PG 6:1169ΕΡΜΕΙΟΥ ΦΙΛΟΣΟΦΟΥ διασυρμὸς τῶν ἔξω φιλοσόφων.20 Παῦλος ὁ μακάριος ἀπόστολος τοῖς τὴν Ἑλλάδα τὴν Λακωνικὴν παροικοῦσι Κορινθίοις γράφων, ὦ ἀγαπητοί,3 ἀπεφήνατο λέγων· ἡ σοφία τοῦ κόσμου τούτου μωρία παρὰ τῷ θεῷ,3 οὐκ ἀσκόπως εἰπών· δοκεῖ γάρ μοι τὴν ἀρχὴν εἰληφέναι ἀπὸ τῆς τῶν ἀγγέλων ἀποστασίας. δι’ ἣν αἰτίαν οὔτε σύμφωνα οὔτε ὁμόλογα οἱ φιλόσοφοι πρὸς ἀλλήλους λέγοντες ἐκτίθενται τὰ δόγματα. Οἱ μὲν γάρ φασιν αὐτῶν ψυχὴν εἶναι τὸ πῦρ, οἱ δὲ τὸν ἀέρα [οἱ Στωικοί], οἱ δὲ τὸν νοῦν, οἱ δὲ τὴν κίνησιν, [Ἡράκλειτος] οἱ δὲ τὴν ἀναθυμίασιν, οἱ δὲ δύναμιν ἀπὸ τῶν ἄστρων ῥέουσαν, οἱ δὲ ἀριθμὸν κινητικόν [Πυθαγόρας], οἱ δὲ ὕδωρ γονοποιόν [Ἵππων], οἱ δὲ στοιχεῖον ἀπὸ στοιχείων οἱ δὲ ἁρμονίαν [Δείναρχος], οἱ δὲ τὸ αἷμα [Κριτίας], οἱ δὲ τὸ πνεῦμα, οἱ δὲ τὴν μονάδα [Πυθαγόρας], καὶ οἱ παλαιοὶ τὰ ἐναντία. πόσοι λόγοι περὶ τούτων, ἐπιχειρήσεις πόσαι, πόσαι δίκαι σοφιστῶν ἐριζόντων μᾶλλον ἢ τἀληθὲς εὑρισκόντων; Ἀλλὰ γὰρ ἔστω· στασιάζουσι μὲν περὶ τῆς ψυχῆς τὰ δὲ λοιπὰ περὶ αὐτῆς ὁμονοοῦντες ἀπεφήναντο·ΕΡΜΙΟΥ (1) ΦΙΛΟΣΟΦΟΥ ΔΙΑΣΥΡΜΟΣ ΤΩΝ ΕΞΩ ΦΙΛΟΣΟΦΩΝ. τὴν Λακωνικὴν παροικοῦσι Κορινθίοις γράφων, "Ω ἀγαπητοί, ἀπεφήνατο λέγων, ἡ σοφία του κόσμου τούτου μωρία παρὰ τῷ Θεῷ, οὐκ ἀσκόπως εἰπών. Δοκεί γάρ μοι τὴν ἀρχὴν εἰληφέναι ἀπὸ τῆς τῶν ἀγ γέλων ἀποστασίας (2)· δι' ήν αἰτίαν οὐδὲ σύμφωνα οὐδὲ ὁμόλογα οἱ φιλόσοφοι πρὸς ἀλλήλους λέγοντες, ἐκτίθενται τὰ δόγματα. Οἱ μὲν γάρ φασιν αὐτῶν ψυ χὴν εἶναι τὸ πῦρ, οἷον Δημόκριτος, τὸν ἀέρα, οἱ Στωϊκοί· οἱ δὲ τὸν νοῦν· οἱ δὲ τὴν κίνησιν, Ηράκλει τος (3)· οἱ δὲ τὴν ἀναθυμίασιν· οἱ δὲ δύναμιν ἀπὸ τῶν ἄστρων ῥέουσαν· οἱ δὲ ἀριθμὸν κινητικὸν, Πυθα γόρας· οἱ δὲ ὕδωρ γονοποιὸν (4), ἵππων· οἱ δὲ στοι- χεῖον ἀπὸ στοιχείων· οἱ δὲ ἁρμονίαν, Δείναρχος· οἱ δὲ τὸ αἷμα, Κριτίας· οἱ δὲ τὸ πνεῦμα· οἱ δὲ τὴν μονάδα, Πυθαγόρας, καὶ οἱ παλαιοὶ τὰ ἐναντία. Πόσοι λόγοι περὶ τούτων ; Ἐπιχειρήσεις πόσαι ; Πόσαι δὲ καὶ (5) σοφιστῶν ἐριζόντων μᾶλλον ἢ τἀληθὲς εὑρισκόν- των ; χῆς, τὰ δὲ λοιπὰ περὶ αὐτῆς ὁμονοοῦντες ἀπεφήναντο. Καὶ ἄλλοι τὴν ἡδονὴν, αὐτῆς (6) δ μέν τις ἀγαθὸν καλεῖ, ὁ δέ τις κακὸν, ὁ δ᾽ αὖ μέσον (7) ἀγαθοῦ καὶ κακοῦ. Τὴν δὲ φύσιν αὐτῆς οἱ μὲν ἀθάνατόν φασιν, οἱ δὲ θνητήν, οἱ δὲ πρὸς ὀλίγον ἐπιδιαμένουσαν, οἱ δὲ ἀποθηριοῦσιν αὐτὴν, οἱ δὲ εἰς ἀτόμους διαλύουσιν, οἱ δὲ τρὶς ἐνσωματοῦσιν, οἱ δὲ τρισχιλίων (8) ἐτῶν περιόδους αὐτῇ (9) ὁρίζουσιν. Καὶ γὰρ εἰ μηδὲ ἑκα- Ερμείου τοῦ φιλο- σόφου. oἷον τὸν ἀέρα, οἱ Στωϊκοί. Επ αέρα. ανα- θυμίασιν. Επιχειρήσεις πόσαι δὲ σοφιστῶν. πόσσι δὲ καὶ Β σοφιστῶν ἐπιχειρήσεις. καὶ ἄλλοι αὖ ἐναντία. καὶ οἱ πάλιν τὰ ἐναντία. καὶ δύναμιν αὐτῆς νεὶ ἰδέαν αὐτῆς. τρίτου σωματοῦσι. Δε τρὶς ἐνσωματού σαν. τρὶς ἐνσωματοῦσι. Αὗται δὲ τρίτῃ περιόδῳ τῇ χιλιέτει, ἐὰν ἔλωνται τρὶς ἐφεξῆς τὸν βίον τοῦτον, οὕτω πτερωθεῖσαι, τρισχιλιοστῷ ἔτει ἀπέρχονται. Ηæ IRRISIO GENTILIUM PHILOSOPHIORUM. Cor. 111, 19. etiam alius codex e Bibliotheca Cæsarea citatus in edit. Oxon. Codex Vaticanus sensit Hermias. Præter eos qui malas et pernicio- sas artes a diabolo inventas dicunt, non defuere qui ipsam philosophiam eidem ascriberent. Hos refellit pluribus locis Clemens Alexandrinus, præ- sertim Strom. 1, p. 310, et Strom. vi, p. 647, ubi demonstrat, etiamsi philosophiam angelorum ali- quis furto sublatam hominibus tradiderit, id non insciente Deo, sed potius furtum ad hominum uti- litatem convertente factum esse. tentione, ut Heracliti et sequentium philosophorum nomina in contextum ex margine venisse perspi- ciamus. In codd. Angl. Vat. et Outolon. legitur nec in cod. Angl. habetur quo eruditus Oxoniensis editor conjicit scriptum fuisse, ut apud Justinum Cohort. n. 7, ol &ề tòv Non omittenda ejusdem eruditi viri alia ob- servatio, nempe Heracliti nomen non suo loco po- situm fuisse a librariis, sed poni debuisse post Animam enim, Heracliti judicio, exlala- tionem esse probat ex Plutarch. De placit. philo- soph. l. iv, c. 3. in codice Vat. Tota res enitesceret si scriptum fuisset, HERMIE PHILOSOPHI GENTILIUM PHILOSOPHORUM IRRISIO. - apostolus Paulus Corinthiis, qui juxta Laconicam Græciam habitant, scribens : Dilecti, sic pronun- tiat, sapientia mundi hujus apud Deum stultitia est¹; haud præter rei veritatem locutus. Videtur enim mihi ab angelorum defectione principium ac- cepisse; quam ob causam nec verbis nec senten- tiis consentanea inter se philosophi dixeṛunt, dum dogmata exponunt. Nam eorum alii dicunt, ani- mum ignem esse, ut Democritus; alii aerem, ut Stoici ; alii mentem, alii motionem, ut Heraclitus ; alii exhalationem, alii vim a sideribus promanan- tem; alii numerum movendi vi præditum, ut Py- thagoras; alii aquam genitalem, ut Hippon; alii elementum ab elementis, alii harmoniam, ut Dinar- chus; alii sanguinem, ut Critias; alii spiritum, alii unitatem, ut Pythagoras; et prisci diversa. Quot de his sententiæ? Quot philosophorum et so- phistarum contendentium magis, quam veritatem invenientium, argumentationes? C D immortalitate et metempsychosi. - Verum esto, de anima inter se dissentiant; at de cæteris concordes pronuntiaverunt. Atqui alius voluptatem ejus bonum, alius malum, alius rursum medium inter bonum et malum appellat. Ejus porro naturam alii immortalem, alii mortalem esse aiunt, alii ad parvum aliquod tempus permanere ; alii eam in bestiaruni conditio - nes devolvunt, alii in corpora individua dissol- Paulo ante Thomas Gale, cujus observationes non paucæ sunt in edit. Oxon. legendum putat, Legere mal- lem, Quis enim, in- quit, statuerit malum esse voluptatem animæ. Sed virum eruditum decepit vitiosa interpunctio, quam apposita post nový virgula sustulimus. Scilicet Hermias non dicit bonum vel malum esse, ex non- nullorum philosophorum sententia, voluptatem anima, sed voluptatem ab aliis, ut Epicureis, dici bonum animæ, ab aliis vero medium quiddanı in- ter bonum et malum. Posterior editio Paris. habet aliæ editiones, cod. Vat. et Angl. Unde non immerito factum in edit. Oxon. Hæc autem in Platonem dicta sunt, qui in Phaedro, p. 248, postquam vulgares ani- mas statuit non eo redire, unde primum profecta sunt, nisi elapsis decem annorum millibus, sic de philosophorum animabus loquitur: autem tertio mille annorum circuits elapso, si tribus hanc vitam vicibus elegerint, eis - cuperatis alis abeunt. 1. Παῦλος ὁ μακάριος ἀπόστολος, τοῖς τὴν Ἑλλάδα Α 2. ᾿Αλλὰ γὰρ ἔστω· στασιάζουσι μὲν περὶ τῆς ψυ- (1) Ερμίου. Codex Ottobonianus Ερμείου. Sic (2) Τῶν ἀγγέλων ἀποστασίας. Non solus ita (3) Ηράκλειτος. Non multa opus est animi con- (4) Γονοποιόν. Codex ms. Angl. γονοποιοῦν. (5) Πόσαι δὲ και. Deest aliquod nomen. Legitur 1. Variæ de anima essentia sententia. Beatus 2. Philosophorum dissidia de animæ summo bono, (6) Τὴν ἡδονὴν, αὐτῆς. Thom. Galelegendum pu- (7) Μέσον. Cod. Vat. habet μέσην. (8) Οἱ δὲ τρὶς ἐνσωματοῦσιν, οἱ δὲ τρισχιλίων. (9) Αὐτῇ. Cod. Vat. αὐτῆς.
PG 6:1170καὶ ἄλλοι τὴν ἡδονὴν αὐτῆς ὁ μέν τις ἀγαθὸν καλεῖ, ὁ δέ τις κακόν, ὁ δ’ αὖ μέσον ἀγαθοῦ καὶ κακοῦ, τὴν δὲ φύσιν αὐτῆς, οἱ μὲν ἀθάνατόν φασιν, οἱ δὲ θνητήν, οἱ δὲ πρὸς ὀλίγον ἐπιδιαμένουσαν, οἱ δὲ ἀποθηριοῦσιν αὐτήν, οἱ δὲ εἰς ἀτόμους διαλύουσιν, οἱ δὲ τρὶς ἐνσωματοῦσιν, οἱ δὲ τρισχιλίων ἐτῶν περιόδους αὐτῇ ὁρίζουσιν. καὶ γὰρ οἱ μηδὲ ἑκατὸν ἔτη ζῶντες περὶ τρισχιλίων ἐτῶν μελλόντων ἐπαγγέλλονται. Ταῦτα οὖν τί χρὴ καλεῖν; ὡς μὲν ἐμοὶ δοκεῖ, τερατείαν ἢ ἄνοιαν ἢ μανίαν ἢ στάσιν ἢ ὁμοῦ πάντα. εἰ μὲν τἀληθὲς εὑρήκασιν, ὁμονοησάτωσαν ἢ συγκατατιθέσθωσαν, κἀγὼ τότε ἄσμενος αὐτοῖς πεισθήσομαι, εἰ δὲ ἀντισπῶσι τὴν ψυχὴν καὶ ἀνθέλκουσιν ἄλλος εἰς ἄλλην φύσιν, ἕτερος δὲ εἰς ἑτέραν οὐσίαν, ὕλην δὲ ἐξ ὕλης μεταβάλλουσιν, ὁμολογῶ ὑπεράχθεσθαι τῇ παλιρροίᾳ τῶν πραγμάτων. νῦν μὲν ἀθάνατός εἰμι καὶ γέγηθα, νῦν δ’ αὖ θνητὸς γίνομαι καὶ δακρύω· ἄρτι δὲ εἰς ἀτόμους διαλύομαι, ὕδωρ γίνομαι, [καὶ] ἀὴρ γίνομαι, πῦρ γίνομαι· εἶτα μετ’ ὀλίγον οὔτε ἀὴρ οὔτε πῦρ, θηρίον με ποιεῖ, ἰχθύν με ποιεῖ, πάλιν οὖν ἀδελφοὺς ἔχω δελφῖνας.ΕΡΜΙΟΥ (1) ΦΙΛΟΣΟΦΟΥ ΔΙΑΣΥΡΜΟΣ ΤΩΝ ΕΞΩ ΦΙΛΟΣΟΦΩΝ. τὴν Λακωνικὴν παροικοῦσι Κορινθίοις γράφων, "Ω ἀγαπητοί, ἀπεφήνατο λέγων, ἡ σοφία του κόσμου τούτου μωρία παρὰ τῷ Θεῷ, οὐκ ἀσκόπως εἰπών. Δοκεί γάρ μοι τὴν ἀρχὴν εἰληφέναι ἀπὸ τῆς τῶν ἀγ γέλων ἀποστασίας (2)· δι' ήν αἰτίαν οὐδὲ σύμφωνα οὐδὲ ὁμόλογα οἱ φιλόσοφοι πρὸς ἀλλήλους λέγοντες, ἐκτίθενται τὰ δόγματα. Οἱ μὲν γάρ φασιν αὐτῶν ψυ χὴν εἶναι τὸ πῦρ, οἷον Δημόκριτος, τὸν ἀέρα, οἱ Στωϊκοί· οἱ δὲ τὸν νοῦν· οἱ δὲ τὴν κίνησιν, Ηράκλει τος (3)· οἱ δὲ τὴν ἀναθυμίασιν· οἱ δὲ δύναμιν ἀπὸ τῶν ἄστρων ῥέουσαν· οἱ δὲ ἀριθμὸν κινητικὸν, Πυθα γόρας· οἱ δὲ ὕδωρ γονοποιὸν (4), ἵππων· οἱ δὲ στοι- χεῖον ἀπὸ στοιχείων· οἱ δὲ ἁρμονίαν, Δείναρχος· οἱ δὲ τὸ αἷμα, Κριτίας· οἱ δὲ τὸ πνεῦμα· οἱ δὲ τὴν μονάδα, Πυθαγόρας, καὶ οἱ παλαιοὶ τὰ ἐναντία. Πόσοι λόγοι περὶ τούτων ; Ἐπιχειρήσεις πόσαι ; Πόσαι δὲ καὶ (5) σοφιστῶν ἐριζόντων μᾶλλον ἢ τἀληθὲς εὑρισκόν- των ; χῆς, τὰ δὲ λοιπὰ περὶ αὐτῆς ὁμονοοῦντες ἀπεφήναντο. Καὶ ἄλλοι τὴν ἡδονὴν, αὐτῆς (6) δ μέν τις ἀγαθὸν καλεῖ, ὁ δέ τις κακὸν, ὁ δ᾽ αὖ μέσον (7) ἀγαθοῦ καὶ κακοῦ. Τὴν δὲ φύσιν αὐτῆς οἱ μὲν ἀθάνατόν φασιν, οἱ δὲ θνητήν, οἱ δὲ πρὸς ὀλίγον ἐπιδιαμένουσαν, οἱ δὲ ἀποθηριοῦσιν αὐτὴν, οἱ δὲ εἰς ἀτόμους διαλύουσιν, οἱ δὲ τρὶς ἐνσωματοῦσιν, οἱ δὲ τρισχιλίων (8) ἐτῶν περιόδους αὐτῇ (9) ὁρίζουσιν. Καὶ γὰρ εἰ μηδὲ ἑκα- Ερμείου τοῦ φιλο- σόφου. oἷον τὸν ἀέρα, οἱ Στωϊκοί. Επ αέρα. ανα- θυμίασιν. Επιχειρήσεις πόσαι δὲ σοφιστῶν. πόσσι δὲ καὶ Β σοφιστῶν ἐπιχειρήσεις. καὶ ἄλλοι αὖ ἐναντία. καὶ οἱ πάλιν τὰ ἐναντία. καὶ δύναμιν αὐτῆς νεὶ ἰδέαν αὐτῆς. τρίτου σωματοῦσι. Δε τρὶς ἐνσωματού σαν. τρὶς ἐνσωματοῦσι. Αὗται δὲ τρίτῃ περιόδῳ τῇ χιλιέτει, ἐὰν ἔλωνται τρὶς ἐφεξῆς τὸν βίον τοῦτον, οὕτω πτερωθεῖσαι, τρισχιλιοστῷ ἔτει ἀπέρχονται. Ηæ IRRISIO GENTILIUM PHILOSOPHIORUM. Cor. 111, 19. etiam alius codex e Bibliotheca Cæsarea citatus in edit. Oxon. Codex Vaticanus sensit Hermias. Præter eos qui malas et pernicio- sas artes a diabolo inventas dicunt, non defuere qui ipsam philosophiam eidem ascriberent. Hos refellit pluribus locis Clemens Alexandrinus, præ- sertim Strom. 1, p. 310, et Strom. vi, p. 647, ubi demonstrat, etiamsi philosophiam angelorum ali- quis furto sublatam hominibus tradiderit, id non insciente Deo, sed potius furtum ad hominum uti- litatem convertente factum esse. tentione, ut Heracliti et sequentium philosophorum nomina in contextum ex margine venisse perspi- ciamus. In codd. Angl. Vat. et Outolon. legitur nec in cod. Angl. habetur quo eruditus Oxoniensis editor conjicit scriptum fuisse, ut apud Justinum Cohort. n. 7, ol &ề tòv Non omittenda ejusdem eruditi viri alia ob- servatio, nempe Heracliti nomen non suo loco po- situm fuisse a librariis, sed poni debuisse post Animam enim, Heracliti judicio, exlala- tionem esse probat ex Plutarch. De placit. philo- soph. l. iv, c. 3. in codice Vat. Tota res enitesceret si scriptum fuisset, HERMIE PHILOSOPHI GENTILIUM PHILOSOPHORUM IRRISIO. - apostolus Paulus Corinthiis, qui juxta Laconicam Græciam habitant, scribens : Dilecti, sic pronun- tiat, sapientia mundi hujus apud Deum stultitia est¹; haud præter rei veritatem locutus. Videtur enim mihi ab angelorum defectione principium ac- cepisse; quam ob causam nec verbis nec senten- tiis consentanea inter se philosophi dixeṛunt, dum dogmata exponunt. Nam eorum alii dicunt, ani- mum ignem esse, ut Democritus; alii aerem, ut Stoici ; alii mentem, alii motionem, ut Heraclitus ; alii exhalationem, alii vim a sideribus promanan- tem; alii numerum movendi vi præditum, ut Py- thagoras; alii aquam genitalem, ut Hippon; alii elementum ab elementis, alii harmoniam, ut Dinar- chus; alii sanguinem, ut Critias; alii spiritum, alii unitatem, ut Pythagoras; et prisci diversa. Quot de his sententiæ? Quot philosophorum et so- phistarum contendentium magis, quam veritatem invenientium, argumentationes? C D immortalitate et metempsychosi. - Verum esto, de anima inter se dissentiant; at de cæteris concordes pronuntiaverunt. Atqui alius voluptatem ejus bonum, alius malum, alius rursum medium inter bonum et malum appellat. Ejus porro naturam alii immortalem, alii mortalem esse aiunt, alii ad parvum aliquod tempus permanere ; alii eam in bestiaruni conditio - nes devolvunt, alii in corpora individua dissol- Paulo ante Thomas Gale, cujus observationes non paucæ sunt in edit. Oxon. legendum putat, Legere mal- lem, Quis enim, in- quit, statuerit malum esse voluptatem animæ. Sed virum eruditum decepit vitiosa interpunctio, quam apposita post nový virgula sustulimus. Scilicet Hermias non dicit bonum vel malum esse, ex non- nullorum philosophorum sententia, voluptatem anima, sed voluptatem ab aliis, ut Epicureis, dici bonum animæ, ab aliis vero medium quiddanı in- ter bonum et malum. Posterior editio Paris. habet aliæ editiones, cod. Vat. et Angl. Unde non immerito factum in edit. Oxon. Hæc autem in Platonem dicta sunt, qui in Phaedro, p. 248, postquam vulgares ani- mas statuit non eo redire, unde primum profecta sunt, nisi elapsis decem annorum millibus, sic de philosophorum animabus loquitur: autem tertio mille annorum circuits elapso, si tribus hanc vitam vicibus elegerint, eis - cuperatis alis abeunt. 1. Παῦλος ὁ μακάριος ἀπόστολος, τοῖς τὴν Ἑλλάδα Α 2. ᾿Αλλὰ γὰρ ἔστω· στασιάζουσι μὲν περὶ τῆς ψυ- (1) Ερμίου. Codex Ottobonianus Ερμείου. Sic (2) Τῶν ἀγγέλων ἀποστασίας. Non solus ita (3) Ηράκλειτος. Non multa opus est animi con- (4) Γονοποιόν. Codex ms. Angl. γονοποιοῦν. (5) Πόσαι δὲ και. Deest aliquod nomen. Legitur 1. Variæ de anima essentia sententia. Beatus 2. Philosophorum dissidia de animæ summo bono, (6) Τὴν ἡδονὴν, αὐτῆς. Thom. Galelegendum pu- (7) Μέσον. Cod. Vat. habet μέσην. (8) Οἱ δὲ τρὶς ἐνσωματοῦσιν, οἱ δὲ τρισχιλίων. (9) Αὐτῇ. Cod. Vat. αὐτῆς.
PG 6:1171ὅταν δὲ ἐμαυτὸν ἴδω, φοβοῦμαι τὸ σῶμα καὶ οὐκ οἶδα ὅπως αὐτὸ καλέσω, ἄνθρωπον ἢ κύνα ἢ λύκον ἢ ταῦρον ἢ ὄρνιν ἢ ὄφιν ἢ δράκοντα ἢ χίμαιραν· εἰς πάντα γὰρ τὰ θηρία ὑπὸ τῶν φιλοσοφούντων μεταβάλλομαι, χερσαῖα ἔνυδρα πτηνὰ πολύμορφα ἄγρια τιθασσὰ ἄφωνα εὔφωνα ἄλογα λογικά· νήχομαι ἵπταμαι [πέτομαι] ἕρπω θέω καθίζω. ἔτι δὲ ὁ Ἐμπεδοκλῆς καὶ θάμνον με ποιεῖ. Ὅπου τοίνυν τὴν ἀνθρώπου ψυχὴν ὁμογνωμόνως εὑρεῖν οὐχ οἷόν τε τοῖς φιλοσοφοῦσι, σχολῇ γ’ ἂν περὶ τῶν θεῶν ἢ περὶ κόσμου δύναιντο τἀληθὲς ἀποφήνασθαι. καὶ γὰρ ταύτην [τὴν] ἀνδρείαν ἔχουσιν, ἵνα μὴ τὴν ἐμπληξίαν εἴπω. οἱ γὰρ τὴν ἰδίαν ψυχὴν εὑρεῖν οὐ δυνάμενοι, [οὐ] ζητοῦσι τὴν τῶν θεῶν αὐτῶν, καὶ οἱ τὸ ἴδιον σῶμα οὐκ εἰδότες τὴν τοῦ κόσμου φύσιν περιεργάζονται. Πάνυ γοῦν περὶ τὰς ἀρχὰς τῆς φύσεως ἀνθίστανται ἀλλήλοις. ὅταν μὲν Ἀναξαγόρας παραλάβῃ με, ταῦτα παιδεύει· ἀρχὴ πάντων ὁ νοῦς καὶ οὗτος αἴτιος καὶ κύριος τῶν ὅλων καὶ παρέχει τάξιν τοῖς ἀτάκτοις καὶ κίνησιν τοῖς ἀκινήτοις καὶ διάκρισιν τοῖς μεμιγμένοις καὶ κόσμον τοῖς ἀκόσμοις. ταῦτα λέγων Ἀναξαγόρας ἐστί μοι φίλος καὶ τῷ δόγματι πείθομαι.Α τὸν ἔτη ζῶντες περὶ τρισχιλίων ἐτῶν μελλόντων ἐπαγγέλλονται (10). Ταῦτα οὖν τί χρὴ καλεῖν ; ὡς μὲν ἐμοὶ δοκεῖ, τερατείαν, ἢ ἄνοιαν, ἢ μανίαν, ἢ στάσιν, ἢ ὁμοῦ πάντα. Εἰ μέν τι ἀληθὲς εὑρήκασιν (11), όμο νοησάτωσαν, ἢ συγκατατιθέσθωσαν (12)· κἀγὼ τότε ἄσμενος αὐτοῖς πεισθήσομαι. Εἰ δὲ ἀντισπῶσι τὴν ψυχὴν, καὶ ἀνθέλκουσιν ἄλλως (13) εἰς ἄλλην φύσιν, ἕτερος δὲ εἰς ἑτέραν οὐσίαν, ὕλην δὲ ἐξ ὕλης μετα- βάλλουσιν (14)· ὁμολογῶ γὰρ ἄχθεσθαι τῇ παλιῤῥοίᾳ γέγηθα· νῦν δ' αὖ θνητὸς γίνομαι, καὶ δακρύω· ἄρτι δὲ εἰς ἀτόμους διαλύομαι· ὕδωρ γίνομαι, καὶ ἀὴρ για νομαι, πῦρ γίνομαι· εἶτα μετ' ὀλίγον οὔτε ἀὴρ οὔτε πῦρο θηρίον με ποιεῖ, ἰχθύν με ποιεῖ (16). Πάλιν (17) οὖν ἀδελφοὺς ἔχω δελφίνας· ὅταν δὲ ἐμαυτὸν ἴδω, φοβοῦμαι τὸ σῶμα, καὶ οὐκ οἶδα ὅπως αὐτὸ και λέσω, ἄνθρωπον, ἢ κύνα, ἢ λύκον, ἢ ταῦρον, ἢ ὄρνιν, ἢ ὄφιν, ἢ δράκοντα, ἢ χίμαιραν. Εἰς πάντα γὰρ τὰ θηρία ὑπὸ τῶν φιλοσοφούντων μεταβάλλομαι, χερ- σαΐα, ἔνυδρα, πτηνά, πολύμορφα, ἄγρια, τιθασσά, ἄφωνα, εὔφωνα, άλογα, λογικά (18)· νήχομαι, ίπτα- μαι, πέτομαι, ἕρπω, θέω, καθίζω. Ἔστι δὲ ὁ Ἐμε πεδοκλῆς, καὶ θάμνον με ποιεῖ. ἀπαγγέλλονται. μήδε. εὑρήκασαν εὑρήκαμεν. συγκατιθέσθωσαν. ἀσμένως. μεταλαμβάνουσιν. μετ ταβάλλουσαν. εἰ δὲ ἀντισπῶσι, ὁμολογῶ ὁμολογῶ γε. νως εὑρεῖν οὐχ οἷόν τε τοῖς φιλοσοφοῦσι, σχολῇ γ' ἂν περὶ τῶν θεῶν ἢ περὶ κόσμου δύναιντο τἀληθὲς ἀπο- φήνασθαι. Καὶ γὰρ ταύτην ἀνδρείαν ἔχουσιν, ἵνα μὴ τὴν ἐμπληξίαν εἴπω· εἰ γὰρ (19) τὴν ἰδίαν ψυχὴν εὑρεῖν οὐ δυνάμενοι, οὐ ζητοῦσι τὴν φύσιν (20) τῶν θεῶν αὐτῶν· καὶ οἱ τὸ ἴδιον σῶμα οὐκ εἰδότες τὴν τοῦ κόσμου φύσιν περιεργάζονται· πάνυ γοῦν περὶ τὰς ἀρχὰς τῆς φύσεως ἀνθίστανται ἀλλήλοις. Οταν μὲν ᾿Αναξαγόρας παραλάβῃ με, ταῦτα παιδεύει· Αρχὴ πάντων ὁ νοῦς, καὶ οὗτος αἴτιος καὶ κύριος τῶν ὅλων, καὶ παρέχει τάξιν τοῖς ἀτάκτοις, καὶ κίνη- σιν τοῖς ἀκινήτοις, καὶ διάκρισιν τοῖς μεμιγμένοις, καὶ κόσμον τοῖς ἀκόσμοις. Ταῦτα λέγων 'Αναξαγόρας ἐστί μοι φίλος, καὶ τῷ δόγματι πείθομαι. Ἀλλ᾿ ἀν θίστανται τούτου Μέλισσος καὶ Παρμενίδης. Ο γε ἄλλην δὲ ἐξ ὕλης, ὕλην δὲ ἐξ ὕλης. πολυῤῥοία. παλεροία. πάλαι. ομογνωμόνως εὑρεῖν. ζητοῦσι HERMIÆ PHILOSOPHI runt, alii ter ad corpora transire, alii ter mille an- norum circuitum ei præfiniunt. Et qui ne centum quidem annos vivunt, de tribus futuris annorum millibus pollicentur. Hæc igitur quid aliud nomi- nanda sunt quam, ut mibi sane videtur, portentum, aut dementia, aut insania, aut dissidium, aut hæc simul omnia? Quod si verum aliquid invenerunt, aut eadem proferant, aut alius alii assentia- tur; tunc et ego libens eis obtemperabo. Sed si animum divellunt atque trahunt, alius in aliam naturam, alius in aliam essentiam, ac materiam ex materia mutant, fateor me crebram rerum con- versionem moleste ferre. Nunc immortalis sum, et gaudeo; nunc contra mortalis fio, et ploro; mox in individua corpora solvor; aqua fio, fio aer, fio ignis ; paulo post nec aer, nec ignis; feram me fa- cit, piscem me facit. Itaque vicissim fratres habeo delphinos ; cum vero me intueor, corpus perti- mesco, et nescio quo nomine id vocem, hominemne, an canem, an lupum, an taurum, an avem, an ser- pentem, an draconem, an chimæram. In cunctas enim bestias ab illis sapientiæ studiosis commutor, terrestres, aquatiles, volucres, multiformes, agre- stes, cicures, mutas, vocales, brutas, ratione munitas. Nato, volo, sublimis in aere feror, serpo curro, sedeo. Offert autem sese Empedocles, et arbustum me facit. Cum igitur hominis animum philosophi concordes deprehendere non possint, multo minus, de diis, aut mundo, verum pronuntiare poterunt. Etenim ea fortitudine præditi sunt, ne stuporem potius di- cam; nam qui suum animum invenire nequeunt, ipsorum deorum naturam quærunt; et qui suum corpus ignorant, supervacaneum in mundi natura indaganda laborem sumunt. In naturæ certe prin- cipiis alii aliis summopere adversantur. Ubi Anaxa- goras me exceperit, hæc docebit : Mens omnium est initium, eaque causa et domina omnium est, et ordinem confusis præbet, et motionem immobilibus, et discrimen commistis, et ornatum inornatis. Hæc cum dicit Anaxagoras, amicus mibi est, et ipsius sententiæ me subjicio. At obsistunt illi Melissus et Vat. [et Wolf. textu]. Editi habent Videtur legendum oι et cod. Vat. et Voss.; alii aut Voss. Editi omnes præter Oxon. Mor Angl. monet editor Oxon. Angl. habent Aliæ editiones Legendum etiam monet eruditus edi- tor Oxon. atque ita videtur legisse interpres. Sed postulat sententiæ series, ut ex dua- bus periodis una flat, et voculam post aut redundare dicamus, aut legamus Hæc enim est. Hermiæ sententia: Si quid veri invene- runt, libenter eis obtemperabo. Sed si animum di- vellunt ac trahunt alius in aliam naturam... fateor me crebram rerum conversionem moleste ferre. • B C Frustra Thomas Gale legendum putat pro Fronto Duc. et editio Oxoniensis; cod. Vat. habet Editiones aliæ dentur in Empedoclem, qui, ut testatur Tertullianus in libro De anima cap. 32, dicebat : Thamnus et piscis fui; sed in ipsum etiam Platonem, qui sub finem Timæi hominum genus maxime ineptum et stolidum in pisces mutatum iri fabulatur. At Hermias omne animalis genus sic vocat. edit. Oxon. Codex Vaticanus et Vat. desumptam; negatio ante omnino tollenda, ut observavit eruditus editor Oxon., uisi interrogationis nota ponatur. (15) τῶν πραγμάτων. Νῦν μὲν ἀθάνατός εἰμι, καὶ 3. Philosophorum de principiis dissensiones. (10) Επαγγέλλονται. Sic emendavimus ex cod. (11) Ευρήκασι. Sic Fronto Ducæus, edit. Oxon. (12) Συγκατατιθέσθωσαν. la codex Vatic. cum (13) 'Αλλως. Ducæus ἄλλος, atque ita legendum (44) Μεταβάλλουσιν. Ita edit. Oxon., codd. Vat., 3. Οπου τοίνυν τὴν ἀνθρώπου ψυχὴν ὁμογνωμό (15) Παλιῤῥοίᾳ. Sic cod. Ottobon. et Voss. et (16) Ιχθύν με ποιεῖ. Hæc non solum dicta vi- (17) Πάλιν. Ita Vatic. et Outobon. et Voss. Editi (18) Λογικά. Θηρία vocari solent omnes bellux. (19) Εἰ γάρ. Legendum οἱ γάρ admonuit eruditus (20) Φύσιν. Hanc vocem addidi ex codd. Angl.
PG 6:1172ἀλλ’ ἀνθίσταται τούτῳ Μέλισσος καὶ Παρμενίδης. ὅ γε μὴν Παρμενίδης καὶ ποιητικοῖς ἔπεσιν ἀνακηρύσσει τὴν οὐσίαν ἓν εἶναι καὶ ἀίδιον καὶ ἄπειρον καὶ ἀκίνητον καὶ πάντῃ ὅμοιον. πάλιν οὖν εἰς τοῦτο τὸ δόγμα οὐκ οἶδ’ ὅπως μεταβάλλομαι· ὁ Παρμενίδης τὸν Ἀναξαγόραν τῆς ἐμῆς [γνώμης] ἐξήλασεν. Ἐπειδὰν δὲ ἡγήσωμαι δόγμα ἔχειν ἀκίνητον, Ἀναξιμένης ὑπολαβὼν ἀντικέκραγεν· ἀλλ’ ἐγώ σοί φημι· τὸ πᾶν ἐστιν ἀήρ, καὶ οὗτος πυκνούμενος καὶ συνιστάμενος ὕδωρ καὶ γῆ γίνεται, ἀραιούμενος δὲ καὶ διαχεόμενος αἰθὴρ καὶ πῦρ, εἰς δὲ τὴν αὑτοῦ φύσιν ἐπανιὼν ἀήρ [ἀραιός, εἰ δὲ καὶ πυκνωθῇ, φησίν, ἐξαλλάσσεται]. καὶ πάλιν αὖ τούτῳ μεθαρμόζομαι καὶ τὸν Ἀναξιμένην φιλῶ. Ὁ δὲ Ἐμπεδοκλῆς ἄντικρυς ἕστηκεν ἐμβριμώμενος καὶ ἀπὸ τῆς Αἴτνης μέγα βοῶν· ἀρχαὶ τῶν πάντων ἔχθρα καὶ φιλία, ἡ μὲν συνάγουσα ἡ δὲ διακρίνουσα· καὶ τὸ νεῖκος αὐτῶν ποιεῖ τὰ πάντα. ὁρίζομαι δὲ αὐτὰ καὶ ὅμοια καὶ ἀνόμοια, καὶ ἄπειρα καὶ πέρας ἔχοντα, καὶ ἀίδια καὶ γινόμενα. Εὖ γε ὦ Ἐμπεδόκλεις,20 ἕπομαί σοι καὶ μέχρι τῶν κρατήρων τοῦ πυρός. Ἀλλ’ ἐπὶ θάτερα Πρωταγόρας ἑστηκὼς ἀνθέλκει με φάσκων·Α τὸν ἔτη ζῶντες περὶ τρισχιλίων ἐτῶν μελλόντων ἐπαγγέλλονται (10). Ταῦτα οὖν τί χρὴ καλεῖν ; ὡς μὲν ἐμοὶ δοκεῖ, τερατείαν, ἢ ἄνοιαν, ἢ μανίαν, ἢ στάσιν, ἢ ὁμοῦ πάντα. Εἰ μέν τι ἀληθὲς εὑρήκασιν (11), όμο νοησάτωσαν, ἢ συγκατατιθέσθωσαν (12)· κἀγὼ τότε ἄσμενος αὐτοῖς πεισθήσομαι. Εἰ δὲ ἀντισπῶσι τὴν ψυχὴν, καὶ ἀνθέλκουσιν ἄλλως (13) εἰς ἄλλην φύσιν, ἕτερος δὲ εἰς ἑτέραν οὐσίαν, ὕλην δὲ ἐξ ὕλης μετα- βάλλουσιν (14)· ὁμολογῶ γὰρ ἄχθεσθαι τῇ παλιῤῥοίᾳ γέγηθα· νῦν δ' αὖ θνητὸς γίνομαι, καὶ δακρύω· ἄρτι δὲ εἰς ἀτόμους διαλύομαι· ὕδωρ γίνομαι, καὶ ἀὴρ για νομαι, πῦρ γίνομαι· εἶτα μετ' ὀλίγον οὔτε ἀὴρ οὔτε πῦρο θηρίον με ποιεῖ, ἰχθύν με ποιεῖ (16). Πάλιν (17) οὖν ἀδελφοὺς ἔχω δελφίνας· ὅταν δὲ ἐμαυτὸν ἴδω, φοβοῦμαι τὸ σῶμα, καὶ οὐκ οἶδα ὅπως αὐτὸ και λέσω, ἄνθρωπον, ἢ κύνα, ἢ λύκον, ἢ ταῦρον, ἢ ὄρνιν, ἢ ὄφιν, ἢ δράκοντα, ἢ χίμαιραν. Εἰς πάντα γὰρ τὰ θηρία ὑπὸ τῶν φιλοσοφούντων μεταβάλλομαι, χερ- σαΐα, ἔνυδρα, πτηνά, πολύμορφα, ἄγρια, τιθασσά, ἄφωνα, εὔφωνα, άλογα, λογικά (18)· νήχομαι, ίπτα- μαι, πέτομαι, ἕρπω, θέω, καθίζω. Ἔστι δὲ ὁ Ἐμε πεδοκλῆς, καὶ θάμνον με ποιεῖ. ἀπαγγέλλονται. μήδε. εὑρήκασαν εὑρήκαμεν. συγκατιθέσθωσαν. ἀσμένως. μεταλαμβάνουσιν. μετ ταβάλλουσαν. εἰ δὲ ἀντισπῶσι, ὁμολογῶ ὁμολογῶ γε. νως εὑρεῖν οὐχ οἷόν τε τοῖς φιλοσοφοῦσι, σχολῇ γ' ἂν περὶ τῶν θεῶν ἢ περὶ κόσμου δύναιντο τἀληθὲς ἀπο- φήνασθαι. Καὶ γὰρ ταύτην ἀνδρείαν ἔχουσιν, ἵνα μὴ τὴν ἐμπληξίαν εἴπω· εἰ γὰρ (19) τὴν ἰδίαν ψυχὴν εὑρεῖν οὐ δυνάμενοι, οὐ ζητοῦσι τὴν φύσιν (20) τῶν θεῶν αὐτῶν· καὶ οἱ τὸ ἴδιον σῶμα οὐκ εἰδότες τὴν τοῦ κόσμου φύσιν περιεργάζονται· πάνυ γοῦν περὶ τὰς ἀρχὰς τῆς φύσεως ἀνθίστανται ἀλλήλοις. Οταν μὲν ᾿Αναξαγόρας παραλάβῃ με, ταῦτα παιδεύει· Αρχὴ πάντων ὁ νοῦς, καὶ οὗτος αἴτιος καὶ κύριος τῶν ὅλων, καὶ παρέχει τάξιν τοῖς ἀτάκτοις, καὶ κίνη- σιν τοῖς ἀκινήτοις, καὶ διάκρισιν τοῖς μεμιγμένοις, καὶ κόσμον τοῖς ἀκόσμοις. Ταῦτα λέγων 'Αναξαγόρας ἐστί μοι φίλος, καὶ τῷ δόγματι πείθομαι. Ἀλλ᾿ ἀν θίστανται τούτου Μέλισσος καὶ Παρμενίδης. Ο γε ἄλλην δὲ ἐξ ὕλης, ὕλην δὲ ἐξ ὕλης. πολυῤῥοία. παλεροία. πάλαι. ομογνωμόνως εὑρεῖν. ζητοῦσι HERMIÆ PHILOSOPHI runt, alii ter ad corpora transire, alii ter mille an- norum circuitum ei præfiniunt. Et qui ne centum quidem annos vivunt, de tribus futuris annorum millibus pollicentur. Hæc igitur quid aliud nomi- nanda sunt quam, ut mibi sane videtur, portentum, aut dementia, aut insania, aut dissidium, aut hæc simul omnia? Quod si verum aliquid invenerunt, aut eadem proferant, aut alius alii assentia- tur; tunc et ego libens eis obtemperabo. Sed si animum divellunt atque trahunt, alius in aliam naturam, alius in aliam essentiam, ac materiam ex materia mutant, fateor me crebram rerum con- versionem moleste ferre. Nunc immortalis sum, et gaudeo; nunc contra mortalis fio, et ploro; mox in individua corpora solvor; aqua fio, fio aer, fio ignis ; paulo post nec aer, nec ignis; feram me fa- cit, piscem me facit. Itaque vicissim fratres habeo delphinos ; cum vero me intueor, corpus perti- mesco, et nescio quo nomine id vocem, hominemne, an canem, an lupum, an taurum, an avem, an ser- pentem, an draconem, an chimæram. In cunctas enim bestias ab illis sapientiæ studiosis commutor, terrestres, aquatiles, volucres, multiformes, agre- stes, cicures, mutas, vocales, brutas, ratione munitas. Nato, volo, sublimis in aere feror, serpo curro, sedeo. Offert autem sese Empedocles, et arbustum me facit. Cum igitur hominis animum philosophi concordes deprehendere non possint, multo minus, de diis, aut mundo, verum pronuntiare poterunt. Etenim ea fortitudine præditi sunt, ne stuporem potius di- cam; nam qui suum animum invenire nequeunt, ipsorum deorum naturam quærunt; et qui suum corpus ignorant, supervacaneum in mundi natura indaganda laborem sumunt. In naturæ certe prin- cipiis alii aliis summopere adversantur. Ubi Anaxa- goras me exceperit, hæc docebit : Mens omnium est initium, eaque causa et domina omnium est, et ordinem confusis præbet, et motionem immobilibus, et discrimen commistis, et ornatum inornatis. Hæc cum dicit Anaxagoras, amicus mibi est, et ipsius sententiæ me subjicio. At obsistunt illi Melissus et Vat. [et Wolf. textu]. Editi habent Videtur legendum oι et cod. Vat. et Voss.; alii aut Voss. Editi omnes præter Oxon. Mor Angl. monet editor Oxon. Angl. habent Aliæ editiones Legendum etiam monet eruditus edi- tor Oxon. atque ita videtur legisse interpres. Sed postulat sententiæ series, ut ex dua- bus periodis una flat, et voculam post aut redundare dicamus, aut legamus Hæc enim est. Hermiæ sententia: Si quid veri invene- runt, libenter eis obtemperabo. Sed si animum di- vellunt ac trahunt alius in aliam naturam... fateor me crebram rerum conversionem moleste ferre. • B C Frustra Thomas Gale legendum putat pro Fronto Duc. et editio Oxoniensis; cod. Vat. habet Editiones aliæ dentur in Empedoclem, qui, ut testatur Tertullianus in libro De anima cap. 32, dicebat : Thamnus et piscis fui; sed in ipsum etiam Platonem, qui sub finem Timæi hominum genus maxime ineptum et stolidum in pisces mutatum iri fabulatur. At Hermias omne animalis genus sic vocat. edit. Oxon. Codex Vaticanus et Vat. desumptam; negatio ante omnino tollenda, ut observavit eruditus editor Oxon., uisi interrogationis nota ponatur. (15) τῶν πραγμάτων. Νῦν μὲν ἀθάνατός εἰμι, καὶ 3. Philosophorum de principiis dissensiones. (10) Επαγγέλλονται. Sic emendavimus ex cod. (11) Ευρήκασι. Sic Fronto Ducæus, edit. Oxon. (12) Συγκατατιθέσθωσαν. la codex Vatic. cum (13) 'Αλλως. Ducæus ἄλλος, atque ita legendum (44) Μεταβάλλουσιν. Ita edit. Oxon., codd. Vat., 3. Οπου τοίνυν τὴν ἀνθρώπου ψυχὴν ὁμογνωμό (15) Παλιῤῥοίᾳ. Sic cod. Ottobon. et Voss. et (16) Ιχθύν με ποιεῖ. Hæc non solum dicta vi- (17) Πάλιν. Ita Vatic. et Outobon. et Voss. Editi (18) Λογικά. Θηρία vocari solent omnes bellux. (19) Εἰ γάρ. Legendum οἱ γάρ admonuit eruditus (20) Φύσιν. Hanc vocem addidi ex codd. Angl.
PG 6:1173ὅρος καὶ κρίσις τῶν πραγμάτων ὁ ἄνθρωπος καὶ τὰ μὲν ὑποπίπτοντα ταῖς αἰσθήσεσιν ἔστιν πράγματα, τὰ δὲ μὴ ὑποπίπτοντα οὐκ ἔστιν ἐν τοῖς εἴδεσι τῆς οὐσίας. τούτῳ τῷ λόγῳ κολακευόμενος ὑπὸ Πρωταγόρου τέρπομαι, ὅτι τὸ πᾶν ἢ τὸ πλεῖστον τῷ ἀνθρώπῳ νέμει. Ἀλλαχόθεν δέ μοι Θαλῆς τὴν ἀλήθειαν νεύει ὁριζόμενος ὕδωρ τοῦ παντὸς ἀρχήν. καὶ ἐκ τοῦ ὑγροῦ τὰ πάντα συνίσταται καὶ εἰς ὑγρὸν ἀναλύεται, καὶ ἡ γῆ ἐπὶ ὕδατος ὀχεῖται. διὰ τί τοίνυν μὴ πεισθῶ Θαλῇ τῷ πρεσβυτάτῳ τῶν Ἰώνων; ἀλλ’ ὁ πολίτης αὐτοῦ Ἀναξίμανδρος τοῦ ὑγροῦ πρεσβυτέραν ἀρχὴν εἶναι λέγει τὴν ἀίδιον κίνησιν καὶ ταύτῃ τὰ μὲν γεννᾶσθαι, τὰ δὲ φθείρεσθαι. καὶ δὴ τοίνυν πιστὸς Ἀναξίμανδρος ἔστω. Καὶ μὴν οὐκ εὐδοκιμεῖ Ἀρχέλαος ἀποφαινόμενος τῶν ὅλων ἀρχὰς θερμὸν καὶ ψυχρόν; ἀλλὰ καὶ τούτῳ πάλιν ὁ μεγαλόφωνος Πλάτων οὐχ ὁμολογεῖ λέγων ἀρχὰς εἶναι θεὸν καὶ ὕλην καὶ παράδειγμα. νῦν μὲν καὶ δὴ πέπεισμαι. πῶς γὰρ οὐ μέλλω πιστεύειν φιλοσόφῳ τῷ τὸ Διὸς ἅρμα πεποιηκότι; κατόπιν δὲ αὐτοῦ μαθητὴς Ἀριστοτέλης ἕστηκε ζηλοτυπῶν τὸν διδάσκαλον τῆς ἁρματοποιίας. οὗτος ἀρχὰς ἄλλας ὁρίζεται τὸ ποιεῖν καὶ τὸ πάσχειν.μὴν Παρμενίδης καὶ ποιητικοῖς (21) ἔπεσιν ἀνακη- ρύσσει τὴν οὐσίαν ἓν εἶναι, καὶ ἀΐδιον, καὶ ἄπειρον, καὶ ἀκίνητον, καὶ παντὶ (22) ὅμοιον. Πάλιν οὖν εἰς τοῦτο τὸ δόγμα οὐκ οἶδ᾽ ὅπως μεταβάλλομαι· ὁ Παρ- μενίδης (25) τὸν ᾿Αναξαγόραν τῆς ἐμῆς (24) ἐξήλα- σεν. Ἐπειδὰν δὲ ἡγήσωμαι δόγμα ἔχειν ἀκίνητον, Αναξιμένης ὑπολαβὼν ἀντικέκραγεν· Ἀλλὰ ἐγώ σοί φημι, τὸ πᾶν ἐστιν ἀὴρ, καὶ οὗτος πυκνούμενος καὶ συνιστάμενος ὕδωρ καὶ ἀὴρ (25) γίνεται, ἀραιούμε νος δὲ καὶ διαχεόμενος, αιθήρ καὶ πῦρ. Εἰς δὲ τὴν αὐτοῦ φύσιν ἐπανιών, ἀὴρ ἀραιός. Εἰ δὲ καὶ πυκνω- θῇ, φησὶν (26), ἐξαλλάσσεται. Καὶ πάλιν αὐτῷ τοῦ το (27) μεθαρμόζομαι, καὶ τὸν ᾿Αναξιμένην φιλῶ. μώμενος, καὶ ἀπὸ τῆς Αἴτνης μέγα βοῶν· Ἀρχαὶ τῶν πάντων ἔχθρα καὶ φιλία, ἡ μὲν συνάγουσα, ἡ δὲ διακρί- νουσα· καὶ τὸ νεῖκος αὐτῶν ποιεῖ τὰ πάντα. Ορίζο μαι δὲ αὐτὰ καὶ ὅμοια, καὶ ἀνόμοια, καὶ ἄπειρα, καὶ πέρας ἔχοντα, καὶ ἀΐδια, καὶ γινόμενα. Εἶγε, ὦ Εμ- πεδόκλεις, ἔπομαί σοι και μέχρι τῶν κρατήρων τοῦ πυρός. 'Αλλ' ἐπὶ θάτερα (28) Πρωταγόρας ἑστηκὼς ἀνθέλκει με, φάσκων· "Ορος καὶ κρίσις τῶν πραγ- μάτων ὁ ἄνθρωπος· καὶ τὰ μὲν ὑποπίπτοντα ταῖς αἰσθήσεσιν ἐστι πράγματα, τὰ δὲ μὴ ὑποπίπτοντα οὐκ ἔστιν ἐν τοῖς εἴδεσι τῆς οὐσίας. Τούτῳ τῷ λόγῳ · κολακευόμενος ὑπὸ Πρωταγόρου, τέρπομαι, ὅτι τὸ πᾶν ἢ τὸ πλεῖστον τῷ ἀνθρώπῳ μένει. Αλλαχόθεν δέ μοι Θαλῆς τὴν ἀλήθειαν νεύει (29), οριζόμενος· ὕδωρ τοῦ παντὸς ἀρχὴν, καὶ ἐκ τοῦ ὑγροῦ τὰ πάντα συνίσταται, καὶ εἰς ὑγρὸν ἀναλύεται, καὶ ἡ γῆ ἐπὶ ὕδατος ὀχεῖται. Διὰ τί τοίνυν μὴ πεισθῶ θαλῇ τῷ πρεσβυτάτῳ τῶν Ἰώνων; Αλλ' ὁ πολίτης αὐτὸς (50) Αναξίμανδρος τοῦ ὑγροῦ πρεσβυτέραν ἀρχὴν εἶναι λέγει τὴν ἀΐδιον κίνησιν, καὶ ταύτῃ τὰ μὲν γεννα- σθαι, τὰ δὲ φθείρεσθαι. Καὶ δὴ τοίνυν πιστὸς ᾿Ανα- ξίμανδρος ἔστω. Β μενος τῶν ὅλων ἀρχὰς θερμὸν καὶ ψυχρόν; Αλλὰ καὶ τούτου (51) πάλιν ὁ μεγαλόφωνος Πλάτων οὐχ ὁμολογεῖ, λέγων ἀρχὰς εἶναι Θεὸν καὶ ὕλην καὶ πα- ράδειγμα. Νῦν μὲν καὶ δὴ πέπεισμαι. Πῶς γὰρ οὐ μέλλω πιστεύειν φιλοσόφῳ τῷ τοῦ Διὸς ἅρμα πε ποιηκότι ; Κατόπιν δὲ αὐτοῦ μαθητής Αριστοτέλης ἕστηκε, ζηλοτυπῶν τὸν διδάσκαλον τῆς ἀρματοποιίας. Οὗτος ἀρχὰς ἄλλας ὁρίζεται, τὸ ποιεῖν καὶ τὸ πά- σχειν. Καὶ τὸ μὲν ποιοῦν ἀπαθὲς εἶναι, τὸν αἰθέρα. Τὸ δὲ πάσχον ἔχον ποιότητας τέσσαρας, ξηρότητα, υγρότητα, θερμότητα, ψυχρότητα· τῇ γὰρ τούτων εἰς ἄλληλα μεταβολῇ πάντα γίνεται καὶ φθείρεται. Κεκμήκαμεν ἤδη μεταμελόμενοι (32), ἄνω καὶ κάτω πᾶν τι : Παρμενίδης καὶ τόν. καὶ ὁ Παρμενίδης. μης : διανοίας, ψυχῆς. φή. Μ. φυσιν, αὖ τούτῳ Μ. μένει νέμει. μεταμελλόμενοι μεταβαλλόμενοι, IRRISIO GENTILIUM PHILOSOPIIORUM." A Parmenides; quorum hic poeticis etiam versibus C “ prædicat, hoc quod sit, unum et æternum, et in- finitum, et immobile, et omnino simile esse. Rursus igitur, nescio quo pacto, in hanc opinionem con- cedo, et Parmenides Anaxagoram animo meo ex- pellit. Postquam autem me firmam habere senten- tiam existimo, Anaximenes vices excipiens, con- trarium vociferatur : Imo dico tibi, universum quod est, id aer est, qui densatus et concretus, aqua fit; sin rarescat et diffundatur, æther et ignis, in suam vero naturam reversus, aer liquidus ; sin den- setur, inquit, mutatur. Rursus in hanc quoque sen- tentiam transeo, et jam Anaximenem diligo. tentia. - Sed Empedocles contrarius obstat, minas jactans, et ab Ætna magnum clamitans : Principia omnium sunt inimicitia et amicitia ; qua- rum hæc congregat, illa dissipat, et earum contentio cuncta facit. Definio auten ea, et similia esse, et dissimilia; et infinita, et extremum habentia; et æterna, et facta. Euge, Empedocles, te sequor, etiam usque ad crateres ignis. Ab altera autem parte stans Protagoras me distrahit, dicens: Terminus et judicium rerum, homo est, et quæ in sensus ca- dunt, res sunt; quæ vero in eos non cadunt, ne in naturæ quidem formis exsistunt; hoc vero sermone a Protagora delinitus, delector, quod aut omnia, aut certe plurima, homini relinquantur. Aliunde au- tem Thales veritatem mihi suggerit, statuens : Terra universorum est primordium, et ex humido cuncta constant, et in humidum resolvuntur, et terra in aqua fertur. Cur igitur Thaleti non crediderim, lonum antiquissimo? Verum civis ejus Anaximander æternam illam motionem humido vetustiorem esse dicit, eaque alia oriri, alia interire. Itaque fides Anaximandro adhiberi debet. - stoteles. - Nonne vero celebratur Archelaus ? qui universitatis principium esse calidum et frigidum statuit. Sed huic magniloquus Plato non assentitur, qui rerum exordia, Deum, et materiam et exemplar esse dixit. Jam vero persuasum mihi est. Quidni vero? cum philosopho qui Jovis currum etiam fc- cerit, crediturus sim? A tergo autem stat ejus disci- D pulus Aristoteles, qui magistrum ob currus fabri Oxon. editor. Minus recte, ut M. (Menzel) dicit. vel fortasse illud verum est. At legendum Gale Dommerich Worthius post Wolf. Hæc verba omisit interpres, ut plane repugnantia. cationem illam æmulatur. Ille alia principia descri- bit, facere nimirum et pati. Ac id quidem quod faciat, nulla re affici, videlicet ætherem; id vero quod patiatur, quatuor habere qualitates : aridita. tein, humiditatem, caliditatem, frigiditatem ; ho- aliis codd. cum Wolf. recte M. cum Voss. Wolf., M. vot, ut observat Gale, M. ex Voss. dedit 4. Ὁ δὲ Εμπεδοκλῆς ἄντικρυς ἕστηκεν ἐμβρι 4. Empedoclis et plurium aliorum discrepantes sen- 5. Cum Archelao pugnat Plato et cum Platone Ari- 5. Καὶ μὴν οὐκ εὐδοκιμεί Αρχέλαος, ἀποφαινό- (21) Ποιητικοῖς. Expungendum putat eruditus (22) Παντί. Vel legendum πάντη, ut iden mouet, (25) Παρμενίδης. Legitur in codice Vaticano ὁ (24) Τῆς ἐμῆς. Recte M. ex cap. 15 supplet γνώ- (25) Καὶ ἀήρ. Legendum καὶ γῆ monet eruditus (26) Φησίν. Ita Vat. et Seileri margo. Editi cun (27) Αὐτῷ τοῦτο. Supple κατά· τούτῳ Gale ; π. (28) Ἐπὶ θάτερα. Vat. ἐπὶ θατέρῳ. (29) Νεύει. Mallet μηνύει Thom., Gale. Ante pro (50) Αὐτός. Legend. αὐτοῦ. WORTH. Ita et Voss., (51) Τούτου. Idem legendum monet τούτῳ. (32) Ματαμελόμενοι. Melius multo μεταβαλόμε-
PG 6:1174καὶ τὸ μὲν ποιοῦν ἀπαθὲς εἶναι τὸν αἰθέρα, τὸ δὲ πάσχον ἔχειν ποιότητας τέσσαρας, ξηρότητα ὑγρότητα θερμότητα ψυχρότητα· τῇ γὰρ τούτων εἰς ἄλληλα μεταβολῇ πάντα γίνεται καὶ φθείρεται. Κεκμήκαμεν ἤδη μεταβαλλόμενοι ἄνω καὶ κάτω τοῖς δόγμασι. πλὴν ἐπί γε τῆς Ἀριστοτέλους γνώμης στήσομαι καὶ μηκέτι μοι μηδὲ εἷς λόγος ὀχλείτω. ἀλλὰ τί δῆτα πάθοιμ’ ἄν; νευροσπαστοῦσι γάρ μου τὴν ψυχὴν ἀρχαιότεροι τούτων γέροντες. Φερεκύδης μὲν ἀρχὰς εἶναι λέγων Ζῆνα καὶ Χθονίην καὶ Κρόνον· Ζῆνα μὲν τὸν αἰθέρα, Χθονίην δὲ τὴν γῆν, Κρόνον δὲ τὸν χρόνον· ὁ μὲν αἰθὴρ τὸ ποιοῦν, ἡ δὲ γῆ τὸ πάσχον, ὁ δὲ χρόνος ἐν ᾧ τὰ γινόμενα. ζηλοτυπία τοίνυν τῶν γερόντων πρὸς ἀλλήλους. ταῦτα γάρ τοι πάντα ὁ Λεύκιππος λῆρον ἡγούμενος ἀρχὰς εἶναί φησι τὰ ἄπειρα καὶ ἀεικίνητα καὶ ἐλάχιστα· καὶ τὰ μὲν λεπτομερῆ ἄνω χωρήσαντα πῦρ καὶ ἀέρα γενέσθαι, τὰ δὲ παχυμερῆ κάτω ὑποστάντα ὕδωρ καὶ γῆν. Μέχρι ποῦ τὰ τοσαῦτα διδάσκομαι μηδὲν ἀληθὲς μανθάνων; πλὴν εἰ μή τί γε Δημόκριτος ἀπαλλάξει με τῆς πλάνης ἀποφαινόμενος ἀρχὰς τὸ ὂν καὶ τὸ μὴ ὄν, καὶ τὸ μὲν ὂν πλῆρες, τὸ δὲ μὴ ὂν κενόν.μὴν Παρμενίδης καὶ ποιητικοῖς (21) ἔπεσιν ἀνακη- ρύσσει τὴν οὐσίαν ἓν εἶναι, καὶ ἀΐδιον, καὶ ἄπειρον, καὶ ἀκίνητον, καὶ παντὶ (22) ὅμοιον. Πάλιν οὖν εἰς τοῦτο τὸ δόγμα οὐκ οἶδ᾽ ὅπως μεταβάλλομαι· ὁ Παρ- μενίδης (25) τὸν ᾿Αναξαγόραν τῆς ἐμῆς (24) ἐξήλα- σεν. Ἐπειδὰν δὲ ἡγήσωμαι δόγμα ἔχειν ἀκίνητον, Αναξιμένης ὑπολαβὼν ἀντικέκραγεν· Ἀλλὰ ἐγώ σοί φημι, τὸ πᾶν ἐστιν ἀὴρ, καὶ οὗτος πυκνούμενος καὶ συνιστάμενος ὕδωρ καὶ ἀὴρ (25) γίνεται, ἀραιούμε νος δὲ καὶ διαχεόμενος, αιθήρ καὶ πῦρ. Εἰς δὲ τὴν αὐτοῦ φύσιν ἐπανιών, ἀὴρ ἀραιός. Εἰ δὲ καὶ πυκνω- θῇ, φησὶν (26), ἐξαλλάσσεται. Καὶ πάλιν αὐτῷ τοῦ το (27) μεθαρμόζομαι, καὶ τὸν ᾿Αναξιμένην φιλῶ. μώμενος, καὶ ἀπὸ τῆς Αἴτνης μέγα βοῶν· Ἀρχαὶ τῶν πάντων ἔχθρα καὶ φιλία, ἡ μὲν συνάγουσα, ἡ δὲ διακρί- νουσα· καὶ τὸ νεῖκος αὐτῶν ποιεῖ τὰ πάντα. Ορίζο μαι δὲ αὐτὰ καὶ ὅμοια, καὶ ἀνόμοια, καὶ ἄπειρα, καὶ πέρας ἔχοντα, καὶ ἀΐδια, καὶ γινόμενα. Εἶγε, ὦ Εμ- πεδόκλεις, ἔπομαί σοι και μέχρι τῶν κρατήρων τοῦ πυρός. 'Αλλ' ἐπὶ θάτερα (28) Πρωταγόρας ἑστηκὼς ἀνθέλκει με, φάσκων· "Ορος καὶ κρίσις τῶν πραγ- μάτων ὁ ἄνθρωπος· καὶ τὰ μὲν ὑποπίπτοντα ταῖς αἰσθήσεσιν ἐστι πράγματα, τὰ δὲ μὴ ὑποπίπτοντα οὐκ ἔστιν ἐν τοῖς εἴδεσι τῆς οὐσίας. Τούτῳ τῷ λόγῳ · κολακευόμενος ὑπὸ Πρωταγόρου, τέρπομαι, ὅτι τὸ πᾶν ἢ τὸ πλεῖστον τῷ ἀνθρώπῳ μένει. Αλλαχόθεν δέ μοι Θαλῆς τὴν ἀλήθειαν νεύει (29), οριζόμενος· ὕδωρ τοῦ παντὸς ἀρχὴν, καὶ ἐκ τοῦ ὑγροῦ τὰ πάντα συνίσταται, καὶ εἰς ὑγρὸν ἀναλύεται, καὶ ἡ γῆ ἐπὶ ὕδατος ὀχεῖται. Διὰ τί τοίνυν μὴ πεισθῶ θαλῇ τῷ πρεσβυτάτῳ τῶν Ἰώνων; Αλλ' ὁ πολίτης αὐτὸς (50) Αναξίμανδρος τοῦ ὑγροῦ πρεσβυτέραν ἀρχὴν εἶναι λέγει τὴν ἀΐδιον κίνησιν, καὶ ταύτῃ τὰ μὲν γεννα- σθαι, τὰ δὲ φθείρεσθαι. Καὶ δὴ τοίνυν πιστὸς ᾿Ανα- ξίμανδρος ἔστω. Β μενος τῶν ὅλων ἀρχὰς θερμὸν καὶ ψυχρόν; Αλλὰ καὶ τούτου (51) πάλιν ὁ μεγαλόφωνος Πλάτων οὐχ ὁμολογεῖ, λέγων ἀρχὰς εἶναι Θεὸν καὶ ὕλην καὶ πα- ράδειγμα. Νῦν μὲν καὶ δὴ πέπεισμαι. Πῶς γὰρ οὐ μέλλω πιστεύειν φιλοσόφῳ τῷ τοῦ Διὸς ἅρμα πε ποιηκότι ; Κατόπιν δὲ αὐτοῦ μαθητής Αριστοτέλης ἕστηκε, ζηλοτυπῶν τὸν διδάσκαλον τῆς ἀρματοποιίας. Οὗτος ἀρχὰς ἄλλας ὁρίζεται, τὸ ποιεῖν καὶ τὸ πά- σχειν. Καὶ τὸ μὲν ποιοῦν ἀπαθὲς εἶναι, τὸν αἰθέρα. Τὸ δὲ πάσχον ἔχον ποιότητας τέσσαρας, ξηρότητα, υγρότητα, θερμότητα, ψυχρότητα· τῇ γὰρ τούτων εἰς ἄλληλα μεταβολῇ πάντα γίνεται καὶ φθείρεται. Κεκμήκαμεν ἤδη μεταμελόμενοι (32), ἄνω καὶ κάτω πᾶν τι : Παρμενίδης καὶ τόν. καὶ ὁ Παρμενίδης. μης : διανοίας, ψυχῆς. φή. Μ. φυσιν, αὖ τούτῳ Μ. μένει νέμει. μεταμελλόμενοι μεταβαλλόμενοι, IRRISIO GENTILIUM PHILOSOPIIORUM." A Parmenides; quorum hic poeticis etiam versibus C “ prædicat, hoc quod sit, unum et æternum, et in- finitum, et immobile, et omnino simile esse. Rursus igitur, nescio quo pacto, in hanc opinionem con- cedo, et Parmenides Anaxagoram animo meo ex- pellit. Postquam autem me firmam habere senten- tiam existimo, Anaximenes vices excipiens, con- trarium vociferatur : Imo dico tibi, universum quod est, id aer est, qui densatus et concretus, aqua fit; sin rarescat et diffundatur, æther et ignis, in suam vero naturam reversus, aer liquidus ; sin den- setur, inquit, mutatur. Rursus in hanc quoque sen- tentiam transeo, et jam Anaximenem diligo. tentia. - Sed Empedocles contrarius obstat, minas jactans, et ab Ætna magnum clamitans : Principia omnium sunt inimicitia et amicitia ; qua- rum hæc congregat, illa dissipat, et earum contentio cuncta facit. Definio auten ea, et similia esse, et dissimilia; et infinita, et extremum habentia; et æterna, et facta. Euge, Empedocles, te sequor, etiam usque ad crateres ignis. Ab altera autem parte stans Protagoras me distrahit, dicens: Terminus et judicium rerum, homo est, et quæ in sensus ca- dunt, res sunt; quæ vero in eos non cadunt, ne in naturæ quidem formis exsistunt; hoc vero sermone a Protagora delinitus, delector, quod aut omnia, aut certe plurima, homini relinquantur. Aliunde au- tem Thales veritatem mihi suggerit, statuens : Terra universorum est primordium, et ex humido cuncta constant, et in humidum resolvuntur, et terra in aqua fertur. Cur igitur Thaleti non crediderim, lonum antiquissimo? Verum civis ejus Anaximander æternam illam motionem humido vetustiorem esse dicit, eaque alia oriri, alia interire. Itaque fides Anaximandro adhiberi debet. - stoteles. - Nonne vero celebratur Archelaus ? qui universitatis principium esse calidum et frigidum statuit. Sed huic magniloquus Plato non assentitur, qui rerum exordia, Deum, et materiam et exemplar esse dixit. Jam vero persuasum mihi est. Quidni vero? cum philosopho qui Jovis currum etiam fc- cerit, crediturus sim? A tergo autem stat ejus disci- D pulus Aristoteles, qui magistrum ob currus fabri Oxon. editor. Minus recte, ut M. (Menzel) dicit. vel fortasse illud verum est. At legendum Gale Dommerich Worthius post Wolf. Hæc verba omisit interpres, ut plane repugnantia. cationem illam æmulatur. Ille alia principia descri- bit, facere nimirum et pati. Ac id quidem quod faciat, nulla re affici, videlicet ætherem; id vero quod patiatur, quatuor habere qualitates : aridita. tein, humiditatem, caliditatem, frigiditatem ; ho- aliis codd. cum Wolf. recte M. cum Voss. Wolf., M. vot, ut observat Gale, M. ex Voss. dedit 4. Ὁ δὲ Εμπεδοκλῆς ἄντικρυς ἕστηκεν ἐμβρι 4. Empedoclis et plurium aliorum discrepantes sen- 5. Cum Archelao pugnat Plato et cum Platone Ari- 5. Καὶ μὴν οὐκ εὐδοκιμεί Αρχέλαος, ἀποφαινό- (21) Ποιητικοῖς. Expungendum putat eruditus (22) Παντί. Vel legendum πάντη, ut iden mouet, (25) Παρμενίδης. Legitur in codice Vaticano ὁ (24) Τῆς ἐμῆς. Recte M. ex cap. 15 supplet γνώ- (25) Καὶ ἀήρ. Legendum καὶ γῆ monet eruditus (26) Φησίν. Ita Vat. et Seileri margo. Editi cun (27) Αὐτῷ τοῦτο. Supple κατά· τούτῳ Gale ; π. (28) Ἐπὶ θάτερα. Vat. ἐπὶ θατέρῳ. (29) Νεύει. Mallet μηνύει Thom., Gale. Ante pro (50) Αὐτός. Legend. αὐτοῦ. WORTH. Ita et Voss., (51) Τούτου. Idem legendum monet τούτῳ. (32) Ματαμελόμενοι. Melius multo μεταβαλόμε-
PG 6:1175τὸ δὲ πλῆρες ἐν τῷ κενῷ τροπῇ ἢ ῥυθμῷ ποιεῖ τὰ πάντα· ἴσως ἂν πεισθείην τῷ καλῷ Δημοκρίτῳ καὶ βουλοίμην ἂν σὺν αὐτῷ γελᾶν, εἰ μὴ μεταπείθοι με Ἡράκλειτος κλαίων ὁμοῦ καὶ λέγων· ἀρχὴ τῶν ὅλων τὸ πῦρ, δύο δὲ αὐτοῦ πάθη ἀραιότης καὶ πυκνότης, ἡ μὲν ποιοῦσα ἡ δὲ πάσχουσα, ἡ μὲν συγκρίνουσα ἡ δὲ διακρίνουσα. ἱκανῶς ἔχει μοι καὶ ἤδη μεθύω ταῖς τοσαύταις ἀρχαῖς. Ἀλλά με παρακαλεῖ κἀκεῖθεν Ἐπίκουρος μηδαμῶς ὑβρίσαι τὸ καλὸν αὐτοῦ δόγμα τῶν ἀτόμων καὶ τοῦ κενοῦ. τῇ γὰρ τούτων συμπλοκῇ πολυτρόπῳ καὶ πολυσχηματίστῳ τὰ πάντα γίνεται καὶ φθείρεται. οὐκ ἀντιλέγω σοι βέλτιστε ἀνδρῶν Ἐπίκουρε·20 ἀλλ’ ὁ Κλεάνθης ἀπὸ τοῦ φρέατος ἐπάρας τὴν κεφαλὴν καταγελᾷ σου τοῦ δόγματος καὶ αὐτὸς ἀνιμᾷ τὰς ἀληθεῖς ἀρχὰς θεὸν καὶ ὕλην. καὶ τὴν μὲν γῆν μεταβάλλειν εἰς ὕδωρ, τὸ δὲ ὕδωρ εἰς ἀέρα, τὸν δὲ ἀέρα [ἄνω] φέρεσθαι, τὸ δὲ πῦρ εἰς τὰ περίγεια χωρεῖν, τὴν δὲ ψυχὴν δι’ ὅλου τοῦ κόσμου διήκειν, ἧς μέρος μετέχοντας ἡμᾶς ἐμψυχοῦσθαι.γνώμης στήσομαι, καὶ μηκέτι μοι μηδὲ εἷς λόγος ὀχλείτω. Α τοῖς δόγμασι, πλὴν ἔτι γε (33) τῆς Αριστοτέλους Β γάρ μου τὴν ψυχὴν ἀρχαιότεροι τούτων γέροντες Φερεκύδης μὲν ἀρχὰς εἶναι λέγων Ζῆνα, καὶ Χθονίην. καὶ Κρόνον· Ζῆνα μὲν τὸν αἰθέρα, Χθονίην δὲ τὴν γῆν, Κρόνον δὲ τὸν χρόνον. Ὁ μὲν αἰθὴρ τὸ ποιοῦν, ἡ δὲ γῆ τὸ πάσχον, ὁ δὲ χρόνος ἐν ᾧ τὰ γινόμενα. Ζηλότυποι (35) τοίνυν τῶν γερόντων πρὸς ἀλλήλους. Ταῦτα γάρ τοι πάντα ὁ Λεύκιππος λῆρον ἡγούμενος, ἀρχὰς εἶναί φησι τὰ ἄπειρα, καὶ ἀκίνητα (36), καὶ ἐλάχιστα· καὶ τὰ μὲν λεπτομερῆ, ἄνω χωρήσαντα, πῦρ καὶ ἀέρα γενέσθαι· τὰ δὲ παχυμερῆ, κάτω ὑπο- στάντα, ὕδωρ καὶ γῆν. Μέχρι ποῦ τὰ τοσαῦτα διδά- σκομαι, μηδὲν ἀληθὲς μανθάνων; Πλὴν εἰ μήτι γε Δημόκριτος ἀπαλλάξει με τῆς πλάνης, ἀποφαινόμε νος ἀρχὰς τὸ ὂν, καὶ τὸ μὴ ὄν· καὶ τὸ μὲν ὀν πλή ρες, τὸ δὲ μὴ ὂν κενόν· τὸ δὲ πλῆρες ἐν τῷ κενῷ τροπῇ, ἢ ρυθμῷ ποιεῖ τὰ πάντα· ἴσως ἂν πεισθείην τῷ καλῷ Δημοκρίτῳ, καὶ βουλοίμην ἂν σὺν αὐτῷ γελᾷν, εἰ μὴ μεταπείθοι μὲν Ἡράκλειτος, κλαίων ὁμοῦ καὶ λέγων· Ἀρχὴ τῶν ὅλων τὸ πῦρο δύο δὲ αὐτ τοῦ πάθη, ἀραιότης καὶ πυκνότης, ἡ μὲν ποιοῦσα, ἡ δὲ πάσχουσα· ἡ μὲν συγκρίνουσα, ἡ δὲ διακρίνουσα. Ἱκανῶς ἔχει μοι, κἂν ἤδη μεθύω ταῖς τοσαύταις ἀρ χαῖς. Αλλά με παρακαλεῖ κἀκεῖθεν Ἐπίκουρος, μη- δαμῶς ὑβρίσαι τὸ καλὸν αὐτοῦ δόγμα, τῶν ἀτόμων καὶ τοῦ κενοῦ· τῇ γὰρ τούτων συμπλοκή πολυτρόπω καὶ πολυσχηματίστῳ τὰ πάντα γίνεται καὶ φθεί ρεται. ἀλλ' ὁ Κλεάνθης, ἀπὸ τοῦ φρέατος επάρας τὴν κεφα λήν, καταγελᾷ σου τοῦ δόγματος, καὶ αὐτὸς ἀνει- μῶ (37) τὰς ἀληθεῖς ἀρχὰς, Θεὸν καὶ ὕλην· καὶ τὴν μὲν γῆν μεταβαλεῖν εἰς ὕδωρ, τὸ δὲ ὕδωρ εἰς ἀέρα, τὸν δὲ ἀέρα φέρεσθαι, τὸ δὲ πῦρ εἰς τὰ περίγεια χω ρεῖν, τὴν δὲ ψυχὴν δι᾿ ὅλου τοῦ κόσμου διήκειν, ἧς μέρος μετέχοντας ἡμᾶς ἐμψυχοῦσθαι. Τούτων τοί νυν (38) τοσούτων όντων, ἄλλο μοι πλῆθος ἀπὸ Λιβύης ἐπιῤῥεῖ, Καρνεάδης καὶ Κλιτόμαχος (39), καὶ ὅσοι μεταπείθοι με. • ζηλοτυπία. τούτων ὁμιληται, πάντα τὰ τῶν ἄλλων δόγματα και ταπατοῦντες, αὐτοὶ δὲ ἀποφαινόμενοι διαρρήδην ἀκα τάληπτα εἶναι τὰ πάντα, καὶ ἀεὶ τῇ ἀληθείᾳ φαντα σίαν ἀεὶ παρακεῖσθαι ψευδῆ. Τί τοίνυν πάθω τοσού τῷ χρόνῳ ταλαιπωρήσας; πῶς δέ μου τῆς γνώμης ἐκχέω τὰ τοσαῦτα δόγματα; Εἰ γὰρ μηδὲν εἴη κατα ληπτὸν, ἀλήθεια μὲν ἐξ ἀνθρώπων οίχεται, ἡ δὲ καὶ δὴ τῇ — ἀεί. › ἀρχάς HERMIE PIILOSOPHI rum enim mutua inter se mutatione omnia et oriri et interire. Defatigatus jam sum, sursum ac deor- sum opinionibus jactatus. Verum Aristotelis sen- tentiæ stabo, neque ulla amplius sententia tumultum mihi concitabit. - pugna. Sed quid agam ? nam senes his vetustio- res, animi mei nervos incidunt : Pherecydes, qui principia esse dixit, Jovem, Tellurem et Saturnum; Jovem ætherer, Tellurem terram, Saturnum tem- pus. Ac ætherem quidem producere, terram autem ferre; tempus vero esse, in quo fiant omnia. Al inter senes illos etiam est æmulatio. Etenim hæc omnia Leucippus nugas esse existimans, primordia esse dicit, infinita et immobilia et miuima : et sub- tilia quidem sursum elata, ignem et aerem feri; crassa autem infra subsistentia, aquam ac terram. Quousque tandem talia edoceor, veri tamen nibil addisco ? Nisi Democritus ab hoc errore ne liberet, demonstrans, initia esse id quod sit, et id quod non sit; ac id quod sit, esse plenum; quod vero non sit, esse vacuum; plenum autem in vacuo om- nia vel conversione, vel figura eficere. For- tassis autem bono Democrito assentirer, et una cum eo ridere vellem, nisi a sententia me deduce- ret Heraclitus simul et plorans, et dicens: Uni- versorum exordium est ignis; duæ autem ipsius affectiones, raritas et densitas, quarum altera facit, altera patitur; altera coagmentat, altera separat. Abunde jam satur sum, atque etiam tot principiis inebriatus. Sed et illinc Epicurus me adhortatur, ut nequaquam pulchram suam de atomis et de vacuo opinionem contumelia afficiam; nam horum mul- tiplici et multiformi complexione cuncta et oriri et interire. C prehendi. - Non contradico tibi, Epicure, vir opti- ne; sed Cleanthes, capite e puteo elato, sententiam tuam deridet. Itaque et ipse vera principia haurio, Deum nimirum et materiam ac statuo, terram in aquam migrare, aquam in aerem ; efferri aerem, ignem ad terræ proxima accedere; animum autem per totum mundum penetrare, cujus partem ali- quam nos adeptos animari. Cum autem horum tantus sit numerus, alia mihi multitudo ex Libya affluit, D Carneades et Clitomachus, eorumque sectatores, qui omnium aliorum placita conculcant, ipsi vero plane pronuntiant, universa incomprehensa esse, et ve- ritati semper falsam quamdam imaginationem esse proximam. Quid igitur agam post tanti temporis ærumnas ? quo pacto tot opiniones ex animo meo effundam? Si enim nibil comprehendi potest, ve- Leg. Del. del. « Cave facias. Thom. Gale Enendes, sodes, NoLTE. - Lidem vocem suppeditant editio Basil. et duo codices mss. Legitur etiam in Oxon. codices cum Voss. Deerat in editis. nuit Thom. Gale. 6. Pherecydis et Leucippi, Democriti et Heracliti 6. ᾿Αλλὰ τί δὴ τὰ (34) πάθοιμ' ἄν; νευροκοποῦσι 7. Οὐκ ἀντιλέγω σοι, βέλτιστε ἀνδρῶν Ἐπίκουρο 7. De Cleanthe et de iis qui verum negant com- (33) Ἔτι γε. Legendum επί γε idem observat. (34) τι δή τα. Leg. δήτα. (35) Ζηλότυποι. Vat. et Angl. ζηλοτυπεί. Mallet (36) Ακίνητα. Idemn ἀεικίνητα, quod multo aptius. (57) Ανειμώ. Angl. ἀνιμῶν. Legendum ἀνιμῶ. (38) Τοίνυν. Hanc etiam vocem habent iidem (9) Κλιτόμαχος. Legendum Κλειτόμαχος admo-
PG 6:1176Τούτων τοίνυν τοσούτων ὄντων ἄλλο μοι πλῆθος ἀπὸ Λιβύης ἐπιρρεῖ, Καρνεάδης καὶ Κλειτόμαχος καὶ ὅσοι τούτων ὁμιληταὶ πάντα τὰ τῶν ἄλλων δόγματα καταπατοῦντες, αὐτοὶ δὲ ἀποφαινόμενοι διαρρήδην ἀκατάληπτα εἶναι τὰ πάντα καὶ ἀεὶ τῇ ἀληθείᾳ φαντασίαν [ἀεὶ] παρακεῖσθαι ψευδῆ. τί τοίνυν πάθω τοσούτῳ χρόνῳ ταλαιπωρήσας; πῶς δέ μου τῆς γνώμης ἐκχέω τὰ τοσαῦτα δόγματα; εἰ γὰρ μηδὲν εἴη καταληπτόν, ἀλήθεια μὲν ἐξ ἀνθρώπων οἴχεται, ἡ δὲ ὑμνουμένη φιλοσοφία σκιομαχεῖ μᾶλλον ἢ τὴν τῶν ὄντων ἐπιστήμην ἔχει. Ἄλλοι τοίνυν ἀπὸ τῆς παλαιᾶς φυλῆς Πυθαγόρας καὶ οἱ τούτου συμφυλέται σεμνοὶ καὶ σιωπηλοὶ παραδιδόασιν ἄλλα μοι δόγματα ὥσπερ μυστήρια, καὶ τοῦτο δὴ τὸ μέγα καὶ ἀπόρρητον [τό] αὐτὸς ἔφα·20 ἀρχὴ τῶν πάντων ἡ μονάς. ἐκ δὲ τῶν σχημάτων αὐτῆς καὶ ἐκ τῶν ἀριθμῶν τὰ στοιχεῖα γίνεται. καὶ τούτων ἑκάστου τὸν ἀριθμὸν καὶ τὸ σχῆμα καὶ τὸ μέτρον οὕτω πως ἀποφαίνεται· τὸ μὲν πῦρ ὑπὸ τεσσάρων καὶ εἴκοσι τριγώνων ὀρθογωνίων συμπληροῦται τέσσαρσιν ἰσοπλεύροις περιεχόμενον. ἕκαστον [δὲ] ἰσόπλευρον σύγκειται ἐκ τριγώνων ὀρθογωνίων ἕξ, ὅθεν δὴ καὶ πυραμίδι προσεικάζουσιν αὐτό.γνώμης στήσομαι, καὶ μηκέτι μοι μηδὲ εἷς λόγος ὀχλείτω. Α τοῖς δόγμασι, πλὴν ἔτι γε (33) τῆς Αριστοτέλους Β γάρ μου τὴν ψυχὴν ἀρχαιότεροι τούτων γέροντες Φερεκύδης μὲν ἀρχὰς εἶναι λέγων Ζῆνα, καὶ Χθονίην. καὶ Κρόνον· Ζῆνα μὲν τὸν αἰθέρα, Χθονίην δὲ τὴν γῆν, Κρόνον δὲ τὸν χρόνον. Ὁ μὲν αἰθὴρ τὸ ποιοῦν, ἡ δὲ γῆ τὸ πάσχον, ὁ δὲ χρόνος ἐν ᾧ τὰ γινόμενα. Ζηλότυποι (35) τοίνυν τῶν γερόντων πρὸς ἀλλήλους. Ταῦτα γάρ τοι πάντα ὁ Λεύκιππος λῆρον ἡγούμενος, ἀρχὰς εἶναί φησι τὰ ἄπειρα, καὶ ἀκίνητα (36), καὶ ἐλάχιστα· καὶ τὰ μὲν λεπτομερῆ, ἄνω χωρήσαντα, πῦρ καὶ ἀέρα γενέσθαι· τὰ δὲ παχυμερῆ, κάτω ὑπο- στάντα, ὕδωρ καὶ γῆν. Μέχρι ποῦ τὰ τοσαῦτα διδά- σκομαι, μηδὲν ἀληθὲς μανθάνων; Πλὴν εἰ μήτι γε Δημόκριτος ἀπαλλάξει με τῆς πλάνης, ἀποφαινόμε νος ἀρχὰς τὸ ὂν, καὶ τὸ μὴ ὄν· καὶ τὸ μὲν ὀν πλή ρες, τὸ δὲ μὴ ὂν κενόν· τὸ δὲ πλῆρες ἐν τῷ κενῷ τροπῇ, ἢ ρυθμῷ ποιεῖ τὰ πάντα· ἴσως ἂν πεισθείην τῷ καλῷ Δημοκρίτῳ, καὶ βουλοίμην ἂν σὺν αὐτῷ γελᾷν, εἰ μὴ μεταπείθοι μὲν Ἡράκλειτος, κλαίων ὁμοῦ καὶ λέγων· Ἀρχὴ τῶν ὅλων τὸ πῦρο δύο δὲ αὐτ τοῦ πάθη, ἀραιότης καὶ πυκνότης, ἡ μὲν ποιοῦσα, ἡ δὲ πάσχουσα· ἡ μὲν συγκρίνουσα, ἡ δὲ διακρίνουσα. Ἱκανῶς ἔχει μοι, κἂν ἤδη μεθύω ταῖς τοσαύταις ἀρ χαῖς. Αλλά με παρακαλεῖ κἀκεῖθεν Ἐπίκουρος, μη- δαμῶς ὑβρίσαι τὸ καλὸν αὐτοῦ δόγμα, τῶν ἀτόμων καὶ τοῦ κενοῦ· τῇ γὰρ τούτων συμπλοκή πολυτρόπω καὶ πολυσχηματίστῳ τὰ πάντα γίνεται καὶ φθεί ρεται. ἀλλ' ὁ Κλεάνθης, ἀπὸ τοῦ φρέατος επάρας τὴν κεφα λήν, καταγελᾷ σου τοῦ δόγματος, καὶ αὐτὸς ἀνει- μῶ (37) τὰς ἀληθεῖς ἀρχὰς, Θεὸν καὶ ὕλην· καὶ τὴν μὲν γῆν μεταβαλεῖν εἰς ὕδωρ, τὸ δὲ ὕδωρ εἰς ἀέρα, τὸν δὲ ἀέρα φέρεσθαι, τὸ δὲ πῦρ εἰς τὰ περίγεια χω ρεῖν, τὴν δὲ ψυχὴν δι᾿ ὅλου τοῦ κόσμου διήκειν, ἧς μέρος μετέχοντας ἡμᾶς ἐμψυχοῦσθαι. Τούτων τοί νυν (38) τοσούτων όντων, ἄλλο μοι πλῆθος ἀπὸ Λιβύης ἐπιῤῥεῖ, Καρνεάδης καὶ Κλιτόμαχος (39), καὶ ὅσοι μεταπείθοι με. • ζηλοτυπία. τούτων ὁμιληται, πάντα τὰ τῶν ἄλλων δόγματα και ταπατοῦντες, αὐτοὶ δὲ ἀποφαινόμενοι διαρρήδην ἀκα τάληπτα εἶναι τὰ πάντα, καὶ ἀεὶ τῇ ἀληθείᾳ φαντα σίαν ἀεὶ παρακεῖσθαι ψευδῆ. Τί τοίνυν πάθω τοσού τῷ χρόνῳ ταλαιπωρήσας; πῶς δέ μου τῆς γνώμης ἐκχέω τὰ τοσαῦτα δόγματα; Εἰ γὰρ μηδὲν εἴη κατα ληπτὸν, ἀλήθεια μὲν ἐξ ἀνθρώπων οίχεται, ἡ δὲ καὶ δὴ τῇ — ἀεί. › ἀρχάς HERMIE PIILOSOPHI rum enim mutua inter se mutatione omnia et oriri et interire. Defatigatus jam sum, sursum ac deor- sum opinionibus jactatus. Verum Aristotelis sen- tentiæ stabo, neque ulla amplius sententia tumultum mihi concitabit. - pugna. Sed quid agam ? nam senes his vetustio- res, animi mei nervos incidunt : Pherecydes, qui principia esse dixit, Jovem, Tellurem et Saturnum; Jovem ætherer, Tellurem terram, Saturnum tem- pus. Ac ætherem quidem producere, terram autem ferre; tempus vero esse, in quo fiant omnia. Al inter senes illos etiam est æmulatio. Etenim hæc omnia Leucippus nugas esse existimans, primordia esse dicit, infinita et immobilia et miuima : et sub- tilia quidem sursum elata, ignem et aerem feri; crassa autem infra subsistentia, aquam ac terram. Quousque tandem talia edoceor, veri tamen nibil addisco ? Nisi Democritus ab hoc errore ne liberet, demonstrans, initia esse id quod sit, et id quod non sit; ac id quod sit, esse plenum; quod vero non sit, esse vacuum; plenum autem in vacuo om- nia vel conversione, vel figura eficere. For- tassis autem bono Democrito assentirer, et una cum eo ridere vellem, nisi a sententia me deduce- ret Heraclitus simul et plorans, et dicens: Uni- versorum exordium est ignis; duæ autem ipsius affectiones, raritas et densitas, quarum altera facit, altera patitur; altera coagmentat, altera separat. Abunde jam satur sum, atque etiam tot principiis inebriatus. Sed et illinc Epicurus me adhortatur, ut nequaquam pulchram suam de atomis et de vacuo opinionem contumelia afficiam; nam horum mul- tiplici et multiformi complexione cuncta et oriri et interire. C prehendi. - Non contradico tibi, Epicure, vir opti- ne; sed Cleanthes, capite e puteo elato, sententiam tuam deridet. Itaque et ipse vera principia haurio, Deum nimirum et materiam ac statuo, terram in aquam migrare, aquam in aerem ; efferri aerem, ignem ad terræ proxima accedere; animum autem per totum mundum penetrare, cujus partem ali- quam nos adeptos animari. Cum autem horum tantus sit numerus, alia mihi multitudo ex Libya affluit, D Carneades et Clitomachus, eorumque sectatores, qui omnium aliorum placita conculcant, ipsi vero plane pronuntiant, universa incomprehensa esse, et ve- ritati semper falsam quamdam imaginationem esse proximam. Quid igitur agam post tanti temporis ærumnas ? quo pacto tot opiniones ex animo meo effundam? Si enim nibil comprehendi potest, ve- Leg. Del. del. « Cave facias. Thom. Gale Enendes, sodes, NoLTE. - Lidem vocem suppeditant editio Basil. et duo codices mss. Legitur etiam in Oxon. codices cum Voss. Deerat in editis. nuit Thom. Gale. 6. Pherecydis et Leucippi, Democriti et Heracliti 6. ᾿Αλλὰ τί δὴ τὰ (34) πάθοιμ' ἄν; νευροκοποῦσι 7. Οὐκ ἀντιλέγω σοι, βέλτιστε ἀνδρῶν Ἐπίκουρο 7. De Cleanthe et de iis qui verum negant com- (33) Ἔτι γε. Legendum επί γε idem observat. (34) τι δή τα. Leg. δήτα. (35) Ζηλότυποι. Vat. et Angl. ζηλοτυπεί. Mallet (36) Ακίνητα. Idemn ἀεικίνητα, quod multo aptius. (57) Ανειμώ. Angl. ἀνιμῶν. Legendum ἀνιμῶ. (38) Τοίνυν. Hanc etiam vocem habent iidem (9) Κλιτόμαχος. Legendum Κλειτόμαχος admo-
PG 6:1177ὁ δὲ ἀὴρ ὑπὸ τεσσαράκοντα ὀκτὼ τριγώνων συμπληροῦται περιεχόμενον ἰσοπλεύροις ὀκτώ. εἰκάζεται δὲ ὀκταέδρῳ, ὃ περιέχεται ὑπὸ ὀκτὼ τριγώνων ἰσοπλεύρων, ὧν ἕκαστον εἰς ἓξ ὀρθογώνια διαιρεῖται, ὥστε γίνεσθαι τεσσαράκοντα ὀκτὼ τὰ πάντα. τὸ δὲ ὕδωρ ὑπὸ ἑκατὸν εἴκοσι [τριγώνων συμπληροῦται, ἴσοις καὶ ἰσοπλεύροις εἴκοσι] περιεχόμενον, εἰκάζεται δὲ εἰκοσαέδρῳ, ὃ δὴ συνέστηκεν ἐξ ἴσων καὶ ἰσοπλεύρων τριγώνων εἴκοσι καὶ ἑκατόν. ὁ δὲ αἰθὴρ συμπληροῦται δώδεκα πενταγώνοις ἰσοπλεύροις καὶ ὅμοιός ἐστι δωδεκαέδρῳ. ἡ [δὲ] γῆ συμπληροῦται ἐκ τριγώνων μὲν ὀκτὼ καὶ τεσσαράκοντα περιέχεται δὲ καὶ τετραγώνοις ἰσοπλεύροις ἕξ. ἔστι δὲ ὁμοία κύβῳ. ὁ γὰρ κύβος ὑπὸ ἓξ τετραγώνων περιέχεται, ὧν ἕκαστον εἰς ὀκτὼ τρίγωνα [διαιρεῖται], ὥστε γίνεσθαι τὰ πάντα ὀκτὼ καὶ τεσσαράκοντα. Τὸν μὲν δὴ κόσμον ὁ Πυθαγόρας μετρεῖ. ἐγὼ δὲ πάλιν ἐνθέως γενόμενος τῆς μὲν οἰκίας καὶ πατρίδος καὶ τῆς γυναικὸς καὶ τῶν παιδίων καταφρονῶ καὶ τούτων οὐκέτι μοι μέλει. εἰς δὲ τὸν αἰθέρα αὐτὸν αὐτὸς ἀνέρχομαι καὶ τὸν πῆχυν παρὰ Πυθαγόρου λαβὼν μετρεῖν ἄρχομαι τὸ πῦρ.ὑμνουμένη φιλοσοφία σκιομαχεί μᾶλλον ἢ τὴν τῶν ὄντων ἐπιστήμην ἔχει. ρας καὶ οἱ τούτου συμφυλέται, σεμνοὶ καὶ σιωπηλοί, παραδιδόασιν ἄλλα μοι δόγματα, ὥσπερ μυστήρια, καὶ τοῦτο δὴ τὸ μέγα καὶ ἀποῤῥητον τὸ ΑΥΤΟΣ ΕΦΗ· Ἀρχὴ τῶν πάντων ἡ μονάς· ἐκ δὲ τῶν σχη- μάτων αὐτῆς καὶ ἐκ τῶν ἀριθμῶν τὰ στοιχεῖα γίνε ται. Καὶ τούτων ἑκάστου τὸν ἀριθμὸν, καὶ τὸ σχῆμα, καὶ τὸ μέτρον οὕτω πως ἀποφαίνεται· Τὸ μὲν πῦρ ὑπὸ τεσσάρων καὶ εἴκοσι τριγώνων ὀρθογωνίων συμ πληροῦται, τέσσαρσιν ἰσοπλεύροις περιεχόμενον. Έκαστον ισόπλευρον σύγκειται ἐκ τριγώνων ἕξ· ὅθεν δὴ καὶ πυραμίδι προσεικάζουσιν αὐτό. Ὁ δὲ ἀὴρ ὑπὸ τεσσαράκοντα ὀκτὼ τριγώνων συμπληροϋ- Β ται περιεχόμενον ἰσοπλεύροις οκτώ εικάζεται δὲ ὀκ τα έδρῳ, δ περιέχεται ὑπὸ ὀκτὼ τριγώνων Ισοπλεύ ρων, ὧν ἕκαστον εἰς ἐξ ὀρθογώνια διαιρεῖται, ὥστε γίνεσθαι τεσσαράκοντα ὀκτὼ τὰ πάντα. Τὸ δὲ ὕδωρ (40), ὑπὸ ἑκατὸν εἴκοσι περιεχόμενον· εἰκάζε- ται δὲ εἰκοσαέδρῳ, ὅ δὴ συνέστηκεν ἐξ ἴσων καὶ ἰσο πλεύρων τριγώνων εἴκοσι * ς' δὲ κρη'.... Ὁ δὲ αἰθὴρ συμπληρούται δώδεκα πενταγωνίοις ἰσοπλεύροις, καὶ ὅμοιός ἐστι δωδεκαέδρῳ. Η γῆ συμπληρούται ἐκ τριγώνων μὲν η' καὶ μ', περιέχεται δὲ καὶ τετραγώ- νοις ἰσοπλεύροις ἐξ· ἔστι δὲ ὁμοία κύβῳ. Ὁ γὰρ κύ- 6ος ὑπὸ ς' τετραγώνων περιέχεται, ὧν ἕκαστον εἰς δ' τρίγωνα· ὥστε γίνεται τὰ πάντα κδ'. Ἐγὼ δὲ, πάλιν ἔνθεος γενόμενος, τῆς μὲν οἰκίας καὶ πατρίδος, καὶ τῆς γυναικὸς, καὶ τῶν παιδίων κατα- φρονῶ, καὶ τούτων οὐκέτι μοι μέλει· εἰς δὲ τὸν αἰθέρα αὐτὸν αὐτὸς ἀνέρχομαι, καὶ τὸν πήχυν παρὰ Πυθα γύρου λαβών, μετρεῖν ἄρχομαι τὸ πῦρ. Οὐ γὰρ ἀπό- χρη μετρῶν ὁ Ζεύς· ἀλλ᾽ εἰ μὴ καὶ τὸ μέγα ζῶον, τὸ μέγα σῶμα, ἡ μεγάλη ψυχή, αὐτὸς εἰς τὸν οὐρανὸν ἀνέλθοιμι, καὶ μετρήσαιμι τὸν αἰθέρα, οίχεται ἡ τοῦ Διὸς ἀρχή. Επειδὰν δὲ (42) μετρήσω, καὶ ὁ Ζεὺς παρ' ἐμοῦ μάθῃ, πόσας γωνίας ἔχει τὸ πῦρ' πάλιν ἐξ οὐρανοῦ καταβαίνω, καὶ φαγὼν ἐλαίας καὶ σῦκα καὶ λάχανα, τὴν ταχίστην ἐπὶ τὸ ὕδωρ στέλλομαι, καὶ κατὰ πήχυν καὶ δάκτυλον καὶ ἡμιδάκτυλον μετρῶ τὴν ὑγρὰν οὐσίαν, καὶ τὸ βάθος αὐτῆς ἀναμετρώ, ἵνα καὶ τὸν Ποσειδώνα (43) διδάξω πόσης ἄρχει θαλάσσης. Τὸ δὲ ὕδωρ συμπληρούται ὑπὸ ἑκατὸν εἴκοσι τριγώνων, περιεχό- μενον ἴσοις καὶ ἰσοπλεύροις εἴκοσιν· εἰκάζεται δὲ εἰκο σπέδρῳ· δ δὴ συνέστηκεν ἐξ ἴσων καὶ ὀρθογωνίων τριγώνων ρκ.. Ὁ δὲ αἰθὴρ ὑπὸ ἑκατὸν εἴκοσι τριγώ των ορθογωνίων συμπληρούται, περιεχόμενον δώδεκα πενταγωνίοις ισοπλεύροις, καὶ ὅμοιός ἐστι δωδεκαέ ἔρα, δ δὲ συνέστηκεν ἐκ τῶν τριγώνων ἑκατὸν καὶ εἴκοσιν. Ἡ γῆ συμπληρούται ἐκ τριγώνων μὲν η' καὶ και με περιέχεται δὲ καὶ τετραγωνίοις ἰσοπλεύροις ἐξ· στι δὲ ὁμοία κύβω. Ὁ γὰρ κύβος ὑπὸ ς' τετραγώ νων περιέχεται,ὧν ἕκαστον εἰς η' τρίγωνα· ὥστε για νεται τὰ πάντα η' καὶ μ'. Κάτι ῃ IRRISIO GENTILIUM PHILOSOPHORUM. A ritas facessit ab hominibus, et celebrata philosophia umbras potius consectatur, quam rerum scientiam comprehensan habet. - vero alii ex antiqua tribu, Pythagoras et tribules ejus, graves et taciturni, alias mihi opiniones, quasi quædam mysteria tradunt, atque etiam illud magnum et arcanum, IPSE DIXIT : Omnium initium est unitas, e cujus figuris et numeris elementa fiunt. Atque eorum cujuslibet numerum, formam et mensuram ita demonstrat: Ignem quatuor et viginti triangulis rectangulis perfici, et quatuor æquis lateribus con- tineri. Unumquonque autem æquilaterum sex trian- gulis rectangulis constare; unde etiam eum pyra- midi assimilant. Aerem autem octo et quadraginta rectis triangulis impleri, et æqualibus lateribus octo contineri. Equiparari autem figuræ octonorum ses- suum, quæ octo triangulis æqualium laterum con- tineatur, quorum singula in sex rectos angulos dividantur. Itaque anguli oinnes fiunt octo et qua- draginta. Aquam autem centum et viginti contineri, el comparari figuræ viginti sessuum, quæ ex æqua- libus constat, et triangulis æquorum laterum sexies viginti . • Ætherem vero perfici duodecim quinquan- gulis æqualium laterun, 406et similem esse figura duodecim sessuum.Terrain compleri triangulis octo et quadraginta ; contineri autem sex triangulis æqua- lium laterum, et cubo similem esse. Cubum enim sex quadrangulis contineri, quorum singuli quatuor triangulos habeant ; ut summatim omnia fiant qu³- tnor et viginti. C huic aut similem modum restituantur : Αquam autem centum et viginti triangulis impleri, contineri autem æqualibus igitur Pythagoras ita metitur. Ego vero rursum numine allatus, domum, patriam, uxorem, liberos contemno, neque amplius curo; verum in ipsum ætherem ascendo, et cubito a Pythagora sumpto, ignem metiri incipio. Nec enim satis est metiri Jo- vem; sed nisi eliam ego magnum illud animal, magnum corpus, magnus animus, ipse in coelum venero, et dimetiar ætherem, interibit Jovis impe- rium. Ubi mensus fuero, et Jupiter ex me cogno- verit, quot angulos habeat ignis, rursus ex cœlo descendo; et olivas comedens, ficus ac olera, quamprimum ad aquam me confero, et per ulnam et digitum et semidigitum, humidam naturam melior et profunditatem ejus supputo, ut Neptunum quo- que doceam quantum sit mare, cui imperat. Nam et æqui lateris viginti, et comparari icosaedro, quod constat ex æqualibus et æquilateris triangulis centum et viginti. Ætherem vero perfici centum et viginti triangulis rectangulis; et contineri duodecim pentago- nis aquilaleris, ac similem esse dodecaedro, quod con- stat ex triangulis centum et viginti. Terram constare ex triangulis rectangulis octo et quadraginta, conti neri vero quadrangulis æquilateris sex, et assimilari cubo. Cubus enim sex quadrangulis comprehenditur quorum unumquodque dividitur in octo triangula, u! sint omnia simul quadraginta et octo. WORTH. et Voss. desumptus. Mox xalthy µ. y. cum Wolf. M 8. Pythagoras omnia ex numeris componit. — Jam 8. Αλλοι τοίνυν ἀπὸ τῆς παλαιᾶς φυλῆς, Πυθαγό 9. Τὸν μὲν δὴ (41) κόσμον ὁ Πυθαγόρας μετρεῖ. G 9. Absurda cupiditas mundi metiendi. - Mundum (40) Τὸ δὲ ὕδωρ. Mire mendosa hic omnia in (41) Τὸν μὲν δή. Angl. τὸν μὲν οὖν. (42) Ἐπειδὰν δέ. Angl. et Vat. ἐπειδὰν δὲ πάλιν (43) Τον Ποσειδώνα. Aruculus ex Vat. et Ottol
PG 6:1178οὐ γὰρ ἀπόχρη μετρῶν ὁ Ζεύς, ἀλλ’ [εἰ] μὴ καὶ τὸ μέγα ζῷον τὸ μέγα σῶμα ἡ μεγάλη ψυχὴ αὐτὸς εἰς τὸν οὐρανὸν ἀνέλθοιμι καὶ μετρήσαιμι τὸν αἰθέρα, οἴχεται ἡ τοῦ Διὸς ἀρχή. ἐπειδὰν δὲ μετρήσω καὶ ὁ Ζεὺς παρ’ ἐμοῦ μάθῃ, πόσας γωνίας ἔχει τὸ πῦρ, πάλιν ἐξ οὐρανοῦ καταβαίνω καὶ φαγὼν ἐλαίας καὶ σῦκα καὶ λάχανα τὴν ταχίστην ἐπὶ τὸ ὕδωρ στέλλομαι καὶ κατὰ πῆχυν καὶ δάκτυλον καὶ ἡμιδάκτυλον μετρῶ τὴν ὑγρὰν οὐσίαν καὶ τὸ βάθος αὐτῆς ἀναμετρῶ, ἵνα καὶ τὸν Ποσειδῶνα διδάξω, πόσης ἄρχει θαλάσσης. τὴν δὲ γῆν ἅπασαν ἡμέρᾳ μιᾷ περιέρχομαι συλλέγων αὐτῆς τὸν ἀριθμὸν καὶ τὸ μέτρον καὶ τὰ σχήματα. πέπεισμαι γὰρ ὅτι τοῦ κόσμου παντὸς οὐδὲ σπιθαμὴν παρήσω τοιοῦτος καὶ τηλικοῦτος ὤν. οἶδα δὲ ἐγὼ καὶ τῶν ἀστέρων τὸν ἀριθμὸν καὶ τῶν ἰχθύων καὶ τῶν θηρίων καὶ ζυγῷ τὸν κόσμον ἱστὰς εὐκόλως τὸν σταθμὸν αὐτοῦ δύναμαι μαθεῖν. Ἀμφὶ μὲν δὴ ταῦτα μέχρι νῦν ἐσπούδακεν ἡ ψυχή μου τῶν ὅλων ἄρχειν. προκύψας δέ μοί φησιν Ἐπίκουρος· σὺ μὲν δὴ κόσμον ἕνα μεμέτρηκας, ὦ φιλότης, εἰσὶ δὲ κόσμοι πολλοὶ καὶ ἄπειροι. πάλιν οὖν ἀναγκάζομαι μετρεῖν οὐρανοὺς ἄλλους αἰθέρας ἄλλους, καὶ τούτους πολλούς.ὑμνουμένη φιλοσοφία σκιομαχεί μᾶλλον ἢ τὴν τῶν ὄντων ἐπιστήμην ἔχει. ρας καὶ οἱ τούτου συμφυλέται, σεμνοὶ καὶ σιωπηλοί, παραδιδόασιν ἄλλα μοι δόγματα, ὥσπερ μυστήρια, καὶ τοῦτο δὴ τὸ μέγα καὶ ἀποῤῥητον τὸ ΑΥΤΟΣ ΕΦΗ· Ἀρχὴ τῶν πάντων ἡ μονάς· ἐκ δὲ τῶν σχη- μάτων αὐτῆς καὶ ἐκ τῶν ἀριθμῶν τὰ στοιχεῖα γίνε ται. Καὶ τούτων ἑκάστου τὸν ἀριθμὸν, καὶ τὸ σχῆμα, καὶ τὸ μέτρον οὕτω πως ἀποφαίνεται· Τὸ μὲν πῦρ ὑπὸ τεσσάρων καὶ εἴκοσι τριγώνων ὀρθογωνίων συμ πληροῦται, τέσσαρσιν ἰσοπλεύροις περιεχόμενον. Έκαστον ισόπλευρον σύγκειται ἐκ τριγώνων ἕξ· ὅθεν δὴ καὶ πυραμίδι προσεικάζουσιν αὐτό. Ὁ δὲ ἀὴρ ὑπὸ τεσσαράκοντα ὀκτὼ τριγώνων συμπληροϋ- Β ται περιεχόμενον ἰσοπλεύροις οκτώ εικάζεται δὲ ὀκ τα έδρῳ, δ περιέχεται ὑπὸ ὀκτὼ τριγώνων Ισοπλεύ ρων, ὧν ἕκαστον εἰς ἐξ ὀρθογώνια διαιρεῖται, ὥστε γίνεσθαι τεσσαράκοντα ὀκτὼ τὰ πάντα. Τὸ δὲ ὕδωρ (40), ὑπὸ ἑκατὸν εἴκοσι περιεχόμενον· εἰκάζε- ται δὲ εἰκοσαέδρῳ, ὅ δὴ συνέστηκεν ἐξ ἴσων καὶ ἰσο πλεύρων τριγώνων εἴκοσι * ς' δὲ κρη'.... Ὁ δὲ αἰθὴρ συμπληρούται δώδεκα πενταγωνίοις ἰσοπλεύροις, καὶ ὅμοιός ἐστι δωδεκαέδρῳ. Η γῆ συμπληρούται ἐκ τριγώνων μὲν η' καὶ μ', περιέχεται δὲ καὶ τετραγώ- νοις ἰσοπλεύροις ἐξ· ἔστι δὲ ὁμοία κύβῳ. Ὁ γὰρ κύ- 6ος ὑπὸ ς' τετραγώνων περιέχεται, ὧν ἕκαστον εἰς δ' τρίγωνα· ὥστε γίνεται τὰ πάντα κδ'. Ἐγὼ δὲ, πάλιν ἔνθεος γενόμενος, τῆς μὲν οἰκίας καὶ πατρίδος, καὶ τῆς γυναικὸς, καὶ τῶν παιδίων κατα- φρονῶ, καὶ τούτων οὐκέτι μοι μέλει· εἰς δὲ τὸν αἰθέρα αὐτὸν αὐτὸς ἀνέρχομαι, καὶ τὸν πήχυν παρὰ Πυθα γύρου λαβών, μετρεῖν ἄρχομαι τὸ πῦρ. Οὐ γὰρ ἀπό- χρη μετρῶν ὁ Ζεύς· ἀλλ᾽ εἰ μὴ καὶ τὸ μέγα ζῶον, τὸ μέγα σῶμα, ἡ μεγάλη ψυχή, αὐτὸς εἰς τὸν οὐρανὸν ἀνέλθοιμι, καὶ μετρήσαιμι τὸν αἰθέρα, οίχεται ἡ τοῦ Διὸς ἀρχή. Επειδὰν δὲ (42) μετρήσω, καὶ ὁ Ζεὺς παρ' ἐμοῦ μάθῃ, πόσας γωνίας ἔχει τὸ πῦρ' πάλιν ἐξ οὐρανοῦ καταβαίνω, καὶ φαγὼν ἐλαίας καὶ σῦκα καὶ λάχανα, τὴν ταχίστην ἐπὶ τὸ ὕδωρ στέλλομαι, καὶ κατὰ πήχυν καὶ δάκτυλον καὶ ἡμιδάκτυλον μετρῶ τὴν ὑγρὰν οὐσίαν, καὶ τὸ βάθος αὐτῆς ἀναμετρώ, ἵνα καὶ τὸν Ποσειδώνα (43) διδάξω πόσης ἄρχει θαλάσσης. Τὸ δὲ ὕδωρ συμπληρούται ὑπὸ ἑκατὸν εἴκοσι τριγώνων, περιεχό- μενον ἴσοις καὶ ἰσοπλεύροις εἴκοσιν· εἰκάζεται δὲ εἰκο σπέδρῳ· δ δὴ συνέστηκεν ἐξ ἴσων καὶ ὀρθογωνίων τριγώνων ρκ.. Ὁ δὲ αἰθὴρ ὑπὸ ἑκατὸν εἴκοσι τριγώ των ορθογωνίων συμπληρούται, περιεχόμενον δώδεκα πενταγωνίοις ισοπλεύροις, καὶ ὅμοιός ἐστι δωδεκαέ ἔρα, δ δὲ συνέστηκεν ἐκ τῶν τριγώνων ἑκατὸν καὶ εἴκοσιν. Ἡ γῆ συμπληρούται ἐκ τριγώνων μὲν η' καὶ και με περιέχεται δὲ καὶ τετραγωνίοις ἰσοπλεύροις ἐξ· στι δὲ ὁμοία κύβω. Ὁ γὰρ κύβος ὑπὸ ς' τετραγώ νων περιέχεται,ὧν ἕκαστον εἰς η' τρίγωνα· ὥστε για νεται τὰ πάντα η' καὶ μ'. Κάτι ῃ IRRISIO GENTILIUM PHILOSOPHORUM. A ritas facessit ab hominibus, et celebrata philosophia umbras potius consectatur, quam rerum scientiam comprehensan habet. - vero alii ex antiqua tribu, Pythagoras et tribules ejus, graves et taciturni, alias mihi opiniones, quasi quædam mysteria tradunt, atque etiam illud magnum et arcanum, IPSE DIXIT : Omnium initium est unitas, e cujus figuris et numeris elementa fiunt. Atque eorum cujuslibet numerum, formam et mensuram ita demonstrat: Ignem quatuor et viginti triangulis rectangulis perfici, et quatuor æquis lateribus con- tineri. Unumquonque autem æquilaterum sex trian- gulis rectangulis constare; unde etiam eum pyra- midi assimilant. Aerem autem octo et quadraginta rectis triangulis impleri, et æqualibus lateribus octo contineri. Equiparari autem figuræ octonorum ses- suum, quæ octo triangulis æqualium laterum con- tineatur, quorum singula in sex rectos angulos dividantur. Itaque anguli oinnes fiunt octo et qua- draginta. Aquam autem centum et viginti contineri, el comparari figuræ viginti sessuum, quæ ex æqua- libus constat, et triangulis æquorum laterum sexies viginti . • Ætherem vero perfici duodecim quinquan- gulis æqualium laterun, 406et similem esse figura duodecim sessuum.Terrain compleri triangulis octo et quadraginta ; contineri autem sex triangulis æqua- lium laterum, et cubo similem esse. Cubum enim sex quadrangulis contineri, quorum singuli quatuor triangulos habeant ; ut summatim omnia fiant qu³- tnor et viginti. C huic aut similem modum restituantur : Αquam autem centum et viginti triangulis impleri, contineri autem æqualibus igitur Pythagoras ita metitur. Ego vero rursum numine allatus, domum, patriam, uxorem, liberos contemno, neque amplius curo; verum in ipsum ætherem ascendo, et cubito a Pythagora sumpto, ignem metiri incipio. Nec enim satis est metiri Jo- vem; sed nisi eliam ego magnum illud animal, magnum corpus, magnus animus, ipse in coelum venero, et dimetiar ætherem, interibit Jovis impe- rium. Ubi mensus fuero, et Jupiter ex me cogno- verit, quot angulos habeat ignis, rursus ex cœlo descendo; et olivas comedens, ficus ac olera, quamprimum ad aquam me confero, et per ulnam et digitum et semidigitum, humidam naturam melior et profunditatem ejus supputo, ut Neptunum quo- que doceam quantum sit mare, cui imperat. Nam et æqui lateris viginti, et comparari icosaedro, quod constat ex æqualibus et æquilateris triangulis centum et viginti. Ætherem vero perfici centum et viginti triangulis rectangulis; et contineri duodecim pentago- nis aquilaleris, ac similem esse dodecaedro, quod con- stat ex triangulis centum et viginti. Terram constare ex triangulis rectangulis octo et quadraginta, conti neri vero quadrangulis æquilateris sex, et assimilari cubo. Cubus enim sex quadrangulis comprehenditur quorum unumquodque dividitur in octo triangula, u! sint omnia simul quadraginta et octo. WORTH. et Voss. desumptus. Mox xalthy µ. y. cum Wolf. M 8. Pythagoras omnia ex numeris componit. — Jam 8. Αλλοι τοίνυν ἀπὸ τῆς παλαιᾶς φυλῆς, Πυθαγό 9. Τὸν μὲν δὴ (41) κόσμον ὁ Πυθαγόρας μετρεῖ. G 9. Absurda cupiditas mundi metiendi. - Mundum (40) Τὸ δὲ ὕδωρ. Mire mendosa hic omnia in (41) Τὸν μὲν δή. Angl. τὸν μὲν οὖν. (42) Ἐπειδὰν δέ. Angl. et Vat. ἐπειδὰν δὲ πάλιν (43) Τον Ποσειδώνα. Aruculus ex Vat. et Ottol
PG 6:1179ἄγε δὴ μηκέτι μέλλων ἐπισιτισάμενος ὀλίγων ἡμερῶν εἰς τοὺς Ἐπικουρείους κόσμους ἀποδημήσω. τὰ μὲν οὖν πέρατα Τηθὺν καὶ Ὠκεανὸν εὐκόλως ὑπερίπταμαι. εἰσελθὼν δὲ εἰς κόσμον καινὸν [καὶ] ὥσπερ εἰς ἄλλην πόλιν μετρῶ τὰ πάντα ὀλίγαις ἡμέραις. κἀκεῖθεν ὑπερβαίνω πάλιν εἰς τρίτον κόσμον, εἶτα εἰς τέταρτον καὶ πέμπτον καὶ δέκατον καὶ ἑκατοστὸν καὶ χιλιοστὸν καὶ μέχρι ποῦ· ἤδη γάρ μοι σκότος ἀγνοίας ἀπαντᾷ καὶ ἀπάτη μέλαινα καὶ ἄπειρος πλάνη καὶ ἀτελὴς φαντασία καὶ ἀκατάληπτος ἄνοια. πλὴν τί μέλλω καὶ τὰς ἀτόμους αὐτὰς ἀριθμεῖν, ἐξ ὧν οἱ τοσοῦτοι κόσμοι γεγόνασιν, ἵνα μηδὲν ἀνεξέταστον παραλείπω μάλιστα τῶν οὕτως ἀναγκαίων καὶ ὠφελίμων, ἐξ ὧν οἶκος καὶ πόλις εὐδαιμονεῖ; Ταῦτα μὲν τοίνυν διεξῆλθον βουλόμενος δεῖξαι τὴν ἐν τοῖς δόγμασιν οὖσαν αὐτῶν ἐναντιότητα καὶ ὡς εἰς ἄπειρον αὐτοῖς καὶ ἀόριστον πρόεισιν ἡ ζήτησις τῶν πραγμάτων καὶ τὸ τέλος αὐτῶν ἀτέκμαρτον καὶ ἄχρηστον, ἔργῳ μηδενὶ προδήλῳ καὶ λόγῳ σαφεῖ βεβαιούμενον.Α Τὴν μὲν γῆν ἅπασαν ἡμέρᾳ μιᾷ (44) παρέρχομαι, συλλέγων αὐτῆς τὸν ἀριθμὸν καὶ τὸ μέτρον, καὶ τὰ σχήματα. Πέπεισμαι γὰρ, ὅτι τοῦ κόσμου πάντα (43) οὐδὲ σπιθαμὴν παρήσω, τοιοῦτος καὶ τηλικοῦτος ὤν. Οἶδα δὲ ἐγὼ καὶ τῶν ἀστέρων τὸν ἀριθμὸν, καὶ τῶν ἰχθύων, καὶ τῶν θηρίων, καὶ ζυγῷ τὸν κόσμον ἱστὰς, εὐκόλως τὸν σταθμὸν αὐτοῦ δύναμαι μαθεῖν. Αμφί μὲν δὴ ταῦτα μέχρι νῦν ἐσπούδασεν ἡ ψυχή μου, τῶν ὅλων ἄρχειν. δὴ (46) κόσμον ένα μεμέτρηκας, ὦ φιλότης (47)· εἰσὶ δὲ κόσμοι πολλοὶ καὶ ἄπειροι. Πάλιν οὖν ἀναγκάζο μαι εἰπεῖν οὐρανοὺς πολλοὺς, αιθέρας ἄλλους, καὶ τούτους πολλούς. "Αγε δὴ μηκέτι μέλλων, ἐπισιτιασά μενος (48)· ὀλίγων ἡμερῶν, εἰς τοὺς Ἐπικουρείους κόσμους ἀποδήμησον. Τὰ μὲν οὖν πέρατα Τηθὺν καὶ Ὠκεανὸν εὐκόλως ὑπερίπταμαι. Εἰσελθὼν δὲ εἰς κά σμον καινὸν, καὶ ὥσπερ εἰς ἄλλην πόλιν, μέτρῶ τὰ πάντα ὀλίγαις ἡμέραις. Κἀκεῖθεν ὑπερβαίνω πάλιν εἰς κόσμον (49)· εἶτα εἰς τέταρτον, καὶ πέμπτον, καὶ δέκατον, καὶ ἑκατοστὸν, καὶ χιλιοστὸν (50), καὶ μέσ χρι ποῦ; Ηδη γάρ μοι σκότος ἀγνοίας ἅπαντα, καὶ ἀπάτη μέλαινα, καὶ ἄπειρος πλάνη, καὶ ἀτελὴς φαν τασία, καὶ ἀκατάληπτος ἄγνοια· πλὴν εἰ μέλλων (51) κατὰ τὰς ἀτόμους αὐτὰς ἀριθμεῖν, ἐξ ὧν οἱ τοσοῦτοι κόσμοι γεγόνασιν, ἵνα μηδὲν ἀνεξέταστον παραλείπω μάλιστα τῶν οὕτω (59) ἀναγκαίων καὶ ὠφελίμων ἐξ ὧν οἶκος καὶ πόλις εὐδαιμονεῖ (53). Ταῦτα μὲν τοίνυν διεξῆλθον, βουλόμενος δεῖξαι τὴν ἐν τοῖς δόγμασιν οὖσαν αὐτῶν ἐναντιότητα, καὶ ὡς εἰς ἄπειρον αὐτοῖς καὶ ἀόριστον πρόεισιν ἡ ζήτησις τῶν πραγμάτων, καὶ τὸ τέλος αὐτῶν ἀτέκμαρτον, καὶ ἄχρηστον, ἔργῳ μη- δενὶ προδήλῳ καὶ λόγῳ σαφεῖ βεβαιούμενον. - Β Σὺ μὲν δή. σὺ δέ μοι. ὦ φιλότα. ὦ φιλότη. τισάμενος. κοσ. καὶ τὰς ἀτόμους και ὠφελ. HERMIÆ PHILOSOPHI IRRISIO GENTILIUM PIIILOS. torram quidem universam una die obeo, et nume- rum ejus colligo, et mensurani, et figuras. Persua- sum enim habeo, me ne dodrantem quidem totius mundi prætermissurum, cum talis et tantus sim. Præterea etiam stellarum numerum et piscium et bestiarum novi, et mundo in bilancem imposito, facile pondus ejus possum cognoscere. Hactenus quidem animus meus, his rebus intentus, totius uni- versitatis imperium affectat. C Prospiciens autem Epicurus, mihi ait : Tu qui- dem, amice, unum duntaxat mundum dimensus es, cum sint multi mundi et infiniti. Itaque denuo di- cere cogor multos coelos, alios ætheres, eosque mul- tos. Age vero non amplius morans comparato pau- corum dierum commeatu, Epicuri mundos pera- grato. Terminos igitur Tethyn et Oceanum facile transvolo. In novum autem mundum, et quasi in aliam civitatem ingressus, cuncta paucis diebus metior. Illinc iterum transcendo in tertium mun- dum; postea in quartum, et quintum, et decimum, et centesimum, et millesimum, et quo tandem us- que? Omnia enim jam ignorantiæ tenebræ sunt, et nigra fraus et infinitus error, et imperfecta cogi- tatio, et incomprehensa inscitia; nisi ipsas etiam atomos numerare velim, e quibus tot mundi orti sunt, ut nihil inexcussum prætermittam, præser- tim res tam necessarias et utiles, unde et domus et civitatis felicitas pendet. Hæc itaque enarravi, ut contrarietatem, quæ in eorum est opinionibus, pa- tefacerem, et inquisitionem rerum quam suscipiunt, in infinitum vagari, et nullo termino contineri, eorumque finem esse inexplicabilem atque inuti- lem; quippe qui nulla re evidenti, et oratione per- spicua confirmetur. ticani. Ducæus Aliæ editiones Cf. Dorville ad Charis. pag. 121. Voss., Wolf., Seiler. Parisiensibus. gendum esse admonuit eruditus Worth. et Voss. • ante abest ab edit, Wittenberg. 10. Προσκύψας δέ μοί φησιν Επίκουρος· Σὺ μὲν 10. Epicuri mundorum quam absurda peragratio. (44) Μιᾷ. Deerat in editionibus Parisiensibus. (45) Πάντα. Melius fortasse παντός. (47) 20 Her en Vat. où de atum ope codicis Va- (48) Επισιτιασάμενος. Codex Anglicanus επισι- (49) Εἰς κόσμον. Supplet τρίτον interpres : εἰς γι (50) Καὶ χιλιοστόν. Hæc deerant in editionibus (51) Μέλλων. Codex Angl. et Voss. μέλλω. Le- (32) Οὕτω. Duo nostri codices mss. οὕτως. Ita (53) Ita em. Wolf. pro vulgato εὐδαιμονα antea