Analysis Libri Secundi
De Justini Codicibus EditisDe Justini Codicibus in Alias Linguas VersisDe Justini Codicibus Manuscriptis
PG 6:1031ΘΕΟΦΙΛΟΥ ΠΡΟΣ ΑΥΤΟΛΥΚΟΝ Στωμύλον μὲν οὖν στόμα καὶ φράσις εὐεπὴς τέρψιν παρέχει καὶ ἔπαινον πρὸς κενὴν δόξαν ἀθλίοις ἀνθρώποις ἔχουσι τὸν νοῦν κατεφθαρμένον· ὁ δὲ τῆς ἀληθείας ἐραστὴς οὐ προσέχει λόγοις μεμιαμμένοις, ἀλλὰ ἐξετάζει τὸ ἔργον τοῦ λόγου τί καὶ ὁποῖόν ἐστιν. ἐπειδὴ οὖν, ὦ ἑταῖρε, κατέπληξάς με λόγοις κενοῖς καυχησάμενος ἐν τοῖς θεοῖς σου τοῖς λιθίνοις καὶ ξυλίνοις, ἐλατοῖς τε καὶ χωνευτοῖς καὶ πλαστοῖς καὶ γραπτοῖς, οἳ οὔτε βλέπουσιν οὔτε ἀκούουσιν (εἰσὶ γὰρ εἴδωλα καὶ ἔργα χειρῶν ἀνθρώπων], ἔτι δὲ φῄς με καὶ χριστιανὸν ὡς κακὸν τοὔνομα φοροῦντα, ἐγὼ μὲν οὖν ὁμολογῶ εἶναι χριστιανός, καὶ φορῶ τὸ θεοφιλὲς ὄνομα τοῦτο ἐλπίζων εὔχρηστος εἶναι τῷ θεῷ. οὐ γὰρ ὡς σὺ ὑπολαμβάνεις, χαλεπὸν εἶναι τοὔνομα τοῦ θεοῦ, οὕτως ἔχει· ἴσως δὲ ἔτι αὐτὸς σὺ ἄχρηστος ὢν τῷ θεῷ περὶ τοῦ θεοῦ οὕτως φρονεῖς. Ἀλλὰ καὶ ἐὰν φῇς· Δεῖξόν μοι τὸν θεόν σου, κἀγώ σοι εἴποιμι ἄν· Δεῖξόν μοι τὸν ἄνθρωπόν σου κἀγώ σοι δείξω τὸν θεόν μου. ἐπεὶ δεῖξον βλέποντας τοὺς ὀφθαλμοὺς τῆς ψυχῆς σου, καὶ τὰ ὦτα τῆς καρδίας σου ἀκούοντα.καιον αὐτὸν λέγω· πατέρα ἐὰν εἴπω, τὰ πάντα αὐτὸν λέγω (16)· πῦρ ἐὰν εἴπω, τὴν ὀργὴν αὐτοῦ λέγω. Τρεῖς οὖν μοι· Οργίζεται Θεός; Μάλιστα· ὀργίζε- ται τοῖς τὰ φαῦλα πράσσουσιν, ἀγαθὸς δὲ καὶ χρηστὸς καὶ οἰκτίρμων ἐστὶν ἐπὶ τοὺς ἀγαπῶντας καὶ φοβου- μένους αὐτόν· παιδευτής (17) γάρ ἐστι τῶν θεοσεβῶν καὶ πατὴρ τῶν δικαίων, κριτὴς δὲ καὶ κολαστὴς τῶν ἀσεβῶν. λοίωτος δὲ, καθότι ἀθάνατός ἐστι. Θεὸς δὲ λέγεται (18) διὰ τὸ τεθεικέναι τὰ πάντα ἐπὶ τῇ ἑαυτοῦ (19) ἀσφα λείᾳ, καὶ διὰ τὸ θέειν· τὸ δὲ θέειν ἐστὶν τὸ τρέχειν, καὶ κινεῖν, καὶ ἐνεργεῖν, καὶ τρέφειν, καὶ προνοεῖν, καὶ κυβερνᾷν, καὶ ζωοποιεῖν τὰ πάντα. Κύριος δέ Β ἐστι διὰ τὸ κυριεύειν αὐτὸν τῶν ὅλων· πατὴρ δὲ διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν πρὸ τῶν ὅλων· δημιουργὸς δὲ καὶ ποιη- τῆς διὰ τὸ αὐτὸν εἶναι κτίστην καὶ ποιητὴν τῶν ὅλων· ὕψιστος δὲ διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν ἀνώτερον τῶν πάντων· παντοκράτωρ δὲ, ὅτι αὐτὸς τὰ πάντα κρατεῖ καὶ ἐμ- περιέχει. Τὰ γὰρ ὕψη τῶν οὐρανῶν, καὶ τὰ βάθη τῶν ἀβύσσων, καὶ τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης, ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ ἐστιν· καὶ οὐκ ἔστι τόπος τῆς καταπαύσεως αὐτοῦ. Οὐρανοὶ μὲν γὰρ ἔργον αὐτοῦ εἰσιν, γῆ ποίη- μα αὐτοῦ ἐστι· θάλασσα κτίσμα αὐτοῦ ἐστιν· ἄνθρω- πος πλάσμα καὶ εἰκὼν αὐτοῦ ἐστιν. Ηλιος καὶ σελήνη καὶ ἀστέρες στοιχεῖα (20) αὐτοῦ εἰσιν, εἰς σημεῖα καὶ εἰς καιροὺς καὶ εἰς ἡμέρας καὶ εἰς ἐνιαυτούς γεγο νότα, πρὸς ὑπηρεσίαν καὶ δουλείαν ἀνθρώπων· καὶ τὰ ἵνα διὰ τῶν ἔργων γινώσκηται καὶ νοηθῇ τὸ μέγεθος αὐτοῦ. διὰ τὸ τεθεικέναι, διὰ τὸ θέειν, τὸν ὄντα αὐτὸν λέγω. ἑαυτὸν λέγω, δυνατὸν αὐτὸν λέγω, Θεὸν αὐτὸν λέγω, Κύριον ἐὰν εἴπω, τὰ πάντα αὐτοῦ λέγω. κριτήν κτίστην, τὰ πάντα αὐτοῦ, υt ἀπ' αὐτοῦ. πρὸ πάντων αὐτὸν λέγω, Θεὸς λέγεται διὰ τὸ τεθεικέναι πάντα τῇ ἑαυτοῦ ἐξουσίᾳ καὶ ἀσφαλείᾳ καὶ διὰ τὸ θέειν, ὅπερ ἐστὶ τρέχειν, καὶ κινεῖν, καὶ κυβερνᾷν πάντα ὁ Θεὸς ἐποίησεν ἐξ οὐκ ὄντων εἰς τὸ εἶναι, - καὶ ζωογονεῖν τὰ πάντα. ἐξουσίᾳ, ζωογονείν ζωοποιεῖν. ἐπὶ τὴν ἀσφάλειαν αὐτῆς. ἑαυτοῦ. πάντα τῇ ἑαυτοῦ, τὰ ματαίως νομιζόμενα εἰς ἀριθμὸν στοιχείων παρὰ τοῖς πεπλανημένοις ονό- ματα, α ζώδια καλοῦσι, AD AUTOLYCUM LIB. I.. A tiam dicam, ejus benignitatem dico; si regnum di- cam, ejus gloriam dico; si Dominum dicam, judicem dico; si judicem dicam, justum eum dico; si patrem dicam, omnia eum dico; si ignem di- cam, iracundiam ejus dico. Dices igitur mihi : Ira- scitur Deus? Maxime; irascitur enim male agenti- bus, bonus vero et benignus et misericors est in eos qui eum amant ac timent. Est enim magister piorum et pater justorum, judex vero et vindex im- piorum. cipio quia ingenitus est: immutabilis est quatenus immortalis. Deus dicitur, id est quia omnia in sua ipsius stabilitate posuit, et quod idem est ac currere et movere, et operari, et nu- trire, et providere, et gubernare et vivificare omnia. Dominus est quia omnibus dominatur; Pater, quia ante oninia ; conditor et creator, quia omnia condi- dit et creavit ; altissimus, quia supra omnia; om- nipotens, quia omnia tenet et complectitur. Nam e alla colorum, et profunda abyssorum, et termini or- bis terræ, sunt in manu ejus; nec est locus in quo moretur et quiescat. Est enim cœlum ejus opus, terra et mare ejus opificium, homo ejus ſigmentum et imago. Sol, luna et stellæ sunt ejus elementa, in signa et tempora, et dies et annos condita, ut mi- äistrent et serviant hominibus. Atque omnia Deus fecit, cum antea non essent, ut ex operibus cogno- scatur et intelligatur ejus majestas. et cum mutilam hujus loci sententiam non incon- cinne restituant, visa sunt præferenda conjecturæ celeberr. Wolfii, qui legendum putat Referuntur ab eodem editore hæ conjectura hominum eruditorum, Felli, tanquam ex cod. ms. Grabii, Lacrosii, Cotelerii Μonum. eccles. Græc., pag. : Forte pro quod suppeditavit cod. ms., legen- dum Si Dominum illum dicam, conditorem dico. Reretur placet erudito editori Hamburgensi, vel Omnia illius esse vel ab eo esse dico. Non tamen commodo sensu caret vulgata scriptura. Indicat enim Patris nomine com- prebendi quidquid humana imbecillitas de Deo elo- qui potest. Cotelerius, in loco quem modo citavi mnus, legit atque hanc con- jecturam confirmat ex his quæ paulo post leguntur, Pater dicitur, quia est ante omnia. gator Dei cultorum. Videtur enim Theophilus indi- care velle quid intersit inter pœnas, quibus bonos interdum Deus erudit, et eas quas impiis, ut seve- ras judex, infigit. Notus est omnibus Proverbio- rum locus, quein citat Apostolus, Hebr. xii, 5. nes Damascenus sub nomine S. Amphilochii epi- „copi Iconii, non tamen sine aliqua dissimilitudine. Sic enim habet : D In codice Coisliniano 276, quo continentur Parallela, sed alio ac in editis or- dine, legitur hoc testimonium sub eodem Amphilo- chii nomine, sed deest et pro ha- betur Lexic., p. 1367. Cui quidem favet illud psalmi cut : Qui fundasti terram super stabilitatem suam, Sed hic locus ita citatur a sancto Joanne Damasceno, ut necesse sit legere Habet enim omissa præpositione. et stellas appellat Theophilus. Eodem sensu vocem hanc usurpant Eusebius Hist. lib. m, c. 31; Præp. evang. lib. 1, c. 12, et lib. ni, p. 91; Basil. hom. in Mexaem.; Chrysost. homil. in Genes. ; Cyrill. Jul., p. 17. Unde facile explicatur, quod nonnullos criticos torsit, cur astra interdum apud Latinos elementa appellentur, ut apud Tertullianum lib. ad Nat.; Lactantium lib. 11, c. 5, et S. Hieronymum epist. ad Hebidium. Miror Petavium minus vidisse quid sint apud Epiphanium frustra excogitata, pro nu- mero elementorum, apud errantes nomina, quæ Zodia appellant. Hæc Petavius, not. in hæres. 16, inter- pretatur de quadripartita signorum divisione pro quatuor elementorum numero. Sed liquet Epipha- nium loqui de signis Zodiaci, non de quatuor ele- mentis. Recenset enim duodecim nomina Hebraica totidem Græcis nominibus respondentia pro numero elementorum, id est duodecim signorum Zodiaci. 4. Αναρχος δέ ἐστιν, ὅτι ἀγέννητός ἐστιν· ἀναλ 5. Καθάπερ γὰρ ψυχὴ (21) ἐν ἀνθρώπῳ οὐ βλέπε- C 5. Invisibiks Deus ex providentia cognoscitur. 4. Pergit de Dei attributis disserere.—Caret prin- (16) Τὰ πάντα αὐτὸν λέγω. Satis commode le- (17) Παιδευτής. Melius forte redderetur, casti- (18) Θεὸς δὲ λέγεται. Citat hunc locum S. Joan- (19) Εαυτού. Legendum putat ἑαυτῶν Suicerus (20) Στοιχεία. Sic etiam infra n. 5 et 6, solem (21) Καθάπερ γὰρ ψυχή. Eodem modo Otavius
ὥσπερ γὰρ οἱ βλέποντες τοῖς ὀφθαλμοῖς τοῦ σώματος κατανοοῦσι τὴν τοῦ βίου καὶ ἐπίγειον πραγματείαν, ἅμα δοκιμάζοντες τὰ διαφέροντα, ἤτοι φῶς ἢ σκότος, ἢ λευκὸν ἢ μέλαν, ἢ ἀειδὲς ἢ εὔμορφον, ἢ εὔρυθμον καὶ εὔμετρον ἢ ἄρυθμον καὶ ἄμετρον ἢ ὑπέρμετρον ἢ κόλουρον, ὁμοίως δὲ καὶ τὰ ὑπ’ ἀκοὴν πίπτοντα, ἢ ὀξύφωνα ἢ βαρύφωνα ἢ ἡδύφωνα, οὕτως ἔχοι ἂν καὶ περὶ τὰ ὦτα τῆς καρδίας καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς τοὺς τῆς ψυχῆς δύνασθαι θεὸν θεάσασθαι. βλέπεται γὰρ θεὸς τοῖς δυναμένοις αὐτὸν ὁρᾶν, ἔπαν ἔχωσι τοὺς ὀφθαλμοὺς ἀνεῳγμένους τῆς ψυχῆς. πάντες μὲν γὰρ ἔχουσι τοὺς ὀφθαλμούς, ἀλλὰ ἔνιοι ὑποκεχυμένους καὶ μὴ βλέποντας τὸ φῶς τοῦ ἡλίου. καὶ οὐ παρὰ τὸ μὴ βλέπειν τοὺς τυφλοὺς ἤδη καὶ οὐκ ἔστιν τὸ φῶς τοῦ ἡλίου φαῖνον, ἀλλὰ ἑαυτοὺς αἰτιάσθωσαν οἱ τυφλοὶ καὶ τοὺς ἑαυτῶν ὀφθαλμούς. οὕτως καὶ σύ, ὦ ἄνθρωπε, ἔχεις ὑποκεχυμένους τοὺς ὀφθαλμοὺς τῆς ψυχῆς σου ὑπὸ τῶν ἁμαρτημάτων καὶ τῶν πράξεών σου τῶν πονηρῶν. Ὥσπερ ἔσοπτρον ἐστιλβωμένον, οὕτως δεῖ τὸν ἄνθρωπον ἔχειν καθαρὰν ψυχήν. ἔπαν οὖν ᾖ ἰὸς ἐν τῷ ἐσόπτρῳ, οὐ δύναται ὁρᾶσθαι τὸ πρόσωπον τοῦ ἀνθρώπου ἐν τῷ ἐσόπτρῳ·καιον αὐτὸν λέγω· πατέρα ἐὰν εἴπω, τὰ πάντα αὐτὸν λέγω (16)· πῦρ ἐὰν εἴπω, τὴν ὀργὴν αὐτοῦ λέγω. Τρεῖς οὖν μοι· Οργίζεται Θεός; Μάλιστα· ὀργίζε- ται τοῖς τὰ φαῦλα πράσσουσιν, ἀγαθὸς δὲ καὶ χρηστὸς καὶ οἰκτίρμων ἐστὶν ἐπὶ τοὺς ἀγαπῶντας καὶ φοβου- μένους αὐτόν· παιδευτής (17) γάρ ἐστι τῶν θεοσεβῶν καὶ πατὴρ τῶν δικαίων, κριτὴς δὲ καὶ κολαστὴς τῶν ἀσεβῶν. λοίωτος δὲ, καθότι ἀθάνατός ἐστι. Θεὸς δὲ λέγεται (18) διὰ τὸ τεθεικέναι τὰ πάντα ἐπὶ τῇ ἑαυτοῦ (19) ἀσφα λείᾳ, καὶ διὰ τὸ θέειν· τὸ δὲ θέειν ἐστὶν τὸ τρέχειν, καὶ κινεῖν, καὶ ἐνεργεῖν, καὶ τρέφειν, καὶ προνοεῖν, καὶ κυβερνᾷν, καὶ ζωοποιεῖν τὰ πάντα. Κύριος δέ Β ἐστι διὰ τὸ κυριεύειν αὐτὸν τῶν ὅλων· πατὴρ δὲ διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν πρὸ τῶν ὅλων· δημιουργὸς δὲ καὶ ποιη- τῆς διὰ τὸ αὐτὸν εἶναι κτίστην καὶ ποιητὴν τῶν ὅλων· ὕψιστος δὲ διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν ἀνώτερον τῶν πάντων· παντοκράτωρ δὲ, ὅτι αὐτὸς τὰ πάντα κρατεῖ καὶ ἐμ- περιέχει. Τὰ γὰρ ὕψη τῶν οὐρανῶν, καὶ τὰ βάθη τῶν ἀβύσσων, καὶ τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης, ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ ἐστιν· καὶ οὐκ ἔστι τόπος τῆς καταπαύσεως αὐτοῦ. Οὐρανοὶ μὲν γὰρ ἔργον αὐτοῦ εἰσιν, γῆ ποίη- μα αὐτοῦ ἐστι· θάλασσα κτίσμα αὐτοῦ ἐστιν· ἄνθρω- πος πλάσμα καὶ εἰκὼν αὐτοῦ ἐστιν. Ηλιος καὶ σελήνη καὶ ἀστέρες στοιχεῖα (20) αὐτοῦ εἰσιν, εἰς σημεῖα καὶ εἰς καιροὺς καὶ εἰς ἡμέρας καὶ εἰς ἐνιαυτούς γεγο νότα, πρὸς ὑπηρεσίαν καὶ δουλείαν ἀνθρώπων· καὶ τὰ ἵνα διὰ τῶν ἔργων γινώσκηται καὶ νοηθῇ τὸ μέγεθος αὐτοῦ. διὰ τὸ τεθεικέναι, διὰ τὸ θέειν, τὸν ὄντα αὐτὸν λέγω. ἑαυτὸν λέγω, δυνατὸν αὐτὸν λέγω, Θεὸν αὐτὸν λέγω, Κύριον ἐὰν εἴπω, τὰ πάντα αὐτοῦ λέγω. κριτήν κτίστην, τὰ πάντα αὐτοῦ, υt ἀπ' αὐτοῦ. πρὸ πάντων αὐτὸν λέγω, Θεὸς λέγεται διὰ τὸ τεθεικέναι πάντα τῇ ἑαυτοῦ ἐξουσίᾳ καὶ ἀσφαλείᾳ καὶ διὰ τὸ θέειν, ὅπερ ἐστὶ τρέχειν, καὶ κινεῖν, καὶ κυβερνᾷν πάντα ὁ Θεὸς ἐποίησεν ἐξ οὐκ ὄντων εἰς τὸ εἶναι, - καὶ ζωογονεῖν τὰ πάντα. ἐξουσίᾳ, ζωογονείν ζωοποιεῖν. ἐπὶ τὴν ἀσφάλειαν αὐτῆς. ἑαυτοῦ. πάντα τῇ ἑαυτοῦ, τὰ ματαίως νομιζόμενα εἰς ἀριθμὸν στοιχείων παρὰ τοῖς πεπλανημένοις ονό- ματα, α ζώδια καλοῦσι, AD AUTOLYCUM LIB. I.. A tiam dicam, ejus benignitatem dico; si regnum di- cam, ejus gloriam dico; si Dominum dicam, judicem dico; si judicem dicam, justum eum dico; si patrem dicam, omnia eum dico; si ignem di- cam, iracundiam ejus dico. Dices igitur mihi : Ira- scitur Deus? Maxime; irascitur enim male agenti- bus, bonus vero et benignus et misericors est in eos qui eum amant ac timent. Est enim magister piorum et pater justorum, judex vero et vindex im- piorum. cipio quia ingenitus est: immutabilis est quatenus immortalis. Deus dicitur, id est quia omnia in sua ipsius stabilitate posuit, et quod idem est ac currere et movere, et operari, et nu- trire, et providere, et gubernare et vivificare omnia. Dominus est quia omnibus dominatur; Pater, quia ante oninia ; conditor et creator, quia omnia condi- dit et creavit ; altissimus, quia supra omnia; om- nipotens, quia omnia tenet et complectitur. Nam e alla colorum, et profunda abyssorum, et termini or- bis terræ, sunt in manu ejus; nec est locus in quo moretur et quiescat. Est enim cœlum ejus opus, terra et mare ejus opificium, homo ejus ſigmentum et imago. Sol, luna et stellæ sunt ejus elementa, in signa et tempora, et dies et annos condita, ut mi- äistrent et serviant hominibus. Atque omnia Deus fecit, cum antea non essent, ut ex operibus cogno- scatur et intelligatur ejus majestas. et cum mutilam hujus loci sententiam non incon- cinne restituant, visa sunt præferenda conjecturæ celeberr. Wolfii, qui legendum putat Referuntur ab eodem editore hæ conjectura hominum eruditorum, Felli, tanquam ex cod. ms. Grabii, Lacrosii, Cotelerii Μonum. eccles. Græc., pag. : Forte pro quod suppeditavit cod. ms., legen- dum Si Dominum illum dicam, conditorem dico. Reretur placet erudito editori Hamburgensi, vel Omnia illius esse vel ab eo esse dico. Non tamen commodo sensu caret vulgata scriptura. Indicat enim Patris nomine com- prebendi quidquid humana imbecillitas de Deo elo- qui potest. Cotelerius, in loco quem modo citavi mnus, legit atque hanc con- jecturam confirmat ex his quæ paulo post leguntur, Pater dicitur, quia est ante omnia. gator Dei cultorum. Videtur enim Theophilus indi- care velle quid intersit inter pœnas, quibus bonos interdum Deus erudit, et eas quas impiis, ut seve- ras judex, infigit. Notus est omnibus Proverbio- rum locus, quein citat Apostolus, Hebr. xii, 5. nes Damascenus sub nomine S. Amphilochii epi- „copi Iconii, non tamen sine aliqua dissimilitudine. Sic enim habet : D In codice Coisliniano 276, quo continentur Parallela, sed alio ac in editis or- dine, legitur hoc testimonium sub eodem Amphilo- chii nomine, sed deest et pro ha- betur Lexic., p. 1367. Cui quidem favet illud psalmi cut : Qui fundasti terram super stabilitatem suam, Sed hic locus ita citatur a sancto Joanne Damasceno, ut necesse sit legere Habet enim omissa præpositione. et stellas appellat Theophilus. Eodem sensu vocem hanc usurpant Eusebius Hist. lib. m, c. 31; Præp. evang. lib. 1, c. 12, et lib. ni, p. 91; Basil. hom. in Mexaem.; Chrysost. homil. in Genes. ; Cyrill. Jul., p. 17. Unde facile explicatur, quod nonnullos criticos torsit, cur astra interdum apud Latinos elementa appellentur, ut apud Tertullianum lib. ad Nat.; Lactantium lib. 11, c. 5, et S. Hieronymum epist. ad Hebidium. Miror Petavium minus vidisse quid sint apud Epiphanium frustra excogitata, pro nu- mero elementorum, apud errantes nomina, quæ Zodia appellant. Hæc Petavius, not. in hæres. 16, inter- pretatur de quadripartita signorum divisione pro quatuor elementorum numero. Sed liquet Epipha- nium loqui de signis Zodiaci, non de quatuor ele- mentis. Recenset enim duodecim nomina Hebraica totidem Græcis nominibus respondentia pro numero elementorum, id est duodecim signorum Zodiaci. 4. Αναρχος δέ ἐστιν, ὅτι ἀγέννητός ἐστιν· ἀναλ 5. Καθάπερ γὰρ ψυχὴ (21) ἐν ἀνθρώπῳ οὐ βλέπε- C 5. Invisibiks Deus ex providentia cognoscitur. 4. Pergit de Dei attributis disserere.—Caret prin- (16) Τὰ πάντα αὐτὸν λέγω. Satis commode le- (17) Παιδευτής. Melius forte redderetur, casti- (18) Θεὸς δὲ λέγεται. Citat hunc locum S. Joan- (19) Εαυτού. Legendum putat ἑαυτῶν Suicerus (20) Στοιχεία. Sic etiam infra n. 5 et 6, solem (21) Καθάπερ γὰρ ψυχή. Eodem modo Otavius
οὕτως καὶ ὅταν ᾖ ἁμαρτία ἐν τῷ ἀνθρώπῳ, οὐ δύναται ὁ τοιοῦτος ἄνθρωπος θεωρεῖν τὸν θεόν. δεῖξον οὖν καὶ σὺ σεαυτόν, εἰ οὐκ εἶ μοιχός, εἰ οὐκ εἶ πόρνος, εἰ οὐκ εἶ κλέπτης, εἰ οὐκ εἶ ἅρπαξ, εἰ οὐκ εἶ ἀποστερητής, εἰ οὐκ εἶ ἀρσενοκοίτης, εἰ οὐκ εἶ ὑβριστής, εἰ οὐκ εἶ λοίδορος, εἰ οὐκ ὀργίλος, εἰ οὐ φθονερός, εἰ οὐκ ἀλαζών, εἰ οὐχ ὑπερόπτης, εἰ οὐ πλήκτης, εἰ οὐ φιλάργυρος, εἰ οὐ γονεῦσιν ἀπειθής, εἰ οὐ τὰ τέκνα σου πωλεῖς. τοῖς γὰρ ταῦτα πράσσουσιν ὁ θεὸς οὐκ ἐμφανίζεται, ἐὰν μὴ πρῶτον ἑαυτοὺς καθαρίσωσιν ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ. Καὶ σοὶ οὖν ἅπαντα ἐπισκοτεῖ, καθάπερ ὕλης ἐπιφορὰ ἐπὰν γένηται τοῖς ὀφθαλμοῖς πρὸς τὸ μὴ δύνασθαι ἀτενίσαι τὸ φῶς τοῦ ἡλίου· οὕτως καὶ σοί, ὦ ἄνθρωπε, ἐπισκοτοῦσιν αἱ ἀσέβειαι πρὸς τὸ μὴ δύνασθαί σε ὁρᾶν τὸν θεόν. Ἐρεῖς οὖν μοι· Σὺ ὁ βλέπων διήγησαί μοι τὸ εἶδος τοῦ θεοῦ. ἄκουε, ὦ ἄνθρωπε· τὸ μὲν εἶδος τοῦ θεοῦ ἄρρητον καὶ ἀνέκφραστόν ἐστιν, μὴ δυνάμενον ὀφθαλμοῖς σαρκίνοις ὁραθῆναι. δόξῃ γάρ ἐστιν ἀχώρητος, μεγέθει ἀκατάληπτος, ὕψει ἀπερινόητος, ἰσχύϊ ἀσύγκριτος, σοφίᾳ ἀσυμβίβαστος, ἀγαθωσύνῃ ἀμίμητος, καλοποιί̈ᾳ ἀνεκδιήγητος.καιον αὐτὸν λέγω· πατέρα ἐὰν εἴπω, τὰ πάντα αὐτὸν λέγω (16)· πῦρ ἐὰν εἴπω, τὴν ὀργὴν αὐτοῦ λέγω. Τρεῖς οὖν μοι· Οργίζεται Θεός; Μάλιστα· ὀργίζε- ται τοῖς τὰ φαῦλα πράσσουσιν, ἀγαθὸς δὲ καὶ χρηστὸς καὶ οἰκτίρμων ἐστὶν ἐπὶ τοὺς ἀγαπῶντας καὶ φοβου- μένους αὐτόν· παιδευτής (17) γάρ ἐστι τῶν θεοσεβῶν καὶ πατὴρ τῶν δικαίων, κριτὴς δὲ καὶ κολαστὴς τῶν ἀσεβῶν. λοίωτος δὲ, καθότι ἀθάνατός ἐστι. Θεὸς δὲ λέγεται (18) διὰ τὸ τεθεικέναι τὰ πάντα ἐπὶ τῇ ἑαυτοῦ (19) ἀσφα λείᾳ, καὶ διὰ τὸ θέειν· τὸ δὲ θέειν ἐστὶν τὸ τρέχειν, καὶ κινεῖν, καὶ ἐνεργεῖν, καὶ τρέφειν, καὶ προνοεῖν, καὶ κυβερνᾷν, καὶ ζωοποιεῖν τὰ πάντα. Κύριος δέ Β ἐστι διὰ τὸ κυριεύειν αὐτὸν τῶν ὅλων· πατὴρ δὲ διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν πρὸ τῶν ὅλων· δημιουργὸς δὲ καὶ ποιη- τῆς διὰ τὸ αὐτὸν εἶναι κτίστην καὶ ποιητὴν τῶν ὅλων· ὕψιστος δὲ διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν ἀνώτερον τῶν πάντων· παντοκράτωρ δὲ, ὅτι αὐτὸς τὰ πάντα κρατεῖ καὶ ἐμ- περιέχει. Τὰ γὰρ ὕψη τῶν οὐρανῶν, καὶ τὰ βάθη τῶν ἀβύσσων, καὶ τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης, ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ ἐστιν· καὶ οὐκ ἔστι τόπος τῆς καταπαύσεως αὐτοῦ. Οὐρανοὶ μὲν γὰρ ἔργον αὐτοῦ εἰσιν, γῆ ποίη- μα αὐτοῦ ἐστι· θάλασσα κτίσμα αὐτοῦ ἐστιν· ἄνθρω- πος πλάσμα καὶ εἰκὼν αὐτοῦ ἐστιν. Ηλιος καὶ σελήνη καὶ ἀστέρες στοιχεῖα (20) αὐτοῦ εἰσιν, εἰς σημεῖα καὶ εἰς καιροὺς καὶ εἰς ἡμέρας καὶ εἰς ἐνιαυτούς γεγο νότα, πρὸς ὑπηρεσίαν καὶ δουλείαν ἀνθρώπων· καὶ τὰ ἵνα διὰ τῶν ἔργων γινώσκηται καὶ νοηθῇ τὸ μέγεθος αὐτοῦ. διὰ τὸ τεθεικέναι, διὰ τὸ θέειν, τὸν ὄντα αὐτὸν λέγω. ἑαυτὸν λέγω, δυνατὸν αὐτὸν λέγω, Θεὸν αὐτὸν λέγω, Κύριον ἐὰν εἴπω, τὰ πάντα αὐτοῦ λέγω. κριτήν κτίστην, τὰ πάντα αὐτοῦ, υt ἀπ' αὐτοῦ. πρὸ πάντων αὐτὸν λέγω, Θεὸς λέγεται διὰ τὸ τεθεικέναι πάντα τῇ ἑαυτοῦ ἐξουσίᾳ καὶ ἀσφαλείᾳ καὶ διὰ τὸ θέειν, ὅπερ ἐστὶ τρέχειν, καὶ κινεῖν, καὶ κυβερνᾷν πάντα ὁ Θεὸς ἐποίησεν ἐξ οὐκ ὄντων εἰς τὸ εἶναι, - καὶ ζωογονεῖν τὰ πάντα. ἐξουσίᾳ, ζωογονείν ζωοποιεῖν. ἐπὶ τὴν ἀσφάλειαν αὐτῆς. ἑαυτοῦ. πάντα τῇ ἑαυτοῦ, τὰ ματαίως νομιζόμενα εἰς ἀριθμὸν στοιχείων παρὰ τοῖς πεπλανημένοις ονό- ματα, α ζώδια καλοῦσι, AD AUTOLYCUM LIB. I.. A tiam dicam, ejus benignitatem dico; si regnum di- cam, ejus gloriam dico; si Dominum dicam, judicem dico; si judicem dicam, justum eum dico; si patrem dicam, omnia eum dico; si ignem di- cam, iracundiam ejus dico. Dices igitur mihi : Ira- scitur Deus? Maxime; irascitur enim male agenti- bus, bonus vero et benignus et misericors est in eos qui eum amant ac timent. Est enim magister piorum et pater justorum, judex vero et vindex im- piorum. cipio quia ingenitus est: immutabilis est quatenus immortalis. Deus dicitur, id est quia omnia in sua ipsius stabilitate posuit, et quod idem est ac currere et movere, et operari, et nu- trire, et providere, et gubernare et vivificare omnia. Dominus est quia omnibus dominatur; Pater, quia ante oninia ; conditor et creator, quia omnia condi- dit et creavit ; altissimus, quia supra omnia; om- nipotens, quia omnia tenet et complectitur. Nam e alla colorum, et profunda abyssorum, et termini or- bis terræ, sunt in manu ejus; nec est locus in quo moretur et quiescat. Est enim cœlum ejus opus, terra et mare ejus opificium, homo ejus ſigmentum et imago. Sol, luna et stellæ sunt ejus elementa, in signa et tempora, et dies et annos condita, ut mi- äistrent et serviant hominibus. Atque omnia Deus fecit, cum antea non essent, ut ex operibus cogno- scatur et intelligatur ejus majestas. et cum mutilam hujus loci sententiam non incon- cinne restituant, visa sunt præferenda conjecturæ celeberr. Wolfii, qui legendum putat Referuntur ab eodem editore hæ conjectura hominum eruditorum, Felli, tanquam ex cod. ms. Grabii, Lacrosii, Cotelerii Μonum. eccles. Græc., pag. : Forte pro quod suppeditavit cod. ms., legen- dum Si Dominum illum dicam, conditorem dico. Reretur placet erudito editori Hamburgensi, vel Omnia illius esse vel ab eo esse dico. Non tamen commodo sensu caret vulgata scriptura. Indicat enim Patris nomine com- prebendi quidquid humana imbecillitas de Deo elo- qui potest. Cotelerius, in loco quem modo citavi mnus, legit atque hanc con- jecturam confirmat ex his quæ paulo post leguntur, Pater dicitur, quia est ante omnia. gator Dei cultorum. Videtur enim Theophilus indi- care velle quid intersit inter pœnas, quibus bonos interdum Deus erudit, et eas quas impiis, ut seve- ras judex, infigit. Notus est omnibus Proverbio- rum locus, quein citat Apostolus, Hebr. xii, 5. nes Damascenus sub nomine S. Amphilochii epi- „copi Iconii, non tamen sine aliqua dissimilitudine. Sic enim habet : D In codice Coisliniano 276, quo continentur Parallela, sed alio ac in editis or- dine, legitur hoc testimonium sub eodem Amphilo- chii nomine, sed deest et pro ha- betur Lexic., p. 1367. Cui quidem favet illud psalmi cut : Qui fundasti terram super stabilitatem suam, Sed hic locus ita citatur a sancto Joanne Damasceno, ut necesse sit legere Habet enim omissa præpositione. et stellas appellat Theophilus. Eodem sensu vocem hanc usurpant Eusebius Hist. lib. m, c. 31; Præp. evang. lib. 1, c. 12, et lib. ni, p. 91; Basil. hom. in Mexaem.; Chrysost. homil. in Genes. ; Cyrill. Jul., p. 17. Unde facile explicatur, quod nonnullos criticos torsit, cur astra interdum apud Latinos elementa appellentur, ut apud Tertullianum lib. ad Nat.; Lactantium lib. 11, c. 5, et S. Hieronymum epist. ad Hebidium. Miror Petavium minus vidisse quid sint apud Epiphanium frustra excogitata, pro nu- mero elementorum, apud errantes nomina, quæ Zodia appellant. Hæc Petavius, not. in hæres. 16, inter- pretatur de quadripartita signorum divisione pro quatuor elementorum numero. Sed liquet Epipha- nium loqui de signis Zodiaci, non de quatuor ele- mentis. Recenset enim duodecim nomina Hebraica totidem Græcis nominibus respondentia pro numero elementorum, id est duodecim signorum Zodiaci. 4. Αναρχος δέ ἐστιν, ὅτι ἀγέννητός ἐστιν· ἀναλ 5. Καθάπερ γὰρ ψυχὴ (21) ἐν ἀνθρώπῳ οὐ βλέπε- C 5. Invisibiks Deus ex providentia cognoscitur. 4. Pergit de Dei attributis disserere.—Caret prin- (16) Τὰ πάντα αὐτὸν λέγω. Satis commode le- (17) Παιδευτής. Melius forte redderetur, casti- (18) Θεὸς δὲ λέγεται. Citat hunc locum S. Joan- (19) Εαυτού. Legendum putat ἑαυτῶν Suicerus (20) Στοιχεία. Sic etiam infra n. 5 et 6, solem (21) Καθάπερ γὰρ ψυχή. Eodem modo Otavius
εἰ γὰρ φῶς αὐτὸν εἴπω, ποίημα αὐτοῦ λέγω· εἰ λόγον εἴπω, ἀρχὴν αὐτοῦ λέγω· νοῦν ἐὰν εἴπω, φρόνησιν αὐτοῦ λέγω· πνεῦμα ἐὰν εἴπω, ἀναπνοὴν αὐτοῦ λέγω· σοφίαν ἐὰν εἴπω, γέννημα αὐτοῦ λέγω· ἴσχυν ἐὰν εἴπω, κράτος αὐτοῦ λέγω· δύναμιν ἐὰν εἴπω, ἐνέργειαν αὐτοῦ λέγω· πρόνοιαν ἐὰν εἴπω, ἀγαθωσύνην αὐτοῦ λέγω· βασιλείαν ἐὰν εἴπω, δόξαν αὐτοῦ λέγω· κύριον ἐὰν εἴπω, κριτὴν αὐτὸν λέγω· κριτὴν ἐὰν εἴπω, δίκαιον αὐτὸν λέγω· πατέρα ἐὰν εἴπω, τὰ πάντα αὐτὸν λέγω· πὺρ ἐὰν εἴπω, τὴν ὀργὴν αὐτοῦ λέγω. Ἐρεῖς οὖν μοι· Ὀργίζεται θεός; μάλιστα· ὀργίζεται τοῖς τὰ φαῦλα πράσσουσιν, ἀγαθὸς δὲ καὶ χρηστὸς καὶ οἰκτίρμων ἐστὶν ἐπὶ τοὺς ἀγαπῶντας καὶ φοβουμένους αὐτόν· παιδευτὴς γάρ ἐστιν τῶν θεοσεβῶν καὶ πατὴρ τῶν δικαίων, κριτὴς δὲ καὶ κολαστὴς τῶν ἀσεβῶν. Ἄναρχος δέ ἐστιν, ὅτι ἀγένητός ἐστιν· ἀναλλοίωτος δέ, καθότι ἀθάνατός ἐστιν. θεὸς δὲ λέγεται διὰ τὸ τεθεικέναι τὰ πάντα ἐπὶ τῇ ἑαυτοῦ ἀσφαλείᾳ, καὶ διὰ τὸ θέειν· τὸ δὲ θέειν ἐστὶν τὸ τρέχειν καὶ κινεῖν καὶ ἐνεργεῖν καὶ τρέφειν καὶ προνοεῖν καὶ κυβερνᾶν καὶ ζωοποιεῖν τὰ πάντα.καιον αὐτὸν λέγω· πατέρα ἐὰν εἴπω, τὰ πάντα αὐτὸν λέγω (16)· πῦρ ἐὰν εἴπω, τὴν ὀργὴν αὐτοῦ λέγω. Τρεῖς οὖν μοι· Οργίζεται Θεός; Μάλιστα· ὀργίζε- ται τοῖς τὰ φαῦλα πράσσουσιν, ἀγαθὸς δὲ καὶ χρηστὸς καὶ οἰκτίρμων ἐστὶν ἐπὶ τοὺς ἀγαπῶντας καὶ φοβου- μένους αὐτόν· παιδευτής (17) γάρ ἐστι τῶν θεοσεβῶν καὶ πατὴρ τῶν δικαίων, κριτὴς δὲ καὶ κολαστὴς τῶν ἀσεβῶν. λοίωτος δὲ, καθότι ἀθάνατός ἐστι. Θεὸς δὲ λέγεται (18) διὰ τὸ τεθεικέναι τὰ πάντα ἐπὶ τῇ ἑαυτοῦ (19) ἀσφα λείᾳ, καὶ διὰ τὸ θέειν· τὸ δὲ θέειν ἐστὶν τὸ τρέχειν, καὶ κινεῖν, καὶ ἐνεργεῖν, καὶ τρέφειν, καὶ προνοεῖν, καὶ κυβερνᾷν, καὶ ζωοποιεῖν τὰ πάντα. Κύριος δέ Β ἐστι διὰ τὸ κυριεύειν αὐτὸν τῶν ὅλων· πατὴρ δὲ διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν πρὸ τῶν ὅλων· δημιουργὸς δὲ καὶ ποιη- τῆς διὰ τὸ αὐτὸν εἶναι κτίστην καὶ ποιητὴν τῶν ὅλων· ὕψιστος δὲ διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν ἀνώτερον τῶν πάντων· παντοκράτωρ δὲ, ὅτι αὐτὸς τὰ πάντα κρατεῖ καὶ ἐμ- περιέχει. Τὰ γὰρ ὕψη τῶν οὐρανῶν, καὶ τὰ βάθη τῶν ἀβύσσων, καὶ τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης, ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ ἐστιν· καὶ οὐκ ἔστι τόπος τῆς καταπαύσεως αὐτοῦ. Οὐρανοὶ μὲν γὰρ ἔργον αὐτοῦ εἰσιν, γῆ ποίη- μα αὐτοῦ ἐστι· θάλασσα κτίσμα αὐτοῦ ἐστιν· ἄνθρω- πος πλάσμα καὶ εἰκὼν αὐτοῦ ἐστιν. Ηλιος καὶ σελήνη καὶ ἀστέρες στοιχεῖα (20) αὐτοῦ εἰσιν, εἰς σημεῖα καὶ εἰς καιροὺς καὶ εἰς ἡμέρας καὶ εἰς ἐνιαυτούς γεγο νότα, πρὸς ὑπηρεσίαν καὶ δουλείαν ἀνθρώπων· καὶ τὰ ἵνα διὰ τῶν ἔργων γινώσκηται καὶ νοηθῇ τὸ μέγεθος αὐτοῦ. διὰ τὸ τεθεικέναι, διὰ τὸ θέειν, τὸν ὄντα αὐτὸν λέγω. ἑαυτὸν λέγω, δυνατὸν αὐτὸν λέγω, Θεὸν αὐτὸν λέγω, Κύριον ἐὰν εἴπω, τὰ πάντα αὐτοῦ λέγω. κριτήν κτίστην, τὰ πάντα αὐτοῦ, υt ἀπ' αὐτοῦ. πρὸ πάντων αὐτὸν λέγω, Θεὸς λέγεται διὰ τὸ τεθεικέναι πάντα τῇ ἑαυτοῦ ἐξουσίᾳ καὶ ἀσφαλείᾳ καὶ διὰ τὸ θέειν, ὅπερ ἐστὶ τρέχειν, καὶ κινεῖν, καὶ κυβερνᾷν πάντα ὁ Θεὸς ἐποίησεν ἐξ οὐκ ὄντων εἰς τὸ εἶναι, - καὶ ζωογονεῖν τὰ πάντα. ἐξουσίᾳ, ζωογονείν ζωοποιεῖν. ἐπὶ τὴν ἀσφάλειαν αὐτῆς. ἑαυτοῦ. πάντα τῇ ἑαυτοῦ, τὰ ματαίως νομιζόμενα εἰς ἀριθμὸν στοιχείων παρὰ τοῖς πεπλανημένοις ονό- ματα, α ζώδια καλοῦσι, AD AUTOLYCUM LIB. I.. A tiam dicam, ejus benignitatem dico; si regnum di- cam, ejus gloriam dico; si Dominum dicam, judicem dico; si judicem dicam, justum eum dico; si patrem dicam, omnia eum dico; si ignem di- cam, iracundiam ejus dico. Dices igitur mihi : Ira- scitur Deus? Maxime; irascitur enim male agenti- bus, bonus vero et benignus et misericors est in eos qui eum amant ac timent. Est enim magister piorum et pater justorum, judex vero et vindex im- piorum. cipio quia ingenitus est: immutabilis est quatenus immortalis. Deus dicitur, id est quia omnia in sua ipsius stabilitate posuit, et quod idem est ac currere et movere, et operari, et nu- trire, et providere, et gubernare et vivificare omnia. Dominus est quia omnibus dominatur; Pater, quia ante oninia ; conditor et creator, quia omnia condi- dit et creavit ; altissimus, quia supra omnia; om- nipotens, quia omnia tenet et complectitur. Nam e alla colorum, et profunda abyssorum, et termini or- bis terræ, sunt in manu ejus; nec est locus in quo moretur et quiescat. Est enim cœlum ejus opus, terra et mare ejus opificium, homo ejus ſigmentum et imago. Sol, luna et stellæ sunt ejus elementa, in signa et tempora, et dies et annos condita, ut mi- äistrent et serviant hominibus. Atque omnia Deus fecit, cum antea non essent, ut ex operibus cogno- scatur et intelligatur ejus majestas. et cum mutilam hujus loci sententiam non incon- cinne restituant, visa sunt præferenda conjecturæ celeberr. Wolfii, qui legendum putat Referuntur ab eodem editore hæ conjectura hominum eruditorum, Felli, tanquam ex cod. ms. Grabii, Lacrosii, Cotelerii Μonum. eccles. Græc., pag. : Forte pro quod suppeditavit cod. ms., legen- dum Si Dominum illum dicam, conditorem dico. Reretur placet erudito editori Hamburgensi, vel Omnia illius esse vel ab eo esse dico. Non tamen commodo sensu caret vulgata scriptura. Indicat enim Patris nomine com- prebendi quidquid humana imbecillitas de Deo elo- qui potest. Cotelerius, in loco quem modo citavi mnus, legit atque hanc con- jecturam confirmat ex his quæ paulo post leguntur, Pater dicitur, quia est ante omnia. gator Dei cultorum. Videtur enim Theophilus indi- care velle quid intersit inter pœnas, quibus bonos interdum Deus erudit, et eas quas impiis, ut seve- ras judex, infigit. Notus est omnibus Proverbio- rum locus, quein citat Apostolus, Hebr. xii, 5. nes Damascenus sub nomine S. Amphilochii epi- „copi Iconii, non tamen sine aliqua dissimilitudine. Sic enim habet : D In codice Coisliniano 276, quo continentur Parallela, sed alio ac in editis or- dine, legitur hoc testimonium sub eodem Amphilo- chii nomine, sed deest et pro ha- betur Lexic., p. 1367. Cui quidem favet illud psalmi cut : Qui fundasti terram super stabilitatem suam, Sed hic locus ita citatur a sancto Joanne Damasceno, ut necesse sit legere Habet enim omissa præpositione. et stellas appellat Theophilus. Eodem sensu vocem hanc usurpant Eusebius Hist. lib. m, c. 31; Præp. evang. lib. 1, c. 12, et lib. ni, p. 91; Basil. hom. in Mexaem.; Chrysost. homil. in Genes. ; Cyrill. Jul., p. 17. Unde facile explicatur, quod nonnullos criticos torsit, cur astra interdum apud Latinos elementa appellentur, ut apud Tertullianum lib. ad Nat.; Lactantium lib. 11, c. 5, et S. Hieronymum epist. ad Hebidium. Miror Petavium minus vidisse quid sint apud Epiphanium frustra excogitata, pro nu- mero elementorum, apud errantes nomina, quæ Zodia appellant. Hæc Petavius, not. in hæres. 16, inter- pretatur de quadripartita signorum divisione pro quatuor elementorum numero. Sed liquet Epipha- nium loqui de signis Zodiaci, non de quatuor ele- mentis. Recenset enim duodecim nomina Hebraica totidem Græcis nominibus respondentia pro numero elementorum, id est duodecim signorum Zodiaci. 4. Αναρχος δέ ἐστιν, ὅτι ἀγέννητός ἐστιν· ἀναλ 5. Καθάπερ γὰρ ψυχὴ (21) ἐν ἀνθρώπῳ οὐ βλέπε- C 5. Invisibiks Deus ex providentia cognoscitur. 4. Pergit de Dei attributis disserere.—Caret prin- (16) Τὰ πάντα αὐτὸν λέγω. Satis commode le- (17) Παιδευτής. Melius forte redderetur, casti- (18) Θεὸς δὲ λέγεται. Citat hunc locum S. Joan- (19) Εαυτού. Legendum putat ἑαυτῶν Suicerus (20) Στοιχεία. Sic etiam infra n. 5 et 6, solem (21) Καθάπερ γὰρ ψυχή. Eodem modo Otavius
κύριος δέ ἐστιν διὰ τὸ κυριεύειν αὐτὸν τῶν ὅλων, πατὴρ δὲ διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν πρὸ τῶν ὅλων, δημιουργὸς δὲ καὶ ποιητὴς διὰ τὸ αὐτὸν εἶναι κτίστην καὶ ποιητὴν τῶν ὅλων, ὕψιστος δὲ διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν ἀνώτερον τῶν πάντων, παντοκράτωρ δὲ ὅτι αὐτὸς τὰ πάντα κρατεῖ καὶ ἐμπεριέχει. Τὰ γὰρ ὕψη τῶν οὐρανῶν καὶ τὰ βάθη τῶν ἀβύσσων καὶ τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ ἐστιν, καὶ οὐκ ἔστιν τόπος τῆς καταπαύσεως αὐτοῦ. οὐρανοὶ μὲν γὰρ ἔργον αὐτοῦ εἰσιν, γῆ ποίημα αὐτοῦ ἐστιν, θάλασσα κτίσμα αὐτοῦ ἐστιν, ἄνθρωπος πλάσμα καὶ εἰκὼν αὐτοῦ ἐστιν, ἥλιος καὶ σελήνη καὶ ἀστέρες στοιχεῖα αὐτοῦ εἰσιν, εἰς σημεῖα καὶ εἰς καιροὺς καὶ εἰς ἡμέρας καὶ εἰς ἐνιαυτοὺς γεγονότα, πρὸς ὑπηρεσίαν καὶ δουλείαν ἀνθρώπων· καὶ τὰ πάντα ὁ θεὸς ἐποίησεν ἐξ οὐκ ὄντων εἰς τὸ εἶναι, ἵνα διὰ τῶν ἔργων γινώσκηται καὶ νοηθῇ τὸ μέγεθος αὐτοῦ. Καθάπερ γὰρ ψυχὴ ἐν ἀνθρώπῳ οὐ βλέπεται, ἀόρατος οὖσα ἀνθρώποις, διὰ δὲ τῆς κινήσεως τοῦ σώματος νοεῖται ἡ ψυχή, οὕτως ἔχοι ἂν καὶ τὸν θεὸν μὴ δύνασθαι ὁραθῆναι ὑπὸ ὀφθαλμῶν ἀνθρωπίνων, διὰ δὲ τῆς προνοίας καὶ τῶν ἔργων αὐτοῦ βλέπεται καὶ νοεῖται.καιον αὐτὸν λέγω· πατέρα ἐὰν εἴπω, τὰ πάντα αὐτὸν λέγω (16)· πῦρ ἐὰν εἴπω, τὴν ὀργὴν αὐτοῦ λέγω. Τρεῖς οὖν μοι· Οργίζεται Θεός; Μάλιστα· ὀργίζε- ται τοῖς τὰ φαῦλα πράσσουσιν, ἀγαθὸς δὲ καὶ χρηστὸς καὶ οἰκτίρμων ἐστὶν ἐπὶ τοὺς ἀγαπῶντας καὶ φοβου- μένους αὐτόν· παιδευτής (17) γάρ ἐστι τῶν θεοσεβῶν καὶ πατὴρ τῶν δικαίων, κριτὴς δὲ καὶ κολαστὴς τῶν ἀσεβῶν. λοίωτος δὲ, καθότι ἀθάνατός ἐστι. Θεὸς δὲ λέγεται (18) διὰ τὸ τεθεικέναι τὰ πάντα ἐπὶ τῇ ἑαυτοῦ (19) ἀσφα λείᾳ, καὶ διὰ τὸ θέειν· τὸ δὲ θέειν ἐστὶν τὸ τρέχειν, καὶ κινεῖν, καὶ ἐνεργεῖν, καὶ τρέφειν, καὶ προνοεῖν, καὶ κυβερνᾷν, καὶ ζωοποιεῖν τὰ πάντα. Κύριος δέ Β ἐστι διὰ τὸ κυριεύειν αὐτὸν τῶν ὅλων· πατὴρ δὲ διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν πρὸ τῶν ὅλων· δημιουργὸς δὲ καὶ ποιη- τῆς διὰ τὸ αὐτὸν εἶναι κτίστην καὶ ποιητὴν τῶν ὅλων· ὕψιστος δὲ διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν ἀνώτερον τῶν πάντων· παντοκράτωρ δὲ, ὅτι αὐτὸς τὰ πάντα κρατεῖ καὶ ἐμ- περιέχει. Τὰ γὰρ ὕψη τῶν οὐρανῶν, καὶ τὰ βάθη τῶν ἀβύσσων, καὶ τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης, ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ ἐστιν· καὶ οὐκ ἔστι τόπος τῆς καταπαύσεως αὐτοῦ. Οὐρανοὶ μὲν γὰρ ἔργον αὐτοῦ εἰσιν, γῆ ποίη- μα αὐτοῦ ἐστι· θάλασσα κτίσμα αὐτοῦ ἐστιν· ἄνθρω- πος πλάσμα καὶ εἰκὼν αὐτοῦ ἐστιν. Ηλιος καὶ σελήνη καὶ ἀστέρες στοιχεῖα (20) αὐτοῦ εἰσιν, εἰς σημεῖα καὶ εἰς καιροὺς καὶ εἰς ἡμέρας καὶ εἰς ἐνιαυτούς γεγο νότα, πρὸς ὑπηρεσίαν καὶ δουλείαν ἀνθρώπων· καὶ τὰ ἵνα διὰ τῶν ἔργων γινώσκηται καὶ νοηθῇ τὸ μέγεθος αὐτοῦ. διὰ τὸ τεθεικέναι, διὰ τὸ θέειν, τὸν ὄντα αὐτὸν λέγω. ἑαυτὸν λέγω, δυνατὸν αὐτὸν λέγω, Θεὸν αὐτὸν λέγω, Κύριον ἐὰν εἴπω, τὰ πάντα αὐτοῦ λέγω. κριτήν κτίστην, τὰ πάντα αὐτοῦ, υt ἀπ' αὐτοῦ. πρὸ πάντων αὐτὸν λέγω, Θεὸς λέγεται διὰ τὸ τεθεικέναι πάντα τῇ ἑαυτοῦ ἐξουσίᾳ καὶ ἀσφαλείᾳ καὶ διὰ τὸ θέειν, ὅπερ ἐστὶ τρέχειν, καὶ κινεῖν, καὶ κυβερνᾷν πάντα ὁ Θεὸς ἐποίησεν ἐξ οὐκ ὄντων εἰς τὸ εἶναι, - καὶ ζωογονεῖν τὰ πάντα. ἐξουσίᾳ, ζωογονείν ζωοποιεῖν. ἐπὶ τὴν ἀσφάλειαν αὐτῆς. ἑαυτοῦ. πάντα τῇ ἑαυτοῦ, τὰ ματαίως νομιζόμενα εἰς ἀριθμὸν στοιχείων παρὰ τοῖς πεπλανημένοις ονό- ματα, α ζώδια καλοῦσι, AD AUTOLYCUM LIB. I.. A tiam dicam, ejus benignitatem dico; si regnum di- cam, ejus gloriam dico; si Dominum dicam, judicem dico; si judicem dicam, justum eum dico; si patrem dicam, omnia eum dico; si ignem di- cam, iracundiam ejus dico. Dices igitur mihi : Ira- scitur Deus? Maxime; irascitur enim male agenti- bus, bonus vero et benignus et misericors est in eos qui eum amant ac timent. Est enim magister piorum et pater justorum, judex vero et vindex im- piorum. cipio quia ingenitus est: immutabilis est quatenus immortalis. Deus dicitur, id est quia omnia in sua ipsius stabilitate posuit, et quod idem est ac currere et movere, et operari, et nu- trire, et providere, et gubernare et vivificare omnia. Dominus est quia omnibus dominatur; Pater, quia ante oninia ; conditor et creator, quia omnia condi- dit et creavit ; altissimus, quia supra omnia; om- nipotens, quia omnia tenet et complectitur. Nam e alla colorum, et profunda abyssorum, et termini or- bis terræ, sunt in manu ejus; nec est locus in quo moretur et quiescat. Est enim cœlum ejus opus, terra et mare ejus opificium, homo ejus ſigmentum et imago. Sol, luna et stellæ sunt ejus elementa, in signa et tempora, et dies et annos condita, ut mi- äistrent et serviant hominibus. Atque omnia Deus fecit, cum antea non essent, ut ex operibus cogno- scatur et intelligatur ejus majestas. et cum mutilam hujus loci sententiam non incon- cinne restituant, visa sunt præferenda conjecturæ celeberr. Wolfii, qui legendum putat Referuntur ab eodem editore hæ conjectura hominum eruditorum, Felli, tanquam ex cod. ms. Grabii, Lacrosii, Cotelerii Μonum. eccles. Græc., pag. : Forte pro quod suppeditavit cod. ms., legen- dum Si Dominum illum dicam, conditorem dico. Reretur placet erudito editori Hamburgensi, vel Omnia illius esse vel ab eo esse dico. Non tamen commodo sensu caret vulgata scriptura. Indicat enim Patris nomine com- prebendi quidquid humana imbecillitas de Deo elo- qui potest. Cotelerius, in loco quem modo citavi mnus, legit atque hanc con- jecturam confirmat ex his quæ paulo post leguntur, Pater dicitur, quia est ante omnia. gator Dei cultorum. Videtur enim Theophilus indi- care velle quid intersit inter pœnas, quibus bonos interdum Deus erudit, et eas quas impiis, ut seve- ras judex, infigit. Notus est omnibus Proverbio- rum locus, quein citat Apostolus, Hebr. xii, 5. nes Damascenus sub nomine S. Amphilochii epi- „copi Iconii, non tamen sine aliqua dissimilitudine. Sic enim habet : D In codice Coisliniano 276, quo continentur Parallela, sed alio ac in editis or- dine, legitur hoc testimonium sub eodem Amphilo- chii nomine, sed deest et pro ha- betur Lexic., p. 1367. Cui quidem favet illud psalmi cut : Qui fundasti terram super stabilitatem suam, Sed hic locus ita citatur a sancto Joanne Damasceno, ut necesse sit legere Habet enim omissa præpositione. et stellas appellat Theophilus. Eodem sensu vocem hanc usurpant Eusebius Hist. lib. m, c. 31; Præp. evang. lib. 1, c. 12, et lib. ni, p. 91; Basil. hom. in Mexaem.; Chrysost. homil. in Genes. ; Cyrill. Jul., p. 17. Unde facile explicatur, quod nonnullos criticos torsit, cur astra interdum apud Latinos elementa appellentur, ut apud Tertullianum lib. ad Nat.; Lactantium lib. 11, c. 5, et S. Hieronymum epist. ad Hebidium. Miror Petavium minus vidisse quid sint apud Epiphanium frustra excogitata, pro nu- mero elementorum, apud errantes nomina, quæ Zodia appellant. Hæc Petavius, not. in hæres. 16, inter- pretatur de quadripartita signorum divisione pro quatuor elementorum numero. Sed liquet Epipha- nium loqui de signis Zodiaci, non de quatuor ele- mentis. Recenset enim duodecim nomina Hebraica totidem Græcis nominibus respondentia pro numero elementorum, id est duodecim signorum Zodiaci. 4. Αναρχος δέ ἐστιν, ὅτι ἀγέννητός ἐστιν· ἀναλ 5. Καθάπερ γὰρ ψυχὴ (21) ἐν ἀνθρώπῳ οὐ βλέπε- C 5. Invisibiks Deus ex providentia cognoscitur. 4. Pergit de Dei attributis disserere.—Caret prin- (16) Τὰ πάντα αὐτὸν λέγω. Satis commode le- (17) Παιδευτής. Melius forte redderetur, casti- (18) Θεὸς δὲ λέγεται. Citat hunc locum S. Joan- (19) Εαυτού. Legendum putat ἑαυτῶν Suicerus (20) Στοιχεία. Sic etiam infra n. 5 et 6, solem (21) Καθάπερ γὰρ ψυχή. Eodem modo Otavius
ὃν τρόπον γὰρ καὶ πλοῖον θεασάμενός τις ἐν θαλάσσῃ κατηρτισμένον καὶ τρέχον καὶ κατερχόμενον εἰς λιμένα δῆλον ὅτι ἡγήσεται εἶναι ἐν αὐτῷ κυβερνήτην τὸν κυβερνῶντα αὐτό, οὕτως δεῖ νοεῖν εἶναι τὸν θεὸν κυβερνήτην τῶν ὅλων, εἰ καὶ οὐ θεωρεῖται ὀφθαλμοῖς σαρκίνοις διὰ τὸ αὐτὸν ἀχώρητον εἶναι. εἰ γὰρ τῷ ἡλίῳ ἐλαχίστῳ ὄντι στοιχείῳ οὐ δύναται ἄνθρωπος ἀτενίσαι διὰ τὴν ὑπερβάλλουσαν θέρμην καὶ δύναμιν, πῶς οὐχὶ μᾶλλον τῇ τοῦ θεοῦ δόξῃ ἀνεκφράστῳ οὔσῃ ἄνθρωπος θνητὸς οὐ δύναται ἀντωπῆσαι; ὃν τρόπον γὰρ ῥόα, ἔχουσα φλοιὸν τὸν περιέχοντα αὐτήν, ἔνδον ἔχει μονὰς καὶ θήκας πολλὰς διαχωριζομένας διὰ ὑμένων καὶ πολλοὺς κόκκους ἔχει τοὺς ἐν αὐτῇ κατοικοῦντας, οὕτως ἡ πᾶσα κτίσις περιέχεται ὑπὸ πνεύματος θεοῦ, καὶ τὸ πνεῦμα τὸ περιέχον σὺν τῇ κτίσει περιέχεται ὑπὸ χειρὸς θεοῦ· ὥσπερ οὖν ὁ κόκκος τῆς ῥόας ἔνδον κατοικῶν οὐ δύναται ὁρᾶν τὰ ἔξω τοῦ λέπους, αὐτὸς ὢν ἔνδον, οὕτως οὐδὲ ἄνθρωπος ἐμπεριεχόμενος μετὰ πάσης τῆς κτίσεως ὑπὸ χειρὸς θεοῦ οὐ δύναται θεωρεῖν τὸν θεόν.καιον αὐτὸν λέγω· πατέρα ἐὰν εἴπω, τὰ πάντα αὐτὸν λέγω (16)· πῦρ ἐὰν εἴπω, τὴν ὀργὴν αὐτοῦ λέγω. Τρεῖς οὖν μοι· Οργίζεται Θεός; Μάλιστα· ὀργίζε- ται τοῖς τὰ φαῦλα πράσσουσιν, ἀγαθὸς δὲ καὶ χρηστὸς καὶ οἰκτίρμων ἐστὶν ἐπὶ τοὺς ἀγαπῶντας καὶ φοβου- μένους αὐτόν· παιδευτής (17) γάρ ἐστι τῶν θεοσεβῶν καὶ πατὴρ τῶν δικαίων, κριτὴς δὲ καὶ κολαστὴς τῶν ἀσεβῶν. λοίωτος δὲ, καθότι ἀθάνατός ἐστι. Θεὸς δὲ λέγεται (18) διὰ τὸ τεθεικέναι τὰ πάντα ἐπὶ τῇ ἑαυτοῦ (19) ἀσφα λείᾳ, καὶ διὰ τὸ θέειν· τὸ δὲ θέειν ἐστὶν τὸ τρέχειν, καὶ κινεῖν, καὶ ἐνεργεῖν, καὶ τρέφειν, καὶ προνοεῖν, καὶ κυβερνᾷν, καὶ ζωοποιεῖν τὰ πάντα. Κύριος δέ Β ἐστι διὰ τὸ κυριεύειν αὐτὸν τῶν ὅλων· πατὴρ δὲ διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν πρὸ τῶν ὅλων· δημιουργὸς δὲ καὶ ποιη- τῆς διὰ τὸ αὐτὸν εἶναι κτίστην καὶ ποιητὴν τῶν ὅλων· ὕψιστος δὲ διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν ἀνώτερον τῶν πάντων· παντοκράτωρ δὲ, ὅτι αὐτὸς τὰ πάντα κρατεῖ καὶ ἐμ- περιέχει. Τὰ γὰρ ὕψη τῶν οὐρανῶν, καὶ τὰ βάθη τῶν ἀβύσσων, καὶ τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης, ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ ἐστιν· καὶ οὐκ ἔστι τόπος τῆς καταπαύσεως αὐτοῦ. Οὐρανοὶ μὲν γὰρ ἔργον αὐτοῦ εἰσιν, γῆ ποίη- μα αὐτοῦ ἐστι· θάλασσα κτίσμα αὐτοῦ ἐστιν· ἄνθρω- πος πλάσμα καὶ εἰκὼν αὐτοῦ ἐστιν. Ηλιος καὶ σελήνη καὶ ἀστέρες στοιχεῖα (20) αὐτοῦ εἰσιν, εἰς σημεῖα καὶ εἰς καιροὺς καὶ εἰς ἡμέρας καὶ εἰς ἐνιαυτούς γεγο νότα, πρὸς ὑπηρεσίαν καὶ δουλείαν ἀνθρώπων· καὶ τὰ ἵνα διὰ τῶν ἔργων γινώσκηται καὶ νοηθῇ τὸ μέγεθος αὐτοῦ. διὰ τὸ τεθεικέναι, διὰ τὸ θέειν, τὸν ὄντα αὐτὸν λέγω. ἑαυτὸν λέγω, δυνατὸν αὐτὸν λέγω, Θεὸν αὐτὸν λέγω, Κύριον ἐὰν εἴπω, τὰ πάντα αὐτοῦ λέγω. κριτήν κτίστην, τὰ πάντα αὐτοῦ, υt ἀπ' αὐτοῦ. πρὸ πάντων αὐτὸν λέγω, Θεὸς λέγεται διὰ τὸ τεθεικέναι πάντα τῇ ἑαυτοῦ ἐξουσίᾳ καὶ ἀσφαλείᾳ καὶ διὰ τὸ θέειν, ὅπερ ἐστὶ τρέχειν, καὶ κινεῖν, καὶ κυβερνᾷν πάντα ὁ Θεὸς ἐποίησεν ἐξ οὐκ ὄντων εἰς τὸ εἶναι, - καὶ ζωογονεῖν τὰ πάντα. ἐξουσίᾳ, ζωογονείν ζωοποιεῖν. ἐπὶ τὴν ἀσφάλειαν αὐτῆς. ἑαυτοῦ. πάντα τῇ ἑαυτοῦ, τὰ ματαίως νομιζόμενα εἰς ἀριθμὸν στοιχείων παρὰ τοῖς πεπλανημένοις ονό- ματα, α ζώδια καλοῦσι, AD AUTOLYCUM LIB. I.. A tiam dicam, ejus benignitatem dico; si regnum di- cam, ejus gloriam dico; si Dominum dicam, judicem dico; si judicem dicam, justum eum dico; si patrem dicam, omnia eum dico; si ignem di- cam, iracundiam ejus dico. Dices igitur mihi : Ira- scitur Deus? Maxime; irascitur enim male agenti- bus, bonus vero et benignus et misericors est in eos qui eum amant ac timent. Est enim magister piorum et pater justorum, judex vero et vindex im- piorum. cipio quia ingenitus est: immutabilis est quatenus immortalis. Deus dicitur, id est quia omnia in sua ipsius stabilitate posuit, et quod idem est ac currere et movere, et operari, et nu- trire, et providere, et gubernare et vivificare omnia. Dominus est quia omnibus dominatur; Pater, quia ante oninia ; conditor et creator, quia omnia condi- dit et creavit ; altissimus, quia supra omnia; om- nipotens, quia omnia tenet et complectitur. Nam e alla colorum, et profunda abyssorum, et termini or- bis terræ, sunt in manu ejus; nec est locus in quo moretur et quiescat. Est enim cœlum ejus opus, terra et mare ejus opificium, homo ejus ſigmentum et imago. Sol, luna et stellæ sunt ejus elementa, in signa et tempora, et dies et annos condita, ut mi- äistrent et serviant hominibus. Atque omnia Deus fecit, cum antea non essent, ut ex operibus cogno- scatur et intelligatur ejus majestas. et cum mutilam hujus loci sententiam non incon- cinne restituant, visa sunt præferenda conjecturæ celeberr. Wolfii, qui legendum putat Referuntur ab eodem editore hæ conjectura hominum eruditorum, Felli, tanquam ex cod. ms. Grabii, Lacrosii, Cotelerii Μonum. eccles. Græc., pag. : Forte pro quod suppeditavit cod. ms., legen- dum Si Dominum illum dicam, conditorem dico. Reretur placet erudito editori Hamburgensi, vel Omnia illius esse vel ab eo esse dico. Non tamen commodo sensu caret vulgata scriptura. Indicat enim Patris nomine com- prebendi quidquid humana imbecillitas de Deo elo- qui potest. Cotelerius, in loco quem modo citavi mnus, legit atque hanc con- jecturam confirmat ex his quæ paulo post leguntur, Pater dicitur, quia est ante omnia. gator Dei cultorum. Videtur enim Theophilus indi- care velle quid intersit inter pœnas, quibus bonos interdum Deus erudit, et eas quas impiis, ut seve- ras judex, infigit. Notus est omnibus Proverbio- rum locus, quein citat Apostolus, Hebr. xii, 5. nes Damascenus sub nomine S. Amphilochii epi- „copi Iconii, non tamen sine aliqua dissimilitudine. Sic enim habet : D In codice Coisliniano 276, quo continentur Parallela, sed alio ac in editis or- dine, legitur hoc testimonium sub eodem Amphilo- chii nomine, sed deest et pro ha- betur Lexic., p. 1367. Cui quidem favet illud psalmi cut : Qui fundasti terram super stabilitatem suam, Sed hic locus ita citatur a sancto Joanne Damasceno, ut necesse sit legere Habet enim omissa præpositione. et stellas appellat Theophilus. Eodem sensu vocem hanc usurpant Eusebius Hist. lib. m, c. 31; Præp. evang. lib. 1, c. 12, et lib. ni, p. 91; Basil. hom. in Mexaem.; Chrysost. homil. in Genes. ; Cyrill. Jul., p. 17. Unde facile explicatur, quod nonnullos criticos torsit, cur astra interdum apud Latinos elementa appellentur, ut apud Tertullianum lib. ad Nat.; Lactantium lib. 11, c. 5, et S. Hieronymum epist. ad Hebidium. Miror Petavium minus vidisse quid sint apud Epiphanium frustra excogitata, pro nu- mero elementorum, apud errantes nomina, quæ Zodia appellant. Hæc Petavius, not. in hæres. 16, inter- pretatur de quadripartita signorum divisione pro quatuor elementorum numero. Sed liquet Epipha- nium loqui de signis Zodiaci, non de quatuor ele- mentis. Recenset enim duodecim nomina Hebraica totidem Græcis nominibus respondentia pro numero elementorum, id est duodecim signorum Zodiaci. 4. Αναρχος δέ ἐστιν, ὅτι ἀγέννητός ἐστιν· ἀναλ 5. Καθάπερ γὰρ ψυχὴ (21) ἐν ἀνθρώπῳ οὐ βλέπε- C 5. Invisibiks Deus ex providentia cognoscitur. 4. Pergit de Dei attributis disserere.—Caret prin- (16) Τὰ πάντα αὐτὸν λέγω. Satis commode le- (17) Παιδευτής. Melius forte redderetur, casti- (18) Θεὸς δὲ λέγεται. Citat hunc locum S. Joan- (19) Εαυτού. Legendum putat ἑαυτῶν Suicerus (20) Στοιχεία. Sic etiam infra n. 5 et 6, solem (21) Καθάπερ γὰρ ψυχή. Eodem modo Otavius
PG 6:203Εἶτα βασιλεὺς μὲν ἐπίγειος πιστεύεται εἶναι, καίπερ μὴ πᾶσιν βλεπόμενος, διὰ δὲ νόμων καὶ διατάξεων αὐτοῦ καὶ ἐξουσιῶν καὶ δυνάμεων καὶ εἰκόνων νοεῖται. τὸν δὲ θεὸν οὐ βούλει σὺ νοεῖσθαι διὰ ἔργων καὶ δυνάμεων;Α τον λαλεῖς, άνθρωπε· τούτου (31) τὸ πνεῦμα ἀναπνείς, τοῦτον ἀγνοεῖς. Τοῦτο δέ σοι συμβέβηκε διὰ τὴν τύ φλωσιν τῆς ψυχῆς καὶ πώρωσιν (32) τῆς καρδίας σου. ᾿Αλλὰ, εἰ βούλει, δύνασαι θεραπευθῆναι· ἐπίδος σεαυτὸν τῷ ἰατρῷ, καὶ παρακεντήσει σου τοὺς ὀφθαλ μοὺς τῆς ψυχῆς καὶ τῆς καρδίας. Τίς ἐστιν ὁ ιατρός; Ο Θεὸς, ὁ θεραπεύων καὶ ζωοποιῶν διὰ τοῦ Λόγου καὶ τῆς σοφίας. Ὁ Θεὸς διὰ τοῦ Λόγου αὐτοῦ καὶ τῆς σοφίας ἐποίησε τὰ πάντα. Τῷ γὰρ Λόγῳ αὐτοῦ ἐστε- ρεώθησαν οἱ οὐρανοὶ, καὶ τῷ Πνεύματι αὐτοῦ πᾶσα ἡ δύναμις αὐτῶν. Κρατίστη ἡ σοφία αὐτοῦ (55). Ο Θεὸς τῇ σοφίᾳ ἐθεμελίωσε τὴν γῆν· ἡτοίμασε δὲ οὐ ρανοὺς φρονήσει· ἐν αἰσθήσει ἄβυσσοι ἐῤῥάγησαν, νέφη δὲ ἐῤῥύησαν δρόσους. Εἰ ταῦτα νοεῖς, ἄνθρωπε, ἁγνῶς, καὶ ὁσίως καὶ δικαίως ζῶν, δύναται ὁρᾷν τὸν Θεόν. Β Πρὸ παντὸς δὲ προηγείσθω σου ἐν τῇ καρδίᾳ πίστις καὶ φόβος ὁ τοῦ Θεοῦ, καὶ τότε συνήσεις ταῦτα. Ὅταν ἀπόθῃ (54) τὸ θνητὸν καὶ ἐνδύσῃ τὴν ἀφθαρσίαν, τότε ὄψει κατ' αξίαν τὸν Θεόν. Ανεγείρει (35) γάρ σου την σάρκα ἀθάνατον σὺν τῇ ψυχῇ (56) ὁ Θεός· καὶ τότε ἔψει γενόμενος ἀθάνατος τὸν ἀθάνατον (37), ἐὰν νῦν πιστεύσῃς αὐτῷ· καὶ τότε ἐπιγνώσῃ, ὅτι ἀδίκως κατελάλησας αὐτοῦ. τούτῳ λαλεῖς; και τοῦτον ἀγνοεῖς. Αι Β. πω πη. πώρωσιν Ν. Τ. πήρωσις, ἀποδύσῃς. ἐν τῷ ποτηρίῳ τοῦ Χριστοῦ, εἰς ἀνάστασιν ζωῆς αἰωνίου ψυχῆς τε καὶ σώματος, η. 5: Προσφέρομεν δ' αὐτῷ ἴδια, εμμελῶς κοινω νίαν καὶ ἔνωσιν ἀπαγγέλλοντες καὶ ὁμολογοῦντες σαρ κὸς καὶ πνεύματος ἔγερσιν. τότε πιστεύσεις θέλων καὶ μὴ θέλων· καὶ ἡ πίστις σου εἰς ἀπιστίαν λογισθήσεται, ἐὰν μὴ νῦν πιστεύσης. Πρὸς τί δὲ καὶ ἀπιστεῖς; Η οὐκ οἶδας, ὅτι ἁπάντων πραγμάτων ἡ πίστις προηγείται (38); Τίς γὰρ δύνα- S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENÌ quem si apud se retineat, hoc universum deficiet. Hujus spiritu, o homo, loqueris, hujus spiritum ducis, atque hunc ignoras. Hoc autem tibi accidit ob mentis obcæcationem et cordis duritiem. Sed, si vis, potes sanari : da te medico, et punget oculos mentis et cordis tui. Quis est iste medicus? Deus qui per Verbum et sapientiam sanat et vivificat. Deus per Verbum et sapientiam condidit universa ; nam Verbo ejus firmati cœli et Spiritu ejus omnis virtus eorum s. Praestantissima est illius sapientia. Deus in sapientia terram fundavit; cœlos præpara- vit in prudentia; in sensu disrupti abyssi, et nubes rorem effuderunt. Hæc si intelligis, o homo, et pure et sancte ac juste vivas, potes Deum videre; sed ante omnia præeant in corde tuo fides et timor Dei, tuncque hac intelliges. Cum mortalitatem depo- sueris et immortalitatem indueris, tunc Deum pro meritis videbis. Excitat enim tuam carnem cum anima immortalem Deus, ac tunc factus immortalis immortalem videbis, si nunc ei credideris; tune etiam cognosces te contra illum inique locutum esse. nolle credere.Sed mortuos excitari non credis. Cum res eveniet, tunc credes, velis nolis; sed tua fides in incredulitatis loco deputabitur, nisi nunc cre- das. Sed cur non credis? An ignoras rebus • Psal. XXXII, 6. burgensis. Aliæ editiones touto. Sed, ut accurata C sit sententia, legendum etiam, salis- que apte adderetur ante B. et editi omnes exhibent. superscriptum habebat syllabæe Atque vox apud LXX, atque in subinde de obstinata mente occurrit; vicissim ejusdem alioqui signifi- cationis frustra utrimque quæritur. WOLFIUS. dice Bodleiano in editione Oxoniensi, ac postea in Hamburgensi. Sed nulla subest hujus mutationis, quan- quam levissinæ, necessitas. ut Grabius legendum censebat teste cl. Wolfio. Usi- tatum enim est præsens pro futuro, cum certa et explorata res promittitur. Suscitabit carnem luam immortalem cum anima fu- turam. Sed nihil vetat sic etiam interpretari, ut anima cum corpore excitari et resurgere dicatur. Sæpe enim sancti Patres resurrectionem animæ et eorporis prædicant, non quod animam ad tempus Cum corpore interire suspicentur, sed ut illius resti- tutionem in pristinum statum significent. Polycar- pus gratias agit apud Euseb. lib. vi, quod a Deo in numerum martyrum vocetur in calice Chfisti, in resurrectionem vitæ cterna, anima atque corporis. Irenæus lib. iv, cap. 18, Offerinus ei quæ sunt ejus, congruenter communicationem et unitatem præ- dicantes et confitentes resurrectionem carnis et spiri- tus. Etlib. v, cap. : Manifestum est quia et di cipu- D lorum ejus, propter quos et hac operatus est Douninκε, animæ abibunt in invisibilem locum, definitum eis a Deo, et ibi usque ad resurrectionem commorabuntur, sustinentes resurrectionem; post recipientes corpora et perfecte resurgentes, hoc est corporaliter, quem - admodum et Dominus resurrexit, sic venient ad conspectum Dei. Tertullianus lib. De penit., cap. 5: An tu discernas actus carnis et spiritus, quorum el in vita et in morte et in resurrectione tantum commu- nionis atque consortii est, ut pariter tunc aut in vi- tam aut in judicium suscitentur ? Lactantius lib. vu, cap. 11, ubi probat non interire animam, sed disso- ciari a corpore, sic tamen de ejus resurrectione, sive in antiquum statum restitutione loquitur : Et quia temporalem vitam temporalis mors sequitur, conse- quens est ut resurgant animæ ad vitam perennem, quia finem mors temporalis accepit. Nihil ergo com- mune his sanctorum Patrum dictis cum absurdo nonnullorum Arabum errore, qui cum sibi finge- rent animas simul cum corporibus interire et re- surgere, eruditis Origenis coram frequenti concilio disputationibus cesserunt, teste Eusebio Hist. lib. vi, cap. 37. editt. Oxon. et Hamb. Mox aliquid subintelligen- dum, nempe, si inique loqui pergas. quod multi alii usurparunt, ut Clemens Alex. Strom. 11; Origenes contra Celsum; Arnobius l. ; Eusebius Praep. 1; Cyrillus cat. 5, Theodoretus i adv. Græcos, observare possumus fidei nomine apud antiquos scriptores non modo assensum rebus re- velatis, sed sæpe etiam eorum, quæ Deus promisit, impetrandorum fiduciam designari. Quamvis autem immane discrimen sit inter eam fidem quam navis gubernatori, aut medico aut doctori habemus, et eam quam Deo, qui proprio Filio non pepercit, sed pro nobis omnibus tradidit illum, habere debemus; habent tamen hæc exempla ex humanis rebus re- 8. Deo resurrectionem promittenti absurdum est (51) Τούτου. Ita codex Bodleianus et editio Ham- (32) Πώρωσιν. Ηoc malim pro πήρωσιν quod ms. (33) Πᾶσα ἡ ... σοφία αὐτοῦ. Hæc addita e co- (34) Απόθῃ. Legit Wolfius ἀπόθῃς et paulo post (35) Ανεγείρει. Necesse non est legere ἀνεγερεί, (36) Σὺν τῇ ψυχῇ. Sic reddi possent hæc verba: 8. ᾿Αλλὰ ἀπιστεῖς νεκροὺς ἐγείρεσθαι. Ὅτε ἔσται (37) Τὸν ἀθάνατον. Hæc addita ex cod. ms. iu (38) Ἡ πίστις προηγείται. In hoc argumento,
PG 6:1033Κατανόησον, ὦ ἄνθρωπε, τὰ ἔργα αὐτοῦ, καιρῶν μὲν κατὰ χρόνους ἀλλαγὴν καὶ ἀέρων τροπάς, στοιχείων τὸν εὔτακτον δρόμον, ἡμερῶν τε καὶ νυκτῶν καὶ μηνῶν καὶ ἐνιαυτῶν τὴν εὔτακτον πορείαν, σπερμάτων τε καὶ φυτῶν καὶ καρπῶν τὴν διάφορον καλλονήν, τήν τε πολυποίκιλον γονὴν κτηνῶν τετραπόδων καὶ πετεινῶν καὶ ἑρπετῶν καὶ νηκτῶν, ἐνύδρων τε καὶ ἐναλίων, ἢ τὴν ἐν αὐτοῖς τοῖς ζώοις δεδομένην σύνεσιν πρὸς τὸ γεννᾶν καὶ ἐκτρέφειν, οὐκ εἰς ἰδίαν χρῆσιν, ἀλλὰ εἰς τὸ ἔχειν τὸν ἄνθρωπον, τήν τε πρόνοιαν ἣν ποιεῖται ὁ θεὸς ἑτοιμάζων τροφὴν πάσῃ σαρκί, ἢ τὴν ὑποταγὴν ἣν ὥρικεν ὑποτάσσεσθαι τὰ πάντα τῇ ἀνθρωπότητι, πηγῶν τε γλυκερῶν καὶ ποταμῶν ἀενάων ῥύσιν, δρόσων τε καὶ ὄμβρων καὶ ὑετῶν τὴν κατὰ καιροὺς γινομένην ἐπιχορηγίαν, τὴν οὐρανίων παμποίκιλον κίνησιν, Ἑωσφόρον ἀνατέλλοντα μὲν καὶ προσημαίνοντα ἔρχεσθαι τὸν τέλειον φωστῆρα, σύνδεσμόν τε Πλείαδος καὶ Ὠρίωνος, Ἀρκτοῦρόν τε καὶ τὴν λοιπῶν ἄστρων χορείαν γινομένην ἐν τῷ κύκλῳ τοῦ οὐρανοῦ, οἷς ἡ πολυποίκιλος σοφία τοῦ θεοῦ πᾶσιν ἴδια ὀνόματα κέκληκεν.ται θερίσαι γεωργός, ἐὰν μὴ πρῶτον πιστεύσῃ τὸ σπέρμα τῇ γῇ· ἢ τίς δύναται διαπεράσαι τὴν θάλατ- ταν, ἐὰν μὴ πρῶτον ἑαυτὸν πιστεύσῃ τῷ πλοίῳ καὶ τῷ κυβερνήτῃ ; Τίς δὲ κάμνων δύναται θεραπευθῆναι, ἐὰν μὴ πρῶτον ἑαυτὸν πιστεύσῃ τῷ ἰατρῷ; Ποίαν δὲ τέχνην ἢ ἐπιστήμην δύναταί τις μαθεῖν, ἐὰν μὴ πρῶ- τον ἐπιδῷ ἑαυτὸν καὶ πιστεύσῃ τῷ διδασκάλῳ; Εἰ οὖν γεωργός πιστεύει τῇ γῇ, καὶ ὁ πλέων τῷ πλοίῳ, καὶ ὁ κάμνων τῷ ἰατρῷ σὺ οὐ βούλει σεαυτὸν πιστεῦσαι τῷ Θεῷ, τοσούτους ἀῤῥαβῶνας ἔχων παρ' αὐτοῦ ; Πρῶτον μὲν γὰρ, ὅτι ἐποίησέ σε ἐξ οὐκ ὄντος εἰς τὸ εἶναι (εἰ γὰρ ὁ πατήρ σου οὐκ ἦν, οὐδὲ ἡ μήτηρ, πολὺ μᾶλλον οὐδὲ σὺ ἦς ποτε), καὶ ἔπλασέ σε ἐξ ὑγρᾶς οὐ- σίας μικρᾶς καὶ ἐλαχίστης ῥανίδος, ἥτις οὐδὲ αὐτὴ ἦν ποτε· καὶ προήγαγέ σε ὁ Θεὸς εἰς τόνδε τὸν βίον. Εἶτα πιστεύεις τὰ ὑπὸ ἀνθρώπων γινόμενα ἀγάλματα θεοὺς εἶναι καὶ ἀρετὰς ποιεῖν· τῷ δὲ ποιήσαντί σε Θεῷ ἀπιστεῖς δύνασθαί σε καὶ μεταξὺ ποιῆσαι; ὀνόματά ἐστι νεκρῶν ἀνθρώπων. Καὶ τούτων τίνων καὶ ποταπῶν; Οὐχὶ Κρόνος μὲν τεκνοφάγος εὑρίσκε ται, καὶ τὰ ἑαυτοῦ τέκνα ἀναλίσκων; Εἰ δὲ καὶ Δία τὸν παῖδα αὐτοῦ εἴποις, κατάμαθε κἀκείνου τὰς πράξεις καὶ τὴν ἀναστροφήν· πρῶτον μὲν ὅτι ἐν Ιδῃ ὑπὸ αἰγὸς ἀνετράφη, καὶ ταύτην σφάξας, κατὰ τοὺς μύθους, καὶ ἐκδείρας, ἐποίησεν ἑαυτῷ ἔνδυμα. Τάς τε λοιπὰς πράξεις αὐτοῦ, περί τε ἀδελφοκοιτίας, καὶ μοιχείας, καὶ παιδοφθορίας, ἄμεινον (39) "Ομηρος καὶ οἱ λοιποὶ ποιηταὶ περὶ αὐτοῦ ἐξηγοῦνται. Τί μοι τὸ λοιπὸν καταλέγειν περὶ τῶν υἱῶν αὐτοῦ (40); Ἡρακλέα μὲν ἑαυτὸν καύσαντα· Διόνυσον δὲ με θύοντα καὶ μαινόμενον· καὶ ᾿Απόλλωνα τὸν ᾿Αχιλλέα δεδιότα καὶ φεύγοντα, καὶ τῆς Δάφνης ἐρῶντα, καὶ τὸν Υακίνθου μόρον ἀγνοοῦντα· ἢ Αφροδίτην τὴν τιτρωσκομένην· καὶ ᾿Αρεα τὸν βροτολοιγὸν, ἔτι δὲ καὶ ἰχῶρα δέοντα τούτων τῶν λεγομένων θεῶν ; Καὶ ταῦτα μὲν μέτριον (41) εἰπεῖν, ὅπου γε θεὸς εὐρί- σκεται με μελισμένος, ὁ καλούμενος Όσιρις, οὗ καὶ κατ' έτος γίνονται τελεταὶ ὡς ἀπολλυμένου, καὶ εύ ρισκομένου, καὶ κατὰ μέλος ζητουμένου. Οὔτε γὰρ εἰ ἀπόλλυται νοεῖται, οὔτε εἰ εὑρίσκεται δείκνυται. Τί δέ μοι λέγειν "Αττιν ἀποκοπτόμενον, ἢ Αδωνιν ἐν ὕλῃ ρεμβόμενον, καὶ κυνηγετοῦντα καὶ τιτρωσκό μενον ὑπὸ συός; ἢ Ἀσκληπιὸν κεραυνούμενον; καὶ Μὴ ἐξέταζε, ἀλλὰ πί- στευσον, καὶ ἡ πίστις σου σώσει σε, Εἰ μὲν δη θελήσουσιν ἀποκρίνεσθαί μοι, ὡς οὐ διαπειρωμένῳ, πάντα γὰρ οἶδα, ἀλλ' ὡς ἐξ ἴσου πάντων κηδομένῳ, εὖ ἂν ἔχοι· εἰ δ' οὐκ ἐθελήσουσιν, ἀλλ' ἐροῦσιν ὥσπερ εἰώθασι, Μὴ ἐξέταζε· ἀνάγκη αὐτοὺς ταῦτά τε διδάξαι ὁποῖ᾽ ἅττα ἐστὶν ἃ λέγουσι καὶ ὁπόθεν έρ βύηκε. μήν, AD AUTOLYCUM LIB. I. A omnibus fidem præire? Quis enim agricola metere B C petita non parum ponderis ad refellenda ethnicorum dicteria. Sic enim in Christianorum fidem jocari solebant, quasi isti, dum magna mysteria ad creden- dum proponunt, a quo hæc tradita et revelata, mini- me ostenderent. Unde Celsus, postquam Christianos irrisit quod dicere solerent : Noli inquirere, sed crede, et fides tua te salvum faciet; sic eos_urget quasi haec a Deo tradita esse non probarent: Si mihi respondere voluerint, ut eos minine tentanti ac periclitanti (omnia enim novi) sed æque omnibus consulenti, præclare se res habebit. Si vero recusabunt, dicenique quod solent : Noli disquirere ; D potest, nisi prius semen terræ crediderit; aut quis mare transmittere, nisi prius se ipse rati credat et gubernatori? Quis autem ægrotans sanari potest, nisi prius se ipse medico crediderit, aut quain artem quis aut disciplinam ediscere potest, nisi se prius tradiderit et crediderit magistro? Igitur si terræ credit agricola, si navigaturus rati, si ægrotus me- dico, non vis tu credere te Deo, tot ac tantis al eo pignoribus acceptis? Primo, quod te creavit cum antea non esses (nam si nec pater tuus erat nec mater, multo magis ipse aliquando non eras), ac te ex humida et parva materia et minutissima guttula, quæ et ipsa non erat aliquando, formavit, atque iu hanc vitam produxit. Deinde vero credis efficta ab Ιominibus simulacra deos esse et mira facere ; Deu autem conditori tuo non credis facere eum posse, ut te in vitam revocet? - Ac nomina qui- dem eorum, quos a te coli dictitas deorum, nomina sunt hominum mortuorum. Et ii quidem qui et quales fuere? An non Saturnus filiorum vorator invenitur? Quod si et Jovem ejus filium nomines, accipe ejus actiones et vivendi rationem. Primum in monte Ida nutritus est a capra; eamque cum imactasset, ut ferunt fabulæ, et pellem detraxisset, fecit sibi indumentum. Cætera ejus facta, incestus cum sorore coitus, adulteria, illata pueris stupra melius Homerus et cæteri poetæ descripserunt. Quid cætera ad ejus filios spectantia enumerem? Hercu. lem a se ipso combustum; Bacchum ebrium et furentem, Apollinem Achillis metu fugientem, et Daphnes amatorem, et Hyacinthi mortis ignarum; Tenerem vulneratam, Martem hominum perniciem ; præterea sanguinem ex his, quos vocatis diis, pro- fluentem? Atque hæc quidem sunt dictu mediocria, quandoquidem deus reperitur membratim discer ptus, nomine Osiris, cujus etiam mysteria quotan- nis celebrantur, quasi pereat et inveniatur, et sin- gula ejus membra quærantur; neque enim utrum perierit scitur, neque utrum inveniatur ostenditur. Quid dicam Atin castratum, Adonim in silva erra- tem, et inter venandum ab apro vulneratum ; Æscu- lapium fulmine percussum; Serapim Sinope pro- necesse est ut doceant cujusmodi sint, quæ asseveranı et unde dimanaverint. Dignissima est quæ legatur Origenis responsio adv. Cels. Bodl. & quæ scriptura in contextum inducta a Fello et Wolffio. Sed non videtur contextus, cum sua sponte sanus esset et integer, ob lectionem margini appositam immutari debuisse. Bodl. desumptam. hanc interpretationem: Hæc quidem mediocria sunt ; ipse vero sic reddit: Sed de his quidem pauca et modica dicere attinet. Probari non potest hæc do- ctissimi viri interpretatio, quam tamen, inquit, peritis se facile probaturam esse confidimus. Luce clarius est Theophilum levia et mediocria dicerc, quæ antea dixerat, quia ad graviora transibat 9. Καὶ τὰ μὲν ὀνόματα ὧν φῂς σέβεσθαι θεῶν, 9. Flagitia et scelera deorum. · (39) "Αμεινον. Legitur ad marginem codicis (40) Αὐτοῦ. Hanc vocem addidit Wolfius ex cod. (41) Καὶ ταῦτα μὲν μέτριον. Refellit Wolfus
Οὗτος θεὸς μόνος ὁ ποιήσας ἐκ σκότους φῶς, ὁ ἐξαγαγὼν φῶς ἐκ θησαυρῶν αὐτοῦ, ταμεῖά τε νότου καὶ θησαυροὺς ἀβύσσου καὶ ὄρια θαλασσῶν χιόνων τε καὶ χαλαζῶν θησαυρούς, συνάγων ὕδατα ἐν θησαυροῖς ἀβύσσου καὶ συνάγων τὸ σκότος ἐν θησαυροῖς αὐτοῦ καὶ ἐξάγων τὸ φῶς τὸ γλυκὺ καὶ τὸ ποθεινὸν καὶ ἐπιτερπὲς ἐκ θησαυρῶν αὐτοῦ, ἀνάγων νεφέλας ἐξ ἐσχάτου τῆς γῆς καὶ ἀστραπὰς πληθύνων εἰς ὑετόν, ὁ ἀποστέλλων τὴν βροντὴν εἰς φόβον καὶ προκαταγγέλλων τὸν κτύπον τῆς βροντῆς διὰ τῆς ἀστραπῆς, ἵνα μὴ ψυχὴ αἰφνιδίως ταραχθεῖσα ἐκψύξῃ, ἀλλὰ μὴν καὶ τῆς ἀστραπῆς τῆς κατερχομένης ἐκ τῶν οὐρανῶν τὴν αὐτάρκειαν ἐπιμετρῶν πρὸς τὸ μὴ ἐκκαῦσαι τὴν γῆν· εἰ γὰρ λάβοι τὴν κατεξουσίαν ἡ ἀστραπή, ἐκκαύσει τὴν γῆν, εἰ δὲ καὶ ἡ βροντή, καταστρέψει τὰ ἐν αὐτῇ.ται θερίσαι γεωργός, ἐὰν μὴ πρῶτον πιστεύσῃ τὸ σπέρμα τῇ γῇ· ἢ τίς δύναται διαπεράσαι τὴν θάλατ- ταν, ἐὰν μὴ πρῶτον ἑαυτὸν πιστεύσῃ τῷ πλοίῳ καὶ τῷ κυβερνήτῃ ; Τίς δὲ κάμνων δύναται θεραπευθῆναι, ἐὰν μὴ πρῶτον ἑαυτὸν πιστεύσῃ τῷ ἰατρῷ; Ποίαν δὲ τέχνην ἢ ἐπιστήμην δύναταί τις μαθεῖν, ἐὰν μὴ πρῶ- τον ἐπιδῷ ἑαυτὸν καὶ πιστεύσῃ τῷ διδασκάλῳ; Εἰ οὖν γεωργός πιστεύει τῇ γῇ, καὶ ὁ πλέων τῷ πλοίῳ, καὶ ὁ κάμνων τῷ ἰατρῷ σὺ οὐ βούλει σεαυτὸν πιστεῦσαι τῷ Θεῷ, τοσούτους ἀῤῥαβῶνας ἔχων παρ' αὐτοῦ ; Πρῶτον μὲν γὰρ, ὅτι ἐποίησέ σε ἐξ οὐκ ὄντος εἰς τὸ εἶναι (εἰ γὰρ ὁ πατήρ σου οὐκ ἦν, οὐδὲ ἡ μήτηρ, πολὺ μᾶλλον οὐδὲ σὺ ἦς ποτε), καὶ ἔπλασέ σε ἐξ ὑγρᾶς οὐ- σίας μικρᾶς καὶ ἐλαχίστης ῥανίδος, ἥτις οὐδὲ αὐτὴ ἦν ποτε· καὶ προήγαγέ σε ὁ Θεὸς εἰς τόνδε τὸν βίον. Εἶτα πιστεύεις τὰ ὑπὸ ἀνθρώπων γινόμενα ἀγάλματα θεοὺς εἶναι καὶ ἀρετὰς ποιεῖν· τῷ δὲ ποιήσαντί σε Θεῷ ἀπιστεῖς δύνασθαί σε καὶ μεταξὺ ποιῆσαι; ὀνόματά ἐστι νεκρῶν ἀνθρώπων. Καὶ τούτων τίνων καὶ ποταπῶν; Οὐχὶ Κρόνος μὲν τεκνοφάγος εὑρίσκε ται, καὶ τὰ ἑαυτοῦ τέκνα ἀναλίσκων; Εἰ δὲ καὶ Δία τὸν παῖδα αὐτοῦ εἴποις, κατάμαθε κἀκείνου τὰς πράξεις καὶ τὴν ἀναστροφήν· πρῶτον μὲν ὅτι ἐν Ιδῃ ὑπὸ αἰγὸς ἀνετράφη, καὶ ταύτην σφάξας, κατὰ τοὺς μύθους, καὶ ἐκδείρας, ἐποίησεν ἑαυτῷ ἔνδυμα. Τάς τε λοιπὰς πράξεις αὐτοῦ, περί τε ἀδελφοκοιτίας, καὶ μοιχείας, καὶ παιδοφθορίας, ἄμεινον (39) "Ομηρος καὶ οἱ λοιποὶ ποιηταὶ περὶ αὐτοῦ ἐξηγοῦνται. Τί μοι τὸ λοιπὸν καταλέγειν περὶ τῶν υἱῶν αὐτοῦ (40); Ἡρακλέα μὲν ἑαυτὸν καύσαντα· Διόνυσον δὲ με θύοντα καὶ μαινόμενον· καὶ ᾿Απόλλωνα τὸν ᾿Αχιλλέα δεδιότα καὶ φεύγοντα, καὶ τῆς Δάφνης ἐρῶντα, καὶ τὸν Υακίνθου μόρον ἀγνοοῦντα· ἢ Αφροδίτην τὴν τιτρωσκομένην· καὶ ᾿Αρεα τὸν βροτολοιγὸν, ἔτι δὲ καὶ ἰχῶρα δέοντα τούτων τῶν λεγομένων θεῶν ; Καὶ ταῦτα μὲν μέτριον (41) εἰπεῖν, ὅπου γε θεὸς εὐρί- σκεται με μελισμένος, ὁ καλούμενος Όσιρις, οὗ καὶ κατ' έτος γίνονται τελεταὶ ὡς ἀπολλυμένου, καὶ εύ ρισκομένου, καὶ κατὰ μέλος ζητουμένου. Οὔτε γὰρ εἰ ἀπόλλυται νοεῖται, οὔτε εἰ εὑρίσκεται δείκνυται. Τί δέ μοι λέγειν "Αττιν ἀποκοπτόμενον, ἢ Αδωνιν ἐν ὕλῃ ρεμβόμενον, καὶ κυνηγετοῦντα καὶ τιτρωσκό μενον ὑπὸ συός; ἢ Ἀσκληπιὸν κεραυνούμενον; καὶ Μὴ ἐξέταζε, ἀλλὰ πί- στευσον, καὶ ἡ πίστις σου σώσει σε, Εἰ μὲν δη θελήσουσιν ἀποκρίνεσθαί μοι, ὡς οὐ διαπειρωμένῳ, πάντα γὰρ οἶδα, ἀλλ' ὡς ἐξ ἴσου πάντων κηδομένῳ, εὖ ἂν ἔχοι· εἰ δ' οὐκ ἐθελήσουσιν, ἀλλ' ἐροῦσιν ὥσπερ εἰώθασι, Μὴ ἐξέταζε· ἀνάγκη αὐτοὺς ταῦτά τε διδάξαι ὁποῖ᾽ ἅττα ἐστὶν ἃ λέγουσι καὶ ὁπόθεν έρ βύηκε. μήν, AD AUTOLYCUM LIB. I. A omnibus fidem præire? Quis enim agricola metere B C petita non parum ponderis ad refellenda ethnicorum dicteria. Sic enim in Christianorum fidem jocari solebant, quasi isti, dum magna mysteria ad creden- dum proponunt, a quo hæc tradita et revelata, mini- me ostenderent. Unde Celsus, postquam Christianos irrisit quod dicere solerent : Noli inquirere, sed crede, et fides tua te salvum faciet; sic eos_urget quasi haec a Deo tradita esse non probarent: Si mihi respondere voluerint, ut eos minine tentanti ac periclitanti (omnia enim novi) sed æque omnibus consulenti, præclare se res habebit. Si vero recusabunt, dicenique quod solent : Noli disquirere ; D potest, nisi prius semen terræ crediderit; aut quis mare transmittere, nisi prius se ipse rati credat et gubernatori? Quis autem ægrotans sanari potest, nisi prius se ipse medico crediderit, aut quain artem quis aut disciplinam ediscere potest, nisi se prius tradiderit et crediderit magistro? Igitur si terræ credit agricola, si navigaturus rati, si ægrotus me- dico, non vis tu credere te Deo, tot ac tantis al eo pignoribus acceptis? Primo, quod te creavit cum antea non esses (nam si nec pater tuus erat nec mater, multo magis ipse aliquando non eras), ac te ex humida et parva materia et minutissima guttula, quæ et ipsa non erat aliquando, formavit, atque iu hanc vitam produxit. Deinde vero credis efficta ab Ιominibus simulacra deos esse et mira facere ; Deu autem conditori tuo non credis facere eum posse, ut te in vitam revocet? - Ac nomina qui- dem eorum, quos a te coli dictitas deorum, nomina sunt hominum mortuorum. Et ii quidem qui et quales fuere? An non Saturnus filiorum vorator invenitur? Quod si et Jovem ejus filium nomines, accipe ejus actiones et vivendi rationem. Primum in monte Ida nutritus est a capra; eamque cum imactasset, ut ferunt fabulæ, et pellem detraxisset, fecit sibi indumentum. Cætera ejus facta, incestus cum sorore coitus, adulteria, illata pueris stupra melius Homerus et cæteri poetæ descripserunt. Quid cætera ad ejus filios spectantia enumerem? Hercu. lem a se ipso combustum; Bacchum ebrium et furentem, Apollinem Achillis metu fugientem, et Daphnes amatorem, et Hyacinthi mortis ignarum; Tenerem vulneratam, Martem hominum perniciem ; præterea sanguinem ex his, quos vocatis diis, pro- fluentem? Atque hæc quidem sunt dictu mediocria, quandoquidem deus reperitur membratim discer ptus, nomine Osiris, cujus etiam mysteria quotan- nis celebrantur, quasi pereat et inveniatur, et sin- gula ejus membra quærantur; neque enim utrum perierit scitur, neque utrum inveniatur ostenditur. Quid dicam Atin castratum, Adonim in silva erra- tem, et inter venandum ab apro vulneratum ; Æscu- lapium fulmine percussum; Serapim Sinope pro- necesse est ut doceant cujusmodi sint, quæ asseveranı et unde dimanaverint. Dignissima est quæ legatur Origenis responsio adv. Cels. Bodl. & quæ scriptura in contextum inducta a Fello et Wolffio. Sed non videtur contextus, cum sua sponte sanus esset et integer, ob lectionem margini appositam immutari debuisse. Bodl. desumptam. hanc interpretationem: Hæc quidem mediocria sunt ; ipse vero sic reddit: Sed de his quidem pauca et modica dicere attinet. Probari non potest hæc do- ctissimi viri interpretatio, quam tamen, inquit, peritis se facile probaturam esse confidimus. Luce clarius est Theophilum levia et mediocria dicerc, quæ antea dixerat, quia ad graviora transibat 9. Καὶ τὰ μὲν ὀνόματα ὧν φῂς σέβεσθαι θεῶν, 9. Flagitia et scelera deorum. · (39) "Αμεινον. Legitur ad marginem codicis (40) Αὐτοῦ. Hanc vocem addidit Wolfius ex cod. (41) Καὶ ταῦτα μὲν μέτριον. Refellit Wolfus
PG 6:1035Οὗτός μου θεὸς ὁ τῶν ὅλων κύριος, ὁ τανύσας τὸν οὐρανὸν μόνος καὶ θεὶς τὸ εὖρος τῆς ὑπ’ οὐρανόν, ὁ συνταράσσων τὸ κύτος τῆς θαλάσσης καὶ ἠχῶν τὰ κύματα αὐτῆς, ὁ δεσπόζων τοῦ κράτους αὐτῆς καὶ τὸν σάλον τῶν κυμάτων καταπραύ̈νων, ὁ θεμελιώσας τὴν γῆν ἐπὶ τῶν ὑδάτων καὶ δοὺς πνεῦμα τὸ τρέφον αὐτήν, οὗ ἡ πνοὴ ζωογονεῖ τὸ πᾶν, ὃς ἐὰν συσχῇ τὸ πνεῦμα παρ’ ἑαυτῷ ἐκλείψει τὸ πᾶν. Τοῦτον λαλεῖς, ἄνθρωπε, τούτου τὸ πνεῦμα ἀναπνεῖς, τοῦτον ἀγνοεῖς. τοῦτο δέ σοι συμβέβηκεν διὰ τὴν τύφλωσιν τῆς ψυχῆς καὶ πήρωσιν τῆς καρδίας σου. ἀλλὰ εἰ βούλει, δύνασαι θεραπευθῆναι· ἐπίδος σεαυτὸν τῷ ἰατρῷ καὶ παρακεντήσει σου τοὺς ὀφθαλμοὺς τῆς ψυχῆς καὶ τῆς καρδίας. τίς ἐστιν ὁ ἰατρός; ὁ θεός, ὁ θεραπεύων καὶ ζωοποιῶν διὰ τοῦ λόγου καὶ τῆς σοφίας. ὁ θεὸς διὰ τοῦ λόγου αὐτοῦ καὶ τῆς σοφίας ἐποίησε τὰ πάντα· τῷ γὰρ λόγῳ αὐτοῦ ἐστερεώθησαν οἱ οὐρανοὶ καὶ τῷ πνεύματι αὐτοῦ πᾶσα ἡ δύναμις αὐτῶν. κρατίστη ἐστὶν ἡ σοφία αὐτοῦ· ὁ θεὸς τῇ σοφίᾳ ἐθεμελίωσε τὴν γῆν, ἡτοίμασε δὲ οὐρανοὺς φρονήσει, ἐν αἰσθήσει ἄβυσσοι ἐρράγησαν, νέφη δὲ ἐρρύησαν δρόσους.Σάραπιν τὸν ἀπὸ Σινώπης φυγάδα εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν κυνη γέτην. συγ γραφεῖς Δοκεῖ δὲ τὰ ὑπὸ τῶν φι- λοσόφων ἢ συγγραφέων καὶ ποιητῶν εἰρημένα, ἀξιό πιστα μὲν εἶναι. ή συγ- γραφέων Τις μὲν οὖν... τῶν καλου μένων σοφῶν καὶ ἱστοριογράφων. Καὶ νηκτῶν ἐνύδρων τε καὶ ἐναλίων ; νηκτά ενύδροις Κάσιος γεγονότα; ἢ τὴν Σκυθίαν "Αρτεμιν καὶ αὐτὴν φυγάδα γεγονυίαν, καὶ ἀνδροφόνον, καὶ κυνηγέτιν (42), καὶ τοῦ Ἐνδυμίωνος ἐρασθεῖσαν ; ταῦτα γὰρ οὐχ ἡμεῖς φαμὲν, ἀλλὰ οἱ καθ᾽ ὑμᾶς συγγραφεῖς (45) καὶ ποιη ταὶ κηρύσσουσιν. ται ζώων Αἰγύπτιοι, ἑρπετῶν τε, καὶ κτηνῶν, καὶ θηρίων, καὶ πετεινῶν, καὶ ἐνύδρων νηκτών (44)· ἔτι δὲ καὶ ποδόνιπτρα καὶ ἤχους αἰσχύνης ; Εἰ δὲ Ἕλληνας εἴποις καὶ τὰ λοιπὰ ἔθνη, σέβονται λίθους, καὶ ξύλα, καὶ τὴν λοιπὴν ὕλην, ὡς ἔφθημεν εἰρηκέναι, ἀπει κονίσματα νεκρῶν ἀνθρώπων. Φειδίας μὲν γὰρ εὐ- ρίσκεται ἐν Πίσῃ ποιῶν Ἠλείοις τὸν Ὀλύμπιον Δία, Αθηναίοις ἐν ἀκροπόλει τὴν ᾿Αθηνῶν. Πεύσομαι δέ σου κἀγὼ, ὦ ἄνθρωπε, πόσοι Ζῆνες εὑρίσκονται· Ζεὺς μὲν γὰρ ἐν πρώτοις προσαγορεύεται Ολύμπιος, καὶ Ζεὺς Λατιάριος, καὶ Ζεὺς Κάτσιος (45), καὶ Ζεὺς Κεραύνιος, καὶ Ζεὺς Προπάτωρ, καὶ Ζεὺς παν- νύχιος, καὶ Ζεὺς Πολιοῦχος, καὶ Ζεὺς Καπιτώλιος. Καὶ ὁ μὲν Ζεὺς παῖς Κρόνου, βασιλεὺς Κρητών γενόμενος, ἔχει τάφον ἐν Κρήτῃ, οἱ δὲ λοιποὶ ἴσως οὐδὲ ταφῆς κατηξιώθησαν. Εἰ δὲ καὶ εἴποις τὴν μη- τέρα τῶν λεγομένων θεῶν, μή μοι γένοιτο διά στό ματος τὰς πράξεις αὐτῆς ἐξειπεῖν ἀθέμιτον γὰρ ἡμῖν τὰ τοιαῦτα καὶ ὀνομάζειν) ἢ τῶν θεραπόντων αὐτῆς τὰς πράξεις ὑφ᾽ ὧν θεραπεύεται, ὁπόσα τε τέλη καὶ εἰσφορὰς (46) παρέχει τῷ βασιλεῖ αὐτή τε καὶ οἱ υἱοὶ αὐτῆς. Οὐ γάρ εἰσι θεοί, ἀλλὰ εἴδωλα, καθώς προειρήκαμεν, ἔργα χειρῶν ἀνθρώπων, καὶ δαιμόνια ἀκάθαρτα. Γένοιντο δὲ τοιοῦτοι οἱ ποιοῦντες αὐτὰ, καὶ οἱ ἐλπίζοντες ἐπ' αὐτοῖς. να S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI tugum Alexandriam; Artemidem Scythicam, ipsam A quoque profugam, homicidam, venatricem et Endymionis amore captam? Non enim a nobis hæc dicuntur, sed a vestris historicis et poetis prædi- cantur. - B ejusque filii vectigales Cæsari. Quid jam refert enumerare multitudinem animalium, quæ ab Egyptiis coluntur, reptilium, pecudum, ferarum, volatilium et natatilium fluvialium: ad hæc etiam pelves et inhonestos sonos? Quod si Græcos cites et cateras gentes: colunt lapides et ligna ac reli- quam materiam, simulacra, ut jam diximus, mor- tuorum hominum. Phidias enim reperitur Pisæ fecisse Eliis Jovem Olympicum, et Atheniensibus Minervam in arce. Juvat ex te, o homo, quærere quot inveniantur Joves. Jupiter inprimis Olympius dicitur; deinde Jupiter Latialis, Jupiter Cassius, Jupiter Ceraunius, Jupiter Propator, Jupiter Pan- nychius, Jupiter Poliuchus, Jupiter Capitolinus ; atque ille quidem Jupiter, qui Saturni filius et rex Cretensium fuit, habet sepulcrum in Creta, cæteri vero forte ne sepultura quidem dignati. Si vero matrem eorum, quos vocatis, deorum objicias, absit ut vel ipsius vel ministrorum, a quibus coli- tur, actiones ore efferam (hæc enim ne appellare quidem nobis fas est), vel quæ regi vectigalia et tri- buta tum ipsa tum ejus filii pendant. Neque enim sunt dii, sed simulacra, ut prediximus, opera C manuum hominum, et impura dæmonia. Tales fiant qui faciunt ea, et qui spem suam in eis consti- tuimt . • Psal. cxi, et cxxxiv, 18. consilio Wolfus pro eo quod erat in editis ratim omnes scriptores designat Theophilus, velut n. 2, lib. n, et initio libri tertii. Sed hoc loco qui a poetis distinguuntur, non alii viden- tur esse quam historici, nec ad alios pertinet hæc antiquarum rerum, licet fabulosa, narratio. Sic etiam vocantur historici n. 12, 1. ii, et a poetis et philosophis distinguuntur : Si quis dubitet his verbis, historicos significari, attentius legat hæc Theophili verba ex n. : Ita noster supra n. 6: ubi ab distinguit. WoLrius. Ex ipsis verbis, quæ ab erudito viro citantur, nihil hoc in loco mutandum esse patet. Nam cum duas species natatilium distingual Theophilus, nempe fluvialum et marinorum; natatilia fluvialia vocare debuit pisces Nili ab Ægyptiis adoratos; frustra ergo diceremus natatilia et fluvialia. monet idque probat testimoniis Scriptorum apud quos memoratur Jupiter Casius, nempe Lu- cami lib. vi, Plinii iv, 3, et r, 3. Sexti Empir. D Pyrrhon. 111, 24. Stephani Byzantini, qui Jovem Casiun a Casio monte et urbe Ægypti deducit. vectigalibus, que mater deorum, ejusque filii im- peratori solvebant, explicari et illustrari potest ex Tertulliano : Sed aliquo solatio, inquit lib. ad Nat., c. 10, privatorum et domesticorum deorum querela juvantur, quod publicos turpius contumelio- primum, quos in hastarium siusque tractetis. am regessistis publicanis sub... lis, omni quinquennio inter vectigalia vestra proscripto addicitis. Sic Sera- peum, sic Capitolium petitur, addicitur, conducitur... sub eadem voce præconis, eadem exactione Quæstoris. Sed enim agri tributo onusti viliores, hominum capita stipendio censa, ignobiliora. Nam hæ sunt captivitate notæ pœna; Dei vero qui magis tributarii, magis sancti, imo qui magis sancti magis tributarii; ma- jestas constituitur in quæstum, negotiatio religione proscribitur, sanctitas locationem mendicat; exigitis mercedem pro solo templi, pro auditu sacri, pro stipitibus, pro ostiis; venditis totam divinitatem, non licet eam gratis coli; plus denique publicanis refi- citur, quam sacerdotibus. hiatum et lacunam perspicere eruditus Wolfius, quia deesse nonnulla et ms. B. indicat el series ora- tionis evincit. Sed vix quidquam magis aptum ma- gisque nexum reperiri potest. Quid enim cum ctigalibus, quæ Cæsari deorum mater et dii pende- 10. Superstitiones Ægyptiorum. Mater deorum 11. Magis honorandus Casar, cui dii vectigales (42) Κυνηγέτιν. Ita se emendasse monet Lacrosii (43) Συγγραφεῖς. Interdum hoc nomine gene- (44) Καὶ ἐνύδρων νηκτών. Fortasse excidit και. (45) Ζεὺς Κάσσιος. Eruditus Wolfius legendum 10. Τί μοι λοιπὸν καταλέγειν τὸ πλῆθος ὧν σέβον 11. Τοιγαροῦν (47) μᾶλλον τιμήσω τὸν βασιλέα, οὐ (46) Τέλη καὶ εἰσφοράς. Quod ait Theophilus de (47) Τοιγαροῦν. Videtur sibi ante hæc verba
Εἰ ταῦτα νοεῖς, ἄνθρωπε, ἁγνῶς καὶ ὁσίως καὶ δικαίως ζῶν, δύνασαι ὁρᾶν τὸν θεόν. πρὸ παντὸς δὲ προηγείσθω σου ἐν τῇ καρδίᾳ πίστις καὶ φόβος ὁ τοῦ θεοῦ, καὶ τότε συνήσεις ταῦτα. ὅταν ἀπόθῃ τὸ θνητὸν καὶ ἐνδύσῃ τὴν ἀφθαρσίαν, τότε ὄψῃ κατὰ ἀξίαν τὸν θεόν. ἀνεγείρει γάρ σου τὴν σάρκα ἀθάνατον σὺν τῇ ψυχῇ ὁ θεός· καὶ τότε ὄψῃ γενόμενος ἀθάνατος τὸν ἀθάνατον, ἐὰν νῦν πιστεύσῃς αὐτῷ καὶ τότε ἐπιγνώσῃ ὅτι ἀδίκως κατελάλησας αὐτοῦ. Ἀλλὰ ἀπιστεῖς νεκροὺς ἐγείρεσθαι. ὅταν ἔσται, τότε πιστεύσεις θέλων καὶ μὴ θέλων· καὶ ἡ πίστις σου εἰς ἀπιστίαν λογισθήσεται, ἐὰν μὴ νῦν πιστεύσῃς. πρὸς τί δὲ καὶ ἀπιστεῖς; ἢ οὐκ οἶδας ὅτι ἁπάντων πραγμάτων ἡ πίστις προηγεῖται; τίς γὰρ δύναται θερίσαι γεωργός, ἐὰν μὴ πρῶτον πιστεύσῃ τὸ σπέρμα τῇ γῇ; ἢ τίς δύναται διαπερᾶσαι τὴν θάλασσαν, ἐὰν μὴ πρῶτον ἑαυτὸν πιστεύσῃ τῷ πλοίῳ καὶ τῷ κυβερνήτῃ; τίς δὲ κάμνων δύναται θεραπευθῆναι, ἐὰν μὴ πρῶτον ἑαυτὸν πιστεύσῃ τῷ ἰατρῷ; ποίαν δὲ τέχνην ἢ ἐπιστήμην δύναταί τις μαθεῖν, ἐὰν μὴ πρῶτον ἐπιδῷ ἑαυτὸν καὶ πιστεύσῃ τῷ διδασκάλῳ;Σάραπιν τὸν ἀπὸ Σινώπης φυγάδα εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν κυνη γέτην. συγ γραφεῖς Δοκεῖ δὲ τὰ ὑπὸ τῶν φι- λοσόφων ἢ συγγραφέων καὶ ποιητῶν εἰρημένα, ἀξιό πιστα μὲν εἶναι. ή συγ- γραφέων Τις μὲν οὖν... τῶν καλου μένων σοφῶν καὶ ἱστοριογράφων. Καὶ νηκτῶν ἐνύδρων τε καὶ ἐναλίων ; νηκτά ενύδροις Κάσιος γεγονότα; ἢ τὴν Σκυθίαν "Αρτεμιν καὶ αὐτὴν φυγάδα γεγονυίαν, καὶ ἀνδροφόνον, καὶ κυνηγέτιν (42), καὶ τοῦ Ἐνδυμίωνος ἐρασθεῖσαν ; ταῦτα γὰρ οὐχ ἡμεῖς φαμὲν, ἀλλὰ οἱ καθ᾽ ὑμᾶς συγγραφεῖς (45) καὶ ποιη ταὶ κηρύσσουσιν. ται ζώων Αἰγύπτιοι, ἑρπετῶν τε, καὶ κτηνῶν, καὶ θηρίων, καὶ πετεινῶν, καὶ ἐνύδρων νηκτών (44)· ἔτι δὲ καὶ ποδόνιπτρα καὶ ἤχους αἰσχύνης ; Εἰ δὲ Ἕλληνας εἴποις καὶ τὰ λοιπὰ ἔθνη, σέβονται λίθους, καὶ ξύλα, καὶ τὴν λοιπὴν ὕλην, ὡς ἔφθημεν εἰρηκέναι, ἀπει κονίσματα νεκρῶν ἀνθρώπων. Φειδίας μὲν γὰρ εὐ- ρίσκεται ἐν Πίσῃ ποιῶν Ἠλείοις τὸν Ὀλύμπιον Δία, Αθηναίοις ἐν ἀκροπόλει τὴν ᾿Αθηνῶν. Πεύσομαι δέ σου κἀγὼ, ὦ ἄνθρωπε, πόσοι Ζῆνες εὑρίσκονται· Ζεὺς μὲν γὰρ ἐν πρώτοις προσαγορεύεται Ολύμπιος, καὶ Ζεὺς Λατιάριος, καὶ Ζεὺς Κάτσιος (45), καὶ Ζεὺς Κεραύνιος, καὶ Ζεὺς Προπάτωρ, καὶ Ζεὺς παν- νύχιος, καὶ Ζεὺς Πολιοῦχος, καὶ Ζεὺς Καπιτώλιος. Καὶ ὁ μὲν Ζεὺς παῖς Κρόνου, βασιλεὺς Κρητών γενόμενος, ἔχει τάφον ἐν Κρήτῃ, οἱ δὲ λοιποὶ ἴσως οὐδὲ ταφῆς κατηξιώθησαν. Εἰ δὲ καὶ εἴποις τὴν μη- τέρα τῶν λεγομένων θεῶν, μή μοι γένοιτο διά στό ματος τὰς πράξεις αὐτῆς ἐξειπεῖν ἀθέμιτον γὰρ ἡμῖν τὰ τοιαῦτα καὶ ὀνομάζειν) ἢ τῶν θεραπόντων αὐτῆς τὰς πράξεις ὑφ᾽ ὧν θεραπεύεται, ὁπόσα τε τέλη καὶ εἰσφορὰς (46) παρέχει τῷ βασιλεῖ αὐτή τε καὶ οἱ υἱοὶ αὐτῆς. Οὐ γάρ εἰσι θεοί, ἀλλὰ εἴδωλα, καθώς προειρήκαμεν, ἔργα χειρῶν ἀνθρώπων, καὶ δαιμόνια ἀκάθαρτα. Γένοιντο δὲ τοιοῦτοι οἱ ποιοῦντες αὐτὰ, καὶ οἱ ἐλπίζοντες ἐπ' αὐτοῖς. να S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI tugum Alexandriam; Artemidem Scythicam, ipsam A quoque profugam, homicidam, venatricem et Endymionis amore captam? Non enim a nobis hæc dicuntur, sed a vestris historicis et poetis prædi- cantur. - B ejusque filii vectigales Cæsari. Quid jam refert enumerare multitudinem animalium, quæ ab Egyptiis coluntur, reptilium, pecudum, ferarum, volatilium et natatilium fluvialium: ad hæc etiam pelves et inhonestos sonos? Quod si Græcos cites et cateras gentes: colunt lapides et ligna ac reli- quam materiam, simulacra, ut jam diximus, mor- tuorum hominum. Phidias enim reperitur Pisæ fecisse Eliis Jovem Olympicum, et Atheniensibus Minervam in arce. Juvat ex te, o homo, quærere quot inveniantur Joves. Jupiter inprimis Olympius dicitur; deinde Jupiter Latialis, Jupiter Cassius, Jupiter Ceraunius, Jupiter Propator, Jupiter Pan- nychius, Jupiter Poliuchus, Jupiter Capitolinus ; atque ille quidem Jupiter, qui Saturni filius et rex Cretensium fuit, habet sepulcrum in Creta, cæteri vero forte ne sepultura quidem dignati. Si vero matrem eorum, quos vocatis, deorum objicias, absit ut vel ipsius vel ministrorum, a quibus coli- tur, actiones ore efferam (hæc enim ne appellare quidem nobis fas est), vel quæ regi vectigalia et tri- buta tum ipsa tum ejus filii pendant. Neque enim sunt dii, sed simulacra, ut prediximus, opera C manuum hominum, et impura dæmonia. Tales fiant qui faciunt ea, et qui spem suam in eis consti- tuimt . • Psal. cxi, et cxxxiv, 18. consilio Wolfus pro eo quod erat in editis ratim omnes scriptores designat Theophilus, velut n. 2, lib. n, et initio libri tertii. Sed hoc loco qui a poetis distinguuntur, non alii viden- tur esse quam historici, nec ad alios pertinet hæc antiquarum rerum, licet fabulosa, narratio. Sic etiam vocantur historici n. 12, 1. ii, et a poetis et philosophis distinguuntur : Si quis dubitet his verbis, historicos significari, attentius legat hæc Theophili verba ex n. : Ita noster supra n. 6: ubi ab distinguit. WoLrius. Ex ipsis verbis, quæ ab erudito viro citantur, nihil hoc in loco mutandum esse patet. Nam cum duas species natatilium distingual Theophilus, nempe fluvialum et marinorum; natatilia fluvialia vocare debuit pisces Nili ab Ægyptiis adoratos; frustra ergo diceremus natatilia et fluvialia. monet idque probat testimoniis Scriptorum apud quos memoratur Jupiter Casius, nempe Lu- cami lib. vi, Plinii iv, 3, et r, 3. Sexti Empir. D Pyrrhon. 111, 24. Stephani Byzantini, qui Jovem Casiun a Casio monte et urbe Ægypti deducit. vectigalibus, que mater deorum, ejusque filii im- peratori solvebant, explicari et illustrari potest ex Tertulliano : Sed aliquo solatio, inquit lib. ad Nat., c. 10, privatorum et domesticorum deorum querela juvantur, quod publicos turpius contumelio- primum, quos in hastarium siusque tractetis. am regessistis publicanis sub... lis, omni quinquennio inter vectigalia vestra proscripto addicitis. Sic Sera- peum, sic Capitolium petitur, addicitur, conducitur... sub eadem voce præconis, eadem exactione Quæstoris. Sed enim agri tributo onusti viliores, hominum capita stipendio censa, ignobiliora. Nam hæ sunt captivitate notæ pœna; Dei vero qui magis tributarii, magis sancti, imo qui magis sancti magis tributarii; ma- jestas constituitur in quæstum, negotiatio religione proscribitur, sanctitas locationem mendicat; exigitis mercedem pro solo templi, pro auditu sacri, pro stipitibus, pro ostiis; venditis totam divinitatem, non licet eam gratis coli; plus denique publicanis refi- citur, quam sacerdotibus. hiatum et lacunam perspicere eruditus Wolfius, quia deesse nonnulla et ms. B. indicat el series ora- tionis evincit. Sed vix quidquam magis aptum ma- gisque nexum reperiri potest. Quid enim cum ctigalibus, quæ Cæsari deorum mater et dii pende- 10. Superstitiones Ægyptiorum. Mater deorum 11. Magis honorandus Casar, cui dii vectigales (42) Κυνηγέτιν. Ita se emendasse monet Lacrosii (43) Συγγραφεῖς. Interdum hoc nomine gene- (44) Καὶ ἐνύδρων νηκτών. Fortasse excidit και. (45) Ζεὺς Κάσσιος. Eruditus Wolfius legendum 10. Τί μοι λοιπὸν καταλέγειν τὸ πλῆθος ὧν σέβον 11. Τοιγαροῦν (47) μᾶλλον τιμήσω τὸν βασιλέα, οὐ (46) Τέλη καὶ εἰσφοράς. Quod ait Theophilus de (47) Τοιγαροῦν. Videtur sibi ante hæc verba
εἰ οὖν γεωργὸς πιστεύει τῇ γῇ καὶ ὁ πλέων τῷ πλοίῳ, καὶ ὁ κάμνων τῷ ἰατρῷ, σὺ οὐ βούλει ἑαυτὸν πιστεῦσαι τῷ θεῷ, τοσούτους ἀρραβῶνας ἔχων παρ’ αὐτοῦ; πρῶτον μὲν ὅτι ἐποίησέν σε ἐξ οὐκ ὄντος εἰς τὸ εἶναι. εἰ γὰρ ὁ πατήρ σου οὐκ ἦν οὐδὲ ἡ μήτηρ, πολὺ μᾶλλον οὐδὲ σὺ ἦς ποτε. καὶ ἔπλασέν σε ἐξ ὑγρᾶς οὐσίας μικρᾶς καὶ ἐλαχίστης ῥανίδος, ἥτις οὐδὲ αὐτὴ ἦν ποτε· καὶ προήγαγέν σε ὁ θεὸς εἰς τόνδε τὸν βίον. εἶτα πιστεύεις τὰ ὑπὸ ἀνθρώπων γινόμενα ἀγάλματα θεοὺς εἶναι καὶ ἀρετὰς ποιεῖν. τῷ δὲ ποιήσαντί σε θεῷ ἀπιστεῖς δύνασθαί σε καὶ μεταξὺ ποιῆσαι; Καὶ τὰ μὲν ὀνόματα ὧν φῂς σέβεσθαι θεῶν ὀνόματά ἐστιν νεκρῶν ἀνθρώπων. καὶ τούτων τίνων καὶ ποταπῶν; οὐχὶ Κρόνος μὲν τεκνοφάγος εὑρίσκεται καὶ τὰ ἑαυτοῦ τέκνα ἀναλίσκων; εἰ δὲ καὶ Δία τὸν παῖδα αὐτοῦ εἴποις, κατάμαθε κἀκείνου τὰς πράξεις καὶ τὴν ἀναστροφήν. πρῶτον μὲν ἐν Ἴδῃ ὑπὸ αἰγὸς ἀνετράφη, καὶ ταύτην σφάξας κατὰ τοὺς μύθους καὶ ἐκδείρας ἐποίησεν ἑαυτῷ ἔνδυμα. τὰς δὲ λοιπὰς πράξεις αὐτοῦ, περί τε ἀδελφοκοιτίας καὶ μοιχείας καὶ παιδοφθορίας, ἄμεινον Ὅμηρος καὶ οἱ λοιποὶ ποιηταὶ περὶ αὐτοῦ ἐξηγοῦνται.Σάραπιν τὸν ἀπὸ Σινώπης φυγάδα εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν κυνη γέτην. συγ γραφεῖς Δοκεῖ δὲ τὰ ὑπὸ τῶν φι- λοσόφων ἢ συγγραφέων καὶ ποιητῶν εἰρημένα, ἀξιό πιστα μὲν εἶναι. ή συγ- γραφέων Τις μὲν οὖν... τῶν καλου μένων σοφῶν καὶ ἱστοριογράφων. Καὶ νηκτῶν ἐνύδρων τε καὶ ἐναλίων ; νηκτά ενύδροις Κάσιος γεγονότα; ἢ τὴν Σκυθίαν "Αρτεμιν καὶ αὐτὴν φυγάδα γεγονυίαν, καὶ ἀνδροφόνον, καὶ κυνηγέτιν (42), καὶ τοῦ Ἐνδυμίωνος ἐρασθεῖσαν ; ταῦτα γὰρ οὐχ ἡμεῖς φαμὲν, ἀλλὰ οἱ καθ᾽ ὑμᾶς συγγραφεῖς (45) καὶ ποιη ταὶ κηρύσσουσιν. ται ζώων Αἰγύπτιοι, ἑρπετῶν τε, καὶ κτηνῶν, καὶ θηρίων, καὶ πετεινῶν, καὶ ἐνύδρων νηκτών (44)· ἔτι δὲ καὶ ποδόνιπτρα καὶ ἤχους αἰσχύνης ; Εἰ δὲ Ἕλληνας εἴποις καὶ τὰ λοιπὰ ἔθνη, σέβονται λίθους, καὶ ξύλα, καὶ τὴν λοιπὴν ὕλην, ὡς ἔφθημεν εἰρηκέναι, ἀπει κονίσματα νεκρῶν ἀνθρώπων. Φειδίας μὲν γὰρ εὐ- ρίσκεται ἐν Πίσῃ ποιῶν Ἠλείοις τὸν Ὀλύμπιον Δία, Αθηναίοις ἐν ἀκροπόλει τὴν ᾿Αθηνῶν. Πεύσομαι δέ σου κἀγὼ, ὦ ἄνθρωπε, πόσοι Ζῆνες εὑρίσκονται· Ζεὺς μὲν γὰρ ἐν πρώτοις προσαγορεύεται Ολύμπιος, καὶ Ζεὺς Λατιάριος, καὶ Ζεὺς Κάτσιος (45), καὶ Ζεὺς Κεραύνιος, καὶ Ζεὺς Προπάτωρ, καὶ Ζεὺς παν- νύχιος, καὶ Ζεὺς Πολιοῦχος, καὶ Ζεὺς Καπιτώλιος. Καὶ ὁ μὲν Ζεὺς παῖς Κρόνου, βασιλεὺς Κρητών γενόμενος, ἔχει τάφον ἐν Κρήτῃ, οἱ δὲ λοιποὶ ἴσως οὐδὲ ταφῆς κατηξιώθησαν. Εἰ δὲ καὶ εἴποις τὴν μη- τέρα τῶν λεγομένων θεῶν, μή μοι γένοιτο διά στό ματος τὰς πράξεις αὐτῆς ἐξειπεῖν ἀθέμιτον γὰρ ἡμῖν τὰ τοιαῦτα καὶ ὀνομάζειν) ἢ τῶν θεραπόντων αὐτῆς τὰς πράξεις ὑφ᾽ ὧν θεραπεύεται, ὁπόσα τε τέλη καὶ εἰσφορὰς (46) παρέχει τῷ βασιλεῖ αὐτή τε καὶ οἱ υἱοὶ αὐτῆς. Οὐ γάρ εἰσι θεοί, ἀλλὰ εἴδωλα, καθώς προειρήκαμεν, ἔργα χειρῶν ἀνθρώπων, καὶ δαιμόνια ἀκάθαρτα. Γένοιντο δὲ τοιοῦτοι οἱ ποιοῦντες αὐτὰ, καὶ οἱ ἐλπίζοντες ἐπ' αὐτοῖς. να S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI tugum Alexandriam; Artemidem Scythicam, ipsam A quoque profugam, homicidam, venatricem et Endymionis amore captam? Non enim a nobis hæc dicuntur, sed a vestris historicis et poetis prædi- cantur. - B ejusque filii vectigales Cæsari. Quid jam refert enumerare multitudinem animalium, quæ ab Egyptiis coluntur, reptilium, pecudum, ferarum, volatilium et natatilium fluvialium: ad hæc etiam pelves et inhonestos sonos? Quod si Græcos cites et cateras gentes: colunt lapides et ligna ac reli- quam materiam, simulacra, ut jam diximus, mor- tuorum hominum. Phidias enim reperitur Pisæ fecisse Eliis Jovem Olympicum, et Atheniensibus Minervam in arce. Juvat ex te, o homo, quærere quot inveniantur Joves. Jupiter inprimis Olympius dicitur; deinde Jupiter Latialis, Jupiter Cassius, Jupiter Ceraunius, Jupiter Propator, Jupiter Pan- nychius, Jupiter Poliuchus, Jupiter Capitolinus ; atque ille quidem Jupiter, qui Saturni filius et rex Cretensium fuit, habet sepulcrum in Creta, cæteri vero forte ne sepultura quidem dignati. Si vero matrem eorum, quos vocatis, deorum objicias, absit ut vel ipsius vel ministrorum, a quibus coli- tur, actiones ore efferam (hæc enim ne appellare quidem nobis fas est), vel quæ regi vectigalia et tri- buta tum ipsa tum ejus filii pendant. Neque enim sunt dii, sed simulacra, ut prediximus, opera C manuum hominum, et impura dæmonia. Tales fiant qui faciunt ea, et qui spem suam in eis consti- tuimt . • Psal. cxi, et cxxxiv, 18. consilio Wolfus pro eo quod erat in editis ratim omnes scriptores designat Theophilus, velut n. 2, lib. n, et initio libri tertii. Sed hoc loco qui a poetis distinguuntur, non alii viden- tur esse quam historici, nec ad alios pertinet hæc antiquarum rerum, licet fabulosa, narratio. Sic etiam vocantur historici n. 12, 1. ii, et a poetis et philosophis distinguuntur : Si quis dubitet his verbis, historicos significari, attentius legat hæc Theophili verba ex n. : Ita noster supra n. 6: ubi ab distinguit. WoLrius. Ex ipsis verbis, quæ ab erudito viro citantur, nihil hoc in loco mutandum esse patet. Nam cum duas species natatilium distingual Theophilus, nempe fluvialum et marinorum; natatilia fluvialia vocare debuit pisces Nili ab Ægyptiis adoratos; frustra ergo diceremus natatilia et fluvialia. monet idque probat testimoniis Scriptorum apud quos memoratur Jupiter Casius, nempe Lu- cami lib. vi, Plinii iv, 3, et r, 3. Sexti Empir. D Pyrrhon. 111, 24. Stephani Byzantini, qui Jovem Casiun a Casio monte et urbe Ægypti deducit. vectigalibus, que mater deorum, ejusque filii im- peratori solvebant, explicari et illustrari potest ex Tertulliano : Sed aliquo solatio, inquit lib. ad Nat., c. 10, privatorum et domesticorum deorum querela juvantur, quod publicos turpius contumelio- primum, quos in hastarium siusque tractetis. am regessistis publicanis sub... lis, omni quinquennio inter vectigalia vestra proscripto addicitis. Sic Sera- peum, sic Capitolium petitur, addicitur, conducitur... sub eadem voce præconis, eadem exactione Quæstoris. Sed enim agri tributo onusti viliores, hominum capita stipendio censa, ignobiliora. Nam hæ sunt captivitate notæ pœna; Dei vero qui magis tributarii, magis sancti, imo qui magis sancti magis tributarii; ma- jestas constituitur in quæstum, negotiatio religione proscribitur, sanctitas locationem mendicat; exigitis mercedem pro solo templi, pro auditu sacri, pro stipitibus, pro ostiis; venditis totam divinitatem, non licet eam gratis coli; plus denique publicanis refi- citur, quam sacerdotibus. hiatum et lacunam perspicere eruditus Wolfius, quia deesse nonnulla et ms. B. indicat el series ora- tionis evincit. Sed vix quidquam magis aptum ma- gisque nexum reperiri potest. Quid enim cum ctigalibus, quæ Cæsari deorum mater et dii pende- 10. Superstitiones Ægyptiorum. Mater deorum 11. Magis honorandus Casar, cui dii vectigales (42) Κυνηγέτιν. Ita se emendasse monet Lacrosii (43) Συγγραφεῖς. Interdum hoc nomine gene- (44) Καὶ ἐνύδρων νηκτών. Fortasse excidit και. (45) Ζεὺς Κάσσιος. Eruditus Wolfius legendum 10. Τί μοι λοιπὸν καταλέγειν τὸ πλῆθος ὧν σέβον 11. Τοιγαροῦν (47) μᾶλλον τιμήσω τὸν βασιλέα, οὐ (46) Τέλη καὶ εἰσφοράς. Quod ait Theophilus de (47) Τοιγαροῦν. Videtur sibi ante hæc verba
PG 6:1037τί μοι τὸ λοιπὸν καταλέγειν περὶ τῶν υἱῶν αὐτοῦ, Ἡρακλέα μὲν ἑαυτὸν καύσαντα, Διόνυσον δὲ μεθύοντα καὶ μαινόμενον, καὶ Ἀπόλλωνα τὸν Ἀχιλλέα δεδιότα καὶ φεύγοντα καὶ τῆς Δάφνης ἐρῶντα καὶ τὸν Ὑακίνθου μόρον ἀγνοοῦντα, ἢ Ἀφροδίτην τὴν τιτρωσκομένην, καὶ Ἄρεα τὸν βροτολοιγόν, ἔτι δὲ καὶ ἰχῶρα ῥέοντα τούτων τῶν λεγομένων θεῶν; Καὶ ταῦτα μὲν μέτριον εἰπεῖν, ὅπου γε θεὸς εὑρίσκεται μεμελιςμένος ὁ καλούμενος Ὄσιρις, οὗ καὶ κατ’ ἔτος γίνονται τελεταὶ ὡς ἀπολλυμένου καὶ εὑρισκομένου καὶ κατὰ μέλος ζητουμένου· οὔτε γὰρ εἰ ἀπόλλυται νοεῖται, οὔτε εἰ εὑρίσκεται δείκνυται. τί δέ μοι λέγειν Ἄττιν ἀποκοπτόμενον ἢ Ἄδωνιν ἐν ὕλῃ ῥεμβόμενον καὶ κυνηγετοῦντα καὶ τιτρωσκόμενον ὑπὸ συός, ἢ Ἀσκληπιὸν κεραυνούμενον, καὶ Σάραπιν τὸν ἀπὸ Σινώπης φυγάδα εἰς Ἀλεξάνδρειαν γεγονότα, ἢ τὴν Σκυθίαν Ἄρτεμιν καὶ αὐτὴν φυγάδα γεγονυῖαν καὶ ἀνδροφόνον καὶ κυνηγέτιν καὶ τοῦ Ἐνδυμίωνος ἐρασθεῖσαν; Ταῦτα γὰρ οὐχ ἡμεῖς φαμεν, ἀλλὰ οἱ καθ’ ὑμᾶς συγγραφεῖς καὶ ποιηταὶ κηρύσσουσιν.προσκυνῶν αὐτῷ, ἀλλὰ εὐχόμενος ὑπὲρ αὐτοῦ. Θεῷ Α δὲ τῷ ὄντως θεῷ καὶ ἀληθεῖ προσκυνῶ, εἰδὼς, ὅτι ὁ βασιλεὺς ὑπ' αὐτοῦ γέγονεν. Ἐρεῖς οὖν μοι· Διὰ τί οὐ προσκυνεῖς τὸν βασιλέα; Ὅτι οὐκ εἰς τὸ προσο κυνεῖσθαι γέγονεν, ἀλλὰ εἰς τὸ τιμᾶσθαι τῇ νομίμῳ τιμῇ· θεὸς γὰρ οὐκ ἔστιν, ἀλλὰ ἄνθρωπος ὑπὸ Θεοῦ τεταγμένος, οὐκ εἰς τὸ προσκυνεῖσθαι, ἀλλὰ εἰς τὸ δικαίως κρίνειν. Τρόπῳ γάρ τινι (48) παρὰ Θεοῦ οικονομίαν πεπίστευται· καὶ γὰρ αὐτὸς, οὓς ἔχει ὑφ᾽ ἑαυτὸν τεταγμένους (49), οὐ βούλεται βασιλεῖς καλεῖσθαι· τὸ γὰρ βασιλεὺς αὐτοῦ ἐστιν ὄνομα, καὶ οὐκ ἄλλῳ ἐξόν ἐστι τοῦτο καλεῖσθαι· οὕτως οὐδὲ προσκυνεῖσθαι ἀλλ᾽ ἢ μόνῳ Θεῷ. Ὥστε κατὰ πάντα πλανᾶσαι, ὦ ἄνθρωπε. Τὸν δὲ βασιλέα τίμα (50) εὐνοῶν αὐτῷ, ὑποτασσόμενος αὐτῷ, εὐχόμενος ὑπὲρ αὐτοῦ. Τοῦτο γὰρ ποιῶν, ποιεῖς τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ· λέγει γὰρ ὁ νόμος ὁ τοῦ Θεοῦ· Τίμα (51), υἱὲ, Θεὸν καὶ δ βασιλέα, καὶ μηδενὶ αὐτῶν ἀπειθὴς ᾖς. Εξαίφνης γὰρ τίσονται τοὺς ἐχθροὺς αὐτῶν. Χριστιανὸν, οὐκ οἶδας λέγεις. Πρῶτον μὲν, ὅτι τὸ χριστὸν (52) ἡδὺ καὶ εὔχρηστον καὶ ἀκαταγέλαστόν ἐστι. Ποῖον γὰρ πλοῖον δύναται εύχρηστον εἶναι καὶ σώζεσθαι, ἐὰν μὴ πρῶτον χρισθῇ; ἢ ποῖος πύργος ή οἰκία εύμορφος καὶ εὐχρηστός ἐστιν, ἐπὰν οὐ κέχρι- σται; Τίς δὲ ἄνθρωπος εἰσελθὼν εἰς τόνδε τὸν βίον ἢ ἀθλῶν οὐ χρίεται ἐλαίῳ; Ποῖον δὲ ἔργον ἢ κόσμιον στιλβωθῇ; Εἶτα ἀὴρ μὲν καὶ πᾶσα ἡ ὑπ᾽ οὐρανὸν τρόπῳ τινὶ χρίεται φωτὶ καὶ πνεύματι· σὺ δὲ οὐ βούλει χρισθῆναι ἔλαιον Θεοῦ ; Τοιγαροῦν ἡμεῖς τού του είνεκεν καλούμεθα Χριστιανοί, ὅτι χριόμεθα Ελαιον Θεοῦ. φῂς γάρ· Δεῖξόν μοι κἂν ἕνα ἐγερθέντα ἐκ νεκρῶν, ἵνα, ἰδὼν, πιστεύσω· πρῶτον μὲν τί μέγα, εἰ θεασά- μενος τὸ γεγονὸς πιστεύσεις; Εἶτα πιστεύεις μὲν ▾ Β ο Φόρους δὲ καὶ εἰσφοράς τοῖς ὑφ' ὑμῶν τεταγμένοις πανταχοῦ πρὸ πάντων πει- ρώμεθα φέρειν. ἄνθρωπος ὑπὸ Θεοῦ τεταγμένος. χρηστός, κόσμον δύναται ἢ εὐμορφίαν, AD AUTOLYCUM LIB. I. sunt; non tamen colendus. — Regem igitur potius Prov. xxiv, 21, 22. bant, magis consequens, quam Caesari, ut pote deorum domino, plus tribuendum esse, quam diis ? Similiter Tertullianus, postquam gentilium deos salibus suis perfricuit, transit ad cultum Cæsarum, quos potius colendos esse ait quam deos. Ventum est igitur, inquit, ad secundum titulum læse augu- stioris majestatis: si quidem majore formidine et callidiore timiditate Cæsarem observatis quam ipsum de Olympo Jovem : et merito, si sciatis. Quid enim ? Ex viventibus quilibet non mortuo potior ? Apol. cap. Cæsarum, ita per salutem eorum, quæ est augustior omnibus diis. Nulla igitur in hoc Theophili loco lacunæ suspicio; neque ipsa codicis ms. auctoritas in ejusmodi notis arbitrio librariorum appositis magni facienda. spectat ut dubia et incerta res videatur, sed quia comparationem quamdam inter Deum et reges in- stituit Theophilus, et quemadmodum præfecti et judices a regibus constituuntur, ita potestas regia est quædam veluti administratio a Deo commissa. generatim hæc designant, sed eos quibus aliquam rerum administrandarum partem committebat im- perator, id est præfectos et duces et præsides. Sic C D colam, non tamen eum adorans, sed preces pro eo fundens. Verum autem et vere exsistentem Deum adoro, cum regem ab eo factum sciam. Dices igitur mihi: Cur regem non adoras? Quia non ideo rex factus est ut adoretur, sed ut legitimo honore ob- servetur. Neque enim deus est, sed homo a Deo constitutus, non ut adoretur, sed ut juste judicet. Est enim quodammodo administratio ei a Deo con- missa ; ac ipse quidem quos sub se praefectos habet, reges vocari non patitur. Est enim rex ipsius nomen, quo nomine alium vocari non licet: ita nec adorari nisi solum Deum. Itaque in omnibus, homo, errore duceris. Regem igitur cole, sed eum diligendo cole, eique parendo et orando pro eo. Hoc enim si facies, voluntatem Dei exsequeris, ita enim pracipit lex divina : Honora, fili mi, Deum et regem, nec eis inobediens sis. Subito enim ulci- scentur inimicos suos". - oleo uncti. Quod autem me irrides, Christianunı vocans, nescis quid dicas. Primo quidem quia quod unctum est, suave et utile est, nec rideri debet. Quæ enim navis utilis et salva esse potest, nisi prius ungatur; aut quæ turris vel domus elegans et commoda est, si uncta non fuerit? Quis est qui cum in hanc vitam editur aut in palæstram ingre- ditur, oleo non ungatur? Quodnam opus ornatum esse et præclarum potest, nisi ungatur et expolia- tur. Deinde vero aer et omnis, quæ sub colo est, terra quodammodo unguntur lumine et spiritu; tu vero non vis ungi oleo Dei? Nos enim ideo Chri- stiani vocamur, quod Dei oleo ungamur. - Quod autem mortuos excitari negas, ais enim : Ostende mihi vel unum ex mortuis excitatum; ut credam cum videro. Primum quidem quid magni Justinus Apol. 1, n. : Hoc ipso in loco imperator dicitur verb. xxiv, 21. Sed, ut observat Cl. Wolfius, S. Ignatius in epistola ad Smyrnenses legit ut Theo- philus. S. Justini, num. 4, et 11, n. 6. Miror eruditum Wol- fium opinari Theophilum respicere hoc loco ad quia Christum gentiles Chrestum et forte etiam Christianos Chrestianos appellare consueve- rant. Quamvis autem Christianos ita dictos existi- met Theophilus, quia uncti sunt oleo Dei, non ta- men, ut eidem videtur Wolfio, discrepat ab aliis scriptoribus, qui Christianorum nomen a Christo deducunt. Nam Justinus etsi hoc nomen deducit a chrismate, Apol. 1, n. 4. Christianos tamen a Chri- sto nomen accepisse docet in pluribus locis Dialogi, ut n. 117. dum esse transpo nendo conjunctionem. 12. Περὶ δὲ τοῦ σε καταγελάν μου, καλοῦντά με (53) δύναται εὐμορφίαν ἔχειν, ἐὰν μὴ χρισθῇ καὶ 15. ᾿Αλλὰ καὶ τὸ ἀρνεῖσθαι σε νεκροὺς ἐγείρεσθαι· 28. Et cap. 32 : Sed et juramus, sicut non per genios (18) Τρόπῳ γάρ τινι. Illud quodammodo, non eo (49) Ὑφ' ἑαυτὸν τεταγμένους. Non subditos 12. Christianorum nomen non risu dignum, ut Dei 13. Probatur resurrectio argumentis et exemplis. (50) Τίμα. Deest in codice Bodl. (51) Τίμα... ἐχθροὺς αὐτῶν. Legitur φοβού Pro- (52) Το χριστόν. Vide Notas in Apologiam 1 (53) "Η κόσμιον. Recte observat Wolfius legen-
PG 6:1039Τί μοι λοιπὸν καταλέγειν τὸ πλῆθος ὧν σέβονται ζώων Αἰγύπτιοι, ἑρπετῶν τε καὶ κτηνῶν καὶ θηρίων καὶ πετεινῶν καὶ ἐνύδρων νηκτῶν, ἔτι δὲ καὶ ποδόνιπτρα καὶ ἤχους αἰσχύνης; εἰ δὲ καὶ Ἕλληνας εἴποις καὶ τὰ λοιπὰ ἔθνη, σέβονται λίθους καὶ ξύλα καὶ τὴν λοιπὴν ὕλην, ὡς ἔφθημεν εἰρηκέναι, ἀπεικονίσματα νεκρῶν ἀνθρώπων. Φειδίας μὲν γὰρ εὑρίσκεται ἐν Πείσῃ ποιῶν Ἠλείοις τὸν Ὀλύμπιον Δία, καὶ Ἀθηναίοις ἐν ἀκροπόλει τὴν Ἀθηνᾶν. Πεύσομαι δέ σου κἀγώ, ὦ ἄνθρωπε, πόσοι Ζῆνες εὑρίσκονται· Ζεὺς μὲν γὰρ ἐν πρώτοις προσαγορεύεται Ὀλύμπιος καὶ Ζεὺς Λατεάριος καὶ Ζεὺς Κάσσιος καὶ Ζεὺς Κεραύνιος καὶ Ζεὺς Προπάτωρ καὶ Ζεὺς Παννύχιος καὶ Ζεὺς Πολιοῦχος καὶ Ζεὺς Καπετώλιος. καὶ ὁ μὲν Ζεὺς παῖς Κρόνου, βασιλεὺς Κρητῶν γενόμενος, ἔχει τάφον ἐν Κρήτῃ· οἱ δὲ λοιποὶ ἴσως οὐδὲ ταφῆς κατηξιώθησαν. εἰ δὲ καὶ εἴποις τὴν μητέρα τῶν λεγομένων θεῶν, μή μοι γένοιτο διὰ στόματος τὰς πράξεις αὐτῆς ἐξειπεῖν (ἀθέμιτον γὰρ ἡμῖν τὰ τοιαῦτα καὶ ὀνομάζειν), ἢ τῶν θεραπόντων αὐτῆς τὰς πράξεις ὑφ’ ὧν θεραπεύεται, ὁπόσα τε τέλη καὶ εἰσφορὰς παρέχει τῷ βασιλεῖ αὐτή τε καὶ οἱ υἱοὶ αὐτῆς.
PG 6:1041Οὐ γάρ εἰσιν θεοί, ἀλλὰ εἴδωλα, καθὼς προειρήκαμεν, ἔργα χειρῶν ἀνθρώπων καὶ δαιμόνια ἀκάθαρτα. γένοιντο δὲ τοιοῦτοι οἱ ποιοῦντες αὐτὰ καὶ οἱ ἐλπίζοντες ἐπ’ αὐτοῖς. Τοιγαροῦν μᾶλλον τιμήσω τὸν βασιλέα, οὐ προσκυνῶν αὐτῷ, ἀλλὰ εὐχόμενος ὑπὲρ αὐτοῦ. θεῷ δὲ τῷ ὄντως θεῷ καὶ ἀληθεῖ προσκυνῶ, εἰδὼς ὅτι ὁ βασιλεὺς ὑπ’ αὐτοῦ γέγονεν. ἐρεῖς οὖν μοι· Διὰ τί οὐ προσκυνεῖς τὸν βασιλέα; ὅτι οὐκ εἰς τὸ προσκυνεῖσθαι γέγονεν, ἀλλὰ εἰς τὸ τιμᾶσθαι τῇ νομίμῳ τιμῇ. θεὸς γὰρ οὐκ ἔστιν, ἀλλὰ ἄνθρωπος, ὑπὸ θεοῦ τεταγμένος, οὐκ εἰς τὸ προσκυνεῖσθαι, ἀλλὰ εἰς τὸ δικαίως κρίνειν. τρόπῳ γάρ τινι παρὰ θεοῦ οἰκονομίαν πεπίστευται· καὶ γὰρ αὐτὸς οὓς ἔχει ὑφ’ ἑαυτὸν τεταγμένους οὐ βούλεται βασιλεῖς καλεῖσθαι· τὸ γὰρ βασιλεὺς αὐτοῦ ἐστιν ὄνομα, καὶ οὐκ ἄλλῳ ἐξόν ἐστιν τοῦτο καλεῖσθαι· οὕτως οὐδὲ προσκυνεῖσθαι ἀλλ’ ἢ μόνῳ θεῷ. Ὥστε κατὰ πάντα πλανᾶσαι, ὦ ἄνθρωπε. τὸν δὲ βασιλέα τίμα εὐνοῶν αὐτῷ, ὑποτασσόμενος αὐτῷ, εὐχόμενος ὑπὲρ αὐτοῦ. τοῦτο γὰρ ποιῶν ποιεῖς τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ. λέγει γὰρ ὁ νόμος ὁ τοῦ θεοῦ· Τίμα υἱὲ θεὸν καὶ βασιλέα, καὶ μηδένι αὐτῶν ἀπειθὴς ᾖς·Ηρακλέα, καύσαντα ἑαυτὸν, ζῆν, καὶ Ἀσκληπιὸν κεραυνωθέντα έγηγέρθαι· τὰ δὲ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ σοι λεγόμενα ἀπιστεῖς ; Ἴσως καὶ (54) ἐπιδείξω σοι νε κρὸν ἐγερθέντα καὶ ζῶντα, καὶ τοῦτο ἀπιστήσεις. Ὁ μὲν οὖν Θεός σοι πολλὰ τεκμήρια ἐπιδείκνυσιν εἰς τὸ πιστεύειν αὐτῷ. Εἰ γὰρ βούλει, κατανόησον τὴν τῶν καιρῶν καὶ ἡμερῶν καὶ νυκτῶν τελευτὴν (55), πως καὶ αὐτὰ τελευτᾷ καὶ ἀνίσταται. Τί δὲ καὶ οὐχὶ ἡ τῶν σπερμάτων καὶ καρπῶν γινομένη ἐξανάστασις, καὶ τοῦτο εἰς τὴν χρῆσιν τῶν ἀνθρώπων; εἰ γὰρ τύχοι εἰπεῖν, κόκκος σίτου ἢ τῶν λοιπῶν σπερμάτων, ἐπὰν βληθῇ εἰς τὴν γῆν, πρῶτον ἀποθνήσκει καὶ λύεται, εἶτα ἐγείρεται καὶ γίνεται στάχυς. Ἡ δὲ τῶν δέν δρων καὶ ἀκροδρύων φύσις πῶς οὐχὶ κατὰ πρόσταγμα Θεοῦ ἐξ ἀφανοῦς καὶ ἀοράτου κατὰ καιροὺς προσφέ ρουσιν (56) τοὺς καρπούς; Έτι μὴν ἐνίοτε καὶ στρουθίον ἢ τῶν λοιπῶντι πετεινῶν, καταπιὸν σπέρμα μηλέας, ἢ συχῆς, ή τινος ἑτέρου, ἦλθεν ἐπί τινα λό φον πετρώδη ἢ τάφον (57), καὶ ἀφώδευσε, κἀκεῖνο δραξάμενον ἀνέφυ δένδρον, τὸ ποτὲ καταποθέν, καὶ διὰ τοσαύτης θερμασίας διελθόν. Ταῦτα δὲ πάντα ἐνεργεῖ ἡ τοῦ Θεοῦ σοφία, εἰς τὸ ἐπιδεῖξαι καὶ διὰ τούτων, ὅτι δυνατός ἐστιν ὁ Θεὸς ποιῆσαι τὴν καθολικὴν ἀνάστασιν ἁπάντων ἀνθρώπων. Εἰ δὲ καὶ θαυμασιώτερον θέαμα θέλεις θεάσασθαι γινόμενον πρὸς ἀπόδειξιν ἀναστά σεως οὐ μόνον τῶν ἐπιγείων πραγμάτων, ἀλλὰ καὶ τῶν ἐν οὐρανῷ, κατανόησον τὴν ἀνάστασιν τῆς σελή νης τὴν κατὰ μῆνα γενομένην, πῶς φθίνει (58) και ἀνίσταται πάλιν. Ἔτι ἄκουσον καὶ ἐν σοὶ αὐτῷ ἔργον ἀναστάσεως γινόμενον, κἂν ἀγνοῇς, ὦ ἄνθρωπε. Ἴσως γάρ ποτε νόσῳ περιπεσών, ἀπώλεσάς σου τὰς σάρκας, καὶ τὴν ἰσχύν, καὶ τὸ εἶδος, ἐλέους δὲ τυ χών παρὰ Θεοῦ καὶ ἰάσεως, πάλιν ἀπέλαβές σου τὸ σῶμα καὶ τὸ εἶδος, καὶ τὴν ἰσχύν· καὶ ὥσπερ οὐκ ἔγνως ποῦ ἐπορεύθησάν σου αἱ σάρκες ἀφανεῖς γενό- μεναι, οὕτως οὐκ ἐπίστασαι οὐδὲ πόθεν ἐγένοντο, ή πόθεν ἦλθον. ᾿Αλλὰ ἐρεῖς· Ἐκ τροφῶν καὶ χυμῶν ἐξαιματουμένων. Καλῶς· ἀλλὰ καὶ τοῦτο ἔργον Θεοῦ τοῦ οὕτω δημιουργήσαντος, καὶ οὐκ ἄλλου τινός. ἠπίστουν τοῦτο ἔσεσθαι, ἀλλὰ νῦν κατανοήσας αὐτὰ : τάφρον, καὶ ἀποθνήσκει. ἀποθνήσκει αποθνήσκει S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI præstabis, si tum credes cum rem factam videris! A Deinde vero credis Herculem, qui se ipse combussit, vivere; Asculapium fulmine percussum in vitanı revocatum; quæ vero tibi a Deo dicuntur, ea non credis? Fortasse ostendam tibi mortuum ad vitam revocatum et viventem, nec tamen id credes, Ac multa quidem tibi Deus exhibet argumenta cur ei credas. Observa enim, si placet, temporum et die- rum et noctium interitum; attende quemadmodum hæc etiam intereant et renascantur. Quid? An non seminum et fructuum fit quædam resurrectio, id- que ad usus. humanos ? Granum enim tritici, exem pli gratia, aut aliorum seminum, cum terre in- jectum fuerit, primo perit et solvitur, deinde exci- tatur et in spicam assurgiţ. Arborum autem na- tura nonne certis temporibus Dei jussu latentes antea et invisos fructus producit? Quin etiam in- terdum passerculus aut avis alia quælibet, cum se- men mali aut ficus aut cujusvis alius sorbuerit, avolat in petrosum collem, aut aliquod sepulcrum, ac ibi alvum exonerat, tumque semen illud radices agens, arbor nascitur, quod olim absur- ptum fuerat, et tantum calorem trajeeerat. Hæc autem omnia operatur divina sapientia, ut vel ex his demonstret posse Deum generalem omnium hominum resurrectionem perficere. Quod si mira- bilius ad resurrectionem demonstrandam specta- culum videre cupis, non solum in terrestribus re- bus, sed etiam in cœlo; observa menstruam lunæ resurrectionem, quemadmodum intereat et renasca- tur. Accipe præterea resurrectionem in te ipso ad effectum, etiamsi ignores, perductam. Forte enim aliquando in morbum incidisti, et carnes tuas ac vires et speciem amisisti, sed misericordiam a Deo et medelam nactus, recuperasti corpus tuum et speciem et vires : et quemadinodum ignoras que- nam abierint carnes tuæ cum evanuere, ita nec perspectum habes undenam exstiterint et unde ve- nerint. Dices ex cibis et succis in sanguinem con- versis. Præclare; sed hoc opus Dei est ita rem conficientis, non cujusquam alterius. ad credendum adducere conatur. Ne sis igitur - B C sert. 2, in Iren., n. 44, concludit defecisse mor- tuorum excitationes apud Christiahos. Sed Dod- wellum Irenæus ipse refellit, qui cum æqualis sit Theophilo, ac paulo post eum scripserit, testatur ætate sua mirabilem copiam donorum Spiritus sancti adhue vigere, et mortuorum resurrectiones inter hæc miracula recenset : Jam etiam, inquit, quemadmodum diximus, el mortui resurrexerunt, et perseveraverunt nobiscum annis multis, lib. 11, cap. 32, n. 4. Vid. cap. 51, ejusdem libri n. 42. Intueamur, dilecti, eam quæ omni tempore fit resur- rectionem. Dies et nox resurrectionem nobis decla- rant: cubat nox, exsurgit dies; dies abit, nox ad- venit. Sic etiam Tertullianus Apol. c. 48, et De re- surrect. c. 12; Minutius Felix in Octavio, Cyrill. cat. 18; Epiph. Ancor. Galera argumenta iisdem et pluribus aliis nota. gendum esse existimat ac foveam interpre- tatur sic etiam legerat Clauserus, qui eodem modo reddidit. Sed hoc loco Theophilus in exem- plum adducit arbores illas, quæ cum in locis saxo- sis et desertis interdum nascantur, nec hominum manui aut terræ suecis originem suam debeant, in- quirendi curam afferunt undenam exortæ sint. Causam confert Theophilus in granum aliquod ab ave ejectum. Quare sepulcrum, utpote monumen tum ex lapidibus constructum et in locis desertis ac editis erigi solitum, sententiæ Theophili melius quadrabat quam fovea. ditur Verbum desum- plum quidem est ex cod. Bodl.; sed cum desit, testo Wolfio, in eodem codice conjunctio xal, metuo no illud e margine in textum irrepserit. 14. Exemplum suum proponit Autolyco, eumque 14. Μὴ οὖν ἀπίστει, ἀλλὰ πίστευε· καὶ γὰρ ἐγὼ (54) Ισως καὶ, etc. Ex hoc loco Dodwellus dis- D Davisii, legendum putat προφέρουσι. (35) Τελευτήν. Sic Clemens ep. ad Cor., n. 24 : (56) Προσφέρουσιν. Satis apte Wolfius, monitu (57) Τάφον. Εjusdem Davisi monitu Wolfius le- (58) Φθίνει. In editionibus Oxon. et Hamb. ad-
PG 6:1043ἐξαίφνης γὰρ τίσονται τοὺς ἐχθροὺς αὐτῶν. Περὶ δὲ τοῦ σε καταγελᾶν μου, καλοῦντά με χριστιανόν, οὐκ οἶδας ὃ λέγεις. πρῶτον μὲν ὅτι τὸ χριστὸν ἡδὺ καὶ εὔχρηστον καὶ ἀκαταγέλαστόν ἐστιν. ποῖον γὰρ πλοῖον δύναται εὔχρηστον εἶναι καὶ σώζεσθαι, ἐὰν μὴ πρῶτον χρισθῇ; ἢ ποῖος πύργος ἢ οἰκία εὔμορφος καὶ εὔχρηστός ἐστιν, ἐπὰν οὐ κέχρισται; τίς δὲ ἄνθρωπος εἰσελθὼν εἰς τόνδε τὸν βίον ἢ ἀθλῶν οὐ χρίεται ἐλαίῳ; ποῖον δὲ ἔργον ἢ κόσμιον δύναται εὐμορφίαν ἔχειν, ἐὰν μὴ χρισθῇ καὶ στιλβωθῇ; εἶτα ἀὴρ μὲν καὶ πᾶσα ἡ ὑπ’ οὐρανὸν τρόπῳ τινὶ χρίεται φωτὶ καὶ πνεύματι. σὺ δὲ οὐ βούλει χρισθῆναι ἔλαιον θεοῦ; τοιγαροῦν ἡμεῖς τούτου εἵνεκεν καλούμεθα χριστιανοὶ ὅτι χριόμεθα ἔλαιον θεοῦ. Ἀλλὰ καὶ τὸ ἀρνεῖσθαί σε νεκροὺς ἐγείρεσθαι· φῂς γάρ· Δεῖξόν μοι κἂν ἕνα ἐγερθέντα ἐκ νεκρῶν, ἵνα ἰδὼν πιστεύσω· πρῶτον μὲν τί μέγα, εἰ θεασάμενος τὸ γεγονὸς πιστεύσῃς; εἶτα πιστεύεις μὲν Ἡρακλέα καύσαντα ἑαυτὸν ζῆν καὶ Ἀσκληπιὸν κεραυνοθέντα ἐγηγέρθαι. τὰ δὲ ὑπὸ τοῦ θεοῦ σοι λεγόμενα ἀπιστεῖς; ἴσως καὶ ἐπιδείξω σοι νεκρὸν ἐγερθέντα καὶ ζῶντα, καὶ τοῦτο ἀπιστήσεις.πιστεύω· ἅμα καὶ ἐπιτυχὼν ἱεραῖς Γραφαῖς τῶν Α ἁγίων προφητῶν, οἱ καὶ προείπον διὰ πνεύματος Θεοῦ τὰ προγεγονότα ᾧ τρόπῳ γέγονε, καὶ τὰ ἑνε- στῶτα τίνι τρόπῳ γίνεται, καὶ τὰ ἐπερχόμενα ποίᾳ τάξει απαρτισθήσεται. Απόδειξιν οὖν λαβὼν τῶν για νομένων καὶ προαναπεφωνημένων, οὐκ ἀπιστῷ· ἀλλὰ πιστεύω πειθαρχῶν Θεῷ, ᾧ, εἰ βούλει, καὶ σὺ ὑπο- τάγηθι, πιστεύων αὐτῷ, μὴ, νῦν ἀπιστήσας, πεισθῇς ἀνιώμενος τότε (59) ἐν αἰωνίοις τιμωρίαις. αν τι μωριῶν προειρημένων ὑπὸ τῶν προφητῶν, μεταγε νέστεροι γενόμενοι οἱ ποιηταὶ καὶ φιλόσοφοι ἔκλεψαν ἐκ τῶν ἁγίων Γραφῶν, εἰς τὸ δόγματα αὐτῶν ἀξιόπιστα γενηθῆναι. Πλὴν καὶ αὐτοὶ προείπον περὶ τῶν κολά σεων τῶν μελλουσῶν ἔσεσθαι ἐπὶ τοὺς ἀσεβεῖς καὶ ἀπίστους, ὅπως ἡ ἐμμάρτυρα πᾶσι, πρὸς τὸ μὴ εἰσ πεῖν τινας, ὅτι, Οὐκ ἠκούσαμεν, οὐδὲ ἔγνωμεν. Εἰ δὲ βούλει καὶ σὺ, ἔντυχε φιλοτίμως ταῖς προφητικαῖς Γραφαῖς· καὶ αὐταί σε τρανότερον οδηγήσουσι πρὸς τὸ ἐκφυγεῖν τὰς αἰωνίους κολάσεις, καὶ τυχεῖν τῶν αἰωνίων ἀγαθῶν τοῦ Θεοῦ. Ὁ γὰρ δοὺς στόμα εἰς τὸ λαλεῖν, καὶ πλάσας οἷς εἰς τὸ ἀκούειν, καὶ ποιήσας ὀφθαλ μοὺς εἰς τὸ ὁρᾷν, ἐξετάσει τὰ πάντα καὶ κρινεῖ τὸ δίκαιον, ἀποδιδοὺς ἑκάστῳ κατὰ ἀξίαν τῶν με σθῶν (60) Τοῖς μὲν καθ' ὑπομονὴν διὰ ἔργων ἀγαθῶν ζητοῦσι τὴν ἀφθαρσίαν δωρήσεται ζωὴν αἰώνιον, χα- ράν, εἰρήνην, ἀνάπαυσιν, καὶ πλήθη ἀγαθῶν, ὧν οὔτε ὀφθαλμὸς εἶδεν, οὔτε οἷς ἤκουσεν, οὔτε ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου ἀνέβη· τοῖς δὲ ἀπίστοις, καὶ και ταφρονηταῖς καὶ ἀπειθοῦσι τῇ ἀληθείᾳ, πειθομένοις δὲ τῇ ἀδικίᾳ, ἐπὰν ἐμφύρωνται μοιχείαις, καὶ πορ νείαις, καὶ ἀρσενοκοιτίαις, καὶ πλεονεξίαις, καὶ ταῖς ἀθεμίτοις εἰδωλολατρείαις, ἔσται ὀργὴ, καὶ θυμὸς, θλίψις καὶ στενοχωρίαι· καὶ τὸ τέλος τοὺς τοιούτους καθέξει πῦρ αἰώνιον. Ἐπειδὴ προσέθηκας (61), ὦ ἑταῖρε, Δεῖξόν μοι τὸν Θεόν σου· οὗτός μου Θεός, καὶ συμβουλεύω σοι φοβεῖσθαι αὐτὸν καὶ πιστεύειν αὐτῷ. ανιώμενός ποτε. προσέταξας. προστησας, AD AUTOLYCUM LIB. II. B debain id futurum, sed nunc credo postquam bæc attentius consideravi; simul quod in sacras Scri- pturas incidi sanctorum prophetarum, qui per Spi ritum sanctum et præterita eodem, quo gesta sunt, modo, et praesentia eodem, quo geruntur, prædixe runt, et futura eodem ordine quo perficientur. Cum igitur ea quæ eveniunt et prædicta sunt, denum= strationem mihi exhibeant, non sum incredulus, sed credo, obtemperans Deo; cui tu quoque, si vis, obtempera, credens ei, ne si nunc incredulus fueris, credas tunc suppliciis cruciatus æternis. Quæ supplicia cum prædicta a prophetis fuissent, his minores natu poetæ et philosophi furati sunt ex sanctis Scripturis, ut auctoritatem opinionibus suis conciliarent. Sed tamen hi quoque futura impiis et incredulis supplicia prædixerunt, ut testata essent omnibus; ne dicerent nonnulli : Non audivimus Les cognovimus. Tu quoque, si tibi ita videtur, lege studiose propheticas Scripturas, ac lucem il- larum tutiorem habebis ducem ut fugias æterna supplicia, et perpetua Dei bona consequaris. Nam qui dedit os ad loquendum, ac aures finxit ad audien- dum et oculos ad videndum, excutiet omnia et justum feret judicium, suam cuique pro meritis mercedem tribuens 8. Iis quidem qui secundum pa- tientiam boni operis incorruptionem quærunt, do- nabit vitam æternam, gaudium, pacem, quietem, multitudinem bonorum, quæ nec oculus vidit, rec auris audivit, nec in cor hominis ascendit. Incre- dulis autem et superbis, et iis qui non acquiescuuf veritati, credunt autem iniquitati, cun repleti fue rint adulteriis, scortationibus, puerorum stupris, avaritia et infandis simulacrorum cultibus, erit ira et indignatio, tribulatio et angustiæ ", ac tandem tales ignis æternus detinebit. Quoniam, incredulus, sed potius crede ; nam et ego non cre amice, adjecisti, Ostende mihi Deum tuum; hic est Deus meus quem tibi auctor sum ut timeas, eique fidem habeas. • Rom. 11, 6. • I Cor. 11, 9. Rom. 11, 8. Sed vulgatam lectionen retinen- daus esse monet Wolfius, quia respicit Theophilus ad illud tempus quo supplicia inferentur. Vid. n. 7, et l. 11, n. 3. legisse Vertit enim : Cum mihi impe- ratis. Mallet Ducaus postulasti. Sed nihil mutandum putat Wollius, utpote in re clar D et aperta. ANALYSIS LIBRI SECUNDI. Post eum sermonem, qui in libro primo refertur, hortatus est Theophilum Autolycus (n. 1), ut de religione Christiana fusius dissereret. Morem illi gerit Theophilus, et in hoc secundo libro demonstrare instituit stultitiam superstitionis, cui addictus erat Autolycus, eique veritatis lucem ex prophetarum libris efflorescentem opponit. Observat primo (n. 2) quem- admodum staluarii opus suum non magni faciunt, dum elaborant et expoliunt, at venditum et in templo collocatum ado- rant; sic eos qui genealogias deorum legunt, non inficiari homines fuisse, sed tamen postea ut deos colere. Quærit déinde (n. 5) cur dii gignere desierint et cur mons Ida vacuus sit, qui diis refertus esse deberet. Tum (n. 4) venit ad scripta philosophorum el poetarum. Ex philosophis alii Deum prorsus negant aut providentiam tollunt; alii mundum increatum dicunt, nec alium Deum esse quam suam cujusque conscientiam. Ipse Plato, qui Deum ingenitum et omnium creatorem docet, materiam cum eo increatam conjungit. Homerus deorum originem ex aqua repetit (n. 3) : non sanior Hesiodi sen- lentia. Hujus versus de mundi creatione (n. 6) : nuateriam ingenitam statuit et de deorum prosapia nugatur : aliæ Græ- corum fabula exagitantur (n. 7). Similia nugantur quidam historici, ut Satyrus, qui Ptolemai Philopatoris genus longa (59) Τότε, Davisius legendum pronuntiaverat (60) Τῶν μισθῶν. Leg. τὸν μισθόν. (64) Προσέθηκας. Observat Duceus interpretem
Ὁ μὲν οὖν θεός σοι πολλὰ τεκμήρια ἐπιδείκνυσιν εἰς τὸ πιστεύειν αὐτῷ. εἰ γὰρ βούλει, κατανόησον τὴν τῶν καιρῶν καὶ ἡμερῶν καὶ νυκτῶν τελευτήν, πῶς καὶ αὐτὰ τελευτᾷ καὶ ἀνίσταται. τί δὲ καὶ οὐχὶ ἡ τῶν σπερμάτων καὶ καρπῶν γινομένη ἐξανάστασις, καὶ τοῦτο εἰς τὴν χρῆσιν τῶν ἀνθρώπων; εἰ γὰρ τύχοι εἰπεῖν, κόκκος σίτου ἢ τῶν λοιπῶν σπερμάτων, ἐπὰν βληθῇ εἰς τὴν γῆν, πρῶτον ἀποθνήσκει καὶ λύεται, εἶτα ἐγείρεται καὶ γίνεται στάχυς. ἡ δὲ τῶν δένδρων καὶ ἀκροδρύων φύσις, πῶς οὐχὶ κατὰ πρόσταγμα θεοῦ ἐξ ἀφανοῦς καὶ ἀοράτου κατὰ καιροὺς προσφέρουσιν τοὺς καρπούς; ἔτι μὴν ἐνίοτε καὶ στρουθίον ἢ τῶν λοιπῶν πετεινῶν, καταπιὸν σπέρμα μηλέας ἢ συκῆς ἤ τινος ἑτέρου, ἦλθεν ἐπί τινα λόφον πετρώδη ἢ τάφον καὶ ἀφώδευσεν, κἀκεῖνο δραξάμενον ἀνέφυ δένδρον, τό ποτε καταποθὲν καὶ διὰ τοσαύτης θερμασίας διελθόν. ταῦτα δὲ πάντα ἐνεργεῖ ἡ τοῦ θεοῦ σοφία, εἰς τὸ ἐπιδεῖξαι καὶ διὰ τούτων ὅτι δυνατός ἐστιν ὁ θεὸς ποιῆσαι τὴν καθολικὴν ἀνάστασιν ἁπάντων ἀνθρώπων.πιστεύω· ἅμα καὶ ἐπιτυχὼν ἱεραῖς Γραφαῖς τῶν Α ἁγίων προφητῶν, οἱ καὶ προείπον διὰ πνεύματος Θεοῦ τὰ προγεγονότα ᾧ τρόπῳ γέγονε, καὶ τὰ ἑνε- στῶτα τίνι τρόπῳ γίνεται, καὶ τὰ ἐπερχόμενα ποίᾳ τάξει απαρτισθήσεται. Απόδειξιν οὖν λαβὼν τῶν για νομένων καὶ προαναπεφωνημένων, οὐκ ἀπιστῷ· ἀλλὰ πιστεύω πειθαρχῶν Θεῷ, ᾧ, εἰ βούλει, καὶ σὺ ὑπο- τάγηθι, πιστεύων αὐτῷ, μὴ, νῦν ἀπιστήσας, πεισθῇς ἀνιώμενος τότε (59) ἐν αἰωνίοις τιμωρίαις. αν τι μωριῶν προειρημένων ὑπὸ τῶν προφητῶν, μεταγε νέστεροι γενόμενοι οἱ ποιηταὶ καὶ φιλόσοφοι ἔκλεψαν ἐκ τῶν ἁγίων Γραφῶν, εἰς τὸ δόγματα αὐτῶν ἀξιόπιστα γενηθῆναι. Πλὴν καὶ αὐτοὶ προείπον περὶ τῶν κολά σεων τῶν μελλουσῶν ἔσεσθαι ἐπὶ τοὺς ἀσεβεῖς καὶ ἀπίστους, ὅπως ἡ ἐμμάρτυρα πᾶσι, πρὸς τὸ μὴ εἰσ πεῖν τινας, ὅτι, Οὐκ ἠκούσαμεν, οὐδὲ ἔγνωμεν. Εἰ δὲ βούλει καὶ σὺ, ἔντυχε φιλοτίμως ταῖς προφητικαῖς Γραφαῖς· καὶ αὐταί σε τρανότερον οδηγήσουσι πρὸς τὸ ἐκφυγεῖν τὰς αἰωνίους κολάσεις, καὶ τυχεῖν τῶν αἰωνίων ἀγαθῶν τοῦ Θεοῦ. Ὁ γὰρ δοὺς στόμα εἰς τὸ λαλεῖν, καὶ πλάσας οἷς εἰς τὸ ἀκούειν, καὶ ποιήσας ὀφθαλ μοὺς εἰς τὸ ὁρᾷν, ἐξετάσει τὰ πάντα καὶ κρινεῖ τὸ δίκαιον, ἀποδιδοὺς ἑκάστῳ κατὰ ἀξίαν τῶν με σθῶν (60) Τοῖς μὲν καθ' ὑπομονὴν διὰ ἔργων ἀγαθῶν ζητοῦσι τὴν ἀφθαρσίαν δωρήσεται ζωὴν αἰώνιον, χα- ράν, εἰρήνην, ἀνάπαυσιν, καὶ πλήθη ἀγαθῶν, ὧν οὔτε ὀφθαλμὸς εἶδεν, οὔτε οἷς ἤκουσεν, οὔτε ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου ἀνέβη· τοῖς δὲ ἀπίστοις, καὶ και ταφρονηταῖς καὶ ἀπειθοῦσι τῇ ἀληθείᾳ, πειθομένοις δὲ τῇ ἀδικίᾳ, ἐπὰν ἐμφύρωνται μοιχείαις, καὶ πορ νείαις, καὶ ἀρσενοκοιτίαις, καὶ πλεονεξίαις, καὶ ταῖς ἀθεμίτοις εἰδωλολατρείαις, ἔσται ὀργὴ, καὶ θυμὸς, θλίψις καὶ στενοχωρίαι· καὶ τὸ τέλος τοὺς τοιούτους καθέξει πῦρ αἰώνιον. Ἐπειδὴ προσέθηκας (61), ὦ ἑταῖρε, Δεῖξόν μοι τὸν Θεόν σου· οὗτός μου Θεός, καὶ συμβουλεύω σοι φοβεῖσθαι αὐτὸν καὶ πιστεύειν αὐτῷ. ανιώμενός ποτε. προσέταξας. προστησας, AD AUTOLYCUM LIB. II. B debain id futurum, sed nunc credo postquam bæc attentius consideravi; simul quod in sacras Scri- pturas incidi sanctorum prophetarum, qui per Spi ritum sanctum et præterita eodem, quo gesta sunt, modo, et praesentia eodem, quo geruntur, prædixe runt, et futura eodem ordine quo perficientur. Cum igitur ea quæ eveniunt et prædicta sunt, denum= strationem mihi exhibeant, non sum incredulus, sed credo, obtemperans Deo; cui tu quoque, si vis, obtempera, credens ei, ne si nunc incredulus fueris, credas tunc suppliciis cruciatus æternis. Quæ supplicia cum prædicta a prophetis fuissent, his minores natu poetæ et philosophi furati sunt ex sanctis Scripturis, ut auctoritatem opinionibus suis conciliarent. Sed tamen hi quoque futura impiis et incredulis supplicia prædixerunt, ut testata essent omnibus; ne dicerent nonnulli : Non audivimus Les cognovimus. Tu quoque, si tibi ita videtur, lege studiose propheticas Scripturas, ac lucem il- larum tutiorem habebis ducem ut fugias æterna supplicia, et perpetua Dei bona consequaris. Nam qui dedit os ad loquendum, ac aures finxit ad audien- dum et oculos ad videndum, excutiet omnia et justum feret judicium, suam cuique pro meritis mercedem tribuens 8. Iis quidem qui secundum pa- tientiam boni operis incorruptionem quærunt, do- nabit vitam æternam, gaudium, pacem, quietem, multitudinem bonorum, quæ nec oculus vidit, rec auris audivit, nec in cor hominis ascendit. Incre- dulis autem et superbis, et iis qui non acquiescuuf veritati, credunt autem iniquitati, cun repleti fue rint adulteriis, scortationibus, puerorum stupris, avaritia et infandis simulacrorum cultibus, erit ira et indignatio, tribulatio et angustiæ ", ac tandem tales ignis æternus detinebit. Quoniam, incredulus, sed potius crede ; nam et ego non cre amice, adjecisti, Ostende mihi Deum tuum; hic est Deus meus quem tibi auctor sum ut timeas, eique fidem habeas. • Rom. 11, 6. • I Cor. 11, 9. Rom. 11, 8. Sed vulgatam lectionen retinen- daus esse monet Wolfius, quia respicit Theophilus ad illud tempus quo supplicia inferentur. Vid. n. 7, et l. 11, n. 3. legisse Vertit enim : Cum mihi impe- ratis. Mallet Ducaus postulasti. Sed nihil mutandum putat Wollius, utpote in re clar D et aperta. ANALYSIS LIBRI SECUNDI. Post eum sermonem, qui in libro primo refertur, hortatus est Theophilum Autolycus (n. 1), ut de religione Christiana fusius dissereret. Morem illi gerit Theophilus, et in hoc secundo libro demonstrare instituit stultitiam superstitionis, cui addictus erat Autolycus, eique veritatis lucem ex prophetarum libris efflorescentem opponit. Observat primo (n. 2) quem- admodum staluarii opus suum non magni faciunt, dum elaborant et expoliunt, at venditum et in templo collocatum ado- rant; sic eos qui genealogias deorum legunt, non inficiari homines fuisse, sed tamen postea ut deos colere. Quærit déinde (n. 5) cur dii gignere desierint et cur mons Ida vacuus sit, qui diis refertus esse deberet. Tum (n. 4) venit ad scripta philosophorum el poetarum. Ex philosophis alii Deum prorsus negant aut providentiam tollunt; alii mundum increatum dicunt, nec alium Deum esse quam suam cujusque conscientiam. Ipse Plato, qui Deum ingenitum et omnium creatorem docet, materiam cum eo increatam conjungit. Homerus deorum originem ex aqua repetit (n. 3) : non sanior Hesiodi sen- lentia. Hujus versus de mundi creatione (n. 6) : nuateriam ingenitam statuit et de deorum prosapia nugatur : aliæ Græ- corum fabula exagitantur (n. 7). Similia nugantur quidam historici, ut Satyrus, qui Ptolemai Philopatoris genus longa (59) Τότε, Davisius legendum pronuntiaverat (60) Τῶν μισθῶν. Leg. τὸν μισθόν. (64) Προσέθηκας. Observat Duceus interpretem
Analysis Libri Tertii
Εἰ δὲ καὶ θαυμασιώτερον θέαμα θέλεις θεάσασθαι γινόμενον πρὸς ἀπόδειξιν ἀναστάσεως, οὐ μόνον τῶν ἐπιγείων πραγμάτων ἀλλὰ καὶ τῶν ἐν οὐρανῷ, κατανόησον τὴν ἀνάστασιν τῆς σελήνης τὴν κατὰ μῆνα γενομένην, πῶς φθίνει ἀποθνήσκει ἀνίσταται πάλιν. ἔτι ἄκουσον καὶ ἐν σοὶ αὐτῷ ἔργον ἀναστάσεως γινόμενον, κἂν ἀγνοεῖς, ὦ ἄνθρωπε. ἴσως γάρ ποτε νόσῳ περιπεσὼν ἀπώλεσάς σου τὰς σάρκας καὶ τὴν ἰσχὺν καὶ τὸ εἶδος, ἐλέους δὲ τυχὼν παρὰ θεοῦ καὶ ἰάσεως πάλιν ἀπέλαβές σου τὸ σῶμα καὶ τὸ εἶδος καὶ τὴν ἰσχύν· καὶ ὥσπερ οὐκ ἔγνως ποῦ ἐπορεύθησάν σου αἱ σάρκες ἀφανεῖς γενόμεναι, οὕτως οὐκ ἐπίστασαι οὐδὲ πόθεν ἐγένοντο ἢ πόθεν ἦλθον. ἀλλὰ ἐρεῖς· Ἐκ τροφῶν καὶ χυμῶν ἐξαιματουμένων. καλῶς ἀλλὰ καὶ τοῦτο ἔργον θεοῦ καὶ οὕτω δημιουργήσαντος, καὶ οὐκ ἄλλου τινός. Μὴ οὖν ἀπίστει, ἀλλὰ πίστευε. καὶ γὰρ ἐγὼ ἠπίστουν τοῦτο ἔσεσθαι, ἀλλὰ νῦν κατανοήσας αὐτὰ πιστεύω, ἅμα καὶ ἐπιτυχὼν ἱεραῖς γραφαῖς τῶν ἁγίων προφητῶν, οἳ καὶ προεῖπον διὰ πνεύματος θεοῦ τὰ προγεγονότα ᾧ τρόπῳ γέγονεν καὶ τὰ ἐνεστῶτα τίνι τρόπῳ γίνεται καὶ τὰ ἐπερχόμενα ποίᾳ τάξει ἀπαρτισθήσεται.πιστεύω· ἅμα καὶ ἐπιτυχὼν ἱεραῖς Γραφαῖς τῶν Α ἁγίων προφητῶν, οἱ καὶ προείπον διὰ πνεύματος Θεοῦ τὰ προγεγονότα ᾧ τρόπῳ γέγονε, καὶ τὰ ἑνε- στῶτα τίνι τρόπῳ γίνεται, καὶ τὰ ἐπερχόμενα ποίᾳ τάξει απαρτισθήσεται. Απόδειξιν οὖν λαβὼν τῶν για νομένων καὶ προαναπεφωνημένων, οὐκ ἀπιστῷ· ἀλλὰ πιστεύω πειθαρχῶν Θεῷ, ᾧ, εἰ βούλει, καὶ σὺ ὑπο- τάγηθι, πιστεύων αὐτῷ, μὴ, νῦν ἀπιστήσας, πεισθῇς ἀνιώμενος τότε (59) ἐν αἰωνίοις τιμωρίαις. αν τι μωριῶν προειρημένων ὑπὸ τῶν προφητῶν, μεταγε νέστεροι γενόμενοι οἱ ποιηταὶ καὶ φιλόσοφοι ἔκλεψαν ἐκ τῶν ἁγίων Γραφῶν, εἰς τὸ δόγματα αὐτῶν ἀξιόπιστα γενηθῆναι. Πλὴν καὶ αὐτοὶ προείπον περὶ τῶν κολά σεων τῶν μελλουσῶν ἔσεσθαι ἐπὶ τοὺς ἀσεβεῖς καὶ ἀπίστους, ὅπως ἡ ἐμμάρτυρα πᾶσι, πρὸς τὸ μὴ εἰσ πεῖν τινας, ὅτι, Οὐκ ἠκούσαμεν, οὐδὲ ἔγνωμεν. Εἰ δὲ βούλει καὶ σὺ, ἔντυχε φιλοτίμως ταῖς προφητικαῖς Γραφαῖς· καὶ αὐταί σε τρανότερον οδηγήσουσι πρὸς τὸ ἐκφυγεῖν τὰς αἰωνίους κολάσεις, καὶ τυχεῖν τῶν αἰωνίων ἀγαθῶν τοῦ Θεοῦ. Ὁ γὰρ δοὺς στόμα εἰς τὸ λαλεῖν, καὶ πλάσας οἷς εἰς τὸ ἀκούειν, καὶ ποιήσας ὀφθαλ μοὺς εἰς τὸ ὁρᾷν, ἐξετάσει τὰ πάντα καὶ κρινεῖ τὸ δίκαιον, ἀποδιδοὺς ἑκάστῳ κατὰ ἀξίαν τῶν με σθῶν (60) Τοῖς μὲν καθ' ὑπομονὴν διὰ ἔργων ἀγαθῶν ζητοῦσι τὴν ἀφθαρσίαν δωρήσεται ζωὴν αἰώνιον, χα- ράν, εἰρήνην, ἀνάπαυσιν, καὶ πλήθη ἀγαθῶν, ὧν οὔτε ὀφθαλμὸς εἶδεν, οὔτε οἷς ἤκουσεν, οὔτε ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου ἀνέβη· τοῖς δὲ ἀπίστοις, καὶ και ταφρονηταῖς καὶ ἀπειθοῦσι τῇ ἀληθείᾳ, πειθομένοις δὲ τῇ ἀδικίᾳ, ἐπὰν ἐμφύρωνται μοιχείαις, καὶ πορ νείαις, καὶ ἀρσενοκοιτίαις, καὶ πλεονεξίαις, καὶ ταῖς ἀθεμίτοις εἰδωλολατρείαις, ἔσται ὀργὴ, καὶ θυμὸς, θλίψις καὶ στενοχωρίαι· καὶ τὸ τέλος τοὺς τοιούτους καθέξει πῦρ αἰώνιον. Ἐπειδὴ προσέθηκας (61), ὦ ἑταῖρε, Δεῖξόν μοι τὸν Θεόν σου· οὗτός μου Θεός, καὶ συμβουλεύω σοι φοβεῖσθαι αὐτὸν καὶ πιστεύειν αὐτῷ. ανιώμενός ποτε. προσέταξας. προστησας, AD AUTOLYCUM LIB. II. B debain id futurum, sed nunc credo postquam bæc attentius consideravi; simul quod in sacras Scri- pturas incidi sanctorum prophetarum, qui per Spi ritum sanctum et præterita eodem, quo gesta sunt, modo, et praesentia eodem, quo geruntur, prædixe runt, et futura eodem ordine quo perficientur. Cum igitur ea quæ eveniunt et prædicta sunt, denum= strationem mihi exhibeant, non sum incredulus, sed credo, obtemperans Deo; cui tu quoque, si vis, obtempera, credens ei, ne si nunc incredulus fueris, credas tunc suppliciis cruciatus æternis. Quæ supplicia cum prædicta a prophetis fuissent, his minores natu poetæ et philosophi furati sunt ex sanctis Scripturis, ut auctoritatem opinionibus suis conciliarent. Sed tamen hi quoque futura impiis et incredulis supplicia prædixerunt, ut testata essent omnibus; ne dicerent nonnulli : Non audivimus Les cognovimus. Tu quoque, si tibi ita videtur, lege studiose propheticas Scripturas, ac lucem il- larum tutiorem habebis ducem ut fugias æterna supplicia, et perpetua Dei bona consequaris. Nam qui dedit os ad loquendum, ac aures finxit ad audien- dum et oculos ad videndum, excutiet omnia et justum feret judicium, suam cuique pro meritis mercedem tribuens 8. Iis quidem qui secundum pa- tientiam boni operis incorruptionem quærunt, do- nabit vitam æternam, gaudium, pacem, quietem, multitudinem bonorum, quæ nec oculus vidit, rec auris audivit, nec in cor hominis ascendit. Incre- dulis autem et superbis, et iis qui non acquiescuuf veritati, credunt autem iniquitati, cun repleti fue rint adulteriis, scortationibus, puerorum stupris, avaritia et infandis simulacrorum cultibus, erit ira et indignatio, tribulatio et angustiæ ", ac tandem tales ignis æternus detinebit. Quoniam, incredulus, sed potius crede ; nam et ego non cre amice, adjecisti, Ostende mihi Deum tuum; hic est Deus meus quem tibi auctor sum ut timeas, eique fidem habeas. • Rom. 11, 6. • I Cor. 11, 9. Rom. 11, 8. Sed vulgatam lectionen retinen- daus esse monet Wolfius, quia respicit Theophilus ad illud tempus quo supplicia inferentur. Vid. n. 7, et l. 11, n. 3. legisse Vertit enim : Cum mihi impe- ratis. Mallet Ducaus postulasti. Sed nihil mutandum putat Wollius, utpote in re clar D et aperta. ANALYSIS LIBRI SECUNDI. Post eum sermonem, qui in libro primo refertur, hortatus est Theophilum Autolycus (n. 1), ut de religione Christiana fusius dissereret. Morem illi gerit Theophilus, et in hoc secundo libro demonstrare instituit stultitiam superstitionis, cui addictus erat Autolycus, eique veritatis lucem ex prophetarum libris efflorescentem opponit. Observat primo (n. 2) quem- admodum staluarii opus suum non magni faciunt, dum elaborant et expoliunt, at venditum et in templo collocatum ado- rant; sic eos qui genealogias deorum legunt, non inficiari homines fuisse, sed tamen postea ut deos colere. Quærit déinde (n. 5) cur dii gignere desierint et cur mons Ida vacuus sit, qui diis refertus esse deberet. Tum (n. 4) venit ad scripta philosophorum el poetarum. Ex philosophis alii Deum prorsus negant aut providentiam tollunt; alii mundum increatum dicunt, nec alium Deum esse quam suam cujusque conscientiam. Ipse Plato, qui Deum ingenitum et omnium creatorem docet, materiam cum eo increatam conjungit. Homerus deorum originem ex aqua repetit (n. 3) : non sanior Hesiodi sen- lentia. Hujus versus de mundi creatione (n. 6) : nuateriam ingenitam statuit et de deorum prosapia nugatur : aliæ Græ- corum fabula exagitantur (n. 7). Similia nugantur quidam historici, ut Satyrus, qui Ptolemai Philopatoris genus longa (59) Τότε, Davisius legendum pronuntiaverat (60) Τῶν μισθῶν. Leg. τὸν μισθόν. (64) Προσέθηκας. Observat Duceus interpretem
PG 6:1045ἀπόδειξιν οὖν λαβὼν τῶν γινομένων καὶ προαναπεφωνημένων οὐκ ἀπιστῶ, ἀλλὰ πιστεύω πειθαρχῶν θεῷ· ᾧ, εἰ βούλει, καὶ σὺ ὑποτάγηθι πιστεύων αὐτῷ, μὴ νῦν ἀπιστήσας πεισθῇς ἀνιώμενος, τότε ἐν αἰωνίοις τιμωρίαις. Ὧν τιμωριῶν προειρημένων ὑπὸ τῶν προφητῶν μεταγενέστεροι γενόμενοι οἱ ποιηταὶ καὶ φιλόσοφοι ἔκλεψαν ἐκ τῶν ἁγίων γραφῶν, εἰς τὸ δόγματα αὐτῶν ἀξιόπιστα γενηθῆναι. πλὴν καὶ αὐτοὶ προεῖπον περὶ τῶν κολάσεων τῶν μελλουσῶν ἔσεσθαι ἐπὶ τοὺς ἀσεβεῖς καὶ ἀπίστους, ὅπως ᾖ ἐμμάρτυρα πᾶσιν, πρὸς τὸ μὴ εἰπεῖν τινας ὅτι οὐκ ἠκούσαμεν οὐδὲ ἔγνωμεν. Εἰ δὲ βούλει, καὶ σὺ ἔντυχε φιλοτίμως ταῖς προφητικαῖς γραφαῖς· καὶ αὐταί σε τρανότερον ὁδηγήσουσιν πρὸς τὸ ἐκφυγεῖν τὰς αἰωνίους κολάσεις καὶ τυχεῖν τῶν αἰωνίων ἀγαθῶν τοῦ θεοῦ. ὁ γὰρ δοὺς στόμα εἰς τὸ λαλεῖν καὶ πλάσας οὖς εἰς τὸ ἀκούειν καὶ ποιήσας ὀφθαλμοὺς εἰς τὸ ὁρᾶν ἐξετάσει τὰ πάντα καὶ κρινεῖ τὸ δίκαιον, ἀποδιδοὺς ἑκάστῳ κατὰ ἀξίαν τῶν μισθῶν.ἔχοντός σου. ἅμα καὶ δι' ὀλίγων. Β ΒΙΒΛΙΟΝ Β΄. ἡμῖν, ὦ ἀγαθώτατε Αὐτόλυκε, πυθομένου σου τις μου ὁ Θεὸς, καὶ δι᾽ ὀλίγου παρασχόντος σου τὰ ὦτα τῇ ὁμιλίᾳ ἡμῖν, περὶ τῆς θεοσεβείας μου ἐξεθέμην σοι· ἔτι δὲ καὶ ἀποταξάμενοι ἑαυτοῖς, μετὰ πλείστης φιλίας ἐπορεύθημεν ἕκαστος εἰς τὸν ἑαυτοῦ οἶκον, καίπερ σκληρῶς τὰ πρῶτα ἔχοντος (62) πρὸς ἡμᾶς. Οἶδας γὰρ καὶ μέμνησαι, ὅτι ὑπέλαβες μωρίαν εἶναι τὸν λόγον ἡμῶν. Σοῦ οὖν μετὰ ταῦτα προτρεψαμένου με, κἂν ἰδιώτης ὦ τῷ λόγῳ, πλὴν βούλομαί σοι καὶ νῦν διὰ τοῦδε τοῦ συγγράμματος ἀκριβέστερον ἐπι- δεῖξαι τὴν ματαιοπονίαν καὶ ματαίαν θρησκείαν ἐν ᾖ κατέχῃ, ἀλλὰ καὶ δι᾿ ὀλίγων (63) τῶν κατὰ σὲ ἱστοριῶν ὧν ἀναγινώσκεις, ἴσως δὲ οὐδέπω γινώ σκεις, τὸ ἀληθὲς φανερόν σοι ποιῆσαι. πλάστας, ἢ ζωγράφους, ἢ χωνευτὰς πλάσσειν τε καὶ γράφειν καὶ γλύφειν καὶ χωνεύειν, καὶ θεοὺς κατα- σκευάζειν, οἶ, ἐπὰν γένωνται ὑπὸ τῶν τεχνιτῶν, οὐ - δὲν αὐτοὺς ἡγοῦνται· ὅταν δὲ ἀγορασθῶσιν εἰς ναὸν καλούμενον (64) ἢ οἶκόν τινα, τούτοις οὐ μόνον θύουσιν οἱ ὠνησάμενοι, ἀλλὰ καὶ οἱ ποιήσαντες καὶ πωλήσαντες έρχονται μετὰ σπουδῆς καὶ παρατάξεως θυσιῶν τε καὶ σπονδῶν εἰς τὸ προσκυνεῖν αὐτοῖς, καὶ ἡγοῦνται Θεοὺς αὐτοὺς, οὐκ εἰδότες, ὅτι τοιοῦτο! εἰ- σιν, ὁποῖοι καὶ ὅτε ἐγένοντο ὑπ' αὐτῶν, ἤτοι λίθος ἢ χαλκός, ἢ ξύλον, ἢ χρῶμα, ἢ καὶ ἑτέρα τις ὕλη. Τοῦτο δὲ (65) καὶ ὑμῖν συμβέβηκε τοῖς ἀναγινώ- ὑπό τινος καὶ ἀνατεθῶσιν ἐν ναῷ καλουμένῳ ἢ οἴχω. τοῦτο δεῖ. τοῦτο δή S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI serie a Baccho repetil. Ex quibus concludit Theophilus scriptores omnes errore labi, idque confirmat (n. 8) ex eorum de mundo el providentia dissensionibus, ac speciminis loco nonnullus refert poetarum de providentia discrepantes inter se sententias. Longe dissimilis prophetarum doctrina (n. 9) quos a Spiritu sancto afflatos fuisse probat eventus eorum quæ prædixs- runt. Hi summo consensu docuerunt mundum a Deo per Verbum ex nihilo creatum fuisse (n. 10). Operis sex dierum descriptio (n. 11) ex libro Genesis. Inde scriptores Græci nonnu'la hauserunt, sed ea errore corruperunt (n. 12). Deus initium ducit ab ipso culmine (n. 13) : Spirium rebus crealis, ut animam homini, tribuit; terram, remotis aquis, ornat seminibus, floribus et plantis. In his habemus imaginem resurrectionis (n. 14), in mari imaginem mundi. Variæ conside rationes de iis quæ quarto et quinto, ac sexto die creata sunt (n. 15, 16, 17). Hominis creatio (n. 18) singulare quid- piam et eximium habet: declaratur illius creatio et in paradiso collocatur (n. 19). Apponit Theophilus (n. 20, 21) quæ sequuntur in libro Genesis de paradiso, Eva formatione et hominis lapsu. Quod autem Deus ambulasse in paradiso dicitur, id de illius Verbo intelligendum esse docei Theophilus (n. 22). Véritas eorum quæ narrantur in Genesi, ex nur lierum parturientium doloribus et serpentis statu manifesta est n. 23). Postquam paradisi ornatum ac pulchritudinem consideravit Theophilus (n. 24), probat adversus hæreticos accusandum Deum non esse, quod ligno scientiæ Adamum prohibuerit, aut prævaricatori mortem inflixerit (n. 25, 26): nec mortalem Adamum, nec immortalem creari par erat (n. 21), sed capacem utriusque. Ejectus paradiso Adam cognovit uxorem suam, quam ex ejus costa Deus formaveral, ut et singularitatis Dei argumentum exhiberet et conjugalem amorem arclins astringere! (n. 28). Eva peperit Cain (n. 29) ac deinde Abel. Caini scelus et punitio et posteri recensentur (n. 30), uc artes ab eis inventæ, de quibus scriptores Græci nihil nisi fabulosum dicere potuerunt. Ejusdem Scripturæ beneficio (n. 31) originem maximarum urbium, divisionem linguarum et seriem antiquissimorum regum cognoscimus, et quomodo (n. 32) genus humanum in universam terram dispersum fuerit. Frustra (n. 33) ejusmodi rerum cognitio ex libris ethnico- rum pelatur. Prophetæ non solum de mundi creatione nos docuerunt, sed etiam de Deo colendo (n. 34) et vita recte instituenda præcepta tradiderunt, atque harum rerum specimen ex eorum libris apponitur (n. 35). His adduntur Sibyllæ versus (n. 36). Quinetiam ipsi poeta de panis sceleri infligendis ac de pluribus aliis rebus nonnulla dixerunt (n. 37, 38), quer canı prophetis consentiunt. LIBER II. - dies sermonem inter nos, optime Autolyce, habe- remus, quærenti tibi quisnam meus esset Deus, ac displationi meæ aures aliquandiu præbenti reli- gionem meam exposui. Ita tum discessimus, ut ami- cissimi domum rediremus, quamvis primo du- riuscule mecum egisses. Nosti enim et meministi stultitiam tibi videri nostram doctrinam. Sed cum me postea hortatus sis, quamvis imperitus sim di- cendi, volo tamen nunc quoque hoc libello accura- tius tibi demonstrare inutilem laborem et inanem superstitionem qua detineris, atque etiam ex pau- cis ad vos pertinentibus historiis, quas legis qui- dem, sed fortasse nondum intelligis, verum tibi ante oculos ponere. - veniere. Ridiculum enim mihi videtur statua- rios, figulos, pictores, fusores, fingere, pingere, sculpere, fundere, et deos parare qui cum ab opi- ficibus facti fuerint, nullo in pretio ab eis haben- tur; postquam autem vænierint in usum templi aut domus alicujus, iis sacrificant non solum qui emere, sed etiam qui fecere et vendidere non sine studio et apparatu victimarum ac libaminum acce. dunt ut eos adorent, et deos existimant, nec vident tales esse quales cum eos facerent, lapidem, æs, li- gnun, colorem, aut quamlibet aliam materiam. Idem et vobis contingit qui legitis historias et ge- Sed lianc scripturam Oxonien sis editor non magni fecit; at eam Wolfius in con- textum intulit, minus belle, meo quidem judicio. Aptior enim erit Theophili oratio, si dicat se ina- nitatem gentilium institutorum demonstrare velle, imo ex ipsis illorum historiis veritatem ante oculos ponere : aptius, inquam, et commodius id videtur, quam si simul pro imo reddatur. Cæterum debito testimonio nonˆfraudandus Wolfius, quod mihi in A C sananda hujus loci vitiosa interpunctione et inter- pretatione præiverit. gilur in cod. Bodl. et edi- tionibus Oxon. et Hamb. Sed cum glossema redo leant, recipienda in hunc textum non putavi. Scri- bendum enim potius fuisset Tigur. et Paris. Habent Ducaus, Fellus et Wolfius. 1. Occasio hujus libri scribendi. Cum ante hos 2. Dii spernuntur cum fiunt: in pretio sunt, ubi (62) Ἔχοντος. Eruditus Wolfius legendum putat (63) Ἀλλὰ καὶ δι' ὀλίγων. Legitur in cod. Bodl. 1. Ἐπειδὴ πρὸ τούτων τῶν ἡμερῶν ἐγένετο λόγος 2. Καὶ γὰρ γελοῖόν μοι δοκεῖ λιθοξόους μὲν καὶ (64) Εἰς ναὸν καλούμενον. Ante has voces le (63) Τοῦτο δέ. lta cod. Bodl. Male in editt.
τοῖς μὲν καθ’ ὑπομονὴν διὰ ἔργων ἀγαθῶν ζητοῦσι τὴν ἀφθαρσίαν δωρήσεται ζωὴν αἰώνιον, χαράν, εἰρήνην, ἀνάπαυσιν καὶ πλήθη ἀγαθῶν, ὧν οὔτε ὀφθαλμὸς εἶδεν οὔτε οὖς ἤκουσεν οὔτε ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου ἀνέβη· τοῖς δὲ ἀπίστοις καὶ καταφρονηταῖς καὶ ἀπειθοῦσι τῇ ἀληθείᾳ, πειθομένοις δὲ τῇ ἀδικίᾳ, ἐπὰν ἐμφύρωνται μοιχείαις καὶ πορνείαις καὶ ἀρσενοκοιτίαις καὶ πλεονεξίαις καὶ ταῖς ἀθεμίτοις εἰδωλολατρείαις, ἔσται ὀργὴ καὶ θύμος, θλίψις καὶ στενοχωρία· καὶ τὸ τέλος τοὺς τοιούτους καθέξει πῦρ αἰώνιον. Ἐπειδὴ προσέθηκας, ὦ ἑταῖρε, Δεῖξόν μοι τὸν θεόν σου, οὗτός μου θεός, καὶ συμβουλεύω σοι φοβεῖσθαι αὐτὸν καὶ πιστεύειν αὐτῷ. Ἐπειδὴ πρὸ τούτων τῶν ἡμερῶν ἐγένετο λόγος ἡμῖν, ὦ ἀγαθώτατε Αὐτόλυκε, πυθομένου σου τίς μου ὁ θεὸς καὶ δι’ ὀλίγου παρασχόντος σου τὰ ὦτα τῇ ὁμιλίᾳ ἡμῶν, περὶ τῆς θεοσεβείας μου ἐξεθέμην σοι· ἔτι δὲ καὶ ἀποταξάμενοι ἑαυτοῖς μετὰ πλείστης φιλίας ἐπορεύθημεν ἕκαστος εἰς τὸν ἑαυτοῦ οἶκον, καίπερ σκληρῶς τὰ πρῶτά σου ἔχοντος πρὸς ἡμᾶς· οἶδας γὰρ καὶ μέμνησαι ὅτι ὑπέλαβες μωρίαν εἶναι τὸν λόγον ἡμῶν.ἔχοντός σου. ἅμα καὶ δι' ὀλίγων. Β ΒΙΒΛΙΟΝ Β΄. ἡμῖν, ὦ ἀγαθώτατε Αὐτόλυκε, πυθομένου σου τις μου ὁ Θεὸς, καὶ δι᾽ ὀλίγου παρασχόντος σου τὰ ὦτα τῇ ὁμιλίᾳ ἡμῖν, περὶ τῆς θεοσεβείας μου ἐξεθέμην σοι· ἔτι δὲ καὶ ἀποταξάμενοι ἑαυτοῖς, μετὰ πλείστης φιλίας ἐπορεύθημεν ἕκαστος εἰς τὸν ἑαυτοῦ οἶκον, καίπερ σκληρῶς τὰ πρῶτα ἔχοντος (62) πρὸς ἡμᾶς. Οἶδας γὰρ καὶ μέμνησαι, ὅτι ὑπέλαβες μωρίαν εἶναι τὸν λόγον ἡμῶν. Σοῦ οὖν μετὰ ταῦτα προτρεψαμένου με, κἂν ἰδιώτης ὦ τῷ λόγῳ, πλὴν βούλομαί σοι καὶ νῦν διὰ τοῦδε τοῦ συγγράμματος ἀκριβέστερον ἐπι- δεῖξαι τὴν ματαιοπονίαν καὶ ματαίαν θρησκείαν ἐν ᾖ κατέχῃ, ἀλλὰ καὶ δι᾿ ὀλίγων (63) τῶν κατὰ σὲ ἱστοριῶν ὧν ἀναγινώσκεις, ἴσως δὲ οὐδέπω γινώ σκεις, τὸ ἀληθὲς φανερόν σοι ποιῆσαι. πλάστας, ἢ ζωγράφους, ἢ χωνευτὰς πλάσσειν τε καὶ γράφειν καὶ γλύφειν καὶ χωνεύειν, καὶ θεοὺς κατα- σκευάζειν, οἶ, ἐπὰν γένωνται ὑπὸ τῶν τεχνιτῶν, οὐ - δὲν αὐτοὺς ἡγοῦνται· ὅταν δὲ ἀγορασθῶσιν εἰς ναὸν καλούμενον (64) ἢ οἶκόν τινα, τούτοις οὐ μόνον θύουσιν οἱ ὠνησάμενοι, ἀλλὰ καὶ οἱ ποιήσαντες καὶ πωλήσαντες έρχονται μετὰ σπουδῆς καὶ παρατάξεως θυσιῶν τε καὶ σπονδῶν εἰς τὸ προσκυνεῖν αὐτοῖς, καὶ ἡγοῦνται Θεοὺς αὐτοὺς, οὐκ εἰδότες, ὅτι τοιοῦτο! εἰ- σιν, ὁποῖοι καὶ ὅτε ἐγένοντο ὑπ' αὐτῶν, ἤτοι λίθος ἢ χαλκός, ἢ ξύλον, ἢ χρῶμα, ἢ καὶ ἑτέρα τις ὕλη. Τοῦτο δὲ (65) καὶ ὑμῖν συμβέβηκε τοῖς ἀναγινώ- ὑπό τινος καὶ ἀνατεθῶσιν ἐν ναῷ καλουμένῳ ἢ οἴχω. τοῦτο δεῖ. τοῦτο δή S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI serie a Baccho repetil. Ex quibus concludit Theophilus scriptores omnes errore labi, idque confirmat (n. 8) ex eorum de mundo el providentia dissensionibus, ac speciminis loco nonnullus refert poetarum de providentia discrepantes inter se sententias. Longe dissimilis prophetarum doctrina (n. 9) quos a Spiritu sancto afflatos fuisse probat eventus eorum quæ prædixs- runt. Hi summo consensu docuerunt mundum a Deo per Verbum ex nihilo creatum fuisse (n. 10). Operis sex dierum descriptio (n. 11) ex libro Genesis. Inde scriptores Græci nonnu'la hauserunt, sed ea errore corruperunt (n. 12). Deus initium ducit ab ipso culmine (n. 13) : Spirium rebus crealis, ut animam homini, tribuit; terram, remotis aquis, ornat seminibus, floribus et plantis. In his habemus imaginem resurrectionis (n. 14), in mari imaginem mundi. Variæ conside rationes de iis quæ quarto et quinto, ac sexto die creata sunt (n. 15, 16, 17). Hominis creatio (n. 18) singulare quid- piam et eximium habet: declaratur illius creatio et in paradiso collocatur (n. 19). Apponit Theophilus (n. 20, 21) quæ sequuntur in libro Genesis de paradiso, Eva formatione et hominis lapsu. Quod autem Deus ambulasse in paradiso dicitur, id de illius Verbo intelligendum esse docei Theophilus (n. 22). Véritas eorum quæ narrantur in Genesi, ex nur lierum parturientium doloribus et serpentis statu manifesta est n. 23). Postquam paradisi ornatum ac pulchritudinem consideravit Theophilus (n. 24), probat adversus hæreticos accusandum Deum non esse, quod ligno scientiæ Adamum prohibuerit, aut prævaricatori mortem inflixerit (n. 25, 26): nec mortalem Adamum, nec immortalem creari par erat (n. 21), sed capacem utriusque. Ejectus paradiso Adam cognovit uxorem suam, quam ex ejus costa Deus formaveral, ut et singularitatis Dei argumentum exhiberet et conjugalem amorem arclins astringere! (n. 28). Eva peperit Cain (n. 29) ac deinde Abel. Caini scelus et punitio et posteri recensentur (n. 30), uc artes ab eis inventæ, de quibus scriptores Græci nihil nisi fabulosum dicere potuerunt. Ejusdem Scripturæ beneficio (n. 31) originem maximarum urbium, divisionem linguarum et seriem antiquissimorum regum cognoscimus, et quomodo (n. 32) genus humanum in universam terram dispersum fuerit. Frustra (n. 33) ejusmodi rerum cognitio ex libris ethnico- rum pelatur. Prophetæ non solum de mundi creatione nos docuerunt, sed etiam de Deo colendo (n. 34) et vita recte instituenda præcepta tradiderunt, atque harum rerum specimen ex eorum libris apponitur (n. 35). His adduntur Sibyllæ versus (n. 36). Quinetiam ipsi poeta de panis sceleri infligendis ac de pluribus aliis rebus nonnulla dixerunt (n. 37, 38), quer canı prophetis consentiunt. LIBER II. - dies sermonem inter nos, optime Autolyce, habe- remus, quærenti tibi quisnam meus esset Deus, ac displationi meæ aures aliquandiu præbenti reli- gionem meam exposui. Ita tum discessimus, ut ami- cissimi domum rediremus, quamvis primo du- riuscule mecum egisses. Nosti enim et meministi stultitiam tibi videri nostram doctrinam. Sed cum me postea hortatus sis, quamvis imperitus sim di- cendi, volo tamen nunc quoque hoc libello accura- tius tibi demonstrare inutilem laborem et inanem superstitionem qua detineris, atque etiam ex pau- cis ad vos pertinentibus historiis, quas legis qui- dem, sed fortasse nondum intelligis, verum tibi ante oculos ponere. - veniere. Ridiculum enim mihi videtur statua- rios, figulos, pictores, fusores, fingere, pingere, sculpere, fundere, et deos parare qui cum ab opi- ficibus facti fuerint, nullo in pretio ab eis haben- tur; postquam autem vænierint in usum templi aut domus alicujus, iis sacrificant non solum qui emere, sed etiam qui fecere et vendidere non sine studio et apparatu victimarum ac libaminum acce. dunt ut eos adorent, et deos existimant, nec vident tales esse quales cum eos facerent, lapidem, æs, li- gnun, colorem, aut quamlibet aliam materiam. Idem et vobis contingit qui legitis historias et ge- Sed lianc scripturam Oxonien sis editor non magni fecit; at eam Wolfius in con- textum intulit, minus belle, meo quidem judicio. Aptior enim erit Theophili oratio, si dicat se ina- nitatem gentilium institutorum demonstrare velle, imo ex ipsis illorum historiis veritatem ante oculos ponere : aptius, inquam, et commodius id videtur, quam si simul pro imo reddatur. Cæterum debito testimonio nonˆfraudandus Wolfius, quod mihi in A C sananda hujus loci vitiosa interpunctione et inter- pretatione præiverit. gilur in cod. Bodl. et edi- tionibus Oxon. et Hamb. Sed cum glossema redo leant, recipienda in hunc textum non putavi. Scri- bendum enim potius fuisset Tigur. et Paris. Habent Ducaus, Fellus et Wolfius. 1. Occasio hujus libri scribendi. Cum ante hos 2. Dii spernuntur cum fiunt: in pretio sunt, ubi (62) Ἔχοντος. Eruditus Wolfius legendum putat (63) Ἀλλὰ καὶ δι' ὀλίγων. Legitur in cod. Bodl. 1. Ἐπειδὴ πρὸ τούτων τῶν ἡμερῶν ἐγένετο λόγος 2. Καὶ γὰρ γελοῖόν μοι δοκεῖ λιθοξόους μὲν καὶ (64) Εἰς ναὸν καλούμενον. Ante has voces le (63) Τοῦτο δέ. lta cod. Bodl. Male in editt.
PG 6:1047σοῦ οὖν μετὰ ταῦτα προτρεψαμένου με, κἂν ἰδιώτης ὦ τῷ λόγῳ, πλὴν βούλομαί σοι καὶ νῦν διὰ τοῦδε τοῦ συγγράμματος ἀκριβέστερον ἐπιδεῖξαι τὴν ματαιοπονίαν καὶ ματαίαν θρησκείαν ἐν ᾗ κατέχῃ, ἅμα καὶ δι’ ὀλίγων τῶν κατά σε ἱστοριῶν ὧν ἀναγινώσκεις, ἴσως δὲ οὐδέπω γινώσκεις, τὸ ἀληθὲς φανερόν σοι ποιῆσαι. Καὶ γὰρ γέλοιόν μοι δοκεῖ λιθοξόους μὲν καὶ πλάστας ἢ ζωγράφους ἢ χωνευτὰς πλάσσειν τε καὶ γράφειν καὶ γλύφειν καὶ χωνεύειν καὶ θεοὺς κατασκευάζειν, οἵ, ἔπαν γένωνται ὑπὸ τῶν τεχνιτῶν, οὐδὲν αὐτοὺς ἡγοῦνται· ὅταν δὲ ἀγορασθῶσιν ὑπό τινων καὶ ἀνατεθῶσιν εἰς ναὸν καλούμενον ἢ οἶκόν τινα, τούτοις οὐ μόνον θύουσιν οἱ ὠνησάμενοι, ἀλλὰ καὶ οἱ ποιήσαντες καὶ πωλήσαντες ἔρχονται μετὰ σπουδῆς καὶ παρατάξεως θυσιῶν τε καὶ σπονδῶν εἰς τὸ προσκυνεῖν αὐτοῖς καὶ ἡγοῦνται θεοὺς αὐτούς, οὐκ εἰδότες ὅτι τοιοῦτοί εἰσιν ὁποῖοι καὶ ὅτε ἐγένοντο ὑπ’ αὐτῶν ἤτοι λίθος ἢ χαλκός, ἢ ξύλον ἢ χρῶμα, ἢ καὶ ἑτέρα τις ὕλη. Τοῦτο δὴ καὶ ὑμῖν συμβέβηκεν τοῖς ἀναγινώσκουσι τὰς ἱστορίας καὶ γενεαλογίας τῶν λεγομένων θεῶν. ὁπόταν γὰρ ἐπιτυγχάνετε ταῖς γενέσεσιν αὐτῶν, ὡς ἀνθρώπους αὐτοὺς νοεῖτε·σκουσι τὰς ἱστορίας καὶ γενεαλογίας τῶν λεγομένων θεῶν. Ὁπόταν γὰρ ἐντυγχάνητε ταῖς γενέσεσιν αὐτ τῶν, ὡς ἀνθρώπους αὐτοὺς νοεῖτε· ὕστερον δὲ θεούς προσαγορεύετε, καὶ θρησκεύε·· αὐτοῖς, οὐκ ἐφιστά νοντες οὐδὲ συνιέντες, ὅτι οἵους αὐτοὺς ἀνέγνωτε γεγονέναι, τοιοῦτοι καὶ ἐγεννήθησαν. νεσις πολλή ηὑρίσκετο· τὸ δὲ νῦν ποῦ θεῶν γένεσις δείκνυται ; Εἰ γὰρ τότε ἐγέννων καὶ ἐγεννῶντο, δῆ- λον, ὅτι ἐχρῆν καὶ ἕως τοῦ δεῦρο γίνεσθαι θεούς γεν- νητούς· εἰ δὲ μή γε, ἀσθενὲς τὸ τοιοῦτο νοηθήσεται. Η γὰρ ἐγήρασαν, διὸ οὐκ ἔτι γεννῶσιν, ἢ ἀπέθανον, καὶ οὐκ ἔτι εἰσίν. Εἰ γὰρ ἐγεννῶντο θεοί, ἐχρῆν καὶ ἕως τοῦ δεῦρο γεννᾶσθαι· καθάπερ γὰρ καὶ ἄνθρω- που γεννώνται· μᾶλλον δὲ καὶ πλείονες θεοὶ ὤφειλον εἶναι τῶν ἀνθρώπων, ὥς φησι Σίβυλλα Εἰ δὲ θεοὶ γεννῶσι (66), καὶ ἀθάνατοι γε μένουσι, Πλείονες ἀνθρώπων γεγενημένοι οἱ δὲ θεοὶ (67) [ἦσαν, Οὐδὲ τόπος στῆναι θνητοῖς οὐκ ἂν ποθ' ὑπῆρ- [ξεν. Εἰ γὰρ ἀνθρώπων θνητῶν καὶ ὀλιγοχρονίων ὄντων τα γεννώμενα τέκνα ἕως τοῦ δεῦρο δείκνυται, καὶ οὐ πέπαυται τὸ μὴ γεννᾶσθαι (68) ἀνθρώπους, διδ πληθύουσι πόλεις καὶ χῶμαι, ἔτι μὴν καὶ χῶραι κατ οικοῦνται, πῶς οὐχὶ μᾶλλον ἐχρῆν θεοὺς τοὺς μὴ ἀποθνήσκοντας, κατὰ τοὺς ποιητὰς, γεννᾶν καὶ γεν- νάσθαι, καθώς φατε θεῶν γένεσιν γεγενῆσθαι; Πρὸς τί δὲ τοτε μὲν τὸ ὄρος τὸ καλούμενον Ολυμπος ὑπὸ θεῶν κατῳκεῖτο, νυνὶ δὲ ἔρημον τυγχάνει; Η τίνος ἕνεκεν τότε μὲν ὁ Ζεὺς ἐν τῇ Ἴδῃ κατῴκει, καὶ ἐγι- νώσκετο οἰκῶν ἐκεῖ κατὰ τὸν Ὅμηρον καὶ τοὺς λοι- τοὺς ποιητάς, νυνὶ δὲ ἀγνοεῖται ; Διὰ τί δὲ καὶ οὐκ ἦν πανταχόσε, ἀλλ᾽ ἐν μέρει γῆς εὑρίσκετο ; Η γὰρ τῶν λοιπῶν ἡμέλει, ἢ ἀδύνατος ἦν τοῦ πανταχόσε εἶναι, καὶ τῶν πάντων προνοεῖν. Εἰ γὰρ ἦν, εἰ τύχοι εἰπεῖν, ἐν τόπῳ ἀνατολικῷ, οὐκ ἦν ἐν τόπῳ δυ τικῷ· εἰ δὲ αὖ πάλιν ἐν τοῖς δυτικοῖς ἦν, οὐκ ἦν ἐν τοῖς ἀνατολικοῖς. Θεοῦ δὲ τοῦ ὑψίστου καὶ παντο κράτορος, καὶ τοῦ ὄντως Θεοῦ, τοῦτό ἐστι μὴ μόνον τὸ πανταχόσε εἶναι, ἀλλὰ καὶ πάντα ἐφορᾷ» (69) καὶ πάντων ἀκούειν· ὅτι μὴν μηδὲ τὸ ἐν τόπῳ χωρεῖσθαι· εἰ δὲ μή γε, μείζων ὁ χωρῶν τόπος αὐτοῦ εὑρεθήσε- ται· μεῖζον (70) γάρ ἐστι τὸ χωροῦν τοῦ χωρουμένου Θεὸς γὰρ οὐ χωρεῖται, ἀλλὰ αὐτός ἐστι τόπος τῶν ὅλων. Πρὸς τί δὲ καὶ καταλέλοιπεν ὁ Ζεὺς τὴν Ιδην; πότερον τελευτήσας, ἢ οὐκ ἔτι ήρεσεν αὐτῷ ἐκεῖνο τὸ δρος ; Ποῦ δὲ καὶ ἐπορεύθη; Εἰς οὐρανούς; οὐχί. ᾿Αλλὰ ἐρεῖς εἰς Κρήτην; ναί· ὅπου καὶ τάφος αυ εἰ δέ γε γεννῶσι. εἰ δὲ γεννῶσι. γεννᾶσθαι, η Πελίου, δς πάντ' ἐφορᾷ καὶ πάντ᾽ ἐπακούει. μείζων. AD AUTOLYCUM LIB. H. eorum generationes legitis, homines existimatis; postea vero deos vocatis et colitis, non attendentes nec intelligentes quales eos genitos legistis, tales et genitos fuisse. A nealogias eorum, qui dicuntur, deorum. Nam cum Legitur in Sibyllinis libris Tigur. & Paris., vis ms. Bodl. et editi omnes repugnent. idque necessarium esse duxit ad senten- tiam restituendam. Sed minus vidit vir eruditus negationem illam, quam sustulit, etsi superfluere videtur, ex more tamen et ingenio linguæ Græcæ - Ida vacuus. Ac tunc quidem deorum, si quidem geniti fuere, fecunda generatio inveniebatur. Nuuc vero ubi deorum generatio ostenditur? Nam si tunc gignebant et gignebantur, liquet etiam hucusque nasci debere genitos deus; sin minus, genus ejus- modi infirmum erit. Vel enim senuere, nec jam possunt gignere, vel mortui sunt neque exstant am plius. Nam si nascebantur dii, oportebat eos etiam B hucusque nasci, quemadmodum et homines nascun- tur, imo plures esse deos quam homines, ut ait Si- bylla : C D Nam si di gignunt immortalesque manebunt, Di geniti plures multo mortalibus essent, Nec locus esset, ubi jam homines consistere [possent. Nam si ex hominibus qui mortales sunt et ævi bre- vissimi, hactenus filios generari constat, nec nasci homines desiere, ex quo fit ut plenæ sint urbes et oppida, ac ipsi etiam agri incolantur; an non ma- gis oportebat deos, qui, ut volunt poetæ, non mo- riuntur, gignere et gigni, quemadmodum deos ge- nitos esse dicitis? Cur etiam mons ille, qui dicitur Olympus, olim a diis incolebatur, nunc vero deser- tus est? Aut cur olim in monte Ida Jupiter mane- bat, ibique eum manere nota res erat, ut Homerus et alii poetæ testantur, nunc vero ubinam sit igno- ratur? Cur non erat ubique, sed in terra parte in- veniebatur? Vel enim cæteras negligebat, vel non poterat ubique esse et omnibus providere. Nam si erat exempli gratia in parte orientali, non erat in occidentali; rursus si in occidentalibus locis, ne- quaquam in orientalibus. Dei autem altissimi et omnipotentis et vere Dei est non solum ubique esse, sed etiam omnia iuspicere, omnia audire, ne- dum loco contineri ; alioqui continens locus major eo invenietur; est enim quod continet majus eo quod continetur ; Deus autem loco non circumscri- bitur, sed ipse est omnium locus. Sed cur Idamn Ju- piter reliquit ? An quia mortuus est, an quia mons iste minus jam ei placebat? Quonam autem profe- clus est ? In colum ? minime. Dices forte in Cre tam optime; ibi enim hactenus ejus sepulcrum visitur. Forte etiam Pisam abiisse dices, ubi hacte- positam esse. Nam in verbis negandi et prohibendi adhibetur ejusmodi negatio, ut demonstrant gram- matici pluribus exemplis, quæ necesse non est hoc loco colligere. Odyss. A, v. : WOLFIUS. runt. Aliæ editiones 3. Καὶ τῶν μὲν τότε θεῶν, εἴπερ ἐγεννῶντο, γέ- (66) Εἰ δὲ θεοὶ γεγνῶσι. Ita codex Bodleianus. (67) Οἱ δὲ θεοί. Fellus et Wolfius οἱ θεοί, quam- (68) Τὸ μὴ γεννᾶσθαι. Scripsit Wolfius τὸ μὲν 3. Quærit cur dii gignere desierint, et cur mons (69) Πάντα ἐφορᾷν. Alludit ad Homeri versum (70) Μείζον. Ita Ducæus et Wolfius emendave-
ὕστερον δὲ θεοὺς προσαγορεύετε καὶ θρησκεύετε αὐτοῖς, οὐκ ἐφιστάνοντες οὐδὲ συνιέντες ὅτι οἵους αὐτοὺς ἀνέγνωτε γεγονέναι τοιοῦτοι καὶ ἐγεννήθησαν. Καὶ τῶν μὲν τότε θεῶν, εἴπερ ἐγεννῶντο, γένεσις πολλὴ ηὑρίσκετο. τὸ δὲ νῦν ποῦ θεῶν γένεσις δείκνυται; εἰ γὰρ τότε ἐγέννων καὶ ἐγεννῶντο, δῆλον ὅτι ἐχρῆν καὶ ἕως τοῦ δεῦρο γίνεσθαι θεοὺς γεννητούς· εἰ δὲ μή γε, ἀσθενὲς τὸ τοιοῦτο νοηθήσεσθαι· ἢ γὰρ ἐγήρασαν, διὸ οὐκ ἔτι γεννῶσιν, ἢ ἀπέθανον καὶ οὐκ ἔτι εἰσίν. εἰ γὰρ ἐγεννῶντο θεοί, ἐχρῆν καὶ ἕως τοῦ δεῦρο γεννᾶσθαι, καθάπερ γὰρ καὶ ἄνθρωποι γεννῶνται· μᾶλλον δὲ καὶ πλείονες θεοὶ ὤφειλον εἶναι τῶν ἀνθρώπων, ὥς φησιν Σίβυλλα· Εἰ δὲ θεοὶ γεννῶσι καὶ ἀθάνατοί γε μένουσι, πλείονες ἀνθρώπων γεγεννημένοι ἂν θεοὶ ἦσαν, οὐδὲ τόπος στῆναι θνητοῖς οὐκ ἄν ποθ’ ὑπῆρξεν. εἰ γὰρ ἀνθρώπων θνητῶν καὶ ὀλιγοχρονίων ὄντων τὰ γεννώμενα τέκνα ἕως τοῦ δεῦρο δείκνυται, καὶ οὐ πέπαυται τὸ μὴ γεννᾶσθαι ἀνθρώπους, διὸ πληθύουσι πόλεις καὶ κῶμαι, ἔτι μὴν καὶ χῶραι κατοικοῦνται, πῶς οὐχὶ μᾶλλον ἐχρῆν θεοὺς τοὺς μὴ ἀποθνήσκοντας κατὰ τοὺς ποιητὰς γεννᾶν καὶ γεννᾶσθαι, καθώς φατε θεῶν γένεσιν γεγενῆσθαι;σκουσι τὰς ἱστορίας καὶ γενεαλογίας τῶν λεγομένων θεῶν. Ὁπόταν γὰρ ἐντυγχάνητε ταῖς γενέσεσιν αὐτ τῶν, ὡς ἀνθρώπους αὐτοὺς νοεῖτε· ὕστερον δὲ θεούς προσαγορεύετε, καὶ θρησκεύε·· αὐτοῖς, οὐκ ἐφιστά νοντες οὐδὲ συνιέντες, ὅτι οἵους αὐτοὺς ἀνέγνωτε γεγονέναι, τοιοῦτοι καὶ ἐγεννήθησαν. νεσις πολλή ηὑρίσκετο· τὸ δὲ νῦν ποῦ θεῶν γένεσις δείκνυται ; Εἰ γὰρ τότε ἐγέννων καὶ ἐγεννῶντο, δῆ- λον, ὅτι ἐχρῆν καὶ ἕως τοῦ δεῦρο γίνεσθαι θεούς γεν- νητούς· εἰ δὲ μή γε, ἀσθενὲς τὸ τοιοῦτο νοηθήσεται. Η γὰρ ἐγήρασαν, διὸ οὐκ ἔτι γεννῶσιν, ἢ ἀπέθανον, καὶ οὐκ ἔτι εἰσίν. Εἰ γὰρ ἐγεννῶντο θεοί, ἐχρῆν καὶ ἕως τοῦ δεῦρο γεννᾶσθαι· καθάπερ γὰρ καὶ ἄνθρω- που γεννώνται· μᾶλλον δὲ καὶ πλείονες θεοὶ ὤφειλον εἶναι τῶν ἀνθρώπων, ὥς φησι Σίβυλλα Εἰ δὲ θεοὶ γεννῶσι (66), καὶ ἀθάνατοι γε μένουσι, Πλείονες ἀνθρώπων γεγενημένοι οἱ δὲ θεοὶ (67) [ἦσαν, Οὐδὲ τόπος στῆναι θνητοῖς οὐκ ἂν ποθ' ὑπῆρ- [ξεν. Εἰ γὰρ ἀνθρώπων θνητῶν καὶ ὀλιγοχρονίων ὄντων τα γεννώμενα τέκνα ἕως τοῦ δεῦρο δείκνυται, καὶ οὐ πέπαυται τὸ μὴ γεννᾶσθαι (68) ἀνθρώπους, διδ πληθύουσι πόλεις καὶ χῶμαι, ἔτι μὴν καὶ χῶραι κατ οικοῦνται, πῶς οὐχὶ μᾶλλον ἐχρῆν θεοὺς τοὺς μὴ ἀποθνήσκοντας, κατὰ τοὺς ποιητὰς, γεννᾶν καὶ γεν- νάσθαι, καθώς φατε θεῶν γένεσιν γεγενῆσθαι; Πρὸς τί δὲ τοτε μὲν τὸ ὄρος τὸ καλούμενον Ολυμπος ὑπὸ θεῶν κατῳκεῖτο, νυνὶ δὲ ἔρημον τυγχάνει; Η τίνος ἕνεκεν τότε μὲν ὁ Ζεὺς ἐν τῇ Ἴδῃ κατῴκει, καὶ ἐγι- νώσκετο οἰκῶν ἐκεῖ κατὰ τὸν Ὅμηρον καὶ τοὺς λοι- τοὺς ποιητάς, νυνὶ δὲ ἀγνοεῖται ; Διὰ τί δὲ καὶ οὐκ ἦν πανταχόσε, ἀλλ᾽ ἐν μέρει γῆς εὑρίσκετο ; Η γὰρ τῶν λοιπῶν ἡμέλει, ἢ ἀδύνατος ἦν τοῦ πανταχόσε εἶναι, καὶ τῶν πάντων προνοεῖν. Εἰ γὰρ ἦν, εἰ τύχοι εἰπεῖν, ἐν τόπῳ ἀνατολικῷ, οὐκ ἦν ἐν τόπῳ δυ τικῷ· εἰ δὲ αὖ πάλιν ἐν τοῖς δυτικοῖς ἦν, οὐκ ἦν ἐν τοῖς ἀνατολικοῖς. Θεοῦ δὲ τοῦ ὑψίστου καὶ παντο κράτορος, καὶ τοῦ ὄντως Θεοῦ, τοῦτό ἐστι μὴ μόνον τὸ πανταχόσε εἶναι, ἀλλὰ καὶ πάντα ἐφορᾷ» (69) καὶ πάντων ἀκούειν· ὅτι μὴν μηδὲ τὸ ἐν τόπῳ χωρεῖσθαι· εἰ δὲ μή γε, μείζων ὁ χωρῶν τόπος αὐτοῦ εὑρεθήσε- ται· μεῖζον (70) γάρ ἐστι τὸ χωροῦν τοῦ χωρουμένου Θεὸς γὰρ οὐ χωρεῖται, ἀλλὰ αὐτός ἐστι τόπος τῶν ὅλων. Πρὸς τί δὲ καὶ καταλέλοιπεν ὁ Ζεὺς τὴν Ιδην; πότερον τελευτήσας, ἢ οὐκ ἔτι ήρεσεν αὐτῷ ἐκεῖνο τὸ δρος ; Ποῦ δὲ καὶ ἐπορεύθη; Εἰς οὐρανούς; οὐχί. ᾿Αλλὰ ἐρεῖς εἰς Κρήτην; ναί· ὅπου καὶ τάφος αυ εἰ δέ γε γεννῶσι. εἰ δὲ γεννῶσι. γεννᾶσθαι, η Πελίου, δς πάντ' ἐφορᾷ καὶ πάντ᾽ ἐπακούει. μείζων. AD AUTOLYCUM LIB. H. eorum generationes legitis, homines existimatis; postea vero deos vocatis et colitis, non attendentes nec intelligentes quales eos genitos legistis, tales et genitos fuisse. A nealogias eorum, qui dicuntur, deorum. Nam cum Legitur in Sibyllinis libris Tigur. & Paris., vis ms. Bodl. et editi omnes repugnent. idque necessarium esse duxit ad senten- tiam restituendam. Sed minus vidit vir eruditus negationem illam, quam sustulit, etsi superfluere videtur, ex more tamen et ingenio linguæ Græcæ - Ida vacuus. Ac tunc quidem deorum, si quidem geniti fuere, fecunda generatio inveniebatur. Nuuc vero ubi deorum generatio ostenditur? Nam si tunc gignebant et gignebantur, liquet etiam hucusque nasci debere genitos deus; sin minus, genus ejus- modi infirmum erit. Vel enim senuere, nec jam possunt gignere, vel mortui sunt neque exstant am plius. Nam si nascebantur dii, oportebat eos etiam B hucusque nasci, quemadmodum et homines nascun- tur, imo plures esse deos quam homines, ut ait Si- bylla : C D Nam si di gignunt immortalesque manebunt, Di geniti plures multo mortalibus essent, Nec locus esset, ubi jam homines consistere [possent. Nam si ex hominibus qui mortales sunt et ævi bre- vissimi, hactenus filios generari constat, nec nasci homines desiere, ex quo fit ut plenæ sint urbes et oppida, ac ipsi etiam agri incolantur; an non ma- gis oportebat deos, qui, ut volunt poetæ, non mo- riuntur, gignere et gigni, quemadmodum deos ge- nitos esse dicitis? Cur etiam mons ille, qui dicitur Olympus, olim a diis incolebatur, nunc vero deser- tus est? Aut cur olim in monte Ida Jupiter mane- bat, ibique eum manere nota res erat, ut Homerus et alii poetæ testantur, nunc vero ubinam sit igno- ratur? Cur non erat ubique, sed in terra parte in- veniebatur? Vel enim cæteras negligebat, vel non poterat ubique esse et omnibus providere. Nam si erat exempli gratia in parte orientali, non erat in occidentali; rursus si in occidentalibus locis, ne- quaquam in orientalibus. Dei autem altissimi et omnipotentis et vere Dei est non solum ubique esse, sed etiam omnia iuspicere, omnia audire, ne- dum loco contineri ; alioqui continens locus major eo invenietur; est enim quod continet majus eo quod continetur ; Deus autem loco non circumscri- bitur, sed ipse est omnium locus. Sed cur Idamn Ju- piter reliquit ? An quia mortuus est, an quia mons iste minus jam ei placebat? Quonam autem profe- clus est ? In colum ? minime. Dices forte in Cre tam optime; ibi enim hactenus ejus sepulcrum visitur. Forte etiam Pisam abiisse dices, ubi hacte- positam esse. Nam in verbis negandi et prohibendi adhibetur ejusmodi negatio, ut demonstrant gram- matici pluribus exemplis, quæ necesse non est hoc loco colligere. Odyss. A, v. : WOLFIUS. runt. Aliæ editiones 3. Καὶ τῶν μὲν τότε θεῶν, εἴπερ ἐγεννῶντο, γέ- (66) Εἰ δὲ θεοὶ γεγνῶσι. Ita codex Bodleianus. (67) Οἱ δὲ θεοί. Fellus et Wolfius οἱ θεοί, quam- (68) Τὸ μὴ γεννᾶσθαι. Scripsit Wolfius τὸ μὲν 3. Quærit cur dii gignere desierint, et cur mons (69) Πάντα ἐφορᾷν. Alludit ad Homeri versum (70) Μείζον. Ita Ducæus et Wolfius emendave-
PG 6:1049πρὸς τί δὲ τότε μὲν τὸ ὄρος τὸ καλούμενον Ὄλυμπος ὑπὸ θεῶν κατῳκεῖτο, νυνὶ δὲ ἔρημον τυγχάνει; ἢ τίνος εἵνεκεν τότε μὲν ὁ Ζεὺς ἐν τῇ Ἴδῃ κατῴκει (ἐγινώσκετο οἰκῶν ἐκεῖ κατὰ τὸν Ὅμηρον καὶ τοὺς λοιποὺς ποιητάς) νῦνι δὲ ἀγνοεῖται; διὰ τί δὲ καὶ οὐκ ἦν πανταχόσε, ἀλλὰ ἐν μέρει γῆς εὑρίσκετο; ἢ γὰρ τῶν λοιπῶν ἠμέλει, ἢ ἀδύνατος ἦν τοῦ πανταχόσε εἶναι καὶ τῶν πάντων προνοεῖν. εἰ γὰρ ἦν, εἰ τύχοι εἰπεῖν, ἐν τόπῳ ἀνατολικῷ, οὐκ ἦν ἐν τόπῳ δυτικῷ· εἰ δὲ αὖ πάλιν ἐν τοῖς δυτικοῖς ἦν, οὐκ ἦν ἐν τοῖς ἀνατολικοῖς. Θεοῦ δὲ τοῦ ὑψίστου καὶ παντοκράτορος καὶ τοῦ ὄντως θεοῦ τοῦτό ἐστιν μὴ μόνον τὸ πανταχόσε εἶναι, ἀλλὰ καὶ πάντα ἐφορᾶν καὶ πάντων ἀκούειν, ἔτι μὴν μηδὲ τὸ ἐν τόπῳ χωρεῖσθαι· εἰ δὲ μή γε, μείζων ὁ χωρῶν τόπος αὐτοῦ εὑρεθήσεται· μεῖζον γάρ ἐστιν τὸ χωροῦν τοῦ χωρουμένου· Θεὸς γὰρ οὐ χωρεῖται, ἀλλὰ αὐτός ἐστι τόπος τῶν ὅλων. Πρὸς τί δὲ καὶ καταλέλοιπεν ὁ Ζεὺς τὴν Ἴδην; πότερον τελευτήσας, ἢ οὐκ ἔτι ἤρεσεν αὐτῷ ἐκεῖνο τὸ ὄρος; ποῦ δὲ καὶ ἐπορεύθη; εἰς οὐρανούς; οὐχί. ἀλλὰ ἐρεῖς εἰς Κρήτην; ναί· ὅπου καὶ τάφος αὐτῷ ἕως τοῦ δεῦρο δείκνυται.Α τοῦ ἕως τοῦ δεῦρο δείκνυται. Πάλιν φήσεις εἰς Πι Πείσαν. φύσις ιδία, ἀϊδίαν, σαν (71), ὁ κλείων ἕως τοῦ δεῦρο τὰς χεῖρας Φειδίου. Ελθωμεν τοίνυν ἐπὶ τὰ συγγράμματα των φιλοσό φων καὶ ποιητῶν. ὅλου Θεὸν εἶναι· ἢ, εἰ καὶ ἔστι, μηδενός φασι φροντί ζειν τὸν Θεόν, πλὴν ἑαυτοῦ. Καὶ ταῦτα μὲν παντε λῶς Επικούρου καὶ Χρυσίππου ἡ ἄνοια ἀπεφήνατο. Ετεροι δέ φασιν αὐτοματισμὸν τῶν πάντων. εἶναι, καὶ τὸν κόσμον ἀγένητον, καὶ φύσιν ἰδίαν (73), καὶ τὸ σύνολον πρόνοιαν μὴ εἶναι Θεοῦ ἐτόλμησαν ἐξει πεῖν· ἀλλὰ Θεὸν εἶναι μόνον φασὶ τὴν ἑκάστου συνεί δησιν. "Αλλοι δ' αὖ τὸ (74) δι᾿ ὅλου κεχωρηκός πνεῦμα Θεὸν δογματίζουσι. Πλάτων δὲ καὶ οἱ τῆς αἱρέσεως αὐτοῦ Θεὸν μὲν ὁμολογοῦσιν, ἀγέννητον, καὶ πατέρα, καὶ ποιητὴν τῶν ὅλων εἶναι· εἶτα ὑποτίθενται Θεὸν (75) καὶ ὕλην ἀγένητον, καὶ ταύτην φασὶ συνηκμα κέναι τῷ Θεῷ. Εἰ δὲ Θεὸς ἀγένητος, καὶ ὕλη ἀγέ- νητος, οὐκ ἔτι ὁ Θεὸς ποιητὴς τῶν ὅλων ἐστὶ κατὰ τοὺς Πλατωνικούς, οὐδὲ μὴν μοναρχία Θεοῦ δείχνυ- ται, ὅσον τὸ κατ' αὐτούς. Ἔτι δὲ καὶ ὥσπερ (76) Θεός, ἀγένητος ῶν, καὶ ἀναλλοίωτός ἐστιν, οὕτως, εἰ καὶ ἡ ὕλη ἀγένητος ἦν, καὶ ἀναλλοίωτος καὶ Ισόθεος ἦν· τὸ γὰρ γενητὸν τρεπτὸν καὶ ἀλλοίω τον· τὸ δὲ ἀγένητον άτρεπτον καὶ ἀναλλοίωτον. Τί δὲ μέγα, εἰ ὁ Θεὸς ἐξ ὑποκειμένης ὕλης ἐποίει τὸν κόσμον ; Καὶ γὰρ τεχνίτης ἄνθρωπος, ἐπὰν ὅλην λάβῃ ἀπό τινος, ἐξ αὐτῆς ὅσα βούλεται ποιεῖ. Θεοῦ δὲ ἡ δύναμις ἐν τούτῳ φανεροῦται, ἵνα ἐξ οὐκ ὄν των (77) ποιῇ ὅσα βούλεται· καθάπερ καὶ τὸ ψυχὴν δοῦναι καὶ κίνησιν οὐχ ἑτέρου τινός ἐστιν, ἀλλ᾽ ἢ μό- νου Θεοῦ. Καὶ γὰρ ἄνθρωπος εἰκόνα μὲν ποιεῖ, λό γον δὲ καὶ πνοὴν, ἢ αἴσθησιν οὐ δύναται δοῦναι τῷ ὑπ' αὐτοῦ γινομένῳ. Θεὸς δὲ τούτου πλεῖον τοῦτο χέ κτηται, τὸ ποιεῖν λογικὸν, ἔμπνουν, αἰσθητικόν. ἄλλοι δ' αὐτό. ὑποτίθενται Θεοῦ, Θεῷ, ὑποτίθενται ὑποτίθεται ει S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI 10:9 nus manibus Phidiæ famam et decus conciliat. Ve- niamus nunc ad scripta philosophorum et poe- tarum. - tentiæ. Quidam ex Porticu Deum omnino negant esse, aut si quis sit, nullius curam gerere præter- quam sui. Atque hæc quidem omnino Epicuri et Chrysippi stultitia pronuntiavit. Alii omnia fortuito fleri asserunt, ac mundum ingenitum esse et æter- man naturam : ac omnino nullam Dei esse provi- dentiam dicere ausi sunt, sed Deum tantummodo esse volunt uniuscujusque conscientiam. Alii vero spiritum illum, qui omnia pervadit, Deum esse de- cernunt. Plato autem et qui eum sequuntur, Deum quidem fatentur ingenitum, et patrem et creatorem B omnium esse; sed deinde statuunt duo esse inge. uita, Deum et materianı, eamque Deo coævam esse dicunt. Quod si Deus ingenitus et materia ingenita, non jam Deus creator est omnium secun- dum Platonicos, nec Dei constabit monarchia, quantum in ipsis est. Deinde quemadmodum Deus, quatenus ingenitus, etiam immutabilis est: ita et materia, si esset ingenita, immutabilis quoque et Deo æqualis foret; quod enim genitum est verti et mutari potest, ingenitum autem nec verti potest nec mutari. Quid autem magni esset, si Deus ex materia subjecta mundum faceret? Opifex enimu apud nos cum materiam ab aliquo acceperit, ex ea quidquid placuerit effingit. Dei autem potentia in eo spectatur, ut ex nihilo faciat quæcunque volue- rit; quemadmodum animam et motum dare, non est alterius cujusquam præterquam Dei. Homo enim imaginem efingit, sed rationem, respiratio- nem aut sensum dare non potest operi suo; Deus lut Gatakero Nol. ad Anton. p. 64, cur Stoicos Theophilus cum Epicureis, Chrysippum cum Epi- curo in pravis de Deo et providentia sententiis con- jungat. Id etiam erudito Wolfio molestum est. Sed tamen non dificile est Theophilum defendere. Nam quod spectat ad Dei naturam, Stoicorum plerique Deum esse statuebant corporeum et mutationi ob- noxium, utpote ignem omnium rerum, quæ gene- rantur, rationes in se continentem. His autem, ut observat Origenes iv Cels. p. 169, Epicurus, qui deos ex atomis componebat, non valde inferior erat. His de Stoicis dictum existimo: Quidam ex porticu Deum prorsus esse negant. Quod autem ad- dit Theophilus, vel si sit, nullius curam gerere præ- terquam sui, id facile intelligent, qui Marcionen suam de summo Deo nihil prorsus agente senten- tiam accepisse a Stoicis meminerint. Inde Mar- cionis Deus melior de tranquillitate: a Stoicis vene- rat, inquit Tertullianus Præscript. cap. 7. De iisdem Stoicis ait Apol. c. 47: Positum vero extra mundum Stoici (Deum asseverant) qui figuli modo extrinsecus torqueat molem hanc; intra mundum Platonici, qui gubernatoris exemplo intra illud maneat, quod regat. ptura facile perspicitur. Sive enim increatus, sivo creatus dicatur mundus, erit semper natura singularis. Sed si legamus naturam æternam, plana erunt omnia; atque hunc sensum C D in interpretando sequi non dubitavi. dice Bodleiano, melius quam in aliis editionibus. cis Bodleiani. Editi Wolius post Grabium legendum censet subjiciunt Deo ma- teriam. Sed minus quadrat hæc emendandi ratio cum sententia Theophili, qui materiam negat sub- jectam esse Deo, si increata sit. Quare illud ver- bum non idem valet hoc loco ac subji- ciunt; sed potius idem ac statuunt, sive supponunι. Quo sensu infra etiam usurpatur n. 6, ubi de lle siodo dicitur : Materiam quodammodo mundi creationem, sed a quo conditus sit, minime demonstrat. Deerat conjunctio in aliis editionibus. Merito pro- nuntiat Theophilus materiam Deo æqualem fore, si increata sit. Cum materiæ increate defensor Her- mogenes diceret non statim materiam comparari Deo, si quid Dei habeat, quia non totum habendo non concurral in plenitudinem comparationis, sic cum urget Tertullianus, cap. 5: Veritas autem sic unum Deum exigit defendendo, ut solius sit quidquid ipsius est. Ita enim ipsius erit, si fuerit solius; et ex hoc alius Deus non possit admitti, dum nemini licet habere de Deo aliquid. cap. 8, adv. Hermogenem : Jam non omnipotens, si non et hoc potens, ex nihilo omnia proferre. Diglized by Google 4. Absurdæ philosophorum de Deo et mundo sen (71) Πίσαν. lta emendat Wolfius. Aliæ editiones (72) Τῆς Στοάς. Mirum nonnullis visum est, ve- (73) Καὶ φύσιν ιδίαν. Quid peccet hæc scri- 4. Ενιοι μὲν τῆς Στοάς (72) ἀρνοῦνται καὶ τὸ ἐξ (74) Ἄλλοι δ' αὖ τό. Ita edit. Hamburg. ex co (75) Ὑποτίθενται Θεόν. Sic emendavi ope codi (76) Καὶ ὥσπερ. Ita cod. Β. et Tigur. et Hamb. (77) Ἐξ οὐκ ὄντων. Praeclare iden Tertullianus
PG 6:1051πάλιν φήσεις εἰς Πεῖσαν, ὁ κλέων ἕως τοῦ δεῦρο τὰς χεῖρας Φειδίου. Ἔλθωμεν τοίνυν ἐπὶ τὰ συγγράμματα τῶν φιλοσόφων καὶ ποιητῶν. Ἔνιοι μὲν τῆς στοᾶς ἀρνοῦνται καὶ τὸ ἐξ ὅλου θεὸν εἶναι, ἤ, εἰ καί ἐστιν, μηδενός φασιν φροντίζειν τὸν θεὸν πλὴν ἑαυτοῦ. καὶ ταῦτα μὲν παντελῶς Ἐπικούρου καὶ Χρυσίππου ἡ ἄνοια ἀπεφήνατο. ἕτεροι δέ φασιν αὐτοματισμὸν τῶν πάντων εἶναι, καὶ τὸν κόσμον ἀγένητον καὶ φύσιν ἀί̈διον, καὶ τὸ σύνολον πρόνοιαν μὴ εἶναι θεοῦ ἐτόλμησαν ἐξειπεῖν, ἀλλὰ θεὸν εἶναι μόνον φασὶν τὴν ἑκάστου συνείδησιν. ἄλλοι δ’ αὖ τὸ δι’ ὅλου κεχωρηκὸς πνεῦμα θεὸν δογματίζουσιν. Πλάτων δὲ καὶ οἱ τῆς αἱρέσεως αὐτοῦ θεὸν μὲν ὁμολογοῦσιν ἀγένητον καὶ πατέρα καὶ ποιητὴν τῶν ὅλων εἶναι· εἶτα ὑποτίθενται θεὸν καὶ ὕλην ἀγένητον καὶ ταύτην φασὶν συνηκμακέναι τῷ θεῷ. εἰ δὲ θεὸς ἀγένητος καὶ ὕλη ἀγένητος, οὐκ ἔτι ὁ θεὸς ποιητὴς τῶν ὅλων ἐστὶν κατὰ τοὺς Πλατωνικούς, οὐδὲ μὴν μοναρχία θεοῦ δείκνυται, ὅσον τὸ κατ’ αὐτούς. ἔτι δὲ καὶ ὥσπερ ὁ θεός, ἀγένητος ὤν, καὶ ἀναλλοίωτός ἐστιν, οὕτως, εἰ καὶ ἡ ὕλη ἀγένητος ἦν, καὶ ἀναλλοίωτος καὶ ἰσόθεος ἦν·Ὥσπερ οὖν ἐν τούτοις πᾶσιν δυνατώτερος ἐστιν ὁ Θεὸς τοῦ ἀνθρώπου, οὕτω καὶ τὸ ἐξ οὐκ ὄντων ποιεῖν καὶ πεποιηκέναι τὰ ὄντα καὶ ὅσα βούλεται, καθώς βούλεται (78). φιλοσόφους καὶ συγγραφεῖς (79). Τούτων γὰρ ταῦτα ἀποφηναμένων, εὑρίσκεται ὁ ποιητής Ομηρος ἑτέρα ὑποθέσε: εἰσάγων γένεσιν οὐ μόνον κόσμου, ἀλλὰ καὶ θεῶν· φησί γάρ που Ὠκεανόν τε (80), θεῶν γένεσιν, καὶ μητέρα τη [θύν, Ἐξ οὗ δὴ πάντες ποταμοὶ καὶ πᾶσα θάλασσα 1. Α δὴ λέγων οὐκ ἔτι Θεὸν συνιστᾷ. Τίς γὰρ οὐκ ἐπί- σταται τὸν Ὠκεανὸν ὕδωρ εἶναι ; Εἰ δὲ ὕδωρ, οὐκ ἄρα Θεός. Ὁ δὲ Θεὸς, εἰ τῶν ὅλων ποιητής έστι, καθ ὡς καὶ ἔστιν, ἄρα καὶ τοῦ ὕδατος καὶ τῶν θαλασσών κτίστης ἐστίν. Ἡσίοδος δὲ καὶ αὐτὸς οὐ μόνον θεῶν γένεσιν ἐξεῖπεν, ἀλλὰ καὶ αὐτοῦ τοῦ κόσμου. Καὶ τὸν μὲν κόσμον γενητὸν εἰπών, ἡτόνησεν εἰπεῖν ὑφ' οὗ γέγονεν. Ετι μὴν καὶ θεοὺς ἔφησε Κρόνον καὶ τὸν ἐξ αὐτοῦ Δία, Ποσειδῶνά τε καὶ Πλούτωνα, καὶ τού τους μεταγενεστέρους ευρίσκομεν τοῦ κόσμου. Ἔτι δὲ καὶ τὸν Κρόνον πολεμεῖσθαι ὑπὸ τοῦ Διὸς τοῦ ἰδίου παιδὸς ἱστορεῖ. Οὕτω γάρ φησι· Κάρτεῖ νικήσας πατέρα Κρόνον· εὖ δὲ ἕκαστα Αθανάτοις διέταξεν όμως (81), καὶ πέφραδε τι [μάς 19. Εἶτα ἐπιφέρει λέγων τὰς τοῦ Διὸς θυγατέρας, ἃς καὶ Μούσας προσαγορεύει, ὧν ἱκέτης εὑρίσκεται βου- λύμενος μαθεῖν παρ' αὐτῶν, τίνι τρόπῳ τὰ πάντα γεγένηται. Λέγει γάρ Χαίρετε, τέκνα Διός, δάτε (82) ιμερόεσσαν ἀοι- [δήμο Κλείετε δ᾽ ἀθανάτων ἱερὸν γένος αἰὲν ἐόντων, Οἱ Γῆς ἐξεγένοντο καὶ Οὐρανοῦ ἀστερόεντος, Νυκτός τε δνοφερῆς, οὓς ἀλμυρὸς ἔτρεφε Πόντος. Είπατε δ᾽ ὡς τὰ πρῶτα θεοὶ καὶ Γαῖα γένοντο, Καὶ Ποταμοὶ, καὶ Πόντος ἀπείριτος οἴδματι θύων, Αστρα τε λαμπετόωντα, καὶ Οὐρανὸς εὐρὺς [ύπερθεν, Οι τ' ἐκ τῶν ἐγένοντο θεοί, δωτήρες εάων· Ως τ' ἄφενος δάσσαντο, καὶ ὡς τιμὰς διέλοντο, Ἠδὲ καὶ ὡς τὰ πρῶτα πολύπτυχον ἔσχον "Ολυμ- [που Ξ, ν. 201. θὼς βούλεται. οὕτω καὶ τῷ ἐξ οὐκ ὄντων. κατά. ἐν τῷ ἐξ οὐκ ὄντων. φιλοσόφους καὶ ποιητὰς καὶ συγγραφείς. Τὰ ὑπὸ τῶν φιλοσόφων Η συγγραφέων καὶ ποιητῶν εἰρημένα. συγγραφείς συγγραφεῖς συγγραφείς Ὠκεανοῦ τε. Β. Ωκεανῶν τε. ἐξ οὗ δὴ πάντες. εὖ δὲ ἕκαστα ἀθανάτοις διέταξε νόμοις. ἐπέφραδε, σαν. κλύετε εἰ μακάρων μια ἱερόν. AÐ AUTOLYCUM LIB. IL A vero hoc amplius habet ut ratione et respiratione B C "Hesiod. Theogon. v. 74. Iliad. Libenter etiam legerem paulo ante, Tolerabilis tamen vul- gata lectio, supplendo Unde miror cl. Wol- dum sine auctoritate codicis mus. scripsisse fortasse legeremus, Sic infra n. : Quinetiam cum hoc loco philosophis opponat poetas, quibus statim adjungit historicos, non caret ratione ea, quam proponimus, emendandi ratio. Sed tamen contextum mutare nolim. Vel enim ge- neratim intelligit eos, qui litteris aliquid mandant, eosque a philosophis distinguit, quia isti sæpe nihil scribunt, sed disputationes suas discipulorum ani- muis committunt ; vel interpretatur eos, et sensu præditum opus efficiat. Quemadmodum igitur in his omnibus potentior est Deus quam homo, ita etiam in eo quod ex nihilo producat et produxerit quæcunque voluit, et quo voluit modo. igitur inter philosophos et scriptores sententia ; nam cum hæc philosophi dixerint, ecce tibi Homerus alia aggreditur via non solum mundi sed etiam deo- rum ortum explicare; ait enim alicubi : Oceanumque deorum originem et matrem Thetyn, Ex quo omnes fluvii et universum mare, quæ cum dicit, non jam Deum nobis exhibet. Quis enim nescit Oceanum aquanı esse? Quod si aqua, non jam Deus. Deus vero, si omnium creator est, ut revera est, aquæ profecto et marium creator est. Ipse etiam Hesiodus non solum deorum ortumn, sed ipsius etiam mundi exposuit. Ac mundum qui- dem creatum cum diceret, non voluit dicere a quo creatus foret. Deus præterea vocavit Saturnum ejusque filium Jovem, Neptunum et Plutonem, quos mundo natu minores invenimus. Narrat etiam Sa- turnum a Jove proprio filio debellatum. Sic enim ait : Strenue victo patre Saturno. Bene attamen singula Æternis ordinavit legibus et distribuit honores. Postea infert Jovis filiarum commemorationem, quas et Musas appellat iisque supplex invenitur, discere ex eis volens quomodo facta sint omnia. Ait enim : Salvete, filia Jovis, date amabilem cantilenam. Celebrate immortalium sacrum genus semper exsi- [slentium, Qui tellure prognati sunt et cœlo stellato, Nocteque caliginosa, quos item salsus nutrivit pontus. Dicite ut primum dii et terra nati sint, Et flumina el pontus immensus æstu fervens, Astraque fulgentia et cælum latum superne, Et qui ex his nati sunt dii datores bonorum: Utque opes diviserint et honores partiți sint. Utque initio multis implicatum sphæris tenuerint colus: qui de rebus antiquis sive versu, sive soluta ora- tione disserunt. Infra n. 8, 16, 33, et lib. 11, n. 4, vox illa philosophis et poetis et histo ricis æque convenit. Vid. n. 11. eo quod vitiose legebatur Cod. Idem codex et Tigur. in versu se- quenti locum peracute emendat Guietus not. ad hunc Hesiodi locum. Legit enim Non videtur aliter intelligi posse Hesiodus. Ibidem edit. Hamb. ut apud Hesiodum. Μox cod. Bodl. 5. Ὥστε ἀσύμφωνος ἐστιν ἡ γνώμη κατὰ τοὺς (78) Καθώς βούλεται. Legendum videtur καὶ και D (79) Φιλοσόφους καὶ συγγραφεῖς. Commodius 5. Homeri et Hesiodi de diis sententiæ. - Discors (80) Ὠκεανόν τε. Sic emendavit Ducæus pro (81) Αθανάτοις διέταξεν ὅμως. Corruptissimum (82) Δότε. Hamb. ut apud Hesiod. δότε δ' ίμερόεσ
τὸ γὰρ γενητὸν τρεπτὸν καὶ ἀλλοιωτόν, τὸ δὲ ἀγένητον ἄτρεπτον καὶ ἀναλλοίωτον. Τί δὲ μέγα, εἰ ὁ θεὸς ἐξ ὑποκειμένης ὕλης ἐποίει τὸν κόσμον; καὶ γὰρ τεχνίτης ἄνθρωπος, ἐπὰν ὕλην λάβῃ ἀπό τινος, ἐξ αὐτῆς ὅσα βούλεται ποιεῖ. θεοῦ δὲ ἡ δύναμις ἐν τούτῳ φανεροῦται ἵνα ἐξ οὐκ ὄντων ποιῇ ὅσα βούλεται, καθάπερ καὶ τὸ ψυχὴν δοῦναι καὶ κίνησιν οὐχ ἑτέρου τινός ἐστιν ἀλλ’ ἢ μόνου θεοῦ. καὶ γὰρ ἄνθρωπος εἰκόνα μὲν ποιεῖ, λόγον δὲ καὶ πνοὴν ἢ αἴσθησιν οὐ δύναται δοῦναι τῷ ὑπ’ αὐτοῦ γενομένῳ. θεὸς δὲ τούτου πλεῖον τοῦτο κέκτηται, τὸ ποιεῖν λογικόν, ἔμπνουν, αἰσθητικόν. ὥσπερ οὖν ἐν τούτοις πᾶσιν δυνατώτερός ἐστιν ὁ θεὸς τοῦ ἀνθρώπου, οὕτως καὶ τὸ ἐξ οὐκ ὄντων ποιεῖν καὶ πεποιηκέναι τὰ ὄντα, καὶ ὅσα βούλεται καὶ ὡς βούλεται. Ὥστε ἀσύμφωνός ἐστιν ἡ γνώμη κατὰ τοὺς φιλοσόφους καὶ συγγράφεις. τούτων γὰρ ταῦτα ἀποφηναμένων, εὑρίσκεται ὁ ποιητὴς Ὅμηρος ἑτέρᾳ ὑποθέσει εἰσάγων γένεσιν οὐ μόνον κόσμου ἀλλὰ καὶ θεῶν. φησὶν γάρ που· Ὠκεανόν τε, θεῶν γένεσιν, καὶ μητέρα Τηθύν, ἐξ οὗ δὴ πάντες ποταμοὶ καὶ πᾶσα θάλασσα. ἃ δὴ λέγων οὐκ ἔτι θεὸν συνιστᾷ. τίς γὰρ οὐκ ἐπίσταται τὸν Ὠκεανὸν ὕδωρ εἶναι;Ὥσπερ οὖν ἐν τούτοις πᾶσιν δυνατώτερος ἐστιν ὁ Θεὸς τοῦ ἀνθρώπου, οὕτω καὶ τὸ ἐξ οὐκ ὄντων ποιεῖν καὶ πεποιηκέναι τὰ ὄντα καὶ ὅσα βούλεται, καθώς βούλεται (78). φιλοσόφους καὶ συγγραφεῖς (79). Τούτων γὰρ ταῦτα ἀποφηναμένων, εὑρίσκεται ὁ ποιητής Ομηρος ἑτέρα ὑποθέσε: εἰσάγων γένεσιν οὐ μόνον κόσμου, ἀλλὰ καὶ θεῶν· φησί γάρ που Ὠκεανόν τε (80), θεῶν γένεσιν, καὶ μητέρα τη [θύν, Ἐξ οὗ δὴ πάντες ποταμοὶ καὶ πᾶσα θάλασσα 1. Α δὴ λέγων οὐκ ἔτι Θεὸν συνιστᾷ. Τίς γὰρ οὐκ ἐπί- σταται τὸν Ὠκεανὸν ὕδωρ εἶναι ; Εἰ δὲ ὕδωρ, οὐκ ἄρα Θεός. Ὁ δὲ Θεὸς, εἰ τῶν ὅλων ποιητής έστι, καθ ὡς καὶ ἔστιν, ἄρα καὶ τοῦ ὕδατος καὶ τῶν θαλασσών κτίστης ἐστίν. Ἡσίοδος δὲ καὶ αὐτὸς οὐ μόνον θεῶν γένεσιν ἐξεῖπεν, ἀλλὰ καὶ αὐτοῦ τοῦ κόσμου. Καὶ τὸν μὲν κόσμον γενητὸν εἰπών, ἡτόνησεν εἰπεῖν ὑφ' οὗ γέγονεν. Ετι μὴν καὶ θεοὺς ἔφησε Κρόνον καὶ τὸν ἐξ αὐτοῦ Δία, Ποσειδῶνά τε καὶ Πλούτωνα, καὶ τού τους μεταγενεστέρους ευρίσκομεν τοῦ κόσμου. Ἔτι δὲ καὶ τὸν Κρόνον πολεμεῖσθαι ὑπὸ τοῦ Διὸς τοῦ ἰδίου παιδὸς ἱστορεῖ. Οὕτω γάρ φησι· Κάρτεῖ νικήσας πατέρα Κρόνον· εὖ δὲ ἕκαστα Αθανάτοις διέταξεν όμως (81), καὶ πέφραδε τι [μάς 19. Εἶτα ἐπιφέρει λέγων τὰς τοῦ Διὸς θυγατέρας, ἃς καὶ Μούσας προσαγορεύει, ὧν ἱκέτης εὑρίσκεται βου- λύμενος μαθεῖν παρ' αὐτῶν, τίνι τρόπῳ τὰ πάντα γεγένηται. Λέγει γάρ Χαίρετε, τέκνα Διός, δάτε (82) ιμερόεσσαν ἀοι- [δήμο Κλείετε δ᾽ ἀθανάτων ἱερὸν γένος αἰὲν ἐόντων, Οἱ Γῆς ἐξεγένοντο καὶ Οὐρανοῦ ἀστερόεντος, Νυκτός τε δνοφερῆς, οὓς ἀλμυρὸς ἔτρεφε Πόντος. Είπατε δ᾽ ὡς τὰ πρῶτα θεοὶ καὶ Γαῖα γένοντο, Καὶ Ποταμοὶ, καὶ Πόντος ἀπείριτος οἴδματι θύων, Αστρα τε λαμπετόωντα, καὶ Οὐρανὸς εὐρὺς [ύπερθεν, Οι τ' ἐκ τῶν ἐγένοντο θεοί, δωτήρες εάων· Ως τ' ἄφενος δάσσαντο, καὶ ὡς τιμὰς διέλοντο, Ἠδὲ καὶ ὡς τὰ πρῶτα πολύπτυχον ἔσχον "Ολυμ- [που Ξ, ν. 201. θὼς βούλεται. οὕτω καὶ τῷ ἐξ οὐκ ὄντων. κατά. ἐν τῷ ἐξ οὐκ ὄντων. φιλοσόφους καὶ ποιητὰς καὶ συγγραφείς. Τὰ ὑπὸ τῶν φιλοσόφων Η συγγραφέων καὶ ποιητῶν εἰρημένα. συγγραφείς συγγραφεῖς συγγραφείς Ὠκεανοῦ τε. Β. Ωκεανῶν τε. ἐξ οὗ δὴ πάντες. εὖ δὲ ἕκαστα ἀθανάτοις διέταξε νόμοις. ἐπέφραδε, σαν. κλύετε εἰ μακάρων μια ἱερόν. AÐ AUTOLYCUM LIB. IL A vero hoc amplius habet ut ratione et respiratione B C "Hesiod. Theogon. v. 74. Iliad. Libenter etiam legerem paulo ante, Tolerabilis tamen vul- gata lectio, supplendo Unde miror cl. Wol- dum sine auctoritate codicis mus. scripsisse fortasse legeremus, Sic infra n. : Quinetiam cum hoc loco philosophis opponat poetas, quibus statim adjungit historicos, non caret ratione ea, quam proponimus, emendandi ratio. Sed tamen contextum mutare nolim. Vel enim ge- neratim intelligit eos, qui litteris aliquid mandant, eosque a philosophis distinguit, quia isti sæpe nihil scribunt, sed disputationes suas discipulorum ani- muis committunt ; vel interpretatur eos, et sensu præditum opus efficiat. Quemadmodum igitur in his omnibus potentior est Deus quam homo, ita etiam in eo quod ex nihilo producat et produxerit quæcunque voluit, et quo voluit modo. igitur inter philosophos et scriptores sententia ; nam cum hæc philosophi dixerint, ecce tibi Homerus alia aggreditur via non solum mundi sed etiam deo- rum ortum explicare; ait enim alicubi : Oceanumque deorum originem et matrem Thetyn, Ex quo omnes fluvii et universum mare, quæ cum dicit, non jam Deum nobis exhibet. Quis enim nescit Oceanum aquanı esse? Quod si aqua, non jam Deus. Deus vero, si omnium creator est, ut revera est, aquæ profecto et marium creator est. Ipse etiam Hesiodus non solum deorum ortumn, sed ipsius etiam mundi exposuit. Ac mundum qui- dem creatum cum diceret, non voluit dicere a quo creatus foret. Deus præterea vocavit Saturnum ejusque filium Jovem, Neptunum et Plutonem, quos mundo natu minores invenimus. Narrat etiam Sa- turnum a Jove proprio filio debellatum. Sic enim ait : Strenue victo patre Saturno. Bene attamen singula Æternis ordinavit legibus et distribuit honores. Postea infert Jovis filiarum commemorationem, quas et Musas appellat iisque supplex invenitur, discere ex eis volens quomodo facta sint omnia. Ait enim : Salvete, filia Jovis, date amabilem cantilenam. Celebrate immortalium sacrum genus semper exsi- [slentium, Qui tellure prognati sunt et cœlo stellato, Nocteque caliginosa, quos item salsus nutrivit pontus. Dicite ut primum dii et terra nati sint, Et flumina el pontus immensus æstu fervens, Astraque fulgentia et cælum latum superne, Et qui ex his nati sunt dii datores bonorum: Utque opes diviserint et honores partiți sint. Utque initio multis implicatum sphæris tenuerint colus: qui de rebus antiquis sive versu, sive soluta ora- tione disserunt. Infra n. 8, 16, 33, et lib. 11, n. 4, vox illa philosophis et poetis et histo ricis æque convenit. Vid. n. 11. eo quod vitiose legebatur Cod. Idem codex et Tigur. in versu se- quenti locum peracute emendat Guietus not. ad hunc Hesiodi locum. Legit enim Non videtur aliter intelligi posse Hesiodus. Ibidem edit. Hamb. ut apud Hesiodum. Μox cod. Bodl. 5. Ὥστε ἀσύμφωνος ἐστιν ἡ γνώμη κατὰ τοὺς (78) Καθώς βούλεται. Legendum videtur καὶ και D (79) Φιλοσόφους καὶ συγγραφεῖς. Commodius 5. Homeri et Hesiodi de diis sententiæ. - Discors (80) Ὠκεανόν τε. Sic emendavit Ducæus pro (81) Αθανάτοις διέταξεν ὅμως. Corruptissimum (82) Δότε. Hamb. ut apud Hesiod. δότε δ' ίμερόεσ
PG 6:1053εἰ δὲ ὕδωρ, οὐκ ἄρα θεός. ὁ δὲ θεός, εἰ τῶν ὅλων ποιητής ἐστιν, καθὼς καὶ ἔστιν, ἄρα καὶ τοῦ ὕδατος καὶ τῶν θαλασσῶν κτίστης ἐστίν. Ἡσίοδος δὲ καὶ αὐτὸς οὐ μόνον θεῶν γένεσιν ἐξεῖπεν, ἀλλὰ καὶ αὐτοῦ τοῦ κόσμου. καὶ τὸν μὲν κόσμον γενητὸν εἰπὼν ἠτόνησεν εἰπεῖν ὑφ’ οὗ γέγονεν. ἔτι μὴν καὶ θεοὺς ἔφησεν Κρόνον καὶ τὸν ἐξ αὐτοῦ Δία, Ποσειδῶνά τε καὶ Πλούτωνα, καὶ τούτους μεταγενεςτέρους εὑρίσκομεν τοῦ κόσμου. ἔτι δὲ καὶ τὸν Κρόνον πολεμεῖσθαι ὑπὸ τοῦ Διὸς τοῦ ἰδίου παιδὸς ἱστορεῖ. οὕτως γάρ φησιν· Κάρτεϊ νικήσας πατέρα Κρόνον· εὖ δὲ ἕκαστα ἀθανάτοις διέταξεν ὅμως καὶ ἐπέφραδε τιμάς. εἶτα ἐπιφέρει λέγων τὰς τοῦ Διὸς θυγατέρας, ἃς καὶ Μούσας προσαγορεύει, ὧν ἱκέτης εὑρίσκεται βουλόμενος μαθεῖν παρ’ αὐτῶν τίνι τρόπῳ τὰ πάντα γεγένηται. λέγει γάρ· Χαίρετε, τέκνα Διός, δότε δ’ ἱμερόεσσαν ἀοιδήν. κλείετε δ’ ἀθανάτων μακάρων γένος αἰὲν ἐόντων, οἳ γῆς ἐξεγένοντο καὶ οὐρανοῦ ἀστερόεντος, νυκτός τε δνοφερῆς, οὓς ἁλμυρὸς ἔτρεφε πόντος.Η Ταῦτά μοι ἔσπετε, Μοῦσαι Ολύμπια δώματ' ἔχου· [σαι, Ἐξ ἀρχῆς, καὶ εἴπαθ' ὅ τι πρῶτον γένετ' αὐτῶν. Πῶς δὲ ταῦτα ἐπίσταντο αἱ Μοῦσαι, μεταγενέστερας οὖσαι τοῦ κόσμου ; ἢ πῶς ἡδύναντο διηγήσασθαι τῷ Ἡσιόδῳ, ὅπου δὴ ὁ πατὴρ αὐτῶν οὔπω γεγένηται; κόσμου ποίησιν λέγων· Β Ήτοι μὲν πρώτιστα Χάος γένετ', αὐτὰρ ἔπειτα Γαῖ εὐρύστερνος, πάντων ἔδος ἀσφαλὲς αἰεὶ Αθανάτων, οἱ ἔχουσι κάρη νιφόεντος Ολύμπου, Τάρταρα τ' ηερόεντα, μυχῷ χθονός εὐρυοδείης, Ηδ' Ἔρος, ὃς κάλλιστος ἐν ἀθανάτοισι θεοῖσι, Λυσιμελής, πάντων τε θεῶν πάντων τ' ἀνθρώπων Δάμναται ἐν στήθεσσι νόον, καὶ ἐπίφρονα βου- λήν. Ἐκ Χάεος δ' Ερεσός τε, μέλαινά τε νὺξ ἐγένοντο. Νυκτός δ᾽ αὖτ' Αιθήρ τε, καὶ ἡμέρη ἐξεγένοντο, Οὓς τέκε κισσαμένη, Ερέβει φιλότητι μιγείσα. Γαία δέ τοι πρῶτον μὲν ἐγείνατο ἴσον ἑαυτῇ Οὐρανὸν ἀστερόενθ', ἵνα μιν περὶ πάντα καλύ [πτοι (84), "Οφρ' εἴη μακάρεσσι θεοῖς ἕδος ἀσφαλὲς αἰεί· Γείνατο δ' οὔρεα μακρά, θεῶν χαρίεντας ἐναύλους Νυμφέων, αἱ ναίουσιν ἀν' οὔρεα βησσήεντα. Ἡ δὲ καὶ ἀτρύγετον πέλαγος τέκεν οίδματι θύον, Πόντον, άτερ φιλότητος ἐξιμέρου· αὐτὰρ ἔπειτα, Οὐρανῷ εὐνηθεῖσα, τέκ' Ὠκεανὸν βαθυδίνην Καὶ ταῦτα εἰπών, οὐδὲ οὕτως ἐδήλωσεν ὑπὸ τίνος ἐγένοντο. Εἰ γὰρ ἐν πρώτοις ἦν χάος, καὶ ὕλη τις προϋπέκειτο ἀγένητος οὖσα, τίς ἄρα ἦν ὁ ταύτην με τασκευάζων, καὶ μεταῤῥυθμίζων, καὶ μεταμορφῶν ; τ' ἐσχημάτιζεν. Πότερον αὐτὴ ἑαυτὴν ἡ ὕλη μετεσχημάτιζεν (85) καὶ έκόσμει ( ὁ γὰρ Ζεὺς μετὰ χρόνον πολύν γεγένηται οὐ μόνον τῆς ὕλης, ἀλλὰ καὶ τοῦ κόσμου, καὶ πλήθους ἀνθρώπων· ἔτι μὴν καὶ ὁ πατὴρ αὐτοῦ Κρόνος), ή μᾶλλον ἦν κύριόν τι τὸ ποιῆσαν αὐτήν; λέγω δὴ Θεὸς ὁ καὶ κατακοσμήσας. Έτι μὴν κατὰ πάντα τρό τον φλυαρών εὑρίσκεται, καὶ ἐναντία ἑαυτῷ λέγων· εἰπὼν γὰρ γῆν καὶ οὐρανὸν καὶ θάλασσαν, ἐξ αὐτῶν τοὺς θεοὺς βούλεται γεγονέναι, καὶ ἐκ τούτων ἀνθρώ πους δεινοτάτους τινὰς συγγενεῖς θεῶν καταγγέλλει, Τιτάνων γένος καὶ Κυκλώπων, καὶ Γιγάντων πλη- θύν, τῶν τε κατὰ Αίγυπτον δαιμόνων, ἢ ματαίων ἀνθρώπων, ὡς μέμνηται (86) Απολλωνίδης ὁ καὶ Πράπιος ἐπικληθεὶς ἐν βίβλῳ τῇ ἐπιγραφομένῃ Σε- μενουθὶ, καὶ ταῖς λοιποῖς κατ' αὐτὸν ἱστορίαις περί τε τῆς θρησκείας τῆς Αἰγυπτιακῆς καὶ τῶν βασιλέων αὐτῶν καὶ τὴν ἐν αὐτοῖς ματαιοπονίαν (87). μνηται. Οράπιος, Ὠραπίων τῆς ματαιοπονίας τοὺς κατὰ Ἕλληνας μύθους, Η ἐν αὐτοῖς πολυλογία γίνεται ματαιοπονία. S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI Hæc mihi dicite, Musæ cœlestia tecta tenentes Ab initio, et dicite quid horum primum ortum sit. Hæc autem quomodo Musæ novissent, quæ mundo natu minores sunt? aut qui poterant Hesiodo mar- rare, cum pater earum nondum genitus foret? - riam quidem statuit quodammodo et mundi creatio- nem, cum ait : Primum quidem Chaos exstitit, ac deinde Tellus lato pectore prædita, omnium solum tutissi- [mum semper Immortalium qui tenent juga nivosi Olympi, Tartaraque tenebrosa in recessu Terræ spatiosa. Atque Amor, qui pulcherrimus inter immortales deos, Solvens curas, ac omnium deorum, omniumque ho- (minum Domat in pectoribus mentem et prudens consilium. Ex Chao autem Erebus nigraque Nox editi sunt; Rursus ex nocte Æther et Dies prognati, Quos peperit cum concepisset Erebo amore mista. Terra vero primum quidem genuit parem sibi Cælum stellis ornatum, ut ipsam totam obtegat, Utque esset diis sedes tuta semper. Genuit præterea montes altos, dearum gralas spe- [luncas Nympharum, quæ habitant montes concavos. Atque etiam infrugiferum Pelagus peperit æstu furens, Pontum sine amore delectabili; at vero postea Coelo concumbens genuit Oceanum vorticosum. Quæ cum diceret, ne illud quidem demonstravit a quo condita essent. Nam si initio chaos erat, et materia quædam ingenita præexstitit, quis tandem eam disposuit ac ordine et forma donavit? Utrum C materia sibi ipsa formam et ornatum addidit (nen Jupiter multo natu posterior est, non solumn materia, sed etiam mundo et hominum multitudine, imo ipsius etiam pater Saturnus),an potius causa quæ- dam princeps exstitit quæ eam faceret? Deum dico, a quo etiam ornatum accepit. Quinetiam omni prorsus ratione nugari invenitur et secum pugnare; nam cum terram, cœlum et mare dixisset, ex his ortos deos esse intendit, ex istis vero homines quos- dam horribiles deorum cognatos prædicat, genus Titanum, Cyclopum et Gigantum turbam, nec non Ægyptiorum deorum, vel potius hominum levis- simorum, quorum meminit Apollonides cognomento Horapius, tum in eo libro qui inscribitur Seme- nouthi, tum in aliis historiis ab eo scriptis de reli- gione Ægyptiaca et regibus Ægyptiis. Ibid. v. 104. riam et creationem mundi statuit, id est, quodam modo materiam et sine creatore creationem admit- tit, quia materiam et creationem recensens, utrum materia ornatum a semetipsa, an a Deo acceperit minime edisserit. eniendavit cl. Wolfius, qui hujus lectionis vestigium observat in editis, ubi legebatur Idem me antevertit hunc locum parenthesi expla - nando. D Ibidem llamb. cod. Bodl. et editi quod quidem emendarunt Fellus et Wolfius. Rei- nesius i Var. Lect. pag. 114, legit ut ma gis Ægyptiacum. mirum in modum torserunt criticos et interpretes Theophili. Legit Wolfius et cum Fello Egyptiorum regum pyramides conjiciendo huc trahit. Sed his vocibus nulla supererit difficul- tas, si legantur post qui quidem manifestus est eorum et germanissimus locus. Infra n. 12, de profanis scriptoribus : 6. Καὶ ὕλην μὲν τρόπῳ τινὶ (85) ὑποτίθεται καὶ 6. Hesiodi versus de mundi origine. Ac mate- (83) Τρόπῳ τινί. Hesiodus quodammodo male- (84) Καλύπτοι. Cod. Bodl. καλύπτῃ. (85) Μετεσχημάτιζεν. Ita ex codice Bodleiano (86) Ως μέμνηται. Legendum fortasse ὧν μέ (87) Καὶ τὴν ἐν αὐτοῖς ματαιοπονίαν. Hæc verba
εἴπατε δ’ ὡς τὰ πρῶτα θεοὶ καὶ γαῖα γένοντο, καὶ ποταμοὶ καὶ πόντος ἀπείριτος, οἴδματι θύων, ἄστρα τε λαμπετόωντα καὶ οὐρανὸς εὐρὺς ὕπερθεν, ὥς τ’ ἄφενος δάσσαντο καὶ ὡς τιμὰς διέλοντο, ἠδὲ καὶ ὡς τὰ πρῶτα πολύπτυχον ἔσχον Ὄλυμπον. ταῦτά μοι ἔσπετε Μοῦσαι Ὀλύμπια δώματ’ ἔχουσαι ἐξ ἀρχῆς, καὶ εἴπαθ’ ὅ τι πρῶτον γένετ’ αὐτῶν. πῶς δὲ ταῦτα ἠπίσταντο αἱ Μοῦσαι, μεταγενέστεραι οὖσαι τοῦ κόσμου; ἢ πῶς ἠδύναντο διηγήσασθαι τῷ Ἡσιόδῳ, ὅπου δὴ ὁ πατὴρ αὐτῶν οὔπω γεγένηται; Καὶ ὕλην μὲν τρόπῳ τινὶ ὑποτίθεται, καὶ κόσμου ποίησιν, λέγων· Ἤτοι μὲν πρώτιστα χάος γένετ’, αὐτὰρ ἔπειτα γαῖ’ εὐρύστερνος, πάντων ἕδος ἀσφαλὲς αἰεὶ ἀθανάτων, οἳ ἔχουσι κάρη νιφόεντος Ὀλύμπου, Τάρταρά τ’ ἠερόεντα, μυχὸν χθονὸς εὐρυοδείης, ἠδ’ Ἔρος, ὃς κάλλιστος ἐν ἀθανάτοισι θεοῖσι, λυσιμελής, πάντων τε θεῶν πάντων τ’ ἀνθρώπων δάμναται ἐν στήθεσσι νόον καὶ ἐπίφρονα βουλήν. ἐκ Χάεος δ’ Ἔρεβός τε μέλαινά τε Νὺξ ἐγένοντο. Γαῖα δέ τοι πρῶτον μὲν ἐγείνατο ἶσον ἑωυτῇ Οὐρανὸν ἀστερόενθ’, ἵνα μιν περὶ πάντα καλύπτῃ, ὄφρ’ εἴη μακάρεσσι θεοῖς ἕδος ἀσφαλὲς αἰεί·Η Ταῦτά μοι ἔσπετε, Μοῦσαι Ολύμπια δώματ' ἔχου· [σαι, Ἐξ ἀρχῆς, καὶ εἴπαθ' ὅ τι πρῶτον γένετ' αὐτῶν. Πῶς δὲ ταῦτα ἐπίσταντο αἱ Μοῦσαι, μεταγενέστερας οὖσαι τοῦ κόσμου ; ἢ πῶς ἡδύναντο διηγήσασθαι τῷ Ἡσιόδῳ, ὅπου δὴ ὁ πατὴρ αὐτῶν οὔπω γεγένηται; κόσμου ποίησιν λέγων· Β Ήτοι μὲν πρώτιστα Χάος γένετ', αὐτὰρ ἔπειτα Γαῖ εὐρύστερνος, πάντων ἔδος ἀσφαλὲς αἰεὶ Αθανάτων, οἱ ἔχουσι κάρη νιφόεντος Ολύμπου, Τάρταρα τ' ηερόεντα, μυχῷ χθονός εὐρυοδείης, Ηδ' Ἔρος, ὃς κάλλιστος ἐν ἀθανάτοισι θεοῖσι, Λυσιμελής, πάντων τε θεῶν πάντων τ' ἀνθρώπων Δάμναται ἐν στήθεσσι νόον, καὶ ἐπίφρονα βου- λήν. Ἐκ Χάεος δ' Ερεσός τε, μέλαινά τε νὺξ ἐγένοντο. Νυκτός δ᾽ αὖτ' Αιθήρ τε, καὶ ἡμέρη ἐξεγένοντο, Οὓς τέκε κισσαμένη, Ερέβει φιλότητι μιγείσα. Γαία δέ τοι πρῶτον μὲν ἐγείνατο ἴσον ἑαυτῇ Οὐρανὸν ἀστερόενθ', ἵνα μιν περὶ πάντα καλύ [πτοι (84), "Οφρ' εἴη μακάρεσσι θεοῖς ἕδος ἀσφαλὲς αἰεί· Γείνατο δ' οὔρεα μακρά, θεῶν χαρίεντας ἐναύλους Νυμφέων, αἱ ναίουσιν ἀν' οὔρεα βησσήεντα. Ἡ δὲ καὶ ἀτρύγετον πέλαγος τέκεν οίδματι θύον, Πόντον, άτερ φιλότητος ἐξιμέρου· αὐτὰρ ἔπειτα, Οὐρανῷ εὐνηθεῖσα, τέκ' Ὠκεανὸν βαθυδίνην Καὶ ταῦτα εἰπών, οὐδὲ οὕτως ἐδήλωσεν ὑπὸ τίνος ἐγένοντο. Εἰ γὰρ ἐν πρώτοις ἦν χάος, καὶ ὕλη τις προϋπέκειτο ἀγένητος οὖσα, τίς ἄρα ἦν ὁ ταύτην με τασκευάζων, καὶ μεταῤῥυθμίζων, καὶ μεταμορφῶν ; τ' ἐσχημάτιζεν. Πότερον αὐτὴ ἑαυτὴν ἡ ὕλη μετεσχημάτιζεν (85) καὶ έκόσμει ( ὁ γὰρ Ζεὺς μετὰ χρόνον πολύν γεγένηται οὐ μόνον τῆς ὕλης, ἀλλὰ καὶ τοῦ κόσμου, καὶ πλήθους ἀνθρώπων· ἔτι μὴν καὶ ὁ πατὴρ αὐτοῦ Κρόνος), ή μᾶλλον ἦν κύριόν τι τὸ ποιῆσαν αὐτήν; λέγω δὴ Θεὸς ὁ καὶ κατακοσμήσας. Έτι μὴν κατὰ πάντα τρό τον φλυαρών εὑρίσκεται, καὶ ἐναντία ἑαυτῷ λέγων· εἰπὼν γὰρ γῆν καὶ οὐρανὸν καὶ θάλασσαν, ἐξ αὐτῶν τοὺς θεοὺς βούλεται γεγονέναι, καὶ ἐκ τούτων ἀνθρώ πους δεινοτάτους τινὰς συγγενεῖς θεῶν καταγγέλλει, Τιτάνων γένος καὶ Κυκλώπων, καὶ Γιγάντων πλη- θύν, τῶν τε κατὰ Αίγυπτον δαιμόνων, ἢ ματαίων ἀνθρώπων, ὡς μέμνηται (86) Απολλωνίδης ὁ καὶ Πράπιος ἐπικληθεὶς ἐν βίβλῳ τῇ ἐπιγραφομένῃ Σε- μενουθὶ, καὶ ταῖς λοιποῖς κατ' αὐτὸν ἱστορίαις περί τε τῆς θρησκείας τῆς Αἰγυπτιακῆς καὶ τῶν βασιλέων αὐτῶν καὶ τὴν ἐν αὐτοῖς ματαιοπονίαν (87). μνηται. Οράπιος, Ὠραπίων τῆς ματαιοπονίας τοὺς κατὰ Ἕλληνας μύθους, Η ἐν αὐτοῖς πολυλογία γίνεται ματαιοπονία. S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI Hæc mihi dicite, Musæ cœlestia tecta tenentes Ab initio, et dicite quid horum primum ortum sit. Hæc autem quomodo Musæ novissent, quæ mundo natu minores sunt? aut qui poterant Hesiodo mar- rare, cum pater earum nondum genitus foret? - riam quidem statuit quodammodo et mundi creatio- nem, cum ait : Primum quidem Chaos exstitit, ac deinde Tellus lato pectore prædita, omnium solum tutissi- [mum semper Immortalium qui tenent juga nivosi Olympi, Tartaraque tenebrosa in recessu Terræ spatiosa. Atque Amor, qui pulcherrimus inter immortales deos, Solvens curas, ac omnium deorum, omniumque ho- (minum Domat in pectoribus mentem et prudens consilium. Ex Chao autem Erebus nigraque Nox editi sunt; Rursus ex nocte Æther et Dies prognati, Quos peperit cum concepisset Erebo amore mista. Terra vero primum quidem genuit parem sibi Cælum stellis ornatum, ut ipsam totam obtegat, Utque esset diis sedes tuta semper. Genuit præterea montes altos, dearum gralas spe- [luncas Nympharum, quæ habitant montes concavos. Atque etiam infrugiferum Pelagus peperit æstu furens, Pontum sine amore delectabili; at vero postea Coelo concumbens genuit Oceanum vorticosum. Quæ cum diceret, ne illud quidem demonstravit a quo condita essent. Nam si initio chaos erat, et materia quædam ingenita præexstitit, quis tandem eam disposuit ac ordine et forma donavit? Utrum C materia sibi ipsa formam et ornatum addidit (nen Jupiter multo natu posterior est, non solumn materia, sed etiam mundo et hominum multitudine, imo ipsius etiam pater Saturnus),an potius causa quæ- dam princeps exstitit quæ eam faceret? Deum dico, a quo etiam ornatum accepit. Quinetiam omni prorsus ratione nugari invenitur et secum pugnare; nam cum terram, cœlum et mare dixisset, ex his ortos deos esse intendit, ex istis vero homines quos- dam horribiles deorum cognatos prædicat, genus Titanum, Cyclopum et Gigantum turbam, nec non Ægyptiorum deorum, vel potius hominum levis- simorum, quorum meminit Apollonides cognomento Horapius, tum in eo libro qui inscribitur Seme- nouthi, tum in aliis historiis ab eo scriptis de reli- gione Ægyptiaca et regibus Ægyptiis. Ibid. v. 104. riam et creationem mundi statuit, id est, quodam modo materiam et sine creatore creationem admit- tit, quia materiam et creationem recensens, utrum materia ornatum a semetipsa, an a Deo acceperit minime edisserit. eniendavit cl. Wolfius, qui hujus lectionis vestigium observat in editis, ubi legebatur Idem me antevertit hunc locum parenthesi expla - nando. D Ibidem llamb. cod. Bodl. et editi quod quidem emendarunt Fellus et Wolfius. Rei- nesius i Var. Lect. pag. 114, legit ut ma gis Ægyptiacum. mirum in modum torserunt criticos et interpretes Theophili. Legit Wolfius et cum Fello Egyptiorum regum pyramides conjiciendo huc trahit. Sed his vocibus nulla supererit difficul- tas, si legantur post qui quidem manifestus est eorum et germanissimus locus. Infra n. 12, de profanis scriptoribus : 6. Καὶ ὕλην μὲν τρόπῳ τινὶ (85) ὑποτίθεται καὶ 6. Hesiodi versus de mundi origine. Ac mate- (83) Τρόπῳ τινί. Hesiodus quodammodo male- (84) Καλύπτοι. Cod. Bodl. καλύπτῃ. (85) Μετεσχημάτιζεν. Ita ex codice Bodleiano (86) Ως μέμνηται. Legendum fortasse ὧν μέ (87) Καὶ τὴν ἐν αὐτοῖς ματαιοπονίαν. Hæc verba
PG 6:1055γείνατο δ’ οὔρεα μακρά, θεᾶν χαρίεντας ἐναύλους Νυμφέων, αἳ ναίουσιν ἀν’ οὔρεα βησσήεντα· ἠδὲ καὶ ἀτρύγετον πέλαγος τέκεν οἴδματι θῦον, πόντον, ἄτερ φιλότητος ἐφιμέρου· αὐτὰρ ἔπειτα Οὐρανῷ εὐνηθεῖσα τέκ’ Ὠκεανὸν βαθυδίνην. καὶ ταῦτα εἰπὼν οὐδὲ οὕτως ἐδήλωσεν ὑπὸ τίνος ἐγένοντο. εἰ γὰρ ἐν πρώτοις ἦν χάος, καὶ ὕλη τις προϋπέκειτο ἀγένητος οὖσα, τίς ἄρα ἦν ὁ ταύτην μετασκευάζων καὶ μεταρρυθμίζων καὶ μεταμορφῶν; πότερον αὐτὴ ἑαυτὴν ἡ ὕλη μετεσχημάτιζεν καὶ ἐκόσμει; ὁ γὰρ Ζεὺς μετὰ χρόνον πολὺν γεγένηται, οὐ μόνον τῆς ὕλης ἀλλὰ καὶ τοῦ κόσμου καὶ πλήθους ἀνθρώπων· ἔτι μὴν καὶ ὁ πατὴρ αὐτοῦ Κρόνος. ἢ μᾶλλον ἦν κύριόν τι τὸ ποιῆσαν αὐτήν, λέγω δὲ θεός, ὁ καὶ κατακοσμήσας αὐτήν; Ἔτι μὴν κατὰ πάντα τρόπον φλυαρῶν εὑρίσκεται καὶ ἐναντία ἑαυτῷ λέγων.
PG 6:1059εἰπὼν γὰρ γῆν καὶ οὐρανὸν καὶ θάλασσαν ἐξ αὐτῶν τοὺς θεοὺς βούλεται γεγονέναι, καὶ ἐκ τούτων ἀνθρώπους δεινοτάτους τινὰς συγγενεῖς θεῶν καταγγέλλει, Τιτάνων γένος καὶ Κυκλώπων καὶ Γιγάντων πληθύν, τῶν τε κατὰ Αἴγυπτον δαιμόνων, ἢ ματαίων ἀνθρώπων, ὡς μέμνηται Ἀπολλωνίδης, ὁ καὶ Ὁράπιος ἐπικληθείς, ἐν βίβλῳ τῇ ἐπιγραφομένῃ Σεμενουθὶ καὶ ταῖς λοιπαῖς κατ’ αὐτὸν ἱστορίαις περί τε τῆς θρησκείας τῆς Αἰγυπτιακῆς καὶ τῶν βασιλέων αὐτῶν. Τί δέ μοι λέγειν τοὺς κατὰ Ἕλληνας μύθους καὶ τὴν ἐν αὐτοῖς ματαιοπονίαν, Πλούτωνα μὲν σκότους βασιλεύοντα, καὶ Ποσειδῶνα ὑπὸ πόντων δύνοντα καὶ τῇ Μελανίππῃ περιπλεκόμενον καὶ υἱὸν ἀνθρωποβόρον γεννήσαντα, ἢ περὶ τῶν τοῦ Διὸς παίδων ὁπόσα οἱ συγγραφεῖς ἐτραγῴδησαν; καὶ ὅτι οὗτοι ἄνθρωποι καὶ οὐ θεοὶ ἐγεννήθησαν, τὸ γένος αὐτῶν αὐτοὶ καταλέγουσιν. Ἀριστοφάνης δὲ ὁ κωμικὸς ἐν ταῖς ἐπιγραφομέναις Ὄρνισιν, ἐπιχειρήσας περὶ τῆς τοῦ κόσμου ποιήσεως, ἔφη ἐν πρώτοις ὠὸν γεγενῆσθαι τὴν σύστασιν τοῦ κόσμου, λέγων· Πρώτιστα τεκὼν μελανόπτερος ᾠόν.Πλούτωνα μὲν σκότους βασιλεύοντα, καὶ Ποσειδῶνα ὑπὸ πόντον δύνοντα, καὶ τῇ Μελανίππη (88) περιο πλεκόμενον, καὶ υἱὸν ἀνθρωποβόρον γεννήσαντα· ἡ περὶ τῶν τοῦ Διὸς παίδων ὁπόσα οἱ συγγραφεῖς έτρα γῴδησαν, καὶ ὅτι οὗτοι ἄνθρωποι καὶ οὐ θεοὶ ἐγεννή θησαν, τὸ γένος αὐτῶν αὐτοὶ καταλέγουσιν. Αριστοφά- της δὲ ὁ κωμικὸς ἐν ταῖς ἐπιγραφομέναις "Ορνισιν ἐπιχειρήσας περὶ τῆς τοῦ κόσμου ποιήσεως, ἔφη, ἐν πρώτοις τὸν γεγενῆσθαι την σύστασιν τοῦ κόσμου, λέγων· Τίκτει πρώτιστον (89) υπηνέμιον Νυξ μελανό [πτερος ων. ᾿Αλλὰ καὶ Σάτυρος, ἱστορῶν τοὺς δήμους Αλεξαν- δρέων (90), ἀρξάμενος ἀπὸ Φιλοπάτορος τοῦ καὶ Πτο- Β λεμαίου προσαγορευθέντος, τούτου μηνύει Διόνυσον ἀρχηγέτην γεγονέναι· διὸ καὶ φυλὴν (91) ὁ Πτολεμαῖος πρώτην κατέστησεν. Λέγει οὖν ὁ Σάτυρος οὕτως· Διονύσου καὶ ᾿Αλθέας τῆς Θεστίου γεγενῆσθαι Δηϊά- νειραν, τῆς δὲ καὶ Ἡρακλέους τοῦ Διὸς οἶμαι Ὕλ- λον (92), τοῦ δὲ Κλεόδημον, τοῦ δὲ Αριστόμαχον, τοῦ & Τήμενον, τοῦ δὲ Κεῖσον (95), τοῦ δὲ Μάρωνα, τοῦ δὲ Θέστιον, τοῦ δὲ Ἀκον, τοῦ δὲ Αριστομίδαν, τοῦ δὲ Καρανόν, τοῦ δὲ Κοινὸν, τοῦ δὲ Τυρίμμαν, τοῦ δὲ Περδίκκαν, τοῦ δὲ Φίλιππον, τοῦ δὲ Αέροπον, τοῦ δὲ Αλκέταν, τοῦ δὲ ᾿Αμύνταν, τοῦ δὲ Βόκρον, τοῦ δὲ Μελέα γρον, τοῦ δὲ Αρσινόην, τῆς δὲ καὶ Λάγου Πτολεμαῖον τὸν καὶ Σωτῆρα, τοῦ δὲ καὶ Βερενίκης Πτολεμαῖον τὸν Φιλάδελφον, τοῦ δὲ καὶ Αρσινόης Πτολεμαῖον τὸν Εὐερ- γέτην, τοῦ δὲ καὶ Βερενίκης τῆς Μάγα (94) τοῦ ἐν Κυ ρήνῃ βασιλεύσαντος Πτολεμαῖον τὸν Φιλάδελφον (95). Ἡ μὲν οὖν πρὸς Διόνυσον τοῖς ἐν ᾿Αλεξανδρείᾳ βασι- λεύσασι συγγένεια, οὕτω περιέχει. Οθεν καὶ ἐν τῇ Διονυσία φυλῇ δήμοι εἰσὶ κατακεχωρισμένοι· ᾿Αλθῆς ἀπὸ τῆς γενομένης (96) γυναικὸς Διονύσου, θυγατρός δὲ Θεστίου ᾿Αλθέας. Δηϊανείρης ἀπὸ τῆς θυγατρός Διονύσου καὶ ᾿Αλθέας, γυναικὸς δὲ Ἡρακλέους, ὅθεν καὶ τὰς προσωνυμίας ἔχουσιν οἱ κατ' αὐτοὺς δῆμοι Αριάδνης (97) ἀπὸ τῆς θυγατρός Μίνω, γυναικὸς δὲ Μεναλίππη. Πρώτιστα τεκὼν μελανόπτερος εώς, Νυξ ή. φυλή, "Οθεν καὶ ἐν τῇ Διονυσίᾳ φυλῇ δῆ μοι εἰσὶ κατακεχωρισμένοι. ἴσως τὴν Διονυσίαν, Ὕλον. Κίσσιον. γα, τῆς ἅμα. πάτερα, νομένης. Θυγατρὸς δὲ Θεστίου· Αλθέας, AD AUTOLYCUM LIB. II. Hamburgensis, fretus testimoniis Justini orat. ad Grac., Taliani n. 33, Clementis Alexandrini Pro- trept. p. 20. Male in editis nostris Le- gitur tamen apud Juvenalem sat. 8, v. 229, Mena- lippes. Ante pedes Domiti longum tu pone Thyestæ Syrma, vel Antigones, vel personam Menalippes. in editis nostris sic legebatur : emendarunt Ducæus et Wolfus, atque ita scripserunt, ut legitur apud Aristopha- nem in Avibus v. 696; observat Wolfius legendum val eruditus Wolfius familias hac voce significari, ex quibus unaquæque sive tribus, constabat. Sic enim infra : Ptolemæus primanı constituerit requiritur. Rem ex- pedit cod. Bodl. in quo legitur ad marginem forte Dionysiacam. Non alia prufe- cto videtur posse intelligi. - Quid attinet Græcorum fabulas referre et inanita- tem operæ quæ in eas impenditur: Plutonem tene- brarum regem, Neptunum mare subeuntem, Mela- nippæ complexibus hærentem, ac filii homines vo- rantis genitorem; aut de Jovis filiis quot et quantas tragoedias scriptores egerint. Horum genus ab ipsis recensetur, quia homines nati sunt, non dii. Ari- stophanes autem comœdus in ea fabula, quæ Aves inscribitur, aggrediens de mundi creatione disserere, mundum initio originem ex ovo cepisse dicit his verbis : Parit primum irritum nox pennas nigras habens [ovumn. Sed et Satyrus gentes Alexandrinas describens, initio a Philopatore, qui et Ptolemus appellatus est, ducto, illius declarat Bacchum auctorem generis fuisse; quamobrem hanc tribum a Ptolengo pri mam fuisse constitutam. Sic igitur ait Satyrus : Ex Baccho et Althea Thestii filia natam esse Deja- miram; ex hac et Hercule Jovis filio Hyllum arbi- tror; ex isto Cleodemum, ex quo Aristomachum; ex hoc Temenum; ex isto Ceisum, ex quo Maro- nem, ex hoc Thestium, ex isto Acoum, ex hoc Aristomidam, ex hoc Caranum, ex hoc Cœ- num, ex hoc Tyrimmam, ex hoc Perdiccam, ex hoc Philippum, ex hoc Æropum, ex hoc Alce- tam, ex hoc Amyntam, ex hoc Bocrum, ex hoc Meleagrum, ex hoc Arsinoen, ex hac et Lago Pto- lemæum qui et Suter; ex hoc et Berenice Ptole- C mæum Philadelphum, ex hoc et Arsinoe Ptole- mæum Evergetem; ex hoc et Berenice, quæ Magæ Cyrenensium regis Glia fuit, Ptolemæum Philadel phum. Sic igitur se habet eorum, qui Alexandriæ regnarunt, cum Baccho cognatio. Quapropter et in Dionysiaca tribu gentes sunt distinctæ, Althes ab uxore Bacchi et filia Thestii Althea; Dejaniræ a Bacchi et Altheæ filia, Herculis autem uxore, unde gentes apud eos appellationes habent; Ariadnes a Minois filia, Bacchi uxore, puellæ patrem amamtis, stri et Theopompo In eorum catalogo, moner- te hic Fello, desideratur Maron, et pro Acoo substi- D tuitur Merops. WoLrius. eo quod prave in editis nonnullis legebatur tñs Mε- in aliis jam multi observaverunt, idque et ipsa clamitat historiæ series, et Satyri propositum, qui a Philopatore usque ad Bacchum genealogiam per- texebat. Cæterum in hac genealogia texenda mul- tos reges omitti, nec Theophilum cum Eusebio in Chronicis et Clemente Alexandrino consentire jam eruditi non pauci observaverunt. Μox pravam interpunctionem sustulit el. Wolfus, quæ sic habebat : etc. hoc nomen cum cæteris sequentibus consentiat. 7. Τί δέ μοι λέγειν τοὺς κατὰ Ἕλληνας μύθους ; Α (88) Μελανίππη. Ita emendavit eruditus editor (89) Τίκτει πρώτιστον. Hunc versum, qui antea (90) Τοὺς δήμους ᾿Αλεξανδρέων. Recte obser- (91) Φυλήν. Deest hic aliquid, et quam tribum 7. Aliæ fabulæ. Ptolemæorum origo ex Baccho. (92) Υλλον. Sic emendavit Wolfus : editi no- (95) Κεῖσον. Β. Κεῖστον. Euseb. 1. c. ex Diod. (94) Tñs Mára. Sic apte emendavit Wolfius, pro (95) Τον Φιλάδελφον. Legendum esse τον Φιλο (96) Γενομένης. Ita Bodleianus codex. Editi για (97) Αριάδνης. Legendum videtur 'Αριαδνίς, ut
PG 6:1061Ἀλλὰ καὶ Σάτυρος ἱστορῶν τοὺς δήμους Ἀλεξανδρέων, ἀρξάμενος ἀπὸ Φιλοπάτορος τοῦ καὶ Πτολεμαίου προσαγορευθέντος, τούτου μηνύει Διόνυσον ἀρχηγέτην γεγονέναι· διὸ καὶ φυλὴν ὁ Πτολεμαῖος πρώτην κατέστησεν. λέγει οὖν ὁ Σάτυρος οὕτως· Διονύσου καὶ Ἀλθαίας τῆς Θεστίου γεγενῆσθαι Δηϊάνειραν, τῆς δὲ καὶ Ἡρακλέους τοῦ Διὸς Ὕλλον, τοῦ δὲ Κλεοδαῖον, τοῦ δὲ Ἀριστόμαχον, τοῦ δὲ Τήμενον, τοῦ δὲ Κεῖσον, τοῦ δὲ Μάρωνα, τοῦ δὲ Θέστιον, τοῦ δὲ Ἀκοόν, τοῦ δὲ Ἀριστοδαμίδαν, τοῦ δὲ Καρανόν, τοῦ δὲ Κοινόν, τοῦ δὲ Τυρίμμαν, τοῦ δὲ Περδίκκαν, τοῦ δὲ Φίλιππον, τοῦ δὲ Ἀέροπον, τοῦ δὲ Ἀλκέταν, τοῦ δὲ Ἀμύνταν, τοῦ δὲ Βόκρον, τοῦ δὲ Μελέαγρον, τοῦ δὲ Ἀρσινόην, τῆς δὲ καὶ Λάγου Πτολεμαῖον τὸν καὶ Σωτῆρα, τοῦ δὲ καὶ Βερενίκης Πτολεμαῖον τὸν Φιλάδελφον, τοῦ δὲ καὶ Ἀρσινόης Πτολεμαῖον τὸν Εὐεργέτην, τοῦ δὲ καὶ Βερενίκης τῆς Μάγα τοῦ ἐν Κυρήνῃ βασιλεύσαντος Πτολεμαῖον τὸν Φιλοπάτορα. ἡ μὲν οὖν πρὸς Διόνυσον τοῖς ἐν Ἀλεξανδρείᾳ βασιλεύσασιν συγγένεια οὕτως περιέχει. ὅθεν καὶ ἐν τῇ Διονυσίᾳ φυλῇ δῆμοί εἰσιν κατακεχωρισμένοι. Ἀλθηὶ̈ς ἀπὸ τῆς γενομένης γυναικὸς Διονύσου, θυγατρὸς δὲ Θεστίου, Ἀλθαίας.Α Διονύσου, παιδὸς πατροφίλης (98), τῆς μιχθείσης Διο πατροφίλας ἐν μορφῇ πρύμνιδι ἀϊδίαν, νύσῳ ἐν μορφῇ πρύμνιδι Θεστὶς ἀπὸ Θεστίου του Αλθέας πατρός· Θοαντὶς ἀπὸ Θόαντος παιδὸς Διονύ σου Σταφυλὶς ἀπὸ Σταφύλου υἱοῦ Διονύσου· Εὐαινὶς ἀπὸ Εὐνδος υἱοῦ Διονύσου· Μαρωνὶς ἀπὸ Μάρωνος υἱοῦ ᾿Αριάδνης καὶ Διονύσου· οὗτοι γὰρ πάντες υἱοὶ Διονύσου. ᾿Αλλὰ καὶ ἕτεραι πολλαὶ ὀνομασίαι γεγό- νασιν καὶ εἰσὶν ἕως τοῦ δεῦρο, ἀπὸ Ἡρακλέους Ηρα- κλεῖδαι καλούμενοι, καὶ ἀπὸ Ἀπόλλωνος Απολλω νίδαι, καὶ Ἀπολλώνιοι, καὶ ἀπὸ Ποσειδῶνος Ποσειδώ γιοι· καὶ ἀπὸ Διὸς Δῖοι καὶ Διογέναι. ὀνομασιῶν καὶ γενεαλογιῶν καταλέγειν ; "Ωστε κατά πάντα τρόπον ἐμπαίζονται οἱ συγγραφείς (99) πάν τες καὶ ποιηταὶ καὶ φιλόσοφοι λεγόμενοι· ἔτι μὴν καὶ οἱ προσέχοντες αὐτοῖς. Μύθους γὰρ μᾶλλον καὶ μω· ρίας συνέταξαν περὶ τῶν κατ' αὐτοὺς θεῶν. Οὐ γὰρο ἀπέδειξαν αὐτοὺς θεούς, ἀλλὰ ἀνθρώπους, οὓς μὲν μεθύσους, ἑτέρους πόρνους καὶ φονεῖς. Ἀλλὰ καὶ περὶ τῆς κοσμογονίας ἀσύμφωνα ἀλλήλοις καὶ φαῦλα ἐξεῖπον. Πρῶτον μὲν ὅτι τινὲς ἀγένητον τὸν κόσμον ἀπεφήναντο, καθὼς ἔμπροσθεν ἐδηλώσαμεν. Καὶ οἱ μὲν ἀγένητον αὐτὸν καὶ ἰδίαν φύσιν (1) φάσκοντες οὐκ ἀκόλουθα εἶπον τοῖς γενητὸν αὐτὸν δογματίσασιν. Εἰκασμῷ γὰρ ταῦτα καὶ ἀνθρωπίνῃ ἐννοίᾳ ἐφθέγ- ξαντο, καὶ οὐ κατὰ ἀλήθειαν· ἕτεροι δ' αὖ εἶπον τρό νοιαν εἶναι, καὶ τὰ τούτων (2) δόγματα ἀνέλυσεν. Αρατος μὲν οὖν φησιν· • Ἐκ Διὸς ἀρχώμεσθα, τὸν οὐδέ ποτ' ἄνδρες έως Έμεν Ο Αρρητον μεσταὶ δὲ Διὸς πᾶσαι μὲν ἀγνια, Πᾶσαι δ' ἀνθρώπων ἀγορα, μεστὴ δὲ θάλασσα, Καὶ λιμένες, πάντη δὲ Διὸς κεχρήμεθα πάντες· Τοῦ γὰρ καὶ γένος ἐσμέν· δ δ' ἤπιος ἀνθρώποισι Δεξιὰ σημαίνει· λαοὺς δὲ ἐπὶ ἔργον ἐγείρει, Μιμνήσκων βιότοιο· λέγει δ' ὅτε βῶλος ἀρίστη Βουσί τε καὶ μακέλησιν· λέγει δ' ότε δεξιαὶ [ώρας (3), Καὶ φυτὰ γυρῶσαι, καὶ σπέρματα πάντα βαλε [σθαι. Τίνι οὖν πιστεύσωμεν, πότερον Ἀράτῳ τῷδε ἢ Σοφοκλεί λέγοντι Πρόνοια δ᾽ ἐστὶν οὐδενὸς σαφὴς (4), Εἰκῇ κράτιστον (5) ζῇν ὅπως δύναιτό τις. Ομηρος δὲ πάλιν τούτῳ οὐ συνάδει· λέγει γάρ Ζεὺς δ᾽ ἀρετὴν ἄνδρεσσιν ὀφείλει τε μινύθει τε. Καὶ Σιμωνίδης - Οὔτις ἄνευ θεῶν ἀρετὰν λάβεν, Οὐ πόλις, οὐ βροτός· Θεὸς ὁ παμμήτις (6). Απήμαντον δὲ οὐδέν ἐστιν ἐν αὐτοῖς. τεῖτο, S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI quare cum Baccho in aliena forma concubuit; Thestis a Thestio Altheæ patre, Thoantis a Thoante Bacchi filio, Staphylis a Staphylo Bacchi filio, Euænis ab Eunoo Bacchi filio, Maronis a Marone Ariadnes et Bacchi filio; hi enim omnes Bacchi filii; sed et multæ aliæ appellationes exstiterunt, atque exstant hactenus : ab Hercule Heraclidæ, ab Apolline Apollonii et Apollonidæ, a Posidone, sive Neptuno, Posidonii, a Jove Dii et Diogenæ. - quid necesse est reliquam multitudinem hujusmodi appellationum et genealogiarum persequi? Omnino igitur illudunt omnes historici et poetæ et philoso- phi, tum etiam qui iis dant operam. Fabulas enim potius et stulta commenta de diis suis composue- runt, nec eos demonstrarunt deos esse, sed homi- nes, alios quidem ebriosus, alios scortatores, alios homicidas. Quinetiamn de mundi ortu pugnantia in- ter se et absurda tradiderunt. Primo enim quidam ingenitum mundum pronuntiarunt, ut supra de- monstravimus. Qui autem ingenitam ac æternain esse naturam volunt, ii parum congruunt genitum decernentibus. Hæc enim conjectura atque humana cogitatione, non ad veritatem locuti sunt. Rursus alii providentiam esse dixerunt, atque istorum alii decreta dissolverunt. Aratus quidem ait: Ex Jove incipiamus : nec eum unquam, viri, sina- Emus Indictum ; plena sunt Jore omnes platea, Atque omnia hominum fora; plenum est et mare Et portus. Ubique Jove utimur omnes, Hujus enim et genus sumus; ipse benignus homini- [bus Dextra nuntiat, populos ad opus excitat, Memores vitæ faciens: indicat cum gleba optima Bobus et ligonibus: indicat cum dextræ horæ Ut stirpes in scrobe scindantur, el semina omnia [jaciantur. Utri igitur credemus, Arato an Sophocli dicenti: Haud ulla rerum certa providentia, Sed fortuito vivere optimum, ut queas. Rursus Homerus isti non consentit, ait enim : Jupiter hominibus virtutem auget et minuit, Et Simonides: Nemo habeat sine dis virtutem, non homo, non urbs. Consilii namque est omnis Deus auctor: at istis Illæsum nil prorsus inest. qui vitiosam etiam interpunctionen sa- navit, ac per ironiam ita vocari Ariadnen obser- val, quia patrem prodidit. Mox illud vertit idem forma obversa. n. 4, interdum historicos apud Theophilum desi- gnat, interdum quibuslibet scriptoribus aptatur. Sed tamen historiarum scriptores hic significari existimo, quia hanc vocem usurpat Theophilus, postquam de philosophis et poetis et historicis lo- cutus est. videtur ut supra ostendinus. B D plere rapot. Nam ut antea eos qui increatum mon- dum dicunt, cum iis qui creatum; ita nunc eos qui providentiam asserunt, cum iis comparat qui cam tollunt. tis ad librum De veritate relig. Christ., n. 16. Wolfius ex ipso Sophoclis contextu, apud quem le- guntur hi versus in OEdipo Tyranno v. 988. quod merito emendatum ab iisdem eruditis viris. 8. Dissensiones Græcorum de Providentia. Et (98) Πατροφίλης. Ita emendavit Wolfus, pro (99) Οι συγγραφείς. Vox illa, ut observavi ad (4) Ιδίαν φύσιν. Hic quoque legendum omnino 8. Καὶ τί μοι τὸ λοιπὸν τὸ πλῆθος τῶν τοιούτων (2) Καὶ τὰ τούτων. Hic necesse est iterum sup- (5) Δεξια ώραι. Legit Grotius δεξιός ὥρα in mor (4) Σαφής. Hanc vocem asciverunt Fellus et (5) Κράτιστον. Ita Sophocles. Editi nostri εκρα- (6) Θεὺς ὁ παμμῆτις. Editi, οὐ Θεός. Sed muito
Δηϊανειρὶς ἀπὸ τῆς θυγατρὸς Διονύσου καὶ Ἀλθαίας, γυναικὸς δὲ Ἡρακλέους. ὅθεν καὶ τὰς προσωνυμίας ἔχουσιν οἱ κατ’ αὐτοὺς δῆμοι· Ἀριαδνὶς ἀπὸ τῆς θυγατρὸς Μίνω, γυναικὸς δὲ Διονύσου, παιδὸς πατροφίλης τῆς μιχθείσης Διονύσῳ ἐν μορφῇ Πρύμνιδι , Θεστὶς ἀπὸ Θεστίου τοῦ Ἀλθαίας πατρός, Θοαντὶς ἀπὸ Θοαντὸς παιδὸς Διονύσου, Σταφυλὶς ἀπὸ Σταφύλου υἱοῦ Διονύσου, Εὐαινὶς ἀπὸ Εὐνόος υἱοῦ Διονύσου, Μαρωνὶς ἀπὸ Μάρωνος υἱοῦ Ἀριάδνης καὶ Διονύσου. οὗτοι γὰρ πάντες υἱοὶ Διονύσου. Ἀλλὰ καὶ ἑτέραι πολλαὶ ὀνομασίαι γεγόνασιν καί εἰσιν ἕως τοῦ δεῦρο, ἀπὸ Ἡρακλέους Ἡρακλεῖδαι καλούμενοι, καὶ ἀπὸ Ἀπόλλωνος Ἀπολλωνίδαι καὶ Ἀπολλώνιοι, καὶ ἀπὸ Ποσειδῶνος Ποσειδώνιοι, καὶ ἀπὸ Διὸς Δῖοι καὶ Διογέναι. Καὶ τί μοι τὸ λοιπὸν τὸ πλῆθος τῶν τοιούτων ὀνομασιῶν καὶ γενεαλογιῶν καταλέγειν; ὥστε κατὰ πάντα τρόπον ἐμπαίζονται οἱ συγγραφεῖς πάντες καὶ ποιηταὶ καὶ φιλόσοφοι λεγόμενοι, ἔτι μὴν καὶ οἱ προσέχοντες αὐτοῖς. μύθους γὰρ μᾶλλον καὶ μωρίας συνέταξαν περὶ τῶν κατ’ αὐτοὺς θεῶν· οὐ γὰρ ἀπέδειξαν αὐτοὺς θεοὺς ἀλλὰ ἀνθρώπους, οὓς μὲν μεθύσους, ἑτέρους δὲ πόρνους καὶ φονεῖς.Α Διονύσου, παιδὸς πατροφίλης (98), τῆς μιχθείσης Διο πατροφίλας ἐν μορφῇ πρύμνιδι ἀϊδίαν, νύσῳ ἐν μορφῇ πρύμνιδι Θεστὶς ἀπὸ Θεστίου του Αλθέας πατρός· Θοαντὶς ἀπὸ Θόαντος παιδὸς Διονύ σου Σταφυλὶς ἀπὸ Σταφύλου υἱοῦ Διονύσου· Εὐαινὶς ἀπὸ Εὐνδος υἱοῦ Διονύσου· Μαρωνὶς ἀπὸ Μάρωνος υἱοῦ ᾿Αριάδνης καὶ Διονύσου· οὗτοι γὰρ πάντες υἱοὶ Διονύσου. ᾿Αλλὰ καὶ ἕτεραι πολλαὶ ὀνομασίαι γεγό- νασιν καὶ εἰσὶν ἕως τοῦ δεῦρο, ἀπὸ Ἡρακλέους Ηρα- κλεῖδαι καλούμενοι, καὶ ἀπὸ Ἀπόλλωνος Απολλω νίδαι, καὶ Ἀπολλώνιοι, καὶ ἀπὸ Ποσειδῶνος Ποσειδώ γιοι· καὶ ἀπὸ Διὸς Δῖοι καὶ Διογέναι. ὀνομασιῶν καὶ γενεαλογιῶν καταλέγειν ; "Ωστε κατά πάντα τρόπον ἐμπαίζονται οἱ συγγραφείς (99) πάν τες καὶ ποιηταὶ καὶ φιλόσοφοι λεγόμενοι· ἔτι μὴν καὶ οἱ προσέχοντες αὐτοῖς. Μύθους γὰρ μᾶλλον καὶ μω· ρίας συνέταξαν περὶ τῶν κατ' αὐτοὺς θεῶν. Οὐ γὰρο ἀπέδειξαν αὐτοὺς θεούς, ἀλλὰ ἀνθρώπους, οὓς μὲν μεθύσους, ἑτέρους πόρνους καὶ φονεῖς. Ἀλλὰ καὶ περὶ τῆς κοσμογονίας ἀσύμφωνα ἀλλήλοις καὶ φαῦλα ἐξεῖπον. Πρῶτον μὲν ὅτι τινὲς ἀγένητον τὸν κόσμον ἀπεφήναντο, καθὼς ἔμπροσθεν ἐδηλώσαμεν. Καὶ οἱ μὲν ἀγένητον αὐτὸν καὶ ἰδίαν φύσιν (1) φάσκοντες οὐκ ἀκόλουθα εἶπον τοῖς γενητὸν αὐτὸν δογματίσασιν. Εἰκασμῷ γὰρ ταῦτα καὶ ἀνθρωπίνῃ ἐννοίᾳ ἐφθέγ- ξαντο, καὶ οὐ κατὰ ἀλήθειαν· ἕτεροι δ' αὖ εἶπον τρό νοιαν εἶναι, καὶ τὰ τούτων (2) δόγματα ἀνέλυσεν. Αρατος μὲν οὖν φησιν· • Ἐκ Διὸς ἀρχώμεσθα, τὸν οὐδέ ποτ' ἄνδρες έως Έμεν Ο Αρρητον μεσταὶ δὲ Διὸς πᾶσαι μὲν ἀγνια, Πᾶσαι δ' ἀνθρώπων ἀγορα, μεστὴ δὲ θάλασσα, Καὶ λιμένες, πάντη δὲ Διὸς κεχρήμεθα πάντες· Τοῦ γὰρ καὶ γένος ἐσμέν· δ δ' ἤπιος ἀνθρώποισι Δεξιὰ σημαίνει· λαοὺς δὲ ἐπὶ ἔργον ἐγείρει, Μιμνήσκων βιότοιο· λέγει δ' ὅτε βῶλος ἀρίστη Βουσί τε καὶ μακέλησιν· λέγει δ' ότε δεξιαὶ [ώρας (3), Καὶ φυτὰ γυρῶσαι, καὶ σπέρματα πάντα βαλε [σθαι. Τίνι οὖν πιστεύσωμεν, πότερον Ἀράτῳ τῷδε ἢ Σοφοκλεί λέγοντι Πρόνοια δ᾽ ἐστὶν οὐδενὸς σαφὴς (4), Εἰκῇ κράτιστον (5) ζῇν ὅπως δύναιτό τις. Ομηρος δὲ πάλιν τούτῳ οὐ συνάδει· λέγει γάρ Ζεὺς δ᾽ ἀρετὴν ἄνδρεσσιν ὀφείλει τε μινύθει τε. Καὶ Σιμωνίδης - Οὔτις ἄνευ θεῶν ἀρετὰν λάβεν, Οὐ πόλις, οὐ βροτός· Θεὸς ὁ παμμήτις (6). Απήμαντον δὲ οὐδέν ἐστιν ἐν αὐτοῖς. τεῖτο, S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI quare cum Baccho in aliena forma concubuit; Thestis a Thestio Altheæ patre, Thoantis a Thoante Bacchi filio, Staphylis a Staphylo Bacchi filio, Euænis ab Eunoo Bacchi filio, Maronis a Marone Ariadnes et Bacchi filio; hi enim omnes Bacchi filii; sed et multæ aliæ appellationes exstiterunt, atque exstant hactenus : ab Hercule Heraclidæ, ab Apolline Apollonii et Apollonidæ, a Posidone, sive Neptuno, Posidonii, a Jove Dii et Diogenæ. - quid necesse est reliquam multitudinem hujusmodi appellationum et genealogiarum persequi? Omnino igitur illudunt omnes historici et poetæ et philoso- phi, tum etiam qui iis dant operam. Fabulas enim potius et stulta commenta de diis suis composue- runt, nec eos demonstrarunt deos esse, sed homi- nes, alios quidem ebriosus, alios scortatores, alios homicidas. Quinetiamn de mundi ortu pugnantia in- ter se et absurda tradiderunt. Primo enim quidam ingenitum mundum pronuntiarunt, ut supra de- monstravimus. Qui autem ingenitam ac æternain esse naturam volunt, ii parum congruunt genitum decernentibus. Hæc enim conjectura atque humana cogitatione, non ad veritatem locuti sunt. Rursus alii providentiam esse dixerunt, atque istorum alii decreta dissolverunt. Aratus quidem ait: Ex Jove incipiamus : nec eum unquam, viri, sina- Emus Indictum ; plena sunt Jore omnes platea, Atque omnia hominum fora; plenum est et mare Et portus. Ubique Jove utimur omnes, Hujus enim et genus sumus; ipse benignus homini- [bus Dextra nuntiat, populos ad opus excitat, Memores vitæ faciens: indicat cum gleba optima Bobus et ligonibus: indicat cum dextræ horæ Ut stirpes in scrobe scindantur, el semina omnia [jaciantur. Utri igitur credemus, Arato an Sophocli dicenti: Haud ulla rerum certa providentia, Sed fortuito vivere optimum, ut queas. Rursus Homerus isti non consentit, ait enim : Jupiter hominibus virtutem auget et minuit, Et Simonides: Nemo habeat sine dis virtutem, non homo, non urbs. Consilii namque est omnis Deus auctor: at istis Illæsum nil prorsus inest. qui vitiosam etiam interpunctionen sa- navit, ac per ironiam ita vocari Ariadnen obser- val, quia patrem prodidit. Mox illud vertit idem forma obversa. n. 4, interdum historicos apud Theophilum desi- gnat, interdum quibuslibet scriptoribus aptatur. Sed tamen historiarum scriptores hic significari existimo, quia hanc vocem usurpat Theophilus, postquam de philosophis et poetis et historicis lo- cutus est. videtur ut supra ostendinus. B D plere rapot. Nam ut antea eos qui increatum mon- dum dicunt, cum iis qui creatum; ita nunc eos qui providentiam asserunt, cum iis comparat qui cam tollunt. tis ad librum De veritate relig. Christ., n. 16. Wolfius ex ipso Sophoclis contextu, apud quem le- guntur hi versus in OEdipo Tyranno v. 988. quod merito emendatum ab iisdem eruditis viris. 8. Dissensiones Græcorum de Providentia. Et (98) Πατροφίλης. Ita emendavit Wolfus, pro (99) Οι συγγραφείς. Vox illa, ut observavi ad (4) Ιδίαν φύσιν. Hic quoque legendum omnino 8. Καὶ τί μοι τὸ λοιπὸν τὸ πλῆθος τῶν τοιούτων (2) Καὶ τὰ τούτων. Hic necesse est iterum sup- (5) Δεξια ώραι. Legit Grotius δεξιός ὥρα in mor (4) Σαφής. Hanc vocem asciverunt Fellus et (5) Κράτιστον. Ita Sophocles. Editi nostri εκρα- (6) Θεὺς ὁ παμμῆτις. Editi, οὐ Θεός. Sed muito
Ἀλλὰ καὶ περὶ τῆς κοσμογονίας ἀσύμφωνα ἀλλήλοις καὶ φαῦλα ἐξεῖπον. πρῶτον μὲν ὅτι τινὲς ἀγένητον τὸν κόσμον ἀπεφήναντο, καθὼς καὶ ἔμπροσθεν ἐδηλώσαμεν, καὶ οἱ μὲν ἀγένητον αὐτὸν καὶ ἀί̈διον φύσιν φάσκοντες οὐκ ἀκόλουθα εἶπον τοῖς γενητὸν αὐτὸν δογματίσασιν. εἰκασμῷ γὰρ ταῦτα καὶ ἀνθρωπίνῃ ἐννοίᾳ ἐφθέγξαντο, καὶ οὐ κατὰ ἀλήθειαν. Ἕτεροι δ’ αὖ εἶπον πρόνοιαν εἶναι, καὶ τὰ τούτων δόγματα ἀνέλυσαν. Ἄρατος μὲν οὖν φησιν· Ἐκ Διὸς ἀρχώμεσθα, τὸν οὐδέποτ’ ἄνδρες ἐῶμεν ἄρρητον. μεσταὶ δὲ Διὸς πᾶσαι μὲν ἀγυιαί, πᾶσαι δ’ ἀνθρώπων ἀγοραί, μεστὴ δὲ θάλασσα καὶ λιμένες· πάντη δὲ Διὸς κεχρήμεθα πάντες. τοῦ γὰρ καὶ γένος ἐσμέν· ὁ δ’ ἤπιος ἀνθρώποισιν δεξιὰ σημαίνει, λαοὺς δ’ ἐπὶ ἔργον ἐγείρει μιμνήσκων βιότοιο· λέγει δ’ ὅτε βῶλος ἀρίστη βουσί τε καὶ μακέλῃσι, λέγει δ’ ὅτε δεξιαὶ ὧραι καὶ φυτὰ γυρῶσαι καὶ σπέρματα πάντα βαλέσθαι. τίνι οὖν πιστεύσωμεν, πότερον Ἀράτῳ ἢ Σοφοκλεῖ λέγοντι· Πρόνοια δ’ ἐστὶν οὐδενός, εἰκῇ κράτιστον ζῆν ὅπως δύναιτό τις; Ὅμηρος δὲ πάλιν τούτῳ οὐ συνᾴδει. λέγει γάρ· Ζεὺς δ’ ἀρετὴν ἄνδρεσσιν ὀφέλλει τε μινύθει τε. καὶ Σιμωνίδης·Α Διονύσου, παιδὸς πατροφίλης (98), τῆς μιχθείσης Διο πατροφίλας ἐν μορφῇ πρύμνιδι ἀϊδίαν, νύσῳ ἐν μορφῇ πρύμνιδι Θεστὶς ἀπὸ Θεστίου του Αλθέας πατρός· Θοαντὶς ἀπὸ Θόαντος παιδὸς Διονύ σου Σταφυλὶς ἀπὸ Σταφύλου υἱοῦ Διονύσου· Εὐαινὶς ἀπὸ Εὐνδος υἱοῦ Διονύσου· Μαρωνὶς ἀπὸ Μάρωνος υἱοῦ ᾿Αριάδνης καὶ Διονύσου· οὗτοι γὰρ πάντες υἱοὶ Διονύσου. ᾿Αλλὰ καὶ ἕτεραι πολλαὶ ὀνομασίαι γεγό- νασιν καὶ εἰσὶν ἕως τοῦ δεῦρο, ἀπὸ Ἡρακλέους Ηρα- κλεῖδαι καλούμενοι, καὶ ἀπὸ Ἀπόλλωνος Απολλω νίδαι, καὶ Ἀπολλώνιοι, καὶ ἀπὸ Ποσειδῶνος Ποσειδώ γιοι· καὶ ἀπὸ Διὸς Δῖοι καὶ Διογέναι. ὀνομασιῶν καὶ γενεαλογιῶν καταλέγειν ; "Ωστε κατά πάντα τρόπον ἐμπαίζονται οἱ συγγραφείς (99) πάν τες καὶ ποιηταὶ καὶ φιλόσοφοι λεγόμενοι· ἔτι μὴν καὶ οἱ προσέχοντες αὐτοῖς. Μύθους γὰρ μᾶλλον καὶ μω· ρίας συνέταξαν περὶ τῶν κατ' αὐτοὺς θεῶν. Οὐ γὰρο ἀπέδειξαν αὐτοὺς θεούς, ἀλλὰ ἀνθρώπους, οὓς μὲν μεθύσους, ἑτέρους πόρνους καὶ φονεῖς. Ἀλλὰ καὶ περὶ τῆς κοσμογονίας ἀσύμφωνα ἀλλήλοις καὶ φαῦλα ἐξεῖπον. Πρῶτον μὲν ὅτι τινὲς ἀγένητον τὸν κόσμον ἀπεφήναντο, καθὼς ἔμπροσθεν ἐδηλώσαμεν. Καὶ οἱ μὲν ἀγένητον αὐτὸν καὶ ἰδίαν φύσιν (1) φάσκοντες οὐκ ἀκόλουθα εἶπον τοῖς γενητὸν αὐτὸν δογματίσασιν. Εἰκασμῷ γὰρ ταῦτα καὶ ἀνθρωπίνῃ ἐννοίᾳ ἐφθέγ- ξαντο, καὶ οὐ κατὰ ἀλήθειαν· ἕτεροι δ' αὖ εἶπον τρό νοιαν εἶναι, καὶ τὰ τούτων (2) δόγματα ἀνέλυσεν. Αρατος μὲν οὖν φησιν· • Ἐκ Διὸς ἀρχώμεσθα, τὸν οὐδέ ποτ' ἄνδρες έως Έμεν Ο Αρρητον μεσταὶ δὲ Διὸς πᾶσαι μὲν ἀγνια, Πᾶσαι δ' ἀνθρώπων ἀγορα, μεστὴ δὲ θάλασσα, Καὶ λιμένες, πάντη δὲ Διὸς κεχρήμεθα πάντες· Τοῦ γὰρ καὶ γένος ἐσμέν· δ δ' ἤπιος ἀνθρώποισι Δεξιὰ σημαίνει· λαοὺς δὲ ἐπὶ ἔργον ἐγείρει, Μιμνήσκων βιότοιο· λέγει δ' ὅτε βῶλος ἀρίστη Βουσί τε καὶ μακέλησιν· λέγει δ' ότε δεξιαὶ [ώρας (3), Καὶ φυτὰ γυρῶσαι, καὶ σπέρματα πάντα βαλε [σθαι. Τίνι οὖν πιστεύσωμεν, πότερον Ἀράτῳ τῷδε ἢ Σοφοκλεί λέγοντι Πρόνοια δ᾽ ἐστὶν οὐδενὸς σαφὴς (4), Εἰκῇ κράτιστον (5) ζῇν ὅπως δύναιτό τις. Ομηρος δὲ πάλιν τούτῳ οὐ συνάδει· λέγει γάρ Ζεὺς δ᾽ ἀρετὴν ἄνδρεσσιν ὀφείλει τε μινύθει τε. Καὶ Σιμωνίδης - Οὔτις ἄνευ θεῶν ἀρετὰν λάβεν, Οὐ πόλις, οὐ βροτός· Θεὸς ὁ παμμήτις (6). Απήμαντον δὲ οὐδέν ἐστιν ἐν αὐτοῖς. τεῖτο, S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI quare cum Baccho in aliena forma concubuit; Thestis a Thestio Altheæ patre, Thoantis a Thoante Bacchi filio, Staphylis a Staphylo Bacchi filio, Euænis ab Eunoo Bacchi filio, Maronis a Marone Ariadnes et Bacchi filio; hi enim omnes Bacchi filii; sed et multæ aliæ appellationes exstiterunt, atque exstant hactenus : ab Hercule Heraclidæ, ab Apolline Apollonii et Apollonidæ, a Posidone, sive Neptuno, Posidonii, a Jove Dii et Diogenæ. - quid necesse est reliquam multitudinem hujusmodi appellationum et genealogiarum persequi? Omnino igitur illudunt omnes historici et poetæ et philoso- phi, tum etiam qui iis dant operam. Fabulas enim potius et stulta commenta de diis suis composue- runt, nec eos demonstrarunt deos esse, sed homi- nes, alios quidem ebriosus, alios scortatores, alios homicidas. Quinetiamn de mundi ortu pugnantia in- ter se et absurda tradiderunt. Primo enim quidam ingenitum mundum pronuntiarunt, ut supra de- monstravimus. Qui autem ingenitam ac æternain esse naturam volunt, ii parum congruunt genitum decernentibus. Hæc enim conjectura atque humana cogitatione, non ad veritatem locuti sunt. Rursus alii providentiam esse dixerunt, atque istorum alii decreta dissolverunt. Aratus quidem ait: Ex Jove incipiamus : nec eum unquam, viri, sina- Emus Indictum ; plena sunt Jore omnes platea, Atque omnia hominum fora; plenum est et mare Et portus. Ubique Jove utimur omnes, Hujus enim et genus sumus; ipse benignus homini- [bus Dextra nuntiat, populos ad opus excitat, Memores vitæ faciens: indicat cum gleba optima Bobus et ligonibus: indicat cum dextræ horæ Ut stirpes in scrobe scindantur, el semina omnia [jaciantur. Utri igitur credemus, Arato an Sophocli dicenti: Haud ulla rerum certa providentia, Sed fortuito vivere optimum, ut queas. Rursus Homerus isti non consentit, ait enim : Jupiter hominibus virtutem auget et minuit, Et Simonides: Nemo habeat sine dis virtutem, non homo, non urbs. Consilii namque est omnis Deus auctor: at istis Illæsum nil prorsus inest. qui vitiosam etiam interpunctionen sa- navit, ac per ironiam ita vocari Ariadnen obser- val, quia patrem prodidit. Mox illud vertit idem forma obversa. n. 4, interdum historicos apud Theophilum desi- gnat, interdum quibuslibet scriptoribus aptatur. Sed tamen historiarum scriptores hic significari existimo, quia hanc vocem usurpat Theophilus, postquam de philosophis et poetis et historicis lo- cutus est. videtur ut supra ostendinus. B D plere rapot. Nam ut antea eos qui increatum mon- dum dicunt, cum iis qui creatum; ita nunc eos qui providentiam asserunt, cum iis comparat qui cam tollunt. tis ad librum De veritate relig. Christ., n. 16. Wolfius ex ipso Sophoclis contextu, apud quem le- guntur hi versus in OEdipo Tyranno v. 988. quod merito emendatum ab iisdem eruditis viris. 8. Dissensiones Græcorum de Providentia. Et (98) Πατροφίλης. Ita emendavit Wolfus, pro (99) Οι συγγραφείς. Vox illa, ut observavi ad (4) Ιδίαν φύσιν. Hic quoque legendum omnino 8. Καὶ τί μοι τὸ λοιπὸν τὸ πλῆθος τῶν τοιούτων (2) Καὶ τὰ τούτων. Hic necesse est iterum sup- (5) Δεξια ώραι. Legit Grotius δεξιός ὥρα in mor (4) Σαφής. Hanc vocem asciverunt Fellus et (5) Κράτιστον. Ita Sophocles. Editi nostri εκρα- (6) Θεὺς ὁ παμμῆτις. Editi, οὐ Θεός. Sed muito
Οὔτις ἄνευ θεῶν ἀρετὰν λάβεν, οὐ πόλις, οὐ βρότος· θεὸς ὁ παμμῆτις, ἀπήμαντον δ’ οὐδέν ἐστιν ἐν αὐτοῖς. ὁμοίως καὶ Εὐριπίδης· Οὐκ ἔστιν οὐδὲν χωρὶς ἀνθρώποις θεοῦ. καὶ Μένανδρος· Οὐκ ἄρα φροντίζει τις ἡμῶν ἢ μόνος θεός. καὶ πάλιν Εὐριπίδης· Σῶσαι γὰρ ὁπόταν τῷ θεῷ δοκῇ, πολλὰς προφάσεις δίδωσιν εἰς σωτηρίαν. καὶ Θέστιος· Θεοῦ θέλοντος σώζῃ, κἂν ἐπὶ ῥιπὸς πλέῃς. καὶ τὰ τοιαῦτα μυρία εἰπόντες ἀσύμφωνα ἑαυτοῖς ἐξεῖπον. ὁ γοῦν Σοφοκλῆς ἀπρονοησίαν εἴρων ἐν ἑτέρῳ λέγει· Θεοῦ δὲ πληγὴν οὐχ ὑπερπηδᾷ βροτός. Πλὴν καὶ πληθὺν εἰσήγαγον ἢ καὶ μοναρχίαν εἶπον, καὶ πρόνοιαν εἶναι τοῖς λέγουσιν ἀπρονοησίαν τἀναντία εἰρήκασιν. ὅθεν Εὐριπίδης ὁμολογεῖ λέγων· Σπουδάζομεν δὲ πολλ’ ὑπ’ ἐλπίδων, μάτην πόνους ἔχοντες, οὐδὲν εἰδότες. Καὶ μὴ θέλοντες ὁμολογοῦσιν τὸ ἀληθὲς μὴ ἐπίστασθαι· ὑπὸ δαιμόνων δὲ ἐμπνευσθέντες καὶ ὑπ’ αὐτῶν φυσιωθέντες ἃ εἶπον δι’ αὐτῶν εἶπον. ἤτοι γὰρ οἱ ποιηταί, Ὅμηρος δὴ καὶ Ἡσίοδος ὥς φασιν ὑπὸ Μουσῶν ἐμπνευσθέντες, φαντασίᾳ καὶ πλάνῃ ἐλάλησαν, καὶ οὐ καθαρῷ πνεύματι ἀλλὰ πλάνῳ.Α Διονύσου, παιδὸς πατροφίλης (98), τῆς μιχθείσης Διο πατροφίλας ἐν μορφῇ πρύμνιδι ἀϊδίαν, νύσῳ ἐν μορφῇ πρύμνιδι Θεστὶς ἀπὸ Θεστίου του Αλθέας πατρός· Θοαντὶς ἀπὸ Θόαντος παιδὸς Διονύ σου Σταφυλὶς ἀπὸ Σταφύλου υἱοῦ Διονύσου· Εὐαινὶς ἀπὸ Εὐνδος υἱοῦ Διονύσου· Μαρωνὶς ἀπὸ Μάρωνος υἱοῦ ᾿Αριάδνης καὶ Διονύσου· οὗτοι γὰρ πάντες υἱοὶ Διονύσου. ᾿Αλλὰ καὶ ἕτεραι πολλαὶ ὀνομασίαι γεγό- νασιν καὶ εἰσὶν ἕως τοῦ δεῦρο, ἀπὸ Ἡρακλέους Ηρα- κλεῖδαι καλούμενοι, καὶ ἀπὸ Ἀπόλλωνος Απολλω νίδαι, καὶ Ἀπολλώνιοι, καὶ ἀπὸ Ποσειδῶνος Ποσειδώ γιοι· καὶ ἀπὸ Διὸς Δῖοι καὶ Διογέναι. ὀνομασιῶν καὶ γενεαλογιῶν καταλέγειν ; "Ωστε κατά πάντα τρόπον ἐμπαίζονται οἱ συγγραφείς (99) πάν τες καὶ ποιηταὶ καὶ φιλόσοφοι λεγόμενοι· ἔτι μὴν καὶ οἱ προσέχοντες αὐτοῖς. Μύθους γὰρ μᾶλλον καὶ μω· ρίας συνέταξαν περὶ τῶν κατ' αὐτοὺς θεῶν. Οὐ γὰρο ἀπέδειξαν αὐτοὺς θεούς, ἀλλὰ ἀνθρώπους, οὓς μὲν μεθύσους, ἑτέρους πόρνους καὶ φονεῖς. Ἀλλὰ καὶ περὶ τῆς κοσμογονίας ἀσύμφωνα ἀλλήλοις καὶ φαῦλα ἐξεῖπον. Πρῶτον μὲν ὅτι τινὲς ἀγένητον τὸν κόσμον ἀπεφήναντο, καθὼς ἔμπροσθεν ἐδηλώσαμεν. Καὶ οἱ μὲν ἀγένητον αὐτὸν καὶ ἰδίαν φύσιν (1) φάσκοντες οὐκ ἀκόλουθα εἶπον τοῖς γενητὸν αὐτὸν δογματίσασιν. Εἰκασμῷ γὰρ ταῦτα καὶ ἀνθρωπίνῃ ἐννοίᾳ ἐφθέγ- ξαντο, καὶ οὐ κατὰ ἀλήθειαν· ἕτεροι δ' αὖ εἶπον τρό νοιαν εἶναι, καὶ τὰ τούτων (2) δόγματα ἀνέλυσεν. Αρατος μὲν οὖν φησιν· • Ἐκ Διὸς ἀρχώμεσθα, τὸν οὐδέ ποτ' ἄνδρες έως Έμεν Ο Αρρητον μεσταὶ δὲ Διὸς πᾶσαι μὲν ἀγνια, Πᾶσαι δ' ἀνθρώπων ἀγορα, μεστὴ δὲ θάλασσα, Καὶ λιμένες, πάντη δὲ Διὸς κεχρήμεθα πάντες· Τοῦ γὰρ καὶ γένος ἐσμέν· δ δ' ἤπιος ἀνθρώποισι Δεξιὰ σημαίνει· λαοὺς δὲ ἐπὶ ἔργον ἐγείρει, Μιμνήσκων βιότοιο· λέγει δ' ὅτε βῶλος ἀρίστη Βουσί τε καὶ μακέλησιν· λέγει δ' ότε δεξιαὶ [ώρας (3), Καὶ φυτὰ γυρῶσαι, καὶ σπέρματα πάντα βαλε [σθαι. Τίνι οὖν πιστεύσωμεν, πότερον Ἀράτῳ τῷδε ἢ Σοφοκλεί λέγοντι Πρόνοια δ᾽ ἐστὶν οὐδενὸς σαφὴς (4), Εἰκῇ κράτιστον (5) ζῇν ὅπως δύναιτό τις. Ομηρος δὲ πάλιν τούτῳ οὐ συνάδει· λέγει γάρ Ζεὺς δ᾽ ἀρετὴν ἄνδρεσσιν ὀφείλει τε μινύθει τε. Καὶ Σιμωνίδης - Οὔτις ἄνευ θεῶν ἀρετὰν λάβεν, Οὐ πόλις, οὐ βροτός· Θεὸς ὁ παμμήτις (6). Απήμαντον δὲ οὐδέν ἐστιν ἐν αὐτοῖς. τεῖτο, S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI quare cum Baccho in aliena forma concubuit; Thestis a Thestio Altheæ patre, Thoantis a Thoante Bacchi filio, Staphylis a Staphylo Bacchi filio, Euænis ab Eunoo Bacchi filio, Maronis a Marone Ariadnes et Bacchi filio; hi enim omnes Bacchi filii; sed et multæ aliæ appellationes exstiterunt, atque exstant hactenus : ab Hercule Heraclidæ, ab Apolline Apollonii et Apollonidæ, a Posidone, sive Neptuno, Posidonii, a Jove Dii et Diogenæ. - quid necesse est reliquam multitudinem hujusmodi appellationum et genealogiarum persequi? Omnino igitur illudunt omnes historici et poetæ et philoso- phi, tum etiam qui iis dant operam. Fabulas enim potius et stulta commenta de diis suis composue- runt, nec eos demonstrarunt deos esse, sed homi- nes, alios quidem ebriosus, alios scortatores, alios homicidas. Quinetiamn de mundi ortu pugnantia in- ter se et absurda tradiderunt. Primo enim quidam ingenitum mundum pronuntiarunt, ut supra de- monstravimus. Qui autem ingenitam ac æternain esse naturam volunt, ii parum congruunt genitum decernentibus. Hæc enim conjectura atque humana cogitatione, non ad veritatem locuti sunt. Rursus alii providentiam esse dixerunt, atque istorum alii decreta dissolverunt. Aratus quidem ait: Ex Jove incipiamus : nec eum unquam, viri, sina- Emus Indictum ; plena sunt Jore omnes platea, Atque omnia hominum fora; plenum est et mare Et portus. Ubique Jove utimur omnes, Hujus enim et genus sumus; ipse benignus homini- [bus Dextra nuntiat, populos ad opus excitat, Memores vitæ faciens: indicat cum gleba optima Bobus et ligonibus: indicat cum dextræ horæ Ut stirpes in scrobe scindantur, el semina omnia [jaciantur. Utri igitur credemus, Arato an Sophocli dicenti: Haud ulla rerum certa providentia, Sed fortuito vivere optimum, ut queas. Rursus Homerus isti non consentit, ait enim : Jupiter hominibus virtutem auget et minuit, Et Simonides: Nemo habeat sine dis virtutem, non homo, non urbs. Consilii namque est omnis Deus auctor: at istis Illæsum nil prorsus inest. qui vitiosam etiam interpunctionen sa- navit, ac per ironiam ita vocari Ariadnen obser- val, quia patrem prodidit. Mox illud vertit idem forma obversa. n. 4, interdum historicos apud Theophilum desi- gnat, interdum quibuslibet scriptoribus aptatur. Sed tamen historiarum scriptores hic significari existimo, quia hanc vocem usurpat Theophilus, postquam de philosophis et poetis et historicis lo- cutus est. videtur ut supra ostendinus. B D plere rapot. Nam ut antea eos qui increatum mon- dum dicunt, cum iis qui creatum; ita nunc eos qui providentiam asserunt, cum iis comparat qui cam tollunt. tis ad librum De veritate relig. Christ., n. 16. Wolfius ex ipso Sophoclis contextu, apud quem le- guntur hi versus in OEdipo Tyranno v. 988. quod merito emendatum ab iisdem eruditis viris. 8. Dissensiones Græcorum de Providentia. Et (98) Πατροφίλης. Ita emendavit Wolfus, pro (99) Οι συγγραφείς. Vox illa, ut observavi ad (4) Ιδίαν φύσιν. Hic quoque legendum omnino 8. Καὶ τί μοι τὸ λοιπὸν τὸ πλῆθος τῶν τοιούτων (2) Καὶ τὰ τούτων. Hic necesse est iterum sup- (5) Δεξια ώραι. Legit Grotius δεξιός ὥρα in mor (4) Σαφής. Hanc vocem asciverunt Fellus et (5) Κράτιστον. Ita Sophocles. Editi nostri εκρα- (6) Θεὺς ὁ παμμῆτις. Editi, οὐ Θεός. Sed muito
PG 6:1063ἐκ τούτου δὲ σαφῶς δείκνυται, εἰ καὶ οἱ δαιμονῶντες ἐνίοτε καὶ μέχρι τοῦ δεῦρο ἐξορκίζονται κατὰ τοῦ ὀνόματος τοῦ ὄντως θεοῦ, καὶ ὁμολογεῖ αὐτὰ τὰ πλάνα πνεύματα εἶναι δαίμονες, οἱ καὶ τότε εἰς ἐκείνους ἐνεργήσαντες, πλὴν ἐνίοτέ τινες τῇ ψυχῇ ἐκνήψαντες ἐξ αὐτῶν εἶπον ἀκόλουθα τοῖς προφήταις, ὅπως εἰς μαρτύριον αὐτοῖς τε καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις περί τε θεοῦ μοναρχίας καὶ κρίσεως καὶ τῶν λοιπῶν ὧν ἔφασαν. Οἱ δὲ τοῦ θεοῦ ἄνθρωποι, πνευματοφόροι πνεύματος ἁγίου καὶ προφῆται γενόμενοι, ὑπ’ αὐτοῦ τοῦ θεοῦ ἐμπνευσθέντες καὶ σοφιςθέντες, ἐγένοντο θεοδίδακτοι καὶ ὅσιοι καὶ δίκαιοι. διὸ καὶ κατηξιώθησαν τὴν ἀντιμισθίαν ταύτην λαβεῖν, ὄργανα θεοῦ γενόμενοι καὶ χωρήσαντες σοφίαν τὴν παρ’ αὐτοῦ, δι’ ἧς σοφίας εἶπον καὶ τὰ περὶ τῆς κτίσεως τοῦ κόσμου, καὶ τῶν λοιπῶν ἁπάντων. καὶ γὰρ περὶ λοιμῶν καὶ λιμῶν καὶ πολέμων προεῖπον. καὶ οὐχ εἷς ἢ δύο ἀλλὰ πλείονες κατὰ χρόνους καὶ καιροὺς ἐγενήθησαν παρὰ Ἑβραίοις, ἀλλὰ καὶ παρὰ Ἕλλησιν Σίβυλλα καὶ πάντες φίλα ἀλλήλοις καὶ σύμφωνα εἰρήκασιν, τά τε πρὸ αὐτῶν γεγενημένα καὶ τὰ κατ’ αὐτοὺς γεγονότα καὶ τὰ καθ’ ἡμᾶς νυνὶ τελειούμενα·κίζονται κατὰ τοῦ ὀνόματος τοῦ ὄντος Θεοῦ, καὶ ὁμο λογεῖ αὐτὰ τὰ πλάνα πνεύματα, είναι δαίμονες, οι καὶ τότε εἰς ἐκείνους ἐνεργήσαντες. Πλὴν ἐνίοτέ τι νες τῇ ψυχῇ ἐκνήψαντες ἐξ αὐτῶν, εἶπον ἀκόλουθα τοῖς προφήταις, ὅπως εἰς μαρτύριον αὐτοῖς τε καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις, περί τε Θεοῦ μοναρχίας καὶ κρί- σεως, καὶ τῶν λοιπῶν ὧν ἔφασαν. ματος ἁγίου καὶ προφῆται γενόμενοι, ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Θεοῦ ἐμπνευσθέντες καὶ σοφισθέντες ἐγένοντο θεοδί δακτοι, καὶ ὅσιοι καὶ δίκαιοι. Διὸ καὶ κατηξιώθησαν τὴν ἀντιμισθίαν ταύτην λαβεῖν ὄργανα Θεοῦ γενόμε- νοι, καὶ χωρήσαντες (14) σοφίαν τὴν παρ' αὐτοῦ, δι' ἧς σοφίας εἶπον καὶ τὰ περὶ τῆς κτίσεως τοῦ κόσ σμου καὶ τῶν λοιπῶν ἁπάντων. Καὶ γὰρ περὶ λειμῶν Β καὶ λιμῶν καὶ πολέμων προεἶπον· καὶ οὐχ εἷς ἢ δύο, χωρίσαντες, πνευματόφορος πνευ ματοφόρος. Λόγον ἀλλὰ πλείονες κατὰ χρόνους καὶ καιροὺς ἐγενήθησαν παρὰ Ἑβραίοις (ἀλλὰ καὶ παρὰ Ἕλλησι Σίβυλλα) καὶ πάντες φίλα ἀλλήλοις καὶ σύμφωνα εἰρήκασι, τά τε πρὸ αὐτῶν γεγενημένα, καὶ τὰ κατ' αὐτοὺς γεγο- νότα, καὶ τὰ καθ᾿ ἡμᾶς νυνὶ τελειούμενα· διὸ καὶ πεπείσμεθα καὶ περὶ τῶν μελλόντων οὕτως ἔσεσθαι, καθὼς καὶ τὰ πρῶτα ἀπήρτισται. ὅτι ἐξ οὐκ ὄντων τὰ πάντα ἐποίησεν. Οὐ γάρ τι τῷ Θεῷ συνήκμασεν, ἀλλ' αὐτὸς ἑαυτοῦ τόπος ῶν, καὶ ἀνενδεής ῶν, καὶ ὑπερέχων πρὸ τῶν αἰώνων, ἠθέλη σεν ἄνθρωπον ποιῆσαι ᾧ γνωσθῇ· τούτῳ οὖν προητοί- μασε τὸν κόσμον. Ο γὰρ γενητὸς καὶ προσδεής ἐστιν· ὁ δὲ ἀγένητος, οὐδενὸς προσδεῖται. Εχων οὖν ὁ Θεὸς τὸν ἑαυτοῦ Λόγον ἐνδιάθετον (15) ἐν τοῖς ἰδίοις σπλάγχνοις, ἐγέννησεν αὐτὸν μετὰ τῆς ἑαυτοῦ Σου φίας (16) ἐξερευξάμενος πρὸ τῶν ὅλων. Τοῦτον τὸν Λόγον ἔσχεν ὑπουργὸν τῶν ὑπ' αὐτοῦ γεγενημένων, καὶ δι' αὐτοῦ τὰ πάντα πεποίηκεν. Οὗτος λέγεται ἀρχὴ, ὅτι ἄρχει καὶ κυριεύει πάντων τῶν δι' αὐτοῦ δεδημιουργημένων. Οὗτος οὖν, ὧν Πνεῦμα Θεοῦ, καὶ ἀρχὴ καὶ σοφία, καὶ δύναμις Ὑψίστου κατήρχετο εἰς τοὺς προφήτας, καὶ δι᾿ αὐτῶν ἐλάλει τὰ περὶ τῆς Ὁ ἀεὶ συμπαρὼν αὐτῷ. Λόγον εξερευξάμενος. S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI tumque fallaces ipsi illi spiritus dænones se esse A fateantur, qui etiam olim in istis scriptoribus ope- rabantnr, nisi quod interdum eorum nonnulli ani- mis expergefacti, consentanea prophetis dixerunt, ut tum in ipsos, tuin in omnes homines testimonio essent, de singulari imperio, de judicio, cæterisque rebus quas pertractarunt. - homines, cum a Spiritu sancto efferrentur ac pro- phetæ essent, divinitus docti et sancti et justi fue- runt, utpote ab ipso Deo allali et eruditi. Quam- obrem hac etiam mercede dignati sunt, ut Dei in- strumenta fierent, et sapientiam quæ ab eo est caperent; cujus quidem sapientiæ beneficio et de creatione mundi et cateris omnibus rebus dixerunt. Pestes enim et famues et bella prædixerunt ; nec unus aut alter, sed plures variis temporibus fuere apud Hebræos (sed et apud Græcos Sibylla) ac amica inter se et consona omnes dixere, tum quæ ante eos gesta fuerant, tum quæ ipsis erant æqualia, tum quæ apud nos hodie perficiuntur; unde etiam et de futuris certo scimus, ea ita esse eventura, quemadmodum et priora ad exitum per- ducta sunt. primo quidem summo consensu docuere Deum ex nibilo omnia creasse. Nihil enim Deo coævumi, sed cum sibi ipse locus sit, nec ulla re egeat, ac sæ- culis antiquior sit, hominem facere voluit cui in- notesceret; huic homini mundum præparavit. Nam qui creatus est multis rebus eget, increatus autem G nulla omnino. Habens igitur Deus suum ipsius Ver- bum in propriis visceribus insitum, genuit illud cum sua Sapientia, proferens ante omnia. Hoc Verbo usus est administro operum suorum, et per illud omnia condidit. Vocatur principium, eo quod principatum habeat et dominatum eorum omnium, quæ per ipsum creata sunt. Hic igitur cum sit Spi- ritus Dei et principium et sapientia et virtus Allis- simi, descendebat in prophetas, ac per eos de ibidem procacissimi illius Christiani sanguinem fun- dite. Vid. Lact. l. 11, c. et 1. iv, c. 27. Observat Wolfius ethnicos boc Christianorum in dæmones imperium non negasse, sed aut a suis similia fieri, aut a Christianis ex compacto cum dæmonibus ipsis perfici dixisse. Citat hanc in rem Steph. le Moyne D in notis ad Varia sacra pag. et seqq. Quo ma gis mirum est, inquit idem Wolfius, non defuisse no- stris temporibus homines, qui asserere auderent ex- pulsiones ejusmodi dæmonum a Christianis confictas fuisse, ut fidem gentilibus extorquerent. Huc tendit anonymus, cujus observala exstant in J. Clerici Bi- blioth. selecta, tomn. Xiii. p. 220. Wolfio pro qui etiam paulo ante obser- vabat scribendum potius quam puerunt non pauci, ut Arianam hæresim Christia- his illius ætatis aut saltem Theophilo affingerent. Sed Nihil magis oderant Ariani, quam illam Theophili doctrinam de Verbo Dei visceribus insito let ad mundi creationem prodeunte; illum enim longe secernebant ab eo, quem ad mundi creationem genitum esse dicebant. 2° Verbi æter- ritatem demonstrant hæc verba · Illud eliam a vero abhorret, quod sibi finxit Petavius, a Theophilo cum Patre con- fundi usque ad mundi creationem. Non magis pro- fecto confunditur ante mundi creationem, quam post mundi creationem. Ideo enim post mundi crea- tionem descendebat ad prophetas, quia Spiritus est Dei et principium et sapientia et virtus Altissimi. At eadem de causa generatus dicitur ad mundi creationem; quia videlicet Aóyos erat insitus visce- ribus Patris, quique ei semper adest. Vide infra n. 22. Non magis ergo illa ad mundi creationem generatio de Filii æternitate aut distinctione a Pa- tre detrahere possit, quam missio ad prophetas. ferri possunt ad verbum sequens Sed cum generatio, de qua hic agitur, nihil aliud sit quam missio: quid mirum si Deus Verbum cum sapientia sua genuisse dicitur? Spiritum sanctum emissum fuisse ad creandum docet Damasus papa, epist. : Neque enim, inquit, creatura dignus est injuria, qui emissus est ad creandum. 9. Οἱ δὲ τοῦ Θεοῦ ἄνθρωποι, πνευματοφόροι Πνεύ 9. Propheta a sancto Spiritu afflati. Sed Del 10. Mundus a Deo per Verbum creatus. - Ac (14) Χωρήσαντες. Ita recte emendatum erudito (15) λόγον ἐνδιάθετον. Hunc locum avide arri 10. Καὶ πρῶτον μὲν συμφώνως ἐδίδαξαν ἡμᾶς. (16) Μετὰ τῆς ἑαυτοῦ Σοφίας. Haec verba re-
διὸ καὶ πεπείσμεθα καὶ περὶ τῶν μελλόντων οὕτως ἔσεσθαι, καθὼς καὶ τὰ πρῶτα ἀπήρτισται. Καὶ πρῶτον μὲν συμφώνως ἐδίδαξαν ἡμᾶς, ὅτι ἐξ οὐκ ὄντων τὰ πάντα ἐποίησεν. οὐ γάρ τι τῷ θεῷ συνήκμασεν· ἀλλ’ αὐτὸς ἑαυτοῦ τόπος ὢν καὶ ἀνενδεὴς ὢν καὶ ὑπάρχων πρὸ τῶν αἰώνων ἠθέλησεν ἄνθρωπον ποιῆσαι ᾧ γνωσθῇ· τούτῳ οὖν προητοίμασεν τὸν κόσμον. ὁ γὰρ γενητὸς καὶ προσδεής ἐστιν, ὁ δὲ ἀγένητος οὐδένος προσδεῖται. Ἔχων οὖν ὁ θεὸς τὸν ἑαυτοῦ λόγον ἐνδιάθετον ἐν τοῖς ἰδίοις σπλάγχνοις ἐγέννησεν αὐτὸν μετὰ τῆς ἑαυτοῦ σοφίας ἐξερευξάμενος πρὸ τῶν ὅλων. τοῦτον τὸν λόγον ἔσχεν ὑπουργὸν τῶν ὑπ’ αὐτοῦ γεγενημένων, καὶ δι’ αὐτοῦ τὰ πάντα πεποίηκεν. οὗτος λέγεται ἀρχή, ὅτι ἄρχει καὶ κυριεύει πάντων τῶν δι’ αὐτοῦ δεδημιουργημένων. οὗτος οὖν, ὢν πνεῦμα θεοῦ καὶ ἀρχὴ καὶ σοφία καὶ δύναμις ὑψίστου, κατήρχετο εἰς τοὺς προφήτας καὶ δι’ αὐτῶν ἐλάλει τὰ περὶ τῆς ποιήσεως τοῦ κόσμου καὶ τῶν λοιπῶν ἁπάντων. οὐ γὰρ ἦσαν οἱ προφῆται ὅτε ὁ κόσμος ἐγίνετο, ἀλλ’ ἡ σοφία ἡ τοῦ θεοῦ ἡ ἐν αὐτῷ οὖσα καὶ ὁ λόγος ὁ ἅγιος αὐτοῦ ὁ ἀεὶ συμπαρὼν αὐτῷ. διὸ δὴ καὶ διὰ Σολομῶνος προφήτου οὕτως λέγει·κίζονται κατὰ τοῦ ὀνόματος τοῦ ὄντος Θεοῦ, καὶ ὁμο λογεῖ αὐτὰ τὰ πλάνα πνεύματα, είναι δαίμονες, οι καὶ τότε εἰς ἐκείνους ἐνεργήσαντες. Πλὴν ἐνίοτέ τι νες τῇ ψυχῇ ἐκνήψαντες ἐξ αὐτῶν, εἶπον ἀκόλουθα τοῖς προφήταις, ὅπως εἰς μαρτύριον αὐτοῖς τε καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις, περί τε Θεοῦ μοναρχίας καὶ κρί- σεως, καὶ τῶν λοιπῶν ὧν ἔφασαν. ματος ἁγίου καὶ προφῆται γενόμενοι, ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Θεοῦ ἐμπνευσθέντες καὶ σοφισθέντες ἐγένοντο θεοδί δακτοι, καὶ ὅσιοι καὶ δίκαιοι. Διὸ καὶ κατηξιώθησαν τὴν ἀντιμισθίαν ταύτην λαβεῖν ὄργανα Θεοῦ γενόμε- νοι, καὶ χωρήσαντες (14) σοφίαν τὴν παρ' αὐτοῦ, δι' ἧς σοφίας εἶπον καὶ τὰ περὶ τῆς κτίσεως τοῦ κόσ σμου καὶ τῶν λοιπῶν ἁπάντων. Καὶ γὰρ περὶ λειμῶν Β καὶ λιμῶν καὶ πολέμων προεἶπον· καὶ οὐχ εἷς ἢ δύο, χωρίσαντες, πνευματόφορος πνευ ματοφόρος. Λόγον ἀλλὰ πλείονες κατὰ χρόνους καὶ καιροὺς ἐγενήθησαν παρὰ Ἑβραίοις (ἀλλὰ καὶ παρὰ Ἕλλησι Σίβυλλα) καὶ πάντες φίλα ἀλλήλοις καὶ σύμφωνα εἰρήκασι, τά τε πρὸ αὐτῶν γεγενημένα, καὶ τὰ κατ' αὐτοὺς γεγο- νότα, καὶ τὰ καθ᾿ ἡμᾶς νυνὶ τελειούμενα· διὸ καὶ πεπείσμεθα καὶ περὶ τῶν μελλόντων οὕτως ἔσεσθαι, καθὼς καὶ τὰ πρῶτα ἀπήρτισται. ὅτι ἐξ οὐκ ὄντων τὰ πάντα ἐποίησεν. Οὐ γάρ τι τῷ Θεῷ συνήκμασεν, ἀλλ' αὐτὸς ἑαυτοῦ τόπος ῶν, καὶ ἀνενδεής ῶν, καὶ ὑπερέχων πρὸ τῶν αἰώνων, ἠθέλη σεν ἄνθρωπον ποιῆσαι ᾧ γνωσθῇ· τούτῳ οὖν προητοί- μασε τὸν κόσμον. Ο γὰρ γενητὸς καὶ προσδεής ἐστιν· ὁ δὲ ἀγένητος, οὐδενὸς προσδεῖται. Εχων οὖν ὁ Θεὸς τὸν ἑαυτοῦ Λόγον ἐνδιάθετον (15) ἐν τοῖς ἰδίοις σπλάγχνοις, ἐγέννησεν αὐτὸν μετὰ τῆς ἑαυτοῦ Σου φίας (16) ἐξερευξάμενος πρὸ τῶν ὅλων. Τοῦτον τὸν Λόγον ἔσχεν ὑπουργὸν τῶν ὑπ' αὐτοῦ γεγενημένων, καὶ δι' αὐτοῦ τὰ πάντα πεποίηκεν. Οὗτος λέγεται ἀρχὴ, ὅτι ἄρχει καὶ κυριεύει πάντων τῶν δι' αὐτοῦ δεδημιουργημένων. Οὗτος οὖν, ὧν Πνεῦμα Θεοῦ, καὶ ἀρχὴ καὶ σοφία, καὶ δύναμις Ὑψίστου κατήρχετο εἰς τοὺς προφήτας, καὶ δι᾿ αὐτῶν ἐλάλει τὰ περὶ τῆς Ὁ ἀεὶ συμπαρὼν αὐτῷ. Λόγον εξερευξάμενος. S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI tumque fallaces ipsi illi spiritus dænones se esse A fateantur, qui etiam olim in istis scriptoribus ope- rabantnr, nisi quod interdum eorum nonnulli ani- mis expergefacti, consentanea prophetis dixerunt, ut tum in ipsos, tuin in omnes homines testimonio essent, de singulari imperio, de judicio, cæterisque rebus quas pertractarunt. - homines, cum a Spiritu sancto efferrentur ac pro- phetæ essent, divinitus docti et sancti et justi fue- runt, utpote ab ipso Deo allali et eruditi. Quam- obrem hac etiam mercede dignati sunt, ut Dei in- strumenta fierent, et sapientiam quæ ab eo est caperent; cujus quidem sapientiæ beneficio et de creatione mundi et cateris omnibus rebus dixerunt. Pestes enim et famues et bella prædixerunt ; nec unus aut alter, sed plures variis temporibus fuere apud Hebræos (sed et apud Græcos Sibylla) ac amica inter se et consona omnes dixere, tum quæ ante eos gesta fuerant, tum quæ ipsis erant æqualia, tum quæ apud nos hodie perficiuntur; unde etiam et de futuris certo scimus, ea ita esse eventura, quemadmodum et priora ad exitum per- ducta sunt. primo quidem summo consensu docuere Deum ex nibilo omnia creasse. Nihil enim Deo coævumi, sed cum sibi ipse locus sit, nec ulla re egeat, ac sæ- culis antiquior sit, hominem facere voluit cui in- notesceret; huic homini mundum præparavit. Nam qui creatus est multis rebus eget, increatus autem G nulla omnino. Habens igitur Deus suum ipsius Ver- bum in propriis visceribus insitum, genuit illud cum sua Sapientia, proferens ante omnia. Hoc Verbo usus est administro operum suorum, et per illud omnia condidit. Vocatur principium, eo quod principatum habeat et dominatum eorum omnium, quæ per ipsum creata sunt. Hic igitur cum sit Spi- ritus Dei et principium et sapientia et virtus Allis- simi, descendebat in prophetas, ac per eos de ibidem procacissimi illius Christiani sanguinem fun- dite. Vid. Lact. l. 11, c. et 1. iv, c. 27. Observat Wolfius ethnicos boc Christianorum in dæmones imperium non negasse, sed aut a suis similia fieri, aut a Christianis ex compacto cum dæmonibus ipsis perfici dixisse. Citat hanc in rem Steph. le Moyne D in notis ad Varia sacra pag. et seqq. Quo ma gis mirum est, inquit idem Wolfius, non defuisse no- stris temporibus homines, qui asserere auderent ex- pulsiones ejusmodi dæmonum a Christianis confictas fuisse, ut fidem gentilibus extorquerent. Huc tendit anonymus, cujus observala exstant in J. Clerici Bi- blioth. selecta, tomn. Xiii. p. 220. Wolfio pro qui etiam paulo ante obser- vabat scribendum potius quam puerunt non pauci, ut Arianam hæresim Christia- his illius ætatis aut saltem Theophilo affingerent. Sed Nihil magis oderant Ariani, quam illam Theophili doctrinam de Verbo Dei visceribus insito let ad mundi creationem prodeunte; illum enim longe secernebant ab eo, quem ad mundi creationem genitum esse dicebant. 2° Verbi æter- ritatem demonstrant hæc verba · Illud eliam a vero abhorret, quod sibi finxit Petavius, a Theophilo cum Patre con- fundi usque ad mundi creationem. Non magis pro- fecto confunditur ante mundi creationem, quam post mundi creationem. Ideo enim post mundi crea- tionem descendebat ad prophetas, quia Spiritus est Dei et principium et sapientia et virtus Altissimi. At eadem de causa generatus dicitur ad mundi creationem; quia videlicet Aóyos erat insitus visce- ribus Patris, quique ei semper adest. Vide infra n. 22. Non magis ergo illa ad mundi creationem generatio de Filii æternitate aut distinctione a Pa- tre detrahere possit, quam missio ad prophetas. ferri possunt ad verbum sequens Sed cum generatio, de qua hic agitur, nihil aliud sit quam missio: quid mirum si Deus Verbum cum sapientia sua genuisse dicitur? Spiritum sanctum emissum fuisse ad creandum docet Damasus papa, epist. : Neque enim, inquit, creatura dignus est injuria, qui emissus est ad creandum. 9. Οἱ δὲ τοῦ Θεοῦ ἄνθρωποι, πνευματοφόροι Πνεύ 9. Propheta a sancto Spiritu afflati. Sed Del 10. Mundus a Deo per Verbum creatus. - Ac (14) Χωρήσαντες. Ita recte emendatum erudito (15) λόγον ἐνδιάθετον. Hunc locum avide arri 10. Καὶ πρῶτον μὲν συμφώνως ἐδίδαξαν ἡμᾶς. (16) Μετὰ τῆς ἑαυτοῦ Σοφίας. Haec verba re-
PG 6:1066Ἡνίκα δ’ ἡτοίμασεν τὸν οὐρανόν, συμπαρήμην αὐτῷ, καὶ ὡς ἰσχυρὰ ἐποίει τὰ θεμέλια τῆς γῆς, ἤμην παρ’ αὐτῷ ἁρμόζουσα. Μωσῆς δὲ ὁ καὶ Σολομῶνος πρὸ πολλῶν ἐτῶν γενόμενος, μᾶλλον δὲ ὁ λόγος ὁ τοῦ θεοῦ ὡς δι’ ὀργάνου δι’ αὐτοῦ φησιν· Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. πρῶτον ἀρχὴν καὶ ποίησιν ὠνόμασεν, εἶθ’ οὕτως τὸν θεὸν συνέστησεν· οὐ γὰρ ἀργῶς χρὴ καὶ ἐπὶ κενῷ θεὸν ὀνομάζειν. προῄδει γὰρ ἡ θεία σοφία μέλλειν φλυαρεῖν τινας καὶ πληθὺν θεῶν ὀνομάζειν τῶν οὐκ ὄντων. ὅπως οὖν ὁ τῷ ὄντι θεὸς διὰ ἔργων νοηθῇ, καὶ ὅτι ἐν τῷ λόγῳ αὐτοῦ ὁ θεὸς πεποίηκεν τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς, ἔφη· Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. εἶτα εἰπὼν τὴν ποίησιν αὐτῶν δηλοῖ ἡμῖν· Ἡ δὲ γῆ ἦν ἀόρατος καὶ ἀκατασκεύαςτος καὶ σκότος ἐπάνω τῆς ἀβύσσου, καὶ πνεῦμα θεοῦ ἐπεφέρετο ἐπάνω τοῦ ὕδατος. Ταῦτα ἐν πρώτοις διδάσκει ἡ θεία γραφή, τρόπῳ τινὶ ὕλην γενητήν, ὑπὸ τοῦ θεοῦ γεγονυῖαν, ἀφ’ ἧς πεποίηκεν καὶ δεδημιούργηκεν ὁ θεὸς τὸν κόσμον. Ἀρχὴ δὲ τῆς ποιήσεως φῶς ἐστιν, ἐπειδὴ τὰ κοσμούμενα τὸ φῶς φανεροῖ. διὸ λέγει· Καὶ εἶπεν ὁ θεός· Γενηθήτω φῶς. καὶ ἐγένετο φῶς.
PG 6:1068καὶ ἴδεν ὁ θεὸς τὸ φῶς ὅτι καλόν. δηλονότι καλὸν ἀνθρώπῳ γεγονός. Καὶ διεχώρισεν ἀνὰ μέσον τοῦ φωτὸς καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ σκότους. καὶ ἐκάλεσεν ὁ θεὸς τὸ φῶς ἡμέραν, καὶ τὸ σκότος ἐκάλεσε νύκτα. καὶ ἐγένετο ἑσπέρα καὶ ἐγένετο πρωί̈, ἡμέρα μία. καὶ εἶπεν ὁ θεός· Γενηθήτω στερέωμα ἐν μέσῳ τοῦ ὕδατος, καὶ ἔστω διαχωρίζον ἀνὰ μέσον ὕδατος καὶ ὕδατος. καὶ ἐγένετο οὕτως. καὶ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὸ στερέωμα, καὶ διεχώρισεν ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος ὃ ἦν ὑποκάτω τοῦ στερεώματος, καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ ὕδατος τοῦ ἐπάνω τοῦ στερεώματος. καὶ ἐκάλεσεν ὁ θεὸς τὸ στερέωμα οὐρανόν· καὶ ἴδεν ὁ θεὸς ὅτι καλόν. καὶ ἐγένετο ἑσπέρα καὶ ἐγένετο πρωί̈, ἡμέρα δευτέρα. καὶ εἶπεν ὁ θεός· Συναχθήτω τὸ ὕδωρ τὸ ὑποκάτω τοῦ οὐρανοῦ εἰς συναγωγὴν μίαν, καὶ ὀφθήτω ἡ ξηρά. καὶ ἐγένετο οὕτως. καὶ συνήχθη τὸ ὕδωρ εἰς τὰς συναγωγὰς αὐτῶν, καὶ ὤφθη ἡ ξηρά. καὶ ἐκάλεσεν ὁ θεὸς τὴν ξηρὰν γῆν, καὶ τὰ συστήματα τῶν ὑδάτων ἐκάλεσεν θαλάσσας. καὶ ἴδεν ὁ θεὸς ὅτι καλόν. καὶ εἶπεν ὁ θεός· Βλαστησάτω ἡ γῆ βοτάνην χόρτου σπεῖρον σπέρμα κατὰ γένος καὶ καθ’ ὁμοιότητα, καὶ ξύλον κάρπιμον ποιοῦν κάρπον, οὗ τὸ σπέρμα αὐτοῦ ἐν αὐτῷ εἰς ὁμοιότητα.ποιήσεως τοῦ κόσμου καὶ τῶν λοιπῶν ἁπάντων. Οὐ γὰρ ἦσαν οἱ προφῆται ὅτε ὁ κόσμος ἐγίνετο, ἀλλὰ ἡ σοφία ἡ ἐν αὐτῷ (17) οὖσα ἡ τοῦ Θεοῦ, καὶ ὁ Λόγος ὁ ἅγιος αὐτοῦ ὁ ἀεὶ συμπαρὼν αὐτῷ. Διὸ δὴ καὶ διὰ Σολομῶνος προφήτου οὕτω λέγει· Ηνίκα δὴ ἡτοί- μασε τὸν οὐρανὸν, συμπαρήμην αὐτῷ, καὶ ὡς Ισχυρὰ ἐποίει τὰ θεμέλια τῆς γῆς, ἦμην παρ' αὐτῷ ἁρμόζουσα. Μωϋσῆς δὲ ὁ καὶ Σολομῶνος πρὸ πολλῶν ἐτῶν (18) γενόμενος, μᾶλλον δὲ ὁ Λόγος ὁ τοῦ Θεοῦ ὡς δι᾽ ὀργάνου δι᾿ αὐτοῦ φησιν· Ἐν ἀρ- χῇ (19) ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Πρῶτον ἀρχὴν καὶ ποίησιν ὠνόμασεν, εἶθ' οὕτως τὸν Θεὸν συνέστησεν· οὐ γὰρ ἀργῶς χρὴ καὶ ἐπὶ κενῷ Θεὸν ὀνομάζειν. Προήδει γὰρ ἡ θεία σοφία μέλλειν φλυαρείν τινας, καὶ πληθὺν θεῶν ὀνομάζειν τῶν οὐκ ὄντων. Ὅπως οὖν ὁ τῷ ὄντι Θεὸς διὰ ἔργων νοηθῇ, καὶ ὅτι ἐν τῷ λόγῳ αὐτοῦ ὁ Θεὸς πεποίηκε τὸν οὐρα νὸν καὶ τὴν γῆν καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς, ἔφη· Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Εἶτα εἰπὼν τὴν ποίησιν αὐτῶν, δηλοῖ ἡμῖν· Ἡ δὲ γῆ ἦν ἀόρατος καὶ ἀκατασκεύαστος, καὶ σκότος ἐπάνω τῆς ἀβύσσου, καὶ Πνεῦμα Θεοῦ ἐπεφέρετο ἐπάνω τοῦ ὕδατος. Ταῦτα ἐν πρώτοις διδάσκει ή θεία Γραφή, τρόπῳ τινὶ ὕλην γενητὴν (20), ὑπὸ τοῦ Θεοῦ γεγονυίαν, ἀφ᾿ ἧς πεποίηκε καὶ δεδημιούργηκεν ὁ Θεὸς τὸν κόσμον. κοσμούμενα τὸ φῶς φανεροί. Διο λέγει. Καὶ εἶπεν ὁ Θεός, Γενηθήτω φῶς, καὶ ἐγένετο φῶς· καὶ εἶδεν ὁ Θεὸς τὸ φῶς ὅτι καλόν (21) · ο δηλονότι καλὸν ἀν θρώπῳ γεγονός. « Καὶ διεχώρισεν ἀνὰ μέσον τοῦ φω τὸς, καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ σκότους, καὶ ἐκάλεσεν ὁ Θεὸς τὸ φῶς ἡμέραν, καὶ τὸ σκότος ἐκάλεσε νύκτα. Καὶ ἐγένετο ἑσπέρα καὶ ἐγένετο πρωΐ, ἡμέρα μία. Και εἶπεν Θεός· Γενηθήτω στερέωμα ἐν μέσῳ τοῦ ὕδα τος, καὶ ἔστω διαχωρίζον ἀνὰ μέσον ὕδατος καὶ ὕδα τος. Καὶ ἐγένετο οὕτως. Καὶ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸ στε προ Σολομῶνος, Σολομῶνος προ- γενόμενος. άρχήν. Β δηλοῦσα ὕλην μὲν τρόπῳ τινὶ ὑποτίθεται καὶ κόσμου ποίησιν, AD AUTO' YCUM LIB. II. A mundi creatione et cæteris rebus loquebatur; non- dum enim erant prophetæ cum mundus crearetur, sed tantum Sapientia Dei quæ est in eo, ac san- ctum Verbum ejus, quod ei semper adest. Hinc per Salomonem prophetam sic fatur : Cum præpararet calum, una aderam ei, et cum firma faceret funda menta terræ, eram cum eo disponens 18. Moyses au- tem qui multis annis ante Salomonem fuit, vel potius Verbum Dei, ita per eum velut per instru- mentum loquitur: In principio creavit Deus cœlum et terram. Primo principium et creationem nomi- navit, deinde ipsum Deum prædicavit; neque enim fas est temere et levi de causa Deum appellare. Pravidebat enim divina sapientia futurum, ut non- nulli nugarentur, ac multitudinem deorum nus- quam exstantium nominarent. Igitur ut verus Deus ex operibus intelligeretur, eumque constaret in Verbo suo colum et terram et quæ in eis sunt oreasse, scriptum est: In principio creavit Deus cœlum et terram. Deinde postquam narravit eorum creationem, sic nos edocet: Terra autem erat invi- sibilis et incomposita, et tenebræ super abys- sum et Spiritus Dei superferebatur super aquas. Hæc igitur initio docet divina Scriptura, materiam, ox qua mundum Deus fecit et condidit, quodam- modo indicans rem creatam esse, ut pote a Deo factam. "Prov. vill, 27, 29. verbis manifeste designat Theophilus. Unde Tria- dem appellat num. Deum, Verbum et Sapien- tiam; quo quidem in loco perinique Petavius Trin. lib. v, Verbum et Sapientiam pro una sumi persona queritur. Nam cum Spiritum multi alii Patres Sa- pientiam appellaverint, ut Irenæus lib. 111, c. 24; lib. iv, c. et cap. 20, cur idem non licuit Theo- philo? Erat ei hæc loquendi ratio familiaris. Nam et in libro 1, n. 7, Verbum et Sapientiam, Verbum et Spiritum distinguit, et hoc ipso in loco Deus Verbum suum cum sapientia sua genuisse dicitur. Vid. infra n. et 18. legere ut conjicit Wolfius. Iden enim valet haec loquendi ratio ac in principio idem esse putat ac in Verbo. Profert enim hoc testimonium ut probet Verbi æternitatem. Mox demonstrat Deum in Verbo suo fecisse cœlum et terram ex his verbis: In principio creavit Deus calum et terram. Non multo ante declaraverat idem Verbum esse PATROL, GR. VI. C D ' Initium autem condendi a luce fit; si quidem ea quæ conduntur et ornantur lux ostendit. Quare di- cit : Et dixit Deus : Fiat lux, et facta est lux; et vi- dit Deus lucem quia bona est. Bona scilicet homini facta. Et discrevit Deus inter lucem et tenebras, et vocavit Deus lucem diem, et tenebras vocavit noctem. Et factum est vespere et factum est mane, dies unus. Et dixit Deus: Fiat firmamentum in medio aquæ, et sit discernens inter aquam et aquam. Et factum est sic. Et fecit Deus firmamentum, et divisit Deus inter mode post has voces poneretur vel simile aliud participium. Ait autem Theophilus materiæ creationem quodammodo a Scriptura doceri in exor- dio Genesis, quia, etsi materiæ nomen Scriptura non usurpat, satis aperte materiam sub aliis nomi- nibus designat. Sic de Hesiodo dicebat n. : Kal quia etsi Hesiodus diserte non dicat creationem sine creatore factam fuisse, id tamen sequitur ex ejus verbis. Hanc autem materiæ creationom ex his verbis : In principio creavit cœlum et terram, dedu- cebat Theophilus, quia coli et terræ nomine intel- ligebat materiam ex qua cœlum et terra facta sunt. Sequitur hanc interpretationem Basilius homilia in Hexaem., n. 8, docetque initio homil. 2, non so- lam terram initio creationis, sed ipsum etiam cœ- lum inconditum fuisse. Justinus quoque Apol. 1, num. 59, mundum a Deo factum testatur ex coelo et terra quæ prius creaverat. mini...e dubitaverunt, quin hæc verba, quæ in cod. Bodl. et in omnibus editis desunt, librariorum culpa excidissent. Quapropter ea in contextum restitue- runt, eisque hac in re libenter assentior. 11. Αρχὴ δὲ τῆς ποιήσεως φῶς ἐστιν· ἐπειδὴ τὰ (17) Ἡ σοφία ἡ ἐν αὐτῷ. Spiritum sanctum his (18) Πρὸ πολλῶν ἐτῶν. Non videtur necesse esse (19) Ἐν ἀρχῇ. Theophilus, ut multi alii, illud (20) Τρόπῳ τινὶ τὴν ὕλην γενητήν. Satis com- 11. Operis sex dierum descriptio ex libro Genesis.— (21) Καὶ ἐγένετο... ὅτι καλόν. Fellus et Wolfius
καὶ ἐγένετο οὕτως. καὶ ἐξήνεγκεν ἡ γῆ βοτάνην χόρτου σπεῖρον σπέρμα κατὰ γένος, καὶ ξύλον κάρπιμον ποιοῦν κάρπον, οὗ τὸ σπέρμα ἐν αὐτῷ κατὰ γένος ἐπὶ τῆς γῆς. καὶ ἴδεν ὁ θεὸς ὅτι καλόν. καὶ ἐγένετο ἑσπέρα καὶ ἐγένετο πρωί̈, ἡμέρα τρίτη. καὶ εἶπεν ὁ θεός· Γενηθήτωσαν φωστῆρες ἐν τῷ στερεώματι τοῦ οὐρανοῦ, εἰς φαῦσιν ἐπὶ τῆς γῆς καὶ διαχωρίζειν ἀνὰ μέσον τῆς ἡμέρας καὶ ἀνὰ μέσον τῆς νυκτός, καὶ ἔστωσαν εἰς σημεῖα καὶ εἰς καιροὺς καὶ εἰς ἡμέρας καὶ εἰς ἐνιαυτούς, καὶ ἔστωσαν εἰς φαῦσιν ἐν τῷ στερεώματι τοῦ οὐρανοῦ φαίνειν ἐπὶ τῆς γῆς. καὶ ἐγένετο οὕτως. καὶ ἐποίησεν ὁ θεὸς τοὺς δύο φωστῆρας τοὺς μεγάλους, τὸν φωστῆρα τὸν μέγαν εἰς ἀρχὰς τῆς ἡμέρας, καὶ τὸν φωστῆρα τὸν ἐλάσσω εἰς ἀρχὰς τῆς νυκτός, καὶ τοὺς ἀστέρας. καὶ ἔθετο αὐτοὺς ὁ θεὸς ἐν τῷ στερεώματι τοῦ οὐρανοῦ, ὥστε φαίνειν ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ ἄρχειν τῆς ἡμέρας καὶ τῆς νυκτός, καὶ διαχωρίζειν ἀνὰ μέσον τοῦ φωτὸς καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ σκότους. καὶ ἴδεν ὁ θεὸς ὅτι καλόν. καὶ ἐγένετο ἑσπέρα καὶ ἐγένετο πρωί̈, ἡμέρα τετάρτη. καὶ εἶπεν ὁ θεός· Ἐξαγαγέτω τὰ ὕδατα ἑρπετὰ ψυχῶν ζωσῶν καὶ πετεινὰ πετόμενα ἐπὶ τῆς γῆς κατὰ τὸ στερέωμα τοῦ οὐρανοῦ.ποιήσεως τοῦ κόσμου καὶ τῶν λοιπῶν ἁπάντων. Οὐ γὰρ ἦσαν οἱ προφῆται ὅτε ὁ κόσμος ἐγίνετο, ἀλλὰ ἡ σοφία ἡ ἐν αὐτῷ (17) οὖσα ἡ τοῦ Θεοῦ, καὶ ὁ Λόγος ὁ ἅγιος αὐτοῦ ὁ ἀεὶ συμπαρὼν αὐτῷ. Διὸ δὴ καὶ διὰ Σολομῶνος προφήτου οὕτω λέγει· Ηνίκα δὴ ἡτοί- μασε τὸν οὐρανὸν, συμπαρήμην αὐτῷ, καὶ ὡς Ισχυρὰ ἐποίει τὰ θεμέλια τῆς γῆς, ἦμην παρ' αὐτῷ ἁρμόζουσα. Μωϋσῆς δὲ ὁ καὶ Σολομῶνος πρὸ πολλῶν ἐτῶν (18) γενόμενος, μᾶλλον δὲ ὁ Λόγος ὁ τοῦ Θεοῦ ὡς δι᾽ ὀργάνου δι᾿ αὐτοῦ φησιν· Ἐν ἀρ- χῇ (19) ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Πρῶτον ἀρχὴν καὶ ποίησιν ὠνόμασεν, εἶθ' οὕτως τὸν Θεὸν συνέστησεν· οὐ γὰρ ἀργῶς χρὴ καὶ ἐπὶ κενῷ Θεὸν ὀνομάζειν. Προήδει γὰρ ἡ θεία σοφία μέλλειν φλυαρείν τινας, καὶ πληθὺν θεῶν ὀνομάζειν τῶν οὐκ ὄντων. Ὅπως οὖν ὁ τῷ ὄντι Θεὸς διὰ ἔργων νοηθῇ, καὶ ὅτι ἐν τῷ λόγῳ αὐτοῦ ὁ Θεὸς πεποίηκε τὸν οὐρα νὸν καὶ τὴν γῆν καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς, ἔφη· Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Εἶτα εἰπὼν τὴν ποίησιν αὐτῶν, δηλοῖ ἡμῖν· Ἡ δὲ γῆ ἦν ἀόρατος καὶ ἀκατασκεύαστος, καὶ σκότος ἐπάνω τῆς ἀβύσσου, καὶ Πνεῦμα Θεοῦ ἐπεφέρετο ἐπάνω τοῦ ὕδατος. Ταῦτα ἐν πρώτοις διδάσκει ή θεία Γραφή, τρόπῳ τινὶ ὕλην γενητὴν (20), ὑπὸ τοῦ Θεοῦ γεγονυίαν, ἀφ᾿ ἧς πεποίηκε καὶ δεδημιούργηκεν ὁ Θεὸς τὸν κόσμον. κοσμούμενα τὸ φῶς φανεροί. Διο λέγει. Καὶ εἶπεν ὁ Θεός, Γενηθήτω φῶς, καὶ ἐγένετο φῶς· καὶ εἶδεν ὁ Θεὸς τὸ φῶς ὅτι καλόν (21) · ο δηλονότι καλὸν ἀν θρώπῳ γεγονός. « Καὶ διεχώρισεν ἀνὰ μέσον τοῦ φω τὸς, καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ σκότους, καὶ ἐκάλεσεν ὁ Θεὸς τὸ φῶς ἡμέραν, καὶ τὸ σκότος ἐκάλεσε νύκτα. Καὶ ἐγένετο ἑσπέρα καὶ ἐγένετο πρωΐ, ἡμέρα μία. Και εἶπεν Θεός· Γενηθήτω στερέωμα ἐν μέσῳ τοῦ ὕδα τος, καὶ ἔστω διαχωρίζον ἀνὰ μέσον ὕδατος καὶ ὕδα τος. Καὶ ἐγένετο οὕτως. Καὶ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸ στε προ Σολομῶνος, Σολομῶνος προ- γενόμενος. άρχήν. Β δηλοῦσα ὕλην μὲν τρόπῳ τινὶ ὑποτίθεται καὶ κόσμου ποίησιν, AD AUTO' YCUM LIB. II. A mundi creatione et cæteris rebus loquebatur; non- dum enim erant prophetæ cum mundus crearetur, sed tantum Sapientia Dei quæ est in eo, ac san- ctum Verbum ejus, quod ei semper adest. Hinc per Salomonem prophetam sic fatur : Cum præpararet calum, una aderam ei, et cum firma faceret funda menta terræ, eram cum eo disponens 18. Moyses au- tem qui multis annis ante Salomonem fuit, vel potius Verbum Dei, ita per eum velut per instru- mentum loquitur: In principio creavit Deus cœlum et terram. Primo principium et creationem nomi- navit, deinde ipsum Deum prædicavit; neque enim fas est temere et levi de causa Deum appellare. Pravidebat enim divina sapientia futurum, ut non- nulli nugarentur, ac multitudinem deorum nus- quam exstantium nominarent. Igitur ut verus Deus ex operibus intelligeretur, eumque constaret in Verbo suo colum et terram et quæ in eis sunt oreasse, scriptum est: In principio creavit Deus cœlum et terram. Deinde postquam narravit eorum creationem, sic nos edocet: Terra autem erat invi- sibilis et incomposita, et tenebræ super abys- sum et Spiritus Dei superferebatur super aquas. Hæc igitur initio docet divina Scriptura, materiam, ox qua mundum Deus fecit et condidit, quodam- modo indicans rem creatam esse, ut pote a Deo factam. "Prov. vill, 27, 29. verbis manifeste designat Theophilus. Unde Tria- dem appellat num. Deum, Verbum et Sapien- tiam; quo quidem in loco perinique Petavius Trin. lib. v, Verbum et Sapientiam pro una sumi persona queritur. Nam cum Spiritum multi alii Patres Sa- pientiam appellaverint, ut Irenæus lib. 111, c. 24; lib. iv, c. et cap. 20, cur idem non licuit Theo- philo? Erat ei hæc loquendi ratio familiaris. Nam et in libro 1, n. 7, Verbum et Sapientiam, Verbum et Spiritum distinguit, et hoc ipso in loco Deus Verbum suum cum sapientia sua genuisse dicitur. Vid. infra n. et 18. legere ut conjicit Wolfius. Iden enim valet haec loquendi ratio ac in principio idem esse putat ac in Verbo. Profert enim hoc testimonium ut probet Verbi æternitatem. Mox demonstrat Deum in Verbo suo fecisse cœlum et terram ex his verbis: In principio creavit Deus calum et terram. Non multo ante declaraverat idem Verbum esse PATROL, GR. VI. C D ' Initium autem condendi a luce fit; si quidem ea quæ conduntur et ornantur lux ostendit. Quare di- cit : Et dixit Deus : Fiat lux, et facta est lux; et vi- dit Deus lucem quia bona est. Bona scilicet homini facta. Et discrevit Deus inter lucem et tenebras, et vocavit Deus lucem diem, et tenebras vocavit noctem. Et factum est vespere et factum est mane, dies unus. Et dixit Deus: Fiat firmamentum in medio aquæ, et sit discernens inter aquam et aquam. Et factum est sic. Et fecit Deus firmamentum, et divisit Deus inter mode post has voces poneretur vel simile aliud participium. Ait autem Theophilus materiæ creationem quodammodo a Scriptura doceri in exor- dio Genesis, quia, etsi materiæ nomen Scriptura non usurpat, satis aperte materiam sub aliis nomi- nibus designat. Sic de Hesiodo dicebat n. : Kal quia etsi Hesiodus diserte non dicat creationem sine creatore factam fuisse, id tamen sequitur ex ejus verbis. Hanc autem materiæ creationom ex his verbis : In principio creavit cœlum et terram, dedu- cebat Theophilus, quia coli et terræ nomine intel- ligebat materiam ex qua cœlum et terra facta sunt. Sequitur hanc interpretationem Basilius homilia in Hexaem., n. 8, docetque initio homil. 2, non so- lam terram initio creationis, sed ipsum etiam cœ- lum inconditum fuisse. Justinus quoque Apol. 1, num. 59, mundum a Deo factum testatur ex coelo et terra quæ prius creaverat. mini...e dubitaverunt, quin hæc verba, quæ in cod. Bodl. et in omnibus editis desunt, librariorum culpa excidissent. Quapropter ea in contextum restitue- runt, eisque hac in re libenter assentior. 11. Αρχὴ δὲ τῆς ποιήσεως φῶς ἐστιν· ἐπειδὴ τὰ (17) Ἡ σοφία ἡ ἐν αὐτῷ. Spiritum sanctum his (18) Πρὸ πολλῶν ἐτῶν. Non videtur necesse esse (19) Ἐν ἀρχῇ. Theophilus, ut multi alii, illud (20) Τρόπῳ τινὶ τὴν ὕλην γενητήν. Satis com- 11. Operis sex dierum descriptio ex libro Genesis.— (21) Καὶ ἐγένετο... ὅτι καλόν. Fellus et Wolfius
καὶ ἐγένετο οὕτως. καὶ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὰ κήτη τὰ μέγαλα καὶ πᾶσαν ψυχὴν ζώων ἑρπετῶν, ἃ ἐξήγαγεν τὰ ὕδατα κατὰ γένη αὐτῶν, καὶ πᾶν πετεινὸν πτερωτὸν κατὰ γένος. καὶ ἴδεν ὁ θεὸς ὅτι καλά. καὶ εὐλόγησεν αὐτὰ ὁ θεὸς λέγων· Αὐξάνεσθε καὶ πληθύνεσθε, καὶ πληρώσατε τὰ ὕδατα τῆς θαλάσσης, καὶ τὰ πετεινὰ πληθυνέτω ἐπὶ τῆς γῆς. καὶ ἐγένετο ἑσπέρα καὶ ἐγένετο πρωί̈, ἡμέρα πέμπτη. καὶ εἶπεν ὁ θεός· Ἐξαγαγέτω ἡ γῆ ψυχὴν ζῶσαν κατὰ γένος, τετράποδα καὶ ἑρπετὰ καὶ θηρία τῆς γῆς κατὰ γένος. καὶ ἐγένετο οὕτως. καὶ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὰ θηρία τῆς γῆς κατὰ γένος καὶ τὰ κτήνη κατὰ γένος, καὶ πάντα τὰ ἑρπετὰ τῆς γῆς. καὶ ἴδεν ὁ θεὸς ὅτι καλόν. καὶ εἶπεν ὁ θεός· Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ’ εἰκόνα ἡμετέραν καὶ καθ’ ὁμοίωσιν, καὶ ἀρχέτωσαν τῶν ἰχθύων τῆς θαλάσσης καὶ τῶν πετεινῶν τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῶν κτηνῶν καὶ πάσης τῆς γῆς καὶ πάντων τῶν ἑρπετῶν τῶν ἑρπόντων ἐπὶ τῆς γῆς. καὶ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὸν ἄνθρωπον, κατ’ εἰκόνα θεοῦ ἐποίησεν αὐτόν, ἄρσεν καὶ θῆλυ ἐποίησεν αὐτούς. καὶ εὐλόγησεν αὐτοὺς ὁ θεὸς λέγων·ποιήσεως τοῦ κόσμου καὶ τῶν λοιπῶν ἁπάντων. Οὐ γὰρ ἦσαν οἱ προφῆται ὅτε ὁ κόσμος ἐγίνετο, ἀλλὰ ἡ σοφία ἡ ἐν αὐτῷ (17) οὖσα ἡ τοῦ Θεοῦ, καὶ ὁ Λόγος ὁ ἅγιος αὐτοῦ ὁ ἀεὶ συμπαρὼν αὐτῷ. Διὸ δὴ καὶ διὰ Σολομῶνος προφήτου οὕτω λέγει· Ηνίκα δὴ ἡτοί- μασε τὸν οὐρανὸν, συμπαρήμην αὐτῷ, καὶ ὡς Ισχυρὰ ἐποίει τὰ θεμέλια τῆς γῆς, ἦμην παρ' αὐτῷ ἁρμόζουσα. Μωϋσῆς δὲ ὁ καὶ Σολομῶνος πρὸ πολλῶν ἐτῶν (18) γενόμενος, μᾶλλον δὲ ὁ Λόγος ὁ τοῦ Θεοῦ ὡς δι᾽ ὀργάνου δι᾿ αὐτοῦ φησιν· Ἐν ἀρ- χῇ (19) ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Πρῶτον ἀρχὴν καὶ ποίησιν ὠνόμασεν, εἶθ' οὕτως τὸν Θεὸν συνέστησεν· οὐ γὰρ ἀργῶς χρὴ καὶ ἐπὶ κενῷ Θεὸν ὀνομάζειν. Προήδει γὰρ ἡ θεία σοφία μέλλειν φλυαρείν τινας, καὶ πληθὺν θεῶν ὀνομάζειν τῶν οὐκ ὄντων. Ὅπως οὖν ὁ τῷ ὄντι Θεὸς διὰ ἔργων νοηθῇ, καὶ ὅτι ἐν τῷ λόγῳ αὐτοῦ ὁ Θεὸς πεποίηκε τὸν οὐρα νὸν καὶ τὴν γῆν καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς, ἔφη· Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Εἶτα εἰπὼν τὴν ποίησιν αὐτῶν, δηλοῖ ἡμῖν· Ἡ δὲ γῆ ἦν ἀόρατος καὶ ἀκατασκεύαστος, καὶ σκότος ἐπάνω τῆς ἀβύσσου, καὶ Πνεῦμα Θεοῦ ἐπεφέρετο ἐπάνω τοῦ ὕδατος. Ταῦτα ἐν πρώτοις διδάσκει ή θεία Γραφή, τρόπῳ τινὶ ὕλην γενητὴν (20), ὑπὸ τοῦ Θεοῦ γεγονυίαν, ἀφ᾿ ἧς πεποίηκε καὶ δεδημιούργηκεν ὁ Θεὸς τὸν κόσμον. κοσμούμενα τὸ φῶς φανεροί. Διο λέγει. Καὶ εἶπεν ὁ Θεός, Γενηθήτω φῶς, καὶ ἐγένετο φῶς· καὶ εἶδεν ὁ Θεὸς τὸ φῶς ὅτι καλόν (21) · ο δηλονότι καλὸν ἀν θρώπῳ γεγονός. « Καὶ διεχώρισεν ἀνὰ μέσον τοῦ φω τὸς, καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ σκότους, καὶ ἐκάλεσεν ὁ Θεὸς τὸ φῶς ἡμέραν, καὶ τὸ σκότος ἐκάλεσε νύκτα. Καὶ ἐγένετο ἑσπέρα καὶ ἐγένετο πρωΐ, ἡμέρα μία. Και εἶπεν Θεός· Γενηθήτω στερέωμα ἐν μέσῳ τοῦ ὕδα τος, καὶ ἔστω διαχωρίζον ἀνὰ μέσον ὕδατος καὶ ὕδα τος. Καὶ ἐγένετο οὕτως. Καὶ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸ στε προ Σολομῶνος, Σολομῶνος προ- γενόμενος. άρχήν. Β δηλοῦσα ὕλην μὲν τρόπῳ τινὶ ὑποτίθεται καὶ κόσμου ποίησιν, AD AUTO' YCUM LIB. II. A mundi creatione et cæteris rebus loquebatur; non- dum enim erant prophetæ cum mundus crearetur, sed tantum Sapientia Dei quæ est in eo, ac san- ctum Verbum ejus, quod ei semper adest. Hinc per Salomonem prophetam sic fatur : Cum præpararet calum, una aderam ei, et cum firma faceret funda menta terræ, eram cum eo disponens 18. Moyses au- tem qui multis annis ante Salomonem fuit, vel potius Verbum Dei, ita per eum velut per instru- mentum loquitur: In principio creavit Deus cœlum et terram. Primo principium et creationem nomi- navit, deinde ipsum Deum prædicavit; neque enim fas est temere et levi de causa Deum appellare. Pravidebat enim divina sapientia futurum, ut non- nulli nugarentur, ac multitudinem deorum nus- quam exstantium nominarent. Igitur ut verus Deus ex operibus intelligeretur, eumque constaret in Verbo suo colum et terram et quæ in eis sunt oreasse, scriptum est: In principio creavit Deus cœlum et terram. Deinde postquam narravit eorum creationem, sic nos edocet: Terra autem erat invi- sibilis et incomposita, et tenebræ super abys- sum et Spiritus Dei superferebatur super aquas. Hæc igitur initio docet divina Scriptura, materiam, ox qua mundum Deus fecit et condidit, quodam- modo indicans rem creatam esse, ut pote a Deo factam. "Prov. vill, 27, 29. verbis manifeste designat Theophilus. Unde Tria- dem appellat num. Deum, Verbum et Sapien- tiam; quo quidem in loco perinique Petavius Trin. lib. v, Verbum et Sapientiam pro una sumi persona queritur. Nam cum Spiritum multi alii Patres Sa- pientiam appellaverint, ut Irenæus lib. 111, c. 24; lib. iv, c. et cap. 20, cur idem non licuit Theo- philo? Erat ei hæc loquendi ratio familiaris. Nam et in libro 1, n. 7, Verbum et Sapientiam, Verbum et Spiritum distinguit, et hoc ipso in loco Deus Verbum suum cum sapientia sua genuisse dicitur. Vid. infra n. et 18. legere ut conjicit Wolfius. Iden enim valet haec loquendi ratio ac in principio idem esse putat ac in Verbo. Profert enim hoc testimonium ut probet Verbi æternitatem. Mox demonstrat Deum in Verbo suo fecisse cœlum et terram ex his verbis: In principio creavit Deus calum et terram. Non multo ante declaraverat idem Verbum esse PATROL, GR. VI. C D ' Initium autem condendi a luce fit; si quidem ea quæ conduntur et ornantur lux ostendit. Quare di- cit : Et dixit Deus : Fiat lux, et facta est lux; et vi- dit Deus lucem quia bona est. Bona scilicet homini facta. Et discrevit Deus inter lucem et tenebras, et vocavit Deus lucem diem, et tenebras vocavit noctem. Et factum est vespere et factum est mane, dies unus. Et dixit Deus: Fiat firmamentum in medio aquæ, et sit discernens inter aquam et aquam. Et factum est sic. Et fecit Deus firmamentum, et divisit Deus inter mode post has voces poneretur vel simile aliud participium. Ait autem Theophilus materiæ creationem quodammodo a Scriptura doceri in exor- dio Genesis, quia, etsi materiæ nomen Scriptura non usurpat, satis aperte materiam sub aliis nomi- nibus designat. Sic de Hesiodo dicebat n. : Kal quia etsi Hesiodus diserte non dicat creationem sine creatore factam fuisse, id tamen sequitur ex ejus verbis. Hanc autem materiæ creationom ex his verbis : In principio creavit cœlum et terram, dedu- cebat Theophilus, quia coli et terræ nomine intel- ligebat materiam ex qua cœlum et terra facta sunt. Sequitur hanc interpretationem Basilius homilia in Hexaem., n. 8, docetque initio homil. 2, non so- lam terram initio creationis, sed ipsum etiam cœ- lum inconditum fuisse. Justinus quoque Apol. 1, num. 59, mundum a Deo factum testatur ex coelo et terra quæ prius creaverat. mini...e dubitaverunt, quin hæc verba, quæ in cod. Bodl. et in omnibus editis desunt, librariorum culpa excidissent. Quapropter ea in contextum restitue- runt, eisque hac in re libenter assentior. 11. Αρχὴ δὲ τῆς ποιήσεως φῶς ἐστιν· ἐπειδὴ τὰ (17) Ἡ σοφία ἡ ἐν αὐτῷ. Spiritum sanctum his (18) Πρὸ πολλῶν ἐτῶν. Non videtur necesse esse (19) Ἐν ἀρχῇ. Theophilus, ut multi alii, illud (20) Τρόπῳ τινὶ τὴν ὕλην γενητήν. Satis com- 11. Operis sex dierum descriptio ex libro Genesis.— (21) Καὶ ἐγένετο... ὅτι καλόν. Fellus et Wolfius
PG 6:1069Αὐξάνεσθε καὶ πληθύνεσθε, καὶ πληρώσατε τὴν γῆν, καὶ κατακυριεύσατε αὐτῆς, καὶ ἄρχετε τῶν ἰχθύων τῆς θαλάσσης καὶ τῶν πετεινῶν τοῦ οὐρανοῦ καὶ πάντων τῶν κτηνῶν καὶ πάσης τῆς γῆς καὶ πάντων τῶν ἑρπετῶν τῶν ἑρπόντων ἐπὶ τῆς γῆς. καὶ εἶπεν ὁ θεός· Ἰδοὺ δέδωκα ὑμῖν πᾶν χόρτον σπόριμον σπεῖρον σπέρμα, ὅ ἐστιν ἐπάνω πάσης τῆς γῆς καὶ πᾶν ξύλον, ὃ ἔχει ἐν αὐτῷ καρπὸν σπέρματος σπορίμου, ὑμῖν ἔσται εἰς βρῶσιν, καὶ πᾶσιν τοῖς θηρίοις τῆς γῆς καὶ πᾶσιν τοῖς πετεινοῖς τοῦ οὐρανοῦ καὶ παντὶ ἑρπετῷ ἕρποντι ἐπὶ τῆς γῆς, ὃ ἔχει ἐν αὐτῷ πνοὴν ζωῆς, πάντα χόρτον χλωρὸν εἰς βρῶσιν. καὶ ἐγένετο οὕτως. καὶ ἴδεν ὁ θεὸς πάντα ὅσα ἐποίησεν, καὶ ἰδοὺ καλὰ λίαν. καὶ ἐγένετο ἑσπέρα καὶ ἐγένετο πρωί̈, ἡμέρα ἕκτη. καὶ συνετελέσθησαν ὁ οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ καὶ πᾶς ὁ κόσμος αὐτῶν. καὶ συνετέλεσεν ὁ θεὸς ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἕκτῃ τὰ ἔργα αὐτοῦ ἃ ἐποίησεν, καὶ κατέπαυσεν ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἑβδόμῃ ἀπὸ πάντων τῶν ἔργων αὐτοῦ ὧν ἐποίησεν. καὶ εὐλόγησεν ὁ θεὸς τὴν ἡμέραν τὴν ἑβδόμην, καὶ ἡγίασεν αὐτήν, ὅτι ἐν αὐτῇ κατέπαυσεν ἀπὸ πάντων τῶν ἔργων αὐτοῦ ὧν ἤρξατο ὁ θεὸς ποιῆσαι.κυριεύσατε αὐτῆς, καὶ ἄρχετε τῶν ἰχθύων τῆς θα- Α Εt λάσσης, καὶ τῶν πετεινῶν τοῦ οὐρανοῦ, καὶ πάντων τῶν κτηνῶν, καὶ πάσης τῆς γῆς, καὶ πάντων τῶν ἐρ- πετῶν τῶν ἑρπόντων ἐπὶ τῆς γῆς. Καὶ εἶπεν ὁ Θεός· Ἰδοὺ δέδωκα ὑμῖν πάντα χόρτον σπόριμον, σπεῖρον σπέρμα, ὅ ἐστιν ἐπάνω πάσης τῆς γῆς, καὶ πᾶν ξύ λον, δ ἔχει ἐν αὐτῷ καρπὸν σπέρματος σπόριμον, ὑμῖν ἔσται εἰς βρῶσιν, καὶ πᾶσιν τοῖς θηρίοις τῆς γῆς, καὶ πᾶσιν τοῖς πετεινοῖς τοῦ οὐρανοῦ, καὶ παντὶ ἑρπετῷ ἕρποντι ἐπὶ τῆς γῆς, ὅ ἔχει ἐν αὐτῷ πνοὴν ζωῆς, πάντα χόρτον χλωρὸν εἰς βρῶσιν. Καὶ ἐγένετο οὕτως. Καὶ εἶδεν ὁ Θεὸς πάντα ὅσα ἐποίησε, καὶ ἰδοὺ καλὰ λίαν. Καὶ ἐγένετο ἑσπέρα καὶ ἐγένετο πρωΐ, ἡμέρα ἕκτη. Καὶ συνετελέσθησαν ὁ οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ, καὶ πᾶς ὁ κόσμος αὐτῶν. Καὶ συνετέλεσεν ὁ Θεὸς ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἕκτῃ τὰ ἔργα αὐτοῦ, ἃ ἐποίησε, καὶ κατέ παυσεν ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἑβδόμῃ ἀπὸ πάντων τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὧν ἐποίησε. Καὶ εὐλόγησεν ὁ Θεὸς τὴν ἡμέραν τὴν ἑβδόμην, καὶ ἡγίασεν αὐτὴν, ὅτι ἐν αὐτῇ κατέπαυσεν ἀπὸ πάντων τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὧν ἤρξατο ὁ Θεὸς ποιῆσαι. δυνατὸς κατ' ἀξίαν τὴν ἐξήγησιν καὶ τὴν οἰκονομίαν πᾶσαν ἐξειπεῖν, οὐδὲ εἰ μυρία στόματα ἔχοι καὶ μυ- ρίας γλώσσας· ἀλλ᾽ οὐδὲ εἰ μυρίοις έτεσι βιώσει τις, ἐπιδημῶν ἐν τῷδε τῷ βίῳ, οὐδὲ οὕτως ἔσται ἱκανὸς πρὸς ταῦτα ἀξίως τι εἰπεῖν διὰ τὸ ὑπερβάλλον μέ- γεθος καὶ τὸν πλοῦτον τῆς σοφίας τοῦ Θεοῦ, τῆς οὔσης ἐν ταύτῃ τῇ προγεγραμμένη Εξαημέρῳ. Πολλοὶ μὲν οὖν τῶν συγγραφέων ἐμιμήσαντο, καὶ ἠθέλησαν περὶ τούτων διήγησιν ποιήσασθαι, καίτοι λαβόντες ἐντεῦ- θεν τὰς ἀφορμάς, ἤτοι περὶ κόσμου κτίσεως, ἢ περὶ φύσεως ἀνθρώπου, καὶ οὐδὲ τὸ τυχὸν ἔναυσμα ἄξιόν τι τῆς ἀληθείας ἐξεῖπον. Δοκεῖ δὲ τὰ ὑπὸ τῶν φιλοσό- φων ή συγγραφέων καὶ ποιητῶν εἰρημένα ἀξιόπιστα μὲν εἶναι, παρὰ τὸ φράσει κεκαλλωπίσθαι· μωρὸς δὲ καὶ κενὸς ὁ λόγος αὐτῶν δείκνυται, ὅτι πολλὴ μὲν πληθὺς τῆς φλυαρίας αὐτῶν ἐστι· τὸ τυχὸν δὲ τῆς ἀληθείας ἐν αὐτοῖς οὐχ εὑρίσκεται. Καὶ γὰρ εἴ τι δοκεῖ ἀληθὲς δι' αὐτῶν ἐκπεφωνῆσθαι, σύγκρασιν ἔχει τη πλάνη. Καθάπερ γὰρ φάρμακόν τι δηλητήριον συγκραθεν μέλιτι, ἢ οίνῳ, ἢ ἑτέρῳ τινὶ, τὸ πᾶν ποιεῖ βλαβερὸν καὶ ἄχρηστον· οὕτως καὶ ἡ ἐν αὐτοῖς που λυλογία εὑρίσκεται ματαιοπονία, καὶ βλάβη μᾶλλον τοῖς πειθομένοις αὐτῇ. Ἔτι μὴν καὶ περὶ τῆς ἑβδό- μης (22) ἡμέρας, ἣν πάντες μὲν ἄνθρωποι ὀνομάζου σιν, οἱ δὲ πλείους ἀγνοοῦσιν· ὅτι παρ᾽ Ἑβραίοις και λεῖται σάββατον Ἑλληνιστί ἑρμηνεύεται ἑβδομάς (25), ἥτις εἰς πᾶν γένος (24) ἀνθρώπων ονομάζεται μὲν, AD AUTOLYCUM LIB. II. et omni reptili repenti super terram, quod habet in se flatum vitæ, omnem herbam viridem in escam. Et factum est ita. vidit Deus omnia quæcunque fer cerat, et ecce erant valde bona. Et factum est vespere et factum est mane, dies sextus; et perfecti sunt cœli et terra et omnis ornatus eorum. Complevitque Deus die septimo opera sua, quæ fecerat, et requievit in die septimo ab omnibus operibus suis quæ fecerat. Et benedixit Deus diei septimo, quia in ipso requievit ab omnibus operibus suis, quæ cœperat Deus facere. C hic supplenda sunt, ac ea revocanda quæ paulo ante D de scriptoribus profanis dicebat, eos imitatos esse librum Genesis, ac de mundi creatione et humana natura nonnulla dixisse. Addit ergo eos et de se- ptima die non tacuisse. tium septem dierum: sed hoc loco significat diem septimum, quem paulo ante dixerat ab omnibus hominibus appellari. Ducæus autem et Wolfius ob- servant errare Theophilum in interpretatione sab- bati, si banc vocem, quam Græce esse hebdomadem ait, a septenario numero nempe yw, non autem a quiete nempe deductam putaverit. Utrum au- tem hoc levi errore laboraverit, minime statuunt. Recte factum ab eruditis viris quod judicium suum cohibuerint. Non enim Græcos exagitat Theophilus, quod nescirent sabbatum apud Hebræos Græce esse - sed ea corruperunt, Hujus autem sex dierum operis nemo est hominum, qui pro rei dignitate enarrationem et descriptionem omnem explicare possit, etiamsi decem mille ora habeat, et decem mille linguas. Atque etiainsi quis decem mille an- nos vivat, in hac terra peregrinus, ne tum quidem erit idoneus, qui de his digne quidpiam dicat, propter exsuperantem magnitudinem et divitias sa- pientia Dei, quæ operi sex dierum supra descripto inest. Ac multi quidem scriptores illud imitati sunt, et de his rebus narrare aggressi; sed quamvis inde adjumenta sibi sumerent mundi creationis et nature hominis explicandæ, tamen ne tenuem quidem ve- ritatis scintillam assequi potuerunt. Videntur au- tem quæ a philosophis et scriptoribus et poetis dicta sunt, fide digna esse, quia sermonis splendore illustrantur; inanis tamen et insulsa eorum oratio ex eo declaratur, quod luxurient apud eos nugæ, ac veritatis ne ulla quidem particula inveniatur. Nam si quid veri ab iis prædicatum videtur, per- mistum est errore. Ac quemadmodum pharmacum aliquod mortiferum, si melle aut viuo aut alia re hujusmodi permisceatur, totum inutile et pestife- rum efficit, ita eorum dicendi copia nihil aliud esse invenitur, quam laboriosæ nugæ, magisque perni - cies esse eorum, qui ei assentiuntur. Ac de die etiam septimo locuti sunt, cujus nomen omnes septenarium numerum (absurda fuisset ac Theo- philo non digna ejusmodi reprehensio) aut sabba - ium Judaeorum septimæ apud Græcos luci respon- dere; id enim oculis suis videbant Græci, neque in hoc errare poterant. Sed in hoc eos carpit, quod cum sabbatum Judeorum irriderent, nescirent ta- men sabbatum nihil aliud esse quam septimam lu · cem, et ideo singularem habere apud Judæos ob- servationem, quia septima lux est, in qua nimirum Deus ab operibus requievit, apud gentiles servata tum in septem dierum vicibus numerandis, tum in aliqua sabbati religione reti- nenda, testantur antiqui scriptores. Præter Aristo- bulum, cujus testimonium exstat apud Clementem Alexandrinum et Euseb. Prap. evangel. lib. zull, idem confirmant Philo, ut De mundi opif. et u De vit. Moys, et Josephus, lib. u contra Appionem, Sed in 12. Τῆς μὲν οὖν Ἑξαημέρου οὐδεὶς ἀνθρώπων Β (22) Ἔτι μὴν καὶ περὶ τῆς ἑβδόμης. Nonnulla (23) Εβδομάς. Hac voce significari potest spa- 12. Εx libro Genesis nonnulla Graci hauserunt, (24) Εἰς πᾶν γένος. Nonnulla veritatis vestigia
Τῆς μὲν οὖν ἑξαημέρου οὐδεὶς ἀνθρώπων δυνατὸς κατ’ ἀξίαν τὴν ἐξήγησιν καὶ τὴν οἰκονομίαν πᾶσαν ἐξειπεῖν, οὐδὲ εἰ μυρία στόματα ἔχοι καὶ μυρίας γλώσσας ἀλλ’ οὐδὲ εἰ μυρίοις ἔτεσιν βιώσει τις ἐπιδημῶν ἐν τῷδε τῷ βίῳ, οὐδὲ οὕτως ἔσται ἱκανὸς πρὸς ταῦτα ἀξίως τι εἰπεῖν, διὰ τὸ ὑπερβάλλον μέγεθος καὶ τὸν πλοῦτον τῆς σοφίας τοῦ θεοῦ τῆς οὔσης ἐν ταύτῃ τῇ προγεγραμμένῃ ἑξαημέρῳ. Πολλοὶ μὲν οὖν τῶν συγγραφέων ἐμιμήσαντο καὶ ἠθέλησαν περὶ τούτων διήγησιν ποιήσασθαι, καίτοι λαβόντες ἐντεῦθεν τὰς ἀφορμάς, ἤτοι περὶ κόσμου κτίσεως ἢ περὶ φύσεως ἀνθρώπου, καὶ οὐδὲ τὸ τυχὸν ἔναυσμα ἄξιόν τι τῆς ἀληθείας ἐξεῖπον. δοκεῖ δὲ τὰ ὑπὸ τῶν φιλοσόφων ἢ συγγραφέων καὶ ποιητῶν εἰρημένα ἀξιόπιστα μὲν εἶναι, παρὰ τὸ φράσει κεκαλλιωπίσθαι· μωρὸς δὲ καὶ κενὸς ὁ λόγος αὐτῶν δείκνυται, ὅτι πολλὴ μὲν πληθὺς τῆς φλυαρίας αὐτῶν ἐστιν, τὸ τυχὸν δὲ τῆς ἀληθείας ἐν αὐτοῖς οὐχ εὑρίσκεται. καὶ γὰρ εἴ τι δοκεῖ ἀληθὲς δι’ αὐτῶν ἐκπεφωνῆσθαι, σύγκρασιν ἔχει τῇ πλάνῃ.κυριεύσατε αὐτῆς, καὶ ἄρχετε τῶν ἰχθύων τῆς θα- Α Εt λάσσης, καὶ τῶν πετεινῶν τοῦ οὐρανοῦ, καὶ πάντων τῶν κτηνῶν, καὶ πάσης τῆς γῆς, καὶ πάντων τῶν ἐρ- πετῶν τῶν ἑρπόντων ἐπὶ τῆς γῆς. Καὶ εἶπεν ὁ Θεός· Ἰδοὺ δέδωκα ὑμῖν πάντα χόρτον σπόριμον, σπεῖρον σπέρμα, ὅ ἐστιν ἐπάνω πάσης τῆς γῆς, καὶ πᾶν ξύ λον, δ ἔχει ἐν αὐτῷ καρπὸν σπέρματος σπόριμον, ὑμῖν ἔσται εἰς βρῶσιν, καὶ πᾶσιν τοῖς θηρίοις τῆς γῆς, καὶ πᾶσιν τοῖς πετεινοῖς τοῦ οὐρανοῦ, καὶ παντὶ ἑρπετῷ ἕρποντι ἐπὶ τῆς γῆς, ὅ ἔχει ἐν αὐτῷ πνοὴν ζωῆς, πάντα χόρτον χλωρὸν εἰς βρῶσιν. Καὶ ἐγένετο οὕτως. Καὶ εἶδεν ὁ Θεὸς πάντα ὅσα ἐποίησε, καὶ ἰδοὺ καλὰ λίαν. Καὶ ἐγένετο ἑσπέρα καὶ ἐγένετο πρωΐ, ἡμέρα ἕκτη. Καὶ συνετελέσθησαν ὁ οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ, καὶ πᾶς ὁ κόσμος αὐτῶν. Καὶ συνετέλεσεν ὁ Θεὸς ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἕκτῃ τὰ ἔργα αὐτοῦ, ἃ ἐποίησε, καὶ κατέ παυσεν ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἑβδόμῃ ἀπὸ πάντων τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὧν ἐποίησε. Καὶ εὐλόγησεν ὁ Θεὸς τὴν ἡμέραν τὴν ἑβδόμην, καὶ ἡγίασεν αὐτὴν, ὅτι ἐν αὐτῇ κατέπαυσεν ἀπὸ πάντων τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὧν ἤρξατο ὁ Θεὸς ποιῆσαι. δυνατὸς κατ' ἀξίαν τὴν ἐξήγησιν καὶ τὴν οἰκονομίαν πᾶσαν ἐξειπεῖν, οὐδὲ εἰ μυρία στόματα ἔχοι καὶ μυ- ρίας γλώσσας· ἀλλ᾽ οὐδὲ εἰ μυρίοις έτεσι βιώσει τις, ἐπιδημῶν ἐν τῷδε τῷ βίῳ, οὐδὲ οὕτως ἔσται ἱκανὸς πρὸς ταῦτα ἀξίως τι εἰπεῖν διὰ τὸ ὑπερβάλλον μέ- γεθος καὶ τὸν πλοῦτον τῆς σοφίας τοῦ Θεοῦ, τῆς οὔσης ἐν ταύτῃ τῇ προγεγραμμένη Εξαημέρῳ. Πολλοὶ μὲν οὖν τῶν συγγραφέων ἐμιμήσαντο, καὶ ἠθέλησαν περὶ τούτων διήγησιν ποιήσασθαι, καίτοι λαβόντες ἐντεῦ- θεν τὰς ἀφορμάς, ἤτοι περὶ κόσμου κτίσεως, ἢ περὶ φύσεως ἀνθρώπου, καὶ οὐδὲ τὸ τυχὸν ἔναυσμα ἄξιόν τι τῆς ἀληθείας ἐξεῖπον. Δοκεῖ δὲ τὰ ὑπὸ τῶν φιλοσό- φων ή συγγραφέων καὶ ποιητῶν εἰρημένα ἀξιόπιστα μὲν εἶναι, παρὰ τὸ φράσει κεκαλλωπίσθαι· μωρὸς δὲ καὶ κενὸς ὁ λόγος αὐτῶν δείκνυται, ὅτι πολλὴ μὲν πληθὺς τῆς φλυαρίας αὐτῶν ἐστι· τὸ τυχὸν δὲ τῆς ἀληθείας ἐν αὐτοῖς οὐχ εὑρίσκεται. Καὶ γὰρ εἴ τι δοκεῖ ἀληθὲς δι' αὐτῶν ἐκπεφωνῆσθαι, σύγκρασιν ἔχει τη πλάνη. Καθάπερ γὰρ φάρμακόν τι δηλητήριον συγκραθεν μέλιτι, ἢ οίνῳ, ἢ ἑτέρῳ τινὶ, τὸ πᾶν ποιεῖ βλαβερὸν καὶ ἄχρηστον· οὕτως καὶ ἡ ἐν αὐτοῖς που λυλογία εὑρίσκεται ματαιοπονία, καὶ βλάβη μᾶλλον τοῖς πειθομένοις αὐτῇ. Ἔτι μὴν καὶ περὶ τῆς ἑβδό- μης (22) ἡμέρας, ἣν πάντες μὲν ἄνθρωποι ὀνομάζου σιν, οἱ δὲ πλείους ἀγνοοῦσιν· ὅτι παρ᾽ Ἑβραίοις και λεῖται σάββατον Ἑλληνιστί ἑρμηνεύεται ἑβδομάς (25), ἥτις εἰς πᾶν γένος (24) ἀνθρώπων ονομάζεται μὲν, AD AUTOLYCUM LIB. II. et omni reptili repenti super terram, quod habet in se flatum vitæ, omnem herbam viridem in escam. Et factum est ita. vidit Deus omnia quæcunque fer cerat, et ecce erant valde bona. Et factum est vespere et factum est mane, dies sextus; et perfecti sunt cœli et terra et omnis ornatus eorum. Complevitque Deus die septimo opera sua, quæ fecerat, et requievit in die septimo ab omnibus operibus suis quæ fecerat. Et benedixit Deus diei septimo, quia in ipso requievit ab omnibus operibus suis, quæ cœperat Deus facere. C hic supplenda sunt, ac ea revocanda quæ paulo ante D de scriptoribus profanis dicebat, eos imitatos esse librum Genesis, ac de mundi creatione et humana natura nonnulla dixisse. Addit ergo eos et de se- ptima die non tacuisse. tium septem dierum: sed hoc loco significat diem septimum, quem paulo ante dixerat ab omnibus hominibus appellari. Ducæus autem et Wolfius ob- servant errare Theophilum in interpretatione sab- bati, si banc vocem, quam Græce esse hebdomadem ait, a septenario numero nempe yw, non autem a quiete nempe deductam putaverit. Utrum au- tem hoc levi errore laboraverit, minime statuunt. Recte factum ab eruditis viris quod judicium suum cohibuerint. Non enim Græcos exagitat Theophilus, quod nescirent sabbatum apud Hebræos Græce esse - sed ea corruperunt, Hujus autem sex dierum operis nemo est hominum, qui pro rei dignitate enarrationem et descriptionem omnem explicare possit, etiamsi decem mille ora habeat, et decem mille linguas. Atque etiainsi quis decem mille an- nos vivat, in hac terra peregrinus, ne tum quidem erit idoneus, qui de his digne quidpiam dicat, propter exsuperantem magnitudinem et divitias sa- pientia Dei, quæ operi sex dierum supra descripto inest. Ac multi quidem scriptores illud imitati sunt, et de his rebus narrare aggressi; sed quamvis inde adjumenta sibi sumerent mundi creationis et nature hominis explicandæ, tamen ne tenuem quidem ve- ritatis scintillam assequi potuerunt. Videntur au- tem quæ a philosophis et scriptoribus et poetis dicta sunt, fide digna esse, quia sermonis splendore illustrantur; inanis tamen et insulsa eorum oratio ex eo declaratur, quod luxurient apud eos nugæ, ac veritatis ne ulla quidem particula inveniatur. Nam si quid veri ab iis prædicatum videtur, per- mistum est errore. Ac quemadmodum pharmacum aliquod mortiferum, si melle aut viuo aut alia re hujusmodi permisceatur, totum inutile et pestife- rum efficit, ita eorum dicendi copia nihil aliud esse invenitur, quam laboriosæ nugæ, magisque perni - cies esse eorum, qui ei assentiuntur. Ac de die etiam septimo locuti sunt, cujus nomen omnes septenarium numerum (absurda fuisset ac Theo- philo non digna ejusmodi reprehensio) aut sabba - ium Judaeorum septimæ apud Græcos luci respon- dere; id enim oculis suis videbant Græci, neque in hoc errare poterant. Sed in hoc eos carpit, quod cum sabbatum Judeorum irriderent, nescirent ta- men sabbatum nihil aliud esse quam septimam lu · cem, et ideo singularem habere apud Judæos ob- servationem, quia septima lux est, in qua nimirum Deus ab operibus requievit, apud gentiles servata tum in septem dierum vicibus numerandis, tum in aliqua sabbati religione reti- nenda, testantur antiqui scriptores. Præter Aristo- bulum, cujus testimonium exstat apud Clementem Alexandrinum et Euseb. Prap. evangel. lib. zull, idem confirmant Philo, ut De mundi opif. et u De vit. Moys, et Josephus, lib. u contra Appionem, Sed in 12. Τῆς μὲν οὖν Ἑξαημέρου οὐδεὶς ἀνθρώπων Β (22) Ἔτι μὴν καὶ περὶ τῆς ἑβδόμης. Nonnulla (23) Εβδομάς. Hac voce significari potest spa- 12. Εx libro Genesis nonnulla Graci hauserunt, (24) Εἰς πᾶν γένος. Nonnulla veritatis vestigia
PG 6:1071καθάπερ φάρμακόν τι δηλητήριον συγκραθὲν μέλιτι ἢ οἴνῳ ἢ ἑτέρῳ τινὶ τὸ πᾶν ποιεῖ βλαβερὸν καὶ ἄχρηστον, οὕτως καὶ ἡ ἐν αὐτοῖς πολυλογία εὑρίσκεται ματαιοπονία καὶ βλάβη μᾶλλον τοῖς πειθομένοις αὐτῇ. ἔτι μὴν καὶ περὶ τῆς ἑβδόμης ἡμέρας, ἣν πάντες μὲν ἄνθρωποι ὀνομάζουσιν, οἱ δὲ πλείους ἀγνοοῦσιν· ὅτι παρ’ Ἑβραίοις ὃ καλεῖται σάββατον ἑλληνιστὶ ἑρμηνεύεται ἑβδομάς, ἥτις εἰς πᾶν γένος ἀνθρώπων ὀνομάζεται μέν, δι’ ἣν δὲ αἰτίαν καλοῦσιν αὐτὴν οὐκ ἐπίστανται. Τὸ δὲ εἰπεῖν Ἡσίοδον τὸν ποιητὴν ἐκ Χάους γεγενῆσθαι Ἔρεβος καὶ τὴν Γῆν καὶ Ἔρωτα κυριεύοντα τῶν κατ’ αὐτόν τε θεῶν καὶ ἀνθρώπων, μάταιον καὶ ψυχρὸν τὸ ῥῆμα αὐτοῦ καὶ ἀλλότριον πάσης ἀληθείας δείκνυται· θεὸν γὰρ οὐ χρὴ ὑφ’ ἡδονῆς νικᾶσθαι, ὅπου γε καὶ οἱ σώφρονες ἄνθρωποι ἀπέχονται πάσης αἰσχρᾶς ἡδονῆς καὶ ἐπιθυμίας κακῆς. Ἀλλὰ καὶ τὸ ἐκ τῶν ἐπιγείων κάτωθεν ἄρξασθαι λέγειν τὴν ποίησιν τῶν γεγενημένων ἀνθρώπινον καὶ ταπεινὸν καὶ πάνυ ἀσθενὲς τὸ ἐννόημα αὐτοῦ ὡς πρὸς θεόν ἐστιν. ἄνθρωπος γὰρ κάτω ὢν ἄρχεται ἐκ τῆς γῆς οἰκοδομεῖν, καὶ οὐ πρὸς τάξιν δύναται καὶ τὴν ὀροφὴν ποιῆσαι ἐὰν μὴ τὸν θεμέλιον ὑπόθηται.Α δι᾿ ἣν δὲ αἰτίαν καλοῦσιν αὐτὴν οὐκ ἐπίστανται. Τὸ δὲ εἰπεῖν Ἡσίοδον τὸν ποιητὴν ἐκ χάους γεγενῆσθαι Ερεβον (25), καὶ τὴν γῆν καὶ Ἔρωτα κυριεύοντα τῶν κατ' αὐτόν τε θεῶν καὶ ἀνθρώπων, μάταιον καὶ ψυχρὸν τὸ ῥῆμα αὐτοῦ, καὶ ἀλλότριον πάσης ἀλη θείας δείκνυται. Θεὸν γὰρ οὐ χρὴ ὑφ᾽ ἡδονῆς νικά- σθαι· ὅπου γε καὶ οἱ σώφρονες ἄνθρωποι ἀπέχονται πάσης αἰσχρᾶς ἡδονῆς καὶ ἐπιθυμίας κακῆς. σθαι καὶ λέγειν τὴν ποίησιν τῶν γεγενημένων, ἀνθρώ πινον καὶ ταπεινὸν καὶ πάνυ ἀσθενὲς τὸ ἐννόημα αὐτοῦ, ὡς πρὸς Θεὸν, ἐστίν. "Ανθρωπος γὰρ, κάτω ὤν, ἄρ Β χεται ἐκ τῆς γῆς οἰκοδομεῖν, καὶ οὐ πρὸς τάξιν (26) δύναται καὶ τὴν ὀροφὴν ποιῆσαι, ἐὰν μὴ τὸν θεμέλιον ὑπόθηται. Θεοῦ δὲ τὸ δυνατὸν ἐκ τούτου δείκνυται, ἵνα πρῶτον μὲν ἐξ οὐκ ὄντων ποιῇ τὰ γινόμενα, και θὼς βούλεται (27). Τὰ γὰρ παρὰ ἀνθρώποις ἀδύ- νατα δυνατά ἐστι παρὰ Θεῷ. Διὸ καὶ ὁ προφήτης πρῶτον εἴρηκε τὴν ποίησιν τοῦ οὐρανοῦ γεγενῆσθαι τρόπον ἐπέχοντα ὀροφῆς, λέγων· Ἐν ἀρχῇ ἐποίη σεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν, τουτέστι διὰ τῆς ἀρχῆς γεγενῆσθαι τὸν οὐρανὸν, καθὼς ἔφθημεν δεδηλωκέναι. Γῆν δὲ λέγει δυνάμει ἔδαφος καὶ θεμέλιον, ἄβυσσον δὲ τὴν πληθὺν τῶν ὑδάτων καὶ σκότος διὰ τὸ τὸν οὐρα νὸν (28) γεγονότα ὑπὸ τοῦ Θεοῦ ἐσκεπακέναι καθα- περεὶ πῶμα τὰ ὕδατα σὺν τῇ γῇ· πνεῦμα δὲ τὸ ἐπιφερόμενον ἐπάνω τοῦ ὕδατος, δ ἔδωκεν ὁ Θεὸς εἰς ζωογόνησιν (29) τῇ κτίσει, καθάπερ ἀνθρώπῳ ψυχὴν καὶ πρὸς τάξιν καὶ οὐ δύναται. πρὸς τάξιν πρότερον τὸν ὄροφον, καὶ τότε τὸν θεμέλιον. τῷ πρῶτον. καθαπερεί πώματα ὕδατα, καθάπερ πῶμα τά. Ενέργειά της ζωτικὴ προσῆν τοῖς ὕδασι, καὶ οὐκ ἦν ἁπλῶς ὕδωρ ἑστὼς καὶ ἀκίνητον, ἀλλὰ κινούμενον καὶ ζωτικήν των δύναμιν ἔχον. S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI homines usurpant, sed plerique quam vim habeat ignorant. Quod enim apud Hebræos sabbatum di- citur, Graece redditur hebdomas, quæ quidem apud omne humanum genus appellatur; quam autem ob causam ita vocent ignorant. Quod autem placet Hesiodo poetæ ex Chao genitum Erebum et Terram et imperantem opinatis illius diis et hominibus Amo- rem, futilis illius et frigida oratio est atque ab omni veritate prorsus aliena. Deum enim voluptate vinci non decet, quippe cum homines temperantes ab omni inhonesta voluptate et mala cupiditate abstineant. - Quod autem idem Hesiodus a terrenis rebus initium ducit narrandæ creationis, humana et humilis ac prorsus jejuna ejus cogitatio est, quantum ad Deum attinet. Homo enim cum in infimis versetur, ab ipso solo initium facit ædificandi, nec fastigium potest aut culmen facere, nisi fundamentum po- suerit. Dei autem potentia in eo spectatur, ut pri- mum quidem res ex nihilo creet; deinde ad arbi- trium suum creet. Nam quæ apud homines impossi- bilia, possibilia sunt apud Deum 1. Quapropter propheta testatur primum omnium ab eo cœlum esse conditum in modum fastigii : In principio, inquit, creavit Deus cœlum, quod idem est ac per principium cœlum esse conditum, ut supra demon- stravimus. Terram autem vocat id quod veluti so- lum et fundamentum est, abyssum autem multitu- dinem aquarum. Tenebras etiam nominat, eo quod cœlum a Deo conditum aquas una cum terra veluti quoddam operculum operiret ; spiritum autern, qui C ** Luc. xviii, 27. hoc genere præcipue observanda duo Tertulliani testimonia, in quibus aliquid conabor emendare. Sic loquitur lib. i ad Nat. c. : Alii plane huma- nius solem Christianum Deum æstimant, quod inno- tuerit ad orientis partem facere nos precationem, vel die solis latitiam curare. Quid vos minus facitis ? Non plerique affectatione adorandi aliquando etiam celestia, ad solis initium labra vibratis? Vos cerle estis, qui in laterculum septem dierum solem rece- pistis, et ex diebus ipsum præelegistis, quo die la- vacrum subtrahatis, aut in vesperam differatis, aut otium et prandium curetis. Quod quidem facitis exorbitantes et ipsi a vestris ad alienas religiones. Judæi enim festi, sabbata el cœna pura, et Judaici ritus lucernarum, et jejunia cum azymis, et oratio- nes litorales, quæ utique aliena sunt a diis vestris. Quare, ut ab excessu revertar, qui solem et diem ejus nobis exprobratis, agnoscite vicinitatem; non longe a Saturno et sabbatis vestris sumus. Duo in hoc te- stimonia facile est animadvertere. 1° Sabbatum apud gentiles observari non sine aliqua Judaici instituti imitatione. Non longe etiam hac in re a Chri- stianis gentiles remotos esse, tum quia sabbatum diei solis proximum, tum quia utrique sex aliis die- bus unum præferunt. Quare hæc verba : Et ex die- bus ipsum praelegistis, quo die, etc., non ad solis diem referenda sed ad sabbatum, ac multo accura- tior erit oratio si legamus: Et sex diebus ipsi præe. legistis, quo die, etc. Idem : Apologet. c. : Aque si diem solis, inquit, lætitiæ indulgemus, alia longe ratione quam religione solis; secundo loco ab eis su- mus, qui diem Saturni otio et victui decernunt, exorbitantes et ipsi ab Judaico more quem ignorant. Luce clarius mihi videtur legendum esse ad Judai- cum morem, valdeque miror cur Samuel Petitus Comment. in leges Atticas, pag. 4, librum ad Na- tiones emendet ex Apologetico et in superiore les- timonio legat Exorbitantes et ipsi a vestris, ab alie- nis, religione. hac voce intelligendum id quod maxime eminet; vel scribendum Sic infra n. 23, aetate crescere. Imnilatur Chrysostomus homil. in Genes., hanc Theophili sententiam, et in divino opere, contra quam in hu- manis fieri solet, prius culmen, deinde fundamentum perfici observat, Vid. Photium cod. 240. Sic etiam Basil., Anibros. in Hexaem., Greg. Νaz. or. 43. Delta, deinde, vel aliquid simile. Duo enim Dei propria esse docet Theophilus, primum ut creet ex nihilo, deinde ut ad arbitrium creet, et ab ipso vertice, si velit, incipiat. Quare aliquid addendum quod re- spondeal Paulo post pro posui mus Atque ita legendum mo- nuit Wollius post Davisium Laerosium et R. P. Souchet S. J. in Collect. Dissert. crit. p. 665. Videtur tenebras sic explicare, ut iis occurrat, qui illas æternum quidpiam esse et Deo contrarium finge- bant. Ita Basil., homil. 2, in Hexaem. n. 5. sostomus homil. in Genes. n. : 15. ᾿Αλλὰ καὶ τὸ ἐκ τῶν ἐπιγείων κάτωθεν ἄρξα- 13. Variæ de creatione mundi observationes. (25) Ερεβον. Cod. Bodl. et Tigur. Ερεβος. (26) Πρὸς τάξιν. Vel legendum πρόσταξιν, atque (27) Καθώς βούλεται. Addendum ante hæc verba (28) Διὰ τὸν οὐρανόν. Lego διὰ τὸ τὸν οὐρανόν. (29) Εἰς ζωογόνησιν. Sic etiam Joannes Chry-
θεοῦ δὲ τὸ δυνατὸν ἐν τούτῳ δείκνυται ἵνα πρῶτον μὲν ἐξ οὐκ ὄντων ποιῇ τὰ γινόμενα, καὶ ὡς βούλεται. τὰ γὰρ παρὰ ἀνθρώποις ἀδύνατα δυνατά ἐστιν παρὰ θεῷ. διὸ καὶ ὁ προφήτης πρῶτον εἴρηκεν τὴν ποίησιν τοῦ οὐρανοῦ γεγενῆσθαι τρόπον ἐπέχοντα ὀροφῆς, λέγων· Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὸν οὐρανόν, τουτέστιν διὰ τῆς ἀρχῆς γεγενῆσθαι τὸν οὐρανόν, καθὼς ἔφθημεν δεδηλωκέναι. Γῆν δὲ λέγει δυνάμει ἔδαφος καὶ θεμέλιον, ἄβυσσον δὲ τὴν πληθὺν τῶν ὑδάτων, καὶ σκότος διὰ τὸ τὸν οὐρανὸν γεγονότα ὑπὸ τοῦ θεοῦ ἐσκεπακέναι καθαπερεὶ πῶμα τὰ ὕδατα σὺν τῇ γῇ, πνεῦμα δὲ τὸ ἐπιφερόμενον ἐπάνω τοῦ ὕδατος ὃ ἔδωκεν ὁ θεὸς εἰς ζωογόνησιν τῇ κτίσει, καθάπερ ἀνθρώπῳ ψυχήν, τῷ λεπτῷ τὸ λεπτὸν συγκεράσας (τὸ γὰρ πνεῦμα λεπτὸν καὶ τὸ ὕδωρ λεπτόν), ὅπως τὸ μὲν πνεῦμα τρέφῃ τὸ ὕδωρ, τὸ δὲ ὕδωρ σὺν τῷ πνεύματι τρέφῃ τὴν κτίσιν διϊκνούμενον πανταχόσε. ἓν μὲν τὸ πνεῦμα φωτὸς τόπον ἐπέχον ἐμεσίτευεν τοῦ ὕδατος καὶ τοῦ οὐρανοῦ, ἵνα τρόπῳ τινὶ μὴ κοινωνῇ τὸ σκότος τῷ οὐρανῷ ἐγγυτέρῳ ὄντι τοῦ θεοῦ, πρὸ τοῦ εἰπεῖν τὸν θεόν· Γενηθήτω φῶς. ὥσπερ οὖν καμάρα ὁ οὐρανὸς ὢν συνεῖχε τὴν ὕλην βώλῳ ἐοικυῖαν.Α δι᾿ ἣν δὲ αἰτίαν καλοῦσιν αὐτὴν οὐκ ἐπίστανται. Τὸ δὲ εἰπεῖν Ἡσίοδον τὸν ποιητὴν ἐκ χάους γεγενῆσθαι Ερεβον (25), καὶ τὴν γῆν καὶ Ἔρωτα κυριεύοντα τῶν κατ' αὐτόν τε θεῶν καὶ ἀνθρώπων, μάταιον καὶ ψυχρὸν τὸ ῥῆμα αὐτοῦ, καὶ ἀλλότριον πάσης ἀλη θείας δείκνυται. Θεὸν γὰρ οὐ χρὴ ὑφ᾽ ἡδονῆς νικά- σθαι· ὅπου γε καὶ οἱ σώφρονες ἄνθρωποι ἀπέχονται πάσης αἰσχρᾶς ἡδονῆς καὶ ἐπιθυμίας κακῆς. σθαι καὶ λέγειν τὴν ποίησιν τῶν γεγενημένων, ἀνθρώ πινον καὶ ταπεινὸν καὶ πάνυ ἀσθενὲς τὸ ἐννόημα αὐτοῦ, ὡς πρὸς Θεὸν, ἐστίν. "Ανθρωπος γὰρ, κάτω ὤν, ἄρ Β χεται ἐκ τῆς γῆς οἰκοδομεῖν, καὶ οὐ πρὸς τάξιν (26) δύναται καὶ τὴν ὀροφὴν ποιῆσαι, ἐὰν μὴ τὸν θεμέλιον ὑπόθηται. Θεοῦ δὲ τὸ δυνατὸν ἐκ τούτου δείκνυται, ἵνα πρῶτον μὲν ἐξ οὐκ ὄντων ποιῇ τὰ γινόμενα, και θὼς βούλεται (27). Τὰ γὰρ παρὰ ἀνθρώποις ἀδύ- νατα δυνατά ἐστι παρὰ Θεῷ. Διὸ καὶ ὁ προφήτης πρῶτον εἴρηκε τὴν ποίησιν τοῦ οὐρανοῦ γεγενῆσθαι τρόπον ἐπέχοντα ὀροφῆς, λέγων· Ἐν ἀρχῇ ἐποίη σεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν, τουτέστι διὰ τῆς ἀρχῆς γεγενῆσθαι τὸν οὐρανὸν, καθὼς ἔφθημεν δεδηλωκέναι. Γῆν δὲ λέγει δυνάμει ἔδαφος καὶ θεμέλιον, ἄβυσσον δὲ τὴν πληθὺν τῶν ὑδάτων καὶ σκότος διὰ τὸ τὸν οὐρα νὸν (28) γεγονότα ὑπὸ τοῦ Θεοῦ ἐσκεπακέναι καθα- περεὶ πῶμα τὰ ὕδατα σὺν τῇ γῇ· πνεῦμα δὲ τὸ ἐπιφερόμενον ἐπάνω τοῦ ὕδατος, δ ἔδωκεν ὁ Θεὸς εἰς ζωογόνησιν (29) τῇ κτίσει, καθάπερ ἀνθρώπῳ ψυχὴν καὶ πρὸς τάξιν καὶ οὐ δύναται. πρὸς τάξιν πρότερον τὸν ὄροφον, καὶ τότε τὸν θεμέλιον. τῷ πρῶτον. καθαπερεί πώματα ὕδατα, καθάπερ πῶμα τά. Ενέργειά της ζωτικὴ προσῆν τοῖς ὕδασι, καὶ οὐκ ἦν ἁπλῶς ὕδωρ ἑστὼς καὶ ἀκίνητον, ἀλλὰ κινούμενον καὶ ζωτικήν των δύναμιν ἔχον. S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI homines usurpant, sed plerique quam vim habeat ignorant. Quod enim apud Hebræos sabbatum di- citur, Graece redditur hebdomas, quæ quidem apud omne humanum genus appellatur; quam autem ob causam ita vocent ignorant. Quod autem placet Hesiodo poetæ ex Chao genitum Erebum et Terram et imperantem opinatis illius diis et hominibus Amo- rem, futilis illius et frigida oratio est atque ab omni veritate prorsus aliena. Deum enim voluptate vinci non decet, quippe cum homines temperantes ab omni inhonesta voluptate et mala cupiditate abstineant. - Quod autem idem Hesiodus a terrenis rebus initium ducit narrandæ creationis, humana et humilis ac prorsus jejuna ejus cogitatio est, quantum ad Deum attinet. Homo enim cum in infimis versetur, ab ipso solo initium facit ædificandi, nec fastigium potest aut culmen facere, nisi fundamentum po- suerit. Dei autem potentia in eo spectatur, ut pri- mum quidem res ex nihilo creet; deinde ad arbi- trium suum creet. Nam quæ apud homines impossi- bilia, possibilia sunt apud Deum 1. Quapropter propheta testatur primum omnium ab eo cœlum esse conditum in modum fastigii : In principio, inquit, creavit Deus cœlum, quod idem est ac per principium cœlum esse conditum, ut supra demon- stravimus. Terram autem vocat id quod veluti so- lum et fundamentum est, abyssum autem multitu- dinem aquarum. Tenebras etiam nominat, eo quod cœlum a Deo conditum aquas una cum terra veluti quoddam operculum operiret ; spiritum autern, qui C ** Luc. xviii, 27. hoc genere præcipue observanda duo Tertulliani testimonia, in quibus aliquid conabor emendare. Sic loquitur lib. i ad Nat. c. : Alii plane huma- nius solem Christianum Deum æstimant, quod inno- tuerit ad orientis partem facere nos precationem, vel die solis latitiam curare. Quid vos minus facitis ? Non plerique affectatione adorandi aliquando etiam celestia, ad solis initium labra vibratis? Vos cerle estis, qui in laterculum septem dierum solem rece- pistis, et ex diebus ipsum præelegistis, quo die la- vacrum subtrahatis, aut in vesperam differatis, aut otium et prandium curetis. Quod quidem facitis exorbitantes et ipsi a vestris ad alienas religiones. Judæi enim festi, sabbata el cœna pura, et Judaici ritus lucernarum, et jejunia cum azymis, et oratio- nes litorales, quæ utique aliena sunt a diis vestris. Quare, ut ab excessu revertar, qui solem et diem ejus nobis exprobratis, agnoscite vicinitatem; non longe a Saturno et sabbatis vestris sumus. Duo in hoc te- stimonia facile est animadvertere. 1° Sabbatum apud gentiles observari non sine aliqua Judaici instituti imitatione. Non longe etiam hac in re a Chri- stianis gentiles remotos esse, tum quia sabbatum diei solis proximum, tum quia utrique sex aliis die- bus unum præferunt. Quare hæc verba : Et ex die- bus ipsum praelegistis, quo die, etc., non ad solis diem referenda sed ad sabbatum, ac multo accura- tior erit oratio si legamus: Et sex diebus ipsi præe. legistis, quo die, etc. Idem : Apologet. c. : Aque si diem solis, inquit, lætitiæ indulgemus, alia longe ratione quam religione solis; secundo loco ab eis su- mus, qui diem Saturni otio et victui decernunt, exorbitantes et ipsi ab Judaico more quem ignorant. Luce clarius mihi videtur legendum esse ad Judai- cum morem, valdeque miror cur Samuel Petitus Comment. in leges Atticas, pag. 4, librum ad Na- tiones emendet ex Apologetico et in superiore les- timonio legat Exorbitantes et ipsi a vestris, ab alie- nis, religione. hac voce intelligendum id quod maxime eminet; vel scribendum Sic infra n. 23, aetate crescere. Imnilatur Chrysostomus homil. in Genes., hanc Theophili sententiam, et in divino opere, contra quam in hu- manis fieri solet, prius culmen, deinde fundamentum perfici observat, Vid. Photium cod. 240. Sic etiam Basil., Anibros. in Hexaem., Greg. Νaz. or. 43. Delta, deinde, vel aliquid simile. Duo enim Dei propria esse docet Theophilus, primum ut creet ex nihilo, deinde ut ad arbitrium creet, et ab ipso vertice, si velit, incipiat. Quare aliquid addendum quod re- spondeal Paulo post pro posui mus Atque ita legendum mo- nuit Wollius post Davisium Laerosium et R. P. Souchet S. J. in Collect. Dissert. crit. p. 665. Videtur tenebras sic explicare, ut iis occurrat, qui illas æternum quidpiam esse et Deo contrarium finge- bant. Ita Basil., homil. 2, in Hexaem. n. 5. sostomus homil. in Genes. n. : 15. ᾿Αλλὰ καὶ τὸ ἐκ τῶν ἐπιγείων κάτωθεν ἄρξα- 13. Variæ de creatione mundi observationes. (25) Ερεβον. Cod. Bodl. et Tigur. Ερεβος. (26) Πρὸς τάξιν. Vel legendum πρόσταξιν, atque (27) Καθώς βούλεται. Addendum ante hæc verba (28) Διὰ τὸν οὐρανόν. Lego διὰ τὸ τὸν οὐρανόν. (29) Εἰς ζωογόνησιν. Sic etiam Joannes Chry-
PG 6:1073καὶ γὰρ εἴρηκεν περὶ τοῦ οὐρανοῦ ἕτερος προφήτης ὀνόματι Ἠσαί̈ας, λέγων· Θεὸς οὗτος ὁ ποιήσας τὸν οὐρανὸν ὡς καμάραν καὶ διατείνας ὡς σκηνὴν κατοικεῖσθαι. Ἡ διάταξις οὖν τοῦ θεοῦ, τοῦτό ἐστιν ὁ λόγος αὐτοῦ, φαίνων ὥσπερ λύχνος ἐν οἰκήματι συνεχομένῳ, ἐφώτισεν τὴν ὑπ’ οὐρανόν, χωρὶς μὲν τοῦ κόσμου ποιήσας. καὶ τὸ μὲν φῶς ὁ θεὸς ἐκάλεσεν ἡμέραν, τὸ δὲ σκότος νύκτα· ἐπεί τοί γε ἄνθρωπος οὐκ ἂν ᾔδει καλεῖν τὸ φῶς ἡμέραν ἢ τὸ σκότος νύκτα, ἀλλ’ οὐδὲ μὲν τὰ λοιπά, εἰ μὴ τὴν ὀνομασίαν εἰλήφει ἀπὸ τοῦ ποιήσαντος αὐτὰ θεοῦ. Τῇ μὲν οὖν πρώτῃ ὑποθέσει τῆς ἱστορίας, καὶ γενέσεως τοῦ κόσμου, εἴρηκεν ἡ ἁγία γραφὴ οὐ περὶ τούτου τοῦ στερεώματος ἀλλὰ περὶ ἑτέρου οὐρανοῦ τοῦ ἀοράτου ἡμῖν ὄντος, μεθ’ ὃν οὗτος ὁ ὁρατὸς ἡμῖν οὐρανὸς κέκληται στερέωμα, ἐφ’ ᾧ ἀνείληπται τὸ ἥμισυ τοῦ ὕδατος, ὅπως ᾖ τῇ ἀνθρωπότητι εἰς ὑετοὺς καὶ ὄμβρους καὶ δρόσους. τὸ δὲ ἥμισυ ὕδατος ὑπελείφθη ἐν τῇ γῇ εἰς ποτάμους καὶ πηγὰς καὶ θαλάσσας.τῷ λεπτῷ τὸ λεπτὸν συγκεράσας. Τὸ γὰρ πνεῦμα λεπτὸν καὶ τὸ ὕδωρ λεπτὸν, ὅπως τὸ μὲν πνεῦμα τρέφῃ τὸ ὕδωρ, τὸ δὲ ὕδωρ σὺν τῷ πνεύματι τρέφῃ τὴν κτίσιν δεικνούμενον πανταχόσε. Εν μὲν τὸ πνεῦμα φωτὸς τύπον (30) ἐπέχον ἐμεσίτευεν τοῦ ὕδατος καὶ τοῦ οὐρανοῦ, ἵνα τρόπῳ τινὶ μὴ κοινωνῇ τὸ σκότος τῷ οὐρανῷ ἐγγυτέρω ὄντι τοῦ Θεοῦ, προ τοῦ εἰπεῖν τὸν Θεόν· Γενηθήτω φως. "Ωσπερ ούν και μάρα ὁ οὐρανὸς ὢν συνεἶχε τὴν ὕλην (31), βώλω (32) ἐοικυίαν. Καὶ γὰρ εἴρηκεν περὶ τοῦ οὐρανοῦ ἕτερος προφήτης ὀνόματι Ἡσαΐας, λέγων· Θεὸς οὗτος ὁ ποιήσας τὸν οὐρανὸν ὡς καμάραν, καὶ διατείνας ὡς σκηνὴν κατοικεῖσθαι. Η διάταξις οὖν Θεοῦ τοῦτό ἐστιν ὁ λόγος αὐτοῦ, φαίνων ὥσπερ λύχνος ἐν οἰκήματι συνεχομένῳ (35), ἐφώτισε τὴν ὑπ' οὐρανὸν, χωρὶς μὲν τοῦ κόσμου (34) ποιήσας· καὶ τὸ μὲν φῶς ὁ Θεὸς ἐκάλεσεν ἡμέραν, τὸ δὲ σκότος νύκτα. Ἐπεί τοί γε ἄνθρωπος οὐκ ἂν ᾔδει καλεῖν τὸ φῶς ἡμέραν, ἢ τὸ σκότος νύκτα· ἀλλ' οὐδὲ μὲν τὰ λοιπὰ, εἰ μὴ τὴν ὀνομασίαν εἰλήφει (35) ἀπὸ τοῦ ποιήσαντος αὐτὰ Θεοῦ. Τῇ μὲν οὖν πρώτῃ ὑποθέσει τῆς ἱστορίας καὶ γενέσεως τοῦ κόσμου εἴρηκεν ἡ ἁγία Γραφὴ οὐ περὶ τούτου τοῦ στερεώματος, ἀλλὰ περὶ ἑτέρου οὐρα- τοῦ (36) τοῦ ἀοράτου ἡμῖν ὄντος, μεθ᾽ ἂν οὗτος ὁ ὁρατός (37) ἡμῖν οὐρανὸς κέκληται στερέωμα, ἐφ' ᾧ ἀνείληπται τὸ ἥμισυ τοῦ ὕδατος ὅπως ᾖ τῇ ἀνθρωπό- τητι εἰς ὑετοὺς καὶ ὄμβρους καὶ δρόσους. Τὸ δὲ ἥμισυ ὕδατος ὑπελείφθη ἐν τῇ γῇ εἰς ποταμούς, καὶ πηγὰς καὶ θαλάσσας. Ετι οὖν συνέχοντος τοῦ ὕδατος τὴν γῆν, μάλιστα κοίλους τόπους, ἐποίησεν ὁ Θεὸς, διὰ τοῦ Λόγου αὐτοῦ, τὸ ὕδωρ συναχθῆναι εἰς συναγωγὴν μίαν, καὶ ὁρατὴν γενηθῆναι τὴν ξηράν, πρότερον γεγονυίαν αὐτὴν ἀόρατον. Ορατὴ οὖν ἡ γῆ γενομένη ἔτι ὑπῆρχεν ἀκατασκεύαστος. Κατεσκεύασεν οὖν αὐτ τὴν καὶ κατεκόσμησεν ὁ Θεὸς διὰ παντοδαπών χλοῶν καὶ σπερμάτων καὶ φυτῶν. τόπον, τῇ ὕλῃ. θόλῳ ἐοικυία, ὀλιγοστούς, συνεχομένους, τὸν κόσμον, Πυθαγόρας ἠξίου μὴ μόνον λογιώτατον, ἀλλὰ καὶ πρεσβύτατον ἡγεῖσθαι τῶν σου φῶν τὸν θέμενον τὰ ὀνόματα τοῖς πράγμασι. ἀόρατος. AD AUTOLYCUM LIB. N. A ferebatur super aquas, eum intelligit, quem dedit B .. Deus creature, ad viventium generationem, velut animam homini, tenue cum tenui conjungens (nam spiritus tenuis et aqua tenuis), ut spiritus aquam, aqua autem cum spiritu omnia pervadens creaturam foveret. Unus igitur ille spiritus lucis locum occupans, aquam inter et coelum medius erat, ut quodammodo impediret ne tenebræ proxi- mum Deo cœlum attingerent, antequam Deus dixisset : Fiat lux. Cœlum igitur instar fornicis materiam solo assimilatam complectebatur. Sic enim alius propheta, nomine Isaias, de coelo loqui- tur : Deus ille est qui fecit cœlum ut fornicem, et extendit ut tabernaculum ad inhabitandum ". Itaque jussio Dei, id est ejus Verbum, velut in clauso conclavi collucens, totum terrarum orbem illumi- navit, cum lucem separatim a mundo fecisset; ac lucem quidem Deus vocavit diem, tenebras vere noctem. Neque enim potuisset homo vocare diem lucem, tenebras autem noctem, imo nec aliis rebus nomina imponere, nisi illa ab earum conditore ac- cepisset Deo: in primo autem exordio narrands mundi originis, non loquitur Scriptura de hoc fr- mamento quod videmus, sed de alio coelo oculis. nostris indeprehenso, secundum quod hoc cœlum, quod videmus, vocatum est firmamentum. In quo quidem asservatur dimidium aquarum, ut sit ho- mini in pluvias et imbres et rores. Altera pars in terra relicta est in fluvios, fontes et maria. Cum C igitur adhuc aquæ tegerent terram, præcipue autem Isa. 11, 22. Sed multo aptior erit sententia si legamus ut in interpretatione expressi. Neque enim hunc spiritum luci similem fuisse ait, sed medium inter coelum et aquas spatium occupasse, qui locus erat luei destinatus. rore Coelum instar fornicis, sive canier, D se habere docent eodein modo Ambrosius in He- zacm., Diodorus Tarsensis apud Photium cod. 240, p. 698; Basilius homil. in Hexaem., n. 8. dum putat atque hanc scripturam ita in amoribus habet, ut parum abfuisse dicat, quin illam in contextum reciperet. Sed quid mutatione opus est in integro et percommodo contextu? Ma- teriam glebæ, id est inerti terræ, assimilatam dicit, ut eam inconditam fuisse demonstret. Eodem sensu Athenagoras materiam, antequam ornatum acci- peret, instar naturæ informis et terræ inutilis ja- erisse dicit, Apol. n. 14. cubiculo. Sic enim IV Reg., cap. xiv, v. : Vidit Deus Glios Israel paucus et clausos. edd. Tigur. et Paris. ita liabeant, miror in Oxo. loca concava, fecit Deus per Verbum suum, ut aquæ unum in locum confluerent, et appareret terra quæ antea non videbatur. Sed tamen quamvis videri incepisset, erat adhuc informis. Formam igitur et ornatum Deus ei afinxit omni herbarum et seminum et plantarum genere. et Hamburg. legi quod quidem sic reddit Wollius, postquam mundum sigillatim con- didit. creatas et reddunt accepissent. Sed aptius et com- modius videntur ad ipsum hominem referri, quippe cum Theophilo propositum sit totam hanc Genesis historiam divinitus traditam asserere. Cum hac Theophili sententia satis quadrat id quod dicebat Pythagoras, non solum doctissimum, sed etiam anti- quissimum sapientium existimari debere eum qui nomina rebus imposuit. Apud Clem. Alex., Epitom., pag. 809. stomus videtur hac in re a Theophili sententia dis- cedere. Nam. homil. in Genes. pluribus contendit unum esse cœlum, nec illud, quod in principio factum dicitur, ab eo differre, quod aquas dividit ab aquis. Contra Theodoretus utrumque distinguit, ut Theophilus; eos qui plures admittunt, exagitat Basilius homil. in Hexaem., Ambrosius lib. 11, cap. in Hexaem., et Gregor. Nyssenus in Hexaen. tres coelos acriter defendunt. (30) Φωτὸς τύπον. Lucis similitudinem referens. (31) Thr vlnr. Ita Wolfius. Editi manifesto er- (32) Βώλῳ. Wolfius monitu Cl. Lacrozii legen- (35) Συνεχομένῳ. Reddidi in cluuso conclavi, sive (34) Τοῦ κόσμου. Cum Bodleianus codex et (33) Ελλήψει. Referunt interpretes ad ipsas res (36) Περὶ ἑτέρου οὐρανοῦ. S. Joannes Chryso- (37) 'Ορατός. la Ducaus et Humb. Male alii
ἔτι οὖν συνέχοντος τοῦ ὕδατος τὴν γῆν, μάλιστα κοίλους τόπους, ἐποίησεν ὁ θεὸς διὰ τοῦ λόγου αὐτοῦ τὸ ὕδωρ συναχθῆναι εἰς συναγωγὴν μίαν, καὶ ὁρατὴν γενηθῆναι τὴν ξηράν, πρότερον γεγονυῖαν αὐτὴν ἀόρατον. ὁρατὴ οὖν ἡ γῆ γενομένη ἔτι ὑπῆρχεν ἀκατασκεύαστος. κατεσκεύασεν οὖν αὐτὴν καὶ κατεκόσμησεν ὁ θεὸς διὰ παντοδαπῶν χλοῶν καὶ σπερμάτων καὶ φυτῶν. Σκόπει τὸ λοιπὸν τὴν ἐν τούτοις ποικιλίαν καὶ διάφορον καλλονὴν καὶ πληθύν, καὶ ὅτι δι’ αὐτῶν δείκνυται ἡ ἀνάστασις, εἰς δεῖγμα τῆς μελλούσης ἔσεσθαι ἀναστάσεως ἁπάντων ἀνθρώπων. τίς γὰρ κατανοήσας οὐ θαυμάσει ἐκ συκῆς κεγχραμίδος γίνεσθαι συκῆν, ἢ τῶν λοιπῶν σπερμάτων ἐλαχίστων φύειν παμμεγέθη δένδρα; Τὸν δὲ κόσμον ἐν ὁμοιώματι ἡμῖν λέγομεν εἶναι τῆς θαλάσσης.τῷ λεπτῷ τὸ λεπτὸν συγκεράσας. Τὸ γὰρ πνεῦμα λεπτὸν καὶ τὸ ὕδωρ λεπτὸν, ὅπως τὸ μὲν πνεῦμα τρέφῃ τὸ ὕδωρ, τὸ δὲ ὕδωρ σὺν τῷ πνεύματι τρέφῃ τὴν κτίσιν δεικνούμενον πανταχόσε. Εν μὲν τὸ πνεῦμα φωτὸς τύπον (30) ἐπέχον ἐμεσίτευεν τοῦ ὕδατος καὶ τοῦ οὐρανοῦ, ἵνα τρόπῳ τινὶ μὴ κοινωνῇ τὸ σκότος τῷ οὐρανῷ ἐγγυτέρω ὄντι τοῦ Θεοῦ, προ τοῦ εἰπεῖν τὸν Θεόν· Γενηθήτω φως. "Ωσπερ ούν και μάρα ὁ οὐρανὸς ὢν συνεἶχε τὴν ὕλην (31), βώλω (32) ἐοικυίαν. Καὶ γὰρ εἴρηκεν περὶ τοῦ οὐρανοῦ ἕτερος προφήτης ὀνόματι Ἡσαΐας, λέγων· Θεὸς οὗτος ὁ ποιήσας τὸν οὐρανὸν ὡς καμάραν, καὶ διατείνας ὡς σκηνὴν κατοικεῖσθαι. Η διάταξις οὖν Θεοῦ τοῦτό ἐστιν ὁ λόγος αὐτοῦ, φαίνων ὥσπερ λύχνος ἐν οἰκήματι συνεχομένῳ (35), ἐφώτισε τὴν ὑπ' οὐρανὸν, χωρὶς μὲν τοῦ κόσμου (34) ποιήσας· καὶ τὸ μὲν φῶς ὁ Θεὸς ἐκάλεσεν ἡμέραν, τὸ δὲ σκότος νύκτα. Ἐπεί τοί γε ἄνθρωπος οὐκ ἂν ᾔδει καλεῖν τὸ φῶς ἡμέραν, ἢ τὸ σκότος νύκτα· ἀλλ' οὐδὲ μὲν τὰ λοιπὰ, εἰ μὴ τὴν ὀνομασίαν εἰλήφει (35) ἀπὸ τοῦ ποιήσαντος αὐτὰ Θεοῦ. Τῇ μὲν οὖν πρώτῃ ὑποθέσει τῆς ἱστορίας καὶ γενέσεως τοῦ κόσμου εἴρηκεν ἡ ἁγία Γραφὴ οὐ περὶ τούτου τοῦ στερεώματος, ἀλλὰ περὶ ἑτέρου οὐρα- τοῦ (36) τοῦ ἀοράτου ἡμῖν ὄντος, μεθ᾽ ἂν οὗτος ὁ ὁρατός (37) ἡμῖν οὐρανὸς κέκληται στερέωμα, ἐφ' ᾧ ἀνείληπται τὸ ἥμισυ τοῦ ὕδατος ὅπως ᾖ τῇ ἀνθρωπό- τητι εἰς ὑετοὺς καὶ ὄμβρους καὶ δρόσους. Τὸ δὲ ἥμισυ ὕδατος ὑπελείφθη ἐν τῇ γῇ εἰς ποταμούς, καὶ πηγὰς καὶ θαλάσσας. Ετι οὖν συνέχοντος τοῦ ὕδατος τὴν γῆν, μάλιστα κοίλους τόπους, ἐποίησεν ὁ Θεὸς, διὰ τοῦ Λόγου αὐτοῦ, τὸ ὕδωρ συναχθῆναι εἰς συναγωγὴν μίαν, καὶ ὁρατὴν γενηθῆναι τὴν ξηράν, πρότερον γεγονυίαν αὐτὴν ἀόρατον. Ορατὴ οὖν ἡ γῆ γενομένη ἔτι ὑπῆρχεν ἀκατασκεύαστος. Κατεσκεύασεν οὖν αὐτ τὴν καὶ κατεκόσμησεν ὁ Θεὸς διὰ παντοδαπών χλοῶν καὶ σπερμάτων καὶ φυτῶν. τόπον, τῇ ὕλῃ. θόλῳ ἐοικυία, ὀλιγοστούς, συνεχομένους, τὸν κόσμον, Πυθαγόρας ἠξίου μὴ μόνον λογιώτατον, ἀλλὰ καὶ πρεσβύτατον ἡγεῖσθαι τῶν σου φῶν τὸν θέμενον τὰ ὀνόματα τοῖς πράγμασι. ἀόρατος. AD AUTOLYCUM LIB. N. A ferebatur super aquas, eum intelligit, quem dedit B .. Deus creature, ad viventium generationem, velut animam homini, tenue cum tenui conjungens (nam spiritus tenuis et aqua tenuis), ut spiritus aquam, aqua autem cum spiritu omnia pervadens creaturam foveret. Unus igitur ille spiritus lucis locum occupans, aquam inter et coelum medius erat, ut quodammodo impediret ne tenebræ proxi- mum Deo cœlum attingerent, antequam Deus dixisset : Fiat lux. Cœlum igitur instar fornicis materiam solo assimilatam complectebatur. Sic enim alius propheta, nomine Isaias, de coelo loqui- tur : Deus ille est qui fecit cœlum ut fornicem, et extendit ut tabernaculum ad inhabitandum ". Itaque jussio Dei, id est ejus Verbum, velut in clauso conclavi collucens, totum terrarum orbem illumi- navit, cum lucem separatim a mundo fecisset; ac lucem quidem Deus vocavit diem, tenebras vere noctem. Neque enim potuisset homo vocare diem lucem, tenebras autem noctem, imo nec aliis rebus nomina imponere, nisi illa ab earum conditore ac- cepisset Deo: in primo autem exordio narrands mundi originis, non loquitur Scriptura de hoc fr- mamento quod videmus, sed de alio coelo oculis. nostris indeprehenso, secundum quod hoc cœlum, quod videmus, vocatum est firmamentum. In quo quidem asservatur dimidium aquarum, ut sit ho- mini in pluvias et imbres et rores. Altera pars in terra relicta est in fluvios, fontes et maria. Cum C igitur adhuc aquæ tegerent terram, præcipue autem Isa. 11, 22. Sed multo aptior erit sententia si legamus ut in interpretatione expressi. Neque enim hunc spiritum luci similem fuisse ait, sed medium inter coelum et aquas spatium occupasse, qui locus erat luei destinatus. rore Coelum instar fornicis, sive canier, D se habere docent eodein modo Ambrosius in He- zacm., Diodorus Tarsensis apud Photium cod. 240, p. 698; Basilius homil. in Hexaem., n. 8. dum putat atque hanc scripturam ita in amoribus habet, ut parum abfuisse dicat, quin illam in contextum reciperet. Sed quid mutatione opus est in integro et percommodo contextu? Ma- teriam glebæ, id est inerti terræ, assimilatam dicit, ut eam inconditam fuisse demonstret. Eodem sensu Athenagoras materiam, antequam ornatum acci- peret, instar naturæ informis et terræ inutilis ja- erisse dicit, Apol. n. 14. cubiculo. Sic enim IV Reg., cap. xiv, v. : Vidit Deus Glios Israel paucus et clausos. edd. Tigur. et Paris. ita liabeant, miror in Oxo. loca concava, fecit Deus per Verbum suum, ut aquæ unum in locum confluerent, et appareret terra quæ antea non videbatur. Sed tamen quamvis videri incepisset, erat adhuc informis. Formam igitur et ornatum Deus ei afinxit omni herbarum et seminum et plantarum genere. et Hamburg. legi quod quidem sic reddit Wollius, postquam mundum sigillatim con- didit. creatas et reddunt accepissent. Sed aptius et com- modius videntur ad ipsum hominem referri, quippe cum Theophilo propositum sit totam hanc Genesis historiam divinitus traditam asserere. Cum hac Theophili sententia satis quadrat id quod dicebat Pythagoras, non solum doctissimum, sed etiam anti- quissimum sapientium existimari debere eum qui nomina rebus imposuit. Apud Clem. Alex., Epitom., pag. 809. stomus videtur hac in re a Theophili sententia dis- cedere. Nam. homil. in Genes. pluribus contendit unum esse cœlum, nec illud, quod in principio factum dicitur, ab eo differre, quod aquas dividit ab aquis. Contra Theodoretus utrumque distinguit, ut Theophilus; eos qui plures admittunt, exagitat Basilius homil. in Hexaem., Ambrosius lib. 11, cap. in Hexaem., et Gregor. Nyssenus in Hexaen. tres coelos acriter defendunt. (30) Φωτὸς τύπον. Lucis similitudinem referens. (31) Thr vlnr. Ita Wolfius. Editi manifesto er- (32) Βώλῳ. Wolfius monitu Cl. Lacrozii legen- (35) Συνεχομένῳ. Reddidi in cluuso conclavi, sive (34) Τοῦ κόσμου. Cum Bodleianus codex et (33) Ελλήψει. Referunt interpretes ad ipsas res (36) Περὶ ἑτέρου οὐρανοῦ. S. Joannes Chryso- (37) 'Ορατός. la Ducaus et Humb. Male alii
PG 6:1075ὥσπερ γὰρ θάλασσα, εἰ μὴ εἶχεν τὴν τῶν ποταμῶν καὶ πηγῶν ἐπίρρυσιν καὶ ἐπιχορηγίαν εἰς τροφήν, διὰ τὴν ἁλμυρότητα αὐτῆς πάλαι ἂν ἐκπεφρυγμένη ἦν, οὕτως καὶ ὁ κόσμος, εἰ μὴ ἐσχήκει τὸν τοῦ θεοῦ νόμον καὶ τοὺς προφήτας ῥέοντας καὶ πηγάζοντας τὴν γλυκύτητα καὶ εὐσπλαγχνίαν καὶ δικαιοσύνην καὶ διδαχὴν τῶν ἁγίων ἐντολῶν τοῦ θεοῦ, διὰ τὴν κακίαν καὶ ἁμαρτίαν τὴν πληθύουσαν ἐν αὐτῷ ἤδη ἂν ἐκλελοίπει. Καὶ καθάπερ ἐν θαλάσσῃ νῆσοί εἰσιν αἱ μὲν οἰκηταὶ καὶ ἔνυδροι καὶ καρποφόροι, ἔχουσαι ὅρμους καὶ λιμένας πρὸς τὸ τοὺς χειμαζομένους ἔχειν ἐν αὐτοῖς καταφυγάς, οὕτως δέδωκεν ὁ θεὸς τῷ κόσμῳ κυμαινομένῳ καὶ χειμαζομένῳ ὑπὸ τῶν ἁμαρτημάτων τὰς συναγωγάς, λεγομένας δὲ ἐκκλησίας ἁγίας, ἐν αἷς καθάπερ λιμέσιν εὐόρμοις ἐν νήσοις αἱ διδασκαλίαι τῆς ἀληθείας εἰσίν, πρὸς ἃς καταφεύγουσιν οἱ θέλοντες σώζεσθαι, ἐρασταὶ γινόμενοι τῆς ἀληθείας καὶ βουλόμενοι ἐκφυγεῖν τὴν ὀργὴν καὶ κρίσιν τοῦ θεοῦ.χειμαζομένων, ἐν αἷς τείρεται (44) τὰ πλοῖα, καὶ διάφορον καλλονὴν καὶ πληθύν, καὶ ὅτι δι' αὐτῶν δείκνυται ἡ ἀνάστασις, εἰς δεῖγμα τῆς μελλούσης ἔσεσθαι ἀναστάσεως ἁπάντων ἀνθρώπων. Τίς γὰρ κατανοήσας οὐ θαυμάσει ἐκ συχῆς κεγχραμίδος για νεσθαι συχῆν, ἢ τῶν λοιπῶν σπερμάτων ἐλαχίστων φύειν παμμεγέθη δένδρα; Τὸν δὲ κόσμον ἐν ὁμοιώ- ματι ἡμῖν λέγομεν εἶναι τῆς θαλάσσης. Ωσπερ γὰρ θάλασσα, εἰ μὴ εἶχε τὴν τῶν ποταμῶν καὶ πηγών επίῤῥυσιν καὶ ἐπιχορηγίαν εἰς τροφήν, διὰ τὴν αλμυρότητα αὐτῆς πάλαι ἂν ἐκπεφρυγμένη ἦν· οὕτω καὶ ὁ κόσμος, εἰ μὴ ἐσχήκει τὸν τοῦ Θεοῦ νόμον καὶ τοὺς προφήτας ῥέοντας καὶ πηγάζοντας τὴν γλυκύ τητα καὶ εὐσπλαγχνίαν, καὶ δικαιοσύνην, καὶ διδαχὴν τῶν ἁγίων ἐντολῶν τοῦ Θεοῦ, διὰ τὴν κακίαν καὶ ἁμαρτίαν τήν πληθύουσαν ἐν αὐτῷ ἤδη ἂν ἐκλελοί πει. Καὶ καθάπερ ἐν θαλάσσῃ νῆσοί εἰσιν αἱ μὲν οἰκηταὶ καὶ εὐυδροι καὶ καρποφόροι, ἔχουσαι δρο μους καὶ λιμένας πρὸς τὸ τοὺς χειμαζομένους ἔχειν ἐν αὐτοῖς (38) καταφυγάς· οὕτω δέδωκεν ὁ Θεὸς τῷ κόσμῳ κυμαινομένῳ καὶ χειμαζομένῳ ὑπὸ τῶν ἁμαρ τημάτων τὰς συναγωγάς, λέγομεν δὲ (39) ἐκκλησίας ἁγίας, ἐν οἷς καθάπερ λιμέσιν εὐόρμοις ἐν νήσοις (40) αἱ διδασκαλίαι τῆς ἀληθείας εἰσί· πρὸς ἃς κατα- φεύγουσιν οἱ θέλοντες σώζεσθαι, ἐρασταὶ γινόμενοι τῆς ἀληθείας, καὶ βουλόμενοι ἐκφυγεῖν τὴν ὀργὴν καὶ κρίσιν τοῦ Θεοῦ. Καὶ ὥσπερ αὖ νῆσοί εἰσιν ἕτεραι πετρώδεις καὶ ἄνυδροι καὶ ἄκαρποι καὶ θη ριώδεις καὶ ἀοίκητοι ἐπὶ βλάβῃ τῶν πλεόντων καὶ ἐν ἑαυτοῖς. μένας ἐκκλησίας. λέγομεν δὲ τὰς ἐκκλησίας. περιπείρεται. περιπείρουσιν. ἐξαπόλλυνται ἐν αὐταῖς οἱ κατερχόμενοι, οὕτως εἰσὶν αἱ διδασκαλίαι τῆς πλάνης, λέγω δὲ τῶν αἱρέσεων, αἱ ἐξαπολλύουσι τοὺς προσιόντας αὐταῖς. Οὐ γὰρ ὁδηγοῦνται ὑπὸ τοῦ λόγου τῆς ἀληθείας· ἀλλὰ καθ άπερ πειραταὶ (42) ἐπὰν πληρώσωσι τὰς ναῦς, ἐπὶ τοὺς προειρημένους τόπους περιπείρουσιν (45) ὅπως ἐξαπολέσωσιν αὐτάς· οὕτω συμβαίνει καὶ τοῖς πλανωμένοις ἀπὸ τῆς ἀληθείας ἐξαπόλλυσθαι ὑπὸ τῆς πλάνης. ὁ Θεὸς προγνώστης ὤν, ἐπίστατο τὰς φλυαρίας τῶν ματαίων φιλοσόφων, ὅτι ἔμελλον λέγειν (44) ἀπὸ τῶν Καὶ ἑαυτοὺς περιέπειραν οδύναις πολλαῖς. Εt - S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI mari. Jam vero in his considera 'varietatem et diversam venustatem ac copiam; attende ut in se quamdam exhibeant resurrectionem, in exemplum futuræ aliquando omnium hominum resurrectio- nis. Quis est enim qui non admiretur cum consi- deret ex fici semine ficum nasci, vel ex aliis mi- nutissimis seminibus immensas arbores crescere. In mari autem similitudo quædam nobis cum mundo exhibetur. Nam quemadmodum mare, nisi fumi- num et fontium appulsu aleretur, jamdudum exsiccatum ob salsuginem et adustum esset : ita mundus nisi habuisset legem Dei et prophetas, ex quibus fluunt et seaturiunt mansuetudo, mi- sericordia, justitia et sanctorum Dei mandatorum doctrina, jamdudum ob nequitiam et multiplicata in eo peccata defecisset. Et quemadmodum in mari sunt quædam insulæ habitabiles, aquis salubres, frugifera, stationibus et portubus munitæ, ut iis, qui tempestate jactati fuerunt, perfugio esse pos- sint sic Deus mundo sub peccatis fluctuanti et aestuanti synagogas dedit, id est sanctas ecclesias, in quibus doctrina veritatis velut in insularum por- tuosarum stationibus asservatur, ad quas perfu- giunt qui salutem consequi cupiunt, veritatis facti amatores, ac iram et judicium Dei efugere volen- tes. Quemadmodum autem aliæ sunt insulæ saxosæ et inaquosæ, infrugiferæ, ferarum plena, inhabi- tatæ, ad perniciem navigantium et tempestatem subeuntium appositæ, in quibus naves conteruntur, C B et qui appellunt penitus pereunt: ita se habent erroris doctrinæ, hæreses dico, ad quas qui ac- cedunt omnino pereunt; neque enim verbum ve- ritatis sequuntur ducem; sed quemadmodum pi- rata, eum naves impleverint, eas in prædicta loca impellunt, ut ibi eas perdant, idem contingit iis qui a veritate aberrant, ut ab errore pessum - dentur. - Quarto die facta sunt lit- minaria. Deus enim cum omnia provideat, nugas vanorum philosophorum perspiciebat, qui dicturi quod antea legebatur Conjicit Wolfius scripsisse Theo- philum similat Gregorius Naz. or. 43, p. 697. pervertit Wolfius, dum sine ms. codicis auctoritate scribit Nititur hac ratione, quod paulo post legatur At ea vox in 10- cum sua sponte clarum sine causa intrudi non debuit. ratis in mari piraticam aperte facientibus, qui ubi impleverunt nāves suas, præda videlicet, cæteras illas, quas cepere, ad praedicta loca allidunt. At Theophilus loquitur de perfidis illis navium ma- gistris, qui ubi navem suam hominibus nihil mali suspicantibus impleverunt, ad prædicta loca navi- gant, ut iis, quos recepere, perniciem inferant, et idcirco piratæ, ut prædones omnes, merito audiunt. Postulat instituta comparatio, ut qui piratarum perfidia pereunt, ii sese eorum fidei commiserint, . quemadmodum nihil sibi ab hæreticis metuunt, qui se regendos illis tradunt. ditus Hamburgensis editor usurpari apud Plutar- chum in Galba de capite lancea perforato; illudque huic loco aptum in primis et commodum putat, quatenus scilicet piratæ naves illas ita hinc inde illidunt, ut tanquam lanceis quibusdam perforatæ aquam hauriant. Sed nihil opus est anibagibus. Hoc verbum explicatur ex Apostoli loco I Tim. vi, : inse- ruerunt se doloribus multis. servatio apud scriptores qui de opere sex dierum pertractarunt, velut Basilium homil. 6, num. 1; Ambrosium lib. iv, c. 1; Joannem Chrysost. homil. et 6. Non absimili sententia Philo in libro De opi- ficio, Gregorius Naz. or. 43, observant lucem ante- solem creatam fuisse. 14. Imago resurrectionis ; mundi comparatio cum A 14. Σκόπει τὸ λοιπὸν τὴν ἐν τούτοις ποικιλίαν καὶ 15. De die quarto. · (38) Er avroiç. Sic emendavit Wolfius pro eo (39) Λέγομεν δέ. Ita cod B. et Hamb. Editi λεγο- (40) Ἐν νήσοις. Ecclesias catholicas insulis as- (41) Τείρεται. Clarum et apertum contextum (42) Πειραταί. Hæc intelligit Cl. Wolfius de pi- 15. Τετάρτῃ ἡμέρᾳ ἐγένοντο οἱ φωστήρες. Ἐπειδὴ (43) Περιπείρουσιν. Hoc verbum observat era- (44) Εμελλον λέγειν, etc. Οccurrit eadem ob-
καὶ ὥσπερ αὖ νῆσοί εἰσιν ἕτεραι πετρώδεις καὶ ἄνυδροι καὶ ἄκαρποι καὶ θηριώδεις καὶ ἀοίκητοι ἐπὶ βλάβῃ τῶν πλεόντων καὶ χειμαζομένων, ἐν αἷς περιπείρεται τὰ πλοῖα καὶ ἐξαπόλλυνται ἐν αὐταῖς οἱ κατερχόμενοι, οὕτως εἰσὶν αἱ διδασκαλίαι τῆς πλάνης, λέγω δὲ τῶν αἱρέσεων, αἳ ἐξαπολλύουσιν τοὺς προσιόντας αὐταῖς. οὐ γὰρ ὁδηγοῦνται ὑπὸ τοῦ λόγου τῆς ἀληθείας, ἀλλὰ καθάπερ πειρᾶται, ἐπὰν πληρώσωσιν τὰς ναῦς, ἐπὶ τοὺς προειρημένους τόπους περιπείρουσιν ὅπως ἐξαπολέσωσιν αὐτάς, οὕτως συμβαίνει καὶ τοῖς πλανωμένοις ἀπὸ τῆς ἀληθείας ἐξαπόλλυσθαι ὑπὸ τῆς πλάνης. Τετάρτῃ ἡμέρᾳ ἐγένοντο οἱ φωστῆρες. ἐπειδὴ ὁ θεὸς προγνώςτης ὢν ἠπίστατο τὰς φλυαρίας τῶν ματαίων φιλοσόφων, ὅτι ἤμελλον λέγειν ἀπὸ τῶν στοιχείων εἶναι τὰ ἐπὶ τῆς γῆς φυόμενα, πρὸς τὸ ἀθετεῖν τὸν θεόν· ἵν’ οὖν τὸ ἀληθὲς δειχθῇ, προγενέστερα γέγονεν τὰ φυτὰ καὶ τὰ σπέρματα τῶν στοιχείων· τὰ γὰρ μεταγενέστερα οὐ δύναται ποιεῖν τὰ αὐτῶν προγενέστερα. ταῦτα δὲ δεῖγμα καὶ τύπον ἐπέχει μεγάλου μυστηρίου. ὁ γὰρ ἥλιος ἐν τύπῳ θεοῦ ἐστιν, ἡ δὲ σελήνη ἀνθρώπου.χειμαζομένων, ἐν αἷς τείρεται (44) τὰ πλοῖα, καὶ διάφορον καλλονὴν καὶ πληθύν, καὶ ὅτι δι' αὐτῶν δείκνυται ἡ ἀνάστασις, εἰς δεῖγμα τῆς μελλούσης ἔσεσθαι ἀναστάσεως ἁπάντων ἀνθρώπων. Τίς γὰρ κατανοήσας οὐ θαυμάσει ἐκ συχῆς κεγχραμίδος για νεσθαι συχῆν, ἢ τῶν λοιπῶν σπερμάτων ἐλαχίστων φύειν παμμεγέθη δένδρα; Τὸν δὲ κόσμον ἐν ὁμοιώ- ματι ἡμῖν λέγομεν εἶναι τῆς θαλάσσης. Ωσπερ γὰρ θάλασσα, εἰ μὴ εἶχε τὴν τῶν ποταμῶν καὶ πηγών επίῤῥυσιν καὶ ἐπιχορηγίαν εἰς τροφήν, διὰ τὴν αλμυρότητα αὐτῆς πάλαι ἂν ἐκπεφρυγμένη ἦν· οὕτω καὶ ὁ κόσμος, εἰ μὴ ἐσχήκει τὸν τοῦ Θεοῦ νόμον καὶ τοὺς προφήτας ῥέοντας καὶ πηγάζοντας τὴν γλυκύ τητα καὶ εὐσπλαγχνίαν, καὶ δικαιοσύνην, καὶ διδαχὴν τῶν ἁγίων ἐντολῶν τοῦ Θεοῦ, διὰ τὴν κακίαν καὶ ἁμαρτίαν τήν πληθύουσαν ἐν αὐτῷ ἤδη ἂν ἐκλελοί πει. Καὶ καθάπερ ἐν θαλάσσῃ νῆσοί εἰσιν αἱ μὲν οἰκηταὶ καὶ εὐυδροι καὶ καρποφόροι, ἔχουσαι δρο μους καὶ λιμένας πρὸς τὸ τοὺς χειμαζομένους ἔχειν ἐν αὐτοῖς (38) καταφυγάς· οὕτω δέδωκεν ὁ Θεὸς τῷ κόσμῳ κυμαινομένῳ καὶ χειμαζομένῳ ὑπὸ τῶν ἁμαρ τημάτων τὰς συναγωγάς, λέγομεν δὲ (39) ἐκκλησίας ἁγίας, ἐν οἷς καθάπερ λιμέσιν εὐόρμοις ἐν νήσοις (40) αἱ διδασκαλίαι τῆς ἀληθείας εἰσί· πρὸς ἃς κατα- φεύγουσιν οἱ θέλοντες σώζεσθαι, ἐρασταὶ γινόμενοι τῆς ἀληθείας, καὶ βουλόμενοι ἐκφυγεῖν τὴν ὀργὴν καὶ κρίσιν τοῦ Θεοῦ. Καὶ ὥσπερ αὖ νῆσοί εἰσιν ἕτεραι πετρώδεις καὶ ἄνυδροι καὶ ἄκαρποι καὶ θη ριώδεις καὶ ἀοίκητοι ἐπὶ βλάβῃ τῶν πλεόντων καὶ ἐν ἑαυτοῖς. μένας ἐκκλησίας. λέγομεν δὲ τὰς ἐκκλησίας. περιπείρεται. περιπείρουσιν. ἐξαπόλλυνται ἐν αὐταῖς οἱ κατερχόμενοι, οὕτως εἰσὶν αἱ διδασκαλίαι τῆς πλάνης, λέγω δὲ τῶν αἱρέσεων, αἱ ἐξαπολλύουσι τοὺς προσιόντας αὐταῖς. Οὐ γὰρ ὁδηγοῦνται ὑπὸ τοῦ λόγου τῆς ἀληθείας· ἀλλὰ καθ άπερ πειραταὶ (42) ἐπὰν πληρώσωσι τὰς ναῦς, ἐπὶ τοὺς προειρημένους τόπους περιπείρουσιν (45) ὅπως ἐξαπολέσωσιν αὐτάς· οὕτω συμβαίνει καὶ τοῖς πλανωμένοις ἀπὸ τῆς ἀληθείας ἐξαπόλλυσθαι ὑπὸ τῆς πλάνης. ὁ Θεὸς προγνώστης ὤν, ἐπίστατο τὰς φλυαρίας τῶν ματαίων φιλοσόφων, ὅτι ἔμελλον λέγειν (44) ἀπὸ τῶν Καὶ ἑαυτοὺς περιέπειραν οδύναις πολλαῖς. Εt - S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI mari. Jam vero in his considera 'varietatem et diversam venustatem ac copiam; attende ut in se quamdam exhibeant resurrectionem, in exemplum futuræ aliquando omnium hominum resurrectio- nis. Quis est enim qui non admiretur cum consi- deret ex fici semine ficum nasci, vel ex aliis mi- nutissimis seminibus immensas arbores crescere. In mari autem similitudo quædam nobis cum mundo exhibetur. Nam quemadmodum mare, nisi fumi- num et fontium appulsu aleretur, jamdudum exsiccatum ob salsuginem et adustum esset : ita mundus nisi habuisset legem Dei et prophetas, ex quibus fluunt et seaturiunt mansuetudo, mi- sericordia, justitia et sanctorum Dei mandatorum doctrina, jamdudum ob nequitiam et multiplicata in eo peccata defecisset. Et quemadmodum in mari sunt quædam insulæ habitabiles, aquis salubres, frugifera, stationibus et portubus munitæ, ut iis, qui tempestate jactati fuerunt, perfugio esse pos- sint sic Deus mundo sub peccatis fluctuanti et aestuanti synagogas dedit, id est sanctas ecclesias, in quibus doctrina veritatis velut in insularum por- tuosarum stationibus asservatur, ad quas perfu- giunt qui salutem consequi cupiunt, veritatis facti amatores, ac iram et judicium Dei efugere volen- tes. Quemadmodum autem aliæ sunt insulæ saxosæ et inaquosæ, infrugiferæ, ferarum plena, inhabi- tatæ, ad perniciem navigantium et tempestatem subeuntium appositæ, in quibus naves conteruntur, C B et qui appellunt penitus pereunt: ita se habent erroris doctrinæ, hæreses dico, ad quas qui ac- cedunt omnino pereunt; neque enim verbum ve- ritatis sequuntur ducem; sed quemadmodum pi- rata, eum naves impleverint, eas in prædicta loca impellunt, ut ibi eas perdant, idem contingit iis qui a veritate aberrant, ut ab errore pessum - dentur. - Quarto die facta sunt lit- minaria. Deus enim cum omnia provideat, nugas vanorum philosophorum perspiciebat, qui dicturi quod antea legebatur Conjicit Wolfius scripsisse Theo- philum similat Gregorius Naz. or. 43, p. 697. pervertit Wolfius, dum sine ms. codicis auctoritate scribit Nititur hac ratione, quod paulo post legatur At ea vox in 10- cum sua sponte clarum sine causa intrudi non debuit. ratis in mari piraticam aperte facientibus, qui ubi impleverunt nāves suas, præda videlicet, cæteras illas, quas cepere, ad praedicta loca allidunt. At Theophilus loquitur de perfidis illis navium ma- gistris, qui ubi navem suam hominibus nihil mali suspicantibus impleverunt, ad prædicta loca navi- gant, ut iis, quos recepere, perniciem inferant, et idcirco piratæ, ut prædones omnes, merito audiunt. Postulat instituta comparatio, ut qui piratarum perfidia pereunt, ii sese eorum fidei commiserint, . quemadmodum nihil sibi ab hæreticis metuunt, qui se regendos illis tradunt. ditus Hamburgensis editor usurpari apud Plutar- chum in Galba de capite lancea perforato; illudque huic loco aptum in primis et commodum putat, quatenus scilicet piratæ naves illas ita hinc inde illidunt, ut tanquam lanceis quibusdam perforatæ aquam hauriant. Sed nihil opus est anibagibus. Hoc verbum explicatur ex Apostoli loco I Tim. vi, : inse- ruerunt se doloribus multis. servatio apud scriptores qui de opere sex dierum pertractarunt, velut Basilium homil. 6, num. 1; Ambrosium lib. iv, c. 1; Joannem Chrysost. homil. et 6. Non absimili sententia Philo in libro De opi- ficio, Gregorius Naz. or. 43, observant lucem ante- solem creatam fuisse. 14. Imago resurrectionis ; mundi comparatio cum A 14. Σκόπει τὸ λοιπὸν τὴν ἐν τούτοις ποικιλίαν καὶ 15. De die quarto. · (38) Er avroiç. Sic emendavit Wolfius pro eo (39) Λέγομεν δέ. Ita cod B. et Hamb. Editi λεγο- (40) Ἐν νήσοις. Ecclesias catholicas insulis as- (41) Τείρεται. Clarum et apertum contextum (42) Πειραταί. Hæc intelligit Cl. Wolfius de pi- 15. Τετάρτῃ ἡμέρᾳ ἐγένοντο οἱ φωστήρες. Ἐπειδὴ (43) Περιπείρουσιν. Hoc verbum observat era- (44) Εμελλον λέγειν, etc. Οccurrit eadem ob-
PG 6:1077καὶ ὥσπερ ὁ ἥλιος πολὺ διαφέρει τῆς σελήνης δυνάμει καὶ δόξῃ, οὕτως πολὺ διαφέρει ὁ θεὸς τῆς ἀνθρωπότητος καὶ καθάπερ ὁ ἥλιος πλήρης πάντοτε διαμένει μὴ ἐλάσσων γινόμενος, οὕτως πάντοτε ὁ θεὸς τέλειος διαμένει, πλήρης ὢν πάσης δυνάμεως καὶ συνέσεως καὶ σοφίας καὶ ἀθανασίας καὶ πάντων τῶν ἀγαθῶν· ἡ δὲ σελήνη κατὰ μῆνα φθίνει καὶ δυνάμει ἀποθνήσκει, ἐν τύπῳ οὖσα ἀνθρώπου, ἔπειτα ἀναγεννᾶται καὶ αὔξει εἰς δεῖγμα τῆς μελλούσης ἔσεσθαι ἀναστάσεως. Ὡσαύτως καὶ αἱ τρεῖς ἡμέραι πρὸ τῶν φωστήρων γεγονυῖαι τύποι εἰσὶν τῆς τριάδος, τοῦ θεοῦ καὶ τοῦ λόγου αὐτοῦ καὶ τῆς σοφίας αὐτοῦ. τετάρτῳ δὲ τόπῳ ἐστὶν ἄνθρωπος ὁ προσδεὴς τοῦ φωτός, ἵνα ᾖ θεός, λόγος, σοφία, ἄνθρωπος. διὰ τοῦτο καὶ τετάρτῃ ἡμέρᾳ ἐγενήθησαν φωστῆρες. Ἡ δὲ τῶν ἄστρων θέσις οἰκονομίαν καὶ τάξιν ἔχει τῶν δικαίων καὶ εὐσεβῶν καὶ τηρούντων τὸν νόμον καὶ τὰς ἐντολὰς τοῦ θεοῦ. οἱ γὰρ ἐπιφανεῖς ἀστέρες καὶ λαμπροί εἰσιν εἰς μίμησιν τῶν προφητῶν· διὰ τοῦτο καὶ μένουσιν ἀκλινεῖς, μὴ μεταβαίνοντες τόπον ἐκ τόπου. οἱ δὲ ἑτέραν ἔχοντες τάξιν τῆς λαμπρότητος τύποι εἰσὶν τοῦ λαοῦ τῶν δικαίων.στοιχείων εἶναι τὰ ἐπὶ τῆς γῆς φυόμενα πρὸς τὸ ἀθετεῖν τὸν Θεόν. Ιν᾿ οὖν τὸ ἀληθὲς δειχθῇ, προγε νέστερα γέγονεν τὰ φυτὰ καὶ τὰ σπέρματα τῶν στοιχείων. Τὰ γὰρ μεταγενέστερα οὐ δύναται ποιεῖν τὰ αὐτῶν προγενέστερα. Ταῦτα δὲ δεῖγμα καὶ τύπον ἐπέχει μεγάλου μυστηρίου. Ὁ γὰρ ἥλιος ἐν τύπῳ Θεοῦ ἐστιν· ἡ δὲ σελήνη ἀνθρώπου (45). Καὶ ὥσπερ ὁ ἥλιος πολὺ διαφέρει τῆς σελήνης δυνάμει καὶ δόξῃ, οὕτω πολὺ διαφέρει ὁ Θεὸς τῆς ἀνθρωπότητος. Καὶ καθάπερ ὁ ἥλιος πλήρης πάντοτε διαμένει μὴ ἐλάσσων γινόμενος, οὕτω πάντοτε ὁ Θεὸς τέλειος διαμένει, πλήρης ὢν πάσης δυνάμεως καὶ συνέσεως καὶ σοφίας καὶ ἀθανασίας καὶ πάντων τῶν ἀγαθῶν. Ἡ δὲ σελήνη κατὰ μῆνα φθίνει, καὶ δυνάμει ἀπο- θνήσκει, ἐν τύπῳ οὖσα ἀνθρώπου· ἔπειτα ἀναγεν νᾶται καὶ αὔξει εἰς δεῖγμα τῆς μελλούσης ἔσεσθαι ἀναστάσεως. Ὡσαύτως καὶ αἱ τρεῖς ἡμέραι των φω στήρων (46) γεγονυῖαι τύποι εἰσὶν τῆς Τριάδος, τοῦ Θεοῦ, καὶ τοῦ Λόγου αὐτοῦ, καὶ τῆς Σοφίας αὐτοῦ. Τετάρτῳ δὲ τύπῳ (47) ἐστὶν ἄνθρωπος ὁ προσδεής τοῦ φωτὸς, ἵνα ᾗ Θεὸς, Λόγος, Σοφία, ἄνθρωπος. Διὰ τοῦτο καὶ τῇ τετάρτῃ ἡμέρᾳ ἐγεννήθησαν φωστήρες. Ἡ δὲ τῶν ἄστρων θέσις οικονομίαν καὶ τάξιν ἔχει τῶν δικαίων καὶ εὐσεβῶν καὶ τηρούντων τὸν νόμον καὶ τὰς ἐντολὰς τοῦ Θεοῦ. Οἱ γὰρ ἐπιφανεῖς ἀστέρες καὶ λαμπροί εἰσιν εἰς μίμησιν τῶν προφητῶν· διὰ τοῦτο καὶ μένουσιν ἀκλινεῖς μὴ μεταβαίνοντες εἰς τόπον (48) ἐκ τόπου. Οἱ δὲ ἑτέραν ἔχοντες τάξιν τῆς λαμπρότητος τύποι εἰσὶν τοῦ λαοῦ τῶν δικαίων. Οἱ δ᾽ αὖ μεταβαίνοντες καὶ φεύγοντες τόπον ἐκ τόπου, οἱ καὶ πλάνητες καλούμενοι, καὶ αὐτοὶ τύπος τυγχάνουσι τῶν ἀφισταμένων ἀνθρώπων ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, καταλιπόντων (49) τὸν νόμον καὶ τὰ προστάγματα αὐτοῦ. νήθη ζῶα· δι' ὧν καὶ ἐν τούτοις δείκνυται ἡ πολυ- ποίκιλος σοφία τοῦ Θεοῦ. Τίς γὰρ δύναιτ' ἂν τὴν ἐν αὐτοῖς πληθὺν καὶ γονὴν παμποίκιλον ἐξαριθμή σαι ; Ὅτι μὴν καὶ εὐλογήθη ὑπὸ τοῦ Θεοῦ τὰ ἐκ τῶν ὑδάτων γενόμενα, ὅπως ᾗ καὶ τοῦτο εἰς δεῖγμα του μέλλειν λαμβάνειν τοὺς ἀνθρώπους μετάνοιαν καὶ ἄφεσιν ἁμαρτιῶν διὰ ὕδατος καὶ λουτροῦ παλιγγενε σίας, πάντας τοὺς προσιόντας τῇ ἀληθείᾳ, καὶ ἀνα- γεννωμένους καὶ λαμβάνοντας εὐλογίαν παρὰ τοῦ Θεοῦ. Ἀλλὰ καὶ τὰ κήτη καὶ τὰ πετεινὰ τὰ σαρ- κοβόρα ἐν ὁμοιώματι τυγχάνει τῶν πλεονεκτῶν καὶ παραβατών. Ωσπερ γὰρ ἐκ μιᾶς φύσεως ὄντα τὰ Ενυδρα καὶ τὰ πετεινὰ, ἔγια μὲν μένει τῷ κατὰ φύ φωστήρων Εt τετάρτη δὲ τύποις. τετάρτῳ δὲ τόπῳ. εἰς τόπον ἐκ τό που, δέ : καταλιπόν των τε. AD AUTOLYCUM LIB. 11. A erant a luminaribus esse quidquid in terra gigni- ab bis Theophili principiis Eusebius, qui in libro vi Prap. evangel., c. 7, Deum cum colo, quod ambitu suo omnia complectitur, Verbum cum sole, Spiritum sanctum cum luna, spiritales et intelli- gentes naturas cum stellis comparat. At Theophilus Dei nomine tres personas intelligit, quas etiam, ut inter se æquales, cum tribus diebus siderum crea- tionem præcedentibus mox comparabit. admonuit Wolfius. tur, ut Deum ex animis tollerent. Quare ut veritas pateret, creatæ sunt plantæ et semina ante lumi- naria. Porro quod posterius est non potest ea quæ sunt priora facere. Hæc autem exemplum et ima- ginem continent magni mysterii. Sol enim imago Dei est, luna hominis. quemadmodum sol longe praestat luna, potestate et gloria, sic Deus longe præstantior humanitate. Et quemadmodum sol plenus semper manet, nec unquam minuitur, sic Deus semper perfectus manet ac plenus omni vir- tute, intelligentia, sapientia, immortalitate et om- nibus bonis. Luna vero singulis mensibus minuitur et quodammodo interit, hominis similitudinem exhi- bens; deinde renascitur et crescit in exemplum B futuræ resurrectionis. Similiter tres illi dies, qui ante luminaria fuerunt, imago sunt Trinitatis, Dei, ejus Verbi, ejusque Sapientia. Quartus vero, imago hominis luce indigentis, ut sint Deus, Ver- bam, Sapientia, homo. Propterea quarto die lumni- maria condita sunt. Astrorum autem dispositio exhibet nobis descriptas sedes et ordinem justo- rum et piorum, ac legem et mandata Dei obser- vantium. Nam splendidiora quæque astra et ruti- lantia habent imitationem prophetarum; propterea cursum suum non inflectunt, neque in locum ex loco transcurrunt. Quæ vero secundum tenent splendoris locum, imagines sunt populi justorum. Errantia autem et locum ex loco mutantia, quea eliam planetæ dicuntur, imago sunt eorum qui a Deo deficiunt, ejusque legem et præcepta dese- C runt. - aquis animalia prodiere, ex quibus multiplex Dei in his quoque rebus sapientia perspicitur. Quis enim possit eorum multitudinem et generum varietatem enumerare? Præterea benedixit Deus iis quæ ex aquis nata sunt, ut id quoque signum esset homi- nes pœnitentiam et remissionem peccatorum per aquam et lavacrum regenerationis accepturos, quotquot ad veritatem accedunt et regenerantur et benedictionem a Deo accipiunt. Sed et cete et aves D carnivoræ habent similitudinem rapacium homi- num et prævaricatorum. Quemadmodum enim aquatilia et volatilia, cum sint ejusdem naturæ, quædam permanent in iis quæ sunt secundum na- Sed quamvis satis apla et commoda sit hæc scriptura, eani tamen sequi non libet, quia repugnant et ms. Bodl. et aliæ editiones. Forte le- gendum paulo post habent Oxon. et Hamb. quamvis præpositio desit in cod. ms. et in aliis editionibus. gine B. ascripsit fortasse legendum, WoLr. Reddi posset, dum legem ejus desce Tunt. 16. Τῇ δὲ πέμπτῃ ἡμέρᾳ τὰ ἐκ τῶν ὑδάτων ἐγεν- (45) ῾Η δὲ σελήνη ἀνθρώπου. Longe discedit (46) Των φωστήρων. Legendum esse πρὸ τῶν. (47) Τετάρτῳ δὲ τύπῳ. Habet editio Oxoniensis 16. De die quinto. Die quinto generata ex (48) Εἰς τόπον. Deest præpositio in cod. Β.; (49) Καταλιπόντων. Recentior manus in mar-
οἱ δ’ αὖ μεταβαίνοντες καὶ φεύγοντες τόπον ἐκ τόπου, οἱ καὶ πλάνητες καλούμενοι, καὶ αὐτοὶ τύπος τυγχάνουσιν τῶν ἀφισταμένων ἀνθρώπων ἀπὸ τοῦ θεοῦ, καταλιπόντων τὸν νόμον καὶ τὰ προστάγματα αὐτοῦ. Τῇ δὲ πέμπτῃ ἡμέρᾳ τὰ ἐκ τῶν ὑδάτων ἐγενήθη ζῶα, δι’ ὧν καὶ ἐν τούτοις δείκνυται ἡ πολυποίκιλος σοφία τοῦ θεοῦ. τίς γὰρ δύναιτ’ ἂν τὴν ἐν αὐτοῖς πληθὺν καὶ γονὴν παμποίκιλον ἐξαριθμῆσαι; ἔτι μὴν καὶ εὐλογήθη ὑπὸ τοῦ θεοῦ τὰ ἐκ τῶν ὑδάτων γενόμενα, ὅπως ᾖ καὶ τοῦτο εἰς δεῖγμα τοῦ μέλλειν λαμβάνειν τοὺς ἀνθρώπους μετάνοιαν καὶ ἄφεσιν ἁμαρτιῶν διὰ ὕδατος καὶ λουτροῦ παλιγγενεσίας πάντας τοὺς προσιόντας τῇ ἀληθείᾳ καὶ ἀναγεννωμένους καὶ λαμβάνοντας εὐλογίαν παρὰ τοῦ θεοῦ. Ἀλλὰ καὶ τὰ κήτη καὶ τὰ πετεινὰ τὰ σαρκοβόρα ἐν ὁμοιώματι τυγχάνει τῶν πλεονεκτῶν καὶ παραβατῶν.στοιχείων εἶναι τὰ ἐπὶ τῆς γῆς φυόμενα πρὸς τὸ ἀθετεῖν τὸν Θεόν. Ιν᾿ οὖν τὸ ἀληθὲς δειχθῇ, προγε νέστερα γέγονεν τὰ φυτὰ καὶ τὰ σπέρματα τῶν στοιχείων. Τὰ γὰρ μεταγενέστερα οὐ δύναται ποιεῖν τὰ αὐτῶν προγενέστερα. Ταῦτα δὲ δεῖγμα καὶ τύπον ἐπέχει μεγάλου μυστηρίου. Ὁ γὰρ ἥλιος ἐν τύπῳ Θεοῦ ἐστιν· ἡ δὲ σελήνη ἀνθρώπου (45). Καὶ ὥσπερ ὁ ἥλιος πολὺ διαφέρει τῆς σελήνης δυνάμει καὶ δόξῃ, οὕτω πολὺ διαφέρει ὁ Θεὸς τῆς ἀνθρωπότητος. Καὶ καθάπερ ὁ ἥλιος πλήρης πάντοτε διαμένει μὴ ἐλάσσων γινόμενος, οὕτω πάντοτε ὁ Θεὸς τέλειος διαμένει, πλήρης ὢν πάσης δυνάμεως καὶ συνέσεως καὶ σοφίας καὶ ἀθανασίας καὶ πάντων τῶν ἀγαθῶν. Ἡ δὲ σελήνη κατὰ μῆνα φθίνει, καὶ δυνάμει ἀπο- θνήσκει, ἐν τύπῳ οὖσα ἀνθρώπου· ἔπειτα ἀναγεν νᾶται καὶ αὔξει εἰς δεῖγμα τῆς μελλούσης ἔσεσθαι ἀναστάσεως. Ὡσαύτως καὶ αἱ τρεῖς ἡμέραι των φω στήρων (46) γεγονυῖαι τύποι εἰσὶν τῆς Τριάδος, τοῦ Θεοῦ, καὶ τοῦ Λόγου αὐτοῦ, καὶ τῆς Σοφίας αὐτοῦ. Τετάρτῳ δὲ τύπῳ (47) ἐστὶν ἄνθρωπος ὁ προσδεής τοῦ φωτὸς, ἵνα ᾗ Θεὸς, Λόγος, Σοφία, ἄνθρωπος. Διὰ τοῦτο καὶ τῇ τετάρτῃ ἡμέρᾳ ἐγεννήθησαν φωστήρες. Ἡ δὲ τῶν ἄστρων θέσις οικονομίαν καὶ τάξιν ἔχει τῶν δικαίων καὶ εὐσεβῶν καὶ τηρούντων τὸν νόμον καὶ τὰς ἐντολὰς τοῦ Θεοῦ. Οἱ γὰρ ἐπιφανεῖς ἀστέρες καὶ λαμπροί εἰσιν εἰς μίμησιν τῶν προφητῶν· διὰ τοῦτο καὶ μένουσιν ἀκλινεῖς μὴ μεταβαίνοντες εἰς τόπον (48) ἐκ τόπου. Οἱ δὲ ἑτέραν ἔχοντες τάξιν τῆς λαμπρότητος τύποι εἰσὶν τοῦ λαοῦ τῶν δικαίων. Οἱ δ᾽ αὖ μεταβαίνοντες καὶ φεύγοντες τόπον ἐκ τόπου, οἱ καὶ πλάνητες καλούμενοι, καὶ αὐτοὶ τύπος τυγχάνουσι τῶν ἀφισταμένων ἀνθρώπων ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, καταλιπόντων (49) τὸν νόμον καὶ τὰ προστάγματα αὐτοῦ. νήθη ζῶα· δι' ὧν καὶ ἐν τούτοις δείκνυται ἡ πολυ- ποίκιλος σοφία τοῦ Θεοῦ. Τίς γὰρ δύναιτ' ἂν τὴν ἐν αὐτοῖς πληθὺν καὶ γονὴν παμποίκιλον ἐξαριθμή σαι ; Ὅτι μὴν καὶ εὐλογήθη ὑπὸ τοῦ Θεοῦ τὰ ἐκ τῶν ὑδάτων γενόμενα, ὅπως ᾗ καὶ τοῦτο εἰς δεῖγμα του μέλλειν λαμβάνειν τοὺς ἀνθρώπους μετάνοιαν καὶ ἄφεσιν ἁμαρτιῶν διὰ ὕδατος καὶ λουτροῦ παλιγγενε σίας, πάντας τοὺς προσιόντας τῇ ἀληθείᾳ, καὶ ἀνα- γεννωμένους καὶ λαμβάνοντας εὐλογίαν παρὰ τοῦ Θεοῦ. Ἀλλὰ καὶ τὰ κήτη καὶ τὰ πετεινὰ τὰ σαρ- κοβόρα ἐν ὁμοιώματι τυγχάνει τῶν πλεονεκτῶν καὶ παραβατών. Ωσπερ γὰρ ἐκ μιᾶς φύσεως ὄντα τὰ Ενυδρα καὶ τὰ πετεινὰ, ἔγια μὲν μένει τῷ κατὰ φύ φωστήρων Εt τετάρτη δὲ τύποις. τετάρτῳ δὲ τόπῳ. εἰς τόπον ἐκ τό που, δέ : καταλιπόν των τε. AD AUTOLYCUM LIB. 11. A erant a luminaribus esse quidquid in terra gigni- ab bis Theophili principiis Eusebius, qui in libro vi Prap. evangel., c. 7, Deum cum colo, quod ambitu suo omnia complectitur, Verbum cum sole, Spiritum sanctum cum luna, spiritales et intelli- gentes naturas cum stellis comparat. At Theophilus Dei nomine tres personas intelligit, quas etiam, ut inter se æquales, cum tribus diebus siderum crea- tionem præcedentibus mox comparabit. admonuit Wolfius. tur, ut Deum ex animis tollerent. Quare ut veritas pateret, creatæ sunt plantæ et semina ante lumi- naria. Porro quod posterius est non potest ea quæ sunt priora facere. Hæc autem exemplum et ima- ginem continent magni mysterii. Sol enim imago Dei est, luna hominis. quemadmodum sol longe praestat luna, potestate et gloria, sic Deus longe præstantior humanitate. Et quemadmodum sol plenus semper manet, nec unquam minuitur, sic Deus semper perfectus manet ac plenus omni vir- tute, intelligentia, sapientia, immortalitate et om- nibus bonis. Luna vero singulis mensibus minuitur et quodammodo interit, hominis similitudinem exhi- bens; deinde renascitur et crescit in exemplum B futuræ resurrectionis. Similiter tres illi dies, qui ante luminaria fuerunt, imago sunt Trinitatis, Dei, ejus Verbi, ejusque Sapientia. Quartus vero, imago hominis luce indigentis, ut sint Deus, Ver- bam, Sapientia, homo. Propterea quarto die lumni- maria condita sunt. Astrorum autem dispositio exhibet nobis descriptas sedes et ordinem justo- rum et piorum, ac legem et mandata Dei obser- vantium. Nam splendidiora quæque astra et ruti- lantia habent imitationem prophetarum; propterea cursum suum non inflectunt, neque in locum ex loco transcurrunt. Quæ vero secundum tenent splendoris locum, imagines sunt populi justorum. Errantia autem et locum ex loco mutantia, quea eliam planetæ dicuntur, imago sunt eorum qui a Deo deficiunt, ejusque legem et præcepta dese- C runt. - aquis animalia prodiere, ex quibus multiplex Dei in his quoque rebus sapientia perspicitur. Quis enim possit eorum multitudinem et generum varietatem enumerare? Præterea benedixit Deus iis quæ ex aquis nata sunt, ut id quoque signum esset homi- nes pœnitentiam et remissionem peccatorum per aquam et lavacrum regenerationis accepturos, quotquot ad veritatem accedunt et regenerantur et benedictionem a Deo accipiunt. Sed et cete et aves D carnivoræ habent similitudinem rapacium homi- num et prævaricatorum. Quemadmodum enim aquatilia et volatilia, cum sint ejusdem naturæ, quædam permanent in iis quæ sunt secundum na- Sed quamvis satis apla et commoda sit hæc scriptura, eani tamen sequi non libet, quia repugnant et ms. Bodl. et aliæ editiones. Forte le- gendum paulo post habent Oxon. et Hamb. quamvis præpositio desit in cod. ms. et in aliis editionibus. gine B. ascripsit fortasse legendum, WoLr. Reddi posset, dum legem ejus desce Tunt. 16. Τῇ δὲ πέμπτῃ ἡμέρᾳ τὰ ἐκ τῶν ὑδάτων ἐγεν- (45) ῾Η δὲ σελήνη ἀνθρώπου. Longe discedit (46) Των φωστήρων. Legendum esse πρὸ τῶν. (47) Τετάρτῳ δὲ τύπῳ. Habet editio Oxoniensis 16. De die quinto. Die quinto generata ex (48) Εἰς τόπον. Deest præpositio in cod. Β.; (49) Καταλιπόντων. Recentior manus in mar-
PG 6:1079ὥσπερ γὰρ ἐκ μιᾶς φύσεως ὄντα τὰ ἔνυδρα καὶ τὰ πετεινά, ἔνια μὲν μένει ἐν τῷ κατὰ φύσιν μὴ ἀδικοῦντα τὰ ἑαυτῶν ἀσθενέστερα, ἀλλὰ τηρεῖ νόμον τοῦ θεοῦ καὶ ἀπὸ τῶν σπερμάτων τῆς γῆς ἐσθίει, ἔνια δὲ ἐξ αὐτῶν παραβαίνει τὸν νόμον τοῦ θεοῦ σαρκοβοροῦντα, καὶ ἀδικεῖ τὰ ἑαυτῶν ἀσθενέστερα, οὕτως καὶ οἱ δίκαιοι φυλάσσοντες τὸν νόμον τοῦ θεοῦ οὐδένα δάκνουσιν ἢ ἀδικοῦσιν, ὁσίως καὶ δικαίως ζῶντες, οἱ δὲ ἅρπαγες καὶ φονεῖς καὶ ἄθεοι ἐοίκασιν κήτεσιν καὶ θηρίοις καὶ πετεινοῖς τοῖς σαρκοβόροις· δυνάμει γὰρ καταπίνουσιν τοὺς ἀσθενεστέρους ἑαυτῶν. Ἡ μὲν οὖν τῶν ἐνύδρων καὶ ἑρπετῶν γονή, μετεσχηκυῖα τῆς εὐλογίας τοῦ θεοῦ, οὐδὲν ἴδιον πάνυ κέκτηται. Ἕκτῃ δὲ ἡμέρᾳ ὁ θεὸς ποιήσας τὰ τετράποδα καὶ τὰ θηρία καὶ ἑρπετὰ τὰ χερσαῖα τὴν πρὸς αὐτὰ εὐλογίαν παρασιωπᾷ, τηρῶν τῷ ἀνθρώπῳ τὴν εὐλογίαν, ὃν ἤμελλεν ἐν τῇ ἕκτῃ ἡμέρᾳ ποιεῖν. Ἅμα καὶ εἰς τύπον ἐγένοντο τά τε τετράποδα καὶ θηρία ἐνίων ἀνθρώπων τῶν τὸν θεὸν ἀγνοούντων καὶ ἀσεβούντων καὶ τὰ ἐπίγεια φρονούντων καὶ μὴ μετανοούντων.Α σιν (50) μὴ ἀδικοῦντα τὰ ἑαυτῶν ἀσθενέστερα, ἀλλὰ ἀπὸ τοῦ θη- ρεύεσθαι, εμμένει τῷ. Ν. οὐδὲν ίδιον θηρία, τηρεῖ νόμον τοῦ Θεοῦ καὶ ἀπὸ τῶν σπερμάτων τῆς γῆς ἐσθίει· ἔνια δὲ ἐξ αὐτῶν παραβαίνει τὸν νόμον τοῦ Θεοῦ σαρκοβοροῦντα, ἀδικεῖ (51) τὰ ἑαυτῶν ἀσθενέστερα· οὕτως καὶ οἱ δίκαιοι φυλάσσοντες τὸν νόμον τοῦ Θεοῦ οὐδένα δάκνουσιν ἢ ἀδικοῦσιν, ὁσίως καὶ δικαίως ζῶντες. Οἱ δὲ ἁρπαγες καὶ φονεῖς καὶ ἄθεοι εοίκασι κήτεσι, καὶ θηρίοις, καὶ πετεινοῖς τοῖς σαρκοβόροις· δυνάμει γὰρ καταπίνουσιν τοὺς ἀσθε νεστέρους ἑαυτῶν. Ἡ μὲν οὖν τῶν ἐνύδρων καὶ ἐρω πετῶν (52) γονή, μετεσχηκυῖα τῆς εὐλογίας τοῦ Θεοῦ, οὐδὲν ἴδιον πάνυ κέκτηται. καὶ τὰ θηρία καὶ ἑρπετὰ τὰ χερσαία τὴν πρὸς αὐτὰ εὐλογίαν παρασιωπᾷ, τηρῶν τῷ ἀνθρώπῳ τὴν εὐλο γίαν, ὃν ἤμελλεν ἐν τῇ ἕκτῃ ἡμέρᾳ ποιεῖν. Αμα καὶ εἰς τύπον ἐγένοντο τά τε τετράποδα καὶ θηρία ἐνίων ἀνθρώπων τῶν τὸν Θεὸν ἀγνοούντων καὶ ἀσεβούντων, καὶ τὰ ἐπίγεια φρονούντων, καὶ μὴ μετανοούντων. Οἱ γὰρ ἐπιστρέφοντες ἀπὸ τῶν ἀνομιῶν καὶ δικαίως ζῶντες ὥσπερ πετεινὰ ἀνίπτανται τῇ ψυχῇ, τὰ ἄνω φρονοῦντες καὶ εὐαρεστοῦντες τῷ θελήματι τοῦ Θεοῦ, Οἱ δὲ τὸν Θεὸν ἀγνοοῦντες καὶ ἀσεβοῦντες ὅμοιοί εί σιν ὀρνέοις τοῖς πτερὰ μὲν ἔχουσιν, μὴ δυναμένοις δὲ ἀνίπτασθαι, καὶ τὰ ἄνω τρέχειν τῆς θειότητος. Ούτ τω καὶ οἱ τοιοῦτοι ἄνθρωποι μὲν λέγονται, τὰ δὲ χα μαιφερῆ καὶ τὰ ἐπίγεια φρονοῦσι, καταβαρούμενοι ὑπὸ τῶν ἁμαρτιῶν. Θηρία δὲ ὠνόμασται τὰ ζῶα ἀπὸ τοῦ θηρεύεσθαι (55) οὐχ ὡς κακὰ ἀρχῆθεν (54) γε- γενημένα ἢ ἰοβόλα (οὐ γάρ τι κακὸν γέγονεν ἀπὸ Θεοῦ [55]), ἀλλὰ τὰ πάντα καλά, καὶ καλὰ λίαν· ἡ δὲ ἁμαρτία ἡ περὶ τὸν ἄνθρωπον κεκάκωκεν αὐτά. Τοῦ γὰρ ἀνθρώπου παραβάντος, καὶ αὐτὰ συμπαρέβη. Ὥσπερ γὰρ δεσπότης οἰκίας ἐὰν αὐτὸς εὖ πράσσῃ, ἀναγκαίως καὶ οἱ οἰκέται εὐτάκτως ζῶσιν· ἐὰν δὲ ὁ κύριος ἁμαρτάνῃ, καὶ οἱ δοῦλοι συναμαρτάνουσι· τῷ αὐτῷ τρόπῳ γέγονεν καὶ τὰ περὶ τὸν ἄνθρωπον χύ ριον ὄντα ἁμαρτῆσαι (56), καὶ τὰ δοῦλα συνήμαρτεν. Οπόταν οὖν πάλιν ὁ ἄνθρωπος ἀναδράμῃ εἰς τὸ ρεύεσθαι μυθήρια, Θηρεύουσι γὰρ εἰ καὶ ἄλλοι τινὲς, ἀτὰρ δὴ καὶ οἱ μῦθοι οἱ τοιοίδε Θρᾳκῶν τοὺς βαρβαρικωτάτους, Φρυγῶν τοὺς ἀνοητοτάτους, Ελ- λήνων τοὺς δεισιδαίμονας. θηρεύουσι θηριόω θηρία, θηριοῦσθαι θηριοῦσι Β. Τὸν οὐ ρανὸν γεγονότα ὑπὸ τοῦ Θεοῦ. κύριον ὄντα· ἡμάρτησε, καὶ τὰ δοῦλα συνήμαρτεν. S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI turam, nullam imbecillioribus injuriam faciunt, sed legem Dei servant, et seminibus terræ vivunt; quæ- dam vero legem Dei transgrediuntur, carnes vo- rant, infirmioribus vim afferunt: ita et justi qui legem Dei custodiunt, neminem mordent aut læ- dunt, sancte et juste vivunt. Rapaces autem, homi- cidæ et impii similes sunt cetibus, ſeris et avibus carnivoris; devorant enim quodammodo infirmio- res. Aquatilium autem et reptilium genus benedi- ctionis Dei particeps factum, nihil tamen præcipue consecutum est. fecisset quadrupedes, feras et reptilia terrestria, benedictionem silet, eamque homini reservat, quem facturus erat sexto die. Sunt etiam quadru- pedes et feræ imago quorumdam hominum, qui Deum ignorant, impie vivunt, terrena sapiunt nec pœnitentiam agunt. Nam qui sese colligunt ex ini- quitatibus et juste vivunt, ii velut aves animo avo- Iant, superna curant, ac Dei voluntati adhærent. Qui vero Deum ignorant ac impie degunt, similes sunt illis avibus, quæ pennas quidem habent, sed avolare non possunt, et.ad superria deitatis cxcur- rere. Ita et isti homines quidem dicuntur, sed hu- milia et terrena sentiunt, depressi peccatorum pondere. Fera autem dicuntur id est ex eo quod eferatæ fuerint, non quod noxiæ et venenatæ ab initio fuerint, nihil enim mali a Deo factum, sed bona omnia et valde bona; sed peccatum hominis eas in vitium abduxit. Ho- mine enim de via deflectente, ipsæ quoque simul deflexerunt. Quemadmodum enim dominus domus cum præclare se gerit, necessitatem servis affert recte vivendi ; si vero peccaverit, eadem servi pec- cabunt; eodem modo contigit, ut homo, qui do- minus erat, peccaret, ac servi una peccarent. Cum autem redierit homo ad id quod secundum naturam est et finem peccandi fecerit, belluæ ' Wolfius. Scribe simpliciter servat Wolfius. his vocibus, non autem volucres, etsi ex iisdem aquis educta. Quod ait Theophilus reptilibus aqua- rum, etsi benedictionem acceperunt, nihil tamen inesse, quo cæteris animalibus præstent, id videtur hac mente observare, ut baptismum hac benedictio- ne significari confirmet Hæc autem verba non significant nihil inesse reptilibus aqua- rum, quod eorum proprium sit, sed nihil quod præcipuum videatur, nihil quo cæteris præstent animantibus. Basilius homil. in Hexaem., obser- vat aquatilia animalia imperfectioris quodammodo esse naturæ quam terrestria, quia in aquæ crassi- tudine degunt. Inest illis auditus gravis, hebesque visus; muta sunt et immansueta et indocilia et ho- minibus intractabilia. stimat Wolfius, quod insidientur aliis, non vero, ut Clauserus reddiderat, quod renando capiantur. Neutra mihi arridet interpretatio. Videtur enim Theophilus hujus vocis, originem deducere B " C ex feritate, quæ illis nequaquam natura insita sit, sed post hominis peccatum accesserit. Quare on- idem valere crediderim ac eferari. Sic enim usurpatur apud Clementem Alexandrinum, qui mysteria dicta esse putat quasi atque hanc rationem affert: D Illud nihil aliud significare potest, quam, efferatos reddunt, vel in feras convertunt. Sed tamen quia verbum usitatius est in hac significatione, et majorem ha bet cognationem cum voce legendum vide tur apud Theophilum, et apud Clementem, Protrept. p. 10. restituisse ope cod. et edit. Tigur. Sed nihil deest nisi in edit. Oxon. ipse Theophilus pluribus locis, velut n. 17: no videtur 17. De die sexto. - Sexto autem die cum Deus (50) Τῷ κατὰ φύσιν. Legendum ἐν τῷ monet (51) Αδικεῖ. Hic quoque deest καί, ut idem ob- (52) Ενύδρων καὶ ἑρπετῶν. Pisces designantur (53) Ἀπὸ τοῦ θηρεύεσθαι. Vertendum esse exi- 17. Εκτῃ δὲ ἡμέρᾳ ὁ Θεὸς ποιήσας τὰ τετράποδα (54) Ἀρχῆθεν. Videtur sibi Wolfus banc vocem (55) Ἀπὸ Θεοῦ. Legendum ὑπὸ Θεοῦ. Sic enim (56) Κύριον ὄντα ἁμαρτῆσαι. Legendum omni-
οἱ γὰρ ἐπιστρέφοντες ἀπὸ τῶν ἀνομιῶν καὶ δικαίως ζῶντες ὥσπερ πετεινὰ ἀνίπτανται τῇ ψυχῇ, τὰ ἄνω φρονοῦντες καὶ εὐαρεστοῦντες τῷ θελήματι τοῦ θεοῦ. οἱ δὲ τὸν θεὸν ἀγνοοῦντες καὶ ἀσεβοῦντες ὅμοιοί εἰσιν ὀρνέοις τὰ πτερὰ μὲν ἔχουσιν, μὴ δυναμένοις δὲ ἀνίπτασθαι καὶ τὰ ἄνω τρέχειν τῆς θειότητος. οὕτως καὶ οἱ τοιοῦτοι ἄνθρωποι μὲν λέγονται, τὰ δὲ χαμαιφερῆ καὶ τὰ ἐπίγεια φρονοῦσιν, καταβαρούμενοι ὑπὸ τῶν ἁμαρτιῶν. Θηρία δὲ ὠνόμασται τὰ ζῶα ἀπὸ τοῦ θηρεύεσθαι, οὐχ ὡς κακὰ ἀρχῆθεν γεγενημένα ἢ ἰοβόλα, οὐ γάρ τι κακὸν ἀρχῆθεν γέγονεν ἀπὸ θεοῦ ἀλλὰ τὰ πάντα καλὰ καὶ καλὰ λίαν, ἡ δὲ ἁμαρτία ἡ περὶ τὸν ἄνθρωπον κεκάκωκεν αὐτά· τοῦ γὰρ ἀνθρώπου παραβάντος καὶ αὐτὰ συμπαρέβη. ὥσπερ γὰρ δεσπότης οἰκίας ἐὰν αὐτὸς εὖ πράσσῃ, ἀναγκαίως καὶ οἱ οἰκέται εὐτάκτως ζῶσιν, ἐὰν δὲ ὁ κύριος ἁμαρτάνῃ, καὶ οἱ δοῦλοι συναμαρτάνουσιν, τῷ αὐτῷ τρόπῳ γέγονεν καὶ τὰ περὶ τὸν ἄνθρωπον κύριον ὄντα ἁμαρτῆσαι, καὶ τὰ δοῦλα συνήμαρτεν. ὁπόταν οὖν πάλιν ὁ ἄνθρωπος ἀναδράμῃ εἰς τὸ κατὰ φύσιν μηκέτι κακοποιῶν, κἀκεῖνα ἀποκατασταθήσεται εἰς τὴν ἀρχῆθεν ἡμερότητα.Α σιν (50) μὴ ἀδικοῦντα τὰ ἑαυτῶν ἀσθενέστερα, ἀλλὰ ἀπὸ τοῦ θη- ρεύεσθαι, εμμένει τῷ. Ν. οὐδὲν ίδιον θηρία, τηρεῖ νόμον τοῦ Θεοῦ καὶ ἀπὸ τῶν σπερμάτων τῆς γῆς ἐσθίει· ἔνια δὲ ἐξ αὐτῶν παραβαίνει τὸν νόμον τοῦ Θεοῦ σαρκοβοροῦντα, ἀδικεῖ (51) τὰ ἑαυτῶν ἀσθενέστερα· οὕτως καὶ οἱ δίκαιοι φυλάσσοντες τὸν νόμον τοῦ Θεοῦ οὐδένα δάκνουσιν ἢ ἀδικοῦσιν, ὁσίως καὶ δικαίως ζῶντες. Οἱ δὲ ἁρπαγες καὶ φονεῖς καὶ ἄθεοι εοίκασι κήτεσι, καὶ θηρίοις, καὶ πετεινοῖς τοῖς σαρκοβόροις· δυνάμει γὰρ καταπίνουσιν τοὺς ἀσθε νεστέρους ἑαυτῶν. Ἡ μὲν οὖν τῶν ἐνύδρων καὶ ἐρω πετῶν (52) γονή, μετεσχηκυῖα τῆς εὐλογίας τοῦ Θεοῦ, οὐδὲν ἴδιον πάνυ κέκτηται. καὶ τὰ θηρία καὶ ἑρπετὰ τὰ χερσαία τὴν πρὸς αὐτὰ εὐλογίαν παρασιωπᾷ, τηρῶν τῷ ἀνθρώπῳ τὴν εὐλο γίαν, ὃν ἤμελλεν ἐν τῇ ἕκτῃ ἡμέρᾳ ποιεῖν. Αμα καὶ εἰς τύπον ἐγένοντο τά τε τετράποδα καὶ θηρία ἐνίων ἀνθρώπων τῶν τὸν Θεὸν ἀγνοούντων καὶ ἀσεβούντων, καὶ τὰ ἐπίγεια φρονούντων, καὶ μὴ μετανοούντων. Οἱ γὰρ ἐπιστρέφοντες ἀπὸ τῶν ἀνομιῶν καὶ δικαίως ζῶντες ὥσπερ πετεινὰ ἀνίπτανται τῇ ψυχῇ, τὰ ἄνω φρονοῦντες καὶ εὐαρεστοῦντες τῷ θελήματι τοῦ Θεοῦ, Οἱ δὲ τὸν Θεὸν ἀγνοοῦντες καὶ ἀσεβοῦντες ὅμοιοί εί σιν ὀρνέοις τοῖς πτερὰ μὲν ἔχουσιν, μὴ δυναμένοις δὲ ἀνίπτασθαι, καὶ τὰ ἄνω τρέχειν τῆς θειότητος. Ούτ τω καὶ οἱ τοιοῦτοι ἄνθρωποι μὲν λέγονται, τὰ δὲ χα μαιφερῆ καὶ τὰ ἐπίγεια φρονοῦσι, καταβαρούμενοι ὑπὸ τῶν ἁμαρτιῶν. Θηρία δὲ ὠνόμασται τὰ ζῶα ἀπὸ τοῦ θηρεύεσθαι (55) οὐχ ὡς κακὰ ἀρχῆθεν (54) γε- γενημένα ἢ ἰοβόλα (οὐ γάρ τι κακὸν γέγονεν ἀπὸ Θεοῦ [55]), ἀλλὰ τὰ πάντα καλά, καὶ καλὰ λίαν· ἡ δὲ ἁμαρτία ἡ περὶ τὸν ἄνθρωπον κεκάκωκεν αὐτά. Τοῦ γὰρ ἀνθρώπου παραβάντος, καὶ αὐτὰ συμπαρέβη. Ὥσπερ γὰρ δεσπότης οἰκίας ἐὰν αὐτὸς εὖ πράσσῃ, ἀναγκαίως καὶ οἱ οἰκέται εὐτάκτως ζῶσιν· ἐὰν δὲ ὁ κύριος ἁμαρτάνῃ, καὶ οἱ δοῦλοι συναμαρτάνουσι· τῷ αὐτῷ τρόπῳ γέγονεν καὶ τὰ περὶ τὸν ἄνθρωπον χύ ριον ὄντα ἁμαρτῆσαι (56), καὶ τὰ δοῦλα συνήμαρτεν. Οπόταν οὖν πάλιν ὁ ἄνθρωπος ἀναδράμῃ εἰς τὸ ρεύεσθαι μυθήρια, Θηρεύουσι γὰρ εἰ καὶ ἄλλοι τινὲς, ἀτὰρ δὴ καὶ οἱ μῦθοι οἱ τοιοίδε Θρᾳκῶν τοὺς βαρβαρικωτάτους, Φρυγῶν τοὺς ἀνοητοτάτους, Ελ- λήνων τοὺς δεισιδαίμονας. θηρεύουσι θηριόω θηρία, θηριοῦσθαι θηριοῦσι Β. Τὸν οὐ ρανὸν γεγονότα ὑπὸ τοῦ Θεοῦ. κύριον ὄντα· ἡμάρτησε, καὶ τὰ δοῦλα συνήμαρτεν. S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI turam, nullam imbecillioribus injuriam faciunt, sed legem Dei servant, et seminibus terræ vivunt; quæ- dam vero legem Dei transgrediuntur, carnes vo- rant, infirmioribus vim afferunt: ita et justi qui legem Dei custodiunt, neminem mordent aut læ- dunt, sancte et juste vivunt. Rapaces autem, homi- cidæ et impii similes sunt cetibus, ſeris et avibus carnivoris; devorant enim quodammodo infirmio- res. Aquatilium autem et reptilium genus benedi- ctionis Dei particeps factum, nihil tamen præcipue consecutum est. fecisset quadrupedes, feras et reptilia terrestria, benedictionem silet, eamque homini reservat, quem facturus erat sexto die. Sunt etiam quadru- pedes et feræ imago quorumdam hominum, qui Deum ignorant, impie vivunt, terrena sapiunt nec pœnitentiam agunt. Nam qui sese colligunt ex ini- quitatibus et juste vivunt, ii velut aves animo avo- Iant, superna curant, ac Dei voluntati adhærent. Qui vero Deum ignorant ac impie degunt, similes sunt illis avibus, quæ pennas quidem habent, sed avolare non possunt, et.ad superria deitatis cxcur- rere. Ita et isti homines quidem dicuntur, sed hu- milia et terrena sentiunt, depressi peccatorum pondere. Fera autem dicuntur id est ex eo quod eferatæ fuerint, non quod noxiæ et venenatæ ab initio fuerint, nihil enim mali a Deo factum, sed bona omnia et valde bona; sed peccatum hominis eas in vitium abduxit. Ho- mine enim de via deflectente, ipsæ quoque simul deflexerunt. Quemadmodum enim dominus domus cum præclare se gerit, necessitatem servis affert recte vivendi ; si vero peccaverit, eadem servi pec- cabunt; eodem modo contigit, ut homo, qui do- minus erat, peccaret, ac servi una peccarent. Cum autem redierit homo ad id quod secundum naturam est et finem peccandi fecerit, belluæ ' Wolfius. Scribe simpliciter servat Wolfius. his vocibus, non autem volucres, etsi ex iisdem aquis educta. Quod ait Theophilus reptilibus aqua- rum, etsi benedictionem acceperunt, nihil tamen inesse, quo cæteris animalibus præstent, id videtur hac mente observare, ut baptismum hac benedictio- ne significari confirmet Hæc autem verba non significant nihil inesse reptilibus aqua- rum, quod eorum proprium sit, sed nihil quod præcipuum videatur, nihil quo cæteris præstent animantibus. Basilius homil. in Hexaem., obser- vat aquatilia animalia imperfectioris quodammodo esse naturæ quam terrestria, quia in aquæ crassi- tudine degunt. Inest illis auditus gravis, hebesque visus; muta sunt et immansueta et indocilia et ho- minibus intractabilia. stimat Wolfius, quod insidientur aliis, non vero, ut Clauserus reddiderat, quod renando capiantur. Neutra mihi arridet interpretatio. Videtur enim Theophilus hujus vocis, originem deducere B " C ex feritate, quæ illis nequaquam natura insita sit, sed post hominis peccatum accesserit. Quare on- idem valere crediderim ac eferari. Sic enim usurpatur apud Clementem Alexandrinum, qui mysteria dicta esse putat quasi atque hanc rationem affert: D Illud nihil aliud significare potest, quam, efferatos reddunt, vel in feras convertunt. Sed tamen quia verbum usitatius est in hac significatione, et majorem ha bet cognationem cum voce legendum vide tur apud Theophilum, et apud Clementem, Protrept. p. 10. restituisse ope cod. et edit. Tigur. Sed nihil deest nisi in edit. Oxon. ipse Theophilus pluribus locis, velut n. 17: no videtur 17. De die sexto. - Sexto autem die cum Deus (50) Τῷ κατὰ φύσιν. Legendum ἐν τῷ monet (51) Αδικεῖ. Hic quoque deest καί, ut idem ob- (52) Ενύδρων καὶ ἑρπετῶν. Pisces designantur (53) Ἀπὸ τοῦ θηρεύεσθαι. Vertendum esse exi- 17. Εκτῃ δὲ ἡμέρᾳ ὁ Θεὸς ποιήσας τὰ τετράποδα (54) Ἀρχῆθεν. Videtur sibi Wolfus banc vocem (55) Ἀπὸ Θεοῦ. Legendum ὑπὸ Θεοῦ. Sic enim (56) Κύριον ὄντα ἁμαρτῆσαι. Legendum omni-
PG 6:1081Τὰ δὲ περὶ τῆς τοῦ ἀνθρώπου ποιήσεως, ἀνέκφραστός ἐστιν ὡς πρὸς ἄνθρωπον ἡ κατ’ αὐτὸν δημιουργία, καίπερ σύντομον ἔχει ἡ θεία γραφὴ τὴν κατ’ αὐτὸν ἐκφώνησιν. ἐν τῷ γὰρ εἰπεῖν τὸν θεόν· Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ’ εἰκόνα καὶ καθ’ ὁμοίωσιν τὴν ἡμετέραν, πρῶτον μηνύει τὸ ἀξίωμα τοῦ ἀνθρώπου. πάντα γὰρ λόγῳ ποιήσας ὁ θεὸς καὶ τὰ πάντα πάρεργα ἡγησάμενος μόνον ἰδίων ἔργον χειρῶν ἄξιον ἡγεῖται τὴν ποίησιν τοῦ ἀνθρώπου. ἔτι μὴν καὶ ὡς βοηθείας χρῄζων ὁ θεὸς εὑρίσκεται λέγων· Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ’ εἰκόνα καὶ καθ’ ὁμοίωσιν. οὐκ ἄλλῳ δέ τινι εἴρηκεν· Ποιήσωμεν, ἀλλ’ ἢ τῷ ἑαυτοῦ λόγῳ καὶ τῇ ἑαυτοῦ σοφίᾳ. ποιήσας δὲ αὐτὸν καὶ εὐλογήσας εἰς τὸ αὐξάνεσθαι καὶ πληρῶσαι τὴν γῆν ὑπέταξεν αὐτῷ ὑποχείρια καὶ ὑπόδουλα τὰ πάντα, προσέταξεν δὲ καὶ ἔχειν τὴν δίαιταν αὐτὸν ἀρχῆθεν ἀπὸ τῶν καρπῶν τῆς γῆς καὶ τῶν σπερμάτων καὶ χλοῶν καὶ ἀκροδρύων, ἅμα καὶ συνδίαιτα κελεύσας εἶναι τὰ ζῶα τῷ ἀνθρώπῳ εἰς τὸ καὶ αὐτὰ ἐσθίειν ἀπὸ τῶν σπερμάτων ἁπάντων τῆς γῆς.κατὰ φύσιν, μηκέτι κακοποιῶν· κἀκεῖνα ἀπο- Α κατασταθήσεται εἰς τὴν ἀρχῆθεν (57) ἡμερότητα. φραστός ἐστιν ὡς πρὸς ἄνθρωπον ἡ κατ' αὐτὸν δη- μιουργία, καίπερ σύντομον ἔχει θεία Γραφή (58) τὴν κατ' αὐτὸν ἐκφώνησιν. Ἐν τῷ γὰρ εἰπεῖν τὸν Θεόν· Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα καὶ καθ᾽ ὁμοίωσιν τὴν ἡμετέραν, πρῶτον μηνύει τὸ ἀξίωμα τοῦ ἀνθρώπου. Πάντα γὰρ λόγῳ ποιήσας ὁ Θεὸς, καὶ τὰ πάντα πάρεργα ἡγησάμενος, μόνον ἰδίων ἔργον χειρῶν (59) ἄξιον ἡγεῖται τὴν ποίησιν τοῦ ἀνθρώπου. Ετι μὴν καὶ ὡς βοηθείας χρήζων ὁ Θεὸς εὑρίσκεται λέγων· Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα καὶ καθ' ὁμοίωσιν. Οὐκ ἄλλῳ δέ τινι εἴρηκε, ποιήσωμεν, ἀλλ᾽ ἢ τῷ ἑαυτοῦ. Λόγῳ καὶ τῇ ἑαυτοῦ σοφίᾳ. Ποιήσας δὲ αὐτὸν καὶ εὐλογήσας εἰς τὸ αὐξάνεσθαι καὶ πληρῶσαι τὴν γῆν, ὑπέταξεν αὐτ τῷ ὑποχείρια καὶ ὑπόδουλα τὰ πάντα· προσέταξε δὲ καὶ ἔχειν τὴν δίαιταν αὐτὸν ἀρχῆθεν ἀπὸ τῶν καρ- πῶν τῆς γῆς, καὶ τῶν σπερμάτων, καὶ χλοῶν, καὶ ἀκροδρύων, ἅμα καὶ συνδίαιτα κελεύσας εἶναι τὰ ζῶα τῷ ἀνθρώπῳ, εἰς τὸ καὶ αὐτὰ ἐσθίειν ἀπὸ τῶν σπερμάτων ἁπάντων τῆς γῆς. ' γῆν, καὶ τὴν θάλασσαν καὶ πάντα ὅσα ἐν αὐτοῖς ἐν τῇ ἕκτῃ ἡμέρᾳ, κατέπαυσεν ἐν τῇ ἑβδόμῃ ἡμέρᾳ ἀπὸ πάντων τῶν ἔργων αὐτοῦ ὧν ἐποίησεν. Εἶθ' οὔ τως ἀνακεφαλαιοῦται λέγουσα ἡ ἁγία Γραφή· Αὕτη βίβλος γενέσεως οὐρανοῦ καὶ τῆς γῆς, ὅτε ἐγέ νετο ἡμέρᾳ ᾖ (60) ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, καὶ πᾶν χλωρὸν ἀγροῦ πρὸ τοῦ γε νέσθαι, καὶ πάντα χόρτον ἀγροῦ πρὸ τοῦ ἀνα- τείλαι. Οὐ γὰρ ἔβρεξεν ὁ Θεὸς ἐπὶ τὴν γῆν· καὶ ἄνθρωπος οὐκ ἦν ἐργάζεσθαι τὴν γῆν. Δια τούτου ἐμήνυσεν ἡμῖν, ὅτι καὶ ἡ γῆ πᾶσα κατ' ἐκεῖνο και ροῦ ἐποτίζετο ὑπὸ πηγῆς θείας, καὶ οὐκ εἶχε (61) χρείαν ἐργάζεσθαι αὐτὴν ἄνθρωπον· ἀλλὰ τὰ πάντα αυτοματισμῷ ἀνέφυεν ἡ γῆ κατὰ τὴν ἐντολὴν τοῦ Θεοῦ, πρὸς τὸ μὴ κοπιᾷν ἐργαζόμενον τὸν ἄνθρωπον. Όπως δὲ καὶ ἡ πλάσις δειχθῇ, πρὸς τὸ μὴ δοκεῖν εἶναι ζήτημα ἐν ἀνθρώποις ἀνεύρετον, ἐπειδὴ εἰ- ρητο (62) ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, Ποιήσωμεν ἄνθρωπον, καὶ Β Τῶν ἀποστόλων περί- οδοι, Ότι πρότερον οἱ δίκαιοι ἀναστήσονται, καὶ σὺν αὐτ τοῖς πάντα τὰ ζῶα, Οταν καὶ αὐ τον τελειωθῶμεν, κληρονόμοι τῆς διαθήκης Κυρίου γενέσθαι, άΐδιον καὶ ἔργον χειρῶν. ἐγένετο, ᾗ ἡμέρᾳ. ἐπειδή. AD AUTOLYCUM LIB. II. quoque in pristinam mansuetudinem restiki- C bro cui titulum fecerat, absurdas quasdam belluarum et pecudum re- D surrectiones fingebat, teste Photio cod. 113. Ste- phanus Gobarus tritheita in illis quæstionibus, quas in utramque partem agitabat, statuebat quæst. 10: Justos primum resurrecturos et cum eis omnia animalia. Sed longe ab his nugis dis- crepat Theophilus, qui hoc tantum dicit, anima- lia, si quæ tunc futura sint (nihil enim affirmat) in pristinam lenitatem reditura. Similis occurrit sen- tentia in epist. S. Barnabæ cap. 6, ubi promissum homini in pisces et belluas et volucres coeli impe- rium tunc adimpletum iri dicitur : cum et ipsi consummati fuerimus, ita hære- des simus testamenti Domini. Sic etiain Irenæus lib. v, c. 33, pag. 333: Et oportet, inquit, condi- tione revocata obedire et subjecia esse omnia animalia homini, etc. Sed hæc Irenæus ad suam de regno tur. hominis creationem, major est quam ut ab homine enarrari possit, quamvis perbreve sit id quod de eo Scriptura divina pronuntiatum refert. Dum enim dicit Deus: Faciamus hominem ad imaginem et si- militudinem nostram, primo demonstrat hominis dignitatem. Cum enim Deus verbo omnia fecisset, quasi cætera parvi duceret, boc unum opus pro- priis manibus dignum existimavit, hominis creatio- nem. Quin etiam quasi auxilio indigeret Deus, di- cere invenitur: Fuciamus hominem ad imaginem et similitudinem. Nemini autem dicit faciamus, nisi Verbo suo et sapientiæ suæ. Cum autem eum fe- cisset et benedixisset ut augesceret et repleret ter- ram, subjecit omnia ejus potestati et imperio, pre- cepitque antiquitus ut fructibus terræ, seminibus, herbis et pomis viveret, simul etiam edicens ut ani- malia una cum homine viverent, et omnibus terræ seminibus ipsa quoque vescerentur. locatur. Cum sic absolvisset Deus cœlum et ter- ram et mare et omnia quæ in eis sunt in die sexto, requievit in die septimo ab omnibus operibus quæ fecit. Deinde sancta Scriptura eorum, quæ hacte- nus dixerat, hanc summam facit: Isle liber genera- tionis cœli et terræ, quando facta sunt, in die quo fecit Deus cœlum et terram, et omne virgultum agri antequam fieret, et omnem herbam agri antequam prodiret. Non enim pluerat Deus super lerram, nec erat homo qui coleret eam. Quibus verbis declarat universam terram hoc tempore divino fonte irrigatam fuisse, nec opus habuisse ut ab homine coleretur, sed sua sponte omnia secundum Dei præceptum fudisse, ne molestus labor operanti ho- mini perferendus esset. Ut autem creatio hominis monstraretur, nec quæstio inter homines inextrica- bilis oriri videretur, quia dictum erat a Deo : Fa- ciamus hominem, nec tamen illius declarata forma- mille annorum opinionem accommodat, quæ Theo- philo tribuenda non videtur. Hamb. ex cod. ms. editione In hac sententia Theophilo præivit Philo, in libro De mundi opificio pag. 15, et seqq. Multi alii astipulati sunt, ut Cle mens Alexandrinus in Protrept., Gregorius Naz. or. 43, Nyss. in illud: Faciamus, Joannes Chry- sostomus homil. in Genesim, Cyrillus lib. adv. Julianum, pag. et 23. judicio Wollii, Chrysostomus homil. in Genes., n. 12, nusque Scripturæ verbis admoneri ait, ut ne agricolaruin operæ nimium tribuamus. 18. Τὰ δὲ περὶ τῆς τοῦ ἀνθρώπου ποιήσεως, ἀνέχ 19. Οὕτω συντελέσας ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν (57) Εἰς τὴν ἀρχῆθεν. Lucius Charinus in li 18. Creatio hominis. - Quod autem spectat ad 19. Declaratur hominis creatio et in paradiso col- (58) Η θεία Γραφή. Αrticulus additus in edit. (59) Ιδίων ἔργον χειρῶν. Male in Oxoniensi (60) Εγένετο ἡμέρα ή. Melius apud Septuaginta, (61) Καὶ οὐκ είχε. Eadem observat S. Joannes (62) Επειδὰν εἴρητο. Tigur. et Bodleianus codex
Οὕτως συντελέσας ὁ θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν καὶ τὴν θάλασσαν καὶ πάντα ὅσα ἐν αὐτοῖς ἐν τῇ ἕκτῃ ἡμέρᾳ κατέπαυσεν ἐν τῇ ἑβδόμῃ ἡμέρᾳ ἀπὸ πάντων τῶν ἔργων αὐτοῦ ὧν ἐποίησεν. εἶθ’ οὕτως ἀνακεφαλαιοῦται λέγουσα ἡ ἁγία γραφή· Αὕτη βίβλος γενέσεως οὐρανοῦ καὶ τῆς γῆς, ὅτε ἐγένετο ἡμέρᾳ ᾗ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, καὶ πᾶν χλωρὸν ἀγροῦ πρὸ τοῦ γενέσθαι, καὶ πάντα χόρτον ἀγροῦ πρὸ τοῦ ἀνατεῖλαι· οὐ γὰρ ἔβρεξεν ὁ θεὸς ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ ἄνθρωπος οὐκ ἦν ἐργάζεσθαι τὴν γῆν. διὰ τούτου ἐμήνυσεν ἡμῖν ὅτι καὶ ἡ γῆ πᾶσα κατ’ ἐκεῖνο καιροῦ ἐποτίζετο ὑπὸ πηγῆς θείας, καὶ οὐκ εἶχεν χρείαν ἐργάζεσθαι αὐτὴν ἄνθρωπον, ἀλλὰ τὰ πάντα αὐτοματισμῷ ἀνέφυεν ἡ γῆ κατὰ τὴν ἐντολὴν τοῦ θεοῦ, πρὸς τὸ μὴ κοπιᾶν ἐργαζόμενον τὸν ἄνθρωπον. Ὅπως δὲ καὶ ἡ πλάσις δειχθῇ, πρὸς τὸ μὴ δοκεῖν εἶναι ζήτημα ἐν ἀνθρώποις ἀνεύρετον, ἐπειδὴ εἴρητο ὑπὸ τοῦ θεοῦ· Ποιήσωμεν ἄνθρωπον καὶ οὔπω ἡ πλάσις αὐτοῦ πεφανέρωται, διδάσκει ἡμᾶς ἡ γραφὴ λέγουσα·κατὰ φύσιν, μηκέτι κακοποιῶν· κἀκεῖνα ἀπο- Α κατασταθήσεται εἰς τὴν ἀρχῆθεν (57) ἡμερότητα. φραστός ἐστιν ὡς πρὸς ἄνθρωπον ἡ κατ' αὐτὸν δη- μιουργία, καίπερ σύντομον ἔχει θεία Γραφή (58) τὴν κατ' αὐτὸν ἐκφώνησιν. Ἐν τῷ γὰρ εἰπεῖν τὸν Θεόν· Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα καὶ καθ᾽ ὁμοίωσιν τὴν ἡμετέραν, πρῶτον μηνύει τὸ ἀξίωμα τοῦ ἀνθρώπου. Πάντα γὰρ λόγῳ ποιήσας ὁ Θεὸς, καὶ τὰ πάντα πάρεργα ἡγησάμενος, μόνον ἰδίων ἔργον χειρῶν (59) ἄξιον ἡγεῖται τὴν ποίησιν τοῦ ἀνθρώπου. Ετι μὴν καὶ ὡς βοηθείας χρήζων ὁ Θεὸς εὑρίσκεται λέγων· Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα καὶ καθ' ὁμοίωσιν. Οὐκ ἄλλῳ δέ τινι εἴρηκε, ποιήσωμεν, ἀλλ᾽ ἢ τῷ ἑαυτοῦ. Λόγῳ καὶ τῇ ἑαυτοῦ σοφίᾳ. Ποιήσας δὲ αὐτὸν καὶ εὐλογήσας εἰς τὸ αὐξάνεσθαι καὶ πληρῶσαι τὴν γῆν, ὑπέταξεν αὐτ τῷ ὑποχείρια καὶ ὑπόδουλα τὰ πάντα· προσέταξε δὲ καὶ ἔχειν τὴν δίαιταν αὐτὸν ἀρχῆθεν ἀπὸ τῶν καρ- πῶν τῆς γῆς, καὶ τῶν σπερμάτων, καὶ χλοῶν, καὶ ἀκροδρύων, ἅμα καὶ συνδίαιτα κελεύσας εἶναι τὰ ζῶα τῷ ἀνθρώπῳ, εἰς τὸ καὶ αὐτὰ ἐσθίειν ἀπὸ τῶν σπερμάτων ἁπάντων τῆς γῆς. ' γῆν, καὶ τὴν θάλασσαν καὶ πάντα ὅσα ἐν αὐτοῖς ἐν τῇ ἕκτῃ ἡμέρᾳ, κατέπαυσεν ἐν τῇ ἑβδόμῃ ἡμέρᾳ ἀπὸ πάντων τῶν ἔργων αὐτοῦ ὧν ἐποίησεν. Εἶθ' οὔ τως ἀνακεφαλαιοῦται λέγουσα ἡ ἁγία Γραφή· Αὕτη βίβλος γενέσεως οὐρανοῦ καὶ τῆς γῆς, ὅτε ἐγέ νετο ἡμέρᾳ ᾖ (60) ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, καὶ πᾶν χλωρὸν ἀγροῦ πρὸ τοῦ γε νέσθαι, καὶ πάντα χόρτον ἀγροῦ πρὸ τοῦ ἀνα- τείλαι. Οὐ γὰρ ἔβρεξεν ὁ Θεὸς ἐπὶ τὴν γῆν· καὶ ἄνθρωπος οὐκ ἦν ἐργάζεσθαι τὴν γῆν. Δια τούτου ἐμήνυσεν ἡμῖν, ὅτι καὶ ἡ γῆ πᾶσα κατ' ἐκεῖνο και ροῦ ἐποτίζετο ὑπὸ πηγῆς θείας, καὶ οὐκ εἶχε (61) χρείαν ἐργάζεσθαι αὐτὴν ἄνθρωπον· ἀλλὰ τὰ πάντα αυτοματισμῷ ἀνέφυεν ἡ γῆ κατὰ τὴν ἐντολὴν τοῦ Θεοῦ, πρὸς τὸ μὴ κοπιᾷν ἐργαζόμενον τὸν ἄνθρωπον. Όπως δὲ καὶ ἡ πλάσις δειχθῇ, πρὸς τὸ μὴ δοκεῖν εἶναι ζήτημα ἐν ἀνθρώποις ἀνεύρετον, ἐπειδὴ εἰ- ρητο (62) ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, Ποιήσωμεν ἄνθρωπον, καὶ Β Τῶν ἀποστόλων περί- οδοι, Ότι πρότερον οἱ δίκαιοι ἀναστήσονται, καὶ σὺν αὐτ τοῖς πάντα τὰ ζῶα, Οταν καὶ αὐ τον τελειωθῶμεν, κληρονόμοι τῆς διαθήκης Κυρίου γενέσθαι, άΐδιον καὶ ἔργον χειρῶν. ἐγένετο, ᾗ ἡμέρᾳ. ἐπειδή. AD AUTOLYCUM LIB. II. quoque in pristinam mansuetudinem restiki- C bro cui titulum fecerat, absurdas quasdam belluarum et pecudum re- D surrectiones fingebat, teste Photio cod. 113. Ste- phanus Gobarus tritheita in illis quæstionibus, quas in utramque partem agitabat, statuebat quæst. 10: Justos primum resurrecturos et cum eis omnia animalia. Sed longe ab his nugis dis- crepat Theophilus, qui hoc tantum dicit, anima- lia, si quæ tunc futura sint (nihil enim affirmat) in pristinam lenitatem reditura. Similis occurrit sen- tentia in epist. S. Barnabæ cap. 6, ubi promissum homini in pisces et belluas et volucres coeli impe- rium tunc adimpletum iri dicitur : cum et ipsi consummati fuerimus, ita hære- des simus testamenti Domini. Sic etiain Irenæus lib. v, c. 33, pag. 333: Et oportet, inquit, condi- tione revocata obedire et subjecia esse omnia animalia homini, etc. Sed hæc Irenæus ad suam de regno tur. hominis creationem, major est quam ut ab homine enarrari possit, quamvis perbreve sit id quod de eo Scriptura divina pronuntiatum refert. Dum enim dicit Deus: Faciamus hominem ad imaginem et si- militudinem nostram, primo demonstrat hominis dignitatem. Cum enim Deus verbo omnia fecisset, quasi cætera parvi duceret, boc unum opus pro- priis manibus dignum existimavit, hominis creatio- nem. Quin etiam quasi auxilio indigeret Deus, di- cere invenitur: Fuciamus hominem ad imaginem et similitudinem. Nemini autem dicit faciamus, nisi Verbo suo et sapientiæ suæ. Cum autem eum fe- cisset et benedixisset ut augesceret et repleret ter- ram, subjecit omnia ejus potestati et imperio, pre- cepitque antiquitus ut fructibus terræ, seminibus, herbis et pomis viveret, simul etiam edicens ut ani- malia una cum homine viverent, et omnibus terræ seminibus ipsa quoque vescerentur. locatur. Cum sic absolvisset Deus cœlum et ter- ram et mare et omnia quæ in eis sunt in die sexto, requievit in die septimo ab omnibus operibus quæ fecit. Deinde sancta Scriptura eorum, quæ hacte- nus dixerat, hanc summam facit: Isle liber genera- tionis cœli et terræ, quando facta sunt, in die quo fecit Deus cœlum et terram, et omne virgultum agri antequam fieret, et omnem herbam agri antequam prodiret. Non enim pluerat Deus super lerram, nec erat homo qui coleret eam. Quibus verbis declarat universam terram hoc tempore divino fonte irrigatam fuisse, nec opus habuisse ut ab homine coleretur, sed sua sponte omnia secundum Dei præceptum fudisse, ne molestus labor operanti ho- mini perferendus esset. Ut autem creatio hominis monstraretur, nec quæstio inter homines inextrica- bilis oriri videretur, quia dictum erat a Deo : Fa- ciamus hominem, nec tamen illius declarata forma- mille annorum opinionem accommodat, quæ Theo- philo tribuenda non videtur. Hamb. ex cod. ms. editione In hac sententia Theophilo præivit Philo, in libro De mundi opificio pag. 15, et seqq. Multi alii astipulati sunt, ut Cle mens Alexandrinus in Protrept., Gregorius Naz. or. 43, Nyss. in illud: Faciamus, Joannes Chry- sostomus homil. in Genesim, Cyrillus lib. adv. Julianum, pag. et 23. judicio Wollii, Chrysostomus homil. in Genes., n. 12, nusque Scripturæ verbis admoneri ait, ut ne agricolaruin operæ nimium tribuamus. 18. Τὰ δὲ περὶ τῆς τοῦ ἀνθρώπου ποιήσεως, ἀνέχ 19. Οὕτω συντελέσας ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν (57) Εἰς τὴν ἀρχῆθεν. Lucius Charinus in li 18. Creatio hominis. - Quod autem spectat ad 19. Declaratur hominis creatio et in paradiso col- (58) Η θεία Γραφή. Αrticulus additus in edit. (59) Ιδίων ἔργον χειρῶν. Male in Oxoniensi (60) Εγένετο ἡμέρα ή. Melius apud Septuaginta, (61) Καὶ οὐκ είχε. Eadem observat S. Joannes (62) Επειδὰν εἴρητο. Tigur. et Bodleianus codex
PG 6:1083Πηγὴ δὲ ἀνέβαινεν ἐκ τῆς γῆς καὶ ἐπότιζεν πᾶν τὸ πρόσωπον τῆς γῆς, καὶ ἔπλασεν ὁ θεὸς τὸν ἄνθρωπον χοῦν ἀπὸ τῆς γῆς, καὶ ἐνεφύσησεν εἰς τὸ πρόσωπον αὐτοῦ πνοὴν ζωῆς, καὶ ἐγένετο ὁ ἄνθρωπος εἰς ψυχὴν ζῶσαν. ὅθεν καὶ ἀθάνατος ἡ ψυχὴ ὠνόμασται παρὰ τοῖς πλείοσι. μετὰ δὲ τὸ πλάσαι τὸν ἄνθρωπον ὁ θεὸς ἐξελέξατο αὐτῷ χωρίον ἐν τοῖς τόποις τοῖς ἀνατολικοῖς, διάφορον φωτί, διαυγὲς ἀέρι λαμπροτέρῳ, φυτοῖς παγκάλοις, ἐν ᾧ ἔθετο τὸν ἄνθρωπον. Τὰ δὲ ῥητὰ τῆς ἱστορίας τῆς ἱερᾶς ἡ γραφὴ οὕτως περιέχει· Καὶ ἐφύτευσεν ὁ θεὸς τὸν παράδεισον ἐν Ἐδὲμ κατὰ ἀνατολὰς καὶ ἔθετο ἐκεῖ τὸν ἄνθρωπον ὃν ἔπλασεν. καὶ ἐξανέτειλεν ὁ θεὸς [ἔτι] ἐκ τῆς γῆς πᾶν ξύλον, ὡραῖον εἰς ὅρασιν καὶ καλὸν εἰς βρῶσιν, καὶ τὸ ξύλον τῆς ζωῆς ἐν μέσῳ τοῦ παραδείσου καὶ τὸ ξύλον τοῦ εἰδέναι γνωστὸν καλοῦ καὶ πονηροῦ. ποταμὸς δὲ ἐκπορεύεται ἐξ Ἐδὲμ ποτίζειν τὸν παράδεισον· ἐκεῖθεν ἀφορίζεται εἰς τέσσαρας ἀρχάς. ὄνομα τῷ ἑνὶ Φεισών· οὗτος ὁ κυκλῶν πᾶσαν τὴν γῆν Εὐιλάτ· ἐκεῖ οὖν ἐστιν τὸ χρυσίον. τὸ δὲ χρυσίον τῆς γῆς ἐκείνης καλὸν κἀκεῖ ἐστιν ὁ ἄνθραξ καὶ ὁ λίθος ὁ πράσινος. καὶ ὄνομα τῷ ποταμῷ τῷ δευτέρῳ Γεών·
PG 6:1086οὗτος κυκλοῖ πᾶσαν τὴν γῆν Αἰθιοπίας. καὶ ὁ ποταμὸς ὁ τρίτος Τίγρις· οὗτος ὁ πορευόμενος κατέναντι Ἀσσυρίων. ὁ δὲ ποταμὸς ὁ τέταρτος Εὐφράτης. καὶ ἔλαβεν κύριος ὁ θεὸς τὸν ἄνθρωπον ὃν ἔπλασεν, καὶ ἔθετο αὐτὸν ἐν τῷ παραδείσῳ ἐργάζεσθαι αὐτὸν καὶ φυλάσσειν. καὶ ἐνετείλατο ὁ θεὸς τῷ Ἀδάμ, λέγων· Ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ βρώσει φαγεῖ· ἀπὸ δὲ τοῦ ξύλου τοῦ γινώσκειν καλὸν καὶ πονηρὸν οὐ φάγεσθε ἀπ’ αὐτοῦ· ᾗ δ’ ἂν ἡμέρᾳ φάγησθε ἀπ’ αὐτοῦ θανάτῳ ἀποθανεῖσθε. καὶ εἶπεν κύριος ὁ θεός· Οὐ καλὸν εἶναι τὸν ἄνθρωπον μόνον· ποιήσωμεν αὐτῷ βοηθὸν κατ’ αὐτόν. καὶ ἔπλασεν ὁ θεὸς ἔτι ἐκ τῆς γῆς πάντα τὰ θηρία τοῦ ἀγροῦ καὶ πάντα τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ, καὶ ἤγαγεν αὐτὰ πρὸς τὸν Ἀδάμ. καὶ πᾶν ὃ ἂν ἐκάλεσεν αὐτὰ Ἀδάμ, ψυχὴν ζῶσαν, τοῦτο ὄνομα αὐτοῦ. καὶ ἐκάλεσεν Ἀδὰμ ὀνόματα πᾶσι τοῖς κτήνεσιν καὶ πᾶσι τοῖς πετεινοῖς τοῦ οὐρανοῦ καὶ πᾶσι τοῖς θηρίοις τοῦ ἀγροῦ· τῷ δὲ Ἀδὰμ οὐχ εὑρέθη βοηθὸς ὅμοιος αὐτῷ. καὶ ἐπέβαλεν ὁ θεὸς ἔκστασιν ἐπὶ τὸν Ἀδὰμ καὶ ὕπνωσιν καὶ ἔλαβεν μίαν τῶν πλευρῶν αὐτοῦ καὶ ἀνεπλήρωσεν σάρκα ἀντ’ αὐτῆς.Α οὔπω ἡ ποίησις αὐτοῦ πεφανέρωται, διδάσκει ἡμᾶς Β ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν. Καὶ ἦσαν οἱ δύο γυμνοί, πάγκαλον. οὕτως. Η Γραφή λέγουσα· Πηγὴ δὲ ἀνέβαινεν ἐκ τῆς γῆς, καὶ ἐπότιζε πᾶν τὸ πρόσωπον τῆς γῆς· καὶ ἔπλα- σεν ὁ Θεὸς τὸν ἄνθρωπον χοῦν ἀπὸ τῆς γῆς, καὶ ἐνεφύσησεν εἰς τὸ πρόσωπον αὐτοῦ πνοὴν ζωῆς, καὶ ἐγένετο ἄνθρωπος εἰς ψυχὴν ζῶσαν. Οθεν καὶ ἀθάνατος ἡ ψυχὴ ὠνόμασται παρὰ τοῖς πλείοσι. Μετὰ δὲ τὸ πλάσαι τὸν ἄνθρωπον ὁ Θεὸς ἐξελέξατο αὐτῷ χωρίον ἐν τοῖς τόποις τοῖς ἀνατολικοῖς, διάφο ρον φωτί, διαυγές αέρι λαμπροτέρω, φυτοῖς παγκά λοις (63), ἐν ᾧ ἔθετο τὸν ἄνθρωπον. οὕτω περιέχει· ι Καὶ ἐφύτευσε ὁ Θεὸς τὸν παράδει σον Ἐδὲμ κατὰ ἀνατολὰς, καὶ ἔθετο ἐκεῖ τὸν ἄνθρω που ὃν ἔπλασε. Καὶ ἐξανέτειλεν ὁ Θεὸς ἐκ τῆς γῆς πᾶν ξύλον ὡραῖον εἰς ὅρασιν, καὶ καλὸν εἰς βρῶσιν · καὶ τὸ ξύλον τῆς ζωῆς ἐν μέσῳ τοῦ παραδείσου, καὶ τὸ ξύλον τοῦ εἰδέναι γνωστὸν καλοῦ καὶ πονηροῦ. Πο- ταμὸς δὲ ἐκπορεύεται ἐξ Ἐδὲμ ποτίζειν τὸν παράδει σον· ἐκεῖθεν ἀφορίζεται εἰς τέσσαρας ἀρχάς. Ονο μα τῷ ἑνὶ Φεισών· οὗτος (64) ὁ κυκλῶν πᾶσαν τὴν γῆν Εὐιλάτ· ἐκεῖ οὖν ἐστιν χρυσίον. Τὸ δὲ χρυσίον τῆς γῆς ἐκείνης καλόν. Κἀκεῖ ἐστιν ὁ ἄνθραξ καὶ ὁ λίθος ή πράσινος. Καὶ ὄνομα τῷ ποταμῷ τῷ δευτέρω Γεών· οὗτος κυκλοῖ πᾶσαν τὴν γῆν Αιθιοπίας· καὶ ὁ ποταμὸς ὁ τρίτος, Τίγρις, οὗτος ὁ πορευόμενος κατε ναντίας Συρίων. Ὁ δὲ ποταμὸς ὁ τέταρτος Εὐφράτης. Καὶ ἔλαβε Κύριος ὁ Θεὸς τὸν ἄνθρωπον, ὃν ἔπλασεν, καὶ ἔθετο αὐτὸν ἐν τῷ παραδείσῳ ἐργάζεσθαι αὐτὸν καὶ φυλάσσειν. Καὶ ἐνετείλατο ὁ Θεὸς τῷ ᾿Αδάμ, λέ- γων - Απὸ παντὸς ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ βρώ σει φαγῇ (65) · ἀπὸ δὲ τοῦ ξύλου τοῦ γινώσκειν και λὸν καὶ πονηρόν, οὐ φάγησθε ἀπ' αὐτοῦ. Η δ' ἂν ἡμέρᾳ φάγησθε ἀπ' αὐτοῦ, θανάτῳ ἀποθανεῖσθε. Καὶ εἶπε Κύριος ὁ Θεός· Οὐ καλὸν εἶναι τὸν ἄνθρωπον μόνον· ποιήσωμεν αὐτῷ βοηθὸν κατ' αὐτόν. Καὶ ἔπλασεν ὁ Θεὸς ἔτι ἐκ τῆς γῆς πάντα τὰ θηρία τοῦ ἀγροῦ καὶ πάντα τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ, καὶ ἤγα- γεν αὐτὰ πρὸς τὸν Ἀδάμ. Καὶ πᾶν ὃ ἂν ἐκάλεσεν αὐτὰ 'Αδάμ ψυχὴν ζῶσαν, τοῦτο ὄνομα αὐτοῦ. Καὶ ἐκάλεσεν Ἀδὰμ ὀνόματα πᾶσι τοῖς κτήνεσι καὶ πᾶσι τοῖς πετεινοῖς τοῦ οὐρανοῦ καὶ πᾶσι τοῖς θηρίοις τοῦ ἀγροῦ. Τῷ δὲ Ἀδὰμ οὐχ ευρέθη βοηθὸς ὅμοιος αὐτῷ. Καὶ ἐπέβαλεν ὁ Θεὸς ἔκστασιν ἐπὶ τὸν Ἀδὰμ, καὶ ὕπνωσεν · καὶ ἔλαβε μίαν τῶν πλευρῶν αὐτοῦ, καὶ ενεπλήρωσε σάρκα ἀντ᾿ αὐτοῦ. Καὶ ᾠκοδόμησε Κύριος ὁ Θεὸς τὴν πλευρὰν, ἣν ἔλαβεν ἀπὸ τοῦ Ἀδὰμ εἰς γυναῖκα, καὶ ἤγαγεν αὐτὴν πρὸς τὸν ᾿Αδάμ. Καὶ εἶπεν Αδάμ· Τοῦτο νῦν ὀστοῦν ἐκ τῶν ὀστέων μου, καὶ σὰρξ ἐκ τῆς σαρκός μου. Αὕτη κληθήσεται γυνή, ὅτι ἐκ τοῦ ἀνδρὸς αὐτὴ (66) ἐλήφθη. Ενεκεν τούτου κατα- λείψει ἄνθρωπος τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ, καὶ προσκολληθήσεται πρὸς τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, καὶ ὅ τε Ἀδὰμ καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ, καὶ οὐκ ᾐσχύνοντο. » φαγεῖ. φάγησθε, φάγεσθε. ἐκ τοῦ ἀνδρὸς αὐτῆς. αὐτή S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI tio, sic nos edocet Scriptura: Fons aulem ascende- bat de terra et irrigabat universam faciem terræ: et formavit Deus hominem pulverem de terra, et insuffla- vit in faciem ejus flatum vitæ, et factus est homo in animam viventem. Unde et immortalis anima a plu- ribus dicitur. Postquam autem formavit hominem Deus, elegit ei hortum in locis orientalibus, lumi- ne præstantem, perlucidum aere splendidiore, ar- boribus omnis generis fecundum, ubi posuit ho- minem. - tione. Verba historiæ sacræ sic refert Scriptura : Plantavit insuper Dominus Deus hortum in Eden ab Oriente, et posuit illic hominem quem finxerat. Fe- cit etiam germinare Dominus Deus de humo omnem arborem, quæ concupiscibilis erat visui, et commoda in cibum : et arbor vitæ erat in medio horti, atque arbor scientia boni et mali. Et fluvius egrediebatur de Eden ad irrigandum hortum, inde dividebatur in quatuor capita. Nomen unius Phison; ipse est qui circuit totam terram Hevilath, ubi est aurum. Et au- rum terræ illius est bonum; est quoque ibi bdellium et lapis prasinus. Nomen vero fluvii secundi Geon; ipse est qui circuit totam terram Æthiopiæ. Porro nomen fluvii tertii Tigris, et hic vadit ad orientalem plagam Assyriæ, et quartus fluvius est Euphrates. Tulit itaque Dominus Deus hominem, quem feceral, et posuit eum in paradiso, ut coleret et custodiret ipsum. Præcepitque Dominus Deus Adam, dicens : De omni ligno horti comedendo comedes; de arbore G vero scientiæ boni et mali, nequaquam comedes ex illa; alioqui quacunque die comederis ex ea, moriendo morieris. Et rursum dixit Dominus Deus : Non est bonum ut sit Adam solus, faciamus illi adjutorium simile ipsi. Itaque formavit Dominus Deus de humo omnem bestiam agri, et omne volatile cæli, ad- duxitque ad Adam, ut videret quomodo appellaret il- lad. Omne enim quod Adam vocavit in anima vivente, illud nomen ejus. Igitur vocavit ipse homo nomina cuique jumento et volatili cæli omnique bestiæ agri. Adam autem non inveniebatur adjutorium simile ipsi. Et fecit illabi Dominus Deus suporem in Adam, et obdormivit, tulitque unam ex costis illius, et clausit carnem pro ea. Et ædificavit Dominus Deus costam, quam acceperat de homine, in mulierem, et adduxit D eam ad Adam. Et ait Adam : Hoc nunc os de ossi- bus meis, et caro de carne mea. Hinc vocabitur virago, 364, eo quod de viro sumpta sit ipsa. Propterea de- seret vir patrem suum et matrem suam, et hærebit cum uxore sua, eruntque duo in carnem unam. Erant autem ambo illi nudi, Adam et uxor ejus, et non eru- bescebant - jectivum aut legendum Editi nostri pro Μox iden ut in cod. ms. pro Sed cum Hebræo courseulit, 20. Verba Scripturæ de paradiso et Eva forma- 21. De hominis lapsu. Serpens vero fuit calli- (63) Παγκάλοις. Putat Wolfius aut excidisse add- (64) Οὗτος. Sicemendavit Wolfius, ut apud LXX. (65) Φαγῇ. Ita scripsit Wolfius, ut apud LXX, 20. Τὰ δὲ ῥητὰ τῆς ἱστορίας τῆς ἱερᾶς ἡ Γραφή 21. Ο δὲ ὄφις ἦν φρονιμώτερος πάντων τῶν θη- (66) Ἐκ τοῦ ἀνδρὸς αὐτή. Septuaginta habent
PG 6:1088καὶ ᾠκοδόμησεν κύριος ὁ θεὸς τὴν πλευράν, ἣν ἔλαβεν ἀπὸ τοῦ Ἀδάμ, εἰς γυναῖκα, καὶ ἤγαγεν αὐτὴν πρὸς τὸν Ἀδάμ. καὶ εἶπεν Ἀδάμ· Τοῦτο νῦν ὀστοῦν ἐκ τῶν ὀστῶν μου καὶ σὰρξ ἐκ τῆς σαρκός μου· αὕτη κληθήσεται γυνή, ὅτι ἐκ τοῦ ἀνδρὸς αὐτῆς ἐλήφθη αὐτή. ἕνεκεν τούτου καταλείψει ἄνθρωπος τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ καὶ προσκολληθήσεται πρὸς τὴν γυναῖκα αὐτοῦ καὶ ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν. καὶ ἦσαν οἱ δύο γυμνοί, ὅ τε Ἀδὰμ καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ, καὶ οὐκ ᾐσχύνοντο. Ὁ δὲ ὄφις ἦν φρονιμώτερος πάντων τῶν θηρίων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, ὧν ἐποίησεν κύριος ὁ θεός. καὶ εἶπεν ὁ ὄφις τῇ γυναικί· Τί ὅτι εἶπεν ὁ θεός· Οὐ μὴ φάγητε ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ παραδείσου; καὶ εἶπεν ἡ γυνὴ τῷ ὄφει· Ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ παραδείσου φαγόμεθα, ἀπὸ δὲ καρποῦ τοῦ ξύλου, ὅ ἐστιν ἐν μέσῳ τοῦ παραδείσου, εἶπεν ὁ θεός· Οὐ μὴ φάγησθε ἀπ’ αὐτοῦ οὐδὲ μὴ ἅψησθε αὐτοῦ, ἵνα μὴ ἀποθάνητε. καὶ εἶπεν ὁ ὄφις τῇ γυναικί· Οὐ θανάτῳ ἀποθανεῖσθε· ᾔδει γὰρ ὁ θεὸς ὅτι ἐν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ φάγητε ἀπ’ αὐτοῦ διανοιχθήσονται ὑμῶν οἱ ὀφθαλμοί, καὶ ἔσεσθε ὡς θεοί, γινώσκοντες καλὸν καὶ πονηρόν.ρίων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, ὧν ἐποίησε Κύριος ὁ Θεός. Καὶ εἶπεν ὁ ὄφις τῇ γυναικί· Τί ὅτι εἶπεν ὁ Θεὸς, οὐ μὴ φάγητε ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ παραδείσου ; Καὶ εἶπεν ἡ γυνὴ τῷ ὄφει· Ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ παραδείσου φαγό μεθα, ἀπὸ δὲ καρποῦ τοῦ ξύλου, ὅ ἐστιν ἐν μέσῳ τοῦ πα- ραδείσου, εἶπεν ὁ Θεός· Οὐ μὴ φάγησθε ἀπ' αὐτοῦ, οὐδὲ μὴ ἅψησθε αὐτοῦ, ἵνα μὴ ἀποθάνητε. Καὶ εἶπεν ὁ ὄφις τῇ γυναικί· Οὐ θανάτῳ ἀποθανεῖσθε. Ηδει γὰρ ὁ Θεὸς ὅτι ἐν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ φάγητε ἀπ' αὐτοῦ, διανοιχθήσονται ὑμῶν οἱ ὀφθαλμοὶ, καὶ ἔσεσθε ὡς θεοί, γινώσκοντες καλὸν καὶ πονηρόν. Καὶ εἶδεν ἡ γυνή, ὅτι καλὸν τὸ ξύλον εἰς βρῶσιν, καὶ ὅτι ἀρεστὸν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἰδεῖν, καὶ ὡραῖόν ἐστι τοῦ κατανοῆσαι, καὶ λαβοῦσα ἀπὸ τοῦ καρποῦ αὐτοῦ, ἔφαγεν, καὶ ἔδωκεν καὶ τῷ ἀνδρὶ αύ τῆς μεθ' ἑαυτῆς, καὶ ἔφαγον. Καὶ διηνοίχθησαν οἱ ὀφθαλ- μοὶ τῶν δύο, καὶ ἔγνωσαν ὅτι γυμνοὶ ἦσαν· καὶ ἔῤῥαψαν φύλλα συχῆς, καὶ ἐποίησαν ἑαυτοῖς περιζώματα. Καὶ ἤκουσαν τῆς φωνῆς Κυρίου τοῦ Θεοῦ, περιπατοῦντος ἐν τῷ παραδείσῳ τὸ δειλινόν, καὶ ἐκρύβησαν ὅ τε Ἀδὰμ καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ ἐν μέσῳ τοῦ ξύλου τοῦ παραδείσου. Καὶ ἐκάλεσεν Κύριος ὁ Θεὸς τὸν Ἀδάμ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Ποῦ εἶ; Καὶ εἶ πεν αὐτῷ· Τὴν φωνήν σου ἤκουσα ἐν τῷ παραδείσῳ, καὶ ἐφοβήθην, ὅτι γυμνός είμι, καὶ ἐκρύβην. Και εξ πεν αὐτῷ · Τίς ἀνήγγειλέ σοι ὅτι γυμνὸς εἶ, εἰ μὴ ἀπὸ τοῦ ξύλου, οὗ ἐνετειλάμην σοι τούτου μόνου μὴ φαγεῖν, ἀπ' αὐτοῦ ἔφαγες; Καὶ εἶπεν Αδάμ· Ἡ γυνὴ ἦν ἔδωκάς μοι, αυτή μοι ἔδωκεν ἀπὸ τοῦ ξύλου, καὶ ἔφαγον. Καὶ εἶπεν ὁ Θεὸς τῇ γυναικί· Τί τοῦτο ἐποίησας ; Καὶ εἶπεν ἡ γυνή· Ὁ ὄφις ηπάτησέ με, καὶ ἔφαγον. Καὶ εἶπε Κύριος ὁ Θεὸς τῷ ὄφει· Οτι ἐποίησας τοῦτο, ἐπικατάρατος σὺ ἀπὸ πάντων τῶν θηρίων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, ἐπὶ τῷ στήθει καὶ τῇ κοιλίᾳ σου πορεύσῃ, καὶ γῆν φαγῇ πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωής σου. Καὶ ἔχθραν ποιήσω ἀνὰ μέσον σου, καὶ ἀνὰ μέσον τῆς γυναικὸς, καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ σπέρμα- τός σου, καὶ τοῦ σπέρματος αὐτῆς, αὐτό (67)σου τηρήσει τὴν κεφαλὴν, καὶ σὺ αὐτοῦ τηρήσεις τὴν πτέρναν. Καὶ τῇ γυναικὶ εἶπε· Πληθύνων πληθυνῶ τὰς λύπας σου, καὶ τὸν στεναγμόν σου· ἐν λύπῃ τέξῃ τέκνα, καὶ πρὸς τὸν ἄνδρα σου ἡ ἀποστροφή σου, καὶ αὐτός σου κυριεύσει. Τῷ δὲ Ἀδὰμ εἶπεν· Οτι ἤκουσας τῆς φωνῆς τῆς γυναικός σου, καὶ ἔφαγες ἀπὸ τοῦ ξύλου, οὗ ἐνετειλάμην σου μόνου τούτου μὴ φαγεῖν, ἀπ' αὐ τοῦ ἔφαγες· ἐπικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου, ἐν λύπῃ φαγῇ αὐτὴν πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς σου ἀκάνθας καὶ τριβόλους ἀνατελεῖ σοι, καὶ φαγῇ τὸν χόρτον τοῦ ἀγροῦ σου. Ἐν ἱδρῶτι τοῦ προσώπου σου φαγ:; τὸν ἄρτον σου, ἕως τοῦ ἀποστρέψαι σε εἰς τὴν γῆν, ἐξ ἧς ἐλήφθης· ὅτι γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ. » Τῆς μὲν οὖν ἱστορίας τοῦ ἀνθρώπου, καὶ τοῦ παραδείσου τὰ ῥητὰ τῆς ἁγίας Γραφῆς οὕτω περιέχει. ¹ τειρής σει, τειρήσει, Καὶ γὰρ τοσαύτην ἐκείνῳ μὲν παρέξω τὴν ἰσχύν, ὡς διηνεκῶς ἐπικεῖσθαι τῇ σῇ κεφαλῇ, σὲ δὲ τοῖς ἐκείνου ποσὶν ὑποκεῖσθαι, AD AUTOLYCUM LIB. II. A dior omni bestia agri, quam fecit Dominus Deus, et C dixit ad mulierem : Quare dixit Deus, non comede- tis de omni ligno horti? Et dixit mulier ad serpentem : De fructu omnis ligni horti comedimus, de fructu vero arboris quæ est in medio horti, dixit Deus : Ne- quaquam comedetis ex ea, neque contingetis illam, ne moriamini. Et dixit serpens ad mulierem : Non moriendo moriemini. Sciebat enim Deus, quod ipso die quando comederitis ex ipsa, aperientur oculi ve- stri, et eritis sicut dii, scientes bonum et malum. Vi- dit itaque mulier quod bonum esset lignum in cibum, et oculis gratum ad videndum et speciosum ad consi- derandum, et tulit de fructu illius et comedit, dedit- que viro suo secum, et comederant. Et aperti sunt oculi amborum, et cognoverunt quod nudi essent, et B consuerunt folia fculnea, feceruntque sibi cinctoria. Gen. 11, usque ad finem et 111, 1-19. LXX. Observat autem Pellus nonnullis placere conteret, sed pugnat Wolfius pro retinenda voce mpfset, modo ípsi observandi et insidiandi notio tribuatur. Utram vocem adhibuerit Theophilus, sta- tuere non audeo; sed tamen S. Joannes Chrysosto- mus, qui in eadem ac Theophilus Ecclesia sacer- dotii muuere perfunctus est, legebat quam- vis in ejus operibus legatur alterum verbum. Post- quam enim retulit verba Scripturæ, sic ea expla- • D Et audierunt vocem Domini Dei deambulantis in korto ad vesperam, et abscondit se Adam et uxor illius a facie Domini Dei inter arbores horti. Et vo- cavit Dominus Deus ipsum Adam, et ait illi : Ubi es tu? Qui ait : Vocem tuam audivi in horto, et exti- mui, quia nudus ego, et absconditus sum. Et ille dixit : Quis indicavit tibi quod nudus esses, nisi quia de ipsa arbore, de qua præcepi tibi ut non comede- res ex ipsa sola, comedisti? Et dixit Adam. Mulier quam dedisti mihi, ipsa dedit mihi de arbore, et comedi. Et dixit : Dominus Deus ad mulierem : Cur hoc fecisti ? Et dixit mulier : Serpens decepit me, et comedi. Et dixit Dominus Deus ad serpentem : Quia fecisti hoc, maledictus es præ omni animali, et præ omni bestia terræ: supra ventrem tuum gradieris, et pulverem comedes omnibus diebus vitæ tuæ. Et inimicitias po- nam inter te et inter mulierem, inter semen tuum, et inter semen illius, ipsum observabit capul tuum, et tu observabis ejus calcaneum. Ad mulierem vero dixit: Multiplicando multiplicabo dolores tuos et ge- mitum tuum; in dolore paries filios, et ad virum tuum erit conversio tua, et ipse dominabitur tibi. Ad Adam vero dixit : Quia audisti vocem uxoris tuæ, et comedisti de arbore, de qua præceperem tibi, ut ex ea sola non comederes; maledicta est terra in ope- ribus tuis, in dolore comedes eam omnibus diebus vitæ tuæ ; et spinas atque tribulos germinabit tibi, et manducabis herbam agri tui. In sudore vultus tui vesceris pane tuo, donec revertaris in terram de qua sumptus es, quia pulvis es, et in pulverem reversurus es 18. Verba sacræ Scripturæ, quantum attinet ad historiam hominis et paradisi, sic se habent. nat: Tanium enim robur illi tribuam, ut indesinenter tuo incumbat capiti, tu vero illius pedibus subjiciaris. Atque id præcipue impletum in spirituali serpente probat ex bis Chri- sti verbis Luc. x, 19: Ecce dedi vobis potestatem calcandi super serpentes et scorpiones et super om- nem virtutem inimici. Quod si verbum a Scriptura adhibitum S. Joannes Chrysostomus idem esse cre- (67) Αὐτό. Legitur αὐτός in cod. Bodleiano et apud
καὶ ἴδεν ἡ γυνὴ ὅτι καλὸν τὸ ξύλον εἰς βρῶσιν, καὶ ὅτι ἀρεστὸν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἰδεῖν καὶ ὡραῖόν ἐστιν τοῦ κατανοῆσαι καὶ λαβοῦσα τοῦ καρποῦ αὐτοῦ ἔφαγεν καὶ ἔδωκεν καὶ τῷ ἀνδρὶ αὐτῆς μεθ’ ἑαυτῆς, καὶ ἔφαγον. καὶ διηνοίχθησαν οἱ ὀφθαλμοὶ τῶν δύο καὶ ἔγνωσαν ὅτι γυμνοὶ ἦσαν, καὶ ἔρραψαν φύλλα συκῆς καὶ ἐποίησαν ἑαυτοῖς περιζώματα. καὶ ἤκουσαν τῆς φωνῆς κυρίου τοῦ θεοῦ, περιπατοῦντος ἐν τῷ παραδείσῳ τὸ δειλινόν, καὶ ἐκρύβησαν ὅ τε Ἀδὰμ καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ ἀπὸ προσώπου τοῦ θεοῦ ἐν μέσῳ τοῦ ξύλου τοῦ παραδείσου. καὶ ἐκάλεσεν κύριος ὁ θεὸς τὸν Ἀδὰμ καὶ εἶπεν αὐτῷ· Ποῦ εἶ [Ἀδάμ]; καὶ εἶπεν αὐτῷ· Τὴν φωνήν σου ἤκουσα ἐν τῷ παραδείσῳ, καὶ ἐφοβήθην ὅτι γυμνός εἰμι καὶ ἐκρύβην. καὶ εἶπεν αὐτῷ· Τίς ἀνήγγειλέ σοι ὅτι γυμνὸς εἶ, εἰ μὴ ἀπὸ τοῦ ξύλου, οὗ ἐνετειλάμην σοι τούτου μόνου μὴ φαγεῖν, ἀπ’ αὐτοῦ ἔφαγες; καὶ εἶπεν Ἀδάμ· Ἡ γυνή, ἣν ἔδωκάς μοι, αὐτή μοι ἔδωκεν ἀπὸ τοῦ ξύλου, καὶ ἔφαγον. καὶ εἶπεν ὁ θεὸς τῇ γυναικί· Τί τοῦτο ἐποίησας; καὶ εἶπεν ἡ γυνή· Ὁ ὄφις ἠπάτησέν με καὶ ἔφαγον. καὶ εἶπεν κύριος ὁ θεὸς τῷ ὄφει·ρίων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, ὧν ἐποίησε Κύριος ὁ Θεός. Καὶ εἶπεν ὁ ὄφις τῇ γυναικί· Τί ὅτι εἶπεν ὁ Θεὸς, οὐ μὴ φάγητε ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ παραδείσου ; Καὶ εἶπεν ἡ γυνὴ τῷ ὄφει· Ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ παραδείσου φαγό μεθα, ἀπὸ δὲ καρποῦ τοῦ ξύλου, ὅ ἐστιν ἐν μέσῳ τοῦ πα- ραδείσου, εἶπεν ὁ Θεός· Οὐ μὴ φάγησθε ἀπ' αὐτοῦ, οὐδὲ μὴ ἅψησθε αὐτοῦ, ἵνα μὴ ἀποθάνητε. Καὶ εἶπεν ὁ ὄφις τῇ γυναικί· Οὐ θανάτῳ ἀποθανεῖσθε. Ηδει γὰρ ὁ Θεὸς ὅτι ἐν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ φάγητε ἀπ' αὐτοῦ, διανοιχθήσονται ὑμῶν οἱ ὀφθαλμοὶ, καὶ ἔσεσθε ὡς θεοί, γινώσκοντες καλὸν καὶ πονηρόν. Καὶ εἶδεν ἡ γυνή, ὅτι καλὸν τὸ ξύλον εἰς βρῶσιν, καὶ ὅτι ἀρεστὸν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἰδεῖν, καὶ ὡραῖόν ἐστι τοῦ κατανοῆσαι, καὶ λαβοῦσα ἀπὸ τοῦ καρποῦ αὐτοῦ, ἔφαγεν, καὶ ἔδωκεν καὶ τῷ ἀνδρὶ αύ τῆς μεθ' ἑαυτῆς, καὶ ἔφαγον. Καὶ διηνοίχθησαν οἱ ὀφθαλ- μοὶ τῶν δύο, καὶ ἔγνωσαν ὅτι γυμνοὶ ἦσαν· καὶ ἔῤῥαψαν φύλλα συχῆς, καὶ ἐποίησαν ἑαυτοῖς περιζώματα. Καὶ ἤκουσαν τῆς φωνῆς Κυρίου τοῦ Θεοῦ, περιπατοῦντος ἐν τῷ παραδείσῳ τὸ δειλινόν, καὶ ἐκρύβησαν ὅ τε Ἀδὰμ καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ ἐν μέσῳ τοῦ ξύλου τοῦ παραδείσου. Καὶ ἐκάλεσεν Κύριος ὁ Θεὸς τὸν Ἀδάμ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Ποῦ εἶ; Καὶ εἶ πεν αὐτῷ· Τὴν φωνήν σου ἤκουσα ἐν τῷ παραδείσῳ, καὶ ἐφοβήθην, ὅτι γυμνός είμι, καὶ ἐκρύβην. Και εξ πεν αὐτῷ · Τίς ἀνήγγειλέ σοι ὅτι γυμνὸς εἶ, εἰ μὴ ἀπὸ τοῦ ξύλου, οὗ ἐνετειλάμην σοι τούτου μόνου μὴ φαγεῖν, ἀπ' αὐτοῦ ἔφαγες; Καὶ εἶπεν Αδάμ· Ἡ γυνὴ ἦν ἔδωκάς μοι, αυτή μοι ἔδωκεν ἀπὸ τοῦ ξύλου, καὶ ἔφαγον. Καὶ εἶπεν ὁ Θεὸς τῇ γυναικί· Τί τοῦτο ἐποίησας ; Καὶ εἶπεν ἡ γυνή· Ὁ ὄφις ηπάτησέ με, καὶ ἔφαγον. Καὶ εἶπε Κύριος ὁ Θεὸς τῷ ὄφει· Οτι ἐποίησας τοῦτο, ἐπικατάρατος σὺ ἀπὸ πάντων τῶν θηρίων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, ἐπὶ τῷ στήθει καὶ τῇ κοιλίᾳ σου πορεύσῃ, καὶ γῆν φαγῇ πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωής σου. Καὶ ἔχθραν ποιήσω ἀνὰ μέσον σου, καὶ ἀνὰ μέσον τῆς γυναικὸς, καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ σπέρμα- τός σου, καὶ τοῦ σπέρματος αὐτῆς, αὐτό (67)σου τηρήσει τὴν κεφαλὴν, καὶ σὺ αὐτοῦ τηρήσεις τὴν πτέρναν. Καὶ τῇ γυναικὶ εἶπε· Πληθύνων πληθυνῶ τὰς λύπας σου, καὶ τὸν στεναγμόν σου· ἐν λύπῃ τέξῃ τέκνα, καὶ πρὸς τὸν ἄνδρα σου ἡ ἀποστροφή σου, καὶ αὐτός σου κυριεύσει. Τῷ δὲ Ἀδὰμ εἶπεν· Οτι ἤκουσας τῆς φωνῆς τῆς γυναικός σου, καὶ ἔφαγες ἀπὸ τοῦ ξύλου, οὗ ἐνετειλάμην σου μόνου τούτου μὴ φαγεῖν, ἀπ' αὐ τοῦ ἔφαγες· ἐπικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου, ἐν λύπῃ φαγῇ αὐτὴν πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς σου ἀκάνθας καὶ τριβόλους ἀνατελεῖ σοι, καὶ φαγῇ τὸν χόρτον τοῦ ἀγροῦ σου. Ἐν ἱδρῶτι τοῦ προσώπου σου φαγ:; τὸν ἄρτον σου, ἕως τοῦ ἀποστρέψαι σε εἰς τὴν γῆν, ἐξ ἧς ἐλήφθης· ὅτι γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ. » Τῆς μὲν οὖν ἱστορίας τοῦ ἀνθρώπου, καὶ τοῦ παραδείσου τὰ ῥητὰ τῆς ἁγίας Γραφῆς οὕτω περιέχει. ¹ τειρής σει, τειρήσει, Καὶ γὰρ τοσαύτην ἐκείνῳ μὲν παρέξω τὴν ἰσχύν, ὡς διηνεκῶς ἐπικεῖσθαι τῇ σῇ κεφαλῇ, σὲ δὲ τοῖς ἐκείνου ποσὶν ὑποκεῖσθαι, AD AUTOLYCUM LIB. II. A dior omni bestia agri, quam fecit Dominus Deus, et C dixit ad mulierem : Quare dixit Deus, non comede- tis de omni ligno horti? Et dixit mulier ad serpentem : De fructu omnis ligni horti comedimus, de fructu vero arboris quæ est in medio horti, dixit Deus : Ne- quaquam comedetis ex ea, neque contingetis illam, ne moriamini. Et dixit serpens ad mulierem : Non moriendo moriemini. Sciebat enim Deus, quod ipso die quando comederitis ex ipsa, aperientur oculi ve- stri, et eritis sicut dii, scientes bonum et malum. Vi- dit itaque mulier quod bonum esset lignum in cibum, et oculis gratum ad videndum et speciosum ad consi- derandum, et tulit de fructu illius et comedit, dedit- que viro suo secum, et comederant. Et aperti sunt oculi amborum, et cognoverunt quod nudi essent, et B consuerunt folia fculnea, feceruntque sibi cinctoria. Gen. 11, usque ad finem et 111, 1-19. LXX. Observat autem Pellus nonnullis placere conteret, sed pugnat Wolfius pro retinenda voce mpfset, modo ípsi observandi et insidiandi notio tribuatur. Utram vocem adhibuerit Theophilus, sta- tuere non audeo; sed tamen S. Joannes Chrysosto- mus, qui in eadem ac Theophilus Ecclesia sacer- dotii muuere perfunctus est, legebat quam- vis in ejus operibus legatur alterum verbum. Post- quam enim retulit verba Scripturæ, sic ea expla- • D Et audierunt vocem Domini Dei deambulantis in korto ad vesperam, et abscondit se Adam et uxor illius a facie Domini Dei inter arbores horti. Et vo- cavit Dominus Deus ipsum Adam, et ait illi : Ubi es tu? Qui ait : Vocem tuam audivi in horto, et exti- mui, quia nudus ego, et absconditus sum. Et ille dixit : Quis indicavit tibi quod nudus esses, nisi quia de ipsa arbore, de qua præcepi tibi ut non comede- res ex ipsa sola, comedisti? Et dixit Adam. Mulier quam dedisti mihi, ipsa dedit mihi de arbore, et comedi. Et dixit : Dominus Deus ad mulierem : Cur hoc fecisti ? Et dixit mulier : Serpens decepit me, et comedi. Et dixit Dominus Deus ad serpentem : Quia fecisti hoc, maledictus es præ omni animali, et præ omni bestia terræ: supra ventrem tuum gradieris, et pulverem comedes omnibus diebus vitæ tuæ. Et inimicitias po- nam inter te et inter mulierem, inter semen tuum, et inter semen illius, ipsum observabit capul tuum, et tu observabis ejus calcaneum. Ad mulierem vero dixit: Multiplicando multiplicabo dolores tuos et ge- mitum tuum; in dolore paries filios, et ad virum tuum erit conversio tua, et ipse dominabitur tibi. Ad Adam vero dixit : Quia audisti vocem uxoris tuæ, et comedisti de arbore, de qua præceperem tibi, ut ex ea sola non comederes; maledicta est terra in ope- ribus tuis, in dolore comedes eam omnibus diebus vitæ tuæ ; et spinas atque tribulos germinabit tibi, et manducabis herbam agri tui. In sudore vultus tui vesceris pane tuo, donec revertaris in terram de qua sumptus es, quia pulvis es, et in pulverem reversurus es 18. Verba sacræ Scripturæ, quantum attinet ad historiam hominis et paradisi, sic se habent. nat: Tanium enim robur illi tribuam, ut indesinenter tuo incumbat capiti, tu vero illius pedibus subjiciaris. Atque id præcipue impletum in spirituali serpente probat ex bis Chri- sti verbis Luc. x, 19: Ecce dedi vobis potestatem calcandi super serpentes et scorpiones et super om- nem virtutem inimici. Quod si verbum a Scriptura adhibitum S. Joannes Chrysostomus idem esse cre- (67) Αὐτό. Legitur αὐτός in cod. Bodleiano et apud
Ὅτι ἐποίησας τοῦτο, ἐπικατάρατος σὺ ἀπὸ πάντων τῶν θηρίων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, ἐπὶ τῷ στήθει καὶ τῇ κοιλίᾳ σου πορεύσῃ καὶ γῆν φαγῇ πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς σου. καὶ ἔχθραν ποιήσω ἀνὰ μέσον σου καὶ ἀνὰ μέσον τῆς γυναικὸς καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ σπέρματός σου καὶ τοῦ σπέρματος αὐτῆς· αὐτός σου τηρήσει τὴν κεφαλήν, καὶ σὺ αὐτοῦ τηρήσεις τὴν πτέρναν. καὶ τῇ γυναικὶ εἶπεν· Πληθύνων πληθυνῶ τὰς λύπας σου καὶ τὸν στεναγμόν σου· ἐν λύπῃ τέξῃ τέκνα, καὶ πρὸς τὸν ἄνδρα σου ἡ ἀποστροφή σου, καὶ αὐτός σου κυριεύσει. τῷ δὲ Ἀδὰμ εἶπεν· Ὅτι ἤκουσας τῆς φωνῆς τῆς γυναικός σου καὶ ἔφαγες ἀπὸ τοῦ ξύλου οὗ ἐνετειλάμην σοι μόνου τούτου μὴ φαγεῖν, ἀπ’ αὐτοῦ ἔφαγες, ἐπικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου· ἐν λύπῃ φαγῇ αὐτὴν πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς σου, ἀκάνθας καὶ τριβόλους ἀνατελεῖ σοι, καὶ φαγῇ τὸν χόρτον τοῦ ἀγροῦ σου. ἐν ἱδρῶτι τοῦ προσώπου σου φαγῇ τὸν ἄρτον σου ἕως τοῦ ἀποστρέψαι σε εἰς τὴν γῆν ἐξ ἧς ἐλήφθης ὅτι γῆ εἶ καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ. Τῆς μὲν οὖν ἱστορίας τοῦ ἀνθρώπου καὶ τοῦ παραδείσου τὰ ῥητὰ τῆς ἁγίας γραφῆς οὕτως περιέχει. Ἐρεῖς οὖν μοι·ρίων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, ὧν ἐποίησε Κύριος ὁ Θεός. Καὶ εἶπεν ὁ ὄφις τῇ γυναικί· Τί ὅτι εἶπεν ὁ Θεὸς, οὐ μὴ φάγητε ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ παραδείσου ; Καὶ εἶπεν ἡ γυνὴ τῷ ὄφει· Ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ παραδείσου φαγό μεθα, ἀπὸ δὲ καρποῦ τοῦ ξύλου, ὅ ἐστιν ἐν μέσῳ τοῦ πα- ραδείσου, εἶπεν ὁ Θεός· Οὐ μὴ φάγησθε ἀπ' αὐτοῦ, οὐδὲ μὴ ἅψησθε αὐτοῦ, ἵνα μὴ ἀποθάνητε. Καὶ εἶπεν ὁ ὄφις τῇ γυναικί· Οὐ θανάτῳ ἀποθανεῖσθε. Ηδει γὰρ ὁ Θεὸς ὅτι ἐν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ φάγητε ἀπ' αὐτοῦ, διανοιχθήσονται ὑμῶν οἱ ὀφθαλμοὶ, καὶ ἔσεσθε ὡς θεοί, γινώσκοντες καλὸν καὶ πονηρόν. Καὶ εἶδεν ἡ γυνή, ὅτι καλὸν τὸ ξύλον εἰς βρῶσιν, καὶ ὅτι ἀρεστὸν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἰδεῖν, καὶ ὡραῖόν ἐστι τοῦ κατανοῆσαι, καὶ λαβοῦσα ἀπὸ τοῦ καρποῦ αὐτοῦ, ἔφαγεν, καὶ ἔδωκεν καὶ τῷ ἀνδρὶ αύ τῆς μεθ' ἑαυτῆς, καὶ ἔφαγον. Καὶ διηνοίχθησαν οἱ ὀφθαλ- μοὶ τῶν δύο, καὶ ἔγνωσαν ὅτι γυμνοὶ ἦσαν· καὶ ἔῤῥαψαν φύλλα συχῆς, καὶ ἐποίησαν ἑαυτοῖς περιζώματα. Καὶ ἤκουσαν τῆς φωνῆς Κυρίου τοῦ Θεοῦ, περιπατοῦντος ἐν τῷ παραδείσῳ τὸ δειλινόν, καὶ ἐκρύβησαν ὅ τε Ἀδὰμ καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ ἐν μέσῳ τοῦ ξύλου τοῦ παραδείσου. Καὶ ἐκάλεσεν Κύριος ὁ Θεὸς τὸν Ἀδάμ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Ποῦ εἶ; Καὶ εἶ πεν αὐτῷ· Τὴν φωνήν σου ἤκουσα ἐν τῷ παραδείσῳ, καὶ ἐφοβήθην, ὅτι γυμνός είμι, καὶ ἐκρύβην. Και εξ πεν αὐτῷ · Τίς ἀνήγγειλέ σοι ὅτι γυμνὸς εἶ, εἰ μὴ ἀπὸ τοῦ ξύλου, οὗ ἐνετειλάμην σοι τούτου μόνου μὴ φαγεῖν, ἀπ' αὐτοῦ ἔφαγες; Καὶ εἶπεν Αδάμ· Ἡ γυνὴ ἦν ἔδωκάς μοι, αυτή μοι ἔδωκεν ἀπὸ τοῦ ξύλου, καὶ ἔφαγον. Καὶ εἶπεν ὁ Θεὸς τῇ γυναικί· Τί τοῦτο ἐποίησας ; Καὶ εἶπεν ἡ γυνή· Ὁ ὄφις ηπάτησέ με, καὶ ἔφαγον. Καὶ εἶπε Κύριος ὁ Θεὸς τῷ ὄφει· Οτι ἐποίησας τοῦτο, ἐπικατάρατος σὺ ἀπὸ πάντων τῶν θηρίων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, ἐπὶ τῷ στήθει καὶ τῇ κοιλίᾳ σου πορεύσῃ, καὶ γῆν φαγῇ πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωής σου. Καὶ ἔχθραν ποιήσω ἀνὰ μέσον σου, καὶ ἀνὰ μέσον τῆς γυναικὸς, καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ σπέρμα- τός σου, καὶ τοῦ σπέρματος αὐτῆς, αὐτό (67)σου τηρήσει τὴν κεφαλὴν, καὶ σὺ αὐτοῦ τηρήσεις τὴν πτέρναν. Καὶ τῇ γυναικὶ εἶπε· Πληθύνων πληθυνῶ τὰς λύπας σου, καὶ τὸν στεναγμόν σου· ἐν λύπῃ τέξῃ τέκνα, καὶ πρὸς τὸν ἄνδρα σου ἡ ἀποστροφή σου, καὶ αὐτός σου κυριεύσει. Τῷ δὲ Ἀδὰμ εἶπεν· Οτι ἤκουσας τῆς φωνῆς τῆς γυναικός σου, καὶ ἔφαγες ἀπὸ τοῦ ξύλου, οὗ ἐνετειλάμην σου μόνου τούτου μὴ φαγεῖν, ἀπ' αὐ τοῦ ἔφαγες· ἐπικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου, ἐν λύπῃ φαγῇ αὐτὴν πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς σου ἀκάνθας καὶ τριβόλους ἀνατελεῖ σοι, καὶ φαγῇ τὸν χόρτον τοῦ ἀγροῦ σου. Ἐν ἱδρῶτι τοῦ προσώπου σου φαγ:; τὸν ἄρτον σου, ἕως τοῦ ἀποστρέψαι σε εἰς τὴν γῆν, ἐξ ἧς ἐλήφθης· ὅτι γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ. » Τῆς μὲν οὖν ἱστορίας τοῦ ἀνθρώπου, καὶ τοῦ παραδείσου τὰ ῥητὰ τῆς ἁγίας Γραφῆς οὕτω περιέχει. ¹ τειρής σει, τειρήσει, Καὶ γὰρ τοσαύτην ἐκείνῳ μὲν παρέξω τὴν ἰσχύν, ὡς διηνεκῶς ἐπικεῖσθαι τῇ σῇ κεφαλῇ, σὲ δὲ τοῖς ἐκείνου ποσὶν ὑποκεῖσθαι, AD AUTOLYCUM LIB. II. A dior omni bestia agri, quam fecit Dominus Deus, et C dixit ad mulierem : Quare dixit Deus, non comede- tis de omni ligno horti? Et dixit mulier ad serpentem : De fructu omnis ligni horti comedimus, de fructu vero arboris quæ est in medio horti, dixit Deus : Ne- quaquam comedetis ex ea, neque contingetis illam, ne moriamini. Et dixit serpens ad mulierem : Non moriendo moriemini. Sciebat enim Deus, quod ipso die quando comederitis ex ipsa, aperientur oculi ve- stri, et eritis sicut dii, scientes bonum et malum. Vi- dit itaque mulier quod bonum esset lignum in cibum, et oculis gratum ad videndum et speciosum ad consi- derandum, et tulit de fructu illius et comedit, dedit- que viro suo secum, et comederant. Et aperti sunt oculi amborum, et cognoverunt quod nudi essent, et B consuerunt folia fculnea, feceruntque sibi cinctoria. Gen. 11, usque ad finem et 111, 1-19. LXX. Observat autem Pellus nonnullis placere conteret, sed pugnat Wolfius pro retinenda voce mpfset, modo ípsi observandi et insidiandi notio tribuatur. Utram vocem adhibuerit Theophilus, sta- tuere non audeo; sed tamen S. Joannes Chrysosto- mus, qui in eadem ac Theophilus Ecclesia sacer- dotii muuere perfunctus est, legebat quam- vis in ejus operibus legatur alterum verbum. Post- quam enim retulit verba Scripturæ, sic ea expla- • D Et audierunt vocem Domini Dei deambulantis in korto ad vesperam, et abscondit se Adam et uxor illius a facie Domini Dei inter arbores horti. Et vo- cavit Dominus Deus ipsum Adam, et ait illi : Ubi es tu? Qui ait : Vocem tuam audivi in horto, et exti- mui, quia nudus ego, et absconditus sum. Et ille dixit : Quis indicavit tibi quod nudus esses, nisi quia de ipsa arbore, de qua præcepi tibi ut non comede- res ex ipsa sola, comedisti? Et dixit Adam. Mulier quam dedisti mihi, ipsa dedit mihi de arbore, et comedi. Et dixit : Dominus Deus ad mulierem : Cur hoc fecisti ? Et dixit mulier : Serpens decepit me, et comedi. Et dixit Dominus Deus ad serpentem : Quia fecisti hoc, maledictus es præ omni animali, et præ omni bestia terræ: supra ventrem tuum gradieris, et pulverem comedes omnibus diebus vitæ tuæ. Et inimicitias po- nam inter te et inter mulierem, inter semen tuum, et inter semen illius, ipsum observabit capul tuum, et tu observabis ejus calcaneum. Ad mulierem vero dixit: Multiplicando multiplicabo dolores tuos et ge- mitum tuum; in dolore paries filios, et ad virum tuum erit conversio tua, et ipse dominabitur tibi. Ad Adam vero dixit : Quia audisti vocem uxoris tuæ, et comedisti de arbore, de qua præceperem tibi, ut ex ea sola non comederes; maledicta est terra in ope- ribus tuis, in dolore comedes eam omnibus diebus vitæ tuæ ; et spinas atque tribulos germinabit tibi, et manducabis herbam agri tui. In sudore vultus tui vesceris pane tuo, donec revertaris in terram de qua sumptus es, quia pulvis es, et in pulverem reversurus es 18. Verba sacræ Scripturæ, quantum attinet ad historiam hominis et paradisi, sic se habent. nat: Tanium enim robur illi tribuam, ut indesinenter tuo incumbat capiti, tu vero illius pedibus subjiciaris. Atque id præcipue impletum in spirituali serpente probat ex bis Chri- sti verbis Luc. x, 19: Ecce dedi vobis potestatem calcandi super serpentes et scorpiones et super om- nem virtutem inimici. Quod si verbum a Scriptura adhibitum S. Joannes Chrysostomus idem esse cre- (67) Αὐτό. Legitur αὐτός in cod. Bodleiano et apud
Σὺ φῂς τὸν θεὸν ἐν τόπῳ μὴ δεῖν χωρεῖσθαι, καὶ πῶς νῦν λέγεις αὐτὸν ἐν τῷ παραδείσῳ περιπατεῖν; Ἄκουε ὅ φημι. ὁ μὲν θεὸς καὶ πατὴρ τῶν ὅλων ἀχώρητός ἐστιν καὶ ἐν τόπῳ οὐχ εὑρίσκεται· οὐ γάρ ἐστιν τόπος τῆς καταπαύσεως αὐτοῦ. ὁ δὲ λόγος αὐτοῦ, δι’ οὗ τὰ πάντα πεποίηκεν, δύναμις ὢν καὶ σοφία αὐτοῦ, ἀναλαμβάνων τὸ πρόσωπον τοῦ πατρὸς καὶ κυρίου τῶν ὅλων, οὗτος παρεγένετο εἰς τὸν παράδεισον ἐν προσώπῳ τοῦ θεοῦ καὶ ὡμίλει τῷ Ἀδάμ. καὶ γὰρ αὐτὴ ἡ θεία γραφὴ διδάσκει ἡμᾶς τὸν Ἀδὰμ λέγοντα τῆς φωνῆς ἀκηκοέναι. φωνὴ δὲ τί ἄλλο ἐστὶν ἀλλ’ ἢ ὁ λόγος ὁ τοῦ θεοῦ, ὅς ἐστιν καὶ υἱὸς αὐτοῦ; οὐχ ὡς οἱ ποιηταὶ καὶ μυθογράφοι λέγουσιν υἱοὺς θεῶν ἐκ συνουσίας γεννωμένους, ἀλλὰ ὡς ἀλήθεια διηγεῖται τὸν λόγον τὸν ὄντα διὰ παντὸς ἐνδιάθετον ἐν καρδίᾳ θεοῦ. πρὸ γάρ τι γίνεσθαι τοῦτον εἶχεν σύμβουλον, ἑαυτοῦ νοῦν καὶ φρόνησιν ὄντα. ὁπότε δὲ ἠθέλησεν ὁ θεὸς ποιῆσαι ὅσα ἐβουλεύσατο, τοῦτον τὸν λόγον ἐγέννησεν προφορικόν, πρωτότοκον πάσης κτίσεως, οὐ κενωθεὶς αὐτὸς τοῦ λόγου, ἀλλὰ λόγον γεννήσας καὶ τῷ λόγῳ αὐτοῦ διὰ παντὸς ὁμιλῶν.ρίων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, ὧν ἐποίησε Κύριος ὁ Θεός. Καὶ εἶπεν ὁ ὄφις τῇ γυναικί· Τί ὅτι εἶπεν ὁ Θεὸς, οὐ μὴ φάγητε ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ παραδείσου ; Καὶ εἶπεν ἡ γυνὴ τῷ ὄφει· Ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ παραδείσου φαγό μεθα, ἀπὸ δὲ καρποῦ τοῦ ξύλου, ὅ ἐστιν ἐν μέσῳ τοῦ πα- ραδείσου, εἶπεν ὁ Θεός· Οὐ μὴ φάγησθε ἀπ' αὐτοῦ, οὐδὲ μὴ ἅψησθε αὐτοῦ, ἵνα μὴ ἀποθάνητε. Καὶ εἶπεν ὁ ὄφις τῇ γυναικί· Οὐ θανάτῳ ἀποθανεῖσθε. Ηδει γὰρ ὁ Θεὸς ὅτι ἐν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ φάγητε ἀπ' αὐτοῦ, διανοιχθήσονται ὑμῶν οἱ ὀφθαλμοὶ, καὶ ἔσεσθε ὡς θεοί, γινώσκοντες καλὸν καὶ πονηρόν. Καὶ εἶδεν ἡ γυνή, ὅτι καλὸν τὸ ξύλον εἰς βρῶσιν, καὶ ὅτι ἀρεστὸν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἰδεῖν, καὶ ὡραῖόν ἐστι τοῦ κατανοῆσαι, καὶ λαβοῦσα ἀπὸ τοῦ καρποῦ αὐτοῦ, ἔφαγεν, καὶ ἔδωκεν καὶ τῷ ἀνδρὶ αύ τῆς μεθ' ἑαυτῆς, καὶ ἔφαγον. Καὶ διηνοίχθησαν οἱ ὀφθαλ- μοὶ τῶν δύο, καὶ ἔγνωσαν ὅτι γυμνοὶ ἦσαν· καὶ ἔῤῥαψαν φύλλα συχῆς, καὶ ἐποίησαν ἑαυτοῖς περιζώματα. Καὶ ἤκουσαν τῆς φωνῆς Κυρίου τοῦ Θεοῦ, περιπατοῦντος ἐν τῷ παραδείσῳ τὸ δειλινόν, καὶ ἐκρύβησαν ὅ τε Ἀδὰμ καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ ἐν μέσῳ τοῦ ξύλου τοῦ παραδείσου. Καὶ ἐκάλεσεν Κύριος ὁ Θεὸς τὸν Ἀδάμ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Ποῦ εἶ; Καὶ εἶ πεν αὐτῷ· Τὴν φωνήν σου ἤκουσα ἐν τῷ παραδείσῳ, καὶ ἐφοβήθην, ὅτι γυμνός είμι, καὶ ἐκρύβην. Και εξ πεν αὐτῷ · Τίς ἀνήγγειλέ σοι ὅτι γυμνὸς εἶ, εἰ μὴ ἀπὸ τοῦ ξύλου, οὗ ἐνετειλάμην σοι τούτου μόνου μὴ φαγεῖν, ἀπ' αὐτοῦ ἔφαγες; Καὶ εἶπεν Αδάμ· Ἡ γυνὴ ἦν ἔδωκάς μοι, αυτή μοι ἔδωκεν ἀπὸ τοῦ ξύλου, καὶ ἔφαγον. Καὶ εἶπεν ὁ Θεὸς τῇ γυναικί· Τί τοῦτο ἐποίησας ; Καὶ εἶπεν ἡ γυνή· Ὁ ὄφις ηπάτησέ με, καὶ ἔφαγον. Καὶ εἶπε Κύριος ὁ Θεὸς τῷ ὄφει· Οτι ἐποίησας τοῦτο, ἐπικατάρατος σὺ ἀπὸ πάντων τῶν θηρίων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, ἐπὶ τῷ στήθει καὶ τῇ κοιλίᾳ σου πορεύσῃ, καὶ γῆν φαγῇ πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωής σου. Καὶ ἔχθραν ποιήσω ἀνὰ μέσον σου, καὶ ἀνὰ μέσον τῆς γυναικὸς, καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ σπέρμα- τός σου, καὶ τοῦ σπέρματος αὐτῆς, αὐτό (67)σου τηρήσει τὴν κεφαλὴν, καὶ σὺ αὐτοῦ τηρήσεις τὴν πτέρναν. Καὶ τῇ γυναικὶ εἶπε· Πληθύνων πληθυνῶ τὰς λύπας σου, καὶ τὸν στεναγμόν σου· ἐν λύπῃ τέξῃ τέκνα, καὶ πρὸς τὸν ἄνδρα σου ἡ ἀποστροφή σου, καὶ αὐτός σου κυριεύσει. Τῷ δὲ Ἀδὰμ εἶπεν· Οτι ἤκουσας τῆς φωνῆς τῆς γυναικός σου, καὶ ἔφαγες ἀπὸ τοῦ ξύλου, οὗ ἐνετειλάμην σου μόνου τούτου μὴ φαγεῖν, ἀπ' αὐ τοῦ ἔφαγες· ἐπικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου, ἐν λύπῃ φαγῇ αὐτὴν πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς σου ἀκάνθας καὶ τριβόλους ἀνατελεῖ σοι, καὶ φαγῇ τὸν χόρτον τοῦ ἀγροῦ σου. Ἐν ἱδρῶτι τοῦ προσώπου σου φαγ:; τὸν ἄρτον σου, ἕως τοῦ ἀποστρέψαι σε εἰς τὴν γῆν, ἐξ ἧς ἐλήφθης· ὅτι γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ. » Τῆς μὲν οὖν ἱστορίας τοῦ ἀνθρώπου, καὶ τοῦ παραδείσου τὰ ῥητὰ τῆς ἁγίας Γραφῆς οὕτω περιέχει. ¹ τειρής σει, τειρήσει, Καὶ γὰρ τοσαύτην ἐκείνῳ μὲν παρέξω τὴν ἰσχύν, ὡς διηνεκῶς ἐπικεῖσθαι τῇ σῇ κεφαλῇ, σὲ δὲ τοῖς ἐκείνου ποσὶν ὑποκεῖσθαι, AD AUTOLYCUM LIB. II. A dior omni bestia agri, quam fecit Dominus Deus, et C dixit ad mulierem : Quare dixit Deus, non comede- tis de omni ligno horti? Et dixit mulier ad serpentem : De fructu omnis ligni horti comedimus, de fructu vero arboris quæ est in medio horti, dixit Deus : Ne- quaquam comedetis ex ea, neque contingetis illam, ne moriamini. Et dixit serpens ad mulierem : Non moriendo moriemini. Sciebat enim Deus, quod ipso die quando comederitis ex ipsa, aperientur oculi ve- stri, et eritis sicut dii, scientes bonum et malum. Vi- dit itaque mulier quod bonum esset lignum in cibum, et oculis gratum ad videndum et speciosum ad consi- derandum, et tulit de fructu illius et comedit, dedit- que viro suo secum, et comederant. Et aperti sunt oculi amborum, et cognoverunt quod nudi essent, et B consuerunt folia fculnea, feceruntque sibi cinctoria. Gen. 11, usque ad finem et 111, 1-19. LXX. Observat autem Pellus nonnullis placere conteret, sed pugnat Wolfius pro retinenda voce mpfset, modo ípsi observandi et insidiandi notio tribuatur. Utram vocem adhibuerit Theophilus, sta- tuere non audeo; sed tamen S. Joannes Chrysosto- mus, qui in eadem ac Theophilus Ecclesia sacer- dotii muuere perfunctus est, legebat quam- vis in ejus operibus legatur alterum verbum. Post- quam enim retulit verba Scripturæ, sic ea expla- • D Et audierunt vocem Domini Dei deambulantis in korto ad vesperam, et abscondit se Adam et uxor illius a facie Domini Dei inter arbores horti. Et vo- cavit Dominus Deus ipsum Adam, et ait illi : Ubi es tu? Qui ait : Vocem tuam audivi in horto, et exti- mui, quia nudus ego, et absconditus sum. Et ille dixit : Quis indicavit tibi quod nudus esses, nisi quia de ipsa arbore, de qua præcepi tibi ut non comede- res ex ipsa sola, comedisti? Et dixit Adam. Mulier quam dedisti mihi, ipsa dedit mihi de arbore, et comedi. Et dixit : Dominus Deus ad mulierem : Cur hoc fecisti ? Et dixit mulier : Serpens decepit me, et comedi. Et dixit Dominus Deus ad serpentem : Quia fecisti hoc, maledictus es præ omni animali, et præ omni bestia terræ: supra ventrem tuum gradieris, et pulverem comedes omnibus diebus vitæ tuæ. Et inimicitias po- nam inter te et inter mulierem, inter semen tuum, et inter semen illius, ipsum observabit capul tuum, et tu observabis ejus calcaneum. Ad mulierem vero dixit: Multiplicando multiplicabo dolores tuos et ge- mitum tuum; in dolore paries filios, et ad virum tuum erit conversio tua, et ipse dominabitur tibi. Ad Adam vero dixit : Quia audisti vocem uxoris tuæ, et comedisti de arbore, de qua præceperem tibi, ut ex ea sola non comederes; maledicta est terra in ope- ribus tuis, in dolore comedes eam omnibus diebus vitæ tuæ ; et spinas atque tribulos germinabit tibi, et manducabis herbam agri tui. In sudore vultus tui vesceris pane tuo, donec revertaris in terram de qua sumptus es, quia pulvis es, et in pulverem reversurus es 18. Verba sacræ Scripturæ, quantum attinet ad historiam hominis et paradisi, sic se habent. nat: Tanium enim robur illi tribuam, ut indesinenter tuo incumbat capiti, tu vero illius pedibus subjiciaris. Atque id præcipue impletum in spirituali serpente probat ex bis Chri- sti verbis Luc. x, 19: Ecce dedi vobis potestatem calcandi super serpentes et scorpiones et super om- nem virtutem inimici. Quod si verbum a Scriptura adhibitum S. Joannes Chrysostomus idem esse cre- (67) Αὐτό. Legitur αὐτός in cod. Bodleiano et apud
ὅθεν διδάσκουσιν ἡμᾶς αἱ ἅγιαι γραφαὶ καὶ πάντες οἱ πνευματοφόροι, ἐξ ὧν Ἰωάννης λέγει· Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ λόγος, καὶ ὁ λόγος ἦν πρὸς τὸν θεόν· δεικνὺς ὅτι ἐν πρώτοις μόνος ἦν ὁ θεὸς καὶ ἐν αὐτῷ ὁ λόγος. ἔπειτα λέγει· Καὶ θεὸς ἦν ὁ λόγος· πάντα δι’ αὐτοῦ ἐγένετο, καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδέν. θεὸς οὖν ὢν ὁ λόγος καὶ ἐκ θεοῦ πεφυκώς, ὁπόταν βούληται ὁ πατὴρ τῶν ὅλων, πέμπει αὐτὸν εἴς τινα τόπον, ὃς παραγινόμενος καὶ ἀκούεται καὶ ὁρᾶται, πεμπόμενος ὑπ’ αὐτοῦ καὶ ἐν τόπῳ εὑρίσκεται. Τὸν οὖν ἄνθρωπον ὁ θεὸς πεποίηκεν ἐν τῇ ἕκτῃ ἡμέρᾳ, τὴν δὲ πλάσιν αὐτοῦ πεφανέρωκεν μετὰ τὴν ἑβδόμην ἡμέραν, ὁπότε καὶ τὸν παράδεισον πεποίηκεν, εἰς τὸ ἐν κρείσσονι τόπῳ καὶ χωρίῳ διαφόρῳ αὐτὸν εἶναι. καὶ ὅτι ταῦτά ἐστιν ἀληθῆ, αὐτὸ τὸ ἔργον δείκνυσιν. πῶς γὰρ οὐκ ἔστιν κατανοῆσαι τὴν μὲν ὠδῖνα, ἣν πάσχουσιν ἐν τῷ τοκετῷ αἱ γυναῖκες, καὶ μετὰ τοῦτο λήθην τοῦ πόνου ποιοῦνται, ὅπως πληρωθῇ ὁ τοῦ θεοῦ λόγος εἰς τὸ αὐξάνεσθαι καὶ πληθύνεσθαι τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων; τί δ’ οὐχὶ καὶ τὴν τοῦ ὄφεως κατάκρισιν, πῶς στυγητὸς τυγχάνει ἕρπων ἐπὶ τῇ κοιλίᾳ καὶ ἐσθίων γῆν, ὅπως καὶ τοῦτο ᾖ εἰς ἀπόδειξιν ἡμῖν τῶν προειρημένων;ρίων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, ὧν ἐποίησε Κύριος ὁ Θεός. Καὶ εἶπεν ὁ ὄφις τῇ γυναικί· Τί ὅτι εἶπεν ὁ Θεὸς, οὐ μὴ φάγητε ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ παραδείσου ; Καὶ εἶπεν ἡ γυνὴ τῷ ὄφει· Ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ παραδείσου φαγό μεθα, ἀπὸ δὲ καρποῦ τοῦ ξύλου, ὅ ἐστιν ἐν μέσῳ τοῦ πα- ραδείσου, εἶπεν ὁ Θεός· Οὐ μὴ φάγησθε ἀπ' αὐτοῦ, οὐδὲ μὴ ἅψησθε αὐτοῦ, ἵνα μὴ ἀποθάνητε. Καὶ εἶπεν ὁ ὄφις τῇ γυναικί· Οὐ θανάτῳ ἀποθανεῖσθε. Ηδει γὰρ ὁ Θεὸς ὅτι ἐν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ φάγητε ἀπ' αὐτοῦ, διανοιχθήσονται ὑμῶν οἱ ὀφθαλμοὶ, καὶ ἔσεσθε ὡς θεοί, γινώσκοντες καλὸν καὶ πονηρόν. Καὶ εἶδεν ἡ γυνή, ὅτι καλὸν τὸ ξύλον εἰς βρῶσιν, καὶ ὅτι ἀρεστὸν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἰδεῖν, καὶ ὡραῖόν ἐστι τοῦ κατανοῆσαι, καὶ λαβοῦσα ἀπὸ τοῦ καρποῦ αὐτοῦ, ἔφαγεν, καὶ ἔδωκεν καὶ τῷ ἀνδρὶ αύ τῆς μεθ' ἑαυτῆς, καὶ ἔφαγον. Καὶ διηνοίχθησαν οἱ ὀφθαλ- μοὶ τῶν δύο, καὶ ἔγνωσαν ὅτι γυμνοὶ ἦσαν· καὶ ἔῤῥαψαν φύλλα συχῆς, καὶ ἐποίησαν ἑαυτοῖς περιζώματα. Καὶ ἤκουσαν τῆς φωνῆς Κυρίου τοῦ Θεοῦ, περιπατοῦντος ἐν τῷ παραδείσῳ τὸ δειλινόν, καὶ ἐκρύβησαν ὅ τε Ἀδὰμ καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ ἐν μέσῳ τοῦ ξύλου τοῦ παραδείσου. Καὶ ἐκάλεσεν Κύριος ὁ Θεὸς τὸν Ἀδάμ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Ποῦ εἶ; Καὶ εἶ πεν αὐτῷ· Τὴν φωνήν σου ἤκουσα ἐν τῷ παραδείσῳ, καὶ ἐφοβήθην, ὅτι γυμνός είμι, καὶ ἐκρύβην. Και εξ πεν αὐτῷ · Τίς ἀνήγγειλέ σοι ὅτι γυμνὸς εἶ, εἰ μὴ ἀπὸ τοῦ ξύλου, οὗ ἐνετειλάμην σοι τούτου μόνου μὴ φαγεῖν, ἀπ' αὐτοῦ ἔφαγες; Καὶ εἶπεν Αδάμ· Ἡ γυνὴ ἦν ἔδωκάς μοι, αυτή μοι ἔδωκεν ἀπὸ τοῦ ξύλου, καὶ ἔφαγον. Καὶ εἶπεν ὁ Θεὸς τῇ γυναικί· Τί τοῦτο ἐποίησας ; Καὶ εἶπεν ἡ γυνή· Ὁ ὄφις ηπάτησέ με, καὶ ἔφαγον. Καὶ εἶπε Κύριος ὁ Θεὸς τῷ ὄφει· Οτι ἐποίησας τοῦτο, ἐπικατάρατος σὺ ἀπὸ πάντων τῶν θηρίων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, ἐπὶ τῷ στήθει καὶ τῇ κοιλίᾳ σου πορεύσῃ, καὶ γῆν φαγῇ πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωής σου. Καὶ ἔχθραν ποιήσω ἀνὰ μέσον σου, καὶ ἀνὰ μέσον τῆς γυναικὸς, καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ σπέρμα- τός σου, καὶ τοῦ σπέρματος αὐτῆς, αὐτό (67)σου τηρήσει τὴν κεφαλὴν, καὶ σὺ αὐτοῦ τηρήσεις τὴν πτέρναν. Καὶ τῇ γυναικὶ εἶπε· Πληθύνων πληθυνῶ τὰς λύπας σου, καὶ τὸν στεναγμόν σου· ἐν λύπῃ τέξῃ τέκνα, καὶ πρὸς τὸν ἄνδρα σου ἡ ἀποστροφή σου, καὶ αὐτός σου κυριεύσει. Τῷ δὲ Ἀδὰμ εἶπεν· Οτι ἤκουσας τῆς φωνῆς τῆς γυναικός σου, καὶ ἔφαγες ἀπὸ τοῦ ξύλου, οὗ ἐνετειλάμην σου μόνου τούτου μὴ φαγεῖν, ἀπ' αὐ τοῦ ἔφαγες· ἐπικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου, ἐν λύπῃ φαγῇ αὐτὴν πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς σου ἀκάνθας καὶ τριβόλους ἀνατελεῖ σοι, καὶ φαγῇ τὸν χόρτον τοῦ ἀγροῦ σου. Ἐν ἱδρῶτι τοῦ προσώπου σου φαγ:; τὸν ἄρτον σου, ἕως τοῦ ἀποστρέψαι σε εἰς τὴν γῆν, ἐξ ἧς ἐλήφθης· ὅτι γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ. » Τῆς μὲν οὖν ἱστορίας τοῦ ἀνθρώπου, καὶ τοῦ παραδείσου τὰ ῥητὰ τῆς ἁγίας Γραφῆς οὕτω περιέχει. ¹ τειρής σει, τειρήσει, Καὶ γὰρ τοσαύτην ἐκείνῳ μὲν παρέξω τὴν ἰσχύν, ὡς διηνεκῶς ἐπικεῖσθαι τῇ σῇ κεφαλῇ, σὲ δὲ τοῖς ἐκείνου ποσὶν ὑποκεῖσθαι, AD AUTOLYCUM LIB. II. A dior omni bestia agri, quam fecit Dominus Deus, et C dixit ad mulierem : Quare dixit Deus, non comede- tis de omni ligno horti? Et dixit mulier ad serpentem : De fructu omnis ligni horti comedimus, de fructu vero arboris quæ est in medio horti, dixit Deus : Ne- quaquam comedetis ex ea, neque contingetis illam, ne moriamini. Et dixit serpens ad mulierem : Non moriendo moriemini. Sciebat enim Deus, quod ipso die quando comederitis ex ipsa, aperientur oculi ve- stri, et eritis sicut dii, scientes bonum et malum. Vi- dit itaque mulier quod bonum esset lignum in cibum, et oculis gratum ad videndum et speciosum ad consi- derandum, et tulit de fructu illius et comedit, dedit- que viro suo secum, et comederant. Et aperti sunt oculi amborum, et cognoverunt quod nudi essent, et B consuerunt folia fculnea, feceruntque sibi cinctoria. Gen. 11, usque ad finem et 111, 1-19. LXX. Observat autem Pellus nonnullis placere conteret, sed pugnat Wolfius pro retinenda voce mpfset, modo ípsi observandi et insidiandi notio tribuatur. Utram vocem adhibuerit Theophilus, sta- tuere non audeo; sed tamen S. Joannes Chrysosto- mus, qui in eadem ac Theophilus Ecclesia sacer- dotii muuere perfunctus est, legebat quam- vis in ejus operibus legatur alterum verbum. Post- quam enim retulit verba Scripturæ, sic ea expla- • D Et audierunt vocem Domini Dei deambulantis in korto ad vesperam, et abscondit se Adam et uxor illius a facie Domini Dei inter arbores horti. Et vo- cavit Dominus Deus ipsum Adam, et ait illi : Ubi es tu? Qui ait : Vocem tuam audivi in horto, et exti- mui, quia nudus ego, et absconditus sum. Et ille dixit : Quis indicavit tibi quod nudus esses, nisi quia de ipsa arbore, de qua præcepi tibi ut non comede- res ex ipsa sola, comedisti? Et dixit Adam. Mulier quam dedisti mihi, ipsa dedit mihi de arbore, et comedi. Et dixit : Dominus Deus ad mulierem : Cur hoc fecisti ? Et dixit mulier : Serpens decepit me, et comedi. Et dixit Dominus Deus ad serpentem : Quia fecisti hoc, maledictus es præ omni animali, et præ omni bestia terræ: supra ventrem tuum gradieris, et pulverem comedes omnibus diebus vitæ tuæ. Et inimicitias po- nam inter te et inter mulierem, inter semen tuum, et inter semen illius, ipsum observabit capul tuum, et tu observabis ejus calcaneum. Ad mulierem vero dixit: Multiplicando multiplicabo dolores tuos et ge- mitum tuum; in dolore paries filios, et ad virum tuum erit conversio tua, et ipse dominabitur tibi. Ad Adam vero dixit : Quia audisti vocem uxoris tuæ, et comedisti de arbore, de qua præceperem tibi, ut ex ea sola non comederes; maledicta est terra in ope- ribus tuis, in dolore comedes eam omnibus diebus vitæ tuæ ; et spinas atque tribulos germinabit tibi, et manducabis herbam agri tui. In sudore vultus tui vesceris pane tuo, donec revertaris in terram de qua sumptus es, quia pulvis es, et in pulverem reversurus es 18. Verba sacræ Scripturæ, quantum attinet ad historiam hominis et paradisi, sic se habent. nat: Tanium enim robur illi tribuam, ut indesinenter tuo incumbat capiti, tu vero illius pedibus subjiciaris. Atque id præcipue impletum in spirituali serpente probat ex bis Chri- sti verbis Luc. x, 19: Ecce dedi vobis potestatem calcandi super serpentes et scorpiones et super om- nem virtutem inimici. Quod si verbum a Scriptura adhibitum S. Joannes Chrysostomus idem esse cre- (67) Αὐτό. Legitur αὐτός in cod. Bodleiano et apud
Ἐξανατείλας οὖν ὁ θεὸς ἐκ τῆς γῆς ἔτι πᾶν ξύλον, ὡραῖον εἰς ὅρασιν καὶ καλὸν εἰς βρῶσιν. ἐν γὰρ πρώτοις μόνα ἦν τὰ ἐν τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ γεγενημένα, φυτὰ καὶ σπέρματα καὶ χλόαι· τὰ δὲ ἐν τῷ παραδείσῳ ἐγενήθη διαφόρῳ καλλονῇ καὶ ὡραιότητι, ὅπου γε καὶ φυτεία ὠνόμασται ὑπὸ θεοῦ πεφυτευμένη. καὶ τὰ μὲν λοιπὰ φυτὰ ὅμοια καὶ ὁ κόσμος ἔσχηκεν· τὰ δὲ δύο ξύλα, τὸ τῆς ζωῆς καὶ τὸ τῆς γνώσεως, οὐκ ἔσχηκεν ἑτέρα γῆ ἀλλ’ ἢ ἐν μόνῳ τῷ παραδείσῳ. ὅτι δὲ καὶ ὁ παράδεισος γῆ ἐστιν καὶ ἐπὶ τῆς γῆς πεφύτευται, ἡ γραφὴ λέγει· Καὶ ἐφύτευσεν ὁ θεὸς παράδεισον ἐν Ἐδὲμ κατὰ ἀνατολάς, καὶ ἔθετο ἐκεῖ τὸν ἄνθρωπον· καὶ ἐξανέτειλεν ὁ θεὸς ἔτι ἀπὸ τῆς γῆς πᾶν ξύλον ὡραῖον εἰς ὅρασιν καὶ καλὸν εἰς βρῶσιν. τὸ οὖν ἔτι ἐκ τῆς γῆς καὶ κατὰ ἀνατολὰς σαφῶς διδάσκει ἡμᾶς ἡ θεία γραφὴ τὸν παράδεισον ὑπὸ τοῦτον τὸν οὐρανόν, ὑφ’ ὃν καὶ ἀνατολαὶ καὶ γῆ εἰσιν. Ἐδὲμ δὲ ἑβραϊστὶ τὸ εἰρημένον ἑρμηνεύεται τρυφή. Ποταμὸν δὲ σεσήμακεν ἐκπορεύεσθαι ἐξ Ἐδὲμ ποτίζειν τὸν παράδεισον, κἀκεῖθεν διαχωρίζεσθαι εἰς τέσσαρας ἀρχάς·ρίων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, ὧν ἐποίησε Κύριος ὁ Θεός. Καὶ εἶπεν ὁ ὄφις τῇ γυναικί· Τί ὅτι εἶπεν ὁ Θεὸς, οὐ μὴ φάγητε ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ παραδείσου ; Καὶ εἶπεν ἡ γυνὴ τῷ ὄφει· Ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ παραδείσου φαγό μεθα, ἀπὸ δὲ καρποῦ τοῦ ξύλου, ὅ ἐστιν ἐν μέσῳ τοῦ πα- ραδείσου, εἶπεν ὁ Θεός· Οὐ μὴ φάγησθε ἀπ' αὐτοῦ, οὐδὲ μὴ ἅψησθε αὐτοῦ, ἵνα μὴ ἀποθάνητε. Καὶ εἶπεν ὁ ὄφις τῇ γυναικί· Οὐ θανάτῳ ἀποθανεῖσθε. Ηδει γὰρ ὁ Θεὸς ὅτι ἐν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ φάγητε ἀπ' αὐτοῦ, διανοιχθήσονται ὑμῶν οἱ ὀφθαλμοὶ, καὶ ἔσεσθε ὡς θεοί, γινώσκοντες καλὸν καὶ πονηρόν. Καὶ εἶδεν ἡ γυνή, ὅτι καλὸν τὸ ξύλον εἰς βρῶσιν, καὶ ὅτι ἀρεστὸν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἰδεῖν, καὶ ὡραῖόν ἐστι τοῦ κατανοῆσαι, καὶ λαβοῦσα ἀπὸ τοῦ καρποῦ αὐτοῦ, ἔφαγεν, καὶ ἔδωκεν καὶ τῷ ἀνδρὶ αύ τῆς μεθ' ἑαυτῆς, καὶ ἔφαγον. Καὶ διηνοίχθησαν οἱ ὀφθαλ- μοὶ τῶν δύο, καὶ ἔγνωσαν ὅτι γυμνοὶ ἦσαν· καὶ ἔῤῥαψαν φύλλα συχῆς, καὶ ἐποίησαν ἑαυτοῖς περιζώματα. Καὶ ἤκουσαν τῆς φωνῆς Κυρίου τοῦ Θεοῦ, περιπατοῦντος ἐν τῷ παραδείσῳ τὸ δειλινόν, καὶ ἐκρύβησαν ὅ τε Ἀδὰμ καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ ἐν μέσῳ τοῦ ξύλου τοῦ παραδείσου. Καὶ ἐκάλεσεν Κύριος ὁ Θεὸς τὸν Ἀδάμ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Ποῦ εἶ; Καὶ εἶ πεν αὐτῷ· Τὴν φωνήν σου ἤκουσα ἐν τῷ παραδείσῳ, καὶ ἐφοβήθην, ὅτι γυμνός είμι, καὶ ἐκρύβην. Και εξ πεν αὐτῷ · Τίς ἀνήγγειλέ σοι ὅτι γυμνὸς εἶ, εἰ μὴ ἀπὸ τοῦ ξύλου, οὗ ἐνετειλάμην σοι τούτου μόνου μὴ φαγεῖν, ἀπ' αὐτοῦ ἔφαγες; Καὶ εἶπεν Αδάμ· Ἡ γυνὴ ἦν ἔδωκάς μοι, αυτή μοι ἔδωκεν ἀπὸ τοῦ ξύλου, καὶ ἔφαγον. Καὶ εἶπεν ὁ Θεὸς τῇ γυναικί· Τί τοῦτο ἐποίησας ; Καὶ εἶπεν ἡ γυνή· Ὁ ὄφις ηπάτησέ με, καὶ ἔφαγον. Καὶ εἶπε Κύριος ὁ Θεὸς τῷ ὄφει· Οτι ἐποίησας τοῦτο, ἐπικατάρατος σὺ ἀπὸ πάντων τῶν θηρίων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, ἐπὶ τῷ στήθει καὶ τῇ κοιλίᾳ σου πορεύσῃ, καὶ γῆν φαγῇ πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωής σου. Καὶ ἔχθραν ποιήσω ἀνὰ μέσον σου, καὶ ἀνὰ μέσον τῆς γυναικὸς, καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ σπέρμα- τός σου, καὶ τοῦ σπέρματος αὐτῆς, αὐτό (67)σου τηρήσει τὴν κεφαλὴν, καὶ σὺ αὐτοῦ τηρήσεις τὴν πτέρναν. Καὶ τῇ γυναικὶ εἶπε· Πληθύνων πληθυνῶ τὰς λύπας σου, καὶ τὸν στεναγμόν σου· ἐν λύπῃ τέξῃ τέκνα, καὶ πρὸς τὸν ἄνδρα σου ἡ ἀποστροφή σου, καὶ αὐτός σου κυριεύσει. Τῷ δὲ Ἀδὰμ εἶπεν· Οτι ἤκουσας τῆς φωνῆς τῆς γυναικός σου, καὶ ἔφαγες ἀπὸ τοῦ ξύλου, οὗ ἐνετειλάμην σου μόνου τούτου μὴ φαγεῖν, ἀπ' αὐ τοῦ ἔφαγες· ἐπικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου, ἐν λύπῃ φαγῇ αὐτὴν πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς σου ἀκάνθας καὶ τριβόλους ἀνατελεῖ σοι, καὶ φαγῇ τὸν χόρτον τοῦ ἀγροῦ σου. Ἐν ἱδρῶτι τοῦ προσώπου σου φαγ:; τὸν ἄρτον σου, ἕως τοῦ ἀποστρέψαι σε εἰς τὴν γῆν, ἐξ ἧς ἐλήφθης· ὅτι γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ. » Τῆς μὲν οὖν ἱστορίας τοῦ ἀνθρώπου, καὶ τοῦ παραδείσου τὰ ῥητὰ τῆς ἁγίας Γραφῆς οὕτω περιέχει. ¹ τειρής σει, τειρήσει, Καὶ γὰρ τοσαύτην ἐκείνῳ μὲν παρέξω τὴν ἰσχύν, ὡς διηνεκῶς ἐπικεῖσθαι τῇ σῇ κεφαλῇ, σὲ δὲ τοῖς ἐκείνου ποσὶν ὑποκεῖσθαι, AD AUTOLYCUM LIB. II. A dior omni bestia agri, quam fecit Dominus Deus, et C dixit ad mulierem : Quare dixit Deus, non comede- tis de omni ligno horti? Et dixit mulier ad serpentem : De fructu omnis ligni horti comedimus, de fructu vero arboris quæ est in medio horti, dixit Deus : Ne- quaquam comedetis ex ea, neque contingetis illam, ne moriamini. Et dixit serpens ad mulierem : Non moriendo moriemini. Sciebat enim Deus, quod ipso die quando comederitis ex ipsa, aperientur oculi ve- stri, et eritis sicut dii, scientes bonum et malum. Vi- dit itaque mulier quod bonum esset lignum in cibum, et oculis gratum ad videndum et speciosum ad consi- derandum, et tulit de fructu illius et comedit, dedit- que viro suo secum, et comederant. Et aperti sunt oculi amborum, et cognoverunt quod nudi essent, et B consuerunt folia fculnea, feceruntque sibi cinctoria. Gen. 11, usque ad finem et 111, 1-19. LXX. Observat autem Pellus nonnullis placere conteret, sed pugnat Wolfius pro retinenda voce mpfset, modo ípsi observandi et insidiandi notio tribuatur. Utram vocem adhibuerit Theophilus, sta- tuere non audeo; sed tamen S. Joannes Chrysosto- mus, qui in eadem ac Theophilus Ecclesia sacer- dotii muuere perfunctus est, legebat quam- vis in ejus operibus legatur alterum verbum. Post- quam enim retulit verba Scripturæ, sic ea expla- • D Et audierunt vocem Domini Dei deambulantis in korto ad vesperam, et abscondit se Adam et uxor illius a facie Domini Dei inter arbores horti. Et vo- cavit Dominus Deus ipsum Adam, et ait illi : Ubi es tu? Qui ait : Vocem tuam audivi in horto, et exti- mui, quia nudus ego, et absconditus sum. Et ille dixit : Quis indicavit tibi quod nudus esses, nisi quia de ipsa arbore, de qua præcepi tibi ut non comede- res ex ipsa sola, comedisti? Et dixit Adam. Mulier quam dedisti mihi, ipsa dedit mihi de arbore, et comedi. Et dixit : Dominus Deus ad mulierem : Cur hoc fecisti ? Et dixit mulier : Serpens decepit me, et comedi. Et dixit Dominus Deus ad serpentem : Quia fecisti hoc, maledictus es præ omni animali, et præ omni bestia terræ: supra ventrem tuum gradieris, et pulverem comedes omnibus diebus vitæ tuæ. Et inimicitias po- nam inter te et inter mulierem, inter semen tuum, et inter semen illius, ipsum observabit capul tuum, et tu observabis ejus calcaneum. Ad mulierem vero dixit: Multiplicando multiplicabo dolores tuos et ge- mitum tuum; in dolore paries filios, et ad virum tuum erit conversio tua, et ipse dominabitur tibi. Ad Adam vero dixit : Quia audisti vocem uxoris tuæ, et comedisti de arbore, de qua præceperem tibi, ut ex ea sola non comederes; maledicta est terra in ope- ribus tuis, in dolore comedes eam omnibus diebus vitæ tuæ ; et spinas atque tribulos germinabit tibi, et manducabis herbam agri tui. In sudore vultus tui vesceris pane tuo, donec revertaris in terram de qua sumptus es, quia pulvis es, et in pulverem reversurus es 18. Verba sacræ Scripturæ, quantum attinet ad historiam hominis et paradisi, sic se habent. nat: Tanium enim robur illi tribuam, ut indesinenter tuo incumbat capiti, tu vero illius pedibus subjiciaris. Atque id præcipue impletum in spirituali serpente probat ex bis Chri- sti verbis Luc. x, 19: Ecce dedi vobis potestatem calcandi super serpentes et scorpiones et super om- nem virtutem inimici. Quod si verbum a Scriptura adhibitum S. Joannes Chrysostomus idem esse cre- (67) Αὐτό. Legitur αὐτός in cod. Bodleiano et apud
PG 6:1089ὧν δύο οἱ καλούμενοι Φεισὼν καὶ Γεὼν ποτίζουσιν τὰ ἀνατολικὰ μέρη, μάλιστα ὁ Γεών, ὁ κυκλῶν πᾶσαν γῆν Αἰθιοπίας, ὅν φασιν ἐν τῇ Αἰγύπτῳ ἀποφαίνεσθαι τὸν καλούμενον Νεῖλον. οἱ δὲ ἄλλοι δύο ποταμοὶ φανερῶς γινώσκονται παρ’ ἡμῖν, οἱ καλούμενοι Τίγρις καὶ Εὐφράτης· οὗτοι γὰρ γειτνιῶσιν ἕως τῶν ἡμετέρων κλιμάτων. Θεὶς δὲ ὁ θεὸς τὸν ἄνθρωπον, καθὼς προειρήκαμεν, ἐν τῷ παραδείσῳ εἰς τὸ ἐργάζεσθαι καὶ φυλάσσειν αὐτόν, ἐνετείλατο αὐτῷ ἀπὸ πάντων τῶν καρπῶν ἐσθίειν, δηλονότι καὶ ἀπὸ τοῦ τῆς ζωῆς, μόνον δὲ ἐκ τοῦ ξύλου τῆς γνώσεως ἐνετείλατο αὐτῷ μὴ γεύσασθαι. μετέθηκεν δὲ αὐτὸν ὁ θεὸς ἐκ τῆς γῆς, ἐξ ἧς ἐγεγόνει, εἰς τὸν παράδεισον, διδοὺς αὐτῷ ἀφορμὴν προκοπῆς, ὅπως αὐξάνων καὶ τέλειος γενόμενος, ἔτι δὲ καὶ θεὸς ἀναδειχθείς, οὕτως καὶ εἰς οὐρανὸν ἀναβῇ (μέσος γὰρ ὁ ἄνθρωπος ἐγεγόνει, οὔτε θνητὸς ὁλοσχερῶς οὔτε ἀθάνατος τὸ καθόλου, δεκτικὸς δὲ ἑκατέρων· οὕτως καὶ τὸ χωρίον ὁ παράδεισος, ὡς πρὸς καλλονήν, μέσος τοῦ κόσμου καὶ τοῦ οὐρανοῦ γεγένηται), ἔχων ἀϊδιότητα.Α παράδεισος, ὡς πρὸς καλλονήν, μέσος τοῦ κόσμου καὶ τοῦ οὐρανοῦ γεγένηται), ἔχων ἀϊδιότητα (75). Τῷ δὲ εἰπεῖν, ἐργάζεσθε (76), οὐκ ἄλλην τινὰ έργα- σίαν δηλοῖ ἀλλ᾽ ἢ τὸ φυλάττειν τὴν ἐντολὴν τοῦ Θεοῦ, ὅπως μὴ παρακούσας ἀπολέσῃ ἑαυτὸν, καθὼς καὶ ἀπώλεσε διὰ ἁμαρτίας. καὶ ὁ καρπὸς αὐτοῦ καλός. Οὐ γὰρ, ὡς οἴονταί τινες, θάνατον εἶχε τὸ ξύλον, ἀλλ' ἡ παρακοή. Οὐ γάρ τι ἔτε ρον ἦν ἐν τῷ καρπῷ ἢ μόνον γνῶσις· ἡ δὲ γνώσις και λὴ, ἐπὰν αὐτῇ οἰκείως τις χρήσηται. Τῇ δὲ οὔσῃ ἡλι - κίᾳ ὁ Ἀδὰμ ἔτι νήπιος ἦν (77), διὸ οὔπω ἠδύνατο τὴν γνῶσιν κατ' ἀξίαν χωρείν. Καὶ γὰρ νῦν, ἐὰν γενηθή παιδίον, οὐκ ἤδη δύναται ἄρτον ἐσθίειν, ἀλλὰ πρῶτον γάλακτι ἀνατρέφεται, ἔπειτα κατὰ πρόσβασιν τῆς Β ἡλικίας καὶ ἐπὶ τὴν στερεὰν τροφὴν ἔρχεται. Οὕτως έχων ἀϊδιότητα αὐτόν έργα- ζεσθαι αὐτὸν καὶ φυλάσσειν, αὐτόν, ἂν ἐγεγόνει καὶ τῷ ᾿Αδάμ · διὸ οὐχ ὡς φθονῶν αὐτῷ ὁ Θεὸς, ὡς οἴονταί τινες, ἐκέλευσε μὴ ἐσθίειν ἀπὸ τῆς γνώσεως (78). Ετι μὴν καὶ ἐβούλετο δοκιμάσαι αὐτὸν, εἰ ὑπήκοος γίνεται τῇ ἐντολῇ αὐτοῦ. ῎Αμα δὲ καὶ ἐπὶ πλείονα χρόνον ἐβούλετο ἁπλοῦν καὶ ἀκέραιον διαμεἶναι τὸν ἄνθρωπον νηπιάζοντα. Τοῦτο γὰρ ὁσιόν ἐστιν οὐ μόνον παρὰ Θεῷ, ἀλλὰ καὶ παρὰ ἀνθρώποις, τὸ ἐν ἁπλότητι καὶ ἀκακίᾳ ὑποτάσσεσθαι τοῖς γονεῦ σιν. Ἔτι δὲ χρὴ τὰ τέκνα τοῖς γονεῦσιν ὑποτάσσε σθαι (79). Εἰ δὲ χρὴ τὰ τέκνα τοῖς γονεῦσιν ὑποτάσε σεσθαι, πόσῳ μᾶλλον τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ τῶν ὅλων ; Ετι μὲν καὶ ἄσχημόν ἐστι τὰ παιδία τὰ νήπια ὑπὲρ ἡλικίαν φρονεῖν· καθάπερ γὰρ τῇ ἡλικίᾳ τις πρὸς τάξιν αὔξει, οὕτω καὶ ἐν τῷ φρονεῖν. Αλλ' ὥστε (80) ἐπὰν νόμος κελεύσῃ ἀπέχεσθαι ἀπό τινος, καὶ μὴ ὑπα- κούῃ τις, δηλονότι οὐχ ὁ νόμος κόλασιν παρέχει, ἀλλὰ ἡ ἀπείθεια, καὶ ἡ παρακοή. Καὶ γὰρ πατὴρ ἰδίῳ τέ χνῳ ἐνίοτε προστάσσει ἀπέχεσθαί τινων, καὶ ἐπὰν οὐχ ὑπακούῃ τῇ πατρικῇ ἐντολῇ, δέρεται καὶ ἐπιτιμίας τυγχάνει διὰ τὴν παρακοήν. Καὶ οὐκ ἤδη αὐτὰ τὰ πράγματα πληγαί εἰσιν, ἀλλ' ἡ παρακοὴ τῷ ἀπει θοῦντι ὕβριν (81) περιποιεῖται. Οὕτω καὶ τῷ πρωτο- πλάστῳ ἡ παρακοὴ περιεποιήσατο ἐκβληθῆναι αὐτὸν ἐκ τοῦ παραδείσου · οὐ μέντοι γε ὡς κακοῦ τι ἔχοντος τοῦ ξύλου τῆς γνώσεως, διὰ δὲ τῆς παρακοῆς ὁ ἄν θρωπος ἐξήντλησε πόνον, ὀδύνην, λύπην, καὶ τὸ τέλος ὑπὸ θάνατον έπεσε. έργά ζεσθαι. ἀπὸ ξύλου τῆς γνώσεως. τάσσεσθαι. ἐπὰν νόμος. S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI ptura, ut operaretur, non alium laborem significat A quam præcepti divini custodiam, ne, si dicto au- diens non esset, seipsum perderet, ut peccato per- didit. edere vetuerit. — Bonum quidem erat ipsum scientiæ lignum, bonusque illius fructus. Neque enim, ut quidam existimant, mortiferum erat lignum, sed mandati prætergressio. Aliud enim non erat in ligno, nisi scientia; bona autem scientia, si quis ea apte utatur. Qua autem ætate erat Adam, adhuc infans erat, necdum idoneus esse poterat, qui scien- tiam perciperet. Nam et nunc infans, cum genitus fuerit, nondum potest panem edere, sed primum lacte nutritur, deinde progrediente ætate etiam ad solidum cibum accedit. Idem ¡quoque Adamo eve- nisset : quapropter non invidens ei Deus, ut quidam existimant, interdixit ne de ligno scientiæ comede- ret. Adhuc etiam volebat eum experiri et periclitari utrum sibi dicto auditurus esset. Simul diutius vo- lebat simplicem et sincerum permanere hominem puerascentem. Hoc enim sanctum est non solum apud Deum, sed etiam apud homines, in simplici- tate et innocentia subjici parentibus. Quod si pueri submissi esse parentibus debent, quanto magis parenti omnium Deo! Præterea indecorum est pue- ros infantes plus sapere quam ætas postulet; quem- admodum enim nemo crescit alate nisi quibusdam veluti gradibus, ita nec sapientia. Denique cum lex præscribit, ut ab aliqua re abstineatur, si quis non pareat, perspicuum est non legem causam esse sup- plicii, sed inobedientiam et legis pretergressionem. Pater enim filio suo interdum nonnullis rebus in- terdicit, ac si paterno mandato non paruerit, rapulat et mulctatur, quia obsequi noluit, nec jam res ipsa sunt plagæ, sed detrectata obedientia damno est detrectanti. Sic primo homini mandati prætergressio id attulit, ut e paradiso ejiceretur; non quod mali quidquam iuesset ligno scientia, sed ex peccato tan- quam ex fonte in bominem duxerunt labores, do- lores, molestiæ, ac denique mors ipsa. - tain hunc locum illustrat, cui tenebras injecerant interpretes dum hæc verba, referunt ad ipsum paradisum. Comparat Theophilus paradisi statum cum ipsius Adami statu, quem nec mortalem nec immortalem creatum fuisse docet. lus non legisse in his Scripturæ verbis, vel illud non ad paradisum retulisse, sed ad Adamum, quasi is es- set sensus, ut ipse operaretur et custodiret. Mirifice consensit cum Theophilo S. Ambrosius in his ver- bis interpretandis ac forte etiam legendis: Ideoque, inquit in libro De parad. c. 4, de viro tantum Scri- ptura dicit quia ‹ Posuit eum in paradiso operari et custodire. In opere enim quidam virtutis processus est, in custodia quadam consummatio operis depre- henditur, eo quod quasi consummata custodiat. Hæc duo ab homine requiruntur, ut et operibus nova quæ- C D rat, et parla custodiat, quod est generale. Leg. vide Præfationem. dum Merito hæc verba delenda judicat Wol fius, quæ hic perincommode repetuntur. dem et iterum paulo post editi Cod. Bodl. et Hamb. ut in textu. dum videtur wç, quæ particula facile potuit excidere ob similem sonum syllabæ præcedentis. Irenæus lib. ii, cap. 23, n. : Quapropter, inquit, et ejecit eum de paradiso, et a ligno vitæ longe transtulit; non invidens ei lignum vitæ, quemadmodum quidam au- 25. Τὸ μὲν ξύλον τὸ τῆς γνώσεως αὐτὸ μὲν καλόν, 25. Non accusandus Deus quod de ligno scientiæ 26. Merito mors inflicta homini prævaricatori. (75) Ἔχων ἀιδιότητα. Apposita parenthesis to- (76) Τῷ δὲ εἰπεῖν, ἐργάζεσθε. Videtur Theophi- 26. Καὶ τοῦτο δὲ ὁ Θεὸς μεγάλην εὐεργεσίαν (89) (77) Ἔτι νήπιος ήr. De hac Theophili sententia (78) Ἀπὸ τῆς γνώσεως. Monuit Wolfius legen- (79) Ἔτι δὲ χρὴ τὰ τέκνα τοῖς γονεῦσιν ὑπο- (80) Αλλ' ὥστε. Legendum videtur άλλως τε. Ibi (81) Υβριν. Bodl. ὕβρεις. (82) Μεγάλην εὐεργεσίαν. Ante hac verba adden-
τὸ δὲ εἰπεῖν ἐργάζεσθαι οὐκ ἄλλην τινὰ ἐργασίαν δηλοῖ ἀλλ’ ἢ τὸ φυλάσσειν τὴν ἐντολὴν τοῦ θεοῦ, ὅπως μὴ παρακούσας ἀπολέσῃ ἑαυτόν, καθὼς καὶ ἀπώλεσεν διὰ ἁμαρτίας. Τὸ μὲν ξύλον τὸ τῆς γνώσεως αὐτὸ μὲν καλὸν καὶ ὁ καρπὸς αὐτοῦ καλός. οὐ γάρ, ὡς οἴονταί τινες, θάνατον εἶχεν τὸ ξύλον, ἀλλ’ ἡ παρακοή. οὐ γάρ τι ἕτερον ἦν ἐν τῷ καρπῷ ἢ μόνον γνῶσις. ἡ δὲ γνῶσις καλή, ἐπὰν αὐτῇ οἰκείως τις χρήσηται. τῇ δὲ οὔσῃ ἡλικίᾳ ὅδε Ἀδὰμ ἔτη νήπιος ἦν· διὸ οὔπω ἠδύνατο τὴν γνῶσιν κατ’ ἀξίαν χωρεῖν. καὶ γὰρ νῦν ἐπὰν γενηθῇ παιδίον, οὐκ ἤδη δύναται ἄρτον ἐσθίειν, ἀλλὰ πρῶτον γάλακτι ἀνατρέφεται, ἔπειτα κατὰ πρόσβασιν τῆς ἡλικίας καὶ ἐπὶ τὴν στερεὰν τροφὴν ἔρχεται. οὕτως ἂν γεγόνει καὶ τῷ Ἀδάμ. διὸ οὐχ ὡς φθονῶν αὐτῷ ὁ θεός, ὡς οἴονταί τινες, ἐκέλευσεν μὴ ἐσθίειν ἀπὸ τῆς γνώσεως. ἔτι μὴν καὶ ἐβούλετο δοκιμάσαι αὐτόν, εἰ ὑπήκοος γίνεται τῇ ἐντολῇ αὐτοῦ. ἅμα δὲ καὶ ἐπὶ πλείονα χρόνον ἐβούλετο ἁπλοῦν καὶ ἀκέραιον διαμεῖναι τὸν ἄνθρωπον νηπιάζοντα. τοῦτο γὰρ ὅσιόν ἐστιν, οὐ μόνον παρὰ θεῷ ἀλλὰ καὶ παρὰ ἀνθρώποις, τὸ ἐν ἁπλότητι καὶ ἀκακίᾳ ὑποτάσσεσθαι τοῖς γονεῦσιν.Α παράδεισος, ὡς πρὸς καλλονήν, μέσος τοῦ κόσμου καὶ τοῦ οὐρανοῦ γεγένηται), ἔχων ἀϊδιότητα (75). Τῷ δὲ εἰπεῖν, ἐργάζεσθε (76), οὐκ ἄλλην τινὰ έργα- σίαν δηλοῖ ἀλλ᾽ ἢ τὸ φυλάττειν τὴν ἐντολὴν τοῦ Θεοῦ, ὅπως μὴ παρακούσας ἀπολέσῃ ἑαυτὸν, καθὼς καὶ ἀπώλεσε διὰ ἁμαρτίας. καὶ ὁ καρπὸς αὐτοῦ καλός. Οὐ γὰρ, ὡς οἴονταί τινες, θάνατον εἶχε τὸ ξύλον, ἀλλ' ἡ παρακοή. Οὐ γάρ τι ἔτε ρον ἦν ἐν τῷ καρπῷ ἢ μόνον γνῶσις· ἡ δὲ γνώσις και λὴ, ἐπὰν αὐτῇ οἰκείως τις χρήσηται. Τῇ δὲ οὔσῃ ἡλι - κίᾳ ὁ Ἀδὰμ ἔτι νήπιος ἦν (77), διὸ οὔπω ἠδύνατο τὴν γνῶσιν κατ' ἀξίαν χωρείν. Καὶ γὰρ νῦν, ἐὰν γενηθή παιδίον, οὐκ ἤδη δύναται ἄρτον ἐσθίειν, ἀλλὰ πρῶτον γάλακτι ἀνατρέφεται, ἔπειτα κατὰ πρόσβασιν τῆς Β ἡλικίας καὶ ἐπὶ τὴν στερεὰν τροφὴν ἔρχεται. Οὕτως έχων ἀϊδιότητα αὐτόν έργα- ζεσθαι αὐτὸν καὶ φυλάσσειν, αὐτόν, ἂν ἐγεγόνει καὶ τῷ ᾿Αδάμ · διὸ οὐχ ὡς φθονῶν αὐτῷ ὁ Θεὸς, ὡς οἴονταί τινες, ἐκέλευσε μὴ ἐσθίειν ἀπὸ τῆς γνώσεως (78). Ετι μὴν καὶ ἐβούλετο δοκιμάσαι αὐτὸν, εἰ ὑπήκοος γίνεται τῇ ἐντολῇ αὐτοῦ. ῎Αμα δὲ καὶ ἐπὶ πλείονα χρόνον ἐβούλετο ἁπλοῦν καὶ ἀκέραιον διαμεἶναι τὸν ἄνθρωπον νηπιάζοντα. Τοῦτο γὰρ ὁσιόν ἐστιν οὐ μόνον παρὰ Θεῷ, ἀλλὰ καὶ παρὰ ἀνθρώποις, τὸ ἐν ἁπλότητι καὶ ἀκακίᾳ ὑποτάσσεσθαι τοῖς γονεῦ σιν. Ἔτι δὲ χρὴ τὰ τέκνα τοῖς γονεῦσιν ὑποτάσσε σθαι (79). Εἰ δὲ χρὴ τὰ τέκνα τοῖς γονεῦσιν ὑποτάσε σεσθαι, πόσῳ μᾶλλον τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ τῶν ὅλων ; Ετι μὲν καὶ ἄσχημόν ἐστι τὰ παιδία τὰ νήπια ὑπὲρ ἡλικίαν φρονεῖν· καθάπερ γὰρ τῇ ἡλικίᾳ τις πρὸς τάξιν αὔξει, οὕτω καὶ ἐν τῷ φρονεῖν. Αλλ' ὥστε (80) ἐπὰν νόμος κελεύσῃ ἀπέχεσθαι ἀπό τινος, καὶ μὴ ὑπα- κούῃ τις, δηλονότι οὐχ ὁ νόμος κόλασιν παρέχει, ἀλλὰ ἡ ἀπείθεια, καὶ ἡ παρακοή. Καὶ γὰρ πατὴρ ἰδίῳ τέ χνῳ ἐνίοτε προστάσσει ἀπέχεσθαί τινων, καὶ ἐπὰν οὐχ ὑπακούῃ τῇ πατρικῇ ἐντολῇ, δέρεται καὶ ἐπιτιμίας τυγχάνει διὰ τὴν παρακοήν. Καὶ οὐκ ἤδη αὐτὰ τὰ πράγματα πληγαί εἰσιν, ἀλλ' ἡ παρακοὴ τῷ ἀπει θοῦντι ὕβριν (81) περιποιεῖται. Οὕτω καὶ τῷ πρωτο- πλάστῳ ἡ παρακοὴ περιεποιήσατο ἐκβληθῆναι αὐτὸν ἐκ τοῦ παραδείσου · οὐ μέντοι γε ὡς κακοῦ τι ἔχοντος τοῦ ξύλου τῆς γνώσεως, διὰ δὲ τῆς παρακοῆς ὁ ἄν θρωπος ἐξήντλησε πόνον, ὀδύνην, λύπην, καὶ τὸ τέλος ὑπὸ θάνατον έπεσε. έργά ζεσθαι. ἀπὸ ξύλου τῆς γνώσεως. τάσσεσθαι. ἐπὰν νόμος. S. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI ptura, ut operaretur, non alium laborem significat A quam præcepti divini custodiam, ne, si dicto au- diens non esset, seipsum perderet, ut peccato per- didit. edere vetuerit. — Bonum quidem erat ipsum scientiæ lignum, bonusque illius fructus. Neque enim, ut quidam existimant, mortiferum erat lignum, sed mandati prætergressio. Aliud enim non erat in ligno, nisi scientia; bona autem scientia, si quis ea apte utatur. Qua autem ætate erat Adam, adhuc infans erat, necdum idoneus esse poterat, qui scien- tiam perciperet. Nam et nunc infans, cum genitus fuerit, nondum potest panem edere, sed primum lacte nutritur, deinde progrediente ætate etiam ad solidum cibum accedit. Idem ¡quoque Adamo eve- nisset : quapropter non invidens ei Deus, ut quidam existimant, interdixit ne de ligno scientiæ comede- ret. Adhuc etiam volebat eum experiri et periclitari utrum sibi dicto auditurus esset. Simul diutius vo- lebat simplicem et sincerum permanere hominem puerascentem. Hoc enim sanctum est non solum apud Deum, sed etiam apud homines, in simplici- tate et innocentia subjici parentibus. Quod si pueri submissi esse parentibus debent, quanto magis parenti omnium Deo! Præterea indecorum est pue- ros infantes plus sapere quam ætas postulet; quem- admodum enim nemo crescit alate nisi quibusdam veluti gradibus, ita nec sapientia. Denique cum lex præscribit, ut ab aliqua re abstineatur, si quis non pareat, perspicuum est non legem causam esse sup- plicii, sed inobedientiam et legis pretergressionem. Pater enim filio suo interdum nonnullis rebus in- terdicit, ac si paterno mandato non paruerit, rapulat et mulctatur, quia obsequi noluit, nec jam res ipsa sunt plagæ, sed detrectata obedientia damno est detrectanti. Sic primo homini mandati prætergressio id attulit, ut e paradiso ejiceretur; non quod mali quidquam iuesset ligno scientia, sed ex peccato tan- quam ex fonte in bominem duxerunt labores, do- lores, molestiæ, ac denique mors ipsa. - tain hunc locum illustrat, cui tenebras injecerant interpretes dum hæc verba, referunt ad ipsum paradisum. Comparat Theophilus paradisi statum cum ipsius Adami statu, quem nec mortalem nec immortalem creatum fuisse docet. lus non legisse in his Scripturæ verbis, vel illud non ad paradisum retulisse, sed ad Adamum, quasi is es- set sensus, ut ipse operaretur et custodiret. Mirifice consensit cum Theophilo S. Ambrosius in his ver- bis interpretandis ac forte etiam legendis: Ideoque, inquit in libro De parad. c. 4, de viro tantum Scri- ptura dicit quia ‹ Posuit eum in paradiso operari et custodire. In opere enim quidam virtutis processus est, in custodia quadam consummatio operis depre- henditur, eo quod quasi consummata custodiat. Hæc duo ab homine requiruntur, ut et operibus nova quæ- C D rat, et parla custodiat, quod est generale. Leg. vide Præfationem. dum Merito hæc verba delenda judicat Wol fius, quæ hic perincommode repetuntur. dem et iterum paulo post editi Cod. Bodl. et Hamb. ut in textu. dum videtur wç, quæ particula facile potuit excidere ob similem sonum syllabæ præcedentis. Irenæus lib. ii, cap. 23, n. : Quapropter, inquit, et ejecit eum de paradiso, et a ligno vitæ longe transtulit; non invidens ei lignum vitæ, quemadmodum quidam au- 25. Τὸ μὲν ξύλον τὸ τῆς γνώσεως αὐτὸ μὲν καλόν, 25. Non accusandus Deus quod de ligno scientiæ 26. Merito mors inflicta homini prævaricatori. (75) Ἔχων ἀιδιότητα. Apposita parenthesis to- (76) Τῷ δὲ εἰπεῖν, ἐργάζεσθε. Videtur Theophi- 26. Καὶ τοῦτο δὲ ὁ Θεὸς μεγάλην εὐεργεσίαν (89) (77) Ἔτι νήπιος ήr. De hac Theophili sententia (78) Ἀπὸ τῆς γνώσεως. Monuit Wolfius legen- (79) Ἔτι δὲ χρὴ τὰ τέκνα τοῖς γονεῦσιν ὑπο- (80) Αλλ' ὥστε. Legendum videtur άλλως τε. Ibi (81) Υβριν. Bodl. ὕβρεις. (82) Μεγάλην εὐεργεσίαν. Ante hac verba adden-
PG 6:1091εἰ δὲ χρὴ τὰ τέκνα τοῖς γονεῦσιν ὑποτάσσεσθαι, πόσῳ μᾶλλον τῷ θεῷ καὶ πατρὶ τῶν ὅλων; ἔτι μὴν καὶ ἄσχημόν ἐστιν τὰ παιδία τὰ νήπια ὑπὲρ ἡλικίαν φρονεῖν. καθάπερ γὰρ τῇ ἡλικίᾳ τις πρὸς τάξιν αὔξει, οὕτως καὶ ἐν τῷ φρονεῖν. ἄλλως τε ἐπὰν νόμος κελεύσῃ ἀπέχεσθαι ἀπό τινος καὶ μὴ ὑπακούῃ τις, δῆλον ὅτι οὐχ ὁ νόμος κόλασιν παρέχει, ἀλλὰ ἡ ἀπείθεια καὶ ἡ παρακοή. καὶ γὰρ πατὴρ ἰδίῳ τέκνῳ ἐνίοτε προστάσσει ἀπέχεσθαί τινων, καὶ ἐπὰν οὐχ ὑπακούῃ τῇ πατρικῇ ἐντολῇ, δέρεται καὶ ἐπιτιμίας τυγχάνει διὰ τὴν παρακοήν· καὶ οὐκ ἤδη αὐτὰ τὰ πράγματα πληγαί εἰσιν, ἀλλ’ ἡ παρακοὴ τῷ ἀπειθοῦντι ὕβρεις περιποιεῖται. Οὕτως καὶ τῷ πρωτοπλάστῳ ἡ παρακοὴ περιεποιήσατο ἐκβληθῆναι αὐτὸν ἐκ τοῦ παραδείσου· οὐ μέντοι γε ὡς κακοῦ τι ἔχοντος τοῦ ξύλου τῆς γνώσεως, διὰ δὲ τῆς παρακοῆς ὁ ἄνθρωπος ἐξήντλησεν πόνον, ὀδύνην, λύπην, καὶ τὸ τέλος ὑπὸ θάνατον ἔπεσεν. Καὶ τοῦτο δὲ ὁ θεὸς μεγάλην εὐεργεσίαν παρέσχεν τῷ ἀνθρώπῳ, τὸ μὴ διαμεῖναι αὐτὸν εἰς τὸν αἰῶνα ἐν ἁμαρτίᾳ ὄντα.
PG 6:1093ἀλλὰ τρόπῳ τινὶ ἐν ὁμοιώματι ἐξορισμοῦ ἐξέβαλλεν αὐτὸν ἐκ τοῦ παραδείσου, ὅπως διὰ τῆς ἐπιτιμίας τακτῷ ἀποτίσας χρόνῳ τὴν ἁμαρτίαν καὶ παιδευθεὶς ἐξ ὑστέρου ἀνακληθῇ. διὸ καὶ πλασθέντος τοῦ ἀνθρώπου ἐν τῷ κόσμῳ τούτῳ μυστηριωδῶς ἐν τῇ Γενέσει γέγραπται, ὡς δὶς αὐτοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ τεθέντος· ἵνα τὸ μὲν ἅπαξ ᾖ πεπληρωμένον ὅτε ἐτέθη, τὸ δὲ δεύτερον μέλλῃ πληροῦσθαι μετὰ τὴν ἀνάστασιν καὶ κρίσιν. οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ καθάπερ σκεῦός τι, ἐπὰν πλασθὲν αἰτίαν τινὰ σχῇ, ἀναχωνεύεται ἢ ἀναπλάσσεται εἰς τὸ γενέσθαι καινὸν καὶ ὁλόκληρον, οὕτως γίνεται καὶ τῷ ἀνθρώπῳ διὰ θανάτου· δυνάμει γὰρ τέθραυσται ἵνα ἐν τῇ ἀναστάσει ὑγιὴς εὑρεθῇ, λέγω δὲ ἄσπιλος καὶ δίκαιος καὶ ἀθάνατος. Τὸ δὲ καλέσαι καὶ εἰπεῖν τὸν θεόν· Ποῦ εἶ Ἀδάμ; οὐχ ὡς ἀγνοῶν τοῦτο ἐποίει ὁ θεός, ἀλλὰ μακρόθυμος ὢν ἀφορμὴν ἐδίδου αὐτῷ μετανοίας καὶ ἐξομολογήσεως. Ἀλλὰ φήσει οὖν τις ἡμῖν· Θνητὸς φύσει ἐγένετο ὁ ἄνθρωπος; οὐδαμῶς. Τί οὖν ἀθάνατος; οὐδὲ τοῦτό φαμεν. Ἀλλὰ ἐρεῖ τις· Οὐδὲν οὖν ἐγένετο; οὐδὲ τοῦτο λέγομεν. οὔτε οὖν φύσει θνητὸς ἐγένετο οὔτε ἀθάνατος. εἰ γὰρ ἀθάνατον αὐτὸν ἀπ’ ἀρχῆς πεποιήκει, θεὸν αὐτὸν πεποιήκει·παρέσχε τῷ ἀνθρώπῳ, τὸ μὴ διαμεἶναι αὐτὸν εἰς τὸν αἰῶνα ἐν ἁμαρτίᾳ ὄντα, ἀλλὰ τρόπῳ τινὶ ἐν ὁμοι- ώματι ἐξορισμοῦ ἐξέβαλεν αὐτὸν ἐκ τοῦ παραδείσου, ὅπως διὰ τῆς ἐπιτιμίας, τακτῷ ἀποτίσας χρόνῳ τὴν ἁμαρτίαν, καὶ παιδευθεὶς ἐξ ὑστέρου ἀνακληθῇ. Διὸ καὶ πλασθέντος ἀνθρώπου ἐν τῷ κόσμῳ τούτῳ, μυ στηριωδῶς ἐν τῇ Γενέσει γέγραπται, ὡς δὶς αὐτοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ τεθέντος· ἵνα τὸ μὲν ἅπαξ ᾖ πε πληρωμένον ποτὲ ἐτέθη (83)· τὸ δὲ δεύτερον μέλλει πληροῦσθαι μετὰ τὴν ἀνάστασιν καὶ κρίσιν. Οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ καθάπερ σκεῦός τι (84), ἐπὰν πλασθὲν αἰ τίαν τινὰ σχῇ, ἀναχωνεύεται, ἢ ἀναπλάσσεται, εἰς τὸ γενέσθαι καινὸν καὶ ὁλόκληρον· οὕτω γίνεται καὶ τῷ ἀνθρώπῳ διὰ θανάτου· δυνάμει γὰρ τέθραυ σται (85), ἵνα ἐν τῇ ἀναστάσει ὑγιὴς εὑρεθῇ· λέγω δὲ ἄσπιλος, καὶ δίκαιος, καὶ ἀθάνατος· τὸ δὲ καλέσαι, καὶ εἰπεῖν τὸν Θεὸν, Ποῦ εἶ, Αδάμ; οὐχ ὡς ἀγνοῶν (86) τοῦτο, ἐποίει ὁ Θεὸς, ἀλλὰ μακρόθυμος ῶν, ἀφορμὴν ἐδίδου αὐτῷ μετανοίας καὶ ἐξομολογή σεως. νετο ὁ ἄνθρωπος ; Οὐδαμῶς. Τί οὖν ἀθάνατος; Οὐδὲ τοῦτό φαμεν. ᾿Αλλὰ ἐρεῖ τις· Οὐδὲν οὖν ἐγένετο ; Ού- δὲ τοῦτο, ἐγὼ μέν (87). Ούτε οὖν φύσει θνητὸς ἐγέ νετο, οὔτε ἀθάνατος. Εἰ γὰρ ἀθάνατον αὐτὸν ἀπ' ἀρ χῆς ἐπεποιήκει, Θεὸν αὐτὸν ἐπεποιήκει. Πάλιν, εἰ θνητὸν αὐτὸν ἐπεποιήκει, ἐδόκει ἂν ὁ Θεὸς αἴτιος αὐτὸν ἐποίησεν, ούτε μὴν θνητόν, ἀλλὰ καθὼς ἐπάνω ποτὲ ὅτε ἐτέθη. μέλλη. σται Αt δυνάμει, δυνάμει ἀποθνήσκει, Δυνάμει γὰρ κατα πίνουσι τοὺς ἀσθενεστέρους ἑαυτῶν. οὐδὲ τοῦτο, ἐγᾦμαι, εγώ οἶμαι. Β οὐδὲ τοῦτο λέγωμεν. θανάτου δὲ γένεσιν ἔργον εἶναι κτίσαντος τὸν κόσμον. AD AUTOLYCUM LIB. II. A Alque id quidem ei Deus in magni beneficii loco dent dicere, sed miserans ejus, ut non perseveraret semper transgressor, neque immortale esset quod es- set circa eum peccatum, et malum interminabile et insanabile. Similia docet S. Joannes Chrysostomus homil. 18, in Genes. Sic etiam paulo post malim Clementem ep. 2, ad Corinthios, c. 8; Origen. ho- mil. 18, in Jerem., p. 166; Methodium De resur- rect., p. ; Gregorium Nyssenum lib. De anima et resurrect.; Ambrosium lib. De fide resurrectio- nis. Atque hæc quidem et figuli et vasis cum Deo et bomine comparatio, ut quisque satis intelligit, deducta est ex pluribus Scripturæ locis, in quibus tanquam figulus vasa, ita Deus homines et gentes confringere dicitur. Wolfius de morte intelligendum negat. pro- fecto manifestum est, ut de resurrectione, ita etiam de morte hic agi; et vasis fracti exemplo hominem non solum vi quadam fractum et dejectum a Deo, ut existimat vir eruditus, sed etiam mortuum designa- ri. Neque etiam illud, idem valet ac vi quadam, sed idem ac quodammodo. Sic supra n. 15, luna quodammodo interit ; et n. 16, de raptoribus et homicidis, reticos dicta, qui ignorationem mundi opifici affin- gebant. Unde Tertullianus, lib. adv. Marcionem, cap. : Interrogabal Deus, quasi incertus.... ut da Tel ei locum sponte confitendi delictum et hoc nomine relevandi. tante Wollo, id est, præstitit, ne in ævum omne permaneret obstrictus, sed quodam veluti exsilio damnatum ejecit e para- diso, ut cum hac poena peccatum intra certum tempus expiasset, ac castigatus fuisset, postea revo- caretur. Quare cum homo formatus in hoc mundo fuisset, non sine mysterio res in Genesi sic refer- tur, quasi bis in paradiso collocatus fuisset ; ita ut semel quidem impletum id fuerit, cum ibi col- locatus est, alterum autem adimplendum sit post resurrectionem et judicium. Quinetiam quem- admodum vas, si, postquam confectum fuerit, vitii aliquid habeat, refunditur et refingitur ut novum et integrum fiat : idem homini mors af- fert; quodam enim modo confringitur, ut sanus in resurrectione inveniatur, id est mundus, justus et immortalis. Quod autem Deus Adamum vo- cat, et ait : Adam, ubi es? non quod ignoraret, ita faciebat, sed cum sit admodum patiens, locum ei dabat pœnitendi et confìtendi. C D sed utriusque capax. Sed nobis dicet aliquis : Natura mortalis factus est Adam? Minime. Num immortalis? Nihilo magis. Nihil ergo erat? Neque etiam id dicimus. Įgitur nec mortalis natura, nec immortalis factus. Nam si inmortalem ab initio fe- cisset, Deum eum fecisset. Rursus si mortalem, vi- deretur Deus causa illius mortis esse. Nec immor- talem igitur fecit nec mortalem, sed, ut supra dixì- Ipse autem Wolfius, Lacrozii et Davisii monitu, le- gendum putat, occurat hæreticis Deum creatorem mortis auctorem esse fingentibus. Dicebat enim Valentini nus, teste Clem. Alex. Strom. iv, pag. 509, mortis generationem opus esse Creators, Non tamen dicebant nefarii hæretici hominem innocentem morti addictum fuis- se; sed sic ratiocinabantur : Si Deus bonus et præ- scius futuri, et avertendi mali potens, cur hominem passus est labi de obsequio legis in mortem, circum- ventum a diabolo? Ita Marcionitæ apud Tertullia- num, adv. Marc., c. 5. Hujus impietatis refel- lendæ studio Theophilus, postquam demonstravit num. præced., mortem non Deo attribuendam esse, sed peccato, nunc concedit hæreticis Deum mortis auctorem futurum fuisse, si mortalem hominemn creasset. Volebant iidem bæretici Deum conditorem intelligi malorum, ut et malitiæ auctor renuntietur. At scite probat Tertullianus ibid., cap. 14, nihil eos promovere, nisi hæc mala hominibus non malis inflicta esse demonstrent. Aut proba ea injusta, in- quit, ut probes malitiæ deputanda, id est, injustitiæ mala; quia si justitiæ erunt, jam mala non erunt, sed bona, malis tantummodo mala. Hinc duas di- stinguit malorum species, mala culpæ, et mala pre- næ agnoscit auctorem malorum quidem peccati et culpa diabolum; malorum vero supplicii et pænæ Deum creatorem, ut illa pars malitiæ deputetur, ista justitiæ mala condentis judicia adversus mala deli- cli.... Quæ quidem illis mala sunt quibus rependun- tur; cæterum suo nomine bona, qua justa et buno- rum defensoria et delictorum inimica, atque in hoc ordine, Deo digna. 27. ᾿Αλλὰ φήσει οὖν τις ἡμῖν· θνητὸς φύσει ἐγέ (88) εἶναι τοῦ θανάτου αὐτοῦ. Ούτε οὖν ἀθάνατον (83) Ποτὲ ἐτέθη. Legendum videtur ὅτε ἐτέθη vel (84) Καθάπερ σκενός τι. Similia habemus apud (85) Δυνάμει γὰρ τέθραυσται. Verbum τέθραυ (86) Οὐχ ὡς ἀγνοῶν. Hæc quoque adversus ha (87) Οὐδὲ τοῦτο, ἐγὼ μέν. Legit Dodwellus, ci- 27. Nec mortalis nec immortalis creatus Adam, (88) Ο Θεός αίτιος. lta loquitur Theophilus ut
PG 6:1096πάλιν εἰ θνητὸν αὐτὸν πεποιήκει, ἐδόκει ἂν ὁ θεὸς αἴτιος εἶναι τοῦ θανάτου αὐτοῦ. οὔτε οὖν ἀθάνατον αὐτὸν ἐποίησεν οὔτε μὴν θνητόν, ἀλλά, καθὼς ἐπάνω προειρήκαμεν, δεκτικὸν ἀμφοτέρων, ἵνα εἰ ῥέψῃ ἐπὶ τὰ τῆς ἀθανασίας τηρήσας τὴν ἐντολὴν τοῦ θεοῦ, μισθὸν κομίσηται παρ’ αὐτοῦ τὴν ἀθανασίαν καὶ γένηται θεός, εἰ δ’ αὖ τραπῇ ἐπὶ τὰ τοῦ θανάτου πράγματα παρακούσας τοῦ θεοῦ, αὐτὸς ἑαυτῷ αἴτιος ᾖ τοῦ θανάτου. ἐλεύθερον γὰρ καὶ αὐτεξούσιον ἐποίησεν ὁ θεὸς τὸν ἄνθρωπον. ὃ οὖν ἑαυτῷ περιεποιήσατο δι’ ἀμελείας καὶ παρακοῆς, τοῦτο ὁ θεὸς αὐτῷ νυνὶ δωρεῖται διὰ ἰδίας φιλανθρωπίας καὶ ἐλεημοσύνης, ὑπακούοντος αὐτῷ τοῦ ἀνθρώπου. καθάπερ γὰρ παρακούσας ὁ ἄνθρωπος θάνατον ἑαυτῷ ἐπεσπάσατο, οὕτως ὑπακούσας τῷ θελήματι τοῦ θεοῦ ὁ βουλόμενος δύναται περιποιήσασθαι ἑαυτῷ τὴν αἰώνιον ζωήν. ἔδωκεν γὰρ ὁ θεὸς ἡμῖν νόμον καὶ ἐντολὰς ἁγίας, ἃς πᾶς ὁ ποιήσας δύναται σωθῆναι καὶ τῆς ἀναστάσεως τυχὼν κληρονομῆσαι τὴν ἀφθαρσίαν. Ἐκβληθεὶς δὲ Ἀδὰμ ἐκ τοῦ παραδείσου, οὕτως ἔγνω Εὔαν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, ἣν ὁ θεὸς ἐποίησεν αὐτῷ εἰς γυναῖκα ἐκ τῆς πλευρᾶς αὐτοῦ.προειρήκαμεν, δεκτικὸν ἀμφοτέρων· ἵνα ρέψῃ (89) ποιών. εἰς ὑπακούοντας ὑπακού- σαντας) αὐτῷ. ὑπακοῦσαι, Διὰ τοῦτο οὐκ ἐποίησε τοὺς δύο ἄμφω· ἅμα δ' ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὴν γυναῖκα αὐτοῦ· οὐ μόνον ἵνα καὶ διὰ τούτου δειχθῇ τὸ μυστήριον τῆς μοναρχίας τῆς κατὰ τὸν Θεὸν, ἀλλὰ καὶ ἵνα πλείων ᾖ ἡ εὔνοια εἰς αὐτούς. ἐπὶ τὰ τῆς ἀθανασίας, τηρήσας τὴν ἐντολὴν τοῦ Θεοῦ, μισθὸν κομίσηται παρ' αὐτοῦ τὴν ἀθανασίαν, καὶ γένηται θεός· εἰ δ' αὖ τραπῇ ἐπὶ τὰ τοῦ θανάτου πράγματα, παρακούσας τοῦ Θεοῦ, αὐτὸς ἑαυτῷ απ τιος ᾖ τοῦ θανάτου. Ελεύθερον γὰρ καὶ αὐτεξούσιον εποίησεν ὁ Θεὸς ἄνθρωπον. Ο οὖν ἑαυτῷ περιεποι ήσατο δι' ἀμελείας καὶ παρακοῆς, τοῦτο ὁ Θεὸς αὐ τῷ νυνὶ δωρεῖται διὰ ἰδίας φιλανθρωπίας καὶ ἐλεη μοσύνης, ὑπακούοντας αὐτῷ (90) τοὺς ἀνθρώπους. Καθάπερ γὰρ παρακούσας ἄνθρωπος θάνατον ἑαυτῷ ἐπεσπάσατο, οὕτως ὑπακούσας τῷ θελήματι τοῦ Θεοῦ, ὁ βουλόμενος δύναται περιποιήσασθαι ἑαυτῷ τὴν αἰώνιον ζωήν. Ἔδωκε γὰρ ὁ Θεὸς ἡμῖν νόμον καὶ ἐντολὰς ἁγίας, ἃς πᾶς ὁ ποιήσας δύναται σωθῆ Β ναι, καὶ τῆς ἀναστάσεως τυχών κληρονομῆσαι τὴν ἀφθαρσίαν. τως ἔγνω Εὔαν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, ἦν ὁ Θεὸς ἐποίη σεν αὐτῷ εἰς γυναῖκα ἐκ τῆς πλευρᾶς αὐτοῦ. Καὶ τοῦτο δὲ οὐχ ὡς μὴ δυνάμενος κατ' ἰδίαν πλάσαι τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, ἀλλὰ προηπίστατο ὁ Θεὸς, ὅτι ἤμελ λον οἱ ἄνθρωποι πληθὺν θεῶν ὀνομάζειν. Προγνώ στης οὖν ῶν, καὶ εἰδὼς, ὅτι ἡ πλάνη ἔμελλε διὰ τοῦ ὄφεως ὀνομάζειν πληθὺν θεῶν τῶν οὐκ ὄντων (ἑνὸς γὰρ ὄντος Θεοῦ (91), ἔκτοτε ἤδη ἐμελέτα ή πλάνη πληθὺν θεῶν ὑποσπείρειν, καὶ λέγειν· Ἔσεσθε ὡς θεοί). Μήπως οὖν ὑπονοηθῇ ὅτι ὅδε (12) μὲν ὁ Θεὸς ἐποίησε τὸν ἄνδρα, ἕτερος δὲ τὴν γυναῖκα, διὰ τοῦτο οὖν ἐποίησε (93) τοὺς δύο ἄμφω· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ διὰ τούτου δειχθῇ τὸ μυστήριον τῆς μοναρχίας, τῆς κατὰ τὸν Θεόν· ἅμα δ' ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, [καὶ ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν· δ δὴ καὶ αὐτὸ δείκνυται τελειούμενον ἐν ἡμῖν αὐτοῖς. Τίς γὰρ οὐχὶ ὁ νομίμως γαμῶν οὐ καταφρονεῖ μητρὸς, καὶ πατρὸς, καὶ συγγενείας πάσης καὶ πάντων;] καὶ ἵνα πλείων ᾗ ἡ εὔνοια εἰς αὐτούς. Πρὸς μὲν οὖν τὴν Εὔαν ὁ ᾿Αδὰμ εἶπεν (94) · Τοῦτο νῦν ὀστοῦν ἐκ τῶν ὀστῶν μου, καὶ σὰρξ ἐκ τῆς σαρκός μου. Έτι καὶ προεφήτευσεν (95), λέγων· Τούτου ένεκεν κατα λείψει άνθρωπος τὸν πατέρα αὐτοῦ, καὶ τὴν μη τέρα, καὶ προσκολληθήσεται πρὸς τὴν γυναῖκα οὐκ ἐποίησε τοὺς δύο άμφω, κατ' ἰδίαν κατ' ἰδίαν οὐ μὴν ἀλλὰ καί, πρὸς μὲν οὖν, THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI mus, capacem utriusque, ut si ad ea ferretur, quæ A ducunt ad immortalitatem, observandis Dei manda- tis, mercedem ab eo acciperet immortalitatem, et deus fieret; si vero deflecteret ad ea, quæ ducunt in mortem, non obediens Deo, ipse sibi mortis auctor esset. Liberum enim Deus et sui juris hominem fecit. Quod igitur sibi ipse negligentia et inobedien- tia accersiverat, id nunc Deus ei redonat pro sua singulari humanitate et in homines ipsi obtemperan- tes misericordia. Quemadmodum enim homo non obediendo mortem sibi ipse traxit, sic voluntati Dei obsequendo potest qui voluerit æternam vitam sibi conciliare. Legem enim Deus et sancta nobis præcepta dedit, quæ quisquis observaverit, potest salutem assequi, et compos resurrectionis factus status a corruptione alieni hæreditatem accipere. - igitur Adam ex paradiso, sic cognovit uxorem suam, quam ei Deus in uxorem ex ipsius costa fecerat. Atque id quidem, non quod separatim uxorem ip- sius fingere non posset, sed providebat Deus mul- titudinem deorum ab hominibus inductum iri. Cum igitur præscius futurorum esset, ac futurum vide- ret ut serpentis opera multitudinem deorum non exstantium error inveheret (tum cum enim unus esset Deus, jam meditabatur error multitudinem deorum spargere et dicere: Eritis sicut dii), ne quis igitur suspicaretur virum ab altero Deo, mu- lierem ab altero factam esse, ambos separatim non fecit, sed ut mysterium monarchiæ Dei etiam ex ea re demonstraretur, simul ipsius uxorem fin- xit, atque ut major esset inter eos benevolentia. Dixit ergo Adam ad Evam: Hoc nunc os ex ossibus meis, el caro ex carne mea. Præterea vaticinatus est in hæc verba : Propterea derelinquet homo patrem suum et matrem et adhærebit uxori suæ, eruntque duo in carnem unam; quod ipsum in nobis perfici patet. Quis est enim, qui cum legitime nubat, non con- temnat patrem et matrem et cognationem omnem ac propinquos omnes, adhærens et conjunctus uxo- ri, eamque majore benevolentia complectens? Unde lus et Wolfius addunt Sed cum hoc verbum sine ulla auctoritate in textum induxerunt, tum vero longe satius est legere (vel Facile excidere potuit hæc præpositio ob syllabam præcedentem ejusdem soni apud Græ- cos. Mox Wolfius legit sed immerito. coleretur, nondum cognita idololatria. Alii inter- pretes: Cum unus sit Ďeus. vix ullus alius magis deformatus, sic videtur emendari posse : Necessitatem harum emenda tionum non difficile est animadvertere. 19. Legen- C D dum esse quis non vi- det? Non enim binos creavit Deus Adam et Evam ; si formasset Evam, tunc binos creasse diceretur. At Evam formatam fuisse ne gat Theophilus; simul factam fuisse asseverat, non quod eodem temporis momento ac Adam, sed quod ex Adami corpore formata fuerit. 2°. Si legamus, ut in textu, etc., inutilis erit et absurda repetitio. Jam enim dixit Evam ita forma- tam fuisse, ut singularitas Dei sive monarchia ostenderetur. Duæ ergo causæ ab eo assignantur, quarum secunda omuibus nota et perspecta. Quare disjungenda fuit ab his verbis: etc., quibuscum illa vitiosa interpunctio conjunxerat. uncis inclusi, eruditus Wolfius ex textu expunxit. Mox enim suo loco occurret, et in alienam hanc sedem obrepsisse manifestum est. 28. Cur Eva ex Adam costa formala. Ejectus (89) Ῥέψη. Legendum εἰ ρέψη. (90) Υπακούοντας αὐτῷ. ΑΙ. ὑπακούσαντας. Fel- (91) Ἑνὸς γὰρ ὄντος Θεοῦ. Id est, cum unus Deus (92) "Οτι ὅδε. Bodl. ὡς ὅδε. (93) Διὰ τοῦτο οὖν ἐποίησε. Totus hic locus, quo 28. Εκβληθεὶς δὲ Ἀδὰμ ἐκ τοῦ παραδείσου, οὔτ 3. Totam hanc verborum complexionem, quam (94) Εἶπεν. Bodl. εἰπών. (95) Προεφήτευσεν. Idem codex επροφήτευσεν.
καὶ τοῦτο δὲ οὐχ ὡς μὴ δυνάμενος κατ’ ἰδίαν πλάσαι τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, ἀλλὰ προηπίστατο ὁ θεὸς ὅτι ἤμελλον οἱ ἄνθρωποι πληθὺν θεῶν ὀνομάζειν. προγνώστης οὖν ὢν καὶ εἰδὼς ὅτι ἡ πλάνη ἤμελλεν διὰ τοῦ ὄφεως ὀνομάζειν πληθὺν θεῶν τῶν οὐκ ὄντων (ἑνὸς γὰρ ὄντος θεοῦ, ἔκτοτε ἤδη ἐμελέτα ἡ πλάνη πληθὺν θεῶν ὑποσπείρειν καὶ λέγειν· Ἔσεσθε ὡς θεοί), μήπως οὖν ὑπολημφθῇ ὡς ὅτι ὅδε μὲν ὁ θεὸς ἐποίησεν τὸν ἄνδρα, ἕτερος δὲ τὴν γυναῖκα, διὰ τοῦτο ἐποίησεν τοὺς δύο ἄμφω· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ [ἔπλασεν τὸν ἄνδρα μόνον ἐκ γῆς ἵνα] διὰ τούτου δειχθῇ τὸ μυστήριον τῆς μοναρχίας τῆς κατὰ τὸν θεόν, ἅμα δ’ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὴν γυναῖκα αὐτοῦ [ἐκ τῆς πλευρᾶς αὐτοῦ] ἵνα πλείων ᾖ ἡ εὔνοια εἰς αὐτήν. Πρὸς μὲν οὖν τὴν Εὔαν ὁ Ἀδὰμ εἰπών· Τοῦτο νῦν ὀστοῦν ἐκ τῶν ὀστῶν μου καὶ σὰρξ ἐκ τῆς σαρκός μου, ἔτι καὶ ἐπροφήτευσεν λέγων· Τούτου ἕνεκεν καταλείψει ἄνθρωπος τὸν πατέρα αὐτοῦ καὶ τὴν μητέρα καὶ προσκολληθήσεται πρὸς τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, καὶ ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν· ὃ δὴ καὶ αὐτὸ δείκνυται τελειούμενον ἐν ἡμῖν αὐτοῖς.προειρήκαμεν, δεκτικὸν ἀμφοτέρων· ἵνα ρέψῃ (89) ποιών. εἰς ὑπακούοντας ὑπακού- σαντας) αὐτῷ. ὑπακοῦσαι, Διὰ τοῦτο οὐκ ἐποίησε τοὺς δύο ἄμφω· ἅμα δ' ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὴν γυναῖκα αὐτοῦ· οὐ μόνον ἵνα καὶ διὰ τούτου δειχθῇ τὸ μυστήριον τῆς μοναρχίας τῆς κατὰ τὸν Θεὸν, ἀλλὰ καὶ ἵνα πλείων ᾖ ἡ εὔνοια εἰς αὐτούς. ἐπὶ τὰ τῆς ἀθανασίας, τηρήσας τὴν ἐντολὴν τοῦ Θεοῦ, μισθὸν κομίσηται παρ' αὐτοῦ τὴν ἀθανασίαν, καὶ γένηται θεός· εἰ δ' αὖ τραπῇ ἐπὶ τὰ τοῦ θανάτου πράγματα, παρακούσας τοῦ Θεοῦ, αὐτὸς ἑαυτῷ απ τιος ᾖ τοῦ θανάτου. Ελεύθερον γὰρ καὶ αὐτεξούσιον εποίησεν ὁ Θεὸς ἄνθρωπον. Ο οὖν ἑαυτῷ περιεποι ήσατο δι' ἀμελείας καὶ παρακοῆς, τοῦτο ὁ Θεὸς αὐ τῷ νυνὶ δωρεῖται διὰ ἰδίας φιλανθρωπίας καὶ ἐλεη μοσύνης, ὑπακούοντας αὐτῷ (90) τοὺς ἀνθρώπους. Καθάπερ γὰρ παρακούσας ἄνθρωπος θάνατον ἑαυτῷ ἐπεσπάσατο, οὕτως ὑπακούσας τῷ θελήματι τοῦ Θεοῦ, ὁ βουλόμενος δύναται περιποιήσασθαι ἑαυτῷ τὴν αἰώνιον ζωήν. Ἔδωκε γὰρ ὁ Θεὸς ἡμῖν νόμον καὶ ἐντολὰς ἁγίας, ἃς πᾶς ὁ ποιήσας δύναται σωθῆ Β ναι, καὶ τῆς ἀναστάσεως τυχών κληρονομῆσαι τὴν ἀφθαρσίαν. τως ἔγνω Εὔαν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, ἦν ὁ Θεὸς ἐποίη σεν αὐτῷ εἰς γυναῖκα ἐκ τῆς πλευρᾶς αὐτοῦ. Καὶ τοῦτο δὲ οὐχ ὡς μὴ δυνάμενος κατ' ἰδίαν πλάσαι τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, ἀλλὰ προηπίστατο ὁ Θεὸς, ὅτι ἤμελ λον οἱ ἄνθρωποι πληθὺν θεῶν ὀνομάζειν. Προγνώ στης οὖν ῶν, καὶ εἰδὼς, ὅτι ἡ πλάνη ἔμελλε διὰ τοῦ ὄφεως ὀνομάζειν πληθὺν θεῶν τῶν οὐκ ὄντων (ἑνὸς γὰρ ὄντος Θεοῦ (91), ἔκτοτε ἤδη ἐμελέτα ή πλάνη πληθὺν θεῶν ὑποσπείρειν, καὶ λέγειν· Ἔσεσθε ὡς θεοί). Μήπως οὖν ὑπονοηθῇ ὅτι ὅδε (12) μὲν ὁ Θεὸς ἐποίησε τὸν ἄνδρα, ἕτερος δὲ τὴν γυναῖκα, διὰ τοῦτο οὖν ἐποίησε (93) τοὺς δύο ἄμφω· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ διὰ τούτου δειχθῇ τὸ μυστήριον τῆς μοναρχίας, τῆς κατὰ τὸν Θεόν· ἅμα δ' ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, [καὶ ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν· δ δὴ καὶ αὐτὸ δείκνυται τελειούμενον ἐν ἡμῖν αὐτοῖς. Τίς γὰρ οὐχὶ ὁ νομίμως γαμῶν οὐ καταφρονεῖ μητρὸς, καὶ πατρὸς, καὶ συγγενείας πάσης καὶ πάντων;] καὶ ἵνα πλείων ᾗ ἡ εὔνοια εἰς αὐτούς. Πρὸς μὲν οὖν τὴν Εὔαν ὁ ᾿Αδὰμ εἶπεν (94) · Τοῦτο νῦν ὀστοῦν ἐκ τῶν ὀστῶν μου, καὶ σὰρξ ἐκ τῆς σαρκός μου. Έτι καὶ προεφήτευσεν (95), λέγων· Τούτου ένεκεν κατα λείψει άνθρωπος τὸν πατέρα αὐτοῦ, καὶ τὴν μη τέρα, καὶ προσκολληθήσεται πρὸς τὴν γυναῖκα οὐκ ἐποίησε τοὺς δύο άμφω, κατ' ἰδίαν κατ' ἰδίαν οὐ μὴν ἀλλὰ καί, πρὸς μὲν οὖν, THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI mus, capacem utriusque, ut si ad ea ferretur, quæ A ducunt ad immortalitatem, observandis Dei manda- tis, mercedem ab eo acciperet immortalitatem, et deus fieret; si vero deflecteret ad ea, quæ ducunt in mortem, non obediens Deo, ipse sibi mortis auctor esset. Liberum enim Deus et sui juris hominem fecit. Quod igitur sibi ipse negligentia et inobedien- tia accersiverat, id nunc Deus ei redonat pro sua singulari humanitate et in homines ipsi obtemperan- tes misericordia. Quemadmodum enim homo non obediendo mortem sibi ipse traxit, sic voluntati Dei obsequendo potest qui voluerit æternam vitam sibi conciliare. Legem enim Deus et sancta nobis præcepta dedit, quæ quisquis observaverit, potest salutem assequi, et compos resurrectionis factus status a corruptione alieni hæreditatem accipere. - igitur Adam ex paradiso, sic cognovit uxorem suam, quam ei Deus in uxorem ex ipsius costa fecerat. Atque id quidem, non quod separatim uxorem ip- sius fingere non posset, sed providebat Deus mul- titudinem deorum ab hominibus inductum iri. Cum igitur præscius futurorum esset, ac futurum vide- ret ut serpentis opera multitudinem deorum non exstantium error inveheret (tum cum enim unus esset Deus, jam meditabatur error multitudinem deorum spargere et dicere: Eritis sicut dii), ne quis igitur suspicaretur virum ab altero Deo, mu- lierem ab altero factam esse, ambos separatim non fecit, sed ut mysterium monarchiæ Dei etiam ex ea re demonstraretur, simul ipsius uxorem fin- xit, atque ut major esset inter eos benevolentia. Dixit ergo Adam ad Evam: Hoc nunc os ex ossibus meis, el caro ex carne mea. Præterea vaticinatus est in hæc verba : Propterea derelinquet homo patrem suum et matrem et adhærebit uxori suæ, eruntque duo in carnem unam; quod ipsum in nobis perfici patet. Quis est enim, qui cum legitime nubat, non con- temnat patrem et matrem et cognationem omnem ac propinquos omnes, adhærens et conjunctus uxo- ri, eamque majore benevolentia complectens? Unde lus et Wolfius addunt Sed cum hoc verbum sine ulla auctoritate in textum induxerunt, tum vero longe satius est legere (vel Facile excidere potuit hæc præpositio ob syllabam præcedentem ejusdem soni apud Græ- cos. Mox Wolfius legit sed immerito. coleretur, nondum cognita idololatria. Alii inter- pretes: Cum unus sit Ďeus. vix ullus alius magis deformatus, sic videtur emendari posse : Necessitatem harum emenda tionum non difficile est animadvertere. 19. Legen- C D dum esse quis non vi- det? Non enim binos creavit Deus Adam et Evam ; si formasset Evam, tunc binos creasse diceretur. At Evam formatam fuisse ne gat Theophilus; simul factam fuisse asseverat, non quod eodem temporis momento ac Adam, sed quod ex Adami corpore formata fuerit. 2°. Si legamus, ut in textu, etc., inutilis erit et absurda repetitio. Jam enim dixit Evam ita forma- tam fuisse, ut singularitas Dei sive monarchia ostenderetur. Duæ ergo causæ ab eo assignantur, quarum secunda omuibus nota et perspecta. Quare disjungenda fuit ab his verbis: etc., quibuscum illa vitiosa interpunctio conjunxerat. uncis inclusi, eruditus Wolfius ex textu expunxit. Mox enim suo loco occurret, et in alienam hanc sedem obrepsisse manifestum est. 28. Cur Eva ex Adam costa formala. Ejectus (89) Ῥέψη. Legendum εἰ ρέψη. (90) Υπακούοντας αὐτῷ. ΑΙ. ὑπακούσαντας. Fel- (91) Ἑνὸς γὰρ ὄντος Θεοῦ. Id est, cum unus Deus (92) "Οτι ὅδε. Bodl. ὡς ὅδε. (93) Διὰ τοῦτο οὖν ἐποίησε. Totus hic locus, quo 28. Εκβληθεὶς δὲ Ἀδὰμ ἐκ τοῦ παραδείσου, οὔτ 3. Totam hanc verborum complexionem, quam (94) Εἶπεν. Bodl. εἰπών. (95) Προεφήτευσεν. Idem codex επροφήτευσεν.
τίς γὰρ ὁ νομίμως γαμῶν οὐ καταφρονεῖ μητρὸς καὶ πατρὸς καὶ πάσης συγγενείας καὶ πάντων τῶν οἰκείων, προσκολλώμενος καὶ ἑνούμενος τῇ ἑαυτοῦ γυναικί, εὐνοῶν μᾶλλον αὐτῇ; διὸ καὶ μέχρι θανάτου πολλάκις ὑπεύθυνοι γίνονταί τινες διὰ τὰς ἑαυτῶν γαμετάς. Ταύτην τὴν Εὔαν, διὰ τὸ ἀρχῆθεν πλανηθῆναι ὑπὸ τοῦ ὄφεως καὶ ἀρχηγὸν ἁμαρτίας γεγονέναι, ὁ κακοποιὸς δαίμων, ὁ καὶ σατὰν καλούμενος, ὁ τότε διὰ τοῦ ὄφεως λαλήσας αὐτῇ, ἕως καὶ τοῦ δεῦρο ἐνεργῶν ἐν τοῖς ἐνθουσιαζομένοις ὑπ’ αὐτοῦ ἀνθρώποις, Εὐὰν ἐκκαλεῖται. δαίμων δὲ καὶ δράκων καλεῖται διὰ τὸ ἀποδεδρακέναι αὐτὸν ἀπὸ τοῦ θεοῦ· ἄγγελος γὰρ ἦν ἐν πρώτοις. καὶ τὰ μὲν περὶ τούτου πολὺς ὁ λόγος· διὸ τανῦν παραπέμπομαι τὴν περὶ αὐτῶν διήγησιν· καὶ γὰρ ἐν ἑτέροις ἡμῖν γεγένηται ὁ περὶ αὐτοῦ λόγος. Ἐν τῷ οὖν γνῶναι τὸν Ἀδὰμ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ Εὔαν συλλαβοῦσα ἔτεκεν υἱόν, ᾧ τοὔνομα Κάϊν. καὶ εἶπεν· Ἐκτησάμην ἄνθρωπον διὰ τοῦ θεοῦ. καὶ προσέθετο ἔτι τεκεῖν δεύτερον, ᾧ ὄνομα Ἄβελ. ἤρξατο ποιμὴν εἶναι προβάτων· Κάϊν δὲ εἰργάζετο τὴν γῆν.προειρήκαμεν, δεκτικὸν ἀμφοτέρων· ἵνα ρέψῃ (89) ποιών. εἰς ὑπακούοντας ὑπακού- σαντας) αὐτῷ. ὑπακοῦσαι, Διὰ τοῦτο οὐκ ἐποίησε τοὺς δύο ἄμφω· ἅμα δ' ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὴν γυναῖκα αὐτοῦ· οὐ μόνον ἵνα καὶ διὰ τούτου δειχθῇ τὸ μυστήριον τῆς μοναρχίας τῆς κατὰ τὸν Θεὸν, ἀλλὰ καὶ ἵνα πλείων ᾖ ἡ εὔνοια εἰς αὐτούς. ἐπὶ τὰ τῆς ἀθανασίας, τηρήσας τὴν ἐντολὴν τοῦ Θεοῦ, μισθὸν κομίσηται παρ' αὐτοῦ τὴν ἀθανασίαν, καὶ γένηται θεός· εἰ δ' αὖ τραπῇ ἐπὶ τὰ τοῦ θανάτου πράγματα, παρακούσας τοῦ Θεοῦ, αὐτὸς ἑαυτῷ απ τιος ᾖ τοῦ θανάτου. Ελεύθερον γὰρ καὶ αὐτεξούσιον εποίησεν ὁ Θεὸς ἄνθρωπον. Ο οὖν ἑαυτῷ περιεποι ήσατο δι' ἀμελείας καὶ παρακοῆς, τοῦτο ὁ Θεὸς αὐ τῷ νυνὶ δωρεῖται διὰ ἰδίας φιλανθρωπίας καὶ ἐλεη μοσύνης, ὑπακούοντας αὐτῷ (90) τοὺς ἀνθρώπους. Καθάπερ γὰρ παρακούσας ἄνθρωπος θάνατον ἑαυτῷ ἐπεσπάσατο, οὕτως ὑπακούσας τῷ θελήματι τοῦ Θεοῦ, ὁ βουλόμενος δύναται περιποιήσασθαι ἑαυτῷ τὴν αἰώνιον ζωήν. Ἔδωκε γὰρ ὁ Θεὸς ἡμῖν νόμον καὶ ἐντολὰς ἁγίας, ἃς πᾶς ὁ ποιήσας δύναται σωθῆ Β ναι, καὶ τῆς ἀναστάσεως τυχών κληρονομῆσαι τὴν ἀφθαρσίαν. τως ἔγνω Εὔαν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, ἦν ὁ Θεὸς ἐποίη σεν αὐτῷ εἰς γυναῖκα ἐκ τῆς πλευρᾶς αὐτοῦ. Καὶ τοῦτο δὲ οὐχ ὡς μὴ δυνάμενος κατ' ἰδίαν πλάσαι τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, ἀλλὰ προηπίστατο ὁ Θεὸς, ὅτι ἤμελ λον οἱ ἄνθρωποι πληθὺν θεῶν ὀνομάζειν. Προγνώ στης οὖν ῶν, καὶ εἰδὼς, ὅτι ἡ πλάνη ἔμελλε διὰ τοῦ ὄφεως ὀνομάζειν πληθὺν θεῶν τῶν οὐκ ὄντων (ἑνὸς γὰρ ὄντος Θεοῦ (91), ἔκτοτε ἤδη ἐμελέτα ή πλάνη πληθὺν θεῶν ὑποσπείρειν, καὶ λέγειν· Ἔσεσθε ὡς θεοί). Μήπως οὖν ὑπονοηθῇ ὅτι ὅδε (12) μὲν ὁ Θεὸς ἐποίησε τὸν ἄνδρα, ἕτερος δὲ τὴν γυναῖκα, διὰ τοῦτο οὖν ἐποίησε (93) τοὺς δύο ἄμφω· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ διὰ τούτου δειχθῇ τὸ μυστήριον τῆς μοναρχίας, τῆς κατὰ τὸν Θεόν· ἅμα δ' ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, [καὶ ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν· δ δὴ καὶ αὐτὸ δείκνυται τελειούμενον ἐν ἡμῖν αὐτοῖς. Τίς γὰρ οὐχὶ ὁ νομίμως γαμῶν οὐ καταφρονεῖ μητρὸς, καὶ πατρὸς, καὶ συγγενείας πάσης καὶ πάντων;] καὶ ἵνα πλείων ᾗ ἡ εὔνοια εἰς αὐτούς. Πρὸς μὲν οὖν τὴν Εὔαν ὁ ᾿Αδὰμ εἶπεν (94) · Τοῦτο νῦν ὀστοῦν ἐκ τῶν ὀστῶν μου, καὶ σὰρξ ἐκ τῆς σαρκός μου. Έτι καὶ προεφήτευσεν (95), λέγων· Τούτου ένεκεν κατα λείψει άνθρωπος τὸν πατέρα αὐτοῦ, καὶ τὴν μη τέρα, καὶ προσκολληθήσεται πρὸς τὴν γυναῖκα οὐκ ἐποίησε τοὺς δύο άμφω, κατ' ἰδίαν κατ' ἰδίαν οὐ μὴν ἀλλὰ καί, πρὸς μὲν οὖν, THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI mus, capacem utriusque, ut si ad ea ferretur, quæ A ducunt ad immortalitatem, observandis Dei manda- tis, mercedem ab eo acciperet immortalitatem, et deus fieret; si vero deflecteret ad ea, quæ ducunt in mortem, non obediens Deo, ipse sibi mortis auctor esset. Liberum enim Deus et sui juris hominem fecit. Quod igitur sibi ipse negligentia et inobedien- tia accersiverat, id nunc Deus ei redonat pro sua singulari humanitate et in homines ipsi obtemperan- tes misericordia. Quemadmodum enim homo non obediendo mortem sibi ipse traxit, sic voluntati Dei obsequendo potest qui voluerit æternam vitam sibi conciliare. Legem enim Deus et sancta nobis præcepta dedit, quæ quisquis observaverit, potest salutem assequi, et compos resurrectionis factus status a corruptione alieni hæreditatem accipere. - igitur Adam ex paradiso, sic cognovit uxorem suam, quam ei Deus in uxorem ex ipsius costa fecerat. Atque id quidem, non quod separatim uxorem ip- sius fingere non posset, sed providebat Deus mul- titudinem deorum ab hominibus inductum iri. Cum igitur præscius futurorum esset, ac futurum vide- ret ut serpentis opera multitudinem deorum non exstantium error inveheret (tum cum enim unus esset Deus, jam meditabatur error multitudinem deorum spargere et dicere: Eritis sicut dii), ne quis igitur suspicaretur virum ab altero Deo, mu- lierem ab altero factam esse, ambos separatim non fecit, sed ut mysterium monarchiæ Dei etiam ex ea re demonstraretur, simul ipsius uxorem fin- xit, atque ut major esset inter eos benevolentia. Dixit ergo Adam ad Evam: Hoc nunc os ex ossibus meis, el caro ex carne mea. Præterea vaticinatus est in hæc verba : Propterea derelinquet homo patrem suum et matrem et adhærebit uxori suæ, eruntque duo in carnem unam; quod ipsum in nobis perfici patet. Quis est enim, qui cum legitime nubat, non con- temnat patrem et matrem et cognationem omnem ac propinquos omnes, adhærens et conjunctus uxo- ri, eamque majore benevolentia complectens? Unde lus et Wolfius addunt Sed cum hoc verbum sine ulla auctoritate in textum induxerunt, tum vero longe satius est legere (vel Facile excidere potuit hæc præpositio ob syllabam præcedentem ejusdem soni apud Græ- cos. Mox Wolfius legit sed immerito. coleretur, nondum cognita idololatria. Alii inter- pretes: Cum unus sit Ďeus. vix ullus alius magis deformatus, sic videtur emendari posse : Necessitatem harum emenda tionum non difficile est animadvertere. 19. Legen- C D dum esse quis non vi- det? Non enim binos creavit Deus Adam et Evam ; si formasset Evam, tunc binos creasse diceretur. At Evam formatam fuisse ne gat Theophilus; simul factam fuisse asseverat, non quod eodem temporis momento ac Adam, sed quod ex Adami corpore formata fuerit. 2°. Si legamus, ut in textu, etc., inutilis erit et absurda repetitio. Jam enim dixit Evam ita forma- tam fuisse, ut singularitas Dei sive monarchia ostenderetur. Duæ ergo causæ ab eo assignantur, quarum secunda omuibus nota et perspecta. Quare disjungenda fuit ab his verbis: etc., quibuscum illa vitiosa interpunctio conjunxerat. uncis inclusi, eruditus Wolfius ex textu expunxit. Mox enim suo loco occurret, et in alienam hanc sedem obrepsisse manifestum est. 28. Cur Eva ex Adam costa formala. Ejectus (89) Ῥέψη. Legendum εἰ ρέψη. (90) Υπακούοντας αὐτῷ. ΑΙ. ὑπακούσαντας. Fel- (91) Ἑνὸς γὰρ ὄντος Θεοῦ. Id est, cum unus Deus (92) "Οτι ὅδε. Bodl. ὡς ὅδε. (93) Διὰ τοῦτο οὖν ἐποίησε. Totus hic locus, quo 28. Εκβληθεὶς δὲ Ἀδὰμ ἐκ τοῦ παραδείσου, οὔτ 3. Totam hanc verborum complexionem, quam (94) Εἶπεν. Bodl. εἰπών. (95) Προεφήτευσεν. Idem codex επροφήτευσεν.
PG 6:1098τὰ μὲν οὖν κατ’ αὐτοὺς πλείω ἔχει τὴν ἱστορίαν, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τὴν οἰκονομίαν τῆς ἐξηγήσεως· διὸ τὰ τῆς ἱστορίας τοὺς φιλομαθεῖς δύναται ἀκριβέστερον διδάξαι αὐτὴ ἡ βίβλος ἥτις ἐπιγράφεται Γένεσις κόσμου. Ὁπότε οὖν ἐθεάσατο ὁ σατανᾶς οὐ μόνον τὸν Ἀδὰμ καὶ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ ζῶντας, ἀλλὰ καὶ τέκνα πεποιηκότας, ἐφ’ ὧν οὐκ ἴσχυσεν θανατῶσαι αὐτοὺς φθόνῳ φερόμενος, ἡνίκα ἑώρα τὸν Ἄβελ εὐαρεστοῦντα τῷ θεῷ, ἐνεργήσας εἰς τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ τὸν καλούμενον Κάϊν ἐποίησεν ἀποκτεῖναι τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ τὸν Ἄβελ. καὶ οὕτως ἀρχὴ θανάτου ἐγένετο εἰς τόνδε τὸν κόσμον ὁδοιπορεῖν ἕως τοῦ δεῦρο ἐπὶ πᾶν γένος ἀνθρώπων. Ὁ δὲ θεὸς ἐλεήμων ὢν καὶ βουλόμενος ἀφορμὴν μετανοίας καὶ ἐξομολογήσεως παρασχεῖν τῷ Κάϊν, καθάπερ καὶ τῷ Ἀδάμ, εἶπεν· Ποῦ Ἄβελ ὁ ἀδελφός σου;20 ὁ δὲ Κάϊν ἀπεκρίθη ἀπειθῶς τῷ θεῷ εἰπών· Οὐ γινώσκω· μὴ φύλαξ εἰμὶ τοῦ ἀδελφοῦ μου;20 οὕτως ὀργισθεὶς αὐτῷ ὁ θεὸς ἔφη· Τί ἐποίησας τοῦτο; φωνὴ αἵματος τοῦ ἀδελφοῦ σου βοᾷ πρός με ἐκ τῆς γῆς. καὶ νῦν ἐπικατάρατος σὺ ἀπὸ τῆς γῆς, ἣ ἔχανεν δέξασθαι τὸ αἷμα τοῦ ἀδελφοῦ σου ἐκ χειρός σου·αὐτοῦ, καὶ ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν· ὃ δὴ καὶ αὐτὸ δείκνυται τελειούμενον ἐν ἡμῖν αὐτοῖς. Τίς γὰρ ὁ νομίμως γαμῶν οὐ καταφρονεῖ μητρὸς, καὶ πατρὸς, καὶ πάσης συγγενείας, καὶ πάντων τῶν οἰκ κείων, προσκολλώμενος καὶ ἑνούμενος τῇ ἑαυτοῦ γυ ναικί, εὐνοῶν μᾶλλον αὐτῇ; Διὸ καὶ μέχρι θανάτου πολλάκις ὑπεύθυνοι γίνονται τινες διὰ τὰς ἑαυτῶν γαμετάς. Ταύτην τὴν Εὔαν, διὰ τὸ ἀρχῆθεν πλανη- θῆναι ὑπὸ τοῦ ὄψεως, καὶ ἀρχηγὸν ἁμαρτίας γεγονέ και, ὁ κακοποιός δαίμων, ὁ καὶ Σατὰν καλούμενος, ὁ τότε διὰ τοῦ ὄψεως λαλήσας αὐτῇ, ἕως καὶ τοῦ δεῦρο ἐνεργῶν ἐν τοῖς ἐνθουσιαζομένοις ὑπ' αὐτοῦ ἀνθρώποις, Εὔαν ἐκκαλεῖται (96). Δαίμων δὲ καὶ δράκων καλεῖται, διὰ τὸ ἀποδεδρακέναι αὐτὸν ἀπὸ τοῦ Θεοῦ. ῎Αγγελος γὰρ ἦν ἐν πρώτοις. Καὶ τὰ μὲν περὶ τού- του πολὺς ὁ λόγος· διὸ τανῦν παραπέμπομαι τὴν περὶ αὐτῶν διήγησιν· καὶ γὰρ ἐν ἑτέροις ἡμῖν γετ γένηται ὁ περὶ αὐτοῦ λόγος. Εύαν, συλλαβοῦσα ἔτεκεν υἱὸν, ᾧ τοὔνομα Καῖν, καὶ εἶπεν· Ἐκτησάμην ἄνθρωπον διὰ τοῦ Θεοῦ. Καὶ προσέθετο ἔτι τεκεῖν δεύτερον (97), ᾧ ὄνομα "Αβελ, Ὃς ἤρξατο ποιμὴν εἶναι προβάτων· Καν δὲ εἰρ γάζετο τὴν γῆν. Τὰ μὲν οὖν κατ' αὐτοὺς πλείω ἔχει τὴν ἱστορίαν, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τὴν οἰκονομίαν (98) τῆς ἐξηγήσεως· διὸ τὰ τῆς ἱστορίας τοὺς φιλομαθεῖς δύναται ἀκριβέστερον διδάξαι αὐτὴ ἡ βίβλος, ἥτις ἐπιγράφεται, Γένεσις κόσμου. Οπότε οὖν ἐθεά σατο ὁ Σατανᾶς οὐ μόνον τὸν ᾿Αδὰμ καὶ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ ζῶντας, ἀλλὰ καὶ τέκνα πεποιηκότας, ἐφ᾽ ᾧ οὐκ ἴσχυσε θανατῶσαι αὐτοὺς, φθόνῳ φερόμενος, ἡνίκα ἑώρα τὸν ᾿Αβελ εὐαρεστοῦντα τῷ Θεῷ, ἐνερ γήσας εἰς τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ τὸν καλούμενον Καΐν, ἐποίησεν ἀποκτεῖναι τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ τὸν ᾿Αβελ. Καὶ οὕτως ἀρχὴ θανάτου ἐγένετο εἰς τόνδε τὸν κόσ σμον, ὁδοιπορεῖν ἕως τοῦ δεῦρο ἐπὶ πᾶν γένος ἀν- θρώπων. Ὁ θὲ Θεὸς, ἐλεήμων ῶν, καὶ βουλόμενος ἀφορμὴν μετανοίας καὶ ἐξομολογήσεως παρασχεῖν τῷ Καΐν, καθάπερ καὶ τῷ ᾿Αδάμ, εἶπε· Ποῦ ᾿Αβελ, ο ἀδελφός σου; Ὁ δὲ Καῖν ἀπεκρίθη ἀπειθῶς τῷ Θεῷ, εἰπών· Οὐ γινώσκω. Μὴ φύλαξ εἰμὶ τοῦ ἀδελ φοῦ μου ; Οὕτως ὀργισθεὶς αὐτῷ ὁ Θεὸς, ἔφη· τι ἐποίησας τοῦτο ; Φωνὴ αἵματος τοῦ ἀδελφοῦ σου βοᾷ πρὸς μὲ ἐκ τῆς γῆς ἡ ἔχανεν δέξασθαι τὸ αἷμα τοῦ ἀδελφοῦ σου ἐκ χειρός σου. Στένων καὶ τρέμων ἔσῃ ἐπὶ τῆς γῆς. Ἔκτοτε φοβηθεῖσα ἡ γῆ οὐκέτι ἀνθρώπου αἷμα (99) παραδέχεται, ἀλλ' οὐδέ τινος ζώου. Η φανερόν (1), ὅτι οὐκ ἔστιν αὐτὴ αἰτία, ἀλλ' ὁ παραβὰς ἄνθρωπος. Ενώχ· καὶ ᾠκοδόμησεν πόλιν, ἣν ἐπωνόμασεν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ Ενώχ. ᾿Απὸ τότε ἀρχὴ Επολολύζοντες Εὔαν, Εαν ἐκείνην, δι᾿ ἣν ἡ πλάνη παρηκολούθησε, Διὰ τὸ πλανηθῆναι ταύτην τὴν 409& AD AUTOLYCUM LIB. H. etiam nonnulli multa vitæ discrimina propter uxo‐ A res suas adeunt. Quoniam autem hæc Eva antiqui- tus a serpente decepta, et origo peccati fuit, malo- run inventor dæmon, qui et Satanas vocatur, au tum eam per serpentem allocutus est, hactenus dum in hominibus a se correptis operatur, Evam vocat. Dæmon autem ac draco vocatur, eo quod a Deo fugitivus abscesserit; angelus enim ab initiq fuerat. Ac de eo quidem longa est oratio : quapro- pter impræsentiarum missam faciamus ejus rei ex- plicationem ; alibi enim de eo disputavimus. C dendum esse Evan vocatur. Nimirum Satanas voca- tur Evam ab iis qui ab eo incitati sic clamabant. Sed Theophilus non obscure indicat ipsum Sata- Nam, dum in eis operatur, qui illius spiritu age- bantur, efficere ut Evam illam peccati inceptricem vocent. Clemens Alexandrinus conceptis verbis de- clarat ipsam Evan invocari: Ulu- Lanles Eram, Evan illam, per quam est error con- eccntus. Protrept. pag. 9. Frustra ergo totum hunc PATROL. GR. VI. D - sceret Evam uxorem suam, concepit ista et filium peperit cui nomen Cain, et dixit: Possedi hominem per Deum. Adhuc addidit ut alterum pareret, cui nomen Abel: Hic cœpit esse pastor ovium ; Cain autem terram colebat. Ac ea quidem quæ ad illos spectant plurimam habent historiam, imo narrationis co- nomiam; quare discendi cupidos accuratius potest de hac historia liber ipse, qui Genesis mundi in scribitur, edocere. Satanas igitur ut Adamum et uxorem ejus vidit non solum vivere, sed etiam li- Leros suscepisse, invidia stimulatus quod mortem illis inferre non potuisset, tum cum Abelem vi- deret Deo placere, ipsius fratrem, Cainum nomine, impulit et perduxit ut fratrem suum Abelem occi deret. Ab his initiis in hunc mundum inducta mors, totum hactenus genus humanum pervasit, Deus autem cum misericors sit, et quemadmodum Adamo, ita etiam et Caino aditum ad poenitentiam et confessionem aperire vellet, ita eum allocutus est : Ubi est Abel frater tuus? Cain autem contu- maciter et arroganter respondit Deo : Nescio. Num ego custos sum fratris mei? Hinc iratus Deus : Quare, inquit, hoc fecisti? Vox sanguinis fratris tui clamat ad me de terra, quæ aperuit os suum ut susciperet sanguinem fratris tui de manu tua. Ge- mens et tremeņs eris in terra. Ex hoc tempore ti- more perculsa terra, nullius jam hominis sanguinem suscipit, sed nec ullius animalis. Ex quo patet culpam in ea non residere, sed in ho- mine præceptum transiliente. - Ipse quoque Cain filium habuit cui nomen Enoch, ac urbem ædificavit, quam de nomine filii sui Enoch locum immutat vir eruditus. Legit enim quasi scriptum esset : Ebay. Eusebius Præp. ev. l. 11, c. 5, citat hunc Cle- mentis locum. sed sine ulla auctoritate. utitur. gulatur, nec terram facile subit. FELLUS. Digized by Google 29. Ἐν τῷ οὖν γνῶναι τὸν Ἀδὰμ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ Β 50. Ο οὖν Καῖν καὶ αὐτὸς ἔσχεν υἱὸν ᾧ ὄνομα (96) Εύαν εκκαλεῖται. Contendit Wolfius red- 29. Caini scelus. Cum igitur Adam cogno- 50. Caini posteri et artes ab eis inventa. (97) Δεύτερον. Fellus et Wolfius addunt υἱόν, (98) Οικονομίαν. Supra num. 16, eadem voce (99) Οὐκέτι αἷμα. Sanguis emissus statin cons (1) "Η φανερόν. Oxon. et Hamb. καὶ ᾗ φανερόν,
PG 6:1100στένων καὶ τρέμων ἔσῃ ἐπὶ τῆς γῆς.20 διὸ ἔκτοτε φοβηθεῖσα ἡ γῆ οὐκέτι ἀνθρώπου αἷμα παραδέχεται, ἀλλ’ οὐδέ τινος ζώου· ᾗ φανερὸν ὅτι οὐκ ἔστιν αὐτὴ αἰτία, ἀλλ’ ὁ παραβὰς ἄνθρωπος. Ὁ οὖν Κάϊν καὶ αὐτὸς ἔσχεν υἱὸν ᾧ ὄνομα Ἐνώχ. καὶ ᾠκοδόμησεν πόλιν, ἣν ἐπωνόμασεν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ Ἐνώχ. ἀπὸ τότε ἀρχὴ ἐγένετο τοῦ οἰκοδομεῖσθαι πόλεις, καὶ τοῦτο πρὸ κατακλυσμοῦ, οὐχ ὡς Ὅμηρος ψεύδεται λέγων· Οὐ γάρ πω πεπόλιστο πόλις μερόπων ἀνθρώπων. Τῷ δὲ Ἐνὼχ ἐγενήθη υἱὸς ὀνόματι Γαϊδάδ· ἐγέννησεν τὸν καλούμενον Μεήλ, καὶ Μεὴλ τὸν Μαθουσάλα, καὶ Μαθουσάλα τὸν Λάμεχ. ὁ δὲ Λάμεχ ἔλαβεν ἑαυτῷ δύο γυναῖκας, αἷς ὀνόματα Ἀδᾶ καὶ Σελᾶ. ἔκτοτε ἀρχὴ ἐγένετο τῆς πολυμιξίας, ἀλλὰ καὶ τῆς μουσικῆς. τῷ γὰρ Λάμεχ ἐγένοντο τρεῖς υἱοί, Ὠβὴλ, Ἰουβὰλ, Θοβέλ. καὶ ὁ μὲν Ὠβὴλ, ἐγένετο ἀνὴρ ἐν σκηναῖς κτηνοτροφῶν, Ἰουβὰλ δέ ἐστιν ὁ καταδείξας ψαλτήριον καὶ κιθάραν, Θοβὲλ δὲ ἐγένετο σφυροκόπος χαλκεὺς χαλκοῦ καὶ σιδήρου. ἕως μὲν οὖν τούτου ἔσχεν τὸν κατάλογον τὸ σπέρμα τοῦ Κάϊν·Α ἐγένετο τοῦ οἰκοδομεῖσθαι πόλεις, καὶ τοῦτο πρὸ κατακλυσμοῦ· οὐχ ὡς Όμηρος (2) ψεύδεται λέγων Οὐ γάρ πω πεπόλιστο πόλις μερόπων ανθρώπων. Τῷ δὲ Ενώχ ἐγεννήθη υἱὸς ὀνόματι Γαϊδάδ (5), ός ἐγέννησε τὸν καλούμενον Μεὴλ, καὶ Μεὴλ τὸν Μα θουσάλα, καὶ Μαθουσάλα τὸν Λάμεχ. Ὁ δὲ Λάμεχ ἔλαβεν ἑαυτῷ δύο γυναῖκας, αἷς ὀνόματα 'Αδα, καὶ Σελά. Εκτοτε ἀρχὴ ἐγένετο τῆς πολυμιξίας, ἀλλὰ καὶ τῆς μουσικῆς. Τῷ γὰρ Λάμεχ εγένοντο τρείς υἱοί, ασήλ, Ιουβάλ, Θοβέλ. Καὶ ὁ μὲν Ὠδὴλ ἐγένετο ἀνὴρ ἐν σκηναῖς κτηνοτροφῶν· Ἰουδὰλ δέ ἐστιν ὁ καταδείξας ψαλτήριον καὶ κιθάραν· Θοβὲλ δὲ ἐγένετο σφυροκόπος, χαλκεὺς χαλκοῦ καὶ σιδήρου. Ἕως μὲν οὖν τούτου ἔσχε τὸν κατάλογον τὸ σπέρμα τοῦ Καῖν· Β καὶ τὸ λοιπὸν εἰς λήθην αὐτοῦ γέγονε τὸ σπέρμα τῆς γενεαλογίας, διὰ τὸ ἀδελφοκτονῆσαι αὐτὸν τὸν ἀδελ φόν. Εἰς τὸν τόπον δὲ τοῦ ᾿Αβελ, ἔδωκεν ὁ Θεὸς συλ- λαβεῖν τὴν Εὔαν καὶ τεκεῖν υἱὸν, ὅς κέκληται Σήθε ἀφ' οὗ τὸ λοιπὸν γένος τῶν ἀνθρώπων ὁδεύει μέχρι τοῦ δεῦρο. Τοῖς δὲ βουλομένοις φιλομαθέσι καὶ περὶ πασῶν τῶν γενεῶν, εὔκολόν ἐστιν ἐπιδεῖξαι διὰ τῶν ἁγίων Γραφῶν. Καὶ γὰρ ἐκ μέρους ἡμῖν γεγένηται ἤδη λόγος ἐν ἑτέρῳ λόγῳ (4), ὡς ἐπάνω προειρήκαμεν, τῆς γενεαλογίας ή τάξις ἐν τῇ πρώτῃ βίβλῳ τῇ περὶ Ιστοριῶν. Ταῦτα δὲ πάντα ἡμᾶς διδάσκει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὸ διὰ Μωϋσέως καὶ τῶν λοιπῶν προφητών, ὥστε τὰ καθ᾿ ἡμᾶς τοὺς θεοσεβεῖς ἀρχαιότερα γράμ- ματα τυγχάνει, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ἀληθέστερα πάντων συγγραφέων καὶ ποιητῶν δείκνυται ὄντα. ᾿Αλλὰ μὴν καὶ τὰ περὶ τῆς μουσικῆς, ἐφλυάρησάν τινες εὑρετὴν Απόλλωνα γεγενῆσθαι· ἄλλοι δὲ Ορφέα ἀπὸ τῆς τῶν ὀρνέων ἡδυφωνίας φασὶν ἐξευρηκέναι τὴν μουσικήν. Κενὸς δὲ καὶ μάταιος ὁ λόγος αὐτῶν δείκνυται μετὰ γὰρ πολλὰ ἔτη τοῦ κατακλυσμοῦ οὗτοι ἐγένοντο. Τὰ δὲ περὶ τοῦ Νῶς, ὅς κέκληται ὑπὸ ἐνίων Δεν καλίων, ἐν τῇ βίβλῳ ᾗ προειρήκαμεν, ἡ διήγησις ἡμῖν γεγένηται, ᾗ εἰ βούλῃ (5), καὶ σὺ δύνασαι ἐντυχεῖν. πόλεων καὶ βασιλέων, τὸν τρόπον τοῦτον. Πρώτη πόλ λις Βαβυλών, 'καὶ Ορέχ, καὶ ᾿Αρχὰθ (6), καὶ Χα- λανὴ ἐν τῇ γῇ Σεναάρ. Καὶ βασιλεὺς ἐγένετο αὐτῶν ὀνόματι Νεβρώθ. Ἐκ τούτων ἐξῆλθεν ὀνόματι Ασ σούρ, ὅθεν καὶ 'Ασσύριοι προσαγορεύονται. Νεβρώθ δὲ ᾠκοδόμησεν πόλεις τὴν Νινευὶ καὶ τὴν Ῥο Εx 6οώμ, καὶ τὴν Καλὰκ, καὶ τὴν Δασὲν ἀνὰ μέσ ν, ν. Κτίσσε δὲ Δαρδανίην, ἐπεὶ οὔπω Ιλιος τρὴ Εν πεδίῳ πεπόλιστο πόλις μερόπων ἀνθρώπων. Μηλελεήλ, Σελλά, Ἰωβήλ. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI appellavit. Hoc fuit initium urbium ædificanda- rum, idque ante diluvium ; non ut Homerus men- titur ita canens : Lingua haud dum variis structæ mortalibus urbes. Genuit Enoch filium nomine Gaidad, a quo genitus est Meel; a Meel Mathusala, a Mathusala Lamech. Lamech autem duas sibi uxores accepit, quarum nomina Ada et Sela. Jam tum initium habuit uxo- rum multitudo, ac ipsa etiam musica. Nam Lamech nati sunt tres filii, quorum nomina Obel, Jubal, Thobel. Ac Obel quidem vir fuit in tabernaculis pecus nutriens ; Jubal autem is est qui psalterium et citharam monstravit; Thobel ſuit faber æris et ferri. Hactenus igitur recensetur Caini genus; res liquam autem ejus progeniem, eo quod fratrem suum occidisset, oblivio delevit. In locum autem Abelis dedit Deus Evæ ut conciperet et pareret Glium, qui Seth appellatus est, a quo reliquum ho- minum genus bactenus propagatur. Omnes autem generationes si pernoscere voluerint qui discendi sunt cupidi, facile est eas ex Scripturis sanctis demonstrare. Jam enim a nobis aliqua ex parte in- stituta est, ut supra diximus, bec disputatio, nempe genealogiæ series in primo De historiis li- bro. Hæc autem omnia docuit nos Spiritus san. ctus, qui per Moysen et cæteros prophetas locutus est, ita ut nostræ, qui Deum colimus, litteræ omni - bus scriptoribus et poetis antiquiores sint; sed et veriores demonstramus. Musicæ autem inventorem Apollinem fuisse nonnulli nugati sunt ; alii ab Or- pheo ex suavi avium concentu inventam dicunt; vana autem et inanis eorum oratio demonstratur; hi enim multis post diluvium annis fuerunt. De re- bus autem Noe, qui Deucalion a nonnullis voca- tur, disputatio a nobis in eo, quem diximus, libro instituta est, quam potes tu quoque inspicere si velis. C -Post diluvium initium rursus urbium et regum or- tum est in bunc modum. Prima urbs Babylon, tum Orech, Archath et Chalane in terra Senaar. Harum rex exstitit nomine Nebroth. his prodiit is qui Assur vocatur, unde dicti Assyrii. Nebroth autem ædificavit urbes Ninive et Roboom et Calae et Da- sen, quæ inter Niniven et Calae sita est. Ninive D editor Theophilum, labente memoria, de urbibus id generatim accipere, quod de sola Troja Homerus dixit. Sic enim legitur Iliad. et 216. Condiditque Dardaniam, quia nondum llium sa- crum In campo conditum erat, oppidum diversilinguium hominum. Fatendum est Homeri verba accurate a Theophilo non referri. Non tamen crediderim memoriam ei effluxisse; videtur potius hunc locum attente con- sideratum sic interpretari, quasi Homerus Trojam exempli loco nominet, ut urbes nondum conditas laço fuisse declaret. Quamvis enim sub Phoroneo, qui ante Dardanum fuit, nomadum vitam homines, ut testatur Tatianus n. 39, ferantur abjecisse, non tamen grande erratum a Theophilo commissum, si rem serius ab Homero collocari existimaverit. Μox editiones Oxon. et Hamb. habent Sed necesse non videtur immutare codicis. nis. et editorum nostrorum scripturam, quamvis aliter legatur in Bibliis. Præfationis tertiam partem, ubi de gestis et scri- ptis Theophili agimus. 31. Μετὰ τὸν κατακλυσμὸν ἀρχὴ πάλιν ἐγένετο 31. Origo urbium, divisio linguarum, series regum. (2) "Ομηρος. Εxistimat eruditus Hamburgensis (3) Γαϊδάδ. Ita ms. B. et LXX, in editis Γαϊδας. (4) Ἐν ἑτέρῳ λόγῳ. De hoc Theophili opere vid. (5) Εἰ βούλῃ. Cod. Β. εἰ βούλει, recte. (6) Αργάρ. Hamb. "Αρκάθ.
καὶ τὸ λοιπὸν εἰς λήθην αὐτοῦ γέγονεν τὸ σπέρμα τῆς γενεαλογίας, διὰ τὸ ἀδελφοκτονῆσαι αὐτὸν τὸν ἀδελφόν. Εἰς τὸν τόπον δὲ τοῦ Ἄβελ ἔδωκεν ὁ θεὸς συλλαβεῖν τὴν Εὔαν καὶ τεκεῖν υἱόν, ὃς κέκληται Σήθ· ἀφ’ οὗ τὸ λοιπὸν γένος τῶν ἀνθρώπων ὁδεύει μέχρι τοῦ δεῦρο. τοῖς δὲ βουλομένοις καὶ φιλομαθέσιν καὶ περὶ πασῶν τῶν γενεῶν εὔκολόν ἐστιν ἐπιδεῖξαι διὰ τῶν ἁγίων γραφῶν. καὶ γὰρ ἐκ μέρους ἡμῖν γεγένηται ἤδη λόγος ἐν ἑτέρῳ λόγῳ, ὡς ἐπάνω προειρήκαμεν, τῆς γενεαλογίας ἡ τάξις ἐν τῇ πρώτῃ βίβλῳ τῇ περὶ ἱστοριῶν. Ταῦτα δὲ πάντα ἡμᾶς διδάσκει τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὸ διὰ Μωσέως καὶ τῶν λοιπῶν προφητῶν, ὥστε τὰ καθ’ ἡμᾶς τοὺς θεοσεβεῖς ἀρχαιότερα γράμματα τυγχάνει, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ἀληθέστερα πάντων συγγραφέων καὶ ποιητῶν δείκνυται ὄντα. ἀλλὰ μὴν καὶ τὰ περὶ τῆς μουσικῆς ἐφλυάρησάν τινες εὑρετὴν Ἀπόλλωνα γεγενῆσθαι, ἄλλοι δὲ Ὀρφέα ἀπὸ τῆς τῶν ὀρνέων ἡδυφωνίας φασὶν ἐξευρηκέναι τὴν μουσικήν. κενὸς δὲ καὶ μάταιος ὁ λόγος αὐτῶν δείκνυται· μετὰ γὰρ πολλὰ ἔτη τοῦ κατακλυσμοῦ οὗτοι ἐγένοντο.Α ἐγένετο τοῦ οἰκοδομεῖσθαι πόλεις, καὶ τοῦτο πρὸ κατακλυσμοῦ· οὐχ ὡς Όμηρος (2) ψεύδεται λέγων Οὐ γάρ πω πεπόλιστο πόλις μερόπων ανθρώπων. Τῷ δὲ Ενώχ ἐγεννήθη υἱὸς ὀνόματι Γαϊδάδ (5), ός ἐγέννησε τὸν καλούμενον Μεὴλ, καὶ Μεὴλ τὸν Μα θουσάλα, καὶ Μαθουσάλα τὸν Λάμεχ. Ὁ δὲ Λάμεχ ἔλαβεν ἑαυτῷ δύο γυναῖκας, αἷς ὀνόματα 'Αδα, καὶ Σελά. Εκτοτε ἀρχὴ ἐγένετο τῆς πολυμιξίας, ἀλλὰ καὶ τῆς μουσικῆς. Τῷ γὰρ Λάμεχ εγένοντο τρείς υἱοί, ασήλ, Ιουβάλ, Θοβέλ. Καὶ ὁ μὲν Ὠδὴλ ἐγένετο ἀνὴρ ἐν σκηναῖς κτηνοτροφῶν· Ἰουδὰλ δέ ἐστιν ὁ καταδείξας ψαλτήριον καὶ κιθάραν· Θοβὲλ δὲ ἐγένετο σφυροκόπος, χαλκεὺς χαλκοῦ καὶ σιδήρου. Ἕως μὲν οὖν τούτου ἔσχε τὸν κατάλογον τὸ σπέρμα τοῦ Καῖν· Β καὶ τὸ λοιπὸν εἰς λήθην αὐτοῦ γέγονε τὸ σπέρμα τῆς γενεαλογίας, διὰ τὸ ἀδελφοκτονῆσαι αὐτὸν τὸν ἀδελ φόν. Εἰς τὸν τόπον δὲ τοῦ ᾿Αβελ, ἔδωκεν ὁ Θεὸς συλ- λαβεῖν τὴν Εὔαν καὶ τεκεῖν υἱὸν, ὅς κέκληται Σήθε ἀφ' οὗ τὸ λοιπὸν γένος τῶν ἀνθρώπων ὁδεύει μέχρι τοῦ δεῦρο. Τοῖς δὲ βουλομένοις φιλομαθέσι καὶ περὶ πασῶν τῶν γενεῶν, εὔκολόν ἐστιν ἐπιδεῖξαι διὰ τῶν ἁγίων Γραφῶν. Καὶ γὰρ ἐκ μέρους ἡμῖν γεγένηται ἤδη λόγος ἐν ἑτέρῳ λόγῳ (4), ὡς ἐπάνω προειρήκαμεν, τῆς γενεαλογίας ή τάξις ἐν τῇ πρώτῃ βίβλῳ τῇ περὶ Ιστοριῶν. Ταῦτα δὲ πάντα ἡμᾶς διδάσκει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὸ διὰ Μωϋσέως καὶ τῶν λοιπῶν προφητών, ὥστε τὰ καθ᾿ ἡμᾶς τοὺς θεοσεβεῖς ἀρχαιότερα γράμ- ματα τυγχάνει, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ἀληθέστερα πάντων συγγραφέων καὶ ποιητῶν δείκνυται ὄντα. ᾿Αλλὰ μὴν καὶ τὰ περὶ τῆς μουσικῆς, ἐφλυάρησάν τινες εὑρετὴν Απόλλωνα γεγενῆσθαι· ἄλλοι δὲ Ορφέα ἀπὸ τῆς τῶν ὀρνέων ἡδυφωνίας φασὶν ἐξευρηκέναι τὴν μουσικήν. Κενὸς δὲ καὶ μάταιος ὁ λόγος αὐτῶν δείκνυται μετὰ γὰρ πολλὰ ἔτη τοῦ κατακλυσμοῦ οὗτοι ἐγένοντο. Τὰ δὲ περὶ τοῦ Νῶς, ὅς κέκληται ὑπὸ ἐνίων Δεν καλίων, ἐν τῇ βίβλῳ ᾗ προειρήκαμεν, ἡ διήγησις ἡμῖν γεγένηται, ᾗ εἰ βούλῃ (5), καὶ σὺ δύνασαι ἐντυχεῖν. πόλεων καὶ βασιλέων, τὸν τρόπον τοῦτον. Πρώτη πόλ λις Βαβυλών, 'καὶ Ορέχ, καὶ ᾿Αρχὰθ (6), καὶ Χα- λανὴ ἐν τῇ γῇ Σεναάρ. Καὶ βασιλεὺς ἐγένετο αὐτῶν ὀνόματι Νεβρώθ. Ἐκ τούτων ἐξῆλθεν ὀνόματι Ασ σούρ, ὅθεν καὶ 'Ασσύριοι προσαγορεύονται. Νεβρώθ δὲ ᾠκοδόμησεν πόλεις τὴν Νινευὶ καὶ τὴν Ῥο Εx 6οώμ, καὶ τὴν Καλὰκ, καὶ τὴν Δασὲν ἀνὰ μέσ ν, ν. Κτίσσε δὲ Δαρδανίην, ἐπεὶ οὔπω Ιλιος τρὴ Εν πεδίῳ πεπόλιστο πόλις μερόπων ἀνθρώπων. Μηλελεήλ, Σελλά, Ἰωβήλ. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI appellavit. Hoc fuit initium urbium ædificanda- rum, idque ante diluvium ; non ut Homerus men- titur ita canens : Lingua haud dum variis structæ mortalibus urbes. Genuit Enoch filium nomine Gaidad, a quo genitus est Meel; a Meel Mathusala, a Mathusala Lamech. Lamech autem duas sibi uxores accepit, quarum nomina Ada et Sela. Jam tum initium habuit uxo- rum multitudo, ac ipsa etiam musica. Nam Lamech nati sunt tres filii, quorum nomina Obel, Jubal, Thobel. Ac Obel quidem vir fuit in tabernaculis pecus nutriens ; Jubal autem is est qui psalterium et citharam monstravit; Thobel ſuit faber æris et ferri. Hactenus igitur recensetur Caini genus; res liquam autem ejus progeniem, eo quod fratrem suum occidisset, oblivio delevit. In locum autem Abelis dedit Deus Evæ ut conciperet et pareret Glium, qui Seth appellatus est, a quo reliquum ho- minum genus bactenus propagatur. Omnes autem generationes si pernoscere voluerint qui discendi sunt cupidi, facile est eas ex Scripturis sanctis demonstrare. Jam enim a nobis aliqua ex parte in- stituta est, ut supra diximus, bec disputatio, nempe genealogiæ series in primo De historiis li- bro. Hæc autem omnia docuit nos Spiritus san. ctus, qui per Moysen et cæteros prophetas locutus est, ita ut nostræ, qui Deum colimus, litteræ omni - bus scriptoribus et poetis antiquiores sint; sed et veriores demonstramus. Musicæ autem inventorem Apollinem fuisse nonnulli nugati sunt ; alii ab Or- pheo ex suavi avium concentu inventam dicunt; vana autem et inanis eorum oratio demonstratur; hi enim multis post diluvium annis fuerunt. De re- bus autem Noe, qui Deucalion a nonnullis voca- tur, disputatio a nobis in eo, quem diximus, libro instituta est, quam potes tu quoque inspicere si velis. C -Post diluvium initium rursus urbium et regum or- tum est in bunc modum. Prima urbs Babylon, tum Orech, Archath et Chalane in terra Senaar. Harum rex exstitit nomine Nebroth. his prodiit is qui Assur vocatur, unde dicti Assyrii. Nebroth autem ædificavit urbes Ninive et Roboom et Calae et Da- sen, quæ inter Niniven et Calae sita est. Ninive D editor Theophilum, labente memoria, de urbibus id generatim accipere, quod de sola Troja Homerus dixit. Sic enim legitur Iliad. et 216. Condiditque Dardaniam, quia nondum llium sa- crum In campo conditum erat, oppidum diversilinguium hominum. Fatendum est Homeri verba accurate a Theophilo non referri. Non tamen crediderim memoriam ei effluxisse; videtur potius hunc locum attente con- sideratum sic interpretari, quasi Homerus Trojam exempli loco nominet, ut urbes nondum conditas laço fuisse declaret. Quamvis enim sub Phoroneo, qui ante Dardanum fuit, nomadum vitam homines, ut testatur Tatianus n. 39, ferantur abjecisse, non tamen grande erratum a Theophilo commissum, si rem serius ab Homero collocari existimaverit. Μox editiones Oxon. et Hamb. habent Sed necesse non videtur immutare codicis. nis. et editorum nostrorum scripturam, quamvis aliter legatur in Bibliis. Præfationis tertiam partem, ubi de gestis et scri- ptis Theophili agimus. 31. Μετὰ τὸν κατακλυσμὸν ἀρχὴ πάλιν ἐγένετο 31. Origo urbium, divisio linguarum, series regum. (2) "Ομηρος. Εxistimat eruditus Hamburgensis (3) Γαϊδάδ. Ita ms. B. et LXX, in editis Γαϊδας. (4) Ἐν ἑτέρῳ λόγῳ. De hoc Theophili opere vid. (5) Εἰ βούλῃ. Cod. Β. εἰ βούλει, recte. (6) Αργάρ. Hamb. "Αρκάθ.
τὰ δὲ περὶ τοῦ Νῶε, ὃς κέκληται ὑπὸ ἐνίων Δευκαλίων, ἐν τῇ βίβλῳ ᾗ προειρήκαμεν ἡ διήγησις ἡμῖν γεγένηται ᾗ, εἰ βούλει, καὶ σὺ δύνασαι ἐντυχεῖν. Μετὰ τὸν κατακλυσμὸν ἀρχὴ πάλιν ἐγένετο πόλεων καὶ βασιλέων τὸν τρόπον τοῦτον. πρώτη πόλις Βαβυλών, καὶ Ὀρὲχ καὶ Ἀρχὰθ καὶ Χαλανὴ ἐν τῇ γῇ Σενναάρ. καὶ βασιλεὺς ἐγένετο αὐτῶν ὀνόματι Νεβρώθ. ἐκ τούτων ἐξῆλθεν ὀνόματι Ἀσσούρ· ὅθεν καὶ Ἀσσύριοι προσαγορεύονται. Νεβρὼθ δὲ ᾠκοδόμησεν πόλεις τὴν Νινευὴ καὶ τὴν Ῥοβοὼμ καὶ τὴν Καλὰκ καὶ τὴν Δασὲν ἀνὰ μέσον Νινευὴ καὶ ἀνὰ μέσον Καλάκ. ἡ δὲ Νινευὴ ἐγενήθη ἐν πρώτοις πόλις μεγάλη. ἕτερος δὲ υἱὸς τοῦ Σὴμ υἱοῦ τοῦ Νῶε ὀνόματι Μεστραεὶν ἐγέννησεν τοὺς Λουδουεὶμ καὶ τοὺς καλουμένους Ἐνεμιγεὶμ καὶ τοὺς Λαβιεὶμ καὶ τοὺς Νεφθαλεὶμ καὶ τοὺς Πατροσωνιεὶμ καὶ τοὺς Χασλωνιείμ, ὅθεν ἐξῆλθεν Φυλιστιείμ. Τῶν μὲν οὖν τριῶν υἱῶν τοῦ Νῶε καὶ τῆς συντελείας αὐτῶν καὶ γενεαλογίας, ἐγένετο ἡμῖν ὁ κατάλογος ἐν ἐπιτομῇ ἐν ᾗ προειρήκαμεν βίβλῳ. καὶ νῦν δὲ τὰ παραλελειμμένα ἐπιμνησθησόμεθα περί τε πόλεων καὶ βασιλέων, τῶν τε γεγενημένων ὁπότε ἦν χεῖλος ἓν καὶ μία γλῶσσα.Α ἐγένετο τοῦ οἰκοδομεῖσθαι πόλεις, καὶ τοῦτο πρὸ κατακλυσμοῦ· οὐχ ὡς Όμηρος (2) ψεύδεται λέγων Οὐ γάρ πω πεπόλιστο πόλις μερόπων ανθρώπων. Τῷ δὲ Ενώχ ἐγεννήθη υἱὸς ὀνόματι Γαϊδάδ (5), ός ἐγέννησε τὸν καλούμενον Μεὴλ, καὶ Μεὴλ τὸν Μα θουσάλα, καὶ Μαθουσάλα τὸν Λάμεχ. Ὁ δὲ Λάμεχ ἔλαβεν ἑαυτῷ δύο γυναῖκας, αἷς ὀνόματα 'Αδα, καὶ Σελά. Εκτοτε ἀρχὴ ἐγένετο τῆς πολυμιξίας, ἀλλὰ καὶ τῆς μουσικῆς. Τῷ γὰρ Λάμεχ εγένοντο τρείς υἱοί, ασήλ, Ιουβάλ, Θοβέλ. Καὶ ὁ μὲν Ὠδὴλ ἐγένετο ἀνὴρ ἐν σκηναῖς κτηνοτροφῶν· Ἰουδὰλ δέ ἐστιν ὁ καταδείξας ψαλτήριον καὶ κιθάραν· Θοβὲλ δὲ ἐγένετο σφυροκόπος, χαλκεὺς χαλκοῦ καὶ σιδήρου. Ἕως μὲν οὖν τούτου ἔσχε τὸν κατάλογον τὸ σπέρμα τοῦ Καῖν· Β καὶ τὸ λοιπὸν εἰς λήθην αὐτοῦ γέγονε τὸ σπέρμα τῆς γενεαλογίας, διὰ τὸ ἀδελφοκτονῆσαι αὐτὸν τὸν ἀδελ φόν. Εἰς τὸν τόπον δὲ τοῦ ᾿Αβελ, ἔδωκεν ὁ Θεὸς συλ- λαβεῖν τὴν Εὔαν καὶ τεκεῖν υἱὸν, ὅς κέκληται Σήθε ἀφ' οὗ τὸ λοιπὸν γένος τῶν ἀνθρώπων ὁδεύει μέχρι τοῦ δεῦρο. Τοῖς δὲ βουλομένοις φιλομαθέσι καὶ περὶ πασῶν τῶν γενεῶν, εὔκολόν ἐστιν ἐπιδεῖξαι διὰ τῶν ἁγίων Γραφῶν. Καὶ γὰρ ἐκ μέρους ἡμῖν γεγένηται ἤδη λόγος ἐν ἑτέρῳ λόγῳ (4), ὡς ἐπάνω προειρήκαμεν, τῆς γενεαλογίας ή τάξις ἐν τῇ πρώτῃ βίβλῳ τῇ περὶ Ιστοριῶν. Ταῦτα δὲ πάντα ἡμᾶς διδάσκει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὸ διὰ Μωϋσέως καὶ τῶν λοιπῶν προφητών, ὥστε τὰ καθ᾿ ἡμᾶς τοὺς θεοσεβεῖς ἀρχαιότερα γράμ- ματα τυγχάνει, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ἀληθέστερα πάντων συγγραφέων καὶ ποιητῶν δείκνυται ὄντα. ᾿Αλλὰ μὴν καὶ τὰ περὶ τῆς μουσικῆς, ἐφλυάρησάν τινες εὑρετὴν Απόλλωνα γεγενῆσθαι· ἄλλοι δὲ Ορφέα ἀπὸ τῆς τῶν ὀρνέων ἡδυφωνίας φασὶν ἐξευρηκέναι τὴν μουσικήν. Κενὸς δὲ καὶ μάταιος ὁ λόγος αὐτῶν δείκνυται μετὰ γὰρ πολλὰ ἔτη τοῦ κατακλυσμοῦ οὗτοι ἐγένοντο. Τὰ δὲ περὶ τοῦ Νῶς, ὅς κέκληται ὑπὸ ἐνίων Δεν καλίων, ἐν τῇ βίβλῳ ᾗ προειρήκαμεν, ἡ διήγησις ἡμῖν γεγένηται, ᾗ εἰ βούλῃ (5), καὶ σὺ δύνασαι ἐντυχεῖν. πόλεων καὶ βασιλέων, τὸν τρόπον τοῦτον. Πρώτη πόλ λις Βαβυλών, 'καὶ Ορέχ, καὶ ᾿Αρχὰθ (6), καὶ Χα- λανὴ ἐν τῇ γῇ Σεναάρ. Καὶ βασιλεὺς ἐγένετο αὐτῶν ὀνόματι Νεβρώθ. Ἐκ τούτων ἐξῆλθεν ὀνόματι Ασ σούρ, ὅθεν καὶ 'Ασσύριοι προσαγορεύονται. Νεβρώθ δὲ ᾠκοδόμησεν πόλεις τὴν Νινευὶ καὶ τὴν Ῥο Εx 6οώμ, καὶ τὴν Καλὰκ, καὶ τὴν Δασὲν ἀνὰ μέσ ν, ν. Κτίσσε δὲ Δαρδανίην, ἐπεὶ οὔπω Ιλιος τρὴ Εν πεδίῳ πεπόλιστο πόλις μερόπων ἀνθρώπων. Μηλελεήλ, Σελλά, Ἰωβήλ. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI appellavit. Hoc fuit initium urbium ædificanda- rum, idque ante diluvium ; non ut Homerus men- titur ita canens : Lingua haud dum variis structæ mortalibus urbes. Genuit Enoch filium nomine Gaidad, a quo genitus est Meel; a Meel Mathusala, a Mathusala Lamech. Lamech autem duas sibi uxores accepit, quarum nomina Ada et Sela. Jam tum initium habuit uxo- rum multitudo, ac ipsa etiam musica. Nam Lamech nati sunt tres filii, quorum nomina Obel, Jubal, Thobel. Ac Obel quidem vir fuit in tabernaculis pecus nutriens ; Jubal autem is est qui psalterium et citharam monstravit; Thobel ſuit faber æris et ferri. Hactenus igitur recensetur Caini genus; res liquam autem ejus progeniem, eo quod fratrem suum occidisset, oblivio delevit. In locum autem Abelis dedit Deus Evæ ut conciperet et pareret Glium, qui Seth appellatus est, a quo reliquum ho- minum genus bactenus propagatur. Omnes autem generationes si pernoscere voluerint qui discendi sunt cupidi, facile est eas ex Scripturis sanctis demonstrare. Jam enim a nobis aliqua ex parte in- stituta est, ut supra diximus, bec disputatio, nempe genealogiæ series in primo De historiis li- bro. Hæc autem omnia docuit nos Spiritus san. ctus, qui per Moysen et cæteros prophetas locutus est, ita ut nostræ, qui Deum colimus, litteræ omni - bus scriptoribus et poetis antiquiores sint; sed et veriores demonstramus. Musicæ autem inventorem Apollinem fuisse nonnulli nugati sunt ; alii ab Or- pheo ex suavi avium concentu inventam dicunt; vana autem et inanis eorum oratio demonstratur; hi enim multis post diluvium annis fuerunt. De re- bus autem Noe, qui Deucalion a nonnullis voca- tur, disputatio a nobis in eo, quem diximus, libro instituta est, quam potes tu quoque inspicere si velis. C -Post diluvium initium rursus urbium et regum or- tum est in bunc modum. Prima urbs Babylon, tum Orech, Archath et Chalane in terra Senaar. Harum rex exstitit nomine Nebroth. his prodiit is qui Assur vocatur, unde dicti Assyrii. Nebroth autem ædificavit urbes Ninive et Roboom et Calae et Da- sen, quæ inter Niniven et Calae sita est. Ninive D editor Theophilum, labente memoria, de urbibus id generatim accipere, quod de sola Troja Homerus dixit. Sic enim legitur Iliad. et 216. Condiditque Dardaniam, quia nondum llium sa- crum In campo conditum erat, oppidum diversilinguium hominum. Fatendum est Homeri verba accurate a Theophilo non referri. Non tamen crediderim memoriam ei effluxisse; videtur potius hunc locum attente con- sideratum sic interpretari, quasi Homerus Trojam exempli loco nominet, ut urbes nondum conditas laço fuisse declaret. Quamvis enim sub Phoroneo, qui ante Dardanum fuit, nomadum vitam homines, ut testatur Tatianus n. 39, ferantur abjecisse, non tamen grande erratum a Theophilo commissum, si rem serius ab Homero collocari existimaverit. Μox editiones Oxon. et Hamb. habent Sed necesse non videtur immutare codicis. nis. et editorum nostrorum scripturam, quamvis aliter legatur in Bibliis. Præfationis tertiam partem, ubi de gestis et scri- ptis Theophili agimus. 31. Μετὰ τὸν κατακλυσμὸν ἀρχὴ πάλιν ἐγένετο 31. Origo urbium, divisio linguarum, series regum. (2) "Ομηρος. Εxistimat eruditus Hamburgensis (3) Γαϊδάδ. Ita ms. B. et LXX, in editis Γαϊδας. (4) Ἐν ἑτέρῳ λόγῳ. De hoc Theophili opere vid. (5) Εἰ βούλῃ. Cod. Β. εἰ βούλει, recte. (6) Αργάρ. Hamb. "Αρκάθ.
PG 6:1102πρὸ τοῦ τὰς διαλέκτους μερισθῆναι αὗται αἱ προγεγραμμέναι ἐγενήθησαν πόλεις. ἐν δὲ τῷ μέλλειν αὐτοὺς διαμερίζεσθαι, συμβούλιον ἐποίησαν γνώμῃ ἰδίᾳ, καὶ οὐ διὰ θεοῦ, οἰκοδομῆσαι πόλιν καὶ πύργον, οὗ ἡ ἄκρα φθάσῃ εἰς τὸν οὐρανὸν ἀφικέσθαι, ὅπως ποιήσωσιν ἑαυτοῖς ὄνομα δόξης. ἐπειδὴ οὖν παρὰ προαίρεσιν θεοῦ βαρὺ ἔργον ἐτόλμησαν ποιῆσαι, κατέβαλεν αὐτῶν ὁ θεὸς τὴν πόλιν καὶ τὸν πύργον κατέστρωσεν. ἔκτοτε ἐνήλλαξεν τὰς γλώσσας τῶν ἀνθρώπων, δοὺς ἑκάστῳ διάφορον διάλεκτον. Σίβυλλα μὲν οὕτως σεσήμακεν, καταγγέλλουσα ὀργὴν τῷ κόσμῳ μέλλειν ἔρχεσθαι. Ἔφη δὲ οὕτως· Ἀλλ’ ὁπόταν μεγάλοιο θεοῦ τελέωνται ἀπειλαί, ἅς ποτ’ ἐπηπείλησε βροτοῖς, ὅτε πύργον ἔτευξαν χώρῃ ἐν Ἀσσυρίῃ. ὁμόφωνοι δ’ ἦσαν ἅπαντες, καὶ βούλοντ’ ἀναβῆναι εἰς οὐρανὸν ἀστερόεντα. αὐτίκα δ’ ἀθάνατος μεγάλην ἐπέθηκεν ἀνάγκην πνεύμασιν· αὐτὰρ ἔπειτ’ ἄνεμοι μέγαν ὑψόθι πύργον ῥίψαν καὶ θνητοῖσιν ἐπ’ ἀλλήλοις ἔριν ὦρσαν. αὐτὰρ ἐπεὶ πύργος τ’ ἔπεσεν, γλῶσσαί τ’ ἀνθρώπων εἰς πολλὰς θνητῶν ἐμερίσθησαν διαλέκτους. καὶ τὰ ἑξῆς. ταῦτα μὲν οὖν ἐγενήθη ἐν γῇ Χαλδαίων.σον Νινευί, καὶ ἀνὰ μέσον Καλάκ· ἡ δὲ Νινευί ἐγενήθη ἐν πρώτοις πόλις μεγάλη. Ετερος δὲ υἱὸς τοῦ Σὴμ υἱοῦ τοῦ Νε ὀνόματι Μεστραεὶμ ἐγέννησε τοὺς Λουδονείν, καὶ τοὺς καλουμένους Ενεμιγειν, καὶ τοὺς Λαβιεὶμ, καὶ τοὺς Νεφθαλείμ, καὶ τοὺς Πατρο- σωνιεὶμ (7), καὶ τοὺς Χασλωνιείν, ὅθεν ἐξῆλθε Φυ- λιστιείμ. Τῶν μὲν οὖν τριῶν υἱῶν τοῦ Νώε, καὶ τῆς συντελείας (8) αὐτῶν, καὶ γενεαλογίας, ἐγένετο ἡμῖν ὁ κατάλογος ἐν ἐπιτομῇ, ἐν ᾗ προειρήκαμεν βίβλῳ. Καὶ νῦν δὲ τὰ παραλελειμμένα ἐπιμνησθησόμεθα περί τε πόλεων καὶ βασιλέων, τῶν τε γεγενημένων οπότε ἦν χείλος ἐν καὶ μία γλῶσσα. Πρὸ τοῦ τὰς διαλέκτους μερισθῆναι, αὗται αἱ προγεγραμμέναι ἐγενήθησαν πόλεις. Ἐν δὲ τῷ μέλλειν αὐτοὺς διαμε- ρίζεσθαι, συμβούλιον ἐποίησαν γνώμῃ ἰδίᾳ, καὶ οὐ διὰ Θεοῦ, οἰκοδομῆσαι πόλιν, καὶ πύργον, οὗ ἡ ἄκρα φθάσῃ εἰς τὸν οὐρανὸν ἀφικέσθαι, ὅπως ποιήσωσιν ἑαυτοῖς ὄνομα δόξης. Ἐπειδὴ οὖν παρὰ προαίρεσιν Θεοῦ βαρὺ ἔργον ἐτόλμησαν ποιῆσαι, κατέβαλεν αὐ- τῶν ὁ Θεὸς τὴν πόλιν καὶ τὸν πύργον κατέστρωσεν. Ἔκτοτε ενήλλαξεν τὰς γλώσσας τῶν ἀνθρώπων, δούς ἑκάστῳ διάφορον διάλεκτον. Σίβυλλα μὲν οὕτω τεσήμαγκς καταγγλέλουσα ὀργὴν τῷ κόσμῳ μέλλειν ἔρχεσθαι· ἔφη δὲ οὕτως· Αλλ' οπόταν μεγάλοιο θεοῦ τελέωνται ἀπειλαὶ, Ας ποτ' ἐπηπείλησε βροτοῖς, ὅτε πύργον (9) [ἔτευξαν χώρη ἐν Ἀσσυρίης, ομόφωνοι δ' ἦσαν ἅπαντες, Καὶ βούλοντ' ἀναβῆναι ἐς οὐρανὸν (10) αστε [ρόεντα Αὐτίκα δ' Αθάνατος μεγάλην ἐπέθηκεν ἀνάγκην Πνεύμασιν· αὐτὰρ ἔπειτ' ἄνεμοι μέγαν ύψόθι [πύργον Ρίψαν (14), καὶ θνητοῖσιν ἐπ' ἀλλήλοις ἔριν ώρσαν. Αὐτὰρ ἐπεὶ πύργος τ' ἔπεσεν, γλῶσσαί τ' ἀν- θρώπων Εἰς πολλὰς θνητῶν ἐμερίσθησαν διαλέκτους, Γαία βροτῶν πληροῦτο μεριζομένων βασιλήων. καὶ τὰ ἑξῆς (19). Ταῦτα μὲν οὖν ἐγενήθη ἐν γῇ Χαλ δαίων. Ἐν δὲ τῇ γῇ Χαναὰν ἐγένετο πόλις, ή όνομα Χαρέάν (15). Κατ' ἐκείνους δὲ τοὺς χρόνους πρῶτος βασιλεὺς Αἰγύπτου ἐγένετο Φαραώ, ὃς καὶ Νεχαώθ κατὰ Αιγυπτίους ὠνομάσθη, καὶ οὕτως οἱ καθεξῆς βασιλεῖς ἐγένοντο (14). Ἐν δὲ τῇ γῇ Σεναὰρ ἐν τοῖς καλουμένοις Χαλδαίοις πρῶτος βασιλεὺς ἐγένετο Αριώχ (15)· μετὰ δὲ τοῦτον ἕτερος Ἑλλάσαρ (16)• πατρωσωνιείμ. συγγενείας, ἐν τῷ μέλλειν αὐτὰς διαμερίζεσθαι. ἀναδὴν ἐς οὐρανόν. έρριψαν. Γαία βροτῶν πληροῦτο μεριζομένων βασιλήων. Β ἐλέγοντο AD AUTOLYCUM LIB. II. A vero urbs fuit in primis magna. Semi autem flii Noe, filius alter nomine Mesraim genuit Lau- donim, Enemigim, Labiim, Nephtaliim, Patroso- niim, unde editus Philistiim. Tres igitur Noe flios eorumque exitum et genealogiam summatim recen suimus in eo quem diximus libro. Nunc autem quæ supersunt memorabimus, tum de urbibus et regi- bus, tum de iis quæ gesta sunt, cum unum labium esset ac lingua una. Antequam linguæ divideren tur, hæ urbes fuerunt, quas supra descripsimus. Cum autem instaret illud tempus ut homines in va- rias partes dispergerentur, consilium de sua pro- pria, non de Dei sententia ceperunt urbis ædin candæ et turris cujus caput coelum attingeret, ut sibi nomen inclytum parerent. Sed quia præter Det voluntatem grave opus ausi fuerant aggredi, ever- tit Deus eorum urbem et turrim dejecit : eo tene μore in hominum linguas varietatem induxit, data unuicuique diversa lingua. Atque hæc quidem Si- bylla declaravit, cum iram mundo eventuram ob nuntiaret; sic autem locuta est : C nostri Hæc nomina aliter a Theophilo D ac in Bibliis citari facile animadvertet quisquis LXX interpretes consuluerit, nec necesse est singulas varietates hic observare. Tantum dicam Mesraim non Sem filium esse. sed Cham, cture Felli legentis et paulo post diam codex Bodleianus. Editio Tigurina stituitur alius hic versus in edit. Hamb. quem re- jicere nolui : Lee quidem vicina, sed ab ea penitus distincta. Fol. B Sed quando magni Dei perficiuntur mine, Quas aliquando comminatus est mortalibus, quando [turrim fabricarunt In terra Assyria. Erant autem omnes unius linguæ, Et voluerunt scandere cœlum stelligerum. Statim autem Immortalis magnam imposuit necessi- Ventis. Venti magnam et altam turrim [lalem Ubi dejecerunt, etiam inter mortales discordiam ex- [citarunt. Rursus ubi turris cecidit, ac linguæ hominum Mortalium in multas divisæ sunt dialectos, Terra mortalibus impleta sub variis regibus. Et quæ sequuntur. Atque hæc quidem gesta sunt in terra Chaldæorum. In terra autem Chanaan urbs fuit nomine Charra. lis temporibus primus in Ægy plo regnavit Pharao, qui et Nechaoth apud Ægy. ptios dictus est, sicque cateri reges consecuti sunt. In terra autem Sennaar quam Chaldæi tenebant, primus rex fuit Arioch, post quem Ellasar, deinde Chodollagomor rex Ælan, tum Thargal rex gen- buerunt, sive sub eodem nomine Pharaonis regna- runt. Legendum prima specie conjiciebat cl. Wolfius, sed re attentius considerata, missam fecit conjecturam. pturæ historias chartis suis illinebat, vel, quod ve- risimilius videtur, magna librarii vulnera fecerunt. Nam Arioch ille non primus recensetur a Moyse, sed post Amarphal regem Sennaar. Frustra autem Jac. Perizonius in Originibus Babylon. pag. 323, Theophilum nostrum exagitat, quasi hos quatuor reges sibi invicem putet successisse. Non enim eos temporibus divellit Theophilus, qui unius belli so- cietate omnes conjungit, sed mihi videtur ordinem spectare, quem Moyses in eis numerandis secutus est. Theophilum dignitatis rationem habuisse existi- mavit Felius. hæc, ut jam dixi, a librariis turbata. lisdem tri- . (7) Πατροσωνιείμ. Sic Biblia et codex ms. Editi (8) Συντελείας. Merito rejectæ a Wolfio conje- (9) Ότε πύργον. Editio Gallæi οἱ πύργον. (10) Ἐς οὐρανόν. Cod. nis. εἰς οὐρανόν. Gallus (11) Ρίψαν. Edit. Hamburgensis Εριψαν, atque ita (12) Καὶ τὰ ἑξῆς. His vocibus expunctis, sub- (13) Χαρράν. Charra Mesopotamiæ urbs Chana- (14) Εγένοντο. Id est, caeteri reges ita se ha (15) Αριώχ. Vel memoriter Theophilus has Scri (16) Ελλάσαρ. Ipse Arioch rex fuit Ellasar. Sed
PG 6:1104Ἐν δὲ τῇ γῇ Χαναὰν ἐγένετο πόλις ᾗ ὄνομα Χαρράν. κατ’ ἐκείνους δὲ τοὺς χρόνους πρῶτος βασιλεὺς Αἰγύπτου ἐγένετο Φαραώ, ὃς καὶ Νεχαὼθ κατὰ Αἰγυπτίους ὠνομάσθη· καὶ οὕτως οἱ καθεξῆς βασιλεῖς ἐγένοντο. ἐν δὲ τῇ γῇ Σενναάρ, ἐν τοῖς καλουμένοις Χαλδαίοις, πρῶτος βασιλεὺς ἐγένετο Ἁριώχ· μετὰ δὲ τοῦτον ἕτερος Ἐλλάσαρ, καὶ μετὰ τοῦτον Χοδολλαγόμορ βασιλεὺς Αἰλάμ, καὶ μετὰ τοῦτον Θαργὰλ βασιλεὺς ἐθνῶν τῶν καλουμένων Ἀσσυρίων. ἄλλαι δὲ πόλεις ἐγένοντο πέντε ἐν τῇ μερίδι τοῦ Χὰμ υἱοῦ Νῶε· πρώτη ἡ καλουμένη Σόδομα, ἔπειτα Γόμορρα, Ἀδαμὰ καὶ Σεβωεὶν καὶ Βαλάκ, ἡ καὶ Σηγὼρ ἐπικληθεῖσα. καὶ τὰ ὀνόματα τῶν βασιλέων αὐτῶν ἐστιν ταῦτα· Βαλλὰς βασιλεὺς Σοδόμων, Βαρσὰς βασιλεὺς Γομόρρας, Σενναὰρ βασιλεὺς Ἀδάμας, Ὑμοὸρ βασιλεὺς Σεβωείν, Βαλὰχ βασιλεὺς Σηγώρ, τῆς καὶ Βαλὰκ κεκλημένης. οὗτοι ἐδούλευσαν τῷ Χοδολλαγόμορ βασιλεῖ τῶν Ἀσσυρίων ἕως ἐτῶν δύο καὶ δέκα. ἐν δὲ τῷ τρισκαιδεκάτῳ ἔτει ἀπὸ τοῦ Χοδολλαγόμορ ἀπέστησαν. καὶ οὕτως ἐγένετο τότε τοὺς τέσσαρας βασιλεῖς τῶν Ἀσσυρίων συνάψαι πόλεμον πρὸς τοὺς πέντε βασιλεῖς.καὶ μετὰ τοῦτον Χεναλλαγέμορ βασιλεὺς Αλάμ, και Β Γεγονότες βασιλεῖς τῶν ᾿Ασσυρίων Θεγλαφάσαρ μετὰ τοῦτον Θαργὰ βασιλεὺς ἐθνῶν τῶν καλουμέν νων Ασσυρίων. Αλλα: δὲ πόλεις ἐγένοντο πέντε ἐν τῇ μερίδ: τοῦ Χαμ υἱοῦ Νῶς· πρώτη ἡ καλουμένη Σόδομα· ἔπειτα Γόμορρα, Αδαμα, καὶ Σεβωείμ, καὶ ἡ Σηγώρ ἐπικληθεῖσα (17)· καὶ τὰ ὀνόματα τῶν βασ σιλέων αὐτῶν ἐστι ταῦτα· Βαλλάς βασιλεύς Σοδό μων, Βαρσὰς βασιλεὺς Γομόρρας, Σενναάρ βασιλεὺς Αδάμας, Ὑμόρ (18) βασιλεὺς Σεβωείμ, Βαλαχ βα σιλεὺς Σηγώρ, τῆς Κεφαλὰκ κεκλημένης. Οὗτοι ἐδούλευσαν τῷ Χοδολλαγόμορ βασιλεῖ τῶν ᾿Ασσυρίων ἕως ἐτῶν δύο καὶ δέκα. Ἐν δὲ τῷ τρισκαιδεκάτῳ ἔτει ἀπὸ τοῦ Χοδολλαγόμορ ἀπέστησαν· καὶ οὕτως ἐγένετο τότε τοὺς τέσσαρας βασιλεῖς τῶν ᾿Ασσυρίων συνάψαι πόλεμον πρὸς τοὺς πέντε βασιλεῖς. Αὕτη άρ- χὴ ἐγένετο πρώτη τοῦ γίνεσθαι πολέμους ἐπὶ τῆς γῆς· καὶ κατέκοψαν τοὺς γίγαντας Καραναεὶν, καὶ ἔθνη ἰσχυρὰ ἅμα αὐτοῖς ἐν τῇ πόλει, καὶ τοὺς Χορ ῥαίους τοὺς ἐν τοῖς ὄρεσιν ἐπονομαζομένοις Σηερ, ἕως τῆς καλουμένης Τερεβίνθου τῆς Φαράν, ἢ ἐστιν ἐν τῇ ἐρήμῳ. Κατὰ δὲ τὸν αὐτὸν καιρὸν ἐγένετο βασι λεὺς δίκαιος ὀνόματι Μελχισεδέκ ἐν πόλει Σαλήμ, τῇ νῦν Ἱεροσόλυμα. Οὗτος ἱερεὺς ἐγένετο πρῶτος πάν των ἱερέων τοῦ Θεοῦ τοῦ ὑψίστου· ἀπὸ τούτου ἡ πόλ λις ὠνομάσθη Ἱερουσαλήμ, ἡ προειρημένη Ἱεροσό λυμα. Ἀπὸ τούτου εὑρέθησαν καὶ ἱερεῖς γινόμενος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Μετὰ δὲ τοῦτον ἐβασίλευσεν ᾿Αβ μέλεχ ἐν Γεράροις· μετὰ δὲ τοῦτον ἕτερος Αβιμέ λεχ. Ἔπειτα ἐβασίλευσεν Ἐφρὼν καὶ ὁ Χετταίος ἐπικληθείς. Τὰ μὲν οὖν περὶ τούτων πρότερον γεγε νημένων βασιλέων οὕτω τὰ ὀνόματα περιέχει. Τῶν δὲ κατὰ Ἀσσυρίους πολλῶν ἐτῶν μεταξὺ οἱ λοιποί βα- σιλεῖς παρεσιγήθησαν τοῦ ἀναγραφῆναι, πάντων ἐσχάτων καθ᾿ ἡμᾶς χρόνων (19) ἀπομνημονευόντων. μετὰ δὲ τοῦτον Σελαμανάσαρ· εἶτα Σενναχηρείμ. Τοῦ δὲ τρίαρχος ἐγένετο Αδραμέλεχ Λίθου, ὃς καὶ Αἰγύπτου ἐβασίλευσε· καίπερ ταῦτα, ὡς πρὸς τὰ ἡμέ τερα γράμματα, πάνυ νεώτερά ἐστιν. - • τῶν καλουμένων Ασσυρίων Βαλάκ, καθ' ἡμᾶς χρόνον. Πάντων δ᾽ ἐσχάτων καθ᾽ ἡμᾶς χρόνων ἀπο- μνημονεύονται γεγονότες βασιλεῖς Ασσυρίων. ὁ καὶ Χετταίος. φιλομαθέσι καὶ φιλαρχαίοις, ὅπου πρόσφατα ἐστι (20) τὰ ὑφ' ἡμῶν λεγόμενα διὰ τῶν ἁγίων προφητών. Ολίγων γὰρ ὄντων ἐν πρώτοις τῶν τότε ἀνθρώπων ἐν τῇ ᾿Αραβικῇ γῇ καὶ Χαλδαϊκῇ, μετὰ τὸ διαμερι σθῆναι τὰς γλώσσας αὐτῶν, πρὸς μέρος ἤρξαντο πολλοὶ γίνεσθαι καὶ πληθύνεσθαι ἐπὶ πάσης τῆς γῆς· εἴπου, διὰ τῶν ἁγίων προφητών. Δίχα τῶν ἁγίων προφητῶν, $105 THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCIJENI Lium, quæ dicta sunt Assyriorum. Quinque aliæ A urbes fuerunt in ea parte quam tenuit Cham filius Noe: prima Sodoma, cæteræ Gomorrha, Adama et Seboin et quæ Segor nuncupata est. Nomina regum qui istis urbibus præfuere sic habent: Ballas rex Sodomorum, Barsas rex Gomorrhæ, Senaar rex Adamæ, Hymor rex Seboim, Balac rex Segor, quanı urbein alio nomine vocarunt Kephalac. Ili servierunt regi Assyriorum Chodollagomor duode- cim annis. Anno autem tertio et decimo defecerunt ab Assyrio, sicque factum est ut quatuor Assyrio- rum reges bellum cum quinque his regibus gere- rent. Hæc prima fuit origo bellorum in terra, et fregerunt gigantes Caranain, et cum eis in ipsa urbe gentes validas et Chorræos qui montes Seir dictos incolebant, usque ad Terebinthum illam, quæ in deserta regione sita Pharan appellatur. Erat illo tempore rex justus nomine Melchisedech in urbe Salem, quæ nunc Hierosolyma. Hic primus fuit omnium sacerdotum Dei altissimi, ab eoque Hieru- salem appellata est ea, quam paulo ante diximus, Hierosolyma. Ab eodem sacerdotes in toto terrarum orbe exstiterunt. Post hunc regnavit Abimelech in Geraris; tum Abimelech alter. Deinde Ephron co- gnomento Chettæus. Primorum igitur regum nomi- na ita se habent. Ceteri autem Assyriorum reges, qui multis annis interjectis regnarunt, silentio præ- termissi sunt, scriptoribus omnibus propiora ætati nostræ tempora commemorantibus. Reges autem Assyriorum fuerunt Teglaphasar, ac post eum Sal- çanasar, deinde Sennacherim. Hujus triarcha fuit Adramelech Æthiops, qui etiam Ægypti regnum obtinuit; quanquam hæc, quantum ad litteras no- siras attinet, omnino recentia sint. C Inde igitur judicium de historiis ferre possunt, qui eru- ditionis et antiquitatis studiosi sunt, quod recentia sint, quæ a nobis sine sanctis prophetis dicuntur. Nam cum his primis temporibus pauci essent ho- mines in Arabia et Chaldæa; postquam divisæ sunt D eorum linguæ, paulatim augeri et multiplicari cœ- buendum videtur quod Thargal rex gentium dicitur, quæ vocabantur Assyrize. Illud videtur e margine in textum venisse, nec prorsus Theophili esse, qui paulo post quatuor illos reges vocat reges Assyrios. voces unde etiam paulo post, gravius erra- tum incidit, dum ipsa urbs vocatur Kephala, eique rex Balach affingitur. Vitium emendat cl. Wolfius, sic legendo : Qui vero proximis a nobis temporibus Assyriorum reges fuerunt, omnes commemorantur. Supra legendum Lacrozii, legendum putat utrum. Sic legerat Clauserus, qui ita reddit : Hinc videre possunt... an ea, quæ a nobis traduntur per prophetas sanctos, sint nupera. Sed vitium hujus loci residere videtur in his verbis Neque enim to- lerabilis est hæc loquendi ratio: Ea quæ a nobis dicuntur per sanctos prophetas. Sed si una addita litterula legamus : sine sanctis prophetis, clara erit et illustris sententia Theophili, qui postquam Adramelechi bistorian mon ex sacris Scripturis, sed ex litteris externis petitam commemoravit, eam recentem esse addit, si compa retur cum scriptis propheticis, atque inde conclu̟- dit summam esse antiquitatem sacræ Scripturæ, cum recens sit quidquid sine illius auctoritate pro- fertur. 52. Quomodo genus humanum dispersum. (17) Ἡ Σηγώρ ἐπικληθεῖσα. Omissa ante has (18) Ὑμόρ. Codex ms. Υμούρ. Biblia Συμοβόρ. (49) Ἐσχάτων καθ' ἡμᾶς χρόνων. Lego ἔσχατον 32. Ἐντεῦθεν οὖν κατανοεῖν τὰς ἱστορίας ἐστὶ ταῖς (20) Ὅπου πρόσφατά ἐστι. Cl. Wolfius, monitu
αὕτη ἀρχὴ ἐγένετο πρώτη τοῦ γίνεσθαι πολέμους ἐπὶ τῆς γῆς. καὶ κατέκοψαν τοὺς γίγαντας Καραναείν, καὶ ἔθνη ἰσχυρὰ ἅμα αὐτοῖς, καὶ τοὺς Ὀμμαίους ἐν αὐτῇ τῇ πόλει, καὶ τοὺς Χορραίους τοὺς ἐν τοῖς ὄρεσιν ἐπονομαζομένοις Σηεὶρ ἕως τῆς καλουμένης Τερεβίνθου τῆς Φαράν, ἥ ἐστιν ἐν τῇ ἐρήμῳ. Κατὰ δὲ τὸν αὐτὸν καιρὸν ἐγένετο βασιλεὺς δίκαιος ὀνόματι Μελχισεδὲκ ἐν πόλει Σαλήμ, τῇ νῦν καλουμένῃ Ἱεροσόλυμα· οὗτος ἱερεὺς ἐγένετο πρῶτος πάντων ἱερέων τοῦ θεοῦ τοῦ ὑψίστου. ἀπὸ τούτου ἡ πόλις ὠνομάσθη Ἱερουσαλήμ, ἡ προειρημένη Ἱεροσόλυμα· ἀπὸ τούτου εὑρέθησαν καὶ ἱερεῖς γινόμενοι ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. μετὰ δὲ τοῦτον ἐβασίλευσεν Ἀβιμέλεχ ἐν Γεράροις· μετὰ δὲ τοῦτον ἕτερος Ἀβιμέλεχ· ἔπειτα ἐβασίλευσεν Ἔφρων καὶ ὁ Χετταῖος ἐπικληθείς. τὰ μὲν οὖν περὶ τούτων πρότερον γεγενημένων βασιλέων οὕτως τὰ ὀνόματα περιέχει· τῶν δὲ κατὰ Ἀσσυρίους πολλῶν ἐτῶν μεταξὺ οἱ λοιποὶ βασιλεῖς παρεσιγήθησαν τοῦ ἀναγραφῆναι· πάντων ἐσχάτων καθ’ ἡμᾶς χρόνων ἀπομνημονεύονται γεγονότες βασιλεῖς τῶν Ἀσσυρίων Θεγλαφάσαρ, μετὰ δὲ τοῦτον Σελαμανάσαρ, εἶτα Σενναχαρείμ.καὶ μετὰ τοῦτον Χεναλλαγέμορ βασιλεὺς Αλάμ, και Β Γεγονότες βασιλεῖς τῶν ᾿Ασσυρίων Θεγλαφάσαρ μετὰ τοῦτον Θαργὰ βασιλεὺς ἐθνῶν τῶν καλουμέν νων Ασσυρίων. Αλλα: δὲ πόλεις ἐγένοντο πέντε ἐν τῇ μερίδ: τοῦ Χαμ υἱοῦ Νῶς· πρώτη ἡ καλουμένη Σόδομα· ἔπειτα Γόμορρα, Αδαμα, καὶ Σεβωείμ, καὶ ἡ Σηγώρ ἐπικληθεῖσα (17)· καὶ τὰ ὀνόματα τῶν βασ σιλέων αὐτῶν ἐστι ταῦτα· Βαλλάς βασιλεύς Σοδό μων, Βαρσὰς βασιλεὺς Γομόρρας, Σενναάρ βασιλεὺς Αδάμας, Ὑμόρ (18) βασιλεὺς Σεβωείμ, Βαλαχ βα σιλεὺς Σηγώρ, τῆς Κεφαλὰκ κεκλημένης. Οὗτοι ἐδούλευσαν τῷ Χοδολλαγόμορ βασιλεῖ τῶν ᾿Ασσυρίων ἕως ἐτῶν δύο καὶ δέκα. Ἐν δὲ τῷ τρισκαιδεκάτῳ ἔτει ἀπὸ τοῦ Χοδολλαγόμορ ἀπέστησαν· καὶ οὕτως ἐγένετο τότε τοὺς τέσσαρας βασιλεῖς τῶν ᾿Ασσυρίων συνάψαι πόλεμον πρὸς τοὺς πέντε βασιλεῖς. Αὕτη άρ- χὴ ἐγένετο πρώτη τοῦ γίνεσθαι πολέμους ἐπὶ τῆς γῆς· καὶ κατέκοψαν τοὺς γίγαντας Καραναεὶν, καὶ ἔθνη ἰσχυρὰ ἅμα αὐτοῖς ἐν τῇ πόλει, καὶ τοὺς Χορ ῥαίους τοὺς ἐν τοῖς ὄρεσιν ἐπονομαζομένοις Σηερ, ἕως τῆς καλουμένης Τερεβίνθου τῆς Φαράν, ἢ ἐστιν ἐν τῇ ἐρήμῳ. Κατὰ δὲ τὸν αὐτὸν καιρὸν ἐγένετο βασι λεὺς δίκαιος ὀνόματι Μελχισεδέκ ἐν πόλει Σαλήμ, τῇ νῦν Ἱεροσόλυμα. Οὗτος ἱερεὺς ἐγένετο πρῶτος πάν των ἱερέων τοῦ Θεοῦ τοῦ ὑψίστου· ἀπὸ τούτου ἡ πόλ λις ὠνομάσθη Ἱερουσαλήμ, ἡ προειρημένη Ἱεροσό λυμα. Ἀπὸ τούτου εὑρέθησαν καὶ ἱερεῖς γινόμενος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Μετὰ δὲ τοῦτον ἐβασίλευσεν ᾿Αβ μέλεχ ἐν Γεράροις· μετὰ δὲ τοῦτον ἕτερος Αβιμέ λεχ. Ἔπειτα ἐβασίλευσεν Ἐφρὼν καὶ ὁ Χετταίος ἐπικληθείς. Τὰ μὲν οὖν περὶ τούτων πρότερον γεγε νημένων βασιλέων οὕτω τὰ ὀνόματα περιέχει. Τῶν δὲ κατὰ Ἀσσυρίους πολλῶν ἐτῶν μεταξὺ οἱ λοιποί βα- σιλεῖς παρεσιγήθησαν τοῦ ἀναγραφῆναι, πάντων ἐσχάτων καθ᾿ ἡμᾶς χρόνων (19) ἀπομνημονευόντων. μετὰ δὲ τοῦτον Σελαμανάσαρ· εἶτα Σενναχηρείμ. Τοῦ δὲ τρίαρχος ἐγένετο Αδραμέλεχ Λίθου, ὃς καὶ Αἰγύπτου ἐβασίλευσε· καίπερ ταῦτα, ὡς πρὸς τὰ ἡμέ τερα γράμματα, πάνυ νεώτερά ἐστιν. - • τῶν καλουμένων Ασσυρίων Βαλάκ, καθ' ἡμᾶς χρόνον. Πάντων δ᾽ ἐσχάτων καθ᾽ ἡμᾶς χρόνων ἀπο- μνημονεύονται γεγονότες βασιλεῖς Ασσυρίων. ὁ καὶ Χετταίος. φιλομαθέσι καὶ φιλαρχαίοις, ὅπου πρόσφατα ἐστι (20) τὰ ὑφ' ἡμῶν λεγόμενα διὰ τῶν ἁγίων προφητών. Ολίγων γὰρ ὄντων ἐν πρώτοις τῶν τότε ἀνθρώπων ἐν τῇ ᾿Αραβικῇ γῇ καὶ Χαλδαϊκῇ, μετὰ τὸ διαμερι σθῆναι τὰς γλώσσας αὐτῶν, πρὸς μέρος ἤρξαντο πολλοὶ γίνεσθαι καὶ πληθύνεσθαι ἐπὶ πάσης τῆς γῆς· εἴπου, διὰ τῶν ἁγίων προφητών. Δίχα τῶν ἁγίων προφητῶν, $105 THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCIJENI Lium, quæ dicta sunt Assyriorum. Quinque aliæ A urbes fuerunt in ea parte quam tenuit Cham filius Noe: prima Sodoma, cæteræ Gomorrha, Adama et Seboin et quæ Segor nuncupata est. Nomina regum qui istis urbibus præfuere sic habent: Ballas rex Sodomorum, Barsas rex Gomorrhæ, Senaar rex Adamæ, Hymor rex Seboim, Balac rex Segor, quanı urbein alio nomine vocarunt Kephalac. Ili servierunt regi Assyriorum Chodollagomor duode- cim annis. Anno autem tertio et decimo defecerunt ab Assyrio, sicque factum est ut quatuor Assyrio- rum reges bellum cum quinque his regibus gere- rent. Hæc prima fuit origo bellorum in terra, et fregerunt gigantes Caranain, et cum eis in ipsa urbe gentes validas et Chorræos qui montes Seir dictos incolebant, usque ad Terebinthum illam, quæ in deserta regione sita Pharan appellatur. Erat illo tempore rex justus nomine Melchisedech in urbe Salem, quæ nunc Hierosolyma. Hic primus fuit omnium sacerdotum Dei altissimi, ab eoque Hieru- salem appellata est ea, quam paulo ante diximus, Hierosolyma. Ab eodem sacerdotes in toto terrarum orbe exstiterunt. Post hunc regnavit Abimelech in Geraris; tum Abimelech alter. Deinde Ephron co- gnomento Chettæus. Primorum igitur regum nomi- na ita se habent. Ceteri autem Assyriorum reges, qui multis annis interjectis regnarunt, silentio præ- termissi sunt, scriptoribus omnibus propiora ætati nostræ tempora commemorantibus. Reges autem Assyriorum fuerunt Teglaphasar, ac post eum Sal- çanasar, deinde Sennacherim. Hujus triarcha fuit Adramelech Æthiops, qui etiam Ægypti regnum obtinuit; quanquam hæc, quantum ad litteras no- siras attinet, omnino recentia sint. C Inde igitur judicium de historiis ferre possunt, qui eru- ditionis et antiquitatis studiosi sunt, quod recentia sint, quæ a nobis sine sanctis prophetis dicuntur. Nam cum his primis temporibus pauci essent ho- mines in Arabia et Chaldæa; postquam divisæ sunt D eorum linguæ, paulatim augeri et multiplicari cœ- buendum videtur quod Thargal rex gentium dicitur, quæ vocabantur Assyrize. Illud videtur e margine in textum venisse, nec prorsus Theophili esse, qui paulo post quatuor illos reges vocat reges Assyrios. voces unde etiam paulo post, gravius erra- tum incidit, dum ipsa urbs vocatur Kephala, eique rex Balach affingitur. Vitium emendat cl. Wolfius, sic legendo : Qui vero proximis a nobis temporibus Assyriorum reges fuerunt, omnes commemorantur. Supra legendum Lacrozii, legendum putat utrum. Sic legerat Clauserus, qui ita reddit : Hinc videre possunt... an ea, quæ a nobis traduntur per prophetas sanctos, sint nupera. Sed vitium hujus loci residere videtur in his verbis Neque enim to- lerabilis est hæc loquendi ratio: Ea quæ a nobis dicuntur per sanctos prophetas. Sed si una addita litterula legamus : sine sanctis prophetis, clara erit et illustris sententia Theophili, qui postquam Adramelechi bistorian mon ex sacris Scripturis, sed ex litteris externis petitam commemoravit, eam recentem esse addit, si compa retur cum scriptis propheticis, atque inde conclu̟- dit summam esse antiquitatem sacræ Scripturæ, cum recens sit quidquid sine illius auctoritate pro- fertur. 52. Quomodo genus humanum dispersum. (17) Ἡ Σηγώρ ἐπικληθεῖσα. Omissa ante has (18) Ὑμόρ. Codex ms. Υμούρ. Biblia Συμοβόρ. (49) Ἐσχάτων καθ' ἡμᾶς χρόνων. Lego ἔσχατον 32. Ἐντεῦθεν οὖν κατανοεῖν τὰς ἱστορίας ἐστὶ ταῖς (20) Ὅπου πρόσφατά ἐστι. Cl. Wolfius, monitu
τοῦ δὲ τρίαρχος ἐγένετο Ἀδραμέλεχ Αἰθίοψ, ὃς καὶ Αἰγύπτου ἐβασίλευσεν· καίπερ ταῦτα, ὡς πρὸς τὰ ἡμέτερα γράμματα, πάνυ νεώτερά ἐστιν. Ἐντεῦθεν οὖν κατανοεῖν τὰς ἱστορίας ἐστὶν τοῖς φιλομαθέσιν καὶ φιλαρχαίοις, ὅτι οὐ πρόσφατά ἐστιν τὰ ὑφ’ ἡμῶν λεγόμενα διὰ τῶν ἁγίων προφητῶν. ὀλίγων γὰρ ὄντων ἐν πρώτοις τῶν τότε ἀνθρώπων ἐν τῇ Ἀραβικῇ γῇ καὶ Χαλδαϊκῇ, μετὰ τὸ διαμερισθῆναι τὰς γλώσσας αὐτῶν, πρὸς μέρος ἤρξαντο πολλοὶ γίνεσθαι καὶ πληθύνεσθαι ἐπὶ πάσης τῆς γῆς. καὶ οἱ μὲν ἔκλιναν οἰκεῖν πρὸς ἀνατολάς, οἱ δὲ ἐπὶ τὰ μέρη τὰ τῆς μεγάλης ἠπείρου καὶ τὰ πρὸς βόρειον, ὥστε διατείνειν μέχρι τῶν Βριττανῶν ἐν τοῖς ἀρκτικοῖς κλίμασιν, ἕτεροι δὲ γῆν Χαναναίαν, καὶ Ἰουδαίαν καὶ Φοινίκην ἐπικληθεῖσαν, καὶ τὰ μέρη τῆς Αἰθιοπίας καὶ Αἰγύπτου καὶ Λιβύης καὶ τὴν καλουμένην διακεκαυμένην καὶ τὰ μέχρι δυσμῶν κλίματα παρατείνοντα, οἱ δὲ λοιποὶ τὰ ἀπὸ τῆς παραλίου καὶ τῆς Παμφυλίας καὶ τὴν Ἀσίαν καὶ τὴν Ἑλλάδα καὶ τὴν Μακεδονίαν καὶ τὸ λοιπὸν τὴν Ἰταλίαν καὶ τὰς καλουμένας Γαλλείας καὶ Σπανίας καὶ Γερμανίας, ὥστε οὕτως τὰ νῦν ἐμπεπλῆσθαι τὴν σύμπασαν τῶν κατοικούντων αὐτήν.καὶ μετὰ τοῦτον Χεναλλαγέμορ βασιλεὺς Αλάμ, και Β Γεγονότες βασιλεῖς τῶν ᾿Ασσυρίων Θεγλαφάσαρ μετὰ τοῦτον Θαργὰ βασιλεὺς ἐθνῶν τῶν καλουμέν νων Ασσυρίων. Αλλα: δὲ πόλεις ἐγένοντο πέντε ἐν τῇ μερίδ: τοῦ Χαμ υἱοῦ Νῶς· πρώτη ἡ καλουμένη Σόδομα· ἔπειτα Γόμορρα, Αδαμα, καὶ Σεβωείμ, καὶ ἡ Σηγώρ ἐπικληθεῖσα (17)· καὶ τὰ ὀνόματα τῶν βασ σιλέων αὐτῶν ἐστι ταῦτα· Βαλλάς βασιλεύς Σοδό μων, Βαρσὰς βασιλεὺς Γομόρρας, Σενναάρ βασιλεὺς Αδάμας, Ὑμόρ (18) βασιλεὺς Σεβωείμ, Βαλαχ βα σιλεὺς Σηγώρ, τῆς Κεφαλὰκ κεκλημένης. Οὗτοι ἐδούλευσαν τῷ Χοδολλαγόμορ βασιλεῖ τῶν ᾿Ασσυρίων ἕως ἐτῶν δύο καὶ δέκα. Ἐν δὲ τῷ τρισκαιδεκάτῳ ἔτει ἀπὸ τοῦ Χοδολλαγόμορ ἀπέστησαν· καὶ οὕτως ἐγένετο τότε τοὺς τέσσαρας βασιλεῖς τῶν ᾿Ασσυρίων συνάψαι πόλεμον πρὸς τοὺς πέντε βασιλεῖς. Αὕτη άρ- χὴ ἐγένετο πρώτη τοῦ γίνεσθαι πολέμους ἐπὶ τῆς γῆς· καὶ κατέκοψαν τοὺς γίγαντας Καραναεὶν, καὶ ἔθνη ἰσχυρὰ ἅμα αὐτοῖς ἐν τῇ πόλει, καὶ τοὺς Χορ ῥαίους τοὺς ἐν τοῖς ὄρεσιν ἐπονομαζομένοις Σηερ, ἕως τῆς καλουμένης Τερεβίνθου τῆς Φαράν, ἢ ἐστιν ἐν τῇ ἐρήμῳ. Κατὰ δὲ τὸν αὐτὸν καιρὸν ἐγένετο βασι λεὺς δίκαιος ὀνόματι Μελχισεδέκ ἐν πόλει Σαλήμ, τῇ νῦν Ἱεροσόλυμα. Οὗτος ἱερεὺς ἐγένετο πρῶτος πάν των ἱερέων τοῦ Θεοῦ τοῦ ὑψίστου· ἀπὸ τούτου ἡ πόλ λις ὠνομάσθη Ἱερουσαλήμ, ἡ προειρημένη Ἱεροσό λυμα. Ἀπὸ τούτου εὑρέθησαν καὶ ἱερεῖς γινόμενος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Μετὰ δὲ τοῦτον ἐβασίλευσεν ᾿Αβ μέλεχ ἐν Γεράροις· μετὰ δὲ τοῦτον ἕτερος Αβιμέ λεχ. Ἔπειτα ἐβασίλευσεν Ἐφρὼν καὶ ὁ Χετταίος ἐπικληθείς. Τὰ μὲν οὖν περὶ τούτων πρότερον γεγε νημένων βασιλέων οὕτω τὰ ὀνόματα περιέχει. Τῶν δὲ κατὰ Ἀσσυρίους πολλῶν ἐτῶν μεταξὺ οἱ λοιποί βα- σιλεῖς παρεσιγήθησαν τοῦ ἀναγραφῆναι, πάντων ἐσχάτων καθ᾿ ἡμᾶς χρόνων (19) ἀπομνημονευόντων. μετὰ δὲ τοῦτον Σελαμανάσαρ· εἶτα Σενναχηρείμ. Τοῦ δὲ τρίαρχος ἐγένετο Αδραμέλεχ Λίθου, ὃς καὶ Αἰγύπτου ἐβασίλευσε· καίπερ ταῦτα, ὡς πρὸς τὰ ἡμέ τερα γράμματα, πάνυ νεώτερά ἐστιν. - • τῶν καλουμένων Ασσυρίων Βαλάκ, καθ' ἡμᾶς χρόνον. Πάντων δ᾽ ἐσχάτων καθ᾽ ἡμᾶς χρόνων ἀπο- μνημονεύονται γεγονότες βασιλεῖς Ασσυρίων. ὁ καὶ Χετταίος. φιλομαθέσι καὶ φιλαρχαίοις, ὅπου πρόσφατα ἐστι (20) τὰ ὑφ' ἡμῶν λεγόμενα διὰ τῶν ἁγίων προφητών. Ολίγων γὰρ ὄντων ἐν πρώτοις τῶν τότε ἀνθρώπων ἐν τῇ ᾿Αραβικῇ γῇ καὶ Χαλδαϊκῇ, μετὰ τὸ διαμερι σθῆναι τὰς γλώσσας αὐτῶν, πρὸς μέρος ἤρξαντο πολλοὶ γίνεσθαι καὶ πληθύνεσθαι ἐπὶ πάσης τῆς γῆς· εἴπου, διὰ τῶν ἁγίων προφητών. Δίχα τῶν ἁγίων προφητῶν, $105 THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCIJENI Lium, quæ dicta sunt Assyriorum. Quinque aliæ A urbes fuerunt in ea parte quam tenuit Cham filius Noe: prima Sodoma, cæteræ Gomorrha, Adama et Seboin et quæ Segor nuncupata est. Nomina regum qui istis urbibus præfuere sic habent: Ballas rex Sodomorum, Barsas rex Gomorrhæ, Senaar rex Adamæ, Hymor rex Seboim, Balac rex Segor, quanı urbein alio nomine vocarunt Kephalac. Ili servierunt regi Assyriorum Chodollagomor duode- cim annis. Anno autem tertio et decimo defecerunt ab Assyrio, sicque factum est ut quatuor Assyrio- rum reges bellum cum quinque his regibus gere- rent. Hæc prima fuit origo bellorum in terra, et fregerunt gigantes Caranain, et cum eis in ipsa urbe gentes validas et Chorræos qui montes Seir dictos incolebant, usque ad Terebinthum illam, quæ in deserta regione sita Pharan appellatur. Erat illo tempore rex justus nomine Melchisedech in urbe Salem, quæ nunc Hierosolyma. Hic primus fuit omnium sacerdotum Dei altissimi, ab eoque Hieru- salem appellata est ea, quam paulo ante diximus, Hierosolyma. Ab eodem sacerdotes in toto terrarum orbe exstiterunt. Post hunc regnavit Abimelech in Geraris; tum Abimelech alter. Deinde Ephron co- gnomento Chettæus. Primorum igitur regum nomi- na ita se habent. Ceteri autem Assyriorum reges, qui multis annis interjectis regnarunt, silentio præ- termissi sunt, scriptoribus omnibus propiora ætati nostræ tempora commemorantibus. Reges autem Assyriorum fuerunt Teglaphasar, ac post eum Sal- çanasar, deinde Sennacherim. Hujus triarcha fuit Adramelech Æthiops, qui etiam Ægypti regnum obtinuit; quanquam hæc, quantum ad litteras no- siras attinet, omnino recentia sint. C Inde igitur judicium de historiis ferre possunt, qui eru- ditionis et antiquitatis studiosi sunt, quod recentia sint, quæ a nobis sine sanctis prophetis dicuntur. Nam cum his primis temporibus pauci essent ho- mines in Arabia et Chaldæa; postquam divisæ sunt D eorum linguæ, paulatim augeri et multiplicari cœ- buendum videtur quod Thargal rex gentium dicitur, quæ vocabantur Assyrize. Illud videtur e margine in textum venisse, nec prorsus Theophili esse, qui paulo post quatuor illos reges vocat reges Assyrios. voces unde etiam paulo post, gravius erra- tum incidit, dum ipsa urbs vocatur Kephala, eique rex Balach affingitur. Vitium emendat cl. Wolfius, sic legendo : Qui vero proximis a nobis temporibus Assyriorum reges fuerunt, omnes commemorantur. Supra legendum Lacrozii, legendum putat utrum. Sic legerat Clauserus, qui ita reddit : Hinc videre possunt... an ea, quæ a nobis traduntur per prophetas sanctos, sint nupera. Sed vitium hujus loci residere videtur in his verbis Neque enim to- lerabilis est hæc loquendi ratio: Ea quæ a nobis dicuntur per sanctos prophetas. Sed si una addita litterula legamus : sine sanctis prophetis, clara erit et illustris sententia Theophili, qui postquam Adramelechi bistorian mon ex sacris Scripturis, sed ex litteris externis petitam commemoravit, eam recentem esse addit, si compa retur cum scriptis propheticis, atque inde conclu̟- dit summam esse antiquitatem sacræ Scripturæ, cum recens sit quidquid sine illius auctoritate pro- fertur. 52. Quomodo genus humanum dispersum. (17) Ἡ Σηγώρ ἐπικληθεῖσα. Omissa ante has (18) Ὑμόρ. Codex ms. Υμούρ. Biblia Συμοβόρ. (49) Ἐσχάτων καθ' ἡμᾶς χρόνων. Lego ἔσχατον 32. Ἐντεῦθεν οὖν κατανοεῖν τὰς ἱστορίας ἐστὶ ταῖς (20) Ὅπου πρόσφατά ἐστι. Cl. Wolfius, monitu
τριμεροῦς οὖν γεγενημένης τῆς κατοικήσεως τῶν ἀνθρώπων ἐπὶ τῆς γῆς κατ’ ἀρχάς, ἔν τε ἀνατολῇ καὶ μεσημβρίᾳ καὶ δύσει, μετέπειτα καὶ τὰ λοιπὰ μέρη κατῳκήθη τῆς γῆς, χυδαίων τῶν ἀνθρώπων γενομένων. Ταῦτα δὲ μὴ ἐπιστάμενοι οἱ συγγραφεῖς βούλονται τὸν κόσμον σφαιροειδῆ λέγειν καὶ ὡσπερεὶ κύβῳ συγκρίνειν αὐτόν. πῶς δὲ δύνανται ταῦτα ἀληθῆ φάσκειν, μὴ ἐπιστάμενοι τὴν ποίησιν τοῦ κόσμου μήτε τὴν κατοίκησιν αὐτοῦ; πρὸς μέρος αὐξανομένων τῶν ἀνθρώπων καὶ πληθυνομένων ἐπὶ τῆς γῆς, ὡς προειρήκαμεν, οὕτως κατῳκήθησαν καὶ αἱ νῆσοι τῆς θαλάσσης καὶ τὰ λοιπὰ κλίματα. Τίς οὖν πρὸς ταῦτα ἴσχυσεν τῶν καλουμένων σοφῶν καὶ ποιητῶν ἢ ἱστοριογράφων τὸ ἀληθὲς εἰπεῖν πολὺ μεταγενεστέρων αὐτῶν γεγενημένων καὶ πληθὺν θεῶν εἰσαγαγόντων, οἵτινες μετὰ τοσαῦτα ἔτη αὐτοὶ ἐγεννήθησαν τῶν πόλεων, ἔσχατοι καὶ τῶν βασιλέων καὶ ἐθνῶν καὶ πολέμων;καὶ μετὰ τοῦτον Χεναλλαγέμορ βασιλεὺς Αλάμ, και Β Γεγονότες βασιλεῖς τῶν ᾿Ασσυρίων Θεγλαφάσαρ μετὰ τοῦτον Θαργὰ βασιλεὺς ἐθνῶν τῶν καλουμέν νων Ασσυρίων. Αλλα: δὲ πόλεις ἐγένοντο πέντε ἐν τῇ μερίδ: τοῦ Χαμ υἱοῦ Νῶς· πρώτη ἡ καλουμένη Σόδομα· ἔπειτα Γόμορρα, Αδαμα, καὶ Σεβωείμ, καὶ ἡ Σηγώρ ἐπικληθεῖσα (17)· καὶ τὰ ὀνόματα τῶν βασ σιλέων αὐτῶν ἐστι ταῦτα· Βαλλάς βασιλεύς Σοδό μων, Βαρσὰς βασιλεὺς Γομόρρας, Σενναάρ βασιλεὺς Αδάμας, Ὑμόρ (18) βασιλεὺς Σεβωείμ, Βαλαχ βα σιλεὺς Σηγώρ, τῆς Κεφαλὰκ κεκλημένης. Οὗτοι ἐδούλευσαν τῷ Χοδολλαγόμορ βασιλεῖ τῶν ᾿Ασσυρίων ἕως ἐτῶν δύο καὶ δέκα. Ἐν δὲ τῷ τρισκαιδεκάτῳ ἔτει ἀπὸ τοῦ Χοδολλαγόμορ ἀπέστησαν· καὶ οὕτως ἐγένετο τότε τοὺς τέσσαρας βασιλεῖς τῶν ᾿Ασσυρίων συνάψαι πόλεμον πρὸς τοὺς πέντε βασιλεῖς. Αὕτη άρ- χὴ ἐγένετο πρώτη τοῦ γίνεσθαι πολέμους ἐπὶ τῆς γῆς· καὶ κατέκοψαν τοὺς γίγαντας Καραναεὶν, καὶ ἔθνη ἰσχυρὰ ἅμα αὐτοῖς ἐν τῇ πόλει, καὶ τοὺς Χορ ῥαίους τοὺς ἐν τοῖς ὄρεσιν ἐπονομαζομένοις Σηερ, ἕως τῆς καλουμένης Τερεβίνθου τῆς Φαράν, ἢ ἐστιν ἐν τῇ ἐρήμῳ. Κατὰ δὲ τὸν αὐτὸν καιρὸν ἐγένετο βασι λεὺς δίκαιος ὀνόματι Μελχισεδέκ ἐν πόλει Σαλήμ, τῇ νῦν Ἱεροσόλυμα. Οὗτος ἱερεὺς ἐγένετο πρῶτος πάν των ἱερέων τοῦ Θεοῦ τοῦ ὑψίστου· ἀπὸ τούτου ἡ πόλ λις ὠνομάσθη Ἱερουσαλήμ, ἡ προειρημένη Ἱεροσό λυμα. Ἀπὸ τούτου εὑρέθησαν καὶ ἱερεῖς γινόμενος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Μετὰ δὲ τοῦτον ἐβασίλευσεν ᾿Αβ μέλεχ ἐν Γεράροις· μετὰ δὲ τοῦτον ἕτερος Αβιμέ λεχ. Ἔπειτα ἐβασίλευσεν Ἐφρὼν καὶ ὁ Χετταίος ἐπικληθείς. Τὰ μὲν οὖν περὶ τούτων πρότερον γεγε νημένων βασιλέων οὕτω τὰ ὀνόματα περιέχει. Τῶν δὲ κατὰ Ἀσσυρίους πολλῶν ἐτῶν μεταξὺ οἱ λοιποί βα- σιλεῖς παρεσιγήθησαν τοῦ ἀναγραφῆναι, πάντων ἐσχάτων καθ᾿ ἡμᾶς χρόνων (19) ἀπομνημονευόντων. μετὰ δὲ τοῦτον Σελαμανάσαρ· εἶτα Σενναχηρείμ. Τοῦ δὲ τρίαρχος ἐγένετο Αδραμέλεχ Λίθου, ὃς καὶ Αἰγύπτου ἐβασίλευσε· καίπερ ταῦτα, ὡς πρὸς τὰ ἡμέ τερα γράμματα, πάνυ νεώτερά ἐστιν. - • τῶν καλουμένων Ασσυρίων Βαλάκ, καθ' ἡμᾶς χρόνον. Πάντων δ᾽ ἐσχάτων καθ᾽ ἡμᾶς χρόνων ἀπο- μνημονεύονται γεγονότες βασιλεῖς Ασσυρίων. ὁ καὶ Χετταίος. φιλομαθέσι καὶ φιλαρχαίοις, ὅπου πρόσφατα ἐστι (20) τὰ ὑφ' ἡμῶν λεγόμενα διὰ τῶν ἁγίων προφητών. Ολίγων γὰρ ὄντων ἐν πρώτοις τῶν τότε ἀνθρώπων ἐν τῇ ᾿Αραβικῇ γῇ καὶ Χαλδαϊκῇ, μετὰ τὸ διαμερι σθῆναι τὰς γλώσσας αὐτῶν, πρὸς μέρος ἤρξαντο πολλοὶ γίνεσθαι καὶ πληθύνεσθαι ἐπὶ πάσης τῆς γῆς· εἴπου, διὰ τῶν ἁγίων προφητών. Δίχα τῶν ἁγίων προφητῶν, $105 THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCIJENI Lium, quæ dicta sunt Assyriorum. Quinque aliæ A urbes fuerunt in ea parte quam tenuit Cham filius Noe: prima Sodoma, cæteræ Gomorrha, Adama et Seboin et quæ Segor nuncupata est. Nomina regum qui istis urbibus præfuere sic habent: Ballas rex Sodomorum, Barsas rex Gomorrhæ, Senaar rex Adamæ, Hymor rex Seboim, Balac rex Segor, quanı urbein alio nomine vocarunt Kephalac. Ili servierunt regi Assyriorum Chodollagomor duode- cim annis. Anno autem tertio et decimo defecerunt ab Assyrio, sicque factum est ut quatuor Assyrio- rum reges bellum cum quinque his regibus gere- rent. Hæc prima fuit origo bellorum in terra, et fregerunt gigantes Caranain, et cum eis in ipsa urbe gentes validas et Chorræos qui montes Seir dictos incolebant, usque ad Terebinthum illam, quæ in deserta regione sita Pharan appellatur. Erat illo tempore rex justus nomine Melchisedech in urbe Salem, quæ nunc Hierosolyma. Hic primus fuit omnium sacerdotum Dei altissimi, ab eoque Hieru- salem appellata est ea, quam paulo ante diximus, Hierosolyma. Ab eodem sacerdotes in toto terrarum orbe exstiterunt. Post hunc regnavit Abimelech in Geraris; tum Abimelech alter. Deinde Ephron co- gnomento Chettæus. Primorum igitur regum nomi- na ita se habent. Ceteri autem Assyriorum reges, qui multis annis interjectis regnarunt, silentio præ- termissi sunt, scriptoribus omnibus propiora ætati nostræ tempora commemorantibus. Reges autem Assyriorum fuerunt Teglaphasar, ac post eum Sal- çanasar, deinde Sennacherim. Hujus triarcha fuit Adramelech Æthiops, qui etiam Ægypti regnum obtinuit; quanquam hæc, quantum ad litteras no- siras attinet, omnino recentia sint. C Inde igitur judicium de historiis ferre possunt, qui eru- ditionis et antiquitatis studiosi sunt, quod recentia sint, quæ a nobis sine sanctis prophetis dicuntur. Nam cum his primis temporibus pauci essent ho- mines in Arabia et Chaldæa; postquam divisæ sunt D eorum linguæ, paulatim augeri et multiplicari cœ- buendum videtur quod Thargal rex gentium dicitur, quæ vocabantur Assyrize. Illud videtur e margine in textum venisse, nec prorsus Theophili esse, qui paulo post quatuor illos reges vocat reges Assyrios. voces unde etiam paulo post, gravius erra- tum incidit, dum ipsa urbs vocatur Kephala, eique rex Balach affingitur. Vitium emendat cl. Wolfius, sic legendo : Qui vero proximis a nobis temporibus Assyriorum reges fuerunt, omnes commemorantur. Supra legendum Lacrozii, legendum putat utrum. Sic legerat Clauserus, qui ita reddit : Hinc videre possunt... an ea, quæ a nobis traduntur per prophetas sanctos, sint nupera. Sed vitium hujus loci residere videtur in his verbis Neque enim to- lerabilis est hæc loquendi ratio: Ea quæ a nobis dicuntur per sanctos prophetas. Sed si una addita litterula legamus : sine sanctis prophetis, clara erit et illustris sententia Theophili, qui postquam Adramelechi bistorian mon ex sacris Scripturis, sed ex litteris externis petitam commemoravit, eam recentem esse addit, si compa retur cum scriptis propheticis, atque inde conclu̟- dit summam esse antiquitatem sacræ Scripturæ, cum recens sit quidquid sine illius auctoritate pro- fertur. 52. Quomodo genus humanum dispersum. (17) Ἡ Σηγώρ ἐπικληθεῖσα. Omissa ante has (18) Ὑμόρ. Codex ms. Υμούρ. Biblia Συμοβόρ. (49) Ἐσχάτων καθ' ἡμᾶς χρόνων. Lego ἔσχατον 32. Ἐντεῦθεν οὖν κατανοεῖν τὰς ἱστορίας ἐστὶ ταῖς (20) Ὅπου πρόσφατά ἐστι. Cl. Wolfius, monitu
PG 6:1106ἐχρῆν γὰρ αὐτοὺς μεμνῆσθαι πάντων καὶ τῶν πρὸ κατακλυσμοῦ γεγονότων, περί τε κτίσεως κόσμου καὶ ποιήσεως ἀνθρώπου, τά τε ἑξῆς συμβάντα ἀκριβῶς ἐξειπεῖν τοὺς παρ’ Αἰγυπτίοις προφήτας ἢ Χαλδαίους τούς τε ἄλλους συγγραφεῖς, εἴπερ θείῳ καὶ καθαρῷ πνεύματι ἐλάλησαν καὶ τὰ δι’ αὐτῶν ῥηθέντα ἀληθῆ ἀνήγγειλαν· καὶ οὐ μόνον τὰ προγενόμενα ἢ ἐνεστῶτα ἀλλὰ καὶ τὰ ἐπερχόμενα τῷ κόσμῳ ἐχρῆν αὐτοὺς προκαταγγεῖλαι. διὸ δείκνυται πάντας τοὺς λοιποὺς πεπλανῆσθαι, μόνους δὲ Χριστιανοὺς τὴν ἀλήθειαν κεχωρηκέναι, οἵτινες ὑπὸ πνεύματος ἁγίου διδασκόμεθα, τοῦ λαλήσαντος ἐν τοῖς ἁγίοις προφήταις, καὶ τὰ πάντα προκαταγγέλλοντος. Καὶ τὸ λοιπὸν ἔστω σοι φιλοφρόνως ἐρευνᾶν τὰ τοῦ θεοῦ, λέγω δὲ τὰ διὰ τῶν προφητῶν ῥηθέντα, ὅπως συγκρίνας τά τε ὑπὸ ἡμῶν λεγόμενα καὶ τὰ ὑπὸ τῶν λοιπῶν δυνήσει εὑρεῖν τὸ ἀληθές. Τὰ μὲν οὖν ὀνόματα τῶν καλουμένων θεῶν ὅτι παρ’ αὐτοῖς ὀνόματα ἀνθρώπων εὑρίσκεται, καθὼς ἐν τοῖς ἐπάνω ἐδηλώσαμεν, ἐξ αὐτῶν τῶν ἱστοριῶν ὧν συνέγραψαν ἀπεδείξαμεν. αἱ δὲ εἰκόνες αὐτῶν τὸ καθ’ ἡμέραν ἕως τοῦ δεῦρο ἐκτυποῦνται, εἴδωλα, ἔργα χειρῶν ἀνθρώπων.
PG 6:1108καὶ τούτοις μὲν λατρεύει τὸ πλῆθος τῶν ματαίων ἀνθρώπων τὸν δὲ ποιητὴν καὶ δημιουργὸν τῶν ὅλων καὶ τροφέα πάσης πνοῆς ἀθετοῦσιν, πειθόμενοι δόγμασιν ματαίοις διὰ πλάνης πατροπαραδότου γνώμης ἀσυνέτου. Ὁ μέντοι γε θεὸς καὶ πατὴρ καὶ κτίστης τῶν ὅλων οὐκ ἐγκατέλιπεν τὴν ἀνθρωπότητα, ἀλλὰ ἔδωκεν νόμον καὶ ἔπεμψεν προφήτας ἁγίους πρὸς τὸ καταγγεῖλαι καὶ διδάξαι τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων, εἰς τὸ ἕνα ἕκαστον ἡμῶν ἀνανῆψαι καὶ ἐπιγνῶναι ὅτι εἷς ἐστιν θεός· οἳ καὶ ἐδίδαξαν ἀπέχεσθαι ἀπὸ τῆς ἀθεμίτου εἰδωλολατρείας καὶ μοιχείας καὶ φόνου, πορνείας, κλοπῆς, φιλαργυρίας, ὅρκου ψεύδους, ὀργῆς καὶ πάσης ἀσελγείας καὶ ἀκαθαρσίας καὶ πάντα ὅσα ἂν μὴ βούληται ἄνθρωπος ἑαυτῷ γίνεσθαι ἵνα μηδὲ ἄλλῳ ποιῇ, καὶ οὕτως ὁ δικαιοπραγῶν ἐκφύγῃ τὰς αἰωνίους κολάσεις καὶ καταξιωθῇ τῆς αἰωνίου ζωῆς παρὰ τοῦ θεοῦ. Ὁ μὲν οὖν θεῖος νόμος οὐ μόνον κωλύει τὸ εἰδώλοις προσκυνεῖν, ἀλλὰ καὶ τοῖς στοιχείοις, ἡλίῳ σελήνῃ ἢ τοῖς λοιποῖς ἄστροις, ἀλλ’ οὔτε τῷ οὐρανῷ οὔτε γῇ οὔτε θαλάσσῃ ἢ πηγαῖς ἢ ποταμοῖς θρησκεύειν·Α ψαν, ἀπεδείξαμεν (25). Α! δὲ εἰκόνες αὐτῶν τὸ καθ' ἡμέραν ἕως τοῦ δεῦρο ἐκτυποῦνται, εἴδωλα, έργα Β χειρῶν ἀνθρώπων. Καὶ τούτοις μὲν λατρεύει τὸ πλῆθος τῶν ματαίων ἀνθρώπων· τὸν δὲ ποιητὴν καὶ δημιουργὸν τῶν ὅλων καὶ τροφέα πάσης πνοῆς ἀθετοῦσι, πειθόμενοι δόγμασι ματαίοις διὰ πλάνης πατροπαραδότου γνώμης ἀσυνέτου. Ο μέντοι γε Θεὸς καὶ πατὴρ καὶ κτίστης τῶν ὅλων οὐκ ἐγκατέ λιπε τὴν ἀνθρωπότητα, ἀλλὰ ἔδωκεν νόμον, καὶ ἔπεμψε προφήτας ἁγίους πρὸς τὸ καταγγείλαι καὶ δεῖξαι (26) τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων, εἰς τὸ ἕνα ἕκαστον ἡμῶν ἀνανῆψαι καὶ ἐπιγνῶναι, ὅτι εἷς ἐστι Θεός· οἱ καὶ ἐδίδαξαν ἀπέχεσθαι ἀπὸ τῆς ἀθεμίτου ειδωλολατρείας, καὶ μοιχείας, καὶ φόνου, πορνείας, κλοπής, φιλαρ γυρίας, ὅρκου ψεύδους (27), ὀργῆς, καὶ πάσης ἀσελ γείας, καὶ ἀκαθαρσίας· καὶ πάντα ὅσα ἂν μὴ βούλε ται ἄνθρωπος ἑαυτῷ γίνεσθαι, ἵνα μηδὲ ἄλλῳ ποι καὶ οὕτως ὁ δικαιοπραγῶν ἐκφύγῃ τὰς αἰωνίους κολάσεις, καὶ καταξιωθῇ τῆς αἰωνίου ζωῆς παρά τοῦ Θεοῦ. ειδώλοις προσκυνεῖν, ἀλλὰ καὶ τοῖς στοιχείοις, ἡλίῳ, σελήνῃ ἢ τοῖς λοιποῖς ἄστροις· ἀλλ᾽ οὔτε τῷ οὐρανῷ, οὔτε γῇ, οὔτε θαλάσση, ἢ πηγαῖς, ἢ ποταμοῖς θρη σκεύειν, ἀλλ' ἡ μόνῳ τῷ ὄντως Θεῷ, καὶ ποιητῇ τῶν ὅλων χρὴ λατρεύειν (28) ἐν ὁσιότητι καρδίας καὶ εἰλικρινεῖ γνώμῃ. Διό φησιν ὁ ἅγιος νόμος· Οὐ μοι χεύσεις· οὐ φονεύσεις· οὐ κλέψεις· οὐ ψευδο- μαρτυρήσεις· οὐκ ἐπιθυμήσεις τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον σου. Ομοίως καὶ οἱ προφῆται. Σολομῶν μὲν οὖν καὶ τὸ διὰ νεύματος μὴ ἁμαρτάνειν διδά- σκει ἡμᾶς, λέγων· Οἱ ὀφθαλμοί σου ὀρθὰ βλεπε τωσαν· τὰ δὲ βλέφαρά σου γενέτω δίκαια. Καὶ Μωϋσῆς δὲ καὶ αὐτὸς προφήτης περὶ μοναρχίας Θεοῦ λέγει· Οὗτος ὁ Θεὸς ὑμῶν (29) ὁ στερεῶν τὸν οὐ ρανὸν, καὶ κτίζων τὴν γῆν, οὗ αἱ χεῖρες κατέδει ξαν πᾶσαν τὴν στρατιὰν τοῦ οὐρανοῦ, καὶ οὐ παρ έδειξεν ὑμῖν αὐτὰ τοῦ ὀπίσω αὐτῶν πορεύεσθαι. Ἡσαΐας δὲ καὶ αὐτός φησιν· Οὕτως λέγει Κύριος δ Θεὸς, ὁ στερεώσας (50) τὸν οὐρανὸν, καὶ θεμε λιώσας τὴν γῆν, καὶ τὰ ἐν αὐτῇ, καὶ διδοὺς πνοὴν τῷ λαῷ τῷ ὑπ' αὐτῆς, καὶ πνεῦμα τοῖς πατοῦσιν αὐτήν· οὗτος Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν. Καὶ πάλιν δι' αὐτοῦ· Ἐγώ, φησίν, ἐποίησα γῆν καὶ ἄν θρωπον ἐπ' αὐτῇ. Ἐγὼ τῇ χειρί μου ἐστερέωσα τὸν οὐρανόν. Καὶ ἐν ἑτέρῳ κεφαλαίῳ· Οὗτος ὁ Θεὸς ὑμῶν ὁ κατασκευάσας τὰ ἄκρα τῆς γῆς· οὐ πεινάσει, οὐδὲ κοπιάσει, οὐδ᾽ ἔστιν ἐξεύρησις τῆς φρονήσεως αὐτοῦ. Ομοίως καὶ Ἱερεμίας, και εδηλώσαμεν. Αι ἀπέδειξαν δους. περὶ ἀδίκου ὅρκου. ἀλλὰ μόνῳ. στερεώσας τὴν γῆν. ἐπ' αὐτῆς. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI nomina inveniri, ut supra demonstravimus, ex ipsis bistoriis, quas scripsere, ostenderunt. Hactenus autem eorum imagines quotidie effinguntur, mera simulacra, opera manuum hominum. Atque iis qui- dem cultum adhibet hominum ineptorum mulli- tudo. Creatorem autem et opificem universorum et altorem omnis spiritus flocci faciunt creduli vanis sententiis, et accepto a patribus stulta opinionis errore decepti. Deus autem et pater et conditor universorum, non deseruit humanum genus, sed legem dedit, ac sanctos prophetas misit, qui nun- tiarent generi humano et præciperent, ut quisque nostrum expergefactus unum esse Deum agnosce- ret. Ab iisdem edocti sumus ut ab infando simula- crorum cultu, ab adulterio, cæde, stupro, furto, avaritia, perjurio, iracundia, lascivia omni et im- puritate abstineamus, et quæ sibí quisque fieri no- lit, ea alteri ne faciat; sicque justitiæ cultor æterna supplicia effugiat, et vitam æternam a Deo conse- quatur. C i 35. Præceptorum specimina ex libris propheticis.- Vetat igitur lex divina, non solum simulacra, sed etiam elementa, solem et lunam, ac caeteras stellas adorari, aut coelo aut terra, aut mari aut fontibus, aut fluminibus cultum adhiberi; sed is qui vere Deus est ac universorum conditor, solus sancto pectore et sincero animo colendus. Quamobrem Sancta lex ait : Non mæchaberis, non occides, non furaberis, non falsum testimonium dices, non con- cupisces uxorem proximi tui". Similiter et pro- phetæ. Salomon ne oculorum quidem nutu peccan- dum esse nos docet his verbis : Oculi tui recta vi- deant : palpebræ tuæ annuant justa ". Moyses qui et ipse propheta exstitit, de singulari Dei imperio sic Joquitur : Hic Deus vester qui firmat cœlum et con- dit terram : cujus manus ostenderunt universam mi- litiam cali : nec ea vobis monstravit ut post ea abire- tis. Ipse etiam Isaias ait : Sic dicit Dominus Deus, qui firmavit cœlum et fundavit terram et quæ in ea, et dat spirationem populo qui super eam, et spiri- tum calcantibus eam: hie Dominus Deus vester est s. Et rursus per eumdem : Ego, inquit, feci ter- ram et hominem super eam. Ego manu mea firmavi cœlum s. Et in alio capite : Hic est Deus vester qui construxit extrema terra ; non esuriet, nec fatigabi- D tur : nec est investigatio ejus prudentia ". Similiter Jeremias ait : Qui fecit terram in fortitudine sua : qui erexit orbem in sapientia sua, et in prudentia sua extendit calum et multitudinem aquæ in calo; Exod. xx, 14. Prov. IV, 25. * Isa. XLII, 15. mode verbum illud repetatur, cui aliud simile paulo ante occurrit, nempe legendo restituitur sententia. Infra n. 37, Isa. XLV, 12. ** Isa. XL, 28. quod aut expungendum videtur, aut leg. sensum magis quam verba Moysis referre. Ac crea- tio quidem plurimis in locis docetur. Astrorum cul- tus prohibetur Deuter. iv, et xvi, 3, que loca a Fello, Ducæo et Wolfio indicata. Mox leg. 35. Ὁ μὲν οὖν θεῖος νόμος οὐ μόνον κωλύει τὸ (25) Απεδείξαμεν. Vix dici potest quam incom- (26) Δεῖξαι. Legendum διδάξαι. (27) Ορκου ψεύδους. Alize editiones όρχου, ψεύ (28) Χρὴ λατρεύειν. Displicet verbum illudt χρή, (29) Οὗτος ὁ Θεὸς ὑμῶν. Videtur Theophilus (50) Στερεώσας. Bibl. ποιήσας τὸν οὐρανὸν καὶ
PG 6:1115ἀλλ’ ἢ μόνῳ τῷ ὄντως θεῷ καὶ ποιητῇ τῶν ὅλων χρὴ λατρεύειν ἐν ὁσιότητι καρδίας καὶ εἰλικρινεῖ γνώμῃ. διό φησιν ὁ ἅγιος νόμος· Οὐ μοιχεύσεις, οὐ φονεύσεις, οὐ κλέψεις, οὐ ψευδομαρτυρήσεις, οὐκ ἐπιθυμήσεις τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον σου. ὁμοίως καὶ οἱ προφῆται. Σολομὼν μὲν οὖν καὶ τὸ δι’ ἐννεύματος μὴ ἁμαρτάνειν διδάσκει ἡμᾶς, λέγων· Οἱ ὀφθαλμοί σου ὀρθὰ βλεπέτωσαν, τὰ δὲ βλέφαρά σου νευέτω δίκαια. Καὶ Ὠσηὲ δὲ καὶ αὐτὸς προφήτης περὶ μοναρχίας θεοῦ λέγει· Οὗτος ὁ θεὸς ὑμῶν ὁ στερεῶν τὸν οὐρανὸν καὶ κτίζων τὴν γῆν, οὗ αἱ χεῖρες κατέδειξαν πᾶσαν τὴν στρατιὰν τοῦ οὐρανοῦ, καὶ οὐ παρέδειξεν ὑμῖν αὐτὰ τοῦ ὀπίσω αὐτῶν πορεύεσθαι. Ἠσαί̈ας δὲ καὶ αὐτός φησιν· Οὕτως λέγει κύριος ὁ θεός, ὁ στερεώσας τὸν οὐρανὸν καὶ θεμελιώσας τὴν γῆν καὶ τὰ ἐν αὐτῇ, καὶ δίδους πνοὴν τῷ λαῷ τῷ ἐπ’ αὐτῆς καὶ πνεῦμα τοῖς πατοῦσιν αὐτήν. οὗτος κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν. καὶ πάλιν δι’ αὐτοῦ· Ἐγώ, φησίν, ἐποίησα γῆν καὶ ἄνθρωπον ἐπ’ αὐτῇ, ἐγὼ τῇ χειρί μου ἐστερέωσα τὸν οὐρανόν. καὶ ἐν ἑτέρῳ κεφαλαίῳ· Οὗτος ὁ θεὸς ὑμῶν ὁ κατασκευάσας τὰ ἄκρα τῆς γῆς· οὐ πεινάσει οὐδὲ κοπιάσει, οὐδέ ἐστιν ἐξεύρησις τῆς φρονήσεως αὐτοῦ.
PG 6:1118ὁμοίως καὶ Ἰερεμίας [ὃς] καί φησιν· Ὁ ποιήσας τὴν γῆν ἐπὶ τῇ ἰσχύϊ αὐτοῦ, ἀνορθώσας τὴν οἰκουμένην ἐν τῇ σοφίᾳ αὐτοῦ, καὶ ἐν τῇ φρονήσει αὐτοῦ ἐξέτεινεν τὸν οὐρανὸν καὶ πλῆθος ὕδατος ἐν οὐρανῷ καὶ ἀνήγαγεν νεφέλας ἐξ ἐσχάτου τῆς γῆς, ἀστραπὰς εἰς ὑετὸν ἐποίησεν καὶ ἐξήγαγεν ἀνέμους ἐκ θησαυρῶν αὐτοῦ. Ὁρᾶν ἔστιν πῶς φίλα καὶ σύμφωνα ἐλάλησαν πάντες οἱ προφῆται, ἑνὶ καὶ τῷ αὐτῷ πνεύματι ἐκφωνήσαντες περί τε μοναρχίας θεοῦ καὶ τῆς τοῦ κόσμου γενέσεως καὶ τῆς ἀνθρώπου ποιήσεως. οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ὤδιναν, πενθοῦντες τὸ ἄθεον γένος τῶν ἀνθρώπων, καὶ τοὺς δοκοῦντας εἶναι σοφοὺς διὰ τὴν ἐν αὐτοῖς πλάνην καὶ πώρωσιν τῆς καρδίας κατῄσχυναν. ὁ μὲν Ἰερεμίας ἔφη· Ἐμωράνθη πᾶς ἄνθρωπος ἀπὸ γνώσεως αὐτοῦ, κατῃσχύνθη πᾶς χρυσοχόος ἀπὸ τῶν γλυπτῶν αὐτοῦ, εἰς μάτην ἀργυροκόπος ἀργυροκοπεῖ, οὐκ ἔστιν πνεῦμα ἐν αὐτοῖς, ἐν ἡμέρᾳ ἐπισκοπῆς αὐτῶν ἀπολοῦνται. τὸ αὐτὸ καὶ ὁ Δαυὶδ λέγει· Ἐφθάρησαν καὶ ἐβδελύχθησαν ἐν ἐπιτηδεύμασιν αὐτῶν, οὐκ ἔστιν ποιῶν χρηστότητα, οὐκ ἔστιν ἕως ἑνός· πάντες ἐξέκλιναν, ἅμα ἠχρειώθησαν. ὁμοίως καὶ Ἀββακούμ· Τί ὠφελεῖ γλυπτὸν ἄνθρωπον, ὅτι ἔγλυψεν αὐτὸ φαντασίαν ψευδῆ;φησιν· 'Ο ποιήσας τὴν γῆν ἐπὶ τῇ ἰσχύϊ αὐτοῦ, ἀνορθώσας τὴν οἰκουμένην ἐν τῇ σοφίᾳ αὐτοῦ, καὶ ἐν τῇ φρονήσει (31) αὐτοῦ ἐξέτεινεν τὸν οὐ ρανὸν, καὶ πλῆθος ὕδατος ἐν οὐρανῷ, καὶ ἀνή- γαγε νεφέλας ἐξ ἐσχάτου τῆς γῆς· ἀστραπὰς εἰς ὑετὸν ἐποίησε, καὶ ἐξήγαγεν ἀνέμους (32) ἐκ θη- σαυρῶν αὐτοῦ. Ὁρᾷν ἔστι πῶς φίλα καὶ σύμφωνα ἐλάλησαν πάντες οἱ προφῆται, ἑνὶ καὶ τῷ αὐτῷ πνεύματι ἐκφωνήσαντες περί τε μοναρχίας Θεοῦ καὶ τῆς τοῦ κόσμου γενέσεως, καὶ τῆς ἀνθρώπου ποιή σεως. Οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ὤδιναν, πενθοῦντες τὸ ἄθεον γένος τῶν ἀνθρώπων· καὶ τοὺς δοκοῦντας εἶναι το φούς, διὰ τὴν ἐν αὐτοῖς πλάνην καὶ πώρωσιν (33) τῆς καρδίας, κατῄσχυναν. Ὁ μὲν Ἱερεμίας ἔφη· Ἐμωράνθη πᾶς ἄνθρωπος ἀπὸ γνώσεως αὐτοῦ· κατησχύνθη πᾶς χρυσοχόος ἀπὸ τῶν γλυπτών Β αὐτοῦ· εἰς μάτην ἀργυροκόπος ἀργυροκοπεῖ (54)· οὐκ ἔστι πνεῦμα ἐν ἑαυτοῖς, ἐν ἡμέρᾳ ἐπισκοπῆς αὐτῶν ἀπολοῦνται. Τὸ αὐτὸ καὶ ὁ Δαβὶδ (35) λέγει· Εφθάρησαν καὶ ἐβδελύχθησαν ἐν ἐπιτηδεύμασιν αὐτῶν· οὐκ ἔστι ποιῶν χρηστότητα, οὐκ ἔστιν ἕως ἑνός· πάντες ἐξέκλιναν, ἅμα ἠχρειώθησαν. Ομοίως καὶ ᾿Αββακούκ· Τί ὠφελεῖ γλυπτὸν ἄν- θρωπον, ὅτι ἔγλυψεν αὐτὸ φαντασίαν ψευδῆ; Οὐαὶ τῷ λέγοντι τῷ λίθῳ· Ἐξεγέρθητι, καὶ τῷ ξύλῳ· Υψώθητι. Ομοίως εἶπον καὶ οἱ λοιποὶ τῆς ἀληθείας προφῆται. Καὶ τί μοι τὸ πλῆθος καταλέγειν τῶν προφητῶν πολλῶν ὄντων, καὶ μυρία φίλα καὶ σύμφωνα ειρηκότων; Οἱ γὰρ βουλόμενοι δύνανται, ἐντυχόντες τοῖς δι' αὐτῶν εἰρημένοις, ἀκριβῶς γνῶναι τὸ ἀληθὲς, καὶ μὴ παράγεσθαι(36)ὑπὸ διανοίας καὶ μας ταιοπονίας. Οὗτοι οὖν οὕς προειρήκαμεν προφῆται ἐγένοντο ἐν Ἑβραίοις, ἀγράμματοι καὶ ποιμένες καὶ ἰδιῶται. ἔθνεσι γενομένη προφῆτις, ἐν ἀρχῇ τῆς προφη τείας αὐτῆς ὀνειδίζει τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος λέ- γουσα - *Ανθρωποι (37) θνητοὶ καὶ σάρκινοι, οὐδὲν ἐόντες, Πως ταχέως ὑψοῦσθε, βίου τέλος οὐκ ἐσορῶντες; Οὐ τρέμετε, οὐδὲ φοβεῖσθε Θεὸν, τὸν ἐπίσκοπον [ὑμῶν, Ὕψιστον, γνώστης, πανεπόπτην (38), μάρτυρα πάντων, Παντοτρόφον, κτίστην, ὅστις γλυκὺ πνεῦμ᾽ ἐν [ἅπασι Κάτθετο, κ᾿ ἡγητῆρα βροτῶν πάντων ἐποίησεν; Εις Θεός, ὃς μόνος ἄρχει (79), ὑπερμεγέθης, ἀγέ- [νητος, ἀνορθώσας, ἀνορθώσαι. ὃς καί φησιν. πήρωσιν. ὅτι ψευδῆ ἐχώνευ- ; σεν ; επιτηδεύμασιν. • παραγενέσθαι. όπην, παντεπόπτην, ἐστίν, ἄρχει, ἀρχή, άρχει. £109 AD AUTOLYCUM LIB. II. B viam fecit, et eduxit ventos de thesauris suis s. Vi- dere est quam amica inter se et consona prophetæ omnes locuti sint, uno et eodem spiritu de singu- lari Dei imperio, mundi origine, et hominis crea- tione pronuntiantes. Quin etiam intimis sensibus angebantur, cum impium hominum genus lugerent, ac eos qui videbantur esse sapientes, propter eo- rum errorem et cor induratum ignominia notave- runt. Jeremias quidem sic loquitur: Infatuatus est omnis komo a scientia sua, pudore suffusus est om- nis opifex ob sculptilia sua; frustra argentarius fa- ber. argentum fabricatur; non est spiritus in eis; in die visitationis suæ interibunt s. Idem dicit David : Corrupti sunt et abominabiles facti sunt in studiis suis; non est qui faciat bonum, non est usque ad unum; omnes declinaverunt, simul inutiles facti sunt s. Similiter Habacue : Quid prodest homini sculptile quia sculpsit illud? Formavit illud imagi- nem falsam; væ qui dicit lapidi, Expergiseere, et signo, Elevare 18. Similiter locuti cæteri Veritatis prophetæ. Et quid multitudinem prophetarum enu- merem, qui et multi fuerunt, et de rebus innumeris amice inter se et consentanee dixerunt? Possunt enim qui volunt, si eorum dicta consulant, verita- tem accurate cognoscere, nec cogitationum æstu, et operosis nugis abripi. Hi igitur quos prædixi- mus prophetæ apud Hebræos exstiterunt, illitterati homines et pastores et imperiti. A et eduxit nubes ab extremo terre; fulgura in plu Jer. x, 12. s6 Jerem. x, et L1, 16, 17. 37536. Sybilla pracepta consentanea propheticis oraculis.—Sibylla autem, quæ apud Græcos et cæte- ras gentes vates exstitit, sic initio prophetiæ suæ in humanum genus invehitur: Homines mortales et carnei, qui nihil estis, Quomodo cito efferimini, vitæ finem non respicientes ? Non tremitis, nec timetis Deum inspectorem ve- [strum, Altissimum, cognitorem, omnium speculatorem, 18- [stem omnium, Nutritorem omnium, creatorem, qui dulcem spiritum [in omnibus Posuit, et ducem mortalium omnium constituit ? Unus Deus, qui solus imperat, magnitudinem exce- [dens, ingenitus, Psal. xiv, 2. Habac. 11, 28. Paulo ante posui ut habetur in Bibliis, pro edito Leg. Hamb. Aliæ Cl. Wolfius monet Theophi- lum respicere ad Ephes. rv, 18, Vid. lib. 1, n. 7. his vocibus habemus in Bibliis sed haec, ut observat cl. Wolfus, desumpta ex ejusdem Jeremiæ vi. editis, suppeditavit codex ms., ex quo etiam de- sumpta praepositio ante Hanb. Aliæ vitiose Hoc tamen Qui legerit prophetarum scripta, is intelliget verum et (eadem scilicet opera intelliget) ea non ab ingeniis hominum et vana opera profecta esse. Non videtur probabilis hæc interpretatio. mente Alex. Strom. 111, pag. 432. WoLrius. excepta tamen edit. Tigurina, quæ habet quod etiam in ms. Bodl. legitur. tim lib. i, cap. 6, atque ita editiones Oxon. et Hamb. Sed tamen contendit eruditus Wolfius retinendum esse ac Opsopœum citat, quo teste codices mss. Lactantii habent librario rum incuria, pro Sed si codices uiss. Laclan- 36. Σίβυλλα δὲ ἐν Ἕλλησι, καὶ ἐν τοῖς λοιποῖς C (31) Ἐν τῇ φρονήσει. Deest prepositio in Bibliis. D verbum defendit cl. Wolfus, et hunc sensum affert: (32) Εξήγαγεν ἀνέμους. In Bibliis ἐξήγαγε φῶς. (55) Πώρωσιν. Ita cod. ms. et editiones Tigur. et (34) Εἰς μάτην ἀργυροκόπος ἀργυροκοπεί. Pro (55) Καὶ ὁ Δαβίδ. Conjunctionem, quæ leerat in (36) Παράγεσθαι. lta cod. ms. et editiones Oxon. (37) "Ανθρωποι. Primus bic versus citatur a Cle- (38) Πανεπόπτη. Ita Gallæus. Editi nostri παντο (39) "Αρχει. Legitur apud Justinum et Lactau-
PG 6:1120οὐαὶ τῷ λέγοντι τῷ λίθῳ ἐξεγέρθητι, καὶ τῷ ξύλῳ ὑψώθητι. ὁμοίως εἶπον καὶ οἱ λοιποὶ τῆς ἀληθείας προφῆται. Καὶ τί μοι τὸ πλῆθος καταλέγειν τῶν προφητῶν, πολλῶν ὄντων καὶ μυρία φίλα καὶ σύμφωνα εἰρηκότων; οἱ γὰρ βουλόμενοι δύνανται ἐντυχόντες τοῖς δι’ αὐτῶν εἰρημένοις ἀκριβῶς γνῶναι τὸ ἀληθὲς καὶ μὴ παράγεσθαι ὑπὸ διανοίας καὶ ματαιοπονίας. οὗτοι οὖν οὓς προειρήκαμεν προφῆται ἐγένοντο ἐν Ἑβραίοις, ἀγράμματοι καὶ ποιμένες καὶ ἰδιῶται. Σίβυλλα δέ, ἐν Ἕλλησιν καὶ ἐν τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν γενομένη προφῆτις, ἐν ἀρχῇ τῆς προφητείας αὐτῆς ὀνειδίζει τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος, λέγουσα· Ἄνθρωποι θνητοὶ καὶ σάρκινοι, οὐδὲν ἐόντες, πῶς ταχέως ὑψοῦσθε, βίου τέλος οὐκ ἐσορῶντες, οὐ τρέμετ’ οὐδὲ φοβεῖσθε θεόν, τὸν ἐπίσκοπον ὑμῶν, ὕψιστον γνώστην, πανεπόπτην, μάρτυρα πάντων, παντοτρόφον κτίστην, ὅστις γλυκὺ πνεῦμ’ ἐν ἅπασιν κάτθετο, χἠγητῆρα βροτῶν πάντων ἐποίησεν; εἷς θεός, ὃς μόνος ἄρχει, ὑπερμεγέθης, ἀγένητος, παντοκράτωρ, ἀόρατος, ὁρῶν μόνος αὐτὸς ἅπαντα, αὐτὸς δ’ οὐ βλέπεται θνητῆς ὑπὸ σαρκὸς ἁπάσης. τίς γὰρ σὰρξ δύναται τὸν ἐπουράνιον καὶ ἀληθῆ ὀφθαλμοῖσιν ἰδεῖν θεὸν ἄμβροτον, ὃς πόλον οἰκεῖ;um TIIEOPHILI EPISCOPI ANTIOCIIENI Omnipotens, invisibilis, videns solus ipse omnia, Ipse autem non videtur ab ulla carne mortali. Quæ enim caro potest cœlesteni et verum Oculis videre Deum immortalem, qui cœlum habitat? Sed ne ex adverso quidem radiorum solis Stare homines possunt, mortales geniti Viri, qui in pectoribus venæ el carnes sunt. Hunc solum exsistentem colite ducem mundi, Qui solus in sæculum et ex sæculo fuit, Ex se genitus, ingenitus, omnia tenens semper, Omnibus hominibus judicium describens in luce com [muni. Mali consilii dignam habebitis mercedem, Quia Deum omittentes verum et æternum Celebrare, ipsique immolare sacras hecatombas, Dæmonibus sacrificastis, iis qui in inferno. Superbia et furore perciti inceditis, et callem rectum Deserentes abiistis per spinas Ac per fossas. Quid erratis? Mortales, desinite vani Errare in tenebris, et obscura nocte nigraque; Relinquite tenebras noctis, et lucem prehendite. Ecce hic omnibus conspicuus et erroris expers. Venite, nec tenebras sequimini et caliginem semper, Solis dulce visu esse lumen egregie splendet. Cognoscite ponentes sapientiam in pectoribus vestris. Unus Deus est, imbres, ventos, terræ motus immit- [lens, Fulgura, fanes, pestes et luctus tristes, Et nives et glaciem. Et quid singula commemoro? 376 Calum gubernat, terram tenet, ipse exsistil. Et in eos qui geniti dicuntur, sic locula est: 1119 Α. Παντοκράτωρ, ἀόρατος, ὁρῶν μόνος αὐτὸς ἅπαντα, Αὐτὸς δ' οὐ βλέπεται θνητῆς ὑπὸ σαρκὸς ἁπά B σης. Τις γὰρ σάρξ (40) δύναται τὸν ἐπουράνιον καὶ ἀληθῆ Οφθαλμοῖσιν ἰδεῖν Θεὸν ἄμβροτον, ὃς πόλον [οἰκεῖ; Αλλ' οὐδ' ἀκτίνων κατεναντίον ηελίοιο Ανθρωποι στῆναι δυνατοὶ (41), θνητοί γεγαώτες Ανδρες, ἐν ὀστήεσσι (42) φλέβες καὶ σάρκες ἐόντες. Αὐτὸν τὸν μόνον ὄντα σέβεσθ᾽ ἡγήτορα κόσμου, *Ος μόνος εἰς αἰῶνα καὶ ἐξ αἰῶνος ἐτέχθη (43), Αὐτογενῆς, ἀγένητος, ἅπαντα κρατών διαπαν τὸς (44), Πάσι βροτοῖσιν ἐγὼν τὸ κριτήριον (45) ἐν φαλ [(46) κοινῷ. Τῆς κακοβουλοσύνης δὲ τὸν ἄξιον ἔξετε μισθόν, "Οτι, Θεὸν προλιπόντες ἀληθινὴν ἀέναόν τε Δοξάζειν, αὐτῷ τε θύειν ἱερὰς ἑκατόμβας, Δαίμοσι τὰς θυσίας ἐποιήσατε, τοῖσιν ἐν ᾅδῃ (47). Τύφῳ καὶ μανίῃ δὲ βαδίζετε, καὶ τρίβον ὀρθὴν Εὐθεῖαν προλιπόντες, ἀπήλθετε τὴν δι' ἀκανθῶν. Καὶ σκολόπων· τί πλανᾶσθε (48) ; Βροτοί, παύ [σασθε μάταιοι Ρεμβόμενοι σκοτίῃ καὶ ἀφεγγεῖ νυκτὶ μελαίνῃ· Καὶ λίπετε σκοτίην νυκτός, φωτὸς δὲ λάβεσθε. Οὗτος ἰδοὺ πάντεσσι σαφὴς, ἀπλάνητος υπάρχει. *Ελθετε, μὴ σκοτίην δὲ διώκετε, καὶ γνόμον αἰεὶ, Πελίου γλυκυδερκὲς ἰδοὺ φάος έξοχα λάμπει. Γνῶτε δὲ κατθέμενοι (49) σοφίην ἐν στήθεσιν [ὑμῶν· Εἰς Θεός ἐστι, βροχὰς, ἀνέμους, σεισμοὺς ἐπι [πέμπων. Αστεροπάς, λιμούς, λοιμούς, καὶ κήδεα λυγρά, Καὶ νιφετούς, κρύσταλλα. Τί δὴ (50) καθ' ἓν ἐξαν [γορεύω; Οὐρανοῦ ἡγεῖται, γαίης κρατεῖ, αὐτὸς ὑπάρχει(51). Καὶ πρὸς τοὺς γενητοὺς λεγομένους ἔφη· Si genitum omnino corrumpitur, nor potest hominis C Εἰ δὲ γενητὸν ὅλως καὶ φθείρεται, οὐ δύνατ' ἀν Ex lumbis et matrice Deus formalus esse. Sed Deus solus, unus, excelsissimus, qui fecit Cælum el solem et astra et lunam, Fertilem terram et marinas ponti procellas, Montes excelsos, et perennes scaturigines fontium; tii habent ἀρχή, nolim hanc scripturam in librario- rum incuriam rejicere, eique praeferre verbum ἆρ- χει. Nam de Deo non incommode dici potest : ὓς μόνος ἀρχή, solus est principium. Clemente Alex. Protrept. p. 47, et Strom. 5, pag. 601, et Euseb. Præp. lib. xii, ut eruditi viri Fellus et Wolfius monuerunt. [δρός Εκ μηρῶν, μήτρας τε Θεὸς τετυπωμένος εἶναι. Ἀλλὰ Θεὸς μόνος, εἰς, πανυπέρτατος, ὃς πεποίης [κεν Οὐρανὸν, ἠέλιόν τε, καὶ ἀστέρας, ἠδὲ σελήνην, Καρποφόρον γαϊάν τε, καὶ ὕδατος οίδματα πόνο Ουρεά θ' ὑψήεντα (52), καὶ ἀένναα γεύματα της [γῶν· [του, μων τὸ κριτήριον Hamb. Quanquam Wolfius existimat retineri posse ἐν φάει, ut habent aliæ editiones; suspicatur enim veteres in hac diphtbongo & corripienda idem sibi licentia sumpsisse ac in diphthongis αι et οι. locis citatis et editiones Oxon. et Hamb. Aliæ dú- νανται. editio Oxoniensis ἐν ὀστέοις, aut alie ἑνὸς τήεσσι. Sed legendum ἐνὶ στήθεσσι, in pectoribus, non vero in ossibus. loco jam citato. Legitur & in versibus Sibylli- nis ex conjectura Turnebi. Sed observat Wolfius hujus forum ετύχθη a τυγχάνω vix dari posse exem- plum. De Deo sane non Delle dicitur, ἐτέχθη, sed id eodem sensu accipiendum, quo sequens αὐτογε νής. Hinc etiam apud Justinum Cohort. num. 11, hunc versum habemus ab oraculo quodam, ut erat opinio, pronuntiatum : αυτογένητον ἄνακτα σεβαζό μενοι θεὸν αὐτόν. wdam putal ἀποίητες. νάσθε ; Sic emendavimus ope S. Clementis Alex. Protrept. pag. 17, quod vitiose in editis nostris legebatur : Καὶ δι' ἀκανθῶν καὶ σκολόπων ἐπλανάσθε, Mox apud eumdem βροτέων. bus ann. 4615 et 1636, καθέμενοι. Sic etiam apud Gallæum. Clemens Protrept. p. 50, κρύσταλλά τε, τί. WoL- FIUS. imperal orco, merito contendit Eustathius Swartius in Analectis p. 31. Id. jectura Opsopæi, qui erratum in notis emendavit, et vocem ὑψήεντα agnovit non multo post occure rere yo (40) Τίς γὰρ σάρξ. Hi quatuor versus citantur a (45) Ἐνών, τὸ κριτήριον. Legendum videtur v- (46) Er pat. Ita cod. ms. et editiones Oxon. et (47) 'Er ädŋ. Editiones Oxon. et Hamb. ¿v (41) Δυνατοί. Ita et versus Sibyllini et Clemens 1 ᾅδου. (42) Ἐν ὀστήεσσι. Ita Wolfius, melius quam (45) Ἐτέχθη. Legitur έτυχεν apud Lactantium (44) Διαπαντός. Opsopeus pro his vocibus le- (48) Τὴν δι' ἀκανθῶν καὶ σκολόπων· τί πλα (49) Κατθέμενοι. Male in editionibus Parisiensi- (50) Κρύσταλλα. Τί δή. Ita recte noster, pro quo (51) Αὐτὸς ὑπάρχει. Legendum esse άϊδος ἄρχει, (52) Ὑψήεντα. In Orac. Sibyl. υλήεντα ex con-
ἀλλ’ οὐδ’ ἀκτίνων κατεναντίον ἡελίοιο ἄνθρωποι στῆναι δυνατοί, θνητοὶ γεγαῶτες, ἄνδρες ἐν ὀστήεσσι, φλέβες καὶ σάρκες ἐόντες. αὐτὸν τὸν μόνον ὄντα σέβεσθ’ ἡγήτορα κόσμου, ὃς μόνος εἰς αἰῶνα καὶ ἐξ αἰῶνος ἐτύχθη. αὐτογενής, ἀγένητος, ἅπαντα κρατῶν διαπαντός, πᾶσι βροτοῖσι νέμων τὸ κριτήριον ἐν φαὶ̈ κοινῷ. τῆς κακοβουλοσύνης δὲ τὸν ἄξιον ἕξετε μισθόν, ὅττι θεὸν προλιπόντες ἀληθινὸν ἀεναόν τε δοξάζειν, αὐτῷ τε θύειν ἱερὰς ἑκατόμβας, δαίμοσι τὰς θυσίας ἐποιήσατε τοῖσιν ἐν ἅδῃ· τύφῳ καὶ μανίῃ δὲ βαδίζετε, καὶ τρίβον ὀρθὴν εὐθεῖαν προλιπόντες ἀπήλθετε, καὶ δι’ ἀκανθῶν καὶ σκολόπων ἐπλανᾶσθε. βροτοὶ παύσασθε μάταιοι ῥεμβόμενοι σκοτίῃ καὶ ἀφεγγέϊ νυκτὶ μελαίνῃ, καὶ λίπετε σκοτίην νυκτός, φωτὸς δὲ λάβεσθε. οὗτος ἰδοὺ πάντεσσι σαφὴς ἀπλάνητος ὑπάρχει. ἔλθετε, μὴ σκοτίην δὲ διώκετε καὶ γνόφον αἰεί· ἡελίου γλυκυδερκὲς ἰδοὺ φάος ἔξοχα λάμπει. γνῶτε δὲ κατθέμενοι σοφίην ἐν στήθεσιν ὑμῶν· εἷς θεὸς ἔστι, βροχάς, ἀνέμους, σεισμοὺς ἐπιπέμπων, ἀστεροπάς, λιμούς, λοιμοὺς καὶ κήδεα λυγρὰ καὶ νιφετούς, κρύσταλλα. τί δὴ καθ’ ἓν ἐξαγορεύω; οὐρανοῦ ἡγεῖται, γαίης κρατεῖ, αὐτὸς ὑπάρχει.um TIIEOPHILI EPISCOPI ANTIOCIIENI Omnipotens, invisibilis, videns solus ipse omnia, Ipse autem non videtur ab ulla carne mortali. Quæ enim caro potest cœlesteni et verum Oculis videre Deum immortalem, qui cœlum habitat? Sed ne ex adverso quidem radiorum solis Stare homines possunt, mortales geniti Viri, qui in pectoribus venæ el carnes sunt. Hunc solum exsistentem colite ducem mundi, Qui solus in sæculum et ex sæculo fuit, Ex se genitus, ingenitus, omnia tenens semper, Omnibus hominibus judicium describens in luce com [muni. Mali consilii dignam habebitis mercedem, Quia Deum omittentes verum et æternum Celebrare, ipsique immolare sacras hecatombas, Dæmonibus sacrificastis, iis qui in inferno. Superbia et furore perciti inceditis, et callem rectum Deserentes abiistis per spinas Ac per fossas. Quid erratis? Mortales, desinite vani Errare in tenebris, et obscura nocte nigraque; Relinquite tenebras noctis, et lucem prehendite. Ecce hic omnibus conspicuus et erroris expers. Venite, nec tenebras sequimini et caliginem semper, Solis dulce visu esse lumen egregie splendet. Cognoscite ponentes sapientiam in pectoribus vestris. Unus Deus est, imbres, ventos, terræ motus immit- [lens, Fulgura, fanes, pestes et luctus tristes, Et nives et glaciem. Et quid singula commemoro? 376 Calum gubernat, terram tenet, ipse exsistil. Et in eos qui geniti dicuntur, sic locula est: 1119 Α. Παντοκράτωρ, ἀόρατος, ὁρῶν μόνος αὐτὸς ἅπαντα, Αὐτὸς δ' οὐ βλέπεται θνητῆς ὑπὸ σαρκὸς ἁπά B σης. Τις γὰρ σάρξ (40) δύναται τὸν ἐπουράνιον καὶ ἀληθῆ Οφθαλμοῖσιν ἰδεῖν Θεὸν ἄμβροτον, ὃς πόλον [οἰκεῖ; Αλλ' οὐδ' ἀκτίνων κατεναντίον ηελίοιο Ανθρωποι στῆναι δυνατοὶ (41), θνητοί γεγαώτες Ανδρες, ἐν ὀστήεσσι (42) φλέβες καὶ σάρκες ἐόντες. Αὐτὸν τὸν μόνον ὄντα σέβεσθ᾽ ἡγήτορα κόσμου, *Ος μόνος εἰς αἰῶνα καὶ ἐξ αἰῶνος ἐτέχθη (43), Αὐτογενῆς, ἀγένητος, ἅπαντα κρατών διαπαν τὸς (44), Πάσι βροτοῖσιν ἐγὼν τὸ κριτήριον (45) ἐν φαλ [(46) κοινῷ. Τῆς κακοβουλοσύνης δὲ τὸν ἄξιον ἔξετε μισθόν, "Οτι, Θεὸν προλιπόντες ἀληθινὴν ἀέναόν τε Δοξάζειν, αὐτῷ τε θύειν ἱερὰς ἑκατόμβας, Δαίμοσι τὰς θυσίας ἐποιήσατε, τοῖσιν ἐν ᾅδῃ (47). Τύφῳ καὶ μανίῃ δὲ βαδίζετε, καὶ τρίβον ὀρθὴν Εὐθεῖαν προλιπόντες, ἀπήλθετε τὴν δι' ἀκανθῶν. Καὶ σκολόπων· τί πλανᾶσθε (48) ; Βροτοί, παύ [σασθε μάταιοι Ρεμβόμενοι σκοτίῃ καὶ ἀφεγγεῖ νυκτὶ μελαίνῃ· Καὶ λίπετε σκοτίην νυκτός, φωτὸς δὲ λάβεσθε. Οὗτος ἰδοὺ πάντεσσι σαφὴς, ἀπλάνητος υπάρχει. *Ελθετε, μὴ σκοτίην δὲ διώκετε, καὶ γνόμον αἰεὶ, Πελίου γλυκυδερκὲς ἰδοὺ φάος έξοχα λάμπει. Γνῶτε δὲ κατθέμενοι (49) σοφίην ἐν στήθεσιν [ὑμῶν· Εἰς Θεός ἐστι, βροχὰς, ἀνέμους, σεισμοὺς ἐπι [πέμπων. Αστεροπάς, λιμούς, λοιμούς, καὶ κήδεα λυγρά, Καὶ νιφετούς, κρύσταλλα. Τί δὴ (50) καθ' ἓν ἐξαν [γορεύω; Οὐρανοῦ ἡγεῖται, γαίης κρατεῖ, αὐτὸς ὑπάρχει(51). Καὶ πρὸς τοὺς γενητοὺς λεγομένους ἔφη· Si genitum omnino corrumpitur, nor potest hominis C Εἰ δὲ γενητὸν ὅλως καὶ φθείρεται, οὐ δύνατ' ἀν Ex lumbis et matrice Deus formalus esse. Sed Deus solus, unus, excelsissimus, qui fecit Cælum el solem et astra et lunam, Fertilem terram et marinas ponti procellas, Montes excelsos, et perennes scaturigines fontium; tii habent ἀρχή, nolim hanc scripturam in librario- rum incuriam rejicere, eique praeferre verbum ἆρ- χει. Nam de Deo non incommode dici potest : ὓς μόνος ἀρχή, solus est principium. Clemente Alex. Protrept. p. 47, et Strom. 5, pag. 601, et Euseb. Præp. lib. xii, ut eruditi viri Fellus et Wolfius monuerunt. [δρός Εκ μηρῶν, μήτρας τε Θεὸς τετυπωμένος εἶναι. Ἀλλὰ Θεὸς μόνος, εἰς, πανυπέρτατος, ὃς πεποίης [κεν Οὐρανὸν, ἠέλιόν τε, καὶ ἀστέρας, ἠδὲ σελήνην, Καρποφόρον γαϊάν τε, καὶ ὕδατος οίδματα πόνο Ουρεά θ' ὑψήεντα (52), καὶ ἀένναα γεύματα της [γῶν· [του, μων τὸ κριτήριον Hamb. Quanquam Wolfius existimat retineri posse ἐν φάει, ut habent aliæ editiones; suspicatur enim veteres in hac diphtbongo & corripienda idem sibi licentia sumpsisse ac in diphthongis αι et οι. locis citatis et editiones Oxon. et Hamb. Aliæ dú- νανται. editio Oxoniensis ἐν ὀστέοις, aut alie ἑνὸς τήεσσι. Sed legendum ἐνὶ στήθεσσι, in pectoribus, non vero in ossibus. loco jam citato. Legitur & in versibus Sibylli- nis ex conjectura Turnebi. Sed observat Wolfius hujus forum ετύχθη a τυγχάνω vix dari posse exem- plum. De Deo sane non Delle dicitur, ἐτέχθη, sed id eodem sensu accipiendum, quo sequens αὐτογε νής. Hinc etiam apud Justinum Cohort. num. 11, hunc versum habemus ab oraculo quodam, ut erat opinio, pronuntiatum : αυτογένητον ἄνακτα σεβαζό μενοι θεὸν αὐτόν. wdam putal ἀποίητες. νάσθε ; Sic emendavimus ope S. Clementis Alex. Protrept. pag. 17, quod vitiose in editis nostris legebatur : Καὶ δι' ἀκανθῶν καὶ σκολόπων ἐπλανάσθε, Mox apud eumdem βροτέων. bus ann. 4615 et 1636, καθέμενοι. Sic etiam apud Gallæum. Clemens Protrept. p. 50, κρύσταλλά τε, τί. WoL- FIUS. imperal orco, merito contendit Eustathius Swartius in Analectis p. 31. Id. jectura Opsopæi, qui erratum in notis emendavit, et vocem ὑψήεντα agnovit non multo post occure rere yo (40) Τίς γὰρ σάρξ. Hi quatuor versus citantur a (45) Ἐνών, τὸ κριτήριον. Legendum videtur v- (46) Er pat. Ita cod. ms. et editiones Oxon. et (47) 'Er ädŋ. Editiones Oxon. et Hamb. ¿v (41) Δυνατοί. Ita et versus Sibyllini et Clemens 1 ᾅδου. (42) Ἐν ὀστήεσσι. Ita Wolfius, melius quam (45) Ἐτέχθη. Legitur έτυχεν apud Lactantium (44) Διαπαντός. Opsopeus pro his vocibus le- (48) Τὴν δι' ἀκανθῶν καὶ σκολόπων· τί πλα (49) Κατθέμενοι. Male in editionibus Parisiensi- (50) Κρύσταλλα. Τί δή. Ita recte noster, pro quo (51) Αὐτὸς ὑπάρχει. Legendum esse άϊδος ἄρχει, (52) Ὑψήεντα. In Orac. Sibyl. υλήεντα ex con-
καὶ πρὸς τοὺς γενητοὺς λεγομένους ἔφη· Εἰ δὲ γενητὸν ὅλως καὶ φθείρεται, οὐ δύνατ’ ἀνδρὸς ἐκ μηρῶν μήτρας τε θεὸς τετυπωμένος εἶναι. ἀλλὰ θεὸς μόνος εἷς πανυπέρτατος, ὃς πεποίηκεν οὐρανὸν ἡέλιόν τε καὶ ἀστέρας ἠδὲ σελήνην, καρποφόρον γαῖάν τε καὶ ὕδατος οἴδματα πόντου, οὔρεα θ’ ὑψήεντα καὶ ἀέναα χεύματα πηγῶν· τῶν τ’ ἐνύδρων πάλι γεννᾷ ἀνήριθμον πολὺ πλῆθος. ἕρπετα δὲ γαίης κινούμενα ψυχοτροφεῖται, ποικίλα τε πτηνῶν λιγυρόθροα, τραυλίζοντα, ξουθά, λιγυπτερόφωνα, ταράσσοντ’ ἀέρα ταρσοῖς, ἐν δὲ νάπαις ὀρέων ἀγρίαν γένναν θέτο θηρῶν· ἡμῖν τε κτήνη ὑπέταξεν πάντα βροτοῖσιν, πάντων δ’ ἡγητῆρα κατέστησεν θεότευκτον, ἀνδρὶ δ’ ὑπαίταξεν παμποίκιλα κοὐ καταληπτά. τίς γὰρ σὰρξ δύναται θνητῶν γνῶναι τάδ’ ἅπαντα; ἀλλ’ αὐτὸς μόνος οἶδεν ὁ ποιήσας τάδ’ ἀπ’ ἀρχῆς ἄφθαρτος κτίστης αἰώνιος, αἰθέρα ναίων, τοῖς ἀγαθοῖς ἀγαθὸν προφέρων πολὺ πλείονα μισθόν, τοῖς δὲ κακοῖς ἀδίκοις τε χόλον καὶ θυμὸν ἐγείρων, καὶ πόλεμον καὶ λοιμὸν ἴδ’ ἄλγεα δακρυόεντα. ἄνθρωποι, τί μάτην ὑψούμενοι ἐκριζοῦσθε; Αἰσχύνθητε γαλᾶς καὶ κνώδαλα θειοποιοῦντες.um TIIEOPHILI EPISCOPI ANTIOCIIENI Omnipotens, invisibilis, videns solus ipse omnia, Ipse autem non videtur ab ulla carne mortali. Quæ enim caro potest cœlesteni et verum Oculis videre Deum immortalem, qui cœlum habitat? Sed ne ex adverso quidem radiorum solis Stare homines possunt, mortales geniti Viri, qui in pectoribus venæ el carnes sunt. Hunc solum exsistentem colite ducem mundi, Qui solus in sæculum et ex sæculo fuit, Ex se genitus, ingenitus, omnia tenens semper, Omnibus hominibus judicium describens in luce com [muni. Mali consilii dignam habebitis mercedem, Quia Deum omittentes verum et æternum Celebrare, ipsique immolare sacras hecatombas, Dæmonibus sacrificastis, iis qui in inferno. Superbia et furore perciti inceditis, et callem rectum Deserentes abiistis per spinas Ac per fossas. Quid erratis? Mortales, desinite vani Errare in tenebris, et obscura nocte nigraque; Relinquite tenebras noctis, et lucem prehendite. Ecce hic omnibus conspicuus et erroris expers. Venite, nec tenebras sequimini et caliginem semper, Solis dulce visu esse lumen egregie splendet. Cognoscite ponentes sapientiam in pectoribus vestris. Unus Deus est, imbres, ventos, terræ motus immit- [lens, Fulgura, fanes, pestes et luctus tristes, Et nives et glaciem. Et quid singula commemoro? 376 Calum gubernat, terram tenet, ipse exsistil. Et in eos qui geniti dicuntur, sic locula est: 1119 Α. Παντοκράτωρ, ἀόρατος, ὁρῶν μόνος αὐτὸς ἅπαντα, Αὐτὸς δ' οὐ βλέπεται θνητῆς ὑπὸ σαρκὸς ἁπά B σης. Τις γὰρ σάρξ (40) δύναται τὸν ἐπουράνιον καὶ ἀληθῆ Οφθαλμοῖσιν ἰδεῖν Θεὸν ἄμβροτον, ὃς πόλον [οἰκεῖ; Αλλ' οὐδ' ἀκτίνων κατεναντίον ηελίοιο Ανθρωποι στῆναι δυνατοὶ (41), θνητοί γεγαώτες Ανδρες, ἐν ὀστήεσσι (42) φλέβες καὶ σάρκες ἐόντες. Αὐτὸν τὸν μόνον ὄντα σέβεσθ᾽ ἡγήτορα κόσμου, *Ος μόνος εἰς αἰῶνα καὶ ἐξ αἰῶνος ἐτέχθη (43), Αὐτογενῆς, ἀγένητος, ἅπαντα κρατών διαπαν τὸς (44), Πάσι βροτοῖσιν ἐγὼν τὸ κριτήριον (45) ἐν φαλ [(46) κοινῷ. Τῆς κακοβουλοσύνης δὲ τὸν ἄξιον ἔξετε μισθόν, "Οτι, Θεὸν προλιπόντες ἀληθινὴν ἀέναόν τε Δοξάζειν, αὐτῷ τε θύειν ἱερὰς ἑκατόμβας, Δαίμοσι τὰς θυσίας ἐποιήσατε, τοῖσιν ἐν ᾅδῃ (47). Τύφῳ καὶ μανίῃ δὲ βαδίζετε, καὶ τρίβον ὀρθὴν Εὐθεῖαν προλιπόντες, ἀπήλθετε τὴν δι' ἀκανθῶν. Καὶ σκολόπων· τί πλανᾶσθε (48) ; Βροτοί, παύ [σασθε μάταιοι Ρεμβόμενοι σκοτίῃ καὶ ἀφεγγεῖ νυκτὶ μελαίνῃ· Καὶ λίπετε σκοτίην νυκτός, φωτὸς δὲ λάβεσθε. Οὗτος ἰδοὺ πάντεσσι σαφὴς, ἀπλάνητος υπάρχει. *Ελθετε, μὴ σκοτίην δὲ διώκετε, καὶ γνόμον αἰεὶ, Πελίου γλυκυδερκὲς ἰδοὺ φάος έξοχα λάμπει. Γνῶτε δὲ κατθέμενοι (49) σοφίην ἐν στήθεσιν [ὑμῶν· Εἰς Θεός ἐστι, βροχὰς, ἀνέμους, σεισμοὺς ἐπι [πέμπων. Αστεροπάς, λιμούς, λοιμούς, καὶ κήδεα λυγρά, Καὶ νιφετούς, κρύσταλλα. Τί δὴ (50) καθ' ἓν ἐξαν [γορεύω; Οὐρανοῦ ἡγεῖται, γαίης κρατεῖ, αὐτὸς ὑπάρχει(51). Καὶ πρὸς τοὺς γενητοὺς λεγομένους ἔφη· Si genitum omnino corrumpitur, nor potest hominis C Εἰ δὲ γενητὸν ὅλως καὶ φθείρεται, οὐ δύνατ' ἀν Ex lumbis et matrice Deus formalus esse. Sed Deus solus, unus, excelsissimus, qui fecit Cælum el solem et astra et lunam, Fertilem terram et marinas ponti procellas, Montes excelsos, et perennes scaturigines fontium; tii habent ἀρχή, nolim hanc scripturam in librario- rum incuriam rejicere, eique praeferre verbum ἆρ- χει. Nam de Deo non incommode dici potest : ὓς μόνος ἀρχή, solus est principium. Clemente Alex. Protrept. p. 47, et Strom. 5, pag. 601, et Euseb. Præp. lib. xii, ut eruditi viri Fellus et Wolfius monuerunt. [δρός Εκ μηρῶν, μήτρας τε Θεὸς τετυπωμένος εἶναι. Ἀλλὰ Θεὸς μόνος, εἰς, πανυπέρτατος, ὃς πεποίης [κεν Οὐρανὸν, ἠέλιόν τε, καὶ ἀστέρας, ἠδὲ σελήνην, Καρποφόρον γαϊάν τε, καὶ ὕδατος οίδματα πόνο Ουρεά θ' ὑψήεντα (52), καὶ ἀένναα γεύματα της [γῶν· [του, μων τὸ κριτήριον Hamb. Quanquam Wolfius existimat retineri posse ἐν φάει, ut habent aliæ editiones; suspicatur enim veteres in hac diphtbongo & corripienda idem sibi licentia sumpsisse ac in diphthongis αι et οι. locis citatis et editiones Oxon. et Hamb. Aliæ dú- νανται. editio Oxoniensis ἐν ὀστέοις, aut alie ἑνὸς τήεσσι. Sed legendum ἐνὶ στήθεσσι, in pectoribus, non vero in ossibus. loco jam citato. Legitur & in versibus Sibylli- nis ex conjectura Turnebi. Sed observat Wolfius hujus forum ετύχθη a τυγχάνω vix dari posse exem- plum. De Deo sane non Delle dicitur, ἐτέχθη, sed id eodem sensu accipiendum, quo sequens αὐτογε νής. Hinc etiam apud Justinum Cohort. num. 11, hunc versum habemus ab oraculo quodam, ut erat opinio, pronuntiatum : αυτογένητον ἄνακτα σεβαζό μενοι θεὸν αὐτόν. wdam putal ἀποίητες. νάσθε ; Sic emendavimus ope S. Clementis Alex. Protrept. pag. 17, quod vitiose in editis nostris legebatur : Καὶ δι' ἀκανθῶν καὶ σκολόπων ἐπλανάσθε, Mox apud eumdem βροτέων. bus ann. 4615 et 1636, καθέμενοι. Sic etiam apud Gallæum. Clemens Protrept. p. 50, κρύσταλλά τε, τί. WoL- FIUS. imperal orco, merito contendit Eustathius Swartius in Analectis p. 31. Id. jectura Opsopæi, qui erratum in notis emendavit, et vocem ὑψήεντα agnovit non multo post occure rere yo (40) Τίς γὰρ σάρξ. Hi quatuor versus citantur a (45) Ἐνών, τὸ κριτήριον. Legendum videtur v- (46) Er pat. Ita cod. ms. et editiones Oxon. et (47) 'Er ädŋ. Editiones Oxon. et Hamb. ¿v (41) Δυνατοί. Ita et versus Sibyllini et Clemens 1 ᾅδου. (42) Ἐν ὀστήεσσι. Ita Wolfius, melius quam (45) Ἐτέχθη. Legitur έτυχεν apud Lactantium (44) Διαπαντός. Opsopeus pro his vocibus le- (48) Τὴν δι' ἀκανθῶν καὶ σκολόπων· τί πλα (49) Κατθέμενοι. Male in editionibus Parisiensi- (50) Κρύσταλλα. Τί δή. Ita recte noster, pro quo (51) Αὐτὸς ὑπάρχει. Legendum esse άϊδος ἄρχει, (52) Ὑψήεντα. In Orac. Sibyl. υλήεντα ex con-
οὐ μανίη καὶ λύσσα φρενῶν αἴσθησιν ἀφαιρεῖ, εἰ λοπάδας κλέπτουσι θεοί, συλοῦσι δὲ χύτρας; ἀντὶ δὲ χρυσήεντα πόλον κατὰ πίονα ναίειν σητόβρωτα δέδορκε, πυκναῖς δ’ ἀράχναις δεδίασται· προσκυνέοντες ὄφεις κύνας αἰλούρους, ἀνόητοι, καὶ πετεηνὰ σέβεσθε καὶ ἑρπετὰ θηρία γαίης καὶ λίθινα ξόανα καὶ ἀγάλματα χειροποίητα, καὶ παρ’ ὁδοῖσι λίθων συγχώσματα· ταῦτα σέβεσθε ἄλλα τε πολλὰ μάταια, ἃ δή κ’ αἰσχρὸν ἀγορεύειν, εἰσι θεοὶ μερόπων δόλῳ ἡγητῆρες ἀβούλων τῶν δὴ κἀκ στόματος χεῖται θανατηφόρος ἰός. ὃς δ’ ἔστι ζωή τε καὶ ἄφθιτον ἀέναον φῶς, καὶ μέλιτος γλυκερώτερον ἀνδράσι χάρμα ἐκπροχέει τῷ δὴ μόνῳ αὐχένα κάμπτειν, καὶ τρίβον αἰώνεσσιν ἐν εὐσεβέεσς’ ἀνακλίνοις. ταῦτα λιπόντες ἅπαντα, δίκης μεστὸν τὸ κύπελλον ζωρότερον, στιβαρόν, βεβαρημένον, εὖ μάλ’ ἄκρητον, εἱλκύσατ’ ἀφροσύνῃ μεμανηότι πνεύματι πάντες· κοὐ θέλετ’ ἐκνῆψαι καὶ σώφρονα πρὸς νόον ἐλθεῖν, καὶ γνῶναι βασιλῆα θεόν, τὸν πάντ’ ἐφορῶντα. τοὔνεκεν αἰσθομένοιο πυρὸς σέλας ἔρχετ’ ἐφ’ ὑμᾶς· λαμπάσι καυθήσεσθε δι’ αἰῶνος τὸ πανῆμαρ, ψευδέσιν αἰσχυνθέντες ἐπ’ εἰδώλοισιν ἀχρήστοις.um TIIEOPHILI EPISCOPI ANTIOCIIENI Omnipotens, invisibilis, videns solus ipse omnia, Ipse autem non videtur ab ulla carne mortali. Quæ enim caro potest cœlesteni et verum Oculis videre Deum immortalem, qui cœlum habitat? Sed ne ex adverso quidem radiorum solis Stare homines possunt, mortales geniti Viri, qui in pectoribus venæ el carnes sunt. Hunc solum exsistentem colite ducem mundi, Qui solus in sæculum et ex sæculo fuit, Ex se genitus, ingenitus, omnia tenens semper, Omnibus hominibus judicium describens in luce com [muni. Mali consilii dignam habebitis mercedem, Quia Deum omittentes verum et æternum Celebrare, ipsique immolare sacras hecatombas, Dæmonibus sacrificastis, iis qui in inferno. Superbia et furore perciti inceditis, et callem rectum Deserentes abiistis per spinas Ac per fossas. Quid erratis? Mortales, desinite vani Errare in tenebris, et obscura nocte nigraque; Relinquite tenebras noctis, et lucem prehendite. Ecce hic omnibus conspicuus et erroris expers. Venite, nec tenebras sequimini et caliginem semper, Solis dulce visu esse lumen egregie splendet. Cognoscite ponentes sapientiam in pectoribus vestris. Unus Deus est, imbres, ventos, terræ motus immit- [lens, Fulgura, fanes, pestes et luctus tristes, Et nives et glaciem. Et quid singula commemoro? 376 Calum gubernat, terram tenet, ipse exsistil. Et in eos qui geniti dicuntur, sic locula est: 1119 Α. Παντοκράτωρ, ἀόρατος, ὁρῶν μόνος αὐτὸς ἅπαντα, Αὐτὸς δ' οὐ βλέπεται θνητῆς ὑπὸ σαρκὸς ἁπά B σης. Τις γὰρ σάρξ (40) δύναται τὸν ἐπουράνιον καὶ ἀληθῆ Οφθαλμοῖσιν ἰδεῖν Θεὸν ἄμβροτον, ὃς πόλον [οἰκεῖ; Αλλ' οὐδ' ἀκτίνων κατεναντίον ηελίοιο Ανθρωποι στῆναι δυνατοὶ (41), θνητοί γεγαώτες Ανδρες, ἐν ὀστήεσσι (42) φλέβες καὶ σάρκες ἐόντες. Αὐτὸν τὸν μόνον ὄντα σέβεσθ᾽ ἡγήτορα κόσμου, *Ος μόνος εἰς αἰῶνα καὶ ἐξ αἰῶνος ἐτέχθη (43), Αὐτογενῆς, ἀγένητος, ἅπαντα κρατών διαπαν τὸς (44), Πάσι βροτοῖσιν ἐγὼν τὸ κριτήριον (45) ἐν φαλ [(46) κοινῷ. Τῆς κακοβουλοσύνης δὲ τὸν ἄξιον ἔξετε μισθόν, "Οτι, Θεὸν προλιπόντες ἀληθινὴν ἀέναόν τε Δοξάζειν, αὐτῷ τε θύειν ἱερὰς ἑκατόμβας, Δαίμοσι τὰς θυσίας ἐποιήσατε, τοῖσιν ἐν ᾅδῃ (47). Τύφῳ καὶ μανίῃ δὲ βαδίζετε, καὶ τρίβον ὀρθὴν Εὐθεῖαν προλιπόντες, ἀπήλθετε τὴν δι' ἀκανθῶν. Καὶ σκολόπων· τί πλανᾶσθε (48) ; Βροτοί, παύ [σασθε μάταιοι Ρεμβόμενοι σκοτίῃ καὶ ἀφεγγεῖ νυκτὶ μελαίνῃ· Καὶ λίπετε σκοτίην νυκτός, φωτὸς δὲ λάβεσθε. Οὗτος ἰδοὺ πάντεσσι σαφὴς, ἀπλάνητος υπάρχει. *Ελθετε, μὴ σκοτίην δὲ διώκετε, καὶ γνόμον αἰεὶ, Πελίου γλυκυδερκὲς ἰδοὺ φάος έξοχα λάμπει. Γνῶτε δὲ κατθέμενοι (49) σοφίην ἐν στήθεσιν [ὑμῶν· Εἰς Θεός ἐστι, βροχὰς, ἀνέμους, σεισμοὺς ἐπι [πέμπων. Αστεροπάς, λιμούς, λοιμούς, καὶ κήδεα λυγρά, Καὶ νιφετούς, κρύσταλλα. Τί δὴ (50) καθ' ἓν ἐξαν [γορεύω; Οὐρανοῦ ἡγεῖται, γαίης κρατεῖ, αὐτὸς ὑπάρχει(51). Καὶ πρὸς τοὺς γενητοὺς λεγομένους ἔφη· Si genitum omnino corrumpitur, nor potest hominis C Εἰ δὲ γενητὸν ὅλως καὶ φθείρεται, οὐ δύνατ' ἀν Ex lumbis et matrice Deus formalus esse. Sed Deus solus, unus, excelsissimus, qui fecit Cælum el solem et astra et lunam, Fertilem terram et marinas ponti procellas, Montes excelsos, et perennes scaturigines fontium; tii habent ἀρχή, nolim hanc scripturam in librario- rum incuriam rejicere, eique praeferre verbum ἆρ- χει. Nam de Deo non incommode dici potest : ὓς μόνος ἀρχή, solus est principium. Clemente Alex. Protrept. p. 47, et Strom. 5, pag. 601, et Euseb. Præp. lib. xii, ut eruditi viri Fellus et Wolfius monuerunt. [δρός Εκ μηρῶν, μήτρας τε Θεὸς τετυπωμένος εἶναι. Ἀλλὰ Θεὸς μόνος, εἰς, πανυπέρτατος, ὃς πεποίης [κεν Οὐρανὸν, ἠέλιόν τε, καὶ ἀστέρας, ἠδὲ σελήνην, Καρποφόρον γαϊάν τε, καὶ ὕδατος οίδματα πόνο Ουρεά θ' ὑψήεντα (52), καὶ ἀένναα γεύματα της [γῶν· [του, μων τὸ κριτήριον Hamb. Quanquam Wolfius existimat retineri posse ἐν φάει, ut habent aliæ editiones; suspicatur enim veteres in hac diphtbongo & corripienda idem sibi licentia sumpsisse ac in diphthongis αι et οι. locis citatis et editiones Oxon. et Hamb. Aliæ dú- νανται. editio Oxoniensis ἐν ὀστέοις, aut alie ἑνὸς τήεσσι. Sed legendum ἐνὶ στήθεσσι, in pectoribus, non vero in ossibus. loco jam citato. Legitur & in versibus Sibylli- nis ex conjectura Turnebi. Sed observat Wolfius hujus forum ετύχθη a τυγχάνω vix dari posse exem- plum. De Deo sane non Delle dicitur, ἐτέχθη, sed id eodem sensu accipiendum, quo sequens αὐτογε νής. Hinc etiam apud Justinum Cohort. num. 11, hunc versum habemus ab oraculo quodam, ut erat opinio, pronuntiatum : αυτογένητον ἄνακτα σεβαζό μενοι θεὸν αὐτόν. wdam putal ἀποίητες. νάσθε ; Sic emendavimus ope S. Clementis Alex. Protrept. pag. 17, quod vitiose in editis nostris legebatur : Καὶ δι' ἀκανθῶν καὶ σκολόπων ἐπλανάσθε, Mox apud eumdem βροτέων. bus ann. 4615 et 1636, καθέμενοι. Sic etiam apud Gallæum. Clemens Protrept. p. 50, κρύσταλλά τε, τί. WoL- FIUS. imperal orco, merito contendit Eustathius Swartius in Analectis p. 31. Id. jectura Opsopæi, qui erratum in notis emendavit, et vocem ὑψήεντα agnovit non multo post occure rere yo (40) Τίς γὰρ σάρξ. Hi quatuor versus citantur a (45) Ἐνών, τὸ κριτήριον. Legendum videtur v- (46) Er pat. Ita cod. ms. et editiones Oxon. et (47) 'Er ädŋ. Editiones Oxon. et Hamb. ¿v (41) Δυνατοί. Ita et versus Sibyllini et Clemens 1 ᾅδου. (42) Ἐν ὀστήεσσι. Ita Wolfius, melius quam (45) Ἐτέχθη. Legitur έτυχεν apud Lactantium (44) Διαπαντός. Opsopeus pro his vocibus le- (48) Τὴν δι' ἀκανθῶν καὶ σκολόπων· τί πλα (49) Κατθέμενοι. Male in editionibus Parisiensi- (50) Κρύσταλλα. Τί δή. Ita recte noster, pro quo (51) Αὐτὸς ὑπάρχει. Legendum esse άϊδος ἄρχει, (52) Ὑψήεντα. In Orac. Sibyl. υλήεντα ex con-
οἱ δὲ θεὸν τιμῶντες ἀληθινὸν ἀέναόν τε ζωὴν κληρονομοῦσι, τὸν αἰῶνος χρόνον αὐτοὶ οἰκοῦντες παραδείσου ὁμῶς ἐριθηλέα κῆπον, δαινύμενοι γλυκὺν ἄρτον ἀπ’ οὐρανοῦ ἀστερόεντος. ὅτι μὲν οὖν ταῦτα ἀληθῆ καὶ ὠφέλιμα καὶ δίκαια καὶ προφιλῆ πᾶσιν ἀνθρώποις τυγχάνει, δῆλόν ἐστιν, καὶ ὅτι οἱ κακῶς δράσαντες ἀναγκαίως ἔχουσιν κατ’ ἀξίαν τῶν πράξεων κολασθῆναι. Ἤδη δὲ καὶ τῶν ποιητῶν τινες ὡσπερεὶ λόγια ἑαυτοῖς ἐξεῖπον ταῦτα καὶ εἰς μαρτύριον τοῖς τὰ ἄδικα πράσσουσι λέγοντες ὅτι μέλλουσιν κολάζεσθαι. Αἰσχύλος ἔφη· Δράσαντι γάρ τοι καὶ παθεῖν ὀφείλεται. Πίνδαρος δὲ καὶ αὐτὸς ἔφη· Ἐπεὶ ῥέζοντά τι καὶ παθεῖν ἔοικεν. ὡσαύτως καὶ Εὐριπίδης· Ἀνάσχου πάσχων· δρῶν γὰρ ἔχαιρες. νόμου τὸν ἐχθρὸν δρᾶν, ὅπου λάβῃς, κακῶς. καὶ πάλιν ὁ αὐτός· Ἐχθροὺς κακῶς δρᾶν ἀνδρὸς ἡγοῦμαι μέρος. ὁμοίως καὶ Ἀρχίλοχος· Ἓν δ’ ἐπίσταμαι μέγα, τὸν κακῶς δρῶντα δεινοῖς ἀνταμείβεσθαι κακοῖς. Καὶ ὅτι ὁ θεὸς τὰ πάντα ἐφορᾷ καὶ οὐδὲν αὐτὸν λανθάνει, μακρόθυμος δὲ ὢν ἀνέχεται ἕως οὗ μέλλει κρίνειν, καὶ περὶ τούτου Διονύσιος εἴρηκεν· Ὁ τῆς Δίκης ὀφθαλμὸς ὡς δι’ ἡσύχου λεύσσων προσώπου πάνθ’ ὁμῶς ἀεὶ βλέπει.um TIIEOPHILI EPISCOPI ANTIOCIIENI Omnipotens, invisibilis, videns solus ipse omnia, Ipse autem non videtur ab ulla carne mortali. Quæ enim caro potest cœlesteni et verum Oculis videre Deum immortalem, qui cœlum habitat? Sed ne ex adverso quidem radiorum solis Stare homines possunt, mortales geniti Viri, qui in pectoribus venæ el carnes sunt. Hunc solum exsistentem colite ducem mundi, Qui solus in sæculum et ex sæculo fuit, Ex se genitus, ingenitus, omnia tenens semper, Omnibus hominibus judicium describens in luce com [muni. Mali consilii dignam habebitis mercedem, Quia Deum omittentes verum et æternum Celebrare, ipsique immolare sacras hecatombas, Dæmonibus sacrificastis, iis qui in inferno. Superbia et furore perciti inceditis, et callem rectum Deserentes abiistis per spinas Ac per fossas. Quid erratis? Mortales, desinite vani Errare in tenebris, et obscura nocte nigraque; Relinquite tenebras noctis, et lucem prehendite. Ecce hic omnibus conspicuus et erroris expers. Venite, nec tenebras sequimini et caliginem semper, Solis dulce visu esse lumen egregie splendet. Cognoscite ponentes sapientiam in pectoribus vestris. Unus Deus est, imbres, ventos, terræ motus immit- [lens, Fulgura, fanes, pestes et luctus tristes, Et nives et glaciem. Et quid singula commemoro? 376 Calum gubernat, terram tenet, ipse exsistil. Et in eos qui geniti dicuntur, sic locula est: 1119 Α. Παντοκράτωρ, ἀόρατος, ὁρῶν μόνος αὐτὸς ἅπαντα, Αὐτὸς δ' οὐ βλέπεται θνητῆς ὑπὸ σαρκὸς ἁπά B σης. Τις γὰρ σάρξ (40) δύναται τὸν ἐπουράνιον καὶ ἀληθῆ Οφθαλμοῖσιν ἰδεῖν Θεὸν ἄμβροτον, ὃς πόλον [οἰκεῖ; Αλλ' οὐδ' ἀκτίνων κατεναντίον ηελίοιο Ανθρωποι στῆναι δυνατοὶ (41), θνητοί γεγαώτες Ανδρες, ἐν ὀστήεσσι (42) φλέβες καὶ σάρκες ἐόντες. Αὐτὸν τὸν μόνον ὄντα σέβεσθ᾽ ἡγήτορα κόσμου, *Ος μόνος εἰς αἰῶνα καὶ ἐξ αἰῶνος ἐτέχθη (43), Αὐτογενῆς, ἀγένητος, ἅπαντα κρατών διαπαν τὸς (44), Πάσι βροτοῖσιν ἐγὼν τὸ κριτήριον (45) ἐν φαλ [(46) κοινῷ. Τῆς κακοβουλοσύνης δὲ τὸν ἄξιον ἔξετε μισθόν, "Οτι, Θεὸν προλιπόντες ἀληθινὴν ἀέναόν τε Δοξάζειν, αὐτῷ τε θύειν ἱερὰς ἑκατόμβας, Δαίμοσι τὰς θυσίας ἐποιήσατε, τοῖσιν ἐν ᾅδῃ (47). Τύφῳ καὶ μανίῃ δὲ βαδίζετε, καὶ τρίβον ὀρθὴν Εὐθεῖαν προλιπόντες, ἀπήλθετε τὴν δι' ἀκανθῶν. Καὶ σκολόπων· τί πλανᾶσθε (48) ; Βροτοί, παύ [σασθε μάταιοι Ρεμβόμενοι σκοτίῃ καὶ ἀφεγγεῖ νυκτὶ μελαίνῃ· Καὶ λίπετε σκοτίην νυκτός, φωτὸς δὲ λάβεσθε. Οὗτος ἰδοὺ πάντεσσι σαφὴς, ἀπλάνητος υπάρχει. *Ελθετε, μὴ σκοτίην δὲ διώκετε, καὶ γνόμον αἰεὶ, Πελίου γλυκυδερκὲς ἰδοὺ φάος έξοχα λάμπει. Γνῶτε δὲ κατθέμενοι (49) σοφίην ἐν στήθεσιν [ὑμῶν· Εἰς Θεός ἐστι, βροχὰς, ἀνέμους, σεισμοὺς ἐπι [πέμπων. Αστεροπάς, λιμούς, λοιμούς, καὶ κήδεα λυγρά, Καὶ νιφετούς, κρύσταλλα. Τί δὴ (50) καθ' ἓν ἐξαν [γορεύω; Οὐρανοῦ ἡγεῖται, γαίης κρατεῖ, αὐτὸς ὑπάρχει(51). Καὶ πρὸς τοὺς γενητοὺς λεγομένους ἔφη· Si genitum omnino corrumpitur, nor potest hominis C Εἰ δὲ γενητὸν ὅλως καὶ φθείρεται, οὐ δύνατ' ἀν Ex lumbis et matrice Deus formalus esse. Sed Deus solus, unus, excelsissimus, qui fecit Cælum el solem et astra et lunam, Fertilem terram et marinas ponti procellas, Montes excelsos, et perennes scaturigines fontium; tii habent ἀρχή, nolim hanc scripturam in librario- rum incuriam rejicere, eique praeferre verbum ἆρ- χει. Nam de Deo non incommode dici potest : ὓς μόνος ἀρχή, solus est principium. Clemente Alex. Protrept. p. 47, et Strom. 5, pag. 601, et Euseb. Præp. lib. xii, ut eruditi viri Fellus et Wolfius monuerunt. [δρός Εκ μηρῶν, μήτρας τε Θεὸς τετυπωμένος εἶναι. Ἀλλὰ Θεὸς μόνος, εἰς, πανυπέρτατος, ὃς πεποίης [κεν Οὐρανὸν, ἠέλιόν τε, καὶ ἀστέρας, ἠδὲ σελήνην, Καρποφόρον γαϊάν τε, καὶ ὕδατος οίδματα πόνο Ουρεά θ' ὑψήεντα (52), καὶ ἀένναα γεύματα της [γῶν· [του, μων τὸ κριτήριον Hamb. Quanquam Wolfius existimat retineri posse ἐν φάει, ut habent aliæ editiones; suspicatur enim veteres in hac diphtbongo & corripienda idem sibi licentia sumpsisse ac in diphthongis αι et οι. locis citatis et editiones Oxon. et Hamb. Aliæ dú- νανται. editio Oxoniensis ἐν ὀστέοις, aut alie ἑνὸς τήεσσι. Sed legendum ἐνὶ στήθεσσι, in pectoribus, non vero in ossibus. loco jam citato. Legitur & in versibus Sibylli- nis ex conjectura Turnebi. Sed observat Wolfius hujus forum ετύχθη a τυγχάνω vix dari posse exem- plum. De Deo sane non Delle dicitur, ἐτέχθη, sed id eodem sensu accipiendum, quo sequens αὐτογε νής. Hinc etiam apud Justinum Cohort. num. 11, hunc versum habemus ab oraculo quodam, ut erat opinio, pronuntiatum : αυτογένητον ἄνακτα σεβαζό μενοι θεὸν αὐτόν. wdam putal ἀποίητες. νάσθε ; Sic emendavimus ope S. Clementis Alex. Protrept. pag. 17, quod vitiose in editis nostris legebatur : Καὶ δι' ἀκανθῶν καὶ σκολόπων ἐπλανάσθε, Mox apud eumdem βροτέων. bus ann. 4615 et 1636, καθέμενοι. Sic etiam apud Gallæum. Clemens Protrept. p. 50, κρύσταλλά τε, τί. WoL- FIUS. imperal orco, merito contendit Eustathius Swartius in Analectis p. 31. Id. jectura Opsopæi, qui erratum in notis emendavit, et vocem ὑψήεντα agnovit non multo post occure rere yo (40) Τίς γὰρ σάρξ. Hi quatuor versus citantur a (45) Ἐνών, τὸ κριτήριον. Legendum videtur v- (46) Er pat. Ita cod. ms. et editiones Oxon. et (47) 'Er ädŋ. Editiones Oxon. et Hamb. ¿v (41) Δυνατοί. Ita et versus Sibyllini et Clemens 1 ᾅδου. (42) Ἐν ὀστήεσσι. Ita Wolfius, melius quam (45) Ἐτέχθη. Legitur έτυχεν apud Lactantium (44) Διαπαντός. Opsopeus pro his vocibus le- (48) Τὴν δι' ἀκανθῶν καὶ σκολόπων· τί πλα (49) Κατθέμενοι. Male in editionibus Parisiensi- (50) Κρύσταλλα. Τί δή. Ita recte noster, pro quo (51) Αὐτὸς ὑπάρχει. Legendum esse άϊδος ἄρχει, (52) Ὑψήεντα. In Orac. Sibyl. υλήεντα ex con-
Καὶ ὅτι μέλλει ἡ τοῦ θεοῦ κρίσις γίνεσθαι καὶ τὰ κακὰ τοὺς πονηροὺς αἰφνιδίως καταλαμβάνειν, καὶ τοῦτο Αἰσχύλος ἐσήμανεν λέγων· τό τοι κακὸν ποδῶκες ἔρχεται βροτοῖς, κατ’ ἀμπλάκημα τῷ περῶντι τὴν θέμιν. ὁρᾷς Δίκην ἄναυδον, οὐχ ὁρωμένην εὕδοντι καὶ στείχοντι καὶ καθημένῳ· ἑξῆς ὀπάζει δόχμιον, ἄλλοθ’ ὕστερον. οὐκ ἐγκαλύπτει νὺξ κακῶς εἰργασμένον· ὅ τι δ’ ἂν ποιῇς δεινὸν νόμιζ’ ὁρᾶν τινά. τί δ’ οὐχὶ καὶ ὁ Σιμωνίδης; Οὐκ ἔστιν κακὸν ἀνεπιδόκητον ἀνθρώποις· ὀλίγῳ δὲ χρόνῳ πάντα μεταρρίπτει θεός. πάλιν Εὐριπίδης· Οὐδέποτ’ εὐτυχίαν κακοῦ ἀνδρὸς ὑπέρφρονά τ’ ὄλβον βέβαιον εἰκάσαι χρεών, οὐδ’ ἀδίκων γενεάν· ὁ γὰρ οὐδένος ἐκφὺς χρόνος δείκνυσιν ἀνθρώπων κακότητας. ἔτι ὁ Εὐριπίδης· Οὐ γὰρ ἀσύνετον τὸ θεῖον, ἀλλ’ ἔχει συνιέναι τοὺς κακῶς παγέντας ὅρκους καὶ κατηναγκασμένους. καὶ ὁ Σοφοκλῆς· Εἰ δείν’ ὄρεξας, δεινὰ καὶ παθεῖν σε δεῖ.um TIIEOPHILI EPISCOPI ANTIOCIIENI Omnipotens, invisibilis, videns solus ipse omnia, Ipse autem non videtur ab ulla carne mortali. Quæ enim caro potest cœlesteni et verum Oculis videre Deum immortalem, qui cœlum habitat? Sed ne ex adverso quidem radiorum solis Stare homines possunt, mortales geniti Viri, qui in pectoribus venæ el carnes sunt. Hunc solum exsistentem colite ducem mundi, Qui solus in sæculum et ex sæculo fuit, Ex se genitus, ingenitus, omnia tenens semper, Omnibus hominibus judicium describens in luce com [muni. Mali consilii dignam habebitis mercedem, Quia Deum omittentes verum et æternum Celebrare, ipsique immolare sacras hecatombas, Dæmonibus sacrificastis, iis qui in inferno. Superbia et furore perciti inceditis, et callem rectum Deserentes abiistis per spinas Ac per fossas. Quid erratis? Mortales, desinite vani Errare in tenebris, et obscura nocte nigraque; Relinquite tenebras noctis, et lucem prehendite. Ecce hic omnibus conspicuus et erroris expers. Venite, nec tenebras sequimini et caliginem semper, Solis dulce visu esse lumen egregie splendet. Cognoscite ponentes sapientiam in pectoribus vestris. Unus Deus est, imbres, ventos, terræ motus immit- [lens, Fulgura, fanes, pestes et luctus tristes, Et nives et glaciem. Et quid singula commemoro? 376 Calum gubernat, terram tenet, ipse exsistil. Et in eos qui geniti dicuntur, sic locula est: 1119 Α. Παντοκράτωρ, ἀόρατος, ὁρῶν μόνος αὐτὸς ἅπαντα, Αὐτὸς δ' οὐ βλέπεται θνητῆς ὑπὸ σαρκὸς ἁπά B σης. Τις γὰρ σάρξ (40) δύναται τὸν ἐπουράνιον καὶ ἀληθῆ Οφθαλμοῖσιν ἰδεῖν Θεὸν ἄμβροτον, ὃς πόλον [οἰκεῖ; Αλλ' οὐδ' ἀκτίνων κατεναντίον ηελίοιο Ανθρωποι στῆναι δυνατοὶ (41), θνητοί γεγαώτες Ανδρες, ἐν ὀστήεσσι (42) φλέβες καὶ σάρκες ἐόντες. Αὐτὸν τὸν μόνον ὄντα σέβεσθ᾽ ἡγήτορα κόσμου, *Ος μόνος εἰς αἰῶνα καὶ ἐξ αἰῶνος ἐτέχθη (43), Αὐτογενῆς, ἀγένητος, ἅπαντα κρατών διαπαν τὸς (44), Πάσι βροτοῖσιν ἐγὼν τὸ κριτήριον (45) ἐν φαλ [(46) κοινῷ. Τῆς κακοβουλοσύνης δὲ τὸν ἄξιον ἔξετε μισθόν, "Οτι, Θεὸν προλιπόντες ἀληθινὴν ἀέναόν τε Δοξάζειν, αὐτῷ τε θύειν ἱερὰς ἑκατόμβας, Δαίμοσι τὰς θυσίας ἐποιήσατε, τοῖσιν ἐν ᾅδῃ (47). Τύφῳ καὶ μανίῃ δὲ βαδίζετε, καὶ τρίβον ὀρθὴν Εὐθεῖαν προλιπόντες, ἀπήλθετε τὴν δι' ἀκανθῶν. Καὶ σκολόπων· τί πλανᾶσθε (48) ; Βροτοί, παύ [σασθε μάταιοι Ρεμβόμενοι σκοτίῃ καὶ ἀφεγγεῖ νυκτὶ μελαίνῃ· Καὶ λίπετε σκοτίην νυκτός, φωτὸς δὲ λάβεσθε. Οὗτος ἰδοὺ πάντεσσι σαφὴς, ἀπλάνητος υπάρχει. *Ελθετε, μὴ σκοτίην δὲ διώκετε, καὶ γνόμον αἰεὶ, Πελίου γλυκυδερκὲς ἰδοὺ φάος έξοχα λάμπει. Γνῶτε δὲ κατθέμενοι (49) σοφίην ἐν στήθεσιν [ὑμῶν· Εἰς Θεός ἐστι, βροχὰς, ἀνέμους, σεισμοὺς ἐπι [πέμπων. Αστεροπάς, λιμούς, λοιμούς, καὶ κήδεα λυγρά, Καὶ νιφετούς, κρύσταλλα. Τί δὴ (50) καθ' ἓν ἐξαν [γορεύω; Οὐρανοῦ ἡγεῖται, γαίης κρατεῖ, αὐτὸς ὑπάρχει(51). Καὶ πρὸς τοὺς γενητοὺς λεγομένους ἔφη· Si genitum omnino corrumpitur, nor potest hominis C Εἰ δὲ γενητὸν ὅλως καὶ φθείρεται, οὐ δύνατ' ἀν Ex lumbis et matrice Deus formalus esse. Sed Deus solus, unus, excelsissimus, qui fecit Cælum el solem et astra et lunam, Fertilem terram et marinas ponti procellas, Montes excelsos, et perennes scaturigines fontium; tii habent ἀρχή, nolim hanc scripturam in librario- rum incuriam rejicere, eique praeferre verbum ἆρ- χει. Nam de Deo non incommode dici potest : ὓς μόνος ἀρχή, solus est principium. Clemente Alex. Protrept. p. 47, et Strom. 5, pag. 601, et Euseb. Præp. lib. xii, ut eruditi viri Fellus et Wolfius monuerunt. [δρός Εκ μηρῶν, μήτρας τε Θεὸς τετυπωμένος εἶναι. Ἀλλὰ Θεὸς μόνος, εἰς, πανυπέρτατος, ὃς πεποίης [κεν Οὐρανὸν, ἠέλιόν τε, καὶ ἀστέρας, ἠδὲ σελήνην, Καρποφόρον γαϊάν τε, καὶ ὕδατος οίδματα πόνο Ουρεά θ' ὑψήεντα (52), καὶ ἀένναα γεύματα της [γῶν· [του, μων τὸ κριτήριον Hamb. Quanquam Wolfius existimat retineri posse ἐν φάει, ut habent aliæ editiones; suspicatur enim veteres in hac diphtbongo & corripienda idem sibi licentia sumpsisse ac in diphthongis αι et οι. locis citatis et editiones Oxon. et Hamb. Aliæ dú- νανται. editio Oxoniensis ἐν ὀστέοις, aut alie ἑνὸς τήεσσι. Sed legendum ἐνὶ στήθεσσι, in pectoribus, non vero in ossibus. loco jam citato. Legitur & in versibus Sibylli- nis ex conjectura Turnebi. Sed observat Wolfius hujus forum ετύχθη a τυγχάνω vix dari posse exem- plum. De Deo sane non Delle dicitur, ἐτέχθη, sed id eodem sensu accipiendum, quo sequens αὐτογε νής. Hinc etiam apud Justinum Cohort. num. 11, hunc versum habemus ab oraculo quodam, ut erat opinio, pronuntiatum : αυτογένητον ἄνακτα σεβαζό μενοι θεὸν αὐτόν. wdam putal ἀποίητες. νάσθε ; Sic emendavimus ope S. Clementis Alex. Protrept. pag. 17, quod vitiose in editis nostris legebatur : Καὶ δι' ἀκανθῶν καὶ σκολόπων ἐπλανάσθε, Mox apud eumdem βροτέων. bus ann. 4615 et 1636, καθέμενοι. Sic etiam apud Gallæum. Clemens Protrept. p. 50, κρύσταλλά τε, τί. WoL- FIUS. imperal orco, merito contendit Eustathius Swartius in Analectis p. 31. Id. jectura Opsopæi, qui erratum in notis emendavit, et vocem ὑψήεντα agnovit non multo post occure rere yo (40) Τίς γὰρ σάρξ. Hi quatuor versus citantur a (45) Ἐνών, τὸ κριτήριον. Legendum videtur v- (46) Er pat. Ita cod. ms. et editiones Oxon. et (47) 'Er ädŋ. Editiones Oxon. et Hamb. ¿v (41) Δυνατοί. Ita et versus Sibyllini et Clemens 1 ᾅδου. (42) Ἐν ὀστήεσσι. Ita Wolfius, melius quam (45) Ἐτέχθη. Legitur έτυχεν apud Lactantium (44) Διαπαντός. Opsopeus pro his vocibus le- (48) Τὴν δι' ἀκανθῶν καὶ σκολόπων· τί πλα (49) Κατθέμενοι. Male in editionibus Parisiensi- (50) Κρύσταλλα. Τί δή. Ita recte noster, pro quo (51) Αὐτὸς ὑπάρχει. Legendum esse άϊδος ἄρχει, (52) Ὑψήεντα. In Orac. Sibyl. υλήεντα ex con-
Ἤτοι οὖν περὶ ἀδίκου ὅρκου ἢ καὶ περὶ ἄλλου τινὸς πταίσματος ὅτι μέλλει ὁ θεὸς ἐξετάζειν, καὶ αὐτοὶ σχεδὸν προειρήκασιν, ἢ καὶ περὶ ἐκπυρώσεως κόσμου θέλοντες καὶ μὴ θέλοντες ἀκόλουθα ἐξεῖπαν τοῖς προφήταις, καίπερ πολὺ μεταγενέστεροι γενόμενοι καὶ κλέψαντες ταῦτα ἐκ τοῦ νόμου καὶ τῶν προφητῶν. Καὶ τί γὰρ ἤτοι ἔσχατοι ἢ καὶ πρῶτοι ἐγένοντο; πλὴν ὅτι γοῦν καὶ αὐτοὶ ἀκόλουθα τοῖς προφήταις εἶπον. περὶ μὲν οὖν ἐκπυρώσεως Μαλαχίας ὁ προφήτης προείρηκεν· Ἰδοὺ ἡμέρα ἔρχεται κυρίου ὡς κλίβανος καιόμενος, καὶ ἀνάψει πάντας τοὺς ἀσεβεῖς. καὶ Ἠσαί̈ας· Ἥξει γὰρ ὀργὴ θεοῦ [ὡς πῦρ καὶ] ὡς χάλαζα συγκαταφερομένη βίᾳ καὶ ὡς ὕδωρ σῦρον ἐν φάραγγι. Τοίνυν Σίβυλλα καὶ οἱ λοιποὶ προφῆται, ἀλλὰ μὴν καὶ οἱ ποιηταὶ καὶ φιλόσοφοι καὶ αὐτοὶ δεδηλώκασιν περὶ δικαιοσύνης καὶ κρίσεως καὶ κολάσεως· ἔτι μὴν καὶ περὶ προνοίας, ὅτι φροντίζει ὁ θεὸς οὐ μόνον περὶ τῶν ζώντων ἡμῶν ἀλλὰ καὶ τῶν τεθνεώτων, καίπερ ἄκοντες ἔφασαν· ἠλέγχοντο γὰρ ὑπὸ τῆς ἀληθείας. καὶ τῶν μὲν προφητῶν Σολομὼν περὶ τῶν τεθνηκότων εἶπεν· Ἔσται ἴασις ταῖς σαρξὶν καὶ ἐπιμέλεια τῶν ὀστέων. τὸ δ’ αὐτὸ καὶ Δαυίδ·um TIIEOPHILI EPISCOPI ANTIOCIIENI Omnipotens, invisibilis, videns solus ipse omnia, Ipse autem non videtur ab ulla carne mortali. Quæ enim caro potest cœlesteni et verum Oculis videre Deum immortalem, qui cœlum habitat? Sed ne ex adverso quidem radiorum solis Stare homines possunt, mortales geniti Viri, qui in pectoribus venæ el carnes sunt. Hunc solum exsistentem colite ducem mundi, Qui solus in sæculum et ex sæculo fuit, Ex se genitus, ingenitus, omnia tenens semper, Omnibus hominibus judicium describens in luce com [muni. Mali consilii dignam habebitis mercedem, Quia Deum omittentes verum et æternum Celebrare, ipsique immolare sacras hecatombas, Dæmonibus sacrificastis, iis qui in inferno. Superbia et furore perciti inceditis, et callem rectum Deserentes abiistis per spinas Ac per fossas. Quid erratis? Mortales, desinite vani Errare in tenebris, et obscura nocte nigraque; Relinquite tenebras noctis, et lucem prehendite. Ecce hic omnibus conspicuus et erroris expers. Venite, nec tenebras sequimini et caliginem semper, Solis dulce visu esse lumen egregie splendet. Cognoscite ponentes sapientiam in pectoribus vestris. Unus Deus est, imbres, ventos, terræ motus immit- [lens, Fulgura, fanes, pestes et luctus tristes, Et nives et glaciem. Et quid singula commemoro? 376 Calum gubernat, terram tenet, ipse exsistil. Et in eos qui geniti dicuntur, sic locula est: 1119 Α. Παντοκράτωρ, ἀόρατος, ὁρῶν μόνος αὐτὸς ἅπαντα, Αὐτὸς δ' οὐ βλέπεται θνητῆς ὑπὸ σαρκὸς ἁπά B σης. Τις γὰρ σάρξ (40) δύναται τὸν ἐπουράνιον καὶ ἀληθῆ Οφθαλμοῖσιν ἰδεῖν Θεὸν ἄμβροτον, ὃς πόλον [οἰκεῖ; Αλλ' οὐδ' ἀκτίνων κατεναντίον ηελίοιο Ανθρωποι στῆναι δυνατοὶ (41), θνητοί γεγαώτες Ανδρες, ἐν ὀστήεσσι (42) φλέβες καὶ σάρκες ἐόντες. Αὐτὸν τὸν μόνον ὄντα σέβεσθ᾽ ἡγήτορα κόσμου, *Ος μόνος εἰς αἰῶνα καὶ ἐξ αἰῶνος ἐτέχθη (43), Αὐτογενῆς, ἀγένητος, ἅπαντα κρατών διαπαν τὸς (44), Πάσι βροτοῖσιν ἐγὼν τὸ κριτήριον (45) ἐν φαλ [(46) κοινῷ. Τῆς κακοβουλοσύνης δὲ τὸν ἄξιον ἔξετε μισθόν, "Οτι, Θεὸν προλιπόντες ἀληθινὴν ἀέναόν τε Δοξάζειν, αὐτῷ τε θύειν ἱερὰς ἑκατόμβας, Δαίμοσι τὰς θυσίας ἐποιήσατε, τοῖσιν ἐν ᾅδῃ (47). Τύφῳ καὶ μανίῃ δὲ βαδίζετε, καὶ τρίβον ὀρθὴν Εὐθεῖαν προλιπόντες, ἀπήλθετε τὴν δι' ἀκανθῶν. Καὶ σκολόπων· τί πλανᾶσθε (48) ; Βροτοί, παύ [σασθε μάταιοι Ρεμβόμενοι σκοτίῃ καὶ ἀφεγγεῖ νυκτὶ μελαίνῃ· Καὶ λίπετε σκοτίην νυκτός, φωτὸς δὲ λάβεσθε. Οὗτος ἰδοὺ πάντεσσι σαφὴς, ἀπλάνητος υπάρχει. *Ελθετε, μὴ σκοτίην δὲ διώκετε, καὶ γνόμον αἰεὶ, Πελίου γλυκυδερκὲς ἰδοὺ φάος έξοχα λάμπει. Γνῶτε δὲ κατθέμενοι (49) σοφίην ἐν στήθεσιν [ὑμῶν· Εἰς Θεός ἐστι, βροχὰς, ἀνέμους, σεισμοὺς ἐπι [πέμπων. Αστεροπάς, λιμούς, λοιμούς, καὶ κήδεα λυγρά, Καὶ νιφετούς, κρύσταλλα. Τί δὴ (50) καθ' ἓν ἐξαν [γορεύω; Οὐρανοῦ ἡγεῖται, γαίης κρατεῖ, αὐτὸς ὑπάρχει(51). Καὶ πρὸς τοὺς γενητοὺς λεγομένους ἔφη· Si genitum omnino corrumpitur, nor potest hominis C Εἰ δὲ γενητὸν ὅλως καὶ φθείρεται, οὐ δύνατ' ἀν Ex lumbis et matrice Deus formalus esse. Sed Deus solus, unus, excelsissimus, qui fecit Cælum el solem et astra et lunam, Fertilem terram et marinas ponti procellas, Montes excelsos, et perennes scaturigines fontium; tii habent ἀρχή, nolim hanc scripturam in librario- rum incuriam rejicere, eique praeferre verbum ἆρ- χει. Nam de Deo non incommode dici potest : ὓς μόνος ἀρχή, solus est principium. Clemente Alex. Protrept. p. 47, et Strom. 5, pag. 601, et Euseb. Præp. lib. xii, ut eruditi viri Fellus et Wolfius monuerunt. [δρός Εκ μηρῶν, μήτρας τε Θεὸς τετυπωμένος εἶναι. Ἀλλὰ Θεὸς μόνος, εἰς, πανυπέρτατος, ὃς πεποίης [κεν Οὐρανὸν, ἠέλιόν τε, καὶ ἀστέρας, ἠδὲ σελήνην, Καρποφόρον γαϊάν τε, καὶ ὕδατος οίδματα πόνο Ουρεά θ' ὑψήεντα (52), καὶ ἀένναα γεύματα της [γῶν· [του, μων τὸ κριτήριον Hamb. Quanquam Wolfius existimat retineri posse ἐν φάει, ut habent aliæ editiones; suspicatur enim veteres in hac diphtbongo & corripienda idem sibi licentia sumpsisse ac in diphthongis αι et οι. locis citatis et editiones Oxon. et Hamb. Aliæ dú- νανται. editio Oxoniensis ἐν ὀστέοις, aut alie ἑνὸς τήεσσι. Sed legendum ἐνὶ στήθεσσι, in pectoribus, non vero in ossibus. loco jam citato. Legitur & in versibus Sibylli- nis ex conjectura Turnebi. Sed observat Wolfius hujus forum ετύχθη a τυγχάνω vix dari posse exem- plum. De Deo sane non Delle dicitur, ἐτέχθη, sed id eodem sensu accipiendum, quo sequens αὐτογε νής. Hinc etiam apud Justinum Cohort. num. 11, hunc versum habemus ab oraculo quodam, ut erat opinio, pronuntiatum : αυτογένητον ἄνακτα σεβαζό μενοι θεὸν αὐτόν. wdam putal ἀποίητες. νάσθε ; Sic emendavimus ope S. Clementis Alex. Protrept. pag. 17, quod vitiose in editis nostris legebatur : Καὶ δι' ἀκανθῶν καὶ σκολόπων ἐπλανάσθε, Mox apud eumdem βροτέων. bus ann. 4615 et 1636, καθέμενοι. Sic etiam apud Gallæum. Clemens Protrept. p. 50, κρύσταλλά τε, τί. WoL- FIUS. imperal orco, merito contendit Eustathius Swartius in Analectis p. 31. Id. jectura Opsopæi, qui erratum in notis emendavit, et vocem ὑψήεντα agnovit non multo post occure rere yo (40) Τίς γὰρ σάρξ. Hi quatuor versus citantur a (45) Ἐνών, τὸ κριτήριον. Legendum videtur v- (46) Er pat. Ita cod. ms. et editiones Oxon. et (47) 'Er ädŋ. Editiones Oxon. et Hamb. ¿v (41) Δυνατοί. Ita et versus Sibyllini et Clemens 1 ᾅδου. (42) Ἐν ὀστήεσσι. Ita Wolfius, melius quam (45) Ἐτέχθη. Legitur έτυχεν apud Lactantium (44) Διαπαντός. Opsopeus pro his vocibus le- (48) Τὴν δι' ἀκανθῶν καὶ σκολόπων· τί πλα (49) Κατθέμενοι. Male in editionibus Parisiensi- (50) Κρύσταλλα. Τί δή. Ita recte noster, pro quo (51) Αὐτὸς ὑπάρχει. Legendum esse άϊδος ἄρχει, (52) Ὑψήεντα. In Orac. Sibyl. υλήεντα ex con-
Ἀγαλλιάσεται ὀστᾶ τεταπεινωμένα. τούτοις ἀκόλουθα εἴρηκεν καὶ Τιμοκλῆς, λέγων· Τεθνεῶσιν ἔλεος ἐπιεικὴς θεός. καὶ περὶ πλήθους οὖν θεῶν οἱ συγγραφεῖς εἰπόντες καθῆλθον εἰς μοναρχίαν, καὶ περὶ ἀπρονοησίας λέγοντες εἶπον περὶ προνοίας καὶ περὶ ἀκρισίας φάσκοντες ὡμολόγησαν ἔσεσθαι κρίσιν, καὶ οἱ μετὰ θάνατον ἀρνούμενοι εἶναι αἴσθησιν ὡμολόγησαν. Ὅμηρος μὲν οὖν εἰπών· Ψυχὴ δ’ ἠύ̈τ’ ὄνειρος ἀποπταμένη πεπότηται, ἐν ἑτέρῳ λέγει· Ψυχὴ δ’ ἐκ ῥεθέων πταμένη Ἄϊδόσδε βεβήκει, καὶ πάλιν· Θάπτε με ὅττι τάχιστα πύλας Ἀί̈δαο περήσω. Τὰ δὲ περὶ τῶν λοιπῶν, οὓς ἀνέγνωκας, ἡγοῦμαί σε ἀκριβῶς ἐπίστασθαι ᾧ τρόπῳ εἰρήκασιν. ταῦτα δὲ πάντα συνήσει πᾶς ὁ ζητῶν τὴν σοφίαν τοῦ θεοῦ καὶ εὐαρεστῶν αὐτῷ διὰ πίστεως καὶ δικαιοσύνης καὶ ἀγαθοεργίας. καὶ γάρ τις εἶπεν προφήτης ὧν προεγράψαμεν, ὀνόματι Ὠσηέ· Τίς σοφὸς καὶ συνήσει ταῦτα, συνετὸς καὶ γνώσεται; ὅτι εὐθεῖαι αἱ ὁδοὶ τοῦ κυρίου, καὶ δίκαιοι εἰσελεύσονται ἐν αὐταῖς, οἱ δὲ ἀσεβεῖς ἀσθενήσουσιν ἐν αὐταῖς. χρὴ οὖν τὸν φιλομαθῆ καὶ φιλομαθεῖν. πειράθητι οὖν πυκνότερον συμβαλεῖν, ὅπως καὶ ζώσης ἀκούσας φωνῆς ἀκριβῶς μάθῃς τἀληθές. Θεόφιλος Αὐτολύκῳ χαίρειν.um TIIEOPHILI EPISCOPI ANTIOCIIENI Omnipotens, invisibilis, videns solus ipse omnia, Ipse autem non videtur ab ulla carne mortali. Quæ enim caro potest cœlesteni et verum Oculis videre Deum immortalem, qui cœlum habitat? Sed ne ex adverso quidem radiorum solis Stare homines possunt, mortales geniti Viri, qui in pectoribus venæ el carnes sunt. Hunc solum exsistentem colite ducem mundi, Qui solus in sæculum et ex sæculo fuit, Ex se genitus, ingenitus, omnia tenens semper, Omnibus hominibus judicium describens in luce com [muni. Mali consilii dignam habebitis mercedem, Quia Deum omittentes verum et æternum Celebrare, ipsique immolare sacras hecatombas, Dæmonibus sacrificastis, iis qui in inferno. Superbia et furore perciti inceditis, et callem rectum Deserentes abiistis per spinas Ac per fossas. Quid erratis? Mortales, desinite vani Errare in tenebris, et obscura nocte nigraque; Relinquite tenebras noctis, et lucem prehendite. Ecce hic omnibus conspicuus et erroris expers. Venite, nec tenebras sequimini et caliginem semper, Solis dulce visu esse lumen egregie splendet. Cognoscite ponentes sapientiam in pectoribus vestris. Unus Deus est, imbres, ventos, terræ motus immit- [lens, Fulgura, fanes, pestes et luctus tristes, Et nives et glaciem. Et quid singula commemoro? 376 Calum gubernat, terram tenet, ipse exsistil. Et in eos qui geniti dicuntur, sic locula est: 1119 Α. Παντοκράτωρ, ἀόρατος, ὁρῶν μόνος αὐτὸς ἅπαντα, Αὐτὸς δ' οὐ βλέπεται θνητῆς ὑπὸ σαρκὸς ἁπά B σης. Τις γὰρ σάρξ (40) δύναται τὸν ἐπουράνιον καὶ ἀληθῆ Οφθαλμοῖσιν ἰδεῖν Θεὸν ἄμβροτον, ὃς πόλον [οἰκεῖ; Αλλ' οὐδ' ἀκτίνων κατεναντίον ηελίοιο Ανθρωποι στῆναι δυνατοὶ (41), θνητοί γεγαώτες Ανδρες, ἐν ὀστήεσσι (42) φλέβες καὶ σάρκες ἐόντες. Αὐτὸν τὸν μόνον ὄντα σέβεσθ᾽ ἡγήτορα κόσμου, *Ος μόνος εἰς αἰῶνα καὶ ἐξ αἰῶνος ἐτέχθη (43), Αὐτογενῆς, ἀγένητος, ἅπαντα κρατών διαπαν τὸς (44), Πάσι βροτοῖσιν ἐγὼν τὸ κριτήριον (45) ἐν φαλ [(46) κοινῷ. Τῆς κακοβουλοσύνης δὲ τὸν ἄξιον ἔξετε μισθόν, "Οτι, Θεὸν προλιπόντες ἀληθινὴν ἀέναόν τε Δοξάζειν, αὐτῷ τε θύειν ἱερὰς ἑκατόμβας, Δαίμοσι τὰς θυσίας ἐποιήσατε, τοῖσιν ἐν ᾅδῃ (47). Τύφῳ καὶ μανίῃ δὲ βαδίζετε, καὶ τρίβον ὀρθὴν Εὐθεῖαν προλιπόντες, ἀπήλθετε τὴν δι' ἀκανθῶν. Καὶ σκολόπων· τί πλανᾶσθε (48) ; Βροτοί, παύ [σασθε μάταιοι Ρεμβόμενοι σκοτίῃ καὶ ἀφεγγεῖ νυκτὶ μελαίνῃ· Καὶ λίπετε σκοτίην νυκτός, φωτὸς δὲ λάβεσθε. Οὗτος ἰδοὺ πάντεσσι σαφὴς, ἀπλάνητος υπάρχει. *Ελθετε, μὴ σκοτίην δὲ διώκετε, καὶ γνόμον αἰεὶ, Πελίου γλυκυδερκὲς ἰδοὺ φάος έξοχα λάμπει. Γνῶτε δὲ κατθέμενοι (49) σοφίην ἐν στήθεσιν [ὑμῶν· Εἰς Θεός ἐστι, βροχὰς, ἀνέμους, σεισμοὺς ἐπι [πέμπων. Αστεροπάς, λιμούς, λοιμούς, καὶ κήδεα λυγρά, Καὶ νιφετούς, κρύσταλλα. Τί δὴ (50) καθ' ἓν ἐξαν [γορεύω; Οὐρανοῦ ἡγεῖται, γαίης κρατεῖ, αὐτὸς ὑπάρχει(51). Καὶ πρὸς τοὺς γενητοὺς λεγομένους ἔφη· Si genitum omnino corrumpitur, nor potest hominis C Εἰ δὲ γενητὸν ὅλως καὶ φθείρεται, οὐ δύνατ' ἀν Ex lumbis et matrice Deus formalus esse. Sed Deus solus, unus, excelsissimus, qui fecit Cælum el solem et astra et lunam, Fertilem terram et marinas ponti procellas, Montes excelsos, et perennes scaturigines fontium; tii habent ἀρχή, nolim hanc scripturam in librario- rum incuriam rejicere, eique praeferre verbum ἆρ- χει. Nam de Deo non incommode dici potest : ὓς μόνος ἀρχή, solus est principium. Clemente Alex. Protrept. p. 47, et Strom. 5, pag. 601, et Euseb. Præp. lib. xii, ut eruditi viri Fellus et Wolfius monuerunt. [δρός Εκ μηρῶν, μήτρας τε Θεὸς τετυπωμένος εἶναι. Ἀλλὰ Θεὸς μόνος, εἰς, πανυπέρτατος, ὃς πεποίης [κεν Οὐρανὸν, ἠέλιόν τε, καὶ ἀστέρας, ἠδὲ σελήνην, Καρποφόρον γαϊάν τε, καὶ ὕδατος οίδματα πόνο Ουρεά θ' ὑψήεντα (52), καὶ ἀένναα γεύματα της [γῶν· [του, μων τὸ κριτήριον Hamb. Quanquam Wolfius existimat retineri posse ἐν φάει, ut habent aliæ editiones; suspicatur enim veteres in hac diphtbongo & corripienda idem sibi licentia sumpsisse ac in diphthongis αι et οι. locis citatis et editiones Oxon. et Hamb. Aliæ dú- νανται. editio Oxoniensis ἐν ὀστέοις, aut alie ἑνὸς τήεσσι. Sed legendum ἐνὶ στήθεσσι, in pectoribus, non vero in ossibus. loco jam citato. Legitur & in versibus Sibylli- nis ex conjectura Turnebi. Sed observat Wolfius hujus forum ετύχθη a τυγχάνω vix dari posse exem- plum. De Deo sane non Delle dicitur, ἐτέχθη, sed id eodem sensu accipiendum, quo sequens αὐτογε νής. Hinc etiam apud Justinum Cohort. num. 11, hunc versum habemus ab oraculo quodam, ut erat opinio, pronuntiatum : αυτογένητον ἄνακτα σεβαζό μενοι θεὸν αὐτόν. wdam putal ἀποίητες. νάσθε ; Sic emendavimus ope S. Clementis Alex. Protrept. pag. 17, quod vitiose in editis nostris legebatur : Καὶ δι' ἀκανθῶν καὶ σκολόπων ἐπλανάσθε, Mox apud eumdem βροτέων. bus ann. 4615 et 1636, καθέμενοι. Sic etiam apud Gallæum. Clemens Protrept. p. 50, κρύσταλλά τε, τί. WoL- FIUS. imperal orco, merito contendit Eustathius Swartius in Analectis p. 31. Id. jectura Opsopæi, qui erratum in notis emendavit, et vocem ὑψήεντα agnovit non multo post occure rere yo (40) Τίς γὰρ σάρξ. Hi quatuor versus citantur a (45) Ἐνών, τὸ κριτήριον. Legendum videtur v- (46) Er pat. Ita cod. ms. et editiones Oxon. et (47) 'Er ädŋ. Editiones Oxon. et Hamb. ¿v (41) Δυνατοί. Ita et versus Sibyllini et Clemens 1 ᾅδου. (42) Ἐν ὀστήεσσι. Ita Wolfius, melius quam (45) Ἐτέχθη. Legitur έτυχεν apud Lactantium (44) Διαπαντός. Opsopeus pro his vocibus le- (48) Τὴν δι' ἀκανθῶν καὶ σκολόπων· τί πλα (49) Κατθέμενοι. Male in editionibus Parisiensi- (50) Κρύσταλλα. Τί δή. Ita recte noster, pro quo (51) Αὐτὸς ὑπάρχει. Legendum esse άϊδος ἄρχει, (52) Ὑψήεντα. In Orac. Sibyl. υλήεντα ex con-
PG 6:1122Ἐπειδὴ οἱ συγγραφεῖς βούλονται πληθὺν βίβλων συγγράφειν πρὸς κενὴν δόξαν, οἱ μὲν περὶ θεῶν καὶ πολέμων ἢ χρόνων, τινὲς δὲ καὶ μύθων ἀνωφελῶν καὶ τῆς λοιπῆς ματαιοπονίας, ἧς ἤσκεις καὶ σὺ ἕως τοῦ δεῦρο, κἀκείνου μὲν τοῦ καμάτου οὐκ ὀκνεῖς ἀνεχόμενος, ἡμῖν δὲ συμβαλὼν ἔτι λῆρον ἡγῇ τυγχάνειν τὸν λόγον τῆς ἀληθείας, οἰόμενος προσφάτους καὶ νεωτερικὰς εἶναι τὰς παρ’ ἡμῖν γραφάς, διὸ δὴ κἀγὼ οὐκ ὀκνήσω ἀνακεφαλαιώσασθαί σοι παρέχοντος θεοῦ τὴν ἀρχαιότητα τῶν παρ’ ἡμῖν γραμμάτων, ὑπόμνημά σοι ποιούμενος δι’ ὀλίγων, ὅπως μὴ ὀκνήσῃς ἐντυγχάνειν αὐτῷ, ἐπιγνῷς δὲ τῶν λοιπῶν συνταξάντων τὴν φλυαρίαν. Ἐχρῆν γὰρ τοὺς συγγράφοντας αὐτοὺς αὐτόπτας γεγενῆσθαι περὶ ὧν διαβεβαιοῦνται, ἢ ἀκριβῶς μεμαθηκέναι ὑπὸ τῶν τεθεαμένων αὐτά. τρόπῳ γάρ τινι οἱ τὰ ἄδηλα συγγράφοντες ἀέρα δέρουσιν. Τί γὰρ ὠφέλησεν Ὅμηρον συγγράψαι τὸν Ἰλιακὸν πόλεμον καὶ πολλοὺς ἐξαπατῆσαι, ἢ Ἡσίοδον ὁ κατάλογος τῆς θεογονίας τῶν παρ’ αὐτῷ θεῶν ὀνομαζομένων, Ὀρφέα οἱ τριακόσιοι ἑξήκοντα πέντε θεοί, οὓς αὐτὸς ἐπὶ τέλει τοῦ βίου ἀθετεῖ, ἐν ταῖς Διαθήκαις αὐτοῦ λέγων ἕνα εἶναι θεόν;
PG 6:1124τί δὲ ὠφέλησεν Ἄρατον ἡ σφαιρογραφία τοῦ κοσμικοῦ κύκλου, ἢ τοὺς τὰ ὅμοια αὐτῷ εἰπόντας, πλὴν τῆς κατ’ ἄνθρωπον δόξης, ἧς οὐδὲ αὐτῆς κατ’ ἀξίαν ἔτυχον; τί δὲ καὶ ἀληθὲς εἰρήκασιν; ἢ τί ὠφέλησεν Εὐριπίδην καὶ Σοφοκλέα ἢ τοὺς λοιποὺς τραγῳδιογράφους αἱ τραγῳδίαι, ἢ Μένανδρον καὶ Ἀριστοφάνην καὶ τοὺς λοιποὺς κωμικοὺς αἱ κωμῳδίαι, ἢ Ἡρόδοτον καὶ Θουκυδίδην αἱ ἱστορίαι αὐτῶν, ἢ Πυθαγόραν τὰ ἄδυτα καὶ Ἡρακλέους στῆλαι, ἢ Διογένην ἡ κυνικὴ φιλοσοφία, ἢ Ἐπίκουρον τὸ δογματίζειν μὴ εἶναι πρόνοιαν, ἢ Ἐμπεδοκλέα τὸ διδάσκειν ἀθεότητα, ἢ Σωκράτην τὸ ὀμνύειν τὸν κύνα καὶ τὸν χῆνα καὶ τὴν πλάτανον καὶ τὸν κεραυνωθέντα Ἀσκλήπιον καὶ τὰ δαιμόνια ἃ ἐπεκαλεῖτο· πρὸς τί δὲ καὶ ἑκὼν ἀπέθνησκεν, τίνα καὶ ὁποῖον μισθὸν μετὰ θάνατον ἀπολαβεῖν ἐλπίζων; τί δὲ ὠφέλησεν Πλάτωνα ἡ κατ’ αὐτὸν παιδεία, ἢ τοὺς λοιποὺς φιλοσόφους τὰ δόγματα αὐτῶν ἵνα μὴ τὸν ἀριθμὸν αὐτῶν καταλέγω πολλῶν ὄντων; ταῦτα δέ φαμεν εἰς τὸ ἐπιδεῖξαι τὴν ἀνωφελῆ καὶ ἄθεον διάνοιαν αὐτῶν. Δόξης γὰρ κενῆς καὶ ματαίου πάντες οὗτοι ἐρασθέντες οὔτε αὐτοὶ τὸ ἀληθὲς ἔγνωσαν οὔτε μὴν ἄλλους ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν προετρέψαντο.σοφοι, καὶ δεδηλώκασιν περὶ δικαιοσύνης, και κρι σεως, καὶ κολάσεως· ἔτι μὴν καὶ περὶ προνοίας, φρον τίζει (90) ὁ Θεὸς οὐ μόνον τῶν ζώντων ἡμῶν, ἀλλὰ καὶ τῶν τεθνεώτων, καίπερ ἅπαντες (91) ἔφασαν· ἠλέγχοντο γὰρ ὑπὸ τῆς ἀληθείας. Καὶ τῶν μὲν προ- φητῶν, Σολομῶν περὶ τῶν τεθνηκότων εἶπεν· Εσται ἴασις ταῖς σαρξὶ, καὶ ἐπιμέλεια τῶν ὀστέων. Το δ᾽ αὐτὸ καὶ Δαβίδ· ᾿Αγαλλιάσεται ὀστέα τεταπει νωμένα. Τούτοις ἀκόλουθα εἴρηκεν και Τιμοκλῆς, λέγων· Τεθνεῶσιν ἔλεος ἐπιεικής Θεός. Καὶ περὶ πλήθους οὖν θεῶν οἱ συγγραφεῖς εἰπόντες, κατῆλθον εἰς μοναρχίαν, καὶ περὶ ἀπρονοησίας λέ γοντες, εἶπον περὶ προνοίας, καὶ περὶ ἀκρισίας φά- σκοντες, ὡμολόγησαν ἔσεσθαι κρίσιν, καὶ οἱ μετὰ Β θάνατον ἀρνούμενοι είναι αἴσθησιν, ὡμολόγησαν. Σιν, 10. Ομηρος μὲν οὖν εἰπών· Ψυχὴ ἠΰτ' ὄνειρος ἀποπταμένη πεπότηται 33, ἐν ἑτέρῳ λέγει· Ψυχὴ δ' ἐκ ῥεθέων πταμένη, ἀϊδόςδε βέβη [κει Καὶ πάλιν· Θάπτε με, ὅττι τάχιστα πύλας άΐδαο περήσω Τὰ δὲ περὶ τῶν λοιπῶν οὓς ἀνέγνωκας, ἡγοῦμαι σε ἀκριβῶς ἐπίστασθαι ᾧ τρόπῳ εἰρήκασιν. Ταῦτα δὲ πάντα συνήσει πᾶς ὁ ζητῶν τὴν σοφίαν τοῦ Θεοῦ, καὶ εὐαρεστῶν αὐτῷ διὰ πίστεως καὶ δικαιοσύνης καὶ ἀγαθοεργίας. Καὶ γάρ τις εἶπεν προφήτης, ὧν προεγράψαμεν, ὀνόματι Ωσηέ· Τίς σοφὸς, καὶ συν ήσει ταῦτα; συνετὸς, καὶ γνώσεται; ὅτι εὐθεῖαι αἱ ὁδοὶ τοῦ Κυρίου, καὶ δίκαιοι εἰσελεύσονται ἐν αὐταῖς· οἱ δὲ ἀσεβεῖς ἀσθενήσουσιν ἐν αὐταῖς. Χρὴ οὖν τὸν φιλομαθῆ καὶ φιλομαθεῖν (92)· πειράθη- τι οὖν πυκνότερον συμβαλεῖν, ὅπως καὶ ζώσης ἀκού σας φωνῆς, ἀκριβῶς μάθης ταληθές. ὥσπερ ἅπαντες. καίπερ ἄκοντες. Η καὶ περὶ ἐκπυρώσεως κόσμου, θέλοντες καὶ μὴ Θέλοντες, ἀκόλουθὰ ἐξεῖπον τοῖς προφήταις. λυμαθεῖν, φιλομαθῇ πολυμαθῆ. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI justitia et judicio et poenis pronuntiarunt; ac etiam de providentia, Deum nostri curam gerere, non so- lum viventium, sed etiam mortuorum, vel inviti dixerunt; vincebantur enim a veritate. Atque ex prophetis quidem Salomon de mortuis sic loquitur : Erit sanatio carnibus et curatio ossium 31. Similiter et David : Exsultabunt ossa humiliuta ss. His con- sentanee Timocles : A Urna repostos respicit clemens Deus. Qui ergo scriptores deorum multitudinem admise- runt, hi ad monarchiam devenerunt, et qui judi- cium negarunt, judicium confessi sunt ; et qui sen- sum post mortem nullum esse asseruerunt, sen- sum superesse confessi sunt. Homerus igitur cum 'dixisset : Anima instar somni avolavit ³, alibi dicit : Anima ex membris avolans ad inferos descendit ”, Et alibi : *Sepelito me, ut quam primum portas Plutonis trans- [eam • De cæteris quos legisti, accurate cognitum tibi esse arbitror, quomodo disseruerint. Hæc omnia intel- liget quisquis sapientiam Dei quærit, eique per fi- rlem et justitiam et bona opera placet. Dixit enim aliquis ex prophetis, quos supra demonstravimus, nomine Osee : Quis sapiens, et intelliget hac ? pru- dens, et cognoscet ? quoniam recte via Domini et ju- sti ambulabunt in eis; impii autem infirmabuntur in seis ". Oportet igitur ut qui discendi cupidus est, li- benter discal; ac proinde da operam ut sæpius 'congrediaris, ut vivam quoque vocem audiens, ve- rum accurate discas. Proverb. HI, 8. ss Psal. c, 8. Ose. G Od. A. v. 221. cum emendaret, in ipso contexiu scripsit Sed legendum potius Sic enim clara erit et aperta sententia Theophili, qui paulo ante de iisdem profanis scriptoribus dicebat: D Iliad. I. v. 856. et v. 362. * Iliad. & v. 7t libenter discere, nisi quis pro legendum putet Videtur enim illi Theo- philus hominem discendi studiosum minus commo- de hortari, ut discendi studiosus sit. Sed hoc vitium in interpretando fugere conatus sum, nec quidquam mutandum puto. ANALYSIS LIBRI TERTII. Cum superiores disputationes obstinutum Autolyci animum non infregissent, tertia eum aggressione Theophilus expu- gnat (n. 1), ac sibi propositum esse declarat untiquitatem Scripturarum nostrarum breviter et ab origine repetitam anze oculos ponere, ut tandem aliquando intelligat scriptores, quorum admiratione tenebatur, nullius esse pretii. Nam nec suis ipsi oculis viderunt quæ litteris commendant, nec ab his qui viderint didicere (n. 2). Nec solum inter se (n. 5), sed etiam secum ipsi litigant, ac deos esse nunc asserunt, nunc negant ; providentiam defendunt ac mox evertunt. Quinetiam de morum honestate præcipientes, stupra et adulteria docent, ac ipsis etiam diis scelestas cœnas, et horrenda flagitia 'attribuunt. Libenter ejusmodi rebus, quas alio in libro attigit, supersedisset Theophilus (n. 4); sed cum videret Autolycum adhuc animo fluctuare, ac sermonibus hominum insanorum moveri, qui Christianis promiscuos concubitus, et humanæ carnis epulas affingebant, eorumque doctrinam et novum esse et argumentis destitutam dictitabant, uberiorem sibi disputationem de Christianorum innocentia et antiquitate suscipiendam esse judicavit. Demonstrat itaque horum criminum gravissima in scriptoribus Græcis indicia, mullam prorsus in Christianis hærere suspicionem. Philosophi celeberrimi docent humanas carnes vorare ac ne parentibus quidem parcere (n. 8). Omnes fere (90) Φροντίζει. Præmittendum videtur ὅτι. (94) Καίπερ ἅπαντες. Cl. Wolfius ut hune lo- (92) Φιλομαθεῖν. Legendum conjicit Wolfius που
PG 6:1127καὶ γὰρ ἃ ἔφασαν αὐτὰ ἐλέγχει αὐτούς, ἢ ἀσύμφωνα εἰρήκασιν, καὶ τὰ ἴδια δόγματα οἱ πλείους αὐτῶν κατέλυσαν· οὐ γὰρ ἀλλήλους μόνον ἀνέτρεψαν, ἀλλ’ ἤδη τινὲς καὶ τὰ ἑαυτῶν δόγματα ἄκυρα ἐποίησαν, ὥστε ἡ δόξα αὐτῶν εἰς ἀτιμίαν καὶ μωρίαν ἐχώρησεν· ὑπὸ γὰρ τῶν συνετῶν καταγινώσκονται. Ἤτοι γὰρ περὶ θεῶν ἔφασαν, αὐτοὶ δ’ ὕστερον ἀθεότητα ἐδίδαξαν, ἢ εἰ καὶ περὶ κόσμου γενέσεως, ἔσχατον αὐτοματισμὸν εἶπον εἶναι τῶν πάντων, ἀλλὰ καὶ περὶ προνοίας λέγοντες πάλιν ἀπρονόητον εἶναι κόσμον ἐδογμάτισαν. τί δ’; οὐχὶ καὶ περὶ σεμνότητος πειρώμενοι γράφειν ἀσελγείας καὶ πορνείας καὶ μοιχείας ἐδίδαξαν ἐπιτελεῖσθαι, ἔτι μὴν καὶ τὰς στυγητὰς ἀρρητοποιί̈ας εἰσηγήσαντο; καὶ πρώτους γε τοὺς θεοὺς αὐτῶν κηρύσσουσιν ἐν ἀρρήτοις μίξεσιν συγγίνεσθαι ἔν τε ἀθέσμοις βρώσεσιν. τίς γὰρ οὐκ ᾄδει Κρόνον τεκνοφάγον, Δία δὲ τὸν παίδα αὐτοῦ τὴν Μῆτιν καταπίνειν καὶ δεῖπνα μιαρὰ τοῖς θεοῖς ἑτοιμάζειν· ἔνθα καὶ χωλὸν Ἥφαιστόν τινα χαλκέα φασὶν διακονεῖν αὐτοῖς· τήν τε Ἥραν ἰδίαν ἀδελφὴν αὐτοῦ μὴ μόνον τὸν Δία γαμεῖν, ἀλλὰ καὶ διὰ στόματος ἀνάγνου ἀρρητοποιεῖν;
PG 6:1128τάς τε λοιπὰς περὶ αὐτοῦ πράξεις, ὁπόσας ᾄδουσιν οἱ ποιηταί, εἰκὸς ἐπίστασαι. τί μοι λοιπὸν καταλέγειν τὰ περὶ Ποσειδῶνος καὶ Ἀπόλλωνος ἢ Διονύσου καὶ Ἡρακλέους, Ἀθηνᾶς τῆς φιλομόλπου καὶ Ἀφροδίτης τῆς ἀναισχύντου, ἀκριβέστερον πεποιηκότων ἡμῶν ἐν ἑτέρῳ τὸν περὶ αὐτῶν λόγον; Οὐδὲ γὰρ ἐχρῆν ἡμᾶς ταῦτα ἀνασκευάζειν, εἰ μὴ ὅτι σε θεωρῶ νυνὶ διστάζοντα περὶ τὸν λόγον τῆς ἀληθείας. φρόνιμος γὰρ ὢν ἡδέως μωρῶν ἀνέχῃ· ἐπεί τοι οὐκ ἂν ἐκινήθης ὑπὸ ἀνοήτων ἀνθρώπων κενοῖς λόγοις ἀπάγεσθαι καὶ φήμῃ πείθεσθαι προκατεσχηκυίῃ, στομάτων ἀθέων ψευδῶς συκοφαντούντων ἡμᾶς, τοὺς θεοσεβεῖς καὶ χριστιανοὺς καλουμένους, φασκόντων ὡς κοινὰς ἁπάντων οὔσας τὰς γυναῖκας ἡμῶν καὶ ἀδιαφόρῳ μίξει ζῶντας, ἔτι μὴν καὶ ταῖς ἰδίαις ἀδελφαῖς συμμίγνυσθαι, καί, τὸ ἀθεώτατον καὶ ὠμότατον πάντων, σαρκῶν ἀνθρωπίνων ἐφάπτεσθαι ἡμᾶς. ἀλλὰ καὶ ὡς προσφάτου ὁδεύοντος τοῦ καθ’ ἡμᾶς λόγου, καὶ μηδὲν ἔχειν ἡμᾶς λέγειν εἰς ἀπόδειξιν ἀληθείας τῆς καθ’ ἡμᾶς καὶ διδασκαλίας, μωρίαν δὲ εἶναι τὸν λόγον ἡμῶν φασιν.ΒΙΒΛΙΟΝ Γ. 1. Θεόφιλος Αὐτολύκῳ χαίρειν (93). Επειδή οι συγγραφεῖς βούλονται πληθὺν βίβλων συγγράφειν, πρὸς κενὴν δόξαν, οἱ μὲν περὶ θεῶν, καὶ πολέμων, ή χρόνων, τινὲς δὲ καὶ μύθων ἀνωφελῶν, καὶ τῆς λοιπῆς ματαιοπονίας, ἧς ἤσκεις καὶ σὺ ἕως τοῦ δεῦρο, κάτ κείνου μὲν τοῦ καμάτου οὐκ ὀκνεῖς ἀνεχόμενος, ἡμῖν δὲ συμβαλών, ἔτι λῆρον ἡγῇ τυγχάνειν τὸν λόγον τῆς ἀληθείας, οἰόμενος προσφάτους καὶ νεωτερικὰς εἶναι τὰς παρ' ἡμῖν γραφάς· διὸ δὴ κἀγὼ οὐκ ὀκνήσω ἀνα- κεφαλαιώσασθαί σοι, παρέχοντος Θεοῦ, τὴν ἀρχαιό τητα τῶν παρ' ἡμῖν γραμμάτων, ὑπόμνημά σοι ποι- ούμενος δι᾽ ὀλίγων, ὅπως μὴ ὀκνήσῃς ἐντυγχάνειν αὐ τῷ· ἐπιγνῶς δὲ τῶν λοιπῶν συνταξάντων (94) την φλυαρίαν. Στις γεγενῆσθαι περὶ ὧν διαβεβαιοῦνται, ἢ ἀκριβῶς μεμαθηκέναι ὑπὸ τῶν τεθεαμένων αὐτά· τρόπῳ γάρ τινι οἱ τὰ ἄδηλα συγγράφοντες ἀέρα δέρουσι. Τί γὰρ ὠφέλησεν Ομηρον συγγράψαι τὸν Ἰλιακὸν πόλεμον, καὶ πολλοὺς ἐξαπατῆσαι· ἡ Ἡσίοδον ὁ κατάλογος τῆς Θεογονίας τῶν παρ' αὐτῷ θεῶν ὀνομαζομένων, ἢ Όρ φέα οἱ τριακόσιοι εξήκοντα (95) πέντε θεοί, οὓς αὐτ τὸς ἐπὶ τέλει τοῦ βίου ἀθετεῖ, ἐν ταῖς διαθήκαις (96) αὐτοῦ λέγων ἕνα εἶναι Θεόν ; Τί δὲ ὠφέλησεν "Αρατον ἡ σφαιρογραφία τοῦ κοσμικοῦ κύκλου, ἢ τοὺς τὰ ὅμοια αὐτῷ εἰπόντας, πλὴν τῆς κατ᾽ ἄνθρωπον δόξης, ἧς οὐδὲ αὐτῆς κατ' ἀξίαν ἔτυχον ; Τί δὲ καὶ ἀληθὲς εἰρή- κασιν ; ἢ τί ὠφέλησαν Εὐριπίδην, καὶ Σοφοκλέα, ἢ τοὺς λοιποὺς τραγῳδιογράφους αἱ τραγῳδίαι ; ἢ Μένανδρον Θεοφίλου πατριάρχου έκτου Αντιοχείας πρὸς Αὐτόλυ τον Ελληνα περὶ τῆς τῶν Χριστιανῶν πίστεως· καὶ ὅτι τὰ θεῖα λόγια τὰ καθ᾿ ἡμᾶς ἀρχαιότερα καὶ ἀληθέστερά εἰσι τῶν Αἰγυπτιακῶν τε καὶ Ἑλληνικῶν, καὶ πάντων τῶν ἄλλων συγγραφέων. Α AD AUTOLYCUM LIB. III. de nefandis flagitiis consentiunt (n. 6). Plato communes uxores esse præscribit. Epicurus incestos cum matribus et soro- ribus concubitus commendat. Quinetiam hæc in deos conferre non dubitant. Nam cum nihil omnino constanter sentiant (n. 7), deos aut ex atomis constare, aut in alomos abire dicunt, aut materiales esse, aut nullam hominum curam gerere. Animam immortalem cum dixerint, in alia hominum vel etiam belluarum corpora migrare asseverant. Providentiam alii probant, alii explodunt; deos esse nunc negant, nunc affirmant, ac horrenda flagitia el humanæ carnis epulas illis - tribuunt (n. 8). Christianorum doctrina longe sanctior (n, 9). Unum Deum esse credunt ejusque providentia mundum gubernari, et ab eo solo disciplinam et legem acceperunt. Quam sancta sit illa lex, ex decem præceptis Moysi a Deo dalis probatur. Huc accedit præceptum de humanitate exhibenda advenis (n. 10). De pœnitentia et justitia el castitate testimonia pro- phetarum apponuntur (n. 12, 13), quibus nonnulla adduntur ex Novo Testamento (n. 14) de amore inimicorum, et gloriæ inanis fuga et præstanda magistratibus obedientia. In homines tali doctrina imbutos non cadunt nefanda et flagitiosa facinora. Imo tanta est Christianorum hac in re cautio (n. 15), ut nec gladiatorum spectaculis interesse ipsis liceat, ne cædis conscii fiant, nec aliis luctus, ne illorum aures aut oculi contaminentur. Christianorum doctrinam nec fabulosam nec recentem esse probat Theophilus (n. 16). 1° Ex eo quod Græci in mundi annis numerandis, quos Christiani ex prophetarum oraculis cognitos el perceptos habent, nihil prorsus viderint; nec in diluvio narrando, quod a Moyse accuratissime describitur, felicius eis cesserit (n. 17, 18, 19). Aliud argumentum sup- peditat Moysis et eritus de Agypto ac ipsius templi antiquitas (n. 20, 21, 22). Ipsi etiam prophetæ antiquiores sunt Græ- cis scriptoribus (n. 23). Alque ut hæc omnia uno in conspectu ponantur, anni Hebræorum numerantur ab Adamo usque ad reditum e captivitate Babylonica (n. 24). Ex quo facilis est comparatio quantum intersit inter Christianorum et Græcorum historias, et utro- rumque de mundi origine doctrinam (n. 25). Ne quid autem desit huic chronologiæ, Romanorum anni pertexuntur usque ad obitum M. M. Aurelii (n. 16). Tum lotius chronologia præcipua capita summatim recensentur (n. 27). Ex his conclu ait (n. 28) quam immerito Christianam, quæ longe verior et antiquior est omni Græcorum doctrina, nonnulli ut fubulo- sam el recentem vellicent. Librum peroral Theophilus (n. 29) duplici allata causa, cur scriptores Græci Hebræos raro commemorent, quarum prima est, quod recens sit apud eos litterarum cognitio; altera quod fabulas amare et veritatem odisse ac insecturi non desinant. C tor in codice Regio, in quo titulum hunc habemus : Theophili patriarchæ sexti An- tiocheni ad Autolycum Græcum de Christianorum fide, et quod divina nostra oracula antiquiora sunt el ve- LIBER III. - lyco salutem. Quia plurimos libros scriperes cou- ponere amant ad inanem gloriam, alii de diis et bellis aut temporibus, alii de fabulis inutilibus, cæ- terisque operosis nugis, quibus tu hactenus addictus libenter hunc perfers laborem, ac post sermones me cum habitos adhuc pro delirio habes doctrinam ve- ritatis, recentes admodum esse litteras nostras exi- stimans; hanc ob causam nec ego gravabor tibi antiquitatem litterarum nostrarum ab origine et capite repetitam, Deo annuente, exponere, et paucis tibi hoc monimentum conficiam, ut illud perlegere non pigreris, ac ineptias cæterorum scriptorum per- B spicias. - Eos enim oportebat aut suis oculis ea vidisse, de quibus affirmant, aut accurate ab iis qui vidissent, didicisse. Nam qui incerta scribunt, ii quodammodo aerem cædunt. Quid enim Homerum juvit quod bel- lum Trojanum scripserit ac multos in errorem in- duxerit? Aut Hesiodum, quod eorum quos vocat deo- rum genealogiæ seriem recensuerit? Aut Orpheum, quod trecentos et sexaginta quinque deos numerave- rit, quos idem sub exitum vitæ sustulit, in præce ptis suis unum esse Deum asserens? Quid Aratus ex sphærographia cycli mundani retulit, aut qui eadem ac ille dixerunt, præter humanam gloriam, quam ne suo quidem merito consecuti sunt? Quid veri dixerum? Quid Euripidem et Sophoclem cale- riora Egyptiis, Græcis et omnibus aliis scriptoribus. ab Orpheo inductos enumerat; sed Justinus in libro De monarchia tantum commemorat. hac voce significari præcepta, ut apud Pythagoreos, non vero testamentum, ut Clauserus reddiderat. 2. Ἐχρῆν γὰρ τοὺς συγγράφοντας αὐτοὺς αὐτός (95) Θεόφιλος Αὐτολύκῳ χαίρειν. Hæc desideran- 1. Autolycus nondum victus. - Theophilus Auto- 2. Scriptores profani verum discere non potuerunt, (94) Συνταξάντων. Cod. Regius ἐπισυνταξάντων. (95) 'Εξήκοντα. Lactantius lib. 1, e. 7, deos 365 (96) Διαθήκαις. Ducæus et Wolfius observand
ἐγὼ μὲν οὖν θαυμάζω μάλιστα ἐπὶ σοί, ὃς ἐν μὲν τοῖς λοιποῖς γενόμενος σπουδαῖος καὶ ἐκζητητὴς ἁπάντων πραγμάτων, ἀμελέστερον ἡμῶν ἀκούεις. εἰ γάρ σοι δυνατόν, καὶ νύκτωρ οὐκ ὤκνεις διατρίβειν ἐν βιβλιοθήκαις. Ἐπειδὴ οὖν πολλὰ ἀνέγνως, τί σοι ἔδοξεν τὰ Ζήνωνος ἢ τὰ Διογένους καὶ Κλεάνθους ὁπόσα περιέχουσιν αἱ βίβλοι αὐτῶν, διδάσκουσαι ἀνθρωποβορίας, πατέρας μὲν ὑπὸ ἰδίων τέκνων ἕψεσθαι καὶ βιβρώσκεσθαι, καὶ εἴ τις οὐ βούλοιτο ἢ μέλος τι τῆς μυσερᾶς τροφῆς ἀπορρίψειεν, αὐτὸν κατεσθίεσθαι τὸν μὴ φαγόντα; πρὸς τούτοις ἀθεωτέρα τις φωνὴ εὑρίσκεται, ἡ τοῦ Διογένους, διδάσκοντος τὰ τέκνα τοὺς ἑαυτῶν γονεῖς εἰς θυσίαν ἄγειν καὶ τούτους κατεσθίειν. τί δ’; οὐχὶ καὶ Ἡρόδοτος ὁ ἱστοριογράφος μυθεύει τὸν Καμβύσην τὰ τοῦ Ἁρπάγου τέκνα σφάξαντα καὶ ἑψήσαντα παρατεθεικέναι τῷ πατρὶ βοράν; ἔτι δὲ καὶ παρὰ Ἰνδοῖς μυθεύει κατεσθίεσθαι τοὺς πατέρας ὑπὸ τῶν ἰδίων τέκνων.ΒΙΒΛΙΟΝ Γ. 1. Θεόφιλος Αὐτολύκῳ χαίρειν (93). Επειδή οι συγγραφεῖς βούλονται πληθὺν βίβλων συγγράφειν, πρὸς κενὴν δόξαν, οἱ μὲν περὶ θεῶν, καὶ πολέμων, ή χρόνων, τινὲς δὲ καὶ μύθων ἀνωφελῶν, καὶ τῆς λοιπῆς ματαιοπονίας, ἧς ἤσκεις καὶ σὺ ἕως τοῦ δεῦρο, κάτ κείνου μὲν τοῦ καμάτου οὐκ ὀκνεῖς ἀνεχόμενος, ἡμῖν δὲ συμβαλών, ἔτι λῆρον ἡγῇ τυγχάνειν τὸν λόγον τῆς ἀληθείας, οἰόμενος προσφάτους καὶ νεωτερικὰς εἶναι τὰς παρ' ἡμῖν γραφάς· διὸ δὴ κἀγὼ οὐκ ὀκνήσω ἀνα- κεφαλαιώσασθαί σοι, παρέχοντος Θεοῦ, τὴν ἀρχαιό τητα τῶν παρ' ἡμῖν γραμμάτων, ὑπόμνημά σοι ποι- ούμενος δι᾽ ὀλίγων, ὅπως μὴ ὀκνήσῃς ἐντυγχάνειν αὐ τῷ· ἐπιγνῶς δὲ τῶν λοιπῶν συνταξάντων (94) την φλυαρίαν. Στις γεγενῆσθαι περὶ ὧν διαβεβαιοῦνται, ἢ ἀκριβῶς μεμαθηκέναι ὑπὸ τῶν τεθεαμένων αὐτά· τρόπῳ γάρ τινι οἱ τὰ ἄδηλα συγγράφοντες ἀέρα δέρουσι. Τί γὰρ ὠφέλησεν Ομηρον συγγράψαι τὸν Ἰλιακὸν πόλεμον, καὶ πολλοὺς ἐξαπατῆσαι· ἡ Ἡσίοδον ὁ κατάλογος τῆς Θεογονίας τῶν παρ' αὐτῷ θεῶν ὀνομαζομένων, ἢ Όρ φέα οἱ τριακόσιοι εξήκοντα (95) πέντε θεοί, οὓς αὐτ τὸς ἐπὶ τέλει τοῦ βίου ἀθετεῖ, ἐν ταῖς διαθήκαις (96) αὐτοῦ λέγων ἕνα εἶναι Θεόν ; Τί δὲ ὠφέλησεν "Αρατον ἡ σφαιρογραφία τοῦ κοσμικοῦ κύκλου, ἢ τοὺς τὰ ὅμοια αὐτῷ εἰπόντας, πλὴν τῆς κατ᾽ ἄνθρωπον δόξης, ἧς οὐδὲ αὐτῆς κατ' ἀξίαν ἔτυχον ; Τί δὲ καὶ ἀληθὲς εἰρή- κασιν ; ἢ τί ὠφέλησαν Εὐριπίδην, καὶ Σοφοκλέα, ἢ τοὺς λοιποὺς τραγῳδιογράφους αἱ τραγῳδίαι ; ἢ Μένανδρον Θεοφίλου πατριάρχου έκτου Αντιοχείας πρὸς Αὐτόλυ τον Ελληνα περὶ τῆς τῶν Χριστιανῶν πίστεως· καὶ ὅτι τὰ θεῖα λόγια τὰ καθ᾿ ἡμᾶς ἀρχαιότερα καὶ ἀληθέστερά εἰσι τῶν Αἰγυπτιακῶν τε καὶ Ἑλληνικῶν, καὶ πάντων τῶν ἄλλων συγγραφέων. Α AD AUTOLYCUM LIB. III. de nefandis flagitiis consentiunt (n. 6). Plato communes uxores esse præscribit. Epicurus incestos cum matribus et soro- ribus concubitus commendat. Quinetiam hæc in deos conferre non dubitant. Nam cum nihil omnino constanter sentiant (n. 7), deos aut ex atomis constare, aut in alomos abire dicunt, aut materiales esse, aut nullam hominum curam gerere. Animam immortalem cum dixerint, in alia hominum vel etiam belluarum corpora migrare asseverant. Providentiam alii probant, alii explodunt; deos esse nunc negant, nunc affirmant, ac horrenda flagitia el humanæ carnis epulas illis - tribuunt (n. 8). Christianorum doctrina longe sanctior (n, 9). Unum Deum esse credunt ejusque providentia mundum gubernari, et ab eo solo disciplinam et legem acceperunt. Quam sancta sit illa lex, ex decem præceptis Moysi a Deo dalis probatur. Huc accedit præceptum de humanitate exhibenda advenis (n. 10). De pœnitentia et justitia el castitate testimonia pro- phetarum apponuntur (n. 12, 13), quibus nonnulla adduntur ex Novo Testamento (n. 14) de amore inimicorum, et gloriæ inanis fuga et præstanda magistratibus obedientia. In homines tali doctrina imbutos non cadunt nefanda et flagitiosa facinora. Imo tanta est Christianorum hac in re cautio (n. 15), ut nec gladiatorum spectaculis interesse ipsis liceat, ne cædis conscii fiant, nec aliis luctus, ne illorum aures aut oculi contaminentur. Christianorum doctrinam nec fabulosam nec recentem esse probat Theophilus (n. 16). 1° Ex eo quod Græci in mundi annis numerandis, quos Christiani ex prophetarum oraculis cognitos el perceptos habent, nihil prorsus viderint; nec in diluvio narrando, quod a Moyse accuratissime describitur, felicius eis cesserit (n. 17, 18, 19). Aliud argumentum sup- peditat Moysis et eritus de Agypto ac ipsius templi antiquitas (n. 20, 21, 22). Ipsi etiam prophetæ antiquiores sunt Græ- cis scriptoribus (n. 23). Alque ut hæc omnia uno in conspectu ponantur, anni Hebræorum numerantur ab Adamo usque ad reditum e captivitate Babylonica (n. 24). Ex quo facilis est comparatio quantum intersit inter Christianorum et Græcorum historias, et utro- rumque de mundi origine doctrinam (n. 25). Ne quid autem desit huic chronologiæ, Romanorum anni pertexuntur usque ad obitum M. M. Aurelii (n. 16). Tum lotius chronologia præcipua capita summatim recensentur (n. 27). Ex his conclu ait (n. 28) quam immerito Christianam, quæ longe verior et antiquior est omni Græcorum doctrina, nonnulli ut fubulo- sam el recentem vellicent. Librum peroral Theophilus (n. 29) duplici allata causa, cur scriptores Græci Hebræos raro commemorent, quarum prima est, quod recens sit apud eos litterarum cognitio; altera quod fabulas amare et veritatem odisse ac insecturi non desinant. C tor in codice Regio, in quo titulum hunc habemus : Theophili patriarchæ sexti An- tiocheni ad Autolycum Græcum de Christianorum fide, et quod divina nostra oracula antiquiora sunt el ve- LIBER III. - lyco salutem. Quia plurimos libros scriperes cou- ponere amant ad inanem gloriam, alii de diis et bellis aut temporibus, alii de fabulis inutilibus, cæ- terisque operosis nugis, quibus tu hactenus addictus libenter hunc perfers laborem, ac post sermones me cum habitos adhuc pro delirio habes doctrinam ve- ritatis, recentes admodum esse litteras nostras exi- stimans; hanc ob causam nec ego gravabor tibi antiquitatem litterarum nostrarum ab origine et capite repetitam, Deo annuente, exponere, et paucis tibi hoc monimentum conficiam, ut illud perlegere non pigreris, ac ineptias cæterorum scriptorum per- B spicias. - Eos enim oportebat aut suis oculis ea vidisse, de quibus affirmant, aut accurate ab iis qui vidissent, didicisse. Nam qui incerta scribunt, ii quodammodo aerem cædunt. Quid enim Homerum juvit quod bel- lum Trojanum scripserit ac multos in errorem in- duxerit? Aut Hesiodum, quod eorum quos vocat deo- rum genealogiæ seriem recensuerit? Aut Orpheum, quod trecentos et sexaginta quinque deos numerave- rit, quos idem sub exitum vitæ sustulit, in præce ptis suis unum esse Deum asserens? Quid Aratus ex sphærographia cycli mundani retulit, aut qui eadem ac ille dixerunt, præter humanam gloriam, quam ne suo quidem merito consecuti sunt? Quid veri dixerum? Quid Euripidem et Sophoclem cale- riora Egyptiis, Græcis et omnibus aliis scriptoribus. ab Orpheo inductos enumerat; sed Justinus in libro De monarchia tantum commemorat. hac voce significari præcepta, ut apud Pythagoreos, non vero testamentum, ut Clauserus reddiderat. 2. Ἐχρῆν γὰρ τοὺς συγγράφοντας αὐτοὺς αὐτός (95) Θεόφιλος Αὐτολύκῳ χαίρειν. Hæc desideran- 1. Autolycus nondum victus. - Theophilus Auto- 2. Scriptores profani verum discere non potuerunt, (94) Συνταξάντων. Cod. Regius ἐπισυνταξάντων. (95) 'Εξήκοντα. Lactantius lib. 1, e. 7, deos 365 (96) Διαθήκαις. Ducæus et Wolfius observand
Ὢ τῆς ἀθέου διδασκαλίας τῶν τὰ τοιαῦτα ἀναγραψάντων μᾶλλον δὲ διδαξάντων, ὢ τῆς ἀσεβείας καὶ ἀθεότητος αὐτῶν, ὢ τῆς διανοίας τῶν οὕτως ἀκριβῶς φιλοσοφησάντων καὶ φιλοσοφίαν ἐπαγγελλομένων οἱ γὰρ ταῦτα δογματίσαντες τὸν κόσμον ἀσεβείας ἐνέπλησαν. Καὶ γὰρ περὶ ἀθέσμου πράξεως σχεδὸν πᾶσιν συμπεφώνηκεν τοῖς περὶ τὸν χορὸν τῆς φιλοσοφίας πεπλανημένοις. καὶ πρῶτός γε Πλάτων, ὁ δοκῶν ἐν αὐτοῖς σεμνότερον πεφιλοσοφηκέναι, διαρρήδην ἐν τῇ πρώτῃ βίβλῳ τῶν πολιτειῶν ἐπιγραφομένῃ, τρόπῳ τινὶ νομοθετεῖ χρῆν εἶναι κοινὰς ἁπάντων τὰς γυναῖκας, χρώμενος παραδείγματι τῷ Διὸς καὶ Κρητῶν νομοθέτῃ, ὅπως διὰ προφάσεως παιδοποιί̈α πολλὴ γίνηται ἐκ τῶν τοιούτων, καὶ ὡς δῆθεν τοὺς λυπουμένους διὰ τοιούτων ὁμιλιῶν χρῆν παραμυθεῖσθαι. Ἐπίκουρος δὲ καὶ αὐτὸς σὺν τῷ ἀθεότητα διδάσκειν συμβουλεύει καὶ μητράσι καὶ ἀδελφαῖς συμμίγνυσθαι, καὶ πέρα τῶν νόμων τῶν τόδε κωλυόντων.ΒΙΒΛΙΟΝ Γ. 1. Θεόφιλος Αὐτολύκῳ χαίρειν (93). Επειδή οι συγγραφεῖς βούλονται πληθὺν βίβλων συγγράφειν, πρὸς κενὴν δόξαν, οἱ μὲν περὶ θεῶν, καὶ πολέμων, ή χρόνων, τινὲς δὲ καὶ μύθων ἀνωφελῶν, καὶ τῆς λοιπῆς ματαιοπονίας, ἧς ἤσκεις καὶ σὺ ἕως τοῦ δεῦρο, κάτ κείνου μὲν τοῦ καμάτου οὐκ ὀκνεῖς ἀνεχόμενος, ἡμῖν δὲ συμβαλών, ἔτι λῆρον ἡγῇ τυγχάνειν τὸν λόγον τῆς ἀληθείας, οἰόμενος προσφάτους καὶ νεωτερικὰς εἶναι τὰς παρ' ἡμῖν γραφάς· διὸ δὴ κἀγὼ οὐκ ὀκνήσω ἀνα- κεφαλαιώσασθαί σοι, παρέχοντος Θεοῦ, τὴν ἀρχαιό τητα τῶν παρ' ἡμῖν γραμμάτων, ὑπόμνημά σοι ποι- ούμενος δι᾽ ὀλίγων, ὅπως μὴ ὀκνήσῃς ἐντυγχάνειν αὐ τῷ· ἐπιγνῶς δὲ τῶν λοιπῶν συνταξάντων (94) την φλυαρίαν. Στις γεγενῆσθαι περὶ ὧν διαβεβαιοῦνται, ἢ ἀκριβῶς μεμαθηκέναι ὑπὸ τῶν τεθεαμένων αὐτά· τρόπῳ γάρ τινι οἱ τὰ ἄδηλα συγγράφοντες ἀέρα δέρουσι. Τί γὰρ ὠφέλησεν Ομηρον συγγράψαι τὸν Ἰλιακὸν πόλεμον, καὶ πολλοὺς ἐξαπατῆσαι· ἡ Ἡσίοδον ὁ κατάλογος τῆς Θεογονίας τῶν παρ' αὐτῷ θεῶν ὀνομαζομένων, ἢ Όρ φέα οἱ τριακόσιοι εξήκοντα (95) πέντε θεοί, οὓς αὐτ τὸς ἐπὶ τέλει τοῦ βίου ἀθετεῖ, ἐν ταῖς διαθήκαις (96) αὐτοῦ λέγων ἕνα εἶναι Θεόν ; Τί δὲ ὠφέλησεν "Αρατον ἡ σφαιρογραφία τοῦ κοσμικοῦ κύκλου, ἢ τοὺς τὰ ὅμοια αὐτῷ εἰπόντας, πλὴν τῆς κατ᾽ ἄνθρωπον δόξης, ἧς οὐδὲ αὐτῆς κατ' ἀξίαν ἔτυχον ; Τί δὲ καὶ ἀληθὲς εἰρή- κασιν ; ἢ τί ὠφέλησαν Εὐριπίδην, καὶ Σοφοκλέα, ἢ τοὺς λοιποὺς τραγῳδιογράφους αἱ τραγῳδίαι ; ἢ Μένανδρον Θεοφίλου πατριάρχου έκτου Αντιοχείας πρὸς Αὐτόλυ τον Ελληνα περὶ τῆς τῶν Χριστιανῶν πίστεως· καὶ ὅτι τὰ θεῖα λόγια τὰ καθ᾿ ἡμᾶς ἀρχαιότερα καὶ ἀληθέστερά εἰσι τῶν Αἰγυπτιακῶν τε καὶ Ἑλληνικῶν, καὶ πάντων τῶν ἄλλων συγγραφέων. Α AD AUTOLYCUM LIB. III. de nefandis flagitiis consentiunt (n. 6). Plato communes uxores esse præscribit. Epicurus incestos cum matribus et soro- ribus concubitus commendat. Quinetiam hæc in deos conferre non dubitant. Nam cum nihil omnino constanter sentiant (n. 7), deos aut ex atomis constare, aut in alomos abire dicunt, aut materiales esse, aut nullam hominum curam gerere. Animam immortalem cum dixerint, in alia hominum vel etiam belluarum corpora migrare asseverant. Providentiam alii probant, alii explodunt; deos esse nunc negant, nunc affirmant, ac horrenda flagitia el humanæ carnis epulas illis - tribuunt (n. 8). Christianorum doctrina longe sanctior (n, 9). Unum Deum esse credunt ejusque providentia mundum gubernari, et ab eo solo disciplinam et legem acceperunt. Quam sancta sit illa lex, ex decem præceptis Moysi a Deo dalis probatur. Huc accedit præceptum de humanitate exhibenda advenis (n. 10). De pœnitentia et justitia el castitate testimonia pro- phetarum apponuntur (n. 12, 13), quibus nonnulla adduntur ex Novo Testamento (n. 14) de amore inimicorum, et gloriæ inanis fuga et præstanda magistratibus obedientia. In homines tali doctrina imbutos non cadunt nefanda et flagitiosa facinora. Imo tanta est Christianorum hac in re cautio (n. 15), ut nec gladiatorum spectaculis interesse ipsis liceat, ne cædis conscii fiant, nec aliis luctus, ne illorum aures aut oculi contaminentur. Christianorum doctrinam nec fabulosam nec recentem esse probat Theophilus (n. 16). 1° Ex eo quod Græci in mundi annis numerandis, quos Christiani ex prophetarum oraculis cognitos el perceptos habent, nihil prorsus viderint; nec in diluvio narrando, quod a Moyse accuratissime describitur, felicius eis cesserit (n. 17, 18, 19). Aliud argumentum sup- peditat Moysis et eritus de Agypto ac ipsius templi antiquitas (n. 20, 21, 22). Ipsi etiam prophetæ antiquiores sunt Græ- cis scriptoribus (n. 23). Alque ut hæc omnia uno in conspectu ponantur, anni Hebræorum numerantur ab Adamo usque ad reditum e captivitate Babylonica (n. 24). Ex quo facilis est comparatio quantum intersit inter Christianorum et Græcorum historias, et utro- rumque de mundi origine doctrinam (n. 25). Ne quid autem desit huic chronologiæ, Romanorum anni pertexuntur usque ad obitum M. M. Aurelii (n. 16). Tum lotius chronologia præcipua capita summatim recensentur (n. 27). Ex his conclu ait (n. 28) quam immerito Christianam, quæ longe verior et antiquior est omni Græcorum doctrina, nonnulli ut fubulo- sam el recentem vellicent. Librum peroral Theophilus (n. 29) duplici allata causa, cur scriptores Græci Hebræos raro commemorent, quarum prima est, quod recens sit apud eos litterarum cognitio; altera quod fabulas amare et veritatem odisse ac insecturi non desinant. C tor in codice Regio, in quo titulum hunc habemus : Theophili patriarchæ sexti An- tiocheni ad Autolycum Græcum de Christianorum fide, et quod divina nostra oracula antiquiora sunt el ve- LIBER III. - lyco salutem. Quia plurimos libros scriperes cou- ponere amant ad inanem gloriam, alii de diis et bellis aut temporibus, alii de fabulis inutilibus, cæ- terisque operosis nugis, quibus tu hactenus addictus libenter hunc perfers laborem, ac post sermones me cum habitos adhuc pro delirio habes doctrinam ve- ritatis, recentes admodum esse litteras nostras exi- stimans; hanc ob causam nec ego gravabor tibi antiquitatem litterarum nostrarum ab origine et capite repetitam, Deo annuente, exponere, et paucis tibi hoc monimentum conficiam, ut illud perlegere non pigreris, ac ineptias cæterorum scriptorum per- B spicias. - Eos enim oportebat aut suis oculis ea vidisse, de quibus affirmant, aut accurate ab iis qui vidissent, didicisse. Nam qui incerta scribunt, ii quodammodo aerem cædunt. Quid enim Homerum juvit quod bel- lum Trojanum scripserit ac multos in errorem in- duxerit? Aut Hesiodum, quod eorum quos vocat deo- rum genealogiæ seriem recensuerit? Aut Orpheum, quod trecentos et sexaginta quinque deos numerave- rit, quos idem sub exitum vitæ sustulit, in præce ptis suis unum esse Deum asserens? Quid Aratus ex sphærographia cycli mundani retulit, aut qui eadem ac ille dixerunt, præter humanam gloriam, quam ne suo quidem merito consecuti sunt? Quid veri dixerum? Quid Euripidem et Sophoclem cale- riora Egyptiis, Græcis et omnibus aliis scriptoribus. ab Orpheo inductos enumerat; sed Justinus in libro De monarchia tantum commemorat. hac voce significari præcepta, ut apud Pythagoreos, non vero testamentum, ut Clauserus reddiderat. 2. Ἐχρῆν γὰρ τοὺς συγγράφοντας αὐτοὺς αὐτός (95) Θεόφιλος Αὐτολύκῳ χαίρειν. Hæc desideran- 1. Autolycus nondum victus. - Theophilus Auto- 2. Scriptores profani verum discere non potuerunt, (94) Συνταξάντων. Cod. Regius ἐπισυνταξάντων. (95) 'Εξήκοντα. Lactantius lib. 1, e. 7, deos 365 (96) Διαθήκαις. Ducæus et Wolfius observand
PG 6:1130ὁ γὰρ Σόλων καὶ περὶ τούτου σαφῶς ἐνομοθέτησεν, ὅπως ἐκ τοῦ γήμαντος οἱ παῖδες νομίμως γίνωνται, πρὸς τὸ μὴ ἐκ μοιχείας τοὺς γεννωμένους εἶναι, ἵνα μὴ τὸν οὐκ ὄντα πατέρα τιμήσῃ τις ὡς πατέρα, ἢ τὸν ὄντως πατέρα ἀτιμάσῃ τις ἀγνοῶν ὡς μὴ πατέρα. ὁπόσα τε οἱ λοιποὶ νόμοι κωλύουσιν Ῥωμαίων τε καὶ Ἑλλήνων τὰ τοιαῦτα πράσσεσθαι. Πρὸς τί οὖν Ἐπίκουρος καὶ οἱ Στωϊκοὶ δογματίζουσιν ἀδελφοκοιτίας καὶ ἀρρενοβασίας ἐπιτελεῖσθαι, ἐξ ὧν διδασκαλιῶν μεστὰς βιβλιοθήκας πεποιήκασιν, εἰς τὸ ἐκ παίδων μανθάνειν τὴν ἄθεσμον κοινωνίαν; καὶ τί μοι λοιπὸν κατατρίβεσθαι περὶ αὐτῶν, ὅπου γε καὶ περὶ τῶν θεῶν παρ’ αὐτοῖς λεγομένων τὰ ὅμοια κατηγγέλκασιν; Θεοὺς γὰρ φήσαντες εἶναι πάλιν εἰς οὐδὲν αὐτοὺς ἡγήσαντο. οἱ μὲν γὰρ ἐξ ἀτόμων αὐτοὺς ἔφασαν συνεστάναι, ἢ δ’ αὖ χωρεῖν εἰς ἀτόμους, καὶ μηδὲν πλεῖον ἀνθρώπων δύνασθαι τοὺς θεούς φασιν. Πλάτων δέ, θεοὺς εἰπὼν εἶναι, ὑλικοὺς αὐτοὺς βούλεται συνιστᾶν. Πυθαγόρας δέ, τοσαῦτα μοχθήσας περὶ θεῶν καὶ τὴν ἄνω κάτω πορείαν ποιησάμενος, ἔσχατον ὁρίζει φύσιν καὶ αὐτοματισμὸν εἶναί φησιν τῶν πάντων· θεοὺς ἀνθρώπων μηδὲν φροντίζειν.τοις μίξεσι συγγίνεσθαι, ἔν τε ἀθέσμοις βρώσεσι. Τις γὰρ οὐκ ἄδει Κρόνον τεκνοφάγον· Δία δὲ τὸν παῖδα αὐτοῦ τὴν Μῆτιν καταπίνειν, καὶ δεῖπνα μιαρὰ τοῖς θεοῖς ἑτοιμάζειν· ἔνθα καὶ χωλὸν Ηφαιστόν τινα χαλ- νέα φασὶ διακονεῖν αὐτοῖς, τήν τε Ηραν ἰδίαν ἀδελφὴν ματος ἀνάγνου ἀῤῥητοποιεῖν ; τάς τε λοιπὰς περὶ αὐτοῦ πράξεις, οπόσας ᾄδουσιν οἱ ποιηταὶ, εἰκὸς ἐπίστασαι. Τί μοι λοιπὸν καταλέγειν τὰ περὶ Ποσειδῶνος, καὶ ᾿Απόλλωνος, ἢ Διονύσου, καὶ Ηρακλέος, Αθηνᾶς τῆς φιλοκόλπου, καὶ ᾿Αφροδίτης τῆς ἀναισχύντου, ἀκρι βέστερον πεποιηκότων ἡμῶν ἐν ἑτέρῳ (1) τὸν περὶ αὐ τῶν λόγον; ὅτι σὲ θεωρῶ (8) νυνί διστάζοντα περὶ τὸν λόγον τῆς Β ἀληθείας. Φρόνιμος γὰρ ἂν ἡδέως μωρῶν ἀνέχῃ. Επεί τοι (9) οὐκ ἂν ἐκινήθης ὑπὸ ἀνοήτων ἀνθρώπων κενοῖς λόγοις ἀπάγεσθαι, καὶ φήμη πείθεσθαι προκατα εσχηκυία, στομάτων ἀθέων ψευδῶς συκοφαντούντων ἡμᾶς, τοὺς θεοσεβεῖς καὶ Χριστιανούς καλουμένους, φασκόντων ὡς κοινὰς ἁπάντων οὖσας τὰς γυναῖκας ἡμῶν καὶ διαφόρῳ (10) μίξει ξυνόντας (11), ἔτι μὴν καὶ ταῖς ἰδίαις ἀδελφαῖς συμμίγνυσθαι, καὶ τὸ ἀθεώ τατον, καὶ ὠμότατον, πασῶν σαρκῶν ἀνθρωπίνων (19) ἐφάπτεσθαι ἡμᾶς. Ἀλλὰ καὶ ὡς προσφάτου ὁδεύοντος τοῦ καθ᾿ ἡμᾶς λόγου, καὶ μηδὲν ἔχειν ἡμᾶς λέγειν εἰς ἀπόδειξιν ἀληθείας τῆς καθ' ἡμᾶς καὶ διδασκαλίας· μωρίαν δὲ εἶναι τὸν λόγον ἡμῶν φασιν. Ἐγὼ μὲν οὖν θαυμάζω μάλιστα ἐπὶ σοι, ὃς ἐν μὲν τοῖς λοιποῖς γεν νόμενος σπουδαῖος, καὶ ἐκζητητής ἁπάντων πρα- γμάτων, ἀμελέστερον ἡμῶν ἀκούεις. Εἰ γάρ σοι δυ- νατὸν, καὶ νύκτωρ οὐκ ὤχνεις διατρίβειν ἐν ταῖς βιβλιο- θήκαις. νωνος ἢ τὰ Διογένους, καὶ Κλεάνθους, οπόσα περιέ χουσιν αἱ βίβλοι αὐτῶν, διδάσκουσαι ἀνθρωποβορίας, πατέρας μὲν ἀπὸ ἰδίων τέκνων έψεσθαι (13) καὶ βι- βρώσκεσθαι, καὶ εἴ τις οὐ βούλοιτο ἢ μέλος τι τῆς μυσερᾶς τροφῆς ἀποῤῥίψειεν (14), αὐτὸν κατεσθίεσθαι τὸν μὴ φαγόντα; Πρὸς τούτοις ἀθεωτέρα τις φωνή εὑρίσκεται, ἡ τοῦ Διογένους, διδάσκοντος τὰ τέκνα φασὶν διακονεῖν. διά γάμου. έπειτα. άδιαφόρῳ. ἀδιαφόρως ζην. τάς άνθρωπίνων, πασῶν πάντων, καὶ τὸ ἀθεώτατον καὶ ὠμότατον πάντων. καὶ τὸ ἀθεώτατον πάντων. ὄψεσθαι. ὀπτᾶσθαι, ὀπτάομαι· 4830, αναρρίψειεν. AD AUTOLYCUM L!B. III. A dicant principes exstitisse in infandis fagitiis sese volutandi et in detestandis cibis epulandi. Quis enim non canit Saturnum filiorum voratorem, aut Jovem ejus flium Metin absorbentem, et scelerata convivia diis apponentem, in quibus Vulcanum quemdam claudum et ſabrum perhibent illis ministrare; Ju- nonem autem propriam ipsius sororem cum eo non solum matrimonio coujunctam, sed etiam infanda flagitia ore impuro patrare? Ac cætera Jovis faci- nora qualia a poetis canuntur, verisimile est a te non ignorari. Quid jam recenseam Neptuni, Apolli- nis, Bacchi, Herculis, Minervæ sinus amantis, Ve- neris pudorem projicientis facinora,cum de his accuratius alio in libro disputaverim? finxerunt, ac recentem et sine argumentis esse hane G mode deest in cod. Regio, et edit. Hamburg. Paulo aute editi Regius cod. ut in textu. vitiose in editis, excepta tamen editione Hambur- gensi, legebatur Chrysippum Origenes lib. iv in Cels. et Diogenes Laertius in Chrysippum exagitant ob turpem hanc historiam ab eo, omni prorsus abjecto pudore, descriptam, quamvis eum non inficientur hæc ad physiologiam revocasse. Or- pheus apud eumdem Laertium in Procemio vitupe- ratur ob hanc turpitudinem Jovi affictam. mum ad Autolycum, ubi eodem fere ordine, quo hic Saturni, Herculis, Bacchi, Apollinis, Veneris nefanda a gentilibus prodita memorat. WoLrius. gensis. Alia D religionem dixerunt. Nam ne haec quidem a me refelli oportebat, nisi quod te adhuc video circa ve- ritatis doctrinam incertum et dubium. Quamvis enim ipse prudens sis, perfers tamen insanos et non in- vitus. Alioquin non te commovissent homines stulti ut vanis sermonibus abripereris, et rumori invete- rato crederes ab impiis linguis sparso, quæ ficta in nos crimina, qui Dei cultores sumus et Christiani vocamur, conferunt, ac communes omnium esse nostras uxores dictitant, nosque promiscuo concubitu uti et cum propriis sororibus misceri, et quod maxime impium et longe crudelissimum est, carnem quamlibet degustare. Addunt etiam recens prodiisse nostram doctrinam, nec quidquam a nobis afferri posse ad veritatem illius demonstrandam, stulti- tiamque esse institutum nostrum. Equidem te plus rimum admiror, qui cum cætera diligens et consi deratus sis, ac omnium rerum explorator, negligen- ter nobis aurem accommodes. Nam, si fieri posset, no noctem quidem dubitares in.bibliothecis consumere. tur. Philosophiedere humanas carnes docent.-Quo- niam autem multa perlegisti, quid tibi visa sunt illa Zenonis et Diogenis et Cleanthis præcepta, qualia eorum libris continentur, ut humana caro voretur, ac parentes a propris filiis coquantur et vorentur ; ac si quis nolit, aut membrum aliquod infandi illius cibi projiciat, ipse ille comedatur qui non comedit? legendum esse Sic infra n. 15, WoLFIUS. in Regio. Christianis hoc crimen affictum dicatur. Neque enim omni humana carne vesci, sed infantem ad hunc teterrimam usum occidere ferebantur. Vel ergo de- lendum illud ita ut Christiani omnem carnem attingere dicantur, ac proinde ne humana quidem abstinere, vel pro legendum hoc modo, Sic enim infra n. 15, Uterque codex et Tigur. et editiones Parisienses Legit Kusterus ex Hamb. Aliæ editiones (5) μὴ μόνον τὸν Δία γαμεῖν (6), ἀλλὰ καὶ διὰ στό- 4. Οὐδὲ γὰρ ἐχρῆν ἡμᾶς ταῦτα ἀνασκευάζειν, εἰ μὴ 4. Autolycum moverant qui criniina Christianis af- 5. Ἐπειδὴ οὖν πολλὰ ἀνέγνως, τί σοι ἔδοξε τὰ Ζή (5) Αδελφήν. Editi addunt αὐτῶν, quod percom- (6) Δία γαμεῖν. Sic idem Reg. codex pro eo quod (7) 'Er érépy. Innuit vero hic noster librum pri- (8) θεωρώ. Uterque ms. θεωρών. (9) Επεί τοι. Sic uterque cod. et edit. Hambur 5. Afficta Christianis crimina in ethnicos rejiciun- (10) Διαφόρῳ. Ducæus not. in Athenag. monet (11) Ξυνόντας. Legitur ζώντας in cod. Bodl. ζην (12) Πασῶν σαρκῶν ἀνθρωπίνων. Repugnat ut (15) Ἔψεσθαι. lta Ducæus, Οxon. et Hamburg. (14) Απορρίψειεν. Ita uterque ms et Tigur. et
ὁπόσα δὲ Κλιτόμαχος ὁ Ἀκαδημαϊκὸς περὶ ἀθεότητος εἰσηγήσατο. τί δ’ οὐχὶ καὶ Κριτίας καὶ Πρωταγόρας ὁ Ἀβδηρίτης λέγων· Εἴτε γάρ εἰσιν θεοί, οὐ δύναμαι περὶ αὐτῶν λέγειν, οὔτε ὁποῖοί εἰσιν δηλῶσαι· πολλὰ γάρ ἐστιν τὰ κωλύοντά με; τὰ γὰρ περὶ Εὐημέρου τοῦ ἀθεωτάτου περισσὸν ἡμῖν καὶ λέγειν. πολλὰ γὰρ περὶ θεῶν τολμήσας φθέγξασθαι ἔσχατον καὶ τὸ ἐξόλου μὴ εἶναι θεούς, ἀλλὰ τὰ πάντα αὐτοματισμῷ διοικεῖσθαι βούλεται. Πλάτων δέ, ὁ τοσαῦτα εἰπὼν περὶ μοναρχίας θεοῦ καὶ ψυχῆς ἀνθρώπου, φάσκων ἀθάνατον εἶναι τὴν ψυχήν, οὐκ αὐτὸς ὕστερον εὑρίσκεται ἐναντία ἑαυτῷ λέγων, τὰς μὲν ψυχὰς μετέρχεσθαι εἰς ἑτέρους ἀνθρώπους, ἐνίων δὲ καὶ εἰς ἄλογα ζῶα χωρεῖν; πῶς οὐ δεινὸν καὶ ἀθέμιτον δόγμα αὐτοῦ τοῖς γε νοῦν ἔχουσι φανήσεται, ἵνα ὅ ποτε ἄνθρωπος πάλιν ἔσται λύκος ἢ κύων ἢ ὄνος ἢ ἄλλο τι ἄλογον κτῆνος; τούτῳ ἀκόλουθα καὶ Πυθαγόρας εὑρίσκεται φλυαρῶν, πρὸς τῷ καὶ πρόνοιαν ἐκκόπτειν. Τίνι οὖν αὐτῶν πιστεύσωμεν, Φιλήμονι τῷ κωμικῷ λέγοντι·τοις μίξεσι συγγίνεσθαι, ἔν τε ἀθέσμοις βρώσεσι. Τις γὰρ οὐκ ἄδει Κρόνον τεκνοφάγον· Δία δὲ τὸν παῖδα αὐτοῦ τὴν Μῆτιν καταπίνειν, καὶ δεῖπνα μιαρὰ τοῖς θεοῖς ἑτοιμάζειν· ἔνθα καὶ χωλὸν Ηφαιστόν τινα χαλ- νέα φασὶ διακονεῖν αὐτοῖς, τήν τε Ηραν ἰδίαν ἀδελφὴν ματος ἀνάγνου ἀῤῥητοποιεῖν ; τάς τε λοιπὰς περὶ αὐτοῦ πράξεις, οπόσας ᾄδουσιν οἱ ποιηταὶ, εἰκὸς ἐπίστασαι. Τί μοι λοιπὸν καταλέγειν τὰ περὶ Ποσειδῶνος, καὶ ᾿Απόλλωνος, ἢ Διονύσου, καὶ Ηρακλέος, Αθηνᾶς τῆς φιλοκόλπου, καὶ ᾿Αφροδίτης τῆς ἀναισχύντου, ἀκρι βέστερον πεποιηκότων ἡμῶν ἐν ἑτέρῳ (1) τὸν περὶ αὐ τῶν λόγον; ὅτι σὲ θεωρῶ (8) νυνί διστάζοντα περὶ τὸν λόγον τῆς Β ἀληθείας. Φρόνιμος γὰρ ἂν ἡδέως μωρῶν ἀνέχῃ. Επεί τοι (9) οὐκ ἂν ἐκινήθης ὑπὸ ἀνοήτων ἀνθρώπων κενοῖς λόγοις ἀπάγεσθαι, καὶ φήμη πείθεσθαι προκατα εσχηκυία, στομάτων ἀθέων ψευδῶς συκοφαντούντων ἡμᾶς, τοὺς θεοσεβεῖς καὶ Χριστιανούς καλουμένους, φασκόντων ὡς κοινὰς ἁπάντων οὖσας τὰς γυναῖκας ἡμῶν καὶ διαφόρῳ (10) μίξει ξυνόντας (11), ἔτι μὴν καὶ ταῖς ἰδίαις ἀδελφαῖς συμμίγνυσθαι, καὶ τὸ ἀθεώ τατον, καὶ ὠμότατον, πασῶν σαρκῶν ἀνθρωπίνων (19) ἐφάπτεσθαι ἡμᾶς. Ἀλλὰ καὶ ὡς προσφάτου ὁδεύοντος τοῦ καθ᾿ ἡμᾶς λόγου, καὶ μηδὲν ἔχειν ἡμᾶς λέγειν εἰς ἀπόδειξιν ἀληθείας τῆς καθ' ἡμᾶς καὶ διδασκαλίας· μωρίαν δὲ εἶναι τὸν λόγον ἡμῶν φασιν. Ἐγὼ μὲν οὖν θαυμάζω μάλιστα ἐπὶ σοι, ὃς ἐν μὲν τοῖς λοιποῖς γεν νόμενος σπουδαῖος, καὶ ἐκζητητής ἁπάντων πρα- γμάτων, ἀμελέστερον ἡμῶν ἀκούεις. Εἰ γάρ σοι δυ- νατὸν, καὶ νύκτωρ οὐκ ὤχνεις διατρίβειν ἐν ταῖς βιβλιο- θήκαις. νωνος ἢ τὰ Διογένους, καὶ Κλεάνθους, οπόσα περιέ χουσιν αἱ βίβλοι αὐτῶν, διδάσκουσαι ἀνθρωποβορίας, πατέρας μὲν ἀπὸ ἰδίων τέκνων έψεσθαι (13) καὶ βι- βρώσκεσθαι, καὶ εἴ τις οὐ βούλοιτο ἢ μέλος τι τῆς μυσερᾶς τροφῆς ἀποῤῥίψειεν (14), αὐτὸν κατεσθίεσθαι τὸν μὴ φαγόντα; Πρὸς τούτοις ἀθεωτέρα τις φωνή εὑρίσκεται, ἡ τοῦ Διογένους, διδάσκοντος τὰ τέκνα φασὶν διακονεῖν. διά γάμου. έπειτα. άδιαφόρῳ. ἀδιαφόρως ζην. τάς άνθρωπίνων, πασῶν πάντων, καὶ τὸ ἀθεώτατον καὶ ὠμότατον πάντων. καὶ τὸ ἀθεώτατον πάντων. ὄψεσθαι. ὀπτᾶσθαι, ὀπτάομαι· 4830, αναρρίψειεν. AD AUTOLYCUM L!B. III. A dicant principes exstitisse in infandis fagitiis sese volutandi et in detestandis cibis epulandi. Quis enim non canit Saturnum filiorum voratorem, aut Jovem ejus flium Metin absorbentem, et scelerata convivia diis apponentem, in quibus Vulcanum quemdam claudum et ſabrum perhibent illis ministrare; Ju- nonem autem propriam ipsius sororem cum eo non solum matrimonio coujunctam, sed etiam infanda flagitia ore impuro patrare? Ac cætera Jovis faci- nora qualia a poetis canuntur, verisimile est a te non ignorari. Quid jam recenseam Neptuni, Apolli- nis, Bacchi, Herculis, Minervæ sinus amantis, Ve- neris pudorem projicientis facinora,cum de his accuratius alio in libro disputaverim? finxerunt, ac recentem et sine argumentis esse hane G mode deest in cod. Regio, et edit. Hamburg. Paulo aute editi Regius cod. ut in textu. vitiose in editis, excepta tamen editione Hambur- gensi, legebatur Chrysippum Origenes lib. iv in Cels. et Diogenes Laertius in Chrysippum exagitant ob turpem hanc historiam ab eo, omni prorsus abjecto pudore, descriptam, quamvis eum non inficientur hæc ad physiologiam revocasse. Or- pheus apud eumdem Laertium in Procemio vitupe- ratur ob hanc turpitudinem Jovi affictam. mum ad Autolycum, ubi eodem fere ordine, quo hic Saturni, Herculis, Bacchi, Apollinis, Veneris nefanda a gentilibus prodita memorat. WoLrius. gensis. Alia D religionem dixerunt. Nam ne haec quidem a me refelli oportebat, nisi quod te adhuc video circa ve- ritatis doctrinam incertum et dubium. Quamvis enim ipse prudens sis, perfers tamen insanos et non in- vitus. Alioquin non te commovissent homines stulti ut vanis sermonibus abripereris, et rumori invete- rato crederes ab impiis linguis sparso, quæ ficta in nos crimina, qui Dei cultores sumus et Christiani vocamur, conferunt, ac communes omnium esse nostras uxores dictitant, nosque promiscuo concubitu uti et cum propriis sororibus misceri, et quod maxime impium et longe crudelissimum est, carnem quamlibet degustare. Addunt etiam recens prodiisse nostram doctrinam, nec quidquam a nobis afferri posse ad veritatem illius demonstrandam, stulti- tiamque esse institutum nostrum. Equidem te plus rimum admiror, qui cum cætera diligens et consi deratus sis, ac omnium rerum explorator, negligen- ter nobis aurem accommodes. Nam, si fieri posset, no noctem quidem dubitares in.bibliothecis consumere. tur. Philosophiedere humanas carnes docent.-Quo- niam autem multa perlegisti, quid tibi visa sunt illa Zenonis et Diogenis et Cleanthis præcepta, qualia eorum libris continentur, ut humana caro voretur, ac parentes a propris filiis coquantur et vorentur ; ac si quis nolit, aut membrum aliquod infandi illius cibi projiciat, ipse ille comedatur qui non comedit? legendum esse Sic infra n. 15, WoLFIUS. in Regio. Christianis hoc crimen affictum dicatur. Neque enim omni humana carne vesci, sed infantem ad hunc teterrimam usum occidere ferebantur. Vel ergo de- lendum illud ita ut Christiani omnem carnem attingere dicantur, ac proinde ne humana quidem abstinere, vel pro legendum hoc modo, Sic enim infra n. 15, Uterque codex et Tigur. et editiones Parisienses Legit Kusterus ex Hamb. Aliæ editiones (5) μὴ μόνον τὸν Δία γαμεῖν (6), ἀλλὰ καὶ διὰ στό- 4. Οὐδὲ γὰρ ἐχρῆν ἡμᾶς ταῦτα ἀνασκευάζειν, εἰ μὴ 4. Autolycum moverant qui criniina Christianis af- 5. Ἐπειδὴ οὖν πολλὰ ἀνέγνως, τί σοι ἔδοξε τὰ Ζή (5) Αδελφήν. Editi addunt αὐτῶν, quod percom- (6) Δία γαμεῖν. Sic idem Reg. codex pro eo quod (7) 'Er érépy. Innuit vero hic noster librum pri- (8) θεωρώ. Uterque ms. θεωρών. (9) Επεί τοι. Sic uterque cod. et edit. Hambur 5. Afficta Christianis crimina in ethnicos rejiciun- (10) Διαφόρῳ. Ducæus not. in Athenag. monet (11) Ξυνόντας. Legitur ζώντας in cod. Bodl. ζην (12) Πασῶν σαρκῶν ἀνθρωπίνων. Repugnat ut (15) Ἔψεσθαι. lta Ducæus, Οxon. et Hamburg. (14) Απορρίψειεν. Ita uterque ms et Tigur. et
PG 6:1132Οἱ γὰρ θεὸν σέβοντες ἐλπίδας καλὰς ἔχουσιν εἰς σωτηρίαν, ἢ οἷς προειρήκαμεν Εὐημέρῳ καὶ Ἐπικούρῳ καὶ Πυθαγόρᾳ καὶ τοῖς λοιποῖς ἀρνουμένοις εἶναι θεοσέβειαν καὶ πρόνοιαν ἀναιροῦσιν. περὶ μὲν οὖν θεοῦ καὶ προνοίας Ἀρίστων ἔφη· Θάρσει, βοηθεῖν πᾶσι μὲν τοῖς ἀξίοις εἴωθεν ὁ θεός, τοῖς δὲ τοιούτοις σφόδρα. εἰ μὴ πάρεσται προεδρία τις κειμένη τοῖς ζῶσιν ὡς δεῖ, τί πλέον ἐστὶν εὐσεβεῖν; εἴη γὰρ οὕτως, ἀλλὰ καὶ λίαν ὁρῶ τοὺς εὐσεβῶς μὲν ἑλομένους διεξάγειν πράττοντας ἀτόπως, τοὺς δὲ μηδὲν ἕτερον ἢ τὸ λυσιτελὲς τὸ κατ’ αὐτοὺς μόνον, ἐντιμοτέραν ἔχοντες ἡμῶν διάθεσιν. ἐπὶ τοῦ παρόντος· ἀλλὰ δεῖ πόρρω βλέπειν καὶ τὴν ἁπάντων ἀναμένειν καταστροφήν. οὐχ ὃν τρόπον γὰρ παρ’ ἐνίοις ἴσχυσέ τις δόξα κακοήθης τῷ βίῳ τ’ ἀνωφελής, φορά τις ἔστ’ αὐτόματος ἢ βραβεύεται ὡς ἔτυχε· ταῦτα γὰρ πάντα κρίνουσιν ἔχειν ἐφόδια πρὸς τὸν ἴδιον οἱ φαῦλοι τρόπον. ἔστιν δὲ καὶ τοῖς ζῶσιν ὁσίως προεδρία, καὶ τοῖς πονηροῖς ὡς προσῆκ’ ἐπιθυμία· χωρὶς προνοίας γίνεται γὰρ οὐδὲ ἕν. ὁπόσα τε καὶ ἄλλοι καὶ σχεδόν γε οἱ πλείους εἶπον περὶ θεοῦ καὶ προνοίας, ὁρᾶν ἔστιν πῶς ἀνακόλουθα ἀλλήλοις ἔφασαν·
PG 6:1134οἱ μὲν γὰρ τὸ ἐξόλου θεὸν καὶ πρόνοιαν εἶναι ἀνεῖλον, οἱ δ’ αὖ συνέστησαν θεὸν καὶ πάντα προνοίᾳ διοικεῖσθαι ὡμολόγησαν. τὸν οὖν συνετὸν ἀκροατὴν καὶ ἀναγινώσκοντα προσέχειν ἀκριβῶς τοῖς λεγομένοις δεῖ, καθὼς καὶ ὁ Σιμύλος ἔφη· Κοινῶς ποιητὰς ἔθος ἐστὶν καλεῖν, καὶ τοὺς περιττοὺς τῇ φύσει καὶ τοὺς κακούς· ἔδει δὲ κρίνειν. καθάπερ ἐν τόπῳ τινι καὶ ὁ Φιλήμων· Χαλεπὸν ἀκροατὴς ἀσύνετος καθήμενος· ὑπὸ γὰρ ἀνοίας οὐχ ἑαυτὸν μέμφεται. χρὴ οὖν προσέχειν καὶ νοεῖν τὰ λεγόμενα κριτικῶς ἐξετάζοντα τὰ ὑπὸ τῶν φιλοσόφων καὶ τῶν λοιπῶν ποιητῶν εἰρημένα. Ἀρνούμενοι γὰρ θεοὺς εἶναι πάλιν ὁμολογοῦσιν αὐτοί, καὶ τούτους πράξεις ἀθέσμους ἐπιτελεῖν ἔφασαν. καὶ πρώτου γε Διὸς οἱ ποιηταὶ εὐφωνότερον ᾄδουσι τὰς χαλεπὰς πράξεις. Χρύσιππος δέ, ὁ πολλὰ φλυαρήσας, πῶς οὐχὶ εὑρίσκεται σημαίνων τὴν Ἥραν στόματι μιαρῷ συγγίνεσθαι τῷ Διί̈; τί γάρ μοι καταλέγειν τὰς ἀσελγείας τῆς μητρὸς θεῶν λεγομένης ἢ Διὸς τοῦ Λατεαρίου διψῶντος αἵματος ἀνθρωπείου, ἢ Ἄττου τοῦ ἀποκοπτομένου, ἢ ὅτι ὁ Ζεὺς ὁ καλούμενος Τραγῳδός, κατακαύσας τὴν ἑαυτοῦ χεῖρα, ὥς φασιν, νῦν παρὰ Ῥωμαίοις θεὸς τιμᾶται;Α τοὺς ἑαυτῶν γονεῖς θυσίαν (13) ἄγειν, καὶ τούτους ὦ τῆσδ᾽ ἀνοίας. ταῦτα. ἀνέπλησαν. περὶ τὸν χρόνον. περὶ τὸν ἄκρον. ἐν τῇ πέμπτῃ. διαρρήδην οι τρόπῳ τινί, τρόπῳ τινί κατεσθίειν. Τί δ' οὐχὶ καὶ Ἡρόδοτος ὁ ἱστοριογράφος μυθεύει, τὸν Καμβύσην (16) τὰ τοῦ ᾿Αρπάγου τέχνα σφάξαντα, καὶ ἑψήσαντα παρατεθεικέναι τῷ πατρὶ βοράν; Ἔτι δὲ καὶ παρὰ Ἰνδοῖς μυθεύει κατεσθίεσθαι τοὺς πατέρας ὑπὸ τῶν ἰδίων τέκνων. Ὢ τῆς ἀθέου διδασκαλίας τῶν τὰ τοιαῦτα ἀναγραψάντων, μᾶλλον δὲ διδαξάντων ! ὦ τῆς ἀσεβείας καὶ ἀθεότητος αὐτῶν! ὢ τῆς διανοίας (17) τῶν οὕτως ἀκριβῶς φιλοσοφη σάντων, καὶ φιλοσοφίαν ἐπαγγελλομένων ! Οἱ γὰρ ταῦτα (18) δογματίσαντες τὸν κόσμον ἀσεβείας ἐνέ πλησαν. συμπεφώνηκεν τοῖς περὶ τὸν χορόν (19) τῆς φιλοσο- φίας πεπλανημένοις. Καὶ πρῶτός γε Πλάτων, ὁ δοκῶν Β ἐν αὐτοῖς σεμνότερον πεφιλοσοφηκέναι, διαῤῥήδην ἐν τῇ πρώτῃ (20) βίβλῳ τῶν Πολιτειῶν ἐπιγραφομένῃ, τρόπῳ τινὶ νομοθετεί είναι (21) κοινὰς ἁπάντων τὰς γυναῖκας, χρώμενος παραδείγματι τῷ Διός (22), καὶ Κρητῶν νομοθέτῃ, ὅπως διὰ προφάσεως (23) παιδοποιία πολλὴ γίνηται ἐκ τῶν τοιούτων, καὶ ὡς δῆθεν τοὺς λυπουμένους διὰ τοιούτων ὁμιλιῶν χρῆν υἱῷ δαριστῇ, δαριστής, Ἐφοίτα οὖν δι' ἐνάτου ἔτους εἰς τὸ τοῦ Διὸς ἄντρον ὁ Μίνως τὰ μὲν μαθησόμενος, τὰ δὲ ἀποδειξόμενος, & τῇ προτέρα ἐνναετηρίδι παρὰ τοῦ Διός. δι' ἐνάτου ἔτους Τόν τε Μίνω παρά Διὸς δι' ἐνάτου ἔτους λαμβάνειν τοὺς νόμους ἱστο ροῦσι, φοιτῶντα εἰς τὸ τοῦ Διὸς ἄντρον. Τὰς γυναῖκας ταύτας τῶν ἀνδρῶν τού- των πάντων πάσας εἶναι κοινὰς, ἰδίᾳ δὲ μηδενὶ μηδε μίαν συνοικεῖν· καὶ τοὺς παῖδας αὖ κοινούς, καὶ μηδὲ γονέα ἔκγονον εἰδέναι τὸν αὐτοῦ, μηδὲ παῖδας γονέα. ὅπως διὰ προφάσεως, Καὶ τοῖς ἀγαθοῖς γέ που τῶν νέων ἐν του λέμῳ ἢ ἄλλοθί που γέρα δοτέον καὶ ἆθλα ἄλλα τε, καὶ ἀφθονεστέρα ἡ ἐξουσία τῆς τῶν γυναικών συγκοιμή σεως, ἵνα καὶ ἅμα μετὰ προφάσεως ὡς πλεῖστοι τῶν παίδων ἐκ τῶν τοιούτων σπείρωνται. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI Hanc impietatem superat vox illa Diogenis docentis ut suos filii parentes in victimæ loco immolent et comedant. Quid? Nonne Cambysem fabulatur bisto- riæ scriptor Herodotus, cum Harpagi filios occidisset, coctos patri epulum apposuisse? Idem etiam apud Indos fabulatur comedi a propriis filiis parentes. O doctrinam impiam talia scribentium vel potius docentium! o impietatem et atheismum ! o mentem tain accurate philosophantium ac philosophiam præ se ferentium ! Nam qui hæc docuere, mundum impietate repleverunt. - de infando scelere pene inter eos omnes convenit, qui in philosophiæ choro erraverunt. Ac primus quidem Plato, qui præclarius inter eos philosopha- tus videtur, nominatim in primo De republica libro, sancit veluti quidam legislator communes esse om- nium uxores, auctore utens Jovis filio et Creten- sium legislatore ut per interpositam causam fecunda proles ex talibus nasceretur ; simul quod eos qui labores exantlarent, hujusmodi copulis de- editis, suppeditavit Regius codex. Cum Theophilo consentit Diogenes in Vitis Diogenis, Zenonis et Chrysippi. Dissentiel Juvenalis, si illius commen- tatores sequamur in his verbis ex satyra expli- candis : Sed Cantaber unde Stoicus, antiqui praser- tim ætate Metelli? Loquitur Juvenalis de Vasconi- bus, qui in extrema obsidionis egestate vitam suam humanis carnibus produxerant. Laudata verba sic C accipiunt commentatores, quasi quærat poeta, quo- modo Vascones Stoici esse potuissent, et mortem infando cibo præferre, cum nondum hæc in loca penetrasset Zenonis doctrina, qui moriendum po- tius existimat, quam de humana carne gustandum. At Theophili et Laertii testimonia dubitare non si- nunt, quin Zenonem sale perfundat Juvenalis et Stoicos appellet Cantabros, quia carnem humanam voraverant. Cambyses, sed Astyages id commisit. Sed forte me- moria effluxit Theophilo, nec necesse est Astyagis nomen in ipso textu reponere, ut Fellus et Wollius fecerunt. conjicit, Mox Reg. burgensis editio. Alive Οxon. philo non exstant in primo libro De republica, sed in quinto, Quare Ducæus et Fellus legendum existi- maul Videtur Theophilum decepisse liber apud Platonem inscriptus, Minos, qui libris De republica, veluti quædam præfatio, præmittitur. Cum autem in hoc libro Minoem ejusque leges Plato magnis laudibus efferat, forte existimavit Theophi- lus hic quoque matrimonia Platonem ad exemplum Minois constituere. Primum verbum emendarunt Fellus et Wolfius. Illud xpñv sustuli auctoritate fretus Regii codicis. Videntur inter se pugnare nominatim el quodammodo. Conciliari poterunt, si illud referamus ad auctoritatem quam sibi Plato privatus in his legibus constituendis sumebat. B D cem addendum sit vel filio vel confa- bulatori. Alioquin enim hiulca prorsus erit verbo- rum constructio. In loco, quem citat Theophilus, utrumque titulum Plato tribuit Minoi, fretus Ho- meri auctoritate. Cur autem Minos appellatus sit Jovis sic exponit Plato : Ventilabat igilur Minos nono quoque anno in antrum Jovis, partim ut disce - ret, partim ut eorum rationem redderet, quæ superiore nono anno a Jove didicisset. Illud nonnulli ita acceperunt quasi per novem annorum spatium cum Jove Minos fuisset. In hoc vitium lapsi interpretes S. Clementis Alexandrini, apud quem Strom. 1, p. 551, hæc legimus : Minoem e Jove nono quoque anno leges accepisse perhibent, cum in antrum Jovis veniret. Male interpretes S. Cle- mentis atque etiam Platonis, novem annorum spatio. lieres decernit Plato in libro v De rep., p. 457, ubi sic loquitur : Horum virorum uxores, omnes omnium cominunes sunto, nullaque privatim ulli consuescito; communes porro liberi sunto, neque pater filium, neque filium pater agnoscito. Confidit Plato nullam fore de hujus legis utilitate controversiam, sed illud tantum in dubium revocari posse, utrum res fieri necne pos- sit. Tanta fuit in ethnicis divinæ legis ignoratio. Quæ deinde a Theophilo citantur, etc., leguntur in eodem libro, pag. 460. Plato sic loquitur : Juvenibus, qui vel in bello vel aliis in rebus valent, cum præmia et alia munera tribuenda sunt, tum prolixior concedenda cum mulieribus dormiendi licentia, ut simul per interpositam causam quam plurimi ex talibus sc- runtur. 6. Philosophorum de flagitiis sententiæ. — Nam et (15) Εἰς θυσία». Praepositionem, quæ deerat in (16) Καμβύσην. Manifestus error. Non enim (17) Ο τῆς διανοίας. Frustra Grabius legendum (18) Οἱ γὰρ ταῦτα. Sic uterque ms. Editi. οὐ γὰρ (19) Περὶ τὸν χορόν. Ita Regius codex et Ham- (20) Ἐν τῇ πρώτῃ. Quæ hic referuntur a Theo- (21) Νομοθετεῖ εἶναι. Εditi νομοθετεῖν χρῆν εἶναι. 6. Καὶ γὰρ περὶ ἀθέσμου πράξεως σχεδόν πᾶσιν (22) Τῷ Διός. Νullus dubito quin post hanc vo (23) "Οπως διὰ προφάσεως. Communes ess uu-
σιγῶ τὰ Ἀντινόου τεμένη καὶ τὰ τῶν λοιπῶν καλουμένων θεῶν. καὶ γὰρ ἱστορούμενα τοῖς συνετοῖς καταγέλωτα φέρει. Ἤτοι οὖν περὶ ἀθεότητος αὐτοὶ ὑπὸ τῶν ἰδίων δογμάτων ἐλέγχονται οἱ τὰ τοιαῦτα φιλοσοφήσαντες, ἢ καὶ περὶ πολυμιξίας καὶ ἀθέσμου κοινωνίας· ἔτι μὴν καὶ ἀνθρωποβορία παρ’ αὐτοῖς εὑρίσκεται δι’ ὧν συνέγραψαν γραφῶν, καὶ πρώτους γε οὓς τετιμήκασιν θεοὺς ταῦτα πεπραχότας ἀναγράφουσιν. Ἡμεῖς δὲ καὶ θεὸν ὁμολογοῦμεν, ἀλλ’ ἕνα, τὸν κτίστην καὶ ποιητὴν καὶ δημιουργὸν τοῦδε τοῦ παντὸς κόσμου, καὶ προνοίᾳ τὰ πάντα διοικεῖσθαι ἐπιστάμεθα, ἀλλ’ ὑπ’ αὐτοῦ μόνου, καὶ νόμον ἅγιον μεμαθήκαμεν, ἀλλὰ νομοθέτην ἔχομεν τὸν ὄντως θεόν, ὃς καὶ διδάσκει ἡμᾶς δικαιοπραγεῖν καὶ εὐσεβεῖν καὶ καλοποιεῖν. Καὶ περὶ μὲν εὐσεβείας λέγει· Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ. οὐ ποιήσεις σεαυτῷ εἴδωλον οὐδὲ παντὸς ὁμοίωμα ὅσα ἐν τῷ οὐρανῷ ἄνω ἢ ὅσα ἐν τῇ γῇ κάτω ἢ ὅσα ἐν τοῖς ὕδασιν ὑποκάτω τῆς γῆς. οὐ προσκυνήσεις αὐτοῖς, οὐδὲ μὴ λατρεύσεις αὐτοῖς· ἐγὼ γάρ εἰμι κύριος ὁ θεός σου. Περὶ δὲ τοῦ καλοποιεῖν ἔφη·Α τοὺς ἑαυτῶν γονεῖς θυσίαν (13) ἄγειν, καὶ τούτους ὦ τῆσδ᾽ ἀνοίας. ταῦτα. ἀνέπλησαν. περὶ τὸν χρόνον. περὶ τὸν ἄκρον. ἐν τῇ πέμπτῃ. διαρρήδην οι τρόπῳ τινί, τρόπῳ τινί κατεσθίειν. Τί δ' οὐχὶ καὶ Ἡρόδοτος ὁ ἱστοριογράφος μυθεύει, τὸν Καμβύσην (16) τὰ τοῦ ᾿Αρπάγου τέχνα σφάξαντα, καὶ ἑψήσαντα παρατεθεικέναι τῷ πατρὶ βοράν; Ἔτι δὲ καὶ παρὰ Ἰνδοῖς μυθεύει κατεσθίεσθαι τοὺς πατέρας ὑπὸ τῶν ἰδίων τέκνων. Ὢ τῆς ἀθέου διδασκαλίας τῶν τὰ τοιαῦτα ἀναγραψάντων, μᾶλλον δὲ διδαξάντων ! ὦ τῆς ἀσεβείας καὶ ἀθεότητος αὐτῶν! ὢ τῆς διανοίας (17) τῶν οὕτως ἀκριβῶς φιλοσοφη σάντων, καὶ φιλοσοφίαν ἐπαγγελλομένων ! Οἱ γὰρ ταῦτα (18) δογματίσαντες τὸν κόσμον ἀσεβείας ἐνέ πλησαν. συμπεφώνηκεν τοῖς περὶ τὸν χορόν (19) τῆς φιλοσο- φίας πεπλανημένοις. Καὶ πρῶτός γε Πλάτων, ὁ δοκῶν Β ἐν αὐτοῖς σεμνότερον πεφιλοσοφηκέναι, διαῤῥήδην ἐν τῇ πρώτῃ (20) βίβλῳ τῶν Πολιτειῶν ἐπιγραφομένῃ, τρόπῳ τινὶ νομοθετεί είναι (21) κοινὰς ἁπάντων τὰς γυναῖκας, χρώμενος παραδείγματι τῷ Διός (22), καὶ Κρητῶν νομοθέτῃ, ὅπως διὰ προφάσεως (23) παιδοποιία πολλὴ γίνηται ἐκ τῶν τοιούτων, καὶ ὡς δῆθεν τοὺς λυπουμένους διὰ τοιούτων ὁμιλιῶν χρῆν υἱῷ δαριστῇ, δαριστής, Ἐφοίτα οὖν δι' ἐνάτου ἔτους εἰς τὸ τοῦ Διὸς ἄντρον ὁ Μίνως τὰ μὲν μαθησόμενος, τὰ δὲ ἀποδειξόμενος, & τῇ προτέρα ἐνναετηρίδι παρὰ τοῦ Διός. δι' ἐνάτου ἔτους Τόν τε Μίνω παρά Διὸς δι' ἐνάτου ἔτους λαμβάνειν τοὺς νόμους ἱστο ροῦσι, φοιτῶντα εἰς τὸ τοῦ Διὸς ἄντρον. Τὰς γυναῖκας ταύτας τῶν ἀνδρῶν τού- των πάντων πάσας εἶναι κοινὰς, ἰδίᾳ δὲ μηδενὶ μηδε μίαν συνοικεῖν· καὶ τοὺς παῖδας αὖ κοινούς, καὶ μηδὲ γονέα ἔκγονον εἰδέναι τὸν αὐτοῦ, μηδὲ παῖδας γονέα. ὅπως διὰ προφάσεως, Καὶ τοῖς ἀγαθοῖς γέ που τῶν νέων ἐν του λέμῳ ἢ ἄλλοθί που γέρα δοτέον καὶ ἆθλα ἄλλα τε, καὶ ἀφθονεστέρα ἡ ἐξουσία τῆς τῶν γυναικών συγκοιμή σεως, ἵνα καὶ ἅμα μετὰ προφάσεως ὡς πλεῖστοι τῶν παίδων ἐκ τῶν τοιούτων σπείρωνται. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI Hanc impietatem superat vox illa Diogenis docentis ut suos filii parentes in victimæ loco immolent et comedant. Quid? Nonne Cambysem fabulatur bisto- riæ scriptor Herodotus, cum Harpagi filios occidisset, coctos patri epulum apposuisse? Idem etiam apud Indos fabulatur comedi a propriis filiis parentes. O doctrinam impiam talia scribentium vel potius docentium! o impietatem et atheismum ! o mentem tain accurate philosophantium ac philosophiam præ se ferentium ! Nam qui hæc docuere, mundum impietate repleverunt. - de infando scelere pene inter eos omnes convenit, qui in philosophiæ choro erraverunt. Ac primus quidem Plato, qui præclarius inter eos philosopha- tus videtur, nominatim in primo De republica libro, sancit veluti quidam legislator communes esse om- nium uxores, auctore utens Jovis filio et Creten- sium legislatore ut per interpositam causam fecunda proles ex talibus nasceretur ; simul quod eos qui labores exantlarent, hujusmodi copulis de- editis, suppeditavit Regius codex. Cum Theophilo consentit Diogenes in Vitis Diogenis, Zenonis et Chrysippi. Dissentiel Juvenalis, si illius commen- tatores sequamur in his verbis ex satyra expli- candis : Sed Cantaber unde Stoicus, antiqui praser- tim ætate Metelli? Loquitur Juvenalis de Vasconi- bus, qui in extrema obsidionis egestate vitam suam humanis carnibus produxerant. Laudata verba sic C accipiunt commentatores, quasi quærat poeta, quo- modo Vascones Stoici esse potuissent, et mortem infando cibo præferre, cum nondum hæc in loca penetrasset Zenonis doctrina, qui moriendum po- tius existimat, quam de humana carne gustandum. At Theophili et Laertii testimonia dubitare non si- nunt, quin Zenonem sale perfundat Juvenalis et Stoicos appellet Cantabros, quia carnem humanam voraverant. Cambyses, sed Astyages id commisit. Sed forte me- moria effluxit Theophilo, nec necesse est Astyagis nomen in ipso textu reponere, ut Fellus et Wollius fecerunt. conjicit, Mox Reg. burgensis editio. Alive Οxon. philo non exstant in primo libro De republica, sed in quinto, Quare Ducæus et Fellus legendum existi- maul Videtur Theophilum decepisse liber apud Platonem inscriptus, Minos, qui libris De republica, veluti quædam præfatio, præmittitur. Cum autem in hoc libro Minoem ejusque leges Plato magnis laudibus efferat, forte existimavit Theophi- lus hic quoque matrimonia Platonem ad exemplum Minois constituere. Primum verbum emendarunt Fellus et Wolfius. Illud xpñv sustuli auctoritate fretus Regii codicis. Videntur inter se pugnare nominatim el quodammodo. Conciliari poterunt, si illud referamus ad auctoritatem quam sibi Plato privatus in his legibus constituendis sumebat. B D cem addendum sit vel filio vel confa- bulatori. Alioquin enim hiulca prorsus erit verbo- rum constructio. In loco, quem citat Theophilus, utrumque titulum Plato tribuit Minoi, fretus Ho- meri auctoritate. Cur autem Minos appellatus sit Jovis sic exponit Plato : Ventilabat igilur Minos nono quoque anno in antrum Jovis, partim ut disce - ret, partim ut eorum rationem redderet, quæ superiore nono anno a Jove didicisset. Illud nonnulli ita acceperunt quasi per novem annorum spatium cum Jove Minos fuisset. In hoc vitium lapsi interpretes S. Clementis Alexandrini, apud quem Strom. 1, p. 551, hæc legimus : Minoem e Jove nono quoque anno leges accepisse perhibent, cum in antrum Jovis veniret. Male interpretes S. Cle- mentis atque etiam Platonis, novem annorum spatio. lieres decernit Plato in libro v De rep., p. 457, ubi sic loquitur : Horum virorum uxores, omnes omnium cominunes sunto, nullaque privatim ulli consuescito; communes porro liberi sunto, neque pater filium, neque filium pater agnoscito. Confidit Plato nullam fore de hujus legis utilitate controversiam, sed illud tantum in dubium revocari posse, utrum res fieri necne pos- sit. Tanta fuit in ethnicis divinæ legis ignoratio. Quæ deinde a Theophilo citantur, etc., leguntur in eodem libro, pag. 460. Plato sic loquitur : Juvenibus, qui vel in bello vel aliis in rebus valent, cum præmia et alia munera tribuenda sunt, tum prolixior concedenda cum mulieribus dormiendi licentia, ut simul per interpositam causam quam plurimi ex talibus sc- runtur. 6. Philosophorum de flagitiis sententiæ. — Nam et (15) Εἰς θυσία». Praepositionem, quæ deerat in (16) Καμβύσην. Manifestus error. Non enim (17) Ο τῆς διανοίας. Frustra Grabius legendum (18) Οἱ γὰρ ταῦτα. Sic uterque ms. Editi. οὐ γὰρ (19) Περὶ τὸν χορόν. Ita Regius codex et Ham- (20) Ἐν τῇ πρώτῃ. Quæ hic referuntur a Theo- (21) Νομοθετεῖ εἶναι. Εditi νομοθετεῖν χρῆν εἶναι. 6. Καὶ γὰρ περὶ ἀθέσμου πράξεως σχεδόν πᾶσιν (22) Τῷ Διός. Νullus dubito quin post hanc vo (23) "Οπως διὰ προφάσεως. Communes ess uu-
PG 6:1136Τίμα τὸν πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα σου, ἵνα εὖ σοι γένηται καὶ ἵαν μακροχρόνιος ἔσῃ ἐπὶ τῆς γῆς, ἧς ἐγὼ δίδωμί σοι κύριος ὁ θεός. Ἔτι περὶ δικαιοσύνης· Οὐ μοιχεύσεις, οὐ φονεύσεις, οὐ κλέψεις, οὐ ψευδομαρτυρήσεις κατὰ τοῦ πλησίον σου μαρτυρίαν ψευδῆ, οὐκ ἐπιθυμήσεις τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον σου, οὐκ ἐπιθυμήσεις τὴν οἰκίαν αὐτοῦ οὐδὲ τὸν ἀγρὸν αὐτοῦ οὐδὲ τὸν παῖδα αὐτοῦ οὐδὲ τὴν παιδίσκην αὐτοῦ οὐδὲ τοῦ βοὸς αὐτοῦ οὐδὲ τοῦ ὑποζυγίου αὐτοῦ οὐδὲ παντὸς κτήνους αὐτοῦ, οὔτε ὅσα ἐστὶν τῷ πλησίον σου. οὐ διαστρέψεις κρῖμα πένητος ἐν κρίσει αὐτοῦ, ἀπὸ παντὸς ῥήματος ἀδίκου διαποστήσει, ἀθῷον καὶ δίκαιον οὐκ ἀποκτενεῖς, οὐ δικαιώσεις τὸν ἀσεβῆ καὶ δῶρα οὐ λήψῃ· τὰ γὰρ δῶρα ἀποτυφλοῖ ὀφθαλμοὺς βλεπόντων καὶ λυμαίνεται ῥήματα δίκαια. Τούτου μὲν οὖν τοῦ θείου νόμου διάκονος γεγένηται Μωσῆς, ὁ καὶ θεράπων τοῦ θεοῦ, παντὶ μὲν τῷ κόσμῳ, παντελῶς δὲ τοῖς Ἑβραίοις, τοῖς καὶ Ἰουδαίοις καλουμένοις, οὓς κατεδουλώσατο ἀρχῆθεν βασιλεὺς Αἰγύπτου, τυγχάνοντας σπέρμα δίκαιον ἀνδρῶν θεοσεβῶν καὶ ὁσίων, Ἀβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ·παραμυθεῖσθαι· (Ἐπίκουρος δὲ καὶ αὐτὸς σὺν τῷ ἀθεότητα διδάσκειν συμβουλεύει καὶ μητράσι καὶ ἀδελ φαῖς συμμίγνυσθαι (24), ) καὶ πέρα (25) τῶν νόμων τοῦτο κωλυόντων· ὁ γὰρ Σολομῶν (26) καὶ περὶ τού- του σαφῶς ἐνομοθέτησεν, ὅπως ἐκ τοῦ γήμαντος οἱ παῖδες νομίμως γίνωνται, πρὸς τὸ μὴ ἐκ μοιχείας τοὺς γεννωμένους εἶναι, ἵνα μὴ τὸν οὐκ ὄντα πατέρα τιμήσῃ τις ὡς πατέρα, ἢ τὸν ὄντως πατέρα ἀτιμάσῃ τις, ἀγνοῶν ὡς μὴ πατέρα· ὁπόσα τε οἱ λοιποὶ νόμοι κωλύουσι Ρωμαίων τε καὶ Ἑλλήνων τὰ τοιαῦτα πράσσεσθαι. Πρὸς τί οὖν Ἐπίκουρος καὶ οἱ Στωϊκοί δογματίζουσιν ἀδελφοκοιτίας καὶ ἀῤῥενοβασίας ἐπιτε λεῖσθαι, ἐξ ὧν διδασκαλιών μεστάς βιβλιοθήκας περ ποιήκασιν, εἰς τὸ ἐκ παίδων μανθάνειν τὴν ἄθεσμον κοινωνίαν; Καὶ τί μοι λοιπὸν κατατρίβεσθαι περί αὐτῶν, ὅπου γε καὶ περὶ τῶν θεῶν παρ' αὐτοῖς λε- γομένων τὰ ὅμοια κατηγγέλκασι; Β τοὺς ἡγήσαντο. Οἱ μὲν γὰρ ἐξ ἀτόμων αὐτοὺς ἔφασαν συνεστάναι· εἰ δὲ αὖ χωρεῖν εἰς ἀτόμους, καὶ μηδὲν πλεῖον ἀνθρώπων δύνασθαι τοὺς θεούς φασι. Πλάτων δὲ, θεοὺς εἰπὼν εἶναι, ὑλικοὺς αὐτοὺς βούλεται συνι- στον. Πυθαγόρας δὲ, τοσαῦτα μοχθήσας περὶ θεῶν, καὶ τὴν ἄνω κάτω πορείαν ποιησάμενος, ἔσχατον βρέξει φύσιν καὶ αὐτοματισμὸν εἶναί φησι τῶν πάν των καὶ θεοὺς (27) ἀνθρώπων μηδὲν φροντίζειν. Οπόσα τε Κλειτόμαχος ὁ ᾿Ακαδημαϊκὸς (28) περὶ ἀθεότητος εἰσηγήσατο. Τί δ' οὐχὶ καὶ Κριτίας, καὶ Πρωταγόρας ὁ ᾿Αβδηρίτης λέγων· Εἴτε γὰρ εἰσὶ θεοί, οὐ δύναμαι περὶ αὐτῶν λέγειν, οὔτε ὁποῖοι εἰσι α δηλώσαι· πολλὰ γὰρ ἐστι τὰ κωλύοντά με. Τὰ γὰρ περὶ Εὐημέρου τοῦ ἀθεωτάτου περισσὸν ἡμῖν καὶ λέγειν. Πολλὰ γὰρ περὶ θεῶν τολμήσας φθέγξασθαι, ἔσχατον καὶ τὸ ἐξόλου μὴ εἶναι θεοὺς, ἀλλὰ τὰ πάντα αὐτοματισμῷ διοικεῖσθαι βούλεται. Πλάτων (29) δὲ ὁ τοσαῦτα εἰπὼν περὶ μοναρχίας Θεοῦ, καὶ ψυχῆς ἀν- θρώπου, φάσκων ἀθάνατον εἶναι τὴν ψυχὴν, οὐκ αὐ ὡς μὴ πατέρα. όπόσα τε οἱ λοιποί. καίπερ, φησί τε τῶν πάντων θεούς. φησί. ορίζει φύσιν Οὐ μόνον δὲ, οἱ ἀμφὶ τὸν Δημόκριτον και Χρύσιππον καὶ Επίκουρον πάντα κατὰ ἀνάγκην ἔφασαν γίγνεσθαι, ἀνάγκην καλοῦντες τὴν εἰμαρμένην, ἀλλὰ καὶ Πυθα γόρας ὁ πολυθρύλλητος ἀνάγκην εἶπε περικεῖσθαι τῷ κόσμῳ. ᾿Ακαδημικός. ὁπόσα τε Τί μοι λοι πὸν κατατρίβεσθαι περὶ αὐτῶν; πάνε των. AD AUTOLYCUM LIB. III. 113) A mulceri oportebat quamvis ea res legibus probi- beretur. Nam Solon etiam ea de re legem diserte sancivit, ut ex patre matrimonio conjuncto legitime pueri nascantur,non autem ex adulterio, ne quis in patris loco eum colat qui pater non sit, aut eum qui vere sit ignominia afficiat, patrem esse ignorans. Epi- curus autem, præter quam quod Deum non esse docet. auctor est ut cum matribus et sororibus consuetudo stupri habeatur, ac ejusmodi facinora patrentur, quæcunque reliquis legibus Romanorum et Græco- rum prohibentur. Cur igitur Epicurus et Stoici in- cestos cum sororibus et masculis concubitus do- cent, qua doctrina bibliothecas impleverunt, ut a teneris infanda flagitia ediscerentur? Sed quid atti- net pluribus circa eos immorari, cum de iis etiam quos appellant diis similia prædicaverint? inclusi, quia in locum non suum obrepserunt; eorum paterna sedes assignari debet post hæc verba Sic enim, ut ex nostra interpreta- tione animadverti potest, et Platonis de matrimonio leges cum Solonis legibus apte comparabuntur, et incesti cum matribus et sororibus concubitus, qui Epicuro placebant, decenter conjungentur cum aliis facinoribus, quæ ab hoc philosopho laudari testa- tur Theophilus. Sed summa erit perturbatio, si D quod dicitur de Platonis et Solonis legibus, id im- pia et absurda Epicuri præcepta interrumpant; ne- que explicari poterit, quo referenda sint hæc verba, Hamburg. unde Wolfius ut hanc lectionem tueatur, etiam articulum post vóμwy delendum esse existimat. eorumque conjecturam hoc rationis momento de- fendit Wolfius, quod inutilis sit omnino Solomonis auctoritas, ut probetur Epicurum contra leges Græ- corum et Romanorum venisse. gii codicis emendavit Wolfius quod prave in editis legebatur Libenter etiam expungerem illud Neque enim hæc verba idem valent ac, Deum esse naturam autumat. PATROL. GR. VI. - deos esse dixerunt, rursus eos ad nihilum redigunt. Alii enim ex atomis eos constare dixerunt ; alii in atomos abire, nec quidquam amplius quam homines posse. Plato autem postquam deos esse dixit, eosdem ex materia constituere non dubitat. Pytha- goras autem, qui tot ac tanta de diis laboravit, ac sursum deorsum peregrinatus est, postremo natura et fortuito concursu omnia contineri, nec ullam hominum procurationem deos gerere definit. Mitto etiam quot et quanta Clitomachus Academicus ex- cogitarit, ut nullos esse deos probaret. Quid nonne etiam Critias? Nonne Protagoras cujus est illud : Neque utrum sint dii possum dicere, nec quales sint demonstrare; multa enim sunt quæ me deterreant. Quæ autem ab Euhemero sunnæ impietatis hom mine dicta sunt, ea ne commemorare quidem operæ pretium videtur. Is enim postquam multa de diis disserere ausus est, postremo nullos ●mmino esse, ac fortuito omnia gubernari con- Duo hic maximi errores tribuuntur Pythagoræ; primo quidem omnia natura et fortuito impetu constare: deinde nullam esse providentiam. Hoc Theophili de Pythagora judicium nonnullis displicuit, in pri- mnis Reinesio Var. lect. lib. ut, p. 444. Habet ta- men Theophilus non contemnendos ascriptores. Iloc mundi corpus, inquit Tertullianus Apol. vi, sive innatum et infectum secundum Pythagoram; sive natum et factum secundum Platonem. Pythagoram Theodoretus adjungit aliis providentiæ obtrectatori- bus. inquit lib. vi, adv. Græcos, p. 562, Non solum autem Democritus ui Chrysippus et Epicurus omnia fieri necessitate dixerunt, necessi- tatem appellantes falum; sed celeberrimus quoque Pythagoras necessitatem mundo incubare dixit. Hamb. Aliæ editiones lllud cum interrogationis nota legit cl. Wolfius. Sed re- ferendum potius videtur, ad superiora : Μitto, vel, Quid me- morem quot et quanta Clitomachus, etc. mendose legebatur in omnibus editis et mss. 7. Θεοὺς γὰρ φήσαντες εἶναι, πάλιν εἰς οὐδὲν αὐτ (24) Επίκουρος ... συμμίγνυσθαι. Hæc uncis (25) Καὶ πέρα. Duo codices mss. καὶ περί. Editio (26) Σολομών. Grabius et Fabricius legunt Σόλων, (27) Φησὶ τῶν πάντων καὶ θεούς. Sic ope Re- 7. Inconstans de diis doctrina. Postquam enim (28) Ακαδημαϊκός. Ita codex uterque ms. et (29) Πλάτων. Ita Oxon. Hamburg. pro eo quos
ὧν ὁ θεὸς μνησθεὶς καὶ ποιήσας θαυμάσια καὶ τέρατα διὰ Μωσέως παράδοξα ἐρρύσατο αὐτούς, καὶ ἐξήγαγεν ἐκ τῆς Αἰγύπτου, ἀγαγὼν αὐτοὺς διὰ τῆς ἐρήμου καλουμένης· οὓς καὶ ἀπεκατέστησεν εἰς τὴν Χαναναίαν γῆν, μετέπειτα δὲ Ἰουδαίαν ἐπικληθεῖσαν, καὶ νόμον παρέθετο καὶ ἐδίδαξεν αὐτοὺς ταῦτα. τοῦ μὲν οὖν νόμου μεγάλου καὶ θαυμασίου πρὸς πᾶσαν δικαιοσύνην ὑπάρχοντος δέκα κεφάλαια ἃ προειρήκαμεν, τοιαῦτά ἐστιν. Ἐπειδὴ οὖν προσήλυτοι ἐγενήθησαν ἐν γῇ Αἰγύπτῳ ὄντες τὸ γένος Ἑβραῖοι ἀπὸ γῆς τῆς Χαλδαϊκῆς (κατ’ ἐκεῖνο καιροῦ λιμοῦ γενομένης ἀνάγκην ἔσχον μετελθεῖν εἰς Αἴγυπτον σιτίων ἐκεῖ πιπρασκομένων, ἔνθα καὶ χρόνῳ παρῴκησαν· ταῦτα δὲ αὐτοῖς συνέβη κατὰ προαναφώνησιν θεοῦ), παροικήσαντες οὖν ἐν Αἰγύπτῳ ἔτεσι τετρακοσίοις καὶ τριάκοντα, ἐν τῷ τὸν Μωσῆν μέλλειν ἐξάγειν αὐτοὺς εἰς τὴν ἔρημον ὁ θεὸς ἐδίδαξεν αὐτοὺς διὰ τοῦ νόμου λέγων· Προσήλυτον οὐ θλίψετε· ὑμεῖς γὰρ οἴδατε τὴν ψυχὴν τοῦ προσηλύτου· αὐτοὶ γὰρ προσήλυτοι ἦτε ἐν τῇ γῇ Αἰγύπτῳ.παραμυθεῖσθαι· (Ἐπίκουρος δὲ καὶ αὐτὸς σὺν τῷ ἀθεότητα διδάσκειν συμβουλεύει καὶ μητράσι καὶ ἀδελ φαῖς συμμίγνυσθαι (24), ) καὶ πέρα (25) τῶν νόμων τοῦτο κωλυόντων· ὁ γὰρ Σολομῶν (26) καὶ περὶ τού- του σαφῶς ἐνομοθέτησεν, ὅπως ἐκ τοῦ γήμαντος οἱ παῖδες νομίμως γίνωνται, πρὸς τὸ μὴ ἐκ μοιχείας τοὺς γεννωμένους εἶναι, ἵνα μὴ τὸν οὐκ ὄντα πατέρα τιμήσῃ τις ὡς πατέρα, ἢ τὸν ὄντως πατέρα ἀτιμάσῃ τις, ἀγνοῶν ὡς μὴ πατέρα· ὁπόσα τε οἱ λοιποὶ νόμοι κωλύουσι Ρωμαίων τε καὶ Ἑλλήνων τὰ τοιαῦτα πράσσεσθαι. Πρὸς τί οὖν Ἐπίκουρος καὶ οἱ Στωϊκοί δογματίζουσιν ἀδελφοκοιτίας καὶ ἀῤῥενοβασίας ἐπιτε λεῖσθαι, ἐξ ὧν διδασκαλιών μεστάς βιβλιοθήκας περ ποιήκασιν, εἰς τὸ ἐκ παίδων μανθάνειν τὴν ἄθεσμον κοινωνίαν; Καὶ τί μοι λοιπὸν κατατρίβεσθαι περί αὐτῶν, ὅπου γε καὶ περὶ τῶν θεῶν παρ' αὐτοῖς λε- γομένων τὰ ὅμοια κατηγγέλκασι; Β τοὺς ἡγήσαντο. Οἱ μὲν γὰρ ἐξ ἀτόμων αὐτοὺς ἔφασαν συνεστάναι· εἰ δὲ αὖ χωρεῖν εἰς ἀτόμους, καὶ μηδὲν πλεῖον ἀνθρώπων δύνασθαι τοὺς θεούς φασι. Πλάτων δὲ, θεοὺς εἰπὼν εἶναι, ὑλικοὺς αὐτοὺς βούλεται συνι- στον. Πυθαγόρας δὲ, τοσαῦτα μοχθήσας περὶ θεῶν, καὶ τὴν ἄνω κάτω πορείαν ποιησάμενος, ἔσχατον βρέξει φύσιν καὶ αὐτοματισμὸν εἶναί φησι τῶν πάν των καὶ θεοὺς (27) ἀνθρώπων μηδὲν φροντίζειν. Οπόσα τε Κλειτόμαχος ὁ ᾿Ακαδημαϊκὸς (28) περὶ ἀθεότητος εἰσηγήσατο. Τί δ' οὐχὶ καὶ Κριτίας, καὶ Πρωταγόρας ὁ ᾿Αβδηρίτης λέγων· Εἴτε γὰρ εἰσὶ θεοί, οὐ δύναμαι περὶ αὐτῶν λέγειν, οὔτε ὁποῖοι εἰσι α δηλώσαι· πολλὰ γὰρ ἐστι τὰ κωλύοντά με. Τὰ γὰρ περὶ Εὐημέρου τοῦ ἀθεωτάτου περισσὸν ἡμῖν καὶ λέγειν. Πολλὰ γὰρ περὶ θεῶν τολμήσας φθέγξασθαι, ἔσχατον καὶ τὸ ἐξόλου μὴ εἶναι θεοὺς, ἀλλὰ τὰ πάντα αὐτοματισμῷ διοικεῖσθαι βούλεται. Πλάτων (29) δὲ ὁ τοσαῦτα εἰπὼν περὶ μοναρχίας Θεοῦ, καὶ ψυχῆς ἀν- θρώπου, φάσκων ἀθάνατον εἶναι τὴν ψυχὴν, οὐκ αὐ ὡς μὴ πατέρα. όπόσα τε οἱ λοιποί. καίπερ, φησί τε τῶν πάντων θεούς. φησί. ορίζει φύσιν Οὐ μόνον δὲ, οἱ ἀμφὶ τὸν Δημόκριτον και Χρύσιππον καὶ Επίκουρον πάντα κατὰ ἀνάγκην ἔφασαν γίγνεσθαι, ἀνάγκην καλοῦντες τὴν εἰμαρμένην, ἀλλὰ καὶ Πυθα γόρας ὁ πολυθρύλλητος ἀνάγκην εἶπε περικεῖσθαι τῷ κόσμῳ. ᾿Ακαδημικός. ὁπόσα τε Τί μοι λοι πὸν κατατρίβεσθαι περὶ αὐτῶν; πάνε των. AD AUTOLYCUM LIB. III. 113) A mulceri oportebat quamvis ea res legibus probi- beretur. Nam Solon etiam ea de re legem diserte sancivit, ut ex patre matrimonio conjuncto legitime pueri nascantur,non autem ex adulterio, ne quis in patris loco eum colat qui pater non sit, aut eum qui vere sit ignominia afficiat, patrem esse ignorans. Epi- curus autem, præter quam quod Deum non esse docet. auctor est ut cum matribus et sororibus consuetudo stupri habeatur, ac ejusmodi facinora patrentur, quæcunque reliquis legibus Romanorum et Græco- rum prohibentur. Cur igitur Epicurus et Stoici in- cestos cum sororibus et masculis concubitus do- cent, qua doctrina bibliothecas impleverunt, ut a teneris infanda flagitia ediscerentur? Sed quid atti- net pluribus circa eos immorari, cum de iis etiam quos appellant diis similia prædicaverint? inclusi, quia in locum non suum obrepserunt; eorum paterna sedes assignari debet post hæc verba Sic enim, ut ex nostra interpreta- tione animadverti potest, et Platonis de matrimonio leges cum Solonis legibus apte comparabuntur, et incesti cum matribus et sororibus concubitus, qui Epicuro placebant, decenter conjungentur cum aliis facinoribus, quæ ab hoc philosopho laudari testa- tur Theophilus. Sed summa erit perturbatio, si D quod dicitur de Platonis et Solonis legibus, id im- pia et absurda Epicuri præcepta interrumpant; ne- que explicari poterit, quo referenda sint hæc verba, Hamburg. unde Wolfius ut hanc lectionem tueatur, etiam articulum post vóμwy delendum esse existimat. eorumque conjecturam hoc rationis momento de- fendit Wolfius, quod inutilis sit omnino Solomonis auctoritas, ut probetur Epicurum contra leges Græ- corum et Romanorum venisse. gii codicis emendavit Wolfius quod prave in editis legebatur Libenter etiam expungerem illud Neque enim hæc verba idem valent ac, Deum esse naturam autumat. PATROL. GR. VI. - deos esse dixerunt, rursus eos ad nihilum redigunt. Alii enim ex atomis eos constare dixerunt ; alii in atomos abire, nec quidquam amplius quam homines posse. Plato autem postquam deos esse dixit, eosdem ex materia constituere non dubitat. Pytha- goras autem, qui tot ac tanta de diis laboravit, ac sursum deorsum peregrinatus est, postremo natura et fortuito concursu omnia contineri, nec ullam hominum procurationem deos gerere definit. Mitto etiam quot et quanta Clitomachus Academicus ex- cogitarit, ut nullos esse deos probaret. Quid nonne etiam Critias? Nonne Protagoras cujus est illud : Neque utrum sint dii possum dicere, nec quales sint demonstrare; multa enim sunt quæ me deterreant. Quæ autem ab Euhemero sunnæ impietatis hom mine dicta sunt, ea ne commemorare quidem operæ pretium videtur. Is enim postquam multa de diis disserere ausus est, postremo nullos ●mmino esse, ac fortuito omnia gubernari con- Duo hic maximi errores tribuuntur Pythagoræ; primo quidem omnia natura et fortuito impetu constare: deinde nullam esse providentiam. Hoc Theophili de Pythagora judicium nonnullis displicuit, in pri- mnis Reinesio Var. lect. lib. ut, p. 444. Habet ta- men Theophilus non contemnendos ascriptores. Iloc mundi corpus, inquit Tertullianus Apol. vi, sive innatum et infectum secundum Pythagoram; sive natum et factum secundum Platonem. Pythagoram Theodoretus adjungit aliis providentiæ obtrectatori- bus. inquit lib. vi, adv. Græcos, p. 562, Non solum autem Democritus ui Chrysippus et Epicurus omnia fieri necessitate dixerunt, necessi- tatem appellantes falum; sed celeberrimus quoque Pythagoras necessitatem mundo incubare dixit. Hamb. Aliæ editiones lllud cum interrogationis nota legit cl. Wolfius. Sed re- ferendum potius videtur, ad superiora : Μitto, vel, Quid me- morem quot et quanta Clitomachus, etc. mendose legebatur in omnibus editis et mss. 7. Θεοὺς γὰρ φήσαντες εἶναι, πάλιν εἰς οὐδὲν αὐτ (24) Επίκουρος ... συμμίγνυσθαι. Hæc uncis (25) Καὶ πέρα. Duo codices mss. καὶ περί. Editio (26) Σολομών. Grabius et Fabricius legunt Σόλων, (27) Φησὶ τῶν πάντων καὶ θεούς. Sic ope Re- 7. Inconstans de diis doctrina. Postquam enim (28) Ακαδημαϊκός. Ita codex uterque ms. et (29) Πλάτων. Ita Oxon. Hamburg. pro eo quos
Τὸν μὲν οὖν νόμον, τὸν ὑπὸ τοῦ θεοῦ δεδομένον αὐτοῖς, ἐν τῷ παραβῆναι τὸν λαόν, ἀγαθὸς ὢν καὶ οἰκτίρμων ὁ θεός, μὴ βουλόμενος διαφθεῖραι αὐτούς, πρὸς τῷ δεδωκέναι τὸν νόμον ὕστερον καὶ προφήτας ἐξέπεμψεν αὐτοῖς ἐκ τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν, πρὸς τὸ διδάσκειν καὶ ἀναμιμνήσκειν τὰ τοῦ νόμου αὐτοὺς καὶ ἐπιστρέφειν εἰς μετάνοιαν τοῦ μηκέτι ἁμαρτάνειν· εἰ δὲ ἐπιμένοιεν ταῖς φαύλαις πράξεσιν, προανεφώνησαν ὑποχειρίους αὐτοὺς παραδοθῆναι πάσαις ταῖς βασιλείαις τῆς γῆς καὶ ὅτι ταῦτα αὐτοῖς ἤδη ἀπέβη, φανερὸν μέν ἐστιν. Περὶ μὲν οὖν τῆς μετανοίας Ἠσαί̈ας ὁ προφήτης κοινῶς μὲν πρὸς πάντας, διαρρήδην δὲ πρὸς τὸν λαὸν λέγει· Ζητήσατε τὸν κύριον, καὶ ἐν τῷ εὑρίσκειν αὐτὸν ἐπικαλέσασθε· ἡνίκα δ’ ἂν ἐγγίζῃ ὑμῖν, ἀπολιπέτω ὁ ἀσεβῆς τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ, καὶ ἀνὴρ ἄνομος τὰς βουλὰς αὐτοῦ, καὶ ἐπιστραφήτω ἐπὶ κύριον τὸν θεὸν αὐτοῦ, καὶ ἐλεηθήσεται, ὅτι ἐπὶ πολὺ ἀφήσει τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν. καὶ ἕτερος προφήτης Ἐζεχιήλ φησιν· Ἐὰν ἀποστραφῇ ὁ ἄνομος ἀπὸ πασῶν τῶν ἀνομιῶν ὧν ἐποίησεν καὶ φυλάξῃ τὰς ἐντολάς μου καὶ ποιήσῃ τὰ δικαιώματά μου, ζωῇ ζήσεται καὶ οὐ μὴ ἀποθάνῃ·παραμυθεῖσθαι· (Ἐπίκουρος δὲ καὶ αὐτὸς σὺν τῷ ἀθεότητα διδάσκειν συμβουλεύει καὶ μητράσι καὶ ἀδελ φαῖς συμμίγνυσθαι (24), ) καὶ πέρα (25) τῶν νόμων τοῦτο κωλυόντων· ὁ γὰρ Σολομῶν (26) καὶ περὶ τού- του σαφῶς ἐνομοθέτησεν, ὅπως ἐκ τοῦ γήμαντος οἱ παῖδες νομίμως γίνωνται, πρὸς τὸ μὴ ἐκ μοιχείας τοὺς γεννωμένους εἶναι, ἵνα μὴ τὸν οὐκ ὄντα πατέρα τιμήσῃ τις ὡς πατέρα, ἢ τὸν ὄντως πατέρα ἀτιμάσῃ τις, ἀγνοῶν ὡς μὴ πατέρα· ὁπόσα τε οἱ λοιποὶ νόμοι κωλύουσι Ρωμαίων τε καὶ Ἑλλήνων τὰ τοιαῦτα πράσσεσθαι. Πρὸς τί οὖν Ἐπίκουρος καὶ οἱ Στωϊκοί δογματίζουσιν ἀδελφοκοιτίας καὶ ἀῤῥενοβασίας ἐπιτε λεῖσθαι, ἐξ ὧν διδασκαλιών μεστάς βιβλιοθήκας περ ποιήκασιν, εἰς τὸ ἐκ παίδων μανθάνειν τὴν ἄθεσμον κοινωνίαν; Καὶ τί μοι λοιπὸν κατατρίβεσθαι περί αὐτῶν, ὅπου γε καὶ περὶ τῶν θεῶν παρ' αὐτοῖς λε- γομένων τὰ ὅμοια κατηγγέλκασι; Β τοὺς ἡγήσαντο. Οἱ μὲν γὰρ ἐξ ἀτόμων αὐτοὺς ἔφασαν συνεστάναι· εἰ δὲ αὖ χωρεῖν εἰς ἀτόμους, καὶ μηδὲν πλεῖον ἀνθρώπων δύνασθαι τοὺς θεούς φασι. Πλάτων δὲ, θεοὺς εἰπὼν εἶναι, ὑλικοὺς αὐτοὺς βούλεται συνι- στον. Πυθαγόρας δὲ, τοσαῦτα μοχθήσας περὶ θεῶν, καὶ τὴν ἄνω κάτω πορείαν ποιησάμενος, ἔσχατον βρέξει φύσιν καὶ αὐτοματισμὸν εἶναί φησι τῶν πάν των καὶ θεοὺς (27) ἀνθρώπων μηδὲν φροντίζειν. Οπόσα τε Κλειτόμαχος ὁ ᾿Ακαδημαϊκὸς (28) περὶ ἀθεότητος εἰσηγήσατο. Τί δ' οὐχὶ καὶ Κριτίας, καὶ Πρωταγόρας ὁ ᾿Αβδηρίτης λέγων· Εἴτε γὰρ εἰσὶ θεοί, οὐ δύναμαι περὶ αὐτῶν λέγειν, οὔτε ὁποῖοι εἰσι α δηλώσαι· πολλὰ γὰρ ἐστι τὰ κωλύοντά με. Τὰ γὰρ περὶ Εὐημέρου τοῦ ἀθεωτάτου περισσὸν ἡμῖν καὶ λέγειν. Πολλὰ γὰρ περὶ θεῶν τολμήσας φθέγξασθαι, ἔσχατον καὶ τὸ ἐξόλου μὴ εἶναι θεοὺς, ἀλλὰ τὰ πάντα αὐτοματισμῷ διοικεῖσθαι βούλεται. Πλάτων (29) δὲ ὁ τοσαῦτα εἰπὼν περὶ μοναρχίας Θεοῦ, καὶ ψυχῆς ἀν- θρώπου, φάσκων ἀθάνατον εἶναι τὴν ψυχὴν, οὐκ αὐ ὡς μὴ πατέρα. όπόσα τε οἱ λοιποί. καίπερ, φησί τε τῶν πάντων θεούς. φησί. ορίζει φύσιν Οὐ μόνον δὲ, οἱ ἀμφὶ τὸν Δημόκριτον και Χρύσιππον καὶ Επίκουρον πάντα κατὰ ἀνάγκην ἔφασαν γίγνεσθαι, ἀνάγκην καλοῦντες τὴν εἰμαρμένην, ἀλλὰ καὶ Πυθα γόρας ὁ πολυθρύλλητος ἀνάγκην εἶπε περικεῖσθαι τῷ κόσμῳ. ᾿Ακαδημικός. ὁπόσα τε Τί μοι λοι πὸν κατατρίβεσθαι περὶ αὐτῶν; πάνε των. AD AUTOLYCUM LIB. III. 113) A mulceri oportebat quamvis ea res legibus probi- beretur. Nam Solon etiam ea de re legem diserte sancivit, ut ex patre matrimonio conjuncto legitime pueri nascantur,non autem ex adulterio, ne quis in patris loco eum colat qui pater non sit, aut eum qui vere sit ignominia afficiat, patrem esse ignorans. Epi- curus autem, præter quam quod Deum non esse docet. auctor est ut cum matribus et sororibus consuetudo stupri habeatur, ac ejusmodi facinora patrentur, quæcunque reliquis legibus Romanorum et Græco- rum prohibentur. Cur igitur Epicurus et Stoici in- cestos cum sororibus et masculis concubitus do- cent, qua doctrina bibliothecas impleverunt, ut a teneris infanda flagitia ediscerentur? Sed quid atti- net pluribus circa eos immorari, cum de iis etiam quos appellant diis similia prædicaverint? inclusi, quia in locum non suum obrepserunt; eorum paterna sedes assignari debet post hæc verba Sic enim, ut ex nostra interpreta- tione animadverti potest, et Platonis de matrimonio leges cum Solonis legibus apte comparabuntur, et incesti cum matribus et sororibus concubitus, qui Epicuro placebant, decenter conjungentur cum aliis facinoribus, quæ ab hoc philosopho laudari testa- tur Theophilus. Sed summa erit perturbatio, si D quod dicitur de Platonis et Solonis legibus, id im- pia et absurda Epicuri præcepta interrumpant; ne- que explicari poterit, quo referenda sint hæc verba, Hamburg. unde Wolfius ut hanc lectionem tueatur, etiam articulum post vóμwy delendum esse existimat. eorumque conjecturam hoc rationis momento de- fendit Wolfius, quod inutilis sit omnino Solomonis auctoritas, ut probetur Epicurum contra leges Græ- corum et Romanorum venisse. gii codicis emendavit Wolfius quod prave in editis legebatur Libenter etiam expungerem illud Neque enim hæc verba idem valent ac, Deum esse naturam autumat. PATROL. GR. VI. - deos esse dixerunt, rursus eos ad nihilum redigunt. Alii enim ex atomis eos constare dixerunt ; alii in atomos abire, nec quidquam amplius quam homines posse. Plato autem postquam deos esse dixit, eosdem ex materia constituere non dubitat. Pytha- goras autem, qui tot ac tanta de diis laboravit, ac sursum deorsum peregrinatus est, postremo natura et fortuito concursu omnia contineri, nec ullam hominum procurationem deos gerere definit. Mitto etiam quot et quanta Clitomachus Academicus ex- cogitarit, ut nullos esse deos probaret. Quid nonne etiam Critias? Nonne Protagoras cujus est illud : Neque utrum sint dii possum dicere, nec quales sint demonstrare; multa enim sunt quæ me deterreant. Quæ autem ab Euhemero sunnæ impietatis hom mine dicta sunt, ea ne commemorare quidem operæ pretium videtur. Is enim postquam multa de diis disserere ausus est, postremo nullos ●mmino esse, ac fortuito omnia gubernari con- Duo hic maximi errores tribuuntur Pythagoræ; primo quidem omnia natura et fortuito impetu constare: deinde nullam esse providentiam. Hoc Theophili de Pythagora judicium nonnullis displicuit, in pri- mnis Reinesio Var. lect. lib. ut, p. 444. Habet ta- men Theophilus non contemnendos ascriptores. Iloc mundi corpus, inquit Tertullianus Apol. vi, sive innatum et infectum secundum Pythagoram; sive natum et factum secundum Platonem. Pythagoram Theodoretus adjungit aliis providentiæ obtrectatori- bus. inquit lib. vi, adv. Græcos, p. 562, Non solum autem Democritus ui Chrysippus et Epicurus omnia fieri necessitate dixerunt, necessi- tatem appellantes falum; sed celeberrimus quoque Pythagoras necessitatem mundo incubare dixit. Hamb. Aliæ editiones lllud cum interrogationis nota legit cl. Wolfius. Sed re- ferendum potius videtur, ad superiora : Μitto, vel, Quid me- morem quot et quanta Clitomachus, etc. mendose legebatur in omnibus editis et mss. 7. Θεοὺς γὰρ φήσαντες εἶναι, πάλιν εἰς οὐδὲν αὐτ (24) Επίκουρος ... συμμίγνυσθαι. Hæc uncis (25) Καὶ πέρα. Duo codices mss. καὶ περί. Editio (26) Σολομών. Grabius et Fabricius legunt Σόλων, (27) Φησὶ τῶν πάντων καὶ θεούς. Sic ope Re- 7. Inconstans de diis doctrina. Postquam enim (28) Ακαδημαϊκός. Ita codex uterque ms. et (29) Πλάτων. Ita Oxon. Hamburg. pro eo quos
PG 6:1138πᾶσαι αἱ ἀδικίαι αὐτοῦ ἃς ἐποίησεν οὐ μὴ μνησθῶσιν, ἀλλὰ τῇ δικαιοσύνῃ ᾗ ἐποίησεν ζήσεται, ὅτι οὐ βούλομαι τὸν θάνατον τοῦ ἀνόμου, λέγει κύριος, ὡς ἐπιστρέψαι ἀπὸ τῆς ὁδοῦ τῆς πονηρᾶς καὶ ζῆν αὐτόν. πάλιν ὁ Ἠσαί̈ας· Ἐπιστράφητε οἱ τὴν βαθεῖαν βουλὴν βουλευόμενοι καὶ ἄνομον, ἵνα σωθήσεσθε. καὶ ἕτερος, Ἱερεμίας· Ἐπιστράφητε ἐπὶ κύριον τὸν θεὸν ὑμῶν, ὡς ὁ τρυγῶν ἐπὶ τὸν κάρτελλον αὐτοῦ, καὶ ἐλεηθήσεσθε. Πολλὰ μὲν οὖν μᾶλλον δὲ ἀναρίθμητά ἐστιν τὰ ἐν ἁγίαις γραφαῖς εἰρημένα περὶ μετανοίας, ἀεὶ τοῦ θεοῦ βουλομένου ἐπιστρέφειν τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων ἀπὸ πασῶν τῶν ἁμαρτιῶν. Ἔτι μὴν καὶ περὶ δικαιοσύνης, ἧς ὁ νόμος εἴρηκεν, ἀκόλουθα εὑρίσκεται καὶ τὰ τῶν προφητῶν καὶ τῶν εὐαγγελίων ἔχειν, διὰ τὸ τοὺς πάντας πνευματοφόρους ἑνὶ πνεύματι θεοῦ λελαληκέναι. ὁ γοῦν Ἠσαί̈ας οὕτως ἔφη· Ἀφέλετε τὰς πονηρίας ἀπὸ τῶν ψυχῶν ὑμῶν, μάθετε καλὸν ποιεῖν, ἐκζητήσατε κρίσιν, ῥύσασθε ἀδικούμενον, κρίνατε ὀρφανῷ καὶ δικαιώσατε χήραν. ἔτι ὁ αὐτός·Κοινώς ποιητὰς ἔθος ἐστὶ καλεῖν Καὶ τοὺς περιττούς (41) τῇ φύσει, καὶ τοὺς και [ούς. Εδει δὲ κρίνειν. Καθάπερ καὶ ὁ Φιλήμων (42)· Χαλεπὸν ἀκροατὴς ἀσύνετος καθήμενος· Ὑπὸ γὰρ ἀνοίας οὐχ ἑαυτὸν μέμφεται. Χρὴ οὖν προσέχειν καὶ νοεῖν τὰ λεγόμενα, κριτικῶς ἐξετάζοντα τὰ ὑπὸ τῶν φιλοσόφων καὶ τῶν λοιπῶν ποιητῶν εἰρημένα. σιν αὐτοὶ, καὶ τούτους πράξεις ἀθέσμους ἐπιτελεῖν ἔφασαν. Καὶ πρώτου (43) γε τοῦ Διὸς οἱ ποιηταί εὐφωνότερον ᾄδουσι τὰς χαλεπάς πράξεις. Χρύσιπ- πως δὲ ὁ πολλὰ φλυαρήσας, πῶς οὐχὶ εὑρίσκεται σημαίνων τὴν "Ηραν στόματι μιαρῷ συγγίνεσθαι τῷ Διί; Τί γάρ μοι καταλέγειν τὰς ἀσελγείας τῆς μη- τρὸς θεῶν λεγομένης; ἢ Διὸς τοῦ Λατιαρίου διψῶν- τος αίματος άνθρωπείου; ἢ Αττου τοῦ (44) ἀπο κοπτομένου· ἢ ὅτι ὁ Ζεὺς ὁ καλούμενος τραγῳδὸς, κατακλύσας τὴν ἑαυτοῦ χεῖρα, ὥς φασι, νῦν παρὰ Ρωμαίοις θεός τιμᾶται; Σιγῶ τὰ ᾿Αντινόου τεμέ- νη καὶ τὰ τῶν λοιπῶν καλουμένων θεῶν. Καὶ γὰρ ἱστορούμενα τοῖς συνετοῖς καταγέλωτα (45) φέρει. Ητοι οὖν περὶ ἀθεότητος αὐτοὶ ὑπὸ τῶν ἰδίων δογ- μάτων ἐλέγχονται οἱ τὰ τοιαῦτα φιλοσοφήσαντες, ἢ καὶ περὶ πολυμιξίας καὶ ἀθέσμου κοινωνίας. Ἔτι μὴν καὶ ἀνθρωποφορία παρ' αὐτοῖς εὑρίσκεται, δι' ὧν συνέγραψαν γραφῶν, καὶ πρώτους γε οὓς τετι μήκασι θεούς, ταῦτα πεπραχότας (46) ἀναγράφουσιν. κτίστην καὶ ποιητὴν καὶ δημιουργὸν τοῦδε τοῦ παν- τὸς (47), καὶ προνοίᾳ τὰ πάντα διοικεῖσθαι ἐπιστά- μεθα, ἀλλ᾽ ὑπ' αὐτοῦ μόνου· καὶ νόμον ἅγιον μεμα θήκαμεν· ἀλλὰ νομοθέτην Εχομεν τὸν ὄντως Θεόν, ὃς διδάσκει (48) ἡμᾶς δικαιοπραγεῖν, καὶ εὐσεβεῖν, καὶ καλοποιεῖν. Καὶ περὶ μὲν εὐσεβείας λέγει· Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ. Οὐ ποιήσεις σεαυτῷ εἴδωλον, οὐδὲ παντὸς ὁμοίωμα, ὅσα ἐν τῷ οὐρανῷ ἄνω, ἢ (49) ὅσα ἐν τῇ γῇ κάτω, ἢ ὅσα ἐν τοῖς ὕδασιν ὑποκάτω τῆς γῆς· οὐ προσκυνήσεις αὐτοῖς, οὐδὲ μὴ λατρεύσεις αὐτοῖς. Ἐγὼ γάρ είμι Κύριος ὁ Θεός σου. Περὶ δὲ τοῦ καλοποιεῖν ἔφη· Τίμα τον πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα σου, ἵνα εὖ * καὶ τοὺς κακούς. περιτ τούς, καθάπερ ἐξόν τινι. και θάπερ ἐξ οὗ τινι. καθάπερ ἢ ἐξ οὗ τινι. λοιπῶν ποιητῶν. καὶ πρώτους γε οὓς τετιμή- κασι θεούς, καὶ πρώτους γε τοὺς θεούς, ὁμολογοῦσιν αὐτούς. Αττιν. δικαιοπραγεῖν. οὐκ ἔσονται θεοὶ ἕτεροι. τῷ ἄνω. δίδωμί σοι Κύρ ριος ὁ Θεός σου. AD AUTOLYCUM LIB. III. A Mos est poetas nomine æquo dicere, Natura inepti sive sint, sive optimi. Exod. xx, 3, 4, 5. ceni idem valere ac eximium, ac proinde in eodem versu legendum Vox enim inquit, Αtticis non superfluum, sed eximium, excellens, egregium denotat, id quod Conr. Ritters- husius ad Oppiani Halieut. 12, pag. 281, ita proba- tum dedit, ut dubitandi non relinquatur locus. aptius multo quam editiones Parisienses et in marg. Tigurina Ducæus et Tigur. Oxon. et Hamburg., Probat Cl. Wolfius scripturam Regii codicis. Paulo post delendum vel loco vertendum esse, Jovis deorum principis. Sed cum paulo post legamus B At judicare oportet. Quemadmodum et Philemon : Res est molesta, ineptus auditor sedens : Haud namque culpat seipsum præ vecordia. Attendere igitur oportet et considerare quid dica- tur, judicio expendentem quæ a philosophis et poetis dicta sunt. - Nam qui negant deos esse, rursus confitentur, ac infanda facinora ab his patrari dixerunt. Ac Jovis quidem inprimis nefarie facta pleniori ore poeta prædicant. Chrysippus autem qui multa nugatus est, an non signifcare invenitur Junonem ore im- puro cum Jove esse congressam? Quid enim matris illius, quæ dicitur, deorum, aut Jovis Laliaris sanguinem humanum sitientis, aut Attidis castrati lascivias recenseam? aut Jovem illum cognomine Tragœdum, qui suam ipsius, ut perhibent, nanum inundavit, ac nunc deus apud Romanos colitur ? Taceo templa Antinoi et cæterorum, quos vocant, deorum. Risum enim, dum narrantur, cordatis viris excutiunt. Vel impietatis igitur ex suis ipso- rum opinionibus arguuntur qui talia philosophati sunt vel etiam promiscui ac nefandi concubitus. Quin etiam hominum vorandorum inhumanitas apud eos deprehenditur ex iis quæ scripta reliquerunt; et quos colunt deos, principes eos scribunt fuisse ho- C rum facinorum edendorum. - ejus præceptis. Nos autem et Deum confitemur, sed unum, conditorem et creatorem et opificem hujus universi; et providentia gubernari omnia scimus, sed ab eo solo ; et legem sanctam didici- mus, sed legislatorem habemus verum Deum, a quo et justitiam colere et pietatem et bona opera facere edocemur. Ac de pietate quidem sic præce- pit: Non erunt tibi dii alieni præter me. Non facies tibi ipsi idolum, nec cujusquam similitudinem quæ- cunque în cœlis desuper, aut quæcunque in terra deorsum, aut quæcunque in aquis sunt subter terram. Non adorabis ea neque coles illa; ego enim sum Do- minus Deus tuus ". De bonis autem operibus sic D et supra eamdem vocem his in locis eodem modo interpre- tandam crediderim. Supra leg. gensis. Aliæ aptius deest in Regio codice. Μox idenı ms. et editio Tigurina. Aliæ Quin etiam hæc omnino desunt in editionibus Parisiensibus anni et 1636. Infra Reg. codex 8. Αρνούμενοι γὰρ θεοὺς εἶναι, πάλιν ὁμολογοῦ 9. Ἡμεῖς δὲ καὶ Θεὸν ὁμολογοῦμεν, ἀλλ᾽ ἕνα, τὸν (41) Περιττούς. Cl. Wolfius contendit hanc vo- (42) Καθάπερ καὶ ὁ Φιλήμων. Ita Regius codex, (43) Καὶ πρώτου. Existimat eruditus Wollius hoc 8. Scelera diis attributa a scriptoribus ethnicis.— 9. Christianorum doctrina de Deo, et de decems (44) "Αττου τοῦ. Ita cod. Reg. et editio Hanbur- (45) Καταγέλωτα. Uterque codex κατὰ γέλωτα. (46) Πεπραχότας. Cod. Reg. πεπραγότας. (47) Τοῦ παντός. Editi addunt κόσμου,quod multo (48) Διδάσκει. Cod. Reg. καὶ διδάσκει et mox καὶ (49) Ἐν τῷ οὐρανῷ ἄνω ἡ. Ita uterque codex
Διάλυε, φησίν, πάντα σύνδεσμον ἀδικίας, λύε στραγγαλίας βιαίων συναλλαγμάτων, ἀπόστελλε τεθραυσμένους ἐν ἀφέσει, καὶ πᾶσαν συγγραφὴν ἄδικον διάσπα, διάθρυπτε πεινῶντι τὸν ἄρτον σου καὶ πτωχοὺς ἀστέγους εἰσάγαγε εἰς τὸν οἶκόν σου· ἐὰν ἴδῃς γυμνόν, περίβαλλε, καὶ ἀπὸ τῶν οἰκείων τοῦ σπέρματός σου οὐχ ὑπερόψῃ. τότε ῥαγήσεται πρώϊμον τὸ φῶς σου, καὶ τὰ ἱμάτια σου ταχὺ ἀνατελεῖ καὶ προπορεύσεται ἔμπροσθέν σου ἡ δικαιοσύνη σου. ὁμοίως καὶ Ἰερεμίας· Στῆτε, φησίν, ἐπὶ ταῖς ὁδοῖς καὶ ἴδετε, καὶ ἐπερωτήσατε ποία ἐστὶν ἡ ὁδὸς κυρίου τοῦ θεοῦ ἡμῶν ἡ ἀγαθή, καὶ βαδίζετε ἐν αὐτῇ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν. κρίμα δίκαιον κρίνετε, ὅτι ἐν τούτοις ἐστὶν τὸ θέλημα κυρίου τοῦ θεοῦ ὑμῶν. ὡσαύτως καὶ Ὠσηὲ λέγει· Φυλάσσεσθε κρίμα καὶ ἐγγίζετε πρὸς κύριον τὸν θεὸν ὑμῶν, τὸν στερεώσαντα τὸν οὐρανὸν καὶ κτίσαντα τὴν γῆν. καὶ ἕτερος Ἰωὴλ ἀκόλουθα τούτοις ἔφη· Συναγάγετε λαόν, ἁγιάσατε ἐκκλησίαν, εἰσδέξασθε πρεσβυτέρους, συναγάγετε νήπια θηλάζοντα μαστούς· ἐξελθέτω νυμφίος ἐκ τοῦ κοιτῶνος αὐτοῦ καὶ νύμφη ἐκ τοῦ παστοῦ αὐτῆς.Κοινώς ποιητὰς ἔθος ἐστὶ καλεῖν Καὶ τοὺς περιττούς (41) τῇ φύσει, καὶ τοὺς και [ούς. Εδει δὲ κρίνειν. Καθάπερ καὶ ὁ Φιλήμων (42)· Χαλεπὸν ἀκροατὴς ἀσύνετος καθήμενος· Ὑπὸ γὰρ ἀνοίας οὐχ ἑαυτὸν μέμφεται. Χρὴ οὖν προσέχειν καὶ νοεῖν τὰ λεγόμενα, κριτικῶς ἐξετάζοντα τὰ ὑπὸ τῶν φιλοσόφων καὶ τῶν λοιπῶν ποιητῶν εἰρημένα. σιν αὐτοὶ, καὶ τούτους πράξεις ἀθέσμους ἐπιτελεῖν ἔφασαν. Καὶ πρώτου (43) γε τοῦ Διὸς οἱ ποιηταί εὐφωνότερον ᾄδουσι τὰς χαλεπάς πράξεις. Χρύσιπ- πως δὲ ὁ πολλὰ φλυαρήσας, πῶς οὐχὶ εὑρίσκεται σημαίνων τὴν "Ηραν στόματι μιαρῷ συγγίνεσθαι τῷ Διί; Τί γάρ μοι καταλέγειν τὰς ἀσελγείας τῆς μη- τρὸς θεῶν λεγομένης; ἢ Διὸς τοῦ Λατιαρίου διψῶν- τος αίματος άνθρωπείου; ἢ Αττου τοῦ (44) ἀπο κοπτομένου· ἢ ὅτι ὁ Ζεὺς ὁ καλούμενος τραγῳδὸς, κατακλύσας τὴν ἑαυτοῦ χεῖρα, ὥς φασι, νῦν παρὰ Ρωμαίοις θεός τιμᾶται; Σιγῶ τὰ ᾿Αντινόου τεμέ- νη καὶ τὰ τῶν λοιπῶν καλουμένων θεῶν. Καὶ γὰρ ἱστορούμενα τοῖς συνετοῖς καταγέλωτα (45) φέρει. Ητοι οὖν περὶ ἀθεότητος αὐτοὶ ὑπὸ τῶν ἰδίων δογ- μάτων ἐλέγχονται οἱ τὰ τοιαῦτα φιλοσοφήσαντες, ἢ καὶ περὶ πολυμιξίας καὶ ἀθέσμου κοινωνίας. Ἔτι μὴν καὶ ἀνθρωποφορία παρ' αὐτοῖς εὑρίσκεται, δι' ὧν συνέγραψαν γραφῶν, καὶ πρώτους γε οὓς τετι μήκασι θεούς, ταῦτα πεπραχότας (46) ἀναγράφουσιν. κτίστην καὶ ποιητὴν καὶ δημιουργὸν τοῦδε τοῦ παν- τὸς (47), καὶ προνοίᾳ τὰ πάντα διοικεῖσθαι ἐπιστά- μεθα, ἀλλ᾽ ὑπ' αὐτοῦ μόνου· καὶ νόμον ἅγιον μεμα θήκαμεν· ἀλλὰ νομοθέτην Εχομεν τὸν ὄντως Θεόν, ὃς διδάσκει (48) ἡμᾶς δικαιοπραγεῖν, καὶ εὐσεβεῖν, καὶ καλοποιεῖν. Καὶ περὶ μὲν εὐσεβείας λέγει· Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ. Οὐ ποιήσεις σεαυτῷ εἴδωλον, οὐδὲ παντὸς ὁμοίωμα, ὅσα ἐν τῷ οὐρανῷ ἄνω, ἢ (49) ὅσα ἐν τῇ γῇ κάτω, ἢ ὅσα ἐν τοῖς ὕδασιν ὑποκάτω τῆς γῆς· οὐ προσκυνήσεις αὐτοῖς, οὐδὲ μὴ λατρεύσεις αὐτοῖς. Ἐγὼ γάρ είμι Κύριος ὁ Θεός σου. Περὶ δὲ τοῦ καλοποιεῖν ἔφη· Τίμα τον πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα σου, ἵνα εὖ * καὶ τοὺς κακούς. περιτ τούς, καθάπερ ἐξόν τινι. και θάπερ ἐξ οὗ τινι. καθάπερ ἢ ἐξ οὗ τινι. λοιπῶν ποιητῶν. καὶ πρώτους γε οὓς τετιμή- κασι θεούς, καὶ πρώτους γε τοὺς θεούς, ὁμολογοῦσιν αὐτούς. Αττιν. δικαιοπραγεῖν. οὐκ ἔσονται θεοὶ ἕτεροι. τῷ ἄνω. δίδωμί σοι Κύρ ριος ὁ Θεός σου. AD AUTOLYCUM LIB. III. A Mos est poetas nomine æquo dicere, Natura inepti sive sint, sive optimi. Exod. xx, 3, 4, 5. ceni idem valere ac eximium, ac proinde in eodem versu legendum Vox enim inquit, Αtticis non superfluum, sed eximium, excellens, egregium denotat, id quod Conr. Ritters- husius ad Oppiani Halieut. 12, pag. 281, ita proba- tum dedit, ut dubitandi non relinquatur locus. aptius multo quam editiones Parisienses et in marg. Tigurina Ducæus et Tigur. Oxon. et Hamburg., Probat Cl. Wolfius scripturam Regii codicis. Paulo post delendum vel loco vertendum esse, Jovis deorum principis. Sed cum paulo post legamus B At judicare oportet. Quemadmodum et Philemon : Res est molesta, ineptus auditor sedens : Haud namque culpat seipsum præ vecordia. Attendere igitur oportet et considerare quid dica- tur, judicio expendentem quæ a philosophis et poetis dicta sunt. - Nam qui negant deos esse, rursus confitentur, ac infanda facinora ab his patrari dixerunt. Ac Jovis quidem inprimis nefarie facta pleniori ore poeta prædicant. Chrysippus autem qui multa nugatus est, an non signifcare invenitur Junonem ore im- puro cum Jove esse congressam? Quid enim matris illius, quæ dicitur, deorum, aut Jovis Laliaris sanguinem humanum sitientis, aut Attidis castrati lascivias recenseam? aut Jovem illum cognomine Tragœdum, qui suam ipsius, ut perhibent, nanum inundavit, ac nunc deus apud Romanos colitur ? Taceo templa Antinoi et cæterorum, quos vocant, deorum. Risum enim, dum narrantur, cordatis viris excutiunt. Vel impietatis igitur ex suis ipso- rum opinionibus arguuntur qui talia philosophati sunt vel etiam promiscui ac nefandi concubitus. Quin etiam hominum vorandorum inhumanitas apud eos deprehenditur ex iis quæ scripta reliquerunt; et quos colunt deos, principes eos scribunt fuisse ho- C rum facinorum edendorum. - ejus præceptis. Nos autem et Deum confitemur, sed unum, conditorem et creatorem et opificem hujus universi; et providentia gubernari omnia scimus, sed ab eo solo ; et legem sanctam didici- mus, sed legislatorem habemus verum Deum, a quo et justitiam colere et pietatem et bona opera facere edocemur. Ac de pietate quidem sic præce- pit: Non erunt tibi dii alieni præter me. Non facies tibi ipsi idolum, nec cujusquam similitudinem quæ- cunque în cœlis desuper, aut quæcunque in terra deorsum, aut quæcunque in aquis sunt subter terram. Non adorabis ea neque coles illa; ego enim sum Do- minus Deus tuus ". De bonis autem operibus sic D et supra eamdem vocem his in locis eodem modo interpre- tandam crediderim. Supra leg. gensis. Aliæ aptius deest in Regio codice. Μox idenı ms. et editio Tigurina. Aliæ Quin etiam hæc omnino desunt in editionibus Parisiensibus anni et 1636. Infra Reg. codex 8. Αρνούμενοι γὰρ θεοὺς εἶναι, πάλιν ὁμολογοῦ 9. Ἡμεῖς δὲ καὶ Θεὸν ὁμολογοῦμεν, ἀλλ᾽ ἕνα, τὸν (41) Περιττούς. Cl. Wolfius contendit hanc vo- (42) Καθάπερ καὶ ὁ Φιλήμων. Ita Regius codex, (43) Καὶ πρώτου. Existimat eruditus Wollius hoc 8. Scelera diis attributa a scriptoribus ethnicis.— 9. Christianorum doctrina de Deo, et de decems (44) "Αττου τοῦ. Ita cod. Reg. et editio Hanbur- (45) Καταγέλωτα. Uterque codex κατὰ γέλωτα. (46) Πεπραχότας. Cod. Reg. πεπραγότας. (47) Τοῦ παντός. Editi addunt κόσμου,quod multo (48) Διδάσκει. Cod. Reg. καὶ διδάσκει et mox καὶ (49) Ἐν τῷ οὐρανῷ ἄνω ἡ. Ita uterque codex
καὶ εὔξασθε πρὸς κύριον τὸν θεὸν ὑμῶν ἐκτενῶς, ὅπως ἐλεήσῃ ὑμᾶς, καὶ ἐξαλείψει τὰ ἁμαρτήματα ὑμῶν. ὁμοίως καὶ ἕτερος Ζαχαρίας· Τάδε λέγει κύριος παντοκράτωρ· Κρίμα ἀληθείας κρίνετε, καὶ ἔλεος καὶ οἰκτιρμὸν ποιεῖτε ἕκαστος πρὸς τὸν πλησίον αὐτοῦ, καὶ χήραν καὶ ὀρφανὸν καὶ προσήλυτον μὴ καταδυναστεύσητε, καὶ κακίαν ἕκαστος μὴ μνησικακείτω τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν, λέγει κύριος παντοκράτωρ. Καὶ περὶ σεμνότητος οὐ μόνον διδάσκει ἡμᾶς ὁ ἅγιος λόγος τὸ μὴ ἁμαρτάνειν ἔργῳ, ἀλλὰ καὶ μέχρις ἐννοίας, τὸ μηδὲ τῇ καρδίᾳ ἐννοηθῆναι περί τινος κακοῦ, ἢ θεασάμενον τοῖς ὀφθαλμοῖς ἀλλοτρίαν γυναῖκα ἐπιθυμῆσαι. Σολομὼν μὲν οὖν, ὁ βασιλεὺς καὶ προφήτης γενόμενος, ἔφη· Οἱ ὀφθαλμοί σου ὀρθὰ βλεπέτωσαν, τὰ δὲ βλέφαρά σου νευέτω δίκαια· ὀρθὰς ποίει τροχιὰς σοῖς ποσίν. ἡ δὲ εὐαγγέλιος φωνὴ ἐπιτατικώτερον διδάσκει περὶ ἁγνείας λέγουσα· Πᾶς ὁ ἰδὼν γυναῖκα ἀλλοτρίαν πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι αὐτὴν ἤδη ἐμοίχευσεν αὐτὴν ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ. καὶ ὁ γαμῶν, φησίν, ἀπολελυμένην ἀπὸ ἀνδρὸς μοιχεύει, καὶ ὃς ἀπολύει γυναῖκα παρεκτὸς λόγου πορνείας ποιεῖ αὐτὴν μοιχευθῆναι. ἔτι ὁ Σολομών φησιν·Κοινώς ποιητὰς ἔθος ἐστὶ καλεῖν Καὶ τοὺς περιττούς (41) τῇ φύσει, καὶ τοὺς και [ούς. Εδει δὲ κρίνειν. Καθάπερ καὶ ὁ Φιλήμων (42)· Χαλεπὸν ἀκροατὴς ἀσύνετος καθήμενος· Ὑπὸ γὰρ ἀνοίας οὐχ ἑαυτὸν μέμφεται. Χρὴ οὖν προσέχειν καὶ νοεῖν τὰ λεγόμενα, κριτικῶς ἐξετάζοντα τὰ ὑπὸ τῶν φιλοσόφων καὶ τῶν λοιπῶν ποιητῶν εἰρημένα. σιν αὐτοὶ, καὶ τούτους πράξεις ἀθέσμους ἐπιτελεῖν ἔφασαν. Καὶ πρώτου (43) γε τοῦ Διὸς οἱ ποιηταί εὐφωνότερον ᾄδουσι τὰς χαλεπάς πράξεις. Χρύσιπ- πως δὲ ὁ πολλὰ φλυαρήσας, πῶς οὐχὶ εὑρίσκεται σημαίνων τὴν "Ηραν στόματι μιαρῷ συγγίνεσθαι τῷ Διί; Τί γάρ μοι καταλέγειν τὰς ἀσελγείας τῆς μη- τρὸς θεῶν λεγομένης; ἢ Διὸς τοῦ Λατιαρίου διψῶν- τος αίματος άνθρωπείου; ἢ Αττου τοῦ (44) ἀπο κοπτομένου· ἢ ὅτι ὁ Ζεὺς ὁ καλούμενος τραγῳδὸς, κατακλύσας τὴν ἑαυτοῦ χεῖρα, ὥς φασι, νῦν παρὰ Ρωμαίοις θεός τιμᾶται; Σιγῶ τὰ ᾿Αντινόου τεμέ- νη καὶ τὰ τῶν λοιπῶν καλουμένων θεῶν. Καὶ γὰρ ἱστορούμενα τοῖς συνετοῖς καταγέλωτα (45) φέρει. Ητοι οὖν περὶ ἀθεότητος αὐτοὶ ὑπὸ τῶν ἰδίων δογ- μάτων ἐλέγχονται οἱ τὰ τοιαῦτα φιλοσοφήσαντες, ἢ καὶ περὶ πολυμιξίας καὶ ἀθέσμου κοινωνίας. Ἔτι μὴν καὶ ἀνθρωποφορία παρ' αὐτοῖς εὑρίσκεται, δι' ὧν συνέγραψαν γραφῶν, καὶ πρώτους γε οὓς τετι μήκασι θεούς, ταῦτα πεπραχότας (46) ἀναγράφουσιν. κτίστην καὶ ποιητὴν καὶ δημιουργὸν τοῦδε τοῦ παν- τὸς (47), καὶ προνοίᾳ τὰ πάντα διοικεῖσθαι ἐπιστά- μεθα, ἀλλ᾽ ὑπ' αὐτοῦ μόνου· καὶ νόμον ἅγιον μεμα θήκαμεν· ἀλλὰ νομοθέτην Εχομεν τὸν ὄντως Θεόν, ὃς διδάσκει (48) ἡμᾶς δικαιοπραγεῖν, καὶ εὐσεβεῖν, καὶ καλοποιεῖν. Καὶ περὶ μὲν εὐσεβείας λέγει· Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ. Οὐ ποιήσεις σεαυτῷ εἴδωλον, οὐδὲ παντὸς ὁμοίωμα, ὅσα ἐν τῷ οὐρανῷ ἄνω, ἢ (49) ὅσα ἐν τῇ γῇ κάτω, ἢ ὅσα ἐν τοῖς ὕδασιν ὑποκάτω τῆς γῆς· οὐ προσκυνήσεις αὐτοῖς, οὐδὲ μὴ λατρεύσεις αὐτοῖς. Ἐγὼ γάρ είμι Κύριος ὁ Θεός σου. Περὶ δὲ τοῦ καλοποιεῖν ἔφη· Τίμα τον πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα σου, ἵνα εὖ * καὶ τοὺς κακούς. περιτ τούς, καθάπερ ἐξόν τινι. και θάπερ ἐξ οὗ τινι. καθάπερ ἢ ἐξ οὗ τινι. λοιπῶν ποιητῶν. καὶ πρώτους γε οὓς τετιμή- κασι θεούς, καὶ πρώτους γε τοὺς θεούς, ὁμολογοῦσιν αὐτούς. Αττιν. δικαιοπραγεῖν. οὐκ ἔσονται θεοὶ ἕτεροι. τῷ ἄνω. δίδωμί σοι Κύρ ριος ὁ Θεός σου. AD AUTOLYCUM LIB. III. A Mos est poetas nomine æquo dicere, Natura inepti sive sint, sive optimi. Exod. xx, 3, 4, 5. ceni idem valere ac eximium, ac proinde in eodem versu legendum Vox enim inquit, Αtticis non superfluum, sed eximium, excellens, egregium denotat, id quod Conr. Ritters- husius ad Oppiani Halieut. 12, pag. 281, ita proba- tum dedit, ut dubitandi non relinquatur locus. aptius multo quam editiones Parisienses et in marg. Tigurina Ducæus et Tigur. Oxon. et Hamburg., Probat Cl. Wolfius scripturam Regii codicis. Paulo post delendum vel loco vertendum esse, Jovis deorum principis. Sed cum paulo post legamus B At judicare oportet. Quemadmodum et Philemon : Res est molesta, ineptus auditor sedens : Haud namque culpat seipsum præ vecordia. Attendere igitur oportet et considerare quid dica- tur, judicio expendentem quæ a philosophis et poetis dicta sunt. - Nam qui negant deos esse, rursus confitentur, ac infanda facinora ab his patrari dixerunt. Ac Jovis quidem inprimis nefarie facta pleniori ore poeta prædicant. Chrysippus autem qui multa nugatus est, an non signifcare invenitur Junonem ore im- puro cum Jove esse congressam? Quid enim matris illius, quæ dicitur, deorum, aut Jovis Laliaris sanguinem humanum sitientis, aut Attidis castrati lascivias recenseam? aut Jovem illum cognomine Tragœdum, qui suam ipsius, ut perhibent, nanum inundavit, ac nunc deus apud Romanos colitur ? Taceo templa Antinoi et cæterorum, quos vocant, deorum. Risum enim, dum narrantur, cordatis viris excutiunt. Vel impietatis igitur ex suis ipso- rum opinionibus arguuntur qui talia philosophati sunt vel etiam promiscui ac nefandi concubitus. Quin etiam hominum vorandorum inhumanitas apud eos deprehenditur ex iis quæ scripta reliquerunt; et quos colunt deos, principes eos scribunt fuisse ho- C rum facinorum edendorum. - ejus præceptis. Nos autem et Deum confitemur, sed unum, conditorem et creatorem et opificem hujus universi; et providentia gubernari omnia scimus, sed ab eo solo ; et legem sanctam didici- mus, sed legislatorem habemus verum Deum, a quo et justitiam colere et pietatem et bona opera facere edocemur. Ac de pietate quidem sic præce- pit: Non erunt tibi dii alieni præter me. Non facies tibi ipsi idolum, nec cujusquam similitudinem quæ- cunque în cœlis desuper, aut quæcunque in terra deorsum, aut quæcunque in aquis sunt subter terram. Non adorabis ea neque coles illa; ego enim sum Do- minus Deus tuus ". De bonis autem operibus sic D et supra eamdem vocem his in locis eodem modo interpre- tandam crediderim. Supra leg. gensis. Aliæ aptius deest in Regio codice. Μox idenı ms. et editio Tigurina. Aliæ Quin etiam hæc omnino desunt in editionibus Parisiensibus anni et 1636. Infra Reg. codex 8. Αρνούμενοι γὰρ θεοὺς εἶναι, πάλιν ὁμολογοῦ 9. Ἡμεῖς δὲ καὶ Θεὸν ὁμολογοῦμεν, ἀλλ᾽ ἕνα, τὸν (41) Περιττούς. Cl. Wolfius contendit hanc vo- (42) Καθάπερ καὶ ὁ Φιλήμων. Ita Regius codex, (43) Καὶ πρώτου. Existimat eruditus Wollius hoc 8. Scelera diis attributa a scriptoribus ethnicis.— 9. Christianorum doctrina de Deo, et de decems (44) "Αττου τοῦ. Ita cod. Reg. et editio Hanbur- (45) Καταγέλωτα. Uterque codex κατὰ γέλωτα. (46) Πεπραχότας. Cod. Reg. πεπραγότας. (47) Τοῦ παντός. Editi addunt κόσμου,quod multo (48) Διδάσκει. Cod. Reg. καὶ διδάσκει et mox καὶ (49) Ἐν τῷ οὐρανῷ ἄνω ἡ. Ita uterque codex
PG 6:1140Ἀποδήσει τις πῦρ ἐν ἱματίῳ, τὰ δὲ ἱμάτια αὐτοῦ οὐ κατακαύσει; ἢ περιπατήσει τις ἐπ’ ἀνθράκων πυρός, τοὺς δὲ πόδας οὐ κατακαύσει; οὕτως ὁ εἰσπορευόμενος πρὸς γυναῖκα ὕπανδρον οὐκ ἀθῳωθήσεται. Καὶ τοῦ μὴ μόνον ἡμᾶς εὐνοεῖν τοῖς ὁμοφύλοις, ὡς οἴονταί τινες, Ἠσαί̈ας ὁ προφήτης ἔφη· Εἴπατε τοῖς μισοῦσιν ὑμᾶς καὶ τοῖς βδελυσσομένοις· ἀδελφοὶ ἡμῶν ἔστε, ἵνα τὸ ὄνομα κυρίου δοξασθῇ καὶ ὀφθῇ ἐν τῇ εὐφροσύνῃ αὐτῶν. τὸ δὲ εὐαγγέλιον· Ἀγαπᾶτε, φησίν, τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν καὶ προσεύχεσθε ὑπὲρ τῶν ἐπηρεαζόντων ὑμᾶς. ἐὰν γὰρ ἀγαπᾶτε τοὺς ἀγαπῶντας ὑμᾶς, ποῖον μισθὸν ἔχετε; τοῦτο καὶ οἱ λῃσταὶ καὶ οἱ τελῶναι ποιοῦσιν. Τοὺς δὲ ποιοῦντας τὸ ἀγαθὸν διδάσκει μὴ καυχᾶσθαι, ἵνα μὴ ἀνθρωπάρεσκοι ὦσιν. Μὴ γνώτω γάρ, φησίν, ἡ χείρ σου ἡ ἀριστερὰ τί ποιεῖ ἡ χείρ σου ἡ δεξιά. ἔτι μὴν καὶ περὶ τοῦ ὑποτάσσεσθαι ἀρχαῖς καὶ ἐξουσίαις καὶ εὔχεσθαι ὑπὲρ αὐτῶν κελεύει ἡμᾶς ὁ θεῖος λόγος, ὅπως ἤρεμον καὶ ἡσύχιον βίον διάγωμεν. καὶ διδάσκει ἀποδιδόναι πᾶσιν τὰ πάντα, τῷ τὴν τιμὴν τὴν τιμήν, τῷ τὸν φόβον τὸν φόβον, τῷ τὸν φόρον τὸν φόρον, μηδένι μηδὲν ὀφελεῖν ἢ μόνον τὸ ἀγαπᾶν πάντας.Α σοι γένηται, καὶ ἵνα μακροχρόνιος ἔσῃ ἐπὶ τῆς γῆς, ἣν ἐγὼ δίδωμί σοι Κύριος ὁ Θεός. Ἔτι περὶ δικαιοσύνης· Οὐ μοιχεύσεις, οὐ φονεύσεις, οὐ κλέψεις, οὐ ψευδομαρτυρήσεις κατὰ τοῦ πλησίον σου μαρτυρίαν ψευδῆ. Οὐκ ἐπιθυμήσεις τὴν συ ναῖκα τοῦ πλησίον σου. Οὐκ ἐπιθυμήσεις τὴν οἰ- κίαν αὐτοῦ, οὐδὲ τὸν ἀγρὸν αὐτοῦ, οὐδὲ τὸν παῖ- δα αὐτοῦ, οὐδὲ τὴν παιδίσκην αὐτοῦ, οὐδὲ τοῦ βοὸς αὐτοῦ, οὐδὲ τοῦ ὑποζυγίου αὐτοῦ, οὐδὲ παν- τὸς κτήνους αὐτοῦ, οὔτε ὅσα ἐστὶ τῷ πλησίον σου. Οὐ διαστρέψεις κρίμα πένητος ἐν κρίσει απ τοῦ. Ἀπὸ παντὸς ῥήματος ἀδίκου διαπιστήσῃ. Αθῶον καὶ δίκαιον οὐκ ἀποκτενεῖς· οὐ δικαιώ σεις τὸν ἀσεβῆ· καὶ δῶρα οὐ λήψῃ· τὰ γὰρ δώρα ἀποτυφλοῖ ὀφθαλμοὺς βλεπόντων, καὶ λυμαίνε ται ῥήματα δίκαια. Τούτου μὲν οὖν τοῦ θείου νό μου διάκονος γεγένηται Μωϋσῆς, ὁ καὶ θεράπων τοῦ Θεοῦ, παντὶ μὲν τῷ κόσμῳ, παντελῶς δὲ τοῖς Ἑβραίοις τοῖς καὶ Ἰουδαίοις καλουμένοις, οὓς κατ εδούλωσεν (50) ἀρχῆθεν βασιλεύς Αἰγύπτου, τυγ- χάνοντας σπέρμα δίκαιον ἀνδρῶν θεοσεβῶν, καὶ ὁσίων, ᾽Αβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ. Ο Θεός (51) μνησθεὶς καὶ ποιήσας θαυμάσια καὶ τέρατα διὰ Μω ϋσέως παράδοξα, ἐῤῥύσατο αὐτοὺς, καὶ ἐξήγαγεν ἐκ τῆς Αἰγύπτου, ἀγαγὼν αὐτοὺς διὰ τῆς ἐρήμου και λουμένης· οὓς καὶ ἀποκατέστησεν εἰς τὴν Χανα ναίαν γῆν, μετέπειτα Ἰουδαίαν ἐπικληθεῖσαν, καὶ νόμον (52) παρέθετο, καὶ ἐδίδαξεν αὐτοὺς ταῦτα. Τοῦ μὲν οὖν νόμου μεγάλου καὶ θαυμασίου πρὸς πα σαν δικαιοσύνην ὑπάρχοντος δέκα κεφάλαια & προειρήκαμεν τοιαῦτά ἐστιν. -- γύπτῳ, ὄντες τὸ γένος Ἑβραῖοι (55) ἀπὸ γῆς τῆς Χαλδαϊκῆς (κατ' ἐκεῖνο (54) καιροῦ λιμοῦ γενομέ- νης ἀνάγκην ἔσχον μετελθεῖν εἰς Αἴγυπτον σιτίων ἐκεῖ πιπρασκομένων, ἔνθα καὶ χρόνῳ παρώκησαν· ταῦτα δὲ αὐτοῖς συνέβη κατὰ προαναφώνησιν Θεοῦ )· παροικήσαντες οὖν ἐν Αἰγύπτῳ ἔτεσι τετρακοσίοις καὶ τριάκοντα, ἐν τῷ τὸν Μωϋσῆν μέλλειν ἐξάγειν αὐτ τοὺς εἰς τὴν ἔρημον, ὁ Θεὸς ἐδίδαξεν αὐτοὺς διὰ τοῦ νόμου λέγων· Προσήλυτον οὐ θλίψετε· ὑμεῖς γὰρ οἴδατε τὴν ψυχὴν τοῦ προσηλύτου· αὐτοὶ γὰρ προσήλυτοι ἦτε ἐν τῇ γῇ Αἰγύπτῳ. αὐτοῖς ἐν τῷ παραβῆναι τὸν λαὸν, ἀγαθὸς ὢν καὶ ν οἰκτίρμων ὁ Θεός, μὴ βουλόμενος διαφθείραι αὐτοὺς πρὸς τὸ δεδωκέναι (55) τὸν νόμον, ὕστερον δὲ καὶ (56) προφήτας ἐξέπεμψεν αὐτοῖς ἐκ τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν, πρὸς τὸ διδάσκειν καὶ ἀναμιμνήσκειν τὰ τοῦ νόμου αὐτοὺς, καὶ ἐπιστρέφειν εἰς μετάνοιαν, τοῦ μηκέτι • κατεδουλώσατο. Εβραίων. 9. κατ' ἐκεῖνο γὰρ καιροῦ. λιμού γενομένου. πρὸς τῷ, THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI ait : Honora patrem tuum et matrem tuam, ut bene tibi sit, et ut longævus sis super terram quam ego do tibi Dominus Deus 38. Atque etiam de justitia : Non machaberis. Non occides. Non furaberis. Non falso testaberis contra proximum tuum testimonium fal- sum. Non concupisces uxorem proximi tui. Non concupisces domum ejus, nec agrum nec servum ejus, nec ancillam ejus, nec borem ejus, nec subjugale, neque ullum pecus ejus, neque quæcunque sunt proxi- mi tui. Non perverles judicium pauperis in judicio ejus. Ab omni verbo injusto recedes. Innocentem et justum non occides, nec justificabis impium, et mu- nera non accipies; munera enim excæcant oculos videntium et pervertunt verba justa”. Hujus divina legis minister fuit Moyses famulus Dei, toti quidem mundo, præcipue vero Hebræis qui et Ju- dæi dicti sunt; quos antiquitus rex Ægypti in ser- vitutem redegit, cum essent semen justum homi- num piorum et sanctorum, Abraham, Isaac, et Jacob. Horum recordatus Deus, factisque miraculis et stupendis per Moysen prodigiis liberavit eos et ex Ægypto eduxit, ac per eam regionem, quæ de- serta dicitur, deductos restituit in terram Chana- nam, quæ postea Judaa vocata est, legemque posuit, et hæc eos edocuit. Magnæ igitur et admi- rabilis ad omnem justitiam legis decem capita, quæ modo retulimus, sic habent. Quoniam igitur inquilini ia Ægypto fuerant, qui genere Hebræi erant ex Chaldæa (orta enim his temporibus fame, necesse habuerunt in Ægyptum transmigrare frumenti causa, quod illic vendebatur, ubi et diu commorati sunt. Hæc autem eis evenie- bant secundum Dei prædictionem) cum, inquam, inquilini in Ægypto annis quadringentis et triginta fuissent, cumque illos Moyses in desertum perdu- cturus esset; sic eos Deus per legem edocuit: Pe- regrinum non affligetis: vos enim nostis animam pe- regrini: ipsi enim peregrini in terra Ægypti fui- stis 40. - datam populus transgrederetur, benignus et mise- B -C D ricors Deus nolens eos e medio tollere, ad legem, Exod. XXIII, quam eis dederat, illud etiam adjecit, ut prophetas eis deinceps ex fratribus suis mitteret, qui docerent et in memoriam redigerent instituta legis, atque ad pœnitentiam eos converterent, quo amplius lbid., 12. Ibid,, 13, e: Deut. xx, 19. pro Eodem errato laborant editiones Parisienses anui et 1636. Alize praeterea legendum Ibidem Regius codex atque ita legitur in Hamburgensi editione, sed sine auctoritate codicis ms. cod. Reg., nec idcirco tamen delenda, ut in edit. Hamb. hæc vocula dé, quam sæpe alias in ejusmodi locis adhiberi observavimus. 10. Præceplum de humanitale in advenas. 11. De pœnitentia. Cum autem legem eis a Deo 10. Ἐπειδὴ οὖν προσήλυτοι ἐγενήθησαν ἐν γῇ Αἰ 11. Τὸν μὲν οὖν νόμον τὸν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ δεδομένον (50) Κατεδούλωσεν. Uterque ms. κατεδουλώσατε (51) Ὁ Θεός. Legendum ὧν ὁ Θεός. (52) Καὶ νόμον. Oxoniensis editio κατά νόμον. (53) Εβραίοι. Sic uterque ms. et editio Hamb. (54) Κατ' ἐκεῖνο. Lucem affert parenthesis, sed (55) Πρὸς τὸ δεδωκέναι. Liquet legendum esse (36) Ὕστερον δὲ καί. Deest utraque vocula in
PG 6:1142Σκόπει τοίνυν εἰ οἱ τὰ τοιαῦτα μανθάνοντες δύνανται ἀδιαφόρως ζῆν καὶ συμφύρεσθαι ταῖς ἀθεμίτοις μίξεσιν, ἢ τὸ ἀθεώτατον πάντων, σαρκῶν ἀνθρωπείων ἐφάπτεσθαι, ὅπου γε καὶ τὰς θέας τῶν μονομάχων ἡμῖν ἀπείρηται ὁρᾶν, ἵνα μὴ κοινωνοὶ καὶ συνίστορες φόνων γενώμεθα. ἀλλ’ οὐδὲ τὰς λοιπὰς θεωρίας ὁρᾶν χρή, ἵνα μὴ μολύνωνται ἡμῶν οἱ ὀφθαλμοὶ καὶ τὰ ὦτα, γινόμενα συμμέτοχα τῶν ἐκεῖ φωνῶν ᾀδομένων. εἰ γὰρ εἴποι τις περὶ ἀνθρωποβορίας, ἐκεῖ τὰ Θυέστου καὶ Τηρέως τέκνα ἐσθιόμενα· εἰ δὲ περὶ μοιχείας, οὐ μόνον περὶ ἀνθρώπων ἀλλὰ καὶ περὶ θεῶν, ὧν καταγγέλλουσιν εὐφώνως μετὰ τιμῶν καὶ ἄθλων, παρ’ αὐτοῖς τραγῳδεῖται. μακρὰν δὲ ἀπείη χριστιανοῖς ἐνθυμηθῆναί τι τοιοῦτο πρᾶξαι, παρ’ οἷς σωφροσύνη πάρεστιν, ἐγκράτεια ἀσκεῖται, μονογαμία τηρεῖται, ἁγνεία φυλάςσεται, ἀδικία ἐκπορθεῖται, ἁμαρτία ἐκριζοῦται, δικαιοσύνη μελετᾶται, νόμος πολιτεύεται, θεοσέβεια πράσσεται, θεὸς ὁμολογεῖται, ἀλήθεια βραβεύει, χάρις συντηρεῖ, εἰρήνη περισκέπει, λόγος ἅγιος ὁδηγεῖ, σοφία διδάσκει, ζωὴ βραβεύει, θεὸς βασιλεύει.
PG 6:1144Πολλὰ μὲν οὖν ἔχοντες λέγειν περὶ τῆς καθ’ ἡμᾶς πολιτείας καὶ τῶν δικαιωμάτων τοῦ θεοῦ καὶ δημιουργοῦ πάσης κτίσεως, τὰ νῦν αὐτάρκως ἡγούμεθα ἐπιμεμνῆσθαι, εἰς τὸ καί σε ἐπιστῆσαι μάλιστα ἐξ ὧν ἀναγινώσκεις ἕως τοῦ δεῦρο, ἵνα ὡς φιλομαθὴς ἐγενήθης ἕως τοῦ δεῦρο οὕτως καὶ φιλομαθὴς ἔσῃ. Θέλω δέ σοι καὶ τὰ τῶν χρόνων θεοῦ παρέχοντος νῦν ἀκριβέστερον ἐπιδεῖξαι, ἵνα ἐπιγνῷς ὅτι οὐ πρόσφατος οὐδὲ μυθώδης ἐστὶν ὁ καθ’ ἡμᾶς λόγος, ἀλλ’ ἀρχαιότερος καὶ ἀληθέστερος ἁπάντων ποιητῶν καὶ συγγραφέων, τῶν ἐπ’ ἀδήλῳ συγγραψάντων. οἱ μὲν γὰρ τὸν κόσμον ἀγένητον εἰπόντες εἰς τὸ ἀπέραντον ἐχώρησαν, ἕτεροι δὲ γενητὸν φήσαντες εἶπον ὡς ἤδη μυριάδας ἐτῶν πεντεκαίδεκα ἐληλυθέναι καὶ τρισχίλια ἑβδομήκοντα πέντε ἔτη. ταῦτα μὲν οὖν Ἀπολλώνιος ὁ Αἰγύπτιος ἱστορεῖ. Πλάτων δέ, ὁ δοκῶν Ἑλλήνων σοφώτερος γεγενῆσθαι, εἰς πόσην φλυαρίαν ἐχώρησεν ἐν γὰρ ταῖς Πολιτείαις αὐτοῦ ἐπιγραφομέναις ῥητῶς κεῖται· Πῶς γὰρ ἄν, εἴ γε ἔμενε τάδε οὕτως πάντα χρόνον ὡς νῦν διακοσμεῖται, καινὸν ἀνευρίσκετό ποτε ὁτιοῦν τοῦτο; ὅτι μὲν μυριάκις μυρία ἔτη διελάνθανεν ἄρα τοὺς τότε· χίλια δ’ ἀφ’ οὗ γέγονεν ἢ δὶς τοσαῦτα ἔτη·ἁμαρτάνειν. Εἰ δὲ ἐπιμένοιεν ἐν ταῖς φαύλαις (57) πράξεσι, προανεφώνησεν (58) υποχειρίους αὐτοὺς παραδοθῆναι πάσαις ταῖς βασιλείαις τῆς γῆς· καὶ ὅτι ταῦτα αὐτοῖς ἤδη ἀπέβη, φανερὸν μέν ἐστι. Περὶ μὲν οὖν τῆς μετανοίας Ησαΐας ὁ προφήτης κοινῶς μὲν πρὸς πάντας, διαρρήδην δὲ πρὸς τὸν λαὸν λέγει· Ζη τήσατε τὸν Κύριον, καὶ ἐν τῷ εὑρίσκειν αὐτὸν ἐπικαλέσασθε· ἡνίκα δ' ἂν ἐγγίζῃ ὑμῖν, ἀπολι- πέτω ὁ ἀσεβὴς τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ, καὶ ἀνὴρ ἄνομος τὰς βουλὰς αὑτοῦ, καὶ ἐπιστραφήτω ἐπὶ Κύριον τὸν Θεὸν αὑτοῦ, καὶ ἐλεηθήσεται, ὅτι ἐπιπολύ ἀφήσει τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν. Καὶ ἕτερος προφήτης Ἐζεκιήλ φησιν· Ἐὰν ἀποστραφῇ ὁ ἄνομος ἀπὸ πασῶν τῶν ἀνομιῶν ὧν ἐποίησε, καὶ φυλάξῃ τὰς ἐντολάς μου, καὶ ποιήσῃ τὰ δικαιώματά μου, ζων ζήσεται (59), καὶ οὐ μὴ ἀποθάνῃ, πᾶσαι αἱ ἀδι- κίαι αὐτοῦ ἃς ἐποίησεν οὐ μὴ μνησθῶσιν, ἀλλὰ τῇ δικαιοσύνῃ ᾗ ἐποίησε ζήσεται, ὅτι οὐ βούλο μαι τὸν θάνατον τοῦ ἀνόμου, λέγει Κύριος, άλλ' ἐπιστρέψαι (60) ἀπὸ τῆς ὁδοῦ τῆς πονηρᾶς, καὶ ζῇν αὐτόν. Πάλιν ὁ Ἡσαΐας· Ἐπιστράφητε οἱ τὴν βαθεῖαν βουλὴν βουλευόμενοι καὶ ἄνομον, ἵνα σωθήσεσθε. Καὶ ἕτερος, Ἱερεμίας· Ἐπιστράφητε ἐπὶ Κύριον τὸν Θεὸν ὑμῶν, ὡς ὁ τρυγῶν ἐπὶ τὸν κάρτελλον αὑτοῦ, καὶ ἐλεηθήσεσθε. Πολλὰ μὲν οὖν, μᾶλλον δὲ ἀναρίθμητά ἐστι τὰ ἐν ταῖς ἁγίαις Γραφαῖς εἰρημένα περὶ μετανοίας, ἀεὶ τοῦ Θεοῦ βου- λομένου επιστρέφειν τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων ἀπὸ πασῶν τῶν ἁμαρτιῶν. Β εἴρηκεν, ἀκόλουθα εὑρίσκεται καὶ τὰ τῶν προφητῶν, ο καὶ τῶν Εὐαγγελίων ἔχειν, διὰ τὸ τοὺς πάντας πνευ ματοφόρους ἑνὶ Πνεύματι Θεοῦ λελαληκέναι. Ὁ γοῦν Ησαΐας οὕτως ἔφη· Ἀφέλετε τὰς πονηρίας ἀπὸ τῶν ψυχῶν ὑμῶν, μάθετε καλὸν ποιεῖν, ἐκζητή σατε κρίσιν, βύσασθε αδικούμενον, κρίνατε όρο φανῷ (61), καὶ δικαιώσατε χήραν. Ετι ὁ αὐτὸς, Διάλυε, φησίν, πάντα σύνδεσμον ἀδικίας· λύε στραγγαλίας βιαίων συναλλαγμάτων· ἀποστελλε τεθραυσμένους ἐν ἀφέσει· καὶ πᾶσαν συγγραφήν ἄδικον διάσπα· διάθρυπτε πεινῶντι τὸν ἄρτον σου, καὶ πτωχοὺς ἀστέγους εἰσάγαγε εἰς τὸν οἶκόν σου. Ἐὰν ἴδῃς γυμνὸν, περίβαλλε, καὶ ἀπὸ τῶν οἰκείων τοῦ σπέρματός σου οὐχ ὑπερόψη. Τότε ραγήσεται πρώιμον τὸ φῶς σου (62), καὶ τὰ Κάματά σου ταχὺ ἀνατελεῖ· καὶ προπορεύσεται ἔμπροσθέν σου ή δικαιοσύνη σου. Ομοίως καὶ Ἱερεμίας, Στῆτε, φησὶν, ἐπὶ ταῖς ὁδοῖς, καὶ ἴδετε, καὶ ἐπερωτήσατε ποία ἐστὶν ἡ ὁδὸς Κυρίου τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἡ ἀγαθὴ, καὶ βαδίζετε ἐν αὐτῇ (63), καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν. - ΧΙΙ, προανεφώνησαν. πρώϊμον. ἐν αὐτῇ. AD AUTOLYCUM LIB. III. A non peccarent. Sin autem in pravis actionibus permanerent, prænuntiavit fore ut captivi tra- derentur omnibus regnis terræ; quæ quidem jam eis evenisse in promptu est. De pœnitentia igi- tur Isaias propheta communiter quidem omnes, nominatim vero populum alloquitur : Quærite Do- minum, et in inveniendo eum, invocale, et post- quam vobis appropinquaverit, relinquat impius vias suas, et vir iniquus cogitationes suas, et conver- tatur ad Dominum et misericordiam consequetur ; quia multum dimittet peccata vestra “. Et Ezechiel alius propheta ait : Si iniquus averterit se ab omni bus iniquitatibus quas fecit, et custodierit præcepta mea, et fecerit justificationes meas, vivens vivet et non morietur, et iniquitates ejus quas fecit non me- morabuntur, sed justitia, quam fecit, vivet, quia nolo mortem iniqui, dicit Dominus, sed ut avertat se a via sua mala et vivat ". Rursus Isaias: Convertimini qui profundum consilium initis et iniquum ut salve- mini “ª. Et alius propheta Jeremias: Convertimini ad Dominum Deum vestrum, quemadmodum vinde- mians ad cartellum suum et misericordiam conseque- mini". Multa quiden vel potius innumerabilia sunt de pœnitentia in Scripturis sanctis dicta, vo- lente semper Deo humanum genus ab omnibus pec- calis convertere. D Adhuc etiam et de justitia quam lex præcipit, consentaneæ inveniuntur pro- phetarum et Evangeliorum sententiæ, propterea quod omnes uno Dei allati Spiritu locuti sunt. Sic igitur Isaias ait: Auferte mala ex animabus vestris, discite facere bonum, quærite judicium, liberate op- pressum, judicate pupillo, et justificate viduam *. Idem : Dissolve, inquit, omnem colligaturam iniqui talis; solve obligationes violentorum contractuum; dimitte fractos in remissionem, et omnem scriptu- ram iniquam conscinde; frange esurienti panem tuum, et pauperes sine tecto induc in domum tuam, si videris nudum, operi; et domesticos seminis tui ne despexeris. Tunc erumpet matutinum lumen tuum, et sanitates tuæ cito orientur, et præibit ante te justi- tia tua **. Similiter Jeremias: State, inquit, super vias et videte et interrogate qualis sit via Domini nostri bona, et ambulate in ea, et invenietis requiem animabus vestris. Judicium justum judicate, quia in his est voluntas Domini Dei vestri ". Similia dicit Moyses : Custodite judicium et appropinquale ad Dominum Deum vestrum, qui firmavit cœlum et cor- ** Jer. vi, 9. Isa. 1, 6, 7. * Isa, Lv.6, 7. * Ezech. viji, et seqq Isa. et xLv, 22. Isa. Lvult, 6. 8. * Jer. vi, 16. tavit Regius codex. Omissa fuerat in editis ob simi- lem syllabam verbi sequentis. anni et 1636, 12. Ἔτι μὴν καὶ περὶ δικαιοσύνης, ἧς ὁ νόμος 12. De justitia. (57) Ἐν ταῖς φαύλαις. Præpositionem suppedi- (58) Προανεφώνησεν. Εditiones Oxon. et Paris. (59) Ζήσεται. Reg. Ζήσηται. (60) Αλλ' ἐπιστρέψαι. Reg. ὡς ἐπιστρέψαι. (61) Ορφανῷ. Cod. Reg. ὀρφανά. (62) Πρώιμον τὸ φῶς σου. Tigur. τὸ φῶς σου (63) Βαδίζετε ἐν αὐτῇ. Uterque cod. βαδίζετε τὰ
τὰ μὲν ἀπὸ Δαιδάλου καταφανῆ γέγονεν, τὰ δὲ ἀπὸ Ὀρφέως, τὰ δὲ ἀπὸ Παλαμήδους. καὶ ταῦτα εἰπὼν γεγενῆσθαι, τὰ μὲν μυριάκις μυρία ἔτη ἀπὸ κατακλυσμοῦ ἕως Δαιδάλου δηλοῖ. καὶ πολλὰ φήσας περὶ πολέων καὶ κατοικισμῶν καὶ ἐθνῶν, ὁμολογεῖ εἰκασμῷ ταῦτα εἰρηκέναι. λέγει γάρ· Εἰ γοῦν, ὦ ξένε, τις ἡμῖν ὑπόσχηται θεὸς ὡς, ἂν ἐπιχειρήσωμεν [τὸ β] τῇ τῆς νομοθεσίας σκέψει, τῶν νῦν εἰρημένων [λόγων οὐ χείρους οὐδ’ ἐλάττους ἀκουσόμεθα, μακρὰν ἂν ἔλθοιμι ἔγωγε]. δηλονότι εἰκασμῷ ἔφη· εἰ δὲ εἰκασμῷ, οὐκ ἄρα ἀληθῆ ἐστιν τὰ ὑπ’ αὐτοῦ εἰρημένα. Δεῖ οὖν μᾶλλον μαθητὴν γενέσθαι τῆς νομοθεσίας τοῦ θεοῦ, καθὼς καὶ αὐτὸς ὡμολόγηκεν ἄλλως μὴ δύνασθαι τὸ ἀκριβὲς μαθεῖν, ἐὰν μὴ ὁ θεὸς διδάξῃ διὰ τοῦ νόμου. τί δέ; οὐχὶ καὶ οἱ ποιηταὶ Ὅμηρος καὶ Ἡσίοδος καὶ Ὀρφεὺς ἔφασαν ἑαυτοὺς ἀπὸ θείας προνοίας μεμαθηκέναι; ἔτι μὴν μάντεις καὶ προγνώστας γεγενῆσθαι κατὰ τοὺς συγγραφεῖς, καὶ τοὺς παρ’ αὐτῶν μαθόντας ἀκριβῶς συγγεγραφέναι φασίν. πόσῳ οὖν μᾶλλον ἡμεῖς τὰ ἀληθῆ εἰσόμεθα οἱ μανθάνοντες ἀπὸ τῶν ἁγίων προφητῶν, τῶν χωρησάντων τὸ ἅγιον πνεῦμα τοῦ θεοῦ;ἁμαρτάνειν. Εἰ δὲ ἐπιμένοιεν ἐν ταῖς φαύλαις (57) πράξεσι, προανεφώνησεν (58) υποχειρίους αὐτοὺς παραδοθῆναι πάσαις ταῖς βασιλείαις τῆς γῆς· καὶ ὅτι ταῦτα αὐτοῖς ἤδη ἀπέβη, φανερὸν μέν ἐστι. Περὶ μὲν οὖν τῆς μετανοίας Ησαΐας ὁ προφήτης κοινῶς μὲν πρὸς πάντας, διαρρήδην δὲ πρὸς τὸν λαὸν λέγει· Ζη τήσατε τὸν Κύριον, καὶ ἐν τῷ εὑρίσκειν αὐτὸν ἐπικαλέσασθε· ἡνίκα δ' ἂν ἐγγίζῃ ὑμῖν, ἀπολι- πέτω ὁ ἀσεβὴς τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ, καὶ ἀνὴρ ἄνομος τὰς βουλὰς αὑτοῦ, καὶ ἐπιστραφήτω ἐπὶ Κύριον τὸν Θεὸν αὑτοῦ, καὶ ἐλεηθήσεται, ὅτι ἐπιπολύ ἀφήσει τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν. Καὶ ἕτερος προφήτης Ἐζεκιήλ φησιν· Ἐὰν ἀποστραφῇ ὁ ἄνομος ἀπὸ πασῶν τῶν ἀνομιῶν ὧν ἐποίησε, καὶ φυλάξῃ τὰς ἐντολάς μου, καὶ ποιήσῃ τὰ δικαιώματά μου, ζων ζήσεται (59), καὶ οὐ μὴ ἀποθάνῃ, πᾶσαι αἱ ἀδι- κίαι αὐτοῦ ἃς ἐποίησεν οὐ μὴ μνησθῶσιν, ἀλλὰ τῇ δικαιοσύνῃ ᾗ ἐποίησε ζήσεται, ὅτι οὐ βούλο μαι τὸν θάνατον τοῦ ἀνόμου, λέγει Κύριος, άλλ' ἐπιστρέψαι (60) ἀπὸ τῆς ὁδοῦ τῆς πονηρᾶς, καὶ ζῇν αὐτόν. Πάλιν ὁ Ἡσαΐας· Ἐπιστράφητε οἱ τὴν βαθεῖαν βουλὴν βουλευόμενοι καὶ ἄνομον, ἵνα σωθήσεσθε. Καὶ ἕτερος, Ἱερεμίας· Ἐπιστράφητε ἐπὶ Κύριον τὸν Θεὸν ὑμῶν, ὡς ὁ τρυγῶν ἐπὶ τὸν κάρτελλον αὑτοῦ, καὶ ἐλεηθήσεσθε. Πολλὰ μὲν οὖν, μᾶλλον δὲ ἀναρίθμητά ἐστι τὰ ἐν ταῖς ἁγίαις Γραφαῖς εἰρημένα περὶ μετανοίας, ἀεὶ τοῦ Θεοῦ βου- λομένου επιστρέφειν τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων ἀπὸ πασῶν τῶν ἁμαρτιῶν. Β εἴρηκεν, ἀκόλουθα εὑρίσκεται καὶ τὰ τῶν προφητῶν, ο καὶ τῶν Εὐαγγελίων ἔχειν, διὰ τὸ τοὺς πάντας πνευ ματοφόρους ἑνὶ Πνεύματι Θεοῦ λελαληκέναι. Ὁ γοῦν Ησαΐας οὕτως ἔφη· Ἀφέλετε τὰς πονηρίας ἀπὸ τῶν ψυχῶν ὑμῶν, μάθετε καλὸν ποιεῖν, ἐκζητή σατε κρίσιν, βύσασθε αδικούμενον, κρίνατε όρο φανῷ (61), καὶ δικαιώσατε χήραν. Ετι ὁ αὐτὸς, Διάλυε, φησίν, πάντα σύνδεσμον ἀδικίας· λύε στραγγαλίας βιαίων συναλλαγμάτων· ἀποστελλε τεθραυσμένους ἐν ἀφέσει· καὶ πᾶσαν συγγραφήν ἄδικον διάσπα· διάθρυπτε πεινῶντι τὸν ἄρτον σου, καὶ πτωχοὺς ἀστέγους εἰσάγαγε εἰς τὸν οἶκόν σου. Ἐὰν ἴδῃς γυμνὸν, περίβαλλε, καὶ ἀπὸ τῶν οἰκείων τοῦ σπέρματός σου οὐχ ὑπερόψη. Τότε ραγήσεται πρώιμον τὸ φῶς σου (62), καὶ τὰ Κάματά σου ταχὺ ἀνατελεῖ· καὶ προπορεύσεται ἔμπροσθέν σου ή δικαιοσύνη σου. Ομοίως καὶ Ἱερεμίας, Στῆτε, φησὶν, ἐπὶ ταῖς ὁδοῖς, καὶ ἴδετε, καὶ ἐπερωτήσατε ποία ἐστὶν ἡ ὁδὸς Κυρίου τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἡ ἀγαθὴ, καὶ βαδίζετε ἐν αὐτῇ (63), καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν. - ΧΙΙ, προανεφώνησαν. πρώϊμον. ἐν αὐτῇ. AD AUTOLYCUM LIB. III. A non peccarent. Sin autem in pravis actionibus permanerent, prænuntiavit fore ut captivi tra- derentur omnibus regnis terræ; quæ quidem jam eis evenisse in promptu est. De pœnitentia igi- tur Isaias propheta communiter quidem omnes, nominatim vero populum alloquitur : Quærite Do- minum, et in inveniendo eum, invocale, et post- quam vobis appropinquaverit, relinquat impius vias suas, et vir iniquus cogitationes suas, et conver- tatur ad Dominum et misericordiam consequetur ; quia multum dimittet peccata vestra “. Et Ezechiel alius propheta ait : Si iniquus averterit se ab omni bus iniquitatibus quas fecit, et custodierit præcepta mea, et fecerit justificationes meas, vivens vivet et non morietur, et iniquitates ejus quas fecit non me- morabuntur, sed justitia, quam fecit, vivet, quia nolo mortem iniqui, dicit Dominus, sed ut avertat se a via sua mala et vivat ". Rursus Isaias: Convertimini qui profundum consilium initis et iniquum ut salve- mini “ª. Et alius propheta Jeremias: Convertimini ad Dominum Deum vestrum, quemadmodum vinde- mians ad cartellum suum et misericordiam conseque- mini". Multa quiden vel potius innumerabilia sunt de pœnitentia in Scripturis sanctis dicta, vo- lente semper Deo humanum genus ab omnibus pec- calis convertere. D Adhuc etiam et de justitia quam lex præcipit, consentaneæ inveniuntur pro- phetarum et Evangeliorum sententiæ, propterea quod omnes uno Dei allati Spiritu locuti sunt. Sic igitur Isaias ait: Auferte mala ex animabus vestris, discite facere bonum, quærite judicium, liberate op- pressum, judicate pupillo, et justificate viduam *. Idem : Dissolve, inquit, omnem colligaturam iniqui talis; solve obligationes violentorum contractuum; dimitte fractos in remissionem, et omnem scriptu- ram iniquam conscinde; frange esurienti panem tuum, et pauperes sine tecto induc in domum tuam, si videris nudum, operi; et domesticos seminis tui ne despexeris. Tunc erumpet matutinum lumen tuum, et sanitates tuæ cito orientur, et præibit ante te justi- tia tua **. Similiter Jeremias: State, inquit, super vias et videte et interrogate qualis sit via Domini nostri bona, et ambulate in ea, et invenietis requiem animabus vestris. Judicium justum judicate, quia in his est voluntas Domini Dei vestri ". Similia dicit Moyses : Custodite judicium et appropinquale ad Dominum Deum vestrum, qui firmavit cœlum et cor- ** Jer. vi, 9. Isa. 1, 6, 7. * Isa, Lv.6, 7. * Ezech. viji, et seqq Isa. et xLv, 22. Isa. Lvult, 6. 8. * Jer. vi, 16. tavit Regius codex. Omissa fuerat in editis ob simi- lem syllabam verbi sequentis. anni et 1636, 12. Ἔτι μὴν καὶ περὶ δικαιοσύνης, ἧς ὁ νόμος 12. De justitia. (57) Ἐν ταῖς φαύλαις. Præpositionem suppedi- (58) Προανεφώνησεν. Εditiones Oxon. et Paris. (59) Ζήσεται. Reg. Ζήσηται. (60) Αλλ' ἐπιστρέψαι. Reg. ὡς ἐπιστρέψαι. (61) Ορφανῷ. Cod. Reg. ὀρφανά. (62) Πρώιμον τὸ φῶς σου. Tigur. τὸ φῶς σου (63) Βαδίζετε ἐν αὐτῇ. Uterque cod. βαδίζετε τὰ
PG 6:1146διὸ σύμφωνα καὶ φίλα ἀλλήλοις οἱ πάντες προφῆται εἶπον, καὶ προεκήρυξαν τὰ μέλλοντα ἔσεσθαι παντὶ τῷ κόσμῳ. τοὺς γὰρ φιλομαθεῖς μᾶλλον δὲ φιλαληθεῖς δύναται αὐτὴ ἡ ἔκβασις τῶν προαναπεφωνημένων πραγμάτων καὶ ἤδη ἀπηρτισμένων ἐκδιδάσκειν ὄντως ἀληθῆ εἶναι τὰ δι’ αὐτῶν κεκηρυγμένα περί τε χρόνων καὶ καιρῶν τῶν πρὸ κατακλυσμοῦ, ἀφ’ οὗ ἔκτισται ὁ κόσμος ἕως τοῦ δεῦρο, ὡς συνέστηκε τὰ ἔτη, εἰς τὸ ἐπιδεῖξαι τὴν φλυαρίαν τοῦ ψεύδους τῶν συγγραφέων, ὅτι οὐκ ἀληθῆ ἐστιν τὰ δι’ αὐτῶν ῥηθέντα. Πλάτων γάρ, ὡς προειρήκαμεν, δηλώσας κατακλυσμὸν γεγενῆσθαι, ἔφη μὴ πάσης τῆς γῆς ἀλλὰ τῶν πεδίων μόνον γεγενῆσθαι, καὶ τοὺς διαφυγόντας ἐπὶ τοῖς ὑψηλοτάτοις ὄρεσιν αὐτοὺς διασεσῶσθαι. ἕτεροι δὲ λέγουσι γεγονέναι Δευκαλίωνα καὶ Πύρραν, καὶ τούτους ἐν λάρνακι διασεσῶσθαι καὶ τὸν Δευκαλίωνα μετὰ τὸ ἐλθεῖν ἐκ τῆς λάρνακος λίθους εἰς τὰ ὀπίσω πεπομφέναι καὶ ἀνθρώπους ἐκ τῶν λίθων γεγενῆσθαι· ὅθεν φασὶν λαοὺς προσαγορεύεσθαι τὸ πλῆθος ἀνθρώπων. ἄλλοι δ’ αὖ Κλύμενον εἶπον ἐν δευτέρῳ κατακλυσμῷ γεγονέναι.Εt Α Κρίμα δίκαιον κρίνετε, ὅτι ἐν τούτοις ἐστὶ τὸ θέ- λημα Κυρίου τοῦ Θεοῦ ὑμῶν. Ὡσαύτως καὶ Μωϋ σῆς (64) λέγει· Φυλάσσεσθε κρῖμα, καὶ ἐγγίζετε πρὸς Κύριον τὸν Θεὸν ὑμῶν, τὸν στερεώσαντα τὸν οὐρανὸν, καὶ κτίσαντα τὴν γῆν. Καὶ ἕτερος, Ἰωὴλ ἀκόλουθα τούτοις ἔφη· Συναγάγετε λαόν, ἁγιάσατε Ἐκκλησίαν (65), εἰσδέξασθε πρεσβυτέρους, συν- αγάγετε νήπια θηλάζοντα μαστούς. Ἐξελθέτω νυμφίος ἐκ τοῦ κοιτῶνος αὐτοῦ, καὶ νύμφη ἐκ τοῦ παστοῦ αὐτῆς, καὶ εὔξασθε πρὸς Κύριον τὸν Θεὸν ὑμῶν ἐκτενῶς, ὅπως ἐλεήσῃ ὑμᾶς, καὶ ἐξα λείψει (66) τὰ ἁμαρτήματα ὑμῶν. Ομοίως καὶ ἕτερος, Ζαχαρίας· Τάδε λέγει Κύριος παντοκράτ τωρ· Κρίμα ἀληθείας κρίνετε (67), καὶ ἔλεος καὶ οἰκτιρμὸν ποιεῖτε ἕκαστος πρὸς τὸν πλησίον αυ τοῦ· καὶ χήραν καὶ ὀρφανὸν, καὶ προσήλυτον μὴ καταδυναστεύσητε, καὶ κακίαν ἕκαστος μή, μνη- σικακείτω τῷ ἀδελφῷ αὑτοῦ ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν, λέγει Κύριος παντοκράτωρ. - ὁ ἅγιος λόγος τὸ μὴ ἁμαρτάνειν ἔργῳ, ἀλλὰ καὶ μέ χρις ἐννοίας, τὸ μηδὲ τῇ καρδίᾳ ἐννοηθῆκαι περί τι νος κακοῦ, ἢ θεασάμενον τοῖς ὀφθαλμοῖς ἀλλοτρίαν γυναῖκα ἐπιθυμῆσαι. Σολομῶν μὲν οὖν, ὁ βασιλεὺς καὶ προφήτης γενόμενος, ἔφη· Οἱ ὀφθαλμοί σου ὀρθὰ βλεπέτωσαν· τὰ δὲ βλέφαρά σου γενέτω δίκαια· ὀρθὰς ποίει τροχιάς σοῖς ποσίν. Ἡ δὲ Εὐαγγέλιος φωνὴ ἐπιτατικώτερον διδάσκει περὶ ἁγ- νείας λέγουσα· Πᾶς ὁ ἰδὼν γυναῖκα ἀλλοτρίαν πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι αὐτὴν ἤδη ἐμοίχευσεν αὐ τὴν ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ· καὶ ὁ γαμῶν, φησὶν, ἀπολελυμένην ἀπὸ ἀνδρὸς μοιχεύει· καὶ ὃς ἀπο- λύει γυναῖκα παρεκτὸς λόγου πορνείας, ποιεῖ αὐ τὴν μοιχευθῆναι. Ὅτι ὁ Σολομῶν φησιν· Ἀποδή σει τις πῦρ ἐν ἱματίῳ, τὰ δὲ ἱμάτια αὐτοῦ οὐ κατακαύσει ; Η περιπατήσει τις (68) ἐπ' ἀνθρά κων πυρὸς, τοὺς δὲ πόδας οὐ κατακαύσει ; Ού τως (69) ὁ εἰσπορευόμενος πρὸς γυναῖκα υπαν δρον οὐκ ἀθωωθήσεται. λοις (70), ὡς οἴονταί τινες, Ησαΐας ὁ προφήτης ἔφη Εἴπατε τοῖς μισοῦσιν ὑμᾶς καὶ τοῖς βδελυσσο- μένοις, ο Αδελφοὶ ἡμῶν ἐστε, ἵνα τὸ ὄνομα Κυρίου δοξασθῇ, καὶ ὀρθῇ ἐν τῇ εὐφροσύνῃ αὐτῶν. Τὸ δὲ Εὐαγγέλιον, Αγαπᾶτε, φησί, τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν, καὶ προσεύχεσθε ὑπὲρ τῶν ἐπηρεαζόντων ὑμᾶς. Ἐὰν γὰρ ἀγαπᾶτε τοὺς ἀγαπῶντας ὑμᾶς, ποῖον μισθὸν ἔχετε; Τοῦτο καὶ οἱ λῃσταὶ, καὶ οἱ τελώ και ποιοῦσι. Τοὺς δὲ ποιοῦντας τὸ ἀγαθὸν διδάσκει μὴ καυχάσθαι, ἵνα μὴ ἀνθρωπάρεσκοι ὦσιν. Μὴ γνώτω γὰρ, φησὶν, ἡ χεὶρ σου ἡ ἀριστερά, τί ποιεῖ ἡ χείρ σου ἡ δεξιά. Ετι μὴν καὶ περὶ τοῦ ὑποτάσ Μωϋσῆς Ησαΐας, Έκκλησίας. ἔτι ὁ Σολομῶν. THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI didit terram. alius, qui Joel dicitur, his con- gruentia locutus est : Congregate populum, sancti- ficate Ecclesiam, suscipite presbyteros, congregate parvulos sugentes upera. Egrediatur sponsus de cu- bili suo, et sponsa de thalamo suo. Et orale ad Do- minum Deum vestrum intente, ut misereatur vestri et deleat peccata vestra 48. Similiter alius, qui Zacha- rias dicitur : Hac dicit Dominus omnipotens : Judi- cium veritatis judicate: et misericordiam et misera- tionem facite unusquisque ad proximum suum; et viduam et pupillum et advenam non opprimetis, et malitiam unusquisque non meminerit fratri suo in cordibus vestris, dicit Dominus omnipotens **. Scriptura sancta, non solum nihil opere peccare, sed ne cogitatione quidem ; ita ut nec mali quid- quam corde concipiamus, nec oculis aspicientes alienam uxorem concupiscamus. Salonion igitur qui rex et propheta exstitit, ait : Oculi tui recta vi- deant, et palpebræ tuæ annuant justa; rectas fac se- mitas pedibus tuis 50. Vox autem evangelica inten- tius de castitate præcipit his verbis: Quisquis aspi- cit uxorem alienam ad concupiscendum eam, jam machatus est eam in corde suo : et qui ducit, inquit, dimissam a viro, mœchatur, et qui dimittituxorem, excepta fornicationis causa, facit eam mœchari". Ait adhuc Salomon: Illigabit quis ignem in veste ska, vestimenta autem sua non comburet? aut ambu- labit quis super carbones ignis et pedes non comburet? Sic qui proficiscitur ad mulierem, quæ sub viro est, innocens non erit ". - C bus. — Atque ut non eos solum, qui nostri sunt generis benevolentia complectamur, ut quidam exi- stiuant, Isaias ait : Dicite his qui vos oderunt et his qui exsecrantur : Fratres nostri estis, ut nomen Dei glorificetur et videatur in lætitia eorum ”. Evange- lium autem : Diligite, inquit, inimicos vestros, et precamini pro his qui lædunt vos. Nam si dilexeri- tis eos qui diligunt vos, qualem mercedem habetis ? Hoc et latrones et publicani faciunt ". Qui autem D bene faciunt, eos non gloriari docet, ne studiosi sint hominibus placendi, Nesciat enim, inquit, ma- nus tua sinistra quid faciat manus tua dextra ™. Joel. 11, 16, 17. Zach. 7, 9, 10. LXVI, 5. * Matth. v, 44. ss Matth. vi, 5. Prov. vi, 27. Prov. iv, 25. ss Matth. v, 28. et Wolfius monuerunt. Non belle Fellus in ipso textu pro scripsit a quo hæc de- sumpta existimabat, nempe ex LVI, et xLi et xLv, eruditi viri observant, repetuntur ex Ose XII, 6, et XIII, 4. blia. Editi ss Isa. Wolfius post Grabium et Davisium admonuit. 13. De castilate. De castitate autem docet nos B 14. De amore inimicorum, aliis nonnullis virtuti- 15. Καὶ περὶ σεμνότητος οὐ μόνον διδάσκει ἡμᾶς 14. Καὶ τοῦ μὴ μόνον ἡμᾶς εὐνοεῖν τοῖς ἀλλοφύ (64) Καὶ Μωϋσῆς. Legendum Ωσηέ, ut Grabius 18. Sed citata hic verba multo aptius, ut iidem (65) Ἐκκλησίαr. Ita uterque codex ins. et Bi- (66) Εξαλείψει. Reg. ἐξαλείψῃ. (67) Κρίνετε. Reg. κρίνατε. (68) Περιπατήσει τις. Deest vocula in Reg. Leg. (69) Ούτως. Ita Reg. Εditi οὕτω. (70) Αλλοφύλοις. Legendum esse ομοφύλοις, c
PG 6:1148Ὅτι μὲν οὖν ἄθλιοι καὶ πάνυ δυσσεβεῖς καὶ ἀνόητοι εὑρίσκονται οἱ τὰ τοιαῦτα συγγράψαντες καὶ φιλοσοφήσαντες ματαίως, ἐκ τῶν προειρημένων δῆλόν ἐστιν. ὁ δὲ ἡμέτερος προφήτης καὶ θεράπων τοῦ θεοῦ Μωσῆς περὶ τῆς γενέσεως τοῦ κόσμου ἐξιστορῶν διηγήσατο τίνι τρόπῳ γεγένηται ὁ κατακλυσμὸς ἐπὶ τῆς γῆς, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τὰ τοῦ κατακλυσμοῦ ᾧ τρόπῳ γέγονεν, οὐ Πύρραν οὔτε Δευκαλίωνα ἢ Κλύμενον μυθεύων, οὐδὲ μὴν τὰ πεδία μόνον κατακεκλύσθαι, καὶ τοὺς διαφυγόντας ἐπὶ τοῖς ὄρεσι μόνους διασεσῶσθαι. Ἀλλ’ οὐδὲ δεύτερον κατακλυσμὸν γεγονέναι δηλοῖ, ἀλλὰ μὲν οὖν ἔφη μηκέτι τῷ κόσμῳ κατακλυσμὸν ὕδατος ἔσεσθαι, οἷον οὔτε γέγονεν οὔτε μὴν ἔσται. ὀκτὼ δέ φησιν τὰς πάσας ψυχὰς ἀνθρώπων ἐν τῇ κιβωτῷ διασεσῶσθαι, ἐν τῇ κατασκευασθείσῃ προστάγμασι θεοῦ, οὐχ ὑπὸ Δευκαλίωνος, ἀλλ’ ὑπὸ τοῦ Νῶε ἑβραϊστί, ὃς διερμηνεύεται τῇ ἑλλάδι γλώσσῃ ἀνάπαυσις, καθὼς καὶ ἐν ἑτέρῳ λόγῳ ἐδηλώσαμεν ὡς Νῶε, καταγγέλλων τοῖς τότε ἀνθρώποις μέλλειν κατακλυσμὸν ἔσεσθαι, προεφήτευσεν αὐτοῖς λέγων· Δεῦτε, καλεῖ ὑμᾶς ὁ θεὸς εἰς μετάνοιαν· διὸ οἰκείως Δευκαλίων ἐκλήθη.σεσθαι ἀρχαῖς καὶ ἐξουσίαις, καὶ εὔχεσθαι ὑπὲρ αὐ- τῶν, κελεύει ἡμᾶς (71) ὁ θεῖος λόγος, ὅπως ἤρεμον καὶ ἡσύχιον βίον διάγωμεν (72). Καὶ διδάσκει ἀπο διδόναι, πᾶσι τὰ πάντα, Τῷ τὴν τιμήν, τὴν τιμήν. τῷ τὸν φόβον, τὸν φόβον· τῷ τὸν φόρον, τὸν φό- ρον, μηδενὶ μηδὲν ὀφείλειν ἢ μόνον τὸ ἀγαπᾷν πάντας. δύνανται ἀδιαφόρως ζῆν, καὶ συμφύρεσθαι ταῖς ἀθεμίτοις μίξεσιν, ἢ τὸ ἀθεώτατον πάντων, σαρχῶν ἀνθρωπείων ἐφάπτεσθαι· ὅπου γε καὶ τὰς θέας τῶν μονομάχων ἡμῖν ἀπείρηται ὁρᾷν, ἵνα μὴ κοινωνοί καὶ συνίστορες φόνων γενώμεθα. Ἀλλ᾿ οὐδὲ τὰς λοι- τὰς θεωρίας ὁρᾶν χρὴ, ἵνα μὴ μολύνωνται ἡμῶν οἱ ὀφθαλμοὶ καὶ τὰ ὦτα, γινόμενα συμμέτοχα τῶν ἐκεῖ φωνῶν (73) ᾀδομένων. Εἰ γὰρ εἴποι τις περὶ ἀνθρω- Β ποδορίας, ἐκεῖ τὰ Θυέστου καὶ Τηρέως τέκνα ἐσθιό μενα· ὁ δὲ περὶ μοιχείας (74), οὐ μόνον περὶ ἀνθρώ πων, ἀλλὰ καὶ περὶ θεῶν, ὧν καταγγέλλουσιν εὐφύ νως μετὰ τιμῶν (75) καὶ ἄθλων, παρ' αὐτοῖς τραγω δεῖται. Μακρὰν δὲ ἀπείη Χριστιανοῖς ἐνθυμηθῆναι τι τοιοῦτο πρᾶξαι παρ' οἷς σωφροσύνη πάρεστιν, ἐγκρά- τεια ἀσκεῖται, μονογαμία (76) τηρεῖται, ἀγνεία φυ λάσσεται, ἀδικίᾳ ἐκπορθεῖται, ἁμαρτία ἐκριζοῦται, δικαιοσύνη μελετᾶται, νόμος πολιτεύεται, θεοσέβεια πράσσεται, Θεὸς ὁμολογεῖται, ἀλήθεια βραβεύει, χά- ρις συντηρεί, εἰρήνη περισκέπει (77)', λόγος ἅγιος ὁδηγεῖ, σοφία διδάσκει, ζωὴ βραβεύει, Θεὸς βασιλεύει. Πολλὰ μὲν οὖν ἔχοντες λέγειν περὶ τῆς καθ' ἡμᾶς πολιτείας, καὶ τῶν δικαιωμάτων τοῦ Θεοῦ, καὶ δη μιουργοῦ πάσης κτίσεως, τὰ νῦν αὐτάρκως ἡγού- μεθα ἐπιμεμνῆσθαι, εἰς τὸ καὶ σὲ ἐπιστῆναι μάλιστα ἐξ ὧν ἀναγινώσκειν (78) ἕως τοῦ δεῦρο, ἵνα ὡς φιλο μαθὴς ἐγενήθης, οὕτω καὶ φιλομαθής (79) ἔσῃ ἕως τοῦ δεῦρο. ἡμῖν ἡμῶν. φόνων, κατὰ τιμῶν. μόνον ὁ γαμία. περισκέπτει. σκεις, ἐξὸν ἀναγινώσκειν. ἐξ ὧν ἀναγινώσκεις ἕως τοῦ δεῦρο. καὶ πολυμαθής, Ἐὰν ᾖς φιλομαθής, ἔσῃ πολυμαθής. Χρή οὖν τὸν φιλομαθῆ καὶ φιλομαθεῖν. εἰς τὸν ἀπέραντον. AD AUTOLYCUM LIB. III. A lllud etiam jubet Scriptura sancta, ut magistratibus et potestatibus subjiciamur ac pro iis precemur ut tranquillam et pacatam vitam agamus *. Ac omnibus omnia reddere docet: Cui honorem, honorem; cui timorem, timorem; cui tributum, tributum, nec quid- quam ulli debere, nisi ut diligamus omnes *. tur. - - Vide igitur. an possint, qui talia edocentur, indifferenter vivere, et in nefariis flagitiis volutari, aut quod omnem impietatem superat, carnes hu- manas attingere, cum præsertim nec gladiatorum ludos spectare nobis liceat, ne participes et conscii cædium fiamus. Neque etiam cætera spectacula obeunda sunt, ne polluantur oculi nostri et aures, si participes eorum fiant, quæ illic decantantur. C Si quis enim de carnis humanæ epulo loqui- tur, illic Thyeslis et Terei filii vorantur; si vero de adulterio, illud apud eos non solum de homini- bus, sed etiam de diis, quos canora voce decantant non sine præmio et mercede, tragice exhibetur. Procul autem absit a Christianis, ut iis quidquam hujusmodi facere in mentem veniat, apud quos adest temperantia, continentia colitur, unicum ma- trimonium servatur, castimonia custoditur, inju- stitia exterminatur, peccatum radicitus evellitur, justitia exercetur, lex observatur, cultus Dei per agitur, Deus confitendo celebratur, veritas domi- natur, gratia custodit, pax communit, sanctum verbum manu ducit, sapientia docet, vita dirigit, Deus regnat. Igitur cum permulta habeamnus, quæ de institutis nostris et Dei ac conditoris universo- rum justificationibus dicamus, satis multa hactenus nobis videmur commemorasse, ut animum rei perno- scendæ adjicias; cum præsertim etiamnum perlegere liceat, ut quemadmodum hactenus discendi studiosus fuisti, ita etiam nunc libenter discas. I Tim. 11, 2. Rom. x111, 7, 8. to Hamburgensis. Legitur enim in Tigur. et apud Ducæum. Aliæ dit neque hanc in interpretando emendatio- nem sequi dubitavit. Sed ei minime assentior. Hic enim generatim Theophilus vitia insectatur specta- culorum, tum exempla subjicit ejusmodi vitiorum, D nempe humanæ carnis epulum, quod cum homici- dio conjunctum esse liquet, et deorum hominumque lagitia. Tota ergo turbabitur oratio, si quis homi- cidium eo intrudat, ubi nullum adbuc peculiare vi- tium notatur. quis sententiam cum iis quæ præcedunt et sequun- tur consentaneam quærat. tiose Reg. codicis scripturam Cotel. ut monet cl. Wolf. citat in notis ad 1. Hermæ, p. 64. idque non absque Græculi fraude contigisse existi- mat. crus. Aliæ editiones ac sic etiam Regius codex. Sed legendum puto Pluribus disserendis supersedet Theophilus, quia satis multa sibi disseruisse vide- batur, ut Autolycum ad consideranda religionis Christianæ instituta incitaret, cum præsertim sacras ei litteras.legere liceret. Hortatur ergo hominem ad legendum, idque satis patet ex his quæ addit, ut eodem sis discendi studio, nempe in sacris litteris, quo hactenus fuisti in profanis. At cum hac adhor- tatione non quadrat Scriptura Praeterea satis absurde Autolycus, qui in profanis litteris operani posuerat, ex his quæ hactenus legerat, Christiana_instituta pernoscere posse diceretur. Multo aptius Theophilus eum Chri- stiana instituta considerare posse dicit, quia ei in legendo hactenus pergere licebat, sacris scilicet. libris evolvendis, qui hactenus profanos evolverat. croziolegendum conjicit quia respi- cere videtur Theophilus ad verba Isocratis ad De- monicum : Sed hæc conjectura penitus disconvenit proposito Theo- phili, qui Autolycum hortatur, ut eodem sit in sa- cris litteris discendis studio, quod hactenus in profanas impenderat. In fine libri ut legimus : Infra editi Reg. ut in textu. 45. Christianorum innocentia luculenter defendi- 15. Σκόπει τοίνυν εἰ οἱ τὰ τοιαῦτα μανθάνοντες (71) Κελεύει ἡμᾶς. Ita uterque codex ms. et edi- (72) Διάγωμεν. Reg. διάζωμεν. (73) 41 W Bus uugendum esse conten- (74) "Α δὲ περὶ μοιχείας. Legendum εἰ δέ, si (75) Μετὰ τιμῶν. Sic uterque codex. Editi vi- (76) Μονογαμία. Cod. Reg. μόνον ὁ γάμος. Bodl. (77) Περισκέπει. Ita Rep. et edit. Hamb. et Duo (78) Αναγινώσκειν. Oxon. et Hamb. ἀναγινώ- (79) Καὶ φιλομαθής. Monitus Wolfius a cl. La-
τούτῳ δὲ τῷ Νῶε υἱοὶ τρεῖς ἦσαν, καθὼς καὶ ἐν τῷ δευτέρῳ τόμῳ ἐδηλώσαμεν, ὧν τὰ ὀνόματά ἐστιν Σὴμ καὶ Χὰμ καὶ Ἰάφεθ, οἷς καὶ γυναῖκες τρεῖς ἦσαν τὸ καθ’ ἕνα αὐτῶν, καὶ αὐτός, καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ. Τοῦτον τὸν ἄνδρα ἔνιοι Εὐνοῦχον προσηγορεύκασιν. ὀκτὼ οὖν αἱ πᾶσαι ψυχαὶ ἀνθρώπων διεσώθησαν, οἱ ἐν τῇ κιβωτῷ εὑρεθέντες. Τὸν δὲ κατακλυσμὸν ἐσήμανεν ὁ Μωσῆς ἐπὶ ἡμέρας τεσσαράκοντα καὶ νύκτας τεσσαράκοντα γεγενῆσθαι, ἀπὸ τοῦ οὐρανοῦ τῶν καταρακτῶν ῥυέντων καὶ πασῶν τῶν πηγῶν τῆς ἀβύσσου βλυσάντων, ὥστε τὸ ὕδωρ ὑψωθῆναι ἐπάνω παντὸς ὄρους ὑψηλοῦ πεντεκαίδεκα πήχεις. καὶ οὕτως διεφθάρη τὸ γένος πάντων τῶν τότε ἀνθρώπων, μόνοι δὲ διεσώθησαν οἱ φυλαχθέντες ἐν τῇ κιβωτῷ, οὓς προειρήκαμεν ὀκτώ· ἧς κιβωτοῦ τὰ λείψανα μέχρις τοῦ δεῦρο δείκνυται εἶναι ἐν τοῖς Ἀραβικοῖς ὄρεσιν. Τὰ μὲν οὖν τοῦ κατακλαυσμοῦ κεφαλαιωδῶς τοιαύτην ἔχει τὴν ἱστορίαν. Ὁ δὲ Μωσῆς ὁδηγήσας τοὺς Ἰουδαίους, ὡς ἔφθημεν εἰρηκέναι, ἐκβεβλημένους ἀπὸ γῆς Αἰγύπτου ὑπὸ βασιλέως Φαραώ, οὗ τοὔνομα Τέθμωσις, ὅς, φασίν, μετὰ τὴν ἐκβολὴν τοῦ λαοῦ ἐβασίλευσεν ἔτη εἴκοσι πέντε καὶ μῆνας δ, ὡς ὑφῄρηται Μαναιθώς.σεσθαι ἀρχαῖς καὶ ἐξουσίαις, καὶ εὔχεσθαι ὑπὲρ αὐ- τῶν, κελεύει ἡμᾶς (71) ὁ θεῖος λόγος, ὅπως ἤρεμον καὶ ἡσύχιον βίον διάγωμεν (72). Καὶ διδάσκει ἀπο διδόναι, πᾶσι τὰ πάντα, Τῷ τὴν τιμήν, τὴν τιμήν. τῷ τὸν φόβον, τὸν φόβον· τῷ τὸν φόρον, τὸν φό- ρον, μηδενὶ μηδὲν ὀφείλειν ἢ μόνον τὸ ἀγαπᾷν πάντας. δύνανται ἀδιαφόρως ζῆν, καὶ συμφύρεσθαι ταῖς ἀθεμίτοις μίξεσιν, ἢ τὸ ἀθεώτατον πάντων, σαρχῶν ἀνθρωπείων ἐφάπτεσθαι· ὅπου γε καὶ τὰς θέας τῶν μονομάχων ἡμῖν ἀπείρηται ὁρᾷν, ἵνα μὴ κοινωνοί καὶ συνίστορες φόνων γενώμεθα. Ἀλλ᾿ οὐδὲ τὰς λοι- τὰς θεωρίας ὁρᾶν χρὴ, ἵνα μὴ μολύνωνται ἡμῶν οἱ ὀφθαλμοὶ καὶ τὰ ὦτα, γινόμενα συμμέτοχα τῶν ἐκεῖ φωνῶν (73) ᾀδομένων. Εἰ γὰρ εἴποι τις περὶ ἀνθρω- Β ποδορίας, ἐκεῖ τὰ Θυέστου καὶ Τηρέως τέκνα ἐσθιό μενα· ὁ δὲ περὶ μοιχείας (74), οὐ μόνον περὶ ἀνθρώ πων, ἀλλὰ καὶ περὶ θεῶν, ὧν καταγγέλλουσιν εὐφύ νως μετὰ τιμῶν (75) καὶ ἄθλων, παρ' αὐτοῖς τραγω δεῖται. Μακρὰν δὲ ἀπείη Χριστιανοῖς ἐνθυμηθῆναι τι τοιοῦτο πρᾶξαι παρ' οἷς σωφροσύνη πάρεστιν, ἐγκρά- τεια ἀσκεῖται, μονογαμία (76) τηρεῖται, ἀγνεία φυ λάσσεται, ἀδικίᾳ ἐκπορθεῖται, ἁμαρτία ἐκριζοῦται, δικαιοσύνη μελετᾶται, νόμος πολιτεύεται, θεοσέβεια πράσσεται, Θεὸς ὁμολογεῖται, ἀλήθεια βραβεύει, χά- ρις συντηρεί, εἰρήνη περισκέπει (77)', λόγος ἅγιος ὁδηγεῖ, σοφία διδάσκει, ζωὴ βραβεύει, Θεὸς βασιλεύει. Πολλὰ μὲν οὖν ἔχοντες λέγειν περὶ τῆς καθ' ἡμᾶς πολιτείας, καὶ τῶν δικαιωμάτων τοῦ Θεοῦ, καὶ δη μιουργοῦ πάσης κτίσεως, τὰ νῦν αὐτάρκως ἡγού- μεθα ἐπιμεμνῆσθαι, εἰς τὸ καὶ σὲ ἐπιστῆναι μάλιστα ἐξ ὧν ἀναγινώσκειν (78) ἕως τοῦ δεῦρο, ἵνα ὡς φιλο μαθὴς ἐγενήθης, οὕτω καὶ φιλομαθής (79) ἔσῃ ἕως τοῦ δεῦρο. ἡμῖν ἡμῶν. φόνων, κατὰ τιμῶν. μόνον ὁ γαμία. περισκέπτει. σκεις, ἐξὸν ἀναγινώσκειν. ἐξ ὧν ἀναγινώσκεις ἕως τοῦ δεῦρο. καὶ πολυμαθής, Ἐὰν ᾖς φιλομαθής, ἔσῃ πολυμαθής. Χρή οὖν τὸν φιλομαθῆ καὶ φιλομαθεῖν. εἰς τὸν ἀπέραντον. AD AUTOLYCUM LIB. III. A lllud etiam jubet Scriptura sancta, ut magistratibus et potestatibus subjiciamur ac pro iis precemur ut tranquillam et pacatam vitam agamus *. Ac omnibus omnia reddere docet: Cui honorem, honorem; cui timorem, timorem; cui tributum, tributum, nec quid- quam ulli debere, nisi ut diligamus omnes *. tur. - - Vide igitur. an possint, qui talia edocentur, indifferenter vivere, et in nefariis flagitiis volutari, aut quod omnem impietatem superat, carnes hu- manas attingere, cum præsertim nec gladiatorum ludos spectare nobis liceat, ne participes et conscii cædium fiamus. Neque etiam cætera spectacula obeunda sunt, ne polluantur oculi nostri et aures, si participes eorum fiant, quæ illic decantantur. C Si quis enim de carnis humanæ epulo loqui- tur, illic Thyeslis et Terei filii vorantur; si vero de adulterio, illud apud eos non solum de homini- bus, sed etiam de diis, quos canora voce decantant non sine præmio et mercede, tragice exhibetur. Procul autem absit a Christianis, ut iis quidquam hujusmodi facere in mentem veniat, apud quos adest temperantia, continentia colitur, unicum ma- trimonium servatur, castimonia custoditur, inju- stitia exterminatur, peccatum radicitus evellitur, justitia exercetur, lex observatur, cultus Dei per agitur, Deus confitendo celebratur, veritas domi- natur, gratia custodit, pax communit, sanctum verbum manu ducit, sapientia docet, vita dirigit, Deus regnat. Igitur cum permulta habeamnus, quæ de institutis nostris et Dei ac conditoris universo- rum justificationibus dicamus, satis multa hactenus nobis videmur commemorasse, ut animum rei perno- scendæ adjicias; cum præsertim etiamnum perlegere liceat, ut quemadmodum hactenus discendi studiosus fuisti, ita etiam nunc libenter discas. I Tim. 11, 2. Rom. x111, 7, 8. to Hamburgensis. Legitur enim in Tigur. et apud Ducæum. Aliæ dit neque hanc in interpretando emendatio- nem sequi dubitavit. Sed ei minime assentior. Hic enim generatim Theophilus vitia insectatur specta- culorum, tum exempla subjicit ejusmodi vitiorum, D nempe humanæ carnis epulum, quod cum homici- dio conjunctum esse liquet, et deorum hominumque lagitia. Tota ergo turbabitur oratio, si quis homi- cidium eo intrudat, ubi nullum adbuc peculiare vi- tium notatur. quis sententiam cum iis quæ præcedunt et sequun- tur consentaneam quærat. tiose Reg. codicis scripturam Cotel. ut monet cl. Wolf. citat in notis ad 1. Hermæ, p. 64. idque non absque Græculi fraude contigisse existi- mat. crus. Aliæ editiones ac sic etiam Regius codex. Sed legendum puto Pluribus disserendis supersedet Theophilus, quia satis multa sibi disseruisse vide- batur, ut Autolycum ad consideranda religionis Christianæ instituta incitaret, cum præsertim sacras ei litteras.legere liceret. Hortatur ergo hominem ad legendum, idque satis patet ex his quæ addit, ut eodem sis discendi studio, nempe in sacris litteris, quo hactenus fuisti in profanis. At cum hac adhor- tatione non quadrat Scriptura Praeterea satis absurde Autolycus, qui in profanis litteris operani posuerat, ex his quæ hactenus legerat, Christiana_instituta pernoscere posse diceretur. Multo aptius Theophilus eum Chri- stiana instituta considerare posse dicit, quia ei in legendo hactenus pergere licebat, sacris scilicet. libris evolvendis, qui hactenus profanos evolverat. croziolegendum conjicit quia respi- cere videtur Theophilus ad verba Isocratis ad De- monicum : Sed hæc conjectura penitus disconvenit proposito Theo- phili, qui Autolycum hortatur, ut eodem sit in sa- cris litteris discendis studio, quod hactenus in profanas impenderat. In fine libri ut legimus : Infra editi Reg. ut in textu. 45. Christianorum innocentia luculenter defendi- 15. Σκόπει τοίνυν εἰ οἱ τὰ τοιαῦτα μανθάνοντες (71) Κελεύει ἡμᾶς. Ita uterque codex ms. et edi- (72) Διάγωμεν. Reg. διάζωμεν. (73) 41 W Bus uugendum esse conten- (74) "Α δὲ περὶ μοιχείας. Legendum εἰ δέ, si (75) Μετὰ τιμῶν. Sic uterque codex. Editi vi- (76) Μονογαμία. Cod. Reg. μόνον ὁ γάμος. Bodl. (77) Περισκέπει. Ita Rep. et edit. Hamb. et Duo (78) Αναγινώσκειν. Oxon. et Hamb. ἀναγινώ- (79) Καὶ φιλομαθής. Monitus Wolfius a cl. La-
καὶ μετὰ τοῦτον Χεβρῶν ἔτη ιγ. μετὰ δὲ τοῦτον Ἀμένωφις ἔτη κ, μῆνας ἑπτά. μετὰ δὲ τοῦτον ἡ ἀδελφὴ αὐτοῦ Ἀμέσση ἔτη κα, μῆνας ἐννέα. μετὰ δὲ ταύτην Μήφρης ἔτη ιβ, μῆνας θ. μετὰ δὲ τοῦτον Μηφραμμούθωσις ἔτη κε, μῆνας ι. καὶ μετὰ τοῦτον Τυθμώσης ἔτη θ, μῆνας η. καὶ μετὰ τοῦτον Ἀμένωφις ἔτη λ, μῆνας ι. μετὰ δὲ τοῦτον Ὦρος ἔτη λ, μῆνας πέντε. τούτου δὲ θυγάτηρ Ἀκεγχερὴς ἔτη ιβ, μῆνα α. μετὰ δὲ ταύτην Ῥαθῶτις ἔτη θ. μετὰ δὲ τοῦτον Ἀκεγχήρης ἔτη ιβ, μῆνας ε. μετὰ δὲ τοῦτον Ἀκεγχήρης ἔτη ιβ, μῆνας γ. τοῦ δὲ Ἄρμαϊς ἔτη δ, μῆνα α. καὶ μετὰ τοῦτον Ῥαμέσσης ἐνιαυτόν, μῆνας δ. μετὰ δὲ τοῦτον Ἀρμέσσης Μιαμμοῦ ἔτη ξ καὶ μῆνας β. καὶ μετὰ τοῦτον Ἀμένωφις ἔτη ιθ, μῆνας 2. τοῦ δὲ Σέθως καὶ Ῥαμέσσης ἔτη ξ, οὕς φασιν ἐσχηκέναι πολλὴν δύναμιν ἱππικῆς καὶ παράταξιν ναυτικῆς κατὰ τοὺς ἰδίους χρόνους. Οἱ μὲν Ἑβραῖοι, κατ’ ἐκεῖνο καιροῦ παροικήσαντες ἐν γῇ Αἰγύπτῳ καὶ καταδουλωθέντες ὑπὸ βασιλέως ὃς προείρηται Τέθμωσις, ᾠκοδόμησαν αὐτῷ πόλεις ὀχυράς, τήν τε Πειθὼ καὶ Ῥαμεσσῆ καὶ Ὤν, ἥτις ἐστὶν Ἡλίου πόλις·σεσθαι ἀρχαῖς καὶ ἐξουσίαις, καὶ εὔχεσθαι ὑπὲρ αὐ- τῶν, κελεύει ἡμᾶς (71) ὁ θεῖος λόγος, ὅπως ἤρεμον καὶ ἡσύχιον βίον διάγωμεν (72). Καὶ διδάσκει ἀπο διδόναι, πᾶσι τὰ πάντα, Τῷ τὴν τιμήν, τὴν τιμήν. τῷ τὸν φόβον, τὸν φόβον· τῷ τὸν φόρον, τὸν φό- ρον, μηδενὶ μηδὲν ὀφείλειν ἢ μόνον τὸ ἀγαπᾷν πάντας. δύνανται ἀδιαφόρως ζῆν, καὶ συμφύρεσθαι ταῖς ἀθεμίτοις μίξεσιν, ἢ τὸ ἀθεώτατον πάντων, σαρχῶν ἀνθρωπείων ἐφάπτεσθαι· ὅπου γε καὶ τὰς θέας τῶν μονομάχων ἡμῖν ἀπείρηται ὁρᾷν, ἵνα μὴ κοινωνοί καὶ συνίστορες φόνων γενώμεθα. Ἀλλ᾿ οὐδὲ τὰς λοι- τὰς θεωρίας ὁρᾶν χρὴ, ἵνα μὴ μολύνωνται ἡμῶν οἱ ὀφθαλμοὶ καὶ τὰ ὦτα, γινόμενα συμμέτοχα τῶν ἐκεῖ φωνῶν (73) ᾀδομένων. Εἰ γὰρ εἴποι τις περὶ ἀνθρω- Β ποδορίας, ἐκεῖ τὰ Θυέστου καὶ Τηρέως τέκνα ἐσθιό μενα· ὁ δὲ περὶ μοιχείας (74), οὐ μόνον περὶ ἀνθρώ πων, ἀλλὰ καὶ περὶ θεῶν, ὧν καταγγέλλουσιν εὐφύ νως μετὰ τιμῶν (75) καὶ ἄθλων, παρ' αὐτοῖς τραγω δεῖται. Μακρὰν δὲ ἀπείη Χριστιανοῖς ἐνθυμηθῆναι τι τοιοῦτο πρᾶξαι παρ' οἷς σωφροσύνη πάρεστιν, ἐγκρά- τεια ἀσκεῖται, μονογαμία (76) τηρεῖται, ἀγνεία φυ λάσσεται, ἀδικίᾳ ἐκπορθεῖται, ἁμαρτία ἐκριζοῦται, δικαιοσύνη μελετᾶται, νόμος πολιτεύεται, θεοσέβεια πράσσεται, Θεὸς ὁμολογεῖται, ἀλήθεια βραβεύει, χά- ρις συντηρεί, εἰρήνη περισκέπει (77)', λόγος ἅγιος ὁδηγεῖ, σοφία διδάσκει, ζωὴ βραβεύει, Θεὸς βασιλεύει. Πολλὰ μὲν οὖν ἔχοντες λέγειν περὶ τῆς καθ' ἡμᾶς πολιτείας, καὶ τῶν δικαιωμάτων τοῦ Θεοῦ, καὶ δη μιουργοῦ πάσης κτίσεως, τὰ νῦν αὐτάρκως ἡγού- μεθα ἐπιμεμνῆσθαι, εἰς τὸ καὶ σὲ ἐπιστῆναι μάλιστα ἐξ ὧν ἀναγινώσκειν (78) ἕως τοῦ δεῦρο, ἵνα ὡς φιλο μαθὴς ἐγενήθης, οὕτω καὶ φιλομαθής (79) ἔσῃ ἕως τοῦ δεῦρο. ἡμῖν ἡμῶν. φόνων, κατὰ τιμῶν. μόνον ὁ γαμία. περισκέπτει. σκεις, ἐξὸν ἀναγινώσκειν. ἐξ ὧν ἀναγινώσκεις ἕως τοῦ δεῦρο. καὶ πολυμαθής, Ἐὰν ᾖς φιλομαθής, ἔσῃ πολυμαθής. Χρή οὖν τὸν φιλομαθῆ καὶ φιλομαθεῖν. εἰς τὸν ἀπέραντον. AD AUTOLYCUM LIB. III. A lllud etiam jubet Scriptura sancta, ut magistratibus et potestatibus subjiciamur ac pro iis precemur ut tranquillam et pacatam vitam agamus *. Ac omnibus omnia reddere docet: Cui honorem, honorem; cui timorem, timorem; cui tributum, tributum, nec quid- quam ulli debere, nisi ut diligamus omnes *. tur. - - Vide igitur. an possint, qui talia edocentur, indifferenter vivere, et in nefariis flagitiis volutari, aut quod omnem impietatem superat, carnes hu- manas attingere, cum præsertim nec gladiatorum ludos spectare nobis liceat, ne participes et conscii cædium fiamus. Neque etiam cætera spectacula obeunda sunt, ne polluantur oculi nostri et aures, si participes eorum fiant, quæ illic decantantur. C Si quis enim de carnis humanæ epulo loqui- tur, illic Thyeslis et Terei filii vorantur; si vero de adulterio, illud apud eos non solum de homini- bus, sed etiam de diis, quos canora voce decantant non sine præmio et mercede, tragice exhibetur. Procul autem absit a Christianis, ut iis quidquam hujusmodi facere in mentem veniat, apud quos adest temperantia, continentia colitur, unicum ma- trimonium servatur, castimonia custoditur, inju- stitia exterminatur, peccatum radicitus evellitur, justitia exercetur, lex observatur, cultus Dei per agitur, Deus confitendo celebratur, veritas domi- natur, gratia custodit, pax communit, sanctum verbum manu ducit, sapientia docet, vita dirigit, Deus regnat. Igitur cum permulta habeamnus, quæ de institutis nostris et Dei ac conditoris universo- rum justificationibus dicamus, satis multa hactenus nobis videmur commemorasse, ut animum rei perno- scendæ adjicias; cum præsertim etiamnum perlegere liceat, ut quemadmodum hactenus discendi studiosus fuisti, ita etiam nunc libenter discas. I Tim. 11, 2. Rom. x111, 7, 8. to Hamburgensis. Legitur enim in Tigur. et apud Ducæum. Aliæ dit neque hanc in interpretando emendatio- nem sequi dubitavit. Sed ei minime assentior. Hic enim generatim Theophilus vitia insectatur specta- culorum, tum exempla subjicit ejusmodi vitiorum, D nempe humanæ carnis epulum, quod cum homici- dio conjunctum esse liquet, et deorum hominumque lagitia. Tota ergo turbabitur oratio, si quis homi- cidium eo intrudat, ubi nullum adbuc peculiare vi- tium notatur. quis sententiam cum iis quæ præcedunt et sequun- tur consentaneam quærat. tiose Reg. codicis scripturam Cotel. ut monet cl. Wolf. citat in notis ad 1. Hermæ, p. 64. idque non absque Græculi fraude contigisse existi- mat. crus. Aliæ editiones ac sic etiam Regius codex. Sed legendum puto Pluribus disserendis supersedet Theophilus, quia satis multa sibi disseruisse vide- batur, ut Autolycum ad consideranda religionis Christianæ instituta incitaret, cum præsertim sacras ei litteras.legere liceret. Hortatur ergo hominem ad legendum, idque satis patet ex his quæ addit, ut eodem sis discendi studio, nempe in sacris litteris, quo hactenus fuisti in profanis. At cum hac adhor- tatione non quadrat Scriptura Praeterea satis absurde Autolycus, qui in profanis litteris operani posuerat, ex his quæ hactenus legerat, Christiana_instituta pernoscere posse diceretur. Multo aptius Theophilus eum Chri- stiana instituta considerare posse dicit, quia ei in legendo hactenus pergere licebat, sacris scilicet. libris evolvendis, qui hactenus profanos evolverat. croziolegendum conjicit quia respi- cere videtur Theophilus ad verba Isocratis ad De- monicum : Sed hæc conjectura penitus disconvenit proposito Theo- phili, qui Autolycum hortatur, ut eodem sit in sa- cris litteris discendis studio, quod hactenus in profanas impenderat. In fine libri ut legimus : Infra editi Reg. ut in textu. 45. Christianorum innocentia luculenter defendi- 15. Σκόπει τοίνυν εἰ οἱ τὰ τοιαῦτα μανθάνοντες (71) Κελεύει ἡμᾶς. Ita uterque codex ms. et edi- (72) Διάγωμεν. Reg. διάζωμεν. (73) 41 W Bus uugendum esse conten- (74) "Α δὲ περὶ μοιχείας. Legendum εἰ δέ, si (75) Μετὰ τιμῶν. Sic uterque codex. Editi vi- (76) Μονογαμία. Cod. Reg. μόνον ὁ γάμος. Bodl. (77) Περισκέπει. Ita Rep. et edit. Hamb. et Duo (78) Αναγινώσκειν. Oxon. et Hamb. ἀναγινώ- (79) Καὶ φιλομαθής. Monitus Wolfius a cl. La-
PG 6:1150ὥστε καὶ τῶν πόλεων τῶν τότε ὀνομαστῶν κατ’ Αἰγυπτίους δείκνυνται προγενέστεροι οἱ Ἑβραῖοι ὄντες, οἳ καὶ προπάτορες ἡμῶν, ἀφ’ ὧν καὶ τὰς ἱερὰς βίβλους ἔχομεν ἀρχαιοτέρας οὔσας ἁπάντων συγγραφέων, καθὼς προειρήκαμεν. Αἴγυπτος δὲ ἡ χώρα ἐκλήθη ἀπὸ τοῦ βασιλέως Σέθως· ὁ γὰρ Σέθως, φασίν, Αἴγυπτος καλεῖται. τῷ δὲ Σέθως ἦν ἀδελφὸς ᾧ ὄνομα Ἄρμαϊς· οὗτος Δαναὸς κέκληται ὁ εἰς Ἄργος ἀπὸ Αἰγύπτου παραγενόμενος, οὗ μέμνηται οἱ λοιποὶ συγγραφεῖς ὡς πάνυ ἀρχαίου τυγχάνοντος. Μαναιθὼς δὲ ὁ κατ’ Αἰγυπτίους πολλὰ φλυαρήσας, ἔτι μὴν καὶ βλάσφημα εἰπὼν εἴς τε Μωσέα καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ Ἑβραίους, ὡς δῆθεν διὰ λέπραν ἐκβληθέντας ἐκ τῆς Αἰγύπτου, οὐχ εὗρεν τὸ ἀκριβὲς τῶν χρόνων εἰπεῖν. ποιμένας μὲν γὰρ αὐτοὺς εἰπὼν καὶ πολεμίους Αἰγυπτίων, τὸ μὲν ποιμένας ἄκων εἶπεν, ἐλεγχόμενος ὑπὸ τῆς ἀληθείας· ἦσαν γὰρ ὄντως ποιμένες οἱ προπάτορες ἡμῶν, οἱ παροικήσαντες ἐν Αἰγύπτῳ, ἀλλ’ οὐ λεπροί.Εt Πολιτείαις Περὶ νόμων ὑπόσχοιτο εἰ ἐπιχειρήσωμεν τὸ δεύτερον. χείρους οὐδὲ ἐλάττους ἀκουσόμεθα, μακρὸν ἂν ἔλθοιμι Εγώ. τος, νῦν ἀκριβέστερον ἐπιδεῖξαι, ἵνα ἐπιγνῶς, ὅτι οὐ πρόσφατος οὐδὲ μυθώδης ἐστὶν ὁ καθ' ἡμᾶς λόγος, ἀλλ' ἀρχαιότερος καὶ ἀληθέστερος ἁπάντων ποιητῶν καὶ συγγραφέων, τῶν ἐπ' ἀδήλῳ συγγραψάντων. Οι μὲν γὰρ τὸν κόσμον ἀγένητον εἰπόντες εἰς τὸ ἀπέραν τον ἐχώρησαν· ἕτεροι δὲ γένητον φήσαντες, εἶπον ὡς ἤδη μυριάδας ἐτῶν πεντεκαίδεκα ἐληλυθέναι καὶ τρισχίλια ἑβδομήκοντα πέντε έτη. Ταῦτα μὲν οὖν Απολλώνιος ὁ Αἰγύπτιος ἱστορεῖ. Πλάτων δὲ ὁ δοκῶν Ελλήνων σοφώτερος γεγενῆσθαι, εἰς πόσην φλυαρίαν ἐχώρησεν; Ἐν γὰρ ταῖς Πολιτείαις αὐτοῦ ἐπιγρα φομέναις ῥητῶς κείται λέγοντος· « Πῶς γὰρ ἂν (80) είγε ἔμενε τάδε οὕτω τὸν πάντα χρόνον, ὡς νῦν διακεκόσμηται, καινὸν ἀνευρίσκετο ποτε ὁτιοῦν; Ὅτι μὲν γὰρ μυριάκις μυρία ἔτη ἀνελάνθανεν ἄρα τοὺς τότε, χίλια δὲ ἀφ' οὗ γέγονεν ἢ δις τοσαῦτα ἔτη τὰ μὲν Δαιδάλῳ καταφανή γέγονεν, τὰ δὲ Ὀρφεῖ, τὰ δὲ Παλαμήδει. » Καὶ ταῦτα εἰπὼν γεγενῆσθαι, τὰ μὲν μυριάκις μυρία ἔτη ἀπὸ κατα- κλυσμοῦ ἕως Δαιδάλου δηλοῖ. Καὶ πολλὰ φήσας περὶ πόλεων κατακοσμῶν (81), καὶ οἰκήσεων, καὶ ἐθνῶν, ὁμολογεῖ εἰκασμῷ ταῦτα εἰρηκέναι. Λέγει γάρ· Εἰ- γουν, ὦ ξένε (82), τὶς ἡμῖν ὑποσχῆται Θεός, ὡς ἂν ἐπιχειρήσωμεν τῇ τῆς νομοθεσίας σκέψει, των νῦν εἰρημένων (85), δηλονότι είκασμῷ ἔφη· εἰ δὲ εἰκασμῷ, οὐκ ἄρα ἀληθῆ ἐστι τὰ ὑπ' αὐτοῦ εἰρη μένα. θεσίας τοῦ Θεοῦ, καθὼς καὶ αὐτὸς (84) ὡμολόγηκεν ἄλλως μὴ δύνασθαι τὸ ἀκριβές μαθεῖν, ἐὰν μὴ ὁ Θεὸς διδάξῃ διὰ τοῦ νόμου (85). Τί δ' οὐχὶ καὶ οἱ ποιηταί, "Ομηρος, καὶ Ἡσίοδος, καὶ Ὀρφεὺς ἔφασαν ἑαυτοὺς ἀπὸ θείας προνοίας μεμαθηκέναι; Ἔτι μὴν μάντεις καὶ πραγνώστας γεγενῆσθαι κατὰ τοὺς συγγραφεῖς, καὶ τοὺς παρ' αὐτῶν μαθόντας ἀκριβῶς συγγεγραφές ναι φασίν. Πόσῳ οὖν μᾶλλον ἡμεῖς τὰ ἀληθῆ εἰσόμε θα, οἱ μανθάνοντες ἀπὸ τῶν ἁγίων προφητῶν, τῶν χωρησάντων τὸ ἅγιον Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ; Διὸ σύμφωνα Εἰ δὲ νῦν ἡμεῖς ἐν παντὶ τῷ λόγῳ τούτῳ καλῶς ἐζητήσαμέν τε καὶ ἐλέγομεν, ἀρετὴ ἂν εἴη οὔτε φύσει, οὔτε διδακτὸν, ἀλλὰ θείᾳ μοίρα παραγενομένη ἄνευ νοῦ οἷς ἂν πα ραγίνηται. διὰ τοῦ νόμου, δίχα τοῦ νόμου, ἄνευ νοῦ, - THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI A surdæ Græcorum opiniones. Volo autem tibi et ea quæ spectant tempora, Deo concedente, accura- tius demonstrare, ut intelligas nec recentem nec fabulosam esse doctrinam nostram, sed antiquio- rem et veriorem omnibus poetis ac scriptoribus, qui incerta scripserunt. Alii enim cum mundum ingenitum dicerent, in infinitum abierunt; alii cum genitum assererent, jam annorum myriades quinde- cim et tria millia supra septuaginta quinque annos effluxisse dixerunt. Atque hæc quidem litteris man- davit Apollonius Egyptius. Plato autem, qui Græ- corum sapientissimus videtur fuisse, quantas in nugas aberravit ! Nam in ejus libro qui Civitates inscribitur, hæc totidem verbis leguntur : Quomodo enim, si hæc ita omni tempore mansissent, ut hodie B ornata sunt, novi quidquam aliquando inveniretur : cum hæc decies millies decem annorum millibus eos qui tum erant latuerint, ac mille anni aut bis mille effluxerint, ex quo partim a Dædalo, partim ab Or- pheo, partim a Palamede inventa in lucem prodiere? Quæ cum facta esse dicit, decies millies decem an- norum millia a diluvio ad Dædalum numerat. cum mulța de variis per orbem civitatibus et habi- tationibus et gentibus dixisset, fatetur hæc se con- jectura dixisse. Ait enim : Si quis igitur, hospes, nobis polliceatur Deus, fore ut si iterum legis ferenda rationem considerare aggrediamur, sermonibus modo habitis, etc., conjectura videlicet locutus est. Quod si sunt. - rerum cognitionem. Satius igitur est alumnum esse disciplinæ divinæ, quemadmodum ipse con- fetur aliter non posse verum accurate disci, nisi Deus per legem doceat. Quid? nonne etiam poetæ, Homerus, Hesioduș et Orpheus, institutos se fuisse a divina providentia dixerunt? Quinetiam scriptores vatibus et prophetis æquales fuisse narrant, a qui- bus qui eruditi fuissent, eos accurate scripsisse. Quanto igitur magis veritas a nobis cognoscetur, qui a sanctis prophetis sancto Dei Spiritu plenis in nostris codicibus mss. et editis corruptissimus erat, necesse fuit Platonici contextus ope resti- tuere; quod idem in editione Hamburgensi factum fuerat. Hæc autem leguntur in tertio libro De legi- bus, nequaquam autem in libris De republica. In editionibus Oxon. et Hamb. pro legitur ex conjectura. vol. Mox apud eumdem Platonem legitur Reg. ut text. id est, Si quis nobis polliceatur Deus fore, uε si iterum leges ferendæ rationem considerare aggre- diamur, sermonibus modo habilis non pejores audia- mus, longum equidem iter suscipiam. Ex his colligit Theophilus Platonem conjiciendo locutum esse, nec ipsi, ut prophetis Spiritus auxilio fretis, exploratum fuisse dicendi exitum. Pravam hujus loci interpun- utionem sanavit cl. Wolfius. D +144 conjectura, minus profecto vera quæ ab eo dicta neminem posse verum pernoscere, nisi a Deo do- ceatur, a Justino citatur Cohort, num. 32. Occurrit autem in Menone Platonis et sic habet : Nunc autem, si in omni hoc sermone recte quæsivimus et disseruimus, virtus profecto nec na- tura nec doctrina, sed divina sorte hominibus evenit sine scientia, iis quibus evenit. Non alium videtur Platonis locum Theophilus in memoria habuisse. Nec magni refert, quod virtus apud Platonem, veri cognitio est apud Theophilum. Eam enim veri co- gnitionem intelligit Theophilus, quæ ad salutem perducat. Dei cognitio, ut observavimus ad n. Tatiani, in banc sententiam interdum usurpatur. Sed si Platonis sensum Theophilus accurate sequi- tur, legendum erit non sed sine lege, quod respondebit his Platonis ver- biς sine scientia. 16. Antiquitatem doctrinæ Christianæ probant ab- 17. Christiani a prophetis accepere antiquarum C (80) Πῶς γὰρ ἂr, etc. Totum hunc locum, qui (81) Κατακοσμῶν. Legendum κατά κόσμον. (82) 'Ο ξένε. Ita Plato Reg. ὦ ξένη. Editi ὦ ξέ- (83) Τῶν νῦν εἰρημένων. Addit Plato, Λόγων 16. Θέλω δέ σοι καὶ τὰ τῶν χρόνων, Θεοῦ παρέχον 17. Δεῖ οὖν μᾶλλον μαθητὴν γενέσθαι τῆς νομο (84) Καθὼς καὶ αὐτός. Reg. καθὰ καὶ αὐτός. (85) Διὰ τοῦ νόμου. Locus in quo fatetur Plata
PG 6:1154παραγενόμενοι γὰρ εἰς τὴν γῆν τὴν καλουμένην Ἰουδαίαν, ἔνθα καὶ μεταξὺ κατῴκησαν, δηλοῦται ᾧ τρόπῳ οἱ ἱερεῖς αὐτῶν διὰ προστάγματος θεοῦ προςκαρτεροῦντες τῷ ναῷ, τότε ἐθεράπευον πᾶσαν νόσον ὥστε καὶ λεπρῶντας καὶ πάντα μῶμον ἰῶντο. ναὸν ᾠκοδόμησεν Σολομὼν ὁ βασιλεὺς τῆς Ἰουδαίας. Περὶ δὲ τοῦ πεπλανῆσθαι τὸν Μαναιθὼ περὶ τῶν χρόνων ἐκ τῶν ὑπ’ αὐτοῦ εἰρημένων δῆλόν ἐστιν· ἀλλὰ καὶ περὶ τοῦ βασιλέως τοῦ ἐκβαλόντος αὐτούς, Φαραὼ τοὔνομα. οὐκέτι γὰρ αὐτῶν ἐβασίλευσεν· καταδιώξας γὰρ Ἑβραίους μετὰ τοῦ στρατεύματος κατεποντίσθη εἰς τὴν ἐρυθρὰν θάλασσαν. ἔτι μὴν καὶ οὓς ἔφη ποιμένας πεπολεμηκέναι τοὺς Αἰγυπτίους ψεύδεται· πρὸ ἐτῶν γὰρ λγ ἐξῆλθον ἐκ τῆς Αἰγύπτου καὶ ᾤκησαν ἔκτοτε τὴν χώραν, τὴν ἔτι καὶ νῦν καλουμένην Ἰουδαίαν, πρὸ τοῦ καὶ Δαναὸν εἰς Ἄργος ἀφικέσθαι. ὅτι δὲ τοῦτον ἀρχαιότερον ἡγοῦνται τῶν λοιπῶν κατὰ Ἕλληνας οἱ πλείους, σαφές ἐστιν. Ὥστε ὁ Μαναιθὼς δύο τάξεις ἄκων τῆς ἀληθείας μεμήνυκεν ἡμῖν διὰ τῶν αὐτοῦ γραμμάτων, πρῶτον μὲν ποιμένας αὐτοὺς ὁμολογήσας, δεύτερον εἰπὼν καὶ τὸ ἐξεληλυθέναι αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου·
PG 6:1156ὥστε καὶ ἐκ τούτων τῶν ἀναγραφῶν δείκνυσθαι προγενέστερον εἶναι τὸν Μωσῆν καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ ἐνακοσίους ἢ καὶ χιλίους ἐνιαυτοὺς πρὸ τοῦ Ἰλιακοῦ πολέμου. Ἀλλὰ καὶ περὶ τοῦ ναοῦ τῆς οἰκοδομῆς τοῦ ἐν Ἰουδαίᾳ, ὃν ᾠκοδόμησεν ὁ βασιλεὺς Σολομὼν μετὰ ἔτη πεντακόσια ἑξήκοντα ἓξ τῆς Αἰγύπτου ἐξοδίας τῶν Ἰουδαίων, παρὰ Τυρίοις ἀναγέγραπται ὡς ὁ ναὸς ᾠκοδόμηται, καὶ ἐν τοῖς ἀρχείοις αὐτῶν πεφύλακται τὰ γράμματα, ἐν αἷς ἀναγραφαῖς εὑρίσκεται γεγονὼς ὁ ναὸς πρὸ τοῦ τοὺς Τυρίους τὴν Καρχηδόνα κτίσαι θᾶττον ἔτεσιν ἑκατὸν τεσσαράκοντα τρισίν, μησὶν ὀκτώ· (ἀνεγράφη ὑπὸ Ἱερώμου τοὔνομα βασιλέως Τυρίων, υἱοῦ δὲ Ἀβειβάλου, διὰ τὸ ἐκ πατρικῆς συνηθείας τὸν Ἱέρωμον γεγενῆσθαι φίλον τοῦ Σολομῶνος, ἅμα καὶ διὰ τὴν ὑπερβάλλουσαν σοφίαν, ἣν ἔσχεν ὁ Σολομών. ἐν γὰρ προβλήμασιν ἀλλήλους συνεχῶς ἐγύμναζον· τεκμήριον δὲ τούτου, καὶ ἀντίγραφα ἐπιστολῶν αὐτῶν φασιν μέχρι τοῦ δεῦρο παρὰ τοῖς Τυρίοις πεφυλαγμένα· γράμματά τε ἀλλήλοις διέπεμπον.) καθὼς μέμνηται Μένανδρος ὁ Ἐφέσιος, ἱστορῶν περὶ τῆς Τυρίων βασιλείας, λέγων οὕτως·καὶ φίλα ἀλλήλοις οι πάντες προφῆται εἶπον, καὶ προεκήρυξαν τὰ μέλλοντα ἔσεσθαι παντὶ τῷ κόσμῳ. Τοὺς γὰρ φιλομαθεῖς, μᾶλλον δὲ φιλαληθεῖς δύναται αὐτὴ ἡ ἐκβασις τῶν προαναπεφωνημένων πραγμά- των, καὶ ἤδη ἀπηρτισμένων ἐκδιδάσκειν ὄντως ἀληθῆ εἶναι τὰ δι' αὐτῶν κεκηρυγμένα περί τε χρόνων, καὶ καιρῶν τῶν πρὸ κατακλυσμοῦ, ἀφ᾽ οὗ ἔκτισται ὁ κόσμος ἕως τοῦ δεῦρο, ὡς ἐνέστηκε (86) τὰ ἔτη, εἰς τὸ ἐπιδεῖξαι τὴν φλυαρίαν τοῦ ψεύδους τῶν συγγρα φέων, ὅτι οὐκ ἀληθῆ ἐστι τὰ δι' αὐτῶν ῥηθέντα. τακλυσμόν γεγενῆσθαι, ἔφη μὴ πάσης τῆς γῆς, ἀλλὰ τῶν πεδίων μόνον γεγενῆσθαι, καὶ τοὺς διαφυγόντας ἐπὶ τοῖς ὑψηλοτάτοις όρεσιν αὐτοὺς διασεσῶσθαι. Ἕτεροι δὲ λέγουσι γεγονέναι Δευκαλίωνα καὶ Πύρ βαν, καὶ τούτους ἐν λάρνακι διασεσῶσθαι· καὶ τὸν Β Δευκαλίωνα, μετὰ τὸ ἐλθεῖν ἐκ τῆς λάρνακος, λίθους εἰς τὰ ὀπίσω πεπομφέναι (87), καὶ ἀνθρώπους ἐκ τῶν λίθων γεγενῆσθαι· ὅθεν φασὶ λαούς προσαγο ρεύεσθαι τὸ πλῆθος ἀνθρώπων. "Αλλοι δ᾽ αὖ Κλύμενον εἶπον ἐν δευτέρῳ κατακλυσμῷ γεγονέναι. Ὅτι μὲν οὖν ἄθλιοι, καὶ πάνυ δυσσεβεῖς, καὶ ἀνόητοι εὑρί σκονται οἱ τὰ τοιαῦτα συγγράψαντες, καὶ φιλοσοφή σαντες ματαίως, ἐκ τῶν προειρημένων δῆλόν ἐστιν. Ὁ δὲ ἡμέτερος προφήτης και θεράπων τοῦ Θεοῦ Μωϋσῆς, περὶ τῆς γενέσεως τοῦ κόσμου ἐξιστορῶν, διηγήσατο τίνι τρόπω γεγένηται ὁ κατακλυσμὸς ἐπὶ τῆς γῆς· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τὰ τοῦ κατακλυσμοῦ ᾧ τρόπῳ γέγονεν· οὐ Πύρραν, οὐδὲ Δευκαλίωνα ἢ Κλύ μενον μυθεύων, οὐδὲ μὴν τὰ πεδία μόνον κατακε κλύσθαι, καὶ τοὺς διαφυγόντας ἐπὶ τοῖς ὄρεσι μόνους διασεσώσθαι. δηλοί. ᾿Αλλὰ μὲν οὖν ἔφη μηκέτι τῷ κόσμῳ κατα κλυσμὸν ὕδατος ἔσεσθαι, οἷος (88) οὔτε γέγονεν, οὔτε μὴν ἔσται. Οκτώ δέ φησι τὰς πάσας ψυχὰς ἀνθρώ πων ἐν τῇ κιβωτῷ διασεσῶσθαι, ἐν τῇ κατασκευα σθείσῃ προστάγματι Θεοῦ, οὐχ ὑπὸ τοῦ Δευκαλίω νος, ἀλλ᾽ ὑπὸ τοῦ Νῶς Εβραϊστί, ὃς διερμηνεύεται τῇ Ἑλλάδι γλώσσῃ ἀνάπαυσις· καθὼς καὶ ἐν ἑτέρῳ(89) λόγῳ ἐδηλώσαμεν, ὡς Νῶς, καταγγέλλων τοῖς τότε ἀνθρώποις μέλλειν κατακλυσμὸν ἔσεσθαι, προεφή τευσεν αὐτοῖς, λέγων· Δεῦτε, καλεῖ ὑμᾶς ὁ Θεὸς εἰς μετάνοιαν. Διὸ οἰκείως Δευκαλίων ἐκλήθη. Τούτῳ δὲ τῷ Νῶς υἱοὶ τρεῖς ἦσαν, καθὼς καὶ ἐν τῷ δευτέρῳ τόμῳ ἐδηλώσαμεν, ὧν τὰ ὀνόματά ἐστι Σήμ, καὶ Χάμ, καὶ Ἰαφέθ· οἷς καὶ γυναῖκες τρεῖς ἦταν τὸ καθ᾿ ἕνα αὐτῶν (90), καὶ αὐτὸς (91) καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ. Τοῦτον τὸν ἄνδρα ἔνιοι Εὐνοῦχον προση- γορεύκασιν. Οκτώ οὖν αἱ πᾶσαι ψυχαὶ ἀνθρώπων διεσώθησαν, οἱ ἐν τῇ κιβωτῷ εὑρεθέντες. Τὸν δὲ και τακλυσμὸν ἐσήμανεν ἡ Μωϋσῆς ἐπὶ ἡμέρας τεσσα ράκοντα, καὶ νύκτας τεσσαράκοντα γεγενῆσθαι, δι' ὄν, δι' οὗ. καθὰ καὶ ἐν ἑτέρῳ. λαούς, καὶ αὐτός AD AUTOLYCUM LIB. III. A didicimus ? Hinc consona omnes prophetæ et amica G Codex. Bodl. multo post D inter se dixerunt, ac futuros totius mundi eventus prænuntiarunt. Ipse enim prædictarum rerum et jaun perfectarum eventus, potest discendi vel potius veri cupidos edocere, vera esse quæ ab illis de temporibus et annis ante diluvium elapsis præ- dicata sunt, quomodo scilicet se habeat ab origine mundi ad nostram ætatem annorum series; ita ut facile pateat inepte mentitus esse scriptores, nec vera esse quæ ab his dicta sunt. - Plato enim, ut diximus, cum diluvium contigisse demonstrasset, non totius orbis terrarun, sed tan- tum camporum fuisse dixit, et qui in altissimos montes fugissent, eos incolumes evasisse. Alii Deu- calionem et Pyrrham tunc exstitisse dicunt, eosque in arca servatos fuisse; Deucalionem autem ex arca egressum, lapides post tergum jactasse, atque ex his homines natos esse. Hinc hominum multitudi- nem sive populos, appellatam dicunt. Alii Clymenum in secundo diluvio exstitisse dicunt. Miseros igitur ac impios et stultos reperiri, qui talia scripsere et philosophati sunt inutili opera, ex his quæ diximus satis perspicuum est. Noster au- tem propheta et famulus Dei Moyses originem mundi exponeus, narravit quomodo diluvium in terra factum sit, imo etiam quæ cum diluvio fuera conjuncta quomodo evenerint; non Pyrrham aut Deucalionem aut Clymenum ſingens, aut campos solum inundatos fuisse, et qui in montes fugissent, solos evasisse incolumes. - Diluvii longe accuratior apud Moysem enarra- tio. Sed neque etiam alterum diluvinm fuisse declarat, imo nullum amplius diluvium aquarum mundo eventurum esse asserit, quemadmodum re- vera nec evenit nec eventurum est. Octo autem omnino homines in arca servatos fuisse dicit ea, quam jussu Dei non Deucalion, sed Noe, cujus no- men Hebræum si Græce interpreteris, idem est ac requies, construxerat, quemadmodum in alio libro demonstravimus, Noe hominibus illius ætatis futu- rum diluvium nuntiantem, ita illis esse vaticina- tum : Venite, vocat vos Deus ad penitentiam. Unde Deucalion proprie appellatus est. Huic Noe tres erant filii, quemadmodum in secundo libro demon- stravimus, quorum nomina Sen, Cham et Japhet, qui suam singuli uxorem habuerunt; tum ipse et uxor ejus. Hunc hominem nonnulli Eunuchum vo- caverunt. Octo igitur omniuo homines cum in arca inventi fuissent, incolumes evasere. Idem Moysea demonstrat diluvium quadraginta diebus totidemque noetibus saeviisse, cataraclis coli abruptis, et fon- Hamb. Aliæ editiones tỷ. fius, ipse Noe et uxor ejus. Illud autem ex utroque codice idem Wolfius deprompsit, cum antea in editis deesset. 18. Πλάτων γὰρ, ὡς προειρήκαμεν, δηλώσας και 19. 'Αλλ' οὐδὲ δεύτερον κατακλυσμόν γεγονέναι (86) Ενέστηκε. Legendum συνέστηκε. (87) Πεπομέναι. Reg. ἀποβεβληκέναι. (38) Οίος. Ita Ducæus, melius quam alii oἷον. (89) Καθὼς καὶ ἐν ἑτέρῳ. Reg. καθὰ καί, et non 18. Græcorum errores in diluvio enarrando. (90) Τὸ καθ' ἕνα αὐτῶν. Ita uterque codex ef (91) Καὶ αὐτός. Id est, ut explanavit cl. Wol
Τελευτήσαντος γὰρ Ἀβειβάλου βασιλέως Τυρίων διεδέξατο τὴν βασιλείαν ὁ υἱὸς αὐτοῦ Ἱέρωμος, ὃς βιώσας ἔτη πεντήκοντα τρία [ἐβασίλευσεν ἔτη τριάκοντα τέσσαρα]. τοῦτον δὲ διεδέξατο Βαλεάζωρος, βιώσας ἔτη μγ, ὃς ἐβασίλευσεν ἔτη ιζ. [μετὰ τοῦτον Ἀβδάστρατος, ὃς βιώσας ἔτη κθ ἐβασίλευσεν ἔτη θ.] μετὰ δὲ τοῦτον Μεθουάσταρτος, βιώσας ἔτη νδ, ἐβασίλευσεν ἔτη ιβ. μετὰ δὲ τοῦτον ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ Ἀθάρυμος, βιώσας ἔτη νη, ἐβασίλευσεν ἔτη θ. τοῦτον ἀνεῖλεν ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ Ἕλλης τοὔνομα, ὃς βιώσας ἔτη ν ἐβασίλευσεν μῆνας ὀκτώ. τοῦτον ἀνεῖλεν Ἰουθώβαλος, ἱερεὺς τῆς Ἀστάρτης, ὃς βιώσας ἔτη μ ἐβασίλευσεν ἔτη λβ. τοῦτον διεδέξατο ὁ υἱὸς αὐτοῦ Βαλέζωρος, ὃς βιώσας ἔτη με ἐβασίλευσεν ἔτη 2. υἱὸς δὲ τούτου Μέττηνος, βιώσας ἔτη λβ, ἐβασίλευσεν ἔτη κθ. τοῦτον διεδέξατο Πυγμαλίων, ὃς βιώσας ἔτη ν ἐβασίλευσεν ἔτη μζ. ἐν δὲ τῷ ἑβδόμῳ ἔτει τῆς βασιλείας αὐτοῦ [ἡ ἀδελφὴ αὐτοῦ] εἰς Λιβύην φυγοῦσα πόλιν ᾠκοδόμησεν τὴν μέχρι τοῦ δεῦρο Καρχηδονίαν καλουμένην. συνάγεται οὖν ὁ πᾶς χρόνος ἀπὸ τῆς Ἱερώμου βασιλείας μέχρι Καρχηδόνος κτίσεως ἔτη ρνε, μῆνες ὀκτώ.καὶ φίλα ἀλλήλοις οι πάντες προφῆται εἶπον, καὶ προεκήρυξαν τὰ μέλλοντα ἔσεσθαι παντὶ τῷ κόσμῳ. Τοὺς γὰρ φιλομαθεῖς, μᾶλλον δὲ φιλαληθεῖς δύναται αὐτὴ ἡ ἐκβασις τῶν προαναπεφωνημένων πραγμά- των, καὶ ἤδη ἀπηρτισμένων ἐκδιδάσκειν ὄντως ἀληθῆ εἶναι τὰ δι' αὐτῶν κεκηρυγμένα περί τε χρόνων, καὶ καιρῶν τῶν πρὸ κατακλυσμοῦ, ἀφ᾽ οὗ ἔκτισται ὁ κόσμος ἕως τοῦ δεῦρο, ὡς ἐνέστηκε (86) τὰ ἔτη, εἰς τὸ ἐπιδεῖξαι τὴν φλυαρίαν τοῦ ψεύδους τῶν συγγρα φέων, ὅτι οὐκ ἀληθῆ ἐστι τὰ δι' αὐτῶν ῥηθέντα. τακλυσμόν γεγενῆσθαι, ἔφη μὴ πάσης τῆς γῆς, ἀλλὰ τῶν πεδίων μόνον γεγενῆσθαι, καὶ τοὺς διαφυγόντας ἐπὶ τοῖς ὑψηλοτάτοις όρεσιν αὐτοὺς διασεσῶσθαι. Ἕτεροι δὲ λέγουσι γεγονέναι Δευκαλίωνα καὶ Πύρ βαν, καὶ τούτους ἐν λάρνακι διασεσῶσθαι· καὶ τὸν Β Δευκαλίωνα, μετὰ τὸ ἐλθεῖν ἐκ τῆς λάρνακος, λίθους εἰς τὰ ὀπίσω πεπομφέναι (87), καὶ ἀνθρώπους ἐκ τῶν λίθων γεγενῆσθαι· ὅθεν φασὶ λαούς προσαγο ρεύεσθαι τὸ πλῆθος ἀνθρώπων. "Αλλοι δ᾽ αὖ Κλύμενον εἶπον ἐν δευτέρῳ κατακλυσμῷ γεγονέναι. Ὅτι μὲν οὖν ἄθλιοι, καὶ πάνυ δυσσεβεῖς, καὶ ἀνόητοι εὑρί σκονται οἱ τὰ τοιαῦτα συγγράψαντες, καὶ φιλοσοφή σαντες ματαίως, ἐκ τῶν προειρημένων δῆλόν ἐστιν. Ὁ δὲ ἡμέτερος προφήτης και θεράπων τοῦ Θεοῦ Μωϋσῆς, περὶ τῆς γενέσεως τοῦ κόσμου ἐξιστορῶν, διηγήσατο τίνι τρόπω γεγένηται ὁ κατακλυσμὸς ἐπὶ τῆς γῆς· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τὰ τοῦ κατακλυσμοῦ ᾧ τρόπῳ γέγονεν· οὐ Πύρραν, οὐδὲ Δευκαλίωνα ἢ Κλύ μενον μυθεύων, οὐδὲ μὴν τὰ πεδία μόνον κατακε κλύσθαι, καὶ τοὺς διαφυγόντας ἐπὶ τοῖς ὄρεσι μόνους διασεσώσθαι. δηλοί. ᾿Αλλὰ μὲν οὖν ἔφη μηκέτι τῷ κόσμῳ κατα κλυσμὸν ὕδατος ἔσεσθαι, οἷος (88) οὔτε γέγονεν, οὔτε μὴν ἔσται. Οκτώ δέ φησι τὰς πάσας ψυχὰς ἀνθρώ πων ἐν τῇ κιβωτῷ διασεσῶσθαι, ἐν τῇ κατασκευα σθείσῃ προστάγματι Θεοῦ, οὐχ ὑπὸ τοῦ Δευκαλίω νος, ἀλλ᾽ ὑπὸ τοῦ Νῶς Εβραϊστί, ὃς διερμηνεύεται τῇ Ἑλλάδι γλώσσῃ ἀνάπαυσις· καθὼς καὶ ἐν ἑτέρῳ(89) λόγῳ ἐδηλώσαμεν, ὡς Νῶς, καταγγέλλων τοῖς τότε ἀνθρώποις μέλλειν κατακλυσμὸν ἔσεσθαι, προεφή τευσεν αὐτοῖς, λέγων· Δεῦτε, καλεῖ ὑμᾶς ὁ Θεὸς εἰς μετάνοιαν. Διὸ οἰκείως Δευκαλίων ἐκλήθη. Τούτῳ δὲ τῷ Νῶς υἱοὶ τρεῖς ἦσαν, καθὼς καὶ ἐν τῷ δευτέρῳ τόμῳ ἐδηλώσαμεν, ὧν τὰ ὀνόματά ἐστι Σήμ, καὶ Χάμ, καὶ Ἰαφέθ· οἷς καὶ γυναῖκες τρεῖς ἦταν τὸ καθ᾿ ἕνα αὐτῶν (90), καὶ αὐτὸς (91) καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ. Τοῦτον τὸν ἄνδρα ἔνιοι Εὐνοῦχον προση- γορεύκασιν. Οκτώ οὖν αἱ πᾶσαι ψυχαὶ ἀνθρώπων διεσώθησαν, οἱ ἐν τῇ κιβωτῷ εὑρεθέντες. Τὸν δὲ και τακλυσμὸν ἐσήμανεν ἡ Μωϋσῆς ἐπὶ ἡμέρας τεσσα ράκοντα, καὶ νύκτας τεσσαράκοντα γεγενῆσθαι, δι' ὄν, δι' οὗ. καθὰ καὶ ἐν ἑτέρῳ. λαούς, καὶ αὐτός AD AUTOLYCUM LIB. III. A didicimus ? Hinc consona omnes prophetæ et amica G Codex. Bodl. multo post D inter se dixerunt, ac futuros totius mundi eventus prænuntiarunt. Ipse enim prædictarum rerum et jaun perfectarum eventus, potest discendi vel potius veri cupidos edocere, vera esse quæ ab illis de temporibus et annis ante diluvium elapsis præ- dicata sunt, quomodo scilicet se habeat ab origine mundi ad nostram ætatem annorum series; ita ut facile pateat inepte mentitus esse scriptores, nec vera esse quæ ab his dicta sunt. - Plato enim, ut diximus, cum diluvium contigisse demonstrasset, non totius orbis terrarun, sed tan- tum camporum fuisse dixit, et qui in altissimos montes fugissent, eos incolumes evasisse. Alii Deu- calionem et Pyrrham tunc exstitisse dicunt, eosque in arca servatos fuisse; Deucalionem autem ex arca egressum, lapides post tergum jactasse, atque ex his homines natos esse. Hinc hominum multitudi- nem sive populos, appellatam dicunt. Alii Clymenum in secundo diluvio exstitisse dicunt. Miseros igitur ac impios et stultos reperiri, qui talia scripsere et philosophati sunt inutili opera, ex his quæ diximus satis perspicuum est. Noster au- tem propheta et famulus Dei Moyses originem mundi exponeus, narravit quomodo diluvium in terra factum sit, imo etiam quæ cum diluvio fuera conjuncta quomodo evenerint; non Pyrrham aut Deucalionem aut Clymenum ſingens, aut campos solum inundatos fuisse, et qui in montes fugissent, solos evasisse incolumes. - Diluvii longe accuratior apud Moysem enarra- tio. Sed neque etiam alterum diluvinm fuisse declarat, imo nullum amplius diluvium aquarum mundo eventurum esse asserit, quemadmodum re- vera nec evenit nec eventurum est. Octo autem omnino homines in arca servatos fuisse dicit ea, quam jussu Dei non Deucalion, sed Noe, cujus no- men Hebræum si Græce interpreteris, idem est ac requies, construxerat, quemadmodum in alio libro demonstravimus, Noe hominibus illius ætatis futu- rum diluvium nuntiantem, ita illis esse vaticina- tum : Venite, vocat vos Deus ad penitentiam. Unde Deucalion proprie appellatus est. Huic Noe tres erant filii, quemadmodum in secundo libro demon- stravimus, quorum nomina Sen, Cham et Japhet, qui suam singuli uxorem habuerunt; tum ipse et uxor ejus. Hunc hominem nonnulli Eunuchum vo- caverunt. Octo igitur omniuo homines cum in arca inventi fuissent, incolumes evasere. Idem Moysea demonstrat diluvium quadraginta diebus totidemque noetibus saeviisse, cataraclis coli abruptis, et fon- Hamb. Aliæ editiones tỷ. fius, ipse Noe et uxor ejus. Illud autem ex utroque codice idem Wolfius deprompsit, cum antea in editis deesset. 18. Πλάτων γὰρ, ὡς προειρήκαμεν, δηλώσας και 19. 'Αλλ' οὐδὲ δεύτερον κατακλυσμόν γεγονέναι (86) Ενέστηκε. Legendum συνέστηκε. (87) Πεπομέναι. Reg. ἀποβεβληκέναι. (38) Οίος. Ita Ducæus, melius quam alii oἷον. (89) Καθὼς καὶ ἐν ἑτέρῳ. Reg. καθὰ καί, et non 18. Græcorum errores in diluvio enarrando. (90) Τὸ καθ' ἕνα αὐτῶν. Ita uterque codex ef (91) Καὶ αὐτός. Id est, ut explanavit cl. Wol
τῷ δὲ δωδεκάτῳ ἔτει τῆς Ἱερώμου βασιλείας ἐν Ἱεροσολύμοις ὁ ναὸς ᾠκοδομήθη, ὥστε τὸν πάντα χρόνον γεγενῆσθαι ἀπὸ τῆς τοῦ ναοῦ οἰκοδομῆς μέχρι Καρχηδόνος κτίσεως ἔτη ρμγ, μῆνες η. Τῆς μὲν οὖν Φοινίκων καὶ Αἰγυπτίων μαρτυρίας, ὡς ἱστορήκασιν περὶ τῶν καθ’ ἡμᾶς χρόνων οἱ συγγράψαντες Μαναιθὼς ὁ Αἰγύπτιος καὶ ὁ Μένανδρος ὁ Ἐφέσιος, ἔτι δὲ καὶ Ἰώσηππος ὁ ἀναγράψας τὸν Ἰουδαϊκὸν πόλεμον τὸν γενόμενον αὐτοῖς ὑπὸ Ῥωμαίων, ἀρκετῶς ἤτω ἡμῖν τὰ εἰρημένα. ἐκ γὰρ τούτων τῶν ἀρχαίων δείκνυται καὶ τὰ τῶν λοιπῶν συγγράμματα ἔσχατα εἶναι τῶν διὰ Μωσέως ἡμῖν δεδομένων γραμμάτων, ἔτι μὴν καὶ τῶν μεταξὺ προφητῶν· ὁ γὰρ ὕστερος τῶν προφητῶν γενόμενος Ζαχαρίας ὀνόματι ἤκμασεν κατὰ τὴν Δαρείου βασιλείαν. Ἀλλὰ καὶ οἱ νομοθέται πάντες μεταξὺ εὑρίσκονται νομοθετοῦντες. εἰ γάρ τις εἴποι Σόλωνα τὸν Ἀθηναῖον, οὗτος γέγονεν κατὰ τοὺς χρόνους Κύρου καὶ Δαρείου τῶν βασιλέων, κατὰ τὸν χρόνον Ζαχαρίου τοῦ προειρημένου προφήτου, μεταξὺ γεγενημένου πάνυ πολλοῖς ἔτεσιν·καὶ φίλα ἀλλήλοις οι πάντες προφῆται εἶπον, καὶ προεκήρυξαν τὰ μέλλοντα ἔσεσθαι παντὶ τῷ κόσμῳ. Τοὺς γὰρ φιλομαθεῖς, μᾶλλον δὲ φιλαληθεῖς δύναται αὐτὴ ἡ ἐκβασις τῶν προαναπεφωνημένων πραγμά- των, καὶ ἤδη ἀπηρτισμένων ἐκδιδάσκειν ὄντως ἀληθῆ εἶναι τὰ δι' αὐτῶν κεκηρυγμένα περί τε χρόνων, καὶ καιρῶν τῶν πρὸ κατακλυσμοῦ, ἀφ᾽ οὗ ἔκτισται ὁ κόσμος ἕως τοῦ δεῦρο, ὡς ἐνέστηκε (86) τὰ ἔτη, εἰς τὸ ἐπιδεῖξαι τὴν φλυαρίαν τοῦ ψεύδους τῶν συγγρα φέων, ὅτι οὐκ ἀληθῆ ἐστι τὰ δι' αὐτῶν ῥηθέντα. τακλυσμόν γεγενῆσθαι, ἔφη μὴ πάσης τῆς γῆς, ἀλλὰ τῶν πεδίων μόνον γεγενῆσθαι, καὶ τοὺς διαφυγόντας ἐπὶ τοῖς ὑψηλοτάτοις όρεσιν αὐτοὺς διασεσῶσθαι. Ἕτεροι δὲ λέγουσι γεγονέναι Δευκαλίωνα καὶ Πύρ βαν, καὶ τούτους ἐν λάρνακι διασεσῶσθαι· καὶ τὸν Β Δευκαλίωνα, μετὰ τὸ ἐλθεῖν ἐκ τῆς λάρνακος, λίθους εἰς τὰ ὀπίσω πεπομφέναι (87), καὶ ἀνθρώπους ἐκ τῶν λίθων γεγενῆσθαι· ὅθεν φασὶ λαούς προσαγο ρεύεσθαι τὸ πλῆθος ἀνθρώπων. "Αλλοι δ᾽ αὖ Κλύμενον εἶπον ἐν δευτέρῳ κατακλυσμῷ γεγονέναι. Ὅτι μὲν οὖν ἄθλιοι, καὶ πάνυ δυσσεβεῖς, καὶ ἀνόητοι εὑρί σκονται οἱ τὰ τοιαῦτα συγγράψαντες, καὶ φιλοσοφή σαντες ματαίως, ἐκ τῶν προειρημένων δῆλόν ἐστιν. Ὁ δὲ ἡμέτερος προφήτης και θεράπων τοῦ Θεοῦ Μωϋσῆς, περὶ τῆς γενέσεως τοῦ κόσμου ἐξιστορῶν, διηγήσατο τίνι τρόπω γεγένηται ὁ κατακλυσμὸς ἐπὶ τῆς γῆς· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τὰ τοῦ κατακλυσμοῦ ᾧ τρόπῳ γέγονεν· οὐ Πύρραν, οὐδὲ Δευκαλίωνα ἢ Κλύ μενον μυθεύων, οὐδὲ μὴν τὰ πεδία μόνον κατακε κλύσθαι, καὶ τοὺς διαφυγόντας ἐπὶ τοῖς ὄρεσι μόνους διασεσώσθαι. δηλοί. ᾿Αλλὰ μὲν οὖν ἔφη μηκέτι τῷ κόσμῳ κατα κλυσμὸν ὕδατος ἔσεσθαι, οἷος (88) οὔτε γέγονεν, οὔτε μὴν ἔσται. Οκτώ δέ φησι τὰς πάσας ψυχὰς ἀνθρώ πων ἐν τῇ κιβωτῷ διασεσῶσθαι, ἐν τῇ κατασκευα σθείσῃ προστάγματι Θεοῦ, οὐχ ὑπὸ τοῦ Δευκαλίω νος, ἀλλ᾽ ὑπὸ τοῦ Νῶς Εβραϊστί, ὃς διερμηνεύεται τῇ Ἑλλάδι γλώσσῃ ἀνάπαυσις· καθὼς καὶ ἐν ἑτέρῳ(89) λόγῳ ἐδηλώσαμεν, ὡς Νῶς, καταγγέλλων τοῖς τότε ἀνθρώποις μέλλειν κατακλυσμὸν ἔσεσθαι, προεφή τευσεν αὐτοῖς, λέγων· Δεῦτε, καλεῖ ὑμᾶς ὁ Θεὸς εἰς μετάνοιαν. Διὸ οἰκείως Δευκαλίων ἐκλήθη. Τούτῳ δὲ τῷ Νῶς υἱοὶ τρεῖς ἦσαν, καθὼς καὶ ἐν τῷ δευτέρῳ τόμῳ ἐδηλώσαμεν, ὧν τὰ ὀνόματά ἐστι Σήμ, καὶ Χάμ, καὶ Ἰαφέθ· οἷς καὶ γυναῖκες τρεῖς ἦταν τὸ καθ᾿ ἕνα αὐτῶν (90), καὶ αὐτὸς (91) καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ. Τοῦτον τὸν ἄνδρα ἔνιοι Εὐνοῦχον προση- γορεύκασιν. Οκτώ οὖν αἱ πᾶσαι ψυχαὶ ἀνθρώπων διεσώθησαν, οἱ ἐν τῇ κιβωτῷ εὑρεθέντες. Τὸν δὲ και τακλυσμὸν ἐσήμανεν ἡ Μωϋσῆς ἐπὶ ἡμέρας τεσσα ράκοντα, καὶ νύκτας τεσσαράκοντα γεγενῆσθαι, δι' ὄν, δι' οὗ. καθὰ καὶ ἐν ἑτέρῳ. λαούς, καὶ αὐτός AD AUTOLYCUM LIB. III. A didicimus ? Hinc consona omnes prophetæ et amica G Codex. Bodl. multo post D inter se dixerunt, ac futuros totius mundi eventus prænuntiarunt. Ipse enim prædictarum rerum et jaun perfectarum eventus, potest discendi vel potius veri cupidos edocere, vera esse quæ ab illis de temporibus et annis ante diluvium elapsis præ- dicata sunt, quomodo scilicet se habeat ab origine mundi ad nostram ætatem annorum series; ita ut facile pateat inepte mentitus esse scriptores, nec vera esse quæ ab his dicta sunt. - Plato enim, ut diximus, cum diluvium contigisse demonstrasset, non totius orbis terrarun, sed tan- tum camporum fuisse dixit, et qui in altissimos montes fugissent, eos incolumes evasisse. Alii Deu- calionem et Pyrrham tunc exstitisse dicunt, eosque in arca servatos fuisse; Deucalionem autem ex arca egressum, lapides post tergum jactasse, atque ex his homines natos esse. Hinc hominum multitudi- nem sive populos, appellatam dicunt. Alii Clymenum in secundo diluvio exstitisse dicunt. Miseros igitur ac impios et stultos reperiri, qui talia scripsere et philosophati sunt inutili opera, ex his quæ diximus satis perspicuum est. Noster au- tem propheta et famulus Dei Moyses originem mundi exponeus, narravit quomodo diluvium in terra factum sit, imo etiam quæ cum diluvio fuera conjuncta quomodo evenerint; non Pyrrham aut Deucalionem aut Clymenum ſingens, aut campos solum inundatos fuisse, et qui in montes fugissent, solos evasisse incolumes. - Diluvii longe accuratior apud Moysem enarra- tio. Sed neque etiam alterum diluvinm fuisse declarat, imo nullum amplius diluvium aquarum mundo eventurum esse asserit, quemadmodum re- vera nec evenit nec eventurum est. Octo autem omnino homines in arca servatos fuisse dicit ea, quam jussu Dei non Deucalion, sed Noe, cujus no- men Hebræum si Græce interpreteris, idem est ac requies, construxerat, quemadmodum in alio libro demonstravimus, Noe hominibus illius ætatis futu- rum diluvium nuntiantem, ita illis esse vaticina- tum : Venite, vocat vos Deus ad penitentiam. Unde Deucalion proprie appellatus est. Huic Noe tres erant filii, quemadmodum in secundo libro demon- stravimus, quorum nomina Sen, Cham et Japhet, qui suam singuli uxorem habuerunt; tum ipse et uxor ejus. Hunc hominem nonnulli Eunuchum vo- caverunt. Octo igitur omniuo homines cum in arca inventi fuissent, incolumes evasere. Idem Moysea demonstrat diluvium quadraginta diebus totidemque noetibus saeviisse, cataraclis coli abruptis, et fon- Hamb. Aliæ editiones tỷ. fius, ipse Noe et uxor ejus. Illud autem ex utroque codice idem Wolfius deprompsit, cum antea in editis deesset. 18. Πλάτων γὰρ, ὡς προειρήκαμεν, δηλώσας και 19. 'Αλλ' οὐδὲ δεύτερον κατακλυσμόν γεγονέναι (86) Ενέστηκε. Legendum συνέστηκε. (87) Πεπομέναι. Reg. ἀποβεβληκέναι. (38) Οίος. Ita Ducæus, melius quam alii oἷον. (89) Καθὼς καὶ ἐν ἑτέρῳ. Reg. καθὰ καί, et non 18. Græcorum errores in diluvio enarrando. (90) Τὸ καθ' ἕνα αὐτῶν. Ita uterque codex ef (91) Καὶ αὐτός. Id est, ut explanavit cl. Wol
ἤτοι καὶ περὶ Λυκούργου ἢ Δράκοντος ἢ Μίνω τῶν νομοθετῶν, τούτων ἀρχαιότητι προάγουσιν αἱ ἱεραὶ βίβλοι, ὅπου γε καὶ τοῦ Διὸς τοῦ Κρητῶν βασιλεύσαντος, ἀλλὰ μὴν καὶ τοῦ Ἰλιακοῦ πολέμου δείκνυται προάγοντα τὰ γράμματα τοῦ θείου νόμου τοῦ διὰ Μωσέως ἡμῖν δεδομένου. Ἵνα δὲ ἀκριβεστέραν ποιήσωμεν τὴν ἀπόδειξιν τῶν καιρῶν καὶ χρόνων, θεοῦ ἡμῖν παρέχοντος οὐ μόνον τὰ μετὰ κατακλυσμὸν ἱστοροῦντες ἀλλὰ καὶ τὰ πρὸ κατακλυσμοῦ εἰς τὸ καὶ τῶν ἁπάντων κατὰ τὸ δυνατὸν εἰπεῖν ἡμῖν τὸν ἀριθμόν, νυνὶ ποιησόμεθα, ἀναδραμόντες ἐπὶ τὴν ἀνέκαθεν ἀρχὴν τῆς τοῦ κόσμου κτίσεως, ἣν ἀνέγραψεν Μωσῆς ὁ θεράπων τοῦ θεοῦ διὰ πνεύματος ἁγίου. εἰπὼν γὰρ τὰ περὶ κτίσεως καὶ γενέσεως κόσμου, τοῦ πρωτοπλάστου ἀνθρώπου, καὶ τὰ τῶν ἑξῆς γεγενημένων, ἐσήμανεν καὶ τὰ πρὸ κατακλυσμοῦ ἔτη γενόμενα. ἐγὼ δ’ αἰτοῦμαι χάριν παρὰ τοῦ μόνου θεοῦ, εἰς τὸ τἀληθῆ κατὰ τὸ θέλημα αὐτοῦ πάντα ἀκριβῶς εἰπεῖν, ὅπως καὶ σὺ καὶ πᾶς ὁ τούτοις ἐντυγχάνων ὁδηγῆται ὑπὸ τῆς ἀληθείας καὶ χάριτος αὐτοῦ. ἄρξομαι δὴ πρῶτον ἀπὸ τῶν ἀναγεγραμμένων γενεαλογιῶν, λέγω δὲ ἀπὸ τοῦ πρωτοπλάστου ἀνθρώπου τὴν ἀρχὴν ποιησάμενος.καὶ φίλα ἀλλήλοις οι πάντες προφῆται εἶπον, καὶ προεκήρυξαν τὰ μέλλοντα ἔσεσθαι παντὶ τῷ κόσμῳ. Τοὺς γὰρ φιλομαθεῖς, μᾶλλον δὲ φιλαληθεῖς δύναται αὐτὴ ἡ ἐκβασις τῶν προαναπεφωνημένων πραγμά- των, καὶ ἤδη ἀπηρτισμένων ἐκδιδάσκειν ὄντως ἀληθῆ εἶναι τὰ δι' αὐτῶν κεκηρυγμένα περί τε χρόνων, καὶ καιρῶν τῶν πρὸ κατακλυσμοῦ, ἀφ᾽ οὗ ἔκτισται ὁ κόσμος ἕως τοῦ δεῦρο, ὡς ἐνέστηκε (86) τὰ ἔτη, εἰς τὸ ἐπιδεῖξαι τὴν φλυαρίαν τοῦ ψεύδους τῶν συγγρα φέων, ὅτι οὐκ ἀληθῆ ἐστι τὰ δι' αὐτῶν ῥηθέντα. τακλυσμόν γεγενῆσθαι, ἔφη μὴ πάσης τῆς γῆς, ἀλλὰ τῶν πεδίων μόνον γεγενῆσθαι, καὶ τοὺς διαφυγόντας ἐπὶ τοῖς ὑψηλοτάτοις όρεσιν αὐτοὺς διασεσῶσθαι. Ἕτεροι δὲ λέγουσι γεγονέναι Δευκαλίωνα καὶ Πύρ βαν, καὶ τούτους ἐν λάρνακι διασεσῶσθαι· καὶ τὸν Β Δευκαλίωνα, μετὰ τὸ ἐλθεῖν ἐκ τῆς λάρνακος, λίθους εἰς τὰ ὀπίσω πεπομφέναι (87), καὶ ἀνθρώπους ἐκ τῶν λίθων γεγενῆσθαι· ὅθεν φασὶ λαούς προσαγο ρεύεσθαι τὸ πλῆθος ἀνθρώπων. "Αλλοι δ᾽ αὖ Κλύμενον εἶπον ἐν δευτέρῳ κατακλυσμῷ γεγονέναι. Ὅτι μὲν οὖν ἄθλιοι, καὶ πάνυ δυσσεβεῖς, καὶ ἀνόητοι εὑρί σκονται οἱ τὰ τοιαῦτα συγγράψαντες, καὶ φιλοσοφή σαντες ματαίως, ἐκ τῶν προειρημένων δῆλόν ἐστιν. Ὁ δὲ ἡμέτερος προφήτης και θεράπων τοῦ Θεοῦ Μωϋσῆς, περὶ τῆς γενέσεως τοῦ κόσμου ἐξιστορῶν, διηγήσατο τίνι τρόπω γεγένηται ὁ κατακλυσμὸς ἐπὶ τῆς γῆς· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τὰ τοῦ κατακλυσμοῦ ᾧ τρόπῳ γέγονεν· οὐ Πύρραν, οὐδὲ Δευκαλίωνα ἢ Κλύ μενον μυθεύων, οὐδὲ μὴν τὰ πεδία μόνον κατακε κλύσθαι, καὶ τοὺς διαφυγόντας ἐπὶ τοῖς ὄρεσι μόνους διασεσώσθαι. δηλοί. ᾿Αλλὰ μὲν οὖν ἔφη μηκέτι τῷ κόσμῳ κατα κλυσμὸν ὕδατος ἔσεσθαι, οἷος (88) οὔτε γέγονεν, οὔτε μὴν ἔσται. Οκτώ δέ φησι τὰς πάσας ψυχὰς ἀνθρώ πων ἐν τῇ κιβωτῷ διασεσῶσθαι, ἐν τῇ κατασκευα σθείσῃ προστάγματι Θεοῦ, οὐχ ὑπὸ τοῦ Δευκαλίω νος, ἀλλ᾽ ὑπὸ τοῦ Νῶς Εβραϊστί, ὃς διερμηνεύεται τῇ Ἑλλάδι γλώσσῃ ἀνάπαυσις· καθὼς καὶ ἐν ἑτέρῳ(89) λόγῳ ἐδηλώσαμεν, ὡς Νῶς, καταγγέλλων τοῖς τότε ἀνθρώποις μέλλειν κατακλυσμὸν ἔσεσθαι, προεφή τευσεν αὐτοῖς, λέγων· Δεῦτε, καλεῖ ὑμᾶς ὁ Θεὸς εἰς μετάνοιαν. Διὸ οἰκείως Δευκαλίων ἐκλήθη. Τούτῳ δὲ τῷ Νῶς υἱοὶ τρεῖς ἦσαν, καθὼς καὶ ἐν τῷ δευτέρῳ τόμῳ ἐδηλώσαμεν, ὧν τὰ ὀνόματά ἐστι Σήμ, καὶ Χάμ, καὶ Ἰαφέθ· οἷς καὶ γυναῖκες τρεῖς ἦταν τὸ καθ᾿ ἕνα αὐτῶν (90), καὶ αὐτὸς (91) καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ. Τοῦτον τὸν ἄνδρα ἔνιοι Εὐνοῦχον προση- γορεύκασιν. Οκτώ οὖν αἱ πᾶσαι ψυχαὶ ἀνθρώπων διεσώθησαν, οἱ ἐν τῇ κιβωτῷ εὑρεθέντες. Τὸν δὲ και τακλυσμὸν ἐσήμανεν ἡ Μωϋσῆς ἐπὶ ἡμέρας τεσσα ράκοντα, καὶ νύκτας τεσσαράκοντα γεγενῆσθαι, δι' ὄν, δι' οὗ. καθὰ καὶ ἐν ἑτέρῳ. λαούς, καὶ αὐτός AD AUTOLYCUM LIB. III. A didicimus ? Hinc consona omnes prophetæ et amica G Codex. Bodl. multo post D inter se dixerunt, ac futuros totius mundi eventus prænuntiarunt. Ipse enim prædictarum rerum et jaun perfectarum eventus, potest discendi vel potius veri cupidos edocere, vera esse quæ ab illis de temporibus et annis ante diluvium elapsis præ- dicata sunt, quomodo scilicet se habeat ab origine mundi ad nostram ætatem annorum series; ita ut facile pateat inepte mentitus esse scriptores, nec vera esse quæ ab his dicta sunt. - Plato enim, ut diximus, cum diluvium contigisse demonstrasset, non totius orbis terrarun, sed tan- tum camporum fuisse dixit, et qui in altissimos montes fugissent, eos incolumes evasisse. Alii Deu- calionem et Pyrrham tunc exstitisse dicunt, eosque in arca servatos fuisse; Deucalionem autem ex arca egressum, lapides post tergum jactasse, atque ex his homines natos esse. Hinc hominum multitudi- nem sive populos, appellatam dicunt. Alii Clymenum in secundo diluvio exstitisse dicunt. Miseros igitur ac impios et stultos reperiri, qui talia scripsere et philosophati sunt inutili opera, ex his quæ diximus satis perspicuum est. Noster au- tem propheta et famulus Dei Moyses originem mundi exponeus, narravit quomodo diluvium in terra factum sit, imo etiam quæ cum diluvio fuera conjuncta quomodo evenerint; non Pyrrham aut Deucalionem aut Clymenum ſingens, aut campos solum inundatos fuisse, et qui in montes fugissent, solos evasisse incolumes. - Diluvii longe accuratior apud Moysem enarra- tio. Sed neque etiam alterum diluvinm fuisse declarat, imo nullum amplius diluvium aquarum mundo eventurum esse asserit, quemadmodum re- vera nec evenit nec eventurum est. Octo autem omnino homines in arca servatos fuisse dicit ea, quam jussu Dei non Deucalion, sed Noe, cujus no- men Hebræum si Græce interpreteris, idem est ac requies, construxerat, quemadmodum in alio libro demonstravimus, Noe hominibus illius ætatis futu- rum diluvium nuntiantem, ita illis esse vaticina- tum : Venite, vocat vos Deus ad penitentiam. Unde Deucalion proprie appellatus est. Huic Noe tres erant filii, quemadmodum in secundo libro demon- stravimus, quorum nomina Sen, Cham et Japhet, qui suam singuli uxorem habuerunt; tum ipse et uxor ejus. Hunc hominem nonnulli Eunuchum vo- caverunt. Octo igitur omniuo homines cum in arca inventi fuissent, incolumes evasere. Idem Moysea demonstrat diluvium quadraginta diebus totidemque noetibus saeviisse, cataraclis coli abruptis, et fon- Hamb. Aliæ editiones tỷ. fius, ipse Noe et uxor ejus. Illud autem ex utroque codice idem Wolfius deprompsit, cum antea in editis deesset. 18. Πλάτων γὰρ, ὡς προειρήκαμεν, δηλώσας και 19. 'Αλλ' οὐδὲ δεύτερον κατακλυσμόν γεγονέναι (86) Ενέστηκε. Legendum συνέστηκε. (87) Πεπομέναι. Reg. ἀποβεβληκέναι. (38) Οίος. Ita Ducæus, melius quam alii oἷον. (89) Καθὼς καὶ ἐν ἑτέρῳ. Reg. καθὰ καί, et non 18. Græcorum errores in diluvio enarrando. (90) Τὸ καθ' ἕνα αὐτῶν. Ita uterque codex ef (91) Καὶ αὐτός. Id est, ut explanavit cl. Wol
Ἀδὰμ ἕως οὗ ἐτέκνωσεν ἔζησεν ἔτη σλ, υἱὸς δὲ τούτου Σὴθ ἔτη σε, υἱὸς δὲ τούτου Ἐνῶς ἔτη ρ, υἱὸς δὲ τούτου Καϊνὰν ἔτη ρο, υἱὸς δὲ τούτου Μαλελεὴλ ἔτη ρξε, υἱὸς δὲ τούτου Ἰάρεθ ἔτη ρξβ, υἱὸς δὲ τούτου Ἐνὼχ ἔτη ρξε, υἱὸς δὲ τούτου Μαθουσάλα ἔτη ρξζ, υἱὸς δὲ τούτου Λάμεχ ἔτη ρπη. τούτῳ δὲ υἱὸς ἐγενήθη ὁ προειρημένος Νῶε, ὃς ἐτέκνωσεν τὸν Σὴμ ὢν ἐτῶν φ. ἐπὶ τούτου ἐγένετο ὁ κατακλυσμὸς ὄντος αὐτοῦ ἐτῶν χ. τὰ πάντα οὖν μέχρι κατακλυσμοῦ γεγένηται ἔτη βσμβ. Μετὰ δὲ τὸν κατακλυσμὸν εὐθέως ὁ Σὴμ ὢν ἐτῶν ρ ἐτέκνωσεν τὸν Ἀρφαξάθ, Ἀρφαξὰθ δὲ ἐτέκνωσεν Σαλὰ ὢν ἐτῶν ρλε, ὁ δὲ Σαλὰ ἐτέκνωσεν ὢν ἐτῶν ρλ, τούτου δὲ υἱὸς Ἕβερ ὢν ἐτῶν ρλδ, ἀφ’ οὗ καὶ τὸ γένος αὐτῶν Ἑβραῖοι προσηγορεύθησαν, τούτου δὲ υἱὸς Φαλὲγ ὢν ἐτῶν ρλ, τούτου δὲ υἱὸς Ῥαγαῦ ὢν ἐτῶν ρλβ, τούτου δὲ υἱὸς Σεροὺχ ὢν ἐτῶν ρλ, τούτου δὲ υἱὸς Ναχὼρ ὢν ἐτῶν οε, τούτου δὲ υἱὸς Θάρρα ὢν ἐτῶν ο, τούτου δὲ υἱὸς Ἀβραὰμ ὁ πατριάρχης ἡμῶν ἐτέκνωσεν τὸν Ἰσαὰκ ὢν ἐτῶν ρ. Γίνονται οὖν μέχρι Ἀβραὰμ ἔτη γσοη. Ἰσαὰκ ὁ προειρημένος ἕως τεκνογονίας ἔζησεν ἔτη ξ, ὃς ἐγέννησεν τὸν Ἰακώβ·καὶ φίλα ἀλλήλοις οι πάντες προφῆται εἶπον, καὶ προεκήρυξαν τὰ μέλλοντα ἔσεσθαι παντὶ τῷ κόσμῳ. Τοὺς γὰρ φιλομαθεῖς, μᾶλλον δὲ φιλαληθεῖς δύναται αὐτὴ ἡ ἐκβασις τῶν προαναπεφωνημένων πραγμά- των, καὶ ἤδη ἀπηρτισμένων ἐκδιδάσκειν ὄντως ἀληθῆ εἶναι τὰ δι' αὐτῶν κεκηρυγμένα περί τε χρόνων, καὶ καιρῶν τῶν πρὸ κατακλυσμοῦ, ἀφ᾽ οὗ ἔκτισται ὁ κόσμος ἕως τοῦ δεῦρο, ὡς ἐνέστηκε (86) τὰ ἔτη, εἰς τὸ ἐπιδεῖξαι τὴν φλυαρίαν τοῦ ψεύδους τῶν συγγρα φέων, ὅτι οὐκ ἀληθῆ ἐστι τὰ δι' αὐτῶν ῥηθέντα. τακλυσμόν γεγενῆσθαι, ἔφη μὴ πάσης τῆς γῆς, ἀλλὰ τῶν πεδίων μόνον γεγενῆσθαι, καὶ τοὺς διαφυγόντας ἐπὶ τοῖς ὑψηλοτάτοις όρεσιν αὐτοὺς διασεσῶσθαι. Ἕτεροι δὲ λέγουσι γεγονέναι Δευκαλίωνα καὶ Πύρ βαν, καὶ τούτους ἐν λάρνακι διασεσῶσθαι· καὶ τὸν Β Δευκαλίωνα, μετὰ τὸ ἐλθεῖν ἐκ τῆς λάρνακος, λίθους εἰς τὰ ὀπίσω πεπομφέναι (87), καὶ ἀνθρώπους ἐκ τῶν λίθων γεγενῆσθαι· ὅθεν φασὶ λαούς προσαγο ρεύεσθαι τὸ πλῆθος ἀνθρώπων. "Αλλοι δ᾽ αὖ Κλύμενον εἶπον ἐν δευτέρῳ κατακλυσμῷ γεγονέναι. Ὅτι μὲν οὖν ἄθλιοι, καὶ πάνυ δυσσεβεῖς, καὶ ἀνόητοι εὑρί σκονται οἱ τὰ τοιαῦτα συγγράψαντες, καὶ φιλοσοφή σαντες ματαίως, ἐκ τῶν προειρημένων δῆλόν ἐστιν. Ὁ δὲ ἡμέτερος προφήτης και θεράπων τοῦ Θεοῦ Μωϋσῆς, περὶ τῆς γενέσεως τοῦ κόσμου ἐξιστορῶν, διηγήσατο τίνι τρόπω γεγένηται ὁ κατακλυσμὸς ἐπὶ τῆς γῆς· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τὰ τοῦ κατακλυσμοῦ ᾧ τρόπῳ γέγονεν· οὐ Πύρραν, οὐδὲ Δευκαλίωνα ἢ Κλύ μενον μυθεύων, οὐδὲ μὴν τὰ πεδία μόνον κατακε κλύσθαι, καὶ τοὺς διαφυγόντας ἐπὶ τοῖς ὄρεσι μόνους διασεσώσθαι. δηλοί. ᾿Αλλὰ μὲν οὖν ἔφη μηκέτι τῷ κόσμῳ κατα κλυσμὸν ὕδατος ἔσεσθαι, οἷος (88) οὔτε γέγονεν, οὔτε μὴν ἔσται. Οκτώ δέ φησι τὰς πάσας ψυχὰς ἀνθρώ πων ἐν τῇ κιβωτῷ διασεσῶσθαι, ἐν τῇ κατασκευα σθείσῃ προστάγματι Θεοῦ, οὐχ ὑπὸ τοῦ Δευκαλίω νος, ἀλλ᾽ ὑπὸ τοῦ Νῶς Εβραϊστί, ὃς διερμηνεύεται τῇ Ἑλλάδι γλώσσῃ ἀνάπαυσις· καθὼς καὶ ἐν ἑτέρῳ(89) λόγῳ ἐδηλώσαμεν, ὡς Νῶς, καταγγέλλων τοῖς τότε ἀνθρώποις μέλλειν κατακλυσμὸν ἔσεσθαι, προεφή τευσεν αὐτοῖς, λέγων· Δεῦτε, καλεῖ ὑμᾶς ὁ Θεὸς εἰς μετάνοιαν. Διὸ οἰκείως Δευκαλίων ἐκλήθη. Τούτῳ δὲ τῷ Νῶς υἱοὶ τρεῖς ἦσαν, καθὼς καὶ ἐν τῷ δευτέρῳ τόμῳ ἐδηλώσαμεν, ὧν τὰ ὀνόματά ἐστι Σήμ, καὶ Χάμ, καὶ Ἰαφέθ· οἷς καὶ γυναῖκες τρεῖς ἦταν τὸ καθ᾿ ἕνα αὐτῶν (90), καὶ αὐτὸς (91) καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ. Τοῦτον τὸν ἄνδρα ἔνιοι Εὐνοῦχον προση- γορεύκασιν. Οκτώ οὖν αἱ πᾶσαι ψυχαὶ ἀνθρώπων διεσώθησαν, οἱ ἐν τῇ κιβωτῷ εὑρεθέντες. Τὸν δὲ και τακλυσμὸν ἐσήμανεν ἡ Μωϋσῆς ἐπὶ ἡμέρας τεσσα ράκοντα, καὶ νύκτας τεσσαράκοντα γεγενῆσθαι, δι' ὄν, δι' οὗ. καθὰ καὶ ἐν ἑτέρῳ. λαούς, καὶ αὐτός AD AUTOLYCUM LIB. III. A didicimus ? Hinc consona omnes prophetæ et amica G Codex. Bodl. multo post D inter se dixerunt, ac futuros totius mundi eventus prænuntiarunt. Ipse enim prædictarum rerum et jaun perfectarum eventus, potest discendi vel potius veri cupidos edocere, vera esse quæ ab illis de temporibus et annis ante diluvium elapsis præ- dicata sunt, quomodo scilicet se habeat ab origine mundi ad nostram ætatem annorum series; ita ut facile pateat inepte mentitus esse scriptores, nec vera esse quæ ab his dicta sunt. - Plato enim, ut diximus, cum diluvium contigisse demonstrasset, non totius orbis terrarun, sed tan- tum camporum fuisse dixit, et qui in altissimos montes fugissent, eos incolumes evasisse. Alii Deu- calionem et Pyrrham tunc exstitisse dicunt, eosque in arca servatos fuisse; Deucalionem autem ex arca egressum, lapides post tergum jactasse, atque ex his homines natos esse. Hinc hominum multitudi- nem sive populos, appellatam dicunt. Alii Clymenum in secundo diluvio exstitisse dicunt. Miseros igitur ac impios et stultos reperiri, qui talia scripsere et philosophati sunt inutili opera, ex his quæ diximus satis perspicuum est. Noster au- tem propheta et famulus Dei Moyses originem mundi exponeus, narravit quomodo diluvium in terra factum sit, imo etiam quæ cum diluvio fuera conjuncta quomodo evenerint; non Pyrrham aut Deucalionem aut Clymenum ſingens, aut campos solum inundatos fuisse, et qui in montes fugissent, solos evasisse incolumes. - Diluvii longe accuratior apud Moysem enarra- tio. Sed neque etiam alterum diluvinm fuisse declarat, imo nullum amplius diluvium aquarum mundo eventurum esse asserit, quemadmodum re- vera nec evenit nec eventurum est. Octo autem omnino homines in arca servatos fuisse dicit ea, quam jussu Dei non Deucalion, sed Noe, cujus no- men Hebræum si Græce interpreteris, idem est ac requies, construxerat, quemadmodum in alio libro demonstravimus, Noe hominibus illius ætatis futu- rum diluvium nuntiantem, ita illis esse vaticina- tum : Venite, vocat vos Deus ad penitentiam. Unde Deucalion proprie appellatus est. Huic Noe tres erant filii, quemadmodum in secundo libro demon- stravimus, quorum nomina Sen, Cham et Japhet, qui suam singuli uxorem habuerunt; tum ipse et uxor ejus. Hunc hominem nonnulli Eunuchum vo- caverunt. Octo igitur omniuo homines cum in arca inventi fuissent, incolumes evasere. Idem Moysea demonstrat diluvium quadraginta diebus totidemque noetibus saeviisse, cataraclis coli abruptis, et fon- Hamb. Aliæ editiones tỷ. fius, ipse Noe et uxor ejus. Illud autem ex utroque codice idem Wolfius deprompsit, cum antea in editis deesset. 18. Πλάτων γὰρ, ὡς προειρήκαμεν, δηλώσας και 19. 'Αλλ' οὐδὲ δεύτερον κατακλυσμόν γεγονέναι (86) Ενέστηκε. Legendum συνέστηκε. (87) Πεπομέναι. Reg. ἀποβεβληκέναι. (38) Οίος. Ita Ducæus, melius quam alii oἷον. (89) Καθὼς καὶ ἐν ἑτέρῳ. Reg. καθὰ καί, et non 18. Græcorum errores in diluvio enarrando. (90) Τὸ καθ' ἕνα αὐτῶν. Ita uterque codex ef (91) Καὶ αὐτός. Id est, ut explanavit cl. Wol
PG 6:1158ἔζησεν ὁ Ἰακὼβ ἕως τῆς μετοικησίας τῆς ἐν Αἰγύπτῳ γενομένης, ἧς ἐπάνω προειρήκαμεν, ἔτη ρλ, ἡ δὲ παροίκησις τῶν Ἑβραίων ἐν Αἰγύπτῳ ἐγενήθη ἔτη υλ, καὶ μετὰ τὸ ἐξελθεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου ἐν τῇ ἐρήμῳ καλουμένῃ διέτριψαν ἔτη μ. γίνεται οὖν τὰ πάντα ἔτη γλη, ᾧ καιρῷ τοῦ Μωσέως τελευτήσαντος διεδέξατο ἄρχειν Ἰησοῦς υἱὸς Ναυῆ, ὃς προέστη αὐτῶν ἔτεσιν κζ. Μετὰ δὲ τὸν Ἰησοῦν τοῦ λαοῦ παραβάντος ἀπὸ τῶν ἐντολῶν τοῦ θεοῦ ἐδούλευσαν βασιλεῖ Μεσοποταμίας Χουσαράθων ὄνομα ἔτεσιν ὀκτώ. εἶτα μετανοήσαντος τοῦ λαοῦ κριταὶ ἐγενήθησαν αὐτοῖς. Γοθονεὴλ ἔτεσιν τεσσαράκοντα, Ἐκλὼν ἔτεσιν ιη, Ἀὼθ ἔτεσιν η. ἔπειτα πταισάντων αὐτῶν ἀλλόφυλοι ἐκράτησαν ἔτεσιν κ. ἔπειτα Δεββώρα ἔκρινεν αὐτοὺς ἔτεσιν μ· ἔπειτα Μαδιανῖται ἐκράτησαν αὐτῶν ἔτεσιν ζ. εἶτα Γεδεὼν ἔκρινεν αὐτοὺς ἔτεσιν μ, Ἀβιμέλεχ ἔτεσιν γ, Θωλὰ ἔτεσιν κγ, Ἰαεὶρ ἔτεσιν κβ. ἔπειτα Φυλιστιεὶμ καὶ Ἀμμανῖται ἐκράτησαν αὐτῶν ἔτεσιν ιη. εἶτα Ἰεφθάε ἔκρινεν αὐτοὺς ἔτεσιν ἕξ, Ἐσβὼν ἔτεσιν ζ, Αἰλὼν ἔτεσιν ι, Ἀβδὼν ἔτεσιν η. ἔπειτα ἀλλόφυλοι ἐκράτησαν αὐτῶν ἔτεσιν μ. εἶτα Σαμψὼν ἔκρινεν αὐτοὺς ἔτεσιν κ. ἔπειτα εἰρήνη ἐν αὐτοῖς ἐγένετο ἔτεσιν μ.Α τοῦ ἐκβαλόντος αὐτοὺς, Φαραὼ τούνομα. Οὐκέτι γὰρ αὐτῶν ἐβασίλευσε. Καταδιώξας γὰρ Ἑβραίους μετὰ τοῦ στρατεύματος κατεποντίσθη εἰς τὴν Ἐρυθρὰν θάλασσαν. Ἔτι μὴν καὶ οὓς ἔφη ποι μένας πεπολεμηκέναι τοὺς Αἰγυπτίους, ψεύδεται). Πρὸ ἐτῶν (11) γὰρ τριακοσίων δεκατριῶν ἐξῆλθον ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ ᾤκησαν ἔκτοτε τὴν χώραν, τὴν ἔτι καὶ νῦν καλουμένην Ἰουδαίαν, πρὸ τοῦ καὶ Δαναὸν εἰς *Αργος ἀφικέσθαι. Ὅτι δὲ τοῦτον ἀρχαιότερον ἡγοῦνται τῶν λοιπῶν κατὰ Ελληνας οἱ πλείους, σα φές ἐστιν. Ὥστε ὁ Μαναθὼς (12) δύο τάξεις ἄκων τῆς ἀληθείας μεμήνυκεν ἡμῖν, διὰ τῶν αὐτοῦ γραμ μάτων· πρῶτον μὲν ποιμένας αὐτοὺς ὁμολογήσας, δεύτερον εἰπὼν καὶ τὸ ἐξεληλυθέναι αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου· ὥστε καὶ ἐκ τούτων τῶν ἀναγραφῶν (15) δείκνυσθαι προγενέστερον εἶναι τὸν Μωϋσῆν καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ ἐννεακοσίους ἢ καὶ χιλίους ἐνιαυτούς (14) πρὸ τοῦ Ἰλιακοῦ πολέμου. : 22. Ὥστε τὸν Μαναίθων δύο τάξεις ἄκοντα τῆς ἀλη δείας δεδηλωκέναι, ἃς αὐτὸς μεμήνυκεν ἡμῖν. ὡς αὐτός. ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, ἐν ᾠκοδόμησεν ὁ βασιλεὺς Σολομῶν μετὰ ἔτη πεντακόσια εξήκοντα (15) ἓξ τῆς Αἰγύπτου ἐξοδίας τῶν Ἰουδαίων, παρὰ Τυρίοις ἀναγέγραπται, ὡς ὁ ναὸς ᾠκοδόμηται, καὶ ἐν ταῖς ἀρχείοις αὐτῶν πεφύλακται τὰ γράμματα, ἐν οἷς ἀναγραφαῖς εὑρί σκεται γεγονὼς ὁ ναὸς πρὸ τοῦ τοὺς Τυρίους τὴν Καρ χηδόνα κτίσαι, θᾶττον ἔτεσιν ἑκατὸν (16) τεσσαρά κοντα τρισὶν, μησὶν ὀκτὼ (17) (ἀνεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου (18) τούνομα βασιλέως Τυρίων, υἱοῦ δὲ Δύο τοίνυν ὁ Μανέθων ἡμῖν τὰ μέγιστα μεμαρ τύρηκεν ἐκ τῶν παρ' Αἰγυπτίοις γραμμάτων πρώτ τον μὲν τὴν ἑτέρωθεν ἄφιξιν εἰς Αἴγυπτον, ἔπειτα δὲ τὴν ἐκεῖθεν ἀπαλλαγήν, οὕτως ἀρχαίαν τοῖς χρόνοις ὡς ἐγγύς που προτέραν αὐτὴν τῶν Ἰλιακῶν ἔτεσι χιλίοις. κοντα τέσσαρσι. τριάκοντα τρισίν. ἑκατόν, τριάκοντα τέσσαρσιν, φ. λ. γ. ὀκτώ. γράμματα τῶν Τυρίων ανεγράφη ἀναγές THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI jam amplius Ægyptiis imperavit. Nam cum He- bræos persequeretur, cum exercitu submersus est in mari Rubro. Sed et quos ait pastores bellum gessisse cum Ægyptiis, mentitur). Nam egressi sunt ex Ægypto et incoluerunt regionem, quæ nunc etiam Judæa dicitur, annis antequam Danaus Aro gos veniret, trecentis nonaginta tribus. Hunc au- tem cæteris antiquiorem apud Græcos a plerisque existimari manifestum est. Itaque Manathos duo nobis capita veritatis invitus declaravit in scriptis suis: primum quidem quod eos pastores fuisse con- fessus est; deinde quod egressos esse e terra Ægy- pti adeo ut vel ex his temporum descriptionibus, Moysem et qui eum secuti sunt, nongentis vel etiam mille annis antiquiores bello Trojano esse pateat. Templi antiquitas. - Sed quod spectat B ad templi constructionem, quod in Judæa rex Sa- lomon ædificavit annis post exitum Judæorum de Egypto quingentis et sexaginta, apud Tyrios scri- ptum est, quomodo ædificatum fuerit templum, et in eorum archivis asservantur commentarii, in quibus invenitur conditum fuisse templum annis ante conditam a Tyriís Carthaginem centum qua- caginta tribus, mensibus octo (id autem his in commentariis narratur sub rege Tyriorum, nomine librariorum. Nam apud Josephum anni nume- rantur, p. et 1052. Sic etiam Tertullianus Apolog. cap. 29: Si quem audistis Moysem, Argivo Inacho pariter ætate est. Quadringentis pene annis, nam et septem desunt, Danaum et ipsum apud vos C antiquissimum præcedit, mille circiter cladem. Priami antecedit. Confirmat hanc scripturam argumentum, quo utitur Josephus, ut scriptorem Ægyptium sibi non constare demonstret. Nam cum is, litteras Ægyptiacas sequendo, Hebræos ex Ægypto egres- sos esse dixisset annis ante Danaum ; postea, fabulis indulgendo, hunc eventum sub Amenophi collocabat, annis post Danaum. Unde Josephus ( ibid., pag. 1052) discrimen annorum inter utramque ejusdem rei narrandæ rationem observat. Porro si a Tethmosi, quem Hebræos persecutumn esse Egyptiorum litteræ narrabant, usque ad Ame- nophin, qui annis post Danaum regnavit, auni effluxerunt: necesse est ut a Tethmosi usque ad Danaum annos numeremus. gio : Cod. Angl. habet Cl. Wolfius. Sed nulla videtur esse immutandi contextus necessitas. p. et 1042, non sunt Manethonis scripta, sed sacra litteræ Ægyptiorum, quibus usum se esse Ma- nethon asseverabat. editis, suppeditavit Regius codex. Mirum in modum aberrat temporibus Theophilus, cum Israelitarum profectionem mille aunis ante excidium Trojanum collocat. Melius Tatianus, Clemens et Eusebius annis tantum quadringentis. Theophilo assentiun- tur Tertullianus Apolog. cap. 19, Cyrillus lib. in Jul. Sed unde tanta hallucinatio in eruditis scripto- ribus? Fortasse non tam suas ipsi rationes subdu- cebant, quam subductas a Manethone argumenti Joco sumebant ad ethnicos refellendos; id quod fa- D ctum ab Eusebio videmus lib. x Præpar. evang., qui, quamvis israelitas ex Ægypto annis ante exci- dium Trojanum quadringentis profectos sentiat, objicit tamen ethnicis testimonium Porphyrii Moy- sen Semiramidi æqualem esse testantis. Sed mihi videtur erroris fons et origo sola exstitisse auctori- tas Josephi, qui sic loquitur lib. I contr. App. pag. 1042: Manethos igitur duo nobis maxima testimonio suo astruit ex litteris apud Egyptios asservatis : pri- mum quidem adventum in Ægyptum ex alia regione; deinde discessum ex Ægypto, ita antiquum tempo- ribus, ut propemodum mille annis Iliaca superet. Illud quidem sequebatur ex chronologia Manethonis, Israelitas ab Ægypto discessisse annis 393, ante- quam Danaus Argos veniret. At Danaum Argos ve- nisse annis sexcentis ante Iliaca nec asseruit Ma- nethon, nec asserendi locum dedit, sed hæc Josephi minus considerata fuit conjectura. Nam Inachus, a quo usque ad Danaum octo Argivorum reges nu- merantur, quadringentis tantum annis Trojanum excidium antecessit. Reg. Editi, onisso habebant tantum et infra Fellus et Wolfius ex Josephi primo contra Appionem libro utrumque locum emendarunt, eosque secutus sum. existimat ita reddendum hunc locum: Consignata sunt (scilicet de quibus ante) ab Hieromo Tyriorum rege, quippe qui amicus fuit Salomonis, etc. Sed illud repetitio est ejusdem verbi, quod paulo ante occurrit, (11) Πρὸ ἐτῶν, etc. Error est vel Theophili vel (12) ὥστε ὁ Μαναιθώς. Sic legitur in codice Re- (15) Αναγραφών. Αναγραφαί apud Josephum (14) Ενιαυτούς. Hanc vocem, quæ deerat in 22. ᾿Αλλὰ καὶ περὶ τοῦ ναοῦ τῆς οἰκοδομῆς, τοῦ (15) Ἑξήκοντα. Deest in Regio codice. (18) Fat Bodleianus habet έκατόν τεσσαρά (17) Μησὶν ὀκτώ. Oxon. et lamb. καὶ μησὶν (18) Ανεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου. Cl. Wolfius
εἶτα Σαμηρὰ ἔκρινεν αὐτοὺς ἐνιαυτόν, Ἠλὶς ἔτεσιν κ, Σαμουὴλ ἔτεσιν ιβ. Μετὰ δὲ τοὺς κριτὰς ἐγένοντο βασιλεῖς ἐν αὐτοῖς, πρῶτος ὀνόματι Σαούλ, ὃς ἐβασίλευσεν ἔτη κ, ἔπειτα Δαυὶδ ὁ πρόγονος ἡμῶν ἔτη μ. γίνεται οὖν μέχρι τῆς τοῦ Δαυὶδ βασιλείας τὰ πάντα ἔτη υη. Μετὰ δὲ τούτους ἐβασιλεύει Σολομών, ὁ καὶ τὸν ναὸν τὸν ἐν Ἱεροσολύμοις κατὰ βουλὴν θεοῦ πρῶτος οἰκοδομήσας, δι’ ἐτῶν μ, μετὰ δὲ τοῦτον Ῥοβοὰμ ἔτεσιν ιζ, καὶ μετὰ τοῦτον Ἀβίας ἔτεσιν ζ, καὶ μετὰ τοῦτον Ἀσὰ ἔτεσιν μα, καὶ μετὰ τοῦτον Ἰωσαφὰτ ἔτεσιν κε, μετὰ δὲ τοῦτον Ἰωρὰμ ἔτη η, μετὰ δὲ τοῦτον Ὀχοζίας ἐνιαυτόν, καὶ μετὰ τοῦτον Γοθολία ἔτεσιν ἕξ, μετὰ δὲ ταύτην Ἰωὰς ἔτεσιν μ, καὶ μετὰ τοῦτον Ἀμεσίας ἔτεσιν λθ, καὶ μετὰ τοῦτον Ὀζίας ἔτεσιν νβ, μετὰ δὲ τοῦτον Ἰωαθὰμ ἔτεσιν ι, μετὰ δὲ τοῦτον Ἄχαζ ἔτεσιν ιζ, καὶ μετὰ τοῦτον Ἐζεκίας ἔτεσιν κθ, μετὰ δὲ τοῦτον Μανασσὴς ἔτεσιν νε, μετὰ δὲ τοῦτον Ἀμὼς ἔτεσιν β, μετὰ δὲ τοῦτον Ἰωσίας ἔτεσιν λα, μετὰ δὲ τοῦτον Ὠχὰς μῆνας γ, μετὰ δὲ τοῦτον Ἰωακεὶμ ἔτη ια, ἔπειτα Ἰωακεὶμ ἕτερος μῆνας γ ἡμέρας ι, μετὰ δὲ τοῦτον Σεδεκίας ἔτη ια.Α τοῦ ἐκβαλόντος αὐτοὺς, Φαραὼ τούνομα. Οὐκέτι γὰρ αὐτῶν ἐβασίλευσε. Καταδιώξας γὰρ Ἑβραίους μετὰ τοῦ στρατεύματος κατεποντίσθη εἰς τὴν Ἐρυθρὰν θάλασσαν. Ἔτι μὴν καὶ οὓς ἔφη ποι μένας πεπολεμηκέναι τοὺς Αἰγυπτίους, ψεύδεται). Πρὸ ἐτῶν (11) γὰρ τριακοσίων δεκατριῶν ἐξῆλθον ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ ᾤκησαν ἔκτοτε τὴν χώραν, τὴν ἔτι καὶ νῦν καλουμένην Ἰουδαίαν, πρὸ τοῦ καὶ Δαναὸν εἰς *Αργος ἀφικέσθαι. Ὅτι δὲ τοῦτον ἀρχαιότερον ἡγοῦνται τῶν λοιπῶν κατὰ Ελληνας οἱ πλείους, σα φές ἐστιν. Ὥστε ὁ Μαναθὼς (12) δύο τάξεις ἄκων τῆς ἀληθείας μεμήνυκεν ἡμῖν, διὰ τῶν αὐτοῦ γραμ μάτων· πρῶτον μὲν ποιμένας αὐτοὺς ὁμολογήσας, δεύτερον εἰπὼν καὶ τὸ ἐξεληλυθέναι αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου· ὥστε καὶ ἐκ τούτων τῶν ἀναγραφῶν (15) δείκνυσθαι προγενέστερον εἶναι τὸν Μωϋσῆν καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ ἐννεακοσίους ἢ καὶ χιλίους ἐνιαυτούς (14) πρὸ τοῦ Ἰλιακοῦ πολέμου. : 22. Ὥστε τὸν Μαναίθων δύο τάξεις ἄκοντα τῆς ἀλη δείας δεδηλωκέναι, ἃς αὐτὸς μεμήνυκεν ἡμῖν. ὡς αὐτός. ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, ἐν ᾠκοδόμησεν ὁ βασιλεὺς Σολομῶν μετὰ ἔτη πεντακόσια εξήκοντα (15) ἓξ τῆς Αἰγύπτου ἐξοδίας τῶν Ἰουδαίων, παρὰ Τυρίοις ἀναγέγραπται, ὡς ὁ ναὸς ᾠκοδόμηται, καὶ ἐν ταῖς ἀρχείοις αὐτῶν πεφύλακται τὰ γράμματα, ἐν οἷς ἀναγραφαῖς εὑρί σκεται γεγονὼς ὁ ναὸς πρὸ τοῦ τοὺς Τυρίους τὴν Καρ χηδόνα κτίσαι, θᾶττον ἔτεσιν ἑκατὸν (16) τεσσαρά κοντα τρισὶν, μησὶν ὀκτὼ (17) (ἀνεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου (18) τούνομα βασιλέως Τυρίων, υἱοῦ δὲ Δύο τοίνυν ὁ Μανέθων ἡμῖν τὰ μέγιστα μεμαρ τύρηκεν ἐκ τῶν παρ' Αἰγυπτίοις γραμμάτων πρώτ τον μὲν τὴν ἑτέρωθεν ἄφιξιν εἰς Αἴγυπτον, ἔπειτα δὲ τὴν ἐκεῖθεν ἀπαλλαγήν, οὕτως ἀρχαίαν τοῖς χρόνοις ὡς ἐγγύς που προτέραν αὐτὴν τῶν Ἰλιακῶν ἔτεσι χιλίοις. κοντα τέσσαρσι. τριάκοντα τρισίν. ἑκατόν, τριάκοντα τέσσαρσιν, φ. λ. γ. ὀκτώ. γράμματα τῶν Τυρίων ανεγράφη ἀναγές THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI jam amplius Ægyptiis imperavit. Nam cum He- bræos persequeretur, cum exercitu submersus est in mari Rubro. Sed et quos ait pastores bellum gessisse cum Ægyptiis, mentitur). Nam egressi sunt ex Ægypto et incoluerunt regionem, quæ nunc etiam Judæa dicitur, annis antequam Danaus Aro gos veniret, trecentis nonaginta tribus. Hunc au- tem cæteris antiquiorem apud Græcos a plerisque existimari manifestum est. Itaque Manathos duo nobis capita veritatis invitus declaravit in scriptis suis: primum quidem quod eos pastores fuisse con- fessus est; deinde quod egressos esse e terra Ægy- pti adeo ut vel ex his temporum descriptionibus, Moysem et qui eum secuti sunt, nongentis vel etiam mille annis antiquiores bello Trojano esse pateat. Templi antiquitas. - Sed quod spectat B ad templi constructionem, quod in Judæa rex Sa- lomon ædificavit annis post exitum Judæorum de Egypto quingentis et sexaginta, apud Tyrios scri- ptum est, quomodo ædificatum fuerit templum, et in eorum archivis asservantur commentarii, in quibus invenitur conditum fuisse templum annis ante conditam a Tyriís Carthaginem centum qua- caginta tribus, mensibus octo (id autem his in commentariis narratur sub rege Tyriorum, nomine librariorum. Nam apud Josephum anni nume- rantur, p. et 1052. Sic etiam Tertullianus Apolog. cap. 29: Si quem audistis Moysem, Argivo Inacho pariter ætate est. Quadringentis pene annis, nam et septem desunt, Danaum et ipsum apud vos C antiquissimum præcedit, mille circiter cladem. Priami antecedit. Confirmat hanc scripturam argumentum, quo utitur Josephus, ut scriptorem Ægyptium sibi non constare demonstret. Nam cum is, litteras Ægyptiacas sequendo, Hebræos ex Ægypto egres- sos esse dixisset annis ante Danaum ; postea, fabulis indulgendo, hunc eventum sub Amenophi collocabat, annis post Danaum. Unde Josephus ( ibid., pag. 1052) discrimen annorum inter utramque ejusdem rei narrandæ rationem observat. Porro si a Tethmosi, quem Hebræos persecutumn esse Egyptiorum litteræ narrabant, usque ad Ame- nophin, qui annis post Danaum regnavit, auni effluxerunt: necesse est ut a Tethmosi usque ad Danaum annos numeremus. gio : Cod. Angl. habet Cl. Wolfius. Sed nulla videtur esse immutandi contextus necessitas. p. et 1042, non sunt Manethonis scripta, sed sacra litteræ Ægyptiorum, quibus usum se esse Ma- nethon asseverabat. editis, suppeditavit Regius codex. Mirum in modum aberrat temporibus Theophilus, cum Israelitarum profectionem mille aunis ante excidium Trojanum collocat. Melius Tatianus, Clemens et Eusebius annis tantum quadringentis. Theophilo assentiun- tur Tertullianus Apolog. cap. 19, Cyrillus lib. in Jul. Sed unde tanta hallucinatio in eruditis scripto- ribus? Fortasse non tam suas ipsi rationes subdu- cebant, quam subductas a Manethone argumenti Joco sumebant ad ethnicos refellendos; id quod fa- D ctum ab Eusebio videmus lib. x Præpar. evang., qui, quamvis israelitas ex Ægypto annis ante exci- dium Trojanum quadringentis profectos sentiat, objicit tamen ethnicis testimonium Porphyrii Moy- sen Semiramidi æqualem esse testantis. Sed mihi videtur erroris fons et origo sola exstitisse auctori- tas Josephi, qui sic loquitur lib. I contr. App. pag. 1042: Manethos igitur duo nobis maxima testimonio suo astruit ex litteris apud Egyptios asservatis : pri- mum quidem adventum in Ægyptum ex alia regione; deinde discessum ex Ægypto, ita antiquum tempo- ribus, ut propemodum mille annis Iliaca superet. Illud quidem sequebatur ex chronologia Manethonis, Israelitas ab Ægypto discessisse annis 393, ante- quam Danaus Argos veniret. At Danaum Argos ve- nisse annis sexcentis ante Iliaca nec asseruit Ma- nethon, nec asserendi locum dedit, sed hæc Josephi minus considerata fuit conjectura. Nam Inachus, a quo usque ad Danaum octo Argivorum reges nu- merantur, quadringentis tantum annis Trojanum excidium antecessit. Reg. Editi, onisso habebant tantum et infra Fellus et Wolfius ex Josephi primo contra Appionem libro utrumque locum emendarunt, eosque secutus sum. existimat ita reddendum hunc locum: Consignata sunt (scilicet de quibus ante) ab Hieromo Tyriorum rege, quippe qui amicus fuit Salomonis, etc. Sed illud repetitio est ejusdem verbi, quod paulo ante occurrit, (11) Πρὸ ἐτῶν, etc. Error est vel Theophili vel (12) ὥστε ὁ Μαναιθώς. Sic legitur in codice Re- (15) Αναγραφών. Αναγραφαί apud Josephum (14) Ενιαυτούς. Hanc vocem, quæ deerat in 22. ᾿Αλλὰ καὶ περὶ τοῦ ναοῦ τῆς οἰκοδομῆς, τοῦ (15) Ἑξήκοντα. Deest in Regio codice. (18) Fat Bodleianus habet έκατόν τεσσαρά (17) Μησὶν ὀκτώ. Oxon. et lamb. καὶ μησὶν (18) Ανεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου. Cl. Wolfius
μετὰ δὲ τούτους τοὺς βασιλεῖς, διαμένοντος τοῦ λαοῦ ἐπὶ τοῖς ἁμαρτήμασιν καὶ μὴ μετανοοῦντος, κατὰ προφητείαν Ἰερεμίου ἀνέβη εἰς τὴν Ἰουδαίαν βασιλεὺς Βαβυλῶνος, ὄνομα Ναβουχοδονόσορ. οὗτος μετῴκησεν τὸν λαὸν τῶν Ἰουδαίων εἰς Βαβυλῶνα καὶ τὸν ναὸν κατέστρεψεν, ὃν ᾠκοδομήκει Σολομών. ἐν δὲ τῇ μετοικεσίᾳ Βαβυλῶνος, ὁ λαὸς ἐποίησεν ἔτη ο. γίνεται οὖν μέχρι τῆς παροικεσίας ἐν γῇ Βαβυλῶνος τὰ πάντα ἔτη δνδ μῆνες 2 ἡμέραι ι. Ὃν τρόπον δὲ ὁ θεὸς προεῖπεν διὰ Ἰερεμίου τοῦ προφήτου τὸν λαὸν αἰχμαλωτισθῆναι εἰς Βαβυλῶνα, οὕτως προεσήμανεν καὶ τὸ πάλιν ἐπανελθεῖν αὐτοὺς εἰς τὴν γῆν αὐτῶν μετὰ ο ἔτη. τελειουμένων οὖν ο ἐτῶν γίνεται Κύρος βασιλεὺς Περσῶν, ὃς κατὰ τὴν προφητείαν Ἰερεμίου δευτέρῳ ἔτει τῆς βασιλείας αὐτοῦ ἐκήρυξεν κελεύων δι’ ἐγγράφων τοὺς Ἰουδαίους πάντας, τοὺς ὄντας ἐν τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ ἐπιστρέφειν εἰς τὴν ἑαυτῶν χώραν καὶ τῷ θεῷ ἀνοικοδομεῖν τὸν ναόν, ὃν καθῃρήκει βασιλεὺς Βαβυλῶνος ὁ προειρημένος.Α τοῦ ἐκβαλόντος αὐτοὺς, Φαραὼ τούνομα. Οὐκέτι γὰρ αὐτῶν ἐβασίλευσε. Καταδιώξας γὰρ Ἑβραίους μετὰ τοῦ στρατεύματος κατεποντίσθη εἰς τὴν Ἐρυθρὰν θάλασσαν. Ἔτι μὴν καὶ οὓς ἔφη ποι μένας πεπολεμηκέναι τοὺς Αἰγυπτίους, ψεύδεται). Πρὸ ἐτῶν (11) γὰρ τριακοσίων δεκατριῶν ἐξῆλθον ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ ᾤκησαν ἔκτοτε τὴν χώραν, τὴν ἔτι καὶ νῦν καλουμένην Ἰουδαίαν, πρὸ τοῦ καὶ Δαναὸν εἰς *Αργος ἀφικέσθαι. Ὅτι δὲ τοῦτον ἀρχαιότερον ἡγοῦνται τῶν λοιπῶν κατὰ Ελληνας οἱ πλείους, σα φές ἐστιν. Ὥστε ὁ Μαναθὼς (12) δύο τάξεις ἄκων τῆς ἀληθείας μεμήνυκεν ἡμῖν, διὰ τῶν αὐτοῦ γραμ μάτων· πρῶτον μὲν ποιμένας αὐτοὺς ὁμολογήσας, δεύτερον εἰπὼν καὶ τὸ ἐξεληλυθέναι αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου· ὥστε καὶ ἐκ τούτων τῶν ἀναγραφῶν (15) δείκνυσθαι προγενέστερον εἶναι τὸν Μωϋσῆν καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ ἐννεακοσίους ἢ καὶ χιλίους ἐνιαυτούς (14) πρὸ τοῦ Ἰλιακοῦ πολέμου. : 22. Ὥστε τὸν Μαναίθων δύο τάξεις ἄκοντα τῆς ἀλη δείας δεδηλωκέναι, ἃς αὐτὸς μεμήνυκεν ἡμῖν. ὡς αὐτός. ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, ἐν ᾠκοδόμησεν ὁ βασιλεὺς Σολομῶν μετὰ ἔτη πεντακόσια εξήκοντα (15) ἓξ τῆς Αἰγύπτου ἐξοδίας τῶν Ἰουδαίων, παρὰ Τυρίοις ἀναγέγραπται, ὡς ὁ ναὸς ᾠκοδόμηται, καὶ ἐν ταῖς ἀρχείοις αὐτῶν πεφύλακται τὰ γράμματα, ἐν οἷς ἀναγραφαῖς εὑρί σκεται γεγονὼς ὁ ναὸς πρὸ τοῦ τοὺς Τυρίους τὴν Καρ χηδόνα κτίσαι, θᾶττον ἔτεσιν ἑκατὸν (16) τεσσαρά κοντα τρισὶν, μησὶν ὀκτὼ (17) (ἀνεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου (18) τούνομα βασιλέως Τυρίων, υἱοῦ δὲ Δύο τοίνυν ὁ Μανέθων ἡμῖν τὰ μέγιστα μεμαρ τύρηκεν ἐκ τῶν παρ' Αἰγυπτίοις γραμμάτων πρώτ τον μὲν τὴν ἑτέρωθεν ἄφιξιν εἰς Αἴγυπτον, ἔπειτα δὲ τὴν ἐκεῖθεν ἀπαλλαγήν, οὕτως ἀρχαίαν τοῖς χρόνοις ὡς ἐγγύς που προτέραν αὐτὴν τῶν Ἰλιακῶν ἔτεσι χιλίοις. κοντα τέσσαρσι. τριάκοντα τρισίν. ἑκατόν, τριάκοντα τέσσαρσιν, φ. λ. γ. ὀκτώ. γράμματα τῶν Τυρίων ανεγράφη ἀναγές THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI jam amplius Ægyptiis imperavit. Nam cum He- bræos persequeretur, cum exercitu submersus est in mari Rubro. Sed et quos ait pastores bellum gessisse cum Ægyptiis, mentitur). Nam egressi sunt ex Ægypto et incoluerunt regionem, quæ nunc etiam Judæa dicitur, annis antequam Danaus Aro gos veniret, trecentis nonaginta tribus. Hunc au- tem cæteris antiquiorem apud Græcos a plerisque existimari manifestum est. Itaque Manathos duo nobis capita veritatis invitus declaravit in scriptis suis: primum quidem quod eos pastores fuisse con- fessus est; deinde quod egressos esse e terra Ægy- pti adeo ut vel ex his temporum descriptionibus, Moysem et qui eum secuti sunt, nongentis vel etiam mille annis antiquiores bello Trojano esse pateat. Templi antiquitas. - Sed quod spectat B ad templi constructionem, quod in Judæa rex Sa- lomon ædificavit annis post exitum Judæorum de Egypto quingentis et sexaginta, apud Tyrios scri- ptum est, quomodo ædificatum fuerit templum, et in eorum archivis asservantur commentarii, in quibus invenitur conditum fuisse templum annis ante conditam a Tyriís Carthaginem centum qua- caginta tribus, mensibus octo (id autem his in commentariis narratur sub rege Tyriorum, nomine librariorum. Nam apud Josephum anni nume- rantur, p. et 1052. Sic etiam Tertullianus Apolog. cap. 29: Si quem audistis Moysem, Argivo Inacho pariter ætate est. Quadringentis pene annis, nam et septem desunt, Danaum et ipsum apud vos C antiquissimum præcedit, mille circiter cladem. Priami antecedit. Confirmat hanc scripturam argumentum, quo utitur Josephus, ut scriptorem Ægyptium sibi non constare demonstret. Nam cum is, litteras Ægyptiacas sequendo, Hebræos ex Ægypto egres- sos esse dixisset annis ante Danaum ; postea, fabulis indulgendo, hunc eventum sub Amenophi collocabat, annis post Danaum. Unde Josephus ( ibid., pag. 1052) discrimen annorum inter utramque ejusdem rei narrandæ rationem observat. Porro si a Tethmosi, quem Hebræos persecutumn esse Egyptiorum litteræ narrabant, usque ad Ame- nophin, qui annis post Danaum regnavit, auni effluxerunt: necesse est ut a Tethmosi usque ad Danaum annos numeremus. gio : Cod. Angl. habet Cl. Wolfius. Sed nulla videtur esse immutandi contextus necessitas. p. et 1042, non sunt Manethonis scripta, sed sacra litteræ Ægyptiorum, quibus usum se esse Ma- nethon asseverabat. editis, suppeditavit Regius codex. Mirum in modum aberrat temporibus Theophilus, cum Israelitarum profectionem mille aunis ante excidium Trojanum collocat. Melius Tatianus, Clemens et Eusebius annis tantum quadringentis. Theophilo assentiun- tur Tertullianus Apolog. cap. 19, Cyrillus lib. in Jul. Sed unde tanta hallucinatio in eruditis scripto- ribus? Fortasse non tam suas ipsi rationes subdu- cebant, quam subductas a Manethone argumenti Joco sumebant ad ethnicos refellendos; id quod fa- D ctum ab Eusebio videmus lib. x Præpar. evang., qui, quamvis israelitas ex Ægypto annis ante exci- dium Trojanum quadringentis profectos sentiat, objicit tamen ethnicis testimonium Porphyrii Moy- sen Semiramidi æqualem esse testantis. Sed mihi videtur erroris fons et origo sola exstitisse auctori- tas Josephi, qui sic loquitur lib. I contr. App. pag. 1042: Manethos igitur duo nobis maxima testimonio suo astruit ex litteris apud Egyptios asservatis : pri- mum quidem adventum in Ægyptum ex alia regione; deinde discessum ex Ægypto, ita antiquum tempo- ribus, ut propemodum mille annis Iliaca superet. Illud quidem sequebatur ex chronologia Manethonis, Israelitas ab Ægypto discessisse annis 393, ante- quam Danaus Argos veniret. At Danaum Argos ve- nisse annis sexcentis ante Iliaca nec asseruit Ma- nethon, nec asserendi locum dedit, sed hæc Josephi minus considerata fuit conjectura. Nam Inachus, a quo usque ad Danaum octo Argivorum reges nu- merantur, quadringentis tantum annis Trojanum excidium antecessit. Reg. Editi, onisso habebant tantum et infra Fellus et Wolfius ex Josephi primo contra Appionem libro utrumque locum emendarunt, eosque secutus sum. existimat ita reddendum hunc locum: Consignata sunt (scilicet de quibus ante) ab Hieromo Tyriorum rege, quippe qui amicus fuit Salomonis, etc. Sed illud repetitio est ejusdem verbi, quod paulo ante occurrit, (11) Πρὸ ἐτῶν, etc. Error est vel Theophili vel (12) ὥστε ὁ Μαναιθώς. Sic legitur in codice Re- (15) Αναγραφών. Αναγραφαί apud Josephum (14) Ενιαυτούς. Hanc vocem, quæ deerat in 22. ᾿Αλλὰ καὶ περὶ τοῦ ναοῦ τῆς οἰκοδομῆς, τοῦ (15) Ἑξήκοντα. Deest in Regio codice. (18) Fat Bodleianus habet έκατόν τεσσαρά (17) Μησὶν ὀκτώ. Oxon. et lamb. καὶ μησὶν (18) Ανεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου. Cl. Wolfius
πρὸς τούτοις δὲ ὁ Κύρος κατ’ ἐγκέλευσιν τοῦ θεοῦ προσέταξεν Σαβεσσάρῳ καὶ Μιθριδάτῃ, τοῖς ἰδίοις σωματοφύλαξιν, τὰ σκεύη τὰ ἐκ τοῦ ναοῦ τοῦ τῆς Ἰουδαίας ληφθέντα ὑπὸ τοῦ Ναβουχοδονόσορ ἀποκομισθῆναι καὶ ἀποτεθῆναι εἰς τὸν ναόν. ἐν τῷ οὖν δευτέρῳ ἔτει Κύρου πληροῦται τὰ ο ἔτη, τὰ προειρημένα ὑπὸ τοῦ Ἰερεμίου. Ἐντεῦθεν ὁρᾶν ἔστιν πῶς ἀρχαιότερα καὶ ἀληθέστερα δείκνυται τὰ ἱερὰ γράμματα τὰ καθ’ ἡμᾶς εἶναι τῶν καθ’ Ἕλληνας καὶ Αἰγυπτίους, ἢ εἰ καί τινας ἑτέρους ἱστοριογράφους. ἤτοι γὰρ Ἡρόδοτος καὶ Θουκυδίδης ἢ καὶ Ξενοφῶν ἢ ὅπως οἱ ἄλλοι ἱστοριογράφοι, οἱ πλείους ἤρξαντο σχεδὸν ἀπὸ τῆς Κύρου καὶ Δαρείου βασιλείας ἀναγράφειν, μὴ ἐξισχύσαντες τῶν παλαιῶν καὶ προτέρων χρόνων τὸ ἀκριβὲς εἰπεῖν. τί γὰρ μέγα ἔφασαν εἰ περὶ Δαρείου καὶ Κύρου τῶν κατὰ βαρβάρους βασιλέων εἶπον, ἢ κατὰ Ἕλληνας Ζωπύρου καὶ Ἱππίου, ἢ τοὺς Ἀθηναίων καὶ Λακεδαιμονίων πολέμους, ἢ τὰς Ξέρξου πράξεις ἢ Παυσανίου τοῦ ἐν τῷ τεμένει τῆς Ἀθηνᾶς λιμῷ κινδυνεύσαντος διαφθαρῆναι, ἢ τὰ περὶ Θεμιστοκλέα καὶ τὸν πόλεμον τὸν Πελοποννησίων, ἢ τὰ περὶ Ἀλκιβιάδην καὶ Θρασύβουλον;Α τοῦ ἐκβαλόντος αὐτοὺς, Φαραὼ τούνομα. Οὐκέτι γὰρ αὐτῶν ἐβασίλευσε. Καταδιώξας γὰρ Ἑβραίους μετὰ τοῦ στρατεύματος κατεποντίσθη εἰς τὴν Ἐρυθρὰν θάλασσαν. Ἔτι μὴν καὶ οὓς ἔφη ποι μένας πεπολεμηκέναι τοὺς Αἰγυπτίους, ψεύδεται). Πρὸ ἐτῶν (11) γὰρ τριακοσίων δεκατριῶν ἐξῆλθον ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ ᾤκησαν ἔκτοτε τὴν χώραν, τὴν ἔτι καὶ νῦν καλουμένην Ἰουδαίαν, πρὸ τοῦ καὶ Δαναὸν εἰς *Αργος ἀφικέσθαι. Ὅτι δὲ τοῦτον ἀρχαιότερον ἡγοῦνται τῶν λοιπῶν κατὰ Ελληνας οἱ πλείους, σα φές ἐστιν. Ὥστε ὁ Μαναθὼς (12) δύο τάξεις ἄκων τῆς ἀληθείας μεμήνυκεν ἡμῖν, διὰ τῶν αὐτοῦ γραμ μάτων· πρῶτον μὲν ποιμένας αὐτοὺς ὁμολογήσας, δεύτερον εἰπὼν καὶ τὸ ἐξεληλυθέναι αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου· ὥστε καὶ ἐκ τούτων τῶν ἀναγραφῶν (15) δείκνυσθαι προγενέστερον εἶναι τὸν Μωϋσῆν καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ ἐννεακοσίους ἢ καὶ χιλίους ἐνιαυτούς (14) πρὸ τοῦ Ἰλιακοῦ πολέμου. : 22. Ὥστε τὸν Μαναίθων δύο τάξεις ἄκοντα τῆς ἀλη δείας δεδηλωκέναι, ἃς αὐτὸς μεμήνυκεν ἡμῖν. ὡς αὐτός. ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, ἐν ᾠκοδόμησεν ὁ βασιλεὺς Σολομῶν μετὰ ἔτη πεντακόσια εξήκοντα (15) ἓξ τῆς Αἰγύπτου ἐξοδίας τῶν Ἰουδαίων, παρὰ Τυρίοις ἀναγέγραπται, ὡς ὁ ναὸς ᾠκοδόμηται, καὶ ἐν ταῖς ἀρχείοις αὐτῶν πεφύλακται τὰ γράμματα, ἐν οἷς ἀναγραφαῖς εὑρί σκεται γεγονὼς ὁ ναὸς πρὸ τοῦ τοὺς Τυρίους τὴν Καρ χηδόνα κτίσαι, θᾶττον ἔτεσιν ἑκατὸν (16) τεσσαρά κοντα τρισὶν, μησὶν ὀκτὼ (17) (ἀνεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου (18) τούνομα βασιλέως Τυρίων, υἱοῦ δὲ Δύο τοίνυν ὁ Μανέθων ἡμῖν τὰ μέγιστα μεμαρ τύρηκεν ἐκ τῶν παρ' Αἰγυπτίοις γραμμάτων πρώτ τον μὲν τὴν ἑτέρωθεν ἄφιξιν εἰς Αἴγυπτον, ἔπειτα δὲ τὴν ἐκεῖθεν ἀπαλλαγήν, οὕτως ἀρχαίαν τοῖς χρόνοις ὡς ἐγγύς που προτέραν αὐτὴν τῶν Ἰλιακῶν ἔτεσι χιλίοις. κοντα τέσσαρσι. τριάκοντα τρισίν. ἑκατόν, τριάκοντα τέσσαρσιν, φ. λ. γ. ὀκτώ. γράμματα τῶν Τυρίων ανεγράφη ἀναγές THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI jam amplius Ægyptiis imperavit. Nam cum He- bræos persequeretur, cum exercitu submersus est in mari Rubro. Sed et quos ait pastores bellum gessisse cum Ægyptiis, mentitur). Nam egressi sunt ex Ægypto et incoluerunt regionem, quæ nunc etiam Judæa dicitur, annis antequam Danaus Aro gos veniret, trecentis nonaginta tribus. Hunc au- tem cæteris antiquiorem apud Græcos a plerisque existimari manifestum est. Itaque Manathos duo nobis capita veritatis invitus declaravit in scriptis suis: primum quidem quod eos pastores fuisse con- fessus est; deinde quod egressos esse e terra Ægy- pti adeo ut vel ex his temporum descriptionibus, Moysem et qui eum secuti sunt, nongentis vel etiam mille annis antiquiores bello Trojano esse pateat. Templi antiquitas. - Sed quod spectat B ad templi constructionem, quod in Judæa rex Sa- lomon ædificavit annis post exitum Judæorum de Egypto quingentis et sexaginta, apud Tyrios scri- ptum est, quomodo ædificatum fuerit templum, et in eorum archivis asservantur commentarii, in quibus invenitur conditum fuisse templum annis ante conditam a Tyriís Carthaginem centum qua- caginta tribus, mensibus octo (id autem his in commentariis narratur sub rege Tyriorum, nomine librariorum. Nam apud Josephum anni nume- rantur, p. et 1052. Sic etiam Tertullianus Apolog. cap. 29: Si quem audistis Moysem, Argivo Inacho pariter ætate est. Quadringentis pene annis, nam et septem desunt, Danaum et ipsum apud vos C antiquissimum præcedit, mille circiter cladem. Priami antecedit. Confirmat hanc scripturam argumentum, quo utitur Josephus, ut scriptorem Ægyptium sibi non constare demonstret. Nam cum is, litteras Ægyptiacas sequendo, Hebræos ex Ægypto egres- sos esse dixisset annis ante Danaum ; postea, fabulis indulgendo, hunc eventum sub Amenophi collocabat, annis post Danaum. Unde Josephus ( ibid., pag. 1052) discrimen annorum inter utramque ejusdem rei narrandæ rationem observat. Porro si a Tethmosi, quem Hebræos persecutumn esse Egyptiorum litteræ narrabant, usque ad Ame- nophin, qui annis post Danaum regnavit, auni effluxerunt: necesse est ut a Tethmosi usque ad Danaum annos numeremus. gio : Cod. Angl. habet Cl. Wolfius. Sed nulla videtur esse immutandi contextus necessitas. p. et 1042, non sunt Manethonis scripta, sed sacra litteræ Ægyptiorum, quibus usum se esse Ma- nethon asseverabat. editis, suppeditavit Regius codex. Mirum in modum aberrat temporibus Theophilus, cum Israelitarum profectionem mille aunis ante excidium Trojanum collocat. Melius Tatianus, Clemens et Eusebius annis tantum quadringentis. Theophilo assentiun- tur Tertullianus Apolog. cap. 19, Cyrillus lib. in Jul. Sed unde tanta hallucinatio in eruditis scripto- ribus? Fortasse non tam suas ipsi rationes subdu- cebant, quam subductas a Manethone argumenti Joco sumebant ad ethnicos refellendos; id quod fa- D ctum ab Eusebio videmus lib. x Præpar. evang., qui, quamvis israelitas ex Ægypto annis ante exci- dium Trojanum quadringentis profectos sentiat, objicit tamen ethnicis testimonium Porphyrii Moy- sen Semiramidi æqualem esse testantis. Sed mihi videtur erroris fons et origo sola exstitisse auctori- tas Josephi, qui sic loquitur lib. I contr. App. pag. 1042: Manethos igitur duo nobis maxima testimonio suo astruit ex litteris apud Egyptios asservatis : pri- mum quidem adventum in Ægyptum ex alia regione; deinde discessum ex Ægypto, ita antiquum tempo- ribus, ut propemodum mille annis Iliaca superet. Illud quidem sequebatur ex chronologia Manethonis, Israelitas ab Ægypto discessisse annis 393, ante- quam Danaus Argos veniret. At Danaum Argos ve- nisse annis sexcentis ante Iliaca nec asseruit Ma- nethon, nec asserendi locum dedit, sed hæc Josephi minus considerata fuit conjectura. Nam Inachus, a quo usque ad Danaum octo Argivorum reges nu- merantur, quadringentis tantum annis Trojanum excidium antecessit. Reg. Editi, onisso habebant tantum et infra Fellus et Wolfius ex Josephi primo contra Appionem libro utrumque locum emendarunt, eosque secutus sum. existimat ita reddendum hunc locum: Consignata sunt (scilicet de quibus ante) ab Hieromo Tyriorum rege, quippe qui amicus fuit Salomonis, etc. Sed illud repetitio est ejusdem verbi, quod paulo ante occurrit, (11) Πρὸ ἐτῶν, etc. Error est vel Theophili vel (12) ὥστε ὁ Μαναιθώς. Sic legitur in codice Re- (15) Αναγραφών. Αναγραφαί apud Josephum (14) Ενιαυτούς. Hanc vocem, quæ deerat in 22. ᾿Αλλὰ καὶ περὶ τοῦ ναοῦ τῆς οἰκοδομῆς, τοῦ (15) Ἑξήκοντα. Deest in Regio codice. (18) Fat Bodleianus habet έκατόν τεσσαρά (17) Μησὶν ὀκτώ. Oxon. et lamb. καὶ μησὶν (18) Ανεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου. Cl. Wolfius
Οὐ γὰρ πρόκειται ἡμῖν ὕλη πολυλογίας, ἀλλὰ εἰς τὸ φανερῶσαι τὴν τῶν χρόνων ἀπὸ καταβολῆς κόσμου ποσότητα καὶ ἐλέγξαι τὴν ματαιοπονίαν καὶ φλυαρίαν τῶν συγγραφέων, ὅτι οὐκ εἰσὶν ἐτῶν οὔτε δισμυρίαι μυριάδες, ὡς Πλάτων ἔφη, καὶ ταῦτα ἀπὸ κατακλυσμοῦ ἕως τῶν αὐτοῦ χρόνων τοσαῦτα ἔτη γεγενῆσθαι δογματίζων, οὔτε μὴν ιε μυρίαδες καὶ γοε ἔτη, κατὰ προειρήκαμεν Ἀπολλώνιον τὸν Αἰγύπτιον ἱστορεῖν· οὐδὲ ἀγένητος ὁ κόσμος ἐστὶν καὶ αὐτοματισμὸς τῶν πάντων, καθὼς Πυθαγόρας καὶ οἱ λοιποὶ πεφλυαρήκασιν, ἀλλὰ μὲν οὖν γενητὸς καὶ προνοίᾳ διοικεῖται ὑπὸ τοῦ ποιήσαντος τὰ πάντα θεοῦ· καὶ ὁ πᾶς χρόνος καὶ τὰ ἔτη δείκνυται τοῖς βουλομένοις πείθεσθαι τῇ ἀληθείᾳ. μήπως οὖν δόξωμεν μέχρι Κύρου δεδηλωκέναι, τῶν δὲ μεταξὺ χρόνων ἀμελεῖν, ὡς μὴ ἔχοντες ἀποδεῖξαι, θεοῦ παρέχοντος καὶ τῶν ἑξῆς χρόνων τὴν τάξιν πειράσομαι κατὰ τὸ δυνατὸν ἐξηγήσασθαι. Κύρου οὖν βασιλεύσαντος ἔτεσιν κη καὶ ἀναιρεθέντος ὑπὸ Τομύριδος ἐν Μασσαγετίᾳ, τότε οὔσης ὀλυμπιάδος ἑξηκοστῆς δευτέρας·Α τοῦ ἐκβαλόντος αὐτοὺς, Φαραὼ τούνομα. Οὐκέτι γὰρ αὐτῶν ἐβασίλευσε. Καταδιώξας γὰρ Ἑβραίους μετὰ τοῦ στρατεύματος κατεποντίσθη εἰς τὴν Ἐρυθρὰν θάλασσαν. Ἔτι μὴν καὶ οὓς ἔφη ποι μένας πεπολεμηκέναι τοὺς Αἰγυπτίους, ψεύδεται). Πρὸ ἐτῶν (11) γὰρ τριακοσίων δεκατριῶν ἐξῆλθον ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ ᾤκησαν ἔκτοτε τὴν χώραν, τὴν ἔτι καὶ νῦν καλουμένην Ἰουδαίαν, πρὸ τοῦ καὶ Δαναὸν εἰς *Αργος ἀφικέσθαι. Ὅτι δὲ τοῦτον ἀρχαιότερον ἡγοῦνται τῶν λοιπῶν κατὰ Ελληνας οἱ πλείους, σα φές ἐστιν. Ὥστε ὁ Μαναθὼς (12) δύο τάξεις ἄκων τῆς ἀληθείας μεμήνυκεν ἡμῖν, διὰ τῶν αὐτοῦ γραμ μάτων· πρῶτον μὲν ποιμένας αὐτοὺς ὁμολογήσας, δεύτερον εἰπὼν καὶ τὸ ἐξεληλυθέναι αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου· ὥστε καὶ ἐκ τούτων τῶν ἀναγραφῶν (15) δείκνυσθαι προγενέστερον εἶναι τὸν Μωϋσῆν καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ ἐννεακοσίους ἢ καὶ χιλίους ἐνιαυτούς (14) πρὸ τοῦ Ἰλιακοῦ πολέμου. : 22. Ὥστε τὸν Μαναίθων δύο τάξεις ἄκοντα τῆς ἀλη δείας δεδηλωκέναι, ἃς αὐτὸς μεμήνυκεν ἡμῖν. ὡς αὐτός. ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, ἐν ᾠκοδόμησεν ὁ βασιλεὺς Σολομῶν μετὰ ἔτη πεντακόσια εξήκοντα (15) ἓξ τῆς Αἰγύπτου ἐξοδίας τῶν Ἰουδαίων, παρὰ Τυρίοις ἀναγέγραπται, ὡς ὁ ναὸς ᾠκοδόμηται, καὶ ἐν ταῖς ἀρχείοις αὐτῶν πεφύλακται τὰ γράμματα, ἐν οἷς ἀναγραφαῖς εὑρί σκεται γεγονὼς ὁ ναὸς πρὸ τοῦ τοὺς Τυρίους τὴν Καρ χηδόνα κτίσαι, θᾶττον ἔτεσιν ἑκατὸν (16) τεσσαρά κοντα τρισὶν, μησὶν ὀκτὼ (17) (ἀνεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου (18) τούνομα βασιλέως Τυρίων, υἱοῦ δὲ Δύο τοίνυν ὁ Μανέθων ἡμῖν τὰ μέγιστα μεμαρ τύρηκεν ἐκ τῶν παρ' Αἰγυπτίοις γραμμάτων πρώτ τον μὲν τὴν ἑτέρωθεν ἄφιξιν εἰς Αἴγυπτον, ἔπειτα δὲ τὴν ἐκεῖθεν ἀπαλλαγήν, οὕτως ἀρχαίαν τοῖς χρόνοις ὡς ἐγγύς που προτέραν αὐτὴν τῶν Ἰλιακῶν ἔτεσι χιλίοις. κοντα τέσσαρσι. τριάκοντα τρισίν. ἑκατόν, τριάκοντα τέσσαρσιν, φ. λ. γ. ὀκτώ. γράμματα τῶν Τυρίων ανεγράφη ἀναγές THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI jam amplius Ægyptiis imperavit. Nam cum He- bræos persequeretur, cum exercitu submersus est in mari Rubro. Sed et quos ait pastores bellum gessisse cum Ægyptiis, mentitur). Nam egressi sunt ex Ægypto et incoluerunt regionem, quæ nunc etiam Judæa dicitur, annis antequam Danaus Aro gos veniret, trecentis nonaginta tribus. Hunc au- tem cæteris antiquiorem apud Græcos a plerisque existimari manifestum est. Itaque Manathos duo nobis capita veritatis invitus declaravit in scriptis suis: primum quidem quod eos pastores fuisse con- fessus est; deinde quod egressos esse e terra Ægy- pti adeo ut vel ex his temporum descriptionibus, Moysem et qui eum secuti sunt, nongentis vel etiam mille annis antiquiores bello Trojano esse pateat. Templi antiquitas. - Sed quod spectat B ad templi constructionem, quod in Judæa rex Sa- lomon ædificavit annis post exitum Judæorum de Egypto quingentis et sexaginta, apud Tyrios scri- ptum est, quomodo ædificatum fuerit templum, et in eorum archivis asservantur commentarii, in quibus invenitur conditum fuisse templum annis ante conditam a Tyriís Carthaginem centum qua- caginta tribus, mensibus octo (id autem his in commentariis narratur sub rege Tyriorum, nomine librariorum. Nam apud Josephum anni nume- rantur, p. et 1052. Sic etiam Tertullianus Apolog. cap. 29: Si quem audistis Moysem, Argivo Inacho pariter ætate est. Quadringentis pene annis, nam et septem desunt, Danaum et ipsum apud vos C antiquissimum præcedit, mille circiter cladem. Priami antecedit. Confirmat hanc scripturam argumentum, quo utitur Josephus, ut scriptorem Ægyptium sibi non constare demonstret. Nam cum is, litteras Ægyptiacas sequendo, Hebræos ex Ægypto egres- sos esse dixisset annis ante Danaum ; postea, fabulis indulgendo, hunc eventum sub Amenophi collocabat, annis post Danaum. Unde Josephus ( ibid., pag. 1052) discrimen annorum inter utramque ejusdem rei narrandæ rationem observat. Porro si a Tethmosi, quem Hebræos persecutumn esse Egyptiorum litteræ narrabant, usque ad Ame- nophin, qui annis post Danaum regnavit, auni effluxerunt: necesse est ut a Tethmosi usque ad Danaum annos numeremus. gio : Cod. Angl. habet Cl. Wolfius. Sed nulla videtur esse immutandi contextus necessitas. p. et 1042, non sunt Manethonis scripta, sed sacra litteræ Ægyptiorum, quibus usum se esse Ma- nethon asseverabat. editis, suppeditavit Regius codex. Mirum in modum aberrat temporibus Theophilus, cum Israelitarum profectionem mille aunis ante excidium Trojanum collocat. Melius Tatianus, Clemens et Eusebius annis tantum quadringentis. Theophilo assentiun- tur Tertullianus Apolog. cap. 19, Cyrillus lib. in Jul. Sed unde tanta hallucinatio in eruditis scripto- ribus? Fortasse non tam suas ipsi rationes subdu- cebant, quam subductas a Manethone argumenti Joco sumebant ad ethnicos refellendos; id quod fa- D ctum ab Eusebio videmus lib. x Præpar. evang., qui, quamvis israelitas ex Ægypto annis ante exci- dium Trojanum quadringentis profectos sentiat, objicit tamen ethnicis testimonium Porphyrii Moy- sen Semiramidi æqualem esse testantis. Sed mihi videtur erroris fons et origo sola exstitisse auctori- tas Josephi, qui sic loquitur lib. I contr. App. pag. 1042: Manethos igitur duo nobis maxima testimonio suo astruit ex litteris apud Egyptios asservatis : pri- mum quidem adventum in Ægyptum ex alia regione; deinde discessum ex Ægypto, ita antiquum tempo- ribus, ut propemodum mille annis Iliaca superet. Illud quidem sequebatur ex chronologia Manethonis, Israelitas ab Ægypto discessisse annis 393, ante- quam Danaus Argos veniret. At Danaum Argos ve- nisse annis sexcentis ante Iliaca nec asseruit Ma- nethon, nec asserendi locum dedit, sed hæc Josephi minus considerata fuit conjectura. Nam Inachus, a quo usque ad Danaum octo Argivorum reges nu- merantur, quadringentis tantum annis Trojanum excidium antecessit. Reg. Editi, onisso habebant tantum et infra Fellus et Wolfius ex Josephi primo contra Appionem libro utrumque locum emendarunt, eosque secutus sum. existimat ita reddendum hunc locum: Consignata sunt (scilicet de quibus ante) ab Hieromo Tyriorum rege, quippe qui amicus fuit Salomonis, etc. Sed illud repetitio est ejusdem verbi, quod paulo ante occurrit, (11) Πρὸ ἐτῶν, etc. Error est vel Theophili vel (12) ὥστε ὁ Μαναιθώς. Sic legitur in codice Re- (15) Αναγραφών. Αναγραφαί apud Josephum (14) Ενιαυτούς. Hanc vocem, quæ deerat in 22. ᾿Αλλὰ καὶ περὶ τοῦ ναοῦ τῆς οἰκοδομῆς, τοῦ (15) Ἑξήκοντα. Deest in Regio codice. (18) Fat Bodleianus habet έκατόν τεσσαρά (17) Μησὶν ὀκτώ. Oxon. et lamb. καὶ μησὶν (18) Ανεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου. Cl. Wolfius
ἔκτοτε ἤδη οἱ Ῥωμαῖοι ἐμεγαλύνοντο τοῦ θεοῦ κρατύνοντος αὐτούς, ἐκτισμένης τῆς Ῥώμης ὑπὸ Ῥωμύλου, τοῦ παιδὸς ἱστορουμένου Ἄρεως καὶ Ἰλίας, ὀλυμπιάδι ζ, τῇ πρὸ ι καὶ α καλανδῶν Μαί̈ων, τοῦ ἐνιαυτοῦ τότε δεκαμήνου ἀριθμουμένου· τοῦ οὖν Κύρου τελευτήσαντος, ὡς ἔφθημεν εἰρηκέναι, ὀλυμπιάδι ἑξηκοστῇ καὶ δευτέρᾳ, γίνεται ὁ καιρὸς ἀπὸ κτίσεως Ῥώμης ἔτη σκ, ᾧ καὶ Ῥωμαίων ἦρξεν Ταρκύνιος Σούπερβος τοὔνομα, ὃς πρῶτος ἐξώρισεν Ῥωμαίους τινὰς καὶ παῖδας διέφθειρεν καὶ σπάδοντας ἐγχωρίους ἐποίησεν· ἔτι μὴν καὶ τὰς παρθένους διαφθείρων πρὸς γάμον ἐδίδου. διὸ οἰκείως Σούπερβος ἐκλήθη τῇ ῥωμαϊκῇ γλώσσῃ· ἑρμηνεύεται δὲ ὑπερήφανος. αὐτὸς γὰρ πρῶτος ἐδογμάτισε τοὺς ἀσπαζομένους αὐτὸν ὑπὸ ἑτέρου ἀντασπάζεσθαι. ὃς ἐβασίλευσεν ἔτεσιν κε. Μεθ’ ὃν ἦρξαν ἐνιαύσιοι ὕπατοι, χιλίαρχοι ἢ ἀγορανόμοι ἔτεσιν υξγ, ὧν τὰ ὀνόματα καταλέγειν πολὺ καὶ περισσὸν ἡγούμεθα. εἰ γάρ τις βούλεται μαθεῖν, ἐκ τῶν ἀναγραφῶν εὑρήσει ὧν ἀνέγραψεν Χρύσερως ὁ νομεγκλάτωρ, ἀπελεύθερος γενόμενος Μ.Α τοῦ ἐκβαλόντος αὐτοὺς, Φαραὼ τούνομα. Οὐκέτι γὰρ αὐτῶν ἐβασίλευσε. Καταδιώξας γὰρ Ἑβραίους μετὰ τοῦ στρατεύματος κατεποντίσθη εἰς τὴν Ἐρυθρὰν θάλασσαν. Ἔτι μὴν καὶ οὓς ἔφη ποι μένας πεπολεμηκέναι τοὺς Αἰγυπτίους, ψεύδεται). Πρὸ ἐτῶν (11) γὰρ τριακοσίων δεκατριῶν ἐξῆλθον ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ ᾤκησαν ἔκτοτε τὴν χώραν, τὴν ἔτι καὶ νῦν καλουμένην Ἰουδαίαν, πρὸ τοῦ καὶ Δαναὸν εἰς *Αργος ἀφικέσθαι. Ὅτι δὲ τοῦτον ἀρχαιότερον ἡγοῦνται τῶν λοιπῶν κατὰ Ελληνας οἱ πλείους, σα φές ἐστιν. Ὥστε ὁ Μαναθὼς (12) δύο τάξεις ἄκων τῆς ἀληθείας μεμήνυκεν ἡμῖν, διὰ τῶν αὐτοῦ γραμ μάτων· πρῶτον μὲν ποιμένας αὐτοὺς ὁμολογήσας, δεύτερον εἰπὼν καὶ τὸ ἐξεληλυθέναι αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου· ὥστε καὶ ἐκ τούτων τῶν ἀναγραφῶν (15) δείκνυσθαι προγενέστερον εἶναι τὸν Μωϋσῆν καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ ἐννεακοσίους ἢ καὶ χιλίους ἐνιαυτούς (14) πρὸ τοῦ Ἰλιακοῦ πολέμου. : 22. Ὥστε τὸν Μαναίθων δύο τάξεις ἄκοντα τῆς ἀλη δείας δεδηλωκέναι, ἃς αὐτὸς μεμήνυκεν ἡμῖν. ὡς αὐτός. ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, ἐν ᾠκοδόμησεν ὁ βασιλεὺς Σολομῶν μετὰ ἔτη πεντακόσια εξήκοντα (15) ἓξ τῆς Αἰγύπτου ἐξοδίας τῶν Ἰουδαίων, παρὰ Τυρίοις ἀναγέγραπται, ὡς ὁ ναὸς ᾠκοδόμηται, καὶ ἐν ταῖς ἀρχείοις αὐτῶν πεφύλακται τὰ γράμματα, ἐν οἷς ἀναγραφαῖς εὑρί σκεται γεγονὼς ὁ ναὸς πρὸ τοῦ τοὺς Τυρίους τὴν Καρ χηδόνα κτίσαι, θᾶττον ἔτεσιν ἑκατὸν (16) τεσσαρά κοντα τρισὶν, μησὶν ὀκτὼ (17) (ἀνεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου (18) τούνομα βασιλέως Τυρίων, υἱοῦ δὲ Δύο τοίνυν ὁ Μανέθων ἡμῖν τὰ μέγιστα μεμαρ τύρηκεν ἐκ τῶν παρ' Αἰγυπτίοις γραμμάτων πρώτ τον μὲν τὴν ἑτέρωθεν ἄφιξιν εἰς Αἴγυπτον, ἔπειτα δὲ τὴν ἐκεῖθεν ἀπαλλαγήν, οὕτως ἀρχαίαν τοῖς χρόνοις ὡς ἐγγύς που προτέραν αὐτὴν τῶν Ἰλιακῶν ἔτεσι χιλίοις. κοντα τέσσαρσι. τριάκοντα τρισίν. ἑκατόν, τριάκοντα τέσσαρσιν, φ. λ. γ. ὀκτώ. γράμματα τῶν Τυρίων ανεγράφη ἀναγές THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI jam amplius Ægyptiis imperavit. Nam cum He- bræos persequeretur, cum exercitu submersus est in mari Rubro. Sed et quos ait pastores bellum gessisse cum Ægyptiis, mentitur). Nam egressi sunt ex Ægypto et incoluerunt regionem, quæ nunc etiam Judæa dicitur, annis antequam Danaus Aro gos veniret, trecentis nonaginta tribus. Hunc au- tem cæteris antiquiorem apud Græcos a plerisque existimari manifestum est. Itaque Manathos duo nobis capita veritatis invitus declaravit in scriptis suis: primum quidem quod eos pastores fuisse con- fessus est; deinde quod egressos esse e terra Ægy- pti adeo ut vel ex his temporum descriptionibus, Moysem et qui eum secuti sunt, nongentis vel etiam mille annis antiquiores bello Trojano esse pateat. Templi antiquitas. - Sed quod spectat B ad templi constructionem, quod in Judæa rex Sa- lomon ædificavit annis post exitum Judæorum de Egypto quingentis et sexaginta, apud Tyrios scri- ptum est, quomodo ædificatum fuerit templum, et in eorum archivis asservantur commentarii, in quibus invenitur conditum fuisse templum annis ante conditam a Tyriís Carthaginem centum qua- caginta tribus, mensibus octo (id autem his in commentariis narratur sub rege Tyriorum, nomine librariorum. Nam apud Josephum anni nume- rantur, p. et 1052. Sic etiam Tertullianus Apolog. cap. 29: Si quem audistis Moysem, Argivo Inacho pariter ætate est. Quadringentis pene annis, nam et septem desunt, Danaum et ipsum apud vos C antiquissimum præcedit, mille circiter cladem. Priami antecedit. Confirmat hanc scripturam argumentum, quo utitur Josephus, ut scriptorem Ægyptium sibi non constare demonstret. Nam cum is, litteras Ægyptiacas sequendo, Hebræos ex Ægypto egres- sos esse dixisset annis ante Danaum ; postea, fabulis indulgendo, hunc eventum sub Amenophi collocabat, annis post Danaum. Unde Josephus ( ibid., pag. 1052) discrimen annorum inter utramque ejusdem rei narrandæ rationem observat. Porro si a Tethmosi, quem Hebræos persecutumn esse Egyptiorum litteræ narrabant, usque ad Ame- nophin, qui annis post Danaum regnavit, auni effluxerunt: necesse est ut a Tethmosi usque ad Danaum annos numeremus. gio : Cod. Angl. habet Cl. Wolfius. Sed nulla videtur esse immutandi contextus necessitas. p. et 1042, non sunt Manethonis scripta, sed sacra litteræ Ægyptiorum, quibus usum se esse Ma- nethon asseverabat. editis, suppeditavit Regius codex. Mirum in modum aberrat temporibus Theophilus, cum Israelitarum profectionem mille aunis ante excidium Trojanum collocat. Melius Tatianus, Clemens et Eusebius annis tantum quadringentis. Theophilo assentiun- tur Tertullianus Apolog. cap. 19, Cyrillus lib. in Jul. Sed unde tanta hallucinatio in eruditis scripto- ribus? Fortasse non tam suas ipsi rationes subdu- cebant, quam subductas a Manethone argumenti Joco sumebant ad ethnicos refellendos; id quod fa- D ctum ab Eusebio videmus lib. x Præpar. evang., qui, quamvis israelitas ex Ægypto annis ante exci- dium Trojanum quadringentis profectos sentiat, objicit tamen ethnicis testimonium Porphyrii Moy- sen Semiramidi æqualem esse testantis. Sed mihi videtur erroris fons et origo sola exstitisse auctori- tas Josephi, qui sic loquitur lib. I contr. App. pag. 1042: Manethos igitur duo nobis maxima testimonio suo astruit ex litteris apud Egyptios asservatis : pri- mum quidem adventum in Ægyptum ex alia regione; deinde discessum ex Ægypto, ita antiquum tempo- ribus, ut propemodum mille annis Iliaca superet. Illud quidem sequebatur ex chronologia Manethonis, Israelitas ab Ægypto discessisse annis 393, ante- quam Danaus Argos veniret. At Danaum Argos ve- nisse annis sexcentis ante Iliaca nec asseruit Ma- nethon, nec asserendi locum dedit, sed hæc Josephi minus considerata fuit conjectura. Nam Inachus, a quo usque ad Danaum octo Argivorum reges nu- merantur, quadringentis tantum annis Trojanum excidium antecessit. Reg. Editi, onisso habebant tantum et infra Fellus et Wolfius ex Josephi primo contra Appionem libro utrumque locum emendarunt, eosque secutus sum. existimat ita reddendum hunc locum: Consignata sunt (scilicet de quibus ante) ab Hieromo Tyriorum rege, quippe qui amicus fuit Salomonis, etc. Sed illud repetitio est ejusdem verbi, quod paulo ante occurrit, (11) Πρὸ ἐτῶν, etc. Error est vel Theophili vel (12) ὥστε ὁ Μαναιθώς. Sic legitur in codice Re- (15) Αναγραφών. Αναγραφαί apud Josephum (14) Ενιαυτούς. Hanc vocem, quæ deerat in 22. ᾿Αλλὰ καὶ περὶ τοῦ ναοῦ τῆς οἰκοδομῆς, τοῦ (15) Ἑξήκοντα. Deest in Regio codice. (18) Fat Bodleianus habet έκατόν τεσσαρά (17) Μησὶν ὀκτώ. Oxon. et lamb. καὶ μησὶν (18) Ανεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου. Cl. Wolfius
Αὐρηλίου Οὐήρου, ὃς ἀπὸ κτίσεως Ῥώμης μέχρι τελευτῆς τοῦ ἰδίου πάτρωνος αὐτοκράτορος Οὐήρου σαφῶς πάντα ἀνέγραψεν καὶ τὰ ὀνόματα καὶ τοὺς χρόνους. Ἐκράτησαν οὖν Ῥωμαίων ἐνιαύσιοι, ὥς φαμεν, ἔτεσιν υξγ. ἔπειτα οὕτως ἦρξαν οἱ αὐτοκράτορες καλούμενοι· πρῶτος Γάϊος Ἰούλιος, ὃς ἐβασίλευσεν ἔτη γ μῆνας ζ ἡμέρας ἕξ. ἔπειτα Αὔγουστος ἔτη ν μῆνας δ ἡμέραν μίαν. Τιβέριος ἔτη κβ [μῆνας 2 ἡμέρας κ]. εἶτα Γάϊος ἕτερος ἔτη γ μῆνας ι ἡμέρας ζ. Κλαύδιος ἔτη ιγ μῆνας η ἡμέρας κ. Νέρων ἔτη ιγ μῆνας ζ ἡμέρας κζ. Γάλβας μῆνας ἑπτὰ ἡμέρας 2. Ὄθων μῆνας γ ἡμέρας ε. Οὐϊτέλλιος μῆνας η ἡμέρας β. Οὐεσπασιανὸς ἔτη θ μῆνας ια ἡμέρας κβ. Τίτος ἔτη β μῆνας β ἡμέρας κ. Δομετιανὸς ἔτη ιε ἡμέρας ε. Νερούας ἐνιαυτὸν μῆνας δ ἡμέρας ι. Τραϊανὸς ἔτη ιθ μῆνας ἓξ ἡμέρας ιδ. Ἁδριανὸς ἔτη κ μῆνας ι ἡμέρας κη. Ἀντωνῖνος ἔτη κβ μῆνας ζ ἡμέρας κ. Οὐῆρος ἔτη ιθ ἡμέρας ι. γίνεται οὖν ὁ χρόνος τῶν Καισάρων μέχρι Οὐήρου αὐτοκράτορος τελευτῆς ἔτη σκε. ἀπὸ οὖν τῆς Κύρου ἀρχῆς μέχρι τελευτῆς αὐτοκράτορος Οὐήρου, οὗ προειρήκαμεν, ὁ πᾶς χρόνος συνάγεται ἔτη ψμα. Ἀπὸ δὲ καταβολῆς κόσμου ὁ πᾶς χρόνος κεφαλαιωδῶς οὕτως κατάγεται.Α τοῦ ἐκβαλόντος αὐτοὺς, Φαραὼ τούνομα. Οὐκέτι γὰρ αὐτῶν ἐβασίλευσε. Καταδιώξας γὰρ Ἑβραίους μετὰ τοῦ στρατεύματος κατεποντίσθη εἰς τὴν Ἐρυθρὰν θάλασσαν. Ἔτι μὴν καὶ οὓς ἔφη ποι μένας πεπολεμηκέναι τοὺς Αἰγυπτίους, ψεύδεται). Πρὸ ἐτῶν (11) γὰρ τριακοσίων δεκατριῶν ἐξῆλθον ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ ᾤκησαν ἔκτοτε τὴν χώραν, τὴν ἔτι καὶ νῦν καλουμένην Ἰουδαίαν, πρὸ τοῦ καὶ Δαναὸν εἰς *Αργος ἀφικέσθαι. Ὅτι δὲ τοῦτον ἀρχαιότερον ἡγοῦνται τῶν λοιπῶν κατὰ Ελληνας οἱ πλείους, σα φές ἐστιν. Ὥστε ὁ Μαναθὼς (12) δύο τάξεις ἄκων τῆς ἀληθείας μεμήνυκεν ἡμῖν, διὰ τῶν αὐτοῦ γραμ μάτων· πρῶτον μὲν ποιμένας αὐτοὺς ὁμολογήσας, δεύτερον εἰπὼν καὶ τὸ ἐξεληλυθέναι αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου· ὥστε καὶ ἐκ τούτων τῶν ἀναγραφῶν (15) δείκνυσθαι προγενέστερον εἶναι τὸν Μωϋσῆν καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ ἐννεακοσίους ἢ καὶ χιλίους ἐνιαυτούς (14) πρὸ τοῦ Ἰλιακοῦ πολέμου. : 22. Ὥστε τὸν Μαναίθων δύο τάξεις ἄκοντα τῆς ἀλη δείας δεδηλωκέναι, ἃς αὐτὸς μεμήνυκεν ἡμῖν. ὡς αὐτός. ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, ἐν ᾠκοδόμησεν ὁ βασιλεὺς Σολομῶν μετὰ ἔτη πεντακόσια εξήκοντα (15) ἓξ τῆς Αἰγύπτου ἐξοδίας τῶν Ἰουδαίων, παρὰ Τυρίοις ἀναγέγραπται, ὡς ὁ ναὸς ᾠκοδόμηται, καὶ ἐν ταῖς ἀρχείοις αὐτῶν πεφύλακται τὰ γράμματα, ἐν οἷς ἀναγραφαῖς εὑρί σκεται γεγονὼς ὁ ναὸς πρὸ τοῦ τοὺς Τυρίους τὴν Καρ χηδόνα κτίσαι, θᾶττον ἔτεσιν ἑκατὸν (16) τεσσαρά κοντα τρισὶν, μησὶν ὀκτὼ (17) (ἀνεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου (18) τούνομα βασιλέως Τυρίων, υἱοῦ δὲ Δύο τοίνυν ὁ Μανέθων ἡμῖν τὰ μέγιστα μεμαρ τύρηκεν ἐκ τῶν παρ' Αἰγυπτίοις γραμμάτων πρώτ τον μὲν τὴν ἑτέρωθεν ἄφιξιν εἰς Αἴγυπτον, ἔπειτα δὲ τὴν ἐκεῖθεν ἀπαλλαγήν, οὕτως ἀρχαίαν τοῖς χρόνοις ὡς ἐγγύς που προτέραν αὐτὴν τῶν Ἰλιακῶν ἔτεσι χιλίοις. κοντα τέσσαρσι. τριάκοντα τρισίν. ἑκατόν, τριάκοντα τέσσαρσιν, φ. λ. γ. ὀκτώ. γράμματα τῶν Τυρίων ανεγράφη ἀναγές THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI jam amplius Ægyptiis imperavit. Nam cum He- bræos persequeretur, cum exercitu submersus est in mari Rubro. Sed et quos ait pastores bellum gessisse cum Ægyptiis, mentitur). Nam egressi sunt ex Ægypto et incoluerunt regionem, quæ nunc etiam Judæa dicitur, annis antequam Danaus Aro gos veniret, trecentis nonaginta tribus. Hunc au- tem cæteris antiquiorem apud Græcos a plerisque existimari manifestum est. Itaque Manathos duo nobis capita veritatis invitus declaravit in scriptis suis: primum quidem quod eos pastores fuisse con- fessus est; deinde quod egressos esse e terra Ægy- pti adeo ut vel ex his temporum descriptionibus, Moysem et qui eum secuti sunt, nongentis vel etiam mille annis antiquiores bello Trojano esse pateat. Templi antiquitas. - Sed quod spectat B ad templi constructionem, quod in Judæa rex Sa- lomon ædificavit annis post exitum Judæorum de Egypto quingentis et sexaginta, apud Tyrios scri- ptum est, quomodo ædificatum fuerit templum, et in eorum archivis asservantur commentarii, in quibus invenitur conditum fuisse templum annis ante conditam a Tyriís Carthaginem centum qua- caginta tribus, mensibus octo (id autem his in commentariis narratur sub rege Tyriorum, nomine librariorum. Nam apud Josephum anni nume- rantur, p. et 1052. Sic etiam Tertullianus Apolog. cap. 29: Si quem audistis Moysem, Argivo Inacho pariter ætate est. Quadringentis pene annis, nam et septem desunt, Danaum et ipsum apud vos C antiquissimum præcedit, mille circiter cladem. Priami antecedit. Confirmat hanc scripturam argumentum, quo utitur Josephus, ut scriptorem Ægyptium sibi non constare demonstret. Nam cum is, litteras Ægyptiacas sequendo, Hebræos ex Ægypto egres- sos esse dixisset annis ante Danaum ; postea, fabulis indulgendo, hunc eventum sub Amenophi collocabat, annis post Danaum. Unde Josephus ( ibid., pag. 1052) discrimen annorum inter utramque ejusdem rei narrandæ rationem observat. Porro si a Tethmosi, quem Hebræos persecutumn esse Egyptiorum litteræ narrabant, usque ad Ame- nophin, qui annis post Danaum regnavit, auni effluxerunt: necesse est ut a Tethmosi usque ad Danaum annos numeremus. gio : Cod. Angl. habet Cl. Wolfius. Sed nulla videtur esse immutandi contextus necessitas. p. et 1042, non sunt Manethonis scripta, sed sacra litteræ Ægyptiorum, quibus usum se esse Ma- nethon asseverabat. editis, suppeditavit Regius codex. Mirum in modum aberrat temporibus Theophilus, cum Israelitarum profectionem mille aunis ante excidium Trojanum collocat. Melius Tatianus, Clemens et Eusebius annis tantum quadringentis. Theophilo assentiun- tur Tertullianus Apolog. cap. 19, Cyrillus lib. in Jul. Sed unde tanta hallucinatio in eruditis scripto- ribus? Fortasse non tam suas ipsi rationes subdu- cebant, quam subductas a Manethone argumenti Joco sumebant ad ethnicos refellendos; id quod fa- D ctum ab Eusebio videmus lib. x Præpar. evang., qui, quamvis israelitas ex Ægypto annis ante exci- dium Trojanum quadringentis profectos sentiat, objicit tamen ethnicis testimonium Porphyrii Moy- sen Semiramidi æqualem esse testantis. Sed mihi videtur erroris fons et origo sola exstitisse auctori- tas Josephi, qui sic loquitur lib. I contr. App. pag. 1042: Manethos igitur duo nobis maxima testimonio suo astruit ex litteris apud Egyptios asservatis : pri- mum quidem adventum in Ægyptum ex alia regione; deinde discessum ex Ægypto, ita antiquum tempo- ribus, ut propemodum mille annis Iliaca superet. Illud quidem sequebatur ex chronologia Manethonis, Israelitas ab Ægypto discessisse annis 393, ante- quam Danaus Argos veniret. At Danaum Argos ve- nisse annis sexcentis ante Iliaca nec asseruit Ma- nethon, nec asserendi locum dedit, sed hæc Josephi minus considerata fuit conjectura. Nam Inachus, a quo usque ad Danaum octo Argivorum reges nu- merantur, quadringentis tantum annis Trojanum excidium antecessit. Reg. Editi, onisso habebant tantum et infra Fellus et Wolfius ex Josephi primo contra Appionem libro utrumque locum emendarunt, eosque secutus sum. existimat ita reddendum hunc locum: Consignata sunt (scilicet de quibus ante) ab Hieromo Tyriorum rege, quippe qui amicus fuit Salomonis, etc. Sed illud repetitio est ejusdem verbi, quod paulo ante occurrit, (11) Πρὸ ἐτῶν, etc. Error est vel Theophili vel (12) ὥστε ὁ Μαναιθώς. Sic legitur in codice Re- (15) Αναγραφών. Αναγραφαί apud Josephum (14) Ενιαυτούς. Hanc vocem, quæ deerat in 22. ᾿Αλλὰ καὶ περὶ τοῦ ναοῦ τῆς οἰκοδομῆς, τοῦ (15) Ἑξήκοντα. Deest in Regio codice. (18) Fat Bodleianus habet έκατόν τεσσαρά (17) Μησὶν ὀκτώ. Oxon. et lamb. καὶ μησὶν (18) Ανεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου. Cl. Wolfius
ἀπὸ κτίσεως κόσμου ἕως κατακλυσμοῦ ἐγένοντο ἔτη βσμβ. ἀπὸ δὲ τοῦ κατακλυσμοῦ ἕως τεκνογονίας Ἀβραὰμ τοῦ προπάτορος ἡμῶν ἔτη αλ. ἀπὸ δὲ Ἰσαὰκ τοῦ παιδὸς Ἀβραὰμ ἕως οὗ ὁ λαὸς σὺν Μωσῇ ἐν τῇ ἐρήμῳ διέτριβεν ἔτη χξ. ἀπὸ δὲ τῆς Μωσέως τελευτῆς, ἀρχῆς Ἰησοῦ υἱοῦ Ναυῆ, μέχρι τελευτῆς Δαυὶδ τοῦ πατριάρχου ἔτη υη. ἀπὸ δὲ τῆς τελευτῆς Δαυίδ, βασιλείας δὲ Σολομῶνος, μέχρι τῆς παροικίας τοῦ λαοῦ ἐν γῇ Βαβυλῶνος ἔτη φιη μῆνες 2 ἡμέραι ι. ἀπὸ δὲ τῆς Κύρου ἀρχῆς μέχρι αὐτοκράτορος Αὐρηλίου Οὐήρου τελευτῆς ἔτη ψμα. Ὁμοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου συνάγονται τὰ πάντα ἔτη εχε καὶ οἱ ἐπιτρέχοντες μῆνες καὶ ἡμέραι. Τῶν οὖν χρόνων καὶ τῶν εἰρημένων ἁπάντων συνηρασμένων, ὁρᾶν ἔστιν τὴν ἀρχαιότητα τῶν προφητικῶν γραμμάτων καὶ τὴν θειότητα τοῦ παρ’ ἡμῖν λόγου, ὅτι οὐ πρόσφατος ὁ λόγος, οὔτε μὴν τὰ καθ’ ἡμᾶς, ὡς οἴονταί τινες, μυθώδη καὶ ψευδῆ ἐστιν, ἀλλὰ μὲν οὖν ἀρχαιότερα καὶ ἀληθέστερα.Α τοῦ ἐκβαλόντος αὐτοὺς, Φαραὼ τούνομα. Οὐκέτι γὰρ αὐτῶν ἐβασίλευσε. Καταδιώξας γὰρ Ἑβραίους μετὰ τοῦ στρατεύματος κατεποντίσθη εἰς τὴν Ἐρυθρὰν θάλασσαν. Ἔτι μὴν καὶ οὓς ἔφη ποι μένας πεπολεμηκέναι τοὺς Αἰγυπτίους, ψεύδεται). Πρὸ ἐτῶν (11) γὰρ τριακοσίων δεκατριῶν ἐξῆλθον ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ ᾤκησαν ἔκτοτε τὴν χώραν, τὴν ἔτι καὶ νῦν καλουμένην Ἰουδαίαν, πρὸ τοῦ καὶ Δαναὸν εἰς *Αργος ἀφικέσθαι. Ὅτι δὲ τοῦτον ἀρχαιότερον ἡγοῦνται τῶν λοιπῶν κατὰ Ελληνας οἱ πλείους, σα φές ἐστιν. Ὥστε ὁ Μαναθὼς (12) δύο τάξεις ἄκων τῆς ἀληθείας μεμήνυκεν ἡμῖν, διὰ τῶν αὐτοῦ γραμ μάτων· πρῶτον μὲν ποιμένας αὐτοὺς ὁμολογήσας, δεύτερον εἰπὼν καὶ τὸ ἐξεληλυθέναι αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου· ὥστε καὶ ἐκ τούτων τῶν ἀναγραφῶν (15) δείκνυσθαι προγενέστερον εἶναι τὸν Μωϋσῆν καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ ἐννεακοσίους ἢ καὶ χιλίους ἐνιαυτούς (14) πρὸ τοῦ Ἰλιακοῦ πολέμου. : 22. Ὥστε τὸν Μαναίθων δύο τάξεις ἄκοντα τῆς ἀλη δείας δεδηλωκέναι, ἃς αὐτὸς μεμήνυκεν ἡμῖν. ὡς αὐτός. ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, ἐν ᾠκοδόμησεν ὁ βασιλεὺς Σολομῶν μετὰ ἔτη πεντακόσια εξήκοντα (15) ἓξ τῆς Αἰγύπτου ἐξοδίας τῶν Ἰουδαίων, παρὰ Τυρίοις ἀναγέγραπται, ὡς ὁ ναὸς ᾠκοδόμηται, καὶ ἐν ταῖς ἀρχείοις αὐτῶν πεφύλακται τὰ γράμματα, ἐν οἷς ἀναγραφαῖς εὑρί σκεται γεγονὼς ὁ ναὸς πρὸ τοῦ τοὺς Τυρίους τὴν Καρ χηδόνα κτίσαι, θᾶττον ἔτεσιν ἑκατὸν (16) τεσσαρά κοντα τρισὶν, μησὶν ὀκτὼ (17) (ἀνεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου (18) τούνομα βασιλέως Τυρίων, υἱοῦ δὲ Δύο τοίνυν ὁ Μανέθων ἡμῖν τὰ μέγιστα μεμαρ τύρηκεν ἐκ τῶν παρ' Αἰγυπτίοις γραμμάτων πρώτ τον μὲν τὴν ἑτέρωθεν ἄφιξιν εἰς Αἴγυπτον, ἔπειτα δὲ τὴν ἐκεῖθεν ἀπαλλαγήν, οὕτως ἀρχαίαν τοῖς χρόνοις ὡς ἐγγύς που προτέραν αὐτὴν τῶν Ἰλιακῶν ἔτεσι χιλίοις. κοντα τέσσαρσι. τριάκοντα τρισίν. ἑκατόν, τριάκοντα τέσσαρσιν, φ. λ. γ. ὀκτώ. γράμματα τῶν Τυρίων ανεγράφη ἀναγές THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI jam amplius Ægyptiis imperavit. Nam cum He- bræos persequeretur, cum exercitu submersus est in mari Rubro. Sed et quos ait pastores bellum gessisse cum Ægyptiis, mentitur). Nam egressi sunt ex Ægypto et incoluerunt regionem, quæ nunc etiam Judæa dicitur, annis antequam Danaus Aro gos veniret, trecentis nonaginta tribus. Hunc au- tem cæteris antiquiorem apud Græcos a plerisque existimari manifestum est. Itaque Manathos duo nobis capita veritatis invitus declaravit in scriptis suis: primum quidem quod eos pastores fuisse con- fessus est; deinde quod egressos esse e terra Ægy- pti adeo ut vel ex his temporum descriptionibus, Moysem et qui eum secuti sunt, nongentis vel etiam mille annis antiquiores bello Trojano esse pateat. Templi antiquitas. - Sed quod spectat B ad templi constructionem, quod in Judæa rex Sa- lomon ædificavit annis post exitum Judæorum de Egypto quingentis et sexaginta, apud Tyrios scri- ptum est, quomodo ædificatum fuerit templum, et in eorum archivis asservantur commentarii, in quibus invenitur conditum fuisse templum annis ante conditam a Tyriís Carthaginem centum qua- caginta tribus, mensibus octo (id autem his in commentariis narratur sub rege Tyriorum, nomine librariorum. Nam apud Josephum anni nume- rantur, p. et 1052. Sic etiam Tertullianus Apolog. cap. 29: Si quem audistis Moysem, Argivo Inacho pariter ætate est. Quadringentis pene annis, nam et septem desunt, Danaum et ipsum apud vos C antiquissimum præcedit, mille circiter cladem. Priami antecedit. Confirmat hanc scripturam argumentum, quo utitur Josephus, ut scriptorem Ægyptium sibi non constare demonstret. Nam cum is, litteras Ægyptiacas sequendo, Hebræos ex Ægypto egres- sos esse dixisset annis ante Danaum ; postea, fabulis indulgendo, hunc eventum sub Amenophi collocabat, annis post Danaum. Unde Josephus ( ibid., pag. 1052) discrimen annorum inter utramque ejusdem rei narrandæ rationem observat. Porro si a Tethmosi, quem Hebræos persecutumn esse Egyptiorum litteræ narrabant, usque ad Ame- nophin, qui annis post Danaum regnavit, auni effluxerunt: necesse est ut a Tethmosi usque ad Danaum annos numeremus. gio : Cod. Angl. habet Cl. Wolfius. Sed nulla videtur esse immutandi contextus necessitas. p. et 1042, non sunt Manethonis scripta, sed sacra litteræ Ægyptiorum, quibus usum se esse Ma- nethon asseverabat. editis, suppeditavit Regius codex. Mirum in modum aberrat temporibus Theophilus, cum Israelitarum profectionem mille aunis ante excidium Trojanum collocat. Melius Tatianus, Clemens et Eusebius annis tantum quadringentis. Theophilo assentiun- tur Tertullianus Apolog. cap. 19, Cyrillus lib. in Jul. Sed unde tanta hallucinatio in eruditis scripto- ribus? Fortasse non tam suas ipsi rationes subdu- cebant, quam subductas a Manethone argumenti Joco sumebant ad ethnicos refellendos; id quod fa- D ctum ab Eusebio videmus lib. x Præpar. evang., qui, quamvis israelitas ex Ægypto annis ante exci- dium Trojanum quadringentis profectos sentiat, objicit tamen ethnicis testimonium Porphyrii Moy- sen Semiramidi æqualem esse testantis. Sed mihi videtur erroris fons et origo sola exstitisse auctori- tas Josephi, qui sic loquitur lib. I contr. App. pag. 1042: Manethos igitur duo nobis maxima testimonio suo astruit ex litteris apud Egyptios asservatis : pri- mum quidem adventum in Ægyptum ex alia regione; deinde discessum ex Ægypto, ita antiquum tempo- ribus, ut propemodum mille annis Iliaca superet. Illud quidem sequebatur ex chronologia Manethonis, Israelitas ab Ægypto discessisse annis 393, ante- quam Danaus Argos veniret. At Danaum Argos ve- nisse annis sexcentis ante Iliaca nec asseruit Ma- nethon, nec asserendi locum dedit, sed hæc Josephi minus considerata fuit conjectura. Nam Inachus, a quo usque ad Danaum octo Argivorum reges nu- merantur, quadringentis tantum annis Trojanum excidium antecessit. Reg. Editi, onisso habebant tantum et infra Fellus et Wolfius ex Josephi primo contra Appionem libro utrumque locum emendarunt, eosque secutus sum. existimat ita reddendum hunc locum: Consignata sunt (scilicet de quibus ante) ab Hieromo Tyriorum rege, quippe qui amicus fuit Salomonis, etc. Sed illud repetitio est ejusdem verbi, quod paulo ante occurrit, (11) Πρὸ ἐτῶν, etc. Error est vel Theophili vel (12) ὥστε ὁ Μαναιθώς. Sic legitur in codice Re- (15) Αναγραφών. Αναγραφαί apud Josephum (14) Ενιαυτούς. Hanc vocem, quæ deerat in 22. ᾿Αλλὰ καὶ περὶ τοῦ ναοῦ τῆς οἰκοδομῆς, τοῦ (15) Ἑξήκοντα. Deest in Regio codice. (18) Fat Bodleianus habet έκατόν τεσσαρά (17) Μησὶν ὀκτώ. Oxon. et lamb. καὶ μησὶν (18) Ανεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου. Cl. Wolfius
Καὶ γὰρ Βήλου τοῦ Ἀσσυρίων βασιλεύσαντος καὶ Κρόνου τοῦ Τιτᾶνος Θάλλος μέμνηται, φάσκων τὸν Βῆλον πεπολεμηκέναι σὺν τοῖς Τιτᾶσι πρὸς τὸν Δία καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ θεοὺς λεγομένους, ἔνθα φησίν, Καὶ Ὤγυγος ἡττηθεὶς ἔφυγεν εἰς Ταρτησσόν, τότε μὲν τῆς χώρας ἐκείνης Ἀκτῆς κληθείσης, νυνὶ δὲ Ἀττικῆς προσαγορευομένης, ἧς Ὤγυγος τότε ἦρξεν. καὶ τὰς λοιπὰς δὲ χώρας καὶ πόλεις ἀφ’ ὧν τὰς προσωνυμίας ἔσχον, οὐκ ἀναγκαῖον ἡγούμεθα καταλέγειν, μάλιστα πρὸς σὲ τὸν ἐπιστάμενον τὰς ἱστορίας. ὅτι μὲν οὖν ἀρχαιότερος ὁ Μωσῆς δείκνυται ἁπάντων συγγραφέων (οὐκ αὐτὸς δὲ μόνος ἀλλὰ καὶ οἱ πλείους μετ’ αὐτὸν προφῆται γενόμενοι) καὶ Κρόνου καὶ Βήλου καὶ τοῦ Ἰλιακοῦ πολέμου, δῆλόν ἐστιν. κατὰ γὰρ τὴν Θάλλου ἱστορίαν ὁ Βῆλος προγενέστερος εὑρίσκεται τοῦ Ἰλιακοῦ πολέμου ἔτεσι τκβ. ὅτι δὲ πρός που ἔτεσι 5 ἢ καὶ α προάγει ὁ Μωσῆς τῆς τοῦ Ἰλίου ἁλώσεως, ἐν τοῖς ἐπάνω δεδηλώκαμεν. Τοῦ δὲ Κρόνου καὶ τοῦ Βήλου συνακμασάντων ὁμόσε, οἱ πλείους οὐκ ἐπίστανται τίς ἐστιν ὁ Κρόνος ἢ τίς ὁ Βῆλος.Α τοῦ ἐκβαλόντος αὐτοὺς, Φαραὼ τούνομα. Οὐκέτι γὰρ αὐτῶν ἐβασίλευσε. Καταδιώξας γὰρ Ἑβραίους μετὰ τοῦ στρατεύματος κατεποντίσθη εἰς τὴν Ἐρυθρὰν θάλασσαν. Ἔτι μὴν καὶ οὓς ἔφη ποι μένας πεπολεμηκέναι τοὺς Αἰγυπτίους, ψεύδεται). Πρὸ ἐτῶν (11) γὰρ τριακοσίων δεκατριῶν ἐξῆλθον ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ ᾤκησαν ἔκτοτε τὴν χώραν, τὴν ἔτι καὶ νῦν καλουμένην Ἰουδαίαν, πρὸ τοῦ καὶ Δαναὸν εἰς *Αργος ἀφικέσθαι. Ὅτι δὲ τοῦτον ἀρχαιότερον ἡγοῦνται τῶν λοιπῶν κατὰ Ελληνας οἱ πλείους, σα φές ἐστιν. Ὥστε ὁ Μαναθὼς (12) δύο τάξεις ἄκων τῆς ἀληθείας μεμήνυκεν ἡμῖν, διὰ τῶν αὐτοῦ γραμ μάτων· πρῶτον μὲν ποιμένας αὐτοὺς ὁμολογήσας, δεύτερον εἰπὼν καὶ τὸ ἐξεληλυθέναι αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου· ὥστε καὶ ἐκ τούτων τῶν ἀναγραφῶν (15) δείκνυσθαι προγενέστερον εἶναι τὸν Μωϋσῆν καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ ἐννεακοσίους ἢ καὶ χιλίους ἐνιαυτούς (14) πρὸ τοῦ Ἰλιακοῦ πολέμου. : 22. Ὥστε τὸν Μαναίθων δύο τάξεις ἄκοντα τῆς ἀλη δείας δεδηλωκέναι, ἃς αὐτὸς μεμήνυκεν ἡμῖν. ὡς αὐτός. ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, ἐν ᾠκοδόμησεν ὁ βασιλεὺς Σολομῶν μετὰ ἔτη πεντακόσια εξήκοντα (15) ἓξ τῆς Αἰγύπτου ἐξοδίας τῶν Ἰουδαίων, παρὰ Τυρίοις ἀναγέγραπται, ὡς ὁ ναὸς ᾠκοδόμηται, καὶ ἐν ταῖς ἀρχείοις αὐτῶν πεφύλακται τὰ γράμματα, ἐν οἷς ἀναγραφαῖς εὑρί σκεται γεγονὼς ὁ ναὸς πρὸ τοῦ τοὺς Τυρίους τὴν Καρ χηδόνα κτίσαι, θᾶττον ἔτεσιν ἑκατὸν (16) τεσσαρά κοντα τρισὶν, μησὶν ὀκτὼ (17) (ἀνεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου (18) τούνομα βασιλέως Τυρίων, υἱοῦ δὲ Δύο τοίνυν ὁ Μανέθων ἡμῖν τὰ μέγιστα μεμαρ τύρηκεν ἐκ τῶν παρ' Αἰγυπτίοις γραμμάτων πρώτ τον μὲν τὴν ἑτέρωθεν ἄφιξιν εἰς Αἴγυπτον, ἔπειτα δὲ τὴν ἐκεῖθεν ἀπαλλαγήν, οὕτως ἀρχαίαν τοῖς χρόνοις ὡς ἐγγύς που προτέραν αὐτὴν τῶν Ἰλιακῶν ἔτεσι χιλίοις. κοντα τέσσαρσι. τριάκοντα τρισίν. ἑκατόν, τριάκοντα τέσσαρσιν, φ. λ. γ. ὀκτώ. γράμματα τῶν Τυρίων ανεγράφη ἀναγές THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI jam amplius Ægyptiis imperavit. Nam cum He- bræos persequeretur, cum exercitu submersus est in mari Rubro. Sed et quos ait pastores bellum gessisse cum Ægyptiis, mentitur). Nam egressi sunt ex Ægypto et incoluerunt regionem, quæ nunc etiam Judæa dicitur, annis antequam Danaus Aro gos veniret, trecentis nonaginta tribus. Hunc au- tem cæteris antiquiorem apud Græcos a plerisque existimari manifestum est. Itaque Manathos duo nobis capita veritatis invitus declaravit in scriptis suis: primum quidem quod eos pastores fuisse con- fessus est; deinde quod egressos esse e terra Ægy- pti adeo ut vel ex his temporum descriptionibus, Moysem et qui eum secuti sunt, nongentis vel etiam mille annis antiquiores bello Trojano esse pateat. Templi antiquitas. - Sed quod spectat B ad templi constructionem, quod in Judæa rex Sa- lomon ædificavit annis post exitum Judæorum de Egypto quingentis et sexaginta, apud Tyrios scri- ptum est, quomodo ædificatum fuerit templum, et in eorum archivis asservantur commentarii, in quibus invenitur conditum fuisse templum annis ante conditam a Tyriís Carthaginem centum qua- caginta tribus, mensibus octo (id autem his in commentariis narratur sub rege Tyriorum, nomine librariorum. Nam apud Josephum anni nume- rantur, p. et 1052. Sic etiam Tertullianus Apolog. cap. 29: Si quem audistis Moysem, Argivo Inacho pariter ætate est. Quadringentis pene annis, nam et septem desunt, Danaum et ipsum apud vos C antiquissimum præcedit, mille circiter cladem. Priami antecedit. Confirmat hanc scripturam argumentum, quo utitur Josephus, ut scriptorem Ægyptium sibi non constare demonstret. Nam cum is, litteras Ægyptiacas sequendo, Hebræos ex Ægypto egres- sos esse dixisset annis ante Danaum ; postea, fabulis indulgendo, hunc eventum sub Amenophi collocabat, annis post Danaum. Unde Josephus ( ibid., pag. 1052) discrimen annorum inter utramque ejusdem rei narrandæ rationem observat. Porro si a Tethmosi, quem Hebræos persecutumn esse Egyptiorum litteræ narrabant, usque ad Ame- nophin, qui annis post Danaum regnavit, auni effluxerunt: necesse est ut a Tethmosi usque ad Danaum annos numeremus. gio : Cod. Angl. habet Cl. Wolfius. Sed nulla videtur esse immutandi contextus necessitas. p. et 1042, non sunt Manethonis scripta, sed sacra litteræ Ægyptiorum, quibus usum se esse Ma- nethon asseverabat. editis, suppeditavit Regius codex. Mirum in modum aberrat temporibus Theophilus, cum Israelitarum profectionem mille aunis ante excidium Trojanum collocat. Melius Tatianus, Clemens et Eusebius annis tantum quadringentis. Theophilo assentiun- tur Tertullianus Apolog. cap. 19, Cyrillus lib. in Jul. Sed unde tanta hallucinatio in eruditis scripto- ribus? Fortasse non tam suas ipsi rationes subdu- cebant, quam subductas a Manethone argumenti Joco sumebant ad ethnicos refellendos; id quod fa- D ctum ab Eusebio videmus lib. x Præpar. evang., qui, quamvis israelitas ex Ægypto annis ante exci- dium Trojanum quadringentis profectos sentiat, objicit tamen ethnicis testimonium Porphyrii Moy- sen Semiramidi æqualem esse testantis. Sed mihi videtur erroris fons et origo sola exstitisse auctori- tas Josephi, qui sic loquitur lib. I contr. App. pag. 1042: Manethos igitur duo nobis maxima testimonio suo astruit ex litteris apud Egyptios asservatis : pri- mum quidem adventum in Ægyptum ex alia regione; deinde discessum ex Ægypto, ita antiquum tempo- ribus, ut propemodum mille annis Iliaca superet. Illud quidem sequebatur ex chronologia Manethonis, Israelitas ab Ægypto discessisse annis 393, ante- quam Danaus Argos veniret. At Danaum Argos ve- nisse annis sexcentis ante Iliaca nec asseruit Ma- nethon, nec asserendi locum dedit, sed hæc Josephi minus considerata fuit conjectura. Nam Inachus, a quo usque ad Danaum octo Argivorum reges nu- merantur, quadringentis tantum annis Trojanum excidium antecessit. Reg. Editi, onisso habebant tantum et infra Fellus et Wolfius ex Josephi primo contra Appionem libro utrumque locum emendarunt, eosque secutus sum. existimat ita reddendum hunc locum: Consignata sunt (scilicet de quibus ante) ab Hieromo Tyriorum rege, quippe qui amicus fuit Salomonis, etc. Sed illud repetitio est ejusdem verbi, quod paulo ante occurrit, (11) Πρὸ ἐτῶν, etc. Error est vel Theophili vel (12) ὥστε ὁ Μαναιθώς. Sic legitur in codice Re- (15) Αναγραφών. Αναγραφαί apud Josephum (14) Ενιαυτούς. Hanc vocem, quæ deerat in 22. ᾿Αλλὰ καὶ περὶ τοῦ ναοῦ τῆς οἰκοδομῆς, τοῦ (15) Ἑξήκοντα. Deest in Regio codice. (18) Fat Bodleianus habet έκατόν τεσσαρά (17) Μησὶν ὀκτώ. Oxon. et lamb. καὶ μησὶν (18) Ανεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου. Cl. Wolfius
ἔνιοι μὲν σέβονται τὸν Κρόνον καὶ τοῦτον αὐτὸν ὀνομάζουσι Βὴλ καὶ Βάλ, μάλιστα οἱ οἰκοῦντες τὰ ἀνατολικὰ κλίματα, μὴ γινώσκοντες μήτε τίς ἐστιν ὁ Κρόνος μήτε τίς ἐστιν ὁ Βῆλος. παρὰ δὲ Ῥωμαίοις Σατοῦρνος ὀνομάζεται· οὐδὲ γὰρ αὐτοὶ γινώσκουσιν τίς ἐστιν αὐτῶν, πότερον ὁ Κρόνος ἢ ὁ Βῆλος. Ἡ μὲν οὖν ἀρχὴ τῶν ὀλυμπιάδων ἀπὸ Εἰφίτου, φασίν, ἔσχηκεν τὴν θρησκείαν, κατὰ δέ τινας ἀπὸ Αἵμονος, ὃς καὶ Ἠλεῖος ἐπεκλήθη. ὁ μὲν οὖν ἀριθμὸς τῶν ἐτῶν καὶ ὀλυμπιάδων ὡς ἔχει τὴν τάξιν, ἐν τοῖς ἐπάνω δεδηλώκαμεν. Τῆς μὲν οὖν ἀρχαιότητος τῶν παρ’ ἡμῖν πραγμάτων καὶ τῶν χρόνων τὸν πάντα ἀριθμὸν κατὰ τὸ δύνατον οἶμαι τὰ νῦν ἀκριβῶς εἰρῆσθαι. εἰ γὰρ καὶ ἔλαθεν ἡμᾶς χρόνος, εἰ τύχοι εἰπεῖν ἔτη ν ἢ ρ ἢ καὶ ς, οὐ μέντοι μυριάδες ἢ χιλιάδες ἐτῶν, καθὼς προειρήκασιν Πλάτων καὶ Ἀπολλώνιος καὶ οἱ λοιποὶ ψευδῶς ἀναγράψαντες. ὅπερ ἡμεῖς τὸ ἀκριβὲς ἴσως ἀγνοοῦμεν, ἁπάντων τῶν ἐτῶν τὸν ἀριθμόν, διὰ τὸ μὴ ἀναγεγράφθαι ἐν ταῖς ἱεραῖς βίβλοις τοὺς ἐπιτρέχοντας μῆνας καὶ ἡμέρας.Α τοῦ ἐκβαλόντος αὐτοὺς, Φαραὼ τούνομα. Οὐκέτι γὰρ αὐτῶν ἐβασίλευσε. Καταδιώξας γὰρ Ἑβραίους μετὰ τοῦ στρατεύματος κατεποντίσθη εἰς τὴν Ἐρυθρὰν θάλασσαν. Ἔτι μὴν καὶ οὓς ἔφη ποι μένας πεπολεμηκέναι τοὺς Αἰγυπτίους, ψεύδεται). Πρὸ ἐτῶν (11) γὰρ τριακοσίων δεκατριῶν ἐξῆλθον ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ ᾤκησαν ἔκτοτε τὴν χώραν, τὴν ἔτι καὶ νῦν καλουμένην Ἰουδαίαν, πρὸ τοῦ καὶ Δαναὸν εἰς *Αργος ἀφικέσθαι. Ὅτι δὲ τοῦτον ἀρχαιότερον ἡγοῦνται τῶν λοιπῶν κατὰ Ελληνας οἱ πλείους, σα φές ἐστιν. Ὥστε ὁ Μαναθὼς (12) δύο τάξεις ἄκων τῆς ἀληθείας μεμήνυκεν ἡμῖν, διὰ τῶν αὐτοῦ γραμ μάτων· πρῶτον μὲν ποιμένας αὐτοὺς ὁμολογήσας, δεύτερον εἰπὼν καὶ τὸ ἐξεληλυθέναι αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου· ὥστε καὶ ἐκ τούτων τῶν ἀναγραφῶν (15) δείκνυσθαι προγενέστερον εἶναι τὸν Μωϋσῆν καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ ἐννεακοσίους ἢ καὶ χιλίους ἐνιαυτούς (14) πρὸ τοῦ Ἰλιακοῦ πολέμου. : 22. Ὥστε τὸν Μαναίθων δύο τάξεις ἄκοντα τῆς ἀλη δείας δεδηλωκέναι, ἃς αὐτὸς μεμήνυκεν ἡμῖν. ὡς αὐτός. ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, ἐν ᾠκοδόμησεν ὁ βασιλεὺς Σολομῶν μετὰ ἔτη πεντακόσια εξήκοντα (15) ἓξ τῆς Αἰγύπτου ἐξοδίας τῶν Ἰουδαίων, παρὰ Τυρίοις ἀναγέγραπται, ὡς ὁ ναὸς ᾠκοδόμηται, καὶ ἐν ταῖς ἀρχείοις αὐτῶν πεφύλακται τὰ γράμματα, ἐν οἷς ἀναγραφαῖς εὑρί σκεται γεγονὼς ὁ ναὸς πρὸ τοῦ τοὺς Τυρίους τὴν Καρ χηδόνα κτίσαι, θᾶττον ἔτεσιν ἑκατὸν (16) τεσσαρά κοντα τρισὶν, μησὶν ὀκτὼ (17) (ἀνεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου (18) τούνομα βασιλέως Τυρίων, υἱοῦ δὲ Δύο τοίνυν ὁ Μανέθων ἡμῖν τὰ μέγιστα μεμαρ τύρηκεν ἐκ τῶν παρ' Αἰγυπτίοις γραμμάτων πρώτ τον μὲν τὴν ἑτέρωθεν ἄφιξιν εἰς Αἴγυπτον, ἔπειτα δὲ τὴν ἐκεῖθεν ἀπαλλαγήν, οὕτως ἀρχαίαν τοῖς χρόνοις ὡς ἐγγύς που προτέραν αὐτὴν τῶν Ἰλιακῶν ἔτεσι χιλίοις. κοντα τέσσαρσι. τριάκοντα τρισίν. ἑκατόν, τριάκοντα τέσσαρσιν, φ. λ. γ. ὀκτώ. γράμματα τῶν Τυρίων ανεγράφη ἀναγές THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI jam amplius Ægyptiis imperavit. Nam cum He- bræos persequeretur, cum exercitu submersus est in mari Rubro. Sed et quos ait pastores bellum gessisse cum Ægyptiis, mentitur). Nam egressi sunt ex Ægypto et incoluerunt regionem, quæ nunc etiam Judæa dicitur, annis antequam Danaus Aro gos veniret, trecentis nonaginta tribus. Hunc au- tem cæteris antiquiorem apud Græcos a plerisque existimari manifestum est. Itaque Manathos duo nobis capita veritatis invitus declaravit in scriptis suis: primum quidem quod eos pastores fuisse con- fessus est; deinde quod egressos esse e terra Ægy- pti adeo ut vel ex his temporum descriptionibus, Moysem et qui eum secuti sunt, nongentis vel etiam mille annis antiquiores bello Trojano esse pateat. Templi antiquitas. - Sed quod spectat B ad templi constructionem, quod in Judæa rex Sa- lomon ædificavit annis post exitum Judæorum de Egypto quingentis et sexaginta, apud Tyrios scri- ptum est, quomodo ædificatum fuerit templum, et in eorum archivis asservantur commentarii, in quibus invenitur conditum fuisse templum annis ante conditam a Tyriís Carthaginem centum qua- caginta tribus, mensibus octo (id autem his in commentariis narratur sub rege Tyriorum, nomine librariorum. Nam apud Josephum anni nume- rantur, p. et 1052. Sic etiam Tertullianus Apolog. cap. 29: Si quem audistis Moysem, Argivo Inacho pariter ætate est. Quadringentis pene annis, nam et septem desunt, Danaum et ipsum apud vos C antiquissimum præcedit, mille circiter cladem. Priami antecedit. Confirmat hanc scripturam argumentum, quo utitur Josephus, ut scriptorem Ægyptium sibi non constare demonstret. Nam cum is, litteras Ægyptiacas sequendo, Hebræos ex Ægypto egres- sos esse dixisset annis ante Danaum ; postea, fabulis indulgendo, hunc eventum sub Amenophi collocabat, annis post Danaum. Unde Josephus ( ibid., pag. 1052) discrimen annorum inter utramque ejusdem rei narrandæ rationem observat. Porro si a Tethmosi, quem Hebræos persecutumn esse Egyptiorum litteræ narrabant, usque ad Ame- nophin, qui annis post Danaum regnavit, auni effluxerunt: necesse est ut a Tethmosi usque ad Danaum annos numeremus. gio : Cod. Angl. habet Cl. Wolfius. Sed nulla videtur esse immutandi contextus necessitas. p. et 1042, non sunt Manethonis scripta, sed sacra litteræ Ægyptiorum, quibus usum se esse Ma- nethon asseverabat. editis, suppeditavit Regius codex. Mirum in modum aberrat temporibus Theophilus, cum Israelitarum profectionem mille aunis ante excidium Trojanum collocat. Melius Tatianus, Clemens et Eusebius annis tantum quadringentis. Theophilo assentiun- tur Tertullianus Apolog. cap. 19, Cyrillus lib. in Jul. Sed unde tanta hallucinatio in eruditis scripto- ribus? Fortasse non tam suas ipsi rationes subdu- cebant, quam subductas a Manethone argumenti Joco sumebant ad ethnicos refellendos; id quod fa- D ctum ab Eusebio videmus lib. x Præpar. evang., qui, quamvis israelitas ex Ægypto annis ante exci- dium Trojanum quadringentis profectos sentiat, objicit tamen ethnicis testimonium Porphyrii Moy- sen Semiramidi æqualem esse testantis. Sed mihi videtur erroris fons et origo sola exstitisse auctori- tas Josephi, qui sic loquitur lib. I contr. App. pag. 1042: Manethos igitur duo nobis maxima testimonio suo astruit ex litteris apud Egyptios asservatis : pri- mum quidem adventum in Ægyptum ex alia regione; deinde discessum ex Ægypto, ita antiquum tempo- ribus, ut propemodum mille annis Iliaca superet. Illud quidem sequebatur ex chronologia Manethonis, Israelitas ab Ægypto discessisse annis 393, ante- quam Danaus Argos veniret. At Danaum Argos ve- nisse annis sexcentis ante Iliaca nec asseruit Ma- nethon, nec asserendi locum dedit, sed hæc Josephi minus considerata fuit conjectura. Nam Inachus, a quo usque ad Danaum octo Argivorum reges nu- merantur, quadringentis tantum annis Trojanum excidium antecessit. Reg. Editi, onisso habebant tantum et infra Fellus et Wolfius ex Josephi primo contra Appionem libro utrumque locum emendarunt, eosque secutus sum. existimat ita reddendum hunc locum: Consignata sunt (scilicet de quibus ante) ab Hieromo Tyriorum rege, quippe qui amicus fuit Salomonis, etc. Sed illud repetitio est ejusdem verbi, quod paulo ante occurrit, (11) Πρὸ ἐτῶν, etc. Error est vel Theophili vel (12) ὥστε ὁ Μαναιθώς. Sic legitur in codice Re- (15) Αναγραφών. Αναγραφαί apud Josephum (14) Ενιαυτούς. Hanc vocem, quæ deerat in 22. ᾿Αλλὰ καὶ περὶ τοῦ ναοῦ τῆς οἰκοδομῆς, τοῦ (15) Ἑξήκοντα. Deest in Regio codice. (18) Fat Bodleianus habet έκατόν τεσσαρά (17) Μησὶν ὀκτώ. Oxon. et lamb. καὶ μησὶν (18) Ανεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου. Cl. Wolfius
Ἔτι δὲ περὶ ὧν φαμεν χρόνων συνᾴδει καὶ Βήρωσος, ὁ παρὰ Χαλδαίοις φιλοσοφήσας καὶ μηνύσας Ἕλλησιν τὰ χαλδαϊκὰ γράμματα, ὃς ἀκολούθως τινὰ εἴρηκεν τῷ Μωσεῖ περί τε κατακλυσμοῦ καὶ ἑτέρων πολλῶν ἐξιστορῶν. ἔτι μὴν καὶ τοῖς προφήταις Ἰερεμίᾳ καὶ Δανιὴλ σύμφωνα ἐκ μέρους εἴρηκεν· τὰ γὰρ συμβάντα τοῖς Ἰουδαίοις ὑπὸ τοῦ βασιλέως Βαβυλωνίων, ὃν αὐτὸς ὀνομάζει Ναβοπαλάσσαρον, κέκληται δὲ παρὰ Ἑβραίοις Ναβουχοδόνοσορ. μέμνηται καὶ περὶ τοῦ ναοῦ ἐν Ἱεροσολύμοις ὡς ἠρημῶσθαι ὑπὸ τοῦ Χαλδαίων βασιλέως, καὶ ὅτι, Κύρου τὸ δεύτερον ἔτος βασιλεύσαντος τοῦ ναοῦ τῶν θεμελίων τεθέντων, Δαρείου πάλιν βασιλεύσαντος τὸ δεύτερον ἔτος ὁ ναὸς ἐπετελέσθη. Τῶν δὲ τῆς ἀληθείας ἱστοριῶν Ἕλληνες οὐ μέμνηνται, πρῶτον μὲν διὰ τὸ νεωστὶ αὐτοὺς τῶν γραμμάτων τῆς ἐμπειρίας μετόχους γεγενῆσθαι καὶ αὐτοὶ ὁμολογοῦσιν φάσκοντες τὰ γράμματα εὑρῆσθαι, οἱ μὲν παρὰ Χαλδαίων, οἱ δὲ παρὰ Αἰγυπτίων, ἄλλοι δ’ αὖ ἀπὸ Φοινίκων· δεύτερον ὅτι ἔπταιον καὶ πταίουσιν περὶ θεοῦ μὴ ποιούμενοι τὴν μνείαν ἀλλὰ περὶ ματαίων καὶ ἀνωφελῶν πραγμάτων.Α τοῦ ἐκβαλόντος αὐτοὺς, Φαραὼ τούνομα. Οὐκέτι γὰρ αὐτῶν ἐβασίλευσε. Καταδιώξας γὰρ Ἑβραίους μετὰ τοῦ στρατεύματος κατεποντίσθη εἰς τὴν Ἐρυθρὰν θάλασσαν. Ἔτι μὴν καὶ οὓς ἔφη ποι μένας πεπολεμηκέναι τοὺς Αἰγυπτίους, ψεύδεται). Πρὸ ἐτῶν (11) γὰρ τριακοσίων δεκατριῶν ἐξῆλθον ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ ᾤκησαν ἔκτοτε τὴν χώραν, τὴν ἔτι καὶ νῦν καλουμένην Ἰουδαίαν, πρὸ τοῦ καὶ Δαναὸν εἰς *Αργος ἀφικέσθαι. Ὅτι δὲ τοῦτον ἀρχαιότερον ἡγοῦνται τῶν λοιπῶν κατὰ Ελληνας οἱ πλείους, σα φές ἐστιν. Ὥστε ὁ Μαναθὼς (12) δύο τάξεις ἄκων τῆς ἀληθείας μεμήνυκεν ἡμῖν, διὰ τῶν αὐτοῦ γραμ μάτων· πρῶτον μὲν ποιμένας αὐτοὺς ὁμολογήσας, δεύτερον εἰπὼν καὶ τὸ ἐξεληλυθέναι αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου· ὥστε καὶ ἐκ τούτων τῶν ἀναγραφῶν (15) δείκνυσθαι προγενέστερον εἶναι τὸν Μωϋσῆν καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ ἐννεακοσίους ἢ καὶ χιλίους ἐνιαυτούς (14) πρὸ τοῦ Ἰλιακοῦ πολέμου. : 22. Ὥστε τὸν Μαναίθων δύο τάξεις ἄκοντα τῆς ἀλη δείας δεδηλωκέναι, ἃς αὐτὸς μεμήνυκεν ἡμῖν. ὡς αὐτός. ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, ἐν ᾠκοδόμησεν ὁ βασιλεὺς Σολομῶν μετὰ ἔτη πεντακόσια εξήκοντα (15) ἓξ τῆς Αἰγύπτου ἐξοδίας τῶν Ἰουδαίων, παρὰ Τυρίοις ἀναγέγραπται, ὡς ὁ ναὸς ᾠκοδόμηται, καὶ ἐν ταῖς ἀρχείοις αὐτῶν πεφύλακται τὰ γράμματα, ἐν οἷς ἀναγραφαῖς εὑρί σκεται γεγονὼς ὁ ναὸς πρὸ τοῦ τοὺς Τυρίους τὴν Καρ χηδόνα κτίσαι, θᾶττον ἔτεσιν ἑκατὸν (16) τεσσαρά κοντα τρισὶν, μησὶν ὀκτὼ (17) (ἀνεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου (18) τούνομα βασιλέως Τυρίων, υἱοῦ δὲ Δύο τοίνυν ὁ Μανέθων ἡμῖν τὰ μέγιστα μεμαρ τύρηκεν ἐκ τῶν παρ' Αἰγυπτίοις γραμμάτων πρώτ τον μὲν τὴν ἑτέρωθεν ἄφιξιν εἰς Αἴγυπτον, ἔπειτα δὲ τὴν ἐκεῖθεν ἀπαλλαγήν, οὕτως ἀρχαίαν τοῖς χρόνοις ὡς ἐγγύς που προτέραν αὐτὴν τῶν Ἰλιακῶν ἔτεσι χιλίοις. κοντα τέσσαρσι. τριάκοντα τρισίν. ἑκατόν, τριάκοντα τέσσαρσιν, φ. λ. γ. ὀκτώ. γράμματα τῶν Τυρίων ανεγράφη ἀναγές THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI jam amplius Ægyptiis imperavit. Nam cum He- bræos persequeretur, cum exercitu submersus est in mari Rubro. Sed et quos ait pastores bellum gessisse cum Ægyptiis, mentitur). Nam egressi sunt ex Ægypto et incoluerunt regionem, quæ nunc etiam Judæa dicitur, annis antequam Danaus Aro gos veniret, trecentis nonaginta tribus. Hunc au- tem cæteris antiquiorem apud Græcos a plerisque existimari manifestum est. Itaque Manathos duo nobis capita veritatis invitus declaravit in scriptis suis: primum quidem quod eos pastores fuisse con- fessus est; deinde quod egressos esse e terra Ægy- pti adeo ut vel ex his temporum descriptionibus, Moysem et qui eum secuti sunt, nongentis vel etiam mille annis antiquiores bello Trojano esse pateat. Templi antiquitas. - Sed quod spectat B ad templi constructionem, quod in Judæa rex Sa- lomon ædificavit annis post exitum Judæorum de Egypto quingentis et sexaginta, apud Tyrios scri- ptum est, quomodo ædificatum fuerit templum, et in eorum archivis asservantur commentarii, in quibus invenitur conditum fuisse templum annis ante conditam a Tyriís Carthaginem centum qua- caginta tribus, mensibus octo (id autem his in commentariis narratur sub rege Tyriorum, nomine librariorum. Nam apud Josephum anni nume- rantur, p. et 1052. Sic etiam Tertullianus Apolog. cap. 29: Si quem audistis Moysem, Argivo Inacho pariter ætate est. Quadringentis pene annis, nam et septem desunt, Danaum et ipsum apud vos C antiquissimum præcedit, mille circiter cladem. Priami antecedit. Confirmat hanc scripturam argumentum, quo utitur Josephus, ut scriptorem Ægyptium sibi non constare demonstret. Nam cum is, litteras Ægyptiacas sequendo, Hebræos ex Ægypto egres- sos esse dixisset annis ante Danaum ; postea, fabulis indulgendo, hunc eventum sub Amenophi collocabat, annis post Danaum. Unde Josephus ( ibid., pag. 1052) discrimen annorum inter utramque ejusdem rei narrandæ rationem observat. Porro si a Tethmosi, quem Hebræos persecutumn esse Egyptiorum litteræ narrabant, usque ad Ame- nophin, qui annis post Danaum regnavit, auni effluxerunt: necesse est ut a Tethmosi usque ad Danaum annos numeremus. gio : Cod. Angl. habet Cl. Wolfius. Sed nulla videtur esse immutandi contextus necessitas. p. et 1042, non sunt Manethonis scripta, sed sacra litteræ Ægyptiorum, quibus usum se esse Ma- nethon asseverabat. editis, suppeditavit Regius codex. Mirum in modum aberrat temporibus Theophilus, cum Israelitarum profectionem mille aunis ante excidium Trojanum collocat. Melius Tatianus, Clemens et Eusebius annis tantum quadringentis. Theophilo assentiun- tur Tertullianus Apolog. cap. 19, Cyrillus lib. in Jul. Sed unde tanta hallucinatio in eruditis scripto- ribus? Fortasse non tam suas ipsi rationes subdu- cebant, quam subductas a Manethone argumenti Joco sumebant ad ethnicos refellendos; id quod fa- D ctum ab Eusebio videmus lib. x Præpar. evang., qui, quamvis israelitas ex Ægypto annis ante exci- dium Trojanum quadringentis profectos sentiat, objicit tamen ethnicis testimonium Porphyrii Moy- sen Semiramidi æqualem esse testantis. Sed mihi videtur erroris fons et origo sola exstitisse auctori- tas Josephi, qui sic loquitur lib. I contr. App. pag. 1042: Manethos igitur duo nobis maxima testimonio suo astruit ex litteris apud Egyptios asservatis : pri- mum quidem adventum in Ægyptum ex alia regione; deinde discessum ex Ægypto, ita antiquum tempo- ribus, ut propemodum mille annis Iliaca superet. Illud quidem sequebatur ex chronologia Manethonis, Israelitas ab Ægypto discessisse annis 393, ante- quam Danaus Argos veniret. At Danaum Argos ve- nisse annis sexcentis ante Iliaca nec asseruit Ma- nethon, nec asserendi locum dedit, sed hæc Josephi minus considerata fuit conjectura. Nam Inachus, a quo usque ad Danaum octo Argivorum reges nu- merantur, quadringentis tantum annis Trojanum excidium antecessit. Reg. Editi, onisso habebant tantum et infra Fellus et Wolfius ex Josephi primo contra Appionem libro utrumque locum emendarunt, eosque secutus sum. existimat ita reddendum hunc locum: Consignata sunt (scilicet de quibus ante) ab Hieromo Tyriorum rege, quippe qui amicus fuit Salomonis, etc. Sed illud repetitio est ejusdem verbi, quod paulo ante occurrit, (11) Πρὸ ἐτῶν, etc. Error est vel Theophili vel (12) ὥστε ὁ Μαναιθώς. Sic legitur in codice Re- (15) Αναγραφών. Αναγραφαί apud Josephum (14) Ενιαυτούς. Hanc vocem, quæ deerat in 22. ᾿Αλλὰ καὶ περὶ τοῦ ναοῦ τῆς οἰκοδομῆς, τοῦ (15) Ἑξήκοντα. Deest in Regio codice. (18) Fat Bodleianus habet έκατόν τεσσαρά (17) Μησὶν ὀκτώ. Oxon. et lamb. καὶ μησὶν (18) Ανεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου. Cl. Wolfius
οὕτως μὲν γὰρ καὶ Ὁμήρου καὶ Ἡσιόδου καὶ τῶν λοιπῶν ποιητῶν φιλοτίμως μέμνηνται, τῆς δὲ τοῦ ἀφθάρτου καὶ μόνου θεοῦ δόξης οὐ μόνον ἐπελάθοντο ἀλλὰ καὶ κατελάλησαν· ἔτι μὴν καὶ τοὺς σεβομένους αὐτὸν ἐδίωξαν καὶ τὸ καθ’ ἡμέραν διώκουσιν. οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τοῖς εὐφώνως ὑβρίζουσι τὸν θεὸν ἆθλα καὶ τιμὰς τιθέασιν, τοὺς δὲ σπεύδοντας πρὸς ἀρετὴν καὶ ἀσκοῦντας βίον ὅσιον, οὓς μὲν ἐλιθοβόλησαν, οὓς δὲ ἐθανάτωσαν, καὶ ἕως τοῦ δεῦρο ὠμοῖς αἰκισμοῖς περιβάλλουσιν. διὸ οἱ τοιοῦτοι ἀναγκαίως ἀπώλεσαν τὴν σοφίαν τοῦ θεοῦ καὶ τὴν ἀλήθειαν οὐχ εὗρον. Εἰ οὖν βούλει, ἀκριβῶς ἔντυχε τούτοις, ὅπως σχῇς σύμβουλον καὶ ἀρραβῶνα τῆς ἀληθείας.Α τοῦ ἐκβαλόντος αὐτοὺς, Φαραὼ τούνομα. Οὐκέτι γὰρ αὐτῶν ἐβασίλευσε. Καταδιώξας γὰρ Ἑβραίους μετὰ τοῦ στρατεύματος κατεποντίσθη εἰς τὴν Ἐρυθρὰν θάλασσαν. Ἔτι μὴν καὶ οὓς ἔφη ποι μένας πεπολεμηκέναι τοὺς Αἰγυπτίους, ψεύδεται). Πρὸ ἐτῶν (11) γὰρ τριακοσίων δεκατριῶν ἐξῆλθον ἐκ τῆς Αἰγύπτου, καὶ ᾤκησαν ἔκτοτε τὴν χώραν, τὴν ἔτι καὶ νῦν καλουμένην Ἰουδαίαν, πρὸ τοῦ καὶ Δαναὸν εἰς *Αργος ἀφικέσθαι. Ὅτι δὲ τοῦτον ἀρχαιότερον ἡγοῦνται τῶν λοιπῶν κατὰ Ελληνας οἱ πλείους, σα φές ἐστιν. Ὥστε ὁ Μαναθὼς (12) δύο τάξεις ἄκων τῆς ἀληθείας μεμήνυκεν ἡμῖν, διὰ τῶν αὐτοῦ γραμ μάτων· πρῶτον μὲν ποιμένας αὐτοὺς ὁμολογήσας, δεύτερον εἰπὼν καὶ τὸ ἐξεληλυθέναι αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου· ὥστε καὶ ἐκ τούτων τῶν ἀναγραφῶν (15) δείκνυσθαι προγενέστερον εἶναι τὸν Μωϋσῆν καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ ἐννεακοσίους ἢ καὶ χιλίους ἐνιαυτούς (14) πρὸ τοῦ Ἰλιακοῦ πολέμου. : 22. Ὥστε τὸν Μαναίθων δύο τάξεις ἄκοντα τῆς ἀλη δείας δεδηλωκέναι, ἃς αὐτὸς μεμήνυκεν ἡμῖν. ὡς αὐτός. ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, ἐν ᾠκοδόμησεν ὁ βασιλεὺς Σολομῶν μετὰ ἔτη πεντακόσια εξήκοντα (15) ἓξ τῆς Αἰγύπτου ἐξοδίας τῶν Ἰουδαίων, παρὰ Τυρίοις ἀναγέγραπται, ὡς ὁ ναὸς ᾠκοδόμηται, καὶ ἐν ταῖς ἀρχείοις αὐτῶν πεφύλακται τὰ γράμματα, ἐν οἷς ἀναγραφαῖς εὑρί σκεται γεγονὼς ὁ ναὸς πρὸ τοῦ τοὺς Τυρίους τὴν Καρ χηδόνα κτίσαι, θᾶττον ἔτεσιν ἑκατὸν (16) τεσσαρά κοντα τρισὶν, μησὶν ὀκτὼ (17) (ἀνεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου (18) τούνομα βασιλέως Τυρίων, υἱοῦ δὲ Δύο τοίνυν ὁ Μανέθων ἡμῖν τὰ μέγιστα μεμαρ τύρηκεν ἐκ τῶν παρ' Αἰγυπτίοις γραμμάτων πρώτ τον μὲν τὴν ἑτέρωθεν ἄφιξιν εἰς Αἴγυπτον, ἔπειτα δὲ τὴν ἐκεῖθεν ἀπαλλαγήν, οὕτως ἀρχαίαν τοῖς χρόνοις ὡς ἐγγύς που προτέραν αὐτὴν τῶν Ἰλιακῶν ἔτεσι χιλίοις. κοντα τέσσαρσι. τριάκοντα τρισίν. ἑκατόν, τριάκοντα τέσσαρσιν, φ. λ. γ. ὀκτώ. γράμματα τῶν Τυρίων ανεγράφη ἀναγές THEOPHILI EPISCOPI ANTIOCHENI jam amplius Ægyptiis imperavit. Nam cum He- bræos persequeretur, cum exercitu submersus est in mari Rubro. Sed et quos ait pastores bellum gessisse cum Ægyptiis, mentitur). Nam egressi sunt ex Ægypto et incoluerunt regionem, quæ nunc etiam Judæa dicitur, annis antequam Danaus Aro gos veniret, trecentis nonaginta tribus. Hunc au- tem cæteris antiquiorem apud Græcos a plerisque existimari manifestum est. Itaque Manathos duo nobis capita veritatis invitus declaravit in scriptis suis: primum quidem quod eos pastores fuisse con- fessus est; deinde quod egressos esse e terra Ægy- pti adeo ut vel ex his temporum descriptionibus, Moysem et qui eum secuti sunt, nongentis vel etiam mille annis antiquiores bello Trojano esse pateat. Templi antiquitas. - Sed quod spectat B ad templi constructionem, quod in Judæa rex Sa- lomon ædificavit annis post exitum Judæorum de Egypto quingentis et sexaginta, apud Tyrios scri- ptum est, quomodo ædificatum fuerit templum, et in eorum archivis asservantur commentarii, in quibus invenitur conditum fuisse templum annis ante conditam a Tyriís Carthaginem centum qua- caginta tribus, mensibus octo (id autem his in commentariis narratur sub rege Tyriorum, nomine librariorum. Nam apud Josephum anni nume- rantur, p. et 1052. Sic etiam Tertullianus Apolog. cap. 29: Si quem audistis Moysem, Argivo Inacho pariter ætate est. Quadringentis pene annis, nam et septem desunt, Danaum et ipsum apud vos C antiquissimum præcedit, mille circiter cladem. Priami antecedit. Confirmat hanc scripturam argumentum, quo utitur Josephus, ut scriptorem Ægyptium sibi non constare demonstret. Nam cum is, litteras Ægyptiacas sequendo, Hebræos ex Ægypto egres- sos esse dixisset annis ante Danaum ; postea, fabulis indulgendo, hunc eventum sub Amenophi collocabat, annis post Danaum. Unde Josephus ( ibid., pag. 1052) discrimen annorum inter utramque ejusdem rei narrandæ rationem observat. Porro si a Tethmosi, quem Hebræos persecutumn esse Egyptiorum litteræ narrabant, usque ad Ame- nophin, qui annis post Danaum regnavit, auni effluxerunt: necesse est ut a Tethmosi usque ad Danaum annos numeremus. gio : Cod. Angl. habet Cl. Wolfius. Sed nulla videtur esse immutandi contextus necessitas. p. et 1042, non sunt Manethonis scripta, sed sacra litteræ Ægyptiorum, quibus usum se esse Ma- nethon asseverabat. editis, suppeditavit Regius codex. Mirum in modum aberrat temporibus Theophilus, cum Israelitarum profectionem mille aunis ante excidium Trojanum collocat. Melius Tatianus, Clemens et Eusebius annis tantum quadringentis. Theophilo assentiun- tur Tertullianus Apolog. cap. 19, Cyrillus lib. in Jul. Sed unde tanta hallucinatio in eruditis scripto- ribus? Fortasse non tam suas ipsi rationes subdu- cebant, quam subductas a Manethone argumenti Joco sumebant ad ethnicos refellendos; id quod fa- D ctum ab Eusebio videmus lib. x Præpar. evang., qui, quamvis israelitas ex Ægypto annis ante exci- dium Trojanum quadringentis profectos sentiat, objicit tamen ethnicis testimonium Porphyrii Moy- sen Semiramidi æqualem esse testantis. Sed mihi videtur erroris fons et origo sola exstitisse auctori- tas Josephi, qui sic loquitur lib. I contr. App. pag. 1042: Manethos igitur duo nobis maxima testimonio suo astruit ex litteris apud Egyptios asservatis : pri- mum quidem adventum in Ægyptum ex alia regione; deinde discessum ex Ægypto, ita antiquum tempo- ribus, ut propemodum mille annis Iliaca superet. Illud quidem sequebatur ex chronologia Manethonis, Israelitas ab Ægypto discessisse annis 393, ante- quam Danaus Argos veniret. At Danaum Argos ve- nisse annis sexcentis ante Iliaca nec asseruit Ma- nethon, nec asserendi locum dedit, sed hæc Josephi minus considerata fuit conjectura. Nam Inachus, a quo usque ad Danaum octo Argivorum reges nu- merantur, quadringentis tantum annis Trojanum excidium antecessit. Reg. Editi, onisso habebant tantum et infra Fellus et Wolfius ex Josephi primo contra Appionem libro utrumque locum emendarunt, eosque secutus sum. existimat ita reddendum hunc locum: Consignata sunt (scilicet de quibus ante) ab Hieromo Tyriorum rege, quippe qui amicus fuit Salomonis, etc. Sed illud repetitio est ejusdem verbi, quod paulo ante occurrit, (11) Πρὸ ἐτῶν, etc. Error est vel Theophili vel (12) ὥστε ὁ Μαναιθώς. Sic legitur in codice Re- (15) Αναγραφών. Αναγραφαί apud Josephum (14) Ενιαυτούς. Hanc vocem, quæ deerat in 22. ᾿Αλλὰ καὶ περὶ τοῦ ναοῦ τῆς οἰκοδομῆς, τοῦ (15) Ἑξήκοντα. Deest in Regio codice. (18) Fat Bodleianus habet έκατόν τεσσαρά (17) Μησὶν ὀκτώ. Oxon. et lamb. καὶ μησὶν (18) Ανεγράφη δὲ ὑπὸ Ἱερώμου. Cl. Wolfius