in medio letras velinter
Vivebant collocatus, ii
Jos.ihi!
Splendebaumque fei ma
Igni
bunginis similitudine.
Serperis autem ille pes.
[siinus
lavadia vehementi blan
[diens mihi,
In
Funestis consiliis
Sinistrisque verbis
Infauste susurrans mihi
Hen! me decepit
Crespulit me ex hoc loco
Pulchirm voluptatis,
Et ex hortis Patris
ta quibus, heu! me po
[suerat incolam,
Omnino me exulans.
amentabile autcm erat
[spectaculum
Animarum curiæ cœlesti.
Vulnus enim meum
Medicum non admittebat,
Creator autem omnium
[artifex
Amantibus iue videns vi
[sceribus
fanquan advena venitad
[me
Humanam invisibiliter
Sumeus ex non nupta
Nativitatem Maria.
Sie quidem salvavit
Eripiens me ex crudeli
Draconis manu
Tripiens morti.
ttle fata subiit pro me
Qui divinum mandatum
Stulte trangressus eram.
Ideo suum obtulit
An are morti corpus.
Illius autem contrivit
ilumidum caput
In fuminibus Jordanis.
Nostrorum autem crimi
[num
Internam deformitatem
Invisibiliter purificans.
Serpens autem rursum
[impudentem
Kovens caudam
Afentem meam perturbat,
Agitans se molibus
It abyssum efferentibus,
Nitens a recto deducere
Semitas viæ meæ.
Impure etiam stimulat
Infomitorum equorum
[petulantiam
Inc et illuc ferentem.
Tentans dirigere versus
[deformitatem
Insanam desideria cor
Versusque
[dis mei,
cupiditates
efiranatas.
Dejicereque contendens
Jufirmum equitem
Qui regit eos habenis.
Sed incendium magnum
[accendit
Ex igniferis telis
Qua contra me micare
[facit malevolus,
Bade saliens in me
Faίν;
Ignis nrihi adhæret.
Tu autem mihi praebes
Manum tuam populi sal
[vatricem
Penitus exstirpantem
Polos pessimi Belial.
Tu qui olim cohibens
[flumen
"A
Statim retrogrediens
Via retroeunti
Cladem exterorum com
[plevisti.
Tu dividens maris
Alveum fluctibus plenum
Per eum sicco pede tra
[duxisti
Populum tuum Israel,
Disisti autem, et onnia
Verbo tuo adstarunt.
Tu regis cursum indam
[malum
Gigantis rapidi
Luciferi ingentis.
Couvertisti septuplum
accensi
Trium puerorumi camini
Ignem in abundantem
[rorem.
Perditi misertus es
Meretricis solvisti nodum
Male castorum amorum
Amare lugentis.
Cohibuisti etiamn hemor
[rboiss
Tuæ fimbria contactu
Perpetuum fluxumi.
Suscitasti etiam ex mor
luis
Et Jairi filiam
Rursum ei spiritum re
[stituens.
Leprosos mundasti,
Dediatique visum cæcis.
Et dæmonium expulisti
Ex virgine Sidonia.
Grabatum tulit alter
Membrorum solutione
[obtenta,
Inclinatam erigis
Demonesque ejicis.
Soerus autem Petri
Tactu manus tu sedasti
Ardentem febrim.
Multa autem alia egisti
Quæ dinumerari non
[possunt.
Quale miraculum, quod
[inex
Restinguis flamma arde
[rem,.
Perennies fonte
Rorem tuum stillans
Super prunas meas?
Hanc mibi tribue, Salva
Per omnem vitanı
Ut memor sim tuæ
Infinitæ bonitatis
tr,
Patrisque et Spiritus tui.
Hymnus supplicationis ual
Christum per modu:n
laudationis.
Vic mihi propter maia
Linea,
Rex æterne Salvator,
Datorem
consulammato
[remque
Korum excellentium
Qua salvos faciunt ho.
[mines.
Etenim absque te, on
[nipotens,
Neque opus, neque con
[silium,
Neque cogitatio, nec ha
[litus,
Nihil omnium rerum,
Quæ optimam sortem ha
[bent,
Attinget omnino finem.
Tu mihi carnem et
Animam dedisti creans.
Tu me cadentem erexisti
Et ad coelum direxisti,
Cum corpore tuo
[sublevans
me
Tu me morientem resu
scita,
Cu: prævenis nie gratiae
[Luæ donis
Immensaque misericor
[dia,
Salvator, atque dignaris
Consortem reddere incf.
[fabilis tuæ carnis.
Tu quoque salvum me
[facies tandem,
Nisi penitus sine fructu
[inveneris
Meam peregrinationem,
Nisi
graviter
feram
[plumbi
Pondus quod mne curval
Perducitque in gehennam
Inexstinguibilemque ig
[ nem,
Nisi me inveneris lignum
[immundum.
Alque sarmentum, ignis
[alimentum.
Et introduces me absque
[merito
In illis sedibus,
Perenniter viventem,
Hymnum gloriæ tuæ ca
[ncnten,
In communione anima
[rum omnium
Sanctarum atque justa
[rum.
Suppler hymnus in san
clam Trinitátem.
Memento mei, æternæ
Stirpis sacrum germen,
Utrisque gratus Spiritus,
Filio Patrique compar,
Ter sol mihi facies;
Cum ne peccatorem in
Idicabis,
servum, arceque
Ab igne æterno salva nie
la me
Omnem, Salvator, dirum
[turbinem.
Meorum foedam malorum
Illico rumpe catenam.
Cumque per banc viam
Incolumis salvusque era-.
serim,
In tuo vitæ libro in
[scribe
Et in sempiternis saculis
Da mihi celebrare, cane
[reque
Tuam venerandam po
[tentiam.
(Galland. Vel. Patrum Biblioth. tom. XHI, p. mi.)
Fuit Thalassius presbyter et sive abhas cujusdam in Libya monasterii: quem sanctus Ha
ximus Confessor pernecessarium habuit. Hujus porro sancti Confessoris mors cum anno 602 consignari
soleat consequitur ante hunc aunum Thalassium nostrum floruisse. Quamobrem haud ab re ad an
num 640 cum Cocceio, vel ad annum 648, cum Gallandio nostro commode referri potest. Huic Thalassio
vulgo acceptas ferant Centurias IV, in quibus agit De, charitate, continentia et mentis regimine. Eas nos
hic exhibemus, diligentius tamen excusas. Ultimum fuit hoc opusculum, quod Gallandii labores tulerit.
Græco primus edidit Ducæus: Latine verterat edideratque Joannes OEcolampadius Augustæ Vindeli
corum an. 1520, unde et in alias Patrum Bibliothecas derivatum est. Confer sis Fabricium Sent
porro Centuriæ omnes acrosticha. Itaque in Centuria quarta emendavimus numerum 13, pro quo lege
batur numerus 89, ex alia versione. In numero eliam 55, ut acrostichis servetur legen
dum erit, Fragmentum epistolae S. Maximi ad Thalassium habes inter prolegomena ad S. Masimuni.
Cf. Hujusce Patrolog. tom. XC. col. 21.
Fabr: Bibl. Gr. tom. VIII, p. 370.
Bibl. PP. tom. 1, p. 1179, edit.. an. 1612
Bibl. Gr. tom. X, p. 167.
PG 91:1418ι. Ὕμνος εὐχαριστήριος καὶ ἱκετήριος πρὸς Θεόν. Λειμών με τλήμον’ ἔσχε πάλαι φυτῶν ἀρίστων, ἦμος Θεοῦ μεγίστου ὑπ’ ἀφράστῳ προνοίῃ ἔρωτί τ’ ἰσομοίρῳ φῶς τοῦτ’ ἐγὼ κατεῖδον, πλασθεὶς χοὸς γεηροῦ καὶ πνεῦμα προσλαβών τε, γαίης μέσον πόλου τε ζῶον κατεστὼς οἴμοι, λάμπον Θεοῦ μεγάλου τῆς εἰκόνος μεθέξει. Ὄφις δ’ ὁ παγκάκιστος φθόνῳ σφοδρῷ ὑφέρπων, ὀλεθρίῃσι βουλαῖς ἀπαισίοις τε φήμαις δεινῶς ψιθυρίσας μοι, ἐξηπάτησεν οἴμοι καὶ τῆς ἐκεῖθεν ἔξω ὦσεν καλῆς τρυφῆς με, ἐξ ὀρχάτων τε Πατρός, ὧν θῆκε, φεῦ, γεωργόν, πάμπαν με ὀστρακίζων. Οἰκτρὸν δ’ ἔην θέατρον νόων σεπτῇ χορείῃ. Ἐπεὶ δὲ τραῦμα τοὐμὸν ἰατρὸν οὐχ ὑπέστη, πλάστης ὁ παντεχνήμων σπλάγχνοις ἰδών με θερμοῖς ξένως κατῆλθε πρός με, ἀνθρωπόμορφον ἁγνῶς λαβὼν ἀπειρολέκτρου γέννησιν ἐκ Μαρίης. Οὕτω δέ γ’ ἐκσαώζει ἀφαρπάσας πονηρᾶς δρακοντίης χερός με, ἀφαρπάσας μόρου τε, εἵμαρτο ὅς ῥ’ ἔμοιγε προστάγματος Θεοῖο ἄβουλ’ ἀπεκπεσόντι, δι’ οὗ ἑὸν παρέσχε πικρῷ δέμας μόρῳ γε. Συνέθλασε δὲ τούτου κάρηνον ὑδάτεσσιν ῥείθρων Ἰορδανείων. Ἁμαρτάδων ἐμῶν τε ἀσχημοσύνην ἔνθα ἐμβαπτίσας σκοτώδη· ἀναιδὲς ὃς δ’ ἐσαῦθις οὐραῖον ἐνσαλεύων, ἐμὸν νόον ταράττει, κινήμασι κραδαίνων ἐς βόθρον ἐκφέρουσι πειρῶν θ’ ὑποσκελίζειν τρίβους ἐμῆς πορείης. Οἰστρηλατεῖ δ’ ἀνάγνως ἵππων βίην ἀτάκτων παλιμβόλως φέρουσαν. Ὀργᾷν κινῶν ἐς αἴσχη ἀτάσθαλα φρένας μου πάθη τε θυμόλεθρα. Πίπτειν ἐρείπιόν τε ἱππηλάτην βιάζων, ὃς ἡνίας διοικεῖ. Πυρσὸν μέγαν δ’ ἀνάπτει ἐκ πυρφόρων βελέμνων, ἅ μοι φλέγει κακόφρων, ἐντόσθιον σαλεύων πῦρ μοι, ὃ ἐμπέφυρται. Σὺ δ’ ἀλλ’ ἐμοὶ πορίζοις σὴν χεῖρα, λαοσῶστα, πρόρριζον ἐκτέμνουσαν δόλους πικροῦ Βελίαλ· στήσας πάλαι σὺ ῥεῖθρον ἀναστραφὲν τάχιστα παλισσύτῳ πορείῃ, ἔργον ξένον τελέσσας. Ἐξήρανας θαλάσσης πολύρροον σὺ χεῦμα, πεζὸν διεκβιβάζων λαὸν σὸν Ἰσραῆλον, εἶπας δέ, καὶ τὰ πάντα Λόγῳ τεῷ παρήχθη· ἅρμα φλογὸς δ’ ἐπέσχες ταχυδρόμου γίγαντος, φαεσφόρου μεγίστου. Ἤμειψας ἑπταμέτρου παίδων τριῶν καμίνου φλόγ’ ἐς δρόσον βαθεῖαν. Ἄσωτον ἠλέησας· πόρνης ἔλυσας ἅμμα κακενδέτων ἐρώτων, θερμὸν δακρυρροούσης. Στῆσας καὶ αἱμορρούσης σοῦ κρασπέδου προσάψει ἀείρροον φορυκτόν, ἤγειρας ἐκ νεκρῶν τε καὶ παῖδα Ἰαείρου πάλιν πνέοντα θῆκας. Λεπροὺς δὲ ἐκκάθηρας, τυφλοῖς τ’ ἔδωκας ὄψιν, καὶ πνεῦμα ἐξέωσας κούρης Σιδωνιαίας· κλίνην ἐπῇρεν ἄλλος, λύσιν μελῶν ἀθροίσας, καὶ συγκύφουσαν ὀρθοῖς, καὶ δαίμονας διώκεις. Καὶ πενθερᾶς δὲ Πέτρου ἁφῇ χερὸς σὺ παύσας θερμανσίην φλογώδη. Πλείω δ’ ἔρυξας ἄλλα, ἀριθμὸν ὅσσα φεύγει. Τί θαῦμα, εἴ κ’ ἐμοῖο ψύξεις φλογὸς πυρεῖα, ἀεννάου κρατῆρος δρόσον τεὴν σταλάξας ἐμοῖς ἐπ’ ἀνθράκεσσιν; Ἥν μοι φέροις, Σαωτήρ, πᾶσαν σύ γ’ ἐς βιοτήν, ὅπως τεὴν ὑμνήσω ἄκραντον χρηστότητα Πατρός τε καὶ Πνοῆς σῆς.
PG 91:1421ιι. Ὕμνος ἱκετήριος εἰς Χριστόν, ἐν εἴδει ἐξομολογήσεως. Ὤμοι ἐγὼ κακῶν μου, ἄνα ἄναρχε Σῶτερ, ἀβουλίας φρενῶν τε καὶ δουλικῆς ἀνάγκης, κακοσχόλου τε μόχθου, μάταιος ὅν γ’ ὑπέστην, ἐκ παιδόθεν καθείρξας δειναῖς πέδαις ἐμαυτὸν κακοτρόπου βιωτῆς, πλάνων τε ἠδ’ ἐρώτων. Ὤιμην ἄριστος εἶναι οἴκων καλῶν δομήτωρ, ὑψερεφῶν τε πύργων. Θεμέθλου, ὃ δ’ ἔβαλλον, οὐ πέτρα ἦν στατερά, στηριγμὸν ἐντιθεῖσα, ἀλλ’ ἄμμος, ἣν ῥάϊστα δονοῦσι μέν γ’ ἀῆται, πηγαῖα δ’ αὖ ῥέεθρα ῥοιζηδὸν ἑλκύουσι, βροχὴ ἰδ’ ἐμπεσοῦσα ἔξυγρον ἐμφανίζει. Πίπτουσι δ’ ἔνθεν οἶκοι, ἐρείπια στέγη τε οἰκτρῶς δόμων ὁρᾶται. Τίνες δ’ ἄρ’ ἦσαν οὗτοι, ἔκτιζον οὓς κακόφρων ψυχῆς ἐμῆς ὀλέθρῳ; Λιθῶδες ἦν κραδίης βούλημ’ ἁμαρτάδεσσιν ἀεὶ ἐφησυχάζον. Λευκάζον ἥγ’ ὀθνεῖον ἔξω φέρουσα χρῶμα, ὕπουλον ἀγνοοῦσι μορφάζετο φρόνημα ἐντόσθιον καλύπτον ἀσχήμονα πρόσοψιν, ὑπόκρισίν κεν εἴποις παντὶ ἀποτρόπαιον. Οἰκοτρίβας δὲ εἶχον, δόξης ὅσοις μέμηλε ψευδονύμου φύσσης τε, καὶ ἣ πάλαι τύφουσα πόλοιο ῥίψεν αἶψα ἑωσφόρον σκοτώδη κρίσει Θεοῦ δικαίᾳ. Παῖδες δὲ τοῖς ἔησαν νήριθμοι ἠδὲ κοῦραι, πειθήνιον διδοῦσαι οὖας κακῶν ἐφετμαῖς. Τῆμος βροχὴ δ’ ἰοῦσα πνεύσαντες ἠδ’ ἀῆται ῥέεθρά τ’ ἐμπεσόντα ἔσεισαν ἐκ θεμέθλων ἀπαίσιον τύρευμα, καὶ πτῶμα ἦν ξένον μοι, ψυχῇ δ’ ἐμῇ ὄλισθος, ἄγειρεν ἣ τοσαύτην βλάβην ἔνοικον αὐτῇ, θυμόν τ’ ἄνωθεν αἰνόν, βροτησίαν τε ἔχθραν. Πέτραν δὲ νῦν διέγνων θέμεθλον ἐμβαλέσθαι σώζοιτο ὡς ἂν οἶκος, λίθους ἔχων ἐκείνους οἳ τίμιοι ἔασι, χρυσῷ ἠδ’ ἀργυρῷ τε κεκοσμένοι ἀχράντως, πλουτισμὸς εὐσεβοῦσιν, ὄλβος τε ὁ κράτιστος. Τί γὰρ σαοφροσύνης κρεῖττον σεμνῆς κατέστη; Ἧς ἐκτὸς οὐ θεᾶσθαι Θεόν γ’ ἔνι βροτοῖσι. Ταπεινότητος αὖθις ὑψιπετοῦ τί ἔπλε, τοῖς εἰδόσιν γ’ ἄμεινον, ἀληθὲς ὕψος ἥτις κεκτημένοις πορίζει; Συνειδότος δὲ ἁγνοῦ ὑπ’ ὄψεσιν Θεοῖο ἐς καρδίην ὁρῶντος, τί βέλτιόν ποτ’ ἔσται, καὶ ἀγγέλοις ὅμοιον βροτὸν παριστάνοντος; Πτερώσεως δὲ θείης πάσχει νόος βρότειος ἄνωθεν ἦν ἁγνεύων, τηλαυγέσι πνοῇσιν, ὥστε κράτος θεωρεῖν μέγιστον, ἠδὲ ῥίζαν αὐτόσσυτον, κ’ ἄημα, ζωηφόρον γε πνεῦσιν, μυστηρίων τε κλεινῶν βάθεσσιν ἐμβατεύειν, ὅσσον θ’ ὑπὸ προνοίης κόσμῳ καλὸν κάτεισιν, ὅσσον τε ἐν χρόνοισιν ἔσται ἀεὶ ἐοῦσι. Μακάρτερον τίς εἴποι; Τοιαῦτ’ ἐγώ, Σαωτήρ, δομήματα κράτιστα, ἰσχὺν σέθεν διδόντος, πέτρας ἐπὶ σταθηρᾶς τοῦ ἀκρογωνιαίου λίθου, ὃς αὐτὸς ἔπλες, ἐπείγομαι ἐγεῖραι. Αὐτὸς δέ μοι χορηγοῖς τὴν σὴν χάριν συνεργόν, τούτοις τέλος παρασχεῖν ὅπερ κράτιστον εἴη, σωτήριόν τ’ ἔμοιγε. Οὔτε βροχὴ βιαία πηγαῖα οὔτε ῥέεθρα ῥαγδαῖοι οὔτ’ ἀῆται σεῖσαι ἐμὸν τότ’ οἶκον ἕξουσι οὐδὲ τυτθόν, δομημένον θεμέθλῳ σοί, Σῶτερ, ἀκραδάντῳ. Σύ μοι διδοῖς δὲ χεῖρα, συνεργάτης δὲ γίγνου ἔμοιγε καὶ περαίνοις τὸ ξύμπαν, ὄφρ’ ὑμνῶ σε δοτῆρα τῶν ἀρίστων τούτων τε συντελεστήν, βροτοὺς ἅπερ σαώζει. Σοῦ γὰρ δίχα, κραταιέ, οὔτ’ ἔργον οὔτε βουλή, νόημα οὔτ’ ἔρευγμα, οὐδέν τε τῶν ἁπάντων, κρείττονός γ’ ὅσσα μοίρης, τέλους τεύξηται πάμπαν. Σὺ σάρκα μοι παρέσχες φύσησας ἠδὲ πνεῦμα. Σὺ καὶ πεσόντ’ ἔγειρας, ἀνήγαγες πόλονδε, σὺν σαρκὶ σῇ ἀείρας· σὺ τεθνεῶτ’ ἀνιστᾷς χαρίσμασι τεοῖσιν εὐσπλαγχνίῃ τ’ ἀπείρῳ, ᾗ προφθάνεις με, Σῶτερ, καὶ σαρκὸς ἀξιοῖς σῆς κοινωνίας ἀφράστου. Σὺ καὶ τέλος σαώσεις, ἂν μὴ ἄκαρπον εὕρῃς ὅλως ἐμὴν πορείην, ἂν μὴ φέρω μολύβδου ὄγκον βαρὺ βρίθοντα ὠθοῦντά τ’ εἰς γεένναν ἄσβεστον ἠδὲ πῦρ με, ἂν μὴ ἄναγνον ὕλην, χόρτον πυρός τ’ ἄναμμα. Καὶ προῖκα ταῖς ἐκεῖσε ἐνθήσεαι μοναῖσιν αἰωνίως βιοῦντα, δόξης τεῆς ὑμνῳδόν, ἀκηράτοις νόοισι πᾶσίν θ’ ὁμοῦ δικαίοις.Αβουλίας φρενών τε
Καὶ δουλικῆς ἀνάγχης;
Κακοσχόλου τε μόχθου,
Μάταιος δν γ' ὑπέστην,
Ἐκ παιδόθεν καθείρξας
Δειναῖς πέδαις ἐμαυτὸν
Κακοτρόπου βιωτής,
Πλάνων τε ἠδ᾽ ἐρώτων.
Αμην ἄριστος εἶναι
Οίκων καλῶν δομήτωρ,
Υψερεφῶν τε πύργων.
Θεμέθλων, ἦν δ' ἐβαλλον,
Οὐ πέτρα ἦν σταθερά,
Στηριγμὸν ἐντιθεῖσα,
'Αλλ᾽ ἄμμος, ἣν βάϊστα
Δηνοῦσι μέν γ' ἀῆται,
Πηγαία δ' αὖ δέεθρα
Ροιζηδόν ἑλκύουσι,
Βροχή δ' εμπεσοῦσα
Εξυγρον ἐμφανίζει.
Πίπτουσι δ' ἔνθεν οἶκοι,
Ερείπια στέγη τε
Οἰκτρῶς δόμων ὁρᾶται.
Τίνες δ᾽ ἄρ᾽ ἦσαν οὗτοι,
Εκτιζον οὓς κακόφρων
Ψυχῆς ἐμῆς ὀλέθρῳ;
Αιθώδες ήν κραδίης
Βούλημ᾽ ἁμαρτάδεσσιν
'Αεὶ ἐφησυχάζον.
Λευκάζον ἦγ᾽ ὀθνεῖον
Έξω φέρουσα χρῶμα,
πουλον ἀγνοοῦσι
Μορφάζετο φρόνημα
Εντόσθιον καλύπτον
Ασχήμονα πρόσοψιν,
Υπόκρισίν κεν εἴποις
Παντὶ ἀποτρόπαιον.
Οἰκέτριβας δὲ εἶχον,
Δόξης ὅσοις μέμηλε
Ψευδωνύμου, φύσσης τε,
Καὶ ἡ πάλαι τυφώνα
Πόλοιο ριψεν αίψα
Εωσφόρου σκοτώδη
Κρίσει Θεοῦ δικαίᾳ.
Παῖδες δὲ τοῖς ἔησαν
Νήριθμοι ἡ δὲ κοῦραι,
Πειθήνιον διδοῦσαι
Οὗας κακῶν ἐφετμαῖς.
Τῆμος βροχὴ δ' ἱοῦσα
Πνεύσαντες ήδ' ἀῆται
'Ρέεθρά τ' ἐμπεσόντα
Εσεισαν ἐκ θεμέθλων,
Απαίσιον τύ ρευμα,
Καὶ πτώμα ἦν ξένον μοι,
ψυχῇ δ' ἐμῇ δλισθος,
"Αγειρεν ή τοσαύτην
Ο
Βλάβην ἔνοικον αὐτῇ
Θυμόν τ' ἄνωθεν αἰνὸν
Βροτησίαν τε έχθραν.
Πέτραν δὲ νῦν διέγνων
Θέμεθλον ἐμβαλέσθαι,
Σώζοιτο ὡς ἂν οἶκος,
Λίθους ἔχων ἐκείνους
Οι τίμιοι έασι,
Χρυσῷ ἰδ' ἀργύρῳ τε
Κεκοσμένοι ἀχράντως,
Πλουτισμός εὐσεβοῦσιν,
Ολβος τε ὁ κράτιστος.
Κρείττον σεμνῆς κατ
Τί γὰρ σαοφροσύνης
Γέστη;
"Ης ἐκτὸς οὐ θεᾶσθαι
Θεόν γ' ένι βροτοῖσι.
Ταπεινότητος αὖθις
Υψηπετοῦ τί ἔπλε
Τοῖς εἰδόσι γ' ἄμεινον;
᾿Αληθὲς ύψος ἥτις
Κεκτημένοις πορίζει.
Συνειδότος δὲ ἁγνοῦ
ὑπ' ὄψεσιν θεοίο
Ἐς καρδίην ὁρῶντος,
Τί βέλτιόν ποτ' ἔσται,
Καὶ ἀγγέλοις ὁμοῖον
Βροτὴν παριστάνοντος;
Πτερώσεως δὲ θείης
Πάσχει νέος βρότειος
*Ανωθεν ἦν ἀγνεύων,
Τηλαυγέσι πνοῇσιν,
"Ωστε κράτος θεωρεῖν
Μέγιστον, ἡ δὲ ρίζαν
Αὐτόσσυτον, κ᾽ ἅημα,
Ζωηφόρον γε πνεῦσιν,
Μυστηρίων τε κλεινῶν
Βάθεσσιν ἐμβατεύειν,
Οσσον θ᾽ ὑπὸ προνοίης
Κόσμῳ καλὸν κάτεισιν,
Οσσον τε ἐν χρόνοισιν
Εσται ἀεὶ ἐοῦσι.
Μακάρτερον τις εἴποι;
Τοιαῦτ' ἐγὼ, Σωτήρ
Δομήματα κράτιστα,
Ἰσχὺν σέθεν διδόντος,
Πέτρας ἐπὶ σταθηρᾶς,
Τοῦ ἀκρογωνιαίου
Λίθου, δ, αὐτὸς ἔπλες,
Επείγομαι ἐγείραι.
Αὐτὸς δὲ μοι χορηγοίς
Τὴν σὴν χάριν συνεργόν,
Τούτοις τέλος παρασχεῖν
Οπερ κράτιστον εἴη,
Σωτήριόν τ' ἔμοιγε.
Ούτε βροχὴ βιαία
Πηγαία ούτε ῥεῖθρα
Ραγδαῖοι οὔτ᾽ ἀῆται
Σεἶσαι ἐμὸν τότ' οἶκον
Εξουσιν οὐδὲ τυτθόν,
Δομημένων θεμέθλῳ
Σο, Σύτερ, ἀκραδάντῳ.
Σύ μοι διδοῖς δὲ χεῖρα,
Συνεργάστης δε γίγνου
Εμοιγε καὶ περαίνοις
Τὸ ξύμπαν, βρ' ὑμνω σε
ο
Et desideriorum impro
[dentiam
Et servilem necessitatem
Laboremque vanum,
Ego insensatus hunc sus
[ceperam,
Ab adolescentia vinciens
Funestis atenis meip
[suin
Vitæ perversæ
Amorumque exitioso
[ram.
[mus
Mibi ipsi videbar opti
Domorum speciosarum
[structor,
Altarumque turrium.
Fundamentum ponebam,
Petra vero non erat firma
In fulturam adifcii col
[locata,
Sed arena: hanc autem
[facillime
Flatn suo venti dejiciunt,
Flumina vero ex adverso
[scatentia
Cum fragore præcipitem
trahunt,
Ecce pluvia veniens
Liquescere arenam de
[monstrat.
Ideo cadunt domus
Domorum triste contem
Tectumque dirutam
Quænam ergo erant iste
[platur.
Quas insensatus difca
[domus
[bam
Animæ meæ damno?
Petra fundamentalis
Cordis mei, iniquitatibus
Semper innitebatur.
Mundabamenii exterum
Ferens extra colorem
Plagam interiorem igno
[rantibus
Sapientiam simulabat,
Intus protegentem
Turpe speciaculum,
Hocque bypocrisim di
veres
Omnibus detestabilem.
Damnososque habebam
[hospites
Falsa, vanaque jactantia
Quibus cure erat gloria
Quæ olim exardescens
De coio subito præcipi
[tavit
tenebrosum
Luciferum
Justo Dei judicio.
Istis filii erant
Innumeræque filiæ
Facilem præbentes
Aurem malorum consi
[liis.
Tunc veniens pluvia
Ventique flantes
Flumina irruentia
Ex fundamentis avuise
[runt.
Lamentabilis congeries
Ruinaque ingens super
[erat mini,
Animæ autem met pre
fceps via.
Ipsa tantam adduxit
In se calamitatem
Formidabilemque Dei
[iram
Mortaliumque inimici
[liam.
Nuncautem novi petram
In qua fundamentum po
[nendum est
Ut et domus servetur,
Habeoque lapides istos
Qui sunt vere pretiosi,
Auro argentoque
Perfecte ornati,
Divitiæ iis qui colunt
Felicitasque perfecta.
Quid enim augusta
Sapientia melius esse po
Extra quam videre
[test?
Deum non datur mort
[libas.
Humilitate rursus
Alta quid eral
Videntibus melius?
Verum apicem quæ
Possidentibus affert.
Consciente agno
Sub oculis Dei
In corda videntis,
Quid melius unquam eris
Angelicum quoque
Cibum præstante?
Volatum divinum
Subit humana mens,
Desuper ita fit purus
Splendido spiritu,
Ut maximam cernat
Polentia, originemque
Spontaneam, allaturn
[que
Vivificantcm spiritum,
Grandiaque mysteria
Penitus penetrare,
Quamque, Deo providen
[re.
Orbis sit magnificus,
Qnamque per omnia
Erit usque sæcula.
Uberius quis dicat?
Talia ego, Salvator,
Maxima monumenta,
Te ipso adjuvante,
Super firma petra,
Vere angulari
Lapide, qui ipse ´stabas
Erigere festino.
Concedas ipse mihi,
Suiccurrente tua gratia,
Ut ego maximum,
Mihique salutare
Opus perficiam.
Nec violenta pluvia,
Nec montium torrentes
Gravesve procellæ
Ne tantillum meam qui
[dem
Domum evertere pote
[runt,
Invicta, Salvator,
Tua manu stabilitatam.
Tu mihi manum præsta,
Auxiliator efficere
Meus, perficeque
Tolum, ut laudem te,
PG 91:1424ιιι. Ὕμνος ἱκετήριος εἰς τὴν ἁγίαν Τριάδα. Μέμνησό μου, ἀνάρχου ἄρρητε βλαστὲ ῥίζης, ξένον τ’ ἄημα ἀμφοῖν ἴσον γόνῳ καὶ ἀρχῇ, μορφὴ τρισήλιός μοι· ὅταν κρίνῃς μ’ ἐλιτρὸν σῶσον πυρός με λάτριν τὸν σόν, ζάλης τε πάσης ἄνελκε, Σῶτερ, αἰνῆς· δεσμόν τε λῦσον αἶψα ἐσμοῦ λυγρῶν κακῶν μου. Γράψον δὲ σῇ με βίβλῳ ῥόον φυγόντα τόνδε ἄτρωτον ἠδὲ σᾶον. Ψάλλειν τε καὶ γεραίρειν ἐν ἀπλέτοις χρόνοισι νεῦσον τεὸν κράτος με.