PG 9:603ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΛΟΓΟΣ ΤΙΣ Ο ΣΩΙΖΟΜΕΝΟΣ ΠΛΟΥΣΙΟΣ Οἱ μὲν τοὺς ἐγκωμιαστικοὺς λόγους τοῖς πλουσίοις δωροφοροῦντες οὐ μόνον κόλακες καὶ ἀνελεύθεροι δικαίως ἂν ἔμοιγε κρίνεσθαι δοκοῖεν, ὡς ἐπὶ πολλῷ προσποιούμενοι χαρίσασθαι τὰ ἀχάριστα, ἀλλὰ καὶ ἀσεβεῖς καὶ ἐπίβουλοι· ἀσεβεῖς μὲν, ὅτι παρέντες αἰνεῖν καὶ δοξάζειν τὸν μόνον τέλειον καὶ ἀγαθὸν θεόν, ἐξ οὗ τὰ πάντα καὶ δι’ οὗ τὰ πάντα καὶ εἰς ὃν τὰ πάντα, περιάπτουσι το!!!!!!!!!!! τὸ γέρας ἀνθρώποις ἐνας!!!!!!!!!!!βίῳ κυλινδουμένοις !!!!!!! τὸ κεφάλαιον ὑποκείμενον τῇ κρίσει τοῦ θεοῦ·ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΛΟΓΟΣ ΤΙΣ Ο ΣΩΖΟΜΕΝΟΣ ΠΛΟΥΣΙΟΣ. ὦ διὰ τοῦ παιδός, Ρ. Α΄. Οἱ μὲν τοὺς ἐγκωμιαστικούς λόγους τοῖς πλου σίοις δωροφοροῦντες, οὐ μόνον κόλακες καὶ ἀνελεύ θεροι δικαίως ἂν ἔμοιγε κρίνεσθαι δοκοῖεν, ὡς ἐπὶ πολλῷ προσποιούμενοι χαρίσασθαι τὰ ἀχάριστα ἀλλὰ καὶ ἀσεβεῖς καὶ ἐπίβουλοι· ἀσεβεῖς μὲν, ὅτι παρέντες αἰνεῖν καὶ δοξάζειν τὸν μόνον τέλειον καὶ ἀγαθὸν Θεὸν, « ἐξ οὗ τὰ πάντα, καὶ δι' οὗ τὰ πάντα, καὶ εἰς ὃν τὰ πάντα, περιάπτουσι τὸ θεοπρεπέστα- το[ν] (11) γέρας (12) ἀνθρώποις ἐνα γεῖ καὶ βορδα ρώδει] βίῳ κυλινδομένοις, [τούτου ἕνεκα], τὸ κεφά λαιον, υποκειμένοις τῇ κρίσει τοῦ Θεοῦ· ἐπίβουλοι δὲ, ὅτι καὶ αὐτῆς τῆς περιουσίας καθ' αὐτὴν ἱκανῆς οὔσης χαυνῶσαι τὰς ψυχὰς τῶν κεκτημένων καὶ διαφθεῖραι καὶ ἀποστῆσαι τῆς ὁδοῦ, δι' ἧς ἐπιτυχεῖν CLEMENTIS ALEXANDRINI CLEMENTIS ALEXANDRINI LIBER QUIS DIVES SALVETUR. Cum Clementis Alexandrini egregius de Salvabilitate divitum libellus, qui per plura sæcula intercide- rat, et tandem Michaelis Geisleri opera sub Origenis nomine, alieno prorsus loco editus (nimirum ejus Commentario in prophetiam Jeremiæ), tanquam etiamnum ineditus, ad paucorum notitiam pervenerit : porro cum deinceps Auctario Græcorum Patrum Combefisiano insertus, inter scriptorum neotericorum quibuscum componebatur catervas, vel adhuc delituerit: rem non ingratam litteratis futuram speravi, si efficerem ut melioribus, hoc est. suis auspiciis tandem aliquando in publicum prodiret. Genuinum esse opus non tantum fidem faciunt scripti pondus et decor, sed et Eusebii Cæsariensis testimonium, qui in Historia sua ecclesiastica, librum sæpius laudat, et lib. III, cap. 23, exinde sulidas paginas de scripsit; quæ quidem in ms. Vaticano (cui unico exemplari, quantum adhuc novimus, opus hoc serra- tum debemus), mutilæ occurrebant, et ex Eusebio feliciter restituuntur. Mentio itidem tractatus hujus habetur in Hieronymi Catalogo; quinimo non solum eum laudat, sed ejusdem principium Bibliothecæ suæ inseruit Photius, cod. m. Unde nullus superest dubitandi locus de libelli auctore et statu. Interim non abnuerim ultimam periodum, etc., a librario adjectam, qui tractatuum hunc pro homi- lia Origeniana venditavit, et proinde solemni concionum clausula finiendum censuit. Talia passim inten- tasse hoc hominum genus, alibi a me, in opusculis Cypriano ascriptis, est observatum. Supervacuum fortasse non fuerit admonuisse in exemplari nonnullas fuisse lacunas, quæ lectori moram facturæ vide bantur, quas nos vocibus quam paucissimis interpositis supplevimus. Sed ne adjectitia genuinis commi- scerentur, quæcunque a nobis interpolata fuerunt, uncis inclusimus. FELL. * I. Qui encomiorum munera divilibus A tribuunt; ii vero mihi nedum adulatores et illibera- les merito habendi esse videntur, qui magno se gratificari simulent quorum nulla gratia; verum etiam impii ac insidiosi : impii quidem, quod, post- habitis Dei laudibus et gloria, qui unus perfectus ac bonus est, c ex quo omnia, et per quemn om- nia, et in quo omnia *, » [quem sibi ille honorem vindicat, hominibus tribuunt [piaculari et impura] vita volutantibus, [ipsis] proinde, in mercedem, judicio divino obnoxiis: insidiosi autem, quonianı cum et solæ opes sufficiant ad emolliendos corrum- pendosque locupletum animos, deque via per quam salus paratur, procul avocandos: illi contra etiam * ED. POTTER. • Rom. x1, 35. Implemlos addita. FELL. (11) Θεοπρεπέστατον. Hæc et quæ sequuntur uncis inclusa, ex conjectura ad hiatus codicis ms. (19) Γέρας. Τέρας, ms. ID.
ἐπίβουλοι δέ, ὅτι καὶ αὐτῆς τῆς περιουσίας καθ’ αὑτὴν ἱκανῆς οὔσης χαυνῶσαι τὰς ψυχὰς τῶν κεκτημένων καὶ διαφθεῖραι καὶ ἀποστῆσαι τῆς ὁδοῦ, δι’ ἧς ἐπιτυχεῖν ἔστι σωτηρίας, οἳ δὲ προσεκπλήσσουσι τὰς γνώμας τῶν πλουσίων ταῖς ἡδοναῖς τῶν ἀμέτρων ἐπαίνων ἐπαίροντες καὶ καθάπαξ τῶν ὅλων πραγμάτων πλὴν τοῦ πλούτου, δι’ ὃν θαυμάζονται, παρασκευάζοντες ὑπερφρονεῖν, τὸ δὴ τοῦ λόγου πῦρ ἐπὶ πῦρ μετοχετεύοντες, τύφῳ τῦφον ἐπαντλοῦντες καὶ ὄγκον πλούτῳ προσανατιθέντες βαρεῖ φύσει φορτίον βαρύτερον, οὗ μᾶλλον ἐχρῆν ἀφαιρεῖν καὶ περικόπτειν, ὡς σφαλεροῦ νοσήματος καὶ θανατηφόρου· τῷ γὰρ ὑψουμένῳ καὶ μεγαλυνομένῳ παραπέπηγεν ἀντίστροφος ἡ πρὸς τὸ ταπεινὸν μεταβολὴ καὶ πτῶσις, ὡς ὁ θεῖος διδάσκει λόγος. ἐμοὶ δὲ φαίνεται μακρῷ φιλανθρωπότερον εἶναι τοῦ θεραπεύειν !!!!!!!!!!!! τοὺς πλουτοῦντας !!!!!!!!!! ἐπὶ κακῷ τὸ συναίρεσθαι !!!!!!!!!! τὴν σωτηρίαν αὐτοῖς !!!!!!!!!!!!!!ΚΛΗΜΕΝΤΟΣ ΤΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΩΣ ΛΟΓΟΣ ΤΙΣ Ο ΣΩΖΟΜΕΝΟΣ ΠΛΟΥΣΙΟΣ. ὦ διὰ τοῦ παιδός, Ρ. Α΄. Οἱ μὲν τοὺς ἐγκωμιαστικούς λόγους τοῖς πλου σίοις δωροφοροῦντες, οὐ μόνον κόλακες καὶ ἀνελεύ θεροι δικαίως ἂν ἔμοιγε κρίνεσθαι δοκοῖεν, ὡς ἐπὶ πολλῷ προσποιούμενοι χαρίσασθαι τὰ ἀχάριστα ἀλλὰ καὶ ἀσεβεῖς καὶ ἐπίβουλοι· ἀσεβεῖς μὲν, ὅτι παρέντες αἰνεῖν καὶ δοξάζειν τὸν μόνον τέλειον καὶ ἀγαθὸν Θεὸν, « ἐξ οὗ τὰ πάντα, καὶ δι' οὗ τὰ πάντα, καὶ εἰς ὃν τὰ πάντα, περιάπτουσι τὸ θεοπρεπέστα- το[ν] (11) γέρας (12) ἀνθρώποις ἐνα γεῖ καὶ βορδα ρώδει] βίῳ κυλινδομένοις, [τούτου ἕνεκα], τὸ κεφά λαιον, υποκειμένοις τῇ κρίσει τοῦ Θεοῦ· ἐπίβουλοι δὲ, ὅτι καὶ αὐτῆς τῆς περιουσίας καθ' αὐτὴν ἱκανῆς οὔσης χαυνῶσαι τὰς ψυχὰς τῶν κεκτημένων καὶ διαφθεῖραι καὶ ἀποστῆσαι τῆς ὁδοῦ, δι' ἧς ἐπιτυχεῖν CLEMENTIS ALEXANDRINI CLEMENTIS ALEXANDRINI LIBER QUIS DIVES SALVETUR. Cum Clementis Alexandrini egregius de Salvabilitate divitum libellus, qui per plura sæcula intercide- rat, et tandem Michaelis Geisleri opera sub Origenis nomine, alieno prorsus loco editus (nimirum ejus Commentario in prophetiam Jeremiæ), tanquam etiamnum ineditus, ad paucorum notitiam pervenerit : porro cum deinceps Auctario Græcorum Patrum Combefisiano insertus, inter scriptorum neotericorum quibuscum componebatur catervas, vel adhuc delituerit: rem non ingratam litteratis futuram speravi, si efficerem ut melioribus, hoc est. suis auspiciis tandem aliquando in publicum prodiret. Genuinum esse opus non tantum fidem faciunt scripti pondus et decor, sed et Eusebii Cæsariensis testimonium, qui in Historia sua ecclesiastica, librum sæpius laudat, et lib. III, cap. 23, exinde sulidas paginas de scripsit; quæ quidem in ms. Vaticano (cui unico exemplari, quantum adhuc novimus, opus hoc serra- tum debemus), mutilæ occurrebant, et ex Eusebio feliciter restituuntur. Mentio itidem tractatus hujus habetur in Hieronymi Catalogo; quinimo non solum eum laudat, sed ejusdem principium Bibliothecæ suæ inseruit Photius, cod. m. Unde nullus superest dubitandi locus de libelli auctore et statu. Interim non abnuerim ultimam periodum, etc., a librario adjectam, qui tractatuum hunc pro homi- lia Origeniana venditavit, et proinde solemni concionum clausula finiendum censuit. Talia passim inten- tasse hoc hominum genus, alibi a me, in opusculis Cypriano ascriptis, est observatum. Supervacuum fortasse non fuerit admonuisse in exemplari nonnullas fuisse lacunas, quæ lectori moram facturæ vide bantur, quas nos vocibus quam paucissimis interpositis supplevimus. Sed ne adjectitia genuinis commi- scerentur, quæcunque a nobis interpolata fuerunt, uncis inclusimus. FELL. * I. Qui encomiorum munera divilibus A tribuunt; ii vero mihi nedum adulatores et illibera- les merito habendi esse videntur, qui magno se gratificari simulent quorum nulla gratia; verum etiam impii ac insidiosi : impii quidem, quod, post- habitis Dei laudibus et gloria, qui unus perfectus ac bonus est, c ex quo omnia, et per quemn om- nia, et in quo omnia *, » [quem sibi ille honorem vindicat, hominibus tribuunt [piaculari et impura] vita volutantibus, [ipsis] proinde, in mercedem, judicio divino obnoxiis: insidiosi autem, quonianı cum et solæ opes sufficiant ad emolliendos corrum- pendosque locupletum animos, deque via per quam salus paratur, procul avocandos: illi contra etiam * ED. POTTER. • Rom. x1, 35. Implemlos addita. FELL. (11) Θεοπρεπέστατον. Hæc et quæ sequuntur uncis inclusa, ex conjectura ad hiatus codicis ms. (19) Γέρας. Τέρας, ms. ID.
PG 9:605ἅπαντα τὸν δυνατὸν τρόπον, τοῦτο μὲν ἐξαιτουμένους παρὰ θεοῦ τοῦ βεβαίως καὶ ἡδέως τοῖς ἑαυτοῦ τέκνοις τὰ τοιαῦτα προϊεμένου, τοῦτο δὲ λόγῳ διὰ τῆς χάριτος τοῦ σωτῆρος ἰωμένους τὰς ψυχὰς αὐτῶν, φωτίζοντας καὶ προσάγοντας ἐπὶ τὴν τῆς ἀληθείας κτῆσιν, ἧς ὁ τυχὼν καὶ ἔργοις ἀγαθοῖς ἐλλαμπρυνόμενος μόνος τὸ βραβεῖον τῆς αἰωνίου ζωῆς ἀναιρήσεται. δεῖται δὲ καὶ ἡ εὐχὴ ψυχῆς εὐρώστου καὶ λιπαροῦς ἄχρι τῆς ἐσχάτης ἡμέρας τοῦ βίου συμμεμετρημένης καὶ [ἡ] πολιτεία διαθέσεως χρηστῆς καὶ μονίμου καὶ πάσαις ταῖς ἐντολαῖς τοῦ σωτῆρος ἐπεκτεινομένης. Κινδυνεύει δὲ οὐχ ἁπλοῦν τι εἶναι τὸ αἴτιον τοῦ τὴν σωτηρίαν χαλεπωτέραν τοῖς πλουτοῦσι δοκεῖν ἢ τοῖς ἀχρημάτοις τῶν ἀνθρώπων, ἀλλὰ ποικίλον.ἔστι σωτηρίας· οἱ δὲ προσεμπλήσσουσι, τὰς γνώμας τῶν πλουσίων ταῖς ἡδοναῖς τῶν ἀμέτρων ἐπαίνων ἐπαί ροντες· καὶ καθάπαξ τῶν ὅλων πραγμάτων πλὴν τοῦ πλούτου, δι᾿ ὃν θαυμάζονται, παρασκευάζοντες ὑπερ φρονεῖν· τὸ δὴ τοῦ λόγου, πῦρ ἐπὶ πῦρ μετοχετεύον- τες, τύφῳ τύφον ἐπαντλοῦντες καὶ ὄγκον πλούτῳ προσανατιθέντες, βάρει φύσει φορτίον βαρύτερον, οὗ μᾶλλον ἐχρῆν ἀφαιρεῖν καὶ περικόπτειν, ὡς σφα Ἱεροῦ νοσήματος καὶ θανατηφόρου. Τῷ γὰρ ὑψουμε νῳ καὶ μεγαλυνομένῳ ἀντίστροφος ἡ πρὸς τὸ ταπει νὸν μεταβολὴ καὶ πτῶσις, ὡς ὁ θεῖος διδάσκει λόγος. Ἐμοὶ δὲ φαίνεται μακρῷ φιλανθρωπότερον εἶναι τοῦ θεραπεύειν [ ἀνελευθέρως ] τοὺς πλουτούντας [καὶ προσεπαινεῖν] ἐπὶ κακῷ τὸ συναίρεσθαι [λόγοις, καὶ] τὴν σωτηρίαν αὐτοῖς [κατεργάζεσθαι] ἅπαντα τὸν δυνατὸν τρόπον· τοῦτο μὲν ἐξαιτουμένους παρὰ Θεοῦ, τοῦ βεβαίως καὶ ἡδέως τοῖς ἑαυτοῦ τέκνοις τὰ τοιαῦτα προϊεμένου· τοῦτο δὲ διὰ τῆς χάριτος (13) τοῦ Σωτῆρος Ιωμένους τὰς ψυχὰς αὐτῶν, φωτίζον- τας καὶ προσάγοντας ἐπὶ τὴν τῆς ἀληθείας κτῆσιν ἧς ὁ τυχὼν καὶ ἔργοις ἀγαθοῖς λαμπρυνόμενος, με νος οὗτος βραβεῖον τῆς αἰωνίου ζωῆς ἀναιρήσεται. Δεῖται δὲ καὶ ἡ εὐχὴ ψυχῆς εὐρώστου καὶ λιπαρᾶς, ἄχρι τῆς ἐσχάτης ἡμέρας τοῦ βίου συμμεμετρημένη· καὶ πολιτεία διαθέσεως χρηστῆς καὶ νομίμου, καὶ πάσαις ταῖς ἐντολαῖς τοῦ Σωτῆρος ἐπεκτεινομένης. Β'. Κινδυνεύει δὲ οὐχ ἁπλοῦν τι εἶναι τὸ αἴτιον τοῦ την σωτηρίαν χαλεπωτέραν τοῖς πλουτούσι δοκεῖν ἢ τοῖς ἀχρημάτοις τῶν ἀνθρώπων, ἀλλὰ ποικίλον. Οἱ μὲν γὰρ αὐτόθεν καὶ προχείρως ἀκούσαντες τῆς τοῦ Σωτῆρος φωνῆς, ὅτι < ῥᾷον κάμηλος διὰ τρυπήματος μα ίδος διεκδύσεται, ἢ πλούσιος εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, » ἀπογνόντες ἑαυτοὺς ὡς οὐ βιωσόμε- νοι, τῷ κόσμῳ πάντα χαριζόμενοι, καὶ τῆς ἐνταῦθα ζωῆς ὡς μόνης ἑαυτοῖς ὑπολειπομένης, εκκρεμα- σθέντες ἀπέστησαν πλέον τῆς ἐκεῖ ὁδοῦ, μηκέτι που λυπραγμονήσαντες, μήτε τίνας τοὺς πλουσίους ὁ Δεσπότης καὶ διδάσκαλος προσαγορεύει, μήτε όπως τὸ ἀδύνατον ἐν ἀνθρώπῳ Θεῷ (14) δυνατόν γίνεται. Αλλοι δὲ τοῦτο μὲν συνῆκαν ὀρθῶς καὶ προσηκόν τως, τῶν δὲ ἔργων τῶν εἰς τὴν σωτηρίαν ἀναφερόν των ολιγωρήσαντες, οὐ παρεσκευάσαντο τὴν δέουσαν παρασκευὴν εἰς τὸ τῶν ἐλπιζομένων τυχείν. Λέγω δὲ ταῦτα ἐκάτερα ἐπὶ τῶν πλουσίων, καὶ τῆς δυνάμεως τοῦ Σωτῆρος καὶ τῆς ἐπιφανοῦς σωτηρίας ᾔσθημεν νων· τῶν ἀνοήτων τῆς ἀληθείας ὀλίγον μο: μέλει. Γ. Χρὴ τοίνυν τοὺς φιλαλήθως καὶ φιλαδέλφως (δια- κειμένους) καὶ μήτε καταθρασυνομένους αὐθαδῶς τῶν πλουσίων κλητῶν, μήτε αὖ πάλιν υποπίπτοντας αύ τοῖς διὰ οἰκείαν φιλοκέρδειαν, πρῶτον μὲν αὐτῶν ἐξαιρεῖν τῷ λόγῳ τὴν κενὴν (15) ἀπόγνωσιν, καὶ δηλοῦν μετὰ τῆς δεούσης ἐξηγήσεως τῶν λογίων τοῦ Κυρίου, διότι οὐκ ἀποκέκοπται τέλεον αὐτοῖς ἡ κληρονομία τῆς * Ρ. LIBER QUIS DIVES SALVETUR. A stolidiores eficiunt, divitum mentes immodicarumn ED. POTTER. • Matth. xx!!!, 12. B C b laudum oblectationibus fastu efferentes, idque adeo præstantes, ut cætera omnia plane flocci pendant, præter divitias & ob quas in honore habentur; igui, ut dicitur, ignem addendo, fastumnque fastu cumulando, ac thesauris molem apponendo, gravi elemento gravius pondus, de quo potius auferen- dum erat et amputandum, ceu morbo periculoso ac letifero. Ei enim qui se extollit ac magnum facit, vicissim succedit tumentis animi in humile mutatio ac casus, uti docet sermo divinus : pro- piusque ad humanitatem existimo, quam palpare [illiberaliter divites [et laudibus evehere] pro co quod malefecerint, [monitis subvenire, et] salutem illis [procurare] quibus fieri potest mediis; nimi- rum Deum orando, qui res ejusmodi suis filiis fir- miter ac jucunde fruendas elargitur ; tum vero per gratiam Salvatoris eorum animis mederi, illumni- nando et ad capessendam veritatem nos eis duces offerendo : quam quisquis adeptus fuerit, bonisque operibus claruerit, solus vitæ æternæ bravium prz- mio reportabit. Enimvero oratio, quæ utique ad extremum spiritum durare debet, robustum ani- mum atque serenum: porro vitæ ratio ac disciplina, probam mentem, æquique ac{justi tenacem, et quæ ad omnia Salvatoris præcepta extendatur, postulat. II. Forte autem non unum quid simplex est quod facit, ut opulentorum salus difficilior appareat sa- lute egenorum, sed diversi generis hujus ratio exstiterit. Alii enim auditis raption et perfun- ctorie illis Domini Salvatoris: vocibus: Facilius est camelum per foramen acus transire, quain divitem intrare in regnum cœlorum b, › animum despondentes quasi vitam minime consecuturi, et tanquam præsens hæc vita sola illis reliqua sit, illius desiderio suspensi, longius a via quæ in coe lum ducit, diverterunt, ne pervestigantes quidem serioque pensantes quosnam Dominus et magister appellet divites, ac nec quomodo apud homines im- possibile Deo sit possibile. Alii vero, hoc quidem recte convenienterque intellexerunt; neglectis ta- men quæ ad salutem spectant, operibus, quantum par erat apparatum non fecerunt, ut eorum quæ in spe posita sunt, compotes efficerentur. Ambo hæc D dicta a me sunt de divitibus, quibus nota est et virtus Salvatoris et illustris salus ; de aliis parum curo, quibus ut intelligerent, veritatis radius non affulsit. III. Decet ergo ut qui veritatis fratrumque amore teneantur, quippe nec petulanter insurgunt in di- vites qui vocati sunt (i. e. Christiani) neque vero lucri proprii causa rursum illis assentantur; pri- mum quidem ex eorum animis verbi prædicatione eximant inanem metum; congruaque oraculorum Domini expositione liquido ostendant, × non om- Matth. xıx, 24. P. ED. POTTER. (15) Διὰ τῆς χάρ. Interponit ms., λέγω. FELL. (14) Θεῷ. 11. in ms. Ip. (15) Κενήν Καινήν, ms. FELL.
οἱ μὲν γὰρ αὐτόθεν καὶ προχείρως ἀκούσαντες τῆς τοῦ κυρίου φωνῆς, ὅτι ῥᾷον κάμηλος διὰ τρήματος ῥαφίδος διεκδύσεται ἢ πλούσιος εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, ἀπογνόντες ἑαυτοὺς ὡς οὐ βιωσόμενοι, τῷ κόσμῳ πάντα χαριζόμενοι καὶ τῆς ἐνταῦθα ζωῆς ὡς μόνης ἑαυτοῖς ὑπολειπομένης ἐκκρεμασθέντες ἀπέστησαν πλέον τῆς ἐκεῖ ὁδοῦ, μηκέτι πολυπραγμονήσαντες μήτε τίνας τοὺς πλουσίους ὁ δεσπότης καὶ διδάσκαλος προσαγορεύει μήτε ὅπως τὸ ἀδύνατον ἐν ἀνθρώποις δυνατὸν γίνεται. ἄλλοι δὲ τοῦτο μὲν συνῆκαν ὀρθῶς καὶ προσηκόντως, τῶν δὲ ἔργων τῶν εἰς τὴν σωτηρίαν ἀναφερόντων ὀλιγωρήσαντες οὐ παρεσκευάσαντο τὴν δέουσαν παρασκευὴν εἰς τὸ τῶν ἐλπιζομένων τυχεῖν. λέγω δὲ ταῦτα ἑκάτερα περὶ τῶν πλουσίων [τῶν] καὶ τῆς δυνάμεως τοῦ σωτῆρος καὶ τῆς ἐπιφανοῦς σωτηρίας ᾐσθημένων, τῶν δὲ ἀμυήτων τῆς ἀληθείας ὀλίγον μοι μέλει. Χρὴ τοίνυν τοὺς φιλαλήθως καὶ φιλαδέλφως !!!!!!!!!!!!!!!ἔστι σωτηρίας· οἱ δὲ προσεμπλήσσουσι, τὰς γνώμας τῶν πλουσίων ταῖς ἡδοναῖς τῶν ἀμέτρων ἐπαίνων ἐπαί ροντες· καὶ καθάπαξ τῶν ὅλων πραγμάτων πλὴν τοῦ πλούτου, δι᾿ ὃν θαυμάζονται, παρασκευάζοντες ὑπερ φρονεῖν· τὸ δὴ τοῦ λόγου, πῦρ ἐπὶ πῦρ μετοχετεύον- τες, τύφῳ τύφον ἐπαντλοῦντες καὶ ὄγκον πλούτῳ προσανατιθέντες, βάρει φύσει φορτίον βαρύτερον, οὗ μᾶλλον ἐχρῆν ἀφαιρεῖν καὶ περικόπτειν, ὡς σφα Ἱεροῦ νοσήματος καὶ θανατηφόρου. Τῷ γὰρ ὑψουμε νῳ καὶ μεγαλυνομένῳ ἀντίστροφος ἡ πρὸς τὸ ταπει νὸν μεταβολὴ καὶ πτῶσις, ὡς ὁ θεῖος διδάσκει λόγος. Ἐμοὶ δὲ φαίνεται μακρῷ φιλανθρωπότερον εἶναι τοῦ θεραπεύειν [ ἀνελευθέρως ] τοὺς πλουτούντας [καὶ προσεπαινεῖν] ἐπὶ κακῷ τὸ συναίρεσθαι [λόγοις, καὶ] τὴν σωτηρίαν αὐτοῖς [κατεργάζεσθαι] ἅπαντα τὸν δυνατὸν τρόπον· τοῦτο μὲν ἐξαιτουμένους παρὰ Θεοῦ, τοῦ βεβαίως καὶ ἡδέως τοῖς ἑαυτοῦ τέκνοις τὰ τοιαῦτα προϊεμένου· τοῦτο δὲ διὰ τῆς χάριτος (13) τοῦ Σωτῆρος Ιωμένους τὰς ψυχὰς αὐτῶν, φωτίζον- τας καὶ προσάγοντας ἐπὶ τὴν τῆς ἀληθείας κτῆσιν ἧς ὁ τυχὼν καὶ ἔργοις ἀγαθοῖς λαμπρυνόμενος, με νος οὗτος βραβεῖον τῆς αἰωνίου ζωῆς ἀναιρήσεται. Δεῖται δὲ καὶ ἡ εὐχὴ ψυχῆς εὐρώστου καὶ λιπαρᾶς, ἄχρι τῆς ἐσχάτης ἡμέρας τοῦ βίου συμμεμετρημένη· καὶ πολιτεία διαθέσεως χρηστῆς καὶ νομίμου, καὶ πάσαις ταῖς ἐντολαῖς τοῦ Σωτῆρος ἐπεκτεινομένης. Β'. Κινδυνεύει δὲ οὐχ ἁπλοῦν τι εἶναι τὸ αἴτιον τοῦ την σωτηρίαν χαλεπωτέραν τοῖς πλουτούσι δοκεῖν ἢ τοῖς ἀχρημάτοις τῶν ἀνθρώπων, ἀλλὰ ποικίλον. Οἱ μὲν γὰρ αὐτόθεν καὶ προχείρως ἀκούσαντες τῆς τοῦ Σωτῆρος φωνῆς, ὅτι < ῥᾷον κάμηλος διὰ τρυπήματος μα ίδος διεκδύσεται, ἢ πλούσιος εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, » ἀπογνόντες ἑαυτοὺς ὡς οὐ βιωσόμε- νοι, τῷ κόσμῳ πάντα χαριζόμενοι, καὶ τῆς ἐνταῦθα ζωῆς ὡς μόνης ἑαυτοῖς ὑπολειπομένης, εκκρεμα- σθέντες ἀπέστησαν πλέον τῆς ἐκεῖ ὁδοῦ, μηκέτι που λυπραγμονήσαντες, μήτε τίνας τοὺς πλουσίους ὁ Δεσπότης καὶ διδάσκαλος προσαγορεύει, μήτε όπως τὸ ἀδύνατον ἐν ἀνθρώπῳ Θεῷ (14) δυνατόν γίνεται. Αλλοι δὲ τοῦτο μὲν συνῆκαν ὀρθῶς καὶ προσηκόν τως, τῶν δὲ ἔργων τῶν εἰς τὴν σωτηρίαν ἀναφερόν των ολιγωρήσαντες, οὐ παρεσκευάσαντο τὴν δέουσαν παρασκευὴν εἰς τὸ τῶν ἐλπιζομένων τυχείν. Λέγω δὲ ταῦτα ἐκάτερα ἐπὶ τῶν πλουσίων, καὶ τῆς δυνάμεως τοῦ Σωτῆρος καὶ τῆς ἐπιφανοῦς σωτηρίας ᾔσθημεν νων· τῶν ἀνοήτων τῆς ἀληθείας ὀλίγον μο: μέλει. Γ. Χρὴ τοίνυν τοὺς φιλαλήθως καὶ φιλαδέλφως (δια- κειμένους) καὶ μήτε καταθρασυνομένους αὐθαδῶς τῶν πλουσίων κλητῶν, μήτε αὖ πάλιν υποπίπτοντας αύ τοῖς διὰ οἰκείαν φιλοκέρδειαν, πρῶτον μὲν αὐτῶν ἐξαιρεῖν τῷ λόγῳ τὴν κενὴν (15) ἀπόγνωσιν, καὶ δηλοῦν μετὰ τῆς δεούσης ἐξηγήσεως τῶν λογίων τοῦ Κυρίου, διότι οὐκ ἀποκέκοπται τέλεον αὐτοῖς ἡ κληρονομία τῆς * Ρ. LIBER QUIS DIVES SALVETUR. A stolidiores eficiunt, divitum mentes immodicarumn ED. POTTER. • Matth. xx!!!, 12. B C b laudum oblectationibus fastu efferentes, idque adeo præstantes, ut cætera omnia plane flocci pendant, præter divitias & ob quas in honore habentur; igui, ut dicitur, ignem addendo, fastumnque fastu cumulando, ac thesauris molem apponendo, gravi elemento gravius pondus, de quo potius auferen- dum erat et amputandum, ceu morbo periculoso ac letifero. Ei enim qui se extollit ac magnum facit, vicissim succedit tumentis animi in humile mutatio ac casus, uti docet sermo divinus : pro- piusque ad humanitatem existimo, quam palpare [illiberaliter divites [et laudibus evehere] pro co quod malefecerint, [monitis subvenire, et] salutem illis [procurare] quibus fieri potest mediis; nimi- rum Deum orando, qui res ejusmodi suis filiis fir- miter ac jucunde fruendas elargitur ; tum vero per gratiam Salvatoris eorum animis mederi, illumni- nando et ad capessendam veritatem nos eis duces offerendo : quam quisquis adeptus fuerit, bonisque operibus claruerit, solus vitæ æternæ bravium prz- mio reportabit. Enimvero oratio, quæ utique ad extremum spiritum durare debet, robustum ani- mum atque serenum: porro vitæ ratio ac disciplina, probam mentem, æquique ac{justi tenacem, et quæ ad omnia Salvatoris præcepta extendatur, postulat. II. Forte autem non unum quid simplex est quod facit, ut opulentorum salus difficilior appareat sa- lute egenorum, sed diversi generis hujus ratio exstiterit. Alii enim auditis raption et perfun- ctorie illis Domini Salvatoris: vocibus: Facilius est camelum per foramen acus transire, quain divitem intrare in regnum cœlorum b, › animum despondentes quasi vitam minime consecuturi, et tanquam præsens hæc vita sola illis reliqua sit, illius desiderio suspensi, longius a via quæ in coe lum ducit, diverterunt, ne pervestigantes quidem serioque pensantes quosnam Dominus et magister appellet divites, ac nec quomodo apud homines im- possibile Deo sit possibile. Alii vero, hoc quidem recte convenienterque intellexerunt; neglectis ta- men quæ ad salutem spectant, operibus, quantum par erat apparatum non fecerunt, ut eorum quæ in spe posita sunt, compotes efficerentur. Ambo hæc D dicta a me sunt de divitibus, quibus nota est et virtus Salvatoris et illustris salus ; de aliis parum curo, quibus ut intelligerent, veritatis radius non affulsit. III. Decet ergo ut qui veritatis fratrumque amore teneantur, quippe nec petulanter insurgunt in di- vites qui vocati sunt (i. e. Christiani) neque vero lucri proprii causa rursum illis assentantur; pri- mum quidem ex eorum animis verbi prædicatione eximant inanem metum; congruaque oraculorum Domini expositione liquido ostendant, × non om- Matth. xıx, 24. P. ED. POTTER. (15) Διὰ τῆς χάρ. Interponit ms., λέγω. FELL. (14) Θεῷ. 11. in ms. Ip. (15) Κενήν Καινήν, ms. FELL.
PG 9:607καὶ μήτε καταθρασυνομένους αὐθάδως τῶν πλουσίων κλητῶν μήτε αὖ πάλιν ὑποπίπτοντας αὐτοῖς διὰ οἰκείαν φιλοκέρδειαν, πρῶτον μὲν αὐτῶν ἐξαιρεῖν τῷ λόγῳ τὴν κενὴν ἀπόγνωσιν καὶ δηλοῦν μετὰ τῆς δεούσης ἐξηγήσεως τῶν λογίων τοῦ κυρίου διότι οὐκ ἀποκέκοπται τέλεον αὐτοῖς ἡ κληρονομία τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν, ἐὰν ὑπακούσωσι ταῖς ἐντολαῖς· εἶθ’ ὁπόταν μάθωσιν ὡς ἀδεὲς δεδίασι δέος καὶ ὅτι βουλομένους αὐτοὺς ὁ σωτὴρ ἀσμένως δέχεται, τότε καὶ προδεικνύναι καὶ μυσταγωγεῖν, ὅπως ἂν καὶ δι’ οἵων ἔργων τε καὶ διαθέσεων ἐπαύραιντο τῆς ἐλπίδος, ὡς οὔτ’ ἀμηχάνου καθεστώσης αὐτοῖς οὔτε τοὐναντίον εἰκῇ περιγινομένης. ἀλλ’ ὅνπερ τρόπον ἔχει τὸ τῶν ἀθλητῶν, ἵνα μικρὰ καὶ ἐπίκηρα μεγάλοις καὶ ἀφθάρτοις παραβάλωμεν, τουτὶ καὶ ἐφ’ ἑαυτοῦ ὁ κατὰ κόσμον πλουτῶν λογιζέσθω. καὶ γὰρ ἐκείνων ὁ μὲν ὅτι δυνήσεται νικᾶν καὶ στεφάνων τυγχάνειν ἀπελπίσας οὐδ’ ὅλως ἐπὶ τὴν ἄθλησιν ἀπεγράψατο, ὁ δὲ ταύτην μὲν ἐμβαλόμενος τῇ γνώμῃ τὴν ἐλπίδα, πόνους δὲ καὶ γυμνάσια καὶ τροφὰς μὴ προσιέμενος προσφόρους, ἀστεφάνωτος διεγένετο καὶ διήμαρτε τῶν ἐλπίδων.Α βασιλείας τῶν οὐρανῶν, ἐὰν ὑπακούσωσι ταῖς ἐν Αt Ρ. λαῖς· εἶθ᾽ ὑπομνημονεῦσαι (16) ὡς ἀδεὶς δεδίασι δέ καὶ ὅτι βουλομένους αὐτοὺς ὁ Σωτὴρ ἀσμένως δέ; ται· τότε καὶ προσδεικνύναι καὶ μυσταγωγεῖν ὅπ ἂν καὶ δι' οἴων ἔργων τε καὶ διαθέσεων επαίροιντο (1 τὰ τῆς ἐλπίδος, ὡς οὔτ᾽ ἀμηχάνου καθεστώσης αὐτο οὔτε τοὐναντίον εἰκή περιγινομένης· ἀλλ᾽ ὅνπερ το πον ἔχει τὸ τῶν ἀθλητῶν, ἵνα μικρὰ καὶ ἐπίκη μεγάλοις καὶ ἀφθάρτοις παραβάλωμεν, τουτὶ καὶ ἐ ἑαυτῷ ὁ κατὰ κόσμον πλουτῶν λογιζέσθω. Καὶ γι ἐκείνων ὁ μὲν ὅτι δυνήσεται νικᾶν, καὶ στεφάνι τυγχάνειν ἀπελπίσας, οὐδ᾽ ὅλως ἐπὶ τὴν ἄθλησ ἀπεγράψατο· ὁ δὲ ταύτην μὲν ἐμβαλόμενος τῇ γνώ μῃ τὴν ἐλπίδα, πόνους δὲ καὶ τροφὰς καὶ γυμνάσι μὴ προσιέμενος προσφόρους, ἀστεφάνωτος διεγένετο καὶ διήμαρτε τῶν ἐλπίδων. Οὕτω τις καὶ τὴν ἐπίγεια περιβεβλημένος περιβολήν, μήτε τὴν ἀρχὴν ἑαυτὸ ἄθλων τῶν Σωτῆρος ἐκκηρυσσέτω, πιστός γε ών, κα τὸ μεγαλεῖον συνορῶν τῆς τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίας μήτε μὴν αὖθις ανάσχητος καὶ ἀναγώνιστος μείνας ἀκονιτὶ κἀνιδρωτὶ τῶν στεφάνων τῆς ἀφθαρσίας ἐλπι ζέτω μεταλαβεῖν· ἀλλ᾽ αὐτὸν ὑποβαλέτω φέρων γυμ- ναστῇ (18) μὲν τῷ λόγῳ, ἀγωνοθέτῃ δὲ τῷ Χριστῷ· τροφὴ δὲ αὐτῷ καὶ ποτὸν γενέσθω τεταγμένον ἡ Και νὴ Διαθήκη τοῦ Κυρίου· γυμνάσια δὲ ἐντολαί, εὐσχει μοσύνη δὲ καὶ κόσμος αἱ καλαὶ διαθέσεις, ἀγάπη, πίστις, ἐλπὶς, γνῶσις ἀληθείας, [ἐπιείκεια,] πραότης, εὐσπλαγχνία, σεμνότης, ἵνα, ὅταν ἐσχάτῃ σάλπιγγι ὑποσημήνῃ τοῦ δρόμου καὶ τῆς ἐντεῦθεν ἐξόδου, και θάπερ ἐκ σταδίου τοῦ βίου μετ᾿ ἀγαθοῦ τοῦ συνειδό τος τῷ ἀθλοθέτῃ παραστῇ νικηφόρος, ώμολογημένως τῆς ἄνω πατρίδος ἄξιος, εἰς ἣν μετὰ στεφάνων καὶ κηρυγμάτων ἀγγελικῶν ἐπανέρχεται. Δ'. Δοίη τοίνυν ἡμῖν ὁ Σωτὴρ, ἐντεῦθεν αρξαμέν νοις τοῦ λόγου, τἀληθῆ καὶ τὰ πρέποντα καὶ τὰ σω- τήρια συμβαλέσθαι τοῖς ἀδελφοῖς, πρός τε τὴν ἐλπί - δα πρῶτον αὐτὴν, καὶ δεύτερον πρὸς τὴν τῆς ἐλπίδος προσαγωγήν. Ὁ δὴ χαρίζεται δεομένοις, καὶ αἰτοῦντας διδάσκει· λύει τε τὴν ἄγνοιαν, καὶ τὴν ἀπόγνωσιν ἀποσείεται, τοὺς αὐτοὺς πάλιν εἰσάγων λόγους περὶ τῶν πλουσίων ἑαυτῶν ἑρμηνέας γινομένους καὶ ἐξη- γητὰς ἀσφαλεῖς. Οὐδὲν γὰρ οἷον αὐτῶν αὖθις ἀκοῦ σαι τῶν ῥητῶν, ἅπερ ὑμᾶς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ἄχρι νῦν διετάρασσεν, ἀβασανίστως· καὶ διημαρτημένω; ὑπὸ νηπιότητος ἀκροωμένους· Ἐκπορευομένῳ αὐ τῷ εἰς ὁδὸν προσελθών τις εγονυπέτει, λέγων· Διδά σκαλε ἀγαθέ, τί ἀγαθὸν ποιήσω, ἵνα ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσω; Ὁ δὲ Ἰησοῦς λέγει· Τί με λέγεις αγα- θόν; οὐδεὶς ἀγαθὸς εἰ μὴ εἷς, ὁ Θεός. Τὰς ἐντολές οἶδας· Μὴ μοιχεύσῃς, μή φονεύσῃς, μὴ κλέψῃς, με ψευδομαρτυρήσῃς, μὴ ἀποστερήσῃς, τίμα τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα. Ὁ δὲ ἀποκριθεὶς λέγει αὐτῷ· Πάν- CLEMENTIS. ALEXANDRINI nino repulsos eos ab hæreditate regni calorum, si modo dicto audientes sint ut mandata exsequantur : deinde admoneant, timere eos ubi nullus timendi locus, eosque qui velint, Dominum placide susci- pere: tumque ad hæc ostendere et institutione cate- chelica docere par erit, qua nempe ratione quibusve operibus pariter affectibusque spes alatur, ut quæ nec illis omnino negata sit, nec rursus temere nul- loque hominis conatu obveniat. Sed sicut se in athletis res habet (ut parva et corruptibilia cum magnis et incorruptibilibus conferamus), ita quoque in ipso contingere cogitet qui sæculi opibus dives est. Etenim quicunque de victoria et corona despe raverit, is nec omnino ut in arenam descendat, no- men dederit; qui vero hanc ipse quidem animo spem conceperit, labores tamen et cibos et exerci- tationes in eam rem congruas non admittit, corona indonatus manet, ac spes illumn frustrata est. Sic et quisquis terrenis opibus affluit, caveat ne se ipse primum a Salvatoris certaminibus præmiisque ex- clusum ducat, modo Gdelis exsistat, ac divina boni- tatis magnitudinem intelligat; nec rursus nulla exercitatione nulloque certamine posito, citra pul- verem atque sudorem immortalitatis se corona do- nandum speret, sed se Verbo tradat ac rationi tan- quam palæstræ magistro, Christoque certaminum prasidi subjiciat. Cibus illi ac potus praestitutus, Novum Domini Testamentum ; exercitamenta, man- data; ornatus ac cultus, bonæ animi affectiones ac dotes; fides, spes, charitas, veri cognitio beni- guitas], lenitas, misericordia, castitas; ut cum no- vissima tuba ineundi cursus signum dederit atque hinc emigrandi velut stadio a, ex mortali hac vita, bona fretus conscientia, certaminum præsidi victor coronis, angelorumque præconio ac plausu donatus 3361V. Det igitur nobis Salvator, ut hinc ordientes sermonem, vera et convenientia, quæque ad fratrum salutem faciunt, conferamus; primum de spe ipsa, deinde iis quæ ad spem conducunt. Ille quidem in- digentibus largitur, docetque rogantes, porro igno- rantiam solvit, atque desperationem excutit; eos- dem rursus de divitibus sermones inducens, qui ipsi seipsos interpretantur tutoque exponant. Nihil enim sic juvet, ac ipsa rursus audire verba, quæ in Evan- geliis exposita, nec justo satis examine atque er- rore auditoribus præ infantia mentis accepta, ha- ctenus vos conturbarunt. Et cum exiret in viam, accedens quidam genu flectebat, dicens : Magister bone, quid faciam ut× vitam æternam possideam ? Jesus autem ait: Quid me dicis bonum ? nemo bo- nus nisi unus, Deus. Præcepta nosti : Ne adulteres, ue occidas, ne fureris, ne falsum testimonium di- xeris, ne fraudem feceris, honora patrem tuum et matrem tuam. ille respondens, ait illi : Hæc om - * ED. POTTER. • Cor. 1x, 24. FELL. B præsentetur, cœlesti palam dignus patria, in quam revertitur. D sequuntur ad rem agonisticam spectant. FELL. (16) Υπομνημονεύσαι. Υποκλυμάτωσιν, ms. (17) Ἐπαίροιντο. Επαίροντο της, τς. ID. (18) Γυμναστικῇ. Præcedentia, nec non et qua
οὕτως τις καὶ τὴν ἐπίγειον ταύτην περιβεβλημένος περιβολὴν μήτε τὴν ἀρχὴν ἑαυτὸν τῶν ἄθλων τοῦ σωτῆρος ἐκκηρυσσέτω, πιστός γε ὢν καὶ τὸ μεγαλεῖον συνορῶν τῆς τοῦ θεοῦ φιλανθρωπίας, μήτε μὴν αὖθις ἀνάσκητος καὶ ἀναγώνιστος μείνας ἀκονιτὶ κἀνιδρωτὶ τῶν στεφάνων τῆς ἀφθαρσίας ἐλπιζέτω μεταλαβεῖν· ἀλλ’ αὑτὸν ὑποβαλέτω φέρων γυμναστῇ μὲν τῷ λόγῳ, ἀγωνοθέτῃ δὲ τῷ Χριστῷ· τροφὴ δὲ αὐτῷ καὶ ποτὸν γενέσθω τεταγμένον ἡ καινὴ διαθήκη τοῦ κυρίου, γυμνάσια δὲ αἱ ἐντολαί, εὐσχημοσύνη δὲ καὶ κόσμος αἱ καλαὶ διαθέσεις, ἀγάπη, πίστις. ἐλπίς, γνῶσις ἀληθείας, !!!!!!!!!!, πραότης, εὐσπλαγχνία, σεμνότης, ἵν’, ὅταν [ἡ] ἐσχάτη σάλπιγξ ὑποσημήνῃ τοῦ δρόμου καὶ τῆς ἐντεῦθεν ἐξόδου καθάπερ ἐκ σταδίου τοῦ βίου, μετ’ ἀγαθοῦ τοῦ συνειδότος τῷ ἀθλοθέτῃ παραστῇ νικηφόρος, ὡμολογημένος τῆς ἄνω πατρίδος ἄξιος, εἰς ἣν μετὰ στεφάνων καὶ κηρυγμάτων ἀγγελικῶν ἐπανέρχεται. Δοίη τοίνυν ἡμῖν ὁ σωτὴρ ἐντεῦθεν ἀρξαμένοις τοῦ λόγου τἀληθῆ καὶ τὰ πρέποντα καὶ τὰ σωτήρια συμβαλέσθαι τοῖς ἀδελφοῖς πρός τε τὴν ἐλπίδα πρῶτον αὐτὴν καὶ δεύτερον πρὸς τὴν τῆς ἐλπίδος προσαγωγήν.Α βασιλείας τῶν οὐρανῶν, ἐὰν ὑπακούσωσι ταῖς ἐν Αt Ρ. λαῖς· εἶθ᾽ ὑπομνημονεῦσαι (16) ὡς ἀδεὶς δεδίασι δέ καὶ ὅτι βουλομένους αὐτοὺς ὁ Σωτὴρ ἀσμένως δέ; ται· τότε καὶ προσδεικνύναι καὶ μυσταγωγεῖν ὅπ ἂν καὶ δι' οἴων ἔργων τε καὶ διαθέσεων επαίροιντο (1 τὰ τῆς ἐλπίδος, ὡς οὔτ᾽ ἀμηχάνου καθεστώσης αὐτο οὔτε τοὐναντίον εἰκή περιγινομένης· ἀλλ᾽ ὅνπερ το πον ἔχει τὸ τῶν ἀθλητῶν, ἵνα μικρὰ καὶ ἐπίκη μεγάλοις καὶ ἀφθάρτοις παραβάλωμεν, τουτὶ καὶ ἐ ἑαυτῷ ὁ κατὰ κόσμον πλουτῶν λογιζέσθω. Καὶ γι ἐκείνων ὁ μὲν ὅτι δυνήσεται νικᾶν, καὶ στεφάνι τυγχάνειν ἀπελπίσας, οὐδ᾽ ὅλως ἐπὶ τὴν ἄθλησ ἀπεγράψατο· ὁ δὲ ταύτην μὲν ἐμβαλόμενος τῇ γνώ μῃ τὴν ἐλπίδα, πόνους δὲ καὶ τροφὰς καὶ γυμνάσι μὴ προσιέμενος προσφόρους, ἀστεφάνωτος διεγένετο καὶ διήμαρτε τῶν ἐλπίδων. Οὕτω τις καὶ τὴν ἐπίγεια περιβεβλημένος περιβολήν, μήτε τὴν ἀρχὴν ἑαυτὸ ἄθλων τῶν Σωτῆρος ἐκκηρυσσέτω, πιστός γε ών, κα τὸ μεγαλεῖον συνορῶν τῆς τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίας μήτε μὴν αὖθις ανάσχητος καὶ ἀναγώνιστος μείνας ἀκονιτὶ κἀνιδρωτὶ τῶν στεφάνων τῆς ἀφθαρσίας ἐλπι ζέτω μεταλαβεῖν· ἀλλ᾽ αὐτὸν ὑποβαλέτω φέρων γυμ- ναστῇ (18) μὲν τῷ λόγῳ, ἀγωνοθέτῃ δὲ τῷ Χριστῷ· τροφὴ δὲ αὐτῷ καὶ ποτὸν γενέσθω τεταγμένον ἡ Και νὴ Διαθήκη τοῦ Κυρίου· γυμνάσια δὲ ἐντολαί, εὐσχει μοσύνη δὲ καὶ κόσμος αἱ καλαὶ διαθέσεις, ἀγάπη, πίστις, ἐλπὶς, γνῶσις ἀληθείας, [ἐπιείκεια,] πραότης, εὐσπλαγχνία, σεμνότης, ἵνα, ὅταν ἐσχάτῃ σάλπιγγι ὑποσημήνῃ τοῦ δρόμου καὶ τῆς ἐντεῦθεν ἐξόδου, και θάπερ ἐκ σταδίου τοῦ βίου μετ᾿ ἀγαθοῦ τοῦ συνειδό τος τῷ ἀθλοθέτῃ παραστῇ νικηφόρος, ώμολογημένως τῆς ἄνω πατρίδος ἄξιος, εἰς ἣν μετὰ στεφάνων καὶ κηρυγμάτων ἀγγελικῶν ἐπανέρχεται. Δ'. Δοίη τοίνυν ἡμῖν ὁ Σωτὴρ, ἐντεῦθεν αρξαμέν νοις τοῦ λόγου, τἀληθῆ καὶ τὰ πρέποντα καὶ τὰ σω- τήρια συμβαλέσθαι τοῖς ἀδελφοῖς, πρός τε τὴν ἐλπί - δα πρῶτον αὐτὴν, καὶ δεύτερον πρὸς τὴν τῆς ἐλπίδος προσαγωγήν. Ὁ δὴ χαρίζεται δεομένοις, καὶ αἰτοῦντας διδάσκει· λύει τε τὴν ἄγνοιαν, καὶ τὴν ἀπόγνωσιν ἀποσείεται, τοὺς αὐτοὺς πάλιν εἰσάγων λόγους περὶ τῶν πλουσίων ἑαυτῶν ἑρμηνέας γινομένους καὶ ἐξη- γητὰς ἀσφαλεῖς. Οὐδὲν γὰρ οἷον αὐτῶν αὖθις ἀκοῦ σαι τῶν ῥητῶν, ἅπερ ὑμᾶς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ἄχρι νῦν διετάρασσεν, ἀβασανίστως· καὶ διημαρτημένω; ὑπὸ νηπιότητος ἀκροωμένους· Ἐκπορευομένῳ αὐ τῷ εἰς ὁδὸν προσελθών τις εγονυπέτει, λέγων· Διδά σκαλε ἀγαθέ, τί ἀγαθὸν ποιήσω, ἵνα ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσω; Ὁ δὲ Ἰησοῦς λέγει· Τί με λέγεις αγα- θόν; οὐδεὶς ἀγαθὸς εἰ μὴ εἷς, ὁ Θεός. Τὰς ἐντολές οἶδας· Μὴ μοιχεύσῃς, μή φονεύσῃς, μὴ κλέψῃς, με ψευδομαρτυρήσῃς, μὴ ἀποστερήσῃς, τίμα τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα. Ὁ δὲ ἀποκριθεὶς λέγει αὐτῷ· Πάν- CLEMENTIS. ALEXANDRINI nino repulsos eos ab hæreditate regni calorum, si modo dicto audientes sint ut mandata exsequantur : deinde admoneant, timere eos ubi nullus timendi locus, eosque qui velint, Dominum placide susci- pere: tumque ad hæc ostendere et institutione cate- chelica docere par erit, qua nempe ratione quibusve operibus pariter affectibusque spes alatur, ut quæ nec illis omnino negata sit, nec rursus temere nul- loque hominis conatu obveniat. Sed sicut se in athletis res habet (ut parva et corruptibilia cum magnis et incorruptibilibus conferamus), ita quoque in ipso contingere cogitet qui sæculi opibus dives est. Etenim quicunque de victoria et corona despe raverit, is nec omnino ut in arenam descendat, no- men dederit; qui vero hanc ipse quidem animo spem conceperit, labores tamen et cibos et exerci- tationes in eam rem congruas non admittit, corona indonatus manet, ac spes illumn frustrata est. Sic et quisquis terrenis opibus affluit, caveat ne se ipse primum a Salvatoris certaminibus præmiisque ex- clusum ducat, modo Gdelis exsistat, ac divina boni- tatis magnitudinem intelligat; nec rursus nulla exercitatione nulloque certamine posito, citra pul- verem atque sudorem immortalitatis se corona do- nandum speret, sed se Verbo tradat ac rationi tan- quam palæstræ magistro, Christoque certaminum prasidi subjiciat. Cibus illi ac potus praestitutus, Novum Domini Testamentum ; exercitamenta, man- data; ornatus ac cultus, bonæ animi affectiones ac dotes; fides, spes, charitas, veri cognitio beni- guitas], lenitas, misericordia, castitas; ut cum no- vissima tuba ineundi cursus signum dederit atque hinc emigrandi velut stadio a, ex mortali hac vita, bona fretus conscientia, certaminum præsidi victor coronis, angelorumque præconio ac plausu donatus 3361V. Det igitur nobis Salvator, ut hinc ordientes sermonem, vera et convenientia, quæque ad fratrum salutem faciunt, conferamus; primum de spe ipsa, deinde iis quæ ad spem conducunt. Ille quidem in- digentibus largitur, docetque rogantes, porro igno- rantiam solvit, atque desperationem excutit; eos- dem rursus de divitibus sermones inducens, qui ipsi seipsos interpretantur tutoque exponant. Nihil enim sic juvet, ac ipsa rursus audire verba, quæ in Evan- geliis exposita, nec justo satis examine atque er- rore auditoribus præ infantia mentis accepta, ha- ctenus vos conturbarunt. Et cum exiret in viam, accedens quidam genu flectebat, dicens : Magister bone, quid faciam ut× vitam æternam possideam ? Jesus autem ait: Quid me dicis bonum ? nemo bo- nus nisi unus, Deus. Præcepta nosti : Ne adulteres, ue occidas, ne fureris, ne falsum testimonium di- xeris, ne fraudem feceris, honora patrem tuum et matrem tuam. ille respondens, ait illi : Hæc om - * ED. POTTER. • Cor. 1x, 24. FELL. B præsentetur, cœlesti palam dignus patria, in quam revertitur. D sequuntur ad rem agonisticam spectant. FELL. (16) Υπομνημονεύσαι. Υποκλυμάτωσιν, ms. (17) Ἐπαίροιντο. Επαίροντο της, τς. ID. (18) Γυμναστικῇ. Præcedentia, nec non et qua
PG 9:609ὃ δὲ χαρίζεται δεομένοις καὶ αἰτοῦντας διδάσκει καὶ λύει τὴν ἄγνοιαν καὶ τὴν ἀπόγνωσιν ἀποσείεται, τοὺς αὐτοὺς πάλιν εἰσάγων λόγους περὶ τῶν πλουσίων, ἑαυτῶν ἑρμηνέας γινομένους καὶ ἐξηγητὰς ἀσφαλεῖς. οὐδὲν γὰρ οἷον αὐτῶν αὖθις ἀκοῦσαι τῶν ῥητῶν, ἅπερ ἡμᾶς ἐν τοῖς εὐαγγελίοις ἄχρι νῦν διετάρασσεν ἀβασανίστως καὶ διημαρτημένως ὑπὸ νηπιότητος ἀκροωμένους. ἐκπορευομένου αὐτοῦ εἰς ὁδὸν προσελθών τις ἐγονυπέτει λέγων· διδάσκαλε ἀγαθέ, τί ποιήσω, ἵνα ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσω; ὁ δὲ Ἰησοῦς λέγει· τί με ἀγαθὸν λέγεις; οὐδεὶς ἀγαθὸς εἰ μὴ εἷς ὁ θεός. τὰς ἐντολὰς οἶδας· μὴ μοιχεύσῃς, μὴ φονεύσῃς, μὴ κλέψῃς, μὴ ψευδομαρτυρήσῃς, τίμα τὸν πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα. ὃ δὲ ἀποκριθεὶς λέγει αὐτῷ· πάντα ταῦτα ἐφύλαξα [ἐκ νεότητός μου]. ὁ δὲ Ἰησοῦς ἐμβλέψας ἠγάπησεν αὐτὸν καὶ εἶπεν· ἕν σοι ὑστερεῖ· εἰ θέλεις τέλειος εἶναι, πώλησον ὅσα ἔχεις καὶ διάδος πτωχοῖς, καὶ ἕξεις θησαυρὸν ἐν οὐρανῷ, καὶ δεῦρο ἀκολούθει μοι. ὃ δὲ στυγνάσας ἐπὶ τῷ λόγῳ ἀπῆλθε λυπούμενος· ἦν γὰρ ἔχων χρήματα πολλὰ καὶ ἀγρούς. περιβλεψάμενος δὲ ὁ Ἰησοῦς λέγει τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ·τα ταῦτα ἐφύλαξα. Ὁ δὲ Ἰησοῦς ἐμβλέψας ηγάπησεν αὐτὸν καὶ εἶπεν· Εν σοι ὑστερεῖ· εἰ θέλεις τέλειος εἶναι, πώλησον ὅσα ἔχεις, καὶ διάδος πτωχοίς, καὶ ἕξεις θησαυρὸν ἐν οὐρανῷ· καὶ δεῦρο, ἀκολούθει μοι. Ὁ δὲ, στυγνάσας ἐπὶ τῷ λόγῳ, ἀπῆλθε λυπούμενος· ἦν γὰρ πλούσιος, ἔχων κτήματα πολλά. Περιβλεψά μενος δὲ ὁ Ἰησοῦς λέγει τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ· Πῶς δυσκόλως οἱ τὰ χρήματα ἔχοντες εἰσελεύσονται εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ! Οἱ δὲ μαθηταὶ ἐθαμβοῦντο ἐπὶ τοῖς λόγοις αὐτοῦ. Πάλιν δὲ ὁ Ἰησοῦς ἀποκριθεὶς λέγει αὐτοῖς· Τεκνία, πως δύσκολόν ἐστι τοὺς πεποι- θέτας ἐπὶ χρήμασιν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ εἰσελ θεῖν! Εὐκολώτερον διὰ τῆς τρυμαλιᾶς τῆς βελόνης κάμηλος εἰσελεύσεται ἢ πλούσιος εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. Οἱ δὲ περισσῶς ἐξεπλήσσοντο, καὶ ἔλεγον· Τις οὖν δύναται σωθῆναι ; Ὁ δὲ, ἐμβλέψας αὐτοῖς, εἶπεν· Ὅτι παρὰ ἀνθρώποις ἀδύνατον παρὰ Θεῷ δυνατόν πάν τα γὰρ δυνατά ἐστι παρὰ τῷ Θεῷ. Ηρξατο ο Πέτρος λέ γειν αὐτῷ· Ιδε, ἡμεῖς ἀφήκαμεν πάντα καὶ ἠκολουθή σαμέν σοι. Αποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς, λέγει· Ἀμὴν ὑμῖν λέγω, ὃς ἂν ἀφῇ τὰ ἴδια καὶ γονεῖς, καὶ ἀδελφοὺς, καὶ χρήματα ἕνεκεν ἐμοῦ καὶ ἕνεκεν τοῦ Εὐαγγελίου μου, ἀπολήψεται ἑκατομπλασίονα νῦν ἐν τῷ καιρῷ τούτῳ, ἀγροὺς καὶ χρήματα καὶ οἰκίας καὶ ἀδελφοὺς μετὰ διωγμῶν, ἐν δὲ τῷ ἐρχομένῳ ζωή ἐστιν αἰώνιος. Πολλοὶ δὲ ἔσονται πρῶτοι ἔσχατοι, καὶ οἱ ἔσχατοι πρώτοι. Η Β Ε. Ταῦτα μὲν ἐν τῷ κατὰ Μάρκον Εὐαγγελίῳ γέ- γραπται· καὶ ἐν τοῖς ἄλλοις δὲ πᾶσιν (19) ὁμολογου- μένως, ὀλίγον μὲν ἴσως ἑκασταχοῦ τῶν ῥημάτων ἐν αλλάσσει, πάντα δὲ τὴν αὐτὴν τῆς γνώμης συμφω νίαν ἐπιδείκνυται. Δεῖ δὲ, σαφῶς εἰδότας, ὡς οὐδὲν ἀνθρωπίνως ὁ Σωτὴρ, ἀλλὰ πάντα θείᾳ σοφίᾳ καὶ μυστικῇ διδάσκει τοὺς ἑαυτοῦ, μὴ σαρκίνως ἀκροᾶ- σθαι τῶν λεγομένων, ἀλλὰ τὸν ἐν αὐτοῖς κεκρυμμέ- των νοῦν μετὰ τῆς ἀξίας ζητήσεως καὶ συνέσεως ἐρευ- νὰν καὶ καταμανθάνειν. Καὶ γὰρ τὰ ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Κυρίου δοκοῦντα ἁπλῶσθαι πρὸς τοὺς μαθητὰς τῶν γνιγμένως ὑπειρημένων οὐδὲν ἧττονος, ἀλλὰ πλείονος ἔτι νῦν τῆς ἐπιστάσεως εὑρίσκεται δεόμενα διὰ τὴν ὑπερβάλλουσαν τῆς φρονήσεως ἐν αὐτοῖς ὑπερβολήν. Ὅπου δὲ καὶ τὰ νομιζόμενα ὑπ' αὐτοῦ διηνοίχθαι τοῖς ἔσω, καὶ αὐτοῖς τοῖς τῆς βασιλείας τέκνοις ὑπ' αὐτοῦ καλουμένοις, ἔτι χρήζει φροντίδος πλείονος, ἤπου γε τὰ δόξαντα μὲν ἁπλῶς ἐξενηνέχθαι, καὶ διὰ τοῦτο μηδὲ διηρωτημένα πρὸς τῶν ἀκουσάντων, εἰς ὅλον δὲ τὸ τέλος αὐτὸ τῆς σωτηρίας διαφερόντων, σκοπη- σομένων δὲ θαυμαστῷ καὶ ὑπερουρανίῳ διανοίας βά- θει, οὐκ ἐπιπολαίως δέχεσθαι ταῖς ἀκοαῖς προσῆκεν, ἀλλὰ καθιέντας τὸν νοῦν ἐπ᾿ αὐτὸ τὸ Πνεῦμα τοῦ Σωτῆρος καὶ τὸ τῆς γνώμης απόρρητον. Γ. Πρώτηται μὲν γὰρ ἡδέως ὁ Κύριος ἡμῶν καὶ Σωτὴρ ἐρώτημα καταλληλότατον αὐτῷ· ἡ ζωὴ περὶ ζωῆς, ὁ Σωτὴρ περὶ σωτηρίας, ὁ Διδάσκαλος περὶ 3. LIBER QUIS DIVES SALVETUR: A mia observavi. Jesus autem intuitus eum, dilexit eum, et dixit : Unum tibi deest. Si vis perfectus esse, vende quæcunque habes, et distribue paupe- ribus, et habebis thesaurum in cœlo; et veni, se- quere me. Qui contristatus in verbo, abiit meerens ; erat enim dives, habens multas possessiones. Et circumspiciens Jesus, ait discipulis suis : Quam dif ficile qui pecunias habent, in regnum Dei introi- bunt. Discipuli autem obstupescebant in verbis ejus. At Jesus rursus respondens, ait illis: Filioli, quam difficile est confidentes in pecuniis, introire in re- gnum Dei! Facilius est camelum per foramen acus ingredi, quam divitem intrare in regnum Dei. Qui magis admirabantur, atque dicebant : Et quis po- test salvus fieri? Et intuens illos Jesus ait: Apud homines impossibile est, sed non apud Deum, om- nia enim possibilia apud Deum. Cœpit et Petrus di- cere: Ecce nos dimisimus omnia, et secuti sumus te. Respondens Jesus, ait : Amen dico vobis, omnis qui sua reliquerit et parentes et fratres et pecunias propter me et propter Evangelium; centies tantum nunc in tempore hoc recipiet, agros et pecunias et domos et fratres cum persecutionibus, et in futuro vita æterna erit. Multi autem erunt primi novissi- mi, et novissimi primi «. » B C D V. Hæc quidem in Marci Evangelio scripta sunt; quin et in reliquis plane omnibus eadem habentur, ~ paucis forsitan per singulos verbis im mutatis, sed quæ eamdem ubique sententiam contineant. Decet autem nos qui aperte sciamus, nibil Salvatorem quasi humano more locutum esse, sed divina mysticaque sapientia suos cuncta docuisse; sermones hos non carnaliter audire, sed latentem in eis sensum digna investigatione mentisque solertia ac sagacitate per- quirere et addiscere. Nam cum et ipsa quoque quæ ab ipso Domino videntur discipulis fuisse exposita, non minori, sed majori etiamnum consideratione indigere noscantur, quam quæ obscurius ac velut ænigmate dicta sunt, ob profundissimam in eis altim tudinem sensuum ; cumque adeo etiam illa, quæ ab eo scholæ domesticis videntur explanata, ac iis, quos ab eo filios regni invenimus vocatos, majori adhuc opus habeant indagatione, quam quæ videntur sin- pliciter ab eo prolata, quæ proinde nemo auditorum interrogavit ut exponerentur, * pertinentia ad ipsun salutis finen, mirandoque ac supercalesti mentis consideranda profundo; non perfunctorie hæc auribus haurienda, sed ita ut ad ipsum Salva- toris Spiritum ac sententiæ arcanum animum de- mittamus. * P. ED. POTTER. • Marc. x, 17, 18, seqq. VI. Jucunda certe Domino nostro ac Salvatori oblata quæstio est, ipsi nimirum convenientissima. Nempe oblata quæstio Vitæ de vita, Salvatori de randas suscepit. FELL. (19) Πᾶσιν. Matthaeo nimirum et Marco ; nam Joannes res gestas ad historiæ modum minime enar
PG 9:611πῶς δυσκόλως οἱ τὰ χρήμα[τα] ἔχοντες εἰσελεύσονται εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ. οἱ δὲ μαθηταὶ ἐθαμβοῦντο ἐπὶ τοῖς λόγοις αὐτοῦ. πάλιν δὲ ὁ Ἰησοῦς ἀποκριθεὶς λέγει αὐτοῖς· τέκνα, πῶς δύσκολόν ἐστι τοὺς πεποιθότας ἐπὶ χρήμασιν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ εἰσελθεῖν· εὐκόλως διὰ τῆς τρυμαλιᾶς τῆς βελόνης κάμηλος εἰσελεύσεται ἢ πλούσιος εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ. οἳ δὲ περισσῶς ἐξεπλήσσοντο καὶ ἔλεγον· τίς οὖν δύναται σωθῆναι; ὃ δὲ ἐμβλέψας αὐτοῖς εἶπεν· ὅ τι παρὰ ἀνθρώποις ἀδύνατον, παρὰ θεῷ δυνατόν. ἤρξατο ὁ Πέτρος λέγειν αὐτῷ· ἴδε ἡμεῖς ἀφήκαμεν πάντα καὶ ἠκολουθήσαμέν σοι. ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς [λέγει]· ἀμὴν ὑμῖν λέγω, ὃς ἂν ἀφῇ τὰ ἴδια καὶ γονεῖς καὶ ἀδελφοὺς καὶ χρήματα ἕνεκεν ἐμοῦ καὶ ἕνεκεν τοῦ εὐαγγελίου, ἀπολήψεται ἑκατονταπλασίονα. νῦν ἐν τῷ καιρῷ τούτῳ ἀγροὺς καὶ χρήματα καὶ οἰκίας καὶ ἀδελφοὺς ἔχειν μετὰ διωγμῶν εἰς ποῦ; ἐν δὲ τῷ ἐρχομένῳ ζωή[ν] ἐστιν αἰώνιος. [ἐν δὲ] ἔσονται οἱ πρῶτοι ἔσχατοι καὶ οἱ ἔσχατοι πρῶτοι. Ταῦτα μὲν ἐν τῷ κατὰ Μᾶρκον εὐαγγελίῳ γέγραπται·περὶ τῆς ἀληθινῆς ἀθανασίας, ὁ Λόγος περὶ τοῦ Ια- τρὸς λόγου, ὁ Τέλειος περὶ τῆς τελείας ἀναπαύσεως, ὁ ᾿Αφθαρτος περὶ τῆς βεβαίας ἀφθαρσίας. Πρώτη ται περὶ τούτων περὶ ὧν καὶ κατελήλυθεν, ἃ παι- δεύει, ἃ διδάσκει, ἃ παρέχει, ἵνα δείξῃ τὴν τοῦ Εὐαγ γελίου ὑπόθεσιν, ὅτι δόσις ἐστὶν αιωνίου ζωής. Προεί- δε δὲ ὡς Θεὸς καὶ ἃ μέλλει διερωτηθήσεσθαι, καὶ & μέλλει τις αὐτῷ ἀποκρίνεσθαι. Τίς γὰρ καὶ μᾶλλον ἢ ὁ προφήτης προφητῶν, καὶ Κύριος παντὸς προφη τικοῦ πνεύματος; Κληθεὶς δὲ ἀγαθὸς, ἀπ' αὐτοῦ πρώτου τοῦ ῥήματος τούτου τὸ ἐνδόσιμον λαβών, εν τεῦθεν καὶ τῆς διδασκαλίας ἄρχεται, επιστρέφων τὸν μαθητὴν ἐπὶ τὸν Θεὸν τὸν ἀγαθὸν, καὶ πρῶτον καὶ μόνον ζωῆς αἰωνίου ταμίαν, ἣν ὁ Υἱὸς δίδωσιν ἡμῖν παρ' ἐκείνου λαβών. κεφαλαίου τῶν διδασκομένων δογμάτων, Αλήθεια Ρ. μ. Ζ΄. Οὐκοῦν τὸ μέγιστον καὶ κορυφαιότατον τῶν πρὸς τὴν ζωὴν μαθημάτων, ἀπὸ τῆς ἀρχῆς εὐθὺς ἐγκαταθέσθαι τῇ ψυχῇ δεῖ· γνῶναι τὸν Θεὸν τὸν αἰώ νιον, καὶ δοτῆρα αἰωνίων, καὶ πρῶτον, καὶ ὑπέρτα τον, καὶ ἕνα, καὶ ἀγαθὸν Θεὸν κτήσασθαι διὰ γνώ σεως καὶ καταλήψεως. Αὕτη γὰρ ἄτρεπτος καὶ ἀσά λευτος ἀρχὴ, καὶ κρηπὶς ζωῆς, ἐπιστήμη Θεοῦ τοῦ ὄντως ὄντος, καὶ τὰ ὄντα, τουτέστι τὰ αἰώνια, δωρου μένου· ἐξ οὗ καὶ τὸ εἶναι τοῖς ἄλλοις ὑπάρχει καὶ τὸ μείναι (20) λαβεῖν. Η μὲν γὰρ τούτου άγνοια θάνατός ἐστιν, ἡ δὲ ἐπίγνωσις αὐτοῦ καὶ οἰκείωσις, καὶ πρὸς αὐτὸν ἀγάπη καὶ ἐξομοίωσις, μόνη ζωή. Η΄. Τοῦτον οὖν πρῶτον ἐπιγνῶναι τῷ ζησομένῳ τὴν ὄντως ζωὴν παρακελεύεται, εὖν οὐδεὶς ἐπιγινώ σκει, εἰ μὴ ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψῃ. » Επειτα τὸ μέγεθος τοῦ Σωτῆρος μετ' ἐκεῖνον καὶ τὴν καινότητα τῆς χά ριτος μαθεῖν, ὅτι δὴ, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, ο ὁ νόμος διὰ Μωϋσέως ἐδόθη, ἡ χάρις καὶ ἡ ἀλήθεια δι᾽ Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐγένετο· » καὶ οὐκ ἴσα τὰ (21) διὰ δούλου πι- στοῦ διδόμενα τοῖς ὑπὸ τοῦ γνησίου Υἱοῦ δωρουμέν νοις. Εἰ γοῦν ἱκανὸς ἦν ὁ Μωϋσέως νόμος ζωὴν αἰώ νιον παρασχεῖν, μάτην μὲν ὁ Σωτὴρ αὐτὸς παραγίνε ται, καὶ πάσχει δι' ἡμᾶς ἀπὸ γενέσεως μέχρι τοῦ ση μείου τὴν ἀνθρωπότητα διατρέχων· μάτην (22) δὲ ὁ πάσας πεποιηκὼς ἐκ νεότητος τὰς νομίμους ἐντολὰς, παρὰ ἄλλου τει γονυπετῶν τὴν ἀθανασίαν. Οὐδὲ γὰρ πεπλήρωκε μόνον τὸν νόμον, ἀλλὰ καὶ εὐθὺς ἀπὸ πρώτης ηλικίας ἀρξάμενος. Ἐπεὶ καὶ τί μέγα ή ὑπέρλαμπρον γῆρας ἄγονον ἁμαρτημάτων ; ἀλλ' εξ τις ἐν σκιρτήματι νεοτησίῳ καὶ τῷ καύσωνι τῆς ἡλι κίας παρέχηται φρόνημα πεπανὸν, καὶ πρεσβύτερον τοῦ χρόνου, θαυμαστὸς οὗτος ἀγωνιστὴς καὶ διαπρε- πῆς, καὶ τὴν γνώμην πολιώτερος. Αλλ' ὅμως οὗτος ὁ τοιοῦτος ἀκριβῶς πέπεισται, διότι αὐτῷ πρὸς μὲν δικαιοσύνην οὐδὲν ἐνδεῖ, ζωῆς δὲ ὅλως προσδεῖ· διὸ αὐτὴν αἰτεῖ παρὰ τοῦ δοῦναι μόνου δυναμένου. Καὶ πρὸς μὲν τὸν νόμον άγει παρρησίαν, τοῦ Θεοῦ δὲ τὸν CLEMENTIS ALEXANDRINI salute, Magistro ac doctori de capite eorum quæ & dogmate tradebantur, Veritati de vera immortali- tate, Verbo de paterno verbo atque doctrina, Per- fecto de perfecta requie, Incorruptibili de firma in- corruptione. De illis oblata illi quæstio est, quorum etiam causa descenderat, quibus instituit, quæ do- cet, quæ præbet, ut ostendat Evangelii argumen- tum esse, ut vita æterna ipsa tribuatur. Præsciebat autem ut Deus, tum quæ interrogandus erat, tum quod responsum interrogans esset accepturus. Quis enim id potius fecerit quam propheta prophetarum, omnisque prophetici spiritus arbiter ac Dominus ? Vocatus autem bonus, a primo hoc verbo sumpta occasione inde etiam doctrinam auspicatur, con- vertens discipuli animum in Deum bonum, pri- mumque ac solum vitæ æternæ præbitorem, quam ab eo acceptam, nobis confert Filius. VII. Itaque maximum et præcipuum documento- rum ad vitam spectantium, ab initio statim animo inserendum est; ut Deus æternus esse ac æterno- rum dator, agnoscatur; primumque ac supremum, et unum ac bonum Deum, Deum nobis per scien- tiam et comprehensionem vindicemus. Hoc enim immobile inconcussumque principium et principale vilæ fulcimentum, Dei, qui est vere scientia, et qui ea quæ sunt (æterna scilicet) largitur; ex quo etiam aliis provenit, ut esse accipiant, eoque incolumia sint. Hujus quippe ignoratio mors est ; cognitio vero et necessitudo atque ad eum dilectio ductaque cum eo similitudo, sola vita exsistit. B C VIII. Hunc ergo primum agnoscendum ju- bet ei qui veram vitam sit acturus: « Quem nemo novit nisi Filius, et cui Filius revelaverit ª. › Exin- de cognoscenda est magnitudo Salvatoris post illum novaque gratia, quodque juxta Apostolum, • lex per Moysem data est; gratia et veritas per Jesum Christum facta est b; » nec paria sunt, quæ per servum fidelem data sunt, et quæ a vero filio donata sunt. Denique si Moysis lex sufficiens erat ut vitam præstaret © ; frustra nimirum Salvator ipse adveniret, nostrique causa pateretur, ab ortu nati- vitatis ad metam usque emenso humanæ vitæ curri culo. Frustra quoque, qui omnia legis mandata a juventute impleverat d, I ab alio, illi provolutus, immortalis vitæ exposceret præmia. Neque enim solum legem servaverat, sed et a prima ætate in eam rem incubuerat. Quid enim magni aut egregii est, senectus non ita delictorum ferax? sed si quis lasciviente juventa ac ætatis æstu maturum præ se sensum ferat, et quam pro temporis ratione senior appareat; hic plane admirandus ac præclarus pu- gil, et judicio canus. Hic tamen cum tantus esset, apprime noverat certusque erat, nihil sibi quidem ad justitiam deesse: omnino autem illi vita opus erat; idcirco præstari rogat ab eo, qui solus dare * ED. POTTER. Matth. xl, b Joan. I, D 17. c Gal. I, 21. a Marc. x, 20. Paris. (20) Μεῖναι. Forte μὴ εἶναι. FELL. (21) Ἴσα τά. Μs., εἰς τά. Ib. (22) Μάτην. Conf. Strom. vi, p. 747, edit
PG 9:613καὶ ἐν τοῖς ἄλλοις δὲ πᾶσιν [τοῖς] ἀνωμολογημένοις ὀλίγον μὲν ἴσως ἑκασταχοῦ τῶν ῥημάτων ἐναλλάσσει, πάντα δὲ τὴν αὐτὴν τῆς γνώμης συμφωνίαν ἐπιδείκνυται. δεῖ δὲ σαφῶς εἰδότας ὡς οὐδὲν ἀνθρωπίνως ὁ σωτήρ, ἀλλὰ πάντα θείᾳ σοφίᾳ καὶ μυστικῇ διδάσκει τοὺς ἑαυτοῦ, μὴ σαρκίνως ἀκροᾶσθαι τῶν λεγομένων, ἀλλὰ τὸν ἐν αὐτοῖς κεκρυμμένον νοῦν μετὰ τῆς ἀξίας ζητήσεως καὶ συνέσεως ἐρευνᾶν καὶ καταμανθάνειν. καὶ γὰρ τὰ ὑπ’ αὐτοῦ τοῦ κυρίου δοκοῦντα ἡπλῶσθαι πρὸς τοὺς μαθητὰς τῶν ᾐνιγμένως ὑπειρημένων οὐδὲν ἥττονος [ἔτι καὶ νῦν], ἀλλὰ πλείονος ἔτι καὶ νῦν τῆς ἐπιστάσεως εὑρίσκεται δεόμενα διὰ τὴν ὑπερβάλλουσαν τῆς φρονήσεως ἐν αὐτοῖς ὑπερβολήν.Υἱὸν ἱκετεύει. Ἐκ πίστεως εἰς πίστιν μετατάσσεται. Ως σφαλερῶς ἐν νόμῳ σαλεύων καὶ ἐπικινδύνως ντυλοχῶν, εἰς τὸν Σωτῆρα μεθορμίζεται. Θ. Ὁ γοῦν Ἰησοῦς οὐκ ἐλέγχει μὲν αὐτὸν, ὡς πάντα τὰ ἐκ νόμου μὴ πεπληρωκότα, ἀλλὰ καὶ ἀγα τῇ καὶ ὑπερασπάζεται τῆς ἐν οἷς ἔμαθεν εὐπειθείας· ἀτελῆ δὲ εἶναι φησὶν ὡς πρὸς τὴν αἰώνιον ζωήν, ώς οὐ τέλεια πεπληρωκότα· καὶ νόμου μὲν ἐργάτην, ἀρ- γὸν δὲ ζωῆς ἀληθινῆς. Καλὰ μὲν κἀκεῖνα· τίς δ᾽ οὐ φησιν; Η γὰρ ἐντολὴ ἁγία » ἄχρι παιδαγωγίας πως μετὰ φόβου καὶ προπαιδείας, ἐπὶ τὴν τοῦ Ἰη- σοῦ νομοθεσίαν τὴν ἄκραν καὶ χάριν προχωροῦσα· πλήρωμα δὲ νόμου Χριστὸς εἰς δικαιοσύνην παντὶ τῷ πιστεύοντι· οὐχὶ δὲ δούλους ποιῶν ὡς δοῦλος, ἀλλὰ καὶ υἱοὺς καὶ ἀδελφοὺς καὶ συγκληρονόμους τοὺς ἐπι τελοῦντας τὸ θέλημα τοῦ Πατρός. Β ο λειος ἦν· οὐδὲν γὰρ τελείου τελειότερον. Καὶ θείως τὰ, ο Εἰ θέλεις, ο τὸ αὐτεξούσιον τῆς προσδιαλεγο μένης αὐτῷ ψυχῆς ἐδήλωσεν· ἐπὶ τῷ ἀνθρώπῳ γὰρ ἦν ἡ αἴρεσις, ὡς ἐλευθέρῳ· ἐπὶ Θεῷ δὲ ἡ δόσις, ὡς Κυρίῳ. Δίδωσι δὲ βουλομένοις καὶ ὑπερσπουδακόσι καὶ δεομένοις, ἵν᾿ οὕτως ἴδιος αὐτῶν ἡ σωτηρία γέ- νῆται. Οὐ γὰρ ἀναγκάζει ὁ Θεὸς (βία γὰρ ἐχθρὸν Θεῷ), ἀλλὰ τοῖς ζητοῦσι πορίζει, καὶ τοῖς αἰτοῦσι παρέχει, καὶ τοῖς κρούουσιν ἀνοίγει. Εἰ θέλεις οὖν, εἰ ὄντως θέλεις, καὶ μὴ ἑαυτὸν ἐξαπατᾷς, κτῆσαι τὸ ἐνδέον. Εν σοι λείπει, τὸ ἓν τὸ μένον, τὸ ἀγαθὸν, τὸ ἤδη ὑπὲρ νόμον, ὅπερ νόμος οὐ δίδωσιν, ὅπερ νόμος οὐ χωρεῖ, ὁ τῶν ζώντων ἰδιόν ἐστιν. Αμέλει ὁ πάντα τὰ τοῦ νόμου πληρώσας ἐκ νεότητος καὶ τὰ ὑπέρογκα φρυαξάμενος, ἐν τοῦτο πραθῆναι τοῖς ὅλοις οὐ δεδύνη- ται, τὸ τοῦ Σωτῆρος ἐξαίρετον, ἵνα λάβη ζωὴν αἰών νιον, ἣν ἐπόθει· ἀλλὰ δυσχεράνας ἀπῆλθεν, ἀχθεσθεὶς τῷ παραγγέλματι τῆς ζωῆς, ὑπὲρ ἧς ἱκέτευεν. Οὐ γὰρ ἀληθῶς ζωὴν ἤθελεν, ὡς ἔφασκεν, ἀλλὰ δόξαν προαιρέσεως ἀγαθῆς μόνην περιεβάλλετο· καὶ περὶ πολλὰ μὲν οἷός τε ἦν ἀσχολεῖσθαι, τὸ δὲ ἕν, τὸ τῆς ζωῆς ἔργον ἀδύνατος καὶ ἀπρόθυμος καὶ ἀσθενής ἐκτελεῖν. Ὁποῖόν τι καὶ πρὸς τὴν Μάρθαν εἶπεν ὁ Σωτὴρ ἀσχολουμένην πολλὰ καὶ περιελκομένην καὶ παραστομένην διακονικῶς· τὴν δὲ ἀδελφὴν αἰτιωμέ νην, ὅτι τὸ ὑπηρετεῖν ἀπολιποῦσα, τοῖς ποσὶν αὐτοῦ παρακάθηται, μαθητικὴν ἄγουσα σχολήν· Σύ περὶ πολλὰ ταράσσῃ· Μαρία δὲ τὴν ἀγαθὴν μερίδα ἐξελέ- ξατο, καὶ οὐκ ἀφαιρεθήσεται ἀπ' αὐτῆς· κ οὕτω καὶ τοῦτον ἐκέλευε, τῆς πολυπραγμοσύνης ἀφειμένον, ἐνὶ προστετηκέναι καὶ προσκαθέζεσθαι τῇ χάριτι τοῦ ζωὴν αἰώνιον προτιθέντος. C13 LIBER QUIS DIVES SALVETUR. A possit. At quidem ad legem quod spectat, longe se cutus erat, Dei tamen Filio supplicat. Ex fide in fidem transfertur. Veluti qui non tuto in legis navi- gio jactaretur ac periculose stationem habuerat, ad Salvatorem transmittit. IX. At vero Jesus non illum redarguit, quod legis omnia non impleverit, quin etiam diligit, et quod iis, quibus fuerat institutus, strenue obsecutus sit, passis ulnis amplectitur, ad vitam tamen æternam quod attinet, imperfectum eum pronuntiat, quod ea quæ perfectionis sunt, non impleverit; ac legis quidem operarium dicit, verum in æternæ vitæ re- bus cessatorem. Bona quidem et illa; quis eat inf- tias? Nam mandatum sanctum › hactenus ut pedagogi cujusdam vice cum timore fungatur præ- viuque institutionis b, ad summum legis Jesu ver- ticem gratiamque viam sternens plenitudo vero legis Christus ad justitiam omni credenti © ; non qui ut servis servos faciat, sed et filios et fratres et cohæredes, Patris voluntatem facientes præstet. C a X. Si vis perfectus esse d., Nondum ergo per- fectus erat: perfecto namque nihil perfectius est. Ceterum præclare illud atque divine: • Si vis, ▸ colloquentis animæ liberam arbitrii facultatem østendit : in homine quippe, tanquam libero, libera erat voluntatis electio; in Deo autem dare, tanquam Domino atque arbitro. Dat autem volentibus et summo studio adnitentibus et orantibus, ut sic illorum propria exsistat salus. Neque enim Deus co- git (vis enim inimica est Deo), sed quærentibus tri- buit, et petentibus præbet, ac pulsantibus aperit ®. Si vis igitur, si vere vis, et teipsum non fallis, illud compara quo deficeris. Unum tibi deest; illud unum quod manet, quod bonum est, quod est jam supra legem, quod lex non dat, quod lex non ca - pit, quod viventium proprium est. Denique qui to- tam legem a juventute impleverat, et qui de se sic magna atque superba locutus erat, unum hoc omni- bus parare nequivit, quod Salvatoris singulare est, ut vitam æternam, cujus eum desiderium incesserat, arriperet: sed tristis abiit, vitæ mandato gra- vatus, cujus gratia supplicatum venerat. Non enim vere vitam ambiebat, ut verbis proferebat; sed bo- næ duntaxat voluntatis famam aucupabatur: D quidem circa multa sollicitus esse poterat, unum ac vero illul, opus illud salutis ut perficeret, non va- lebat; inque rem supinus et infirmus erat. Sicut enim Marthæ dixit Dominus, cum in multis esset sollicita et ministrandi cura distraheretur ac tur- baretur, sororique vitio daret quod, relicto mini- sterio, sederet ad pedes ejus, discipulæ otium captans: Tu erga multa turbaris: Maria autem optimam partem elegit, quæ non auferetur ab ea :) ita hanc quoque, negotiosa occupatione omissa, uni tantum adhærere jubet, ejusque assidere gratiæ, qui ipse vitam æternam proponeret. * P. ED. POTTER. • Hauth, vn, 7; Luc. x1, 9. • Rom. vii. 12. f Luc. x, 41. b Gal. 111, 24. e Rom. x, 4. a Matth. xix, 21. 1. Εἰ θέλεις τέλειος γενέσθαι· οὐκ ἄρα πω τέ
PG 9:615ὅπου δὲ καὶ τὰ νομιζόμενα ὑπ’ αὐτοῦ διοῖχθαι τοῖς ἔσω καὶ αὐτοῖς τοῖς τῆς βασιλείας τέκνοις ὑπ’ αὐτοῦ καλουμένοις ἔτι χρῄζει φροντίδος πλείονος, ἦ πού γε τὰ δόξαντα μὲν ἁπλῶς ἐξενηνέχθαι καὶ διὰ τοῦτο μηδὲ διηρωτημένα πρὸς τῶν ἀκουσάντων, εἰς ὅλον δὲ τὸ τέλος αὐτὸ τῆς σωτηρίας διαφέροντα, ἐσκεπασμένα δὲ θαυμαστῷ καὶ ὑπερουρανίῳ διανοίας βάθει, οὐκ ἐπιπολαίως δέχεσθαι ταῖς ἀκοαῖς προσῆκεν, ἀλλὰ καθιέντας τὸν νοῦν ἐπ’ αὐτὸ τὸ πνεῦμα τοῦ σωτῆρος καὶ τὸ τῆς γνώμης ἀπόρρητον. Ἠρώτηται μὲν γὰρ ἡδέως ὁ κύριος ἡμῶν καὶ σωτὴρ ἐρώτημα καταλληλότατον αὐτῷ, ἡ ζωὴ περὶ ζωῆς, ὁ σωτὴρ περὶ σωτηρίας, ὁ διδάσκαλος περὶ κεφαλαίου [οὐ] τῶν διδασκομένων δογμάτων. [ἡ] ἀλήθεια περὶ τῆς ἀληθινῆς ἀθανασίας, ὁ λόγος περὶ τοῦ πατρῴου λόγου, ὁ τέλειος περὶ τῆς τελείας ἀναπαύσεως, ὁ ἄφθαρτος περὶ τῆς βεβαίας ἀφθαρσίας. ἠρώτηται περὶ τούτων ὑπὲρ ὧν καὶ κατελήλυθεν. ἃ παιδεύει, ἃ διδάσκει, ἃ παρέχει, ἵνα δείξῃ τὴν τοῦ εὐαγγελίου ὑπόθεσιν, ὅτι δόσις ἐστὶν αἰωνίου ζωῆς. πρόοιδε δὲ ὡς θεὸς καὶ ἃ μέλλει διερωτηθήσεσθαι καὶ ἃ μέλλει τις αὐτῷ ἀποκρίνεσθαι.ΙΑ'. Τί τοίνυν ἦν τὸ προτρεψάμενον αὐτὸν εἰ γὴν, καὶ ποιῆσαν ἀπαυτομολῆσαι τοῦ διδασκ τῆς ἱκεσίας, τῆς ἐλπίδος, τῆς ζωῆς, τῶν προπε μένων ; « Πώλησον τὰ ὑπάρχοντά σου.» Τί δὲ ἐστιν; Οὐχ & προχείρως δέχονταί τινες, τὴν ἱ χουσαν οὐσίαν ἀποῤῥίψαι προστάσσει καὶ ἀποσ ἀπὸ τῶν χρημάτων· ἀλλὰ τὰ δόγματα περὶ χρ των ἐξορίσαι τῆς ψυχῆς, τὴν περὶ αὐτὰ πτοία νόσον, τὰς μερίμνας, τὰς ἀκάνθας τοῦ βίου, ο σπέρμα τῆς ζωῆς συμπνίγουσιν. Οὔτε γὰρ καὶ ζηλωτὸν τὸ τηνάλλως ἀπορεῖν χρημάτων με λόγῳ ζωῆς· οὕτω μὲν γὰρ ἦσαν οἱ μηδὲν ἔχε μηδαμή, ἀλλὰ ἔρημοι καὶ μεταῖται τῶν ἐφ' ἡμέ οἱ κατὰ τὰς ὁδοὺς ἑῤῥιμμένοι πτωχοί, ἀγνοοῦντε Θεὸν καὶ δικαιοσύνην Θεοῦ, κατ' αὐτὸ μόνον τὸ ἄκ ἀπορεῖν καὶ ἀμηχανεῖν βίου καὶ τῶν ἐλαχί σπανίζειν μακαριώτατοι καὶ θεοφιλέστατοι, καὶ νοι ζωὴν ἔχοντες αἰώνιον. Οὔτε καινὸν τὸ ἀπείπαι πλοῦτον καὶ χαρίσασθαι πτωχοῖς ἢ πένησιν, δ πο πρὸ τῆς τοῦ Σωτῆρος καθόδου πεποιήκασιν, οἱ τῆς εἰς λόγους σχολῆς καὶ νεκρᾶς σοφίας ἕνεκεν δὲ φήμης κενῆς καὶ κενοδοξίας, Αναξαγόραι Δημόκριτοι καὶ Κράτητες. μ ΙΒ'. Τί οὖν ὡς καινὸν, ἴδιον Θεοῦ παραγγέλλει μόνον ζωοποιόν, ὅ τοὺς προτέρους οὐκ ἔσωσε; Τί Εξαίρετόν τι ἡ καινή κτίσις, ὁ Υἱὸς Θεοῦ μηνύει διδάσκει; Οὐ τὸ φαινόμενον, ὅπερ ἄλλοι πεποιήκα παρεγγυᾷ, ἀλλ᾽ ἕτερόν τι διὰ τοῦτο σημαινόμε μείζον καὶ θειότερον καὶ τελειότερον, τὸ τὴν ψυχ αὐτὴν καὶ τὴν διάθεσιν γυμνῶσαι τῶν ἀπὸ τῶν τι θῶν καὶ πρόῤῥιζα τὰ ἀλλότρια τῆς γνώμης έκτεμι καὶ ἐκβαλεῖν. Τοῦτο γὰρ ἴδιον μὲν τοῦ πιστοῦ τὸ θημα, ἄξιον δὲ τοῦ Σωτῆρος τὸ δίδαγμα. Οἱ γάρ πρότερον καταφρονήσαντες τῶν ἐκτὸς, τὰ μὲν κτ ματα ἀφῆκαν καὶ παραπώλεσαν, τὰ δὲ πάθη το ψυχῶν οἶμαι ὅτι καὶ προσεπέτειναν. Ἐν ὑπεροψ γὰρ ἐγένοντο καὶ ἀλαζονείᾳ καὶ κενοδοξίᾳ καὶ περ φρονήσει τῶν ἄλλων ἀνθρώπων, ὡς αὐτοί τι ὑπὸ ἄνθρωπον ἐργαζόμενοι. Πῶς ἂν οὖν ὁ Σωτὴρ παρ νει τοῖς ἀεὶ βιωσομένοις τὰ βλάψοντα καὶ λυμανο μενα πρὸς τὴν ζωὴν ἣν ἐπαγγέλλεται; Καὶ γὰρ ὁ κἀκεῖνά ἐστι, δύναταί τις αποφορτισάμενος τὴν κτι σιν, οὐδὲν ἧττον ἔτι τὴν ἐπιθυμίαν καὶ τὴν ὄρεξι τῶν χρημάτων ἔχειν ἐντετηκυίαν καὶ συζῶσαν· κα τὴν μὲν χρῆσιν ἀποβεβληκέναι, ἀπορῶν δὲ ἅμα κα ποθῶν ἅπερ ἐσπάθησε, διπλή λυπεῖσθαι, καὶ τῇ τῇ υπηρεσίας ἀπουσίᾳ καὶ τῇ τῆς μετανοίας παρουσία Ανέφικτον γὰρ καὶ ἀμήχανον, δεόμενον τῶν πρὸ τὸ βιοτεύειν ἀναγκαίων μὴ κατακλᾶσθαι τὴν γνώμη καὶ ἀσχολίαν ἄγειν ἀπὸ τῶν κρειττόνων, όπωσοῦν κα ὀθενοῦν ταῦτα πειρώμενον ἐκπορίζειν. ΙΓ΄. Καὶ πόσῳ χρησιμώτερον τὸ ἐναντίον, ἱκανὴ κεκτημένον αὐτόν τε περὶ τὴν κτῆσιν μὴ κακοπα CLEMENTIS ALEXANDRINI XI. Quid ergo fuit quod illi fugam suasit, fecit- A que ut se a magistro, a supplicatione, a spe, a vila, a laboribus, quibus jam perfunctus erat, sub- duceret? Nempe, « Vende quæ habes. Quid vero hoc sibi vult ? Haud sane, quod quidam obvio sta- tim sensu accipiunt, facultates projici jubet et pe- cunias a se an overe; sed quæ de divitiis vana judicia sunt animo exterminare, erga eas effrenem libidinem ac avaritiæ labem, sollicitudines, sæculi spinas, quæ suffocant vitæ semen. Haud enim ma- gnum dignumque aemulatione, temere, non ut vi- tam nanciscaris, divitiis carere : sic namque qui nihil prorsus habent, sed, omni destituti vitæ sola- tio, quotidiani mendici per vias inopes projecti sunt, cum et Deum ignorent Deique justitiam, ea duntaxat ratione quod extrema premantur pauper- tate, omnique vitæ subsidio careant, ac vel mini- mis deficiantur, omnium beatissimi essent ac reli- giosissimi, solique compotes vitæ æternæ. Nec nova res abdicare divitias, et in pauperes atque egenos elargiri; quod et multi ante Salvatoris ad. ventum præstiterunt, qua ut litterarum studiis mor- tuæque sapientiæ vacarent, qua ut inani jactantia nominis claritatem ac gloriolæ curam captarent, Anaxagore, Democriti, Cratetes. B XII. Quid igitur ut novum Deique proprium jubet, ac solum ejusmodi ut vivificare queat, quod antiquis salutem non attulit? Quid vero eximium quid ac singulare nova creatura, Dei Filius præci- pit ae docet ? Non hoc mandat quod in aspectum C cadit, quod alii fecere, sed aliud quid majus di- viniusque et perfectius, quod illo significatur: ut animum scilicet affectumque vitiis nudemus, ac quæ aliena sunt, radicitus ex eo exscindamus et ejiciamus. Hoc nimirum viri fidelis proprium do- cumentum, dignaque Salvatore doctrina. Antiqui enim, contemplis exterioribus, possessiones quidem reliquerunt ac amiserunt; sed vitia animi ac perturbationes arbitror et auxerunt. Superbi enim ex hoc et elati evaserunt, inanis gloriæ pleni, et qui reliquorum contemptu ducerentur, quasi ipsi ali- quid supra hominem gessissent. Quomodo igitur Salvator in æternum victuris præciperet, quæ sint nocitura labemque allatura, quod attinet ad vitam, quam sancte pollicetur? Nam etsi illud contigerit, D potest quis, deposito facultatum onere, nihilominus adhuc pecuniarum cupiditatem ac sitim animo ino- litam vigentemque habere: ac usum quidem abje- cisse, indigentia tamen simulque desiderio dilapi- datæ rei familiaris, dupliciter dolere, tum nimirum quod desint necessaria servitia, tum quod ea ab- jecisse poeniteat. Fieri enim non potest, nec secus unquam fit, ut cui desint necessaria quibus vi- tam sustentet, non animo frangi atque a potioribus undevis hæc parare conatur. XIII. At quanto satius oppositum, ut per opes mediocres et ipse mala non toleret, et quibus opor- * P. ED. POTTER, sollicitata mente avocetur, dum quovis modo aut
τίς γὰρ καὶ μᾶλλον ἢ ὁ προφήτης προφητῶν καὶ κύριος παντὸς προφητικοῦ πνεύματος; κληθεὶς δὲ ἀγαθός, ἀπ’ αὐτοῦ πρώτου τοῦ ῥήματος τούτου τὸ ἐνδόσιμον λαβὼν ἐντεῦθεν καὶ τῆς διδασκαλίας ἄρχεται, ἐπιστρέφων τὸν μαθητὴν ἐπὶ τὸν θεὸν τὸν ἀγαθὸν καὶ πρῶτον καὶ μόνον ζωῆς αἰωνίου ταμίαν, ἣν ὁ υἱὸς δίδωσιν ἡμῖν παρ’ ἐκείνου λαβών. Οὐκοῦν τὸ μέγιστον καὶ κορυφαιότατον τῶν πρὸς τὴν ζωὴν μαθημάτων ἀπὸ τῆς ἀρχῆς εὐθὺς ἐγκαταθέσθαι τῇ ψυχῇ δεῖ, γνῶναι τὸν θεὸν τὸν αἰώνιον καὶ δοτῆρα αἰωνίων καὶ πρῶτον καὶ ὑπέρτατον καὶ ἕνα καὶ ἀγαθὸν θεόν. [ὃν] ἔστι κτήσασθαι διὰ γνώσεως καὶ καταλήψεως· αὕτη γὰρ ἄτρεπτος καὶ ἀσάλευτος ἀρχὴ καὶ κρηπὶς ζωῆς, ἐπιστήμη θεοῦ τοῦ ὄντως ὄντος καὶ τὰ ὄντα, τουτέστι τὰ αἰώνια, δωρουμένου, ἐξ οὗ καὶ τὸ εἶναι τοῖς ἄλλοις ὑπάρχει καὶ τὸ μεῖναι λαβεῖν. ἡ μὲν γὰρ τούτου ἄγνοια θάνατός ἐστιν, ἡ δὲ ἐπίγνωσις αὐτοῦ καὶ οἰκείωσις καὶ ἡ πρὸς αὐτὸν ἀγάπη καὶ ἐξομοίωσις μόνη ζωή.ΙΑ'. Τί τοίνυν ἦν τὸ προτρεψάμενον αὐτὸν εἰ γὴν, καὶ ποιῆσαν ἀπαυτομολῆσαι τοῦ διδασκ τῆς ἱκεσίας, τῆς ἐλπίδος, τῆς ζωῆς, τῶν προπε μένων ; « Πώλησον τὰ ὑπάρχοντά σου.» Τί δὲ ἐστιν; Οὐχ & προχείρως δέχονταί τινες, τὴν ἱ χουσαν οὐσίαν ἀποῤῥίψαι προστάσσει καὶ ἀποσ ἀπὸ τῶν χρημάτων· ἀλλὰ τὰ δόγματα περὶ χρ των ἐξορίσαι τῆς ψυχῆς, τὴν περὶ αὐτὰ πτοία νόσον, τὰς μερίμνας, τὰς ἀκάνθας τοῦ βίου, ο σπέρμα τῆς ζωῆς συμπνίγουσιν. Οὔτε γὰρ καὶ ζηλωτὸν τὸ τηνάλλως ἀπορεῖν χρημάτων με λόγῳ ζωῆς· οὕτω μὲν γὰρ ἦσαν οἱ μηδὲν ἔχε μηδαμή, ἀλλὰ ἔρημοι καὶ μεταῖται τῶν ἐφ' ἡμέ οἱ κατὰ τὰς ὁδοὺς ἑῤῥιμμένοι πτωχοί, ἀγνοοῦντε Θεὸν καὶ δικαιοσύνην Θεοῦ, κατ' αὐτὸ μόνον τὸ ἄκ ἀπορεῖν καὶ ἀμηχανεῖν βίου καὶ τῶν ἐλαχί σπανίζειν μακαριώτατοι καὶ θεοφιλέστατοι, καὶ νοι ζωὴν ἔχοντες αἰώνιον. Οὔτε καινὸν τὸ ἀπείπαι πλοῦτον καὶ χαρίσασθαι πτωχοῖς ἢ πένησιν, δ πο πρὸ τῆς τοῦ Σωτῆρος καθόδου πεποιήκασιν, οἱ τῆς εἰς λόγους σχολῆς καὶ νεκρᾶς σοφίας ἕνεκεν δὲ φήμης κενῆς καὶ κενοδοξίας, Αναξαγόραι Δημόκριτοι καὶ Κράτητες. μ ΙΒ'. Τί οὖν ὡς καινὸν, ἴδιον Θεοῦ παραγγέλλει μόνον ζωοποιόν, ὅ τοὺς προτέρους οὐκ ἔσωσε; Τί Εξαίρετόν τι ἡ καινή κτίσις, ὁ Υἱὸς Θεοῦ μηνύει διδάσκει; Οὐ τὸ φαινόμενον, ὅπερ ἄλλοι πεποιήκα παρεγγυᾷ, ἀλλ᾽ ἕτερόν τι διὰ τοῦτο σημαινόμε μείζον καὶ θειότερον καὶ τελειότερον, τὸ τὴν ψυχ αὐτὴν καὶ τὴν διάθεσιν γυμνῶσαι τῶν ἀπὸ τῶν τι θῶν καὶ πρόῤῥιζα τὰ ἀλλότρια τῆς γνώμης έκτεμι καὶ ἐκβαλεῖν. Τοῦτο γὰρ ἴδιον μὲν τοῦ πιστοῦ τὸ θημα, ἄξιον δὲ τοῦ Σωτῆρος τὸ δίδαγμα. Οἱ γάρ πρότερον καταφρονήσαντες τῶν ἐκτὸς, τὰ μὲν κτ ματα ἀφῆκαν καὶ παραπώλεσαν, τὰ δὲ πάθη το ψυχῶν οἶμαι ὅτι καὶ προσεπέτειναν. Ἐν ὑπεροψ γὰρ ἐγένοντο καὶ ἀλαζονείᾳ καὶ κενοδοξίᾳ καὶ περ φρονήσει τῶν ἄλλων ἀνθρώπων, ὡς αὐτοί τι ὑπὸ ἄνθρωπον ἐργαζόμενοι. Πῶς ἂν οὖν ὁ Σωτὴρ παρ νει τοῖς ἀεὶ βιωσομένοις τὰ βλάψοντα καὶ λυμανο μενα πρὸς τὴν ζωὴν ἣν ἐπαγγέλλεται; Καὶ γὰρ ὁ κἀκεῖνά ἐστι, δύναταί τις αποφορτισάμενος τὴν κτι σιν, οὐδὲν ἧττον ἔτι τὴν ἐπιθυμίαν καὶ τὴν ὄρεξι τῶν χρημάτων ἔχειν ἐντετηκυίαν καὶ συζῶσαν· κα τὴν μὲν χρῆσιν ἀποβεβληκέναι, ἀπορῶν δὲ ἅμα κα ποθῶν ἅπερ ἐσπάθησε, διπλή λυπεῖσθαι, καὶ τῇ τῇ υπηρεσίας ἀπουσίᾳ καὶ τῇ τῆς μετανοίας παρουσία Ανέφικτον γὰρ καὶ ἀμήχανον, δεόμενον τῶν πρὸ τὸ βιοτεύειν ἀναγκαίων μὴ κατακλᾶσθαι τὴν γνώμη καὶ ἀσχολίαν ἄγειν ἀπὸ τῶν κρειττόνων, όπωσοῦν κα ὀθενοῦν ταῦτα πειρώμενον ἐκπορίζειν. ΙΓ΄. Καὶ πόσῳ χρησιμώτερον τὸ ἐναντίον, ἱκανὴ κεκτημένον αὐτόν τε περὶ τὴν κτῆσιν μὴ κακοπα CLEMENTIS ALEXANDRINI XI. Quid ergo fuit quod illi fugam suasit, fecit- A que ut se a magistro, a supplicatione, a spe, a vila, a laboribus, quibus jam perfunctus erat, sub- duceret? Nempe, « Vende quæ habes. Quid vero hoc sibi vult ? Haud sane, quod quidam obvio sta- tim sensu accipiunt, facultates projici jubet et pe- cunias a se an overe; sed quæ de divitiis vana judicia sunt animo exterminare, erga eas effrenem libidinem ac avaritiæ labem, sollicitudines, sæculi spinas, quæ suffocant vitæ semen. Haud enim ma- gnum dignumque aemulatione, temere, non ut vi- tam nanciscaris, divitiis carere : sic namque qui nihil prorsus habent, sed, omni destituti vitæ sola- tio, quotidiani mendici per vias inopes projecti sunt, cum et Deum ignorent Deique justitiam, ea duntaxat ratione quod extrema premantur pauper- tate, omnique vitæ subsidio careant, ac vel mini- mis deficiantur, omnium beatissimi essent ac reli- giosissimi, solique compotes vitæ æternæ. Nec nova res abdicare divitias, et in pauperes atque egenos elargiri; quod et multi ante Salvatoris ad. ventum præstiterunt, qua ut litterarum studiis mor- tuæque sapientiæ vacarent, qua ut inani jactantia nominis claritatem ac gloriolæ curam captarent, Anaxagore, Democriti, Cratetes. B XII. Quid igitur ut novum Deique proprium jubet, ac solum ejusmodi ut vivificare queat, quod antiquis salutem non attulit? Quid vero eximium quid ac singulare nova creatura, Dei Filius præci- pit ae docet ? Non hoc mandat quod in aspectum C cadit, quod alii fecere, sed aliud quid majus di- viniusque et perfectius, quod illo significatur: ut animum scilicet affectumque vitiis nudemus, ac quæ aliena sunt, radicitus ex eo exscindamus et ejiciamus. Hoc nimirum viri fidelis proprium do- cumentum, dignaque Salvatore doctrina. Antiqui enim, contemplis exterioribus, possessiones quidem reliquerunt ac amiserunt; sed vitia animi ac perturbationes arbitror et auxerunt. Superbi enim ex hoc et elati evaserunt, inanis gloriæ pleni, et qui reliquorum contemptu ducerentur, quasi ipsi ali- quid supra hominem gessissent. Quomodo igitur Salvator in æternum victuris præciperet, quæ sint nocitura labemque allatura, quod attinet ad vitam, quam sancte pollicetur? Nam etsi illud contigerit, D potest quis, deposito facultatum onere, nihilominus adhuc pecuniarum cupiditatem ac sitim animo ino- litam vigentemque habere: ac usum quidem abje- cisse, indigentia tamen simulque desiderio dilapi- datæ rei familiaris, dupliciter dolere, tum nimirum quod desint necessaria servitia, tum quod ea ab- jecisse poeniteat. Fieri enim non potest, nec secus unquam fit, ut cui desint necessaria quibus vi- tam sustentet, non animo frangi atque a potioribus undevis hæc parare conatur. XIII. At quanto satius oppositum, ut per opes mediocres et ipse mala non toleret, et quibus opor- * P. ED. POTTER, sollicitata mente avocetur, dum quovis modo aut
PG 9:617Τοῦτον οὖν πρῶτον ἐπιγνῶναι τῷ ζησομένῳ τὴν ὄντως ζωὴν παρακελεύεται, ὃν οὐδεὶς ἐπιγινώσκει εἰ μὴ ὁ υἱὸς καὶ ᾧ ἂν ὁ υἱὸς ἀποκαλύψῃ, ἔπειτα τὸ μέγεθος τοῦ σωτῆρος μετ’ ἐκεῖνον καὶ τὴν καινότητα τῆς χάριτος μαθεῖν, ὅτι δὴ κατὰ τὸν ἀπόστολον ὁ νόμος διὰ Μωσέως ἐδόθη, ἡ χάρις καὶ ἡ ἀλήθεια διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ· καὶ οὐκ ἴσα τὰ διὰ δούλου πιστοῦ διδόμενα τοῖς ὑπὸ [τοῦ] υἱοῦ γνησίου δωρουμένοις. εἰ γοῦν ἱκανὸς ἦν ὁ Μωσέως νόμος ζωὴν αἰώνιον παρασχεῖν, μάτην μὲν ὁ σωτὴρ αὐτὸς παραγίνεται καὶ πάσχει δι’ ἡμᾶς ἀπὸ γενέσεως μέχρι τοῦ σημείου τὴν ἀνθρωπότητα διατρέχων, μάτην δὲ ὁ πάσας πεποιηκὼς ἐκ νεότητος τὰς νομίμους ἐντολὰς παρὰ ἄλλου αἰτεῖ γονυπετῶν ἀθανασίαν. οὐδὲ γὰρ πεπλήρωκε μόνον τὸν νόμον, ἀλλὰ καὶ εὐθὺς ἀπὸ πρώτης ἡλικίας ἀρξάμενος· ἐπεὶ καὶ τί μέγα ἢ ὑπέρλαμπρον γῆρας ἄγονον ἀδικημάτων ὧν ἐπιθυμίαι τίκτουσι νεανικαὶ ἢ ὀργὴ ζέουσα ἢ ἔρως χρημάτων; ἀλλ’ εἴ τις ἐν σκιρτήματι νεοτησίῳ καὶ τῷ καύσωνι τῆς ἡλικίας παρέσχηται φρόνημα πεπανὸν καὶ πρεσβύτερον τοῦ χρόνου, θαυμαστὸς οὗτος ἀγωνιστὴς καὶ διαπρεπὴς καὶ τὴν γνώμην πολιός.θεῖν, καὶ οἷς καθῆκεν ἐπικουρεῖν; Τίς γὰρ ἂν κοι- Δ γωνία καταλίποιτο παρὰ ἀνθρώποις, εἰ μηδεὶς ἔχει μηδέν ; Πῶς ἂν τοῦτο τὸ δόγμα πολλοῖς ἄλλοις καὶ καλοῖς τοῦ Κυρίου δόγμασιν οὐχὶ φανερῶς ἐναντιού- μενον εὑρίσκοιτο καὶ μαχόμενον; «Ποιήσατε εαυ τοῖς φίλους ἐκ τοῦ μαμμονα τῆς ἀδικίας, ἵνα, ὅταν ἐκλίπητε, δέξωνται ὑμᾶς εἰς τὰς αἰωνίους σκηνάς. Κτήσασθε θησαυροὺς ἐν οὐρανῷ, ὅπου μήτε σης μήτε βρώσις ἀφανίζουσι, μήτε κλέπται διορύσσουσι.» Πῶς ἄν τις πεινῶντα τρέφοι, καὶ διψῶντα ποτίζοι, καὶ γυμνὸν σκεπάζοι, καὶ ἄστεγον συνάγοι, ἃ τοῖς μὴ ποιήσασιν ἀπειλεῖ πῦρ καὶ σκότος τὸ ἐξώτερον, εἰ πάντων αὐτὸς ἕκαστος φθάνοι τούτων ὑστερῶν; Ἀλλὰ μὴν αὐτός τε ἐπιξενοῦσθαι Ζακχαίῳ κελεύει καὶ Ματθαίῳ τοῖς (23) πλουσίοις καὶ τελώναις. Καὶ τὰ μὲν χρήματα αὐτοὺς οὐ κελεύει μεθεῖναι, τὴν δὲ δικαίαν κρίσιν ἐπιθεὶς, καὶ τὴν ἄδικον ἀφελών, και εκλέγει: « Σήμερον σωτηρία τῷ οἴκῳ τούτῳ ἐγένετο, καθότι καὶ αὐτὸς υἱὸς Ἀβραάμ ἐστιν. Οὕτω τὴν χρείαν αὐτῶν ἐπαινεῖ, ὥστε καὶ μετὰ τῆς προσθήκης ταύτης τὴν κοινωνίαν ἐπιτάσσει, ποτίζειν τὸν δι ψώντα, ἄρτον διδόναι τῷ πεινώντι, ὑποδέχεσθαι τὸν ἄστεγον, ἀμφιεννύναι τὸν γυμνόν. Εἰ δὲ τὰς χρείας οὐχ οἷόν τε ἐκπληροῦν ταύτας μὴ ἀπὸ χρημάτων, τῶν δὲ χρημάτων ἀφίστασθαι κελεύει, τί ἂν ἕτερον εἴη ποιῶν ὁ Κύριος, ἢ τὰ αὐτὰ διδόναι τε καὶ μὴ διδόναι παραινών, τρέφειν τε καὶ μὴ τρέφειν, ὑπο- δέχεσθαι καὶ ἀποκλείειν, κοινωνεῖν καὶ μὴ κοινω νεῖν ; ὅπερ ἁπάντων ἀλογώτατον. ΙΔ'. Οὐκ ἄρα ἀποῤῥιπτέον τὰ καὶ τοὺς πέλας Ο ὠφελοῦντα χρήματα· κτήματα γάρ ἐστι κτητὰ ὄντα, καὶ χρήματα χρήσιμα ὄντα καὶ εἰς χρῆσιν ἀνθρώ- των παρεσκευασμένα ὑπὸ τοῦ Θεοῦ· ἃ δὴ παρά- κειται καὶ ὑποβέβληται καθάπερ ύλη τις καὶ ὅρ- γανα πρὸς χρῆσιν ἀγαθὴν τοῖς εἰδόσι τὸ ὄργανον. Ἐὰν χρῇ τεχνικῶς, τεχνικόν ἐστιν· ἐὰν ὑστερῇς τῆς τέχνης, ἀπολαύει τῆς σῆς ἀπαιδευσίας (24) ἂν ἀναί- τιον. Τοιοῦτον καὶ ὁ πλοῦτος ὄργανόν ἐστι. Δύνασαι χρῆσθαι δικαίως αὐτῷ; πρὸς δικαιοσύνην καθυπηρε πί. Αδίκως τις αὐτῷ χρῆται; πάλιν ὑπηρέτης ἀδικίας εὑρίσκεται. Πέφυκε γὰρ ὑπηρετεῖν, ἀλλ᾽ οὐκ ἄρχειν. Οὐ χρὴ τοίνυν τὸ ἐξ αὐτοῦ μὴ ἔχον μήτε τὸ ἀγαθὴν μήτε τὸ κακὸν, ἀναίτιον ὄν, αἰτιᾶσθαι· ἀλ λὰ τὸ δυνάμενον καὶ καλῶς τούτοις χρῆσθαι καὶ κακῶς, ἀφ᾽ ὧν ἂν ἔληται καθ᾿ αὐτό· τοῦτο δέ ἐστι νοῦς ἀνθρώπου καὶ κριτήριον, ἐλεύθερον ἔχον ἐν ἑαυτῷ καὶ τὸ αὐτεξούσιον τῆς μεταχειρήσεως τῶν δοθέντων. Ωστε μὴ τὰ κτήματά τις ἀφανιζέτω μᾶλλον ἢ τὰ πάθη τῆς ψυχῆς, τὰ μὴ συγχωρούντα τὴν ἀμείνω χρῆσιν τῶν ὑπαρχόντων· ἵνα, καλὸς καὶ ἀγαθὸς γενόμενος, καὶ τούτοις τοῖς χρήμασι χρῆσθαι συνηθῇ καλῶς. Τὸ οὖν ἀποτάξασθαι πᾶσι τοῖς ὑπάρ- χουσι καὶ πωλῆσαι πάντα τὰ ὑπάρχοντα, τοῦτον τὸν * ΣΙΣ, 5. συνδειπνείται. ΙΧ. LIBER QUIS DIVES SALVETUR. tet suppeditet. Quæ enim jam apud homines reli- qua communicatio sit, si nemo quidquam habeat? Quomodo vero dogma hoc non aperte pugnet cum multis aliis ac præclaris, quæ Dominus sanxit ra- taque voluit? ‹ Facite vobis amicos de mammona iniquitatis, ut, cum defeceritis, recipiant vos in æterna tabernacula ª. Parate thesauros in cœlo, ubi neque ærugo neque tinea demoliuntur, neque fures effodiunt þ.› Quanam quis ratione esurientem alat, silienti potum dete, nudum contegal, pere grinum colligat, quæ nisi quis faciat, ignem com- minatur et tenebras exteriores, si quisque ipse prior horum omnium egenus exstiterit? Quin et ipse excipi se hospitio a Zaccho jubet et Matthæo, qui divites essent et publicani d. Ac quidem di- mittere eos pecunias non jubet; sed adjecto justo judicio ablatoque injusto, subjungit : c Hodie sa- lus huic domui facta est, eo quod et ipse filius Abraha. Sic vero laudat pecuniarum usum, ut cum hac adjectione communicationem præcipiat, potum dare sitienti, esurienti panem præbere, pe- regrinum suscipere, nudum vestire. Quod si har nemo munia absque pecuniis explere potest, jubet - que ut divortio facto illas relinquamus; quid aliud, quæso, facit Dominus, quam ut eadem dare et non dare jubeat, alere et non alere, suscipere et non suscipere, communicare et non communicare? Quod omnium insulsissimum est. B P. ED. POTTER. • Luc. xvi, 9. plaris, FELL. PATROL GR. D XIV. Non ergo abjiciendæ sunt opes, quæ et in proximi cedant utilitatem : etenim possessiones dicuntur, quia earum ea indoles est ut possidean- tur; insuper opes appellantur * quia opem fe- runt, et humanis usibus sunt a Deo accommodate. Porro divitiæ ac opes præsto sunt subjacentque velut materia quædam et instrumentum, boni usus præstandi causa, his qui vim instrumenti sciant. Si ex artis rationibus utaris, artificiale est; si arte careas, imperitiæ tuæ labem contrahit, cum sit ipsum ab omni immune culpa. Tales divitiæ quo- que sunt; instrumentum sunt. Potes illis uti, justi- tia comite? ad justitiam ministræ sunt. Utitur quis illis, ea non comite? ministræ rursus fiunt injusti- tiæ. Divitiis enim ex indole est ut inserviant, non ut præsint aut imperent. Cum igitur opes ex se ne- que bonum neque malum habeant, atque omni va- cent crimine, haud ipsæ vituperandæ sunt; sed quod suo arbitratu, et a se illis bene aut male uti potest; mens scilicet humana ac judicii facultas, cui liberum sit qua ratione uti velit illis ad usum concessis. Nemo igitur divitias et opes, et non ma- gis affectus ac perturbationes destruat, per quas non liceat uti facultatibus in bonum virtutis; qu. ♪ Matth. vi, 19. c Matth. xxν, (23) Τοῖς. Addit Combefisius contra fidem excn- 35. d Luc. 7, 20 ; (24) Απαιδευσίας. Απουσίας ms. Fello
ἀλλ’ ὅμως οὗτος ὁ τοιοῦτος ἀκριβῶς πέπεισται, διότι αὐτῷ πρὸς μὲν δικαιοσύνην οὐδὲν ἐνδεῖ, ζωῆς δὲ ὅλως προσδεῖ· διὸ αὐτὴν αἰτεῖ παρὰ τοῦ δοῦναι μόνου δυναμένου· καὶ πρὸς μὲν τὸν νόμον ἄγει παρρησίαν, τοῦ θεοῦ δὲ τὸν υἱὸν ἱκετεύει. ἐκ πίστεως εἰς πίστιν μετατάσσεται· ὡς σφαλερῶς ἐν νόμῳ σαλεύων καὶ ἐπικινδύνως ναυλοχῶν εἰς τὸν σωτῆρα μεθορμίζεται. Ὁ γοῦν Ἰησοῦς οὐκ ἐλέγχει μὲν αὐτὸν ὡς πάντα τὰ ἐκ νόμου μὴ πεπληρωκότα, ἀλλὰ καὶ ἀγαπᾷ καὶ ὑπερασπάζεται τῆς ἐν οἷς ἔμαθεν εὐπειθείας, ἀτελῆ δὲ εἶναί φησιν ὡς πρὸς τὴν αἰώνιον ζωὴν ὡς οὐ τέλεια πεπληρωκότα καὶ νόμου μὲν ἐργάτην, ἀργὸν δὲ ζωῆς ἀληθινῆς. καλὰ μὲν οὖν κἀκεῖνα (τίς δ’ οὔ φησιν; ἡ γὰρ ἐντολὴ ἁγία] ἄχρι παιδαγωγίας τινὸς μετὰ φόβου καὶ προπαιδείας ἐπὶ τὴν τοῦ Ἰησοῦ νομοθεσίαν τὴν ἄκραν καὶ χάριν προχωροῦντα, πλήρωμα δὲ νόμου Χριστὸς εἰς δικαιοσύνην παντὶ τῷ πιστεύοντι, οὐχὶ δὲ δούλους ποιῶν ὡς δοῦλος, ἀλλὰ καὶ υἱοὺς καὶ ἀδελφοὺς καὶ συγκληρονόμους τοὺς ἐπιτελοῦντας τὸ θέλημα τοῦ πατρός. Εἰ θέλεις τέλειος γενέσθαι. οὐκ ἄρα πω τέλειος ἦν· οὐδὲν γὰρ τελείου τελειότερον.θεῖν, καὶ οἷς καθῆκεν ἐπικουρεῖν; Τίς γὰρ ἂν κοι- Δ γωνία καταλίποιτο παρὰ ἀνθρώποις, εἰ μηδεὶς ἔχει μηδέν ; Πῶς ἂν τοῦτο τὸ δόγμα πολλοῖς ἄλλοις καὶ καλοῖς τοῦ Κυρίου δόγμασιν οὐχὶ φανερῶς ἐναντιού- μενον εὑρίσκοιτο καὶ μαχόμενον; «Ποιήσατε εαυ τοῖς φίλους ἐκ τοῦ μαμμονα τῆς ἀδικίας, ἵνα, ὅταν ἐκλίπητε, δέξωνται ὑμᾶς εἰς τὰς αἰωνίους σκηνάς. Κτήσασθε θησαυροὺς ἐν οὐρανῷ, ὅπου μήτε σης μήτε βρώσις ἀφανίζουσι, μήτε κλέπται διορύσσουσι.» Πῶς ἄν τις πεινῶντα τρέφοι, καὶ διψῶντα ποτίζοι, καὶ γυμνὸν σκεπάζοι, καὶ ἄστεγον συνάγοι, ἃ τοῖς μὴ ποιήσασιν ἀπειλεῖ πῦρ καὶ σκότος τὸ ἐξώτερον, εἰ πάντων αὐτὸς ἕκαστος φθάνοι τούτων ὑστερῶν; Ἀλλὰ μὴν αὐτός τε ἐπιξενοῦσθαι Ζακχαίῳ κελεύει καὶ Ματθαίῳ τοῖς (23) πλουσίοις καὶ τελώναις. Καὶ τὰ μὲν χρήματα αὐτοὺς οὐ κελεύει μεθεῖναι, τὴν δὲ δικαίαν κρίσιν ἐπιθεὶς, καὶ τὴν ἄδικον ἀφελών, και εκλέγει: « Σήμερον σωτηρία τῷ οἴκῳ τούτῳ ἐγένετο, καθότι καὶ αὐτὸς υἱὸς Ἀβραάμ ἐστιν. Οὕτω τὴν χρείαν αὐτῶν ἐπαινεῖ, ὥστε καὶ μετὰ τῆς προσθήκης ταύτης τὴν κοινωνίαν ἐπιτάσσει, ποτίζειν τὸν δι ψώντα, ἄρτον διδόναι τῷ πεινώντι, ὑποδέχεσθαι τὸν ἄστεγον, ἀμφιεννύναι τὸν γυμνόν. Εἰ δὲ τὰς χρείας οὐχ οἷόν τε ἐκπληροῦν ταύτας μὴ ἀπὸ χρημάτων, τῶν δὲ χρημάτων ἀφίστασθαι κελεύει, τί ἂν ἕτερον εἴη ποιῶν ὁ Κύριος, ἢ τὰ αὐτὰ διδόναι τε καὶ μὴ διδόναι παραινών, τρέφειν τε καὶ μὴ τρέφειν, ὑπο- δέχεσθαι καὶ ἀποκλείειν, κοινωνεῖν καὶ μὴ κοινω νεῖν ; ὅπερ ἁπάντων ἀλογώτατον. ΙΔ'. Οὐκ ἄρα ἀποῤῥιπτέον τὰ καὶ τοὺς πέλας Ο ὠφελοῦντα χρήματα· κτήματα γάρ ἐστι κτητὰ ὄντα, καὶ χρήματα χρήσιμα ὄντα καὶ εἰς χρῆσιν ἀνθρώ- των παρεσκευασμένα ὑπὸ τοῦ Θεοῦ· ἃ δὴ παρά- κειται καὶ ὑποβέβληται καθάπερ ύλη τις καὶ ὅρ- γανα πρὸς χρῆσιν ἀγαθὴν τοῖς εἰδόσι τὸ ὄργανον. Ἐὰν χρῇ τεχνικῶς, τεχνικόν ἐστιν· ἐὰν ὑστερῇς τῆς τέχνης, ἀπολαύει τῆς σῆς ἀπαιδευσίας (24) ἂν ἀναί- τιον. Τοιοῦτον καὶ ὁ πλοῦτος ὄργανόν ἐστι. Δύνασαι χρῆσθαι δικαίως αὐτῷ; πρὸς δικαιοσύνην καθυπηρε πί. Αδίκως τις αὐτῷ χρῆται; πάλιν ὑπηρέτης ἀδικίας εὑρίσκεται. Πέφυκε γὰρ ὑπηρετεῖν, ἀλλ᾽ οὐκ ἄρχειν. Οὐ χρὴ τοίνυν τὸ ἐξ αὐτοῦ μὴ ἔχον μήτε τὸ ἀγαθὴν μήτε τὸ κακὸν, ἀναίτιον ὄν, αἰτιᾶσθαι· ἀλ λὰ τὸ δυνάμενον καὶ καλῶς τούτοις χρῆσθαι καὶ κακῶς, ἀφ᾽ ὧν ἂν ἔληται καθ᾿ αὐτό· τοῦτο δέ ἐστι νοῦς ἀνθρώπου καὶ κριτήριον, ἐλεύθερον ἔχον ἐν ἑαυτῷ καὶ τὸ αὐτεξούσιον τῆς μεταχειρήσεως τῶν δοθέντων. Ωστε μὴ τὰ κτήματά τις ἀφανιζέτω μᾶλλον ἢ τὰ πάθη τῆς ψυχῆς, τὰ μὴ συγχωρούντα τὴν ἀμείνω χρῆσιν τῶν ὑπαρχόντων· ἵνα, καλὸς καὶ ἀγαθὸς γενόμενος, καὶ τούτοις τοῖς χρήμασι χρῆσθαι συνηθῇ καλῶς. Τὸ οὖν ἀποτάξασθαι πᾶσι τοῖς ὑπάρ- χουσι καὶ πωλῆσαι πάντα τὰ ὑπάρχοντα, τοῦτον τὸν * ΣΙΣ, 5. συνδειπνείται. ΙΧ. LIBER QUIS DIVES SALVETUR. tet suppeditet. Quæ enim jam apud homines reli- qua communicatio sit, si nemo quidquam habeat? Quomodo vero dogma hoc non aperte pugnet cum multis aliis ac præclaris, quæ Dominus sanxit ra- taque voluit? ‹ Facite vobis amicos de mammona iniquitatis, ut, cum defeceritis, recipiant vos in æterna tabernacula ª. Parate thesauros in cœlo, ubi neque ærugo neque tinea demoliuntur, neque fures effodiunt þ.› Quanam quis ratione esurientem alat, silienti potum dete, nudum contegal, pere grinum colligat, quæ nisi quis faciat, ignem com- minatur et tenebras exteriores, si quisque ipse prior horum omnium egenus exstiterit? Quin et ipse excipi se hospitio a Zaccho jubet et Matthæo, qui divites essent et publicani d. Ac quidem di- mittere eos pecunias non jubet; sed adjecto justo judicio ablatoque injusto, subjungit : c Hodie sa- lus huic domui facta est, eo quod et ipse filius Abraha. Sic vero laudat pecuniarum usum, ut cum hac adjectione communicationem præcipiat, potum dare sitienti, esurienti panem præbere, pe- regrinum suscipere, nudum vestire. Quod si har nemo munia absque pecuniis explere potest, jubet - que ut divortio facto illas relinquamus; quid aliud, quæso, facit Dominus, quam ut eadem dare et non dare jubeat, alere et non alere, suscipere et non suscipere, communicare et non communicare? Quod omnium insulsissimum est. B P. ED. POTTER. • Luc. xvi, 9. plaris, FELL. PATROL GR. D XIV. Non ergo abjiciendæ sunt opes, quæ et in proximi cedant utilitatem : etenim possessiones dicuntur, quia earum ea indoles est ut possidean- tur; insuper opes appellantur * quia opem fe- runt, et humanis usibus sunt a Deo accommodate. Porro divitiæ ac opes præsto sunt subjacentque velut materia quædam et instrumentum, boni usus præstandi causa, his qui vim instrumenti sciant. Si ex artis rationibus utaris, artificiale est; si arte careas, imperitiæ tuæ labem contrahit, cum sit ipsum ab omni immune culpa. Tales divitiæ quo- que sunt; instrumentum sunt. Potes illis uti, justi- tia comite? ad justitiam ministræ sunt. Utitur quis illis, ea non comite? ministræ rursus fiunt injusti- tiæ. Divitiis enim ex indole est ut inserviant, non ut præsint aut imperent. Cum igitur opes ex se ne- que bonum neque malum habeant, atque omni va- cent crimine, haud ipsæ vituperandæ sunt; sed quod suo arbitratu, et a se illis bene aut male uti potest; mens scilicet humana ac judicii facultas, cui liberum sit qua ratione uti velit illis ad usum concessis. Nemo igitur divitias et opes, et non ma- gis affectus ac perturbationes destruat, per quas non liceat uti facultatibus in bonum virtutis; qu. ♪ Matth. vi, 19. c Matth. xxν, (23) Τοῖς. Addit Combefisius contra fidem excn- 35. d Luc. 7, 20 ; (24) Απαιδευσίας. Απουσίας ms. Fello
PG 9:619καὶ θείως τὸ εἰ θέλεις τὸ αὐτεξούσιον τῆς προσδιαλεγομένης αὐτῷ ψυχῆς ἐδήλωσεν. ἐπὶ τῷ ἀνθρώπῳ γὰρ ἦν ἡ αἵρεσις ὡς ἐλευθέρῳ, ἐπὶ θεῷ δὲ ἡ δόσις ὡς κυρίῳ. δίδωσι δὲ βουλομένοις καὶ ὑπερεσπουδακόσι καὶ δεομένοις, ἵν’ οὕτως ἴδιον αὐτῶν ἡ σωτηρία γένηται. οὐ γὰρ ἀναγκάζει ὁ θεός, βία γὰρ ἐχθρὸν θεῷ, ἀλλὰ τοῖς ζητοῦσι πορίζει καὶ τοῖς αἰτοῦσι παρέχει καὶ τοῖς κρούουσιν ἀνοίγει. εἰ θέλεις οὖν, εἰ ὄντως θέλεις καὶ μὴ ἑαυτὸν ἐξαπατᾷς, κτῆσαι τὸ ἐνδέον. ἕν σοι λείπει, τὸ ἕν, τὸ ἐμόν, τὸ ἀγαθόν, τὸ ἤδη ὑπὲρ νόμον, ὅπερ νόμος οὐ δίδωσιν, ὅπερ νόμος οὐ χωρεῖ, ὃ τῶν ζώντων ἴδιόν ἐστιν. ἀμέλει ὁ πάντα τὰ τοῦ νόμου πληρώσας ἐκ νεότητος καὶ τὰ ὑπέρογκα φρυαξάμενος τὸ ἓν τοῦτο προσθεῖναι τοῖς ὅλοις οὐ δεδύνηται, τὸ τοῦ σωτῆρος ἐξαίρετον, ἵνα λάβῃ ζωὴν αἰώνιον, ἣν ποθεῖ· ἀλλὰ δυσχεράνας ἀπῆλθεν, ἀχθεσθεὶς τῷ παραγγέλματι τῆς ζωῆς, ὑπὲρ ἧς ἱκέτευεν. οὐ γὰρ ἀληθῶς ζωὴν ἤθελεν, ὡς ἔφασκεν, ἀλλὰ δόξαν προαιρέσεως ἀγαθῆς μόνην περιεβάλλετο, καὶ περὶ πολλὰ μὲν οἷός τε ἦν ἀσχολεῖσθαι, τὸ δὲ ἕν, τὸ τῆς ζωῆς ἔργον, ἀδύνατος καὶ ἀπρόθυμος καὶ ἀσθενὴς ἐκτελεῖν·Α τρόπον ἐκδεκτέον, ὡς ἐπὶ τῶν ψυχικῶν παθῶν εἰρη μένων (25). ΙΕ΄. Ἐγὼ γοῦν κἀκεῖνο φήσαιμ' ἄν. Ἐπειδὴ τὰ μὲν ἐντός ἐστι τῆς ψυχῆς, τὰ δὲ ἐκτός· κἂν μὲν ἡ ψυχὴ χρῆται καλῶς, καλὰ καὶ ταῦτα δοκεῖ· ἐὰν δὲ πονηρῶς, πονηρά· ὁ κελεύων ἀπαλλοτριοῦν τὰ ὑπάρ χοντα, πότερον ταῦτα παραιτεῖται, ὧν ἀναιρεθέντων ὅτι τὰ πάθη μένει· ἢ ἐκεῖνα μᾶλλον, ὧν ἀναιρεθέν των καὶ τὰ κτήματα χρήσιμα γίνεται; Εἰ τοίνυν ὁ ἀποβαλὼν τὴν κοσμικήν περιουσίαν ἔτι δύναται πλουτεῖν τῶν παθῶν, καὶ τῆς ὕλης μὴ παρούσης (4 γάρ τοι διάθεσις τὸ αὐτῆς ἐνεργεῖ καὶ τὸν λογισμὸν ἐπιθυμίαις)· οὐδὲν οὖν προύργου γέγονεν αὐτῷ πτω χεύειν χρημάτων, πλουτοῦντι τῶν παθῶν. Οὐ γὰρ τὰ ἀπόβλητα ἀπέβαλεν, ἀλλὰ τὰ ἀδιάφορα· καὶ τῶν μὲν υπηρετικῶν ἑαυτὸν περιέκοψεν, ἐξέκαυσε δὲ τὴν ὕλην τῆς κακίας τὴν ἔμφυτον τῇ τῶν ἐκτὸς ἀπορίᾳ. Ἀποτακτέον οὖν τοῖς ὑπάρχουσι τοῖς βλαβεροῖς, οὐχὶ τοῖς, ἐὰν ἐπιστῆταί τις τὴν ὀρθὴν χρῆσιν, καὶ συνωφελεῖν δυναμένοις. ὠφελεῖ δὲ τὰ μετὰ φρονή σεως καὶ σωφροσύνης καὶ εὐσεβείας οἰκονομούμενα. Απωστέα δὲ καὶ ἐπιζήμια· τὰ δὲ ἐκτὸς οὐ βλάπτει. Οὕτως οὖν ὁ Κύριος καὶ τὴν τῶν ἐκτὸς χρείαν εἰσά- γει, κελεύων ἀποθέσθαι οὐ τὰ βιωτικά, ἀλλὰ τὰ τού τοις κακῶς χρώμενα· ταῦτα δ' ἦν τὰ τῆς ψυχῆς ἀφ ῥωστήματα καὶ τὰ πάθη. Β ἄγχει, καὶ πιέζει καὶ φλεγμαίνει ταῖς συντρόφοις Ὁ τούτων πλοῦτος, παρὼν μὲν, ἅπασι θανα- τηφόρος, ἀπολλύμενος δὲ, σωτήριος· οὗ δεῖ καθα- ρεύουσαν, τουτέστι πτωχεύουσαν καὶ γυμνὴν τὴν ψυχήν παρασχόμενον, οὕτως ἤδη τοῦ Σωτῆρος ἀκοῦ σαι λέγοντος· « Δεῦρο, ἀκολούθει μοι.» Οδὸς γὰρ αὐτὸς ἤδη τῷ καθαρῷ τὴν καρδίαν γίνεται· εἰς δὲ ἀκάθαρτον ψυχὴν Θεοῦ χάρις οὐ παρεισδύεται. Ακά- θαρτος δὲ ἡ πλουτοῦσα τῶν ἐπιθυμιῶν, καὶ ὠδίνουσα πολλοῖς ἔρωσι καὶ κοσμικοῖς. Ὁ μὲν γὰρ ἔχων κτή- ματα καὶ χρυσὸν καὶ ἄργυρον, καὶ οἰκίας ὡς Θεοῦ δωρεάς· καὶ τῷ τε διδόντι Θεῷ λειτουργῶν ἀπ' αὐτ τῶν εἰς ἀνθρώπων σωτηρίαν· καὶ εἰδὼς, ὅτι ταῦτα κέκτηται διὰ τοὺς ἀδελφοὺς μᾶλλον ἢ ἑαυτόν· καὶ κρείττων ὑπάρχων τῆς κτήσεως αὐτῶν, μὴ δοῦλος ὧν κέκτηται, μηδὲ ἐν τῇ ψυχῇ ταῦτα περιφέρων, μηδὲ ἐν τούτοις ὁρίζων καὶ περιγράφων τὴν ἑαυτοῦ ζωὴν, ἀλλά τι καὶ καλὸν ἔργον καὶ θεῖον ἀεὶ δια- πονῶν· κἂν ἀποστερηθῆναι δέῃ ποτὲ τούτων, δυνά- μενος έλεῳ τῇ γνώμῃ, καὶ ἀπαλλαγὴν αὐτῶν ἐνεγκεῖν ἐξ ἴσου, καθάπερ καὶ τὴν περιουσίαν· οὗτος ὁ ματ καριζόμενος ὑπὸ τοῦ Κυρίου, καὶ πτωχὸς τῷ πνεύ ματι καλούμενος, κληρονόμος ἕτοιμος οὐρανοῦ βασι λείας, οὐ πλούσιος ζῆσαι μὴ δυνάμενος. δ CLEMENTIS ALEXANDRINI nimirum bonus quis ac probus effectus, his quo- que divitiis ac pecuniis probe exque honesti ratione uti possit. Quod igitur cunctis opibus renuntiare jubemur, et ut quæ in censu sunt, omnia venda mus; in hunc modum intelligendum est, ut de affectibus animi ac perturbationibus dictum acci- piatur. XV. Ego certe illud etiam addiderim. Quandoquidem alia quidem extra animam, alia in- tus inque anima sunt; ac siquidem anima illis bene honesteque utatur, illa quoque bona honesta- que videntur; sin autem male, mala; num, quæso, qui facultates abalienare jubet, has magis repu- diat, quibus sublatis adhuc vitia manent ac pertur- bationes; an vero illas, quibus peremptis ipsæ quoque utiles divitiæ fant? Siquidem igitur abje- ctis quis sæcularis fastus divitiis, vitiorum adhuc ac affectuum segete dives esse potest, tametsi ter- rena substantia ei non suppetit (cupiditas enim quod suum est agit, animumque velut præfocat an- gitque et premit, alumnisque ac inolitis desideriis accendit), nihil plane ei profuit, quod egenus divi- tiis factus est, qui vitiis et affectibus dives sit. Non enim ea abjecit quæ abjicienda erant; sed quæ promiscui usus : ac sibi quidem servitia abstulit, innatam vero libidinis vitiique materiam exteriori penuria succendit. Renuntiandum ergo facultatibus quæ noxiæ sint, non iis rebus quæ si quis rectum usum altenderit, conducere etiam possint. Condu- cunt vero quæ prudentia comite et sobrietate ac pietate dispensantur. Porro ea submovenda quæ noxia quæ autem foris sunt, ea nihil damni affe- ! runt. Sic igitur Dominus etiam exteriorum usum insinuat, jubens ponere non ea, quibus vita sustentatur ; * sed quæ illis male utantur, egritudines animi vitiaque seu affectus. XVI. Horum copia ipsa quidem suppetens, cun-C IϚ'. clis mortifera est ; et si pereat, salutis causa est. Ab ea mundam, hoc est, pauperem nudamque ani- mam praestare decet, sicque jam Salvatorem audire dicentem : c Veni, sequere me ., Via enim ipse tunc fit, habenti cor purum: in impuram autem animam, Dei gratia non subit. Impura autem est quæ desideriis dives, multisque amoribus, iisque secularibus, feta est atque parturit. Nam qui pos- sessionibus locuples, aurumque et argentum et do- mos tanquam Dei dona habet, Deoque largitori in hominum salutem ex eis obsequitur; novitque fra- trum potius causa, quam in sui gratiam hæc a se possideri; animoque quam pro illorum possessione præstantior, non ut servus hisque mancipatus, ea possidet; neque animo circumfert, nec eis vitam D suam definit ac circumscribit, sed et honesti aliquid operis atque divini in laboris partem semper assu- mit, et si quando necesse fuerit illis privari, pla- cido animo parique hilaritate eorum jacturam ferre potest ac abundantiam: hic ille est qui a Domino beatus prædicatur, et pauper spiritu vocatur b, ex- peditus hæres regni cœlorum, non qui divitiarum impatiens earum cultu vivere non potest. P. ED. POTTER. & Marc. x, 21. b Matth. v, 3. (25) Εἰρημένων. Scribe εἰρημένον.
PG 9:621ὁποῖόν τι καὶ πρὸς τὴν Μάρθαν εἶπεν ὁ σωτὴρ ἀσχολουμένην [περὶ] πολλὰ καὶ περιελκομένην καὶ ταρασσομένην διακονικῶς, τὴν δὲ ἀδελφὴν αἰτιωμένην, ὅτι τὸ ὑπηρετεῖν ἀπολιποῦσα τοῖς ποσὶν αὐτοῦ παρακάθηται μαθητικὴν ἄγουσα σχολήν· σὺ περὶ πολλὰ ταράσσῃ· Μαρία δὲ τὴν ἀγαθὴν μερίδα ἐξελέξατο, καὶ οὐκ ἀφαιρεθήσεται αὐτῆς. οὕτως καὶ τοῦτον ἐκέλευε τῆς πολυπραγμοσύνης ἀφέμενον ἑνὶ προςτετηκέναι καὶ προσκαθέζεσθαι, τῇ χάριτι τοῦ ζωὴν αἰώνιον προστιθέντος. Τί τοίνυν ἦν τὸ προτρεψάμενον αὐτὸν εἰς φυγὴν καὶ ποιῆσαν ἀπαυτομολῆσαι τοῦ διδασκάλου, τῆς ἱκετείας, τῆς ἐλπίδος, τῆς ζωῆς, τῶν προπεπονημένων; πώλησον τὰ ὑπάρχοντά σου. τί δὲ τοῦτό ἐστιν; οὐχ ὃ προχείρως δέχονταί τινες, τὴν ὑπάρχουσαν οὐσίαν ἀπορρῖψαι προστάσσει καὶ ἀποστῆναι τῶν χρημάτων, ἀλλὰ τὰ δόγματα [τὰ] περὶ χρημάτων ἐξορίσαι τῆς ψυχῆς, τὴν πρὸς αὐτὰ συμπάθειαν τὴν ὑπεράγαν ἐπιθυμίαν, τὴν περὶ αὐτὰ πτοίαν καὶ νόσον, τὰς μερίμνας, τὰς ἀκάνθας τοῦ βίου, αἳ τὸ σπέρμα τῆς ζωῆς συμπνίγουσιν.ΙΖ΄. Ὁ δὲ ἐν τῇ ψυχῇ τὸν πλοῦτον φέρων, καὶ Α ἀντὶ Θεοῦ Πνεύματος ἐν τῇ καρδίᾳ χρυσὸν φέρων ή ἀγρὸν, καὶ τὴν κτῆσιν ἄμετρον ἀεὶ ποιῶν, καὶ ἑκά- στοτε τὸ πλεῖον βλέπων, κάτω νενευκὼς καὶ τοῖς τοῦ κόσμου θηράτροις πεπεδημένος, γῆ ὢν καὶ εἰς γῆν ἀπελευσόμενος, πόθεν δύναται βασιλείας οὐρανῶν ἐπιθυμῆσαι καὶ φροντίσαι, ἄνθρωπος οὐ καρδίαν, ἀλλὰ ἀγρὸν ἢ μέταλλον φορῶν, ἐν τούτοις εὑρεθη σόμενος ἐπάναγκες ἐν οἷς εἵλετο ; Ὅπου γὰρ ὁ νοῦς τοῦ ἀνθρώπου, ἐκεῖ καὶ ὁ θησαυρὸς αὐτοῦ. Θησαυ- ροὺς δή γε ὁ Κύριος οἶδε διττούς· τὸν μὲν ἀγαθὸν, Ο γὰρ « ἀγαθὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ ἀγαθοῦ θησαυροῦ τῆς καρδίας προφέρει τὸ ἀγαθόν, τὸν δὲ πονηρὸν, Ὁ γὰρ ι κακὸς ἐκ τοῦ κακοῦ θησαυροῦ προφέρει τὸ κακόν· ὅτι ἐκ τοῦ περισσεύματος τῆς καρδίας τὸ στόμα λαλεῖ., Ωσπερ οὖν θησαυρὸς οὐχ εἷς παρ' Β αὐτῷ, καθὸ καὶ παρ᾽ ἡμῖν, ὁ τὸ αἰφνίδιον μέγα κέρδος ἐν εὑρέσει διδούς· ἀλλὰ καὶ δεύτερος ὁ ἀχερ- τῆς καὶ ἄζηλος καὶ δύσκτητος καὶ ἐπιζήμιος· οὕτω καὶ πλοῦτος ὁ μὲν τις ἀγαθῶν, ὁ δὲ κακῶν· εἴ γε τὸν πλοῦτον καὶ τὸν θησαυρὸν οὐκ ἀπηρτημένους ἴσμεν ἀλλήλων τῇ φύσει. Καὶ ὁ μὲν τις πλοῦτος κτη εὶς ἂν εἴη καὶ περίβλητος, ὁ δὲ ἄκτητος καὶ ἀπό βλητος. Τὸν αὐτὸν δὲ τρόπον καὶ πτωχεία μακαριστή μὲν ἡ πνευματική· διὸ καὶ προσέθηκεν ὁ Ματθαῖος· « Μακάριοι οι πτωχοί.» Πῶς; « Τῷ πνεύματι. Καὶ πάλιν ο Μακάριοι οἱ πεινῶντες καὶ διψῶντες τὴν δικαιοσύνην τοῦ Θεοῦ. Οὐκοῦν ἄθλιοι οἱ ἐναντίοι πτωχοί, Θεοῦ μὲν ἄμοιροι, ἀμοιρότεροι δὲ τῆς ἀν θρωπίνης κτήσεως, άγευστοι δὲ δικαιοσύνης Θεοῦ. ΙΗ'. Ὥστε τοὺς πλουσίους μαθηματικῶς (26) άκου- στέον, τοὺς δυσκόλως εἰσελευσομένους εἰς τὴν βασι λείαν, μὴ σκαιῶς μηδὲ ἀγροίκως μηδὲ σαρκικῶς. Εἰ γὰρ οὕτω λέλεκται, οὐδὲ ἐπὶ τοῖς ἐκτὸς ἡ σωτηρία, οὔτε εἰ πολλὰ οὔτε εἰ ὀλίγα ταῦτα, ἢ μικρὰ ἢ με γάλα, ἢ ἔνδοξα ἢ ἄδοξα, ἡ εὐδόκιμα ἢ ἀδόκιμα· ἀλλ' ἐπὶ τῇ τῆς ψυχῆς ἀρετῇ, πίστει, καὶ ἐλπίδι, καὶ ἀγάπῃ, καὶ φιλαδελφία, καὶ γνώσει, καὶ πραότητι, καὶ ἀτυ φία, καὶ ἀληθείᾳ, ὧν ἆθλον ἡ σωτηρία. Οὐδὲ γὰρ διὰ κάλλος σώματος ζήσεταί τις, ή τουναντίον ἀπολεῖται· ἀλλ' ὁ μὲν τῷ δοθέντι σώματι, ἁγνῶς καὶ κατὰ Θεὸν χρώμενος, ζήσεται· ὁ δὲ φθείρων τὸν ναὸν Θεοῦ φθαρήσεται. Δύναται δέ τις καὶ αἰσχρὸς ἀσελγαίνειν, καὶ καλὸς σωφρονεῖν. Οὐδὲ ἰσχὺς καὶ σώματος μέ- γεθος ζωοποιεῖ, οὐδὲ τῶν μελῶν οὐδὲν ἀπολλύει· ἀλλ' ἡ τούτοις ψυχὴ χρωμένη τὴν αἰτίαν ἐφ' ἑκατέραν παρέχεται. Ὑπόφερε γοῦν, φησί, παιόμενος τὸ πρόσ ωπον· ὅπερ δύναται καὶ ἴσχυρός τις ὢν καὶ εὐεκτῶν ἐπακοῦσαι, καὶ πάλιν ἀσθενικός τις ὢν ἀκρασίᾳ γνώμης παραδῆναι. Οὕτω καὶ ἀπορός τις αὖ καὶ ἄδιος εὑρεθείη ποτ' ἂν μεθύων ταῖς ἐπιθυμίαις, καὶ χρήμασι πλούσιος, νήφων και πτωχεύων ἡδονῶν, πεπεισμένος, συνετός, καθαρός, κεκολασμένος. Ει ' LIBER QUIS DIVES SALVETUR. XVII. At qui fert opes in animo, et loco Spiritus Dei fert aurum in corde sive agrum, nulloque iis adhibito modo prædia et possessiones semper au- get, ac quotidie alia pluraque animo cogitat, in ter- ram pronus cernuusque, ac mundi laqueis irreti- tus, qui terra sit et in terram reversurus sit, unde is regni cœlorum desiderio accendatur ac ejus cura affici possit; homo scilicet, qui non cor, sed agrum aut metallum gerat, quem plane necesse sit in iis deprehendi, quorum amore captus exsistit ? Ubi enim est mens hominis, ibi et thesaurus ejus est. Duplicem porro thesaurum novit Dominus : alterum bonum ; « bonus enim homo de bono thesauro cor- dis sui profert bonum;, alterum malum, c malus enim de malo thesauro profert malum; ex abun- dantia enim cordis os loquitur ... Quemadmodumn igitur thesaurus non unus apud eum, velut etiam se res in nobis habet, quo scilicet inopinato in- vento, ingens lucrum offendenti præstatur; sed et alius est nullius frugis, nibilque expetendus, infau- stæ possessionis atque damnosus: sic sunt quoque bonorum, deque malorum genere, divitiæ; siqui- dem divitias et thesaurum haud inter se natura di- rimi scimus. Ac quidem erant divitia merito pos- sidendæ ac amplexandæ, itemque ne dignæ quidem quæ possideantur ac respuendæ. Ad eumdem modum etiam paupertas spiritalis quidem beala prædicanda; unde et adjecit Mattlæus : • Beati pauperes b. Quo id modo? Nimirum pauperes spiritu. Ac rursus: Beati qui esuriunt et sitiunt justitiam Dei. Igitur miseri pauperes contrariæ indolis, qui Dei expertes magisque expertes huma- narum facultatum, Dei justitiam ne quidem delibarunt. C D XVIII. Divites ergo qui difficile intrabunt in regnum coelorum subtilius ac erudite intelli- gendi, non pravo sensu rusticiusque ac carnali in- tellectu. Non enim ita dictum est, nec in eis quæ foris sunt salus posita est, sive illa multa sive pauca sint, sive parva sive magna, sive laude clara sive obscura, sive probata sive reproba ; sed in animi virtute, fide, spe et charitate, fraterno amore, et scientia, et mansuetudine, et modestia, et veritate, quorum præmium salus est. Neque enim vivet quispiam quod pulchro sit corpore, aut contra, peribit; sed qui caste exque divinis ratio- nibus utitur concesso corpore, is vivet; qui vero Dei templum corrumpit, disperdetur d. Potest vero quis etiam deformis indulgere libidini, et qui pul- cher sit, studere castitati. Neque robur molesque ac proceritas corporis vitam afferunt, nec membrum aliquod dat perniciem; sed causam in utrumque præbet, quæ bis anina utitur. Sustine, inquit, si quis te in faciem cadit e; cui et robustus et pro- spera utens valetudine obaudire potest; et contra quis infirmus, mentis petulantia ejus transgressor esse. Sic et rursus egenus quidam et inops, cupi- * P. 9,5 ED. POTTER. a Matth. vi, 21; x11, 35, 34. • Matth. v, 39; Luc. vi, 29; II Cor. x1, 20. b Matth. v, 3. c Ibid. 6. a Cor. 111, 17. (26) Μαθηματικώς. Forte πνευματικώς, aut μεμελημένως. FELL.
οὔτε γὰρ μέγα καὶ ζηλωτὸν τὸ τηνάλλως ἀπορεῖν χρημάτων μὴ οὐκ ἐπὶ λόγῳ ζωῆς (οὕτω μέν γ’ ἂν ἦσαν οἱ μηδὲν ἔχοντες μηδαμῇ, ἀλλὰ ἔρημοι καὶ μεταῖται τῶν ἐφ’ ἡμέραν, οἱ κατὰ τὰς ὁδοὺς ἐρριμμένοι πτωχοί, ἀγνοοῦντες δὲ θεὸν καὶ δικαιοσύνην θεοῦ, κατ’ αὐτὸ μόνον τὸ ἄκρως ἀπορεῖν καὶ ἀμηχανεῖν βίου καὶ τῶν ἐλαχίστων σπανίζειν μακαριώτατοι καὶ θεοφιλέστατοι καὶ μόνοι ζωὴν ἔχοντες αἰώνιον) οὔτε καινὸν τὸ ἀπείπασθαι πλοῦτον καὶ χαρίσασθαι πτωχοῖς ἢ πατρίσιν, ὃ πολλοὶ πρὸ τῆς τοῦ σωτῆρος καθόδου πεποιήκασιν, οἳ μὲν τῆς εἰς λόγους σχολῆς καὶ νεκρᾶς σοφίας ἕνεκεν, οἳ δὲ φήμης κενῆς καὶ κενοδοξίας, Ἀναξαγόραι καὶ Δημόκριτοι καὶ Κράτητες. Τί οὖν ὡς καινὸν καὶ ἴδιον θεοῦ παραγγέλλει καὶ μόνον ζωοποιοῦν, ὃ τοὺς προτέρους οὐκ ἔσωσεν; εἰ δὲ ἐξαίρετόν τι ἡ καινὴ κτίσις, ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ, μηνύει καὶ διδάσκει, οὐ τὸ φαινόμενον, ὅπερ ἄλλοι πεποιήκασι, παρεγγυᾷ, ἀλλ’ ἕτερόν τι διὰ τούτου σημαινόμενον μεῖζον καὶ θειότερον καὶ τελεώτερον, τὸ τὴν ψυχὴν αὐτὴν καὶ τὴν διάθεσιν γυμνῶσαι τῶν ὑπόντων παθῶν καὶ πρόρριζα τὰ ἀλλότρια τῆς γνώμης ἐκτεμεῖν καὶ ἐκβαλεῖν.ΙΖ΄. Ὁ δὲ ἐν τῇ ψυχῇ τὸν πλοῦτον φέρων, καὶ Α ἀντὶ Θεοῦ Πνεύματος ἐν τῇ καρδίᾳ χρυσὸν φέρων ή ἀγρὸν, καὶ τὴν κτῆσιν ἄμετρον ἀεὶ ποιῶν, καὶ ἑκά- στοτε τὸ πλεῖον βλέπων, κάτω νενευκὼς καὶ τοῖς τοῦ κόσμου θηράτροις πεπεδημένος, γῆ ὢν καὶ εἰς γῆν ἀπελευσόμενος, πόθεν δύναται βασιλείας οὐρανῶν ἐπιθυμῆσαι καὶ φροντίσαι, ἄνθρωπος οὐ καρδίαν, ἀλλὰ ἀγρὸν ἢ μέταλλον φορῶν, ἐν τούτοις εὑρεθη σόμενος ἐπάναγκες ἐν οἷς εἵλετο ; Ὅπου γὰρ ὁ νοῦς τοῦ ἀνθρώπου, ἐκεῖ καὶ ὁ θησαυρὸς αὐτοῦ. Θησαυ- ροὺς δή γε ὁ Κύριος οἶδε διττούς· τὸν μὲν ἀγαθὸν, Ο γὰρ « ἀγαθὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ ἀγαθοῦ θησαυροῦ τῆς καρδίας προφέρει τὸ ἀγαθόν, τὸν δὲ πονηρὸν, Ὁ γὰρ ι κακὸς ἐκ τοῦ κακοῦ θησαυροῦ προφέρει τὸ κακόν· ὅτι ἐκ τοῦ περισσεύματος τῆς καρδίας τὸ στόμα λαλεῖ., Ωσπερ οὖν θησαυρὸς οὐχ εἷς παρ' Β αὐτῷ, καθὸ καὶ παρ᾽ ἡμῖν, ὁ τὸ αἰφνίδιον μέγα κέρδος ἐν εὑρέσει διδούς· ἀλλὰ καὶ δεύτερος ὁ ἀχερ- τῆς καὶ ἄζηλος καὶ δύσκτητος καὶ ἐπιζήμιος· οὕτω καὶ πλοῦτος ὁ μὲν τις ἀγαθῶν, ὁ δὲ κακῶν· εἴ γε τὸν πλοῦτον καὶ τὸν θησαυρὸν οὐκ ἀπηρτημένους ἴσμεν ἀλλήλων τῇ φύσει. Καὶ ὁ μὲν τις πλοῦτος κτη εὶς ἂν εἴη καὶ περίβλητος, ὁ δὲ ἄκτητος καὶ ἀπό βλητος. Τὸν αὐτὸν δὲ τρόπον καὶ πτωχεία μακαριστή μὲν ἡ πνευματική· διὸ καὶ προσέθηκεν ὁ Ματθαῖος· « Μακάριοι οι πτωχοί.» Πῶς; « Τῷ πνεύματι. Καὶ πάλιν ο Μακάριοι οἱ πεινῶντες καὶ διψῶντες τὴν δικαιοσύνην τοῦ Θεοῦ. Οὐκοῦν ἄθλιοι οἱ ἐναντίοι πτωχοί, Θεοῦ μὲν ἄμοιροι, ἀμοιρότεροι δὲ τῆς ἀν θρωπίνης κτήσεως, άγευστοι δὲ δικαιοσύνης Θεοῦ. ΙΗ'. Ὥστε τοὺς πλουσίους μαθηματικῶς (26) άκου- στέον, τοὺς δυσκόλως εἰσελευσομένους εἰς τὴν βασι λείαν, μὴ σκαιῶς μηδὲ ἀγροίκως μηδὲ σαρκικῶς. Εἰ γὰρ οὕτω λέλεκται, οὐδὲ ἐπὶ τοῖς ἐκτὸς ἡ σωτηρία, οὔτε εἰ πολλὰ οὔτε εἰ ὀλίγα ταῦτα, ἢ μικρὰ ἢ με γάλα, ἢ ἔνδοξα ἢ ἄδοξα, ἡ εὐδόκιμα ἢ ἀδόκιμα· ἀλλ' ἐπὶ τῇ τῆς ψυχῆς ἀρετῇ, πίστει, καὶ ἐλπίδι, καὶ ἀγάπῃ, καὶ φιλαδελφία, καὶ γνώσει, καὶ πραότητι, καὶ ἀτυ φία, καὶ ἀληθείᾳ, ὧν ἆθλον ἡ σωτηρία. Οὐδὲ γὰρ διὰ κάλλος σώματος ζήσεταί τις, ή τουναντίον ἀπολεῖται· ἀλλ' ὁ μὲν τῷ δοθέντι σώματι, ἁγνῶς καὶ κατὰ Θεὸν χρώμενος, ζήσεται· ὁ δὲ φθείρων τὸν ναὸν Θεοῦ φθαρήσεται. Δύναται δέ τις καὶ αἰσχρὸς ἀσελγαίνειν, καὶ καλὸς σωφρονεῖν. Οὐδὲ ἰσχὺς καὶ σώματος μέ- γεθος ζωοποιεῖ, οὐδὲ τῶν μελῶν οὐδὲν ἀπολλύει· ἀλλ' ἡ τούτοις ψυχὴ χρωμένη τὴν αἰτίαν ἐφ' ἑκατέραν παρέχεται. Ὑπόφερε γοῦν, φησί, παιόμενος τὸ πρόσ ωπον· ὅπερ δύναται καὶ ἴσχυρός τις ὢν καὶ εὐεκτῶν ἐπακοῦσαι, καὶ πάλιν ἀσθενικός τις ὢν ἀκρασίᾳ γνώμης παραδῆναι. Οὕτω καὶ ἀπορός τις αὖ καὶ ἄδιος εὑρεθείη ποτ' ἂν μεθύων ταῖς ἐπιθυμίαις, καὶ χρήμασι πλούσιος, νήφων και πτωχεύων ἡδονῶν, πεπεισμένος, συνετός, καθαρός, κεκολασμένος. Ει ' LIBER QUIS DIVES SALVETUR. XVII. At qui fert opes in animo, et loco Spiritus Dei fert aurum in corde sive agrum, nulloque iis adhibito modo prædia et possessiones semper au- get, ac quotidie alia pluraque animo cogitat, in ter- ram pronus cernuusque, ac mundi laqueis irreti- tus, qui terra sit et in terram reversurus sit, unde is regni cœlorum desiderio accendatur ac ejus cura affici possit; homo scilicet, qui non cor, sed agrum aut metallum gerat, quem plane necesse sit in iis deprehendi, quorum amore captus exsistit ? Ubi enim est mens hominis, ibi et thesaurus ejus est. Duplicem porro thesaurum novit Dominus : alterum bonum ; « bonus enim homo de bono thesauro cor- dis sui profert bonum;, alterum malum, c malus enim de malo thesauro profert malum; ex abun- dantia enim cordis os loquitur ... Quemadmodumn igitur thesaurus non unus apud eum, velut etiam se res in nobis habet, quo scilicet inopinato in- vento, ingens lucrum offendenti præstatur; sed et alius est nullius frugis, nibilque expetendus, infau- stæ possessionis atque damnosus: sic sunt quoque bonorum, deque malorum genere, divitiæ; siqui- dem divitias et thesaurum haud inter se natura di- rimi scimus. Ac quidem erant divitia merito pos- sidendæ ac amplexandæ, itemque ne dignæ quidem quæ possideantur ac respuendæ. Ad eumdem modum etiam paupertas spiritalis quidem beala prædicanda; unde et adjecit Mattlæus : • Beati pauperes b. Quo id modo? Nimirum pauperes spiritu. Ac rursus: Beati qui esuriunt et sitiunt justitiam Dei. Igitur miseri pauperes contrariæ indolis, qui Dei expertes magisque expertes huma- narum facultatum, Dei justitiam ne quidem delibarunt. C D XVIII. Divites ergo qui difficile intrabunt in regnum coelorum subtilius ac erudite intelli- gendi, non pravo sensu rusticiusque ac carnali in- tellectu. Non enim ita dictum est, nec in eis quæ foris sunt salus posita est, sive illa multa sive pauca sint, sive parva sive magna, sive laude clara sive obscura, sive probata sive reproba ; sed in animi virtute, fide, spe et charitate, fraterno amore, et scientia, et mansuetudine, et modestia, et veritate, quorum præmium salus est. Neque enim vivet quispiam quod pulchro sit corpore, aut contra, peribit; sed qui caste exque divinis ratio- nibus utitur concesso corpore, is vivet; qui vero Dei templum corrumpit, disperdetur d. Potest vero quis etiam deformis indulgere libidini, et qui pul- cher sit, studere castitati. Neque robur molesque ac proceritas corporis vitam afferunt, nec membrum aliquod dat perniciem; sed causam in utrumque præbet, quæ bis anina utitur. Sustine, inquit, si quis te in faciem cadit e; cui et robustus et pro- spera utens valetudine obaudire potest; et contra quis infirmus, mentis petulantia ejus transgressor esse. Sic et rursus egenus quidam et inops, cupi- * P. 9,5 ED. POTTER. a Matth. vi, 21; x11, 35, 34. • Matth. v, 39; Luc. vi, 29; II Cor. x1, 20. b Matth. v, 3. c Ibid. 6. a Cor. 111, 17. (26) Μαθηματικώς. Forte πνευματικώς, aut μεμελημένως. FELL.
PG 9:623τοῦτο γὰρ ἴδιον μὲν τοῦ πιστοῦ τὸ μάθημα, ἄξιον δὲ τοῦ σωτῆρος τὸ δίδαγμα. οἱ γάρ τοι πρότεροι, καταφρονήσαντες τῶν ἐκτός, τὰ μὲν κτήματα ἀφῆκαν καὶ παραπώλεσαν, τὰ δὲ πάθη τῶν ψυχῶν οἶμαι ὅτι καὶ προσεπέτειναν· ἐν ὑπεροψίᾳ γὰρ ἐγένοντο καὶ ἀλαζονείᾳ καὶ κενοδοξίᾳ καὶ περιφρονήσει τῶν ἄλλων ἀνθρώπων ὡς αὐτοί τι ὑπὲρ ἄνθρωπον ἐργασάμενοι. πῶς ἂν οὖν ὁ σωτὴρ παρῄνει τοῖς εἰς ἀεὶ βιωσομένοις τὰ βλάψοντα καὶ λυμανούμενα πρὸς τὴν ζωήν, ἣν ἐπαγγέλλεται; καὶ γὰρ αὖ κἀκεῖνό ἐστι· δύναταί τις ἀποφορτισάμενος τὴν κτῆσιν οὐδὲν ἧττον ἔτι τὴν ἐπιθυμίαν καὶ τὴν ὄρεξιν τῶν χρημάτων ἔχειν ἐντετηκυῖαν καὶ συζῶσαν καὶ τὴν μὲν χρῆσιν ἀποβεβληκέναι, ἀπορῶν δὲ ἅμα καὶ ποθῶν ἅπερ ἐσπάθησε διπλῇ λυπεῖσθαι, καὶ τῇ τῆς ὑπηρεσίας ἀπουσίᾳ καὶ τῇ τῆς μετανοίας συνουσίᾳ. ἀνέφικτον γὰρ καὶ ἀμήχανον δεόμενον τῶν πρὸς τὸ βιοτεύειν ἀναγκαίων μὴ οὐ κατακλᾶσθαι τὴν γνώμην καὶ ἀσχολίαν ἄγειν ἀπὸ τῶν κρειττόνων, ὁπωσοῦν καὶ ὁθενοῦν ταῦτα πειρώμενον ἐκπορίζειν. Καὶ πόσῳ χρησιμώτερον τὸ ἐναντίον, ἱκανὰ κεκτημένον αὐτόν τε περὶ τὴν κτῆσιν μὴ κακοπαθεῖν καὶ οἷς καθῆκεν ἐπικουρεῖν;ψυχή, καὶ περὶ ταύτην ἀρετὴ μὲν φυομένη σώζει, κακία δὲ θανατοῖ· δῆλον ἤδη σαφῶς, ὅτι αὐτὴ καὶ πτωχεύουσα ὧν ἂν τις ὑπὸ πλούτου (27) διαφθείρει, σώζεται, καὶ πλουτοῦσα τούτων, ὧν ἐπιτρίβει πλοῦ τος, θανατοῦται. Καὶ μηκέτι ζητῶμεν ἀλλαχοῦ τὴν αἰτίαν τοῦ τέλους πλὴν ἐν τῇ τῆς ψυχῆς καταστάσει καὶ διαθέσει πρός τε τὴν ὑπακοὴν Θεοῦ καὶ καθο ρότητα, πρός τε παράβασιν ἐντολῶν καὶ κακίας συλ λογήν. Α τοίνυν ἐστὶ τὸ ζησόμενον μάλιστα καὶ πρῶτον ἡ ΙΘ'. Ὁ μὲν ἄρα ἀληθῶς καὶ καλῶς ἐστιν ὁ τῶν ἀρετῶν πλούσιος, καὶ πάσῃ τύχῃ χρῆσθαι ὁσίως καὶ πιστῶς δυνάμενος· ὁ δὲ νόθως πλούσιος, ὁ κατὰ σάρκα πλούσιος, καὶ τὴν ζωὴν εἰς τὴν ἔξω κτῆσιν μετενηνο χὼς τὴν παρερχομένην καὶ φθειρομένην, καὶ ἄλλοτε ἄλλου γινομένην, καὶ ἐν τῷ τέλει μηδενός μηδαμή. Πάν λιν αὖ καὶ κατὰ τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ γνήσιος πτωχός, καὶ νόθος ἄλλος πτωχὸς καὶ ψευδώνυμος· ὁ μὲν κατὰ πνεῦμα πτωχὸς, τὸ ἴδιον, ὁ δὲ κατὰ κόσμον, τὸ ἀλ- λότριον. Τῷ δὴ κατὰ κόσμον πτωχῷ καὶ πλουσίῳ κατὰ τὰ πάθη, ὁ(27') κατὰ πνεύμα οὐ πτωχὸς καὶ κατὰ Θεὸν πλούσιος, Απόστηθι, φησί, τῶν ὑπαρχόντων ἐν τῇ ψυχῇ σου κτημάτων ἀλλοτρίων, ἵνα, καθαρὸς τῇ καρδίᾳ γενόμενος, ἴδῃς τὸν Θεόν· ὅπερ καὶ δι' ἑτέρας φωνῆς ἐστιν, εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρα νῶν. Καὶ πῶς αὐτῶν ἀποστῇς; Πωλήσας. Τί οὖν; χρήματα ἀντὶ κτημάτων λάβῃς, ἀντίδοσιν πλούτου προσποιησάμενος, ἐξαργυρίσας τὴν φανερὰν οὐσίαν; Οὐδαμῶς. ᾿Αλλὰ ἀντὶ τῶν προτέρων ἐνυπαρχόντων τῇ ψυχῇ, ἣν σῶσαι ποθεῖς, ἀντεισαγόμενος ἕτερον πλοῦτον θεοποιὸν καὶ ζωῆς χορηγὸν αἰωνίου, τὰς κατὰ τὴν ἐντολὴν τοῦ Θεοῦ διαθέσεις· ἀνθ' ὧν σοι περιέσται μισθὸς καὶ τιμὴ διηνεκής, καὶ σωτηρία, καὶ αἰώνιος ἀφθαρσία. Οὕτω καλῶς πωλεῖς τὰ ὑπάρ χοντα, τὰ πολλὰ καὶ περισσὰ, καὶ ἀποκλείοντά σοι τοὺς οὐρανοὺς, ἀντικαταλλασσόμενος αὐτῶν τὰ σῶ σαι δυνάμενα. Ἐκεῖνα ἐχέτωσαν οἱ σαρκικοὶ πτωχοί καὶ τούτων δεόμενοι· σὺ δὲ τὸν πνευματικὸν πλοῦ τον ἀντιλαβὼν ἔχοις ἂν ἤδη θησαυρὸν ἐν οὐρα νοῖς. – Ρ. έστι). Κ'. Ταῦτα μὴ συνιεὶς κατὰ τρόπον ὁ πολυχρήματ τος καὶ ἔννομος ἄνθρωπος, μηδὲ ὅπως ὁ αὐτὸς καὶ πτωχὸς δύναται εἶναι καὶ πλούσιος, καὶ ἔχειν τὰ χρήματα καὶ μὴ ἔχειν, καὶ χρῆσθαι τῷ κόσμῳ καὶ μὴ χρῆσθαι, ἀπῆλθε στυγνὸς καὶ κατηφής, λιπών τὴν τάξιν τῆς ζωῆς, ἧς ἐπιθυμεῖν μόνον, ἀλλ' οὐχὶ καὶ τυχεῖν ἡδύνατο, τὸ δύσκολον ποιήσας ἀδύνατον αὐτὸς ἑαυτῷ. Δύσκολον γὰρ ἦν μὴ περιάγεσθαι, μηδὲ καταστρέφεσθαι τὴν ψυχὴν ἀπὸ τῶν προσόντων ἁθρῶν τῷ προδήλῳ πλούτῳ καὶ ἀνθηρῶν γοητευμάτ των· οὐκ ἀδύνατον δὲ καὶ ἐν τούτῳ λαβέσθαι σωτη ρίας, εἴ τις ἑαυτὸν ἀπὸ τοῦ αἰσθητοῦ πλούτου ἐπὶ οὐ ὁ κατά πνεῦμα πτωχὸς καὶ κ. Θ. π. φησί, €23 CLEMENTIS ALEXANDRINI ditatibus ebrius exstiterit, quique divitiis afluat, sobrius et egenus voluptatum : nempe obsequendi animo, sedulus, cordatus, mundus, castigatus. Si igitur quod potissimum primumque vitam est habi- turum, anima est, eique vitam præstat, quæ illi virtus quasi adnascitur atque comes est, vitium autem vitam perimit; aperte constat, ipsam tum eorum egenam quæ quis divitiis labefactat, inco- lumem fore; tum iis affluentem quæ ex divitiis pro- clive inolescunt, interitu mergendam. Nec jam alibi quam in animæ ipso statu et affectione, ut Deo obsequatur mundamque se præbeat, et ut transgre- diendo mandǝta, vitium ac malitiam colligat, causam quæramus cur hæc ita utrinque eveniant. XIX. Vere igitur probeque dives est, qui fretus virtutibus est et quavis fortuna sancte et fide uti potest : falso autem dives, qui carne dives est, vi- tamque transtulit ad exteriorem substantiam quæ præterit atque interit, ac quandoque in alterius censum transit, et ad extremum nullius plane exsistit. Rursus eadem ratione est et verus pauper, et spurius alius falsique nominis pauper exsistit: quorum nempe alius pauper spiritu fit, quod est proprium, alius sæculari fastu, quod alie- num. Mundi igitur fastu pauperi, ac qui dives vitiis sit, non qui spiritu pauper, et secundum Deum dives exsistat, Recede, ait, ab his, quas in animo possides, alienis facultatibus, ut mundo corde evadens videas Deum; quod et alia verborum forma est, ut intres in regnum cœlorum. Quonain vero modo ab eis re- cesseris ? Vendendo. Quid ergo? Ita nimirum ut prædiorum pretio pecuniam recipias? Nempe opes opibus commutando, confata quæ in oculos incurrit substantia? Nequaquam. Sed ita ut loco earum, quæ animo ante inerant, quem esse salvum cupis, alias divitias deificas vitæque æternæ pararias (ex divini scilicet ratione mandati consertos animi affectus) inferas; pro quibus erit tibi merces ac perpetuus honor et salus æternaque incorruptio. In hunc mo- dum recte vendis quæ possides, multa illa et super- flua, et quæ tibi cœlum occludunt, cum illis com- mutans, quæ salutem afferre possint. Illa habeant carnali ritu pauperes et qui his indigeant: tu vero spiritalibus eorum loco receptis divitiis, thesaurum in cœlis habeas. B C XX. Hæc per metaphoram dicta non intelligens ille multis pecuniis locuples et homo legalis ; neque D ut possit idem et pauper esse et dives, et habere pecunias et non habere, necnon uti sæculo et non uti, abiit tristis et moerens, relicta vitæ sorte, quam solummodo cupere, ac non etiam assequi potuit ; qui sibi nimirum quod arduum erat, impossibile reddiderit. Arduum namque ac difficile non circum- duci animum et labefactari, affluentium bonorum floridaque specie præstigio prope. obrepentium con- spicuo censu ac divitiis; non tamen impossibile cum bis etiam nancisci salutem, si quis ab iis opi- * ED. POTTER. diendo Klotzius, in editione sua Lipsiana an. 1832, particulam repudiavit, ita ut verbi sequentis, subjectum evadat. EDIT. PATROL. (27) Πλούτου. Τούτου ms. FELL. (27) Vertit interpres quasi legisset ός (subau-
PG 9:625τίς γὰρ ἂν κοινωνία καταλείποιτο παρὰ ἀνθρώποις, εἰ μηδεὶς ἔχοι μηδέν; πῶς δ’ ἂν τοῦτο τὸ δόγμα πολλοῖς ἄλλοις καὶ καλοῖς τοῦ κυρίου δόγμασιν οὐχὶ φανερῶς ἐναντιούμενον εὑρίσκοιτο καὶ μαχόμενον; ποιήσατε ἑαυτοῖς φίλους ἐκ τοῦ μαμωνᾶ τῆς ἀδικίας. ἵν’ ὅταν ἐκλίπῃ, δέξωνται ὑμᾶς εἰς τὰς αἰωνίους σκηνάς. κτήσασθε θησαυροὺς ἐν οὐρανῷ, ὅπου μήτε σὴς μήτε βρῶσις ἀφανίζει μήτε κλέπται διορύςσουσι. πῶς ἄν τις πεινῶντα τρέφοι καὶ διψῶντα ποτίζοι καὶ γυμνὸν σκεπάζοι καὶ ἄστεγον συνάγοι, ἃ τοῖς μὴ ποιήσασιν ἀπειλεῖ πῦρ καὶ σκότος τὸ ἐξώτερον, εἰ πάντων αὐτὸς ἕκαστος φθάνοι τούτων ὑστερῶν; ἀλλὰ μὴν αὐτός τε ἐπιξενοῦται Ζακχαίῳ καὶ Λευεὶ καὶ Ματθαίῳ τοῖς πλουσίοις καὶ τελώναις, καὶ τὰ μὲν χρήματα αὐτοὺς οὐ κελεύει μεθεῖναι, τὴν δὲ δικαίαν χρῆσιν ἐπιθεὶς καὶ τὴν ἄδικον ἀφελὼν καταγγέλλει· σήμερον σωτηρία τῷ οἴκῳ τούτῳ. οὕτω τὴν χρείαν αὐτῶν ἐπαινεῖ, ὥστε καὶ μετὰ τῆς προσθήκης ταύτης τὴν κοινωνίαν ἐπιτάσσει, ποτίζειν τὸν διψῶντα, ἄρτον διδόναι τῷ πεινῶντι, ὑποδέχεσθαι τὸν ἄστεγον, ἀμφιεννύναι τὸν γυμνόν.τὸν νοητὸν καὶ θεοδίδακτον μεταγάγοι, καὶ μάθοι τοῖς ἀδιαφόροις χρῆσθαι καλῶς καὶ ἰδίως, καὶ ὡς ἂν εἰς ζωὴν αἰώνιον ὁρμῷτο. Καὶ οἱ μαθηταὶ δὲ τὸ πρῶ- τον μὲν καὶ αὐτοὶ περιδεεῖς καὶ καταπληγείς γεγό νασιν. ᾿Ακούσαντες τί δήποτε; ἆρά γε ὅτι χρήματα καὶ αὐτοὶ ἐκέκτηντο πολλά; ᾿Αλλὰ καὶ αὐτὰ ταῦτα τὰ δικτύδια καὶ ἄγκιστρα, καὶ τὰ ὑπηρετικὰ σκαφί δια ἀφῆκαν πάλαι, ἅπερ ἦν αὐτοῖς μόνα. Τί οὖν φο- βηθέντες λέγουσι· « Τίς δύναται σωθῆναι ; » Καλῶς ἤκουσαν, καὶ ὡς μαθηταί, τοῦ παραβολικῶς καὶ ἀσαφῶς λεχθέντος ὑπὸ τοῦ Κυρίου, καὶ ᾔσθοντο τοῦ βάθους τῶν λόγων. Ἕνεκα μὲν οὖν χρημάτων ἀκτη- μοσύνης, εὐέλπιδες ἦσαν πρὸς σωτηρίαν· ἐπειδὴ δὲ συνήδεσαν ἑαυτοῖς μήπω τὰ πάθη τέλεον ἀποτιθε μένοις (ἀρτιμαθεῖς γὰρ ἦσαν καὶ νεωστὶ πρὸς τοῦ Σωτῆρος Ανδρολογημένοι), περισσῶς ἐξεπλήττοντο, Β * καὶ ἀπεγίνωσκον ἑαυτοὺς οὐδέν τι ἧττον ἐκείνου τοῦ πολυχρημάτου καὶ δεινῶς τῆς κτήσεως περιεχομέν νου, ἦν γε προέκρινε ζωῆς αἰωνίου. Αξιον οὖν ἦν τοῖς μαθηταῖς φόβου παντὸς, εἰ καὶ ὁ χρήματα κε κτημένος καὶ ὁ τῶν παθῶν ἔγκυος ὤν, ἐπλούτουν, καὶ αὐτοὶ παραπλησίως] ἀπελαθήσονται οὐρανῶν. Ἀπαθῶν γὰρ καὶ καθαρῶν ψυχῶν ἐστιν ἡ σωτηρία. ΚΑ'. Ὁ δὲ Κύριος ἀποκρίνεται · . Διότι τὸ ἐν ἀν θρώποις ἀδύνατον δυνατὸν Θεῷ. » Πάλιν καὶ τοῦτο μεγάλης σοφίας μεστόν ἐστιν· ὅτι καθ᾽ αὑτὸν μὲν ἀσκῶν καὶ διαπονούμενος ἀπάθειαν ἄνθρωπος, οὐδὲν ἀνύει· ἐὰν δὲ γένηται δῆλος ὑπερεπιθυμῶν τούτου καὶ διεσπουδακώς, τῇ προσθήκῃ τῆς τοῦ Θεοῦ δυνά- μέως περιγίνεται. Βουλομέναις μὲν γὰρ ὁ Θεὸς ταῖς ψυχαῖς συνεπιπνεῖ· εἰ δὲ ἀποσταῖεν τῆς προθυμίας, καὶ τὸ δοθὲν ἐκ Θεοῦ πνεῦμα συνεστάλη. Τὸ μὲν γὰρ έχοντας σώζειν, ἐστὶ βιαζομένου· τὸ δὲ αἱρουμένους, χαριζομένου. Οὐδὲ τῶν καθευδόντων καὶ βλακευόντων ἐστὶν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, ἀλλ᾽ οἱ βιασταὶ ἁρπά ζουσιν αὐτήν. » Αὕτη γὰρ μόνον βία καλή, Θεὸν βιά- σασθαι, καὶ παρὰ Θεοῦ ζωὴν ἁρπάσαι. Ὁ δὲ γνούς τοὺς βεβαίως, μᾶλλον δὲ βιαίως ἀντεχομένους, συνε- χώρησεν, εἶξε· χαίρει γὰρ ὁ Θεὸς τὰ τοιαῦτα ἡττώ- μενος. Το γάρτοι τούτων ἀκούσας ὁ μακάριος Πέτρος, ὁ ἐκλεκτὸς, ὁ ἐξαίρετος, ὁ πρῶτος τῶν μαθητῶν, ὑπὲρ οὗ μήνου καὶ ἑαυτοῦ τὸν φόρον ὁ Σωτὴρ ἐκτελεῖ, ταχέως ήρπασε καὶ συνέλαβε τὸν λόγον. Καὶ τί φη- σιν; «Ιδε ἡμεῖς ἀφήκαμεν πάντα, καὶ ἠκολουθήσα μέν σοι. » Τὰ δὲ πάντα εἰ μὲν τὰ κτήματα τὰ ἑαυτοῦ λέγει, τέσσαρας ὀβολοὺς ἴσως τοῦ ὅλου καταλιπών μεγαλύνεται, καὶ τούτων ἀνταξίαν ἀποφαίνων ἂν λά θα τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν· εἰ δὲ ἅπερ ἄχρι νῦν ἐλέγομεν τὰ παλαιὰ τὰ κτήματα, καὶ ψυχικά νοσή ματα ἀπορρίψαντες, ἔπονται κατ' ίχνος τῷ διδασκά λῳ, τοῦτ᾽ ἀνάπτοιτο ἤδη τοῖς ἐν οὐρανοῖς ἐγγραφη- σομένοις. Οὕτω γὰρ ἀκολουθεῖν ὄντως τῷ Σωτῆρι ἀναμαρτησίαν καὶ τελειότητα τὴν ἐκείνου μετερχόμε- ό Ρ. €25 LIBER QUIS DIVES SALVETUR. ' A bus quæ in sensum cadunt, ad eas se transferat, quæ in mente intelliguntur, Deoque docente no- scuntur; noveritque bene uti illis quæ promiscui usus sunt propriaque illi ratione, et ut animi desi- derio ad vitam æternam enitatur. Quin et discipuli, illi quidem primum timore perculsi ac attoniti sunt. Quo nempe audito? Num quod ipsi quoque multas pecunias habebant? Verum ipsa quoque vilia retia hamosque ac piscatorias scaphas lintresque jam olim reliquerant, quæ sola illis in censu erant. Quid ergo timentes aiunt: «Et quis potest salvus fieri ª?, Praeclare audierant, et ut discipuli, quod per para- bolam sensuque obscuriore a Domino dictum fue- rat, ac sententiæ altitudinem intellexerant. Et quidem quod attinet ad pecuniarum abdicationem, bona spe consequendæ salutis freti erant : quod vero necdum se perfecte affectus vitiaque exuisse sibi consciè erant (quippe nuper disciplina imbuti recensque a Salvatore in familiam asciti), supra mo- dum animis perculsi erant, suamque ipsi salutem, haud secus ac divitis illius habentis multas pecu- nias, direque animo rei familiari addicti (quam et vitæ æternæ prætulerat), in desperatis habebant. Magno itaque illis timore dignum videbatur: si tum is qui pecunias haberet, tum qui affectibus gravidus esset, in divitum censu habendi essent, ipsique perinde regno cœlorum ejiciendi forent. Animas enim immunes ab affectibus ac labe puras manet salus. C D XXI. Dominus vero respondit : c Quod est impossibile apud homines, est possibile Deo b. Et hoc rursus magnæ sapientiæ plenum est: idcirco nimirum quod homo ipse a se, suaque virtute ope ram ponens, studensque ac laborans ut compressis affectibus tranquilli animi fiat, nihil inde præstat : sin autem ejus desiderio vehementius inardescat, diligentiamque omnem adhibeat, adjuncta illi di- vina virtute evadet votorum compos. Deus namque volentibus animis aspirat. Sin autem a coepta animi alacritate abscesserint, etiam datus a Deo spiritus contrahitur. Invitis enim salutem afferre, ejus est qui vim afferat; volentibus autem libero animi pro- posito, ejus qui liberaliter indulgeal. Nec dormien- tium et in deliciis agentium est regnum cœlorum ; ‹ sed violenti rapiunt et illud. Hæc enim sola bona violentia, Deo vim inferre, atque a Deo vitam rape re. Qui autem novit eos, qui strenue ac firmiter imo qui violenter rei incumbunt, ejus copiam facit ceditque; gaudet enim Deus in his se vinci. Itaque cum hæc audisset beatus Petrus, electus ille et exi- mius, primus ille discipulorum, pro quo uno et seipso Dominus tributum pendit d; sermonem con- festim rapuit vimque ejus comprehendit. Quid vero ait? Ecce nos reliquimus omnia, et secuti sumus teo. Porro omnia, si ea dicat quæ in censu habe- bat, relictis forsitan, quæ tota substantia esset, quam tuor obolis, magnifice glorietur, imprudensque dignum horum præmium vicemque regnum coelo- rum pronuntiet. Sin autem quas hactenus memo- * ED. POTTER. ■ Marc. x, 26. b Luc. xv, 27. c Matth. xi, 12. Matth. xvii, 26. e Matth. xix, 28. .
εἰ δὲ τὰς χρείας οὐχ οἷόν τε ἐκπληροῦν ταύτας μὴ ἀπὸ χρημάτων, τῶν δὲ χρημάτων ἀφίστασθαι κελεύει, τί ἂν ἕτερον εἴη ποιῶν ὁ κύριος [ἢ] τὰ αὐτὰ διδόναι τε καὶ μὴ διδόναι παραινῶν, τρέφειν καὶ μὴ τρέφειν, ὑποδέχεσθαι καὶ ἀποκλείειν, κοινωνεῖν καὶ μὴ κοινωνεῖν, ὅπερ ἁπάντων ἀλογώτατον. Οὐκ ἄρα ἀπορριπτέον τὰ καὶ τοὺς πέλας ὠφελοῦντα χρήματα· κτήματα γάρ ἐστι κτητὰ ὄντα καὶ χρήματα χρήσιμα ὄντα καὶ εἰς χρῆσιν ἀνθρώπων ὑπὸ τοῦ θεοῦ παρεσκευασμένα, ἃ δὴ παράκειται καὶ ὑποβέβληται καθάπερ ὕλη τις καὶ ὄργανα πρὸς χρῆσιν ἀγαθὴν τοῖς εἰδόσι. τὸ ὄργανον, ἐὰν χρῇ τεχνικῶς, τεχνικόν ἐστιν, ἐὰν ὑστερῇς τῆς τέχνης, ἀπολαύει τῆς σῆς ἀμουσίας, ὂν ἀναίτιον. τοιοῦτον καὶ ὁ πλοῦτος ὄργανόν ἐστι. δύνασαι χρῆσθαι δικαίως αὐτῷ· πρὸς δικαιοσύνην καθυπηρετεῖ· ἀδίκως τις αὐτῷ χρῆται· πάλιν ὑπηρέτης ἀδικίας εὑρίσκεται· πέφυκε γὰρ ὑπηρετεῖν, ἀλλ’ οὐκ ἄρχειν. οὐ χρὴ τοίνυν τὸ ἐξ ἑαυτοῦ μὴ ἔχον μήτε τὸ ἀγαθὸν μήτε τὸ κακόν, ἀναίτιον ὄν, αἰτιᾶσθαι, ἀλλὰ τὸ δυνάμενον καὶ καλῶς τούτοις χρῆσθαι καὶ κακῶς, ἀφ’ ὧν ἂν ἕληται, κατ’ αὐτὸ [τοῦτο αἴτιον ὄν].τὸν νοητὸν καὶ θεοδίδακτον μεταγάγοι, καὶ μάθοι τοῖς ἀδιαφόροις χρῆσθαι καλῶς καὶ ἰδίως, καὶ ὡς ἂν εἰς ζωὴν αἰώνιον ὁρμῷτο. Καὶ οἱ μαθηταὶ δὲ τὸ πρῶ- τον μὲν καὶ αὐτοὶ περιδεεῖς καὶ καταπληγείς γεγό νασιν. ᾿Ακούσαντες τί δήποτε; ἆρά γε ὅτι χρήματα καὶ αὐτοὶ ἐκέκτηντο πολλά; ᾿Αλλὰ καὶ αὐτὰ ταῦτα τὰ δικτύδια καὶ ἄγκιστρα, καὶ τὰ ὑπηρετικὰ σκαφί δια ἀφῆκαν πάλαι, ἅπερ ἦν αὐτοῖς μόνα. Τί οὖν φο- βηθέντες λέγουσι· « Τίς δύναται σωθῆναι ; » Καλῶς ἤκουσαν, καὶ ὡς μαθηταί, τοῦ παραβολικῶς καὶ ἀσαφῶς λεχθέντος ὑπὸ τοῦ Κυρίου, καὶ ᾔσθοντο τοῦ βάθους τῶν λόγων. Ἕνεκα μὲν οὖν χρημάτων ἀκτη- μοσύνης, εὐέλπιδες ἦσαν πρὸς σωτηρίαν· ἐπειδὴ δὲ συνήδεσαν ἑαυτοῖς μήπω τὰ πάθη τέλεον ἀποτιθε μένοις (ἀρτιμαθεῖς γὰρ ἦσαν καὶ νεωστὶ πρὸς τοῦ Σωτῆρος Ανδρολογημένοι), περισσῶς ἐξεπλήττοντο, Β * καὶ ἀπεγίνωσκον ἑαυτοὺς οὐδέν τι ἧττον ἐκείνου τοῦ πολυχρημάτου καὶ δεινῶς τῆς κτήσεως περιεχομέν νου, ἦν γε προέκρινε ζωῆς αἰωνίου. Αξιον οὖν ἦν τοῖς μαθηταῖς φόβου παντὸς, εἰ καὶ ὁ χρήματα κε κτημένος καὶ ὁ τῶν παθῶν ἔγκυος ὤν, ἐπλούτουν, καὶ αὐτοὶ παραπλησίως] ἀπελαθήσονται οὐρανῶν. Ἀπαθῶν γὰρ καὶ καθαρῶν ψυχῶν ἐστιν ἡ σωτηρία. ΚΑ'. Ὁ δὲ Κύριος ἀποκρίνεται · . Διότι τὸ ἐν ἀν θρώποις ἀδύνατον δυνατὸν Θεῷ. » Πάλιν καὶ τοῦτο μεγάλης σοφίας μεστόν ἐστιν· ὅτι καθ᾽ αὑτὸν μὲν ἀσκῶν καὶ διαπονούμενος ἀπάθειαν ἄνθρωπος, οὐδὲν ἀνύει· ἐὰν δὲ γένηται δῆλος ὑπερεπιθυμῶν τούτου καὶ διεσπουδακώς, τῇ προσθήκῃ τῆς τοῦ Θεοῦ δυνά- μέως περιγίνεται. Βουλομέναις μὲν γὰρ ὁ Θεὸς ταῖς ψυχαῖς συνεπιπνεῖ· εἰ δὲ ἀποσταῖεν τῆς προθυμίας, καὶ τὸ δοθὲν ἐκ Θεοῦ πνεῦμα συνεστάλη. Τὸ μὲν γὰρ έχοντας σώζειν, ἐστὶ βιαζομένου· τὸ δὲ αἱρουμένους, χαριζομένου. Οὐδὲ τῶν καθευδόντων καὶ βλακευόντων ἐστὶν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, ἀλλ᾽ οἱ βιασταὶ ἁρπά ζουσιν αὐτήν. » Αὕτη γὰρ μόνον βία καλή, Θεὸν βιά- σασθαι, καὶ παρὰ Θεοῦ ζωὴν ἁρπάσαι. Ὁ δὲ γνούς τοὺς βεβαίως, μᾶλλον δὲ βιαίως ἀντεχομένους, συνε- χώρησεν, εἶξε· χαίρει γὰρ ὁ Θεὸς τὰ τοιαῦτα ἡττώ- μενος. Το γάρτοι τούτων ἀκούσας ὁ μακάριος Πέτρος, ὁ ἐκλεκτὸς, ὁ ἐξαίρετος, ὁ πρῶτος τῶν μαθητῶν, ὑπὲρ οὗ μήνου καὶ ἑαυτοῦ τὸν φόρον ὁ Σωτὴρ ἐκτελεῖ, ταχέως ήρπασε καὶ συνέλαβε τὸν λόγον. Καὶ τί φη- σιν; «Ιδε ἡμεῖς ἀφήκαμεν πάντα, καὶ ἠκολουθήσα μέν σοι. » Τὰ δὲ πάντα εἰ μὲν τὰ κτήματα τὰ ἑαυτοῦ λέγει, τέσσαρας ὀβολοὺς ἴσως τοῦ ὅλου καταλιπών μεγαλύνεται, καὶ τούτων ἀνταξίαν ἀποφαίνων ἂν λά θα τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν· εἰ δὲ ἅπερ ἄχρι νῦν ἐλέγομεν τὰ παλαιὰ τὰ κτήματα, καὶ ψυχικά νοσή ματα ἀπορρίψαντες, ἔπονται κατ' ίχνος τῷ διδασκά λῳ, τοῦτ᾽ ἀνάπτοιτο ἤδη τοῖς ἐν οὐρανοῖς ἐγγραφη- σομένοις. Οὕτω γὰρ ἀκολουθεῖν ὄντως τῷ Σωτῆρι ἀναμαρτησίαν καὶ τελειότητα τὴν ἐκείνου μετερχόμε- ό Ρ. €25 LIBER QUIS DIVES SALVETUR. ' A bus quæ in sensum cadunt, ad eas se transferat, quæ in mente intelliguntur, Deoque docente no- scuntur; noveritque bene uti illis quæ promiscui usus sunt propriaque illi ratione, et ut animi desi- derio ad vitam æternam enitatur. Quin et discipuli, illi quidem primum timore perculsi ac attoniti sunt. Quo nempe audito? Num quod ipsi quoque multas pecunias habebant? Verum ipsa quoque vilia retia hamosque ac piscatorias scaphas lintresque jam olim reliquerant, quæ sola illis in censu erant. Quid ergo timentes aiunt: «Et quis potest salvus fieri ª?, Praeclare audierant, et ut discipuli, quod per para- bolam sensuque obscuriore a Domino dictum fue- rat, ac sententiæ altitudinem intellexerant. Et quidem quod attinet ad pecuniarum abdicationem, bona spe consequendæ salutis freti erant : quod vero necdum se perfecte affectus vitiaque exuisse sibi consciè erant (quippe nuper disciplina imbuti recensque a Salvatore in familiam asciti), supra mo- dum animis perculsi erant, suamque ipsi salutem, haud secus ac divitis illius habentis multas pecu- nias, direque animo rei familiari addicti (quam et vitæ æternæ prætulerat), in desperatis habebant. Magno itaque illis timore dignum videbatur: si tum is qui pecunias haberet, tum qui affectibus gravidus esset, in divitum censu habendi essent, ipsique perinde regno cœlorum ejiciendi forent. Animas enim immunes ab affectibus ac labe puras manet salus. C D XXI. Dominus vero respondit : c Quod est impossibile apud homines, est possibile Deo b. Et hoc rursus magnæ sapientiæ plenum est: idcirco nimirum quod homo ipse a se, suaque virtute ope ram ponens, studensque ac laborans ut compressis affectibus tranquilli animi fiat, nihil inde præstat : sin autem ejus desiderio vehementius inardescat, diligentiamque omnem adhibeat, adjuncta illi di- vina virtute evadet votorum compos. Deus namque volentibus animis aspirat. Sin autem a coepta animi alacritate abscesserint, etiam datus a Deo spiritus contrahitur. Invitis enim salutem afferre, ejus est qui vim afferat; volentibus autem libero animi pro- posito, ejus qui liberaliter indulgeal. Nec dormien- tium et in deliciis agentium est regnum cœlorum ; ‹ sed violenti rapiunt et illud. Hæc enim sola bona violentia, Deo vim inferre, atque a Deo vitam rape re. Qui autem novit eos, qui strenue ac firmiter imo qui violenter rei incumbunt, ejus copiam facit ceditque; gaudet enim Deus in his se vinci. Itaque cum hæc audisset beatus Petrus, electus ille et exi- mius, primus ille discipulorum, pro quo uno et seipso Dominus tributum pendit d; sermonem con- festim rapuit vimque ejus comprehendit. Quid vero ait? Ecce nos reliquimus omnia, et secuti sumus teo. Porro omnia, si ea dicat quæ in censu habe- bat, relictis forsitan, quæ tota substantia esset, quam tuor obolis, magnifice glorietur, imprudensque dignum horum præmium vicemque regnum coelo- rum pronuntiet. Sin autem quas hactenus memo- * ED. POTTER. ■ Marc. x, 26. b Luc. xv, 27. c Matth. xi, 12. Matth. xvii, 26. e Matth. xix, 28. .
PG 9:627τοῦτο δ’ ἐστὶ νοῦς ἀνθρώπου, καὶ κριτήριον ἐλεύθερον ἔχων ἐν ἑαυτῷ καὶ τὸ αὐτεξούσιον τῆς μεταχειρίσεως τῶν δοθέντων· ὥστε μὴ τὰ κτήματά τις ἀφανιζέτω μᾶλλον ἢ τὰ πάθη τῆς ψυχῆς, τὰ μὴ συγχωροῦντα τὴν ἀμείνω χρῆσιν τῶν ὑπαρχόντων, ἵνα καλὸς καὶ ἀγαθὸς γενόμενος καὶ τούτοις τοῖς κτήμασι χρῆσθαι δυνηθῇ καλῶς. τὸ οὖν ἀποτάξασθαι πᾶσι τοῖς ὑπάρχουσι καὶ πωλῆσαι πάντα τὰ ὑπάρχοντα τοῦτον τὸν τρόπον ἐκδεκτέον ὡς ἐπὶ τῶν ψυχικῶν παθῶν διειρημένον. Ἐγὼ γοῦν κἀκεῖνο φήσαιμ’ ἄν· ἐπειδὴ τὰ μὲν ἐντός ἐστι τῆς ψυχῆς, τὰ δὲ ἐκτός, κἂν μὲν ἡ ψυχὴ χρῆται καλῶς, καλὰ καὶ ταῦτα δοκεῖ, ἐὰν δὲ πονηρῶς, πονηρά, ὁ κελεύων ἀπαλλοτριοῦν τὰ ὑπάρχοντα π[ρ]ότερον ταῦτα παραιτεῖται ὧν ἀναιρεθέντων ἔτι τὰ πάθη μένει, ἢ ἐκεῖνα μᾶλλον ὧν ἀναιρεθέντων καὶ τὰ κτήματα χρήσιμα γίνεται; ὁ τοίνυν ἀποβαλὼν τὴν κοσμικὴν περιουσίαν ἔτι δύναται πλουτεῖν τῶν παθῶν καὶ τῆς ὕλης μὴ παρούσης· ἡ γάρ τοι διάθεσις τὸ αὑτῆς ἐνεργεῖ καὶ τὸν λογισμὸν ἄγχει καὶ πιέζει καὶ φλεγμαίνει ταῖς συντρόφοις ἐπιθυμίαις· οὐδὲν οὖν προὔργου γέγονεν αὐτῷ πτωχεύειν χρημάτων πλουτοῦντι τῶν παθῶν.καὶ ῥυθμίζοντα τὴν ψυχὴν, καὶ πάντα διὰ πάντων ὁμοίως διατεθέντα. Α νον, καὶ πρὸς ἐκείνην ὥσπερ κάτοπτρον κοσμώντα Β ΚΒ'. « Αποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν· Ἀμὴν λέ- γω ὑμῖν, ὃς ἂν ἀφῇ τὰ ἴδια, καὶ γονεῖς καὶ ἀδελφούς, καὶ χρήματα ἕνεκεν ἐμοῦ καὶ ἕνεκεν τοῦ Εὐαγγελίου, ἀπολήψεται ἑκατομπλασίονα. » Αλλὰ μηδὲ τοῦθ᾽ ὑμᾶς ἐπιταρασσέτω, μηδὲ τὸ ἔτι σκληρότερον ἀλλαχοῦ ταῖς φωναῖς ἐξενηνεγμένον, ους οὐ μισεῖ πατέρα καὶ μη- τέρα, καὶ παῖδας, προσέτι δὲ καὶ τὴν ψυχὴν ἑαυτοῦ, ἐμὸς μαθητὴς εἶναι οὐ δύναται. » Οὐ γὰρ εἰσηγεῖται μῖσος καὶ διάλυσιν ἀπὸ τῶν φιλτάτων ὁ τῆς εἰρήνης Θεός, ὅ γε καὶ τοὺς ἐχθροὺς ἀγαπᾷν παραινών. Εἰ δὲ τοὺς ἐχθροὺς ἀγαπητέον, ἀνάλογον ἀπ' ἐκείνων ἀνιόντι καὶ τοὺς ἐγγυτάτω γένους· ἡ εἰ μισητέον τοὺς πρὸς αἵματος, πολὺ μᾶλλον τοὺς ἐχθροὺς ἀποβάλλεσθαι κατιὼν ὁ λόγος διδάσκει. Ὥστε ἀλλήλους ἀναιροῦντες ἐλέγχοιντ' ἂν οἱ λόγοι. Ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ἀναιροῦσιν, οὐδ' ἐγε γύς· ἀπὸ γὰρ τῆς αὐτῆς γνώμης καὶ διαθέσεως καὶ ἐπὶ τῷ αὐτῷ ὄρῳ πατέρα μισοίη τις ἂν ἐχθρὸν ἀγα πῶν, ὁ μήτε ἐχθρὸν ἀμυνόμενος, μήτε πατέρα Χρι- στοῦ πλέον αἰδούμενος. Ἐν ἐκείνῳ μὲν γὰρ τῷ λόγῳ μῖσος ἐκκόπτει καὶ κακοποιίαν, ἐν τούτῳ δὲ τὴν πρὸς τὰ σύντροφα δυσωπίαν, εἰ βλάπτοι πρὸς σωτηρίαν. Εἰ γοῦν ἄθεος εἴη τινὶ πατὴρ, ἢ υἱὸς, ἢ ἀδελφὸς, καὶ κώλυμα τῆς πίστεως γένοιτο, καὶ ἐμπόδιον τῆς ἄνω ζωῆς, τούτῳ μὴ συμφερέσθω, μηδὲ ὁμονοείτω, ἀλλὰ την σαρκικὴν οἰκειότητα διὰ τὴν πνευματικὴν ἔχθραν διαλυσάτω. Κ Γ'. Νόμισον εἶναι τὸ πρᾶγμα διαδικασίαν. Ὁ μὲν πατήρ σοι δοκείτω παρεστώς λέγειν· ὁ Ἐγὼ ἔσπειρα καὶ ἔθρεψα· ἀκολούθει μοι, καὶ συναδίκει, καὶ μὴ πείθου τῷ Χριστοῦ νόμῳ· » καὶ ὅσα ἂν εἴποι βλάσφημος ἄνθρωπος καὶ νεκρος τῇ φύσει. Ετέρωθεν δὲ ἄκουε τοῦ Σωτῆρος· « Εγώ σε ἀνεγέννησα, κακῶς ὑπὸ κόσμου πρὸς θάνατον γεγενημένον· ἠλευθέρωσα, Ιασάμην, ἐλυ τρωσάμην. Εγώ σοι δείξω Θεοῦ πατρὸς ἀγαθοῦ πρόσω που μὴ κάλει σεαυτῷ πατέρα ἐπὶ γῆς· οἱ νεκροὶ τοὺς νεκροὺς θαπτέτωσαν· σὺ δέ μοι ἀκολούθει· ἀνάξω γάρ σε εἰς ἀνάπαυσιν ἀῤῥήτων καὶ ἀλέκτων ἀγαθῶν, * μὴ ὀφθαλμὸς εἶδε, μήτε οὖς ήκουσε, μήτε ἐπὶ καρ- δίαν ἀνθρώπων ἀνέβη, εἰς ἃ ἐπιθυμοῦσιν ἄγγελοι παρακύψαι, καὶ ἰδεῖν ἅπερ ἡτοίμασεν ὁ Θεὸς τοῖς ἁγίοις ἀγαθὰ καὶ τοῖς φιλοῦσιν αὐτὸν τέκνοις. Εγώ σου τροφεύς, ἄρτον ἐμαυτὸν διδούς, οὗ γευσάμενος οὐ- δεὶς ἔτι πεῖραν θανάτου λαμβάνει, καὶ τόμα καθ' ἡμέ ραν ἐνδιδοὺς ἀθανασίας. Ἐγὼ διδάσκαλος ὑπερουρα νίων παιδευμάτων· ὑπὲρ σοῦ πρὸς τὸν θάνατον διη γωνισάμην καὶ τὸν σὸν ἐξέτισα θάνατον, ὃν ἄφειλες ἐπὶ τοῖς προημαρτημένοις καὶ τῇ πρὸς Θεὸν ἀπιστία.» Τούτων τῶν λόγων ἑκατέρωθεν διακούσας, ὑπὲρ σεαν τοῦ δίκασον, καὶ τὴν ψῆφον ἔνεγκε τῇ σαυτοῦ σωτη χιν, 26. © CLEMENTIS ALEXANDRINI ravimus, veteribus spiritualibus quasi facultatibus animique ægritudinibus atque vitiis projectis, ma- gistri vestigia sequuntur; id vero jam illis conne- ctat, qui cœlis ascribendi sunt. Sic enim revera præstatur ut Salvatorem sequatur, qui illius ab omni immunem noxa vitam colat ac perfectionem, quique in illam velut speculum contuendo animum perornet componatque, ac in omnibus pares illi mores prorsus induat. XXII. Respondens autem Jesus, ait: Amen dico vobis, qui reliquerit propria, et parentes et fratres et pecunias propter me et propter Evange- lium, recipiet centies tantum . . At neque hoc vos turbet, nec quod adhuc durioribus verbis alio loco editum est Qui non odit patrem et matrem et filios, adhuc autem et animam suam, non potest esse meus discipulus b. Non enim præcepit odium et divortium a charissimis Deus pacis, qui et ini- micos diligere jubeat. Quod si inimici diligendi sunt, pari etiam ratione ab eis ascendendo, qui sunt genere conjunctissimi; aut si odio habendi af- fines et cognati, potiori ratione rejiciendos inimicos descendendo ratio edocet. Proinde alia aliam sen- tentiam liquido destruit. At non invicem destruunt, neque ulla re adversantur, aut vel prope destruunt. Ex eodem quippe affectu et animo, eademque re- gula patrem odio habeat amando inimicum, qui nec inimicum ulciscatur, neque patrem plus Christo vereatur. In illo quidem verbo odium resecat et vo- luntatem inferendi mala, in hoc vero nimiam in conjunctos reverentiam, dum hæc saluti officiat. Si ergo infidelis cuipiam pater aut filius aut frater ex- stiterit, atque horum quilibet fidei vitæque in cœlis consequenda impedimentum præstiterit; huic ne consentiat, aut cum illo concordiam habeat, sed spiritalis inimicitiæ causa carnalem necessitudinem diluat. XXIII. Rem arbitrator litis esse contestationem. Hinc quidem videatur aslans pater dicere : « Ego te proseminavi, enutrivi ; sequere me, pariterque inique age, nec Christi legi obsequere, » ac quid- quid aliud vir blasphemus et mortuus natura dixerit. Aliunde vero audi Salvatorem : « Ego te regenera- vi, qui male a mundo mortis victima fuisses geni- tus : in libertatem asserui, sanavi, redemi. Ego Dei boni patris tibi vultuin ostendam: noli patrem vo- çare super terram : mortui sepeliant mortuos : tu vero me sequere; sublimem enim ducam in requiem arcanorunt, et quæ nemo eloqui queat, bonorum ; quæ oculus non vidit, nec auris audiat, nec in cor hominis ascenderunt, in quæ desiderant angeli prospicere, et videre quæ præparavit Deus bona. sanctis seque diligentibus filiis d. Ego nutritius tuus, qui meipsuni panem præbeam, quem qui gustaverit, nemo adhuc mortis periculum faciet; qui fundam quotidie potum immortalitatis. Ego magister cœlo celsioris doctrinæ ac disciplinæ. Pro te cum morte · certamen desudavi, ac cujus reus poena eras ob pa- trata delicta Deoque negatam fidem et incredulita- tis crimen, ego exsolvi. » Qui hos utrinque sermo- C D ö P. ED. POTTER. • Marc. x, b Luc, I Cor. 11, 9. d I Pet. 1, 19.
PG 9:629οὐ γὰρ τὰ ἀπόβλητα ἀπέβαλεν, ἀλλὰ τὰ ἀδιάφορα, καὶ τῶν μὲν ὑπηρετικῶν ἑαυτὸν περιέκοψεν, ἐξέκαυσε δὲ τὴν ὕλην τῆς κακίας τὴν ἔμφυτον τῇ τῶν ἐκτὸς ἀπορίᾳ. ἀποτακτέον οὖν τοῖς ὑπάρχουσι τοῖς βλαβεροῖς, οὐχὶ τοῖς ἐὰν ἐπίστηταί τις τὴν ὀρθὴν χρῆσιν καὶ συνωφελεῖν δυναμένοις. ὠφελεῖ δὲ τὰ μετὰ φρονήσεως καὶ σωφροσύνης καὶ εὐσεβείας οἰκονομούμενα, ἀπωστέα δὲ τὰ ἐπιζήμια· τὰ δὲ ἐκτὸς οὐ βλάπτει. Οὕτως οὖν ὁ κύριος καὶ τὴν τῶν ἐκτὸς χρείαν εἰσάγει, κελεύων ἀποθέσθαι οὐ τὰ βιωτικά, ἀλλὰ τὰ τούτοις κακῶς χρώμενα· ταῦτα δὲ ἦν τὰ τῆς ψυχῆς ἀρρωστήματα καὶ πάθη. ὁ τούτων πλοῦτος παρὼν μὲν ἅπασι θανατηφόρος, ἀπολόμενος δὲ σωτήριος· οὗ δεῖ καθαρεύουσαν, τουτέστι πτωχεύουσαν καὶ γυμνήν, τὴν ψυχὴν παρασχόμενον οὕτως ἤδη τοῦ σωτῆρος ἀκοῦσαι λέγοντος· δεῦρο ἀκολούθει μοι. ὁδὸς γὰρ αὐτὸς ἤδη τῷ καθαρῷ τὴν καρδίαν γίνεται, εἰς δὲ ἀκάθαρτον ψυχὴν θεοῦ χάρις οὐ παραδύεται· ἀκάθαρτος δὲ ἡ πλουτοῦσα τῶν ἐπιθυμιῶν καὶ ὠδίνουσα πολλοῖς ἔρωσι καὶ κοσμικοῖς.ρίξ. Κἂν ἀδελφὸς ὅμοια λέγῃ, κἂν τέκνον, κἂν γυνή, κἂν ὁστισοῦν, πρὸ πάντων ἐν σοὶ Χριστὸς ὁ νικῶν ἔστω· ὑπὲρ σοῦ γὰρ ἀγωνίζεται. ΚΔ'. Δύνασαι καὶ τῶν χρημάτων ἐπίπροσθεν εἶ και. Φράσον· ε Ναὶ οὐκ ἀπάγει με Χριστὸς τῆς κτή- σεως, ὁ Κύριος οὐ φθονεῖ. » Αλλ' ὁρᾷς σεαυτὸν ἦτ τώμενον ὑπ' αὐτῶν καὶ ἀνατρεπόμενον; "Αφες, δί- ψον, μίσησον, ἀπόταξαι, φύγε. « Κἂν ὁ δέξιος σου ὀφθαλμὸς σκανδαλίζῃ σε, ο ταχέως « ἔκκοψον αὐτόν. » Αἱρετώτερον ἑτεροφθάλμῳ βασιλεία Θεοῦ, ἢ ὅλο κλήρῳ τὸ πῦρ. Κἂν χεὶρ, κἂν τους, κἂν ἡ ψυχή, μίσησον αὐτήν. Αν γὰρ ἐνταῦθα ἀπόληται ὑπὲρ Χριστοῦ, ἐκεῖ ζωογονήσεται. ΚΕ'. Ταύτης δὲ ὁμοίως ἔχεται τῆς γνώμης και τὸ ἑπόμενον· « Νῦν ἐν τῷ καιρῷ τούτῳ ἀγροὺς καὶ χρήματα καὶ οἰκίας καὶ ἀδελφοὺς μὴ ἔχειν μετὰ διωγμών. « Οὔτε γὰρ ἀχρημάτους, οὔτε ἀνεστίους, οὔτε ἀναδέλφους ἐπὶ τὴν ζωὴν καλεῖ, ἐπεὶ καὶ πλου- σίους κέκληκεν· ἀλλ᾽ ἂν τρόπον προειρήκαμεν, καὶ ἀδελφοὺς κατ' αὐτὸν, ὥσπερ Πέτρον μετ' Ανδρέου, καὶ Ἰάκωβον μετὰ Ἰωάννου τοὺς Ζεβεδαίου παῖδας, ἀλλ᾽ ὁμονοοῦντας ἀλλήλοις τε καὶ Χριστῷ. Τὸ δὲ · μετὰ διωγμῶν» ταῦτα ἕκαστα ἔχειν ἀποδοκιμάζει. Διωγμὸς δὲ ὁ μέν τις ἔξωθεν περιγίνεται, τῶν ἀντ θρώπων ἢ δι᾽ ἔχθραν, ἢ διὰ φθόνον, ἢ διὰ φιλοκέρ- δειαν, ἢ κατ' ενέργειαν διαβολικὴν τοὺς πιστοὺς ἐλαυνόντων· ὁ δὲ χαλεπώτατος ἔνδοθέν ἐστι διωγμὸς, ἐξ αὐτῆς ἑκάστῳ τῆς ψυχῆς προπεμπόμενος, λυμαι- νομένης ὑπὸ ἐπιθυμιῶν ἀθέων καὶ ἡδονῶν ποικίλων καὶ φαύλων ἐλπίδων καὶ φθαρτῶν ὀνειροπολημάτων· ὅταν ἀεὶ τῶν πλειόνων ὀρεγομένη, καὶ λυσσῶσα ὑπὸ ἀγρίων ἐρώτων, καὶ φλεγομένη καθάπερ κέντροις ἢ μύωψι τοῖς προκειμένοις αὐτῇ πάθεσιν, ἐξαιμάσ- σηται πρὸς σπουδὰς μανιώδεις καὶ ζωῆς ἀπόγνωσιν καὶ Θεοῦ καταφρόνησιν. Οὗτος ὁ διωγμὸς βαρύτερος καὶ χαλεπώτερος, ἔνδοθεν ὁρμώμενος, ἀεὶ συνών, ὃν οὐδὲ ἐκφυγεῖν ὁ διωκόμενος δύναται· τὸν γὰρ ἐχθρὸν ἐν ἑαυτῷ περιάγει πανταχοῦ. Οὕτω καὶ πύρωσις, ἡ μὲν ἔξωθεν προσπίπτουσα δοκιμασίαν κατεργάζεται, ἡ δὲ ἔνδοθεν θάνατον διαπράττεται. Καὶ πόλεμος, ὁ μὲν ἐπακτὸς ῥᾳδίως καταλύεται, ὁ δὲ ἐν τῇ ψυχῇ μέχρι θανάτου παραμετρεῖται. Μετὰ διωγμοῦ τοιού- του πλοῦτον ἐὰν ἔχῃς τὸν αἰσθητόν, κἂν ἀδελφοὺς τοὺς πρὸς αἵματος καὶ τὰ ἄλλα ἐνέχυρα, κατάλιπε τὴν τούτων παγκτησίαν τὴν ἐπὶ κακῷ, εἰρήνην σεαυτῷ παράσχες, ἐλευθερώθητι διωγμοῦ μακροῦ, ἀποστράφηθι πρὸς τὸ Εὐαγγέλιον ἀπ' ἐκείνων, ἑλοῦ τὸν Σωτῆρα πρὸ πάντων, τὸν τῆς σῆς συνήγορον καὶ παράκλητον ψυχῆς, τὸν τῆς ἀπείρου πρύτανιν ζωῆς. « Τὰ γὰρ βλεπόμενα πρόσκαιρα· τὰ δὲ μὴ βλεπόμενα αιώνια. » Καὶ ἐν μὲν τῷ παρόντι χρόνῳ ὠκύμερα καὶ ἀβέβαια, ἐν τῷ ἐρχομένῳ δὲ ζωή ἐστιν αἰώνιος. LIBER QUIS DIVES SALVETUR. A nes audias, pro te ipse esto judex, inque tuæ rem salutis ferto sententiam. Et si frater similia loqua- tur, et si filius, et si uxor, et si quivis alius, ante ☑ omnes Christus in te vincat; quippe cujus ille gra- tia in arenam descendat. XXIV. Potes et pecuniis opponere. Dicito : e Sane non vetat Christus ne possessiones habeam, non invidet Dominus. At vides illarum te vinci libi- dine, et a mentis statu ea te dimoveri ? Dimitte, projice, odio habe, abrenuntia, fuge. Et si dex- ter oculus scandalizat te, quam primum ‹erue eum ª., Melius est cum unoculo regnum Dei, quam integro ignis. Sive sit manus, sive pes, sive anima, habe odio. Si enim hic Christi causa etiam pereat, futuro ævo ad vitam reparandam B exspecta. C p Et in præsenti quidem est vita. *P. 9/19 ED. POTTER. v, 18. tempore caduca sunt XXV. Hunc sensum habent et quæ se- quuntur : « Nunc, in tempore hoc, agros, pecu- niam, domos et fratres non habere cum persecu tionibus b. Neque enim vocat ad vitam qui pe- cunia careant, qui sine lare et tecto, qui fratres nullos habeant, cum vocaverit etiam divites; sed, ut supra diximus, fratres quoque illius cultos mo- ribus, veluti Petrum et Andream, necnon Jacobum et Joannem Zebedæi filios; verum inter se con- cordes et cum Christo. Cæterum singula hæc ‹ cum persecutionibus habere non probat. Persecutio vero alia quidem forinsecus obtingit, persequen- tibus hominibus fideles et vel inimicitiæ causa, vel invidim, vel lucri, vel suggestione diabolica. At gravissima persecutio est, quæ oritur intrinsecus ex ipsa cujusque anima, depravata impiis desi- deriis variisque voluptatibus, necnon improba spe inanibusque insomniis; quæ plura semper habendi cupiditate et ferinis amoribus rabida, æstuansque, objectis velut stimulis aculeisque, affectibus, ac libidinibus, cruentetur ad furiosa studia, ad despe randam salutem Deique spretionem. Persecutio hæc gravior est et acerbior, ex animo ipso prorum- pens, semperque præsens, quam nec evitare po- test qui illa appetitur: quippe qui hostem omni . loco in se ipse circumferat. Similiter etiam quæ extrinsecus adhibetur, incensio ac tentatio, proba- tionem operatur; quæ vero intrinsecus oritur, mortem inducit. Bellum quoqué accidentario ac velut casu externo agente conflatum, facile dissol- vitur; quod autem ipsi animo inest, ad mortem usque extenditur. Cum tali igitur persecutione si carnales divitias habeas, si fratres carnales et alia pignora; omnem hanc possessionem censumque in malum cedentem relinque, tibi ipse pacem præbe, prolixa liberare persecutione, ad Evangelium ab illis convertere, præ omnibus Salvatorem elige, tuæ patronum ac solatium animæ, nullumque finem habituræ præbitorem vitæ. « Quæ enim videntur, temporalia sunt; quæ autem non videntur, æterna c. nullaque firmitate fulta; in futuro autem æterna P. ED. POTTER. • Matth. v, 29. b Marc. xx, 50. € Cor.
ὁ μὲν γὰρ ἔχων κτήματα καὶ χρυσὸν καὶ ἄργυρον καὶ οἰκίας ὡς θεοῦ δωρεὰς [καὶ] τῷ τε διδόντι θεῷ λειτουργῶν ἀπ’ αὐτῶν εἰς ἀνθρώπων σωτηρίαν καὶ εἰδὼς ὅτι ταῦτα κέκτηται διὰ τοὺς ἀδελφοὺς μᾶλλον ἢ ἑαυτὸν καὶ κρείττων ὑπάρχων τῆς κτήσεως αὐτῶν, μὴ δοῦλος [ὢν] ὧν κέκτηται μηδὲ ἐν τῇ ψυχῇ ταῦτα περιφέρων μηδὲ ἐν τούτοις ὁρίζων καὶ περιγράφων τὴν ἑαυτοῦ ζωήν, ἀλλά τι καὶ καλὸν ἔργον καὶ θεῖον ἀεὶ διαπονῶν, κἂν ἀποστερηθῆναι δέῃ ποτὲ τούτων, δυνάμενος ἵλεῳ τῇ γνώμῃ καὶ τὴν ἀπαλλαγὴν αὐτῶν ἐνεγκεῖν ἐξ ἴσου καθάπερ καὶ τὴν περιουσίαν, οὗτός ἐστιν ὁ μακαριζόμενος ὑπὸ τοῦ κυρίου καὶ πτωχὸς τῷ πνεύματι καλούμενος, κληρονόμος ἕτοιμος οὐρανοῦ βασιλείας, οὐ πλούσιος ζῆσαι μὴ δυνάμενος· ὁ δὲ ἐν τῇ ψυχῇ τὸν πλοῦτον φέρων καὶ ἀντὶ θεοῦ πνεύματος ἐν τῇ καρδίᾳ χρυσὸν φέρων ἢ ἀγρὸν καὶ τὴν κτῆσιν ἄμετρον ἀεὶ ποιῶν καὶ ἑκάστοτε τὸ πλεῖον βλέπων, κάτω νενευκὼς καὶ τοῖς τοῦ κόσμου θηράτροις πεπεδημένος, γῆ ὢν καὶ εἰς γῆν ἀπελευσόμενος, πόθεν δύναται βασιλείας οὐρανῶν ἐπιθυμῆσαι καὶ φροντίσαι, ἄνθρωπος οὐ καρδίαν, ἀλλὰ ἀγρὸν ἢ μέταλλον φορῶν, ἐν τούτοις εὑρεθησόμενος ἐπάναγκες [ἐν] οἷς εἵλετο;ρίξ. Κἂν ἀδελφὸς ὅμοια λέγῃ, κἂν τέκνον, κἂν γυνή, κἂν ὁστισοῦν, πρὸ πάντων ἐν σοὶ Χριστὸς ὁ νικῶν ἔστω· ὑπὲρ σοῦ γὰρ ἀγωνίζεται. ΚΔ'. Δύνασαι καὶ τῶν χρημάτων ἐπίπροσθεν εἶ και. Φράσον· ε Ναὶ οὐκ ἀπάγει με Χριστὸς τῆς κτή- σεως, ὁ Κύριος οὐ φθονεῖ. » Αλλ' ὁρᾷς σεαυτὸν ἦτ τώμενον ὑπ' αὐτῶν καὶ ἀνατρεπόμενον; "Αφες, δί- ψον, μίσησον, ἀπόταξαι, φύγε. « Κἂν ὁ δέξιος σου ὀφθαλμὸς σκανδαλίζῃ σε, ο ταχέως « ἔκκοψον αὐτόν. » Αἱρετώτερον ἑτεροφθάλμῳ βασιλεία Θεοῦ, ἢ ὅλο κλήρῳ τὸ πῦρ. Κἂν χεὶρ, κἂν τους, κἂν ἡ ψυχή, μίσησον αὐτήν. Αν γὰρ ἐνταῦθα ἀπόληται ὑπὲρ Χριστοῦ, ἐκεῖ ζωογονήσεται. ΚΕ'. Ταύτης δὲ ὁμοίως ἔχεται τῆς γνώμης και τὸ ἑπόμενον· « Νῦν ἐν τῷ καιρῷ τούτῳ ἀγροὺς καὶ χρήματα καὶ οἰκίας καὶ ἀδελφοὺς μὴ ἔχειν μετὰ διωγμών. « Οὔτε γὰρ ἀχρημάτους, οὔτε ἀνεστίους, οὔτε ἀναδέλφους ἐπὶ τὴν ζωὴν καλεῖ, ἐπεὶ καὶ πλου- σίους κέκληκεν· ἀλλ᾽ ἂν τρόπον προειρήκαμεν, καὶ ἀδελφοὺς κατ' αὐτὸν, ὥσπερ Πέτρον μετ' Ανδρέου, καὶ Ἰάκωβον μετὰ Ἰωάννου τοὺς Ζεβεδαίου παῖδας, ἀλλ᾽ ὁμονοοῦντας ἀλλήλοις τε καὶ Χριστῷ. Τὸ δὲ · μετὰ διωγμῶν» ταῦτα ἕκαστα ἔχειν ἀποδοκιμάζει. Διωγμὸς δὲ ὁ μέν τις ἔξωθεν περιγίνεται, τῶν ἀντ θρώπων ἢ δι᾽ ἔχθραν, ἢ διὰ φθόνον, ἢ διὰ φιλοκέρ- δειαν, ἢ κατ' ενέργειαν διαβολικὴν τοὺς πιστοὺς ἐλαυνόντων· ὁ δὲ χαλεπώτατος ἔνδοθέν ἐστι διωγμὸς, ἐξ αὐτῆς ἑκάστῳ τῆς ψυχῆς προπεμπόμενος, λυμαι- νομένης ὑπὸ ἐπιθυμιῶν ἀθέων καὶ ἡδονῶν ποικίλων καὶ φαύλων ἐλπίδων καὶ φθαρτῶν ὀνειροπολημάτων· ὅταν ἀεὶ τῶν πλειόνων ὀρεγομένη, καὶ λυσσῶσα ὑπὸ ἀγρίων ἐρώτων, καὶ φλεγομένη καθάπερ κέντροις ἢ μύωψι τοῖς προκειμένοις αὐτῇ πάθεσιν, ἐξαιμάσ- σηται πρὸς σπουδὰς μανιώδεις καὶ ζωῆς ἀπόγνωσιν καὶ Θεοῦ καταφρόνησιν. Οὗτος ὁ διωγμὸς βαρύτερος καὶ χαλεπώτερος, ἔνδοθεν ὁρμώμενος, ἀεὶ συνών, ὃν οὐδὲ ἐκφυγεῖν ὁ διωκόμενος δύναται· τὸν γὰρ ἐχθρὸν ἐν ἑαυτῷ περιάγει πανταχοῦ. Οὕτω καὶ πύρωσις, ἡ μὲν ἔξωθεν προσπίπτουσα δοκιμασίαν κατεργάζεται, ἡ δὲ ἔνδοθεν θάνατον διαπράττεται. Καὶ πόλεμος, ὁ μὲν ἐπακτὸς ῥᾳδίως καταλύεται, ὁ δὲ ἐν τῇ ψυχῇ μέχρι θανάτου παραμετρεῖται. Μετὰ διωγμοῦ τοιού- του πλοῦτον ἐὰν ἔχῃς τὸν αἰσθητόν, κἂν ἀδελφοὺς τοὺς πρὸς αἵματος καὶ τὰ ἄλλα ἐνέχυρα, κατάλιπε τὴν τούτων παγκτησίαν τὴν ἐπὶ κακῷ, εἰρήνην σεαυτῷ παράσχες, ἐλευθερώθητι διωγμοῦ μακροῦ, ἀποστράφηθι πρὸς τὸ Εὐαγγέλιον ἀπ' ἐκείνων, ἑλοῦ τὸν Σωτῆρα πρὸ πάντων, τὸν τῆς σῆς συνήγορον καὶ παράκλητον ψυχῆς, τὸν τῆς ἀπείρου πρύτανιν ζωῆς. « Τὰ γὰρ βλεπόμενα πρόσκαιρα· τὰ δὲ μὴ βλεπόμενα αιώνια. » Καὶ ἐν μὲν τῷ παρόντι χρόνῳ ὠκύμερα καὶ ἀβέβαια, ἐν τῷ ἐρχομένῳ δὲ ζωή ἐστιν αἰώνιος. LIBER QUIS DIVES SALVETUR. A nes audias, pro te ipse esto judex, inque tuæ rem salutis ferto sententiam. Et si frater similia loqua- tur, et si filius, et si uxor, et si quivis alius, ante ☑ omnes Christus in te vincat; quippe cujus ille gra- tia in arenam descendat. XXIV. Potes et pecuniis opponere. Dicito : e Sane non vetat Christus ne possessiones habeam, non invidet Dominus. At vides illarum te vinci libi- dine, et a mentis statu ea te dimoveri ? Dimitte, projice, odio habe, abrenuntia, fuge. Et si dex- ter oculus scandalizat te, quam primum ‹erue eum ª., Melius est cum unoculo regnum Dei, quam integro ignis. Sive sit manus, sive pes, sive anima, habe odio. Si enim hic Christi causa etiam pereat, futuro ævo ad vitam reparandam B exspecta. C p Et in præsenti quidem est vita. *P. 9/19 ED. POTTER. v, 18. tempore caduca sunt XXV. Hunc sensum habent et quæ se- quuntur : « Nunc, in tempore hoc, agros, pecu- niam, domos et fratres non habere cum persecu tionibus b. Neque enim vocat ad vitam qui pe- cunia careant, qui sine lare et tecto, qui fratres nullos habeant, cum vocaverit etiam divites; sed, ut supra diximus, fratres quoque illius cultos mo- ribus, veluti Petrum et Andream, necnon Jacobum et Joannem Zebedæi filios; verum inter se con- cordes et cum Christo. Cæterum singula hæc ‹ cum persecutionibus habere non probat. Persecutio vero alia quidem forinsecus obtingit, persequen- tibus hominibus fideles et vel inimicitiæ causa, vel invidim, vel lucri, vel suggestione diabolica. At gravissima persecutio est, quæ oritur intrinsecus ex ipsa cujusque anima, depravata impiis desi- deriis variisque voluptatibus, necnon improba spe inanibusque insomniis; quæ plura semper habendi cupiditate et ferinis amoribus rabida, æstuansque, objectis velut stimulis aculeisque, affectibus, ac libidinibus, cruentetur ad furiosa studia, ad despe randam salutem Deique spretionem. Persecutio hæc gravior est et acerbior, ex animo ipso prorum- pens, semperque præsens, quam nec evitare po- test qui illa appetitur: quippe qui hostem omni . loco in se ipse circumferat. Similiter etiam quæ extrinsecus adhibetur, incensio ac tentatio, proba- tionem operatur; quæ vero intrinsecus oritur, mortem inducit. Bellum quoqué accidentario ac velut casu externo agente conflatum, facile dissol- vitur; quod autem ipsi animo inest, ad mortem usque extenditur. Cum tali igitur persecutione si carnales divitias habeas, si fratres carnales et alia pignora; omnem hanc possessionem censumque in malum cedentem relinque, tibi ipse pacem præbe, prolixa liberare persecutione, ad Evangelium ab illis convertere, præ omnibus Salvatorem elige, tuæ patronum ac solatium animæ, nullumque finem habituræ præbitorem vitæ. « Quæ enim videntur, temporalia sunt; quæ autem non videntur, æterna c. nullaque firmitate fulta; in futuro autem æterna P. ED. POTTER. • Matth. v, 29. b Marc. xx, 50. € Cor.
PG 9:631ὅπου γὰρ ὁ νοῦς τοῦ ἀνθρώπου, ἐκεῖ καὶ ὁ θησαυρὸς αὐτοῦ. Θησαυροὺς δέ γε ὁ κύριος οἶδε διττούς, τὸν μὲν ἀγαθόν, ὁ γὰρ ἀγαθὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ ἀγαθοῦ θησαυροῦ τῆς καρδίας προφέρει τὸ ἀγαθόν, τὸν δὲ πονηρόν, ὁ γὰρ κακὸς ἐκ τοῦ κακοῦ θησαυροῦ προφέρει τὸ κακόν, ὅτι ἐκ περισσεύματος τῆς καρδίας τὸ στόμα λαλεῖ. ὥσπερ οὖν θησαυρὸς οὐχ εἷς παρ’ αὐτῷ καθὸ καὶ παρ’ ἡμῖν, ὁ τὸ αἰφνίδιον μέγα κέρδος ἐν εὑρήσει διδούς, ἀλλὰ καὶ δεύτερος, ὁ ἀκερδὴς καὶ ἄζηλος καὶ δύσκτητος καὶ ἐπιζήμιος, οὕτως καὶ πλοῦτος ὃ μέν τις ἀγαθῶν, ὃ δὲ κακῶν, εἴ γε τὸν πλοῦτον καὶ τὸν θησαυρὸν οὐκ ἀπηρτημένους ἴσμεν ἀλλήλων τῇ φύσει. καὶ ὁ μέν τις πλοῦτος κτητὸς ἂν εἴη καὶ περίβλητος, ὃ δὲ ἄκτητος καὶ ἀπόβλητος· τὸν αὐτὸν δὲ τρόπον καὶ πτωχεία μακαριστὴ μὲν ἡ πνευματική. διὸ καὶ προσέθηκεν ὁ Ματθαῖος· μακάριοι οἱ πτωχοί· πῶς; τῷ πνεύματι. καὶ πάλιν· μακάριοι οἱ πεινῶντες καὶ διψῶντες τὴν δικαιοσύνην τοῦ θεοῦ· οὐκοῦν ἄθλιοι οἱ ἐναντίοι πτωχοί, θεοῦ μὲν ἄμοιροι, ἀμοιρότεροι δὲ τῆς ἀνθρωπίνης κτήσεως, ἄγευστοι δὲ δικαιοσύνης θεοῦ.Β Κα'. Ἔσονται οἱ πρῶτοι ἔσχατοι, καὶ οἱ ἔσχατοι ι πρῶτοι. » Τοῦτο πολύχουν μέν έστι κατὰ τὴν ὑπό- νοιαν καὶ τὸν σοφισμόν (28), οὐ μὴν ἔν γε τῷ παρ ὄντι τὴν ζήτησιν ἀπαιτεῖ. Οὐ γὰρ μόνον ρέπει πρὸς τοὺς πολυκτήμονας, ἀλλ᾽ ἁπλῶς πρὸς ἅπαντας ἀνα θρώπους, τοὺς πίστει καθάπαξ ἑαυτοὺς ἐπιδιδόντας. Ὥστε τοῦτο μὲν ἀνακείσθω τὰ νῦν· τὸ δέ γε προς κείμενον ἡμῖν οἶμαι μηδέν τι ἐνδεέστερον τῆς ἐπαγ- γελίας δεδεῖχθαι, ὅτι τοὺς πλουσίους οὐδένα τρόπον ὁ Σωτὴρ κατ' αὐτόν γε τὸν πλοῦτον καὶ τὴν περισ βολὴν τῆς κτήσεως ἀποκέκλεικεν, οὐδ' αὐτοῖς ἀπο τετάφρευκε την σωτηρίαν, εἴ γε δύναιντο καὶ βού λοιντο υποκύπτειν τὴν ἑαυτῶν ζωήν, τοῦ Θεοῦ ταῖς ἐντολαῖς, καὶ τῶν προσκαίρων προτιμῷεν καὶ βλέ- ποιεν πρὸς τὸν Κύριον ἀτενεῖ τῷ βλέμματι, και θάπερ εἰς ἀγαθοῦ κυβερνήτου νεῦμα δεδορκότες, τί βούλεται, τί προστάσσει, τί σημαίνει, τί δίδωσι τοῖς αὑτοῦ ναύταις τὸ σύνθημα, ποῦ καὶ πόθεν τὸν ὅρμον ἐπαγγέλλεται. Τί γὰρ ἀδικεῖ τις, εἰ προσέχων τὴν γνώμην, καὶ φειδόμενος πρὸ τῆς πίστεως, βίον ίκα- νὸν συνελέξατο; ἢ καὶ τὸ τούτου μᾶλλον ἀνέγκλητον, εἰ εὐθὺς ὑπὸ τοῦ Θεοῦ τὴν ψυχὴν νέμοντος, εἰς οἶκον τοιούτων ἀνθρώπων εἰσῳκίσθη γένος ἀμφι λαφὲς, τοῖς χρήμασιν ἰσχύον καὶ τῷ πλούτῳ κρα- τοῦν; Εἰ γὰρ διὰ τὴν ἀκούσιον ἐν πλούτῳ γένεσιν απελήλατο ζωῆς, ἀδικεῖται μᾶλλον ὑπὸ τοῦ γεινα μένου Θεοῦ, προσκαίρου μὲν ἡδυπαθείας κατηξίω μένος, ἀϊδίου δὲ ζωῆς ἀπεστερημένος. Τί δὲ ὅλως πλοῦτον ἐχρῆν ἐκ γῆς ἀνατεῖλαί ποτε, εἰ χορηγός καὶ πρόξενος ἐστι θανάτου; Αλλ᾽ εἰ δύναταί τις ἐνα δοτέρω τῶν ὑπαρχόντων κάμπτειν τῆς ἐξουσίας, καὶ μέτρια φρονεῖν, καὶ σωφρονεῖν, καὶ Θεὸν μόνον ζη- τεῖν, καὶ Θεὸν ἀναπνεῖν, καὶ Θεῷ συμπολιτεύεσθαι, πτωχὸς οὗτος παρέστηκε ταῖς ἐντολαῖς, ἐλεύθερος, αήττητος, ἄνοσος, ἄτρωτος ὑπὸ χρημάτων. Εἰ δὲ μή, • θᾶττον κάμηλος διὰ βελόνης εἰσελεύσεται, ἢ ὁ τα οὗτος πλούσιος ἐπὶ τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ παρε λεύσεται. » Σημαινέτω μὲν οὖν τι καὶ ὑψηλότερον ή κάμηλος, διὰ στενῆς ὁδοῦ καὶ τεθλιμμένης φθά νουσα τὸν πλούσιον, ὅπερ ἐν τῇ ἀρχῶν (29) καὶ θεο λογίας εξηγήσει μυστήριον τοῦ Σωτῆρος ὑπάρχει μαθεῖν. ΚΖ'. Οὐ μὴν ἀλλὰ τό γε φαινόμενον πρῶτον, καὶ δι' δ λέλεκται, τῆς παραβολῆς παρεχέσθω. Διδα σκέτω τοὺς εὐποροῦντας ὡς οὐκ ἀμελητέον τῆς ἑαυ τῶν σωτηρίας, ὡς ἤδη προκατεγνωσμένους, οὐδὲ και ταποντιστέον (30) αὖ πάλιν τὸν πλοῦτον, οὔτε κατα- δικαστέον ὡς τῆς ζωῆς ἐπίβουλον καὶ πολέμιον· ἀλλὰ μαθητέον τίνα τρόπον καὶ πῶς πλούτῳ χρησ στέον, καὶ τὴν ζωὴν κτητέον. Ἐπειδὴ γὰρ οὔτε ἐκ παντὸς ἀπόλλυταί τις, ὅτι πλουτεῖ δεδιὼς, οὔτε ἐκ παντὸς σώζεται θαῤῥῶν καὶ πιστεύων ὡς σωθήσε • CLEMENTIS ALEXANDRINI A XXVI. « Erunt primi novissimi, et novissimi, primi s. » Multa hic locus habet reconditioris sen- sus, et quæ egeant explicatione; non tamen de illo inpræsentiarum vertitur quæstio. Non enim ad solos divites spectat, sed ad omnes plane homines qui fidei semel nomen dedere. Itaque huic modo su- persedeamus quæsito: quod autem subjectum ar- gumento est ita demonstratum arbitror, ut satis- factum sit data fidei; quod nempe Salvator ad ipsas divitias quod attinet longeque copiosam sub- stantiam, divites nullo modo excluserit aut eis sa- lutem intercluserit, si modo possint ac velint di- vinis inclinare mandatis, vitamque suam rebus temporaneis præferant, necnon fixis in Dominum luminibus, ejus ut honi gubernatoris nutum avida exspectatione attendant, quid velit, quid jubeat, quid mandet, quam suis nautis dat tesseram ; quo tandem et unde cursum navigationis intendat. Quid enim peccat aliquis aut nocet, quod ante fidem susceptam animum adhibens ususque parcimonia, quantæ sufficiant ad honestam vitæ sustentationem sibi facultates paravit? aut, quod etiam a culpa remotius est, si statim a Deo præbente animam, in domum ejusmodi hominum genusque copiosum in- ductus est, potens scilicet pecunia et divitiis præ- stans? Si enim ejectus vita est, quod non sponte sua inter divitias natus est, injuriam certe a Deo Creatore patitur, temporaria quidem prosperitate donatus, vita autem æterna privatus. Quorsum vero prorsus opus erat opes e terra pullulare, si mor · tem important ejusque auctores exsistunt? Si quis tamen, quibus fultus divitiis est, de potentia dece- dere animumque flectere potest; et modeste sa- pere atque sobrius esse, Deumque unum quærere ac Deum anhelare, et cum Deo conversationem habere : hic pauper præsto mandatis est, liber, in- riclus, nulla laborans ægritudine, nullo ex pe- cuniis vulnere. Sin minus, facilius camelus per acum ingredietur, quam dives ejusmodi intrabit in regnum cœlorum b. › Porro etiam altius quidpiam significet camelus, per arctam ac coangustatam viam antevertens divitem ; quod Salvatoris myste- rium in Expositione principiorum et theologiæ condiscere licet. XXVII. Verum exponamus primum de parabola quod illius conspicuum est, et cujus gratia dicta fuit. Doceat locupletes haud negligendam salutem, quasi ejus jam spes omnis illis sublata sit; nec vero rursus opes pelago mergendas aut impro- bandas, quasi x vitæ insidiantes et inimicas : sed discendum, quomodo quave ratione illis utendum, et ut vita comparanda sit. Nam quia non omnino perit quis, timens quia dives sit, nec omnino salvus est, ea fiducia ac spe, qua se salvum fore confidit : * P. 9/11 ED. POTTER. • Marc. x, 51. dilucidationem. > C D Ibid. 25. 1, 3. FELL. sophi historiam, quam vide in Diogene Laertio. (28) Σοφισμόν. Seu σαφηνισμόν, explicationem, (29) Καὶ θεο.λ. Ηujus libri mentio habetur Strom. (30) Καταποντιστέον. Respicit Cratetis philo-
Ὥστε τοὺς πλουσίους μαθηματικῶς ἀκουστέον, τοὺς δυσκόλως εἰσελευσομένους εἰς τὴν βασιλείαν, μὴ σκαιῶς μηδὲ ἀγροίκως μηδὲ σαρκίνως· οὐ γὰρ οὕτως λέλεκται. οὐδὲ ἐπὶ τοῖς ἐκτὸς ἡ σωτηρία. οὔτε εἰ πολλὰ οὔτε εἰ ὀλίγα ταῦτα ἢ μικρὰ ἢ μεγάλα ἢ ἔνδοξα ἢ ἄδοξα ἢ εὐδόκιμα ἢ ἀδόκιμα, ἀλλ’ ἐπὶ τῇ τῆς ψυχῆς ἀρετῇ, πίστει καὶ ἐλπίδι καὶ ἀγάπῃ καὶ φιλαδελφίᾳ καὶ γνώσει καὶ πραότητι καὶ ἀτυφίᾳ καὶ ἀληθείᾳ, ὧν ἆθλον ἡ σωτηρία. οὐδὲ γὰρ διὰ κάλλος σώματος ζήσεταί τις ἢ τοὐναντίον ἀπολεῖται· ἀλλ’ ὁ μὲν τῷ δοθέντι σώματι ἁγνῶς καὶ κατὰ θεὸν χρώμενος ζήσεται. ὁ δὲ φθείρων τὸν ναὸν θεοῦ φθαρήσεται. δύναται δέ τις καὶ αἰσχρὸς ἀσελγαίνειν καὶ κατὰ κάλλος σωφρονεῖν· οὐδὲ ἰσχὺς καὶ μέγεθος σώματος ζωοποιεῖ οὐδὲ τῶν μελῶν οὐδενία ἀπολλύει, ἀλλ’ ἡ τούτοις ψυχὴ χρωμένη τὴν αἰτίαν ἐφ’ ἑκάτερα παρέχεται. ὑπόφερε γοῦν, φησί, παιόμενος τὸ πρόσωπον, ὅπερ δύναται καὶ ἰσχυρός τις ὢν καὶ εὐεκτῶν ὑπακοῦσαι καὶ πάλιν ἀσθενικός τις ὢν ἀκρασίᾳ γνώμης παραβῆναι.Β Κα'. Ἔσονται οἱ πρῶτοι ἔσχατοι, καὶ οἱ ἔσχατοι ι πρῶτοι. » Τοῦτο πολύχουν μέν έστι κατὰ τὴν ὑπό- νοιαν καὶ τὸν σοφισμόν (28), οὐ μὴν ἔν γε τῷ παρ ὄντι τὴν ζήτησιν ἀπαιτεῖ. Οὐ γὰρ μόνον ρέπει πρὸς τοὺς πολυκτήμονας, ἀλλ᾽ ἁπλῶς πρὸς ἅπαντας ἀνα θρώπους, τοὺς πίστει καθάπαξ ἑαυτοὺς ἐπιδιδόντας. Ὥστε τοῦτο μὲν ἀνακείσθω τὰ νῦν· τὸ δέ γε προς κείμενον ἡμῖν οἶμαι μηδέν τι ἐνδεέστερον τῆς ἐπαγ- γελίας δεδεῖχθαι, ὅτι τοὺς πλουσίους οὐδένα τρόπον ὁ Σωτὴρ κατ' αὐτόν γε τὸν πλοῦτον καὶ τὴν περισ βολὴν τῆς κτήσεως ἀποκέκλεικεν, οὐδ' αὐτοῖς ἀπο τετάφρευκε την σωτηρίαν, εἴ γε δύναιντο καὶ βού λοιντο υποκύπτειν τὴν ἑαυτῶν ζωήν, τοῦ Θεοῦ ταῖς ἐντολαῖς, καὶ τῶν προσκαίρων προτιμῷεν καὶ βλέ- ποιεν πρὸς τὸν Κύριον ἀτενεῖ τῷ βλέμματι, και θάπερ εἰς ἀγαθοῦ κυβερνήτου νεῦμα δεδορκότες, τί βούλεται, τί προστάσσει, τί σημαίνει, τί δίδωσι τοῖς αὑτοῦ ναύταις τὸ σύνθημα, ποῦ καὶ πόθεν τὸν ὅρμον ἐπαγγέλλεται. Τί γὰρ ἀδικεῖ τις, εἰ προσέχων τὴν γνώμην, καὶ φειδόμενος πρὸ τῆς πίστεως, βίον ίκα- νὸν συνελέξατο; ἢ καὶ τὸ τούτου μᾶλλον ἀνέγκλητον, εἰ εὐθὺς ὑπὸ τοῦ Θεοῦ τὴν ψυχὴν νέμοντος, εἰς οἶκον τοιούτων ἀνθρώπων εἰσῳκίσθη γένος ἀμφι λαφὲς, τοῖς χρήμασιν ἰσχύον καὶ τῷ πλούτῳ κρα- τοῦν; Εἰ γὰρ διὰ τὴν ἀκούσιον ἐν πλούτῳ γένεσιν απελήλατο ζωῆς, ἀδικεῖται μᾶλλον ὑπὸ τοῦ γεινα μένου Θεοῦ, προσκαίρου μὲν ἡδυπαθείας κατηξίω μένος, ἀϊδίου δὲ ζωῆς ἀπεστερημένος. Τί δὲ ὅλως πλοῦτον ἐχρῆν ἐκ γῆς ἀνατεῖλαί ποτε, εἰ χορηγός καὶ πρόξενος ἐστι θανάτου; Αλλ᾽ εἰ δύναταί τις ἐνα δοτέρω τῶν ὑπαρχόντων κάμπτειν τῆς ἐξουσίας, καὶ μέτρια φρονεῖν, καὶ σωφρονεῖν, καὶ Θεὸν μόνον ζη- τεῖν, καὶ Θεὸν ἀναπνεῖν, καὶ Θεῷ συμπολιτεύεσθαι, πτωχὸς οὗτος παρέστηκε ταῖς ἐντολαῖς, ἐλεύθερος, αήττητος, ἄνοσος, ἄτρωτος ὑπὸ χρημάτων. Εἰ δὲ μή, • θᾶττον κάμηλος διὰ βελόνης εἰσελεύσεται, ἢ ὁ τα οὗτος πλούσιος ἐπὶ τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ παρε λεύσεται. » Σημαινέτω μὲν οὖν τι καὶ ὑψηλότερον ή κάμηλος, διὰ στενῆς ὁδοῦ καὶ τεθλιμμένης φθά νουσα τὸν πλούσιον, ὅπερ ἐν τῇ ἀρχῶν (29) καὶ θεο λογίας εξηγήσει μυστήριον τοῦ Σωτῆρος ὑπάρχει μαθεῖν. ΚΖ'. Οὐ μὴν ἀλλὰ τό γε φαινόμενον πρῶτον, καὶ δι' δ λέλεκται, τῆς παραβολῆς παρεχέσθω. Διδα σκέτω τοὺς εὐποροῦντας ὡς οὐκ ἀμελητέον τῆς ἑαυ τῶν σωτηρίας, ὡς ἤδη προκατεγνωσμένους, οὐδὲ και ταποντιστέον (30) αὖ πάλιν τὸν πλοῦτον, οὔτε κατα- δικαστέον ὡς τῆς ζωῆς ἐπίβουλον καὶ πολέμιον· ἀλλὰ μαθητέον τίνα τρόπον καὶ πῶς πλούτῳ χρησ στέον, καὶ τὴν ζωὴν κτητέον. Ἐπειδὴ γὰρ οὔτε ἐκ παντὸς ἀπόλλυταί τις, ὅτι πλουτεῖ δεδιὼς, οὔτε ἐκ παντὸς σώζεται θαῤῥῶν καὶ πιστεύων ὡς σωθήσε • CLEMENTIS ALEXANDRINI A XXVI. « Erunt primi novissimi, et novissimi, primi s. » Multa hic locus habet reconditioris sen- sus, et quæ egeant explicatione; non tamen de illo inpræsentiarum vertitur quæstio. Non enim ad solos divites spectat, sed ad omnes plane homines qui fidei semel nomen dedere. Itaque huic modo su- persedeamus quæsito: quod autem subjectum ar- gumento est ita demonstratum arbitror, ut satis- factum sit data fidei; quod nempe Salvator ad ipsas divitias quod attinet longeque copiosam sub- stantiam, divites nullo modo excluserit aut eis sa- lutem intercluserit, si modo possint ac velint di- vinis inclinare mandatis, vitamque suam rebus temporaneis præferant, necnon fixis in Dominum luminibus, ejus ut honi gubernatoris nutum avida exspectatione attendant, quid velit, quid jubeat, quid mandet, quam suis nautis dat tesseram ; quo tandem et unde cursum navigationis intendat. Quid enim peccat aliquis aut nocet, quod ante fidem susceptam animum adhibens ususque parcimonia, quantæ sufficiant ad honestam vitæ sustentationem sibi facultates paravit? aut, quod etiam a culpa remotius est, si statim a Deo præbente animam, in domum ejusmodi hominum genusque copiosum in- ductus est, potens scilicet pecunia et divitiis præ- stans? Si enim ejectus vita est, quod non sponte sua inter divitias natus est, injuriam certe a Deo Creatore patitur, temporaria quidem prosperitate donatus, vita autem æterna privatus. Quorsum vero prorsus opus erat opes e terra pullulare, si mor · tem important ejusque auctores exsistunt? Si quis tamen, quibus fultus divitiis est, de potentia dece- dere animumque flectere potest; et modeste sa- pere atque sobrius esse, Deumque unum quærere ac Deum anhelare, et cum Deo conversationem habere : hic pauper præsto mandatis est, liber, in- riclus, nulla laborans ægritudine, nullo ex pe- cuniis vulnere. Sin minus, facilius camelus per acum ingredietur, quam dives ejusmodi intrabit in regnum cœlorum b. › Porro etiam altius quidpiam significet camelus, per arctam ac coangustatam viam antevertens divitem ; quod Salvatoris myste- rium in Expositione principiorum et theologiæ condiscere licet. XXVII. Verum exponamus primum de parabola quod illius conspicuum est, et cujus gratia dicta fuit. Doceat locupletes haud negligendam salutem, quasi ejus jam spes omnis illis sublata sit; nec vero rursus opes pelago mergendas aut impro- bandas, quasi x vitæ insidiantes et inimicas : sed discendum, quomodo quave ratione illis utendum, et ut vita comparanda sit. Nam quia non omnino perit quis, timens quia dives sit, nec omnino salvus est, ea fiducia ac spe, qua se salvum fore confidit : * P. 9/11 ED. POTTER. • Marc. x, 51. dilucidationem. > C D Ibid. 25. 1, 3. FELL. sophi historiam, quam vide in Diogene Laertio. (28) Σοφισμόν. Seu σαφηνισμόν, explicationem, (29) Καὶ θεο.λ. Ηujus libri mentio habetur Strom. (30) Καταποντιστέον. Respicit Cratetis philo-
PG 9:633οὕτως καὶ ἄπορός τις ὢν καὶ ἄβιος εὑρεθείη ποτ’ ἂν μεθύων ταῖς ἐπιθυμίαις, καὶ χρήμασι πλούσιος νήφων καὶ πτωχεύων ἡδονῶν, πεπεισμένος, συνετός, καθαρός, κεκολασμένος. εἰ τοίνυν ἐστὶ τὸ ζησόμενον μάλιστα καὶ πρῶτον ἡ ψυχὴ καὶ περὶ ταύτην ἀρετὴ μὲν φυομένη σῴζει, κακία δὲ θανατοῖ, δῆλον ἤδη σαφῶς ὅτι αὕτη καὶ πτωχεύουσα ὧν ἄν τις ὑπὸ πλούτου διαφθείρη[ται] σῴζεται, καὶ πλουτοῦσα τούτων ὧν ἐπιτρίβει πλοῦτος θαν[ατ]οῦται· καὶ μηκέτι ζητῶμεν ἀλλαχοῦ τὴν αἰτίαν τοῦ τέλους πλὴν ἐν τῇ τῆς ψυχῆς καταστάσει καὶ διαθέσει πρός τε ὑπακοὴν θεοῦ καὶ καθαρότητα πρός τε παράβασιν ἐντολῶν καὶ κακίας συλλογήν. Ὁ μὲν ἄρα ἀληθῶς καὶ καλῶς [πλούσιός] ἐστιν ὁ τῶν ἀρετῶν πλούσιος καὶ πάσῃ τύχῃ χρῆσθαι ὁσίως καὶ πιστῶς δυνάμενος· ὁ δὲ νόθος πλούσιος ὁ κατὰ σάρκα πλουτῶν καὶ τὴν ζωὴν εἰς [τὴν] ἔξω κτῆσιν μετενηνοχὼς τὴν παρερχομένην καὶ φθειρομένην καὶ ἄλλοτε ἄλλου γινομένην καὶ ἐν τῷ τέλει μηδενὸς μηδαμῇ. πάλιν αὖ κατὰ τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ γνήσιος πτωχὸς καὶ νόθος ἄλλος πτωχὸς καὶ ψευδώνυμος. ὃ μὲν κατὰ πνεῦμα πτωχός, τὸ ἴδιον, ὃ δὲ κατὰ κόσμον, τὸ ἀλλότριον.και φέρε σκεπτέον ήν τινα την ελπίδα αὐτοῖς ὁ Σωτὴρ ὑπογράφει, καὶ πῶς ἂν τὸ μὲν ἀνέλπιστον ἐχέγγυον γένοιτο, τὸ δὲ ἐλπισθὲν εἰς κτῆσιν ἀφί- κοιτο. Φησὶν οὖν ὁ διδάσκαλος, τίς ἡ μεγίστη τῶν ἐντολῶν, ἡρωτημένος· ο Αγαπήσεις τὸν Κύριον τὸν θεόν σου ἐξ ὅλης τῆς ψυχῆς σου, καὶ ἐξ ὅλης τῆς δυνάμεώς σου. » Ταύτης μείζω μηδεμίαν ἐντολὴν εἶ ναι· καὶ μάλα εἰκότως· καὶ γὰρ καὶ περὶ τοῦ πρώτου καὶ περὶ τοῦ μεγίστου παρήγγελται, αὐτοῦ τοῦ Θεοῦ, Πατρὸς ἡμῶν, δι᾿ οὗ καὶ γέγονε καὶ ἔστι τὰ πάντα, καὶ εἰς ὃν τὰ σωζόμενα πάλιν επανέρχεται. Ὑπὸ τούτου τοίνυν προαγαπηθέντας καὶ τοῦ γενέσθαι τυ χόντας οὐχ ὅσιον ἄλλοτι πρεσβύτερον ἄγειν καὶ τι μιώτερον· ἐκτίνοντας μόνην τὴν χάριν ταύτην με κρὰν ἐπὶ μεγίστοις, ἄλλο δὲ μηδοτιοῦν ἔχοντας ἀνεν δεῖ καὶ τελείῳ Θεῷ πρὸς ἀμοιβὴν ἐπινοῆσαι· αὐτῷ δὲ τῷ ἀγαπᾶν τὸν Πατέρα εἰς οἰκείαν ἰσχὺν καὶ δύ- ναμιν, ἀφθαρσίαν, νομιζομένους. Ὅσον γὰρ ἀγαπᾷ τις τὸν Θεὸν, τοσούτῳ καὶ πλέον ἐνδοτέρω τοῦ Θεοῦ παραδύεται. ΚΙ'. Δευτέραν δὲ τάξει, καὶ οὐδέν τι μικροτέραν επίσης είναι λέγει, τὸν ᾿Αγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν· ο οὐκοῦν τὸν Θεὸν ὑπὲρ σεαυτόν. Πυν- θανομένου δὲ τοῦ προσδιαλεγομένου, « Τίς ἐστί μου πλησίον; ο οὐ τὸν αὐτὸν τρόπον Ἰουδαίοις προωρί απο τὸν πρὸς αίματος, οὐδὲ τὸν πολίτην, οὐδὲ τὸν προσήλυτον, οὐδὲ τὸν ὁμοίως περιτετμημένον, οὐδὲ τὸν ἑνὶ καὶ ταὐτῷ νόμῳ χρώμενον· ἀλλὰ ἄνωθεν και ταβαίνοντα ἀπὸ Ἱερουσαλὴμ ἄγει τῷ λόγῳ τινὰ εἰς Ἱεριχώ, καὶ τοῦτον δείκνυσιν ὑπὸ λῃστῶν συγκεκεντη μένον, ἐῤῥιμμένον ἡμίθνητα ἐπὶ τῆς ὁδοῦ, ὑπὸ ἱερέως παροδευόμενον, ὑπὸ Λευΐτου παρορώμενον, ὑπὸ δὲ τοῦ Σαμαρίτου τοῦ ἐξωνειδισμένου καὶ ἀφωρισμένου κατελεούμενον· ὃς οὐχὶ κατὰ τύχην, ὡς ἐκεῖνοι παρ ἦλθον, ἀλλ᾿ ἧκεν ἐσκευασμένος ὧν ὁ κινδυνεύων ἐδεῖτε οἷον, ἔλαιον, ἐπιδέσμους, κτῆνος, μισθὸν τῷ πανδοχεῖ, τὸν μὲν ἤδη διδόμενον, τὸν δὲ προσυπισχνού μενον. « Τίς, ἔφη, τούτων γέγονε πλησίον τῷ τὰ δεινά παθόντι; » Τοῦ δὲ ἀποκρινομένου, ο Ὁ τὸν Ελεον πρὸς αὐτὸν ἐπιδειξάμενος· Καὶ σὺ τοίνυν, που ρευθεὶς, οὕτω ποίει, ὡς τῆς ἀγάπης βλαστανούσης εύ ποιίαν. Β ΚΘ'. Ἐν ἀμφοτέραις μὲν οὖν ταῖς ἐντολαῖς ἀγάπην εἰσηγεῖται· τάξει δ' αὐτὴν διῄρηκε. Καὶ ὅπου μὲν τὰ πρωτεῖα τῆς ἀγάπης ἀνάπτει τῷ Θεῷ, ὅπου δὲ τὰ δευτερεία νέμει τῷ πλησίον. Τίς δ' ἂν ἄλλος εἴη πλὴν αὐτὸς ὁ Σωτήρ; ἢ τίς μᾶλλον ἡμᾶς ἐλεήσας ἐκείνου, τοὺς ὑπὸ τῶν κοσμοκρατόρων τοῦ σκότους ὀλίγου τεθανατωμένους τοῖς πολλοῖς τραύμασι, φό- βας, ἐπιθυμίαις, ὀργαῖς, λύπαις, ἀπάταις, ἡδοναῖς; Τούτων δὲ τῶν τραυμάτων μόνος ἰατρὸς Ἰησοῦς, ἐκε κόπτων ἄρδην τὰ πάθη πρόῤῥιζα· οὐχ ὥσπερ ὁ νό μας ψιλὰ τὰ ἀποτελέσματα, τοὺς καρποὺς τῶν πονη τῶν φυτῶν, ἀλλὰ τὴν ἀξίνην τὴν ἑαυτοῦ πρὸς τὰς ῥίζας τῆς κακίας προσαγαγών. Οὗτος ὁ τὸν οἶνον (31) Εt Ρ. 92. LIBER QUIS DIVES SALVETUR. A age consideremus, quam illis spem Salvator præ B c D scribat; et qua item ratione quod extra spem fore videtur, pignoris loco fiat, quodque illa nititur, in adeptionem evadat. Ait igitur magister, interroga- tus, quod sit maximum mandatorum, Diliges Do- minum Deum ex tota anima tua, et ex tota virtute tua a., loc nullum esse majus mandatum; et jure quidem aptimo : nam et de primo maximoque a- tum mandatum est, de ipso nimirum Deo, Patre nostro, per quem facta sunt atque exsistunt omnia, et ad quem rursus revertuntur quæ fiunt salva. Ab hoc igitur ante dilectos et conditos, nefas aliud quidvis antiquius ducere ac præstantius, quam ut hanc duntaxat exiguam gratiam maximorum mu- nérum grata vice referamus, cum nihil aliud excogi- tari possit, quod nullius egenti ac perfecto Deo re- pendi a nobis possit; ipsaque ea ratione qua Pa trem diligimus, quanta virtus ac facultas est, in- corruptionis munus consequamur. Quanto enim quis amplius Deum diligit, tanto in Deum intimius quasi pervadit. XXVIII. Alterum autem ordine, nec quid- quam priore minus ait esse mandatun: Diliges proximum tuumn sicut teipsum b. » Ergo Deum su- pra teipsum. Percontante autem eo, quocum illi sermo: < El quis est neus proximus c?, non eodem modo, quo Judæi, definivit proximum, id est con- sanguineum, civem, proselytum, aut qui similiter circumcisus sit, vel una eademque lege utitur; sed hominem inducit, qui procul ab Jerusalem descen- dat in Jericho huncque ostendit a latronibus con- fossum, projectum semivivum in via; quem sacer dos prætereat, levites despiciat; Samaritanus vero (sprelus ille ac segregatus) misericordia impertiat : venit autem non casu ut illi secus locum transiens, sed illis instructus quæ sic versanti in periculo ac laboranti opus erant, puta oleo, alligaturis, jumen- 10; qui mercedem stabulario partim tribuat, partim se daturum polliceatur. c Quis horum, inquit, fuit proximus ejus, qui dira passus est?, Illoque re- spondente, « Qui fecit misericordiam in illum, tu, inquit, vade, et fac similiter d ;, quod videli- cet charitas beneficentiæ parens sit. XXIX. In utroque igitur mandato charitatem do- cumento tradit, ordine tamen ambo hac distinxit : primasque charitatis partes Deo ascribit, secundas vero proximo tribuit. Quis vero alius fuerit quam ipse Salvator? aut quis illo majorem nobis miseri- cordiam impendit, a mundi scilicet rectoribus te- nebrarum vix non multis vulneribus, terroribus, desideriis, furoribus, moeroribus, fraudibus, volu- ptatibus enecatis atque exstinctis? Horum porro vulnerum medicus solus est Jesus, qui radicitus vi- tia prorsus exscindat, non sicut lex nuda effecta (pravarum fructus plantarum), sed qui ipse suam securim malitiæ radicibus admoverit. Hic est, qui © Luc. x, 29. d Ibid. * ED. POTTER. ■ Matth. XII, 36, 37, 38. b Matth. xx11, 36, 37. 39. (31) Olycr. Respicit Luc. x, 34.
PG 9:635τῷ δὴ κατὰ κόσμον [οὐ] πτωχῷ καὶ πλουσίῳ κατὰ τὰ πάθη ὁ κατὰ πνεῦμα [οὐ] πτωχὸς καὶ κατὰ θεὸν πλούσιος ἀπόστηθι [φησί] τῶν ὑπαρχόντων ἐν τῇ ψυχῇ σου κτημάτων ἀλλοτρίων, ἵνα καθαρὸς τῇ καρδίᾳ γενόμενος ἴδῃς τὸν θεόν, ὅπερ καὶ δι’ ἑτέρας φωνῆς ἐστιν εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. καὶ πῶς αὐτῶν ἀποστῇς; πωλήσας. τί οὖν; χρήματα ἀντὶ κτημάτων λάβῃς; ἀντίδοσιν πλούτου πρὸς πλοῦτον ποιησάμενος, ἐξαργυρίσας τὴν φανερὰν οὐσίαν; οὐδαμῶς· ἀλλὰ ἀντὶ τῶν πρότερον ἐνυπαρχόντων τῇ ψυχῇ, ἣν σῶσαι ποθεῖς, ἀντειςαγόμενος ἕτερον πλοῦτον θεοποιὸν καὶ ζωῆς χορηγὸν αἰωνίου, τὰς κατὰ τὴν ἐντολὴν τοῦ θεοῦ διαθέσεις, ἀνθ’ ὧν σοι περιέσται μισθὸς καὶ τιμή, διηνεκὴς σωτηρία καὶ αἰώνιος ἀφθαρσία. οὕτως καλῶς πωλεῖς τὰ ὑπάρχοντα, τὰ πολλὰ καὶ περισσὰ καὶ ἀποκλείοντά σοι τοὺς οὐρανούς, ἀντικαταλλασσόμενος αὐτῶν τὰ σῶσαι δυνάμενα.τὰς τετρωμένας ψυχὰς, ὁ τὸ ἐκ σπλάγχνων Πνεύμα τος ἔλαιον προσενεγκών, καὶ ἐπιδαψιλευόμενος· οὗτος ὁ τοὺς τῆς ὑγείας καὶ σωτηρίας δεσμούς ἀλύ- τους ἐπιδείξας, ἀγάπην, πίστιν, ἐλπίδα· οὗτος ὁ δια- κονεῖν ἀγγέλους καὶ ἀρχὰς καὶ ἐξουσίας ἡμῖν ὑποτά ξας ἐπὶ μεγάλῳ μισθῷ· διότι καὶ αὐτοὶ ἐλευθερωθή- σονται ἀπὸ τῆς ματαιότητος τοῦ κόσμου παρὰ τὴν ἀποκάλυψιν τῆς δόξης τῶν υἱῶν τοῦ Θεοῦ. Τοῦτον οὖν ἀγαπᾶν ἴσα χρὴ τῷ Θεῷ· ἀγαπᾷ δὲ Χριστὸν Ἰη- σοῦν ὁ τὸ θέλημα αὐτοῦ ποιῶν καὶ φυλάσσων αὐτοῦ τὰς ἐντολάς. « Οὐ γὰρ πᾶς ὁ λέγων μοι, Κύριε, Κύ ριε, εἰσελεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, ἀλλ' ὁ ποιῶν τὸ θέλημα τοῦ Πατρός μου. » Και· ο Τί με λέγετε, Κύριε, Κύριε, καὶ οὐ ποιεῖτε & λέγω; ν (τὸ αἷμα τῆς ἀμπέλου τῆς Δαβίδ) ἐκχέας ἡμῶν ἐπὶ Β Καί· « Ὑμεῖς μακάριοι οἱ ὁρῶντες καὶ ἀκούοντες, μήτε δίκαιοι, μήτε προφῆται,, ἐὰν ποιῆτε ἃ λέγω. Λ'. Πρῶτος μὲν οὖν οὗτός ἐστιν ὁ Χριστὸν ἀγαπῶν, δεύτερος δὲ ὁ τοὺς εἰς ἐκεῖνον πεπιστευκότας τιμῶν καὶ περιέπων. Ο γὰρ ἄν τις εἰς μαθητὴν ἐργάσηται, τοῦτο εἰς ἑαυτὸν ὁ Κύριος ἐκδέχεται, καὶ πᾶν ἑαυτοῦ ποιεῖται. « Δεῦτε, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς τοῦ κόσμου. Επείνασα γὰρ, καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδίψησα, καὶ ἐδώκατέ μοι πιεῖν, καὶ ξέ νος ήμην, καὶ συνηγάγετέ με· γυμνὸς ἤμην, καὶ ἐνε- δύσατέ με· ἡσθένησα, καὶ ἐπεσκέψασθέ με· ἐν φυλα κῇ ἡμην, καὶ ἤλθετε πρὸς μέ. Τότε ἀποκριθήσονται αὐτῷ οἱ δίκαιοι, λέγοντες Κύριε, πότε σε είδομεν πεινῶντα, καὶ ἐθρέψαμεν· ἡ διψῶντα, καὶ ἐποτίσαμεν; Πότε δὲ εἰδομέν σε ξένον, καὶ συνηγάγομεν ή γυμνα νὸν, καὶ περιεβάλομεν ; ἢ πότε σε είδομεν ἀσθενοῦν τα, καὶ ἐπεσκεψάμεθα; ἢ ἐν φυλακῇ καὶ ἤλθομεν πρὸς σέ; Καὶ ἀποκριθεὶς ὁ βασιλεὺς ἐρεῖ αὐτοῖς· Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐφ' ὅσον ἐποιήσατε ἑνὶ τούτων τῶν ἀδελφῶν μου τῶν ἐλαχίστων, ἐμοὶ ἐποιήσατε. ο Πά λιν ἐκ τῶν ἐναντίων πρὸς τοὺς ταῦτα μὴ παρασχόν τας· ο 'Αμὴν λέγω ὑμῖν, ἐφ' ὅσον οὐκ ἐποιήσατε ἑνὶ τούτων τῶν ἐλαχίστων, οὐδὲ ἐμοὶ ἐποιήσατε. Καὶ ἀλλαχοῦ· . Ὁ ὑμᾶς δεχόμενος ἐμὲ δέχεται· ὁ ὑμᾶς μὴ δεχόμενος ἐμὲ ἀθετεῖ. ΛΑ'. Τούτους καὶ τέκνα καὶ παιδία, καὶ νήπια, καὶ φίλους ονομάζει, καὶ μικροὺς ἐνθάδε ὡς πρὸς τὸ μέλλον ἄνω μέγεθος αὐτῶν· « Μὴ καταφρονήσητε, λέγων, ἑνὸς τῶν μικρῶν τούτων· τούτων γὰρ οἱ ἄγγελοι δια παντὸς βλέπουσι τὸ πρόσωπον τοῦ Πατρός μου ἐν οὐρανοῖς. » Καὶ ἑτέρωθι· . Μὴ φοβεῖσθε, τὸ μικρὸν ποίμνιον· ὑμῖν γὰρ ηὐδόκησεν ὁ Πατήρ παραδοῦναι τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. » Κατὰ τὰ αὐτὰ καὶ τοῦ μεγίστου ἐν γεννητοῖς γυναικῶν Ἰωάννου, τὸν ἐλά χιστον ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν, τουτέστι τὸν ἑαυτοῦ μαθητὴν, εἶναι μείζω λέγει. Καὶ πάλιν· ο Ο δεχόμενος δίκαιον ἢ προφήτην εἰς ὄνομα δικαίου ἢ * Ρ. χιν, 23; ΧΙ. 11. CLEMENTIS ALEXANDRINI vinum (sanguinem vitis Davidicae) sauciis animabus & infudit; qui ex visceribus Spiritus oleum adhibuit, abundantiorique largitate tribuit. Hic est qui sani- tatis salutisque alligaturas, charitatem, fidem, spem insolubiles effecit. Hic est qui angelos et principatus et potestates, ut nobis ministerio fungantur, sub magna mercede subjecit; nam et ipsi liberabuntur a mundi vanitate in revelatione gloriæ filiorum Dei. Hunc igitur æque diligere oportet ac Deum : diligit autem Christum, qui facit ejus voluntatem, servat- que illius mandata. • Non enim omnis qui dicit mihi : Domine, Domine, intrabit in regnum coelo- rum, sed qui facit voluntatem Patris mei *. » Et : • Quid me dicitis, Domine, Domine, et non facitis quæ dico b?, Et: Vos beati qui videtis et auditis, quæ nec justi, nec prophetæ viderunt c;, modo ta- men feceritis ea quæ dico. & XXX. Primus igitur hic est, qui Christum diligit; secundus ille, qui ejus fideles honori habet ac colit. Quod enim in discipulum quis egerit, hoc in se Dominus factum accipit, ac quidquid illud est sibi ascribit. « Venite, benedicti Patris mei, possi- dete paratum vobis regnum a constitutione mundi. Esurivi enim, et dedistis mihi manducare ; sitivi, et dedistis mihi libere; hospes eram, et collegistis me; nudus, et cooperuistis me; infirmus, et visita- stis me; in carcere eram, et venistis ad me. Tunc respondebunt ei justi, dicentes : Domine, quando te vidimus esurientem, et pavimus te; et sitientem, C et dedimus tibi potum? Quando autem te vidimus hospitem, et collegimus? et nudum, et cooperui- mus ? aut quando te vidimus infirmum, et visitari- mus? aut in carcere, et venimus ad te? Et respon- dens rex dicet illis: Amen dico vobis, quandiu fe- cistis uni ex his fratribus meis minimis, mihi feci- stis. Rursus vero e contrario, ad eos qui hæc non præbuerunt : « Amen dico vobis, quandiu non feci- stis uni ex his minimis, nec mihi fecistis d., Alio item loco: • Qui vos recipit, me recipit; qui vos non recipit, me spernit *. › XXXI. Hos vocat et filios et pueros et infantes et ' amicos, et parvulos in praesenti, si cum futura illorum in cœlis magnitudine conferantur. • Ne contemna- tis, inquit, unum ex x bis pusillis; angeli enim eorum semper vident faciem Patris mei, qui est in ccelis f. » Alio quidem loco : « Nolite timere, pusil- lus grex: complacuit enim Patri dare vobis regnum calorum . . Hac ipsa ratione, etiam Joanne, qui maximus est inter natos mulierum, qui minor est in regno cœlorum (suum nimirum discipulum) majorem esse dicit. Ac rursus: ‹ Qui recipit justum aut prophetam in nomine justi aut propheta, illius p D ED. POTTER. • Joan. Matth. vi, 21. b Luc. vi, 40. e Matth. XIII. 23. & Matth. xxv, 34, seqq.. • Matth. x, 40; Luc. x, 16. f Matth. xvIII, 10. Luc. xii, 32; Matth,
ἐκεῖνα ἐχέτωσαν οἱ σάρκινοι πτωχοὶ καὶ τούτων δεόμενοι, σὺ δὲ τὸν πνευματικὸν πλοῦτον ἀντιλαβὼν ἔχοις ἂν ἤδη θησαυρὸν ἐν οὐρανοῖς. Ταῦτα μὴ συνιεὶς κατὰ τρόπον ὁ πολυχρήματος καὶ ἔννομος ἄνθρωπος μηδὲ ὅπως ὁ αὐτὸς καὶ πτωχὸς δύναται εἶναι καὶ πλούσιος καὶ ἔχειν τε χρήματα καὶ μὴ ἔχειν καὶ χρῆσθαι τῷ κόσμῳ καὶ μὴ χρῆσθαι, ἀπῆλθε στυγνὸς καὶ κατηφής, λιπὼν τὴν τάξιν τῆς ζωῆς, ἧς ἐπιθυμεῖν μόνον, ἀλλ’ οὐχὶ καὶ τυχεῖν ἠδύνατο, τὸ δύσκολον ποιήσας ἀδύνατον αὐτὸς ἑαυτῷ. δύσκολον γὰρ ἦν μὴ περιάγεσθαι μηδὲ καταστράπτεσθαι τὴν ψυχὴν ὑπὸ τῶν προσόντων ἁβρῶν τῷ προδήλῳ πλούτῳ καὶ ἀνθηρῶν γοητευμάτων, οὐκ ἀδύνατον δὲ τὸ καὶ ἐν τούτῳ λαβέσθαι σωτηρίας, εἴ τις ἑαυτὸν ἀπὸ τοῦ αἰσθητοῦ πλούτου ἐπὶ τὸν νοητὸν καὶ θεοδίδακτον μεταγάγοι καὶ μάθοι τοῖς ἀδιαφόροις χρῆσθαι καλῶς καὶ ἰδίως καὶ ὡς ἂν εἰς ζωὴν αἰώνιον ὁρμήσαι. καὶ οἱ μαθηταὶ δὲ τὸ πρῶτον μὲν καὶ αὐτοὶ περιδεεῖς καὶ καταπλῆγες γεγόνασιν ἀκούσαντες· τί δήποτε; ἆρά γε ὅτι χρήματα καὶ αὐτοὶ ἐκέκτηντο πολλά; ἀλλὰ καὶ αὐτὰ ταῦτα τὰ δικτύφια καὶ ἄγκιστρα καὶ τὰ ὑπηρετικὰ σκαφίδια ἀφῆκαν πάλαι, ἅπερ ἦν αὐτοῖς μόνα. τί οὖν φοβηθέντες λέγουσι·τὰς τετρωμένας ψυχὰς, ὁ τὸ ἐκ σπλάγχνων Πνεύμα τος ἔλαιον προσενεγκών, καὶ ἐπιδαψιλευόμενος· οὗτος ὁ τοὺς τῆς ὑγείας καὶ σωτηρίας δεσμούς ἀλύ- τους ἐπιδείξας, ἀγάπην, πίστιν, ἐλπίδα· οὗτος ὁ δια- κονεῖν ἀγγέλους καὶ ἀρχὰς καὶ ἐξουσίας ἡμῖν ὑποτά ξας ἐπὶ μεγάλῳ μισθῷ· διότι καὶ αὐτοὶ ἐλευθερωθή- σονται ἀπὸ τῆς ματαιότητος τοῦ κόσμου παρὰ τὴν ἀποκάλυψιν τῆς δόξης τῶν υἱῶν τοῦ Θεοῦ. Τοῦτον οὖν ἀγαπᾶν ἴσα χρὴ τῷ Θεῷ· ἀγαπᾷ δὲ Χριστὸν Ἰη- σοῦν ὁ τὸ θέλημα αὐτοῦ ποιῶν καὶ φυλάσσων αὐτοῦ τὰς ἐντολάς. « Οὐ γὰρ πᾶς ὁ λέγων μοι, Κύριε, Κύ ριε, εἰσελεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, ἀλλ' ὁ ποιῶν τὸ θέλημα τοῦ Πατρός μου. » Και· ο Τί με λέγετε, Κύριε, Κύριε, καὶ οὐ ποιεῖτε & λέγω; ν (τὸ αἷμα τῆς ἀμπέλου τῆς Δαβίδ) ἐκχέας ἡμῶν ἐπὶ Β Καί· « Ὑμεῖς μακάριοι οἱ ὁρῶντες καὶ ἀκούοντες, μήτε δίκαιοι, μήτε προφῆται,, ἐὰν ποιῆτε ἃ λέγω. Λ'. Πρῶτος μὲν οὖν οὗτός ἐστιν ὁ Χριστὸν ἀγαπῶν, δεύτερος δὲ ὁ τοὺς εἰς ἐκεῖνον πεπιστευκότας τιμῶν καὶ περιέπων. Ο γὰρ ἄν τις εἰς μαθητὴν ἐργάσηται, τοῦτο εἰς ἑαυτὸν ὁ Κύριος ἐκδέχεται, καὶ πᾶν ἑαυτοῦ ποιεῖται. « Δεῦτε, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς τοῦ κόσμου. Επείνασα γὰρ, καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδίψησα, καὶ ἐδώκατέ μοι πιεῖν, καὶ ξέ νος ήμην, καὶ συνηγάγετέ με· γυμνὸς ἤμην, καὶ ἐνε- δύσατέ με· ἡσθένησα, καὶ ἐπεσκέψασθέ με· ἐν φυλα κῇ ἡμην, καὶ ἤλθετε πρὸς μέ. Τότε ἀποκριθήσονται αὐτῷ οἱ δίκαιοι, λέγοντες Κύριε, πότε σε είδομεν πεινῶντα, καὶ ἐθρέψαμεν· ἡ διψῶντα, καὶ ἐποτίσαμεν; Πότε δὲ εἰδομέν σε ξένον, καὶ συνηγάγομεν ή γυμνα νὸν, καὶ περιεβάλομεν ; ἢ πότε σε είδομεν ἀσθενοῦν τα, καὶ ἐπεσκεψάμεθα; ἢ ἐν φυλακῇ καὶ ἤλθομεν πρὸς σέ; Καὶ ἀποκριθεὶς ὁ βασιλεὺς ἐρεῖ αὐτοῖς· Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐφ' ὅσον ἐποιήσατε ἑνὶ τούτων τῶν ἀδελφῶν μου τῶν ἐλαχίστων, ἐμοὶ ἐποιήσατε. ο Πά λιν ἐκ τῶν ἐναντίων πρὸς τοὺς ταῦτα μὴ παρασχόν τας· ο 'Αμὴν λέγω ὑμῖν, ἐφ' ὅσον οὐκ ἐποιήσατε ἑνὶ τούτων τῶν ἐλαχίστων, οὐδὲ ἐμοὶ ἐποιήσατε. Καὶ ἀλλαχοῦ· . Ὁ ὑμᾶς δεχόμενος ἐμὲ δέχεται· ὁ ὑμᾶς μὴ δεχόμενος ἐμὲ ἀθετεῖ. ΛΑ'. Τούτους καὶ τέκνα καὶ παιδία, καὶ νήπια, καὶ φίλους ονομάζει, καὶ μικροὺς ἐνθάδε ὡς πρὸς τὸ μέλλον ἄνω μέγεθος αὐτῶν· « Μὴ καταφρονήσητε, λέγων, ἑνὸς τῶν μικρῶν τούτων· τούτων γὰρ οἱ ἄγγελοι δια παντὸς βλέπουσι τὸ πρόσωπον τοῦ Πατρός μου ἐν οὐρανοῖς. » Καὶ ἑτέρωθι· . Μὴ φοβεῖσθε, τὸ μικρὸν ποίμνιον· ὑμῖν γὰρ ηὐδόκησεν ὁ Πατήρ παραδοῦναι τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. » Κατὰ τὰ αὐτὰ καὶ τοῦ μεγίστου ἐν γεννητοῖς γυναικῶν Ἰωάννου, τὸν ἐλά χιστον ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν, τουτέστι τὸν ἑαυτοῦ μαθητὴν, εἶναι μείζω λέγει. Καὶ πάλιν· ο Ο δεχόμενος δίκαιον ἢ προφήτην εἰς ὄνομα δικαίου ἢ * Ρ. χιν, 23; ΧΙ. 11. CLEMENTIS ALEXANDRINI vinum (sanguinem vitis Davidicae) sauciis animabus & infudit; qui ex visceribus Spiritus oleum adhibuit, abundantiorique largitate tribuit. Hic est qui sani- tatis salutisque alligaturas, charitatem, fidem, spem insolubiles effecit. Hic est qui angelos et principatus et potestates, ut nobis ministerio fungantur, sub magna mercede subjecit; nam et ipsi liberabuntur a mundi vanitate in revelatione gloriæ filiorum Dei. Hunc igitur æque diligere oportet ac Deum : diligit autem Christum, qui facit ejus voluntatem, servat- que illius mandata. • Non enim omnis qui dicit mihi : Domine, Domine, intrabit in regnum coelo- rum, sed qui facit voluntatem Patris mei *. » Et : • Quid me dicitis, Domine, Domine, et non facitis quæ dico b?, Et: Vos beati qui videtis et auditis, quæ nec justi, nec prophetæ viderunt c;, modo ta- men feceritis ea quæ dico. & XXX. Primus igitur hic est, qui Christum diligit; secundus ille, qui ejus fideles honori habet ac colit. Quod enim in discipulum quis egerit, hoc in se Dominus factum accipit, ac quidquid illud est sibi ascribit. « Venite, benedicti Patris mei, possi- dete paratum vobis regnum a constitutione mundi. Esurivi enim, et dedistis mihi manducare ; sitivi, et dedistis mihi libere; hospes eram, et collegistis me; nudus, et cooperuistis me; infirmus, et visita- stis me; in carcere eram, et venistis ad me. Tunc respondebunt ei justi, dicentes : Domine, quando te vidimus esurientem, et pavimus te; et sitientem, C et dedimus tibi potum? Quando autem te vidimus hospitem, et collegimus? et nudum, et cooperui- mus ? aut quando te vidimus infirmum, et visitari- mus? aut in carcere, et venimus ad te? Et respon- dens rex dicet illis: Amen dico vobis, quandiu fe- cistis uni ex his fratribus meis minimis, mihi feci- stis. Rursus vero e contrario, ad eos qui hæc non præbuerunt : « Amen dico vobis, quandiu non feci- stis uni ex his minimis, nec mihi fecistis d., Alio item loco: • Qui vos recipit, me recipit; qui vos non recipit, me spernit *. › XXXI. Hos vocat et filios et pueros et infantes et ' amicos, et parvulos in praesenti, si cum futura illorum in cœlis magnitudine conferantur. • Ne contemna- tis, inquit, unum ex x bis pusillis; angeli enim eorum semper vident faciem Patris mei, qui est in ccelis f. » Alio quidem loco : « Nolite timere, pusil- lus grex: complacuit enim Patri dare vobis regnum calorum . . Hac ipsa ratione, etiam Joanne, qui maximus est inter natos mulierum, qui minor est in regno cœlorum (suum nimirum discipulum) majorem esse dicit. Ac rursus: ‹ Qui recipit justum aut prophetam in nomine justi aut propheta, illius p D ED. POTTER. • Joan. Matth. vi, 21. b Luc. vi, 40. e Matth. XIII. 23. & Matth. xxv, 34, seqq.. • Matth. x, 40; Luc. x, 16. f Matth. xvIII, 10. Luc. xii, 32; Matth,
PG 9:637τίς δύναται σωθῆναι; καλῶς ἤκουσαν καὶ ὡς μαθηταὶ τοῦ παραβολικῶς καὶ [ἀ]σαφῶς λεχθέντος ὑπὸ τοῦ κυρίου καὶ ᾔσθοντο τοῦ βάθους τῶν λόγων. ἕνεκα μὲν οὖν χρημάτων ἀκτημοσύνης εὐέλπιδες ἦσαν πρὸς σωτηρίαν· ἐπειδὴ δὲ συνῄδεσαν ἑαυτοῖς μήπω τὰ πάθη τέλεον ἀποτεθειμένοις (ἀρτιμαθεῖς γὰρ ἦσαν καὶ νεωστὶ πρὸς τοῦ σωτῆρος ἠνδρολογημένοι), περισσῶς ἐξεπλήσσοντο καὶ ἀπεγίνωσκον ἑαυτοὺς οὐδέν τι ἧττον ἐκείνου τοῦ πολυχρημάτου καὶ δεινῶς τῆς κτήσεως περιεχομένου, ἥν γε προέκρινεν ζωῆς αἰωνίου. ἄξιον οὖν ἦν τοῖς μαθηταῖς φόβου πάντως, εἰ καὶ ὁ χρήματα κεκτημένος καὶ ὁ τῶν παθῶν ἔγκυος, ὧν ἐπλούτουν καὶ αὐτοί, παραπλησίως ἀπελασθήσονται οὐρανῶν· ἀπαθῶν γὰρ καὶ καθαρῶν ψυχῶν ἐστιν ἡ σωτηρία. Ὁ δὲ κύριος ἀποκρίνεται διότι τὸ ἐν ἀνθρώποις ἀδύνατον δυνατὸν θεῷ. πάλιν καὶ τοῦτο μεγάλης σοφίας μεστόν ἐστιν. ὅτι καθ’ αὑτὸν μὲν ἀσκῶν καὶ διαπονούμενος ἀπάθειαν ὁ ἄνθρωπος οὐδὲν ἀνύει, ἐὰν δὲ γένηται δῆλος ὑπερεπιθυμῶν τούτου καὶ διεσπουδακώς, τῇ προσθήκῃ τῆς παρὰ θεοῦ δυνάμεως περιγίνεται· βουλομέναις μὲν γὰρ ταῖς ψυχαῖς ὁ θεὸς συνεπιπνεῖ, εἰ δὲ ἀποσταῖεν τῆς προθυμίας.προφήτου, τὸν ἐκείνων μισθὸν λήψεται· ὁ δὲ μαθητὴν ποτίσας εἰς ὄνομα μαθητοῦ ποτήριον ψυχροῦ ὕδατος, > τὸν μισθὸν οὐκ ἀπολέσει. Οὐκοῦν οὗτος μόνος ὁ μι σθὸς οὐκ ἀπολλύμενός ἐστι. Καὶ αὖθις • Ποιήσατε ὑμῖν φίλους ἐκ τοῦ μαμμωνα τῆς ἀδικίας, ἵνα, ὅταν ἐκλίπητε, δέξωνται ὑμᾶς εἰς τὰς αἰωνίους σκηνάς φύσει μὲν ἅπασαν κτῆσιν ἦν αὐτός τις ἐφ' ἑαυτοῦ κέκτηται, οὐκ ἰδίαν οὖσαν ἀποφαίνων. Ἐκ δὲ ταύτης τῆς ἀδικίας ἐνὸν καὶ πρᾶγμα δίκαιον ἐργάσασθαι καὶ σωτήριον, ἀναπαῦσαί τινα τῶν ἐχόντων αἰώνιον σκη- τὴν παρὰ τῷ Πατρί. "Ορα πρῶτον μὲν, ὡς οὐκ ἀπαι τείσθαί σε κεκέλευσεν, οὐδὲ ἐνοχλεῖσθαι περιμένειν, ἀλλ' αὐτὸν ζητεῖν τοὺς εὖ πεισομένους, ἀξίους τε δν- της τοῦ Σωτῆρος μαθητάς. Καλὸς μὲν οὖν καὶ ὁ τοῦ Αποστόλου λόγος· ο ἱλαρὸν γὰρ δότην ἀγαπᾷ ὁ Θεός, ο χαίροντα τῷ διδόναι, καὶ μὴ φειδόμενον, ὡς σπείροντα, ἵνα (52-5) οὕτω καὶ θερίσῃ, δίχα γογγυσμού καὶ διακρίσεως, καὶ λύπης, καὶ κοινωνοῦντα, ὅπερ ἐστὶν εὐεργεσία ἀγαθή (34). Κρείττων δ᾽ ἐστὶ τούτου δ τῷ Κυρίῳ λελεγμένος ἐν ἄλλῳ χωρίῳ· « Παντὶ τῷ αὐτοῦντι σε δίδου. Θεοῦ γὰρ ὄντως ἡ τοιαύτη φιλο- ἱωρεάν οὑτοσὶ δὲ ὁ λόγος ὑπὲρ ἅπασαν ἐστι τελειότη τα (35), μηδ' αἰτεῖσθαι περιμένειν, ἀλλ' αὐτὸς ἀνα- ζητεῖν, ὅστις ἄξιος εὖ παθεῖν. β ΑΒ. Έπειτα τηλικοῦτον μισθὸν ὁρίσαι τῆς κοινω- νίας, αἰώνιον σκηνήν! ὦ καλῆς ἐμπορίας ! ώ θείας ἀγορᾶς! ἀνεῖται χρημάτων τις ἀφθαρσίαν, καὶ δοὺς τὰ διαλλύμενα τοῦ κόσμου, μονὴν τούτων αἰώνιον ἐν ὥρανοῖς ἀντιλαμβάνει. Πλεῦσον ἐπὶ ταύτην, ἂν σω φρονῆς, τὴν πανήγυριν, ὦ πλούσιε. Κἂν δέῃ, περίελ- θε γὴν ὅλην (36). Μὴ φείσῃ κινδύνων καὶ πόνων, ἶν' ἐνταῦθα βασιλείαν οὐράνιον ἀγοράσης. Τί σε λί θα διαφανεῖς καὶ σμάραγδοι τοσοῦτον εὐφραίνουσι, καὶ οἰκία τροφή πυρός, ἢ χρόνου παίγνιον, ἢ σεισ μου πάρεργον, ἡ ὕβρισμα τυράννου ; ἐπιθύμησον ἐν ὥρανοῖς οἰκῆσαι καὶ βασιλεῦσαι μετὰ Θεοῦ. Ταύτην και τὴν βασιλείαν ἄνθρωπος δώσει Θεὸν ἀπομιμού- μένος. Ενταῦθα μικρὰ λαβών, ἐκεῖ δι' ὅλων αἰώνων συνοικόν σου ποιήσεται· ἱκέτευσον ἵνα λάβῃ· σπεύ σον, ἀγωνίασον· φοβήθητι μή σε άτιμάσῃ. Οὐ γὰρ κεκέλευσται λαβεῖν, ἀλλά σε παρασχεῖν. Οὐ μὴν οὐδ᾽ εἶπεν ὁ Κύριος· δὸς, ἢ παράσχες, ἢ εὐεργέτησον, ἢ βοήθησαν· Φίλον δὲ ποίησαι. Ὁ δὲ φίλος οὐκ ἐκ μιας δόσεως, ἀλλὰ συνουσίας μακρᾶς. Οὐδὲ γὰρ ἡ πίστις, οὐδὲ ἡ ἀγάπη, οὐδὲ ἡ καρτερία μιᾶς ἡμέρας, ἀλλ᾽ τὸ ὑπομείνας εἰς τέλος, οὗτος σωθήσεται. ». ΑΓ. Πῶς οὖν ὁ ἄνθρωπος ταῦτα δίδωσι ; Δώσῳ γὰρ οὐ μόνον τοῖς φίλοις, ἀλλὰ καὶ τοῖς φίλοις τῶν φίλων. Καὶ τίς οὗτός ἐστιν ὁ φίλος τοῦ Θεοῦ; Σὺ μὲν μὴ κρίνε τίς ἄξιος ἢ τίς ἀνάξιος· ἐνδέχεται Ρ. ἵνα μή. €37 LIBER QUIS DIVES SALVETUR. A mercedem recipiet; et qui potum dederit discipulo B in nomine discipuli calicem aquæ frigidæ, non per- det mercedem *. > Hæc igitur sola merces non peribit. Et rursus : • Facite vobis amicos de mam- mona iniquitatis, ut cum defeceritis, recipiant vos in æterna tabernacula b; ita nimirum ut quidquid facultatum penes se quis possideat, non esse pro- prium natura censum substantiamque pronunties. Ex hac porro iniquitate licet etiam rem justam ac salutarem præstare; ut nempe eorum aliquem refi- cias atque sustentes, qui æternum apud Patrem ta- bernaculum nacti sunt. Vide primum quidem non jussisse ut a te exigi paliaris, nec ut importunos tibi fore egenos sinas; sed ut tu ipse quæras in quos beneficium sis collocaturus, et qui Salvatoris digni discipuli exsistant. Et præclare quidem ab Apostolo, « bilarem enim datorem diligit Deus c ; » qui largitate delectatur, nec seminardo parcus ex- sistat, ut et ita parique ubertate metat; sine mur- muratione et distinctione, nullaque moestitudine tribuat, quod præclaræ munus beneficentiæ est. Hoc autem melior est, quem Salvator dixit alio lo- co: ‹ Omni petenti te, tribue, d. › Dei namque vere ejuscemodi sicque facilis largitas. Cæterum doctri- aa hæc omni major est perfectione, ut nec exspectes qui a te efflagitet, sed ipse inquiras quis di- gnus sit in quem beneficium conferas. longa familiaritate præstatur. Nam neque fides aut perseveravit usque in finem, salvus erit f. C XXXII. Deinde tantam statuere mercedem erogationis, æternum tabernaculum ! o pulchram negotiationem! o divinum mercimonium ! Emit quis pecunia incorruptionem, datisque sæculi rebus quæ intereunt, præmii loco æternain in cœlis man- sionem recipit. Tu qui dives es, ad bas, si sapis, navigationem institue nundinas. Si necesse sit, terram omnem peragra. Ne parcas periculis ac la- boribus, ut quandiu praesens agitur vita, coemas regnum coelorum. Cur te adeo recreant lapilli pre- tiosi et smaragdi, domusque ignis pabulum, sive temporis ludibrium, aut terræ motus aliud agentis excidium, aut tyranni injuria ? in votis habeto coe- lorum habitaculum et ut regnes cum Deo. Hoc tibi regnum homo dabit, Deum imitans. Hic, quæ parva sunt acceptis, ibi te per omnia sæcula contuberna- lem efficiet. Supplica ut accipiat ; festina, enitere ; X time ne te ille spernat. Nec enim is in mandatis D habet ut accipiat, sed tu ut præbeas. Quiu ne hoc quidem dixit Dominus, dato, præbe, beneficentia utere, auxilio fove, sed : Fac amicum., Ami cus autem, non una largitione seu munere, sed charitas aut tolerantia unius diei est, sed • qui « XXXIII. Quonam igitur modo homo hæc tribuit ? Dabo enim non solum amicis, verum etiam amicis amicorum. Ecquisnam vero hic est Dei amicus ? Tu quidem noli judicare quis dignus aut indignus * ED. POTTER. • Matth. x, 41. b Luc. xvi, 9. © II Cor. 1x, 7. d Luc. vi, 30. Matth. I, 22. Iri, (32-3) Ira. Ms. habet FELL. • Luc. (34) Αγαθή. Με., καθά. FELL (35) Τελειότητα. Μs., θεότητα. FELL (36) Γήν ἔλην. Ms., τὴν ὅλην. FELL.
PG 9:639καὶ τὸ δοθὲν ἐκ θεοῦ πνεῦμα συνεστάλη· τὸ μὲν γὰρ ἄκοντας σῴζειν ἐστὶ βιαζομένου, τὸ δὲ αἱρουμένους χαριζομένου. οὐδὲ τῶν καθευδόντων καὶ βλακευόντων ἐστὶν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ, ἀλλ’ οἱ βιασταὶ ἁρπάζουσιν αὐτήν· αὕτη γὰρ μόνη βία καλή, θεὸν βιάσασθαι καὶ παρὰ θεοῦ ζωὴν ἁρπάσαι, ὁ δὲ γνοὺς τοὺς βιαίως, μᾶλλον δὲ βεβαίως ἀντεχομένους [συνεχώρησεν] εἶξεν· χαίρει γὰρ ὁ θεὸς τὰ τοιαῦτα ἡττώμενος. τοιγάρτοι τούτων ἀκούσας ὁ μακάριος Πέτρος. ὁ ἐκλεκτός. ὁ ἐξαίρετος, ὁ πρῶτος τῶν μαθητῶν, ὑπὲρ οὗ μόνου καὶ ἑαυτοῦ τὸν φόρον ὁ σωτὴρ ἐκτελεῖ, ταχέως ἥρπασε καὶ συνέβαλε τὸν λόγον. καὶ τί φησιν; ἴδε ἡμεῖς ἀφήκαμεν πάντα καὶ ἠκολουθήσαμέν σοι. τὰ δὲ πάντα εἰ μὲν τὰ κτήματα τὰ ἑαυτοῦ λέγει, τέσσαρας ὀβολοὺς ἴσως, [τὸ] τοῦ λόγου, καταλιπὼν μεγαλύνεται καὶ τούτων ἀνταξίαν ἀποφαίνων ἂν λάθοι τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν· εἰ δέ, ἅπερ ἄρτι νῦν λέγομεν, τὰ παλαιὰ νοητὰ κτήματα καὶ ψυχικὰ νοσήματα ἀπορρίψαντες ἕπονται κατ’ ἴχνος τοῦ διδασκάλου, τοῦτ’ ἂν [ἀν]άπτοιτο ἤδη τοῖς ἐν οὐρανοῖς ἐγγραφησομένοις.δὲ τῆς ἀγνοίας, ἄμεινον καὶ τοὺς ἀναξίους εὖ ποιεῖν διὰ τοὺς ἀξίους, ἢ φυλασσόμενος τοὺς ἦσσον ἀγα θούς, μηδὲ τοῖς σπουδαίοις περιπεσείν. Ἐκ μὲν γὰρ τοῦ φείδεσθαι, καὶ προσποιεῖσθαι δοκιμάζειν τοὺς εὐλόγως ἢ μὴ τευξομένους, ενδέχεται σε καὶ θεοφι λῶν ἀμελῆσαι τιμῶν (37)· οὗ τὸ ἐπιτίμιον κόλασις ἔμπυρος αἰώνιος· ἐκ δὲ τοῦ προϊεσθαι πᾶσιν ἑξῆς τοῖς χρήζουσιν, ἀνάγκη πάντως εὑρεῖν τινα καὶ τῶν σῶσαι παρὰ Θεῷ δυναμένων. «Μὴ κρῖνε τοίνυν, ἵνα μὴ κριθῇς· ᾧ μέτρῳ μετρεῖς, τούτῳ καὶ ἀντιμετρη θήσεταί σοι. Μέτρον καλόν, πεπιεσμένον καὶ σεσα- λευμένον, ὑπερεκχυνόμενον ἀποδοθήσεταί σοι. » Πάτ σιν ἄνοιξον τὰ σπλάγχνα τοῖς τοῦ Θεοῦ μαθηταῖς ἀπογεγραμμένοις· μὴ πρὸς σῶμα ἀπιδὼν ὑπερο πῶς, μὴ πρὸς ἡλικίαν ἀμελῶς διατεθείς. Μηδ' εἴ τις ακτήμων ἢ δυσειδὴς ἢ ἀσθενὴς φαίνεται, πρὸς τοῦτο τῇ ψυχῇ δυσχεράνῃς καὶ ἀποστραφῇς. Σχήμα τούτ' ἔστιν ἔξωθεν ἡμῖν περιβεβλημένον, τῆς εἰς κόσμον παρόδου πρόφασις, ἵνα εἰς τὸ κοινὸν τοῦτο παιδευτής ριον εἰσελθεῖν δυνηθῶμεν· ἀλλ᾽ ἔνδον ὁ κρυπτὸς ένας- κεῖ Πατὴρ, καὶ ὁ τούτου Παῖς, ὁ ὑπὲρ ἡμῶν ἀποθα νών, καὶ μεθ' ἡμῶν ἀναστάς. Α γάρ σε διαμαρτεῖν περὶ τὴν δόξαν. Ὡς ἐν ἀμφιβόλι. ΛΔ'. Τοῦτο τὸ σχῆμα βλεπόμενον ἐξαπατᾷ τὸν θάνατον καὶ τὸν διάβολον· ὁ γὰρ ἐντὸς πλοῦτος, τὸ κάλλος, αὐτοῖς ἀθέατός ἐστι· καὶ μαίνονται περὶ τὸ σαρκίον, οὗ καταφρονοῦσιν ὡς ἀσθενοῦς, τῶν ἔνδον ὄντες τυφλοὶ κτημάτων· οὐκ ἐπιστάμενοι πηλίκον τινὰ « θησαυρὸν ἐν ὀστρακίνῳ σκεύει ο βαστάζομεν, δυνάμει Θεοῦ Πατρὸς καὶ αἵματι Θεοῦ Παιδὸς καὶ δρόσῳ Πνεύματος· ἁγίου περιτετειχισμένον. ᾿Αλλὰ Τu σύ γε μὴ ἐξαπατηθῇς, ὁ γεγευμένος τῆς ἀληθείας, καὶ κατηξιωμένος τῆς μεγάλης λυτρώσεως· ἀλλὰ τὸ ἐναντίον τοῖς ἄλλοις ἀνθρώποις σεαυτῷ κατάλεξον στρατὸν ἄοπλον, ἀπόλεμον, ἀναίμακτον, ἀόργητον, ἁμίαντον, γέροντας θεοσεβεῖς, ὀρφανούς θεοφιλείς, χήρας πραότητι ώπλισμένας, ἄνδρας ἀγάπῃ κεκοσ μημένους. Τοιούτους κτῆσαι τῷ σῷ πλούτῳ καὶ τῷ σώματι, καὶ τῇ ψυχῇ δορυφόρους, ὧν στρατηγεί Θεός, δι' οὓς καὶ ναῦς βαπτιζομένη κουφίζεται, μέσ ναις ἁγίων εὐχαῖς κυβερνωμένη, καὶ νόσος ἀκμάζου σα δαμάζεται, χειρῶν ἐπιβολαῖς διωκομένη, καὶ προσβολή λῃστῶν ἀφοπλίζεται, εὐχαῖς εὐσεβέσι σκυλευομένη, και δαιμόνων βία θραύεται, προσ τάγμασι συντόνοις ελεγχομένη ἐν ἔργοις, ΛΕ'. Οὗτοι πάντες οἱ στρατιῶται καὶ φύλακες βέβαιοι, Οὐδεὶς ἀργὸς, οὐδεὶς ἀχρεῖος. Ὁ μὲν ἐξαιτήσασθαί σε δύναται παρὰ Θεοῦ, ὁ δὲ παραμυθήσασθαι κάμνοντα, ὁ δὲ δακρῦσαι καὶ στενάξαι συμπαθῶς ὑπὲρ σοῦ πρὸς τὸν Κύριον τῶν ὅλων, ὁ δὲ διδάξαι τι τῶν πρὸς τὴν σωτηρίαν χρησίμων, ὁ δὲ νουθετῆσαι μετὰ παῤῥη σίας, ὁ δὲ συμβουλεῦσαι μετ' εὐνοίας· πάντες δὲ φι * Ρ. • ' CLEMENTIS ALEXANDRINI sat; Geri enim potest ut opinione tua errore laba. ris. Sic vero in proclivi eum sit error, melius erit, ut et indignis benefacias propter dignos, quam ut dum caves indignos, ne in eos quidem qui bene merentur, incidas. Dum enim nimia cautione ute- ris, viderisque probare quinam merito nocne aece- pturi sint, contingit ut Dei amicos colere negligas; cujus neglectus pana, æternum ignis supplicium exsistit. Quod vero omnibus qui indigeant deinceps præbeas, necesse omnino etiam aliquem nancisci, qui apud Deum salutem conciliare queat. Noli itaque judicare, ut non judiceris: qua mensura mensus fueris, remetietur tibi. Mensura bona, con- ferta et coagitata, et superfluens reddetur tibia, › Cunctis aperi viscera, qui Dei discipulorum numero ascripti sint, non fastidiose conjectis in corpus oculis, nec ita ut pro ætate aut statura orisque compositione neglectim quemquam habueris. Si quis denique egenus, pannosus, deformis, debilis videatur, ne idcirco inique feras aut averseris. Ha- bitus hic nobis exterius adhibitus est, nostri in mundum ingressus occasio, ut in communem banc. scholam ingredi possemus; sed intus inhabitat qui absconditus est Pater et Filius ejus, qui pro nobis mortuus est, et nobiscum resurrexit. XXXIV. Hic habitus oculis objectus mortem de- B – cipit et diabolum : quibus nimirum interior opulen- tia (decor scilicet) inaspecta sit; et circa corpu- sculum furore agitantur, ut imbecillum contemnen- tes, qui ad interiores animique contuendas opes cæci sint; non intelligentes quantum ‹thesaurum in testaceo vaseb, feramus, Dei Patris virtute, Deique Filii sanguine, necnon Spiritus sancti rore communitum. vero cave ne decipiaris, qui ve- ritatis gustum feceris, magnæque redemptionis pretio dignus habitus sis: sed contra quam faciunt reliqui bomines, coge tibi exercitum inermem, að bella ineptum, fundendi sanguinis nescium, ira va- cuum, incontaminatum ; senes pietate praestantes, papillos religiosis moribus, viduas mansuetudine instructas, viros charitate omalos. Tales divitiis tuis, corporique et animo tibi para satellites, quo». rum Deus imperator exsistat; per quos ipsa prope mergenda navis emergat, quam solæ levent sancto- rum preces; vigensque morbus edometur, quem D fugent crebro injectæ manus; ac latronum insultus inermis fat, piis precibus despoliantibus ; visque postremo dæmonum frangatur, contenta mandatorum opera ac tenore iners comprobata. XXXV. Hi omnes milites ac custodes strenui. Nemo otiosus, nemo inutilis. Hic quidem a Deo te tuamque salutem efflagitare potest, ille vero labo- rantem solari; alius lacrymas et gemitus miserante affectu in tui gratiam ad universorum Dominum fundere, alius quidpiam eorum, quæ ad salutem conducunt docere; alter libere admonere ac corri- ED. POTTER. a Matth. vII, 1; Luc. vi, 38. b II Cor. iv, 7. (37) Τιμῶν. Scribe τινῶν.
τοῦτο γὰρ ἀκολουθεῖν ὄντως τῷ σωτῆρι, ἀναμαρτησίαν καὶ τελειότητα τὴν ἐκείνου μετερχόμενον καὶ πρὸς ἐκεῖνον ὥσπερ κάτοπτρον κοσμοῦντα καὶ ῥυθμίζοντα τὴν ψυχὴν καὶ πάντα διὰ πάντων ὁμοίως διατιθέντα. Ἀποκριθεὶς δὲ Ἰησοῦς· ἀμὴν ὑμῖν λέγω, ὃς ἂν ἀφῇ τὰ ἴδια καὶ γονεῖς καὶ ἀδελφοὺς καὶ χρήματα ἕνεκεν ἐμοῦ καὶ ἕνεκεν τοῦ εὐαγγελίου, ἀπολήψεται ἑκατονταπλασίονα. ἀλλὰ μηδὲ τοῦθ’ ἡμᾶς ἐπιταρασσέτω μηδὲ τὸ ἔτι τούτου σκληρότερον ἀλλαχοῦ ταῖς φωναῖς ἐξενηνεγμένον· ὃς οὐ μισεῖ πατέρα καὶ μητέρα καὶ παῖδας, προσέτι δὲ καὶ τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν, ἐμὸς μαθητὴς εἶναι οὐ δύναται. οὐ γὰρ εἰσηγεῖται μῖσος καὶ διάλυσιν ἀπὸ τῶν φιλτάτων ὁ τῆς εἰρήνης θεός. ὅ γε καὶ τοὺς ἐχθροὺς ἀγαπᾶν παραινῶν. εἰ δὲ τοὺς ἐχθροὺς ἀγαπητέον, ἀνάλογον ἀπ’ ἐκείνων ἀνιόντι καὶ τοὺς ἐγγυτάτω γένους· ἢ εἰ μισητέον τοὺς πρὸς αἵματος, πολὺ μᾶλλον τοὺς ἐχθροὺς προβάλλεσθαι κατιὼν ὁ λόγος διδάσκει, ὥστε ἀλλήλους ἀναιροῦντες ἐλέγχοιντ’ ἂν οἱ λόγοι.δὲ τῆς ἀγνοίας, ἄμεινον καὶ τοὺς ἀναξίους εὖ ποιεῖν διὰ τοὺς ἀξίους, ἢ φυλασσόμενος τοὺς ἦσσον ἀγα θούς, μηδὲ τοῖς σπουδαίοις περιπεσείν. Ἐκ μὲν γὰρ τοῦ φείδεσθαι, καὶ προσποιεῖσθαι δοκιμάζειν τοὺς εὐλόγως ἢ μὴ τευξομένους, ενδέχεται σε καὶ θεοφι λῶν ἀμελῆσαι τιμῶν (37)· οὗ τὸ ἐπιτίμιον κόλασις ἔμπυρος αἰώνιος· ἐκ δὲ τοῦ προϊεσθαι πᾶσιν ἑξῆς τοῖς χρήζουσιν, ἀνάγκη πάντως εὑρεῖν τινα καὶ τῶν σῶσαι παρὰ Θεῷ δυναμένων. «Μὴ κρῖνε τοίνυν, ἵνα μὴ κριθῇς· ᾧ μέτρῳ μετρεῖς, τούτῳ καὶ ἀντιμετρη θήσεταί σοι. Μέτρον καλόν, πεπιεσμένον καὶ σεσα- λευμένον, ὑπερεκχυνόμενον ἀποδοθήσεταί σοι. » Πάτ σιν ἄνοιξον τὰ σπλάγχνα τοῖς τοῦ Θεοῦ μαθηταῖς ἀπογεγραμμένοις· μὴ πρὸς σῶμα ἀπιδὼν ὑπερο πῶς, μὴ πρὸς ἡλικίαν ἀμελῶς διατεθείς. Μηδ' εἴ τις ακτήμων ἢ δυσειδὴς ἢ ἀσθενὴς φαίνεται, πρὸς τοῦτο τῇ ψυχῇ δυσχεράνῃς καὶ ἀποστραφῇς. Σχήμα τούτ' ἔστιν ἔξωθεν ἡμῖν περιβεβλημένον, τῆς εἰς κόσμον παρόδου πρόφασις, ἵνα εἰς τὸ κοινὸν τοῦτο παιδευτής ριον εἰσελθεῖν δυνηθῶμεν· ἀλλ᾽ ἔνδον ὁ κρυπτὸς ένας- κεῖ Πατὴρ, καὶ ὁ τούτου Παῖς, ὁ ὑπὲρ ἡμῶν ἀποθα νών, καὶ μεθ' ἡμῶν ἀναστάς. Α γάρ σε διαμαρτεῖν περὶ τὴν δόξαν. Ὡς ἐν ἀμφιβόλι. ΛΔ'. Τοῦτο τὸ σχῆμα βλεπόμενον ἐξαπατᾷ τὸν θάνατον καὶ τὸν διάβολον· ὁ γὰρ ἐντὸς πλοῦτος, τὸ κάλλος, αὐτοῖς ἀθέατός ἐστι· καὶ μαίνονται περὶ τὸ σαρκίον, οὗ καταφρονοῦσιν ὡς ἀσθενοῦς, τῶν ἔνδον ὄντες τυφλοὶ κτημάτων· οὐκ ἐπιστάμενοι πηλίκον τινὰ « θησαυρὸν ἐν ὀστρακίνῳ σκεύει ο βαστάζομεν, δυνάμει Θεοῦ Πατρὸς καὶ αἵματι Θεοῦ Παιδὸς καὶ δρόσῳ Πνεύματος· ἁγίου περιτετειχισμένον. ᾿Αλλὰ Τu σύ γε μὴ ἐξαπατηθῇς, ὁ γεγευμένος τῆς ἀληθείας, καὶ κατηξιωμένος τῆς μεγάλης λυτρώσεως· ἀλλὰ τὸ ἐναντίον τοῖς ἄλλοις ἀνθρώποις σεαυτῷ κατάλεξον στρατὸν ἄοπλον, ἀπόλεμον, ἀναίμακτον, ἀόργητον, ἁμίαντον, γέροντας θεοσεβεῖς, ὀρφανούς θεοφιλείς, χήρας πραότητι ώπλισμένας, ἄνδρας ἀγάπῃ κεκοσ μημένους. Τοιούτους κτῆσαι τῷ σῷ πλούτῳ καὶ τῷ σώματι, καὶ τῇ ψυχῇ δορυφόρους, ὧν στρατηγεί Θεός, δι' οὓς καὶ ναῦς βαπτιζομένη κουφίζεται, μέσ ναις ἁγίων εὐχαῖς κυβερνωμένη, καὶ νόσος ἀκμάζου σα δαμάζεται, χειρῶν ἐπιβολαῖς διωκομένη, καὶ προσβολή λῃστῶν ἀφοπλίζεται, εὐχαῖς εὐσεβέσι σκυλευομένη, και δαιμόνων βία θραύεται, προσ τάγμασι συντόνοις ελεγχομένη ἐν ἔργοις, ΛΕ'. Οὗτοι πάντες οἱ στρατιῶται καὶ φύλακες βέβαιοι, Οὐδεὶς ἀργὸς, οὐδεὶς ἀχρεῖος. Ὁ μὲν ἐξαιτήσασθαί σε δύναται παρὰ Θεοῦ, ὁ δὲ παραμυθήσασθαι κάμνοντα, ὁ δὲ δακρῦσαι καὶ στενάξαι συμπαθῶς ὑπὲρ σοῦ πρὸς τὸν Κύριον τῶν ὅλων, ὁ δὲ διδάξαι τι τῶν πρὸς τὴν σωτηρίαν χρησίμων, ὁ δὲ νουθετῆσαι μετὰ παῤῥη σίας, ὁ δὲ συμβουλεῦσαι μετ' εὐνοίας· πάντες δὲ φι * Ρ. • ' CLEMENTIS ALEXANDRINI sat; Geri enim potest ut opinione tua errore laba. ris. Sic vero in proclivi eum sit error, melius erit, ut et indignis benefacias propter dignos, quam ut dum caves indignos, ne in eos quidem qui bene merentur, incidas. Dum enim nimia cautione ute- ris, viderisque probare quinam merito nocne aece- pturi sint, contingit ut Dei amicos colere negligas; cujus neglectus pana, æternum ignis supplicium exsistit. Quod vero omnibus qui indigeant deinceps præbeas, necesse omnino etiam aliquem nancisci, qui apud Deum salutem conciliare queat. Noli itaque judicare, ut non judiceris: qua mensura mensus fueris, remetietur tibi. Mensura bona, con- ferta et coagitata, et superfluens reddetur tibia, › Cunctis aperi viscera, qui Dei discipulorum numero ascripti sint, non fastidiose conjectis in corpus oculis, nec ita ut pro ætate aut statura orisque compositione neglectim quemquam habueris. Si quis denique egenus, pannosus, deformis, debilis videatur, ne idcirco inique feras aut averseris. Ha- bitus hic nobis exterius adhibitus est, nostri in mundum ingressus occasio, ut in communem banc. scholam ingredi possemus; sed intus inhabitat qui absconditus est Pater et Filius ejus, qui pro nobis mortuus est, et nobiscum resurrexit. XXXIV. Hic habitus oculis objectus mortem de- B – cipit et diabolum : quibus nimirum interior opulen- tia (decor scilicet) inaspecta sit; et circa corpu- sculum furore agitantur, ut imbecillum contemnen- tes, qui ad interiores animique contuendas opes cæci sint; non intelligentes quantum ‹thesaurum in testaceo vaseb, feramus, Dei Patris virtute, Deique Filii sanguine, necnon Spiritus sancti rore communitum. vero cave ne decipiaris, qui ve- ritatis gustum feceris, magnæque redemptionis pretio dignus habitus sis: sed contra quam faciunt reliqui bomines, coge tibi exercitum inermem, að bella ineptum, fundendi sanguinis nescium, ira va- cuum, incontaminatum ; senes pietate praestantes, papillos religiosis moribus, viduas mansuetudine instructas, viros charitate omalos. Tales divitiis tuis, corporique et animo tibi para satellites, quo». rum Deus imperator exsistat; per quos ipsa prope mergenda navis emergat, quam solæ levent sancto- rum preces; vigensque morbus edometur, quem D fugent crebro injectæ manus; ac latronum insultus inermis fat, piis precibus despoliantibus ; visque postremo dæmonum frangatur, contenta mandatorum opera ac tenore iners comprobata. XXXV. Hi omnes milites ac custodes strenui. Nemo otiosus, nemo inutilis. Hic quidem a Deo te tuamque salutem efflagitare potest, ille vero labo- rantem solari; alius lacrymas et gemitus miserante affectu in tui gratiam ad universorum Dominum fundere, alius quidpiam eorum, quæ ad salutem conducunt docere; alter libere admonere ac corri- ED. POTTER. a Matth. vII, 1; Luc. vi, 38. b II Cor. iv, 7. (37) Τιμῶν. Scribe τινῶν.
PG 9:641ἀλλ’ οὐδ’ ἀναιροῦσιν οὐδ’ ἐγγύς, ἀπὸ γὰρ τῆς αὐτῆς γνώμης καὶ διαθέσεως καὶ ἐπὶ τῷ αὐτῷ ὅρῳ πατέρα μισοίη τις ἂν [καὶ] ἐχθρὸν ἀγαπώῃ ὁ μήτε ἐχθρὸν ἀμυνόμενος μήτε πατέρα Χριστοῦ πλέον αἰδούμενος. ἐν ἐκείνῳ μὲν γὰρ τῷ λόγῳ μῖσος ἐκκόπτει καὶ κακοποιίαν, ἐν τούτῳ δὲ τὴν πρὸς τὰ σύντροφα δυσωπίαν. εἰ βλάπτοι πρὸς σωτηρίαν. εἰ γοῦν ἄθεος εἴη τινὶ πατὴρ ἢ υἱὸς ἢ ἀδελφὸς καὶ κώλυμα τῆς πίστεως γένοιτο καὶ ἐμπόδιον τῆς ἄνω ζωῆς, τούτῳ μὴ συμφερέσθω μηδὲ ὁμονοείτω, ἀλλὰ τὴν σαρκικὴν οἰκειότητα διὰ τὴν πνευματικὴν ἔχθραν διαλυσάτω. Νόμισον εἶναι τὸ πρᾶγμα διαδικασίαν. ὁ μὲν πατήρ σοι δοκείτω παρεστὼς λέγειν ἐγώ σε ἔσπειρα καὶ ἔθρεψα, ἀκολούθει μοι καὶ συναδίκει καὶ μὴ πείθου τῷ Χριστοῦ νόμῳ καὶ ὁπόσα ἂν εἴποι βλάσφημος ἄνθρωπος καὶ νεκρὸς τῇ φύσει. ἑτέρωθεν δὲ ἄκουε τοῦ σωτῆρος· ἐγώ σε ἀνεγέννησα, κακῶς ὑπὸ κόσμου πρὸς θάνατον γεγεννημένον, ἠλευθέρωσα, ἰασάμην, ἐλυτρωσάμην· ἐγώ σοι παρέξω ζωὴν ἄπαυστον, αἰώνιον, ὑπερκόσμιον· ἐγώ σοι δείξω θεοῦ πατρὸς ἀγαθοῦ πρόσωπον·LIBER QUIS DIVES SALVETUR. λεῖν ἀληθῶς, ἀδόλως, ἀφόβως, ἀνυποκρίτως, άκολα- κεύτως, ἁπλάστως. Ο γλυκεῖα θεραπεία φιλούντων! Ο μακάριοι διάνοιαι θαρρούντων! ὦ πίστις ειλικρι νῆς θεὸν μόνον δεδιότων! ὦ λόγων ἀλήθεια παρὰ τοῖς ψεύσασθαι μὴ δυναμένοις! ὦ κάλλος ἔργων παρὰ τοῖς θεῷ διακονεῖν πεπεισμένοις, πείθειν Θεὸν, ἀρέσκειν θεῷ, οὐ σαρκὸς τῆς σῆς ἅπτεσθαι! λαλεῖν, ἀλλὰ τῷ βασιλεῖ τῶν αἰώνων ἐν σοὶ κατοικοῦντι. ΑΓ. Πάντες οὖν οἱ πιστοὶ, καλοί, θεοπρεπεῖς, καὶ τῆς προσηγορίας ἄξιοι, ἣν ὥσπερ διάδημα περίκεινται. Οὐ μὴν ἀλλ᾽ εἰσὶν ἤδη τινὲς καὶ τῶν ἐκλεκτῶν ἐκλεκτό-. προι, καὶ τοσούτῳ μᾶλλον ἧττον (57') ἐπίσημοι πρὸς τὸν λιμένα ἐκ τοῦ κλύδωνος τοῦ κόσμου νεωλκοῦντες Β ἑαυτοὺς καὶ ἐπανάγοντες ἐπ᾽ ἀσφαλές· οὐ βουλόμενοι δοκεῖν ἅγιοι, κἂν εἴπῃ τις, αἰσχυνόμενοι· ἐν βάθει γνώμης ἀποκρύπτοντες τὰ ἀνεκλάλητα μυστήρια, καὶ τὴν αὐτῶν εὐγένειαν ὑπερηφανοῦντες ἐν κόσμῳ βλέπεσθαι· οὓς ὁ λόγος < φῶς τοῦ κόσμου καὶ ἅλας τῆς γῆς » καλεῖ. Τοῦτ᾽ ἐστὶ τὸ σπέρμα, εἰκὼν καὶ ὁμοίωσις Θεοῦ, καὶ τέκνον αὐτοῦ γνήσιον, καὶ κλη- ρονόμον, ὥσπερ ἐπί τινα ξενιτείαν ἐνταῦθα πεμπό μενον ὑπὸ μεγάλης οἰκονομίας καὶ ἀναλογίας τοῦ Πατρός, δι' οὗ καὶ τὰ φανερὰ καὶ τὰ ἀφανῆ τοῦ κόσ μου δεδημιούργηται· τὰ μὲν εἰς δουλείαν, τὰ δὲ εἰς ἄσκησιν, τὰ δὲ εἰς μάθησιν αὐτῶν (38)· καὶ πάντα μέχρις ἂν ἐνταῦθα τὸ σπέρμα μένῃ, συνέχεται· καὶ συναχθέντος αὐτοῦ, ταῦτα τάχιστα λυθήσεται. ΛΖ'. Τί γὰρ ἔτι δεῖ Θεῷ τὰ τῆς ἀγάπης μυστήρια; ( Καὶ τότε ἐποπτεύσεις τὸν κόλπον τοῦ Πατρὸς, ἂν ὁ μονογενής Υἱὸς θεὸς μόνος ἐξηγήσατο. Ἔστι δὲ καὶ αὐτὸς ὁ Θεὸς ἀγάπη, καὶ δι' ἀγάπην ἡμῖν ἐθηράθη (59). Καὶ τὸ μὲν ἄῤῥητον αὐτοῦ, Πατήρ· τὸ δὲ εἰς ἡμῖν (40) συμπαθές, γέγονε μήτηρ. Ἀγαπήσας ὁ Πατὴρ ἐθηλύν- θη· καὶ τούτου μέγα σημεῖον, ὃν αὐτὸς ἐγέννησεν ἐξ ἑαυτοῦ· καὶ ὁ τεχθεὶς ἐξ ἀγάπης καρπὸς, ἀγάπη. Διὰ τοῦτο καὶ αὐτὸς κατῆλθε· διὰ τοῦτο ἄνθρωπον ἀνέδυ διὰ τοῦτο τὰ ἀνθρώπων ἑκὼν ἔπαθεν, ἵνα πρὸς τὴν ἡμετέραν ἀσθένειαν, οὓς ἠγάπησε μετρηθείς, ἡμᾶς πρὸς τὴν ἑαυτοῦ δύναμιν ἀντιμετρήσῃ. Καὶ μέλλων σπένδεσθαι καὶ λύτρον ἑαυτὸν ἐπιδιδοὺς, καινὴν ἡμῖν Διαθήκην καταλιμπάνει· ᾿Αγάπην ὑμῖν δίδωμι τὴν ἐμήν. Τίς δέ ἐστιν αὕτη, καὶ πόση; Ὑπὲρ ἡμῶν ἑκά- στον καθῆκε τὴν ψυχὴν τὴν ἀνταξίαν τῶν ὅλων. Ταύτην ἡμᾶς ὑπὲρ ἀλλήλων ἀνταπαιτεῖ. Εἰ δὲ τὰς ψυχὰς ὀφείλομεν τοῖς ἀδελφοῖς, καὶ τοιαύτην τὴν συνθήκην πρὸς τὸν Σωτῆρα ἀνθομολογησόμεθα, ἔτι · τὰ τοῦ κόσμου, τὰ πτωχὰ καὶ ἀλλότρια καὶ παραβ- ρέοντα καθείρξομεν ταμιευόμενοι; 'Αλλήλων ἀποκλεί σομεν, ὦ μετὰ μικρὸν ἕξει τὸ πῦρ; θείως γε καὶ ἐπι πίνως ὁ Ἰωάννης, «Ο μὴ φιλῶν, φησί, τὸν ἀδελφὸν, ἀνθρωποκτόνος ἐστί· σπέρμα τοῦ Καῖν, θρέμμα τοῦ * A pere, alter benevole consilium dare; omnes deni- que vere, sine dolo, nullo timore, nulla simulatione autve adulatione, nihilque ficte amare. O dulce amicorum obsequium! o beata servitia eorum, qui fiducia polleant! o sincera fides eorum qui solum Deum timeant! o verborum veritas apud eos qui mentiri non possunt! ·o pulchra illorum opera, qui- bus constitutum est ut Deo ministrent, Deum fle- etant, Deo placeant, non carnem tuam impuro amore contingant! ut loquantur, ita tamen ut cum rege sæculorum, qui in te habitet, sermonem habeat. XXXVI. Omnes itaque fideles, probi, di- vinisque moribus instituti, atque ea digni nuncu- patione, qua velut diademate corona inclyta redi- miti sunt. Enimvero non desunt qui et jam inter electos majori electis præstantia fulgeant, eoque magis illustres sint, quo velut ad pertum ex mundi procella seipsos subducant, resque suas in tutum recipiant : qui sancti videri nolunt ; ac si quis nun- cupaverit, erubescant: qui imo ipso pectore inea- bilia mysteria abscondant, suamque nobilitatem humanis oculis objici contemnant. Hos nimirum Scriptura . lumnen mundi et sal terra vocat 4. Hoc nempe semen (Dei scilicet imago et similitudo, ve- raque ejus proles et hæres) velut in exsilium quod- dam ac peregrinationem magno Patris propensiore consilio congruaque eis ratione ac sorte huc nit- titur: quo auctore mundi res, tum oculis exposite, tum occultæ conditæ sunt: aliæ quidem eorum ob‐ sequiis deditæ, aliæ vero ipsorum exercendi gratia excolendæque virtutis atque aliæ doctrinæ causa constitutæ: cunctaque continentur ac conservantur, quoad semen mortali hoc statu manserit: quo collecto celerrime dissolvenda sunt. XXXVII. Quid enim Deo amplius necessaria charitatis mysteria? Tuncque adeo Patris sinumi inspicies, quem solus enarravit unigenitus Filius Johns D P. 91/46 ED. POTTER. a Matth. v, 13, 14. & Lips. 1832. EDIT. PATROL. Deus. Est autem et Deus ipse charitas, qua et ve- natu prope a nobis captus est. Et quidem arcana deilale Pater; qua vero nos misericordia persecutu est, exstitit mater. Pater diligendo, quasi feminam induit; hujusque rei grande indicium est, quem is ex se genuit: ac qui ex charitate prognatus fru- ctus, ipse charitas est. Propter hoc et ipse de- scendit; propter hoc hominem induit ; propter hoc volens humana passus est, ut imbecillitati nostræ sese commetiens, cum dilexisset, suæ nobis virtutis mensurain modumque vicissim rependeret. Jamque immolandus, ac cum se pretium redemptionis daret, novum nobis Testamentum reliquit : Dilectionem meam do vobis. Quænam vero hæc et quanta? Pro unoquoque nostrum animam posuit, cujus majus omnibus pretium exsistit. Hanc, ut alter pro altero ponamus, a nobis exigit. Quod si pro fratribus po- nere animas debemus, atque hoc cum Salvatore vi- cissim pacti testamentum sumus, adbucne quæ sæculi sunt, egena illa et aliena et effluentia conti- nebimus ac recondenius? Alter alteri clausa habe- 1, 18. (37) Μάλλον ήττον. Μάλλον ᾗ ἧττον ed. Klotzii (33) Αὐτῶν. Αὐτῷ, ms. FELL. (39) Εθηράθη. Legendum videtur εθηλύνθη. Ι. (40) Εἰς ἡμῖν. Scribe εἰς ἡμᾶς.
PG 9:643μὴ κάλει σεαυτῷ πατέρα ἐπὶ γῆς· οἱ νεκροὶ τοὺς νεκροὺς θαπτέτωσαν, σὺ δέ μοι ἀκολούθει· ἀνάξω γάρ σε εἰς ἀνάπαυσιν [καὶ ἀπόλαυσιν] ἀρρήτων καὶ ἀλέκτων ἀγαθῶν, ἃ μήτε ὀφθαλμὸς εἶδε μήτε οὖς ἤκουσε μήτε ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπων ἀνέβη, εἰς ἃ ἐπιθυμοῦσιν ἄγγελοι παρακύψαι καὶ ἰδεῖν ἅπερ ἡτοίμασεν ὁ θεὸς τοῖς ἁγίοις ἀγαθὰ καὶ τοῖς φιλοῦσιν αὐτὸν τέκνοις, ἐγώ σου τροφεὺς ἄρτον ἐμαυτὸν διδούς, οὗ γευσάμενος οὐδεὶς ἔτι πεῖραν θανάτου λαμβάνει, καὶ πόμα καθ’ ἡμέραν ἐνδιδοὺς ἀθανασίας· ἐγὼ διδάσκαλος ὑπερουρανίων παιδευμάτων· ὑπὲρ σοῦ πρὸς τὸν θάνατον διηγωνισάμην καὶ τὸν σὸν ἐξέτισα θάνατον, ὃν ὤφειλες ἐπὶ τοῖς προημαρτημένοις καὶ τῇ πρὸς θεὸν ἀπιστίᾳ. τούτων τῶν λόγων ἑκατέρωθεν διακούσας ὑπὲρ σεαυτοῦ δίκασον καὶ τὴν ψῆφον ἀνένεγκε τῇ σαυτοῦ σωτηρίᾳ· κἂν ἀδελφὸς ὅμοια λέγῃ κἂν τέκνον κἂν γυνὴ κἂν ὁστισοῦν, πρὸ πάντων ἐν σοὶ Χριστὸς ὁ νικῶν ἔστω· ὑπὲρ σοῦ γὰρ ἀγωνίζεται. Δύνασαι καὶ τῶν χρημάτων ἐπίπροσθεν εἶναι; φράσον καὶ οὐκ ἀπάγει σε Χριστὸς τῆς κτήσεως, ὁ κύριος οὐ φθονεῖ. ἀλλ’ ὁρᾷς σεαυτὸν ἡττώμενον ὑπ’ αὐτῶν καὶ ἀνατρεπόμενον; ἄφες, ῥῖψον. μίσησον, ἀπόταξαι, φύγε·τόνων οὐκ ἔχει· ἄσπορός ἐστιν· ἄγονός ἐστιν· οὐκ ἔστι κλῆμα τῆς ἀεὶ ζώσης ὑπερουρανίας αμπέλου· έχει κόπτεται, τὸ πῦρ ἄθρουν ἀναμένει (44). Α διαβόλου. Θεοῦ σπλάγχνον οὐκ ἔχει· ἐλπίδα κρειτ Β ΛΗ'. Σὺ δὲ μάθε τὴν καθ' ὑπερβολὴν ὁδὸν, ἣν δεί κνυσι Παῦλος ἐπὶ σωτηρίαν· « Ἡ ἀγάπη τὰ ἑαυτῆς οὐ ζητεῖ, ἀλλ᾽ ἐπὶ τὸν ἀδελφὸν ἐκκέχυται· περὶ τοῦτον ἐπτόηται, περὶ τοῦτον σωφρόνως μαίνεται. «Αγάπη καλύπτει πλῆθος ἁμαρτιῶν· ἡ τελεία ἀγάπη ἐκβάλλει τὸν φόβον· οὐ περπερεύεται, οὐ φυσιοῦται, οὐκ ἐπιχαί ρει τῇ ἀδικίᾳ· συγχαίρει δὲ τῇ ἀληθείᾳ· πάντα στέγει, πάντα πιστεύει, πάντα ἐλπίζει, πάντα ὑπομένει. Η ἀγάπη οὐδέποτε ἐκπίπτει. Προφητείαι καταργοῦνται, γλῶσσαι παύονται, ἰάσεις ἐπὶ γῆς καταλείπονται· μέ νει δὲ τὰ τρία ταῦτα, πίστις, ἐλπὶς, ἀγάπη· μείζων δὲ ἐν τούτοις ἡ ἀγάπην. Καὶ δικαίως· πίστις μὲν γὰρ ἀπέρχεται, ὅταν αὐτοψίᾳ πεισθῶμεν ἰδόντες Θεόν. Καὶ ἐλπὶς ἀφανίζεται τῶν ἐλπισθέντων(ἐρχομένων). Αγάπη δὲ εἰς πλήρωμα συνέρχεται, καὶ μᾶλλον αὔξεται τῶν τελείων παραδοθέντων. Ἐὰν ταύτην ἐμβάληταί τις τῇ ψυχῇ, δύναται, κἂν ἐν ἁμαρτήμασιν ᾗ γεγεννημένος, κἂν πολλὰ τῶν κεκωλυμένων εἰργασμένος, αὐξήσας τὴν ἀγάπην, καὶ μετάνοιαν καθαρὰν λαβὼν, ἀναμά χεσθαι τὰ ἑπταισμένα. Μήτε γὰρ τοῦτο εἰς ἀπόγνω σίν σοι καὶ ἀπόνοιαν καταλελείφθω, εἰ καὶ τὸν πλού- στον μάθοις ὅστις ἐστὶν, ὁ χώραν ἐν οὐρανοῖς οὐκ ἔχων, καί τινα τρόπον τοῖς οὖσι χρώμενος. ΛΘ'. Αν τις τό τε ἐπίῤῥυτον τοῦ πλούτου καὶ χα- λεπὸν εἰς ζωὴν διαφύγοι, καὶ δύναιτο τῶν αἰωνίων ἀγαθῶν ἐπαύρασθαι, εἴη δὲ τετυχηκώς ἢ δι᾽ ἄγνοιαν ἢ περίστασιν ἀκούσιον μετὰ τὴν σφραγίδα καὶ τὴν λύτρωσιν περιπετὴς τοῖς ἁμαρτήμασιν ἢ παραπτώ μασιν, ὡς ὑπανηνέχθαι τέλεον· οὗτος κατεψήφισται παντάπασιν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ. Παντὶ γὰρ τῷ μετ' άλη- θείας ἐξ ὅλης τῆς καρδίας ἐπιστρέψαντι πρὸς τὸν Θεὸν ἀνεῴγασιν αἰθύραι, καὶ δέχεται τρισάσμενος Παν τὴρ υἱὸν ἀληθῶς μετανοοῦντα. Ἡ δὲ ἀληθινὴ μετάνοια τὸ μηκέτι τοῖς αὐτοῖς ἔνοχον εἶναι, ἀλλὰ ἄρδην ἐχρι- ζῶσαι τῆς ψυχῆς, ἐφ᾽ οἷς ἑαυτοῦ κατέγνω θάνατον ἡ ἁμαρτήμασι. Τούτων γὰρ ἀναιρεθέντων, αὖθις εἰς σὲ Θεὸς εἰσοικισθήσεται· μεγάλην γὰρ φησὶ καὶ ἀνυπέρ βλητον εἶναι χαρὰν καὶ ἑορτὴν ἐν οὐρανοῖς τῷ Πατρὶ καὶ τοῖς ἀγγέλοις ἑνὸς ἁμαρτωλοῦ ἐπιστρέψαντος καὶ μετανοήσαντος. Διὸ καὶ κέκραγεν· «Ἔλεον θέλω καὶ οὐ θυσίαν. Οὐ βούλομαι τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ἀλλὰ τὴν μετάνοιαν. Κἂν ὦσιν αἱ ἁμαρτίαι ὑμῶν ὡς φοινικοῦν ἔριον, ὡς χιόνα λευκανῷ· κἂν μελάντεραι τοῦ σκότους, ὡς ἔριον λευκὸν ἐκνίψας ποιήσω. » θεῷ γὰρ μόνον δυνατὸν ἄφεσιν ἁμαρτιῶν παρασχέσθαι καὶ μὴ λογίσασθαι παραπτώματα· ὅπου γε καὶ ἡμῖν Ρ. CLEMENTIS ALEXANDRINI bimus, quæ brevi post absumenda ignis habebit ? Divine seduloque Joannes : • Qui non diligit fratrem, inquit, homicida est : semen Cain, alumnus diaboli ; Dei viscera non habet, spem potiorum non habet; sine semine est, sterilis est; non est palmes in perpetuum viventis supercœlestis vitis ; excidetur, eum- que densi ignis vorax manet incendium. XXXVIII. Tu vero præcellentem viam condiscito, quam ostendit Paulus deducentem ad salutem. ‹Cha- ritas non quærit quæ sua sunt b, sed in fratrem effusa est: ita in illum versa est, casto ejus amore insanit. Charitas operit multitudinem peccatorum; perfecta charitas foris mittit timorem; non agit per- peram, non inflatur, non gaudet super iniquitate ; congaudet autem veritati; omnia suffert, omnia cre- dit, omnia sperat, omnia sustinet. Charitas nunquam excidit. Prophetiæ evacuantur, linguæ cessant, cu- rationes in terra deficiunt; manent autem tria hæc, fides, spes, charitas; major autem inter hæc est cha- ritas c. » Et merito ; fides enim transit, cum ipsis nostris oculis videndo Deum credemus. Spes quo- que evanescit, illorum conspectu quæ in spe posita sunt. Charitas vero in complementum pariter venit, et augetur magis, ubi perfectio advenerit. Si quis illam in animum susceperit, quamvis peccatis ob- noxius sit, quamvis multa illicita perpetraverit, adaucta charitate puraque adhibita pœnitentia, er- rata sua corrigere potest. ✈ Nam neque hoc tibi deesse velim, ut desperes animumque despondeas; ut et divitem noveris quis tandem ille sit, qui locum in cœlis non habeat, quove is modo suis facultati- bus utatur. C XXXIX. Si quis tum abundantes divitias, tum * penuriam quo ægre vitam sustentet evaserit, æter- naquê bona proclive assequi potuerit, sed vel forte per ignorantiam aut vitæ casus involuntarios, post signaculum et liberationem a peccatis, in peccata seu debita prolapsus fuerit, ita ut illis prorsus obru- tus sit; is a Deo penitus rejectus est, et reprobus exsistit. Quisquis enim ex toto corde ad Deum con- vertatur, portæ ei apertæ sunt, suscipitque liben- tissimo animo Pater filium vere pœnitentem. Vera autem pœnitentia est, in eadem non rursus delabi, sed ex animo prorsus evellere, quibus se mortis reum peccatis agnovit. His enim sublatis, in te rur- sus Deus habitabit. Ingens enim et incomparabile " gaudium festamque lætitiam in cœlis esse Patri di- cit atque angelis, dum unus peccator convertitur et penitentiam agila, Idcirco etiam clamabat: Mi- sericordiam volo, et non sacrificium. Nolo mortem peccatoris, sed ut eum pœniteat. Si fuerint peccata vestra ut lana phoeniceo tincta, quasi nivem deal- baho; et si fuerint nigriora fuligine, ut nivem alba abluendo præstabo e. Solus enim Deus peccata po- test dimittere, et delicta non imputare ; quando- 14. D b I Cor. XII, 32; xi11, 5. © I Pet. iv, 8; I Joan. w, Ose. vi, 6; Matth. ix, 13; Ezech. xvIII, 23; Isa. 1, 18; Luc. v, 21. * ED. POTTER. a I Joan. III, : Cor. III, 4. Luc. xv, 2. (41) Τὸ πῦρ ἀθροῦν ἀναμένει. Densum ignem exspectat.
κἂν ὁ δέξιός σου ὀφθαλμὸς σκανδαλίζῃ σε, ταχέως ἔκκοψον αὐτόν· αἱρετώτερον ἑτεροφθάλμῳ βασιλεία θεοῦ ἢ ὁλοκλήρῳ τὸ πῦρ· κἂν χεὶρ κἂν ποὺς κἂν ἡ ψυχή, μίσησον αὐτήν. ἂν γὰρ ἐνταῦθα ἀπόληται ὑπὲρ Χριστοῦ, [ἐκεῖ σωθήσεται]. Ταύτης δὲ ὁμοίως ἔχεται τῆς γνώμης καὶ τὸ ἑπόμενον. νῦν δὲ ἐν τῷ καιρῷ τούτῳ ἀγροὺς καὶ χρήματα καὶ οἰκίας καὶ ἀδελφοὺς ἔχειν μετὰ διωγμῶν εἰς ποῦ; οὔτε γὰρ ἀχρημάτους οὔτε ἀνεστίους οὔτε ἀναδέλφους ἐπὶ τὴν ζωὴν καλεῖ, ἐπεὶ καὶ πλουσίους κέκληκεν, ἀλλ’ ὃν τρόπον προειρήκαμεν, καὶ ἀδελφοὺς κατὰ ταὐτὸν ὥσπερ Πέτρον μετὰ Ἀνδρέου καὶ Ἰάκωβον μετὰ Ἰωάννου, τοὺς Ζεβεδαίου παῖδας, ἀλλ’ ὁμονοοῦντας ἀλλήλοις τε καὶ Χριστῷ. τὸ δὲ μετὰ διωγμῶν ταῦτα ἕκαστα ἔχειν ἀποδοκιμάζει· διωγμὸς δὲ ὃ μέν τις ἔξωθεν περιγίνεται τῶν ἀνθρώπων ἢ δι’ ἔχθραν ἢ διὰ φθόνον ἢ διὰ φιλοκέρδειαν ἢ κατ’ ἐνέργειαν διαβολικὴν τοὺς πιστοὺς ἐλαυνόντων·τόνων οὐκ ἔχει· ἄσπορός ἐστιν· ἄγονός ἐστιν· οὐκ ἔστι κλῆμα τῆς ἀεὶ ζώσης ὑπερουρανίας αμπέλου· έχει κόπτεται, τὸ πῦρ ἄθρουν ἀναμένει (44). Α διαβόλου. Θεοῦ σπλάγχνον οὐκ ἔχει· ἐλπίδα κρειτ Β ΛΗ'. Σὺ δὲ μάθε τὴν καθ' ὑπερβολὴν ὁδὸν, ἣν δεί κνυσι Παῦλος ἐπὶ σωτηρίαν· « Ἡ ἀγάπη τὰ ἑαυτῆς οὐ ζητεῖ, ἀλλ᾽ ἐπὶ τὸν ἀδελφὸν ἐκκέχυται· περὶ τοῦτον ἐπτόηται, περὶ τοῦτον σωφρόνως μαίνεται. «Αγάπη καλύπτει πλῆθος ἁμαρτιῶν· ἡ τελεία ἀγάπη ἐκβάλλει τὸν φόβον· οὐ περπερεύεται, οὐ φυσιοῦται, οὐκ ἐπιχαί ρει τῇ ἀδικίᾳ· συγχαίρει δὲ τῇ ἀληθείᾳ· πάντα στέγει, πάντα πιστεύει, πάντα ἐλπίζει, πάντα ὑπομένει. Η ἀγάπη οὐδέποτε ἐκπίπτει. Προφητείαι καταργοῦνται, γλῶσσαι παύονται, ἰάσεις ἐπὶ γῆς καταλείπονται· μέ νει δὲ τὰ τρία ταῦτα, πίστις, ἐλπὶς, ἀγάπη· μείζων δὲ ἐν τούτοις ἡ ἀγάπην. Καὶ δικαίως· πίστις μὲν γὰρ ἀπέρχεται, ὅταν αὐτοψίᾳ πεισθῶμεν ἰδόντες Θεόν. Καὶ ἐλπὶς ἀφανίζεται τῶν ἐλπισθέντων(ἐρχομένων). Αγάπη δὲ εἰς πλήρωμα συνέρχεται, καὶ μᾶλλον αὔξεται τῶν τελείων παραδοθέντων. Ἐὰν ταύτην ἐμβάληταί τις τῇ ψυχῇ, δύναται, κἂν ἐν ἁμαρτήμασιν ᾗ γεγεννημένος, κἂν πολλὰ τῶν κεκωλυμένων εἰργασμένος, αὐξήσας τὴν ἀγάπην, καὶ μετάνοιαν καθαρὰν λαβὼν, ἀναμά χεσθαι τὰ ἑπταισμένα. Μήτε γὰρ τοῦτο εἰς ἀπόγνω σίν σοι καὶ ἀπόνοιαν καταλελείφθω, εἰ καὶ τὸν πλού- στον μάθοις ὅστις ἐστὶν, ὁ χώραν ἐν οὐρανοῖς οὐκ ἔχων, καί τινα τρόπον τοῖς οὖσι χρώμενος. ΛΘ'. Αν τις τό τε ἐπίῤῥυτον τοῦ πλούτου καὶ χα- λεπὸν εἰς ζωὴν διαφύγοι, καὶ δύναιτο τῶν αἰωνίων ἀγαθῶν ἐπαύρασθαι, εἴη δὲ τετυχηκώς ἢ δι᾽ ἄγνοιαν ἢ περίστασιν ἀκούσιον μετὰ τὴν σφραγίδα καὶ τὴν λύτρωσιν περιπετὴς τοῖς ἁμαρτήμασιν ἢ παραπτώ μασιν, ὡς ὑπανηνέχθαι τέλεον· οὗτος κατεψήφισται παντάπασιν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ. Παντὶ γὰρ τῷ μετ' άλη- θείας ἐξ ὅλης τῆς καρδίας ἐπιστρέψαντι πρὸς τὸν Θεὸν ἀνεῴγασιν αἰθύραι, καὶ δέχεται τρισάσμενος Παν τὴρ υἱὸν ἀληθῶς μετανοοῦντα. Ἡ δὲ ἀληθινὴ μετάνοια τὸ μηκέτι τοῖς αὐτοῖς ἔνοχον εἶναι, ἀλλὰ ἄρδην ἐχρι- ζῶσαι τῆς ψυχῆς, ἐφ᾽ οἷς ἑαυτοῦ κατέγνω θάνατον ἡ ἁμαρτήμασι. Τούτων γὰρ ἀναιρεθέντων, αὖθις εἰς σὲ Θεὸς εἰσοικισθήσεται· μεγάλην γὰρ φησὶ καὶ ἀνυπέρ βλητον εἶναι χαρὰν καὶ ἑορτὴν ἐν οὐρανοῖς τῷ Πατρὶ καὶ τοῖς ἀγγέλοις ἑνὸς ἁμαρτωλοῦ ἐπιστρέψαντος καὶ μετανοήσαντος. Διὸ καὶ κέκραγεν· «Ἔλεον θέλω καὶ οὐ θυσίαν. Οὐ βούλομαι τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ἀλλὰ τὴν μετάνοιαν. Κἂν ὦσιν αἱ ἁμαρτίαι ὑμῶν ὡς φοινικοῦν ἔριον, ὡς χιόνα λευκανῷ· κἂν μελάντεραι τοῦ σκότους, ὡς ἔριον λευκὸν ἐκνίψας ποιήσω. » θεῷ γὰρ μόνον δυνατὸν ἄφεσιν ἁμαρτιῶν παρασχέσθαι καὶ μὴ λογίσασθαι παραπτώματα· ὅπου γε καὶ ἡμῖν Ρ. CLEMENTIS ALEXANDRINI bimus, quæ brevi post absumenda ignis habebit ? Divine seduloque Joannes : • Qui non diligit fratrem, inquit, homicida est : semen Cain, alumnus diaboli ; Dei viscera non habet, spem potiorum non habet; sine semine est, sterilis est; non est palmes in perpetuum viventis supercœlestis vitis ; excidetur, eum- que densi ignis vorax manet incendium. XXXVIII. Tu vero præcellentem viam condiscito, quam ostendit Paulus deducentem ad salutem. ‹Cha- ritas non quærit quæ sua sunt b, sed in fratrem effusa est: ita in illum versa est, casto ejus amore insanit. Charitas operit multitudinem peccatorum; perfecta charitas foris mittit timorem; non agit per- peram, non inflatur, non gaudet super iniquitate ; congaudet autem veritati; omnia suffert, omnia cre- dit, omnia sperat, omnia sustinet. Charitas nunquam excidit. Prophetiæ evacuantur, linguæ cessant, cu- rationes in terra deficiunt; manent autem tria hæc, fides, spes, charitas; major autem inter hæc est cha- ritas c. » Et merito ; fides enim transit, cum ipsis nostris oculis videndo Deum credemus. Spes quo- que evanescit, illorum conspectu quæ in spe posita sunt. Charitas vero in complementum pariter venit, et augetur magis, ubi perfectio advenerit. Si quis illam in animum susceperit, quamvis peccatis ob- noxius sit, quamvis multa illicita perpetraverit, adaucta charitate puraque adhibita pœnitentia, er- rata sua corrigere potest. ✈ Nam neque hoc tibi deesse velim, ut desperes animumque despondeas; ut et divitem noveris quis tandem ille sit, qui locum in cœlis non habeat, quove is modo suis facultati- bus utatur. C XXXIX. Si quis tum abundantes divitias, tum * penuriam quo ægre vitam sustentet evaserit, æter- naquê bona proclive assequi potuerit, sed vel forte per ignorantiam aut vitæ casus involuntarios, post signaculum et liberationem a peccatis, in peccata seu debita prolapsus fuerit, ita ut illis prorsus obru- tus sit; is a Deo penitus rejectus est, et reprobus exsistit. Quisquis enim ex toto corde ad Deum con- vertatur, portæ ei apertæ sunt, suscipitque liben- tissimo animo Pater filium vere pœnitentem. Vera autem pœnitentia est, in eadem non rursus delabi, sed ex animo prorsus evellere, quibus se mortis reum peccatis agnovit. His enim sublatis, in te rur- sus Deus habitabit. Ingens enim et incomparabile " gaudium festamque lætitiam in cœlis esse Patri di- cit atque angelis, dum unus peccator convertitur et penitentiam agila, Idcirco etiam clamabat: Mi- sericordiam volo, et non sacrificium. Nolo mortem peccatoris, sed ut eum pœniteat. Si fuerint peccata vestra ut lana phoeniceo tincta, quasi nivem deal- baho; et si fuerint nigriora fuligine, ut nivem alba abluendo præstabo e. Solus enim Deus peccata po- test dimittere, et delicta non imputare ; quando- 14. D b I Cor. XII, 32; xi11, 5. © I Pet. iv, 8; I Joan. w, Ose. vi, 6; Matth. ix, 13; Ezech. xvIII, 23; Isa. 1, 18; Luc. v, 21. * ED. POTTER. a I Joan. III, : Cor. III, 4. Luc. xv, 2. (41) Τὸ πῦρ ἀθροῦν ἀναμένει. Densum ignem exspectat.
PG 9:645ὁ δὲ χαλεπώτατος ἔνδοθέν ἐστι διωγμός, ἐξ αὐτῆς ἑκάστῳ τῆς ψυχῆς προπεμπόμενος λυμαινομένης ὑπὸ ἐπιθυμιῶν ἀθέων καὶ ἡδονῶν ποικίλων καὶ φαύλων ἐλπίδων καὶ φθαρτ[ικ]ῶν ὀνειροπολημάτων, ὅταν, ἀεὶ τῶν πλειόνων ὀρεγομένη καὶ λυσσῶσα ὑπὸ ἀγρίων ἐρώτων καὶ φλεγομένη, καθάπερ κέντροις ἢ μύωψι τοῖς προ[ς]κειμένοις αὐτῇ πάθεσιν ἐξαιμάσσηται πρὸς σπουδὰς μανιώδεις καὶ ζωῆς ἀπόγνωσιν καὶ θεοῦ καταφρόνησιν. οὗτος ὁ διωγμὸς βαρύτερος καὶ χαλεπώτερος, ἔνδοθεν ὁρμώμενος, ἀεὶ συνών, ὃν οὐδὲ ἐκφυγεῖν ὁ διωκόμενος δύναται· τὸν γὰρ ἐχθρὸν ἐν ἑαυτῷ περιάγει πανταχοῦ. οὕτω καὶ πύρωσις ἡ μὲν ἔξωθεν προσπίπτουσα δοκιμασίαν κατεργάζεται, ἡ δὲ ἔνδοθεν θάνατον διαπράσσεται. καὶ πόλεμος ὁ μὲν ἐπακτὸς ῥᾳδίως καταλύεται, ὁ δὲ ἐν τῇ ψυχῇ μέχρι θανάτου παραμετρεῖται.παρακελεύεται τῆς ἡμέρας ἑκάστης ὁ Κύριος ἀφιέναι τοῖς ἀδελφοῖς μετανοοῦσιν. Εἰ δὲ ἡμεῖς πονηροὶ ὄντες ἴσμεν ἀγαθὰ δόματα διδόναι, πόσῳ μᾶλλον ὁ Πατήρ τῶν οἰκτιρμῶν, ὁ ἀγαθὸς Πατὴρ πάσης παρακλήσεως, ὁ πολυεύσπλαγχνος καὶ πολυέλεος πέφυκε μακροθυ- μεῖν, τοὺς ἐπιστρέψαντας περιμένειν; Επιστρέψαι δέ ἐστιν ὄντως ἀπὸ τῶν ἁμαρτημάτων τὸ παύσασθαι, καὶ μηκέτι βλέπειν εἰς τὰ ὀπίσω. Μ. Τῶν μὲν οὖν προγεγενημένων Θεὸς δίδωσιν ἄφεσιν, τῶν δὲ ἐπιόντων αὐτὸς ἕκαστος ἑαυτῷ. Καὶ τοῦτ' ἔστι μεταγνῶναι, τὸ καταγνῶναι τῶν παρῳχη- μένων, καὶ αἰτήσασθαι τούτων ἀμνηστίαν παρὰ Πα- τρὸς, ὃς μόνος τῶν ἁπάντων οἷός τε ἐστὶν ἄπρακτα ποιῆσαι τὰ πεπραγμένα, ἐλέῳ τῷ παρ' αὐτοῦ, καὶ δρόσῳ Πνεύματος ἀπαλείψαι τα προημαρτημένα. & « Εφ' οἷς (42) γὰρ ἂν εὕρω ὑμᾶς, φησὶν, ἐπὶ τούτοις καὶ κρινῶ· ν καὶ παρ᾽ ἕκαστα βοᾷ τὸ τέλος πάντων. Ὥστε καὶ τῷ τὰ μέγιστα εὖ πεποιηκότι κατὰ βίον, ἐπὶ δὲ τοῦ τέλους ἐξοκείλαντι πρὸς κακίαν, ἀνόητοι (43) πάντες οἱ πρόσθεν πόνοι, ἐπὶ τῆς καταστροφῆς τοῦ δράματος ἐξάθλῳ γενομένῳ· τῷ τε χεῖρον καὶ ἐπισε συρμένως βιώσαντι πρότερον ἔστιν ὕστερον μετανοή σαντι πολλοῦ χρόνου πολιτείαν πονηρὰν ἐκνικῆσαι τῷ μετὰ τὴν μετάνοιαν χρόνῳ. 'Ακριβείας δὲ δεῖ πολλῆς, ὥσπερ τοῖς μακρᾷ νόσῳ πεπονηκόσι σώμασι διαίτης χρεία καὶ προσοχῆς πλείονος. Ο κλέπτης, ἄφεσιν βούλει λαβεῖν; Μηκέτι κλέπτε. Ο μοιχεύσας, μηκέτι πυρούσθω. Ο πορνεύσας, λοιπὸν ἀγνευέτω. Ὁ ἁρπά- σας, ἀποδίδου καὶ προσαποδίδου. Ο ψευδομάρτυς, ἀλή θειαν ἄσκησον. Ὁ ἐπίορκος, μηκέτι ἔμνυε, καὶ τὰ άλλα πάθη σύντεμνε,ὀργὴν, ἐπιθυμίαν, λύπην, φόβον, ἵνα εὑρεθῇς ἐπὶ τῆς ἐξόδου πρὸς τὸν ἀντίδικον ἐνταῦθα διαλελύσθαι φθάνων. Ἔστι μὲν οὖν ἀδύνατον ἴσως ἀθρόως ἀποκόψαι πάθη σύντροφα, ἀλλὰ μετὰ Θεοῦ δυνάμεως, καὶ ἀνθρωπείας ἱκεσίας, καὶ ἀδελφῶν βοηθείας, καὶ εἰλικρινούς μετανοίας, καὶ συνεχούς μελέτης κατορθοῦνται. ΜΑ'. Διὸ δεῖ πάντως σε τὸν σοβαρόν καὶ δυνατὸν καὶ πλούσιον ἐπιστήσασθαι ἑαυτῷ τινα ἄνθρωπον Θεοῦ καθάπερ ἀλείπτην (44) καὶ κυβερνήτην. Αἰδοῦ καν ἕνα, φοβοῦ κἂν ἕνα. Μελέτησον ἀκούειν κἂν ἑνὸς παρ- βησιαζομένου καὶ στύφοντος ἅμα καὶ θεραπεύοντος. Οὐδὲ γὰρ τοῖς ὀφθαλμοῖς συμφέρει τὸν ἀεὶ χρόνον ἀκο λάπτοις μένειν, ἀλλὰ καὶ δακρῦσαι καὶ δηχθῆναι ποτέ ὑπὲρ τῆς ὑγιείας τῆς πλείονος. Οὕτω καὶ ψυχῇ διη- νεχούς ἡδονῆς οὐδὲν ὀλεθριώτερον· ἀποτυφλοῦνται (45) γὰρ ἀπὸ τῆς τήξεως, ἐὰν ἀκίνητος τῷ παῤῥησιαζο- Διὸ καὶ ὁ ἡμέτε- ρος Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς εἶπεν· Ἐν οἷς ἂν ὑμᾶς καταλάβω, ἐν τούτοις καὶ κρινῶ. « Πάσης τοίνυν ἀρετῆς μεμνημένος ὁ θεῖος νόμος, ἀλείφει μάλιστα τὸν ἄν θρωπον τὴν ἐγκράτειαν. κατορθούται. . LIBER QUIS DIVES SALVETUR. A quidem nobis etiam Deus præcipit, ut poenitentibus B C fratribus quotidie dimittamus a. Quod si nos, cum simus mali, novimus bona dare; quanto magis Pa ter misericordiarum, bonus ille Pater totius conso- lationis, nisericordiæ visceribus totus afluens, et multum misericors, longa propense uti patientia habet, et eos qui convertuntur exspectat b? Vere autem converti a peccatis, est peccandi finem fa- cere, nec ultra ad ea quæ sunt retro, respicere. XL. Praeteritorum igitur quidem veniam concedit Deus; in sequentia autem ut non incidat, sibi quisque auctor existit. Et hoc est pœnitere, de transactis dolorem habere, hæcque a Patre me- moria deleri flagitare; qui unus omnium potest mi- sericordia sua, infecta facere quæ facta sunt, ac Spiritus rore abolere superioris vitæ delicta. In quibus enim, ait, vos invenero, in eis judicabo : » ac quotidie universalem finem clamat; ita nimirum ut et qui optimam duxerit vitam, ad extremum au- tem ad malitiam vitiaque deflexerit, nihil jam an- teactæ vitæ laboribus juvandus sit, qui ad finem lusæ fabulæ palaestra excesserit; et contra, qui an- tea male dissoluteque vixit, si ejus´illum pœni- teat, multi temporis vitam perditam, assumpta postmodum poenitentia, ejusque abrepto propositi vigore, exsuperare potest. Longe accurata vero opus diligentia est, sicut et longa ægritudine affe- ctis corporibus exquisitior diæta majorque cautio necessaria est. Vis, o fur, tibi scelus dimitti ? De- sine furari. Qui adulter est, non amplius libidinis faces admittat. Qui fornicarius et constuprator, deinceps caste vivat. Qui raptor es, redde, et quide piam plus addito. Testis falsus, verax esse discito. Perjurus, a juramento abstine, atque alios affectus viliaque præcide, iram, cupiditatem, animi mcsti- tiam, timorem, ut sub excessum cum adversario te transegisse eique reconciliatum esse, interim dum prasens vita ageretur, inveniaris. Et affectus qui- dem inolitos confestim simulque præcidere impossibile forte est; Dei tamen virtute et humanis pre- cibus fratrumque auxilio; necnon vera pœnitentia assiduaque meditatione res præstari potest. P. 9/8 ED. POTTER. D XLI. Quapropter necessarium omnino est, ut superbus et potens ac dives aliquem tibi Dei ho- minem præficias, qui te virtutis studio animet, ti- bique ille rector ac gubernator exsistat. Habeas unum saltem quem verearis, vel unum habe quem timeas. Assuesce vel unum audire libere loquentem, qui acrimonia sua simul et mordeat, et molliore cultu deliniat. Neque enim conducit oculis semper lascive intueri, sed et lacrymas aliquando fundere, et acrioribus pungi pro majori valetudine. Sic et a Matth. vi, 14. b Luc. XI, 13. • In Evang. apocr. d Matth. v, Tryphone Judeo, p. ed. Paris. : Quocirca et Do- minus noster Jesus Christus dixit: In quibus vos deprehendo, in eis etiam judicabo. Conf. quæ ad- notavit Cl. Grabius in Spicileg. sæc. 1, p. 327. 14. adhibet Stromat. 11, pag. : Omnis ergo virtutis cum meminerit lex divina, hominem maxime exercet ad continentiam. › num. et paulo superius (42) Έφ' οἶς. Justinus martyr in Dialogo cum (43) Ανόητοι. Scribe ανόνητοι, « inutiles. » (44) Αλείπτην. Simili sensu verbum ἀλείφειν (45) Ἀποτυφλοῦνται. Scribe ἀποτυφλοῦται, sing.
PG 9:647μετὰ διωγμοῦ τοιούτου πλοῦτον ἐὰν ἔχῃς τὸν αἰσθητὸν κἂν ἀδελφοὺς τοὺς πρὸς αἵματος καὶ τὰ ἄλλα ἐνέχυρα, κατάλιπε τὴν τούτων παγκτησίαν τὴν ἐπὶ κακῷ, εἰρήνην σεαυτῷ παράσχες, ἐλευθερώθητι διωγμοῦ μακροῦ, ἀποστράφηθι πρὸς τὸ εὐαγγέλιον ἀπ’ ἐκείνων, ἑλοῦ τὸν σωτῆρα πρὸ πάντων, τὸν τῆς σῆς συνήγορον καὶ παράκλητον ψυχῆς, τὸν τῆς ἀπείρου πρύτανιν ζωῆς. τὰ γὰρ βλεπόμενα πρόσκαιρα, τὰ δὲ μὴ βλεπόμενα αἰώνια· καὶ ἐν μὲν τῷ παρόντι χρόνῳ ὠκύμορα καὶ ἀβέβαια, ἐν δὲ τῷ ἐρχομένῳ ζωή[ν] ἐστιν αἰώνιος. Ἔσονται οἱ πρῶτοι ἔσχατοι καὶ οἱ ἔσχατοι πρῶτοι. τοῦτο πολύχουν μέν ἐστι κατὰ τὴν ὑπόνοιαν καὶ τὸν σαφηνισμόν, οὐ μὴν ἔν γε τῷ παρόντι τὴν ζήτησιν ἀπαιτεῖ· οὐ γὰρ μόνον ῥέπει πρὸς τοὺς πολυκτήμονας, ἀλλ’ ἁπλῶς πρὸς ἅπαντας ἀνθρώπους τοὺς πίστει καθάπαξ ἑαυτοὺς ἐπιδιδόντας. ὥστε τοῦτο μὲν ἀνακείσθω τὰ νῦν.θητι, καὶ στενάξαντα λυπήθητε, καὶ ὀργὴν παύοντα αἰδέσθητι, καὶ κόλασιν παραιτουμένῳ φθάσον. Οὗτος ὑπὲρ σοῦ πολλὰς νύκτας ἀγρυπνησάτω, πρεσβεύουν ὑπὲρ σοῦ πρὸς Θεὸν, καὶ λιτανείαις συνήθεσι μα γεύων τὸν Πατέρα. Οὐ γὰρ ἀντέχει τοῖς τέκνοις αὐτοῦ τὰ σπλάγχνα δεομένοις. Δεήσεται δὲ καθαρῶς ὑπὸ σοῦ προτιμώμενος ὡς ἄγγελος τοῦ Θεοῦ, καὶ μηδὲν ὑπὸ σοῦ λυπούμενος, ἀλλ' ὑπὲρ σοῦ. Τοῦτ' ἔστι με τάνοια ἀνυπόκριτος. ὁ Θεὸς οὐ μυκτηρίζεται, ο οὐδὲ προσέχει κενοῖς ῥήμασι· μόνος γὰρ ἀνακρίνει μυε- λοὺς καὶ νεφρούς καρδίας, καὶ τῶν ἐν πυρὶ κατακούει, καὶ τῶν ἐν κοιλίᾳ κήτους ἱκετευόντων ἐξακούει, καὶ πᾶσιν ἐγγὺς ἐστι τοῖς πιστεύουσι, καὶ πόρρω τοῖς ἀθέοις, ἂν μὴ μετανοήσωσιν. Α μένῳ διαμείνῃ λόγῳ. Τοῦτον καὶ ὀργισθέντα φοβή κλήρῳ ένα γέ τινα κληρώσειν. ΜΒ. Ἵνα δὲ ἔτι θαρρῇς, οὕτω μετανοήσας ἀλη θῶς, ὅτι σοι μένει σωτηρίας ἐλπὶς ξιόχρεως, ἄκου σον μῦθον, οὐ μῦθον, ἀλλὰ ὄντα λόγον περὶ Ἰωάννου τοῦ ἀποστόλου παραδεδομένον καὶ μνήμῃ πεφυλαγμέ νον. Ἐπειδὴ γὰρ τοῦ τυράννου τελευτήσαντος, ἀπὸ τῆς Πάτμου τῆς νήσου μετῆλθεν ἐπὶ τὴν Ἔφεσον, ἀπῄει παρακαλούμενος καὶ ἐπὶ τὰ πλησιόχωρα τῶν ἐθνῶν, ὅπου μὲν ἐπισκόπους καταστήσων, ὅπου δὲ ὅλας Ἐκκλησίας ἁρμόσων, ὅπου δὲ κλῆρον (46), ένα τέ τινα κληρώσων ὑπὸ τοῦ Πνεύματος σημαινομένων. Ἐλθὼν καὶ ἐπί τινα τῶν οὐ μακρὰν πόλεων (ἧς καὶ τοὔνομα λέγουσιν ἔνιοι [47]) καὶ τὰ ἄλλα ἀναπαύσας τοὺς ἀδελφοὺς, ἐπὶ πᾶσι τῷ καθεστῶτι προσβλέψας ἐπισκόπῳ, νεανίσκον ἱκανὸν τῷ σώματι καὶ τὴν ὄψιν ἀστεῖον καὶ θερμὸν ἰδών· Τοῦτον, ἔφη, σοὶ παρατίθε μαι μετά πάσης σπουδῆς ἐπὶ τῆς Ἐκκλησίας καὶ τοῦ Χριστοῦ μάρτυρος.» Τοῦ δὲ δεχομένου καὶ πάνθ' ὑπι- σχνουμένου, καὶ πάλιν τὰ αὐτὰ διετείλατο καὶ διε- μαρτύρατο. Καὶ ὁ μὲν ἐπὶ τὴν Ἔφεσον ἀπῇρεν· δ' δὲ πρεσβύτερος ἀναλαβὼν οἴκαδε τὸν παραδοθέντα νεα- νίσκον, ἔτρεφε, συνεῖχεν, ἔθαλπε, τὸ τελευταῖον ἐφώ τισε. Καὶ μετὰ τοῦτο ὑφῆκε τῆς πλείονος ἐπιμελείας καὶ παραφυλακῆς, ὡς τὸ τέλεον αὐτῷ φυλακτήριον επιστήσας τὴν σφραγίδα τοῦ Κυρίου. Τῷ δὲ ἀνέσεως πρὸ ὥρας λαβομένῳ προσφθείρονται τινες ήλικες ἀφ γοί, καὶ ἀπεῤῥωγότες, ἐθάδες κακῶν. Καὶ πρῶτον μὲν δι' ἐστιάσεων πολλῶν πολυτελῶν αὐτὸν ἐπάγονται· εἶτά που καὶ νύκτωρ ἐπὶ λωποδυσίαν, ἐξιόντες συν επάγονται· εἶτά τι καὶ μεῖζον συμπράττειν ἠξίουν. Ὁ δὲ κατ' ὀλίγον προσειθίζετο, καὶ διὰ μέγεθος φύσεως εκστὰς, ὥσπερ ἄστομος καὶ εύρωστος ἵππος, ὀρθῆς ὁδοῦ, καὶ τὸν χαλινὸν ἐνδακών, μειζόνως κατὰ τῶν βαράθρων εφέρετο. Απογνούς δὲ τελέως τὴν ἐν θεῷ σωτηρίαν, οὐδὲν ἔτι μικρὸν διενοεῖτο, ἀλλὰ μέγα τι πράξας, ἐπειδήπερ ἅπαξ ἀπόλωλεν, ἴσα τοῖς ἄλλοις πα- θεῖν ἠξίου. Αὐτοὺς δὲ τούτους ἀναλαβὼν καὶ λῃστής ριον συγκροτήσας, ἕτοιμος λήσταρχος ἦν, βιαιότατος, CLEMENTIS ALEXANDRINI animo assidua voluptate nihil perniciosius : cæca- tur enim colliquatione, dum libere increpantis ser- mone immotus persistit. Hunc tu et iratum timeas et gementem doleas, et sedantem iram reverearis, et ponas deprecantem antevertas. Hic pro te plures noctes insomnes ducat, fundens pro te preces ad Deum, ac consuetis precibus Patrem captans. Ne- que enim ille viscera sua dura præbet orantibus f- liis. Rogabit autem pure, si a te honoretur tanquam Dei angelus, nec per te contristetur, sed propter te. Hæc est penitentia non ficta. Deus non irri- detur, nec verbis inanibus aures dat. Solus enim medullas scrutatur, et renes cordis; pleneque audit inter flammas positos, et exaudit deprecantes in ventre ceti; et prope est cunctis fidelibus, pro- cul vero ab infidelibus, nisi ad sanctiorem mentem pœnitendo redeant. B C XLII. Ut autem magis confidas, modo sic vere pœnitueris, certæ tibi fidei tutamque manere salu- tis spem ; audi fabulam, quæ ipsa non fabula, sed vera de Joanne apostolo tradita narratio sit, ac memoriæ studiose commendata. Cum enim post tyranni obitum e Patmo insula Ephesum rediisset, vicinas quoque gentes rogatus visebat, partim qui- dem ut episcopos constitueret, partim vero ut inte- gras Ecclesias disponeret ac formaret, partim etiam ut unumquemque eorum, quos Spiritus designare, in clerum cooptaret. Cum itaque ad urbem quam- dam haud procul Epleso dissitam venisset (ejus et nomen nonnulli referunt) atque alias præsentia ver- bisque suis fratres consolatus esset, ad extremum viso juvene quodam egregia corporis statura, ele- ganti vultu, ferventique ingenio atque indole, ad loci episcopum conversus : « Hunc, inquit, coram Ecclesia ac Christo teste, omni tibi opera commen- do., Tumque illo suscipiente ac cuncta præstitu- rum pollicente, eadem ipsa Joannes rursus perur- gebat ac contestabatur. Posthæc Joannes quidem Ephesum profectus est; presbyter vero adolescen- tem sibi traditum in domum suam suscipiens, edu- cando, continendo, fovendo operam dabat; ac tan- dem sacro baptismate initiavit. Deinceps sacerdos de pristina cura atque custodia paulatim remisit, ut qui perfectum ei tutamen, ac quo cautum omnino foret, Domini signaculum adhibuisset. Illum ergo præmatura potitum libertate, æquales quidam sibi D adjungunt, desides ac dissoluti, et flagitiis omnibus assuefacti. Ac primum quidem magnificis conviviis juvenem illiciunt : noctu deinde ad spoliandos ob- vios egressi, secum trahunt; inde ad majorem sce- lerum societatem cohortantur. At ille sensim assue- scebat pravitati, genii magnitudine ac præstanti in- dole velut equus duri oris robustusque a recto abreptus, ac frenum mordens, acrius in præceps P. ED. POTTER. • Gal. vi, 7. Fusebie, Conf. idem Eusebius Eccles. Hist. lib. 111, c. 23, per totam hanc . historiam. fides. FELL. (46) Κλήρον, ένα τέ τινα κληρώσων. Scribe ex (47) Ένιοι. Smyrna erat, si Chron. Alexandr.
τὸ δέ γε προκείμενον ἡμῖν οἶμαι μηδέν τι ἐνδεέστερον τῆς ἐπαγγελίας δεδεῖχθαι, ὅτι τοὺς πλουσίους οὐδένα τρόπον ὁ σωτὴρ κατ’ αὐτόν γε τὸν πλοῦτον καὶ τὴν περιβολὴν τῆς κτήσεως ἀποκέκλεικεν οὐδ’ αὐτοῖς ἀποτετάφρευκεν τὴν σωτηρίαν, εἴ γε δύναιντο καὶ βούλοιντο ὑποκύπτειν τοῦ θεοῦ ταῖς ἐντολαῖς καὶ τῶν προςκαίρων προτιμῷεν τὴν ἑαυτῶν ζωὴν καὶ βλέποιεν πρὸς τὸν κύριον ἀτενεῖ τῷ βλέμματι, καθάπερ εἰς ἀγαθοῦ κυβερνήτου νεῦμα δεδορκότες, τί βούλεται, τί προστάσσει, τί σημαίνει, τί δίδωσι τοῖς αὑτοῦ ναύταις [τὸ] σύνθημα, ποῦ καὶ πόθεν τὸν ὅρμον ἐπαγγέλλεται. τί γὰρ ἀδικεῖ τις, εἰ προσέχων τὴν γνώμην καὶ φειδόμενος πρὸ τῆς πίστεως βίον ἱκανὸν συνελέξατο; ἢ καὶ [τὸ] τούτου μᾶλλον ἀνέγκλητον, εἰ εὐθὺς ὑπὸ τοῦ θεοῦ τοῦ τὴν ψυχὴν νέμοντος εἰς οἶκον τοιούτων ἀνθρώπων εἰσῳκίσθη καὶ γένος ἀμφιλαφές, τοῖς χρήμασιν ἰσχῦον καὶ τῷ πλούτῳ κρατοῦν;θητι, καὶ στενάξαντα λυπήθητε, καὶ ὀργὴν παύοντα αἰδέσθητι, καὶ κόλασιν παραιτουμένῳ φθάσον. Οὗτος ὑπὲρ σοῦ πολλὰς νύκτας ἀγρυπνησάτω, πρεσβεύουν ὑπὲρ σοῦ πρὸς Θεὸν, καὶ λιτανείαις συνήθεσι μα γεύων τὸν Πατέρα. Οὐ γὰρ ἀντέχει τοῖς τέκνοις αὐτοῦ τὰ σπλάγχνα δεομένοις. Δεήσεται δὲ καθαρῶς ὑπὸ σοῦ προτιμώμενος ὡς ἄγγελος τοῦ Θεοῦ, καὶ μηδὲν ὑπὸ σοῦ λυπούμενος, ἀλλ' ὑπὲρ σοῦ. Τοῦτ' ἔστι με τάνοια ἀνυπόκριτος. ὁ Θεὸς οὐ μυκτηρίζεται, ο οὐδὲ προσέχει κενοῖς ῥήμασι· μόνος γὰρ ἀνακρίνει μυε- λοὺς καὶ νεφρούς καρδίας, καὶ τῶν ἐν πυρὶ κατακούει, καὶ τῶν ἐν κοιλίᾳ κήτους ἱκετευόντων ἐξακούει, καὶ πᾶσιν ἐγγὺς ἐστι τοῖς πιστεύουσι, καὶ πόρρω τοῖς ἀθέοις, ἂν μὴ μετανοήσωσιν. Α μένῳ διαμείνῃ λόγῳ. Τοῦτον καὶ ὀργισθέντα φοβή κλήρῳ ένα γέ τινα κληρώσειν. ΜΒ. Ἵνα δὲ ἔτι θαρρῇς, οὕτω μετανοήσας ἀλη θῶς, ὅτι σοι μένει σωτηρίας ἐλπὶς ξιόχρεως, ἄκου σον μῦθον, οὐ μῦθον, ἀλλὰ ὄντα λόγον περὶ Ἰωάννου τοῦ ἀποστόλου παραδεδομένον καὶ μνήμῃ πεφυλαγμέ νον. Ἐπειδὴ γὰρ τοῦ τυράννου τελευτήσαντος, ἀπὸ τῆς Πάτμου τῆς νήσου μετῆλθεν ἐπὶ τὴν Ἔφεσον, ἀπῄει παρακαλούμενος καὶ ἐπὶ τὰ πλησιόχωρα τῶν ἐθνῶν, ὅπου μὲν ἐπισκόπους καταστήσων, ὅπου δὲ ὅλας Ἐκκλησίας ἁρμόσων, ὅπου δὲ κλῆρον (46), ένα τέ τινα κληρώσων ὑπὸ τοῦ Πνεύματος σημαινομένων. Ἐλθὼν καὶ ἐπί τινα τῶν οὐ μακρὰν πόλεων (ἧς καὶ τοὔνομα λέγουσιν ἔνιοι [47]) καὶ τὰ ἄλλα ἀναπαύσας τοὺς ἀδελφοὺς, ἐπὶ πᾶσι τῷ καθεστῶτι προσβλέψας ἐπισκόπῳ, νεανίσκον ἱκανὸν τῷ σώματι καὶ τὴν ὄψιν ἀστεῖον καὶ θερμὸν ἰδών· Τοῦτον, ἔφη, σοὶ παρατίθε μαι μετά πάσης σπουδῆς ἐπὶ τῆς Ἐκκλησίας καὶ τοῦ Χριστοῦ μάρτυρος.» Τοῦ δὲ δεχομένου καὶ πάνθ' ὑπι- σχνουμένου, καὶ πάλιν τὰ αὐτὰ διετείλατο καὶ διε- μαρτύρατο. Καὶ ὁ μὲν ἐπὶ τὴν Ἔφεσον ἀπῇρεν· δ' δὲ πρεσβύτερος ἀναλαβὼν οἴκαδε τὸν παραδοθέντα νεα- νίσκον, ἔτρεφε, συνεῖχεν, ἔθαλπε, τὸ τελευταῖον ἐφώ τισε. Καὶ μετὰ τοῦτο ὑφῆκε τῆς πλείονος ἐπιμελείας καὶ παραφυλακῆς, ὡς τὸ τέλεον αὐτῷ φυλακτήριον επιστήσας τὴν σφραγίδα τοῦ Κυρίου. Τῷ δὲ ἀνέσεως πρὸ ὥρας λαβομένῳ προσφθείρονται τινες ήλικες ἀφ γοί, καὶ ἀπεῤῥωγότες, ἐθάδες κακῶν. Καὶ πρῶτον μὲν δι' ἐστιάσεων πολλῶν πολυτελῶν αὐτὸν ἐπάγονται· εἶτά που καὶ νύκτωρ ἐπὶ λωποδυσίαν, ἐξιόντες συν επάγονται· εἶτά τι καὶ μεῖζον συμπράττειν ἠξίουν. Ὁ δὲ κατ' ὀλίγον προσειθίζετο, καὶ διὰ μέγεθος φύσεως εκστὰς, ὥσπερ ἄστομος καὶ εύρωστος ἵππος, ὀρθῆς ὁδοῦ, καὶ τὸν χαλινὸν ἐνδακών, μειζόνως κατὰ τῶν βαράθρων εφέρετο. Απογνούς δὲ τελέως τὴν ἐν θεῷ σωτηρίαν, οὐδὲν ἔτι μικρὸν διενοεῖτο, ἀλλὰ μέγα τι πράξας, ἐπειδήπερ ἅπαξ ἀπόλωλεν, ἴσα τοῖς ἄλλοις πα- θεῖν ἠξίου. Αὐτοὺς δὲ τούτους ἀναλαβὼν καὶ λῃστής ριον συγκροτήσας, ἕτοιμος λήσταρχος ἦν, βιαιότατος, CLEMENTIS ALEXANDRINI animo assidua voluptate nihil perniciosius : cæca- tur enim colliquatione, dum libere increpantis ser- mone immotus persistit. Hunc tu et iratum timeas et gementem doleas, et sedantem iram reverearis, et ponas deprecantem antevertas. Hic pro te plures noctes insomnes ducat, fundens pro te preces ad Deum, ac consuetis precibus Patrem captans. Ne- que enim ille viscera sua dura præbet orantibus f- liis. Rogabit autem pure, si a te honoretur tanquam Dei angelus, nec per te contristetur, sed propter te. Hæc est penitentia non ficta. Deus non irri- detur, nec verbis inanibus aures dat. Solus enim medullas scrutatur, et renes cordis; pleneque audit inter flammas positos, et exaudit deprecantes in ventre ceti; et prope est cunctis fidelibus, pro- cul vero ab infidelibus, nisi ad sanctiorem mentem pœnitendo redeant. B C XLII. Ut autem magis confidas, modo sic vere pœnitueris, certæ tibi fidei tutamque manere salu- tis spem ; audi fabulam, quæ ipsa non fabula, sed vera de Joanne apostolo tradita narratio sit, ac memoriæ studiose commendata. Cum enim post tyranni obitum e Patmo insula Ephesum rediisset, vicinas quoque gentes rogatus visebat, partim qui- dem ut episcopos constitueret, partim vero ut inte- gras Ecclesias disponeret ac formaret, partim etiam ut unumquemque eorum, quos Spiritus designare, in clerum cooptaret. Cum itaque ad urbem quam- dam haud procul Epleso dissitam venisset (ejus et nomen nonnulli referunt) atque alias præsentia ver- bisque suis fratres consolatus esset, ad extremum viso juvene quodam egregia corporis statura, ele- ganti vultu, ferventique ingenio atque indole, ad loci episcopum conversus : « Hunc, inquit, coram Ecclesia ac Christo teste, omni tibi opera commen- do., Tumque illo suscipiente ac cuncta præstitu- rum pollicente, eadem ipsa Joannes rursus perur- gebat ac contestabatur. Posthæc Joannes quidem Ephesum profectus est; presbyter vero adolescen- tem sibi traditum in domum suam suscipiens, edu- cando, continendo, fovendo operam dabat; ac tan- dem sacro baptismate initiavit. Deinceps sacerdos de pristina cura atque custodia paulatim remisit, ut qui perfectum ei tutamen, ac quo cautum omnino foret, Domini signaculum adhibuisset. Illum ergo præmatura potitum libertate, æquales quidam sibi D adjungunt, desides ac dissoluti, et flagitiis omnibus assuefacti. Ac primum quidem magnificis conviviis juvenem illiciunt : noctu deinde ad spoliandos ob- vios egressi, secum trahunt; inde ad majorem sce- lerum societatem cohortantur. At ille sensim assue- scebat pravitati, genii magnitudine ac præstanti in- dole velut equus duri oris robustusque a recto abreptus, ac frenum mordens, acrius in præceps P. ED. POTTER. • Gal. vi, 7. Fusebie, Conf. idem Eusebius Eccles. Hist. lib. 111, c. 23, per totam hanc . historiam. fides. FELL. (46) Κλήρον, ένα τέ τινα κληρώσων. Scribe ex (47) Ένιοι. Smyrna erat, si Chron. Alexandr.
PG 9:649εἰ γὰρ διὰ τὴν ἀκούσιον ἐν πλούτῳ γένεσιν ἀπελήλαται ζωῆς, ἀδικεῖται μᾶλλον ὑπὸ τοῦ γειναμένου θεοῦ, προςκαίρου μὲν ἡδυπαθείας κατηξιωμένος, ἀιδίου δὲ ζωῆς ἀπεστερημένος, τί δ’ ὅλως πλοῦτον ἐχρῆν ἐκ γῆς ἀνατεῖλαί ποτε, εἰ χορηγὸς καὶ πρόξενός ἐστι θανάτου; ἀλλ’ εἰ δύναταί τις ἐνδοτέρω τῶν ὑπαρχόντων κάμπτειν τῆς ἐξουσίας καὶ μέτρια φρονεῖν καὶ σωφρονεῖν καὶ θεὸν μόνον ζητεῖν καὶ θεὸν ἀναπνεῖν καὶ θεῷ συμπολιτεύεσθαι, πτωχὸς οὗτος παρέστηκε ταῖς ἐντολαῖς, ἐλεύθερος, ἀήττητος, ἄνοσος, ἄτρωτος ὑπὸ χρημάτων· εἰ δὲ μή, θᾶττον κάμηλος διὰ βελόνης εἰσελεύσεται ἢ ὁ τοιοῦτος πλούσιος ἐπὶ τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ παρελεύσεται. σημαινέτω μὲν οὖν τι καὶ ὑψηλότερον ἡ κάμηλος διὰ στενῆς ὁδοῦ καὶ τεθλιμμένης φθάνουσα τὸν πλούσιον, ὅπερ ἐν τῇ περὶ ἀρχῶν καὶ θεολογίας ἐξηγήσει μυστήριον τοῦ σωτῆρος ὑπάρχει μαθεῖν· οὐ μὴν ἀλλὰ τό γε φαινόμενον πρῶτον καὶ δι’ ὃ λέλεκται τῆς παραβολῆς παρεχέσθω.μιαιφονώτατος, χαλεπώτατος. Χρόνος ἐν μέσῳ, καὶ τινος ἐπιπεσούσης χρείας, ἀνακαλοῦσι τὸν Ἰωάννην. Ὁ δὲ, ἐπειδὴ τὰ ἄλλα ὧν χάριν ἧκε κατεστήσατο, 'Αγε δή, ἔφη, ὦ ἐπίσκοπε, τὴν παρακαταθήκην ἀπόδος ἡμῖν, ἣν ἐγώ τε καὶ ὁ Σωτήρ σοι παρακατέ θέμεθα ἐπὶ τῆς Ἐκκλησίας, ἧς προκαθέζῃ, μάρτυρος.» Ὁ δὲ τὸ μὲν πρῶτον ἐξεπλάγη, χρήματα οιόμενος, ἅπερ οὐκ ἔλαβε, συκοφαντεῖσθαι· καὶ οὔτε πιστεύειν εἶχεν ὑπὲρ ὧν οὐκ εἶχεν, οὔτε ἀπιστεῖν Ἰωάννῃ. Ὡς δὲ· «Τὸν νεανίσκον, εἶπεν, ἀπαιτῶ καὶ τὴν ψυχὴν τοῦ ἀδελφοῦ, ο στενάξας (48) κάτωθεν ὁ πρεσβύτης και τι καὶ ἐπιδακρύσας· « Ἐκεῖνος, ἔφη, τέθνηκε. Πῶς, καὶ τίνα θάνατον; Θεῷ τέθνηκεν, εἶπεν. Απέβη γὰρ πονηρὸς καὶ ἐξώλης, καὶ τὸ κεφάλαιον, λῃστής· καὶ νῦν ἀντὶ τῆς ἐκκλησίας τὸ ὄρος κατείληφε μεθ' ὁμοίου στρατιωτικού. » Καταῤῥηξάμενος οὖν τὴν ἐσθῆτα ὁ Β ἀπόστολος, καὶ μετὰ μεγάλης οιμωγῆς πληξάμενος τὴν κεφαλήν· « Καλόν γε, ἔφη, φύλακα τῆς τἀδελφοῦ ψυχῆς κατέλιπον. Αλλ' ἵππος ἤδη μοι παρέστω, καὶ ἡγεμὼν γινέσθω μοί τις τῆς ὁδοῦ. » Ελαυνεν ὥσπερ εἶχεν αὐτόθεν ἀπὸ τῆς ἐκκλησίας. Ἐλθὼν δὲ εἰς τὸ χωρίον, ὑπὸ τῆς προφυλακῆς τῶν λῃστῶν ἁλίσκεται, μήτε φεύγων, μήτε παραιτούμενος, ἀλλὰ βοῶν· « Ἐπὶ τοῦτ' ἐλήλυθα, ἐπὶ τὸν ἄρχοντα ὑμῶν ἀναγάγετέ με.» ὓς τέως, ὥσπερ ώπλιστο, ἀνέμενεν. ὡς δὲ προσιόντα ἐγνώρισε τὸν Ἰωάννην, εἰς φυγὴν αἰδεσθεὶς ἐτράπε το. Ὁ δὲ ἐδίωκεν ἀνὰ κράτος, ἐπιλαθόμενος τῆς ἡλι κίας τῆς ἑαυτοῦ, κεκραγώς· « Τί με φεύγεις, τέκνον, τὸν σαυτοῦ πατέρα, τὸν γυμνὸν, τὸν γέροντα; Ελέη- σόν με, τέκνον· μὴ φοβοῦ· ἔχεις ἔτι ζωῆς ἐλπίδα. Ἐγὼ Χριστῷ δώσω λόγον ὑπὲρ σοῦ· ἂν δέῃ, τὸν σὸν θάνατον ἐκὼν ὑπομενῶ, ὡς ὁ Κύριος τὸν ὑπὲρ ἡμῶν· ὑπὲρ σοῦ τὴν ψυχὴν ἀντιδώσω τὴν ἐμήν. Στῆθι, πί στευσον Χριστός με ἀπέστειλεν. » Ὁ δὲ ἀκούσας πρῶτον μὲν ἔστη κάτω βλέπων· εἶτα ἔρριψε τὰ ὅπλα, εἶτα τρέμων ἔκλας πικρῶς. Προσελθόντα δὲ τὸν γέ- ροντα, περιέλαβεν ἀπολογούμενος ταῖς οἰμωγαῖς ὡς ἐδύνατο, καὶ τοῖς δάκρυσι βαπτιζόμενος ἐκ δευτέρου, μόνην ἀποκρύπτων τὴν δεξιάν. Ὁ δὲ ἐγγυώμενος, ἐπομνύμενος, ὡς ἄφεσιν αὐτῷ παρὰ τοῦ Σωτῆρος εξ ρηται, δεόμενος, γονυπετῶν, αὐτὴν τὴν δεξιὰν ὡς ὑπὸ τῆς μετανοίας κεκαθαρμένην καταφιλῶν, ἐπὶ τὴν ἐκκλησίαν ἐπανήγαγε. Καὶ δαψιλέσι μὲν εὐχαῖς ἐξαιτούμενος, συνεχέσι δὲ νηστείαις συναγωνιζόμενος, πακίλαις δὲ ῥήσεσι (49) λόγων κατεπάδων αὐτοῦ τὴν γνώμην, οὐ πρότερον ἀπῆλθεν, ὥς φασι, πρὶν αὐτὸν κατέστησε τῇ Ἐκκλησίᾳ, διδοὺς (50) μέγα παρά δειγμα μετανοίας ἀληθινῆς καὶ μέγα γνώρισμα πα λιγγενείας (51), τρόπαιον ἀναστάσεως ἐλπιζομέ- νης (52), ὅταν ἐν τῇ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος οἱ ἄγγελοι τοὺς ἀληθῶς μετανοοῦντας δέξωνται εἰς ἐπουρανίους σκηνάς, φαιδρώς γεγηθότες, ὑμνοῦντες, ἀνοιγνύντες τοὺς οὐρανούς· πρὸ δὲ πάντων αὐτὸς ὁ Σωτὴρ προα- * ἐκ βάθους· εἶτα δακρύει. ΙΧ, παῖδα μεθ' ἑαυτοῦ ἐν τῇ Ἐκκλησία συνήγαγε. 10. μένης, LIBER QUIS DIVES SALVETUR. A ferebatur. Jam itaque prorsus abjecta spe sa- lutis ex Deo consequendæ, nihil ultra mediocre ani- mo designabat; sed grandi aliquo perpetrato fa- cinore, quod semel perierat, pari reliquis exitu Juere vixdum reluctantibus animis cogitabat. Illis igitur ipsis assumptis, institutoque latronum calle gio, dux ipse latronum haud segniter erat; violen- tia, cædibus atque atrocitate cunctos superabat. Aliquanto post tempore, cum novi aliquid neces- sarii operis aut negotii incidisset, iterum ad eam urbem accitus est Joannes. Qui cuin venisset, et cuncta quorum gratia venerat, ordinasset: • Age- dum, inquit, episcope, redde nobis depositum quod ego pariter et Christus tibi commendavimus, sub Ecclesiæ cui præes præsentia, ipsaque coram teste. » Ad hæc episcopus primo quidem morari ac allo- nitum esse, cum existimaret pecuniam, quam non accepisset, a se per calumniam repeti : et sicut adhibere fiden, ut se habere existimaret quæ non * habebat, sic nec Joanni diffidere audebat. Sed ubi Joannes : Juvenem, inquit, repeto et fratris animam; › alto senex ducto suspirio, vultumque lacrymis afusus : e Is, ait, mortuus est. Quomodo, inquit Joannes, ac quo mortis genere? Deo, ait ille, mortuus est. Malus quippe evasit, et perditus; ac quod maximumı, latro : nuncque adeo pro ecclesia montem occupavit, cum latronum pari satellitio. » His auditis apostolus scissa veste, et cum ingenti genitu caput feriens : • Bonum te, inquit, anima fratris custodem constitui! Sed jam mihi præsto sit equus et aliquis ductor itineris. » Inde ab ecclesia, ita ut erat, concito equo iter properavit. Cumque ad locum venisset, ab iis qui excubias agebant, latro- nibus capitur; non ille fugam petens, aut veniam deprecans, sed clamans : • In hoc ipsum veni, ad vestrum me ducem deducite. > Is vero ut erat arma- tus interim exspectabat. Sed ubi accedentem agno- vit Joannem, præ pudore in ſugam versus est. At Joannes totis viribus concito cursu, ætatis oblitus, hominem persequi institit, identidem clamans : • Quid ne patrem tuum, Gli. fugis inermem, senicu- lum? Miserere mei, fili; noli timere; adhuc tibi su- perest vitæ ac salutis spes. Ego pro te Christo ratin nem reddam. Si sit opus, tuam ipse libens mortem D sustinebo, quemadmodum Dominus pro nobis mor- P. ED. POTTER. FELL. nt et Niceph. lib. ui, c. 42. ID. PATROL. GR. C tem tulit. Animam meam pro tua vicariam dabo: sta modo, et crede. A Christo missus sum. › His ille auditis, primum quidem vultu in terram demisso substitit: deinde projectis armis, acerbe flere cœpit. Accedentem vero senem complexus, gemitu ac lamentis, quam maxime poterat, crimen diluebat, et lacrymis velut altero quodam baptismo expiabatur, solam dexteram occultans. Tum apo- Euseb. FELL. (48) Στενάξας. Anastas. Sinaita, στενάζει μέγα (19) Ρήσεσι. Cod. Reg., Gall., σειρῇσι λόγων, (50) Διδούς. Anastas. Sinaita addit, ἕως αὐτὸν (51) Παλιγγενείας. Scribe παλιγγενεσίας. (52) Ελπιζομένης. Sic Anastas. Sinaita; βλεπο
διδασκέτω τοὺς εὐποροῦντας ὡς οὐκ ἀμελητέον τῆς ἑαυτῶν σωτηρίας ὡς ἤδη προκατεγνωσμένους οὐδὲ καταποντιστέον αὖ πάλιν τὸν πλοῦτον οὐδὲ καταδικαστέον ὡς τῆς ζωῆς ἐπίβουλον καὶ πολέμιον, ἀλλὰ μαθητέον τίνα τρόπον καὶ πῶς πλούτῳ χρηστέον καὶ τὴν ζωὴν κτητέον. ἐπειδὴ γὰρ οὔτε ἐκ παντὸς ἀπόλλυταί τις, ὅτι πλουτεῖ δεδιώς, οὔτε ἐκ παντὸς σῴζεται θαρρῶν καὶ πιστεύων ὡς σωθήσεται, φέρε σκεπτέον ἥντινα τὴν ἐλπίδα αὐτοῖς ὁ σωτὴρ ὑπογράφει καὶ πῶς ἂν τὸ μὲν ἀνέλπιστον ἐχέγγυον γένοιτο, τὸ δὲ ἐλπισθὲν εἰς κτῆσιν ἀφίκοιτο. Φησὶν οὖν ὁ διδάσκαλος, τίς ἡ μεγίστη τῶν ἐντολῶν ἠρωτημένος· ἀγαπήσεις κύριον τὸν θεόν σου ἐξ ὅλης τῆς ψυχῆς σου καὶ ἐξ ὅλης τῆς δυνάμεώς σου, ταύτης μείζω μηδεμίαν ἐντολὴν εἶναι, καὶ μάλα εἰκότως. καὶ γὰρ καὶ περὶ τοῦ πρώτου καὶ περὶ τοῦ μεγίστου παρήγγελται, αὐτοῦ τοῦ θεοῦ πατρὸς ἡμῶν, δι’ οὗ καὶ γέγονε καὶ ἔστι τὰ πάντα καὶ εἰς ὃν τὰ σῳζόμενα πάλιν ἐπανέρχεται.μιαιφονώτατος, χαλεπώτατος. Χρόνος ἐν μέσῳ, καὶ τινος ἐπιπεσούσης χρείας, ἀνακαλοῦσι τὸν Ἰωάννην. Ὁ δὲ, ἐπειδὴ τὰ ἄλλα ὧν χάριν ἧκε κατεστήσατο, 'Αγε δή, ἔφη, ὦ ἐπίσκοπε, τὴν παρακαταθήκην ἀπόδος ἡμῖν, ἣν ἐγώ τε καὶ ὁ Σωτήρ σοι παρακατέ θέμεθα ἐπὶ τῆς Ἐκκλησίας, ἧς προκαθέζῃ, μάρτυρος.» Ὁ δὲ τὸ μὲν πρῶτον ἐξεπλάγη, χρήματα οιόμενος, ἅπερ οὐκ ἔλαβε, συκοφαντεῖσθαι· καὶ οὔτε πιστεύειν εἶχεν ὑπὲρ ὧν οὐκ εἶχεν, οὔτε ἀπιστεῖν Ἰωάννῃ. Ὡς δὲ· «Τὸν νεανίσκον, εἶπεν, ἀπαιτῶ καὶ τὴν ψυχὴν τοῦ ἀδελφοῦ, ο στενάξας (48) κάτωθεν ὁ πρεσβύτης και τι καὶ ἐπιδακρύσας· « Ἐκεῖνος, ἔφη, τέθνηκε. Πῶς, καὶ τίνα θάνατον; Θεῷ τέθνηκεν, εἶπεν. Απέβη γὰρ πονηρὸς καὶ ἐξώλης, καὶ τὸ κεφάλαιον, λῃστής· καὶ νῦν ἀντὶ τῆς ἐκκλησίας τὸ ὄρος κατείληφε μεθ' ὁμοίου στρατιωτικού. » Καταῤῥηξάμενος οὖν τὴν ἐσθῆτα ὁ Β ἀπόστολος, καὶ μετὰ μεγάλης οιμωγῆς πληξάμενος τὴν κεφαλήν· « Καλόν γε, ἔφη, φύλακα τῆς τἀδελφοῦ ψυχῆς κατέλιπον. Αλλ' ἵππος ἤδη μοι παρέστω, καὶ ἡγεμὼν γινέσθω μοί τις τῆς ὁδοῦ. » Ελαυνεν ὥσπερ εἶχεν αὐτόθεν ἀπὸ τῆς ἐκκλησίας. Ἐλθὼν δὲ εἰς τὸ χωρίον, ὑπὸ τῆς προφυλακῆς τῶν λῃστῶν ἁλίσκεται, μήτε φεύγων, μήτε παραιτούμενος, ἀλλὰ βοῶν· « Ἐπὶ τοῦτ' ἐλήλυθα, ἐπὶ τὸν ἄρχοντα ὑμῶν ἀναγάγετέ με.» ὓς τέως, ὥσπερ ώπλιστο, ἀνέμενεν. ὡς δὲ προσιόντα ἐγνώρισε τὸν Ἰωάννην, εἰς φυγὴν αἰδεσθεὶς ἐτράπε το. Ὁ δὲ ἐδίωκεν ἀνὰ κράτος, ἐπιλαθόμενος τῆς ἡλι κίας τῆς ἑαυτοῦ, κεκραγώς· « Τί με φεύγεις, τέκνον, τὸν σαυτοῦ πατέρα, τὸν γυμνὸν, τὸν γέροντα; Ελέη- σόν με, τέκνον· μὴ φοβοῦ· ἔχεις ἔτι ζωῆς ἐλπίδα. Ἐγὼ Χριστῷ δώσω λόγον ὑπὲρ σοῦ· ἂν δέῃ, τὸν σὸν θάνατον ἐκὼν ὑπομενῶ, ὡς ὁ Κύριος τὸν ὑπὲρ ἡμῶν· ὑπὲρ σοῦ τὴν ψυχὴν ἀντιδώσω τὴν ἐμήν. Στῆθι, πί στευσον Χριστός με ἀπέστειλεν. » Ὁ δὲ ἀκούσας πρῶτον μὲν ἔστη κάτω βλέπων· εἶτα ἔρριψε τὰ ὅπλα, εἶτα τρέμων ἔκλας πικρῶς. Προσελθόντα δὲ τὸν γέ- ροντα, περιέλαβεν ἀπολογούμενος ταῖς οἰμωγαῖς ὡς ἐδύνατο, καὶ τοῖς δάκρυσι βαπτιζόμενος ἐκ δευτέρου, μόνην ἀποκρύπτων τὴν δεξιάν. Ὁ δὲ ἐγγυώμενος, ἐπομνύμενος, ὡς ἄφεσιν αὐτῷ παρὰ τοῦ Σωτῆρος εξ ρηται, δεόμενος, γονυπετῶν, αὐτὴν τὴν δεξιὰν ὡς ὑπὸ τῆς μετανοίας κεκαθαρμένην καταφιλῶν, ἐπὶ τὴν ἐκκλησίαν ἐπανήγαγε. Καὶ δαψιλέσι μὲν εὐχαῖς ἐξαιτούμενος, συνεχέσι δὲ νηστείαις συναγωνιζόμενος, πακίλαις δὲ ῥήσεσι (49) λόγων κατεπάδων αὐτοῦ τὴν γνώμην, οὐ πρότερον ἀπῆλθεν, ὥς φασι, πρὶν αὐτὸν κατέστησε τῇ Ἐκκλησίᾳ, διδοὺς (50) μέγα παρά δειγμα μετανοίας ἀληθινῆς καὶ μέγα γνώρισμα πα λιγγενείας (51), τρόπαιον ἀναστάσεως ἐλπιζομέ- νης (52), ὅταν ἐν τῇ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος οἱ ἄγγελοι τοὺς ἀληθῶς μετανοοῦντας δέξωνται εἰς ἐπουρανίους σκηνάς, φαιδρώς γεγηθότες, ὑμνοῦντες, ἀνοιγνύντες τοὺς οὐρανούς· πρὸ δὲ πάντων αὐτὸς ὁ Σωτὴρ προα- * ἐκ βάθους· εἶτα δακρύει. ΙΧ, παῖδα μεθ' ἑαυτοῦ ἐν τῇ Ἐκκλησία συνήγαγε. 10. μένης, LIBER QUIS DIVES SALVETUR. A ferebatur. Jam itaque prorsus abjecta spe sa- lutis ex Deo consequendæ, nihil ultra mediocre ani- mo designabat; sed grandi aliquo perpetrato fa- cinore, quod semel perierat, pari reliquis exitu Juere vixdum reluctantibus animis cogitabat. Illis igitur ipsis assumptis, institutoque latronum calle gio, dux ipse latronum haud segniter erat; violen- tia, cædibus atque atrocitate cunctos superabat. Aliquanto post tempore, cum novi aliquid neces- sarii operis aut negotii incidisset, iterum ad eam urbem accitus est Joannes. Qui cuin venisset, et cuncta quorum gratia venerat, ordinasset: • Age- dum, inquit, episcope, redde nobis depositum quod ego pariter et Christus tibi commendavimus, sub Ecclesiæ cui præes præsentia, ipsaque coram teste. » Ad hæc episcopus primo quidem morari ac allo- nitum esse, cum existimaret pecuniam, quam non accepisset, a se per calumniam repeti : et sicut adhibere fiden, ut se habere existimaret quæ non * habebat, sic nec Joanni diffidere audebat. Sed ubi Joannes : Juvenem, inquit, repeto et fratris animam; › alto senex ducto suspirio, vultumque lacrymis afusus : e Is, ait, mortuus est. Quomodo, inquit Joannes, ac quo mortis genere? Deo, ait ille, mortuus est. Malus quippe evasit, et perditus; ac quod maximumı, latro : nuncque adeo pro ecclesia montem occupavit, cum latronum pari satellitio. » His auditis apostolus scissa veste, et cum ingenti genitu caput feriens : • Bonum te, inquit, anima fratris custodem constitui! Sed jam mihi præsto sit equus et aliquis ductor itineris. » Inde ab ecclesia, ita ut erat, concito equo iter properavit. Cumque ad locum venisset, ab iis qui excubias agebant, latro- nibus capitur; non ille fugam petens, aut veniam deprecans, sed clamans : • In hoc ipsum veni, ad vestrum me ducem deducite. > Is vero ut erat arma- tus interim exspectabat. Sed ubi accedentem agno- vit Joannem, præ pudore in ſugam versus est. At Joannes totis viribus concito cursu, ætatis oblitus, hominem persequi institit, identidem clamans : • Quid ne patrem tuum, Gli. fugis inermem, senicu- lum? Miserere mei, fili; noli timere; adhuc tibi su- perest vitæ ac salutis spes. Ego pro te Christo ratin nem reddam. Si sit opus, tuam ipse libens mortem D sustinebo, quemadmodum Dominus pro nobis mor- P. ED. POTTER. FELL. nt et Niceph. lib. ui, c. 42. ID. PATROL. GR. C tem tulit. Animam meam pro tua vicariam dabo: sta modo, et crede. A Christo missus sum. › His ille auditis, primum quidem vultu in terram demisso substitit: deinde projectis armis, acerbe flere cœpit. Accedentem vero senem complexus, gemitu ac lamentis, quam maxime poterat, crimen diluebat, et lacrymis velut altero quodam baptismo expiabatur, solam dexteram occultans. Tum apo- Euseb. FELL. (48) Στενάξας. Anastas. Sinaita, στενάζει μέγα (19) Ρήσεσι. Cod. Reg., Gall., σειρῇσι λόγων, (50) Διδούς. Anastas. Sinaita addit, ἕως αὐτὸν (51) Παλιγγενείας. Scribe παλιγγενεσίας. (52) Ελπιζομένης. Sic Anastas. Sinaita; βλεπο
PG 9:651ὑπὸ τούτου τοίνυν προαγαπηθέντας καὶ τοῦ γενέσθαι τυχόντας οὐχ ὅσιον ἄλλο τι πρεσβύτερον ἄγειν καὶ τιμιώτερον, ἐκτίνοντας μόνην τὴν χάριν ταύτην μικρὰν ἐπὶ μεγίστοις, ἄλλο δὲ μηδοτιοῦν ἔχοντας ἀνενδεεῖ καὶ τελείῳ θεῷ πρὸς ἀμοιβὴν ἐπινοῆσαι, αὐτῷ δὲ τῷ ἀγαπᾶν τὸν πατέρα εἰς οἰκείαν ἰσχὺν καὶ δύναμιν ἀφθαρσίαν κομιζομένους. ὅσον γὰρ ἀγαπᾷ τις θεόν, τοσούτῳ καὶ πλέον ἐνδοτέρω τοῦ θεοῦ παραδύεται. Δευτέραν δὲ τάξει καὶ οὐδέν τι μικροτέραν ταύτης εἶναι λέγει τό· ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν· οὐκοῦν τὸν θεὸν ὑπὲρ σεαυτόν. πυνθανομένου δὲ τοῦ προσδιαλεγομένου τίς ἐστιν πλησίον; οὐ τὸν αὐτὸν τρόπον Ἰουδαίοις προωρίσατο τὸν πρὸς αἵματος οὐδὲ τὸν πολίτην οὐδὲ τὸν προσήλυτον οὐδὲ τὸν ὁμοίως περιτετμημένον οὐδὲ τὸν ἑνὶ καὶ ταὐτῷ νόμῳ χρώμενον·Α παντᾷ δεξιούμενος, φῶς ὀρέγων ἄσκιον, άπαυστον ὁδηγῶν εἰς τοὺς κόλπους τοῦ Πατρὸς, εἰς τὴν αἰώνιον ζωήν, εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. Πιστευέτω καὶ ταῦτά τις καὶ Θεοῦ μαθηταῖς, καὶ ἐγγυητῇ Θεῷ, προ φητείαις, Εὐαγγελίοις, λόγοις ἀποστολικοῖς· τούτοις συζῶν καὶ τὰ ὦτα ὑπέχων, καὶ τὰ ἔργα ἀσκῶν, ἐπ' αὐτῆς τῆς ἐξόδου τὸ τέλος καὶ τὴν ἐπίδειξιν τῶν δε μάτων έψεται. Ο γὰρ ἐνταῦθα τὸν ἄγγελον τῆς μετα νοίας(53)προσιέμενος οὐ μετανοήσει τότε, ἡνίκα ἂν και ταλίπῃ τὸ σῶμα, οὐδὲ καταισχυνθήσεται τὸν Σωτήρα προσιόντα μετὰ τῆς αὐτοῦ δόξης καὶ στρατείας ίδων οὐ δέδιε τὸ πῦρ. Εἰ δέ τις αἱρεῖται μένειν καὶ ἐξα μαρτάνειν ἑκάστοτε ἐπὶ ταῖς ἡδοναῖς, καὶ τὴν ἐνταῦ θα τρυφὴν τῆς αἰωνίου ζωῆς προτιμᾷ, καὶ διδόντος τοῦ Σωτῆρος ἄφεσιν ἀποστρέφεται· μήτε τὸν Θεὸν ἔτι, μήτε τὸν πλοῦτον, μήτε τὸ προσπεσεῖν αἰτιάσθω, τὴν δὲ ἑαυτοῦ ψυχὴν ἑκουσίως ἀπολλυμένην. Τῷ δὲ ἐπιβλέποντι τὴν σωτηρίαν καὶ ποθοῦντι, καὶ μετὰ ἀναιδείας καὶ βίας αὐτοῦντι παρέξειν, τὴν ἀληθινὴν κάθαρσιν καὶ τὴν ἄτρεπτον ζωὴν δώσει ὁ Πατὴρ ἀγα- θὸς ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς· ᾧ διὰ τοῦ Παιδὸς Ἰησοῦ Χρι στοῦ, τοῦ Κυρίου ζώντων καὶ νεκρῶν, καὶ διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος εἴη δόξα, τιμή, κράτος, αιώνιος με γαλειότης, καὶ νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς γενεάς γενεών, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΕΚ ΤΩΝ ΘΕΟΔΟΤΟΥ ΚΑΙ ΤΗΣ ΑΝΑΤΟΛΙΚΗΣ ΚΑΛΟΥΜΕΝΗΣ ΔΙΔΑΣΚΑΛΙΑΣ ΚΑΤΑ ΤΟΥΣ ΟΥΑΛΕΝΤΙΝΟΥ ΧΡΟΝΟΥΣ ΕΠΙΤΟΜΑΙ. Μ. CLEMENS ALEXANDRINUS. stolus spondens dejeransque veniam se illi a Sal- B vatore nactum esse, oransque ac in genua provo- lutus, ipsam juvenis dexteram, velut jam pani- tentia expiatam, exosculans, ipsum in ecclesiam reduxit. Exinde partim crebris orationibus Deum deprecans, partim continuatis una cum juvene je- juniis simul decertans, variisque denique sermo- num illecebris animum ejus demulcens, non prius destitit, ut aiunt, quam illum firma constantia Ec- clesiæ gremio admovisset; magno vera peniten- tiæ exemplo exhibito, grandique iteratæ generatio- nis documento, et futuræ resurrectionis trophæo (quando in consummatione sæculi angeli vere pœ- nitentes in supercoelestia habitacula deportabunt), hinc angeli late gestientes, laudantes, coelos ape- rientes præ cunctis vero ipse Salvator obviam factus humanissime suscipit, lucem præbens, quam nullæ offuscant tenebræ, nec tempora ulla interi- mant : ductor ipse in sinum Patris, in vitam æter- nam, in regnum colorum iter parans. Isla quis credat, fidemque cum Dei discipulis, tum Deo sponsori habeat; prophetiarum, Evangeliorum, apo- stolorum dictis. Qui in his vitam instituat, au- remque præbeat atque opera exerceat, sub ipso ex- cessu dogmatum fuem ipsamque exhibitam verita- C tem conspiciet. Qui enim pœnitentiæ angelum plane recipit, haud eum tunc ulla pœnitudo incedet, cum corpus reliquerit; nec confundetur, dum Salvatorem cum majestate sua exercituque venientem viderit, Nullus ignis exterrebit metus. Sin autem quispiam eo animo sit ut manere ac quotidie in volu- ptatibus volutans delinquere velit, præsentisque vitæ delicias æterna vita potiores ducat, atque a Salvatore veniam indulgente mentis sensu abhorreat; is neque Deum, neque divitias, nec quod ante lapsus sit in crimen vocet, sed suam ipsius animam quæ ipsa sponte intereat. Ei vero cui cura salutis est ac inspectio,' eamque desiderat, ac pene efflictim vimque ipse adhibens præbere rogat, Pater ille bonus qui est in cœlis, veram emundationem vitamque tribuet nulli mutationi obnoxiam; cui cum Fi- lio Jesu Christo, qui vivorum et mortuorum Dominus est, per Spiritum sanctumn, sit gloria, honor, potestas, æterna majestas, nunc et semper, et in generationes generationum, inque sæcula sæcu lorum. Amen. P. ED. POTTER. EXCERPTA EX SCRIPTIS THEODOTI ET DOCTRINA QUÆ ORIENTALIS VOCATUR AD VALENTINI TEMPORA SPECTANTIA Interprete Roberto PEARSE A. Sequentes ex Theodoto exhoral stylum quidem et phrasin Clementis majori ex parte præferunt, in do- gmatis tamen non usquequaque consonant: ut si a Clemente sunt excerpta, non de Clementis, sed de Theodoti sententia pleraque relata videantur. Qua de re intelligentioribus calculum permitto. Hervetus sane (55) Respicere videtur pœnitentiæ angelum, de quo frequens occurrit mentio in Hermetis Pastore FILL.
PG 9:653ἀλλὰ ἄνωθεν καταβαίνοντα ἀπὸ Ἱερουσαλὴμ ἄγει τῷ λόγῳ τινὰ εἰς Ἱεριχὼ καὶ τοῦτον δείκνυσιν ὑπὸ λῃστῶν συγκεκεντημένον, ἐρριμμένον ἡμιθνῆτα ἐπὶ τῆς ὁδοῦ, ὑπὸ ἱερέως παροδευόμενον, ὑπὸ Λευίτου παρορώμενον, ὑπὸ δὲ τοῦ Σαμαρείτου τοῦ ἐξωνειδισμένου καὶ ἀφωρισμένου κατελεούμενον, ὃς οὐχὶ κατὰ τύχην ὡς ἐκεῖνοι παρῆλθεν, ἀλλ’ ἧκε συνεσκευασμένος ὧν ὁ κινδυνεύων ἐδεῖτο, οἶνον, ἔλαιον, ἐπιδέσμους, κτῆνος, μισθὸν τῷ πανδοχεῖ, τὸν μὲν ἤδη διδόμενον, τὸν δὲ προσυπισχνούμενον. τίς, ἔφη, τούτων γέγονε πλησίον τῷ τὰ δεινὰ παθόντι; τοῦ δὲ ἀποκριναμένου ὅτι ὁ τὸν ἔλεον πρὸς αὐτὸν ἐπιδειξάμενος· καὶ σὺ τοίνυν πορευθεὶς οὕτω ποίει, ὡς τῆς ἀγάπης βλαστανούσης εὐποιίαν. Ἐν ἀμφοτέραις μὲν οὖν ταῖς ἐντολαῖς ἀγάπην εἰσηγεῖται, τάξει δ’ αὐτὴν διῄρηκε, καὶ ὅπου μὲν τὰ πρωτεῖα τῆς ἀγάπης ἀνάπτει τῷ θεῷ, ὅπου δὲ τὰ δευτερεῖα νέμει τῷ πλησίον. τίς δ’ ἂν ἄλλος οὗτος εἴη πλὴν αὐτὸς ὁ σωτήρ; ἢ τίς μᾶλλον ἡμᾶς ἐλεήσας ἐκείνου, τοὺς ὑπὸ τῶν κοσμοκρατόρων τοῦ σκότους ὀλίγου τεθανατωμένους τοῖς πολλοῖς τραύμασι, φόβοις, ἐπιθυμίαις, ὀργαῖς, λύπαις, ἀπάταις, ἡδοναῖς;κατὰ τοὺς Οὐαλεντίνου χρόνους, αἰῶνας, κατὰ τὸ παθητόν, Α'. Πάτερ, φησί, παρατίθεμαί σοι εἰς χεῖρας τό Α πνεῦμά μου (54). "Ο προέβαλε, φησί, σαρκίον τῷ λό- γῳ ἡ Σοφία, τὸ πνευματικὸν σπέρμα, τοῦτο στολισά- μενος κατῆλθεν ὁ Σωτήρ. Οθεν ἐν τῷ πάθει τὴν • Σοφίαν παρατίθεται τῷ Πατρὶ, ἵνα αὐτὴν ἀπολάβῃ παρὰ τοῦ Πατρὸς, καὶ μὴ κατασχεθῇ ἐνταῦθα ὑπὸ τῶν στερίσκειν δυναμένων. Οὕτω πᾶν πνευματικόν σπέρμα τοὺς ἐκλεκτοὺς διὰ τῆς προειρημένης φωνῆς παρατίθε ται. Τὸ ἐκλεκτόν σπέρμα φαμὲν καὶ σπινθήρα μοῦ, καὶ κόκκον σινάπεως, καὶ ζύμην, τὰ δόξαντα καταδιῃρῆσθαι γένη ἑνοποιοῦσα ['σ. ἐνοποιοῦντα] εἰς πίστιν. Β'. Οἱ δ' ἀπὸ Οὐαλεντίνου, πλασθέντος, φασί, τοῦ ψυχικοῦ σώματος, τῇ ἐκλεκτῇ ψυχῇ οὔσῃ ἐν ὕπνῳ ἐντεθῆναι ὑπὸ τοῦ Λόγου σπέρμα ἀῤῥενικόν, ὅπερ Β ἐστὶν ἀπόῤῥοια τοῦ ἀγγελικοῦ, ἵνα μὴ ὑστέρημα ᾖ. Καὶ τοῦτο ἐζύμωσε τὰ δόξαντα καταδιῃρῆσθαι, ένα ποιοῦν τὴν ψυχὴν καὶ τὴν σάρκα, ἃ καὶ ἐν μερι σμῷ ὑπὸ τῆς Σοφίας προηνέχθη. Υπνος δὲ ἦν Ἀδὰμ ἡ λήθη τῆς ψυχῆς, ἣν συνείχε, μὴ διαλυθῆναι, ὥστ περ τὸ πνευματικὸν ὅπερ ἐνέθηκε τῇ ψυχῇ ὁ Σωτήρ. Τὸ σπέρμα, ἀπόρροια ἦν τοῦ ἄῤῥενος καὶ ἀγγελικοῦ· διὰ τοῦτο λέγει ὁ Σωτήρ· Σώζου σὺ καὶ ἡ ψυχή σου. Γ'. Ἐλθὼν οὖν ὁ Σωτήρ, τὴν ψυχὴν ἐξύπνισεν, ἐξῆψε δὲ τὸν σπινθῆρα. Δύναμις γὰρ, οἱ λόγοι 3. ة Εt DUBIA. EXCERPTA EX SCRIPTIS THEODOTI, ETC. - 65$ illa non est interpretatus: vel quia passim mutilata et depravata, vel quia non usquequaque orthodoxa sunt, ut quæ Basilidis quoque et Valentini opiniones identidem allegent. SYLBURG. Hic Valentinianorum totas expositiones aliorumque hæreticorum videtur Clemens sedulo adnotare atque exponere, ut eorum magis videlicet commentatio videatur, quam ejusdem Clementis ac viri vere ecclesiastici. Nam propterea illi inscriptum opus aut etiam breviatori Theodoto nisi potius legendum aiuvas, aut nisi alterum pro altero et quasi Guvvuμa vel Clemens vel etiam Theodotus voluit, in Deo st angelis magis in nobis et mortali hoc tempore ac rerum statu Xpovous. Ut sit expositio locorum Scripturæ aut etiam Christianæ religionis mysteriorum ad mentem Va- lentini ejusque Eonum et quasi theogoniæ, non contra eum : quod miror opus a viro ecclesiastico eo sensu proficisci potuisse, vel certe Eusebium dissimulasse. Quod si ipse hæc ut portentosa, et aliena a regula ecclesiastica, ipsa ea narratione satis elidi existimavit, uti fere Epiphanius laudato Ancorati opere, debuit certe sensum mentemque suam distinctius promere, et pretiosuin a vili separare. Etsi non ca- rent omni venia priscæ adeo ætatis homines, et qui primi Scripturarum agrum sic hæreticorum sensi- bus horrentem excolendum susceperant, si illorum non multa exstirparunt, suaque ipsis illorum in isto una quasi pene conflata ac confusa viderunt. Quanquam probabilius est majori luce Clementem suam lucubrationem digessisse, et quid ecclesiasticum quidve Valentinianum et hæreticum, magis insinuasse, quæ breviator sic non observaverit. Quis iste Theodotus, nimis incertum, cum hic etiam Theodotus ci- tetur, qui fuerit Clemente antiquior et ex Valentini secta. Nescio an Theodotus Ancyranus Cyrilli collega adversus Nestorium, satis probatus Nicephoro patriarchæ in suis Antirrheticis, in istis operam posuisse dici possit, atque hinc nævos contraxisse, ut non satis sanus in fide Deitatis visus sit, ut neque Eusebius cum suo Origene qui ideis aut incertis conjecturis animum pascit sibique divinat, non certe aliquid affert in quo lector conquiescat. Hac cautela opus hoc explicandum suscepi, quidquid in illud a me conferatur, et ut ita in eo aliqua antiquitatis lumina venemur, ut incontaminata nobis fides ac vere ecclesiastica, ex hæreticorum illis fabulis atque figmentis nihil detrimenti sentiant, sed ad ridendas hominum vere stulto- rum in sapientia sua nænias nugasque magis convalescat. Videndi Epiph. hæresi 31, Irenæus toto late opere Adversus hæreses, Tertullianus et alii. Quod 'Avarodixhy didaoxallay titulus profert, indicio est Euro- pæum potius hominem fuisse qui ita inscripsit, seu sedi ejus subjectum, qui Asianos vel Syros hinc no- tare voluerit. Sic illi avatoixol, ex quibus Valentinianorum illæ fæces ac reliquorum primæ fere ætatis hæreticorum.COMBEF.-Theodoti meminit Ignatius Epist. interpol. ad Trallianos, c. 11, ubi conf. quæ ad- notavit Cotelerius. Conf. etiam quæ superius e Valesio allata sunt ad Strom. 1, cap. 21. 3481.Pater, & ait, in manus tuas spiritum meum TỰ Two.zoovμεror Und ToŬ Aóyou, xal xópηr óðal- depono s. Quod carnale Verbo produxit Sapientia, in- quit, nempe semen spiritale, hoc vestitus descendit Salvator. Hinc est quod in passione Sapientiam Patri commendat, ut eamdem a Patre recipiat, ne- que hic in terris detentus sit ab iis, qui deprivare possunt. Sic omne semen spiritale, electos nempe, voce prædicta ✪ commendat: Electum semen ↳ vo- camus scintillam a Verbo vivificandame, et oculi pupillam, et sinapis granum, et fermentum, quæ et si appareant genera a se divisa, ad eamdem tan:en fidem conspirant. ' JI. Valentini autem sequaces dicunt, corpore animali formato, animæ electæ in somno insatum esse a Verbo semen virile, quod angelici est de- Td hv xal P. [951 ED. POTTER. & Luc. XXIII, 46. d Deut. xxxII, 10. Matth. x, 31, 33. f mendat et nos in illa, omnesque electos semenque electorum, quæ et Athanasii, Patrumque aliorum in Catena expositio est, nec aliter intelligendus Ambrosius cum ait: Spiritus Patri commendatur, ul cœlestia quoque ab iniquitatis vinculo solveren- fluxio, ne esset defectus. hoc quæ divisa appa- ruerunt fermentavit, in unum animam et corpus redigens, quæ separation a Sapientia producta fuissent. Somnus vero Adæ fuit animæ oblivio, quæ illi contigit, ne dissolveretur, sicuti spiritale illud quod animæ indidit Salvator. Semen defluxio fuit masculi et angelici, propterea dicit Salvator : Servare tu et anima tua 1. III. Servator itaque veniens animam expergefe- cit, scintillamque accendit. Potentia enim sunt ser- 9. P. ED. POTTER. I Pet. 11, Gen. xix, 17. elsa. XL, tur, i. e. animæ, quarum cœlestis, et a Deo origo. Hæreticorum proclivis error, quod divina et lin- mana in Christo non satis distinguunt, utraque in Christo vera, qui 'unus ipse verus cum Patre Deus, verusque homo nobiscum. Sic passim Chry- sostomus aliique probati Patres. COMBEF. (54) Tô ávɛvµá µov. Animam suam Patri com-
τούτων δὲ τῶν τραυμάτων μόνος ἰατρὸς Ἰησοῦς, ἐκκόπτων ἄρδην τὰ πάθη πρόρριζα, οὐχ ὥσπερ ὁ νόμος ψιλὰ τὰ ἀποτελέσματα, τοὺς καρποὺς τῶν πονηρῶν φυτῶν, ἀλλὰ τὴν ἀξίνην τὴν ἑαυτοῦ πρὸς τὰς ῥίζας τῆς κακίας προσαγαγών. οὗτος [ὁ] τὸν οἶνον, τὸ αἷμα τῆς ἀμπέλου τῆς Δαβίδ, ἐκχέας ἡμῶν ἐπὶ τὰς τετρωμένας ψυχάς, [οὗτος ὁ τὸ ἔλαιον,] τὸν ἐκ σπλάγχνων πατρὸς ἔλεον, προσενεγκὼν καὶ ἐπιδαψιλευόμενος, οὗτος ὁ τοὺς τῆς ὑγείας καὶ σωτηρίας δεσμοὺς ἀλύτους ἐπιδείξας, ἀγάπην, πίστιν, ἐλπίδα, οὗτος ὁ διακονεῖν ἀγγέλους καὶ ἀρχὰς καὶ ἐξουσίας ἡμῖν ἐπιτάξας ἐπὶ μεγάλῳ μισθῷ, διότι καὶ αὐτοὶ ἐλευθερωθήσονται ἀπὸ τῆς ματαιότητος τοῦ κόσμου παρὰ τὴν ἀποκάλυψιν τῆς δόξης τῶν υἱῶν τοῦ θεοῦ. τοῦτον οὖν ἀγαπᾶν ἴσα χρὴ τῷ θεῷ. ἀγαπᾷ δὲ Χριστὸν Ἰησοῦν ὁ τὸ θέλημα αὐτοῦ ποιῶν καὶ φυλάσσων αὐτοῦ τὰς ἐντολάς. οὐ γὰρ πᾶς ὁ λέγων μοι κύριε κύριε εἰσελεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, ἀλλ’ ὁ ποιῶν τὸ θέλημα τοῦ πατρός μου. καί· τί με λέγετε κύριε κύριε καὶ οὐ ποιεῖτε ἃ λέγω; καί· ὑμεῖς μακάριοι οἱ ὁρῶντες καὶ ἀκούοντες ἃ μήτε δίκαιοι μήτε προφῆται, ἐὰν ποιῆτε ἃ λέγω.κατὰ τοὺς Οὐαλεντίνου χρόνους, αἰῶνας, κατὰ τὸ παθητόν, Α'. Πάτερ, φησί, παρατίθεμαί σοι εἰς χεῖρας τό Α πνεῦμά μου (54). "Ο προέβαλε, φησί, σαρκίον τῷ λό- γῳ ἡ Σοφία, τὸ πνευματικὸν σπέρμα, τοῦτο στολισά- μενος κατῆλθεν ὁ Σωτήρ. Οθεν ἐν τῷ πάθει τὴν • Σοφίαν παρατίθεται τῷ Πατρὶ, ἵνα αὐτὴν ἀπολάβῃ παρὰ τοῦ Πατρὸς, καὶ μὴ κατασχεθῇ ἐνταῦθα ὑπὸ τῶν στερίσκειν δυναμένων. Οὕτω πᾶν πνευματικόν σπέρμα τοὺς ἐκλεκτοὺς διὰ τῆς προειρημένης φωνῆς παρατίθε ται. Τὸ ἐκλεκτόν σπέρμα φαμὲν καὶ σπινθήρα μοῦ, καὶ κόκκον σινάπεως, καὶ ζύμην, τὰ δόξαντα καταδιῃρῆσθαι γένη ἑνοποιοῦσα ['σ. ἐνοποιοῦντα] εἰς πίστιν. Β'. Οἱ δ' ἀπὸ Οὐαλεντίνου, πλασθέντος, φασί, τοῦ ψυχικοῦ σώματος, τῇ ἐκλεκτῇ ψυχῇ οὔσῃ ἐν ὕπνῳ ἐντεθῆναι ὑπὸ τοῦ Λόγου σπέρμα ἀῤῥενικόν, ὅπερ Β ἐστὶν ἀπόῤῥοια τοῦ ἀγγελικοῦ, ἵνα μὴ ὑστέρημα ᾖ. Καὶ τοῦτο ἐζύμωσε τὰ δόξαντα καταδιῃρῆσθαι, ένα ποιοῦν τὴν ψυχὴν καὶ τὴν σάρκα, ἃ καὶ ἐν μερι σμῷ ὑπὸ τῆς Σοφίας προηνέχθη. Υπνος δὲ ἦν Ἀδὰμ ἡ λήθη τῆς ψυχῆς, ἣν συνείχε, μὴ διαλυθῆναι, ὥστ περ τὸ πνευματικὸν ὅπερ ἐνέθηκε τῇ ψυχῇ ὁ Σωτήρ. Τὸ σπέρμα, ἀπόρροια ἦν τοῦ ἄῤῥενος καὶ ἀγγελικοῦ· διὰ τοῦτο λέγει ὁ Σωτήρ· Σώζου σὺ καὶ ἡ ψυχή σου. Γ'. Ἐλθὼν οὖν ὁ Σωτήρ, τὴν ψυχὴν ἐξύπνισεν, ἐξῆψε δὲ τὸν σπινθῆρα. Δύναμις γὰρ, οἱ λόγοι 3. ة Εt DUBIA. EXCERPTA EX SCRIPTIS THEODOTI, ETC. - 65$ illa non est interpretatus: vel quia passim mutilata et depravata, vel quia non usquequaque orthodoxa sunt, ut quæ Basilidis quoque et Valentini opiniones identidem allegent. SYLBURG. Hic Valentinianorum totas expositiones aliorumque hæreticorum videtur Clemens sedulo adnotare atque exponere, ut eorum magis videlicet commentatio videatur, quam ejusdem Clementis ac viri vere ecclesiastici. Nam propterea illi inscriptum opus aut etiam breviatori Theodoto nisi potius legendum aiuvas, aut nisi alterum pro altero et quasi Guvvuμa vel Clemens vel etiam Theodotus voluit, in Deo st angelis magis in nobis et mortali hoc tempore ac rerum statu Xpovous. Ut sit expositio locorum Scripturæ aut etiam Christianæ religionis mysteriorum ad mentem Va- lentini ejusque Eonum et quasi theogoniæ, non contra eum : quod miror opus a viro ecclesiastico eo sensu proficisci potuisse, vel certe Eusebium dissimulasse. Quod si ipse hæc ut portentosa, et aliena a regula ecclesiastica, ipsa ea narratione satis elidi existimavit, uti fere Epiphanius laudato Ancorati opere, debuit certe sensum mentemque suam distinctius promere, et pretiosuin a vili separare. Etsi non ca- rent omni venia priscæ adeo ætatis homines, et qui primi Scripturarum agrum sic hæreticorum sensi- bus horrentem excolendum susceperant, si illorum non multa exstirparunt, suaque ipsis illorum in isto una quasi pene conflata ac confusa viderunt. Quanquam probabilius est majori luce Clementem suam lucubrationem digessisse, et quid ecclesiasticum quidve Valentinianum et hæreticum, magis insinuasse, quæ breviator sic non observaverit. Quis iste Theodotus, nimis incertum, cum hic etiam Theodotus ci- tetur, qui fuerit Clemente antiquior et ex Valentini secta. Nescio an Theodotus Ancyranus Cyrilli collega adversus Nestorium, satis probatus Nicephoro patriarchæ in suis Antirrheticis, in istis operam posuisse dici possit, atque hinc nævos contraxisse, ut non satis sanus in fide Deitatis visus sit, ut neque Eusebius cum suo Origene qui ideis aut incertis conjecturis animum pascit sibique divinat, non certe aliquid affert in quo lector conquiescat. Hac cautela opus hoc explicandum suscepi, quidquid in illud a me conferatur, et ut ita in eo aliqua antiquitatis lumina venemur, ut incontaminata nobis fides ac vere ecclesiastica, ex hæreticorum illis fabulis atque figmentis nihil detrimenti sentiant, sed ad ridendas hominum vere stulto- rum in sapientia sua nænias nugasque magis convalescat. Videndi Epiph. hæresi 31, Irenæus toto late opere Adversus hæreses, Tertullianus et alii. Quod 'Avarodixhy didaoxallay titulus profert, indicio est Euro- pæum potius hominem fuisse qui ita inscripsit, seu sedi ejus subjectum, qui Asianos vel Syros hinc no- tare voluerit. Sic illi avatoixol, ex quibus Valentinianorum illæ fæces ac reliquorum primæ fere ætatis hæreticorum.COMBEF.-Theodoti meminit Ignatius Epist. interpol. ad Trallianos, c. 11, ubi conf. quæ ad- notavit Cotelerius. Conf. etiam quæ superius e Valesio allata sunt ad Strom. 1, cap. 21. 3481.Pater, & ait, in manus tuas spiritum meum TỰ Two.zoovμεror Und ToŬ Aóyou, xal xópηr óðal- depono s. Quod carnale Verbo produxit Sapientia, in- quit, nempe semen spiritale, hoc vestitus descendit Salvator. Hinc est quod in passione Sapientiam Patri commendat, ut eamdem a Patre recipiat, ne- que hic in terris detentus sit ab iis, qui deprivare possunt. Sic omne semen spiritale, electos nempe, voce prædicta ✪ commendat: Electum semen ↳ vo- camus scintillam a Verbo vivificandame, et oculi pupillam, et sinapis granum, et fermentum, quæ et si appareant genera a se divisa, ad eamdem tan:en fidem conspirant. ' JI. Valentini autem sequaces dicunt, corpore animali formato, animæ electæ in somno insatum esse a Verbo semen virile, quod angelici est de- Td hv xal P. [951 ED. POTTER. & Luc. XXIII, 46. d Deut. xxxII, 10. Matth. x, 31, 33. f mendat et nos in illa, omnesque electos semenque electorum, quæ et Athanasii, Patrumque aliorum in Catena expositio est, nec aliter intelligendus Ambrosius cum ait: Spiritus Patri commendatur, ul cœlestia quoque ab iniquitatis vinculo solveren- fluxio, ne esset defectus. hoc quæ divisa appa- ruerunt fermentavit, in unum animam et corpus redigens, quæ separation a Sapientia producta fuissent. Somnus vero Adæ fuit animæ oblivio, quæ illi contigit, ne dissolveretur, sicuti spiritale illud quod animæ indidit Salvator. Semen defluxio fuit masculi et angelici, propterea dicit Salvator : Servare tu et anima tua 1. III. Servator itaque veniens animam expergefe- cit, scintillamque accendit. Potentia enim sunt ser- 9. P. ED. POTTER. I Pet. 11, Gen. xix, 17. elsa. XL, tur, i. e. animæ, quarum cœlestis, et a Deo origo. Hæreticorum proclivis error, quod divina et lin- mana in Christo non satis distinguunt, utraque in Christo vera, qui 'unus ipse verus cum Patre Deus, verusque homo nobiscum. Sic passim Chry- sostomus aliique probati Patres. COMBEF. (54) Tô ávɛvµá µov. Animam suam Patri com-
PG 9:655Πρῶτος μὲν οὖν οὗτός ἐστιν ὁ Χριστὸν ἀγαπῶν, δεύτερος δὲ ὁ τοὺς ἐκείνῳ πεπιστευκότας τιμῶν καὶ περιέπων. ὃ γὰρ ἄν τις εἰς μαθητὴν ἐργάσηται, τοῦτο εἰς ἑαυτὸν ὁ κύριος ἐκδέχεται καὶ πᾶν ἑαυτοῦ ποιεῖται. δεῦτε, οἱ εὐλογημένοι τοῦ πατρός μου, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου. ἐπείνασα γὰρ καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν, καὶ ἐδίψησα καὶ ἐδώκατέ μοι πιεῖν, καὶ ξένος ἤμην καὶ συνηγάγετέ με, γυμνὸς ἤμην καὶ ἐνεδύσατέ με, ἠσθένησα καὶ ἐπεσκέψασθέ με, ἐν φυλακῇ ἤμην καὶ ἤλθετε πρός με. τότε ἀποκριθήσονται αὐτῷ οἱ δίκαιοι λέγοντες· κύριε, πότε σε εἴδομεν πεινῶντα καὶ ἐθρέψαμεν, ἢ διψῶντα καὶ ἐποτίσαμεν; πότε δὲ εἴδομέν σε ξένον καὶ συνηγάγομεν, ἢ γυμνὸν καὶ περιεβάλομεν; ἢ πότε σε εἴδομεν ἀσθενοῦντα καὶ ἐπεσκεψάμεθα; ἢ ἐν φυλακῇ καὶ ἤλθομεν πρὸς σέ; ἀποκριθεὶς ὁ βασιλεὺς ἐρεῖ αὐτοῖς· ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐφ’ ὅσον ἐποιήσατε ἑνὶ τούτων τῶν ἀδελφῶν μου τῶν ἐλαχίστων, ἐμοὶ ἐποιήσατε. πάλιν ἐκ τῶν ἐναντίων τοὺς ταῦτα μὴ παρασχόντας αὐτοῖς εἰς τὸ πῦρ ἐμβάλλει τὸ αἰώνιον, ὡς αὐτῷ μὴ παρεσχηκότας. καὶ ἀλλαχοῦ·Α τοῦ Κυρίου. Διὰ τοῦτο εἴρηκε· Λαμψάτω τὸ φῶς ὑμῶν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων. Καὶ μετὰ τὴν ἀνάστασιν, ἐμφυσῶν τὸ Πνεῦμα τοῖς ἀποστόλοις, τον μὲν χοῦν, καθάπερ τέφραν, ἀπέφυσε καὶ ἐχώριζεν ἐξῆπτε δὲ τὸν σπινθῆρα καὶ ἐξωοποίει. Δ'. Ο Κύριος διὰ πολλὴν ταπεινοφροσύνην (55) οὐχ ὡς ἄγγελος ὤφθη, ἀλλ' ὡς ἄνθρωπος· καὶ ὅτε ἐν δόξῃ ὤφθη τοῖς ἀποστόλοις ἐπὶ τοῦ ὄρους, οὐ δι' ἑαυτὸν ἐποίησε δεικνὺς ἑαυτὸν, ἀλλὰ διὰ τὴν Ἐκε κλησίαν, ἥτις ἐστὶ τὸ γένος τὸ ἐκλεκτὸν, ἵνα μά θῇ τὴν προκοπὴν αὐτοῦ μετὰ τὴν τῆς σαρκὸς ἔξοδον. Αὐτὸς γὰρ καὶ ἄνω φῶς ἦν, καὶ ἔστι τὸ ἐπιφανὲν ἐν σαρκὶ, καὶ τὸ ἐνταῦθα ὀφθὲν, οὐχ ὕστερον τοῦ ἄνω, οὐδὲ διεκέκοπτο ᾗ ἄνωθεν μετέστη δεύρο, τόπον ἐπ τόπου ἀμεῖδον, ὡς τὸν μὲν ἐπιλαβεῖν, τὸν δὲ ἀπο λιπεῖν· ἀλλ᾽ ἦν τὸ πάντη ὄν, καὶ παρὰ τῷ Πατρὶ, κἀνταῦθα· δύναμις γὰρ ἦν τοῦ Πατρός. "Αλλως τε ἐχρῆν κἀκεῖνον πληρωθῆναι τὸν λόγον τοῦ Σωτῆρος, ἂν εἶπεν· Εἰσί τινες τῶν ὧδε ἑστηκότων, ο οὐ μὴ γεύσονται θανάτου, ἕως ἂν ἴδωσι τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἐν δόξῃ. Εἶδον οὖν καὶ ἐκοιμήθησαν ὅ τε Πέτρος, καὶ Ἰάκωβος, καὶ Ἰωάννης. Ε΄. Πῶς οὖν, τὴν μὲν δύιν τὴν φωτεινὴν ἰδόντες, οὐκ ἐξεπλάγησαν· τὴν δὲ φωνὴν ἀκούσαντες, ἔπει σον ἐπὶ γῆν; ὅτι ὦτα τυγχάνει (56) ἀπιστότερα ὀφθαλμῶν, καὶ ἡ παρὰ δόξαν φωνὴ μᾶλλον ἐκπλήσ σει. Ὁ δὲ Ἰωάννης ὁ βαπτιστής, τῆς φωνῆς ἀκού σας, οὐκ ἐφοβήθη, ὡς ἂν ἐν πνεύματι ἀκούσας συν ήθει τῆς τοιαύτης φωνῆς· καθὸ δὲ ἄνθρωπός τις ἐστι, μόνον ἀκούσας κατεπλάγη· διὸ καὶ λέγει αὐτοῖς ὁ Σωτήρ· Μηδενὶ εἴπητε ὁ ἴδετε. Καίτοι οὐδὲ σαρκικοῖς ὀφθαλμοῖς τὸ φῶς ἑωράκεισαν· οὐδὲν γὰρ συγγενὲς καὶ οἰκεῖον ἐκείνῳ τῷ φωτί καὶ τῇδε τῇ σαρκί· ἀλλ' ὡς ἡ δύναμις καὶ ἡ βούλησις τοῦ Σωτ τῆρος ἐνεδυνάμωσε τὴν σάρκα, εἰς τὸ θεάσασθαι· άλλως τε καὶ ὁ ἡ ψυχὴ εἶδε, μετέδωκε κοινωνούση τῇ σαρκί, συμπεπλέχθαι αὐτῇ. Τὸ δὲ, Μηδενὶ εἶπη τε, ἵνα μὴ, ὅ ἐστιν ὁ Κύριος νοήσαντες, ἀπόσχονται τοῦ ἐπιβάλλειν τῷ Κυρίῳ τὰς χεῖρας, καὶ ἀτελὴς ἡ οικονομία γένηται, καὶ ὁ θάνατος ἀπόσχηται τοῦ Κυρίου, ὡς μάτην πειράζων ἐπὶ ἀνηνύτῳ. Καὶ ἔτι ἡ μὲν ἐν τῷ ὄρει φωνὴ τοῖς ἤδη συνιεῖσιν ἐκλεκτοῖς ἐγένετο· διὸ καὶ ἐθαύμασαν μαρτυρουμένου τοῦ πιστευομένου· ἡ δὲ ἐπὶ τῷ ποταμῷ τοῖς μέλλουσι πιστεύειν· διὸ καὶ ἡμελήθη ἡ φωνὴ αὐτοῖς προκατε χομένοις ἐπὶ τῇ τῶν νομοδιδασκάλων ἀγωγῇ. * Ρ. xνι, 27; χνη, 9. γὰρ τυγχάνει ἀνθρώποισι ἐόντα ἀπιστότερα όφθαλ μῶν, CLEMENS ALEXANDRINUS. mones Domini. Hanc ob causam inquit, Splen- deat luz vestra coram hominibus ª. Et post resur- rectionem suam apostolis Spiritum immittendo b, pulverem quidem sicuti favilla esset, eventilavit ac separavit; accendebat autem scintillam ac vivilica- vil. ' IV. Dominus, quippe maxima humilitate prædi- tus, non ut angelum, sed ut hominem se conspicien- dum præbuit. Et cum in monte ab apostolis suis gloria et majestate visus est c non propter semet- ipsum hoc fecit, uti nimirum semet ostentaret, sed Ecclesiæ suæ gratia, quæ genus electam est d, ut disceret profectum ejus post exitum e carne. Ipse enim in cœlo lux fuit, est etiam illud quod in carne apparuit; et quod hic visum fuit non illo quod in caelo posterius, neque excisum fuit e cœlo quandiu hic in terris versabatur, perinde quasi de loco in locum discederet, aut hunc occuparet, illum vero relinqueret; sed erat quod ubique est, cum apud Patrem tum in terris, utpote qui Patris est virtus. Ad hoc, impleri illum Servatoris sermonem opor- tuit, quem protulerat: Sunt quidam ex illis qui hic astant, qui mortem non gustabunt, usquedum con- spiciant Filium hominis in majestate suae. Petrus itaque, Jacobus et Joannes viderunt in gloria, et obdor- mierunt. B C V. Quomodo itaque faciem Domini lucidam con- spicientes non fuerunt stupore perculsi; at simul ac vocem ejus audiverunt in terram cecidere ? Quia nimirum aures quam oculi a fide absunt longius, et inusitata vox majorem terrorem inculit. Equidem cum vocem audiret Joannes ille Baptista, haud timuit, quippe in spiritu audivit ipse, cui vox illa usitata at vero qua homo tantum quis audiens, obstupescit. Hanc ob causam dicit illis Salvator : Nemini dixeritis quod vidistis 8. At non oculis car- nalibus lumen conspexerant : his enim nihil affine vel proprium cum hoc lumine, nisi prout Servatoris voluntas carni videndi virtutem concesserit, insu- per quod et anima vidit, dedit carni, participanti nempe, eo quod arcte cum ea conjuncta sit. Illud vero, Nemini dixerilis, ne forte illud, quod Dominus erat, intelligentes,in illum manus injicere abstine- rent se, et sic dispensatio esset imperfecta, ab essetque a Domino mors, ut qui frustra conatus est quod perficere non potuit. Præterea, vox illa in D monte prolata electis qui intelligere possent facta est; ideoque mirati sunt, testimonio illi lato, cui et ipsi crediderant: vox autem illa in fluvio Jor- dane prolata est illis qui in eum credituri erant; quapropter et ab eisdem fuit neglecta vox, qui institutionibus legisperitorum implicati detinebantur. ED. POTTER. Matth. Luc. ix, 27. a Matth. v, Joan. 1, 33. 16. b Joan. xx, 22. e Matth. xvII, 1-8. Matth. Christi mysteriis, qui se ita exinanivit, ut non an- gelus sed homo fieret, quæ extrema vilitas in crea- tura intelligente, idem ipse qui in cœlis et qui in Serra, nec a se divisus, nempe deitate qua ubique est, non ita humanitatis, quæ circumscripta est, ra- tione. COMBEF. a I Pet. 11, 9. quod a Philone quoque duobus in locis usur patur. H. SYLBURG. (55) Διὰ πολλὴν ταπ. Alle satis et orthodoxe de (50) Ώτα τ. Herodoti dictum est, pag. 2 : Ότα
PG 9:657ὁ ὑμᾶς δεχόμενος ἐμὲ δέχεται, ὁ ὑμᾶς μὴ δεχόμενος ἐμὲ ἀθετεῖ. Τούτους καὶ τέκνα καὶ παιδία καὶ νήπια καὶ φίλους ὀνομάζει καὶ μικροὺς ἐνθάδε ὡς πρὸς τὸ μέλλον ἄνω μέγεθος αὐτῶν. μὴ καταφρονήσητε λέγων ἑνὸς τῶν μικρῶν τούτων· τούτων γὰρ οἱ ἄγγελοι διὰ παντὸς βλέπουσι τὸ πρόσωπον τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς. καὶ ἑτέρωθι· μὴ φοβεῖσθε, τὸ μικρὸν ποίμνιον· ὑμῖν γὰρ εὐδόκησεν ὁ πατὴρ παραδοῦναι τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. κατὰ τὰ αὐτὰ καὶ τοῦ μεγίστου ἐν γεννητοῖς γυναικῶν Ἰωάννου τὸν ἐλάχιστον ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν, τουτέστι τὸν ἑαυτοῦ μαθητήν, εἶναι μείζω λέγει. καὶ πάλιν· ὁ δεχόμενος δίκαιον ἢ προφήτην εἰς ὄνομα δικαίου ἢ προφήτου τὸν ἐκείνων μισθὸν λήψεται, ὁ δὲ μαθητὴν ποτίσας εἰς ὄνομα μαθητοῦ ποτήριον ψυχροῦ ὕδατος τὸν μισθὸν οὐκ ἀπολέσει. οὐκοῦν οὗτος μόνος ὁ μισθὸς οὐκ ἀπολλύμενός ἐστι. καὶ αὖθις·Ϛ'. Τό, Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν Α πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος, οἱ ἀπὸ Οὐαλεντίνου οὕτως ἐκδέχονται. Ἀρχὴν μὲν γὰρ τὸν Μονογενή λέγουσιν, ὃν καὶ Θεὸν προσαγορεύεσθαι, ὡς καὶ ἐν τοῖς ἑξῆς ἄντικρυς Θεὸν αὐτὸν δηλοῖ λέγων· Ὁ μονογενής Θεὸς (57), ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον τοῦ Πατρὸς, ἐκεῖνος ἐξηγήσατο· τὸν δὴ Λόγον τὸν ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦτον, τὸν ἐν τῷ Μονογενεῖ, ἐν τῷ νῷ καὶ τῇ ἀληθείᾳ, μηνύει (58) τὸν Χριστὸν τὸν Λόγον καὶ τὴν ζωήν. Οθεν εἰκότως καὶ αὐτὸν Θεὸν λέγει τὸν ἐν τῷ Θεῷ τῷ νῷ ὄντα. Ὁ γέγονεν ἐν αὐτῷ τῷ Λόγω, ζωὴ ἦν ἡ σύζυγος· διὸ καὶ φησὶν ὁ Κύριος - Ἐγώ εἰμι ἡ ζωή. Β Ζ΄. Αγνωστος οὖν ὁ Πατὴρ ὤν, ἠθέλησε γνωσθή ναι τοῖς Αἰῶσι· καὶ διὰ τῆς Ἐνθυμήσεως τῆς ἑαυτοῦ, ὡς ἂν ἑαυτὸν ἐγνωκώς, πνεῦμα γνώσεως, οὔσης ἐν γνώσει, προέβαλε τὸν Μονογενῆ. Γέγονεν οὖν καὶ ὁ ἀπὸ γνώσεως, τουτέστι τῆς πατρικῆς Ἐνθυμήσεως προελθὼν γνῶσις, τουτέστιν ὁ Υἱός· ὅτι δι' Υἱοῦ ὁ Πατὴρ ἐγνώσθη. Τὸ δὲ τῆς ἀγάπης πνεῦμα κέκρα- ται τῷ τῆς γνώσεως, ὡς Πατὴρ Υἱῷ, καὶ Ἐνθύμη σις ἀληθείᾳ· ἀπ' ἀληθείας προελθὼν, ὡς ἀπὸ Ἐνθυ μήσεως ἡ γνῶσις. Καὶ ὁ μὲν μείνας μονογενής Υἱὸς εἰς τὸν κόλπον τοῦ Πατρὸς, τὴν Ἐνθύμησιν διὰ τῆς γνώσεως ἐξηγεῖται τοῖς Αἰῶσιν, ὡς ἂν καὶ ὑπὸ τοῦ κόλπου αὐτοῦ προβληθείς. Ὁ δὲ ἐνταῦθα ὀφθεὶς οὐκ ἔτι μονογενής, ἀλλ' ὡς μονογενής πρὸς τοῦ ἀποστό λου προσαγορεύεται, δόξαν ὡς Μονογενοῦς· ὅτι, εἷς καὶ ὁ αὐτὸς ὤν, ἐν μὲν τῇ κτήσει πρωτότοκός ἐστιν Ἰησοῦς, ἐν δὲ Πληρώματι (59) μονογενής. Ὁ δὲ ς αὐτός ἐστι, τοιοῦτος ὢν ἑκάστῳ τόπῳ, οἷος κεχω μέεθαι δύναται, καὶ οὐδέποτε τοῦ μείναντος ὁ κατα βας μερίζεται· φησὶ γὰρ ὁ ᾿Απόστολος· Ὁ γὰρ ἀναξας, αὐτός ἐστι καὶ ὁ καταβάς. Εἰκόνα δὲ τοῦ Μονογενοῦς τὸν Δημιουργὸν λέγουσι· διὸ καὶ αὐτὰ τῆς εἰκόνος τὰ ἔργα. "Οθεν καὶ ὁ Κύριος εἰκόνα τῆς πνευματικῆς ἀναστάσεως ποιήσας τοὺς νεκροὺς οὓς ἤγειρεν, οὐκ ἀφθάρτους τὴν σάρκα, ἀλλ' ὡς αὖθις ἀποθανουμένους ήγειρεν. Η'. Ἡμεῖς δὲ τὸν ἐν ταυτότητι Λόγον Θεὸν ἐν Θεῷ φαμεν, ὃς καὶ εἰς τὸν κόλπον τοῦ Πατρὸς εἶναι λέγεται, ἀδιάστατος, αμέριστος, εἷς Θεός. Πάντα δι' αὐτοῦ ἐγένετο, κατὰ τὴν προσεχῆ ἐνέργειαν τοῦ ἐν ταὐτό- τητι Λόγου, τά τε πνευματικὰ καὶ νοητὰ καὶ αἰσθητά. Οὗτος τὸν κόλπον τοῦ Πατρὸς ἐξηγήσατο ὁ Σωτήρ. Καὶ Ησαΐας· Καὶ ἀνταποδώσω τὰ ἔργα αὐτῶν εἰς Ρ. Υιός, vΟΣ ὁμωνυμίαν, Αἰῶνες, DUBIA. EXCERPTA EX SCRIPTIS THEODOTI, ETC. - D VI. Illud : In principio erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum ª, Valentini sequaces sic interpretantur. Principium quidem¸ Unigenitum dicunt, quem etiam Deum nominari, sicuti in iis quæ sequuntur Deum eum esse liquido ostendit Joannes dicens: Unigenitus Deus, qui est in sinu Patris, ipse enarravit b. Verbum scilicet hoc, quod erat in principio, illud quod in Unigenito, quod in mente, et quod in veritate fuit, Christum Verbum et vitam indicat. Unde merito et ipsum nominat Deum qui in Deo mente exsistit.Quod in ipso Verbo factum est, vita erat conjux; quamobrem et Dominus inquit : Ego sum vita ª. VII. Parum itaque cognitus Pater, ab Æo- nibus cognosci voluit, et per sui ipsius Enthyme- sin, utpote qui se optime noverit, spiritus scientis quæ exsistit in scientia produxit Unigenitum. Fuit ergo a scientia, lioc est, scientia veniens ab En- thymesi Patris, hoc ninirum est Filius, quod per Filium Pater nobis sit cognitus. Spiritus vero ille charitatis illi scientiæ spiritui mistus est ad eum- dem modum quo Pater Filio, et Enthymesis veritati; non aliter ac scientia ab Enthymesi, a veritate pro- veniens. Et ille quidem qui in sinu Patris Filius unigenitus manserit, Enthymesin - hanc Æonibus per scientiam patefacit, ut qui e sinu ejus proces- serit. Qui vero bic visus est in terris, non amplius unigenitus, sed quasi unigenitus ab apostolo con- sideratur, gloriam quasi Unigeniti ; * quod cum unus idemque sit, separatim in creatura Jesus qui- dem primogenitus, in Plenitudine vero unigenitus, Ille autem idem est, nempe talis unicuique loco, qualis ab eodem eapi possit, et nunquam a manente ille qui descendit, dividitur; dicit enim Apostolus : Qui enim ascendit, idem est qui descendit s. Imagi- nem autem Unigeniti Demiurgum nominant: proin- de eadem sunt imaginis opera. Hinc et Dominus resurrectionis spiritalis imaginem conficiens mor- tuos quos suscitavit, non carne a corruptione im- muni suscitavit, sed quasi qui iterum mortem sub- irent. VIII. Nos autem Deum Verbum per identitatein in Deo esse asserimus, qui et in sinu Patris esse dicitur, qui nec separari vel dividi possit, sed unus est Deus. Omnia per ipsum facta sunt 5, per virtu- tem immediatam Verbi, quod in identitate est, cum spiritalia, tum intelligibilia, et quæ sensu perci- piuntur. Hic Salvator Patris sinum patefecit i. Et * ED. POTTER. • Joan.1, 1. b Ibid. 18. © lbid. 4. d Joan. x1, 25; xiv, 6. • Joan. 1, 14. Col. 1, 15. Eph, iv, 10. b Joan. 1, 3. i Ibid. 18. qui forte melius unigenitus Filius. quæ non sinit trahi deitatem Verbi ad Valentinianorum sed ut vere Filius Deusque intelligatur, singularique nativitate qua unus ipse unigenitus humanitale et carne, idem primogenitus et fratres habens, quibus vere communicet. Reliqua, et quod divina quæque nomina res et seu aliquid distinctum vereque exsistens accipiuntur, Valenti- nianorum deliria. COMBER. Valentiniani pro scena quadam et capacitate supra calos, uti sic satis explicant, in quo Unigenitus pro loci immensitate magnus, hic in terris parvus. .Sic deliri homines nihilque minus quam vere Gno- stici, i. e. sapientes excellentique scientia præditi, sed plane insipientissimi bardique, nec aliter ein intellectus sinus Patris. COMBEF. (57) Ο μονογενής Θεός. Etiam Syr. Θεός, reli- (58) Μηνύει. Sc. Joannes apostolus. SYLBURG (59) 'Εν δὲ Πληρώματι. Vox est qua male usi
ποιήσατε ἑαυτοῖς φίλους ἐκ τοῦ μαμωνᾶ τῆς ἀδικίας, ἵνα ὅταν ἐκλίπῃ, δέξωνται ὑμᾶς εἰς τὰς αἰωνίους σκηνάς. φύσει μὲν ἅπασαν κτῆσιν, ἣν αὐτός τις ἐφ’ ἑαυτοῦ κέκτηται ὡς ἰδίαν οὖσαν καὶ οὐκ εἰς κοινὸν τοῖς δεομένοις κατατίθησιν, ἄδικον οὖσαν ἀποφαίνων, ἐκ δὲ ταύτης τῆς ἀδικίας ἐνὸν καὶ πρᾶγμα δίκαιον ἐργάσασθαι καὶ σωτήριον, ἀναπαῦσαί τινα τῶν ἐχόντων αἰώνιον· σκηνὴν παρὰ τῷ πατρί. Ὅρα πρῶτον μὲν ὡς οὐκ ἀπαιτεῖσθαί σε κεκέλευκεν οὐδὲ ἐνοχλεῖσθαι περιμένειν, ἀλλὰ αὐτὸν ζητεῖν τοὺς εὖ πεισομένους ἀξίους τε ὄντας τοῦ σωτῆρος μαθητάς. καλὸς μὲν οὖν καὶ ὁ τοῦ ἀποστόλου λόγος· ἱλαρὸν γὰρ δότην· ἀγαπᾷ ὁ θεός, χαίροντα τῷ διδόναι καὶ μὴ φειδομένως σπείροντα, ἵνα μὴ οὕτως καὶ θερίσῃ, δίχα γογγυσμῶν καὶ διακρίσεως καὶ λύπης [καὶ] κοινωνοῦντα, ὅπερ ἐστὶν εὐεργεσία καθα[ρά]. κρείττων δ’ ἐστὶ τούτου ὁ τοῦ κυρίου λελεγμένος ἐν ἄλλῳ χωρίῳ· παντὶ τῷ αἰτοῦντί σε δίδου· θεοῦ γὰρ ὄντως ἡ τοιαύτη φιλοδωρία. οὑτοσὶ δὲ ὁ λόγος ὑπὲρ ἅπασάν ἐστι θεότητα, μηδὲ αἰτεῖσθαι περιμένειν, ἀλλ’ αὐτὸν ἀναζητεῖν, ὅστις ἄξιος εὖ παθεῖν, ἔπειτα τηλικοῦτον μισθὸν ὁρίσαι τῆς κοινωνίας, αἰώνιον, σκηνήν.Ϛ'. Τό, Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν Α πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος, οἱ ἀπὸ Οὐαλεντίνου οὕτως ἐκδέχονται. Ἀρχὴν μὲν γὰρ τὸν Μονογενή λέγουσιν, ὃν καὶ Θεὸν προσαγορεύεσθαι, ὡς καὶ ἐν τοῖς ἑξῆς ἄντικρυς Θεὸν αὐτὸν δηλοῖ λέγων· Ὁ μονογενής Θεὸς (57), ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον τοῦ Πατρὸς, ἐκεῖνος ἐξηγήσατο· τὸν δὴ Λόγον τὸν ἐν τῇ ἀρχῇ τοῦτον, τὸν ἐν τῷ Μονογενεῖ, ἐν τῷ νῷ καὶ τῇ ἀληθείᾳ, μηνύει (58) τὸν Χριστὸν τὸν Λόγον καὶ τὴν ζωήν. Οθεν εἰκότως καὶ αὐτὸν Θεὸν λέγει τὸν ἐν τῷ Θεῷ τῷ νῷ ὄντα. Ὁ γέγονεν ἐν αὐτῷ τῷ Λόγω, ζωὴ ἦν ἡ σύζυγος· διὸ καὶ φησὶν ὁ Κύριος - Ἐγώ εἰμι ἡ ζωή. Β Ζ΄. Αγνωστος οὖν ὁ Πατὴρ ὤν, ἠθέλησε γνωσθή ναι τοῖς Αἰῶσι· καὶ διὰ τῆς Ἐνθυμήσεως τῆς ἑαυτοῦ, ὡς ἂν ἑαυτὸν ἐγνωκώς, πνεῦμα γνώσεως, οὔσης ἐν γνώσει, προέβαλε τὸν Μονογενῆ. Γέγονεν οὖν καὶ ὁ ἀπὸ γνώσεως, τουτέστι τῆς πατρικῆς Ἐνθυμήσεως προελθὼν γνῶσις, τουτέστιν ὁ Υἱός· ὅτι δι' Υἱοῦ ὁ Πατὴρ ἐγνώσθη. Τὸ δὲ τῆς ἀγάπης πνεῦμα κέκρα- ται τῷ τῆς γνώσεως, ὡς Πατὴρ Υἱῷ, καὶ Ἐνθύμη σις ἀληθείᾳ· ἀπ' ἀληθείας προελθὼν, ὡς ἀπὸ Ἐνθυ μήσεως ἡ γνῶσις. Καὶ ὁ μὲν μείνας μονογενής Υἱὸς εἰς τὸν κόλπον τοῦ Πατρὸς, τὴν Ἐνθύμησιν διὰ τῆς γνώσεως ἐξηγεῖται τοῖς Αἰῶσιν, ὡς ἂν καὶ ὑπὸ τοῦ κόλπου αὐτοῦ προβληθείς. Ὁ δὲ ἐνταῦθα ὀφθεὶς οὐκ ἔτι μονογενής, ἀλλ' ὡς μονογενής πρὸς τοῦ ἀποστό λου προσαγορεύεται, δόξαν ὡς Μονογενοῦς· ὅτι, εἷς καὶ ὁ αὐτὸς ὤν, ἐν μὲν τῇ κτήσει πρωτότοκός ἐστιν Ἰησοῦς, ἐν δὲ Πληρώματι (59) μονογενής. Ὁ δὲ ς αὐτός ἐστι, τοιοῦτος ὢν ἑκάστῳ τόπῳ, οἷος κεχω μέεθαι δύναται, καὶ οὐδέποτε τοῦ μείναντος ὁ κατα βας μερίζεται· φησὶ γὰρ ὁ ᾿Απόστολος· Ὁ γὰρ ἀναξας, αὐτός ἐστι καὶ ὁ καταβάς. Εἰκόνα δὲ τοῦ Μονογενοῦς τὸν Δημιουργὸν λέγουσι· διὸ καὶ αὐτὰ τῆς εἰκόνος τὰ ἔργα. "Οθεν καὶ ὁ Κύριος εἰκόνα τῆς πνευματικῆς ἀναστάσεως ποιήσας τοὺς νεκροὺς οὓς ἤγειρεν, οὐκ ἀφθάρτους τὴν σάρκα, ἀλλ' ὡς αὖθις ἀποθανουμένους ήγειρεν. Η'. Ἡμεῖς δὲ τὸν ἐν ταυτότητι Λόγον Θεὸν ἐν Θεῷ φαμεν, ὃς καὶ εἰς τὸν κόλπον τοῦ Πατρὸς εἶναι λέγεται, ἀδιάστατος, αμέριστος, εἷς Θεός. Πάντα δι' αὐτοῦ ἐγένετο, κατὰ τὴν προσεχῆ ἐνέργειαν τοῦ ἐν ταὐτό- τητι Λόγου, τά τε πνευματικὰ καὶ νοητὰ καὶ αἰσθητά. Οὗτος τὸν κόλπον τοῦ Πατρὸς ἐξηγήσατο ὁ Σωτήρ. Καὶ Ησαΐας· Καὶ ἀνταποδώσω τὰ ἔργα αὐτῶν εἰς Ρ. Υιός, vΟΣ ὁμωνυμίαν, Αἰῶνες, DUBIA. EXCERPTA EX SCRIPTIS THEODOTI, ETC. - D VI. Illud : In principio erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum ª, Valentini sequaces sic interpretantur. Principium quidem¸ Unigenitum dicunt, quem etiam Deum nominari, sicuti in iis quæ sequuntur Deum eum esse liquido ostendit Joannes dicens: Unigenitus Deus, qui est in sinu Patris, ipse enarravit b. Verbum scilicet hoc, quod erat in principio, illud quod in Unigenito, quod in mente, et quod in veritate fuit, Christum Verbum et vitam indicat. Unde merito et ipsum nominat Deum qui in Deo mente exsistit.Quod in ipso Verbo factum est, vita erat conjux; quamobrem et Dominus inquit : Ego sum vita ª. VII. Parum itaque cognitus Pater, ab Æo- nibus cognosci voluit, et per sui ipsius Enthyme- sin, utpote qui se optime noverit, spiritus scientis quæ exsistit in scientia produxit Unigenitum. Fuit ergo a scientia, lioc est, scientia veniens ab En- thymesi Patris, hoc ninirum est Filius, quod per Filium Pater nobis sit cognitus. Spiritus vero ille charitatis illi scientiæ spiritui mistus est ad eum- dem modum quo Pater Filio, et Enthymesis veritati; non aliter ac scientia ab Enthymesi, a veritate pro- veniens. Et ille quidem qui in sinu Patris Filius unigenitus manserit, Enthymesin - hanc Æonibus per scientiam patefacit, ut qui e sinu ejus proces- serit. Qui vero bic visus est in terris, non amplius unigenitus, sed quasi unigenitus ab apostolo con- sideratur, gloriam quasi Unigeniti ; * quod cum unus idemque sit, separatim in creatura Jesus qui- dem primogenitus, in Plenitudine vero unigenitus, Ille autem idem est, nempe talis unicuique loco, qualis ab eodem eapi possit, et nunquam a manente ille qui descendit, dividitur; dicit enim Apostolus : Qui enim ascendit, idem est qui descendit s. Imagi- nem autem Unigeniti Demiurgum nominant: proin- de eadem sunt imaginis opera. Hinc et Dominus resurrectionis spiritalis imaginem conficiens mor- tuos quos suscitavit, non carne a corruptione im- muni suscitavit, sed quasi qui iterum mortem sub- irent. VIII. Nos autem Deum Verbum per identitatein in Deo esse asserimus, qui et in sinu Patris esse dicitur, qui nec separari vel dividi possit, sed unus est Deus. Omnia per ipsum facta sunt 5, per virtu- tem immediatam Verbi, quod in identitate est, cum spiritalia, tum intelligibilia, et quæ sensu perci- piuntur. Hic Salvator Patris sinum patefecit i. Et * ED. POTTER. • Joan.1, 1. b Ibid. 18. © lbid. 4. d Joan. x1, 25; xiv, 6. • Joan. 1, 14. Col. 1, 15. Eph, iv, 10. b Joan. 1, 3. i Ibid. 18. qui forte melius unigenitus Filius. quæ non sinit trahi deitatem Verbi ad Valentinianorum sed ut vere Filius Deusque intelligatur, singularique nativitate qua unus ipse unigenitus humanitale et carne, idem primogenitus et fratres habens, quibus vere communicet. Reliqua, et quod divina quæque nomina res et seu aliquid distinctum vereque exsistens accipiuntur, Valenti- nianorum deliria. COMBER. Valentiniani pro scena quadam et capacitate supra calos, uti sic satis explicant, in quo Unigenitus pro loci immensitate magnus, hic in terris parvus. .Sic deliri homines nihilque minus quam vere Gno- stici, i. e. sapientes excellentique scientia præditi, sed plane insipientissimi bardique, nec aliter ein intellectus sinus Patris. COMBEF. (57) Ο μονογενής Θεός. Etiam Syr. Θεός, reli- (58) Μηνύει. Sc. Joannes apostolus. SYLBURG (59) 'Εν δὲ Πληρώματι. Vox est qua male usi
PG 9:659ὢ καλῆς ἐμπορίας, ὢ θείας ἀγορᾶς· ὠνεῖται χρημάτων τις ἀφθαρσίαν, καὶ δοὺς τὰ διολλύμενα τοῦ κόσμου μονὴν τούτων αἰώνιον ἐν οὐρανοῖς ἀντιλαμβάνει. πλεῦσον ἐπὶ ταύτην. ἂν σωφρονῇς. τὴν πανήγυριν, ὦ πλούσιε, κἂν δέῃ, περίελθε γῆν ὅλην, μὴ φείσῃ κινδύνων καὶ πόνων, ἵν’ ἐνταῦθα βασιλείαν οὐράνιον ἀγοράσῃς. τί σε λίθοι διαφανεῖς καὶ σμάραγδοι τοσοῦτον εὐφραίνουσι καὶ οἰκία, τροφὴ πυρὸς ἢ χρόνου παίγνιον ἢ σεισμοῦ πάρεργον ἢ ὕβρισμα τυράννου; ἐπιθύμησον ἐν οὐρανοῖς οἰκῆσαι καὶ βασιλεῦσαι μετὰ θεοῦ, ταύτην σοὶ τὴν βασιλείαν ἄνθρωπος δώσει θεὸν ἀπομιμούμενος· ἐνταῦθα μικρὰ λαβὼν ἐκεῖ δι’ ὅλων αἰώνων σύνοικόν σε ποιήσεται. ἱκέτευσον ἵνα λάβῃ· σπεῦσον, ἀγωνίασον, φοβήθητι μή σε ἀτιμάσῃ· οὐ γὰρ κεκέλευσται λαβεῖν, ἀλλὰ σὺ παρασχεῖν. οὐ μὴν οὐδ’ εἶπεν ὁ κύριος· δὸς ἢ παράσχες ἢ εὐεργέτησον ἢ βοήθησον, φίλον δὲ ποίησαι· ὁ δὲ φίλος οὐκ ἐκ μιᾶς δόσεως γίνεται, ἀλλ’ ἐξ ὅλης ἀναπαύσεως καὶ συνουσίας μακρᾶς· οὔτε γὰρ ἡ πίστις οὔτε ἡ ἀγάπη οὔτε ἡ καρτερία μιᾶς ἡμέρας, ἀλλ’ ὁ ὑπομείνας εἰς τέλος, οὗτος σωθήσεται. Πῶς οὖν ὁ ἄνθρωπος ταῦτα δίδωσιν;Α τὸν κόλπον αὐτῶν, εἰς τὴν ἔννοιαν αὐτῶν τὴν ἐν τῇ Εt Β ψυχῇ, ἀφ' ἧς πρώτης ἐνεργεῖται πρωτότοκος πάσης κτίσεως. Ὁ δὲ ἐν ταυτότητι Μονογενής, οὗ κατὰ δύο ναμιν ἀδιάστατον ὁ Σωτὴρ ἐνεργεῖ, οὗτός ἐστι τὸ φῶς τῆς Ἐκκλησίας, τῆς πρότερον ἐν σκέτῳ καὶ ἐν ἀγνοίᾳ οὔσης. Καὶ ἡ σκοτία αὐτὸν οὐ κατέλαβεν. Οἱ ἀποστατήσαντες καὶ οἱ λοιποὶ τῶν τοιούτων ἀνα θρώπων οὐκ ἔγνωσαν αὐτόν· καὶ ὁ θάνατος οὐ κατέ σχεν αὐτόν. Θ'. Ἡ πίστις οὐ μία, ἀλλὰ διάφορος. Ο γοῦν Σω τήρ φησι· Γενηθήτω σου κατὰ (60) τὴν πίστιν. Ὅθεν εἴρηται τοὺς μὲν τῆς κλήσεως ἀνθρώπους κατά τὴν παρουσίαν τοῦ ᾿Αντιχρίστου πλανηθήσεσθαι· ἀδύ κατον δὲ τοὺς ἐκλεκτούς· διὸ φησί. Καὶ, εἰ δυνατόν, τοὺς ἐκλεκτούς μου. Πάλιν ὅταν λέγῃ· Ἐξέλθετε ἐκ τοῦ οἴκου τοῦ Πατρός μου, τοῖς κλητοῖς λέγει πάλιν τῷ ἐξ ἀποδημίας ἐλθόντι καὶ κατεδηδοκότι τὰ ὑπάρχοντα, ᾧτὸν σιτευτὸν ἔθυσε μέσχον, τὴν κλι σιν λέγει· καὶ ὅπου ὁ βασιλεὺς εἰς τὸ δεῖπνον του γάμου τοὺς ἐν ταῖς ὁδοῖς κέκληκε. Πάντες μὲν οὖν κέκληνται ἐπίσης· βρέχει γὰρ ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδί κους, καὶ τὸν ἥλιον ἐπιλάμπει πᾶσιν· ἐκλέγονται δὲ οἱ μᾶλλον πιστεύσαντες, πρὸς οὓς λέγει· Τὸν Πατέρα μου οὐδεὶς ἑώρακεν, εἰ μὴ ὁ Υἱός· καὶ Ὑμεῖς ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου· καὶ· Πάτερ ἅγιε, ἁγίασον αυτ τοὺς ἐν τῷ ὀνόματί σου. Ι. Ἀλλ᾿ οὐδὲ τὰ πνευματικὰ καὶ νοερά, οὐδὲ οἱ ἀρχάγγελοι οἱ πρωτόκτιστοι, οὐδὲ μὴν οὐδ᾽ αὐτὸς ἅμορφος (61) καὶ ἀνείδεος καὶ ἀσχημάτιστος και ἀσώματός ἐστιν· ἀλλὰ καὶ μορφὴν ἔχει ἰδίαν, καὶ σῶμα ἀνάλογον τῆς ὑπεροχῆς τῶν πνευματικών ἁπάντων. Ως δὲ καὶ οἱ πρωτόκτιστοι ἀνάλογον τῆς ὑπεροχῆς τῶν ὑφ᾽ αὑτοῦ ὁσίων (62). Ολως γὰρ τὸ γενητὸν οὐκ ἀνούσιον μὲν, οὐχ ὅμοιον δὲ μορφὴν καὶ σῶμα ἔχουσι τοῖς ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ σώμασιν. "Α μενά τε γὰρ καὶ θήλεα τὰ ἐνταῦθα, καὶ διάφορα πρὸς αὐτά· ἐκεῖ δὲ ὁ μὲν Μονογενῆς καὶ ἰδίως νοερός, ἰδέα ἰδίᾳ καὶ οὐσίᾳ ἰδίᾳ κεχρημένος ἄκρως, εἰλικρινεῖ καὶ ἡγεμονικωτάτῃ, καὶ προσεχῶς τῆς τοῦ Πατρὸς ἀπο λαύων δυνάμεως· οἱ δὲ πρωτόκτιστοι, εἰ καὶ ἀριθμῷ διάφοροι, καὶ ὁ καθ᾽ ἕκαστον περιώρισται καὶ περι- γέγραπται, ἀλλ' ἡ ὁμοιότης τῶν πραγμάτων ἑνότητα καὶ ἰσότητα καὶ ὁμοιότητα ἐνδείκνυται. Οὐ γὰρ τῷδε μὲν πλέον, τῷδε δὲ ἧττον παρέσχηται τῶν ἑπτά· οὐδ᾽ υπολείπεταί τις αὐτοῖς προκοπὴ ἐξ ἀρχῆς, ἀπειλη » Ρ. κατὰ τὴν πίστιν σου, νογενής Θεός Υιός. ν. 14. νοερόν νοητόν ὁσίων ΠΟΥ Α., τὸ γεννητόν. Nota CLEMENS ALEXANDRINUS. Isaias dicit : Et reddam opera eorum in sinu eorum *, in cogitationem corum quæ in anima est, ex qua prima creaturæ omnis primogenitus producitur. Qui vero per identitatem Unigenitus est, quocum Salvator virtute non separanda operatur, hic est lux Ecclesiæ, quæ prius in tenebris et ignorantia fuit. Et tenebræ eam non comprehenderunt : aposta- tæ nimirum ac reliqui ejusdem farinæ homines eum non norunt, cum et mors ipsum non deti- nuerit. IX. Fides non una est, sed diversa. Dicit itaque Salvator: Fiat tibi secundum fidem tuam b. Inde di- citur, homines qui vocati fuerant in adventu Anti- christi seducendos esse, impossibile vero ut sedu- cantur qui fuerint electi. Proinde. dicit : si possi- bile foret, electi mei c. Rursus cum ait : Discedite de domo Patris mei d, vocatis ibi dicit. Similiter quod dictum est a peregrinatione redeunti, illi qui rem suam abligurierat, cuique vitulus saginatus © ma- ctatus fuerat, vocationem respicit. Rursus ubi rex eos qui in viis erant ad nuptiarum cœnam vocavit. Ex æquo quidem vocati fuerunt omnes, quippe su- per justos et injustos pluit, solemque universis ac- cendit. Eliguntur autem fide majori præditi, ad quos inquit : Patrem meum nemo vidit nisi Filius ¹, et : Vos mundi lux estisi, et : Pater sancte, sanctifica eos in nomine tuo k. X. Neque spiritalia ac quæ intelligunt, ne- que archangeli qui omnium primi creati sunt, quin et nec ipse informis et qui sine x specie, sine - ☑ fi- gura, et corpore: sed et formam habet propriam, et C corpus pro ratione excellentia bujusce qua spiritus omnes superat. Sicuti et qui primi sunt creati pro ratione excellentiæ qua sanctis qui illis subsunt, exsuperant. Illud enim quod genitum est, non om- nino caret substantia, quamvis non formam similem et corpus habent cum hisce corporibus quæ in hoc mundo sunt. Mascula enim et feminea sunt quæ hic in terra exsistunt, et inter se distincta: ast D Isa. Lxv, 7. b Matth. 13, 29. e Matth. xxIV, 24. d Joan. n. 16. × Joan. xvi, 11. of 17. illie Unigenitus quidem et qui proprie intelligendi vi præditus est, specie propria atque essentia pro- pria summe pura principalissimaque utitur, et Pa- tris virtute attente fruitur. Qui vero primum creati sunt, numero licet diversi, in quantum eorum sin- guli definiuntur et circumscribuntur, nihilominus similitudo rerum uuitatem et æqualitatem et simili- * ED. POTTER. • Luc. xv, 25. f Matth. xxi, 9. Matth. v, 45. ut Matth. x, et av. SYLBURG. vel Perinde enim illi corpus as- signat et formam, ac quidquid corporum est. Et de angelis quidem haud aliter argumentatur Joannes Thessalonicensis in vi synodo. De Deo autem aut Verbo nemo est catholicorum qui non rideat ac despuat, quidquid olim simpliciores monachi in Nitria et per Ægyptum istiusmodi fecibus per ni- miam simplicitatem (ne stoliditatem dicam) potati. Altior nobis de Deo cogitatio, quem nullo sensu h Joan. 1, 18. Matth. Matt. 11,27; of. John 1419. corporis, ac ne mentis intelligentia nisi ipso do- nante ad seque trahente ac lumen præbente, tunc- que etiam pro nostro modulo nec comprehendendo attingere liceat: quomodo nec videns nec quod vide- tur corpus est ex insulsa Gnosticorum philosophia, cò et idque longe excellens, quæ sic vo cibus ex visu acceptis, ut sensuum nobilíssimo, no- stro more significamus. ComeEF. eorum, qui sub eis sunt, sanctorum. Ibidem SYLBURG. (60) Γενηθήτω σου κ. A. mavult: Γενηθήτω σοι (61) Οὐδ' αὐτὸς ἄμερφος. Videtur subaudiri μου (62) Τῶν ὑπ' αὐτοῦ ὁσίων. Forte τῶν ὑπ' αὐτοὺς
PG 9:661ὅτι διὰ τὴν ἐκείνου τιμὴν καὶ εὔνοιαν καὶ οἰκείωσιν ὁ κύριος δίδωσι· δώσω γὰρ οὐ μόνον τοῖς φίλοις, ἀλλὰ καὶ τοῖς φίλοις τῶν φίλων. καὶ τίς οὗτός ἐστιν ὁ φίλος τοῦ θεοῦ; σὺ μὲν μὴ κρῖνε, τίς ἄξιος καὶ τίς ἀνάξιος· ἐνδέχεται γάρ σε διαμαρτεῖν περὶ τὴν δόξαν· ὡς ἐν ἀμφιβόλῳ δὲ τῆς ἀγνοίας ἄμεινον καὶ τοὺς ἀναξίους εὖ ποιεῖν διὰ τοὺς ἀξίους ἢ φυλασσόμενον τοὺς ἧσσον ἀγαθοὺς μηδὲ τοῖς σπουδαίοις περιπεσεῖν. ἐκ μὲν γὰρ τοῦ φείδεσθαι καὶ προσποιεῖσθαι δοκιμάζειν τοὺς εὐλόγως ἢ μὴ τευξομένους ἐνδέχεταί σε καὶ θεοφιλῶν ἀμελῆσαί τινων, οὗ τὸ ἐπιτίμιον κόλασις ἔμπυρος αἰώνιος· ἐκ δὲ τοῦ προί̈εσθαι πᾶσιν ἑξῆς τοῖς χρῄζουσιν ἀνάγκη πάντως εὑρεῖν τινα καὶ τῶν σῶσαι παρὰ θεῷ δυναμένων. μὴ κρῖνε τοίνυν, ἵνα μὴ κριθῇς· ᾧ μέτρῳ μετρεῖς, τούτῳ καὶ ἀντιμετρηθήσεταί σοι· μέτρον καλόν, πεπιεσμένον καὶ σεσαλευμένον, ὑπερεκχυνόμενον, ἀποδοθήσεταί σοι. πᾶσιν ἄνοιξον τὰ σπλάγχνα τοῖς τοῦ θεοῦ μαθηταῖς ἀπογεγραμμένοις, μὴ πρὸς σῶμα ἀπιδὼν ὑπερόπτως, μὴ πρὸς ἡλικίαν ἀμελῶς διατεθείς, μηδ’ εἴ τις ἀκτήμων ἢ δυσείμων ἢ δυσειδὴς ἢ ἀσθενὴς φαίνεται, πρὸς τοῦτο τῇ ψυχῇ δυσχεράνῃς καὶ ἀποστραφῇς.φότων τὸ τέλειον ἅμα τῇ πρώτη γενέσει παρὰ τοῦ Θεοῦ διὰ τοῦ Υἱοῦ. Καὶ ὁ μὲν φῶς ἀπρόσιτον είρη ται, ὡς μονογενής και πρωτότοκος, ὁ ὀφθαλμός (63) οὐκ εἶδε, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσεν, οὐδὲ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου ἀνέβη· οὐδὲ ἔσται τὶς τοιοῦτος, οὐδὲ τῶν πρωτοκτίστων, οὔτε ἀνθρώπων· οἱ δὲ διαπαντὸς τὸ πρόσωπον τοῦ Πατρὸς βλέπουσι· πρόσωπον δὲ Πα- τρὸς (64) ὁ Υἱός, δι' οὗ γνωρίζεται ὁ Πατήρ. Τὸ τοί- νυν ὁρῶν καὶ ὁρώμενον ἀσχημάτιστον εἶναι οὐ δύ- ναται οὐδὲ ἀσώματον. Ὁρῶσι δὲ ὀφθαλμῷ οὐκ αἰσθητῷ, ἀλλ' οἴῳ παρέσχεν ὁ Πατήρ, νοερῷ. ΙΑ'. Οταν οὖν εἴπῃ ὁ Κύριος· Μὴ καταφρονήσητε ἑνὸς τῶν μικρῶν τούτων· ἀμὴν λέγω ὑμῖν, τούτων β οἱ ἄγγελοι τὸ πρόσωπον τοῦ Πατρὸς διαπαντός βλέπουσιν, οἷον τὸ προκεντημάτων (65), οἷοι ἔσον- ται οἱ ἐκλεκτοί, τὴν τελείαν ἀπολαβόντες προκοπήν Μακάριοι δὲ οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν ὄψονται· πρόσωπον δὲ τοῦ ἀσχηματίστου πῶς ἂν εἴη; Σώματα γοῦν ἐπουράνια εὔμορφα καὶ νοε- προκεντημάτων τὰ (66) οἶδεν ὁ ᾿Απόστολος. Πως δ' ἂν καὶ ὀνόματα οἶδεν διάφορα αὐτῶν ἐλέγετο, εἰ μὴ σχήμασιν ἦν περιγε- γραμμένα, μορφῇ καὶ σώματι (67) ; "Αλλη δόξα ἐπουρανίων, ἄλλη ἐπιγείων ἄλλη ἀγγέλων, ἄλ Μη ἀρχαγγέλων· ὡς πρὸς τὴν σύγκρισιν τῶν τῇδε σωμάτων, οἷον ἄστρων, ἀσώματα καὶ ἀνείδεα, ώς πρὸς τὴν σύγκρισιν τοῦ Υἱοῦ σώματα μεμετρημένα καὶ αἰσθητά. Οὕτω καὶ ὁ Υἱὸς πρὸς τὸν Πατέρα πα- ραβαλλόμενος. Καὶ δύναμιν μὲν ἰδίαν ἔχει ἕκαστον τῶν πνευματικῶν καὶ ἰδίαν οἰκονομίαν, καθὸ δὲ ὁμοῦ τε ἐγένοντο (68), καὶ τὸ ἐντελὲς ἀπειλήφασιν οἱ πρωτόκτιστοι, κοινὴν τὴν λειτουργίαν καὶ ἀμέτ ριστον. ΙΒ'. Οι πρωτόκτιστοι οὖν τόν τε Υἱὸν ὁρῶσι καὶ ἑαυτοὺς καὶ τὰ ὑποβεβηκότα, ὥσπερ καὶ οἱ ἀρχάγ- γελοι τοὺς πρωτοκτίστους. Ὁ δὲ Υἱὸς ἀρχὴ τῆς πα τρικῆς ὑπάρχει θέας, πρόσωπον τοῦ Πατρὸς λεγό μενος. Καὶ οἱ μὲν ἄγγελοι νοερὸν πῦρ (69), καὶ Εντεῦθεν πρόσωπον εἴρηται τοῦ Πα τρὸς ὁ Υἱός: μα τῶν τούτων) οἷοι ἔσονται οἱ ἐκλεκτοί, οἷον τὸ προκέντημα, τοιοῦτοι ἔσονται οἱ ἐκλεκτοί· υἱ τοῦ προκεντήματος ἡ τῶν πρωτοκτίστων φύσις. ματι. νοντο, DUBIA. - EXCERPTA EX SCRIPTIS THEODOTI, ETC. A tudinem ostendit. Non enim huic quidem amplius, illi vero minus ex septem illis fuit concessum nec ullus iis deest profectus, qui a principio per- fectionem omnem una cum primo ortu a Deo per Filium acceperunt. Et ille quidem lumen inacces- sum vocatur b, ut unigenitus et primogenitus, quod oculus non vidit, nec auris audivit, nec in cor homi- nis ascendit : nec quis talis futurus, nec ex illis qui primo creati sunt spiritibus, nec inter homines. Spiritus vero illi semper vident faciem Patris ª: hæc autem Patris facies Filius est, per quem Pater co- gnoscitur. Illud itaque quod videt et quod videtur, figuræ quidem omnis aut corporis expers esse non potest. Vident autem non oculo sensibili, sed tali qualem præbuit Pater, nimirum mentali. XI. Cum igitur Dominus dixerit: Ne contemnatis unum ex parvis istis : dico enim vobis, angelos eorum per omne tempus intueri faciem Patris ; indicat, quod qualis sit natura, tales futuri electi, cum profectum perfectum acceperint. Insu- per: Beati mundi corde, quoniam ipsi Deum vide- bunt : ejus autem quo pacto sit facies, qui figuræ expers sit? Corpora igitur cœlestia formosa et in- telligentia novit Apostolus, et diversa eorumdem c C nomina quomodo idem diceret, nisi figuris, nisi forma, ni denique corpore aliquo circumscripta forent? Alia gloria cœlestium, alia terrestrium, aliu angelorum, alia archangelorum 6: in quantum cum corporibus terrestribus, aut qualia fuerint astra comparentur, absque corpore et forma sunt ; sin vero cum Filio comparaveris, corpora quidem defi- ita et sensibilia dici possunt. Sic et Filius si cum Patre collatus fuerit. Quinetiam unusquisque spiri- tus potentiam sibi quidem propriam habet propriam- que dispensationem; prout vero simul facti sunt, et perfectionem acceperunt primo creati, commune quoddam munus habent et indivisum. XII. Primo itaque creati et Filium vident, et se ipsos, et inferiora, sicut et archangeli vident primo creatos. At vero Filius Patrem videndi principium est, quique facies Patris dicitur. Et angeli quidem sunt ignis intelligens, et secundum essentiam spi- P. ED. POTTER. & Tob. x11, 15. b Tim. vi, 16. © I Cor. 11, 9. Matth. XVIII, 10. • Ibid. f Matth. v, 8. Cor. xv, 40. tur ad singulare wg. SYLBURG. v, pag. : hinc vulius Patris dicitur Filius, etc., ubi conf. adnotata. (i. e. ta men ne sic quidem sat recte constare videtur locus. Fr. Junius, vocabulo signi- licetur SYLBURG. mens vel Valentiniani colligunt profiteri Paulum esse cœlestia corpora pulchra specie et intelligentia, quod illorum aliam et aliam av dicat, quæ simi- liter futura sit sanctorun resurgentium. Sed dó- Eav hanc nihil cogit ut aliud intelligamus quam splendorem, fulgorem, lucem et quod reddidit in- terpres claritatem, ex qua corporea et visibili licuit noremque gloriam et claritatem, nec animarum 80- lum sed et corporum ac corporalem; erit enim alte- ra alteri comes, sed illa hujus parens ac origo, et quo non facit Pauli exemplum. Combef. SYLBURG. ut apud Plutarchum et alios. SYLBURG. nec aliter Basilius pluresque sanctorum qui ange- los reipsa corporeos volunt, eorumque subtilissima esse corpora, nec ejusdem rationis ac crassa hæc nostra; ex quo fit ut et dicantur spiritalia, et an- geli spiritus sic quasi comparatione, qua distin- ctione consulitur illis Patribus, nec aut Scripturæ adversum videantur, aut aliquid docuisse quod postea Ecclesia damnaverit. Ad Unigenitum autem quod trahunt Valentiniani, impium est nec audien- dum. COMBEF. . (65) "Α ὀφθ. Forte congruentius ὁ ὀφθ., ut refera- D Paulo arguere ad animarum spiritalem majorem mi- (64) Πρόσωπον δὲ Πατρός. Sic superius Stromat. (65) Το προκε. Etiamsi divise legas τὸ προκέντη (66) Εύμορφα καὶ νοερά. Sic nimirum vel Cle- (67) Μορφῇ καὶ σώμ. Forte μορφῇ τε καὶ σώ (68) Ομοῦ τε ἐγένοντο. Melius ὁμοῦ τι ἐγέ (69) "Αγγελοι νοερόν πυρ. Ignis intelligens,
σχῆμα τοῦτ’ ἔστιν ἔξωθεν ἡμῖν περιβεβλημένον τῆς εἰς κόσμον παρόδου προφάσει, ἵν’ εἰς τὸ κοινὸν τοῦτο παιδευτήριον εἰσελθεῖν δυνηθῶμεν· ἀλλ’ ἔνδον κρυπτὸς ἐνοικεῖ ὁ πατὴρ καὶ ὁ τούτου παῖς ὁ ὑπὲρ ἡμῶν ἀποθανὼν καὶ μεθ’ ἡμῶν ἀναστάς. Τοῦτο τὸ σχῆμα τὸ βλεπόμενον ἐξαπατᾷ τὸν θάνατον καὶ τὸν διάβολον· ὁ γὰρ ἐντὸς πλοῦτος καὶ τὸ κάλλος αὐτοῖς ἀθέατός ἐστι· καὶ μαίνονται περὶ τὸ σαρκίον, οὗ καταφρονοῦσιν ὡς ἀσθενοῦς, τῶν ἔνδον ὄντες τυφλοὶ κτημάτων, οὐκ ἐπιστάμενοι πηλίκον τινὰ θησαυρὸν ἐν ὀστρακίνῳ σκεύει βαστάζομεν, δυνάμει θεοῦ πατρὸς καὶ αἵματι θεοῦ παιδὸς καὶ δρόσῳ πνεύματος ἁγίου περιτετειχισμένον. ἀλλὰ σύ γε μὴ ἐξαπατηθῇς, ὁ γεγευμένος ἀληθείας καὶ κατηξιωμένος τῆς μεγάλης λυτρώσεως, ἀλλὰ τὸ ἐναντίον τοῖς ἄλλοις ἀνθρώποις σεαυτῷ κατάλεξον στρατὸν ἄοπλον, ἀπόλεμον, ἀναίμακτον, ἀόργητον, ἀμίαντον, γέροντας θεοσεβεῖς, ὀρφανοὺς θεοφιλεῖς, χήρας πραότητι ὡπλισμένας, ἄνδρας ἀγάπῃ κεκοσμημένους.φότων τὸ τέλειον ἅμα τῇ πρώτη γενέσει παρὰ τοῦ Θεοῦ διὰ τοῦ Υἱοῦ. Καὶ ὁ μὲν φῶς ἀπρόσιτον είρη ται, ὡς μονογενής και πρωτότοκος, ὁ ὀφθαλμός (63) οὐκ εἶδε, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσεν, οὐδὲ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου ἀνέβη· οὐδὲ ἔσται τὶς τοιοῦτος, οὐδὲ τῶν πρωτοκτίστων, οὔτε ἀνθρώπων· οἱ δὲ διαπαντὸς τὸ πρόσωπον τοῦ Πατρὸς βλέπουσι· πρόσωπον δὲ Πα- τρὸς (64) ὁ Υἱός, δι' οὗ γνωρίζεται ὁ Πατήρ. Τὸ τοί- νυν ὁρῶν καὶ ὁρώμενον ἀσχημάτιστον εἶναι οὐ δύ- ναται οὐδὲ ἀσώματον. Ὁρῶσι δὲ ὀφθαλμῷ οὐκ αἰσθητῷ, ἀλλ' οἴῳ παρέσχεν ὁ Πατήρ, νοερῷ. ΙΑ'. Οταν οὖν εἴπῃ ὁ Κύριος· Μὴ καταφρονήσητε ἑνὸς τῶν μικρῶν τούτων· ἀμὴν λέγω ὑμῖν, τούτων β οἱ ἄγγελοι τὸ πρόσωπον τοῦ Πατρὸς διαπαντός βλέπουσιν, οἷον τὸ προκεντημάτων (65), οἷοι ἔσον- ται οἱ ἐκλεκτοί, τὴν τελείαν ἀπολαβόντες προκοπήν Μακάριοι δὲ οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν ὄψονται· πρόσωπον δὲ τοῦ ἀσχηματίστου πῶς ἂν εἴη; Σώματα γοῦν ἐπουράνια εὔμορφα καὶ νοε- προκεντημάτων τὰ (66) οἶδεν ὁ ᾿Απόστολος. Πως δ' ἂν καὶ ὀνόματα οἶδεν διάφορα αὐτῶν ἐλέγετο, εἰ μὴ σχήμασιν ἦν περιγε- γραμμένα, μορφῇ καὶ σώματι (67) ; "Αλλη δόξα ἐπουρανίων, ἄλλη ἐπιγείων ἄλλη ἀγγέλων, ἄλ Μη ἀρχαγγέλων· ὡς πρὸς τὴν σύγκρισιν τῶν τῇδε σωμάτων, οἷον ἄστρων, ἀσώματα καὶ ἀνείδεα, ώς πρὸς τὴν σύγκρισιν τοῦ Υἱοῦ σώματα μεμετρημένα καὶ αἰσθητά. Οὕτω καὶ ὁ Υἱὸς πρὸς τὸν Πατέρα πα- ραβαλλόμενος. Καὶ δύναμιν μὲν ἰδίαν ἔχει ἕκαστον τῶν πνευματικῶν καὶ ἰδίαν οἰκονομίαν, καθὸ δὲ ὁμοῦ τε ἐγένοντο (68), καὶ τὸ ἐντελὲς ἀπειλήφασιν οἱ πρωτόκτιστοι, κοινὴν τὴν λειτουργίαν καὶ ἀμέτ ριστον. ΙΒ'. Οι πρωτόκτιστοι οὖν τόν τε Υἱὸν ὁρῶσι καὶ ἑαυτοὺς καὶ τὰ ὑποβεβηκότα, ὥσπερ καὶ οἱ ἀρχάγ- γελοι τοὺς πρωτοκτίστους. Ὁ δὲ Υἱὸς ἀρχὴ τῆς πα τρικῆς ὑπάρχει θέας, πρόσωπον τοῦ Πατρὸς λεγό μενος. Καὶ οἱ μὲν ἄγγελοι νοερὸν πῦρ (69), καὶ Εντεῦθεν πρόσωπον εἴρηται τοῦ Πα τρὸς ὁ Υἱός: μα τῶν τούτων) οἷοι ἔσονται οἱ ἐκλεκτοί, οἷον τὸ προκέντημα, τοιοῦτοι ἔσονται οἱ ἐκλεκτοί· υἱ τοῦ προκεντήματος ἡ τῶν πρωτοκτίστων φύσις. ματι. νοντο, DUBIA. - EXCERPTA EX SCRIPTIS THEODOTI, ETC. A tudinem ostendit. Non enim huic quidem amplius, illi vero minus ex septem illis fuit concessum nec ullus iis deest profectus, qui a principio per- fectionem omnem una cum primo ortu a Deo per Filium acceperunt. Et ille quidem lumen inacces- sum vocatur b, ut unigenitus et primogenitus, quod oculus non vidit, nec auris audivit, nec in cor homi- nis ascendit : nec quis talis futurus, nec ex illis qui primo creati sunt spiritibus, nec inter homines. Spiritus vero illi semper vident faciem Patris ª: hæc autem Patris facies Filius est, per quem Pater co- gnoscitur. Illud itaque quod videt et quod videtur, figuræ quidem omnis aut corporis expers esse non potest. Vident autem non oculo sensibili, sed tali qualem præbuit Pater, nimirum mentali. XI. Cum igitur Dominus dixerit: Ne contemnatis unum ex parvis istis : dico enim vobis, angelos eorum per omne tempus intueri faciem Patris ; indicat, quod qualis sit natura, tales futuri electi, cum profectum perfectum acceperint. Insu- per: Beati mundi corde, quoniam ipsi Deum vide- bunt : ejus autem quo pacto sit facies, qui figuræ expers sit? Corpora igitur cœlestia formosa et in- telligentia novit Apostolus, et diversa eorumdem c C nomina quomodo idem diceret, nisi figuris, nisi forma, ni denique corpore aliquo circumscripta forent? Alia gloria cœlestium, alia terrestrium, aliu angelorum, alia archangelorum 6: in quantum cum corporibus terrestribus, aut qualia fuerint astra comparentur, absque corpore et forma sunt ; sin vero cum Filio comparaveris, corpora quidem defi- ita et sensibilia dici possunt. Sic et Filius si cum Patre collatus fuerit. Quinetiam unusquisque spiri- tus potentiam sibi quidem propriam habet propriam- que dispensationem; prout vero simul facti sunt, et perfectionem acceperunt primo creati, commune quoddam munus habent et indivisum. XII. Primo itaque creati et Filium vident, et se ipsos, et inferiora, sicut et archangeli vident primo creatos. At vero Filius Patrem videndi principium est, quique facies Patris dicitur. Et angeli quidem sunt ignis intelligens, et secundum essentiam spi- P. ED. POTTER. & Tob. x11, 15. b Tim. vi, 16. © I Cor. 11, 9. Matth. XVIII, 10. • Ibid. f Matth. v, 8. Cor. xv, 40. tur ad singulare wg. SYLBURG. v, pag. : hinc vulius Patris dicitur Filius, etc., ubi conf. adnotata. (i. e. ta men ne sic quidem sat recte constare videtur locus. Fr. Junius, vocabulo signi- licetur SYLBURG. mens vel Valentiniani colligunt profiteri Paulum esse cœlestia corpora pulchra specie et intelligentia, quod illorum aliam et aliam av dicat, quæ simi- liter futura sit sanctorun resurgentium. Sed dó- Eav hanc nihil cogit ut aliud intelligamus quam splendorem, fulgorem, lucem et quod reddidit in- terpres claritatem, ex qua corporea et visibili licuit noremque gloriam et claritatem, nec animarum 80- lum sed et corporum ac corporalem; erit enim alte- ra alteri comes, sed illa hujus parens ac origo, et quo non facit Pauli exemplum. Combef. SYLBURG. ut apud Plutarchum et alios. SYLBURG. nec aliter Basilius pluresque sanctorum qui ange- los reipsa corporeos volunt, eorumque subtilissima esse corpora, nec ejusdem rationis ac crassa hæc nostra; ex quo fit ut et dicantur spiritalia, et an- geli spiritus sic quasi comparatione, qua distin- ctione consulitur illis Patribus, nec aut Scripturæ adversum videantur, aut aliquid docuisse quod postea Ecclesia damnaverit. Ad Unigenitum autem quod trahunt Valentiniani, impium est nec audien- dum. COMBEF. . (65) "Α ὀφθ. Forte congruentius ὁ ὀφθ., ut refera- D Paulo arguere ad animarum spiritalem majorem mi- (64) Πρόσωπον δὲ Πατρός. Sic superius Stromat. (65) Το προκε. Etiamsi divise legas τὸ προκέντη (66) Εύμορφα καὶ νοερά. Sic nimirum vel Cle- (67) Μορφῇ καὶ σώμ. Forte μορφῇ τε καὶ σώ (68) Ομοῦ τε ἐγένοντο. Melius ὁμοῦ τι ἐγέ (69) "Αγγελοι νοερόν πυρ. Ignis intelligens,
PG 9:663τοιούτους κτῆσαι τῷ σῷ πλούτῳ καὶ τῷ σώματι καὶ τῇ ψυχῇ δορυφόρους, ὧν στρατηγεῖ θεός, δι’ οὓς καὶ ναῦς βαπτιζομένη κουφίζεται, μόναις ἁγίων εὐχαῖς κυβερνωμένη, καὶ νόσος ἀκμάζουσα δαμάζεται, χειρῶν ἐπιβολαῖς διωκομένη, καὶ προσβολὴ λῃστῶν ἀφοπλίζεται, εὐχαῖς εὐσεβέσι σκυλευομένη, καὶ δαιμόνων βία θραύεται, προστάγμασι συντόνοις ἐλεγχομένη. Ἐνεργοὶ οὗτοι πάντες [οἱ] στρατιῶται καὶ φύλακες βέβαιοι, οὐδεὶς ἀργός, οὐδεὶς ἀχρεῖος. ὃ μὲν ἐξαιτήσασθαί σε δύναται παρὰ θεοῦ, ὃ δὲ παραμυθήσασθαι κάμνοντα, ὃ δὲ δακρῦσαι καὶ στενάξαι συμπαθῶς ὑπὲρ σοῦ πρὸς τὸν κύριον τῶν ὅλων, ὃ δὲ διδάξαι τι τῶν πρὸς τὴν σωτηρίαν χρησίμων, ὃ δὲ νουθετῆσαι μετὰ παρρησίας, ὃ δὲ συμβουλεῦσαι μετ’ εὐνοίας, πάντες δὲ φιλεῖν ἀληθῶς, ἀδόλως, ἀφόβως, ἀνυποκρίτως, ἀκολακεύτως, ἀπλάστως. ὦ γλυκεῖαι θεραπεῖαι φιλούντων, ὦ μακάριοι διακονίαι θαρρούντων, ὦ πίστις εἰλικρινὴς θεὸν μόνον δεδιότων, ὦ λόγων ἀλήθεια παρὰ τοῖς ψεύσασθαι μὴ δυναμένοις, ὦ κάλλος ἔργων παρὰ τοῖς θεῷ διακονεῖν πεπεισμένοις, πείθειν θεόν, ἀρέσκειν θεῷ·σας Α πνεύματα νοερὰ τὴν οὐσίαν ἀποκεκαθαρμένοι· φῶς Β δὲ νοερόν, ἡ μεγίστη προκοπὴ ἀπὸ τοῦ νοεροῦ πυρός, ἀποκεκαθαρμένου τέλεον, εἰς ἃ ἐπιθυμοῦσιν ἄγ γελοι παρακύψαι, ο Πέτρος φησίν· ὁ δὲ Υἱὸς ἔτι τούτου καθαρώτερος, ἀπρόσιτον φῶς, καὶ δύναμις Θεοῦ, καὶ, κατὰ τὸν ἀπόστολον, τιμίῳ καὶ ἀμώμῳ καὶ ἀσπίλῳ αἵματι ἐλυτρώθημεν· οὗ τὰ μὲν ἱμάτια ὡς φῶς ἔλαμψε, τὸ πρόσωπον δὲ ὡς δ ἥλιος, ᾧ μηδὲ ἀντωπῆσαι ἔστι ῥᾳδίως. . ΙΓ΄. Οὗτός ἐστιν ἄρτος ἐπουράνιος, καὶ πνευμα τική τροφή ζωῆς παρεκτική, κατὰ τὴν βρῶσιν καὶ γνῶσιν· τὸ φῶς τῶν ἀνθρώπων, τῆς Ἐκκλησίας δη- λονότι. Οἱ μὲν οὖν τὸν οὐράνιον ἄρτον φαγόντες ἀπέθανον· ὁ δὲ τὸν ἀληθινὸν ἄρτον τοῦ Πνεύματος ἐσθίων οὐ τεθνήξεται. Ὁ ζῶν ἄρτος ὁ ὑπὸ τοῦ Πα- τρὸς δοθεὶς ὁ Υἱός ἐστι, τοῖς ἐσθίειν βουλομένοις· Ὁ δὲ ἄρτος ὃν ἐγώ δώσω, φησίν, ἡ σάρξ μου ἐστίν· ἤτοι ᾧ τρέφεται ἡ σὰρξ διὰ τῆς εὐχαριστίας· ἢ (70) ὅπερ καὶ μᾶλλον (71), ἡ σάρξ τὸ σῶμα αὐτοῦ ἐστιν, ὅπερ ἐστὶν ἡ Ἐκκλησία, ἄρτος οὐράνιος, συνα γωγὴ εὐλογημένη. Τάχα δὲ ὡς ἐκ τῆς αὐτῆς οὐσίας τῶν ἐκλεκτῶν κατὰ τὸ ὑποκείμενον γενομένων, καὶ ὡς τοῦ αὐτοῦ τέλους τευξομένων. ΙΔ'. Τὰ δαιμόνια ἀσώματα εἴρηται, οὐχ ὡς σῶμα μὴ ἔχοντα· (ἔχει γὰρ καὶ σχῆμα· διὸ καὶ συναίσθη σιν κολάσεως ἔχει ἀλλ' ὡς πρὸς σύγκρισιν τῶν σωζομένων σωμάτων πνευματικών σκιὰ ὄντα, ἀσώ ματα εἴρηται. Καὶ οἱ ἄγγελοι σώματά (72) εἰσιν· ὁρῶνται γοῦν. ᾿Αλλὰ καὶ ἡ ψυχὴ δῶμα· ὁ γοῦν Απόστολος Σπείρεται μὲν γὰρ σώμα ψυχικόν, ἐγείρεται (75) δὲ σῶμα πνευματικόν. Πῶς δὲ καὶ αἱ κολαζόμεναι ψυχαί συναισθάνονται, μὴ σώματα οὖσαι; Φοβήθητε γοῦν, λέγει, τὸν μετὰ θάνατον δυνάμενον καὶ ψυχὴν καὶ σῶμα εἰς γέενναν βα λεῖν. Τὸ γὰρ φαινόμενον οὐ πυρὶ καθαίρεται, ἀλλ' εἰς γῆν ἀναλύεται. ῎Αντικρὺς δὲ ἀπὸ τοῦ Λαζάρου καὶ τοῦ πλουσίου διὰ τῶν σωματικῶν μελῶν σῶμα εἶναι δείκνυται ἡ ψυχή. ΙΕ΄. Ὡς δὲ ἐφορέσαμεν τὴν εἰκόνα τοῦ χοϊκοῦ, • ἀληθινὸν ἄρ τον Πνεύματος, άλληγορεῖται, . CLEMENS ALEXANDRINUS. 60% ritus intelligentes et depurgati. Lux vero intelli- gens sunt, quippe maximus profectus est ab igne intelligente perfecte purgato, in quæ cupiunt angeli introspicere 4, inquit Petrus. Ad hoc, Filius puritale majori excellit, utpote qui lux inaccessa sit Deique potentia, et secundum apostolum, cujus pretioso et immaculato et incontaminato sanguine redempti su- musb, cujus quidem vestimenta ut lux splenduerunt, facies vero ejus sicuti sol c, in quem oculis adver- sis intueri difficile admodum sit. XIII. Hic est panis cœlestis et cibus spiritalis vi- tam suppeditans cum manducetur et cognoscatur. Lux est ille hominum, nimirum Ecclesia. Qui qui- dem panem cœlestem comederunt, mortui sunt ª. Qui vero verum illum Spiritus panem comedit, non morietur. Panis vivus qui a Patre datus, Filius est, iis nimirum qui manducare volunt. Panis autem quem ego dabo, inquit, caro mea est •, seu quo caro nutritur per eucharistiam, vel quod et potius, caro corpus ejus est, quod est Ecclesia, panis coelestis, synagoga benedicta. Forte autem ex substantia ea- dem respectu subjecti, facti sunt electi, et quasi finis ejusdem participes futuri. XIV. Damonia incorporea dicuntur, non ut corpus non omnino babentia (figuram enim quamdam habent, et hanc ob causam cruciatus sensum percipiunt); sed comparatione facta corpo- rum illorum. quæ salute * prædita sunt, spirita- lium umbra cum sunt, corporis expertia dicuntur. Et angelis sunt corpora; visu enim percipiuntur. C Quin et ipsa quidem anima est corporea; itaque Apostolus inquit: Seminatur quidem corpus ani- male, suscitatur vero corpus spiritale. Quomodo vero animæ quæ puniuntur sentiunt, cum non sint illis corpora? Timete ergo, inquit, eum qui post mortem polest et animam et corpus in gehennam conjicere 8. Quod enim sensui apparet, non igni purgatur, sed in terram resolvitur. Contra vero exemplo Lazari et divitis ↳ animam esse corpo- ream, per membra corporea liquido ostenditur. XV. Quemadmodum vero gessimus imaginem ter- P. ED. POTTER. • Pet. 1, 12. b Ibid. 19. Cor. xv, 44. Matth. x, 28. b Luc. xvi, 24. Matth. xvi, 2. d Joan. vi, 49. Ibid. 51. BURG. significare panem illum cœlestem mysticum ejus corpus, quod et illo per eucharistiam nutriamur, ut sic ejus membra adolescamus. Huncque sensum Augustinus egregie prosequitur. Maneat ergo sic antiquo auctore, nutriri per eucharistiam carnein nostram pane illo a Patre dato qui Filius est: non umbra aliqua ac figura, quod erat panis celestis quem vocat, a manna distinctus citra verum panem Spiritus, qui vera ipsa vita edentibus, ut non moriantur præbet, et quem spiritus Deique virtus ejusmodi panem præ- stantiore supra munere efficiat. COMBEF. cap. : Constat angelos carnem non propriam ge- stasse, utpote naturas substantia spiritalis; et, si licet nonnulli, tum angelos, tum humanas etiam animas, tenuiori materia constare. sit, quod animæ ipsæ corpora spiritalia terrenum corpus exuerunt, quæ crassa hæresis est ipsi Paulo notata, Il Tim. 11, 18, qui dicunt resurrectionem jam esse factam. Perdet etiam et mitte. in gehennam ipsa hæc quæ videntur corpora, sed ubi illa resusci- taverit, ut sicut scelerum, sic et penæ sint anima- bus quibuscum vixerunt socia. Lazari historia si quidem vera historia est, sic ut hu- mano modo significetur divitis epulonis animæ pœna, quæ ipsa jam vere torqueatur etsi corpus non est, quidquid mysterii sit, quod corpus divina virtute, ejusque instrumentum vere spiritus dæ- mones et animnas torquet. ConΒΕΣ. (70) "H. Hæc particula deest in Flor. edit. Sy- D corporis alicujus, sui tamen generis. Putabant sci- (74) Ὅπερ καὶ μᾶλλον. Hoc magis et præcipue (72) Σώματα. Tertullianus De carne Christi, (73) Εγείρεται. Quasi resurrectio in eo sita
PG 9:665οὐ σαρκὸς τῆς σῆς ἅπτεσθαι δοκοῦσιν, ἀλλὰ τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς ἕκαστος, οὐκ ἀδελφῷ λαλεῖν, ἀλλὰ τῷ βασιλεῖ τῶν αἰώνων ἐν σοὶ κατοικοῦντι. Πάντες οὖν οἱ πιστοὶ καλοὶ καὶ θεοπρεπεῖς καὶ τῆς προσηγορίας ἄξιοι, ἣν ὥσπερ διάδημα περίκεινται. οὐ μὴν ἀλλ’ εἰσὶν ἤδη τινὲς καὶ τῶν ἐκλεκτῶν ἐκλεκτότεροι, καὶ τοσούτῳ μᾶλλον [ᾗ] ἧττον ἐπίσημοι, τρόπον τινὰ ἐκ τοῦ κλύδωνος τοῦ κόσμου νεωλκοῦντες ἑαυτοὺς καὶ ἐπανάγοντες ἐπ’ ἀσφαλές, οὐ βουλόμενοι δοκεῖν ἅγιοι, κἂν εἴπῃ τις, αἰσχυνόμενοι, ἐν βάθει γνώμης ἀποκρύπτοντες τὰ ἀνεκλάλητα μυστήρια, καὶ τὴν αὑτῶν εὐγένειαν ὑπερηφανοῦντες ἐν κόσμῳ βλέπεσθαι, οὓς ὁ λόγος φῶς τοῦ κόσμου καὶ ἅλας τῆς γῆς καλεῖ. τοῦτ’ ἔστι τὸ σπέρμα, εἰκὼν καὶ ὁμοίωσις θεοῦ, καὶ τέκνον αὐτοῦ γνήσιον καὶ κληρονόμον, ὥσπερ ἐπί τινα ξενιτείαν ἐνταῦθα πεμπόμενον ὑπὸ μεγάλης οἰκονομίας καὶ ἀναλογίας τοῦ πατρός· δι’ ὃ καὶ τὰ φανερὰ καὶ τὰ ἀφανῆ τοῦ κόσμου δεδημιούργηται, τὰ μὲν εἰς δουλείαν, τὰ δὲ εἰς ἄσκησιν, τὰ δὲ εἰς μάθησιν αὐτῷ, καὶ πάντα, μέχρις ἂν ἐνταῦθα τὸ σπέρμα μένῃ, συνέχεται, καὶ συναχθέντος αὐτοῦ πάντα τάχιστα λυθήσεται. Τί γὰρ ἔτι δεῖ;φορέσομεν καὶ τὴν εἰκόνα τοῦ ἐπουρανίου, τοῦ πνευματικοῦ, κατὰ προκοπὴν τελειούμενοι. Πλήν πάλιν εἰκόνα λέγει, ὡς εἶναι σώματα πνευματικά. Καὶ πάλιν· Αρτι βλέπομεν δι' ἐσόπτρου ἐν αἰνίγ ματι, τότε δὲ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον. Αὐ τίκα γὰρ ἀρχόμεθα γινώσκειν. Οὐδὲ πρόσωπον (74), ἰδέα, καὶ σχῆμα, καὶ σῶμα. Σχῆμα μὲν οὖν σχήματι θεωρεῖται, καὶ πρόσωπον προσώπῳ, καὶ ἐπιγι- νώσκεται τὰ γνωρίσματα τοῖς σχήμασι καὶ ταῖς οὐσίαις. ΙϚ'. Καὶ ἡ περιστερὰ δὲ σῶμα ὤφθη ἣν οἱ μὲν τὸ ἅγιον Πνεῦμά φασιν, οἱ δὲ ἀπὸ Βασιλείδου τὸν διάκονον, οἱ δὲ ἀπὸ Οὐαλεντίνου (75) τὸ πνεῦμα τῆς Ενθυμήσεως τοῦ Πατρὸς, τὴν κατέλευσιν πεποιημέ νον ἐπὶ τὴν τοῦ Λόγου σάρκα. ΙΖ'. Ἔστιν Ἰησοῦς καὶ ἡ Ἐκκλησία καὶ ἡ σοφία δι' ὅλων κράσις τῶν σωμάτων δυνατή, κατὰ τοὺς Ουαλεντινιανούς. Ἡ γοῦν ἀνθρωπίνη μίξις ἡ κατά γάμον ἐκ δυεῖν μεμιγμένων σπερμάτων ἑνὸς γένεσιν παιδίου ἀποτελεῖ· καὶ τὸ σῶμα, εἰς γῆν ἀναλυθεν, κέκραται τῇ γῇ, καὶ τὸ ὕδωρ τῷ οἴνῳ. Τὰ δὲ κρείττω καὶ διαφορώτερα σώματα βαδίαν ίσχει τὴν κρᾶσιν. Πνεῦμα γοῦν πνεύματι μίγνυται. Ἐμοὶ δὲ δοκεῖ κατά παράθεσιν τοῦτο γενέσθαι, ἀλλ' οὐ κατὰ κρά σιν. Μήτι οὖν ἡ θεία δύναμις, διήκουσα τὴν ψυχὴν, ἁγιάζει αὐτὴν κατὰ τὴν τελευταίαν προκοπήν; Ο γὰρ Θεὸς πνεῦμα ὅπου θέλει πνεῖ· ἡ γὰρ δύνα- μις οὐ κατ' οὐσίαν διήκει, ἀλλὰ κατὰ δύναμιν καὶ ἰσχύν. Παράκειται δὲ τὸ πνεῦμα τῷ πνεύματι, ὡς τὸ πνεύμα τῇ ψυχῇ. ΙΗ'. Ο Σωτὴρ ὤφθη κατιὼν τοῖς ἀγγέλοις· διὸ καὶ εὐηγγελίσαντο αὐτόν. ᾿Αλλὰ καὶ τῷ ᾽Αβραὰμ καὶ τοῖς λοιποῖς δικαίοις τοῖς ἐν τῇ ἀναπαύσει οὖσιν ἐν τοῖς δεξιοῖς ὤφθη· Ηγαλλιάσατο γάρ, φησίν, ἵνα ἴδῃ τὴν ἡμέραν τὴν ἐμὴν, τὴν ἐν σαρκὶ παρου σίαν. "Οθεν ἀναστὰς ὁ Κύριος εὐηγγελίσατο (76) τοὺς δικαίους τοὺς ἐν τῇ ἀναπαύσει, καὶ μετέστησεν αὐτοὺς καὶ μετέθηκε, καὶ πάντες ἐν τῇ σκιᾷ αὐτοῦ ζήσονται. Σκιὰ γὰρ τῆς δόξης τοῦ Σωτῆρος τῆς παρὰ τῷ Πατρὶ ἡ παρουσία ἡ ἐνταῦθα· φωτὸς δὲ σκιὰ οὐ σκότος, ἀλλὰ φωτισμός ἐστιν. παρουσίαν μόνον ἄνθρωπος γενόμενος, ἀλλὰ καὶ ἐν ἀρχῇ ὁ ἐν ταυτότητι Λόγος κατὰ περιγραφὴν καὶ οὐ κατ' οὐσίαν γενόμενος, ὁ Υἱός· καὶ πάλιν σὰρξ ἐγέ- νετο, διὰ προφητῶν ἐνεργήσας. Τέκνον δὲ τοῦ ἐν ταυτότητι Λόγου ὁ Σωτὴρ εἴρηται· διὰ τοῦτο Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεόν. Ο γέγονεν ἐν αὐτῷ, ζωή ἐστι· ζωὴ δὲ ὁ Κύριος. Καὶ DUBIA. EXCERPTA EX SCRIPTIS THEODOTI, ETC. - A reni, geremus etiam imaginem calestis ", et spirita - B C lis, secundum profectum perfectionem adepti. Sed rursus imaginem dicit, quasi sint corpora spirita- lia. Ac iterum : Nunc videmus per speculum in ani- gmate, tunc vero facie ad faciem b. Illico enim inci- pimus cognoscere. Nec facies, nec species, nec fi- gura, neque corpus est. Figura ergo figura conspi- citur, faciesque facie, atque a figuris et essentiis ipsa indicia notæque cognoscuntur. visa est, XVI. Quinetiam columba corporea quam nonnulli Spiritum sanctum dicunt, Basilidis vero sequaces ministrum vocant, quique in Valen- tini sententiam pedibus eunt spiritum Enthymeseos, seu contemplationis Patris, in Verbi carnem se dis- solventem, ac descendentem. XVII. Est Jesus et Ecclesia et sapientia et se- cundum Valentinianos per omnia corpora mistio potens. Mistio igitur humana nuptialis ex duobus seminibus mistis infantis unius generationem per- ficit; corpus etiam in terram solutum terræ misce- tur, et aqua vino. Corpora vero meliora et excel. lentiora mistionem facilem admittunt. Spiritus igitur spiritui miscetur. Mihi vero videtur per juxta- positionem hoc fieri, et non per mistionem. Anne itaque potentia divina pertransiens animam, eam- dem per profectum perfectum sanctificat? Deus enim spiritus ubi vult spirat d. Potentia nimirum non essentiæ respectu, sed per virtutem et poten- tiam pervadit. Adjacet autem Spiritus divinus spi- ritui alteri, eodem plane inodo quo spiritus animæ adsit. XVIII. Salvator cum in terras descenderet angelis visus est, quamobrem et adventus illius læti fuerunt nuntii. Sed et Abrahamo reliquisque justis, qui in requie ad dextram erant, visus est: Exsultavit enim, inquit, ut videret diem meum *, dien nimirum mei in carne adventus. llinc resur- gens Dominus, justis in requie evangelizavit, eos- demque submovit, transtulit, et omnes sub umbra ejus vivent. Præsentia enimn Salvatoris in terris, umbra est gloriæ ejusdem quæ apud Patrem est. Umbra autem lucis, non tenebræ sed illumina- tio est.. XIX. Quinetiam Verbum caro factum est, nempe non solum præsentia sua homo factum est, verum etiam in principio Verbum identitate unum cum Patre, per circumscriptionem non essentialiter homo factum, hoc est, Filius : et rursus caro fa- ctum est cum per prophetas operatum; est. Salvator autem identitate Verbi (quod cun Patre idem est) Fi- lius dicitur,idcirco In principio erat Verbum, et Ver- c Luc. ut, 22. d Joan. iv, 24; 11, 8. * P. ED. POTTER. Cor. xv, 49. b I Cor. xiii, • Joan. vii, 56. ↑ Joan. 1, 14. nain oboe parum huc facere videtur. SYLBURG. repetit. 12. Clemens Strom. 11, p. 579; Strom. vi, pag. edit Paris., et quæ ibi adnotata sunt. 10. Καὶ ὁ Λόγος σάρξ ἐγένετο, οἱ κατὰ τὴν D (74) Οὐδὲ πρόσ. Forte leg. τὸ δὲ πρόσωπον ἰδέα· (75) Οἱ δὲ ἀπὸ Οὐαλεντ. Eadem paulo infra (76) Εὐηγγελίσατο. Conf. que superius dixit
θεῶ τὰ τῆς ἀγάπης μυστήρια, καὶ τότε ἐποπτεύσεις τὸν κόλπον τοῦ πατρός, ὃν ὁ μονογενὴς θεὸς μόνος ἐξηγήσατο. ἔστι δὲ καὶ αὐτὸς ὁ θεὸς ἀγάπη καὶ δι’ ἀγάπην ἡμῖν ἐθεάθη. καὶ τὸ μὲν ἄρρητον αὐτοῦ πατήρ, τὸ δὲ εἰς ἡμᾶς συμπαθὲς γέγονε μήτηρ. ἀγαπήσας ὁ πατὴρ ἐθηλύνθη, καὶ τούτου μέγα σημεῖον ὃν αὐτὸς ἐγέννησεν ἐξ αὑτοῦ· καὶ ὁ τεχθεὶς ἐξ ἀγάπης καρπὸς ἀγάπη. διὰ τοῦτο καὶ αὐτὸς κατῆλθε, διὰ τοῦτο ἄνθρωπον ἐνέδυ, διὰ τοῦτο τὰ ἀνθρώπων ἑκὼν ἔπαθεν, ἵνα πρὸς τὴν ἡμετέραν ἀσθένειαν οὓς ἠγάπησε μετρηθεὶς ἡμᾶς πρὸς τὴν ἑαυτοῦ δύναμιν ἀντιμετρήσῃ. καὶ μέλλων σπένδεσθαι καὶ λύτρον ἑαυτὸν ἐπιδιδοὺς καινὴν ἡμῖν διαθήκην καταλιμπάνει· ἀγάπην ὑμῖν δίδωμι τὴν ἐμήν. τίς δέ ἐστιν αὕτη καὶ πόση; ὑπὲρ ἡμῶν ἑκάστου κατέθηκε τὴν ψυχὴν τὴν ἀνταξίαν τῶν ὅλων· ταύτην ἡμᾶς ὑπὲρ ἀλλήλων ἀνταπαιτεῖ. εἰ δὲ τὰς ψυχὰς ὀφείλομεν τοῖς ἀδελφοῖς, καὶ τοιαύτην τὴν συνθήκην πρὸς τὸν σωτῆρα ἀνθωμολογήμεθα, ἔτι τὰ τοῦ κόσμου, τὰ πτωχὰ καὶ ἀλλότρια καὶ παραρρέοντα, καθείρξομεν ταμιευόμενοι; ἀλλήλων ἀποκλείσομεν, ἃ μετὰ μικρὸν ἕξει τὸ πῦρ;φορέσομεν καὶ τὴν εἰκόνα τοῦ ἐπουρανίου, τοῦ πνευματικοῦ, κατὰ προκοπὴν τελειούμενοι. Πλήν πάλιν εἰκόνα λέγει, ὡς εἶναι σώματα πνευματικά. Καὶ πάλιν· Αρτι βλέπομεν δι' ἐσόπτρου ἐν αἰνίγ ματι, τότε δὲ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον. Αὐ τίκα γὰρ ἀρχόμεθα γινώσκειν. Οὐδὲ πρόσωπον (74), ἰδέα, καὶ σχῆμα, καὶ σῶμα. Σχῆμα μὲν οὖν σχήματι θεωρεῖται, καὶ πρόσωπον προσώπῳ, καὶ ἐπιγι- νώσκεται τὰ γνωρίσματα τοῖς σχήμασι καὶ ταῖς οὐσίαις. ΙϚ'. Καὶ ἡ περιστερὰ δὲ σῶμα ὤφθη ἣν οἱ μὲν τὸ ἅγιον Πνεῦμά φασιν, οἱ δὲ ἀπὸ Βασιλείδου τὸν διάκονον, οἱ δὲ ἀπὸ Οὐαλεντίνου (75) τὸ πνεῦμα τῆς Ενθυμήσεως τοῦ Πατρὸς, τὴν κατέλευσιν πεποιημέ νον ἐπὶ τὴν τοῦ Λόγου σάρκα. ΙΖ'. Ἔστιν Ἰησοῦς καὶ ἡ Ἐκκλησία καὶ ἡ σοφία δι' ὅλων κράσις τῶν σωμάτων δυνατή, κατὰ τοὺς Ουαλεντινιανούς. Ἡ γοῦν ἀνθρωπίνη μίξις ἡ κατά γάμον ἐκ δυεῖν μεμιγμένων σπερμάτων ἑνὸς γένεσιν παιδίου ἀποτελεῖ· καὶ τὸ σῶμα, εἰς γῆν ἀναλυθεν, κέκραται τῇ γῇ, καὶ τὸ ὕδωρ τῷ οἴνῳ. Τὰ δὲ κρείττω καὶ διαφορώτερα σώματα βαδίαν ίσχει τὴν κρᾶσιν. Πνεῦμα γοῦν πνεύματι μίγνυται. Ἐμοὶ δὲ δοκεῖ κατά παράθεσιν τοῦτο γενέσθαι, ἀλλ' οὐ κατὰ κρά σιν. Μήτι οὖν ἡ θεία δύναμις, διήκουσα τὴν ψυχὴν, ἁγιάζει αὐτὴν κατὰ τὴν τελευταίαν προκοπήν; Ο γὰρ Θεὸς πνεῦμα ὅπου θέλει πνεῖ· ἡ γὰρ δύνα- μις οὐ κατ' οὐσίαν διήκει, ἀλλὰ κατὰ δύναμιν καὶ ἰσχύν. Παράκειται δὲ τὸ πνεῦμα τῷ πνεύματι, ὡς τὸ πνεύμα τῇ ψυχῇ. ΙΗ'. Ο Σωτὴρ ὤφθη κατιὼν τοῖς ἀγγέλοις· διὸ καὶ εὐηγγελίσαντο αὐτόν. ᾿Αλλὰ καὶ τῷ ᾽Αβραὰμ καὶ τοῖς λοιποῖς δικαίοις τοῖς ἐν τῇ ἀναπαύσει οὖσιν ἐν τοῖς δεξιοῖς ὤφθη· Ηγαλλιάσατο γάρ, φησίν, ἵνα ἴδῃ τὴν ἡμέραν τὴν ἐμὴν, τὴν ἐν σαρκὶ παρου σίαν. "Οθεν ἀναστὰς ὁ Κύριος εὐηγγελίσατο (76) τοὺς δικαίους τοὺς ἐν τῇ ἀναπαύσει, καὶ μετέστησεν αὐτοὺς καὶ μετέθηκε, καὶ πάντες ἐν τῇ σκιᾷ αὐτοῦ ζήσονται. Σκιὰ γὰρ τῆς δόξης τοῦ Σωτῆρος τῆς παρὰ τῷ Πατρὶ ἡ παρουσία ἡ ἐνταῦθα· φωτὸς δὲ σκιὰ οὐ σκότος, ἀλλὰ φωτισμός ἐστιν. παρουσίαν μόνον ἄνθρωπος γενόμενος, ἀλλὰ καὶ ἐν ἀρχῇ ὁ ἐν ταυτότητι Λόγος κατὰ περιγραφὴν καὶ οὐ κατ' οὐσίαν γενόμενος, ὁ Υἱός· καὶ πάλιν σὰρξ ἐγέ- νετο, διὰ προφητῶν ἐνεργήσας. Τέκνον δὲ τοῦ ἐν ταυτότητι Λόγου ὁ Σωτὴρ εἴρηται· διὰ τοῦτο Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεόν. Ο γέγονεν ἐν αὐτῷ, ζωή ἐστι· ζωὴ δὲ ὁ Κύριος. Καὶ DUBIA. EXCERPTA EX SCRIPTIS THEODOTI, ETC. - A reni, geremus etiam imaginem calestis ", et spirita - B C lis, secundum profectum perfectionem adepti. Sed rursus imaginem dicit, quasi sint corpora spirita- lia. Ac iterum : Nunc videmus per speculum in ani- gmate, tunc vero facie ad faciem b. Illico enim inci- pimus cognoscere. Nec facies, nec species, nec fi- gura, neque corpus est. Figura ergo figura conspi- citur, faciesque facie, atque a figuris et essentiis ipsa indicia notæque cognoscuntur. visa est, XVI. Quinetiam columba corporea quam nonnulli Spiritum sanctum dicunt, Basilidis vero sequaces ministrum vocant, quique in Valen- tini sententiam pedibus eunt spiritum Enthymeseos, seu contemplationis Patris, in Verbi carnem se dis- solventem, ac descendentem. XVII. Est Jesus et Ecclesia et sapientia et se- cundum Valentinianos per omnia corpora mistio potens. Mistio igitur humana nuptialis ex duobus seminibus mistis infantis unius generationem per- ficit; corpus etiam in terram solutum terræ misce- tur, et aqua vino. Corpora vero meliora et excel. lentiora mistionem facilem admittunt. Spiritus igitur spiritui miscetur. Mihi vero videtur per juxta- positionem hoc fieri, et non per mistionem. Anne itaque potentia divina pertransiens animam, eam- dem per profectum perfectum sanctificat? Deus enim spiritus ubi vult spirat d. Potentia nimirum non essentiæ respectu, sed per virtutem et poten- tiam pervadit. Adjacet autem Spiritus divinus spi- ritui alteri, eodem plane inodo quo spiritus animæ adsit. XVIII. Salvator cum in terras descenderet angelis visus est, quamobrem et adventus illius læti fuerunt nuntii. Sed et Abrahamo reliquisque justis, qui in requie ad dextram erant, visus est: Exsultavit enim, inquit, ut videret diem meum *, dien nimirum mei in carne adventus. llinc resur- gens Dominus, justis in requie evangelizavit, eos- demque submovit, transtulit, et omnes sub umbra ejus vivent. Præsentia enimn Salvatoris in terris, umbra est gloriæ ejusdem quæ apud Patrem est. Umbra autem lucis, non tenebræ sed illumina- tio est.. XIX. Quinetiam Verbum caro factum est, nempe non solum præsentia sua homo factum est, verum etiam in principio Verbum identitate unum cum Patre, per circumscriptionem non essentialiter homo factum, hoc est, Filius : et rursus caro fa- ctum est cum per prophetas operatum; est. Salvator autem identitate Verbi (quod cun Patre idem est) Fi- lius dicitur,idcirco In principio erat Verbum, et Ver- c Luc. ut, 22. d Joan. iv, 24; 11, 8. * P. ED. POTTER. Cor. xv, 49. b I Cor. xiii, • Joan. vii, 56. ↑ Joan. 1, 14. nain oboe parum huc facere videtur. SYLBURG. repetit. 12. Clemens Strom. 11, p. 579; Strom. vi, pag. edit Paris., et quæ ibi adnotata sunt. 10. Καὶ ὁ Λόγος σάρξ ἐγένετο, οἱ κατὰ τὴν D (74) Οὐδὲ πρόσ. Forte leg. τὸ δὲ πρόσωπον ἰδέα· (75) Οἱ δὲ ἀπὸ Οὐαλεντ. Eadem paulo infra (76) Εὐηγγελίσατο. Conf. que superius dixit
PG 9:667θείως γε καὶ ἐπιπνόως ὁ Ἰωάννης ὁ μὴ φιλῶν φησὶ τὸν ἀδελφὸν ἀνθρωποκτόνος ἐστί, σπέρμα τοῦ Κάιν, θρέμμα τοῦ διαβόλου, θεοῦ σπλάγχνον οὐκ ἔχει, ἐλπίδα κρειττόνων οὐκ ἔχει, ἄσπορός ἐστιν, ἄγονός ἐστιν, οὐκ ἔστι κλῆμα τῆς ἀεὶ ζώσης ὑπερουρανίας ἀμπέλου, ἐκκόπτεται, τὸ πῦρ ἄθρουν ἀναμένει. Σὺ δὲ μάθε τὴν [καθ’] ὑπερβολὴν ὁδόν, ἣν δείκνυσι Παῦλος ἐπὶ σωτηρίαν· ἡ ἀγάπη τὰ ἑαυτῆς οὐ ζητεῖ, ἀλλ’ ἐπὶ τὸν ἀδελφὸν ἐκκέχυται· περὶ τοῦτον ἐπτόηται, περὶ τοῦτον σωφρόνως μαίνεται. ἀγάπη καλύπτει πλῆθος ἁμαρτιῶν· ἡ τελεία ἀγάπη ἐκβάλλει τὸν φόβον· οὐ περπερεύεται, οὐ φυσιοῦται, οὐκ ἐπιχαίρει τῇ ἀδικίᾳ, συγχαίρει δὲ τῇ ἀληθείᾳ· πάντα στέγει, πάντα πιστεύει, πάντα ἐλπίζει. πάντα ὑπομένει. ἡ ἀγάπη οὐδέποτε ἐκπίπτει, προφητεῖαι καταργοῦνται, γλῶσσαι παύονται, ἰάσεις ἐπὶ γῆς καταλείπονται. μένει δὲ τὰ τρία ταῦτα, πίστις, ἐλπίς, ἀγάπη· μείζων δὲ ἐν τούτοις ἡ ἀγάπη. καὶ δικαίως· πίστις μὲν γὰρ ἀπέρχεται, ὅταν αὐτοψίᾳ πεισθῶμεν ἰδόντες θεόν. καὶ ἐλπὶς ἀφανίζεται τῶν ἐλπισθέντων ἀποδοθέντων, ἀγάπη δὲ εἰς πλήρωμα συνέρχεται καὶ μᾶλλον αὔξεται τῶν τελείων παραδοθέντων.ὁ Παῦλος· Ἔνδυσαι τὸν καινὸν ἄνθρωπον, τὸν κατὰ Θεὸν κτισθέντα· οἷον· Εἰς αὐτὸν πίστευσαν, τὸν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, κατὰ Θεὸν, τὸν ἐν Θεῷ Λόγον κτι σθέντα. Δύναται δὲ τὸ, κατὰ Θεὸν κτισθέντα, τὸ εἰς μέλλει τέλος προκοπῆς φθάνειν ὁ ἄνθρωπος μηνύειν, ἐπίσης τῷ, Ἀπεβάλετο εἰς ὃ ἐκτίσθη τέλος Καὶ ἔτι σαφέστερον και διαρρήδην ἐν ἄλλοις λέγει· Ος ἐστιν εἰκὼν τοῦ Θεοῦ τοῦ ἀοράτου· εἶτα ἐπι φέρει Πρωτότοκος πάσης κτίσεως· ἀοράτου μὲν γὰρ Θεοῦ εἰκόνα τὸν Λόγον τοῦ Λόγου, τοῦ ἐν ταυτό τητι· πρωτότοκον δὲ πάσης κτίσεως, γεννηθεὶς ἀπα θῶς, κτίστης καὶ γενεσιάρχης τῆς ὅλης ἐγένετο κτί σεώς τε καὶ οὐσίας. Ἐν αὐτῷ γὰρ ὁ Πατὴρ τὰ πάντα ἐποίησεν· ὅθεν καὶ μορφὴν δούλου λαβεῖν εἴρηται, οὐ μόνον τὴν σάρκα κατὰ τὴν παρουσίαν, ἀλλὰ καὶ τὴν οὐσίαν ἐκ τοῦ ὑποκειμένου· δούλη δὲ ἡ οὐσία, ὡς ἂν παθητὴ καὶ ὑποκειμένη τῇ δραστη ρίῳ καὶ κυριωτάτῃ αἰτία. Β Κ'. Τὸ γὰρ, Πρὸ ἑωσφόρου ἐγέννησά σε, οὕτως ἐξακούομεν ἐπὶ τοῦ πρωτοκτίστου Θεοῦ Λόγου, καὶ πρὸ ἡλίου καὶ σελήνης, καὶ πρὸ πάσης κτίσεως τὸ ὄνομά σου. ΚΑ'. Τὸ, Κατ' εἰκόνα Θεοῦ ἐποίησεν αὐτούς· ἄρσεν καὶ θῆλυ ἐποίησεν αὐτούς· τὴν προβολής τὴν ἀρίστην φασὶν οἱ Ουαλεντινιανοὶ τῆς σοφίας λέ- γεσθαι, ἀφ᾿ ἧς τὰ μὲν ἀῤῥενικὰ ἡ ἐκλογὴ, τὰ δὲ θηλυκὰ ἡ κλῆσις· καὶ τὰ μὲν ἀῤῥενικὰ ἀγγελικά καλοῦσι, τὰ θηλυκὰ δὲ ἑαυτοὺς, τὸ διαφέρον πνεύμα. Οὕτω καὶ ἐπὶ τοῦ Ἀδὰμ, τὸ μὲν ἀῤῥενικὸν ἔμεινεν αὐτῷ, πᾶν δὲ τὸ θηλυκόν σπέρμα ἄρα ἀπ' αὐτοῦ Ενα γέγονεν, ἀφ᾿ ἧς αἱ θήλειαι, ὡς ἀπ' ἐκείνου οι ἄρρενες· τὰ οὖν ἀῤῥενικά μετὰ τοῦ Λόγου συνε στάλη· τὰ θηλυκὰ δὲ, ἀπανδρωθέντα, ἐνοῦται τοῖς ἀγγέλοις, καὶ εἰς Πλήρωμα χωρεί. Διὰ τοῦτο ἡ γυνὴ εἰς ἄνδρα μετατίθεσθαι λέγεται, καὶ ἡ ἐνταῦθα Εχ- κλησία εἰς ἀγγέλους. ΚΒ'. Καὶ ὅταν εἴπῃ ὁ ᾿Απόστολος· Ἐπεὶ τί ποιή σουσιν οἱ βαπτιζόμενοι ὑπὲρ τῶν νεκρῶν (77); * Ρ. ὑπὲρ τῶν νεκρῶν ὑπὲρ νεκρῶν βα- πτιζόμενοι, ὑπὲρ τῶν νεκρῶν, οριστικόν, CLEMENS ALEXANDRINUS. bum erat apud Deum. Quod factum est in ipso, vita A cst ª, vita vero Dominus est. Paulus similiter : In- duito novum hominem qui secundum Deum creatus est b. Perinde quasi diceret: In illum crede, illum scilicet a Deo, secundum Deum, in Deo Verbum creatum. Potest auten illud, secundum Deum crea- tum, finem profectus indicare, ad quem homo per- venire debet, illi non absimile: Rejecit finem in quem creatus erat. Insuper clarius in aliis ac ma- nifeste dicit Qui est imago Dei invisibilis; dein addit Primogenitus omnis creaturæ c. Siquidem imaginem invisibilis Dei dicit Verbum illius Verbi quod in identitate est; primogenitum vero omnis creaturæ, qui impassibilis est genitus, creator ac princeps originis omnis creatoræ essentiæque fa- ctus. In ipso enim omnia fecit Pater, bincque for- mam serviª sumpsisse dictus est, non solum car- nem per præsentiam suam, verum etiam ex sub- jecto essentiam. Serva vero est substantia, utpote patibilis, ac quæ causæ illi strenuæ principalissi- mæque sit subjecta. XX. Illud enim : Ante luciferum genui te °, sic interpretamur, ratione Verbi a Deo primum creati, et quod ante solem et lunam omnemque ereaturanı nomen tuum sit f. XXI. Illud etiam : Secundum imaginem Dei crea- vit illos, masculum et feminam fecit eos 6, produ- ctionem optimam sapientiæ nominari Valentiniani asserunt, ex qua qui masculi sunt, electio, femina vero vocatio sunt. et masculos quidem angelos vo- cant, feminas vero seipsos, spiritum excellentem. C Sic et in Adamo quod quidem masculum fuit, in eo mansit; omne autem femininum, quippe semen ex illo Eva exstitit, e qua sunt feminæ, sicuti ex illo masculi; masculi itaque cum Verbo sunt cor- repti, feminæ vero in viros relatæ angelis uniun- tur, inque Plenitudinem evadunt. Hanc ob causam mulier in virum transformari dicitur, et in angelos terrestris Ecclesia mutari. XXII. Cumque Apostolus dicat: Alioqui quid fa- cient qui baptizantur pro mortuish? pro nobis, in- ED. POTTER. Joan. 1, et 14. b Eph. I, 24. © Col. 1, 15. ₫ Phil. 11, 7. e Psal. cix, 3. f Psal. Lxxi, 17. Gen. 1, 267. b Cor. xv, 49. viore Valentiniani errore quam Marcion relatus Chrysostomo hom. in Cor. xv. vicarium ha- ptismum hic insinuat : nam ille alterum pro al- tero, hominem vivum pro defuncto catechumeno, ridiculo sane conatu intingebat, et ut jam ille_ea ascripta intinctione fidelis censeretur, et cui Ec- clesiæ preces prodesse possent. Eumdemque vel similem errorem jam tum in Ecclesia Corinthiorum viguisse jactat famosus Scaliger, quo sic in memo- riam Christi baptismatis Kalendis Febr. aut etiam Januar. pro charis baptizarentur, ad eum allu- dere Apostolum, ut sic omnimodo et sic quasi ad hominem ex ipso illorum sensu asserat resurrectio- nem mortuorum: quod certe leve esset ex inolita prava consuetudine nec errore vacante fidei my- sterio præsidium quærere. Valentiniani vero gelos sic baptizari pro hominibus volunt, et salu- tem consequi cujus nomine angelus aliquis bapti an- stomi expositio, quod nos ipsi qui intingimur, baptizemur pro mortuis nostris corpo- ribus, et in fidem resurrectionis illorum, quam ore profiteamur dum symbolum reddiņus, et signo re- præsentemus, dum aquis immergimur et emergi- imus, ac piscinam Pauli phrasi pro sepulcro ha- bemus in mortem Christi "baptizati illique conse pulti, ipsa una vera dignaque Paulo et argumento haberi possit, frustraque est quidquid in eam arietat Scaliger, quod non scriptum sit, sed addito articulo, quod est quasi baptizari pro uno aliquo mortuorum, non quasi generatim pro mortuis ad resurrectionis astruendam fidem. Certe argutus homo, ut vim Græcæ vocis agnoverit quanı ha- ctenus parum adverterunt etiam acutissimi inter- pretes, Joan. Chrysostomus et Greci alii, imo certe adverterent qui in Græcis et tyrones sint, sicque (77) Οι βαπτιζόμενοι ὑπὲρ τῶν νεκρῶν. Gra- D zatus sit, quæ meræ sunt næniæ et nugæ. Chryso-
ἐὰν ταύτην ἐμβάληταί τις τῇ ψυχῇ, δύναται, κἂν ἐν ἁμαρτήμασιν ᾖ γεγεννημένος, κἂν πολλὰ τῶν κεκωλυμένων εἰργασμένος, αὐξήσας τὴν ἀγάπην καὶ μετάνοιαν καθαρὰν λαβὼν ἀναμαχέσασθαι τὰ ἐπταισμένα. μηδὲ γὰρ τοῦτο εἰς ἀπόγνωσίν σοι καὶ ἀπόνοιαν καταλελείφθω, εἰ καὶ τὸν πλούσιον μάθοις ὅστις ἐστὶν ὁ χώραν ἐν οὐρανοῖς οὐκ ἔχων καὶ τίνα τρόπον τοῖς οὖσι χρώμενος ἄν τις τό τε ἐπίρρητον τοῦ πλούτου καὶ χαλεπὸν εἰς ζωὴν διαφύγοι καὶ δύναιτο τῶν αἰωνίων [τῶν] ἀγαθῶν ἐπαύρασθαι, εἴη δὲ τετυχηκὼς ἢ δι’ ἄγνοιαν ἢ δι’ ἀσθένειαν ἢ περίστασιν ἀκούσιον μετὰ τὴν σφραγῖδα καὶ τὴν λύτρωσιν περιπετής τισιν ἁμαρτήμασιν ἢ παραπτώμασιν, ὡς ὑπενηνέχθαι τέλεον, [ὅτι] οὗτος κατεψήφισται παντάπασιν ὑπὸ τοῦ θεοῦ. παντὶ γὰρ τῷ μετ’ ἀληθείας ἐξ ὅλης τῆς καρδίας ἐπιστρέψαντι πρὸς τὸν θεὸν ἀνεῴγασιν αἱ θύραι καὶ δέχεται τρισάσμενος πατὴρ υἱὸν ἀληθῶς μετανοοῦντα· ἡ δ’ ἀληθινὴ μετάνοια τὸ μηκέτι τοῖς αὐτοῖς ἔνοχον εἶναι, ἀλλὰ ἄρδην ἐκριζῶσαι τῆς ψυχῆς ἐφ’ οἷς ἑαυτοῦ κατέγνω θάνατον ἁμαρτήμασιν· τούτων γὰρ ἀναιρεθέντων αὖθις εἰς σὲ θεὸς εἰσοικισθήσεται.ὁ Παῦλος· Ἔνδυσαι τὸν καινὸν ἄνθρωπον, τὸν κατὰ Θεὸν κτισθέντα· οἷον· Εἰς αὐτὸν πίστευσαν, τὸν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, κατὰ Θεὸν, τὸν ἐν Θεῷ Λόγον κτι σθέντα. Δύναται δὲ τὸ, κατὰ Θεὸν κτισθέντα, τὸ εἰς μέλλει τέλος προκοπῆς φθάνειν ὁ ἄνθρωπος μηνύειν, ἐπίσης τῷ, Ἀπεβάλετο εἰς ὃ ἐκτίσθη τέλος Καὶ ἔτι σαφέστερον και διαρρήδην ἐν ἄλλοις λέγει· Ος ἐστιν εἰκὼν τοῦ Θεοῦ τοῦ ἀοράτου· εἶτα ἐπι φέρει Πρωτότοκος πάσης κτίσεως· ἀοράτου μὲν γὰρ Θεοῦ εἰκόνα τὸν Λόγον τοῦ Λόγου, τοῦ ἐν ταυτό τητι· πρωτότοκον δὲ πάσης κτίσεως, γεννηθεὶς ἀπα θῶς, κτίστης καὶ γενεσιάρχης τῆς ὅλης ἐγένετο κτί σεώς τε καὶ οὐσίας. Ἐν αὐτῷ γὰρ ὁ Πατὴρ τὰ πάντα ἐποίησεν· ὅθεν καὶ μορφὴν δούλου λαβεῖν εἴρηται, οὐ μόνον τὴν σάρκα κατὰ τὴν παρουσίαν, ἀλλὰ καὶ τὴν οὐσίαν ἐκ τοῦ ὑποκειμένου· δούλη δὲ ἡ οὐσία, ὡς ἂν παθητὴ καὶ ὑποκειμένη τῇ δραστη ρίῳ καὶ κυριωτάτῃ αἰτία. Β Κ'. Τὸ γὰρ, Πρὸ ἑωσφόρου ἐγέννησά σε, οὕτως ἐξακούομεν ἐπὶ τοῦ πρωτοκτίστου Θεοῦ Λόγου, καὶ πρὸ ἡλίου καὶ σελήνης, καὶ πρὸ πάσης κτίσεως τὸ ὄνομά σου. ΚΑ'. Τὸ, Κατ' εἰκόνα Θεοῦ ἐποίησεν αὐτούς· ἄρσεν καὶ θῆλυ ἐποίησεν αὐτούς· τὴν προβολής τὴν ἀρίστην φασὶν οἱ Ουαλεντινιανοὶ τῆς σοφίας λέ- γεσθαι, ἀφ᾿ ἧς τὰ μὲν ἀῤῥενικὰ ἡ ἐκλογὴ, τὰ δὲ θηλυκὰ ἡ κλῆσις· καὶ τὰ μὲν ἀῤῥενικὰ ἀγγελικά καλοῦσι, τὰ θηλυκὰ δὲ ἑαυτοὺς, τὸ διαφέρον πνεύμα. Οὕτω καὶ ἐπὶ τοῦ Ἀδὰμ, τὸ μὲν ἀῤῥενικὸν ἔμεινεν αὐτῷ, πᾶν δὲ τὸ θηλυκόν σπέρμα ἄρα ἀπ' αὐτοῦ Ενα γέγονεν, ἀφ᾿ ἧς αἱ θήλειαι, ὡς ἀπ' ἐκείνου οι ἄρρενες· τὰ οὖν ἀῤῥενικά μετὰ τοῦ Λόγου συνε στάλη· τὰ θηλυκὰ δὲ, ἀπανδρωθέντα, ἐνοῦται τοῖς ἀγγέλοις, καὶ εἰς Πλήρωμα χωρεί. Διὰ τοῦτο ἡ γυνὴ εἰς ἄνδρα μετατίθεσθαι λέγεται, καὶ ἡ ἐνταῦθα Εχ- κλησία εἰς ἀγγέλους. ΚΒ'. Καὶ ὅταν εἴπῃ ὁ ᾿Απόστολος· Ἐπεὶ τί ποιή σουσιν οἱ βαπτιζόμενοι ὑπὲρ τῶν νεκρῶν (77); * Ρ. ὑπὲρ τῶν νεκρῶν ὑπὲρ νεκρῶν βα- πτιζόμενοι, ὑπὲρ τῶν νεκρῶν, οριστικόν, CLEMENS ALEXANDRINUS. bum erat apud Deum. Quod factum est in ipso, vita A cst ª, vita vero Dominus est. Paulus similiter : In- duito novum hominem qui secundum Deum creatus est b. Perinde quasi diceret: In illum crede, illum scilicet a Deo, secundum Deum, in Deo Verbum creatum. Potest auten illud, secundum Deum crea- tum, finem profectus indicare, ad quem homo per- venire debet, illi non absimile: Rejecit finem in quem creatus erat. Insuper clarius in aliis ac ma- nifeste dicit Qui est imago Dei invisibilis; dein addit Primogenitus omnis creaturæ c. Siquidem imaginem invisibilis Dei dicit Verbum illius Verbi quod in identitate est; primogenitum vero omnis creaturæ, qui impassibilis est genitus, creator ac princeps originis omnis creatoræ essentiæque fa- ctus. In ipso enim omnia fecit Pater, bincque for- mam serviª sumpsisse dictus est, non solum car- nem per præsentiam suam, verum etiam ex sub- jecto essentiam. Serva vero est substantia, utpote patibilis, ac quæ causæ illi strenuæ principalissi- mæque sit subjecta. XX. Illud enim : Ante luciferum genui te °, sic interpretamur, ratione Verbi a Deo primum creati, et quod ante solem et lunam omnemque ereaturanı nomen tuum sit f. XXI. Illud etiam : Secundum imaginem Dei crea- vit illos, masculum et feminam fecit eos 6, produ- ctionem optimam sapientiæ nominari Valentiniani asserunt, ex qua qui masculi sunt, electio, femina vero vocatio sunt. et masculos quidem angelos vo- cant, feminas vero seipsos, spiritum excellentem. C Sic et in Adamo quod quidem masculum fuit, in eo mansit; omne autem femininum, quippe semen ex illo Eva exstitit, e qua sunt feminæ, sicuti ex illo masculi; masculi itaque cum Verbo sunt cor- repti, feminæ vero in viros relatæ angelis uniun- tur, inque Plenitudinem evadunt. Hanc ob causam mulier in virum transformari dicitur, et in angelos terrestris Ecclesia mutari. XXII. Cumque Apostolus dicat: Alioqui quid fa- cient qui baptizantur pro mortuish? pro nobis, in- ED. POTTER. Joan. 1, et 14. b Eph. I, 24. © Col. 1, 15. ₫ Phil. 11, 7. e Psal. cix, 3. f Psal. Lxxi, 17. Gen. 1, 267. b Cor. xv, 49. viore Valentiniani errore quam Marcion relatus Chrysostomo hom. in Cor. xv. vicarium ha- ptismum hic insinuat : nam ille alterum pro al- tero, hominem vivum pro defuncto catechumeno, ridiculo sane conatu intingebat, et ut jam ille_ea ascripta intinctione fidelis censeretur, et cui Ec- clesiæ preces prodesse possent. Eumdemque vel similem errorem jam tum in Ecclesia Corinthiorum viguisse jactat famosus Scaliger, quo sic in memo- riam Christi baptismatis Kalendis Febr. aut etiam Januar. pro charis baptizarentur, ad eum allu- dere Apostolum, ut sic omnimodo et sic quasi ad hominem ex ipso illorum sensu asserat resurrectio- nem mortuorum: quod certe leve esset ex inolita prava consuetudine nec errore vacante fidei my- sterio præsidium quærere. Valentiniani vero gelos sic baptizari pro hominibus volunt, et salu- tem consequi cujus nomine angelus aliquis bapti an- stomi expositio, quod nos ipsi qui intingimur, baptizemur pro mortuis nostris corpo- ribus, et in fidem resurrectionis illorum, quam ore profiteamur dum symbolum reddiņus, et signo re- præsentemus, dum aquis immergimur et emergi- imus, ac piscinam Pauli phrasi pro sepulcro ha- bemus in mortem Christi "baptizati illique conse pulti, ipsa una vera dignaque Paulo et argumento haberi possit, frustraque est quidquid in eam arietat Scaliger, quod non scriptum sit, sed addito articulo, quod est quasi baptizari pro uno aliquo mortuorum, non quasi generatim pro mortuis ad resurrectionis astruendam fidem. Certe argutus homo, ut vim Græcæ vocis agnoverit quanı ha- ctenus parum adverterunt etiam acutissimi inter- pretes, Joan. Chrysostomus et Greci alii, imo certe adverterent qui in Græcis et tyrones sint, sicque (77) Οι βαπτιζόμενοι ὑπὲρ τῶν νεκρῶν. Gra- D zatus sit, quæ meræ sunt næniæ et nugæ. Chryso-
PG 9:669μεγάλην γάρ φησι καὶ ἀνυπέρβλητον εἶναι χαρὰν καὶ ἑορτὴν ἐν οὐρανοῖς τῷ πατρὶ καὶ τοῖς ἀγγέλοις ἑνὸς ἁμαρτωλοῦ ἐπιστρέψαντος καὶ μετανοήσαντος. διὸ καὶ κέκραγεν· ἔλεον θέλω καὶ οὐ θυσίαν· οὐ βούλομαι τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ἀλλὰ τὴν μετάνοιαν· κἂν ὦσιν αἱ ἁμαρτίαι ὑμῶν ὡς φοινικοῦν ἔριον, ὡς χιόνα λευκανῶ, κἂν μελάντερον τοῦ σκότους, ὡς ἔριον λευκὸν ἐκνίψας ποιήσω. θεῷ γὰρ μόνῳ δυνατὸν ἄφεσιν ἁμαρτιῶν παρασχέσθαι καὶ μὴ λογίσασθαι παραπτώματα. ὅπου γε καὶ ἡμῖν παρακελεύεται τῆς ἡμέρας ἑκάστης ὁ κύριος ἀφιέναι τοῖς ἀδελφοῖς μετανοοῦσιν. εἰ δὲ ἡμεῖς πονηροὶ ὄντες ἴσμεν ἀγαθὰ δόματα διδόναι, πόσῳ μᾶλλον ὁ πατὴρ τῶν οἰκτιρμῶν. ὁ ἀγαθὸς πατὴρ πάσης παρακλήσεως. ὁ πολύσπλαγχνος καὶ πολυέλεος πέφυκε μακροθυμεῖν· τοὺς ἐπιστρέψαντας περιμένει· ἐπιστρέψαι δέ ἐστιν ὄντως ἀπὸ τῶν ἁμαρτημάτων τὸ παύσασθαι καὶ μηκέτι βλέπειν εἰς τὰ ὀπίσω. Τῶν μὲν οὖν προγεγενημένων θεὸς δίδωσιν ἄφεσιν, τῶν δὲ ἐπιόντων αὐτὸς ἕκαστος ἑαυτῷ. καὶ τοῦτ’ ἔστι μεταγνῶναι τὸ καταγνῶναι τῶν παρῳχημένων καὶ αἰτήσασθαι τούτων ἀμνηστίαν παρὰ πατρός.ὑπὲρ ἡμῶν γάρ, φησίν, οἱ ἄγγελοι ἐβαπτίσαντο, ὧν Α εσμεν μέρη. Νεκροὶ δὲ ἡμεῖς, οἱ νεκρωθέντες τῇ συστάσει ταύτῃ· ζῶντες δὲ καὶ ἄῤῥενες, οἱ μὴ με ταλαβόντες τῆς συστάσεως ταύτης. Εἰ νεκροὶ οὐκ ἐγείρονται, τί καὶ βαπτιζόμεθα; ἐγειρόμεθα οὖν ἡμεῖς ἰσάγγελοι τοῖς ἄῤῥεσιν ἀποκατασταθέντες, τοῖς μέλεσι τὰ μέλη, εἰς ἕνωσιν. Οἱ βαπτιζόμενοι δὲ, φασὶν, ὑπὲρ ἡμῶν τῶν νεκρῶν οἱ ἄγγελοι εἰσιν οἱ ὑπὲρ ἡμῶν βαπτιζόμενοι, ἵνα ἔχοντες καὶ ἡμεῖς τὸ ὄνομα μὴ ἐπισχεθῶμεν, κωλυθέντες εἰς τὸ Πλήρωμα παρελθεῖν τῷ ὄρῳ καὶ τῷ σταυρῷ. Διὸ καὶ ἐν τῇ χειροθεσία (78) λέγουσιν ἐπὶ τέλους (79) Εἰς λύ τρωσιν ἀγγελικὴν, τουτέστιν, ἣν καὶ ἄγγελοι ἔχου σιν· ἵν' ᾗ βεβαπτισμένος ὁ τὴν λύτρωσιν κομισάμε- νος τῷ αὐτοῦ ὀνόματι, ᾧ καὶ ὁ ἄγγελος αὐτοῦ προ- βεβάπτισται. Εβαπτίσαντο δὲ ἐν ἀρχῇ οἱ ἄγγελοι ἐν Β λυτρώσει τοῦ ὀνόματος τοῦ ἐπὶ τὸν Ἰησοῦν ἐν τῇ περιστερα κατελθόντος καὶ λυτρωσαμένου αὐτόν. Ἐδέησε δὲ λυτρώσεως καὶ τῷ Ἰησοῦ (80), ἵνα μή κατασχεθῇ τῇ ἐννοίᾳ ᾗ ἐνετέθη τοῦ ὑστερήματος προσερχόμενος διὰ τῆς σοφίας, ὥς φησιν ὁ Θεό δοτος. ΚΓ'. Τὸν Παράκλητον οἱ ἀπὸ Οὐαλεντίνου τὸν Ἰη- σοῦν λέγουσιν· ὅτι πλήρης τῶν Αἰώνων ἐλήλυθεν, ὡς ἀπὸ τοῦ ὅλου προελθών. Χριστὸς γὰρ, καταλείψας τὴν προβαλοῦσαν αὐτὸν Σοφίαν, εἰσελθὼν εἰς τὸ Πλή ρωμα ὑπὲρ τῆς ἔξω καταλειφθείσης Σοφίας, ᾐτήσατο τὴν βοήθειαν· καὶ ἐξ εὐδοκίας τῶν Αἰώνων Ἰησοῦς προβάλλεται Παράκλητος τῷ παρελθόντι αἰῶνι. Ἐν τύπῳ δὲ Παρακλήτου ὁ Παῦλος ἀναστάσεως ἀπο- στολή γέγονεν (81)· αὐτίκα μετὰ τὸ πάθος τοῦ Κυ ρίου καὶ αὐτὸς ἀπεστάλη κηρύσσειν. Διὸ καὶ καθ᾿ ἕτερον ἐκήρυξε τον Σωτῆρα γενητὸν καὶ παθη τὸν (82) διὰ τοὺς ἀρίστους, ὅτι, τοῦτον γνῶναι δυνη θέντες, κατὰ τὸν τόπον τοῦτον δεδίασιν· καὶ κατὰ τὸ πνευματικὸν ἐξ ἁγίου Πνεύματος καὶ Παρθένου, ὡς ὑπὲρ τῶν νεκρῶν εἰς ᾅδου κατάβασιν Χειροθεσία καὶ εὐχὴ ὑπὲρ τῶν ἐν με τανοίᾳ· χειροθεσία εὐχαὶ διὰ χειρῶν, Πρὸς τὸ ῥυσθῆναι αὐτοὺς σὺν ἡμῖν πάσης θλίψεως ἀρχῆς καὶ ἀνάγ κης, εἰς λύτρωσιν ἀγγελικήν, εἰς τὸ Πλήρωμα, τοῦ Πληρώματος διὰ τοὺς ἀριστερούς. δεξιο: ἄγγελοι. - DUBIA. EXCERPTA EX SCRIPTIS THEODOTI, ETC. quit, ngeli baptizati sunt, quorum membra sumus. P. ED. POTTER. C vere baptizamur, pro nobis ipsis nostrisque corporibus mortuis, ut resurrectionem quæ est in Christo et ad vitam consequamur, non quæ beneficio quasi Creatoris etiam malorum fu- fura est, ut et corpore totoque homine quo pecca- verunt pœnas ducant, tametsi eam sic credamus exque symbolo reddamus, ex quo ipso nuga- cissimus Aristarchus Christi D descensum ad inferos temere nimis expungit. COMBEF. viii. cap. : Impositio manuum et oratio pro penitenti- bus. Oratio, quæ cum impositione manuum fiebat, quandoque dicta videtur: hinc postea in his Excerptis quæ scilicet fiebant impositis vel sublatis manibus. Conf. quæ ad Con- stitutionum apost. locum jam dictum adnotavit Co- telerius. ... hæc admotio in baptismno, de quo superius, vicem unguenti in consignatione diaconica perinde ac in ordinatione, in qua leguntur publicæ scilicet pre- ces, quaruin fuit hæc pars aliqua eique successerit, quod ita modo in fine habetur : ut nobiscum liberentur ab omni afflictione cl Nos autem mortui sumus, neci dati constitutione hac viventes vero et masculi, qui status hujusce non sunt participes. Si mortui non resurgunt, quare et nos baptizamur? nos igitur resurgemus, angelis similes in virorum numerum collocati, membris uti nos et membra aduniamur. Qui vero baptizati, in- quiunt, pro nobis mortuis, angeli sunt qui pro nobis baptizantur, ut et nos nomen habentes per terminum ac crucem in Plenitudinem ingredi non impediamur. Quapropter et in manuum impositione dicunt in fine : In redemptionem angelicam, hoc est, quam etiam angeli habent, ut baptizatus sit qui nomine proprio redemptionem adeptus est, quo et angelus ejus prius fuit baptizatus. Angeli vero in principio baptizati fuerunt in redemptione nominis illius qui columbæ forma in Jesum descendit et ipsum re- demit : redemptione opus fuit et ipsi Jesu, ut non conceptu defectus illius detineretur, cui per sapien- tiam accedens fuerit addictus, prout asserit Theo- dolus. XXIII. Paracletum Jesuin nominant Valenti- niani, quod Æonum plenus quasi ab universo pro- diens venerit. Christus enim Sapientiam a qua pro- cesserit relinquens, inque X Plenitudinem veniens, relicta quæ est extra illum Sapientia, auxilium petiit, et pro voluntate fonum Jesus saculo præ- terlabenti mittitur Paracletus. Paracleti vero forma, Paulus resurrectionis factus est apostolus, utpote qui statim a Domini passione ipse prædicatum înißsus fuerit. Itaque secundum utramque naturam Salvatorem prædicavit, nempe genitum ac patibi- lem illorum gratia qui optimi sunt, quod cum illum cognoscere iis concessum sit, loci hujusce con- templatione timore percutiantur: et secundum spi- angustia. Fuerit itaque non absurdo illo sensu quem auctor ponit, quasi angelo redemptore qui pro nobis baptizatus fuit, sed ut neophyti pari angelis sorte vel etiam illis interces- soribus a malis liberentur, fortesque pugiles sint. Quod si hæretica hæretico spiritu composita for- mula et precatio ipsa Valent. nihil nostra attinet explicare. COMBEF. cissima blasphemia õpoç ipse Christus est qua os- tium ut in sequentibus, sine quo et cruce non ejus meritis ingredi velint in coelos in quorum sic nomine angeli baptizati sunt. Ut sic errorem errori nectant, fiatque illorum chaos im- mensum. Quasi et Christo fuerit damnatio quædam quod carnem assumpsit seu illi copulatus est, per quam obnoxius fieret defectui, eumque contingeret sensu capi. Facessat ille Theo- dotus ejus auctor dogmatis ac forte totius lucubra- tionis, quem breviator illaudatum sic bella parte abire non voluit, ac cujus sequentibus passim au- ctoritatem arcessit. COMBEF. Ibidem mox verius esse videtur propter sinistros, ut pag. seq. Mox sane menoran- tur etiam SYLBURG. (78) Διὸ καὶ ἐν τῇ χειρ. Constitut. apostol. lib. (79) Ἐν τῇ χειροθεσία ἐπὶ τέλους. Manuum (80) Ἐδέησε δὲ λυτρώσεως καὶ τῷ Ἰησοῦ. Spur- (81) Αποστολή γέγ. Forte ἀπόστολος γέγ. SYLB. (82) Γενητὸν καὶ παθ. Aplius γεννητὸν καὶ παθ.
PG 9:671ὃς μόνος τῶν ἁπάντων οἷός τέ ἐστιν ἄπρακτα ποιῆσαι τὰ πεπραγμένα ἐλέῳ τῷ παρ’ αὑτοῦ καὶ δρόσῳ πνεύματος ἀπαλείψας τὰ προημαρτημένα. ἐφ’ οἷς γὰρ ἂν εὕρω ὑμᾶς, φησίν, ἐπὶ τούτοις καὶ κρινῶ· καὶ παρ’ ἕκαστα βοᾷ τὸ τέλος πάντων· ὥστε καὶ τῷ τὰ μέγιστα εὖ πεποιηκότι [κατὰ] τὸν βίον, ἐπὶ δὲ τοῦ τέλους ἐξοκείλαντι πρὸς κακίαν, ἀνόνητοι πάντες οἱ πρόσθεν πόνοι, ἐπὶ τῆς καταστροφῆς τοῦ δράματος ἐξάθλῳ γενομένῳ, τῷ τε χεῖρον καὶ ἐπισεσυρμένως βιώσαντι πρότερον ἔστιν ὕστερον μετανοήσαντι πολλοῦ χρόνου πολιτείαν πονηρὰν ἐκνικῆσαι τῷ μετὰ τὴν μετάνοιαν χρόνω· ἀκριβείας δὲ δεῖ πολλῆς, ὥσπερ τοῖς μακρᾷ νόσῳ πεπονηκόσι σώμασι διαίτης χρεία καὶ προσοχῆς πλείονος. ὁ κλέπτης, ἄφεσιν βούλει λαβεῖν; μηκέτι κλέπτε· ὁ μοιχεύσας, μηκέτι πυρούσθω· ὁ πορνεύσας, λοιπὸν ἁγνευέτω· ὁ ἁρπάσας, ἀποδίδου καὶ προσαποδίδου· ὁ ψευδομάρτυς, ἀλήθειαν ἄσκησον· ὁ ἐπίορκος, μηκέτι ὄμνυε· καὶ τὰ ἄλλα πάθη σύντεμε, ὀργήν, ἐπιθυμίαν, λύπην, φόβον, ἵνα εὑρεθῇς ἐπὶ τῆς ἐξόδου πρὸς τὸν ἀντίδικον ἐνταῦθα διαλελύσθαι φθάνων.Α οἱ δεξιοὶ ἄγγελοι γινώσκουσιν. Ιδίως γὰρ ἕκαστος Β γνωρίζει τὸν Κύριον, καὶ οὐχ ὁμοίως πάντες τὸ πρόσωπον τοῦ Πατρὸς ὁρῶσιν οἱ ἄγγελοι του των τῶν μικρῶν τῶν ἐκλεκτῶν, τῶν ἐσομένων ἐν τῇ αὐτῇ κληρονομίᾳ καὶ τελειότητι. Τάχα δὲ τὸ πρόσωπόν ἐστι μὲν καὶ ὁ Υἱός· ἔστι δὲ καὶ ὅσον καταληπτὸν τοῦ Πατρὸς δι' Υἱοῦ δεδιδαγμένος θεωροῦσι· τὸ δὲ λοιπὸν ἄγνωστόν ἐστι τοῦ Πα- τρός. • ΚΔ'. Λέγουσιν οἱ Ουαλεντινιανοί, ὅτι ὁ κατά εἷς (83) τῶν προφητῶν ἔσχεν Πνεῦμα ἐξαίρετον εἰς διακονίαν (84), τοῦτο ἐπὶ πάντας τοὺς τῆς Ἐκκλη - σίας ἐξεχύθη· διὸ καὶ τὰ σημεῖα τοῦ Πνεύματος, Ιάσεις καὶ προφητεῖαι, διὰ τῆς Ἐκκλησίας ἐπιτε λοῦνται. Αγνοοῦσι δὲ, ὅτι ὁ Παράκλητος προσεχῶς ἐνεργῶν νῦν τῇ Ἐκκλησίᾳ, τῆς αὐτοῦ οὐσίας (85) ἐστὶ καὶ δυνάμεως τῷ προσεχῶς ἐνεργήσαντι κατά τὴν Παλαιὰν Διαθήκην. ΚΕ'. Τὸν ἄγγελον ὡρίσαντο οἱ ἀπὸ Οὐαλεντίνου λόγον ἀπαγγελίαν ἔχοντα τοῦ ὄντος. Λέγουσι δὲ καὶ τοὺς Αἰῶνας ὁμωνύμως τῷ λόγῳ Λόγους. Οἱ ἀπό στολοι, φησί, μετετέθησαν τοῖς δεκαδύο ζωδίοις. Ὡς γὰρ ὑπ' ἐκείνων ἡ γένεσις διοικεῖται, οὕτως ὑπὸ τῶν ἀποστόλων ἡ ἀναγέννησις. ΚϚ'. Ορᾶται τὸ ὁρατὸν τοῦ Ἰησοῦ. Η Σοφία καὶ ἡ Ἐκκλησία ἦν τῶν σπερμάτων τῶν διαφερόντων, ἣν ἐστολίσατο διὰ τοῦ σαρκίου, ὥς φησιν ὁ Θεόδοτος. Τὸ δὲ ἀόρατον ὄνομα, ὅπερ ἐστὶν ὁ Υἱὸς ὁ μονογενής. Οθεν ὅταν εἴπῃ, Ἐγώ εἰμι ἡ θύρα, τοῦτο λέγει, ὅτι μέχρι τοῦ ὅρου, οὗ εἰμ: ἐγὼ, ἐλεύσεσθε οἱ τοῦ διαφέροντος σπέρματος. Οταν δὲ καὶ αὐτὸς εἰσέρ χηται, καὶ τὸ σπέρμα συνεισέρχηται (86) αὐτῷ εἰς τὸ πλήρωμα διὰ τῆς θύρας συναχθὲν καὶ εἰσαχθέν. ΚΖ'. Ὁ ἱερεὺς εἰσιὼν ἐντὸς τοῦ καταπετάσματος τοῦ δευτέρου, τό τε πέταλον (87) ἀπετίθει παρὰ τῷ θυσιαστηρίῳ τοῦ θυμιάματος, αὐτὸς δὲ ἐν σιγῇ τὸ ἐν τῇ καρδίᾳ ἐγκεχαραγμένον ὄνομα ἔχων εἰσῄει· δεικνὺς τὴν ἀπόθεσιν τοῦ καθάπερ πετάλου χρυσού καθαρού γενομένου καὶ κούφου διὰ τὴν κάθαρσιν τοῦ ὥσπερ σώματος, τῆς ψυχῆς ἀπόθεσιν· ἐν ᾧ ἐγκεχά- ρακτο τὸ γάνωμα καὶ τὸ ὄνομα τῆς θεοσεβείας, δι' οὗ ταῖς ἀρχαῖς καὶ ἐξουσίαις ἐγινώσκετο τὸ ὄνομα περικεί μενος. Αποτίθεται δὲ τοῦτο τὸ πέταλον τὸ ἀβαρές, γε- νόμενον ἐντὸς τοῦ καταπετάσματος τοῦ δευτέρου ἐν τῷ νοητῷ κόσμῳ, ὅ ἐστι δεύτερον ολοσχερές καταπέ- τασμα τοῦ παντὸς, παρὰ τὸ θυσιαστήριον τοῦ θυ * Ρ. καθείς. οὐσίας, άλληγορεί. CLEMENS ALEXANDRINUS. ritale ex Spiritu sancto et Virgine, eo scilicet modo quo angeli dextri cognoscunt. Mente enim propria Dominum unusquisque cognoscit, at non similiter angeli omnes horum parvorum electorum qui futuri sunt in eadem hæreditate et perfe- ctione, faciem Patris vident b. Fortasse facies quidem et ipse Filius est : sicuti etiam est illud one Patris comprehensibile quod per Filium edocti vident. Quod autem reliquum Patris est, ignotum est. XXIV. Dicunt Valentiniani, quod Spiritus ille quem prophetarum singuli ad ninisterium habue- runt, super omnes qui de Ecclesia sint, sit effusus, baucque ob causam signa Spiritus, nempe sanatio- nes, et prophetiæ, per Ecclesiæ membra funt. Igno- rant autem quod Paracletus, qui in Ecclesia imme- diate operatur, ejusdem substantiæ et virtutis sit cum illo qui sub Veteri Testamento operabatur. XXV. Angelum definierunt Valentiniani : verbum exsistentis annuntiationem habens. Dicunt autem et Æonas eodem quo Verbum Verba censeri.Apostoli, inquit, in signa duodecim translati sunt. Ad eum- dem enim modum quo ab illis perficitur rerum ge- neratio, ita ab apostolis regeneratio. XXVI. Videtur id Jesu quod est visibile. Sapientia et Ecclesia fuerunt ab excellenti semine, quam induit per corpus, uti sentit Theodotus. In- visibile vero nomen quod est Filius unigenitus. Unde cum dicat : Ego sum ostium •, hoc dicit : quod ad eum usque terminum, qui ego sum, venie- tis, quotquot excellenti semine nati sitis. Cum vero ipse ingreditur, semen quoque una cum illo ingre- ditur in Plenitudinem, per ostium scilicet colliga- tum et inductum. C XXVII. Sacerdos ingrediens intra velamen se- cundum, cum laminam ª juxta altare * incensi de- posuit, tum et ipse in silentio nomen in corde in- sculptum habens ingrediebatur. Significans posi- tionem veluti lanıinæ aureæ puræ levisque factæ per purgationem quasi corporis, animæ positionem esse : in quo splendor et nonen cultus religiosi erat insculptum, per quod principatibus et potesta- tibus, qui nomen sortitus est, innotuit. Ponit au- tem corpus hoc, laminam levem, cum intra velamen secundum in mundo intelligibili exsistat, quod qui- D dem velamen perfectum plenumque est rebus uni- versitatis, juxta altare incensi, juxta angelos ora- F ED. POTTER. • Heb. 1, 14. b Matth. xvi, 10. © Joan. x, 7. e Levit. xvi, 5. dixit auctor. ejusdem substantia. SYLBURG. sensus sit, cum vero ipse intral, semen quoque cun: eo intrat. De mystico autem summi sacerdotis in sanctuarium introitu et babitu ejusdem, latius su- pra pag. 240, 241. SYLBURG d Exod. xxvi, 35. nomine DEI inscriptam ponebat sacerdos intra se- cundum velum ingressurus in die expiationis, ve- ruin etiam reliquum omnem ornatum ex ritu summi sacerdotii, quod luctus habitu et pœnitentis illuc ingrederetur, ac quasi simplex sacerdos, nullaque majori pompa a reliquis : quæ vera ac litteralis ra- tio, non quam auctor ex sua aut Valentinianorum persona hic Cowser. (83) Κατὰ εἶς. Scribendum potius conjuncte (84) Εἰς διακονlar. Conf. quæ paulo superius (85) Τῆς αὐτοῦ οὐσίας. Congruentius τῆς αὐτῆς (86) Συνεισέρχηται. Forte συνεισέρχεται, οἱ (87) Τό τε πέταλον. Non solum laminam auream
ἔστιν μὲν οὖν ἀδύνατον ἴσως ἀθρόως ἀποκόψαι πάθη σύντροφα, ἀλλὰ μετὰ θεοῦ δυνάμεως καὶ ἀνθρωπείας ἱκεσίας καὶ ἀδελφῶν βοηθείας καὶ εἰλικρινοῦς μετανοίας καὶ συνεχοῦς μελέτης κατορθοῦται. Διὸ δεῖ πάντως σε τὸν σοβαρὸν καὶ δυνατὸν καὶ πλούσιον ἐπιστήσασθαι ἑαυτῷ τινα ἄνθρωπον θεοῦ καθάπερ ἀλείπτην καὶ κυβερνήτην. αἰδοῦ κἂν ἕνα, φοβοῦ κἂν ἕνα, μελέτησον ἀκούειν κἂν ἑνὸς παρρησιαζομένου καὶ στύφοντος ἅμα καὶ θεραπεύοντος. οὐδὲ γὰρ τοῖς ὀφθαλμοῖς συμφέρει τὸν ἀεὶ χρόνον ἀκολάστοις μένειν, ἀλλὰ καὶ δακρῦσαι καὶ δηχθῆναί ποτε ὑπὲρ τῆς ὑγείας τῆς πλείονος. οὕτω καὶ ψυχῇ διηνεκοῦς ἡδονῆς οὐδὲν ὀλεθριώτερον· ἀποτυφλοῦται γὰρ ἀπὸ τῆς τήξεως, ἐὰν ἀκίνητος τῷ παρρησιαζομένῳ διαμείνῃ λόγῳ. τοῦτον καὶ ὀργισθέντα φοβήθητι, καὶ στενάξαντα λυπήθητι, καὶ ὀργὴν παύοντα αἰδέσθητι, καὶ κόλασιν παραιτούμενον φθάσον. οὗτος ὑπὲρ σοῦ πολλὰς νύκτας ἀγρυπνησάτω, πρεσβεύων ὑπὲρ σοῦ πρὸς θεὸν καὶ λιτανείαις συνήθεσι μαγεύων τὸν πατέρα· οὐ γὰρ ἀντέχει τοῖς τέκνοις αὐτοῦ τὰ σπλάγχνα δεομένοις. δεήσεται δὲ καθαρῶς ὑπὸ σοῦ προτιμώμενος ὡς ἄγγελος τοῦ θεοῦ καὶ μηδὲν ὑπὸ σοῦ λυπούμενος, ἀλλ’ ὑπὲρ σοῦ.Α οἱ δεξιοὶ ἄγγελοι γινώσκουσιν. Ιδίως γὰρ ἕκαστος Β γνωρίζει τὸν Κύριον, καὶ οὐχ ὁμοίως πάντες τὸ πρόσωπον τοῦ Πατρὸς ὁρῶσιν οἱ ἄγγελοι του των τῶν μικρῶν τῶν ἐκλεκτῶν, τῶν ἐσομένων ἐν τῇ αὐτῇ κληρονομίᾳ καὶ τελειότητι. Τάχα δὲ τὸ πρόσωπόν ἐστι μὲν καὶ ὁ Υἱός· ἔστι δὲ καὶ ὅσον καταληπτὸν τοῦ Πατρὸς δι' Υἱοῦ δεδιδαγμένος θεωροῦσι· τὸ δὲ λοιπὸν ἄγνωστόν ἐστι τοῦ Πα- τρός. • ΚΔ'. Λέγουσιν οἱ Ουαλεντινιανοί, ὅτι ὁ κατά εἷς (83) τῶν προφητῶν ἔσχεν Πνεῦμα ἐξαίρετον εἰς διακονίαν (84), τοῦτο ἐπὶ πάντας τοὺς τῆς Ἐκκλη - σίας ἐξεχύθη· διὸ καὶ τὰ σημεῖα τοῦ Πνεύματος, Ιάσεις καὶ προφητεῖαι, διὰ τῆς Ἐκκλησίας ἐπιτε λοῦνται. Αγνοοῦσι δὲ, ὅτι ὁ Παράκλητος προσεχῶς ἐνεργῶν νῦν τῇ Ἐκκλησίᾳ, τῆς αὐτοῦ οὐσίας (85) ἐστὶ καὶ δυνάμεως τῷ προσεχῶς ἐνεργήσαντι κατά τὴν Παλαιὰν Διαθήκην. ΚΕ'. Τὸν ἄγγελον ὡρίσαντο οἱ ἀπὸ Οὐαλεντίνου λόγον ἀπαγγελίαν ἔχοντα τοῦ ὄντος. Λέγουσι δὲ καὶ τοὺς Αἰῶνας ὁμωνύμως τῷ λόγῳ Λόγους. Οἱ ἀπό στολοι, φησί, μετετέθησαν τοῖς δεκαδύο ζωδίοις. Ὡς γὰρ ὑπ' ἐκείνων ἡ γένεσις διοικεῖται, οὕτως ὑπὸ τῶν ἀποστόλων ἡ ἀναγέννησις. ΚϚ'. Ορᾶται τὸ ὁρατὸν τοῦ Ἰησοῦ. Η Σοφία καὶ ἡ Ἐκκλησία ἦν τῶν σπερμάτων τῶν διαφερόντων, ἣν ἐστολίσατο διὰ τοῦ σαρκίου, ὥς φησιν ὁ Θεόδοτος. Τὸ δὲ ἀόρατον ὄνομα, ὅπερ ἐστὶν ὁ Υἱὸς ὁ μονογενής. Οθεν ὅταν εἴπῃ, Ἐγώ εἰμι ἡ θύρα, τοῦτο λέγει, ὅτι μέχρι τοῦ ὅρου, οὗ εἰμ: ἐγὼ, ἐλεύσεσθε οἱ τοῦ διαφέροντος σπέρματος. Οταν δὲ καὶ αὐτὸς εἰσέρ χηται, καὶ τὸ σπέρμα συνεισέρχηται (86) αὐτῷ εἰς τὸ πλήρωμα διὰ τῆς θύρας συναχθὲν καὶ εἰσαχθέν. ΚΖ'. Ὁ ἱερεὺς εἰσιὼν ἐντὸς τοῦ καταπετάσματος τοῦ δευτέρου, τό τε πέταλον (87) ἀπετίθει παρὰ τῷ θυσιαστηρίῳ τοῦ θυμιάματος, αὐτὸς δὲ ἐν σιγῇ τὸ ἐν τῇ καρδίᾳ ἐγκεχαραγμένον ὄνομα ἔχων εἰσῄει· δεικνὺς τὴν ἀπόθεσιν τοῦ καθάπερ πετάλου χρυσού καθαρού γενομένου καὶ κούφου διὰ τὴν κάθαρσιν τοῦ ὥσπερ σώματος, τῆς ψυχῆς ἀπόθεσιν· ἐν ᾧ ἐγκεχά- ρακτο τὸ γάνωμα καὶ τὸ ὄνομα τῆς θεοσεβείας, δι' οὗ ταῖς ἀρχαῖς καὶ ἐξουσίαις ἐγινώσκετο τὸ ὄνομα περικεί μενος. Αποτίθεται δὲ τοῦτο τὸ πέταλον τὸ ἀβαρές, γε- νόμενον ἐντὸς τοῦ καταπετάσματος τοῦ δευτέρου ἐν τῷ νοητῷ κόσμῳ, ὅ ἐστι δεύτερον ολοσχερές καταπέ- τασμα τοῦ παντὸς, παρὰ τὸ θυσιαστήριον τοῦ θυ * Ρ. καθείς. οὐσίας, άλληγορεί. CLEMENS ALEXANDRINUS. ritale ex Spiritu sancto et Virgine, eo scilicet modo quo angeli dextri cognoscunt. Mente enim propria Dominum unusquisque cognoscit, at non similiter angeli omnes horum parvorum electorum qui futuri sunt in eadem hæreditate et perfe- ctione, faciem Patris vident b. Fortasse facies quidem et ipse Filius est : sicuti etiam est illud one Patris comprehensibile quod per Filium edocti vident. Quod autem reliquum Patris est, ignotum est. XXIV. Dicunt Valentiniani, quod Spiritus ille quem prophetarum singuli ad ninisterium habue- runt, super omnes qui de Ecclesia sint, sit effusus, baucque ob causam signa Spiritus, nempe sanatio- nes, et prophetiæ, per Ecclesiæ membra funt. Igno- rant autem quod Paracletus, qui in Ecclesia imme- diate operatur, ejusdem substantiæ et virtutis sit cum illo qui sub Veteri Testamento operabatur. XXV. Angelum definierunt Valentiniani : verbum exsistentis annuntiationem habens. Dicunt autem et Æonas eodem quo Verbum Verba censeri.Apostoli, inquit, in signa duodecim translati sunt. Ad eum- dem enim modum quo ab illis perficitur rerum ge- neratio, ita ab apostolis regeneratio. XXVI. Videtur id Jesu quod est visibile. Sapientia et Ecclesia fuerunt ab excellenti semine, quam induit per corpus, uti sentit Theodotus. In- visibile vero nomen quod est Filius unigenitus. Unde cum dicat : Ego sum ostium •, hoc dicit : quod ad eum usque terminum, qui ego sum, venie- tis, quotquot excellenti semine nati sitis. Cum vero ipse ingreditur, semen quoque una cum illo ingre- ditur in Plenitudinem, per ostium scilicet colliga- tum et inductum. C XXVII. Sacerdos ingrediens intra velamen se- cundum, cum laminam ª juxta altare * incensi de- posuit, tum et ipse in silentio nomen in corde in- sculptum habens ingrediebatur. Significans posi- tionem veluti lanıinæ aureæ puræ levisque factæ per purgationem quasi corporis, animæ positionem esse : in quo splendor et nonen cultus religiosi erat insculptum, per quod principatibus et potesta- tibus, qui nomen sortitus est, innotuit. Ponit au- tem corpus hoc, laminam levem, cum intra velamen secundum in mundo intelligibili exsistat, quod qui- D dem velamen perfectum plenumque est rebus uni- versitatis, juxta altare incensi, juxta angelos ora- F ED. POTTER. • Heb. 1, 14. b Matth. xvi, 10. © Joan. x, 7. e Levit. xvi, 5. dixit auctor. ejusdem substantia. SYLBURG. sensus sit, cum vero ipse intral, semen quoque cun: eo intrat. De mystico autem summi sacerdotis in sanctuarium introitu et babitu ejusdem, latius su- pra pag. 240, 241. SYLBURG d Exod. xxvi, 35. nomine DEI inscriptam ponebat sacerdos intra se- cundum velum ingressurus in die expiationis, ve- ruin etiam reliquum omnem ornatum ex ritu summi sacerdotii, quod luctus habitu et pœnitentis illuc ingrederetur, ac quasi simplex sacerdos, nullaque majori pompa a reliquis : quæ vera ac litteralis ra- tio, non quam auctor ex sua aut Valentinianorum persona hic Cowser. (83) Κατὰ εἶς. Scribendum potius conjuncte (84) Εἰς διακονlar. Conf. quæ paulo superius (85) Τῆς αὐτοῦ οὐσίας. Congruentius τῆς αὐτῆς (86) Συνεισέρχηται. Forte συνεισέρχεται, οἱ (87) Τό τε πέταλον. Non solum laminam auream
PG 9:673τοῦτό ἐστι μετάνοια ἀνυπόκριτος. θεὸς οὐ μυκτηρίζεται οὐδὲ προσέχει κενοῖς ῥήμασι· μόνος γὰρ ἀνακρίνει μυελοὺς καὶ νεφροὺς καρδίας καὶ τῶν ἐν πυρὶ κατακούει καὶ τῶν ἐν κοιλίᾳ κήτους ἱκετευόντων ἐξακούει καὶ πᾶσιν ἐγγύς ἐστι τοῖς πιστεύουσι καὶ πόρρω τοῖς ἀθέοις, ἂν μὴ μετανοήσωσιν. Ἵνα δὲ ἐπιθαρρήσῃς, οὕτω μετανοήσας ἀληθῶς, ὅτι σοὶ μένει σωτηρίας ἐλπὶς ἀξιόχρεως, ἄκουσον μῦθον οὐ μῦθον, ἀλλὰ ὄντα λόγον περὶ Ἰωάννου τοῦ ἀποστόλου παραδεδομένον καὶ μνήμῃ πεφυλαγμένον. ἐπειδὴ γὰρ τοῦ τυράννου τελευτήσαντος ἀπὸ τῆς Πάτμου τῆς νήσου μετῆλθεν ἐπὶ τὴν Ἔφεσον, ἀπῄει παρακαλούμενος καὶ ἐπὶ τὰ πλησιόχωρα τῶν ἐθνῶν, ὅπου μὲν ἐπισκόπους καταστήσων, ὅπου δὲ ὅλας ἐκκλησίας ἁρμόσων, ὅπου δὲ κλῆρον ἕνα γέ τινα κληρώσων τῶν ὑπὸ τοῦ πνεύματος σημαινομένων. ἐλθὼν οὖν καὶ ἐπί τινα τῶν οὐ μακρὰν πόλεων, ἧς καὶ τοὔνομα λέγουσιν ἔνιοι. καὶ τὰ ἄλλα ἀναπαύσας τοὺς ἀδελφούς, ἐπὶ πᾶσι τῷ καθεστῶτι προσβλέψας ἐπισκόπῳ, νεανίσκον ἱκανὸν τῷ σώματι καὶ τὴν ὄψιν ἀστεῖον καὶ θερμὸν τὴν ψυχὴν ἰδών, τοῦτον ἔφη σοὶ παρακατατίθεμαι μετὰ πάσης σπουδῆς ἐπὶ τῆς ἐκκλησίας καὶ τοῦ Χριστοῦ μάρτυρος.μιάματος, παρὰ τοὺς λειτουργοὺς τῶν ἀναφερομένων εὐχῶν ἀγγέλους. Γυμνὴ δὲ ἡ ψυχή, ἐν δυνάμει τοῦ συνειδότος οἷον σῶμα τῆς δυνάμεως γενομένη, μετα- βαίνει (88) εἰς τὰ πνευματικά, λογικὴ τῷ ὄντι καὶ ἀρχιερατικὴ γενομένη, ὡς ἂν ἔμψυχον μένῃ, ὡς εἰ πεῖν, ὑπὸ τοῦ Λόγου προσεχῶς ἤδη, καθάπερ οἱ ἀρχάγγελοι τῶν ἀγγέλων ἀρχιερεῖς γενόμενοι, καὶ τούτων πάλιν οἱ πρωτόκτιστοι. Ποῦ δὲ ἔτι Γραφῆς και μαθήσεως κατόρθωμα τῇ ψυχῇ ἐκείνῃ τῇ καθαρά γενομένῃ, ὅπου καὶ ἀξιοῦται πρόσωπον πρὸς πρόσ ωπον Θεὸν ὁρᾷν; Τὴν γοῦν ἀγγελικήν διδασκαλίαν ὑπερβᾶσα καὶ τὸ ὄνομα τὸ διδασκόμενον ἐγγράφως, ἐπὶ τὴν γνῶσιν καὶ κατάληψιν τῶν πραγμάτων ἔρχε- ται, οὐκ ἔτι νύμφη, ἀλλ᾽ ἤδη Λόγος γενομένη και παρὰ τῷ νυμφίῳ καταλύων μετὰ τῶν πρωτοκλήτων καὶ πρωτοκτίστων, φίλων μὲν δι' ἀγάπην, υἱῶν δὲ διὰ τὴν διδασκαλίαν καὶ ὑπακοὴν, ἀδελφῶν δὲ διὰ τὸ τῆς γενέσεως κοινόν. Ὥστε τὸ μὲν τῆς οἰκονομίας ἦν, τὸ πέταλον παρακεῖσθαι καὶ μανθάνειν εἰς γνῶσιν· τὸ δὲ δυνάμεως, τὸ θεοφόρον γίνεσθαι τὸν ἄνθρωπον προσεχῶς ἐνεργούμενον ὑπὸ τοῦ Κυρίου, καὶ καθάπερ σῶμα αὐτοῦ γινόμενον. ΚΗ'. Τὸ, Θεὸς ἀποδιδοὺς ἐπὶ τρίτην καὶ τετάρτ την γενεάν τοῖς ἀπειθοῦσι, φασὶν οἱ ἀπὸ Βασιλεί δου κατὰ τὰς ἐνσωματώσεις· οἱ δὲ ἀπὸ Οὐαλεντίνου, τοὺς τρεῖς τόπους, δηλοῦσθαι τοὺς ἀριστερούς· τε- τάρτην δὲ γενεάν, τὰ σπέρματα αὐτῶν. Ἔλεον δὲ ποιῶν εἰς χιλιάδας, ἐπὶ τὰ δεξιά. ΚΘ'. Η Σιγή, φασί, μήτηρ οὖσα πάντων τῶν προ- βληθέντων ὑπὸ τοῦ Βάθους, ἢ μὲν οὐκ ἔσχεν εἰπεῖν, περὶ τοῦ ᾿Αῤῥήτου σεσίγηκεν· ὁ δὲ κατέλαβε, τοῦτο ἀκατάληπτον προσηγόρευσεν. Λ'. Εἶτα ἐκλαθόμενοι τῆς δόξης τοῦ Θεοῦ, παθεῖν αὐτὸν λέγουσιν ἀθέως. "Ο γὰρ συνεπάθησεν (89) Πατὴρ, στερεὸς ὢν τῇ φύσει, φησὶν ὁ Θεόδοτος (90), καὶ ἀνένδοτος, ἐνδόσιμον ἑαυτὸν παρασχών, ἵνα ἡ Σιγὴ τοῦτο (91) καταλάβῃ, πάθος ἐστίν· ἡ γὰρ συμπάθεια πάθος τινὸς διὰ πάθος ἑτέρου· καὶ μὴν καὶ τοῦ πάθους γενομένου, τὸ ὅλον συνεπάθησε, καὶ αὐτοὺς εἰς διόρθωσιν τοῦ παθόντος ήγαγεν. ΛΑ'. Ἀλλὰ καὶ εἰ ὁ κατελθών Εὐδοκία τοῦ ὅλου ἦν· (ἐν αὐτῷ γὰρ πᾶν τὸ Πλήρωμα ἦν σωματικῶς·) ἔπαθε δὲ οὗτος, δηλονότι καὶ τὰ ἐν αὐτῷ σπέρματα συνέπαθε, δι᾿ ὧν τὸ ὅλον καὶ τὸ πᾶν εὑρίσκεται πά σχον. Ἀλλὰ καὶ διὰ τῆς τοῦ δωδεκάτου Αἰῶνος πείσεως τὰ ὅλα παιδευθέντα, ὡς φασί, συνεπάθησε. Τότε γὰρ συνεπάθησεν τί. πάθος. τὸ ὅλον. DUBIA. EXCERPTA EX SCRIPTIS THEODOTI, ETC. - A tionum quæ oblate fuerint ministros. Nuda verd B D P. ED. POTTER. a Deut. v, 9; Num. xiv, Necesse esse in terram resolvi, quod est in homine ponderosum, et dissolubile: quod autem tenue atque subtile, id vero esse individuum, ac domicilio corpo- ris velut carcere liberatum, ad cœlum et ad naturam suam pervolare. Hæc fere Platonis collecta breviter, quæ apud ipsum late copioseque explicantur. In ea- dem sententia fuit etiam Pythagoras ante, ejusque præceptor Pherecydes. aut interrogative capiendum pro SYLBURG. anima in potentia conscientiæ sicut corpus potentiæ effecta, ad spiritalia transit, rationalis verbo et pon- tificia evadens, ut jam a Verbo immediate, ut ita loquar, animata maneat, sicut archangeli angelorum pontifices facti et horum similiter qui primum creati sunt. Ubi vero adhuc Scripturæ ac disciplinæ offi- cium animæ illi quæ pura sit, quando etiam facie ad faciem Deum videre meretur? Proinde angelicam doctrinam superans nomenque illud quod scripto docetur, ad cognitionem et rerum comprelien- sionem venit, non amplius sponsa sed jam Ver- bum facta, et apud sponsum nianens, cum primo vocatis creatisque, amicis quidem ob amorem, filiis vero ob doctrinam et obedientiam, fratribus autem propter ortus communionem. Quare illud quidem dispensationis erat, laminam scilicet gestare ac ad scientiam discere: illud autem potentiæ quod homo Deum portans immediate ab afflatu Domini fiat, ac quasi ejus corpus fuerit. XXVIII. Nempe illud : Deus reddens in tertiam et quartam generationem incredulis ª, Basilidiani inter- pretantur de corporum carcere; Valentiniani vero loca tria sinistra significari contendunt, quartam autem generationem, eorum semina. Fuciens vero misericordiam in mille, de iis qui ad dextram sunt. XXIX. Sige, dicunt, seu Silentium, quæ mater sit omnium quæ a Bytho, seu profundo, facta sunt, quod de Arrheto, seu ineffabili, loqui non potuit, tacuit; quod vero comprehendit, hoc incomprehen- sun vocavit. XXX. Insuper gloriæ divinæ immemores, Deum pati impie contendunt. Quod enim Pater compassus est, inquit Theodotus, qui natura sua llrmus sit, et in quo > nulla sit remissio, gratuitum facilemque semetipsum praebens, uti hoc Sige comprehenderet, passio est. Compassio enim cujusdam passio est ob alterius passionem : quin et cum passio fuerit, uni- versum quoque passione affectum est, et ipsi ad emendationem illius qui passus est, adducti sunt. XXXI. Sed quamvis ille qui descendit, Eudocia seu Voluntas universi fuit (in ipso enim omnis Ple- nitudo corporaliter exstitit b); hic quoque passus est, sicuti et ipsa senrina, quæ in illo sunt, pas- sione sunt affecta, quorum gratia totum quoque et universum pati invenitur. Sed et passione Æonis 18. b Col. 11, 9. Theodotuin inter Valentini sequaces, clarum, qui, velut alii, sectam auxerit acceptaque dogmata cum ætatis plenæ majori impietate cumulaverit. Absur- dus igitur epitomatori visus, qui ab illo notatur ut impius et certe impium quod Deo ráðos tribuit, velut more nostro miserande perturbetur labemque ullam incurrat aut vitium, quod utrumvis (solet) prodere CONBEF. SYL. (88) Μεταβαίνει. Lactantius lib. vi, cap. 8: (89) Ο γὰρ συνεπ. Legendum videtur οὐ γὰρ (90) Φησὶν ό Θεόδοτος, etc., in seq. Esse (91) Τοῦτο. Aplius καὶ αὐτό, et ipsum : nempe
PG 9:675τοῦ δὲ δεχομένου καὶ πάνθ’ ὑπισχνουμένου καὶ πάλιν τὰ αὐτὰ διετείνατο καὶ διεμαρτύρατο. εἶτα ὃ μὲν ἀπῆρεν ἐπὶ τὴν Ἔφεσον, ὁ δὲ πρεσβύτερος ἀναλαβὼν οἴκαδε τὸν παραδοθέντα νεανίσκον ἔτρεφε, συνεῖχεν, ἔθαλπε, τὸ τελευταῖον ἐφώτισε· καὶ μετὰ τοῦτο ὑφῆκε τῆς πλείονος ἐπιμελείας καὶ παραφυλακῆς, ὡς τὸ τέλειον αὐτῷ φυλακτήριον ἐπιστήσας, τὴν σφραγῖδα τοῦ κυρίου. τῷ δὲ ἀνέσεως πρὸ ὥρας λαβομένῳ προσφθείρονταί τινες ἥλικες ἀργοὶ καὶ ἀπερρωγότες, ἐθάδες κακῶν· καὶ πρῶτον μὲν δι’ ἑστιάσεων πολυτελῶν αὐτὸν ὑπάγονται, εἶτά που καὶ νύκτωρ ἐπὶ λωποδυσίαν ἐξιόντες συνεπάγονται, εἶτά τι καὶ μεῖζον συμπράττειν ἠξίουν. ὃ δὲ κατ’ ὀλίγον προσειθίζετο καὶ διὰ μέγεθος φύσεως ἐκστὰς ὥσπερ ἄστομος καὶ εὔρωστος ἵππος ὀρθῆς ὁδοῦ καὶ τὸν χαλινὸν ἐνδακὼν μειζόνως κατὰ τῶν βαράθρων ἐφέρετο. ἀπογνοὺς δὲ τελέως τὴν ἐν θεῷ σωτηρίαν οὐδὲν ἔτι μικρὸν διενοεῖτο, ἀλλὰ μέγα τι πράξας, ἐπειδήπερ ἅπαξ ἀπολώλει, ἴσα τοῖς ἄλλοις παθεῖν ἠξίου. αὐτοὺς δὴ τούτους ἀναλαβὼν καὶ λῃστήριον συγκροτήσας, ἕτοιμος λῄσταρχος ἦν, βιαιότατος, μιαιφονώτατος, χαλεπώτατος.ἐπέγνωσαν, ὅτι εἰσὶν χάριτι τοῦ Πατρὸς, εἰσιν όνομα Β ΧΧΧΙΙΙ. ἀνωνόμαστον, μορφὴ καὶ γνῶσις. Ὁ δὲ βουληθείς Αἰων (92) τὸ ὑπὲρ τὴν γνῶσιν λαβεῖν, ἐν ἁγνωσία καὶ ἀμορφίᾳ ἐγένετο· ὅθεν καὶ κένωμα γνώσεως είχ γάσατο· ὅπερ ἐστὶ σκιὰ τοῦ ὀνόματος, ὅπερ ἐστὶν Υιός, μορφὴ τῶν Αἰώνων. Οὗτος τὸ κατὰ μέρος όνομα τῶν Αἰώνων ἀμέλει ἐστὶ τοῦ ὀνόματος. ΛΒ'. Ἐν Πληρώματι οὖν ἑνότητος ούσης, ἕκαστος τῶν Αἰώνων ἴδιον ἔχει Πλήρωμα, τὴν συζυγίαν. οὖν ἐκ συζυγίας, φασί, προέρχεται, πληρώματά ἐστιν· ὅσα δὲ ἀπὸ ἑνὸς, εἰκόνες. "Οθεν ὁ Θεόδοτος τὸν Χριστὸν ἐξ ἐννοίας προελθόντα τῆς Σοφίας, εἰκόνα τοῦ Πληρώματος ἐκάλεσεν. Οὗτος δὲ, καταλείψας την μητέρα, ἀνελθὼν εἰς τὸ Πλήρωμα, ἐκρατήθη, ὥσπερ τοῖς ὅλοις, οὕτω δὲ καὶ τῷ Παρακλήτω. ΛΓ'. Υ!όθετος μέντοι γέγονεν ὁ Χριστὸς, ὡς πρὸς τὰ πληρώματα ἐκλεκτὸς γενόμενος, καὶ πρωτότοκος τῶν ἐνθάδε πραγμάτων. Ἔστιν οὖν ὁ λόγος οὗτος παρ άκουσμα τοῦ ἡμετέρου ἐκ τοῦ ὑποκειμένου, πρωτά τοχον λέγων τὸν Σωτῆρα· καὶ ἔστιν ὡσπερεὶ ῥίζα καὶ κεφαλὴ ἡμῶν. Ἡ δὲ Ἐκκλησία, καρποὶ αὐτοῦ Χρι στοῦ, φασί, τὸ ἀνοίκειον φυγόντες (95), συσταλέντος εἰς τὸ Πλήρωμα ἐκ τῆς μητρώας γενομένου ἐννοίας ἡ μήτηρ αὖθις τὸν τῆς οἰκονομίας προηγάγετο άρ χοντα, εἰς τύπον τοῦ φυγόντος αὐτὴν κατ' ἐπιπόθησιν αὐτοῦ κρείττονος ὑπάρχοντος, ὃς ἦν τύπος τοῦ Πατρὸς τῶν ὅλων· διὸ καὶ ἥττων γίνεται, ὡς ἂν ἐκ πάθους τῆς ἐπιθυμίας συνεστῶσα. Ἐμυσάχθη μέντοι ἐνεδοῦσα τὴν ἀποτομίαν αὐτοῦ, ὡς φασιν αὐτοί. ΛΔ'. ᾿Αλλὰ καὶ εὐώνυμοι δυνάμεις, πρῶται προ- βληθεῖσαι τῶν δεξιῶν ὑπ' αὐτῆς, ὑπὸ τῆς τοῦ φωτὸς παρουσίας οὐ μορφοῦνται· κατελείφθησαν δὲ αἱ ἀρι στεραὶ ὑπὸ τοῦ τόπου μορφωθῆναι. Τῆς μητρός αν μετὰ τοῦ Υἱοῦ καὶ τῶν σπερμάτων εἰσελθούσης εἰς τὸ Πλήρωμα, τότε ὁ τόπος τὴν ἐξουσίαν τῆς μητρός καὶ τὴν τάξιν ἀπολήψεται, ἣν νῦν ἔχει ἡ μήτηρ. ΛΕ'. Ὁ Ἰησοῦς τὸ φῶς ἡμῶν, ὡς λέγει ὁ ἀπό στολος, ἑαυτὸν κενώσας, τουτέστιν ἐκτὸς τοῦ ὄρου γενόμενος, κατὰ Θεόδοτον, ἐπεὶ ἄγγελος ἦν, τοῦ Πλη ρώματος τοὺς ἀγγέλους τοῦ διαφέροντος σπέρματος συνεξήγαγεν ἑαυτῷ· καὶ αὐτὸς μὲν τὴν λύτρωσιν ὡς ἀπὸ Πληρώματος προελθὼν εἶχεν, τοὺς δὲ ἀγγέλους εἰς διόρθωσιν τοῦ σπέρματος ἤγαγεν· ὡς γὰρ ὑπὲρ μέρους δέονται καὶ παρακαλοῦσι, καὶ δι' ἡμᾶς κατε χόμενοι, σπεύδοντες εἰσελθεῖν, ἄφεσιν ἡμῖν αὐτοῦνται, ἵνα συνεισέλθωμεν αὐτοῖς· σχεδὸν γὰρ ἡμῶν χρείαν ἔχοντες ἵνα εἰσέλθωσιν· (ἐπεὶ ἄνευ ἡμῶν οὐκ ἐπιτρέ πεται αὐτοῖς· διὰ τοῦτο γὰρ οὐδὲ ἡ μήτηρ συνελή CLEMENS ALEXANDRINUS. Juodecimi universa castigata, ut loquuntur, et pas- A sione pariter affecta sunt. Tunc enim agnoverunt esse se gratia Patris, esse quoque nomen quod no- minari non potest, esse denique formam et scien- tiam. Qui vero voluit Æon, illud quod scientia su- perius est rapere, ignorantiæ ac deformitati factus. est obnoxius; unde et vacuitas scientiæ exstitit, quod est umbra nominis, quod est Filius, qui forma est nomen. XXXII. Cum igitur in Plenitudine sit unitas, Eonum singuli propriam Plenitudinem conjugium habent. Quæcunque igitur ex conjugio, aiunt, proveniunt, plenitudines sunt, quæcunque vero ex uno, imagines. Unde Theodotus Christum qui ex contemplatione Sapientiæ processerit, imaginem Plenitudinis vocavit. Hic autem matrem relinquens et ad Plenitudinem ascendens quasi ab universis detentus est, quinetiam et a Paracleto. Adoptatus attamen est Christus, ut inter plenitudines electus, et rerum mundi hu- jusce primogenitus. Est itaque verbum hoc prava nostri doctrina ex materia subjecta, Salvatorem primogenitum vocans, cum ille quasi radix et ca- put nostrum sit. Ecclesia vero ipsius Christi, di- cunt, fructus, cavenles quod inconveniens est, re- cepto in Plenitudinem qui ex contemplatione ma- terna ortus est : mater rursus dispensationis prin- cipem produxit, in imagine illius qui ab ea fuge- rat, propter desiderium illius qui ſuerit melior, qui character Patris universorum fuit : quapropter et minor ille est, quasi ex passione cupiditatis formam verit. Abominata tamen est, inquiunt illi, cum il- lius severitatem videret. XXXIV. Sed et potentiæ sinistræ, ab illa prius. quam dextræ productæ, a lucis adventu præsen- tiaque non formantur. Sinistræ vero relicta sunt a loco ipso formandæ. Matre itaque una cum Filio et seminibus in ✯ Plenitudinem ingressa, tunc lo- cus matris potestatem ordinemque accipiet, quem nunc habet mater. XXXV. Jesus lux nostra, ut dicit apostolus ª, seipsum exinaniens b, hoc est, ut vult Theodotus, extra terminum exiens, quoniam angelus erat, e Plenitudine angelos seminis excellentis secum eduxit. Et ipse quidem redemptionem, quasi e Plenitudine progressus, habuit, angelos autem ad seminis correctionein duxit: quasi enim pro parte rogant obsecrantque angeli, nostrique gratia de- tenti, ingredi festinantes, veniam nobis precantur, ut una cum illis nos etiam ingrediamur. Quippe cum nostri fere opus habent ut ingrediantur (quoniam sine nobis ingredi non illis concessum sit, hanc ob B G D Æonum est. Hic sigillatim Æonum nominis utique b Phil. 1, 7. P. ED. POTTER. a Joan. vIII, 12. diaboli ex superbia ejus pœna scelerumque ex illa castigatione, ut se adversus Deum erigant et quasi a se sibi esse et quas possident dotes tribuant: nec alia in istis desint veræ fidei consona, sed fabulis immista illisque obruta, quibus sic superbi homi- nes et qui scientiæ arcem tenere in Christianis vi- dere vellent, in confusione sua gloriam quærerent, eamque inter Satanæ primogenitos, quasi apostoli Joannis oraculo haberent. COMBEF. genitivo casu, ut mox. SYLB. • (92) Ὁ δὲ βουληθείς Αιών. Clare huc peccatum (95) Φυγόντες. Haud scio an verius φυγόντος,
χρόνος ἐν μέσῳ, καί τινος ἐπιπεσούσης χρείας ἀνακαλοῦσι τὸν Ἰωάννην. ὃ δέ, ἐπεὶ τὰ ἄλλα ὧν χάριν ἧκεν κατεστήσατο, ἄγε δή, ἔφη, ὦ ἐπίσκοπε, τὴν παραθήκην ἀπόδος ἡμῖν, ἣν ἐγώ τε καὶ ὁ Χριστός σοι παρακατεθέμεθα ἐπὶ τῆς ἐκκλησίας, ἧς προκαθέζῃ, μάρτυρος. ὃ δὲ τὸ μὲν πρῶτον ἐξεπλάγη, χρήματα οἰόμενος, ἅπερ οὐκ ἔλαβε, συκοφαντεῖσθαι, καὶ οὔτε πιστεύειν εἶχεν ὑπὲρ ὧν οὐκ εἶχεν οὔτε ἀπιστεῖν Ἰωάννῃ· ὡς δὲ τὸν νεανίσκον εἶπεν ἀπαιτῶ καὶ τὴν ψυχὴν τοῦ ἀδελφοῦ, στενάξας κάτωθεν ὁ πρεσβύτης καί τι καὶ ἐπιδακρύσας, ἐκεῖνος ἔφη τέθνηκε. πῶς καὶ τίνα θάνατον; θεῷ τέθνηκεν εἶπεν· ἀπέβη γὰρ πονηρὸς καὶ ἐξώλης καί, τὸ κεφάλαιον, λῃστής, καὶ νῦν ἀντὶ τῆς ἐκκλησίας τὸ ὄρος κατείληφε μεθ’ ὁμοίου στρατιωτικοῦ. καταρρηξάμενος τὴν ἐσθῆτα ὁ ἀπόστολος καὶ μετὰ μεγάλης οἰμωγῆς πληξάμενος τὴν κεφαλήν, καλόν γε ἔφη φύλακα τῆς τἀδελφοῦ ψυχῆς κατέλιπον· ἀλλ’ ἵππος ἤδη μοι παρέστω καὶ ἡγεμὼν γενέσθω μοί τις τῆς ὁδοῦ. ἤλαυνεν, ὥσπερ εἶχεν, αὐτόθεν ἀπὸ τῆς ἐκκλησίας. ἐλθὼν δὲ εἰς τὸ χωρίον ὑπὸ τῆς προφυλακῆς τῶν λῃστῶν ἁλίσκεται, μήτε φεύγων μήτε παραιτούμενος, ἀλλὰ βοῶν·ἐπέγνωσαν, ὅτι εἰσὶν χάριτι τοῦ Πατρὸς, εἰσιν όνομα Β ΧΧΧΙΙΙ. ἀνωνόμαστον, μορφὴ καὶ γνῶσις. Ὁ δὲ βουληθείς Αἰων (92) τὸ ὑπὲρ τὴν γνῶσιν λαβεῖν, ἐν ἁγνωσία καὶ ἀμορφίᾳ ἐγένετο· ὅθεν καὶ κένωμα γνώσεως είχ γάσατο· ὅπερ ἐστὶ σκιὰ τοῦ ὀνόματος, ὅπερ ἐστὶν Υιός, μορφὴ τῶν Αἰώνων. Οὗτος τὸ κατὰ μέρος όνομα τῶν Αἰώνων ἀμέλει ἐστὶ τοῦ ὀνόματος. ΛΒ'. Ἐν Πληρώματι οὖν ἑνότητος ούσης, ἕκαστος τῶν Αἰώνων ἴδιον ἔχει Πλήρωμα, τὴν συζυγίαν. οὖν ἐκ συζυγίας, φασί, προέρχεται, πληρώματά ἐστιν· ὅσα δὲ ἀπὸ ἑνὸς, εἰκόνες. "Οθεν ὁ Θεόδοτος τὸν Χριστὸν ἐξ ἐννοίας προελθόντα τῆς Σοφίας, εἰκόνα τοῦ Πληρώματος ἐκάλεσεν. Οὗτος δὲ, καταλείψας την μητέρα, ἀνελθὼν εἰς τὸ Πλήρωμα, ἐκρατήθη, ὥσπερ τοῖς ὅλοις, οὕτω δὲ καὶ τῷ Παρακλήτω. ΛΓ'. Υ!όθετος μέντοι γέγονεν ὁ Χριστὸς, ὡς πρὸς τὰ πληρώματα ἐκλεκτὸς γενόμενος, καὶ πρωτότοκος τῶν ἐνθάδε πραγμάτων. Ἔστιν οὖν ὁ λόγος οὗτος παρ άκουσμα τοῦ ἡμετέρου ἐκ τοῦ ὑποκειμένου, πρωτά τοχον λέγων τὸν Σωτῆρα· καὶ ἔστιν ὡσπερεὶ ῥίζα καὶ κεφαλὴ ἡμῶν. Ἡ δὲ Ἐκκλησία, καρποὶ αὐτοῦ Χρι στοῦ, φασί, τὸ ἀνοίκειον φυγόντες (95), συσταλέντος εἰς τὸ Πλήρωμα ἐκ τῆς μητρώας γενομένου ἐννοίας ἡ μήτηρ αὖθις τὸν τῆς οἰκονομίας προηγάγετο άρ χοντα, εἰς τύπον τοῦ φυγόντος αὐτὴν κατ' ἐπιπόθησιν αὐτοῦ κρείττονος ὑπάρχοντος, ὃς ἦν τύπος τοῦ Πατρὸς τῶν ὅλων· διὸ καὶ ἥττων γίνεται, ὡς ἂν ἐκ πάθους τῆς ἐπιθυμίας συνεστῶσα. Ἐμυσάχθη μέντοι ἐνεδοῦσα τὴν ἀποτομίαν αὐτοῦ, ὡς φασιν αὐτοί. ΛΔ'. ᾿Αλλὰ καὶ εὐώνυμοι δυνάμεις, πρῶται προ- βληθεῖσαι τῶν δεξιῶν ὑπ' αὐτῆς, ὑπὸ τῆς τοῦ φωτὸς παρουσίας οὐ μορφοῦνται· κατελείφθησαν δὲ αἱ ἀρι στεραὶ ὑπὸ τοῦ τόπου μορφωθῆναι. Τῆς μητρός αν μετὰ τοῦ Υἱοῦ καὶ τῶν σπερμάτων εἰσελθούσης εἰς τὸ Πλήρωμα, τότε ὁ τόπος τὴν ἐξουσίαν τῆς μητρός καὶ τὴν τάξιν ἀπολήψεται, ἣν νῦν ἔχει ἡ μήτηρ. ΛΕ'. Ὁ Ἰησοῦς τὸ φῶς ἡμῶν, ὡς λέγει ὁ ἀπό στολος, ἑαυτὸν κενώσας, τουτέστιν ἐκτὸς τοῦ ὄρου γενόμενος, κατὰ Θεόδοτον, ἐπεὶ ἄγγελος ἦν, τοῦ Πλη ρώματος τοὺς ἀγγέλους τοῦ διαφέροντος σπέρματος συνεξήγαγεν ἑαυτῷ· καὶ αὐτὸς μὲν τὴν λύτρωσιν ὡς ἀπὸ Πληρώματος προελθὼν εἶχεν, τοὺς δὲ ἀγγέλους εἰς διόρθωσιν τοῦ σπέρματος ἤγαγεν· ὡς γὰρ ὑπὲρ μέρους δέονται καὶ παρακαλοῦσι, καὶ δι' ἡμᾶς κατε χόμενοι, σπεύδοντες εἰσελθεῖν, ἄφεσιν ἡμῖν αὐτοῦνται, ἵνα συνεισέλθωμεν αὐτοῖς· σχεδὸν γὰρ ἡμῶν χρείαν ἔχοντες ἵνα εἰσέλθωσιν· (ἐπεὶ ἄνευ ἡμῶν οὐκ ἐπιτρέ πεται αὐτοῖς· διὰ τοῦτο γὰρ οὐδὲ ἡ μήτηρ συνελή CLEMENS ALEXANDRINUS. Juodecimi universa castigata, ut loquuntur, et pas- A sione pariter affecta sunt. Tunc enim agnoverunt esse se gratia Patris, esse quoque nomen quod no- minari non potest, esse denique formam et scien- tiam. Qui vero voluit Æon, illud quod scientia su- perius est rapere, ignorantiæ ac deformitati factus. est obnoxius; unde et vacuitas scientiæ exstitit, quod est umbra nominis, quod est Filius, qui forma est nomen. XXXII. Cum igitur in Plenitudine sit unitas, Eonum singuli propriam Plenitudinem conjugium habent. Quæcunque igitur ex conjugio, aiunt, proveniunt, plenitudines sunt, quæcunque vero ex uno, imagines. Unde Theodotus Christum qui ex contemplatione Sapientiæ processerit, imaginem Plenitudinis vocavit. Hic autem matrem relinquens et ad Plenitudinem ascendens quasi ab universis detentus est, quinetiam et a Paracleto. Adoptatus attamen est Christus, ut inter plenitudines electus, et rerum mundi hu- jusce primogenitus. Est itaque verbum hoc prava nostri doctrina ex materia subjecta, Salvatorem primogenitum vocans, cum ille quasi radix et ca- put nostrum sit. Ecclesia vero ipsius Christi, di- cunt, fructus, cavenles quod inconveniens est, re- cepto in Plenitudinem qui ex contemplatione ma- terna ortus est : mater rursus dispensationis prin- cipem produxit, in imagine illius qui ab ea fuge- rat, propter desiderium illius qui ſuerit melior, qui character Patris universorum fuit : quapropter et minor ille est, quasi ex passione cupiditatis formam verit. Abominata tamen est, inquiunt illi, cum il- lius severitatem videret. XXXIV. Sed et potentiæ sinistræ, ab illa prius. quam dextræ productæ, a lucis adventu præsen- tiaque non formantur. Sinistræ vero relicta sunt a loco ipso formandæ. Matre itaque una cum Filio et seminibus in ✯ Plenitudinem ingressa, tunc lo- cus matris potestatem ordinemque accipiet, quem nunc habet mater. XXXV. Jesus lux nostra, ut dicit apostolus ª, seipsum exinaniens b, hoc est, ut vult Theodotus, extra terminum exiens, quoniam angelus erat, e Plenitudine angelos seminis excellentis secum eduxit. Et ipse quidem redemptionem, quasi e Plenitudine progressus, habuit, angelos autem ad seminis correctionein duxit: quasi enim pro parte rogant obsecrantque angeli, nostrique gratia de- tenti, ingredi festinantes, veniam nobis precantur, ut una cum illis nos etiam ingrediamur. Quippe cum nostri fere opus habent ut ingrediantur (quoniam sine nobis ingredi non illis concessum sit, hanc ob B G D Æonum est. Hic sigillatim Æonum nominis utique b Phil. 1, 7. P. ED. POTTER. a Joan. vIII, 12. diaboli ex superbia ejus pœna scelerumque ex illa castigatione, ut se adversus Deum erigant et quasi a se sibi esse et quas possident dotes tribuant: nec alia in istis desint veræ fidei consona, sed fabulis immista illisque obruta, quibus sic superbi homi- nes et qui scientiæ arcem tenere in Christianis vi- dere vellent, in confusione sua gloriam quærerent, eamque inter Satanæ primogenitos, quasi apostoli Joannis oraculo haberent. COMBEF. genitivo casu, ut mox. SYLB. • (92) Ὁ δὲ βουληθείς Αιών. Clare huc peccatum (95) Φυγόντες. Haud scio an verius φυγόντος,
PG 9:677ἐπὶ τοῦτ’ ἐλήλυθα, ἐπὶ τὸν ἄρχοντα ὑμῶν ἀγάγετέ με. ὃς τέως, ὥσπερ ὥπλιστο, ἀνέμενεν· ὡς δὲ προσιόντα ἐγνώρισε τὸν Ἰωάννην, εἰς φυγὴν αἰδεσθεὶς ἐτράπετο. ὃ δὲ ἐδίωκεν ἀνὰ κράτος, ἐπιλαθόμενος τῆς ἡλικίας τῆς ἑαυτοῦ, κεκραγώς· τί με φεύγεις, τέκνον, τὸν σαυτοῦ πατέρα, τὸν γυμνόν, τὸν γέροντα; ἐλέησόν με, τέκνον, μὴ φοβοῦ· ἔχεις ἔτι ζωῆς ἐλπίδας· ἐγὼ Χριστῷ λόγον δώσω ὑπὲρ σοῦ· ἂν δέῃ, τὸν σὸν θάνατον ἑκὼν ὑπομενῶ, ὡς ὁ κύριος τὸν ὑπὲρ ἡμῶν· ὑπὲρ σοῦ τὴν ψυχὴν ἀντιδώσω τὴν ἐμήν. στῆθι, πίστευσον· Χριστός με ἀπέστειλεν. ὃ δὲ ἀκούσας πρῶτον ἔστη μὲν κάτω βλέπων, εἶτα ἔρριψε τὰ ὅπλα, εἶτα τρέμων ἔκλαιε πικρῶς· προσελθόντα δὲ τὸν γέροντα περιέλαβεν, ἀπολογούμενος ταῖς οἰμωγαῖς ὡς ἐδύνατο καὶ τοῖς δάκρυσι βαπτιζόμενος ἐκ δευτέρου, μόνην ἀποκρύπτων τὴν δεξιάν.λυθεν ἄνευ ἡμῶν, φασίν·) εἰκότως ὑπὲρ ἡμῶν δέον- ται. ΑϚ'. Ἐν ἑνότητι μέντοιγε προεβλήθησαν οἱ ἄγ γελοι ἡμῶν, φασὶν, εἰσιόντες, ὡς ἀπὸ ἑνὸς προελθόν- τες. Ἐπεὶ δὲ ἡμεῖς ἦμεν, οἱ μεμερισμένοι, διὰ τοῦτο ἐβαπτίσατο ὁ Ἰησοῦς, τὸ ἀμέριστον μερισθῆναι, μέσ χρις ἡμᾶς ἑνώσῃ αὐτοῖς εἰς τὸ Πλήρωμα, ἵνα ἡμεῖς οἱ πολλοὶ ἐν γενόμενοι, οἱ πάντες τῷ ἑνὶ τῷ δι' ἡμᾶς μερισθέντι ἀνακραθῶμεν. ΛΖ΄. Οἱ ἀπὸ Ἀδὰμ ἐξελθόντες, οἱ μὲν δίκαιοι, διὰ τῶν ἐκτισμένων τὴν ὁδὸν ποιούμενοι, παρὰ τῷ τόπῳ κατείχοντο, κατὰ τοὺς Ουαλεντινιανούς· οἱ δὲ ἕτεροι, ἐν τῷ τοῦ σκότου εκτισμένῳ ἐν τοῖς ἀριστεροῖς ἔχον τες συναίσθησιν τοῦ πυρός. ΛΗ'. Ποταμὸς ἐκπορεύεται πυρὸς ὑποκάτω τοῦ θρόνου τοῦ τόπου, καὶ ῥεῖ εἰς τὸ κενὸν τοῦ ἐκτισμέ- νου· ὅ ἐστιν ἡ γέεννα ἀπὸ κτίσεως τοῦ πυρὸς ῥέον- τος, μὴ πληρουμένης (94). Καὶ αὐτὸς δὲ ὁ τόπος πύ ρινός ἐστι. Διὰ τοῦτο, φησί, καταπέτασμα έχει, ἵνα μὴ ἐκ τῆς προσόψεως ἀναλωθῇ τὰ πράγματα. Μόνος ἐξ ὁ ἀρχάγγελος εἰσέρχεται πρὸς αὐτὸν, οὗ κατ' εἰ κόνα καὶ ὁ ἀρχιερεὺς ἅπαξ τοῦ ἐνιαυτοῦ εἰς τὰ ἅγια τῶν ἁγίων εἰσῄει. Ἔνθεν καὶ ὁ Ἰησοῦς παρακληθείς συνεκαθέσθη τῷ τόπῳ, ἵνα μένῃ τὰ πράγματα καὶ μὴ προαναστῇ αὐτοῦ, καὶ ἵνα τὸν τόπον ἡμερώσῃ, καὶ τῷ σπέρματι δίοδον εἰς Πλήρωμα παράσχῃ. ΑΘ. Ἡ μήτηρ προβαλοῦσα τὸν Χριστὸν ὁλόκλη μον, καὶ ὑπ' αὐτοῦ καταλειφθεῖσα, τοῦ λοιποῦ οὐκ ἔτι οὐδὲν προέβαλεν ὁλόκληρον, ἀλλὰ τὰ δυνατὰ παρ' αὐ τῇ παρέσχεν· ὥστε καὶ τοῦ τόπου καὶ τῶν κλήρων οὖν τὰ ἀγγελικὰ αὐτή προβάλλουσα, παρ' αὐτῇ κατέχει τῶν ἐκλεκτῶν τῶν ἀγγελικῶν ὑπὸ τοῦ ἄῤῥενος ἔτι πρότερον προβεβλημένων. Μ'. Τὰ μὲν γὰρ δεξιὰ πρὸ τῆς τοῦ φωτὸς αιτήσεως προηνέχθη ὑπὸ τῆς μητρός, τὰ δὲ σπέρματα τῆς Ἐκ κλησίας, μετὰ τὴν τοῦ φωτὸς αἴτησιν, ὅτε ὑπὸ τοῦ ἄῤῥενος τὰ ἀγγελικὰ τῶν σπερμάτων προεβάλετο. ΜΑ'. Τὰ διαφέροντα σπέρματα, φησί, μήτε ὡς πάθη, ὧν λυομένων, συνελύθη ἂν καὶ τὰ σπέρματα· μήτε ὡς κτίσιν προεληλυθέναι, ἀλλ' ὡς τέκνα. Απαρ τιζομένης γὰρ τῆς κτίσεως, συναπηρτίσθη ἂν καὶ τὰ σπέρματα· διὸ καὶ τὴν οἰκειότητα ἔχει πρὸς τὸ φῶς, πρῶτον προήγαγε, τουτέστι τὸν Ἰησοῦν, ὁ αἰτησά- μενος τοὺς Αἰῶνας Χριστὸς, ἐν ᾧ συνδιυλίσθη κατὰ δύναμιν καὶ τὰ σπέρματα συνελθόντα αὐτῷ εἰς τὸ Πλήρωμα· διότι πρὸ καταβολῆς κόσμου εἰκότως λέ- γεται ἡ Ἐκκλησία εκλελέχθαι. Ἐν ἀρχῇ τοίνυν συνε λογίσθημεν, φασί, καὶ ἐφανερώθημεν. Διὰ τοῦτο ὁ Σωτὴρ λέγει· Λαμψάτω τὸ φῶς ὑμῶν, μηνύων περὶ τοῦ φωτὸς τοῦ φανέντος καὶ μορφώσαντος, περὶ οὗ Απόστολος λέγει, "Ο φωτίζει πάντα ἄνθρωπον έρ χομενον εἰς τὸν κόσμον, τὸν τοῦ διαφόρου σπέρμα- τος. Ὅτε γὰρ ἐφωτίσθη ὁ ἄνθρωπος, τότε εἰς τὸν κόσμον ἦλθε, τουτέστιν ἑαυτὸν ἐκόσμησε, χωρίσας αὐτοῦ τὰ ἐπισκοτοῦντα καὶ συναναμεμιγμένα αὐτῷ Ρ. DUBIA. EXCERPTA EX SCRIPTIS THEODOTI, ETC. SCRIPT - A causam enim ne quidem mater absque nobis, aiunt B ingressa est), verisimile est quod pro nobis orent. XXXVI. In unitatem tamen, aiunt, angeli no- stri ingressi producti sunt, ut qui ab uno proces- serunt. Quoniam vero nos eramus qui divisi fue- ramus, eam ob causam Jesus baptizatus est, uti quod fuit indivisum divideretur, donec illis in Ple nitudine et nos uniret, ut nos multi unum facti, omnes uni, qui pro nobis divisus erat, commiscea - mur. XXXVII. Qui quidem Adami sunt posteri, ex his nonnulli justi sunt, nimirum qui per creata iter fa- cientes a loco fuerant detenti, secundum Valen- tini sequaces alii autem in tenebrarum creato in sinistris, qui ignis sensu sunt affecti. XXXVIII. Fluvius igneus sub throno loci ingre- diebatur, et fuit in cavitatem creati, quæ est ge- henna, quæque a perpetuo ignis luxu haud imple- tur. Insuper locus ipse igneus est. Propterea, dicit, velamen habet ut ex conspectu res non dissol- vantur. Solus vero archangelus ad illum ingredi- tur, sub cujus imagine pontifex semel in anno in Sancta sanctorum ingrediebatur. Inde etiam Jesus evocatus loco consedit, ut res maneant et non ante ipsum surgant, utque locum mansuefaciat, ut de- nique semini transitum in Plenitudinem præbe- ret. XXXIX.Mater postquam Christum integrum pro- duxerat, et ab eodem fuit derelicta, postea nihil an- plius integrum protulit, sed illa, quorum concessa est C illi facultas, præbuit. Itaque absque loco clerisque cum ipsa angelos produxerat, apud se continet, electis angelorum a masculo prius productis. y XL. Dextra quidem ante lucis petitionem a ma- tre fuerunt producta, semina vero Ecclesiæ post lucis petitionem, cum a masculo semina angelica producta sunt. * XLI. Excellentia semina, ait, nec ut affectus, quibus solutis et semina una solverentur; neque ut creatura quædam prodierunt, sed ut filii. Quippe creatione soluta, semina quoque simul sunt soluta: quapropter etiam cum luce necessitudinem habent, quam primo produxit, nempe Jesum, Christus qui fonas petiit, in quo et semina cum eo in plenitu dinem ingressa, similiter pro virili deſæcata sunt, quoniam ante jacta mundi fundamenta merito dici- tur Ecclesia fuisse electa. Itaque in principio, aiunt, et nos electi manifestatique sumus. Dicit igitur Salvator: Splendeat lux vestra", indicans seu lo- quens de luce illius qui apparuit et transformavit, de quo apostolus inquit: Qui illuminat omnem hominem venientem in mundumb, hoc est inundum seminis excellentis. Cum enim illuminatus est ho- mo, tunc in mundum venit, hoc est, seipsum ore navit separatis a se tenebris et passionibus illi ad- * ED. POTTER. • Matth. v, 16. b Joan. 1, 9. (94) Πληρουμένης. Scribendum potius πληρουμένη,ut referatur ad γέεννα.
PG 9:679ὃ δὲ ἐγγυώμενος, ἐπομνύμενος ὡς ἄφεσιν αὐτῷ παρὰ τοῦ σωτῆρος εὕρηται, δεόμενος, γονυπετῶν, αὐτὴν τὴν δεξιὰν ὡς ὑπὸ τῆς μετανοίας κεκαθαρμένην καταφιλῶν, ἐπὶ τὴν ἐκκλησίαν ἐπανήγαγε, καὶ δαψιλέσι μὲν εὐχαῖς ἐξαιτούμενος, συνεχέσι δὲ νηστείαις συναγωνιζόμενος, ποικίλαις δὲ σειρῆσι λόγων κατεπᾴδων αὐτοῦ τὴν γνώμην, οὐ πρότερον ἀπῆλθεν, ὥς φασι, πρὶν αὐτὸν ἐπιστῆσαι τῇ ἐκκλησίᾳ, διδοὺς μέγα παράδειγμα μετανοίας ἀληθινῆς καὶ μέγα γνώρισμα παλιγγενεσίας, τρόπαιον ἀναστάσεως βλεπομένης. φαιδροῖς γεγηθότες, ὑμνοῦντες, ἀνοιγνύντες τοὺς οὐρανούς. πρὸ δὲ πάντων αὐτὸς ὁ σωτὴρ προαπαντᾷ δεξιούμενος, φῶς ὀρέγων ἄσκιον, ἄπαυστον, ὁδηγῶν εἰς τοὺς κόλπους τοῦ πατρός, εἰς τὴν αἰώνιον ζωήν, εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. πιστευέτω ταῦτά τις καὶ θεοῦ μαθηταῖς καὶ ἐγγυητῇ θεῷ, προφητείαις, εὐαγγελίοις, λόγοις ἀποστολικοῖς· τούτοις συζῶν καὶ τὰ ὦτα ὑπέχων καὶ τὰ ἔργα ἀσκῶν ἐπ’ αὐτῆς τῆς ἐξόδου τὸ τέλος καὶ τὴν ἐπίδειξιν τῶν δογμάτων ὄψεται.πάθη. Καὶ τὸν ᾿Αδὰμ ὁ Δημιουργὸς ἐννοίᾳ προσχών, ἐπὶ τέλει τῆς δημιουργίας αὐτὸν προήγαγεν. ΜΒ'. Ο σταυρὸς τοῦ ἐν Πληρώματι ὅρου σημειόν ἐστιν· χωρίζει τοὺς ἀπίστους τῶν πιστῶν, ὡς ἐκεῖνος τὸν κόσμον τοῦ Πληρώματος. Διὸ καὶ τὰ σπέρματα ὁ Ἰησοῦς διὰ τοῦ σημείου ἐπὶ τῶν ὤμων βαστάσας εἰσάγει εἰς τὸ Πλήρωμα· μοι γὰρ τοῦ σπέρματος ὁ Ἰησοῦς λέγεται· κεφαλὴ δὲ ὁ Χριστός. Οθεν εἴρηται, Ὃς οὐκ αἴρει τὸν σταυρὸν αὐτοῦ, καὶ ἀκολουθεῖ μοι, οὐκ ἔστι μου ἀδελφός (95). Ηρεν οὖν τὸ σῶμα τοῦ Ἰησοῦ, ὅπερ ὁμοούσιον ἐν τῇ Ἐκκλησία. ΜΓ'. Λέγουσιν οὖν, ὅτι αἱ δεξιας ᾔδεσαν τοῦ Ἰησοῦ καὶ τοῦ Χριστοῦ τὰ ὀνόματα, καὶ πρὸ τῆς παρουσίας Β ἀλλὰ τὸ σημεῖον οὐκ ᾔδεσαν, φασί, δύναμιν (96). Καὶ δόντος πᾶσαν τὴν ἐξουσίαν τοῦ Πνεύματος, συναινέ σαντος δὲ καὶ τοῦ Πληρώματος, ἐκπέμπεται ὁ τῆς βουλῆς ἄγγελος, καὶ γίνεται κεφαλὴ τῶν ὅλων μετά τὸν Πατέρα. Πάντα γὰρ ἐν αὐτῷ ἐκτίσθη τὰ ὁρατὰ καὶ τὰ ἀόρατα, θρόνοι, κυριότητες, βασιλείας, θεότητες, λειτουργίαι· διὸ καὶ ὁ Θεὸς αὐτὸν ὑπερ- ύψωσε, καὶ ἔδωκεν αὐτῷ ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν δη μα, ίνα πάν γόνυ κάμψῃ, καὶ πᾶσα γλώσσα ἐξα μολογήσηται, ὅτι Κύριος τῆς δόξης Ἰησοῦς Χριστ τὸς Σωτὴρ,ἀναβὰς αὐτὸς καὶ καταβάς. Τὸ δὲ ἀνέβη, τί ἐστιν, εἰ μὴ ὅτι καὶ κατέβη ; Ὁ καταβὰς αὐτός ἐστιν εἰς τὰ κατώτατα τῆς γῆς, καὶ ἀναβὰς ὑπερο άνω τῶν οὐρανῶν. ΜΔ'. Ἰδοῦσα δὲ αὐτὸν ἡ Σοφία ὅμοιον τῷ κατα λιπόντι αὐτὴν φωτὶ, ἐγνώρισε καὶ προσέδραμε, καὶ ἠγαλλιάσατο καὶ προσεκύνησε· τοὺς δὲ ἄρρενας ἀγγέλους τοὺς σὺν αὐτῷ ἐκπεμφθέντας θεασαμένη, κατῃδέσθη καὶ κάλυμμα ἐπέθετο. Διὰ τούτου τοῦ μυστηρίου ὁ Παῦλος κελεύει τὰς γυναῖκας φορεῖν ἐξουσίαν ἐπὶ τῆς κεφαλῆς, διὰ τοὺς ἀγγέλους. ΜΕ'. Εὐθὺς οὖν ὁ Σωτὴρ ἐπιφέρει αὐτὴν μόρφω σιν τὴν κατάγνωσιν καὶ ἴασιν τῶν παθῶν, δείξας ἀπὸ Πατρὸς ἀγεννήτου τὰ ἐν Πληρώματι καὶ τὰ μέσ χρι αὐτῆς· ἀποστήσας δὲ τὰ πάθη τῆς πεπονθυίας, αὐτὴν μὲν ἀπαθῆ κατεσκεύασε, τὰ πάθη δὲ διακρίνας ἐφύλαξε, καὶ οὐχ ὥσπερ τῆς ἔνδον (97) διεφορήθη, ἀλλ᾽ εἰς οὐσίαν ἤγαγεν αὐτά τε καὶ τῆς δευτέρας δια- θέσεως. Οὕτω διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιφανείας ἡ Σοφία γίνεται, καὶ τὰ ἔξω κτίζεται. Πάντα γὰρ δι' αὐτοῦ γέγονε, καὶ χωρὶς αὐτοῦ γέγονεν οὐδέν. ΜϚ'. Πρῶτον οὖν ἐξ ἀσωμάτου πάθους καὶ συμ βεβηκότος εἰς ἀσώματον, ἐπὶ τὴν ὕλην αὐτὰ μετήν Οὐκ ἔστι μου ἄξιος· αδελφός πιν, 27, οὐ δύναταί μου είναι μα θητής. κατά· δύναμιν δόντος καὶ πᾶσαν τὴν ἐξουσίαν. Sτι- τῷ δευτέρας κτίσεως, CLEMENS ALEXANDRINUS. mistis. Adamum quoque cum in mente contineret A Demiurgus, seu rerum conditor, in fine creationis eumdem produxit. XLII. Crux termini hujusce qui in Pleromate seu Plenitudine est, signum est; infideles enim a fidelibus separat, ut ille mundum a Plenitudine. Hancque ob causam semina per-signum in humeros suscipiens Jesus, in plenitudinem induxit : quippe humeri seminis Jesus dicitur, caput autem Chri- stus. Unde dictum est : Qui non tollit crucem suam et sequitur me, non est frater meus. Tulit igitur corpus Jesu, quod consubstantiale fuit Ecclesiæ. XLIII. Dicunt igitur quod potestates dextra Jesu atque Christi nomina cognoverint, ante ejus- dem adventum : signum vero dicunt virtutem non scivisse. Dante etiam Spiritu potestatem omnem, approbante similiter et Plenitudine, angelus con- silii ↳ missus est, et post Patrem universorum ca- put factus est. Omnia enim in ipso creata sunt visibi- lia et invisibilia, throni, dominationes, regna, deita- tes, ministrationes : quare Deus etiam ipsum exal- tavit, deditque illi nomen supra omne nomen, ut om- ne genu flectatur, omnisque lingua confiteatur, quod Dominus gloria Jesus Christus Salvatora, idem ipse qui ascendit, quique descendit. Quod vero ascendit, quid est nisi quod et descendit? Qui descendit, idem est, in partes terræ infimás, et qui supra cœlos a- scendit. XLIV. Videns autem Sapientia similem ipsum luci quæ ipsam reliquerat, cognovit, accurrit, ex- sullavit, et denique adoravit : angelos autem ma- sculos cum vidisset qui cum illo missi sunt, incan- duit ore rubor, velumque X imposuit. Hujusce mysterii gratia Paulus jubet ut mulieres potestatem gestent super caput, propter angelos *. C XLV. Mox igitur Salvator formam affert, nimi- rum affectuum damnationem atque medicinam, ostendens quæ a Patre ingenito in Plenitudine, quæque ad ipsam usque essent: amovens vero qui- bus laboraverat affectus, ipsam quidem ab iisdem immunem fecit. Passiones autem discernens serva- vit, et non ut ab interiori dispositione liberavit, et diripiebat, sed et ad ipsam dispositionis secundæ substantiam deduxit. Hunc in modum per Salva- D toris apparitionem Sapientia est producta, quæque exterius sunt, creata fuerunt. Omnia enim per ipsum facta sunt, absque illo factum est nihil ³. XLVI. Primum itaque ex affectu incorporeo et accidente in incorporeum, in materiam hæc ipsa P. ED. POTTER. a Matth. x, 39. b [sa. 17, 6. Iv, 9, 10. Cor. XI, 10. Joan. 1, 3. atque ita etiam Clemens supra pag. 321. Ferri tamen et potest, quoniam apud Lucani est SYLBURG. praepositionis aut transposita copula legen- dum, BURG. • Col. 1, 16. a Phil. 11, 9, 10, 11. • Eph. ut velit mundum interiorem et quod Pleromate continetur, quidquid affectuum est, passionum, vitiorum, ægritudinum dillasse et exstirpasse, etc. Hæc Valentinianorum Gnosticorum- que doctrina, ex illis Origenis disputata et in Eccle- siam invecta. Combef (95) Οὐκ ἔστι μου ἀδελφός. Vulg. Bib. Matth. x : (96) Δύναμιν. Δύναμιν accipiendum per ellipsin (97) Τῆς ἔνδον. Videtur opponere τὸ τῆς ἔνδον,
PG 9:685ὁ γὰρ ἐνταῦθα τὸν ἄγγελον τῆς μετανοίας προσιέμενος οὐ μετανοήσει τότε, ἡνίκα ἂν καταλίπῃ τὸ σῶμα, οὐδὲ καταισχυνθήσεται, τὸν σωτῆρα προσιόντα μετὰ τῆς αὑτοῦ δόξης καὶ στρατιᾶς ἰδών· οὐ δέδιε τὸ πῦρ· εἰ δέ τις αἱρεῖται μένειν ἐπεξαμαρτάνων ἑκάστοτε ἐπὶ ταῖς ἡδοναῖς καὶ τὴν ἐνταῦθα τρυφὴν τῆς αἰωνίου ζωῆς προτιμᾷ καὶ διδόντος τοῦ σωτῆρος ἄφεσιν ἀποστρέφεται, μήτε τὸν θεὸν ἔτι μήτε τὸν πλοῦτον μήτε τὸ προπεσεῖν αἰτιάσθω, τὴν δὲ ἑαυτοῦ ψυχὴν ἑκουσίως ἀπολουμένην. τῷ δὲ ἐπιβλέποντι τὴν σωτηρίαν καὶ ποθοῦντι καὶ μετὰ ἀναιδείας καὶ βίας αἰτοῦντι παρέξει τὴν ἀληθινὴν κάθαρσιν καὶ τὴν ἄτρεπτον ζωὴν ὁ πατὴρ ὁ ἀγαθὸς ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. ᾧ διὰ τοῦ παιδὸς Ἰησοῦ Χριστοῦ, τοῦ κυρίου ζώντων καὶ νεκρῶν, καὶ διὰ τοῦ ἁγίου πνεύματος εἴη δόξα, τιμή, κράτος, αἰώνιος μεγαλειότης καὶ νῦν καὶ εἰς γενεὰς γενεῶν καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. ἀμήν.