστὸν προσαγο ρεύομεν. Οὐδὲ γὰρ Μίνως καὶ Ραδάμανθυς κριταὶ οἱ καθ' ὑμᾶς, Ἕλληνες (60)· ἀλλ᾽ ἂν ὁ Θεὸς καὶ Πα τὴρ ἐδόξασε, περὶ οὗ ἐν ἑτέροις λεπτομερέστερον διεληλύθαμεν (61) πρὸς τοὺς ἐπιζητοῦντας τὴν ἀλή πάντες γάρ, μεν. - S. HIPPOLYTI OPP. PARS II. DOGMAT. ET HISTORIC. vident patrum chorum (54) nec justos, et hoc ipso torquentur. Nam in medio chaos magnum et profun- duan extenditur et firmatur ", adeo ut nullus sit ex justis misericordia ductus qui illuc transire et ex- cipi possit; nec ullus injustus qui audeat præterire. C nentur omnium animæ, usque ad tempus quod Deus determinavit, tunc omnium resurrectionem factu- rus, non animas ex corpore in corpus aliud detru- dendo, sed eadem ipsa corpora iterum excitando. Quæ dissoluta videntes, si fidem denegatis, Græci, discite non esse increduli. Animam enim credentes factam, et immortalem a Deo conditam, secundum sententiam Platonis, in tempore; non debetis non credere, quod Deus potens est corpus ex iisdem elementis compositum et factum, ad vitam illud re- vocans, immortale reddere. Illud enim possibile, hoc vero impossibile, non dicetur de Deo. Nos ergo credimus et corpus resurrecturum. Si enim cor- rumpitur, non omnino perditur; terra enim reci- piens illius reliquias, illas servat; et emorescunt factae instar seminis et terra pinguedini implicat et immersæ. Et seminatum quidem granum, nudum seminatur; ad imperium vero Dei creatoris florens, indutum et gloriosum exsurgit, non antequam mo- riens dissolvatur et terræ commisceatur. Adeo ut non vane credamus resurrectionem corporum. Nam etiamsi ad tempus solvatur corpus, propter primanı ab initio transgressionem perpetratam; tanquam in conflatorio terræ mandatur, rursum aliquando re- formandum : non tale quale nunc, resurrecturum, sed purum et non amplius corruptioni obnoxium. Et cuilibet corpori sua propria anima reddetur; et illo induta, non mærore marcescet, sed cum illo gaudebit, pura purum inhabitans. Cui nunc in mundo juste comes facta, et non habens in ulla re illum insidiatorem, hoc rursus accipiet cum omni gaudio. Injusti vero non immutata assument corpora, nec liberata affectibus et morbis, neque illa glori- ficata accipient; sed in iis quibus finierunt vitam certe judicabuntur. III. Omnes enim, sive justi, sive injusti, ducen tur coram Deo Verbo. Illi enim Pater omne judi- cium dedit s. Et ille voluntatem Patris implens, judex adveniet; ille, inquam, quem nos Christumn vocamus. Neque enim Minos aut Rhadamanthus quos vos fingitis, Græci, judices erunt; sed ille quem Deus et Pater glorificavit, de quo alibi parti- culatim disseruimus, in gratiam eorum qui quæ- * Luc. xvi, 26. Joan. v, 22. (54*) In Græco regionem. Interpret. legit PATROL. metempsychosi, a Platone aliisque propugnatum. FABRIC. mus ex Parallelis. Alii, W@O. FABRIC. D morbis : et quales in incredulitate vixerunt, tales rallel. Atque hic desinit fragmentum primum. Exstat autem secundum pag. 755, incipitque ab his verbis, cap. 3. sub fin. et in Ariocho. FABRIC. Fortasse in iis quæ (superant contra Noelum, ubi fusissime et enucleate de Deo Verbo. 11. Et hæc de hade dicenda erant, in quo conti- (55) Μετενσωματων. Rejicit auctor dogma de (56) Ὁρῶντες, εἰ ἀπιστεῖτε. Sic locum restitui- (57) Κατὰ τὸν Πλάτωνος λόγον. Plato in Ti- (58) Σύνθετον... ποιεῖν. Deest σύνθετον in Pa- (59) Κελεύσματι. Ms., κελεύσιμόν τι. HOESCHEL (60) Οι καθ' ὑμᾶς, Ἕλληνες. Plato in Gorgia (64) Ἐν ἑτέροις λεπτομερέστερον διεληλύθα
PG 10:800οὐ γὰρ ἔτι δίκαιοι ὑπ’ αὐτῶν ὁρῶνται οὐδὲ μνήμης γίνονται ἄξιοι, μόνοι δὲ οἱ δίκαιοι δικαίων μεμνήσονται ἔργων, δι’ ὧν ἐπὶ τὴν οὐράνιον βασιλείαν κατήντησαν, ἐν ᾗ οὐ πόνος οὐ λύπη οὐ φθορὰ οὐ φροντὶς οὐδὲ νὺξ οὐδ’ ἡμέρα χρόνῳ μετρουμένη, οὐχ ἥλιος ἀνάγκῃ κύκλον οὐρανοῦ δρόμῳ ἐλαυνόμενος, οὐκ ἄγγελοι ὡρῶν μέτρα ἢ κέντρα πρὸς εὔγνωστον ἀνθρώπων βίον διαμετρούμενα ὁροθετοῦντες, οὐ σελήνη φθίνουσα ἢ αὔξουσα ἢ τροπὰς καιρῶν ἐπάγουσα, οὐχ ὑγραίνουσα γῆ οὐδὲ ἥλιος ἐπικαίων οὐκ ἄρκτος στρεφομένη οὐκ ὠρίων γεννώμενος οὐκ ἄστρων πλάνη ἐνάριθμος οὐδὲ πλανητῶν ζήτησις ἀνάριθμος οὐ δύσβατος γῆ οὐδὲ δυσεύρετος παραδείσου πύλη οὐδὲ δεινὸν θαλάσσης φρύαγμα κωλύον ἐπιβάντα πατεῖν, εὔβατος δὲ καὶ αὐτὴ τοῖς δικαίοις γενήσεται οὔτε τοῦ ὑγροῦ στερουμένη οὐδὲ τοῦ στερροῦ διὰ τὸ κοῦφον τοῦ ἴχνους πατουμένη, οὐκ οὐρανὸς ἀοίκητος ἀνθρώποις οὐδὲ τούτου ὁδὸς ἀναβάσεως ἀνεύρετος, οὐ γῆ ἀνέργαστος οὐδὲ ἀνθρώποις ἐπίπονος αὐτόματος δὲ φύουσα καρποὺς πρὸς εὐκοσμίαν ᾗ προστάξει ὁ δεσπόζων, οὐ θηρίων γένεσις πάλιν οὐδὲ τῶν λοιπῶν ζῴων ἐκβρασσομένη οὐσία.
Α ἐπ᾿ αὐτῷ τούτῳ κολαζόμενοι. Χάος γὰρ βαθὺ καὶ μέγα ἀνὰ μέσον ἐστήρικται, ὥστε μὴ δίκαιον συμ παθήσαντα προσδέξασθαι, μήτε ἄδικον τολμήσαντα διελθεῖν. Οὗτος ὁ περὶ ᾅδου λόγος, ἐν ᾧ αἱ ψυχαὶ πάντων κατέχονται, ἄχρι καιροῦ ἂν ὁ Θεὸς ὥρισεν, ἀνά- στασιν τότε πάντων ποιησόμενος, οὐ ψυχάς μετεν- σωματῶν (55), ἀλλ' αὐτὰ τὰ σώματα ἀνιστῶν. Α λελυμένα ὁρῶντες εἰ ἀπιστεῖτε (56), μάθετε μὴ ἀπιστεῖν. Τὴν γὰρ ψυχὴν γενητὴν καὶ ἀθάνατον ὑπὸ Θεοῦ γεγονέναι πιστεύσαντες, κατὰ τὸν Πλάτωνος λόγον (57), χρόνῳ· μὴ ἀπιστήσητε, ὡς καὶ τὸ σῶμα ἐκ τῶν αὐτῶν στοιχείων σύνθετον γενόμενον δυνατός ὁ Θεὸς ἀναβιώσας ἀθάνατον ποιεῖν (58). Οὐ τὸ μὲν δυνατὸς, τὸ δὲ ἀδύνατος, ῥηθήσεται περὶ Θεοῦ. Ἡμεῖς οὖν καὶ σῶμα ἀνίστασθαι πεπιστεύκαμεν. Εἰ γὰρ φθείρεται, ἀλλ' οὐκ ἀπόλλυται· τούτου γὰρ τὰ λείψανα ὑποδεχομένη ἡ γῆ, τηρεῖ· καὶ δίκην σπόρων γενόμενα, καὶ τῷ γῆς λιπαρωτέρω συμπλεκόμενα, ἀνθεῖ. Καὶ τὸ μὲν σπαρὲν κόκκος γυμνός σπείρεται, κελεύσματι (59) δὲ τοῦ δημιουργήσαντος Θεοῦ θάλλων ἡμφιεσμένος καὶ ἔνδοξος ἐγείρεται, οὐ πρότερον, εἰ μὴ ἀποθανών λυθῇ καὶ συμμιγῇ. Ὥστε τὴν ἀνά- στασιν τοῦ σώματος οὐ μάτην πεπιστεύκαμεν. Αλλ' εἰ καὶ λύεται προς καιρόν, διὰ τὴν ἀπ' ἀρχὴς γενο μένην παρακοὴν, ὡς εἰς χωνευτήριον, εἰς γῆν καθί σταται, πάλιν ἀναπλασθησόμενον· οὐ τοιοῦτον ἀνιο στάμενον, ἀλλὰ καθαρὸν καὶ μηκέτι φθειρόμενον. Καὶ ἑκάστῳ σώματι ἡ ἰδία ψυχὴ ἀποδοθήσεται, καὶ τοῦτο ἐπενδυσαμένη οὐκ ἀνιαθήσεται, ἀλλὰ συγχα ρήσεται καθαρά καθαρῷ παραμείνασα· ᾧ ἐν τῷ κόσμῳ νῦν δικαίως συνοδεύσασα, καὶ μὴ ἐπίβουλον ἐν πᾶσιν ἔχουσα, μετὰ πάσης ἀγαλλιάσεως ἀπολή ψεται. Οἱ δὲ ἄδικοι οὐκ ἀλλοιωθέντα τὰ σώματα, οὐδὲ πάθους ἢ νόσου μεταστάντα, οὐδὲ ἐνδοξασθέντα ἀπολήψονται, ἀλλ' ἐν οἷς νοσήμασιν ἐτελεύτων· καὶ ὁποῖοι ἐν ἀπιστία γεγένηνται, τοιοῦτοι πιστῶς κρι θήσονται. ο Β χῶρον, ἀλλὰ καὶ οὐ τὸν... χόρον. Επιτ. ὁρῶντες ἀπιστεῖτε. Πάντες γὰρ, δίκαιοί τε καὶ ἄδικοι, ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ Λόγου ἀχθήσονται. Τούτῳ γὰρ ὁ Πατὴρ τὴν κρίσιν πᾶσαν δέδωκε, καὶ αὐτὸς βουλὴν Πατρὸς ἐπι- τελῶν, κριτὴς παραγίνεται, εν Χριστὸν προσαγο ρεύομεν. Οὐδὲ γὰρ Μίνως καὶ Ραδάμανθυς κριταὶ οἱ καθ' ὑμᾶς, Ἕλληνες (60)· ἀλλ᾽ ἂν ὁ Θεὸς καὶ Πα τὴρ ἐδόξασε, περὶ οὗ ἐν ἑτέροις λεπτομερέστερον διεληλύθαμεν (61) πρὸς τοὺς ἐπιζητοῦντας τὴν ἀλή πάντες γάρ, μεν. - S. HIPPOLYTI OPP. PARS II. DOGMAT. ET HISTORIC. vident patrum chorum (54) nec justos, et hoc ipso torquentur. Nam in medio chaos magnum et profun- duan extenditur et firmatur ", adeo ut nullus sit ex justis misericordia ductus qui illuc transire et ex- cipi possit; nec ullus injustus qui audeat præterire. C nentur omnium animæ, usque ad tempus quod Deus determinavit, tunc omnium resurrectionem factu- rus, non animas ex corpore in corpus aliud detru- dendo, sed eadem ipsa corpora iterum excitando. Quæ dissoluta videntes, si fidem denegatis, Græci, discite non esse increduli. Animam enim credentes factam, et immortalem a Deo conditam, secundum sententiam Platonis, in tempore; non debetis non credere, quod Deus potens est corpus ex iisdem elementis compositum et factum, ad vitam illud re- vocans, immortale reddere. Illud enim possibile, hoc vero impossibile, non dicetur de Deo. Nos ergo credimus et corpus resurrecturum. Si enim cor- rumpitur, non omnino perditur; terra enim reci- piens illius reliquias, illas servat; et emorescunt factae instar seminis et terra pinguedini implicat et immersæ. Et seminatum quidem granum, nudum seminatur; ad imperium vero Dei creatoris florens, indutum et gloriosum exsurgit, non antequam mo- riens dissolvatur et terræ commisceatur. Adeo ut non vane credamus resurrectionem corporum. Nam etiamsi ad tempus solvatur corpus, propter primanı ab initio transgressionem perpetratam; tanquam in conflatorio terræ mandatur, rursum aliquando re- formandum : non tale quale nunc, resurrecturum, sed purum et non amplius corruptioni obnoxium. Et cuilibet corpori sua propria anima reddetur; et illo induta, non mærore marcescet, sed cum illo gaudebit, pura purum inhabitans. Cui nunc in mundo juste comes facta, et non habens in ulla re illum insidiatorem, hoc rursus accipiet cum omni gaudio. Injusti vero non immutata assument corpora, nec liberata affectibus et morbis, neque illa glori- ficata accipient; sed in iis quibus finierunt vitam certe judicabuntur. III. Omnes enim, sive justi, sive injusti, ducen tur coram Deo Verbo. Illi enim Pater omne judi- cium dedit s. Et ille voluntatem Patris implens, judex adveniet; ille, inquam, quem nos Christumn vocamus. Neque enim Minos aut Rhadamanthus quos vos fingitis, Græci, judices erunt; sed ille quem Deus et Pater glorificavit, de quo alibi parti- culatim disseruimus, in gratiam eorum qui quæ- * Luc. xvi, 26. Joan. v, 22. (54*) In Græco regionem. Interpret. legit PATROL. metempsychosi, a Platone aliisque propugnatum. FABRIC. mus ex Parallelis. Alii, W@O. FABRIC. D morbis : et quales in incredulitate vixerunt, tales rallel. Atque hic desinit fragmentum primum. Exstat autem secundum pag. 755, incipitque ab his verbis, cap. 3. sub fin. et in Ariocho. FABRIC. Fortasse in iis quæ (superant contra Noelum, ubi fusissime et enucleate de Deo Verbo. 11. Et hæc de hade dicenda erant, in quo conti- (55) Μετενσωματων. Rejicit auctor dogma de (56) Ὁρῶντες, εἰ ἀπιστεῖτε. Sic locum restitui- (57) Κατὰ τὸν Πλάτωνος λόγον. Plato in Ti- (58) Σύνθετον... ποιεῖν. Deest σύνθετον in Pa- (59) Κελεύσματι. Ms., κελεύσιμόν τι. HOESCHEL (60) Οι καθ' ὑμᾶς, Ἕλληνες. Plato in Gorgia (64) Ἐν ἑτέροις λεπτομερέστερον διεληλύθα
PG 10:801οὐδὲ γὰρ ἀνθρώποις πάλιν γέννα ἀλλ’ ὁ μετὰ δικαίων ἀριθμὸς διαμένει ἀνέκλειπτος ἅμα δικαίοις ἀγγέλοις καὶ πνεύμασι θεοῦ τε καὶ τῷ τούτου λόγῳ, ὃς τῶν δικαίων χορὸς ἀνδρῶν τε καὶ γυναικῶν ἀγήρως καὶ ἄφθαρτος διαμένει, ὑμνῶν τὸν ἐπὶ ταῦτα προαγόμενον θεὸν διὰ τῆς τοῦ ἐν βίῳ εὐτάκτου νομοθεσίας· σὺν οἷς καὶ πᾶσα ἡ κτίσις ἀδιάλειπτον ὕμνον ἀνοίσει καὶ αὐτὴ ἐλευθερωθεῖσα ἀπὸ τῆς φθορᾶς εἰς ἀφθαρσίαν διαυγῆ τε καὶ καθαρῷ πνεύματι δεδοξασμένη. οὐχ ὑπ’ ἀνάγκης δεσμοῦ συσχεθήσεται ἀλλ’ ἐλευθεριάζουσα ἑκούσιον τὸν ὕμνον ἅμα τοῖς ἐλευθερωθεῖσιν πάσης δουλείας, ἀγγέλοις τε καὶ πνεύμασι καὶ ἀνθρώποις, αἰνέσει τὸν πεποιηκότα. τούτοις ἐὰν πεισθέντες Ἕλληνες καταλείψετε τὴν ματαιότητα τῆς ἐπιγείου καὶ χρηματεμπόρου σοφίας καὶ μὴ περὶ λέξεις ῥημάτων ἀσχολούμενοι τὸν νοῦν εἰς πλάνην συνώσητε, ἀλλὰ τοῖς θεοπνεύστοις προφήταις καὶ θεολόγοις ἐξηγηταῖς ἐγχειρήσαντες τὰς ἀκοὰς θεῷ πιστεύσητε, ἔσεσθε καὶ τούτων κοινωνοὶ καὶ τῶν μελλόντων τεύξεσθε ἀγαθῶν ἀμέτρου τε οὐρανοῦ ἀνάβασιν καὶ τὴν ἐκεῖ βασιλείαν ὄψεσθε.
θειαν. Οὗτος τὴν Πατρὸς εἰς πάντας δικαιοκρισίαν (62) ποιούμενος, ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα παρεσκεύασε τὸ δίκαιον. Οὗ τῇ κρίσει παραστάντες πάντες, άνθρω- τοί τε καὶ ἄγγελοι, καὶ δαίμονες μίαν ἀποφθέγξον ται φωνὴν, οὕτως λέγοντες· ο Δικαία σου ή κρίσις. » Ης φωνῆς τὸ ἀνταπόδομα ἐπ' ἀμφοτέροις ἐπάγει τὸ δίκαιον· τοῖς μὲν εὖ πράξασι, δικαίως τὴν ἀΐδιον ἀπόλαυσιν παρασχόντος, τοῖς δὲ τῶν φαύλων έρα- σταῖς τὴν αἰώνιον κόλασιν ἀπονείμαντος. Καὶ τούτοις μὲν τὸ πῦρ ἄσβεστον διαμένει καὶ ἀτελεύτητον, σκώ ληξ δέ τις έμπυρος, μὴ τελευτῶν, μηδὲ σῶμα δια- φθείρων, ἀπαύστῳ δ᾽ ὀδύνῃ ἐκ σώματος ἐκβράσσων παραμένει. Τούτους οὐχ ὕπνος ἀναπαύσει, οὐ νύξ παρηγορήσει, οὐ θάνατος τῆς κολάσεως ἀπολύσει, οὐ παράκλησις συγγενῶν μεσιτευσάντων ὀνήσει. Οὐ γὰρ ἔτι δίκαιοι ὑπ' αὐτῶν ὁρῶνται, οὐδὲ μνήμης για νονται ἄξιοι. Μόνοι δὲ οἱ δίκαιοι δικαίων μεμνήσον- ται ἔργων, δι' ὧν ἐπὶ τὴν οὐράνιον βασιλείαν κατήν- τησαν· ἐν ᾗ οὐχ ὕπνος, οὐ λύπη, οὐ φθορά, οὐ φρον τὶς (63), οὐδὲ νύξ, οὐδὲ ἡμέρα χρόνῳ μετρουμένη, οὐχ ἥλιος ἀνάγκῃ κύκλον οὐρανοῦ δρόμῳ ἐλαυνόμε- νος, ὡρῶν μέτρα ἢ κέντρα πρὸς εὔγνωστον ἀνθρώ- πων βίον διαμετρούμενα ὡροθετοῦντος· οὐ σελήνη φθίνουσα ἢ αύξουσα, ἢ τροπὰς καιρῶν ἐπάγουσα οὐχ ὑγραίνουσα γῆν· οὐδὲ ἥλιος ἐπικαίων, οὐκ Αρ κτος στρεφομένη, οὐκ Ωρίων γεννώμενος, οὐκ ἄστρων πλάνη ἐνάριθμος, οὐ δύσβατος γῆ, οὐδὲ δυσεύρετος παραδείσου αὐλὴ, οὐδὲ δεινὸν θαλάσσης φρύαγμα χω λύον ἐπιβάντα πατεῖν· εὔβατος δὲ καὶ αὕτη τοῖς δι- καίοις γενήσεται, οὔτε τοῦ ὑγροῦ στερουμένη· οὐκ οὐρανὸς ἀοίκητος ἀνθρώποις, οὐδὲ τούτου τῆς ἀναβά- σεως ἡ ὁδὸς ἀνεύρετος· οὐ γῆ ἀνέργαστος, οὐδὲ ἀν- θρώποις ἐπίπονος, αὐτομάτη δὲ φύουσα καρποὺς πρὸς εὐκοσμίαν· οὐ θηρίων γενέσεις πάλιν, οὐδὲ τῶν λοιπῶν ζώων ἐκβρασσομένη ουσία. Οὐδὲ γὰρ ἀνθρώποις πάλιν γεννα (64)· ἀλλ᾽ ὁ τῶν δικαίων ἀριθμὸς διαμένει ἀνέκλειπτος ἅμα δικαίοις ἀγγέλοις καὶ πνεύμασι. Τούτοις οἱ πεισθέντες τοῖς λόγοις ἄν θρωποι, ἔσεσθε καὶ τῶν δικαίων κοινωνοί, καὶ τῶν μελλόντων εντεύξεσθε ἀγαθῶν, ἃ « οὔτε ὀφθαλμὸς εἶ δεν, οὔτε οὖς ἤκουσεν, οὔτε ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου ἀνέβη, ὅσα ὁ Θεὸς ἡτοίμασε τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν. » Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ἀνθρώπους.... γεννα • LIBER ADVERSUS GRÆCOS. A runt veritatem. ille ipse justum judicium Patris in B omnes exercens, quod æquum et justum erit, uni- cuique secundum opera præparavit. Cujus judicio astantes omnes, homines, angeli, dæmones, unam hanc vocem emittent, sic dicentes : ‹ Justum judi- cium tuum ". Cujus vocis æquitas apparet in re- tributione in utrosque : cum bene facientibus juste fruitio æterna præbeatur, maloruin vero cupidis æternum supplicium distribuatur. Et hos manet ignis inexstinguibilis, et qui nunquam finietur, et vermis igneus non moriens, non corpus corrum - pens, sed irrrequieto dolore ex corpore efferves- cens et ebulliens. Illis non somnus cessationem et quietem conciliabit; non nox leniet et mulcebit dolores; non mors supplicia solvet; non juvabit exhortatio affinium intercessorum. Nam justi non amplius ab illis videbuntur, nec ulla sunt memoria digni. Sed enim justi operum justorun erunt me mores, per quæ pervenerunt ad regnum cœleste : in quo nec somnus, nec dolor, nec corruptio, nec sollicitudo, nec nox ", nec dies tempore mensu- rata, nec sol necessitate quadam per circulum cœli cursum suum agitans et impellens, in hora natali notantis et disponentis terminorum mensuras, et cardines commensuratos ad facile cognoscen- dam hominum vitam; non lunæ decursus et in- crementum, quæ temporum mutationes inducit, et terram madidam reddit, non sol ardens, non Ursa versatilis, non Orionis ortus, non astroruun erro- res innumeri, non invia terra, non inventu diffici- C lis paradisi aula, non molestus maris fremitus im- pediens quominus a vectore pedibus calcetur; justis enim erit et ipsum pervium, etiamsi humido non privetur. Coelum non erit inaccessum hominibus; et via qua ascendi et scandi possit, non talis erit quæ non possit inveniri. Non terra rudis et inculta, et hominibus laborem et molestiam creans, sed sponte fructus progerminans ad cultum et ornatum. Non iteratæ ferarum generationes, neque aliorum animalium effervescens et ebulliens substantia. Ne- que enim homines tunc rursus generant, sed ma- net indesinenter numerus justorum, cum justis an- gelis et spiritibus. His verbis obtemperate, et illa D credentes, o homines, eritis justorum consortes, et oculus, neque auris audivit, neque ascenderunt in futurorum bonorum potiemini quæ neque vidit cor bominis, quæ Deus præparavit iis qui diligunt illum ". » Illi sit gloria et potentia in sæcula sæcu- lorum. Amen. s Psal. cxvur, 137. Apoc. xxii, 5. I Cor. 11, 9. lorum fragmentum. camp., (62) Δικαιοκρισίαν. Parallel.,δικαίων κρίσιν. (65) Οὐ φροντίς. Hic desinit secundum Paralle (64) Ανθρώποις πάλιν γεννᾷ. Edit. Haver
PG 10:802φανερώσει γὰρ θεὸς, ἃ νῦν σεσιώπηται, ἃ οὔτε ὀφθαλμὸς εἶδεν οὔτε οὖς ἤκουσεν οὔτε ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου ἀνέβη, ὅσα ἡτοίμασεν ὁ θεὸς τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν.
θειαν. Οὗτος τὴν Πατρὸς εἰς πάντας δικαιοκρισίαν (62) ποιούμενος, ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα παρεσκεύασε τὸ δίκαιον. Οὗ τῇ κρίσει παραστάντες πάντες, άνθρω- τοί τε καὶ ἄγγελοι, καὶ δαίμονες μίαν ἀποφθέγξον ται φωνὴν, οὕτως λέγοντες· ο Δικαία σου ή κρίσις. » Ης φωνῆς τὸ ἀνταπόδομα ἐπ' ἀμφοτέροις ἐπάγει τὸ δίκαιον· τοῖς μὲν εὖ πράξασι, δικαίως τὴν ἀΐδιον ἀπόλαυσιν παρασχόντος, τοῖς δὲ τῶν φαύλων έρα- σταῖς τὴν αἰώνιον κόλασιν ἀπονείμαντος. Καὶ τούτοις μὲν τὸ πῦρ ἄσβεστον διαμένει καὶ ἀτελεύτητον, σκώ ληξ δέ τις έμπυρος, μὴ τελευτῶν, μηδὲ σῶμα δια- φθείρων, ἀπαύστῳ δ᾽ ὀδύνῃ ἐκ σώματος ἐκβράσσων παραμένει. Τούτους οὐχ ὕπνος ἀναπαύσει, οὐ νύξ παρηγορήσει, οὐ θάνατος τῆς κολάσεως ἀπολύσει, οὐ παράκλησις συγγενῶν μεσιτευσάντων ὀνήσει. Οὐ γὰρ ἔτι δίκαιοι ὑπ' αὐτῶν ὁρῶνται, οὐδὲ μνήμης για νονται ἄξιοι. Μόνοι δὲ οἱ δίκαιοι δικαίων μεμνήσον- ται ἔργων, δι' ὧν ἐπὶ τὴν οὐράνιον βασιλείαν κατήν- τησαν· ἐν ᾗ οὐχ ὕπνος, οὐ λύπη, οὐ φθορά, οὐ φρον τὶς (63), οὐδὲ νύξ, οὐδὲ ἡμέρα χρόνῳ μετρουμένη, οὐχ ἥλιος ἀνάγκῃ κύκλον οὐρανοῦ δρόμῳ ἐλαυνόμε- νος, ὡρῶν μέτρα ἢ κέντρα πρὸς εὔγνωστον ἀνθρώ- πων βίον διαμετρούμενα ὡροθετοῦντος· οὐ σελήνη φθίνουσα ἢ αύξουσα, ἢ τροπὰς καιρῶν ἐπάγουσα οὐχ ὑγραίνουσα γῆν· οὐδὲ ἥλιος ἐπικαίων, οὐκ Αρ κτος στρεφομένη, οὐκ Ωρίων γεννώμενος, οὐκ ἄστρων πλάνη ἐνάριθμος, οὐ δύσβατος γῆ, οὐδὲ δυσεύρετος παραδείσου αὐλὴ, οὐδὲ δεινὸν θαλάσσης φρύαγμα χω λύον ἐπιβάντα πατεῖν· εὔβατος δὲ καὶ αὕτη τοῖς δι- καίοις γενήσεται, οὔτε τοῦ ὑγροῦ στερουμένη· οὐκ οὐρανὸς ἀοίκητος ἀνθρώποις, οὐδὲ τούτου τῆς ἀναβά- σεως ἡ ὁδὸς ἀνεύρετος· οὐ γῆ ἀνέργαστος, οὐδὲ ἀν- θρώποις ἐπίπονος, αὐτομάτη δὲ φύουσα καρποὺς πρὸς εὐκοσμίαν· οὐ θηρίων γενέσεις πάλιν, οὐδὲ τῶν λοιπῶν ζώων ἐκβρασσομένη ουσία. Οὐδὲ γὰρ ἀνθρώποις πάλιν γεννα (64)· ἀλλ᾽ ὁ τῶν δικαίων ἀριθμὸς διαμένει ἀνέκλειπτος ἅμα δικαίοις ἀγγέλοις καὶ πνεύμασι. Τούτοις οἱ πεισθέντες τοῖς λόγοις ἄν θρωποι, ἔσεσθε καὶ τῶν δικαίων κοινωνοί, καὶ τῶν μελλόντων εντεύξεσθε ἀγαθῶν, ἃ « οὔτε ὀφθαλμὸς εἶ δεν, οὔτε οὖς ἤκουσεν, οὔτε ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου ἀνέβη, ὅσα ὁ Θεὸς ἡτοίμασε τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν. » Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ἀνθρώπους.... γεννα • LIBER ADVERSUS GRÆCOS. A runt veritatem. ille ipse justum judicium Patris in B omnes exercens, quod æquum et justum erit, uni- cuique secundum opera præparavit. Cujus judicio astantes omnes, homines, angeli, dæmones, unam hanc vocem emittent, sic dicentes : ‹ Justum judi- cium tuum ". Cujus vocis æquitas apparet in re- tributione in utrosque : cum bene facientibus juste fruitio æterna præbeatur, maloruin vero cupidis æternum supplicium distribuatur. Et hos manet ignis inexstinguibilis, et qui nunquam finietur, et vermis igneus non moriens, non corpus corrum - pens, sed irrrequieto dolore ex corpore efferves- cens et ebulliens. Illis non somnus cessationem et quietem conciliabit; non nox leniet et mulcebit dolores; non mors supplicia solvet; non juvabit exhortatio affinium intercessorum. Nam justi non amplius ab illis videbuntur, nec ulla sunt memoria digni. Sed enim justi operum justorun erunt me mores, per quæ pervenerunt ad regnum cœleste : in quo nec somnus, nec dolor, nec corruptio, nec sollicitudo, nec nox ", nec dies tempore mensu- rata, nec sol necessitate quadam per circulum cœli cursum suum agitans et impellens, in hora natali notantis et disponentis terminorum mensuras, et cardines commensuratos ad facile cognoscen- dam hominum vitam; non lunæ decursus et in- crementum, quæ temporum mutationes inducit, et terram madidam reddit, non sol ardens, non Ursa versatilis, non Orionis ortus, non astroruun erro- res innumeri, non invia terra, non inventu diffici- C lis paradisi aula, non molestus maris fremitus im- pediens quominus a vectore pedibus calcetur; justis enim erit et ipsum pervium, etiamsi humido non privetur. Coelum non erit inaccessum hominibus; et via qua ascendi et scandi possit, non talis erit quæ non possit inveniri. Non terra rudis et inculta, et hominibus laborem et molestiam creans, sed sponte fructus progerminans ad cultum et ornatum. Non iteratæ ferarum generationes, neque aliorum animalium effervescens et ebulliens substantia. Ne- que enim homines tunc rursus generant, sed ma- net indesinenter numerus justorum, cum justis an- gelis et spiritibus. His verbis obtemperate, et illa D credentes, o homines, eritis justorum consortes, et oculus, neque auris audivit, neque ascenderunt in futurorum bonorum potiemini quæ neque vidit cor bominis, quæ Deus præparavit iis qui diligunt illum ". » Illi sit gloria et potentia in sæcula sæcu- lorum. Amen. s Psal. cxvur, 137. Apoc. xxii, 5. I Cor. 11, 9. lorum fragmentum. camp., (62) Δικαιοκρισίαν. Parallel.,δικαίων κρίσιν. (65) Οὐ φροντίς. Hic desinit secundum Paralle (64) Ανθρώποις πάλιν γεννᾷ. Edit. Haver
Continue reading PG 10: Demonstratio de Christo et Antichristo →≣ entire volume