Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) — PG column chips mark the printed columns.
PG 10:727ΙΠΠΟΛΥΤΟΥ ΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΡΩΜΗΣ ΑΠΟΔΕΙΞΙΣ ΕΚ ΤΩΝ ΑΓΙΩΝ ΓΡΑΦΩΝ ΠΕΡΙ ΧΡΙΣΤΟΥ ΚΑΙ ΠΕΡΙ ΤΟΥ ΑΝΤΙΧΡΙΣΤΟΥ. Βουληθέντι σοι κατ’ ἀκρίβειαν ἐκμαθεῖν τὰ προτεθέντα ὑπὸ σοῦ ἡμῖν κεφάλαια, ἀγαπητέ μου ἀδελφὲ Θεόφιλε, εὔλογον ἡγησάμην, ἀφθόνως ἀρυσάμενος ὡς ἐξ ἁγίας πηγῆς ἐξ αὐτῶν τῶν θείων γραφῶν καταστῆσαί σοι κατ’ ὀφθαλμὸν τὰ ζητούμενα· ἵνα μὴ μόνον ταῖς τῶν ὤτων ἀκοαῖς ἐγκαταθέμενος ταῦτα εὐφρανθῇς, ἀλλὰ δυνάμει καὶ αὐτὰ τὰ πράγματα ἐνιστορήσας κατὰ πάντα τὸν θεὸν δοξάσαι δυνηθῇς. τοῦτο γάρ σοι ἐφόδιον ἐν τῷ νῦν βίῳ ἀκίνδυνον ἤτω παρ’ ἡμῶν, ὅπως τὰ τοῖς πολλοῖς δύσγνωστα καὶ δυσκατάλημπτα ἐξ ἑτοίμων λόγων προενέγκας, ἐγκατασπείρῃς μὲν ἐν τῷ πλάτει τῆς καρδίας σου ὡς ἐν πίονι καὶ καθαρᾷ γῇ, δυσωπήσῃς δὲ δι’ αὐτῶν τοὺς ἀντιδιατιθεμένους καὶ ἀντιλέγοντας τῷ σωτηρίῳ λόγῳ. δέδια δὲ μὴ εἰς ἀπίστους καὶ βλασφήμους γλώσσας ἐγκαταθῇ ταῦτα, κίνδυνος γὰρ οὐχ ὁ τυχών· μετάδος δὲ αὐτὰ εὐλαβέσι καὶ πιστοῖς ἀνθρώποις τοῖς θέλουσιν ὁσίως καὶ δικαίως μετὰ φόβου ζῆν. οὐ γὰρ μάτην ὁ μακάριος ἀπόστολος παρῄνει Τιμοθέῳ γράφων·
λογισμῶν ἐκτέμνει, καὶ τὴν καρδίαν εὐρυτέραν εἰς τὴν τῶν νόμων τῶν θείων ὑποδοχὴν ἐργάζεται. « Ἐν θλίψει γάρ, φησὶν, ἐπλάτυνάς μοι. » Τότε τὴν ὁδὸν τῶν ἐντολῶν τοῦ Θεοῦ διαβαίνομεν, εύζωνες διὰ τῆς τῶν πειρασμῶν ὑπομονῆς γινόμενοι. Χ. Εἶδες ἐφ' ἑκάτερα τὰ μέρη μεγίστην δύναμιν ; ἐμέ τε γὰρ ἐν μέσοις ὄντα τοῖς δεινοῖς διασῶσαι δυνήσῃ, ἐκείνους δὲ μαινομένους καὶ λυττῶντας καὶ πῦρ πνέοντας καταστείλαι. ΧΙ. Εἴρηται καὶ τοῖς περὶ φύσεως καὶ γενέσεως τῶν ζώων πραγματευσαμένοις, ἀόρατον εἶναι καὶ ἀκατά ληπτον τὴν εἰς ὀστέον τοῦ αἵματος μεταβολήν, καίτοι τῶν ἄλλων, σαρχῶν καὶ νεύρων λέγω, ὅπως ποτέ ἔχουσι γενέσεως θεωρουμένων. Καὶ ἡ Γραφὴ δὲ τοῦ Εκκλησιαστοῦ παρίστησι τοῦτο λέγουσα· « ὡς ὀστᾶ ἐν γαστρὶ τῆς κυοφορούσης, οὕτως οὐ γνώσῃ ποιή- ματα τοῦ Θεοῦ. » Οὐκ ἐκρύβη δὲ ἀπὸ σοῦ οὐδὲ ἡ ὑπόστασίς μου ἐν τοῖς κατωτάτοις τῆς γῆς φθά- σασα. ΑΠΟΔΕΙΞΙΣ ΠΕΡΙ ΧΡΙΣΤΟΥ ΚΑΙ ΑΝΤΙΧΡΙΣΤΟΥ Βουληθέντος σου κατ' ἀκρίβειαν ἐκμαθεῖν τὰ προ- τεθέντα σοι ὑπ' ἐμοῦ κεφάλαια, ἀγαπητέ μου ἀδελφὲ Θεόφιλε (1), εύλογον ἡγησάμην ἀφθόνως ἀρυσάμενος • S. HIPP. DEMONSTRATIO DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. A gitationum evellunt, et cor nostrum ad legum di- vinarum perceptionem dilatant. In tribulatione enim, inquit, dilatasti mihi. Tunc viam manda- torum Dei gradimur, succincti per tolerantiam ten- tationum. In illud psalmi cxxvit, : ‹ Super iram inimicorux. meorum, › etc., ad scribam suum. B Vidisti quacunque ex parte magnam esse Dei potentiam? Nam et me, inquit, in mediis ærumnis constitutum, servare incolumem poteris: illos au- tem furore rabieque percitos, et ignem spirantes coercere. In illud psalmi cxxxvIII, 15: «Non est occultatum ps meum a te quod fecisti in occulto. › Traditur etiam ab iis qui de natura et genera- tione animalium tractant, invisibilem et incompre- hensibilem esse sanguinis in ossa mutationem, etsi partium cæterarum, carnium inquam et nervorum, quomodo sese habeat generatio conspiciatur. Quin et Scriptura Ecclesiastæ id ipsum ostendit dicens *: • Sicut ossa in utero prægnantis, sic non cogno- sces opera Dei. » Verum a te non sunt abscondita, neque substantia mea in infimis terræ adhuc ex- sistens, S. HIPPOLYTI PORTUENSIS EPISCOPI OPERUM PARS II. - DOGMATICA ET HISTORICA. DEMONSTRATIO DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. Francisco Combefisio interprete (Galland, Bibliotheca veterum Patrum, Venetiis 1765, in-fol., t. II, p. 417.) Eccles. x1, 5. loquitur Methodius, Hippolyti æqualis, apud Epi- phanium, tom. I, pagg. 640, 550. 590. Ex hoc sime Theophile, ut a me tibi proposita capita dili- genter perdisceres; operæ pretium putavi, velut ex ipso autem exordio patet falli eos, qui hunc librum Hippolyti pro homilia habent. FABRIC. (1) Θεόφιλε. Idem fortasse Theophilus quem al- 1. Quod ita desiderio flagrabas, frater mi charis-
ὦ Τιμόθεε, τὴν παραθήκην φύλαξον, ἐκτρεπόμενος τὰς βεβήλους κενοφωνίας καὶ ἀντιθέσεις τῆς ψευδωνύμου γνώσεως, ἥν τινες ἐπαγγελλόμενοι περὶ τὴν πίστιν ἠστόχησαν· καὶ πάλιν· σὺ οὖν, τέκνον μου, ἐνδυναμοῦ ἐν τῇ χάριτι τῇ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, καὶ ἃ ἤκουσας παρ’ ἐμοῦ διὰ πολλῶν μαρτύρων, ταῦτα παράθου πιστοῖς ἀνθρώποις, οἵτινες ἱκανοὶ ἔσονται καὶ ἑτέρους διδάξαι. εἰ οὖν ὁ μακάριος ἀπόστολος μετ’ εὐλαβείας παρεδίδου ταῦτα, ἅπερ οὐ πᾶσιν εὔγνωστα ἦν, προβλέπων τῷ πνεύματι ὅτι οὐ πάντων ἡ πίστις, πόσῳ μᾶλλον ἡμεῖς κινδυνεύσομεν, εἰ ἁπλῶς καὶ ὡς ἔτυχε τὰ θεοῦ λόγια μεταδώσομεν βεβήλοις καὶ ἀναξίοις ἀνδράσιν; Ἐπειδὴ γὰρ οἱ μακάριοι προφῆται ὀφθαλμοὶ ἡμῶν ἐγένοντο, προορῶντες διὰ πίστεως τὰ τοῦ λόγου μυστήρια· ἅτινα καὶ ταῖς μεταγενεστέραις διηκόνησαν γενεαῖς, οὐ μόνον τὰ παρῳχηκότα εἰπόντες, ἀλλὰ καὶ τὰ ἐνεστῶτα καὶ τὰ μέλλοντα ἀπαγγείλαντες· ἵνα μὴ μόνον πρὸς καιρὸν ὁ προφήτης ὡς προφήτης δειχθῇ, ἀλλὰ καὶ πάσαις γενεαῖς προλέγων τὰ μέλλοντα ὁ προφήτης ὡς προφήτης σημανθῇ.
λογισμῶν ἐκτέμνει, καὶ τὴν καρδίαν εὐρυτέραν εἰς τὴν τῶν νόμων τῶν θείων ὑποδοχὴν ἐργάζεται. « Ἐν θλίψει γάρ, φησὶν, ἐπλάτυνάς μοι. » Τότε τὴν ὁδὸν τῶν ἐντολῶν τοῦ Θεοῦ διαβαίνομεν, εύζωνες διὰ τῆς τῶν πειρασμῶν ὑπομονῆς γινόμενοι. Χ. Εἶδες ἐφ' ἑκάτερα τὰ μέρη μεγίστην δύναμιν ; ἐμέ τε γὰρ ἐν μέσοις ὄντα τοῖς δεινοῖς διασῶσαι δυνήσῃ, ἐκείνους δὲ μαινομένους καὶ λυττῶντας καὶ πῦρ πνέοντας καταστείλαι. ΧΙ. Εἴρηται καὶ τοῖς περὶ φύσεως καὶ γενέσεως τῶν ζώων πραγματευσαμένοις, ἀόρατον εἶναι καὶ ἀκατά ληπτον τὴν εἰς ὀστέον τοῦ αἵματος μεταβολήν, καίτοι τῶν ἄλλων, σαρχῶν καὶ νεύρων λέγω, ὅπως ποτέ ἔχουσι γενέσεως θεωρουμένων. Καὶ ἡ Γραφὴ δὲ τοῦ Εκκλησιαστοῦ παρίστησι τοῦτο λέγουσα· « ὡς ὀστᾶ ἐν γαστρὶ τῆς κυοφορούσης, οὕτως οὐ γνώσῃ ποιή- ματα τοῦ Θεοῦ. » Οὐκ ἐκρύβη δὲ ἀπὸ σοῦ οὐδὲ ἡ ὑπόστασίς μου ἐν τοῖς κατωτάτοις τῆς γῆς φθά- σασα. ΑΠΟΔΕΙΞΙΣ ΠΕΡΙ ΧΡΙΣΤΟΥ ΚΑΙ ΑΝΤΙΧΡΙΣΤΟΥ Βουληθέντος σου κατ' ἀκρίβειαν ἐκμαθεῖν τὰ προ- τεθέντα σοι ὑπ' ἐμοῦ κεφάλαια, ἀγαπητέ μου ἀδελφὲ Θεόφιλε (1), εύλογον ἡγησάμην ἀφθόνως ἀρυσάμενος • S. HIPP. DEMONSTRATIO DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. A gitationum evellunt, et cor nostrum ad legum di- vinarum perceptionem dilatant. In tribulatione enim, inquit, dilatasti mihi. Tunc viam manda- torum Dei gradimur, succincti per tolerantiam ten- tationum. In illud psalmi cxxvit, : ‹ Super iram inimicorux. meorum, › etc., ad scribam suum. B Vidisti quacunque ex parte magnam esse Dei potentiam? Nam et me, inquit, in mediis ærumnis constitutum, servare incolumem poteris: illos au- tem furore rabieque percitos, et ignem spirantes coercere. In illud psalmi cxxxvIII, 15: «Non est occultatum ps meum a te quod fecisti in occulto. › Traditur etiam ab iis qui de natura et genera- tione animalium tractant, invisibilem et incompre- hensibilem esse sanguinis in ossa mutationem, etsi partium cæterarum, carnium inquam et nervorum, quomodo sese habeat generatio conspiciatur. Quin et Scriptura Ecclesiastæ id ipsum ostendit dicens *: • Sicut ossa in utero prægnantis, sic non cogno- sces opera Dei. » Verum a te non sunt abscondita, neque substantia mea in infimis terræ adhuc ex- sistens, S. HIPPOLYTI PORTUENSIS EPISCOPI OPERUM PARS II. - DOGMATICA ET HISTORICA. DEMONSTRATIO DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. Francisco Combefisio interprete (Galland, Bibliotheca veterum Patrum, Venetiis 1765, in-fol., t. II, p. 417.) Eccles. x1, 5. loquitur Methodius, Hippolyti æqualis, apud Epi- phanium, tom. I, pagg. 640, 550. 590. Ex hoc sime Theophile, ut a me tibi proposita capita dili- genter perdisceres; operæ pretium putavi, velut ex ipso autem exordio patet falli eos, qui hunc librum Hippolyti pro homilia habent. FABRIC. (1) Θεόφιλε. Idem fortasse Theophilus quem al- 1. Quod ita desiderio flagrabas, frater mi charis-
PG 10:730οὗτοι γὰρ πνεύματι προφητικῷ οἱ πάντες κατηρτισμένοι καὶ ὑπ’ αὐτοῦ τοῦ λόγου ἀξίως τετιμημένοι, ὀργάνων δίκην ἑαυτοῖς ἡνωμένοι ἔχοντες ἐν ἑαυτοῖς ἀεὶ τὸν λόγον ὡς πλῆκτρον, δι’ οὗ κινούμενοι ἀπήγγελλον ταῦτα ἅπερ ἤθελεν ὁ θεός. οὐ γὰρ ἐξ ἰδίας δυνάμεως οἱ προφῆται ἐφθέγγοντο, μὴ πλανῶ, οὐδὲ ἅπερ αὐτοὶ ἠβούλοντο ταῦτα καὶ ἐκήρυσσον, ἀλλὰ πρῶτον μὲν διὰ τοῦ λόγου ἐσοφίζοντο ὀρθῶς, ἔπειτα δὲ δι’ ὁραμάτων προεδιδάσκοντο τὰ μέλλοντα καλῶς· καὶ εἶθ’ οὕτως πεμπόμενοι ἔλεγον ταῦτα, ἅπερ αὐτοῖς μόνοις ἦν ὑπὸ θεοῦ ἀποκεκαλυμμένα. ἐπεὶ κατὰ τίνα λόγον ὁ προφήτης προφήτης λεχθήσεται, εἰ μὴ ὅτι πνεύματι προεώρα τὰ μέλλοντα; εἰ γὰρ περὶ συμβεβηκότος τινὸς πράγματος ἔλεγέ τι ὁ προφήτης, οὐκ ἂν ἦν προφήτης, ταῦτα λέγων ἅπερ πάντες ὑπ’ ὀφθαλμὸν ἦσαν τεθεαμένοι, ἀλλὰ τὰ μέλλοντα ἐκδιηγούμενος δικαίως προφήτης ἐκρίνετο. διὸ καὶ εὐλόγως οἱ προφῆται ἀπ’ ἀρχῆς οἱ βλέποντες ἐκαλοῦντο. ὅθεν καὶ ἡμεῖς τὰ ὑπ’ αὐτῶν προειρημένα ... καλῶς μαθητευθέντες, λέγομεν οὐκ ἐξ ἰδίας ἡμῶν ἐπινοίας.
PG 10:732οὐδὲν γὰρ καινοτομεῖν ἐπιχειροῦμεν, ἀλλ’ ἢ τὰ πάλαι προειρημένα ῥητά, ὧν τὰ ἔγγραφα ἐκτιθέντες εἰς φῶς ἀνάγομεν τοῖς ὀρθῶς πιστεύειν δυναμένοις, ὅπως γένηται ἀμφοτέροις κοινὴ ὠφέλεια, τῷ μὲν λέγοντι τὸ διὰ μνήμης κρατήσαντι ὀρθῶς ἐκθέσθαι τὰ προκείμενα, τῷ δὲ ἀκούοντι τὸ ἐπιστῆσαι τὸν νοῦν πρὸς τὰ λεγόμενα. ἐπεὶ οὖν κοινὸς ὁ κάματος ἀμφοτέροις πρόκειται, τῷ μὲν λέγοντι τὸ ἀκίνδυνον ἐξειπεῖν, τῷ δὲ ἀκούοντι τὸ πιστῶς ἀκούσαντι καταδέξασθαι τὰ λεγόμενα, παρακαλῶ καὶ σέ, ὦ Θεόφιλε, συναγωνίσασθαί μοι ἐν τῇ πρὸς τὸν θεὸν δεήσει, ὅπως ἃ πάλαι τοῖς μακαρίοις προφήταις ἀπεκάλυψεν ὁ τοῦ θεοῦ λόγος, νῦν αὐτὸς πάλιν ὁ τοῦ θεοῦ παῖς, ὁ πάλαι μὲν λόγος ὤν, νυνὶ δὲ καὶ ἄνθρωπος δι’ ἡμᾶς ἐν κόσμῳ φανερωθείς, σαφηνίσῃ σοι ταῦτα δι’ ἡμῶν ἅπερ δι’ εὐχῆς παρ’ αὐτοῦ τυχεῖν ἐπιζητεῖς.
ὡς ἐξ ἁγίας πηγῆς, ἐξ αὐτῶν τῶν ἁγίων Γραφών, παραστῆσαί σοι κατ' ὀφθαλμὸν τὰ ζητούμενα, ἵνα μὴ μόνον ταῖς ἀκοαῖς τῶν ὄντων (2) ἐγκαταθέμενος ταῦτα εὐφρανθῇς, ἀλλὰ δυνάμει καὶ αὐτὰ τὰ πράγματα ἀνιστορήσας, κατὰ πάντα τὸν Θεὸν δοξάσαι δυνηθῇς. Τοῦτο γάρ σοι ἐφόδιον ἐν τῷ νῦν βίῳ ἀκίνδυνον Στω (3) παρ' ἡμῶν, ὅπως τοῖς πολλοῖς δύσγνωστα καὶ δύσληπτα ἐξ ἑτοίμων λόγων προσενέγκας έγκα- τασπείρῃς τῷ πλάτει τῆς καρδίας σου, ὡς τίων και θαρὰ γῆ (4). Δυσωπήσεις δὲ διὰ τούτων τοὺς ἀντιτι θεμένους καὶ ἀντιλέγοντας τῷ σωτηρίῳ λόγῳ. Όρα δὲ μὴ εἰς ἀπίστους καὶ βλασφήμους γλώσσας εγκα τάθῃ ταῦτα· κίνδυνος γὰρ οὐχ ὁ τυχών· μετάδος δὲ εὐλαβέσι καὶ πιστοῖς ἀνθρώποις τοῖς ἐθέλουσιν ὁσίως καὶ δικαίως μετά φόβου ζῇν. Οὐ γὰρ μάτην ὁ μακά ριος Απόστολος παραινών Τιμοθέω λέγει· « "Ω Τι- μόθεε, τὴν παρακαταθήκην φύλαξον ἐκτρεπόμενος τὰς βεβήλους κενοφωνίας (5) καὶ ἀντιθέσεις τῆς ψευδωνύμου γνώσεως, ἣν τινες ἐπαγγελλόμενοι περί τὴν πίστιν ἡστόχησαν. » Καὶ πάλιν· < Σὺ οὖν, τέτ κνον μου, ἐνδυναμοῦ ἐν τῇ χάριτι τῇ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ· καὶ ἃ ἤκουσας παρ' ἐμοῦ διὰ πολλῶν παρα- κλήσεων (6), ταῦτα παράθου πιστοῖς ἀνθρώποις, οἱ- τινες ἱκανοὶ ἔσονται καὶ ἑτέρους διδάξαι. » Εἰ οὖν ὁ μακάριος μετ᾿ εὐλαβείας παρεδίδου ταῦτα, ἅπερ απα σιν εὔγνωστα ἦν, βλέπων τῷ πνεύματι, ὅτι ι οὐ παν των ἦν ἡ πίστις· πόσῳ μᾶλλον ἡμεῖς κινδυνεύσομεν, εἰ ἁπλῶς καὶ ὡς ἔτυχε, τὰ τοῦ Θεοῦ λόγια μεταξύ σομεν βεβήλοις καὶ ἀναξίοις ἀνδράσιν ; Ἐπειδὴ γὰρ οἱ μακάριοι προφῆται ὀφθαλμοὶ ἡμῶν ἐγένοντο, προορῶντες διὰ πίστεως τὰ τοῦ Λόγου μυ- στήρια, άτινα (7) καὶ ταῖς μεταγενεστέραις γενεαίς διηκόνησαν, οὐ μόνον τὰ παρωχηκότα εἰπόντες, ἀλλὰ καὶ τὰ ἐνεστῶτα, καὶ τὰ μέλλοντα ἀπαγγείλαντες, ἵνα μὴ μόνον πρόσκαιρος εἶναι ὁ προφήτης δειχθῇ, ἀλλὰ καὶ πάσαις γενεαῖς προλέγων τὰ μέλλοντα, ὡς προφήτης εἶναι νομισθῇ. Οὗτοι γὰρ πνεύματι προφή τικῷ οἱ πατέρες κατηρτισμένοι, καὶ ὑπ᾿ αὐτοῦ τοῦ ἀνθρώπων, ανων ανθρώ πων . γῇ. ώσπεροῦν καθαρά γη. ὡς πυρόν. καινοφωνίας αι δὲ μακάριος Ἰωάννης τὰς νεωτέρας παραινέσεις και νοφωνίας εἶπε, διὰ τῆς αι διφθόγγου τὸ και γράφων, ὡς ἔοικε, ο καινοφωνίας βέβηλος καινοφωνία, ο ματαιολογία, τὸ κενοφωνία, μαρτύρων παρακλήσεων μαρτύρων, S. HIPPOLYTI OPP. PARS II. sacro fonte, ex sacris ipsis alatim Scripturis hau- riendo, ob oculos quasi præsentia ea ponere, de quibus vertitur quæstio: ut nedum humanis hæc auribus consignando laeteris, sed et res ipsas vir- tute lustrando, per omnia Deum laudare possis. Hoc enim præsenti quam agimus vita, tutuin a nobis tibi esto viæ præsidium, quo paratis infe- rens rationibus ac sermonibus, velut terra munda, in cordlis tui latifundio semimes. Sed et his add- versantes salutari doctrinæ ac contradicentes in sententiam coges. At vide ne ad incredulas ac ma- Jedicas hæc linguas traducas (nec enim hoc leve periculum est), sed ut viris religiosis ac fidelibus qui sancte ac juste Dei timore vivere velint, im- pertias. Non enim frustra beatus Apostolus mo- nendo Timotheum, ait : « O Timothee, depositum custodi, devitans profanas vocum vanilates, et op- positiones falsi nominis scientiæ, quam quidam profitentes, circa fidem erraverunt. ' . Et rursus : • Tu autem, fili mi, confortare in gratia, quæ est in Christo Jesu; et quæ audisti a me per multas exhortationes, hæc commenda fidelibus hominibus, qui idonei erunt ut alios doceant. . Cum igitur beatus Apostolus hæc caute ac metu traderet, quæ ab onmibus facile cognosci possunt, videns scili. cet spiritu : « Non esse omnium fdem *; » quanto res nobis majoris periculi fiet, si temere nullaque ratione profanis hominibus atque indignis tradide- rimus divina eloquia? M. Nam quia beati prophetæ oculi nobis fue- runt, ipsi per fidem Verbi mysteria præviderunt que et aliis postmodum ætalibus ministrarunt, nedum quæ præterita essent loquentes, sed et præ- sentia atque futura nuntiantes; ne solum propheta temporaneus esse monstraretur, sed et cunctis æta- tibus futura prædiceret, ut propheta esse existima- retur. Hi nanque patres spiritu prophetiæ aplati, digneque ab ipso Verbo honorati, quo nimirum 'I Tim. vi, 20, 21. 'II Tim. 11, 1, 2. - DOGMAT. ET HISTORIC. A B C Thess. 131, fsius emendat audacter idque in textu, mihi non placet, cum nimium abeat a veterum li- brorum scriptura. Gu. - Notum tamen est in mss. frequenter per compendium scribi pro FABRIC. - Gup. Combefisius legit Sed legendum omnino Videlicet parabe lam illam respexit, quæ in Evangelio est Lucæ viii. TANAQ. FAB. Vulg. tamen legit : vocum novitates, non c vanilates, » seu . inanitates, ut reddit Eras- mus; sicque, per legisse Chrysostomum, ex ejus expositione sibi colligere videtur Theophylactus. 'O Chrysostomus recentes adhortationes dixit per a: diphthongum scribens in Gemma syllaba, ut videtur. » Cui contrario funda- mento alii nituntur, ut Græcam vulgatam tueau- tur. Neutrum certe abhorreat a mente Apostoli, cum teste Theodoreto pugnet adversus Simonianos, qui se Gnosticos vellent, majori præ cæteris scientia præditos, divina revelatione eis accepta extra Scri- pluras, seu alias traditiones aut apostolorumi do- ctrinam : quæ proinde pro- D fana vocum novitas, erat; alioqui superfluo pene epitheto, ut Chrysostomus acute insinuat. Ipsa enim ex se quod Theophylactus exp nit res mala est et profana. COMBEF. lectio, cum omnes nulla variatione ba- beant, per multos testes, quæ voces paulo re- motiores sunt; sive alias Hippolyto incidit memo- riæ lapsus, sive ex codice et littera que nobis ex- ciderit, ita refert. Et certe illa vox hic apta, quasi velit Paulus, longa et multiplici adhortatione abs se institutum Timotheum, eaque illi depositum creditum, quod ipse aliis idoneis contradere debeat, velut jam per ætatem in disciplina probatus magi- ster, etsi annis pene adolescens erat. COMBEF. Interpretationem esse pro sentiebat clariss. Millius. FABRIC. (2) Οντων. Fortasse ώτων. Nam quod Combe- (3) "Ητω. Melius ἔσται. Gu. (4) Ως πίων καθαρὰ γῆ. Leg. ὡς πίονι καθαρά (5) Τὰς βεβήλους κενοφωνίας. Sic ubique Græci. (6) Διὰ πολλῶν παρακλήσεων. Singularis hæc (7) "Ατινα. Leg. τινά. Gup.
ἀλλ’ ἐπειδὴ τὸ ἑαυτοῦ εὔσπλαγχνον καὶ ἀπροσωπόληπτον ἐνδείκνυσι διὰ πάντων τῶν ἁγίων ὁ λόγος, φυτὸν ῥυθμίζων ἑαυτὸν ὡς ἔμπειρος ἰατρὸς πρὸς τὰ ἡμῖν συμφέροντα, ἐπιστάμενος τὴν τῶν ἀνθρώπων ἀσθένειαν, καὶ τοὺς μὲν ἀγνοοῦντας ἐκδιδάσκειν πειρᾶται, τοὺς δὲ πλανωμένους ἐπιστρέφειν εἰς τὴν ἑαυτοῦ ἀληθινὴν ὁδόν, καὶ τοῖς μὲν μετὰ πίστεως ζητοῦσιν εὐκόλως εὑρισκόμενος, τοῖς δὲ καθαροῖς σώμασι καὶ ἁγνῇ καρδίᾳ κρούειν τὴν θύραν ἐπιθυμοῦσιν εὐθέως ἀνοιγόμενος. οὐδένα γὰρ ἀποβάλλεται τῶν ἑαυτοῦ δούλων, οὐδένα βδελύσσεται ὡς μὴ ὄντα ἄξιον τῶν θείων αὐτοῦ μυστηρίων, οὐ πλούσιον προτιμῶν πένητος οὐδὲ πένητα διὰ τὸ μέτριον ἐξουθενῶν, οὐ βάρβαρον ὡς ἄσοφον ὀνειδίζων οὐδὲ εὐνοῦχον ὡς μὴ ἄνθρωπον ἀφορίζων, οὐδὲ θῆλυ διὰ τὴν ἐξ ἀρχῆς γενομένην παρακοὴν μισῶν, οὐδὲ τὸν ἄρρενα διὰ τὴν παράβασιν ἀτιμάζων, ἀλλὰ πάντας ἐλεῶν καὶ πάντας σώζειν ἐπιθυμῶν, πάντας υἱοὺς θεοῦ καταρτίσαι θέλων, καὶ τοὺς πάντας ἁγίους εἰς ἕνα τέλειον ἄνθρωπον καλῶν.
ὡς ἐξ ἁγίας πηγῆς, ἐξ αὐτῶν τῶν ἁγίων Γραφών, παραστῆσαί σοι κατ' ὀφθαλμὸν τὰ ζητούμενα, ἵνα μὴ μόνον ταῖς ἀκοαῖς τῶν ὄντων (2) ἐγκαταθέμενος ταῦτα εὐφρανθῇς, ἀλλὰ δυνάμει καὶ αὐτὰ τὰ πράγματα ἀνιστορήσας, κατὰ πάντα τὸν Θεὸν δοξάσαι δυνηθῇς. Τοῦτο γάρ σοι ἐφόδιον ἐν τῷ νῦν βίῳ ἀκίνδυνον Στω (3) παρ' ἡμῶν, ὅπως τοῖς πολλοῖς δύσγνωστα καὶ δύσληπτα ἐξ ἑτοίμων λόγων προσενέγκας έγκα- τασπείρῃς τῷ πλάτει τῆς καρδίας σου, ὡς τίων και θαρὰ γῆ (4). Δυσωπήσεις δὲ διὰ τούτων τοὺς ἀντιτι θεμένους καὶ ἀντιλέγοντας τῷ σωτηρίῳ λόγῳ. Όρα δὲ μὴ εἰς ἀπίστους καὶ βλασφήμους γλώσσας εγκα τάθῃ ταῦτα· κίνδυνος γὰρ οὐχ ὁ τυχών· μετάδος δὲ εὐλαβέσι καὶ πιστοῖς ἀνθρώποις τοῖς ἐθέλουσιν ὁσίως καὶ δικαίως μετά φόβου ζῇν. Οὐ γὰρ μάτην ὁ μακά ριος Απόστολος παραινών Τιμοθέω λέγει· « "Ω Τι- μόθεε, τὴν παρακαταθήκην φύλαξον ἐκτρεπόμενος τὰς βεβήλους κενοφωνίας (5) καὶ ἀντιθέσεις τῆς ψευδωνύμου γνώσεως, ἣν τινες ἐπαγγελλόμενοι περί τὴν πίστιν ἡστόχησαν. » Καὶ πάλιν· < Σὺ οὖν, τέτ κνον μου, ἐνδυναμοῦ ἐν τῇ χάριτι τῇ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ· καὶ ἃ ἤκουσας παρ' ἐμοῦ διὰ πολλῶν παρα- κλήσεων (6), ταῦτα παράθου πιστοῖς ἀνθρώποις, οἱ- τινες ἱκανοὶ ἔσονται καὶ ἑτέρους διδάξαι. » Εἰ οὖν ὁ μακάριος μετ᾿ εὐλαβείας παρεδίδου ταῦτα, ἅπερ απα σιν εὔγνωστα ἦν, βλέπων τῷ πνεύματι, ὅτι ι οὐ παν των ἦν ἡ πίστις· πόσῳ μᾶλλον ἡμεῖς κινδυνεύσομεν, εἰ ἁπλῶς καὶ ὡς ἔτυχε, τὰ τοῦ Θεοῦ λόγια μεταξύ σομεν βεβήλοις καὶ ἀναξίοις ἀνδράσιν ; Ἐπειδὴ γὰρ οἱ μακάριοι προφῆται ὀφθαλμοὶ ἡμῶν ἐγένοντο, προορῶντες διὰ πίστεως τὰ τοῦ Λόγου μυ- στήρια, άτινα (7) καὶ ταῖς μεταγενεστέραις γενεαίς διηκόνησαν, οὐ μόνον τὰ παρωχηκότα εἰπόντες, ἀλλὰ καὶ τὰ ἐνεστῶτα, καὶ τὰ μέλλοντα ἀπαγγείλαντες, ἵνα μὴ μόνον πρόσκαιρος εἶναι ὁ προφήτης δειχθῇ, ἀλλὰ καὶ πάσαις γενεαῖς προλέγων τὰ μέλλοντα, ὡς προφήτης εἶναι νομισθῇ. Οὗτοι γὰρ πνεύματι προφή τικῷ οἱ πατέρες κατηρτισμένοι, καὶ ὑπ᾿ αὐτοῦ τοῦ ἀνθρώπων, ανων ανθρώ πων . γῇ. ώσπεροῦν καθαρά γη. ὡς πυρόν. καινοφωνίας αι δὲ μακάριος Ἰωάννης τὰς νεωτέρας παραινέσεις και νοφωνίας εἶπε, διὰ τῆς αι διφθόγγου τὸ και γράφων, ὡς ἔοικε, ο καινοφωνίας βέβηλος καινοφωνία, ο ματαιολογία, τὸ κενοφωνία, μαρτύρων παρακλήσεων μαρτύρων, S. HIPPOLYTI OPP. PARS II. sacro fonte, ex sacris ipsis alatim Scripturis hau- riendo, ob oculos quasi præsentia ea ponere, de quibus vertitur quæstio: ut nedum humanis hæc auribus consignando laeteris, sed et res ipsas vir- tute lustrando, per omnia Deum laudare possis. Hoc enim præsenti quam agimus vita, tutuin a nobis tibi esto viæ præsidium, quo paratis infe- rens rationibus ac sermonibus, velut terra munda, in cordlis tui latifundio semimes. Sed et his add- versantes salutari doctrinæ ac contradicentes in sententiam coges. At vide ne ad incredulas ac ma- Jedicas hæc linguas traducas (nec enim hoc leve periculum est), sed ut viris religiosis ac fidelibus qui sancte ac juste Dei timore vivere velint, im- pertias. Non enim frustra beatus Apostolus mo- nendo Timotheum, ait : « O Timothee, depositum custodi, devitans profanas vocum vanilates, et op- positiones falsi nominis scientiæ, quam quidam profitentes, circa fidem erraverunt. ' . Et rursus : • Tu autem, fili mi, confortare in gratia, quæ est in Christo Jesu; et quæ audisti a me per multas exhortationes, hæc commenda fidelibus hominibus, qui idonei erunt ut alios doceant. . Cum igitur beatus Apostolus hæc caute ac metu traderet, quæ ab onmibus facile cognosci possunt, videns scili. cet spiritu : « Non esse omnium fdem *; » quanto res nobis majoris periculi fiet, si temere nullaque ratione profanis hominibus atque indignis tradide- rimus divina eloquia? M. Nam quia beati prophetæ oculi nobis fue- runt, ipsi per fidem Verbi mysteria præviderunt que et aliis postmodum ætalibus ministrarunt, nedum quæ præterita essent loquentes, sed et præ- sentia atque futura nuntiantes; ne solum propheta temporaneus esse monstraretur, sed et cunctis æta- tibus futura prædiceret, ut propheta esse existima- retur. Hi nanque patres spiritu prophetiæ aplati, digneque ab ipso Verbo honorati, quo nimirum 'I Tim. vi, 20, 21. 'II Tim. 11, 1, 2. - DOGMAT. ET HISTORIC. A B C Thess. 131, fsius emendat audacter idque in textu, mihi non placet, cum nimium abeat a veterum li- brorum scriptura. Gu. - Notum tamen est in mss. frequenter per compendium scribi pro FABRIC. - Gup. Combefisius legit Sed legendum omnino Videlicet parabe lam illam respexit, quæ in Evangelio est Lucæ viii. TANAQ. FAB. Vulg. tamen legit : vocum novitates, non c vanilates, » seu . inanitates, ut reddit Eras- mus; sicque, per legisse Chrysostomum, ex ejus expositione sibi colligere videtur Theophylactus. 'O Chrysostomus recentes adhortationes dixit per a: diphthongum scribens in Gemma syllaba, ut videtur. » Cui contrario funda- mento alii nituntur, ut Græcam vulgatam tueau- tur. Neutrum certe abhorreat a mente Apostoli, cum teste Theodoreto pugnet adversus Simonianos, qui se Gnosticos vellent, majori præ cæteris scientia præditos, divina revelatione eis accepta extra Scri- pluras, seu alias traditiones aut apostolorumi do- ctrinam : quæ proinde pro- D fana vocum novitas, erat; alioqui superfluo pene epitheto, ut Chrysostomus acute insinuat. Ipsa enim ex se quod Theophylactus exp nit res mala est et profana. COMBEF. lectio, cum omnes nulla variatione ba- beant, per multos testes, quæ voces paulo re- motiores sunt; sive alias Hippolyto incidit memo- riæ lapsus, sive ex codice et littera que nobis ex- ciderit, ita refert. Et certe illa vox hic apta, quasi velit Paulus, longa et multiplici adhortatione abs se institutum Timotheum, eaque illi depositum creditum, quod ipse aliis idoneis contradere debeat, velut jam per ætatem in disciplina probatus magi- ster, etsi annis pene adolescens erat. COMBEF. Interpretationem esse pro sentiebat clariss. Millius. FABRIC. (2) Οντων. Fortasse ώτων. Nam quod Combe- (3) "Ητω. Melius ἔσται. Gu. (4) Ως πίων καθαρὰ γῆ. Leg. ὡς πίονι καθαρά (5) Τὰς βεβήλους κενοφωνίας. Sic ubique Græci. (6) Διὰ πολλῶν παρακλήσεων. Singularis hæc (7) "Ατινα. Leg. τινά. Gup.
εἷς γὰρ ὁ τοῦ θεοῦ παῖς, δι’ οὗ καὶ ἡμεῖς τυχόντες τὴν διὰ τοῦ ἁγίου πνεύματος ἀναγέννησιν, εἰς τὸν ἕνα τέλειον καὶ ἐπουράνιον ἄνθρωπον οἱ πάντες καταντῆσαι ἐπιθυμοῦμεν. ἐπειδὴ γὰρ ὁ λόγος ὁ τοῦ θεοῦ ἄσαρκος ὢν ἐνεδύσατο τὴν ἁγίαν σάρκα ἐκ τῆς ἁγίας παρθένου ὡς νυμφίος ἱμάτιον, ἐξυφήνας ἑαυτῷ ἐν τῷ σταυρικῷ πάθει, ὅπως συγκεράσας τὸ θνητὸν ἡμῶν σῶμα τῇ ἑαυτοῦ δυνάμει, καὶ μίξας τὸ φθαρτὸν τῷ ἀφθάρτῳ καὶ τὸ ἀσθενὲς τῷ ἰσχυρῷ σώσῃ τὸν ἀπολλύμενον ἄνθρωπον. ἔστι μὲν οὖν ὁ ἱστὸς τοῦ κυρίου ὡς τὸ πάθος τὸ ἐπὶ τῷ σταυρῷ γεγενημένον, στήμων δὲ ἐν αὐτῷ ἡ τοῦ ἁγίου πνεύματος δύναμις, κρόκη δὲ ὡς ἡ ἁγία σὰρξ ἐνυφαινομένη ἐν τῷ πνεύματι, μίτος δὲ ἡ δι’ ἀγάπης Χριστοῦ χάρις σφίγγουσα καὶ ἑνοῦσα τὰ ἀμφότερα εἰς ἕν, κερκὶς δὲ ὁ λόγος, οἱ δὲ ἐργαζόμενοι πατριάρχαι τε καὶ προφῆται οἱ τὸν καλὸν ποδήρη καὶ τέλειον χιτῶνα ὑφαίνοντες Χριστοῦ, δι’ ὧν ὁ λόγος διικνούμενος κερκίδος δίκην ἐξυφαίνει δι’ αὐτῶν ταῦθ’ ἅπερ βούλεται ὁ πατήρ.
ὡς ἐξ ἁγίας πηγῆς, ἐξ αὐτῶν τῶν ἁγίων Γραφών, παραστῆσαί σοι κατ' ὀφθαλμὸν τὰ ζητούμενα, ἵνα μὴ μόνον ταῖς ἀκοαῖς τῶν ὄντων (2) ἐγκαταθέμενος ταῦτα εὐφρανθῇς, ἀλλὰ δυνάμει καὶ αὐτὰ τὰ πράγματα ἀνιστορήσας, κατὰ πάντα τὸν Θεὸν δοξάσαι δυνηθῇς. Τοῦτο γάρ σοι ἐφόδιον ἐν τῷ νῦν βίῳ ἀκίνδυνον Στω (3) παρ' ἡμῶν, ὅπως τοῖς πολλοῖς δύσγνωστα καὶ δύσληπτα ἐξ ἑτοίμων λόγων προσενέγκας έγκα- τασπείρῃς τῷ πλάτει τῆς καρδίας σου, ὡς τίων και θαρὰ γῆ (4). Δυσωπήσεις δὲ διὰ τούτων τοὺς ἀντιτι θεμένους καὶ ἀντιλέγοντας τῷ σωτηρίῳ λόγῳ. Όρα δὲ μὴ εἰς ἀπίστους καὶ βλασφήμους γλώσσας εγκα τάθῃ ταῦτα· κίνδυνος γὰρ οὐχ ὁ τυχών· μετάδος δὲ εὐλαβέσι καὶ πιστοῖς ἀνθρώποις τοῖς ἐθέλουσιν ὁσίως καὶ δικαίως μετά φόβου ζῇν. Οὐ γὰρ μάτην ὁ μακά ριος Απόστολος παραινών Τιμοθέω λέγει· « "Ω Τι- μόθεε, τὴν παρακαταθήκην φύλαξον ἐκτρεπόμενος τὰς βεβήλους κενοφωνίας (5) καὶ ἀντιθέσεις τῆς ψευδωνύμου γνώσεως, ἣν τινες ἐπαγγελλόμενοι περί τὴν πίστιν ἡστόχησαν. » Καὶ πάλιν· < Σὺ οὖν, τέτ κνον μου, ἐνδυναμοῦ ἐν τῇ χάριτι τῇ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ· καὶ ἃ ἤκουσας παρ' ἐμοῦ διὰ πολλῶν παρα- κλήσεων (6), ταῦτα παράθου πιστοῖς ἀνθρώποις, οἱ- τινες ἱκανοὶ ἔσονται καὶ ἑτέρους διδάξαι. » Εἰ οὖν ὁ μακάριος μετ᾿ εὐλαβείας παρεδίδου ταῦτα, ἅπερ απα σιν εὔγνωστα ἦν, βλέπων τῷ πνεύματι, ὅτι ι οὐ παν των ἦν ἡ πίστις· πόσῳ μᾶλλον ἡμεῖς κινδυνεύσομεν, εἰ ἁπλῶς καὶ ὡς ἔτυχε, τὰ τοῦ Θεοῦ λόγια μεταξύ σομεν βεβήλοις καὶ ἀναξίοις ἀνδράσιν ; Ἐπειδὴ γὰρ οἱ μακάριοι προφῆται ὀφθαλμοὶ ἡμῶν ἐγένοντο, προορῶντες διὰ πίστεως τὰ τοῦ Λόγου μυ- στήρια, άτινα (7) καὶ ταῖς μεταγενεστέραις γενεαίς διηκόνησαν, οὐ μόνον τὰ παρωχηκότα εἰπόντες, ἀλλὰ καὶ τὰ ἐνεστῶτα, καὶ τὰ μέλλοντα ἀπαγγείλαντες, ἵνα μὴ μόνον πρόσκαιρος εἶναι ὁ προφήτης δειχθῇ, ἀλλὰ καὶ πάσαις γενεαῖς προλέγων τὰ μέλλοντα, ὡς προφήτης εἶναι νομισθῇ. Οὗτοι γὰρ πνεύματι προφή τικῷ οἱ πατέρες κατηρτισμένοι, καὶ ὑπ᾿ αὐτοῦ τοῦ ἀνθρώπων, ανων ανθρώ πων . γῇ. ώσπεροῦν καθαρά γη. ὡς πυρόν. καινοφωνίας αι δὲ μακάριος Ἰωάννης τὰς νεωτέρας παραινέσεις και νοφωνίας εἶπε, διὰ τῆς αι διφθόγγου τὸ και γράφων, ὡς ἔοικε, ο καινοφωνίας βέβηλος καινοφωνία, ο ματαιολογία, τὸ κενοφωνία, μαρτύρων παρακλήσεων μαρτύρων, S. HIPPOLYTI OPP. PARS II. sacro fonte, ex sacris ipsis alatim Scripturis hau- riendo, ob oculos quasi præsentia ea ponere, de quibus vertitur quæstio: ut nedum humanis hæc auribus consignando laeteris, sed et res ipsas vir- tute lustrando, per omnia Deum laudare possis. Hoc enim præsenti quam agimus vita, tutuin a nobis tibi esto viæ præsidium, quo paratis infe- rens rationibus ac sermonibus, velut terra munda, in cordlis tui latifundio semimes. Sed et his add- versantes salutari doctrinæ ac contradicentes in sententiam coges. At vide ne ad incredulas ac ma- Jedicas hæc linguas traducas (nec enim hoc leve periculum est), sed ut viris religiosis ac fidelibus qui sancte ac juste Dei timore vivere velint, im- pertias. Non enim frustra beatus Apostolus mo- nendo Timotheum, ait : « O Timothee, depositum custodi, devitans profanas vocum vanilates, et op- positiones falsi nominis scientiæ, quam quidam profitentes, circa fidem erraverunt. ' . Et rursus : • Tu autem, fili mi, confortare in gratia, quæ est in Christo Jesu; et quæ audisti a me per multas exhortationes, hæc commenda fidelibus hominibus, qui idonei erunt ut alios doceant. . Cum igitur beatus Apostolus hæc caute ac metu traderet, quæ ab onmibus facile cognosci possunt, videns scili. cet spiritu : « Non esse omnium fdem *; » quanto res nobis majoris periculi fiet, si temere nullaque ratione profanis hominibus atque indignis tradide- rimus divina eloquia? M. Nam quia beati prophetæ oculi nobis fue- runt, ipsi per fidem Verbi mysteria præviderunt que et aliis postmodum ætalibus ministrarunt, nedum quæ præterita essent loquentes, sed et præ- sentia atque futura nuntiantes; ne solum propheta temporaneus esse monstraretur, sed et cunctis æta- tibus futura prædiceret, ut propheta esse existima- retur. Hi nanque patres spiritu prophetiæ aplati, digneque ab ipso Verbo honorati, quo nimirum 'I Tim. vi, 20, 21. 'II Tim. 11, 1, 2. - DOGMAT. ET HISTORIC. A B C Thess. 131, fsius emendat audacter idque in textu, mihi non placet, cum nimium abeat a veterum li- brorum scriptura. Gu. - Notum tamen est in mss. frequenter per compendium scribi pro FABRIC. - Gup. Combefisius legit Sed legendum omnino Videlicet parabe lam illam respexit, quæ in Evangelio est Lucæ viii. TANAQ. FAB. Vulg. tamen legit : vocum novitates, non c vanilates, » seu . inanitates, ut reddit Eras- mus; sicque, per legisse Chrysostomum, ex ejus expositione sibi colligere videtur Theophylactus. 'O Chrysostomus recentes adhortationes dixit per a: diphthongum scribens in Gemma syllaba, ut videtur. » Cui contrario funda- mento alii nituntur, ut Græcam vulgatam tueau- tur. Neutrum certe abhorreat a mente Apostoli, cum teste Theodoreto pugnet adversus Simonianos, qui se Gnosticos vellent, majori præ cæteris scientia præditos, divina revelatione eis accepta extra Scri- pluras, seu alias traditiones aut apostolorumi do- ctrinam : quæ proinde pro- D fana vocum novitas, erat; alioqui superfluo pene epitheto, ut Chrysostomus acute insinuat. Ipsa enim ex se quod Theophylactus exp nit res mala est et profana. COMBEF. lectio, cum omnes nulla variatione ba- beant, per multos testes, quæ voces paulo re- motiores sunt; sive alias Hippolyto incidit memo- riæ lapsus, sive ex codice et littera que nobis ex- ciderit, ita refert. Et certe illa vox hic apta, quasi velit Paulus, longa et multiplici adhortatione abs se institutum Timotheum, eaque illi depositum creditum, quod ipse aliis idoneis contradere debeat, velut jam per ætatem in disciplina probatus magi- ster, etsi annis pene adolescens erat. COMBEF. Interpretationem esse pro sentiebat clariss. Millius. FABRIC. (2) Οντων. Fortasse ώτων. Nam quod Combe- (3) "Ητω. Melius ἔσται. Gu. (4) Ως πίων καθαρὰ γῆ. Leg. ὡς πίονι καθαρά (5) Τὰς βεβήλους κενοφωνίας. Sic ubique Græci. (6) Διὰ πολλῶν παρακλήσεων. Singularis hæc (7) "Ατινα. Leg. τινά. Gup.
PG 10:733Ἀλλ’ ἐπειδὴ καιρὸς λοιπὸν ἀπαιτεῖ πρὸς τὰ προκείμενα, αὐτάρκων ὄντων τῶν ἐν τῷ προοιμίῳ εἰς δόξαν θεοῦ εἰρημένων, δίκαιόν ἐστιν ἡμᾶς ἐφαψαμένους αὐτῶν τῶν θείων γραφῶν ἐπιδεῖξαι δι’ αὐτῶν, τίς καὶ ποταπὴ ἡ τοῦ ἀντιχρίστου παρουσία, ποίῳ δὲ καιρῷ καὶ χρόνῳ ὁ ἄνομος ἀποκαλυφθήσεται, πόθεν δὲ καὶ ἐκ ποίας φυλῆς, καὶ τί τὸ τούτου ὄνομα τὸ διὰ τοῦ ἀριθμοῦ ἐν τῇ γραφῇ μηνυόμενον, πῶς δὲ πλάνην μὲν τῷ λαῷ ἐγγεννήσει, ἐπισυνάξας αὐτοὺς ἐκ τῶν περάτων τῆς γῆς, θλίψιν δὲ καὶ διωγμὸν ἐπὶ τοὺς ἁγίους ἐπεγερεῖ, καὶ πῶς ἑαυτὸν δοξάσει ὡς θεόν, τίς δὲ ἡ τούτου συντέλεια, πῶς δὲ ἡ ἐπιφάνεια τοῦ κυρίου ἀποκαλυφθήσεται ἀπ’ οὐρανοῦ, καὶ τίς ἡ τοῦ σύμπαντος κόσμου ἐκπύρωσις, τίς δὲ ἡ τῶν ἁγίων ἔνδοξος καὶ ἐπουράνιος βασιλεία τῶν συμβασιλευόντων τῷ Χριστῷ, καὶ τίς ἡ τῶν ἀνόμων αἰώνιος διὰ πυρὸς κόλασις. Τοῦ μὲν οὖν κυρίου καὶ σωτῆρος ἡμῶν Χριστοῦ Ἰησοῦ τοῦ υἱοῦ τοῦ θεοῦ διὰ τὸ βασιλικὸν καὶ ἔνδοξον ὡς λέοντος προκεκηρυγμένου, τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ τὸν ἀντίχριστον ὁμοίως λέοντα προανηγόρευσαν αἱ γραφαὶ διὰ τὸ τυραννικὸν αὐτοῦ καὶ βίαιον. κατὰ πάντα γὰρ ἐξομοιοῦσθαι βούλεται ὁ πλάνος τῷ υἱῷ τοῦ θεοῦ.
PG 10:826λέων μὲν ὁ Χριστὸς, καὶ λέων μὲν ὁ ἀντίχριστος. βασιλεὺς ὁ Χριστὸς, καὶ βασιλεὺς ἐπίγειος ὁ ἀντίχριστος. ἐδείχθη ὁ σωτὴρ ὡς ἀρνίον, καὶ αὐτὸς ὁμοίως φανήσεται ὡς ἀρνίον, ἔνδοθεν λύκος ὤν. ἐμπερίτομος ἦλθεν ὁ σωτὴρ εἰς τὸν κόσμον, καὶ αὐτὸς ὁμοίως ἐλεύσεται. ἀπέστειλεν ὁ κύριος τοὺς ἀποστόλους εἰς πάντα τὰ ἔθνη, καὶ αὐτὸς ὁμοίως πέμψει ψευδαποστόλους. συνήγαγε τὰ διεσκορπισμένα πρόβατα ὁ σωτήρ, καὶ αὐτὸς ὁμοίως ἐπισυνάξει τὸν διεσκορπισμένον λαὸν τῶν Ἰουδαίων. ἔδωκεν ὁ κύριος σφραγῖδα τοῖς εἰς αὐτὸν πιστεύουσιν, καὶ αὐτὸς δώσει ὁμοίως. ἐν σχήματι ἀνθρώπου ἐφάνη ὁ κύριος, καὶ αὐτὸς ἐν σχήματι ἀνθρώπου ἐλεύσεται. ἀνέστησεν ὁ σωτὴρ καὶ ἀπέδειξε τὴν ἁγίαν σάρκα αὐτοῦ ὡς ναόν, καὶ αὐτὸς ἀναστήσει τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις λίθινον ναόν. καὶ ταῦτα μὲν τὰ πλάνα αὐτοῦ τεχνάσματα ἐν τοῖς ἑξῆς δηλώσομεν, νυνὶ δὲ πρὸς τὸ προκείμενον τραπῶμεν. Λέγει οὖν ὁ μακάριος Ἰακὼβ ἐν ταῖς εὐλογίαις προαναφωνῶν τὰ περὶ τοῦ κυρίου καὶ σωτῆρος ἡμῶν οὕτως· Ἰούδα, σὲ αἰνέσαισαν οἱ ἀδελφοί σου· αἱ χεῖρες σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν σου· προσκυνήσουσί σε οἱ υἱοὶ τοῦ πατρός σου. σκύμνος λέοντος Ἰούδα·
Α τοῦ ἀληθινὴν ὁδόν· καὶ τοῖς μὲν μετά πίστεως ζη- τοῦσιν εὐκόλως εὑρισκόμενος· τοῖς δὲ καθαροῖς δ μασι καὶ ἁγνῇ καρδίᾳ κρούειν τὴν θύραν (15) ἐπιθυ- μοῦσιν, εὐθὺς ἀνοιγόμενος. Οὐδένα γὰρ ἀποβάλλεται τῶν ἑαυτοῦ δούλων, ὡς μὴ ἔντα ἄξιον τῶν θείων μυστηρίων· οὐ πλούσιον προτιμῶν πένητος· οὐδὲ πένητα διὰ τὸ μέτριον ἐξουθενῶν· οὐδὲ βάρβαρον ὀνειδίζων, οὐδὲ τὸν εὐνοῦχον ὡς μὴ ἄνθρωπον, ἀφο ρίζων· οὐδὲ θῆλυ διὰ τὴν ἐξαρχῆς γενομένην παρα- κοὴν μισῶν, οὐδὲ τὸν ἄῤῥενα διὰ τὴν παράβασινάτι μάζων· ἀλλὰ πάντας θέλων καὶ πάντας σώζειν ἐπι- θυμῶν, πάντας υἱοὺς Θεοῦ καταρτίσαι θέλων καὶ τοὺς πάντας ἁγίους εἰς ἕνα τέλειον ἄνθρωπον καλῶν· εἷς γὰρ καὶ ὁ τοῦ Θεοῦ παῖς, δι᾿ οὗ καὶ ἡμεῖς τυχόν τες τὴν διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἀναγέννησιν, εἰς Β ἕνα τέλειον καὶ ἐπουράνιον ἄνθρωπον οι πάντες κατ αντῆσαι ἐπιθυμοῦμεν. οὐδέν. ἀπαιτεῖ, Ἐπειδὴ γὰρ ὁ Λόγος τοῦ Θεοῦ ἄταρχος ὢν (16), ἐνεδύσατο τὴν ἁγίαν σάρκα ἐκ τῆς ἁγίας Παρθέ νου, ὡς νυμφίος ἱμάτιον ἐξυφάνας ἑαυτῷ ἐν τῷ σταυρικῷ πάθει, ὅπως συγκεράσας τὸ θνητὸν ἡμῶν σῶμα τῇ ἑαυτοῦ δυνάμει, καὶ μίξας τῷ ἀφθάρτῳ τὸν ἀπολλύμενον ἄνθρωπον. Ἔστι μὲν οὖν ὁ ἱστὸς, τοῦ Κυρίου τὸ πάθος τὸ ἐπὶ τῷ σταυρῷ γεγενημέ νον· στήμων δὲ ἐν αὐτῷ, ἡ τοῦ ἁγίου Πνεύματος δύναμις· κρόκη δὲ, ἡ ἁγία σὰρξ ἐνυφαινομένη Πνεύ ματι· μίτος δὲ, ἡ δι' ἀγάπης Χριστοῦ χάρις σφίγο γουσα καὶ ἐνοῦσα τὰ ἀμφότερα εἰς ἕν· κερκίδες δὲ, ὁ Λόγος· οἱ διεργαζόμενοι (18), πατριάρχαι τε καὶ προφῆται, οἱ τὸν καλὸν ποδήρη καὶ τέλειον χιτῶνα ὑφαίνοντες Χριστῷ, δι᾿ ὧν ὁ Λόγος διϊκνούμενος, κερκίδων δίκην, ἐξυφαίνει δι' αὐτῶν ταῦθ' ἅπερ βού λεται ὁ Πατήρ. Αλλ' ἐπειδὴ καιρὸς λοιπὸν (19) ἀπαιτεῖ (20) πρὸς τὰ ὑποκείμενα, αὐταρκῶν ὄντων τῶν ἐν τῷ προοι μίῳ (21) εἰς δόξαν Θεοῦ εἰρημένων, δίκαιόν ἐστιν ἡμᾶς ἐφαψαμένους (22) αὐτῶν τῶν θείων Γραφών, Περὶ Χριστοῦ καὶ ᾿Αντιχρί στου εφαψαμένων. - S. HIPPOLYTI OPP. PARS 11. DOGMAT. ET HISTORIC. veram suam viam convertit. Atque his quidem qui fide quærunt, facile invenitur : bis autem qui mun- dis oculis et casto corde ostium pulsare desiderant, confestim aperit. Nullum enim suorum servorum rejicit, quasi divinorum mysteriorum indignum. Non divitem paupere pluris facit, neque pauperem pro ejus tenuitate spernit. Non barbaro exprobrat, nec eunuchum quasi non virum ablegat. Non odit feminam ob primæ originis inobedientiam, nec vi- rum ob transgressionis reatum deturpat; sed omnes vuit omnesque salvare desiderat. Omnes Dei filios præstare vult, sanctosque omnes in unum hominem perfectum vocat. Nam et unus Dei Filius est, cujus etiam nos munere per Spiritum sanctum ade- pti regenerationem, in unum perfectum ac cœle- stem hominem omnes occurrere optamus 7. IV. Dei enim Verbum, cum esset carnis ex- pers, sanctam carnem ex sancta Virgine induit, tanquam sponsus sibi ipsam in crucis patibulo vestem contexens; quo nimirum mortale corpus nostrum suæ adunando virtuti, et corruptibile incorruptibili, indirmum forti miscens, homini qui perierat salutem præstaret. Est igitur textorius malus, quæ in cruce peracta Domini passio est; stamen in eo, sancti Spiritus virtus; trama, san- cta caro Spiritu contexta; licium, quæ per Christi charitatem gratia utraque astringit et in unum nectit; radii, Verbum ; textores denique artifices, patriar- chae et prophetae, pulchrum Christi contexentes po- derem ac perfectam tunicam; per quas Verbum pervadens, radiorum more, illaruin opera conterit, ea quæ Patri libent. V. Verum quoniam jam tempus urget ad ea quæ nobis argumento proposita sunt, cum sufficiant quæ in exordio ad Dei gloriam peroravimus, æquum est ut aggredientes ipsas divinas Scripturas, ex 13. Ephes. 17, Combefisium. FABRIC. affulgeat, consulere præstat Thomassinum De In- curnal. Verbi, lib. i, cap. 5, ubi vir doctus exi- mios quosque e Græcis et Latinis Patribus excitat, qui utriusque naturæ inconfusam quidem, sed pe- nitissimam commistionem, unitatis personalis vin- culum ipsumque nexum esse inculcarunt. oportere TANAQ. FAB. bito. Vel si alia vox jungenda esset. Clara ergo sententia, jam urgere tempus (tractandi sci- licet occasionem) expedito exordio, ut ad subjectam materiam procedatur. Itaque hic operis divisio est et argumenti insinuatio. "Colligit hinc Gudius de solo Antichristo propositum Hippolyto dicere; rela- tisque paucis hinc lineis, ita assuniit : « Quid nunc est apertius, quam non ad argumentum pertinere, quæ de Christo dixerat?, lla plane : at num quæ dicturum se pollicetur, de revelando Christi ad- ventu de cœlo; de sanctorum cum Christo regno ? c C D Cumque tota tractatione Antichristum Christo op- ponat, non ita male sive ipse Hippolytus, sive qui- vis alius, prenotavit, quod ita post Photianum codicem etiam i repræsentant, ex quibus expressa Gudii editio: quibus proinde malui hærere, quam ejus mutationi deferre. Hieronymum (cujus et ipse magni aucto ritatem facio) adversari Photio non facile dixerim, quod Hippolyti plura recensendo, De Antichristo solummodo dixerit. Nempe nec de Christo nega- vit, sed sic summa, unde tractatus esset notior, ascripsit: Photius ex codice integrum titulum re censuit. Deinde eo spectat tota tractatio, ut Anti- christi ex Scripturis demonstratione, ab eo fidelibus caveat, et Christo adjungat, amlorumque discri- men eum in finem aperiat; quod Christum non ex- cludit, ne ipse pars argumenti videatur, et finis genuinus atque proprius tractationis, non solum extrinsecus. COMBEF. rallel. Damasc., ton. II, pag. 781. Vid. supra ve ter. testitn., num. 9. tem Fabriciano excusum (15) Τὴν θύραν. Hæc male omittuntur apud (16) Ὤν. Leg. ἦν. Grp. (17) Καὶ μίξας τῷ ἀφθάρτῳ. Quo lux huic loco (18) Διεργαζόμενοι. Leg. δ' ἐργαζόμενοι. Gu. (19) Λοιπόν. Cuivis appareat pro λοιπόν legi (20) Απαιτεῖ. Quin legendum επείγει, nullus du- (17) τὸ φθαρτόν καὶ τὸ ἀσθενὲς τῷ ἰσχυρῷ, σώσῃ (21) Ἐν τῷ προοιμίῳ. Citatur hic locus in Pa- (22) Εφαψαμένους. Ita Combefis.; in edito au-
PG 10:873ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης· ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτόν; οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν. δεσμεύων πρὸς ἄμπελον τὴν ὄνον αὐτοῦ καὶ ἐν τῇ ἕλικι τὸν πῶλον τῆς ὄνου αὐτοῦ· πλυνεῖ ἐν οἴνῳ τὴν στολὴν αὐτοῦ καὶ ἐν αἵματι σταφυλῆς τὴν περιβολὴν αὐτοῦ. χαροποιοὶ οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ ἀπὸ οἴνου, καὶ λευκοὶ οἱ ὀδόντες αὐτοῦ ἢ γάλα. ταῦτα μὲν οὖν παραφράζειν ἐπισταμένῳ σοι αὐτὰ δοκεῖ τὸ νῦν παραιτεῖσθαι· ἀλλ’ ἐπεὶ αὐτὰ τὰ ῥητὰ προτρέπεται τοῦ λέγειν, οὐδὲ τοῦτο παραλείψομεν. ἔστι γὰρ ὄντως θεῖα καὶ ἔνδοξα, δυνάμενα ὠφελῆσαι ψυχήν. σκύμνον γὰρ λέοντος εἰπὼν ὁ προφήτης τὸν ἐξ Ἰούδα καὶ Δαβὶδ, τὸν κατὰ σάρκα γενόμενον παῖδα θεοῦ ἐσήμανεν· ἐν δὲ τῷ εἰπεῖν ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου ἀνέβης ἔδειξε τὸν βλαστήσαντα καρπὸν ἐκ τῆς ἁγίας παρθένου, μὴ ἐκ σπέρματος γεννώμενον, ἀλλ’ ἐξ ἁγίου πνεύματος συλλαμβανόμενον, καὶ τούτου ὡς ἐκ βλαστοῦ ἁγίου ἐκ γῆς προερχομένου. Ἡσαί̈ας μὲν γὰρ λέγει·
ἐπιδεῖν δι' αὐτῶν, τίς καὶ ποταπὴ ἡ τοῦ ᾿Αντιχρί- Α στον παρουσία· ποίῳ δὲ καιρῷ καὶ χρόνῳ ὁ ἄνομος ἀποκαλυφθήσεται· πόθεν δὲ καὶ ἐκ ποίας φυλῆς, καὶ τί τούτου ὄνομα, τὸ διὰ τοῦ ἀριθμοῦ ἐν τῇ Γραφῇ μηνυόμενον· πῶς δὲ πλάνην μὲν τῷ λαῷ ἐγγεννή- σει, ἐπισυνάξας αὐτοὺς ἐκ τῶν περάτων τῆς γῆς θλίψιν δὲ καὶ διωγμὸν ἐπὶ τοὺς ἁγίους ἐπεγερεῖ· καὶ πῶς ἑαυτὸν δοξάσει ὡς Θεόν· τίς δὲ ἡ τούτου συντέλεια· πῶς δὲ ἡ ἐπιφάνεια τοῦ Κυρίου ἀποκα- λυφθήσεται ἀπ' οὐρανῶν· καὶ τίς ἡ τοῦ σύμπαντος κόσμου ἐκπύρωσις· τίς δὲ ἡ τῶν ἁγίων ἔνδοξος καὶ ἐπουράνιος βασιλεία τῶν συμβασιλευόντων τῷ Χρι στῷ· καὶ τίς ἡ τῶν ἀνόμων διὰ πυρὸς κόλασις. Τοῦ μὲν οὖν Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Θεοῦ διὰ τὸ βασιλικὸν καὶ ἔνδοξον ὡς λέοντος προκεκηρυγμέν νου· τῷ αὐτῷ τρόπῳ καὶ τὸν ᾿Αντίχριστον ὁμοίως λέοντα προανηγόρευσαν (23) αἱ Γραφαὶ διὰ τὸ τυ- ραννικὸν αὐτοῦ καὶ βίαιον. Κατὰ πάντα γὰρ ἐξομοι- οῦσθαι βούλεται ὁ πλάνος τῷ Υἱῷ τοῦ Θεοῦ. Λέων μὲν ὁ Χριστὸς, καὶ λέων ὁ ᾿Αντίχριστος βασιλεὺς ὁ Χριστὸς, καὶ βασιλεὺς ὁ ᾿Αντίχριστος. Ἐδείχθη ὁ Σωτὴρ ὡς ἀρνίον, καὶ αὐτὸς ὁμοίως φανήσεται ὡς ἀρνίον, ἔνδοθεν λύκος ὤν. Ἐν περιτομῇ ὁ Σωτὴρ ἦλθεν εἰς τὸν κόσμον, καὶ αὐτὸς ὁμοίως ἐλεύσεται. Απέστειλεν ὁ Κύριος ἀποστόλους εἰς πάντα τὰ ἔθνη, καὶ αὐτὸς ὁμοίως πέμψει ψευδαποστόλους. Συνήγαγε τὰ διεσκορπισμένα πρόβατα ὁ Σωτὴρ, καὶ αὐτὸς ὁμοίως ἐπισυνάξει τὸν διεσκορπισμένον λαόν. Εδω κεν ὁ Κύριος σφραγίδα τοῖς εἰς αὐτὸν πιστεύουσι, καὶ αὐτὸς δώσει ὁμοίως. Ἐν σχήματι ἀνθρώπου ἐφάνη ὁ Σωτὴρ, καὶ αὐτὸς ἐν σχήματι ἀνθρώπου ἐλεύσεται. ᾿Ανέστησεν ὁ Σωτὴρ καὶ ἔδειξε τὴν ἁγίαν σάρκα ὡς ναὸν, καὶ αὐτὸς ἀναστήσει ἐν Ἱεροσολύ- μοις τὸν λίθινον ναόν. Καὶ τὰ μὲν πλάνα αὐτοῦ τε- χνήματα ἐν τοῖς ἑξῆς δηλώσομεν· νυνὶ δὲ πρὸς τὸ προκείμενον τραπῶμεν. Λέγει οὖν ὁ μακάριος Ἰακὼβ ἐν ταῖς εὐλογίαις προαναφωνῶν τὰ περὶ τοῦ Κυρίου καὶ Σωτῆρος ἡμῶν, οὕτως· « Ἰούδα, σὲ αἰνεσάτωσαν οἱ ἀδελφοί σου. Αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν, προσκυ νήσουσί σοι οἱ υἱοὶ τοῦ πατρός σου. Σκύμνος λέον- τος Ἰούδα· ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτ τόν; Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων· ἐξ Ἰούδα καὶ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ, ᾧ ἀπόκειται. Καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν. Δεσμεύων πρὸς ἄμ· πελον τὴν ὄνον αὑτοῦ, καὶ τῇ ἕλικι τὸν πῶλον τῆς ἔνου αὐτοῦ. Πλυνεῖ ἐν οἴνῳ τὴν στολὴν αὐτοῦ, καὶ ἐν αίματι σταφυλῆς τὴν περιβολὴν αὐτοῦ. Χαροποὶ οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ ὡς ἀπὸ οἴνου, καὶ λευκοὶ οἱ ὀδόντες αὐτοῦ ἢ γάλα. » Ταῦτα μὲν οὖν παραφράζειν ἐπιστάμενός σοι, αὐτὰ δοκεῖ (24) τανῦν παρατίθεσθαι. Ἀλλ᾿ ἐπειδὴ αὐτὰ τὰ ῥήματα προτρέπει τοῦ λέγειν, οὐδὲ τοῦτο παραλείψομαι· ἔστι γὰρ ὄντως θεῖα καὶ ἔνδοξα, δυ Β DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. qua ætate ac tempore revelabitur iniquus ille; undenam et ex qua tribu, quodve illi nomen, quod per numerum in Scriptura significatur; quomodo populum in errorem inducet, congregans a finibus terræ; quam item sanctis tribulationem inferet et persecutionen; et quomodo ipse se ut Deum clari- ficabit; quis ejus interitus; quomodo revelanda de calis Domini apparitio, ac quæ universi orbis con- flagratio; quod Sanctorum gloriosum ac coeleste regnum cum Christo regnantium; ac quod iniquo- rum per ignem supplicium. illis videamus quis et qualis Antichristi adventus, Apoc. v, 5. • Joan. xvIII, 37. 1º Joan. 1, 29. B VI. Nam cum Dominus noster Jesus Christus ac Deus, regia celsitate atque gloriæ claritate, ut leo prædicatus sit ; eodem modo et Antichristum pa riter leonem Scripturæ vocitarunt, pro ejus tyran- nide violentiaque. Seductor enim per omnia similis videri vult Dei Filio. Leo quidem Christus, et leo Antichristus ; rex Christus, ac rex Antichristus. Exhibitus est Salvator ut agnus 10; ipse quoque pariter ut agnus apparebit, cum interius sit lupus. Venit Salvator in circumcisione in nundum, veniet .et ille similiter. Misit Dominus apostolos in omnes gentes; mittet et ipse perinde pseudoapostolos. Congregavit Salvator oves, quæ dispersæ erant "; ipse quoque pariter populum congregabit, qui di- spersus est. Dedit Dominus fidelibus suis signacu- lum; ipse quoque similiter dabit. Apparuit Salva- tor hominis habitu; ipse quoque in hominis habitu C veniet. Excitavit Salvator, ac sanctam carnem suam ut templum fecit "; ipse itidem templum lapidibus constructum Hierosolymis excitabit. Ac quidem ejus seducendi artificia sequentibus decla - rabimus; nunc vero ad subjectum argumentum vertamur. D VII. Dicit itaque beatus Jacob in benedictionibus, prænuntians qua ad Dominum ac Salvatoremn no- strum spectant, ita loquens • Juda, laudent te fratres tui. Manus tuæ in dorso inimicorum; ado- rabunt te filii patris tui. Catulus leonis Juda; ex germine, fili mi, ascendisti. Recumbens dormisti ut leo, et ut catulus leonis : quis suscitabit eum ? Non deficiet princeps ex Juda et dux ex femoribus ejus, donec veniat cui repositum est; et ipse erit exspectatio gentium. Alligans ad vitem asinam suam, et ad helicem pullum asinæ suæ. Lavabit in vino stolam suam, et in sanguine uvæ pallium suum. Hilares oculi ejus a vino, et dentes ejus lacte candidiores 18. VIII. Hæc cum pluribus ac circuitu eloqui nove- rim, ipsum modo textum apponere libuit. Quia ta- men ipsa divina verba suadent loqui, ne id quidem omittam. Plane enim divina sunt et illustria, ac ts Joan. x1, 52. ¹³ Gen. xlix, 8-12. Joan. 11, 19. (23) Προανηγόρευσαν. Combefis., προηγόρευσαν. FABRIC. (24) Δοκεῖ. Leg. δοκῶ, TAN. FAB.
PG 10:896ἐξελεύσεται ῥάβδος ἐκ τῆς ῥίζης Ἰεσσαί̈, καὶ ἄνθος ἐξ αὐτῆς ἀναβήσεται. τὸ μὲν οὖν ὑπὸ τοῦ Ἡσαί̈α ἄνθος εἰρημένον ὁ Ἰακὼβ βλαστὸν εἴρηκεν· πρῶτον γὰρ ἐβλάστησεν ἐν τῇ κοιλίᾳ ὁ λόγος, εἶτα ἤνθησεν ἐν τῷ κόσμῳ. τὸ δὲ λέγειν ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος τὴν τριήμερον κοίμησιν τοῦ Χριστοῦ ἐδήλωσεν, ὡς καὶ Ἡσαί̈ας λέγει· πῶς ἐγένετο πόρνη πόλις πιστή, Σιὼν πλήρης κρίσεως; ἐν ᾗ δικαιοσύνη ἐκοιμήθη ἐν αὐτῇ, νῦν δὲ φονευταί. καὶ Δαβὶδ δὲ ὁμοίως· ἐγὼ ἐκοιμήθην καὶ ὕπνωσα, ἐξηγέρθην, ὅτι κύριος ἀντιλήψεταί μου, ἵνα δείξῃ ἐν τῷ ῥητῷ τὴν κοίμησιν καὶ τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ ποτε γεγενημένην. Ἰακὼβ δὲ λέγει τίς ἐγερεῖ αὐτὸν; τουτέστιν ὁ πατήρ, καθὼς καὶ ὁ Παῦλος λέγει καὶ θεοῦ πατρὸς τοῦ ἐγείραντος αὐτὸν ἐκ νεκρῶν. τὸ δὲ εἰπεῖν οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν τὴν διαδρομὴν τοῦ βασιλικοῦ γένους ἐξ Ἰούδα πληρουμένην ἐπὶ τὸν Χριστὸν ἐδήλωσεν. αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡμῶν τῶν ἐθνῶν προσδοκία· προσδεχόμεθα γὰρ αὐτὸν ἐρχόμενον ἀπ’ οὐρανῶν ἐν δυνάμει, διὰ πίστεως ἤδη βλέπομεν.
ἐπιδεῖν δι' αὐτῶν, τίς καὶ ποταπὴ ἡ τοῦ ᾿Αντιχρί- Α στον παρουσία· ποίῳ δὲ καιρῷ καὶ χρόνῳ ὁ ἄνομος ἀποκαλυφθήσεται· πόθεν δὲ καὶ ἐκ ποίας φυλῆς, καὶ τί τούτου ὄνομα, τὸ διὰ τοῦ ἀριθμοῦ ἐν τῇ Γραφῇ μηνυόμενον· πῶς δὲ πλάνην μὲν τῷ λαῷ ἐγγεννή- σει, ἐπισυνάξας αὐτοὺς ἐκ τῶν περάτων τῆς γῆς θλίψιν δὲ καὶ διωγμὸν ἐπὶ τοὺς ἁγίους ἐπεγερεῖ· καὶ πῶς ἑαυτὸν δοξάσει ὡς Θεόν· τίς δὲ ἡ τούτου συντέλεια· πῶς δὲ ἡ ἐπιφάνεια τοῦ Κυρίου ἀποκα- λυφθήσεται ἀπ' οὐρανῶν· καὶ τίς ἡ τοῦ σύμπαντος κόσμου ἐκπύρωσις· τίς δὲ ἡ τῶν ἁγίων ἔνδοξος καὶ ἐπουράνιος βασιλεία τῶν συμβασιλευόντων τῷ Χρι στῷ· καὶ τίς ἡ τῶν ἀνόμων διὰ πυρὸς κόλασις. Τοῦ μὲν οὖν Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Θεοῦ διὰ τὸ βασιλικὸν καὶ ἔνδοξον ὡς λέοντος προκεκηρυγμέν νου· τῷ αὐτῷ τρόπῳ καὶ τὸν ᾿Αντίχριστον ὁμοίως λέοντα προανηγόρευσαν (23) αἱ Γραφαὶ διὰ τὸ τυ- ραννικὸν αὐτοῦ καὶ βίαιον. Κατὰ πάντα γὰρ ἐξομοι- οῦσθαι βούλεται ὁ πλάνος τῷ Υἱῷ τοῦ Θεοῦ. Λέων μὲν ὁ Χριστὸς, καὶ λέων ὁ ᾿Αντίχριστος βασιλεὺς ὁ Χριστὸς, καὶ βασιλεὺς ὁ ᾿Αντίχριστος. Ἐδείχθη ὁ Σωτὴρ ὡς ἀρνίον, καὶ αὐτὸς ὁμοίως φανήσεται ὡς ἀρνίον, ἔνδοθεν λύκος ὤν. Ἐν περιτομῇ ὁ Σωτὴρ ἦλθεν εἰς τὸν κόσμον, καὶ αὐτὸς ὁμοίως ἐλεύσεται. Απέστειλεν ὁ Κύριος ἀποστόλους εἰς πάντα τὰ ἔθνη, καὶ αὐτὸς ὁμοίως πέμψει ψευδαποστόλους. Συνήγαγε τὰ διεσκορπισμένα πρόβατα ὁ Σωτὴρ, καὶ αὐτὸς ὁμοίως ἐπισυνάξει τὸν διεσκορπισμένον λαόν. Εδω κεν ὁ Κύριος σφραγίδα τοῖς εἰς αὐτὸν πιστεύουσι, καὶ αὐτὸς δώσει ὁμοίως. Ἐν σχήματι ἀνθρώπου ἐφάνη ὁ Σωτὴρ, καὶ αὐτὸς ἐν σχήματι ἀνθρώπου ἐλεύσεται. ᾿Ανέστησεν ὁ Σωτὴρ καὶ ἔδειξε τὴν ἁγίαν σάρκα ὡς ναὸν, καὶ αὐτὸς ἀναστήσει ἐν Ἱεροσολύ- μοις τὸν λίθινον ναόν. Καὶ τὰ μὲν πλάνα αὐτοῦ τε- χνήματα ἐν τοῖς ἑξῆς δηλώσομεν· νυνὶ δὲ πρὸς τὸ προκείμενον τραπῶμεν. Λέγει οὖν ὁ μακάριος Ἰακὼβ ἐν ταῖς εὐλογίαις προαναφωνῶν τὰ περὶ τοῦ Κυρίου καὶ Σωτῆρος ἡμῶν, οὕτως· « Ἰούδα, σὲ αἰνεσάτωσαν οἱ ἀδελφοί σου. Αἱ χεῖρές σου ἐπὶ νώτου τῶν ἐχθρῶν, προσκυ νήσουσί σοι οἱ υἱοὶ τοῦ πατρός σου. Σκύμνος λέον- τος Ἰούδα· ἐκ βλαστοῦ, υἱέ μου, ἀνέβης, ἀναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος· τίς ἐγερεῖ αὐτ τόν; Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων· ἐξ Ἰούδα καὶ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ, ᾧ ἀπόκειται. Καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν. Δεσμεύων πρὸς ἄμ· πελον τὴν ὄνον αὑτοῦ, καὶ τῇ ἕλικι τὸν πῶλον τῆς ἔνου αὐτοῦ. Πλυνεῖ ἐν οἴνῳ τὴν στολὴν αὐτοῦ, καὶ ἐν αίματι σταφυλῆς τὴν περιβολὴν αὐτοῦ. Χαροποὶ οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ ὡς ἀπὸ οἴνου, καὶ λευκοὶ οἱ ὀδόντες αὐτοῦ ἢ γάλα. » Ταῦτα μὲν οὖν παραφράζειν ἐπιστάμενός σοι, αὐτὰ δοκεῖ (24) τανῦν παρατίθεσθαι. Ἀλλ᾿ ἐπειδὴ αὐτὰ τὰ ῥήματα προτρέπει τοῦ λέγειν, οὐδὲ τοῦτο παραλείψομαι· ἔστι γὰρ ὄντως θεῖα καὶ ἔνδοξα, δυ Β DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. qua ætate ac tempore revelabitur iniquus ille; undenam et ex qua tribu, quodve illi nomen, quod per numerum in Scriptura significatur; quomodo populum in errorem inducet, congregans a finibus terræ; quam item sanctis tribulationem inferet et persecutionen; et quomodo ipse se ut Deum clari- ficabit; quis ejus interitus; quomodo revelanda de calis Domini apparitio, ac quæ universi orbis con- flagratio; quod Sanctorum gloriosum ac coeleste regnum cum Christo regnantium; ac quod iniquo- rum per ignem supplicium. illis videamus quis et qualis Antichristi adventus, Apoc. v, 5. • Joan. xvIII, 37. 1º Joan. 1, 29. B VI. Nam cum Dominus noster Jesus Christus ac Deus, regia celsitate atque gloriæ claritate, ut leo prædicatus sit ; eodem modo et Antichristum pa riter leonem Scripturæ vocitarunt, pro ejus tyran- nide violentiaque. Seductor enim per omnia similis videri vult Dei Filio. Leo quidem Christus, et leo Antichristus ; rex Christus, ac rex Antichristus. Exhibitus est Salvator ut agnus 10; ipse quoque pariter ut agnus apparebit, cum interius sit lupus. Venit Salvator in circumcisione in nundum, veniet .et ille similiter. Misit Dominus apostolos in omnes gentes; mittet et ipse perinde pseudoapostolos. Congregavit Salvator oves, quæ dispersæ erant "; ipse quoque pariter populum congregabit, qui di- spersus est. Dedit Dominus fidelibus suis signacu- lum; ipse quoque similiter dabit. Apparuit Salva- tor hominis habitu; ipse quoque in hominis habitu C veniet. Excitavit Salvator, ac sanctam carnem suam ut templum fecit "; ipse itidem templum lapidibus constructum Hierosolymis excitabit. Ac quidem ejus seducendi artificia sequentibus decla - rabimus; nunc vero ad subjectum argumentum vertamur. D VII. Dicit itaque beatus Jacob in benedictionibus, prænuntians qua ad Dominum ac Salvatoremn no- strum spectant, ita loquens • Juda, laudent te fratres tui. Manus tuæ in dorso inimicorum; ado- rabunt te filii patris tui. Catulus leonis Juda; ex germine, fili mi, ascendisti. Recumbens dormisti ut leo, et ut catulus leonis : quis suscitabit eum ? Non deficiet princeps ex Juda et dux ex femoribus ejus, donec veniat cui repositum est; et ipse erit exspectatio gentium. Alligans ad vitem asinam suam, et ad helicem pullum asinæ suæ. Lavabit in vino stolam suam, et in sanguine uvæ pallium suum. Hilares oculi ejus a vino, et dentes ejus lacte candidiores 18. VIII. Hæc cum pluribus ac circuitu eloqui nove- rim, ipsum modo textum apponere libuit. Quia ta- men ipsa divina verba suadent loqui, ne id quidem omittam. Plane enim divina sunt et illustria, ac ts Joan. x1, 52. ¹³ Gen. xlix, 8-12. Joan. 11, 19. (23) Προανηγόρευσαν. Combefis., προηγόρευσαν. FABRIC. (24) Δοκεῖ. Leg. δοκῶ, TAN. FAB.
PG 10:908δεσμεύων πρὸς ἄμπελον τὴν ὄνον αὐτοῦ τουτέστι τὸν ἐκ περιτομῆς λαὸν πρὸς τὴν ἑαυτοῦ κλῆσιν. αὐτὸς γὰρ ἦν ἡ ἄμπελος. καὶ ἐν τῇ ἕλικι τὸν πῶλον τῆς ὄνου αὐτοῦ, τὸν λαὸν τὸν ἐξ ἐθνῶν ὡς νέον πῶλον εἰς αὑτὸν ἑνῶν, ὡς περιτομὴν καὶ ἀκροβυστίαν εἰς μίαν πίστιν καλῶν. πλυνεῖ ἐν οἴνῳ τὴν στολὴν αὐτοῦ, τὴν τοῦ ἁγίου πνεύματος κατελθοῦσαν ἐπ’ αὐτὸν ἐπὶ τὸν Ἰορδάνην πατρικὴν χάριν. καὶ ἐν αἵματι σταφυλῆς τὴν περιβολὴν αὐτοῦ· αἵματι οὖν σταφυλῆς ποίας, ἀλλ’ ἢ τῆς ἁγίας σαρκὸς αὐτοῦ ὡς βότρυος ἐπὶ ξύλου θλιβείσης; ἐξ ἧς πλευρᾶς ἔβλυσαν δύο πηγαί, αἵματος καὶ ὕδατος, δι’ ὧν τὰ ἔθνη ἀπολουόμενα καθαίρονται, ἅτινα ὡς περιβόλαιον λελόγισται Χριστῷ. χαροποιοὶ οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ ἀπὸ οἴνου. ὀφθαλμοὶ Χριστοῦ τίνες ἀλλ’ ἢ οἱ μακάριοι προφῆται, οἱ προϊδόντες τῷ πνεύματι καὶ προκηρύξαντες τὰ εἰς αὐτὸν συμβησόμενα πάθη, οἳ δυνάμει ἔχαιρον βλέποντες αὐτὸν πνευματικοῖς ὀφθαλμοῖς, ὑπ’ αὐτοῦ τοῦ λόγου καὶ τῆς αὐτοῦ χάριτος ἀεὶ καταρτιζόμενοι. τὸ δὲ εἰπεῖν καὶ λευκοὶ οἱ ὀδόντες αὐτοῦ ἢ γάλα ἐξ ἁγίου στόματος Χριστοῦ τὰς ἐκπορευομένας ἐντολὰς ἐσήμανεν, καθαρὰς οὔσας ὡς γάλα.
PG 10:920ἐπεὶ οὖν λέοντα καὶ σκύμνον λέοντος τὸν Χριστὸν προανεφώνησαν αἱ γραφαί, τὸ ὅμοιον καὶ περὶ τοῦ ἀντιχρίστου εἴρηται. φησὶ γὰρ Μωσῆς οὕτως· σκύμνος λέοντος Δὰν καὶ ἐκπηδήσεται ἐκ Βασάν. ἀλλ’ ἵνα μὴ σφαλῇ τις, νομίσας περὶ τοῦ Χριστοῦ εἰρῆσθαι τὸ ῥητὸν τοῦτο, ἐπιστησάτω τὸν νοῦν. Δάν, φησι, σκύμνος λέοντος τὴν φυλὴν ὀνομάσας, τὴν τοῦ Δὰν, ἐσαφήνισε τὸ προκείμενον, ἐξ ἧς μέλλει ὁ ἀντίχριστος γεννᾶσθαι. ὥσπερ γὰρ ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς ὁ Χριστὸς γεγέννηται, οὕτως καὶ ἐκ τῆς τοῦ Δὰν φυλῆς ὁ ἀντίχριστος γεννηθήσεται. ὅτι δὲ οὕτως ἔχει, τί φησιν Ἰακὼβ γενηθήτω Δὰν ὄφις ἐφ’ ὁδοῦ καθήμενος, δάκνων πτέρναν ἵππου. ὄφις οὖν τίς ἄρα ἢ ὁ ἀπ’ ἀρχῆς πλάνος, ὁ ἐν τῇ γενέσει εἰρημένος, ὁ πλανήσας τὴν Εὖαν καὶ πτερνίσας τὸν Ἀδάμ; ἀλλ’ ἐπειδὴ διὰ πλειόνων μαρτυριῶν δεῖ ἀποδεῖξαι τὰ προκείμενα, οὐκ ἀτονήσωμεν. ὅτι μὲν γὰρ ὄντως ἐκ τῆς φυλῆς Δὰν μέλλει γεννᾶσθαι καὶ ἀνίστασθαι τύραννος, βασιλεὺς, κριτὴς δεινός, υἱὸς τοῦ διαβόλου, φησὶν ὁ προφήτης Δὰν κρινεῖ τὸν ἑαυτοῦ λαόν, ὡσεὶ καὶ μίαν φυλὴν ἐν Ἰσραήλ. ἀλλ’ ἐρεῖ τις·
Α νάμενα ὠφελῆσαι ψυχήν. Σκύμνον λέοντος εἰπὼν ὁ Β Ει προφήτης τὸν ἐξ Ἰούδα καὶ Δαυὶδ κατὰ σάρκα γεγε- νημένον, μὴ ἐκ σπέρματος Δαυίδ γενόμενον (25), ἀλλ' ἐξ ἁγίου Πνεύματος συλλαμβανόμενον, καὶ τού του ἐκ βλαστοῦ (26) ἁγίου ἐκ γῆς προερχομένου. Ησαΐας μὲν γὰρ λέγει· « Ἐξελεύσεται ῥάβδος ἐκ τῆς ῥίζης Ἰεσσαὶ, καὶ ἄνθος ἐξ αὐτῆς ἀναβήσε ται. » Τὸ μὲν ὑπὸ τοῦ Ἠσαΐου ἄνθος εἰρημένον, ὁ Ἰακὼβ βλαστὸν εἴρηκε. Πρῶτον γὰρ ἐβλάστησεν, εἶτα ἤνθησεν ἐν τῷ κόσμῳ. Τὸ δὲ λέγειν (27)· « Α- ναπεσὼν ἐκοιμήθης ὡς λέων καὶ ὡς σκύμνος, ο τὴν τριήμερον τοῦ Χριστοῦ ἐδήλωσε κοίμησιν, ὡς καὶ Ησαΐας λέγει· ι Πῶς ἐγένετο πόρνη πιστή Σιών, πλήρης κρίσεως; ἐν ᾗ δικαιοσύνη ἐκοιμήθη ἐν αὐτῇ, νῦν δὲ φονευταί. ο Καὶ ὁ Δαυὶδ ὁμοίως· « Εγώ έχκοιμήθην καὶ ὕπνωσα, ἐξηγέρθην, ὅτι Κύριος ἀνα τιλήψεταί μου, ἵνα δείξῃ ἐν τῷ ῥητῷ τὴν κοίμησιν αὐτοῦ καὶ ἀνάστασιν γεγενημένην. Ἰακὼς δὲ λέγει· • Τίς ἐγερεῖ αὐτόν; » Τουτέστιν Δαυίδ (28), καθώς καὶ Παῦλος, λέγει· ι Καὶ Θεοῦ Πατρὸς τοῦ ἐγείραν τος αὐτὸν ἐκ νεκρῶν. » Τῷ δὲ εἰπεῖν· . Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, καὶ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθης, ᾧ ἀπόκειται· καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν (29)· » πληρουμένην (30) ἐπὶ τὸν Χριστὸν ἐδήλωσεν. Αὐτὸς γὰρ ἡμῶν ἐστι προσδοκία· προσδεχόμεθα γὰρ αὐτὸν, ἐρχόμενον (51) ἀπ᾿ οὐρανοῦ δυνάμει διὰ πίστεως ἡμῶν βλέπομεν. Δεσμεύων πρὸς ἄμπελον τὴν ὄνον αὐτοῦ, » τουτέ στι, τὸν ἐκ περιτομῆς λαὸν αὐτοῦ πρὸς τὴν ἑαυτοῦ κλήσιν· αὐτὸς γὰρ ἦν ἡ ἄμπελος. • Καὶ τῇ ἔλ.χ. τὸν πῶλον τῆς ὄνου αὐτοῦ· ἡ τὸν λαὸν, τὸν ἐξ ἐθ- νῶν, ὡς περιτομὴν καὶ ἀκροβυστίαν εἰς μίαν πίστιν καλῶν. • Πλυνεῖ ἐν οἴνῳ τὴν στολὴν αὐτοῦ· ο [κατὰ] τὴν [διὰ] τοῦ (32) ἁγίου Πνεύματος κατελθοῦσαν ἐπὶ Ἰορδάνην Πατρικὴν φωνήν. « Καὶ ἐν αἵματι σταφυ λῆς τὴν περιβολὴν αὐτοῦ. » Αἵματι οὖν σταφυλῆς Περὶ τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ, τοῦ γενομένου ἐκ σπέρματος Δαυὶδ κατὰ σάρκα. τοῦτο. τοῦτον, προερχόμενον. γειν. (την προφητείαν). στολή φωνή βληθείσης, θλιβείσης, Από οίνου S. HIPPOLYTI OPP. PARS II. DOGMAT. ET HISTORIC. - sane animæ conducere possunt. Catulum leonis vo- cavit propheta, qui ex Juda et Davide secundum carnem factus est, non quidem ex Davidis factum semine, sed qui de Spiritu sancto concipiatur et ex sancto germine e terra procedat. Quod ita Isaias effert : ‹ Egredietur virga de radice Jesse, et flos ex ipsa ascendet ". Quod Isaiæ flos dictum est, id Jacob appellavit germen. Primum namque ger- minavit, deinde foruit in mundo. Dicendo autem : • Recumbens dormisti ut leo, et ut catulus leonis, triduanam Christi dormitionem significavit, uti etiam Isaias ait : « Quomodo facta est meretrix fidelis Sion, plenɔ judicii? in qua dormivit justitia; nunc autem homicidæ 18., Item etiam David : • Ego dormivi et soporatus sum; exsurrexi, quia Dominus auxiliabitur mihi : » ut ea sententia, et dormisse eum, et suscitatum esse ostendat. Jacob autem dicit : c Quis suscitabit eun? . ld ipsum est quod David, uti et Paulus, ait : « Deum Patrem, qui suscitavit eum a mortuis ". > IX. Dicendo autem : • Non deliciet princeps ex Juda, et dux ex femoribus ejus, donec veniat, cui repositum est et ipse erit exspectatio gentium, > ostendit impletum esse vaticinium. Ipse enim est nostra exspectatio. Exspectamus enim eum, et venientem e cœlo virtute per fidem cernimus. ✗. Alligans ad vitem asinam suami : › hoc est, populum suum ex circumcisione, ad vocationedi suam. Nam ipse vitis erat. Et ad helicem pullum asinæ suæ; › populum ex gentibus, quasi novum pullum adducens, quasi qui circumcisionem et præputium vocet in unam fidem. XI. Lavabit in vino stolam suam; s juxta Pa- ternam per Spiritum sanctum, quæ in Jordane de- scendit, vocem. • Et in sanguine uvæ pallium suum. › Cujus, rogo, sanguine uvæ, nisi carnis Isa. XI, B C & Gal. 1, 1. Joan. IV, 1. minus recte dicta fortasse videri queant. Suspicio- nem vel maxime auget Paulinum illud Rom. 1, : Verum, ut optime Tillemontius D Mém. eccl. toin. III, pag. 678, not. 6, ex iis quæ statim sequuntur quisque percipere potest, S. Pa- trem ex s'irpe quidem Davidica ortum Jesum Chri- stum agnoscere; ita tamen ut neget ipsum ea or- tum ex Davidis semine ratione vulgari qua cæteri homines, quippe qui de Spiritu sancto conceptus fuerit, et ex sancto germine e terra pro- cesserit. > legendum Sed rectius, ut videtur, Cornbeli- sius et mox FABR. male aberant a mss. GUD. conclusa positionem mihi necessario supplendam putavi. Non enim et ullo allegoriæ genere con- veniant : nee Paterna vox dicatur vox Spiritus sancti, quasi Spiritus sanctus Christi Pater dicatur, quod theologia non admittit. Mira itaque brevitate, vinum deitatis figura accipit, quo delibuta et deal- bata illa Christi tunica (ejus scilicet humanitas) juxta quod Pater in Jordane, voce per Spiritum delapsa, protestatus est, esse Filium suuin dile- ctum, non adoptivum, sed naturalem, ipsa unctum divinitate, qua homo, non sicut cateri : et pallium, quasi quid extrinsecum, derivatis ex illo charisma- tibus quæ certe alta theologia simplici ævo, ve- reque ecclesiastica. Quod est propias ad metaphoram fuerit quod de uvis pro- prie sive cum calcantur dicitur, sive cum in torcu fari exprimuntur. Cujus etiam una metaphora et tinctione vini, de sua Dominus passione, Isa. La!!!, : Torcular calcavi solus, etc. : nisi quis de inimicorum ultione accipere malit. etiam ms. Alex. Combefis. Aliter Gudius hic apud Fa- bricium. Digitized by - Google 1. 13 Isa. 1, 21. 16 Psalm. III, 6. (25) Μὴ ἐκ σπέρματος Δαυίδ γενόμενον. Har (26) Τούτου ἐκ βλαστοῦ. Conjiciebat Gudius (27) Τὸ δὲ λέγειν. Edit. Combefis., τῷ δὲ λέ- (28) Τουτέστιν 8 Δαυίδ. Leg. τουτ. 8 ὁ Δαυίδ. (29) Καὶ ἡγούμενος... ἐθνῶν. Uucis inclusa (30) Πληρουμένην. Addit Combefisius parenthesi (51) Ερχόμενοr. Combefis., καὶ ἐρχόμενον. (32) [Κατὰ τὴν [διὰ] τοῦ. Duplicemn lianc pra
PG 10:739τοῦτο ἐπὶ τὸν Σαμψὼν εἴρηται, ὃς ἐκ τῆς φυλῆς τοῦ Δὰν γεννηθεὶς ἔκρινε τὸν λαὸν εἴκοσιν ἔτη. τὸ μὲν ἐπὶ τοῦ Σαμψὼν μερικῶς γεγένηται, τὸ δὲ καθ’ ὅλου πληρωθήσεται ἐπὶ τὸν ἀντίχριστον. λέγει γὰρ καὶ Ἱερεμίας οὕτως· σπουδὴν ἐκ Δὰν ἀκουσόμεθα ὀξύτητος ἵππων αὐτοῦ, ἀπὸ φωνῆς χρεμετισμοῦ ἱππασίας ἵππων αὐτοῦ ἐσείσθη πᾶσα ἡ γῆ. λέγει δὲ καὶ ἕτερος προφήτης· συνάξει πᾶσαν δύναμιν αὐτοῦ ἀπὸ ἡλίου ἀνατολῶν μέχρις ἡλίου δυσμῶν· οὓς κεκλήκει καὶ οὓς οὐ κεκλήκει πορεύσονται μετ’ αὐτοῦ· λευκανεῖ τὴν θάλασσαν ἀπὸ τῶν ἱστίων τῶν πλοίων αὐτοῦ καὶ μελανεῖ τὸ πεδίον ἀπὸ τῶν θυρεῶν καὶ τῶν ὅπλων· καὶ πᾶς ὃς ἂν συναντήσει αὐτῷ ἐν πολέμῳ, ἐν μαχαίρᾳ πεσεῖται. ὅτι μὲν οὖν ταῦτα οὐκ ἐπ’ ἄλλον τινὰ εἴρηται ἀλλ’ ἢ ἐπὶ τὸν τύραννον καὶ ἀναιδῆ καὶ θεομάχον, δείξομεν διὰ τῶν ἑξῆς. λέγει γὰρ Ἡσαί̈ας οὕτως· καὶ ἔσται ὅταν συντελέσῃ κύριος πάντα ποιῶν ἐπὶ τῷ ὄρει Σιὼν καὶ Ἱερουσαλήμ, ἐπάξει ἐπὶ τὸν νοῦν τὸν μέγαν, ἐπὶ τὸν ἄρχοντα τῶν Ἀσσυρίων καὶ ἐπὶ τὸ ὕψος τῆς δόξης τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ. εἶπε γάρ· τῇ ἰσχύι ποιήσω καὶ τῇ σοφίᾳ τῆς συνέσεως ἀφελῶ ὅρια ἐθνῶν, καὶ τὴν ἰσχὺν αὐτῶν προνομεύσω·
ποίας, ἀλλ' ἡ τῆς σαρκὸς αὐτοῦ ὡς βότρυος ἐπὶ ξύ- που βληθείσης; Ἐξ ἧς πλευρᾶς ἔβλυσαν δύο πηγαί, αίματος καὶ ὕδατος, δι' ὧν τὰ ἔθνη ἀπολουόμενα και θαίρονται, ἅτινα ὡς περιβόλαιον λελόγισται ἔχων. • Χαροποὶ οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ ἀπὸ οἴνου·, Χρι- στοῦ τίνες, ἀλλ᾽ ἢ οἱ μακάριοι προφῆται ; οἱ προϊ δόντες τῷ πνεύματι καὶ προκηρύξαντες τὰ εἰς αὐτὸν συμβησόμενα πάθη, ὃν δυνάμει ἔχαιρον βλέποντες πνευματικοῖς ὀφθαλμοῖς, ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Λόγου καὶ τῆς αὐτοῦ. χάριτος καταρτιζόμενοι. Τῷ δὲ εἰπεῖν, « Καὶ λευκοὶ οἱ ὀδόντες αὐτοῦ ἢ γάλα, ο τὰς ἐξ ἁγίου στόματος Χριστοῦ ἐκπορευομέ- νας ἐντολὰς ἐσήμαινε (35), καθαιρούσας ὡσεὶ γάλα. Τοῦτον οὖν λέοντα καὶ σκύμνον λέοντος προανε- φώνησαν αἱ Γραφαί. Τὸ ὅμοιον καὶ ἐπὶ τοῦ ᾿Αντιχρί- που είρηται. Φησὶ γὰρ Μωϋσῆς οὕτως· « Σκύμνος λέοντος Δάν, καὶ ἐκπηδήσεται ἐκ Βασάν. » 'Αλλ' ἵνα μὴ σφαλῇ τις, νομίσας περὶ τοῦ Σωτῆρος εἰρῆσθαι το ῥητὸν τοῦτο, ἐπιστησάτω τὸν νοῦν. « Δάν, φησί, σκύμνου (54) λέοντος· τὴν φυλὴν ὀνομάσας τοῦ Δάν, ἐσαφήνισεν, ἐξ ἧς μέλλει ὁ ᾿Αντίχριστος γεννᾶ- σθαι. Ὥσπερ γὰρ ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς ὁ Χριστὸς γεννᾶται, οὕτως ἐκ τῆς Δὰν φυλῆς ὁ ᾿Αντίχριστος γεννηθήσεται. Οτι δὲ οὕτως ἔχει, φησὶν ὁ Ἰακώβ· • Γεννηθήτω Δὲν ὄφις, ἐπὶ τὴν γῆν καθήμενος, δά- χνων πτέρναν ἵππου. Ὄφις οὖν τίς, ἀλλ᾽ ἢ ὁ ᾿Αντίχρι πως; πλάνος ὁ ἐν τῇ Γενέσει (35) εἰρημένος, δ πλανήσας τὴν Εὔαν καὶ πτερνίσας τὸν ᾿Αδάμ. Αλλ' ἐπειδὴ διὰ πλειόνων μαρτυριῶν ἀποδεῖξαι δεῖ τὰ λε- γόμενα, οὐκ ἀποκνήσομεν (36). Β Ὅτι μὲν γὰρ ὄντως ἐκ τῆς Δὰν φυλῆς μέλλει γεν- νῆσθαι καὶ ἀνίστασθαι τύραννος καὶ βασιλεὺς, κρι- τῆς δεινὸς, υἱὸς τοῦ διαβόλου, φησὶν ὁ προφήτης· · Δὲν κρινεῖ τὸν λαὸν αὐτοῦ, ὡσεὶ καὶ μία φυλὴ ἐν Ισραήλ. » Αλλ' ἐρεῖ τις, τοῦτο ἐπὶ τὸν Σαμψών εἰρῆσθαι, ὃς ἐκ τῆς φυλῆς τοῦ Δὰν γεννηθείς, ἔκρινε τὸν λαὸν εἴκοσιν ἔτη. Τὸ μὲν ἐπὶ τοῦ Σαμψών μερι- κῶς γεγένηται· τὸ δὲ καθόλου γενήσεται ἐπὶ τὸν κατ' ἐξοχὴν ότις ἐφ' ὁδοῦ, ἐγκαθήμενος ἐπὶ τρίβου. DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. A suæ, quæ botri instar in lignum missa est? Ex cujus latere duo scaturierunt fontes, sanguinis et aquæ, quibus gentes lotæ emundantur, quas pallii in morem censetur habere. Xil. • Hilares oculi ejus a vino. » Quinam Chri- sti oculi, nisi beati propheta? qui nimirum, que illi eventuræ erant passiones, spiritu prævidentes ac praedicantes, gaudebant, spiritalibus oculis eu:: virtute cernentes, ipsius Verbi numine ejusque gratia perfecti. XIII. Dicendo autem : « Et dentes ejus lacte can- didiores, • mandata significavit, ex sancto ore Christi procedentia, lactis instar munda. XIV. Hunc igitur leonem et catulum leonis præ- nuntiaverunt Scripturæ. Similiter et de Antichristo dictum est. Ait enim Moyses ita: Catulus leonis Dan, et prosiliet a Basan "., Verum ne quis er- rore decipiatur, existimans hanc sententiam ad Salvatorem spectare, animum advertat. c Dan, in- quit, catulus leonis. » Jlla voce tribum Dan decla- ravit, ex qua Antichristus nasciturus est. Quemad- modum enim Christus ex tribu Juda nascitur, ita ex tribu Dan nascetur Antichristus. Quod vero ita se res habeat, ait Jacob : Fiat Dan serpens, se dens in terra, mordens calcaneum equi ". › Quis- nam igitur serpens, nisi Antichristus seductor ille, qui dictus in Genesi est *, qui seduxit Evam, et Adamum supplantavit? Quia tamen necesse est pluribus testimoniis hæc dicta comprobare, non gravabor. C XV. Quod enim ex tribu Dan nasciturus sit ac surrecturus tyrannus et rex, judex dirus, filius diaboli, ait propheta : Dan judicabit populum "Deut. xxx111, 22. Gen. XLIX, 17. * Gen. Itt, 4. serpentem, qui primos parentes seduxit et supplan- tavit in paradiso, velit Hippolytus esse Antichri- stum, et in persona ; quasi is, qui illa specie appa- ruit et locutus est, ipse tanta illa quæ de Anti- christo feruntur, sit operaturus, qui vere ipse dia- bolus, aut (prout Hippolytus vocat) diaboli filius sit, non solum imitatione, sed etiam natura; unus scilicet quis nequissimorum dæmonum, etsi non forte ille omnium princeps, et diabolus : nihil ecclesiasticum est, sed prorsus abhorrens a fide, sive intelligatur fore Antichristi anima, sive alias illi persona. Animos hominum aliud genus spirituum agnoscit fides, a substantiis quas Deus extra corpora condidit: nec sacra doctrina admit- tit, extra divinas Personas, quarum vis infinita, posse unum alteri a se diverso personam esse, seu illi hypostatice uniri. Quod vero Antichristus ita damonis spiritu afletur, ut suis omnibus illum referat, et quasi alter ille serpens antiquus videa- tor, ipse seductor orbis, velut ille fuit primorum parentum, a Pauli verbis sensuque non abludit; D suum, tanquam et una tribus in Israel 9. . Sed dicet aliquis, dictum id esse de Samsone, qui ortus ex tribu Dan, judicavit populum viginti annis. Nempe, partim res in Samsone particulariter con- tigit, partim universaliter in Antichristo fiet. Nam Gen. XLIS, 16. recteque sensit Hippolytus, si ita voluit, etsi sim- plicius locutus est; nec improbabili conjectura, serpentis sic insidiantis typo designatum a Jacobo Antichristum, ostendit. Verba Gen. sunt, Nec forte aliter scripse rit Hippolytus ubi non satis probo quod reddit Nobilius, sedens in semita ; potius, ex insidiis se- dens, sive insidians, ut alii vertunt. Significatur ad litteram, hac serpentis metaphora et colubri, ac cerastis, ut Vulg., aut reguli, ut Syriac., Danilas astutia potius, quam robore, hostium potitutos : et docti Hebræorum in Samsone expletum volunt, cum succussis columnis ruina domus Philisteos oppressit, deque illis judicium exercuit, ipse judex in Israel quod nec Hippolytum latuit, sed ulterius et allegorice ad Antichristum ipsum Danitam traxit. Auctor subdititii operis De Antichristo et mundi consummatione, exponi non potest, quin verum natura dæmonem Antichristum putaverit, qui sibi verum Hippolytum in eum sensum traxerit: quod vero Hippolyto non officiat, quin posteriori vero sensu exponi qucat. COMBEF. (53) Εσήμαινε. Combef., ἐσήμανε. (34) Σκύμνον. Ιd., σκύμνος. (35) Πλάνος ὁ ἐν τῇ Γενέσει. Si eum ipsum (36) Αποκνήσομεν. Combef., ἀποκνήσομαι.
καὶ σείσω πόλεις κατοικουμένας, καὶ τὴν οἰκουμένην ὅλην καταλήψομαι τῇ χειρί μου ὡς νοσσιάν, καὶ ὡς καταλελειμμένα ὠὰ ἀροῦμαι· καὶ οὐκ ἔστιν ὅστις διαφεύξεταί με ἢ ἀντείπῃ μοι. καὶ οὐχ οὕτως; ἀλλ’ ἀποστελεῖ Ἀδωναὶ̈ κύριος εἰς τὴν σὴν τιμὴν ἀτιμίαν, καὶ εἰς τὴν σὴν δόξαν πῦρ καιόμενον καυθήσεται· καὶ τὸ φῶς τοῦ Ἰσραὴλ εἰς πῦρ, καὶ ἁγιάσει αὐτὸν ἐν φλογὶ καὶ φάγεται ὡσεὶ χόρτον τὴν ὕλην. καὶ πάλιν ἐν ἑτέρῳ λέγει· πῶς ἀναπέπαυται ὁ ἀπαιτῶν καὶ πῶς ἀναπέπαυται ὁ ἐπισπουδαστής; συνέτριψεν ὁ θεὸς τὸν ζυγὸν τῶν ἀρχόντων· πατάξας ἔθνος θυμῷ πληγῇ ἀνιάτῳ, παίων ἔθνος πληγῇ θυμοῦ, ἣ οὐκ ἐφείσατο· ἀνεπαύσατο πεποιθώς· πᾶσα ἡ γῆ βοᾷ μετ’ εὐφροσύνης· τὰ ξύλα τοῦ Λιβάνου εὐφράνθησαν ἐπὶ σοὶ καὶ ἡ κέδρος τοῦ Λιβάνου· ἀφ’ οὗ σὺ κεκοίμησαι, οὐκ ἀνέβη ὁ κόπτων ἡμᾶς. ὁ ᾅδης κάτω ἐπικράνθη συναντήσας σοι, συνηγέρθησάν σοι πάντες οἱ γίγαντες, οἱ ἄρξαντες τῆς γῆς, οἱ ἐγείροντες ἐκ τῶν θρόνων αὐτῶν πάντας βασιλεῖς ἐθνῶν. ἅπαντες ἀποκριθήσονται καὶ ἐροῦσί σοι· καὶ σὺ ἑάλως ὥσπερ καὶ ἡμεῖς, ἐν ἡμῖν δὲ κατελογίσθης. κατέβη εἰς ᾅδην ἡ δόξα σου, ἡ πολλὴ εὐφροσύνη σου·
ποίας, ἀλλ' ἡ τῆς σαρκὸς αὐτοῦ ὡς βότρυος ἐπὶ ξύ- που βληθείσης; Ἐξ ἧς πλευρᾶς ἔβλυσαν δύο πηγαί, αίματος καὶ ὕδατος, δι' ὧν τὰ ἔθνη ἀπολουόμενα και θαίρονται, ἅτινα ὡς περιβόλαιον λελόγισται ἔχων. • Χαροποὶ οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ ἀπὸ οἴνου·, Χρι- στοῦ τίνες, ἀλλ᾽ ἢ οἱ μακάριοι προφῆται ; οἱ προϊ δόντες τῷ πνεύματι καὶ προκηρύξαντες τὰ εἰς αὐτὸν συμβησόμενα πάθη, ὃν δυνάμει ἔχαιρον βλέποντες πνευματικοῖς ὀφθαλμοῖς, ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Λόγου καὶ τῆς αὐτοῦ. χάριτος καταρτιζόμενοι. Τῷ δὲ εἰπεῖν, « Καὶ λευκοὶ οἱ ὀδόντες αὐτοῦ ἢ γάλα, ο τὰς ἐξ ἁγίου στόματος Χριστοῦ ἐκπορευομέ- νας ἐντολὰς ἐσήμαινε (35), καθαιρούσας ὡσεὶ γάλα. Τοῦτον οὖν λέοντα καὶ σκύμνον λέοντος προανε- φώνησαν αἱ Γραφαί. Τὸ ὅμοιον καὶ ἐπὶ τοῦ ᾿Αντιχρί- που είρηται. Φησὶ γὰρ Μωϋσῆς οὕτως· « Σκύμνος λέοντος Δάν, καὶ ἐκπηδήσεται ἐκ Βασάν. » 'Αλλ' ἵνα μὴ σφαλῇ τις, νομίσας περὶ τοῦ Σωτῆρος εἰρῆσθαι το ῥητὸν τοῦτο, ἐπιστησάτω τὸν νοῦν. « Δάν, φησί, σκύμνου (54) λέοντος· τὴν φυλὴν ὀνομάσας τοῦ Δάν, ἐσαφήνισεν, ἐξ ἧς μέλλει ὁ ᾿Αντίχριστος γεννᾶ- σθαι. Ὥσπερ γὰρ ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς ὁ Χριστὸς γεννᾶται, οὕτως ἐκ τῆς Δὰν φυλῆς ὁ ᾿Αντίχριστος γεννηθήσεται. Οτι δὲ οὕτως ἔχει, φησὶν ὁ Ἰακώβ· • Γεννηθήτω Δὲν ὄφις, ἐπὶ τὴν γῆν καθήμενος, δά- χνων πτέρναν ἵππου. Ὄφις οὖν τίς, ἀλλ᾽ ἢ ὁ ᾿Αντίχρι πως; πλάνος ὁ ἐν τῇ Γενέσει (35) εἰρημένος, δ πλανήσας τὴν Εὔαν καὶ πτερνίσας τὸν ᾿Αδάμ. Αλλ' ἐπειδὴ διὰ πλειόνων μαρτυριῶν ἀποδεῖξαι δεῖ τὰ λε- γόμενα, οὐκ ἀποκνήσομεν (36). Β Ὅτι μὲν γὰρ ὄντως ἐκ τῆς Δὰν φυλῆς μέλλει γεν- νῆσθαι καὶ ἀνίστασθαι τύραννος καὶ βασιλεὺς, κρι- τῆς δεινὸς, υἱὸς τοῦ διαβόλου, φησὶν ὁ προφήτης· · Δὲν κρινεῖ τὸν λαὸν αὐτοῦ, ὡσεὶ καὶ μία φυλὴ ἐν Ισραήλ. » Αλλ' ἐρεῖ τις, τοῦτο ἐπὶ τὸν Σαμψών εἰρῆσθαι, ὃς ἐκ τῆς φυλῆς τοῦ Δὰν γεννηθείς, ἔκρινε τὸν λαὸν εἴκοσιν ἔτη. Τὸ μὲν ἐπὶ τοῦ Σαμψών μερι- κῶς γεγένηται· τὸ δὲ καθόλου γενήσεται ἐπὶ τὸν κατ' ἐξοχὴν ότις ἐφ' ὁδοῦ, ἐγκαθήμενος ἐπὶ τρίβου. DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. A suæ, quæ botri instar in lignum missa est? Ex cujus latere duo scaturierunt fontes, sanguinis et aquæ, quibus gentes lotæ emundantur, quas pallii in morem censetur habere. Xil. • Hilares oculi ejus a vino. » Quinam Chri- sti oculi, nisi beati propheta? qui nimirum, que illi eventuræ erant passiones, spiritu prævidentes ac praedicantes, gaudebant, spiritalibus oculis eu:: virtute cernentes, ipsius Verbi numine ejusque gratia perfecti. XIII. Dicendo autem : « Et dentes ejus lacte can- didiores, • mandata significavit, ex sancto ore Christi procedentia, lactis instar munda. XIV. Hunc igitur leonem et catulum leonis præ- nuntiaverunt Scripturæ. Similiter et de Antichristo dictum est. Ait enim Moyses ita: Catulus leonis Dan, et prosiliet a Basan "., Verum ne quis er- rore decipiatur, existimans hanc sententiam ad Salvatorem spectare, animum advertat. c Dan, in- quit, catulus leonis. » Jlla voce tribum Dan decla- ravit, ex qua Antichristus nasciturus est. Quemad- modum enim Christus ex tribu Juda nascitur, ita ex tribu Dan nascetur Antichristus. Quod vero ita se res habeat, ait Jacob : Fiat Dan serpens, se dens in terra, mordens calcaneum equi ". › Quis- nam igitur serpens, nisi Antichristus seductor ille, qui dictus in Genesi est *, qui seduxit Evam, et Adamum supplantavit? Quia tamen necesse est pluribus testimoniis hæc dicta comprobare, non gravabor. C XV. Quod enim ex tribu Dan nasciturus sit ac surrecturus tyrannus et rex, judex dirus, filius diaboli, ait propheta : Dan judicabit populum "Deut. xxx111, 22. Gen. XLIX, 17. * Gen. Itt, 4. serpentem, qui primos parentes seduxit et supplan- tavit in paradiso, velit Hippolytus esse Antichri- stum, et in persona ; quasi is, qui illa specie appa- ruit et locutus est, ipse tanta illa quæ de Anti- christo feruntur, sit operaturus, qui vere ipse dia- bolus, aut (prout Hippolytus vocat) diaboli filius sit, non solum imitatione, sed etiam natura; unus scilicet quis nequissimorum dæmonum, etsi non forte ille omnium princeps, et diabolus : nihil ecclesiasticum est, sed prorsus abhorrens a fide, sive intelligatur fore Antichristi anima, sive alias illi persona. Animos hominum aliud genus spirituum agnoscit fides, a substantiis quas Deus extra corpora condidit: nec sacra doctrina admit- tit, extra divinas Personas, quarum vis infinita, posse unum alteri a se diverso personam esse, seu illi hypostatice uniri. Quod vero Antichristus ita damonis spiritu afletur, ut suis omnibus illum referat, et quasi alter ille serpens antiquus videa- tor, ipse seductor orbis, velut ille fuit primorum parentum, a Pauli verbis sensuque non abludit; D suum, tanquam et una tribus in Israel 9. . Sed dicet aliquis, dictum id esse de Samsone, qui ortus ex tribu Dan, judicavit populum viginti annis. Nempe, partim res in Samsone particulariter con- tigit, partim universaliter in Antichristo fiet. Nam Gen. XLIS, 16. recteque sensit Hippolytus, si ita voluit, etsi sim- plicius locutus est; nec improbabili conjectura, serpentis sic insidiantis typo designatum a Jacobo Antichristum, ostendit. Verba Gen. sunt, Nec forte aliter scripse rit Hippolytus ubi non satis probo quod reddit Nobilius, sedens in semita ; potius, ex insidiis se- dens, sive insidians, ut alii vertunt. Significatur ad litteram, hac serpentis metaphora et colubri, ac cerastis, ut Vulg., aut reguli, ut Syriac., Danilas astutia potius, quam robore, hostium potitutos : et docti Hebræorum in Samsone expletum volunt, cum succussis columnis ruina domus Philisteos oppressit, deque illis judicium exercuit, ipse judex in Israel quod nec Hippolytum latuit, sed ulterius et allegorice ad Antichristum ipsum Danitam traxit. Auctor subdititii operis De Antichristo et mundi consummatione, exponi non potest, quin verum natura dæmonem Antichristum putaverit, qui sibi verum Hippolytum in eum sensum traxerit: quod vero Hippolyto non officiat, quin posteriori vero sensu exponi qucat. COMBEF. (53) Εσήμαινε. Combef., ἐσήμανε. (34) Σκύμνον. Ιd., σκύμνος. (35) Πλάνος ὁ ἐν τῇ Γενέσει. Si eum ipsum (36) Αποκνήσομεν. Combef., ἀποκνήσομαι.
PG 10:741ὑποκάτω σου στρώσουσι σῆψιν, τὸ δὲ κατακάλυμμά σου σκώληξ. πῶς ἔπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ ἑωσφόρος ὁ πρωὶ̈ ἀνατέλλων; συνετρίβη εἰς τὴν γῆν ὁ ἀποστέλλων πρὸς πάντα τὰ ἔθνη. σὺ δὲ εἶπας τῇ διανοίᾳ σου· εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου, καθίσω ἐν ὄρει ὑψηλῷ ἐπὶ τὰ ὄρη ὑψηλὰ τὰ πρὸς βορρᾶν, ἀναβήσομαι ἐπάνω τῶν νεφελῶν, ἔσομαι ὅμοιος τῷ ὑψίστῳ. νυνὶ δὲ εἰς ᾅδην καταβήσῃ καὶ εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. οἱ ἰδόντες σε θαυμάσουσιν ἐπὶ σοὶ καὶ ἐροῦσιν· οὗτος ὁ ἄνθρωπος ὁ παροξύνων τὴν γῆν, ὁ σείων βασιλεῖς, ὁ θεὶς τὴν οἰκουμένην ὅλην ἔρημον, καὶ τὰς πόλεις καθεῖλεν, τοὺς ἐν ἐπαγωγῇ οὐκ ἔλυσεν. πάντες οἱ βασιλεῖς τῶν ἐθνῶν ἐκοιμήθησαν ἐν τιμῇ, ἄνθρωπος ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ· σὺ δὲ ῥιφήσῃ ἐν τοῖς ὄρεσιν, ὡς νεκρὸς ἐβδελυγμένος, μετὰ πολλῶν πεπτωκότων ἐκκεκεντημένων μαχαίρᾳ, καταβαινόντων εἰς ᾅδην. ὃν τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔσται καθαρόν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ καθαρός, ὅτι τὴν γῆν μου ἀπώλεσας καὶ τὸν λαόν μου ἀπέκτεινας· οὐ μὴ μείνῃς εἰς τὸν αἰῶνα χρόνον, σπέρμα πονηρόν.
ποίας, ἀλλ' ἡ τῆς σαρκὸς αὐτοῦ ὡς βότρυος ἐπὶ ξύ- που βληθείσης; Ἐξ ἧς πλευρᾶς ἔβλυσαν δύο πηγαί, αίματος καὶ ὕδατος, δι' ὧν τὰ ἔθνη ἀπολουόμενα και θαίρονται, ἅτινα ὡς περιβόλαιον λελόγισται ἔχων. • Χαροποὶ οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ ἀπὸ οἴνου·, Χρι- στοῦ τίνες, ἀλλ᾽ ἢ οἱ μακάριοι προφῆται ; οἱ προϊ δόντες τῷ πνεύματι καὶ προκηρύξαντες τὰ εἰς αὐτὸν συμβησόμενα πάθη, ὃν δυνάμει ἔχαιρον βλέποντες πνευματικοῖς ὀφθαλμοῖς, ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Λόγου καὶ τῆς αὐτοῦ. χάριτος καταρτιζόμενοι. Τῷ δὲ εἰπεῖν, « Καὶ λευκοὶ οἱ ὀδόντες αὐτοῦ ἢ γάλα, ο τὰς ἐξ ἁγίου στόματος Χριστοῦ ἐκπορευομέ- νας ἐντολὰς ἐσήμαινε (35), καθαιρούσας ὡσεὶ γάλα. Τοῦτον οὖν λέοντα καὶ σκύμνον λέοντος προανε- φώνησαν αἱ Γραφαί. Τὸ ὅμοιον καὶ ἐπὶ τοῦ ᾿Αντιχρί- που είρηται. Φησὶ γὰρ Μωϋσῆς οὕτως· « Σκύμνος λέοντος Δάν, καὶ ἐκπηδήσεται ἐκ Βασάν. » 'Αλλ' ἵνα μὴ σφαλῇ τις, νομίσας περὶ τοῦ Σωτῆρος εἰρῆσθαι το ῥητὸν τοῦτο, ἐπιστησάτω τὸν νοῦν. « Δάν, φησί, σκύμνου (54) λέοντος· τὴν φυλὴν ὀνομάσας τοῦ Δάν, ἐσαφήνισεν, ἐξ ἧς μέλλει ὁ ᾿Αντίχριστος γεννᾶ- σθαι. Ὥσπερ γὰρ ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς ὁ Χριστὸς γεννᾶται, οὕτως ἐκ τῆς Δὰν φυλῆς ὁ ᾿Αντίχριστος γεννηθήσεται. Οτι δὲ οὕτως ἔχει, φησὶν ὁ Ἰακώβ· • Γεννηθήτω Δὲν ὄφις, ἐπὶ τὴν γῆν καθήμενος, δά- χνων πτέρναν ἵππου. Ὄφις οὖν τίς, ἀλλ᾽ ἢ ὁ ᾿Αντίχρι πως; πλάνος ὁ ἐν τῇ Γενέσει (35) εἰρημένος, δ πλανήσας τὴν Εὔαν καὶ πτερνίσας τὸν ᾿Αδάμ. Αλλ' ἐπειδὴ διὰ πλειόνων μαρτυριῶν ἀποδεῖξαι δεῖ τὰ λε- γόμενα, οὐκ ἀποκνήσομεν (36). Β Ὅτι μὲν γὰρ ὄντως ἐκ τῆς Δὰν φυλῆς μέλλει γεν- νῆσθαι καὶ ἀνίστασθαι τύραννος καὶ βασιλεὺς, κρι- τῆς δεινὸς, υἱὸς τοῦ διαβόλου, φησὶν ὁ προφήτης· · Δὲν κρινεῖ τὸν λαὸν αὐτοῦ, ὡσεὶ καὶ μία φυλὴ ἐν Ισραήλ. » Αλλ' ἐρεῖ τις, τοῦτο ἐπὶ τὸν Σαμψών εἰρῆσθαι, ὃς ἐκ τῆς φυλῆς τοῦ Δὰν γεννηθείς, ἔκρινε τὸν λαὸν εἴκοσιν ἔτη. Τὸ μὲν ἐπὶ τοῦ Σαμψών μερι- κῶς γεγένηται· τὸ δὲ καθόλου γενήσεται ἐπὶ τὸν κατ' ἐξοχὴν ότις ἐφ' ὁδοῦ, ἐγκαθήμενος ἐπὶ τρίβου. DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. A suæ, quæ botri instar in lignum missa est? Ex cujus latere duo scaturierunt fontes, sanguinis et aquæ, quibus gentes lotæ emundantur, quas pallii in morem censetur habere. Xil. • Hilares oculi ejus a vino. » Quinam Chri- sti oculi, nisi beati propheta? qui nimirum, que illi eventuræ erant passiones, spiritu prævidentes ac praedicantes, gaudebant, spiritalibus oculis eu:: virtute cernentes, ipsius Verbi numine ejusque gratia perfecti. XIII. Dicendo autem : « Et dentes ejus lacte can- didiores, • mandata significavit, ex sancto ore Christi procedentia, lactis instar munda. XIV. Hunc igitur leonem et catulum leonis præ- nuntiaverunt Scripturæ. Similiter et de Antichristo dictum est. Ait enim Moyses ita: Catulus leonis Dan, et prosiliet a Basan "., Verum ne quis er- rore decipiatur, existimans hanc sententiam ad Salvatorem spectare, animum advertat. c Dan, in- quit, catulus leonis. » Jlla voce tribum Dan decla- ravit, ex qua Antichristus nasciturus est. Quemad- modum enim Christus ex tribu Juda nascitur, ita ex tribu Dan nascetur Antichristus. Quod vero ita se res habeat, ait Jacob : Fiat Dan serpens, se dens in terra, mordens calcaneum equi ". › Quis- nam igitur serpens, nisi Antichristus seductor ille, qui dictus in Genesi est *, qui seduxit Evam, et Adamum supplantavit? Quia tamen necesse est pluribus testimoniis hæc dicta comprobare, non gravabor. C XV. Quod enim ex tribu Dan nasciturus sit ac surrecturus tyrannus et rex, judex dirus, filius diaboli, ait propheta : Dan judicabit populum "Deut. xxx111, 22. Gen. XLIX, 17. * Gen. Itt, 4. serpentem, qui primos parentes seduxit et supplan- tavit in paradiso, velit Hippolytus esse Antichri- stum, et in persona ; quasi is, qui illa specie appa- ruit et locutus est, ipse tanta illa quæ de Anti- christo feruntur, sit operaturus, qui vere ipse dia- bolus, aut (prout Hippolytus vocat) diaboli filius sit, non solum imitatione, sed etiam natura; unus scilicet quis nequissimorum dæmonum, etsi non forte ille omnium princeps, et diabolus : nihil ecclesiasticum est, sed prorsus abhorrens a fide, sive intelligatur fore Antichristi anima, sive alias illi persona. Animos hominum aliud genus spirituum agnoscit fides, a substantiis quas Deus extra corpora condidit: nec sacra doctrina admit- tit, extra divinas Personas, quarum vis infinita, posse unum alteri a se diverso personam esse, seu illi hypostatice uniri. Quod vero Antichristus ita damonis spiritu afletur, ut suis omnibus illum referat, et quasi alter ille serpens antiquus videa- tor, ipse seductor orbis, velut ille fuit primorum parentum, a Pauli verbis sensuque non abludit; D suum, tanquam et una tribus in Israel 9. . Sed dicet aliquis, dictum id esse de Samsone, qui ortus ex tribu Dan, judicavit populum viginti annis. Nempe, partim res in Samsone particulariter con- tigit, partim universaliter in Antichristo fiet. Nam Gen. XLIS, 16. recteque sensit Hippolytus, si ita voluit, etsi sim- plicius locutus est; nec improbabili conjectura, serpentis sic insidiantis typo designatum a Jacobo Antichristum, ostendit. Verba Gen. sunt, Nec forte aliter scripse rit Hippolytus ubi non satis probo quod reddit Nobilius, sedens in semita ; potius, ex insidiis se- dens, sive insidians, ut alii vertunt. Significatur ad litteram, hac serpentis metaphora et colubri, ac cerastis, ut Vulg., aut reguli, ut Syriac., Danilas astutia potius, quam robore, hostium potitutos : et docti Hebræorum in Samsone expletum volunt, cum succussis columnis ruina domus Philisteos oppressit, deque illis judicium exercuit, ipse judex in Israel quod nec Hippolytum latuit, sed ulterius et allegorice ad Antichristum ipsum Danitam traxit. Auctor subdititii operis De Antichristo et mundi consummatione, exponi non potest, quin verum natura dæmonem Antichristum putaverit, qui sibi verum Hippolytum in eum sensum traxerit: quod vero Hippolyto non officiat, quin posteriori vero sensu exponi qucat. COMBEF. (53) Εσήμαινε. Combef., ἐσήμανε. (34) Σκύμνον. Ιd., σκύμνος. (35) Πλάνος ὁ ἐν τῇ Γενέσει. Si eum ipsum (36) Αποκνήσομεν. Combef., ἀποκνήσομαι.
ἑτοίμασον τὰ τέκνα σου σφαγῆναι ταῖς ἁμαρτίαις τοῦ πατρός σου, ἵνα μὴ ἀναστῶσι καὶ τὴν γῆν κληρονομήσωσιν. Ἐζεκιὴλ δὲ ὁμοίως λέγει περὶ αὐτοῦ οὕτως· τάδε λέγει κύριος ὁ θεός· ἀνθ’ ὧν ὑψώθη ἡ καρδία σου, καὶ εἶπας· θεός εἰμι ἐγώ, κατοικίαν θεοῦ κατῴκηκα ἐν καρδίᾳ θαλάσσης, σὺ δὲ ἄνθρωπος καὶ οὐ θεός, ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρδίαν θεοῦ, μὴ σοφώτερος εἶ τοῦ Δανιήλ; σοφοὶ οὐκ ἐπαίδευσάν σε τῇ ἐπιστήμῃ αὐτῶν· μὴ τῇ σοφίᾳ σου ἢ τῇ φρονήσει σου ἐποίησας σεαυτῷ δύναμιν καὶ χρυσίον καὶ ἀργύριον ἐν τοῖς θησαυροῖς σου; ἢ ἐν τῇ πολλῇ ἐπιστήμῃ σου καὶ ἐμπορίᾳ σου ἐπλήθυνας δύναμίν σου; ὑψώθη ἡ καρδία σου ἐν τῇ δυνάμει σου. διὰ τοῦτο τάδε λέγει κύριος ὁ θεός· ἐπειδὴ ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρδίαν θεοῦ, ἀντὶ τούτου ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ἐπὶ σὲ ἀλλοτρίους λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν, καὶ ἐκκενώσουσι τὰς μαχαίρας αὐτῶν ἐπὶ σὲ καὶ ἐπὶ τὸ κάλλος τῆς ἐπιστήμης σου, καὶ στρώσουσι τὸ κάλλος σου εἰς ἀπώλειαν, καὶ καταβιβάσουσί σε, καὶ ἀποθανῇ θανάτῳ τραυματιῶν ἐν καρδίᾳ θαλάσσης. μὴ λέγων ἐρεῖς· θεός εἰμι ἐγὼ ἐνώπιον τῶν ἀναιρούντων σε; σὺ δὲ εἶ ἄνθρωπος καὶ οὐ θεός.
ποίας, ἀλλ' ἡ τῆς σαρκὸς αὐτοῦ ὡς βότρυος ἐπὶ ξύ- που βληθείσης; Ἐξ ἧς πλευρᾶς ἔβλυσαν δύο πηγαί, αίματος καὶ ὕδατος, δι' ὧν τὰ ἔθνη ἀπολουόμενα και θαίρονται, ἅτινα ὡς περιβόλαιον λελόγισται ἔχων. • Χαροποὶ οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ ἀπὸ οἴνου·, Χρι- στοῦ τίνες, ἀλλ᾽ ἢ οἱ μακάριοι προφῆται ; οἱ προϊ δόντες τῷ πνεύματι καὶ προκηρύξαντες τὰ εἰς αὐτὸν συμβησόμενα πάθη, ὃν δυνάμει ἔχαιρον βλέποντες πνευματικοῖς ὀφθαλμοῖς, ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Λόγου καὶ τῆς αὐτοῦ. χάριτος καταρτιζόμενοι. Τῷ δὲ εἰπεῖν, « Καὶ λευκοὶ οἱ ὀδόντες αὐτοῦ ἢ γάλα, ο τὰς ἐξ ἁγίου στόματος Χριστοῦ ἐκπορευομέ- νας ἐντολὰς ἐσήμαινε (35), καθαιρούσας ὡσεὶ γάλα. Τοῦτον οὖν λέοντα καὶ σκύμνον λέοντος προανε- φώνησαν αἱ Γραφαί. Τὸ ὅμοιον καὶ ἐπὶ τοῦ ᾿Αντιχρί- που είρηται. Φησὶ γὰρ Μωϋσῆς οὕτως· « Σκύμνος λέοντος Δάν, καὶ ἐκπηδήσεται ἐκ Βασάν. » 'Αλλ' ἵνα μὴ σφαλῇ τις, νομίσας περὶ τοῦ Σωτῆρος εἰρῆσθαι το ῥητὸν τοῦτο, ἐπιστησάτω τὸν νοῦν. « Δάν, φησί, σκύμνου (54) λέοντος· τὴν φυλὴν ὀνομάσας τοῦ Δάν, ἐσαφήνισεν, ἐξ ἧς μέλλει ὁ ᾿Αντίχριστος γεννᾶ- σθαι. Ὥσπερ γὰρ ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς ὁ Χριστὸς γεννᾶται, οὕτως ἐκ τῆς Δὰν φυλῆς ὁ ᾿Αντίχριστος γεννηθήσεται. Οτι δὲ οὕτως ἔχει, φησὶν ὁ Ἰακώβ· • Γεννηθήτω Δὲν ὄφις, ἐπὶ τὴν γῆν καθήμενος, δά- χνων πτέρναν ἵππου. Ὄφις οὖν τίς, ἀλλ᾽ ἢ ὁ ᾿Αντίχρι πως; πλάνος ὁ ἐν τῇ Γενέσει (35) εἰρημένος, δ πλανήσας τὴν Εὔαν καὶ πτερνίσας τὸν ᾿Αδάμ. Αλλ' ἐπειδὴ διὰ πλειόνων μαρτυριῶν ἀποδεῖξαι δεῖ τὰ λε- γόμενα, οὐκ ἀποκνήσομεν (36). Β Ὅτι μὲν γὰρ ὄντως ἐκ τῆς Δὰν φυλῆς μέλλει γεν- νῆσθαι καὶ ἀνίστασθαι τύραννος καὶ βασιλεὺς, κρι- τῆς δεινὸς, υἱὸς τοῦ διαβόλου, φησὶν ὁ προφήτης· · Δὲν κρινεῖ τὸν λαὸν αὐτοῦ, ὡσεὶ καὶ μία φυλὴ ἐν Ισραήλ. » Αλλ' ἐρεῖ τις, τοῦτο ἐπὶ τὸν Σαμψών εἰρῆσθαι, ὃς ἐκ τῆς φυλῆς τοῦ Δὰν γεννηθείς, ἔκρινε τὸν λαὸν εἴκοσιν ἔτη. Τὸ μὲν ἐπὶ τοῦ Σαμψών μερι- κῶς γεγένηται· τὸ δὲ καθόλου γενήσεται ἐπὶ τὸν κατ' ἐξοχὴν ότις ἐφ' ὁδοῦ, ἐγκαθήμενος ἐπὶ τρίβου. DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. A suæ, quæ botri instar in lignum missa est? Ex cujus latere duo scaturierunt fontes, sanguinis et aquæ, quibus gentes lotæ emundantur, quas pallii in morem censetur habere. Xil. • Hilares oculi ejus a vino. » Quinam Chri- sti oculi, nisi beati propheta? qui nimirum, que illi eventuræ erant passiones, spiritu prævidentes ac praedicantes, gaudebant, spiritalibus oculis eu:: virtute cernentes, ipsius Verbi numine ejusque gratia perfecti. XIII. Dicendo autem : « Et dentes ejus lacte can- didiores, • mandata significavit, ex sancto ore Christi procedentia, lactis instar munda. XIV. Hunc igitur leonem et catulum leonis præ- nuntiaverunt Scripturæ. Similiter et de Antichristo dictum est. Ait enim Moyses ita: Catulus leonis Dan, et prosiliet a Basan "., Verum ne quis er- rore decipiatur, existimans hanc sententiam ad Salvatorem spectare, animum advertat. c Dan, in- quit, catulus leonis. » Jlla voce tribum Dan decla- ravit, ex qua Antichristus nasciturus est. Quemad- modum enim Christus ex tribu Juda nascitur, ita ex tribu Dan nascetur Antichristus. Quod vero ita se res habeat, ait Jacob : Fiat Dan serpens, se dens in terra, mordens calcaneum equi ". › Quis- nam igitur serpens, nisi Antichristus seductor ille, qui dictus in Genesi est *, qui seduxit Evam, et Adamum supplantavit? Quia tamen necesse est pluribus testimoniis hæc dicta comprobare, non gravabor. C XV. Quod enim ex tribu Dan nasciturus sit ac surrecturus tyrannus et rex, judex dirus, filius diaboli, ait propheta : Dan judicabit populum "Deut. xxx111, 22. Gen. XLIX, 17. * Gen. Itt, 4. serpentem, qui primos parentes seduxit et supplan- tavit in paradiso, velit Hippolytus esse Antichri- stum, et in persona ; quasi is, qui illa specie appa- ruit et locutus est, ipse tanta illa quæ de Anti- christo feruntur, sit operaturus, qui vere ipse dia- bolus, aut (prout Hippolytus vocat) diaboli filius sit, non solum imitatione, sed etiam natura; unus scilicet quis nequissimorum dæmonum, etsi non forte ille omnium princeps, et diabolus : nihil ecclesiasticum est, sed prorsus abhorrens a fide, sive intelligatur fore Antichristi anima, sive alias illi persona. Animos hominum aliud genus spirituum agnoscit fides, a substantiis quas Deus extra corpora condidit: nec sacra doctrina admit- tit, extra divinas Personas, quarum vis infinita, posse unum alteri a se diverso personam esse, seu illi hypostatice uniri. Quod vero Antichristus ita damonis spiritu afletur, ut suis omnibus illum referat, et quasi alter ille serpens antiquus videa- tor, ipse seductor orbis, velut ille fuit primorum parentum, a Pauli verbis sensuque non abludit; D suum, tanquam et una tribus in Israel 9. . Sed dicet aliquis, dictum id esse de Samsone, qui ortus ex tribu Dan, judicavit populum viginti annis. Nempe, partim res in Samsone particulariter con- tigit, partim universaliter in Antichristo fiet. Nam Gen. XLIS, 16. recteque sensit Hippolytus, si ita voluit, etsi sim- plicius locutus est; nec improbabili conjectura, serpentis sic insidiantis typo designatum a Jacobo Antichristum, ostendit. Verba Gen. sunt, Nec forte aliter scripse rit Hippolytus ubi non satis probo quod reddit Nobilius, sedens in semita ; potius, ex insidiis se- dens, sive insidians, ut alii vertunt. Significatur ad litteram, hac serpentis metaphora et colubri, ac cerastis, ut Vulg., aut reguli, ut Syriac., Danilas astutia potius, quam robore, hostium potitutos : et docti Hebræorum in Samsone expletum volunt, cum succussis columnis ruina domus Philisteos oppressit, deque illis judicium exercuit, ipse judex in Israel quod nec Hippolytum latuit, sed ulterius et allegorice ad Antichristum ipsum Danitam traxit. Auctor subdititii operis De Antichristo et mundi consummatione, exponi non potest, quin verum natura dæmonem Antichristum putaverit, qui sibi verum Hippolytum in eum sensum traxerit: quod vero Hippolyto non officiat, quin posteriori vero sensu exponi qucat. COMBEF. (53) Εσήμαινε. Combef., ἐσήμανε. (34) Σκύμνον. Ιd., σκύμνος. (35) Πλάνος ὁ ἐν τῇ Γενέσει. Si eum ipsum (36) Αποκνήσομεν. Combef., ἀποκνήσομαι.
PG 10:749ἐν πλήθει ἀπεριτμήτων ἀπολῇ ἐν χερσὶν ἀλλοτρίων, ὅτι ἐγὼ ἐλάλησα, λέγει κύριος. Τούτων οὖν τῶν ῥητῶν δεδειγμένων, ἴδωμεν λεπτομερές, τί λέγει Δανιὴλ ἐν τοῖς ὁράμασιν. οὗτος γὰρ διαστέλλων τὰς μετὰ ταῦτα ἐσομένας βασιλείας ἔδειξεν ἐν ἐσχάτοις καιροῖς καὶ τὴν τοῦ ἀντιχρίστου παρουσίαν καὶ τὴν τοῦ παντὸς κόσμου συντέλειαν. λέγει οὖν ἐπιλύων τὸ ὅραμα τοῦ Ναβουχοδονόσορ· σὺ βασιλεῦ ἐθεώρεις, καὶ ἰδοὺ εἰκὼν μεγάλη ἑστῶσα πρὸ προσώπου σου, ἧς ἡ κεφαλὴ χρυσίου χρηστοῦ, οἱ βραχίονες αὐτῆς καὶ οἱ ὦμοι καὶ τὸ στῆθος ἀργυροῖ, ἡ κοιλία καὶ οἱ μηροὶ χαλκοῖ, αἱ κνῆμαι σιδηραῖ, οἱ πόδες μέρος μέν τι σιδηροῦν καὶ μέρος ὀστράκινον. ἐθεώρεις ἕως ἀπεσχίσθη λίθος ἄνευ χειρῶν καὶ ἐπάταξε τὴν εἰκόνα ἐπὶ τοὺς πόδας τοὺς σιδηροῦς καὶ ὀστρακίνους, καὶ ἐλέπτυνεν εἰς τέλος. τότε ἐλεπτύνθησαν εἰσάπαξ τὸ ὄστρακον, ὁ σίδηρος, ὁ χαλκός, ὁ ἄργυρος, ὁ χρυσός, καὶ ἐγένετο ὡσεὶ κονιορτὸς ἀπὸ ἅλωνος θερινῆς· καὶ ἐξῆρε τὸ πλῆθος τοῦ πνεύματος, καὶ τόπος οὐχ εὑρέθη αὐτοῖς·
ἐν ἡμῖν δὲ κατελογίσθης· κατέβη εἰς γῆν ἡ δόξα σου, ἡ πολλὴ εὐφροσύνη σου· ὑποκάτω σου στρώσουσι σῆψιν· τὸ δὲ κατακάλυμμά (40) σου σκώληξ. Πῶς ἔπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ Εωσφόρος, ὁ πρωί ἀνατέλ λων; Συνετρίβη εἰς τὴν γῆν ὁ ἀποστέλλων εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Σὺ δὲ εἶπας ἐν τῇ διανοίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων (41) τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου, καθιῶ ἐν ὄρεσιν ύψη λοῖς τοῖς πρὸς βοῤῥᾶν· ἀναβήσομαι ἐπάνω τῶν νε φελῶν, ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυνὶ δὲ εἰς ᾅδην καταδήσῃ (42), καὶ εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Οἱ ἰδόν τες σε θαυμάσουσιν ἐπὶ σοὶ καὶ ἐροῦσιν· Οὗτος ὁ ἄνθρωπος ὁ παροξύνων τὴν γῆν, ὁ σείων βασιλεῖς, ὁ θεὶς τὴν οἰκουμένην ὅλην ἔρημον, καὶ τὰς πόλεις καθ εἷλε, τοὺς ἐν ἐπαγωγῇ (43) οὐκ ἔλυσε. Πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς ἐκοιμήθησαν ἐν τιμῇ, ἄνθρωπος ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ· σὺ δὲ ῥιφθήσῃ ἐν τοῖς ὄρεσιν, ὡς νεκρὸς ἐβδελυγμένος, μετὰ πολλῶν πεπτωκότων ἐκε κεκεντημένων μαχαίρᾳ, καταβαινόντων εἰς ᾅδην. Ον τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔστι καθα ρὸν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ κομψός (44) · ὅτι τὴν γῆν μου ἀπώλεσας, καὶ τὸν λαόν μου ἀπέκτεινας. Οὐ μὴ μεί- νης εἰς τὸν αἰῶνα χρόνιος, σπέρμα πονηρόν. Ετοί- μασον τὰ τέκνα σου εἰς σφαγὴν ταῖς ἁμαρτίαις τοῦ πατρός σου, ἵνα μὴ ἀναστῶσι, καὶ τὴν γῆν μου οὐ κληρονομήσουσιν. Ἰεζεκιήλ δὲ ὁμοίως λέγει περὶ αὐτοῦ οὕτως • Τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ανθ' ὧν ὑψώθη ἡ καρδία σου, καὶ εἶπας, Θεός εἰμι ἐγώ, κατοι κίαν Θεοῦ ἐνῴκησα ἐν καρδίᾳ θαλάσσης· σὺ δὲ ἄν- Ορωπος καὶ οὐ Θεὸς, ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρ δίαν Θεοῦ. Μὴ σοφώτερος εἶ τοῦ Δανιήλ; Σοφοί οὐκ ἐπαίδευσάν σε τῇ ἐπιστήμῃ αὐτῶν; μὴ ἐν τῇ ἐπι- στήμη σου, ἢ ἐν τῇ φρονήσει σου ἐποίησας σεαυτῷ δύναμιν καὶ χρυσίον καὶ ἀργύριον ἐν τοῖς θησαυροίς σου ; Μὴ ἐν τῇ πολλῇ ἐπιστήμῃ σου, καὶ ἐν τῇ ἐμ- πειρία (45) σου ἐπλήθυνας δύναμίν σου; Υψώθη ἡ καρδία σου ἐν τῇ δυνάμει σου. Διὰ τοῦτο τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ἐπειδὴ ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρδίαν Θεοῦ, ἀντὶ τούτου, ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ἐπὶ σὲ ἀλλοτρίους λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν (46), καὶ ἐκκενώσουσι τὰς μαχαίρας αὐτῶν ἐπὶ σὲ καὶ ἐπὶ τὸ κάλλος τῆς ἐπιστήμης σου, καὶ στρώσουσι τὸ κάλλος σου εἰς ἀπώλειαν, καὶ καταβιβάσουσί σε, καὶ ἀποθανῇ θα νάτῳ τραυματιῶν ἐν καρδίᾳ θαλάσσης. Μὴ λέγων ἐρεῖς· Θεός εἰμι έγω, ἐνώπιον [τῶν ἀναιρούντων σε; σὺ δὲ εἰ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεὸς, ἐν χειρὶ τιτρωσκόν- των σε. θανάτοις απεριτμήτων ἀπολῇ ἐν χερσὶν ] ἀλλοτρίων· ὅτι ἐγὼ ἐλάλησα, λέγει Κύριος. » Τούτων τῶν οὖν ῥημάτων δεδειγμένων, ἴδωμεν λεπτο- * 182. κατάλυμα Β DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. nent saniem, et operimentum tuum vermis. Quo- modo cecidit de cœlo Lucifer, qui mane oriebatur ? Contritus est ad terram, qui mittebat ad omnes gentes. Tu autem dixeras in mente tua: In cœlum conscendam; supra stellas cœli ponam thronum meum, sedebo in montibus excelsis qui sunt ad aquilonem ; ascendam super nules; ero similis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, et ad fundamenta terræ. Qui viderint te, mirabuntur su- per te, et dicent: Hic homo qui irritabat terram, qui concutiebat reges, qui desolavit totum orbem, ejusque urbes destruxit, vinctos carcere non solvit. Omnes reges terræ dormierunt in honore, homo in domo sua; tu vero projectus eris in montibus velut cadaver abominabile, cum multis mortuis confos sis gladio, descendentibus in infernum. Quemad- modum vestimentum in sanguine conspersum non est mundum, sic neque tu eris mundus; quoniam terrani meam perdidisti, et populum meum interfe- cisti. Non manebis in æternum longævus, semen nequam. Præpara flios tuos ut jugulentur pro peccatis patris tui, ne consurgant et terram meam hæredi- tate accipiant ". › A terram gloria tua, multa laetitia tua ; subter te ster- XIV, 4-21. Ezech. xxviii, 2-10. cadaver reliquiæ, reddi posset. Sed cum sic ab He- bræo abhorreat et vulgatis Græcis, mutare religio non fuit. Ejusdem generis est, quod apud Cyrillum legitur, quasi hospitium, domicilium, quod et remotius e metaphora est. CoMBEF. - Sed nihil mutandum. FABRIC. B C D XVIII. Ezechiel quoque similiter loquitur in hunc modum: c Hæc dicit Dominus Deus: Pro eo quod exaltatum est cor tuum, et dixisti: Deus ego sum; habitationem Dei habitavi in corde maris; tu autem honio, et non Deus, dedisti cor tuum quasi cor Dei. Nunquid sapientior es tu˙ Da- niele? Sapientes non erudierunt te disciplina sua ? Nunquid in eruditione tua, aut in prudentia fecisti tibi fortitudinem, et aurum et argentum in thesau- ris tuis? Nunquid in multa eruditione tua et in negotiatione tua multiplicasti fortitudinem tuam? Elatum est cor tuum in fortitudine tua. Propterea hæc dicit Dominus Deus: Quia dedisti cor tuum quasi cor Dei; ecce ego adduco super te alienos pe- stilentes, et evaginabunt gladios suos super le et super pulchritudinem doctrinæ tuæ, et sternent pul- chritudinem tuam in perditionem; et descendere facient te, et morieris morte vulneratorum in corde maris. Nunquid ioquens dicturus es: Deus guu ego, in conspectu interficientium te? Tu autem homo es, et non Deus, in manu vulnerantium te. Morti- bus incircumcisorum interibis in manibus alieno- rum ; quia ego locutus sum, dicit Dominus ". XIX. Hisce ita ostensis verbis, videamus subti- COMBEF. - que LXX. - lta quo- (40) Τὸ δὲ κατακάλυμμα. Erat κατάλειμμα, quod (41) Αστρων. Combef., ἀστέρων. (42) Καταδήσῃ. Ιd., καταθήσῃ. (43) Επαγωγῇ. Malim απαγωγῇ, quæ alia lectio. (44) Κομψός. Id., καθαρός. Sic et LXX. (45) Εμπειρίᾳ. Combef. εμπορίᾳ. (46) Λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν. ld., λιμοὺς τῶν ἐθνῶν.
PG 10:753καὶ ὁ λίθος ὁ πατάξας τὴν εἰκόνα ἐγενήθη ὄρος μέγα καὶ ἐπλήρωσε πᾶσαν τὴν γῆν. συνάψαντες οὖν πρὸς τούτῳ καὶ τὰς τοῦ Δανιὴλ ὁράσεις, μίαν ἀμφοτέρων τὴν διήγησιν ποιούμεθα, ἐπιδεικνύντες ὅπως εἴη συμφωνία καὶ ἀλήθεια. λέγει γὰρ οὕτως· ἐγὼ Δανιὴλ ἐθεώρουν καὶ ἰδοὺ οἱ τέσσαρες ἄνεμοι τοῦ οὐρανοῦ προσέβαλλον εἰς τὴν θάλασσαν τὴν μεγάλην, καὶ τέσσαρα θηρία μεγάλα ἀναβαίνοντα ἐκ τῆς θαλάσσης, διαφέροντα ἀλλήλοις. τὸ πρῶτον ὡσεὶ λέαινα καὶ πτερὰ αὐτῆς ὡς ἀετοῦ, ἐθεώρουν ἕως οὗ ἐξετίλη τὰ πτερὰ αὐτῆς· καὶ ἐξήρθη ἀπὸ τῆς γῆς καὶ ἐπὶ ποδῶν ἀνθρώπου ἐστάθη, καὶ καρδία ἀνθρώπου ἐδόθη αὐτῇ. καὶ ἰδοὺ θηρίον δεύτερον ὅμοιον ἄρκου, καὶ εἰς μέρος ἓν ἐστάθη, καὶ τρία πλευρὰ ἐν τῷ στόματι αὐτῆς. ἐθεώρουν καὶ ἰδοὺ θηρίον ἕτερον ὡσεὶ πάρδαλις· καὶ ταύτῃ πτερὰ τέσσαρα πετεινοῦ ὑπεράνω αὐτῆς, καὶ τέσσαρες κεφαλαὶ τῷ θηρίῳ. ὀπίσω τούτου ἐθεώρουν καὶ ἰδοὺ θηρίον τέταρτον φοβερὸν καὶ ἔκθαμβον καὶ ἰσχυρὸν περισσῶς, οἱ ὀδόντες αὐτοῦ σιδηροῖ καὶ οἱ ὄνυχες αὐτοῦ χαλκοῖ, ἐσθίον καὶ λεπτῦνον, καὶ τὰ ἐπίλοιπα τοῖς ποσὶν αὐτοῦ συνεπάτει.
PG 10:755καὶ αὐτὸ διάφορον περιςσῶς παρὰ πάντα τὰ θηρία τὰ ἔμπροσθεν αὐτοῦ, καὶ κέρατα δέκα ἐδόθη αὐτῷ. προσενόουν τοῖς κέρασιν αὐτοῦ, καὶ ἰδοὺ κέρας ἕτερον μικρὸν ἀνέβη ἐν μέσῳ αὐτῶν, καὶ τρία κέρατα τῶν ἔμπροσθεν αὐτοῦ ἐξερριζώθη ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ· καὶ ἰδοὺ ὀφθαλμοὶ ὡσεὶ ὀφθαλμοὶ ἀνθρώπου ἐν τῷ κέρατι τούτῳ καὶ στόμα λαλοῦν μεγάλα. ἐθεώρουν ἕως ὅτου θρόνοι ἐτέθησαν καὶ παλαιὸς ἡμερῶν ἐκάθητο, καὶ τὸ ἔνδυμα αὐτοῦ ὡσεὶ χιὼν λευκόν, καὶ ἡ θρὶξ τῆς κεφαλῆς αὐτοῦ ὡσεὶ ἔριον καθαρόν, ὁ θρόνος αὐτοῦ φλὸξ πυρός, οἱ τροχοὶ αὐτοῦ πῦρ φλέγον. ποταμὸς πυρὸς εἷλκεν ἔμπροσθεν αὐτοῦ, χίλιαι χιλιάδες ἐλειτούργουν αὐτῷ, καὶ μύριαι μυριάδες περιειστήκεισαν αὐτῷ· κριτήριον ἐκάθισεν, καὶ βίβλοι ἠνεῴχθησαν. ἐθεώρουν τότε ἀπὸ φωνῆς τῶν λόγων τῶν μεγάλων, ὧν τὸ κέρας ἐκεῖνο ἐλάλει, ἕως ἀνῃρέθη τὸ θηρίον καὶ ἀπώλετο, καὶ τὸ σῶμα αὐτοῦ ἐδόθη εἰς καῦσιν πυρός. καὶ τῶν λοιπῶν θηρίων ἡ ἀρχὴ μετεστάθη. ἐθεώρουν ἐν ὁράματι τῆς νυκτός, καὶ ἰδοὺ μετὰ τῶν νεφελῶν τοῦ οὐρανοῦ ὡς υἱὸς ἀνθρώπου ἐρχόμενος, καὶ ἕως τοῦ παλαιοῦ τῶν ἡμερῶν ἔφθασε καὶ προσηνέχθη αὐτῷ.
ἐν ἡμῖν δὲ κατελογίσθης· κατέβη εἰς γῆν ἡ δόξα σου, ἡ πολλὴ εὐφροσύνη σου· ὑποκάτω σου στρώσουσι σῆψιν· τὸ δὲ κατακάλυμμά (40) σου σκώληξ. Πῶς ἔπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ Εωσφόρος, ὁ πρωί ἀνατέλ λων; Συνετρίβη εἰς τὴν γῆν ὁ ἀποστέλλων εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Σὺ δὲ εἶπας ἐν τῇ διανοίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων (41) τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου, καθιῶ ἐν ὄρεσιν ύψη λοῖς τοῖς πρὸς βοῤῥᾶν· ἀναβήσομαι ἐπάνω τῶν νε φελῶν, ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυνὶ δὲ εἰς ᾅδην καταδήσῃ (42), καὶ εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Οἱ ἰδόν τες σε θαυμάσουσιν ἐπὶ σοὶ καὶ ἐροῦσιν· Οὗτος ὁ ἄνθρωπος ὁ παροξύνων τὴν γῆν, ὁ σείων βασιλεῖς, ὁ θεὶς τὴν οἰκουμένην ὅλην ἔρημον, καὶ τὰς πόλεις καθ εἷλε, τοὺς ἐν ἐπαγωγῇ (43) οὐκ ἔλυσε. Πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς ἐκοιμήθησαν ἐν τιμῇ, ἄνθρωπος ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ· σὺ δὲ ῥιφθήσῃ ἐν τοῖς ὄρεσιν, ὡς νεκρὸς ἐβδελυγμένος, μετὰ πολλῶν πεπτωκότων ἐκε κεκεντημένων μαχαίρᾳ, καταβαινόντων εἰς ᾅδην. Ον τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔστι καθα ρὸν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ κομψός (44) · ὅτι τὴν γῆν μου ἀπώλεσας, καὶ τὸν λαόν μου ἀπέκτεινας. Οὐ μὴ μεί- νης εἰς τὸν αἰῶνα χρόνιος, σπέρμα πονηρόν. Ετοί- μασον τὰ τέκνα σου εἰς σφαγὴν ταῖς ἁμαρτίαις τοῦ πατρός σου, ἵνα μὴ ἀναστῶσι, καὶ τὴν γῆν μου οὐ κληρονομήσουσιν. Ἰεζεκιήλ δὲ ὁμοίως λέγει περὶ αὐτοῦ οὕτως • Τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ανθ' ὧν ὑψώθη ἡ καρδία σου, καὶ εἶπας, Θεός εἰμι ἐγώ, κατοι κίαν Θεοῦ ἐνῴκησα ἐν καρδίᾳ θαλάσσης· σὺ δὲ ἄν- Ορωπος καὶ οὐ Θεὸς, ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρ δίαν Θεοῦ. Μὴ σοφώτερος εἶ τοῦ Δανιήλ; Σοφοί οὐκ ἐπαίδευσάν σε τῇ ἐπιστήμῃ αὐτῶν; μὴ ἐν τῇ ἐπι- στήμη σου, ἢ ἐν τῇ φρονήσει σου ἐποίησας σεαυτῷ δύναμιν καὶ χρυσίον καὶ ἀργύριον ἐν τοῖς θησαυροίς σου ; Μὴ ἐν τῇ πολλῇ ἐπιστήμῃ σου, καὶ ἐν τῇ ἐμ- πειρία (45) σου ἐπλήθυνας δύναμίν σου; Υψώθη ἡ καρδία σου ἐν τῇ δυνάμει σου. Διὰ τοῦτο τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ἐπειδὴ ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρδίαν Θεοῦ, ἀντὶ τούτου, ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ἐπὶ σὲ ἀλλοτρίους λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν (46), καὶ ἐκκενώσουσι τὰς μαχαίρας αὐτῶν ἐπὶ σὲ καὶ ἐπὶ τὸ κάλλος τῆς ἐπιστήμης σου, καὶ στρώσουσι τὸ κάλλος σου εἰς ἀπώλειαν, καὶ καταβιβάσουσί σε, καὶ ἀποθανῇ θα νάτῳ τραυματιῶν ἐν καρδίᾳ θαλάσσης. Μὴ λέγων ἐρεῖς· Θεός εἰμι έγω, ἐνώπιον [τῶν ἀναιρούντων σε; σὺ δὲ εἰ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεὸς, ἐν χειρὶ τιτρωσκόν- των σε. θανάτοις απεριτμήτων ἀπολῇ ἐν χερσὶν ] ἀλλοτρίων· ὅτι ἐγὼ ἐλάλησα, λέγει Κύριος. » Τούτων τῶν οὖν ῥημάτων δεδειγμένων, ἴδωμεν λεπτο- * 182. κατάλυμα Β DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. nent saniem, et operimentum tuum vermis. Quo- modo cecidit de cœlo Lucifer, qui mane oriebatur ? Contritus est ad terram, qui mittebat ad omnes gentes. Tu autem dixeras in mente tua: In cœlum conscendam; supra stellas cœli ponam thronum meum, sedebo in montibus excelsis qui sunt ad aquilonem ; ascendam super nules; ero similis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, et ad fundamenta terræ. Qui viderint te, mirabuntur su- per te, et dicent: Hic homo qui irritabat terram, qui concutiebat reges, qui desolavit totum orbem, ejusque urbes destruxit, vinctos carcere non solvit. Omnes reges terræ dormierunt in honore, homo in domo sua; tu vero projectus eris in montibus velut cadaver abominabile, cum multis mortuis confos sis gladio, descendentibus in infernum. Quemad- modum vestimentum in sanguine conspersum non est mundum, sic neque tu eris mundus; quoniam terrani meam perdidisti, et populum meum interfe- cisti. Non manebis in æternum longævus, semen nequam. Præpara flios tuos ut jugulentur pro peccatis patris tui, ne consurgant et terram meam hæredi- tate accipiant ". › A terram gloria tua, multa laetitia tua ; subter te ster- XIV, 4-21. Ezech. xxviii, 2-10. cadaver reliquiæ, reddi posset. Sed cum sic ab He- bræo abhorreat et vulgatis Græcis, mutare religio non fuit. Ejusdem generis est, quod apud Cyrillum legitur, quasi hospitium, domicilium, quod et remotius e metaphora est. CoMBEF. - Sed nihil mutandum. FABRIC. B C D XVIII. Ezechiel quoque similiter loquitur in hunc modum: c Hæc dicit Dominus Deus: Pro eo quod exaltatum est cor tuum, et dixisti: Deus ego sum; habitationem Dei habitavi in corde maris; tu autem honio, et non Deus, dedisti cor tuum quasi cor Dei. Nunquid sapientior es tu˙ Da- niele? Sapientes non erudierunt te disciplina sua ? Nunquid in eruditione tua, aut in prudentia fecisti tibi fortitudinem, et aurum et argentum in thesau- ris tuis? Nunquid in multa eruditione tua et in negotiatione tua multiplicasti fortitudinem tuam? Elatum est cor tuum in fortitudine tua. Propterea hæc dicit Dominus Deus: Quia dedisti cor tuum quasi cor Dei; ecce ego adduco super te alienos pe- stilentes, et evaginabunt gladios suos super le et super pulchritudinem doctrinæ tuæ, et sternent pul- chritudinem tuam in perditionem; et descendere facient te, et morieris morte vulneratorum in corde maris. Nunquid ioquens dicturus es: Deus guu ego, in conspectu interficientium te? Tu autem homo es, et non Deus, in manu vulnerantium te. Morti- bus incircumcisorum interibis in manibus alieno- rum ; quia ego locutus sum, dicit Dominus ". XIX. Hisce ita ostensis verbis, videamus subti- COMBEF. - que LXX. - lta quo- (40) Τὸ δὲ κατακάλυμμα. Erat κατάλειμμα, quod (41) Αστρων. Combef., ἀστέρων. (42) Καταδήσῃ. Ιd., καταθήσῃ. (43) Επαγωγῇ. Malim απαγωγῇ, quæ alia lectio. (44) Κομψός. Id., καθαρός. Sic et LXX. (45) Εμπειρίᾳ. Combef. εμπορίᾳ. (46) Λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν. ld., λιμοὺς τῶν ἐθνῶν.
καὶ ἐδόθη αὐτῷ ἡ ἀρχὴ καὶ ἡ τιμὴ καὶ ἡ βασιλεία, καὶ πάντες οἱ λαοὶ φυλαὶ γλῶσσαι δουλεύσουσιν αὐτῷ· ἡ ἐξουσία αὐτοῦ ἐξουσία αἰώνιος, ἥτις οὐ παρελεύσεται, καὶ ἡ βασιλεία αὐτοῦ οὐ διαφθαρήσεται. ἐπεὶ οὖν δυσνόητά τισι δοκεῖ εἶναι ταῦτα μυστικῶς εἰρημένα, οὐδὲν τούτων ἀποκρύψομεν πρὸς ἐπίγνωσιν τοῖς ὑγιῆ νοῦν κεκτημένοις. λέαιναν δὲ εἰπὼν ἀναβαίνουσαν ἐκ τῆς θαλάσσης τὴν τῶν Βαβυλωνίων βασιλείαν γεγενημένην ἐν τῷ κόσμῳ ἐσήμανεν, ταύτην οὖσαν τῆς εἰκόνος τὴν χρυσῆν κεφαλήν· τὸ δὲ λέγειν πτερὰ αὐτῆς ὡσεὶ ἀετοῦ, ὅτι ὑψώθη ὁ βασιλεὺς Ναβουχοδονόσορ καὶ κατὰ τοῦ θεοῦ ἐπήρθη. εἶτα, φησίν, ἐξετίλη τὰ πτερὰ αὐτῆς, ὅτι καθῃρέθη αὐτοῦ ἡ δόξα· ἐξεδιώχθη γὰρ ἐκ τῆς βασιλείας αὐτοῦ. τὸ δὲ εἰπεῖν καρδία ἀνθρώπου ἐδόθη αὐτῇ καὶ ἐπὶ ποδῶν ἀνθρώπου ἐστάθη, ὅτι μετενόησεν, ἐπιγνοὺς ἑαυτὸν ὅτι ἄνθρωπός ἐστιν, καὶ ἔδωκε δόξαν τῷ θεῷ. μετὰ γοῦν τὴν λέαιναν δεύτερον θηρίον ὁρᾷ ὅμοιον ἄρκῳ, ὅπερ ἦσαν οἱ Πέρσαι. μετὰ γὰρ τοὺς Βαβυλωνίους Πέρσαι διεκράτησαν.
ἐν ἡμῖν δὲ κατελογίσθης· κατέβη εἰς γῆν ἡ δόξα σου, ἡ πολλὴ εὐφροσύνη σου· ὑποκάτω σου στρώσουσι σῆψιν· τὸ δὲ κατακάλυμμά (40) σου σκώληξ. Πῶς ἔπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ Εωσφόρος, ὁ πρωί ἀνατέλ λων; Συνετρίβη εἰς τὴν γῆν ὁ ἀποστέλλων εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Σὺ δὲ εἶπας ἐν τῇ διανοίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων (41) τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου, καθιῶ ἐν ὄρεσιν ύψη λοῖς τοῖς πρὸς βοῤῥᾶν· ἀναβήσομαι ἐπάνω τῶν νε φελῶν, ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυνὶ δὲ εἰς ᾅδην καταδήσῃ (42), καὶ εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Οἱ ἰδόν τες σε θαυμάσουσιν ἐπὶ σοὶ καὶ ἐροῦσιν· Οὗτος ὁ ἄνθρωπος ὁ παροξύνων τὴν γῆν, ὁ σείων βασιλεῖς, ὁ θεὶς τὴν οἰκουμένην ὅλην ἔρημον, καὶ τὰς πόλεις καθ εἷλε, τοὺς ἐν ἐπαγωγῇ (43) οὐκ ἔλυσε. Πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς ἐκοιμήθησαν ἐν τιμῇ, ἄνθρωπος ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ· σὺ δὲ ῥιφθήσῃ ἐν τοῖς ὄρεσιν, ὡς νεκρὸς ἐβδελυγμένος, μετὰ πολλῶν πεπτωκότων ἐκε κεκεντημένων μαχαίρᾳ, καταβαινόντων εἰς ᾅδην. Ον τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔστι καθα ρὸν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ κομψός (44) · ὅτι τὴν γῆν μου ἀπώλεσας, καὶ τὸν λαόν μου ἀπέκτεινας. Οὐ μὴ μεί- νης εἰς τὸν αἰῶνα χρόνιος, σπέρμα πονηρόν. Ετοί- μασον τὰ τέκνα σου εἰς σφαγὴν ταῖς ἁμαρτίαις τοῦ πατρός σου, ἵνα μὴ ἀναστῶσι, καὶ τὴν γῆν μου οὐ κληρονομήσουσιν. Ἰεζεκιήλ δὲ ὁμοίως λέγει περὶ αὐτοῦ οὕτως • Τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ανθ' ὧν ὑψώθη ἡ καρδία σου, καὶ εἶπας, Θεός εἰμι ἐγώ, κατοι κίαν Θεοῦ ἐνῴκησα ἐν καρδίᾳ θαλάσσης· σὺ δὲ ἄν- Ορωπος καὶ οὐ Θεὸς, ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρ δίαν Θεοῦ. Μὴ σοφώτερος εἶ τοῦ Δανιήλ; Σοφοί οὐκ ἐπαίδευσάν σε τῇ ἐπιστήμῃ αὐτῶν; μὴ ἐν τῇ ἐπι- στήμη σου, ἢ ἐν τῇ φρονήσει σου ἐποίησας σεαυτῷ δύναμιν καὶ χρυσίον καὶ ἀργύριον ἐν τοῖς θησαυροίς σου ; Μὴ ἐν τῇ πολλῇ ἐπιστήμῃ σου, καὶ ἐν τῇ ἐμ- πειρία (45) σου ἐπλήθυνας δύναμίν σου; Υψώθη ἡ καρδία σου ἐν τῇ δυνάμει σου. Διὰ τοῦτο τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ἐπειδὴ ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρδίαν Θεοῦ, ἀντὶ τούτου, ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ἐπὶ σὲ ἀλλοτρίους λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν (46), καὶ ἐκκενώσουσι τὰς μαχαίρας αὐτῶν ἐπὶ σὲ καὶ ἐπὶ τὸ κάλλος τῆς ἐπιστήμης σου, καὶ στρώσουσι τὸ κάλλος σου εἰς ἀπώλειαν, καὶ καταβιβάσουσί σε, καὶ ἀποθανῇ θα νάτῳ τραυματιῶν ἐν καρδίᾳ θαλάσσης. Μὴ λέγων ἐρεῖς· Θεός εἰμι έγω, ἐνώπιον [τῶν ἀναιρούντων σε; σὺ δὲ εἰ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεὸς, ἐν χειρὶ τιτρωσκόν- των σε. θανάτοις απεριτμήτων ἀπολῇ ἐν χερσὶν ] ἀλλοτρίων· ὅτι ἐγὼ ἐλάλησα, λέγει Κύριος. » Τούτων τῶν οὖν ῥημάτων δεδειγμένων, ἴδωμεν λεπτο- * 182. κατάλυμα Β DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. nent saniem, et operimentum tuum vermis. Quo- modo cecidit de cœlo Lucifer, qui mane oriebatur ? Contritus est ad terram, qui mittebat ad omnes gentes. Tu autem dixeras in mente tua: In cœlum conscendam; supra stellas cœli ponam thronum meum, sedebo in montibus excelsis qui sunt ad aquilonem ; ascendam super nules; ero similis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, et ad fundamenta terræ. Qui viderint te, mirabuntur su- per te, et dicent: Hic homo qui irritabat terram, qui concutiebat reges, qui desolavit totum orbem, ejusque urbes destruxit, vinctos carcere non solvit. Omnes reges terræ dormierunt in honore, homo in domo sua; tu vero projectus eris in montibus velut cadaver abominabile, cum multis mortuis confos sis gladio, descendentibus in infernum. Quemad- modum vestimentum in sanguine conspersum non est mundum, sic neque tu eris mundus; quoniam terrani meam perdidisti, et populum meum interfe- cisti. Non manebis in æternum longævus, semen nequam. Præpara flios tuos ut jugulentur pro peccatis patris tui, ne consurgant et terram meam hæredi- tate accipiant ". › A terram gloria tua, multa laetitia tua ; subter te ster- XIV, 4-21. Ezech. xxviii, 2-10. cadaver reliquiæ, reddi posset. Sed cum sic ab He- bræo abhorreat et vulgatis Græcis, mutare religio non fuit. Ejusdem generis est, quod apud Cyrillum legitur, quasi hospitium, domicilium, quod et remotius e metaphora est. CoMBEF. - Sed nihil mutandum. FABRIC. B C D XVIII. Ezechiel quoque similiter loquitur in hunc modum: c Hæc dicit Dominus Deus: Pro eo quod exaltatum est cor tuum, et dixisti: Deus ego sum; habitationem Dei habitavi in corde maris; tu autem honio, et non Deus, dedisti cor tuum quasi cor Dei. Nunquid sapientior es tu˙ Da- niele? Sapientes non erudierunt te disciplina sua ? Nunquid in eruditione tua, aut in prudentia fecisti tibi fortitudinem, et aurum et argentum in thesau- ris tuis? Nunquid in multa eruditione tua et in negotiatione tua multiplicasti fortitudinem tuam? Elatum est cor tuum in fortitudine tua. Propterea hæc dicit Dominus Deus: Quia dedisti cor tuum quasi cor Dei; ecce ego adduco super te alienos pe- stilentes, et evaginabunt gladios suos super le et super pulchritudinem doctrinæ tuæ, et sternent pul- chritudinem tuam in perditionem; et descendere facient te, et morieris morte vulneratorum in corde maris. Nunquid ioquens dicturus es: Deus guu ego, in conspectu interficientium te? Tu autem homo es, et non Deus, in manu vulnerantium te. Morti- bus incircumcisorum interibis in manibus alieno- rum ; quia ego locutus sum, dicit Dominus ". XIX. Hisce ita ostensis verbis, videamus subti- COMBEF. - que LXX. - lta quo- (40) Τὸ δὲ κατακάλυμμα. Erat κατάλειμμα, quod (41) Αστρων. Combef., ἀστέρων. (42) Καταδήσῃ. Ιd., καταθήσῃ. (43) Επαγωγῇ. Malim απαγωγῇ, quæ alia lectio. (44) Κομψός. Id., καθαρός. Sic et LXX. (45) Εμπειρίᾳ. Combef. εμπορίᾳ. (46) Λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν. ld., λιμοὺς τῶν ἐθνῶν.
τὸ δὲ λέγειν τρία πλευρὰ ἐν τῷ στόματι αὐτῆς τρία ἔθνη ἔδειξεν, Πέρσας Μήδους καὶ Βαβυλωνίους, ὅπερ δέδεικται μετὰ τὸν χρυσὸν ὁ ἄργυρος ἐν τῇ εἰκόνι. ἔπειτα τὸ τρίτον θηρίον πάρδαλις, οἵτινες ἦσαν οἱ Ἕλληνες. μετὰ γὰρ Πέρσας Ἀλέξανδρος ἐκράτησεν ὁ Μακεδών, καθελὼν Δαρεῖον, ὃς δέδεικται ἐν τῇ εἰκόνι ὁ χαλκός. τὸ δὲ λέγειν πτερὰ τέσσαρα πετεινοῦ καὶ τέσσαρες κεφαλαὶ τῷ θηρίῳ σαφέστατα ἐδίδαξεν, πῶς διεμερίσθη εἰς τέσσαρα μέρη ἡ βασιλεία Ἀλεξάνδρου· τέσσαρας γὰρ κεφαλὰς εἰπὼν τοὺς τέσσαρας βασιλεῖς τοὺς ἐξ αὐτῆς ἀναστάντας ἐμήνυσεν. τελευτῶν γὰρ Ἀλέξανδρος διεῖλε τὴν βασιλείαν αὐτοῦ εἰς τέσσαρα μέρη. ἔπειτα, φησίν, θηρίον τέταρτον φοβερὸν καὶ ἔκθαμβον· οἱ ὀδόντες αὐτοῦ σιδηροῖ καὶ οἱ ὄνυχες αὐτοῦ χαλκοῖ. τίνες οὗτοι ἀλλ’ ἢ οἱ Ῥωμαῖοι· ὅπερ ἐστὶν ὁ σίδηρος, ἡ νῦν ἐνεστῶσα βασιλεία.
ἐν ἡμῖν δὲ κατελογίσθης· κατέβη εἰς γῆν ἡ δόξα σου, ἡ πολλὴ εὐφροσύνη σου· ὑποκάτω σου στρώσουσι σῆψιν· τὸ δὲ κατακάλυμμά (40) σου σκώληξ. Πῶς ἔπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ Εωσφόρος, ὁ πρωί ἀνατέλ λων; Συνετρίβη εἰς τὴν γῆν ὁ ἀποστέλλων εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Σὺ δὲ εἶπας ἐν τῇ διανοίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων (41) τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου, καθιῶ ἐν ὄρεσιν ύψη λοῖς τοῖς πρὸς βοῤῥᾶν· ἀναβήσομαι ἐπάνω τῶν νε φελῶν, ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυνὶ δὲ εἰς ᾅδην καταδήσῃ (42), καὶ εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Οἱ ἰδόν τες σε θαυμάσουσιν ἐπὶ σοὶ καὶ ἐροῦσιν· Οὗτος ὁ ἄνθρωπος ὁ παροξύνων τὴν γῆν, ὁ σείων βασιλεῖς, ὁ θεὶς τὴν οἰκουμένην ὅλην ἔρημον, καὶ τὰς πόλεις καθ εἷλε, τοὺς ἐν ἐπαγωγῇ (43) οὐκ ἔλυσε. Πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς ἐκοιμήθησαν ἐν τιμῇ, ἄνθρωπος ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ· σὺ δὲ ῥιφθήσῃ ἐν τοῖς ὄρεσιν, ὡς νεκρὸς ἐβδελυγμένος, μετὰ πολλῶν πεπτωκότων ἐκε κεκεντημένων μαχαίρᾳ, καταβαινόντων εἰς ᾅδην. Ον τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔστι καθα ρὸν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ κομψός (44) · ὅτι τὴν γῆν μου ἀπώλεσας, καὶ τὸν λαόν μου ἀπέκτεινας. Οὐ μὴ μεί- νης εἰς τὸν αἰῶνα χρόνιος, σπέρμα πονηρόν. Ετοί- μασον τὰ τέκνα σου εἰς σφαγὴν ταῖς ἁμαρτίαις τοῦ πατρός σου, ἵνα μὴ ἀναστῶσι, καὶ τὴν γῆν μου οὐ κληρονομήσουσιν. Ἰεζεκιήλ δὲ ὁμοίως λέγει περὶ αὐτοῦ οὕτως • Τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ανθ' ὧν ὑψώθη ἡ καρδία σου, καὶ εἶπας, Θεός εἰμι ἐγώ, κατοι κίαν Θεοῦ ἐνῴκησα ἐν καρδίᾳ θαλάσσης· σὺ δὲ ἄν- Ορωπος καὶ οὐ Θεὸς, ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρ δίαν Θεοῦ. Μὴ σοφώτερος εἶ τοῦ Δανιήλ; Σοφοί οὐκ ἐπαίδευσάν σε τῇ ἐπιστήμῃ αὐτῶν; μὴ ἐν τῇ ἐπι- στήμη σου, ἢ ἐν τῇ φρονήσει σου ἐποίησας σεαυτῷ δύναμιν καὶ χρυσίον καὶ ἀργύριον ἐν τοῖς θησαυροίς σου ; Μὴ ἐν τῇ πολλῇ ἐπιστήμῃ σου, καὶ ἐν τῇ ἐμ- πειρία (45) σου ἐπλήθυνας δύναμίν σου; Υψώθη ἡ καρδία σου ἐν τῇ δυνάμει σου. Διὰ τοῦτο τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ἐπειδὴ ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρδίαν Θεοῦ, ἀντὶ τούτου, ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ἐπὶ σὲ ἀλλοτρίους λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν (46), καὶ ἐκκενώσουσι τὰς μαχαίρας αὐτῶν ἐπὶ σὲ καὶ ἐπὶ τὸ κάλλος τῆς ἐπιστήμης σου, καὶ στρώσουσι τὸ κάλλος σου εἰς ἀπώλειαν, καὶ καταβιβάσουσί σε, καὶ ἀποθανῇ θα νάτῳ τραυματιῶν ἐν καρδίᾳ θαλάσσης. Μὴ λέγων ἐρεῖς· Θεός εἰμι έγω, ἐνώπιον [τῶν ἀναιρούντων σε; σὺ δὲ εἰ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεὸς, ἐν χειρὶ τιτρωσκόν- των σε. θανάτοις απεριτμήτων ἀπολῇ ἐν χερσὶν ] ἀλλοτρίων· ὅτι ἐγὼ ἐλάλησα, λέγει Κύριος. » Τούτων τῶν οὖν ῥημάτων δεδειγμένων, ἴδωμεν λεπτο- * 182. κατάλυμα Β DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. nent saniem, et operimentum tuum vermis. Quo- modo cecidit de cœlo Lucifer, qui mane oriebatur ? Contritus est ad terram, qui mittebat ad omnes gentes. Tu autem dixeras in mente tua: In cœlum conscendam; supra stellas cœli ponam thronum meum, sedebo in montibus excelsis qui sunt ad aquilonem ; ascendam super nules; ero similis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, et ad fundamenta terræ. Qui viderint te, mirabuntur su- per te, et dicent: Hic homo qui irritabat terram, qui concutiebat reges, qui desolavit totum orbem, ejusque urbes destruxit, vinctos carcere non solvit. Omnes reges terræ dormierunt in honore, homo in domo sua; tu vero projectus eris in montibus velut cadaver abominabile, cum multis mortuis confos sis gladio, descendentibus in infernum. Quemad- modum vestimentum in sanguine conspersum non est mundum, sic neque tu eris mundus; quoniam terrani meam perdidisti, et populum meum interfe- cisti. Non manebis in æternum longævus, semen nequam. Præpara flios tuos ut jugulentur pro peccatis patris tui, ne consurgant et terram meam hæredi- tate accipiant ". › A terram gloria tua, multa laetitia tua ; subter te ster- XIV, 4-21. Ezech. xxviii, 2-10. cadaver reliquiæ, reddi posset. Sed cum sic ab He- bræo abhorreat et vulgatis Græcis, mutare religio non fuit. Ejusdem generis est, quod apud Cyrillum legitur, quasi hospitium, domicilium, quod et remotius e metaphora est. CoMBEF. - Sed nihil mutandum. FABRIC. B C D XVIII. Ezechiel quoque similiter loquitur in hunc modum: c Hæc dicit Dominus Deus: Pro eo quod exaltatum est cor tuum, et dixisti: Deus ego sum; habitationem Dei habitavi in corde maris; tu autem honio, et non Deus, dedisti cor tuum quasi cor Dei. Nunquid sapientior es tu˙ Da- niele? Sapientes non erudierunt te disciplina sua ? Nunquid in eruditione tua, aut in prudentia fecisti tibi fortitudinem, et aurum et argentum in thesau- ris tuis? Nunquid in multa eruditione tua et in negotiatione tua multiplicasti fortitudinem tuam? Elatum est cor tuum in fortitudine tua. Propterea hæc dicit Dominus Deus: Quia dedisti cor tuum quasi cor Dei; ecce ego adduco super te alienos pe- stilentes, et evaginabunt gladios suos super le et super pulchritudinem doctrinæ tuæ, et sternent pul- chritudinem tuam in perditionem; et descendere facient te, et morieris morte vulneratorum in corde maris. Nunquid ioquens dicturus es: Deus guu ego, in conspectu interficientium te? Tu autem homo es, et non Deus, in manu vulnerantium te. Morti- bus incircumcisorum interibis in manibus alieno- rum ; quia ego locutus sum, dicit Dominus ". XIX. Hisce ita ostensis verbis, videamus subti- COMBEF. - que LXX. - lta quo- (40) Τὸ δὲ κατακάλυμμα. Erat κατάλειμμα, quod (41) Αστρων. Combef., ἀστέρων. (42) Καταδήσῃ. Ιd., καταθήσῃ. (43) Επαγωγῇ. Malim απαγωγῇ, quæ alia lectio. (44) Κομψός. Id., καθαρός. Sic et LXX. (45) Εμπειρίᾳ. Combef. εμπορίᾳ. (46) Λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν. ld., λιμοὺς τῶν ἐθνῶν.
αἱ κνῆμαι γὰρ αὐτῆς, φησίν, σιδηραῖ. μετὰ γὰρ τοῦτο τί περιλείπεται, ἀγαπητέ, ἀλλ’ ἢ τὰ ἴχνη τῶν ποδῶν τῆς εἰκόνος, ἐν οἷς μέρος μέν τι ἐστὶ σιδηροῦν, μέρος δέ τι ὀστράκινον, ἀναμεμιγμένον εἰς ἄλληλα. μυστικῶς ἐδήλωσε διὰ τῶν δακτύλων τῶν ποδῶν τοὺς δέκα βασιλεῖς τοὺς ἐξ αὐτῆς ἐγειρομένους, ἅπερ λέγει Δανιὴλ προσενόουν τῷ θηρίῳ καὶ ἰδοὺ δέκα κέρατα ὀπίσω αὐτοῦ, ἐν οἷς ἀναβήσεται ἕτερον μικρὸν ὡς παραφυάδιον, καὶ τρία τῶν πρὸ αὐτοῦ ἐκριζώσει, ὅπερ δέδεικται οὐχ ἕτερος ἀλλ’ ἢ ὁ ἀντίχριστος ὁ ἐγειρόμενος, ὃς καὶ αὐτὸς τὴν Ἰουδαίων βασιλείαν ἀναστήσει. τρία δὲ κέρατα λέγων ὑπ’ αὐτοῦ ἐκριζοῦσθαι, τοὺς τρεῖς βασιλεῖς δείκνυσιν Αἰγύπτου Λιβύων τε καὶ Αἰθιόπων, οὓς ἀνελεῖ ἐν παρατάξει πολέμου, ὃς κρατήσας πάντων, δεινὸς ὠμοτύραννος ὤν, θλίψιν καὶ διωγμὸν ἐπὶ τοὺς ἁγίους ἐποίει, ἐπαιρόμενος κατ’ αὐτῶν.
ἐν ἡμῖν δὲ κατελογίσθης· κατέβη εἰς γῆν ἡ δόξα σου, ἡ πολλὴ εὐφροσύνη σου· ὑποκάτω σου στρώσουσι σῆψιν· τὸ δὲ κατακάλυμμά (40) σου σκώληξ. Πῶς ἔπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ Εωσφόρος, ὁ πρωί ἀνατέλ λων; Συνετρίβη εἰς τὴν γῆν ὁ ἀποστέλλων εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Σὺ δὲ εἶπας ἐν τῇ διανοίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων (41) τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου, καθιῶ ἐν ὄρεσιν ύψη λοῖς τοῖς πρὸς βοῤῥᾶν· ἀναβήσομαι ἐπάνω τῶν νε φελῶν, ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυνὶ δὲ εἰς ᾅδην καταδήσῃ (42), καὶ εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Οἱ ἰδόν τες σε θαυμάσουσιν ἐπὶ σοὶ καὶ ἐροῦσιν· Οὗτος ὁ ἄνθρωπος ὁ παροξύνων τὴν γῆν, ὁ σείων βασιλεῖς, ὁ θεὶς τὴν οἰκουμένην ὅλην ἔρημον, καὶ τὰς πόλεις καθ εἷλε, τοὺς ἐν ἐπαγωγῇ (43) οὐκ ἔλυσε. Πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς ἐκοιμήθησαν ἐν τιμῇ, ἄνθρωπος ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ· σὺ δὲ ῥιφθήσῃ ἐν τοῖς ὄρεσιν, ὡς νεκρὸς ἐβδελυγμένος, μετὰ πολλῶν πεπτωκότων ἐκε κεκεντημένων μαχαίρᾳ, καταβαινόντων εἰς ᾅδην. Ον τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔστι καθα ρὸν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ κομψός (44) · ὅτι τὴν γῆν μου ἀπώλεσας, καὶ τὸν λαόν μου ἀπέκτεινας. Οὐ μὴ μεί- νης εἰς τὸν αἰῶνα χρόνιος, σπέρμα πονηρόν. Ετοί- μασον τὰ τέκνα σου εἰς σφαγὴν ταῖς ἁμαρτίαις τοῦ πατρός σου, ἵνα μὴ ἀναστῶσι, καὶ τὴν γῆν μου οὐ κληρονομήσουσιν. Ἰεζεκιήλ δὲ ὁμοίως λέγει περὶ αὐτοῦ οὕτως • Τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ανθ' ὧν ὑψώθη ἡ καρδία σου, καὶ εἶπας, Θεός εἰμι ἐγώ, κατοι κίαν Θεοῦ ἐνῴκησα ἐν καρδίᾳ θαλάσσης· σὺ δὲ ἄν- Ορωπος καὶ οὐ Θεὸς, ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρ δίαν Θεοῦ. Μὴ σοφώτερος εἶ τοῦ Δανιήλ; Σοφοί οὐκ ἐπαίδευσάν σε τῇ ἐπιστήμῃ αὐτῶν; μὴ ἐν τῇ ἐπι- στήμη σου, ἢ ἐν τῇ φρονήσει σου ἐποίησας σεαυτῷ δύναμιν καὶ χρυσίον καὶ ἀργύριον ἐν τοῖς θησαυροίς σου ; Μὴ ἐν τῇ πολλῇ ἐπιστήμῃ σου, καὶ ἐν τῇ ἐμ- πειρία (45) σου ἐπλήθυνας δύναμίν σου; Υψώθη ἡ καρδία σου ἐν τῇ δυνάμει σου. Διὰ τοῦτο τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ἐπειδὴ ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρδίαν Θεοῦ, ἀντὶ τούτου, ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ἐπὶ σὲ ἀλλοτρίους λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν (46), καὶ ἐκκενώσουσι τὰς μαχαίρας αὐτῶν ἐπὶ σὲ καὶ ἐπὶ τὸ κάλλος τῆς ἐπιστήμης σου, καὶ στρώσουσι τὸ κάλλος σου εἰς ἀπώλειαν, καὶ καταβιβάσουσί σε, καὶ ἀποθανῇ θα νάτῳ τραυματιῶν ἐν καρδίᾳ θαλάσσης. Μὴ λέγων ἐρεῖς· Θεός εἰμι έγω, ἐνώπιον [τῶν ἀναιρούντων σε; σὺ δὲ εἰ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεὸς, ἐν χειρὶ τιτρωσκόν- των σε. θανάτοις απεριτμήτων ἀπολῇ ἐν χερσὶν ] ἀλλοτρίων· ὅτι ἐγὼ ἐλάλησα, λέγει Κύριος. » Τούτων τῶν οὖν ῥημάτων δεδειγμένων, ἴδωμεν λεπτο- * 182. κατάλυμα Β DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. nent saniem, et operimentum tuum vermis. Quo- modo cecidit de cœlo Lucifer, qui mane oriebatur ? Contritus est ad terram, qui mittebat ad omnes gentes. Tu autem dixeras in mente tua: In cœlum conscendam; supra stellas cœli ponam thronum meum, sedebo in montibus excelsis qui sunt ad aquilonem ; ascendam super nules; ero similis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, et ad fundamenta terræ. Qui viderint te, mirabuntur su- per te, et dicent: Hic homo qui irritabat terram, qui concutiebat reges, qui desolavit totum orbem, ejusque urbes destruxit, vinctos carcere non solvit. Omnes reges terræ dormierunt in honore, homo in domo sua; tu vero projectus eris in montibus velut cadaver abominabile, cum multis mortuis confos sis gladio, descendentibus in infernum. Quemad- modum vestimentum in sanguine conspersum non est mundum, sic neque tu eris mundus; quoniam terrani meam perdidisti, et populum meum interfe- cisti. Non manebis in æternum longævus, semen nequam. Præpara flios tuos ut jugulentur pro peccatis patris tui, ne consurgant et terram meam hæredi- tate accipiant ". › A terram gloria tua, multa laetitia tua ; subter te ster- XIV, 4-21. Ezech. xxviii, 2-10. cadaver reliquiæ, reddi posset. Sed cum sic ab He- bræo abhorreat et vulgatis Græcis, mutare religio non fuit. Ejusdem generis est, quod apud Cyrillum legitur, quasi hospitium, domicilium, quod et remotius e metaphora est. CoMBEF. - Sed nihil mutandum. FABRIC. B C D XVIII. Ezechiel quoque similiter loquitur in hunc modum: c Hæc dicit Dominus Deus: Pro eo quod exaltatum est cor tuum, et dixisti: Deus ego sum; habitationem Dei habitavi in corde maris; tu autem honio, et non Deus, dedisti cor tuum quasi cor Dei. Nunquid sapientior es tu˙ Da- niele? Sapientes non erudierunt te disciplina sua ? Nunquid in eruditione tua, aut in prudentia fecisti tibi fortitudinem, et aurum et argentum in thesau- ris tuis? Nunquid in multa eruditione tua et in negotiatione tua multiplicasti fortitudinem tuam? Elatum est cor tuum in fortitudine tua. Propterea hæc dicit Dominus Deus: Quia dedisti cor tuum quasi cor Dei; ecce ego adduco super te alienos pe- stilentes, et evaginabunt gladios suos super le et super pulchritudinem doctrinæ tuæ, et sternent pul- chritudinem tuam in perditionem; et descendere facient te, et morieris morte vulneratorum in corde maris. Nunquid ioquens dicturus es: Deus guu ego, in conspectu interficientium te? Tu autem homo es, et non Deus, in manu vulnerantium te. Morti- bus incircumcisorum interibis in manibus alieno- rum ; quia ego locutus sum, dicit Dominus ". XIX. Hisce ita ostensis verbis, videamus subti- COMBEF. - que LXX. - lta quo- (40) Τὸ δὲ κατακάλυμμα. Erat κατάλειμμα, quod (41) Αστρων. Combef., ἀστέρων. (42) Καταδήσῃ. Ιd., καταθήσῃ. (43) Επαγωγῇ. Malim απαγωγῇ, quæ alia lectio. (44) Κομψός. Id., καθαρός. Sic et LXX. (45) Εμπειρίᾳ. Combef. εμπορίᾳ. (46) Λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν. ld., λιμοὺς τῶν ἐθνῶν.
λέγει γὰρ Δανιὴλ προσκατενόουν τῷ κέρατι καὶ ἰδοὺ τὸ κέρας ἐκεῖνο ἐποίει πόλεμον μετὰ τῶν ἁγίων καὶ ἴσχυε πρὸς αὐτούς, ἕως ἀνῃρέθη τὸ θηρίον καὶ ἀπώλετο καὶ τὸ σῶμα αὐτοῦ ἐδόθη εἰς καῦσιν πυρός. μεθ’ ὃν ἥξει λοιπὸν ἀπ’ οὐρανῶν ὁ λίθος ὁ πατάξας τὴν εἰκόνα καὶ συντρίψας αὐτὴν καὶ μεταστήσας πάσας τὰς βασιλείας καὶ δοὺς τὴν βασιλείαν ἁγίοις ὑψίστου. οὗτος ὁ γενηθεὶς ὄρος μέγα καὶ πληρώσας πᾶσαν τὴν γῆν, περὶ οὗ λέγει Δανιὴλ ἐθεώρουν ἐν ὁράματι τῆς νυκτός, καὶ ἰδοὺ μετὰ τῶν νεφελῶν τοῦ οὐρανοῦ ὡς υἱὸς ἀνθρώπου ἐρχόμενος καὶ ἕως τοῦ παλαιοῦ τῶν ἡμερῶν ἔφθασεν. καὶ αὐτῷ ἐδόθη ἡ ἀρχὴ καὶ ἡ τιμὴ καὶ ἡ βασιλεία, καὶ πάντες οἱ λαοὶ φυλαὶ γλῶσσαι δουλεύσουσιν αὐτῷ·
ἐν ἡμῖν δὲ κατελογίσθης· κατέβη εἰς γῆν ἡ δόξα σου, ἡ πολλὴ εὐφροσύνη σου· ὑποκάτω σου στρώσουσι σῆψιν· τὸ δὲ κατακάλυμμά (40) σου σκώληξ. Πῶς ἔπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ Εωσφόρος, ὁ πρωί ἀνατέλ λων; Συνετρίβη εἰς τὴν γῆν ὁ ἀποστέλλων εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Σὺ δὲ εἶπας ἐν τῇ διανοίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων (41) τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου, καθιῶ ἐν ὄρεσιν ύψη λοῖς τοῖς πρὸς βοῤῥᾶν· ἀναβήσομαι ἐπάνω τῶν νε φελῶν, ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυνὶ δὲ εἰς ᾅδην καταδήσῃ (42), καὶ εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Οἱ ἰδόν τες σε θαυμάσουσιν ἐπὶ σοὶ καὶ ἐροῦσιν· Οὗτος ὁ ἄνθρωπος ὁ παροξύνων τὴν γῆν, ὁ σείων βασιλεῖς, ὁ θεὶς τὴν οἰκουμένην ὅλην ἔρημον, καὶ τὰς πόλεις καθ εἷλε, τοὺς ἐν ἐπαγωγῇ (43) οὐκ ἔλυσε. Πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς ἐκοιμήθησαν ἐν τιμῇ, ἄνθρωπος ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ· σὺ δὲ ῥιφθήσῃ ἐν τοῖς ὄρεσιν, ὡς νεκρὸς ἐβδελυγμένος, μετὰ πολλῶν πεπτωκότων ἐκε κεκεντημένων μαχαίρᾳ, καταβαινόντων εἰς ᾅδην. Ον τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔστι καθα ρὸν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ κομψός (44) · ὅτι τὴν γῆν μου ἀπώλεσας, καὶ τὸν λαόν μου ἀπέκτεινας. Οὐ μὴ μεί- νης εἰς τὸν αἰῶνα χρόνιος, σπέρμα πονηρόν. Ετοί- μασον τὰ τέκνα σου εἰς σφαγὴν ταῖς ἁμαρτίαις τοῦ πατρός σου, ἵνα μὴ ἀναστῶσι, καὶ τὴν γῆν μου οὐ κληρονομήσουσιν. Ἰεζεκιήλ δὲ ὁμοίως λέγει περὶ αὐτοῦ οὕτως • Τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ανθ' ὧν ὑψώθη ἡ καρδία σου, καὶ εἶπας, Θεός εἰμι ἐγώ, κατοι κίαν Θεοῦ ἐνῴκησα ἐν καρδίᾳ θαλάσσης· σὺ δὲ ἄν- Ορωπος καὶ οὐ Θεὸς, ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρ δίαν Θεοῦ. Μὴ σοφώτερος εἶ τοῦ Δανιήλ; Σοφοί οὐκ ἐπαίδευσάν σε τῇ ἐπιστήμῃ αὐτῶν; μὴ ἐν τῇ ἐπι- στήμη σου, ἢ ἐν τῇ φρονήσει σου ἐποίησας σεαυτῷ δύναμιν καὶ χρυσίον καὶ ἀργύριον ἐν τοῖς θησαυροίς σου ; Μὴ ἐν τῇ πολλῇ ἐπιστήμῃ σου, καὶ ἐν τῇ ἐμ- πειρία (45) σου ἐπλήθυνας δύναμίν σου; Υψώθη ἡ καρδία σου ἐν τῇ δυνάμει σου. Διὰ τοῦτο τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ἐπειδὴ ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρδίαν Θεοῦ, ἀντὶ τούτου, ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ἐπὶ σὲ ἀλλοτρίους λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν (46), καὶ ἐκκενώσουσι τὰς μαχαίρας αὐτῶν ἐπὶ σὲ καὶ ἐπὶ τὸ κάλλος τῆς ἐπιστήμης σου, καὶ στρώσουσι τὸ κάλλος σου εἰς ἀπώλειαν, καὶ καταβιβάσουσί σε, καὶ ἀποθανῇ θα νάτῳ τραυματιῶν ἐν καρδίᾳ θαλάσσης. Μὴ λέγων ἐρεῖς· Θεός εἰμι έγω, ἐνώπιον [τῶν ἀναιρούντων σε; σὺ δὲ εἰ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεὸς, ἐν χειρὶ τιτρωσκόν- των σε. θανάτοις απεριτμήτων ἀπολῇ ἐν χερσὶν ] ἀλλοτρίων· ὅτι ἐγὼ ἐλάλησα, λέγει Κύριος. » Τούτων τῶν οὖν ῥημάτων δεδειγμένων, ἴδωμεν λεπτο- * 182. κατάλυμα Β DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. nent saniem, et operimentum tuum vermis. Quo- modo cecidit de cœlo Lucifer, qui mane oriebatur ? Contritus est ad terram, qui mittebat ad omnes gentes. Tu autem dixeras in mente tua: In cœlum conscendam; supra stellas cœli ponam thronum meum, sedebo in montibus excelsis qui sunt ad aquilonem ; ascendam super nules; ero similis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, et ad fundamenta terræ. Qui viderint te, mirabuntur su- per te, et dicent: Hic homo qui irritabat terram, qui concutiebat reges, qui desolavit totum orbem, ejusque urbes destruxit, vinctos carcere non solvit. Omnes reges terræ dormierunt in honore, homo in domo sua; tu vero projectus eris in montibus velut cadaver abominabile, cum multis mortuis confos sis gladio, descendentibus in infernum. Quemad- modum vestimentum in sanguine conspersum non est mundum, sic neque tu eris mundus; quoniam terrani meam perdidisti, et populum meum interfe- cisti. Non manebis in æternum longævus, semen nequam. Præpara flios tuos ut jugulentur pro peccatis patris tui, ne consurgant et terram meam hæredi- tate accipiant ". › A terram gloria tua, multa laetitia tua ; subter te ster- XIV, 4-21. Ezech. xxviii, 2-10. cadaver reliquiæ, reddi posset. Sed cum sic ab He- bræo abhorreat et vulgatis Græcis, mutare religio non fuit. Ejusdem generis est, quod apud Cyrillum legitur, quasi hospitium, domicilium, quod et remotius e metaphora est. CoMBEF. - Sed nihil mutandum. FABRIC. B C D XVIII. Ezechiel quoque similiter loquitur in hunc modum: c Hæc dicit Dominus Deus: Pro eo quod exaltatum est cor tuum, et dixisti: Deus ego sum; habitationem Dei habitavi in corde maris; tu autem honio, et non Deus, dedisti cor tuum quasi cor Dei. Nunquid sapientior es tu˙ Da- niele? Sapientes non erudierunt te disciplina sua ? Nunquid in eruditione tua, aut in prudentia fecisti tibi fortitudinem, et aurum et argentum in thesau- ris tuis? Nunquid in multa eruditione tua et in negotiatione tua multiplicasti fortitudinem tuam? Elatum est cor tuum in fortitudine tua. Propterea hæc dicit Dominus Deus: Quia dedisti cor tuum quasi cor Dei; ecce ego adduco super te alienos pe- stilentes, et evaginabunt gladios suos super le et super pulchritudinem doctrinæ tuæ, et sternent pul- chritudinem tuam in perditionem; et descendere facient te, et morieris morte vulneratorum in corde maris. Nunquid ioquens dicturus es: Deus guu ego, in conspectu interficientium te? Tu autem homo es, et non Deus, in manu vulnerantium te. Morti- bus incircumcisorum interibis in manibus alieno- rum ; quia ego locutus sum, dicit Dominus ". XIX. Hisce ita ostensis verbis, videamus subti- COMBEF. - que LXX. - lta quo- (40) Τὸ δὲ κατακάλυμμα. Erat κατάλειμμα, quod (41) Αστρων. Combef., ἀστέρων. (42) Καταδήσῃ. Ιd., καταθήσῃ. (43) Επαγωγῇ. Malim απαγωγῇ, quæ alia lectio. (44) Κομψός. Id., καθαρός. Sic et LXX. (45) Εμπειρίᾳ. Combef. εμπορίᾳ. (46) Λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν. ld., λιμοὺς τῶν ἐθνῶν.
ἡ ἐξουσία αὐτοῦ ἐξουσία αἰώνιος, ἥτις οὐ παρελεύσεται, καὶ ἡ βασιλεία αὐτοῦ οὐ διαφθαρήσεται. τὴν ἐξουσίαν πᾶσαν τὴν παρ’ αὐτοῦ δεδομένην τῷ υἱῷ ἐπέδειξεν, ὃς ἐπουρανίων τε καὶ ἐπιγείων καὶ καταχθονίων βασιλεὺς καὶ κριτὴς πάντων ἀποδέδεικται, ἐπουρανίων μέν, ὅτι λόγος ἐκ καρδίας πατρὸς πρὸ πάντων γεγεννημένος ἦν, ἐπιγείων δέ, ὅτι καὶ ἄνθρωπος ἐν ἀνθρώποις ἐγεννήθη, ἀναπλάσσων δι’ ἑαυτοῦ τὸν Ἀδάμ, καταχθονίων δέ, ὅτι καὶ ἐν νεκροῖς κατελογίσθη, εὐαγγελιζόμενος τὰς τῶν ἁγίων ψυχάς, διὰ θανάτου θάνατον νικῶν. τούτων οὖν ἐσομένων καὶ τῶν δέκα δακτύλων τῆς εἰκόνος εἰς δημοκρατίας χωρησάντων, καὶ τῶν δέκα κεράτων τοῦ θηρίου εἰς δέκα βασιλεῖς μερισθέντων, ἴδωμεν σαφέστερον τὰ προκείμενα, καὶ κατανοήσωμεν αὐτὰ ὀφθαλμοφανῶς. κεφαλὴ τῆς εἰκόνος χρυσῆ, ἡ λέαινα, Βαβυλώνιοι ἦσαν· ὦμοι καὶ βραχίονες ἀργυροῖ, ἡ ἄρκος, Πέρσαι καὶ Μῆδοι· κοιλία καὶ μηροὶ χαλκοῖ, ἡ πάρδαλις, οἱ ἀπὸ Ἀλεξάνδρου κρατήσαντες Ἕλληνες· κνῆμαι σιδηραῖ, θηρίον ἔκθαμβον καὶ φοβερόν, Ῥωμαῖοι οἱ νῦν κρατοῦντες· ἴχνη ποδῶν ὄστρακον καὶ σίδηρος, τὰ δέκα κέρατα, τὰ μέλλοντα ἔσεσθαι·
ἐν ἡμῖν δὲ κατελογίσθης· κατέβη εἰς γῆν ἡ δόξα σου, ἡ πολλὴ εὐφροσύνη σου· ὑποκάτω σου στρώσουσι σῆψιν· τὸ δὲ κατακάλυμμά (40) σου σκώληξ. Πῶς ἔπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ Εωσφόρος, ὁ πρωί ἀνατέλ λων; Συνετρίβη εἰς τὴν γῆν ὁ ἀποστέλλων εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Σὺ δὲ εἶπας ἐν τῇ διανοίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων (41) τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου, καθιῶ ἐν ὄρεσιν ύψη λοῖς τοῖς πρὸς βοῤῥᾶν· ἀναβήσομαι ἐπάνω τῶν νε φελῶν, ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυνὶ δὲ εἰς ᾅδην καταδήσῃ (42), καὶ εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Οἱ ἰδόν τες σε θαυμάσουσιν ἐπὶ σοὶ καὶ ἐροῦσιν· Οὗτος ὁ ἄνθρωπος ὁ παροξύνων τὴν γῆν, ὁ σείων βασιλεῖς, ὁ θεὶς τὴν οἰκουμένην ὅλην ἔρημον, καὶ τὰς πόλεις καθ εἷλε, τοὺς ἐν ἐπαγωγῇ (43) οὐκ ἔλυσε. Πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς ἐκοιμήθησαν ἐν τιμῇ, ἄνθρωπος ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ· σὺ δὲ ῥιφθήσῃ ἐν τοῖς ὄρεσιν, ὡς νεκρὸς ἐβδελυγμένος, μετὰ πολλῶν πεπτωκότων ἐκε κεκεντημένων μαχαίρᾳ, καταβαινόντων εἰς ᾅδην. Ον τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔστι καθα ρὸν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ κομψός (44) · ὅτι τὴν γῆν μου ἀπώλεσας, καὶ τὸν λαόν μου ἀπέκτεινας. Οὐ μὴ μεί- νης εἰς τὸν αἰῶνα χρόνιος, σπέρμα πονηρόν. Ετοί- μασον τὰ τέκνα σου εἰς σφαγὴν ταῖς ἁμαρτίαις τοῦ πατρός σου, ἵνα μὴ ἀναστῶσι, καὶ τὴν γῆν μου οὐ κληρονομήσουσιν. Ἰεζεκιήλ δὲ ὁμοίως λέγει περὶ αὐτοῦ οὕτως • Τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ανθ' ὧν ὑψώθη ἡ καρδία σου, καὶ εἶπας, Θεός εἰμι ἐγώ, κατοι κίαν Θεοῦ ἐνῴκησα ἐν καρδίᾳ θαλάσσης· σὺ δὲ ἄν- Ορωπος καὶ οὐ Θεὸς, ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρ δίαν Θεοῦ. Μὴ σοφώτερος εἶ τοῦ Δανιήλ; Σοφοί οὐκ ἐπαίδευσάν σε τῇ ἐπιστήμῃ αὐτῶν; μὴ ἐν τῇ ἐπι- στήμη σου, ἢ ἐν τῇ φρονήσει σου ἐποίησας σεαυτῷ δύναμιν καὶ χρυσίον καὶ ἀργύριον ἐν τοῖς θησαυροίς σου ; Μὴ ἐν τῇ πολλῇ ἐπιστήμῃ σου, καὶ ἐν τῇ ἐμ- πειρία (45) σου ἐπλήθυνας δύναμίν σου; Υψώθη ἡ καρδία σου ἐν τῇ δυνάμει σου. Διὰ τοῦτο τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ἐπειδὴ ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρδίαν Θεοῦ, ἀντὶ τούτου, ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ἐπὶ σὲ ἀλλοτρίους λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν (46), καὶ ἐκκενώσουσι τὰς μαχαίρας αὐτῶν ἐπὶ σὲ καὶ ἐπὶ τὸ κάλλος τῆς ἐπιστήμης σου, καὶ στρώσουσι τὸ κάλλος σου εἰς ἀπώλειαν, καὶ καταβιβάσουσί σε, καὶ ἀποθανῇ θα νάτῳ τραυματιῶν ἐν καρδίᾳ θαλάσσης. Μὴ λέγων ἐρεῖς· Θεός εἰμι έγω, ἐνώπιον [τῶν ἀναιρούντων σε; σὺ δὲ εἰ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεὸς, ἐν χειρὶ τιτρωσκόν- των σε. θανάτοις απεριτμήτων ἀπολῇ ἐν χερσὶν ] ἀλλοτρίων· ὅτι ἐγὼ ἐλάλησα, λέγει Κύριος. » Τούτων τῶν οὖν ῥημάτων δεδειγμένων, ἴδωμεν λεπτο- * 182. κατάλυμα Β DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. nent saniem, et operimentum tuum vermis. Quo- modo cecidit de cœlo Lucifer, qui mane oriebatur ? Contritus est ad terram, qui mittebat ad omnes gentes. Tu autem dixeras in mente tua: In cœlum conscendam; supra stellas cœli ponam thronum meum, sedebo in montibus excelsis qui sunt ad aquilonem ; ascendam super nules; ero similis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, et ad fundamenta terræ. Qui viderint te, mirabuntur su- per te, et dicent: Hic homo qui irritabat terram, qui concutiebat reges, qui desolavit totum orbem, ejusque urbes destruxit, vinctos carcere non solvit. Omnes reges terræ dormierunt in honore, homo in domo sua; tu vero projectus eris in montibus velut cadaver abominabile, cum multis mortuis confos sis gladio, descendentibus in infernum. Quemad- modum vestimentum in sanguine conspersum non est mundum, sic neque tu eris mundus; quoniam terrani meam perdidisti, et populum meum interfe- cisti. Non manebis in æternum longævus, semen nequam. Præpara flios tuos ut jugulentur pro peccatis patris tui, ne consurgant et terram meam hæredi- tate accipiant ". › A terram gloria tua, multa laetitia tua ; subter te ster- XIV, 4-21. Ezech. xxviii, 2-10. cadaver reliquiæ, reddi posset. Sed cum sic ab He- bræo abhorreat et vulgatis Græcis, mutare religio non fuit. Ejusdem generis est, quod apud Cyrillum legitur, quasi hospitium, domicilium, quod et remotius e metaphora est. CoMBEF. - Sed nihil mutandum. FABRIC. B C D XVIII. Ezechiel quoque similiter loquitur in hunc modum: c Hæc dicit Dominus Deus: Pro eo quod exaltatum est cor tuum, et dixisti: Deus ego sum; habitationem Dei habitavi in corde maris; tu autem honio, et non Deus, dedisti cor tuum quasi cor Dei. Nunquid sapientior es tu˙ Da- niele? Sapientes non erudierunt te disciplina sua ? Nunquid in eruditione tua, aut in prudentia fecisti tibi fortitudinem, et aurum et argentum in thesau- ris tuis? Nunquid in multa eruditione tua et in negotiatione tua multiplicasti fortitudinem tuam? Elatum est cor tuum in fortitudine tua. Propterea hæc dicit Dominus Deus: Quia dedisti cor tuum quasi cor Dei; ecce ego adduco super te alienos pe- stilentes, et evaginabunt gladios suos super le et super pulchritudinem doctrinæ tuæ, et sternent pul- chritudinem tuam in perditionem; et descendere facient te, et morieris morte vulneratorum in corde maris. Nunquid ioquens dicturus es: Deus guu ego, in conspectu interficientium te? Tu autem homo es, et non Deus, in manu vulnerantium te. Morti- bus incircumcisorum interibis in manibus alieno- rum ; quia ego locutus sum, dicit Dominus ". XIX. Hisce ita ostensis verbis, videamus subti- COMBEF. - que LXX. - lta quo- (40) Τὸ δὲ κατακάλυμμα. Erat κατάλειμμα, quod (41) Αστρων. Combef., ἀστέρων. (42) Καταδήσῃ. Ιd., καταθήσῃ. (43) Επαγωγῇ. Malim απαγωγῇ, quæ alia lectio. (44) Κομψός. Id., καθαρός. Sic et LXX. (45) Εμπειρίᾳ. Combef. εμπορίᾳ. (46) Λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν. ld., λιμοὺς τῶν ἐθνῶν.
κέρας ἕτερον μικρὸν ἀναφυόμενον, ὁ ἐν αὐτοῖς ἀντίχριστος· λίθος ὁ πατάσσων τὴν εἰκόνα καὶ συντρίβων, ὁ πληρώσας τὴν γῆν, Χριστὸς ἀπ’ οὐρανῶν ἐρχόμενος καὶ ἐπάγων τῷ κόσμῳ τὴν κρίσιν. Ταῦτά σοι, ἀγαπητέ, μετὰ φόβου μεταδίδομεν ἀφθόνως διὰ τὴν ὑπερβάλλουσαν Χριστοῦ ἀγάπην. εἰ γὰρ οἱ πρὸ ἡμῶν μακάριοι προφῆται γεγενημένοι εἰδότες αὐτὰ οὐκ ἠθέλησαν παρρησίᾳ κηρῦξαι, ἵνα μὴ τάραχον ἐγγεννήσωσι ταῖς τῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς, ἀλλὰ μυστικῶς διηγήσαντο διὰ παραβολῶν καὶ αἰνιγμάτων, λέγοντες ὧδε ὁ νοῦς ὁ ἔχων σοφίαν· πόσῳ μᾶλλον ἡμεῖς κινδυνεύσομεν, τολμῶντες τὰ ὑπ’ ἐκείνων ἀποκρύφως εἰρημένα εἰς φανερὸν ἄγειν; ἴδωμεν τοίνυν τὰ συμβησόμενα ἐπ’ ἐσχάτων ἐπὶ τὴν πόρνην τὴν ἀκάθαρτον ταύτην, ὁποία δὲ καὶ ποταπὴ κατὰ χόλον θεοῦ ἐπελεύσεται αὐτῇ πρὸ τῆς κρίσεως μερικὴ βάσανος. δεῦρο οὖν, ὦ μακάριε Ἡσαί̈α, ἐξεγέρθητι, εἰπὲ σαφῶς τί ἐπροφήτευσας περὶ τῆς πόλεως τῆς μεγάλης Βαβυλῶνος. ὡς εἶπας γὰρ καὶ περὶ Ἱερουσαλὴμ καὶ τετέλεσται. σὺ γὰρ εἶπας μετὰ παρρησίας ἔστω ἡ γῆ ὑμῶν ἔρημος, αἱ πόλεις ὑμῶν πυρίκαυστοι·
ἐν ἡμῖν δὲ κατελογίσθης· κατέβη εἰς γῆν ἡ δόξα σου, ἡ πολλὴ εὐφροσύνη σου· ὑποκάτω σου στρώσουσι σῆψιν· τὸ δὲ κατακάλυμμά (40) σου σκώληξ. Πῶς ἔπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ Εωσφόρος, ὁ πρωί ἀνατέλ λων; Συνετρίβη εἰς τὴν γῆν ὁ ἀποστέλλων εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Σὺ δὲ εἶπας ἐν τῇ διανοίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων (41) τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου, καθιῶ ἐν ὄρεσιν ύψη λοῖς τοῖς πρὸς βοῤῥᾶν· ἀναβήσομαι ἐπάνω τῶν νε φελῶν, ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυνὶ δὲ εἰς ᾅδην καταδήσῃ (42), καὶ εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Οἱ ἰδόν τες σε θαυμάσουσιν ἐπὶ σοὶ καὶ ἐροῦσιν· Οὗτος ὁ ἄνθρωπος ὁ παροξύνων τὴν γῆν, ὁ σείων βασιλεῖς, ὁ θεὶς τὴν οἰκουμένην ὅλην ἔρημον, καὶ τὰς πόλεις καθ εἷλε, τοὺς ἐν ἐπαγωγῇ (43) οὐκ ἔλυσε. Πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς ἐκοιμήθησαν ἐν τιμῇ, ἄνθρωπος ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ· σὺ δὲ ῥιφθήσῃ ἐν τοῖς ὄρεσιν, ὡς νεκρὸς ἐβδελυγμένος, μετὰ πολλῶν πεπτωκότων ἐκε κεκεντημένων μαχαίρᾳ, καταβαινόντων εἰς ᾅδην. Ον τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔστι καθα ρὸν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ κομψός (44) · ὅτι τὴν γῆν μου ἀπώλεσας, καὶ τὸν λαόν μου ἀπέκτεινας. Οὐ μὴ μεί- νης εἰς τὸν αἰῶνα χρόνιος, σπέρμα πονηρόν. Ετοί- μασον τὰ τέκνα σου εἰς σφαγὴν ταῖς ἁμαρτίαις τοῦ πατρός σου, ἵνα μὴ ἀναστῶσι, καὶ τὴν γῆν μου οὐ κληρονομήσουσιν. Ἰεζεκιήλ δὲ ὁμοίως λέγει περὶ αὐτοῦ οὕτως • Τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ανθ' ὧν ὑψώθη ἡ καρδία σου, καὶ εἶπας, Θεός εἰμι ἐγώ, κατοι κίαν Θεοῦ ἐνῴκησα ἐν καρδίᾳ θαλάσσης· σὺ δὲ ἄν- Ορωπος καὶ οὐ Θεὸς, ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρ δίαν Θεοῦ. Μὴ σοφώτερος εἶ τοῦ Δανιήλ; Σοφοί οὐκ ἐπαίδευσάν σε τῇ ἐπιστήμῃ αὐτῶν; μὴ ἐν τῇ ἐπι- στήμη σου, ἢ ἐν τῇ φρονήσει σου ἐποίησας σεαυτῷ δύναμιν καὶ χρυσίον καὶ ἀργύριον ἐν τοῖς θησαυροίς σου ; Μὴ ἐν τῇ πολλῇ ἐπιστήμῃ σου, καὶ ἐν τῇ ἐμ- πειρία (45) σου ἐπλήθυνας δύναμίν σου; Υψώθη ἡ καρδία σου ἐν τῇ δυνάμει σου. Διὰ τοῦτο τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ἐπειδὴ ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρδίαν Θεοῦ, ἀντὶ τούτου, ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ἐπὶ σὲ ἀλλοτρίους λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν (46), καὶ ἐκκενώσουσι τὰς μαχαίρας αὐτῶν ἐπὶ σὲ καὶ ἐπὶ τὸ κάλλος τῆς ἐπιστήμης σου, καὶ στρώσουσι τὸ κάλλος σου εἰς ἀπώλειαν, καὶ καταβιβάσουσί σε, καὶ ἀποθανῇ θα νάτῳ τραυματιῶν ἐν καρδίᾳ θαλάσσης. Μὴ λέγων ἐρεῖς· Θεός εἰμι έγω, ἐνώπιον [τῶν ἀναιρούντων σε; σὺ δὲ εἰ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεὸς, ἐν χειρὶ τιτρωσκόν- των σε. θανάτοις απεριτμήτων ἀπολῇ ἐν χερσὶν ] ἀλλοτρίων· ὅτι ἐγὼ ἐλάλησα, λέγει Κύριος. » Τούτων τῶν οὖν ῥημάτων δεδειγμένων, ἴδωμεν λεπτο- * 182. κατάλυμα Β DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. nent saniem, et operimentum tuum vermis. Quo- modo cecidit de cœlo Lucifer, qui mane oriebatur ? Contritus est ad terram, qui mittebat ad omnes gentes. Tu autem dixeras in mente tua: In cœlum conscendam; supra stellas cœli ponam thronum meum, sedebo in montibus excelsis qui sunt ad aquilonem ; ascendam super nules; ero similis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, et ad fundamenta terræ. Qui viderint te, mirabuntur su- per te, et dicent: Hic homo qui irritabat terram, qui concutiebat reges, qui desolavit totum orbem, ejusque urbes destruxit, vinctos carcere non solvit. Omnes reges terræ dormierunt in honore, homo in domo sua; tu vero projectus eris in montibus velut cadaver abominabile, cum multis mortuis confos sis gladio, descendentibus in infernum. Quemad- modum vestimentum in sanguine conspersum non est mundum, sic neque tu eris mundus; quoniam terrani meam perdidisti, et populum meum interfe- cisti. Non manebis in æternum longævus, semen nequam. Præpara flios tuos ut jugulentur pro peccatis patris tui, ne consurgant et terram meam hæredi- tate accipiant ". › A terram gloria tua, multa laetitia tua ; subter te ster- XIV, 4-21. Ezech. xxviii, 2-10. cadaver reliquiæ, reddi posset. Sed cum sic ab He- bræo abhorreat et vulgatis Græcis, mutare religio non fuit. Ejusdem generis est, quod apud Cyrillum legitur, quasi hospitium, domicilium, quod et remotius e metaphora est. CoMBEF. - Sed nihil mutandum. FABRIC. B C D XVIII. Ezechiel quoque similiter loquitur in hunc modum: c Hæc dicit Dominus Deus: Pro eo quod exaltatum est cor tuum, et dixisti: Deus ego sum; habitationem Dei habitavi in corde maris; tu autem honio, et non Deus, dedisti cor tuum quasi cor Dei. Nunquid sapientior es tu˙ Da- niele? Sapientes non erudierunt te disciplina sua ? Nunquid in eruditione tua, aut in prudentia fecisti tibi fortitudinem, et aurum et argentum in thesau- ris tuis? Nunquid in multa eruditione tua et in negotiatione tua multiplicasti fortitudinem tuam? Elatum est cor tuum in fortitudine tua. Propterea hæc dicit Dominus Deus: Quia dedisti cor tuum quasi cor Dei; ecce ego adduco super te alienos pe- stilentes, et evaginabunt gladios suos super le et super pulchritudinem doctrinæ tuæ, et sternent pul- chritudinem tuam in perditionem; et descendere facient te, et morieris morte vulneratorum in corde maris. Nunquid ioquens dicturus es: Deus guu ego, in conspectu interficientium te? Tu autem homo es, et non Deus, in manu vulnerantium te. Morti- bus incircumcisorum interibis in manibus alieno- rum ; quia ego locutus sum, dicit Dominus ". XIX. Hisce ita ostensis verbis, videamus subti- COMBEF. - que LXX. - lta quo- (40) Τὸ δὲ κατακάλυμμα. Erat κατάλειμμα, quod (41) Αστρων. Combef., ἀστέρων. (42) Καταδήσῃ. Ιd., καταθήσῃ. (43) Επαγωγῇ. Malim απαγωγῇ, quæ alia lectio. (44) Κομψός. Id., καθαρός. Sic et LXX. (45) Εμπειρίᾳ. Combef. εμπορίᾳ. (46) Λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν. ld., λιμοὺς τῶν ἐθνῶν.
τὴν χώραν ὑμῶν ἐνώπιον ὑμῶν ἀλλότριοι κατεσθίουσιν αὐτήν, καὶ ἠρήμωται κατεστραμμένη ὑπὸ πολλῶν ἀλλοτρίων. ἐγκαταλειφθήσεται ἡ θυγάτηρ Σιὼν ὡς σκηνὴ ἐν ἀμπελῶνι, καὶ ὡς ὀπωροφυλάκιον ἐν σικυηράτῳ, ὡς πόλις πολιορκουμένη. τί οὖν; οὐ γεγένηται ἤδη ταῦτα; οὐ πεπλήρωται τὰ ὑπὸ σοῦ εἰρημένα; οὐκ ἠρήμωται αὐτῶν ἡ Ἰουδαία γῆ; οὐκ ἐμπέπρησται τὸ ἁγίασμα; οὐ κατέστραπται τὰ τείχη; οὐ καθῃρέθησαν αἱ πόλεις; οὐ τὴν χώραν ἀλλότριοι κατεσθίουσιν; οὐ τὴν γῆν αὐτῶν Ῥωμαῖοι κρατοῦσιν; ἀλλὰ μισήσαντές σε οἱ ἄνομοι ἐνέπρισαν· καὶ γὰρ Χριστὸν ἐσταύρωσαν. ἀπέθανες ἐν κόσμῳ, ἀλλ’ οὖν ἐν Χριστῷ ζῇς. τίνα οὖν ὑμῶν πλείω ἀγαπήσω ἢ σέ; ἀλλὰ καὶ Ἱερεμίας λιθάζεται. ἢ Ἱερεμίαν μᾶλλον; ἀλλὰ καὶ Δανιὴλ μαρτυρεῖ. Δανιήλ, ὑπὲρ πάντας ἐπαινῶ σέ; ἀλλὰ καὶ Ἰωάννης οὐ ψεύδεται. πόσοις ὑμᾶς στόμασι καὶ γλώσσαις δοξάσω· μᾶλλον δὲ τὸν ἐν ὑμῖν λαλήσαντα λόγον. ἀπεθάνετε γὰρ σὺν Χριστῷ, ἀλλὰ ζήσετε ἐν θεῷ. ἀκούσατε καὶ χαρῆτε. ἰδοὺ τὰ ὑφ’ ὑμῶν λελαλημένα κατὰ καιροὺς πεπλήρωται. εἴδατε γὰρ αὐτὰ πρῶτον, εἶθ’ οὕτως ἐκηρύξατε πάσαις γενεαῖς τὰ τοῦ θεοῦ λόγια, διηκονήσατε πάσαις γενεαῖς.
ἐν ἡμῖν δὲ κατελογίσθης· κατέβη εἰς γῆν ἡ δόξα σου, ἡ πολλὴ εὐφροσύνη σου· ὑποκάτω σου στρώσουσι σῆψιν· τὸ δὲ κατακάλυμμά (40) σου σκώληξ. Πῶς ἔπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ Εωσφόρος, ὁ πρωί ἀνατέλ λων; Συνετρίβη εἰς τὴν γῆν ὁ ἀποστέλλων εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Σὺ δὲ εἶπας ἐν τῇ διανοίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων (41) τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου, καθιῶ ἐν ὄρεσιν ύψη λοῖς τοῖς πρὸς βοῤῥᾶν· ἀναβήσομαι ἐπάνω τῶν νε φελῶν, ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυνὶ δὲ εἰς ᾅδην καταδήσῃ (42), καὶ εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Οἱ ἰδόν τες σε θαυμάσουσιν ἐπὶ σοὶ καὶ ἐροῦσιν· Οὗτος ὁ ἄνθρωπος ὁ παροξύνων τὴν γῆν, ὁ σείων βασιλεῖς, ὁ θεὶς τὴν οἰκουμένην ὅλην ἔρημον, καὶ τὰς πόλεις καθ εἷλε, τοὺς ἐν ἐπαγωγῇ (43) οὐκ ἔλυσε. Πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς ἐκοιμήθησαν ἐν τιμῇ, ἄνθρωπος ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ· σὺ δὲ ῥιφθήσῃ ἐν τοῖς ὄρεσιν, ὡς νεκρὸς ἐβδελυγμένος, μετὰ πολλῶν πεπτωκότων ἐκε κεκεντημένων μαχαίρᾳ, καταβαινόντων εἰς ᾅδην. Ον τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔστι καθα ρὸν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ κομψός (44) · ὅτι τὴν γῆν μου ἀπώλεσας, καὶ τὸν λαόν μου ἀπέκτεινας. Οὐ μὴ μεί- νης εἰς τὸν αἰῶνα χρόνιος, σπέρμα πονηρόν. Ετοί- μασον τὰ τέκνα σου εἰς σφαγὴν ταῖς ἁμαρτίαις τοῦ πατρός σου, ἵνα μὴ ἀναστῶσι, καὶ τὴν γῆν μου οὐ κληρονομήσουσιν. Ἰεζεκιήλ δὲ ὁμοίως λέγει περὶ αὐτοῦ οὕτως • Τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ανθ' ὧν ὑψώθη ἡ καρδία σου, καὶ εἶπας, Θεός εἰμι ἐγώ, κατοι κίαν Θεοῦ ἐνῴκησα ἐν καρδίᾳ θαλάσσης· σὺ δὲ ἄν- Ορωπος καὶ οὐ Θεὸς, ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρ δίαν Θεοῦ. Μὴ σοφώτερος εἶ τοῦ Δανιήλ; Σοφοί οὐκ ἐπαίδευσάν σε τῇ ἐπιστήμῃ αὐτῶν; μὴ ἐν τῇ ἐπι- στήμη σου, ἢ ἐν τῇ φρονήσει σου ἐποίησας σεαυτῷ δύναμιν καὶ χρυσίον καὶ ἀργύριον ἐν τοῖς θησαυροίς σου ; Μὴ ἐν τῇ πολλῇ ἐπιστήμῃ σου, καὶ ἐν τῇ ἐμ- πειρία (45) σου ἐπλήθυνας δύναμίν σου; Υψώθη ἡ καρδία σου ἐν τῇ δυνάμει σου. Διὰ τοῦτο τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ἐπειδὴ ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρδίαν Θεοῦ, ἀντὶ τούτου, ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ἐπὶ σὲ ἀλλοτρίους λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν (46), καὶ ἐκκενώσουσι τὰς μαχαίρας αὐτῶν ἐπὶ σὲ καὶ ἐπὶ τὸ κάλλος τῆς ἐπιστήμης σου, καὶ στρώσουσι τὸ κάλλος σου εἰς ἀπώλειαν, καὶ καταβιβάσουσί σε, καὶ ἀποθανῇ θα νάτῳ τραυματιῶν ἐν καρδίᾳ θαλάσσης. Μὴ λέγων ἐρεῖς· Θεός εἰμι έγω, ἐνώπιον [τῶν ἀναιρούντων σε; σὺ δὲ εἰ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεὸς, ἐν χειρὶ τιτρωσκόν- των σε. θανάτοις απεριτμήτων ἀπολῇ ἐν χερσὶν ] ἀλλοτρίων· ὅτι ἐγὼ ἐλάλησα, λέγει Κύριος. » Τούτων τῶν οὖν ῥημάτων δεδειγμένων, ἴδωμεν λεπτο- * 182. κατάλυμα Β DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. nent saniem, et operimentum tuum vermis. Quo- modo cecidit de cœlo Lucifer, qui mane oriebatur ? Contritus est ad terram, qui mittebat ad omnes gentes. Tu autem dixeras in mente tua: In cœlum conscendam; supra stellas cœli ponam thronum meum, sedebo in montibus excelsis qui sunt ad aquilonem ; ascendam super nules; ero similis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, et ad fundamenta terræ. Qui viderint te, mirabuntur su- per te, et dicent: Hic homo qui irritabat terram, qui concutiebat reges, qui desolavit totum orbem, ejusque urbes destruxit, vinctos carcere non solvit. Omnes reges terræ dormierunt in honore, homo in domo sua; tu vero projectus eris in montibus velut cadaver abominabile, cum multis mortuis confos sis gladio, descendentibus in infernum. Quemad- modum vestimentum in sanguine conspersum non est mundum, sic neque tu eris mundus; quoniam terrani meam perdidisti, et populum meum interfe- cisti. Non manebis in æternum longævus, semen nequam. Præpara flios tuos ut jugulentur pro peccatis patris tui, ne consurgant et terram meam hæredi- tate accipiant ". › A terram gloria tua, multa laetitia tua ; subter te ster- XIV, 4-21. Ezech. xxviii, 2-10. cadaver reliquiæ, reddi posset. Sed cum sic ab He- bræo abhorreat et vulgatis Græcis, mutare religio non fuit. Ejusdem generis est, quod apud Cyrillum legitur, quasi hospitium, domicilium, quod et remotius e metaphora est. CoMBEF. - Sed nihil mutandum. FABRIC. B C D XVIII. Ezechiel quoque similiter loquitur in hunc modum: c Hæc dicit Dominus Deus: Pro eo quod exaltatum est cor tuum, et dixisti: Deus ego sum; habitationem Dei habitavi in corde maris; tu autem honio, et non Deus, dedisti cor tuum quasi cor Dei. Nunquid sapientior es tu˙ Da- niele? Sapientes non erudierunt te disciplina sua ? Nunquid in eruditione tua, aut in prudentia fecisti tibi fortitudinem, et aurum et argentum in thesau- ris tuis? Nunquid in multa eruditione tua et in negotiatione tua multiplicasti fortitudinem tuam? Elatum est cor tuum in fortitudine tua. Propterea hæc dicit Dominus Deus: Quia dedisti cor tuum quasi cor Dei; ecce ego adduco super te alienos pe- stilentes, et evaginabunt gladios suos super le et super pulchritudinem doctrinæ tuæ, et sternent pul- chritudinem tuam in perditionem; et descendere facient te, et morieris morte vulneratorum in corde maris. Nunquid ioquens dicturus es: Deus guu ego, in conspectu interficientium te? Tu autem homo es, et non Deus, in manu vulnerantium te. Morti- bus incircumcisorum interibis in manibus alieno- rum ; quia ego locutus sum, dicit Dominus ". XIX. Hisce ita ostensis verbis, videamus subti- COMBEF. - que LXX. - lta quo- (40) Τὸ δὲ κατακάλυμμα. Erat κατάλειμμα, quod (41) Αστρων. Combef., ἀστέρων. (42) Καταδήσῃ. Ιd., καταθήσῃ. (43) Επαγωγῇ. Malim απαγωγῇ, quæ alia lectio. (44) Κομψός. Id., καθαρός. Sic et LXX. (45) Εμπειρίᾳ. Combef. εμπορίᾳ. (46) Λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν. ld., λιμοὺς τῶν ἐθνῶν.
προφῆται ἐκηρύχθητε, ἵνα πάντας σῶσαι δυνηθῆτε. τότε γὰρ ὄντως ὁ προφήτης προφήτης γίνεται, ὅταν τὰ μέλλοντα γίνεσθαι προκηρύξας, ὕστερον συμβάντα αὐτὰ ἐπιδείξῃ. καλοῦ διδασκάλου οἱ πάντες ἐγένεσθε μαθηταί. ταῦτα ὑμῖν ὡς ζῶσιν ἀξίως ἐπιφέρω· ἔχετε γὰρ ἤδη τὸν τῆς ζωῆς καὶ ἀφθαρσίας ἀποκείμενον ὑμῖν ἐν τοῖς οὐρανοῖς στέφανον. λέγε μοι, ὦ μακάριε Δανιήλ, πληροφόρησόν με, παρακαλῶ. προφητεύεις περὶ τῆς λεαίνης ἐν Βαβυλῶνι· αἰχμάλωτος γὰρ ἦς ἐκεῖ. διήγησαι καὶ τὰ μέλλοντα περὶ τῆς ἄρκου· ἔτι γὰρ ἀκμὴν ἐν κόσμῳ ἦς καὶ εἶδες αὐτὰ γεγενημένα. ἔπειτα λέγεις μοι πάρδαλιν· καὶ πόθεν σοι τοῦτο εἰδέναι; ἤδη γὰρ ἐκεκοίμησο. ἦ τίς σε ταῦτα προεδίδαξεν ἀλλ’ ἢ ὁ πλάσας σε ἐν κοιλίᾳ μητρός, θεοῦ λόγος; εἶπας γὰρ καὶ οὐκ ἐψεύσω. ἀνέστη γὰρ ἡ πάρδαλις, ἦλθεν ὁ τράγος τῶν αἰγῶν, ἔτυψε τὸν κριόν, συνέτριψεν αὐτοῦ τὰ κέρατα, καὶ κατεπάτησεν αὐτὸν τοῖς ποσίν, ἐκράτησεν, ὑψώθη. ἐν τῷ πεσεῖν αὐτὸν ἀνέστη τέσσαρα κέρατα ὑποκάτωθεν αὐτοῦ· εὐφραίνου, μακάριε Δανιήλ, οὐκ ἐπλανήθης, γεγένηται ταῦτα πάντα. μετὰ τοῦτο πάλιν μοι διήγηθι· θηρίον τέταρτον, φοβερὸν καὶ ἔκθαμβον·
ἐν ἡμῖν δὲ κατελογίσθης· κατέβη εἰς γῆν ἡ δόξα σου, ἡ πολλὴ εὐφροσύνη σου· ὑποκάτω σου στρώσουσι σῆψιν· τὸ δὲ κατακάλυμμά (40) σου σκώληξ. Πῶς ἔπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ Εωσφόρος, ὁ πρωί ἀνατέλ λων; Συνετρίβη εἰς τὴν γῆν ὁ ἀποστέλλων εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Σὺ δὲ εἶπας ἐν τῇ διανοίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων (41) τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου, καθιῶ ἐν ὄρεσιν ύψη λοῖς τοῖς πρὸς βοῤῥᾶν· ἀναβήσομαι ἐπάνω τῶν νε φελῶν, ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυνὶ δὲ εἰς ᾅδην καταδήσῃ (42), καὶ εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Οἱ ἰδόν τες σε θαυμάσουσιν ἐπὶ σοὶ καὶ ἐροῦσιν· Οὗτος ὁ ἄνθρωπος ὁ παροξύνων τὴν γῆν, ὁ σείων βασιλεῖς, ὁ θεὶς τὴν οἰκουμένην ὅλην ἔρημον, καὶ τὰς πόλεις καθ εἷλε, τοὺς ἐν ἐπαγωγῇ (43) οὐκ ἔλυσε. Πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς ἐκοιμήθησαν ἐν τιμῇ, ἄνθρωπος ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ· σὺ δὲ ῥιφθήσῃ ἐν τοῖς ὄρεσιν, ὡς νεκρὸς ἐβδελυγμένος, μετὰ πολλῶν πεπτωκότων ἐκε κεκεντημένων μαχαίρᾳ, καταβαινόντων εἰς ᾅδην. Ον τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔστι καθα ρὸν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ κομψός (44) · ὅτι τὴν γῆν μου ἀπώλεσας, καὶ τὸν λαόν μου ἀπέκτεινας. Οὐ μὴ μεί- νης εἰς τὸν αἰῶνα χρόνιος, σπέρμα πονηρόν. Ετοί- μασον τὰ τέκνα σου εἰς σφαγὴν ταῖς ἁμαρτίαις τοῦ πατρός σου, ἵνα μὴ ἀναστῶσι, καὶ τὴν γῆν μου οὐ κληρονομήσουσιν. Ἰεζεκιήλ δὲ ὁμοίως λέγει περὶ αὐτοῦ οὕτως • Τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ανθ' ὧν ὑψώθη ἡ καρδία σου, καὶ εἶπας, Θεός εἰμι ἐγώ, κατοι κίαν Θεοῦ ἐνῴκησα ἐν καρδίᾳ θαλάσσης· σὺ δὲ ἄν- Ορωπος καὶ οὐ Θεὸς, ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρ δίαν Θεοῦ. Μὴ σοφώτερος εἶ τοῦ Δανιήλ; Σοφοί οὐκ ἐπαίδευσάν σε τῇ ἐπιστήμῃ αὐτῶν; μὴ ἐν τῇ ἐπι- στήμη σου, ἢ ἐν τῇ φρονήσει σου ἐποίησας σεαυτῷ δύναμιν καὶ χρυσίον καὶ ἀργύριον ἐν τοῖς θησαυροίς σου ; Μὴ ἐν τῇ πολλῇ ἐπιστήμῃ σου, καὶ ἐν τῇ ἐμ- πειρία (45) σου ἐπλήθυνας δύναμίν σου; Υψώθη ἡ καρδία σου ἐν τῇ δυνάμει σου. Διὰ τοῦτο τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ἐπειδὴ ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρδίαν Θεοῦ, ἀντὶ τούτου, ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ἐπὶ σὲ ἀλλοτρίους λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν (46), καὶ ἐκκενώσουσι τὰς μαχαίρας αὐτῶν ἐπὶ σὲ καὶ ἐπὶ τὸ κάλλος τῆς ἐπιστήμης σου, καὶ στρώσουσι τὸ κάλλος σου εἰς ἀπώλειαν, καὶ καταβιβάσουσί σε, καὶ ἀποθανῇ θα νάτῳ τραυματιῶν ἐν καρδίᾳ θαλάσσης. Μὴ λέγων ἐρεῖς· Θεός εἰμι έγω, ἐνώπιον [τῶν ἀναιρούντων σε; σὺ δὲ εἰ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεὸς, ἐν χειρὶ τιτρωσκόν- των σε. θανάτοις απεριτμήτων ἀπολῇ ἐν χερσὶν ] ἀλλοτρίων· ὅτι ἐγὼ ἐλάλησα, λέγει Κύριος. » Τούτων τῶν οὖν ῥημάτων δεδειγμένων, ἴδωμεν λεπτο- * 182. κατάλυμα Β DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. nent saniem, et operimentum tuum vermis. Quo- modo cecidit de cœlo Lucifer, qui mane oriebatur ? Contritus est ad terram, qui mittebat ad omnes gentes. Tu autem dixeras in mente tua: In cœlum conscendam; supra stellas cœli ponam thronum meum, sedebo in montibus excelsis qui sunt ad aquilonem ; ascendam super nules; ero similis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, et ad fundamenta terræ. Qui viderint te, mirabuntur su- per te, et dicent: Hic homo qui irritabat terram, qui concutiebat reges, qui desolavit totum orbem, ejusque urbes destruxit, vinctos carcere non solvit. Omnes reges terræ dormierunt in honore, homo in domo sua; tu vero projectus eris in montibus velut cadaver abominabile, cum multis mortuis confos sis gladio, descendentibus in infernum. Quemad- modum vestimentum in sanguine conspersum non est mundum, sic neque tu eris mundus; quoniam terrani meam perdidisti, et populum meum interfe- cisti. Non manebis in æternum longævus, semen nequam. Præpara flios tuos ut jugulentur pro peccatis patris tui, ne consurgant et terram meam hæredi- tate accipiant ". › A terram gloria tua, multa laetitia tua ; subter te ster- XIV, 4-21. Ezech. xxviii, 2-10. cadaver reliquiæ, reddi posset. Sed cum sic ab He- bræo abhorreat et vulgatis Græcis, mutare religio non fuit. Ejusdem generis est, quod apud Cyrillum legitur, quasi hospitium, domicilium, quod et remotius e metaphora est. CoMBEF. - Sed nihil mutandum. FABRIC. B C D XVIII. Ezechiel quoque similiter loquitur in hunc modum: c Hæc dicit Dominus Deus: Pro eo quod exaltatum est cor tuum, et dixisti: Deus ego sum; habitationem Dei habitavi in corde maris; tu autem honio, et non Deus, dedisti cor tuum quasi cor Dei. Nunquid sapientior es tu˙ Da- niele? Sapientes non erudierunt te disciplina sua ? Nunquid in eruditione tua, aut in prudentia fecisti tibi fortitudinem, et aurum et argentum in thesau- ris tuis? Nunquid in multa eruditione tua et in negotiatione tua multiplicasti fortitudinem tuam? Elatum est cor tuum in fortitudine tua. Propterea hæc dicit Dominus Deus: Quia dedisti cor tuum quasi cor Dei; ecce ego adduco super te alienos pe- stilentes, et evaginabunt gladios suos super le et super pulchritudinem doctrinæ tuæ, et sternent pul- chritudinem tuam in perditionem; et descendere facient te, et morieris morte vulneratorum in corde maris. Nunquid ioquens dicturus es: Deus guu ego, in conspectu interficientium te? Tu autem homo es, et non Deus, in manu vulnerantium te. Morti- bus incircumcisorum interibis in manibus alieno- rum ; quia ego locutus sum, dicit Dominus ". XIX. Hisce ita ostensis verbis, videamus subti- COMBEF. - que LXX. - lta quo- (40) Τὸ δὲ κατακάλυμμα. Erat κατάλειμμα, quod (41) Αστρων. Combef., ἀστέρων. (42) Καταδήσῃ. Ιd., καταθήσῃ. (43) Επαγωγῇ. Malim απαγωγῇ, quæ alia lectio. (44) Κομψός. Id., καθαρός. Sic et LXX. (45) Εμπειρίᾳ. Combef. εμπορίᾳ. (46) Λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν. ld., λιμοὺς τῶν ἐθνῶν.
οἱ ὀδόντες αὐτοῦ σιδηροῖ, καὶ οἱ ὄνυχες αὐτοῦ χαλκοῖ, ἐσθίον καὶ λεπτῦνον, καὶ τὰ ἐπίλοιπα τοῖς ποσὶν αὐτοῦ συνεπάτει. ἴδε κρατεῖ νῦν ὁ σίδηρος, ἴδε δαμάζει πάντα καὶ λεπτύνει, ἴδε ὑποτάσσει πάντας τοὺς μὴ θέλοντας, ἴδε βλέπομεν αὐτὰ ἡμεῖς, ἴδε δοξάζομεν τὸν θεὸν ὑπὸ σοῦ διδασκόμενοι. ἀλλ’ ἐπειδὴ προὔκειτο ἡμῖν περὶ τῆς πόρνης εἰπεῖν, πάρελθε, ὦ μακάριε Ἡσαί̈α. ἴδωμεν τί λέγεις περὶ Βαβυλῶνος. κατάβηθι, κάθισον ἐπὶ γῆς, παρθένος θύγατερ Βαβυλῶνος, κάθισον, θυγάτηρ Χαλδαίων, οὐκέτι προστεθήσῃ κληθῆναι ἁπαλὴ καὶ τρυφερά. λάβε μύλον, ἄλεσον ἄλευρον, ἀποκάλυψαι τὸ κατακάλυμμά σου, ἀνάσυρε τὰς πολιάς σου, ἀνακάλυψαι τὰς κνήμας, διάβηθι ποταμούς. ἀνακαλυφθήσεται ἡ αἰσχύνη σου, φανήσονται οἱ ὀνειδισμοί σου. τὸ δίκαιον ἐκ σοῦ λήμψομαι, οὐκέτι μὴ παραδῶ σε ἀνθρώποις. ὁ ῥυσάμενός σε κύριος Σαβαώθ, ὄνομα αὐτῷ ὁ ἅγιος Ἰσραήλ. κάθισον κατανενυγμένη, εἴσελθε εἰς τὸ σκότος, θυγάτηρ Χαλδαίων, οὐκέτι μὴ κληθήσῃ ἰσχὺς βασιλείας. παρωξύνθην ἐπὶ τῷ λαῷ μου, ἐμίανας τὴν κληρονομίαν μου·
ἐν ἡμῖν δὲ κατελογίσθης· κατέβη εἰς γῆν ἡ δόξα σου, ἡ πολλὴ εὐφροσύνη σου· ὑποκάτω σου στρώσουσι σῆψιν· τὸ δὲ κατακάλυμμά (40) σου σκώληξ. Πῶς ἔπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ Εωσφόρος, ὁ πρωί ἀνατέλ λων; Συνετρίβη εἰς τὴν γῆν ὁ ἀποστέλλων εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Σὺ δὲ εἶπας ἐν τῇ διανοίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων (41) τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου, καθιῶ ἐν ὄρεσιν ύψη λοῖς τοῖς πρὸς βοῤῥᾶν· ἀναβήσομαι ἐπάνω τῶν νε φελῶν, ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυνὶ δὲ εἰς ᾅδην καταδήσῃ (42), καὶ εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Οἱ ἰδόν τες σε θαυμάσουσιν ἐπὶ σοὶ καὶ ἐροῦσιν· Οὗτος ὁ ἄνθρωπος ὁ παροξύνων τὴν γῆν, ὁ σείων βασιλεῖς, ὁ θεὶς τὴν οἰκουμένην ὅλην ἔρημον, καὶ τὰς πόλεις καθ εἷλε, τοὺς ἐν ἐπαγωγῇ (43) οὐκ ἔλυσε. Πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς ἐκοιμήθησαν ἐν τιμῇ, ἄνθρωπος ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ· σὺ δὲ ῥιφθήσῃ ἐν τοῖς ὄρεσιν, ὡς νεκρὸς ἐβδελυγμένος, μετὰ πολλῶν πεπτωκότων ἐκε κεκεντημένων μαχαίρᾳ, καταβαινόντων εἰς ᾅδην. Ον τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔστι καθα ρὸν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ κομψός (44) · ὅτι τὴν γῆν μου ἀπώλεσας, καὶ τὸν λαόν μου ἀπέκτεινας. Οὐ μὴ μεί- νης εἰς τὸν αἰῶνα χρόνιος, σπέρμα πονηρόν. Ετοί- μασον τὰ τέκνα σου εἰς σφαγὴν ταῖς ἁμαρτίαις τοῦ πατρός σου, ἵνα μὴ ἀναστῶσι, καὶ τὴν γῆν μου οὐ κληρονομήσουσιν. Ἰεζεκιήλ δὲ ὁμοίως λέγει περὶ αὐτοῦ οὕτως • Τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ανθ' ὧν ὑψώθη ἡ καρδία σου, καὶ εἶπας, Θεός εἰμι ἐγώ, κατοι κίαν Θεοῦ ἐνῴκησα ἐν καρδίᾳ θαλάσσης· σὺ δὲ ἄν- Ορωπος καὶ οὐ Θεὸς, ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρ δίαν Θεοῦ. Μὴ σοφώτερος εἶ τοῦ Δανιήλ; Σοφοί οὐκ ἐπαίδευσάν σε τῇ ἐπιστήμῃ αὐτῶν; μὴ ἐν τῇ ἐπι- στήμη σου, ἢ ἐν τῇ φρονήσει σου ἐποίησας σεαυτῷ δύναμιν καὶ χρυσίον καὶ ἀργύριον ἐν τοῖς θησαυροίς σου ; Μὴ ἐν τῇ πολλῇ ἐπιστήμῃ σου, καὶ ἐν τῇ ἐμ- πειρία (45) σου ἐπλήθυνας δύναμίν σου; Υψώθη ἡ καρδία σου ἐν τῇ δυνάμει σου. Διὰ τοῦτο τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ἐπειδὴ ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρδίαν Θεοῦ, ἀντὶ τούτου, ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ἐπὶ σὲ ἀλλοτρίους λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν (46), καὶ ἐκκενώσουσι τὰς μαχαίρας αὐτῶν ἐπὶ σὲ καὶ ἐπὶ τὸ κάλλος τῆς ἐπιστήμης σου, καὶ στρώσουσι τὸ κάλλος σου εἰς ἀπώλειαν, καὶ καταβιβάσουσί σε, καὶ ἀποθανῇ θα νάτῳ τραυματιῶν ἐν καρδίᾳ θαλάσσης. Μὴ λέγων ἐρεῖς· Θεός εἰμι έγω, ἐνώπιον [τῶν ἀναιρούντων σε; σὺ δὲ εἰ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεὸς, ἐν χειρὶ τιτρωσκόν- των σε. θανάτοις απεριτμήτων ἀπολῇ ἐν χερσὶν ] ἀλλοτρίων· ὅτι ἐγὼ ἐλάλησα, λέγει Κύριος. » Τούτων τῶν οὖν ῥημάτων δεδειγμένων, ἴδωμεν λεπτο- * 182. κατάλυμα Β DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. nent saniem, et operimentum tuum vermis. Quo- modo cecidit de cœlo Lucifer, qui mane oriebatur ? Contritus est ad terram, qui mittebat ad omnes gentes. Tu autem dixeras in mente tua: In cœlum conscendam; supra stellas cœli ponam thronum meum, sedebo in montibus excelsis qui sunt ad aquilonem ; ascendam super nules; ero similis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, et ad fundamenta terræ. Qui viderint te, mirabuntur su- per te, et dicent: Hic homo qui irritabat terram, qui concutiebat reges, qui desolavit totum orbem, ejusque urbes destruxit, vinctos carcere non solvit. Omnes reges terræ dormierunt in honore, homo in domo sua; tu vero projectus eris in montibus velut cadaver abominabile, cum multis mortuis confos sis gladio, descendentibus in infernum. Quemad- modum vestimentum in sanguine conspersum non est mundum, sic neque tu eris mundus; quoniam terrani meam perdidisti, et populum meum interfe- cisti. Non manebis in æternum longævus, semen nequam. Præpara flios tuos ut jugulentur pro peccatis patris tui, ne consurgant et terram meam hæredi- tate accipiant ". › A terram gloria tua, multa laetitia tua ; subter te ster- XIV, 4-21. Ezech. xxviii, 2-10. cadaver reliquiæ, reddi posset. Sed cum sic ab He- bræo abhorreat et vulgatis Græcis, mutare religio non fuit. Ejusdem generis est, quod apud Cyrillum legitur, quasi hospitium, domicilium, quod et remotius e metaphora est. CoMBEF. - Sed nihil mutandum. FABRIC. B C D XVIII. Ezechiel quoque similiter loquitur in hunc modum: c Hæc dicit Dominus Deus: Pro eo quod exaltatum est cor tuum, et dixisti: Deus ego sum; habitationem Dei habitavi in corde maris; tu autem honio, et non Deus, dedisti cor tuum quasi cor Dei. Nunquid sapientior es tu˙ Da- niele? Sapientes non erudierunt te disciplina sua ? Nunquid in eruditione tua, aut in prudentia fecisti tibi fortitudinem, et aurum et argentum in thesau- ris tuis? Nunquid in multa eruditione tua et in negotiatione tua multiplicasti fortitudinem tuam? Elatum est cor tuum in fortitudine tua. Propterea hæc dicit Dominus Deus: Quia dedisti cor tuum quasi cor Dei; ecce ego adduco super te alienos pe- stilentes, et evaginabunt gladios suos super le et super pulchritudinem doctrinæ tuæ, et sternent pul- chritudinem tuam in perditionem; et descendere facient te, et morieris morte vulneratorum in corde maris. Nunquid ioquens dicturus es: Deus guu ego, in conspectu interficientium te? Tu autem homo es, et non Deus, in manu vulnerantium te. Morti- bus incircumcisorum interibis in manibus alieno- rum ; quia ego locutus sum, dicit Dominus ". XIX. Hisce ita ostensis verbis, videamus subti- COMBEF. - que LXX. - lta quo- (40) Τὸ δὲ κατακάλυμμα. Erat κατάλειμμα, quod (41) Αστρων. Combef., ἀστέρων. (42) Καταδήσῃ. Ιd., καταθήσῃ. (43) Επαγωγῇ. Malim απαγωγῇ, quæ alia lectio. (44) Κομψός. Id., καθαρός. Sic et LXX. (45) Εμπειρίᾳ. Combef. εμπορίᾳ. (46) Λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν. ld., λιμοὺς τῶν ἐθνῶν.
ἐγὼ δέδωκα εἰς τὴν χεῖρά σου, σὺ δὲ οὐκ ἔδωκας αὐτοῖς ἔλεος, σὺ δὲ τοῦ πρεσβύτου ἐβάρυνας τὸν ζυγὸν σφόδρα, καὶ εἶπας· εἰς τὸν αἰῶνα ἔσομαι ἄρχουσα. οὐκ ἐνόησας ταῦτα ἐν τῇ καρδίᾳ σου, οὐδὲ ἐμνήσθης τὰ ἔσχατα. νῦν δὲ ἄκουε ταῦτα, ἡ τρυφερά, ἡ καθημένη πεποιθυῖα, ἡ λέγουσα τῇ καρδίᾳ· ἐγώ εἰμι, καὶ οὐκ ἔστιν ἑτέρα, οὐ καθιῶ χήρα, οὐδὲ γνώσομαι ὀρφανίαν. νῦν δὲ ἥξει ἐπὶ σὲ δύο ταῦτα ἐν ἡμέρᾳ μιᾷ, χηρεία καὶ ἀτεκνία ἥξει ἐξαίφνης ἐπὶ σὲ ἐν τῇ φαρμακείᾳ σου, ἐν τῇ ἰσχύι τῶν ἐπαοιδῶν σου σφόδρα, τῇ ἐλπίδι τῆς πονηρίας σου. σὺ γὰρ εἶπας· ἐγώ εἰμι, οὐκ ἔστιν ἑτέρα, καὶ ἔσται ἡ πορνεία σου σοὶ αἰσχύνη, ὅτι εἶπας τῇ καρδίᾳ σου· ἐγώ εἰμι. καὶ ἥξει ἐπὶ σὲ ἀπώλεια καὶ οὐ μὴ γνῷς, βόθυνος, καὶ ἐμπεσῇ εἰς αὐτόν· καὶ ἥξει ἐπὶ σὲ ταλαιπωρία, καὶ οὐ μὴ δυνήσῃ καθαρὰ γενέσθαι· καὶ ἥξει ἐπὶ σὲ ἐξάπινα, καὶ οὐ μὴ γνώσῃ. στῆθι νῦν ἐν ταῖς ἐπαοιδαῖς σου καὶ τῇ πολλῇ φαρμακείᾳ σου, ἃ ἐμάνθανες ἐκ γενέσεώς σου, εἰ δυνήσῃ ὠφεληθῆναι. κεκοπίακας ἐν ταῖς βουλαῖς σου· στήτωσαν καὶ σωσάτωσάν σε οἱ ἀστρολόγοι τοῦ οὐρανοῦ, οἱ ὁρῶντες τοὺς ἀστέρας ἀναγγειλάτωσάν σοι, τί μέλλει ἐπὶ σὲ ἐλθεῖν.
ἐν ἡμῖν δὲ κατελογίσθης· κατέβη εἰς γῆν ἡ δόξα σου, ἡ πολλὴ εὐφροσύνη σου· ὑποκάτω σου στρώσουσι σῆψιν· τὸ δὲ κατακάλυμμά (40) σου σκώληξ. Πῶς ἔπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ Εωσφόρος, ὁ πρωί ἀνατέλ λων; Συνετρίβη εἰς τὴν γῆν ὁ ἀποστέλλων εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Σὺ δὲ εἶπας ἐν τῇ διανοίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων (41) τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου, καθιῶ ἐν ὄρεσιν ύψη λοῖς τοῖς πρὸς βοῤῥᾶν· ἀναβήσομαι ἐπάνω τῶν νε φελῶν, ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυνὶ δὲ εἰς ᾅδην καταδήσῃ (42), καὶ εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Οἱ ἰδόν τες σε θαυμάσουσιν ἐπὶ σοὶ καὶ ἐροῦσιν· Οὗτος ὁ ἄνθρωπος ὁ παροξύνων τὴν γῆν, ὁ σείων βασιλεῖς, ὁ θεὶς τὴν οἰκουμένην ὅλην ἔρημον, καὶ τὰς πόλεις καθ εἷλε, τοὺς ἐν ἐπαγωγῇ (43) οὐκ ἔλυσε. Πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς ἐκοιμήθησαν ἐν τιμῇ, ἄνθρωπος ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ· σὺ δὲ ῥιφθήσῃ ἐν τοῖς ὄρεσιν, ὡς νεκρὸς ἐβδελυγμένος, μετὰ πολλῶν πεπτωκότων ἐκε κεκεντημένων μαχαίρᾳ, καταβαινόντων εἰς ᾅδην. Ον τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔστι καθα ρὸν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ κομψός (44) · ὅτι τὴν γῆν μου ἀπώλεσας, καὶ τὸν λαόν μου ἀπέκτεινας. Οὐ μὴ μεί- νης εἰς τὸν αἰῶνα χρόνιος, σπέρμα πονηρόν. Ετοί- μασον τὰ τέκνα σου εἰς σφαγὴν ταῖς ἁμαρτίαις τοῦ πατρός σου, ἵνα μὴ ἀναστῶσι, καὶ τὴν γῆν μου οὐ κληρονομήσουσιν. Ἰεζεκιήλ δὲ ὁμοίως λέγει περὶ αὐτοῦ οὕτως • Τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ανθ' ὧν ὑψώθη ἡ καρδία σου, καὶ εἶπας, Θεός εἰμι ἐγώ, κατοι κίαν Θεοῦ ἐνῴκησα ἐν καρδίᾳ θαλάσσης· σὺ δὲ ἄν- Ορωπος καὶ οὐ Θεὸς, ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρ δίαν Θεοῦ. Μὴ σοφώτερος εἶ τοῦ Δανιήλ; Σοφοί οὐκ ἐπαίδευσάν σε τῇ ἐπιστήμῃ αὐτῶν; μὴ ἐν τῇ ἐπι- στήμη σου, ἢ ἐν τῇ φρονήσει σου ἐποίησας σεαυτῷ δύναμιν καὶ χρυσίον καὶ ἀργύριον ἐν τοῖς θησαυροίς σου ; Μὴ ἐν τῇ πολλῇ ἐπιστήμῃ σου, καὶ ἐν τῇ ἐμ- πειρία (45) σου ἐπλήθυνας δύναμίν σου; Υψώθη ἡ καρδία σου ἐν τῇ δυνάμει σου. Διὰ τοῦτο τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ἐπειδὴ ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρδίαν Θεοῦ, ἀντὶ τούτου, ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ἐπὶ σὲ ἀλλοτρίους λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν (46), καὶ ἐκκενώσουσι τὰς μαχαίρας αὐτῶν ἐπὶ σὲ καὶ ἐπὶ τὸ κάλλος τῆς ἐπιστήμης σου, καὶ στρώσουσι τὸ κάλλος σου εἰς ἀπώλειαν, καὶ καταβιβάσουσί σε, καὶ ἀποθανῇ θα νάτῳ τραυματιῶν ἐν καρδίᾳ θαλάσσης. Μὴ λέγων ἐρεῖς· Θεός εἰμι έγω, ἐνώπιον [τῶν ἀναιρούντων σε; σὺ δὲ εἰ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεὸς, ἐν χειρὶ τιτρωσκόν- των σε. θανάτοις απεριτμήτων ἀπολῇ ἐν χερσὶν ] ἀλλοτρίων· ὅτι ἐγὼ ἐλάλησα, λέγει Κύριος. » Τούτων τῶν οὖν ῥημάτων δεδειγμένων, ἴδωμεν λεπτο- * 182. κατάλυμα Β DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. nent saniem, et operimentum tuum vermis. Quo- modo cecidit de cœlo Lucifer, qui mane oriebatur ? Contritus est ad terram, qui mittebat ad omnes gentes. Tu autem dixeras in mente tua: In cœlum conscendam; supra stellas cœli ponam thronum meum, sedebo in montibus excelsis qui sunt ad aquilonem ; ascendam super nules; ero similis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, et ad fundamenta terræ. Qui viderint te, mirabuntur su- per te, et dicent: Hic homo qui irritabat terram, qui concutiebat reges, qui desolavit totum orbem, ejusque urbes destruxit, vinctos carcere non solvit. Omnes reges terræ dormierunt in honore, homo in domo sua; tu vero projectus eris in montibus velut cadaver abominabile, cum multis mortuis confos sis gladio, descendentibus in infernum. Quemad- modum vestimentum in sanguine conspersum non est mundum, sic neque tu eris mundus; quoniam terrani meam perdidisti, et populum meum interfe- cisti. Non manebis in æternum longævus, semen nequam. Præpara flios tuos ut jugulentur pro peccatis patris tui, ne consurgant et terram meam hæredi- tate accipiant ". › A terram gloria tua, multa laetitia tua ; subter te ster- XIV, 4-21. Ezech. xxviii, 2-10. cadaver reliquiæ, reddi posset. Sed cum sic ab He- bræo abhorreat et vulgatis Græcis, mutare religio non fuit. Ejusdem generis est, quod apud Cyrillum legitur, quasi hospitium, domicilium, quod et remotius e metaphora est. CoMBEF. - Sed nihil mutandum. FABRIC. B C D XVIII. Ezechiel quoque similiter loquitur in hunc modum: c Hæc dicit Dominus Deus: Pro eo quod exaltatum est cor tuum, et dixisti: Deus ego sum; habitationem Dei habitavi in corde maris; tu autem honio, et non Deus, dedisti cor tuum quasi cor Dei. Nunquid sapientior es tu˙ Da- niele? Sapientes non erudierunt te disciplina sua ? Nunquid in eruditione tua, aut in prudentia fecisti tibi fortitudinem, et aurum et argentum in thesau- ris tuis? Nunquid in multa eruditione tua et in negotiatione tua multiplicasti fortitudinem tuam? Elatum est cor tuum in fortitudine tua. Propterea hæc dicit Dominus Deus: Quia dedisti cor tuum quasi cor Dei; ecce ego adduco super te alienos pe- stilentes, et evaginabunt gladios suos super le et super pulchritudinem doctrinæ tuæ, et sternent pul- chritudinem tuam in perditionem; et descendere facient te, et morieris morte vulneratorum in corde maris. Nunquid ioquens dicturus es: Deus guu ego, in conspectu interficientium te? Tu autem homo es, et non Deus, in manu vulnerantium te. Morti- bus incircumcisorum interibis in manibus alieno- rum ; quia ego locutus sum, dicit Dominus ". XIX. Hisce ita ostensis verbis, videamus subti- COMBEF. - que LXX. - lta quo- (40) Τὸ δὲ κατακάλυμμα. Erat κατάλειμμα, quod (41) Αστρων. Combef., ἀστέρων. (42) Καταδήσῃ. Ιd., καταθήσῃ. (43) Επαγωγῇ. Malim απαγωγῇ, quæ alia lectio. (44) Κομψός. Id., καθαρός. Sic et LXX. (45) Εμπειρίᾳ. Combef. εμπορίᾳ. (46) Λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν. ld., λιμοὺς τῶν ἐθνῶν.
ἰδοὺ πάντες ὡς φρύγανα ἐπὶ πυρὸς οὕτω καυθήσονται, καὶ οὐ μὴ ἐξέλωνται τὴν ψυχὴν αὐτῶν ἐκ φλογός, ὅτι ἔχεις ἄνθρακας πυρός, κάθισαι ἐπ’ αὐτούς, οὕτως ἔσται σοι εἰς βοήθειαν· ἐκοπίασας ἐν τῇ μεταβολῇ ἐκ νεότητος, ἄνθρωπος καθ’ ἑαυτὸν ἐπλάγχθη, σοὶ δὲ οὐκ ἔσται σωτηρία. ταῦτα μὲν οὖν προφητεύει Ἡσαί̈ας· ἴδωμεν δὲ εἰ τὰ ὅμοια αὐτῷ ἐφθέγξατο Ἰωάννης. οὗτος γὰρ ἐν Πάτμῳ τῇ νήσῳ ὢν ὁρᾷ ἀποκάλυψιν μυστηρίων φρικτῶν, ἅτινα διηγούμενος ἀφθόνως καὶ ἑτέρους διδάσκει. λέγε μοι, ὦ μακάριε Ἰωάννη, ἀπόστολε καὶ μαθητὰ τοῦ κυρίου, τί εἶδες καὶ τί ἤκουσας περὶ Βαβυλῶνος. γρηγόρησον καὶ εἰπέ· καὶ γὰρ αὐτή σε ἐξώρισεν. καὶ ἦλθεν εἷς τῶν ἑπτὰ ἀγγέλων τῶν ἐχόντων τὰς ἑπτὰ φιάλας, καὶ ἐλάλησε μετ’ ἐμοῦ λέγων· δεῦρο, δείξω σοι τὸ κρίμα τῆς πόρνης τῆς μεγάλης τῆς καθημένης ἐπὶ ὑδάτων πολλῶν, μεθ’ ἧς ἐπόρνευσαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ ἐμεθύσθησαν οἱ κατοικοῦντες τὴν γῆν ἐκ τοῦ οἴνου τῆς πορνείας αὐτῆς. καὶ ἀπήνεγκέ με εἰς ἔρημον ἐν πνεύματι καὶ εἶδα γυναῖκα καθημένην ἐπὶ θηρίον κόκκινον, γέμον τὰ ὀνόματα, ἔχον κεφαλὰς ἑπτὰ καὶ κέρατα δέκα.
ἐν ἡμῖν δὲ κατελογίσθης· κατέβη εἰς γῆν ἡ δόξα σου, ἡ πολλὴ εὐφροσύνη σου· ὑποκάτω σου στρώσουσι σῆψιν· τὸ δὲ κατακάλυμμά (40) σου σκώληξ. Πῶς ἔπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ Εωσφόρος, ὁ πρωί ἀνατέλ λων; Συνετρίβη εἰς τὴν γῆν ὁ ἀποστέλλων εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Σὺ δὲ εἶπας ἐν τῇ διανοίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων (41) τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου, καθιῶ ἐν ὄρεσιν ύψη λοῖς τοῖς πρὸς βοῤῥᾶν· ἀναβήσομαι ἐπάνω τῶν νε φελῶν, ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυνὶ δὲ εἰς ᾅδην καταδήσῃ (42), καὶ εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Οἱ ἰδόν τες σε θαυμάσουσιν ἐπὶ σοὶ καὶ ἐροῦσιν· Οὗτος ὁ ἄνθρωπος ὁ παροξύνων τὴν γῆν, ὁ σείων βασιλεῖς, ὁ θεὶς τὴν οἰκουμένην ὅλην ἔρημον, καὶ τὰς πόλεις καθ εἷλε, τοὺς ἐν ἐπαγωγῇ (43) οὐκ ἔλυσε. Πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς ἐκοιμήθησαν ἐν τιμῇ, ἄνθρωπος ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ· σὺ δὲ ῥιφθήσῃ ἐν τοῖς ὄρεσιν, ὡς νεκρὸς ἐβδελυγμένος, μετὰ πολλῶν πεπτωκότων ἐκε κεκεντημένων μαχαίρᾳ, καταβαινόντων εἰς ᾅδην. Ον τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔστι καθα ρὸν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ κομψός (44) · ὅτι τὴν γῆν μου ἀπώλεσας, καὶ τὸν λαόν μου ἀπέκτεινας. Οὐ μὴ μεί- νης εἰς τὸν αἰῶνα χρόνιος, σπέρμα πονηρόν. Ετοί- μασον τὰ τέκνα σου εἰς σφαγὴν ταῖς ἁμαρτίαις τοῦ πατρός σου, ἵνα μὴ ἀναστῶσι, καὶ τὴν γῆν μου οὐ κληρονομήσουσιν. Ἰεζεκιήλ δὲ ὁμοίως λέγει περὶ αὐτοῦ οὕτως • Τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ανθ' ὧν ὑψώθη ἡ καρδία σου, καὶ εἶπας, Θεός εἰμι ἐγώ, κατοι κίαν Θεοῦ ἐνῴκησα ἐν καρδίᾳ θαλάσσης· σὺ δὲ ἄν- Ορωπος καὶ οὐ Θεὸς, ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρ δίαν Θεοῦ. Μὴ σοφώτερος εἶ τοῦ Δανιήλ; Σοφοί οὐκ ἐπαίδευσάν σε τῇ ἐπιστήμῃ αὐτῶν; μὴ ἐν τῇ ἐπι- στήμη σου, ἢ ἐν τῇ φρονήσει σου ἐποίησας σεαυτῷ δύναμιν καὶ χρυσίον καὶ ἀργύριον ἐν τοῖς θησαυροίς σου ; Μὴ ἐν τῇ πολλῇ ἐπιστήμῃ σου, καὶ ἐν τῇ ἐμ- πειρία (45) σου ἐπλήθυνας δύναμίν σου; Υψώθη ἡ καρδία σου ἐν τῇ δυνάμει σου. Διὰ τοῦτο τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ἐπειδὴ ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρδίαν Θεοῦ, ἀντὶ τούτου, ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ἐπὶ σὲ ἀλλοτρίους λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν (46), καὶ ἐκκενώσουσι τὰς μαχαίρας αὐτῶν ἐπὶ σὲ καὶ ἐπὶ τὸ κάλλος τῆς ἐπιστήμης σου, καὶ στρώσουσι τὸ κάλλος σου εἰς ἀπώλειαν, καὶ καταβιβάσουσί σε, καὶ ἀποθανῇ θα νάτῳ τραυματιῶν ἐν καρδίᾳ θαλάσσης. Μὴ λέγων ἐρεῖς· Θεός εἰμι έγω, ἐνώπιον [τῶν ἀναιρούντων σε; σὺ δὲ εἰ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεὸς, ἐν χειρὶ τιτρωσκόν- των σε. θανάτοις απεριτμήτων ἀπολῇ ἐν χερσὶν ] ἀλλοτρίων· ὅτι ἐγὼ ἐλάλησα, λέγει Κύριος. » Τούτων τῶν οὖν ῥημάτων δεδειγμένων, ἴδωμεν λεπτο- * 182. κατάλυμα Β DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. nent saniem, et operimentum tuum vermis. Quo- modo cecidit de cœlo Lucifer, qui mane oriebatur ? Contritus est ad terram, qui mittebat ad omnes gentes. Tu autem dixeras in mente tua: In cœlum conscendam; supra stellas cœli ponam thronum meum, sedebo in montibus excelsis qui sunt ad aquilonem ; ascendam super nules; ero similis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, et ad fundamenta terræ. Qui viderint te, mirabuntur su- per te, et dicent: Hic homo qui irritabat terram, qui concutiebat reges, qui desolavit totum orbem, ejusque urbes destruxit, vinctos carcere non solvit. Omnes reges terræ dormierunt in honore, homo in domo sua; tu vero projectus eris in montibus velut cadaver abominabile, cum multis mortuis confos sis gladio, descendentibus in infernum. Quemad- modum vestimentum in sanguine conspersum non est mundum, sic neque tu eris mundus; quoniam terrani meam perdidisti, et populum meum interfe- cisti. Non manebis in æternum longævus, semen nequam. Præpara flios tuos ut jugulentur pro peccatis patris tui, ne consurgant et terram meam hæredi- tate accipiant ". › A terram gloria tua, multa laetitia tua ; subter te ster- XIV, 4-21. Ezech. xxviii, 2-10. cadaver reliquiæ, reddi posset. Sed cum sic ab He- bræo abhorreat et vulgatis Græcis, mutare religio non fuit. Ejusdem generis est, quod apud Cyrillum legitur, quasi hospitium, domicilium, quod et remotius e metaphora est. CoMBEF. - Sed nihil mutandum. FABRIC. B C D XVIII. Ezechiel quoque similiter loquitur in hunc modum: c Hæc dicit Dominus Deus: Pro eo quod exaltatum est cor tuum, et dixisti: Deus ego sum; habitationem Dei habitavi in corde maris; tu autem honio, et non Deus, dedisti cor tuum quasi cor Dei. Nunquid sapientior es tu˙ Da- niele? Sapientes non erudierunt te disciplina sua ? Nunquid in eruditione tua, aut in prudentia fecisti tibi fortitudinem, et aurum et argentum in thesau- ris tuis? Nunquid in multa eruditione tua et in negotiatione tua multiplicasti fortitudinem tuam? Elatum est cor tuum in fortitudine tua. Propterea hæc dicit Dominus Deus: Quia dedisti cor tuum quasi cor Dei; ecce ego adduco super te alienos pe- stilentes, et evaginabunt gladios suos super le et super pulchritudinem doctrinæ tuæ, et sternent pul- chritudinem tuam in perditionem; et descendere facient te, et morieris morte vulneratorum in corde maris. Nunquid ioquens dicturus es: Deus guu ego, in conspectu interficientium te? Tu autem homo es, et non Deus, in manu vulnerantium te. Morti- bus incircumcisorum interibis in manibus alieno- rum ; quia ego locutus sum, dicit Dominus ". XIX. Hisce ita ostensis verbis, videamus subti- COMBEF. - que LXX. - lta quo- (40) Τὸ δὲ κατακάλυμμα. Erat κατάλειμμα, quod (41) Αστρων. Combef., ἀστέρων. (42) Καταδήσῃ. Ιd., καταθήσῃ. (43) Επαγωγῇ. Malim απαγωγῇ, quæ alia lectio. (44) Κομψός. Id., καθαρός. Sic et LXX. (45) Εμπειρίᾳ. Combef. εμπορίᾳ. (46) Λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν. ld., λιμοὺς τῶν ἐθνῶν.
καὶ ἡ γυνὴ ἦν περιβεβλημένη πορφυροῦν καὶ κόκκινον, κεχρυσωμένη χρυσῷ καὶ λίθῳ τιμίῳ καὶ μαργαρίταις, ἔχουσα ποτήριον χρυσοῦν ἐν τῇ χειρὶ αὐτῆς γέμων βδελυγμάτων καὶ τὰ ἀκάθαρτα τῆς πορνείας τῆς γῆς, καὶ ἐπὶ τὸ μέτωπον αὐτῆς ὄνομα γεγραμμένον· μυστήριον, Βαβυλὼν ἡ μεγάλη, ἡ μήτηρ τῶν πορνῶν καὶ τῶν βδελυγμάτων τῆς γῆς. καὶ εἶδον τὴν γυναῖκα μεθύουσαν τοῦ αἵματος τῶν ἁγίων καὶ ἐκ τοῦ αἵματος τῶν μαρτύρων Ἰησοῦ, καὶ ἐθαύμασα ἰδὼν αὐτὴν θαῦμα μέγα. καὶ εἶπέ μοι ὁ ἄγγελος· διατί ἐθαύμασας; ἐγὼ ἐρῶ σοι τὸ μυστήριον τῆς γυναικὸς καὶ τοῦ θηρίου τοῦ βαστάζοντος αὐτήν, τοῦ ἔχοντος τὰς ἑπτὰ κεφαλὰς καὶ τὰ δέκα κέρατα. τὸ θηρίον ὃ εἶδες ἦν καὶ οὐκ ἔστι καὶ μέλλει ἀναβαίνειν ἐκ τῆς ἀβύσσου καὶ εἰς ἀπώλειαν ὑπάγει· καὶ θαυμάζουσιν οἱ κατοικοῦντες ἐπὶ τῆς γῆς, ὧν οὐ γέγραπται τὸ ὄνομα ἐπὶ τὸ βιβλίον τῆς ζωῆς ἀπὸ καταβολῆς κόσμου, βλέποντες τὸ θηρίον ὅτι ἦν καὶ οὐκ ἔστι καὶ παρέσται. ὧδε ὁ νοῦς ὁ ἔχων σοφίαν. αἱ ἑπτὰ κεφαλαὶ ἑπτὰ ὄρη εἰσίν, ὅπου ἡ γυνὴ κάθηται ἐπ’ αὐτῶν, καὶ βασιλεῖς αἱ ἑπτά εἰσιν· οἱ πέντε ἔπεσαν, ὁ εἷς ἔστιν, ὁ ἄλλος οὔπω ἦλθεν, καὶ ὅταν ἔλθῃ ὀλίγον αὐτὸν δεῖ μεῖναι.
ἐν ἡμῖν δὲ κατελογίσθης· κατέβη εἰς γῆν ἡ δόξα σου, ἡ πολλὴ εὐφροσύνη σου· ὑποκάτω σου στρώσουσι σῆψιν· τὸ δὲ κατακάλυμμά (40) σου σκώληξ. Πῶς ἔπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ Εωσφόρος, ὁ πρωί ἀνατέλ λων; Συνετρίβη εἰς τὴν γῆν ὁ ἀποστέλλων εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Σὺ δὲ εἶπας ἐν τῇ διανοίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων (41) τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου, καθιῶ ἐν ὄρεσιν ύψη λοῖς τοῖς πρὸς βοῤῥᾶν· ἀναβήσομαι ἐπάνω τῶν νε φελῶν, ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυνὶ δὲ εἰς ᾅδην καταδήσῃ (42), καὶ εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Οἱ ἰδόν τες σε θαυμάσουσιν ἐπὶ σοὶ καὶ ἐροῦσιν· Οὗτος ὁ ἄνθρωπος ὁ παροξύνων τὴν γῆν, ὁ σείων βασιλεῖς, ὁ θεὶς τὴν οἰκουμένην ὅλην ἔρημον, καὶ τὰς πόλεις καθ εἷλε, τοὺς ἐν ἐπαγωγῇ (43) οὐκ ἔλυσε. Πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς ἐκοιμήθησαν ἐν τιμῇ, ἄνθρωπος ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ· σὺ δὲ ῥιφθήσῃ ἐν τοῖς ὄρεσιν, ὡς νεκρὸς ἐβδελυγμένος, μετὰ πολλῶν πεπτωκότων ἐκε κεκεντημένων μαχαίρᾳ, καταβαινόντων εἰς ᾅδην. Ον τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔστι καθα ρὸν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ κομψός (44) · ὅτι τὴν γῆν μου ἀπώλεσας, καὶ τὸν λαόν μου ἀπέκτεινας. Οὐ μὴ μεί- νης εἰς τὸν αἰῶνα χρόνιος, σπέρμα πονηρόν. Ετοί- μασον τὰ τέκνα σου εἰς σφαγὴν ταῖς ἁμαρτίαις τοῦ πατρός σου, ἵνα μὴ ἀναστῶσι, καὶ τὴν γῆν μου οὐ κληρονομήσουσιν. Ἰεζεκιήλ δὲ ὁμοίως λέγει περὶ αὐτοῦ οὕτως • Τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ανθ' ὧν ὑψώθη ἡ καρδία σου, καὶ εἶπας, Θεός εἰμι ἐγώ, κατοι κίαν Θεοῦ ἐνῴκησα ἐν καρδίᾳ θαλάσσης· σὺ δὲ ἄν- Ορωπος καὶ οὐ Θεὸς, ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρ δίαν Θεοῦ. Μὴ σοφώτερος εἶ τοῦ Δανιήλ; Σοφοί οὐκ ἐπαίδευσάν σε τῇ ἐπιστήμῃ αὐτῶν; μὴ ἐν τῇ ἐπι- στήμη σου, ἢ ἐν τῇ φρονήσει σου ἐποίησας σεαυτῷ δύναμιν καὶ χρυσίον καὶ ἀργύριον ἐν τοῖς θησαυροίς σου ; Μὴ ἐν τῇ πολλῇ ἐπιστήμῃ σου, καὶ ἐν τῇ ἐμ- πειρία (45) σου ἐπλήθυνας δύναμίν σου; Υψώθη ἡ καρδία σου ἐν τῇ δυνάμει σου. Διὰ τοῦτο τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ἐπειδὴ ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρδίαν Θεοῦ, ἀντὶ τούτου, ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ἐπὶ σὲ ἀλλοτρίους λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν (46), καὶ ἐκκενώσουσι τὰς μαχαίρας αὐτῶν ἐπὶ σὲ καὶ ἐπὶ τὸ κάλλος τῆς ἐπιστήμης σου, καὶ στρώσουσι τὸ κάλλος σου εἰς ἀπώλειαν, καὶ καταβιβάσουσί σε, καὶ ἀποθανῇ θα νάτῳ τραυματιῶν ἐν καρδίᾳ θαλάσσης. Μὴ λέγων ἐρεῖς· Θεός εἰμι έγω, ἐνώπιον [τῶν ἀναιρούντων σε; σὺ δὲ εἰ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεὸς, ἐν χειρὶ τιτρωσκόν- των σε. θανάτοις απεριτμήτων ἀπολῇ ἐν χερσὶν ] ἀλλοτρίων· ὅτι ἐγὼ ἐλάλησα, λέγει Κύριος. » Τούτων τῶν οὖν ῥημάτων δεδειγμένων, ἴδωμεν λεπτο- * 182. κατάλυμα Β DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. nent saniem, et operimentum tuum vermis. Quo- modo cecidit de cœlo Lucifer, qui mane oriebatur ? Contritus est ad terram, qui mittebat ad omnes gentes. Tu autem dixeras in mente tua: In cœlum conscendam; supra stellas cœli ponam thronum meum, sedebo in montibus excelsis qui sunt ad aquilonem ; ascendam super nules; ero similis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, et ad fundamenta terræ. Qui viderint te, mirabuntur su- per te, et dicent: Hic homo qui irritabat terram, qui concutiebat reges, qui desolavit totum orbem, ejusque urbes destruxit, vinctos carcere non solvit. Omnes reges terræ dormierunt in honore, homo in domo sua; tu vero projectus eris in montibus velut cadaver abominabile, cum multis mortuis confos sis gladio, descendentibus in infernum. Quemad- modum vestimentum in sanguine conspersum non est mundum, sic neque tu eris mundus; quoniam terrani meam perdidisti, et populum meum interfe- cisti. Non manebis in æternum longævus, semen nequam. Præpara flios tuos ut jugulentur pro peccatis patris tui, ne consurgant et terram meam hæredi- tate accipiant ". › A terram gloria tua, multa laetitia tua ; subter te ster- XIV, 4-21. Ezech. xxviii, 2-10. cadaver reliquiæ, reddi posset. Sed cum sic ab He- bræo abhorreat et vulgatis Græcis, mutare religio non fuit. Ejusdem generis est, quod apud Cyrillum legitur, quasi hospitium, domicilium, quod et remotius e metaphora est. CoMBEF. - Sed nihil mutandum. FABRIC. B C D XVIII. Ezechiel quoque similiter loquitur in hunc modum: c Hæc dicit Dominus Deus: Pro eo quod exaltatum est cor tuum, et dixisti: Deus ego sum; habitationem Dei habitavi in corde maris; tu autem honio, et non Deus, dedisti cor tuum quasi cor Dei. Nunquid sapientior es tu˙ Da- niele? Sapientes non erudierunt te disciplina sua ? Nunquid in eruditione tua, aut in prudentia fecisti tibi fortitudinem, et aurum et argentum in thesau- ris tuis? Nunquid in multa eruditione tua et in negotiatione tua multiplicasti fortitudinem tuam? Elatum est cor tuum in fortitudine tua. Propterea hæc dicit Dominus Deus: Quia dedisti cor tuum quasi cor Dei; ecce ego adduco super te alienos pe- stilentes, et evaginabunt gladios suos super le et super pulchritudinem doctrinæ tuæ, et sternent pul- chritudinem tuam in perditionem; et descendere facient te, et morieris morte vulneratorum in corde maris. Nunquid ioquens dicturus es: Deus guu ego, in conspectu interficientium te? Tu autem homo es, et non Deus, in manu vulnerantium te. Morti- bus incircumcisorum interibis in manibus alieno- rum ; quia ego locutus sum, dicit Dominus ". XIX. Hisce ita ostensis verbis, videamus subti- COMBEF. - que LXX. - lta quo- (40) Τὸ δὲ κατακάλυμμα. Erat κατάλειμμα, quod (41) Αστρων. Combef., ἀστέρων. (42) Καταδήσῃ. Ιd., καταθήσῃ. (43) Επαγωγῇ. Malim απαγωγῇ, quæ alia lectio. (44) Κομψός. Id., καθαρός. Sic et LXX. (45) Εμπειρίᾳ. Combef. εμπορίᾳ. (46) Λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν. ld., λιμοὺς τῶν ἐθνῶν.
καὶ τὸ θηρίον ὃ ἦν καὶ οὐκ ἔστιν, καὶ αὐτὸς ὄγδοός ἐστιν, καὶ ἐκ τῶν ἑπτά ἐστιν, καὶ εἰς ἀπώλειαν ὑπάγει. καὶ τὰ κέρατα τὰ δέκα, ἃ εἶδες, δέκα βασιλεῖς εἰσιν, οἵτινες βασιλείαν οὔπω ἔλαβον, ἀλλὰ ἐξουσίαν ὡς βασιλεῖς μίαν ὥραν λαμβάνουσιν μετὰ τοῦ θηρίου μίαν γνώμην ἔχουσιν καὶ τὴν δύναμιν καὶ τὴν ἐξουσίαν αὐτῷ τῷ θηρίῳ διδόασιν. οὗτοι μετὰ τοῦ ἀρνίου πολεμήσουσιν, καὶ τὸ ἀρνίον νικήσει αὐτούς, ὅτι κύριος κυρίων ἐστὶ καὶ βασιλεὺς βασιλέων, καὶ οἱ μετ’ αὐτοῦ κλητοὶ καὶ ἐκλεκτοὶ καὶ πιστοί. καὶ λέγει μοι· τὰ ὕδατα ἃ εἶδες, οὗ κάθηται ἡ πόρνη, λαοὶ καὶ ὄχλοι εἰσὶ καὶ ἔθνη καὶ γλῶσσαι. καὶ τὰ δέκα κέρατα ἃ εἶδες καὶ τὸ θηρίον, οὗτοι μισήσουσι τὴν πόρνην καὶ ἠρημωμένην ποιήσουσιν αὐτὴν καὶ γυμνήν, καὶ τὰς σάρκας αὐτῆς φάγονται, καὶ αὐτὴν κατακαύσουσιν ἐν πυρί. ὁ γὰρ θεὸς ἔδωκεν εἰς τὴν καρδίαν αὐτῶν ποιῆσαι τὴν γνώμην αὐτοῦ καὶ ποιῆσαι μίαν γνώμην καὶ δοῦναι τὴν βασιλείαν αὐτῶν τῷ θηρίῳ, ἄχρι τελεσθήσονται οἱ λόγοι τοῦ θεοῦ. καὶ ἡ γυνὴ ἣν εἶδες ἔστιν ἡ πόλις ἡ μεγάλη ἡ ἔχουσα βασιλείαν ἐπὶ τῶν βασιλέων τῆς γῆς.
ἐν ἡμῖν δὲ κατελογίσθης· κατέβη εἰς γῆν ἡ δόξα σου, ἡ πολλὴ εὐφροσύνη σου· ὑποκάτω σου στρώσουσι σῆψιν· τὸ δὲ κατακάλυμμά (40) σου σκώληξ. Πῶς ἔπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ Εωσφόρος, ὁ πρωί ἀνατέλ λων; Συνετρίβη εἰς τὴν γῆν ὁ ἀποστέλλων εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Σὺ δὲ εἶπας ἐν τῇ διανοίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων (41) τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου, καθιῶ ἐν ὄρεσιν ύψη λοῖς τοῖς πρὸς βοῤῥᾶν· ἀναβήσομαι ἐπάνω τῶν νε φελῶν, ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυνὶ δὲ εἰς ᾅδην καταδήσῃ (42), καὶ εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Οἱ ἰδόν τες σε θαυμάσουσιν ἐπὶ σοὶ καὶ ἐροῦσιν· Οὗτος ὁ ἄνθρωπος ὁ παροξύνων τὴν γῆν, ὁ σείων βασιλεῖς, ὁ θεὶς τὴν οἰκουμένην ὅλην ἔρημον, καὶ τὰς πόλεις καθ εἷλε, τοὺς ἐν ἐπαγωγῇ (43) οὐκ ἔλυσε. Πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς ἐκοιμήθησαν ἐν τιμῇ, ἄνθρωπος ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ· σὺ δὲ ῥιφθήσῃ ἐν τοῖς ὄρεσιν, ὡς νεκρὸς ἐβδελυγμένος, μετὰ πολλῶν πεπτωκότων ἐκε κεκεντημένων μαχαίρᾳ, καταβαινόντων εἰς ᾅδην. Ον τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔστι καθα ρὸν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ κομψός (44) · ὅτι τὴν γῆν μου ἀπώλεσας, καὶ τὸν λαόν μου ἀπέκτεινας. Οὐ μὴ μεί- νης εἰς τὸν αἰῶνα χρόνιος, σπέρμα πονηρόν. Ετοί- μασον τὰ τέκνα σου εἰς σφαγὴν ταῖς ἁμαρτίαις τοῦ πατρός σου, ἵνα μὴ ἀναστῶσι, καὶ τὴν γῆν μου οὐ κληρονομήσουσιν. Ἰεζεκιήλ δὲ ὁμοίως λέγει περὶ αὐτοῦ οὕτως • Τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ανθ' ὧν ὑψώθη ἡ καρδία σου, καὶ εἶπας, Θεός εἰμι ἐγώ, κατοι κίαν Θεοῦ ἐνῴκησα ἐν καρδίᾳ θαλάσσης· σὺ δὲ ἄν- Ορωπος καὶ οὐ Θεὸς, ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρ δίαν Θεοῦ. Μὴ σοφώτερος εἶ τοῦ Δανιήλ; Σοφοί οὐκ ἐπαίδευσάν σε τῇ ἐπιστήμῃ αὐτῶν; μὴ ἐν τῇ ἐπι- στήμη σου, ἢ ἐν τῇ φρονήσει σου ἐποίησας σεαυτῷ δύναμιν καὶ χρυσίον καὶ ἀργύριον ἐν τοῖς θησαυροίς σου ; Μὴ ἐν τῇ πολλῇ ἐπιστήμῃ σου, καὶ ἐν τῇ ἐμ- πειρία (45) σου ἐπλήθυνας δύναμίν σου; Υψώθη ἡ καρδία σου ἐν τῇ δυνάμει σου. Διὰ τοῦτο τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ἐπειδὴ ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρδίαν Θεοῦ, ἀντὶ τούτου, ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ἐπὶ σὲ ἀλλοτρίους λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν (46), καὶ ἐκκενώσουσι τὰς μαχαίρας αὐτῶν ἐπὶ σὲ καὶ ἐπὶ τὸ κάλλος τῆς ἐπιστήμης σου, καὶ στρώσουσι τὸ κάλλος σου εἰς ἀπώλειαν, καὶ καταβιβάσουσί σε, καὶ ἀποθανῇ θα νάτῳ τραυματιῶν ἐν καρδίᾳ θαλάσσης. Μὴ λέγων ἐρεῖς· Θεός εἰμι έγω, ἐνώπιον [τῶν ἀναιρούντων σε; σὺ δὲ εἰ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεὸς, ἐν χειρὶ τιτρωσκόν- των σε. θανάτοις απεριτμήτων ἀπολῇ ἐν χερσὶν ] ἀλλοτρίων· ὅτι ἐγὼ ἐλάλησα, λέγει Κύριος. » Τούτων τῶν οὖν ῥημάτων δεδειγμένων, ἴδωμεν λεπτο- * 182. κατάλυμα Β DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. nent saniem, et operimentum tuum vermis. Quo- modo cecidit de cœlo Lucifer, qui mane oriebatur ? Contritus est ad terram, qui mittebat ad omnes gentes. Tu autem dixeras in mente tua: In cœlum conscendam; supra stellas cœli ponam thronum meum, sedebo in montibus excelsis qui sunt ad aquilonem ; ascendam super nules; ero similis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, et ad fundamenta terræ. Qui viderint te, mirabuntur su- per te, et dicent: Hic homo qui irritabat terram, qui concutiebat reges, qui desolavit totum orbem, ejusque urbes destruxit, vinctos carcere non solvit. Omnes reges terræ dormierunt in honore, homo in domo sua; tu vero projectus eris in montibus velut cadaver abominabile, cum multis mortuis confos sis gladio, descendentibus in infernum. Quemad- modum vestimentum in sanguine conspersum non est mundum, sic neque tu eris mundus; quoniam terrani meam perdidisti, et populum meum interfe- cisti. Non manebis in æternum longævus, semen nequam. Præpara flios tuos ut jugulentur pro peccatis patris tui, ne consurgant et terram meam hæredi- tate accipiant ". › A terram gloria tua, multa laetitia tua ; subter te ster- XIV, 4-21. Ezech. xxviii, 2-10. cadaver reliquiæ, reddi posset. Sed cum sic ab He- bræo abhorreat et vulgatis Græcis, mutare religio non fuit. Ejusdem generis est, quod apud Cyrillum legitur, quasi hospitium, domicilium, quod et remotius e metaphora est. CoMBEF. - Sed nihil mutandum. FABRIC. B C D XVIII. Ezechiel quoque similiter loquitur in hunc modum: c Hæc dicit Dominus Deus: Pro eo quod exaltatum est cor tuum, et dixisti: Deus ego sum; habitationem Dei habitavi in corde maris; tu autem honio, et non Deus, dedisti cor tuum quasi cor Dei. Nunquid sapientior es tu˙ Da- niele? Sapientes non erudierunt te disciplina sua ? Nunquid in eruditione tua, aut in prudentia fecisti tibi fortitudinem, et aurum et argentum in thesau- ris tuis? Nunquid in multa eruditione tua et in negotiatione tua multiplicasti fortitudinem tuam? Elatum est cor tuum in fortitudine tua. Propterea hæc dicit Dominus Deus: Quia dedisti cor tuum quasi cor Dei; ecce ego adduco super te alienos pe- stilentes, et evaginabunt gladios suos super le et super pulchritudinem doctrinæ tuæ, et sternent pul- chritudinem tuam in perditionem; et descendere facient te, et morieris morte vulneratorum in corde maris. Nunquid ioquens dicturus es: Deus guu ego, in conspectu interficientium te? Tu autem homo es, et non Deus, in manu vulnerantium te. Morti- bus incircumcisorum interibis in manibus alieno- rum ; quia ego locutus sum, dicit Dominus ". XIX. Hisce ita ostensis verbis, videamus subti- COMBEF. - que LXX. - lta quo- (40) Τὸ δὲ κατακάλυμμα. Erat κατάλειμμα, quod (41) Αστρων. Combef., ἀστέρων. (42) Καταδήσῃ. Ιd., καταθήσῃ. (43) Επαγωγῇ. Malim απαγωγῇ, quæ alia lectio. (44) Κομψός. Id., καθαρός. Sic et LXX. (45) Εμπειρίᾳ. Combef. εμπορίᾳ. (46) Λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν. ld., λιμοὺς τῶν ἐθνῶν.
μετὰ ταῦτα εἶδον ἄλλον ἄγγελον καταβαίνοντα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, ἔχοντα ἐξουσίαν μεγάλην, καὶ ἡ γῆ ἐφωτίσθη ἐκ τῆς δόξης αὐτοῦ. καὶ ἔκραξεν ἐν ἰσχύι φωνῇ μεγάλῃ λέγων· ἔπεσεν, ἔπεσε Βαβυλὼν ἡ μεγάλη καὶ ἐγένετο κατοικητήριον δαιμονίων καὶ φυλακὴ παντὸς πνεύματος ἀκαθάρτου καὶ μεμισημένου καὶ φυλακὴ παντὸς θηρίου ἀκαθάρτου καὶ μεμισημένου, ὅτι ἐκ τοῦ θυμοῦ τοῦ οἴνου τῆς πορνείας αὐτῆς πεπτώκασι πάντα τὰ ἔθνη, καὶ οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς μετ’ αὐτῆς ἐπόρνευσαν, καὶ οἱ ἔμποροι τῆς γῆς ἐκ τῆς δυνάμεως τοῦ στρήνους αὐτῆς ἐπλούτησαν. καὶ ἤκουσα ἄλλην φωνὴν ἐκ τῶν οὐρανῶν λέγουσαν· ἐξέλθατε ὁ λαός μου ἐξ αὐτῆς, ἵνα μὴ συγκοινωνήσητε ταῖς ἁμαρτίαις αὐτῆς, καὶ ἐκ τῶν πληγῶν αὐτῆς ἵνα μὴ λάβητε, ὅτι ἐκολλήθησαν αἱ ἁμαρτίαι αὐτῆς ἄχρι τοῦ οὐρανοῦ καὶ ἐμνημόνευσεν ὁ θεὸς τὰ ἀδικήματα αὐτῆς. ἀπόδοτε αὐτῇ ὡς καὶ αὐτὴ ἀπέδωκεν, καὶ διπλώσατε τὰ διπλᾶ κατὰ τὰ ἔργα αὐτῆς· ἐν τῷ ποτηρίῳ ᾧ ἐκέρασε κεράσατε αὐτῇ διπλοῦν· ὅσα ἐδόξασεν αὐτὴν καὶ ἐστρηνίασεν, τοσοῦτον δότε αὐτῇ βασανισμὸν καὶ πένθος. ὅτι ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῆς λέγει·
ἐν ἡμῖν δὲ κατελογίσθης· κατέβη εἰς γῆν ἡ δόξα σου, ἡ πολλὴ εὐφροσύνη σου· ὑποκάτω σου στρώσουσι σῆψιν· τὸ δὲ κατακάλυμμά (40) σου σκώληξ. Πῶς ἔπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ Εωσφόρος, ὁ πρωί ἀνατέλ λων; Συνετρίβη εἰς τὴν γῆν ὁ ἀποστέλλων εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Σὺ δὲ εἶπας ἐν τῇ διανοίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων (41) τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου, καθιῶ ἐν ὄρεσιν ύψη λοῖς τοῖς πρὸς βοῤῥᾶν· ἀναβήσομαι ἐπάνω τῶν νε φελῶν, ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυνὶ δὲ εἰς ᾅδην καταδήσῃ (42), καὶ εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Οἱ ἰδόν τες σε θαυμάσουσιν ἐπὶ σοὶ καὶ ἐροῦσιν· Οὗτος ὁ ἄνθρωπος ὁ παροξύνων τὴν γῆν, ὁ σείων βασιλεῖς, ὁ θεὶς τὴν οἰκουμένην ὅλην ἔρημον, καὶ τὰς πόλεις καθ εἷλε, τοὺς ἐν ἐπαγωγῇ (43) οὐκ ἔλυσε. Πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς ἐκοιμήθησαν ἐν τιμῇ, ἄνθρωπος ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ· σὺ δὲ ῥιφθήσῃ ἐν τοῖς ὄρεσιν, ὡς νεκρὸς ἐβδελυγμένος, μετὰ πολλῶν πεπτωκότων ἐκε κεκεντημένων μαχαίρᾳ, καταβαινόντων εἰς ᾅδην. Ον τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔστι καθα ρὸν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ κομψός (44) · ὅτι τὴν γῆν μου ἀπώλεσας, καὶ τὸν λαόν μου ἀπέκτεινας. Οὐ μὴ μεί- νης εἰς τὸν αἰῶνα χρόνιος, σπέρμα πονηρόν. Ετοί- μασον τὰ τέκνα σου εἰς σφαγὴν ταῖς ἁμαρτίαις τοῦ πατρός σου, ἵνα μὴ ἀναστῶσι, καὶ τὴν γῆν μου οὐ κληρονομήσουσιν. Ἰεζεκιήλ δὲ ὁμοίως λέγει περὶ αὐτοῦ οὕτως • Τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ανθ' ὧν ὑψώθη ἡ καρδία σου, καὶ εἶπας, Θεός εἰμι ἐγώ, κατοι κίαν Θεοῦ ἐνῴκησα ἐν καρδίᾳ θαλάσσης· σὺ δὲ ἄν- Ορωπος καὶ οὐ Θεὸς, ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρ δίαν Θεοῦ. Μὴ σοφώτερος εἶ τοῦ Δανιήλ; Σοφοί οὐκ ἐπαίδευσάν σε τῇ ἐπιστήμῃ αὐτῶν; μὴ ἐν τῇ ἐπι- στήμη σου, ἢ ἐν τῇ φρονήσει σου ἐποίησας σεαυτῷ δύναμιν καὶ χρυσίον καὶ ἀργύριον ἐν τοῖς θησαυροίς σου ; Μὴ ἐν τῇ πολλῇ ἐπιστήμῃ σου, καὶ ἐν τῇ ἐμ- πειρία (45) σου ἐπλήθυνας δύναμίν σου; Υψώθη ἡ καρδία σου ἐν τῇ δυνάμει σου. Διὰ τοῦτο τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεός· Ἐπειδὴ ἔδωκας τὴν καρδίαν σου ὡς καρδίαν Θεοῦ, ἀντὶ τούτου, ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ἐπὶ σὲ ἀλλοτρίους λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν (46), καὶ ἐκκενώσουσι τὰς μαχαίρας αὐτῶν ἐπὶ σὲ καὶ ἐπὶ τὸ κάλλος τῆς ἐπιστήμης σου, καὶ στρώσουσι τὸ κάλλος σου εἰς ἀπώλειαν, καὶ καταβιβάσουσί σε, καὶ ἀποθανῇ θα νάτῳ τραυματιῶν ἐν καρδίᾳ θαλάσσης. Μὴ λέγων ἐρεῖς· Θεός εἰμι έγω, ἐνώπιον [τῶν ἀναιρούντων σε; σὺ δὲ εἰ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεὸς, ἐν χειρὶ τιτρωσκόν- των σε. θανάτοις απεριτμήτων ἀπολῇ ἐν χερσὶν ] ἀλλοτρίων· ὅτι ἐγὼ ἐλάλησα, λέγει Κύριος. » Τούτων τῶν οὖν ῥημάτων δεδειγμένων, ἴδωμεν λεπτο- * 182. κατάλυμα Β DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. nent saniem, et operimentum tuum vermis. Quo- modo cecidit de cœlo Lucifer, qui mane oriebatur ? Contritus est ad terram, qui mittebat ad omnes gentes. Tu autem dixeras in mente tua: In cœlum conscendam; supra stellas cœli ponam thronum meum, sedebo in montibus excelsis qui sunt ad aquilonem ; ascendam super nules; ero similis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, et ad fundamenta terræ. Qui viderint te, mirabuntur su- per te, et dicent: Hic homo qui irritabat terram, qui concutiebat reges, qui desolavit totum orbem, ejusque urbes destruxit, vinctos carcere non solvit. Omnes reges terræ dormierunt in honore, homo in domo sua; tu vero projectus eris in montibus velut cadaver abominabile, cum multis mortuis confos sis gladio, descendentibus in infernum. Quemad- modum vestimentum in sanguine conspersum non est mundum, sic neque tu eris mundus; quoniam terrani meam perdidisti, et populum meum interfe- cisti. Non manebis in æternum longævus, semen nequam. Præpara flios tuos ut jugulentur pro peccatis patris tui, ne consurgant et terram meam hæredi- tate accipiant ". › A terram gloria tua, multa laetitia tua ; subter te ster- XIV, 4-21. Ezech. xxviii, 2-10. cadaver reliquiæ, reddi posset. Sed cum sic ab He- bræo abhorreat et vulgatis Græcis, mutare religio non fuit. Ejusdem generis est, quod apud Cyrillum legitur, quasi hospitium, domicilium, quod et remotius e metaphora est. CoMBEF. - Sed nihil mutandum. FABRIC. B C D XVIII. Ezechiel quoque similiter loquitur in hunc modum: c Hæc dicit Dominus Deus: Pro eo quod exaltatum est cor tuum, et dixisti: Deus ego sum; habitationem Dei habitavi in corde maris; tu autem honio, et non Deus, dedisti cor tuum quasi cor Dei. Nunquid sapientior es tu˙ Da- niele? Sapientes non erudierunt te disciplina sua ? Nunquid in eruditione tua, aut in prudentia fecisti tibi fortitudinem, et aurum et argentum in thesau- ris tuis? Nunquid in multa eruditione tua et in negotiatione tua multiplicasti fortitudinem tuam? Elatum est cor tuum in fortitudine tua. Propterea hæc dicit Dominus Deus: Quia dedisti cor tuum quasi cor Dei; ecce ego adduco super te alienos pe- stilentes, et evaginabunt gladios suos super le et super pulchritudinem doctrinæ tuæ, et sternent pul- chritudinem tuam in perditionem; et descendere facient te, et morieris morte vulneratorum in corde maris. Nunquid ioquens dicturus es: Deus guu ego, in conspectu interficientium te? Tu autem homo es, et non Deus, in manu vulnerantium te. Morti- bus incircumcisorum interibis in manibus alieno- rum ; quia ego locutus sum, dicit Dominus ". XIX. Hisce ita ostensis verbis, videamus subti- COMBEF. - que LXX. - lta quo- (40) Τὸ δὲ κατακάλυμμα. Erat κατάλειμμα, quod (41) Αστρων. Combef., ἀστέρων. (42) Καταδήσῃ. Ιd., καταθήσῃ. (43) Επαγωγῇ. Malim απαγωγῇ, quæ alia lectio. (44) Κομψός. Id., καθαρός. Sic et LXX. (45) Εμπειρίᾳ. Combef. εμπορίᾳ. (46) Λοιμοὺς ἀπὸ ἐθνῶν. ld., λιμοὺς τῶν ἐθνῶν.
PG 10:757ὅτι κάθημαι βασίλισσα καὶ χήρα οὐκ εἰμὶ καὶ πένθος οὐ μὴ ἴδω, διὰ τοῦτο ἐν μιᾷ ἡμέρᾳ ἥξουσιν αἱ πληγαὶ αὐτῆς, θάνατος καὶ πένθος καὶ λιμός, καὶ ἐν πυρὶ κατακαυθήσεται· ὅτι ἰσχυρὸς κύριος ὁ θεὸς ὁ κρίνας αὐτήν. καὶ κλαύσουσι καὶ κόψονται ἐπ’ αὐτὴν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς οἱ μετ’ αὐτῆς πορνεύσαντες καὶ στρηνιάσαντες, ὅταν βλέπωσι τὸν καπνὸν τῆς πυρώσεως αὐτῆς, ἀπὸ μακρόθεν ἑστηκότες διὰ τὸν φόβον τοῦ βασανισμοῦ αὐτῆς, λέγοντες· οὐαὶ οὐαί, ἡ πόλις ἡ μεγάλη, Βαβυλὼν ἡ πόλις ἡ ἰσχυρά, ὅτι μιᾷ ὥρᾳ ἦλθεν ἡ κρίσις σου·
σου ἐκ νεότητος. "Ανθρωπος καθ' ἑαυτὸν ἐπλάγχθη (77) Εt ἔσται. τῆς γῆς, αὐ της σοὶ δὲ οὐκ ἔστι σωτηρία. Ταῦτα μὲν προφητεύει σοι Ησαΐας · ἴδωμεν δὲ εἰ τὰ ὅμοια αὐτῶν ἐφθέγξατο Ιωάννης. Οὗτος γὰρ ἐν Πάτμῳ τῇ νήσῳ ὤν, ὁρᾷ ἀποκάλυ ψιν μυστηρίων φρικτῶν, ἅτινα διηγούμενος ἀφθόνως καὶ ἑτέρους διδάσκει. Λέγε μοι, μακάριε Ἰωάννη, ἀπόστολε καὶ μαθητὰ τοῦ Κυρίου, τί εἶδες καὶ ἤκου· σας περὶ Βαβυλῶνος ; Γρηγόρησον καὶ εἰπέ· καὶ γὰρ αὐτή σε ἐξώρισε. « Καὶ ἦλθεν εἷς ἐκ τῶν ἑπτὰ ἀγ- γέλων τῶν ἐχόντων τὰς ἑπτὰ φιάλας, καὶ ἐλάλησέ μοι λέγων· Δεύρο, δείξω σοι τὸ κρῖμα τῆς πόρνης τῆς μεγάλης, τῆς καθημένης ἐπὶ ὑδάτων πολλῶν, μεθ' ἧς ἐπόρνευσαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ ἐμεθύ σθησαν οἱ κατοικοῦντες τὴν γῆν ἐκ τοῦ οἴνου τῆς πορνείας αὐτῆς. Καὶ ἀπήνεγκέ με εἰς ἔρημον ἐν πνεύματι· καὶ εἶδον γυναῖκα καθημένην ἐπὶ θηρίον κόκκινον, γέμον ὀνομάτων βλασφημίας, έχον κεφα- λὰς ἑπτὰ καὶ κέρατα δέκα. Καὶ ἡ γυνὴ ἦν περιβε βλημένη πορφυροῦν καὶ κόκκινον, κεχρυσωμένη χρυσῷ, καὶ λίθῳ τιμίῳ, καὶ μαργαρίταις, ἔχουσα ποτήριον χρυσοῦν ἐν τῇ χειρὶ αὐτῆς γέμον βδελυγμάτ των, καὶ τὰ ἀκάθαρτα (78) τῆς πορνείας τῆς γῆς Ἐπὶ τὸ μέτωπον αὐτῆς ὄνομα γεγραμμένον Μυστή ριον· Βαβυλὼν ἡ μεγάλη, ἡ μήτηρ τῶν πορνῶν καὶ τῶν βδελυγμάτων τῆς γῆς. • Καὶ εἶδον τὴν γυναῖκα μεθύουσαν ἐκ τοῦ αἵματος τῶν ἁγίων, καὶ ἐκ τοῦ αἵματος τῶν μαρτύρων του Ἰησοῦ· καὶ ἐθαύμασα ἰδὼν αὐτὴν, θαῦμα μέγα. Καὶ είπέ μοι ὁ ἄγγελος· Διατί ἐθαύμασας; Ἐγὼ ἐρῶ σοι τὸ μυστήριον τῆς γυναικὸς καὶ τοῦ θηρίου, τοῦ βασ στάζοντος αὐτὴν, τοῦ ἔχοντος τὰς ἑπτὰ κεφαλὰς καὶ τὰ δέκα κέρατα. Τὸ θηρίον εἶδες, ἦν, καὶ οὐκ ἔστι· καὶ μέλλει ἀναβαίνειν ἐκ τῆς ἀβύσσου, καὶ εἰς ἀπώλειαν ὑπάγειν. Καὶ θαυμάσουσιν οἱ κατοικοῦν- τες τὴν γῆν, ὧν οὐ γέγραπται τὸ ὄνομα ἐν βίβλῳ τῆς ζωῆς ἀπὸ καταβολής κόσμου, βλέποντες τὸ θηρίον, ὅ τι ἦν, καὶ οὐκ ἔστι, καὶ παρέσται (79). • Ωδε ὁ νοῦς ὁ ἔχων σοφίαν. Ἑπτὰ κεφαλαί, ἑπτὰ ὄρη εἰσὶν, ὅπου ἡ γυνὴ κάθηται ἐπ' αὐτῶν· καὶ βα- σιλεῖς ἑπτά εἰσιν. Οἱ πέντε ἔπεσαν, ὁ δὲ εἷς ἔστιν, ὁ ἄλλος οὔπω ἦλθε· καὶ ὅταν ἔλθῃ, ὀλίγον αὐτὸν δεῖ μεῖναι. Καὶ τὸ θηρίον ἦν, οὐκ ἔστι [καὶ αὐτὸς ὄγδοός ἐστι] καὶ ἐκ τῶν ἑπτά ἐστι, καὶ εἰς ἀπώλειαν ὑπάγει. Καὶ τὰ δέκα κέρατα ἃ εἶδες, δέκα βασιλεῖς εἰσιν, οἵτινες βασιλείαν οὔπω ἔλαβον, ἀλλ' ἐξουσίαν ὡς βασιλεῖς μίαν ὥραν λαμβάνουσι μετὰ τοῦ θηρίου. Τὴν μίαν (80) γνώμην ἔχουσι, καὶ τὴν δύναμιν, καὶ τὴν ἐξουσίαν αὐτῶν τῷ θηρίῳ διαδώσουσιν. Οὗτοι μετὰ τοῦ ἀρνίου πολεμήσουσι, καὶ τὸ ἀρνίον νικήσει αὐτούς· ὅτι Κύριος κυρίων ἐστὶ, καὶ βασιλεὺς βασι- καίπερ ἐστί. .55 S. HIPPOLYTI OPP. PARS II. DOGMAT. ET HISTORIC. tiæc quidem tibi Isaias vaticinatur : videamus num A et Joannes similia locutus sit. XXXVI. Hic enim cum in Patmo insula versare- tur, videt apocalypsim qua detecta horrenda my- steria, eaque narrans, etiam alios affatim docet. Dic, quæso, beate Joannes apostole et Domini disci- pule, quidnam audisti et vidisti de Babylone? Ex- pergiscere et loquere : nam et hæc te in exsilium relegavit. . Et venit unus de septem angelis qui habebant septem phialas, et locutus est mihi, di- cens : Veni, ostendam tibi damnationem meretricis magnæ, quæ sedet super aquas multas, cum qua fornicati sunt reges terræ, et inebriati sunt qui inhabitant terram, de vino prostitutionis ejus. abstulit me in spiritu in desertum: et vidi mulie- rem sedentem super bestiam coccineam, plenam nominibus blasphemiæ, habentem capita septem et cornua decem. Et mulier erat amicta purpura et coccino, et inaurata auro et lapide pretioso et mar- garitis, habens poculum aureum in manu sua ple- num abou:inationibus, et immunditias fornicationis terra. In fronte ejus nomen scriptum : Mysterium ; Babylon magna, mater scortationun, et abomina- tionum terræ. . Et XXXVII. Et vidi mulierem ebriam de sanguine sanctorum, et de sanguine martyrum Jesu. Et mi- ratus sum videns illam, admiratione magna. Et dixit mihi angelus : Cur miraris ? Ego dicam tibi sacramentum mulieris et bestiæ quæ illam portat, quæ habet capita septem et cornua decem. Bestia quam vidisti, erat, et non est : futurumque est ut ascendat de abysso, et in interitum eat. Et mira- buntur inhabitantes terram (quorum non scriptum est nomen in libro vitæ a constitutione mundi) vi- «lentes bestiam quæ erat, et non est, et quæ ven tura est. . XXXVIII. Hic sensus, qui habet sapientiam. Se- ptem capita, septem montes sunt, super quos mu- lier sedet; et reges septem sunt. Quinque cecide- runt : unus autem est, alter nondum venit ; et cum venerit, oportet illum breve tempus manere. Et bestia, quæ erat et non est, et ipsa octava est, et de septem est, et in interitum vadit. Et deceni cornua quæ vidisti, decem reges sunt, qui regnum nondum acceperunt, sed potestatem tanquam reges una hora accipient cum bestia. Hi unam voluntatem babent, et virtutem et potestatem suam bestiæ tra- dent. Hi cum Agno pugnabunt, et Agnus vincet il- los; quoniam Dominus dominorum est, et rex re- qua vox satis dura. Pro reliqui Syriacus tamen terram, quasi aliam lit teram hanc habuerit, vel alterius supplementum ; ac si mulieris immunditia, ipsa terræ immunditia dicta sit. Sic enim comparatum, ut labes ex uno B " C D scorto, in plures ac ipsum pæne orbem diducatur. COMBEF. et videtur optima lectio. Vulg. Graeca, Latina desiderant. Sic quoque Syriac. et Arabic, « ventura » habent. Iven. Gracus. (77) Ἐπλάγχθη. Id., ἐπλανήθη. Εt mox, οὐκ (78) Καὶ τὰ ἀκάθαρτα. Reliqui, ἀκαθαριότητος, (79) Καὶ παρέσται. Sic etiam codex Alexandr., (80) Τὴν μίαν. Combef. οὗτοι μίαν. Sic textus
καὶ οἱ ἔμποροι τῆς γῆς κλαύσουσι καὶ πενθήσουσιν ἐπ’ αὐτήν, ὅτι τὸν γόμον αὐτῶν οὐδεὶς ἀγοράζει οὐκέτι, γόμον χρυσοῦ καὶ ἀργύρου καὶ λίθου τιμίου καὶ μαργαρίτας καὶ βύςσους καὶ πορφύρας καὶ σιρικοῦ καὶ κοκκίνου, καὶ πᾶν ξύλον θύινον καὶ πᾶν σκεῦος ἐλεφάντινον καὶ πᾶν σκεῦος ἐκ ξύλου τιμιωτάτου καὶ χαλκοῦ καὶ σιδήρου καὶ μαρμάρου καὶ κινναμώμου καὶ θυμίαμα καὶ μύρον καὶ λίβανον καὶ οἶνον καὶ ἔλαιον καὶ σεμίδαλιν καὶ σῖτον καὶ κτήνη καὶ πρόβατα, καὶ ἵππων καὶ ῥεδῶν καὶ σωμάτων, καὶ ψυχὰς ἀνθρώπων, καὶ ἡ ὀπώρα σου τῆς ἐπιθυμίας τῆς ψυχῆς ἀπῆλθεν ἀπό σου, καὶ πάντα τὰ λιπαρὰ καὶ τὰ λαμπρὰ ἀπώλετο ἀπό σου, καὶ οὐκέτι αὐτὰ οὐ μὴ εὑρήσουσιν. οἱ ἔμποροί σου, οἱ πλουτήσαντες ἀπ’ αὐτῆς, ἀπὸ μακρόθεν στήσονται διὰ τὸν φόβον τοῦ βασανισμοῦ αὐτῆς κλαίοντες καὶ πενθοῦντες καὶ λέγοντες· οὐαὶ οὐαί, ἡ πόλις ἡ μεγάλη, ἡ περιβεβλημένη βύσσινον καὶ πορφυροῦν καὶ κόκκινον, καὶ κεχρυσωμένη ἐν χρυσῷ καὶ λίθῳ τιμίῳ καὶ μαργαρίτῃ, ὅτι μιᾷ ὥρᾳ ἠρημώθη ὁ τοσοῦτος πλοῦτος.
σου ἐκ νεότητος. "Ανθρωπος καθ' ἑαυτὸν ἐπλάγχθη (77) Εt ἔσται. τῆς γῆς, αὐ της σοὶ δὲ οὐκ ἔστι σωτηρία. Ταῦτα μὲν προφητεύει σοι Ησαΐας · ἴδωμεν δὲ εἰ τὰ ὅμοια αὐτῶν ἐφθέγξατο Ιωάννης. Οὗτος γὰρ ἐν Πάτμῳ τῇ νήσῳ ὤν, ὁρᾷ ἀποκάλυ ψιν μυστηρίων φρικτῶν, ἅτινα διηγούμενος ἀφθόνως καὶ ἑτέρους διδάσκει. Λέγε μοι, μακάριε Ἰωάννη, ἀπόστολε καὶ μαθητὰ τοῦ Κυρίου, τί εἶδες καὶ ἤκου· σας περὶ Βαβυλῶνος ; Γρηγόρησον καὶ εἰπέ· καὶ γὰρ αὐτή σε ἐξώρισε. « Καὶ ἦλθεν εἷς ἐκ τῶν ἑπτὰ ἀγ- γέλων τῶν ἐχόντων τὰς ἑπτὰ φιάλας, καὶ ἐλάλησέ μοι λέγων· Δεύρο, δείξω σοι τὸ κρῖμα τῆς πόρνης τῆς μεγάλης, τῆς καθημένης ἐπὶ ὑδάτων πολλῶν, μεθ' ἧς ἐπόρνευσαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ ἐμεθύ σθησαν οἱ κατοικοῦντες τὴν γῆν ἐκ τοῦ οἴνου τῆς πορνείας αὐτῆς. Καὶ ἀπήνεγκέ με εἰς ἔρημον ἐν πνεύματι· καὶ εἶδον γυναῖκα καθημένην ἐπὶ θηρίον κόκκινον, γέμον ὀνομάτων βλασφημίας, έχον κεφα- λὰς ἑπτὰ καὶ κέρατα δέκα. Καὶ ἡ γυνὴ ἦν περιβε βλημένη πορφυροῦν καὶ κόκκινον, κεχρυσωμένη χρυσῷ, καὶ λίθῳ τιμίῳ, καὶ μαργαρίταις, ἔχουσα ποτήριον χρυσοῦν ἐν τῇ χειρὶ αὐτῆς γέμον βδελυγμάτ των, καὶ τὰ ἀκάθαρτα (78) τῆς πορνείας τῆς γῆς Ἐπὶ τὸ μέτωπον αὐτῆς ὄνομα γεγραμμένον Μυστή ριον· Βαβυλὼν ἡ μεγάλη, ἡ μήτηρ τῶν πορνῶν καὶ τῶν βδελυγμάτων τῆς γῆς. • Καὶ εἶδον τὴν γυναῖκα μεθύουσαν ἐκ τοῦ αἵματος τῶν ἁγίων, καὶ ἐκ τοῦ αἵματος τῶν μαρτύρων του Ἰησοῦ· καὶ ἐθαύμασα ἰδὼν αὐτὴν, θαῦμα μέγα. Καὶ είπέ μοι ὁ ἄγγελος· Διατί ἐθαύμασας; Ἐγὼ ἐρῶ σοι τὸ μυστήριον τῆς γυναικὸς καὶ τοῦ θηρίου, τοῦ βασ στάζοντος αὐτὴν, τοῦ ἔχοντος τὰς ἑπτὰ κεφαλὰς καὶ τὰ δέκα κέρατα. Τὸ θηρίον εἶδες, ἦν, καὶ οὐκ ἔστι· καὶ μέλλει ἀναβαίνειν ἐκ τῆς ἀβύσσου, καὶ εἰς ἀπώλειαν ὑπάγειν. Καὶ θαυμάσουσιν οἱ κατοικοῦν- τες τὴν γῆν, ὧν οὐ γέγραπται τὸ ὄνομα ἐν βίβλῳ τῆς ζωῆς ἀπὸ καταβολής κόσμου, βλέποντες τὸ θηρίον, ὅ τι ἦν, καὶ οὐκ ἔστι, καὶ παρέσται (79). • Ωδε ὁ νοῦς ὁ ἔχων σοφίαν. Ἑπτὰ κεφαλαί, ἑπτὰ ὄρη εἰσὶν, ὅπου ἡ γυνὴ κάθηται ἐπ' αὐτῶν· καὶ βα- σιλεῖς ἑπτά εἰσιν. Οἱ πέντε ἔπεσαν, ὁ δὲ εἷς ἔστιν, ὁ ἄλλος οὔπω ἦλθε· καὶ ὅταν ἔλθῃ, ὀλίγον αὐτὸν δεῖ μεῖναι. Καὶ τὸ θηρίον ἦν, οὐκ ἔστι [καὶ αὐτὸς ὄγδοός ἐστι] καὶ ἐκ τῶν ἑπτά ἐστι, καὶ εἰς ἀπώλειαν ὑπάγει. Καὶ τὰ δέκα κέρατα ἃ εἶδες, δέκα βασιλεῖς εἰσιν, οἵτινες βασιλείαν οὔπω ἔλαβον, ἀλλ' ἐξουσίαν ὡς βασιλεῖς μίαν ὥραν λαμβάνουσι μετὰ τοῦ θηρίου. Τὴν μίαν (80) γνώμην ἔχουσι, καὶ τὴν δύναμιν, καὶ τὴν ἐξουσίαν αὐτῶν τῷ θηρίῳ διαδώσουσιν. Οὗτοι μετὰ τοῦ ἀρνίου πολεμήσουσι, καὶ τὸ ἀρνίον νικήσει αὐτούς· ὅτι Κύριος κυρίων ἐστὶ, καὶ βασιλεὺς βασι- καίπερ ἐστί. .55 S. HIPPOLYTI OPP. PARS II. DOGMAT. ET HISTORIC. tiæc quidem tibi Isaias vaticinatur : videamus num A et Joannes similia locutus sit. XXXVI. Hic enim cum in Patmo insula versare- tur, videt apocalypsim qua detecta horrenda my- steria, eaque narrans, etiam alios affatim docet. Dic, quæso, beate Joannes apostole et Domini disci- pule, quidnam audisti et vidisti de Babylone? Ex- pergiscere et loquere : nam et hæc te in exsilium relegavit. . Et venit unus de septem angelis qui habebant septem phialas, et locutus est mihi, di- cens : Veni, ostendam tibi damnationem meretricis magnæ, quæ sedet super aquas multas, cum qua fornicati sunt reges terræ, et inebriati sunt qui inhabitant terram, de vino prostitutionis ejus. abstulit me in spiritu in desertum: et vidi mulie- rem sedentem super bestiam coccineam, plenam nominibus blasphemiæ, habentem capita septem et cornua decem. Et mulier erat amicta purpura et coccino, et inaurata auro et lapide pretioso et mar- garitis, habens poculum aureum in manu sua ple- num abou:inationibus, et immunditias fornicationis terra. In fronte ejus nomen scriptum : Mysterium ; Babylon magna, mater scortationun, et abomina- tionum terræ. . Et XXXVII. Et vidi mulierem ebriam de sanguine sanctorum, et de sanguine martyrum Jesu. Et mi- ratus sum videns illam, admiratione magna. Et dixit mihi angelus : Cur miraris ? Ego dicam tibi sacramentum mulieris et bestiæ quæ illam portat, quæ habet capita septem et cornua decem. Bestia quam vidisti, erat, et non est : futurumque est ut ascendat de abysso, et in interitum eat. Et mira- buntur inhabitantes terram (quorum non scriptum est nomen in libro vitæ a constitutione mundi) vi- «lentes bestiam quæ erat, et non est, et quæ ven tura est. . XXXVIII. Hic sensus, qui habet sapientiam. Se- ptem capita, septem montes sunt, super quos mu- lier sedet; et reges septem sunt. Quinque cecide- runt : unus autem est, alter nondum venit ; et cum venerit, oportet illum breve tempus manere. Et bestia, quæ erat et non est, et ipsa octava est, et de septem est, et in interitum vadit. Et deceni cornua quæ vidisti, decem reges sunt, qui regnum nondum acceperunt, sed potestatem tanquam reges una hora accipient cum bestia. Hi unam voluntatem babent, et virtutem et potestatem suam bestiæ tra- dent. Hi cum Agno pugnabunt, et Agnus vincet il- los; quoniam Dominus dominorum est, et rex re- qua vox satis dura. Pro reliqui Syriacus tamen terram, quasi aliam lit teram hanc habuerit, vel alterius supplementum ; ac si mulieris immunditia, ipsa terræ immunditia dicta sit. Sic enim comparatum, ut labes ex uno B " C D scorto, in plures ac ipsum pæne orbem diducatur. COMBEF. et videtur optima lectio. Vulg. Graeca, Latina desiderant. Sic quoque Syriac. et Arabic, « ventura » habent. Iven. Gracus. (77) Ἐπλάγχθη. Id., ἐπλανήθη. Εt mox, οὐκ (78) Καὶ τὰ ἀκάθαρτα. Reliqui, ἀκαθαριότητος, (79) Καὶ παρέσται. Sic etiam codex Alexandr., (80) Τὴν μίαν. Combef. οὗτοι μίαν. Sic textus
PG 10:759καὶ πᾶς κυβερνήτης καὶ πᾶς ἐπὶ τῶν πλοίων καὶ ναῦται καὶ ὅσοι τὴν θάλασσαν ἐργάζονται, ἀπὸ μακρόθεν ἔστησαν καὶ ἔκραξαν βλέποντες τὸν καπνὸν τῆς πυρώσεως αὐτῆς λέγοντες· τίς ὁμοία τῇ πόλει τῇ μεγάλῃ; καὶ ἔβαλαν χοῦν ἐπὶ τὰς κεφαλὰς αὐτῶν, καὶ ἔκραξαν κλαίοντες καὶ πενθοῦντες, λέγοντες· οὐαὶ οὐαί, ἡ πόλις ἡ μεγάλη, ἐν ᾗ ἐπλούτησαν πάντες οἱ ἔχοντες πλοῖα ἐν τῇ θαλάσσῃ ἐκ τῆς τιμιότητος αὐτῆς, ὅτι μιᾷ ὥρᾳ ἠρημώθη. εὐφραίνου ἐπ’ αὐτήν, οὐρανὲ καὶ οἱ ἅγιοι καὶ οἱ ἀπόστολοι καὶ οἱ προφῆται, ὅτι ἔκρινεν ὁ θεὸς τὸ κρίμα ὑμῶν ἐξ αὐτῆς. καὶ ἦρεν εἰς ἄγγελος ἰσχυρὸς λίθον ὡς μύλον μέγαν, καὶ ἔβαλεν εἰς τὴν θάλασσαν λέγων· οὕτως ὁρμήματι βληθήσεται Βαβυλὼν ἡ μεγάλη πόλις, καὶ οὐ μὴ εὑρεθῇ ἔτι.
PG 10:765καὶ φωνὴ κιθαρῳδῶν καὶ μουσικῶν καὶ αὐλητῶν καὶ σαλπιστῶν οὐ μὴ ἀκουσθῇ ἐν σοὶ ἔτι, καὶ πᾶς τεχνίτης πάσης τέχνης οὐ μὴ εὑρεθῇ ἐν σοὶ [ἔτι, καὶ φωνὴ μύλου οὐ μὴ ἀκουσθῇ ἐν σοὶ ἔτι,] καὶ φῶς λύχνου οὐ μὴ φανῇ ἐν σοὶ ἔτι, καὶ φωνὴ νυμφίου καὶ φωνὴ νύμφης οὐ μὴ ἀκουσθῇ ἐν σοὶ ἔτι, ὅτι οἱ ἔμποροί σου ἦσαν οἱ μεγιστᾶνες τῆς γῆς, ὅτι ἐν τῇ φαρμακείᾳ σου ἐπλανήθησαν πάντα τὰ ἔθνη, καὶ ἐν αὐτῇ αἷμα προφητῶν καὶ ἁγίων εὑρέθη καὶ πάντων τῶν ἐσφαγμένων ἐπὶ τῆς γῆς. περὶ μὲν οὖν τῶν βασάνων καὶ τῆς ἐπερχομένης αὐτῇ ἐπ’ ἐσχάτων ὑπὸ τῶν τότε ἐσομένων τυράννων μερικῆς κρίσεως σαφέστατα ἐν τοῖς ῥητοῖς τούτοις δεδήλωται. δεῖ δὲ ἡμᾶς καὶ τὸν χρόνον ἐξακριβαζομένους ἐκθέσθαι, ἐν οἷς καιροῖς ταῦτα συμβήσεται καὶ ὡς τὸ κέρας τὸ μικρὸν ἐν αὐτοῖς ἀναφυήσεται. τῶν γὰρ κνημῶν τῶν σιδηρῶν τῶν νῦν ἐπικρατουσῶν ἐπὶ τὰ ἴχνη τῶν ποδῶν καὶ τοὺς δακτύλους, χωρησάντων κατὰ τὴν τῆς εἰκόνος φανέρωσιν καὶ τὴν τοῦ θηρίου τοῦ φοβεροῦ δεῖξιν, καθὼς σεσήμανται ἐν τοῖς ἔμπροσθεν, οἷς καιροῖς ὁ σίδηρος καὶ τὸ ὄστρακον εἰς ταὐτὸ ἀναμίγνυται; δείξει δὲ ἡμῖν Δανιὴλ τὰ προκείμενα. λέγει γὰρ·
του καὶ πᾶν σκεῦος ἐκ ξύλου τιμιωτάτου, καὶ χαλκού, καὶ σιδήρου, καὶ μαρμάρου· καὶ κιναμώμου· καὶ ἄμωμον, καὶ θυμίαμα, καὶ μύρον, καὶ λίβανον, καὶ οἶνον, καὶ ἔλαιον, καὶ σεμίδαλιν, καὶ σἶτον, καὶ κτήνη, καὶ πρόβατα, καὶ τράγους· καὶ ἵππων, καὶ ῥεδῶν, καὶ σωμάτων, καὶ ψυχὰς ἀνθρώπων. Καὶ ἡ ἐπώρα τῆς ἐπιθυμίας τῆς ψυχῆς σου ἀπῆλθεν ἀπὸ σοῦ, καὶ πάντα τὰ λιπαρὰ καὶ τὰ λαμπρὰ ἀπώλετο ἀπὸ σοῦ, καὶ οὐκέτι οὐ μὴ αὐτὰ εὕρῃς. Οἱ ἔμπορος τούτων οἱ πλουτίσαντες, ἀπὸ μακρόθεν στήσονται, διὰ τὸν φόβον τοῦ βασανισμοῦ αὐτῆς, κλαίοντες, καὶ πενθοῦντες, καὶ λέγοντες· οὐαὶ, Οὐαὶ, ἡ πόλις ἡ μετ ή γάλη, ἡ περιβεβλημένη βύσσινον, καὶ πορφυροῦν, καὶ κόκκινον, καὶ κεχρυσωμένη ἐν χρυσίῳ, καὶ λίθῳ τιμίῳ, καὶ μαργαρίταις· ὅτι μιᾷ ὥρᾳ ήρημώθη ὁ τοσοῦ τος πλοῦτος. Καὶ πᾶς κυβερνήτης, καὶ πᾶς ἐπὶ τῶν πλοίων ὁ ὄμιλος, καὶ ναῦται, καὶ ὅσοι τὴν θάλασσαν ἐργάζονται, ἀπὸ μακρόθεν ἔστησαν καὶ ἔκραξαν βλέ- ποντες τὸν καπνὸν τῆς πυρώσεως αὐτῆς, λέγοντες Τίς ὁμοία τῇ πόλει τῇ μεγάλῃ; Καὶ ἔβαλον χοῦν ἐπὶ τὰς κεφαλὰς αὐτῶν, καὶ ἔκραξαν κλαίοντες καὶ πενθοῦντες, λέγοντες· Οὐαὶ, οὐαὶ, ἡ πόλις ἡ μετ γάλη, ἐν ᾗ ἐπλούτησαν πάντες οἱ ἔχοντες τὰ πλοῖα ἐν τῇ θαλάσσῃ ἐκ τῆς πιότητος (85) αὐτῆς· ὅτι μια ώρα ήρημώθη. ἐκ τῆς τιμιότητος, Εὐφραίνου ἐπ' αὐτῇ, οὐρανέ, καὶ οἱ ἄγγελοι, καὶ οἱ ἀπόστολοι, καὶ οἱ προφῆται, ὅτι ἔκρινεν ὁ Θεὸς τὸ κρῖμα ὑμῶν ἐξ αὐτῆς. Καὶ ἦρεν εἰς ἄγγελος ἐσχυρὸς λίθον, ὡς μύλον μέγαν, καὶ ἔβαλεν εἰς τὴν θάλασσαν, λέγων· Οὕτως ὁρμήματι βληθήσεται Βα- βυλὼν ἡ μεγάλη πόλις, καὶ οὐ μὴ εὑρεθῇ ἔτι. Και φωνή κιθαρῳδῶν, καὶ μουσικῶν, καὶ αὐλητῶν, καὶ σαλπιγκτῶν, οὐ μὴ ἀκουσθῇ ἐν σοὶ ἔτι· καὶ πᾶς τεχνίτης πάσης τέχνης, οὐ μὴ εὑρεθῇ ἐν σοὶ ἔτι· καὶ φωνὴ μύλου οὐ μὴ ἀκουσθῇ ἐν σοὶ ἔτι· καὶ φῶ; λύχνου οὐ μὴ φανῇ ἐν σοὶ ἔτι· καὶ φωνὴ νυμφίου καὶ νύμφης οὐ μὴ ἀκουσθῇ ἐν σου ἔτι· ὅτι οἱ ἔμε ποροί σου ἦσαν οἱ μεγιστάνες τῆς γῆς· ὅτι ἐν τῇ φαρμακείᾳ σου ἐπλανήθησαν πάντα τὰ ἔθνη· καὶ ἐν τῇ αὐτῇ αἷμα τῶν προφητῶν καὶ ἁγίων εὑρέθη, καὶ πάντων τῶν ἐσφαγμένων ἐπὶ τῆς γῆς. » Περὶ μὲν τῆς τῶν βασάνων, τῶν ἐπερχομένων αὐτῇ ἐπ' ἐσχάτων ὑπὸ (86) τῶν τότε ἐσομένων τυ ράννων μερικῆς κρίσεως, σαφέστατα ἐν τοῖς ῥητοῖς τούτοις δεδήλωται· δεῖ δὲ ἡμᾶς καὶ τὸν χρόνον ἐξη- κριβωμένους (87) ἐκθέσθαι, ἐν οἷς καιροῖς ταῦτα συμβήσεται, καὶ ὡς τὸ κέρας τὸ μικρὸν ἐν αὐτοῖς ἀναφανήσεται. Τῶν γὰρ κνημῶν τῶν σιδηρῶν τῶν νῦν ἔτι κρατουσῶν, ἐπὶ τὰ ἴχνη τῶν ποδῶν, καὶ τοὺς δακτύλους χωρησάντων κατὰ τὴν τῆς εἰκόνος ζομένους. S. HIPPOLYTI OPP. PARS_II. amomum, et odoramentum, et unguentum, et thus, A et vinum, et oleum, et similam, et triticum, et pe- cora, et oves, et hædos); et equorum, et rheda- rum, et mancipiorum, et animas hominum. Et poma desiderii animæ tuæ recesserunt a te, et omnia pinguia et clara perierunt a te, et amplius illa jam non invenies. Mercatores horum qui divites facti erant, a longe stabunt, propter metum tormento- rum ejus, flentes et lugentes, atque dicentes: Væ, væ, civitas illa magna, quæ amicta erat bysso, et yurpura, et coccino, et deaurata erat auro et la- pide pretioso et margaritis, quod una hora desti- tuta sunt tanta divitia. Et omnis gubernator, et omnis in navibus versantium turha et nautæ, ct qui mare exercent omnes, a longe steterunt et cla- maverunt videntes fumum incendii ejus, dicentes : Quæ similis civitati huic magnæ? Et miserunt pulverem super capita sua, et clamaverunt flentes et lugentes, dicentes: Væ, væ, civitas illa magna, in qua divites facti sunt omnes qui habebant na- ves in mari, de pinguedine ejus; quoniam una hora desolata est. B - DOGMAT. ET HISTORIC. XLII, • Latare super eam, colum, et angeli, et apostoli, et prophetæ, quoniam judicavit Deus ju- dicium vestrum de illa. Et sustulit unus angelus fortis lapidem quasi molarem magnum, et misit in mare, dicens : Sic impetu mittetur Babylon civitas illa magna, et ultra jam non invenietur. Et vox ci- tharœedorum et musicorum et tibia canentium et 。tuba, non audietur in te amplius; et omnis artifex omnis artis non invenietur in te amplius, et vox molæ non audietur in te amplius; et lux lucernæ non lucebit in te amplius; et vox sponsi et spon- sæ non audietur adhuc in te, quia mercatores tui e:ant principes terræ; quia in veneficiis tuis erra- verunt omnes gentes; et in ea sanguis prophetarum et sanctorum inventus est, et omnium qui interfe- eti sunt in terra *. C XLIII. Apertissime in his testimoniis sigillatim declaratum est de tormentorum judicio, quæ ex- tremis temporibus, per tyrannorum qui tunc erunt D injuriam, illam incessura sunt : operæ pretium ve- ro est, ut et tempus diligenti examine exponamus, quando scilicet futurum sit ut hæc eveniant, et cor- nu illud parvum inter eos emergat. Nempe quan- do crura ferrea quæ etiamnum rerum potiuntur, ad vestigia pedum digitosque evaserint, juxta simu- $6 Apoc. XVII, 1-24. apta tamen ea vox, si et alii codices astipularentur, cum omnes habeant, quæ vox satis dura, nec ad sensum expedita. Nam quod Vulg. reddit « ex pretiis suis, quasi remotius est; eisi ita etiam Eihiopic. Nou male Arabic. ex fistu ejus; s est enim ea ratio facilis distractio- as mercium, sed supposita opulentia civitatis, • quam nostrum illud rite designat; veraque et for- malis ratio est constituendi celebris emporii, et quod ita mercatores illo ditescant: nobilitas et fastus, quasi remota et communis. COMBEF. Gu. (85) Εκ τῆς πιότητος. Singularis hæc lectio ; (86) Ὑπὸ τῶν. Combef., ἀπὸ τῶν. (87) Εξηκριβωμένους. Ms. Ebroic., εξακριβα
PG 10:768καὶ διαθήσει διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία. καὶ ἔσται ἐν τῷ ἥμισυ τῆς ἑβδομάδος, ἀρθήσεταί μου θυσία καὶ σπονδή. μίαν μὲν οὖν ἑβδομάδα εἰπών, τὴν ἐσχάτην τὴν ἐπὶ τῷ τέρματι τοῦ σύμπαντος κόσμου ἐσομένην ἐπ’ ἐσχάτων ἐσήμανεν, ἧς ἑβδομάδος τὸ μὲν ἥμισυ λήμψονται οἱ δύο προφῆται Ἐνὼχ καὶ Ἠλίας. οὗτοι γὰρ κηρύξουσιν ἡμέρας χιλίας διακοσίας ἑξήκοντα, περιβεβλημένοι σάκκους, μετάνοιαν τῷ λαῷ καὶ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι καταγγέλλοντες. ὥσπερ γὰρ δύο παρουσίαι τοῦ κυρίου ἡμῶν καὶ σωτῆρος διὰ τῶν γραφῶν ἐδείχθησαν, μία μὲν ἡ πρώτη ἡ κατὰ σάρκα γενομένη ἄτιμος διὰ τὸ ἐξουθενηθῆναι αὐτόν, καθὼς προανεφώνει Ἡσαί̈ας λέγων εἴδομεν αὐτὸν καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος, ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον καὶ ἐκλεῖπον παρὰ πάντας τοὺς ἀνθρώπους· ἄνθρωπος ἐν πληγῇ ὢν καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, ἠτιμάσθη καὶ οὐκ ἐλογίσθη·
του καὶ πᾶν σκεῦος ἐκ ξύλου τιμιωτάτου, καὶ χαλκού, καὶ σιδήρου, καὶ μαρμάρου· καὶ κιναμώμου· καὶ ἄμωμον, καὶ θυμίαμα, καὶ μύρον, καὶ λίβανον, καὶ οἶνον, καὶ ἔλαιον, καὶ σεμίδαλιν, καὶ σἶτον, καὶ κτήνη, καὶ πρόβατα, καὶ τράγους· καὶ ἵππων, καὶ ῥεδῶν, καὶ σωμάτων, καὶ ψυχὰς ἀνθρώπων. Καὶ ἡ ἐπώρα τῆς ἐπιθυμίας τῆς ψυχῆς σου ἀπῆλθεν ἀπὸ σοῦ, καὶ πάντα τὰ λιπαρὰ καὶ τὰ λαμπρὰ ἀπώλετο ἀπὸ σοῦ, καὶ οὐκέτι οὐ μὴ αὐτὰ εὕρῃς. Οἱ ἔμπορος τούτων οἱ πλουτίσαντες, ἀπὸ μακρόθεν στήσονται, διὰ τὸν φόβον τοῦ βασανισμοῦ αὐτῆς, κλαίοντες, καὶ πενθοῦντες, καὶ λέγοντες· οὐαὶ, Οὐαὶ, ἡ πόλις ἡ μετ ή γάλη, ἡ περιβεβλημένη βύσσινον, καὶ πορφυροῦν, καὶ κόκκινον, καὶ κεχρυσωμένη ἐν χρυσίῳ, καὶ λίθῳ τιμίῳ, καὶ μαργαρίταις· ὅτι μιᾷ ὥρᾳ ήρημώθη ὁ τοσοῦ τος πλοῦτος. Καὶ πᾶς κυβερνήτης, καὶ πᾶς ἐπὶ τῶν πλοίων ὁ ὄμιλος, καὶ ναῦται, καὶ ὅσοι τὴν θάλασσαν ἐργάζονται, ἀπὸ μακρόθεν ἔστησαν καὶ ἔκραξαν βλέ- ποντες τὸν καπνὸν τῆς πυρώσεως αὐτῆς, λέγοντες Τίς ὁμοία τῇ πόλει τῇ μεγάλῃ; Καὶ ἔβαλον χοῦν ἐπὶ τὰς κεφαλὰς αὐτῶν, καὶ ἔκραξαν κλαίοντες καὶ πενθοῦντες, λέγοντες· Οὐαὶ, οὐαὶ, ἡ πόλις ἡ μετ γάλη, ἐν ᾗ ἐπλούτησαν πάντες οἱ ἔχοντες τὰ πλοῖα ἐν τῇ θαλάσσῃ ἐκ τῆς πιότητος (85) αὐτῆς· ὅτι μια ώρα ήρημώθη. ἐκ τῆς τιμιότητος, Εὐφραίνου ἐπ' αὐτῇ, οὐρανέ, καὶ οἱ ἄγγελοι, καὶ οἱ ἀπόστολοι, καὶ οἱ προφῆται, ὅτι ἔκρινεν ὁ Θεὸς τὸ κρῖμα ὑμῶν ἐξ αὐτῆς. Καὶ ἦρεν εἰς ἄγγελος ἐσχυρὸς λίθον, ὡς μύλον μέγαν, καὶ ἔβαλεν εἰς τὴν θάλασσαν, λέγων· Οὕτως ὁρμήματι βληθήσεται Βα- βυλὼν ἡ μεγάλη πόλις, καὶ οὐ μὴ εὑρεθῇ ἔτι. Και φωνή κιθαρῳδῶν, καὶ μουσικῶν, καὶ αὐλητῶν, καὶ σαλπιγκτῶν, οὐ μὴ ἀκουσθῇ ἐν σοὶ ἔτι· καὶ πᾶς τεχνίτης πάσης τέχνης, οὐ μὴ εὑρεθῇ ἐν σοὶ ἔτι· καὶ φωνὴ μύλου οὐ μὴ ἀκουσθῇ ἐν σοὶ ἔτι· καὶ φῶ; λύχνου οὐ μὴ φανῇ ἐν σοὶ ἔτι· καὶ φωνὴ νυμφίου καὶ νύμφης οὐ μὴ ἀκουσθῇ ἐν σου ἔτι· ὅτι οἱ ἔμε ποροί σου ἦσαν οἱ μεγιστάνες τῆς γῆς· ὅτι ἐν τῇ φαρμακείᾳ σου ἐπλανήθησαν πάντα τὰ ἔθνη· καὶ ἐν τῇ αὐτῇ αἷμα τῶν προφητῶν καὶ ἁγίων εὑρέθη, καὶ πάντων τῶν ἐσφαγμένων ἐπὶ τῆς γῆς. » Περὶ μὲν τῆς τῶν βασάνων, τῶν ἐπερχομένων αὐτῇ ἐπ' ἐσχάτων ὑπὸ (86) τῶν τότε ἐσομένων τυ ράννων μερικῆς κρίσεως, σαφέστατα ἐν τοῖς ῥητοῖς τούτοις δεδήλωται· δεῖ δὲ ἡμᾶς καὶ τὸν χρόνον ἐξη- κριβωμένους (87) ἐκθέσθαι, ἐν οἷς καιροῖς ταῦτα συμβήσεται, καὶ ὡς τὸ κέρας τὸ μικρὸν ἐν αὐτοῖς ἀναφανήσεται. Τῶν γὰρ κνημῶν τῶν σιδηρῶν τῶν νῦν ἔτι κρατουσῶν, ἐπὶ τὰ ἴχνη τῶν ποδῶν, καὶ τοὺς δακτύλους χωρησάντων κατὰ τὴν τῆς εἰκόνος ζομένους. S. HIPPOLYTI OPP. PARS_II. amomum, et odoramentum, et unguentum, et thus, A et vinum, et oleum, et similam, et triticum, et pe- cora, et oves, et hædos); et equorum, et rheda- rum, et mancipiorum, et animas hominum. Et poma desiderii animæ tuæ recesserunt a te, et omnia pinguia et clara perierunt a te, et amplius illa jam non invenies. Mercatores horum qui divites facti erant, a longe stabunt, propter metum tormento- rum ejus, flentes et lugentes, atque dicentes: Væ, væ, civitas illa magna, quæ amicta erat bysso, et yurpura, et coccino, et deaurata erat auro et la- pide pretioso et margaritis, quod una hora desti- tuta sunt tanta divitia. Et omnis gubernator, et omnis in navibus versantium turha et nautæ, ct qui mare exercent omnes, a longe steterunt et cla- maverunt videntes fumum incendii ejus, dicentes : Quæ similis civitati huic magnæ? Et miserunt pulverem super capita sua, et clamaverunt flentes et lugentes, dicentes: Væ, væ, civitas illa magna, in qua divites facti sunt omnes qui habebant na- ves in mari, de pinguedine ejus; quoniam una hora desolata est. B - DOGMAT. ET HISTORIC. XLII, • Latare super eam, colum, et angeli, et apostoli, et prophetæ, quoniam judicavit Deus ju- dicium vestrum de illa. Et sustulit unus angelus fortis lapidem quasi molarem magnum, et misit in mare, dicens : Sic impetu mittetur Babylon civitas illa magna, et ultra jam non invenietur. Et vox ci- tharœedorum et musicorum et tibia canentium et 。tuba, non audietur in te amplius; et omnis artifex omnis artis non invenietur in te amplius, et vox molæ non audietur in te amplius; et lux lucernæ non lucebit in te amplius; et vox sponsi et spon- sæ non audietur adhuc in te, quia mercatores tui e:ant principes terræ; quia in veneficiis tuis erra- verunt omnes gentes; et in ea sanguis prophetarum et sanctorum inventus est, et omnium qui interfe- eti sunt in terra *. C XLIII. Apertissime in his testimoniis sigillatim declaratum est de tormentorum judicio, quæ ex- tremis temporibus, per tyrannorum qui tunc erunt D injuriam, illam incessura sunt : operæ pretium ve- ro est, ut et tempus diligenti examine exponamus, quando scilicet futurum sit ut hæc eveniant, et cor- nu illud parvum inter eos emergat. Nempe quan- do crura ferrea quæ etiamnum rerum potiuntur, ad vestigia pedum digitosque evaserint, juxta simu- $6 Apoc. XVII, 1-24. apta tamen ea vox, si et alii codices astipularentur, cum omnes habeant, quæ vox satis dura, nec ad sensum expedita. Nam quod Vulg. reddit « ex pretiis suis, quasi remotius est; eisi ita etiam Eihiopic. Nou male Arabic. ex fistu ejus; s est enim ea ratio facilis distractio- as mercium, sed supposita opulentia civitatis, • quam nostrum illud rite designat; veraque et for- malis ratio est constituendi celebris emporii, et quod ita mercatores illo ditescant: nobilitas et fastus, quasi remota et communis. COMBEF. Gu. (85) Εκ τῆς πιότητος. Singularis hæc lectio ; (86) Ὑπὸ τῶν. Combef., ἀπὸ τῶν. (87) Εξηκριβωμένους. Ms. Ebroic., εξακριβα
PG 10:770ἡ δὲ δευτέρα αὐτοῦ παρουσία κεκήρυκται ἐν δόξῃ, ὡς παρέσται ἀπ’ οὐρανῶν μετὰ δυνάμεως ἀγγέλων καὶ πατρικῆς δόξης, ὥς φησιν ὁ προφήτης βασιλέα μετὰ δόξης ὄψεσθε καὶ ἐθεώρουν ἐπὶ τῶν νεφελῶν τοῦ οὐρανοῦ ὡς υἱὸν ἀνθρώπου ἐρχόμενον, καὶ ἕως τοῦ παλαιοῦ τῶν ἡμερῶν ἔφθασεν, καὶ προσήχθη αὐτῷ. καὶ αὐτῷ ἐδόθη ἡ ἀρχὴ καὶ ἡ τιμὴ καὶ ἡ δόξα καὶ ἡ βασιλεία, καὶ πᾶσαι λαοὶ φυλαὶ γλῶσσαι δουλεύσουσιν αὐτῷ· βασιλεία αὐτοῦ βασιλεία αἰώνιος, ἥτις οὐ διαφθαρήσεται· οὕτω καὶ δύο πρόδρομοι ἐδείχθησαν· ὁ μὲν πρῶτος γενόμενος Ἰωάννης ὁ τοῦ Ζαχαρίου υἱός, κατὰ πάντα πρόδρομος καὶ κῆρυξ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν γενηθείς· εὐαγγελιζόμενος πᾶσι τὸ ἐπουράνιον φῶς τὸ ἐν κόσμῳ φανέν· προέδραμε γὰρ ἐν κοιλίᾳ μητρός, πρῶτος συλληφθεὶς ὑπὸ τῆς Ἐλισάβετ, ἵνα καὶ τοῖς ἔτι ἐν κοιλίᾳ μητρὸς νηπίοις ὑπάρχουσιν ἐπιδείξῃ τὴν ἐσομένην αὐτοῖς διὰ πνεύματος ἁγίου καὶ παρθένου καινὴν γέννησιν. οὗτος ἀκούσας τὸν ἀσπασμὸν τῆς Μαρίας ἐσκίρτησεν ἐν κοιλίᾳ μητρὸς ἀγγαλλιώμενος, ἐνορῶν τὸν ἐν κοιλίᾳ παρθένου συνειλημμένον θεοῦ λόγον.
φανέρωσιν, καὶ τὴν τοῦ θηρίου τοῦ φοβεροῦ δεῖξιν, Α καθώς σεσήμανται ἐν τοῖς ἔμπροσθεν, οἷς καιροῖς ἱ σίδηρος καὶ τὸ ὄστρακον εἰς ταυτὸν ἀναμιγήσεται. Δείξει δὲ ἡμῖν Δανιὴλ τὰ προκείμενα. Λέγει γάρ • Καὶ διαθήσει (88) διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία: καὶ ἔσται, ἐν τῷ ἡμίσει τῆς ἑβδομάδος ἀρθήσεται μου θυσία καὶ σπονδή. » Μίαν μὲν οὖν ἐβδομάδα ἐτῶν τὴν ἐσχάτην τὴν ἐπὶ τῷ τέρματι τοῦ σύμπαν- τος κόσμου ἐσομένην ἐπ᾿ ἐσχάτων (89) ἐσήμανεν· ἧς ἑβδομάδος τὸ μὲν ἥμισυ λήψονται οι δύο προφή τα:, Ἐνὐχ καὶ Ἠλίας. Οὗτοι γὰρ κηρύξουσιν ἡμέρας. χιλίας διακοσίας εξήκοντα, περιβεβλημένοι σάκκους, μετάνοιαν τῷ λαῷ καὶ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι καταγγέλο λοντες. Ὥσπερ γὰρ δύο παρουσίαι τοῦ Κυρίου καὶ Σωτῆ μας ἡμῶν διὰ τῶν Γραφῶν ἐδείχθησαν· μία μὲν ἡ πρώτη κατά σάρκα γενομένη ἄτιμος διὰ τὸ ἐξουθε- νηθῆναι (90) αὐτὸν, καθὼς προανεφώνει Ησαΐας λέγων· « Είδομεν αὐτὸν καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος· ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, ἐκλεῖπον παρὰ πάντας τοὺς ἀνθρώπους. "Ανθρωπος ἐν πληγῇ ὢν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, [ὅτι ἀπέστραπται τὸ πρόσωπον αὐτοῦ,] ἡτιμάσθη καὶ οὐκ ἐλογίσθη·, ὡς παραγενήσεται ἀπ᾿ οὐρανῶν μετὰ δυνάμεως ἀγγέλων (92), καὶ Πατρικῆς δόξης, ὡς φησιν ὁ προ- ἐπ' ἐσχάτου. Εξουθενηθῆναι. ἐξουδενωθῆναι. ἐνδόξως. μετὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς. Ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ καὶ τοῦ Πατρὸς καὶ τῶν δόξῃ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, μετὰ τῶν ἀγγέλων τῶν μετὰ τῶν ἀγγέλων αὑτοῦ. DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. lacri seu imaginis et statuæ manifestationem, be- †àª devtépa napovcia aŭtoŭ xexhpuxtai žvdočos (91), LT Dan. IX, 27. " Apoc. xi, 3. B Isa. LIII, 2, 3. set, quod communiter reddunt confirmabit. > Quasi robustum firmumque reddet, devictis plane grave unde et Syriac.: Grave reddet foedus. > Nullo modo audiendus videtur Hippolytus, qui ad secundum hæc adventum Christi et ad Antichristum trahat; cum reliqui melius ad Christi primum ad- ventum spectare velint, ejusque mortis pœnam et Hierosolymorum excidium, Romanorum duce Tito: quando exusto templo, sic victima cessavit et liba- tio, desolato loco, quo solum facere licebat. Capta- tio hæc certi temporis Antichristi, ut et Christi ad judicium venturi omnino cavenda, quod nosse hæc mortales Providentia moluerit. Videndus Chrys. hom. adversus Judæos, et Ilieronymus in Da- niel. 1x, aliique ibid. Scaliger 1. vi Emend, tempo- Tum. COMBEF. Combefisius tanen, sum probatumque Tanaq. Fabro. Edit. Gud. apud Fabricium, sive gia pompa, angelorum satellitio frequens describi- tur gloriosus hic Christi adventus: nec aliter expo- nenda in Evangeliis vex dúvaμis, ubi ita usurpatur ad propositum. Matth., xxiv, 30: Venientem in nubibus caeli, Vulg. Cum virtute magna et majestate, gloria et claritate; cui reliqui cum Græcis jungunt adjectivum. At, quod Lue. ix, 26, ita habetur : ȧylwv ȧyyślwv et ita ut Græca habent, reddidit Vulg. Cum venerit in majestate sua et Patris et sanctorum angelorum, › mihi prorsus suspectum, exque Matthæo et Marco, cumdem textum referen- ubus, emendandum; ut ubique angeli Christi sa- tellitio comites describantur, non quorum gloria et stiæque formidabilis speciem, uti in superioribus designatum est; quando futurum est, ut ferrum et testa in unum misceantur. Ostendet vero nobis Da- niel hac ita proposita. Ait enim : « Et disponet t stamentum multis hebdomada una. Et erit : in di- midio hebdomadæ auferetur sacrificium meum et libatio . . Unam ergo annorum hebdomadam extremam significavit, quæ in fine totius mundi fu- tura sit; cujus hebdomadæ dimidium sument duo propheta, Enochet Elias. Ili enim prædicabunt dies mille ducentos sexaginta, amicti saccis * ; qui nimirum populo cunctisque gentibus pœnitentiam indicant. XLIV. Quemadmodum enim duplex nobis Domi- ni ac Salvatoris adventus Scripturarum testimonio proditus est; unus quidem ac primus in carne, nulla honorum pompa ac claritate, ut despicabilis foret, ut olim vaticinatus fuerat Isaias, dicens : Vidimus eum, et non habebat speciem neque de- corem: sed species ejus contempta et deficiens su- pra omnes homines. Homo in plaga positus, et sciens ferre infirmitatem; quia aversa est facies ejus, despecta, nulliusque rationis habita “ ; ▸ alter vero ejus adventus in majestate futurus præ- dicatus est, quando de coelis veniet angelorum sti- majestas, sit Christi majestas et gloria seu claritas, sicut ipsa sua et Patris, uti horum verborum totus tenor, sensu minus apposito, significare videtur. Sic certe reliqui interpretes. Syr. Cum venerit in gloria Patris sui, cum angelis ipsius sacrosan- ctis: quæ sunt ipsa Marci verba vin, 38, ¿v î† dylwv. Matth. XVII, 27: In gloria Patris sui cum angelis suis, » Nec aliter in Luca etiam Arabicus et Persicus reddiderunt: non alia plane ratione, quam quia meliores Græcos codices nacti sunt, etsi modo non suppetunt, quos noverim, qui ita habeant. Obrepere etiam Scriptu- ris canonicis, humana vel fragilitate vel oscitantia, fallente manu scribæ, menda aliqua, notius est, quam ut egeat ulla probatione, apud eos qui Scri- pturas sacras ut apographa venerantur, vel etiam ut versiones, non ut ipsa quasi Dei digito scripta autographa, ac prophetarum manu exarata, sen D etiam illis divino Spiritu et prophetico recognita atque subscripta. Ecclesiæ sit, virorum doctorum opera ac solertia, xarà xatpoùs emendare, melio- rum codicum ope ac antiquiori traditione, non ex suo capite, quod nullæ jam exstent ejus generis no- væ revelationes; nullaque sit illius fides, qui dicat se habere divini vero Spiritus muneris sit atque numinis quo semper Ecclesiam regit, ut per eam occasionem, nihil quo divina fides lædatur, in uni- versam Ecclesiam et catholicam obrepere sinat : aliis interim minutioribus hominum disputationi ac criticae relictis. Hocque maxime satis prospectum Scripturarum integritati ac puritati: vixque addu- catur ut aliter credat atque sentiat, qui corde docili ac erudito præditus sit; maleque sectarii quidvis aliud catholicis objectant, quod modestiam pluscu- lum colant, nec facile vetera (ipsa sua simplicitate veneranda, magisque ex Ecclesiæ traditione, cu- jusvis scioli opinationibus, Vatiniano in pontificios, ut insulse vocapt, odio) convelli sinant. Utinam uno (88) Kal diagno, disponet. Reliqui Suva- C (89) 'Ez' kσxatwr. Sic modo, initio hujus cap. (90) 'Eɛovernoñrai. Combef., . (91) "ErdoĘoç. Ita Combefisius: quod postea vi- (92) Μετὰ δυνάμεως ἀγγέλων. Ubique quasi re-
ἔπειτα κηρύσσων ἐν τῇ ἐρήμῳ παρεγένετο τὸ βάπτισμα μετανοίας τῷ λαῷ καταγγέλλων, προμηνύων σωτηρίαν τοῖς ἐν ἐρημίᾳ κόσμου πολιτευομένοις ἔθνεσιν· μετὰ ταῦτα ἐν τῷ Ἰορδάνῃ αὐτοψεὶ μηνύων ἐπιδεικνύει τὸν σωτῆρα τοῦ Ἰσραὴλ καὶ λέγει· ἰδοὺ ὁ ἀμνὸς τοῦ θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. οὗτος προέφθασε καὶ τοῖς ἐν ᾅδῃ προευαγγελίσασθαι, ἀναιρεθεὶς ὑπὸ Ἡρώδου· πρόδρομος γενόμενος ἐκεῖ, σημαίνων μέλλειν κἀκεῖσε κατελεύσεσθαι τὸν σωτῆρα, λυτρούμενον τὰς τῶν ἁγίων ψυχὰς ἐκ χειρὸς τοῦ θανάτου. ἀλλ’ ἐπειδὴ ἀπαρχὴ ἀναστάσεως πάντων τῶν ἀνθρώπων ἦν ὁ σωτήρ, ἔδει τὸν κύριον μόνον ἀνίστασθαι ἐκ νεκρῶν, δι’ οὗ καὶ ἡ κρίσις παντὶ τῷ κόσμῳ εἰσελεύσεται, ἵνα οἱ ἀξίως ἀγωνισάμενοι ἀξίως καὶ ὑπ’ αὐτοῦ στεφανωθῶσιν, ὑπὸ τοῦ καλοῦ ἀγωνοθέτου, πρώτου τὸ στάδιον νενικηκότος, τοῦ ἀναληφθέντος ἐν οὐρανοῖς καὶ ἐν δεξιᾷ τοῦ θεοῦ καὶ πατρὸς καθεσθέντος, καὶ πάλιν ἐπὶ τῇ συντελείᾳ τοῦ κόσμου κριτοῦ φανερουμένου. ἀναγκαίως δεῖ τοὺς προδρόμους αὐτοῦ πρώτους φανερωθῆναι, καθὼς διὰ Μαλαχία τοῦ ἀγγέλου φησίν·
φανέρωσιν, καὶ τὴν τοῦ θηρίου τοῦ φοβεροῦ δεῖξιν, Α καθώς σεσήμανται ἐν τοῖς ἔμπροσθεν, οἷς καιροῖς ἱ σίδηρος καὶ τὸ ὄστρακον εἰς ταυτὸν ἀναμιγήσεται. Δείξει δὲ ἡμῖν Δανιὴλ τὰ προκείμενα. Λέγει γάρ • Καὶ διαθήσει (88) διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία: καὶ ἔσται, ἐν τῷ ἡμίσει τῆς ἑβδομάδος ἀρθήσεται μου θυσία καὶ σπονδή. » Μίαν μὲν οὖν ἐβδομάδα ἐτῶν τὴν ἐσχάτην τὴν ἐπὶ τῷ τέρματι τοῦ σύμπαν- τος κόσμου ἐσομένην ἐπ᾿ ἐσχάτων (89) ἐσήμανεν· ἧς ἑβδομάδος τὸ μὲν ἥμισυ λήψονται οι δύο προφή τα:, Ἐνὐχ καὶ Ἠλίας. Οὗτοι γὰρ κηρύξουσιν ἡμέρας. χιλίας διακοσίας εξήκοντα, περιβεβλημένοι σάκκους, μετάνοιαν τῷ λαῷ καὶ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι καταγγέλο λοντες. Ὥσπερ γὰρ δύο παρουσίαι τοῦ Κυρίου καὶ Σωτῆ μας ἡμῶν διὰ τῶν Γραφῶν ἐδείχθησαν· μία μὲν ἡ πρώτη κατά σάρκα γενομένη ἄτιμος διὰ τὸ ἐξουθε- νηθῆναι (90) αὐτὸν, καθὼς προανεφώνει Ησαΐας λέγων· « Είδομεν αὐτὸν καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος· ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, ἐκλεῖπον παρὰ πάντας τοὺς ἀνθρώπους. "Ανθρωπος ἐν πληγῇ ὢν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, [ὅτι ἀπέστραπται τὸ πρόσωπον αὐτοῦ,] ἡτιμάσθη καὶ οὐκ ἐλογίσθη·, ὡς παραγενήσεται ἀπ᾿ οὐρανῶν μετὰ δυνάμεως ἀγγέλων (92), καὶ Πατρικῆς δόξης, ὡς φησιν ὁ προ- ἐπ' ἐσχάτου. Εξουθενηθῆναι. ἐξουδενωθῆναι. ἐνδόξως. μετὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς. Ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ καὶ τοῦ Πατρὸς καὶ τῶν δόξῃ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, μετὰ τῶν ἀγγέλων τῶν μετὰ τῶν ἀγγέλων αὑτοῦ. DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. lacri seu imaginis et statuæ manifestationem, be- †àª devtépa napovcia aŭtoŭ xexhpuxtai žvdočos (91), LT Dan. IX, 27. " Apoc. xi, 3. B Isa. LIII, 2, 3. set, quod communiter reddunt confirmabit. > Quasi robustum firmumque reddet, devictis plane grave unde et Syriac.: Grave reddet foedus. > Nullo modo audiendus videtur Hippolytus, qui ad secundum hæc adventum Christi et ad Antichristum trahat; cum reliqui melius ad Christi primum ad- ventum spectare velint, ejusque mortis pœnam et Hierosolymorum excidium, Romanorum duce Tito: quando exusto templo, sic victima cessavit et liba- tio, desolato loco, quo solum facere licebat. Capta- tio hæc certi temporis Antichristi, ut et Christi ad judicium venturi omnino cavenda, quod nosse hæc mortales Providentia moluerit. Videndus Chrys. hom. adversus Judæos, et Ilieronymus in Da- niel. 1x, aliique ibid. Scaliger 1. vi Emend, tempo- Tum. COMBEF. Combefisius tanen, sum probatumque Tanaq. Fabro. Edit. Gud. apud Fabricium, sive gia pompa, angelorum satellitio frequens describi- tur gloriosus hic Christi adventus: nec aliter expo- nenda in Evangeliis vex dúvaμis, ubi ita usurpatur ad propositum. Matth., xxiv, 30: Venientem in nubibus caeli, Vulg. Cum virtute magna et majestate, gloria et claritate; cui reliqui cum Græcis jungunt adjectivum. At, quod Lue. ix, 26, ita habetur : ȧylwv ȧyyślwv et ita ut Græca habent, reddidit Vulg. Cum venerit in majestate sua et Patris et sanctorum angelorum, › mihi prorsus suspectum, exque Matthæo et Marco, cumdem textum referen- ubus, emendandum; ut ubique angeli Christi sa- tellitio comites describantur, non quorum gloria et stiæque formidabilis speciem, uti in superioribus designatum est; quando futurum est, ut ferrum et testa in unum misceantur. Ostendet vero nobis Da- niel hac ita proposita. Ait enim : « Et disponet t stamentum multis hebdomada una. Et erit : in di- midio hebdomadæ auferetur sacrificium meum et libatio . . Unam ergo annorum hebdomadam extremam significavit, quæ in fine totius mundi fu- tura sit; cujus hebdomadæ dimidium sument duo propheta, Enochet Elias. Ili enim prædicabunt dies mille ducentos sexaginta, amicti saccis * ; qui nimirum populo cunctisque gentibus pœnitentiam indicant. XLIV. Quemadmodum enim duplex nobis Domi- ni ac Salvatoris adventus Scripturarum testimonio proditus est; unus quidem ac primus in carne, nulla honorum pompa ac claritate, ut despicabilis foret, ut olim vaticinatus fuerat Isaias, dicens : Vidimus eum, et non habebat speciem neque de- corem: sed species ejus contempta et deficiens su- pra omnes homines. Homo in plaga positus, et sciens ferre infirmitatem; quia aversa est facies ejus, despecta, nulliusque rationis habita “ ; ▸ alter vero ejus adventus in majestate futurus præ- dicatus est, quando de coelis veniet angelorum sti- majestas, sit Christi majestas et gloria seu claritas, sicut ipsa sua et Patris, uti horum verborum totus tenor, sensu minus apposito, significare videtur. Sic certe reliqui interpretes. Syr. Cum venerit in gloria Patris sui, cum angelis ipsius sacrosan- ctis: quæ sunt ipsa Marci verba vin, 38, ¿v î† dylwv. Matth. XVII, 27: In gloria Patris sui cum angelis suis, » Nec aliter in Luca etiam Arabicus et Persicus reddiderunt: non alia plane ratione, quam quia meliores Græcos codices nacti sunt, etsi modo non suppetunt, quos noverim, qui ita habeant. Obrepere etiam Scriptu- ris canonicis, humana vel fragilitate vel oscitantia, fallente manu scribæ, menda aliqua, notius est, quam ut egeat ulla probatione, apud eos qui Scri- pturas sacras ut apographa venerantur, vel etiam ut versiones, non ut ipsa quasi Dei digito scripta autographa, ac prophetarum manu exarata, sen D etiam illis divino Spiritu et prophetico recognita atque subscripta. Ecclesiæ sit, virorum doctorum opera ac solertia, xarà xatpoùs emendare, melio- rum codicum ope ac antiquiori traditione, non ex suo capite, quod nullæ jam exstent ejus generis no- væ revelationes; nullaque sit illius fides, qui dicat se habere divini vero Spiritus muneris sit atque numinis quo semper Ecclesiam regit, ut per eam occasionem, nihil quo divina fides lædatur, in uni- versam Ecclesiam et catholicam obrepere sinat : aliis interim minutioribus hominum disputationi ac criticae relictis. Hocque maxime satis prospectum Scripturarum integritati ac puritati: vixque addu- catur ut aliter credat atque sentiat, qui corde docili ac erudito præditus sit; maleque sectarii quidvis aliud catholicis objectant, quod modestiam pluscu- lum colant, nec facile vetera (ipsa sua simplicitate veneranda, magisque ex Ecclesiæ traditione, cu- jusvis scioli opinationibus, Vatiniano in pontificios, ut insulse vocapt, odio) convelli sinant. Utinam uno (88) Kal diagno, disponet. Reliqui Suva- C (89) 'Ez' kσxatwr. Sic modo, initio hujus cap. (90) 'Eɛovernoñrai. Combef., . (91) "ErdoĘoç. Ita Combefisius: quod postea vi- (92) Μετὰ δυνάμεως ἀγγέλων. Ubique quasi re-
πέμψω ὑμῖν Ἠλίαν τὸν Θεσβίτην πρὶν ἢ ἐλθεῖν τὴν ἡμέραν κυρίου τὴν μεγάλην καὶ ἐπιφανῇ, ὃς ἀποκαταστήσει καρδίας πατέρων πρὸς τέκνα καὶ ἀπειθεῖς ἐν φρονήσει δικαίων, μήποτε ἐλθὼν πατάξω τὴν γῆν ἄρδην. οὗτοι συμπαραγενόμενοι κηρύξουσι τὴν μέλλουσαν ἔσεσθαι ἀπ’ οὐρανῶν Χριστοῦ ἐπιφάνειαν, οἳ καὶ ποιήσουσι σημεῖα καὶ τέρατα εἰς τὸ κἂν οὕτω δυσωπῆσαι καὶ ἐπιστρέψαι τοὺς ἀνθρώπους εἰς μετάνοιαν διὰ τὴν ὑπερβάλλουσαν αὐτῶν ἀνομίαν τε καὶ ἀσέβειαν. λέγει γὰρ Ἰωάννης· καὶ δώσω τοῖς δυσὶ μάρτυσί μου, καὶ προφητεύσουσιν ἡμέρας χιλίας διακοσίας ἑξήκοντα, περιβεβλημένοι σάκκους, τουτέστι τὸ ἥμισυ τῆς ἑβδομάδος, ὃ εἴρηκε Δανιήλ. οὗτοί εἰσιν αἱ δύο ἐλαῖαι καὶ αἱ δύο λυχνίαι αἱ ἐνώπιον τοῦ κυρίου τῆς γῆς ἑστῶσαι· καὶ εἴ τις αὐτοὺς θελήσει ἀδικῆσαι, πῦρ ἐκπορεύεται ἐκ τοῦ στόματος αὐτῶν καὶ κατεσθίει τοὺς ἐχθροὺς αὐτῶν· καὶ εἴ τις θέλει αὐτοὺς ἀδικῆσαι, οὕτω δεῖ αὐτὸν ἀποκτανθῆναι. οὗτοι ἔχουσιν ἐξουσίαν κλεῖσαι τὸν οὐρανόν, ἵνα μὴ ὑετὸς βρέξῃ τὰς ἡμέρας τῆς προφητείας αὐτῶν, καὶ ἐξουσίαν ἔχουσιν ἐπὶ τῶν ὑδάτων στρέφειν αὐτὰ εἰς αἷμα καὶ πατάξαι τὴν γῆν ἐν πάσῃ πληγῇ ὁσάκις ἂν θελήσωσιν.
φανέρωσιν, καὶ τὴν τοῦ θηρίου τοῦ φοβεροῦ δεῖξιν, Α καθώς σεσήμανται ἐν τοῖς ἔμπροσθεν, οἷς καιροῖς ἱ σίδηρος καὶ τὸ ὄστρακον εἰς ταυτὸν ἀναμιγήσεται. Δείξει δὲ ἡμῖν Δανιὴλ τὰ προκείμενα. Λέγει γάρ • Καὶ διαθήσει (88) διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία: καὶ ἔσται, ἐν τῷ ἡμίσει τῆς ἑβδομάδος ἀρθήσεται μου θυσία καὶ σπονδή. » Μίαν μὲν οὖν ἐβδομάδα ἐτῶν τὴν ἐσχάτην τὴν ἐπὶ τῷ τέρματι τοῦ σύμπαν- τος κόσμου ἐσομένην ἐπ᾿ ἐσχάτων (89) ἐσήμανεν· ἧς ἑβδομάδος τὸ μὲν ἥμισυ λήψονται οι δύο προφή τα:, Ἐνὐχ καὶ Ἠλίας. Οὗτοι γὰρ κηρύξουσιν ἡμέρας. χιλίας διακοσίας εξήκοντα, περιβεβλημένοι σάκκους, μετάνοιαν τῷ λαῷ καὶ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι καταγγέλο λοντες. Ὥσπερ γὰρ δύο παρουσίαι τοῦ Κυρίου καὶ Σωτῆ μας ἡμῶν διὰ τῶν Γραφῶν ἐδείχθησαν· μία μὲν ἡ πρώτη κατά σάρκα γενομένη ἄτιμος διὰ τὸ ἐξουθε- νηθῆναι (90) αὐτὸν, καθὼς προανεφώνει Ησαΐας λέγων· « Είδομεν αὐτὸν καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος· ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, ἐκλεῖπον παρὰ πάντας τοὺς ἀνθρώπους. "Ανθρωπος ἐν πληγῇ ὢν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, [ὅτι ἀπέστραπται τὸ πρόσωπον αὐτοῦ,] ἡτιμάσθη καὶ οὐκ ἐλογίσθη·, ὡς παραγενήσεται ἀπ᾿ οὐρανῶν μετὰ δυνάμεως ἀγγέλων (92), καὶ Πατρικῆς δόξης, ὡς φησιν ὁ προ- ἐπ' ἐσχάτου. Εξουθενηθῆναι. ἐξουδενωθῆναι. ἐνδόξως. μετὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς. Ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ καὶ τοῦ Πατρὸς καὶ τῶν δόξῃ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, μετὰ τῶν ἀγγέλων τῶν μετὰ τῶν ἀγγέλων αὑτοῦ. DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. lacri seu imaginis et statuæ manifestationem, be- †àª devtépa napovcia aŭtoŭ xexhpuxtai žvdočos (91), LT Dan. IX, 27. " Apoc. xi, 3. B Isa. LIII, 2, 3. set, quod communiter reddunt confirmabit. > Quasi robustum firmumque reddet, devictis plane grave unde et Syriac.: Grave reddet foedus. > Nullo modo audiendus videtur Hippolytus, qui ad secundum hæc adventum Christi et ad Antichristum trahat; cum reliqui melius ad Christi primum ad- ventum spectare velint, ejusque mortis pœnam et Hierosolymorum excidium, Romanorum duce Tito: quando exusto templo, sic victima cessavit et liba- tio, desolato loco, quo solum facere licebat. Capta- tio hæc certi temporis Antichristi, ut et Christi ad judicium venturi omnino cavenda, quod nosse hæc mortales Providentia moluerit. Videndus Chrys. hom. adversus Judæos, et Ilieronymus in Da- niel. 1x, aliique ibid. Scaliger 1. vi Emend, tempo- Tum. COMBEF. Combefisius tanen, sum probatumque Tanaq. Fabro. Edit. Gud. apud Fabricium, sive gia pompa, angelorum satellitio frequens describi- tur gloriosus hic Christi adventus: nec aliter expo- nenda in Evangeliis vex dúvaμis, ubi ita usurpatur ad propositum. Matth., xxiv, 30: Venientem in nubibus caeli, Vulg. Cum virtute magna et majestate, gloria et claritate; cui reliqui cum Græcis jungunt adjectivum. At, quod Lue. ix, 26, ita habetur : ȧylwv ȧyyślwv et ita ut Græca habent, reddidit Vulg. Cum venerit in majestate sua et Patris et sanctorum angelorum, › mihi prorsus suspectum, exque Matthæo et Marco, cumdem textum referen- ubus, emendandum; ut ubique angeli Christi sa- tellitio comites describantur, non quorum gloria et stiæque formidabilis speciem, uti in superioribus designatum est; quando futurum est, ut ferrum et testa in unum misceantur. Ostendet vero nobis Da- niel hac ita proposita. Ait enim : « Et disponet t stamentum multis hebdomada una. Et erit : in di- midio hebdomadæ auferetur sacrificium meum et libatio . . Unam ergo annorum hebdomadam extremam significavit, quæ in fine totius mundi fu- tura sit; cujus hebdomadæ dimidium sument duo propheta, Enochet Elias. Ili enim prædicabunt dies mille ducentos sexaginta, amicti saccis * ; qui nimirum populo cunctisque gentibus pœnitentiam indicant. XLIV. Quemadmodum enim duplex nobis Domi- ni ac Salvatoris adventus Scripturarum testimonio proditus est; unus quidem ac primus in carne, nulla honorum pompa ac claritate, ut despicabilis foret, ut olim vaticinatus fuerat Isaias, dicens : Vidimus eum, et non habebat speciem neque de- corem: sed species ejus contempta et deficiens su- pra omnes homines. Homo in plaga positus, et sciens ferre infirmitatem; quia aversa est facies ejus, despecta, nulliusque rationis habita “ ; ▸ alter vero ejus adventus in majestate futurus præ- dicatus est, quando de coelis veniet angelorum sti- majestas, sit Christi majestas et gloria seu claritas, sicut ipsa sua et Patris, uti horum verborum totus tenor, sensu minus apposito, significare videtur. Sic certe reliqui interpretes. Syr. Cum venerit in gloria Patris sui, cum angelis ipsius sacrosan- ctis: quæ sunt ipsa Marci verba vin, 38, ¿v î† dylwv. Matth. XVII, 27: In gloria Patris sui cum angelis suis, » Nec aliter in Luca etiam Arabicus et Persicus reddiderunt: non alia plane ratione, quam quia meliores Græcos codices nacti sunt, etsi modo non suppetunt, quos noverim, qui ita habeant. Obrepere etiam Scriptu- ris canonicis, humana vel fragilitate vel oscitantia, fallente manu scribæ, menda aliqua, notius est, quam ut egeat ulla probatione, apud eos qui Scri- pturas sacras ut apographa venerantur, vel etiam ut versiones, non ut ipsa quasi Dei digito scripta autographa, ac prophetarum manu exarata, sen D etiam illis divino Spiritu et prophetico recognita atque subscripta. Ecclesiæ sit, virorum doctorum opera ac solertia, xarà xatpoùs emendare, melio- rum codicum ope ac antiquiori traditione, non ex suo capite, quod nullæ jam exstent ejus generis no- væ revelationes; nullaque sit illius fides, qui dicat se habere divini vero Spiritus muneris sit atque numinis quo semper Ecclesiam regit, ut per eam occasionem, nihil quo divina fides lædatur, in uni- versam Ecclesiam et catholicam obrepere sinat : aliis interim minutioribus hominum disputationi ac criticae relictis. Hocque maxime satis prospectum Scripturarum integritati ac puritati: vixque addu- catur ut aliter credat atque sentiat, qui corde docili ac erudito præditus sit; maleque sectarii quidvis aliud catholicis objectant, quod modestiam pluscu- lum colant, nec facile vetera (ipsa sua simplicitate veneranda, magisque ex Ecclesiæ traditione, cu- jusvis scioli opinationibus, Vatiniano in pontificios, ut insulse vocapt, odio) convelli sinant. Utinam uno (88) Kal diagno, disponet. Reliqui Suva- C (89) 'Ez' kσxatwr. Sic modo, initio hujus cap. (90) 'Eɛovernoñrai. Combef., . (91) "ErdoĘoç. Ita Combefisius: quod postea vi- (92) Μετὰ δυνάμεως ἀγγέλων. Ubique quasi re-
καὶ ὅταν τελῶσι τὸν δρόμον αὐτῶν καὶ τὴν μαρτυρίαν αὐτῶν τί φησιν ὁ προφήτης; τὸ θηρίον τὸ ἀναβαῖνον ἐκ τῆς ἀβύσσου ποιήσει μετ’ αὐτῶν πόλεμον καὶ νικήσει αὐτοὺς καὶ ἀποκτενεῖ αὐτοὺς διὰ τὸ μὴ θέλειν αὐτοὺς δόξαν δοῦναι τῷ ἀντιχρίστῳτουτέστι τὸ ἀναφυὲν μικρὸν κέραςὃς ἐπαρθεὶς λοιπὸν τῇ καρδίᾳ ἄρχεται ἑαυτὸν ὑψοῦν καὶ δοξάζειν ὡς θεόν, διώκων τοὺς ἁγίους καὶ βλασφημῶν τὸν Χριστόν, καθὼς λέγει Δανιὴλ προσενόουν τῷ κέρατι καὶ ἰδοὺ ὀφθαλμοὶ ὡσεὶ ἀνθρώπου ἐν τῷ κέρατι καὶ στόμα λαλοῦν μεγάλα, καὶ ἤνοιξε τὸ στόμα αὐτοῦ εἰς βλασφημίαν πρὸς τὸν θεόν, καὶ τὸ κέρας ἐκεῖνο ἐποίει πόλεμον μετὰ τῶν ἁγίων καὶ ἴσχυε πρὸς αὐτούς, ἕως οὗ ἀνῃρέθη τὸ θηρίον καὶ ἀπώλετο, καὶ τὸ σῶμα αὐτοῦ ἐδόθη εἰς καῦσιν πυρός. ἀλλ’ ἐπεὶ δεῖ λεπτομερέστερον περὶ αὐτοῦ διηγήσασθαι, πῶς τὸ ἅγιον πνεῦμα δι’ ἀριθμοῦ καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ μυστικῶς ἐδήλωσεν, σαφέστερον τὰ περὶ αὐτοῦ διηγησόμεθα. λέγει γὰρ ὁ Ἰωάννης οὕτως· καὶ εἶδον ἄλλο θηρίον ἀναβαῖνον ἐκ τῆς γῆς, καὶ εἶχε κέρατα δύο ὅμοια ἀρνίῳ καὶ ἐλάλει ὡς δράκων. καὶ τὴν ἐξουσίαν τοῦ πρώτου θηρίου πᾶσαν ἐποίει ἐνώπιον αὐτοῦ.
φανέρωσιν, καὶ τὴν τοῦ θηρίου τοῦ φοβεροῦ δεῖξιν, Α καθώς σεσήμανται ἐν τοῖς ἔμπροσθεν, οἷς καιροῖς ἱ σίδηρος καὶ τὸ ὄστρακον εἰς ταυτὸν ἀναμιγήσεται. Δείξει δὲ ἡμῖν Δανιὴλ τὰ προκείμενα. Λέγει γάρ • Καὶ διαθήσει (88) διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία: καὶ ἔσται, ἐν τῷ ἡμίσει τῆς ἑβδομάδος ἀρθήσεται μου θυσία καὶ σπονδή. » Μίαν μὲν οὖν ἐβδομάδα ἐτῶν τὴν ἐσχάτην τὴν ἐπὶ τῷ τέρματι τοῦ σύμπαν- τος κόσμου ἐσομένην ἐπ᾿ ἐσχάτων (89) ἐσήμανεν· ἧς ἑβδομάδος τὸ μὲν ἥμισυ λήψονται οι δύο προφή τα:, Ἐνὐχ καὶ Ἠλίας. Οὗτοι γὰρ κηρύξουσιν ἡμέρας. χιλίας διακοσίας εξήκοντα, περιβεβλημένοι σάκκους, μετάνοιαν τῷ λαῷ καὶ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι καταγγέλο λοντες. Ὥσπερ γὰρ δύο παρουσίαι τοῦ Κυρίου καὶ Σωτῆ μας ἡμῶν διὰ τῶν Γραφῶν ἐδείχθησαν· μία μὲν ἡ πρώτη κατά σάρκα γενομένη ἄτιμος διὰ τὸ ἐξουθε- νηθῆναι (90) αὐτὸν, καθὼς προανεφώνει Ησαΐας λέγων· « Είδομεν αὐτὸν καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος· ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, ἐκλεῖπον παρὰ πάντας τοὺς ἀνθρώπους. "Ανθρωπος ἐν πληγῇ ὢν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, [ὅτι ἀπέστραπται τὸ πρόσωπον αὐτοῦ,] ἡτιμάσθη καὶ οὐκ ἐλογίσθη·, ὡς παραγενήσεται ἀπ᾿ οὐρανῶν μετὰ δυνάμεως ἀγγέλων (92), καὶ Πατρικῆς δόξης, ὡς φησιν ὁ προ- ἐπ' ἐσχάτου. Εξουθενηθῆναι. ἐξουδενωθῆναι. ἐνδόξως. μετὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς. Ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ καὶ τοῦ Πατρὸς καὶ τῶν δόξῃ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, μετὰ τῶν ἀγγέλων τῶν μετὰ τῶν ἀγγέλων αὑτοῦ. DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. lacri seu imaginis et statuæ manifestationem, be- †àª devtépa napovcia aŭtoŭ xexhpuxtai žvdočos (91), LT Dan. IX, 27. " Apoc. xi, 3. B Isa. LIII, 2, 3. set, quod communiter reddunt confirmabit. > Quasi robustum firmumque reddet, devictis plane grave unde et Syriac.: Grave reddet foedus. > Nullo modo audiendus videtur Hippolytus, qui ad secundum hæc adventum Christi et ad Antichristum trahat; cum reliqui melius ad Christi primum ad- ventum spectare velint, ejusque mortis pœnam et Hierosolymorum excidium, Romanorum duce Tito: quando exusto templo, sic victima cessavit et liba- tio, desolato loco, quo solum facere licebat. Capta- tio hæc certi temporis Antichristi, ut et Christi ad judicium venturi omnino cavenda, quod nosse hæc mortales Providentia moluerit. Videndus Chrys. hom. adversus Judæos, et Ilieronymus in Da- niel. 1x, aliique ibid. Scaliger 1. vi Emend, tempo- Tum. COMBEF. Combefisius tanen, sum probatumque Tanaq. Fabro. Edit. Gud. apud Fabricium, sive gia pompa, angelorum satellitio frequens describi- tur gloriosus hic Christi adventus: nec aliter expo- nenda in Evangeliis vex dúvaμis, ubi ita usurpatur ad propositum. Matth., xxiv, 30: Venientem in nubibus caeli, Vulg. Cum virtute magna et majestate, gloria et claritate; cui reliqui cum Græcis jungunt adjectivum. At, quod Lue. ix, 26, ita habetur : ȧylwv ȧyyślwv et ita ut Græca habent, reddidit Vulg. Cum venerit in majestate sua et Patris et sanctorum angelorum, › mihi prorsus suspectum, exque Matthæo et Marco, cumdem textum referen- ubus, emendandum; ut ubique angeli Christi sa- tellitio comites describantur, non quorum gloria et stiæque formidabilis speciem, uti in superioribus designatum est; quando futurum est, ut ferrum et testa in unum misceantur. Ostendet vero nobis Da- niel hac ita proposita. Ait enim : « Et disponet t stamentum multis hebdomada una. Et erit : in di- midio hebdomadæ auferetur sacrificium meum et libatio . . Unam ergo annorum hebdomadam extremam significavit, quæ in fine totius mundi fu- tura sit; cujus hebdomadæ dimidium sument duo propheta, Enochet Elias. Ili enim prædicabunt dies mille ducentos sexaginta, amicti saccis * ; qui nimirum populo cunctisque gentibus pœnitentiam indicant. XLIV. Quemadmodum enim duplex nobis Domi- ni ac Salvatoris adventus Scripturarum testimonio proditus est; unus quidem ac primus in carne, nulla honorum pompa ac claritate, ut despicabilis foret, ut olim vaticinatus fuerat Isaias, dicens : Vidimus eum, et non habebat speciem neque de- corem: sed species ejus contempta et deficiens su- pra omnes homines. Homo in plaga positus, et sciens ferre infirmitatem; quia aversa est facies ejus, despecta, nulliusque rationis habita “ ; ▸ alter vero ejus adventus in majestate futurus præ- dicatus est, quando de coelis veniet angelorum sti- majestas, sit Christi majestas et gloria seu claritas, sicut ipsa sua et Patris, uti horum verborum totus tenor, sensu minus apposito, significare videtur. Sic certe reliqui interpretes. Syr. Cum venerit in gloria Patris sui, cum angelis ipsius sacrosan- ctis: quæ sunt ipsa Marci verba vin, 38, ¿v î† dylwv. Matth. XVII, 27: In gloria Patris sui cum angelis suis, » Nec aliter in Luca etiam Arabicus et Persicus reddiderunt: non alia plane ratione, quam quia meliores Græcos codices nacti sunt, etsi modo non suppetunt, quos noverim, qui ita habeant. Obrepere etiam Scriptu- ris canonicis, humana vel fragilitate vel oscitantia, fallente manu scribæ, menda aliqua, notius est, quam ut egeat ulla probatione, apud eos qui Scri- pturas sacras ut apographa venerantur, vel etiam ut versiones, non ut ipsa quasi Dei digito scripta autographa, ac prophetarum manu exarata, sen D etiam illis divino Spiritu et prophetico recognita atque subscripta. Ecclesiæ sit, virorum doctorum opera ac solertia, xarà xatpoùs emendare, melio- rum codicum ope ac antiquiori traditione, non ex suo capite, quod nullæ jam exstent ejus generis no- væ revelationes; nullaque sit illius fides, qui dicat se habere divini vero Spiritus muneris sit atque numinis quo semper Ecclesiam regit, ut per eam occasionem, nihil quo divina fides lædatur, in uni- versam Ecclesiam et catholicam obrepere sinat : aliis interim minutioribus hominum disputationi ac criticae relictis. Hocque maxime satis prospectum Scripturarum integritati ac puritati: vixque addu- catur ut aliter credat atque sentiat, qui corde docili ac erudito præditus sit; maleque sectarii quidvis aliud catholicis objectant, quod modestiam pluscu- lum colant, nec facile vetera (ipsa sua simplicitate veneranda, magisque ex Ecclesiæ traditione, cu- jusvis scioli opinationibus, Vatiniano in pontificios, ut insulse vocapt, odio) convelli sinant. Utinam uno (88) Kal diagno, disponet. Reliqui Suva- C (89) 'Ez' kσxatwr. Sic modo, initio hujus cap. (90) 'Eɛovernoñrai. Combef., . (91) "ErdoĘoç. Ita Combefisius: quod postea vi- (92) Μετὰ δυνάμεως ἀγγέλων. Ubique quasi re-
καὶ ποιεῖ τὴν γῆν καὶ τοὺς ἐν αὐτῇ κατοικοῦντας ἵνα προσκυνήσωσι τὸ θηρίον τὸ πρῶτον, οὗ ἐθεραπεύθη ἡ πληγὴ τοῦ θανάτου αὐτοῦ. καὶ ποιεῖ σημεῖα μεγάλα, ἵνα καὶ πῦρ καταβῇ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ εἰς τὴν γῆν κατενώπιον τῶν ἀνθρώπων, καὶ πλανᾷ τοὺς κατοικοῦντας ἐπὶ τῆς γῆς διὰ τὰ σημεῖα ἃ ἐδόθη αὐτῷ ποιῆσαι ἐνώπιον τοῦ θηρίου λέγων τοῖς κατοικοῦσιν ἐπὶ τῆς γῆς ποιῆσαι εἰκόνα τῷ θηρίῳ, ὃς ἔχει τὴν πληγὴν τῆς μαχαίρας καὶ ἔζησεν. καὶ ἐδόθη αὐτῷ δοῦναι πνεῦμα τῇ εἰκόνι τοῦ θηρίου, ἵνα καὶ λαλήσῃ ἡ εἰκὼν τοῦ θηρίου, καὶ ποιήσῃ ὅσοι ἐὰν μὴ προσκυνήσωσι τῇ εἰκόνι τοῦ θηρίου ἀποκτανθῶσιν. καὶ ποιεῖ πάντας, τοὺς μικροὺς καὶ τοὺς μεγάλους καὶ τοὺς πλουσίους καὶ τοὺς πτωχοὺς καὶ τοὺς ἐλευθέρους καὶ τοὺς δούλους, ἵνα δῶσιν αὐτοῖς χάραγμα ἐπὶ τῆς χειρὸς αὐτῶν τῆς δεξιᾶς ἢ ἐπὶ τὸ μέτωπον αὐτῶν, καὶ ἵνα μή τις δύνηται ἀγοράσαι ἢ πωλῆσαι εἰ μὴ ὁ ἔχων τὸ χάραγμα, τὸ ὄνομα τοῦ θηρίου ἢ τὸν ἀριθμὸν τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ. ὧδε ἡ σοφία ἐστίν. ὁ ἔχων νοῦν ψηφισάτω τὸν ἀριθμὸν τοῦ θηρίου· ἀριθμὸς γὰρ ἀνθρώπου ἐστίν.
φανέρωσιν, καὶ τὴν τοῦ θηρίου τοῦ φοβεροῦ δεῖξιν, Α καθώς σεσήμανται ἐν τοῖς ἔμπροσθεν, οἷς καιροῖς ἱ σίδηρος καὶ τὸ ὄστρακον εἰς ταυτὸν ἀναμιγήσεται. Δείξει δὲ ἡμῖν Δανιὴλ τὰ προκείμενα. Λέγει γάρ • Καὶ διαθήσει (88) διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία: καὶ ἔσται, ἐν τῷ ἡμίσει τῆς ἑβδομάδος ἀρθήσεται μου θυσία καὶ σπονδή. » Μίαν μὲν οὖν ἐβδομάδα ἐτῶν τὴν ἐσχάτην τὴν ἐπὶ τῷ τέρματι τοῦ σύμπαν- τος κόσμου ἐσομένην ἐπ᾿ ἐσχάτων (89) ἐσήμανεν· ἧς ἑβδομάδος τὸ μὲν ἥμισυ λήψονται οι δύο προφή τα:, Ἐνὐχ καὶ Ἠλίας. Οὗτοι γὰρ κηρύξουσιν ἡμέρας. χιλίας διακοσίας εξήκοντα, περιβεβλημένοι σάκκους, μετάνοιαν τῷ λαῷ καὶ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι καταγγέλο λοντες. Ὥσπερ γὰρ δύο παρουσίαι τοῦ Κυρίου καὶ Σωτῆ μας ἡμῶν διὰ τῶν Γραφῶν ἐδείχθησαν· μία μὲν ἡ πρώτη κατά σάρκα γενομένη ἄτιμος διὰ τὸ ἐξουθε- νηθῆναι (90) αὐτὸν, καθὼς προανεφώνει Ησαΐας λέγων· « Είδομεν αὐτὸν καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος· ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, ἐκλεῖπον παρὰ πάντας τοὺς ἀνθρώπους. "Ανθρωπος ἐν πληγῇ ὢν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, [ὅτι ἀπέστραπται τὸ πρόσωπον αὐτοῦ,] ἡτιμάσθη καὶ οὐκ ἐλογίσθη·, ὡς παραγενήσεται ἀπ᾿ οὐρανῶν μετὰ δυνάμεως ἀγγέλων (92), καὶ Πατρικῆς δόξης, ὡς φησιν ὁ προ- ἐπ' ἐσχάτου. Εξουθενηθῆναι. ἐξουδενωθῆναι. ἐνδόξως. μετὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς. Ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ καὶ τοῦ Πατρὸς καὶ τῶν δόξῃ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, μετὰ τῶν ἀγγέλων τῶν μετὰ τῶν ἀγγέλων αὑτοῦ. DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. lacri seu imaginis et statuæ manifestationem, be- †àª devtépa napovcia aŭtoŭ xexhpuxtai žvdočos (91), LT Dan. IX, 27. " Apoc. xi, 3. B Isa. LIII, 2, 3. set, quod communiter reddunt confirmabit. > Quasi robustum firmumque reddet, devictis plane grave unde et Syriac.: Grave reddet foedus. > Nullo modo audiendus videtur Hippolytus, qui ad secundum hæc adventum Christi et ad Antichristum trahat; cum reliqui melius ad Christi primum ad- ventum spectare velint, ejusque mortis pœnam et Hierosolymorum excidium, Romanorum duce Tito: quando exusto templo, sic victima cessavit et liba- tio, desolato loco, quo solum facere licebat. Capta- tio hæc certi temporis Antichristi, ut et Christi ad judicium venturi omnino cavenda, quod nosse hæc mortales Providentia moluerit. Videndus Chrys. hom. adversus Judæos, et Ilieronymus in Da- niel. 1x, aliique ibid. Scaliger 1. vi Emend, tempo- Tum. COMBEF. Combefisius tanen, sum probatumque Tanaq. Fabro. Edit. Gud. apud Fabricium, sive gia pompa, angelorum satellitio frequens describi- tur gloriosus hic Christi adventus: nec aliter expo- nenda in Evangeliis vex dúvaμis, ubi ita usurpatur ad propositum. Matth., xxiv, 30: Venientem in nubibus caeli, Vulg. Cum virtute magna et majestate, gloria et claritate; cui reliqui cum Græcis jungunt adjectivum. At, quod Lue. ix, 26, ita habetur : ȧylwv ȧyyślwv et ita ut Græca habent, reddidit Vulg. Cum venerit in majestate sua et Patris et sanctorum angelorum, › mihi prorsus suspectum, exque Matthæo et Marco, cumdem textum referen- ubus, emendandum; ut ubique angeli Christi sa- tellitio comites describantur, non quorum gloria et stiæque formidabilis speciem, uti in superioribus designatum est; quando futurum est, ut ferrum et testa in unum misceantur. Ostendet vero nobis Da- niel hac ita proposita. Ait enim : « Et disponet t stamentum multis hebdomada una. Et erit : in di- midio hebdomadæ auferetur sacrificium meum et libatio . . Unam ergo annorum hebdomadam extremam significavit, quæ in fine totius mundi fu- tura sit; cujus hebdomadæ dimidium sument duo propheta, Enochet Elias. Ili enim prædicabunt dies mille ducentos sexaginta, amicti saccis * ; qui nimirum populo cunctisque gentibus pœnitentiam indicant. XLIV. Quemadmodum enim duplex nobis Domi- ni ac Salvatoris adventus Scripturarum testimonio proditus est; unus quidem ac primus in carne, nulla honorum pompa ac claritate, ut despicabilis foret, ut olim vaticinatus fuerat Isaias, dicens : Vidimus eum, et non habebat speciem neque de- corem: sed species ejus contempta et deficiens su- pra omnes homines. Homo in plaga positus, et sciens ferre infirmitatem; quia aversa est facies ejus, despecta, nulliusque rationis habita “ ; ▸ alter vero ejus adventus in majestate futurus præ- dicatus est, quando de coelis veniet angelorum sti- majestas, sit Christi majestas et gloria seu claritas, sicut ipsa sua et Patris, uti horum verborum totus tenor, sensu minus apposito, significare videtur. Sic certe reliqui interpretes. Syr. Cum venerit in gloria Patris sui, cum angelis ipsius sacrosan- ctis: quæ sunt ipsa Marci verba vin, 38, ¿v î† dylwv. Matth. XVII, 27: In gloria Patris sui cum angelis suis, » Nec aliter in Luca etiam Arabicus et Persicus reddiderunt: non alia plane ratione, quam quia meliores Græcos codices nacti sunt, etsi modo non suppetunt, quos noverim, qui ita habeant. Obrepere etiam Scriptu- ris canonicis, humana vel fragilitate vel oscitantia, fallente manu scribæ, menda aliqua, notius est, quam ut egeat ulla probatione, apud eos qui Scri- pturas sacras ut apographa venerantur, vel etiam ut versiones, non ut ipsa quasi Dei digito scripta autographa, ac prophetarum manu exarata, sen D etiam illis divino Spiritu et prophetico recognita atque subscripta. Ecclesiæ sit, virorum doctorum opera ac solertia, xarà xatpoùs emendare, melio- rum codicum ope ac antiquiori traditione, non ex suo capite, quod nullæ jam exstent ejus generis no- væ revelationes; nullaque sit illius fides, qui dicat se habere divini vero Spiritus muneris sit atque numinis quo semper Ecclesiam regit, ut per eam occasionem, nihil quo divina fides lædatur, in uni- versam Ecclesiam et catholicam obrepere sinat : aliis interim minutioribus hominum disputationi ac criticae relictis. Hocque maxime satis prospectum Scripturarum integritati ac puritati: vixque addu- catur ut aliter credat atque sentiat, qui corde docili ac erudito præditus sit; maleque sectarii quidvis aliud catholicis objectant, quod modestiam pluscu- lum colant, nec facile vetera (ipsa sua simplicitate veneranda, magisque ex Ecclesiæ traditione, cu- jusvis scioli opinationibus, Vatiniano in pontificios, ut insulse vocapt, odio) convelli sinant. Utinam uno (88) Kal diagno, disponet. Reliqui Suva- C (89) 'Ez' kσxatwr. Sic modo, initio hujus cap. (90) 'Eɛovernoñrai. Combef., . (91) "ErdoĘoç. Ita Combefisius: quod postea vi- (92) Μετὰ δυνάμεως ἀγγέλων. Ubique quasi re-
καὶ ὁ ἀριθμὸς αὐτοῦ ἐστιν χξ. τὸ μὲν οὖν θηρίον τὸ ἀναβαῖνον ἐκ τῆς γῆς τὴν βασιλείαν τὴν τοῦ ἀντιχρίστου ἐσομένην λέγει, τὰ δὲ δύο κέρατα αὐτὸν καὶ τὸν μετ’ αὐτοῦ ψευδοπροφήτην. τὸ δὲ εἰπεῖν τὰ δύο κέρατα αὐτοῦ ὅμοια ἀρνίῳ, ὅτι ἐξομοιοῦσθαι θέλει τῷ υἱῷ τοῦ θεοῦ, καὶ αὐτὸς ἑαυτὸν βασιλέα ἐπιδεικνύων. τὸ δὲ εἰπεῖν ἐλάλει ὡς δράκων, ὅτι πλάνος ἐστὶ καὶ οὐκ ἀληθής. τὸ δὲ καὶ τὴν ἐξουσίαν τοῦ πρώτου θηρίου πᾶσαν ἐποίει καὶ ποιεῖ τὴν γῆν καὶ τοὺς ἐν αὐτῇ κατοικοῦντας, ἵνα προσκυνήσωσι τὸ θηρίον τὸ πρῶτον, οὗ ἐθεραπεύθη ἡ πληγὴ τοῦ θανάτου αὐτοῦ τοῦτο σημαίνει, ὅτι κατὰ τὸν Αὐγούστου νόμον, ἀφ’ οὗ καὶ ἡ βασιλεία Ῥωμαίων συνέστη, οὕτω καὶ αὐτὸς κελεύσει καὶ διατάξει, κυρῶν ἅπαντα, διὰ τούτου δόξαν ἑαυτῷ πλείονα περιποιούμενος. τοῦτο γάρ ἐστι τὸ θηρίον τὸ τέταρτον, οὗ ἐπλήγη ἡ κεφαλὴ καὶ πάλιν ἐθεραπεύθη διὰ τὸ καταλυθῆναι αὐτὴν καὶ ἀτιμασθῆναι καὶ εἰς δέκα διαδήματα ἀναλυθῆναι, ὥστε πανοῦργος ὢν ὡς περιθεραπεύσειν αὐτὴν καὶ ἀνανεώσειν. τοῦτο γάρ ἐστι τὸ εἰρημένον ὑπὸ τοῦ προφήτου, ὅτι δώσει πνεῦμα τῇ εἰκόνι καὶ λαλήσει ἡ εἰκὼν τοῦ θηρίου·
φανέρωσιν, καὶ τὴν τοῦ θηρίου τοῦ φοβεροῦ δεῖξιν, Α καθώς σεσήμανται ἐν τοῖς ἔμπροσθεν, οἷς καιροῖς ἱ σίδηρος καὶ τὸ ὄστρακον εἰς ταυτὸν ἀναμιγήσεται. Δείξει δὲ ἡμῖν Δανιὴλ τὰ προκείμενα. Λέγει γάρ • Καὶ διαθήσει (88) διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία: καὶ ἔσται, ἐν τῷ ἡμίσει τῆς ἑβδομάδος ἀρθήσεται μου θυσία καὶ σπονδή. » Μίαν μὲν οὖν ἐβδομάδα ἐτῶν τὴν ἐσχάτην τὴν ἐπὶ τῷ τέρματι τοῦ σύμπαν- τος κόσμου ἐσομένην ἐπ᾿ ἐσχάτων (89) ἐσήμανεν· ἧς ἑβδομάδος τὸ μὲν ἥμισυ λήψονται οι δύο προφή τα:, Ἐνὐχ καὶ Ἠλίας. Οὗτοι γὰρ κηρύξουσιν ἡμέρας. χιλίας διακοσίας εξήκοντα, περιβεβλημένοι σάκκους, μετάνοιαν τῷ λαῷ καὶ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι καταγγέλο λοντες. Ὥσπερ γὰρ δύο παρουσίαι τοῦ Κυρίου καὶ Σωτῆ μας ἡμῶν διὰ τῶν Γραφῶν ἐδείχθησαν· μία μὲν ἡ πρώτη κατά σάρκα γενομένη ἄτιμος διὰ τὸ ἐξουθε- νηθῆναι (90) αὐτὸν, καθὼς προανεφώνει Ησαΐας λέγων· « Είδομεν αὐτὸν καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος· ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, ἐκλεῖπον παρὰ πάντας τοὺς ἀνθρώπους. "Ανθρωπος ἐν πληγῇ ὢν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, [ὅτι ἀπέστραπται τὸ πρόσωπον αὐτοῦ,] ἡτιμάσθη καὶ οὐκ ἐλογίσθη·, ὡς παραγενήσεται ἀπ᾿ οὐρανῶν μετὰ δυνάμεως ἀγγέλων (92), καὶ Πατρικῆς δόξης, ὡς φησιν ὁ προ- ἐπ' ἐσχάτου. Εξουθενηθῆναι. ἐξουδενωθῆναι. ἐνδόξως. μετὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς. Ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ καὶ τοῦ Πατρὸς καὶ τῶν δόξῃ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, μετὰ τῶν ἀγγέλων τῶν μετὰ τῶν ἀγγέλων αὑτοῦ. DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. lacri seu imaginis et statuæ manifestationem, be- †àª devtépa napovcia aŭtoŭ xexhpuxtai žvdočos (91), LT Dan. IX, 27. " Apoc. xi, 3. B Isa. LIII, 2, 3. set, quod communiter reddunt confirmabit. > Quasi robustum firmumque reddet, devictis plane grave unde et Syriac.: Grave reddet foedus. > Nullo modo audiendus videtur Hippolytus, qui ad secundum hæc adventum Christi et ad Antichristum trahat; cum reliqui melius ad Christi primum ad- ventum spectare velint, ejusque mortis pœnam et Hierosolymorum excidium, Romanorum duce Tito: quando exusto templo, sic victima cessavit et liba- tio, desolato loco, quo solum facere licebat. Capta- tio hæc certi temporis Antichristi, ut et Christi ad judicium venturi omnino cavenda, quod nosse hæc mortales Providentia moluerit. Videndus Chrys. hom. adversus Judæos, et Ilieronymus in Da- niel. 1x, aliique ibid. Scaliger 1. vi Emend, tempo- Tum. COMBEF. Combefisius tanen, sum probatumque Tanaq. Fabro. Edit. Gud. apud Fabricium, sive gia pompa, angelorum satellitio frequens describi- tur gloriosus hic Christi adventus: nec aliter expo- nenda in Evangeliis vex dúvaμis, ubi ita usurpatur ad propositum. Matth., xxiv, 30: Venientem in nubibus caeli, Vulg. Cum virtute magna et majestate, gloria et claritate; cui reliqui cum Græcis jungunt adjectivum. At, quod Lue. ix, 26, ita habetur : ȧylwv ȧyyślwv et ita ut Græca habent, reddidit Vulg. Cum venerit in majestate sua et Patris et sanctorum angelorum, › mihi prorsus suspectum, exque Matthæo et Marco, cumdem textum referen- ubus, emendandum; ut ubique angeli Christi sa- tellitio comites describantur, non quorum gloria et stiæque formidabilis speciem, uti in superioribus designatum est; quando futurum est, ut ferrum et testa in unum misceantur. Ostendet vero nobis Da- niel hac ita proposita. Ait enim : « Et disponet t stamentum multis hebdomada una. Et erit : in di- midio hebdomadæ auferetur sacrificium meum et libatio . . Unam ergo annorum hebdomadam extremam significavit, quæ in fine totius mundi fu- tura sit; cujus hebdomadæ dimidium sument duo propheta, Enochet Elias. Ili enim prædicabunt dies mille ducentos sexaginta, amicti saccis * ; qui nimirum populo cunctisque gentibus pœnitentiam indicant. XLIV. Quemadmodum enim duplex nobis Domi- ni ac Salvatoris adventus Scripturarum testimonio proditus est; unus quidem ac primus in carne, nulla honorum pompa ac claritate, ut despicabilis foret, ut olim vaticinatus fuerat Isaias, dicens : Vidimus eum, et non habebat speciem neque de- corem: sed species ejus contempta et deficiens su- pra omnes homines. Homo in plaga positus, et sciens ferre infirmitatem; quia aversa est facies ejus, despecta, nulliusque rationis habita “ ; ▸ alter vero ejus adventus in majestate futurus præ- dicatus est, quando de coelis veniet angelorum sti- majestas, sit Christi majestas et gloria seu claritas, sicut ipsa sua et Patris, uti horum verborum totus tenor, sensu minus apposito, significare videtur. Sic certe reliqui interpretes. Syr. Cum venerit in gloria Patris sui, cum angelis ipsius sacrosan- ctis: quæ sunt ipsa Marci verba vin, 38, ¿v î† dylwv. Matth. XVII, 27: In gloria Patris sui cum angelis suis, » Nec aliter in Luca etiam Arabicus et Persicus reddiderunt: non alia plane ratione, quam quia meliores Græcos codices nacti sunt, etsi modo non suppetunt, quos noverim, qui ita habeant. Obrepere etiam Scriptu- ris canonicis, humana vel fragilitate vel oscitantia, fallente manu scribæ, menda aliqua, notius est, quam ut egeat ulla probatione, apud eos qui Scri- pturas sacras ut apographa venerantur, vel etiam ut versiones, non ut ipsa quasi Dei digito scripta autographa, ac prophetarum manu exarata, sen D etiam illis divino Spiritu et prophetico recognita atque subscripta. Ecclesiæ sit, virorum doctorum opera ac solertia, xarà xatpoùs emendare, melio- rum codicum ope ac antiquiori traditione, non ex suo capite, quod nullæ jam exstent ejus generis no- væ revelationes; nullaque sit illius fides, qui dicat se habere divini vero Spiritus muneris sit atque numinis quo semper Ecclesiam regit, ut per eam occasionem, nihil quo divina fides lædatur, in uni- versam Ecclesiam et catholicam obrepere sinat : aliis interim minutioribus hominum disputationi ac criticae relictis. Hocque maxime satis prospectum Scripturarum integritati ac puritati: vixque addu- catur ut aliter credat atque sentiat, qui corde docili ac erudito præditus sit; maleque sectarii quidvis aliud catholicis objectant, quod modestiam pluscu- lum colant, nec facile vetera (ipsa sua simplicitate veneranda, magisque ex Ecclesiæ traditione, cu- jusvis scioli opinationibus, Vatiniano in pontificios, ut insulse vocapt, odio) convelli sinant. Utinam uno (88) Kal diagno, disponet. Reliqui Suva- C (89) 'Ez' kσxatwr. Sic modo, initio hujus cap. (90) 'Eɛovernoñrai. Combef., . (91) "ErdoĘoç. Ita Combefisius: quod postea vi- (92) Μετὰ δυνάμεως ἀγγέλων. Ubique quasi re-
ἐνεργήσει γὰρ καὶ ἰσχύσει πάλιν διὰ τῶν ὑπ’ αὐτοῦ ὁριζομένων νόμων, καὶ ποιήσει ὅσοι ἂν μὴ προσκυνήσωσι τῇ εἰκόνι τοῦ θηρίου ἀποκτανθῶσιν. ὧδε ἡ πίστις καὶ ἡ ὑπομονὴ τῶν ἁγίων φανήσεται. φησὶ γὰρ καὶ ποιεῖ πάντας, τοὺς μικροὺς καὶ τοὺς μεγάλους καὶ τοὺς πλουσίους καὶ τοὺς πτωχοὺς καὶ τοὺς ἐλευθέρους καὶ τοὺς δούλους, ἵνα δῶσιν αὐτοῖς χάραγμα ἐπὶ τῆς χειρὸς αὐτῶν τῆς δεξιᾶς ἢ ἐπὶ τὸ μέτωπον, ἵνα μή τις δύναται ἀγοράσαι μήτε πωλῆσαι εἰ μὴ ὁ ἔχων τὸ χάραγμα ἢ τὸν ἀριθμὸν τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ. δόλιος γὰρ ὢν καὶ ἐπαιρόμενος κατὰ τῶν δούλων τοῦ θεοῦ, βουλόμενος ἐκθλίβειν καὶ ἐκδιώκειν αὐτοὺς ἐκ τοῦ κόσμου διὰ τὸ μὴ διδόναι αὐτοὺς αὐτῷ δόξαν, κελεύει πάντας πανταχοῦ θυμιατήρια τιθέναι, ἵνα μή τις δύνηται τῶν ἁγίων μήτε ἀγοράσαι μήτε πωλῆσαι, ἐὰν μὴ πρῶτον ἐπιθύσῃ. τοῦτο γάρ ἐστι τὸ χάραγμα τὸ ἐπὶ τῆς χειρὸς τῆς δεξιᾶς διδόμενον. τὸ δὲ ἐπὶ τὸ μέτωπον εἰπεῖν, ἵνα πάντες ὦσιν ἐστεφανωμένοι, πύρινον καὶ οὐ ζωῆς ἀλλὰ θανάτου στέφανον μεθ’ ἑαυτῶν περιφέροντες.
φανέρωσιν, καὶ τὴν τοῦ θηρίου τοῦ φοβεροῦ δεῖξιν, Α καθώς σεσήμανται ἐν τοῖς ἔμπροσθεν, οἷς καιροῖς ἱ σίδηρος καὶ τὸ ὄστρακον εἰς ταυτὸν ἀναμιγήσεται. Δείξει δὲ ἡμῖν Δανιὴλ τὰ προκείμενα. Λέγει γάρ • Καὶ διαθήσει (88) διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία: καὶ ἔσται, ἐν τῷ ἡμίσει τῆς ἑβδομάδος ἀρθήσεται μου θυσία καὶ σπονδή. » Μίαν μὲν οὖν ἐβδομάδα ἐτῶν τὴν ἐσχάτην τὴν ἐπὶ τῷ τέρματι τοῦ σύμπαν- τος κόσμου ἐσομένην ἐπ᾿ ἐσχάτων (89) ἐσήμανεν· ἧς ἑβδομάδος τὸ μὲν ἥμισυ λήψονται οι δύο προφή τα:, Ἐνὐχ καὶ Ἠλίας. Οὗτοι γὰρ κηρύξουσιν ἡμέρας. χιλίας διακοσίας εξήκοντα, περιβεβλημένοι σάκκους, μετάνοιαν τῷ λαῷ καὶ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι καταγγέλο λοντες. Ὥσπερ γὰρ δύο παρουσίαι τοῦ Κυρίου καὶ Σωτῆ μας ἡμῶν διὰ τῶν Γραφῶν ἐδείχθησαν· μία μὲν ἡ πρώτη κατά σάρκα γενομένη ἄτιμος διὰ τὸ ἐξουθε- νηθῆναι (90) αὐτὸν, καθὼς προανεφώνει Ησαΐας λέγων· « Είδομεν αὐτὸν καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος· ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, ἐκλεῖπον παρὰ πάντας τοὺς ἀνθρώπους. "Ανθρωπος ἐν πληγῇ ὢν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, [ὅτι ἀπέστραπται τὸ πρόσωπον αὐτοῦ,] ἡτιμάσθη καὶ οὐκ ἐλογίσθη·, ὡς παραγενήσεται ἀπ᾿ οὐρανῶν μετὰ δυνάμεως ἀγγέλων (92), καὶ Πατρικῆς δόξης, ὡς φησιν ὁ προ- ἐπ' ἐσχάτου. Εξουθενηθῆναι. ἐξουδενωθῆναι. ἐνδόξως. μετὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς. Ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ καὶ τοῦ Πατρὸς καὶ τῶν δόξῃ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, μετὰ τῶν ἀγγέλων τῶν μετὰ τῶν ἀγγέλων αὑτοῦ. DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. lacri seu imaginis et statuæ manifestationem, be- †àª devtépa napovcia aŭtoŭ xexhpuxtai žvdočos (91), LT Dan. IX, 27. " Apoc. xi, 3. B Isa. LIII, 2, 3. set, quod communiter reddunt confirmabit. > Quasi robustum firmumque reddet, devictis plane grave unde et Syriac.: Grave reddet foedus. > Nullo modo audiendus videtur Hippolytus, qui ad secundum hæc adventum Christi et ad Antichristum trahat; cum reliqui melius ad Christi primum ad- ventum spectare velint, ejusque mortis pœnam et Hierosolymorum excidium, Romanorum duce Tito: quando exusto templo, sic victima cessavit et liba- tio, desolato loco, quo solum facere licebat. Capta- tio hæc certi temporis Antichristi, ut et Christi ad judicium venturi omnino cavenda, quod nosse hæc mortales Providentia moluerit. Videndus Chrys. hom. adversus Judæos, et Ilieronymus in Da- niel. 1x, aliique ibid. Scaliger 1. vi Emend, tempo- Tum. COMBEF. Combefisius tanen, sum probatumque Tanaq. Fabro. Edit. Gud. apud Fabricium, sive gia pompa, angelorum satellitio frequens describi- tur gloriosus hic Christi adventus: nec aliter expo- nenda in Evangeliis vex dúvaμis, ubi ita usurpatur ad propositum. Matth., xxiv, 30: Venientem in nubibus caeli, Vulg. Cum virtute magna et majestate, gloria et claritate; cui reliqui cum Græcis jungunt adjectivum. At, quod Lue. ix, 26, ita habetur : ȧylwv ȧyyślwv et ita ut Græca habent, reddidit Vulg. Cum venerit in majestate sua et Patris et sanctorum angelorum, › mihi prorsus suspectum, exque Matthæo et Marco, cumdem textum referen- ubus, emendandum; ut ubique angeli Christi sa- tellitio comites describantur, non quorum gloria et stiæque formidabilis speciem, uti in superioribus designatum est; quando futurum est, ut ferrum et testa in unum misceantur. Ostendet vero nobis Da- niel hac ita proposita. Ait enim : « Et disponet t stamentum multis hebdomada una. Et erit : in di- midio hebdomadæ auferetur sacrificium meum et libatio . . Unam ergo annorum hebdomadam extremam significavit, quæ in fine totius mundi fu- tura sit; cujus hebdomadæ dimidium sument duo propheta, Enochet Elias. Ili enim prædicabunt dies mille ducentos sexaginta, amicti saccis * ; qui nimirum populo cunctisque gentibus pœnitentiam indicant. XLIV. Quemadmodum enim duplex nobis Domi- ni ac Salvatoris adventus Scripturarum testimonio proditus est; unus quidem ac primus in carne, nulla honorum pompa ac claritate, ut despicabilis foret, ut olim vaticinatus fuerat Isaias, dicens : Vidimus eum, et non habebat speciem neque de- corem: sed species ejus contempta et deficiens su- pra omnes homines. Homo in plaga positus, et sciens ferre infirmitatem; quia aversa est facies ejus, despecta, nulliusque rationis habita “ ; ▸ alter vero ejus adventus in majestate futurus præ- dicatus est, quando de coelis veniet angelorum sti- majestas, sit Christi majestas et gloria seu claritas, sicut ipsa sua et Patris, uti horum verborum totus tenor, sensu minus apposito, significare videtur. Sic certe reliqui interpretes. Syr. Cum venerit in gloria Patris sui, cum angelis ipsius sacrosan- ctis: quæ sunt ipsa Marci verba vin, 38, ¿v î† dylwv. Matth. XVII, 27: In gloria Patris sui cum angelis suis, » Nec aliter in Luca etiam Arabicus et Persicus reddiderunt: non alia plane ratione, quam quia meliores Græcos codices nacti sunt, etsi modo non suppetunt, quos noverim, qui ita habeant. Obrepere etiam Scriptu- ris canonicis, humana vel fragilitate vel oscitantia, fallente manu scribæ, menda aliqua, notius est, quam ut egeat ulla probatione, apud eos qui Scri- pturas sacras ut apographa venerantur, vel etiam ut versiones, non ut ipsa quasi Dei digito scripta autographa, ac prophetarum manu exarata, sen D etiam illis divino Spiritu et prophetico recognita atque subscripta. Ecclesiæ sit, virorum doctorum opera ac solertia, xarà xatpoùs emendare, melio- rum codicum ope ac antiquiori traditione, non ex suo capite, quod nullæ jam exstent ejus generis no- væ revelationes; nullaque sit illius fides, qui dicat se habere divini vero Spiritus muneris sit atque numinis quo semper Ecclesiam regit, ut per eam occasionem, nihil quo divina fides lædatur, in uni- versam Ecclesiam et catholicam obrepere sinat : aliis interim minutioribus hominum disputationi ac criticae relictis. Hocque maxime satis prospectum Scripturarum integritati ac puritati: vixque addu- catur ut aliter credat atque sentiat, qui corde docili ac erudito præditus sit; maleque sectarii quidvis aliud catholicis objectant, quod modestiam pluscu- lum colant, nec facile vetera (ipsa sua simplicitate veneranda, magisque ex Ecclesiæ traditione, cu- jusvis scioli opinationibus, Vatiniano in pontificios, ut insulse vocapt, odio) convelli sinant. Utinam uno (88) Kal diagno, disponet. Reliqui Suva- C (89) 'Ez' kσxatwr. Sic modo, initio hujus cap. (90) 'Eɛovernoñrai. Combef., . (91) "ErdoĘoç. Ita Combefisius: quod postea vi- (92) Μετὰ δυνάμεως ἀγγέλων. Ubique quasi re-
οὕτω γὰρ ἐτεχνάσατο κατὰ τῶν Ἰουδαίων καὶ Ἀντίοχος ὁ Ἐπιφανὴς ὁ τῆς Συρίας γενόμενος βασιλεύς, ὢν ἐκ γένους Ἀλεξάνδρου τοῦ Μακεδόνος. καὶ γὰρ αὐτὸς τοῖς τότε καιροῖς ἐπαρθεὶς τῇ καρδίᾳ ἔγραψε ψήφισμα βωμοὺς πρὸ τῶν θυρῶν τιθέντας ἅπαντας ἐπιθύειν, καὶ κισσοὺς ἐστεφανωμένους πομπεύειν τῷ Διονύσῳ, τοὺς δὲ μὴ βουλομένους ὑποτάσσεσθαι, τούτους μετὰ σπλαγχνισμῶν καὶ ἑτασμῶν καὶ βασάνων ἀναιρεῖσθαι. ἀλλὰ καὶ αὐτὸς τὴν ἀνταξίαν παρὰ τοῦ κυρίου καὶ δικαιοκρίτου καὶ παντεπόπτου θεοῦ ἔλαβεν, ὁμοίως βάσανον· γενόμενος γὰρ σκωληκόβρωτος μετήλλαξε τὸν βίον. καὶ ταῦτα μὲν εἴ τις βούλοιτο λεπτομερῶς ἐνιστορῆσαι, σεσήμανται ἐν τοῖς μακκαβαίοις. νυνὶ δὲ πρὸς τὸ προκείμενον ἐροῦμεν. ταῦτα γὰρ οὕτω καὶ αὐτὸς τεχνάζεται, κατὰ πάντα θλίβειν τοὺς ἁγίους θέλων. λέγει γὰρ ὁ προφήτης καὶ ἀπόστολος· ὧδε ὁ νοῦς. ὁ ἔχων σοφίαν ψηφισάτω τὸν ἀριθμὸν τοῦ θηρίου· ἀριθμὸς γάρ ἐστιν ἀνθρώπου, καὶ ἀριθμὸς αὐτοῦ ἐστιν χξ. περὶ μὲν οὖν τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ οὐκ ἔστιν ἡμῖν τοσοῦτον τὸ ἀκριβὲς ἐξειπεῖν, ὡς ἐνενόησε καὶ ἐδιδάχθη περὶ αὐτοῦ ὁ μακάριος Ἰωάννης, ὅσον μόνον ὑπονοῆσαι·
φανέρωσιν, καὶ τὴν τοῦ θηρίου τοῦ φοβεροῦ δεῖξιν, Α καθώς σεσήμανται ἐν τοῖς ἔμπροσθεν, οἷς καιροῖς ἱ σίδηρος καὶ τὸ ὄστρακον εἰς ταυτὸν ἀναμιγήσεται. Δείξει δὲ ἡμῖν Δανιὴλ τὰ προκείμενα. Λέγει γάρ • Καὶ διαθήσει (88) διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία: καὶ ἔσται, ἐν τῷ ἡμίσει τῆς ἑβδομάδος ἀρθήσεται μου θυσία καὶ σπονδή. » Μίαν μὲν οὖν ἐβδομάδα ἐτῶν τὴν ἐσχάτην τὴν ἐπὶ τῷ τέρματι τοῦ σύμπαν- τος κόσμου ἐσομένην ἐπ᾿ ἐσχάτων (89) ἐσήμανεν· ἧς ἑβδομάδος τὸ μὲν ἥμισυ λήψονται οι δύο προφή τα:, Ἐνὐχ καὶ Ἠλίας. Οὗτοι γὰρ κηρύξουσιν ἡμέρας. χιλίας διακοσίας εξήκοντα, περιβεβλημένοι σάκκους, μετάνοιαν τῷ λαῷ καὶ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι καταγγέλο λοντες. Ὥσπερ γὰρ δύο παρουσίαι τοῦ Κυρίου καὶ Σωτῆ μας ἡμῶν διὰ τῶν Γραφῶν ἐδείχθησαν· μία μὲν ἡ πρώτη κατά σάρκα γενομένη ἄτιμος διὰ τὸ ἐξουθε- νηθῆναι (90) αὐτὸν, καθὼς προανεφώνει Ησαΐας λέγων· « Είδομεν αὐτὸν καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος· ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, ἐκλεῖπον παρὰ πάντας τοὺς ἀνθρώπους. "Ανθρωπος ἐν πληγῇ ὢν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, [ὅτι ἀπέστραπται τὸ πρόσωπον αὐτοῦ,] ἡτιμάσθη καὶ οὐκ ἐλογίσθη·, ὡς παραγενήσεται ἀπ᾿ οὐρανῶν μετὰ δυνάμεως ἀγγέλων (92), καὶ Πατρικῆς δόξης, ὡς φησιν ὁ προ- ἐπ' ἐσχάτου. Εξουθενηθῆναι. ἐξουδενωθῆναι. ἐνδόξως. μετὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς. Ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ καὶ τοῦ Πατρὸς καὶ τῶν δόξῃ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, μετὰ τῶν ἀγγέλων τῶν μετὰ τῶν ἀγγέλων αὑτοῦ. DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. lacri seu imaginis et statuæ manifestationem, be- †àª devtépa napovcia aŭtoŭ xexhpuxtai žvdočos (91), LT Dan. IX, 27. " Apoc. xi, 3. B Isa. LIII, 2, 3. set, quod communiter reddunt confirmabit. > Quasi robustum firmumque reddet, devictis plane grave unde et Syriac.: Grave reddet foedus. > Nullo modo audiendus videtur Hippolytus, qui ad secundum hæc adventum Christi et ad Antichristum trahat; cum reliqui melius ad Christi primum ad- ventum spectare velint, ejusque mortis pœnam et Hierosolymorum excidium, Romanorum duce Tito: quando exusto templo, sic victima cessavit et liba- tio, desolato loco, quo solum facere licebat. Capta- tio hæc certi temporis Antichristi, ut et Christi ad judicium venturi omnino cavenda, quod nosse hæc mortales Providentia moluerit. Videndus Chrys. hom. adversus Judæos, et Ilieronymus in Da- niel. 1x, aliique ibid. Scaliger 1. vi Emend, tempo- Tum. COMBEF. Combefisius tanen, sum probatumque Tanaq. Fabro. Edit. Gud. apud Fabricium, sive gia pompa, angelorum satellitio frequens describi- tur gloriosus hic Christi adventus: nec aliter expo- nenda in Evangeliis vex dúvaμis, ubi ita usurpatur ad propositum. Matth., xxiv, 30: Venientem in nubibus caeli, Vulg. Cum virtute magna et majestate, gloria et claritate; cui reliqui cum Græcis jungunt adjectivum. At, quod Lue. ix, 26, ita habetur : ȧylwv ȧyyślwv et ita ut Græca habent, reddidit Vulg. Cum venerit in majestate sua et Patris et sanctorum angelorum, › mihi prorsus suspectum, exque Matthæo et Marco, cumdem textum referen- ubus, emendandum; ut ubique angeli Christi sa- tellitio comites describantur, non quorum gloria et stiæque formidabilis speciem, uti in superioribus designatum est; quando futurum est, ut ferrum et testa in unum misceantur. Ostendet vero nobis Da- niel hac ita proposita. Ait enim : « Et disponet t stamentum multis hebdomada una. Et erit : in di- midio hebdomadæ auferetur sacrificium meum et libatio . . Unam ergo annorum hebdomadam extremam significavit, quæ in fine totius mundi fu- tura sit; cujus hebdomadæ dimidium sument duo propheta, Enochet Elias. Ili enim prædicabunt dies mille ducentos sexaginta, amicti saccis * ; qui nimirum populo cunctisque gentibus pœnitentiam indicant. XLIV. Quemadmodum enim duplex nobis Domi- ni ac Salvatoris adventus Scripturarum testimonio proditus est; unus quidem ac primus in carne, nulla honorum pompa ac claritate, ut despicabilis foret, ut olim vaticinatus fuerat Isaias, dicens : Vidimus eum, et non habebat speciem neque de- corem: sed species ejus contempta et deficiens su- pra omnes homines. Homo in plaga positus, et sciens ferre infirmitatem; quia aversa est facies ejus, despecta, nulliusque rationis habita “ ; ▸ alter vero ejus adventus in majestate futurus præ- dicatus est, quando de coelis veniet angelorum sti- majestas, sit Christi majestas et gloria seu claritas, sicut ipsa sua et Patris, uti horum verborum totus tenor, sensu minus apposito, significare videtur. Sic certe reliqui interpretes. Syr. Cum venerit in gloria Patris sui, cum angelis ipsius sacrosan- ctis: quæ sunt ipsa Marci verba vin, 38, ¿v î† dylwv. Matth. XVII, 27: In gloria Patris sui cum angelis suis, » Nec aliter in Luca etiam Arabicus et Persicus reddiderunt: non alia plane ratione, quam quia meliores Græcos codices nacti sunt, etsi modo non suppetunt, quos noverim, qui ita habeant. Obrepere etiam Scriptu- ris canonicis, humana vel fragilitate vel oscitantia, fallente manu scribæ, menda aliqua, notius est, quam ut egeat ulla probatione, apud eos qui Scri- pturas sacras ut apographa venerantur, vel etiam ut versiones, non ut ipsa quasi Dei digito scripta autographa, ac prophetarum manu exarata, sen D etiam illis divino Spiritu et prophetico recognita atque subscripta. Ecclesiæ sit, virorum doctorum opera ac solertia, xarà xatpoùs emendare, melio- rum codicum ope ac antiquiori traditione, non ex suo capite, quod nullæ jam exstent ejus generis no- væ revelationes; nullaque sit illius fides, qui dicat se habere divini vero Spiritus muneris sit atque numinis quo semper Ecclesiam regit, ut per eam occasionem, nihil quo divina fides lædatur, in uni- versam Ecclesiam et catholicam obrepere sinat : aliis interim minutioribus hominum disputationi ac criticae relictis. Hocque maxime satis prospectum Scripturarum integritati ac puritati: vixque addu- catur ut aliter credat atque sentiat, qui corde docili ac erudito præditus sit; maleque sectarii quidvis aliud catholicis objectant, quod modestiam pluscu- lum colant, nec facile vetera (ipsa sua simplicitate veneranda, magisque ex Ecclesiæ traditione, cu- jusvis scioli opinationibus, Vatiniano in pontificios, ut insulse vocapt, odio) convelli sinant. Utinam uno (88) Kal diagno, disponet. Reliqui Suva- C (89) 'Ez' kσxatwr. Sic modo, initio hujus cap. (90) 'Eɛovernoñrai. Combef., . (91) "ErdoĘoç. Ita Combefisius: quod postea vi- (92) Μετὰ δυνάμεως ἀγγέλων. Ubique quasi re-
PG 10:771ἀναφανέντος γὰρ αὐτοῦ δείξει ὁ καιρὸς τὸ ζητούμενον. πλὴν ὅσον νοοῦμεν ἀμφιβάλλοντες λέγωμεν. πολλὰ γὰρ εὑρίσκομεν ὀνόματα τούτῳ τῷ ἀριθμῷ ἰσόψηφα περιεχόμενα, οἷον ὡς φέρε εἰπεῖν τὸ Τειτάν ἐστιν, ἀρχαῖον καὶ ἔνδοξον ὄνομα, ἢ τὸ Εὐάνθας· καὶ γὰρ αὐτὸ τῇ αὐτῇ ψήφῳ ἐμπεριέχεται, καὶ ἕτερα πλείονα εὑρεθῆναι δυνάμενα. ἀλλ’ ἐπειδὴ προέφθημεν λέγοντες, ὅτι ἐθεραπεύθη ἡ πληγὴ τοῦ θηρίου τοῦ πρώτου καὶ ποιήσει λαλεῖν τὴν εἰκόνα, τουτέστιν ἴσχυσε, φανερὸν δὲ πᾶσίν ἐστιν ὅτι οἱ κρατοῦντες ἔτι νῦν εἰσι Λατεῖνοι, εἰς ἑνὸς οὖν ἀνθρώπου ὄνομα μεταγόμενον γίνεται Λατεῖνος, ὥστε οὔτε προκηρύσσειν δεῖ, ὡς ὄντως τοῦτον ὄν, οὔτε πάλιν ἀγνοεῖν ὅτι μὴ ἄλλως δύναται λέγεσθαι, ἔχοντας δὲ τὸ μυστήριον τοῦ θεοῦ ἐν καθαρᾷ καρδίᾳ μετὰ φόβου φυλάσσειν πιστῶς τὰ ὑπὸ τῶν μακαρίων προφητῶν προειρημένα, ἵνα γινομένων αὐτῶν προειδότες μὴ σφαλλώμεθα. τῶν γὰρ καιρῶν ἐπιγινομένων καὶ αὐτὸς περὶ οὗ ταῦτα προείρηται φανερωθήσεται καὶ τὸ ὄνομα δήλως πᾶσι σημανθήσεται. ἀλλ’ ἵνα μὴ μόνοις τοῖς ῥητοῖς τούτοις πείσωμεν τοὺς τὰ τοῦ θεοῦ λόγια φιλοπονοῦντας, δείξωμεν δι’ ἑτέρων ἀποδείξεων πλειόνων. λέγει γὰρ Δανιήλ·
PG 10:773καὶ οὗτοι σωθήσονται ἐκ χειρὸς αὐτοῦ, Ἐδὼμ καὶ Μωὰβ καὶ ἀρχὴ υἱῶν Ἀμμών. οὗτοι γάρ εἰσιν οἱ καὶ αὐτοὶ συναιρόμενοι αὐτῷ διὰ τὴν συγγένειαν, καὶ βασιλέα αὐτὸν ἑαυτῶν ἐπιδεικνύντες. ὁ μὲν Ἐδώμ εἰσιν υἱοὶ τοῦ Ἠσαῦ, ὁ δὲ Ἀμμὼν καὶ Μωὰβ οἱ ἐκ τῶν δύο θυγατέρων τοῦ Λὼτ υἱοὶ γεγεννημένοι, ἐξ ὧν τὸ γένος ἕως τοῦ νῦν διαμένει. λέγει γὰρ καὶ Ἡσαί̈ας· καὶ πετασθήσονται ἐν πλοίοις ἀλλοφύλων· θάλασσαν ἅμα προνομεύοντες καὶ τοὺς ἀφ’ ἡλίου ἀνατολῶν, καὶ ἐπὶ Μωὰβ πρῶτον τὰς χεῖρας ἐπιβάλλουσιν, οἱ δὲ υἱοὶ Ἀμμὼν πρῶτοι ὑπακούσονται. οὗτος οὖν τοῖς τότε καιροῖς ὑπ’ αὐτῶν ἀναδειχθεὶς καὶ κρατήσας ἐν παρατάξει πολέμου τῶν τριῶν κεράτων τῶν ἐκ τῶν δέκα κεράτων καὶ ἐκριζώσας αὐτά, ἅπερ ἐστὶν Αἰγύπτου καὶ Λιβύων καὶ Αἰθιόπων, λαβὼν τὰ σκῦλα καὶ τὰ λάφυρα, ὑποταγέντων αὐτῷ καὶ τῶν λοιπῶν ἑπτὰ κεράτων τῶν περιλειπομένων, ἄρχεται ὑψοῦσθαι τῇ καρδίᾳ καὶ ἐπαίρεσθαι κατὰ τοῦ θεοῦ, ὡς πάσης τῆς οἰκουμένης κρατῶν. τὸ δὲ ὅρμημα αὐτοῦ πρῶτον ἔσται ἐπὶ Τύρον καὶ Σιδῶνα καὶ τὴν πέριξ χώραν. ταύτας γὰρ πρῶτον τὰς πόλεις ἐκπορθήσας ταῖς ἑτέραις φόβον ἐγγεννήσει, καθώς φησιν Ἡσαί̈ας·
Θεοί, βουλόμενος ἐκθλίβειν καὶ ἐκδιώκειν αὐτοὺς ἐκ τοῦ κόσμου, καὶ διὰ τὸ μὴ διδόναι αὐτοὺς αὐτῷ δόξαν, κελεύσει πάντας πανταχοῦ πυρεία (2) τεθῆναι, ἵνα μηδεὶς δύνηται τῶν ἁγίων μήτε ἀγοράσαι μήτε πωλή- σαι, ἐὰν μὴ πρῶτον ἐπιθύσῃ· τοῦτο γάρ ἐστι τὸ χά ραγμα, τὸν ἐπὶ τῆς χειρὸς τῆς δεξιᾶς διδόμενον. Τὸ δὲ ἐπὶ τὸ μέτωπον εἰπεῖν, ἵνα πάντες ὦσιν ἐστε φανωμένοι, πύρινον καὶ οὐ ζωῆς, ἀλλὰ θανάτου στέ φανον μεθ' ἑαυτῶν περιφέροντες (3). Οὕτω γὰρ έτε- χνάσατο κατὰ τῶν Ἰουδαίων καὶ Ἀντίοχος ὁ Ἐπι- φανής, ὁ τῆς Συρίας γενόμενος βασιλεὺς, ὧν ἔκγονος Αλεξάνδρου τοῦ Μακεδόνος. Καὶ αὐτὸς τοῖς τότε και ρεῖς ἐπαρθεὶς τῇ καρδίᾳ ἔγραψε ψήφισμα, ο βωμούς πρὸ τῶν θυρῶν τιθέντας, ἅπαντας ἐπιθύσειν, καὶ • κισσούς (4) έστεφανωμένους πομπεύειν τῷ Διο νύσῳ· τοὺς δὲ μὴ βουλομένους ὑποτάσσεσθαι, τούτους μετὰ ἀπαγχισμὸν (5) καὶ ἐτασμὸν βασάνων ἀναιρεί σθαι. ο ᾿Αλλὰ καὶ αὐτὸς τὰ ἀντάξια παρὰ τοῦ Κυρίου καὶ δικαιοκρίτου καὶ παντεπόπτου Θεοῦ ἔλαβε · γενό- μενος γὰρ σκωληκόβρωτος μετήλλαξε τὸν βίον. Καὶ ταῦτα μὲν εἴ τις βούλοιτο λεπτομερῶς ἑνιστορῆσαι, σεσήμανται ἐν τοῖς Μακκαβαικοῖς. Νυνὶ δὲ πρὸς τὸ προκείμενον ἐροῦμεν. Ταῦτα γὰρ καὶ αὐτὸς τεχνάσεται, κατὰ πάντα θλίβειν τοὺς ἁγίους θέλων· λέγει γὰρ ὁ προφήτης καὶ ἀπόστολος· ι Ωδε ὁ νοῦς. Ὁ ἔχων σοφίαν ψηφισάτω τὸν ἀριθμὸν τοῦ θηρίου· ἀριθμὸς γὰρ ἀνθρώπου ἐστὶ, καὶ ὁ ἀριθμὸς αὐτοῦ ἐστιν χξς'. » Περὶ μὲν τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ, οὐκ ἐν ἡμῖν τοσοῦτον ἀκριθὲς ἐξειπεῖν, ὡς ἐνενόησε καὶ ἐδιδάχθη περὶ αὐτοῦ ὁ μακάριος Ιωάννης, ὅσον μόνον ὑπονοῆσαι· ἀναφαίνοντος γὰρ αὐτοῦ δείξει δ μακάριος τὸ ζητούμενον. Πλὴν ὅσον νοοῦμεν ἀμφι- βάλλοντες λέγομεν. Πολλὰ μὲν εὑρίσκομεν ὀνόματα τούτῳ τῷ ἀριθμῷ ισόψηφα περιεχόμενα (6), οἷον, ὥσπερ εἰπεῖν, τὸ Τειτάν ἐστιν, ἀρχαῖον καὶ ἔνδοξον όνομα (7), ἢ τὸ Εὐάνθας (8)· καὶ γὰρ αὐτὸ τῇ αὐτῇ « πύρινον στέφανον πειρατήρια, ἐπαγχονισμόν, απαγχονισμόν ἀπαγχισμόν, Ελυπήθη σφόδρα ὥστε ἀπάγε ξασθαι. • ἀπάγχομαι, τό, ἀπαγχισμός, περιεχόμενα ισόψηφον ισόψηφα, γράμματα, ΕΥΑΝΘΑΣ DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. A perbia elatus, eos exstirpare velit exque mundo fu- gare ob negatam illi gloriam; jubebit omnes ubique rogos ponere ac thuribula, ne quis sanctorum emere possit aut vendere, quin prius immolaverit. Hoc enim illud signaculum est, quod datur in manu dextera. . Quod vero c in fronte » dicit, hoc est, ut omnes coronati sint, igneumque, non vitæ, sed mortis, secum inferant sertum. Sic namque etiam adversus Judæos molitus est Antiochus Epiphanes, Syriæ rex, Alexandri Macedonis nepos. Nam et ille per hæc tempora corde elatus, decretum tulit, • aris pro foribus positis, s cunctos immolaturos, atque e hedera coronatos, Baccho circuituros. Qui molint parere, hos cruciatibus atque tormentis exa- minatos, neci tradendos esse 3, Verum is quoque, " condigua a Domino, justoque judice ac omnium in- spectore Deo, recepit præmia. Exesus enim vermi- bus, vita exemptus est. Ac si quis hæc sigillatim legere velit singulaque lustrare, in libris Macha- bæorum perscripta inveniet. B Mach. 1, 58; II Mach. vi, 7. Apoc. xii, 18. ejusmodi est in quod proclive incensi pulvisculum mittere, solemni immolationis ritu, ad testandaın animi devotionem; quod maxime sacrificii genus exigebant gentiles, ab iis quorum suspectam habe- rent religionem. Antiochus hedera coronatos Baccho circuire cogebat: Christianorum tyranni, thure saltem litare; hincque adeo sibi asciscere scite ait mox Hippolytus, qui sic immo- lent ac Antichristo pareant: ignis coronam. Erat quæ vox hic fungi est, sive antiquarii sive ejus qui exscripsit errato. COMBEF. quilius Faber. debuisset scribere. Ego minori mutatione, quæ for si- gnantissima est, ad exprimendos dolores immensos ac cruciatus, quibus pene quis enecetur ac stran- guletur. Τob. 111, : Tristata est valde, ut quasi strangulare- tur ; : quasi suppresso spiritu doloris vi immorere- tur. Cum ergo habeamus verbum a quo facile derivari possit nibil necesse ad alia remotiora recurrere. COMBEF. iośļŋya nomina, quorum litteræ numerorum more C D L. Nunc vero ad propositum quod attinet dice- mus. Hoc enim ipse quoque molietur, modis omni- bus sanctos affligere volens. Ait enim propheta et apostolus : • Hic intellectus est. Qui habet sapien- tiam, computet numerum bestia. Numerus enim hominis est; et numerus ejus sexcenti sexaginta sex . » Sane ad ejus nomen quod attinet, non in nobis tanta sapientiæ vis, ut enarrare possimus, quemadmodum de illo intellexit didicitque beatus Joannes, ac vel solum conjectura tradere. Illo enim apparente, docebit vir beatus quo de quærimus. Cæterum quantum hæsitantes animoque dubii ca- pimus, dicimus. Multa quidem nomina inveniemus pari numero atque computo comprehensa, ut, verbi computatæ, eamdem summam conficiunt. Vocabu- lum Guidio tollendum videbatur; et abesse salvo sensu potest, nec tamen obest idem si adsit, nec sensum corrumpit; quia nomen et esse alteri, et continere in se sci- licet potest. FABRIC. .... tatur Hippolytus magistrum suum Irenæum, qui lib. v contr. har., cap. 50, § 3, hæc habet: « Titan.... et antiquum, et fide dignum, et regale nomen. > Paulo ante dixerat idem Irenæus: • Sed et.TEΙΤΑΝ, prima syllaba per duas Græcas vocales & et ɩ scri- pla, omnium nominum quæ apud nos inveniuntur, magis fide dignum est. Etenim prædictum numerum babet in se, et litterarum est sex, singulis syllabis ex ternis litteris constantibus, et velus, et seniotum: neque enim eorum regum qui secundum nos sunt, aliquis vocatus est Titan; neque eorum quae publice adorantur idolorum apud Græcos et barbaros, habet vocabulum hoc: et divinum putatur apud multos hoc nomen; ut etiam sol, Titan vocetur ab his qui nunc tenent: et ostentationem quamdam continet ultionis et vindictam inferentis, quod ille (Anti - christus) simulat se male tractatos vindicare. ▸ tem non propter inopiam nominum habentium nu- merum nominis ejus dicimus hæc, sed propter timorem erga Deum et zelum veritatis: (2) Πυρεία. « Tripodes, acerras, » et si quid (3) Περιφέροντες. Combef., ἐπιφέροντες. (4) Κισσούς. Ιd. κισσού. Αι κισσοῖς legit Tana- (5) Μετὰ ἀπαγχισμόν. Duplici mendo erat, (6) Ισόψηφα περιεχόμενα. Notum est vocari (7) Τειτὰν . . . ἀρχαῖον καὶ ἔνδοξον όνομα. Imi- (8) Ευάνθας. Iden Irenaeus 1. c. : • Quoniam au-
αἰσχύνθητι, Σιδών, εἶπεν ἡ θάλασσα· ἡ δὲ ἰσχὺς τῆς θαλάσσης εἶπεν· οὐκ ὤδινον οὐδὲ ἔτεκον οὐδ’ ἐξέτρεψα νεανίσκους οὐδὲ ὕψωσα παρθένους· ὅταν δὲ ἀκουστὸν γένηται Αἰγύπτῳ, λήψεται αὐτοὺς ὀδύνη περὶ Τύρου. τούτων οὕτως ἐσομένων, ἀγαπητέ, καὶ τῶν τριῶν κεράτων ὑπ’ αὐτοῦ ἐκκοπέντων, μετὰ ταῦτα ἄρξεται ὡς θεὸν ἑαυτὸν ἐπιδεικνύναι, ὡς προεῖπεν Ἐζεκιήλ· ἀνθ’ ὧν ὑψώθη ἡ καρδία σου, καὶ εἶπας· θεός εἰμι ἐγώ. καὶ Ἡσαί̈ας ὁμοίως· σὺ δὲ εἶπας τῇ καρδίᾳ σου· εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου, ἔσομαι ὅμοιος τῷ ὑψίστῳ· νυνὶ δὲ εἰς ᾅδην καταβήσῃ καὶ εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. ὡσαύτως δὲ καὶ Ἐζεκιήλ· μὴ λέγων ἐρεῖς τοῖς ἀναιροῦσί σε ὅτι θεός εἰμι ἐγώ, σὺ δὲ εἶ ἄνθρωπος καὶ οὐ θεός. Δεδειγμένων οὖν τῶν ῥητῶν τούτων τῆς τε φυλῆς καὶ τῆς ἀναδείξεως αὐτοῦ καὶ τῆς ἀναιρέσεως, τοῦ δὲ ὀνόματος μυστικῶς σεσημασμένου, ἴδωμεν καὶ τὴν πρᾶξιν αὐτοῦ.
Θεοί, βουλόμενος ἐκθλίβειν καὶ ἐκδιώκειν αὐτοὺς ἐκ τοῦ κόσμου, καὶ διὰ τὸ μὴ διδόναι αὐτοὺς αὐτῷ δόξαν, κελεύσει πάντας πανταχοῦ πυρεία (2) τεθῆναι, ἵνα μηδεὶς δύνηται τῶν ἁγίων μήτε ἀγοράσαι μήτε πωλή- σαι, ἐὰν μὴ πρῶτον ἐπιθύσῃ· τοῦτο γάρ ἐστι τὸ χά ραγμα, τὸν ἐπὶ τῆς χειρὸς τῆς δεξιᾶς διδόμενον. Τὸ δὲ ἐπὶ τὸ μέτωπον εἰπεῖν, ἵνα πάντες ὦσιν ἐστε φανωμένοι, πύρινον καὶ οὐ ζωῆς, ἀλλὰ θανάτου στέ φανον μεθ' ἑαυτῶν περιφέροντες (3). Οὕτω γὰρ έτε- χνάσατο κατὰ τῶν Ἰουδαίων καὶ Ἀντίοχος ὁ Ἐπι- φανής, ὁ τῆς Συρίας γενόμενος βασιλεὺς, ὧν ἔκγονος Αλεξάνδρου τοῦ Μακεδόνος. Καὶ αὐτὸς τοῖς τότε και ρεῖς ἐπαρθεὶς τῇ καρδίᾳ ἔγραψε ψήφισμα, ο βωμούς πρὸ τῶν θυρῶν τιθέντας, ἅπαντας ἐπιθύσειν, καὶ • κισσούς (4) έστεφανωμένους πομπεύειν τῷ Διο νύσῳ· τοὺς δὲ μὴ βουλομένους ὑποτάσσεσθαι, τούτους μετὰ ἀπαγχισμὸν (5) καὶ ἐτασμὸν βασάνων ἀναιρεί σθαι. ο ᾿Αλλὰ καὶ αὐτὸς τὰ ἀντάξια παρὰ τοῦ Κυρίου καὶ δικαιοκρίτου καὶ παντεπόπτου Θεοῦ ἔλαβε · γενό- μενος γὰρ σκωληκόβρωτος μετήλλαξε τὸν βίον. Καὶ ταῦτα μὲν εἴ τις βούλοιτο λεπτομερῶς ἑνιστορῆσαι, σεσήμανται ἐν τοῖς Μακκαβαικοῖς. Νυνὶ δὲ πρὸς τὸ προκείμενον ἐροῦμεν. Ταῦτα γὰρ καὶ αὐτὸς τεχνάσεται, κατὰ πάντα θλίβειν τοὺς ἁγίους θέλων· λέγει γὰρ ὁ προφήτης καὶ ἀπόστολος· ι Ωδε ὁ νοῦς. Ὁ ἔχων σοφίαν ψηφισάτω τὸν ἀριθμὸν τοῦ θηρίου· ἀριθμὸς γὰρ ἀνθρώπου ἐστὶ, καὶ ὁ ἀριθμὸς αὐτοῦ ἐστιν χξς'. » Περὶ μὲν τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ, οὐκ ἐν ἡμῖν τοσοῦτον ἀκριθὲς ἐξειπεῖν, ὡς ἐνενόησε καὶ ἐδιδάχθη περὶ αὐτοῦ ὁ μακάριος Ιωάννης, ὅσον μόνον ὑπονοῆσαι· ἀναφαίνοντος γὰρ αὐτοῦ δείξει δ μακάριος τὸ ζητούμενον. Πλὴν ὅσον νοοῦμεν ἀμφι- βάλλοντες λέγομεν. Πολλὰ μὲν εὑρίσκομεν ὀνόματα τούτῳ τῷ ἀριθμῷ ισόψηφα περιεχόμενα (6), οἷον, ὥσπερ εἰπεῖν, τὸ Τειτάν ἐστιν, ἀρχαῖον καὶ ἔνδοξον όνομα (7), ἢ τὸ Εὐάνθας (8)· καὶ γὰρ αὐτὸ τῇ αὐτῇ « πύρινον στέφανον πειρατήρια, ἐπαγχονισμόν, απαγχονισμόν ἀπαγχισμόν, Ελυπήθη σφόδρα ὥστε ἀπάγε ξασθαι. • ἀπάγχομαι, τό, ἀπαγχισμός, περιεχόμενα ισόψηφον ισόψηφα, γράμματα, ΕΥΑΝΘΑΣ DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. A perbia elatus, eos exstirpare velit exque mundo fu- gare ob negatam illi gloriam; jubebit omnes ubique rogos ponere ac thuribula, ne quis sanctorum emere possit aut vendere, quin prius immolaverit. Hoc enim illud signaculum est, quod datur in manu dextera. . Quod vero c in fronte » dicit, hoc est, ut omnes coronati sint, igneumque, non vitæ, sed mortis, secum inferant sertum. Sic namque etiam adversus Judæos molitus est Antiochus Epiphanes, Syriæ rex, Alexandri Macedonis nepos. Nam et ille per hæc tempora corde elatus, decretum tulit, • aris pro foribus positis, s cunctos immolaturos, atque e hedera coronatos, Baccho circuituros. Qui molint parere, hos cruciatibus atque tormentis exa- minatos, neci tradendos esse 3, Verum is quoque, " condigua a Domino, justoque judice ac omnium in- spectore Deo, recepit præmia. Exesus enim vermi- bus, vita exemptus est. Ac si quis hæc sigillatim legere velit singulaque lustrare, in libris Macha- bæorum perscripta inveniet. B Mach. 1, 58; II Mach. vi, 7. Apoc. xii, 18. ejusmodi est in quod proclive incensi pulvisculum mittere, solemni immolationis ritu, ad testandaın animi devotionem; quod maxime sacrificii genus exigebant gentiles, ab iis quorum suspectam habe- rent religionem. Antiochus hedera coronatos Baccho circuire cogebat: Christianorum tyranni, thure saltem litare; hincque adeo sibi asciscere scite ait mox Hippolytus, qui sic immo- lent ac Antichristo pareant: ignis coronam. Erat quæ vox hic fungi est, sive antiquarii sive ejus qui exscripsit errato. COMBEF. quilius Faber. debuisset scribere. Ego minori mutatione, quæ for si- gnantissima est, ad exprimendos dolores immensos ac cruciatus, quibus pene quis enecetur ac stran- guletur. Τob. 111, : Tristata est valde, ut quasi strangulare- tur ; : quasi suppresso spiritu doloris vi immorere- tur. Cum ergo habeamus verbum a quo facile derivari possit nibil necesse ad alia remotiora recurrere. COMBEF. iośļŋya nomina, quorum litteræ numerorum more C D L. Nunc vero ad propositum quod attinet dice- mus. Hoc enim ipse quoque molietur, modis omni- bus sanctos affligere volens. Ait enim propheta et apostolus : • Hic intellectus est. Qui habet sapien- tiam, computet numerum bestia. Numerus enim hominis est; et numerus ejus sexcenti sexaginta sex . » Sane ad ejus nomen quod attinet, non in nobis tanta sapientiæ vis, ut enarrare possimus, quemadmodum de illo intellexit didicitque beatus Joannes, ac vel solum conjectura tradere. Illo enim apparente, docebit vir beatus quo de quærimus. Cæterum quantum hæsitantes animoque dubii ca- pimus, dicimus. Multa quidem nomina inveniemus pari numero atque computo comprehensa, ut, verbi computatæ, eamdem summam conficiunt. Vocabu- lum Guidio tollendum videbatur; et abesse salvo sensu potest, nec tamen obest idem si adsit, nec sensum corrumpit; quia nomen et esse alteri, et continere in se sci- licet potest. FABRIC. .... tatur Hippolytus magistrum suum Irenæum, qui lib. v contr. har., cap. 50, § 3, hæc habet: « Titan.... et antiquum, et fide dignum, et regale nomen. > Paulo ante dixerat idem Irenæus: • Sed et.TEΙΤΑΝ, prima syllaba per duas Græcas vocales & et ɩ scri- pla, omnium nominum quæ apud nos inveniuntur, magis fide dignum est. Etenim prædictum numerum babet in se, et litterarum est sex, singulis syllabis ex ternis litteris constantibus, et velus, et seniotum: neque enim eorum regum qui secundum nos sunt, aliquis vocatus est Titan; neque eorum quae publice adorantur idolorum apud Græcos et barbaros, habet vocabulum hoc: et divinum putatur apud multos hoc nomen; ut etiam sol, Titan vocetur ab his qui nunc tenent: et ostentationem quamdam continet ultionis et vindictam inferentis, quod ille (Anti - christus) simulat se male tractatos vindicare. ▸ tem non propter inopiam nominum habentium nu- merum nominis ejus dicimus hæc, sed propter timorem erga Deum et zelum veritatis: (2) Πυρεία. « Tripodes, acerras, » et si quid (3) Περιφέροντες. Combef., ἐπιφέροντες. (4) Κισσούς. Ιd. κισσού. Αι κισσοῖς legit Tana- (5) Μετὰ ἀπαγχισμόν. Duplici mendo erat, (6) Ισόψηφα περιεχόμενα. Notum est vocari (7) Τειτὰν . . . ἀρχαῖον καὶ ἔνδοξον όνομα. Imi- (8) Ευάνθας. Iden Irenaeus 1. c. : • Quoniam au-
οὗτος γὰρ προσκαλέσεται πάντα τὸν λαὸν πρὸς ἑαυτὸν ἐκ πάσης χώρας τῆς διασπορᾶς, ἰδιοποιούμενος αὐτοὺς ὡς ἴδια τέκνα, ἐπαγγελλόμενος αὐτοῖς ἀποκαταστήσειν τὴν χώραν καὶ ἀναστήσειν αὐτῶν τὴν βασιλείαν καὶ τὸν ναόν, ἵνα ὑπ’ αὐτῶν ὡς θεὸς προσκυνηθῇ, ὡς λέγει ὁ προφήτης· συνάξει πᾶσαν αὐτοῦ τὴν δύναμιν ἀπὸ ἡλίου ἀνατολῶν ἄχρι ἡλίου δυσμῶν, οὓς κεκλήκει καὶ οὓς οὐ κεκλήκει πορεύσονται μετ’ αὐτοῦ. καὶ Ἱερεμίας δὲ εἰς αὐτὸν χρώμενος παραβολῇ φησιν οὕτως· πέρδιξ ἐφώνησεν, συνήγαγεν ἃ οὐκ ἔτεκεν· ποιῶν τὸν πλοῦτον αὐτοῦ οὐ μετὰ κρίσεως, ἐν ἡμίσει ἡμερῶν ἐγκαταλείψουσιν αὐτόν, καὶ ἔσται ἐπ’ ἐσχάτων αὐτοῦ ἄφρων. οὐ βλάψει οὖν διὰ τὸ προκείμενον καὶ τὴν τέχνην τοῦ ζῴου διηγήσασθαι καὶ ὅτι οὐ μάτην ὁ προφήτης ἀπεφήνατο τὸ ῥητὸν τῇ τοῦ ζῴου παραβολῇ χρησάμενος. τοῦ γὰρ πέρδικος κενοδόξου ζῴου ὑπάρχοντος, ἐπὰν πλησίον ἴδῃ ἑτέρου πέρδικος καλιὰν ἔχουσαν νεοσσούς, ἀποπτάντος τοῦ πατρὸς αὐτῶν ἐπὶ τὴν νομήν, μιμούμενος τὴν τοῦ ἀλλοτρίου φωνὴν προσκαλεῖται πρὸς ἑαυτὸν τοὺς νεοσσούς· οἱ δὲ νομίσαντες τὸν ἴδιον αὐτῶν πατέρα ὑπάρχειν, προστρέχουσιν αὐτῷ.
Θεοί, βουλόμενος ἐκθλίβειν καὶ ἐκδιώκειν αὐτοὺς ἐκ τοῦ κόσμου, καὶ διὰ τὸ μὴ διδόναι αὐτοὺς αὐτῷ δόξαν, κελεύσει πάντας πανταχοῦ πυρεία (2) τεθῆναι, ἵνα μηδεὶς δύνηται τῶν ἁγίων μήτε ἀγοράσαι μήτε πωλή- σαι, ἐὰν μὴ πρῶτον ἐπιθύσῃ· τοῦτο γάρ ἐστι τὸ χά ραγμα, τὸν ἐπὶ τῆς χειρὸς τῆς δεξιᾶς διδόμενον. Τὸ δὲ ἐπὶ τὸ μέτωπον εἰπεῖν, ἵνα πάντες ὦσιν ἐστε φανωμένοι, πύρινον καὶ οὐ ζωῆς, ἀλλὰ θανάτου στέ φανον μεθ' ἑαυτῶν περιφέροντες (3). Οὕτω γὰρ έτε- χνάσατο κατὰ τῶν Ἰουδαίων καὶ Ἀντίοχος ὁ Ἐπι- φανής, ὁ τῆς Συρίας γενόμενος βασιλεὺς, ὧν ἔκγονος Αλεξάνδρου τοῦ Μακεδόνος. Καὶ αὐτὸς τοῖς τότε και ρεῖς ἐπαρθεὶς τῇ καρδίᾳ ἔγραψε ψήφισμα, ο βωμούς πρὸ τῶν θυρῶν τιθέντας, ἅπαντας ἐπιθύσειν, καὶ • κισσούς (4) έστεφανωμένους πομπεύειν τῷ Διο νύσῳ· τοὺς δὲ μὴ βουλομένους ὑποτάσσεσθαι, τούτους μετὰ ἀπαγχισμὸν (5) καὶ ἐτασμὸν βασάνων ἀναιρεί σθαι. ο ᾿Αλλὰ καὶ αὐτὸς τὰ ἀντάξια παρὰ τοῦ Κυρίου καὶ δικαιοκρίτου καὶ παντεπόπτου Θεοῦ ἔλαβε · γενό- μενος γὰρ σκωληκόβρωτος μετήλλαξε τὸν βίον. Καὶ ταῦτα μὲν εἴ τις βούλοιτο λεπτομερῶς ἑνιστορῆσαι, σεσήμανται ἐν τοῖς Μακκαβαικοῖς. Νυνὶ δὲ πρὸς τὸ προκείμενον ἐροῦμεν. Ταῦτα γὰρ καὶ αὐτὸς τεχνάσεται, κατὰ πάντα θλίβειν τοὺς ἁγίους θέλων· λέγει γὰρ ὁ προφήτης καὶ ἀπόστολος· ι Ωδε ὁ νοῦς. Ὁ ἔχων σοφίαν ψηφισάτω τὸν ἀριθμὸν τοῦ θηρίου· ἀριθμὸς γὰρ ἀνθρώπου ἐστὶ, καὶ ὁ ἀριθμὸς αὐτοῦ ἐστιν χξς'. » Περὶ μὲν τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ, οὐκ ἐν ἡμῖν τοσοῦτον ἀκριθὲς ἐξειπεῖν, ὡς ἐνενόησε καὶ ἐδιδάχθη περὶ αὐτοῦ ὁ μακάριος Ιωάννης, ὅσον μόνον ὑπονοῆσαι· ἀναφαίνοντος γὰρ αὐτοῦ δείξει δ μακάριος τὸ ζητούμενον. Πλὴν ὅσον νοοῦμεν ἀμφι- βάλλοντες λέγομεν. Πολλὰ μὲν εὑρίσκομεν ὀνόματα τούτῳ τῷ ἀριθμῷ ισόψηφα περιεχόμενα (6), οἷον, ὥσπερ εἰπεῖν, τὸ Τειτάν ἐστιν, ἀρχαῖον καὶ ἔνδοξον όνομα (7), ἢ τὸ Εὐάνθας (8)· καὶ γὰρ αὐτὸ τῇ αὐτῇ « πύρινον στέφανον πειρατήρια, ἐπαγχονισμόν, απαγχονισμόν ἀπαγχισμόν, Ελυπήθη σφόδρα ὥστε ἀπάγε ξασθαι. • ἀπάγχομαι, τό, ἀπαγχισμός, περιεχόμενα ισόψηφον ισόψηφα, γράμματα, ΕΥΑΝΘΑΣ DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. A perbia elatus, eos exstirpare velit exque mundo fu- gare ob negatam illi gloriam; jubebit omnes ubique rogos ponere ac thuribula, ne quis sanctorum emere possit aut vendere, quin prius immolaverit. Hoc enim illud signaculum est, quod datur in manu dextera. . Quod vero c in fronte » dicit, hoc est, ut omnes coronati sint, igneumque, non vitæ, sed mortis, secum inferant sertum. Sic namque etiam adversus Judæos molitus est Antiochus Epiphanes, Syriæ rex, Alexandri Macedonis nepos. Nam et ille per hæc tempora corde elatus, decretum tulit, • aris pro foribus positis, s cunctos immolaturos, atque e hedera coronatos, Baccho circuituros. Qui molint parere, hos cruciatibus atque tormentis exa- minatos, neci tradendos esse 3, Verum is quoque, " condigua a Domino, justoque judice ac omnium in- spectore Deo, recepit præmia. Exesus enim vermi- bus, vita exemptus est. Ac si quis hæc sigillatim legere velit singulaque lustrare, in libris Macha- bæorum perscripta inveniet. B Mach. 1, 58; II Mach. vi, 7. Apoc. xii, 18. ejusmodi est in quod proclive incensi pulvisculum mittere, solemni immolationis ritu, ad testandaın animi devotionem; quod maxime sacrificii genus exigebant gentiles, ab iis quorum suspectam habe- rent religionem. Antiochus hedera coronatos Baccho circuire cogebat: Christianorum tyranni, thure saltem litare; hincque adeo sibi asciscere scite ait mox Hippolytus, qui sic immo- lent ac Antichristo pareant: ignis coronam. Erat quæ vox hic fungi est, sive antiquarii sive ejus qui exscripsit errato. COMBEF. quilius Faber. debuisset scribere. Ego minori mutatione, quæ for si- gnantissima est, ad exprimendos dolores immensos ac cruciatus, quibus pene quis enecetur ac stran- guletur. Τob. 111, : Tristata est valde, ut quasi strangulare- tur ; : quasi suppresso spiritu doloris vi immorere- tur. Cum ergo habeamus verbum a quo facile derivari possit nibil necesse ad alia remotiora recurrere. COMBEF. iośļŋya nomina, quorum litteræ numerorum more C D L. Nunc vero ad propositum quod attinet dice- mus. Hoc enim ipse quoque molietur, modis omni- bus sanctos affligere volens. Ait enim propheta et apostolus : • Hic intellectus est. Qui habet sapien- tiam, computet numerum bestia. Numerus enim hominis est; et numerus ejus sexcenti sexaginta sex . » Sane ad ejus nomen quod attinet, non in nobis tanta sapientiæ vis, ut enarrare possimus, quemadmodum de illo intellexit didicitque beatus Joannes, ac vel solum conjectura tradere. Illo enim apparente, docebit vir beatus quo de quærimus. Cæterum quantum hæsitantes animoque dubii ca- pimus, dicimus. Multa quidem nomina inveniemus pari numero atque computo comprehensa, ut, verbi computatæ, eamdem summam conficiunt. Vocabu- lum Guidio tollendum videbatur; et abesse salvo sensu potest, nec tamen obest idem si adsit, nec sensum corrumpit; quia nomen et esse alteri, et continere in se sci- licet potest. FABRIC. .... tatur Hippolytus magistrum suum Irenæum, qui lib. v contr. har., cap. 50, § 3, hæc habet: « Titan.... et antiquum, et fide dignum, et regale nomen. > Paulo ante dixerat idem Irenæus: • Sed et.TEΙΤΑΝ, prima syllaba per duas Græcas vocales & et ɩ scri- pla, omnium nominum quæ apud nos inveniuntur, magis fide dignum est. Etenim prædictum numerum babet in se, et litterarum est sex, singulis syllabis ex ternis litteris constantibus, et velus, et seniotum: neque enim eorum regum qui secundum nos sunt, aliquis vocatus est Titan; neque eorum quae publice adorantur idolorum apud Græcos et barbaros, habet vocabulum hoc: et divinum putatur apud multos hoc nomen; ut etiam sol, Titan vocetur ab his qui nunc tenent: et ostentationem quamdam continet ultionis et vindictam inferentis, quod ille (Anti - christus) simulat se male tractatos vindicare. ▸ tem non propter inopiam nominum habentium nu- merum nominis ejus dicimus hæc, sed propter timorem erga Deum et zelum veritatis: (2) Πυρεία. « Tripodes, acerras, » et si quid (3) Περιφέροντες. Combef., ἐπιφέροντες. (4) Κισσούς. Ιd. κισσού. Αι κισσοῖς legit Tana- (5) Μετὰ ἀπαγχισμόν. Duplici mendo erat, (6) Ισόψηφα περιεχόμενα. Notum est vocari (7) Τειτὰν . . . ἀρχαῖον καὶ ἔνδοξον όνομα. Imi- (8) Ευάνθας. Iden Irenaeus 1. c. : • Quoniam au-
PG 10:775ὁ δὲ ἐγγαυριᾷ ἐν ἀλλοτρίοις τέκνοις ὡς ἰδίοις. ἐπελθόντος δὲ τοῦ ἀληθινοῦ πατρὸς καὶ βοήσαντος τῇ ἰδίᾳ φωνῇ, ἐπιγνόντες οἱ νεοσσοί, καταλείψαντες τὸν νόθον πορεύονται πρὸς τὸν ἀληθινὸν πατέρα. τῷ αὐτῷ ὁμοιώματι ὁμοίως μετεχρήσατο εἰπὼν ὁ προφήτης περὶ τοῦ ἀντιχρίστου, ὃς προσκαλέσεται πρὸς ἑαυτὸν τὴν ἀνθρωπότητα, τὰ ἀλλότρια ἰδιοποιεῖσθαι βουλόμενος, λύτρωσιν πᾶσι ματαίαν ἐπαγγελλόμενος, ἑαυτὸν σῶσαι μὴ δυνάμενος. οὗτος οὖν ἐπισυνάξας πρὸς ἑαυτὸν τὸν πάντοτε ἀπειθῆ θεῷ λαὸν γεγενημένον, ἄρχεται παρακαλούμενος ὑπ’ αὐτῶν διώκειν τοὺς ἁγίους ὡς ἐχθροὺς καὶ ἀντιδίκους αὐτῶν ὑπάρχοντας, καθώς φησιν ὁ εὐαγγελιστής· κριτής τις ἦν ἔν τινι πόλει τὸν θεὸν μὴ φοβούμενος καὶ ἄνθρωπον μὴ ἐντρεπόμενος. χήρα δέ τις ἦν ἐν τῇ πόλει ἐκείνῃ, ἣ παρεκάλει αὐτὸν λέγουσα· ἐκδίκησόν με ἀπὸ τοῦ ἀντιδίκου μου. ὁ δὲ οὐκ ἤθελεν ἐπὶ χρόνον· ὕστερον μέντοι εἶπεν ἐν ἑαυτῷ λέγων·
ψήφῳ ἐμπεριέχεται, καὶ ἕτερα πλείονα εὑρεθῆναι δυνάμενα. Αλλ' ἐπειδὴ προέφθημεν (9) λέγοντες, ὅτι ἐθεραπεύθη ἡ πληγὴ τοῦ θηρίου τοῦ πρώτου, καὶ ποιήσει (10) λαλεῖν τὴν εἰκόνα, τουτέστιν, ίσχυσε (11)· φανερὸν δ' ἐστὶ πᾶσιν, ὅτι οἱ κρατοῦντες ἔτι νῦν εἰσι Λατῖνοι· εἰς ἑνὸς οὖν ἀνθρώπου ὄνομα μεταγόμενον, γίνεται Λατεῖνος. Ὥστε οὔτε προκηρύσσειν δεῖ ὡς ὄντος τούτου ὀνόματος, οὔτε πάλιν ἀγνοεῖν, ὅτι μὴ ἄλλως δύναται λέγεσθαι· ἔχοντες δὲ τὸ μυστήριον τοῦ Θεοῦ ἐν τῇ καρδίᾳ, μετὰ φόβου φυλάσσειν πιστῶς τὰ ὑπὸ τῶν μακαρίων προφητῶν προειρημένα, ἵνα γινο μένων αὐτῶν, προϊδόντες μὴ σφαλλώμεθα. Τῶν γὰρ καιρῶν ἐπιγινομένων, καὶ αὐτὸς περὶ οὗ ταῦτα εἴρη ται, φανερωθήσεται. ΧΙ, 14. Αλλ' ἵνα μὴ μόνοις τοῖς ῥητοῖς τούτοις πείσωμεν τοὺς τὰ τοῦ Θεοῦ λόγια φιλοπονοῦντας, δείξομεν δι' ἑτέρων ἀποδείξεων πλειόνων. Λέγει γὰρ Δανιήλ • Καὶ οὗτοι σωθήσονται ἐκ χειρὸς αὐτοῦ, Εδωμ καὶ Μωάβ, καὶ ἀρχὴ υἱῶν Αμμών. Αμμὼν καὶ Μωάβ, οἱ ἐκ τῶν θυγατέρων τοῦ Λώτ υἱοὶ γεγενημένοι, ἐξ ὧν τὸ γένος ἕως τοῦ νῦν διαμένει. Λέγει γὰρ Ησαΐας • Καὶ πετασθήσονται ἐν πλοίοις ἀλλοφύλων, θάλασ σαν ἅμα προνομεύοντες, καὶ τοὺς ἀφ᾽ ἡλίου ἀνατο λῶν, καὶ ἐπὶ Μωάβ πρῶτον τὰς χεῖρας ἐπιβαλοῦσιν· οἱ δὲ υἱοὶ Ἀμμών πρῶτοι ὑπακούσονται. Οὗτος οὖν τοῖς τότε καιροῖς ἀναδειχθεὶς ὑπαν τεῖ (19)· καὶ κρατήσας ἐν παρατάξει πολέμου τῶν τριῶν κεράτων ἐκ τῶν δέκα, καὶ ἐκριζώσας αὐτά, ὅπερ ἐστὶν Αἰγύπτου, καὶ Λιβύων, καὶ Αἰθιόπων, λαβὼν τὰ σκύλα καὶ τὰ λάφυρα, ὑποταγέντων αὐτῷ καὶ τῶν λοιπῶν κεράτων τῶν περιβλαπτομένων, ἄρ ξει ὑψοῦσθαι τῇ καρδίᾳ, καὶ ἐπαίρεσθαι κατὰ τοῦ Θεοῦ, πάσης τῆς οἰκουμένης κρατῶν· τὸ δὲ ὅρμη μα αὐτοῦ πρῶτον ἔσται ἐπὶ Τύρον καὶ Βήρυτον, καὶ τὴν πέριξ χώραν. Ταύτας γὰρ πρῶτον τὰς πόλεις ἐκπορ θήσας, ταῖς ἑτέραις φόβον ἐγγεννήσει, καθώς φησιν Ησαΐας· « Αἰσχύνθητι, Σιδών, εἶπεν ἡ θάλασσα· ἡ δὲ ἰσχὺς τῆς θαλάσσης εἶπεν· Οὐκ ὤδινον, οὐδ᾽ ἔτε- κον, οὐδ᾽ ἐξέθρεψα νεανίσκους, οὐδὲ ὕψωσα παρθέ νους. Ὅταν δὲ ἀκουστὸν γένηται Αἰγύπτῳ, λήψεται αὐτοὺς ὀδύνη περί Τύρου. » Τούτων οὕτως ἐσομένων, ἀγαπητέ, καὶ τῶν τριῶν ὡς Θεὸν ἑαυτὸν ἐπιδεικνύναι, ώς προείπεν Ἰεζεκιήλο • Ανθ' ὧν ὑψώθη ἡ καρδία σου, καὶ εἶπας, Θεός εἰμι ἐγώ. » Καὶ Ἡσαΐας ὁμοίως· . Σὺ δὲ εἶπας ἐν τῇ σε ΤΕΙΤΑΝ, ΕΥΑΝΘΑΣ, ΛΑ- ΤΕΙΝΟΣ: κεράτων ὑπ' αὐτοῦ ἐκκοπέντων, μετὰ ταῦτα ἄρξεται σε ΛΑΤΕΙΝΟΣ κεράτων· περάτων. καὶ ἄρξει. ΤΑΝ. ΓΑΒ. - S. HIPPOLYTI OPP. PARS II. DOGMAT. ET HISTORIC. A gratia, est nomen Tilan, quod nomen antiquum ac illustre est; vel Evanthas; nam hoc quoque pari comprehenditur computo, aliaque non pauca quæ licet invenire. Quia tamen jam diximus, prioris bestiæ plagam curatam esse, ac loqui imaginem fe- cisse, quod est robur illi viresque tribuisse: palam omnibus est, qui etiamnum rerum potiantur, Latinos esse. Si igitur ut unius hominis nomen transfera- tur, Latinus efficietur. Quare nec praedicandum, quasi hoc sit illius nomen, nec rursus nesciendum, posse eum aliter nuncupari: sed cum Dei mysterium in corde habeamus, cum timore fide servanda, quæ a beatis prophetis prædicta sunt; ut cum illa Gent, prospiciendo solerter non decipiamur. Supervenien- tia enim tempora, etiam hunc de quo hæc dicta sunt, manifestabunt. LI. Sed ne his duntaxat sententiis dictisque illos inducamus, qui divinorum eloquiorum cultu dele ctantur, aliis pluribus demonstrationibus ostende- mus. Ait enim Daniel: Et isti salvabuntur de manu ejus, Edom et Moab, et principium filiorum Ammon › Ammon et Moab filii Lot ex filiabus • progeniti • , quorum etiamnum genus perseverat. Ait enim Isaias: Et volabunt in navibus alieni- genarum; mare simul prædabuntur, et eos qui a solis ort. Et in Moab primum manus injicient; filii autem Ammon primi obedient 7. Lll. Hic igitur illis temporibus emergens occur- ret: triumque cornuum ex decem pugnæ acie po- tilus, illisque radicitus evulsis, Ægypto scilicet, Libya et Ethiopia, acceptis eorum spoliis ac ma- nubiis, reliquis etiam cornibus quæ nec ipsa immu- nia exsistant, oblæsisque finibus (8*) se illi subjicien- tibus, exaltari animo incipiet et adversus Deuni elferri, qui totius orbis terrarum potiatur. Ejus prima aggressio erit adversus Tyrum et Berytum, ac circumvicinam regionem. His enim urbibus pri- mum expugnatis, aliis terrorem injiciet, quemad- modum Isaias ait: • Erubesce, Sidon, dixit mare. Fortitudo vero maris dixit: Non parturivi, neque peperi, nec educavi juvenes, nec exaltavi virgines. Quando autem auditum fuerit Ægypto, capiet eos dolor pro Tyro 68. › B D Isa. XXIII, 4, 5. "Ezech. xxvIII, 6. apocalypticus inde exsurgere potest ; ut proinde sic exprimenda fuissent, quo quidem nodo illa expressit vetus Irenæi interpres. LIII. Ilis ita futuris, dilectissime, ac tribus cor- nibus ab eo excisis, post hac se ut Deum exhibere " incipiet, quemadmodum prædixit Ezechiel: « Pro eo quod exaltatum est cor tuum, et dixisti: Deus sum ego . . Similiter quoque Isaias: c Tu autem Dan. x1, 41. Gen. xix, 37, 38. Isa. enim nomen, habet numerum de quo quæritur: sed nihil de eo affirmamus. . Statimque subdit : « Sed et nomen habet sexcentorum sexaginta sex numerum; et valde verisimile est, quoniam novissimum regnum hoc habet vocabulum. Latini enim sunt qui nunc regnant; sed non in hoc nos gloriabimur. Hæc autem propterea in medium adduximus, ut magis inde constet, Irenæi scripta lippolytum præ oculis habuisse. Hinc etiam com- pertum fit, tria ista nomina perperam fuisse in ver- sione hisce litteris consignata, Titan, Evanthas et Latinus: neque enim ad mentem Hippolyti numerus , (8') Finibus. In Græco unde videtur in- terpres legisse Εpit. PATROL. FABRIC. tur, (9) Προέφθημεν. Ita legendum, pro προέφημεν. (10) Ποιήσει. Combef., ἐποίησε. (11) Ισχυσε. Forte ισχύσει. Gu. (12) Ὑπαντεῖ. Legendum ὑπαντήσει, unde sequi-
PG 10:778εἰ καὶ τὸν θεὸν οὐ φοβοῦμαι καὶ ἄνθρωπον οὐκ ἐντρέπομαι, διὰ δὲ τὸ παρενοχλεῖν μοι τὴν χήραν ταύτην ἐκδικήσω αὐτήν. κριτὴν μὲν οὖν ἀδικίας τὸν μήτε τὸν θεὸν φοβούμενον μήτε ἄνθρωπον ἐντρεπόμενον ἀδιςτάκτως τὸν ἀντίχριστον λέγει, ὃς υἱὸς ὢν τοῦ διαβόλου καὶ σκεῦος τοῦ σατανᾶ βασιλεύσας ἄρξεται καὶ κατὰ τοῦ θεοῦ ἐπαίρεσθαι, ἀληθῶς μήτε τὸν θεὸν φοβούμενος μήτε τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ κριτὴν πάντων ὄντα ἐντρεπόμενος. χήραν δὲ ἣν λέγει εἶναι ἐν τῇ πόλει αὐτὴν τὴν Ἱερουσαλὴμ σημαίνει, ἥτις ὄντως ἔστι χήρα, καταλειφθεῖσα ὑπὸ τοῦ τελείου καὶ ἐπουρανίου νυμφίου, ἥτις ἐκδίκησιν ἐπιζητεῖ παρὰ ἀνθρώπου θνητοῦ, ὡς ἀδικηθεῖσα ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ· τοῦτον οὖν ἀντίδικον ἑαυτῆς ἀποκαλοῦσα καὶ οὐ σωτῆρα, μὴ ἐπιγνοῦσα τὸ εἰρημένον ὑπὸ Ἱερεμίου τοῦ προφήτου· ἀνθ’ ὧν ἠπείθησαν τῇ ἀληθείᾳ τότε λαλήσει τῷ λαῷ τούτῳ καὶ τῇ Ἱερουσαλὴμ πνεῦμα πλανήσεως. καὶ Ἡσαί̈ας δὲ ὁμοίως·
καρδίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου· ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυν δὲ εἰς ᾅδην καταβήσῃ, εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. » Ὡσαύτως καὶ Ἰεζεκιήλ· Μὴ λέγων ἐρεῖς τοῖς ἀναιροῦσί σε, Θεός εἰμι ἐγώ; Σὺ δὲ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεός. » Δεδειγμένων οὖν διὰ τῶν ῥητῶν τούτων τῆς φυλῆς, καὶ τῆς ἀναδείξεως αὐτοῦ, καὶ τῆς ἀναιρέσεως, τοῦ τε ὀνόματος μυστικῶς σεσημασμένου, ἴδωμεν καὶ τὴν πράξιν αὐτοῦ (13). Αὐτὸς γὰρ προσκαλέσεται πάντα τὸν λαὸν πρὸς ἑαυτὸν ἐκ πάσης χώρας της διασπο ρᾶς, ἰδιοποιούμενος ὡς τέκνα ἴδια, ἐπαγγελλόμενος ἀποκαταστήσειν τὴν χώραν, καὶ ἀναστήσειν αὐτῶν τὴν βασιλείαν καὶ τὸν λαὸν, ἵνα ὑπ' αὐτῶν ὡς Θεός προσκυνηθῇ, ὡς λέγει ὁ προφήτης· « Συνάξει πᾶσαν τὴν βασιλείαν αὐτοῦ ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου ἄχρι δυσμῶν· Β. οἷς κεκλήχοι, καὶ οἷς οὐ κεκλήκοι, πορεύσονται μετ' αὐτοῦ. » Καὶ Ἱερεμίας δὲ εἰς αὐτὸν χρώμενος παρα- βαλτα, φησὶν οὕτως· « Πέρδιξ ἐφώνησε, συνήγαγεν & οὐκ ἔτεκε, ποιῶν τὸν πλοῦτον αὐτοῦ οὐ μετὰ κρίσεως· ἐν ἡμίσει ἡμερῶν καταλείψουσιν αὐτὸν, καὶ ἔσται ἐπ' ἐσχάτων ἡμερῶν αὐτοῦ ἄφρων. » Οὐ βλάψει οὖν διὰ τὸ προκείμενον, καὶ τὴν τέχνην τοῦ ζώου διηγήσασθαι, καὶ ὅτι οὐ μάτην ἀπεφήνατο (14) ὁ προφήτης τὸ ῥητὸν, τῇ τοῦ ζώου παραβολῇ χρώμε νος· τοῦ γὰρ πέρδικος κενοδόξου ζώου ὑπάρχοντος, ἐπὶν πλησίον ἴδῃ ἑτέρου πέρδικος καλιὰν ἔχουσαν νεοσσούς, ἀποστάντος τοῦ πατρὸς αὐτῶν εἰς τὴν να μὴν, μιμούμενος τὴν τοῦ ἀλλοτρίου φωνὴν προσκα- λεῖται πρὸς ἑαυτὸν τοὺς νεοσσούς· οἱ δὲ νομίσαντες περὶ πλάνης τοῦ Ἀντιχρίστου. πράξιν, την πλάνην αὐτοῦ. Εἰ τέχνην του ζώου, καταλείψαντες τὸν πλάνον. στατον καὶ τὸ ἀκάθαρτον DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. A dixisti in corde tuo: Ascendam in coelum, super stellas cœli ponam solium meum; ero șimilis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, ad fun- damenta terra › Simili quoque ratione Eze- chiel Nunquid dicens loqueris interficientibus te: Deus sum ego? Tu vero homo, et non Deus ". › LIV. Cum his locis, Antichristi tum tribus pro- bata sit, tum ejus exhibitio ac interitus; nomen quoque obscure designatum sit ac sub anigmate; videamus et quid acturus sit. Ipse enim congregabit ad se omnem populum ex omni regione qua dispersi sunt, velut suos ipsius filios asciscens propriosque adhibens, restituturum se regionem pollicitus, 're- guumque illorum ac populum suscitaturum, ut ab eis tanquam Deus adoretur, sicut ait propheta : Congregabit omne regnum suum a solis ortu TO XVII, c usque ad occasuin. Quos vocaverit, et quos non vocaverit, cum eo venient "., Jeremias quoque sic de illo loquitur sub avis metaphora: Perdix clamavit: congregavit quæ non peperit; faciens di- vitias suas non cum judicio. In dimidio dierum de- relinquent eum; et erit in novissimis diebus suis insipiens 7., LV. Nihil ergo officiet, præsentis argumenti gra- tia, quominus etiam animalis artem astumque enarremus, ac ostendamus, non frustra prophetam hæc locutum esse, ejus animalis usum similitudine. Nam cum perdix superbum animal sit, ubi prope alterius perdicis nidum in quo sint pulli, viderit, quorum parens ad pastum avolarit, æmula alieni voce, ad se pullos vocat: pulli vero suum ipsam Isa. xiv, 13-15. Ezech. XXVII, 9. "Etiam superius cap. 15, hæc citata ut prophetica. "Jer. 11. V supra cap. 5, posuit Hippolytus se quinto loco di- clarum esse Itaque pro emenda fidenter hoc ex tota serie probari potest. Cap. vocal et mox, D.Non est tamen necessaria hæc Tanaquilli Fabri emendatio: quia mpãžis, ut vox generalis, etiam ávny Antichristi potest denotare. FABRIC. in Jerem. cum esset àлexpivato, ac reliqua ita mu- tila essent, ut vix ullus ex eis congruus sensus elici posset. Erit et hoc argumento, esse hanc veram Hippolyti lucubrationem, non quam spuriam ejus nomine Picus vulgavit, in qua nulla hæc exstant. Ad sensum vero Hippolyti (qui et aliorum plurium D Græcorum Patrum, necnon et llieronymi) perdicem sic vocare vel excludere alienos pullos, qui deinde verum parentem agnoscant et alienum relinquant; alienum a natura bujus animalis, docti recentiores animadverterunt, quod nobis proprie usuque vul- galo perdix est aliaque sunt veri perdicis vitia auctoribus sacris profanisque notata; in quibus Origenes ad Jerem. laudatum locum, to xxx numerat, quod callidissi- mum cavendo pull:s animal, et quod salacissimum, ut se mares alii alios ineant, etc. Aliud genus avis multis ostendit Bochartus De animalibus sacræ Scri- plure, tomo 1, oblongo rostro, qualis fere nostra rusticula, nec nobis satis notum, cujus ea indoles, ut aliena ova foveat et excludat, habeatque ac vocet at suos, alienos pullos, qui et deserant. Familia- rissimum istud in gallinis domesticis; quæ anatum, anserum, aliaque ova foveant et excludant, pullos- que non suos frustra vocitent, cum illi ex indole quod nacti sunt, mox nati actitent; puta anates aquis inhiant iisque innatant, spreta gallinæ voce, quæ nec sic ut suos, alienos fetus fovere desinit; tantus illius ex innato prolis amore stupor. Nec aliter vi- deatur de illa ave, quam Jeremias exemplo usur- pavit; ac parabola scite avaros reprehendit, qui sine judicio opes non eis permansuras congregent, sæpe etiam in vita dimittendas, nedum cum vita morte eis commutanda erit. Grotii expositio, di- ctum hoc a propheta, quod perdicum ova sæpe subventanea sunt, ut Arist., VI, c. 2, tradidit alique, nihil ad rem aut ex mente prophetæ : nec ejus comparatio hoc petit, sed quod avis sic frustra, nulloque suo commodo, alienos, pro suis, pullos excludat. Ægyptium NTP vocat in Beresith Rabbà, R. Josue, Caninæ filius, nec aliter Chrysostomus in Catena, Perdicem Ægyptiam, quod præcipue in Ægypto sit id genus avis. Montana:n esse, nec tanti pretii, ut in illa venator debeat operam perdere, indicat, quod se illi David comparat, persequente Saule inter montana. Illud έpwvηce, vocavit, ▸ cum in Hebræis non exstet, additum videtur a Se- ptuaginta; qua voce, et quod ouhyays transtule- runt, to congregavit (quod melius Hierony- mus aliique, fovit, ») illam sibi fabellam habuere Græci interpretes, ad quam nihil sacer textus cogit: qui, vel si vox illa Hebraica esset congregare, ut sentit David Kimchi, aliter intelligendus esset, quam ut velit vocare et congregare, quos ex alienis ovis, ut suos exclusisset; velut fere præter gallinas, quibus ipsi aliena ova supponimus, sunt illæ omnes aves, quibus cuculus sua supponit, exesis illarum ovis. COMBEF. (13) Thr xpāĘır avrov. In partitione operis, (14) Azepúrazo. Sic emendavi ex Catena Græca
PG 10:780τὸν λαὸν τοῦτον διὰ τὸ μὴ βουληθῆναι αὐτοὺς τὸ ὕδωρ τοῦ Σιλωὰμ τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ πιεῖν, ἀλλ’ ἐπεσπάσαντο ἐφ’ ἑαυτοὺς τὸν Ῥαασσὼν βασιλέα τῶν Ἀσσυρίων. βασιλέα δὲ Ἀςσυρίων ἐν συμβόλῳ τὸν ἀντίχριστον λέγει, καθὼς καὶ ἕτερος προφήτης φησίν· καὶ ἔσται αὕτη ἡ παρ’ ἐμοῦ εἰρήνη, ὅταν ὁ Ἀσσύριος ἐπέλθῃ ἐπὶ τὴν γῆν ὑμῶν καὶ ἐπιβῇ ἐπὶ τὰ ὅρια ὑμῶν. καὶ Μωσῆς δὲ ὁμοίως προγινώσκων ὅτι μελλήσει ὁ λαὸς ἀπωθεῖσθαι καὶ ἀποβάλλεσθαι τὸν ἀληθῆ τοῦ κόσμου σωτῆρα, συναίρεσθαι δὲ τῇ πλάνῃ ἐπίγειον βασιλέα αἱρούμενος, τὸν δὲ ἐπουράνιον ἀθετεῖν, φησίν· οὐκ ἰδοὺ ταῦτα συνῆκται παρ’ ἐμοί, καὶ ἐσφράγισται ἐν τοῖς θησαυροῖς μου;
καρδίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου· ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυν δὲ εἰς ᾅδην καταβήσῃ, εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. » Ὡσαύτως καὶ Ἰεζεκιήλ· Μὴ λέγων ἐρεῖς τοῖς ἀναιροῦσί σε, Θεός εἰμι ἐγώ; Σὺ δὲ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεός. » Δεδειγμένων οὖν διὰ τῶν ῥητῶν τούτων τῆς φυλῆς, καὶ τῆς ἀναδείξεως αὐτοῦ, καὶ τῆς ἀναιρέσεως, τοῦ τε ὀνόματος μυστικῶς σεσημασμένου, ἴδωμεν καὶ τὴν πράξιν αὐτοῦ (13). Αὐτὸς γὰρ προσκαλέσεται πάντα τὸν λαὸν πρὸς ἑαυτὸν ἐκ πάσης χώρας της διασπο ρᾶς, ἰδιοποιούμενος ὡς τέκνα ἴδια, ἐπαγγελλόμενος ἀποκαταστήσειν τὴν χώραν, καὶ ἀναστήσειν αὐτῶν τὴν βασιλείαν καὶ τὸν λαὸν, ἵνα ὑπ' αὐτῶν ὡς Θεός προσκυνηθῇ, ὡς λέγει ὁ προφήτης· « Συνάξει πᾶσαν τὴν βασιλείαν αὐτοῦ ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου ἄχρι δυσμῶν· Β. οἷς κεκλήχοι, καὶ οἷς οὐ κεκλήκοι, πορεύσονται μετ' αὐτοῦ. » Καὶ Ἱερεμίας δὲ εἰς αὐτὸν χρώμενος παρα- βαλτα, φησὶν οὕτως· « Πέρδιξ ἐφώνησε, συνήγαγεν & οὐκ ἔτεκε, ποιῶν τὸν πλοῦτον αὐτοῦ οὐ μετὰ κρίσεως· ἐν ἡμίσει ἡμερῶν καταλείψουσιν αὐτὸν, καὶ ἔσται ἐπ' ἐσχάτων ἡμερῶν αὐτοῦ ἄφρων. » Οὐ βλάψει οὖν διὰ τὸ προκείμενον, καὶ τὴν τέχνην τοῦ ζώου διηγήσασθαι, καὶ ὅτι οὐ μάτην ἀπεφήνατο (14) ὁ προφήτης τὸ ῥητὸν, τῇ τοῦ ζώου παραβολῇ χρώμε νος· τοῦ γὰρ πέρδικος κενοδόξου ζώου ὑπάρχοντος, ἐπὶν πλησίον ἴδῃ ἑτέρου πέρδικος καλιὰν ἔχουσαν νεοσσούς, ἀποστάντος τοῦ πατρὸς αὐτῶν εἰς τὴν να μὴν, μιμούμενος τὴν τοῦ ἀλλοτρίου φωνὴν προσκα- λεῖται πρὸς ἑαυτὸν τοὺς νεοσσούς· οἱ δὲ νομίσαντες περὶ πλάνης τοῦ Ἀντιχρίστου. πράξιν, την πλάνην αὐτοῦ. Εἰ τέχνην του ζώου, καταλείψαντες τὸν πλάνον. στατον καὶ τὸ ἀκάθαρτον DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. A dixisti in corde tuo: Ascendam in coelum, super stellas cœli ponam solium meum; ero șimilis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, ad fun- damenta terra › Simili quoque ratione Eze- chiel Nunquid dicens loqueris interficientibus te: Deus sum ego? Tu vero homo, et non Deus ". › LIV. Cum his locis, Antichristi tum tribus pro- bata sit, tum ejus exhibitio ac interitus; nomen quoque obscure designatum sit ac sub anigmate; videamus et quid acturus sit. Ipse enim congregabit ad se omnem populum ex omni regione qua dispersi sunt, velut suos ipsius filios asciscens propriosque adhibens, restituturum se regionem pollicitus, 're- guumque illorum ac populum suscitaturum, ut ab eis tanquam Deus adoretur, sicut ait propheta : Congregabit omne regnum suum a solis ortu TO XVII, c usque ad occasuin. Quos vocaverit, et quos non vocaverit, cum eo venient "., Jeremias quoque sic de illo loquitur sub avis metaphora: Perdix clamavit: congregavit quæ non peperit; faciens di- vitias suas non cum judicio. In dimidio dierum de- relinquent eum; et erit in novissimis diebus suis insipiens 7., LV. Nihil ergo officiet, præsentis argumenti gra- tia, quominus etiam animalis artem astumque enarremus, ac ostendamus, non frustra prophetam hæc locutum esse, ejus animalis usum similitudine. Nam cum perdix superbum animal sit, ubi prope alterius perdicis nidum in quo sint pulli, viderit, quorum parens ad pastum avolarit, æmula alieni voce, ad se pullos vocat: pulli vero suum ipsam Isa. xiv, 13-15. Ezech. XXVII, 9. "Etiam superius cap. 15, hæc citata ut prophetica. "Jer. 11. V supra cap. 5, posuit Hippolytus se quinto loco di- clarum esse Itaque pro emenda fidenter hoc ex tota serie probari potest. Cap. vocal et mox, D.Non est tamen necessaria hæc Tanaquilli Fabri emendatio: quia mpãžis, ut vox generalis, etiam ávny Antichristi potest denotare. FABRIC. in Jerem. cum esset àлexpivato, ac reliqua ita mu- tila essent, ut vix ullus ex eis congruus sensus elici posset. Erit et hoc argumento, esse hanc veram Hippolyti lucubrationem, non quam spuriam ejus nomine Picus vulgavit, in qua nulla hæc exstant. Ad sensum vero Hippolyti (qui et aliorum plurium D Græcorum Patrum, necnon et llieronymi) perdicem sic vocare vel excludere alienos pullos, qui deinde verum parentem agnoscant et alienum relinquant; alienum a natura bujus animalis, docti recentiores animadverterunt, quod nobis proprie usuque vul- galo perdix est aliaque sunt veri perdicis vitia auctoribus sacris profanisque notata; in quibus Origenes ad Jerem. laudatum locum, to xxx numerat, quod callidissi- mum cavendo pull:s animal, et quod salacissimum, ut se mares alii alios ineant, etc. Aliud genus avis multis ostendit Bochartus De animalibus sacræ Scri- plure, tomo 1, oblongo rostro, qualis fere nostra rusticula, nec nobis satis notum, cujus ea indoles, ut aliena ova foveat et excludat, habeatque ac vocet at suos, alienos pullos, qui et deserant. Familia- rissimum istud in gallinis domesticis; quæ anatum, anserum, aliaque ova foveant et excludant, pullos- que non suos frustra vocitent, cum illi ex indole quod nacti sunt, mox nati actitent; puta anates aquis inhiant iisque innatant, spreta gallinæ voce, quæ nec sic ut suos, alienos fetus fovere desinit; tantus illius ex innato prolis amore stupor. Nec aliter vi- deatur de illa ave, quam Jeremias exemplo usur- pavit; ac parabola scite avaros reprehendit, qui sine judicio opes non eis permansuras congregent, sæpe etiam in vita dimittendas, nedum cum vita morte eis commutanda erit. Grotii expositio, di- ctum hoc a propheta, quod perdicum ova sæpe subventanea sunt, ut Arist., VI, c. 2, tradidit alique, nihil ad rem aut ex mente prophetæ : nec ejus comparatio hoc petit, sed quod avis sic frustra, nulloque suo commodo, alienos, pro suis, pullos excludat. Ægyptium NTP vocat in Beresith Rabbà, R. Josue, Caninæ filius, nec aliter Chrysostomus in Catena, Perdicem Ægyptiam, quod præcipue in Ægypto sit id genus avis. Montana:n esse, nec tanti pretii, ut in illa venator debeat operam perdere, indicat, quod se illi David comparat, persequente Saule inter montana. Illud έpwvηce, vocavit, ▸ cum in Hebræis non exstet, additum videtur a Se- ptuaginta; qua voce, et quod ouhyays transtule- runt, to congregavit (quod melius Hierony- mus aliique, fovit, ») illam sibi fabellam habuere Græci interpretes, ad quam nihil sacer textus cogit: qui, vel si vox illa Hebraica esset congregare, ut sentit David Kimchi, aliter intelligendus esset, quam ut velit vocare et congregare, quos ex alienis ovis, ut suos exclusisset; velut fere præter gallinas, quibus ipsi aliena ova supponimus, sunt illæ omnes aves, quibus cuculus sua supponit, exesis illarum ovis. COMBEF. (13) Thr xpāĘır avrov. In partitione operis, (14) Azepúrazo. Sic emendavi ex Catena Græca
ἐν ἡμέρᾳ ἐκδικήσεως ἀνταποδώσω καὶ ἐν καιρῷ ὅταν σφαλῇ ὁ ποὺς αὐτῶν. ἐσφάλησαν οὖν κατὰ πάντα, ἐν μηδενὶ σύμφωνοι μήτε τῇ ἀληθείᾳ εὑρισκόμενοι, μήτε κατὰ τὸν νόμον διὰ τὸ παραβάτας αὐτοὺς γεγενῆσθαι, μήτε κατὰ τοὺς προφήτας διὰ τὸ καὶ αὐτοὺς τοὺς προφήτας ἀνῃρηκέναι, μήτε κατὰ τὴν τῶν εὐαγγελίων φωνὴν διὰ τὸ καὶ αὐτὸν τὸν σωτῆρα ἐσταυρωκέναι, μήτε τοῖς ἀποστόλοις πειθόμενοι διὰ τὸ καὶ αὐτοὺς ἐκδεδιωκέναι, πάντοτε ἐπίβουλοι καὶ προδόται τῆς ἀληθείας γενόμενοι, μισόθεοι μᾶλλον καὶ μὴ φιλόθεοι εὑρισκόμενοι, οἳ καὶ τότε λαβόμενοι καιρὸν ἐκδικίαν παρὰ ἀνθρώπου θνητοῦ τυχεῖν εὔχονται, κατὰ τῶν δούλων τοῦ θεοῦ ἐπεγειρόμενοι. ὃς φυσιωθεὶς ὑπ’ αὐτῶν ἄρχεται βίβλους κατὰ τῶν ἁγίων ἐκπέμπειν τοῦ πάντας πανταχοῦ ἀναιρεῖσθαι, τοὺς μὴ θέλοντας αὐτὸν σεβάζειν καὶ προσκυνεῖν ὡς θεόν, καθὼς Ἡσαί̈ας φησίν· οὐαὶ γῆς πλοίων, πτέρυγες ἐπέκεινα ποταμῶν Αἰθιοπίας, ὁ ἀποστέλλων ἐν θαλάσσῃ ὅμηρα καὶ ἐπιστολὰς βιβλίνας ἐπάνω τοῦ ὕδατος. πορεύσονται γὰρ ἄγγελοι κοῦφοι πρὸς ἔθνος μετέωρον καὶ ξένον λαὸν καὶ χαλεπόν· τίς αὐτοῦ ἐπέκεινα;
καρδίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου· ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυν δὲ εἰς ᾅδην καταβήσῃ, εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. » Ὡσαύτως καὶ Ἰεζεκιήλ· Μὴ λέγων ἐρεῖς τοῖς ἀναιροῦσί σε, Θεός εἰμι ἐγώ; Σὺ δὲ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεός. » Δεδειγμένων οὖν διὰ τῶν ῥητῶν τούτων τῆς φυλῆς, καὶ τῆς ἀναδείξεως αὐτοῦ, καὶ τῆς ἀναιρέσεως, τοῦ τε ὀνόματος μυστικῶς σεσημασμένου, ἴδωμεν καὶ τὴν πράξιν αὐτοῦ (13). Αὐτὸς γὰρ προσκαλέσεται πάντα τὸν λαὸν πρὸς ἑαυτὸν ἐκ πάσης χώρας της διασπο ρᾶς, ἰδιοποιούμενος ὡς τέκνα ἴδια, ἐπαγγελλόμενος ἀποκαταστήσειν τὴν χώραν, καὶ ἀναστήσειν αὐτῶν τὴν βασιλείαν καὶ τὸν λαὸν, ἵνα ὑπ' αὐτῶν ὡς Θεός προσκυνηθῇ, ὡς λέγει ὁ προφήτης· « Συνάξει πᾶσαν τὴν βασιλείαν αὐτοῦ ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου ἄχρι δυσμῶν· Β. οἷς κεκλήχοι, καὶ οἷς οὐ κεκλήκοι, πορεύσονται μετ' αὐτοῦ. » Καὶ Ἱερεμίας δὲ εἰς αὐτὸν χρώμενος παρα- βαλτα, φησὶν οὕτως· « Πέρδιξ ἐφώνησε, συνήγαγεν & οὐκ ἔτεκε, ποιῶν τὸν πλοῦτον αὐτοῦ οὐ μετὰ κρίσεως· ἐν ἡμίσει ἡμερῶν καταλείψουσιν αὐτὸν, καὶ ἔσται ἐπ' ἐσχάτων ἡμερῶν αὐτοῦ ἄφρων. » Οὐ βλάψει οὖν διὰ τὸ προκείμενον, καὶ τὴν τέχνην τοῦ ζώου διηγήσασθαι, καὶ ὅτι οὐ μάτην ἀπεφήνατο (14) ὁ προφήτης τὸ ῥητὸν, τῇ τοῦ ζώου παραβολῇ χρώμε νος· τοῦ γὰρ πέρδικος κενοδόξου ζώου ὑπάρχοντος, ἐπὶν πλησίον ἴδῃ ἑτέρου πέρδικος καλιὰν ἔχουσαν νεοσσούς, ἀποστάντος τοῦ πατρὸς αὐτῶν εἰς τὴν να μὴν, μιμούμενος τὴν τοῦ ἀλλοτρίου φωνὴν προσκα- λεῖται πρὸς ἑαυτὸν τοὺς νεοσσούς· οἱ δὲ νομίσαντες περὶ πλάνης τοῦ Ἀντιχρίστου. πράξιν, την πλάνην αὐτοῦ. Εἰ τέχνην του ζώου, καταλείψαντες τὸν πλάνον. στατον καὶ τὸ ἀκάθαρτον DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. A dixisti in corde tuo: Ascendam in coelum, super stellas cœli ponam solium meum; ero șimilis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, ad fun- damenta terra › Simili quoque ratione Eze- chiel Nunquid dicens loqueris interficientibus te: Deus sum ego? Tu vero homo, et non Deus ". › LIV. Cum his locis, Antichristi tum tribus pro- bata sit, tum ejus exhibitio ac interitus; nomen quoque obscure designatum sit ac sub anigmate; videamus et quid acturus sit. Ipse enim congregabit ad se omnem populum ex omni regione qua dispersi sunt, velut suos ipsius filios asciscens propriosque adhibens, restituturum se regionem pollicitus, 're- guumque illorum ac populum suscitaturum, ut ab eis tanquam Deus adoretur, sicut ait propheta : Congregabit omne regnum suum a solis ortu TO XVII, c usque ad occasuin. Quos vocaverit, et quos non vocaverit, cum eo venient "., Jeremias quoque sic de illo loquitur sub avis metaphora: Perdix clamavit: congregavit quæ non peperit; faciens di- vitias suas non cum judicio. In dimidio dierum de- relinquent eum; et erit in novissimis diebus suis insipiens 7., LV. Nihil ergo officiet, præsentis argumenti gra- tia, quominus etiam animalis artem astumque enarremus, ac ostendamus, non frustra prophetam hæc locutum esse, ejus animalis usum similitudine. Nam cum perdix superbum animal sit, ubi prope alterius perdicis nidum in quo sint pulli, viderit, quorum parens ad pastum avolarit, æmula alieni voce, ad se pullos vocat: pulli vero suum ipsam Isa. xiv, 13-15. Ezech. XXVII, 9. "Etiam superius cap. 15, hæc citata ut prophetica. "Jer. 11. V supra cap. 5, posuit Hippolytus se quinto loco di- clarum esse Itaque pro emenda fidenter hoc ex tota serie probari potest. Cap. vocal et mox, D.Non est tamen necessaria hæc Tanaquilli Fabri emendatio: quia mpãžis, ut vox generalis, etiam ávny Antichristi potest denotare. FABRIC. in Jerem. cum esset àлexpivato, ac reliqua ita mu- tila essent, ut vix ullus ex eis congruus sensus elici posset. Erit et hoc argumento, esse hanc veram Hippolyti lucubrationem, non quam spuriam ejus nomine Picus vulgavit, in qua nulla hæc exstant. Ad sensum vero Hippolyti (qui et aliorum plurium D Græcorum Patrum, necnon et llieronymi) perdicem sic vocare vel excludere alienos pullos, qui deinde verum parentem agnoscant et alienum relinquant; alienum a natura bujus animalis, docti recentiores animadverterunt, quod nobis proprie usuque vul- galo perdix est aliaque sunt veri perdicis vitia auctoribus sacris profanisque notata; in quibus Origenes ad Jerem. laudatum locum, to xxx numerat, quod callidissi- mum cavendo pull:s animal, et quod salacissimum, ut se mares alii alios ineant, etc. Aliud genus avis multis ostendit Bochartus De animalibus sacræ Scri- plure, tomo 1, oblongo rostro, qualis fere nostra rusticula, nec nobis satis notum, cujus ea indoles, ut aliena ova foveat et excludat, habeatque ac vocet at suos, alienos pullos, qui et deserant. Familia- rissimum istud in gallinis domesticis; quæ anatum, anserum, aliaque ova foveant et excludant, pullos- que non suos frustra vocitent, cum illi ex indole quod nacti sunt, mox nati actitent; puta anates aquis inhiant iisque innatant, spreta gallinæ voce, quæ nec sic ut suos, alienos fetus fovere desinit; tantus illius ex innato prolis amore stupor. Nec aliter vi- deatur de illa ave, quam Jeremias exemplo usur- pavit; ac parabola scite avaros reprehendit, qui sine judicio opes non eis permansuras congregent, sæpe etiam in vita dimittendas, nedum cum vita morte eis commutanda erit. Grotii expositio, di- ctum hoc a propheta, quod perdicum ova sæpe subventanea sunt, ut Arist., VI, c. 2, tradidit alique, nihil ad rem aut ex mente prophetæ : nec ejus comparatio hoc petit, sed quod avis sic frustra, nulloque suo commodo, alienos, pro suis, pullos excludat. Ægyptium NTP vocat in Beresith Rabbà, R. Josue, Caninæ filius, nec aliter Chrysostomus in Catena, Perdicem Ægyptiam, quod præcipue in Ægypto sit id genus avis. Montana:n esse, nec tanti pretii, ut in illa venator debeat operam perdere, indicat, quod se illi David comparat, persequente Saule inter montana. Illud έpwvηce, vocavit, ▸ cum in Hebræis non exstet, additum videtur a Se- ptuaginta; qua voce, et quod ouhyays transtule- runt, to congregavit (quod melius Hierony- mus aliique, fovit, ») illam sibi fabellam habuere Græci interpretes, ad quam nihil sacer textus cogit: qui, vel si vox illa Hebraica esset congregare, ut sentit David Kimchi, aliter intelligendus esset, quam ut velit vocare et congregare, quos ex alienis ovis, ut suos exclusisset; velut fere præter gallinas, quibus ipsi aliena ova supponimus, sunt illæ omnes aves, quibus cuculus sua supponit, exesis illarum ovis. COMBEF. (13) Thr xpāĘır avrov. In partitione operis, (14) Azepúrazo. Sic emendavi ex Catena Græca
ἔθνος [μὴ] ἐλπίζον καὶ καταπεπατημένον ἐστίν. ἀλλ’ ἡμεῖς οἵτινες ἐλπίζοντες εἰς τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ διωκόμεθα καταπατούμενοι ὑπὸ τῶν ἀπίστων καὶ πονηρῶν ἀνθρώπων. πλοίων γὰρ πτέρυγές εἰσιν αἱ ἐκκλησίαι· θάλασσα δέ ἐστιν ὁ κόσμος, ἐν ᾧ ἡ ἐκκλησία ὡς ναῦς ἐν πελάγει χειμάζεται μὲν ἀλλ’ οὐκ ἀπόλλυται. ἔχει γὰρ μεθ’ ἑαυτῆς τὸν ἔμπειρον κυβερνήτην Χριστόν. φέρει δὲ ἐν μέσῳ καὶ τὸ τρόπαιον τὸ κατὰ τοῦ θανάτου, ὡς τὸν σταυρὸν τοῦ κυρίου μεθ’ ἑαυτῆς βαστάζουσα. ἔστι γὰρ αὐτῆς ἡ μὲν πρῷρα ἀνατολή, πρύμνα δὲ ὡς δύσις, τὸ δὲ κοῖλον μεσημβρία, οἴακες δύο αἱ δύο διαθῆκαι, σχοινία δὲ περιτεταμένα ὡς ἀγάπη τοῦ Χριστοῦ σφίγγουσα τὴν ἐκκλησίαν ἀντλίαν δὲ φέρει μεθ’ ἑαυτῆς ὡς τὸ λουτρὸν τῆς παλιγγενεσίας, ἀνανεοῦσαν τοὺς πιστεύοντας. ὀθόνη δὲ ταύτῃ λαμπρὰ πάρεστιν ὡς τὸ πνεῦμα τὸ ἀπ’ οὐρανῶν, δι’ οὗ σφραγίζονται οἱ πιστεύοντες τῷ θεῷ. παρέπονται δὲ αὐτῇ καὶ ἄγκυραι σιδηραῖ, αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ αἱ ἅγιαι ἐντολαὶ δυναταὶ οὖσαι ὡς σίδηρος. ἔχει δὲ καὶ ναύτας δεξιᾷ καὶ εὐωνύμῳ ὡς ἁγίους ἀγγέλους παρέδρους, δι’ ὧν ἀεὶ κρατεῖται καὶ φρουρεῖται ἡ ἐκκλησία.
καρδίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου· ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυν δὲ εἰς ᾅδην καταβήσῃ, εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. » Ὡσαύτως καὶ Ἰεζεκιήλ· Μὴ λέγων ἐρεῖς τοῖς ἀναιροῦσί σε, Θεός εἰμι ἐγώ; Σὺ δὲ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεός. » Δεδειγμένων οὖν διὰ τῶν ῥητῶν τούτων τῆς φυλῆς, καὶ τῆς ἀναδείξεως αὐτοῦ, καὶ τῆς ἀναιρέσεως, τοῦ τε ὀνόματος μυστικῶς σεσημασμένου, ἴδωμεν καὶ τὴν πράξιν αὐτοῦ (13). Αὐτὸς γὰρ προσκαλέσεται πάντα τὸν λαὸν πρὸς ἑαυτὸν ἐκ πάσης χώρας της διασπο ρᾶς, ἰδιοποιούμενος ὡς τέκνα ἴδια, ἐπαγγελλόμενος ἀποκαταστήσειν τὴν χώραν, καὶ ἀναστήσειν αὐτῶν τὴν βασιλείαν καὶ τὸν λαὸν, ἵνα ὑπ' αὐτῶν ὡς Θεός προσκυνηθῇ, ὡς λέγει ὁ προφήτης· « Συνάξει πᾶσαν τὴν βασιλείαν αὐτοῦ ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου ἄχρι δυσμῶν· Β. οἷς κεκλήχοι, καὶ οἷς οὐ κεκλήκοι, πορεύσονται μετ' αὐτοῦ. » Καὶ Ἱερεμίας δὲ εἰς αὐτὸν χρώμενος παρα- βαλτα, φησὶν οὕτως· « Πέρδιξ ἐφώνησε, συνήγαγεν & οὐκ ἔτεκε, ποιῶν τὸν πλοῦτον αὐτοῦ οὐ μετὰ κρίσεως· ἐν ἡμίσει ἡμερῶν καταλείψουσιν αὐτὸν, καὶ ἔσται ἐπ' ἐσχάτων ἡμερῶν αὐτοῦ ἄφρων. » Οὐ βλάψει οὖν διὰ τὸ προκείμενον, καὶ τὴν τέχνην τοῦ ζώου διηγήσασθαι, καὶ ὅτι οὐ μάτην ἀπεφήνατο (14) ὁ προφήτης τὸ ῥητὸν, τῇ τοῦ ζώου παραβολῇ χρώμε νος· τοῦ γὰρ πέρδικος κενοδόξου ζώου ὑπάρχοντος, ἐπὶν πλησίον ἴδῃ ἑτέρου πέρδικος καλιὰν ἔχουσαν νεοσσούς, ἀποστάντος τοῦ πατρὸς αὐτῶν εἰς τὴν να μὴν, μιμούμενος τὴν τοῦ ἀλλοτρίου φωνὴν προσκα- λεῖται πρὸς ἑαυτὸν τοὺς νεοσσούς· οἱ δὲ νομίσαντες περὶ πλάνης τοῦ Ἀντιχρίστου. πράξιν, την πλάνην αὐτοῦ. Εἰ τέχνην του ζώου, καταλείψαντες τὸν πλάνον. στατον καὶ τὸ ἀκάθαρτον DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. A dixisti in corde tuo: Ascendam in coelum, super stellas cœli ponam solium meum; ero șimilis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, ad fun- damenta terra › Simili quoque ratione Eze- chiel Nunquid dicens loqueris interficientibus te: Deus sum ego? Tu vero homo, et non Deus ". › LIV. Cum his locis, Antichristi tum tribus pro- bata sit, tum ejus exhibitio ac interitus; nomen quoque obscure designatum sit ac sub anigmate; videamus et quid acturus sit. Ipse enim congregabit ad se omnem populum ex omni regione qua dispersi sunt, velut suos ipsius filios asciscens propriosque adhibens, restituturum se regionem pollicitus, 're- guumque illorum ac populum suscitaturum, ut ab eis tanquam Deus adoretur, sicut ait propheta : Congregabit omne regnum suum a solis ortu TO XVII, c usque ad occasuin. Quos vocaverit, et quos non vocaverit, cum eo venient "., Jeremias quoque sic de illo loquitur sub avis metaphora: Perdix clamavit: congregavit quæ non peperit; faciens di- vitias suas non cum judicio. In dimidio dierum de- relinquent eum; et erit in novissimis diebus suis insipiens 7., LV. Nihil ergo officiet, præsentis argumenti gra- tia, quominus etiam animalis artem astumque enarremus, ac ostendamus, non frustra prophetam hæc locutum esse, ejus animalis usum similitudine. Nam cum perdix superbum animal sit, ubi prope alterius perdicis nidum in quo sint pulli, viderit, quorum parens ad pastum avolarit, æmula alieni voce, ad se pullos vocat: pulli vero suum ipsam Isa. xiv, 13-15. Ezech. XXVII, 9. "Etiam superius cap. 15, hæc citata ut prophetica. "Jer. 11. V supra cap. 5, posuit Hippolytus se quinto loco di- clarum esse Itaque pro emenda fidenter hoc ex tota serie probari potest. Cap. vocal et mox, D.Non est tamen necessaria hæc Tanaquilli Fabri emendatio: quia mpãžis, ut vox generalis, etiam ávny Antichristi potest denotare. FABRIC. in Jerem. cum esset àлexpivato, ac reliqua ita mu- tila essent, ut vix ullus ex eis congruus sensus elici posset. Erit et hoc argumento, esse hanc veram Hippolyti lucubrationem, non quam spuriam ejus nomine Picus vulgavit, in qua nulla hæc exstant. Ad sensum vero Hippolyti (qui et aliorum plurium D Græcorum Patrum, necnon et llieronymi) perdicem sic vocare vel excludere alienos pullos, qui deinde verum parentem agnoscant et alienum relinquant; alienum a natura bujus animalis, docti recentiores animadverterunt, quod nobis proprie usuque vul- galo perdix est aliaque sunt veri perdicis vitia auctoribus sacris profanisque notata; in quibus Origenes ad Jerem. laudatum locum, to xxx numerat, quod callidissi- mum cavendo pull:s animal, et quod salacissimum, ut se mares alii alios ineant, etc. Aliud genus avis multis ostendit Bochartus De animalibus sacræ Scri- plure, tomo 1, oblongo rostro, qualis fere nostra rusticula, nec nobis satis notum, cujus ea indoles, ut aliena ova foveat et excludat, habeatque ac vocet at suos, alienos pullos, qui et deserant. Familia- rissimum istud in gallinis domesticis; quæ anatum, anserum, aliaque ova foveant et excludant, pullos- que non suos frustra vocitent, cum illi ex indole quod nacti sunt, mox nati actitent; puta anates aquis inhiant iisque innatant, spreta gallinæ voce, quæ nec sic ut suos, alienos fetus fovere desinit; tantus illius ex innato prolis amore stupor. Nec aliter vi- deatur de illa ave, quam Jeremias exemplo usur- pavit; ac parabola scite avaros reprehendit, qui sine judicio opes non eis permansuras congregent, sæpe etiam in vita dimittendas, nedum cum vita morte eis commutanda erit. Grotii expositio, di- ctum hoc a propheta, quod perdicum ova sæpe subventanea sunt, ut Arist., VI, c. 2, tradidit alique, nihil ad rem aut ex mente prophetæ : nec ejus comparatio hoc petit, sed quod avis sic frustra, nulloque suo commodo, alienos, pro suis, pullos excludat. Ægyptium NTP vocat in Beresith Rabbà, R. Josue, Caninæ filius, nec aliter Chrysostomus in Catena, Perdicem Ægyptiam, quod præcipue in Ægypto sit id genus avis. Montana:n esse, nec tanti pretii, ut in illa venator debeat operam perdere, indicat, quod se illi David comparat, persequente Saule inter montana. Illud έpwvηce, vocavit, ▸ cum in Hebræis non exstet, additum videtur a Se- ptuaginta; qua voce, et quod ouhyays transtule- runt, to congregavit (quod melius Hierony- mus aliique, fovit, ») illam sibi fabellam habuere Græci interpretes, ad quam nihil sacer textus cogit: qui, vel si vox illa Hebraica esset congregare, ut sentit David Kimchi, aliter intelligendus esset, quam ut velit vocare et congregare, quos ex alienis ovis, ut suos exclusisset; velut fere præter gallinas, quibus ipsi aliena ova supponimus, sunt illæ omnes aves, quibus cuculus sua supponit, exesis illarum ovis. COMBEF. (13) Thr xpāĘır avrov. In partitione operis, (14) Azepúrazo. Sic emendavi ex Catena Græca
κλῖμαξ δὲ ἐν αὐτῇ εἰς ὕψος ἐπὶ τὸ κέρας ἀνάγουσα ὡς εἰκὼν σημείου πάθους Χριστοῦ, ἕλκουσα τοὺς πιστοὺς εἰς ἀνάβασιν οὐρανῶν. ψίφαροι δὲ ἐπὶ τὸ κέρας ἐφ’ ὑψηλοῦ ἑνούμενοι ὡς τάξεις προφητῶν μαρτύρων τε καὶ ἀποστόλων εἰς βασιλείαν Χριστοῦ ἀναπαυόμεναι. περὶ μὲν οὖν τοῦ διωγμοῦ καὶ τῆς θλίψεως τῆς γινομένης ἐπὶ τὴν ἐκκλησίαν ὑπὸ τοῦ ἀντικειμένου καὶ Ἰωάννης φησίν· καὶ εἶδον σημεῖον μέγα καὶ θαυμαστόν, γυναῖκα περιβεβλημένην τὸν ἥλιον, καὶ ἡ σελήνη ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτῆς, καὶ ἐπὶ τῆς κεφαλῆς αὐτῆς στέφανος ἀστέρων δώδεκα, καὶ ἐν γαστρὶ ἔχουσα κράζει ὠδίνουσα καὶ βασανιζομένη τοῦ τεκεῖν. καὶ ὁ δράκων ἕστηκεν ἐνώπιον τῆς γυναικὸς τῆς μελλούσης τεκεῖν, ἵνα ὅταν τέκῃ, τὸ τέκνον αὐτῆς καταφάγῃ. καὶ ἔτεκεν υἱὸν ἄρσενα, ὃς μέλλει ποιμαίνειν πάντα τὰ ἔθνη. καὶ ἡρπάσθη τὸ τέκνον αὐτῆς πρὸς τὸν θεὸν καὶ πρὸς τὸν θρόνον αὐτοῦ. καὶ ἡ γυνὴ ἔφυγεν εἰς τὴν ἔρημον, ὅπου ἐκεῖ ἔχει τόπον ἡτοιμασμένον ἀπὸ τοῦ θεοῦ, ἵνα ἐκεῖ ἐκτρέφωσιν αὐτὴν ἡμέρας χιλίας διακοσίας ἑξήκοντα. καὶ ὅτε εἶδεν ὁ δράκων, ἐδίωξε τὴν γυναῖκα ἥτις ἔτεκε τὸν ἄρσενα.
καρδίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου· ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυν δὲ εἰς ᾅδην καταβήσῃ, εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. » Ὡσαύτως καὶ Ἰεζεκιήλ· Μὴ λέγων ἐρεῖς τοῖς ἀναιροῦσί σε, Θεός εἰμι ἐγώ; Σὺ δὲ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεός. » Δεδειγμένων οὖν διὰ τῶν ῥητῶν τούτων τῆς φυλῆς, καὶ τῆς ἀναδείξεως αὐτοῦ, καὶ τῆς ἀναιρέσεως, τοῦ τε ὀνόματος μυστικῶς σεσημασμένου, ἴδωμεν καὶ τὴν πράξιν αὐτοῦ (13). Αὐτὸς γὰρ προσκαλέσεται πάντα τὸν λαὸν πρὸς ἑαυτὸν ἐκ πάσης χώρας της διασπο ρᾶς, ἰδιοποιούμενος ὡς τέκνα ἴδια, ἐπαγγελλόμενος ἀποκαταστήσειν τὴν χώραν, καὶ ἀναστήσειν αὐτῶν τὴν βασιλείαν καὶ τὸν λαὸν, ἵνα ὑπ' αὐτῶν ὡς Θεός προσκυνηθῇ, ὡς λέγει ὁ προφήτης· « Συνάξει πᾶσαν τὴν βασιλείαν αὐτοῦ ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου ἄχρι δυσμῶν· Β. οἷς κεκλήχοι, καὶ οἷς οὐ κεκλήκοι, πορεύσονται μετ' αὐτοῦ. » Καὶ Ἱερεμίας δὲ εἰς αὐτὸν χρώμενος παρα- βαλτα, φησὶν οὕτως· « Πέρδιξ ἐφώνησε, συνήγαγεν & οὐκ ἔτεκε, ποιῶν τὸν πλοῦτον αὐτοῦ οὐ μετὰ κρίσεως· ἐν ἡμίσει ἡμερῶν καταλείψουσιν αὐτὸν, καὶ ἔσται ἐπ' ἐσχάτων ἡμερῶν αὐτοῦ ἄφρων. » Οὐ βλάψει οὖν διὰ τὸ προκείμενον, καὶ τὴν τέχνην τοῦ ζώου διηγήσασθαι, καὶ ὅτι οὐ μάτην ἀπεφήνατο (14) ὁ προφήτης τὸ ῥητὸν, τῇ τοῦ ζώου παραβολῇ χρώμε νος· τοῦ γὰρ πέρδικος κενοδόξου ζώου ὑπάρχοντος, ἐπὶν πλησίον ἴδῃ ἑτέρου πέρδικος καλιὰν ἔχουσαν νεοσσούς, ἀποστάντος τοῦ πατρὸς αὐτῶν εἰς τὴν να μὴν, μιμούμενος τὴν τοῦ ἀλλοτρίου φωνὴν προσκα- λεῖται πρὸς ἑαυτὸν τοὺς νεοσσούς· οἱ δὲ νομίσαντες περὶ πλάνης τοῦ Ἀντιχρίστου. πράξιν, την πλάνην αὐτοῦ. Εἰ τέχνην του ζώου, καταλείψαντες τὸν πλάνον. στατον καὶ τὸ ἀκάθαρτον DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. A dixisti in corde tuo: Ascendam in coelum, super stellas cœli ponam solium meum; ero șimilis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, ad fun- damenta terra › Simili quoque ratione Eze- chiel Nunquid dicens loqueris interficientibus te: Deus sum ego? Tu vero homo, et non Deus ". › LIV. Cum his locis, Antichristi tum tribus pro- bata sit, tum ejus exhibitio ac interitus; nomen quoque obscure designatum sit ac sub anigmate; videamus et quid acturus sit. Ipse enim congregabit ad se omnem populum ex omni regione qua dispersi sunt, velut suos ipsius filios asciscens propriosque adhibens, restituturum se regionem pollicitus, 're- guumque illorum ac populum suscitaturum, ut ab eis tanquam Deus adoretur, sicut ait propheta : Congregabit omne regnum suum a solis ortu TO XVII, c usque ad occasuin. Quos vocaverit, et quos non vocaverit, cum eo venient "., Jeremias quoque sic de illo loquitur sub avis metaphora: Perdix clamavit: congregavit quæ non peperit; faciens di- vitias suas non cum judicio. In dimidio dierum de- relinquent eum; et erit in novissimis diebus suis insipiens 7., LV. Nihil ergo officiet, præsentis argumenti gra- tia, quominus etiam animalis artem astumque enarremus, ac ostendamus, non frustra prophetam hæc locutum esse, ejus animalis usum similitudine. Nam cum perdix superbum animal sit, ubi prope alterius perdicis nidum in quo sint pulli, viderit, quorum parens ad pastum avolarit, æmula alieni voce, ad se pullos vocat: pulli vero suum ipsam Isa. xiv, 13-15. Ezech. XXVII, 9. "Etiam superius cap. 15, hæc citata ut prophetica. "Jer. 11. V supra cap. 5, posuit Hippolytus se quinto loco di- clarum esse Itaque pro emenda fidenter hoc ex tota serie probari potest. Cap. vocal et mox, D.Non est tamen necessaria hæc Tanaquilli Fabri emendatio: quia mpãžis, ut vox generalis, etiam ávny Antichristi potest denotare. FABRIC. in Jerem. cum esset àлexpivato, ac reliqua ita mu- tila essent, ut vix ullus ex eis congruus sensus elici posset. Erit et hoc argumento, esse hanc veram Hippolyti lucubrationem, non quam spuriam ejus nomine Picus vulgavit, in qua nulla hæc exstant. Ad sensum vero Hippolyti (qui et aliorum plurium D Græcorum Patrum, necnon et llieronymi) perdicem sic vocare vel excludere alienos pullos, qui deinde verum parentem agnoscant et alienum relinquant; alienum a natura bujus animalis, docti recentiores animadverterunt, quod nobis proprie usuque vul- galo perdix est aliaque sunt veri perdicis vitia auctoribus sacris profanisque notata; in quibus Origenes ad Jerem. laudatum locum, to xxx numerat, quod callidissi- mum cavendo pull:s animal, et quod salacissimum, ut se mares alii alios ineant, etc. Aliud genus avis multis ostendit Bochartus De animalibus sacræ Scri- plure, tomo 1, oblongo rostro, qualis fere nostra rusticula, nec nobis satis notum, cujus ea indoles, ut aliena ova foveat et excludat, habeatque ac vocet at suos, alienos pullos, qui et deserant. Familia- rissimum istud in gallinis domesticis; quæ anatum, anserum, aliaque ova foveant et excludant, pullos- que non suos frustra vocitent, cum illi ex indole quod nacti sunt, mox nati actitent; puta anates aquis inhiant iisque innatant, spreta gallinæ voce, quæ nec sic ut suos, alienos fetus fovere desinit; tantus illius ex innato prolis amore stupor. Nec aliter vi- deatur de illa ave, quam Jeremias exemplo usur- pavit; ac parabola scite avaros reprehendit, qui sine judicio opes non eis permansuras congregent, sæpe etiam in vita dimittendas, nedum cum vita morte eis commutanda erit. Grotii expositio, di- ctum hoc a propheta, quod perdicum ova sæpe subventanea sunt, ut Arist., VI, c. 2, tradidit alique, nihil ad rem aut ex mente prophetæ : nec ejus comparatio hoc petit, sed quod avis sic frustra, nulloque suo commodo, alienos, pro suis, pullos excludat. Ægyptium NTP vocat in Beresith Rabbà, R. Josue, Caninæ filius, nec aliter Chrysostomus in Catena, Perdicem Ægyptiam, quod præcipue in Ægypto sit id genus avis. Montana:n esse, nec tanti pretii, ut in illa venator debeat operam perdere, indicat, quod se illi David comparat, persequente Saule inter montana. Illud έpwvηce, vocavit, ▸ cum in Hebræis non exstet, additum videtur a Se- ptuaginta; qua voce, et quod ouhyays transtule- runt, to congregavit (quod melius Hierony- mus aliique, fovit, ») illam sibi fabellam habuere Græci interpretes, ad quam nihil sacer textus cogit: qui, vel si vox illa Hebraica esset congregare, ut sentit David Kimchi, aliter intelligendus esset, quam ut velit vocare et congregare, quos ex alienis ovis, ut suos exclusisset; velut fere præter gallinas, quibus ipsi aliena ova supponimus, sunt illæ omnes aves, quibus cuculus sua supponit, exesis illarum ovis. COMBEF. (13) Thr xpāĘır avrov. In partitione operis, (14) Azepúrazo. Sic emendavi ex Catena Græca
καὶ ἐδόθησαν τῇ γυναικὶ δύο πτέρυγες τοῦ ἀετοῦ τοῦ μεγάλου, ἵνα πέτηται εἰς τὴν ἔρημον, ὅπου τρέφεται ἐκεῖ καιρὸν καὶ καιροὺς καὶ ἥμισυ καιροῦ ἀπὸ προσώπου τοῦ ὄφεως. καὶ ἔβαλεν ὁ ὄφις ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ ὀπίσω τῆς γυναικὸς ὕδωρ ὡς ποταμὸν, ἵνα αὐτὴν ποταμοφόρητον ποιήσῃ. καὶ ἐβοήθησεν ἡ γῆ τῇ γυναικί, καὶ ἤνοιξεν ἡ γῆ τὸ στόμα αὐτῆς καὶ κατέπιε τὸν ποταμόν, ὃν ἔβαλεν ὁ δράκων ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ. καὶ ὠργίσθη ὁ δράκων ἐπὶ τῇ γυναικί, καὶ ἀπῆλθε ποιῆσαι πόλεμον μετὰ τῶν λοιπῶν τοῦ σπέρματος αὐτῆς τῶν τηρούντων τὰς ἐντολὰς τοῦ θεοῦ καὶ ἐχόντων τὴν μαρτυρίαν Ἰησοῦ. τὴν μὲν οὖν γυναῖκα τὴν περιβεβλημένην τὸν ἥλιον σαφέστατα τὴν ἐκκλησίαν ἐδήλωσεν, ἐνδεδυμένην τὸν λόγον τὸν πατρῷον ὑπὲρ ἥλιον λάμποντα· σελήνην δὲ λέγων ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτῆς δόξῃ ἐπουρανίῳ ὡς σελήνην κεκοσμημένην· τὸ δὲ λέγειν ἐπάνω τῆς κεφαλῆς αὐτῆς στέφανος ἀστέρων δώδεκα δηλοῖ τοὺς δώδεκα ἀποστόλους, δι’ ὧν καθίδρυται ἡ ἐκκλησία. καὶ ἐν γαστρὶ ἔχουσα κράζει, ὠδίνουσα καὶ βασανιζομένη τεκεῖν, ὅτι ἀεὶ οὐ παύεται ἡ ἐκκλησία γεννῶσα ἐκ καρδίας τὸν λόγον καίτοι ἐν κόσμῳ ὑπὸ ἀπίστων διωκομένη.
καρδίᾳ σου· Εἰς τὸν οὐρανὸν ἀναβήσομαι, ἐπάνω τῶν ἄστρων τοῦ οὐρανοῦ θήσω τὸν θρόνον μου· ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. Νυν δὲ εἰς ᾅδην καταβήσῃ, εἰς τὰ θεμέλια τῆς γῆς. » Ὡσαύτως καὶ Ἰεζεκιήλ· Μὴ λέγων ἐρεῖς τοῖς ἀναιροῦσί σε, Θεός εἰμι ἐγώ; Σὺ δὲ ἄνθρωπος, καὶ οὐ Θεός. » Δεδειγμένων οὖν διὰ τῶν ῥητῶν τούτων τῆς φυλῆς, καὶ τῆς ἀναδείξεως αὐτοῦ, καὶ τῆς ἀναιρέσεως, τοῦ τε ὀνόματος μυστικῶς σεσημασμένου, ἴδωμεν καὶ τὴν πράξιν αὐτοῦ (13). Αὐτὸς γὰρ προσκαλέσεται πάντα τὸν λαὸν πρὸς ἑαυτὸν ἐκ πάσης χώρας της διασπο ρᾶς, ἰδιοποιούμενος ὡς τέκνα ἴδια, ἐπαγγελλόμενος ἀποκαταστήσειν τὴν χώραν, καὶ ἀναστήσειν αὐτῶν τὴν βασιλείαν καὶ τὸν λαὸν, ἵνα ὑπ' αὐτῶν ὡς Θεός προσκυνηθῇ, ὡς λέγει ὁ προφήτης· « Συνάξει πᾶσαν τὴν βασιλείαν αὐτοῦ ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου ἄχρι δυσμῶν· Β. οἷς κεκλήχοι, καὶ οἷς οὐ κεκλήκοι, πορεύσονται μετ' αὐτοῦ. » Καὶ Ἱερεμίας δὲ εἰς αὐτὸν χρώμενος παρα- βαλτα, φησὶν οὕτως· « Πέρδιξ ἐφώνησε, συνήγαγεν & οὐκ ἔτεκε, ποιῶν τὸν πλοῦτον αὐτοῦ οὐ μετὰ κρίσεως· ἐν ἡμίσει ἡμερῶν καταλείψουσιν αὐτὸν, καὶ ἔσται ἐπ' ἐσχάτων ἡμερῶν αὐτοῦ ἄφρων. » Οὐ βλάψει οὖν διὰ τὸ προκείμενον, καὶ τὴν τέχνην τοῦ ζώου διηγήσασθαι, καὶ ὅτι οὐ μάτην ἀπεφήνατο (14) ὁ προφήτης τὸ ῥητὸν, τῇ τοῦ ζώου παραβολῇ χρώμε νος· τοῦ γὰρ πέρδικος κενοδόξου ζώου ὑπάρχοντος, ἐπὶν πλησίον ἴδῃ ἑτέρου πέρδικος καλιὰν ἔχουσαν νεοσσούς, ἀποστάντος τοῦ πατρὸς αὐτῶν εἰς τὴν να μὴν, μιμούμενος τὴν τοῦ ἀλλοτρίου φωνὴν προσκα- λεῖται πρὸς ἑαυτὸν τοὺς νεοσσούς· οἱ δὲ νομίσαντες περὶ πλάνης τοῦ Ἀντιχρίστου. πράξιν, την πλάνην αὐτοῦ. Εἰ τέχνην του ζώου, καταλείψαντες τὸν πλάνον. στατον καὶ τὸ ἀκάθαρτον DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. A dixisti in corde tuo: Ascendam in coelum, super stellas cœli ponam solium meum; ero șimilis Altis- simo. Nunc autem in infernum descendes, ad fun- damenta terra › Simili quoque ratione Eze- chiel Nunquid dicens loqueris interficientibus te: Deus sum ego? Tu vero homo, et non Deus ". › LIV. Cum his locis, Antichristi tum tribus pro- bata sit, tum ejus exhibitio ac interitus; nomen quoque obscure designatum sit ac sub anigmate; videamus et quid acturus sit. Ipse enim congregabit ad se omnem populum ex omni regione qua dispersi sunt, velut suos ipsius filios asciscens propriosque adhibens, restituturum se regionem pollicitus, 're- guumque illorum ac populum suscitaturum, ut ab eis tanquam Deus adoretur, sicut ait propheta : Congregabit omne regnum suum a solis ortu TO XVII, c usque ad occasuin. Quos vocaverit, et quos non vocaverit, cum eo venient "., Jeremias quoque sic de illo loquitur sub avis metaphora: Perdix clamavit: congregavit quæ non peperit; faciens di- vitias suas non cum judicio. In dimidio dierum de- relinquent eum; et erit in novissimis diebus suis insipiens 7., LV. Nihil ergo officiet, præsentis argumenti gra- tia, quominus etiam animalis artem astumque enarremus, ac ostendamus, non frustra prophetam hæc locutum esse, ejus animalis usum similitudine. Nam cum perdix superbum animal sit, ubi prope alterius perdicis nidum in quo sint pulli, viderit, quorum parens ad pastum avolarit, æmula alieni voce, ad se pullos vocat: pulli vero suum ipsam Isa. xiv, 13-15. Ezech. XXVII, 9. "Etiam superius cap. 15, hæc citata ut prophetica. "Jer. 11. V supra cap. 5, posuit Hippolytus se quinto loco di- clarum esse Itaque pro emenda fidenter hoc ex tota serie probari potest. Cap. vocal et mox, D.Non est tamen necessaria hæc Tanaquilli Fabri emendatio: quia mpãžis, ut vox generalis, etiam ávny Antichristi potest denotare. FABRIC. in Jerem. cum esset àлexpivato, ac reliqua ita mu- tila essent, ut vix ullus ex eis congruus sensus elici posset. Erit et hoc argumento, esse hanc veram Hippolyti lucubrationem, non quam spuriam ejus nomine Picus vulgavit, in qua nulla hæc exstant. Ad sensum vero Hippolyti (qui et aliorum plurium D Græcorum Patrum, necnon et llieronymi) perdicem sic vocare vel excludere alienos pullos, qui deinde verum parentem agnoscant et alienum relinquant; alienum a natura bujus animalis, docti recentiores animadverterunt, quod nobis proprie usuque vul- galo perdix est aliaque sunt veri perdicis vitia auctoribus sacris profanisque notata; in quibus Origenes ad Jerem. laudatum locum, to xxx numerat, quod callidissi- mum cavendo pull:s animal, et quod salacissimum, ut se mares alii alios ineant, etc. Aliud genus avis multis ostendit Bochartus De animalibus sacræ Scri- plure, tomo 1, oblongo rostro, qualis fere nostra rusticula, nec nobis satis notum, cujus ea indoles, ut aliena ova foveat et excludat, habeatque ac vocet at suos, alienos pullos, qui et deserant. Familia- rissimum istud in gallinis domesticis; quæ anatum, anserum, aliaque ova foveant et excludant, pullos- que non suos frustra vocitent, cum illi ex indole quod nacti sunt, mox nati actitent; puta anates aquis inhiant iisque innatant, spreta gallinæ voce, quæ nec sic ut suos, alienos fetus fovere desinit; tantus illius ex innato prolis amore stupor. Nec aliter vi- deatur de illa ave, quam Jeremias exemplo usur- pavit; ac parabola scite avaros reprehendit, qui sine judicio opes non eis permansuras congregent, sæpe etiam in vita dimittendas, nedum cum vita morte eis commutanda erit. Grotii expositio, di- ctum hoc a propheta, quod perdicum ova sæpe subventanea sunt, ut Arist., VI, c. 2, tradidit alique, nihil ad rem aut ex mente prophetæ : nec ejus comparatio hoc petit, sed quod avis sic frustra, nulloque suo commodo, alienos, pro suis, pullos excludat. Ægyptium NTP vocat in Beresith Rabbà, R. Josue, Caninæ filius, nec aliter Chrysostomus in Catena, Perdicem Ægyptiam, quod præcipue in Ægypto sit id genus avis. Montana:n esse, nec tanti pretii, ut in illa venator debeat operam perdere, indicat, quod se illi David comparat, persequente Saule inter montana. Illud έpwvηce, vocavit, ▸ cum in Hebræis non exstet, additum videtur a Se- ptuaginta; qua voce, et quod ouhyays transtule- runt, to congregavit (quod melius Hierony- mus aliique, fovit, ») illam sibi fabellam habuere Græci interpretes, ad quam nihil sacer textus cogit: qui, vel si vox illa Hebraica esset congregare, ut sentit David Kimchi, aliter intelligendus esset, quam ut velit vocare et congregare, quos ex alienis ovis, ut suos exclusisset; velut fere præter gallinas, quibus ipsi aliena ova supponimus, sunt illæ omnes aves, quibus cuculus sua supponit, exesis illarum ovis. COMBEF. (13) Thr xpāĘır avrov. In partitione operis, (14) Azepúrazo. Sic emendavi ex Catena Græca
PG 10:781καὶ ἔτεκεν, φησίν, υἱὸν ἄρσενα, ὃς μέλλει ποιμαίνειν πάντα τὰ ἔθνη τὸν ἄρσενα καὶ τέλειον Χριστόν, παῖδα θεοῦ, θεὸν καὶ ἄνθρωπον, ὃν κατήγγειλαν οἱ προφῆται, ὃν ἀεὶ τίκτουσα ἡ ἐκκλησία διδάσκει πάντα τὰ ἔθνη. τὸ δὲ λέγειν ἡρπάσθη τὸ τέκνον αὐτῆς πρὸς τὸν θεὸν καὶ πρὸς τὸν θρόνον αὐτοῦ, ὅτι ἐπουράνιός ἐστι βασιλεὺς καὶ οὐκ ἐπίγειος ὁ δι’ αὐτῆς ἀεὶ γεννώμενος, καθὼς καὶ Δαβὶδ προανεφώνει λέγων· εἶπεν ὁ κύριος τῷ κυρίῳ μου· κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου. καὶ εἶδεν, φησίν, ὁ δράκων καὶ ἐδίωξε τὴν γυναῖκα ἥτις ἔτεκε τὸν ἄρσενα.
DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. κόσμου Σωτήρα, συναίρεσθαι δὲ τῇ πλάνῃ, ἐπίγειον Α βασιλέα αἱρούμενος, τὸν δὲ ἐπουράνιον ἀθετεῖν, φη- σίν· ι Οὐκ ἰδοὺ ταῦτα συνῆκται παρ᾿ ἐμοῦ, καὶ ἐσφράγισται ἐν τοῖς θησαυροῖς μου; ἐν ἡμέρᾳ ἐκδι- κήσεως ἀνταποδώσω, καὶ ἐν καιρῷ, ὅταν σφαλῇ ὁ τοὺς αὐτῶν. ὁ Ἐσφάλησαν οὖν κατὰ πάντα, ἐν μη- δενὶ σύμφωνοι τῇ ἀληθείᾳ εὑρισκόμενοι· μήτε κατὰ τὸν νόμον, διὰ τὸ παραβάτας αὐτοὺς (17) γενέσθαι· μήτε κατὰ τοὺς προφήτας, διὰ τὸ καὶ αὐτοὺς τοὺς προφήτας ἀνῃρηκέναι· μήτε κατὰ τὴν τῶν εὐαγγε- λίων φωνὴν, διὰ τὸ καὶ αὐτὸν τὸν Σωτῆρα σταυρω- θῆναι· μήτε τοῖς ἀποστόλοις πειθόμενοι, διὰ τὸ καὶ αὐτοὺς ἐκδιωχθῆναι· πάντοτε ἐπίβουλοι καὶ προδόται τῆς ἀληθείας γενόμενοι, μισόθεοι καὶ μὴ φιλόθεοι εὑρισκόμενοι, καὶ οἱ τότε λαβόμενοι καιρόν· ἐκδικίαν γὰρ παρὰ ἀνθρώπου θνητοῦ τυχεῖν εὔχονται κατὰ τῶν δούλων τοῦ Θεοῦ ἐγειρόμενοι. "Ος φυσιωθεὶς ὑπ' αὐτῶν (18) ἄρχεται βίβλους κατὰ τῶν ἁγίων ἐκπέμπειν τοὺς πάντας πανταχοῦ ἀναιρεῖσθαι, τοὺς μὴ θέλοντας αὐτὸν σεβάζειν καὶ προσκυνεῖν ὡς Θεόν, καθώς φησιν Ησαΐας· Οὐαὶ γῆς πλοίων πτέρυγες, ἐπέκεινα ποταμῶν Αἰθιοπίας· ὁ ἀποστέλλων ἐν θαλάσσῃ όμηρα, καὶ ἐπιστολὰς βιβλίνας (ἐπάνω τοῦ ὕδατος· πορεύσονται γὰρ ἄγγελοι κουφοι) πρὸς ἔθνος μετ τέωρον (19), καὶ ξένον λαὸν καὶ χαλεπὸν εἰς αὐτοὺς, ἔθνος ἀνέλπιστον καὶ καταπεπατημένον. Ἀλλ᾿ ἡμεῖς οἴτινες ἐλπίζοντες εἰς τὸν Υἱὸν τοῦ Θεού, διωκόμεθα καταπατούμενοι ὑπ' αὐτῶν τῶν ἀπίστων. Πλοίων γὰρ πτέρυγές εἰσιν αἱ Ἐκκλησίαι · θάλασσα δέ ἐστιν ὁ κόσμος, ἐν ᾧ ἡ Ἐκκλησία, ὡς ναῦς ἐν πελάγει χειμάζεται μεν, ἀλλ' οὐκ ἀπόλλυται· ἔχει γὰρ μεθ᾿ ἑαυτῆς τὸν ἔμπειρον κυβερνήτην Χριστόν· φέρει δὲ ἐν μέσῳ καὶ τὸ τρόπαιον, τὸ κατὰ τοῦ θανάτου, ὡς τὸν σταυρὸν τοῦ Κυρίου μεθ᾿ ἑαυτῆς βαστάζουσα. Εστι γὰρ αὐτῆς μὲν πρώρα, ἡ ᾿Ανα- τολή· πρύμνα δέ, ἡ Δύσις· τὸ δὲ κύτος (20), Μεσημε βρία· οἴακες δὲ, αἱ δύο Διαθῆκαι· σχοινία δὲ περι- τεταμένα, ἡ ἀγάπη τοῦ Χριστοῦ σφίγγουσα τὴν Εκκλησίαν· λίνον (21) δὲ φέρει μεθ᾿ ἑαυτῆς, τὸ λουτρὸν τῆς παλιγγενεσίας ἀνανεούσης τοὺς πιο Μετέωρον, τὸ δὲ κύκλον κοίλον το κύτος κατὰ μέσον τῆς νεώς κύτος ἐν κοίλῃ, « Περὶ μερῶν νεώς· Καὶ τὸ μὲν ἔδαφος τῆς Χ. νεώς, κύτος καὶ γάστρια καὶ ἀμφιμήτριον όνομά ζεται. ἀμφιμήτριον. » έδαφος, « χώρημα, βά θος, πλάτος, ο ὄγκος Κύτος πλοῖον πλοῖον ναῦς. gens regem, ac coelestem spernens : « Nonne hac, inquit, condita sunt apud me, et signata in thesau- ris meis ? In die ultionis retribuam, et in tempore, cum labetur pes eorum . » Per omnia itaque lapsi sunt et erraverunt, qui in nullo veritati concordes exstiterunt : nec in lege, quod eam transgressi sunt; nec in prophetis, quod prophetas quoque occide- runt; nec in Evangeliorum voce, quod et Salvatorem ipsum crucifxerunt; nec apostolis credentes, quod et illos persecuti sunt; ubique veritati insidias ne- ctentes ejusque proditores, Dei magis odio ducti, quam ejus ullo amore devoti; qui et ipsi tunc ubi erunt nacti occasionem, mortalem hominem sui ultorem fore rogabunt, adversus Dei servos animis ac abjiceret, errori vero consentiret, terrenum dili- B incitali. Quibus ille fastu tumens, libellos in omnes Deut. xxxiv, 34, 35. Isa. xvi, 1, 2. ronymo difficillimus, quem allegorice de hæreticis exponit. quod excelsam . reddit, quasi obvia significatione, et post eum Nobilius, mihi non satisfacit. Putandi Septuag. voluisse vim Hebraicæ vocis reddere, quæ velut distractum tractumque ▸ sonat, hujus amplitudinis voce, ac qua forte nulla commodior exsistat. Sit ergo, Ad gentem erectam, suspensi animi, consilia molientem, ac si quid ejusmodi est. COMBEF. • sentarit Gudius, parumque felici con- jectura, emendandum putaverit. Est hac navis descriptio, ipsa accurata,cui proinde post proram et puppim, assignandum erat, lota media capacitas his intercepta et laterum ampli- tudo, quam sic Græci vocant. Athen., medius navis venter, seu ventricosus alveus. Nec aliter Jul. Pollux lib. 1, cap. 4, PATROL. GR. C D partes adversus sanctos destinare incipiet, ut qui eum colere et quasi Deum venerari noluerint, omnes ubique interficiantur; quemadmodum ait Isaias : • Væ terræ navium alæ, trans flumina Æthiopiæ. Qui mittit in mare obsides, et epistolas biblinas super aquam. Ibunt enim nuntii leves ad gentem erectam suspensique animi, et peregrinum populum sævumque in eos, gentem insperatam et conculca- tam". LIX. Verum nos qui in Filium Dei speramus, ab infidelibus a quibus conculcamur, persecutionem patimur. Alæ enim navium, Ecclesiæ sunt; mare vero, mundus, in quo Ecclesia, velut navis pelagi salo, fluctibus jactatur, nec tamen naufragio perit; quippe cum solertem gubernatorem Christum secum habeat. Fert vero etiam in medio erectum adversus mortem tropæum, quæ videlicet crucem Domini se- cum portet. Est enim ejus prora, Oriens; puppis vero, Occidens; cavitas mediaque capacitas, Meri- dies; clavi, duo Testamenta; circumextenti funes, Christi charitas quæ Ecclesiam astringit; linum quod secum fert, lavacrum est regenerationis quæ fideles renovat, unde sunt illa præclara. Venti loco adest Ubi non bene Rodolphus Gualtherus, e Pavi- mentum, fundum, alvum, Donius quidem pavimentum recte dicatur; navis, mimime; sed, quod Hesych. et Suid. capacitas, profunditas, latitudo, tolus denique medius navis sinus et venter; Suid. non solum quod imo sternitur, quasi ad carinæ locum, quomodo videtur Gualtherus acce- pisse. quod vocal, pavimentum. in capite, tota illa pars quæ capillis tegitur, continetque, ac obtegit cerebrum; quam qui pavimentum diceret, na is scitus interpres esset. ID. navis secum fert, quasi navis navein? nam navis est, haud secus ac Mirorque Gudio non subluisse. Quod sic lavacro regener- tionis comparet Hippolytus, nihil aliud commodius lino occurrit, quo sic capiuntur pisces, et cujus metaphora, prædicatio evangelica Proclo, Chry sosl., etc., declaratur. Ejus itaque navis, quæ Ec- clesia est, linum capiendis pisciculis, et ut jam (17) Παραβάτας αὐτούς. Ιd. παραβάτας αὐτοῦ. (18) Ὑπ' αὐτῶν. Combef., παρ' αὐτῶν. (19) Πρὸς ἔθνος μετέωρον. Locus hic visus Hie (20) Τὸ δὲ κύτος. Sic einendavi, cum repræ (21) Λίνον. Εἰ hic πλοίον erat : at quomodo
PG 10:783καὶ ἐδόθησαν τῇ γυναικὶ αἱ δύο πτέρυγες τοῦ ἀετοῦ τοῦ μεγάλου, ἵνα πέτηται εἰς τὴν ἔρημον, ὅπου τρέφεται ἐκεῖ καιρὸν καὶ καιροὺς καὶ ἥμισυ καιροῦ ἀπὸ προσώπου τοῦ ὄφεως. αὗταί εἰσιν αἱ χίλιαι διακόσιαι ἑξήκοντα ἡμέραι, τὸ ἥμισυ τῆς ἑβδομάδος, ἃς κρατήσει ὁ τύραννος διώκων τὴν ἐκκλησίαν φεύγουσαν ἀπὸ πόλεως εἰς πόλιν καὶ ἐν ἐρημίᾳ κρυβομένην καὶ ἐν τοῖς ὄρεσιν, ἔχουσαν μεθ’ ἑαυτῆς οὐδὲν ἕτερον εἰ μὴ τὰς δύο πτέρυγας τοῦ ἀετοῦ τοῦ μεγάλου, τουτέστι τὴν εἰς Χριστὸν Ἰησοῦν πίστιν, ὃς ἐκτείνας τὰς ἁγίας χεῖρας ἐπὶ τῷ ξύλῳ ἥπλωσε δύο πτέρυγας, δεξιὰν καὶ εὐώνυμον, προσκαλούμενος πάντας τοὺς εἰς αὐτὸν πιστεύοντας καὶ σκεπάζων ὡς ὄρνις νεοσσούς. καὶ γὰρ διὰ Μαλαχίου φησίν· καὶ ὑμῖν τοῖς φοβουμένοις τὸ ὄνομά μου ἀνατελεῖ ἥλιος δικαιοσύνης, καὶ ἴασις ἐν ταῖς πτέρυξιν αὐτοῦ. λέγει δὲ καὶ ὁ κύριος· ὅταν ἴδητε τὸ βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως ἑστὸς ἐν τόπῳ ἁγίῳ, ὁ ἀναγινώσκων νοείτω, τότε οἱ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ φευγέτωσαν εἰς τὰ ὄρη, καὶ ὁ ἐπὶ τοῦ δώματος μὴ καταβάτω ἆραί τι ἐκ τῆς οἰκίας αὐτοῦ, καὶ ὁ ἐν τῷ ἀγρῷ μὴ ἐπιστρεψάτω εἰς τὰ ὀπίσω ἆραι τὸ ἱμάτιον αὐτοῦ.
Η στεύοντας, ὅθεν δὴ ταῦτα λαμπρά· πάρεστιν ὡς Εt πνεῦμα, τὸ ἀπ᾿ οὐρανῶν, δι᾿ οὗ σφραγίζονται οἱ πιστεύοντες τῷ Θεῷ· παρέπονται δὲ αὐτῇ καὶ ἄγκυραι σιδηραί, αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ αἱ ἅγιαι ἐντο- λαὶ, δυναταὶ οὖσαι ὡς σίδηρος. Ἔχει δὲ καὶ ναύτας δεξιοὺς καὶ εὐωνύμους, ὡς ἁγίους ἀγγέλους παρέ δρους δι' ὧν ἀεὶ κρατεῖται καὶ φρουρεῖται ἡ Ἐκκλη σία· κλίμαξ ἐν αὐτῇ εἰς ὕψος ἀνάγουσα ἐπὶ τὸ κέρας, εἰκὼν σημείου πάθους Χριστοῦ, ἕλκουσα τοὺς πιστοὺς εἰς ἀνάβασιν οὐρανῶν· ψηφαροὶ δὲ (22) ἐπὶ τὸ κέρας ἐφ' ὑψηλοῦ αἰνούμενοι (25), τάξις προφητῶν, μαρτύ ρων τε καὶ ἀποστόλων, εἰς βασιλείαν Χριστοῦ ἀνα- παυομένων. • Περὶ μὲν οὖν τῆς θλίψεως τοῦ διωγμοῦ, τῆς ἐσο- μένης ἐπὶ τὴν Ἐκκλησίαν ὑπὸ τοῦ ἀντικειμένου, .καὶ Ἰωάννης φησί· ι Καὶ εἶδον σημεῖον μέγα καὶ θαυμαστόν, γυναίκα περιβεβλημένην τὸν ἥλιον, καὶ ἡ σελήνη ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτῆς, καὶ ἐπὶ τῆς κει φαλῆς αὐτῆς στέφανος ἀστέρων δεκαδύο· καὶ ἐν γα στρὶ ἔχουσα κράζει ὠδίνουσα καὶ βασανιζομένη τε κεῖν. Καὶ ὁ δράκων ἔστηκεν ἐνώπιον τῆς γυναικός, τῆς μελλούσης τίκτειν, ἵνα ὅταν τέκῃ, τὸ τέκνον αὐτ τῆς καταφάγῃ. Καὶ ἔτεκεν υἱὸν ἄῤῥενα, ὃς μέλλει ποιμαίνειν πάντα τὰ ἔθνη, καὶ ἡρπάγη τὸ τέκνον απ τῆς πρὸς τὸν Θεὸν καὶ εἰς τὸν θρόνον αὐτοῦ· καὶ ἡ γυνὴ ἔφυγεν εἰς τὴν ἔρημον, ὅπου ἔχει τὸν τόπον ἐκεῖ ἡτοιμασμένον ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, ἵνα ἐκεῖ τρέφωσιν αὐτὴν ἡμέρας χιλίας διακοσίας εξήκοντα. Καὶ τότε ἰδὼν ὁ δράχων ἐδίωξε τὴν γυναῖκα, ἥτις ἔτεκε τὸν ἄῤῥενα· καὶ ἐδόθησαν τῇ γυναικὶ δύο πτέρυγες τοῦ ἀετοῦ τοῦ μεγάλου, ἵνα πέτηται εἰς τὴν ἔρημον, ὅπου τρέφεται ἐκεῖ καιρὸν καὶ καιροὺς καὶ ἥμισυ καιροῦ ἀπὸ πρωτόπου τοῦ ὄψεως. Καὶ ἔβαλεν ὁ ὄφις (ἐπίσω τῆς γυναικὸς ἐκ τοῦ στόματος αὑτοῦ ὕδωρ ὡς ποταμόν· ἵνα ταύτην ποταμοφόρητον ποιήσῃ· καὶ ἐβοήθησεν ἡ γῆ τῇ γυναικὶ, καὶ ἤνοιξεν τὸ στόμα αὐτῆς, καὶ κατέπιε τὸν ποταμὸν, ὃν ἔβαλεν ὁ ὄφις) ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ. Καὶ ὠργίσθη ὁ δράκων ἐπὶ τῇ γυναικὶ, καὶ ἀπῆλθε ποιῆσαι πόλεμον μετὰ τῶν ἁγίων τοῦ σπέρματος αὐτῆς, τῶν τηρούντων τὰς ἐντολὰς τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐχόντων τὴν μαρτυρίαν Ιησού. ο Τὴν μὲν οὖν γυναῖκα τὴν περιβεβλημένην τὸν ἥλιον, σαφέστατα τὴν Ἐκκλησίαν ἐδήλωσεν ἐνδεδυμένην τὸν Λόγον τὸν Πατρῷον ὑπὲρ ἥλιον λάμποντα· ι σε λήνην ο δὲ λέγων < ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτῆς, άμβολα καὶ σύμβολα, κατὰ τὸ " δόξῃ ἐπουρανίῳ ὡς σελήνην κεκοσμημένην· τῷ δὲ λέγειν (24), « ἐπὶ τῆς κεφαλῆς αὐτῆς στέφανος ἀστέ ρων δεκαδύο, ο δῆλοι τοὺς δώδεκα ἀποστόλους, δι' ὧν καθίδρυται ἡ Ἐκκλησία. • Καὶ ἐν γαστρὶ ἔχουσα κράζει ὠδίνουσα καὶ βασανιζομένη τεκεῖν·, ὅτι οὐ παύσεται ἡ Ἐκκλησία γεννῶσα ἐκ καρδίας τὸν Λό- γον, τὸν ἐν κόσμῳ ὑπὸ ἀπίστων διωκόμενον. « Καὶ ιστόν, « Τo, ψηφὶν καὶ ψη φίον, χωρημένοι αιωρέω. ΤΑΝ. ΓΑΒ. S. HIPPOLYTI OPP. PARS II. DOGMAT. ET HISTORIC. Spiritus ille e ceilis, quo fideles consignantur Deo. Habet pariter illi comites et ferreas anchoras, sancta nimirum Christi mandata, quæ ferri robur ipsum præferant. Quin et nautas a dextris atque sinistris habet, sanctorum angelorum more assistentes, quo- rum ope continetur atque munitur Ecclesia. In ea, scala quæ in altum ad antennam subvehit, imago est salutaris Christi passionis, fideles trahens ut in cœlos conscendant. Signa super antennam in altum sublata, prophetarum, martyrum et apostolorum in Christi regno quiescentium stipatus ordo. LX. De persecutionis vero ærumma, quam adver- sarius Ecclesiæ inducet, etiam Joannes loquitur : • Et vidi signum magnum et mirabile, mulierem amictam sole, et luna sub pedibus ejus, et in capite ejus corona stellarum duodecim. Et in utero habens clamat parturiens, et cruciabatur ut pareret. Et draco stetit ante mulierem quæ erat paritura, ut cum peperisset, filium ejus devoraret. Et peperit filium masculum, qui erat recturus omnes gentes. Et raptus est filius ad Deum et ad thronum ejus. mulier fugit in solitudinem, ubi habebat locum pa- ratum a Deo, ut ibi eam pascant diebus mille du- centis sexaginta s. Et tunc videns draco, persecu- tus est mulierem quæ peperit masculum. Et datæ sunt mulieri alæ duæ aquilæ magnæ, ut volaret in desertum; ubi alitur per tempus et tempora et di- midium temporis, a facie serpentis. Et misit ser- pens ex ore suo post mulierem aquam tanquam flu- men, ut eam faceret rapi a flumine. Et adjuvit terra mulierem, et aperuit os suum, et absorbuit flumen, quod miserat serpens ex ore suo. Et iratus est draco in mulierem, et abiit ut faceret bellum cum sanctis de ejus semine, qui custodiunt mandata Dei et habent testimonium Jesu "1., B LXI. Mulierem amictam sole clarissime Eccle- siam significavit, paterno indutam Verbo, quod sole micantius splendet. Dicendo vero ‹ lunam sub pedibus ejus, › cœlesti claritate lunæ in morem oruatam ostendit. Quod autem ait, in capite ejus corona stellarum duodecim,, duodecim apostolos designat, per quos fundata est Ecclesia. Et habens in utero clamat parturiens, et cruciabatur ut pare- ret; quia non cessat Ecclesia ex corde Verbum gignête, quod in mundo ab infidelibus persecutionem patitur. . Et peperit, inquit, filium masculum, qui Apoc. x11, 1-6. Ibid. 13, 17. Christi ac Ecclesiæ membra sint, extra mundi pro- fani salsedinem, lavacrum est regenerationis, quo sic Christo incorporamur. COMBEF. nautica, quidve ita antenne impositum illique imminens, ac quasi supervolitans, quod sanctos in Christi regno quiescentes, symbolo repræsentet? Videntur esse, quæ Polluci lib. 1, cap. 9, quæ in medio antennæ ponit, qua parte religatur malo;, sintque quasi rostra et insignia, quasi tessellati aliquid operis, quod præcipue vox illa somat. e rostrum avium, orneosophium, est quasi corona, quæ istiusmodi ornamenta admittit et icunculas ac signa, superiori jam sede locata. Ib. ab - Vel (22) Ψηφαροί. Velim discere quid istud in re (23) Αινούμενοι. Forte αἱρούμενοι. GUD. (21) Τῷ δὲ λέγειν. Combef., τὸ δὲ λέγειν.
οὐαὶ δὲ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις καὶ ταῖς θηλαζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις. ἔσται γὰρ τότε θλίψις μεγάλη, οἵα οὐκ ἐγένετο ἀπ’ ἀρχῆς κόσμου οὐδὲ μὴ γενήσεται· καὶ εἰ μὴ ἐκολοβώθησαν αἱ ἡμέραι ἐκεῖναι, οὐκ ἂν ἐσώθη πᾶσα σάρξ. Δανιὴλ δὲ λέγει· καὶ δώσουσι βδέλυγμα ἐρημώσεως ἡμέρας χιλίας διακοσίας ἐνενήκοντα. μακάριος ὁ ὑπομείνας καὶ φθάσας εἰς ἡμέρας χιλίας τριακοσίας τριάκοντα πέντε. ὁ δὲ μακάριος Παῦλος ὁ ἀπόστολος γράφων πρὸς Θεσσαλονικεῖς φησιν· ἐρωτῶμεν δὲ ὑμᾶς, ἀδελφοί, ὑπὲρ τῆς παρουσίας τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ καὶ ἡμῶν ἐπισυναγωγῆς ἐπ’ αὐτόν, εἰς τὸ μὴ ταχέως σαλευθῆναι ὑμᾶς ἀπὸ τοῦ νοὸς μηδὲ θροεῖσθαι, μήτε διὰ πνεύματος μήτε διὰ λόγου μήτε δι’ ἐπιστολῆς ὡς δι’ ἡμῶν, ὡς ὅτι ἐνέστηκεν ἡ ἡμέρα τοῦ κυρίου. μήτις ὑμᾶς ἐξαπατήσῃ κατὰ μηδένα τρόπον, ὅτι ἐὰν μὴ ἔλθῃ ἡ ἀποστασία πρῶτον καὶ ἀποκαλυφθῇ ὁ ἄνθρωπος τῆς ἁμαρτίας, ὁ υἱὸς τῆς ἀπωλείας, ὁ ἀντικείμενος καὶ ὑπεραιρόμενος ἐπὶ πάντα λεγόμενον θεὸν ἢ σέβασμα, ὥστε αὐτὸν εἰς τὸν ναὸν τοῦ θεοῦ καθίσαι, ἀποδεικνύντα ἑαυτὸν ὡς ὅτι ἐστὶ θεός. οὐ μνημονεύετε ὅτι ἔτι ἐμοῦ ὄντος πρὸς ὑμᾶς ταῦτα ἔλεγον ὑμῖν.
Η στεύοντας, ὅθεν δὴ ταῦτα λαμπρά· πάρεστιν ὡς Εt πνεῦμα, τὸ ἀπ᾿ οὐρανῶν, δι᾿ οὗ σφραγίζονται οἱ πιστεύοντες τῷ Θεῷ· παρέπονται δὲ αὐτῇ καὶ ἄγκυραι σιδηραί, αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ αἱ ἅγιαι ἐντο- λαὶ, δυναταὶ οὖσαι ὡς σίδηρος. Ἔχει δὲ καὶ ναύτας δεξιοὺς καὶ εὐωνύμους, ὡς ἁγίους ἀγγέλους παρέ δρους δι' ὧν ἀεὶ κρατεῖται καὶ φρουρεῖται ἡ Ἐκκλη σία· κλίμαξ ἐν αὐτῇ εἰς ὕψος ἀνάγουσα ἐπὶ τὸ κέρας, εἰκὼν σημείου πάθους Χριστοῦ, ἕλκουσα τοὺς πιστοὺς εἰς ἀνάβασιν οὐρανῶν· ψηφαροὶ δὲ (22) ἐπὶ τὸ κέρας ἐφ' ὑψηλοῦ αἰνούμενοι (25), τάξις προφητῶν, μαρτύ ρων τε καὶ ἀποστόλων, εἰς βασιλείαν Χριστοῦ ἀνα- παυομένων. • Περὶ μὲν οὖν τῆς θλίψεως τοῦ διωγμοῦ, τῆς ἐσο- μένης ἐπὶ τὴν Ἐκκλησίαν ὑπὸ τοῦ ἀντικειμένου, .καὶ Ἰωάννης φησί· ι Καὶ εἶδον σημεῖον μέγα καὶ θαυμαστόν, γυναίκα περιβεβλημένην τὸν ἥλιον, καὶ ἡ σελήνη ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτῆς, καὶ ἐπὶ τῆς κει φαλῆς αὐτῆς στέφανος ἀστέρων δεκαδύο· καὶ ἐν γα στρὶ ἔχουσα κράζει ὠδίνουσα καὶ βασανιζομένη τε κεῖν. Καὶ ὁ δράκων ἔστηκεν ἐνώπιον τῆς γυναικός, τῆς μελλούσης τίκτειν, ἵνα ὅταν τέκῃ, τὸ τέκνον αὐτ τῆς καταφάγῃ. Καὶ ἔτεκεν υἱὸν ἄῤῥενα, ὃς μέλλει ποιμαίνειν πάντα τὰ ἔθνη, καὶ ἡρπάγη τὸ τέκνον απ τῆς πρὸς τὸν Θεὸν καὶ εἰς τὸν θρόνον αὐτοῦ· καὶ ἡ γυνὴ ἔφυγεν εἰς τὴν ἔρημον, ὅπου ἔχει τὸν τόπον ἐκεῖ ἡτοιμασμένον ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, ἵνα ἐκεῖ τρέφωσιν αὐτὴν ἡμέρας χιλίας διακοσίας εξήκοντα. Καὶ τότε ἰδὼν ὁ δράχων ἐδίωξε τὴν γυναῖκα, ἥτις ἔτεκε τὸν ἄῤῥενα· καὶ ἐδόθησαν τῇ γυναικὶ δύο πτέρυγες τοῦ ἀετοῦ τοῦ μεγάλου, ἵνα πέτηται εἰς τὴν ἔρημον, ὅπου τρέφεται ἐκεῖ καιρὸν καὶ καιροὺς καὶ ἥμισυ καιροῦ ἀπὸ πρωτόπου τοῦ ὄψεως. Καὶ ἔβαλεν ὁ ὄφις (ἐπίσω τῆς γυναικὸς ἐκ τοῦ στόματος αὑτοῦ ὕδωρ ὡς ποταμόν· ἵνα ταύτην ποταμοφόρητον ποιήσῃ· καὶ ἐβοήθησεν ἡ γῆ τῇ γυναικὶ, καὶ ἤνοιξεν τὸ στόμα αὐτῆς, καὶ κατέπιε τὸν ποταμὸν, ὃν ἔβαλεν ὁ ὄφις) ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ. Καὶ ὠργίσθη ὁ δράκων ἐπὶ τῇ γυναικὶ, καὶ ἀπῆλθε ποιῆσαι πόλεμον μετὰ τῶν ἁγίων τοῦ σπέρματος αὐτῆς, τῶν τηρούντων τὰς ἐντολὰς τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐχόντων τὴν μαρτυρίαν Ιησού. ο Τὴν μὲν οὖν γυναῖκα τὴν περιβεβλημένην τὸν ἥλιον, σαφέστατα τὴν Ἐκκλησίαν ἐδήλωσεν ἐνδεδυμένην τὸν Λόγον τὸν Πατρῷον ὑπὲρ ἥλιον λάμποντα· ι σε λήνην ο δὲ λέγων < ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτῆς, άμβολα καὶ σύμβολα, κατὰ τὸ " δόξῃ ἐπουρανίῳ ὡς σελήνην κεκοσμημένην· τῷ δὲ λέγειν (24), « ἐπὶ τῆς κεφαλῆς αὐτῆς στέφανος ἀστέ ρων δεκαδύο, ο δῆλοι τοὺς δώδεκα ἀποστόλους, δι' ὧν καθίδρυται ἡ Ἐκκλησία. • Καὶ ἐν γαστρὶ ἔχουσα κράζει ὠδίνουσα καὶ βασανιζομένη τεκεῖν·, ὅτι οὐ παύσεται ἡ Ἐκκλησία γεννῶσα ἐκ καρδίας τὸν Λό- γον, τὸν ἐν κόσμῳ ὑπὸ ἀπίστων διωκόμενον. « Καὶ ιστόν, « Τo, ψηφὶν καὶ ψη φίον, χωρημένοι αιωρέω. ΤΑΝ. ΓΑΒ. S. HIPPOLYTI OPP. PARS II. DOGMAT. ET HISTORIC. Spiritus ille e ceilis, quo fideles consignantur Deo. Habet pariter illi comites et ferreas anchoras, sancta nimirum Christi mandata, quæ ferri robur ipsum præferant. Quin et nautas a dextris atque sinistris habet, sanctorum angelorum more assistentes, quo- rum ope continetur atque munitur Ecclesia. In ea, scala quæ in altum ad antennam subvehit, imago est salutaris Christi passionis, fideles trahens ut in cœlos conscendant. Signa super antennam in altum sublata, prophetarum, martyrum et apostolorum in Christi regno quiescentium stipatus ordo. LX. De persecutionis vero ærumma, quam adver- sarius Ecclesiæ inducet, etiam Joannes loquitur : • Et vidi signum magnum et mirabile, mulierem amictam sole, et luna sub pedibus ejus, et in capite ejus corona stellarum duodecim. Et in utero habens clamat parturiens, et cruciabatur ut pareret. Et draco stetit ante mulierem quæ erat paritura, ut cum peperisset, filium ejus devoraret. Et peperit filium masculum, qui erat recturus omnes gentes. Et raptus est filius ad Deum et ad thronum ejus. mulier fugit in solitudinem, ubi habebat locum pa- ratum a Deo, ut ibi eam pascant diebus mille du- centis sexaginta s. Et tunc videns draco, persecu- tus est mulierem quæ peperit masculum. Et datæ sunt mulieri alæ duæ aquilæ magnæ, ut volaret in desertum; ubi alitur per tempus et tempora et di- midium temporis, a facie serpentis. Et misit ser- pens ex ore suo post mulierem aquam tanquam flu- men, ut eam faceret rapi a flumine. Et adjuvit terra mulierem, et aperuit os suum, et absorbuit flumen, quod miserat serpens ex ore suo. Et iratus est draco in mulierem, et abiit ut faceret bellum cum sanctis de ejus semine, qui custodiunt mandata Dei et habent testimonium Jesu "1., B LXI. Mulierem amictam sole clarissime Eccle- siam significavit, paterno indutam Verbo, quod sole micantius splendet. Dicendo vero ‹ lunam sub pedibus ejus, › cœlesti claritate lunæ in morem oruatam ostendit. Quod autem ait, in capite ejus corona stellarum duodecim,, duodecim apostolos designat, per quos fundata est Ecclesia. Et habens in utero clamat parturiens, et cruciabatur ut pare- ret; quia non cessat Ecclesia ex corde Verbum gignête, quod in mundo ab infidelibus persecutionem patitur. . Et peperit, inquit, filium masculum, qui Apoc. x11, 1-6. Ibid. 13, 17. Christi ac Ecclesiæ membra sint, extra mundi pro- fani salsedinem, lavacrum est regenerationis, quo sic Christo incorporamur. COMBEF. nautica, quidve ita antenne impositum illique imminens, ac quasi supervolitans, quod sanctos in Christi regno quiescentes, symbolo repræsentet? Videntur esse, quæ Polluci lib. 1, cap. 9, quæ in medio antennæ ponit, qua parte religatur malo;, sintque quasi rostra et insignia, quasi tessellati aliquid operis, quod præcipue vox illa somat. e rostrum avium, orneosophium, est quasi corona, quæ istiusmodi ornamenta admittit et icunculas ac signa, superiori jam sede locata. Ib. ab - Vel (22) Ψηφαροί. Velim discere quid istud in re (23) Αινούμενοι. Forte αἱρούμενοι. GUD. (21) Τῷ δὲ λέγειν. Combef., τὸ δὲ λέγειν.
καὶ νῦν τὸ κατέχον οἴδατε, εἰς τὸ ἀποκαλυφθῆναι αὐτὸν τῷ ἑαυτοῦ καιρῷ. τὸ γὰρ μυστήριον ἤδη ἐνεργεῖται τῆς ἀνομίας, μόνον ὁ κατέχων ἄρτι ἕως ἐκ μέσου γένηται. καὶ τότε ἀποκαλυφθήσεται ὁ ἄνομος, ὃν ὁ κύριος Ἰησοῦς ἀνελεῖ τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὐτοῦ καὶ καταργήσει τῇ ἐπιφανείᾳ τῆς παρουσίας αὐτοῦ, οὗ ἐστιν ἡ παρουσία κατ’ ἐνέργειαν τοῦ σατανᾶ ἐν πάσῃ δυνάμει καὶ σημείοις καὶ τέρασι ψεύδους καὶ ἐν πάσῃ ἀπάτῃ ἀδικίας τοῖς ἀπολλυμένοις, ἀνθ’ ὧν τὴν ἀγάπην τῆς ἀληθείας οὐκ ἐδέξαντο εἰς τὸ σωθῆναι αὐτούς. καὶ διὰ τοῦτο πέμπει αὐτοῖς ὁ θεὸς ἐνέργειαν πλάνης εἰς τὸ πιστεῦσαι αὐτοὺς τῷ ψεύδει, ἵνα κριθῶσι πάντες οἱ μὴ πιστεύσαντες τῇ ἀληθείᾳ, ἀλλ’ εὐδοκήσαντες τῇ ἀδικίᾳ. Ἡσαί̈ας δὲ λέγει·
Η στεύοντας, ὅθεν δὴ ταῦτα λαμπρά· πάρεστιν ὡς Εt πνεῦμα, τὸ ἀπ᾿ οὐρανῶν, δι᾿ οὗ σφραγίζονται οἱ πιστεύοντες τῷ Θεῷ· παρέπονται δὲ αὐτῇ καὶ ἄγκυραι σιδηραί, αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ αἱ ἅγιαι ἐντο- λαὶ, δυναταὶ οὖσαι ὡς σίδηρος. Ἔχει δὲ καὶ ναύτας δεξιοὺς καὶ εὐωνύμους, ὡς ἁγίους ἀγγέλους παρέ δρους δι' ὧν ἀεὶ κρατεῖται καὶ φρουρεῖται ἡ Ἐκκλη σία· κλίμαξ ἐν αὐτῇ εἰς ὕψος ἀνάγουσα ἐπὶ τὸ κέρας, εἰκὼν σημείου πάθους Χριστοῦ, ἕλκουσα τοὺς πιστοὺς εἰς ἀνάβασιν οὐρανῶν· ψηφαροὶ δὲ (22) ἐπὶ τὸ κέρας ἐφ' ὑψηλοῦ αἰνούμενοι (25), τάξις προφητῶν, μαρτύ ρων τε καὶ ἀποστόλων, εἰς βασιλείαν Χριστοῦ ἀνα- παυομένων. • Περὶ μὲν οὖν τῆς θλίψεως τοῦ διωγμοῦ, τῆς ἐσο- μένης ἐπὶ τὴν Ἐκκλησίαν ὑπὸ τοῦ ἀντικειμένου, .καὶ Ἰωάννης φησί· ι Καὶ εἶδον σημεῖον μέγα καὶ θαυμαστόν, γυναίκα περιβεβλημένην τὸν ἥλιον, καὶ ἡ σελήνη ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτῆς, καὶ ἐπὶ τῆς κει φαλῆς αὐτῆς στέφανος ἀστέρων δεκαδύο· καὶ ἐν γα στρὶ ἔχουσα κράζει ὠδίνουσα καὶ βασανιζομένη τε κεῖν. Καὶ ὁ δράκων ἔστηκεν ἐνώπιον τῆς γυναικός, τῆς μελλούσης τίκτειν, ἵνα ὅταν τέκῃ, τὸ τέκνον αὐτ τῆς καταφάγῃ. Καὶ ἔτεκεν υἱὸν ἄῤῥενα, ὃς μέλλει ποιμαίνειν πάντα τὰ ἔθνη, καὶ ἡρπάγη τὸ τέκνον απ τῆς πρὸς τὸν Θεὸν καὶ εἰς τὸν θρόνον αὐτοῦ· καὶ ἡ γυνὴ ἔφυγεν εἰς τὴν ἔρημον, ὅπου ἔχει τὸν τόπον ἐκεῖ ἡτοιμασμένον ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, ἵνα ἐκεῖ τρέφωσιν αὐτὴν ἡμέρας χιλίας διακοσίας εξήκοντα. Καὶ τότε ἰδὼν ὁ δράχων ἐδίωξε τὴν γυναῖκα, ἥτις ἔτεκε τὸν ἄῤῥενα· καὶ ἐδόθησαν τῇ γυναικὶ δύο πτέρυγες τοῦ ἀετοῦ τοῦ μεγάλου, ἵνα πέτηται εἰς τὴν ἔρημον, ὅπου τρέφεται ἐκεῖ καιρὸν καὶ καιροὺς καὶ ἥμισυ καιροῦ ἀπὸ πρωτόπου τοῦ ὄψεως. Καὶ ἔβαλεν ὁ ὄφις (ἐπίσω τῆς γυναικὸς ἐκ τοῦ στόματος αὑτοῦ ὕδωρ ὡς ποταμόν· ἵνα ταύτην ποταμοφόρητον ποιήσῃ· καὶ ἐβοήθησεν ἡ γῆ τῇ γυναικὶ, καὶ ἤνοιξεν τὸ στόμα αὐτῆς, καὶ κατέπιε τὸν ποταμὸν, ὃν ἔβαλεν ὁ ὄφις) ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ. Καὶ ὠργίσθη ὁ δράκων ἐπὶ τῇ γυναικὶ, καὶ ἀπῆλθε ποιῆσαι πόλεμον μετὰ τῶν ἁγίων τοῦ σπέρματος αὐτῆς, τῶν τηρούντων τὰς ἐντολὰς τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐχόντων τὴν μαρτυρίαν Ιησού. ο Τὴν μὲν οὖν γυναῖκα τὴν περιβεβλημένην τὸν ἥλιον, σαφέστατα τὴν Ἐκκλησίαν ἐδήλωσεν ἐνδεδυμένην τὸν Λόγον τὸν Πατρῷον ὑπὲρ ἥλιον λάμποντα· ι σε λήνην ο δὲ λέγων < ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτῆς, άμβολα καὶ σύμβολα, κατὰ τὸ " δόξῃ ἐπουρανίῳ ὡς σελήνην κεκοσμημένην· τῷ δὲ λέγειν (24), « ἐπὶ τῆς κεφαλῆς αὐτῆς στέφανος ἀστέ ρων δεκαδύο, ο δῆλοι τοὺς δώδεκα ἀποστόλους, δι' ὧν καθίδρυται ἡ Ἐκκλησία. • Καὶ ἐν γαστρὶ ἔχουσα κράζει ὠδίνουσα καὶ βασανιζομένη τεκεῖν·, ὅτι οὐ παύσεται ἡ Ἐκκλησία γεννῶσα ἐκ καρδίας τὸν Λό- γον, τὸν ἐν κόσμῳ ὑπὸ ἀπίστων διωκόμενον. « Καὶ ιστόν, « Τo, ψηφὶν καὶ ψη φίον, χωρημένοι αιωρέω. ΤΑΝ. ΓΑΒ. S. HIPPOLYTI OPP. PARS II. DOGMAT. ET HISTORIC. Spiritus ille e ceilis, quo fideles consignantur Deo. Habet pariter illi comites et ferreas anchoras, sancta nimirum Christi mandata, quæ ferri robur ipsum præferant. Quin et nautas a dextris atque sinistris habet, sanctorum angelorum more assistentes, quo- rum ope continetur atque munitur Ecclesia. In ea, scala quæ in altum ad antennam subvehit, imago est salutaris Christi passionis, fideles trahens ut in cœlos conscendant. Signa super antennam in altum sublata, prophetarum, martyrum et apostolorum in Christi regno quiescentium stipatus ordo. LX. De persecutionis vero ærumma, quam adver- sarius Ecclesiæ inducet, etiam Joannes loquitur : • Et vidi signum magnum et mirabile, mulierem amictam sole, et luna sub pedibus ejus, et in capite ejus corona stellarum duodecim. Et in utero habens clamat parturiens, et cruciabatur ut pareret. Et draco stetit ante mulierem quæ erat paritura, ut cum peperisset, filium ejus devoraret. Et peperit filium masculum, qui erat recturus omnes gentes. Et raptus est filius ad Deum et ad thronum ejus. mulier fugit in solitudinem, ubi habebat locum pa- ratum a Deo, ut ibi eam pascant diebus mille du- centis sexaginta s. Et tunc videns draco, persecu- tus est mulierem quæ peperit masculum. Et datæ sunt mulieri alæ duæ aquilæ magnæ, ut volaret in desertum; ubi alitur per tempus et tempora et di- midium temporis, a facie serpentis. Et misit ser- pens ex ore suo post mulierem aquam tanquam flu- men, ut eam faceret rapi a flumine. Et adjuvit terra mulierem, et aperuit os suum, et absorbuit flumen, quod miserat serpens ex ore suo. Et iratus est draco in mulierem, et abiit ut faceret bellum cum sanctis de ejus semine, qui custodiunt mandata Dei et habent testimonium Jesu "1., B LXI. Mulierem amictam sole clarissime Eccle- siam significavit, paterno indutam Verbo, quod sole micantius splendet. Dicendo vero ‹ lunam sub pedibus ejus, › cœlesti claritate lunæ in morem oruatam ostendit. Quod autem ait, in capite ejus corona stellarum duodecim,, duodecim apostolos designat, per quos fundata est Ecclesia. Et habens in utero clamat parturiens, et cruciabatur ut pare- ret; quia non cessat Ecclesia ex corde Verbum gignête, quod in mundo ab infidelibus persecutionem patitur. . Et peperit, inquit, filium masculum, qui Apoc. x11, 1-6. Ibid. 13, 17. Christi ac Ecclesiæ membra sint, extra mundi pro- fani salsedinem, lavacrum est regenerationis, quo sic Christo incorporamur. COMBEF. nautica, quidve ita antenne impositum illique imminens, ac quasi supervolitans, quod sanctos in Christi regno quiescentes, symbolo repræsentet? Videntur esse, quæ Polluci lib. 1, cap. 9, quæ in medio antennæ ponit, qua parte religatur malo;, sintque quasi rostra et insignia, quasi tessellati aliquid operis, quod præcipue vox illa somat. e rostrum avium, orneosophium, est quasi corona, quæ istiusmodi ornamenta admittit et icunculas ac signa, superiori jam sede locata. Ib. ab - Vel (22) Ψηφαροί. Velim discere quid istud in re (23) Αινούμενοι. Forte αἱρούμενοι. GUD. (21) Τῷ δὲ λέγειν. Combef., τὸ δὲ λέγειν.
ἀρθήτω ὁ ἀσεβής, ἵνα μὴ ἴδῃ τὴν δόξαν κυρίου. τούτων οὖν ἐσομένων, ἀγαπητέ, καὶ τῆς μιᾶς ἑβδομάδος εἰς δύο μερισθείσης καὶ τοῦ βδελύγματος τῆς ἐρημώσεως τότε ἀναφανέντος, καὶ τῶν δύο προφητῶν καὶ προδρόμων τοῦ κυρίου τὸν ἴδιον δρόμον τελειωσάντων καὶ τοῦ σύμπαντος κόσμου εἰς συντέλειαν λοιπὸν ἐρχομένου, τί περιλείπεται ἀλλ’ ἢ ἡ ἐπιφάνεια τοῦ κυρίου ἡμῶν καὶ σωτῆρος Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ υἱοῦ τοῦ θεοῦ ἀπ’ οὐρανῶν, εἰς ὃν ἠλπίκαμεν; ὃς ἐπάξει τὴν ἐκπύρωσιν καὶ τὴν δικαιοκρισίαν πᾶσι τοῖς ἀπειθήσασιν αὐτῷ. λέγει γὰρ ὁ κύριος· ἀρχομένων δὲ τούτων γίνεσθαι, ἀνακύψατε καὶ ἐπάρατε τὰς κεφαλὰς ὑμῶν, ὅτι ἤγγικεν ἡ ἀπολύτρωσις ὑμῶν. καὶ θρὶξ ἐκ τῆς κεφαλῆς ὑμῶν οὐ μὴ ἀπόληται. ὥσπερ γὰρ ἡ ἀστραπὴ ἐγείρεται ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ φαίνει μέχρι δυσμῶν, οὕτως ἔσται ἡ παρουσία τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου. ὅπου ἂν ᾖ τὸ πτῶμα, ἐκεῖ συναχθήσονται οἱ ἀετοί. πτῶμα δὲ γεγένηται ἐν παραδείσῳ· ἐκεῖ γὰρ Ἀδὰμ ἀπατηθεὶς πέπτωκεν. ὡς καὶ πάλιν λέγει·
Η στεύοντας, ὅθεν δὴ ταῦτα λαμπρά· πάρεστιν ὡς Εt πνεῦμα, τὸ ἀπ᾿ οὐρανῶν, δι᾿ οὗ σφραγίζονται οἱ πιστεύοντες τῷ Θεῷ· παρέπονται δὲ αὐτῇ καὶ ἄγκυραι σιδηραί, αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ αἱ ἅγιαι ἐντο- λαὶ, δυναταὶ οὖσαι ὡς σίδηρος. Ἔχει δὲ καὶ ναύτας δεξιοὺς καὶ εὐωνύμους, ὡς ἁγίους ἀγγέλους παρέ δρους δι' ὧν ἀεὶ κρατεῖται καὶ φρουρεῖται ἡ Ἐκκλη σία· κλίμαξ ἐν αὐτῇ εἰς ὕψος ἀνάγουσα ἐπὶ τὸ κέρας, εἰκὼν σημείου πάθους Χριστοῦ, ἕλκουσα τοὺς πιστοὺς εἰς ἀνάβασιν οὐρανῶν· ψηφαροὶ δὲ (22) ἐπὶ τὸ κέρας ἐφ' ὑψηλοῦ αἰνούμενοι (25), τάξις προφητῶν, μαρτύ ρων τε καὶ ἀποστόλων, εἰς βασιλείαν Χριστοῦ ἀνα- παυομένων. • Περὶ μὲν οὖν τῆς θλίψεως τοῦ διωγμοῦ, τῆς ἐσο- μένης ἐπὶ τὴν Ἐκκλησίαν ὑπὸ τοῦ ἀντικειμένου, .καὶ Ἰωάννης φησί· ι Καὶ εἶδον σημεῖον μέγα καὶ θαυμαστόν, γυναίκα περιβεβλημένην τὸν ἥλιον, καὶ ἡ σελήνη ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτῆς, καὶ ἐπὶ τῆς κει φαλῆς αὐτῆς στέφανος ἀστέρων δεκαδύο· καὶ ἐν γα στρὶ ἔχουσα κράζει ὠδίνουσα καὶ βασανιζομένη τε κεῖν. Καὶ ὁ δράκων ἔστηκεν ἐνώπιον τῆς γυναικός, τῆς μελλούσης τίκτειν, ἵνα ὅταν τέκῃ, τὸ τέκνον αὐτ τῆς καταφάγῃ. Καὶ ἔτεκεν υἱὸν ἄῤῥενα, ὃς μέλλει ποιμαίνειν πάντα τὰ ἔθνη, καὶ ἡρπάγη τὸ τέκνον απ τῆς πρὸς τὸν Θεὸν καὶ εἰς τὸν θρόνον αὐτοῦ· καὶ ἡ γυνὴ ἔφυγεν εἰς τὴν ἔρημον, ὅπου ἔχει τὸν τόπον ἐκεῖ ἡτοιμασμένον ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, ἵνα ἐκεῖ τρέφωσιν αὐτὴν ἡμέρας χιλίας διακοσίας εξήκοντα. Καὶ τότε ἰδὼν ὁ δράχων ἐδίωξε τὴν γυναῖκα, ἥτις ἔτεκε τὸν ἄῤῥενα· καὶ ἐδόθησαν τῇ γυναικὶ δύο πτέρυγες τοῦ ἀετοῦ τοῦ μεγάλου, ἵνα πέτηται εἰς τὴν ἔρημον, ὅπου τρέφεται ἐκεῖ καιρὸν καὶ καιροὺς καὶ ἥμισυ καιροῦ ἀπὸ πρωτόπου τοῦ ὄψεως. Καὶ ἔβαλεν ὁ ὄφις (ἐπίσω τῆς γυναικὸς ἐκ τοῦ στόματος αὑτοῦ ὕδωρ ὡς ποταμόν· ἵνα ταύτην ποταμοφόρητον ποιήσῃ· καὶ ἐβοήθησεν ἡ γῆ τῇ γυναικὶ, καὶ ἤνοιξεν τὸ στόμα αὐτῆς, καὶ κατέπιε τὸν ποταμὸν, ὃν ἔβαλεν ὁ ὄφις) ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ. Καὶ ὠργίσθη ὁ δράκων ἐπὶ τῇ γυναικὶ, καὶ ἀπῆλθε ποιῆσαι πόλεμον μετὰ τῶν ἁγίων τοῦ σπέρματος αὐτῆς, τῶν τηρούντων τὰς ἐντολὰς τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐχόντων τὴν μαρτυρίαν Ιησού. ο Τὴν μὲν οὖν γυναῖκα τὴν περιβεβλημένην τὸν ἥλιον, σαφέστατα τὴν Ἐκκλησίαν ἐδήλωσεν ἐνδεδυμένην τὸν Λόγον τὸν Πατρῷον ὑπὲρ ἥλιον λάμποντα· ι σε λήνην ο δὲ λέγων < ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτῆς, άμβολα καὶ σύμβολα, κατὰ τὸ " δόξῃ ἐπουρανίῳ ὡς σελήνην κεκοσμημένην· τῷ δὲ λέγειν (24), « ἐπὶ τῆς κεφαλῆς αὐτῆς στέφανος ἀστέ ρων δεκαδύο, ο δῆλοι τοὺς δώδεκα ἀποστόλους, δι' ὧν καθίδρυται ἡ Ἐκκλησία. • Καὶ ἐν γαστρὶ ἔχουσα κράζει ὠδίνουσα καὶ βασανιζομένη τεκεῖν·, ὅτι οὐ παύσεται ἡ Ἐκκλησία γεννῶσα ἐκ καρδίας τὸν Λό- γον, τὸν ἐν κόσμῳ ὑπὸ ἀπίστων διωκόμενον. « Καὶ ιστόν, « Τo, ψηφὶν καὶ ψη φίον, χωρημένοι αιωρέω. ΤΑΝ. ΓΑΒ. S. HIPPOLYTI OPP. PARS II. DOGMAT. ET HISTORIC. Spiritus ille e ceilis, quo fideles consignantur Deo. Habet pariter illi comites et ferreas anchoras, sancta nimirum Christi mandata, quæ ferri robur ipsum præferant. Quin et nautas a dextris atque sinistris habet, sanctorum angelorum more assistentes, quo- rum ope continetur atque munitur Ecclesia. In ea, scala quæ in altum ad antennam subvehit, imago est salutaris Christi passionis, fideles trahens ut in cœlos conscendant. Signa super antennam in altum sublata, prophetarum, martyrum et apostolorum in Christi regno quiescentium stipatus ordo. LX. De persecutionis vero ærumma, quam adver- sarius Ecclesiæ inducet, etiam Joannes loquitur : • Et vidi signum magnum et mirabile, mulierem amictam sole, et luna sub pedibus ejus, et in capite ejus corona stellarum duodecim. Et in utero habens clamat parturiens, et cruciabatur ut pareret. Et draco stetit ante mulierem quæ erat paritura, ut cum peperisset, filium ejus devoraret. Et peperit filium masculum, qui erat recturus omnes gentes. Et raptus est filius ad Deum et ad thronum ejus. mulier fugit in solitudinem, ubi habebat locum pa- ratum a Deo, ut ibi eam pascant diebus mille du- centis sexaginta s. Et tunc videns draco, persecu- tus est mulierem quæ peperit masculum. Et datæ sunt mulieri alæ duæ aquilæ magnæ, ut volaret in desertum; ubi alitur per tempus et tempora et di- midium temporis, a facie serpentis. Et misit ser- pens ex ore suo post mulierem aquam tanquam flu- men, ut eam faceret rapi a flumine. Et adjuvit terra mulierem, et aperuit os suum, et absorbuit flumen, quod miserat serpens ex ore suo. Et iratus est draco in mulierem, et abiit ut faceret bellum cum sanctis de ejus semine, qui custodiunt mandata Dei et habent testimonium Jesu "1., B LXI. Mulierem amictam sole clarissime Eccle- siam significavit, paterno indutam Verbo, quod sole micantius splendet. Dicendo vero ‹ lunam sub pedibus ejus, › cœlesti claritate lunæ in morem oruatam ostendit. Quod autem ait, in capite ejus corona stellarum duodecim,, duodecim apostolos designat, per quos fundata est Ecclesia. Et habens in utero clamat parturiens, et cruciabatur ut pare- ret; quia non cessat Ecclesia ex corde Verbum gignête, quod in mundo ab infidelibus persecutionem patitur. . Et peperit, inquit, filium masculum, qui Apoc. x11, 1-6. Ibid. 13, 17. Christi ac Ecclesiæ membra sint, extra mundi pro- fani salsedinem, lavacrum est regenerationis, quo sic Christo incorporamur. COMBEF. nautica, quidve ita antenne impositum illique imminens, ac quasi supervolitans, quod sanctos in Christi regno quiescentes, symbolo repræsentet? Videntur esse, quæ Polluci lib. 1, cap. 9, quæ in medio antennæ ponit, qua parte religatur malo;, sintque quasi rostra et insignia, quasi tessellati aliquid operis, quod præcipue vox illa somat. e rostrum avium, orneosophium, est quasi corona, quæ istiusmodi ornamenta admittit et icunculas ac signa, superiori jam sede locata. Ib. ab - Vel (22) Ψηφαροί. Velim discere quid istud in re (23) Αινούμενοι. Forte αἱρούμενοι. GUD. (21) Τῷ δὲ λέγειν. Combef., τὸ δὲ λέγειν.
τότε ἀποστελεῖ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ καὶ ἐπισυνάξει τοὺς ἐκλεκτοὺς αὐτοῦ ἀπὸ τῶν τεσσάρων ἀνέμων τοῦ οὐρανοῦ. καὶ Δαβὶδ προμηνύων τὴν κρίσιν καὶ τὴν ἐπιφάνειαν τοῦ κυρίου φησίν· ἀπὸ ἄκρου τοῦ οὐρανοῦ ἡ ἔξοδος αὐτοῦ καὶ τὸ κατάντημα αὐτοῦ ἕως ἄκρου τοῦ οὐρανοῦ· καὶ οὐκ ἔστιν ὃς ἀποκρυβήσεται τὴν θέρμην αὐτοῦ. θέρμην δὲ λέγει τὴν ἐκπύρωσιν. λέγει δὲ Ἡσαί̈ας οὕτως· βάδιζε λαός μου, εἴσελθε εἰς τὰ ταμεῖά σου, ἀπόκλεισον τὴν θύραν σου, ἀποκρύβηθι μικρὸν ὅσον, ἕως ἂν παρέλθῃ ἡ ὀργὴ κυρίου. Παῦλος δὲ ὁμοίως· ἀποκαλύπτεται γὰρ ὀργὴ θεοῦ ἀπ’ οὐρανοῦ ἐπὶ πᾶσαν ἀσέβειαν καὶ ἀνομίαν τῶν ἀνθρώπων τῶν τὴν ἀλήθειαν τοῦ θεοῦ ἐν ἀδικίᾳ κατεχόντων. Περὶ μὲν οὖν τῆς ἀναστάσεως καὶ τῆς βασιλείας τῶν ἁγίων λέγει Δανιήλ· καὶ πολλοὶ τῶν ἐν γῇ χώματος ἀναστήσονται, οὗτοι εἰς ζωὴν αἰώνιον, καὶ οὗτοι εἰς ὀνειδισμὸν καὶ εἰς αἰσχύνην αἰώνιον. Ἡσαί̈ας δὲ λέγει· ἀναστήσονται οἱ νεκροὶ καὶ ἐγερθήσονται οἱ ἐν τοῖς μνημείοις καὶ εὐφρανθήσονται οἱ ἐν τῇ γῇ καὶ ὅτι ἡ δρόσος ἡ παρὰ σοῦ ἴαμα αὐτοῖς ἐστιν. ὁ δὲ κύριος λέγει·
Η στεύοντας, ὅθεν δὴ ταῦτα λαμπρά· πάρεστιν ὡς Εt πνεῦμα, τὸ ἀπ᾿ οὐρανῶν, δι᾿ οὗ σφραγίζονται οἱ πιστεύοντες τῷ Θεῷ· παρέπονται δὲ αὐτῇ καὶ ἄγκυραι σιδηραί, αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ αἱ ἅγιαι ἐντο- λαὶ, δυναταὶ οὖσαι ὡς σίδηρος. Ἔχει δὲ καὶ ναύτας δεξιοὺς καὶ εὐωνύμους, ὡς ἁγίους ἀγγέλους παρέ δρους δι' ὧν ἀεὶ κρατεῖται καὶ φρουρεῖται ἡ Ἐκκλη σία· κλίμαξ ἐν αὐτῇ εἰς ὕψος ἀνάγουσα ἐπὶ τὸ κέρας, εἰκὼν σημείου πάθους Χριστοῦ, ἕλκουσα τοὺς πιστοὺς εἰς ἀνάβασιν οὐρανῶν· ψηφαροὶ δὲ (22) ἐπὶ τὸ κέρας ἐφ' ὑψηλοῦ αἰνούμενοι (25), τάξις προφητῶν, μαρτύ ρων τε καὶ ἀποστόλων, εἰς βασιλείαν Χριστοῦ ἀνα- παυομένων. • Περὶ μὲν οὖν τῆς θλίψεως τοῦ διωγμοῦ, τῆς ἐσο- μένης ἐπὶ τὴν Ἐκκλησίαν ὑπὸ τοῦ ἀντικειμένου, .καὶ Ἰωάννης φησί· ι Καὶ εἶδον σημεῖον μέγα καὶ θαυμαστόν, γυναίκα περιβεβλημένην τὸν ἥλιον, καὶ ἡ σελήνη ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτῆς, καὶ ἐπὶ τῆς κει φαλῆς αὐτῆς στέφανος ἀστέρων δεκαδύο· καὶ ἐν γα στρὶ ἔχουσα κράζει ὠδίνουσα καὶ βασανιζομένη τε κεῖν. Καὶ ὁ δράκων ἔστηκεν ἐνώπιον τῆς γυναικός, τῆς μελλούσης τίκτειν, ἵνα ὅταν τέκῃ, τὸ τέκνον αὐτ τῆς καταφάγῃ. Καὶ ἔτεκεν υἱὸν ἄῤῥενα, ὃς μέλλει ποιμαίνειν πάντα τὰ ἔθνη, καὶ ἡρπάγη τὸ τέκνον απ τῆς πρὸς τὸν Θεὸν καὶ εἰς τὸν θρόνον αὐτοῦ· καὶ ἡ γυνὴ ἔφυγεν εἰς τὴν ἔρημον, ὅπου ἔχει τὸν τόπον ἐκεῖ ἡτοιμασμένον ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, ἵνα ἐκεῖ τρέφωσιν αὐτὴν ἡμέρας χιλίας διακοσίας εξήκοντα. Καὶ τότε ἰδὼν ὁ δράχων ἐδίωξε τὴν γυναῖκα, ἥτις ἔτεκε τὸν ἄῤῥενα· καὶ ἐδόθησαν τῇ γυναικὶ δύο πτέρυγες τοῦ ἀετοῦ τοῦ μεγάλου, ἵνα πέτηται εἰς τὴν ἔρημον, ὅπου τρέφεται ἐκεῖ καιρὸν καὶ καιροὺς καὶ ἥμισυ καιροῦ ἀπὸ πρωτόπου τοῦ ὄψεως. Καὶ ἔβαλεν ὁ ὄφις (ἐπίσω τῆς γυναικὸς ἐκ τοῦ στόματος αὑτοῦ ὕδωρ ὡς ποταμόν· ἵνα ταύτην ποταμοφόρητον ποιήσῃ· καὶ ἐβοήθησεν ἡ γῆ τῇ γυναικὶ, καὶ ἤνοιξεν τὸ στόμα αὐτῆς, καὶ κατέπιε τὸν ποταμὸν, ὃν ἔβαλεν ὁ ὄφις) ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ. Καὶ ὠργίσθη ὁ δράκων ἐπὶ τῇ γυναικὶ, καὶ ἀπῆλθε ποιῆσαι πόλεμον μετὰ τῶν ἁγίων τοῦ σπέρματος αὐτῆς, τῶν τηρούντων τὰς ἐντολὰς τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐχόντων τὴν μαρτυρίαν Ιησού. ο Τὴν μὲν οὖν γυναῖκα τὴν περιβεβλημένην τὸν ἥλιον, σαφέστατα τὴν Ἐκκλησίαν ἐδήλωσεν ἐνδεδυμένην τὸν Λόγον τὸν Πατρῷον ὑπὲρ ἥλιον λάμποντα· ι σε λήνην ο δὲ λέγων < ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτῆς, άμβολα καὶ σύμβολα, κατὰ τὸ " δόξῃ ἐπουρανίῳ ὡς σελήνην κεκοσμημένην· τῷ δὲ λέγειν (24), « ἐπὶ τῆς κεφαλῆς αὐτῆς στέφανος ἀστέ ρων δεκαδύο, ο δῆλοι τοὺς δώδεκα ἀποστόλους, δι' ὧν καθίδρυται ἡ Ἐκκλησία. • Καὶ ἐν γαστρὶ ἔχουσα κράζει ὠδίνουσα καὶ βασανιζομένη τεκεῖν·, ὅτι οὐ παύσεται ἡ Ἐκκλησία γεννῶσα ἐκ καρδίας τὸν Λό- γον, τὸν ἐν κόσμῳ ὑπὸ ἀπίστων διωκόμενον. « Καὶ ιστόν, « Τo, ψηφὶν καὶ ψη φίον, χωρημένοι αιωρέω. ΤΑΝ. ΓΑΒ. S. HIPPOLYTI OPP. PARS II. DOGMAT. ET HISTORIC. Spiritus ille e ceilis, quo fideles consignantur Deo. Habet pariter illi comites et ferreas anchoras, sancta nimirum Christi mandata, quæ ferri robur ipsum præferant. Quin et nautas a dextris atque sinistris habet, sanctorum angelorum more assistentes, quo- rum ope continetur atque munitur Ecclesia. In ea, scala quæ in altum ad antennam subvehit, imago est salutaris Christi passionis, fideles trahens ut in cœlos conscendant. Signa super antennam in altum sublata, prophetarum, martyrum et apostolorum in Christi regno quiescentium stipatus ordo. LX. De persecutionis vero ærumma, quam adver- sarius Ecclesiæ inducet, etiam Joannes loquitur : • Et vidi signum magnum et mirabile, mulierem amictam sole, et luna sub pedibus ejus, et in capite ejus corona stellarum duodecim. Et in utero habens clamat parturiens, et cruciabatur ut pareret. Et draco stetit ante mulierem quæ erat paritura, ut cum peperisset, filium ejus devoraret. Et peperit filium masculum, qui erat recturus omnes gentes. Et raptus est filius ad Deum et ad thronum ejus. mulier fugit in solitudinem, ubi habebat locum pa- ratum a Deo, ut ibi eam pascant diebus mille du- centis sexaginta s. Et tunc videns draco, persecu- tus est mulierem quæ peperit masculum. Et datæ sunt mulieri alæ duæ aquilæ magnæ, ut volaret in desertum; ubi alitur per tempus et tempora et di- midium temporis, a facie serpentis. Et misit ser- pens ex ore suo post mulierem aquam tanquam flu- men, ut eam faceret rapi a flumine. Et adjuvit terra mulierem, et aperuit os suum, et absorbuit flumen, quod miserat serpens ex ore suo. Et iratus est draco in mulierem, et abiit ut faceret bellum cum sanctis de ejus semine, qui custodiunt mandata Dei et habent testimonium Jesu "1., B LXI. Mulierem amictam sole clarissime Eccle- siam significavit, paterno indutam Verbo, quod sole micantius splendet. Dicendo vero ‹ lunam sub pedibus ejus, › cœlesti claritate lunæ in morem oruatam ostendit. Quod autem ait, in capite ejus corona stellarum duodecim,, duodecim apostolos designat, per quos fundata est Ecclesia. Et habens in utero clamat parturiens, et cruciabatur ut pare- ret; quia non cessat Ecclesia ex corde Verbum gignête, quod in mundo ab infidelibus persecutionem patitur. . Et peperit, inquit, filium masculum, qui Apoc. x11, 1-6. Ibid. 13, 17. Christi ac Ecclesiæ membra sint, extra mundi pro- fani salsedinem, lavacrum est regenerationis, quo sic Christo incorporamur. COMBEF. nautica, quidve ita antenne impositum illique imminens, ac quasi supervolitans, quod sanctos in Christi regno quiescentes, symbolo repræsentet? Videntur esse, quæ Polluci lib. 1, cap. 9, quæ in medio antennæ ponit, qua parte religatur malo;, sintque quasi rostra et insignia, quasi tessellati aliquid operis, quod præcipue vox illa somat. e rostrum avium, orneosophium, est quasi corona, quæ istiusmodi ornamenta admittit et icunculas ac signa, superiori jam sede locata. Ib. ab - Vel (22) Ψηφαροί. Velim discere quid istud in re (23) Αινούμενοι. Forte αἱρούμενοι. GUD. (21) Τῷ δὲ λέγειν. Combef., τὸ δὲ λέγειν.
πολλοὶ ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ἀκούσονται τῆς φωνῆς τοῦ υἱοῦ τοῦ θεοῦ καὶ οἱ ἀκούσαντες ζήσονται. ὁ δὲ προφήτης λέγει· ἔγειρε ὁ καθεύδων καὶ ἐξεγέρθητι ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ ἐπιφαύσει σοι ὁ Χριστός. Ἰωάννης δὲ λέγει· μακάριος καὶ ἅγιος ὁ ἔχων μέρος ἐν τῇ ἀναστάσει τῇ πρώτῃ· ἐπὶ τούτων ὁ δεύτερος θάνατος οὐκ ἔχει ἐξουσίαν. ὁ γὰρ δεύτερος θάνατός ἐστιν ἡ λίμνη τοῦ πυρὸς τοῦ καιομένου. καὶ πάλιν ὁ κύριος λέγει· τότε οἱ δίκαιοι ἐκλάμψουσιν ὡς ὁ ἥλιος, φαίνει ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ. καὶ τοῖς ἁγίοις ἐρεῖ· δεῦτε οἱ εὐλογημένοι τοῦ πατρός μου, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν πρὸ καταβολῆς κόσμου. πρὸς δὲ τοὺς ἀνόμους τί φησιν; πορεύεσθε ἀπ’ ἐμοῦ οἱ κατηραμένοι εἰς τὸ πῦρ τὸ αἰώνιον ὃ ἡτοίμασεν ὁ πατήρ μου τῷ διαβόλῳ καὶ τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ. Ἰωάννης δὲ λέγει· ἔξω οἱ κύνες καὶ οἱ φαρμακοὶ καὶ οἱ πόρνοι καὶ οἱ φονεῖς καὶ οἱ εἰδωλολάτραι καὶ πᾶς φιλῶν καὶ ποιῶν ψεῦδος, ὅτι τὸ μέρος ὑμῶν ἐστιν εἰς τὴν γέενναν τοῦ πυρός. ὁμοίως δὲ καὶ Ἡσαί̈ας φησίν· καὶ ἐξελεύσονται καὶ ὄψονται τὰ κῶλα τῶν ἀνθρώπων τῶν παραβεβηκότων ἐν ἐμοί·
Η στεύοντας, ὅθεν δὴ ταῦτα λαμπρά· πάρεστιν ὡς Εt πνεῦμα, τὸ ἀπ᾿ οὐρανῶν, δι᾿ οὗ σφραγίζονται οἱ πιστεύοντες τῷ Θεῷ· παρέπονται δὲ αὐτῇ καὶ ἄγκυραι σιδηραί, αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ αἱ ἅγιαι ἐντο- λαὶ, δυναταὶ οὖσαι ὡς σίδηρος. Ἔχει δὲ καὶ ναύτας δεξιοὺς καὶ εὐωνύμους, ὡς ἁγίους ἀγγέλους παρέ δρους δι' ὧν ἀεὶ κρατεῖται καὶ φρουρεῖται ἡ Ἐκκλη σία· κλίμαξ ἐν αὐτῇ εἰς ὕψος ἀνάγουσα ἐπὶ τὸ κέρας, εἰκὼν σημείου πάθους Χριστοῦ, ἕλκουσα τοὺς πιστοὺς εἰς ἀνάβασιν οὐρανῶν· ψηφαροὶ δὲ (22) ἐπὶ τὸ κέρας ἐφ' ὑψηλοῦ αἰνούμενοι (25), τάξις προφητῶν, μαρτύ ρων τε καὶ ἀποστόλων, εἰς βασιλείαν Χριστοῦ ἀνα- παυομένων. • Περὶ μὲν οὖν τῆς θλίψεως τοῦ διωγμοῦ, τῆς ἐσο- μένης ἐπὶ τὴν Ἐκκλησίαν ὑπὸ τοῦ ἀντικειμένου, .καὶ Ἰωάννης φησί· ι Καὶ εἶδον σημεῖον μέγα καὶ θαυμαστόν, γυναίκα περιβεβλημένην τὸν ἥλιον, καὶ ἡ σελήνη ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτῆς, καὶ ἐπὶ τῆς κει φαλῆς αὐτῆς στέφανος ἀστέρων δεκαδύο· καὶ ἐν γα στρὶ ἔχουσα κράζει ὠδίνουσα καὶ βασανιζομένη τε κεῖν. Καὶ ὁ δράκων ἔστηκεν ἐνώπιον τῆς γυναικός, τῆς μελλούσης τίκτειν, ἵνα ὅταν τέκῃ, τὸ τέκνον αὐτ τῆς καταφάγῃ. Καὶ ἔτεκεν υἱὸν ἄῤῥενα, ὃς μέλλει ποιμαίνειν πάντα τὰ ἔθνη, καὶ ἡρπάγη τὸ τέκνον απ τῆς πρὸς τὸν Θεὸν καὶ εἰς τὸν θρόνον αὐτοῦ· καὶ ἡ γυνὴ ἔφυγεν εἰς τὴν ἔρημον, ὅπου ἔχει τὸν τόπον ἐκεῖ ἡτοιμασμένον ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, ἵνα ἐκεῖ τρέφωσιν αὐτὴν ἡμέρας χιλίας διακοσίας εξήκοντα. Καὶ τότε ἰδὼν ὁ δράχων ἐδίωξε τὴν γυναῖκα, ἥτις ἔτεκε τὸν ἄῤῥενα· καὶ ἐδόθησαν τῇ γυναικὶ δύο πτέρυγες τοῦ ἀετοῦ τοῦ μεγάλου, ἵνα πέτηται εἰς τὴν ἔρημον, ὅπου τρέφεται ἐκεῖ καιρὸν καὶ καιροὺς καὶ ἥμισυ καιροῦ ἀπὸ πρωτόπου τοῦ ὄψεως. Καὶ ἔβαλεν ὁ ὄφις (ἐπίσω τῆς γυναικὸς ἐκ τοῦ στόματος αὑτοῦ ὕδωρ ὡς ποταμόν· ἵνα ταύτην ποταμοφόρητον ποιήσῃ· καὶ ἐβοήθησεν ἡ γῆ τῇ γυναικὶ, καὶ ἤνοιξεν τὸ στόμα αὐτῆς, καὶ κατέπιε τὸν ποταμὸν, ὃν ἔβαλεν ὁ ὄφις) ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ. Καὶ ὠργίσθη ὁ δράκων ἐπὶ τῇ γυναικὶ, καὶ ἀπῆλθε ποιῆσαι πόλεμον μετὰ τῶν ἁγίων τοῦ σπέρματος αὐτῆς, τῶν τηρούντων τὰς ἐντολὰς τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐχόντων τὴν μαρτυρίαν Ιησού. ο Τὴν μὲν οὖν γυναῖκα τὴν περιβεβλημένην τὸν ἥλιον, σαφέστατα τὴν Ἐκκλησίαν ἐδήλωσεν ἐνδεδυμένην τὸν Λόγον τὸν Πατρῷον ὑπὲρ ἥλιον λάμποντα· ι σε λήνην ο δὲ λέγων < ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτῆς, άμβολα καὶ σύμβολα, κατὰ τὸ " δόξῃ ἐπουρανίῳ ὡς σελήνην κεκοσμημένην· τῷ δὲ λέγειν (24), « ἐπὶ τῆς κεφαλῆς αὐτῆς στέφανος ἀστέ ρων δεκαδύο, ο δῆλοι τοὺς δώδεκα ἀποστόλους, δι' ὧν καθίδρυται ἡ Ἐκκλησία. • Καὶ ἐν γαστρὶ ἔχουσα κράζει ὠδίνουσα καὶ βασανιζομένη τεκεῖν·, ὅτι οὐ παύσεται ἡ Ἐκκλησία γεννῶσα ἐκ καρδίας τὸν Λό- γον, τὸν ἐν κόσμῳ ὑπὸ ἀπίστων διωκόμενον. « Καὶ ιστόν, « Τo, ψηφὶν καὶ ψη φίον, χωρημένοι αιωρέω. ΤΑΝ. ΓΑΒ. S. HIPPOLYTI OPP. PARS II. DOGMAT. ET HISTORIC. Spiritus ille e ceilis, quo fideles consignantur Deo. Habet pariter illi comites et ferreas anchoras, sancta nimirum Christi mandata, quæ ferri robur ipsum præferant. Quin et nautas a dextris atque sinistris habet, sanctorum angelorum more assistentes, quo- rum ope continetur atque munitur Ecclesia. In ea, scala quæ in altum ad antennam subvehit, imago est salutaris Christi passionis, fideles trahens ut in cœlos conscendant. Signa super antennam in altum sublata, prophetarum, martyrum et apostolorum in Christi regno quiescentium stipatus ordo. LX. De persecutionis vero ærumma, quam adver- sarius Ecclesiæ inducet, etiam Joannes loquitur : • Et vidi signum magnum et mirabile, mulierem amictam sole, et luna sub pedibus ejus, et in capite ejus corona stellarum duodecim. Et in utero habens clamat parturiens, et cruciabatur ut pareret. Et draco stetit ante mulierem quæ erat paritura, ut cum peperisset, filium ejus devoraret. Et peperit filium masculum, qui erat recturus omnes gentes. Et raptus est filius ad Deum et ad thronum ejus. mulier fugit in solitudinem, ubi habebat locum pa- ratum a Deo, ut ibi eam pascant diebus mille du- centis sexaginta s. Et tunc videns draco, persecu- tus est mulierem quæ peperit masculum. Et datæ sunt mulieri alæ duæ aquilæ magnæ, ut volaret in desertum; ubi alitur per tempus et tempora et di- midium temporis, a facie serpentis. Et misit ser- pens ex ore suo post mulierem aquam tanquam flu- men, ut eam faceret rapi a flumine. Et adjuvit terra mulierem, et aperuit os suum, et absorbuit flumen, quod miserat serpens ex ore suo. Et iratus est draco in mulierem, et abiit ut faceret bellum cum sanctis de ejus semine, qui custodiunt mandata Dei et habent testimonium Jesu "1., B LXI. Mulierem amictam sole clarissime Eccle- siam significavit, paterno indutam Verbo, quod sole micantius splendet. Dicendo vero ‹ lunam sub pedibus ejus, › cœlesti claritate lunæ in morem oruatam ostendit. Quod autem ait, in capite ejus corona stellarum duodecim,, duodecim apostolos designat, per quos fundata est Ecclesia. Et habens in utero clamat parturiens, et cruciabatur ut pare- ret; quia non cessat Ecclesia ex corde Verbum gignête, quod in mundo ab infidelibus persecutionem patitur. . Et peperit, inquit, filium masculum, qui Apoc. x11, 1-6. Ibid. 13, 17. Christi ac Ecclesiæ membra sint, extra mundi pro- fani salsedinem, lavacrum est regenerationis, quo sic Christo incorporamur. COMBEF. nautica, quidve ita antenne impositum illique imminens, ac quasi supervolitans, quod sanctos in Christi regno quiescentes, symbolo repræsentet? Videntur esse, quæ Polluci lib. 1, cap. 9, quæ in medio antennæ ponit, qua parte religatur malo;, sintque quasi rostra et insignia, quasi tessellati aliquid operis, quod præcipue vox illa somat. e rostrum avium, orneosophium, est quasi corona, quæ istiusmodi ornamenta admittit et icunculas ac signa, superiori jam sede locata. Ib. ab - Vel (22) Ψηφαροί. Velim discere quid istud in re (23) Αινούμενοι. Forte αἱρούμενοι. GUD. (21) Τῷ δὲ λέγειν. Combef., τὸ δὲ λέγειν.
PG 10:785ὅτι ὁ σκώληξ αὐτῶν οὐ τελευτήσει, καὶ τὸ πῦρ αὐτῶν οὐ σβεσθήσεται, καὶ ἔσονται εἰς ὅρασιν πάσῃ σαρκί. Παῦλος δὲ ὁ ἀπόστολος περὶ τῆς ἀναστάσεως τῶν δικαίων πρὸς Θεσσαλονικεῖς γράφων φησίν· οὐ θέλομεν δὲ ὑμᾶς ἀγνοεῖν, ἀδελφοί, περὶ τῶν κεκοιμημένων, ἵνα μὴ λυπῆσθε ὡς καὶ οἱ λοιποὶ οἱ μὴ ἔχοντες ἐλπίδα. εἰ γὰρ πιστεύομεν ὅτι Ἰησοῦς ἀπέθανε καὶ ἀνέστη, οὕτως καὶ ὁ θεὸς τοὺς κοιμηθέντας διὰ τοῦ Ἰησοῦ ἄξει σὺν αὐτῷ.
PG 10:787τοῦτο γὰρ ὑμῖν λέγομεν ἐν λόγῳ κυρίου, ὅτι ἡμεῖς οἱ ζῶντες οἱ περιλειπόμενοι εἰς τὴν παρουσίαν τοῦ κυρίου οὐ μὴ φθάσωμεν τοὺς κοιμηθέντας, ὅτι αὐτὸς ὁ κύριος ἐν κελεύσματι, ἐν φωνῇ ἀρχαγγέλου καὶ ἐν σάλπιγγι θεοῦ καταβήσεται ἀπ’ οὐρανοῦ, καὶ οἱ νεκροὶ ἐν Χριστῷ ἀναστήσονται πρῶτοι, ἔπειτα ἡμεῖς οἱ ζῶντες οἱ περιλειπόμενοι ἅμα σὺν αὐτοῖς ἁρπαγησόμεθα ἐν νεφέλαις εἰς ὑπάντησιν τῷ Χριστῷ εἰς ἀέρα, καὶ οὕτω πάντοτε σὺν κυρίῳ ἐσόμεθα. Ταῦτά σοι διὰ βραχέων ἐξ ἀγάπης τῆς πρὸς τὸν κύριον ἀρυσάμενος ἐξ ἁγίων γραφῶν ὡς εὐόδμων, καὶ πλέξας στέφανον ἐπουράνιον προσφέρω σοί, ἀγαπητέ μου ἀδελφὲ Θεόφιλε, ὅπως φυλάσσων μετὰ πίστεως τὰ γεγραμμένα καὶ προβλέπων τὰ ἐσόμενα ἀπρόσκοπον ἑαυτὸν καὶ θεῷ καὶ ἀνθρώποις φυλάξῃς, προςδεχόμενος τὴν μακαρίαν ἐλπίδα καὶ ἐπιφάνειαν τοῦ θεοῦ καὶ σωτῆρος ἡμῶν, ἐν ᾗ ἀναστήσας τοὺς ἁγίους ἅμα σὺν αὐτοῖς εὐφρανθήσεται δοξάζων πατέρα, ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. ἀμήν.
ὀργὴ Θεοῦ ἀπ' οὐρανοῦ ἐπὶ πᾶσαν ἀσέβειαν καὶ ἀνομίαν ἀνθρώπων, τῶν τὴν ἀλήθειαν τοῦ Θεοῦ ἐν· ἀδικία κατεχόντων. Εt τελευτήσει, καὶ τὸ πῦρ αὐτῶν οὐ σβεσθήσεται, καὶ Περὶ μὲν οὖν τῆς ἀναστάσεως καὶ τῆς βασι- Α λείας τῶν ἁγίων, λέγει Δανιήλ ο Καὶ πολλοὶ τῶν καθευδόντων ἐν γῆς χώματι, ἀναστήσονται οὗτοι εἰς ζωὴν αἰώνιον [καὶ οὗτοι εἰς ὀνειδισμὸν καὶ αἰσχύνην αἰώνιον]. ο Ησαΐας λέγει· «Αναστήσονται οἱ νεκροί, καὶ ἐγερθήσονται οἱ ἐν τοῖς μνημείοις, ὅτι ἡ δρόσος ή παρὰ σοῦ ἴαμα αὐτοῖς ἐστιν. ο Ὁ Κύριος λέγει· • Πολλοὶ ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ἀκούσονται τῆς φωνῆς τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, καὶ οἱ ἀκούσαντες ζήσονται. » Ο δὲ προφήτης λέγει (29)· . Έγειραι, ὁ καθεύδων, καὶ ἐξεγέρθητι ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ ἐπιφαύσει σοι ὁ Χρι- στός (30). » Ιωάννης δὲ λέγει· . Μακάριος καὶ ἅγιος ὁ ἔχων μέρος ἐν τῇ ἀναστάσει τῇ πρώτῃ· ἐπὶ τοῦτον ὁ δεύτερος θάνατος οὐκ ἔχει ἐξουσίαν. » Ο γὰρ δεύ τερος θάνατος, ἐστὶν ἡ λίμνη τοῦ πυρὸς τοῦ κειο- μένου. Καὶ πάλιν ὁ Κύριος λέγει· « Τότε οἱ δίκαιοι Β ἐκλάμψουσιν, ὡς ὁ ἥλιος φαίνει ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ. » Καὶ τοῖς ἁγίοις ἐρεῖ· . Δεῦτε οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πα τρός μου, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου. • Πρὸς δὲ τοὺς ἀνόμους τί φησιν;, Ὑπάγετε ἀπ' ἐμοῦ οἱ κατηραμέ να εἰς τὸ πῦρ τὸ αἰώνιον, τὸ ἡτοιμασμένον τῷ διαβόλῳ καὶ τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ, ὁ ἡτοίμασεν ὁ Πατήρ μου. Ιωάννης δὲ λέγει· ι Ἔξω οἱ κύνες, καὶ οἱ φαρμακοὶ, καὶ πόρνοι, καὶ φονεῖς, καὶ οἱ εἰδωλολάτραι, καὶ πᾶς ποιῶν καὶ φιλῶν ψεῦδος·, ὅτι τὸ μέρος ὑμῶν ἐστιν εἰς τὴν γέενναν τοῦ πυρός. Ομοίως δὲ καὶ Ἡσαΐας φησί· ι Καὶ ἐξελεύσονται καὶ ὄψονται τὰ κῶλα τῶν παραβεβηκότων ἐν ἐμοί. Καὶ ὁ σκώληξ αὐτῶν οὐ ἔσονται εἰς ὅρασιν πάσῃ σαρκί. » Παῦλος δὲ ὁ ἀπόστολος περὶ ἀναστάσεως τῶν δικαίων πρὸς Θεσσαλονικεῖς γράφων φησίν· « Οὐ θέλομεν ὑμᾶς ἀγνοεῖν περὶ τῶν κεκοιμημένων, ἵνα μὴ λυπῆσθε ὡς καὶ οἱ λοιποὶ οἱ μὴ ἔχοντες ἐλπί- δα. Εἰ γὰρ πιστεύομεν ὅτι Ἰησοῦς ἀπέθανε καὶ ἀνέ στη, οὕτω καὶ ὁ Θεὸς τοὺς κοιμηθέντας διὰ τοῦ Ἰησοῦ, ἄξει σὺν αὐτῷ. Τοῦτο γὰρ ὑμῖν λέγομεν ἐν λόγῳ Κυ- ρίου, ὅτι ἡμεῖς οἱ ζῶντες, οἱ περιλειπόμενοι εἰς τὴν παρουσίαν τοῦ Κυρίου, οὐ μὴ φθάσωμεν τοὺς κοιμη θέντας· ὅτι αὐτὸς ὁ Κύριος ἐν κελεύσματι, ἐν φωνῇ σιν, Πλὴν καὶ ὁ μα κάριος Παῦλος σπανίως ἐχρήσατό τισιν ἐξ Ἀποκρύ- φων χρήσεσιν. Ως ὅταν φησὶν ἐν τῇ πρὸς Κορινθίους πρώτη Επιστολή. Ὁ ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδε, καὶ οὖς οὐκ ἤκουσε, καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέ βη, καὶ τὰ ἑξῆς, ἐκ τῶν Ἠλία ἀποκρύφων. Καὶ πά λιν ἐν τῇ πρὸς Γαλάτας, ἐκ τῆς Μωϋσέως Αποκαλύ ψεως· οὔτε περιτομή τι ἐστὶν, οὔτε ἀκροβυστία, ἀλλὰ καινὴ κτίσις. Καὶ ἐν τῇ πρὸς Ἐφεσίους, ἐκ τῶν Ἱερεμίου λεγομένων ἀποκρύφων. Εγειραι ο καθεύδων, καὶ ἀνάστα ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ ἐπισ φαύσει σοι ὁ Χριστός. • DE CHRISTO ET ANTICHRISTO. LXV. Cæterum de resurrectione et regno cœlo- rum ait Daniel: Multi de his, qui dormiunt in terræ pulvere, resurgent, alii in vitam æternam, alii in opprobrium et probrum sempiternum Isaias quoque dicit : c Resurgent mortui, et cvigi- labunt qui in monumentis sunt, quia ros lucis, qui a te est, sanitas illis est ". » At Dominus : c Multi in illa die audient vocem Filii Dei, et qui audient, vivent ". » Propheta quoque : « Excitare, qui dor- mis, et expergiscere a mortuis, et illucebit tibi Christus . » Joannes item : • Beatus et sanctus, qui habet partem in resurrectione prima; in hunc secunda mors non habet potestatem '. . Nam se- cunda mors, stagnum est ignis urentis. Rursusque Dominus ait : « Tunc justi fulgebunt ', sicut sol lu- cet in claritate sua. » dicet sanctis : . Venite, le nedicti Patris mei; possidete paratum vobis regnum a constitutione mundi . > Ad improbos vero quid dicit? « Ite, maledicti, in iguem æternum, qui pa- ratus est diabolo et angelis ejus; quem paravit Pater meus. Joannes vero dicit: • Foris canes et venefici, et scortatores et homicidæ, et idolis scr- vientes, et omnis qui facit et amat mendacium *, › quia pars vestra est in gehenna ignis. Similiter au- tem et Isaias ait : « Et egredientur, et videbunt ca- davera eorum qui prævaricati sunt in me. Ver- mis eorum non morietur, et ignis eorum non ex- stinguetur, et erunt in visionem omni carni ., LXVI. Paulus autem apostolus de resurrectione justorum ad Thessalonicenses scribens ait : « Nolu- mus vos ignorare de dormientibus, ut non contri- stemini, sicut et cæteri, qui spem non habent. Si enim credimus quod Jesus mortuus est et resur- rexit, ita et Deus eos qui dormierunt per Jesum, adducet cum eo. Hoc enim vobis dicimus in verbo Domini, quia nos qui vivimus, qui residui sumus in adventum Domini, non præveniemus eos qui dor- nierunt. Quoniam ipse Dominus in jussu, et iu * Dan. xii, 2. ss Joan. v, Isa. xxvi, 49. » Ephes. V, 14. Apoe. xx, et 14. • Matth. • Matth. xxv, 34. XIII, 43. Apoc. xxi, 15, et zx1, 8. * Isa. Lxvi, 24. . 25. . rursus in Epistola ad Galatas, ex Moysis Apocały- psi : Neque circumcisio aliquid est, neque præpu- tium, sed nova creatura. In Epistola quoque ad Ephesios : Surge qui dormis, et exsurge a mortuis, et illucescet tibi Christus, ex Jeremiæ, quos vo- cant apocryphis. Nec his absimilia Origenes, etsi locus non occurrit; qui ipse multis locis apocryphis utitur, ac quandoque suum ex illis errorem confir- nat præexsistentiæ animarum, Matth. Joan. Paulo usurpatum existimavit, sive ex apocrypho jam relato, sive quod ipsa veri Isaiæ Lx : « Surge, illuminare,Jerusalem, etc., ita composuit, et in ve- ram lucem Christum usurpavit, ut S. doctor haud improbabiliter sensit. COMBEFIS. aliique desumpta hæc ex Jeremiæ apocrypbis, quod ipsum Hieronymus suspicatur. Georgius Syncellus, qui illa apocrypha versare potuit : Caterum etiam beatus Paulus nonnunquam, raro tamen, quibusdam au- ctoritatibus usus est, petitis ex libris apocryphis. Ut cum ait in Epistola prima ad Corinthios: Quæ oculus non vidit, nec auris audivit, et in cor homi- illo dixi in Codice pseudepigrapho V. Test., p. seq. et p. 1074. FABRIC. 1. etc. Hippolytus quoque propheticum hoc dictum (29) ῾Ο δὲ προφήτης λέγει. Existimat Epiphan. D nis non ascenderunt, etc., ex Eliæ apocryphis. Et (30) Idem locus laudatur Eph. v, 14. G. Plura cle
Continue reading PG 10: Fragmenta in Genesim (e catena — Acacii al.) →≣ entire volume